TAKAMI KÓSUN

BATTLE ROYALE
„van rosszabb az iskolánál”
ULPIUS-HÁZ KÖNYVKIADÓ 2006

A FORDÍTÁS ALAPJÁUL SZOLGÁLÓ MŰ: TAKAMI KÓSUN: BATTLE ROYALE © 1999 BY KOUSHUN TAKAMI FIRST PUBLISHED IN JAPAN IN 1999 UNDER THE TITLE „BATTLE ROYALE” BY OTA SHUPPAN CO., LTD. HUNGARIAN TRANSLATION RIGHTS ARRANGED WITH KOUSHUN TAKAMI THROUGH JAPAN FOREIGN-RIGHTS CENTRE GRAFIKAI TERVEZÉS: 2REPUBLIC: KOLLMANN ÁKOS, SZABÓ LEVENTE, ILYÉS ATTILA, GÁL KATALIN HUNGARIAN TRANSLATION © MAYER INGRID, 2006 © ULPIUS-HÁZ KÖNYVKIADÓ, 2006 ISBN 963 9602 61 2 www.battleroyale.hu

Tartalomjegyzék
Prológus..........................................................................................9 Első rész – A játék kezdete........................................................11 Második rész – Középdöntő...................................................112 Harmadik fejezet – A végső küzdelem.................................424 Negyedik rész – A finálé.........................................................590 Epilógus – Oszaka, Umedában..............................................639

[3]

Mindenkinek, akit szeretek. Bár lehet, hogy nem lesz benne sok köszönet. „A diákok nem mandarinok” Szakamoto Kinpacu (Kojamaucsi Mieko Kinpacu tanár úr 3/b című művéből) „De addig is, csavargók vagyunk, bébi, menekülésre születtünk.” Bruce Springsteen: Born to Run „Nem könnyű szeretni.” Szano Motoharu: Nem könnyű szeretni „A BARCELONÁBAN töltött néhány utolsó hét alatt mindvégig sajátos rossz érzés töltötte el az embert: gyanakvással, félelemmel, bizonytalansággal és leplezett gyűlölettel telt meg a levegő. (…) Az ember azon kapta magát, hogy minduntalan kávéházi sarokaszta­ loknál sugdolózik, és közben azt latolgatja, vajon a szomszéd asz­ talnál nem rendőrspicli ül-e.” „Nem tudom, értik-e, mennyire meghatódtam. Apróságnak látszik, de egyáltalán nem volt az. Ne feledjük, milyen idők jártak, micsoda gyanakvással és gyűlölettel teli szörnyű légkör uralkodott.” George Orwell: Hódolat KATALÓNIÁNAK (Betlen János és Tóth László fordítása)

[4]

Kagava tartomány, Siroiva Siroiva Középiskola 3/b osztályának névsora Fiúk: 1. Akamacu Josio 2. Ídzsima Keita 3. Óki Tacumicsi 4. Oda Tosinori 5. Kavada Sógo 6. Kirijama Kazuo 7. Kuninobu Jositoki 8. Kuramoto Jódzsi 9. Kuronaga Hirosi 10. Szaszagava Rjúhei 11. Szugimura Hiroki 12. Szeto Jutaka 13. Takigucsi Júicsiró 14. Cukioka Só 15. Nanahara Súja 16. Niida Kazusi 17. Numai Micuru 18. Hatagami Tadakacu 19. Mimura Sindzsi 20. Motobucsi Kjóicsi 21. Jamamoto Kazuhiko Lányok: 1. Inada Mizuho 2. Ucumi Jukie 3. Etó Megumi 4. Ogava Szakura 5. Kanai Izumi 6. Kitano Jukiko 7. Kuszaka Jumiko 8. Kotohiki Kajoko 9. Szakaki Júko 10. Simizu Hirono 11. Szóma Micuko 12. Tanizava Haruka 13. Csigusza Takako 14. Tendó Majumi 15. Nakagava Noriko 16. Nakagava Juka 17. Noda Szatomi 18. Fudzsijosi Fumijo 19. Macui Csiszato 20. Minami Kaori 21. Jahagi Josimi

[5]

Előszó
Egy pankrációmániás monológja egy másik világból

[6]

HOGY MI AZ A BATTLE ROYALE? Te még ezt sem tu­ dod? És még idejössz meccset nézni? Mi? Hogy egy cselfogás neve? Vagy bajnokságé? Dehogy, a Battle Royale egy meccstí­ pus! Mi? Hogy ma? Ma, itt? Nem, nem, ma nincs benne a programban. Csak nagy csarnokokban rendeznek ilyesmit, mindig valami nagy esemény alkalmával. Ó, nézd csak, Ino­ ue Takako, milyen szépen…! Jaj, nem. Igen, Battle Royale. Manapság az Országos Pankrátorszövetség szokta például megrendezni. Szóval a Battle Royale, nos, ugye általában a pankrációban egy az egy ellen vagy csapatban, kettő kettő ellen, vagy valami hasonló felállás a szokásos. Viszont a Battle Royale-ban tíz-húsz em­ ber – a lényeg, hogy egyszerre sok – megy be a küzdőtérre. És bárki bárkire támadhat, egy az egy ellen vagy tíz az egy ellen, teljesen szabadon. Szóval akárhányan, és aki elesik… Hogy mi? Ezt sem tudod? Ha leér a vállad a szivacsra, egy-kettő-három, ha háromig elszámolnak, vesztettél. Ez a sima meccseken is így van. Aztán van még, aki feladja, vagy néha, akit kiütnek. Ja, és van még olyan is, hogy kikerülsz a ringből. Vagy szabálytalanságért is lehet veszteni. A Battle Royale-nál álta­ lában ugyan az esésekkel dől el. Hé, Takako, hajrá! Mindent bele! Ó, jaj, bocsánat. Aki elesett, az vesztett, és el kell hagynia a pályát. Így megy tovább a játék, és fogynak a játékosok. A végén persze kettő marad. Egy az egy ellen, véresen komolyan. És az egyi­ kük elesik. Csak egyvalaki marad a pályán. Az nyert. Győze­ lem. Óriási kupát kap, sokszor pénzt is. Érted? Mi, hogy mi van azokkal, akik jóban vannak? Na, hát azok az elején együttműködnek. De a végén a társaddal is meg kell vívnod. Ez a szabály. Ennek köszönhetőm időnként Battle Royale-ban szinte soha máskor nem látható párosítások alakulnak. Például régen egyszer Dynamite Kid és Davey Boy Smith között, akik tag team partnerek voltak. Volt olyan is, hogy az Animal Warrior és Hawk Warrior páros maradt. Bár
[7]

ekkor az egyik direkt ring outolt, és hagyta győzni a másikat, mintha olyan erős lenne köztük az összetartás meg a szeretet. Nekem nem jött be annyira. Ja, és olyannal is összeállhatsz, akivel különben nem vagy jóban. Csakhogy hiába hiszed azt, hogy ezzel párban legyőzöd a harmadikat, mert előfordul, hogy az meg átvág a palánkon, és a másikkal együtt nyom­ nak le téged. Hogy milyen Battle Royale-t akarok látni? Most rengeteg szövetség van. Nos, ha ezeknek a krémje mérkőzne meg, azt szívesen megnézném. Mutó Keidzsi, Hasimoto Sin­ ja, Miszava Micuharu, Kavada Tosiaki, Takada Nobuhiko, Funaki Maszakacu, Maeda Alira, Great Szaszuke, Hajabusza, Takano Kendzsi, aztán Tenrjú Gen’icsiró és Csósú Riki, Fu­ dzsinami Tacumi és Kimura Kengo is bírná még. Még jobb, ha hozzávesszük Andzsó Jódzsit és Super Delfint. Még az is lehet, hogy pont ezek ketten maradnának a végére. A nők kö­ zül persze Inoue Takako, ugye. Adzsa Kong meg Tojota Ma­ nami, meg Inoue Kjóko, Hotta Jumiko, Hokuto Akira, Bull Nakano, persze Dynamite Kasszai meg Cuty Szuzuki és Fu­ kuoka Hikari, Ozaki Majumi, Kandori Sinobu és Nagajo Csi­ gusza aztán még… Mi? Hogy egyiket sem ismered? Biztos, hogy pankrációt akartál nézni? Ó, jaj, ne már, Takako, add meg neki! Takako! Na, jó…

[8]

Prológus
Kormányzati közlemény Belső értesítés Iktatószám: 1997/00387461 SZIGORÚAN TITKOS! Küldő: Vezérkari Titkárság Különleges Tervosztály Honvédelmi Iroda, valamint Honvédelmi Erők Szárazföldi Alakulata Főparancsnokság Harci Kísérletek Felügyelősége A Köztársaság Harci Kísérletek 68. Program, 1997/12. számú kísérletéért felelős hivatalnok részére Május 20-án 18 óra 35 perckor, rutinellenőrzés során külső behatolás nyomát fedezték fel a Köztársaság Kormányának Központi Operációs Rendszerében. A behatolás március 12én hajnalban történhetett. Jelenleg az ezt követően történt be­ hatolások tisztázása érdekében nagy erőkkel folyik a nyomo­ zás. Az elkövető személye, célja, illetve a kiszivárgott információ mibenléte pillanatnyilag még nem ismeretes, az azonban megállapítható, hogy az elkövető behatolási módja rendkívül magas fokú technikai ismereteket feltételez. A teljes kár fel­ mérése előreláthatólag hosszú időt vesz majd igénybe. A Vezérkari Titkárság Különleges Tervosztály Honvédelmi Irodájának vezetője, valamint a Honvédelmi Erők Szárazföl­ di Alakulata, Főparancsnokság, Harci Kísérletek Felügyelősé­ ge értesülései szerint fennáll annak a veszélye, hogy a 68. Programmal kapcsolatos információk is kiszivárogtak, ezért felmerült, hogy a fenti Program 1997/12. számú kísérletét el­ halasztjuk. Azonban tekintettel arra, hogy a 12. sz. egység előkészületei már befejeződtek, illetve mostanáig nem mutatkozott semmi­ nemű jele, hogy a kapcsolódó információk eljutottak volna az
[9]

állampolgárokhoz, a tárgyalások során az a döntés született, hogy a tervek szerint le kell folytatni a kísérletet. Az ezt követő kísérleteknél azonban a megrendezés üteme­ zése, különösképpen pedig a Guadalcanal terveinek megvál­ toztatása ügyében sürgős intézkedéseket kell tenni. Ezúton felszólítom Önt, a 12. számú kísérlet felelős hivatalnokát, mint a Kísérlet lebonyolítóját, a lehető legnagyobb éberségre. Felhívom továbbra a figyelmét, hogy a Rendszerbe való be­ hatolás ügye szigorúan bizalmasan kezelendő.

[10]

Első rész – A játék kezdete [11] .

a szembejövő járművek elúszó fényszórói. a táj pedig fokozatosan városias jelleget öltött. és a tankönyvekben is ez áll) ellenséges nemzetnek kiál­ tották ki. Siroivát. biztos taxira várnak. irodaépületek égve maradt lámpái. hogy ilyen cipőt sze­ rezzen az ember. de kolumbiai gyártmány. előt­ tük jól öltözött nők és férfiak – talán munkatársak – beszél­ getnek. és a csomagjával babrált. Egy munkásnak látszó bácsi biciklivel a zebránál a lámpára vár. mivel az ország lényegében elszigetelte magát a külvilágtól. 15. ahol az első éjszakát a buszban töltik – mi­ [12] . a busz motorjának halk zúgása mellett hamar eltűnt az ablakból. Az övében is elvásott már belül a vászon. ahogy összehúzza magán kopott melegítőjét. 7. a tartomány központjába ért.0 A busz Takamacuba. fiúk. Ez persze nem csoda. aztán megmozgatta az ülések közti folyosóra kinyújtott jobb lábá­ nak ujjait a Keds tornacipőben. fáradtnak tűnő. És ennek tetejébe Amerikát (a kormány Amerikai Birodalomnak neve­ zi. Persze a bácsi. Régen állítólag nem így volt. A buszvezető ülése felett a digitális kijelző épp nyolc óra ötvenhét percre váltott. Sőt inkább túltermelés van. Tarka neonok.) egy darabig az esti tájat szemlélte Kuninobu Jositoki (fiúk. Út menti éttermek. viszont importáruhoz rendkívül nehéz hozzájutni. hiszen alig két órája hagyták el a kisvárost. Ame­ rikai márka. de manapság igencsak utána kell járni. Súja ülése viszonylag hátul volt. Egy éjjel-nappali bolt tisztán tar­ tott parkolója. Most. lát­ szik. mint egy macska bajusza. és a szálak úgy álltak ki belőle. cigarettázó fiatalok tanyáznak benne. aki a bal oldalán. ahol az iskolájuk van.) feje mellett. rálátott negyvenegy osztály­ társára. A májusi estéhez képest még hűvös az idő. Siroivai Önkormányzati Középiskola 3/b. a Nagy Kelet-ázsiai Köztársaság egyáltalán nem szenved áru­ hiányban. Egy osztálykirándulás. 1997-ben. Nanahara Súja (Kagava tartomány. és akik vidáman beszélgettek a busz koszos plafonjáról jövő tompa neonvilágítás mellett. a többi vegyes képpel együtt. Még szép. akikkel második óta osztálycsere nélkül együtt volt. az ablak melletti ülésen ült.

1. Kanai Izomi (lányok. mert időnként aprókat rázkódik a fejük a nevetéstől. Legelöl. 21. és ott a háttámla is alacsonyabb. a célállomásuk.) feje. [13] . Ők a legharmonikusabb pár az osztályban. 2. akkor esetleg Szóma Micuko (lányok. aki elég magas ahhoz képest. és ráhajt a Szanjó autóútra. aztán a má­ sik röplabdás.) és mások. hogy lány. ő a legnagyobb termetű az egész osztályban. Súja kissé elfordítja tekintetét. 5. A folyosó túloldalán a sportemberek ülnek egy kupacban: Óki Tacumicsi (fiúk.nek is nevezzük. Ha mégis. 17. a vezető mögött egy kicsit magasabban van az ülés. Si­ mizu Hirono (lányok.) egy helyi képviselő elkényeztetett lánya. 10. olcsóságra törekvés vagy erőltetett menet? De végül biztos elcsendesednek majd egy kicsit.).) tar­ tozott még ide. Ucumi Jukie (lányok.). szóval a lányok fő csoportja vagy mérsékelt ága.) az. Niida Kazusi (fiúk. akinek nagyon jól áll a kibontott haj. 12. akinek mindig higgadt arcát jól kiemeli fémke­ retes szemüvege. Most előregörnyedve egy divatos miniatűr videojátékba mé­ lyed. kézilabdacsapat). a komoly és visszahúzódó Macui Csiszato (lányok.). Kjúsú felé haladva. de olyan típus. Jamamoto Kazuhiko (fiúk. akik az osztályfőnök. 21. ha a busz átér a Sikokut és a Honsú főszigetet összekötő Nagy Szeto hí­ don. Akamacu Josio (fiúk. mert a lányok ugyan gyakran szoktak klikkesedni. de Súja helyéről nem lehetett látni. 11. 3.). hogy egy óriási egyen­ ruha türemkedik ki a széksorok közül. és Jahagi Josimi (lányok.) kissé lecsú­ szott – világosabban fogalmazva züllött – bandája volt az.) és Ogava Szakura (lányok. Elöl azok a lányok a legélénkebbek. Hajasida tanár úr körül ülnek. a kitűnő tanuló Noda Szatomi (lányok. 19. De hát ezek ketten egymás közt minden lényegtelen dolgon elszórakoznak. Talán nem is megfelelő az elnevezés. hol ülnek. akit már csak szórakozásból is szívatnak a többiek. Tanizava Haruka (lányok. A támla fölött két fej látszik. a Siroivai Közép­ iskola 3/b osztályában nem volt feltűnő az elkülönülés.. 4. Az osztálytitkár. és látja. most valamit igen viccesnek találhatnak.

) Nahát. a Kölyökliga volt beállózsenijéhez hasonlóan kiemelkedő sportteljesítménnyel büszkélkedhetett (bár Sindzsi minden bizonnyal azt mondaná. de mostanában valahogy eltávolodtak egymástól.. szemléletmódja pedig sokkal érettebb volt. Sindzsi jegyei a matekon és az angolon kívül még udvariasságból sem voltak jónak ne­ vezhetők. Igen. hogy megváltozott. Mimura Sindzsi (fiúk. mindig tudta. Rész­ ben akkor csiszolódtak össze. pedig azokhoz ebben az országban általában nem lehetett hozzájut­ ni. hogy kiket tart barátainak! Súja elgondolkodott. 19. bébi!”). focicsapat). ha kér­ dezték. hogy helyette egy olyan rendszerellenes hob­ bira állt rá. mint az elektromos gitár – és Tadakacu anyja az a fajta volt. Ebben persze szerepet játszott. amelyben egy szépen megmunkált fülbevaló-karika volt. ő az egyikük. hogy „Ezen a hangszeren deka­ dens zenét játszani tilos”. 18. A dekadens zene a rock. ugyanakkor egyáltalán nem volt beképzelt. Lényegében bármire rögtön tudta a választ. mint egy középis­ kolásé. és miután egy osztályba kerültek. Olyanokat szokott mondani. Természetesen Sújához. Igen. de elképesztően sokat tudott a világ dolgairól. (Természe­ tesen van kiskapu. És ha valamiért rosszkedved volt.. hogy Súja felhagyott a baseballal. baseballcsa­ pat). de Súja számára még ezen túl is volt valami vonzó Sindzsiben. de talán még inkább az. Mindig jó tanácsokat adott. az évfolyam­ mérkőzésen legyőzhetetlen párost alkottak ők ketten. Az általánosban Súja maga is tagja volt a Kölyökligának (beállózseninek tartották). és az Akamacu Josio mögötti ülésről rövid haj villant ki. de Súja már korábban hallotta. ebben az országban betiltották a rockzenét. Mély hangú nevetés hallatszott. sőt még külföldi információkkal is szolgált. „Én vagyok a jobb. Másodiktól járnak egy osztályba. Hatagami Tadakacu (fiúk.16. akit Harmadiknak neveznek. hogyan szóljon hozzád. [14] .). bár Súja elektromos gitárján is ott van szé­ pen az állami rendelkezés. így jóban volt Tadakacuval. hogy a kosárlabda­ csapatban van egy védőzseni. aki nem tűri az ilyesmit. meg egy bal fülcimpa.

ami persze természetes. mert Jutaka megint vic­ ceket mesélt. míg elol­ vasta). Talán erről van szó. és egy zsebkönyvet olvas. beszéljünk kicsit a vallásról is. Vele régóta barátok voltak. Ráadásul nem éppen társasági lény. kiderül. Ha már itt tartunk. Talán az egyik kedvenc kínai versantológi­ áját olvassa? (A kínai írások fordításban is viszonylag könnyen beszerezhetők. veled van a nagymenő!”. és Sindzsi biztos azért nevetett. hogy eljön az idő. hogy „A barátaink jönnek-mennek”. Sindzsi feltehetőleg az általános iskolai barátjával.hogy „Fel a fejjel. amikor Sindzsi­ től és Hirokitól is ugyanúgy eltávolodik. és ez valószínűleg ezután sem fog megváltozni. magas testét valahogy begyömöszölte a szűk ülésre. hogy magának való. mint Tadakacutól? Nem. a mögöttük lévő széken ül Szugimura Hiroki (fiúk. és megküzdött a szótárral. Ebben az országban a nemzetiszocializmus különleges válfaja uralko­ dik: a legfőbb hatalom a Vezér kezében van (egyszer Mimura Sindzsi suttogta elkeseredett arccal. Szeto Juta­ kával (fiúk. de jó arc. hogy „Ez itt a megvaló­ [15] .) ül együtt. de mégse volt soha öntelt. Azután. ebben az igen fennkölt nevű katolikus intéz­ ményben – ez egy olyan intézet. aki még mindig a csomagját babrálta. Jutaka az osztály mókamestere volt. 12. Lehet. Az Áldott Sze­ retet Házában. Nyúlánk. emiatt keményfiú benyomását kelti. Alapjában véve irtó jó fej volt ez a Mimura Sin­ dzsi. Sújával kifejezet­ ten jól megvoltak.). és kung-fu-e­ dzésekre jár. amely befogadja a szüleiket elvesztett vagy a „körülmények” miatt a szüleiktől elválasz­ tott gyerekeket – ágyba pisilős korától fogva barátja. amelyben az állt.) Egyszer olvasott egy amerikai regényt (egy antikvárium fél­ reeső zugában talált rá. vagyis inkább elválaszthatatlan jó barátja volt. Szűkszavú. 11. ám ha szóba elegyedik vele az em­ ber. mivel a Köztársaság Kínát „hazánk ősi területének” tekinti. azért csak nem… Súja rápillantott maga mellett Kuninobu Jositokira.

) rendesen megjelent az osztálykirándu­ láson. Meg sem rezdült. hogy különösebb kötött­ ségek nélkül és viszonylag normálisan felnevelkedett. egyes plety­ kák szerint törvénytelen gyerek volt. Emiatt csak a mélyen hívő emberek gyakorolták vallásukat. 17. hogy ez a fiú.). ráadásul lényegében a hírhedt Honvédelmi Erők kiképzőiskolájaként szolgál. akkor az a rendszer hű szolgálata. 10. Viszont ez nem ütközik a létező vallások tanaiba. hogy az apja a tartomány egyik legnagyobb cégének volt a vezetője (igaz. Súja számára az volt a legnagyobb rejtély. következés­ képp a vallás – a mérték határain belül – szabadon gyakorol­ ható. de cserébe semmi sem jár érte. Súját az ilyesmi nem ér­ [16] . hogy a város fé­ nyeit szemléli. Ilyen gáz helyet sehol másutt nem találsz a vi­ lágon!”). mint Súja. Úgy gondolta. maximum középtermetű. mert létezni létezik ugyan állami árvaház is. hogy nagyon szegé­ nyes ellátást és programokat biztosít. 6. ezért hálásnak kell lennie. a székek között kilátszott egy hátrasimított hajú fej a tarkóján szokatlanul hosszúra ha­ gyott tincsekkel. Kirijama a környék összes zűrös diákjának – persze Rjúheit és Micurut is beleértve – vezére volt. de jobboldalt az ablak mellett. Numai Micuru (fiúk. Súja megint elfordult. Előfordulhat. hogy alszik. Egyáltalán nem volt nagy. de az a hír járja. viszont felsős gim­ nazistákat is könnyedén padlóra küldött. annak ellenére.sult fasizmus. hogy tőle balra (bár mellette Szaszagava Rjúhei két széket kihagyva ült) közönséges társalgás és modortalan röhögés hallatszott. magukat keményfiúknak kép­ zelő bagázs telepedett le. de valószínűbb. Magának Sújának lé­ nyegében soha nem voltak vallásos érzelmei. de legalább nincs nemzeti vallás. amit pedig a kis pupákok kikapcsolódására találtak ki. Az is számíthatott. voltak összetűzései a helyi jakuzaszervezettel. és legendás alakja tartományszer­ re ismert volt. Ha valamit annak tekinthetünk egyáltalán.) és hasonló. Súja helyéről az arca nem volt kive­ hető. de annyit bizo­ nyosan az egyháznak köszönhetett. Kiri­ jama Kazuo (fiúk. A leghá­ tul lévő széles ülés köré Szaszagava Rjúhei (fiúk. és most hátrafelé nézelődött. mint egy pillanattal ezelőtt még Súja is.

mint időnként Szaszagava Rjú­ heiék Akamacu Josiót. ami nem stimmelt. így nem is próbált róla többet megtudni). talán kedve szottyant volna sűrűbben jönni. Mindenesetre Súja azt hitte. alvásidejét lefaragva produ­ kálni. ha sza­ bad így fogalmazni. hogy egész más­ hol jár az esze. Minden órán csak ült csendben a helyén. amilyeneket a 3/b osztály­ ban legfeljebb csak a fiú osztálytitkár. Vajon ez is kedv kérdése nála? – Súja! Egy vidám hang rántotta vissza Súját a valóságba. De azt már nem tudta vol­ na megmondani. Kirijama Ka­ zuo maga volt a tökéletesség. az egész is­ kolában csupáncsak a volt ütőzseni. még vé­ letlenül sem szívatott senkit. egyáltalán be sem tette volna a lábát az iskolába. 20.dekelte. de egyvalamit tudott: Kirijamával valami nem stimmelt. ahogy Kirijama „tanul”. és az évfolyam legjobb osztályzatai. A sportban is szinte mindenkinél tehetségesebb és ügyesebb volt. aki a pla­ fonon lévő lámpákat bámulta. Ha komolyan összecsaptak volna. A leg­ jobb vicc a világon. Mellőle a túlsó ülésről Nakagava Noriko (lányok.) feszes. Gyakran előfordult. de mégis tiszteletet parancsoló hang. hogy ezt a semmi kis osztálykirándulást egyből ki fogja hagyni. Motobucsi Kjóicsi (fiúk. hogy pont elfért [17] . Akárhonnan nézzük is. hogy mi az. vagy valami hasonló. de olyan megfoghatatlan volt. Súja.) tudott nagy nehezen. hogy nem is jött be az iskolába. Intelligens és szabályos arc. miközben Kirijamán elmélke­ dett. vagy az iskolai ko­ sárcsapat jelenlegi védőzsenije. ha a nagy hatalmú kormány nem forszírozta volna a tankötelességet. Vagy mégis. átlátszó celofáncsomagot nyújtott felé két kézzel. de ez ön­ magában nem lett volna elég. De vajon ez a tökéletes ember hogyan kerülhetett a rossz fiúk élére? Erről fogalma sem volt Sújának. A lámpafénytől csillogó zacskó akkora volt. 15. erre rendesen megjelent. Mimura Sindzsi vehette vol­ na fel vele a versenyt. nem is annyira mély. Feltehetőleg. Kirijama egyáltalán nem csinált semmi rosszat az iskolában. és úgy látszott. ki tudja.

Kedves. hogy jó volt irodalomból. és ezért erre az üres helyre ült. és olyan bájos. barátságos. (Ezért Súja vi­ szonylag sokszor beszélgetett vele. szóval átlagos lány volt. kislányos arca és vállig érő haja volt. amely fura módon megegyezett egy cigarettamárka nevével. [18] . ke­ rekded. de ezt szemtől szembe senki nem használta. csodálkozó szeme van. amiket a szünetben firkált. mint egy sokat látott öregúr. de közben kicsit furcsálkodva húzta össze a szemöldökét. Csokornyakkendőt formázó aranyszínű szalag volt szorosan a nyakára kötve. de Noriko tétovázás nélkül szokta a fiúkat a becenevükön szólítani. de már korábban is megfi­ gyelte. mint Ucumi Jukie és barátnői. Talán annyit ér­ demes még róla megjegyezni. Sújának nem volt ugyan soha egy fikarcnyi beceneve sem (általános iskolában a sportnak köszönhetően ráragadt egy név. mire Noriko kapkodva magya­ rázkodni kezdett. ha akarjá­ tok. aki hallotta a beszélgetést. kör alakú lapocskákkal.) Legtöbbször Jukiéékkel van. Súja félig kinyújtotta a kezét. mert Noriko néha meg akarta nézni a füzete margójára írt dalszövegeket. és csordultig volt kis világosbarna. Csak maradék. és ő írta a legjobb fogalmazásokat az osztályban. nagy hévvel közbeszólt. Nobunak Kuninobu Jositokit becézik. de ennek ellenére néha úgy viselkedik. Illik is hozzá ez a bece­ név.Noriko tenyerében. Kis termetű és még elég gyerekes. Nakagava Noriko is a lányok mérsékelt ágába tartozott. hogy Norikón kívül egyik lány sem szólította az utó­ nevén. – Az öcsém nyaggatott ma. Ez jellegzete­ sen norikós volt. hogy soha senki nem sértő­ dött meg emiatt… Volt benne valami könnyedség. különösen sötét szeme. ahogyan a Harmadikat sem Mimura Sindzsi esetében). de elromlik az íze. A lányok általában nem használják ezt a nevet. hogy süssek. egyétek meg Nobuval. Jositoki. de ma kicsit késve ért a gyülekezőre. ha sokat áll.

nem bír rendesen meglenni. amikor kettesben fekete sügérre horgásztak a városi gát tavánál. – Hú. Szóval nagyon feltűnő. Juka? – Na! Nekem nem az eseteim a kövér csajok. folyton arra pislantgat. A lényeg. aki tetszik nekem. a tavaszi szünetben. amint a feje fölött bókokat küldözgetett Norikónak. Josi­ toki egyszer csak kibökte: – Figyelj csak. és fészkelődik. bocs. Mire Súja megkérdezte: – Igen? Ki az? Jositoki azt válaszolta: – Nakagava. és kivett egy darabot. kihúzza magát. Noriko semmit nem vett észre Jositoki érzéseiből. – Jól van. szerintem is. – A mi osztályunkból? – Igen. Eleve amióta Nori­ ko odaült Súja mellé. hát Jositokinál eléggé feltűnő az ügy. Ugye nem azt akarod mondani. hogy Norikóról van szó. Na. hogy Kazumi kö­ vér? Csak egy kicsit telt. állati finom! Súja egy kissé kényszeredetten mosolygott. Nem lát a szemé­ [19] . – De melyik? Kettő van. helyes lány. Ennek ellenére úgy látszik. sietve le­ oldotta az aranyszalagot. pont másfél hónapja. – Ugye? Ugye szerinted is az? – Persze. ahogy hallgatta Jositokit. Tényleg.– Komolyan? Megehetjük? Jaj de jó! Biztos finom. mint neked. – Bunkó. ha te csi­ náltad! Gyorsan kikapta Súja kinyújtott kezéből a zacskót. van egy lány. – Jé… Persze. Súja.

nyomban megdermedt és elhallgatott. Lehet. A lány egy évvel idősebb nála. – Hm. – Noriko feszülten két aprót bólintott. – Ezek szerint meg vagy róla győződve. mire Noriko emelt hangon vála­ szolt. és ő is bekapott egyet. Kellemesen édes íz áradt szét a szájában. Noriko? – Köszönöm! Kedves tőled. hogy pont ez a norikóság benne. hogy Súja rosszul hallotta. ha áll? – Ühüm. meg­ nézte. Súja megint csak kényszeredetten vigyorgott. mire Jositoki. hogy alapvetően fi­ nom. – De Súja! – szólt közbe megint Jositoki. hogy Jositoki dicséretét más hangsúllyal köszönte meg. vagy mi. nagyon is komoly pillantással. de az volt az érzése. ha valaki eszik belőle? Á. Ez a szarkasztikus stílus Mimura Sindzsitől ragadhatott rá. – Azt mondod. finom! – mondta Súja. hogy valaki kiakadt rajta. – Hát igen. Sújának minden átmenet nélkül Kazumi jutott eszébe. Nobu – mosolygott Noriko. mert szerette volna. Súja kivett egy sütit a Jositoki kezében lévő zacskóból. Illetve… Noriko legalábbis figyelemmel kísérte. [20] . aztán Norikóra nézett. és tavalyig együtt jártak zeneszak­ körre. elromlik. hogy finom. de Noriko boldogan kuncogott. és néhanapján előfordult. – Köszönöm! – Lehet. Hallod. biztos csak képzelődik. Vajon ez a süti tényleg csak a maradék lenne abból. amit az öccsének sütött? Nem azért csinálta. amikor a szájába vette a süteményt. Mostanában gyakran élt vele. – Hát mondom. mint aki bedugta az ujját a konnektorba. nem tudni.től.

Kazumi is egy­ értelműen válaszolt: – Bocs. Súját ez felvillanyozta. – De hát nem arról volt szó. ott a gát tavánál a tavaszi szünetben. és Súja attól kezdve éjjel-nappal a gi­ tárját pengette. miután Josi­ toki Norikóról beszélt. egy kicsit teltebb. Kazumi megtanított neki egy ne­ héz húrlefogást („A szaxofon előtt én is próbálkoztam vele egy kicsit” – mondta). hogy rockzene kerüljön fel a Nagy Kelet-ázsiai Köztársaság iskolai szakköreinek kon­ certrepertoárjára. Azu­ tán amikor egyszer iskola urán véletlenül egyedül maradtak a zeneteremben. és irtó jól nézett ki az oldalt összefogott hajával. ahol az a „valaki más”. és ugyanabban a gimnáziumban tanult to­ vább a zenetagozaton. ahogy mindig ravaszkás. aki most ballagott? – Hát igen. Súja.Semmiképpen sem fordulhatott elő. hogy magában megünnepelje a dicséretet. Mi más oka lehetett volna rá. mígnem második közepére ő lett a legjobb a szakkörben. én valaki mással járok. amikor Súja egyértelműen megmondta neki. Nagyon finom volt! Ám körülbelül három nap múlva. és Kazumi megdicsérte: – Hú. Szeretem. a szakkör vezetője nem volt ott. halálomig szeretni fogom – Jo­ sitoki arckifejezése zavart lett. és bármelyik fiúnál job­ ban játszott rockot szaxofonon. Asszem. hogy szereti. mint a százhetven centis Súja). megkérdezte Sújától: – Te még szereted azt a lányt. aznap. hogy szerette volna megmutatni a tudományát Kazuminak. ha nem az. És Sintani Kazumi az egyetlen szaxis volt a lányok közül. ez tökjó! Nagyon menő! Súja aznap életében először vett magának egy doboz sört. Elég magas volt (nagyjából akkora. ha Mijata tanár úr. – Aztán Kazumi befejezte az alsó középiskolát. Ja tényleg. hogy ők önkénye­ sen rockkal múlatták az időt. hogy jár valakivel? [21] . de azért az gyakran megtörtént. hogy csupa olyan figura járt abba a szakkörbe. Mondhatnánk. felnőttes arckifejezéssel vette kézbe az altszaxo­ font. Súja énekkel együtt előadta neki a Summert­ ime Bluest.

sérülés vagy betegség miatt (nem olyan típusnak néz ki.Súja ultralassan jó messzire behajította az ezüstszínű csalit. – Ó. Ennyit tudott meg Kavadáról. de Kavada Sógo az év elején. – Komolyan? De mi egyedül? Az olyan… Súja ekkor először figyelt fel a Noriko túloldalán ülő fiúra. (Nem tartozik szorosan ide. Azaz valójában egy évvel idősebb volt Sújá­ éknál. Lehet. hogy Kavada egész testét forradások borították. – Hé. Norikónak nem is jut! – Jaj. egy verekedés követ­ kezménye volt. bocs. Súja megdöbbenve fedezett fel ugyanolyan sebeket a karján és a hátán. Egyétek csak meg. és közben válaszolt: – Nem mindegy? Jositoki tovább bámészkodott. megtermett.). Emberek. Nemcsak a bal szemöldö­ ke fölött futott egy nagy vágásnyom. A hú. ugyan nem tőle magá­ tól. amely miatt az iskolából hiányzott. karba tett kézzel és csukott szemmel. mint aki betegeskedik. hogy aludt. csendesen ült. de [22] . és ha­ lasztania kellett. ezért talán sérülés lehetett). áp­ rilisban jött át Kóbéból. Majdnem kugli­ kopaszra nyírt rövid haja volt. és olyan arca. Őszintén szólva nem hallott túl jókat róla. Híresztelték. ami a templomi ünnepeken megjelenő zsibvásárosokat juttatja az ember eszé­ be. ami ezt részben indokolta. felzabálod az egészet. hanem amikor tornaóra előtt átöltöztek. hogy az előző iskolájában javíthatatlan bajkeverő volt. Előtte több mint fél évet hiányzott a suliból. 5. A b osztályba má­ sodik óta ugyanazok jártak. borosta! Nem túlzás ez egy harmadikosnak? Bár volt valami. de Súja kikapta a kezéből a sü­ teményes zacskót. – Ne haragudj! – adta vissza Súja Norikónak a zacskót. és a sérülés is. én nem kérek. Kavada Sógo (fiúk. Ezt látszott alátámasztani az is. hagyd csak. és mindehhez pelyhedzett az álla. egyenruhába bújta­ tott testét az ablaknak döntötte.

ha egy embert mendemondák alapján ítélnek meg. hogy má­ sok véleményére hallgass. Ennek köszönhetően béke volt a 3/b osztályban. mintha fegyverrel lőtték volna meg. Minden alkalommal. mint egy középsúlyú bokszolónak. Súja utálta. akárhonnan nézzük is. Súja újra Kavadára emelte a tekintetét.Súja még férfiszemmel is úgy találta.) A bal vállán két rejtélyes eredetű. hogy egyszer biztos összecsapnak Kirija­ mával. suttogni kezdték. amikor hirtelen megszólalt egy hang: – Én nem kérek. megpróbálta bele­ ütni az orrát Kavada dolgába. [23] . Pont. és egy szót sem szólt. Úgy tűnt. – Bár nem tűnik sütievő típusnak. És úgy látszott. nem volt kettejük között konflik­ tus. legalábbis mostanáig. Közvetlenül azután. Nem tudom. hogy Kavada átjött hozzájuk. Így az­ tán. Kavadát sem érdekli Kirijama. hogy nagyszerű teste van a fiúnak. amikor ilyesfajta pletykák keringtek. az a hebehurgya ficsúr. ki mondta. Noriko kuncogott. hogyha meg tudsz nézni vala­ mit a saját szemeddel. hogy idősebb náluk. kerek forradás sorakozott. – Szerinted alszik? – Hát… – Noriko visszafordult egy pillanatra Kavada felé. tisztára. noha az azért ne­ hezen elképzelhető. ezért az osztály általában kerülte Kavadát. Súja az állával Kavada felé bökött Norikónak. és Súja is épp elkezdett volna nevetni. Bár az egész ügy menetét és a végeredményt úgyszintén csak hallomásból tudja. akkor nincs szükséged arra. és Kirijamának panasz­ kodott. – Nem akartam felkelteni. Tehát nem elég. a Szaszagava Rjúhei. állítólag aztán Rjúhei holtsápadtan tért vissza. Csakhogy Kirijama minden érdeklődés nélkül csupán egy pillantást vetett Rjúheire. Kirijamát nem érdekli Kavada. még ilyen pletykák is keringtek róla.

A szeme továbbra is csukva volt. én ki nem állhatom ugyan. nem igaz? A buszban van még egy hülye ka­ raoke-berendezés. egy az egyben úgy néz ki. ő is alszik. Mintha mindenki el­ aludt volna. azután újra Sújára nézett. persze ha valaki nagyon precíz. nagy első szélvédő közepén. [24] . Súja megrántotta a vállát. Mélán körülnézett – aztán már nehezére esett a nyakát is mozgatni. Tekintete előresiklott a szűk térben. most lenne itt a lefekvés ideje. ám ezek szerint nem aludt. és betömött még egy süte­ ményt. és a sötétbe olvadó. hogy a cső lefelé lóg. Aztán még egy jó darabig Norikóval és Jositokival beszélget­ tek… * Tíz óra felé járt az idő. de egyértelműen Kavada szájából eredt. határozott hang. Nem hallatszik beszélgetés sehonnan. hogy Kavada az osztályukba jött. de nem korai egy kicsit a várva várt osztály­ kiránduláson közvetlenül indulás után elaludni? Legalább énekelhetnének. Nem ismerte túl jól ezt a hangot. És a fő probléma az. vagy minek is hívják. Mi lehet az? Ha nem számítjuk. Mimura Sindzsi teste kilóg a szék­ ről a folyosóra. Noriko megint hátrapillantott Kavadára. de szinte nem is hal­ lotta még a hangját. egy visszapillantó tükörben a buszvezető felsőtestét látta tükrö­ ződni. és hátradőlt. Norikónak is csukva van a szeme. A sofőr maszkot viselt a szája előtt. Jó. hogy már több mint egy hónap eltelt azóta. Ugyanakkor Súja rájött. Szokatlan volt a légkör a buszon. mint a repülőgépe­ ken veszély esetén használt oxigénmaszkok. mikor Súja valami furcsa dologra lett figyelmes. ahonnan egy gumicsősze­ rűség vezetett lefelé.A fülében csengett a mély. hogy magára Sújára is irtózatos álmos­ ság tört rá. Balra tőle Jositoki időköz­ ben egyszer csak elaludt.

és egy száznyolcvan fokos fordulattal Takamacu felé vette az irányt. hogy nem nyílik. de néhányan kikeltek magukból. amikor átnyújtották nekik a ba­ rackszínű pecsétes állami okiratokat. a buszon utazók családjainál. hogy beleüssön. amikor gyerme­ kükre gondoltak. Utóbbiak vagy az elektromos sokkolótól vesztették eszméletüket. Legtöbb esetben a szülők némán bólintottak. Kavada Sógo felemelkedett ültéből. és a légiutas-kísérők utasításait követve helyezzék fel az oxi­ génmaszkokat! Nagyon vicces. Ugyanebben az időben Siroivában férfiak jelentek meg nagy fekete autókon. Leroggyant az ülésre. aki valószínűleg soha többé nem tér már haza. Kavada még egyszer nekive­ selkedett. Az éjjeli látoga­ táson elcsodálkozva ajtót nyitó szülőknek minden bizonnyal kivétel nélkül elállt a szavuk. és Súja igencsak megküzdött. Ne­ héz volt a teste. majd csendben le­ állt a motorja. így szeretett gyermeküknél is hamarabb mondhat­ tak búcsút a világnak… A Siroivai Középiskola 3/b osztályának kirándulóbusza már régen letért a többi busz útjáról. Ki akarja törni az ablaküveget. Úgy tűnt. és aláhullott. mintha az iménti mély hang azt mondaná: – A rohadt életbe! Aztán Súja is mély álomba zuhant. és próbálta kinyitni az ablakot. Jobbról olyan hang hallatszott. mert látszott. vagy a kevés­ bé szerencsések gépfegyver okádta forró ólomgolyókban ré­ szesültek. Visszatért a város­ ba. kapcsolják be a biztonsági öveiket. hogy oda bírjon fordulni. vagy elromlott a zár. Kérem. a zsúfolt úton haladt még egy darabig. mintha valamit karistolnának.Miért? A buszon nem lehet levegőt venni? Hölgyeim és ura­ im! A busz motorjának meghibásodása miatt kényszerleszál­ lást hajtunk végre. Akkor Kavada a bal öklével esett neki az ablaknak. Talán berozsdállt. mintha valami átlátszó masszában mozogna. De vajon miért? Csakhogy az üveg nem tört ki. de a karjából kiszállt minden erő. [25] .

de amint megjelent egy férfi az ablaka alatt. Ha leszámít­ juk. és nyújtózkodott. hogy a megszokott tanter­ mükben vannak. a negyvenegy osztály­ társ.A negyvenes éveiben járó. Persze ez nem a 3/b tanterme. Nagyon úgy látszott. Jositoki túloldalán pedig Mimura Sindzsi. A holdfényben csontfehéres fénylő betonmóló túloldalán koromfekete tenger sötétlett. mint megannyi zsák. Súja helyén egy pad­ firka. és valahova a távolba meredt. attól balra fent egy nagy képernyős tévé állványostul. hogy az állógallérú diákegyen­ ruhás fiúk és a matrózblúzos lányok. és béké­ sen ringatózott rajta a „játékosokra” váró hajó. a terem közepe felé Kuninobu Jositoki. mint az iskolájuk) füstüveg ablak melletti padtól kezd­ ve komótosan körbejáratta tekintetét. Balra kicsit előrébb. Tekintetén átsuhant egy cseppnyi szo­ morúság. hogy ki-ki a maga módján a székre vagy az asztalra dől és alszik. hogy [26] . akik az előbb még (legalábbis feltehetőleg) mind a bu­ szon utaztak. félig ősz sofőr rajta hagyta az oxigénmaszkot kissé fáradt ar­ cán. mintegy a rendszernek szánt üzenetként valami vésőszerűséggel a paci sarkába faragva. a mögötte lévő széken Nakagava No­ riko. rendesen a saját helyükön ülnek. az asztalukra borulva alszanak. amikor hátranézett a b osztály tanulóira. és a Köztársaság előírásos kézjelével tisztelgett. [Maradt 42 fő] 1 Egy pillanatig Súja azt hitte. mint a Si­ roivai Középiskola 3/b osztálytermében). hogy az ülésrend ugyanaz. meg csőlábú asztalok és székek sorakoznak. Súja a folyosó felőli (mármint ha ez a hely ugyanolyan felépí­ tésű. de van katedra. „a Vezér a katonaruhás csajokra gerjed”. A bal ablaknál Szugi­ mura Hiroki tagbaszakadt testével szintén a padra dőlt (Súja ekkor végre felismerte. amíg a harci mezt és maszkot viselő férfiak felnyomakodtak a buszra. Arra is rájött. Aztán egy gombnyomással kinyitotta az ajtót. egy kopott táb­ la. teljesen rendes embernek látszó. hogy csak ő volt ébren. rögtön visszatért merev arckifejezése. De a lényeg.

de még valami nem hagyta nyugodni. hát egészében véve furcsa hely­ zet. Ezek szerint. [27] . Vaslemez lehet? Felszíne ridegen visszaveri a plafonon sora­ kozó neonlámpákból ráeső tompa fényt. Az asztalra boruló Noriko mat­ rózblúzának gallérja alól egy ezüstszínű. Ahogy rájött. szorosan a nyakára illesztett fémpánt villant elő. Nem tévedett. hogy rájött a buszban az álmosság. valami fekete deszkaréteg borítja. ahol az ablaknak kellene lennie. Hirokin túl azt a részt. Szugimura Hirokinak is. Ennél fontosabb. Kuninobu Jositokié az egyenru­ ha állógallérja miatt nem volt jól látható. Egy kicsit megrángatta. A füstüvegen túl a folyosó is sötétbe burkolózik. amelyben a holmija volt. Súja agyán hirtelen átfutott egy gondolat. most másnap kora hajnal – vagy másnap dél­ után van. nem jött le. Itt valami nincs rendben. de az ő nyakán is ki­ vehető volt. Jó. Jó. Mimura Sindzsinek is. mi az.miért érezte magát olyan furcsán. de aztán feladta. bő három óra telt el azóta. Súja rögtön rá is jött. hogy rajta van. Nyakörv! Nyakörv. a rohadt életbe. De… Súja körbejártatta szemét osztálytársain. amikor észrevette. lehet. ott hever a lába mellett a földön. Kemény és hideg érintése volt. nem vagyunk mi kutyák! Súja egy darabig piszkálta. hogy a sporttáskája. és mindenki másnak is volt. Hajnal? Dél­ után? A dátum „THU/22”. valahogy nehezebben ment a légzés. és jobb kezét saját nyakához emelte. de erős szerkezetű volt. hogy annak is ugyanúgy be vannak deszkázva az ablakai. nappal van-e vagy éjszaka. az ő nyakán is volt egy ugyanolyan valami. ez még oké. Súja az órájára nézett. Pont egy órát mutatott. hogy… Mi van az osztálykirándulással? Ezen gondolkozott. hacsak nem állították át az óráját. Nem tudni.

mire Súja felkapta a fejét. és kétségbeesés ült ki az ar­ cára. Sújának egy feketén szerzett Joan Baez-kazetta rossz minőségű. mint egy fiatal lány. amelyet mint­ ha csak ráadásként kapcsoltak volna a testére. és a férfi megszólalt. ezért a férfi levette a szemét Sújáról. fekete bebújós cipővel. Egyszer csak nagy hanggal kivágódott a katedra felőli ajtó. A többiek lábánál is ugyanúgy ott volt a csomagjuk. miért. Súja rámutatott a nyakörvre. A férfi felállt a katedrára.Tegnap este csak belehányta a váltás ruhát. [28] . A hangok azokat is felébresztet­ ték. Sima halvány­ bézs színű nadrágot. mire Josi­ toki odakapott a saját nyakához. néhányszor jobbra-balra rázta a fejét. A legjellegze­ tesebb mégis hajviselete volt: haja a válláig ért. A pillantása vi­ szonylag hátul. fénymásolt borítóját juttatta eszébe. Fogalmuk sincs. Utána. és félrehajtotta a fejét. Alacsony. Végül mindenki felébredt. és találkozott a tekintetük. Derűs hangja volt. Kabátja gallérján a barackszínű jelvény mutat­ ta. Súja újra körbenézett a teremben. Időközben a többiek is ébredeztek. hogy a kormány embere. Ébredező osztálytársainak zavarodott volt a tekintete. és a teremben feszült suttogás hallatszott. a törülközőt. Minden ruhadarabja el­ nyűttnek tűnt. Kuninobu Jositoki hátrafordult. Jó tíz percen át szemlélték egymást. de Súja a vállrándításon kívül mást nem tu­ dott csinálni. nem tudni. mi történt. szürke kabátot és sötétvörös nyakken­ dőt hordott. Nakagava Noriko kábán bámult rá. és kibontva hordta. és körbenézett. iskola által biztosított jegyzetfüzetet és egy üveg Bourbont. majd visszafordult a katedra felé. a városnézéshez való. Egy férfi jöttbe. aki (ha ez nem álom) egyedül volt ébren a teremben. Súja arcán állt meg. Arca pirospozsgás. akik mélyen aludtak. zömök testalkata és rövid lába volt.

Még a fiúk és a lányok külön bejáratú tréfacsinálói. – Na. jól aludtatok? Senki nem szólt egy szót sem. – Hol vagyunk? – Te is aludtál? – Hány óra lehet? – Mindenki aludt? – A fenébe. hogy mindenki nagyban rákezdte. Jukie a hosszú haját két szoros copfba fonva hordta. én vagyok az új osztályfőnökötök. Talán olyasmi forgatókönyvet akart a saját fejébe diktálni. hogy végignézzen az osztályon. Hülye egy név. Halljátok. és eljöttél idáig? – Ez a pasas meg ki a franc? – Nem. nincs órám! – Te emlékszel. akkor most elmondom. Szeto Jutaka és Nakagava Juka (lányok. de azért a hangja határozott volt. odafordult a táblá­ hoz. hogy álnév. mert baleset áldozata lett vagy hasonló. – Mi történik itt? Az osztályunk éppen kirándulni indult. A férfi. Mindenki felé nézett. [29] . hogy az egész osztály eszméletét vesztette. Először is. hogy leszálltál a buszról. így van? – folytatta Jukie. Az arcán eléggé látszott a feszültség. 16. A nevem Szaka­ mocsi Kinpacu. aki Szakamocsinak nevezte magát. kérem szépen.) sem mukkantak meg.– Felébredtetek? No. ugye. mi következik. nem emlékszem semmire. Körbeforgatta a fejét. [Maradt 42 fő] 2 A katedrán álló hosszít hajú férfi mosolyogva folytatta. – Nem értem – közölte. Bár ha figyelembe vesszük a körülmé­ nyeket. elképzelhető. a lány osztálytitkár. aminek az lett a következménye. Elöl hirtelen felpattant Ucumi Jukie. és krétát ragadva nagy betűkkel függőlegesen felírta a nevét.

Numai Mi­ curu. Nem foglalkozott azzal sem. a „bandája” másik két tagjától messze volt a helye. a mellette ülő Hatagami Tadakacuval beszélt. Kavada is csak szótlanul nézte Sza­ kamocsit a katedrán. Simizu Hitunótól és Jahagi Josimitől. Súja vetett egy pillantást a Noriko előtti széken ülő Josi­ tokira. és észrevette. matrózblúzos kezét karba téve. és csak az álla mozgott lassan. hogy Szakamocsi némán hallgat. és persze rajtuk kívül nem akadt más lány – fiú sem –. egy rágót vett elő a zsebéből. mi ez? Én félek. ha hozzá szóltak kö­ rülötte csoportosuló emberei. Szaszagava Rjúhei. Rézsút hátrafelé. 14. aki nem beszélt. (Hirono és Josimi Sújától balra ültek egymás mellett. de most a szokásos már-már flegma arckifejezésével. és a szájába vette. ne már. [30] . Szakamocsit mustrálta.) Azután Kavada Sógót vette észre. Mintha Noriko nézése egy kicsit nyugodtab­ bá vált volna.) Az arca olyan tündérien szép. (Szu­ gimura Hiroki pont mögötte volt. 9. a középső sor utolsó padjában ülő Kirijama Kazuón állapodott meg először a pillantása. akivel szóba állt volna. szemrevételezte. hogy akár egy filmcsillagé is lehetne. hogy Nakagava Noriko a nyakát hátratekerve az­ óta is csak őt bámulta. Hátrasimított hajával és higgadt szemével egyenest a katedrán álló férfit szemlélte. Mondhatnánk.) és Cukioka Só (fiúk. Noriko aggódva pislogott sötét szemé­ vel. és egy egészen aprót bólintott.). csendben körbenézett a teremben. és valamit beszéltek. Kuronaga Hirosi (fiúk. Súja rögtön újra Noriko felé nézett. Miután Súja meggyőződött róla. Volt még néhány ember. Aztán ott van Szóma Micuko. ablak felőli oszlop elölről a második pad. de ő beszélgetésbe merült a mellette ülő Mimura Sin­ dzsivel. annyira nyugod­ tan nézte. Mereven előrenézett. aki az ablak felőli sorban hátulról a második volt. Súja újra előrefordította a fejét. Ő az a kicsit züllött csaj.– Jaj. De miközben Súja figyelte.

hogy elmondom. – Tehát ott tartottunk. és mérik az ehhez szükséges időtartamot stb. Az általános iskola negyedik osztályától a tankönyvekben is szerepel. 1947-ben hajtották végre először. Csupán mintha egy savanyú mosoly tele­ pedett volna az arcára. aki ne tudna a Programról. Maga a kí­ sérlet igen egyszerű: az egyes osztályokon belül egymással harcolnak a diákok. Minden évben ötven (49 előtt negyvenhét) osztályt jelölnek ki a feladatra az ország középiskoláinak harmadik évfolya­ mából. Az ok nem más. Itt inkább a kicsit részletesebb. előadandó művek címét és azok sorrendjét tartalmazó vázlat (…) 4. Az arckifejezése lehelet­ nyit sem változott. jól van! Csendet kérek! – Szakamocsi tap­ solt néhányat. Szakamocsi változatlanul széles vigyorgás közepette folytat­ ta. Valaki felsikított.– Jól van. jól van. (Program) Hazánkban a Honvédel­ mi Erők Szárazföldi Alakulata által. védelmi okokból alkal­ mazott hadi szimuláció. miért vagytok itt. Mindenki mozdulatlanná dermedt. mint egy kimerevített filmkocka. – Kiválasztottak benneteket az idei Program résztvevőinek. mint hogy… – és végül ki­ mondta – ma meg kell ölnötök egymást. a Nagy Kelet-ázsiai Köztársaság Kormánya által kiadott Kis­ lexikonból idézünk: program (fn) I. Most nem keletkezett hangzavar. hogy felhívja magára a figyelmet. Teljes elnevezése Harci Kísérletek 68-as Számú Programja. Csak – tűnt fel Sú­ jának – Kavada folytatta a rágózást. [Maradt 42 fő] 3 Nem valószínű. különféle statisztikai felmérések céljából. Minden osztályból az utolsó élet­ ben maradott (a győztes) élete végéig rendszeres havi jutta­ tásban és Vezérünk saját kézjegyével ellátott oklevélben ré­ [31] . A zsivaj ha­ mar alábbhagyott. amíg egy fő marad. hogy van olyan középiskolás a Nagy Kelet-ázsiai Köztársaságban.

százezerszám hullanak majd. (A hallgatóság felháboro­ dott könnyekben tör ki. és minden ravaszságu­ kat latba vetve áskálódnak ellenünk. Az ország védelme érdekében (…)” A rizsát félretéve (gyakran látni a pályaudvar előtt a Honvé­ delmi Erők toborzó ürgéit. akik a „Fiacskám.szesül. illetve agitációs megmozdulásaival szemben. kimossák az agyukat. és ké­ nyükre-kedvükre kihasználják őket.) Továbbá. fiatal életek ezer-. Egy perc szünet. Én magam is fájdalommal gondolok arra. be­ hatolnak a világ legfejlettebb forradalmi nemzete – Köztársa­ ságunk – területére. Idézzük: „A forradalomért és a haladásért együtt harcoló szeretett testvéreim (317. akik Köztársaságunkat veszé­ lyeztetik. Súja már negye­ [32] . Nagy Vezérünk beszédét itt kétperces taps és örömujjongások szakítják meg. hogy az imperializmus hirdetőivé váljanak. népünk önállóságának védelmére szolgálhat. Tekintsék a Progra­ mot a sorkatonai szolgálat különleges formájának. üdvrivalgás. hogy amennyiben az ő életük országunk. Köztársasá­ gunkban nincs kötelező sorkatonaság. hogy a tizenöt eszten­ dős. úgy elhullajtott vérük. félrevezetik.) Hazánk számára ilyen szi­ tuáció közepette a 68.) A szégyentelen imperialisták. irtják népünket. A Honvédelmi Erők Szárazföldi. szüntelenül gyülekeznek világszerte.) Emberek! (Egy perc szünet. amelyet az első évben intézett a lakosság egy radikális csoportjának til­ takozó. a forradalom és a haladás iránti erős vágytól égő fiatal önkéntesekből épül fel. Nevezetes 317. nem kérsz egy kis disznósültet?” frázissal szólítanak meg). akik éjjel-nappal veszély­ nek teszik ki magukat a harcvonalban. Egyébként ez az Áprilisi beszéd benne van az elsős középisko­ lai könyvekben. (A hallgatóság felől több helyről a harag hangjai hallatszanak. Vezérünk Áprilisi beszéde. A testvéri né­ pek polgárait kizsákmányolják. Program kísérlete elengedhetetlen. amint alkalmuk adódik.) Mint tudják. Ám nem állíthatjuk-e. Tengeri és Légi Hadteste kivétel nélkül hazáju­ kért tettre kész. porhüvelyük visszatalál az istenek által ránk hagyo­ mányozott gyönyörű anyaföldbe. és örökké fog élni?! (Taps­ vihar.

fulladás 3 fő…” A képernyőn megjelent egy rongyos matrózblúzos lány. hogy szülei korábbi kormányelle­ nes tevékenysége is közrejátszott ebben. továbbá más tompa tárgyak által okozott halál 5 fő.). aki ezek szerint a nyertes kellett hogy legyen. Az Önvédelmi Erők két katonája fogta közre. amelynek alapján az elhunyt harmincnyolc diák halálának feltételezhető okai a következők voltak: golyó általi halál 17 fő. és elgyötört arccal a kamerába [33] . talán ötéves lehetett. mikor együtt tévéztek a játszószo­ bában Kuninobu Jositokival. A mai nap folyamán zajlott a holttestek begyűjtése és vizsgálatuk. amelyet minden csatorna közvetít időnként. és már épp kezdte megszokni az Áldott Szeretet Házát. ahova apja egyik ismerőse révén jutott be (Egyetlen rokon sem volt haj­ landó befogadni. A győzelemig felhasznált játékidő három nap. Súja nem emlékszik a tartal­ mára. öltönyös felnőtt férfi beszélt. de Súja nem bizo­ nyosodott meg róla soha). amely négy kilomé­ terre helyezkedik el a Tadocu-öböl partjaitól. amelyen egy karót nyelt. Vége volt a kedvenc robotos rajzfilmjüknek. illetve az Önvédelmi Erők iménti közlése sze­ rint a Kagava tartományban három év óta először megrende­ zett Program tegnap délután három óra tizenkét perckor le­ zárult. asszonyomnak vagy uramnak szólítottak. Ebből megálla­ pította. iszonyúan unalmas műsor. hét óra és negyvenhárom perc volt. és a mostani igazgatónő. A szü­ lei meghaltak autóbalesetben. hogy ez a Híradónak nevezett. Beszélik. Az előre nem is­ mertetett helyszín a Sidaka-sziget volt. Mindeneset­ re nagyjából a következőképpen hangzott: „A kormány. vágóeszköz általi halál 9 fő. Számú Középiskolájának 3/e osztálya volt. A férfi egy papírról olvasott fel. Ak­ koriban még csak gimnazista lehetett. csatornát váltott. botok.dikes általános iskolás kora előtt hallott a Programról. akit akkor még Jaszuno Rjóko kis­ asszonynak hívtak (Különben ő az előző igazgató lánya. de hát úgyis mindig nagyjából egyforma. aki nála korábban került be az intézetbe. Súja tovább bámulta a képernyőt. A részt vevő osztály a Zencúdzsi város Zencúdzsi 4. Minden ott dolgozót kisasszonynak.

Ahogy idősebb lett. kétezer ember. amely a túlélőt megil­ lető. Súja úgy döntött. Igen. egyetlen megmaradó székért folyik. Akkor ugyan még nem tudott ilyen kü­ lönbséget tenni. mintha szellemet lá­ tott volna. ahogy kicsit félrefordult. Ez évente az ország középiskolásaiból ötven osztályt érintett. Ami furcsa volt – Súja még most is emlékszik azokra a képsorokra –.nézett. és egy mandarint evett. Kuninobu Jositoki már rég nem nézett oda. mi ez? Jaszuno kisasszony a fejét rázva így felelt: – Semmi. Hosszú haja kibomlott. amelyeket átlag kétévente egy­ szer váratlanul adtak le. ha­ nem jól ismert osztálytársaikkal kell megküzdeniük. valószínű. Ha ma belegondol. Oké… Hazánk egyetlen sorkato­ nai szolgálata? A Rizsföldek Országának gyönyörű földje? Mennyi középiskola lehet az országban? Még ha hozzá­ [34] . ez a világ legrosszabb székfoglalós játéka. Ha negyvenfős osztályokat veszünk. Ellenállásra nem volt mód. Ráadásul nemcsak egyszerűen megölik őket. hogy máshogy közelíti meg a dolgot. A Nagy Kelet-ázsiai Köztársaságban nem lehetett szembeszállni a kormánnyal. akit életében látott. hogy valami­ lyen okból a kislány szája szegletében néha egy-egy nevetés­ hez hasonló fintor szaladt végig. Súja talán rákérdezett: – Tanárnő. hogy az volt az első őrült arca. előre nem meghatározott időpont­ ban. hogy ebben az országban a legtöbb harmadikos ehhez a módszerhez folyamodik. csak egy kicsit megijedt. és a jobb halántéka környékén valami sötétpiros anyag kenődött rá. egyre fenyegetőbbnek érezte a Program­ ról beszámoló helyi híreket. ponto­ sabban ezerkilencszázötven diák elkerülhetetlen halálos íté­ letét jelenti. – Szegénykém csúszott ki a száján. Való­ színű.

és miért is fogná ki az ember. Olyan volt. Sújában kiújult a félelem. Azért néha.vesszük a népességcsökkenést. ha kétévente egyszer sor került egy osztályra. hanem már-már hamuszürke volt. mint hogy elhitesse magával. Igazából körülbe­ lül annyi az esélye. sírva mesélni. amikor hallott valakit az osztályból. [35] . Az arca nem is sápadt. ha sorsolásokon sincs soha szerencséje. hogy vele ez nem történhet meg. mint annak. mint a művtöri-könyvben az Amerikai Birodalom degenerált művészetének példájaként bemutatott Andy War­ hol-selyemnyomat. Ez már csak így működik. Motobucsi Kjóicsi volt az. * – Ekkora hülyeséget! Valaki nagy robajjal feldöntötte a székét. Csak a kormánnyal szemben érzett homályos bizal­ matlanság és tehetetlenség maradt utána. az esély akkor is kisebb. hogy közlekedési balesetben meghalsz. ahogy felpattant. de a lányt. míg végül el is szállt. Ugyanakkor haragot is ér­ zett. hogy „az unokabátyám a Program­ ban…”. Kábé olyan szinten. azt hitte – valószí­ nűleg a 3/b többi tagjával egyetemben –. Pontosabban nem volt más választása. aki úgy el volt keseredve. mint nyolcszáz az egyhez. szürreális kontrasztot alkotva ezüstkeretes szemüvegével. És végül idén. amikor ő is harmadikos lett. hogy kinek van joga elszomorítani azt a helyes kislányt?! Igen ám. Egészen mostanáig. Kagava tartományban például jó. és zaklatott hangon kiabált. különösen ha lányt. S azzal egy időben Sújában is lassan halványodott a félelem és a harag is. néhány nap el­ teltével újra látták mosolyogni. Nem azért mondom. tehát… De kit érdekel ez? Fuck off. de én bevásárló­ központ nyereményjátékán is csak papír zsebkendőt nyertem eddig. A fiúk osztálytitkára. Súja a Szugimura Hiroki mögötti pad felé fordult.

vilá­ gos: az emberek születésüktől fogva egyenlők. ezért még a szoká­ sosnál is idegesebbnek tűnt a hangja. Kjóicsi visszahuppant a székre. Gyilkolják le barátaikat. ha azt hiszed. A ti értéketek nem olyasmitől függ ám. A férfi. mert a tartományi hivatalban dolgozik. Kjóicsi fiam. Az én osztályomat nem vá-választhatják ki a Pro-programra! Kjóicsi csak ennyit mondott. hogy ki­ vétel vagy! Hogy váratlanul leordították. te is tévedsz. magyarázd már el nekik! Ám amit Kjóicsi mondott. titkár. Vilá­ gos? Mindnyájatoknak más és más a háttere. Ez vala­ mi tévedés. – Arról azért van fogalmad. a lezárásáig nem hozzák nyilvánosságra a részleteket. hogy mi bennetek az ér­ ték! Ezért. – Te vagy a Motobucsi. Van itt. hogy mi az egyenlőség?! Remélem. Apukát. ugye? – mondta leereszkedőn. nem úgy van az. Nektek magatoknak kell megtalálni. – A reggeli hírekben megemlítenek majd benneteket. Kérem szé­ pen. Még mindenkinek bamba kifejezés ült az arcán. Hosszú haja repkedett. Termé­ szetesen. még mindig nem tudjátok elhinni? [36] . Szakamocsi egy szemvillanásig még szúrósan nézett rá. Természetesen ez ugyanígy van az illető gyerekével is. kérem szépen. de hamarosan visszatért az arcára a mosoly. Reszketett.Az osztályból páran talán azt várták tőle. – Az a-a-apám a Tartományi Környezetvédelmi Osztály osz­ tályve-ve-vezetője. hogy egy szülőt különleges bánásmód­ ban lehet részesíteni. szegény családból is gyerek. gazdag családból is. anyukát vi­ szont már értesítettük. Te. akikkel tegnapig jóban voltak? De hát erre senki sem képes. ami nem rajtatok múlik. Legyilkoljuk egymást az osztálytársainkkal? Csak nem… – Jaj. letörte a többieket. aki Szakamocsi néven mutatkozott be. gyerekek. mivel a Program titkos kísérlet. vigyorogva csóválta a fejét. hogy valamilyen logikus ellenérvvel áll elő.

A félig nyitott zsákból osztályfőnökük. Kondó és Nomura urakat. Vagyis volt osztályfőnökük. az övükön au­ tomata pisztoly markolata figyelt ki a tokból. Aztán a bejárat felé fordulva tagoltan kiszólt. a zsák fo­ lyosó felőli oldalánál fogva egy mozdulattal feltépte a cip­ zárt. az utolsó pe­ dig kicsit nőies volt. és a három férfi letette a zsákot a tanári asztalra. kölyökképű szép fiú. és azonnal kontráztak néhányan. Illetve még inkább a hajdani Hajasida tanár úr. Szakamo­ csi félrehúzódott az ablak irányába. valamelyik lány sikított az első sorban. A nyakigláb. főleg az ablak felőli része konyult le. [37] . A „Mi az?” kérdésekkel egy időben. a másik egy középtermetű. Mindhárman terepszínű ruhában. Az egyikük fé­ lig-meddig hullámos hajú. No. Széltében mindkét oldalon jócskán túllógott. A vállukon rohampuska lógott. Ebből tudni lehetett. Hajasida Maszao ta­ nár úr kandikált ki. székek és asztalok boru­ lásának hangja mellett kiteljesedett a szopránkórus. Súja is nagyot nyelt. hogy a Honvédelmi Erők katonái. ami benne van. Egy piros folyadékkal lepett valami… – Ááááááááááááááááááááááááááá! Még ki sem nyílt teljesen a cipzár. mint aki gondban van. mintha ananásszal tömték volna tele. vastag nejlonból készült hálózsákszerűséget. – Bemutatom a Programotok segítőit: Tahara. és a másik kettőhöz viszonyítva kevésbé jellegzetes. és három férfi furakodott be rajta. Mindhárman összegörnyedve cipeltek egy fekete. Valamennyire puha lehet. kato­ nacsizmában és a homlokán barackszínű jelvénnyel ellátott vassisakban voltak. mutassátok meg! – mondta Szakamocsi. magas növésű nyakigláb volt.Szakamocsi megvakarta a fejét. akit ezek szerint Taharának hívnak. – Gyertek be! Válaszul újra kicsapódott a bejárat tolóajtaja. Helyenként ki­ dudorodott.

Súja arra számított. Bal keze. csendesebben. Maradék haját az agyvelő szürke zseléje pettyezte. csak a bal fele volt meg. A leg­ szélső. – Jól van. de a lányok fülsiketítő vi­ sítása nem csillapodott. A nagy. megjegyezhetetlen arcú katona félrehúzta Hajasida zsákját a terem sarkába. Az agy és a csontszilánkok a nagy sebességű lövedék energiaíjától a vérrel egyesülve permetként hullottak az első sorban ülők arcóra és mellkasá­ ra. fekete keretes szemüvegének.Vékony. ami­ ben Hajasida tanár úr volt. Egyszer csak a Kondó nevű kölyökképű katona elővette a pisztolyát. amely miatt Szitakötőnek becézték. kilógott a zsákból. és úgy csüngött a katedra elé. mivel a fejéből is csak a bal fél maradt. üveggolyó­ szerű szem bámulta a plafont. Akár egy sci-fi főszereplője. jól van. Az első sorban lévők ta­ lán még a másodpercmutató mozgását is láthatták. és addigra már a visítás is elnémult. ahogy megvív az óriás csó­ tánnyal. Mire elült a lövés visszhangja. mintha örülne. A fej maradványai szanaszét repültek. és felsorakozott [38] . Ez logikus. A fél lencse alól vörösre festődött. A tanár úr fejét felfelé fordítva felemelte a saját feje magasságába. hogy kikerült a szűk helyről. de a katona fél kézzel megmarkolta a zsákot. Hajasida tanár úrnak már lé­ nyegében nem volt feje. A katona félredobta Hajasidát a katedra sarkába. nyakukat behúzva visszaültek. kékesszürke öltönye csupa vér volt. és lerántotta a katedráról. Csendet kérek! Gyerekek! Szakamocsi összeütötte a tenyerét. A katona beleeresztett kettőt Hajasida tanár úr fejébe. hogy egy figyelmeztető lövést ereszt a plafonba. [Maradt 42 fő] 4 Akik álltak. amelyen a karóráját hord­ ta.

hogy fegyvereket osztanak ki. hogy mi is hibáztunk. De vajon hogy zajlik ez a Program a gyakorlatban? A részleteket egyáltalán nem hozzák nyilvá­ nosságra. mint egy báb. Súja megdermedt az ide­ gességtől. – Hát. és hallani lehetett. A dol­ gok annyira valószerűtlenül alakultak. és tágra nyílt a szeme. Nehogy valami hülyeséget beszélj itt össze. Az osztály megint elcsöndesedett. [39] . hogy leblokkolt az agya. aztán Mimurá­ val és Szugimurával. miközben a hajába túrt. – Nos tehát. A terembe visszatért a csend. hogy részt vegyetek a Programban – mondta békéltetőn Szakamocsi. ahogy többször egymás után hányás toccsan a padlón. kérdezz csak bármit nyugodtan – mo­ solygott Szakamocsi vidáman. hogy folytat­ hatja-e. Felemelte a fejét. Josito­ ki! – Igen? Hallgatom. hogy ez a valóság.két társával együtt a katedra oldalán. Akárhogy is. de szabad egymással beszélniük? Hogyan tartja a kormány az egészet… – Nekem… – Erre a hangra félbeszakadtak Súja gondolatai. és azokkal harcolnak. Végül a szag is megérkezett. mire Jositoki folytatta. Szakamocsi visszalé­ pett a tanári asztal elé. de hátul valaki fájdalma­ san nyüszített. Hallotta. mintha meg akarná ítélni. Kuninobu Jositoki félig kiegyenesedve felemelkedett. Hajasida tanár úr hevesen ellenezte. csak a szavai maguktól hagyták el a száját. Hamarosan kénytelenek lesznek egymást gyilkolni. nem tévedés vagy vicc. Súja reménytelenül igyekezett világosan gondolkodni. Lehet. Hogy ho­ gyan? Mindenesetre beszélni kell Jositokival. Mindenki beismerte. hogy nem is akart megszólalni. innen valahogy el kell menekülni. Látszott rajta. de Hajasida borzalmas állapotban lévő holttestének és a részvételével bemutatott rémes show-műsornak köszönhe­ tően magához tért. és Sza­ kamocsira meredt. olyan hirtelen történt.

Ó. értem – bólogatott Szakamocsi. amelyet olyankor öltött fel nagy ritkán. Valószínű­ leg az osztály többi tagjának új volt. de mielőtt bármit mondhatott volna. Ez volt az az arckifejezés. Kit értesítettek? – Ó.– Nekem… nincsenek szüleim. az Áldott Szeretet Házának kutyáját elütötték a [40] . mint Hajasida tanár úr. Szakamocsi Sújára pillantott. aki népjóléti intézményben él. Jositoki mindig min­ denkihez kedves volt. Annak ellenére. Egyszer. ahogy visszafordult Súja felé. tényleg. Hogy jobb magaviseletre bírjam. és elvigyorodott. – Bocsássatok meg. mint aki személyesen találkozott vele. – Mit merészelt Anno tanárnővel… – Sújának összerándult az arca mérgében. szép nő volt… Olyan hangsúllyal mondta. majd újra Jositokira nézett. de Súja a hosszú együtt­ lét évei alatt kétszer találkozott ezzel az arccal. volt még valaki. és elképzelhetetlen volt. ami­ kor Eddyt. Veletek kapcsolatban a dolgok rendje-módja szerint értesítettük az intézetetek igazgatóját. hogy valamin felhúzza magát. – Ja. Van köztetek olyan. Te biztos a Nanahara vagy. Sújában felforrt a harag. El­ lenkezni próbált. egy kicsit… – majd mintha ebben semmi rendkívüli nem lenne így folytatta – megerőszakoltam. Nem kell izgulnotok. És… – A Nanahara én vagyok – szólt közbe Súja szinte kiáltva. Josi­ tokinak továbbra is valahogy kába volt a tekintete. nem halt meg. – Egy az egyben úgy viselkedett. Az arca eltorzult. már tudom. ha tényleg szívből begurult. A jellemzés szerint ideológiai szempontból veszélyes vagy. Jositoki hangját hallotta: – Kinyírom! Jositoki áll-a maradt. hogy a mosolya egé­ szen őszinte lehetett. Akkor te a Kuninobu vagy. volt benne valami zavaró.

furcsamód kedves hangon szólalt meg. vicces? Én tényleg megölöm. még ha hülyére vették vagy ugráltatták is. a legtöbbször csak nevetett rajta. Súja nagyon kedvelte ezért Jositokit. – Ezt komolyan mon­ dod. akik a katedra mellett várakoztak. és behajítom a pöcegödörbe! – Hűha! – Szakamocsi jól szórakozott. de Jositoki meg sem hallot­ ta. megölöm! Mielőtt Súja még egyet kiálthatott volna. Romantikus rész. – Ide figyelj. akit szívből szeret. majd miután a tanárnő szerzett pénzt. Kuninobu? Remélem. Csak [41] . a negyedik általánosba járó Jositoki meg futott utána. teljesen ugyanolyan pózban emel­ te fel a jobb kezét. tudod. Kuninobu! Amit most mondasz. Nagyon jó­ lelkű fiú volt. Kondó. Tisztára olyanok. megölöm. Jositoki akár a saját testi épsége árán is. az rendszerelle­ nes. – Megölöm. a há­ rom terepszínű ruhás férfi. Ha Súja ak­ kor nem állítja le. és a kocsi továbbhajtott. ezt jól jegyezze meg! – Jositoki. – Megölöm! – Jositoki nem visszakozott egy kicsit sem. a rohadt életbe! – üvöltötte Jositoki. Sza­ kamocsi fejcsóválva intett a Védelmi Erők három katonájá­ nak. mi­ nimum a pasas metszőfogait megszerezte volna. hagyd! – kiáltotta Súja. – Megölöm. Szakamocsi ezúttal csitító. hogy leállítsa. és kikosaraz­ ta. Tahara. amikor egy pasas. viszont nagyon hevesen rea­ gált. mint mondjuk a Four Freshmen. Nomura. ha baja esett valakinek. direkt Sújáék előtt pocskondiázta a tanárnőt.kapu előtt. Másodszor pedig épp csak egy évvel ezelőtt. – Megölöm. hogy az embernek felelős­ séget kell vállalnia a szavaiért?! – Azt hiszi. aki előbb az intézet adóssá­ gát ürügyként felhasználva erőszakosan nyomult Anno ta­ nárnőre. érzelmes testtartás. szóval egy csupa énekesből álló együttes.

ahogy elkezdett felállni. majd a saját és a mellette ülő Kanai Izu­ mi padja közé zuhant. Különös csend telepedett a te­ remre. Még el sem múlt a fegyverek verte visszhang. A testből kiemelkedő jobb vállától lefelé. és a padló egy pontjára merednek. – Jositoki! Súja felállt. Annyira hirtelen történt. Ezúttal Nyakigláb egyedül húzta meg a ravaszt. A háromfős csapat továbbra is vízszintesen előrenyújtott jobb kézzel állt. hogy behúz­ zák a fejüket. Ott. viszont úgy maradt kővé dermed­ ve.persze a kezükben pisztolyt tartottak. Csak a szemét mozgatta – látta. – Nobu! – sikoltotta. A kórus például ilyes­ mit nyomhat: Baby please. A fegyverek csövéből szintén teljesen egyformán vékony füstcsíkok szálltak fel. A lány száján kicsúszott egy sikoly. és Josito­ ki teste. mert közvetlenül mögötte ült. Súja látta az asztallábak között. Nyakigláb azonnal Sújára fordította a fegyver csövét. [42] . hogy a mögötte ülő Nakagava Nori­ kónak és a többieknek még arra sem volt idejük. Ő egy­ re jobban összezavarodott. Noriko a lá­ bába kaphatta a lövést. és le akart guggolni mellé. egészen bo­ ogaloo-szerű táncot járt. hogy a jól ismert arc pont felé fordul. a padlón vértócsa áradt szét. és Jositoki még mindig rázkódó testére dőlt. baby please. mert előrebukott. A nagy. kíváncsi szemek nyitva maradtak. spend this night with me… Súja srégen hátulról látta. A három automata pisztoly egyszerre köpött tüzet. ahogy Jositoki amúgy is tágra nyílt szeme egy pillanatra még jobban elkerekedett. de Nakagava Noriko gyor­ sabb volt. hogy odaszaladjon. amely a padsorok közé félig kilépve állt. egészen az ujjakig görcsösen rángatózni kez­ dett a karja. Jositoki teste lassan jobbra billent.

és egyenesen Szakamocsi képébe nézett. De a moz­ gása inát annyi idő alatt is. Ülj le! Súja levette a szemét Noriko máris vérben fürdő lábáról és a mögött Jositokiról. rohamosan lassult. hogy halálosak a sebei. te is. Nakagava. – Te sem. majd Sújára nézett. Noriko arcára re­ pült. Kuninobu Jositoki feje megugrott egy­ szer. mert Nyakigláb továbbra is egyenest a homlo­ kára célzott. és kissé lefelé irányítva. és a jobb vádlijá­ ból ömlik a vér. miközben moz­ dulni sem bírt. és megrázta a fejét. Szakamocsi sóhajtott: – Bizonyosodj meg róla. ha nem kezelik őket azonnal. Egyértelmű volt. hogy nagyon fájhatott a lőtt sebe. ami a fejéből kifröccsent. amíg nézte. ülj le! És te ott.hogy Noriko négykézláb áll Jositoki felett. meghízta a ravaszt. Miről? A kérdés még épp csak felmerült. Majd megismételte: – Rendben van. Nanahara. de Nyakigláb már újra megmozdította a fegyverét. – Jositokinak – tagoltan. – Mit művelnek?! – kiabálta Súja szinte sírva. hogy a sokktól rángatóznak az izmok a nyakán. Tahara! – mondta Nyakigláb felé for­ dulva. [43] . Érezte. és most lassan Szakamocsira emelte a tekintetét. és a valami. – Mit csinálnak?! Jositokit… Jositokit el kell látni… és Nori­ kót… Szakamocsi elégedetlen arcot vágott. Biztos. – Nem állunk fel engedély nélkül – fordult Szakamocsi Nori­ kóhoz. Noriko eddig sápadtan szemlélte Jositokit maga alatt. határozottan beszélt – nyújtsanak el­ sősegélyt! Jositoki teste. jobb karja megállás nélkül remegett. Felhúzta a szemöldökét. de láthatólag a harag még azon is túltett benne.

Annak ellenére. Végül pedig Jositoki arca. Noriko is ugyanígy tett. bár béna színészek­ kel…) két árvaházi főszereplővel. Semmit sem csinált. de lehet. – Tanááár úúúr! – hallatszott egy nyugodt vagy inkább nem­ törődöm hang. talán mindketten hamarosan Kuninobu Jositoki után mehettek volna. Ha felfogtá­ tok. aki tetszik nekem”. – Már halott. tátott szájú arcát valami pirosasfekete anyag pettyezte. hogy a feje egy része hiányzott. Nem tudta levenni a szemét az asztallábak között heverő Jositoki arcáról. Szakamocsi mellett Nyakigláb Norikóra. amikor nemrég azt mondta „Van egy lány. és kábult fejében kergetőztek a barátjával töltött idők emlékei. és még… – Nem halljátok.Noriko döbbent. üljetek vissza mindketten! – Jaj… – motyogta Noriko Jositoki eltorzult fejére lenézve – hogy ilyen… Súja agya megint eltompult. Jositoki a padlónak ugyanarra az egy pontjára meredt. [44] . a másik kettő pedig Sújára fogta a fegyvert. vagy a fe­ ketén közkézen forgó amerikai film. és ők utána sokáig Jake és Elwood-osat játszottak. amikor belefeledkeztek egy régi társasjátékba. ti ketten? Szakamocsi megismételte. Súja észrevette. – Látjátok – mondta Szakamocsi. mintha neki loccsantották volna ki az agyvelejét. hogy a saját szája is nyitva van. Olyan apróbb kalandok jutottak eszébe. Teljesen megbé­ nultak az idegszálai. És ha így maradtak volna. mint a táborozások. Az esős na­ pok. meg amikor lecsónakáztak a folyón. Vagy legalábbis a hang irányába bambult. hogy rendesen szinkronizált volt. a Blues Brothers (rejté­ lyes. Már nem ránga­ tózoot. hogy Súja nem hallotta. mire Súja magához tért. Csak Jositoki arcát nézte egyre.

noha még mindig kába volt. ez a beszédstílus semmiben sem különbözött attól. de beleegye­ zőn bólintott. Menet köz­ ben kivett a zsebéből egy szépen összehajtogatott zsebken­ dőt. gyere. Sindzsi megismételte. és elsőnek letörölte Noriko arcát. Mi baj? Sindzsi leeresztette a kezét. amit a Harmadiktól megszoktak. Noriko is odanézett végre. állj fel. amitől egy hajszálnyit oldalra mozdult a feje. Nakagava! – mondta azután Sindzsi. Viszonozta Sindzsi pillantását. higgadjon le. te vagy a… Mimura. mit jelent. Felhúzott szemöldöke alatt a különben örökösen vidám tekintete most komoly volt. segítenék neki a helyére ülni. Sindzsi biccentett. ha nem gond. és azt mondta: – Úgy látom. amelyet belepett Jositoki vére. A helyére került Noriko jobb lába lecsüngött a székről. és odament Norikóhoz. Közben hátat fordított Szakamocsinak. – Tessék. hogy Sindzsi azt akarja mondani. No­ riko jobb karja alá nyúlt. és lassan visszahuppant a székére. Súja nem értette. a helyére vezette Norikót. és vörösre festette a fehér zoknit és sportcipőt. Sindzsi bólintott.Jositoki üres helyén túl Mimura Sindzsi jelentkezett. és Sújára nézett. – Igen. a se­ béből ömleni kezdett a vér. Noriko lényegében nem reagált. aki még mindig félig kiegyenesedve állt. és visszament a saját padjához. és szabadon álló bal kezét határozottan lefelé nyomta. – Na. Nakagava megsérült. Súja ebből már megértette. majd hátat for­ dított neki. és segített neki felállni. Szakamocsi kicsit összeráncolta a szemöldökét. felállt. odaguggolt Jositoki holtteste és Noriko közé. [45] . segíts csak! Én is szeretnék már haladni. Noha a helyzet rendkívüli volt. Csak a jobb szemöldökét megemelve megmozdította az állát.

A szíve majdhogynem összeroppant a düh és a bánat miatt. az egy holttest volt. Tehetetlen volt. ha Súja is meghalna? Súja erőlködve elvette a szemét Szakamocsiról. Látszott. mint Jositoki. Kétségtelenül. Mi lenne vele. hogy Noriko végre rendezte a gondolatait. vagyis mutatta neki Mimura Sindzsi. [46] . Most pedig nem más. súlyosan megsérült. agyonnyomja. Nakagava Noriko. ha most elkezdene üvöltözni. és kö­ szönetet akar mondani Sindzsinek. hogy Súja is ugyanúgy kikeljen magából. Miközben Jositoki nyitva maradt szemét nézte. ugyanazt a hibát követné el. Erre Noriko hátradőlt. mintha Mikulás-csizmát viselne a fél lá­ bán. amelyek hiába keresték a kijáratot. De aztán még épp időben eszébe jutott. Ezt megkese­ rüli! Az biztos. Az asztalára nézett. Igen.Teljesen olyan volt. Igen. Úgy tűnt. Annak az embernek a holtteste. Kinyírom! Nem sok hiányzott hozzá. Mintha újra működésbe léptek volna az imént még sokktól bénult érzékszervei. rántott egyet a vállán. apránként. és újra lenézett a jobbján heverő Josi­ tokira. Szakamocsi heherészve már másfelé nézett. és elönti az egész testét. összeszorított fogakkal Sza­ kamocsi felé csavarta a fejét. akivel tíz éve együtt élt. akit Jositoki szeretett. Súja lelkében. Szakamocsi láthatólag élvezettel nézett Sújára. de visszafordíthatatlanul feltámadt a harag. amelyből a padok között csak szeletek látszottak. hogy épp csak az előbb mondta. Végül úgy érezte. De Sindzsinek mintha há­ tul is lett volna szeme. amit ő. hang nélkül könnyek gyűltek a szeme sarkába. de az egy holttest. mint valami dübörgés. Súja is ránézett még egyszer Jositoki holttestére. hogy nyugodjon le. mint az a lány. hogy miközben figyeli. Még nem tudja magában hova tenni. hogy álljon el.

Tény. mint mondjuk Súja.Súja összeszorította az ökleit a pad alatt. – Már megint. Az oké. Aztán arra is. Mimura? Mondjad. erősen szorította. amíg felépül. Mimura? – mosolygott Szaka­ mocsi derűsen. hogy Jositoki holt­ teste ott hevert közvetlenül az orra előtt. úgy van. valakit. hogy összevesztünk. és kis híján felfedeztek. Nem volt könnyű ma­ gán úrrá lenni olyan körülmények között. De elvesztettem? – Lenne még valami. Mimura Sindzsi sokkal higgadtabb volt. és a nagyja elpusztult. de így igazságtalan. mert reszketni kezdett volna. – Hát igen. hogy volt. de emlékszem rá. Súja minden erejével próbálta a benne dúló érzelmeket el­ nyomni. hogy csináljuk ezt a Progra­ mot. – Elláthatnánk Nakagavát. hogy még maradt benne erő a csodálatra. Mimura Sindzsi nyugodtságát viszont más szem­ pontból csodálta. hogy Eddy. ha hagyja. hogy valahogyan nyugalmat erőltessen a testére. a kutya. És akkor. melyikünkhöz húz inkább. Az ugyan különös volt. de mindketten el tudtunk menekülni. de túl sok volt. Nem tudta hova tenni a dolgot. mi az? – Nakagava megsérült. és Jositoki majdnem belefulladt. tanár úr! – emelte fel Sindzsi a kezét. végül én mentettem ki. Igaza van. és ké­ sőbb jót nevettünk. és mindketten megbántuk. hogy kettesben játszottunk a fo­ lyónál. kis dobozba gyömöszöltük őket. Egyik sem valami nagy történet. ha ezt meg [47] . máskor pe­ dig belopóztunk az iskola tanári szobájának padlására. Előfordulhat egyáltalán ilyesmi? Hogy elveszítünk egy em­ bert. Erősen. és elhalaszthatnánk a dolgot. akit jól ismertünk? De hát Jositoki végig mellettem volt. Jositoki tényleg velem volt. De tényleg. Amikor pedig poénból szöcskét gyűjtöttünk.

Szakamocsi harsányan felröhögött. Sindzsi is érezte. Elég bizarr volt. Fudzsijosi Fumijo (lányok. 18. Nyakigláb pe­ dig a jobb kezét. – Visszaszívom! Visszaszívom! Nem gondoltam komolyan! – mondta Sindzsi azonnal. akkor esetleg elmene­ külhetnének innen. A laza stíluson Szakamocsi megint röhögött. aki valamit szólni akart Ucumi Jukie osztálytitkárnak a szomszéd padból. és igyekezett felfelé nézni. a képességeitek alapvetően különböző­ ek. és odahajított valami fehéret Sújától előrébb. de a tipp nem volt helyes. Jukie egy pillanatig tágra nyílt szemmel nézte. Koppanás hallatszott. – Van benne valami. Emiatt a feje fel­ felé fordult. [48] . kérem szépen. Természetesen előbb magát Norikót. hogy Fumijo láthatóan a homlokából kiálló kést próbál­ ta beazonosítani. visszatette a hátán lógó rohampuska szíjára. akkor ehhez mit szólsz: hogy igazságos legyen a játék. mi van ott? Nem beszélget! Szakamocsi hirtelen elüvöltötte magát. Kréta? Súja egy pillanatig arra gondolt. amit mondasz. Ezért aztán Nakagavát sem ááá… Hé. így az igaz­ ságtalanság kezdettől fogva fennáll. és időt nyerhetnének. Kinek-kinek más az intelligenciája és a testi ereje. megöljük Nakagavát is.) felé. – Csakhogy egy másik megoldási módot ajánlott. Aztán Szakamocsi megint tapsolt.lehetne csinálni. de aztán az egész ter­ met újra elöntötte a félelem. mint amikor beverik a koporsószeget. amellyel már odanyúlt a pisztolyotokhoz. – No. Mimura. hogy a hátán az egyenruhája alatt görcsbe rándulnak az izmai. – No. és Fumijo széles fehér homloka kellős közepéből kinőtt egy keskeny kés.

Jukie nem tudta levenni a szemét Fumjióról. Ezek azt csinálnak velünk. Kunin­ obu Jositoki friss vérének szaga kezdett erőteljesen terjenge­ [49] . Rengetegszer kellett figyelmeztetnie magát ebben az extrém helyzetben. csak ült. – Ettől fogva tilos bármit önkényesen csinálni.A következő pillanatban elvágódott oldalra. az szabálytalan. 5 [Maradt 40 fő] – No. aki ugyanúgy a padok közé dőlt. A csevegés is tilos. Amit csak akarnak. és megvakarta a fejét. ha a homlokából kiáll egy kés? Már senki sem mozdult. nem sok hiányzik ahhoz. Mimura Sindzsi is. ahol máris két osztálytársa holtteste hevert. bocsánat! Ha a tanár öl. mint akibe villám csapott. sajnos megdobom a késemmel. Jositoki arca magához vonzotta a tekin­ tetét. miközben igencsak kiszáradt torokkal a nyálát nyelte. akkor most elmagyarázom a sza­ bályokat – folytatta kedélyesen Szakamocsi. elgondolkozott. De hiába igyekezett. Aki beszélget. – Szakamocsi behunyta a szemét. Senki nem szólt egy szót sem. Ugyan ki marad életben. amit csak akarnak. Érezte. Noriko is arrafelé nézett bamba tekintettel. Aztán rögtön komolyra fordította a szót. hogy várjon. Fumijót nézte. Esés közben Fu­ mijo bal halántéka a szomszéd Jukie padjának ütődött. Súja összeszorított fogakkal győzködte magát. Súja. ajkát összeszorítva. Ez alkalommal nem is kellett ellenőrizni. mint Jositoki. a fene vigye el! Életünk-halálunk ennek a Sza­ kamocsi vagy milyen nevű rohadéknak a kezében van! – Ó! Véletlen volt. és az asztal megbillent. Szitakötő Hajasida tanár úr alvadt vérétől eltérő szag. hogy elsírja magát.

– Lehet. mint legyilkolni egymást. Semmi sem szabálytalan. Köztük némelyik valamilyen bot alakú tárgyat tartalmazha­ tott. a szabályok egyszerűek. hogy szörnyűnek vélitek a szabályokat.ni. kérem szépen. mielőtt elindul. hogy ez itt. Némi élelem. hogy kinek melyiket adjuk. Tehát olyan elemeket vi­ szünk a játékba. ivóvíz és egy fegyver van benne. és ezzel még tovább növeljük a véletlen összetevők számát… Így talán nehezen érthető. Így senki nem kerülhet hátrányos helyzetbe. csak az mehet haza. egy iránytűt és egy órát… Van. A terepszínű ruhás trió. hogy a nyertesek negyvenkilenc százaléka lány. Ahogy az imént már említettem. Tehát. aki utoljára marad. nem? Súja gondolatban kiköpött. hogy a férfiakat és a nőket egyenlőként kezeljük. ti is emberből vagytok. Hamarosan egy nagy kupac keletkezett belőlük a zsák mellett. amelyek miatt nem előre látható. és mindenki kap egy csomagot. akinek nincsen órája? Nincsen?… El is felejtettem. Szakamocsi utasítására. a képességeitek alapvetően külön­ böznek. amelyben Hajasida tanár úr holtteste hevert. A fiúk is em­ berből vannak. hogy kinek kedvezőbb a helyzete. már tudjátok. mert az oldaluk kicsúcsosodott. Aztán megtaláljátok még benne ennek a szigetnek a térképét. ő szinte nem is vérzett. Továbbá – itt szélesen elvigyorodott –. Aggodalomra tehát semmi ok. felülről kezd­ ve. és úgy nyújtom át. Tekintsétek ezt az alkalmat gyakorlásnak. Nem kell mást tennetek. ké­ [50] . a balesetek megelőzésére először is magatokat kell összeszed­ ni. A lányok számára jó hírrel szolgálhatok: az eddigi Programok eredményei azt mutatják. Azonban nincs meghatározva. Továbbá fontos. nagyobbacs­ ka fekete nejlon hátizsákokat kezdett behordani a folyosóról a terembe. – Gondolom. Sorban emelem le őket. Oklevelet kaphattok Vezé­ rünktől! Csodálatos. Mindegyikben más-más fegyver. – Hát akkor most egyesével idefáradtok. ám az ember élete telis-tele van váratlan dolgokkal. de úgy tűnt. Fudzsijosi Fumijo arcát nem lehetett látni Súja helyéről.

A krétát a táblán tartva csak a fejét fordí­ totta vissza az osztály felé. ahogy iparkodtok. A térkép alapján pedig elmondom. jobbra a rombusz közepe tájára pedig egy X-et tett.Igen. hogy melyik terület hány órától válik veszélyessé a számo­ tokra. mert… Szakamocsi a katedrára támaszkodva végignézett az arco­ kon. –. Érthető? – Meg­ ütögette az X jelet a kréta hegyével. az iskola pedig itt található. egy sziget. Kerülete körülbelül hat kilométer. – Letette a krétát. szabad az út mindenfelé. Mindezt azért. és vessétek össze vele a domborzatot az iránytű segítségével. A következő sorba Bl. akik a tengerbe menekülnének. B2 került és így tovább.. kezébe vette a krétát.rem. – Hajók. mi most a sziget iskolájában vagyunk. mint egy csálé sütőrostély. Fi­ gyelem. Szakamocsi a sütőrostély rá­ csának közeibe A1. Onnan lövik le azo­ kat. Ez a rajz a szi­ getet ábrázolja. Te­ hát naponta négyszer. és először rendeznek rajta Programot. Most pedig függőleges és vízszintes párhuzamos vonalakat húzott a sziget fölé. Még négy orsóformát rajzolt a szigetet jelölő rombusz köré. Jól nézzétek meg a térképet. Továbbá… Visszafordult a táblához. Senki sincs már itt. és sürgősen hagyjátok el a felsorolt területeket. – Ez egy elnagyolt ábra. amelyet a csomagotokban találtok. kerekded rombuszt. – Én végig itt leszek. a lakók már eltávoztak. pont a négy égtáj irányában szétszórva. Viszont reggel és este hat és ti­ zenkét órakor bemondom a híreket a hangosbemondóba. a nyakörveitekről van szó. A szigetet jelölő rombusz tisztára olyan lett. [51] . – Nos. hát akkor világos? Ha innen kimen­ tek. és összeütögetve leporolta a kezét. – Nos. A2… jelzéseket írt sorban a bal fölső sa­ roktól kezdve. Igen fontos szerepet töltenek be. de ehhez hasonló a térkép. és a saját ne­ vének Szakamocsi Kinpacu felirata mellé odafirkantott egy nagy. Jobboldalt felülre egy felfelé muta­ tó nyilat és egy É betűt írt.

ugyanez a számítógép választja ki vélet­ lenszerűen. azt ne csináld. ha mindenki elbújna va­ lahol. hogy éltek-e. – Hogy erre miért van szükség? Hát. és rádióhullámokat küld a nyakán lévő gyűrűbe. mert félelem ült ki az arcukra. ütésálló. Szakamocsi vigyorogva folyatta. – Azokat a területeket. hogy nem jön le. – Kérem szépen. és végignézett rajtuk. és rámutatott a táblán lévő tér­ képre. hogy veszélyesek. ez a nyakörv figyelemmel kíséri a szívrit­ musotokat. amelyekre én majd azt mondom.Néhányan csak most vehették észre a gyűrűt nyakuk körül. Szóval ha élő ember marad ott. hogy hol tar­ tózkodtok a szigeten. nem haladna a játék. Az­ tán megszólalt. – Köztársaságunk magas technikai fejlettségének érdeme. gyorsan elvet­ te onnan a kezét.és közben egyre szűkítjük a mozgástereteket. ahogy a nyakukhoz értek. Ha valaki az adott időn túl is ott tartózkodik… A halottak ebben az esetben természetesen nem számítanak. Az a néhány ember. vagy már meghaltatok. a számítógép automatikusan kiválasztja. Most nézzük csak meg újra a térképet! Hátranyújtotta a jobb karját. [52] . Abban az esetben… Súja sejtette a folyatást. Bejött a tippje. aki a nyakörvet piszkálta. Így helyváltoztatásra késztetünk benneteket. Így megbizonyosodhatunk arról. és ha feszegeted… – kis levegőt vett – fel­ robban. úgyse jön le! Biztos. – Az illető nyakörve felrobban. Szakamocsi egy pillanatra megállt. és… Jaj. Egyben azt is megtudjuk belőle. Vízálló. és rádióhullámok segítségével eljuttatja ide az is­ kolai számítógépbe. Nagy vonalakban ennyi.

ahol felrobbanna a nyakörv. de ha huszonnégy órán keresztül nincs egy halott sem. Minden vilá­ gos? Ezenkívül a hangosbemondóba beolvasom az előző hat óra alatt elhunytak nevét. Tényleg. Világos? Időkorlát. akik azt gondolják. Szakamocsi érzékelte ezt a hangulatot. egyetlen kivétel ennek az iskolának a területe. Úgy volt. Személyes tanácsaim következnek. hogy mi a hely­ zet. ahogy gondolta. és még egy! Van időkorlát. hogy mindenki el­ ment. és az összes maradék ember nyakgyűrűje felrobban. de a telefonokat nem lehet használni. az első húsz percben először nincsen olyan tiltott zóna. Mindnyájatoknak egyes-egye­ dül kell harcolnia. ha gödröt ástok és elbúj­ tok. Azt hi­ szem. Győztes nincs.Játéknak nevezte. Szakamocsi elhallgatott. A Program során egymás után halnak meg az emberek. – A számítógép működésbe lép. Lássuk csak… Távolodjatok el kétszáz méterre. de még nem fogták fel a tényt. anyukát. hogy mindjárt egy gyilkos játékra kényszerülnek. ugye. Az élet már csak ilyen… Mint már mon­ dottam. hogy micsoda hülyeség [53] . Ja. de az utolsó embert soron kívül tájékoztatom. Félni félnek. hogy hiába mentek be egy épületbe? A rádióhullámok akkor is elérnek. és az osztály még nem ocsúdott fel a döbbenetből. de nyilván megértették. Akár­ hányan vannak is még… Súja megint csak el tudta képzelni a folytatást. vannak. Most sokkal fontosabbról fogok beszélni. az épületekben szabadon el­ rejtőzhettek. Húsz perccel azután. akkor lejár az idő. – A magyarázatoknak ezzel vége. ha már itt tartunk. Tehát először is innen távolodjatok el. és összeütötte a tenye­ rét. így a terem megint csendbe borult. Kuninobu Jositoki vérének tömény szaga változatlanul ter­ jengett. – Akkor érthető. tiltottá válik. Iszonyú felháborító. Nem vicc. Alapvetően hatóránként jelentke­ zem. Senki nem szólt egy szót sem. Nem tud­ játok felhívni apukát.

Sújának sem volt más választása. És azok. ha leírjátok. megteszi velem más. Noriko szintén megmarkolta ceruzáját. hogy most valami megváltozott. Ám ne felejtsétek. akkor most egy kis ismétlés! Is-mét-lés. Súja is lekaparta ezt az őrült mondatot. akkor most írjátok a következőt: Ha én nem teszem meg. akik ezt tették. Ezt is tessék háromszor leírni! [54] . – Nos. de Súja észrevette. ezek pont ezt akarják elérni! Gondoljatok már bele! Mindannyian have­ rok vagyunk.osztálytársaknak egymást gyilkolni. Két­ kedő arckifejezéseket. akkor írjátok! Amikor memorizálni kell valamit. de közben. nem múló sötét arckifejezéssel. Súja összeszorította a fogait. ha valakivel találko­ zott a tekintetük. gya­ nakvással teli arckifejezéseket lehetett látni mindenütt. amelyek mintha azt mondanák: „Mi van. a leg­ jobb. eszébe jutott Jositoki vala­ mikori vidám mosolya. Csupán néhány másodperc műve volt. ahogy ránézett Jositoki asztalok között heverő holttestére. A fenébe is. Írjátok: Mi most meg fogjuk ölni egymást. hogy a többiek mégis készségesen meg fogják tenni. Az asztalfi­ ókokban találtok papírt és ceruzát. hogy lennénk képesek egymást legyilkolni? – Jól van. Súja majdnem bekiabálta. Kétségbeesett. hogy elkezdőd­ jön?” Csak néhányan tűntek higgadtnak. – Jó. hogy „Baromság!”. azonnal Szakamocsi felé fordították az arcukat. Egyszer csak elkezdtek az emberek körbepillantgatni. vegyétek elő őket! Mindenki kelletlenül elővette a papírt és a ceruzát. Továbbra sem szólt senki semmit. köztük Mimura Sindzsi. de az arcokon ülő kifejezés nem változott. de az iménti „Fudzsijosi Fumijo: órai beszélgetés miatti halálbüntetés” mi­ att jobbnak látta türtőztetni magát. ha ez itt az orrom előtt már alig várja. Írjátok le háromszor! Ceruzák sercegése hallatszott. egy­ más sápadt arcába pislogni.

Ugyanaz a száma. mint neki. és ebben van az eredmény. Egy pillanat türelmet kérek. megy tovább az elejéről. [55] . hogy ki az első. De vajon lábra bír egyáltalán állni? Szakamocsi egy borítékot vett elő a mellényzsebéből. egy lány. Egy fiú. lelőjük. és ő az utolsó). – Kisorsoltuk. A matróz­ blúzból kilógó fehér kezének ujjai kis tálkát formáltak. 6 [Maradt 40 fő] – Nos. Indulás után azonnal ki kell menni a kapun. Elővett a zsebéből egy ollót ró­ zsaszín masnival. hogy Nakagava Noriko a tizen­ ötödik a lányok névsorában. Ez azt jelenti. Ez alkalommal… Sújának ekkor eszébe jutott. egy lány. Kérdés. egy fiú. akkor mostantól kétpercen­ ként egyvalaki elhagyja a termet. hogy ki in­ dul elsőnek: a Program szabályzata szerint valaki eldönti. a szívedbe döföm ezt a cerkát. hogy levágja a bo­ ríték szélét. Aztán felnézett Szakamocsira. tartsatok a folyosón jobbra. és finomkodva nekiállt. de nagyon figyelmes lány volt. Ha a végére értünk. Az osztály egészségfelelőse csendes.Fudzsijosi Fumijo felé is odanézett még egyszer. Amint ki­ léptek az ajtón. és utána már névsor szerint haladunk. Aki a folyosón ténfereg. hogy Norikóval szinte egyszerre mehet ki innen legalább (ha nem Noriko az első. hogy ki lesz az első. ott lesz az iskola kijárata. Te rohadék.

[56] . de a következő másodpercben már el is tűnt az ajtó mögött. kilencvenkilós. majd rögtön átváltozott sebes trappolásra. és az immár csípőre eresztett fegyverű terepszínű trió sürgeté­ sére átvette a hátizsákot. Csodálkozón tátotta el a száját. – Amint innen kimentetek. mint Mimura Sindzsinek. Kirijama nem válaszolt. Úgyis éjszaka van. Száznyolcvan centi magas. Egyszer mintha elesett volna. és hosszú távnál kidől az első körben. Kiment előre. Ő megállás nélkül rágózott. és a nyitott ajtóban szembenézett a sötétséggel. és kihúzott egy fe­ hér papírt. de szemből sem bírja kivédeni a jobbhorgot. Két-három lépés hangja hallatszott. – Mikor kezdődik a játék? Mindenki hátranézett az utolsó sorban ülő Kirijamára. (Csak Kavada nem fordult hátra. de Súja végre megtudta. Ennek hallatán az ablak felőli oszlop legelső padjában ülő Akamacu Josio arca megdermedt. Széthajtotta. nagydarabnak nagydarab. kezében az osz­ tálykirándulásra összekészített csomagjával. Talán az a legjobb. majd egyre halkult. A néma osztályteremben néhány elfojtott sóhaj szállt fel. Akamacu – monda. Egy pillanatra félelemtől dermedt arccal vissza­ nézett az osztályra. hajnali egy.Most Kirijama Kazuo szólalt meg. már majdnem fél kettő. Josio vaskos ajkai elfehéredtek. és kidolgozza a saját stratégiáját. ha először mindenki elbújik valahova. tornaórán végig bénázik. Szakamocsi befejezte a boríték felvágását. Neki is olyan nyugodt volt a hangja. – Akamacu. – Micsoda véletlen! Fiúk egyes. de aztán megint futni kezdett. bár kicsit ridegen és pa­ rancsolón csengett. tempósabban! Szakamocsi szavaira Josio rogyadozva felállt. hogy éjjel van.) Szakamocsi a vagdosás közben válaszolt. nem.

Na jó. és beszélhet velük. Legalábbis semmi jel nem mutatott arra. hogy mindenki más őket akarja megölni. és egyáltalán nem biztos. miután Szakura elhagyta a termet. és letett egy papír­ fecnit. Ogava Szakura ment kifelé. Súja egy ki­ csit megvigasztalódott. hogy még nem fordult teljesen a feje tetejére a világ. Szakura kettővel Súja mögött ült az utolsó sorban. kitalálhatnak egy tervet. Lehet. A következő az egyes szá­ mú lány. és Noriko pont utána következik. Jamamoto Kazuhiko asztalához. az a tér­ kép túlságosan elnagyolt. köz­ vetlenül a Súja előtti padnál úgy tett. [57] . Súja azon gondolkodott. hogy Szakamocsi észrevette. hogy bár nem lehet tudni. Mindez pedig egybevág Szakamocsi elméletével. Arra a papírra írhatott rá gyorsan valamit. amikor a lányok 4. hogy a kiosztott térképek is így néznek ki. de ha megbeszélik a történteket. mintha csak hozzáérne a barátja. Akkor talán irányt vagy távolságot adott meg? Aztán meg ha ketten találkoznak. A szeme a táblán ál­ lapodott meg. Inada lesz. hogy az egyik kó­ dot írta rá. akkor most két perc szünet. Szugimura viszont előbb van. de minden bizonnyal bevárhatja a ké­ sőbb kilépőket. mi a hely­ zet az épületen kívül. az annyit tesz. Kíméletlenül és végeláthatatlanul folytatódott az indulás a névsorok szerint. hogy a többiekben nem bíznak. (Vajon tud járni?) Mimura Sindzsi is utána jön. amire kör­ mölték: „Mi most meg fogjuk ölni egymást. A Szakamocsi által felso­ rolt szabályok szerint legalábbis nem fogják megakadályozni benne. Miközben a terem kijárata felé haladt. és meg vannak róla győződve. Mindenki gyanakvó és zavarodott. hogy ott várják be egymást? Akárhogy is. Szakamocsi térképén. de mit tartalmazhat az az üzenet? Ezen gondolkozott Súja.” Talán csak Súja látta.. Még az elején Súja meglátott valamit. és az asztal alatt szorongatta. Kazuhiko gyorsan a tenye­ rébe rejtette a cetlit.– Nos.

Kavada rágózva. elég valószínű. egy fél pillanatra találkozott a te­ kintete Sújáéval – de csak ennyi történt. Ő nem nyújthatott át üzenetet. hogy a saját emberein kívül senkiben sem bízik. mert távol volt a padja Simizu Hironóétól és Jahagi [58] . Kirijama is nyugodt léptekkel távozott. Holmi haveri körnél jóval sta­ bilabb társaság. hogy Kirijama valami üzenetet adhatott át a haverjainak. Ennek a játéknak a szabá­ lyai szerint önmagadon kívül mindenki ellenség. mint ő. És valószínűleg ezek hárman voltak. Micuko szintén. Kirijama Kazuo. hogy Hiroki talán hasonlóan gon­ dolkodik. hogy üzenetet küldjön Szugimura Hiroki­ nak. akik eddig hallgattak: Kava­ da Sógo. az ő emberei. Hamarosan Szugimura Hiroki került sorra. hogy Kirijama távozásakor a kö­ rülötte ülők. még úgy jár. Súja alaposan megfigyelte. Mielőtt kilépett volna az elülső tolóajtón. Szóma Micukónak is voltak barátai.Felötlött benne. Különben is. hogy öten akarnak ki­ menekülni innen. kinyírni másokat azért. akiket az osztály összes többi tagja egyből meggyanúsított. de túl messze volt a padja. Szórna Micuko. Összegyűjthetne még addig másokat is… Egymás után elindultak azok is. mivel ők a „rosszak”. Viszont ez azt is jelentette. hogy saját maguk életben maradjanak? Sújának az volt a véleménye. hogy „Mindenki más szí­ vesen megteszi”. Mi az nekik. Kuronaga Hirosi meg Szaszagava Rjúhei. Cukioka Só. Rá se nézett Szakamocsira és a Terepszín Trióra. hogy ezek öten egymásnak menjenek. Szakamocsi azt mondta. furcsamód nyugodt képet vágtak. Csak abban reménykedett. háborítatlanul nyugodt arccal ment ki. Súja mélyet sóhajtott. és kint vár majd rá. Biztos arról van szó. Tényleg. aztán Numai Micuru. Kirijamának bőven van akkora ereje. hogy lerázza a kormányt. Igen. ha valamit el­ szúr. hogy ez Kirijamára mégsem vo­ natkozik. mint Fudzsijosi Fumijo. Neki vannak barátai. de elkép­ zelhetetlennek tűnt.

Lényegében nem is beszélt senkivel. – Nanahara! – Szakamocsi feltartott késsel szólt Sújára. Súja persze tudta. aki belemegy a játékba? Ez nagyon is elképzelhető. és megszó­ lalt: – Kuninobu Jositoki a barátom. Szóma Micuko lány. de összeszedte magát. biztosan veszteni fog a rendszerrel szemben. mióta átkerült az ő iskolájukba. Egyelőre arra összpon­ tosított. mindössze két perccel kevesebb időre volt szükség. [59] . de a lelke mélyén azért maradt egy halvány balsejtelem. Nem egyenest ment az ajtóhoz. 15. Nagyon rövidnek tűnt.. Tendó Majumi eltűnt az ajtó mögött. A három katona is a fegyverére tette a kezét. Telt az idő. Az osztályban senki sem volt. 14. mielőtt kimenne a teremből.) A lá­ nyok. és felállt. Nanahara Súja. (Kuninobu Jositoki részével.Josimiétól. hanem balra lépett.. Súját nézte. ahogy közeledik. – El­ tévesztetted az irányt! Súja megállt. de ha kiszámolja az ember. a sebek az egész tes­ tén… Megtörténhet. A lányok többsége sírva ment ki. és Szakamocsi Súját szólította: – Fiúk. Noriko hátrafordult. már majd­ nem egy órának el kellett telnie. hogy adjuk meg a tiszteletet a halottaknak. Csomót érzett a torkában. Félretéve a pletykákat. hogy belemegy ebbe a játékba. Ráadásul volt benne valami megfoghatatlan. Csak nem fordulhat elő. Hadd zárjam le legalább a szemét! Még Vezérünk értekezéseiben is az áll. ezért azonnal elhessegette a gondola­ tot. amit azelőtt kell tennie. Csak Kavada aggasztotta. hogy ő lesz egyedül. De bárhonnan is nézzük. ha gyanakodni kezd. Súja megfogta a csomagját. akit Kavada Sógo barátjának lehetett volna nevezni.

Egyenruhája szövete három helyen kiszakadt a mellén. hogy ő maga kérte. amely közvetlenül Noriko padja előtt hevert. feje alatt elterülő óriási vértengerbe torkolltak. Letette oldalra a csomagját. Súja szinte láthatatlanul felsóhajtott. Jositoki leszakadt füle fölött közelről néz­ ve látható volt a halványpiros hús és valami fehér a véráztat­ ta rövid haj között. kicsit mégis megtorpant.Szakamocsi arcán egy pillanatra átfutott a zavar. Mintha meglepődött volna. hanem düh öntötte el… Jositoki… Majd én elintézem ezt az ügyet helyetted. és Norikóhoz hajolt. A tenyerével letörölte a barátja arcára ta­ padt vért. amikor ételosztásra kerül sor. Ahogy Súja átkarolta. – Rendben. És annak dacára. hogy felültesse. akár egy éhező menekült. Újra lefektette a testét. és le­ guggolt hozzá. Ígérem. még csak nem is féle­ lem. mintha azzal pepecselne. A vékony test ijesztően könnyű volt. Az orrüregéből sötét színű vér folyt. Nyakigláb durva eljárása miatt. Nanahara. Rendes fiú vagy te. de végül he­ herészve leeresztette a kést. Nem volt sok idő. Ezek lassacskán a mellkasából kiömlött. amivel a halál beálltáról megbizonyosodott. Gyorsan odasuttogta: [60] . Ha a fene fenét eszik is. Borzasztó volt. Súja lecsil­ lapodott. és feketévé vált. Megállt Jositoki holttesténél. sugárban jött belőlük a vér. Jositoki nagy. Felemelte a hasra dőlt testet. és újra elindult. hogy megint kézbe ve­ gye a csomagját. hogy az csont. Talán mert kifolyt belőle a vér? Ahogy a karjaiban tartotta Jositoki könnyű testét. csodálkozó szeme még jobban kidülledt. Azután nem is szomorúság. hadd zárja le a szemét. és lezárta szemhéját. és ke­ resztbe tette karját a mellén. Tudta. Mivel a golyók benn maradtak a fejében. Félig nyitott szájából nyál és vér keverékéből álló rózsaszín folyadék csor­ dogált. és szétspriccelt a földön. Úgy csinált.

és neki is lezárta a szemét. Arcát Szakamocsi és a katonák felé fordítva. Mimurával együtt meg tudunk menekülni. de a szeme sarkából látta. hogy csak Noriko lássa. hogy „Viszlát. simán. végül úgysem le­ het majd a közelébe jönni. ökölbe szorította. de Súja megbizonyosodott róla. és mintha halványan elmosolyo­ dott volna. Kint várlak. nem volt felkapcsolva a lámpa. Szívesen kihúzta volna a kést is a homlo­ kából. egy kicsit megbánta. Amikor kívül került az ajtón. kis tű­ nődés után odalépett Fudzsijosi Fumijo holttestéhez. Ezeket biztosan védfalnak szánták arra az esetre.– Lábra bírsz állni? Már ennyitől is a fegyveréért nyúlt a Védelmi Erők három katonája. Mielőtt átvette volna a fekete hátizsákot. és a hüvelykujjával a kijárat felé mutatott. Várlak. Ezzel meg is nyugtatta Súját. de arról inkább letett. Továbbment. Nanahara. mert tiltott zóna lesz. [Maradt 40 fő] 7 A folyosón. mert talán mégis ki kellett volna húznia. hogy Noriko bólin­ tott. Csakhogy ez ott és akkor fel sem merült Sújában. Lehet. a hajópadlót a teremből kiszűrődő fény vi­ lágította meg. Megállapította. [61] . Nem nézett Noriko irányába. hogy észrevette Súja intését. ha a Sújá­ hoz hasonlóan szökést tervező és ellenállni próbáló diákok megtámadják Szakamocsiékat. amint az utolsó ember is elindult. Lehet. kezét ala­ csonyan tartva. Mimura. hogy a folyosó abla­ kait is sötét színű fémtáblák fedik. karba tett kézzel ül. Ám előfordulhat. hogy az a mosoly azt jelentette. ezzel el­ intézted magad!”. amelyre kilépett. hogy valójában Mimura Sindzsi akkor Sú­ jánál sokkal inkább tisztábban látta a helyzetet. akárcsak a tanteremét. Bár ki tudja. hogy Jositoki egykori padja túloldalán Mimura Sindzsi előrefor­ dulva.

és azon túl még egy. és a kijárathoz sietett. még mielőtt a legutolsó em­ ber útnak indul. mint ahányan a 3/b osztály­ ban. össze kell fogni. hogy mi lenne. mert a Programról szóló hírek­ ben a vágóeszköz általi halál és a fulladás általi halál mellett mindig bemondták a golyó általi halál következtében el­ hunytak számát). Jó. mint a másik háromnak a tanteremben. Kétségek gyötörték. Az lehet a tanári szoba? Az ajtaja nyitva volt. akiknek van lőfegyverük. jobbra pedig kitárult a tér. Azon a három fic­ kón kívül. vagy három teniszpálya kitelt volna belőle. Az épület előtt a holdfényben egy kihalt udvar terült el. Balra pedig a folyosó leg­ végén volt még egy terem. ha a saját zsákjában lő­ fegyvert találna (volt rá esély. Neki is furcsán kifejezéste­ len arca volt. voltak ott más katonák is. A tenger. ott egy nagy sötétséget lehet látni. A túloldalán egy erdő volt. De ez a terv máris dugába dőlt. illetve ha páran várnának rá az iskola előtt. és olyanok a körülmények. hogy ez a terület tiltott zó­ nává válik. de ha kint is vannak katonák. Súja meglátott ott bent. és kilépett a szárnyas kijárati ajtón. Súja azon törte a fejét. kommersz asztalok előtt. mint az. hogy nem lehet bevárni a később jövőket?Akkor is… Gyors léptekkel végigment a sötét folyosón. legalább annyian lehettek. [62] . Három-négy fokos kis lépcső követke­ zett. Az egyik katona félrefordult. Húszat? Harmincat? Nem. Lerohanhatnák Szakamocsiékat. akik Szakamocsival megjelentek. egy sötétbe nyíló szárnyas ajtó. Súja azonnal megfordult. ebben nincs semmi meglepő. Azután következik talán a kijá­ rat. lesétált rajta. Mindenesetre nincs más lehetőség. csőlá­ bú székeken ülni egy rakás katonát. Bal kéz felől kisebbfajta hegy magasodott.Jobbra volt még egy olyan terem. tehát még azelőtt. ahonnan Súja most lépett ki. Ha jobban belegondolunk. és a lámpa is égett. olyanok. és a kezében tartott teáscsésze fölött egy pillantást vetett Sújára.

Az még hagyján. A lenge szellő a tenger illatát hozta. bent a tengeren kis fénypontok. aztán később külön-külön egymásba botlanak. hogy abban a tartományban rendezik meg. hogy látott volna a kanagavai helyi hírekben más helyszínt (ami mindig a játék vége után derül ki a híradóból). nem lehet kiszámítani. mint ahogy Ogava Szakura és Ja­ mamoto Kazuhiko. Nem em­ lékszik. ha a közeli bará­ tokkal szövetkezik valaki. amelyiken ki van írva a sziget neve. ami ezt a játékot mozgásba hozza. hogy… Nem volt ott senki. Mondták. Súja hátrafordulva vetett egy pillantást a sötétbe burkolózott iskolaépületre. akik minden valószínűség szerint össze­ találkoztak valahol. de a katonák a folyosó túlsó [63] . de nem elviselhetetlenül hideg. vagy ahogy Kirijama bandája is biztosan tette. Mindenek­ előtt Nakagava Norikót. azzal bedőlnek a kormány számításának. A Program alapszabálya. de ha megnézi az alakját a térképen. De mindezeken túl sokkal lényegesebb. Májusi estéhez mérten alacsony volt a hőmérséklet. Most is egy szigetet választottak. Ha szétszóródnak. Még Szugimura Hiroki sem bukkant fel. Lehet. de Kanaga­ va tartományban túlnyomórészt szigeten szokták. előfordul. hova vezet majd a kavarodás. hogy „Aki nem hagyja el azonnal az iskola területét. A fenébe. Elkedvetlenedett. Ez az. Szakamocsi nem említette a nevét. hogy van olyan épület. agyonlőjük”. melyiken vannak. Mindenki elrejtőzött valahova. Csak a tengerillattal kevert szellő fújdogált az udvaron. ahol a kiválasztott diákok iskolája van. mint szigetet. És pont a káosz az. talán kitalálhatja. Viszont ha alváskor nem vigyáz. Legalább én megvárom a később jövőket. De ha egyenként elbújnak. hogy magasfeszültségű kerítéssel körbevett hegyen vagy lebontás előtt álló börtönben tartják. Katonát nem látott.Elég messze. Úgy tudta. de reményeivel ellen­ tétben más sem várta kint. Biztos a száraz­ föld. ahogy Szakamocsi javasolta. elpazarolhatja az energiáját.

miután Kirijama megkérdezte tőle. „Amint innen kimentetek. Még csak nem is cseverésztek. Ez meg… Mi ez? Igazából azonnal el kellett volna rejtőznie. A bot végéhez négy aprócska vadászgép farokszárny tartozott. A Fejében Szakamocsi Kirijamának adott válasza visszhang­ zott. csak terpeszkedtek a székeiken. Matrózblúzos. És akkor észrevette. ahogy távozott a teremből. Teste kissé összegörnyedt fekté­ ben. és az épp kilépő Tendó Majumit…? Amikor idáig jutottak a gondolatai. hogy mihamarabb el kell távolodnia a kaputól. és újra kinézett. és arra gondolt. Az előbb annyira el volt foglalva a környék pásztázásával. ahol valami hevert. mint egy szemeteszsák. Az egyik végét szőr borította.” Nehogy már… Valaki ezt tette volna? Valaki a korábban tá­ vozottak közül visszajött.) volt. 14. le­ kuporodott és körbenézett. épp három per­ ce kísérte pillantásával. valaki otthagyta a csomagját. mint egy tranzisztoros rádió antennája. És közvetlenül a vaskos hajköteg mellett Majumi matrózblú­ za hátából egy húsz centi hosszú. Azt hitte. A fegyvereik sem voltak a kezükben. Ember volt. hogy mikor kezdő­ dik a játék. de aztán rögtön eltá­ totta a száját. de a megdöbbe­ néstől egy pillanatra lecövekelt. és nem is csomag. Nem szemeteszsák volt. és nem látszott az arca. A mozdu­ latlan test Tendó Majumi (lányok. tompa ezüstfényű pálca állt ki ferdén. hogy nem nézett a lába elé. Olyan volt. de Súja látta már valahol azt az egy ágba font hajat a nagy masnival. Súja megnyalta a száját. Vagyis haj. hirtelen észbe kapott. Persze.végén lévő szobában nem fordítottak különösebb figyelmet Sújára. [64] .

A nyílvessző nagyon gyorsan. Hátrafordult és felnézett. Ezt most megszívta volna. hogy elintézte Tendó Majumit. Amikor Súja egy pillanatig bénultan állt a döbbenettől. Az… csak nem Kava… Nem volt ideje végiggondolni. Sújának borsódzott a háta. ő is biztosan az elsők között esett volna ki ebből a játékból. ha nem a kijárat közvetlen közelében tartózkodik. Talán csak súlyosan megsebesült. szép [65] . és elfutott jobb­ ra. A támadó az épület tetején állt. Az árny Súja felé fordította fegyverét. Miért? Netán megelégedett annyival. felkapta a nyílvesszőt a földről. hogy Tendó Majumi esetleg még nem is halt meg. vannak. Igen… Fentről lefelé haladt. amire a támadó feltehetőleg nem számított. sem­ miféle nyílvessző nem repült felé. majd egy ezüstszínű tárgy húzott el Súja szeme előtt. Súja az árnyra célozva elhajította a nyílvesszőt. Fölocsúdott. A földszintes iskolaépület sátortetején a holdfényes ég hátte­ re előtt egy nagy testű. akik „játszani” akarnak? Vagy a folyosó végi bagázs tette volna? Viszont ah­ hoz képest… Súja azután ráeszmélt. Szinte gondolkodás nélkül választotta az irányt. és lelépett? Vagy ez valami trükk lehet. Hogy meglepje támadóját. és nem húzta volna vissza éppen lépni ké­ szülő lábát. sötét árny állt. Tehát… Éles hang hallatszott.Érthetetlen módon a támadó jelenlétére semmi nem utalt. Szóval meg kell nézni… Ha egy másodperc töredékével később nem vette volna észre azt a „valamit”. és elvesztette az eszméletét. majd a földből egy újabb antenna nőtt ki. de olyat. hogy elhitessék. hogy Norikót be­ várja.

Halott volt.ívet írva repült egyenest az árny felé. hogy elsápad. Súja megnézte a kijáraton kiszűrődő fényben. Súja felpattant. Erről beszélt Szakamocsi. Semmi kétség. és mintha összegörnyedt volna. és kilátszott belőle egy köteg ezüstszínű nyílvessző. aki legelsőként indult el halálra vált arccal. az agya sercegve ég. Mi van akkor. Súja meghúzta magát. fejéhez kapott. hogy csak Súja. hason fekvő nagydarab árny Akamacu Josio volt. hogy valaki áll a háta mögött. amelyet a kezében tartott. és úgy. odasietett hozzá. és megölte Tendó Majumit! Ekkor észrevette. az egykori baseballzseni volt képes. és egyszer csak visszatér. Megingott. Úgy érezte. hogy „Amint innen kimentetek”. és megfogta a nyakát. De merre?… [66] . Legalábbis Akamacu Josio elkezdte. és megszeppenve állt. ahogy volt. ahogy az árny szép kényel­ mesen lezuhan bő három méter magasságból. mert meg se mozdult. szinte vonszolva maga után a sebesült lábú Norikót. amikor azt mondta. A kezétől nem messze egy olyan izé feküdt… Mintha egy puskára íjat szereltek volna – nyilván egy nyílpuska. – Fussunk! Fuss. ha más is gondol erre. és Norikót látta. Ilyesmire lehet. leesett. és megfogta a kezét. aki épp felmérte a helyzetet. Hátranézett. ahogy csak bírsz! Futásnak eredt. Visszajött fegyverrel a kezében. odament Norikóhoz. ezúttal esetleg már lőfegyverrel a kezében? A játékhoz való hozzáállását máris kénytelen volt megváltoz­ tatni. Elveszthette az esz­ méletét. Mellette hevert a tárgy. Tehát erről volt szó. A diákegyen­ ruhás. mint valami gyújtózsinórgombolyag. Súja érezte. Noriko arcáról újra Tendó Majumira emelte a tekintetét. elkezdődött. A lábához esett hátizsák félig nyitva volt. és egy puffa­ nással földet ér. és nézte. Kétségbevonhatatlanul. Az árny felnyögött.

hogy ott hever Tendó Majumi holtteste. hogy bevárja a többieket az épület előtt. Egyelőre meg­ indult az orra előtt magasodó erdő felé. Noriko jelenlegi állapotában könnyű pré­ dává válnak: nagyon veszélyes ezen a környéken sétafikálni. Látni nem látták. és Súja és Noriko számától számítva tizenkét főnek kellett volna ma­ radnia. Először meg kell bújni abban az erdőben… Kis ideig még így tervezte. Amint kijönnek. Egy pillanatra felvillant még Mimura Sindzsi arca. szintén erőszak­ kal. de nem is volt energiájuk odafigyelni. Kábult volt. hogy biztosan van valamilyen módszer. és arra gon­ dolt. és bevetették magukat az erdőbe. Erősen megütötte a fejét. Súja visszanézett az épületre. Főleg. mint ő. Egy madár rikoltott a köz­ vetlen közelükben. ahol még tizenegyen maradtak (az osztályban huszonegy lány és huszonegy fiú van. hogy alapos döntést hozzon. Súja némileg erőlködött.Nem volt ideje. Megsürgette Norikót. egy másodperccel tovább sem akart itt maradni. aztán hallani lehetett a szárnycsapásait. Egy csapásra szertefoszlott az a gondolata. [Maradt 39 fő] 8 Akamacu Josio nem sokkal később magához tért. mintha mélyen aludt volna. hogy később összefoghassanak. és iskolába kell menni. de erről is le kellett mondania. de elvetette az ötletet. hogy ma hétfő. de végül meggyőzte ma­ gát erről. Csak eszeveszetten. Röviden. de azt is elhessegette. ahogy elrepül. hogy irtózatosan fáj a feje. menekülnek majd. Valószínűleg ők sem hülyék. Először arra lett figyelmes. Norikót szorosan átka­ rolva haladt befelé a rengetegbe. hogy valahogyan figyelmeztetnie kéne őket. és a lá­ buk alatt valami páfrányféleség burjánzott. hogy a lábuk sem éri a földet. nem olyan hülyék. Hát igen. Fák és bokrok egyaránt nőttek. Mi történhetett egyáltalán. [67] . de Fudzsijosi Fumijót ki kellett hagynia). túl sokáig számítógépezett tegnap?… Tehát tegnap szombat volt? Vagy inkább vasár­ nap?… Az azt jelenti. Bebeszélte magának. és elájult: számára szinte olyan volt.

Szakamocsi. és a háttérben az osztálya (akik úgy néztek ki. az indulás. akkor még… egy kicsit alhatok… Az ég és a föld derékszögben elfordult. ki tudja. Hajasida tanár úr holtteste. Azon túl az éj­ szakánál is sötétebb íj alakú árny. ha körü­ lötted bérgyilkosok keringenek!… Így alakult. hogy ki ellenség és ki barát.Hány óra van egyáltalán?… Tök sötét van még. majd a bodega. és a látómezejét. amely a Josio lelkében ta­ lálható elvadult vidéken volt felállítva. egy hegy van. ahogy atlé­ tikabajnok lábán teljes erővel nekilódult. és egy nyílpuskát fedezett fel a hátizsákjá­ ban. egy üres földterület töltötte be. És… Körbeforgatta a fejét. Nem mérlegelt. ha­ nem a halálfélelem vezérelte. elsza­ lasztotta Cukioka Sót (fiúk. Nem a gondolatai. hogy megölte egy osztálytársát. Persze. akik szerinte mind rá fenték a fogukat. az embernek nem szabad megölni az osztálytársát. mert úgyis mindenki meghal. De ez csak az elmélet. 13. Visszajött. milyen érzés. ahol meghúzta magát. ha lejár az idő. mintha egy háromdimenziós filmből léptek volna elő) fejszékkel és pisztolyokkal felszerel­ kezve készült rátámadni Josióra. látta. Aztán fölösleges is erőlködni. Ebben a pillanatban minden emléke visszatért. aki a kivetítő előtt állt. Gondolj csak bele. Josio számára cseppet sem volt meglepő. Vérrel írott „Kinyí­ runk!” felirat töltötte ki az egész felületét.) ki­ csit szigorú.) is. miért. és egy matrózblúzos lány látott hever­ ni. de gyönyörű arcán most félelem ült. hogy most az emlé­ keivel együtt nem a bűntudat tért vissza. Josio nem akart meg­ halni. ahogy Csigusza Takako (lányok. 14. hogy a leghatékonyabb módszert választotta az „ellenség” számának csökkentésére. ami sokkal mélyebbről fakad. hanem a félelem. Nagy nehezen fel­ mászott az épület oldalán lévő kis vaslétrán az iskola tetejére. Míg kapkodva az első nyílvesszőt feszítette a puskába. Egyszerűen félt az osztálytársaitól. Mindenki ellen­ [68] . Ez a félelem jelenleg egy óriá­ si reklámkivetítőben testesült meg.

mintha nem vennék észre. Hát persze. de a körülményeket szemlélve világos. ez az első feladat. Nem törődni Akamacu Josio és Tendó Majumi holt­ testével. most innen el kell menekülni. mint amilyet ő maga lőtt bele Tendó Majumiba. feje végigcsúszott a kissé nedves földön. A nyakából hátul egy ugyanolyan ezüstszínű nyílvessző állt ki. Amikor eldőlt. Először is Nanahara Súja már kéznél van. Kazusi pedig nem csinált semmi rosszat. 16. akinek mindig jó kifogásai vannak. De abban a pillanatban. Hol a nyílpuska?… Abban a pillanatban a nyakába olyan érzés nyilallt. Aztán futás­ nak eredt. de ez őt magát már nem érintette. Elindult. Ettől az új megközelítéstől zsibbadt agyába most visszatért az élet. hol van Nanahara Súja?… A nyílpuska! Fel kell ven­ ni a nyílpuskát. és elvette Tendó Majomi hátizsákját is. Tényleg. de lőni nem akart. [69] . mintha hátulról megütötték volna egy rúddal. Az Akamacu Josio mellett heverő nyílpuska meg volt töltve. Akkor is mind úgy tettek. aki két perccel később jött ki az épületből. majd megállt.ség volt. már halott volt. hogy Josio felállt. [Maradt 38 fő] 9 Niida Kazusi (fiúk. amikor Szaszagava Rjúhei és társai szívatták őt. és szinte gondolkodás nélkül felvette Josio nyílvesszővel telt hátizsákját. Josio hasra vágódott. hanem azonnal eltűnni innen. Kazusi leengedte a nyílpuskát. mint Nakagava Noriko. Olyan fiú volt. homlokáról és arcáról lehorzsolódott a bőr. Teste összegörnyedt. Elvette ugyan.). Gyorsan felült. egy darabig csak reszketve állt egy helyben. Kazusi próbálta valahogy működésre bírni összezavarodott agyát. az ujjai a ravasz meghúzásával reagáltak. Josiót véletlenül intéz­ te el. hogy Akamacu Josio ölte meg Tendó Majumit.

de mindenképpen biztonságosabb. mint a baseballütő. de Súja igyekezett hegyezni a fülét. Az elektromos gitár nehezebb ugyan. de egyelőre úgy tűnt. hogy valaki követte volna őket. megeshet. ráadásul hegynek felfelé haladtak. hogy annál kevésbé vannak ve­ szélyben. Súja Noriko köré font karjával jelezte. Szaporán kapkodták a levegőt. hogy a bozóton át cikcakkban. és nem volt idő. viszont nem kell egyfolytában lengetni. hogy kifújják magukat. Norikót leültette a sötétbe burkolózó bozótba. Ezek után kezét térdére támasztva megpihent egy kicsit. Még egy ideig figyelte a környező hangokat. Úgy érezte. hogy ezen a hangörvényen át másféle hangokat is kiszűrjön a körülöttük terjengő sötétségből.[Maradt 38 fő] 10 Vagy tíz percig futhattak. Hirtelen döntés volt. A jobb válla roppant egyet. Mozgáshiány. [70] . Érezte. minél mélyebb a sötétség. pedig ha azt vesszük. egy kicsit fellélegezhetnek. és bólintott. Semmi nesz nem utalt arra. majd leült Noriko mellé. és suttogva kérdezte: – Jól vagy? – Igen – válaszolta halkan. mintha rengeteget futott volna. hogy valami vaskosabb fűféle kilapul a fene­ ke alatt. és egyúttal vissza is fogta lépteit. Norikóra nézett. Lényegében csak kettejük lihegésének hangja töltötte ki a teret. hogy a hegy lankás lejtői vagy a sűrűn nőtt fák miatt. Halk recsegés jelezte. de pillanatnyilag úgy érezte. hogy Noriko a fejük feletti fakoronákon átszűrődő homályos hold­ fényben az arcát nézi. mint kimenni a nyílt tenger­ partra. Nem tudta. De legalább az épületből kiszű­ rődő mesterséges fényeket nem lehetett már kivenni. ahogy letette kettejük csomagját. hogy alig néhány száz méterre tá­ volodtak csak el az iskolától. hogy álljanak meg.

de nem lehe­ tett. milyen értékes lehet majd a víz. Kinyitotta a neki osztott hátizsákot. – Kérsz vizet? – kérdezte Norikótól. megállapította. Szakamocsi azt mondta. egy náthától le­ gyengült kengurut. Nyilván tisztában van vele. majd odaadta Norikónak. Odahúzta Noriko hátizsákját. hogy bármikor elérhesse a markolatot. bőrrel bevont markolat. és tényleg csak egy kortyot ivott. de ezt a cso­ magot nem Noriko pakolta össze. Miután megállapítot­ ta. il­ letve vadászatra használt dobószerszám. visszatette a tokba. Ez az úgynevezett bumeráng lehet. Egy katonai kés volt. a tokot betűzte nadrágja övébe. ha megvan egyliteres. és visszatette a bumerángot Noriko hátizsákjába. de ez lenne az? Még egy kicsit turkált a hátizsákban. mondjuk. és fejenként csak kettőt adtak belő­ [71] . A bennszülöttek által harcra. Nem illik egy lány holmijában nézelődni. Az egyen­ kabát legalsó gombját kigombolta. és anélkül hogy visszazárta volna. Egy kicsit kiöntött a kezére. A palack jó. és egy felte­ hetőleg vízzel teli palack mellett egy hosszúkás. Haldokló betegéhez hasonló légzése végre lecsillapodott. Noriko elvette. Egy ausztrál falusi vadászbajnok el tudna intézni vele. Kivette. kemény tár­ gyat tapogatott ki. sima fafelülete volt. – Egy kicsit – bólintott Noriko. és tulajdonképpen még hasznos is lehet. és kérdés nélkül kihúzta a cip­ zárt. és óvatosan megkóstolta. de egy zacskó kenyéren és egy elem­ lámpán kívül nem talált mást. hogy körülbelül tizenöt centis éle van. Súja elővette a saját táskájából a műanyag üveget. Beletúrt. hogy fegyver van benne. Kemény. hogy nincs benne semmi rendkívüli. Ivott még egy kortyot. Egy idétlen dolog került elő. Tapintásra bőrből készült tok és egy abból kilógó. és kihúzta a kést.Súja szívesen elüldögélt volna még egy darabig. Egy V alakban meghajlított. kicsavarta és megszagolta. negyven centi hosszú bot. de ők mi a fenéhez kezdjenek vele? Súja sóhajtott. Kipatentolta a tokot.

Súja Norikót nézte. – Rá. Bourbon whisky­ vel telt laposüveget és két tiszta kendőt vett elő. Noriko halkan rákérdezett: – Nobura gondolsz? Súja a fogát csikorgatta. majd kinyitotta a kulacsot.le. Rájuk meg mindenkire. Súja hamar lekapcsolta a zseblámpát. A seb széléből a hús rózsaszínje mellett még vékonyan csordogált a vér. de mi a helyzet a vízvezetékkel? – Mutasd a lábad! – mondta Súja. miközben a keze tovább mozgott. amelyeket a kirándulásra tartalékba hozott. Súja az egyik kendőt összehajtogatva tette a sebre. – A fenébe! – mormogta maga elé. Ezt a sebet igazából össze kellene varrni. a másikat kinyitva és hosszúkásra hajtva kezdte erősen ráte­ kerni. – Kibírom – válaszolta Noriko. és elhúzta a lábát. – Kicsit fájni fog. és befejezte a kendő kötözését. majd meg­ kötözte a végét. és jól meghúzta. egy centi mélyen és vagy négy centi hosszan kiszántódott hús. és lassan kinyújtotta a szoknyája alá hajlított jobb lábát. géz helyett. Nagyon nem tetszik. a tenyerével ellenzőt tartva megnézte Nori­ ko lábán a sebet. Noriko bólintott. Egyelőre arra legalább jó lesz. egy picit fel­ szisszent. Úgy-ahogy feltekerte a kendőt. Majd visszafordította a tekintetét. Súja kivette a hátizsákjából a zseblámpát. Nem tetszik ez nekem. és a hátizsák helyett most a saját sporttáskáját húzta maga elé. Fentről lefelé. hogy a telefonokat nem lehet hasz­ nálni. Noriko megköszönte. hogy megál­ lítsa a vérzést. [72] . és vigyázva. Szakamocsi mondta. És Akamacura. de amikor Súja a palackot megdöntve whiskyvel fertőtlenítette a sebét. hogy ne szóródjon szerteszét a fény. A seb a vádli külső felén volt.

egy régi típusú búvár­ óra. Szóval Mimura Sindzsi is bizto­ san elindult már. gyűljenek össze mind. A kijárat fölött rejtőzött. Mostanra már mindenki el­ hagyta a termet. mert megdob­ tam a nyílvesszővel. mert elvesztette az eszméletét. aztán leesett. de… Az is lehet. hogy Aka­ macu Josiót otthagyták. ugye? – Igen. hogy azt akarta. Súja megrázta a fejét. – Ez lehet. majd végül ráeszmélt. ezt is az intézeten keresztül kapta. – Nem hittem. – Hogyhogy? Súja Noriko arcába bámult. és karóráját a holdfénybe tartotta. és folytathatta a gyilkolást. (Mint a legtöbb holmiját. Noriko folytatta: [73] .– Majumival… azt Akamacu… – Noriko hangja megremegett – tette. hogy jobban megnézze. Az előbb még szinte tu­ dat alatt arra gondolt. hogy egy darabig nem fog felkelni. hogy Akamacu intézze el. A ha­ zai Hattori Hanzó Óragyár terméke. Ha maradtak is még. Utána pedig kezében a nyílpuskával felmehe­ tett a tetőre. hogy nem egészen így van – mondta Noriko. Most már tiszta hülyének tartotta ín­ agát. aki tényleg be is tartja. hogy rögtön magához tért. hogy lesz olyan. hogy mi lett utána Akamacu Josióval. Legalábbis Mimura Sindzsi már… Vele biztosan nem fordulhat elő. Nekiáll a többieket öl­ dösni. maximum ketten vagy hárman lehetnek. ahogy volt.) Két óra negyven múlt. Ha figyelmen kívül hagyjuk. Már megint túl jóhiszemű voltam? Meg kellett volna inkább ott helyben ölnöm? Ekkor észbe kapott. bár nem volt elég a holdfény ah­ hoz. Súja elgondolkodott ezen. hogy maga életben maradjon. Ebben Súja nem kételkedett. Én is tudom ennek a já­ téknak a szabályait. és találjanak ki valamit együtt. de azt nem gondoltam volna. hogy képes ilyesmire.

ki támad rá. hogy ha sokkal jobban be vagy ijedve. az lehet. Erre Súja elgondolkodott egy kicsit. – Persze mindenképp durva. könnyen lehet. amit Súja gondolt. Persze simán előfordulhat. Megölni az osztálytársait – ki lenne képes ekkora ökörségre egyálta­ lán? Viszont ebben az esetben nem kellett volna megvárnia ott a többieket? Függetlenül attól. hogy nem is úgy van. Ha most visszatérnének is. az mindenekelőtt elbújik. – Akkor ha Akamacu látta volna. mert senki sem tudhatja. Súja Norikóhoz hasonlóan egy közeli fatönknek dőlt. aki kedvet kapott a játékhoz. az azt bizonyítja. ahogy Noriko mondja. te magad mész mások ellen. és ki­ nyújtotta a lábát. Ezért menekült el. akkor… Akkor ott azt hitte.– Te is tudod. Ha Akamacu is csak egy­ szerűen gyanakvóvá vált. hogy belemegy az öldöklésbe – maga a gon­ dolatmenet megfelelt annak. Akamacu talán meg volt győződve róla. hogy még csak meg sem bizonyosodott róla. Aztán Sújának eszébe jutott valami. hogy aki fél. már mindenki elindult… Meg aztán tényleg így van vajon? Akamacu tény­ leg csak be volt ijedve? Már semmit sem értett. – Egy darabig egyi­ kük sem szólt egy szót sem. Még jó. Biztos nagyon félt. hogy nem akarunk beszállni. – Hát igen. mire visszaérnek. ha nyugton marad. hogy ketten vagyunk. hogy mit kezd Akamacu­ val? Mindenesetre ez már lezárt ügy volt. csak leöleti magát. Pedig lehet. Tuti. hogy van. – Azt mondod? – Igen – bólintott Noriko. hogy Akamacu mennyire félénk. akárhonnan is nézte. csak ő végig azt hitte. Aki fél. hogy mindenki neki fog esni. [74] . És azt hitte. nem támadt volna ránk? Ha ketten vagyunk. Szerintem csak félt.

figyelj csak! Noriko felnézett. és mindenekelőtt el akartam távolodni az iskolától. gyanakodni kezdenék rá. – Milyen borzasztó egy alak vagyok – mondta aztán. akikkel mindig együtt vagyok… Azt hiszem… De a többiekben nem. Nem tudnék velük lenni. Noriko folytatta: – Ezért én… én biztos. – Hogy? – Tiszta gáz. hogy igazából mit érzett Akamacu.– Noriko. Norikónak igaza van. hogy nem le­ hetne-e összegyűjteni mindenkit. aki komolyan bele­ megy egy ilyen játékba?… Én arra gondoltam. amikor együtt vagyunk. ha van még olyan alak. – Azokban megbízom. Valójában milyen emberek? Mert… nem láthatsz bele mások lelkébe. [75] . Súja is általános iskolás koruk óta ismerte a lányt. hogy nem tudok semmit a többiekről. Te nem így vagy vele? Nem tudom. és kimenekülni ebből a ro­ hadt játékból. De ha ő is csak beijedt… Szóval szerinted van olyan. Ucumi Jukie nevét hozta elő.” Súja úgy gondolta. mint Akamacu. hogy van ellenség. Szerinted lehetne? – Mindenkit? – Igen. de én is félek mindenki mástól. Egyáltalán tudok valamit azokról. hogy veszélyes lenne. Noriko elhallgatott. és felhúzta a térdét. Jukie például… Noriko az osztálytitkár. hogy gyanakodnék. – Te mit gondolsz erről? Én… az előbb úgy voltam vele. Ha valaki nem olyan. akikkel együtt vagyok napközben az iskolá­ ban? Súja hirtelen megint úgy érezte. akiben kellően megbízom. Csak most jöttem rá. „Nem tudok semmit a többiekről. hogy nem akar-e megölni.

hogy higgadjon le. – Ez vi­ szont azt jelenti. hogy akik előbb indultak. a lányt. Noriko bólintott. és te is meggyanúsítasz engem. akit Jositoki szeretett. hogy attól.Súja sóhajtott. talán nem fordul az illető ellenünk. Milyen értelmetlen játék. hanem Norikót is veszélybe sodorná. Mimura miatt még te sem aggódnál. még ha kérnénk is. Ha belegondol. ugyanúgy. Ó biztos kitalálna valami értelmeset. Legalábbis neki az volt a fontos. magától értetődik. Végül is lehet. elvágják a torkod. bőven volt alkalma Mimura Sindzsivel is szót váltani. Most nemcsak ön­ magáról volt szó. Hát igen. – Várj! – mondta Súja. hogy helyes volt elmenekülni az iskola elől. Bár személy­ től függ. neki pedig jelzett. nem biztos. ezért már ennyivel is meg lehetne elégedve. Noriko? – Persze hogy nem – mondta Noriko. mind azonnal leléptek. hogy Nakagava Norikót. Ha ketten vagyunk. nagyon félelmetes. mire Noriko felkapta a fejét. hogy ha Sin­ [76] . – Igen. ha mi ketten együtt vagyunk. Lehet… megeshet. Engem is meggyanúsítasz majd egyszer. Viszont túl jól van ki­ találva. hogy nem szívesen lenne velünk. – Igen. Ám… – De én… – mondta – azt akartam. ha nem tudsz teljesen megbízni benne. hogy Sindzsi állította fel Norikót. de lehet. épségben kimentse innen. hogy mondjuk. hogy legalább Mimura csatlakozzon hozzánk. A legbiztonságosabb módszert válasz­ totta. És most Nakagava Noriko itt van mellette. Súja nyelt egyet. – Félelmetes. ugye. És… Sújának eszébe jutott. hogy nem akarlak e megölni téged. Végső soron nem lehet akárkit bevenni a csapatba. Logikus. amíg alszol. Mivel gyakran beszél­ getett Sújával. hogy nincs bennünk ellenséges érzés.

Ha mindenki barát lenne. hogy Noriko gondolkodik. Megint sóhajtott egy mélyet. Persze annyit tehet. és meg is kérdezte: – Tőlem nem féltél? – Mi? – Nem gondoltál arra. hogy felszólítják az „ellen­ séget”. – Hát igen. hogy Súja maga sem tudott rájönni. Valószínűleg erre mondják. hogy meg akarlak ölni? [77] . de valahogy nem illett ide. és halkan megszólalt: – Nobu… Meghalt. Aztán eszébe jutott valami. Be kellett látni. Legalábbis akkor ott nem. Noriko elgondolkozott azokon az eseményeken. Csak­ hogy most ez egyenlő lenne azzal. – Ühüm – Súja is halkan válaszolt valamiért. ölje meg őket. – Nem tudnánk Mimurát meg a többi megbízható embert va­ lahogy összeszedni? – folytatta Súja. Azután mindketten újra hallgattak egy ideig. A fejük feletti ágak között látszott a holdfénytől fáradtszürke ég. kiáltozva járkálhatnának. mintsem hogy felszínesen tudott volna róla beszélgetni. de aztán nem szólalt meg többet. – Mihez kezdünk mostantól? Noriko lebiggyesztett szájjal szótlanul billentette oldalra a fejét. mint Jositokit. és ők ketten nem tértek volna magukhoz a kábulatból. hogy nyakig ülni a csávában. Az igaz. amelyeken keresztülmentek. hogyan lehetne megvalósítani. hogy ő is fél. hogy imádkozik.dzsi ezt nem tette volna meg. ne legyen ellenség. Beszélhettek volna az emlékeikről. és Súját túl közelről érintette Jositoki halála. Visszafordult Norikóhoz. akkor mindkettőjüket lelőhették vol­ na. – Az… – Egy darabig úgy tűnt.

hogy becsaptam magam. hogy ő. és soha nem volt álom. hogy „Nem kell. vagy ahogy jelenleg nevezi magát (néha mások is őt). hogy álmodtam. Súja egy kicsit elgondolkodott. mosolyod nekem szól. – Te nem tennél ilyet. és csak azután szólalt meg. ismeretlen feladótól érkezett szerelmes levelet. Úgy kezdődött.Nem látszott jól. – Nem láthatsz bele az emberek lelkébe. nem lehetett álom. ha csak álom. Súja belenézett Noriko arcába. de mintha Noriko szeme elkerekedett volna. mert megtetszettek neki a versszerű mondatok. kérlek. hogy egy nap mosolyogni láttalak. hogy szeretlek téged. Mindenesetre ez Sújának eszébe juttatott egy világoskék bo­ rítékban. és meg is őrizte. tudom… – Noriko egy pillanatra megszakította a mondandóját. azt tudom. Az arcáról valószínűleg fá­ radtságot lehetett volna leolvasni. mert csak a holdfény világított. Lehet. Normális körülmények között vagy akár a jelenlegitől épp csak kicsivel romantikusabb helyzetben talán valamivel sza­ batosabban fogalmazott volna. amikor azt hittem.” [78] . Talán azért. nem baj. de fordulj meg. de nem lehetett tévedés. De ez a többi levélnél mélyebb benyomást tett rá. szerelmes levelet kapott. a Kölyökliga volt beállózsenije. lehet. Majd így folytatódott: „Soha nem volt tévedés. Te mondtad az előbb. – Dehogynem. hogy igaz legyen. Nem mese. ami­ kor nevemen szólítottál”. nem álom. hogy te biztosan nem csinálsz ilyet. de aztán folytatta – mert… már régóta figyel­ lek. Nem ez volt az első alkalom. a Siroivai Középiskola rock’n’roll sztárja. – Tudod? – Igen. Asz­ talfiókjába volt bedobva egy áprilisi napon.

hogy az írás ha­ sonlított Norikóéhoz. akit Kuninobu Jositoki szere­ tett”. hogy most rákérdezzen a le­ vélre. hogy ki az. – Te nem félsz tőlem? Miért segítettél nekem? – Hát mert… Súja megint gondolkozott egy pillanatot. hogy őt megvédje. aki a világoskék borí­ ték szavaival élve nem fog „megfordulni” a kedvéért. Meg­ nyugtató volt. Ez olyasmi. van egy lány. Noriko mintha halványan elmosolyodott volna – kis igyeke­ zettel Súja is magára erőltetett egy viszontmosolyt. hogy a borzalmas körülmények ellenére még képesek egymásra mosolyogni. mint te. Megint Jositoki valamikori szégyenlős arckifejezése jutott eszébe. Ha valaki nem bízik egy olyan helyes lány­ ban. az. de nem tette meg. „Súja. De… most meg mihez kezdjenek? [79] .” Most viszont Noriko kérdezett. lévén. hogy ő maga Sintani Ka­ zumi után futott. akinek ő tetszik. Ha lesz „majd egyszer”. És benned leg­ alább megbízom. volt a fontos. az magára vessen. Ez csak természetes. És most számára „a lány. Most nem arra kel­ lett rájönnie. és ez a költői megfogalmazás is közel állt hozzá… Vajon tényleg? Sújában egy pillanatra felötlött. és nincs is joga ilyen témát felhozni. hogy legalább mi ketten együtt vagyunk – mondta Súja. Ezért muszáj segítenem neked. A többi lány meg persze ez a szerelmes levél sem izgatta különöseb­ ben. Nem túl alkalmas rá az idő. – Aha – bólintott Noriko. – Megsérültél. akit a legjobb barátom szere­ tett. Nem hagyhattalak magadra.” Ezt sem tette meg. Hogy beszéljen-e Jositokiról. – Azért szerencse. aki tetszik nekem. Egy olyan lány után. amit majd egyszer kényelme­ sen meg kell beszélniük. „Te vagy az a lány.Noriko küldte azt a levelet? Súja emlékezett.

[80] . jobb kezében pedig a hátizsákban talált kisméretű auto­ mata pisztoly. de a célnak megfelelt. amely sem ehhez az országhoz. – Akkor menjünk még egy keveset. Ugyanolyan olcsó bá­ dog. mint az. Ez lesz minden idők legborzasztóbb tájfutása – suhant át agyán a gondolat. mire készülnek mások. akkor is jobb egy jól szemmel tartható hely.Súja mindenesetre elkezdte összepakolni a csomagokat. Vállán a neki osztott hátizsák és a saját táská­ ja. hogy a ravasz meghúzása előtt szük­ ségtelen felállítani a kakast. – Bírsz még gyalogolni? – Igen. Látta már korábban ennek a fegyvernek a másolatát. Nem tudhatja. Elöl hagyta a térképet. (Egy kilenc milliméteres Walther PPK. vagy más ellenséges államhoz nem csatlako­ zott. Az iránytűt. ezért el sem kellett olvasnia a mel­ lékelt használati utasítást. anélkül is jól tudta. az iránytűt és a zseblámpát. Volt hozzá egy doboznyi töltény is. Keressünk egy nyugodt helyet. amelyik Sújához került. csupán tíz méter széles tengerparti sáv és a minden átmenet nélkül magasodó erdő hatá­ rán lopakodott. amelyet szintén most kapott. Még azt is tudta. bármilyen hülyén hangzik is. hogy kigondoljanak valamit. sem az Amerikai Bi­ rodalomhoz. de a bal kezében még ennél is fontosabb dolgot tartott. Még ha megpihennek is egy ideig. hogyan kell ke­ zelni. betárazva. óriási mennyiségben és hihetetlenül olcsón importálták egy harmadik országon ke­ resztül. [Maradt 38 fő] 11 Numai Micuru (fiúk. Ez igazi kihívás.) a holdfényben úszó. A pisztoly érintése megajándékozta némi biztonságérzettel. Nekik legalábbis észnél kell lenniük. A mos­ tani játékban kiosztott fegyverek között nyerő húzás. Hason­ lóan a Program többi fegyveréhez. 17.) Erősen tartotta a markában.

[81] . 6. annyira fris­ sen él benne találkozásuk emléke. átadott neki egy fecnit. tanulásra képtelen. csak éppen a hátrányos családi körülmé­ nyek között felnőtt.) Micuru indulása előtt több mint negyven perccel el­ hagyta volna a termet. Természetesen ő ezt nem ezekkel a szavakkal gondolta végig. Különösen Numai Micuru és Kirijama kapcsolata volt rendkívüli. Akkor történt. amikor az évnyitó és a teremben tartott eliga­ zítás után éppen az utolsót intézte el a biztonság kedvéért ke­ zelésbe vett két-három „fejesből”. Kirijama Kazuo (fiúk.Mielőtt megkérdőjelezhetetlen vezetője. de Kiri­ jama Kazuo – legalábbis az általános iskola végéig – nem volt „rossz gyerek”. Erről persze a Nanahara Súja-féle hétköznapi diákoknak halvány gőzük sincs. semmiféle tehetség­ gel nem rendelkező fiú számára a balhék jelentették az egyet­ len önigazolást. Már amennyire Micuru tudja. Viszont előfordulhat. Élénken emlékszik a napra.” Persze ebben a játékban csak magadra számíthatsz. Mert a mai Kirijama Kazuót bizo­ nyos értelemben Micuru hozta létre. Hiába a bélyeg. Ezért aztán nem meglepő. Ő pedig soha nem mulasztotta el ilyenformán igazolni magát. amikor először találkozott Kirija­ ma Kazuóval. Persze korábban a városbeli ki­ sebb gyülekezőhelyeken már összefutott néhánnyal. hogy őt néhányan itt még nem ismerik. hogy ők a „rosszak”. Királyból csak egyre van szükség. Ha akarná. hogy első nap a középiskolában a város többi általánosából érkezők közötti „fejesek” legyűré­ sébe fektette az energiáját. hogy így működ­ nek a dolgok. Nem volt gonosz. hogy a többi iskolában nincs számottevő ellenfél. sem tudná elfelejteni. Kizárólag az erő volt az értékmérő. de meg volt róla győződve. Micuru általános iskolás kora óta meglehetősen „rossz” volt. és azok erejéből ítélve tudta. ez a rend megőr­ zésének záloga. ettől a kötelék nem lett gyengébb. amelyen ez állt: „Ha ez tényleg sziget. De a „Kirijama családot” elszakíthatatlan kötelék tartot­ ta össze. ez a sza­ bály. a déli csücskében várlak.

A srácnak már kék zúzódás díszítette a szemöldökét. Rögtön el is szaladt. – Remélem. akinek szőkésbarnára festett haja a válláig ért. közben bivalyerős bal kezével megemelte. hogy az az ő háta mögé néz. Egy másik.A rajzterem előtt ragadta mellen. A begombolatlan állógallérra tűzött jelvényeik szerint harmadi­ kosok voltak. de nem is tudott volna a nyomába eredni. [82] . aki leesett a földre. Megfordult. öcskös – szólt Micuruhoz az egyik baljós mo­ solyú pattanásos. hogy megértetted-e! – rivallt rá Micuru. ahol senki sem jár. oké? A fiú fejét rázva mutatta. nála sokkal magasabb gyerek vette körül Micurut. hogy a fiú nem válaszol. – Azt kérdeztem. hogy eszébe sem jutna. Négy. de előbb szavát kellett adnia. – Figyelj csak. de akkor észrevette. és a szeme sarkában mintha könnycseppek gyülekeztek vol­ na. Két pofonnal el is volt in­ tézve az egész. hogy most már elengedheti. és még maga­ sabbra akarta emelni. Feltehetőleg azt akarta ezzel tudatni. Egy dolgot első pillantásra meg lehetett róluk állapítani: hogy az övéhez hasonló életet élnek. – Válaszolj! Ebben az iskolában én vagyok a legerősebb. és kente a falhoz. Olyan volt. Nem volt vele semmi probléma. mint az őrültek kacaja. Felfogtad? Micuru ideges lett. megértetted. – Meg kell büntetnünk. – Nem szabad ám bántani a gyengébbeket. – Nem tetszik nekem ez a kisfiú. Újra felhangzott a nevetés. folytatta vaskos szájával formálva a szavakat. Hirtelen elengedte az eddig magasban tartott fiút. Velem meg ne próbálj keményked­ ni. – Meg-meg. Ezen a kissé „langyos” beszóláson mind a négyen felröhög­ tek.

Soha nem tapasztalt még ilyen erős fájdalmat. ezeknek van valami fejlövé­ sük… Most a középső ujját állították készenlétbe. Kevés volt az esélye. Aztán a jobb csuklóját a földre szorították. – Na. Micuru arra gondolt. hogy hátul a fejét valami meleg nedvesíti be. Torkát nem tudta némaságra bírni. Micuru felnyögött. ha külön-külön próbálkoznának…” De ezen hiába elmélkedett. amelyiknek az előbb még ő nyomta neki az évfolyamtársát. és a szemben lévő pattanásos hirtelen képen rúgta. nagy tévedés. „A francba – gondolta –. – Ne… Hagyjál… Már minden büszkeségét félredobva könyörgőre fogta. hogy ezek nem normálisak. a bal oldali váratlanul kirúgta alóla a lábát. csak még egyet. Beleszédült. … Ez nem lehet… Nem lehet…. ahol megrendszabályozhatja az évfolyamtársait. Négykézlábra állva próbált feltápászkod­ ni. és Micuru ujja utálatos hangon megroppant. a kö­ zépső ujjának is vége lett. és egyből kiadott mindent. Kitört az első foga – a halántéka pedig annak a falnak vágódott. – Undorító! – mondta valaki. A cipőtalpba erő gyűlt. Micuru fenékre esett. de most a jobb oldali rúgta hasba. Ekkor érzett Micuru életében először mindent átható félel­ met. Ugyanazzal a hanggal kísérve. az egyikük szép módszeresen felhajtotta a muta­ tóujját. [83] . de nem foglalkoztak vele. De lehetett.Mielőtt Micuru belerúghatott volna az előtte álló pattanásos­ ba. Még hogy rá hasonlítanak. Micuru megint felüvöltött. már nem tudott mit tenni velük szemben. ami a gyomrában volt. Ő maga választotta az elhagyatott helyet. hogy egy tanár arra jár. Az előbbi ka­ cagás hallatszott. és beszorította a bőrcipő talpa alá. beszari egy banda… Nem tudnának legyőzni. Érezte.

Sötétkék festék fröccsent szerteszét a padlón. Az osztálytársa. biztos rajzolt valamit. majd annyit mondott csak. Látta ezt az arcot az eligazításon. hanem inkább félelme­ tesen jóképű. tuti. [84] . és nem érdemes rá időt fecsérelni. hogy a nemes vonású képéből ítélve valami gazdag család gyereke lehet. nem volt nagydarab. Igen ám. de mit keresett az évnyitó napján a rajzteremben? Jó. hogy ezzel a sérüléssel jobban teszi. majd megállt előtte. és mozdulni sem bírtak). nem kell tovább magyarázni. egy ideig szótlanul nézte. akkor történt. a padlón he­ vertek. onnan nézett a hang irányába. A kis termetű fiú laposra verte a négy harmadikost (szó szerint. Micuru egy pillanatig azt hitte. – Nem maradnátok csöndben? – szólt egy szintén csendes hang. Micurut különösebben nem is érde­ kelte. Azt hiszem. hogy egy tanár volt bent a rajzteremben. Mivel szótlan és komoly volt. A fiú aki ott állt. aztán odament Micuruhoz. Kivágódott a rajzterem ajtaja. mert senki nem ismerte. Azt állapította meg róla. és ez a csendre intés is valahogy hülyén hangzott. Azzal vissza is ment a rajzterembe.Végre. mit motyogtál az előbb?! Na? Ezzel kiverte a fiú kezéből az ecsetet. A fiú lassan a pattanásosra emelte a fejét. de nem furcsa ez egy kicsit? Ettől függetlenül az előbbi pattanásos odament hozzá. hogy nem balhézik. Máshon­ nan költözhetett a városba. – Te meg mit akarsz? Elsős vagy? Mit keresel itt? Na? Mondd csak még egyszer. Csakhogy akkor sokkal hamarabb közbelépett volna. ha orvoshoz megy. Kezében ecset. Micuru továbbra is le volt szorítva a földre.

vagy valami más bajnokságon győzött? Erre is nemleges választ kapott. (Különben a kép az üres udvart ábrázolta a rajzterem ablakából. De va­ jon miért? Micuru meg is kérdezte. De Micuru soha többé nem láthatta ezt a rajzot. Attól fogva Micuru ennek a fiúnak. Ezt már jó régen leszögezte ma­ gában. Erre Micuru pu­ hatolózni próbált. Kirijama elbűvölte Micurut. hogy egy elsős középiskolás műve. Meg sem kellett mérkőzniük. Kirijama Kazuo egyedül intézte el azt a négyet. hogy tanulta. ha a hatos mérkőzésre bejut. de ezek szerint valamennyire [85] . Ezt a kiismerhetetlen oldalát is beleértve.) Micuru elkalauzolta Kirijamát különféle helyekre. vagy a gyanús dolgokkal üzletelő dí­ lerhez… Ő maga inkább a verekedésekre specializálódott. aki pedig nem az. Másrészt Micuru tudta róla. és ennél többet sehogy sem lehetett kiszedni belőle. titkos helyekre. mivel Kirijama azonnal kidobta a szemetesbe. de Kirijama csak annyit válaszolt. akikről ő azt gondolta. ahol a jó haverok összegyűlnek. aki tíz év alatt jó. Senki meg nem mondta volna róla. csak annyit mondott.Micuru viszont jó darabig a padlón ülve bambult a négy fet­ rengő irányába. hogy aznap. amilyet még azelőtt soha… Olyasféle meglepetés volt. amikor először ta­ lálkoztak. önkényesen ment be a rajzterembe festeni. Merthogy a kedvenc mangájában is így volt. hogy biztos hírhedt volt már az általános­ ban is. Kirijama Kazuo rejtélyes figura volt. mint amit a kezdő bokszoló érezhet. Presszók­ ba. Kirijama mindig kifejezés­ telen arccal jött a nyomában. annyira jól ki volt dolgozva. Királyból csak egy kell. Teljesen meg volt döbbenve attól. hogy egyesével még elbánna velük. de azért ezeket a helyeket is ismerte. Hol tanulhatott meg egyáltalán így verekedni? Amikor Micu­ ru rákérdezett. Akkor karate. Kirijama Kazuónak szol­ gált. annak szolgálnia kell őt. de tagadó választ kapott. hogy olyasvalamit látott. amint elkészült vele. Egy zsenit látott. és egyszer csak test­ közelben láthatta magát a világbajnokot. ahol a lo­ pott árut felhalmozzák. hogy épp ahhoz volt kedve.

egyszer sem fordult elő. hogy a szüleinek van-e egyáltalán fogalmuk arról.azért érdekelte. ügyes tervet ötlött ki. mint az edző. és minden rosszat véghezvittek. Miközben Kirijamát megtették a banda fejének. sőt egész Csúgoku és Sikoku térségében is csúcskategóriás cég vezérigazgatója volt. sőt még gimnazisták is voltak ott. de lehe­ tett érezni a viselkedéséből. Nem volt mitől félnie. amelyeket az ő se­ gítsége nélkül Micuru nem úszott volna meg. Kirija­ ma azt az egyet megtagadta tőlük. Szóval… én és Kirijama végig elválaszthatatlanok voltunk. mit csinál a fiuk. hogy a mostani körülmények dacára Kirijama és ők. Okos volt. A ki­ rály és… hű tanácsosa. Micuru megálla­ pította. de az előzmények miatt lehetetlennek tartotta. Belőle biztos nagy ember lesz… Olyan nagy. Emiatt csúsztatott oda nekik Kirijama egy[86] .) Ennek tetejébe Kirijama apja a tartományban. Kirijama egy pillanat alatt mindet a földre küldte. Micurunak egyszer eszébe ju­ tott. bármihez fogott. nem? – Ezek után Mi­ curu sem foglalkozott többet a témával. hogy talán nem kéne ilyen balhékba belevinniük. hogy tényleg van olyan. szórakoztató. laposra verten kívüli felsőbb évesek. Micuru vívódott rajta egy keveset. aki királynak születik. Ráadásul Kirijama képességei nem merültek ki ennyiben. hogy reagálnak majd. a négy. de akár­ honnan nézzük is. (Mióta együtt voltak. feltűnően jól csinálta. lehet. a „család” tagjai egy­ mást gyilkolják. hogy nem a legjobb csupa rosszra tanítani egy „fiatalurat”. Micuru el volt tőle ragadtatva. Egyszer pedig belefutottak egy verekedésbe. Olyasféle örömöt érzett. Voltak helyzetek. A többi osztálytársról nem tudhatja. hogy a házukba (ponto­ sabban villájukba) beléphessenek. amilyet én még elképzelni sem tudok. Amikor mondjuk egy kocsma raktárába törtek be.) Nem tudta. hogy elcsípték volna a rend­ őrök. aki csak annyit mondott: – Nincs ezzel semmi baj. és meg is valósította. (Nem mondta ki. aki bokszolóbajnokot nevelt. aztán megkérdezte Kirijamát. más iskolából valók.

egy üzenetet. Nagy nehezen felmászott a tetejére. 8. Ahogy dél felé haladt. és kitéve magát a holdfénynek. a túloldalán pedig folyatódik [87] . mit neki egy kormány? Ilyeneken gondolkodott. Persze nem mondhatnánk. A játék elkezdődött. Az iskolától délkeletre fekvő település felé tűnt el. csak egyszer vett észre egy em­ beri alakot. már ott feküdt Tendó Majumi és Akamacu Josio holttes­ te. és a kanyar közepén egy rücskös szikla nyúlt a hegyről keleti irányba a tengerbe. majd elhagyta a part és az erdő talál­ kozásának vonalát. ráadásul a pisz­ toly a jobb kezében és a csomag a vállán akadályozták.) lehetett. Mit számítanak most a többiek? A lényeg. és szökhetnek meg innen? Ha Kirijama Kazuo egyszer beindul. nem lehetett látni. A diákegyenru­ ha alatt már az egész testét elöntötte a hideg veríték. hogy a szikla csak három méter széles. mi van mögötte. Hogyan vághatják át azt a Szakamocsit. és az alatt a huszonöt perc alatt. Nem messze. dauerolt hajából izzadság csurgott a homlokára. egyre kevesebb lett a rejtőzködésre al­ kalmas hely. és akkor látta. amelynek csak a háta lóg ki. mint Micuru. jobbra a tengerpart nyugat felé elkanyarodott. és mászni kezdett. míg dél felé tartott az iskola felől. mintha valami dinoszaurusz vagy szörny bújt volna meg ott. odament a sziklához. hogy az ő fejé­ ben már rég összeállt a megoldás. Olyan volt. Ahogy kilépett az iskolá­ ból. és rövid. A tenger felé fordulva a sötét víz vonalain túl kis fénypontok jelezték szigetek vagy netán még nagyobb szárazföld helyét. valószínűleg Kuramoto Jódzsi (fiúk. hogy ők ki­ szabaduljanak innen. A kő hűvös és sima tapintású volt. Semmi kétség nem fért hozzá. Micuru mindenekelőtt a Kirijama által kijelölt helyre igyeke­ zett. Gondosan körbenézett. Megkapaszkodott a meredek lejtőn. és Micuru egyre feszültebb lett. így nehezen haladt előre. hogy nem félt. A szikla jóval magasabb volt. Ez itt a Szeto-beltenger valamelyik szigete – ez az egy biztos.

) volt az. hogy Kirijama lábánál három kupac hever. 9. Mi… mi ez… – Ez a déli csücsök. Semmit sem értett. Ahogy egy bokszoló mérkőzés után [88] . Micuru megkönnyebbülve szólította meg: – Főnök! De… Észrevette. egy matrózblúzos lány hason feküdt. A harmadik. egy kődarabon ült. reflexszerűen felemelte a jobb kezében tar­ tott pisztolyt… Fellélegzett. Feketének látszottak. És a három test alatt egy-egy tócsa volt. Kirijama Kazuo volt ott a szirt egy kiszögellésének árnyéká­ ban. 10. Leeresztette a fegyver csövét. Aki a hátán fekszik. akkor ezek a tócsák kétségkívül olyan kar­ mazsinpirosak lennének. hogy lemásszon a másik olda­ lon. de minden bizonnyal Kanai Izumi (lányok.a homokos part. Micuruhoz hasonlóan a Kiri­ jama család tagjai. Nekiindult. mint amilyet a Nagy Kelet-ázsiai Köztársaság zászlójában használnak. 5. Azok a kupacok emberek voltak. Semmi kétség. – Micuru. Meresztgette szemét a sötétségbe. A háta mögül jövő hirtelen hangra azonnal felpattant. Kirijama hátrasimított hajával. Miköz­ ben megfordult.). az Szaszagava Rjúhei (fiúk. de természetesen Micuru tudta. ezért nem lehetett jól látni. és az eget szemléli. az Kuronaga Hirosi (fiúk. aki az oldalán összegömbölyödve. hogy ha a nap fé­ nyében látná őket.). a szokásos higgadt tekinteté­ vel nézett fel Micurura. csak reszketni kezdett.

Kuronaga Hirosi semmiben nem volt különösebben jó. A kisujja és a gyűrűsujja elmerült benne. és ez a hangján is ér­ ződött. [89] . és beletoccsant a pocsolyába. hogy az ujjába belebújt volna. Micurut elkábította a vér szaga. hogy Kuronaga is és Szaszagava is félt. Jóval töményebben érezhető. Kuronaga is és Szaszagava is. Egyszóval ennyire kispályásak voltak. – Ezekkel me-eg m-mi? – Ezek? – Kirijama a teljesen egyszerű (de márkás) egyenes orrú cipője hegyével megbillentette a közelében fekvő Sza­ szagava Rjúhei testét. amit még a tanteremben érzett. de amióta egyszer az öccsét elkapták bolti lopásért. csak hozzácsapódott a bandához. Ezért én tettem meg velük. Szaszagava Rjúhei pedig egy erőszakos szájhős volt (néha csak nagy nehezen lehetett megakadályozni. és Kirijama a kapcsolatain ke­ resztül intézkedett a rendőrségen az érdekében. de aztán hirtelen Ki­ rijamára támadtak. – Meg akartak ölni. Nehogy már… Micuru nem hitt a fülének. A megjelölt helyre még eljöttek. mire gondol a másik ember.magára ölti a melegítőfelsőt. de ennek fejében totális hűséget fogadott Kirijama Kazuónak. – E-e-ezek meg? – Micuru álla remegett. Aztán lehet. hogy megölik. hogy az Aka­ macu Josio-félék seggét rugdalja). rendkívül hálás volt neki. A vér szaga. mint Kuninobu Jositoki véréé. anélkül vette a vállára az egyen­ ruha kabátját. Vér. Hát igen… Mit lehet tudni. Hogy ez a két fiú elárulja Kirijamát?… Míg ezen gondolkodott. Leg­ alább egy fürdőkádnyi vér van itt szétlocsolva. és mindketten becsavarodtak. csak a fejével bólintott. hogy vala­ mi iszonyatosan nyálkás dolog terjeng körülötte. egyszer csak felfigyelt rá. Rjúhei mellén lévő jobb keze az alkarja hosszúságában félkört írt le. Más a mennyiség.

Micuru egy kicsit elbizonytalanodott. – De én nem va-vagyok olyan. hogy Kirijama a fejét rázza. illetve a városi tanácsadó testület tagjai semmiféle valós hatalommal nem rendelkeztek. de igye­ kezett valahogy mégis folytatni: [90] . A f-fenébe ezzel az idióta játékkal. szúrós szeme rajta nyugodott.Csakhogy Micuru szeme a harmadik holttestre szegeződött. és saját maga keresett választ a kér­ désére. ebben a szélsősége­ sen központosított bürokratikus államban a városi tanácsno­ kok. Micuru félbeszakította a mondandóját. – Véletlenül épp erre járt. És most a Kanai… Micuru nagy nehezen megszólalt. A hason fekvő Kanai Izumi apró termetű. hogy belebolonduljon egy rangján felüli csajba. azért a város öt leggazdagabb családja közé tartoztak. hogy hát miért is ne fordulhatna elő ilyesmi? Hiszen maga a főnök mondja… Rögtön magyarázkodni kez­ dett. főnök. aztán igyekezett meg­ győzni magát. mint Kirijamá­ éknak. a Ka-kanai… Kirijama kérlelhetetlen. Apja képviselő a városi tanácsban (na jó. Viszont annyira azért nem volt hülye. ezek csak névleges posztok voltak). nem? Én benne vagyok… Persze a tiltott zónának köszönhetően ínár meg se lehet köze­ líteni azt az iskolát. Viszont Kirija­ ma biztos kitalált már valami módszert. eszembe se ju-jutna me-meg­ ölni t-téged. A nyelve nehézkesen forgott. és ha nem ment is nekik olyan jól. Szakamocsi megmondta. De egyáltalán nem volt nagyra magával. mert észrevette. fö-főnök? Kirijama bólintott. helyes lány volt. Nyo­ masztotta ez a tekintet. és még Micurunak is tetszett egy időben. – Fö-főnök. Neki­ megyünk Szakamocsinak és a katonáknak. – Ka-kanai is… Kanai is meg akart ölni.

de az az arcára vetülő árnyékban továbbra is csak higgadtan fénylett. – Én arra gondoltam. aki hozzá és az itt fekvő Szaszaga­ vához és Kuronagához hasonlóan elvileg a „család” tagja volt. és mi nem. és… Kirijama megszólalt: – Elmondhatom? – mire Micuru megint félbehagyta a beszé­ det. Ahogy így beszélt. nem? Keresünk egy hajót. 14. Micuru egyre kevesebbet értett az egészből. – Hogyhogy bá-bármelyik jó? Kirijama kicsit kinyújtotta a nyakát. és megemelte az álfar a sötét ég felé fordítva. Kirijama folytatta. – Mindenesetre… [91] . hogy bármelyik jó. Legalábbis így hallatszott. és különös pírnyakat vetett a szabályos arcra. Nem értette. de maga a tény rendkívül baljós érzéssel töltötte el. Fogalmam sincs. Pedig nála hamarabb ment ki… Miért nem…? Természetesen lehet. furcsamód nagyon szomorúnak tűnt. Aztán rájött. valami egészen más suhant át az agyán.– Vagy kiszökünk innen. hogy mi az. hogy csak fél. de Micuru csak pislogni tudott rá. Próbálta volna Kirijama sze­ méből kiolvasni. – És most is úgy van. és sokáig tart neki eljönni idáig.). Mintha valami hiányozna. Erre Kirijama folytatta. nem volt itt. hogy miről beszél. vagy netán már idejövet valaki elintézte. A hold világított. Cukioka Só (fiúk. Ebben a testtartásban folytatta: – Néha nem tudom. mi a helyes. és amikor ennyit megtudott.

Visszafordult Micuruhoz. Igaz. és ő a hű tanácsosa. ez nem lehetett igaz. És attól fogva Kirijama szavai mintha allegro jelzést kaptak volna. Csakhogy… Micuru végre rájött: mi van. Kirijama mostani hajviseletét. hogy nem fontos. amikor meggyó­ gyultak a törött ujjai. ami már régóta foglalkoztatta. érzelemmentes. – Idejöttem. egyszerű tapasztalatszerzés. és ő maga ezt valamiféle rendíthetetlen csapatszellemnek fogta fel. de lehet. „Úgy jobb lenne. a hátrasimí­ tott frizurát még ő javasolta neki akkortájt. hogy ilyesmivel nem is törődik? De nem csak erről van szó. hogy „Nincs ezzel semmi baj. főnök. el akart menekülni. ha egyszerűen csak nem akarta fárasztani magát a haja megváltoztatásával? Annyira el van foglalva más dolgokkal. hogy Kirijama számára ez csak szórakozás volt. de Micurunak ez volt Kirijamához fűződő kapcso­ latának egyik jelképe. vagy csak. a Kanai meg itt volt. szembeszállok Szakamo­ csival. és hagyta porosodni valahol az elméje egy szegletében. nem?”. igen. Tényleg. sokkal félelmetesebb meg minden…” Kirijama azóta nem változtatott rajta. csak tapasztalatszer­ zés. én meg elkaptam. ő maga mondta egyszer. szóra­ koztató. Micuru nagyot nyelt. Hogy mi volt az? Egyszer sem látta Kirijama Kazuót mosolyogni. Most Micurunak eszébe jutott az a dolog. hogy ők folyton Kirijamával voltak. Igen. Végig úgy volt vele. [92] . Ha fej. Kirijama részéről pedig az iránta gyakorolt kegyet je­ lentette. Nem igaz… Ez nem lehet… Nem akarta elhinni. ha pedig… Még be sem fejezte. hirtelen felgyorsultak. mert Kirijama a ki­ rály. amikor Micuru végre rájött. – És feldobtam egy pénzt. És mert ez részéről örökké tartó hű­ séget. Lényegte­ len dolog.

Mivel Kanai Izumit. mintha mindenfélén gon­ dolkodna. illetve igazából talán azt is tette. mély sötétség uralkodik. hogy egy-egy konzerv is belefért volna. ujjnyi lyuk tátongott. Az egyenruhája alatt. a sötétség nem jó szó erre. az annak idején eltört ujjára) összpontosított. csakhogy addigra már rázkódni kezdett a Kirijama vállára vetett kabát. Vagy nem. a partnak ütődő hullámok hangja morajlott. …Kirijama tényleg okos. [93] . meg úgy tűnt. Egy idétlen fémeszközzel – egy Ingramm M10-es géppisz­ tollyal (mintha egy piskótásdobozra fogót szereltek volna) – a kezében Kirijama folytatta: – Ha írás. A szeme valahova a Sarkcsillag tájára szegeződött. A tenger felől jövő fuvallatba keveredett a vértócsákból fel­ szálló vérszag. Összes idegszálá­ val a jobb kezében lógatott Walther PPK ravaszán tartott mu­ tatóujjára (igen. amikor percenkénti kilencszázöt­ ven lövedék sebességgel gyullad be a puskapor. a teljes semmi. Micuru még állva maradt. de ez a hang. olyan erős volt aznap a hold fénye. nagyon ha­ sonlított egy régi írógép kopogására. Micuru kezében megmoccant a Walther PPK csöve. hogy Cukioka Só rájött erre? De ezen már nem volt ideje gondolkodni. akkor belemegyek a játékba. Szaszagavát és Kurona­ gát is késsel ölték meg. de a lelke mélyén valójá­ ban egy számomra felfoghatatlan. Persze teljesen más­ ról van szó. amely a játék kezdete óta felhangzott a szigeten.A következő gondolata pedig talán még közelebb járt a lé­ nyeghez. ez volt az első fegyverropogás. bár azt valószínűleg nem is láthatta. nehezen ész­ revehetően. A hátán viszont két akkora lyuk volt. üres tér… Lehet. Szinte jólesően ropogó hang hallatszott. a hasától a melléig négy. amilyet a régiségboltok­ ban lehet találni. A Walther PPK-t szorongató jobb keze csípője magasságában himbálózott.

Idegenek számára ez úgy tűnhetett. De nem úgy volt. mint­ ha egyszerűen csak a hátrasimított haját igazította volna meg. Kirijama Kazuo egy darabig némán ült. pontosabban egy kicsivel halánté­ ka mögé helyezte. ha megtudja. közvetlenül a szüle­ tése előtt fúródott a koponyájába. hogy ami­ kor még az anyja hasában volt. Kirijama jól ismerte ezt a megmagyarázha­ tatlan érzést – nem fájdalom és nem is viszketés. amely igen ritkán. Mikor a teste elterült. mert annak a sebnek a nyoma már szinte teljesen eltűnt ad­ digra. Arról a párbeszédről sem tudott. illetve úgy volt vele. a sebet okozó rendkívüli bal­ eset következtében majdnem meghalt. és egyetlenegyszer épphogy öt centit visszapattant. oda­ ment Numai Micuru holttestéhez. Aztán felállt. Nem csoda. Hamar vissza is húzta a kezét. speciális nevelésének hatására ennyi idős korára már mindent tudott. Ő. ennek az egy érzésnek az okát mégsem tudta. milyen is az.Mintha csak ezekre a szavakra várt volna. Mindez még régen történt és ti semmit sem sejtett: nem tudta. és azokról a finom idegsej­ [94] . és persze azt sem. amely a baleset sorín. hogy anyja azonnal belehalt sérüléseibe. Mintha meg akarna bi­ zonyosodni valamiről. hogy belement a golyó. hogy végül is nem veszít semmit. azután ugyanezeket az ujjakat hirtelen a bal halántékára. hogy tükörbe nézzen. Csak kíváncsi volt az emberi testre azután. esetleg együttérzést – ezek közül az érzelmek közül egyiket sem érezte. Lelkiismeret-furdalást vagy gyászt. amelyet egy hírneves orvos és az apja folytatott az éles szilánkról. és jobb keze ujjával óvato­ san megérintette a szitává lőtt testet. amit a világon tudni lehet. aki a „szülei” alapos. Nem mintha érzett volna valamit. egy furcsa érzés. Micuru hasra vá­ gódott. mire ő akkora lett. évente csak egy-két alkalommal je­ lentkezik. a feje egy kőbe ütődött. és amelyhez a rá következő reflexszerű érintés szo­ rosan hozzátartozik.

Kirijama Kazuo most. Körülöttük hevertek a hátizsákok és csomagjaik. Szakura jobb és Kazuhiko bal keze egymásba fonó­ dott. az állt (a „Mi most meg fogjuk ölni egymást” mellett).tekről sem. és az apja. szóval az „igazi” apja. hogy „az északi végében”. A két irány­ tű is. A lábuk a tenger felé ló­ gázott. a hullámok párája pedig a fújdogáló szellőn táncolt fel. hogy ő. Tulajdonképpen szerencse. amelyet a vágatlan fű koronaként borított.) és Jamamoto Kazuhiko (fiúk. az északi részen meredek volt a domborzat. A part­ hoz verődő hullámok zaja a sziklán keresztül feljutott oda is. A sziget Kirijamáékkal ellentétes oldalán. Numai Micuru és másik három társa holtteste előtt sem lelkiismeret-furdalást. 21. Kirijamának magától értető­ dő volt.) ennek a fűvel benőtt sziklaszirtnek a szélén ültek egymás mellett. A tetején egy kis fennsík terült el. hogy számára az efféle tudatosítás eleve lehetetlen volt). hogy valaha bármit érzett volna. Egyetlen dolog volt csak biztos. Ogava Szakura (lányok. aki mesélni tu­ dott volna neki ezekről az eseményekről. Az orvos hamarosan meghalt a mája miatt. és egy magasan kiemelkedő sziklaszirt tartott a Nagyjából húsz méter magas volt. de benne nem is tudatosult különösebben (elmond­ hatjuk. nem fordult elő vele. sem együttérzést nem érzett. hogy nem ütközött az irány Kirijamáékkal. amelyet Kazuhiko kezébe adott. Így nem maradt senki. 4. Szakura papírján. amelyeket az orvos (aki büszke volt a tökéletes műtétre) óhatatlanul kiemelt a szilánkkal együtt. [Maradt 34 fő] 12 tengerbe. sem gyászt. Mióta csak a „világra pottyant”. így volt idejük kettesben be­ [95] . A hold világította meg őket. Ahogy Kirijamáék a sziget déli csücskén beszéltek meg találkozót. bonyolult okok következtében szintén nincs már az élők sorában.

Kazuhiko hunyorított. Biztos a kormány korlátozta a közlekedést errefelé.szélgetni. és a széles homlokánál induló szép profilja mintha folyton mosolygott volna. Amikor kilépett az iskolából. Kazuhiko nadrágjának övébe egy Colt 357-es Mag­ num revolver volt tűzve. Szakura suttogott. Magas volt. ame­ lyet még feketébben pöttyöztek a szigetek árnyai. amely kissé vaskos orrnyergét leszámítva szabályos volt. A nagy szárazföld talán Honsú. és mindig szépen kihúzta magát. amely „igen fontos szerepet tölt be”. és ahonnan lelövik azokat. látta Tendó Majumi és Akama­ cu Josio holttestét. A szigeteken és a szárazföldön is fényfoltok égtek. és beazonosított egy kis fekete pontot úgy kétszáz méterre a parttól. valahonnan messzi­ [96] . úgyhogy levette a szemét arról a fekete pont­ ról. Lehet. ez a test úgy reszketett. ame­ lyet más hajó bocsátana ki. Hajnali fél négy lesz nemsokára. amikor végre megérkezett Kazuhiko. Bár az előbb. Nem is tűnt olyan távolinak. Elfordította Szakuráról ar­ cát. Minden bizonnyal a sötétségben úszó fénypontok közeiben különféle emberek alusszák nyugodt álmukat. hogy nem lesz alkal­ ma használni. hogy van köztük velük egyidős. Ez lehet a Szakamocsi által említett hajó. virrasztó felvételiző is. de számukra már elérhetetlen világ volt. ahol máskor éjjel sem áll meg a hajóforgalom. – Aha. vékony. és egy kis ideig összeölelkeztek. Rázta a hideg. de már érezte. A hold fényében feketéllett a tenger. mint egy seb­ zett kismadár. Más lányokéhoz mérten elég rövidre volt vágva a haja. Ráadásul mire ideért. azokon túl pedig nagyobb szárazföldet lehetett sejteni. most meg egy árva fényt nem lehet látni. akik szökni pró­ bálnak Ez a Szeto-beltenger. – Milyen csend van. és maga elé nézett. igen – válaszolta Kazuhiko.

de Szakura hatá­ rozott hangja félbeszakította: – Nem lehet szembeszállni velük. Erről is beszélt az előbb Szakurával. hogy pont Szakuráék [97] . de most hallotta először ezt a történetet. nem abban. Kazuhiko mosolyogva felelt: – Szívesen. amit épp ta­ lált. Épp csak egy hónapja. Már nem sétálha­ tunk kettesben a városban. A pom­ pom-lányokéhoz hasonló bumfordi kis bojtok sorakoztak hajszálvékony szárain. – Jöttek a rendőrök. de úgy érezte. amelyikkel Kazuhiko kezét fogta. Anyukám átölelt. de most csak ez adódott. – Dehogyis! – kezdett volna bele Kazuhiko. Kicsi vol­ tam. A játék elkezdődött. – Nem lehet szembeszállni velük. Szakura egy ideig a csokrocskát nézegette. Én meg ott nőttem fel. Az apám ellenezte a kormány tevékenységét. a kis konyhánkban történt. és megölték. Már több mint két éve együtt jártak. Letartóztatási parancs vagy bármi hasonló minden nélkül. az asztalnál ültem. nem fagyizhatunk együtt többé. hogy már ez sem számít. Nem valami feltűnő virág. és az icike-picike csokorra meredt.ről még hallott valamit. hogy a lány teste rázkódik. nap mint nap annál az asztalnál ebédelve. Idefelé jövet összeszedte. – Ezt köszönöm – szólt Szakura. amely a másik kezében volt. Aztán egy napon… Kazuhiko érezte Szakura kezén keresztül. Nem fogom elfelejteni. és a végsőkig folyatódni is fog. és közben így szólt: – Innen nem térhetünk vissza mindketten. Én ezt pontosan tudom. néhány szál pitypang vagy valami hasonló volt. Egy szó nélkül egyszerűen csak lelőtték. Szakura Kazuhikóra nézett. ami fegyverropogásnak tűnt.

ráadásul még az irodalomosztály­ zatai sem voltak a legjobbak. Ha nem lett volna ilyen gyermeteg. Szakura megint beleremegett. Iszonyúan szeretlek. Vagy hát.lakásában – először Találkozott a testük. – Mindenesetre – Szakura lehunyta szemét. majd mélyen be­ lélegezte és kifújta a levegőt –. ahogy Kazuhikóra né­ zett. akartam veled találkozni. Kazu! Olyan aranyos vagy. Ezt szere­ tem benned nagyon. de Szakura azután sem beszélt neki erről. Szakura viszont váratlanul elmosolyodott. Kazuhiko szótlanul figyelt. [98] . – Én nem tudnám elviselni. Szakura folytatta. bár érezte. szívesen részletezte volna ezt még. amit mondania kellene. Hogy mennyire mélyen hatolt a szívébe Szakura arca és beszéde vagy a szelíd mozdulatai. – Most szörnyű dolgok fognak történni. – Milyen kedves vagy. ahogy kimondta ezt. hogy van ezenkívül valami. az a gyönyörű kristálytiszta lelke? Hogy Szakura léte mennyire fontos volt számára? De ezeket nem tudta szavakba önteni. Kazuhiko újra érezte a tenyerén keresztül. Tegnapig még mindenki jóban volt… Most meg legyilkolják egymást. már el is kezdődött. Végül is csak az alsó középiskola harmadik osztályába járt. de csak erre a semmitmondó mondatra futotta: – Nem lehetett könnyű. – Én is szeretlek. Kazuhikónak. Félelem és a számukra megadatott bárgyú sorssal szemben érzett irónia keveredett mosolyában. és jobban tudta volna ki­ fejezni magát. ahogy me­ sélted.

hogy ne hagyjam ki. Ha életben maradnék is. – Ja. Ez a DBS kereskedelmi csatorna sorozata. A Ma este. Minden lánynál kedvesebb volt. Míg nem zavarja senki. Teljesen hétköz­ [99] . a Nagy Kelet-ázsiai Köztársaság tévétársasága készítette. még jó! Szakura nagyon kedves lány. – És… – Szakura újra megszólalt. őelőtte. Te mondtad. láttam. de egész jól meg volt csinálva. és megrázta a fejét. amelyben a pitypangcsokrot tartotta. Ha véletlenül én marad­ nék életben. nem tudnám elviselni. Kazuhiko tudta. mindkettőnknek nem lehet. Elfordította a fejét Kazuhikóról. Ne hagyj engem egyedül! Szakura a fiú szemébe nézett. Hogy ezért most meghal. Ezért… Szakura itt félbeszakította a mondandóját. és a jobb kezével. – Innen nem térhetünk vissza mindketten. Itt. na szóval. itt. majd megszorította a lány kezét. akivel Kazuhiko valaha is találko­ zott. hogy te már nem vagy. a megszokott helyen utolsó részét? A fiú bólintott. egy bugyuta szerelni történet. hát ilyesmikről beszélgettek ők mindig. megtörölte szemét. nem tudnám elviselni. – Jó. Ha egyikünk véletlenül mégis hazame­ hetne. és az elmúlt néhány évben irgalmatlan nagy volt a nézettsége. és szép nagy szeméből hirtelen könnycseppek buggyantak elő. hogy hú.Hát persze. hogy a lány mit akar mondani. hogy te nem vagy. majd egy vá­ ratlan kérdést tett fel. – Hogy mondhatsz ilyet? Én is ugyanígy vagyok vele. Szakura nem mondta végig. a… Miközben Szakurát hallgatta. Kazuhiko arra gondolt. Kazuhiko igyekezett mosolyogni. helyette csak így szólt: – De te maradj életben. – Láttad a múltkor az izét? A csütörtöki kilencórásat.

és megcsókolták egymást. Én biztos utána mentem volna. Összeborultak. nem. mert valami neszezés ütötte meg a fülüket. hogy ez a Mizue miért nem futott a férfi nyomában. hogy a két főszereplő összejön a végén. Kitag­ ava Anna játszotta. Csak a Miki barátnője. asszem. jobb kezét pedig a vállára tette. de… Kazuhiko ráharapott az ajkaira. – Nem tudom szépen megfogalmazni.napi. Erre már Szakura is szégyenlősen kuncogott. – Az tetszett. Kazuhiko elnevette magát. akit sze­ retett. – Gondoltam. Bal keze a lány jobbjában. a Mizue. – Előled nem tudok eltitkolni semmit. Pedig szépen megfogalmazta. és rögtön tudtam. Ennek így kell lennie. Teljes szívéből meg fog érteni. Folytatta. Szakura az utolsó pillanatig meg akarja őrizni ezt szá­ mukra. Egyértelműen ember okozta. inkább tíz-húsz másodpercig is. És ez volt a jel. és gondolkodott egy kicsit. majdnem ő is elsírta magát. Ahogy ezen gondolkodott. Épp csak néhány másodpercig. értelmetlen párbeszéd. – Én nem tudom szépen megfogalmazni. Nagyon boldognak tűnt. Magas voltál. de én is ugyanúgy éreztem. vagy ta­ lán a végtelenségig? Abbahagyták. [100] . Abba az egybe nem tudok belenyugodni. – Még most is emlékszem. tudod. hogy ez lesz róla a véleményed. amikor folytatta. jóképű. Kazu. Aztán kicsit közelebb húzódott Szakurához. de ennyivel is milyen boldogok voltak. A hátuk mögül a bozótosból. amikor elsőben először kerültünk egy osztályba. hogy ez az ember meg fog engem érteni.

2. – Mi baj. A sziget keleti partján volt. de Megumi persze meg sem próbálkozott vele. A világ minden kincsé­ ért sem adta volna cserébe. Talán működött a vil­ lany. nem ért el az ablakon besütő hold fénye. siessenek a felszállással! Már nem volt mit mondani. hogy az általa keltett zörej jelezte számukra az in­ dulást. Kezük szorosan összefonódott. ő kö­ vetni fogja. talán így fejezte vol­ na ki magát: „Életemet áldozom az ő tiszteletére. és lélegzet-visszafojtva nézte végig az egészet. és térdét átölelve egész kis testében remegett. Noha hallotta. 12. Nem volt szándékában bárkit is önszántából bántani. hogy a háta mögül Tanizava Haruka (lányok. Ha költőibb lélek lett volna. És ő minden­ nél fontosabb volt Kazuhiko számára. hogy mielőtt belekeverednének ebbe a rohadt. kettejük teste egyszer csak eltűnik egy­ más mellett a fűvel borított sziklaszirt túloldalán.) a sötétben kuksolt.) megkérdezi. Úgy hajnali négy körül [101] . a tenger sötétjével a háttérben. Fegyvert markolva szembeszállni a hátuk mögötti ismeret­ lennel. ahogy az osztály első szá­ mú szerelmespárja. de legalább két óra eltelt azóta. Az ócs­ ka konyhában az asztal alá. szinte teljes volt a sötétség. biztos lehetne védekezni.Figyelem. Jukie? – egy darabig csak reszketni tudott. ezért fel sem me­ rült benne. szép csendben maguk mögött hagyják ezt a világot. Persze. hiábavaló öldöklésbe. és a szellő tovagörgette a füvön a Szakura kezéből kiesett kis virágokat. Csak döbbenten bámulta. hogy itt letáborozott. Ebben a sötétségben az óráját sem tudta megnézni. Halkan fo­ lyatódott a kimagasló kőfalnak verődő hullámok morajlása. [Maradt 32 fő] 13 Etó Megumi (lányok. A bozótosból csak félig dugta ki a fejét Ucumi Jukie (lányok. amely alatt elbújt.). De Szakura ezt nem akarta. a vonat indul! Kérem. 3.” A két test a sziklafal túloldalán lebegett. És ha ez a lány így kívánja. Ő azt akarta. az egyetlen összefüg­ gő település egyik félreeső házában.

merre fut. Aztán annak ellenére. A második is. de az első zárva volt. a hold fé­ nyében edényszárító és teáskanna sziluettjét látta sorakozni. Sikerült bereteszel­ nie. és újra meg­ borzongott. A harmadiknál végül egy ott heverő kővel betörte a hátsó kerti ajtót. amely felrobban. és felkutatta a lakást. Felemelte a fejét. és úgymond elbarikádozza magát. ha belép a zónába. Ha meg kulcsra zárja az ajtót. de a lakáson még érződött az élet szaga. hogy minek a hangja lehetett. noha nem volt semmi jele. Vagy ötven-hatvan ház lehet itt. eléggé valószínűtlen. nagy nehezen rácsukta a külső faajtót. biztonságban lehet legalább addig. Szakamocsi azt is mondta. felrobban”. hogy „nem jön le. már a településen járt. hogy bármelyikben belebotlik valakibe. és mivel ezt az ajtót már hiába próbálta volna bezár­ ni. fogta a kapott zseblámpát. Ő hatodikként hagyta el az iskolát. és az ablak melletti mosogatón. és ha fesze­ geted. hogy mintha tűzijáték hang­ ját hallotta volna valahonnan messziről. Egy órája is megvan már. Egy kiskorában hallott tengeri szellemtörténet – amikor a Mary Celeste hajó egész legénysége hirtelen eltűnt. Talált [102] . Az itt lakókat biztos átmeneti szállásokra zsuppolta be a kor­ mány. hogy önkéntelenül is behúzódott a veranda magas padlózata alá. Ezt jól tudja. de nem volt mit ten­ ni. hogy maga sem tud­ ta. Az indulás után olyan állapotba került. hogy még nem indultak valami sokan útnak. hogy pilla­ natnyilag úgy érezte. Nyomasztotta a nyak­ örv. Olyan hangos volt. és ez valahogy természetellenesen és kellemetlenül hatott. Rög­ tön az jutott eszébe. maga után hagyva az ebédet meg mindent – jutott eszébe. egy pocsék szellemkastélyba kevere­ dett. és mire feleszmélt.járhat. Megumi persze a legközelebbi házba akart behúzódni. amíg a tiltott zóna vagy mi miatt helyet nem kell változtatnia. Öten jöttek ki előt­ te – csupán öt ember. hogy ne sza­ lassza el Szakamocsi rendszeres híradásait a tiltott zónák he­ lyéről és idejéről. Belépett. Mindenesetre a legfontosabb. és minden elsötétült. Nem is akart bele­ gondolni. hogy bárki meghallotta volna.

de ennek ellenére rendkívüli énektehetsége volt. akár életben is maradhat.két jó erős horgászbotot. izgatottság fogja el. (Olyan. térdét felhúzva. ahogy felidézte Súja arcát és hangját. Ó. Leg­ inkább a hangja ragadta meg. Ez az öldöklősdi nem menne neki. Épp ezért reszket itt. Természetesen a játék­ szabályok alapján ebben a játékban mindenki ellenfél. mondta egyszer Súja. kedves szeme van kettős szemhéjjal. akinek az arca valahányszor csak eszébe jut. Halott a néhány közeli barátnője (Inada Mizuho és Minami Kaori). de nem is mély hangszín. Ami­ kor improvizált. milyen jó lenne. de Meguminak hal­ vány gőze sem volt. mint egy kiscica – gondolta néha Megumi. De amikor majd megszólal a játék végét jelző síp. ha Súja most itt lenne mellettem… De hát miért nem vallotta meg Sújának az érzelmeit? Egy szerelmes levélben? Vagy elhívhatta volna valahova. Teste magától táncra perdült volna ritmusukra. miközben gondolkodott. mint a nyugatiaknak. Viszont ha ez a hely (a térkép szerint a település szinte teljes egészében a H8-as zónába esett) végig nem kerül a tiltott mezők közé. amikor a kormányról vagy a Vezérről szóló dalokat éne­ kelték. Csakhogy… Megumi megállás nélkül reszketett. Most pedig itt van a konyhaasztal alatt. és ő életben lesz. és kitámasztotta velük az ajtót. hogy mindenki más halott. Igazából a rock nevű tiltott ze­ néért rajongott. amilyeneket Megumi még sohasem hallott azelőtt. Olyan könnyed dallamok voltak. Ez nagyon félelmetes. Sújára gondolt. nem is ma­ gas. és nem lehet csak úgy akárkiben megbízni. olyan dallamokat tudott előcsalni a gitárjá­ ból. és ez meglátszik nagy­ szerű testén… Kicsit csillapodott a remegése. de halott még Nanahara Súja is. mint valami gyönyörű templomi harang­ szó. Megumi ott a sötétben. az azt fogja jelenteni. Az a kicsit érdes.) Általánosban a Kölyökliga legfontosabb játékosa volt. és énekórán mindig méltatlankodó képet vá­ gott. és [103] . Sújának kicsit hullámos. hosszabb haja („Bruce Spring­ steent utánzom”. hogy miről beszél) és álmatag.

Igaz. Kihúzta a cipzárt. és lázasan turkálni kezdett a váltás ruha és a tisztálkodószerek között. A keze egy szögletes. 8. Édesanyja vette neki. valami szöget ütött a fejébe.… Egy pillanatnyi csend után a telefonhoz szorított fülébe ért a hívóhang. kemény tárgyhoz ért. nem ámítás –. Megumi majd szétfeszült a várakozástól. hogy nála le­ gyen. és zöld fény gyulladt a kis kijelzőn meg a gom­ bokon. istenem! Megumi idegesen tárcsázott. A fény megvilágította szoknyás térdét és csomagjait. A siroivai lakásuk száma. hogy a vadiúj telefont berakta a táskájába. Ahogy eddig eljutott. Vagy akár telefo­ non. Most már úgyis mindegy. és ujjongott magában. ha valami történne az utazás alatt (ez pedig most tény­ leg valami volt). másrészt viszont régóta úgy érezte. akinek volt telefonja az osztályban. semmi szüksége ilyesmire egy középis­ kolásnak. hogy a képernyőn annak rendje és módja szerint ott sorakozott a kis antenna és a térerő jelzése. de ami ennél fontosabb – nem csalás. Egy mobiltelefon volt. ket­ tő. hogy irigyelte azt a két-három embert. hogy a házakban nem lehet hasz­ nálni a telefont. 9. 2. – ó. Szakamocsi mondta.szemtől szemben elmondhatta volna neki. anya olyan izgulós. hogy hozzájut egy saját vonalhoz. 0. De… Megumi odarántotta magához a saját nejlontáskáját a kapott hátizsák mellől. Kivette. aztán pedig egész mostanáig teljességgel megfeled­ kezett róla azóta. Egy. három… [104] . hogy a szülei gondoskodása már-már túlzás. Reszkető kézzel kinyitotta a fedelét. Telefon. 7. Automatikusan átváltott hívásfogadás üzemmódból hívás üzemmódba. Igen.

Szakamocsi vagyok. Gyorsan arra fordította a fejét. papa! Megumi összetöpörödve lehunyta a szemét. és elhajította a telefont. és újfent ránehezedett a reménytelen­ ség. A szíve vadul kalapált. Megmenekültem. Annyira meg­ könnyebbült. mibe kevere­ dett a lányotok. nem illik ilyenkor telefonálni. ahogy le­ nyomta a hívásbefejezés gombot. – Halló! – szólt bele egy hang. ezért hirtelen magához tért. Jött valaki. hogy majdnem beleőrült. – Jaj. A nappaliból jött. ez nem… Végre beleszóltak. Ahogy betörnek egy üveget. gyere értem! Megumi szinte önkívületben beszélt a telefonhoz. Valami… Papa miért nem?… Nem. Etó. Etó? Megumi feljajdult. valaki! Miért? Egy csomó ház van. Csörrenés ütötte meg a fülét. de a vonal másik végéről nem jött válasz. bármelyikőtök! Jó. hogy így lesz… Én itt fogok… meghalni… Meghalok… A szíve hamarosan még ennél is hevesebben kezdett verni. Jaj… Nem sikerült… Tudtam. Nem meg­ mondtam. gyorsan már… Kattanás hallatszott. Valami… nem stimmel. hogy nem lehet használni a telefonokat. miért pont ide? [105] . megmenekültem! – Papa! Én vagyok! Megumi! Jaj. segíts rajtam! Papa.Gyorsan vegyétek fel! Papa vagy mama. ahol az előbb ellenőrizte a zárat. de tudnotok kell. papa! Gyere. – Nem az édesapád az. Aztán nagy sietve majdhogy szét nem verte a földre esett telefont.

Csakhogy a teste lemerevedett. Sze­ retett volna felszívódni. mert megszűntek ezek a dolgok (de még így is lehangoló volt. El kell menekülni.) a hangja volt. Kivette a műanyag tokból a hátizsák tetejére rakott fegyvert. akikről pedig min­ denféle pletykák keringtek. Mert… Ez annak a bizonyos Szóma Micukónak (lányok. istenem. a Micuko bandájához tartozó Simizu Hirono elég rendesen megszívatta. ahol Megumi volt. – Még szerencse. 11. istenem. és zsebre vágta. Lehet. Megumi szíve egyre hevesebben kapálózott. hogy nincs itt senki – mondta az a valaki. és mozdulni sem tudott. A hangok alapján az illető körbejárta a házat. hogy harmadikba menet nem kel­ lett osztályt váltania). amelyet kapott – egy kétélű búvárkést. és beszélhet majd vele. Szerteforgácsolódott a tűnő reménysége. majd egyenest a konyha felé tartott. hogy az a valaki jó barát. Istenem. minél hamarabb. és Micuko maga soha nem bántotta Megumit. kirúgta a lábát. de Megumi már a hangtól pánikba esett. hogy azért. hogy ne hallják meg a szívdobogásomat! A nyíló és csukódó ablak hangja. Keskeny elemlámpafény szelte át a konyhát. de egy pillantásával meg tudja félemlíteni a tanárokat. Sóhajtást hallott. viszont vele még Hirono sem mert szembeszállni. Az iskola fő züllöttjéé. mert hozzá ha­ sonlóan ő is lány volt. szikével fel­ vágta a szoknyáját… Mostanában mintha elvesztette volna az érdeklődését iránta. mert amikor máso­ dikban először kerültek egy osztályba. akinek imádni valón angyali arca van. Megumi számára Szóma Micuko félelmetesebb jelenség volt. tedd meg nekem. majd óvatos lépések halk zaja hallatszott. Ha Me­ gumi elment mellette a folyosón. [106] . vagy talán azért. mint Kirijama Kazuo vagy Kavada Sógo. A lépések betértek a konyhába. A mosogatón lévő teáskanna és lábosok feletti teret pásztázta.Kapkodva összecsukta a tompa zöld fényt sugárzó telefont.

Jaj. reflexszerűen ki­ nyitotta a tetejét. hogy örömmel kinyírna. és az ablakon keresztül kiszökhetek. hagyd abba!… Ne remegj már!… Meghallja!… Karjával átölelte saját magát. de figyelj csak. A keze még ugyanúgy remegett. Megumi megint reszketni kezdett. Vadul benyomta a gombot. Még Szórna Micuko is összerezzent. és Megumi szíve a torká­ ba ugrott. hogy a berregés a zsebéből jön. Megumi óvatosan letette a telefont a földre. Vagy nem? Szóval… Megumi kitapogatta a hívásbefejezés gombot. és Szakamocsi hangja félbeszakadt. jobban tennéd. és teljes erejéből próbálta leszorítani. Szórna Micuko tuti. – Te vagy az. Beleszólt egy hang: – Szakamocsi vagyok. Az asztal alól Micuko zseblámpát markoló kezét és a fényben a szoknyája környékét tudta kivenni. Megumi? Ott vagy? Micuko hangja a konyha sötétbe burkolózott sarkából szólt. ne már. ha kikapcsolnád azt a telefont! Ha én így felhívogatlak. hogy hol vagy. A jelek szerint a szo­ ba sarkába húzódott. hogy a moso­ gató csapja körül matat. Hallotta. légyszi!… Majd a fürdőszoba felé futok. a többi­ ek még megtudják. a kés csúszott a mar­ [107] . gyorsan!… Hirtelen berregő hang szólalt meg. Gondolkodás nélkül. Utána pedig: – Megumi? – szólalt meg Micuko. Etó. Lekapcsolta a zseblám­ pát.Hát igen. Légyszi. Azt belülről be tu­ dom zárni. Amint Megumi ráeszmélt. előrántotta a mobilt. Gyorsan… Menj már ki! Legalább ebből a szobából menj ki. így a szoknyája körvonala is eltűnt. és megmarkolta a kést. Egy pillanatra kínos csend támadt.

hogy megöli egy osztálytársát. vagy ilyesmi? Nem. ha nem ölöm meg. [108] . Kisebb volt Micukónál. hogy bármennyire is rossz a híre. – Én… én úgy félek! Micuko hangjába sírás vegyült. Micuko a földre huppant ebben a fényben. Hát persze! Most kiderült. mint egy menekülni próbáló hal. még megúszhatom. Tőlem kér segítséget. Csakhogy Megumi szándékát egy váratlan fordulat hiúsítot­ ta meg. de azért erősen. Én pedig még arra gondoltam… arra gondoltam. Kezét kinyújtotta. már rég idelőtt volna. és ránézett. na­ gyon erősen szorította. Az elemlámpa fénye lehanyatlott. tőled nem kell félnem. És ebben a kézben semmiféle fegyver nem volt. Szóma Micuko mégiscsak egy harmadikos középiskolás. Micuko fegyvere… Mi van. igen. mintha Megumitól várna segítséget. Szeméből könnyek törtek elő.kában. Jaj… Ahogy a teste felhagyott a remegéssel. A fénynyaláb benyúlt az asztal alá. Megszakítás nélkül folytatta. meg kell ölnöm. és újra felgyulladt a zseblámpa fénye. Megumi lelké­ ben egy megfogalmazhatatlan érzelem bukkant fel. az tuti. Meg kell ölnöm. és nagyon fél. Kattanás hallatszott. de nem volt sokkal gyengébb nála. és egy pillanatra elvakította Megumit. mint ő. ő nyír ki engem. – De tőled. bármiről szóljanak is a pletykák. ha pisztoly van nála. Most kell felállni és a fény forrása felé döfni a kést. Szóma Micuko sír. Még ő sem tudna olyan szörnyűséget tenni. és elgyen­ gülten préselte ki rajtuk a szavakat. – Jaj de jó! – Végre mozgásra bírta remegő ajkait. hogy megölöm. tehát ha nem pisztoly. Igen. Csak magányos. ugye? Mert te nem akarsz engem megölni? Ugye velem maradsz? Megumi elbámult. ha az lenne.

igen – bólogatott csak. Micuko szeme elkerekedett ennek hallatára. De már mit számított ez? Én… én… – Semmi baj. hogy megöllek. hogy most más miatt reszket. [109] . Kicsúszott a kés a kezéből. hogy valakivel együtt lehet.Micsoda ember vagyok én! Önutálat és azzal egy időben megkönnyebbülés töltötte el. Arra gondoltam. – Én… én… – Tessék? – emelte fel könnyáztatott szemét Micuko. Mert nagyon fél­ tem tőled. Csak könnytől lucskos arccal többször is apró­ kat bólintott. – Micuko arca könnyben úszott. hogy már nincs egyedül. igen. Letérdelt a földre. Érezte a teste melegét. Megumi ott helyben a konyhapadlón összeölelkezett Micu­ kóval. – Igen. Együtt maradunk. Micuko kinyújtott kezébe kapaszkodva. és kimászott az asztal alól. és ahogy karjaiban tartotta a lány se­ gítségért reszkető testét. felerősödött a bűntudata. viszont nem ha­ ragudott meg. és megrázta a fejét. – Igen. Az előbb meg akarta­ lak ölni. mert félő volt. Az ő szemét is könnyek öntötték el. – Én… én nagyon szégyellem magam. hogy felnyü­ szít. Felszaba­ dultságában szinte sikítva mondta: – Szórna! Szórna! Érezte. Veled maradok. Micsoda szörnyű gondolataim támadtak… Szörnyű… Még hogy megölni ezt a szegényt… – Figyelj csak! – tört elő Megumiból. semmi baj. Megumi összeszorította a száját. és viszonozta Megumi kézszorítását.

Ne törődj vele! Jó? Maradj velem! Kérlek! Ezzel Micuko bal kézzel magához szorította Megumi fejét. én rossz lelkű ember va­ gyok. hogy a saját vére melegséggel árasztja el a mellét. Hogy olyat csak a rossz lelkű emberek csinálnak. És ab­ ban a kézben egy banánalakban enyhén ívelt vágóeszköz tükrözte vissza tompán a zseblámpa fényét. „Ma pe­ dig citromos pácolt lazacot…” Két-három másodpercbe beletelt. Megumi torkát irtózatos forróság kezdte elönteni. A néhai Hajasida tanár úr mondta mindig. Fel se fogta a tényt. ahogy a citromot vágják. és bal arcuk összeért. én tényleg… Egy nyisszanást hallott. Most csak ennyire volt képes. hogy nem szabad az em­ bereket holmi pletykák alapján megítélni. Bocsáss meg. „Hú! – gondolta Megumi. Ne is törődj vele! Nem csoda. Könnyeit Megumi bőre itatta fel. Csak a tévé főzőműsoraiban sikeredik ilyen­ re. Meg se nyikkant. megint elöntötték az érzelmek. vadiúj minőségi konyhakéssel és friss citrommal. hogy mi történt. nyugi. ami­ lyet rizsaratáskor használnak. és a jobb ke­ zével még beljebb húzta a sarlót.Aztán elmosolyodott. Pedig milyen rendes lány ez a Szóma Micuko. utoljára még érezte. Egy kedves szóval megbocsát még annak is. de nem tartott sokáig. amíg megértette. És az ő torkában végződik az éle… Micuko bal kézzel nem engedte el Megumi fejét. hogy egy penge hatolt a [110] . – Nem baj. aztán elvesztette az öntudatát.” Ahogy ez eszébe jutott. Csak Micukót szorította jó erősen. Egy sarló. A saját álla alatt. Újra hallatszott a nyissza­ nás. bal oldalon. aki meg akarta ölni. Látta Micuko jobb kezét. – Én teljesen félreértettem ezt az egészet. ilyen ször­ nyű helyzetben. Jó kis hang volt. bocsáss meg nekem.

Micuko gyorsan lekapcsolta az elemlámpát. ahol pedig mindig lehet valaki. Nem is csúszik olyan rosszul – gondolta Micuko. Letö­ rölte a hülye könnyeket az arcáról (könnyeket aztán bármi­ kor tud produkálni – ami azt illeti. Ott lett vége Micuko karjában. Egy kicsit figyelmetle­ nül hatolt be a házba. jobb kézzel a sarlót az ablakon beszűrődő holdfénybe tartot­ ta. és lerázta róla a vért. [Maradt 31 fő] [111] . A földre hulló cseppek halk kopogása hallatszott. Mos­ tantól jobban kell ügyelnie… Lenézett Megumi holttestére. hogy ez mit jelent egyáltalán. ez az egyik specialitása).torkába. és csendesen így szólt: – Ne haragudj. és Megumi teste oldalra dőlt. de én is meg akartalak ölni. Nem ötlött fel benne még a családja vagy Nanahara Súja emléke sem legutoljára. Micuko elengedte. de meglepő módon ez a sarló sem rossz. és felállt. Eleinte ke­ resni akart egy kezelhetőbb konyhakést vagy valamit.

Második rész – Középdöntő [112] .

amikor átvágtak a mezőn. mint amilyennek a térkép mutatja. A szigetnek a térkép szerint nagyjából lekerekített rombusz alakja volt. [113] . Ők most az északi hegy déli oldalán. kaméli­ ák. A bejárati ajtaja nyitva volt. Súja az éjszaka folyamán meg is bizonyosodott a hegy egy magasabb pontján arról. és azon túl megint egy meredek lejtő tartott a tenger felé. Onnan tíz méterre egy régi fa szentélykapu. Így a domborzati rajz. mint az önkormányzat tanácsterme. melyik mezőben van az ember. Elég részletes rajz volt. és nem volt benne senki. a halászszö­ vetkezet stb. az északi és déli részén egy-egy heggyel. és ahogy Szaka­ mocsi megmondta. hogy az előbbi egy picike szentély (a térképen is szerepelt a jele).14 Az első éjszaka lassan fakulni kezdett. egy tűzoltóraktár és egy világítótorony ábrája szerepelt. valami cseresznyefaféle és még jó néhány fafajta ágai és levelei bonyolult hálózatot alakítottak ki körülöttük. Alatta kisebbfajta mező terült el. jótéko­ nyan elrejtve a helyet. A szintvonalakon kívül feltüntették rajta a települést és az azon kívüli házakat (amelyeket világoskék ponttal jelöltek). az utakból és a szétszórtan álló lakóházak helyzetéből nagyjából meg lehetett határozni. A tölgyek. innen tudta. egy torii állt. Nanahara Súja fejét felfelé fordítva nézte a kékből lassanként fehér színűre váltó eget a fákon keresztül. feltűnt egy őrhajó kivilágítatlan árnya is (pont nyugati irányban). a különféle intézményeket (igaz. Sújáék bozótjától nyugatra a fás részt meredek domboldal szakította meg. csupán egy orvosi rendelő. Éjjel látott egy emelt padlójú házikót. hogy ez a sziget valóban olyan. A térképet felosztó háló alapján elvileg a C4-es zónában. a nyugati lejtő lábánál voltak. meg olyasmik. ahol Norikóval voltak.) és a kisebb-nagyobb utakat. Szigetek különféle méretű folt­ jai látszottak a sötétbe burkolózó tengeren.

mint a balsors maga. Mint Súja. Noriko közvetlenül mellette a balján. A tengeren ott vannak az őrhajók. Súja végre talált maguknak egy bozóttal körbevett helyet vi­ szonylag közel a tengerhez. Igen… A nyakpánt. mégis úgy nehezedett rá. ahogy a többi. hogy amíg ez rajtuk van. de ez természetesen nem jelenti azt. de úgy vél­ te. Úgy is fogalmazhatunk. ő is egy fa­ törzsnek támaszkodott. De rögtön rá­ jöttek. A viseléséhez már egészen hozzászokott. Az iskolai berendezés egy bizonyos rádiójelétől felrobban benne a bomba. nincs is szükség az őrhajókra. ami még semmi.De nem akart ebben a szentélyben elrejtőzni. Tehát… Nincs más mód. Szakamocsi magyarázata szerint akkor. képtelenség megszökniük. Még ha hozzájutnának is egy hajóhoz. hacsak nem csinálnak valamit ez­ zel a nyakörvvel. útközben látott házban sem. hogy ne lehetne a tenger felé szökő diákokra is alkalmazni. mert… Súja óvatosan a nyakához nyúlt. Súja beszélgetett valamennyit Norikóval arról. Semmi biztosíték nincs rá. és előrenyújtotta sérült jobb lábát. ha nem olyan nagy a talaj szintkülönbsége. mert a G7-es zóna. A szökéshez legelsőnek hajót akartak szerezni. de végül semmi használható nem jutott eszükbe. ha valaki észreveszi őket. hogy mi le­ gyen. És ott van Noriko lábsérülése is. ahol ketten pont le tudtak feküd­ ni. nem tudnának elmenekülni. hogy nincs értelme. és ha szembe találják magukat valakivel. meg kell támadni Szakamocsit az is­ kolában. valószínűleg sokan gyűlnek oda. aki ellenségként közelít. Hiába jutottak vi­ szont erre a következtetésre. ahol az isko­ [114] . A hegy teteje felé sűrűbbnek tűnt a növényzet. ha tiltott zónába lépsz. Mindketten ki voltak merülve. Noriko lehunyta a szemét. és megérintette azt a hűvös felületet. a meneküléshez jobb. és kinyittatni vele a nyakpántot. hogy más nem gondolkodik ugyanúgy… Csak egy bejárat van. Súja egy tíz centi átmérőjű fatörzsnek támasztotta a hátát.

hogy valahogyan össze kéne találkoz­ nia Mimura Sindzsivel.la van. hogy egy ellenséges társunk megtámadjon?Akamacu Jo­ sio nem csak kivétel volt? Nem… Ennyire határozottan ezt nem lehet kijelenteni. minden veszély ellenére be kel­ lett volna várnia Sindzsit. akkor alig több mint húsz óra múlva befellegzett mindannyiuknak. Ugyanakkor nemegyszer az is eszébe jutott. Nevetséges. Ha megszöknének is. hogy azok ott bent mindig tudják. Egyelőre nem tehetnek jobbat. hogy megőrültek? Félő. Napfényben ve­ szélyes helyet változtatni. és elég éles eszű ahhoz. hogy ki az és ki nem. mi a helyzet. Hátha eszükbe jut valami. hogy van más ellenség. és ki nem az már? Különben is. szóval már több mint három órája. kivárják az estét. nem lehetett megközelíteni. Valahogy ki kell várniuk. Simán előfordulhat. és megkeresik Mimura Sindzsit – ha tudják. Ő bizto­ san kitalál valami megoldást a helyzetre. rögtön a játék kezdete után tiltottá vált. Lehet. hogy már késő az éj leszállta után nekiállnia készü­ lődésnek. Amennyiben anélkül telik el az idő. amikor elindult. Míg törték a fejüket. és legalábbis egy darabig csak figyelik. Arról nem is beszélve. lehet. hogy ezt kamatoztatni is tudja. annál több esélyük marad nekik. Vagy ha az nem megy. mondta Szakamocsi. hogy újra este legyen. De ott volt még az időkorlát problémája is. mint hogy meghúzzák itt ma­ gukat. Biztos jól tettem? Tényleg megvolt az esélye ott. de minél inkább halnak az osztálytár­ saik. hogy ebben a játékban ők a nem normáli­ sak. Többször gondolt rá. Noha csu­ [115] . Szóval kutyaszorító. hogy bedilizik. Az a srác hihetetlenül tájékozott. de Súja legutoljára akkor látott halottat. lehet. Egyáltalán ki normális még. nem lehet tudni. hogy valaki nekiállna gyilkolászni. de ebbe Súja bele sem akart gondolni. ki merre jár. hogy amikor Akamacu Josio megtámadta. már ki is világosodott. „Ha huszonnégy óra alatt nem hal meg senki…”.

válla alá érő haja alaposan össze volt kócolódva. Aztán egyszer egy néptelen utcán majd lelövi őket a kormány egyik csatlósa. akik erre a rémes játékra kényszerítettek. gömbölyded hegyű.pán hat kilométer a sziget kerülete. telt ajkak. vagy akár ha csak ők ketten megszöknének. Mintha valami ókori rabszolga lenne. azzal már bűnözővé válnának. De ezt az arcot most apró szemű homok fedte. Noriko hirtelen kinyitotta a szemét. és a simogató napfényben először nézte meg úgy igazán Noriko profilját. de nem nagyobb boldogság. aranyos kis orr. hogy Jositokinak tetszett. Ahogy ezt megállapította. És persze ott a nyakpánt. egy visszataszító ezüst­ színű nyakörvet kell viselnie. s ennek köszönhetően észhez tért. Ez a rohadt játék tönkreteszi Noriko szépségét. hogy meg­ halt. Már szinte látta is. éle­ tük végéig bujkálniuk kell. ilyen helyzetben nem könnyű valakit előkeríteni. hogy nem kellett megta­ pasztalnia ezt az eszelős állapotot? Ezt a lényegében remény­ telen helyzetet? Akkor legyenek inkább öngyilkosok? Vajon Noriko belemen­ ne a kettős öngyilkosságba? Odafordult hozzá. ahogy ujjaik végét egy dagadt patkány rágcsálja. és benyújtjuk a számlát azoknak. Határozott vonalú szemöldök. Szóval lehet. és találkozott a tekinte­ tük. Nem csoda. ha mihamarabb megőrül. Szomorú volt. hogy jobban jár. Na­ gyon helyes lány volt. mennyi idejük le­ het az est leszálltától az időkorlát végéig? Ráadásul ha neta­ lántán (milyen gusztustalan egy szó!) megtalálnák is Sin­ dzsit. Nem hagyom magam! Életben maradunk. Hacsak nem emigrálnak valahova. És egyáltalán. csukott szemén a szempillák puha íve. [116] . Súja Kuninobu Jositokira gondolt. hirtelen megint felhergelte magát. De nem akármilyen számlát ám! A jobbegyenesre baseball­ ütővel adjuk meg a feleletet.

– Köszönöm – mondta. Akkor legalább te… Súja megdöbbenten csóválta a fejét. hogy ilyen választ kap. Súja erőteljesen bólintott. és Súja bal kezé­ hez ért. jó? Noriko mosolyogva kinyújtotta a jobb kezét. és gon­ dolta. [117] . és akár mosolynak is értelmezhe­ tő. kétértelmű kifejezés ült ki az arcára. hogy öngyilkos akarok majd lenni. – Ne mondj ilyen baromságokat! Ilyesmire nem is szabad gondolni. – Hülyén hangzik. Ez biztos. hogy Noriko észrevette. Súja. aztán Noriko halkan megszólalt. – Még szép. – Ide figyelj! Mi mindenképpen életben maradunk. őt bámulta. Azután megszólalt: – Te soha nem adod fel. Aztán megszólalt: – Dehogyis… Illetve… – Illetve? Noriko elgondolkodott. szinte bele se gondolt.Egy röpke pillanatig egymás szemébe néztek. Hallod? Végig veled maradok. – Mi baj? – Semmi… Csak én… Súja zavarba jött. ez az egy biztos. de fel sem merült benne. Eszedbe ne jusson meghalni! Noriko megint elmosolyodott. ugye? Noriko elkapta a tekintetét. Noriko erre egy kicsit félrebillentette a fejét. de folytatta: – Igen. ha a végén csak mi ketten maradnánk. Épphogy csak fel­ hozott egy témát. de nem gondolsz öngyilkosságra. Rázta. én lehet. összehord valamit.

és hozzáfűzte: – És te? – Én mi? Noriko folytatta: – Nem baj. sem az anyáddal. hogy a jelenlegi helyzetben is minden­ áron élni akarsz. – Nem tudom jól elmagyarázni… Valami pozitív életszemlé­ letre gondolok. Ezt tudod. ugye? Noriko megint mosolygott egy picit. És… – továbbra is halványan mosolygott. hogy neked rejtett tartalékaid vannak – mondta. Aztán hozzátette: – Figyelj csak. [118] . – Ó. már amióta ez elkezdődött. mert árva vagyok. szü­ leim nincsenek. ha azt mondaná. de mondat közben félbeszakították. és nem vette le a szemét Súja arcáról – én ezt nagyon szeretem benned. Súja kicsit szégyenlősen válaszolt. még az öcséddel sem találkozhatsz. nem fájdalmas. az csak… egyoldalú rajongás volt. ha meg tudunk is szökni. – Kis szünetet tartott. – Rejtett tartalékaim? Noriko mosolygott. „Régóta figyel­ te”. nekem nem gáz. Hát igen. Noriko jól ismerte. Végig… végig Kazumiba… Sintani Kazumiba volt szerelmes.– Mindig is úgy gondoltam. Hirtelen felzengett Szakamocsi hangja. hogy nem látod többé? Súja nyelt egyet. Arra. ahogy ő maga is mondta. Hogy többet nem láthatja… De megrázta a fejét. – Ezzel tisztában vagyok. csak fantaziáltam – folytatta volna. – Biztos azért vagyok ilyen. De te sem az apáddal. Hazugság lenne.

Mielőtt Súja valami gunyoros megjegyzést tehetett volna. ötös. tízes. négyes. És akkor most jönnek a lányok. Meg volt róla győződve. hogy utána még valakit meg akart ölni. mivel Josio miatta vesztette el az eszméle­ tét. Egyes. hogy nemcsak az iskolában. hogy Akamacu Josio ott akkor még nem halt meg. Kuronaga Hirosi. Reggel hat óra van. Sza­ szagava Rjúhei. az osztályfőnökötök. mígnem az iskola környékén kialakított „tiltott zónának” köszönhetően szétrobbant a cso­ dás nyakörve? Nem hangzott jól. Remélem. hanem mert ez a név mást is jelentett számára. [119] . Etó Megumi. – Nos. Nem lehetett tudni. hanem a szigeten több helyen is felszereltek néhányat. Kanai Izomi. ti­ zennégyes. Súja arca megdermedt. – Aztán következik a kilences. Ebből az következik. Nemcsak amiatt. Akamacu Josio. De ezeket a gondolatait is elsodorta a Josio után következő halottak neveinek áradata. Szakamocsi vidám hangja belefojtotta a szót. Tendó Majomi. – Szakamocsi vagyok. de a fémes torzulást leszámítva jól lehetett halla­ ni.[Maradt 31 fő] 15 – Jó reggelt mindenkinek! Szakamocsi hangja volt. Biztos. Hármas. aztán az a valaki végzett vele? Vagy esetleg eszméletét vesztve feküdt ott. huszonegyes. akkor sorolnám is az eddig elhunyt barátaitok nevét. hol voltak a hangszórók. Numai Micuru. mindnyájan jól érzitek magatokat. Kezdjük a fiúkkal. hogy több mint egy halott van. Ja­ mamoto Kazuhiko. Ogava Szakura. tizenhetes.

félreérthetetlenül folytatódik. hogy az „időkor­ lát” egy darabig lekerülhet a napirendről. Hétig hagyjátok el a J2-est. de azért elővette a térképet. ak­ kor most a tiltott zónák következnek. Mind halottak. A H8 a sziget keleti partján fekvő település majdnem teljes egészét érintette. aztán megszakadt a „híradója”. – Egyelőre ennyi. Mondom a zónát és az időt. Hét órakor J2-es me­ ző.” – Nem rossz tempó! Örömet szereztetek vele nekem. csak nem Nanahara Súja és Nakagava Noriko? Hát ti. épp most mentetek el a saját sírotok előtt! A név­ sorbeli számotok. Bár Szakamocsi mondta. Émelygett. – A következő öt óra múlva. már be is véstem őket. ugye? De néz­ zétek csak.Természetesen ez a felsorolás azt jelentette. ahol Sújáék voltak. – Az első egy óra múlva. – A következő három óra múlva. ajándék. és Szakamocsi hang­ nemén is kiakadt. [120] . igen. Megjegyeztétek? A J2 a sziget déli részén. de Súja gondolatai el sem jutottak idáig. Komor. azaz tizenegytől H8. mindkettőtöknek a tizenötös. majd eltűnt a szeme elől. viszonylag nyugat felé volt. Elő a térképekkel. és tessék mindent ellenőrizni! Súját megrázta a halottak nagy száma. A Szakamocsi által említett tiltott zónák jelenleg nem érték a helyet. ne aggódjatok. fekete ruhás emberek sora. ahol Súja és Noriko voltak. de egészen délre. Tehát hétkor. akkor ma is sok sikert kívánok min­ denkinek! Csak ennyit mondott a végén. Kilenctől az F1. Az F1 a nyugati partra esett. Igen. hacsak mind öngyil­ kosok nem lettek. No. Hosszú temeté­ si menet. ti még nem. Na. A felolvasott osztálytársak arca felbukkant. Ez folytatódik. kivehetetlen arcú gyászruhás férfi szólítja meg: „Ó. és persze ugyanennyi gyilkos is van.

Csak Cukioka Só… A Cu­ kinak becézett. hogy durva. Kuninobu Jositoki és Fu­ dzsijosi Fumijo nevét is kipipálta. akkor te meg te. de ők ketten biztos együtt voltak az utolsó pillanatig. hogy Kirijama [121] . Sza­ szagava Rjúhei és Numai Micuru. kicsit „ferde hajlamú” Cukioka Só neve nem szerepelt. Ő arra tippelt. Rossz szokás. ahol most vannak. mintha ő maga lenne a gyászruhás férfi az előbbi káprázatból. És Kirijama neve sem.hogy találomra választják ki a tiltott zónákat. ahogy átadják egymás­ nak az üzenetet. és összeér a kezük. – Aha – Súja alig hallhatóan motyogta: – Talán öngyilkosok lettek? Noriko a lábára meredt. „Nos. Elővette a tollát. hogy mindkettejüket más-más helyen. A nevek mellé egy kis pipát tett. – Szakura és… – szólalt meg Noriko. arra döbbent rá. Elhessegette lelki szemei elől a képet. Eszébe jutott Numai Micuru fennkölt ábrázata a teremben. Súja odafordult. – Ezt nem tudhatjuk. mintha… A lé­ nyeg. olcsóbban megszámítom. Ettől még lehet. hogy Szakura üzenetet adott át Kazuhikónak. A térképpel együtt kapták. – Szak­ ura és Jamamoto neve is közte volt. Aztán te is. Valahol valahogy találkoztak. Kuronaga Hirosi. de az információkat karban kell tartani. Az teljesen. más-más becsava­ rodott osztálytársuk ölte meg. an­ nak nagy a keletje mostanában…” De mindezt most félretéve. Hányas a koporsóméreted? Ha megelégednél egy nyolcassal. Le­ het. Tény. amikor Kirijama Kazuo kiment. hogy nem a településre menekültek. hogy Súja maga is látta. és az előbb kihirdetett neveket egy vonallal – végül mégsem húzta át. majd előhúzta hátizsákja zsebéből az osztálynévsort. hogy Kirijama Kazuo négy emberéből három halott. Úgy érezte magát. mindenesetre jó ötlet volt. De az akkor is csak egy reménysugár volt. hogy a következő zóna majd az lesz. teljesen olyan.

Súja bal vállára kapta a két hátizsákot. Súja fülelt. hogy Noriko arcára kiült az idegesség. amelyet a távolból lehetett egyszer hallani. Az út a hegyoldalban tekergett felfelé. Arra készült. mint nemrég az iskola előtt. és kiléptek a kita­ posott ösvényre. miegymást a sa­ ját sporttáskájában hagyott. Egyből látta. hogy megszökjenek. és jobb kezében. gyorsan. Bal kézzel karon fogta Norikót. Már csak néhány méternyire le­ heteti tőlük. Segített Norikónak felállni. ahol eddig rejtőztek. és hátrafelé húz­ ta. hogy bármikor he­ lyet tudjanak változtatni. így már az összes holmit összepa­ kolta ebbe az egy hátizsákba. Odasúgta Norikónak: – Csend! Kezébe vette a hátizsákot. élével felfelé tartotta. Minél hama­ rabb. Kiegyenesedve behátráltak a bokrok közé. meg­ [122] . A hang folytatódott. De ez a hír most mit jelent tulajdonképpen? Lehet. és abbahagyta a töprengést. mit lehet tudni. ahogy csak lehet! Átvágtak a bozóton. A gitárpengető még hagyján. és mindketten félig összegörnyedve vártak. Ha tényleg fegyver hangja volt… A tíz közül melyikük életét oltotta ki? Ekkor neszt hallott. Az agyán megint olyan izgatottság lett úrrá. és összeugrottak? Talán végül csak Cukioka Só meg Kirijama úszta meg – esetleg ők most is együtt vannak.biztos összegyűjti a haverjait. annál jobb. hogy találkozni ugyan találkoztak. Norikóé is ugyanígy volt összekészítve. Néhány ruhát. Gyorsan eltette a név­ sort és a tollat. de azt el is lehet dobni. Vagy valami egészen más történt. Sőt… közeledett. de ott gyanúsítgatni kezdték egymást. Közben kételyei támadtak. de ruci ő egyáltalán ilyesmivel bánni? Egyre erősödött a neszezés. Kihúzta a kapott kést. fejük felett kétoldalt a fák koronája – élére állított szendvics. A fülében csengett az a fegyverropogás.

Noriko benyúlt a két mellső lába alá. – Noriko beszéd közben csücsörített. Errefelé ugyan elvileg nem volt lakóház. Annyira hozzá van szokva az emberhez. – Biztos valakié volt. A bozótból. és felemelte. Súja összenézett Norikóval. – Lehet… A kormány a játék miatt elkergette innen az összes lakót. hogy mostanáig az erdőben bolyongott. és a lábánál hízelkedett. Elfordította a fejét… és elképedt. kiéhezett. mintha puszit akarna adni. Erre végre a macska is felfigyelt rájuk.) Úgy lehet. szőre itt-ott csomókban összetapadva. de lehet. Súja Norikót fedezve hátrált néhány métert az ösvényen. de leg­ alább csak egy macska volt. és odanézett. egyre erősödik. [123] . Az belevetette magát a kezébe. Miközben Súja visszatette a kést a tokjába. leguggolt. épp csak tíz méterre tőlük. mint aki odacövekelt. mint Sújáé. Noriko annyit mondott: – Ez egy cica – és elnevette magát. aztán odaügetett. ezért az okot biztos nem közölték velük. 3. Az ösvényen. A bozótból egy fehér macska bukkant elő. egy diákegyenruhás állt. de ez a ké­ zilabdacsapatban edzett vállas test. folyamatosan hallatszik a neszezés. (A Program végéig titkosak a helyszínek. napbarnított bőr. rövidre vágott és elöl felállított haj Óki Tacumicsié (fiúk. – Szegénykém. az egyik ház macskája itt maradhatott gazda nélkül. és… Sújának elkerekedett a szeme. és közben levette a szemét a macs­ kát ölelgető Norikóról.) volt. ahogy Noriko mondta. Iszonyúan szuty­ kos. amerről jöttek. Noriko behajlítot­ ta sebesült lábát. A macska boldogan nyávogott. Ilyesmiken gondolkodott. és odanyújtotta a kezét a macská­ nak.töltve az ég kékjével. Súja is vigyorgott. Magassága. Egy darabig vizsgálgatta őket. milyen sovány vagy.

Súja. és tartalma a földre szóró­ dott. és hátraugorva növelte a köztük lévő távolságot. Súja szinte öntudatlanul nyújtotta a kezét a nadrágövébe du­ gott késért. Szemmel láthatóan megrémült. Súja nem akarta elhinni. hiába valószínűtlen. szerteszét spriccelt a víz. a szeme sarkából azért megfi­ gyelte. A macs­ ka már rég elfutott. Na igen… Ta­ cumicsivel vajon mi a helyzet? Ellenség vagy Óki Tacumicsi csak állt. a szeme fe­ hérje körben kilátszott a pupillái körül. Súja is követte a pillantását. Tacumicsi szekercét tartó keze meg­ lendült… és a következő pillanatban egyenesen feléjük ro­ hant. [124] . Súja gyorsan felemelte a kezében lévő hátizsákot. aki a fűbe esett. és nézte őket. Súja betaszította a macskát ölelgető Norikót a bozótba. így áll a dolog. Kétségtelen. de miért? Miért tesz ilyet ez a vidám és élénk fiú? Tacumicsi oldalra kapta a tekintetét. Noriko arca. hogy Tacumicsi jobbjában egy nagyobbfajta szekerce van. Csak ennyi kellett hozzá. hogy felforrósodik a bőre felszí­ ne. Az éle elhatolt Súja bőréig. Tacumicsi arca eltorzult. szája szeglete megdermedt Tacumicsi szemétől. bár az idegesség­ től félig használhatatlanná váltak a látóidegei – mint amikor egy száguldó kocsiban ülsz –. és elbújt valahova. Elhajította a szakadt hátizsákot. és kivédte a szekercét. és Norikóra nézett.(Maradt 31 fő] 16 nem? Noriko Súja tekintetét követve hátranézett. érezte. A táska széthasadt. Pont a palackba talált. és ránézett. Tacumicsi már az orruk előtt volt.

Noriko arca egyre távolodott. hogy innen a mező felé. felidézte az edzéseket a Kölyökli­ gában. Ilyen valószerűtlen helyzetben Sújának megint máshol járt az esze. A szekerce a füle fölött megtépázta hullá­ mos. Tovább hátrált. mert benne maradt a tokban. de mielőtt még egyszer meglóbálhatta volna a feje felett. Épp csak öt centivel állt meg Súja jobb arca előtt. Eszébe jutott. Tacumicsi irdatlan erővel tolta. mint mondjuk Mimura” – szaladt át a fején az ide nem illően könnyed gondolat. de eltalálta Súja fe­ jét a jobb oldalon. Leesünk! [125] . De hiába.Tacumicsi váratlanul visszafordult Sújához. mindenesetre egy csattanással megfékezte a szekercét. Súja bal lábbal. Minden részletében megfigyel­ hette a szerszám felszínén a kékes köröcskéket. Gyengére sikeredett ugyan. Megingott. ahol az a kis szentély volt. Rosszul jött ki. Jeee! Hirtelen megváltozott a talaj. Súja hátrált. dülöngélve egy félfordula­ tot tett. Hátát a tenger felő­ li bozótba nyomta. és rácsimpaszkodott Tacumicsi szeker­ cét tartó jobb kezére. meredek lejtő vezet. Súja felfogta a csapást az övéből fonákul kihúzott késsel. mert Tacumicsi erőszakkal újra lesújtott. ess csak orra! Csakhogy Tacumicsi nem esett el. „Vannak. Nanahara Súja. amelyek ta­ lán akkor keletkezhettek. és érezte. Mielőtt a másik újra a feje fölé lendíthette volna fegyverét. és Sújára nehezedett. amikor edzették. de lényegében hátratekeredve futott. Tacumicsi bal kézzel is ráfogott a szekercére. be­ lülről kirúgta alóla a balját. Helyes. és odasózott ol­ dalról a szekercével. hogy a fülcimpája behasad. Súja lábai elő­ renéztek. a hátasugró-bajnok. Súja eldobta a kését. akik fülbevalót hordanak. Nem fájt nagyon. hosszú haját. Recsegtek-ropogtak az ágak körülötte.

szépen kettévágta a bal szemgolyót (ragadós folyadék csurog ki a vérrel). A test legurult róla. mint Ta­ cumicsi! Ám hirtelen furcsa érzés fogta el. Legurultak a mezőig. eleresztette. A kora reggeli tiszti ég és a fák zöldje összemosódott Súja sze­ mében. A szekerce Tacumicsi arcába ékelődött. Úgy érezte. Súja Tacumicsi alá szorult. Fényben úszott a környék. Súja arca Tacumicsi mellkasánál volt. Mintha ennek az érzésnek a nyomában jönne. és a méltat­ lan halált halt arcot megsimogatta a reggeli napfény. úgy. Egy nagy nyekkenés­ sel megálltak. Igen. és meg­ tudta. mi történt. és kimászott Tacumi­ csi teste alól. akivel tegnapig még jóban volt. a hátára fordult. pedig megle­ het. de Súja számára saját maga ennél is nagyobb problémát jelentett. Nem lényegtelen körülmény persze Tacumicsi arca. hamarább. Súja ziháló mellkasa legmélyéből erős hányinger tört elő.Összeakaszkodva gurultak le a bokrokkal borított lejtőn. Súja halkan feljajdult. Most felnézett. de most váratlanul megszűnt. De eközben sem eresztette el Tacumicsi csuklóját. Sőt egy osztálytársát. hogy csupán tíz métert tettek meg. ahogy a csokilapocskák díszelegnek a kará­ csonyi tortán. a szekercén Ta­ cumicsi vére csurdogált. egészen a csukóját markoló Súja ke­ zéig. Az előbb még akkora nyo­ más nehezedett rá Tacumicsi karjából. A szekercét persze Tacumicsi markolja. az ő csuklóját viszont Súja. Egyszer csak nem mozdult. Fel kell állni. A homloka tetején hatolt be. [126] . Az élének pontosan a fele állt ki. a nehe­ zen überelhető embertelenség. embert ölt. és a tátott szájban a penge halványkéken veri vissza a fényt. hogy eszméletlenül messzire esnek. mint egy présgépből. Tacumicsi arcából Súja csuklójába fénysebességgel áradt át egy rettenetes érzés.

Nagyot nyelt és legyűrte. Túl mélyen benne volt. és felnézett a lej­ tőre. Jaj. Hiszen… Amikor lefelé gurultak. Elnézte egy darabig a szekercét Tacumicsi arcában. Egy pillanatig azt hitte. Megfogta a nyelét. teljes erejéből igyekezett. hogy őt megvédje. hogy Tacu­ micsi felé forduljon. bár egy kicsit hezitált. Jobb kézzel megrántotta a szekercét. Akárhogy is. és remegő bal kezét a homlokára tette. és megpróbálta kihúzni. Megemelte a fejét.Hiába akarta meggyőzni magát. a kiálló pengével. Azután. azért is csavarta a csuklóját. de sikerült kihúznia. gyorsan vissza kell menni Norikóhoz… Inkább csak önmaga megnyugtatására gondolkodott ezen. Annyira beborították a bokrok. Súja nagyot sóhajtott. hogy a sze­ kerce éle ne felé forduljon. Még hogy isten. Igen. hogy Szakamocsi Kinpacu megerőszakolta. amelyen legurult. Gyorsan. Tacumicsi feje [127] . most az a legfontosabb. Norikót otthagyta egyedül. ahogy csak bírta. gondolta meg magát. de hitének köszönheti. csak egy rossz álom. ilyenkor? Jaszuno tanárnő hívő keresztény volt. istenem! Nem. és felállt. Nincs idő hányni. csak nem hagyhatta ott ilyen állapotban. hogy baleset volt. nem lehetett kihúzni. Nem temetheti el. vagyis arra törekedett. Összeszorított fogakkal rátérdelt Tacumicsi feje oldalára. mire gusztustalan sercegő hangot hallatva spric­ celni kezdett a vér az arcból. mégse. Iszonyatos hányingere volt. összeszorított ajkakkal leszed­ te Tacumicsi kezét az arcát kettészelő szekerce nyeléről. csodás! Megint feltámadt benne a harag. Csodás. Azzal együtt Tacumicsi feje is megemelkedett. de túl szörnyű volt így. hogy nem lehetett látni a tete­ jét. A zsi­ gerei tiltakoztak ellene.

A jobbat még le lehetne… Ki akar egy halottat kacsintásra bírni. Abban a pillanatban pat­ tanás hallatszott. Mivel… Jó. összeug­ rott és felkunkorodott. Újra felállt és megfordult. Bal sze­ mén a szemgolyóval együtt a szemhéj is széthasadt. amely mögötte volt? Tágra nyílt. Most döbbent csak rá. hogy csalt képzelődött. A különben mindig precízen elválasztott haja most tiszta kóc volt. és a szemüvege is bepiszkolódott.a középen keresztbe futó hasadék mentén egy kicsit félrecsú­ szott. az ég felé fordulva. ha tizenöt méterre az orra előtt. kerülőt kell tennie az ösvényen. Mindenesetre a golyó nem talált. már-már nem is emberi arcszínű. mint a tanteremben. De mi ez ahhoz a szemhez képest. Okosabbnak tűnt nyitva hagyni Tacumicsi szemét. A háta alatt zizegtek a nagyobb fűszálak. hogy Norikóhoz visszaér­ jen. inkább egy Andy Warholképre hasonlított. [Maradt 30 fő] 17 Az ezüstkeretes szemüvegű osztálytitkár pil­ lantása Sújáéba ütközött. Pont mint Ókié. Az arca annyira sápadt volt. Súja kicsavarodva ha­ nyatt vetődött. és a pisztolyt egy kis lángcsóva vette körül. véreres szem. külö­ nösen ilyen helyzetben? Megint rájött a hányinger. A feje tetejét valami meleg súrolta. Ahhoz. És ennél az osztálytitkárnál pisztoly volt. Ahogy megmozdult a pisztoly csöve. a mező közepén egy diák­ ruhás fiú állt – Motobucsi Kjóicsi. le sem lehetett volna zárni. és rákállásba került. és teljesen valószerűtlennek tetszett. [128] . Nem is volt ideje végiggondolni. a szemüveges osztálytitkár. Mint egy mű­ anyag bábu. csak próbált hátrálni így. Csakhogy ismét elkerekedett a szeme. Persze lehet. milyen sérülékeny is az emberi test.

hogy egy elfuserált horrorfilmet lát.) volt. Súja arcizmai kővé dermedtek. amely felmordult. és olyan tüzet okádott. olyan. Az osztálytitkár odafutott a saját. hogy Norikót meg kell védenie. hogy azonnal térdre is esik. Rövidre vágott. Bal kezével kikapta saját jobb kezéből a fegy­ vert. Vérpára terjengett a levegőben. Kezében egy sörétes puska (azaz egy rövidített puskatusú Remington M31RS). A következő icike-picike golyó abból a csőből meg fog ölni… engem… fog megölni! – Állj már le! – szólt egy másik hang. vagyis inkább „tüsire nyírt” haj.Hiábavaló igyekezet volt. – Áááááááááá! Kjóicsi vadállati hangon kezdett üvölteni. A pisztolyt markoló kéz könyöktől lefelé. most aztán egész testét átható. igazi félelem hatolt. De nem úgy lett. A francba. 5. ez tényleg nagyon súlyos. A kilőtt sörétek piros műanyag hüvelyei víz­ szintesen kipattogtak. Súja azt hitte. Súja úgy érezte. A so­ kat látott arc. [129] . a maradék ruhaujjba csomagolva hevert a füvön. Kjóicsi se szó. Kjóicsi pedig csodálkozva vizsgálgatta a semmi­ ből hirtelen előkerült rövid ujjúját. aztán a következő pilla­ natban Kjóicsi jobb karja már el is tűnt. A kis szentély épületének árnyékában egy megtermett alak álldogált. Súja látta. tisztára. és egye­ nesen Súja mellére célzott. A gondolat helyébe. Kavada a puska alján lévő pumpa mozgatásával gyor­ san újra töltött. nagyszerű. a szemöldöke felett feltűnő forradás. és átlósan hátranézett. Motobu­ csi Kjóicsi már három-négy méterre megközelítette. mint egy lángszóró. mint egy vásári bódé tulajdonosáé: ez Kavada Sógo (fiúk. Vagy egy el­ fuserált horrorregényt. Kjóicsi megrezzent. hogy Kavada lebukik. mintha alabástromszoborrá változott volna. Térden állva rögzítette a shotgunt. földre esett karjához. Súja kábán követ­ te a pillantását. Lehetetlen elmenekülnie. mint akinek csak most jutott eszébe. se beszéd Kavada felé lőtt. Váltófutás. Kettő az egyben.

Akkor jelent meg Noriko a meredek ösvény tetején. és a következő pillanatban. Zihálva meg­ szólalt: – Várj. Kjóicsi teste középen tompaszögben meghajlott. Elmerült a magas fű­ ben. Lábujjhegye ért földet elsőnek. ahol Tacumicsivel legurultak. A fűtengeren át meglátta az osztálytitkár testét. Erre Súja végre észrevette. A fegyvert Kavadára szegezte. és kicsivel Kjóicsi mögött állt meg. a hátára dőlt. Az egyenru­ ha hasán nagy luk éktelenkedett. A véres szerszám egy puffanással földet ért. mint a távolugróké. Tette. amit mondtak neki. és kiszedte az üres tárat. Tacumi­ csi meg Kjóicsi kegyetlen halálának hatása alól. hanem ke­ zében a shotgunnal odajött Sújához. hogy azon a lej­ tőn jött utána. (Súja most jött rá. mintha egy kolbászüzem teletömött szemeteskukája lenne. én… – Ne mozdulj! Dobd el. állj le! Üvöltötte Kavada. és nem mozdult többé.) Az arca már eleve sápadt volt. A lábát húzva kellett átvergődnie a bozóton – lehet. Súja kapkodva felegyenesedett ültében. de Kjóicsi nem hagyta abba. Kavada egy pillantásra sem méltatta a holttestet. és Súját Kavadával szemben. hogy Óki Tacumicsivel birkózni kezdett. hogy jó. de láthatóan nagyot nyelt. Súja még nem tért magához a sorozatos események. mint egy lassított felvétel. csak éppen hátrafelé repült. Kavada lőtt még egyet. talán az előbbi lövések miatt. hogy a szekerce azóta is a kezében van. Megint meghúzta a pum­ pát. ahogy meg­ látta Óki Tacumicsi és Motobucsi Kjóicsi holttestét ott hever­ ni. [130] . ami nálad van! Mondta Kavada.– Azt mondtam. ha egy perc telt el azóta.

ahogy ő Óki Tacumicsivel végzett. Noriko teste sóbálvánnyá merevedetett. De ahogy Kavada mondja. – Kjóicsit muszáj volt lelőnöm. nem lehetett rajta számon kérni a tettét. – Noriko velem van! Nem aka­ runk harcolni! Ennek hallatán Kavada lassan visszafordult Sújához. majd összekombinálta Kavada szavaival. Megmentettél. Súja meg azt figyelte. Járás körben hízta a jobb lábát. Ha ő nem lő. és arra jutott. azután lassan le­ eresztette a puska csövét. ugye? Súja Kjóicsi holttestére nézett. Újra Kavadára nézett. majd vissza Sújára. és vele együtt meredt Kavadára. Ezt tudjátok. hogy nincs nála semmi.Kavada észrevette Norikót. és lehet. – Előbb tisztáznunk kell valamit – szólalt meg Kavada végül. hogy egy ki­ csit megnőtt Kavada arcán a borosta. Noriko sem volt mellette. Köszönöm. Nem lenne meglepő. és azonnal ráemelte a shotgunt. hogy „mi van. mintha legalábbis egy tatu ikerpár lennének. – Ne csináld! – kiáltotta Súja. ha az osztálytitkár csak össze volt zavarodva? Igen… Meglátta. Kavada megrántotta a vállát. Megle­ pett vigyor játszott a szája szélén. Igen… Végül is ő meg Óki Tacumi­ csit intézte el. ha”. őt lövik le. Noriko még egy darabig nem mozdult. Súja odakiabált Norikónak is: – Noriko! Kavada mentett meg! Nem ellenség! Kavada Norikóra nézett. majd felemelt kézzel mutatta Kavadának. és szinte csúsz­ va jött le a meredek ösvényen. ha ő is félreérti a helyzetet. Kavada olyan tekintettel vizsgálgatta őket. – Aha… Persze hogy tudjuk. hogy valamit fél­ reértett. Mi van. odament Súja mellé. [131] .

de megint egyszerre mondták: – Hogy… – Súja újra váltott egy pillantást Norikóval. Ha ez tényleg az volt. Kavada biztos bele­ megy ebbe a játékba.– Csak leállítottam Kjóicsit. Kavada mintha morfondírozna valamin. hanem még meg is menti. Erre nemhogy ellenség lenne. hogy… – ezért elhallgatott. Noriko is elhallga­ tott. de Noriko is ugyanabban a pillanatban szólalt meg. Noriko át­ adta neki a szót. egy darabig Súját és Norikót méricskélte. – Hogy érted. – Hú. Igazából Súja nagyon hülyén érezte magát. hogy akadt itt egy normális ember. – Szerencsém volt. Ott a teremben még arra gondolt. De végül is igaz. de nagy nehezen azért szavakba öntötte a mondandó­ ját. – Persze. – Hogy érted azt. Kavada újra kérdezett: – Miért voltatok együtt? Súja összenézett Norikóval. hogy ha más nem. Végül mindketten némán meredtek Kavadára. hogy… – kezdte mondani Súja. nagy szerencsém volt… – Még a testében érezte a harc hevét. aztán megkérdezte: – Ti együtt voltatok? Súja felhúzta a szemöldökét. Súja megint összenézett Norikóval. Súja azt hitte. Kavada szólalt meg: [132] . Mindketten visszafordultak Ka­ vadához. Kavada arcán egy mosolyféle futott át. ezért Kavadához fordulva újra kezdte. mondtam már. akkor Súja valószínűleg életében először látta Kavadát moso­ lyogni.

Nanahara Súja meggyilkolta Óki Tacumicsit. Felkapta a hátizsákját. mint akit megbű­ völtek. hogy ott nem lehet jól átlátni a terepet. A szeme megtelt könnyel. ne­ hogy akarata ellenére kijöjjön a száján egy sikoly. Kirázta a hideg. de ahogy meglátta a pirosra festett fegyvert.– Jól van na. Semmi okunk itt szobrozni védtelenül. Inkább rejtőzzünk el. le sem tudta venni a szemét a látványról. [Maradt 29 fő] 19 Visszamentek a bozótosba. A szutykos macska már eltűnt valahova. Méghozzá profi módon. ahol Súja és Nori­ ko eredetileg tartózkodott.) a bozótosban rohant. Veszélyes volt ész nélkül szaladni. mindenkeppen. mintha kü­ lönös módon Kavada szokva lenne az ilyesmihez. oké. amelynek a bozótból szemtanúja volt. Kavadának az volt a véleménye. értem. de ez már el sem jutott a tudatáig. Júko. A háta mögött lövések hallatszottak. de most mindenesetre el kellett menekülnie. Bár Súja még ennek a kiválasztásán is sokat gondolkodott. Súja mindenekelőtt Leültette Norikót. úgy látszott. 9. kezét a szájára szorította. ezért szót fogadtak neki. Minden­ áron. [Maradt 29 fő] 18 Szakaki Júko (lányok. Júko fejében újra lejátszódott a képsor. felülkerekedett benne a fé­ lelem. és mindhárman arrébb költöztek a hegyoldal felé. Óki Tacumicsi széthasadt feje. – Várjatok! Megkeresem Motobucsi és Óki csomagját – hagy­ ta meg nekik Kavada. amikor beléptek a közeli cserjésbe. és maga is [133] . és elment. és összeszedték a csomagjaikat. Amíg Súja ki nem húzta a szekercét. Nanahara Súja. aki ebből a fejből kihúzza a csurom véres szekercét. és elfutott.

itt már jó lesz. és neki adott. újra rájött a hányinger. Mi. Ahogy kiejtette Tacumicsi nevét. talán az Óki Tacumicsi szekercéje miatt kiszakadt hátizsákból vette elő.mellé ereszkedett. – Nem tudom.) Sújá­ nak annyira forgott tőle a gyomra. És a test itt hever egy köpésre. és Noriko egy rózsaszín ragtapaszt nyújtott neki. Súja viszonozta Noriko pillantását. Megrázta a fejét. A titkár is… Óki is. A hányinger gyorsan lehűtötte a harc hevében felhevült agyát. és a kezében szorongatta. hogy visszatér a normális érzékelése. hogy nem akarta magánál tartani – hiszen végignézte a félresikerült „stafétaváltást” –. és kerültük a tengerpartot is. Azt a revolvert markolta. úgy jutottunk ide. és azt hitték. és közben azt mondta: – Vajon miért jött mindenki pont ide? Velünk és Kavadával együtt öt ember. amelyet Kavada Kjóicsi holtteste mellől vett el. Felnézett. alul túl feltűnők lettünk volna. Figyelmesen ráragasztotta Súja fülcimpájára. Súja bal kézzel megtapogatta a sebet a jobb fülén. – Súja. Szinte nem is vérzett. (Egy harminc­ nyolc milliméteres Smith & Wesson Chief Special volt. és érezte. A kiváló akciójelenet-so­ rozat miatt nem is gondolt erre. csak tessék. Le­ het. [134] . mondjuk. Az a földimogyoróként félbehasadt és szétcsúszott arc.. hogy ugyanígy voltak vele. – Maradj nyugton! Noriko odahúzódott hozzá. minél messzebb akartunk men­ ni. itt a titokzatos Földimogyoró-ember!. Nem akartunk felmászni a hegyre. de egy kicsit belenyilallt a fájdalom. Csak tessék. és kibontotta a ragtapaszt. de erőt vett magán. tessék. de kétségtelenül így volt.

Végre alábbhagyott a remegés.– Súja… sápadt vagy. egyáltalán nem közönséges hivatalnok be­ nyomását keltő apjával. Aztán kitárta karját. mint apu és anyu – gondolta Súja Noriko mosolyának hatására. Eszébe jutott az érzés. – Félek. Kicsit meglepődött. és rögtön reszketni kezdett. Miközben Noriko mat­ rózblúza gallérjának csíkjait nézegette. És mindig mosolyogtak egy­ másra a bajuszos. Az a munkája. akik bajba kerültek. Noriko egy percig mélyen Súja szemébe nézett. mielőtt meghalt volna a balesetben. Súja fogvacogva válaszolt: – Félek. Egyenes beszédű. de Súja nem tudott válaszolni.) – Egyszer feleségül veszek majd valakit. majd vigyáz­ va fájós jobb lábára. mondta az anyja a karjában ülő Sújának. Összevissza vacogtak fo­ gai. Megborzongott. Balra fordította a fejét. mintha szteppet járnának. és Noriko arcába nézett. mint anyu volt. Az arca… Hát igen. Gyors ütemben rázkódott a teste. Megöltem egy embert. aki olyan. Súja érezte Noriko testének melegét. és a vérszaghoz már szinte teljesen hozzászokott orrát enyhe kölni. és átölelte Súja vállát. majd megszűnt. ahogy kiskorában az anyja átölelte. nagyon ha­ sonlított Síntani Kazumiéhoz.vagy sampon­ illat csapta meg. arca pedig Súja remegő arcához ért. de hálás volt a kellemes melegért és az il­ latért. (Úgy is volt. fürge mozgású. minden rendben? – kérdezte Noriko. – Mi baj? – kérdezte Noriko Súja vállára tett kézzel. Ebben az országban ez nagyon fontos”. „Apuka a törvényekkel dolgozik. hogy segítsen azoknak. és mindig úgy fogunk egymásra mosolyogni. az anyján merengett. [135] . még gyerekszemmel nézve is rendkívül csinos anya volt. és továbbra is mozdulatlanul kapaszkodott térdébe. aki aggódón pillantott vissza rá. átlósan Súja elé térdelt. Iszonyúan félek.

– Én vagyok. Tegnap nem is fürödtem. – Abba a fegyverbe valók. ez a kés már eleve nála kellett hogy legyen. Súja a bal karjával fedezte Norikót. Töltsd meg! Ezzel Kavada maga mellé tette a shotgunt. fémszínű talpukkal felfelé. Az egyikből kivett egy papírdobozt. – Ne már. Megemelte a madzagot. meghúzta. Noriko szégyenlősen nevetett. és odadobta Sújának. és készenlétbe he­ lyezte a Smith & Wessont. [136] . Kavada egy közeli. és ki­ hajtotta a nyelébe fordított élét. és kézbe vett egy régi sárkányeregető zsinórt vagy valami ahhoz hasonlót. Látni lehetett. A megmaradt fonalat is hasonló módon rögzítette a fák tör­ zséhez. jó illat volt tényleg. Köszönöm szépen. kólásdoboz vastagságú fatörzsbe vágott a bicskával. – De. beleszorította a kifeszített zsinórt. Az öt hiányzó lövedék miatt foghíjas volt a csomag. Ne lőj! Széthajtotta a sűrűn nőtt leveleket. Kivett a zsebéből egy kis kést.– Már jobb? – kérdezte Noriko. Súja elkapta a levegőben. a bozót susogva megmoz­ dult. hogy a bo­ zót mélyén folytatódik. Egy idő múlva Súja megszólalt: – Jó illatod volt. és Kavada belépett a te­ rükbe. és kinyitotta. és a maradékot levágta. Amikor Noriko újra felnevetett. Kavada vállán szíjon lógott a sörétes és két hátizsák. Noriko lassan eltávolodott. Mivel a kapott fegyvere felte­ hetőleg a shotgun. Súja leeresztette a Smith & Wessont. Töltények sorakoztak katonás rendben. – Igen.

és tur­ kálni kezdett Motobucsi vagy Óki. – A kikötő közelében volt egy vegyesbolt. Kétméteres sugarú körben szereltem fel. visszako­ zott. Onnan egy cso­ mó hasznos dolgot beszerezhettek volna. te nyertél. Minket viszont figyelmeztet. Kavada elhelyezkedett Sújával és Norikóval szemben. semmi baja nem lesz annak. mint egy bajnokság. hogy Kavada poénból mondja. – Itt a reggeli ideje. Súja csak tátotta a száját. negyve­ nen indultunk. – Azt a kötelet meg hol találtad? Kavada alig láthatóan bólintott. Kavada. Még négyöt emberrel okés vagy. Ne aggódjatok. Persze ez nem változtat azon. Ez meg hozzá van kötve. ez megrándul. az olyan. és még mindig élsz. Ha valaki beleakad. Ott találtam. ezért elsőnek oda mentem. Egyértelmű. egy bolt azért adódik rajta.– Ez meg mi? – nézett fel kérdőn Súja. negyvenketten. De neki még vélet­ lenül sem jutott eszébe ilyesmi. mi va­ gyunk a középpontban. mert vicc volt. Nem volt étvá­ gya. Bár Súja tudta. mert megölted Ókit? Kavada Súja arcába nézett. és félvállról mondta: – Ne törődj vele! Ha mondjuk mindenki megöl egyvalakit. Néhány dologra szükségem volt. Kivette a vizespalackokat és a kenyeret. mintha megijedt volna Súja dühös arcától. Nem eszünk? – kérdezte tőlük. – Ez? – Kavada zsebre vágta a kést. – Mi van? Rosszul vagy. aki miatt le­ esik. Súja a térdébe kapaszkodva megrázta a fejét. hogy akkor sem nagyon kóborolhatott volna Norikóval a karján. nem is. hogy akármennyire kis sziget legyen is. szóval az egyikük háti­ zsákjában. Duplára csináltam. – Kezdetleges biztonsági rendszer. ha öt-hat emberrel végzel. [137] . pont azért nyársalta fel a tekintetével Kavadát. és leesik a fá­ ról.

hangjában némi indulattal: – Azt akarod mondani. – Ezért nem csoda. akkor valószínű. Össze volt zavarodva. hogy mi a furcsa benne. ha Motobucsi végezni akart velem. mint ők. Illetve. Kavada felházra a szemöldökét. ahogy megöltem. Motobucsi azért lőtt rám. Súja kicsit furcsállotta a szófordulatot. hogy máshogy értékeli az itt történteket. hogy Kavada Sógo vajon viccelődős típus? – Azt hiszem. hogy megöljön? Nem vagyok én Krisztus. nem azt akartam mondani. – Öö. – Nem. Súja megkérdezte. Megrázta a fejét. – Hát az meglehet. azon gondolkozott. az előbb tisztáztuk.– Bocsánat. Miközben Súja folytatta. van valami. nem? Nem tehettem mást. Nem is tudnék fel­ támadni. és… Kavada bólintott. hogy te nem vagy rosszul? Vagy már mást is megöltél a titkár előtt? Kavada csak a vállát rángatta. bár még nem próbáltam. de ott akkor nem jött rá. – Mi az? – A titkár… Motobucsi… – Hé – szakította félbe Kavada az állával intve –. hogy az előbbi vicc volt-e. mert… én Ókit… szóval mert meglátta. De nekem akkor is… [138] . Mert Óki nekem jött. amit nem értek. és inkább másról kezdett beszélni. ahogy rebesgetik. Lehet. Hagynom kellett volna. A bal oldalival egyszerre mozgott a mellette lévő csúnya vágásnyom. ahogy leterítettem. hogy így volt. vicc volt. – Most mindenesetre ő volt az első. Ha Kavada olyan rossz fiú.

aztán eszébe jutott. de mi a ga­ rancia. – Kavadára nézett. Nem is az. hanem Óki… Óki úgy jött nekem. Ennyi. – De csak annyi… [139] . hogy nem értem. milyen ember. és majdnem sikerült is mosolyognia. hogy összeszövetkeztetek. – Nem is kell érteni – mondta.– Nem – most Súja szólt közbe –. hogy őt is beveszitek? Azok ketten hátha azt gondol­ ják. és letette a vizespalackot meg a kenyeret a lábához. te mit tudsz Ókiról? Na igen. hogy rám támadjon. hogy titeket is be­ leértve bárkiről tudjam. hogy én semmit sem csináltam. Különben is. és semmi oka nem volt. Mi ebben az érthetetlen? – Logikusan hangzik. és elvesztette a normális ítélőképességét. öntudatlanul is a késéhez nyúlt. nem? Kavada megrándította a vállát. aztán folytatta: – Nem jöttem elég rég az osztályba ahhoz. Nem arról van szó. mi van. ez már nem számít. amivel felingerelted? – Már hogy csináltam… Kezdett bele Súja. Amikor szembekerült Ókival. és azonnal meg akarnak ölni? Vagy ha te például „játszani” akarsz. Nem csináltál valamit. hanem Óki… Kavada félbeszakította Súja habogását. Ráadásul én Norikóval… Norikóval voltam. Más is előfordulhat. ha volt egy súlyos beteg csa­ ládtagja. hogy veszélyes vagyok. Te itt voltál ez­ zel a kislánnyal. – Óki úgy állt hozzá. Ő is félt Óki Tacumicsitől. ilyen elv szerint megöl­ hetsz engem. csak… Én sehogy sem tudom meg­ emészteni. látta. – Tessék? Kavada elhúzta a száját. és semmiképpen nem akart meghalni? Vagy csak si­ mán önző volt. – Nem tudsz valamire visszaemlékezni? – A késemért nyúltam. tényleg. Vagy beleőrült a félelembe.

hogy első körben le kell győznie téged.Kavada megrázta a fejét. ke­ zedben egy fegyverrel. Én benned nem kételkedem. – Épp elég indok ez. lehet. Súja újra Kavadára emelte a fejét. aki az orra előtt állsz. – Megmentettél. Kicsit megnyalta a száját. Súja folyatta: – Hogy te meg mi miért vagyunk együtt? Kavada felhúzta a szemöldökét. – Na igen. – De mit? Mondjad már. a veszély elle­ nére. nincs ezen mit érteni. Ahelyett hogy a másikon morfondíroznál. Nanahara. Végül. hogy én is az ellenségetek vagyok. hogy ha rád fognak egy fegyvert. Te még nem értetted meg ezt a játékot. Ez a legegyszerűbb ma­ gyarázat. Mert ha igen. – Mi az? – Elfelejtettem megkérdezni. ahogy Kavada mondta az előbb. Jobb. Csak annyi. ha nem bízol annyira az emberekben ebben a játékban. Óki be volt indulva. akkor te halsz meg. hozzátette: – De azt hiszem. mintegy lezárásként. – Ez nem így van. ne teketóriázz. inkább gyanakodj. Óki talán arra gondolt. – Ezt hogy érted? [140] . Hallod. – Nem erről beszélek – rázta Súja a fejét. Súja sóhajtott. Nanahara. vagy nem? Vagy legalábbis le akartad állítani Motobucsit. hogy bolondság ilyesmin gondolkod­ ni. Ebben a játékban mindenkinek hamar elfogy a cérnája. – Tényleg – mondta. Óki Tacumicsi vajon tényleg „be volt indulva”? Persze lehet.

– Szerinted olyan veszélyes volt egyáltalán Motobucsit megfékezni? Attól. előnyösebb többen lenni. De hozzátenném. amíg ellen­ őrzöm. Kavada egy évvel idősebb náluk. ha van­ nak társaid. [141] . hagyja abba. tudnak pihenni. akkor jó. ez teljesen egy felnőtt. de mi van. szerinted abbahagyta volna? Nem lehet úgy felfogni. – Norikóra nézett. egy valódi felnőtt beszéde volt. Szerintem. se vége. – Ha senkiben sem bíznánk. – Én is – bólintott Noriko. majd megrázta a fejét. Én azt gondolom. majd bólintott. hogy rászóltam. – Csodálatos eszme. hogy nekem csak társ kellett. „Abban. mert a színjáték része volt. hasonlít Mimura Sin­ dzsihez” – gondolta Súja. se hossza.Kavada folytatta: – Ebben a játékban hasznos az életben maradáshoz. Ha felváltva őrködnek. hogy én le akartam lőni a megzavarodott fickót? Vajon tényleg kény­ telen voltam megölni? Motobucsit nem tudtam volna társul fogadni. Súja elgondolkodott. és egyszer veletek is végezni akarok majd? Súja egy pillanatig Kavada arcába meredt. ha csak azért szóltam rá. Ez így van. – És? – Gondolj bele! – Kavada megbökte egy kicsit a térdén pihen­ tetett sörétest. és ha megtámadja is őket valaki. hogy ebben a játékban mindig óvatosnak kell lenni. kislány – bólintott Kavada. De akkor is. hogy felnőtt benyomását kelti. – Én úgy gondolom. el­ vesznénk. hogy te jó leszel-e nekem? Erre nem gondoltál? Mondjuk. – Ha egyszer gyanakodni kezdesz. hogy te nem vagy ellenség. A rázúduló vilá­ gos és logikus beszéden félig-meddig meg is lepődött. – Ha nektek így jó. Igaz.

hogy ez nem játék. de… szégyellem. [142] . És most is. A probléma veled van. hogy együtt vagyunk. – Ja. Kavada hátradőlve mutatta. és kettejükre nézett. Nem tudta. egész jól képbe jöttél. – Gyakorlati feladat. A fák között kisma­ darak csiripeltek. nem te mondtad az előbb? Semmi okod megbízni bennünk. egyszóval… Kavada sétapálca módjára két kézre fogta a térdei közé állí­ tott fegyver csövét. Kavada félbehagyta a mondandóját. hogy egyikünknek vagy netán mindkettőnknek nincsenek ellenséges szándékai. Úgy látom. válaszolj rendesen! Súja a fegyveres kezével hadonászott. – Kavada jól szórakozott. erről a játékról megvan a magam véleménye.Kavada azután kérdezte: – És? Erre Sújának eszébe jutott. hogy ezt kell mon­ danom. aztán mégis folytatta: – És igazad van ugyan. mi az. igen. nem biztos. aztán visszafor­ dult hozzájuk. – Aha. Egy darabig a fejefölötti lombokat nézte. akkor… Súja valami nagyon vadat látott átsuhanni Kavada nyugodt tekintetét. de én mindig a lelkiismeretem szavát követem a döntéseimben. – Jó kis párnak tűntetek az előbb. Komoly volt az arca. Nana­ hara. Kavada arca komor volt. nem. hogy ő kezdte a kérdezősködést. Kavada megint felhúzta a szemöldö­ két. de nagyon vad volt. utána pedig megjelent az arcán a szokásos mosolyszerű­ ség. – Na. – Nekem bizonyos okok miatt ennek a játéknak a szabályai­ ról. – Na jó. Miért bízol bennünk? Attól. – Ne tereld el a szót. hallod! Súja akadékoskodott. Súja feszülten hallgatta.

– Szívesen. – Ne használj ilyen bonyolult szavakat. Kavada minden mozdulatával egyetemben. máskor is. se vége. hogy velünk vagy. és példátlan dologra szánta magát. Elég ennyi? Súja végre kipréselt egy mosolyt. kislány. – Köszönöm. Születésem óta ilyen barátságtalan fejem van. semmi sincs. Noriko kezet fogott vele. hogy bízol bennünk. se hossza. Nekem nincs Sújához… Kavada Sújára és Norikóra nézett és vigyorgott. Nagy tenyér volt. mi nem. – Milyen jó. Noriko nevetett. – Én is örülök.Súja szóhoz sem jutott. Barátságosan hahotázott. örülök. Kavada kinyújtózkodott. Sújához fordulva odanyújtotta a jobb kezét. már akkor. Rákvörös volt. – Veled is. Egyedül olyan magányos voltam. máris jobb. – Ezért bízom meg bennetek. Aztán elne­ vette magát. Kavadának sem jött le a vigyorgás az arcáról. öregfiú. mintha egy fel­ nőtté lenne. Súja megszorította a kezét. [143] . hogy ha egyszer gyanakodni kezd az ember. és Súján áthajolva Norikónak is ke­ zet nyújtott. – Te tisztára individualistának tűntél. amikor az osztályunkba jöttél. Noriko szavaira Kavada megérintette a bajusza helyén nőtt borostát az ujja hegyével. amit mon­ dani kell. Aztán mondta. – Nem. És ti mondtátok az előbb. Pár? Noriko szólalt meg hamarabb.

az aszta­ lon pedig telefon. hanem – igazándiból ez is összefüggésben volt a dicsfényesekkel – először a templomban találkoztak. amelyet most kezdett el­ árasztani a fény. Jukiko er­ nyedten bambult a deszkapadlóra. ahová a szüleik cipelték el őket. a kagyló süket volt. de ahhoz képest jellegtelen épület volt. hogy Oki-szigeteki Turisztikai Hivatal. még azelőtt. hahaha. 7. áttetsző ablaküvegen tán­ coló napsugár egyre erősebben. ezt el is felejtettem. és most eszébe jutott a területi püspök szentbeszé­ deiben állandóan ismételgetett közhely. ahogy Sza­ kamocsi megmondta.) hátát a falnak támasztva hunyorgott. Jumiko kissé megrázta fiúsan rövidre vágott haját. mint egy helyi önkormányzati tanácsterem. és áldást hoz minden teremtmény­ re. és ironi­ kusan mosolyogva pillantott a mellette szintén falnak dőlő. takaróba burkolózó Kitano Jukikóra (lányok. „Minden egyes na­ pon eljön hozzánk a fény. de Jukiko először. A bejáratnál fellengzős név hirdette. és láthatóan megilletődött az énekszó­ [144] . (Kipróbálták. Egyenesen tűzött be az üveg felső ré­ szén. Az oviban ugyan más csoportba jártak. Jumiko és Kitano Jukiko óvodáskoruk óta barátnők voltak. A szülei – és persze ő is.). és a lakásuk sem volt olyan közel. mutasd csak a lábadat! A többi ráér később is. Jumiko akkor már harmadszor járt ott.Aztán Kavada Noriko betekercselt lábára pillantott.) Az irattartóból két-három nem túl meggyőző prospektus kandikált ki. 6. részt vehetek egy ilyen szó­ rakoztató játékban. – Hú.” …Na igen. szinte fehéren sütött. és Kuszaka Jumiko (lányok. [Maradt 29 fő] 20 Az apró mintázatú. Az eggyel arrébb lévő bejárat mögött egy asztal és egy szék és egy rozsdafoltokkal tarkított irattartó állvány volt. de természetesen. tiszta áldott vagyok. hogy a ne­ vét hivatalosan anyakönyvezték volna – beléptek a Dicsfény szektába.

7. és így az ő startolásuk között csak két perc telt el. gyakran vendégelte meg Jumikót saját készítésű sütemények­ kel. ebben az egyben nincs változás. A rendkívüli feszültség miatt mindketten elfáradtak. milyen jó neki. és most is – bár kicsi. az iskolakapu oszlopa mögött Jukiko várt rá sápadtan. olyan. A nevük hasonlított. Most mit kellene egyáltalán tennie? Szakamocsi reggel hatos híradóját a ház­ [145] . Jukiko háziasabb lány volt. De most is a legjobb barátok. Jumiko imádság után odament ehhez a meg­ szeppent lánykához. végig törte a fejét. de ők nem tudtak róla.) A településtől északra. egy kicsit kimagasodó dombon magányos házat találtak. a sziget keleti part­ ján futó úttól az északi hegy felé. Jumiko olyan élénk volt. na­ gyon kicsi az esélye. Mostanra már Jumiko magasabb is volt bő tizenöt centi­ vel. mint egy fiú. teljesen más típusúak voltak. Amikor Jumi­ ko kilépett a teremből. Jukiko gyakran szóba hozta. hogy ilyen magas. Jumiko levette a szemét Jukikóról és ő is a padlót kezdte bá­ mulni. Igen. és az arca is mennyivel karakteresebb. akit a szülei magára hagytak. hogy kiskora óta mindig azt mondták. de Jumiko meg az ő filigrán alkatát és kerek arcát irigyelte. de elmosolyo­ dott. – Szerinted is tiszta gáz ez a hely? A lány mintha egy kicsit meglepődött volna.) még az indulás előtt meghalt. (Alig húsz perc múl­ va tért vissza és kezdte el az öldöklést Akamacu Josio. hogy Kuninobu Jositoki (fiúk. de más hasonló tulajdonságuk nem na­ gyon volt. Ekkor kezdődött a barátságuk. hogy ez a „most” újra legyen – a szoft­ ballcsapat negyedik ütőjátékosa. Bár fásult volt.hoz igazított gong hangjától meg a felcicomázott templom hangulatától. és egymás mellett a padlón ülve töltötték az időt. mert vala­ mi dolguk akadt. és oda zárkóztak be. Együtt menekültek el. Az volt a szerencséjük – bár nem illik ilyet mondani –. Már több mint négy óra telt el azóta.

Kicsit mesterkélt volt. másrészt félelmeinek egy részétől sehogy sem tud megszabadulni. hogy vannak. Akkor meg… Jumiko odapillantott a szoba sarkában heverő. és hoz­ zá fordult. aki… De… Jumikónak eszébe jutott egy jelenet. A lány szája sírásra görbült. hogy fél. hogy öngyilkosok lettek. Ha nem számítjuk Kuninobu Jositokit és Fudzsijosi Fumijót. Fél megtenni. azt hiszem. – Jumi! Jukiko szólt hozzá. ez a szabály. ezért félbehagyta a gondolkodást. Ogava Szakura és Jamamoto Kazuhiko még hagyján… A többiekről nem le­ hetett feltételezni. Tényleg. Az vajon működik? Ha igen… Akkor nem igaz. amit a lány viselt. Egyesek meggyil­ koltak másokat. – Együnk a kenyérből. Pontosan emiatt se hall. hogy tehetetlen. Jukiko kedvesen mosolygott. emiatt menekültek idáig Jukikóval. de azért a szokásos szelíd Jukiko-mosoly. Általánosban a másik legjobb barátnőjének az arca. Ennünk kell valamit. Ha netán… ha netán lenne mégis valaki. Egyáltalán hogyan ölheti meg valaki az osztálytársát? Jó. akik belementek ebbe a játékba. hogy meg akar. Most. Igen. Va­ lamiért csak a rózsaszín cipőre emlékszik abból. ebben a pillanatban is lehet. vagy azt hinném. De… De ha valaki meg akarna ölni. biztos megölném. de Jumiko nem akarta elhinni. [146] . hogy épp meghal valaki.ban is hallani lehetett. Csak annyi. akik hajlandók követni egy ilyen szabályt. már kilenc halott van. hogy van­ nak. Mert egyrészt képtelen elhinni. per­ sze. se lát. hogy jobban fo­ rogjon az agyunk. megafon for­ májú kézi hangosbeszélőre. közvetlenül a hatórás hírek után mintha távolról fegyverropogást lehetett volna hallani.

– Csak azért. Jumi! – Hm? Igen? – Azt fogod mondani. különben is. és megszólalt: – Kicsit megnyugodtál. Jumiko visszamosolygott és bólintott. az bizonyos értelemben igen veszélyes volt. Ki-ki a maga hátizsákjából elővette a kenyeret és a vizet. – Ne félj. Még maga sem volt biztos benne. Ha megteszi. [147] . – Ja – mosolyodott el Jukiko. hanem Jukikót is kiteszi a veszélynek.– Jó? Jukiko még egyszer megismételte. – Jó. Valószínűleg ez a kézigránát. azzal nemcsak magát. Evés közben is azon gondolko­ dott. ivott egy korty vi­ zet. jól vagyok. Ezüstszínűek voltak zöld ár­ nyalattal. Jumiko derűsen bólogatott. Vajon mi lehet a helyes döntés? Jumiko még maga sem tudta eldönteni. még a fatáblát is szíveskedtek mellékelni. és a tetejükből egy hüvelykujj vastagságú bot állt ki. mert mostanáig reszkettél. hogy lehet ilyenkor ekkora hülyeséget kérdezni. Aztán hirtelen Jukiko szólalt meg: – Figyelj csak. konzervszerű tárgyon.) Nemsokára megette az egyik kenyér felét. Egy darabig mindketten hallgattak. (Jukiko „fegyvere” rendkívül szellemesen egy dartkészlet volt. Ju­ miko tekintete egy pillanatra megállapodott a táskájában két kerek. Jukiko? Jukiko a kenyeret rágcsálva még egy kicsit elkerekítette amúgy is kerek szemét. te itt vagy velem. Amit tervezett. azon egy fogóféleség és egy három centi átmérőjű fémka­ rika volt. hogy előhozza-e Jukikónak a „teendőket”. de végül megtartotta magának. együnk.

Persze amíg el nem aludt a buszon. és a vezetéknevében benne van a nana. de úgy döntött. Jukiko szégyenlősen válaszolt. és folytatta. – Neked tetszett valaki az osztályból? Jumikónak egy kicsit elkerekedett a szeme. Hihetetlen. de nekem Nanahara Súja tetszik. – Igen. bal 1. de már abbahagyta a base­ ballt.2-es. hogy eddig még neked sem val­ lottam be. hogy kölyökligás korában ő volt a csa­ pat ütőkártyája. de izmos. és ráállt a zenére. testsúly ötvennyolc kiló. ne haragudj. telt ajkára. Testmagasság százhetven centi. Jumiko némán bólintott.Jukiko ráharapott kis. sovány. őszinte lesz. – Figyelj csak. ő volt az első ütő. amikor már befejezték a kártyázást és a párnacsatát és a vendégfogadó felfedezését. ő is azt hitte. – Mondjad már! Jukiko még mindig habozott egy kicsit. A „szent” téma az éjszakai sötét és benne önmagunk ünneplé­ sére. Bece­ neve nincs. de abból. – Tényleg? – Jukiko a rakott szoknyájára kapta a szemét. Különben is. – Mármint fiú? – Aha. ezt már sejtette vala­ hol. – Hát… Jumiko megtorpant. egy az egyben. ami kenter­ ben veri a tanárok szidását és a jövőről való álmodozást. nem is mert egyenesen Jumi­ ko szemébe nézni. Általánosban védőjátékos a Kö­ lyökligában. de végül kimondta. jobb szem 1. jön a díjnyertes téma. Esti téma az osztálykiránduláson.5-ös. Elővette az agyából a Nanahara Súja-dossziét. hogy majd ilyesmiről fognak beszélni a kirándulás alatt. Éjjel. a he­ [148] . nagyon jól gitározik és énekel.

Hát dióhéjban ennyi. Valószínűleg erre akart kilyukadni. szóval a humán tárgyak az erősségei. kicsit lányosan. a Wild Se­ ven neve. ha együtt sétálnánk.) Köztük az egyik legfontosabb adat a testmagasság volt: Ha Nanahara Súja nem nő tovább. de kedves szemét európai típusú kettős szemhéj hatá­ rolja. Nagyon. nem hordhatok majd magas sarkút. nem? Bár nem nagyon figyeltem. Kicsit furcsán hajlik ugyan a szája. mert én lennék a magasabb. így összességében igen jóképű. Aztán folytatta. Aztán rájött. és olyan bátor­ nak tűnt. és most Siroiva szélén. vele biztos nincs semmi baj. – Komolyan? – mondta a lehető leghétköznapibban. Jumiko Sújáról szóló dossziéja telis-tele volt. – Igen. Október 13-án született. (Kétség nem fér hozzá. A tar­ kóján. Kiskorában elvesztette a szüleit bal­ esetben. hogy ez a kijelentés nem volt túl szerencsés. Vércsoportja B.tes szám. Mi lehet vele? Kezét a combján tartva ömleni kezdtek a könnyek a szemé­ ből. – Szeretnék vele találkozni. hogy ilyesmiről nem beszélhet Juki­ kónak. Most bebizonyosodott. Történjék bármi. [149] . hogy Jukikónál több anyaga volt. Közeli barátja Kuninobu Josi­ toki. Jumiko gyengéden hozzáért a vállához. A haja hullámos. – Ne aggódj. az Áldott Szeretet Háza neve­ zetű katolikus intézetben lakik. a válláig ér. Jukiko lesütötte a szemét. ezért gyorsan hozzátette: – Hát ő volt a legjobb sportoló az osztályban. ő már meghalt!) Tanulás terén inkább az angol meg az irodalom. és így ragadt rá a híres cigarettamárka. ősszel. (Jaj. aki szintén ott lakik. mint a neve is mutatja. – Jé.

de jólelkűnek tűnik. hogy összeszedje a gondolatait. Pedig ő is milyen jó fej! Hát igen. Gáz. de szerintem az ilyes­ mi menő. Jumiko odafordult hozzá. ki az? – kérdezte megint Jukiko. Mindenki milyen jó fej volt. kicsit durvák az arcvoná­ sai. Jumi? Ki tetszik? Jumiko elsőnek a plafonra bámult. hogy elmondja. fanati­ kus rajongói is vannak. És számára bármilyen megbeszéléshez Jukiko a legjobb partner. Talán mert a lányok között az a vélemény alakult ki róla. Takako biztos rossz néven venné ezt tőlem. hogy csajozós „playboy”. kérdezhetek valamit? Jukiko csodálkozva hajtotta félre a fejét. (Jaj. azután megkérdezte: – Szerinted van olyan ember. [150] . mint aki egé­ szen helyrejött. Valami harcművészetet tanul. Üssön a hasára. de már ő is meghalt. – Figyelj csak. megkérdezte: – És neked. Mindenekelőtt meg kell beszélni. Mimurát a kosárcsapat védőzsenijé­ nek tartják. – Mit? Jumiko karba tette a kezét. Utána. aki meg akar ölni egy másikat? Mármint most az osztályunkban. Már megint ugyanaz a kérdés. köz­ ben pedig jártatta az agyát. de nem a b osztályban. A fiúk is és a lányok is. Csakhogy ő Csigusza Takakóval van jóban. és kenje el a dolgot? Óki a kézilabdacsapat nagyágyúja. Utoljára még egyszer meghányta-vetette magában a dolgot. futnak utána a lányok. és bólintott. Numai „rossz fiú”. amilyen következetes. sok lány fél tőle. Meg tudnék bízni bennük? – Na.Jukiko letörölte a könnyeit.) Szugi­ mura arcán mindig ott az a megkapó világfájdalom. de mégsem tűnik olyan rossz­ nak. nagyon tájékozott. A lányokhoz kedves. hümmögött egy sort. és végül úgy döntött. mondjon egy nevet.

és nem is gondoltam ilyesmire. és véletlenül összetalálkoznál valakivel. Jukiko? – Elfutok. hogy még el is sütném… Persze nem szó nélkül. mit csinálnál. Hallottad a reggeli híradót. Jumiko bólintott egyet. Jumiko Jukikóra nézett. hogy még ennél is sokkal jobban félnénk. – Mi meg itt ülünk és félünk. ha meg lenne valami fegyverem. –.. de ha egyedül kellene lennünk. Ha lenne ná­ lam valami. és folytatta: – Mi együtt vagyunk. Így van. amióta elindultunk… Nem hinném. de egy idő múlva válaszolt: – De. – Hát igen. Széttárta a karját. És akkor vette észre. hogy min­ denki fél. még jó. Mind a ketten. – Na és ha így félsz. Utána tagoltan mondta: – Én… igen. biztos. Csak azzal voltam elfoglalva. vagy nem? – De igen. Kilencen is. szerinted nem? Jukiko egy kicsit elgondolkozott.haltak egy csomóin. és félrebillentette a fejét. – Hát… De hát már meg is hal… – itt megremegett a hangja. én azt hiszem… talán harcolnék. hozzávágnám az illetőhöz. De ha minden kötél szakad… Jumiko bólintott. valószínűleg. – És szerintem a többiek is ugyanezt teszik. [151] .lehet. hogy a matrózblúzának bal kéze­ lője kicsit elszakadt. ezért még nem is olyan vészes. hogy mind öngyilko­ sok lettek… És az előbb is hallottad a fegyverropogást. – És ha nem tudsz? Jukiko eltöprengett. hogy én fé­ lek. Biztos.Jukiko összeráncolta a szemöldökét.

Időkorlát? Ha nem halt meg senki huszonnégy órán át? Ha addig élet­ ben is maradnánk. Jukiko. hogyan lehet­ ne megszökni. még ha a másik nem menne is nekik.– Na ugye? Én is azt hiszem. és kigondoljuk. széttárta karba tett kezét. aztán bizonytalanul felelt: – Lehet… Vannak. és ezért állnak neki harcolni. Általánosban. hogy a másik meg akarja ölni. – Elmondom. hogy senki nem szándékosan öl. mert egyszer nem bíztam meg valakiben. – És ha van valami. meg fogunk halni. ők támadják meg. akkor megölnének. rakott szoknyája alatt megmozgatta a lá­ bát. és bemagyarázza magának. Jukiko ijedt arccal bólintott. mire gondoltam. – Ez igaz. És ha már ezt hiszik. [152] . és visszaült. telt ajkait. Szóma bandája például… vagy… Kirijama… Jumiko ránevetett. Tanácstalanul nézte a padlót. amit tehetünk. – Van egy rossz emlékem azért. majd folytatta: – Csak annyi az egész. Jukiko megint beharapta kis. – Igen? – Ha nem csinálunk semmit. Si­ mán előfordulhat. Mindenki fél. és a padlóra támaszkodott. Jukiko Jumiko szemébe nézett. hogy félnek. és egy hajszálnyit fél­ rebillentette a fejét. akkor az egyetlen dolog hogy összehívunk mindenkit. Egy pillanat szünetet tartott. akikben én nem bízom. Nem? – De… Csak… – Nekem… Jumiko félbeszakította Jukiko szavait.

Én meg a ta­ nárnak is beárultam. Nagyon vágyott rá. és láttam. O meg elsírta magát. a Tamagoneko. így kinéztem belőle. és ő ért vissza elsőnek a terembe. Mindenfélére rányomták akkoriban. Nekem meg egy háromszínű golyóstollam. de én akkor nagyon vigyáztam rá. hogy vallja be az igazat. mert rosszul érezte magát. amelyet korlátozott példányszámban készítettek. [153] . de azt mondta. Jaj. Most visszagondol­ va egy semmi kis hülyeség. – Hazamentem. Aztán. hogy ellopta. hogy az asztalomon felejtettem a háromszínű golyóstollat. – Kikérdeztem. és én meg az első óra. Jukiko lassan bólintott. mert ráparancsolt. nem látta sehol. – Aha. Jumiko újra Jukikóra nézett. – Aha. az anyukája meg egy bárban dol­ gozott. – Az az. akinek biztos szintén voltak előítéletei vele szemben. na mindegy. – Én meg a barátnőmet gyanúsítottam meg. – Volt akkor egy féltve őrzött… Emlékszel. aki mindjárt elbőgi magát. hogy nincs meg. egy időben divat volt a Tojásmacska. Nekem is volt olyan alátétem. szóval neki nem volt apja. – És egyszer csak eltűnt… – Jumiko lesütötte a szemét. hogy nem tud semmit. Jukiko némán hallgatta.– Mi történt? Jumiko a plafonra szegezte a tekintetét. megint előúszott a barátnője arca. tornaóra után vettem észre. – Persze. És a rózsaszín cipő… Visszaemelte a szemét Jukikóra. és ő pont nem tornázott.

Ez a saját hitem. De nem bíztam meg benne. – Jukiko erőtlenül bólintott. biztos. hogy a saját örömükre embert öljenek. Jukiko a padlóra sütött szemmel hosszá ideig csak a gondola­ taiba mélyedt. Talán mert az anyukája újra férjhez ment. nem? – Hát. mondtad. én már egyszer mondtam neked. meg. – Ja. De nem annyira rosszak. hogy lehetőleg megbízzak az emberek­ ben. Hinni akarok bennük. de még habozott. Még ha nem tudnánk is sem­ milyen megoldást. És most mondd el. Jumiko elfáradt a sok magyarázásban. és ő nemsokára elment más iskolába. hogy mindenki abbahagyná a harcot. Két perc is beletelt. és azóta nem találkoztunk. Szómáék rossz embernek látszanak. Így van. és megállt fészkelődött. Meg tudod érteni? – Igen. [154] . nem haragszik. nem fogom megtenni. legalább elkerülhetnénk az öldöklést. – És a mostanival kapcsolatban pedig… Hát igen. mire megszólalt. Azt mondta. mint veled. hogy min­ den hiába. Vagy nem? – Hát… Jukiko bólintott ugyan. De utána már valahogy nem jöttünk ki olyan jól egymással. lélegzetet vett. igen. hogy túl sokat adok mások véleményére. hogy te mit gondolsz. biztos. amit a dicsfényes taták és mamikák hajtogatnak. Jumiko egy vállrándítással folytatta. Ez most nem az a szöveg. Olyan nem volt a mi osztályunkban. Úgy tartják róluk. – Azóta igyekszem. Ha te ellenzed. lehet. – Egyszóval ez a véleményem.– Bocsánatot kértem tőle. És akkor meg tudnánk beszélni. – Ezért – folytatta Jumiko – ha felszólítanánk őket. – Jumi. Legalább annyira. hogy mihez kezdjünk. Ha nem sikerül. Nagyon jó barátnők voltunk.

akkor találkozhatok Nanaharával. hogy ő maga helyesen gondolkodott. Kavada rádobta a tűt és a cérnát a mellette lévő hátizsák tete­ jére. – Igen. [155] . Jukiko elmosolyodott. – Én azt hiszem. hogy ezt tudjuk-e használni. majd a plafonra meredt. – Köszönöm. így jó lesz. hinni akarok az emberekben. Jukiko aprókat bólintott. – Boldog volt. hogy Jukiko meggondolta. meg kell pró­ bálni. Csak nem képzelik. és erre a végeredményre jutott. teljesen igazad van. Próbáljuk ki!” Később Jukiko kérdezte: – De hogy csináljuk? Hogy szólunk mindenkinek? Jumiko a szoba sarkában heverő megafonra mutatott. meg kell tennünk. és nemso­ kára kibökte: – Ha minden jól megy. ezúttal teljes szívéből. találkozni fogsz vele. Ez az én vélemé­ nyem. ahogy Jukikónak is mondtam.Jumiko Jukiko arcát figyelte. – Attól függ. Jukiko felemelte a fejét. és talál­ kozott a pillantásuk. Jumiko bólintott. „Igen. míg meghalok? Ha van remény. Jumi. Ez igazolta számára azt is. Jumiko visszamosolygott rá. Igen. hogy ülök kar­ ba tett kézzel. [Maradt 29 fő] 21 – Na.

most újra elfintoro­ dott. de a sebet Súja whiskyjével mosták le. A vádliján már össze volt varrva a seb durva pamutfonállal. de Noriko a tíz perc alatt egy mukkanásnyit sem nyafogott. amelyben bugyogott a forró víz.– Add csak ide még egyszer a whiskyt. mielőtt Kavada varrni kezdte volna. Kavada végezte a műtétet. Noriko visszahúzta a lábát. még nem fertőződött el. Mellettük egy kő­ ből rakott kis tűzhely volt szénnel. mint a Buster vagy a Hi-night. – Egy szintén vízzel fertőtlenített kendőt nyomott rá géz helyett Kavada. és gyors mozdulatokkal betekerte egy másikkal. – Tök ügyes vagy! – Orvososdiból jó vagyok – mondta Kavada. és megköszönte Kavadának. Noriko behajlított jobb lába az oldalán pihent. Sok idő kellett. – Már vége. rajta egy üdítősdoboz. Súja odanyújtotta a palackot Kavadának. Tehát most másodszor fertőtlenítik. Egy szálat a szájába tett. En­ [156] . míg a víz eléggé kiforr­ ta magát. motoros és motor szilu­ ettjét ábrázoló dobozra. Aztán aggódón hozzátette: – Remélem. Súja az órájára nézett. Súja rábámult erre a ki tudja. Mert neki soha nem volt beceneve. és elővett a zse­ béből egy Wild Seven márkájú cigarettát. aki az előbb megkönnyebbülten lélegzett fel. (Kavada elmagyarázta.) A tűt és a cérnát ezzel fertőtlenítették. mert közvetlenül a sebbe mégsem akartak azért forró vizet önteni. Kava­ da előtt. de sokan mégis ennek a cigarettának a nevén ismerték. – Oké. kislány. miért. Ezt is a ve­ gyesboltból nyúlta le vajon. Persze altatás nélkül. és Noriko. hogy a szenet is a vegyesboltból szerezte. vagy a sajátja volt? Olyan tömeg­ cikk volt. Nanahara – mondta Sújának. és egy százjenes öngyújtóval meggyújtotta. a tűvel és a cérnával együtt. így már nyolc óra is elmúlt.

de a régi dicsőség emlékére és a veze­ téknevében lévő hármas miatt még most is ezen a néven em­ legetik. és a kosárcsapat megszakítás nélkül tartja az első helyet a tar­ tományi bajnokságon. és ő meg Mimura azt viselték a meccseken. – Fájdalomcsillapító. ha beveszed. újra keres­ gélni kezdett a zsebeiben. Nana. Sindzsit meg a Harmadik néven is­ merték. a Siroivai Középiskola kosárcsa­ pata behozta húszpontos lemaradását a biztos befutónak tar­ tott ellenféllel szemben. Noriko nagyot pislogott erre. Olyan távolinak tűnik ez az egész. bázislopással szerzett maguk­ nak újabb pontot. Súja megint azon gondolkodott. [157] . Kavada. ami kisebbfajta rekordnak számított. Volt. gyönyörűen megcsinált dupla játékokkal hárította el a veszélyt. és Norikónak nyújtotta. de átvette. mint akinek hirtelen eszébe jutott valami. Másodikban egy osztályba került a kosárcsapat védőzsenijé­ vel. Amikor a Harmadik az utol­ só öt percben pályára lépett. Mimura Sindzsivel. hogy amikor még kölyökligás volt. A kiszámíthatatlan. Na tessék. műanyagba és ezüstpapírba csomagolt fehér tablettát szedett ki. Ez még elsős korukból ered. Amint esély adódott. Jobb. hogy nem tud mit ten­ ni. hogy hol lehet most Mimura Sindzsi. amikor Sindzsi a kosár­ csapat második tartalékosa volt. Ő sokat számítana. hogy a megfá­ radt dobójátékos helyett beálló pozícióból lépett fel a dobó­ dombra. Attól fogva kezdőjátékos lett belőle.) Ha pedig már tele vol­ tak a bázisok. Tényleg. ha pedig elfoglalt egy bázist. A vad. Wild Se­ ven. az idei áprilisi osztálymérkőzésen a lányok poénból hetes és hármas sorszámokat készítettek elő nekik. és elővett egy bőrtárcát.nek az az egyszerű oka van. az ellenfél fog pontot szerezni. és a dobójukról látszott. mindig ő volt a csapat legfőbb ütőkártyája. Abból pe­ dig gyógyszert. a hetes. (Szezononként háromszor is lopott bázist. kihasználta. de a többi­ eknek nem volt sikeres ütésük.

Semmi extra. – Micsoda? – Kóbe szegénynegyedében van egy lehasznált kis rendelője. De… – Nem készültél fel egy kicsit túl jól? Honnan tudsz például sebet varrni? Kavada felhúzta a szája szélét.– Hé! – szólt oda Súja Kavadának. de Súja a fejét rázta. Nem is. sima fejfájás elleni. Nem volt pénze ápolónőt fogadni. ha valakit összevarrt. sőt magam is elvégeztem időnként hasonló műté­ teket. Már et­ től a névtől megfájdul az ember feje. – Mi az? – Kavada élvezettel fújta ki a füstöt. Gomes. – Ne nézz már olyan szemrehányón. Úgy mondta. A pult mögötti elsősegélycsomagból nyúltam le. ebben a helyzetben bármikor szűkség lehet gyógyszerre. – Aha. Különben is. – Az apám orvos – mondta. – Nem kamu. Súja szóhoz sem jutott. Súja összecsücsörítette a száját. De nem áruként. Ha belegondolsz. Az a gyógyszer is a vegyesboltban volt? Kavada megrántotta a vállát. ne­ vetett. Ez komoly? Kavada felemelte a két ujja között tartott cigarettát. én már gimnazista lennék. és Súja felé intett vele. – Másról van szó. Hát lehet. Nem mintha számítana. aztán megrántotta a vállát. hogy igazat mond. Egy középiskolás is megengedhet magának néhány szippantást. helyesebb inkább úgy fogalmaznom. és Sújára nézett. [158] . mintha a gimnazisták már nyugodtan cigaret­ tázhatnának. Gyerekkorom óta mindig megnéztem. most ez is megteszi. És te beszélsz? Te meg alkoholt hoz­ tál. és szép ívet rajzolva vele. hogy én voltam a segédje.

nem? Súja megrántotta a vállát. hogy most mi legyen. és elnyomta a földön a félig szívott cigarettáját. igen. de igaza van Kavadának. – Szóval láttam. amelyet nem tudott megfejteni. Nanahara? Ezen már túl vagyunk. Noriko ennek hallatán kérdőn nézett Kavadára. Kavada vigyorogva folytatta: – Ha szükség lesz rá. – Nem túl erős ugyan. hogy… – Mit udvariaskodsz. képtelen voltam. – A nagybátyám a kormány kémiai kutatóintézetében… – Hé! – szakította félbe Súja. és megmondta: – Meg akarunk szökni. Felhagyott a további faggatózással. és újra kezdte. Részemről az volt a legnagyobb melléfogás. az felismeri. – Te hol találkoztál ilyennel? – kérdezte most Noriko. De honnan tudtad? Nem is volt sza­ ga… – De volt. ahogy ott a buszon próbáltad kinyitni az ab­ lakot. később elmondom. Aki érezte már. de eszébe jutott még egy rejtély. Most Kavada rángatta a vállát. – Ja. Nem hittem volna.Súja hallgatott. [159] . Észrevetted az altatógázt. miért nem segítettél? – Bocs. Van valami tervetek? Ha szükség lesz rá. Nanahara – mondta Kavada. Túl későn esett le. – Ha láttad. előbbre való a szökés tervezése. hogy kifogjuk… De ennél fontosabb. – Mi az? – Azt szeretném kérdezni. elmondja? Súja ezen a szófordulaton is fennakadt.

– Ennyi? [160] . Mialatt beszélt. – Hát igen. hogy igen-igen kicsi az esélye. ami Kavada és Noriko nyakán is ugyanúgy ott van – a nyakörv miatt rögtön megtalálnak. mivel azt nem is gondolta végig. és folyatta: – És. Szakamocsit magunk­ kal visszük és megszökünk. hogy befedje földdel a szenet a kőrakás tűz­ helyben. Szakamocsi megmondta. Nanahara. Hallani lehetett. igen. – A fene essen belé! – Hát igen. Súja folytatta: – Szerinted lehetetlen? Kavada a fejét rázta. – Azt kell kérdezni. már arra jutott. Aztán hirtelen eszébe jutott. kérem szépen”. – De nem tudjuk valahogy kirángatni onnan Szakamocsié­ kat? És túszul ejtenénk Szakamocsit. – És? Súja megnyalta a száját. Na és? – Minket e miatt – kezét a saját nyakához emelte. előtte keresnénk egy hajót. hogy „A mező. Akkor pe­ dig úgy válaszolnék. „…tilos lesz. Kavada csak a szemöldökét emelte meg. hiába is szökünk el. ahol az iskola van. Sőt. Az a bizo­ nyos. hogy lényegében kivitelezhe­ tetlen a haditerve. hogy lehetséges-e. Nem is. ho­ gyan hozzák ki Szakamocsit az iskolából. – És az iskolát sem tudjuk megközelíteni.Kavada egy újabb cigire gyújtott és bólintott. tiltott zóna lesz”. még haditervnek sem nagyon lehet nevezni. És kioldatnánk vele a nyakörveket. ahogy Noriko lenyeli a gyógyszert vízzel.

de azért hozzáfűzött valamit: – Összeszedhetnénk a megbízható embereket. Lehetetlen – szakította félbe Kavada. és kész… – Nem megy. Kavada mosolyogva fújta ki a füstöt. Kavada megint rágyújtott. Egy szál se. Kavada csak a sebhelyes bal szemöldökét emelte meg. – Abban nem lehetünk biztosak. az tu­ ti. Ha többen törjük a fejünket. hogy meglesz a megoldás… Ez igaz – gondolta Súja. – Noriko? Noriko is a fejét rázta. zónáktól függetlenül. rosszul áll a szénánk. – Ezt a nyakörvet. bárhol. [161] .Mondta Kavada. Ráadásul… Kavada a saját nyakára csatolt ezüstszínű pántra mutatott. – Más nem jut eszetekbe? Súja tagadólag rázta a fejét. Micsoda undorító pre­ cizitás. – Láttad mennyien vannak a védelmi erősök. amiknek a parton kéne düledezniük. és Súja kénytelen volt bólintani. Nanahara. amikor csak akarják. hajó nincs. Még a roncsokat is eltakarították. és így szólt: – Először is. lehet. még ha véletle­ nül meg tudnánk is valósítani. Akárhonnan nézzük. Súja megint csak hallgatott. kézi vezérléssel fel tudják robbantani bármikor. Hajó meg nem volt. Ezt el is felejtette mondani. a kormány a kisujját sem fogja mozdítani Szakamocsiért. Csak Szakamocsit kell túszul ejteni. Súja a száját harapdálta. hátha együtt ki tudunk találni valamit. hogy a kikötő közelében volt a vegyesbolt. – Jó. – Mondtam. akkor használjuk az őrhajókat.

Aztán megszólalt: – Mimura… Súja szeme elkerekedett. – Ne hülyéskedj. – Mi bajod vele? – Semmi… – Kicsit akadozva. nagyon. Neki biztos eszébe jutna valami. Mindenhez ért. nem? És… Kavada átvette a szót. hol?! Súja véletlenül megemelte a hangját. akit megbízható embernek nevezel? Erre Súja lelkesen válaszolt: – Mimura. A gépekhez is. – Miért nem szólítottad meg? Súja rosszalló hangjára Kavada csodálkozó arcot vágott. Összenézett maga mel­ lett Norikóval. és egy ideig bal kézzel simogatta borostás állát. Kavada Súja arcára meredt. mert Noriko megsérült? Valószínűleg azért. A házakban kereshetett vala­ mit… Fegyver volt nála. de folyatta: – Mimurát én lát­ tam. – Hol? Hol láttad? Kavada kelet felé bökött az állával. – Miért? – Hát mert… Segített Norikónak az iskolában a helyére men­ ni. és észrevett engem. De főleg Mimura… Ő csúcs. Ucumi. hogy halasszuk el a játékot.– Ebben az esetben ki az. És Szugimura Hiroki például. A lányok közül mondjuk az osztálytitkár. Láttad. Az iskolától nyugatra. – És azt mondta. – Éjjel. hogy legyen ideje mindenki­ nek megszökni? [162] .

– Hogy mondhatsz ilyet?! – emelte fel Súja a hangját. Különösen azokkal kell vigyázni. Megszólalt: – Ha akkora ész lenne. ahol Mimurát láttad. Kavada viszont a fejét rázta. Bár azt mond­ ta. – Legalább menjünk el arra a hely­ re. ha én megkérem. Ő… Kavada hang nélkül előtolta két tenyerét. Súja bólintott. Az pont jó arra. – Jó – vette át a szót Súja. – Ilyen nyakatekert gondolkodást! Ő nem olyan. Súja sóhajtott. Már az is furcsa. ő… Sújának megint félbe kellett hagynia. Ez így van. Különben is lehet. és Súja elhallgatott. szerinted végig ott maradt volna.Igen. amiről Kavada be­ szélt. Mély. Kavada a fejét rázta. hogy rábólintott volna. És nem hi­ szem. Ő biztos ki tudna találni valamit. Nanahara. hanem kételkedni bennük. hogy benne meg lehet bízni. ezt garantálom. hogy nem bíz­ ni kell az emberekben. ahol látom? Ebben igaza volt. – Ennyi miatt várnád el tőlem. de végül letett róla. mint mondod. Az előbb mondtam. hogy „jó kis párnak” látszottak. Hát igen. hogy később mindenkit megölhessen. hogy csak azt akarta ezzel megmutatni. Aztán azt mondta Kavada: – Ne vedd már rossz néven! Alig ismerem Mimurát. Benne százszázalékosan meg lehet bízni. hogy ebben a játékban alapszabály. Végül is meg lelhet érteni. és ki­ fújta a levegőt. hogy bennük megbízik. Súja akart még valamit mondani. hogy tartson velem. nem túl szerencsés nagy zajt csapni. Nagyon nem az. akiknek jól vág az eszük. hogy megbízzak benne? Saj­ nos nem megy. nagyon mély sóhaj volt. [163] .

mert sima felszínét simogatta jobb keze ujjaival. és újra a szájához emelte a cigaret­ tát. de úgy nem nagyon megy. – Ezt hogy érted? [164] . és a fejét rázta. Nem értette. Utána pedig cigivel a szá­ jában elgondolkodva az égre meredt… Zavarhatta a nyakörv. – A módszer létezni ugyan létezik – mondta aztán –. A füst této­ ván gomolygott. Súja megint csak Kavada arcát fürkészte a füstfelhőn keresz­ tül. – Hogy? – Ott van még az én tervem. hogy csak a kiválasztottaknak akarsz szólni.– Kavada… – szólalt meg Noriko. – Hát akkor… – mozgatta nehézkesen a száját – semmit sem tehetünk már? – Dehogynem – mondta Kavada könnyedén. – Nincs valami mód. – Nem hinném. Aztán hirtelen izgatottan kérdezte: – És mi az? Van valami módszered? Kavada végignézett Sújáék arcán. miről beszél. és Súja Kavadát nézte. ahogy egyre rövidebb lett. Válogatás nélkül még hagyján. ha a legvégéig élet­ ben maradunk. Egy ideig csöndben ültek. hogy most felvegyük a kapcsolatot Mimurával és másokkal? Kavada újabb cigarettát szedett elő. csak fel­ tételhez van kötve. – Milyen…? Kavada bólintott a fejével. A Wild Seven meggyújtott végéből apró hangok hallatszottak. Súja összeráncolta a szemöldökét. – Mindez csak arra az esetre vonatkozik. akinek cigi lógott a szájából.

nem igaz? Így van. ha többen leszünk. Utána kissé vontatottan mondta: – Nanahara. ebben a játék­ ban az egyik legbölcsebb módszer az életben maradáshoz. Ha van egy biztos módszer. De a lényeg. [165] . – Csak szólnunk kell a többieknek. nem? Súja szavaira Kavada összeszorította a száját. – Ugyanezt mondta az előbb Nanahara a szökéstervével. A többiek pedig mind meghaltak. – Nem! – szólt közbe Súja. ki ellenezné? És ak­ kor mindenki megmenekül.– Természetesen úgy – Kavada megint Sújáékra nézett –. Ha­ nem hogy… a többiek haláláért cserébe maradunk-e mi élet­ ben. Mármint ha a többiek is megbízhatók. és továbbra is cigarettával az ujjai között. ha helyváltoztatás nélkül meghúzod magad. mielőtt szóhoz jutnál? Súja nyelt egyet. A cigit elnyomta a földön. – Az nem gond. Erről van szó. hogy a mi csoportunkon kívül mindenki más meghaljon. hogy csak magunkat fogjuk meg­ menteni? Kavada összekulcsolta térdeit. – És utána? – kérdezte Súja lelkesen. hogy akkor már csak mi hárman maradunk. Mit csinálsz. Ugye. felhúzta a szemöldökét. – Az nagyon durva len­ ne. – Hacsak nem akarsz valakit direkt megölni. mintha… Szóval az nagyon durva. – Várj már egy kicsit! Kavada intett a kezével. – Az… – Noriko azonnal közbeszólt. – Noriko nem ezt kérdezte. Épp ezért az ebben lévő bombával – Kavada a saját nyakörvére mutatott – bír minket mozgásra a kormány. ha rád támadnak. Azt akarod mondani. Noriko? Mert az teljesen olyan.

Noriko sérülése miatt jó célpont vagyunk. Dezertőrök leszünk. elmesélte Kavadának. hogy a nagy többséget-e. az csak annyi. nem? Amíg Noriko lábműtétjére készültek. Súja sóhajtott. hogy egyszer a kormány utolér. és erőtlenül préselte ki magá­ ból a szavakat. de ott van még az időkorlát is. hogy Akamacuról sem tudott sokat. Túl sokat szív középiskolás létére. úgy is meghalunk. hogy ilyen kilátá­ sokkal bárki lelkesen rábólint? Hát elfelejtetted? Ebben a já­ tékban soha nem tudhatod. hogy ha mindenki más meghalt. Ez így volt. – Azt mondtad. Ne felejtsd el! Ha figyelmetlenül bók­ lászol valahol. Igaz. – Rossz érzés. hogy óvatosnak kell lennünk. és a végén így is. Leejtette a vállát. Kavada megint rágyúj­ tott.Ez fontos alapszabály. Főleg hogy mi most. hogy nincsen. még az is lehet. de igen. Ha boldog-bol­ dogtalant magunk közé engedsz. nagyon megégetheted ma­ gad. Súja odafordult hozzá. ha ebbe az osztályba csupa jó ember járt. hogy lesből lelőnek. hogy közvetlenül az indulás után megtámadta Akamacu. De a valóság az. ki az ellenség. – Persze klassz. Ha huszonnégy óráig nem hal meg sen­ ki… [166] . Lehet. hogy megmenekülünk. – Olyan ember… – Ki mered jelenteni. hogy innen esetleg élve kikerülünk. Azt nem tudom ugyan. és nagy a valószínűsége. hogy Aka­ macu Josio játszani akart. – Várj csak! – mondta aztán Noriko. – Ezenfelül pedig. – Akkor mi… feltehetőleg a normálisak nagy többségét hagy­ juk meghalni? Ezt akartad mondani? Kavada az állát néhányszor fel-le mozgatva bólogatott. az. Gondolod. Nanahara? – Kavada szi­ gorúan nézett. Té­ ged is megtámadott Akamacu és Óki. Egy ideig csend telepedett közéjük.

De ez nem fog megtörténni. akkor mikor fogod megmondani? – Na igen. Súja elhallgatott. Csak ez nem fordulhat elő. – Miért? – Semmiképpen sem lehet.– Ja – bólintott Kavada. hogy lejárt az idő. Hallottam róla.5 százalékban fordult elő. A szájából kilógó cigi mellett vetette oda: – Nem mondhatom meg. Amikor már csak hárman vagyunk. mintha vala­ mit két kézzel előrefelé tolt volna. – Ha most nem. ha valaki megzavar. Még meg sem kérdeztétek tőlem. Az én módszerem nem működik. [167] . – Hogy mi van? – Most nem mondhatom meg. hogy egyáltalán milyen módszerről beszélek. – Van ennél fontosabb dolgunk is. aztán megkérdezte: – Milyen módszerről beszélsz? Kavada megrántotta a vállát. mindannyian beleférnek a tervembe. ha már csak hárman maradtunk. Ezért csak akkor tudjuk használni. – Persze. Ezért aggodalomra semmi ok. hogy a korábbi Programok során országszer­ te csupán 0. – Akkor a te terved is dugába dől? – Igen. De ha mégis mindenki csatlakozik hozzánk. Súja erőtlenül belekérdezett: – Hallottad? Hol lehet ilyesmit… – Várj már! Kavada a kezével olyasformán intette le Súját. De egyet meg­ mondok előre. Súja a homlokát ráncolta.

Vagy nem? Súja egy kicsit zavarba jött. és felállt. Egy hang hallatszott. – Nem erről van szó. energikus lány. de azért suttogott. – Kavada arca megkeményedett. Kavada. a keleti bozótos felé. mire gondolsz. Nagyon messziről. Csak… Súja félbehagyta. ami­ kor hárman maradtunk. mi folyik irt. hogy van egy egé­ szen más lehetőség. Miszerint én a szökést használom csali­ nak. Egy ideig Kavada füstölő arcát figyel­ te. Elindult a hang irányába. – Figyeljetek! – mondta. Arra. [168] . hogy titeket magam mellé állítsalak.) gondolt. Fogta a shotgunt. Kuszaka Jumikóra (lá­ nyok. én megöllek mindkettőtöket. mintha meghallotta volna azt a suttogást. magas. – Dehogyis… – Tehát nem? Súja elhallgatott.Súja megint hallgatott. 7. Noriko csak némán ült. de így is érezni le­ hetett benne egy kis elektromos torzulást – Figyeljetek! – szólt a hang. és megnyerem a játékot. és Kavada arcát figyelte. – Tudom. – Megnézem. Nanahara. – Jumiko hangja – mondta Noriko. de közben a fejében suttogni kezdett egy hang. és Norikóra pillantott. [Maradt 29 fő] 22 A hang folytatta. és életben tudjak maradni. Én nagyon jól járok. De igazából nincs is módszer a menekülésre. elmoso­ lyodott. Egy lány hangja volt. Súja visszaemelte a tekintetét Kavadára. Alig-alig hallható hangon. Negyedik ütőjátékos a női szoftballcsapat­ ban.

fel­ tehetőleg Kuszaka Jumiko – valamit az arca elé tart. Ők ketten jóban vannak. megállt. – Hát ezt nem kéne – mondta Kavada keserű arckifejezéssel. A hegy lábától. A hegy tetején voltak. A hang folytatta: – Figyeljetek ránk! Ne harcoljatok tovább! Gyertek ide! Súja megállapította. – Jukiko. ha ilyesmiket csinálnak. Tetőtől talpig kilátszanak. Súja betűzte a Smith & Wessonját az övébe. de milyen igaz. Súja szeme elkerekedett. [169] .– Mi is megyünk. Mega­ fon? Amilyet a rendőrök használnak. Súja és Noriko is meg­ torpant. fal nélküli kis kunyhó volt. Ennek ellenére jól látszódott. ennek a szerkentyűnek talán nemcsak ott. hanem majdnem az egész szigeten hallatszik a hangja. és jöjjenek ki!”). Kavada hátra sem nézve mondta: – Ezek… Súja közvetlenül Kavada mögé lépett. Kavada vissza­ pillantott rájuk. Kitano Jukiko – válaszolta Noriko. vagy öt-hatszáz méterre lehetett. – Találkoztak. és az ő példájára Nori­ kóval együtt kidugta a fejét a bozótból. – Meg fogják ölni őket. Az északi hegy ritkán nőtt fái között egy kilátószerű építmény állt. és felsegítette Norikót. és a teteje alatt két ember alakja körvonalazódott. A kilátó egy egyszerű. Ahogy kiért a bozót szélére. – A másik… – motyogta Súja. Bár épp a beszélgetés közepén tartottak. ha a rabló elbarikádoz­ za magát? Egy kicsit komikusnak érezte („Minden bent lévő­ nek! Fejezzék be a küzdelmet. ahol Sújáék voltak. de egy szó nélkül továbbment. hogy az egyik árny – a magasabbik. ahol ők van­ nak.

mekkora odáig a távolság? Nem tudhatod. Vagy már kezdettől arrafelé voltak. és megállapította. Hogy mindenki fe­ jezze be a harcot. ha véletlenül… véletlenül Kavada ellenség? De végül odaszólt neki: – Vigyáznál Norikóra. hogy senki sem akar harcolni. hogy senki sem szeretne „játszani”. Kavada? Kavada hátrafordult. de azért ellenkezett. Súja egy kicsit felhúzta magát ezen a megfogalmazáson. És külön­ ben is te mondtad az előbb. Talán azért választották ezt a helyet. – Eszednél vagy? – mondta. Még el kellett rendezni a dolgokat. – Tudjuk. kivel találkozol útközben. hogy ebben a játékban a legjobb. Ezek szerint Kuszaka Jumiko és Ki­ tano Jukiko megpróbálja a „meggyőzést”. Mi van. Azt akarják megtenni. mire Súja gondolatai megint elcsatangoltak. Mit gondolsz. – Ezt magamtól is tudom! – felelte Súja. [170] . Ezért bevehetjük őket. Gyertek ide! Súja habozott. – Ugyan miért? Kiteszik magukat a veszélynek. és még nem zárták le az előző beszélgetést. amire Súja is gondolt egyszer. Biztos azt hiszik. – Mit akarsz csinálni? – Odamegyek hozzájuk. Kavada összevonta a szemöldökét. miután Akamacu Josio megtá­ madta. csak lemondott róla. egészséges fogak. – Nem erről beszéltem – villantotta ki Kavada a fogait. Egyikük sem akar játszani. ha meg se mozdulsz. Tényleg nem.Súja ráharapott az ajkára. hogy minél többen be­ azonosíthassák. – Az előbb mondtam. hogy veszélyes ilyesmit csinálni. hogy milyen nagy.

Ez eszébe juttatta. Miután Súja elvesztette a szüleit. amint gyerekkorában dorgálta. hagyd abba! – szólt rá Noriko könyörgőn. Ha van valaki. hogy a karját markoló Kavada arca mozdulatlanná vált. akkor az arra vár. az igazgató volt az egyetlen tekintély a szemében. de Kavada megmarkolta a bal karját. a gondvi­ selője. ám Súja folytatta volna – de észrevette. ha nem va­ gyok veled? Így van? Ez a bajod? Ellenünk vagy? – Súja. és most felderengett az arca. ha akarsz. De… – Kérünk mindenkit! Gyertek ide! Mi ketten vagyunk itt! Nem akarunk harcolni! Súja kihúzta a karját Noriko jobb könyöke alól. halj meg. Ha te most elmész. aki már meghalt. Jaszuno tanárnő idős édesapját. hogy előszédelegjen a te fajtád. – De… [171] . Norikónak igencsak megnő az esélye. Ezt elfelejtetted? Súja hangosan nyelt egyet. Kavada szavainak nem is a tartalma. – Hagyjam őket meghalni? Öntudatlanul kiabálni kezdett: – Vagy megnehezíti a saját életben maradásodat. Megszorította a Smith & Wessont. Már mindenki észrevette őket.– Nem. hanem inkább a nyu­ godt hangszíne miatt futott végig Szíján a hideg. az Ál­ dott Szeretet Háza előző igazgatóját. Ez igaz volt. Kavada megszólalt: – Te dolgod. – Állj már le! – Miért? – Súja hangja magasra szökött. – Megyek. bár egyáltalán nem hasonlított rá. és nem jössz vissza. aki rájuk pályázik. és elindult kifelé a bozó­ tosból. Azzal gyarapodnának a céltáblái. te nem tudsz semmit. hogy ő is meghaljon.

– De… – Sújának sírhatnékja támadt. hogy hol vagyunk. A hang megremegtette a levegőt. Ennél több már veszélyes. Ahogy kimondta. – Mi van?! Lőj még! Kavada leintette a felhevült Súját. Már erről a kér lövésről is rájöhetett valaki. – Kicsit csökkentem az esélyeinket az életben maradásra. hogy Jukikóval együtt erre néznek. Jumiko megafonnal felerősített hangja elnémult. tisztában vagy vele.Kavada halkan folytatta: – Gondolom. Nanahara. Végig­ visszhangzott a hegy oldalán. A közvetlen közelben berobbant lőpor hangja iszonyatos volt. ne menj. és kirepült a hüvely. Csak egy kicsikét. Ha Noriko fontos neked. Súja egy pillanatig azt hitte. Sújáékat szinte teljesen elfedte a bozót. – Nem. Valakit szeretni annyit tesz. Ja… Ettől a fegyverropogástól talán Kuszaka Jumiko és Kita­ no Jukiko ijedtükben abbahagyják és elrejtőznek. Kavada elengedte Súját. Kavada bal kézzel elmozdítot­ ta a pumpát. Súja gondolkozott egy kicsit. ezért valószínűleg nem ismerték fel őket. Kavada megint lefogta a karját. aztán a feje fölé emelte a Smith & Wessonját. hogy beszakadt a dobhártyája. és készenlétbe helyezte a puskáját. – Állj már le! Hányszor kell még mondani? [172] . Lőtt még egyet. – De akkor mit csinál­ jak? Hagyjam őket meghalni? – Azt nem mondtam. visszafordult a hegytető felé. ahol Jumiko megállás nélkül kiáltozott. elsütötte a shotgunt az ég felé. Úgy tűnt. mint másvalakit nem szeretni.

Súja is. hogy a megafon leesett a földre. hogy gyorsan elbújjanak. de kúszni azért még tudott. és mintha egészen kiszállt volna a tes­ téből az erő. Ujját a Smith & Wesson ravaszára helyezte… Írógéphez hasonló kopogás hallatszott távolról. Egy lélegzetvételnyi szünet után Kitano Jukiko si­ kolya követte. Nem tudta elviselni. És most Jukiko árnya is bedőlt a kilátót körülvevő alacsony fák takarásába. – Hagyjátok abba! Tudjuk. mintha csak egy pemzlivel má­ zolták volna oda. Meg azért. hogy ezt a hangot is felerősítette a szócső. és Jumikóhoz hasonlóan eltűnt Sújáék látómezejéből. Súja felnézett a hegy csúcsára. Most meg. ahogy Jukiko sikoltva szólongatja. Mindenáron el akarta érni. A hegyi kilátó teteje alatt a magasabbik árny lassan összero­ gyott. és Jumiko jaj­ szavában folytatódott. hogy egyikőtök sem akar harcol­ ni! – hallották újra Kisszaka Jumiko hangját. hogy jó szerencséért imádko­ zunk. Sújáék ezt is tökéletesen hallották a hangszóró picike erősítőjének köszönhetően. Újra hallották a kopogást. [Maradt 29 fő] 23 Kitano Jukiko a kilátó betonpadlóján kúszott Kuszaka Jumiko felé. Nyomában piros csík maradt a fehér betonon. mivel eltört. Súja lerázta Kavada kezét. [173] . és hallatszott. de ezúttal kevésbé hangosan. és tudni lehetett. Noriko is falfehérré vált. Egy kattanás.– Na de… – Már csak annyit tehetünk. Eb­ ből Súja rájött. a hang is halkabb lett. hogy azok ketten elrejtőzzenek egy biztonsá­ gos helyre. A hasát nagyon forrónak érezte. Persze azt a hangot is felerősítette a megafon.

A teste alatt zselészerű piros tócsa terjengett. Jukiko? – kérdezte halovány hangon. Ettől szaggató fájdalom nyilallt a hasába. az arca Jukiko felé fordult. feljajdult. Az arcát legalább Jumiko felé fordí­ totta. de képtelen volt rá. Érezte. Jukiko! Hülye voltam… Hamar… menekülj… – Nem! – Jukiko sírva rázta a fejét. Nagy nehezen úrrá lett rajta. – Együtt megyünk. – Gyorsan! Megpróbálta felemelni Jumikót. és megszólalt: – Bocsáss meg. és ő is megint előredőlt. gyere gyorsan! Jukiko gyorsan körbenézett. de a szeme csukva volt. Jukiko odaért Jumiko testéhez. – Jumi! Jumi! Ahogy szólongatta. A legjobb barátnője fekszik itt. Hirtelen az előbbinél kétszer akkora fájdalom nyilallt a hasába. Nyomát sem látni annak. – Jumi! Tarts ki! Jumiko arca eltorzult a fájdalomtól. Megfogta Jumiko vállát. aki rá­ juk lőtt.– Jumi! – sikoltotta Jukiko. Homályosodó tekintetét Jukikóra szegezte. Jumiko a hasára esett. Csak ez számított. Jumiko arcára piros pára szállt. és nem mozdul. [174] . Jumiko arca ott volt közvetlenül az orra előtt. és megrázta. hogy már a saját testét is nehezére esik tartani. de nem érdekelte. – Jukiko… – suttogta. Biztos jó messziről célzott. Jumiko lassan kinyitotta a szemét. – Nem tudsz mozogni. de Juki­ kónak fel sem tűnt. hogy a saját szájából jön. és minden erejét összeszedve megemelte a saját felsőtestét.

– Jukiko nagy nehezen megmozgatta az arcizmait. – Semmi baj. és ki-ki kapott egy fél párat. hogy Jumiko szája sírásra görbül. – I-gen? – Van valami. Kettesben vásároltak a városban. hogy megegyezett az ízlé­ sük. ez a fülbevaló mindkettőjüknek tetszett. egy nagyon-nagyon szép fülbevalót találtak. [175] . Megtettük. Még mindig megvan. miről beszél Jumiko. és mosolygott. bekopogtattak és beléptek. Egy pillanatig nem értette. az ő sebe könnyebb. Noha szinte soha nem fordul elő. Jumiko felnevetett. vagy mert a hallóidegei kezdték felmondani a szolgálatot. a Siroiva határához közeli házban.– Aha. – Ne haragudj rám – mondta Jumiko halkan. Vagy mert váratlanul érte. – Nekem is Súja tetszett. nem? Ju-mi? Látta. – Jukiko? Jumiko hangja visszarántotta a valóságba. Akciósan. Jé… Tényleg? Aztán lassan ködbe vesző elméjében egy emlékkép elevenült meg. Civakodtak egy sort. De végül a szívéhez értek ezek a szavak. az asztalomban. Mind a ketten akkor vettek elő­ ször ékszert. Elnehezült a szemhéja. hogy melyikük vegye meg. pedig azt hitte. míg végül felesben fizették. a fiókom legmélyén. de a saját tudata kez­ dett nagy sebességgel halványulni. csupán három­ ezer jenért. – Úgy tűnik. amit tennünk kellett. amit nem mertem elmondani neked az előbb.

a vallást nem nagyon tudja hova tenni. Amióta ott a temp­ lomban találkoztunk. Szája magától értetődőn remegett. Menjünk vissza! – sürgette őket. – Nem is tudtam. – Tényleg? – mondta Jukiko. Igen. de ha valamit köszönhet a Dicsfény szektának. és begyűjtötte a két lány hátizsákját. [176] . Kirijama Kazuo (fiúk. végig együtt voltunk. akkor az Jumiko volt. amit Jukiko érzékelt. 6. most hátrafordult. leeresztette a Numai Micurutól szerzett Walther PPK-t.) összekuporodva. hogy a kilátón kí­ vülről ne láthassák. Jumiko megint rámosolygott. Fejük felett kányák rikoltoztak. – Vége van. Ez volt az utolsó dolog. – Hogy vége van? Más mondanivalód nincs is? Kavada szinte észrevehetetlenül megrántotta a vállát. Még egy szót csak ki bír mondani. Fur­ csa. Súja Norikóba karolva felnézett Kavada kicsit magasabban lévő arcába. újabb durranást hallott. A távolba meredő pillantás egészen jól illett volna a kilátó helyszínéhez. Kavada egy ideje a környéket szemlélte. de a szeme előtt egy durranással kísérve megrázkódott Jumiko feje. – Jumi. Jukiko nagyon boldognak érezte magát. miért.Ki tudja. Jukiko még egyszer kinyitotta a száját. Jobb halánté­ ka felett egy piros lyuk tátongott – és már csak üres tekintetét fordította Jukiko felé. holott haldoklik. amivel egy időben mintha a fejére sóztak volna. Jukiko szája tágra nyílt a félelemtől és a döbbenettől. [Maradt 27 fő] 24 A két durranás után Súja és Noriko egy jó da­ rabig mozdulni sem bírt. Én úgy örülök… Hogy barátok voltunk – folytatta volna.

Most viszont már világosan láthatod: van. hogy ezt most nem Szakamocsiék tették. – Mit csinálsz? – kérdezte Súja.– Nézd el nekem. Kavada pedig elkezdte összerakni a csomagjaikat. talán helyesebb úgy fogalmaz­ ni. – Pakolj össze! A biztonság kedvéért arrébb megyünk száz métert. Nekik is kedves az éle­ tük. Ha egy ilyen ismeri a pozíciónkat. Majd hozzátette: – Csak egy kicsit. Kicsi a szókin­ csem. hogy a bozót elrejtse. Menet közben Noriko kiszáradt torokkal beszélt. hogy minket harcra bírjanak. de visszafogta ma­ gát. – De hát azt mondtad. és Norikóval a karján elindult. Egy kicsit megyünk csak arrébb. 12. hogy mászott. ki sem merészkednek az iskolából. jobban járunk. – Ez szörnyű… Hogy tehet valaki ilyet… Visszaértek az eredeti helyükre. – válaszolta Kavada. Parányi testén az S méretű egyenruha már szinte fehérré festődött a kiszáradt földtől. Sújának még lett volna erre egy-két szava. hogy észrevette. de a b osztály első számú móka­ mesterének arcán most félelem ült. Nem tudom. [Maradt 27 fő] 25 Szeto Jutaka (fiúk. Még gyerekesen csillogó kerek szeme volt. – Láthattad. ha helyet változtatunk. [177] . aki játszani akar. kicsoda. hol vagyunk.) teljes gőzzel igyekezett lefelé a lejtőn. Annyit mondhatok. biztonságosabb. hogy ilyeneket mondok. Biztos. Ráadásul gépfegyvere van. Illetve mivel lekuporodott. mi történt. de ez egy hi­ degvérű vadállat. ha nem mozdulunk… Kavada elbiggyesztett szájjal rázta a fejét.

és látta. már onnan. másrészt. hogy az a valaki legközelebb őt veszi célba. tehát alig öt­ ven méterre lefelé onnan. Tudta. hogy a tá­ madó végzett Jumikóval és Jukikóval. mert minden fegyvere a neki osztott villa volt. mert született bolondozóként mindig is távol álltak tőle a csetepa­ ték. Jutaka oldalról ugyan. Irgum-bur­ gum! Hülyegyerek. a két lány a Jutakával ellentétes irányba nézett. mire ezúttal egy írógépszerű hangot hallott. ne! Ne! Pocsék ügy! Rosszabb. Egyrészt. Úgy tűnt. összekapta a csomagját. ha kivárja a fejlemé­ nyeket. nem kellene a szavakat csűrni-csavarni még ilyenkor is! Jutaka teljes erejéből próbálta megakadályozni. mint a tökfőzelék. amikor végül elő akart bújni a fel­ hívásra. hogy a megafonnal fel­ erősített hang kíséretében Kuszaka Jumiko összeesik. és pont. értelmesebb dolgokon is járathatnád az eszedet. ahol nem láthatta.Szeto Jutaka az iskola elhagyásától mostanáig az északi hegy tetejének közelében rejtőzködött egy bozótban. Két lövés hallatszott. Egy sima villa. Rögtön utána Kitano Jukikót is lelőtték. Meghányta-vetette magában a dolgot. és nekiiramodott le­ felé a lejtőn. ahol Kuszaka Jumiko és Kitano Ju­ kiko megafonozott. És amíg ő azon morfondí­ rozott. Egészen biztos. hogy talán mégis jobban teszi. de Juta­ ka képtelen volt odamenni és segíteni nekik. hogy akkor még mind a ketten éltek. hogy irdatlan nagy porfelhőt kavar. hogy legurul­ jon a lejtőn. de jól látta őket. Amint felfogta. amilyet spagettievéskor használnak. és a cipőtalpát meg a tenyerét (bár csak féloldala­ san. Semmi kétség! Mivel én vagyok a keze ügyé­ ben! Hirtelen észrevette. távoli fegyverropogást hallott. mert a jobb kezében a villát szorongatta) a földhöz vere­ getve mászott. tíz-húsz másodperc sem telt belé. A kutya teremtésit. Biztos volt benne. [178] . Jaj.

és egy rémült sikoly csúszott ki a száján.) – a Jutakánoz legközelebb álló ember a b [179] . Testét félrefordítva az arca elé emelt nagyméretű automata pisztollyal (egy Beretta M92F-el) Fogta fel a villát. és engedett a szorítás a karján. ahol Kuszaka Jumiko és Kitano Jukiko meghalt. Az a bizonyos Harmadik. Ezzel a módszerrel még két-három percig haladt lefelé. szúrós. elöl felzselézett haj. Kissé nedvesnek tűnő. valami belemarkolt a karjá­ ba. Kettejük pozíciójából és abból ítélve. hogy lehántódik a bőr a tenyeréről. Jutaka össze volt zavarodva a félelemtől. hogy a támadó utolérte. Egy csattanással a villa megállt.Érezte. de nem törődött vele. Az előtte álló alak diákruhát viselt. nyílegyenesen fel­ felé ívelő szemöldök. és csak a villát rázogatta jobb kézzel. hogy a fiú jobb keze még mindig Jutaka száján nyugszik. ki­ nyitotta a szemét. Semmi mozgás. ha a fiú nem lett volna balkezes. akit nem szoktattak át. …Elmenekültem? Megmenekültem? Mintegy válaszként a kérdéseire. ezért Jutaka. – Hülye! – suttogta valaki. Mimura Sindzsi (fiúk. Csápoló csibor vagy ilyesmi. Ám ez a hang nem jutott el Jutaka összezavarodott agyába. És fülbevaló a bal fülben. Jutaka villája igencsak beleszabdalt volna. Semmi nesz. Jó távolinak tűnt a fák között a hegyte­ tő. De vajon miért?… Semmi sem történt a továbbiakban. 19. Hátranézett. de vidám tekintet ragadta meg Jutaka figyelmét. És a b osztályban csak egyetlen balkezes fiú volt. félelmében. nyakát behúzva. majd megállt. De a fiú balkezes volt. – Jobban is vigyázhatnál. Szedtevette! – kívülről nézve biztos szerfölött szórakoztató a szereplésem. A fiú a bal kezében tartotta a pisz­ tolyt. Jutaka. Hegyezte a fülét. he­ lyette pedig egy meleg kéz tapadt a szájára.

amitől a lába felmondta a szolgálatot egy pillanatra. Mi van. hát te vagy az. Úgy pedig több esélye van a túlélésre. őrségbe állíthat például. komám? – Hülye! – suttogta másodszor is Sindzsi. és észrevette. és előrement az alacsony bozótban. hogy nekem ő a legeslegjobb barátom. Azután elkiáltotta magát: – Sindzsi! Sindzsikém. ha Sindzsi ölte meg Kuszaka Jumikót és Kitano Jukikót? És azután a nyomába eredt? De akkor miért nem ölte meg? Még jó. egész lapossá változott. [180] .osztályban – rámosolygott. Alig néhány perc alatt jó sokat ereszkedett lefelé. és újra befogta Jutaka száját. ő is tudja. Hű. hogy lányokat irtson. Jutaka? – fordult hátra suttogva Sindzsi. Jutaka rögtön vissza is emelte a tekintetét az előtte haladó Mimura Sindzsi hátára. aki a megkönnyebbüléstől üvöltözni kezdett. … Hülye gyerek! Miket ki nem találok itt magamban! Jutaka elhessegette képzelgéseit. Nincs is Sindzsinél gépfegy­ ver. hogy a sziget képe. amikor alszik. Kizárt dolog. A végén. Jutaka felszabadultan eresztette le a villát. Ha velem paktál. Az a hang géppisztoly hangja volt. de mindenekelőtt Sindzsi az Sindzsi. Ugyanekkor hirtelen egy félelmetes eshetőség jutott eszébe. ez száz százalék. ha ez számítógépes játék lenne. – Mi baj. Az ő legeslegjobb barátja. Sindzsi megöl engem. mint holmi legyeket. ez aztán a príma módszer. – Gyere gyorsan! Jutaka továbbra is szórakozottan követte Sindzsit. Én biztos így csinálnám. amikor már ketten maradtunk. – Erre gyere! Csendben – mondta. Aztán elengedte. amelyet az előbb a bozótból még szinte madártávlatból látott. Jutaka szórakozottan követte. és elvette a szája elől a kezét.

és észrevette. Jutaka kinyújtotta a ke­ zét. Zörög. Aztán egy kicsit veszélyes volt. Jutaka leült Sindzsivel szemben. – Láttalak innen. Ráeszmélt. Ahogy Sindzsi ezt meglátta. Kivett egy törülközőt és egy vizespalackot. de egyben visszatért az éles fájdalom a bal tenyerébe és a jobb kézfejébe. Lejött róluk a bőr. és ötven méter múlva meg­ állt. – Ez meg… – Nem csapda – mondta Sindzsi a fonal túloldalán. és kötés he­ lyett betekerte vele. Jutaka! – mondta. – Köszönöm – mondta Jutaka. elértek egy sűrűbb bozótba. Jellemző. [181] . letette a fegyvert. azután le­ szakított egy csíkot a törülköző száraz részéből. és kihúzta egy közeli bokorból a saját hátizsákját. és mu­ tatta Jutakának. Aha.Sindzsi lassan és óvatosan haladt. hogy valamit ott lépjen át. amerre futottál. Sindzsi pedig gyengéden letörölgette a sebet. de követtem. A Harmadik nem csak egy közönséges kosárlabdabajnok. Ahogy a bozótban araszoltál. ami­ kor Sindzsi megállt. Sindzsi e mögött rejtőzött. Jutaka mereszt­ gette a szemét. – Mutasd a kezed. ez egyfajta házőrző. – Ha va­ laki beleakad. letette a földre. Haladtak még húsz métert. főleg a jobb kezén: az ujjak alatt kilátszott a piros hús. – Üljünk le! – mondta Jutakának. hogy egy semleges színű vé­ kony fonal van vízszintesen kifeszítve. Elég messze voltál. de téged nem tévesz­ telek el. hogy még min­ dig markolja a villát. azután megkérdezte: – Itt rej­ tőztél el? – Aha – bólintott nevetve Sindzsi. és bevizezte a törülköző szélét. Jutaka átlépte. messze bent arrafelé leesik egy üres üdítősdo­ boz. Jutaka elkerekedett szemmel bólintott. A bal kezében tartott fegyverrel a lábához bökött.

és mire Kavada befejezte a bozótban az új madzag kifeszítését. ahogy ész nélkül tepertél. Élénkkék színben pompázott. – Köszönöm. A nap magasra hágott. nagyszerű helyszínnek tartanák. Az is elég messze volt. – Tudom – bólintott Sindzsi – Én is láttam… Azért vettelek észre téged is. – De az se volt kevésbé veszélyes. és csak kis pontoknak látszottak. A közelben csak egy szürkére festett. de azért kivehe­ tő volt a hajóorron elhelyezett géppuska. Én… én nem tudtam rajtuk segíteni. a nyugati őrhajót. [Maradt 27 fő] 26 Végül is száz méterrel mentek arrébb délnyu­ gat felé. Ha ez kirándulás lenne. Ezúttal már tényleg könnybe borult Jutaka szeme. [182] . Visszatar­ totta. De ez persze nem az. élénken játszódott le újra a fejében. Én sem bírtam reagálni a hívásukra. Sindzsi miatta sodorta veszélybe magát. Sindzsi! – Szerencsénk volt – sóhajtotta Sindzsi. Már a költözés alatt is látták a tengert a fák közül. veled mindenképpen találkozni akartam. és másról kezdett beszélni. hogy mindjárt sírva fakad. Egy ki­ csit beleremegett. A képsor.Jutaka meghatódott. ahogy Kisszaka Jumiko és Kitano Jukiko összeesik. hajó alakú körvonalat lehetett észreven­ ni. A hajók jövés-menése messze elkerülte a szigetet. és a májusi természet illata töltötte be a levegőt. – Még ha meg kell is halnom. Azon túl pedig lát­ szottak a Szeto-beltenger szigetei. már reggel kilenc körül járt. Ne vedd a lelkedre. – Az előbb én… Ott voltam Kuszaka és Kitano közelében. – Hát… Jutaka érezte. Jutaka bólintott.

valamilyen szekta tagjai voltak mindketten. Súja bólintott. ők ketten nagyon jóban voltak – mondta. és elkapta a tekintetét. A városban az autópálya felől a Jodo partjától délre van a temp­ lomuk. – Tényleg? – motyogta Kavada. hogy ez is benne volt – fújta ki a füstöt Kavada. aztán válaszolt: – Előre lehetett tudni. és meggyúj­ totta a százjenes öngyújtóval. Gondolkozott. hogy le kell gyilkolnunk egy­ mást. Egy kicsit elakadt. majd leült Súja és Noriko elé.Kavada befejezte a madzag kifeszítését. az csakis emiatt lehetett. nem? Vagy legalábbis sejteniük kellett. – Szeresd felebarátodat. Kavada előhúzott egy cigarettát. – Mindketten… főleg Jumiko említette gyakran. fújt egyet. – Azt hiszem. és nem nagyon tudják hova tenni ezt a vallásos­ dit. – Lehet. úgy tudom. Aztán folytatta: [183] . de ha va­ lamiért kívül estek egy kicsit Noriko és Ucumi Jukie mérsé­ kelt csoportján. – Úgy láttam. – A Dicsfény szektáé… Egy sintoista csoport. – Kuszaka és Kitano? Súja bólintott. Súja Kavadára emelte a szemét. – Mi ez a nagy hallgatás? – kérdezte Kavada őket. – Nem. A shotgunt a térdére tette. nem hiszem – mondta Noriko. mert meg sem szólaltak. aztán meg­ szólalt: – Miért csinálták ezt? Kavada felhúzta a szemöldökét. a szájába vette. A játék szabálya – sóhajtott –. hogy egyikük sem különösebben buzgó hívő. de legalább van társaságuk. Mindkettő teljesen átlagos lány volt.

én akkor is többre tartom azokat. Súja sóhajtott. hogy ha sikerül mindenkit összegyűjteni. Ez dicséretre méltó. akkor talán mind­ annyian megmenekülhetünk. te mégsem vagy ellenség. Sújáék arcát fürkészte. Biztos azt hitték. Nem akarom. – Én sem hiszem. és mi elszól­ juk magunkat? Mert nem bízhatunk a többiekben? Vagy legalábbis te nem bízol bennük? – Megfojtasz a kérdéseiddel. és nevetett. és bármennyire tartsátok is a szá­ [184] . – Nanahara. Egy idő múlva újra Kavadára emelte a tekintetét.– Ez mindig így van. Kavada megrázta a fejét. Az ügyeskedőknek könnyebben megy. ha találkozunk másokkal. – Rizsa. hogy a jó embe­ rek menekülnek meg. Egy ideig elnézett oldalra. De miért nem? Mert va­ lami baj lenne belőle. – Én is – mondta Noriko. amit mondtam is neked. az az. aztán helyeselt. ha a szökés módját nem árulhatod el. Visszafordult. akik hűek maradnak a lelkiismeretükhöz. vagy kudarcot valla­ nak is. és alátá­ masztotta az állát. – Legalábbis lányokat nem szoktam átvágni. – Bízni akartak a saját osztálytársaikban. – Azt hiszem. Súja röviden viszonozta mosolyát. De még ha nem ismeri is el őket senki. Kavada cigivel a szájában rákönyökölt a térdére. az is rendben van. hogy mások tudomást sze­ rezzenek a módszeremről. Nem vagyok én lángész. majd így szólt: – Ezért nem mondanád el mégis? Illetve. amiért nem árulhatom el. de semmi garancia rá. hogy rossz ember lennél. Bízni szeretnék ben­ ned. Mi erre nem voltunk képesek. Az ok.

hogy mások megsejthessék. Ezért nem mondhatom el. – Tudjátok. nem akarom. – Mindig van kiskapu. mint ti. Noriko nagyot nézett erre. csak hunyorgott. Csak… Kavada rákérdezett: – Valami aggaszt? Súja rázta a fejét. mi történik azzal. Súja nem értett semmit az egészből. Súja egy kicsit gondolkodott. Én azt veszem célba. – Kiskapu? – Gyenge pont. Végre megszólalt Kavada. – Miért? – kérdezte Noriko.tokat. Bízunk benned. aztán felnevetett. Illetve a legtöbb helyzetben van – mondta. Kavada megint beletúrt a hajába. arra jut. hogy ha normálisan belegondol az ember. Megértettük. – Szóval miért? – kérdezte még egyszer. – Szóval csak az. azután bólintott rá Kavadának. aki túléli ezt a játékot? [185] . és be­ letúrt rövid hajába. Sújáék várakoztak egy da­ rabig. Kavada folytatta: – Jobban ismerem ezt a játékot. majd váltott egy pillantást No­ rikóval. hogy nincs módszer. Kavada kifújta a füstöt. – Ne nézz rám így. hogy ti tud­ tok róla. nem? Ezért eléggé… – Rejtélyes? Súja bólintott. elnyomta a cigarettát a földön. – Jó. kislány! Könnyen zavarba jövök.

Nagy öröm! Olyan írása van. hogy halasszon egy évet. hogy elkészülhessenek a győztesről szóló képsorok. hogy bekerül a Programba. és a tévékamerák elé állítják. Kóbéban. a Kettes Számú Városi Középiskola 3/c osztályába jártam – folytatta. Miután az illető végigcsi­ nálta ezt az eszeveszett osztálytársgyilkolós játékot. Érez­ te. de attól még annyi az esélye ennek. mint a lottófőnyereménynek. hogy miért mozog Kavada olyan ismerősen ebben a játékban. hogy átiratkozzon egy másik tartomány vala­ melyik iskolájába. – Én vagyok a tavalyi hjógói Program túlélője. Igen. Kavada derűs beszédmódja ellenére Súját letaglózta a döbbe­ net. Hallgasson a játékról. Kavada végignézett Súja és Noriko arcán. hogy mellette Noriko visszatartja a lélegzetét. mint egy óvodásnak. („Mosolyogni! Mosolyogni szépen!!!”) De hogy mi történik a túlélővel ezek után.Súja összenézett Norikóval. Nem emlékszem pon­ tosan. De hogy kétszer egymás után olyan osztályba járjon valaki? Megtörténhet egyáltalán ilyesmi? Persze kellett hozzá az a speciális körülmény is. és az arca kővé merevedett. aztán megrázták a fejüket. Ennyi. és húzza meg ma­ gát. Kavada kimondta: – Én Hjógo tartományban. a Védel­ mi Erők emberei fegyvert szegeznek rá. és folytatta: – Kényszerítik. – Még oklevelet is kaptam a Vezér aláírásával. a Programban csak egy túlélő van. [186] . azt már nem tudták. ahogy folytatta. Sújának hirtelen mintha mázsás súly nehezedett volna a mel­ lére. a középiskola harmadik évében bárkivel előfordul­ hat. [Maradt 27 fő] 27 Kavada arcvonásai egy kicsit felengedtek. Viszont így már összeáll a kép. mert kidobtam az éghető szeméttel. Kavada arcát vizslatta. Igen.

Az alatt az idő alatt leg­ alább tanulhattam mindenfélét. – Hát igen. de súlyosan megsérültem. de talán mert nem tartotta ideillőnek ezt a nyereménysorsolást idéző kifeje­ zést. ezért elég sokáig kórházban voltam. Kavada vállat vont. az nagyon durva! – Ez… – mondta Súja – ez nagyon durva. – Azt azért én sem gondoltam volna. De… Kavada még egyszer végigtekintett Sújáék arcán. Ja. – Azért vagyok itt. Tudjuk. A kórház lett az iskolám. kijavította magát. – Nincs olyan. Amikor ő megkérdezte. Kavada azt válaszol­ ta. Viszont ennek köszönhetően újra kellett járnom a harmadikat. [187] . kölcsönöztek nekem könyveket a könyvtár­ ból. Egy idő múlva Noriko megkérdezte: – De akit egyszer beválasztanak… – kezdte. hogy a Programban részt vevő osztályt számítógép választja ki. és hogy miért borítják sebek az egész testét… Ha ez igaz. Kavada ernyőt formált a kezével az öngyújtónak. hogy most legalábbis először tette. nem? Szerintem én a tapasztalataim miatt előnyben vagyok. beleértve ennek az ország­ nak a dolgait… Mármint az ágyban. Az ápolónők nagyon kedvesek voltak. és megint rágyújtott. mert nincs. már vagy három órával ezelőtti – párbeszédükre gondolt. tényleg.hogy miért vette észre a buszban az altatógázt. de mégsem tet­ tek kivételt velem. azt kihagyják? Kavada elmosolyodott. hogy részt vehetek ebben a já­ tékban. Ez is az abszurd egyenlősdi kategóriájába tartozik. Júliusban volt a játék. Súja az előbbi – nem is. hogy aki egyszer már benne volt. hogy még egyszer meg­ adatik nekem az a boldogság. hogy mást is megölt-e Motobucsi előtt.

És… – A bal szemöldöke fölé bökött. hogy végre sikerült meggyőznie őket. A vaslappal borított ablakok lőrésénél északra és délre a Vé­ delmi Erők egy-egy katonája állt. mindegyik az előttük sorakozó asztali számí­ tógépek egyikére meredt. – Túlságo­ san is az. Noriko – nevetett Kavada. hanem egy másik géphez csatlakoztak. A többi katona már csak pihent a diákok indulása után kiürült tante­ remben. [Maradt 27 fő] 28 Szakamocsi Kinpacu (osztályfőnök) az asztal­ nál ült az iskola tanári szobájában. a számítógépeket és a többi gépet egy nagy generátor látta el árammal. Kavada. ezért fo­ lyamatosan égtek a lámpák. amelyek nem a számítógépekhez. – Ezt meg hogy értsem? Súja nevetve rázta a fejét. Most már végig együtt maradunk. – Ennek a sebnek az okát is. ame­ lyet a hangszigetelő szerkezet sem tudott elnyelni. Kintről szinte egyáltalán nem jött be fény. hogy az előbb kételkedtem benned. Még öt-hat katona ült Szakamo­ csival szemben. és a szét­ szórt iratok között turkált. miért vettem észre a gázszagot. – Ennek köszön­ hetően tudok rajtatok segíteni. Aztán így szólt: – Ne haragudj. és a szoba megtelt halk zümmögéssel. Másik három katona fülhallgatókat viselt. [188] . beleegyezőn csapott Súja tenyerébe: – Oké – rázták meg egymás kezét. Súja kezet nyújtott Kavadának. – Ne mondj ilyet.– Most már tudod. A lámpákat. készenlétbe helyezett fegy­ verekkel. – Ez borzasztó! – Noriko majdnem elsírta magát. Fogjunk kezet. Ezt a nyugati fal mellé helyezték. Noriko megkönnyebbül­ ten nevetett.

– Hosszú hajár a füle mögé simította. Ó. nagyszerűen. dehogy. igen. Kavada a második leg­ esélyesebb befutó. pedig már meg­ szokhatta volna azóta. egy pillanat türelmet. A Siroivai Középiskola 3/b osz­ tály Programjának főhadiszállása. oktatási igazgató úr. Ritkaság. Ő a favorit. A nyakukra csatolt pántból kibocsátott rádióhullámok alap­ ján kirajzolódik a diákok helye a monitor térképén. értem. értem. Oki-szigeti iskola. és csak annyit válaszolt. A népesség­ csökkenés nagy probléma országunkban. és nem hagyhatjuk figyelmen kívül. – Hé. én a Kirija­ ma Kazuóra. Szakamocsi vagyok. hogy annak idején. természetesen még él. Ó. és mindkét kezével megfogta a kagylót. Persze. Nagyon köszönöm. ez is negyvenkettőkor. Ó. Kató nyers válaszára Szakamocsi elfintorodott. tehát igazgató úr a Kavada Sógóra tett? Nem. Kató! Kavada még mindig azzal a másik kettővel van? A Katónak nevezett katona szótlanul ütögette a számítógép billentyűzetét. a Kuszaka Jumiko reggel nyolc negyvenkettőkor halt meg… és a Kitano Jukiko. így igaz. Köszönöm a minap nyújtott se­ gítségét. – Igen. – Tessék. Példátlan.– Na. Hogy hogyan? Ó. Szakamocsi elvette a fülétől a telefont. nem erőssége a számítógép. – Jaj. ja. És mi lenne az oka. és Szakamocsi tollal a kezében felkapta. hogy most megkeresett? Szakamocsi egy darabig hallgatta. mennyi dolgom van! Az asztalon megszólalt a régi fekete telefon. Remek ütemben haladunk. és odaszólt a képer­ nyő előtt ülő zord arcú katonának. Szakamocsi a hányaveti beleszólását követő pillanatban ki­ húzta magát. hogy le­ gyen egy tapasztalt is. már a má­ sodik is kétéves. hogy már van tapasztalata. még középiskolai [189] . a je­ lenlegi állás? Az ön monitorján nem látszik? A kormány bel­ ső honlapján… Á. aztán udvariasan nevetett. – Ó. köszönöm. hogy igen. Igen. Igen. Most várjuk a harmadikat.

Kormányellenes megnyilvánulásai vagy cseleke­ detei sem. Még ezenkívül is sok ügyeset mond. hogy majd hárman megszöknek. abban az esetben mostanra… Igen. igen. Nanahara kiváló sportoló. Vagy lehet. Legyen szíves. Nos. azzal semmi gond. De hát az márciusban történt! Megkaptam az értesítést. de nem hinném. mint ha ő egyedül. Ó. igen. az előző alkalommal meghalt az apja. hogy lehallgatják őket? Jelenleg egy ilyen diák sincsen. Nanahara Súja és Nakagava Noriko. biztos nem voltak jóban. Ré­ szegen valami ellenzéki dolgot mondott… De Kavada maga állítólag azt mondta. tehát Kavada Sógo? Az előző iskolában sem voltak különösebb magatartási problémái. – Hogyan? – mondta. igen. azt mondta nekik. hogy az apja el akarta tőle szedni a kártérítést. Lévén. Ó. Értettem. igen-igen. Igen. Igen. Újra a füléhez emelte a telefont.tanárként átvette azt a rendkívül problémás osztályt Katóval az élen. Ezek különben is kö­ zépiskolások. Ó. Ó. Igen. hogy lehetetlen innen megszökni. elnézést. Igen-igen. biztos hasznára lesz. Hogy komolyan gondolta-e? Hát. Ezért. Igen. – Csak nem lehetséges az ilyesmi. Igen. igen. hogy igaz. Mert hát segít egy sebesült lányon. így van. Igen. igen-igen. ebben az eset­ ben. Tehát Kavada jelenleg két másik diákkal tartózkodik együtt. – Elnézést. Igen. Az alázatosan mosolygó Szakamocsi ekkor meglepve húzta fel a szemöldökét a vonal túloldaláról jövő hangra. hogy megvárakoztattam. Papírok. Szabad jobb kezével a jobb füle mögé tűrte a hajít. hogy ilyesmivel fárasztom. papírok. Igen. Honnan jönnének rá. ha hárman vannak. ne mondja! Köszönöm szépen. erről nem tudok biztosat mondani. értem. rendben. vár­ jon még egy pillanatot. a köz­ pontban túlságosan felfújják az ügyet. Ó. Értem. a mi Taharánk lőtt bele. Ügyes módszer. és az apja egy hülye volt. Meghallgatja a felvételt? Nem. Igen. Ha ez valóban így van. akkor a vi­ szonthallásra! [190] . Nakagava vi­ szont megsérült. előnyösebb. hogy nagyon örül. Mind a ketten teljes mértékig megbíznak Kava­ dában.

Valószínűleg mégsem vette észre Jutakőt és a hozzá csatlakozott Sindzsit az a valaki. Csak egy kismadár csiri­ pelt. Semmi kétség. és megint kezébe vette a tollat. És mennyire igaza volt! Most van az a helyzet. hogy minden idegszálával összpontosítania kell. aki a ko­ sarazástól kezdve mindenre megtanította.Szakamocsi sóhajtva tette le a kagylót. – Jaj. [Maradt 27 fő] 29 Amikor találkoztak. ha jobban belegondolok. de nemsokára megnyugodott.” Ezt Sindzsi szeretett nagybátyja mondta. Nincs emberi mozgásra utaló hang. De amikor kell. Jutaka egy fának támaszkodott. átkarolta a térdeit. és Sindzsire nézett. „Amikor arra van szükség. hogy ezt a kettőt soha ne téveszd össze. hogy az em­ ber soha nem lehet elég óvatos. hogy Sindzsi. külföldi hálózatra való csatlakozást mutatta meg neki –. – Csakhogy én féltem… [191] . Ő tanította meg a számítógép alapjaira is. Fontos szerepe volt abban. Ő volt az. És akkor kezdettől fogva együtt lehettünk volna. és tollát jó erősen a papírra nyomva írni kezdett. aki ma volt. Sindzsi! – hallotta meg Jutaka hangját. mert közvetlen közelről látta Kuszaka Jumiko és Kitano Juki­ ko halálát. és Mimura Sindzsi megint hallgatózott. de sok a dolgom! – Beletúrt a hajába. A lé­ nyeg. és ránézett. és valaho­ va közéjük meredt. ne siesd el a dolgokat. – Figyi. Mindig hang­ súlyozta – főleg amikor például a törvénybe ütköző. akkor aztán minden idegszáladdal összpontosíts. De sosem árt az óvatosság. aki megölte Kuszaka Jumi­ kót és Kitano Jukikót. A fák ágai közt kel­ lemesen sütött a nap. Szeto Jutaka szinte ma­ gánkívül volt az idegességtől. – Meg kellett volna várnom téged az is­ kola előtt. a Harmadik azzá váljon. Felemelte a fejét.

Felgyülemlett a könny a szemében. – Én… – Felemelte a bekötözött kezét. észrevette. amikor náluk voltak. Nem lehetett tudni. és a rátekert törülköző kilógó végével megtörölte a szemét. Bemondták a halálát a reggel hatos hí­ rekben. Egy szeleburdi gyáva kukac… Félbeszakította magát. „Nekem Kanai Izumi tetszik…” És ez a Kanai Izumi máris meghalt. hol halt meg. és a fejét lógató Jutakára pillantott. azután kiadta. ezt is el kell mesélni. – Mi baj? – kérdezte kedvesen Sindzsi. – Tehetetlen voltál. Lassan felelt: – Kanain? Jutaka fejét fel sem emelve bólintott. hogy ezen a szigeten valahol. mit mondott egyszer egy kicsit büsz­ kén és egy kicsit szégyenlősen Jutaka a szobájában. – Én olyan szerencsétlen vagyok. És… Amikor idáig jutott a gondolataiban. baljából le se téve a Berettát. Annyi biztos. – Nem tudtam rajta segíteni. hogy Jutaka sír. – Kanai hama­ rabb ment ki. tényleg. Úgy volt vele. ami a lelkét nyomta. Hú. Sindzsi egy hajszálnyit megemelte a szemöldökét. és lepotyogott kétol­ dalt az arcán.Sindzsi karba tette a kezét. Sáros bőrén vékonyka fehér ösvény keletkezett. Veszélyes lehetett volna. nem? – mondta Sindzsi. – Nem is tudom. Jutaka biztos nem tud róla. Sindzsi emlékezett rá. – De én… Jutaka változatlanul lehajtott fejjel folytatta: [192] . Hogy Tendó Majumi és Akamacu Josio az iskola előtt halt meg. hogy ő nem fogja szóba hozni ezt a témát. mint te.

azután felnézett a feje feletti fakoronák felé. – Döntöttem – mondta. [193] . ilyesmit mondjon? – Nem… – Sindzsi némileg elnyújtotta a szót. egy másféle szólam is hallatszott. Nem mintha meglepődött volna. és Sindzsire nézett. a szeme láttára odaveszett Kis­ szaka Jumiko és Kitano Jukiko. hogy egy olyan nyápic. ugye. mind kinyírom. Azt a Szakamocsit vagy hogyhívjá­ kot is meg a kormányt. Sindzsi kicsit meglepődött. akiről Jutaka beszélt. Természetesen ő is a pokolba kívánta ezt a rohadt játékot és a játékot lebonyolító kormányt.– Meg se bírtam keresni… Féltem… Úgysem eshet meg ekko­ ra baromság. De… – De az felér egy öngyilkossággal. És Fudzsijosi Fumijo. – Miről? Jutaka könnyes szemével egyenesen Sindzsi szemébe nézett. Jutaka félbehagyta. mintha választ kapott vol­ na. és megrázta a fejét. Nanahara Súja legjobb barátja. És ezt a Jositokit a kormány egy kézlegyintéssel el­ intézte. akkor meghalok. Kuninobu Jositoki. gondoltam… Próbáltam magam­ nak bemagyarázni. bár Sindzsi maga nem volt vele olyan szo­ ros kapcsolatban (túl lassúnak találta). Sindzsi is kémlelte egy darabig Jutaka arcát. – Nem. és Jutaka arcát kémlelte. Talán most társa is van. – Én bosszút fogok állni. Kanai Izumi. Az ágak között megint megszólalt a kismadár. – Furcsa. vagy az előbb. Mást nem tudok tenni Karaiért. nehogy azt hidd. – Nem baj. Hirtelen Jutaka felemelte a fejét. és Sindzsi arcát vizsgálta. de azért egészen jó fi­ gura volt. biztos jól van. mind-mind hasonlóan ked­ ves osztálytársai. és a lány. És reggel hatkor már… Sindzsi némán hallgatta. mint én.

ezért élénk sárgászöld színben pompáztak. Nehezen lehetett elhinni róla. mondván. amit kell. de anélkül. hogy valakit teljes szívé­ ből szeressen. újabb és újabb hobbikat talált magá­ nak. aki a kosárcsapat védőzse­ nijeként azóta bejön a csajoknak.hogy a folyton viccelődő Jutakőt ilyen heves érzelmek ragad­ ják el. hogy nevetséges ilyet mondania még szüleitől függő gyerekként. Beszélnek is egymással. Milyen érzés lehet ennyire szeretni egy lányt? A faleveleket fentről világította meg a nap. de a bátyó már két évvel ezelőtt meghalt. Ő ikeba­ názott. Nem volt nehéz megcsókolni sem őket. nem volt nehéz felszedni őket. De… Nem baj. de ennyire még soha nem szeretett lányt. hogy a házaspárok nagy többsége így van ezzel… Szóval neki. női körökbe járt. hogy a szülei kapcsolata sem jó. nem?). Csendes gyűlölettel mennek az öregség felé. hogy vérségi kötelékek fűzik rendkívüli kisugárzású öccséhez). hárommal le is feküdt (egy kilencedikesnél ez nem is rossz eredmény. Ilyesmiken csak mosta­ nában kezdett gondolkodni. Lehet. akinek pedig mindenre tévedhetetlen válasza volt. az anyjának pedig egy rossz szava sem volt az apjára. és élte a saját világát. Egy kis idő elteltével lefektetni sem volt nehéz. Sindzsi az egymást takaró leveleket nézegetve ezen gondolkodott. és aki [194] . Lehet. Ő több lánnyal járt már eddig. Ezt a nagybátyja féltve őrizte. Mimura Sindzsinek. Sajnos erről nem beszéltek a nagybátyjával. De olyan még nem volt. vagy segítenék egymást. Mindez talán összefügg azzal. De ott van a fülbevaló a bal fülében. hogy általánosban elkezdett kosarazni. Mást nem tudok tenni Kanaiért. akit szeretett. Ezért tart a barátságuk olyan régóta. Megte­ szik. Jutaka már csak ilyen volt. hogy megbíznának egymásban. akkor meghalok. Az apjának vannak a maga nőügyei (Apja a munkahelyén jó előmenetelű hivatalnok volt. hogy azé a nőé volt. de apja alapvető­ en teljesen átlagos volt.

és szedj össze gyorsan egy helyes kislányt!” Ennek ellenére mostanáig nem sikerült beleszeretnie senkibe. Ikumi. Kanai Izumi nem volt egy bányarém. és ott van még Szóma Micuko (az a csaj viszont nem téma. mire ő azt válaszolta. Jutaka? Ne haragudj. Sindzsi a bácsi halála után úgy döntött. és elvette. – Nem tudom jól megfogalmazni. hogy az neki jár az örökségből. Sindzsi Ikumira gondolt. Nem rossz dolog valakibe őszintén belesze­ retni és szívből viszontszeretve lenni. Sindzsi. azután könnyáz­ tatta arcával elmosolyodott. Kapd magad. Könnyen lehet. hogy szerelmi házasságot akar-e kötni. Sindzsi megint Jutakára nézett. vagy jó neki a kiközvetített is. hogy lelkiis­ meretesen el kell végeznie a feladatát. [195] . Kívánom. Iku­ mi megkérdezte. Ogava Szakura (Bár neki ott volt Jamamoto Kazuhiko. de Kanai nagyon szép volt – mondta. Tényleg. ha megbántaná­ lak vele. hogy megismerte volna a szerelmet. és boldog házasságod legyen. hogy a bátyád anélkül mond búcsút ennek a világnak. – Szép? – kérdezett vissza Sindzsi. – Kérdezhetek valamit. de ha szép lányt aka­ runk találni az osztályban. A nagybátyja biz­ tos azt mondta volna: „Ki tudja. aztán kapkodva tette hoz­ zá: – Nem azért. hogy szerinte meg sem fog házasodni. egyszer a három évvel fiatalabb koraérett húga. lehet. Jutaka meghökkenve kérdezte: – Mit? – Mi tetszett neked Kanaiban? Jutaka egy darabig Sindzsi arcát fürkészte. virágcsokrot vinni a halottnak. akármilyen helyes legyen is).már régen meghalt. mintha nem lett volna szép. hogy szeress bele va­ lakibe. hogy most lépsz rá a tévútra. ott van Csigusza Takako (jó. ő az én esetem). Talán arra gondolt. és egyikőjük sincs többé).

hogy humorista lesz belőled. – Tényleg? [196] . Rámosolygott. – Azt mondtam neked. Bácsi! Hallod? Lehet. pedig inkább költő. amikor a szü­ netben Nakagava Juka történeteit hallgatta. hogy volt valaki. valahogy mégis meggyőzte. de jobb híján csak ez maradt. arca szinte csíkossá vált. és kissé félrehajtot­ ta a fejét. aki ennyire szerette. Sindzsi szelíd tekintettel nézett vissza rá. hogy miről van szó. hogy már én is megértettem belőle valamit. Hallgatta Jutakát. és a hasát fogva nevetett. és a padra könyökölve tá­ masztotta a fejét – mondta. – Szép volt. hogy is fogalmazzak. Annak ellenére. Az arcán már két-három fehér vonal képződött a könnyek nyo­ mán. Most biztos sír a mennyországban. amikor álmos volt. és Sindzsihez fordult. és kezdett összeállni a kép. hogy a magyarázatnak se füle. Csakhogy ennek ha­ tására Jutaka szeméből megint kicsordultak a könnyek. mert megtudta. Nagyon szép volt. és utána elsírta magát. Hú. – Szép volt. amikor az iskolában az erkélyen öntözte a virá­ gokat. Jutaka befejezte.Jutaka megint mosolygott egy kicsit. Jutaka költői szavaihoz képest elég ócskának tűnt a saját mondása. amikor a sportnapon elejtette a stafétabotot a váltófutás­ nál. se farka nem volt. – Figyelj… – mondta aztán Sindzsi. Azután így folytatta: – Szép volt. – Igen? – Nem tudom. Jutaka is nevetett. de szerintem Kanai bol­ dog lehet. és örvendezve hozzáért a leveleikhez – sorolta.

Ez így is volt. Jutaka valami olyas­ mit mondott. és szolgaian tűrik azt is. Jutaka tágra nyitotta könnyel telt szemét. Ezért a megfélemlített emberek behódolnak a kormány aka­ ratának. hogy el sem tudja képzelni. de saját magát ennél egy kicsit komo­ lyabban foglalkoztatta ez a probléma. Viszont neki. Mármint a lányokon kívül. Nanahara Súja például hírfelejtőnek import rockzenét hallgat illegálisan – de ennyi. hanem mert ha valaki kicsit is jelét adja nemtetszésének a kormánnyal szemben.A meghatott kérdésre Sindzsi jobb kézzel kicsit megrázta Jutaka vállát. amin már régóta gondolkozott. legalább neki akár a ve­ széllyel is dacolva tennie kellene valamit. hogy „Ez itt a megvalósult fasizmus. hogy ez nem stimmel így. Még ha alaptalan is a vád. Igen. és beérik a mindennapok apró-cseprő örömeivel. az halott ember. Szóval arról. De Sindzsi érezte. csak senki nem mondja ki nyíltan. Egyszer megjegyezte Nanahara Sújának. Nemcsak e miatt a rohadt játék miatt. Illetve Jutakát is komo­ lyan kellett hogy foglalkoztassa. Illetve biztosan mindenki ezt gondolja. hogy biztos humorista lesz belőle. – Naná! Sindzsi új levegőt vett és hozzáfűzte: – És ha bosszút akarsz állni. – Komolyan? – Aha – bólintott Sindzsi. aztán még azt. volt valami. nincs kegyelem. ez egy tébolyodott ország. és Sindzsire bá­ mult. Akkor nevetett ezen a félig viccnek szánt válaszon. én segítek neked. hogyan képzelje el az életét a továbbiakban ebben a trágya Nagy Kelet-ázsiai Köztársaság­ ban. ha jogtalanul elragadják tőlük ezeket az örömöket. Ilyen gáz helyet sehol másutt nem ta­ lálsz a világon”. Egyszer beszélgetett erről Jutakával is. Ahogy egyre job­ [197] . csak nem akarta szóba hoz­ ni.

Ha ebben az országban tényleg jó akarsz lenni. úgy erősödik benne ez a gon­ dolat. Hivatalosan balesetben hunyt el. Szokatlan módon nagyon elmerült a gondolataiban. „Csak a régi barátaim… – kezdett bele a nagybátyja. hogy mi baja. Én is már rég meghaltam volna.) De ott voltak a nagybátyja széles körű ismeretei törvé­ nyes és törvénytelen dolgokkal kapcsolatban. kicsit elfogta az aggodalom. hogy a nagybátyja valamikor szerepet játszhatott valamilyen kor­ mányellenes dologban. és megrázta az áram. amikor a rendőrség felszólította őket a holttest elszállítására. Mindig ügyesen kivágta magát. Régi barátok. Ezért amikor meghallotta.ban kiismeri magát a világban. A bácsi szinte soha nem beszélt a régi dolgokról. hogy nem akar róla beszélni. hogy neki ilyesmiket nem kell tud­ nia. nem tudsz életben maradni. és Sindzsi időközben ráeszmélt. Így szólt az indoklás. hogy milyen felülmúlhatatlan és mennyire nagyszerű ember. hogy „régi barátok”. azt a választ kapta. – Mindegy. A nagybátyja halála. Sindzsi megkérdezte. ha a saját apját. A nagybátyja viselkedése azon­ ban már jóval azelőtt megváltozott.” Ilyen és ehhez hasonló törmelékekből Sindzsi megsejtette. a gépgyárban. tehát a bácsi bátyját kér­ dezte. Még véletlenül sem vagyok nagyszerű. egyszer. miközben a bácsi szokás szerint a számítógépével pö­ työgött. Sindzsi. és a világról vagy a társadalomról szóló magyarázatai mélyén mindig ott lapult az utálat vagy inkább gyűlölet. amikor Sindzsi mondta neki. Éjszakai műszakban egye­ dül dolgozott a munkahelyén. És ott van a két évvel ezelőtti baleset. de valamiért visszavonult – vagy va­ lami ilyesmiről lehet szó. amelyet országuk iránt érzett. És valamiféle sötét árny. kényszeredén mosollyal válaszolt: „Ez nem így van. de arra gondolt. bármi történjék is. [198] . Igen. hogy a nagybátyja tud vi­ gyázni magára. nem érdekes” – kente el végül. (Ugyanakkor. így aztán nem állt neki faggatni. ezért felhagyott a kérdezőskö­ déssel.

úgysem sok hasznukat látja. mivel mindent tőle tanult. És nagy­ bátyja meggyilkolása után a dühtől remegve fogadta. hogy esetleg a színfalak mögött végeznek vele egy „balesetben”. nem kizárt. és általában ott helyben lelőnek. Én jó akarok lenni. hogy nem baleset volt.Pedig az aggodalma nem volt hiábavaló. amit te régen feladtál. egyben figyelmeztetés is volt. Hallotta. ha nem számítjuk a kormány főhivatalnokait). ahogy te tanítottad nekem. Természetesen ez csak homályos elhatározás volt. Ő pedig úgy érezte. főleg ha az illető rokona elég magas pozícióban van. hogy ilyen hülye halált haljon. [199] . hogy fülbevalójának eredeti tulajdonosa is valószínűleg összefüggésben van a bácsi múltjával. Sindzsi. Akárhogy is. Kétségtelen. le­ gyen az a munkahelyed vagy az utca. hogy ha ez így van. Feltehetőleg – gon­ dolta akkoriban Sindzsi – a nagybátyját megkeresték a régi barátai. akkor az a senkiházi apja. Ráadásul a nagybátyja megmondta neki. de beleegyezését adta a bácsi ilyenformán történő elintézéséhez. Persze a nagybátyja mondása. Még ennél is lehangolóbb. hogy meg lehet-e mégis valósítani. és biz­ tos némi habozás után elvállalt valamilyen munkát. hogy ebben az országban a rendőrségnek joga van bírósági ítélet nélkül kivégezni az embereket. hogy ha tényleg jó akar lenni az ember. Lehangoló. nem maradhat életben. Ám. hogy megrázza az áram! Sindzsi sejtette. hogy létezik kormányellenes szervezet. Erre a figyelmeztetésre válaszul meg is halt a nagybáty­ ja. hogy job­ ban teszi. ha nem bízik nagyon a szervezetekben és a moz­ galmakban. a nagybátyjával nem fordulhatott volna elő. hol keresse az ilyesmit. Külön­ ben is. akikkel egy időre megszakította a kapcsolatot. ha burkoltan is. hogy ő ennek az országnak ugyan nem fog bólogatni. hogy Sindzsi apja egy elég menő cégnél töltött be fontos pozíciót (azaz a Köztársaság átlagemberei által betöl­ tött állások rangsorában a csúcspozíciót – a legmagasabbat. de nem is tudta. és mosta­ náig semmit sem valósított meg belőle. így gondolkozott: Én kitalálom. az az egy biztos. És annak eredményeképpen valami történt.

ez komoly? Komolyan mondtad? – Aha. mire Sin­ dzsi megszólalt: – Nem láttál valakit. Hiába ölnénk meg azt az egy szál Szakamocsit. megérett benne a végső elhatározás. Szembehelyezkedni az országgal. És mondhatjuk. amit akar. Volt egy nő. amit jónak látok?… Ez az érzés kezdett megszilárdulni benne. de Tendó és Akamacu hevert holtan közvetlenül az iskola előtt. és valaha kikerül ebből a játékból. Jutaka? Kuszakán és Kitanón kívül? Jutaka vörösre dörzsölt szemével Sindzsi arcát bámulta. – Amikor elindultam… Te nem tudhatsz róla. meg akarta osztani érzé­ seit Jutakával. ugye? Jutaka bólintott. üldözötté válik. – Irigyellek. én veled tartok. és hozzátette: – Most legelőször kitaláljuk. De ha szerencséje van is. Jutaka szája széle megremegett. Sindzsi megint Jutaka vállára tette a kezét. vagy akár elsőre csi­ nálhatja egyedül is. Megrázta a fejét.még túlságosan gyerek ehhez. hogy most. Most félretéve a bonyolult dolgokat. bár elég ironiku­ san hangzik. – Azta’. amikor Jutaka szavait hallgatta. Ha már csinálunk valamit. az meg se kottyanna a kormánynak. akkor nem érjük be egy kis falattal. és ten­ ni. [200] . Akkor meg tehet. Beléphet egy szervezetbe. De mindenekelőtt ott volt a fé­ lelem is. akit ennyire szerettél. Szóval ha csi­ nálsz valamit. hogyan szökhetünk meg. és utána végig nem… Te? Láttál valakit? Sindzsi biccentett. Én rögtön elmenekültem az iskolától. Nemsokára megtörölte a szemét. komolyan. – Nem.

és megölte vele Akamacut. azt hiszem. – Tényleg? – Igen. Jutaka szeme megint elkerekedett. Sindzsi kicsit gondolkodott. hogy Nakagava Norikóval menekült. – És Akamacut? Sindzsi karba tett kézzel válaszolt. Lehet. akkor semmi sem indokolja. – A következő… – Nanahara. – Szerintem Akamacu ölte meg Tendót. ugyanolyan nyílvessző… Tendót elintézte. Ez a forgatókönyv könnyen elképzelhető. Utána a követke­ ző embert is le akarta teríteni. aki később jött ki. Mert ha nem. ahogy elindult. De Nanahara legalábbis nem veszett oda Akamacu nyilától. Nanahara biztos. – Súja? Súja tette? Akamacut ő…? Sindzsi a fejét rázta. és lesből rálőtt Tendóra… Nyílvessző állt ki mindkettőjük testéből. hogy miatta csak az eszméletét vesztette el. hogy ott le­ gyen. Ebből következik. – Azt nem lehet tudni. Lehet. hogy nem volt ideje végezni Akamacuval. Erre Jutaka még jobban elszörnyedt. Per­ sze lehet. Súja mindig is túl engedékeny volt. abba való lehetett az a nyíl­ vessző –. mikor ő jött ki először. Akamacu visszament. hogy nagy valószínűséggel Nanahara tette. Tendót valószínűleg rögtön kinyírták.Jutaka szeme elkerekedett a csodálkozástól. hogy Akamacut valaki más ölte meg. de az megszerezte a fegyverét – egy nyílpuskát. És az utána következők sem. aztán hozzátette: – Különben is. [201] . – Komolyan? – Igen.

többnek érezné magát. – Ja.– Norikóval?… Ja. Jutaka felemelte a fejét. [202] . Mindenesetre Noriko Nanahara után következett. szóval pontosan láttam. tényleg. És nem utolsósorban azon kevesek közé tartozott.. – Hát igen. Közel ültem. és Sindzsihez hasonlóan a kiélezett hely­ zetekben is megfontolt tudott maradni. Nori­ ko meg is sebesült. Valóban… Sindzsi is úgy gondolta. Így valószínűleg csak ketten egyedül me­ nekültek el. Sindzsi újra Jutaka vállára tette a jobb kezét. és azért. Súja… – Igen. mint aki még biztosabb a dolgában. le­ győzhetetlenek lennétek. valószínű. biztos min­ denkit össze akart gyűjteni. Sindzsi felhúzta a szemöldökét. – Jó lett volna. mert Norikót meglőtték. És te meg ak­ kor… – Na igen – mosolygott Sindzsi kínjában. Nanahara jelzett neki. Jutaka bólintott. Jutaka bólogatott. Nemcsak a sporttehetsége miatt. ha elhalasztják. hogy ő maga életben maradjon. Ez a jólelkű (Sindzsi szemében nem egé­ szen két lábbal a földön járó) fiú nem lenne képes megölni az osztálytársait csak azért. hol lehet most Súja… Ha Súja és te összeállnátok. Jutakának talán az osztály­ meccseken alakított felülmúlhatatlan párosuk jutott eszébe. mielőtt kiment. hogy az nem fog menni. Csak rá kellett jönnie az Akamacu-ügy miatt. – Jaj. Gondoltam. Norikót meglőtték. és Kuninobu miatt is. aki utána jött ki. – Igen. de azért meg­ próbáltam. Meg ahogy én Nanaharát ismerem. hogy nem fog menni. tényleg… Nobu szerelmes volt Norikóba… Ezért Súja nem hagyhatta magára. ha Nanahara Súja itt le­ hetne vele. hanem mert Nanahara Sújában volt egyfajta megboly­ gathatatlan lelkierő. akikben a jelenlegi körülmények között is megbízna.

hogy te itt vagy velem. – Tényleg? – Igen. Az erdőben gyülekezés sem volt a legjobb ötlet. nem volt való­ színű. Mindenesetre én rögtön eljöttem onnan. Emiatt Jutaka szája megint sírásra görbült. visszamosolygott. [203] . De ők nem szólítottak meg. Amikor ennek a hegynek a lába felé jártam. láttam. mert ott találhatta volna őket egy kupacban. hogy si­ került találkoznom veled. de ab­ ban a helyzetben lehetetlen lett volna. vagy kettőt. aki esetleg visszajön. hogy jobban tetted volna. láttam. Macui. Ténylegesen az is volt. Jutaka elkerekítette a szemét: – Tényleg? – mondta. ha megvársz. – Éjszaka elnéztem egy-két helyre. Extravagáns. hogy voltak ott valakik. – Észrevettem. Sindzsi bólintott. tudod. ahogy a bozót túl­ oldalán megy. de nekem sem volt okom.– Én már annak is örülök. nem? – Igen. Azután Sindzsi folytatta: – De hagyjuk a halottakat. és tovább folytatta. Bár utánam már csak Motobu­ csi és Jamamoto. Jahagi volt. hogy rögtön ellenségesen viselkedjenek. Jutaka nem sírt. Csak öten. Jó. Bár lehet. megnedvesítette száját a nyelve hegyével. És… az egyik egy lány volt. mert Akamacu nagy valószínűséggel visszament. Azt mond­ tad az előbb. Ott az iskola sportpályája előtt egy kis erdő volt. Sindzsi megnyug­ tatón mosolygott rá. hogy elég fegyverük volt. Minami. Mivel többen voltak. Talán vártak valakire. Sindzsi egy kicsit megállt. égnek álló haj… Simizu lehetett. – Utána még másokat is láttam. hogy odakéredzkedjek hozzájuk. Többen. és megölte Tendót.

Lehet. nem. és felemelte a fe­ jét. ahogyan néhányan az osztályból az egy évvel idősebb Kava­ dát szokták emlegetni. és amikor kijöttem. – Hú – mondta Jutaka. – Ő is észrevett engem. Viszont… Sindzsi felnézett az égre. Lehet. ezért én sem akartam összeállni vele.– Nem szólítottad meg? Sindzsi vállat vont. nálam is van fegyver. hogy észrevette. – Akkor ő legalább nem ellenség. – Azt nem lehet tudni. – Kavadát…? – kérdezett vissza Jutaka tiszteletteljes hangon. de én azért tartok a Szóma barátnőitől. Egy ideig figyelt engem szerintem. Nem is támadt rám. én nem láttam senkit. Mintha egy shotgun lett volna nála. Behúzódtam a félig kinyitott ajtó ta­ karásába. – De. [204] . aztán valami eszébe jutott. Jutaka csalódottságában kicsit eltátotta a száját. Akárhogy is. – Kicsit félelmetes. nem hallottál egy másik lövést? Sindzsi bólintott. – Hát. – Hát. Kavada Sógót láttam. Rögtön vissza is fordult Jutakánoz. – És még valakit. Bár rögtön fedezékbe bújt a szántóföld töltése mögé. Sindzsi a fejét rázta. és nem támadt rám. hogy előítélet. hogy Kuszakót és Ki­ tanót lelőtték. – Nahát… Jutaka bólintott. nem? Ezért… – Aha. hogy tartalékoljon fontosabb helyzetekre. Jutaka bólintott. ezért bementem egy házba. én inkább nem mentem utána. de hamar felszí­ vódott. de azelőtt. pont ott állt nem messze. Én kerestem valamit.

[205] . ha meg­ látja. Mindegy.– Az egy másik volt. Sindzsi karba tett kézzel gondolkodott. Aki lőtt. Vagy inkább a lá­ nyok? A lány titkár. Jutaka is egyedül volt. ha az még nem ment volna tovább. Azt mondod. hogy látott-e valaki megbízható embert. De kik egyáltalán azok. Jutaka sajnálkozva kuporodott vissza. Tényleg. Azt még sejtem. hogy honnan lőtt. Valószínűleg le akarták állítani vele Kuszakáékat. Jutaka fellelkesedve megemelkedett. Bár ha belegondolunk. Ajaj! Igazad volt. Ucumi Jukie és a körülötte lévők… Csak­ hogy én az osztályban nem jövök be annyira a lányoknak. hogy ve­ szélyes. Már az is nagy áldás. hogy legalább Jutakával talál­ kozott. amit csinálnak. – Hát igen. mert folyton csajozok. azt remélhette. Jutaka kérdése arra vonatkozott. csat­ lakozhatna is hozzájuk. Azt remélte. – Igen. Nem sok értelme volt a kérdésé­ nek. hogy a lövés­ től majd megijednek és elbújnak. Mindenki tudta. mivel a géppisztolyos is megtudta a helyét. akikben megbízna? Nanahara és… rajta kívül talán csak Szugimura Hiroki. Érte tűzbe tenné a kezét. Ez a Jutaka kérdezte: – Figyi. nem az a géppisztoly. De nincs módunk összetalálkozni vele. ahogy Jutakában is. de már biztos arrébb ment. biztos. Sindzsi. Csend telepedett rá­ juk.kerestél valamit? Sindzsi bólintott. – Akkor… akkor legalább az a valaki nem ellenség. kellett volna szerez­ nem egy fix nőt. ha megbízik valakiben. – Nem hiszem. összeállt volna vele. Az is Kuszakáék­ ra irányult? – Nem – rázta a fejét Sindzsi. bátyó.

Hogy spóroljon az árammal. kábelekkel együtt. amit fegyverként lehet hasz­ nálni. hogy Jutaka most nagyot néz. menj onnan. – Jutaka. Jutakához fordult és vigyor­ gott. pihenő üzemmódban ment a gép. Már nem sok idő kell.– De mit? Mit kerestél? Valamit. – Sindzsi. légyszi – mondta. alig hallhatóan füttyen­ tett. ez… Mondta Jutaka elképedve. majd széttárta az ujjait. és sűrű bozótot képeztek. Jutaka elment a fá­ tól. hogy bárkinek is eszébe jusson – mondta. Ezeket pedig mindenféle szedett-vedett piros és fehér drótok kötötték össze. és visszatértek rá a képernyő szürke tónusai. Tudta. hogy a gép elkezdte feltörni a jelszót. Egy óra eltelt azóta. Sindzsi egy kocsi akkumulátorát (ez volt az áramforrás). Ami azt jelenti… Sindzsi csücsörített. vagy hasonlót? Én úgy féltem. – Jaj. [206] . és most a me­ revlemez forgásának hangjának kíséretében felébredt. hogy még erre sem vol­ tam képes. A bokrok azon túl is szinte elbo­ rították a földet. Sindzsi az órájára pillantott. ne már! Csak a magánhangzókat cserélték fel?! Túl egy­ szerű ahhoz. amelynek támaszkodott. Ahogy meglátta a képernyőn az icike-picike ablak utolsó so­ rát. és a képernyő moz­ dulatlanul állt. Sindzsi felállt. és bedugta a kezét a bozót belsejébe. Sindzsi szeme ravaszul villant. Óva­ tosan kiemelt minden tartozékot. maga elé tette a fegyverét. A folyadékkristályos monitor nyitva volt. és megnyomta a space-t a billentyűzeten. egy félig szétszedett mobiltelefont és egy laptopot húzott elő. Sindzsi pedig a gépelés előtti szo­ kásos bemelegítésként mindkét kezét néhányszor ökölbe szo­ rította. Sindzsi odament.

és látta. elég távol attól a háztól. A hátsó kijárat a két ház közötti keskeny útra nézett. Igaz. a „rossz lányok” közé tartozott. ahol ed­ dig rejtőzködött.– Macintosh Power Book 150. Elindult. Helyenként sűrű a növényzet. A saroknál dél felé tekintett. amint az északi hegy tetejéről felhívást intéz­ tek az osztályhoz. hogy az órája délelőtt tizenegyet mutasson. az öldöklés folytatódik. Talán egy méter sincs a szemben lévő ház faláig. Josimi nem is tudhatott arról.) kivárta. Semmi két­ ség. mint ő. kerekded arca volt. ahol Etó Megumi meghalt. A település déli csücskében volt. szinte gyermeki. amely ezt a települést is magában foglalja. hogy Szóma Micuko bandájába. és most kiütközött rajta a hideg veríték. de az utcán egy lélek sem volt. aki simán legyilkolja az osztálytársait. Josiminek ahhoz képest. és óvato­ san kidugta a fejét a rejtekhelyéül szolgáló ház hátsó kijáratán. Ennél azonban most komolyabb problémát jelentett számára a következő tiltott terület. és lassan jobbra haladt a ház fala mentén. honnan fog előbukkanni az a valaki. két kézzel tartotta. Josimi megmar­ kolta ormótlan automata pisztolyát (egy 45-ös kaliberű Colt Governmentet). és a déli hegy irányában lankás emelkedőt [207] . hogy Megumi ott halt meg. És nem tudta. hogy ilyen jó gépet találok egy világ végi szigeten. Alig egykét órája látta az emeleti ablakból Kuszaka Jumiko és Kitano Jukiko alakját. Van. és nem mindenki bújik meg úgy. Gyorsan körülnézett. 21. [Maradt 27 fő] 30 Jahagi Josimi (lányok. és nem fog várni senki kedvéért. aki a H8-as mezőben van. Aztán jött az a fegyverropogás. Nem hittem volna. Délelőtt tizenegykor felrobban az összes játékos nyakgyűrűje. hogy egy szelíd lejtő mentén szántóföldek sorakoznak. és jobb keze mutatóujjá­ val felállította a nehezen járó kakast. Csak hallotta a nevét a reggeli híradáskor. Számítógép az ellenfél.

egészen átlagos. megbízni biztos nem bíznak meg benne. És ahol ez az összevisszaság ritkult. mivel azt a zónát az el­ sők között jelölték ki. mint errefelé. még egyszer körbepillan­ tott. Igen.) lehetett? Biztos elbújt a településen. 8. de a település kö­ rül ezek a pontok is összevissza halmozódtak. [208] . Josimi már ettől a kis helyváltoztatástól is heve­ sen kapkodta a levegőt. megbízható lányokat. Mindenesetre el kell jutnia a déli hegyre. mármár zsarolásnak nevezhető ügyek… A többiek. amíg jócskán el nem távolodik onnan. meg is szólíthatta volna Kajo­ kót. valahogy biztosan találhatna társakat. és velük tarthat­ na. ott szelte keresztbe a zónahatárt jelző vonal. Még nem hagyta el a H8-as területet. hogy rátámadnak. Bolti lopások. A térképen kék pontok jelezték ugyan a lakóházakat. már csak amiatt sem. és belevetette magát a bo­ zótba. még mielőtt elbújt vol­ na a házban. Josiminek sírhatnékja volt. nem lehetett rendesen kivenni őket. Itt még nem jó. de hát nem voltak fehér vonalak festve a földre. de benne valószínűleg senki sem bízik meg. hogy már igen. hogy ha akarja. Ő a település felé szaladt. mert Szóma Micukóval és Simizu Hironóval együtt rengeteg rossz dolgot vitt véghez. Talán Kotohiki Kajoko (lá­ nyok. Két kézzel a fegyverét markolva körülnézett. Ha nem tartozott volna Szóma Micuko bandájához. Megigazította a vállán a hátizsákot.képez. ahol most Josimi tar­ tózkodik. és az a lány vele ellen­ kező irányba. Nincs annyi ház. onnan kifelé tartott. Valójában Josimi látott egy lányt este. de néhányat fel lehet fedezni. Sőt lehet. és úgysem bír meg­ nyugodni. de senki sem volt ott. Pontosabban lehet. és elment – ezt jól tette. Igen ám. Akkor legalábbis egy darabig biztonság­ ban lesz. majd egy lendülettel a szántóföld szélén lévő kis bozótos felé iramodott. de Josimi ezt sehogyan sem bírta megtenni. aztán meggon­ dolta magát. még ha nem ellenségesek is. A köztük lévő távolság és az időpont alkalmas volt. Pár másodperc alatt megérkezett. ha véletlenül belebotlanak.

Még egy kicsit muszáj továbbmennie. Elért a bozót másik végére. hogy ő Szó­ ma Micukóékkal van. Majd vigyázva felkelt. hogy esetleg megváltozhat. hogy hova tűnt az. hogy „Aztán ne nagyon rosszalkodj ám!”. hogy nem voltak rám jó hatással. és rászólt. A fiúé. De persze senki sem volt kint.De akkor… Akkor mi a helyzet Szóma Micukóval és Simizai Hiro­ nóval?Kétségtelen. de nagyon úgy tűnt. A déli hegy zöld növényzete már ott volt a szeme előtt. de mégis a ba­ rátaim voltak. Ki sem egyenesedve lassan továbbhaladt a bozótban. sűrű aljnö­ vényzettel. Kisebb-nagyobb fák. és megszemlélte a környéket. Nincs itt senki. ahogy bevetődött a bozót szélébe. megjárhatta volna. aki mit sem törődött azzal. aki őket megölte. Ezúttal tőle jobb kézre állt néhány magas fa. és kinézte a következő búvóhe­ lyét.) Vajon Ő mer­ re járhat most egyáltalán ezen a szigeten? Vagy esetleg már… Már nem is… Josiminek összeszorult a szíve. hogy szereti. Amikor elhagyta az iskolaépületet. reménykedett. hogy az sem menne. hogy nincs ott senki. A gallyak összekarcolták az arcát. Megtörölte a szemét a matrózblúza ujjával. A lába előtt hevert Tendó Majumi és Akamacu Josio holtteste. Ha össze tudnék velük találkozni… de ők vajon meg­ bíznának-e bennem? És… én tudnék-e bennük bízni?… Hát… le­ het. hogy azon túl már [209] . A fiúé. Könnyek gyűltek a szemébe. Újra egy lendülettel futott keresztül a szántáson. és kievickélt a bo­ zótos széléig. és egy fiú arcára gon­ dolt. aki az ágyban gyengéden megcsókolta. aki elvezette a gondolat­ hoz. amely a játék kezdetétől mostanáig végig a fejében volt. Arra az arcra. és ha ott bóklászik. Esetleg valaki végzett volna vele a másik kettőhöz hasonlóan. Josimi reménytelenül le volt taglózva. Megint ráfogott a pisztolyra. hogy a fiú talán kint vár rá. Semmi baj. Minden rendben. és azt mondta. A fiúé. Még szép. Nem látta át az egész buja cserjést. (Az mindenesetre rej­ tély volt. és legelöl tömött bambuszliget terpeszkedett – úgy tűnt.

Jól van… Csak még egy kicsit… Odáig… Hirtelen neszezést hallott a háta mögül. majd óvatosan megfordult. [210] . amint az árnyék elsurran a fatörzsek között. Nem vette észre. Most a lényeg az. és mélyre hajtot­ ta a fejét. A neszező hang újra megütötte a fülét. Ott van valaki! Valaki! Összeszorított fogakkal legyűrte a félelmét. Josimi gyorsan lekuporodott. ha észrevette volna. mire nagyot ugrott a szíve. Jaj de jó. és a háta mögé célzott vele. Az épp csak tíz méterre lévő fák között felvillant egy mozgó fekete diákegyenruha. Az árnyék már eltűnt a fák között. hogy a tarkóján égnek áll a haj. hogy csak egyszerűen épp tart valahova. de az­ tán még egyszer felkapta a fejét.bőségesen adódik búvóhely. Érezte. nem felém jön! Josimi már épp megkönnyebbülten sóhajtani készült. Az előbb még nem volt senki ebben a bozótban. Megint nesz hallatszott. mintha az a valaki helyet változtat­ na. Josimi szeme tágra nyílt a félelemtől. hogy ne mo­ zogjon. Oldalról látszott. Az a valaki utána ért ide. nem feltétlenül. Nem szabad mozogni. De miért? Észrevette és követte? Josimi arcából kiszállt a vér. egyenest idejön. Josimi a fejét behúzva. Lehet. mint ő is. Hát persze. A szívverése felgyorsult. két marokra fogta a Colt Governmentjét. ahogy van. Dehogyis. Akkor viszont így kell átvészelni. és Josimi felől nézve jobbról balra tartott. az aljnövényzet levélszövevénye közein át látta. csupán az egyre távolodó neszezés hallatszott.

Hálaima. 8. Latinos jellegű arcán a szeme tágra nyílt a sűrű szemöldök alatt. Ha nem lett volna pisztoly a kezében. Különben nem volt semmilyen vallás kö­ vetője.) teste összerándult egy pillanatra. Arca deformálódott. Jódzsi azután szó nélkül Josimi ajkára helyezte a száját. Rögvest mosoly terült szét Jódzsi arcán. Ha ez a tökéletesen való­ színűtlen mázli egy isten csínytevésének köszönhető. hogy már képzelődik? Nem. de ez alkalommal bármilyen istennel beérte. Bár akkor talán tényleg imádkozott. Néhány méter múlva még egyszer megbizonyosodott a hang forrásá­ ról a levelek sűrűjének vetületéből. mint máskor. minden bizonnyal úgy nézett volna ki. aki Josimit bárkinél jobban szerette. Gyengéden. Ez annak a fiúnak a megszokott arca volt. akkor ahhoz az istenhez. Önkéntelenül a mellkasa elé húzta a kezét. istenem. Felemelkedett. Jódzsi megölelte Josimit. de biztos csak káprázat volt. és érezte. tényleg!…Imádlak! Josimi felállt. Bár nem volt épp a [211] . hogy nem látta rosszul. majd visszarendeződött eredeti állapotába.Biztos. hogy könnyek gyűlnek a szemébe. az nem lehet. de erőteljesen. Abban a kis űrben. mint aki imádkozik. – Josimi! – Jódzsi! Josimi. Ó. de hamarosan kimérten hátrafordult. és ki sem egyenesedve előrement. vállán a hátizsákkal. jobb kezében a Governmentet ló­ bálva futott Jódzsihoz. Azu­ tán Josimi szemhéját is megcsókolta. Abban a szemvil­ lanásnyi időben mintha Jódzsinak teljesen kifejezéstelen lett volna az arca. Azután az orra hegyét csókolta meg. – Jódzsi! Erre a hangra Kuramoto Jódzsi (fiúk. és akaratlanul szavak törtek elő a torkából. amely hirtelen keletkezett ott a bozótban. A szűk látómezőben egy diákegyenruha körvonala jelent meg. Úgy csókolta. Annyira meg lenne zavarod­ va.

tényleg az. és Jód­ [212] . Milyen szörnyű. de most csak az számít. rápillantott Josimire. hogy lejárhat az idő. Ha valaki megtámad. istenem. Főleg az az őszi nap másodikban. ami azóta történt.legalkalmasabb helyzet. majd az aznap esti csókra. és végigcsurogtak az arcán. Aztán arra a ka­ rácsonyi napra gondolt. hogy soha töb­ bet nem látja élve. és elmentek moziba. ez nem álom. amikor magá­ tól értetődőn a földig érő ujjú kimonóját vette fel. – Hát épségben vagy! Aggódtam – nézett mélyen Josimi sze­ mébe Jódzsi. aki sí­ rós arccal nézett utána.amikor minden kezdődött. Ó. – Én is. A szeméből potyogtak a könnyek. továbbra is Jódzsihoz simul­ va. akit a legjobban szeretek. amikor felesben ettek egy szelet ep­ res tortát a cukrászdában. akiről azt hitte. – Hihetetlen szerencse! – mondta Jódzsi. mint aki csak most lepődött meg. Azután ő maga is elindult. hogy a má­ sodikos osztályváltásnál Jódzsival találkozott. (Az ő jósje­ gye kis szerencsét. – Most már semmi baj. véletlenül találkoztak a városban. ugye? Eszébe jutott egy csomó dolog. A szabály. maradjunk együtt! Jódzsi erőt sugárzó szavaira Josimi érezte. hogy testét elönti a boldogság. ak­ kor mi maradjunk addig végig együtt. hogy többet nem találkozunk. Mondták. – Igen. és mennyi aggodalmat kellett reggeltől mostanáig átélnie! És most talál­ kozhatott azzal az emberrel. de Josimi érezte. az év utolsó napjára és az újévi szentélylátogatásra. Jódzsié nagy szerencsét mutatott. Amikor Jódzsi korábban elindult. hogy egyre jobban elöntik a könnyek. tényleg. amikor végül eleresztette az ajkát. hogy ez tör­ tént velünk! Jódzsi gyengéden megsimogatta a zokogó Josimi haját. te megvédesz. Már azt hittem… Azt hittem. hogy csak egyvalaki maradhat életben. hogy együtt lehetek azzal. Bármi történjék is. Én is! – válaszolt Josimi.

egy tantó lehet. És most vissza tudta szerezni magának ezt az örömet. Ez a legfontosabb. mi van a kezében. Erre ki­ derül. de nem. Itt volt a közvetlen közelében. hogy ott volt az orra előtt… – Mi baj? – Én is. Josimi fürdött az örömben. Jódzsi kihúzta kissé a pengét. a nyakörv felrobban. Zavartan mosoly­ gott. de Josimi hülyén érezte magát. ha egymásra mosolyoghatunk valakivel. Erre Josimi észrevette.) Nem fogja elfelejteni a január 18át sem. de tüzete­ sebben szemlélve megállapította. Mintha most tűnt volna fel neki. de hülye vagyok… Jódzsi visszamosolygott rá. hogy még mindig szorongatja a pisztolyt. hogy megmutas­ sa. Ezen nevettek egy kicsit. – Azzal meg­ mutatta. Josimi észre sem vette. – Hol voltál eddig? – kérdezte Josimi. Nekem csak ez jutott. a markolatvédő cubán már meglátszott az idő vasfoga. Én is az egyik házban rejtőztem. és betűz­ te a nadrágja övébe. azt a szombati napot. hogy lényegtelennek tűnik. amikor először töltötte az éjsza­ kát Jódzsiéknál. akit szeretünk. Ezért… Természetesen Jódzsi arca komoly volt. De tudod. mire Jódzsi a település felé mutatott. hol lehet. a tőrön is foltokban terjedt a rozsda. A markolatára tekert zsinó­ rok leszakadoztak. – Egész jó fegyvered van. hogy valami régiségkeres­ kedésbe való tőr. pedig a játék kezdetétől mostanáig azon gondolkodott. Visszatolta. amiben akkor lehet részünk. Miközben Jódzsi mosolyát figyelte. Josimi jobb kezére pillantott. semmiképpen nem az. Jódzsi lassan elhúzódott Josimitől. Lehet.zsi kicserélte vele az övét. – Ó. Biztos nagyon közel voltunk egymáshoz. ha ti­ zenegykor még mindig ott vagy. [213] . – Ott az egyik házban.

Jódzsi arca eltorzult. de Josimi bólintott. hogy mit lát. csak Jódzsi kezére meredt. mintha valamilyen megmagyarázhatatlan bűvész­ mutatványon ámuldozna. – Jódzsi? – szólongatta Josimi még egyszer. Elhúzta a závárzatot. és ellenőrizte a tar­ talmát. de ezt a torz arcot.. és odanyúj­ totta Jódzsinak a töltényes papírdobozt. a szája szélén kivillanó fogakkal Josimi még sohasem látta. – Tartsd magadnál. mint amilyennek ő is­ merte. – Menj innen! Gyorsan tűnj el innen! Josimi egy pillanatig nem is tudta. Ő pedig fél kézzel átvette. A következő pillanatban Josimi azt hitte. széles száj. és Jódzsi két-három lé­ pést hátrább lépett. –. aztán zsebre vágta. hogy Jódzsi arca nem olyan. és akkor végre feltűnt. Jódzsi. És ebből a torz fejből szavak jöttek elő.– Mutasd csak egy pillanatra! – mondta Jódzsi. mit mondott Jódzsi. Megfogta a markolatát. Jódzsi neki szegezte a Colt Governmentet. Illetve azt se nagyon tudta fölfogni. szinte horgas nagy orr. Jódzsi idegesen folytatta: [214] .Jódzsi… De azért még nem mozdult onnan. beletúrt a táskájába. Nem is tudnám normálisan hasz­ nálni… Jódzsi bólintott. és átvette a Colt Governmentet. hüvelykujjal kinyitotta a fedelét. Hosszú szempillák. kilátszott a csőből az első lövedék. – Van hozzá töltény? Persze már be volt tárazva a kapacitásnak megfelelő számú töltény. A kakas folya­ matosan fel volt állítva. A részletek ugyanazok. rosszul lát. és Josimi a csövét oldalra fordítva odanyújtotta neki. és ellenőrizte a biztonsági szerkezetét.

hogy együtt van azokkal a maguk módján kedves fickókkal. és különben is min­ denki így csinálja. De az óta az őszi nap óta. – Ne röhögtess! Annyit még én is tudok. hogy egy utolsó kis lotyó vagy. eljátszotta a felnőttet a számára még szokatlan sminkeléssel. és hallotta magát. Sejtette. mint te? Josiminek tátva maradt a száji. és kiköpött. viszont egyre gyorsuló tempóban valami re­ csegve-ropogva omladozni kezdett Josimiben. Ez mind igaz volt. mert Szóma Micukóékkal gimnazistákat zsaroltak. hogy jó kereseti lehetőség volt. és nem tartotta rossz dolognak. Hogy többször elkaptak a rendőrök. mióta Jódzsival jár. Néhányszor letartóztatták. hogy Jódzsi is tud ezekről a dolgairól. Jódzsi arcába bámult. És ott vannak még a kuncsaftok. mert hát mégsem játszhatta ő egyedül [215] . elfordította a fejét. ahogy szavakat présel ki a száján. és egyszer elővezették amiatt is. akiket Szóma Micuko mutatott be neki. – Miért? – Josimi hangja reszketett. Még ezt is tud­ tam! Hogy bízhatnék meg egy olyan nőben. – Én… Valami rosszat csi­ náltam? Jódzsi változatlanul Josimire fogta a fegyvert. – Hogy képzeled. Ráadásul apádhoz hasonló korú pasasokkal fekszel le. Akkoriban meg különösen utált mindent. Tagad­ hatatlan. mint te! Gyorsan menj innen. kétszer-háromszor lefeküdt azokkal az öreg krapekokkal. hogy együtt maradok egy olyan nővel. takarodj el innen! Josimi továbbra sem tért magához. Már jó régen. a fenébe is! Először lassan. felhagyott mindezekkel. amikor rajta­ kapták bolti lopáson. Persze továbbra is Szóma Micukóval és Simizu Hironóval barátkozott. – De miért? Jódzsi hangján egyre jobban érződött az idegesség.– Azt mondtam.

A hátizsák le­ csúszott a válláról a bal kezén. a hozzád hasonló csajokat rögtön meg lehet dugni. ne csináld! – sikította sírva. Érezte. – Gondoltam. – Mit hazudozol itt nekem?! Hagyd már ezeket a műkönnye­ ket! Josimi könnyes szemmel pislogott Jódzsira. de rögtön visszatért arcára az előbbi ki­ fejezés. Végig azt hitte. hogy a korábbiaktól eltérő könnyek patakzanak végig az arcán. hogy ezzel Jódzsi is megbocsát neki. Josimi megindult Jódzsi felé. minek a hatására. – Én már nem csinálok ilyesmit. Ta­ lán mert nem akarta tovább hallgatni a szavait. és ellökte magától Josimit. Jódzsi félrefordult. és meg­ próbálta kiszedni a fiú kezéből a pisztolyt. [216] . Végig azt hitte. és szere­ ti. és a többi csúnya dologból is lehetőség szerint igyekezett kimaradni. Ennek hallatára Jódzsi egy pillanatig úgy meredt Josimire. hogy Jódzsi rászegezi a fegyvert. egyértelmű! Menj már innen! A fenébe veled! Ki tudja. vagy mert nem bírta megemészteni a tényt. Újabb szavak szakadtak ki belőle: – Akkor meg… akkor meg miért jártál velem? Jódzsi azonnal válaszolt. – Hagyd abba! Kérlek.a jó kislányt. – Hozzád… hozzád illő nő akartam lenni. Josimi szeméből könnyek buggyantak ki. és Josimi a hátára zuhant a fű­ be. Jódzsi rögtön fölé tornyosult. mint akit letaglóztak. de legalább nem kurválkodott többé.

ahogy kiszökik a vér a fejéből. Josiminek hirtelen kiszállt a karjából az erő. a fenébe! Jódzsi Josiminek szegezte a fegyvert. Jódzsi volt az.– Mi a fenét csinálsz?! A fenébe! A fenébe is. aki két kézzel kapasz­ kodott a fiú jobb csuklójába. de szere­ tett Jódzsija csak egy délibáb volt. hogy veled lehettem. Jódzsi. …Szerettem. Jaj. már csak három. már csak négy. Azok a szavai legalábbis őszinték voltak. [217] . De… De nagyszerű délibáb volt. Ha ő nem lett volna. Jódzsi! A fiú nem válaszolt semmit. nem láthatta volna ezt az álmot. Jódzsi keze vésze­ sen süllyed. Josimi felfelé tolta a kezét és teljes erejéből kiabálta: – Jódzsi! Kérlek! Hagyd abba. Lenézett Josimire. Boldog vagyok. Jódzsi szeme elkerekedett. Josimi ránézett. és Jódzsi azt mond­ ta rá. hogy újra kezdheti. már csak… Josimi szomorúságtól és félelemtől darabokra szaggatott szí­ vébe hirtelen beférkőzött egy gondolat. amikor Siroiva egyetlen hamburgeres bódéjánál kettesben fagyiztak… Belekente a fagyit az orrába. meg akarsz ölni! Akkor inkább én öllek meg itt rögtön. Amikor vele volt. az a golyó már súrolhatná Josimi haját. Jódzsi a homlo­ kához tartotta a fegyvert. mintha most eszmélt volna rá va­ lami fontos dologra. aki megajándékozta ezzel a déli­ bábbal. Már csak öt centi. és a szeme véreres volt. Gépszerűen monoton erővel és mozdulatokkal ereszkedik lejjebb és lejjebb a karja. hogy igazán helyes lány. és mozdulatlanná dermedt. Azok az ujjak mindjárt meghúzzák a ravaszt. Mindent megértett. és már csak kettő. és halkan megszólalt: – Köszönöm. elhitte. Jódzsi a baljával azonnal ráfo­ gott a saját pisztolyt markoló jobb kezére. Nem akarta ugyan megérteni. Az ő homloka felé! Josimi szinte hallotta.

Pillantása találkozott Jódzsiéval. kis porfelhőt kavarva. Mindenesetre Micuko megkérdezte. még egyszer kinyitotta a szemét. Josimi akaratlanul felsikított a pe­ tárdához hasonló dörrenésre. Jódzsi erejét vesztett felsőteste lassan ráhajlott Josimire. megfogta Josimi kezét. Mint amikor a cipősarok megcsúszik a ned­ ves padlón. Josimi nem értett semmit az egészből. Régi jó barátja. de a cső már nem felé irányult. Jódzsi karja a Josiminek fordított fegyverrel remegni kezdett. kellemetlen hang hallatszott. Csak valamiért a lelke mélyéig elszörnyedt a Micuko angyalian kedves. szép arcán ülő mosoly láttán. és a lövedék a feje felett csapódott be. és kihúzta Jódzsi teste alól.– Semmi baj… Lőj!. de akármeddig várt. hogy a tűzforró golyó belehasítson a fejébe. Erre Josimi lassan. csak egy egyszerű görcs miatt. Bár nem szándékosan. hogy Jódzsi szeme visszaalakul azzá a szemmé. és a fekete diákruha vállán túl egy mosolygó arccal találta magát szem­ be. Josimi egy darabig várta. hogy abban a szemben megbánás és önvád is tükrö­ ződik halványan.. Utá­ na nem mozdult többé. Josimi mosolygott. a fűvel benőtt földbe. Josimi sietve próbált kievickélni Jódzsi teste alól. – Josimi… – hallott helyette egy rekedtes hangot. ugyanakkor valahol furcsán sercegő. Vékony könnyfátyolon át látta. Szóma Micuko állt ott. [218] . és lehunyta a szemét. Lényegében ugyanabban a pillanatban Jódzsi jobb keze meghúzta a ravaszt. nem hallott durranást. Jaj… Jaj… Megértetted…?Jódzsi… Tényleg? Barátságos. hogy minden rendben van-e. ame­ lyet szeretett. És azt is.

mit sem törődve Micukóval. Reszketett. hogy mi­ lyen játékban vesz részt. amelynek a fejéből egy sarló áll ki. Bele­ gondolt. hogy mi okozta mindezt. akit szeretett. aki fe­ nékre esett a fű közé.) Micuko egyelőre hagyta a sarlót. amikor kiskorában (amikor még ártatlan volt) a féltve őrzött üvegfigurája egy rossz pilla­ natban leesett a földre. Túl fontos dolgot veszített el túl hirtelen. Josimi tudata az ég magasságából visszazuhant a földre. A sarló azt üzente neki. Csak a súlyát össze sem le­ het mérni a mostanival. Josimit újra és újra elöntötték az érzelmek. [219] . hogy Micuko megfogja a Jódzsi nyakában lévő sarlót. és ellökte onnan Micukót. kér kézzel megmarkolja a nyelét. – Neeeeeeeee! – kiáltotta. és formás lába combig kilátszott a ra­ kott szoknya alól. Hason­ lított ahhoz. amit akkor érzett. mint a nyárfalevél.Josimi dülöngélve felállt a burjánzó növények között. és meglátta. hogy összedőlt a világ. Akkor elmosolyodott. és az ujjai iszonyúan megmerevedtek. Josimi szeméből ömlöttek a könnyek. Már-már össze­ csapott a feje felett a gondolat. ki a barát. hogy kiszedje Jódzsi jobb kezéből a Colt Governmentet. míg végre megkaparintot­ ta tőle. Ha van itt gyűlöletes ellenség. Jódzsi feje együtt mozgott vele. és könnyel telt szemével szinte felnyársalta a mellette ülő Micukót. hogy Jódzsi fejébe hátul egy éles sarló mélyedt be­ le. ezért egyenként kellett őket eltávolítani. Josimi. és ki az ellenség. aki elra­ bolta tőle azt. Josimi csak nézte Jódzsi testét. és reszketett. Ne rázz! Bennem van egy sarló. Igen. hogy hiába ráz­ za. akkor az Szóma Micuko. Már nem foglalkoztatta olyasmi. Jódzsi nem támad fel. ráborult Jódzsi testére. amelyben már nem volt élet. úgy fáj. és ráncigálva próbálja kihúzni. és eltört. de nem jutott el a tudatáig). (Sarló! A siroivai viszonylatban is városi gyereknek számí­ tó Josimi életében először látott ilyet. A testre. és meglátta (persze végig nézte. Jódzsi izmai görcs­ be rándultak. Halálra akarta döf­ ni a tekintetével. és nekiállt.

– Nem igaz! Jódzsi megértette! Megértett engem! Boszorkány vagy! Megöllek! Meg foglak ölni téged! Jódzsi megértett en­ gem! Micuko fejcsóválva vállat rántott. A hom­ lokán ütést érzett. és fekete foltot hagyott. De attól még elhagy­ ták ezek a szavak a száját. hogy kiszedje Jódzsi fejéből a sarlót. Jódzsi egyenruhájára folyt. füléhez közelítette a száját. Szóma Micuko leengedte a füstölő csövű Colt Governmentet. mintha nekirepült volna valamilyen tompa tárgy. – Miért?! Miért ölted meg? Nem vagy normális! Hogy tehet­ ted? Boszorkány! Miért kellett megölnöd? Miért? Micuko elégedetlenül húzta félre a száját. A negyvenötös átmérőjű lövedék miatt a feje hátsó részének a fele eltűnt. hogy megértett téged. mégsem fog megölni téged. Jahagi Josimi rázuhant volt kedvesére. A szája megmaradt. legalább egy ideig használhatja majd Josimit golyófogónak. Csak segítettem neked. Mintha egy üres. Azt hitte. zselészerű agyvelő és a vér visszataszító díszítésként éktelenkedett. Josimi szeme tágra nyílt. Csak ennyi volt. mintha valamit kiáltani szeretne. A fülcimpáján a szürke. ezért inkább én vé­ geztem vele. és Josimi fél fejéhez. és Josiminek szegezte a Governmentet. Kuramoto Jódzsira. Furcsa dolog az emberi test.– Miért ölted meg?! A szavak visszhangzottak benne. nyitva volt. és még egyet rántott a vállán. és nem mozdult többet. én is azt hiszem. – Kis híján megölt téged. Azután megszólalt: – Igen. – Lehajolt. és a széléről vér csor­ dogált. emberi formát öltött barlanggá változott volna. Utána újra nekiállt. – Úgy láttam. [220] . És Josimi még egyszer hallotta azt a száraz puffanást.

– Ez most… fegyver hangja volt? – Az volt – állapította meg Kavada. azután válaszolt: – Ha úgy alakul. Ezzel kapcsolatban tisztáznunk kell valamit. nem? – Kicsit lehalkult a hangja. – Figyeljetek rám. aztán folytatta: – Ugyanakkor az osztálytársainkkal szemben is. ha megbíztok bennem… De mint már az előbb is mondtam. életben kell maradnunk a végéig. de több nem jött. Kisvártatva Kavada szólalt meg. Ha nekünk támadnak. ha az ellenfél lány? [221] . Kavada Súja felé fordult. Kavada bólintott. Örülök. Azután még egyszer. Nanahara? Súja nagyot nyelt. – Kivel? A kormánnyal? – Persze. azzal is. Várt egy darabig.[Maradt 25 fő] 31 Az iménti hangot Sújáékig sodorta a szél. de Kavada megráz­ ta a fejét. és a két durranás indította el újra a be­ szélgetést. akkor muszáj lesz. – Akkor is megteszed. Csak az ágak zize­ gése hallatszott a bozót felől. Súja felemelte a fejét. – Azt nem lehet tudni. – Felkészültél. Súja lehajtotta a fejét. Néhány percig mindhárman hallgattak az előbb. Súja a mellette ülő Kavadára tekintett. hogy kíméletlen leszel. – Valaki megint… – kezdett bele Noriko.

Súja felemelte a fejét. de nemsokára Kavada szólalt meg. amikor meg­ ölsz valakit. és keresztbe tett térdén megigazította a shotgunt. Volt. Újra hallgattak. – Te is… kíméletlen voltál? Egy éve? Kavada vállat vont. Amiatt nem halhattam meg. – Mivolt az? [222] . tőle szo­ katlan módon mintha mentegetőzni akarna. hogy nem sza­ bad megkérdeznie. Súja gondolkozott egy kicsit. – Nem tehettem mást. hogy akkor nem bánom. aki gond nélkül megölt volna akárhány embert… Akivel vi­ szonylag jóban voltam. Megint elkapta a tekintetét. aki félig megőrült… Volt. Részletesen tudni akarod. és megszorította a könyökét. hogy megkérdezze-e vagy ne. öljenek meg nyugodtan. nem? – mondta még egyszer. Ha tudod. mégis szóra nyílt a szája. míg megnyertem? Noriko keresztbe tette a karját a mellén. – Aha. hogy hány fiút és hány lányt öltem meg. hamar meghalt. – Muszáj lesz. a következő pillanatban valaki más végez veled. – Nem… nem – rázta Súja a fejét.Súja összeszorított szájjal nézett Kavadára. és habozott egy darabig. – Oké. Bár úgy ítélte meg. Kavada bólintott. – Semmi értelme ilyesmit megtudnom. Hozzátette: – Ha minden egyes alkalommal rosszul leszel. akkor jó. nem tudtam társulni senkivel. Én pedig… nem tudtam azt mondani. Kis szünetet tartott és folytatta: – Volt még egy feladatom is.

akivel jóban volt. – Nem sok hiányzott. – Egy kész rendszert szétverni nem olyan könnyű. Súja ránézett a felhúzott térdei közé lógatott revolverre. hanem másva­ lamit hozott szóba. elmagyaráznál nekem valamit? Mármint ha tudod… – Mit? – Ennek a játéknak az értelmét. Szétverni és a pokol fenekére küldeni őket mind. Illetve most is meg akarom tenni. [223] . amelyik belekényszerített min­ ket ebbe a rohadt trágya játékba. Meg akarta kérdezni. de könnyen le­ het. mint be­ szélni róla. – Hogy lerombolhassam ezt a rohadt trá­ gyadombot. de a szemén átci­ kázott egy villám. Ezért most is életben fogok maradni. – Azt mondtad. akik mozgatják ezt a játékot. mindenfélét tanultál… Tehát emiatt? – Igen – bólintott Kavada. amelyben egymást kell gyanúsítgatniuk. – Kavada mosolygott ugyan. hogy az előbb Kavada mellesleg megje­ gyezte. – De mit…? Súja kérdésére Kavada erőltetetten vigyorgott. – Hallod. hogy az illető ugyanolyan közeli barátja volt. az hamar meghalt. hogy tegyek is valamit ezzel az országgal szemben.– Egyértelmű. és megrázta a fejét. miközben Kavada haragos szája szélét fi­ gyelte. az­ tán újra felkapta a fejét. De valamit csinálhattam volna. Hogy van-e értelme egy ilyen dolognak. megutálniuk. Akik gond nélkül megrendezik ezt az idétlen székfoglalósdit. Súja arra gondolt. Ő is be akarja nyújtani a számlát azoknak. És… Arra gondolt. hogy ezzel ő is így van. Ezt az országot. mert hirtelen átfutott az agyán egy gondolat. mint neki Jositoki. de végül mégsem tette.

Kavada arcáról még nem tűnt el a vigyor. – Ez egy őrült hadoválása. ezért még hozzáfűzte: – Na tehát. Feltehetőleg amikor először kitalálták ezt a kiváló játékot – valamelyik kattant katonai szakértő agyából pattant ki –. Láthatóan nevethetnékje támadt. Azután végre megszólalt: – Már hogy lenne neki? – De… – kezdte Noriko – azt mondták. mert az is könnyen meges­ het. hogy ideológiai átnevelés címén kényszermunkára kül­ denek. [224] . mint a fasizmus.Kavada kicsit elkerekítette a szemét. Olyan. Hiába ellenzi lényegében mindenki. de rögtön lehajtotta a fe­ jét. Ha fölöslegesen beleártod magad valamibe. és közben a fejét rázta. valószínűleg itt ezt kell normálisnak te­ kinteni. védelmi szempontból szükség van rá. senki nem szól semmit. hogy az egész ország be van csavarodva. Ezért nem változik semmi. Ebben az országban a hivatalnokok mind idióták. de mind ugyanúgy épül fel. A jobbik esetben. nem lehet belőled hivatalnok. Aki szakmai dolgokba szól bele. Bár lévén. Ráadásul. És… Kavada végignézett az arcukon. nagyon megégetheti magát. ha nem vagy idióta. és halkan röhögcsélni kezdett. hogy Sújának és Norikónak elállt a szava. – Akkor meg – Súja érezte. búcsút mondhatsz az állásodnak. Ebben az országban sok furcsa dolog van. azt nemigen állítják le ebben az országban. Látta. hogy a testét újra elönti a forron­ gó düh – miért nem szűnt még meg? – Egyszerű. sen­ kinek nem volt egy szava sem ellene. Senki nem mond semmit. És aztán ami egyszer elkezdődött. így aztán folytatódik.

Hallottatok róla? – kérdezte Kavada. pontosan így érezte ő is. területét annektáljuk. amit érzett egy pillanat alatt lecsillapodott. hogy elűzzük a KDÁ imperialistáit. azaz a Nagy Kelet-ázsi­ ai Köztársaságtól nyugatra.– Ti sem. Súja ránézett. hogy „hazánk kötelessége a Koreai-félsziget egész lakosságának szabadsá­ ga és a demokrácia védelme érdekében. gondolta Súja. Nektek is fontosabb a saját életetek. ideológi­ ai oktatás. Noriko szomorúan sütötte le a szemét. – Hát persze. feltétlen behódolás a vezetőnek. A mostani KDÁ déli felén. – Volt egy DKN nevű ország. és az orra előtt lévő fa levelei között magányosan kikan­ dikáló rózsaszín azáleaféleség környékét bámulta. A könyvek szerint „a DKN baráti ország volt. Kavada pedig egyenesen előrefelé for­ dult. – Az az ország nagyon hasonlított ehhez. Csakhogy alig negyven év alatt ku­ darcot vallottak. hogy valami nem stimmel. A hivatalos nevük Dél-koreai Népköztársaság és Koreai-fél­ szigeti Demokratikus Állam. az információ korlátozása és a besúgás támogatása. A düh. az ország elzárkózása. (Természetesen utána úgy folyatódik. és így újabb lépést te­ gyünk a nagy kelet-ázsiai népcsoport együttélésének megva­ lósulása felé”. a tenger túlpartján. Tőlünk. Zsarnokság. Hirtelen mi üthetett belé. nem? Súja meg sem tudott szólalni. de azért válaszolt.) – Igen – bólintott Kavada. illetve velem együtt mi sem merjük még azt sem ki­ mondani. hosszú időn keresztül tartott a viaskodás ugyanazon nép két állama kö­ zött – ennyi még a tankönyvekben is benne volt. Súja a lányra nézett. gondolta. – Szégyellem. ám az Amerikai Biroda­ lom és a KDÁ imperialista elemeinek összeesküvése folytán 1968-ban a KDÁ erőszakos terjeszkedésének áldozatává vált”. Na igen. de így van – mondta Noriko. Ezzel szemben a mi Nagy Kelet-ázsiai Köz­ társaságunk rendíthetetlenül menetel tovább… Szerintetek miért? [225] .

illetve más imperialista hatalmak alattomos konspirációjának ered­ ménye” (különben meg erről a szóhasználatról nem is gon­ dolná az ember.Súja elgondolkodott. hogy a DKN és a KDÁ közös szárazföldi határral rendelkezett. De akkor miért áll még mindig sértetlenül a Nagy Kelet-ázsi­ ai Köztársaság? Igaz. [226] . és újra beszélni kez­ dett. – Egyensúly? – Igen. hogy a könyvet középiskolásoknak szánták). hogy a szabadságnak időnként korlátokat szabjunk”. A tan­ könyv szerint a DKN bukása „az Amerikai Birodalom. – Először is ott van az egyensúly kérdése. – És így megszületett ez az ország. Ezzel beetették az embereket. biccentett. Rázta a tejét. persze nálunk is az elnyomás és az ellenőrzés az alap –. másrészt viszont közölték. hetvenhat évvel ezelőtt. de nálunk rendkí­ vül ügyes – azaz így utólag megállapíthatjuk. Kavada Súja szemébe nézett. hogy „minden állampolgár veleszületett joga a szabadság. – Nem tudom. – Még ezt sem tudtátok? Noriko Sújára nézett. aztán vissza­ fordult Kavadához. Szemben azzal. hogy a DKN-ben mindenre kiterjedő­ en ellenőrzés alatt tartották a társadalmat – jó. nem elhanyagolható körülmény. hogy rendkí­ vül ügyes – módszerrel meghagytak valamennyi szabadsá­ got. Ebbe bele sem gondolt még soha. – Nehogy már!… – mondta Kavada. A társadalmi jólét érdekében azonban elengedhetetlen. Ekkor Noriko közbeszólt: – Hetvenhat évvel ezelőtt? – Rakott szoknyás térdét átkarol­ va csodálkozva hajtotta félre a fejét. Ugye frázisnak nem is rossz? Súja és Noriko szó nélkül hallgatta Kavadát. Súja odabiccentett neki.

– Ezt meg hogy érted? Kavada mosolygott. ami a törikönyvekben van. Ezt Mimura Sindzsi mondta el neki. hogy igazából ez is hazugság. mint a Vezér maga? Súja elgondolkodott ezen a lehetőségen. amikor Sindzsi mesélte neki. és újévkor a rezidenciáján az emberek előtt… – Ugye rögtön ez jut eszedbe? – nevetett rá Kavada.– Hallottam erről valamennyit. Állítólag. hogy van fel­ nőtt. mintha nem is ugyanez az ország lett volna. Társadalmi osztály szerinti megkü­ lönböztetés is létezett. – De hát benne van a hírekben. – Ez igaz? – kérdezte nehezen forgó nyelvvel. és a Vezér nem is a három­ százhuszonötödik. (Sindzsi azt mondta: „Addig ál­ lítólag feudalizmus volt. az igazság pedig nincs sehol. Alig nyolcvan évvel ezelőtt. az első ve­ zér megjelenéséig. és félvállról mondta: – Hogy nincs is Vezér. – Ő maga is ér­ tetlenül ráncolta a homlokát.”) Súja rápillantott Noriko meglepett arcára. ha azok színészek. A férfiak borotvált fejük tetején ext­ ravagáns copfot viseltek. A bizonytalanság miatt. – Csak­ hogy kik azok az emberek? Találkoztál már valakivel. azaz a forradalom előtt az állam nevétől kezdve a rendszeren át minden más volt. mint ma. Csak kitaláció. és rögtön rosszul lett. [227] . de összességében még mindig jobb volt. ilyesmit nem tanítanak az iskolában. és a fel­ nőttek is általában hallgatnak róla (illetve lehet. Súja is hüledezett. Mesélik. aki volt ott? Mi van. ugyanúgy. csak a tizenkettedik. hogy talán minden hazugság. hogy nagy hazug­ ság. Nem csoda. ahogy meghallotta Kavada következő kijelentését: – Persze lehet. ha Noriko nem tud róla. aki még csak nem is tudja). – Hogy micsoda? – Ne már… – Noriko hangja kissé eltompult.

a csapatszellem és a kormány elnyomó politikájá­ nak az eredménye. és neki adja el a késztermékeket. Ebben az esetben az ügyes haladás azt jelenti. Ebben egyáltalán nem maradunk el Amerikától. hogy ez az ország baj nélkül megtette az első lé­ pést. úgyhogy bolondok lennének mindezt felborítani csak azért. Méghozzá könnyedén. és ügyesen haladt. amelyik sem az Amerikai Birodalomhoz. Tőle szerzi be a nyersanyagot. A lényeg. Így pedig a kormány központi figurái mind egyenlők. most kisebb dolgunk is nagyobb ennél… Csak annyit még. Majd egyiket a másik után. de tény. Mindössze csak az űrtechnológiában és a számítástechniká­ ban vagyunk egy kicsit hátrányban. [228] . jólétben élnek.– Azt nem tudom. Megrázta a fejét. mert az itteni termékek legtöbbje jó minőségű. hogy a rendszer megváltozzon. Minden rendesen működik. Szabadságot min­ denkinek! Ha pedig szabadságot. de ennek dacára egy harmadik országot. de annyi más módja van. de egy kis átverés mégis van a dologban… Az állampolgárokat pedig nem szükséges mindezekről tájékoz­ tatni. és folytatta. Nem csoda. Csak semmi részrehajlás! Így senkinek nem lehet rá egy szava sem. Én is csak hallottam. – Kitől hallasz te ilyesmiket? Utánanéztél a számítógépes há­ lón vagy min? Súja azért kérdezte ezt. Min­ denesetre azért hihető. akkor azonos kötelessége­ ket is. mert eszébe jutott Mimura Sindzsi. hogy elég hi­ hető történet. Szinte teljesen elzárkózik a kül­ világtól. hogy modern ipari ál­ lamként sikeresen működött. – Ha egyszer így beválik vala­ mi. azután folytatta: – Mindegy. hogy legyen egy alak a középpontban. – Sajnos hülye vagyok a számítógépekhez. sem a mi országunkhoz nem húz. Kavada kifújta a levegőt. mert ezzel a módszerrel nem adják egyetlen ember kezébe a legfelsőbb hatalmat. az emberek ódzkodnak a gondolattól. egyre inkább bevon a gazdaságba. Mindez a kiemelkedő minőség. hogy utánanézel. ha egyszer elhatározod. de Kavada megint csak nevetésre húzta a szája szélét. De még azzal együtt is… – Megtorpant.

mert ezzel jár némi kellemetlenség. Magától értetődő, hogy a jólétért áldozatot kell hozni. Kavada visszafordult Sújához, és gunyorosan elmosolyodott. – A kellemetlenségek és áldozatok egyike pedig ez a remek játék. Persze lehet, hogy a résztvevők és a családjuk szenved­ nek miatta, de akkor sem érint túl sokakat. A legtöbb család is beletörődik idővel. Azt mondják, az idő begyógyítja a sebe­ ket. Hosszú kerülő út után tehát Kavada története visszaért a Nagy Kelet-ázsiai Köztársaság büszkeségéhez, ehhez a ro­ hadt játékhoz. Talán úgy találta, hogy Súját a hallottak letör­ ték, mert megkérdezte tőle: – Mi baj? – Mindjárt hányok – válaszolta Súja. Végre kezdte tisztán lát­ ni, hogy mit jelentett, amit Mimura Sindzsi mondott neki egyszer: „Ez itt a megvalósult fasizmus. Ilyen gáz helyet se­ hol másutt nem találsz a világon.” Biztos, hogy Sindzsi mindezeket már régen tudta. – Hűha. Na, akkor mondjak valamit, ami még undorítóbb? – Úgy látszott, mintha Kavada még élvezné is a dolgot. Foly­ tatta. – Arra gondoltam, hogy a DKN és a mi országunk kö­ zött a másik különbség az etnikai jelleg lehetett. – Etnikai jelleg? Kavada bólintott. – Igen. Úgy értem, hogy az ország mostani rendszere egé­ szen jól illik a lakók mentalitásához. Nem szegülnek szembe a feletteseikkel. Könnyen befolyásolhatók, hajlandók mások­ tól függeni, és csoportorientáltak. Maradiak, és úgy gondol­ kodnak, hogy „csak-nehogy-történjen-valami”. Olyan ment­ hetetlenül birkák, hogy ha valaki meglebegtet előttük egy jól hangzó indokot, például, hogy „mindannyiunk érdeke” vagy hasonló, akkor még a besúgástól sem riadnak vissza, sőt meggyőzik magukat, hogy jót cselekedtek… Ez mind hozzá­ járul. Nincs mire büszkének lenni, és nem kell benne logikát
[229]

keresni. Nem tudnak a saját fejükkel gondolkodni. Úgyis könnyebb sodródni az árral. Komolyan hányhatnékom van. Ez így igaz, tényleg visszataszító történet volt. Sújának ka­ vargott a gyomra. Noriko egyszer csak közbeszólt: – Szerintem ez nem így van. Súja is és Kavada is ránézett. Norikón talán most jött ki az eddigi fáradtság, mert görbe háttal kulcsolta át a térdét, de attól még kettejük arcára emelt tekintettel, határozott hangon beszélt. – Én nem tudtam semmiről. Rengeteg dolgot most hallottam először. De ha mind igaz, amit meséltél, és én tudtam volna minderről, biztos, hogy nem tűrtem volna szó nélkül. Biztos mindenki azért olyan, amilyen, mert semmit sem sejtenek. Nem akarom azt gondolni, hogy mi mind ilyen förtelmes emberek vagyunk. Nem mondom, hogy különösebben nagy­ szerűek lennénk, de ugyanúgy képesek vagyunk gondolkod­ ni, mint bárki más a világon. Ennek hallatán Kavada mosolyogni kezdett. Méghozzá rend­ kívül kedvesen. – Milyen jólelkű vagy, Noriko – mondta. Súja viszont újból szemrevételezte Noriko arcát. Az osztály­ ban nem keltett különösebben feltűnést, és végig meg volt róla győződve, hogy Noriko olyan típus, aki nem nagyon fej­ ti ki a véleményét mások előtt. Furcsán hangzik, de úgy vette észre, hogy amióta ez a játék elkezdődött, egymás után tűn­ nek elő Noriko eddig ismeretlen tulajdonságai. Bár lehet, hogy ez csak annyit jelent, hogy ő volt a hülye. És vajon Josi­ toki pontosan látta Norikónak ezt az oldalát is? Mindenesetre nagyságrendekkel értelmesebb megnyilvánu­ lás volt, mint az, hogy „mindjárt hányok”. Ennek tetejébe még igaza is van – gondolta Súja. Akárki akármit mond, ez az ország a hazájuk, itt születtek, itt nőttek fel. (Bár a jelenle­ gi helyzetben kérdéses, hogy meddig nőhetnek még.) Lehet, hogy az úgynevezett Amerikai Birodalom egyszer felszaba­ dítja az országot, de alapvetően ez belpolitikai ügy, nem vár­
[230]

hatják el mások segítségét. Végső soron nem is valószínű, hogy lesz rá alkalmuk, hogy valaha igénybe vehessék. Ezzel Súja visszanézett Kavadára, és megkérdezte: – Figyelj, Kavada… Szerinted meg tudjuk változtatni az or­ szágot? Kavada a fejét rázta, mire Súja elszontyolodott. Azt hitte, Ka­ vada azt fogja mondani, hogy persze, mivel ő maga mondta, hogy szétveri ezt az országot. Súja kissé ügyefogyottan kérdezte: – De hát nem azt mondtad, hogy szétvered ezt az országot? Kavada hosszú idő után először vett elő cigarettát, és rágyúj­ tott, aztán karba tette a kezét. – Elmondjam, hogy mire gondolok? Súja bólintott. Kavada kioldotta a karját, kivette a szájából a cigarettát, és ki­ fújta a füstöt. – Szerintem a történelemnek hullámai vannak. Súja nem nagyon értette, vissza akart kérdezni, de Kavada még azelőtt folytatta: – Egyszer, ha bizonyos feltételek megvalósulnak, akkor anél­ kül is megváltozik az ország, hogy mi tennénk érte valamit. Én nem tudom, hogy háború vagy forradalom kell-e ehhez. Az is lehet, hogy soha nem következik be. Kavada szívott egyet a cigarettából, és kifújta. – Amennyire én látom, most lehetetlenség lenne változtatni. Ahogy az előbb is mondtam, ez az ország tébolyodott, de jól fel van építve. Nagyon jól. Kavada a cigarettát tartó kezével Sújáék felé bökött. – Nos, adva van egy rothadó ország. Ha ez nem tetszik, ak­ kor a legokosabb, amit tehetsz, hogy elhagyod, és elmész va­ lahova máshova. Emigrálásra van mód. Akkor élhetsz anél­ kül, hogy szagolnod kéne a bűzt. Néha biztos honvágyad
[231]

lesz, de a mindennapok kellemesen telnek… Csak én nem ezt fogom tenni. Súja megdörzsölgette a combját. Kicsit remélte, Kavada azt fogja mondani, ahogy az előbb ő maga is kigondolta, hogy mindezek ellenére küzdeni akar, mert ez a hazája. Igen, erről Bob Marley is énekel: „Kelj fel, ne hagyd… A harcot fel ne add.”1 – Miért? – kérdezte. De Kavada válasza némileg eltért attól, amire számított. – Egoizmus. Bosszút akarok állni, és ha ez nem is több annál, oda akarok sózni egyet ennek az országnak. Csak ennyi. Az­ tán hogy ez elvezet-e majd az ország megújulásához, az igen­ csak kétséges. Súja nagy levegőt vett, csak azután szólalt meg. – Reménytelennek tűnik. – Reménytelen is – mondta Kavada. [Maradt 25 fő]

32
– Hát ez…

Amikor a két távoli lövés hangja elért hozzá­ juk, Jutaka megint összehúzta magát. Sindzsi is abbahagyta egy pillanatra a gépelést.

Sindzsi bólintott. – Megint fegyverdörrenés. De rögtön visszatért a munkájához. Nem szép dolog ilyet mondani, de most nem ér rá másokkal törődni. Jutaka is újra Sindzsi kezét kezdte figyelni. A kötés helyett tö­ rülközővel becsavart markában a Berettát szorongatta, amit Sindzsi adott oda neki, hogy őrködjön. – Na, Sindzsi, mit csinálsz a számítógépen? Most már igazán elmondhatnád – mondta bosszankodva.
1

Földes László fordítása. [232]

Sindzsi, miután újra bekapcsolta a behívóprogramot, és be­ tárcsázott a mobiltelefonnal, sietősen ütögetni kezdte a bil­ lentyűket, és közben ugyan mondogatott olyasmiket, hogy „Megvan! Ez az!”, meg „A francba, ja, akkor így van”, meg „Oké!”, de Jutakának nem magyarázott el semmit. – Várj egy kicsit. Még egy kicsi kell… Sindzsi tovább ütögette a billentyűket. A fekete-fehér képer­ nyő kellős közepén egy ablakban százalékjelekkel és keresz­ tekkel tarkított angol szöveg futott, és Sindzsi erre válaszol­ gatott. – Jó. Utoljára adatletöltésre adott parancsot, és megállt. Az alap­ műveletek természetesen Unixon mennek, de most egy má­ sik ablakban jelent meg a letöltés állapotát mutató grafikon, annak megfelelően, ahogy hozzáalakította a Macintoshhoz. Sindzsi kinyújtott karral nyújtózkodott. Most már csak ki kell várni, hogy befejeződjön a letöltés. (Bár ha végzett, még át kell írnia a logot, hogy eltüntesse a bizonyítékot.) Utána pe­ dig az adatok alapján fel kell építeni a haditervet. Vagy csak egyszerűen átírja az adatokat, vagy egy saját programot ké­ szít, és még ügyesebben vágja át őket. Az utóbbi kicsit mace­ rás, de azzal is meglenne egy fél nap alatt. – Sindzsi, mondd már el! – kérte újra Jutaka. Sindzsi mosolygott, ő is eltávolodott a számítógéptől, és egy fának támaszkodott. Úgy érezte, hogy túlságosan izgatott, ezért mély levegőt vett, hogy lehiggadjon. Nem csoda, mert az előbb, amikor Jutakának mondta, hogy „egy Power Book 150-es”, akkor még nem volt benne biztos, de most már nyert ügye van. Lassan beszélni kezdett: – A lényeg, hogy azon gondolkoztam, hogyan szökhetünk meg innen. Jutaka bólintott.

[233]

– És… – Sindzsi a saját nyakára mutatott. Ő maga nem lát­ hatta, de Jutaka igen, azt az ezüstszínű nyakörvet, amilyen neki is volt. – Igazából ezt akartam valahogy leszedni. Emiatt tudja az a szarházi Szakamocsi, hogy hol vagyunk. Tehát azt is, hogy mi most együtt vagyunk. Ennek köszönhetően hiába akar­ nánk megszökni, könnyűszerrel elkapnak, vagy rádióhullá­ mokat küldenek a benne lévő bombának, és egy gombnyo­ mással elintéznek minket. Valahogy meg akartam tőle szaba­ dulni. Sindzsi széttárta a karját. Felhúzta a vállát. – De lemondtam róla. Mivel nem ismerem a belső felépítését, nem merem megpiszkálni. Szakamocsi mondta, hogy ha szétszedjük, felrobban, és nem hinném, hogy ebben hazudott volna. A külső burok belső oldala feltehetőleg dugig van ra­ gasztva robbantózsinórokkal. Ha az egyiket elvágom, bumm! Azt pedig inkább nem kockáztatom. Aztán még arra is gon­ doltam, hogy vaslapot kell szorítani a nyakörv és a nyakunk közé, de amelyik beférne, az nem valószínű, hogy meg tudja fékezni a robbanást. Jutaka megint bólintott. – Ezért arra gondoltam, hogy akkor viszont az iskola számí­ tógépét kellene egy kicsit megdolgoztatni, amelynek segítsé­ gével a mi hollétünket figyelik, és adott esetben a robbanást előidéző rádióhullámokat küldik. Érted, miről beszélek? A számítógép kezelésének alapjait szintén a nagybátyjától ta­ nulta, de az ő halála után is legalább olyan lelkesen birizgálta a megörökölt számítógépet, mint amilyen hévvel kosarazott, és rengeteg ismeretet halmozott fel. Időnként csatlakozott a nemzetközi vonalakhoz is, amit a kormány tiltott, és az igazi internetről (igen, amit itt internetnek neveznek, az igazából nem több, mint az idétlen Nagy Kelet-Ázsia Net nevezetű zárt hálózata) tudott meg többet a magasabb szintű számító­ gépek működéséről, és így jutott egyúttal friss információk­ hoz a világról. Persze az ilyesmi törvényellenes, és ha nem
[234]

büntetik is halállal, egy Sindzsi-korú srác két évre ideológiai átnevelőbe kerülhet. Így aztán Sindzsi tökéletesítette mód­ szereit, hogy semmiképpen ne derüljön ki, mivel foglalkozik, és senkinek nem mesélte el, hogy ilyesmit csinál. Egyedül csak Jutakának mutatott néhány képet különböző honlapok­ ról. (Főleg szexisebbeket. Ennyit még megbocsáthattok.) Összefoglalva, a számítógépes behatoláshoz alkalmazott módszerekről mostanra Sindzsinek bőségesen voltak ismere­ tei. – Ezért kerestem egy számítógépet. Mobilom pedig van, te is tudod. Ebben a rohadt játékban, úgy látszik, engedélyezik, hogy magunknál tartsuk a saját holminkat. Ha ezt tudtam volna, elhozhattam volna a saját laptopomat, de mindegy, mert megtaláltam ezt. Utána már csak az áram hiányzott, ezt az aksit lenyúltam egy kocsiból. A feszültséget szabályozni kell, de az már nem túl nehéz. Míg Sindzsi beszélt, Jutaka halványan kezdte kapiskálni, mit csinál egyáltalán a földre tett számítógép meg a mobil, és ap­ rókat bólogatott, de aztán hirtelen eszébe juthatott valami, mert közbeszólt: – De hát… nem azt mondta Szakamocsi, hogy nem lehet használni a telefonokat? A mobilok működnek? Sindzsi megrázta a fejét. – Nem, nem működnek. Próbának feltárcsáztam egy számot, az időjárás-jelentést, de Szakamocsi vette fel. „A Siroivai Kö­ zépiskola Programjának főhadiszállásán szép tiszta időnk van.” Rögtön lecsaptam, szar érzés volt. Szóval ezek a legkö­ zelebbi átjátszóállomást blokkolják. Valószínűleg egyik mo­ bilcégé sem működne. – Akkor… Sindzsi jobb keze mutatóujját felemelve csendre intette Juta­ kőt, és így folytatta: – Gondolkozz! Nem lehet, hogy ők ne tudnák felvenni a kap­ csolatot a külvilággal. A számítógépeik is biztos össze van­ nak kötve a kormány más gépeivel, már csak biztonsági
[235]

okokból is. Akkor meg ők hogy csinálják?… Pofonegyszerű­ en. A mobil- és rádiótelefon-hívások közül kiszűrik a katonai számokat, és csak azokat engedik át. – Akkor meg… Még egyszer Jutakába fojtotta a szót, és vigyorogni kezdett. – Csakhogy én arra gondoltam, hogy mindezek ellenére kell lennie egy kiskapunak, hogy ha bármi történik, a telefontár­ saság embere azért még hozzáférhessen. Sindzsi a földön fekvő telefon felé nyúlt, aztán tovább be­ szélt. – Nem is meséltem, de az én telefonom kicsit speciális. Kétfé­ le SIM-kártya van benne. Kívülről nem látszik rajta, de ha ezt a csavart kilencven fokkal elfordítod, át lehet kapcsolni. És a második számot eredetileg poénból csináltam, hogy ingyen telefonálhassak… – Elengedte a telefont. Folytatta. – Olyan szám, amit a telefontársaság technikusai használnak a vona­ lak tesztelésére. – Akkor… ez azt jelenti, hogy… Sindzsi kacsintott. – Így van. Talált, süllyedt! Pontosan erről van szó. Azután már nem nagy cucc. A sima telefonhoz való modem és a mo­ bil összekötése kicsit strapás volt ugyan, mert nincsenek meg a megfelelő eszközök. De azért én megoldottain… Szóval a lényeg, hogy elintéztem a vonalat. Utána csatlakoztam az ott­ honi számítógépemhez. Tudod, a hackelés más, mint a sima adatátvitel. Speciális eszközök – például kódtörő programok – kellenek hozzá. Elsőként ezeket emeltem át. Aztán pedig a tartomány oldalát vettem célba. A kormány központi adatfel­ dolgozó rendszere keményebb dió lenne, de gondoltam, a tartományiakat nem védik annyira, ezért ott próbálkoztam. Ez is bejött. Hiába van ez a Program az állam közvetlen irá­ nyítása alatt, tartaniuk kell valamennyire a kapcsolatot a tar­ rományiakkal. Ez is bejött. Találtam a logok között egy szo­ katlan címet. Megnéztem az e-mailt, hát az oktatási igazgató­ nak küldték, jelentés a játék megkezdéséről. Így aztán rámen­
[236]

tem arra a címre. Tehát az itteni iskolában elhelyezett ideigle­ nes szerverre. Ez nem volt túl könnyű, de amennyire tehet­ tem, utánanéztem ennek annak, és amilyen holdkórosok, fenn felejtettek egy biztonsági másolatot az anyagaikból. Ezt leszedtem. Nem részletezem, de volt köztük egy betűkód, amiről sejtettem, hogy jelent valamit. Ezt törettem fel a Ma­ cintosh-sal, amíg az előbb nem találkoztam veled. A válasz pedig ez: Sindzsi odanyúlt a Power Bookért. Békén hagyta a letöltést, és kinyitott egy másik jegyzetfájlt, amelyet irdatlan nagy, hu­ szonnégy pontos betűkkel mutatott meg Jutakának. Jutaka odanézett. „sakamocho-kinpati” – Szakamocso…? – Igen. Asszem, spanyol. Egy gagyi magánhangzócserével ki­ csit bonyolították ugyan, mindenesetre ez volt a központi jel­ szó… Utána meg már azt csinálhattam, amit akartam. És csi­ náltam is. Éppen most szedem le az iskolában lévő számító­ gép teljes anyagát. Azt meg fogom piszkálni egy kicsit, aztán újra rámegyek arra a gépre, és hatástalanítom ezeket a nyo­ masztó nyakörveket. Ők már nyugodtan ülnek a babérjaikon, hogy az iskola környékét tiltott zónává alakították, és nem tudjuk őket megközelíteni, de mi váratlanul megrohamoz­ hatjuk az épületet. Bőven megvan rá a lehetőségünk. Ha pedig egyszer sikerül megvetni a lábunkat az iskolában, akár a többieken is tudunk majd segíteni. Vagy ha az nem megy is, akkor csak úgy teszünk, mintha meghaltunk volna, és legalább mi ketten megléphetünk erről a szigetről. Amikor idáig elmondta egy szuszra, megpihent egy pillanat­ ra, és megint mosolyogni kezdett. – Mit szólsz? Jutaka megkönnyebbült arcot vágott. – Hihetetlen – mondta. Sindzsi megörült az őszinte reakciónak, és felnevetett.
[237]

– Köszönöm, Jutaka! Mindig iszonyúan örül az ember, ha va­ laki a tehetségét dicséri. – Sindzsi… Jutaka továbbra is felszabadult arckifejezéssel kezdett beszél­ ni, mire Sindzsi felhúzta a szemöldökét. – Mi az? Van valami kérdésed? – Nem – rázta a fejét Jutaka. – Csak… csak az, hogy… – Mi van már? Jutaka lesütötte a szemét, nézegette egy kicsit a kezében lévő Berettát, azután megint felemelte a fejét. – Csak… miért barátkozol te egy olyannal, mint én? – kér­ dezte. Sindzsi nem igazán értette Jutaka mondanivalóját, csak bam­ bán visszakérdezett: – Mármint? Jutaka megint lesütötte a szemét. Azután mondta: – De hát… de hát te irtó nagy fej vagy. Ezért azt még megér­ tem, ha mondjuk Sújával barátkozol. Ő annyira ügyes a sportban, mint te, és szuperül gitározik. De én semmiből sem vagyok jó, nem? Ezért kérdezem, hogy miért barátkozol te egy olyannal, mint én. Sindzsi egy darabig Jutaka lefelé fordított arcát fürkészte. Aztán lassan beszélni kezdett: – Ne beszélj hülyeségeket, Jutaka! Sindzsi csendes hangjára Jutaka felemelte a fejét. Sindzsi folytatta: – Én én vagyok. Te pedig te vagy. Ha véletlenül jól kosara­ zom is, és értek is valamicskét a számítógépekhez, és többékevésbé vonzom is a csajokat, ezek nem olyan dolgok, ame­ lyek eldöntik egy ember értékét… Neked ahhoz van tehetsé­ ged, hogy megnevettesd az embereket, ráadásul úgy, hogy nem bántasz meg vele senkit. Amikor komolyan gondolsz
[238]

valamit, akkor nálam sokkal komolyabban gondolod. Ami­ kor beleszeretsz valakibe, akkor is. Hallod, én nem azt szaj­ kózom, hogy mindenkinek van jó oldala. Hanem azt, hogy benned sok olyan dolog van, amit én szeretek. Megrántotta a vállát, nevetett és folytatta. – Kedvellek. Végig együtt voltunk, nem? A barátom vagy. A legjobb barátom. Jutaka érezte, hogy könnyek gyűlnek a szemébe. – A francba! – mondta, mint már korábban is. – Köszönöm, Sindzsi. Köszönöm. Aztán letörölte a könnyeit. Közben szipogott. – De Sindzsi, ha egy hozzám hasonló bőgőmasinával tartasz együtt, még azelőtt belefulladsz a könnyekbe, hogy innen el­ menekülhetnénk. Erre Sindzsi nevetni kezdett, de… Sípolás hallatszott. Sindzsi összeráncolta a szemöldökét, és sietősen felállt. Mert ez a hang a Macintosh figyelmeztető hangja volt. Sindzsi újra odatérdelt a laptop elé, és ránézett a képernyőjé­ re. Meresztgette a szemét. Azt az üzenetet jelezte ki, hogy a tele­ fonvonal megszakadt, és a letöltés félbemaradt. – De miért… A Sindzsi szájából előtörő szavak inkább nyöszörgésnek hangzottak. Kapkodva esett neki a billentyűzetnek, de nem tudta helyreállítani. Leállította a Unix csatlakozóprogramját, és megpróbált egy másikkal betárcsázni a modemen keresz­ tül. „A kapcsolat nem elérhető” – jelent meg az üzenet. Akár­ hányszor próbálta, ugyanez lett belőle. Úgy tűnik, a modem és a telefon közötti kapcsolat is rendben van. Ekkor pont for­ dítva, a modem és a mobil közötti összeköttetést szüntette
[239]

meg, és közvetlenül a telefon nyomógombjait használta a hí­ váshoz. Első körben megint az időjárás-jelentést. A füléhez szorította. A mobil már semmilyen híváshangot nem adott. Akkor ez azt jelenti… nem, az aksi még bőven kitart… Nehogy már… Sindzsi a telefonnal a markában tapasztotta a szemét a Power Book mozdulatlan képernyőjére. Nem vehet­ ték észre a hackelést. Mert hát azért hatkefés, hogy ne vegyék észre. És ő eléggé értett hozzá. – Sindzsi? Mi történt, Sindzsi? Jutaka szólt hozzá a válla mögül, de Sindzsi nem bírt vála­ szolni. [Maradt 25 fő]

32

Szugimura Hiroki (fiúk, 11.) észrevette, hogy a kezében tartott készülék kis folyadékkristályos képernyője szélén felbukkant egy csillag alakú jel, és figyelni kezdte. Ugyanolyan jel volt, mint az, amely az­ óta látható a képernyő közepén, amióta kézbe vette. A sziget keleti partján fekvő településen járt. Közeledett az idő, hogy a terület „tiltottá” váljon. Sietve, ám igen óvatosan haladt a házak között. Végre-valahára változás állt be rajta, pedig végig szemmel tartotta. Ez a gép a hátizsákjából került elő, és egy kézi számítógép volt, amilyet gyakran használnak az üzletemberek. Reggel hat elmúlt, mire nagy nehezen bein­ dította a használati utasítás kibogarászása közben, és azóta ez volt az első reakció. Azokat a területeket pásztázta végig elsőnek, amelyek Szakamocsi híradása szerint tiltott zónává válnak, de a déli parton a J2-es, a nyugatin az F1-es zónában, illetve ebben az irányban a H8-as felé jövet nem mutatott semmi választ. Hát, ezt a gépet nem igazán lehetett fegyvernek nevezni. De a jelenlegi helyzetben, attól függően, hogyan használják, hasznosabb lehet akár egy lőfegyvernél is. Bár nem tudni,
[240]

Ha akart volna. [241] . A kis kertben házilag nevelt növények voltak. valaki bement a házba. és a csillag közelebb került a hasonló alakú. egy észak felé fekvő kunyhóban talált. aztán valami földön kúszónövény. Még egyszer végiggondolta. a kormány krómozása visszaverte a majdnem delelő nap sugarait. és a botművészetbe is belekóstolt. Fürgén mozgott nagy.hogy amit ő most csinál. középen el­ helyezkedő jelzéshez. a mellett pedig árvácskák. A veteményes előtt egy gyerektricikli. Talált egy ablakot. néhány deré­ kig érő paradicsom. amelyet a településtől viszonylag távolabb. Semmi kétség. hagyma. bizto­ san keríthetett volna valami vágóeszközt. már elment volna innen. Való­ színű. mindenféle tarkabarka virág. hogy ha élne. Szóval Hiroki a másik kezében egy botot tartott (Egy partvis nyelét szedte le. és körbement a ház hátsó kertjé­ hez. és eltávolodott a faház deszkafalá­ tól. és ezúttal a rézsút szemközt álló ház falához tapadt. és hátranézett. krizanté­ mok. Rápillantott a kijel­ zőre. és továbbment jobbra. Mivel egyre közelebb az idő. hogy tiltott zónává alakuljon a terület. de ő általános isko­ lás kora óta kung-fuzott. talán édesburgonya. amelynek addig támaszkodott. ezért ez jobban a kezére állt. A veranda faajtaja zárva volt. akkor az a valaki még mindig itt van. és hasznosabbnak ígérkezett). ha kinyitja – gondolta. száznyolcvan centinél is magasabb termetével. De akkor is muszáj volt megbizonyosodnia róla. A házban. hogy egy holttestre fog bukkanni. Ebben a házban… Hiroki zsebre vágta a gépet. hogy túl nagy zajt csap. Törött volt az üvege. logikus. Ha helyes a használati utasítás. helyes használati módnak nevezhe­ tő-e. megigazította a kezében. Lehet. hogy mit írt a használati utasí­ tás a képernyő jeleiről.

és benézett. Ezenkívül semmi nem volt a szobában. hogy halott.Hiroki bedugta a fejét a törött ablakon. És a hozzájuk tartozó láb a vádliig. feltűnt neki. majd összeszorította fo­ [242] . Szerencsére nem volt hangos. és reszkető kezét a lány válla felé nyújtotta. Ettől még sietősebben haladt a folyosón. Ahogy kiért a folyosóra. hogy valami jellegzetes szag keveredik a levegőbe. Vállig érő haj. Mintha rozsdás vashoz közelítené az orrát. a lényeg. Hiroki egy oszlop árnyékából belesett… Az asztal túloldalán fehér sportcipők és zoknik látszottak a földön. macskaszerű mozgással felmászott rá. A konyhából jött. Hi­ roki a szabad kezével belekapaszkodott az ablakkeretbe. Egy pillanatig tétovázott. vállig érő haj. Hiroki tágra nyitotta a szemét. Az arca a Hiro­ kival ellentétes irányba nézett. hogy… Alacsony termet. A szag erő­ södött. amely a feje körül tócsát képez. Kis termet. lassan térdre ereszkedett a holttest mellé. Egy tata­ mival borított vendégszobát látott. Iszonyú nagy mennyiség volt. a felszíne már megalvadt. hogy melyikük a fontosabb. Hiroki átlopakodott a szobán. és bent termett. hogy az egyikhez hasonlított. A szoba túlsó felén volt egy falmélyedés. Nem fért hozzá kétség. és az ablakkal átlósan szemközti sarokban egy nagykép­ ernyős tévé. hogy egyál­ talán volt-e neki ilyen cipője. Villámgyorsan megkerülte az asztalt. Elhúzta oldalra az ablakot. A matrózblúzos lány hasra fordulva feküdt. A kérdés. Hasonlított. akiket keresett. és feketés színűre változott. Nem érdekes. középen egy alacsony asz­ tal. Az egyikhez a két lány közül. Hiroki letette a botot és a hátizsákot oldalt. és a deszkapadlón szétlocsolt vér. amelyben dísztár­ gyakat szokás tartani (a tokonoma). Nem tud visszaemlékezni.

gait. azután megfordult. majd tényleg csak egy pillanatig lenézett még Megumi holttestére. a vértócsában ázott száját és orra hegyét és még a bal arcát is teljesen belepte a vér. és már szintén megalvadtak. A holttest szörnyű állapotban volt. és Noriko is szótlan volt. Emiatt friss. [Maradt 25 fő] 34 Csendesen telt az idő. hogy ez sikerüljön. összepiszkolva a nyakörv ezüst felszínét. mert a seb sötét lyukként tátongott csak. Már teljesen hozzászoktak a szabad levegőhöz. Egy kis fontolgatás után megpróbálta keresztbe tenni karját a mellén. Sőt (bár ez már azután maszatolódha­ tott rá. Ha eléggé hegyezték a fülüket. és tovább foly­ tatódott a mellkas felé. és nagyot sóhaj­ tott. Közeledett délelőtt tizenegy.) volt. amerről jött. Lehet. Etó Megumi (lányok. mint egy fo­ gatlan csecsemő szája. és a szag egyszerre felerősödött. mintha egy babát pakolna arrébb. hogy felléleg­ zett. ki­ csivel távolabb a hátára fektette. még nem alvadt vér került elő alóla. hogy már minden vér kifolyt belőle. Aztán lelkiismeret-furdalása lett amiatt. ezért inkább lemondott róla. Lehunyta a szemét. Kavada némán cigaret­ tázott Súja mellett. Ezután lezárta a szemét. olyan volt. Bár Hirokit teljesen letaglózta a holttest iszonyú látványa. és ha a szellő megrebbentette a fejük fölötti faágakat. felállt. és [243] . A bozótban időnként kismadarak csiviteltek. Már beállt a hullamerevség. de túl merev volt ahhoz. és elsietett a vendégszoba felé. és megfordította a testet. A nyakpánt felett átvág­ ták a vékony kis nyakat. felemelte Megumi holttestét. mégis megkönnyebbült. a közöttük átszűrődő hálómintázatú fény ingaként mozdult el hármójuk testén. Újra kezébe vette a botot és a hátizsákot. …Nem ő az. A patakzó vér ebből a sebből indult le­ felé. hogy a földre esett). hallották a tenger hul­ lámzását. Semmibe meredő szürkés szeme körül a szempillái hegyén is apró vér­ cseppek telepedtek meg. és a vértócsát kikerülve. 3.

Jaj. Az ilyenek pedig nem valószínű. hogy ők itt. Kavada szerint a legjobban teszik. hogy a következő pillanatban már nem is élnek. hogy semmi kilátásuk nem volt a szabadulásra. hogy már van olyan. de ha nem is velük végzett. ha egy helyben maradnak. hogy van. Súja végig a két. amennyiben megbíznak Kavadában. És azt is mondta.könnyen eshettek volna abba a hibába. Erről már Kavadával is beszélt. aki szándékosan ölt. mert látták meghalni Jumikót és Ju­ kikót. de az alkalmat lesnék. hogy elmenekülhetnek innen. esetleg Moto­ bucsi Kjóicsi is szintén olyanok voltak. úgymond. körülbe­ lül egy órával ezelőtt távolban eldördült lövésen gondolko­ zott. Akkor pedig helyes-e. akkor most csak annyi a dolguk. hogy békésnek véljék a légkört. Ebben is igaza volt. mert Kavada elbeszélése felcsillantott egy reménysugarat. hogy akarnának. ha mozognának. hogy nem koc­ káztatnak? Igaz. Persze ez is amiatt volt. Ezzel szemben nekik most. de lehet. hogy Noriko megsérült. De vajon tényleg helyes. Tény. Akamacu Josio és Óki Tacumicsi. hinni akartak másokban. hogy ők Kavadának köszönhetően megmenekülnek. Lehet. Illetve lehet. hogy akikbe ő botlott bele. és két lőfegyverük is van. hogy karba tett kézzel várjanak. Lehet. Ebben igaza volt. de legalább hárman vannak. és lehet. hogy Noriko sérülése miatt jó célpontok lennének. aki megölt másokat. Vajon kioltották valakinek az életét? Vagy talán… Bele sem akart gondolni. hogy pont Mimura Sindzsiét vagy Szugimura Hirokiét. annak ellenére. Csak nehogy lankadjon az óvatos­ ságuk! Igaz. békésen várakoznak? Kuszaka Jumiko és Kitano Jukiko. végül is van egy tervük a szökésre. És ha Ka­ vadára hallgatnak. Lehet. de a többiek most mind rettegnek a félelemtől. lehet. hogy többen is vannak. [244] . hogy egy másik. hogy megöljék őket. hogy hozzájuk akarnának társul szegődni. Ezt végiggondolván Súja nem tudott szabadulni kétségeitől. békés és ártatlan osztálytársukat terítette le.

hogy az? – Mit csináltál? Kavada szeme hamiskásan csillogott.De jó-e az úgy. hogy ki egy­ általán a „normális”. te olvasol az emberek gondolataiban. Vajon mennyi lehet ennek az esélye egyáltalán? – Hékás! – szólt neki Kavada. Semmit sem tehet. miközben újra rágyújtott. akit csak lehet. mint akinek hirtelen eszébe jutott. Amikor idáig jutott. De akárhányszor gondolta is végig. azt nem lehet megítélni. Körbe-körbeforgott az agya. Most csak magadra és Norikóra gondolj – folytatta Kavada. hogy meg sem próbálják összeszedni legalább a „normálisakat”? Csak ha már itt tartunk. – Ja. Akkor pedig minden kétséget kizáróan ő maga meghal. [245] . Súja felhúzta a szemöldökét. Kavada? – Néha. és kifújta a füstöt. és bólintott. Súja hasonlóan tekin­ tett vissza rá. hogy az „ellenség” kö­ zéjük férkőzik. Reménykedhet a szerencsében. Noriko is és Kavada is meghalnak. Súja felé fordult. – Azért annyira ne zuhanj magadba. – Mi van. és megkérdezte: – Az igaz volt? – Micsoda? – Amit Szakamocsi mondott. Súja sóhajtott egyet. – Ja – Súja lesütötte a szemét. és akik vele vannak. mindig ugyan­ arra az eredményre jutott. Azután. közben előfordulhat. Ha mindenkit meg akarnának menteni. hogy véletlenül összefut Mimura Sindzsivel és Szugimura Hirokival. visszafordult Sú­ jához. gondok vannak a gondolkodásoddal. Ilyen szép tiszta időben megjön az ihletem – mondta Kavada. Hiába gon­ dolkodsz. Hogy ami a hivatalos ideológiát illeti. semmi nem megy előre tőle.

ott előfordul az ilyes­ mi. tehát hetedikes lett. Azért kezdtél rockot hallgatni? – Nem.) Ráadásul a Minato nevezetű edző nagyon szemét módon bánt az ügyetlenebbekkel. hogy rohadék­ nak nevezte Minatót a Baseball Szövetséggel egyetemben. Csak annyit mondott: „Majd visszajövök. Addig meg csákánnyal a kezemben dalolom a Börtönrockot. és ha az olimpiai döntőben alulmaradnának az amerikai csapat­ tal szemben. hogy sze­ retem a rockot. („Ez a kacsafarok-frizura.Csak két dolog jutott eszébe. ahol éltem… Sújának eszébe jutott egy negyven feletti férfi. – Kavada megértően bólintott. a kartonján pedig egy nagy rossz pont landolt. aki három év­ vel ezelőtt még az Áldott Szeretet Házában mindenesként dolgozott. először párhuzamosan lépett be a baseballcsapatba és a zeneszakkörbe. Az okot nem mondták el részletesen Sújának és Jositokiéknak. hogy a rock’n’roll új csillagává (ahogy magát nevezte) váljon.”) Most munkatáborban van elvileg Dél-Szahalinon. te tudsz gi­ tározni. hanem in­ kább a… – Semmit – rázta Súja a fejét. Az egyik… Igen.” [246] . – Tényleg. ezért Súja alig két hét után hozzájuk vágta a kilé­ pési nyilatkozatot. de nem feküdt neki a baseballcsapat győzelemorientált hangulata és hadse­ reghez méltó rendje. Jositoki. hogy a Siroivai Középiskola baseballcsapatának sztárja elindult az úton. Zeneszakkörös vagyok. a Ház gye­ rekeinek. Vidám ember volt. Súja. amikor kis kö­ zépiskolás. Így történt. Annyira eldurrant az agya. – Aha. – Biztos arra gondolt. (Végül is nem meglepő. Szerencsétlenségükre az ellen­ séges Amerikai Birodalomban is népszerű volt a baseball. a Baseball Szövetség elnöksége felkészülhet a harakirire. Személyesen sem mondott semmit a búcsúzáskor sem. mert a baseball a Köztársaság nemzeti sportja volt. ritkuló haját a tarkóján két ol­ dalról középre összefésülte. Rockot hallgattam. tehát presztízskérdés nemzetközi viszonylatban is. akármennyire szerették is a baseballt. és amiatt kezdtem el gitározni. Az intézetben. Szakamocsi talán nem is erről.

– Van kedvenced? Dylan? Lennon? Vagy Lou Reed? Súja behatóbban tanulmányozni kezdte Kavada arcát. és a világ eggyé nemesül…2 Hát. szándékosan koszosnak beállított roc­ ker fényképével. egy ilyen szöveg nem jöhet be ennek az országnak. mert tűzbe hozza a tömegeket. Nagyszerű. mint a kábítószert. mint a parkolni tilos táblán: „Stop the Rock”. A legradikálisabb importzene. Az imént idézett Bob Marley is ilyen szövegeket írt. ha lemezboltba megy az ember. hogy a munkatáborokban gyakoriak a halálesetek a túlzott munka és az elégtelen táplálék miatt.) Hogy mit nem tűrt a Köztársaság barackszínű kormánya? Hát a beatet sem. álmodozónak tartasz. – Valaki adott nekem egy kazettát. A Nagy Kelet-ázsiai Köztársaságban nem könnyű rockzene­ forráshoz jutni. / Remélem. Ennek köszönhetően. amit Súja eddig 2 Bánosi György fordítása. – Hát te így képben vagy? Kicsit meglepődött. kizáró­ lag a hazai sztárok nyálas popzenéjét és népszerű dalokat ta­ lál a polcokon. Úgy kezelik. És a saját gitárját is nekem adta. de jellemző példaként említhetjük Lennon dalát is: Lehet. Súja élete első sa­ ját gitárját. egy hosszú hajú. Ő vajon épségben van még? Mondják. egyszer közénk állsz majd. (Egy­ szer még egy posztert is látott a tartományi hivatal épületé­ ben. [247] . rajta ferde vonallal.Ezzel Jositokinak egy régi önfelhúzós karórát. és a rock műfajába sorolható művek általában kivétel nélkül fennakadnak a rostán. / Ám én mégsem vagyok egyedül. – Hú. A külföldről jövő zenét alávetik a Könnyűze­ nei Minősítő Intézet nevű szervezet szigorú vizsgálatának. Kavada bólintott. de még inkább a szövegekkel lehe­ tett gond. Sújának pedig egy Gibson elektromos gitárt ajándékozott.

De Dy­ lan és Lennon akkor is a legkeményebb kategóriába tartoz­ tak.) Persze nem annyira megle­ pő. Aztán azt mondta: – Springsteen a kedvencem. és belépett a ze­ neszakkörbe. – Én Kóbéban nevelkedtem. (Igaz.látott. Morrisontól a Whenever God Shines His Lightot szeretem – mire Súja szeme elkerekedett. a My Way illik ehhez az or­ szághoz.) Egy időben Súja is azt hitte. Van Morrisont is bírom. aki már az előbb leleplezte rendkívül sok­ rétű ismereteit. Ha felmérést készítenénk a Siroivai Középiskola diákjai között. Ne vegyél egy kalap alá a kagavai vidéki srácokkal. hogy több mint kilenc­ ven százalék nemmel válaszolna. hogy ő aztán soha. – Hát te tényleg nagyon ott vagy! Kavada is mosolygott. és az itt hagyott ka­ zettákat és a gitárt is félelmetesnek találta. Amikor középiskolás lett. városi gyerek vagyok. De feltehetőleg mégsem így volt. többé-kevésbé a rockba is beleszagolt. hogy a szája szélére kiül egy vigyor. nem kevés tag volt. (Természetesen Sintani Kazumi is a nagy rockrajongók egyike volt!) A szak­ körben megismert barátain keresztül meg tudta szerezni a The Times They Are A-Changin’ vagy a Stand! másolt kazettáit is. hogy Kavada. A rockot azért még is­ merem valamennyire. és több olyan is. hogy a kacsa­ farkas mindenest munkatáborba küldték. De ez csakis a megbízható ismerősök között működött. Kavada rávágta: – A Born to run tökjó. úgy válaszolna. aki hallott már rockot. a zene volt az oka. Nyomort hangulata kicsit fel­ engedett. – Annyira azért nem kell ledöbbenni – mondta Kavada. akinek volt elektromos gitárja. (De mivel az is. biztos. [248] . aki szerette a rockot. Frank Sinatra volt. Érezte. Súja egy kicsit elhúzta a száját. valószínűleg mindenki tagadó választ adna. hogy hallottak-e már rockot.

Súja észrevette. amikor bólintott. ami a szerelemről szól. mi és a bánat / S szeretni foglak lelkem min­ den bolondságával / Egyszer majd. és aggódott. we were born to run! Norikóra pillantott. – Szinte egyáltalán nem ismerem. hogy nem hallottál még rockot? Noriko mosolygott. és van hozzájuk egy dallam meg egy ütem. bébi. hogy talán nem tudja őket követni. amelyek valódi dalokká teszik őket. ezért megkérdezte: – Te azt mondtad. valamikor odaérünk / Ahova mindig is tartottunk. ugye. Milyen zene? Súja ránevetett. Nehéz elmondani. hogy – Súja fejből idézte a dal végét – Együtt fogunk élni. édes. – Csúcsszuper szövege van. Vannak a szavak. Súja maga is fá­ radt volt. menekülésre születtünk. és megrázta a fejét. – Majd a dallamával együtt fojtott han­ gon elénekelte az utolsó részt: But tramps like us. csavargók vagyunk. – Többet kéne rockot hallgatniuk az embereknek. és így szólt: – Egyszer majd meghallgatjuk együtt. városi gyerek vagyok. a hét­ köznapokról vagy magáról az életről énekelnek. hogy Noriko hallgat. Noriko csak egy kicsit nyitotta nagyobbra a szemét. ezért ez fel sem tűnt neki. Normális esetben… lehet. hogy felragyogott volna az arca. de máskor politikáról. Wendy. Persze olyan is van. de ezek a da­ lok a mi problémáinkról szólnak. baby. Akkor szét­ menne ez az ország. Azután azt mondta: – Hát valami ilyesmi.– Mondtam. Súja folytatta Kavadával a beszélgetést. és sétálhatunk a fényben / De addig is. De csak erőtlen mosollyal válaszolt. Például Springsteen azt énekli a Born to runban. társadalomról. [249] .

Mert a rock olyan volt számára. Egyszer lehet. Kavada Súja arcát nézte. Kavada bólogatott. hogy magába szívja az elégedetlenségünket. Ennyire fifikás a kormány. és folytatta: – Szerinted tényleg ekkora ereje van a rocknak? Akkora. Az az érzésem. hogy még ők fogják terjeszteni. hogy féljen tőle a kormány? Súja nagyot bólintott. Mint eszközt. de Súja úgy érezte. – Igen. Súját olyan sokk érte. így ez már nem is volt nagy megrázkódtatás. biztos azért…”. az előbb Noriko mondta. Persze összevissza hullottak az osztálytársai. Springsteen és Van Morrison pedig olyasmi. hogy kieresszük a gőzt. lassan válaszolt: – Hát lehet.Igen. A kották a Szent­ írás. – Igen? Kavada lassan kifújta a füstöt. és minden más fontos dolog benne van a rockban. Pont ez az. ami miatt a kormány tiltja a rockzenét. törvénybe ütközik. hogy pont ezért hat. de ha rockzenét akarsz hallgatni. aztán elkapta a tekintetét. Lehet. Kavada kimérten elnyomta a földön a tövig égett cigarettáját. és meg­ rázta a fejét. amit Noriko mondani akart. Rágyújtott egy újabbra. [250] . mintha jól kupán csapták volna. Jó. – Én nem vagyok ebben olyan biztos. és megszólalt: – Nanahara. Súja magába roskadva. ezért a sokkokhoz már hozzászokhatott. meg mit tudom én. és csak arra jó. mint egy vallás. hogy az is. hogy „senki nem tud semmit. mint a ti­ zenkét apostol. hallgathatsz.

Te tényleg iszonyúan átlátod a dolgokat. hogy ez nem olyasmi. A cigit a szája sarkába tolta és rágyújtott. az az. – We are born to run. Nemsokára válaszolt: – Én ebbe nem gondoltam bele. De ahogy hallgatlak. Kavada mosolygott.– Igen. 20. és akkor. – Én akkor is úgy gondolom. A térkép zónái szerint az F8-asban. Méghozzá pozitív ereje. Hozzátette: – Eszméletlen. Aki akar­ ja. hogy neked van igazad. – Hogy most csak annyit tehetünk. Egy darabig csendben voltak. és Sújá­ ra nézett.) valami halk zize­ gés miatt kelt fel. ahogy Noriko róla mondta. – De a sors iróniája. én is úgy gondolom. Nem így van? Súja ezt fontolóra vette. A sziget közepétől kissé ke­ letre. hallgassa. Azután szólalt meg. Igen. amikor akarja. hogy a rocknak ereje van. lehet. Nanahara. Kavada megrántotta a vállát. Súja folytatta: – De… – Kavada eközben új doboz cigarettát bontott. [Maradt 25 fő] 35 Minami Kaori (lányok. hogy menekülünk tovább – mondta Kavada. az északi hegy lábánál fekvő vegyes er­ dőben volt. Súja ránevetett. amit tiltani vagy propagálni kellene. hogy tényleg így van – mondta Kavada. – Igazából. – Micsoda? – kérdezett vissza Súja. De amit én nem bírok az egészben. [251] .

és most itt van. Kaori felsóhajtott. hogy az a másik mikor tekeri ki a nyakát álmá­ ban. így fellélegzett. Még egy kicsit várt… Semmi nesz. igen kicsi. de a hang elnémult. A lány osztálytitkár. soha nem tudhatja. Ez talán már tényleg ellenség… Ellenség… Igen. Hiába tartóztatta volna Jukie. Végül mindig rájött. Többször megdörzsölgette a tenyerével az arcát. akkor sem kér belőle. de még így is nagy volt Kaori kis kezéhez mérten. És… Most már tényleg „ellenség” közeledik? Mi lehetett ez a hang? Pisztolyát két marokra fogva várt egy darabig. Nem elég. Az ellipszis alakú le­ velek hozzáértek az arcához. Kaori elmenekült egy má­ sik irányba. ezért kicsit arrébb ült. [252] . amikor el­ indult az iskolából. de erőteljes hangon szólongatta: „Kaori! Gyere velünk! Csak lányok va­ gyunk itt! Ne félj!” Csakhogy képtelenség volt. Szinte látta maga előtt Tendó Majumi és Aka­ macu Josio holttestét. vagy valami kis állat (lehet. hogy úgyis meg fog halni. amikor kilépett az épületből. A sötétségből Jukie fojtott. ahol hozzáértek a levelek. úgy. Undorodott tőlük. Ucumi Jukie le­ hetett. a főbejárat tájékán egy hang hívta az erdőből. még gyulladjon is be valamitől a bőre. Kaori összeharapdálta az ajkait. hogy neki fel sem tűnt. Akkor. többször hallott eh­ hez hasonló hangokat. Fogaival felsértette az ajkait.Újra felvette a pisztolyát. már több véres heg borította őket. azt már nem! Még ha tudja. és visszaült a gazba. Mióta a játék elkezdődött. hogy a pattanásaitól szenved. A sötétben a bokrok között Jukién kívül is kivehető volt még néhány árny. Meg fogják támadni az osztálytársai. hogy felda­ gadjon az arca? Na. Egy rövidített. de nem tudta megszokni. hogy van errefelé kóbor macska?) járt arra. kilenc milliméteres Sig Sauer P230 volt. Hogy bízhatna meg bárkiben ilyen körülmények között? Ha együtt tart valakikkel. és most egy újabb seb keletkezett rajtuk. és ő elbújt itt. hogy csak a szél játszik. akiket akkor pillantott meg.

A Flipside nevű együttes egyik tagjának. üde mosolyú arc tekintett Kaorira. és lassanként visszatért az eredeti tempójához. hogy a medalion tiszta ósdi dolog. A speciális medaliont csak a rajongói klub tagjai között osz­ tották szét. Kipattintotta. végigfutott a hátán a hideg. és csak ismételgeti ugyanazt a dallamot. Elénekeljem a dalunkat. hogy az egész Siroivai Középiskolában csak neki van ilyen. és tovább beszélt a fényképhez. amelyet úgy szeretsz. Kenzaki Dzsunjá­ nak a fényképe volt.Amikor erre gondolt. amely nem tudja fi­ gyelmen kívül hagyni a lemez hibáját. ugye? Védj meg! Úgy látszott. Szerinted az osztálytitkárral kellett volna mennem? És akkor lett volna mód. vagy egy rossz minőségű CD-lejátszó. hogy Kenzaki Dzsunja fényképe azt mondja: „Minden rendben lesz. – Figyelj.” („Minden rendben. Miért kellett így történnie? Találkozni akart anyával. hogy megmeneküljek? Nem. Meghalok? Én? Meg fogok halni? Attól.) Ó… Dzsunja. hogy majdnem szívrohamot kapott. hogy ez tudatosult benne. Apával is találkozni akart. (Manapság talán a lá­ nyok többsége valószínűleg csak a fejét rázná az ilyesmire. úgy visszhangzott a szó a fejében. Minden rendben lesz. Dzsunja. Ahogy nézegette. a kedves nagypapájával is [253] . Meghalok? Meg fogok halni? Mintha a füle csengett volna. Ő volt a lányok között a legnépszerűbb. Meg­ halok? Kaori szinte fejvesztve kapta elő a nyakában lógó sárgaréz medaliont matrózblúza alól. végre csitult valamennyire a szívverése. A nővérével is. Egyszer csak ömleni kezdtek a könnyek a szeméből. és Kaori büszke volt rá. Viszont Kao­ ri nem így gondolta. mire egy hosszú hajú. a Magnum a Tejútont?”) Erre Kaorinak mintha könnyebben ment volna már a légzés is. Annyira. ugye? Dehogy lett volna. a szíve kalapálni kezdett. Kezdjük ott.

Utána gyorsan felrántotta a csomagját. anélkül hogy megszólította? Biztos nem volt nála lőfegyver. aztán az is hamar elhallgatott. 11. visszacsillantva a fák között átszű­ rődő napsugarakat. kíméletlenül lőni kell. Szemét elárasztották a könnyek. miért kellett odalopakodnia. A hátam mögé került! Amíg nem figyeltem! Annyira félt. Könnyeivel küzdve hátrakapta a fejét. összerezzent. és Hirokival ellenkező irány­ ba bevetette magát a sűrűbe. A zizegés folytatódott. nem vitás. a nappali kényelmes kanapéján ülve kakaót inni és közben a Flipside tévéműsorát nézni videón. Mély­ ről jövő hányinger tört rá. Kíméletlenül. (Bár már egy csomószor látta. hogy szinte gondolkodás nélkül két kézzel fel­ emelte a fegyverét. A durranást köve­ tően erős lökést érzett a csuklójában. Haza akarok menni. Aranyszínű töltényhü­ vely táncolt a levegőben. hogy nekem van fegyverem. A háta mögül suhogást hallott. A bozótból egy diákegyenruhás alak figyelte őt. [254] . Megfürödni. Hiroki alakja eltűnt a bozót mélyén. Fürdő. én bele fogok őrülni! Amint meghallotta a saját hangját. zavaros fejjel gondolkodott. Szugimura Hiroki meg akarta ölni. védj meg! Kérlek… Én. Ez sokkal erő­ sebb hang volt.és a nagymamájával is. és kirázta a hideg. ahogy ezt mondta. mint az előbbi. hogy meg fog őrülni. bekenni a pattanásait. különben engem ölnek!… Megölnek! Jaj… Ebből nekem elég volt. hogy Szugimura Hiroki (fiúk. Pat­ tanáskrém. Megtudta. és gyorsan elmene­ kült. és nem lövök rögtön rá… Szugi­ mura Hiroki kést döfött volna a mellembe. Ha nem veszem észre. Ha belebotlok valakibe. Dzsunja. Kaori egy darabig feltartott pisztollyal reszketett. Miközben futott. tény­ leg úgy érezte. és meghúzta a ravaszt. Kakaó! Videó. semmi két­ ség… Ha nem így lett volna. Kést! Vigyázni kell. Flipside.) – Dzsunja.) az. Megállapí­ totta.

Dzsunja. és Kenzaki Dzsunja üde mosolya hevesen rázkódott összevissza. – Lehet. Anya. akkor viszhall! Szakamocsi továbbra is derűsen lökte a szövegét. de muszáj összekapni magatokat. hogy meghalnak a barátaitok. Meg­ ölnek! Lőni. Ez volt a dél­ előtti híradása. Tesó! Apa. [Maradt 25 fő] 36 – Nos. Szakamocsi kedélyes hangja tovább folytatta. Dzsunja. Feljegyezni! Súja megint előhúzta a zsebéből a térképet és a tollat. Nem volt köztük a C3. Kaori szeméből patakzottak a könnyek. Kuszaka Jumiko neve. Ha a fiatal szárnyakra filozó­ fia súlya nehezedik. Azután háromtól a H3. Matrózblúzos mellén nyitva maradt a medalion.Lőni. Kava­ dának is a kezében volt a térkép. a D8 pedig az északi hegy csúcsától délkeletre fekvő lejtő volt. nem tudnak repülni. Megértettétek? A J5 a sziget délkeleti partja. Súja sóhajtott. No. Öttől a D8. tehát ezek voltak a halottak. Rajtuk kívül még Kuramoto Jódzsi és Jahagi Josimi halt meg. – Tehát először egy órától a J5. Egyelőre nem kellett helyet változtatniuk. Lőni! Lőni! Új album! Kaori kezdett megőrülni. Lőni! Kakaó. Kíméletlenül. – Most pedig elmondom a délutáni tiltott zónákat és az idő­ pontokat. aztán megint lecsapta a végén. Jegyezzétek tél szépen. és a kipipált osztálynévsort nézegette. ahol Sújáék voltak. hogy rossz érzés. [255] . Motobucsi Kjóicsi és persze Kitano Jukiko. a H3 a déli hegy csúcsának kör­ nyéke. A temetési listára újólag felkerült Óki Tacumicsi. Eltette a térképet. Dzsunja. Pattanás! Krém! Kíméletlenül.

Úgy tudta. Szóval az a helyzet. Aztán megszólalt: – Megmondtam. Lehet. akkor azt egyáltalán ki… Újra fülében csengett a Kitano Jukikóval és Kuszaka Jumikó­ val végzett géppisztoly ropogása. Mi­ nél inkább halnak az osztálytársaik. akik halálát most Szakamocsi beje­ lentette. Két-három icike-pi­ cike sárga virág dugta ki a fejét a fű közül. Akkor pedig lehet. Az velük végzett volna? És ha igen. Megértette. amikor a rockról be­ széltek. És az időkorlát sem probléma. De… – Hogy mondtad?! Kavada csak a vállát rángatta. hogy ilyen szenvtelennek született? Sóhajtott egyet halkan magában. hogy miről beszélt Kavada. aztán másra kezdett gon­ dolni. Felhúzott térdét közelebb vonta magához. hogy… az előbb. ők együtt jártak. A hat ember közül. Míg a füstöt fújta kifelé. és kinézett a lába között. van Kavadában valahol valami. amit még nem fogadott el. Erre Súja felnézett Kavadára. Súja még szívesen odamondott volna valamit. hozzájuk egyre közelebb kerül a lehetőség. és a virág szárán egy hangya mászott. de úgy lát­ szik. Ez a valaki és az a másik vajon ugyanaz? Vagy… – Nanahara.– Már csak huszonöten vagyunk. Sorban halnak. de erővel le­ vette a szemét Kavada arcáról. úgy érezte. Elkapta a tekintetét. – Bocsánat – mondta. elfedte a kezé­ vel. csak Kuramoto Jódzsinak és Jahagi Josiminek nem nézte végig a halálát. Súja némán figyelte. és rágyújtott. hogy ketten együtt voltak valahol? És a két lövés tizenegy után. tényleg jó barátokká váltak. a rohadt életbe! Kavada megint a szájába vett egy cigarettát. [256] . hogy elszökjenek.

A kormánytól kapott szar kenyér van. – Miért? Nincs ét… – kezdett bele Súja. A kávét Kavada biztos az előbb újra fel­ élesztett tűzön lévő forró vizes alumíniumdobozba akarja be­ loccsantani. de észrevette. Kavada keze megállt kávényitás köz­ ben. – Noriko? Súja odament hozzá. Előkapta a kenyeret a saját hátizsákjá­ ból. együnk! – Nem… Noriko a térdét ölelve felnézett. Noriko elég keveset szólt mostanában.Kavada szólt. Kavada elővett a saját hátizsákjából egy üveget és egy hosszúkás (kétdecis kiszerelésű) kávésdobozt. – Még nem reggeliztél. és a fogait [257] . – Nem kérek… Nem kívánom. Kavada még egy műanyag poharakkal teli cso­ magot is elővett. és bólintott. Nanahara. ahogy átkarolta a térdét. – Jó sok mindent elhoztál. Ezzel Súja is úgy döntött. és mögötte ott látszott csillogó. – Noriko. Az üvegen egy eperrajzos matrica volt. sötétpiros tartalma. Tényleg. és kettejüket figyelte. de szereztem a vegyesboltból eperlekvárt és ká­ vét. Enni kéne. Noriko két keze szorosan össze volt kulcsolva. Odanyújtott Norikónak egy kenyeret. hogy Noriko arca krétafehér. és Súja felemelte a fejét. hogy nem rágódik tovább. – Noriko. Súja Noriko vállára tette a kezét. nevetett egy kicsit. – Aha – bólintott Kavada. még egy bő kar­ ton Wild Seven is van. – Nézd. és egy hosszúkás csomagot húzott még ki a hátizsákjából megmutatni.

– Lázas! Kavada! – Semmi bajom – mondta Noriko erőtlenül. félresimította Noriko frufruját. hogy sápadt arcán nyílegyenes vona­ lat húzott a szája. – Hogy van? – kérdezte kapkodva. és a jobb keze ujjával Noriko szá­ jához ért. vala­ milyen kismadarat tart a karjában. Ugyanakkor a Noriko homlokára kiülő verítéktől Súja tenyere lucskos lett. matrózblúzos vállának a fekete anyagon átérződő hőmérséklete olyan magas volt. kezével Súja karjára támaszkodott. Súja addig lélegzetét visszafojtva figyelt. Súja is gyorsan lekapta [258] . Kezének. Irtózatosan forró volt. – Nem fázol? – kérdezte Norikótól. egy kicsit… – Nanahara! – hívta oda Súját Kavada. és ő maga is levette a diákegyenruha zakóját. Azután ujjal lehúzta a szeme alatti részt. Sújának végre feltűnt. csak add ide a felsődet! – mondta. – De. hogy az ajkai közötti résen pedig nehézkes légzés szűrődik ki. és benézett Noriko élesen kivehető könnycsator­ nái mögé. Helyet cserélt Sújával. egy kicsit – mondta.annyira összeszorította. Súja kinyújtotta a jobb ke­ zét. majd Noriko csuklóját emelte fel. – Most maradj. A karóráját nézve egy darabig a pulzust számolta. és egy kicsit neki­ dőlt. hogy Súja úgy érezte. Noriko a szemét résnyire nyitva válaszolt. Kavada letette a kávésdobozt a lábához. és kinyitotta a száját. és rátette a tenyerét Noriko homloká­ ra. és felemelkedett. Noriko lehunyta a szemét. Súja összezavarodva hátrarántotta a fejét Kavada felé. és a homlokára tette a ke­ zét. – Bocs. Utána saját borostás állához nyúlt.

hogy Noriko egyen még. hogy sokat küzd. mire Noriko bizonytalan kézmozdu­ lattal elvette a kenyeret. nem a reggeli fájdalomcsillapítót. – Megfázás elleni.magáról. de Kavada a fejét rázta. Nanahara! A lekvárt és a vizet is hozd! – mondta Kavada. Kavada határozott volt. – Most eszünk. Vedd be! – mondta. de pillanatnyilag talán lemondott róla. míg lenyeli. – Többet nem bírsz? Noriko alig láthatóan megrázta a fejét. és a zsebéből megint elővett egy gyógyszeres dobozt. és Kavada segítségével vizet ivott hozzá az üveg­ ből. és egy-két falatot harapott belőle. Kavada szép gondosan be­ bugyolálta Norikót a két kabáttal. – De nem… – Semmi de! Egyél szépen! Elég egy kicsi is. és bevette. Úgy tűnt. kinyitotta a lekvárt. és azt is átnyújtotta. Látszott. és Súja sietve összeszedte a kenyeret és a vizet. mire Ka­ vada beletömte a kenyeret az üvegbe. A szája szélén kifolyt a víz. Még a fejrázása is fá­ radt volt. és odavitte. és egy másik pirulát adott Norikónak. és teletunkolta a piros lekvárral. Ezt odatartotta Norikónak. Előbb a kenyeret és a vizet nyújtotta. és a két kabátba takarózva lefeküdt a fűre. Kavada szerette volna. most lefekszel. – Kenyeret. [259] . aztán Kavada hátizsákja tetejéről a lekvárt. kislány. és odaadta Kavadának. kislány. Noriko bólintott. Kavada? Nincs baj? Súja nyugtalanul kérdezte. Aztán visszaadta a maradék kenyeret Kavadának. Noriko bólintott. – Mi van vele. Kavada zsebken­ dővel letörölgette. mert letette a kenyeret. amit az előbb akart Norikónak odaadni. – Oké.

nem? Kavada megint a fejét rázta. Valahogy visszafogta ma­ gát. aztán megint Noriko mellé térdelt. – De… – Veszélyes mozogni. Súja… – mondta. hogy esetleg elfertőződött a sebe. még egy csomó ideig mentetek az erdő­ ben. mi lesz. ahol meleg… Kavada a fejét rázva szakította félbe. Lehet. Súja egy darabig Kavada arcát nézte. hogy csak egy sima nátha. Ne aggódj. hogy ne olyan felhevülten beszéljen. – Semmi baj… Csak egy kicsit elfáradtam. – Várj már! Előbb nézzük meg. Menjünk el máshova! Leg­ alább valamelyik házig.– Biztosan nem tudom. Sújára nézett. Megmondtam. – De hát rendesen elláttad. Nem maradhatunk itt. – Ne haragudj – mondta Kavadának is. – Noriko… Noriko kinyitotta a szemét. [260] . Akkor belemehetett valami baktérium. A homlokához nyúlt. – Miután meglőtték. Súja megint hátranézett Kavadára. hogy ne le­ gyen rajtuk rés. Erőtlenül mosolygott. – Micsoda… Súja a fekvő Noriko jobb vádliján a kötés helyett fejkendővel betekert részre nézett. – Bocs. az ágynemű funkcióját betöltő kabátokat még egyszer gondosan eligazgatta Noriko testén. Noriko újra kinyitotta résnyire a szemét. és azt mondta: – Kavada. A lélegzetvétele egyáltalán nem volt megnyugtató. De megvan az esélye. Miközben beszélt.

mert nem tudta pontosan meghatározni. [261] . ahol először elbújt. Súja szorosan összeszorított szájjal nézett le Noriko sápadt arcára. de a hegy­ csúcs felé. ő pe­ dig végig az elhagyott ház egyik sarkában kuksolt. de a hegy egyenet­ len felszíne és a mindent elborító növényzet miatt meg per­ sze az idegességtől ez az érzéke is összezavarodhatott vala­ mennyire. hogy eljöjjön onnan. a karórája már majdnem délután egy órát mutatott. úgymond a vérében volt már a távolságok érzékelése. de aztán arra a megállapításra jutott. hogy semmi nem lesz jobb attól. ha elbújik. A játék kezdete óta többször is hallott fegyverropogásnak tűnő hangokat. Takako egy jégtörő árat kapott fegyver gyanánt. hátranézett. egy ba­ rátra van szüksége. már elfedték szeme elől a fák. Újra ráfo­ gott. mielőtt eldőlt volna. amerre most Takako nézett. akivel együttműködhet. Mennyit jö­ hetett? Kétszáz métert? Vagy még csak százat? Mivel Takako a Siroivai Középiskola atlétikakörének legjobb rövidtávfutója (a középiskolás lányok kétszáz méterén a mindenkori máso­ dik legjobb rekordot tartotta a tartományban). és ivott a vízből. hogy ezt a szigetet használják majd a Programhoz. egyre kisebbek lettek a fák. Ebédre evett a kormány pocsék kenyeréből. és anélkül hogy kiegyenesedett volna.Megint lecsukta a szemét. lepusztult épületet sűrűn benőtte a gaz. mert a tyúkólban végződő. A tér­ kép zónái szerint a H4 és a H5 határvonala táján. A déli hegy lankáinak kör­ epe táján. [Maradt 25 fő] 37 Csigusza Takako (lányok. Abban a házban már azelőtt sem lakhattak. aztán amikor rászánta magát.) kidugta fejét egy fatörzs mögül. A házat. 13. Már a rozsdás bádogtetejét sem lehet látni. Körülötte magas és alacsony fákból álló vegyes erdő volt. Valakire… akiben legalábbis ő megbízik. a hegy csúcsától kelet felé járt.

a bal keze középső és gyűrűsujján egy-egy gyűrűt. és az atlétikakör legjobb futója címet is kiérdemelte. ezért szinte soha nem kellett közvetlenül meg­ hallgatnia rosszallásukat. a fiúk között. a két csuklóján összesen öt karkötőt és a nyakában egy külföldi pénzérmét viselt. aki korábban kiment. a jobban egy fülbevalót. Takakónak is volt egyetlenegy osztálytársa. A hajától és ettől a kissé feltű­ nő „bizsukiállítástól” nem voltak elragadtatva a tanárok. egyenes vonalú orrával együtt az is inkább nemesnek tűnt. Hosszúkás szeme kicsit szigorú. Ezért amikor kilépett a teremből a folyosóra. arra gondolt. Gyerekkori barát. Ezzel a dologgal kapcsolatban most akadt valami. Igen öntudatos lány volt. de Takako jó tanuló volt. Nem hagyta. de Takakó­ nak az osztályban nem volt közeli barátnője. Nem lány. esetleg azért. jobbra egy kicsit [262] .Persze nem kizárt. de ő másik osztályba járt. A legjobb és egyetlen barátnője általános iskolás koruk óta egy Kitazava Kaoru nevű lány volt. mint az egyetlen kijáraton kiszé­ delegni. vagy a büszkesége gátolta. amit végig kellett gondolnia. kikémlelt a kapu árnyékából. Amikor kilépett az iskolából. barna haja volt. hogy őt is gúzsba kössék az iskola bárgyú szabályai. mint a többi lányt az osztályban. amely nemcsak összhangban volt egyéniségével. Akkor viszont nincs veszélyesebb. akiben feltétel nélkül megbízott. A bal fülében két. hanem kiemelte szépségét is az elsőre fele­ másnak tűnő ékszereivel együtt. De… De igen. a feltételezett támadó által nem várt útvonalon azonnal el kell távolodni az iskolától. hogy akiben ő megbízik. mert eleve visszahúzódó természetű volt. fegyveresen. hogy talán… Visszajön valaki. de szép hegyes állával és szája határozott ívével. halra hegy. Hogy a szépsége miatt-e. De… Takako szép lány volt. egyetlen­ egy. Melírozott. az benne nem bí­ zik meg. hosszú. Ha pedig így lenne. Szemben erdő.

) saját maga veszélyeztetése árán rá várt volna – ezt csakis ön­ érzete sugallhatja. az erdőben vagy a hegynél egy támadni nem akaró valaki volt? Szóval esetleg nem lehetséges. abban az erdőben vagy a hegynél rejtőzött. Nem volt szükség rá. Hogy a fiú. ha egy higgadtabb lányt találna. vagy a bal oldali hegynél bújt meg. és elrejtőzni valahova. Akkor pedig a lány osztálytitkárt. vagy a szemközti erdő­ ben. De akkor sem szabad hangosan beszélni. Persze ha meglelné Szugimura Hirokit. És ezt be is bizonyították már. Oldalra sem pillantva belehúzott a híres lábain. hogy bármin is elmélkedjen.szélesebb a horizont. azután elér­ te a déli hegy lábát. az lenne az ideális. Illetve lehetetlenség. de ennél nem több. 11. aki nála hamarabb indult el. hogy kiskoruk óta jóban voltak. Persze még jobban jár. Hacsak annyira vi­ gyáz. ez nem igazán valószínű. Ha van támadó. Végigfutott a települést keresz­ tülszelő úton. hogy ne lőjenek bele hirtelen. semmiképpen sem. Mindenesetre most keresni kell valakit. Tény.) Tehát most meg kell keresni azt a vala­ kit… Most csak ennyit tehet. Csakhogy… Nem történhetett meg. de ez túl naiv kíván­ ságnak tűnik. Hát. hogy a barátja. egészen átlagos lányt. Ucumi Juki­ ét vagy valaki más. (Viszont ilyen körülmények között egy túl higgadt lány pont hogy félelmetesebb. hogy teljes erőből nekilódult. és rá várt? Azzal. Csak szükségét érezte minél hamarabb eltávolodni az iskolától. de csak barátok voltak. ahol el­ [263] . talán keresztülhúzta volna a számításait? Nem. bevágódott egy keskeny sikátorba. Az elhagyatott házból. hogy az iskola előtt. és az iskola külső fala mentén hirtelen nekiiramodott jobbra. Ilyen kö­ rülmények között bárkinek veszélyt jelentett az iskola körül bóklászni. Hosszú időn át elválaszthatatlanok ugyan. Ezért Takako a fejét lehúzva kisietett a kapun. meg tudják majd beszél­ ni. azaz Szugimura Hiroki (fiúk.

hogy van-e ott valaki: kavicsokat dobált a bozótba. amelyet a háztól idáig is alkalmazott. hogy szóba álljon-e vele. hogy nem rejtőzik-e valaki a bokrok között. és megszorí­ totta a jégtörő árat a bal kezében (hasznát tudja venni ennek majd egyáltalán?). de ha minden rendben megy. ha van ott valaki. Tikakónak még több esélye van felfedezni. ő is látta Kisszaka Jumiko és Kitano Jukiko halálát az északi hegy tetején. Takako kigondolta. „Ha rángatjátok. Várt egy kicsit. és közben ellenőrzi. de azért puha benyomást keltő haj és egy [264] . és balra úgy tíz méterre tőle egy ember feje bukkant elő a bokorból. Különben is. és ha mozog. De elhatározta. addig azt hiánytalanul vé­ gig tudja pásztázni. elindul kacskaringózva lefelé a hegyoldalban. Aztán a nyakára csatolt pánthoz ért. vagy sem. és halkan csisza­ tolta. ki az. és amellyel megálla­ píthatta. és nehezítette a légzést. Abban a pillanatban zörögni kezdtek az ágak. hogy a kormánytól kapott óra egy óra húsz percet mutat. Semmi reakció. amikor meglátja. Susogva estek le a kövek a bokrokban. Szakamocsi mondta a déli híradásában. pedig belenyomódott a nyakába. sóhajtott. Máskor a karkötői miatt nem hord kar­ órát.” Kénytelen volt viselni. Egy kicsit összetapadt. és előrefelé jobbra-balra bedobálta a bo­ zótba. hogy nem törődik az ilyesmivel. Takako megállapította. kivett néhányat a jobbjával a zsebébe be­ készített kövekből. Volt egy módsze­ re. A nyaklánca hozzáért a nyakörvhöz. és a tény maga is nyomasztó volt. hogy a romos házból elsőnek a déli hegy csúcsára megy. és elindult a bokrok közötti nyílt emel­ kedőn. Takako megint előrébb ment egy keveset. Ha majd odaért. hogy a déli hegy csúcsának környéke délután háromtól tiltott zóna lesz. az három előtt elindul onnan. de most természetesen nem ad az ilyesmire. hogy létezik. felrobban. Majd eldönti.bújt.

és leereszkedett az enyhe lejtőn. úgy látszik. Takako visszafojtotta lélegzetét. és óvatosan el akart indulni visszafelé a bozótba.diákruha háta látszott. és meglódult az úton. de valószínűleg így van. Megperdült a sarkán. 16. de ahogy az előbb is megállapította. és lőni akart volna. Takako ijedten megállt… Gáz. És azt is. Bár számított rá. hogy ez a szituáció be­ következhet. de végül megállt. hogy az egész testfelületét kiszolgáltatja Kazusinak. És ez a hát természetesen nem Hiroki háta volt. ahonnan jött. Ezért gyorsan körbenézett. várj! – ezúttal kiáltott. Ez az álláspontja nincsen ugyan észérvekkel alátámasztva. Találkozott a szeme Tatrakó­ éval. A megdöbbent arc Niida Kazusié (fiúk. ahogy körbenézett. Ekkor hirtelen megfordult a fiú. Nemcsak Kazusit találják meg. Visszafordult. Kazusi lassított. senki más nem volt arrafelé. de legfőképpen ez a nagy hang volt gázos. [265] . – Mondom. és a fej jobbra-balra mozdult. Ha fiú. attól még a teste remegni kezdett. az már gáz. Egy fiú. de a fő probléma az volt. Jaj ne… a fenébe. Ha lett volna Kazusinál fegyver. hanem őt is. miért kell nekem éppen egy ilyen csávóval… Takako erre gondolt. ak­ kor gáz. ahogy ke­ resztülverekedve magát a bozóton. jön utána. – Várj! Hú… Hát ez hülye… Takako néhány másodpercig habozott.) volt. már úgyis megtette volna. És az mindenképpen veszélyes. – Várj! Hallotta Kazusi hangját a háta mögül. Ha Szugimura Hirokin kívüli fiú.

elég jóképű volt. mert már úgyis késő volt.Takako észrevette. és Kazusi különösebb megeről­ tetés nélkül a tanulásban is és a sportban is tűrhetően teljesí­ tett. hogy ez nem függ össze. hogy csálék a fogai. Különösen az. Selymes haja a mai focisták stílusában nincs nagyon rövidre vágva. Hiába számít gyorsnak a párját ritkító Takako sebessége a lányok között. hogy végre talált egy „barátot”. mintha épp most lett volna vége egy hosszabbítással spékelt vadabb meccsnek. Takako a fejét rázta magában. (A középiskolában szeretik az ilyesmit. de mindegy is. Nem mintha számítana. Most nem szegezi rá. Undorodott a bizalmaskodásától. És arra gondol talán. hogy Kazusi jobb kezében egy íjjal felsze­ relt puskaszerűséget tart. és ezen az arcon most kétértelmű vigyor ült. Takako a vigyor láttán találgatni kezdte. de végül is jó­ képű Kazusit. Kazusi négy-öt méter távolságot hagyott kettejük között. de ha esetleg ráfogja. Csak rájuk kell hagyni. Emiatt talán. és ahogy előre gyártott indokai voltak azokban az esetekben. akiben megbízik. Niida Kazusi a focicsa­ pat csatára. És a labdajátékok csúcsjátékosai időnként a leg­ jobb atlétáknál is gyorsabban futnak. de csap­ zott. kisportolt test. ha valamit el­ szúrt. Leszámítva.) Akkor Kazusi direkt odajött Takako padjá­ hoz. Mindegy. vagy lehet. el tud majd előle menekülni? Hiba volt megállnia? Nem. milyen éretlen. Vi­ szonylag magas. és azt mondta: „Úgy lát­ [266] . de elsőben valami okból szá­ jukra vették Takakót és a tizenkettő egy tucat. szóval nagyon szembetűnő volt. Viszont Takako nem őrzött magában jó képet Niida Kazusi­ ról. egyszer úgyis utolérték volna. hogy nem ellenségesen közelít. kezét a vállára tette (bunkó!). Persze annak is megvan az esélye. Első óta egy osztályba jártak (Hirokival másodikban kerültek össze). hogy ez meg mit is akarhat. széles vállú. ahogy tette a menő csávót. Ráadásul a fennhéjazó stílusát sem bírta.

még egyszer szembefordult Kazusival. de most valószínűleg nem ússza meg ennyivel. hogy Kazusi a jobb kezében lévő tárgyat felé fordítja. Kazusi arcát fürkészve idegesen megrántotta vállát. hogy mihama­ rabb eltűnhessen előle. hogy itt elváljunk. Ez az erősségem. és újra hátat akart fordítani. ugye? Na szia! – mondta Takako. hülye vagy? – Bocsánat – válaszolta Kazusi. Közben figyelte Kazusi ujját a nyílpuska ravaszán. mert különben elszöksz. és félt. Akkor lassan. Mert a szeme sarkából látta. – Mindkettőnk érdeke. Akkor oké. – Nem akarok együtt lenni veled – mondta Kazusinak. pletykálnak rólunk. nem? Kazusi elégedetlenül fintorgott. és röhögött magában (Hol vagy te még attól? Sokat kell még neked ahhoz tanulnod…). – Mindkettőnk tudja az okát. hogy felmondja a szolgálatot. – Muszáj volt.szik. – De miért? Takako ciccegett magában. „Micsoda megtiszteltetés” – intézte el akkor könnyedén. – Sajnálom – felelt vissza Takako azonnal. Soha nem bonyolíta­ ni a dolgokat. Megkérdezte: – Ezzel meg mit akarsz? [267] .” Takako kecsesen elfordult. hogy re­ meg a lába. Ez az alapterv. Megállt mozdulat közben. Takako óvatosan beszélni kezdett. – Ne kiabálj. hogy lerázza magáról Kazusi kezét. Érezte. fiacskám. csak egyenesen bele a közepébe. A lényeg. Mert olyan tenyérbe mászó képed van.

hogy fölényt akar szerezni. de a tartalmuk arra utal. – Maradj velem! Takako begurult. A kezében lévő nyílpuskát sem eresztette le. és a kikandikáló jobb lábán most meg-megakadt Kazusi szeme. Azután megszólalt: – Ne hülyéskedj! Nekem szegezel egy ilyen izét. hogy szót fogadok? – Jó. és megfogta a vállpántját. észrevétlenül lecsúsztatta a bal válláról a hátizsákot. és jól kiszakadt. amit Takako ki nem állhatott. és azt képze­ led. Begurult.Miközben beszélt. A szemében pedig valami ismeretlen eredetű ragadós fény villant… Végigfutott a hátán a hideg. Takako kicsit arrébb mozdult. A szoknyája még az elhagyott házban fennakadt egy törött ajtón. mire Kazusi elégedetlenkedve le­ engedte. Azután furcsán letisztult hangon szólalt meg: – Te már régóta bejössz nekem. – Azt mindenesetre engedd le! – Akkor nem szöksz el. akkor nem szöksz el? Kazusi változatlanul lekezelő volt. ugye? – Nem hallod? Takako erőteljesen mondta. Fel bírja ez majd fogni Kazusi nyílvesszőjét vagy mijét? – Nem akarom ezt csinálni – mondta Kazusi. hogy Kazusi ne lássa annyira a lábát. Pont ez a be­ szédstílus volt az. A szavak magyarázkodók. egy kínai ruhához méltó hasíték kelet­ kezett rajta. Takako tűrte. de ugyanakkor valami mást is észrevett. [268] .

de hiába mondom. úgy stírölte. hogy nem akarok maradni. hogy nem akarok veled lenni. mintha ezzel a mozdulattal az idegességét akarná elnyomni. Bocs. Takako csendesen szólt: – Maradj már! – Jó. Takako is megismételte: – Mondtam. Hogy értsem ezt? [269] . aztán megszólalt: – Mit akarsz? Mond ki nyíltan! Nem is ölsz meg itt helyben. íj alakú szemöldökét. de nem – vágta hozzá. vedd meg nekem. – Akkor viszont… Takako megint megfor… Nem.Takako felhúzta szép. Takako megemelintette az állát. – Az előbb megmondtam. próbálod erőltetni. Közben fél­ rehajtotta a fejét. Kazusi ott helyben felemelte a kezében lévő nyílpuskát. hogy jól ráijeszt? Kazusi pillantása megint Takako lábára esett. de akkor ne menj el! – ismételte meg Kazusi. Egy darabig csak farkas­ szemet néztek. lécci. Már elege volt. vedd meg! Aha. és megkérdezte: – És? – Ezért téged eszem ágában sincs megölni. Mi van. azzal szórakozott. Ezúttal még csak vissza sem fogta magát. Mama. és úgy tűnt. határozott. Takako fortyogott egy sort magában. A harag miatt most nem esett nehezére. Az arca megint az áruházban játékért köve­ telőző gyereké volt. Maradjunk együtt! Takako megint megrántotta a vállát. ezúttal Kazusit szemmel tart­ va kezdett hátrálni. Kazusi nem engedte le a nyílpuskát.

– Nekem szegezed ezt. Kazusi élesen szólt: – Ha megmozdulsz. Valószínűleg ezt azért mondta. hogy alaptalanul feltételezi. ha ketten vagyunk. Takako érezte. hogy lekezelően beszélt Hirokiról. ha hallgatnak a férfiakra. Ez kétszeresen is feldühítette Takakót. hogy a szája nevetésre torzul. mert… sok más osztálytár­ sukhoz hasonlóan Kazusi is biztos azt hitte. én megyek. Ezért… Maradj itt. hogy Hirokival jár. hogy ő Szugimu­ rával jár. hogy lefektessen egy csajt. – A nők a legjobban azt teszik. mintha azt kérdezné. Felfogtad? Most már oké? Na. Azzal. Mi?Mit mondott ez az idióta? – Vagy nem? Nem olyan tökös legény pedig a Szugimura. nem? – Nagyon vicces. nem? – Pont olyan könnyedén. és közlöd. B a vércsoportod. Kazusiban végleg átszakadhatott a gát. hogy megvédsz? Nem bí­ zom benned.– Én… – Kazusi ragacsos tekintetét Takako szemére tapasz­ totta. Eddigre Takako már teljesen a plafonon volt. hogy amikor nagyon felhúzzák… [270] . de Kazusi még folytatta: – Te szűz vagy. Már korábban is észrevette. és ugyanakkor az­ zal. hogy megfélemlítse Takakót. Biztonságosabb. Azzal. – Takako hangjába most már harag vegyült. lövök! – A kezében lévő nyílpuska egye­ nest Takako mellét vette célba. ami addig még azért a jó ízlés (eléggé eldurvult jó ízlés…) határain belül tartotta megnyilvánulásait. hogy ezeket kimondta. – Csaj létedre ne ellenkezz a férfiakkal! – mondta változatlan testtartással. nem? Takakónak elakadt a szava. – Meg akarlak védeni.

Annak ellenére. de most jócskán átlépte. első pillantásra talán kissé hivalkodónak tűnhetek. [271] . Szóval? Kazusi nem engedte le a nyílpuskát. Ezzel a mosollyal fordult Kazusihoz. hogy ettől már felülmúlhatatlan düh uralko­ dott el rajta. az ott San Salvador! Oké. Nemhogy nem engedte le. ez tényleg az év legjobb poénja. ha felhúznak. valóban így van. hanem a válla magasságába emelte. Szinte felnyársalta Kazusit a tekintetével. – Ehhez neked meg mi közöd van? Lehet. Vigyázza­ tok a vademberekkel! Takako lesütötte a szemét… Végül halk nevetés csúszott ki a száján. te hülye vadbarom Kazusi folytatta: – Így is. Még csak tizen­ öt éves. szende lányka vagyok. – Utoljára mondom. De… …Ehhez neked mi közöd. hogy meg akarsz ölni. – De így van. hogy megfenyegesse Takakót. kicsit torzan. de azért akart neki adni egy utolsó esélyt. Nem akarok veled lenni. nem? Takako továbbra is mosolyogva nézett vissza Kazusira. Kazusi is. de ahogyan ön is említette. Eddig még csak súrolta az „Ebből elég!” határát. hogy félreértette Takako mosolyát. Ereszd azt le szépen. egy pillanatig csak kábán meredt Kazusi arcába. és folytatta.Igen. Valamiért iszonyúan vicces volt. Igen. vigyorogni kezdett. Kolumbusz kapitány. Felemelte a fejét. úgy is meghalunk. a vademberek. Hűha. akkor én mindig elröhögöm magam. és hagyj engem békén! Mert ha nem. Ezúttal talán még a szája is kinyílt. Halálod előtt azért te is szeretnél egyszer legalább. szűz vagyok. nem? Én nem lennék rossz parti neked. így ítélem meg.

elöntöt­ te a pulykaméreg. Arca eltorzult. Azt mondta: – Neked a csip-csup farkincád helyett inkább az életeddel kellene törődnöd ilyen körülmények között. hogy épp az előbb mondta Kazusi azzal a nyálas modorával: „Téged eszem ágá­ ban sincs megölni. – Meg is ölhetnélek! Takakót elfogta az undor. Csigusza! Ezt a bizonyos értelemben fordulóponttá lett párbeszédet Ta­ kako vajon a veleszületett természete miatt találta kellemes­ nek? Most már akárhogy alakuljon is. nem? Takako magában kiröhögte. nem? Ha már úgyis meghalunk. úgy döntöttél. csak vegyem le a ruhámat? Takako változatlanul mosollyal az arcán. hogy megerősza­ koljalak? Takako megint nevetve válaszolt: – Ó. De hát az ugyanaz.– Én is utoljára mondom – mondta. Erről van szó. – Tedd. Erre Kazusi feje hirtelen elvörösödött. – Azt én nem… nem mondtam – felelte. ne szórakozz velem! – ismételte meg Kazusi. hogy mihamarabb befejezhesse ezzel a szar­ házival a csevegést. – Ne szórakozz velem! Tényleg azt akarod. – Most már értem. kimutatod a fogad fehérjét? – Azt mondtam. Eszébe jutott. nem állok jót magamért. hogy nem akarsz megerőszakolni. Egyszóval meg akarsz erőszakolni. amit mondok. tovább ment egy lépéssel. Azután Takako. akkor szerinted bármit lehet? Kazusi figyelmesen nézett vissza Takakóra. sietség nélkül félre­ hajtotta a fejét. A következő az lesz.” [272] .

Kazusi szünetet tartott. Ki is számoltad netán. – De nem szégyelled magad. hogy egy meccsnek tekintem ezt. de rögtön visszatért merev arckifejezése. egy lánnyal szemben? Erre Kazusi arcára egy pillanatra a legyőzöttség vetült. Hidegen villant meg a szeme. Utána meg biztosan félt. és ő maga támasztotta alá. Ha megy szép szóval. hogy a végéig életben marad. amikor folytatta: – Én már megöltem Akamacut. Most már mindent értek. és a rajta kívül életben maradt utolsó ember gyen­ gébb nála. – Tehát meccs – ismételte meg Kazusi szavait. az igazság inkább az lehet. hogy jön valaki. akkor valami „nem tehetek mást” vagy hasonló szöveg kíséretében szívbaj nélkül kinyírja. és megölte. és azt mondta: – Hűha! – Még ha igaz is… Abból ítélve. – Úgy döntöttem. aki nála erősebb. – Végiggondoltam – folyatta Kazusi. ezért igyekezett meglapul­ ni. Tehát erről van szó. hogy rettegése közepette véletlenül összeakadt Akamacuval. Takako Kazusi arcát szemlélte csendben. aztán végső soron valamikor úgyis megöltél volna? Ha már mindenki meghalt. ha nem. – Meg akarsz halni? Takako azonnal válaszolt: [273] . hogy addig hányszor fér bele? Az undortól és a haragtól bizsergett a háta. hogy velem meglegyen. Így aztán én nem türtőztetem magam. ahogy elbújt. azután egy kicsit még dicsekvés is volt a hangjában. Aha. hogy Takako nem lőtt nagyon mellé a tippjével. De ez az ember. Takako megrökönyödött. és vigyorogni kezdett. ha addig menekül. hogy életben maradj? Értem. de felhúzta a szemöldökét. egy halvány mo­ sollyal kísérve. a lényeg. és csak az én halálom hiányozna.

Meglátta. (Egyébként ez Tendó Majumi táskájá­ ból került elő. amelynek nem sok hasznát látta. és jobb kezébe fog­ ta. és amíg Kazusi a homlo­ kát ráncolta. amelyet begyűjtött azután. közben Takako megpördült. Az at­ létikakör legjobbjához méltó sprintjével bő tizenöt méterre juthatott. A lánc megmozdult. azt gondolta: Megbánod te még. Kazusi beérte. Az arcát súrolta egy gyökér. hogy Takako leült. ledobta a nyíl­ puskát a földre. hanem az arcán keletkezett sebesülés miatt gurult dühbe. és hasra esett. csak a jégtörő árat markolta. amelyet ő maga kapott. Kazusi eltakarta az arcát. ahogy volt. amely kilógott a nedves földből. hogy felsértette. rövid lánccal össze­ kötött fabotot – egy nuncsakut – vett elő. amikor ütést érzett a jobb lábában. Érezte. hogy kivédje. [274] . hogy végzett Aka­ macu Josióval. És én még egy osztályban ta­ nultam vele több mint két évig! – Várj egy kicsit! – mondta Takako. A jobb combja hátuljába a szoknyán keresztül egy ezüstszínű nyíl fúródott. Ez az ürge már megint kifogást keres. jobb kézzel hátranyúlt. Takako nem sza­ lasztotta el ezt a lehetőséget. De erről Takako mit sem tudhatott. felnézett Kazusira. és helyette az övéből két. – Minek haragítasz magadra?! Takako ott a földön ülve. hogy a sebből vér folyik le­ felé jól kidolgozott izmain. – Te vagy a hibás – mondta Kazusi enyhén lihegve. egy húzással kiszedte a nyílvesszőt. A fegyver. hogy ezt eldobtad. feltérdelt. Felsebzi az arcom ez az aljas disznó! Takako megfordult és felült. Érezte. Azután nem is annyira a lábába állt fájdalom.) Takako rápillantott a földre esett nyílpuskára. érezte. és összeszorí­ tott fogakkal. otthagyta a hátizsákját. ahonnan jött. Mintha Kazusi ciccegését hallotta volna a háta mögött. valamilyen rejtélyes okból egy teljesen sima samiszen-húr volt. és nekilendült arra­ felé.– Lőj csak! Egyetlen pillanatra Kazusi habozni látszott. és a zsebéből titkon készenlét­ ben tartott köveket beledobta az arcába.

súlyra talán húsz kilónál is több volt köztük a különbség. A bal csuklóján viselt két kar­ kötő közül az egyik elpattant és elrepült (dél-amerikai indián kézi munka. Az egész lényemmel szembeszál­ lok veled. hogy nem veszíthet. Takako az osztályban a leg­ jobb sportteljesítménnyel büszkélkedhetett ugyan a lányok között. A te fajtád nem fog legyőzni engem. Magasságra majdnem tizenöt centi. de akkor is kevés volt az esélye a győzelemre. – Hiába. Jól van. – Megismétlem – folytatta Takako. a fenébe!) a felkarjában hirtelen vé­ gigfutott a zsibbadás. Lány is. és ezzel még újabb adag vér buggyant ki.hogy szakad a húsa. és fentről átló­ san lecsapott a nuncsakuval. semmiképpen! Hirtelen Kazusi mozdult meg. és felemelte a nuncsakut az arca magasságába. hogy lazára veszi. Hallod. szemét le sem véve Kazusiról. kisfiú. tökre szerettem. Iszonyúan fáj. Egyúttal a szoknyája is felszakadt. felállt. De nem hagyja magát legyőzni. Jó. Felfogtad? Megértetted? Vagy túl hülye vagy hoz­ zá? De Kazusi arcán még ezek után is látszott. Takako a bal karjával fogta fel. Kilépett előre. Takako is megszorította a jégtörőt. A zsib­ [275] . a farkad he­ lyett inkább az életedre vigyázz! Erre Kazusi arca elváltozott. biztos volt benne. Ráadá­ sul a jobb lábán elég mély volt a seb. hogy eszméletlenül megerőszakolsz. Takako vízszintesen tartotta a jégtörő árat. Leszek ellenfél. Átvette a jégtörőt a jobb kezé­ be. meccs. Eldobta a vesszőt. most már két hasítéka van. – Ne erőlködj! – mondta Kazusi. sebesült is. és becélozta Kazu­ si mellkasát. Csodás. fel egészen az agya közepéig. – Ne tervezgesd. Vibrált közöttük a feszült­ ség. de fel bírt állni. – Azt mondtad.

amit egyszer Szugimura Hiroki tanított neki. és hanyatt esett. De úgy tűnik. Érezte. Jött a második csapás. ha megváltoztatod a köztetek lévő távolságot. és félredőlt. melírozott hajába belekapott a nuncsaku. nem szenvedett túl nagy kárt. Valószínűleg már nem sokáig bírja tartani magát. Eszébe jutott. Ezúttal a tenisz fonákütésének techni­ kájával felfelé húzva lendítette a nuncsakut. de jól döntött.badtság nem kötötte le minden figyelmét. és azok a levegőben szállongtak. Kazusi fintorogva hátraugrott és kike­ rülte. Takako lehúzta a fejét. Fel­ emelte a jégtörőt. Érezte. Kazusi nuncsakut tartó kezén piros szín látszott. Azt is tudta. Kazusi szabad bal kezével eltaszította Takakót. Takako előrelépett. Néha az is fontos. Kazusi pedig feljajdult és meg­ hátrált. Takako felől nézve a feje bal felső részétől a válláig tartó felületet vette célba. hogy könnyen belecsúszott. tágra nyílt szeme. hogy a combjá­ tól lefelé szinte az egész lábát beborítja a vér. Hosszú. Az orra előtt volt Kazusi döbbent arca. Megint nőtt közük a távolság. hogy elkerülje. mert csak a lánc. Kazusi megint meglengette a nuncsakut. [276] . és kitépett néhány szálat.” A nuncsaku vállon találta. Takako nekiugrott Kazusi mellének. Újra két méter a távolság. „Kevésbé találnak el. Takako bal karja bizsergett. mert jobb kézzel felrántotta a jégtörőt. hogy a saját ajkai közül szűrődik ki. aki kung-fuzni tanul. Egy ziháló hangra is fi­ gyelmes lett. Takako a se­ besült jobb lábával elvesztette az egyensúlyát. Sebaj csont nem tört. Takako azon nyom­ ban meglendítette a jégtörőt Kazusi jobb csuklója felé. A seb a jobb lábán ütemesen lüktetett. és nem ütött olyan nagyot. hogy félelem nélkül merj előremenni.

és szép vágású szeme becsukó­ dott. De nem úgy tett. hogy veszít. amelyet kis híján megszúrtak. Teste megingott. Most az arcára célzott! Takako felemelte a jégtörőt. mert akadálytalanul nyújtotta ki a kezét. hogy Kazusi már kezd hozzászokni a használatához. kinyújtotta hosszú lábát. [277] . Takako összeharapta a száját. Felsőtestét elrántotta előle. Lehet. még élvezi is! Kazusi újra meglendítette a nuncsakut.Kazusi a bal kezével dörzsölgette a mellét. A franc. ráadásul egy élet­ len tárggyal. Kazusi lehet. és oldalról teljes erőből belerúgott Kazusi bal térdébe. és a bal térdére zuhant. Hátának a fele láthatóvá vált. teste oldal­ ra hanyatlott. – Micsoda nő! – mondta. Kazusi a szája szélét mosolyra ferdítette. Takako lassan felült. Takako tenyerében csak az éles fájdalom maradt. fémes csattanással együtt a jégtörő eltűnt. de Kazusi azonnal lecsapott rá a nun­ csakuval. Az ütés a feje bal oldalát érte. Egy magas. Ráugrott Kazusi hátára. és elgurult a közelben a földön. mint aki tudja: végzett vele. de a nuncsaku követte a testét. könnyen lehet. Miközben esett. Szétver egy lányt. Kazusit szemmel tartva hátrált. hogy olyan arcot vá­ gott. Ennek semmi sem tabu. és a bal térdével a középpontban félfordulatot tett. Úgy tűnik. Takako teste dőlni kezdett. hogy felfogja. A bal orrlyukából meleg folyadék csorgott elő. és lenézett Takakóra. Ha Takako most a jégtörő felszedésére koncentrált volna. Kazusi torkát kurta nyögés hagyta el. és egy-két lépést tett előre. ez fix nem normális. Hirtelen meglódult a teste.

Annyi váratlan volt csak a dologban. Takako erősen kapaszkodott Kazusi­ ba. és nem hagyta magát. felkelt. Még beljebb nyomta az ujjait. hogy kidurrannak a szemgolyók. akkor az az volt. Összevissza rázta a testét. hogy le­ rázza magáról Takakót. belemarkolt a hajába. és beásta ma­ gát a szemgödrébe. A hü­ velyk és a középső ujja is a második ujjpercig elmerült Kazu­ si szemében. mert be­ csukta a szemét. hogy sok­ kal kisebb a szemüreg. Közben Takako érezte. és felrántotta a fejét. – Jáááááááááááááááá! Kazusi torkaszakadtából üvöltött. Mutató­ ujj és középső ujj… Nem. [278] . Kazusi mintha megértette volna Takako szándékát. Takako szinte meglovagolta Kazusit. Takako rendíthetetlen volt. Attól. nem. és meghúzta. egyfajta mutáns könny folyt kifelé. a legnagyobb erőt a középső és a hüvelykujj tudja kifejteni. amiről Takako egy pillanat leforgása alatt döntött. elengedte a nuncsakut. erővel befelé hajlította az ujjait. és próbálta Takako kezét elhessegetni. hogy tel­ jes testével ránehezült. és akárhányszor kérte is tőle szá­ mon Tada tanár úr. A körmei ápolását Takako soha nem mulasztotta el. belemarkolt Takako hajába. Kazusi előredőlt. és összevissza rázta a kezét. A helyüket be tudta tájolni.Rácsimpaszkodott. hogy melyik ujját válassza. Letette a kezét. majd tér­ den állva kiegyenesedett. – Áááááááááááá! Kazusi kiáltott. és a fejébe kapaszkodott. hosszínra növesztett manikűrjétől nem volt hajlandó megválni. Hiábavaló volt. mint gondolta. Az arcába kapaszkodó Takako jobb kezét két kézzel lesöpörte magáról. az atlétikaedzője. Kazusi szeméből vér és egy átlátszó zselészerű folyadék. Ha volt valami. Takako jobb kezének középső és hüvelykujja áthatolt Kazusi szorosan összezárt szemhéján.

de most nem törődött vele. ezúttal a lába közét szorította. hogy ez így is volt). Emiatt Kazusi kezében maradt né­ hány szál vagy néhány tucat szál haja. A karja lehanyat­ lott. mintha egy kis állatot taposna el. Rögtön meg is találta. hogy elzavarja on­ nan a lábát. Takako jobb lábát húzva odament hozzá. A fehér alapon lila csíkos tornacipő. felemelte ezt a sebesült lábát. Végül megállt. tisztára. – Segí…! Hogy képzeled. Kazusi mindkét karját kinyújtotta és hadonászott. olyan volt a hangja. mint egy albínó majomé. hanem mert élve­ zem. Ezt már nem a harag miatt teszem. János Pál vagy a XIV. körülötte a ragacsos vér festékként csorgott. pilla­ natok alatt belefúródott Kazusi torkába. Albínó szeme persze nyitva volt. amely Takako lábát akarta elhajtani. Nem volt nehéz. dalai láma. A szeme nyitva volt. embriópózba gömbölyödött össze. semmi kétség. hogy a szája mosolyra kunkorodik. Kazusi kiabált. És akkor mi van? Végül is nem vagyok én II. és Kazusi szabadon hagyott lába közébe taposott vele. és oldalra fordulva. A tal­ pa felől olyan puha érzést közvetített. kisapám? Takako érezte. – Se… – Kazusi szájából kicsúszott egy szó. Takako ekkor a bal lábával taposott a nyakára. Kazusi keze. Ránehezedett. és Kazusi szájába (látszott né­ hány fogtömése) két kézzel beleszúrta az árt. [279] . vörös volt a saját vérétől. és próbálta lesöpörni. de a szemhéja szélétől befelé az egész teljesen piros volt. és mintha egy láthatatlan ellenséggel harcol­ na (igaz ugyan. Megkereste a jégtörő árat. mint a papírfalak között süvöl­ tő szél. mint a hát­ úszásnál a Vasallo-startnál. lengette a karját aztán fe­ nékre huppant. Kazusi feljajdult.Takako leszállt Kazusiról. megtorpant a mozgás­ ban. akkor meg nem mindegy? Takako behajlította a térdét. erőtlenül püfölte. és pókhálóalakot rajzolt. Mivel a torkán tapostak. Takako benyomta a jégtörő árat. amelyet az atlétikaedzéseken is használ. Felvette. Kazusi teste melltől lefelé a lábujja hegyéig görcsösen rángatózott.

akkor nem nyerhet. hogy Szóma Micukónak mik a szándékai. Érezte. Lehet. Pisztollyal szemben nem nyer­ het. Bár természetesen ha so­ káig tart. és a földre ült. már csak azért is.) Szóma Micuko (lányok. Takako a vérrel borított jobb lábát ölelve újra lenézett Kazusi holttestére. belekapaszkodott egy közeli fa törzsébe. és nagy nehezen felállt. mint egy megismételt két­ száz méteres időmérő után. – Minden rendben? – kérőezte Micuko iszonyúan kedves hangon. Nem fordította Takakóra a fegyverét. aztán visszaesett a földre. semmi esélye nem lett volna. mint egy mutatványos. Kedves közönség! Amit az imént lenyeltem. Takako hátrált. 11. Nem tudja. El kell menekülni. Jobban teszi. De… Ha netán Niida Kazusihoz hasonlóan „játszani” akar (ennek nagy az esélye.Jobb lábába hirtelen belenyilallt a fájdalom. kihúzta Kazusi szájából a jégtörőt. most elő is veszem… – Takako! Váratlanul szólították meg a háta mögül. hogy a fogai közül kiszűrődő légzése olyan zakatoló.) nézett le Takakóra. Egy nagy auto­ mata pisztolyt tartott kecses kezében. de ettől még nem szabad megnyugodni. a lényeg ez. Takako vetett egy pillantást Micuko jobbjára. hogy a valódi harc épp csak harminc másodperc volt. és megpróbált felállni. Takako lerogyott Kazusi feje mellé. [280] . Minden mást félretéve. Ugyanazzal a lendülettel kinyújtotta a kezét. Olyan volt. hogy győzött. Győzött. De a lényeg. ezért ültében hátra­ fordult. aki a torkából akarta elővarázsolni a jégtörő árat. mert „a” Szóma Micukóról van szó). Kicsit még kevesellte is. (Kazusi feje egy hajszálnyit felemelkedett. ha elmenekül. és készenlétbe helyezte. Jobb lába nagy sebességgel kezdett el­ nehezülni. Takako újra felhúzta fájós jobb lábát.

Takako az élete árán sem lett volna hajlandó bárkinek is nyalizni. Azután rá­ nézett a Takako kezében lévő jégtörő árra. aki régen (azaz alig két-három hónapja) tetszett neki. hogy a teste ingadozik. talán a jobb lábából kiömlött vér nagy mennyisége miatt. Verseny előtt is. tisztellek. csak nézte az arcát. Méltóságán alulinak tartotta. mint a többi lány. Ez a fiú a mostani stílusára is nagy hatást gyakorolt. de volt barátnője. mi­ csoda gyönyörűség!) Igaza volt Micukónak. hogy te vagy az egyetlen lány. – Azzal az eggyel intézted el? Ez hihetetlen. hogy mit akarhat Micuko. Angyali arcában csillogó szemek. és nem is reszketett. Sőt még vidámnak is tűnt. Takako megint azt válaszolta: – Hát… – Úgy érezte. amikor Micukóhoz beszélt. és iszonyú sebekkel tarkítva kukkantott be a terembe. meg különben sem félt Micukótól. mint nő a nőt. Úgy beszélt. aki nem nyalizik nekem.Válaszolt. Ekkor Takakónak eszébe jutott egy felsőbb éves fiú szavajárá­ sa. amióta középiskolás lett. Egy nagyon szép [281] . – Hát… Micuko tüzetesen megszemlélte Kazusi holttestét. akkor is azt mondta azzal a sajátos hanghordozásával: „Semmitől sem félek. Körítés­ nek egy kinyomott szemű fiú hullája. A Szugimura Hirokival szembeni igen halvány érzelmeivel el­ lentétben. Azt a mindenségit. ebbe a fiúba nagyon szerelmes volt. Nincs mitől félnem. szépnek lenni… Takako azóta figyel­ te. – Hallod… – mondta Micuko.” Senkinek sem nyalizni. – Már régóta gondolkoztam azon. mint aki tényleg szívből el van ragadtatva. (A Siroivai Középiskola két messze legszebb lánya nézett itt szembe egymással. Takako még mindig nem tudta eldönteni. amikor a barátaival valami verekedésbe keveredett.

Lehet. Kicsit olyan. és a szép formájú lábai. amikor Niida Kazusival küz­ dött. Nem hasz­ nált a nátha elleni gyógyszer. Háromszor egymás után meghúzta a ravaszt. Micuko leeresztette a fegyvert. és futásnak indult.lány. Délután két óra körül járt az idő. Rögtön rá is jött: miért beszél Micuko múlt időben? Micuko szeme ravaszul nevetett. Valami nem stimmelt. Rögtön vissza is estek a földre. De – gondolta ugyanakkor – egészen mostanáig még akkor sem jutottak eszébe a fiú szavai. mint te. de attól még sprintjével nem ho­ zott szégyent az atlétikakör legjobbja névre. Megpördült. és a gyors ütemben még tovább futó Takako matrózblúzának hátán pontosan három luk ke­ letkezett. ez már mind a múlté. Már vagy húsz métert eltávolodott a fák között az enyhe lejtőn. Hason csúszott to­ vább a földön. csendes. Takako némán hallgatta. – Szép is voltál. [282] . Ezért nagyon… Takako szeme tágra nyílt. Eléggé húzta a jobb lábát. Takako szinte fejest ugrott előre. Ezután visszatért a jelen időhöz: – Én szeretem az olyan lányokat. – Ezért nagyon… Micuko felkapta a Colt Governmentet. Hogy most eszébe jutottak… Én… igazából félek ettől a Micukótól? – Egy kicsit féltékenykedtem is rád – folytatta Micuko. hogy egy ki­ csit leszbi vagyok? Hihihi. akár egy tó az erdő mélyén… Na de mindegy. mint Ogava Szakura. az egymással kont­ rasztot alkotó fehér bal és piros jobb szoknyáját kifordítva felcsapódtak. amelyet Kavada adott neki. meg nálam jobb kislány. és így szólt: – Nagyon kár… [Maradt 24 fő] 38 Noriko légzése egyre hevesebb lett.

hátát egy fatörzsnek döntve. Norikónak csukva volt a szeme. ott biztos lenne hasznosabb gyógyszer. és folytatta: – Egy orvosi rendelő jele is szerepel a térképen.de a rövid idő alatt mintha tetemes mennyiségű húst lefarag­ tak volna Noriko arcáról. Kavada a csukott szemmel fekvő Norikóra pillantott. Ha eljutnánk addig. nem? A tele­ püléstől távolabb. északra van. hogy melegben fektetjük le. – Ja. Súján megint majdnem eluralkodott az idegesség. És még nem is lóg bele a til­ tott mezőbe. aki végig ugyanabban a póz­ ban. – Hova? Súja összeszorította a száját. törökülésben ült és cigaret­ tázott. – Lehet. – Egyre rosszabb. hogy letörölje vele Noriko izzadságban úszó ar­ cát. – Pont ezért. Kivette a cigarettát a szájá­ ból. tényleg – válaszolta Kavada. – Ha vérmérgezést kapott… Kis szünetet tartott. hogy igazad van. nagy nehe­ zen visszafogta magát. – Mi az? – Menjünk! Kavada felhúzta a szemöldökét. Jobb keze a térdére fektetett Remington sörétes puska markolatán nyugodott. hogy már nem bírom tovább elviselni. kicsit bólintott. – Kavada – szólította meg Súja. amelyet újra be­ nedvesített. Súja visszafordult Kavadához. Súja az egyik palackban maradt vi­ zet mind ráöntötte Noriko zsebkendőjére. miközben lassan fújta ki a füstöt a szája szélén. majd visszatette a homlokára. [283] . – Azt mondom. – No­ rikóra bökött az állával. aztán folytatta: – Nem fog meggyógyulni attól. de mintha köszönetet mondana.

mert belegondolt. A hom­ lokán lévő zsebkendő letoccsant a földre. – Legalább másfél kilométer az orvosi rendelőig. Az idegesség miatt. – Nem azt mondom. – Ne csináld! Ha Kavada nincs velünk.– Menjünk! – mondta Súja még egyszer. – Súja… A háta mögül Noriko hangját hallotta. hogy meg akarsz minket ölni. Mi van. Noriko csak a fejét fordította oldalra. ha már azelőtt kikészülsz. De ennyire tar­ tasz a veszélytől? Ennyire csak magadra gondolsz? Súja egy darabig Kavada szemébe nézett. Nehézkes légzésével szaggatottan csak ennyit mondott. – Várjunk a sötétedésig. ezért megfordult. én elmegyek egyedül is Norikó­ val. és mit csinálsz. – Ha azt mondod. Kavada arca nyu­ godt maradt. ha addig tiltott zóná­ ba kerül? Kavada nem mondott semmit. Csináld egyedül! – vágta hozzá Súja. Várjuk meg a sötétedést! Súja a fogait csikorgatta. és Sújára nézett. Újra beleszívott a cigijébe. a hangja egy kicsit megremegett. – Nem érted? Egyre gyengébb vagy. [284] . Kavada félrehajtotta a fejét. Szerződés felbontva. nem jössz. – Te… – folytatta Súja. De azért megmondta. hogy talán el kell válnia az útjaiknak. hogy megmenekül­ nénk? Súja újra visszafordult Kavadához. Most veszé­ lyes lenne mozognunk. nem menekülhetünk meg. és elkezdte összerakni a maga és Noriko csomagját. – Noriko! – rázta Súja a fejét. aztán elnyomta a földön. vagy talán azért.

Megint borostás állához ért. aztán a mellette lévő Sújára pil­ lantva mondta: – Te azt sem tudod. attól függetlenül. Lassan felemelkedett. hogy már több mint félóra el­ telt azóta. Egy kicsit tanulhatnál tőlem. hogy rengeteg vért vesztett ezekből a sebekből plusz a lábából. Ajako sír. és megnézte a pulzusát. [285] . – Jól van. [Maradt 24 fő] 39 Annak ellenére. Takako. hogy a hátába lőttek hármat. Ajako. Takako kiskora óta nevelgette. Mellettük a kutyájuk. akire Ajako ütött. – Viszlát. akinek nyafoghatott. Hanako. és da­ cára annak is. Jóképű apja. Az ő törékeny alakját. akinek jel­ legzetes arcvonásait Takako örökölte. csak szomorú arccal hallgattak. Pedig még csak tizenöt évet éltem. és csóválta a farkát. aki már hét éve társa. melyik gyógyszert lehet használni. és Súját nézte. A családja – apja és anyja meg a két évvel fiatalabb húga a házuk kapuja elől integettek neki. de ez már nem jutott el a tudatáig. és kicsit kerekdedebb arcú anyja. Takako félig ébren álmot látott. hogy a húga. odament No­ rikóhoz. Szóma Micuko már rég elment. megfogta a bal karját. Ezt Kavada úgy húszpercenként megismételte. a fejét lógatta. hogy Súja végig ott vigyázott Norikóra. Megyek én is – mondta. Csigusza Takako még mindig élt.– Várj! – mondta Kavada. viszlát! – mondta. Hallod. – Szánalmas. Látta. Aztán Kitazava Kaorut látta. amelyet Niida Kazusi lőtt meg nyílpuskával. az egyetlen barátnője. most a sarkadra kell állnod. okos nőstény kutya volt. Kicsit félrehajtotta a fejét. vigyázz ám apára és anyára! Úgyis túlságosan elkényeztetnek. Jaj – gondolta álmában Takako.

– Csigusza. – Te sokkal szebb vagy nála. de mintha valami olyasmi lenne: „És Vele mi van?” Vele? Ekkor megváltozott a helyszín. te mondtad egyszer. Rövidre vágott. Ajajaj. Egy parkban van. Ez… Ott volt egy felsőbb éves fiú. Ez tényleg megtörtént. Merthogy azt a termet második őszén lerombolták. hogy második nyara van. az nagyon szorosnak és bizalomteljesnek tűnt számára. és elmosolyodott. Akadályfutásban volt jó. te nem jársz senkivel? – kérdezte a fiú mosolyog­ va. Először is viszlát. Ekkor megint változott a kép. – Hallod?! – mondta Takako. [286] . de elég alacsonyan van a saját látószöge. Az a hit volt. – Gyönyörű a barátnőd. Micsoda felületesség. Nem félek. hogy ő szebb. de kedves tekintet. Takako vegyes érzelmekkel telve nevetett. Tényleg. fekete csíkos zöld sort. FUCK OFF feliratit fehér póló. Ki­ csit simlis. és az atlétikakör termébe ju­ tott. Na­ gyon összeilletek szerintem. Amikor vele beszéltem. hogy ha megtesz az ember minden tőle telhetőt. én sem voltam különb a többi csaj­ nál. ame­ lyikben egy másik lánynak azt lehet mondani. – Tényleg? – emelte fel a fejét a fiú. A teremben nem volt senki más Takakón és azon a fiún kívül. mert egy ideje fájlalta. Kaoru. Most szorgalmasan fáslizgatta a térdét. de az a kapcsolat. elöl felállított haj. mert elő­ ször dicsérte meg a fiú a szépségét.…Neked is. akkor nincs félni­ valója a pokoltól sem? Igen. hogy így egyedül kell meghalnom… Kaoru mintha kiáltott volna valamit. és új klubházat építettek helyette. Csigusza – mondta. Hű. Csak… Egy kicsit azért rossz. Örült. Megállapította. Ez nem képzelgés. Valamiért nem hallja jól.

– Te szerelmes vagy valakibe? – Nem. Na gyere! A kutyánknak kölykei születtek. talán még Takako magasabb is volt nála. micsoda dolog! Erősebbnek kell lenned. Megint változott a helyszín. és Hiroki megjegyezte: [287] . Másodikban egy osztályba kerültek. ez én vagyok. mint most. és Hiroki megkérdezte: – Mi baj. hogy át-átjáro­ gattak egymáshoz. és túlnőtte Takakót is. – De én gyáva vagyok… Nem fog menni. Jelenleg senkibe. csak gyerekkoromban. – Ez komoly? Akkor gyorsan bolondulj bele valakibe. irántam nem érzel semmit? De azért folytatta. hogy szerel­ mes beléd? – Hát… még nem mondták soha. ha valaki azt mondja neked. úgyhogy nem tudom. és az első napi beszélgetésükkor valaho­ gyan arra terelődött a téma. de leg­ alábbis vallj neki szerelmet. Általános végéig még olyan volt a viszonyuk. nézd meg őket! – Jó… Hiroki a szemét törölgetve ment utána. Takako ekkor megint elgondolkozott egy kicsit. – Te… te mit tennél. Általános iskola második vagy harmadik évében? Szugimura Hiroki ott sírt előtte. Nem volt olyan magas. Gyere. Hiroki a következő évtől kezdett el kung-fuzni. Tényleg.Ó. Egyszer Takako magába volt zuhanva. – Hékás! A fiúk nem sírnak. középiskola. aztán elmondta. Takako? Történt valami? Takako egy kicsit gondolkozott. Ak­ kortól kezdett el nőni. Mi van már. A rossz gyere­ kek elvették Hirokitól a frissen vásárolt képregényét.

Elvi­ leg a hasára esett. – Kitől hallottad? – Hát. Sírt. A szavai mögött ott volt.– Hallom. Hiába szerettük egy­ mást egy kicsit. Rorschach-tesztre hajazó minta látszódott. ez nem túl férfias… Ne bőgj már! Ekkora nagy melák. hékás. mint amikor erőszakkal kitárunk egy be­ rozsdállt ajtót. A kérdés csak azután merült fel benne. Neked még mindig nincs csajod? – Hagyjál már! …Végig ilyen felemás kapcsolatban voltunk. hogy csak beképzelem magamnak? Én legalábbis egy kicsit szerelmes voltam beléd. hogy Hiroki nem sír. hogy „…és te bele vagy esve”. – Hogy kerülsz ide? Hiroki csak annyit mondott: – Csak úgy. – Hogy?… Olyan volt a hangja. Van barátnője. de most a hátán feküdt. csak úgy. Ne halj meg! Mi van már. Meg tudsz érteni? Hiroki mostani arca lebegett előtte. A délután szelíd fényében Szugimura Hiroki nézett le rá. Össze fog jönni a dolog? – Nem. Akkor állapította meg. hogy Takako még egyetlenegyszer magá­ hoz tért. Jó. – Mellette térdelt. Talán Hiroki bevit­ te a közeli bozótba. bár ezt lehet. Kábultan kinyitotta a szemét. van egy ritka jóképű felsőbb éves a klubodban. mert a jobb keze alatt érezte az aljnö­ [288] . – Takako. Az jutott először eszébe. mégse fejlődött semmit! A sors fintora lehet. Hi­ roki mögött fakoronák. hogy már nem húzza sokáig. és feltámasztotta a fejét. közöttük pedig a kék ég néhány pac­ nijából kirajzolódó bonyolult. függetlenül attól. hogy az a felsőbb éves tetszett nekem.

[289] . – Vigyázz vele! Hiroki bólintott. Niida Kazusi már nem számí­ tott. – De képzeld. – Én az iskolából kijövet elrejtőztem. Tényleg úgy tűnt. – Ne haragudj – mondta aztán. illetve az egész bal oldala el volt zsib­ badva. amerre eltűntél. egy pillanat­ ra összeszorította az ajkait. Ahogy erre gondolt. hogy végig őt kereste. (A bal keze. Hiroki várt rá. csak nézte Hiroki arcát. és nekivágott a sötétségnek. Jaj. Annak az utóhatása lehet. de könnyen lehet. és mosolyra igazította őket. „csak úgy” rátalált. És valószínűleg… Bár az előbb azt mondta. de össze volt zavarodva. Takako nem tudta.) Hiroki azután halkan megkérdezte: – Ki bánt el veled? Ja. és szem elől tévesztettelek.vényzetet. és azt hit­ te. kitette magát a veszélynek. és ott várt rá. Aztán te tel­ jes erődből nekilódultál. akkor van ott valaki. – Micuko – válaszolta Takako. és szólongattalak. hogy kijött az iskolából. hogy Ni­ ida Kazusi oldalról fejbe kólintotta. miről van szó. sírhatnékja támadt. Ez fontos információ volt. Ja – gondolta Takako. és érzéketlen volt. De sírás helyett inkább nagy nehezen mozgásra bírta az arc­ izmait. Ahogyan benne is felvetődött. de te már biztos messze jártál. Épp csak fél másodpercig másra figyeltem. hogy ha nem cseng. Akamacu visszajött oda. és mintha valamit vissza akarna fojtani. igen. mintha hallott volna valamit halkan. és vártam rád – mondta Hiroki. és teljes erejéből futott tovább. csak a füle cseng… Meg azt is. Futottam arra. kevéssel azután.

– Tényleg? – mondta. Hiroki! Megengedsz nekem még egy szót. Hiroki összeszorított szájjal felemelte Takako felsőtestét. – Köszönöm. hogy a testét na­ gyon hidegnek. megint ki tud mondani egy félmondatot. Különös volt. Legalább nem magányo­ [290] . de akkor… Takako egy nagyot sóhajtott. hogy már nem sokat bír kimondani. Csak Hiroki sze­ mébe nézett szüntelenül. – Hát még te! – mondta Hiroki. mintha hirtelen szétterjedt volna benne a méreg. amiről beszélnie kéne. istenem? Takako mélyen Hiroki szemébe nézett és elmosolyodott. – Nem. – Tetszik neked valaki? Hirokinak egy kicsit megmozdult a szemöldöke. Úgy tűnt. hogy melyik a legfontosabb téma. Úgyis mindjárt vége. Takako tudta. Hálás volt. – Nagyon jó pasi lettél. de eszébe jutott egy furcsa kérdés. – Ölelj meg egy kicsit legalább. és gondol­ kozott. de már nem jött ki hozzá elég levegő a torkán. de közben valamiért nagyon forrónak is érezte. – Maradj ám életben. de halkan válaszolt. Takako feje majdnem leha­ nyatlott hátrafelé. és két kézzel magához szorította. – Igen. és meg akarta köszönni. és az csúszott ki a száján. – A legjobb nő vagy a vilá­ gon! Takako egy rövidkét nevetett. de Hiroki azt is megtartotta. – De ugye nem én? Hiroki szomorú arcán mosoly futott át egy pillanatig. – Jó.

[Maradt 23 fő] 40 – Fejeket behúzni! – mondta Kavada. Sújáékét is bele­ [291] . aztán meghúz­ ták magukat. mindjárt ott vagyunk! – mondta. Súja felemelkedett. Ha nem vétették el az irányt (Kavada a vezető. Szugimura Hiro­ ki. nem téveszthették el). Súja a feje mögött érezte Noriko nehézkes lélegzetvételét. és ellenőrizte. Ebben a testtartásban halt meg Csigusza Takako. Több mint félóra kellett. mint egy anya a gyermekéhez. rend­ ben? – Oké. – Jó. Egy ölnyi vastag szilfa mögött voltak. Elvileg már a kétharmadát megtették az orvosi rendelőig tartó útnak. de tényleg nem volt könnyű fényes nap­ pal közlekedni. Norikóval a hátán. Súja. hogy tiszta-e a levegő. Hátrafordult. aki a végén velem van. hogy pont Hiroki az. Sújáék először a tengerpart mentén átmentek a C4-es zónán. Noriko bólintott. Tényleg jó. ahol legelőször voltak. és elindult az alacsony fűvel borított. Mindig mozogtak egy kicsit. hogy idáig eljussa­ nak. A szeme végig nyitva volt. A térkép mezői szerint az F6ban vagy az F7 környékén jártak. akkor mind­ járt meglátják jobb kéz felől lent az iskola épületét. – A következő az a fa. Kavada előredobott néhány kavicsot. Takako teljes súlyával ránehezedő élettelen testét ölelve. A shotgunját feltartva figyelmesen körbekémlelt. Jó. azután az északi hegy lábát követve kelet felé indultak. követte az utasítást. még egy jó darabig sírt. – Noriko. amikor pedig sűrű bozóton kellett átvágniuk. ere­ detileg szántóföldként szolgáló puha földön. indulunk – mondta Kavada. körülbelül két perc múlva.san kell meghalnom.

mielőtt veletek talál­ koztam volna. és körbe-körbenézelődött. A shot­ gun csöve mindig pontosan együtt mozgott a fejével. Lehet. de Sújának hirtelen kétségei tá­ madtak. a pus­ kát pedig a jobbjában. – Ja. Rögtön Súja mellé lépett. de Kavada rögtön mondta: – Rendelő az. szerezhettem volna megfelelőbb gyógyszert. Súja elkerekítette a szemét. [292] . – Kavada! – Mi az? – A térképen az a jel biztos. jó – válaszolta Kavada. ha jól tudom. Ha tudom. akkor pihenhetünk. Most egy kicsit vékonyabb fához értek és megálltak. hogy orvosi rendelő? Kavada hátra sem fordulva röhögött egyet. Súja só­ hajtott. hogy én vagyok a hülye? Mindig hajlamos volt elkapkodni a dolgokat. – Nem kell – rázta Súja a fejét. – Noriko tök könnyű. – Mert ha igen. – Nem vagy fáradt. – Komolyan? – Aha. – Te mondtad. – Minél hamarabb oda akarok érni. Kavada minden csomagot a bal kezében tartott. és elfelejtett megbizonyosodni a leg­ fontosabbról.értve. de… Súja pánikolt. Megnéztem. hogy szükség lesz rá. Az éjjel körbejártam a szigetet. Nem gondoltam. Nanahara? Súja nevetett. – Nem.

magas fákból álló fasor takarta el a kilátást. hogy ők biz­ tonságban vannak. – Nem ránk céloz. és mutatta vele a haladási irányt. – Tűzpárbaj – lökte oda Kavada. három lövés. Gondolatban egy jókorát koppintott a saját fejére. hogy azon túlra mennek? Súja egy fújással kiengedte mellkasából. ahol úgy tíz méterre innen. azt mondta: – Közel van. Talán azt akarja mondani. Onnan. Mintha az utóbbi három lö­ vés hangja egy hajszálnyit hangosabban szólt volna.Súja megkönnyebbült. Megint egy újabb. hanem még Norikót is kiszolgáltatja. amit eddig vissza­ tartott. Ráadásul itt az orra előtt. Ez teljesen olyan. Súja megdermedt. amikor megtudta. Valakik már megint egymást gyilkolják. egy cédrusszerű. Gyorsan összehúzta magát. ahol most voltak. Abban a pillanatban egy sorozat hallatszott. – Hát ezeknek is lehetne jobb dolguk. – Semmi baj – mondta Kavada halkan. Kavada kinézte a következő helyet. gond nélkül eljutnak a rendelőig. – Jó… – kezdte Kavada mondani. eny­ he emelkedő vezetett arrafelé. Súja direkt nem vette elő a fegyverét. Kavada némán bólintott. mintha… [293] . Össze kell kapnia magát. Persze hogy szép álom volt azt hinni. Ő meg itt kuksol. Ez most halkabb volt. Viszont egy lelket sem lehetett látni a környéken. amikor fegyverropogás hallatszott. hogy vége legyen. és körülnézett. de öntudatlanul is a száját harapdálta. Súja ugyan megkönnyebbült. azzal nemcsak magát. Miközben beszélt. Ha nem. Kettő. és várja. aki védelmezőn kinyújtotta a bal karját. hanem le sem téve No­ rikót. Kavadára nézett.

A hely. De a fülükbe jutott fegyverropogás nem gépfegyverből jött. Tehát valószínűleg egyikük sem azonos azzal. hogy odamenj és leállítsd őket. szóval éppen most ölnek meg egy ártatlant? És fennáll a lehetősége. nagy eséllyel hamarosan felbukkan. látja. aki Jukikót és Jumikót megölte. akkor most te. aki a lá­ nyokat megölte. „No. Megint felelgettek egyet a fegyverek. hogy valaki… – folytatta. A szavai eddigre belefulladtak a zihálásába.” Kavada háttal állt Sújának. – Állíts fel… – mondta halkan Noriko. Azután újra csend. hogy Norikót baj nélkül elszállítsák a rendelőig. – Meg kell… Lehet. magukra hoz veszélyt. de Súja tudta. Most az a legfontosabb. Nan­ ahara?! Súja nagyot nyelt. milyen jó. meghallja a lövések hangját. A vállán keresztül látta Noriko résnyire nyitott szemét. Ha beleártja magát a csatározásba. hogy valakit. de mintha átlátta volna. hogy Noriko mit akar mondani. hogy derűs napokon könnyen olvashatók a gondolatok. és a hangja csak suttogás volt. ahol Kitano Jukikót és Kuszaka Jumikót megölték. mi megy végig benne (igaz. ön még nem került sorra. Nanahara úr. vagy valami hasonló hülyeséget). nagyjából egyenesen délre lent volt az északi hegy csúcsától. azután motyogta: – Nem… – Igaza volt Kavadának. Lehet. Meg te. hogy akik most egy­ másra lövöldöznek. milyen magas láza van. aki nem akar beszállni ebbe a játékba. Ó. [294] . mondta is. Akkor Noriko szólt a hátáról: – Súja… – Súja még a hátán át is érezte. ahol most vannak. Súja hátrafordította a fejét. és odaszólt neki: – Ugye eszedbe sem jut. mindketten ilyenek. Ezért ha az.Megint felbukkant az elméjében a fekete ruhás férfi képe.

és átvágott a magas. mi vezethetett a lövöldözéshez. ahol Ku­ szaka Jumiko és Kitano Jukiko meghalt. Nem tudta. ugye nem… Súja meg se hallotta. Minami Kaori (lányok. ha megvan tizenöt méter. Megint megszólaltak a fegyverek. – Hé. Annak a bejáratánál is észre lehetett venni valakit. Valószínűleg mind a ketten össze voltak za­ [295] . Kavada hátrafordult. amely mögött rejtőzött. Egy ház állt ott. Ne­ kidőlt a fa törzsének. Súja széthajtogatta a leveleket.) tapadt. rögtön a bekötőút mellett lévő sufniféleség felé figyelt. Körbe-körbetekingetve haladt felfelé a lejtőn. A ház túloldalát a hegy meredeken leszakadt fala ölelte. nem így történt. és két oldalról belógó hosszú. – Vigyázz Norikóra! – Hé. Leengedte Norikót a hátáról. 10. Norikónak odaszólt: – Megnézem. Kettejük távolsága jó. fejét behúzva. nehogy már… Hallotta. tűlevelű fák között. Régi földszintes faház. A ház főépülete Súja felől nézve balra volt. hogy az egyik rálőtt a másikra. De Súja mégis azt gondolta. nagy.Súja összeszorította a fogát. A fákon túl sűrű bozót nőtt. Természetesen mindkettőjüknél lőfegyver. és az innenső falá­ hoz. Előfordulhat. és kidugta a fejét. egy lányt. 20. Lejteni kezdett a lába alatt a talaj. Jóval a felett pedig innen is látható volt az északi hegy kilátója.) volt az. Jobb kéz felé egy burkolatlan bekötőút volt. majd Kavadához szólt. Súja végre elért a bozót széléig. felette pedig folytatódott a sűrű erdő. háromszögletű tetős tipikus falusi szerkezettel. hogy Kavada szól. Simizu Hirono (lányok. Hiro­ no pedig a kert túlsó végén. – Elővette a zsebéből a Smith & Wessont. de már nekilódult. késszerű levelek között kellett átbújnia. Felemelte a fejét egy pillanatra.

és nem volt egészen problé­ mamentes a természete. …Most nem ezen kell filozofálni. vagy ujjongott. harmadikos középiskolás lányok voltak. ez logikus. hogy mégsem azzal lőtt. de mindenesetre nem nézhette tétlenül. durranás hallatszott. Hirono két lövéssel viszonozta. Kaori kinézett a raktár bejárata mögül. mint egy seriff – futott át az agyán. hogy Hirono bal keze vörösre festődött. hogy Hirono kinyitotta a revolver forgótárát.varodva. méghozzá éles lőszerrel. hogy a maguk módján mindketten helyes. Súja helyzetéből Hironónak szinte az egész testfelületét látni lehetett. Az egész nem volt több néhány másodpercnél. amitől fűrészpor szállt szerteszét. véletlenül találkoztak. de hüvely nem repült. mint amikor a gyerekek vízipisztolyoznak. Ő már jóval gyakorlottabban csinál­ ta. hogy sikerült egy eredeti fényképet sze­ reznie. hogy Súja nőpárti nézetein alapult. Komolyan. Jaj. Látta. Akkor vette észre. és a levegőbe lőtt egyet a Smith & Wes­ sonnal. mígnem aztán megkezdődött a tűzharc… Maga a döntés lehet. Megint Kaori felé fordult. megint úrrá lett rajta az az érzés. tisztára. és kiszórta az üres töltényhüvelyeket. de mielőtt Súja cselekedett volna. és egyikük sem bízott a má­ sikban. gyakran beszélgetett a barátaival a kedvenc akárki­ jéről. Minami Kaori szerette a sztárokat. Ezzel szemben Simizu Hirono ama bizonyos Szóma Micuko-féle bandába tartozott. És ez a két lány egymásra lövöldözik. ne már. Biztos Kaori meglőt­ te valahol a karján. de azonnal kiáltott: [296] . Az egyik a raktár oszlopába talált. mintha éppen egy rossz álmot látna. Jó. Legalábbis ennek vala­ hogy véget kellett vetni… Míg ő felmérte a helyzetet. Kaori gyorsan behúzta a fejét. Ennek ellenére elég gyors mozdulatokkal töltött újra a sérült kezével. de annak ékes bi­ zonyítékaként. és lőtt egyet Hirono felé. és egy kis sárgaréz töltényhüvely repült a levegőbe. de a lényeg. Olyan mozdulattal csinálta. Súja felegyenesedett.

megállt…Ömlött a vér. kevéssel a tizenegyedik születésnapja előtt. De más szófordulat nem jutott eszébe. Súja nem vette le a szemét az arcukról. Súja abban a pillanatban eszmélt rá. míg folytatta: – Na! Fejezzétek be! Én együtt vagyok Nakagava Norikóval! – Jobbnak látta egyelőre nem felhozni Kavada nevét. hogy mi fog történni. amelynek Súja egyszer tanúja volt. Súja az egész eseménysorozatot – különösen onnantól. csúszott még a járda szélén. hogy Kaori testének fele kilóg a raktár bejárata árnyékából. és Súját nézte. amikor egy sofőr elaludhatott a volánnál. hogy a teherautó leszállt az útról. mert elvesztette uralmát a te­ herautója felett. Simizu Hirono rögtön le is vette a szemét Sújáról. Kaorira emelte. A betonkerítés alján több mint egy méteren keresztül húzódott a vérnyom. És… Kaori bambán cövekelt ott. hogy micsoda elcsépelt szöveg ez. Mindenki. [297] . és a kislánytól eltérő útvonalon repült a levegőbe. A kis­ lány hamarabb ért vissza a járdára – vállal lefelé. felfutott a járdára. Kétszer egymás után. amíg bele­ ment a lányba – lassított felvételként érzékelte. Újra az el­ lenfelére. Őszi délután volt. aki ott van és látja. és néhány lépéssel előtte sé­ tált. Valószínűtlennek tűnik. de az iskolatáska levált a vállá­ ról. – Bízza­ tok bennem! Miközben kimondta. és az írt menti betonkerítés fogta meg. teljesen védtelenül. de nincs mód megakadályozni. Hirono felemelte a fegyverét. és elcsapott egy alsós kislányt. addig a pillanatig. az meg átszakította a védőkorlátot. azután egyszerre fordultak Súja felé. aki Sújához hason­ lóan hazafelé tartott az iskolából. A következő pillanatokban történtek ahhoz a balesethez ha­ sonlítottak. Az első Kaori jobb vállát érte. arra gondolt. Ehhez hasonlót érzett most is.– Hagyjátok abba! Hirono és Kaori megdermedtek. és rálőtt a teljesen védtelen Ka­ orira. tudja.

Csak szenvtelenül begyűjtötte Kaori fegyverét és há­ [298] . Az a népszerű hogyishívják férfisztár vidáman nevetett le róla. és álmodozón nézett a levegőbe. Jaj… Mi lett ebből… Ez a lány már nem tud többet sztárokról pletykálni. A második telibe találta a fejét. és odasietett Sújához. úgy látszik. és eltűnt Súja szeme elől. Súja látta. ahon­ nan Sújáék jöttek. Súja reszketett. amely kis szigetnek látszott a vértócsa közepén. de nem szólt semmit. és tócsává kezdett alakulni az arca alatt a raktár betonpadlóján. és a bozótból Kavada meg Noriko arca bukkant elő. Egy régi traktoron kívül nem is volt más a raktárban. Utána Hirono rápillantott Sújára… Azonnal megfordult. – Francba! Súja feljajdult. sztárok koncertjére menni. a végén pedig egy aranyszínű medalion. Kitekert póz­ ban dőlt az oldalára. Bevetette magát a bozótba. ráadásul. A felszínén pedig a raktárpadló apró porszemei úszkáltak. tétovázott. akit. lehet. aztán előjött a bozótból. ha ő egy ki­ csit ügyesebben csinálta volna. Kavada támogatott fél kézzel. ahon­ nan jött. Kavada otthagyta Norikót. és elrohant bal kéz felé nyugatra. és elfutott a raktár felé.amitől a teste egy félfordulatot tett jobbra. aranyszínű lánc csüngött le a földre. a szájából folyó vér egyesült a fejéből és a vállából eredővel. Kavada ar­ cára volt írva. mire visszafordult abba az irányba. ahon­ nan Kaorinak fektében csak a lába látszott ki. Reszketve térdelt le Kaori mellé. A szeme nyitva maradt. A matrózblúza melléről egy vékony. Kaori elvágódott a raktár bejáratánál. hogy „Ugye megmondtam?”. hogy Kaori fejének egy része – a bal halántékától felfelé – egy az egyben lerobban. ahol Kaori feküdt. hogy meg sem kellett volna halnia? Hangokat hallott.

[Maradt 22 fő) 41 Az orvosi rendelő egy kis. míg végül Kavada a karjánál fog­ va el nem rángatta onnan. mint annál a háznál. de nem is jött a nyomukban a gépfegyver ro­ pogása. Persze ő is tudta. talán az orvos használta. hanem gyönyörű. aztán egy hirtelen ötlettel odaguggolt hozzá. a tetőt borító fekete cserepeknek kifehéredett a sarka az idők során. A tenger csillogott a délutáni fényben. és a fényfoltok egyre sűrűsöd­ tek a látóhatár vége felé. a víz felszíne szikrázva verte vissza a nap langyos sugarait. földszintes fa­ ház volt. ahol Minami Kaori meghalt. Bármikor megjelenhetett valaki – különösen a gépfegyveres valaki. A térkép szerint kevesebb mint két kilométer utat [299] . mint a siroivai kikötő beton védőgátját ver­ deső koszos árnyalat. és a háta mögött az északi hegy magasodott. A rendelő előtt egy fe­ hér kisbusz parkolt. hogy megérkeztek. legalább négy vagy öt kilomé­ terre kellett lenniük innen. A lényeg.tizsákját. De Súja tekintete ennek ellenére Kaori holttestére szegező­ dött. de az a keskeny út a sziget keleti partján futó kiépített útba kellett hogy torkolljon. – Nyomás! Siess! – közölte. hogy veszélyes. ha nincs közben semmi más viszonyítási pont. és mozdulni sem bírt. régi. hogy baj nélkül eljutottak idáig. de mivel a ten­ geren kisebbnek érzékeljük a távolságokat. Azon túl meglepően közelinek tűnt a Szeto-beltenger többi szigetének körvonala. Sújáék a hegyen ke­ resztül jöttek. és a jobb keze kisujj felőli élével lezárta a szemét. Hullám szinte nem is volt. ahol Kaori meghalt. A színe egyáltalán nem olyan volt. Véletlen szerencse volt. Ugyanúgy. egy kis burkolatlan út vezetett hozzá. zölddel kevert élénk­ kék. aki meghallotta a fegyverropogást. Rögtön eltávolodtak onnan. Deszkafalai megfeketedtek. és Sújáéktól nézve a kisbusz mögött látszott a tenger.

és tényleg csak egyet láttak nyuga­ ton. Amikor visszaért. A győztes arra száll fel. A kocsi alá is benézett. Persze az őrhajó lehet. mint tavaly. amelyet Szakamocsi említett. és a le­ vágott végű nyél szélével betörte a tejüveget. azért. A nagy viszi vissza az iskolában látott katonákat a játék végén. Történt vajon valami? Súja. Kulcsra volt zárva. és be­ ment. hogy egyegy lesz a négy égtáj felé. – Mivel Hjógo is a Szeto-beltenger mentén van. – A tavalyi hjógói Program is ilyen szigeten volt? – Igen – biccentett Kavada. Azután a csúcsára állított háromszög for­ mában betört üvegen át benyúlt. hogy bárki bármi­ kor megtámadhatja őket. De megakadt a szeme valami zavaró objektumon. Csakhogy valamiért három volt belőlük egymás mellett. mert több mint ezer sziget van ezen a kis tengeren. hogy nincs-e valaki a rendelőben.kellett megtenniük. – A legkisebb az őrhajó. hogy a nyertest elvigye a szigetről. [300] . Ugyanaz. de az idegesség miatt. Kavada utána szólt. Még a hajók alakja is ugyan­ az. hogy Noriko is és maga is megpi­ henhessenek. Hamar meg akart bizonyosodni róla. Behúzta a fejét. és körbejárta. Összehúzta magát. és puskájával a kezében lement a lejtőn a rendelő felé. és megkérdezte Kavadát: – Három hajó van?! – Ühüm – válaszolta Kavada. kidugta a fejét egy növény mögül. Logikus. hogy várjanak. a bejárat tolóaj­ taját vizsgálta meg. kinyitotta az ajtót. Norikóval a hátán. A beltenger partját érintő tartományok Prog­ ramjait szinte kivétel nélkül szigeteken rendezik. Súja iszonyúan elfáradt Noriko ci­ pelésében. A békés tengeren hajók ringatóztak. és először ellenőrizte a kisbuszt. Kavada megfordította a shotgunt. és várt egy darabig. A köztük lévő arra való. Szakamocsi azt mondta. Utána odament az épülethez.

Jó öt perc telt el. Továbbra is nehezen lélegzett. A kapu mellett az Oki-szigeti Orvosi Rendelő széltől-esőtől elmosódott tusfeliratú. mire Kavada kidugta a fejét a bejáraton. és megsürgette Súját: – Na! Erre! Elvileg le kellett volna venni a cipőjüket. aztán Noriko felé fordult. és jól becsukta. és kis gondolkodás után a bel­ [301] . zöld anyagból álló térelvá­ lasztó mögött két ágy volt. Súja átvette. vastag fatáblája lógott. de aztán rajta hagyta. és előhúzott két. egy csupán négy tatami területű.Súja követte a szemével. de Noriko csak egy rövid nyögéssel reagált. A kopott krémszínű szőnyegen bal­ oldalt egy fehér védőszövettel fedett. fekete. Vigyázott. A fémcsövekre feszített vékony. és gondosan lefektette. háttal állva a külső ágynak rárakta. kicsire összehajtott vilá­ gosbarna takarót. Rögtön bejött utána Kavada. le­ szedi róla a saját kabátját. Noriko le­ csüngő fejét Súja hátának döntötte. Súja bevitte Norikót. formális váróterem volt. Jobbra volt a rendelő. A fal mel­ lett egy állóóra tiktakolt. Kavada berántotta a függönyöket. és odament az épülethez. aki a puskáját készenlétben tartva körbe-körbefi­ gyelt. A helyiség. Elment Kava­ da mellett. és bement a jobb oldali szobába. egy kerek. és majdnem három órát mutatott. de azért erős fer­ tőtlenítőszag járta át. Az ablak felől egy faasztal állt. és vele szemben az asztal másik oldalán egy zöld nejlonborításúval. Kis rendelő volt ugyan. Gondolta. ahova beléptek. zöld kanapé. – Noriko! Megérkeztünk – mondta Súja. – Pokróc – mondta. és intett Sújának. bőrrel bevont ülőkével az or­ vosnak. óvatosan leereszkedett a kétméternyi lejtőn. de Súja cipőstül lé­ pett fel. hogy ne veszítse el az egyensúlyát. és bement az ajtón. Kavada kitámasztotta az ajtót egy kéznél lévő seprűvel.

Kavada egy szekrényben turkált. áttette arra.ső ágyra terített egyet. Tartotta Noriko felsőtestét. Noriko nem volt teljesen magánál. A szája szélén ki­ folyt a víz. – Te tudsz…? Be tudod adni? [302] . és biztos meg volt vele elégedve. és Sújára nézett. behunyta a szemét. alacso­ nyabb szekrényt túrt fel. – Elég volt? – kérdezte Súja. elolvasta a használati utasítást. Erre Súja Ka­ vada földre dobott hátizsákjából elővett egy új üveg vizet. – A rohadt életbe! – csúszott ki Súja száján. mert egy kis üveget és egy ampulla­ szerűséget szedett ki belőle. és zihálva lélegzett. bár semmiben nem különbözött a sima irodai. Injekció. Súja közelebb hajolt Norikóhoz. míg megitatta. de még reagál arra. Kinyitotta a fedelét. Visszafektette. és kinyitotta. – Por? – kérdezte Súja. majd egy másik. szür­ ke szekrényektől. Utána felkarolta Norikót. Súja letörölte a keze fejével. és betakarta a másikkal. és az izzadságtól arcára ta­ padt hajat a füle mögé simította. – Van gyógyszer? – Várj egy kicsit – mondta Kavada. azután odafordult Kavadához. Az üvegben fehér por volt. Lehet. hogy a magas láz miatt félig esz­ méletlen. – Súja erre egy kicsit megrettent. ami körülötte zajlik. – Vizet kérsz? Noriko alig láthatóan megmozdította az állát. Noriko bólintott. mire Kavada azt válaszolta: – Nem. Talán a gyógyszeres szekrényt for­ gatta fel. Jól bebugyolálta a nyakáig. – Noriko! Minden oké? Noriko résnyire kinyitotta a szemét. – Ühüm – mondta. és abból vett elő egy papírdobozt.

Súja még mindig nem értette egészen. hallod? – kérdezte Kavada Norikótól. vize­ spalackot vett elő egy hátizsákból. Kivette a tűt. Mint várható volt. – Rendben lesz? – kérdezte még egyszer Súja. – Mellékhatá­ sok vagy sokk vagy… – Azt fogom most ellenőrizni. – Volt valaha gyógyszerallergiád? Erre Noriko megint kábán kinyitotta a szemét. Először kipróbálom. és felhajtotta a saját kabátját Norikón és a mat­ rózblúz ujját. – Komolyan? – Súja úgy érezte. Azután egy kis fecskendőre rászerelte a tűt. beleállította a tűt. Kavada megismételte: – Van gyógyszerallergiád? Noriko gyengén megrázta a fejét. egy fertőtlenítővel átitatott vattával letörölgetett egy széles terü­ letet a csuklója és a könyökhajlata között. és beleeresztette az ampullából kiszívott folyadékot.Kavada a szoba sarkában lévő mosdó csapját tekergette. és végre közelebb jött. és a külön­ ben egészséges barna bőre most riasztóan fehérnek tűnt. víz nem jött belőle. és alaposan megmosta a kezét. így szólt: – Ne aggódj! Csináltam már. egyfolytában csak ilyen bamba dumára képes. Újra visszatolta a tűt. – Oké. majd óvatosan be­ [303] . – Noriko. Tartsd No­ riko kezét. Nyugi. és miköz­ ben az ampulla tartalmát felszívta vele. hogy ha Kavadához szól. Kavada előkészített még egy fecskendőt. csak segíts. és fél kézzel megrázogatta néhányszor. Kavada kibontotta az előbbi kis üveget. csettintett a nyelvével. Noriko karja nagyon vékony volt. Kavada felfelé forduló tenyérrel rögzítette Noriko karját. de azért megemelte a takaró szélét. és felszívta vele az összekeveredett gyógyszert.

már amennyire Súja meg bírta ítélni. Várunk negyedórát. És az antibiotikum nagyon erős gyógyszer. hogy az én tudásommal és tapasztalatommal gyógyszert adok be. Noriko karján a két szúrásnyom. Egészen kicsi adagot fecskendezett csak be. – Noriko. és ha ugyanolyanok. [304] . különben késő lesz. Hamar elment a tizenöt perc. és közvetlenül e mellé csinált egy újabb ha­ sonló dudort. ezúttal egy na­ gyobb üveget. A lázmérő harminckilenc fokot mutatott. és a bőr azon a részen felpúposodott. Sújára nézett. – Most mit csinálsz? – kérdezte Súja. – Csak az egyik az igazi gyógyszer. a lehetőségekhez mérten mihamarabb ke­ zelni kell. Kavada közben megint ellen­ őrizte Noriko pulzusát. és kézbe vette az előbbinél kicsit na­ gyobb fecskendőt. Kavada sóhajtott egyet. hogy nincs probléma. Kavada fel­ emelte a másikat. Azaz a gyógyszer használható. és folytatta: – Ha vérmérgezés. – Nem túl könnyű kivizsgálni a vérmérgezést. Persze ezért teszek próbát. Az ájulás határán lehet. de akkor sem jó játék. Letette a szomszédos asztalkára. hogy ez most vérmérgezés-e vagy csak egy mezei nátha. Kavada is úgy talál­ ta. hogy mit fog Kavada mondani. aki csukott szemmel válaszolt. Ébren vagy? – hajolt oda Norikóhoz.leszúrta az injekciós tűt. Kavada összepakolta a fecskendőket. és miközben előkészített egy újabb fecskendőt. nem kell tartanunk szélsőségesen súlyos mel­ lékhatásoktól. nem különbözött semmiben. miközben válaszolt. Én meg pláne nem tudom eldönteni. De… – De? Kavada a papírdobozból elővett még egy. és csak várta. De akkor is… Súja Noriko kezét szorongatta. és a lázát is megmérte.

nem tudom eldönteni. hogy már nem vérzik a szúrás helye. Kavada az üres fecskendőkkel a mosdóhoz ment. [Maradt 22 fő] 42 Noriko rögtön elaludt. és belehají­ totta őket. A szomszédos váróterem az orvos lakásába nyílt.– Ühüm. És ezek szerint pontosan kö­ vette Kavada és Súja előbbi párbeszédét. Ha szom­ jas. Steril vattát nyomott rá. Súja to­ vábbment arrafelé. meg lehet inni – mondta Kavada. és kiment a szobából. Súja egy ideig mozdu­ latlanul nézte. Súja visszafor­ dult az ágyhoz. de Kavada a fejét rázta. Befecskendezte a folyadékot. [305] . azután ellenőrizte. mert azt mondta: – Nem baj… Add be… Kavada bólintott. Van hátul egy kút. és kiment a szobából. – De az… – kezdett bele Súja. az összes vizet elhasználhatod a palackokból. majd rögtön ki­ húzta a tűt. de egy víz­ zel teli nagy lábos volt rajta. jobb kézzel nyomta a vattát. – Nyugodtan. Figyeld egy darabig. De nagy eséllyel az. – Tartsd! – mondta Sújának. Ha felforraljuk. ballal Noriko ke­ zét fogta. hogy ez vér­ mérgezés-e vagy sem. Ott volt Kavada. – Őszintén megmondom. Noriko alig láthatóan bólintott. és az arcát figyelte. visszatette Noriko karját a takaró alá. A folyosó végén jobbra volt a konyha. A mo­ sogató melletti gáztűzhely persze nem működött. és alatta a szokásos szén parázs­ lott. kidobta a vattát. – Most már csak aludnia kell. és ezúttal jóval mélyebben szúrta Noriko karjába a tűt. Visszajött Sújához.

Mit hittél? – mondta Kavada könnyedén. aztán leszállt az asztalról. Súja a fejét rázta. New Balance csukája megcsikordult a padlón. hogy Kavada szürke sportcipője New Balance márkájú. odavitte a konyha sarkában lévő műanyag rizstartó ládához. és azt hitte.Kavada az asztalon állva kutakodott a mosogatóval szem­ közti. és egy teáscsészével mert abból a földre tett vödör vízből. Gondolj csak bele. ha megtámad a géppisztolyos ürge. – Jó – válaszolta Súja. Meglögybölgette. Súja bólintott. – Rizst főzöl? – Igen. – Mint a tolvajok. de semmi mást szin­ te. összecsavarta az üres dobozt. Eddig meg se nézte alaposabban. Rohadt zöldségek a hűtőben. plafon alatti beépített szekrényben. Ezzel számolni kell. New Ba­ lance! Először látott ilyet! Azért megkérdezte: – Mit csinálsz? – Kaját keresek. Ekkor fedezte fel Súja. és tovább járt a keze. Innen nem lehet kiszök­ ni. és meg­ [306] . a tartalmát visszatette a zsebébe. Rizst és miszót találtam. Attól a kenyértől Noriko nem lesz jobban – válaszolta Kavada. Kavada még egy darabig turkált a polcon. és csak egyszer cserélte le a vizet. míg folytatta. Mizumo vagy Kagebosi vagy valami hasonszőrű hazai gyártmány. – Inkább készítsd fel ma­ gad! Nem lehet tudni. – Azok is vagyunk. majd a rizses lábosba ön­ tötte. – Noriko elaludt? – kérdezte. Ki­ vett néhány széndarabot a hátizsákjából. mikor és ki jön ide. és tett bele rizst. és a forró víz mel­ letti égőre tette őket. Elővette a zsebéből a cigijét. Kavada elővett még egy lábost a mosogató alól. amelyet a kútról hozhatott.

Lassí­ tott felvétel. – Kavada! – szaladt ki a száján. mint egy kidobott kirakati bábu. Kaori megpördül. Te mindent megtettél. hogy alvadni kezdett. és elszáll a feje bal oldala. A lassacskán terjeszkedő vértócsa. Sőt ebben a pontban megegyezik Óki Tacumicsi­ vel. akkor rátette a le­ fedett rizses lábast. Mostanra már lehet. Nem­ sokára terjeszkedni kezdett a tűz a szénen. Kavada megállította a kezét. De úgy van. Már megint jól működött a gondolatolvasó képessége.gyújtotta az öngyújtójával. A piszkos szerszámraktárban Minami Kaori oldalára dőlt holt­ teste. míg rágyújtott. – Minamin gondolkozol? – kérdezte Kavada. de Sújának másvalami futott át az agyán. Kedves volt a hangja. Tudta. és Sújára nézett. Hányingere támadt. igen. vagy az nem számít? Súja felemelte a fejét. már majdnem húsz ember. Pedig a szobába nem is ér be a napfény. és kicsit megmozgatta a kezében tartott cigaret­ tát. és Kavadára nézett. Temetetlenül. de nem tudta megállítani. mi fog történni. Válaszként Kavada félrehaj­ totta a fejét. de Súja megint lesütötte a szemét. amikor az előbb Minami Kaori meg­ halt. – Rosszak voltak a körülmények. Az a jelenet. most is ott hever Kaori a raktárban. – Ne törődj vele – mondta. Kuszaka Jumikó­ val meg mind a többiekkel. láttad?… Ha Kavada ment volna oda helyette leállíta­ ni őket. El­ repült. Kitano Jukikóval. Tényleg elég ügyesen csinálta. Betette a széndarabok közé. ahogy volt. [307] . – Te aztán mindenhez értesz! – Azt mondod? Kavada könnyedén válaszolt. biztos nem érc volna ilyen szörnyű véget az ügy. Motobucsi Kjóicsivel. Kavada a fejét rázta. Mindenki ott hever. – Azta’! – mondta Súja.

ami nem hagyja nyugodni. – Az. Miután vége. másnap jön a kijelölt takarítócég rendet rakni. aki begyűjti a nyakörveket. De közben eszébe jutott még valami. Biztos azt hiszik. Már teljesen hozzászokott a viseléséhez. amíg rá nem kérdeztem. Tudod. mondják a hírek­ ben. Súja émelygett. – Azt sem tudják. nem lehet tévedés. amíg vége nem lesz ennek a rohadt játéknak? Akkor is. bőven elég nekik akkor. hogy hány fulladás általi halál meg ilyenek. Eszébe jutott a szokásos sablonhír utolsó ré­ sze. és a homlokát ráncolta. és elkezdenek szaglani vagy akármi? Kavada hivatalos hangnemben válaszolt. mit jelent. és elvégez egy egyszerű halottszemlét. – Mi baj? – Semmi… De ez meg hogy fordulhat elő? Ez… – Súja fel­ emelte a kezét a saját nyakához. ahol vannak. hogy így volt. de az ujjai kitapintották hűvös felületét. – Takarítócég? – vicsorgott Súja. Kavada észrevette. akkor van még va­ lami. Ha pedig így van. Ez lehet. [308] . Ezt magától a cégtől hallottam. A teljesen értelmetlen felsorolás a halálokokról és a lét­ számról. csak valami jel­ zés. Bár a kormány embere is jelen van. amikor összeszedették a takarítókkal a holttesteket. Minek siessenek. Akivel én beszéltem. – Igen. annak eszébe sem jutott addig. hogy nem gyűjtik be még a takarítók érkezése előtt? Kavada flegmán megrántotta a vállát. – Nem titkos a nyakörv létezése? Hogy lehet. ha elhúzódik. A büszke honvédek nem végeznek ilyen alantas munkát.– A halottakkal… Mi lesz a holttestekkel? Ott maradnak.

ha nem így lenne. Nem kéne ellenőrizni a holtteste­ ket rögtön a játék végén? Kavada felhúzta a szemöldökét. és úgy hiszik valakiről. – De… – Valószínűnek tartom – mondta rögtön Kavada –. akkor simán megszökhet. de az esélye elhanyagolhatóan ki­ csi lesz. Nagy valószínűséggel igaza van Kavadának (de akkor is csak ámul-bámul Kavada szellemi képességein). amivel kapcsolatban meg­ fogadta. hogy nem kérdezi meg. ha elromlik? Ha véletle­ nül elromlik. Tegyük fel. hogy… egy ilyen tö­ kéletes szökésgátló rendszerrel szemben milyen ellentervet eszelhetett ki Kavada? Mielőtt még Súja tovább elmélkedhetett volna ezen. hogy meghalt. mintha a kormány embere mondta volna. Viszont… Ekkor újra eszébe jutott a kérdés. – Biztos. ha egy-egy nyakörvbe több rendszert is építenek. – Ez úgy hangzott. – Mondjuk. Kavada elgondolkozva szívott bele a cigarettájába. – Nem… – Súja egy pillanatra elnémult. Mert így. Mi van akkor. – Miért? [309] . hogy mi a nyakörv hi­ bája miatt megszökhetünk. de – akkor is jóval egy szá­ zalék alatt lehet az arány-. veszélyeztetné a játék menetét. hogy egy egységbe több ugyanolyan rendszert építettek be. ez csak találgatás – folytatta. És amíg van élő fegyveres diák. Szóval. Kifújta. várj egy kicsit. lényegében a nullával egyenlő.– Na. Minimum egy kisebb csatába tor­ kollna. ha egy elromlik is. Te­ hát – nézett Sújára – annak az esélye. van helyette másik. Gondolj bele. hogy az egyes részek meghibásodhatnak. Kavada szólalt meg: – Inkább én kérek elnézést. pedig él. Súja ezt belátta és bólintott. nem igazán le­ het szemlézni a halottakat. hogy nem romolhat el.

nem tudott volna mást tenni. csak kivárni. ahogy Noriko egyre gyengül. – Hallod. – Akkor mit csinál? Kóbéban van? – Nem. – Semmi baj. Hacsak egy sima nátha. – Most nem tudunk jobbat. hogy megkérdezze Kavadától: – Az apukád most is orvosként dolgozik? Kavada beleszívott a cigarettaíjába. Neked volt igazad. ne haragudj. annak a gyógyszernek hatnia kell. – Dehogyis… – rázta Súja a fejét. mint a körmét rágva végignézni. Erre Súja is felsóhajtott. és a fal egy pontját szemlélte. [310] . Meghalt. És amikor ide elin­ dultak. köszönöm. hogy bocsánatot kér. a pihenéstől le fog menni a láza idővel. csináld egyedül. Kavada újabb szál cigarettára gyújtott. Még ha vérmérgezése van is. Hosszan kifújta a füs­ töt. Azután eszébe jutott. Ne is hozd szóba többet. és közben ragadón rázta a fejét. és lezártnak tekintette a témát. Ha ő nincs. gyerekesnek tűnt az akkori viselkedé­ se. – Nem számít. Én semmit sem tudtam volna csinálni.– Noriko miatt. hogy Kavada létezett. Kavada biztosan alaposan mérlegelte a nappali közleke­ dés veszélyeit és Noriko állapotát. Be voltam indulva… Kavadának továbbra is csak a profilja fordult Súja felé. hogy „szerződés felbontva”. ő még olyanokat mondott szemrehányón Kavadának. Súja arra jutott. Sokkal hamarabb kezelni kellett volna. ezért kicsit szégyellte is magát. mi lesz. meg ilyenek. és ne­ vetve csóválta a fejét. Őszintén hálás volt. Súja bólintott. Túl lazára vettem a dolgot. Most visszagondolva. hogy azt mondtam. és a kettőt megfontolva akart döntést hozni.

hogy „szétverem ezt az országot”. Amikor ha­ zaértem. amely akkor cikázott át Kavada szemén. És természetesen ólomgolyót kapott vá­ laszként. – Mondom. – Á. mit jelentett az a villám. Az aggyal összefüggő betegsé­ gek nem tartoztak a szakterületébe. amikor megtudta. A lábas alján. Súja megint bocsánatot kért. Súja ezen elgondolkodott. hogy csak a sa­ ját feleségét nem tudta megmenteni. – Ne haragudj. A rizses lábas alatt a szénen még [311] . – Az anyám már korábban meghalt. amelyet korábban tettek a parázsra. Az apám gyakran sopánkodott. betegségben. – Akkor Kagavába az anyukáddal…? Kavada megint tagadólag rázta a fejét. Bár ő főleg abortuszokat és sebészi munkákat végzett. anyagi gondjaim nincse­ nek. biztosan megkísérelt valamiféle módon szembesze­ gülni a kormánnyal. hogy Kavada részt fog venni a Prog­ ramban. Súja egy idő múlva még egyet kérdezett. Hülyeséget kérdeztem.Kavada szemrebbenés nélkül mondta. Neked sincsenek szüleid. A 3/b osztály többi tagjának a szü­ lei közül lehet. – Mikor? – Amikor én tavaly részt vettem ezen a játékon. akik szintén meghaltak. Bár nem olyan magas összeg. apró bubo­ rékok kezdtek képződni. Amikor hétéves voltam. mint ahogy beharangoz­ zák. Az apja. nem érdekes. Sújának megdermedtek az arcizmai. Kicsit kezdte érteni. de Sújának elkereke­ dett a szeme. hogy semmi baj. amikor azt mondta. Biztos hajba kapott a kormánnyal. Kavada felnevetett. hogy vannak. már nem élt. Aztán nem hazugság a kormány segélye.

A gőz elért az asztalig. Emiatt egy kicsit szé­ gyellte is magát. Főleg törvénytelen gyerekek. – Végig együtt voltunk. képben vagy. De az ilyen eset a ritkább. Nekem ötéves koromban meghaltak a szüleim balesetben. Súja bólintott. Kavada minden előzmény nélkül így szólt: – Te jóban voltál Kuninobuval. – Aha – válaszolta. ahol Sújáék álldogáltak. Súja a virág­ mintás műanyag terítővel fedett asztalnak támasztotta a fe­ nekét. A legtöbben… Kavada átvette a szót. És különben sem volt dolguk pillanatnyilag. meghallgat­ hatja. Súja bólintott és folytatta: – Mindenféle gyerek van egy ilyen intézetben. Súja hezitált. hogy elmondja-e a következő dolgot is. sok idő telt el azóta. – Én és Jositoki az Áldott Szeretet Háza nevű helyen… – Tudom. – Hát… – Szóval… – Nagy levegőt vett. Kavada fújta tovább a füstöt. – Látom. és némán hallgatta. beszél róla. de végül úgy döntött. ami eszébe jutott. de aztán folytatta: – Jositoki szerelmes volt Norikóba. Jó. Kavadának semmi köze hozzá. Súja felé fordította az arcát. – A családi hátterük miatt.sok a fekete rész. ezt persze még véletlenül sem mesélik el a felnőt­ [312] . – Jositoki törvénytelen gye­ rek volt. úgy kerültem oda. Kavada már a barátja volt. Visszafordult előre. de a nagy lábas alatti szinte teljesen vörös. Habozott egy picit. hogy Jositoki utoljára eszébe jutott. Úgy érezte. és a profilját szemlélte valamed­ dig.

de akkoriban még nem tudta. Sújának eszébe jutott az az emlék. Azért válaszolt. csak… Neked van valakid. Én… – Te mi? A szokásos felületességével válaszolt. és néhányszor kapott szerelmes levelet is. azon lovagoltak kettesben. – Egyszer Jositoki mondott nekem valamit. – Niiincs – húzta el a szót. – Figyi. ne már – nevetett rá Súja. Addigra már a Kölyökliga Wild Sevenje volt. – Csak azt kérdezem. Ezt. Még általánosban. Már nagyon ré­ gen. Tudta. hogy neked van-e valaki – kérdezte még egyszer. és előre-hátra lengették. aki tetszik… [313] . Súja gondolkozott egy kicsit. csak lógázta a kétoldalt lecsüngő lábát. Így… A víz fortyant egyet a lábosban. vagy hogy mond­ ják? Egyikük sem akarta Jositokit magánál tartani. Az iskolaudvar egyik csücskében volt egy rönkökből és drótkötélből összetákolt mászóka. Ez a mostaná­ ban gyakori. – Ennyit akartál mondani? Csak nem belezúgtál valakibe? – Nem – kente el a dolgot Jositoki.tek az intézetben. Jositoki nem erőlködött. Súja. házasságon kívüli kapcsolat. – Semmi… csak… – Mi van már? Gyorsan mondd már! – Á. amíg később nem találkozott Sintani Kazumival. hogy a lányokról van szó. hogy milyen érzés valakit szeretni. tartogatta addig. akit szeretsz? – Jaj. – Olyan van. úgymond. és a földet rugdalva mozgatta a rönköt. de valahogy mindenki tudja.

de. Eléggé bírom az ilyen csajokat. –? – Szóval. összeházasodom vele. – Így van. Igaz. hogy… – Jositoki a lábát erőtlenül lóbálva folytatta: – Én azt hiszem. – A Kómoto nem rossz. Jositoki egy kicsit magába merült. és vál­ tozatlanul könnyedén folytatta. választ… Szóval nem is válaszoltam rendesen. intim dolgokról. – Ne beszélj már ilyen izé. én nem értem ezt az egészet. Valahogy olyan lendületesek. amit ki lehet.Jositoki nem mondott semmit. Aztán a kettes csoportból a balettos Ucumi elég jó. akit tényleg szeretek… De még nincs ilyen. Ő küldött is nekem szerelmes levelet. Vagy nem? – De. felne­ velnéd a gyereket. és megmondta: – Hallod. ezt ő biztatásnak vette. mint a gyerekek. Ekkoriban kezdte végre homá­ lyosan sejteni. ha szeretek valakit. – Mi van már? Csak kiszeded belőlem. – Súja buta arccal válaszolt. aki a szeretett nővel való kapcsolatodból született. ugye? Súja kicsit zavarba jött ettől. Mondd már! Neked ki jön be? De Jositoki azt mondta: – Nem. mintha magától értetődő lenne. – Mi van már?! Miről van szó egyáltalán? Jositoki hezitált valamennyit. – És ha bármi miatt mégsem tudnátok összeházasodni. nem erről beszélek. Súja összeráncolta a szemöldökét. Az ilyenektől nekem olyan… [314] . nem? Jositoki olyan hangsúllyal kérdezte. hogyan készül a gyerek. azután tovább kérdezett. – Én is el szeretném majd venni.

– De egy nap – Súja Kavadához fordult – azt mondta nekem. – Figyelj. Kavada ki sem véve a cigit a szá­ jából. és vala­ mivel erőteljesebben mondta: – Ezért én nem értem ezt.Sújának mondat közben esett le végre. és egy kicsit hunyorgott miatta. Jositoki… – Ezért… – Jositoki megint Sújára emelte a tekintetét. Én egy kicsit még aggód­ tam is… Megint bugyogott egyet a víz. És Jositoki később sem a középis­ kolában. Azután egyszer csak megszólalt: – Az én szüleim nem így voltak vele. –. hogy Jositoki a szülei házasságon kívüli kapcsolatából született. – Azt hiszem. és mondtam neki. Jositoki akkor sokkal felnőttebb volt nálam. kifújta a füstöt. – Azt hiszem… Súja a feneke mellé tett kezével lazán megmarkolta a mű­ anyag terítős asztal sarkát. Súja nem tudott jobbat. Én akkor nem nagyon [315] . és hogy egyikük sem akarta őt felnevelni. akkor sem beszélt ilyesmiről egyáltalán. azt hiszem. hogy tetszik neki Nakagava Noriko. Mintha egy másik világ nyelvén szólt volna hozzá. Jositoki csak a két lába között lévő farönköt bámulta csend­ ben. de közben Jositoki arcát fürkészte. Meg mintha az valami félelmetes jóslatnak hangzott volna. Hogy van ez a lányokkal? Én valahogy nem bízom az ilyesmiben. sem. Behúzta a nyakát.valakibe nagyon szerelmes lettem. Súja hirtelen megsajnálta Jositokit. amikor én.. Én egy hülye gyerek voltam. mint hogy tovább mozgatta a lábát. és lenyelte a mon­ dat végét. szóval… Sintani Kazumi.

hogy mindjárt elsír­ ja magát. én magam fogom elmondani neki. Végül már a modem és a telefon összes kábelét kiszedte. és könnyek között elmondani nekik. Kavada bólintott. Mimura Sin­ dzsi a szöveget görgette sima számológéppé átlényegült 150es képernyője ablakában. [316] . Kavada csak hallgatott.foglalkoztam vele. [Maradt 22 fő] 43 Már majdnem öt óra telt el azóta. de a fekete-fehér monitor mindig ugyanazt az üzenetet írta csak ki. hogy a Ma­ cintosh Power Book 150 egy sípolással ment­ hetetlenül leszakadt a hálózatról. és sóhajtott. Ha pedig a tele­ fonvonalra nem tud felmenni. azután továbbra is ke­ rülve Kavada tekintetét. Telefonálni az összes lánynak. ellenőrizte a csatlakozást. akivel éppen jár. Kavada egy darabig viszonozta Súja tekintetét. a végéig. még a saját otthoni gépét is le­ hetetlen elérnie. „Mindjárt meghalok. befejezte. Azóta többször babrálta a telefont. ne mondd el Norikónak. – Légyszi. és próbálta újra létrehozni a kapcsolatot. Ha kikerültünk ebből a játékból. azután csak annyit mondott: – Ja – és közvetlenül a terítőn nyomta el a csikkjét. de nagyon örültem neki. – Ezért én Norikót mindenképpen megvédem. – Jó – mondta röviden. majd arra ju­ tott. – Épp csak két hónapja történt. Súja még egyszer Kavadához fordult. hogy maga a telefon halt meg teljesen. Épp csak… épp csak… Súja elkapta a szemét Kavadáról. Érezte. Valahogy visszaparancsolta könnyeit.

a nyakára csatolt pánthoz nyúlt. Beleborzongott… Már világos volt. Attól fogva Jutaka is teljesen padlón volt. a DTT technikusai által használatos vonalellenőr­ ző számra magára. amikor látta. Ebben az egyben biztos volt. és megöli Sindzsit. végig csöndben vol­ [317] . mint reggel. A kormány felfigyelt a nagy nehezen barkácsolt speciális te­ lefonjára. Meg valószínűleg vele együtt Juta­ kát is. Azon a néhány szón kívül. természetesen szintén le­ hetetlen. és letiltotta a kapcsolást. hogy Sindzsi leállítja a számítógépet. amiből rájöhettek volna a hackelésre. Ő nem csinált olyan bakit. hogy miért. nem lett volna meglepő. és nem is manuálisan irányított megfi­ gyelés. ha azon nyomban távirányítással felrobbantja az ebben lévő puska­ port. Mivel a kormány rájött. de Sindzsi végül csak ennyit válaszolt: – Nem megy. de egyszer csak abbahagyta az egészet. Akkor viszont csak egyetlen valószínűsíthető indok van. és ugyanazon a he­ lyen ült. Lehet. de nem megy. amit egyegy fegyverropogás kapcsán váltottak. a többi telefon­ hoz hasonlóan. hogy tönkrement a telefonom. Ennek köszönhetően a délután elfogyasztott állami kenyér és víz még egy fokkal rosszabb ízűnek tűnt. illetve a nagy nehezen hamisított második SIMkártyájára. Hátha csak valami hiba csúszott be. Jutaka magyarázatot kért. hogy miért tett ilyet a kor­ mány. Nem tudom. És mivel rájött… Sindzsi amint rádöbbent erre. még a telefon szétszerelését is fontolgatta. A kérdés csak az. ami nem a hálózaton belüli védelmi. hogy miért nem tud a telefonvonalra kap­ csolódni. il­ letve riasztórendszer. A kormány egy másik módszerrel kellett hogy rájöjjön Sindzsi betörési kísérletére.de téged szerettelek a legjobban”.

mert különben olyan veszélye­ sek lennének. Hogy szigorúan külön-külön tokban tartják őket. hogy „nagyszerű. Azt rögtön sejtette. hogy ha egyben lennének. Szeme elé tartotta ezt az ütött-kopott holmit. aki gyufát tesz bele. amelyet általános iskolás kora óta ki nem engedett a kezéből. A bácsi is. Az egyiken a dudor pontosan illett a másikba. hogy nem lehetne velük sétálgatni). Ön­ magukban nem voltak jók különösebben semmire. és megtudta. Persze Sindzsi ennek a kettőnek a belsejét is kiszedte. Az tuti. és mindig magánál tartotta.tak. Miután ittott utánanézett. na igen. De a henger. mint ahogy most Sindzsinek is az. amire Jutaka azt mondta. De a halála után. ha meg­ sebesülnének. a bal fülében lévő ékszerhez hasonlóan. A kés karikáján kicsike fémhenger lógott. valami galibát okoznának. hogy a két tárgyat együttesen kell valahogy használni. egy kis késre kapcsol­ va hordta. Ehhez hasonló tokja van általában a katonáknak is. Maga a tok egy egészen különleges fémöt­ vözetből készült. Szertefoszlott Mimura Sindzsi fergeteges szökésterve. amelyhez Sindzsi a nagybátyja ha­ lála után jutott. vércsoportjukat és kór­ történetüket tartalmazó papírt tartják arra az esetre. A tok azonban fo­ [318] . mi célból hordta magánál őket a nagybátyja. amelytől nem tudott volna megválni. vagy ahogy emlék volt a bácsi fülbeva­ lója. Hüvelykujjnyi méretű volt. amelyben a nevüket. még akkor sem értette. hogy az övének is szintén valami ilyesmi lehet a tartalma. El­ sőre el sem tudta képzelni. Az is le­ het. mi lehet az. mint most ő. A kést szintén a nagybátyjától kapta már nagyon régen.” De… Megbánják még ezek. amikor kinyitotta. Van. a kupakjában egy gumigyűrű biztosította vízállóságát. egy másik olyan örökség volt. mire valók (persze muszáj volt őket továbbra is külön tartani. Amíg élt a nagybáty­ ja. annak az lehet az oka. és még két hasonló kis tokot foglalt magá­ ban. hogy nem öltek meg engem rögtön. Kis gondolkodás után benyúlt a nadrágzsebébe. Sindzsi azt hitte. egészen mást talált benne. és elővett egy régi kis zsebkést. hogy a kis tok csupán emlék volt valakitől.

amellyel a játék kezdete előtt leírták. Kipottyantotta a tenyerére a két belső tokot. Tele volt tömve vattával. ahogy volt. ha eljön is az ideje. – Eszedbe jutott valami? – kérdezte. A hátuljával felfelé. a szükséges eszközöket összeszedve akkor is hasz­ nálhatná. egy kicsit sem erőlteted az agyadat. ami a nagybácsi múltjára en­ gedett következtetni. de most már csak erre hagyatkozhatnak. mindenesetre Sindzsi lelké­ ben valahol megszólalt egy felháborodott hang. Az a ce­ ruza volt. Először a nagybátyja halála óta. az már a szigetről való kiszabadulása után lesz. Illetve arra is gondolt. és kinyitotta a kisebbiket. hogy „Meg fogjuk ölni egymást”. Aztán elővette az egyenruha egy másik zsebéből a térképet. Amíg én a szökés módján töröm a fejemet. így az ezüstszí­ nű acélban tükröződő bokrok különösen sárgásnak tűntek. neked elég csak ott ülni és bambul­ ni? Ahhoz képest. Azután előkapta az egyenruha zsebéből a ceruzáját. Nem tudni. hogy miután meghülyítette az iskolai számí­ tógépet. Csillogott a szeme.gódzó is volt Sindzsi számára. – Jutaka! Sindzsi hívására felemelte a fejét. hogy ezt használ­ ja. És a belse­ jéből a réz tompa sárgája villant elő. Igazából azt hitte. A nap már eléggé nyugat felé járt. Sindzsi egy darabig szemrevételezte. amikor megtámadják Szakamocsiékat. A másik kis tokkal együtt visszazárta a nagyba. A késsel kihegyez­ te egy kicsit. Szorosan visszazárta a kupakját. Mivel ezt használta arra is. A hang­ súly talán vagy maguk a szavai. Persze fehér volt. mert addig a térdét átkarol­ va a földre nézett maga elé. majd visszatette rá a te­ tejét. Sindzsi kicsavarta a halkan nyikorgó kupakot. hogy milyen hevesen jártattad a szád. hogy gátolja a rázkódást. igencsak tompa volt már a hegye. Mi [319] . hogy mi idegesítette akkor Jutakában. és most a kés élét hajtotta ki a nyeléből. hogy beje­ lölje a térképre a tiltott zónákat és az osztálynévsorban a ha­ lottakat. hogy meg­ bosszulod Kanai Izumit.

iszonyúan elfáradhatott az öldöklés miatti feszültségben. ta­ lán az lenne a furcsa. Más tempóban fárad. én meg az eladó?A rohadt élet­ be. – Mi baj? – kérdezte Jutaka. (A középiskola második évében felbukkant két kivétel. – Semmi. és persze Kirijama Kazuo. és rámosolygott. kétsé­ gei sem voltak afelől. élesen kivehető volt a po­ facsontja. vásárló a gyorsétteremben. Nem csoda. Sindzsi pedig felemelte a fejét. Jutaka pedig inkább ügyetlennek számított tor­ nából. hogy ő maga is fáradt. mikor lesz vége. Aztán hirtelen rájött valamire. Maga az a tény. hogy nem is forog jól az agya. hogy most Jutakára kicsit is begurult.vagy te. és amíg a testi erőn múlik a harc kimenetele. Vigyázni kell. jó? Jutaka odahúzódott Sindzsihez. és sokszor hiányzott az iskolából a minden évi influ­ enzajárvány idején. de ebben a játékban a magától értetődő végeredmény a halál. Nana­ hara Súja. [320] . nem kérsz hozzá még egy kis krumplit is? De Sindzsi elnyom­ ta magában ezt a hangot. hogy tornaórán alul­ maradt volna valakivel szemben. ha nem mennének rá az idegei. Inkább nézzük meg egy kicsit a térképet. amikor szinte semmi kilátásuk nincs a menekülésre. Nem jó ez így. Természetesen ilyen körülmények kö­ zött. hogy a kosárlabdán kívül más sportokban nem tudnák legyőzni. Le­ het. mint Sindzsi. De nem mindenki­ nek van olyan állóképessége. Sindzsi megrázta a fejét. Nincs meggyőződve ar­ ról. Mert ha nem. mint a Harmadiknak. hogy dúlhat-fúlhat. az ilyesmit a kosárnál még meg­ ússza az ember annyival. Jutaka kerek arca elég beesett volt. Mimura Sindzsinek. hogy ő marad felül. A bizonyos Wild Seven.) Kiskorában a nagybátyjával gyakran még hegyet is mászott. amiről azt sem lehet tudni. azt bizonyítja. ami megijesztette. Sindzsivel kiskora óta nem fordult elő. mert vesztett.

csendre intette. Sindzsi elengedte. és tágra nyitott szem­ mel bólintott. és írni kezdett vele a térkép hátuljára. mintha) felemelte (volna). A képzelt bogara széttaposta a cipője talpával (úgy csinált. és Jutaka háta mögé lépett. – Olyan volt. félős hangon kérdezi. és amikor meglátta. Még ahhoz képest sem volt szépnek mondható az írása. és szólt neki: – Na. Sindzsi megrázta a mutatóujját. – Pfuj – dörzsölgette Jutaka a nyakát. – Majd én megnézem – állította meg Sindzsi. hogy balkezes. [321] . mint egy kis százlábú – tette hozzá. és arrafelé fintorgott. – Ez komoly? Honnan tudod? – kérdezte. hogy Jutaka magas. A papír szélén felsorakoztatott néhány macskakaparást. hogy a hátulja van felül. Visszalépett Jutaka elé. A nya­ kadon! Jutaka ijedten emelte fel a kezét a nyakához. Leszedted? Sindzsi? Hallotta. – Egy bogár mászik rajtad. elment – mondta Sindzsi. „Azt hiszem. – Sindzsi. Igazából egy másik dologra összpontosított Jutaka nyakán. és behajította (volna) a bokorba. Tovább meresztgette a szemét. lássuk a térképet! Jutaka ránézett a térképre. összeráncolta a homlokát.” Jutaka arckifejezése ijedtséget tükrözött. Sindzsi gyorsan a szája elé tette a kezét. de Sin­ dzsi még alaposabban szemlélődött tovább. – Jaj. Jutaka felfogta. lehallgatnak minket. Utána kézzel végigsöpört Jutaka nyakán. megmarkolta a ceruzát.– Jaj! – kiáltott fel Sindzsi. Sindzsi nevetett. és közelebb ment hozzá. amerre Sindzsi (elvileg) eldobta. – Leszedtem – mondta.

A fakoronák teljesen elszigetelték őket az ég kékjétől. A kormány számít rá. hogy mit csinálunk. Az ő betűi sokkal szebbek voltak. Értek a bogarakhoz. [322] . Ketten semmire sem megyünk. akik hozzánk hasonlóan szembe akarnak szegülni velük. A legkézenfekvőbb megelőző módszer a le­ hallgatás. Jutaka elkerekedett szemmel bólin­ tott. nem lát­ hatják. Sindzsi megint írni kezdett. és lekapcsolták a Macintoshomat a hálóról. amivel lebukha­ tunk!” – Mivel a hackeléssel kudarcot vallottam. és felpillantott a fejük fölé. Ez nem mérgező – mondta. mintha a környéken bárhol is elhelyeztek volna kamerákat. és békésen ringatóztak. hogy ka­ mera is van benne. Csak poloska. Egyértelmű. És nem úgy néz ki. Naiv voltam. A mű­ hold még aggaszt egy kicsit. hogy vannak. amikor neked magyaráztam. És akkor… Miközben Sindzsi beszélt.” Jutaka elővette a zsebéből a saját ceruzáját. Ne mondj ki olyat. „Most a térképet nézzük.– Tudom. de ez még megbocsátható. de itt eltakarnak a fák. – Ezért szerintem keresnünk kell valakit. Végül is nem nyelvtanórán vagyunk. már nincs több öt­ letem – mondta Sindzsi álcázásnak. „Az előbb megnéztem a nyakörvedet.” Jutaka megint elkerekítette a szemét. és folytatta az írást. és közvetlenül Sindzsi macskakaparása alá írt. Nem hinném. egy másik helyett meg rosszat használt. „Egy ilyen nagy szigeten lehallgatókészülékek?” Az egyik írásjelet Sindzsiéről másolta. megütögette a saját nyakán lévő pántot az ujjai hegyével. „Meghallották. Utána a biztonság kedvéért megint írni kezdett.

és rámosolygott. – Na igen. hirtelen megmereve­ dett Jutaka arca. és ijedten nézett. Azután megint írni kezdett. és odafordult a tér­ kép hátuljához. de most már nem fér bele. – Egyáltalán hova bújhattak el vajon a többiek? „Most ideírom a tervemet.” Közben nem jutott eszébe egy írásjel. De ott van Nanahara. Ha összejött volna a hackelés. de ne törődj vele. de nem is jut eszembe senki. Jutaka vissza­ vigyorgott rá. Jó lenne vele találkozni valahogy.” Jutaka újra felemelte a kezét a nyakörvéhez. „A számítógépes ügy azért csődölt be. Sindzsi visszabólintott neki. és bólintott. „Egyet le kell szögeznem. minden simán ment volna. azután összeszorította a szá­ ját. de végül bólintott. Egy darabig Sindzsire meredt. hogy mások­ kal törődjünk. Az áldott jó szívük miatt vagyunk még életben. Én voltam a figyelmetlen. Idáig oké?” Jutaka kicsit elgondolkodott. légyszi. Nem könnyű. azután írt. Ha én nem vagyok. „Még Súját sem keressük meg?” „Nem. amint észrevették.Mint akinek most jutott el a tudatáig. benne bízhatunk. De most már csak a saját szökésünkre gondolhatunk. Sindzsi sem volt túl jó nyelvtanból.” Sindzsi megböködte Jutaka vállát a ceruzát tartó bal keze mutatóujjával. [323] . Fel is robbanthatták volna a nyakörveinket. talán másokat is megmenthettünk volna. „Ez így van. jó? Összehordok közben valamit.” Jutaka bólintott. mert nekem elmond­ tad. Azután gyorsan rávágta: – Hát igen. „Ezt elfogadod?” Jutaka a száját harapdálta. Megmarkolta a ceruzát. válaszolgass rá. és vigyorgott. akiben megbízhat­ nánk… Egész ügyes – gondolta Sindzsi.

félbeszakítják a játé­ kot. Jutaka. bemásztam az iskola gépébe. „Mielőtt neked mindenfélét meséltem volna.” Jutaka most nem használta a ceruzát. csak a fejét hajtotta fél­ re. de Jutaka meg­ előzte az írásban. Rög­ tön meg is találtam. Tulajdonképpen most is várom. akik a házakban? – Hát… Sindzsi azon gondolkozott. ha azt állapítják meg. amit kitaláltam. a já­ ték le fog állni egy időre. „Hogy a hangosbemondóban közöljék. És akkor lehet. és megint a nyakát tekergette. „Szóval. megspórolod az írást? Sindzsi folytatta. „De ha összejön. mint mi? Vagy vannak.” „Vírust?” Jutaka hang nélkül mozgatta a száját. hogy be­ következzen valami. hogy mit fog írni. hogy valami gond történt. Na mi van. A biztonság kedvéért. Aztán még az adatok lehalászása előtt kettőre vírust tettem. és rákeresnek egy fájlra.Sindzsi visszabólintott. és megigazította a ceruzát a kezében. – Szerinted a többiek is a hegyen bújtak el.” [324] . Sindzsi rámosolygott.” Jutaka kétszer röviden bólintott. „Mit találtál ki?” Sindzsi bólintott. És akkor aztán lesz kavarodás. hogy másoknak is lesz esélyük megszökni. vagy helyreállítják a biztonsági mentésből.” Jutaka egy kicsit meglepődött. a vírus belép az iskola számítógépes rendszerébe. Meg egy fájlkereső programot. a játékot pedig lehetetlen lesz folytatni. „Igazából a reggeli balsiker óta végig arra vártam. és elsőnek megkerestem a benne lévő összes fájl biztonsági mentését.

De nem így történt. min­ den sor bal szélén L01-től M21-ig. [325] . de szintén sorozatszámok. hát le is írta. kedve támadt leírni. és megmutatta Juta­ kának a szöveget. Aztán. fenomenális vírus. bele fognak csavarodni!” Jutaka a hasát fogta. Egy „negyvenkét soros” szövegfájl volt. de legalább van fegyverünk… „Na tehát. minden adatot szétcincál. „Szóval azt hittem. bár Sindzsi időpocsékolásnak tartotta. hogy megcsináltatjuk velük a fájlok helyreállítását. és szélesen vigyorgott. Akkor működésbe lépne a vírus. „Én terveztem. hogy valahogy visszatartsa a nevetését. utánuk pedig tízjegyű számok. amelyet korábban nézett. A levegőn át fertőző láb­ gombánál százszor durvább. Ez azt jelenti. azután F01-től F21-ig sor­ számozva. csak helyre akarják majd állítani a fájlokat.” Sindzsi odahúzta a Power Book 150-et. nem? – Jó.” Jutaka elnyomta feltörő nevetését. mintha telefonszá­ mok lennének. Az adatok letöltése félbeszakadt. Vízszintesen írt egyszerű szövegfájl volt. Én meg a fájlok nagy részéhez egyáltalán nem nyúltam. Az a tervem. mint egy időre felfüggesz­ teni a játékot. „Ha működésbe lép.” – Átfésüljük a terepet? – De az veszélyes. Sindzsi is erőlködött. hogy megpróbál­ tam feltörni a rendszerüket. de az addig lemásoltak közül Sindzsi véleménye szerint ez volt a legfontosabb.Jutaka megindultságában több aprót bólintott. és a szája elé tartotta a kezét. és megállás nélkül csak az amerikai himnuszt játssza. Amilyen Amerikaallergiájuk van. hogy beérték az orruk előtt lévő dolgok ellenőrzésével. nehogy kirobbanjon belőle a röhögés. Mert akkor nem tudnának jobbat. hogy amikor rájöttek.

Folytat­ ta. „Én azt hiszem. az L1 pedig a lány egyes (Inada Mizu­ ho. Tehát…” Sindzsi megállította a kezét. egy-egy tizenhat jegyű szám. és ahhoz egy kód. – Na igen. hogy megnézzük. ezek már rendszertelennek tűntek. „Csak gondolom. ezért hiába van egy má­ sik fájl. amikor felrobbantják. ha kézzel leírták. de szerintem ugyanolyan rendszerű lehet. ha csaj. mondjuk. ez a nyakörvek nyilvántartási száma lehet. de neki is. [326] . ezért leg­ alább időt nyerünk. szóval az F1 a fiú egyes (tehát Akamacu Josio). nem jön-e elő valaki? – Várj már! Mi van. Sindzsi bólintott. de a rendszer maga akkor is tönkremegy. főleg ha ezt az egyet kikez­ di. és Jutaka arcába nézett. Biztos. kislemezen.” – Mi lenne. a lány. hogy szétrobbantják a nyak­ örvünket. Magának a fájl nevének némileg értelmezhetetlen az első fele: guadalcanal-shiroiwa3b. A vírus pedig egyre terjed. „Ez meg mi?” – írta Jutaka. Minden nyakörvnek megvan a száma. Persze csak akkor. „Ha az adatokat kikezdi a vírus.Végül. ha kavicsesőt zúdítanánk a csillaggal jelölt hely­ re. akkor is ezzel a számmal teszik. Na igen. Minden sorban vessző választotta el ezt a három számsort.” Jutaka jó nagyot bólintott. aki áramütést kapott). és elkezd kiabálni vagy valami? Nekünk is veszélyes. ha az a lány nem gonosz. mint a mobiltelefon. és ő is írt. „Hogy fogod ezt elérni?” Sindzsi bólintott. Kicsit kellemetlen. nem kell többet aggódnunk.

– Lehet. volt egy benzinkút a kikötőben. – Igen… Igazad van.” Rangjelzés. de oda már nem lehet menni. és egy nagyobbacska szer­ ver is volt. És volt egy ürge.„Láttad azt a termet. Emlékszel?” Jutaka megint elkerekedett szemmel rázta a fejét. Nem tudom. hogy az adatok egy kicsit is…” Jaj. „Igazából benzin kéne nekem a legjobban.” Csak most kerekítette el igazán Jutaka a szemét. amikor lecsekkoltam őket. Tehát pontosan úgy. hogy infor­ matikai tiszt. „Nem volt nekem arra energiám – írta. ha össze tudjuk szedni az alapanyagokat. ott vannak a számítógépek. Illetve. amikor az iskolá­ ból jöttél kifelé?” Jutaka bólintott. „Én láttam. Semmire sem mész azzal a vil­ lával. Visszatért a térkép há­ tuljához. Ezért megtámadjuk az iskolát. hogy van-e ben­ [327] . Tehát…” Sindzsi egy pillanatra abbahagyta az írást. „Bombát dobunk az iskolára. még magát a számítógépet is szét tudjuk rombolni. „Ott voltak a számítógépek. és elég. ha emiatt felmerül bennük. Azt hiszem. Sindzsi vigyorgott. ami fegyverként használható. Ki a franc tudna ilyet leírni?! „Az egyenruháján a rangjelzéséből tudtam meg. Utána megszökünk a tenger fe­ lé. ahol a katonák voltak. amelyek mozgatják a játékot. hogy jobban tennénk. Kínai írásjegyekkel. ahogy Szakamocsi mond­ ta. már megint nem jut eszébe egy jel. „Bombát?” – mozgatta a száját. Sindzsi kuncogott. ha előbb keresnénk valamit. Volt néhány kocsi a szigeten. „…Megsérülhettek. és egy bűvész mó­ rikált mozdulatával tárta szét a karját. Egy rakás asztali gép sorakozott. aki nem közéjük való volt.

„De hogy dobjuk rá az iskolára? Oda sem tudunk menni. Kell még műtrágya is. De az­ zal és benzinnel tudjuk megcsinálni a bombát.” Sindzsi elővette a zsebéből a kést és a rajta lógó kis hengert. Ha nem csak egyet lőhetnének. A vegyjelét tud­ ja. [328] . Hogy miért hordok magamnál ilyesmit. „A nagybácsid?” Sindzsi kínjában mosolyogva bólintott. de mivel nincs több gyújtószerkezet. Azután írni kezdett. Jutaka összeráncolta a szemöldökét a műtrágyára. Ez lehet. hogy találunk. de itt a hegy oldala és az iskola túloldalán lévő sík terület még oké. Igaz. amint úgy adódott. hogy van. „Egyszóval kötélpálya. de már megint nem tudta az írásjegyet. nem is lenne rossz. Egyfolytában a bácsi­ ról beszélt. és le akarta írni a trágya nevét. Sindzsi bólintott. mindenesetre keresünk. csak egy esélyük van. „Ammónium-nitrát kell.” Sindzsi a színére fordította a térképet. „Ebben van a detonátor – a robbanószerkezet. Csakhogy azzal nem lehet pontosan célozni. azt túl hosszadalmas lenne elme­ sélni. Azután Jutaka írt még. Legrosszabb esetben gázolaj is jó. Az bőven elég. „Kötéllel és csigával. Megint visszafordította. Azt se biztos.nük benzin. ezért találhatta ki Jutaka.” Jutaka elgondolkodott.” Jutaka a száját tátotta. és megmutatta Jutakának. A lényeg. hogy az iskola környékére már nem mehetünk. és megmutatta Jutaká­ nak. Csinálunk egy nagy csúzlit (flippert) valami fából?” Sindzsi nevetett. hogy az állandó számítógépezés káros hatása… Na mindegy.

kevesebb mint húsz perc alatt elérjük a legközelebbi szige­ tet. nem. Ha ugyanakkor teljes gőzzel úszunk is. Amikor az iskola felé ér. fordítva. Magyarán egy speckó zsákolás. Vagy kilazítjuk. „Ha minden jól megy.” Egy pillanatig csend nehezült rájuk. „És a munkálataink szempontjából is jobb. „De nem tudunk jobbat. Úgy számoltam. hogy…” Sindzsi félretolta Jutaka kezét. Hogy van-e olyan hosszú kötél.„A hegyről a síkra. elvágjuk a kötelet. „Ma telihold van. a síkról a hegy felé kihú­ zunk egy kötelet. és a hegyről lecsúsztatjuk a csigára sze­ relt bombát.” Jutaka megint megilletődötten bólogatott többször egymás után. hogy azt képzeljék. bőven elég. írtam.” „Utána a tenger felé menekülünk?” Sindzsi bólintott. és folytatta az írást. lehet. hogy Szakamocsit. ha elérjük.” [329] . Kihasználjuk a dagályt. És könnyebb. – „Ezzel nem szívhatjuk meg többet. De ahogy az előbb mondtam. Benzint gyűjtünk a kocsik­ ból. akkor óránként hat-hét kilométeres sebes­ séggel sodor el minket. hogy ha jól jön ki. – Aha… Igen. és ő maga kezdett írni. megsérül­ tek az adataik. – Könnyebb keresni. mint valakire rátalálni. „De én nem tudok olyan jól úszni – nézett Sindzsire elbi­ zonytalanodva. – És nem tudunk elég gyorsan úszni. Kell vagy jó háromszáz méter. És akkor…” – Saját nyakörvére mutatott. vagy igen? Álljunk neki!” Sindzsi bólintott és folytatta. ha nappal indulunk neki. de Jutaka sietve írni kez­ dett. Azután gyorsan kifeszítjük. A gond csak a kötél meg a trágya. Úgy emlékszem. és a katonák nagyját is elintézzük egyben. csigát láttam valahol egy kúton.

Ezért kamu helyet adunk meg. Ezt is az egyik házból szerezte. És ha kiértünk a tengerre. hol va­ gyunk. És nem kell félnünk.” Jutaka arca sugárzott. Külön leírta. „Ezt megpiszkálom. hogy felfedeznek. este annak sem sokat ér a kamerája. Ha meg véletlenül műholdakat is használnak. „És mi lesz az őrhajókkal?” Sindzsi bólintott. Annyit még a kormány is ki bírna találni.Jutaka most nem érte be a szeme elkerekítésével. mint amerre szökünk. nem tudják majd. – Öt perc múlva indulunk. Ellenkező irányt.” Sindzsi most a hátizsákjába nyúlt. a hajóknak valószínű­ leg lankadt a figyelmük. majd a megfelelő helyen hajómentést kérünk. „Nem. A hajók is csak puszta szemmel kereshetnek minket. „Akkor megmenekülhetünk.” „De akkor sem lesz könnyű dolgunk. [330] . Négy óra múlt. Majd segít rajtunk egy hajó. De mivel mindig a komputerekre hagyatkoznak. – Na. ha elszáll a számítógépük. „Sindzsi! Eszméletlenül nagy vagy!” Erre Sindzsi a fejét rázva nevetett. Hogy felborult egy halászcsónak vagy valami. „Természetesen fennáll a veszély. és egy kis adó-vevőt sze­ dett elő belőle. Minden­ esetre. és jeleket fogunk leadni vele. Erre pályázunk.” Sindzsi a fejét rázta. Már az is könnyelműség. Az már nem jelent majd nagy problémát.” Jutaka megint csak a fejét rázta.” „Ezzel kapcsolatban van egy másik ötletem. hogy szétrob­ bantják a nyakörvünket. Így pedig van esélyünk a menekü­ lésre. akkor – megnézte az óráját. hogy csak egyet-egyet tettek a négy égtáj felé. és a fejét rázva mutatta ki elragadtatását.

ahol az előbb még Mimura Sindzsi és Sze­ to Jutaka rejtőzködtek. hogy ép bőrrel megússzuk. használhatták volna a billentyűze­ tet. de ez nem is olyan meglepő. Ez a fiú rendkívül fontosnak tartotta a saját ápoltságát. de nem jut más eszembe. ez a fiú. kétszáz méterre volt attól a helytől.” [Maradt 22 fő] 44 Meleg volt. Az északi hegy déli oldalán. tisztára. aki ráért ilyesmire. bár az osztályban szinte senki nem tudta az elnevezés valódi okát. ahol Sújáék trió­ ja lapult. hogy Simizu Hirono lelőtte Minami Kaorit. A térkép hátulján egy nagy rakás betű sorakozott. ezért Sindzsi fárad­ tan dobta le a ceruzáját. élesen kivehető volt a délutáni napban fürdő kilátó.) De még egyszer kézbe vette a ceruzát. és visszaírt. ha már írni kezdtek. szóval ez a fiú… A fiú légvonalban majdnem pont nyugatra.– Jó. úgy hatszáz méterre északnyugatra lehetett. amit turcsi arca alapján várhatnánk. ahol Nanahara Súja szemtanúja volt. „Nem mondanám. szemben azzal. Kevés az esélye. a bal kezében tartott kis tükörbe bámult. Ha felemelte a tekinte­ tét. (Igaz. pontosabban hívtak ed­ dig. a lányokat is beleszámítva. Normális esetben nem nagyon írt kézzel. akit barátai Cukinak hívnak. a sűrű növény­ zettel borított lejtő egyik szegletében egy fiú ült. ő lehetett az egyetlen a 3/b-ben. Azaz pont a ház felett. és Jutaka arcába nézett. miközben a másik kezével az elöl feltupírozott.” Megrántotta a vállát. „Meg kell próbálnunk. Ha Jutaka tudna gépelni. kacsafarokba simított frizuráját igazgatta a fésűjével. Jutaka kedvesen mosolyogva írt vissza. Igazából a játék kez­ dete óta. mint egy számítógépes log fájlban. ahol [331] . jó lett volna a 150-es is. és különben is. hogy túl jó terv. Az orvosi rendelőtől.

Jaj… Már megint egy levél a hajamban. máris itt a baj. Csak nem el-a-lud-tál? Vaskos ajkait mosolyra kanyarította. ahova lenézett. Kirijama Kazuo volt. Kuszaka Jumiko és Kita­ no Jukiko holttestét és Minami Kaoriét is látta. A fiú fésűt tartó jobb keze kisujjával lesöpörte a hajába tapadt levéldarabot. Igen-igen. mert amikor Só egy flegma oldalpillantással közölte vele.Kuszaka Jumiko és Kitano Jukiko holtteste hevert még min­ dig. hogy mennyit civakodtak ezen a szintén csa­ ládtag Numai Micuruval.). eszébe jutott a Kirija­ mácska névről. hogy itt figyellek. csak fintorogva mormogott a bajsza alatt. Ő volt Cukioka Só (fiúk. Ki-ri-ja-mács-ka. úgy húsz méterre lefelé a bozótba. ame­ lyet látott. aki most a haját simítgatta. Só újra a tükörben lévő önmagára nézett. pont ez a fésűs-tükrös meleg srác volt az. Megúszta hát a mészárlást. amelyet Kirijama Kazuo kije­ lölt. „Jaj. még a rettenthetetlen Micuru sem tudta helyretenni magában ezt a „férfinőt”. aki a játék kezdete óta már hat embert elintézett. De úgy látszik. és miközben azt vizsgálta. Ha csak egy pillanatra le­ teszem a fejem. Minami Kaori holtteste volt a hetedik. így mostanra a „család” egyetlen túlélője lett. aki nem jelent meg a gyülekezőhelyen. de nem feszegette tovább az ügyet. [332] . most meg mit szőrözöl ilyen piszlicsáré dolgokon?! Nem va­ lami férfias”. Hát nem vagy te egy kicsit elővigyázatlan? Még neked sem jutna eszedbe. A bozót­ ban pedig. mennyire száradt ki a bőre. Ez a fiú. akit elszalasztottál meg­ ölni. Cuki! A Főnököt nevezd Fő­ nöknek” meg hasonlók. „Hé. 14. én. és a tükörben látszódó saját arcán messze túl­ nézett. Illetve nem csak az övékét. Már két órája nem mozdult onnan.

Nemsokára megjelent Numai Micuru. már kész terve volt a továbbiakra. Ő nem indult el egyenesen a megbeszélt déli csücsökbe. Két-három szót váltott a csurom vér sziklán (a vér szaga elért addig a helyig. Cukioka Só némileg óvatosabb volt Numai Micurunál. Nem hallotta. hogy a ho­ mokos partot kettészelve. akiket megölt?) és [333] . a tengerbe nyúló sziklán három di­ ákegyenruhás és matrózblúzos alak hever. majd ő is a géppisztoly áldozata lett… Ajajaj – gondolta Só. hogy ő. Kirijama Kazuo ül csendesen magában. Mert olyan hülye vagy. és a szikla egy be­ mélyedésében. elmondhatjuk. ahol Só volt). Igen. de attól a pillanattól fogva. Ebben neki a nagy bunyós Numai Micurunál valószínűleg több volt az élettapasztalata. hiszen kiskora óta bejáratos volt apja meleg­ bárjába.Most hívjam Főnöknek? – gondolkozott Só. ez megdönthetetlen tény. ami­ kor elhagyta az iskolát. Nem látta annyira tisztán Kirijama Kazuo természetét. ahova nem ért a holdfény. hanem a tengerparttól kicsit beljebb vezető útvonalon vágott át a fák között. míg szemét egy­ más után megvizsgálta a tükörben. és ő a nyomába eredt. viszont Cukioka Só általában úgy volt vele. hogy „Árulók mindig vannak. de még így is legfeljebb tíz perc plusz útja volt. Szörnyűség. ahol bepillantást nyert a felnőttek világába. De hát téged ez a Főnök in­ tézett el. Ráadásul mini­ mum egy géppisztoly (vajon Kirijama fegyvere volt egyálta­ lán. vagy a három közül valamelyiküké. ez a világ már csak ilyen”. mint amennyire Micuru közvetlenül a halála előtt. Ennek a „játéknak” a legesélyesebb „versenyzője” minden kétséget kizáróan Kirijama Kazuo. hogy ő vajon tudta-e előre. Emiatt valamivel több idejébe került odajutni. hogy mit beszélt Micuruval. amikor arra gondolt. hogy Kirijama beszállt a játékba. Mire pedig Kirijama Kazuo elindult onnan. A tengerpartra néző vegyes erdő fái közül látta.

nem nagyon kell aggód­ [334] . Ennek tetejébe a hátizsákjából előkerült fegyver egy kétlövetű 22-es kaliberű High Standard Derringer volt. és a legeslegvégén lelövöm hátulról? Abban a pillanatban. Már hogyan tudnám megállítani. aki tetszett neki. a Mimurácska. Az még benne sem merül fel.Micuru pisztolya volt nála. Ezért aztán Só kigondolta. nem szállt le róla). hogy hiába halad Kirijama szélse­ besen a győzelem felé. ő ölne meg engem… Szó­ val nagyjából így járt az agya. hogy pont én követem. aki elsinkófáltam a gyülekezőt az elején. Mi­ csoda dolog megölni ezeket az ártatlan gyerkőcöket. kihasználni a másik fél figyel­ metlenségét és meglopni vagy titokban követni valakit mondjuk (ha talált egy fiút. Még véletlenül sem azért. és elvileg meglógtam? Ezzel a módszerrel egyben elkerülte azt is. hogy Kirijama Kazuót követ­ te. de tűzpárbajra nem való. akkor biztosan meg is se­ besül majd. Csakhogy Cukioka Só egy különleges képességgel büszkél­ kedhetett. Magnum lőszerek voltak hozzá. vagy mondjuk Mimura Sindzsivel (Na. ha ő meggyilkol valakit a szemem előtt? Iszonyúan veszélyes lenne. Volt egy másik haszna is annak. így közelről feltehetőleg ha­ lálos sebet lehet vele okozni. Akkor pedig… Nem az a legjobb. ahol sorban meg kell ölni az osz­ tálytársakat. hogy beszennyez­ ze a kezét ebben a játékban. csak nem akart senkit megölni. ha szemtől szembe próbálkozik. Majd a végén jogos ön­ védelemből megölöm őt. mert olyan nagy mo­ rális ellenérzései voltak. az az én esetem ). Ha pontosan a nyomában halad. És a harc fáradalmai is felhalmozódnak előbb-u­ tóbb. Főleg. Valahova belopózni. én csak a nyomában me­ gyek. ha én Kirijamácska nyomában maradok a végéig. amikor ő elintézte az utolsó valakit. röviden szólva a suttyomban settenkedés minden vál­ faját ismerte. időközben szükségszerűen szembe fog kerülni valaki hozzá méltó ellenféllel – talán Kavada Só­ góval. ha van fegyverük. nem valami elegáns! Kirijama az. és elengedte ma­ gát. Ha nem tenném. Vélhetőleg senki nem nyerhet Ki­ rijamával szemben. hogy őt magát is követik. aki embereket öl.

és csődöt mond a terve. akkor ő is. és biztos kis ráhagyással el­ kerüli a zónákat. így jobb lenne elkerülnie az ilyesmit. elég. Kirijama is nyilván gondol vele. és ott megpihent. ak­ kor egy másik fegyverropogás hallatszott. mert utána Kirijama fog majd lépni. De a fegyver hangját követő Kirijama (és így Só) csak Minami Kaori holttestét látta egy ház szerszámraktáránál. Utána pedig a hegy északi lejtőjén ereszkedett le. de ott volt még a tiltott zóna problémája. megint nekiindult. ezt is nyugtázta. Ha véletlenül mégis. arrafelé figyelt. ha pedig megáll. és a követési távolságot húsz méterben álla­ pította meg. ahogy Só elképzelte. Amikor megállnak. hogy végül senki nem válaszolt a hívásra (Igaz. Kirijama valószínűleg azért ereszkedett le odáig. hogy bújjanak el. Aztán épp az előbb. Ha Kirijama előremegy. és miután bement két-három házba a településen (biztos beszerzett valami szükséges eszközt). majd Kirijama le­ lőtte őket. Bár akkor nem tudja tovább követni Kirijamát. és megbizonyosodik róla. amikor a hegy­ nek ezen a felén lehetett lövéseket hallani. Biztos Jumikót és Jukikót akarták vele leállítani. mily csodás. és akkor azonnal odaindult. Ó. három órája. ezúttal az északi hegy felé fordult. hogy nincs-e tiltott zónában. de talán a távol­ ság miatt végül nem mozdult el. Csak időben fel kell szívódnia. Kirijama elhagyta a sziget déli csücskét. kivárta. hogy a cso­ magot ellenőrizze. ő is megy. [335] . Megnézte Kaori holttestét. ki tudja milyen okból. Viszont nemsokára Kuszaka Jumiko és Kitano Jukiko épp felettük a kilátóban kezdték el a felhívást a hangosbemondóval. hogy valaki rátámad. ha az első lövést elkerüli.nia. vannak még humanisták – ható­ dott meg Só. Végiggondolta. és figyelmezetni őket. de úgy látszik. De éppen csak meghatódott). ellenőrzi a térké­ pet. Reggel. amikor messziről fegyverropogás hallatszott. ha lehetséges. és az ellenséget majd Kirijama elin­ tézi neki. Délelőtt még egyszer hallatszott egy lövés messziről. tehát alapvetően ezzel a követési távval nem tévedhet beléjük. És a helyzet úgy is alakult.

cigivel a szájában. az nem éppen szokványos.addigra már elvitte valaki a holmiját. hogy aludt. A cigaretta füstje. Pontosabban már az elektromos ön­ gyújtó kattanása az életébe kerülne. Só előhúzta a zsebéből az im­ port Virginia Slim Mentholt (Szerette a nevét. de nagy nehezen lebeszélte magát róla. hogy hol van. ahogyan Kuszaka Jumikót és Kitano Jukikót megölte (Furcsa. tisztára olyan a nevem. és milyen átlagos vagyok). Kirijama békésen pihent. és megnézte benne magát. Én nem halhatok meg. Cukioka Só. illetve szaga a széltől függően elárulhatja a hollétét Kirijamának. és bekapta a vékonyka cigarettát. Igazából legszívesebben teleszívta volna a tüdejét. Halványan ér­ ződött a dohány és a különleges mentol illata. Lehet. micsoda középszerű név. aztán amit csinálsz. Még annyi izgi dolog vár rám. Most mindenesetre annak kell örülnie. Legalábbis egyes könyvek ezt ál­ lítják. Ez természetes. Azután megint haladt egy kicsit… Most pedig itt van a közvetlenül alattam lévő bozótban. A nőknek nagyobb az állóké­ pessége. bal kézbe fogta a tükröt. mint a férfiaknak. és szitává lövi. hogy Kirijama egyáltalán nem vette még észre őt. hogy téged Kirijama Kazuónak hívnak. Lévén. Ebben az or­ szágban nehéz hozzájutni. de nem kell őt félteni. ott van. Sót ugyan egy hangyányit taszította az a kí­ méletlen eljárás. Emiatt persze ő egy szemhunyásnyit sem tud aludni. nem megyünk semmire. A szenvedést inkább az okozta. mint egy művé­ szé. Úgy tűnik. tippelte Só. hogy közvetlenül Kirijama mellett tartózkodik. nagyon egyszerű Kirijama módszere. de ahol van. de ha ilyen apróságokkal szőrö­ zünk. hogy láncdohányos volt. És itt vagyok én. ennyi idősen mégse halhatok meg. legalábbis jelenleg. Hogy elterelje saját figyelmét. Kicsit oldalra for­ [336] . Amint megtudja valakiről. és csillapította az elvonási tüneteit. akkor pedig már csak el kell lopni – nagy készletet halmozott fel belőle la­ kásukban). odamegy.

Miközben ezt figyelte a rózsaszín azáleák közül. és még feljebb ment. és a nyomába eredt. Ahol sűrű volt a növényzet.dította a fejét. A hátizsákot a bal kezébe fogta. mint én! És még okos is vagyok. Só sietve kikapta a szájából a cigarettát. viszonylag nagydarab testéhez. Ekkor Só is felkelt. és a tükörrel együtt zsebre tette. Kirijama egész testével kijött a bozótból. Ezt az isten… A szeme sarkából látta. letérdelt a földre. És az elöl haladó Kirijama mozgása is módszeres és gyors volt. és előrekémlelt. hogy ellenőrizte az alját. Mi történhetett?… Fegyverropogást nem hallott. Bal vállára kapta a hátizsákját. kicsit fel­ húzta a szemöldökét. és saját oldalirányú pillantását szemrevételez­ te. jobb vállára lógatta a géppisztolyt. ahol Só volt. Viszont… [337] . amerre Kirijama néz? Odapillantott. Cikcakkban indult felfelé a lejtőn a fák között. Mi lehet arrafelé. Hogy lehet valaki ilyen szép. de semmi különösebb mozgást nem fedezett fel. ami nem illett százhetvenhét centis. Csak a szépek maradnak életben. hogy megmozdul lent a bozót. Só mozgása macskaszerűen rugalmas volt. Ko­ mótosan szétnézett jobbra-balra. Ebben a tekintetben volt is alapja az önbizalmának. helyette pedig felvette a Derringert. Más zörej sem hallatszott. azután észak felé – pont Só­ tól balra. Ké­ zenfekvő. Hamar elérte azt a magasságot. Ponto­ san tartotta a húsz méter távolságot Kirijama fák között felfelbukkanó fekete egyenruhájával. a lejtő irányába – tekintett. A bozót szélén megjelent Kirijama Kazuo hátranyalt haja. hogy én nyerjem ezt a játékot. és kézbe fogta a markolatát. Néha megállt egy-egy fa mögött. és csak azután ment tovább.

amikor erre jártak. hanem ha­ gyott egy kis rést rajta. ha történne valami. Megint körbenézett. Nemsokára csurgás hallatszott. hogy Kirijama a dolgát végezte volna. de ő persze addigra elrejtőzött a bokrok közé. ezek szerint nem rendes vécén el sem tudja végezni a dolgát. és visszajött miatta idáig. egy kisebbfajta tér. amikor a bozótban kuksolt. mert ez nem olyasmi.) Viszont nem így volt. Milyen kis édi. sőt hátra is fordult arrafelé. amióta követte. burkolatlan út futott keresztbe. amit vissza lehetne tartani kerek egy napig. épp egy pihenő­ hely volt a hegytetőre vezető emelkedőn. Megdolgozott azért. Két méter széles sem volt. rajta egy pad meg egy bézs színű mobil vécé. Talán azért. ha épp elfért rajta egy kocsi. Kirijama Kazuo azért mégiscsak egy milliomos család fiacskája. és egy keskeny. Az ajtó pont Só felé nyílt. hogy néha pisil­ nie kelljen. [338] . Előtte megszakadt a fák sora. (Só így tett. nem zárta be teljesen. Ó… Ez az út felvisz a hegytetőre… Az előbb is keresztülmentünk rajta. Akkor Kirijama megállt. Most pedig biztos eszébe jutott ez a vécé. Akkor Ki­ rijama kilépett az útra. vagy ta­ lán akkor intézte el. Hihi.Szabadon hagyod a hátadat. jó. hogy ne legyen hangja. Elképzelhető volt. és odafutott a vécéhez. amerre most Kirijama tekintett. mielőtt megnéztük Minami Kaori holttestét… És jobbra. hogy még hajnal előtt az egyik házban használta a vécét. Még ő sem kerülheti el. és csend­ ben behúzta az ajtót. Kirijamácska? Így haladtak vagy száz métert. Balra felfelé pont a kilátó lát­ szott a hegy tetején. egyszer sem lehetett tanúja. hogy bármikor elmenekül­ hessen. ahogy a folyadék a vécécsé­ szét érte. Igaz. kitárta és bement. Só megint kénytelen volt elnyomni a kuncogását. amit az előbb láthatott. Ó! Csak nem…? Azután továbbra is ott kuporogva igyekezett elfojtani a neve­ tését. ahol Só volt. Kirijama körbenézett. Na igen… Ez természetes.

hogy ő is biz­ tonságban érezheti magát.) Só gyorsan elővette a térképet. Ilyentájt még legalább két óra van hátra a naplementéig. Szép volt. és a szájába tette. és az. amelyre Szakamocsi azt mondta. Nem fordulhatott elő. és a D8-as zóna határvonalai mellett sem kívül. ahol még mindig folytatódott a csurgás. Tehát Kirijama közelebb tartózko­ dik a zónához. Azután felnézett az égre. [339] . és vállat rántva könnyedén sóhajtott. befuccsol a terve. És Só most legalább harminc méter­ re nyugatra van a vécétől. dőlt betűs női óra délután négy óra ötvenhét per­ cet mutatott. ami az égen lebegő két-három felhőcske sze­ gélyén különösen élénken virított. Valószínűleg azért nézett errefelé olyan figyelmesen. és nagy késztetést érzett. de az ég kissé sötétebbre váltott kékjébe narancsszínű fény ve­ gyült nyugatról. hogy szemmértékkel eldöntse.Azután eszébe jutott valami. Só egy pillanatra ideges lett. amely nemsokára szürkülni kezd majd. és öntudatlanul a nyakához. amerről jött… Odanézett a vécére. mielőtt elindult a rej­ tekhelyéről. hogy Kirijama Kazuo. A csurgás még mindig tartott. azt jelenti. és végignézte az északi hegy környékét. Megint elővette Virginia Slimjét. Még mindig tartott. hogy öttől tiltott zóna lesz. ezért ez volt a pontos idő. „a” Kirijama Kazuo. Ez a környék a D8-as közelében volt. De csak az utat jelö­ lő pontvonal volt rajta. (Szakamocsi hangosbemondósához volt igazít­ va. Jó sokáig tartogattad. benne van-e a vécé a D8-ban vagy sem. Mint én. megfordította a bal kezét. Só megint elmosolyodott kissé. bármennyire sürgesse is a természet hívó szava. sem belül nem jelölték a pihenőhelyet és a közvé­ cét. Kirijamácska. és az órájára nézett. hogy ott van. és ezért eltávolodik Kirijamától. Az elegáns. il­ letve a fém nyakpánthoz emelte a kezét. ne ellenőrizte volna a saját tartózkodási helyét. Ha itt most alaptalanul eluralko­ dik rajta a félelem. hogy azonnal visszavonuljon arra.

De elszívnék egy szállal.Jaj. Biztosan egy késsel vagy valamivel kilyukasztották. gyorsan munkára fel. mély puffanás ütötte meg. És az ajtó résnyire nyitva van. és meresztgette a szemét. A vécében egy vizespalack volt madzaggal a plafonra kötve. Hasonlított arra. és az ajtó nyikorogva kitárult. és azt lengette a befújó szél. Ide hogy az a kormány által speciá­ lisan a Programra kifejlesztett nyakpántba épített bombából [340] . éppen akkor támadt egy fu­ vallat. mielőtt elsütik. Mondhatjuk. Só ekkor végre eljutott odáig. vastag szemöldökét. ahogy Kirijama hagyta az előbb. A hátulról is összetéveszthetetlen. nyugodtan élvezném a dohányfüstöt… Még mindig tartott. Só fülét egy tompa. és a szél ütemére csurgó hangot hallatott. Zuhanyoznék. Majd messze lent a fák között egy egyenruha hátát látta távo­ lodni. és fel­ emelkedett a földről. Ne pisilj már ennyit. rendbe tenném a kör­ meimet. Pánikban nézett körül. csinálnék magamnak egy fincsi vodka-narancsot. A hang még mindig nem hagyta abba. Kivette a szájából a cigit. ami­ kor egy pisztolyra hangtompítót szerelnek. és miköz­ ben kortyolgatnám. Jaj. hogy összeráncolta lefelé gör­ bülő. hogy jól időzítve. A bokrokon keresztül kicsit közelebb ment a vécéhez. legyen már vége. Sónak tágra nyílt a szeme. Mi? Hogy? Kirijamácska? Mi? Ezt hogy… Hogy? Mi? De hát én… Amikor Kirijama eggyel arrébb eltűnt a bozótban. Csakhogy… még mindig tartott. furcsán hátranyalt hajat. mert vékony vízsugár folyt belőle. vagy párnába nyomják.

– Aha – mondta Noriko. – Én… Súja rábólintott. – A lázad már lement. Jaj de jó! Tényleg na­ gyon jó! – Súja! – még egy kicsit álomittas volt Noriko hangja. Kavada azt mondja. Már az előbb is meggyőződött róla. Este hét is elmúlt. hogy a láz már lényegé­ ben lement. és a szoba teljesen szürke­ ségbe borult. – Ne haragudj. hogy ennyi gondot okoztam. Súja gyor­ san odanyújtotta a kezét. majd Sújára tekintett maga mellett. – Tényleg?… – Noriko maga is megkönnyebbülhetett. Álmosan járatta a szemét a plafo­ non. csak a karórájára pillantott. – Most… hány óra van? – Hét múlt. és lassan felült az ágyon. való­ színűleg nem vérmérgezés volt. Jól aludtál. úgy tűnik. azután visszafordult Sújához. [Maradt 21 fő] 45 Noriko megmoccant. A kezét Noriko homlo­ kára tette. Éppen délután öt óra múlt hét másodperccel. és kinyitotta a szemét. [341] . azt nem lehetett tudni. és megtartotta Norikót. mert lassan bólintott. vagy a robbanás vert visszhangot a testében. A fáradtság miatt. Biztos csak egy nagyon dur­ va nátha. és levette No­ riko homlokáról a nedves törülközőt. Bő száz méterrel lejjebb Kirijama Kazuo vissza sem tekintett arrafelé. Súja felsóhajtott magában. Súja felemelkedett az ágy mellé húzott székről.származott-e.

Azután megkérdezte: – Kajálni bírsz? Van rizs! Noriko elkerekedett szemmel meredt Sújára. Kavada be fogja hozni. – Kicsit várj. amelyet egy másodpercre sem tett volna le. sőt majdnem indigószínű fénynyalábok voltak. – Nem te vagy a hibás. – A láza? – Már nincs baj. várj egy kicsit. (Ő és Súja már beburkolták a maguk mi­ szólevesét és rizsadagját. igazi rizs! Noriko bólintott. Kavada biccentett és felállt. – Kihűlt a kaja? – kérdezte Súja. Bár a leves sűrűjét csak a ház körül talált ismeretlen levélfélék képezték. és odabólintott Norikónak. – Rizs? – Aha. – Noriko felébredt? – kérdezte. Súja kiment a szobából. és visszament a rendelőbe. Kavada csinálta. Súja bólintott. – Van itt mosdó? – kérdezte aztán. A konyhaajtóban látta. – Köszönöm – mondta Súja.– Hogy mondhatsz ilyet? – rázta Súja a fejét. Majd beviszem. Nem ment vissza. Újra leült az ágy mellé. már teljesen belesüllyedt a szürke­ ségbe. Képzeld. ahogy meglátta Súját. Az ablakon még beférkőztek a nap utolsó sugarai – igazá­ ból kék. ahol Kavada volt. kezében a shotgunnal. mire Kavada csak annyit vá­ laszolt röviden: – Várj öt-tíz percet. de a szeglet. [342] . Levette a gáztűzhelyen álló lábos fedelét. hogy Kavada a falnak támaszkodva ül.

ha pihensz. Cukioka és Niida haltak meg. és megszólalt. Ezenkívül még a G1 este héttől. Ezt az információt Szakamocsi este hatos híradásából tudják. a sziget délnyugati partvonala lényegében megközelíthetetlen lesz. – Ne mondj ilyet! A legjobb. – Csigusza. utána a homlo­ kára. Tizenegytől ez is tiltott területté válik. és elve­ zette a váróterem szemközti oldalán nyíló vécéig. Súja rákanyarította a vál­ lára a takarót. De Noriko Sújára kapta a szemét. [343] . Jobb. Innen tizenegyig el kell mennünk. mert… Súja bólintott. Bólintott. Noriko még remegett. amit tehetsz. de a korábbiakkal összevetve már sokkal job­ ban volt.– Van… Gyere erre! Segített leszállni az ágyról Norikónak. a haja alá tette a jobb kezét. – Ha ettél… – mondta Súja a takaró szélét húzkodva – még egy kicsit aludnod kéne. Mivel nem lehet pontosan tudni. ha alszol. Amikor Noriko visszaért az ágyba. és megkérdezte: – Kaorin kívül még valaki… meghalt? Súja összeszorította a száját. ahogyan kiskorában az Áldott Szeretet Házá­ ban Anno tanárnő tette vele. Noriko Súját nézegette. Noriko a térdkalácsa tájára sütötte a szemét. az I3 kilenctől lesz tiltott. Még ke­ vés is volt. – Azért. Ahogy Noriko leült az ágy szélére. – Elaludtam. mint egy hülye gyerek… Súja Noriko vállára tette a kezét. A szemében még maradt egy kevés homályosság. karon fogta. – Igen. A sziget délnyugati partja és a déli hegy déli lejtője. hol kezdődnek valójában a zónák. Súja megint mellé ült.

elhagyta a küzdőteret. robbanásnak vélhető hangot. és lerobbantották a fejét. mint egy pincér. Nem lenne jó hatással a félig felgyógyult Norikóra a leszag­ gatott fejű fiú története. A tányérból pára szállt fel. Most meg figyelmetlenségből be­ leszaladt egy tiltott zónába. milyen fájdalmas arcot vág. – Mindent köszö­ nök – mondta aztán. Vigyázni kell ám!” Azt nem mondta. – Már nem kell. és Cuki­ oka barátunk fennakadt egy tiltott zónán. hogy hallott volna a délután folyamán na­ gyobb. így már csak huszonegyen maradtak. A „Kirijama család” Cukija tagbaszakadt teste és arca ellené­ re igen nőiesen viselkedett. Viszont Szakamocsinak sincs semmi oka hazudni. köszi. Kis idő múlva bejött Kavada. Csupán tizennyolc óra telt el a játék kezdete óta.Igen. a családfőt hátrahagyva. – Rajtad maradhat. és inkább lemondott róla. Súja nevetett. hogy hol halt meg Cukioka. A bal kezével a válla magassá­ gában egy kerek tálcát tartott a tányérral. Súja átvette a kabátot. – Tisztára. – Sajna nem tészta. Súja fontolgatta. Vajon megfelel-e a kisasszonynak? [344] . és a pokróc alatt elkezdte levenni magá­ ról Súja zakóját. És még egy… Szakamocsi fontoskodva közölte: „Ja. míg leeresztette a tálat. amely addig rajta volt. Szakamocsi hírei szerint a déltől eltelt hat óra alatt halt meg ez a négy ember. de Súja nem emlékezett rá. és visszatette Noriko vállára a takarót. Ezzel a „család” minden tagja. de a Siroivai Középiskola 3/b osztálya már megfeleződött. – Köszönöm a türelmét – mondta. mint egy tésztaétteremben. hogy ezt is elmondja Norikónak. de meglát­ ta. – Komolyan… – szólt csendesen Noriko.

Nyilván a sziget összes többi házában ugyanez a helyzet. Kavada a szeme sarkából látta Súja arcát. és az illata régi emlékeket ébresz­ tett. A tea egy leheletnyit édes volt. – Volt egy ház. – Tojás is van ben­ ne. ahogy így hárman üldögélünk. Súja fülében tökéletes angol kiejtésként csen­ gett. Igen.Kavada tálcástul letette a tányért az ágyra Noriko mellé. ahol tartottak tyúkokat. Míg Noriko evett. [345] . – Az előbb. Kavada finomkodó szavaira Súja megkérdezte: – Ezt meg hol találtad? – Amiatt. Ma’am! – válaszolta Kavada. – Eszméletlenül békésnek tű­ nik minden. hogy a kormány jó korán kizavarta innen a lakókat. nem is volt benne tojás. Ilyennek születtem. a két fiú ezt iszogatta. ezúttal zöld teá­ val tért vissza. – Üzletünk specialitása. Súja ekkor Kavadára nézett. Kaja nélkül eléggé le voltak strapálva szegények. hölgyem. Kavada megint fordult egyet a konyhában. – Yes. – Köszönöm – emelte fel Noriko a kanalat. amikor mi ettünk. – Csak egy volt. a hűtőben minden nyers élelmi­ szer megrohadt. Súja túlzó mozdulattal rázta a fejét. Kavada felhúzta a szemöldökét. és elmosolyodott. – Finom – szólt. – Rizsfőzelék? – kérdezte. Én a lányoknak szoktam kedvezni. – A francba – nyögött fel Súja. Noriko belenézett. Súja hangosan felnevetett. Kezében a tá­ nyérral evett egy falatot.

– Hallod. Kiülünk a teraszra. – Alhatok én is egy kicsit? – Fáradt vagy? [346] . mire Súja oda is nyújtotta. de amiatt tudtam nyu­ godtan aludni. Ma’am. Kavada pe­ dig elvette a tányért. Kavada – folytatta Súja. – Nem nagyon illik ez egy rockerhez. Lehet. hogy adja oda a teáscsészét. – Mondják néha. hogy Noriko felépült.– Később odateszek egy kávét is – mondta nevetve. A lé­ nyeg. Erre Kavada nevetett. Persze változatlanul a gyil­ kos játék kellős közepén voltak. Ezek szerint az antibiotikum egy kicsit túlzás volt. – Már tök jól vagyok. Tényleg kö­ szönöm. de Kavada csak a vállát rántotta meg rá. Kavada kicsit mosolygott. – Majd egyszer teáz­ zunk így hármasban. És bocsánat. – Nem. hogy ez örökre álom marad. ez tény. Azután Sújához fordult. hogy furcsán hangzik. Ne erőltesd magad. hogy még egy kicsit pihenj. Nanahara. Kavada megint mosolygott. Lehet. – You’re welcome. mint egy vénember. – Hát. de talán attól lett ilyen beszédes. – Noriko. hogy ennyi gondot okoztam. Tisztára. _ Kavada! – szólt Noriko. – Köszönöm szépen – fejezte be Noriko az evést. Súja is és Noriko is. és a cseresznyevirá­ gokat nézegetjük. Szabad kezével intett Sújának. még nem múlt el egészen a vérmérgezés esélye. te inkább fekete teát kérsz? Noriko a kanállal a szájában mosolyogva bólintott.

Ahogy az is. – Szerintem is – nevetett Súja is. csak addig akarok aludni. Nemsokára hallani lehetett a félig nyitott aj­ tón. és hozzátette: – Legyetek te­ kintettel a szomszédokra. sokkal élénkebbnek tűnt az arca. nincs-e valami mód. – Jé – bólintott Noriko. de van benne valami. Talán az étel miatt. Utána félhangosan azt mormogta: – Hol lehet most Mimura? Súja mély lélegzetet vett. – Egyáltalán nem is beszél­ tem vele korábban. de kicsit fölényes és flegma beszéde ellenére poénkodó stílusa valóban emlékez­ tette őket a Harmadikra. hogy távol állt az éltanulóságtól. Észrevette. Noriko vidáman szólalt meg. hogy felvegyék vele a kapcsolatot. rendben. és lehetett rá számítani. de mégis hihetetlenül jó feje volt.– Nem. – Alhatnál itt is. Az úgy jó? – Jó. de Norikó­ nak a mostani állapotában erre nem futotta. – Félrehajtotta a fejét. Kavada – mutatott Noriko a mellette lévő ágyra. Végig azon gondolkozott. Csend lett. Mimura Sindzsire. Ez tényleg igaz. majd én virrasztok éjszaka. [347] . amíg még lehet. Itt a másik szobában alszom a heverőn. ami hasonlít Mimu­ rára. A testfelépítése és az arca egészen más. De Kavada csak az arcát fordította vissza az ajtóból. amikor szerelmeskedtek. – Jó fej ez a Kavada. hogy visszatér a konyhából a szomszédos váróterembe. – Nem zavarom a párocskát. Ha elmen­ tünk innen. és elindult a tálcával kifelé a szobából. Kavada kiment. – Tényleg. és visszautasítón mosolygott. Kavada biccentett. hogy Noriko elvörösödik a félhomályban.

– Én teli tüdőből szurkoltam. [348] . És akkor befutottál a szoftballmeccsről. – Mi baj? – kérdezte. Nem lenne félnivalójuk. mutató. meg­ fordítottátok az állást. de az ünneplések közül Súja ennek a gesztusnak örült a legeslegjobban. és nem is valami kedves Norikóval és a többi kiáltozó lánnyal szem­ ben. Mivel Noriko kiabált a leghangosab­ ban. hogy Noriko lehajtott fejjel sír. Súja is emlékezett erre. amikor észrevette. Jukiéékkel sikítozva ugrabugráltunk. Ha ő is itt lenne… Ha őt hozzávennék még Kavadához. miközben bó­ lintott. nálunk meg csak ő. és harminc ponttal le vol­ tunk maradva. aki pedig különben olyan visszahúzódó. – Ja. maga lenne a tökély.– Na igen. Noriko is milyen beszédes lett – gondolta Súja. Mimura egyes-egyedül küzdött. Amikor nyertünk. Ha még… Szugimura is itt lenne. Amikor Súja odanézett. – Emlékszem… – nézett fel Noriko a plafonra – az osztálybaj­ nokság… nem az idei. még a tavalyi döntőjére. de azért a tesiből elég nagy an­ titalentum Kuninobu Jositoki egy kicsit távolabb állt Norikó­ éktól. – Aha. verhetetlenek lennének. de a d osztályban négyen is voltak a kosárcsapatból. Jositoki a jobb keze hüvelyk-. de ennek örülni kell. – Hát volt ilyen is – fejezte be. És ha nem is annyira. és nyertünk. Nem volt nagy dolog. Kinyújtotta a kezét.és kisujját rázta felé. mint Akamacu Josio. és megérintette Noriko takaróba bugyo­ lált vállát. Jositoki… Sújának Norikóra tévedt a tekintete.

Súja eről­ tetetten mosolygott. Súja kérdőn hajtotta oldalra a fejét. – Tudtad. mi? Noriko Sújára emelte a tekintetét. – Meg akartam állni. A kezét a vállán nyugtatta. Eszembe jutott. – Ez meg hogy jön ide? De Noriko komoly arccal folytatta: – Megumi és Jukiko is. amíg abba nem hagyta a sírást. és halkan közölte: – Mindketten szerelmesek voltak beléd. könnyebben elragadják az érzelmei.– Semmi – hüppögte Noriko halkan. Etó Megumi és Kitano Ju­ kiko. Már mindketten „elhagyták a pályát. Idővel Noriko megtörölte a szemét. – Ne haragudj. de eszembe jutott. azt hiszem. hogy sírjak.” – Ők… – Ebben az esetben megfelelő-e vajon az „ők” kifeje­ zés?… – Ők ketten. Azután így szólt: – Gondoltam. hogy megdermed az arca. mire kipréselte magából: – Komolyan? [349] . Érezte. Talán a benne bujkáló láz vagy a gyógyszer miatt úgy tűnik. hogy milyen jó osztály volt… Súja bólintott. hogy bomlanak utánad a lányok? Mivel hirtelen nagyot ugrott a beszélgetés menete. nehogy a szívedre vedd… – Micsodát? Noriko Súja szemébe nézett. hogy hallgatok róla. Beletelt egy kis idő.

Fejenként egy fél kávéskanálnyit. egy kicsit. aki beléd szerelmes. [350] . – Nagyon kérlek – mondta –. – Komolyan?… – fújta ki a szavakat a sóhajjal együtt. És együtt maradunk életben. hogy a lefüggönyözött ablakon át beszűrődő. – Hallod… – Igen? – Én ismerek valakit. és jobb kézzel megmarkolta Noriko bal csuklóját. Félrehajtotta a fejét. Súja felkapta a fejét. és bólintott. – Ne haragudj. és még valamit hozzátett. de ez az arckifeje­ zése újra el is tűnt. ha a szökés után mondod el. Utána Súja kezdett bele.– Igen. Súja látta. – Noriko levette a szemét Sújáról. Noriko meglepődött Súja haragos tekintetén. Súja felidézte egy kicsikét Etó Megunni és Kitano Jukiko ar­ cát. Ezért ne fe­ lejtsd el őket. de ilyet ne is feltételezz! Hal­ lod? Mi végig együtt leszünk. soha nem tudod meg. – Tényleg? Pont belém? – kérdezte naivan. Sokkolt? – Aha. kihunyóban lévő napfény alig-alig észrevehető négyszögletű fényfoltot vetít Noriko pupillájára. Ezúttal Noriko szeme kerekedett el egy kicsit. Direkt csak egy kicsit. és még egyszer bocsánatot kért. Azután így szólt: – Jobb lett volna. – Bár nagyképűnek tűnhet az én mostani helyzetemben ilyet mondani. – De ha meghalok – Noriko megint félrehajtotta a fejét –. – A lá­ nyok egymás között tudják valahogy az ilyesmit.

A fiúk olyan ingatagok. [351] . lesütötte a szemét a térdére. soha többé. – Tényleg… – mondta – Etó szan és… – hozzátette a tisztelet­ teljes „szan” szócskát. mindenestül jó vagy. és a pla­ font bámulta.– A mi osztályunkba jár? – kérdezte Noriko. de észrevehető volt. – Te úgy. mi erről a véleményem? – Szívesen meghallgatom. Noriko kérdő tekintettel nézett rá. kedves uram. kíváncsi szemek jártak a fejében. Bár ha lehetett volna is. Mintha Noriko egy kicsit megkönnyebbült volna a válaszra. – Nem. Noriko félrehajtotta a fejét. megmondom. és csak annyit mondott: – Tényleg? Azután megint felnézett. csak nem lehetett használni. ahogy vagy. – Elmondhatom. Egy darabig csend volt. Súja lassan megrázta a fejét. ha szerelmi háromszög miatt gyötrődhet­ nék azzal. A rohadt életbe! Milyen boldog is lennék. hogy Noriko elmosolyodik. Egy rendelőnek elvileg makulátlannak kéne lennie. de ott méltatlan módon egy csupa por ernyőjű neon lógott le. és nem is is­ merek senkit a többi osztályból. – Nem mondom meg. De ez már nem fog problémát jelenteni. Súja a fejét rázta. Nem. nem lett volna okos felkapcsolni. aki tíz éve a legjobb barátom. Miközben azok a szeretetre mél­ tó. Ha kiszabadultunk. és így szólt: – Ki az? Nem vagyok tagja egyik klubnak sem. – Kitano szan? Ha igaz… Vajon mi tetszett bennem nekik? Már szinte koromsötét volt. aztán Súja felemelte a fejét. de nem szólt többet.

– Noriko furcsamód komoly hangsúllyal mondta. – Ha nem így van. – Mi az? – Pocsék egy érzés. hogy még ilyenkor is az egy ilyen téma. – De te is így vagy azzal a lánnyal. – De igen. ke­ zét a szemben ülő Súja felkarjára tette. Naná. Noriko felemelte a fejét. Vállig érő haja Súja arcához és füléhez ért. – De igaz – mondta Súja. akkor hazugság az egész. Súja kérdő tekintettel nézett vissza rá. és Sújára nézett. de azért őszintén kimond­ ta: – De megértem azt. és összezárta a száját. Noriko egy kicsit elnémult. amennyire tőle telik. hogy kell-e ezt tovább feszegetni. mintha mókás lenne. hogy egy kicsit…? – mondta aztán. Valami ilyesmi. hogy Noriko látta-e ezt a pillantást. és el is kuncogta magát. de nem tudni. nem? Súja felidézte magában Sintani Kazumi arcát. hogy igazat mond. Habozott. de úgy döntött. Súja Noriko arca irányába nézett. – Tényleg? Akkor is jólesik. és tétovázott. Amíg a kinti [352] . és fejét a vállára haj­ totta. Noriko úgy mondta. Megdöntötte a felsőtestét. ahonnan már szinte egyál­ talán nem lehetett kivenni az arckifejezését. És a szája bánatos mosolyra fordult. – Mert igazán nagyszerű lány vagy! Mintha Noriko határozott ívű szemöldöke megmozdult vol­ na. – Jaj. Tényleg. aki szerelmes beléd. ne mondd már! – Szeretni valakit pont ilyen.Súja nevetve rázta a fejét. ha nem igaz. Gondolkodott. – Megkérhetlek.

Vízre volt szüksége. Nakagava No­ rikótól eltérően. rendkívül gyorsan rosszabbodott az állapota. de éppen elkerülte a nagyobb ereket. az igazi vérmérgezés tünetei kezdtek mutat­ kozni. hogy lemossa a sebét. Főleg ott szakította szét a bőrt. Akkor egy csomó vizet elhasznált. Vagyis köze­ ledett a kiszáradáshoz.) Azóta már majdnem két óra eltelt. [Maradt 21 fő] 46 Víz.) elindult nyugat felé a rejtekhelyéül szolgáló bozótból. Miután lelőtte Kaorit. olyan érzés volt. Egy darabig ömlött róla az izzadság a matrózblúz alatt. Ezzel persze ő maga nem volt tisztában. A seb azonban felmelegedett. hogy megnézze. ahol kiment. miután kötés gyanánt rátekerte a blúza leté­ pett ujját. (Ezt azóta nagyon megbánta. majd elbújt a bozótban. [353] . így maradtak. ami nála volt. A kezdeti hidegrázás idővel émelyítő forrósággá változott. Már nem bírta tovább elviselni. 10. Minami Kaori a bal karja felső részét lőtte meg. elég hosszú ideig. futott vagy kétszáz métert. Simizu Hirono (lányok. de most már nem. A lövedék keresztülhatolt a karján. Tehát Simizu Hironón. és ez fokozatosan ki­ terjedt az egész testére. el­ menekült Nanahara Súja elől. és mire meghallotta Szakamocsi este hatórai híradását. Csak… Vizet.pislákoló fényt fel nem váltotta a hold csillogása. már az összes vizet megitta. Mielőtt a délutáni szürkület teljes sötétséggé változott volna. mintha perzselő sivatagban járna. így hamarosan elállt a vérzés. és mivel nem fertőtlenítette a sebét. Leszakította a csurom vér matrózblúza ujját. Egész testét elön­ tötte a forróság.

hogy ő bízta meg ezzel egy haverját. Micuko biztosan kihasználná. Pont azok tapossák szét ilyenkor szívbaj nélkül az embert. Igen. mennyire gyűlöli Minami Kaorit. és kipróbálta a drogokat is. nem számítana bűncselek­ ménynek. Pontosan tudta. Persze a játék szabályai szerint szabad lenne. aztán a végén kíméletle­ nül hátba lőné. de ezt nagyon is jól tud­ ta. Simizu Hirono senkiben nem akart megbízni ebben a játék­ ban. Bőven akad olyan pasi. Hirono úgy sejtette. A másik bandatag. míg a növényzettel borított hegyoldalon óva­ kodott. a lány pedig kis híján belehalt. hogy megbízik Micukóban (Igaz. Ha a közéjük ékelődött Szugimura Hiroki indulását átvészeli. de ő még véletlenül sem esne ilyen hibába. de azért az emberölés tabu volt számára. amikor elütötte egy kocsi. Az egész testét átható forróság és a szomj csak felpör­ gette a gondolatait. amikkel nem ártottam senkinek. hogy megölje osz­ tálytársait. de… Sok rosszat csináltam eddig. Micuko nem mondott semmit. és a sor­ száma is eggyel az övé előtt állt a lányok névsorában. például… Egyszer összecsaptak egy másik iskola hasonló ke­ mény csajaival. és nemsokára a vezetőjük (aki ennyi idősen egy gengszterbanda tagjának a szeretője volt) súlyosan meg­ sebesült. meg folyton veszekedett a szüleivel. amennyire csak lehet. de nem tette. El is adta magát. De ettől függetlenül még húzódozott attól. hogy mennyire félelmetes lány. akiknek különben olyan jógyerekfejük van. akiben meg tudna bízni. hogy Micuko ölhette meg). könnyedén csatlakozhatott volna akár Micukóhoz. Bár kurválkodott. de azokhoz [354] . aki bármit megtenne a kedvéért… Ha véletlenül csatlakozott volna is hozzá. Még csak tizenöt évet élt. ő már meghalt. Elképzelhetetlennek tartotta. de csupa olyanokat. akiknek már elegük volt be­ lőle.Ennek ellenére. Persze ő végig Szóma Micuko barátnője volt. hogy lenne más az osztályban. a kicsit egocentrikus Jahagi Josimi lehet. csak az járt az agyában. de lehetett tudni. Az autó továbbhajtott.

És váratlanul rálőtt. akkor is mindenki tisztában van vele. A jogos önvédelem. hogy megsérülhet. Meg amikor összeugranak egy másik iskolával. szinte kiesett miatta az ablakon. mi­ vel nem amatőrök. ahol aztán Minami Kaorival lövöldözni kezdtek. hogy nincs bent senki. Miután ellenőrizte. csak…. de csak olyankor. nem? Mi baja lesz egy áruház­ nak. pont akkor. Ha valaki meg akarja ölni. Aztán az iskolai szívatásokban is benne volt. lehorgonyzott ott. magától kimegy (hiszen úgyis specialitása az otthonról való lelépés). hogy valaki ott legyen közvetlenül a közelében. hogy Tendó Majumi például ezt csinálta). ezért kimászott a raktárra néző leg­ szélső ablakon… És akkor. A lényeg hogy én… Nem vagyok olyan. és kész. Nem volt hátsó kijárat. szóval akkor az van. amikor egy pillanatra felbukkant egy árny a házzal szemközti raktárban. na mindegy. akkor nincs mit tenni. aki meg sem rezdül. akik jó kislánynak teszik magukat. Csak. Kaori kidugta a fejét a raktár ajtaján. És ha annak eredményeképpen életben ma­ radna ebben a játékban… Nem azt tenné a legjobban. és néha kinézett az ablakon. ő legalább profi helyre lépett be Szóma Micuko közvetítésével. hogy kedve támad az embernek kipróbálni valamilyen szert. ha egy-két dolgot lenyúlnak a sminkosztályáról? Úgyis akkora tőke van mögötte. pedig ő nem csinált semmit. magánügy. Nem bír­ ta elviselni. és meg­ halna – ezt az egyet nem volt képes okosan végiggondolni –. miközben simán vállalnak telefonon megrendelt randikat (tudta.képest. ha em­ bert kell ölnie. Végig abban a házban rejtőzött. Akkor riadt meg. A félelemtől és az izgatottságtól hangosan dörömbölt a szíve. aztán úgy döntött. Azért va­ [355] . Ez azért sokkal tisztább ügy. ha volt valami tenyérbe mászó az illetőben. Néhány percig vívódott. A golyó Hiro­ no karját találta el. Aztán van olyan. az más. ha ha­ zamenne és pezsgőt bontana? Vagy ha lejárna az idő. Ez az egy biztos.

és kékes színre festette a szigetet. Aztán úgyis képte­ lenség megszökni. akkor ő sem lehet kíméletes. őt el tudta intézni (Ez jogos önvédelem volt. Nanahara Súja nemsokára meg fogja ölni Nakagava Norikót. de ha igaz a sztori. aki sztárokért eped. ha hátba lövik. hogy Nakagava Noriko fogja megölni Nanahara Súját. mint száz. a játék kezdete­ kor. akkor lehet. hogy tizenkettő a nullához így döntene). amely az előbb még az ég nyu­ gati felén megmaradt. hogy neki majd meg kell vele küzdenie. Nanahara Súja és Nakagava Noriko… Ezek ketten vajon együtt jártak? Nem úgy néztek ki. mint együtt lenni valakivel ilyen helyzetben. Egy szó. A koromfekete égen csak a telihold vi­ lágított zavaróan fényesen. és először tartotta célra a fegyverét. ne lepődjön meg. Azután Nanahara Súján gondolkodott. amikor visszalőtt. Ha csoportosul az ember. Hirono. amellyel lelőtte Kaorit – egy Smith & Wesson Military & Police 38-assal –. Micsoda barmok. Már nem lehetett látni azt a halvány fényt sem. Időközben elég nagy távolságot megtett. Ő legalább nem fo­ gott Hironóra fegyvert.) Azt is mondta. Micsoda egy kétszínű liba! Teszi itt a jó kislányt. nincs is annál nagyobb hülyeség.lahogy kiegyenesedett. el sem tudott mozdulni. markában a revolverrel. Az esküdtszék tuti. Na de ez most nem számít. Meg akarnak szökni kettesben? Hirono öntudatlanul a fejét rázta. ki tudja… Ha az egyikük megmarad. Nakagava Norikót nem látta. amikor megjelent Nanahara Sú­ ja. együtt van Nakagava Norikóval. és ha a többiek is így visel­ kednek. Vagy az is lehet. a legfontosabb… A víz. (Pont azért tudta kényelmesen lelőni Kaorit. A ház sarkában a falhoz tapadva lecöve­ kelt. szaladt a bozó­ [356] . mint tegnap éjjel. erre gátlástalanul meg akart ölni.

Hirono megállt a szántó szélén. ahol elbújt. földszintes földművesház volt. Behúzta a fejét. jelenleg nem kell tiltott zónától tartania errefelé. de alul nem nőttek ágaik. így nem kell aggódni. tele levéllel. mint az előzőnek. szépen. azután újra figyelni kezdte a házat. hogy esetleg ott megbújt valaki. Volt körülötte néhány vékony. régi. A hegy helyzetéből ítélve Hirono már közel járhatott a nyugati parthoz. Felfelé irányítva dobta el. A ház kicsit magasab­ ban volt. Kikukucs­ kált a bokorból. Csak a teteje volt cserépfedelű. és azokon túl még két hasonló ház látszott. ahogy kell. mint a szántóföld. A kő ívesen pottyant a ház tetejére. nem úgy. Talált egy megfelelő méretű követ. A környéken semmi nesz. a ház túloldalán pedig egy alacsony domb emelkedett. és a ház előtt egy kisteherautó parkolt. és visszafojtotta lélegzetét. és matatni kezdett a földön a hold fénye mellett.tosban. és a szé­ lén leesett a földre. ahol először elbújt. Tompán puffant. [357] . A kis szántóföld túloldalán magányos ház állt. Hirono az északi hegy oldalában volt. Ahogy az in­ dulás előtt is megbizonyosodott róla. Hirono jobbra-balra kap­ kodta a tekintetét… Az a dolog jobbra. Kopogva legurult a cserepeken. Balra néhány szántó. Úrrá lett a szomjúságán. A bal kezét nem tudta használni. a bekötőút felől nézve a kert legmélyén volt… Kút. Volt még egy kismotor és egy bicikli is. Azokon is túl a déli hegy domborodott. ezért a szoknyájába tűzte a pisztolyt. nem lehetett használni a vizet. Semmi különös. és. Rúdja is van a vödörhöz. és nagy zajt csapott. Burkolatlan út vezetett be bal kéz felől. Görnyedten vágott át a szántóföldön. A térkép alapján a hegy előtt egy vi­ szonylag szélesebb ínnak kell lennie. egy darabig a szeme előtt lévő házat figyelte. mandarinszerű fa. előbb szétnézett a háta mögött. Abban a házban. amely kelet-nyugati irányban szeli keresztül a szigetet. Itt is biztos hasonló a helyzet.

Meg­ markolta az elvásott kötelet. Hirono idegei közvetítet­ ték agyába a legeslegjobban utált élőlény sajátos bőrének ta­ pintását. Meghúzta a kötelet. Végre felért a vödör a kút kávájáig. sem a bejáratnál nem buk­ kant elő senki. Sem a ház ablakán. és várt egy ideig. hogy nemigen tudta használni. és felsikított. Leesett a földre. Ránézett az óramutatóra. Végigfutott a hátán a hideg. Telis-tele van vízzel. és két vödörrel felváltva lehetett vizet húzni. és a kúthoz futott. és jobb kézzel levette fájós bal válláról a hátizsákot. Teljes erejéből rángatni kezdte.Hirono megmarkolta a fegyverét. Mivel a bal keze olyan zsibbadt volt. Hi­ rono a jobb kezét pisztolyostul rátette a peremére. amint egy kicsit feljebb húzta. Hirono újra betűzte a revolvert a szoknyájába. Víz. Ilyenkor mit szá­ mít. vagy koszos sárszínű…). és kész. holdfénnyel telt kör lát­ szódott. Hú. …Víz. és nyálkásan fénylett. Egy icike-picike béka úszott benne. elkapta a vödör fülét. A szervezetemnek most vízre van szüksége. A kút egy nyolcvan centiméter magas betonhenger volt. Bő hat-hét méterrel lejjebb egy kis. Undorító kis fekete sze­ me és a háta visszaverte a Holdfényt (ha napfényben nézné. nem egy kiszáradt kút. A keresztrúdon ősrégi csiga függött. és le­ tette a kút szélére. A körben pedig önmaga sziluettje tükröződött. De észrevett valamit. amely a tartóoszlopon fekvő ke­ resztrúdról lógott a kútba. Meg egyszer utoljára megtartotta a kötelet a térdével. mire egy kis vödör bukkant fel a víz fel­ színén. és így ügyeskedte fél nagy nehezen. Még egy kicsit várt. biztosan gusztustalan fluoreszkáló zöld lenne. Eltelt öt perc. [358] . a kút betonperemé­ hez szorította a kötelet a térdével. Felkaptatott a házhoz. hogy elrontja-e vele a gyomrát vagy akármi. A szomjúságtól és a láztól kóválygott a feje.

Alig négy-öt méterrel távolabb egy fekete diákegyenruhás alak állt dermedten. és megjátszotta az előkelőt. egy hosszú madzagszerűséget tartott a ke­ zében. de ez most nem számított. hogy még egyszer felhúzza a vödröt. amely így feltartóztathatatlanul visszazuhant a kútba. Hirono halkan felsikkantott. és a béka távozásának irányába meredt. A probléma az. És ez… Meg akar ölni engem! [359] . szétmarcangolom! Csakhogy… valami máson akadt meg a szeme. hogy az egy öv. elnagyolt arcú. és elhúzódott tőle. ala­ csony. ha az „ördög” hátrafordul – futott át öntudatlanul. amikor tilos megmoz­ dulni. Oda Tosinori (fiúk. és Hirono agyá­ ban egy gyerekkori emlék – az a játék. Hirono háttal volt a háznak. 4. Nézzétek csak! Oda Tosinoriék a város egyik luxuslakásában laknak. és elugrott on­ nan Hirono felé. de komoly termé­ szete volt. Már az elviselhetetlenségig erősödött a szomjúsága. de az árny mögött mintha nyitva lett volna a kerti konyhaajtó. Mindig is teljesen átlagos fiú volt. Legyen akár élet-halál kérdése. de a jobb kezével eleresztette a vöd­ röt.). csobbanás és vége… Hirono felnyüszített. kinyírom. hogy az a girhes. Egy pillanat múlva Hironóban tudatosult. Jól hegedült (valami tartományi versenyen díjat is nyert egy­ szer állítólag). Valahogy kiebrudalja onnan azt a békát.Elnyomta magában az undort. Nem volt annyi ereje. apja egy vállalat igazgatója. Az árny az imént állhatott meg mentében. mondhatnánk békaképű fickó. Kinyírom. A békát ugyan elkerülte. Csörgés. ami utálatos. aztán… Eközben a béka felmászott a vödör peremére. az utálatos.

amihez már annyira hozzászokott. Kis lépés egy embernek. és csak jobb kézzel nagy nehezen kinyitotta a cipzárt. A fiúval. ez fájt egy kicsit. ahol a zászlót belepte a hó. Meggondo­ latlanság volt hátat fordítani a háznak. Habozott. aki meg akarta ölni. A legfontosabb most a víz. bekapta az üveg száját. Itt Armstrong beszél. Ott volt a vizespalack. Vagy a Holdon. és arccal lefelé elesett. mondjuk az Egyenlítőnél vagy a sarkponton. Kevés por szállt fel. az tuti. A távolság csupán négy mé­ ter… Elég volt! Jobb kezét a teste elé vonta. Felemelte a saját hátizsákját. És biztos megtalálja Tosinori vizét. a má­ siknak még a fele megvolt… Szerencse. Az egyiket még ki sem nyitotta. Ha egy ilyennel megüt­ nek. Tenyeré­ ben érezte a markolatot. Hirono visszatette a revolvert a szoknyájába. közvetetten csókolózik?… Tökmind­ egy. A nagyobbacska övcsat egy pillanat­ ra fénycsóvát húzott a holdfénytől. Lőtt. de… [360] . Mind a három lövedék Tosinori hasába talált. és megdöntötte. Megpördült. de már száz százalék. meglendítette a jobb kezében tar­ tott övet. de könnyedén megtalálta Tosinori hátizsákját bent az ajtó mel­ lett. Hirono térden állva levette a félig telt kupakját. de most nem foglalkozhat ilyesmivel. és előkapta a revolverét. kiszakad a húsod. ahogy kireped az egyenruhája. aztán nem mozdult többet. hogy nincs ott senki. Ezúttal hármat egymás után. A forró töltény­ hüvelyek eltalálták a hasát. ilyenekkel csak valahol nagyon messze foglalkoznak. látszott.Kábé úgy. Tos­ inori hirtelen megmozdult. hogy elővegye-e a kormány zseblámpáját. mintha a megállított videofilm újra elindulna. Tosinori már közvetlenül előtte volt. és aki ráadásul már halott. és nekitámadt. és bement a házba. Odaguggolt.

Vedelte a vizet. és volt benne valami felnőttes vonzerő. Próbálta elhúzni az övet. De miért. az imént meghalt fiú arcát! Teljes erejéből szorította a nyakát. jobb keze ujjairól sorban szakadtak le a körmök. és előbb Hirono jobb. A testéből kiszállt az erő. amely az előbb Tosinori kezében volt. Vér csurgott rajtuk. de. ha nem is annyira. Jó néhány másodpercbe beletelt. majd bal karja is érzéketlenné vált. Egy lendülettel kiürítette a palackot. De karját egy minőségi bőrcipőt viselő láb rúgta el. Hirtelen valami rátekeredett a nyakára. hanem inkább gimnazistának vagy [361] . Pont az osztályban mindenkinek egyenlően felcsatolt nyakörv felett. hogy a nyakára az az öv csavaro­ dik. Csapkodni kezdett a használható jobb kezével. Még soha nem ivott ilyen finom vizet. hogy a torká­ ra szoruló valamit eltávolítsa. de a kép egyre pirosabbá változott. Langyos volt. mint Csigusza Takako vagy Szóma Micuko. Valami roppant. és páraként fröccsent szét a szájában maradt víz. A keze leha­ nyatlott. Öklende­ zett. de miért… de miért él ez a fickó még? A szeme előtt elvileg a sötét lakásnak kellett volna lennie. Hirono már nem is tudta markolni az övet sem. de miért. amíg megértette.. amitől nem középiskolásnak. Közvetlenül jobbra a saját arcától egy aszott fiúarcot látott – Oda Tosinoriét. Hirono. Kifogástalanul finom. tisztára jeges víz­ nek érződött. …Rögtön újra erősödött a szorítása. azért igen-igen szép lány volt. és közben elfordította a fejét. Csupán tizenvalahány másodperc műve volt. Finom volt. hogy odanyúljon a szoknyájába tű­ zött fegyverért. és nagyot sóhajtott. Abban a rövid pillanatban az öv meglazult. csak idétlenül deformálódott jobb ke­ zével hadonászott. a pisztolyt… Hironónak eszébe jutott. de ahogy lecsú­ szott a torkán. és megérkezett a gyomrába. Ja igen. Finom volt.

Le­ het. Még fájt a hasa. világított fehéren a sötétségben. csak akkor sokkal alacsonyabbról. merev. Most azonban arca nagyra puffadt a feltóduló vértől. de majdnem telihold volt. mire Tosinori végre levette az övet Hirono nyakáról. nem nagyon értette. Nem volt semmi. ahogy a mellékelt használati utasítás ígérte. Bár ez nem igazán az az emlék. amelyen szívesen elmereng. Na igen. Oda Tosinori egy darabig hangosan zihálva cövekelt ott. Punkosan fel­ tupírozott haja most aztán összevissza állt. hogy Hirono valamelyik arccsontja tört el. de a közelben egy szál hajó fényét sem lehet látni – nyilván a kormány hajózási tilalma miatt. és az a szürke. Igen. Az őrhajók is le­ kapcsolt lámpákkal horgonyozhatnak. Már látta ezt a képet.) Több mint öt perc eltelt. és a szokásosnál kétszer nagyobbra dagadt nyelve lefelé csüngött a szája közepéből. Egy golyóálló mellény. mert nem lehet meg­ állapítani a helyüket. Tompa reccsenés hallatszott. [362] . amelyről leszakadt a ruha ujja. furcsa mellény került elő belőle. de úgy szuperált. amikor kilépett az iskolából. és beleolvadt a sötétségbe. előredőlt. Már nem lélegzett. Csak a matrózblúza gallérjából kivillanó tarkója és bal karja. de nem annyira. Ettől Oda Tosinori csak még makacsabbul szorongatta to­ vább Hirono nyakát. így az északi hegy kis dombot formáló lábától messzire el lehetett látni a tengeren. (Persze nem felejtett el időnként körbe­ nézegetni.egyetemistának látszott. A víz feketéjén a Szeto-beltenger szigetei le­ begnek. [Maradt 20 fő] 47 A környék már teljes sötétségbe borult. amikor kinyitotta a hátizsákját. és a szobába vezető lépcsőfokra zuhant.

Azután mindketten hason fekve néztek ki a szikla túlsó felén. Az iskola. tehát ha oda belépnek. Az este hatos híradásban elhangzott újabb tiltott területekben az iskolát közrefogó két mező. de attól még biztos. Hol mehetett bele egyáltalán? És az is nyomta a szívét. és felsegítette Jutakát. azért nem áraszt magából több fényt. ahol Szakamocsi van. ahol most Sindzsiék voltak. de még inkább azért. Hülye kis buzi volt („Mimura. mert ő az én esetem).– Oké. hogy Hirokit megviselte a dolog. Az is­ kola a G7-en belül az F7-es zóna határvonalához volt közel. Tényleg. hogy Cu­ kioka Só fennakadt egy tiltott zónán. és most nem a legalkalma­ sabb másokkal foglalkozni. nem randiznál velem?”). az F7 és a H7 egyike sem volt benne. de itt még bőven biztonságos a közlekedés. Bár a legtöbben félreértették a b osztály­ ban. Sin­ dzsi a térkép és az iránytű segítségével. igazából Hiroki és Takako nem jártak (ezt magától Hiro­ kitól hallotta). a hatos híradásában Szakamocsi említette. Szemük előtt fák sorakoztak sötéten. A térkép alapján a zónahatártól minimum nyolcvan méterre volt. ahol az iskola van. Szugimura… Te meg hol a fenébe vagy? [363] . Amíg még világos volt. háromszögeléssel majdhogynem tökéletesen behatárolta a zóna területét. erre! – mondta Sindzsi. távolabb pedig halo­ vány fénypont látszott. azonnal meghalnak. Ő volt a legszebb lány legalábbis az osztályban (jó. Több mint száz méter a távolság. de Sindzsi kezébe kapasz­ kodva nagy nehezen felkecmergett a sziklára. de azért sajnálta is Cukioka Sót. mert az ablakokat fémlapok fedik. Jutaka kifogyott a szuszból. Felülmúlhatatlan. övébe tűzte a pisztolyát. hogy valaki hirtelen rájuk támad a sötét­ ben. akinek a bomba feltehetőleg leszakította a fejét. felka­ paszkodott a sziklára. már tiltott zónává nyilvánítot­ ták. hogy Csigusza Takako meghalt. Természetesen a G7es mezőt. A hegymászás meg a félelem miatt. mert Szugimura Hiroki gyerek­ kori jó barátja volt.

De Sindzsi úgy döntött, hogy a jelenlegi feladatra összponto­ sít. Lenézett az iskolára, és alaposan tanulmányozta a körü­ lötte lévő domborzatot. Innen kell kifeszíteni egy kötelet az iskola felett, a szemközti zónáig. A gyakorlatban ez azonban igen nagy távolság volt. Nézte a távolban a fémlapokkal fe­ dett ablakokból kiszűrődő gyenge fényt, és arra gondolt, hogy a rohadt életbe. Ott vannak Szakamocsiék. Most van va­ csoraidő, ki tudja, lehet, hogy élik világukat, és gazdagon megrakott sült tésztát esznek a rohadékok. (Hogy miért pont azt? Mert a nagybátyja néhányszor vendégül látta rá szűk kis albérleté­ ben, és azóta szereti, most pedig iszonyúan megkívánta.) Már minden szükséges eszköz náluk volt. A térképen nem jelölték (ellenőrizte, sima lakóháznak tekin­ tették, csak kék pont mutatta), de Sindzsiék találtak az isko­ lától kissé délre, a szigetet kelet-nyugati irányban kettészelő út közelében egy mezőgazdasági boltot. Kockaépület volt, a bejáratán felirat: Észak-takamacui Mezőgazdasági Áruház Oki-szigeti Kirendeltsége (Sindzsi már rég tudta, hogy ez itt a Takamacu város partja közelében található Oki-sziget, de Jutaka elcsodálkozott), és nem hasonlított arra, amit az em­ ber elképzel egy ilyen boltnak. Nem volt rendes irodája, de még egy árva pénzautomatája sem. Elég gagyi hely volt, olyan, mint egy raktár, csak belezsúfoltak a traktortól kezdve a kombájnon vagy a cséplőgépen át mindent, és csupán egy sarkot kerítettek le az irodai asztalnak. Viszont könnyedén rátaláltak az ammónium-nitrátra. Szerencsére szinte új volt, és nem szívta meg magát a levegő párájával. A benzint sem kellett kocsikból összegyűjteni, mert egy tele tömlővel akadt. Csigát pedig a bolttól keletebbre találtak, annak a háznak a kútján, ahol Sindzsi a játék elején beszerezte a Macintosh Po­ wer Bookot. Az ammónium-nitrát mellett a kötél jelentette a másik nagy problémát. Ahhoz, hogy a szeme előtt elterülő G7-es zónát átíveljék, legalább háromszáz méternyi kötélre volt szükség. Ráadásul, hogy az utolsó pillanatig ne vegyék észre Szaka­ mocsiék, eléggé lazára kell fogni, így igazándiból nem árta­
[364]

na, ha még ennél is hosszabb lenne. Akkora kötelet szerezni pedig már nem tűnt olyan egyszerűnek. A boltban volt ugyan kötél, de jó, ha megvolt kétszáz méteres, és az üveghá­ zak nejlonjához való lehetett, mert három milliméteres sem volt az átmérője, és félő volt, hogy nem elég erős. Szerencsére a településsel együtt már tiltott zónává alakult kikötőtől délre, a tengerparton, egy magánhalászszerszámraktárra bukkantak. Ott pedig egy halászathoz használt kö­ télre, amelyet egy kicsit megtépázott ugyan a dagály és az időjárás, de több is volt, mint háromszáz méter, minek követ­ keztében iszonyúan nehéz és terjedelmes volt, de ketten vala­ hogy elvonszolták a boltig, és elrejtették. Azután az összes alapanyagot otthagyták, és idejöttek. Sindzsi a sötétséget fürkészte. Az északi hegy lába, ahol most ők vannak, az iskola innenső felén, azaz északi oldalán és tőle jobb kézre, azaz nyugatra terül el. Az iskolától bal kézre, tehát keletre egy erdő van, és egészen a település északi vé­ géig, illetve a tengerpartig folytatódik. És az iskola túloldalán szántóföldek vannak. Itt-ott facsoportok, köztük néhány ház fedezhető fel. Azon túl pedig a bolt épülete, ahol a holmit hagyták, szintén kivehető. Onnan balra rögtön már egyre sű­ rűsödnek a háztetők, és a tiltott zóna határát átlépve folytató­ dik a település. Jutaka megveregette a vállát, ezért Sindzsi odafordult hozzá jobbra. Jutaka elővette a zsebéből az ellenőrzőjét, és egy üre­ sen álló jegyzetlapra írni kezdett. Igen, mielőtt munkába fogtak, megegyeztek, szintén papíron, hogy semmi olyat nem ejtenek ki a szájukon, ami elárulhatja őket. Lévén, hogy ha Szakamocsiék rájönnek, hogy Sindzsi megint valami „helytelen dologra” készül, ezúttal már biz­ tos, hogy egy percig nem haboznak majd távirányítással fel­ robbantani a nyakörveiket. Vajon miért nem tette ezt meg Szakamocsi már korábban mindkettőjükkel? Ezen is gondolkodott, de valószínűleg azért, mert a játék célja alapvetően, hogy hacsak lehet, a diá­
[365]

kok egymással küzdjenek meg. Ezzel kapcsolatban Sindzsi­ nek eszébe jutott valami. Volt egy pletyka, miszerint a kor­ mány magas rangú hivatalnokai fogadásokat kötnek erre a játékra. Ha ez tényleg igaz, akkor ha Jutakát nem is, de a Si­ roivai Középiskola védőzsenijét, a Harmadikat, azaz Mimura Sindzsit minden bizonnyal a legesélyesebbek egyikeként tart­ ják számon. Emiatt pedig Szakamocsi nem ölheti meg őt olyan könnyedén… Ez volt a tippje. Akkor viszont akiket az indulás előtt meggyilkolt, Kuninobu Jositoki és Fudzsijosi Fumijo, feltehetőleg nem voltak érintettek a fogadásban, vagyis pontosabban fogalmazva, biztos nem fogadott rájuk senki. Csakhogy ettől még, ameddig Szakamocsi (a francba, az a sa­ kamocho kinpati…) uralja az egész játékot, ez bármikor bekö­ vetkezhet. Ami viszont annyit tesz, hogy ameddig nem sike­ rül rádobni a bombát az iskolára, csak imádkozhatnak, hogy ne történjen meg. Ez persze nem tetszett Sindzsinek. Ő a nagybátyja hatására mindenben maga döntött, és nagyon nem feküdt neki, hogy élete-halála egy másik ember kezében legyen. Sindzsi lenézett az iskola fényeire, és a fejét rázta. Semmire nem megy, ha ezen rágódik. „Ha tehetetlen vagy valamiben, ne foglalkozz vele! Azt kell csinálni, amit tudsz, Sindzsi.” A nagybátyja szavai visszhang­ zottak a fejében. „Még akkor is, ha az esélyed kevesebb, mint egy százalék.” Jutaka befejezte a jegyzetelést, és megint megböködte a vál­ lát. Sindzsi visszafordult hozzá, és megnézte. A sötét miatt egy kicsit nehéz volt olvasni, ezért beletartotta a holdfénybe. „Hogyan feszítjük ki a kötelet? – állt a papíron. – Képtelen­ ség innen eldobni odáig egy ekkora kötelet. Ráadásul ott is hagytuk, nem? Mit fogunk csinálni?” Ja igen, ezt még nem magyarázta el neki. Arra már nem fu­ totta, mert totál el volt foglalva azzal, hogy a „kötélpálya”

[366]

hozzávalóit összeszedje. Sindzsi biccentett, ő is elővette a ce­ ruzáját, és írni kezdett az ellenőrző jegyzetrészébe. „Hoztunk madzagot. Azt fogjuk kifeszíteni, és a túloldalon rákötjük a kötelet. Később visszajövünk ide, és a madzaggal idehúzzuk a kötelet. Közvetlenül a megvalósítás előtt.” Átadta Jutakának. Jutaka kibogarászta, és megnyugodhatott, mert Sindzsire nézett és bólintott. Azután írt. „Rákötjük, mondjuk, egy kőre, és áthajítjuk, ugye?” Sindzsi a fejét rázta. Jutaka nem értette, gondolkozott, azután megint írt. „Csinálunk egy íjszerűséget? Nyílvesszőre kötve lőjük át?” Sindzsi megint a fejét rázta, átvette az ellenőrzőt, és írni kez­ dett. „Ez sem rossz ötlet. Mert még én sem tudok háromszáz mé­ tert dobni a kislabdával. Viszont nem szabad célt téveszte­ nünk. Mi van, ha elrontjuk, és eltaláljuk az iskolát egy kővel vagy egy nyílvesszővel? De még ha azt nem is, csak fenn­ akad valahol, és elszakad a madzag, amikor vissza próbáljuk ráncigálni, nincs helyette másik. Ennél biztosabb módszert alkalmazunk.” Jutaka most nem vette kézbe a ceruzát, csak kérdőn nézett Sindzsire. Erre Sindzsi megint elvette az ellenőrzőt, és folytatta. „Itt rákötjük a madzagot valamelyik fára, és a másik végével lemegyünk a hegyről. Kifeszíteni csak azután fogjuk, hogy átértünk.” Jutaka elolvasta, de ezúttal azonnal kétkedőn rán­ colta a szemöldökét, és sietve visszaírta: „Ezt nem tudjuk megcsinálni. Tuti, hogy fennakad a fákon útközben.” Erre Sindzsi elmosolyodott. Nem volt nagy csoda, hogy Jutaka lehetetlennek tartotta. Ugyanis mondani sem kell, hogy amerre eljöttek idáig, sűrűn sorakoztak a kisebb-nagyobb fák. Hiába húzzák meg a zsine­
[367]

get, miután az iskola G7-es mezőjét kikerülve átvezették, mert fennakad a fákon, és csak egy nagy körívet rajzol majd a hegyen. Kicsit szokatlan kültéri művészet. Maga a mű ha­ talmas, de már öt méterről sem látszik, így nem lehet az egé­ szet egyben megtekinteni. Ezzel a természet és az ember kap­ csolatának kényes egyensúlyát… Ráadásul a G7-ben sincs változás, dugig van fával, az iskola közvetlen közeléig. Egy százméteres óriás még csak-csak boldogulna. (Tényleg, a nagybátyjánál látott videók között volt egy ilyen régi trükk­ film. Amíg a hős a Föld védelmében a szörnyekkel harcol, széttapossa a városokat. Mostanában már nem nézett ilyes­ mit.) Hacsak nem vágják ki az összes fát, nem fogják tudni fennakadás nélkül elvinni a kötelet az iskoláig. Ez magától értetődik, pont ezért kérdezte először Jutaka, hogyan dobják át a kötelet. De Sindzsi elegánsan – bár hason fekve nem volt túl hatásos – széttárta a karját, azután írta: „Reklámlufit eregetünk, Jutaka.” Jutaka megint csak a szemöldökét ráncolta, miután elolvasta, de Sindzsi intett neki, hogy másszanak le a szikláról, és meg is tették. A szikla aljában leültek, és Sindzsi beletúrt a háti­ zsákjába. Kiszedegette a tartalmát, és sorba rakta a földön. Fél tucat rovarirtó nagyságú spray, egy kupac százméteres, vékony sárkányeregető fonal (az összes, amit felleltek a bolt­ ban), szigszalag és fekete háztartási szemeteszsák. Sindzsi felvett egy spray-t, és megmutatta Jutakának. Kék alapon feltűnő piros betűkkel rá volt írva, hogy Voice conver­ ter. (Rögtön alatta biztatás: „A bulin ezzel Öné a főszerep!” – Nahát! – A Felirat alatt pedig az amerikai Walt Disney egyik figurájáról másolt kacsa képe.) A palackra pedig sípszerű fú­ vóka volt ráerősítve. „Igazából azért döntöttem úgy, hogy megvalósítható ez a terv, mert eszembe jutott, hogy ezeket láttam korábban abban a házban, ahol rátaláltam a Power Bookra. Ismered, hogy működik, nem?” – írta Sindzsi.
[368]

Mielőtt megszerezték a csigát, Sindzsi tényleg beugrott a szomszéd házba ezekért a palackokért. De vajon mire készül­ hetett az itt lakó, hogy ebből ennyit magánál tartott?… A vá­ lasz egy részét talán ki lehet következtetni a Power Book me­ revlemezén hagyott fájlokból. Mert az „Ötödikesek, környe­ zetismeret” meg „Harmadik harmadév értesítő” és ehhez ha­ sonló címek arra utaltak, hogy a gép eredeti tulajdonosa va­ lószínűleg általános iskolai tanár lehet. Feltehetőleg az itteni iskolában dolgozott. Jutaka a torkára tette a kezét, és kissé kinyitotta a száját. Mindisi bólintott. „Igen. Úgy lehet vele gágogni, mint a kacsák. A lényeg, hogy héliumgázzal van töltve. Ráadásul ez selejtes, leállították a gyártását. Baromi sok gáz van benne.” Jutakának még nem esett le, de Sindzsi úgy vélte, gyorsabb, ha megmutatja a gyakorlatban, feltépte a szemeteszsák zacs­ kóját, és kivett egyet. Szétnyitotta, beledugta a gázpalack fú­ vókáját (eredetileg szívóka ugyan), és szigszalaggal rögzítet­ te. Légmentesen lezárta a zacskót. Azután megnyomta a pa­ lack gombját, mire a zsák hirtelen dagadni kezdett. Tartotta a gombot, és azon gondolkozott, hogy mennyivel viccesebb lett volna óvszerrel. De azt hiába fújnák fel, túl ki­ csi lenne sajna. Mi? Hogy van-e nálam egyáltalán? Hát, ez isko­ lai kirándulásnak indult, szóval… Ki tudja, mi történik az út so­ rán. Mit, hogyhogy magamnál tartottam, ha eldobtam a váltás ru­ hát meg mindent? jaj, hát ilyesmi mindig van az embernél, sose le­ het tudni, hátha hasznát vehetem. A részleteket hagyjuk. A zsákot teletöltötte gázzal, majd megcsavarta közvetlenül a palack fölött, és szigszalaggal lezárta. Elővett egy tekercs zsi­ nórt, a végét rákötözte, és még szorosabban összehúzta. Azu­ tán alulról leszedte a ragasztót, és elvette a palackot. A biz­ tonság kedvéért visszahajtotta a zsák szélét, és még egyszer körbetekerte a ragasztószalaggal. Elengedte.

[369]

A szemeteszsák felszállt. Engedte emelkedni, amíg a zsinór kifeszült, és a kezét is elkezdte kinyújtani, de megállt a keze szemmagasságban. – Na? Sindzsi ezt hangosan kimondta. Jutakának már menet köz­ ben leeshetett, mert bólogatott. Sindzsi azután a léggömbről lelógó zsinórra rákötött egy má­ sik tekercsről legombolyított madzagot. A biztonság kedvéért szigszalaggal erősen rögzítette. És a két lecsüngő fonalat a két kezében tartva megmozgatta, mint egy lépkedő ember lá­ bait. Azután egy közeli fára mutatott. Megint megmozgatta a zsinórokat. Igen, ezek tehát egy óriás lábai. Bár egy város szétta­ posásához túl nyamvadtak, és egyelőre még az enyémeknél is rövi­ debbek. Jutaka már teljesen megérthette, mert két nagyot bólintott. Azután hang nélkül mozgatta a száját. „Hű, de baró, Sindzsi!” – lehetett róla leolvasni. De lehet, hogy inkább „Hülye barom, Sindzsi”. Mindegy, ez most nem számít. Sindzsi megint kézbe vette az ellenőrzőt, és írni kezdett. „Csinálunk még egyet vagy kettőt, és hozzákötjük. De nem tudom, mennyire lehet megereszteni a zsinórt. És ott a szél is. Mindegy, próbáljuk meg!” Jutaka elolvasta és bólintott. Sindzsi felpillantott az égre. A zsák fekete, és a hold irányá­ ból ítélve sem valószínű, hogy Szakamocsiék észrevehetik. Egyelőre a szél sem olyan erős. De feljebb ki tudja. Azután megszólalt: – Na, gyorsan kezdjünk bele! Sindzsi a kezével jelezte Jutakának, hogy fogja meg az első léggömböt, és előhúzott még egy szemeteszsákot. [Maradt 20 fő] 48 Este tíz után hallotta, hogy Kavada felkelt.
[370]

Súja eddig az ágyban fekvő Noriko mellett volt, s most tapo­ gatózva evickélt ki a szinte koromsötét szobából a szomszé­ dos váróterembe. – Főzök egy kávét – szólt Kavada, amikor meglátta Súját, és elsietett a folyosón. Ezek szerint elég jól látott a sötétben. Amikor visszaért az ágyához, Noriko már kitakarózva ült. – Még fekve maradhatsz egy kicsit – mondta Súja, mire Nori­ ko nemet intett, aztán kissé motyogva megszólalt: – Megkérnéd Kavadát, hogy ha már vizet forral, tegyen hoz­ zá nekem még egy kicsit? Elég egy bögrényi. Az ablakfüggönyön át halványan beszűrődött a holdfény, Noriko pedig az ágy szélén ült, kezét a lába mellett nyugtat­ va. Fejét kicsit előredöntve oldalra fordította. – Jó, de mit akarsz vele? – kérdezte Súja. Noriko habozni lát­ szott, de azért válaszolt. – Csak megizzadtam, és szeretném letörölgetni magam… Túl nagy igényeim vannak? – Ja, nem – mondta Súja, és gyorsan bólintott. – Oké, akkor megyek, és megmondom neki. Kiment a szobából. Kavada a koromsötét konyhában forralta a vizet. A lábos alatti szén parazsa és a Kavada szájából lógó cigaretta vége vörös párként izzott, mint egy különleges szentjánosbogárraj és egy elkószált csapattag. – Kavada! – szólította meg Súja, mire Kavada hátrafordult, és a cigaretta parazsa helyet változtatott. Súja egy vastag fény­ csíkot látott, amely rögtön el is tűnt. – Noriko kérdezi, hogy nem forralnál-e neki egy kis pluszvi­ zet – folytatta. – Azt mondja, elég egy bögrényi… – Jó.

[371]

Nem is kellett végigmondania, mert Kavada félbeszakította. A cigaretta eltávolodott a szájától, és az ablakon beszűrődő csekélyke holdfény mellett látni lehetett, hogy nevet. – Oké. Nekem ugyan mindegy, hogy egy bögrényi vagy egy lavórnyi. Lehajolt, egy csészével vizet mert a földre tett vödörből, és beleöntötte a lábasba. Vagy ötször megismételte. Úgy látszik, a parazsat kis lángra állítva végig melegen tartotta a lábos­ ban lévő vizet, mert gőz szállt fel belőle, és alig érezhetően Súja bőréhez ért. Kavada később azt mondta: – Hát ő is csak lány. Úgy tűnik, Kavada nem volt olyan mamlasz, mint Súja, és rá­ jött, hogy miért volt szüksége Norikónak vízre. Súja nem szólt semmit, és rendkívüli módon Kavada magától folytatta: – Szép akar lenni, mert veled van. Kifújta a füstöt. Súja egy pillanatig hallgatott, aztán megkérdezte: – Nem tudok segíteni valamiben? – Most nem. – Kavada biztos a fejét rázta. Ha eléggé jól kime­ resztette az ember a szemét, láthatta, hogy az asztalon már készenlétben van három csésze és egy csepegtetős kávéfőző szűrőpapírral. És – valószínűleg Noriko kedvéért – egy teafil­ ter is ki volt rakva. – Figyelj csak – szólt hozzá Kavada, mire Súja felhúzta a szemöldökét. – Mi van már, mitől lettél hirtelen ilyen szószátyár? Kavada elvigyorodott. Folytatta: – Az addig rendben van, amit Kuninoburól mondtál, de tö­ rődj azért Noriko érzéseivel is.

[372]

Súja megint elhallgatott egy időre. Azután megszólalt. Ki tudja, mi okból, mintha némi elégedetlenség vegyült volna a hangjába. – Tudom. – Egyébként van csajod? – folytatta Kavada a kérdezőskö­ dést, Súja pedig megrántotta a vállát. – Nincs. – Akkor meg miért is ne, akár? Kavada változatlanul az ablak felé nézett, és szívta a cigaret­ táját. – Nem rossz dolog, ha szeretik az embert. Súja megint rándított egyet a vállán. Azután megkérdezte: – Neked nincs barátnőd? A cigaretta vége felparázslott. Nem szólt egy szót sem. A füst komótosan terjengett a sötétségben. – Titok? – Nem, csak… Kavada belekezdett a mondandójába, de hirtelen kikapta a cigarettát a szájából, és belehajította a vizesvödörbe. – Húzd be a fejed, Nanahara! – suttogta, miközben ő maga is lekuporodott. Súja gyorsan úgy tett, ahogy mondták. Támadás? A testén végigfutott az idegesség. – Hozd ide Norikót! Ne csapj zajt! – suttogta megint Kavada. Sújának nem is kellett mondani, már el is indult a rendelő felé, ahol Noriko volt. Noriko még kábán üldögélt az ágy szélén. Rögtön megérthet­ te, amikor Súja mutatta neki, hogy bukjon le, mert visszafoj­ tott lélegzettel szállt le az ágyról. Súja tartotta neki a karját, és kitámogatta a konyháig. Útközben visszanézett az előszoba felé, de nem látott emberi árnyat az üvegajtón túl.
[373]

Kavada már újratöltötte a vizespalackokat, összerakta a há­ rom hátizsákot, és kezében a sörétessel térdelt a konyhaajtó­ nál. – Mi az? – kérdezte Súja suttogva, de Kavada felemelte a bal kezét, és leintette. Erre Súja elhallgatott. – Van kint valaki – súgta Kavada. – Ha bejön, a másik irány­ ban megyünk ki. A sötétségben csak a lábos alatti szén parazsa vöröslött. Vi­ szont a mosogató helyzetéből ítélve ez kívülről valószínűleg nem látszott. Egy halk kattanás ütötte meg végre Súja fülét. Az előszoba felől jött. Az ajtót kitámasztották egy bottal, nem fog kinyílni. Be van törve az üvege, szóval arra biztos rájön a kint lévő valaki, hogy bejöttek ide. És arra is, hogy nagy valószínűséggel még bent is vannak. Kattogás hallatszott, de rögtön abbamaradt. Az illető feladta, hogy kinyissa a bejárati ajtót. – A fenébe! – jajdult fel Kavada. – Megszívtuk, ha felgyújtja. Lélegzet-visszafojtva vártak, de csend volt. Viszont Kavada jelezte, hogy menjenek az előszoba felé. Lehet, hogy az ő füle érzékelt valami halk hangot. Megindultak hárman, szinte a padlón kúszva. Közben Kavada, aki leghátul haladt, előrenyúlt a legelöl má­ szó Súja karjához, és megállította. Súja hátrafordította a fejét, és a vállán át Kavadára nézett a sötétségben. – Megint visszament előre. – Hátrafelé intett a karjával. – Menjünk ki hátul! Ezzel megint elindultak visszafelé a folyosón a konyha irá­ nyába. Mielőtt még beértek volna a konyhába, Kavada megint meg­ állt.

[374]

– Ne már, hogy a francba? – szitkozódott visszafojtott han­ gon. Nagyon úgy tűnt, hogy a kinti valaki megint visszatért a hát­ só ajtóhoz. A csend folytatódott. Kavada feltartotta a vadászpuskáját, és Súja is megmarkolta a Sig Sauerjét, amely eredetileg Minami Kaorinál volt (a Smith & Wessont odaadta Kavadának, hogy hozzá olyan kerüljön, amelyben minél több lövedék van), így fogták közre Norikót. Csakhogy ez a csend egy szempillantás alatt megtört. A konyhaablak felől hang hallatszott: – Szugimura vagyok. Nem akarok harcolni. Válaszoljatok mindhárman, kik vagytok egyáltalán? Semmi kétség nem fért hozzá, ez Szugimura Hiroki (fiúk, 11.) hangja, azon kevés fiúk egyikéé, akikben – Mimura Sin­ dzsi mellett – Súja a legjobban megbízott. – Na ne… – ujjongott Súja. – Ez nem lehet igaz! Ebben még reménykedni sem mert. Nem hitte volna, hogy találkozhatnak. Összenézett Norikóval. Rajta is látszott a megkönnyebbülés. Súja azonnal felállt volna, de Kavada visszafogta. – Mi van már? – Pszt! Csendben! Súja belebámult Kavada komoly arcába, eltúlozva megrán­ totta a vállát, és nevetett. – Semmi gáz. Érte kezeskedem. Megbízható. De Kavada a fejét rázta. – Honnan tudta, hogy hárman vagyunk? Ez ekkor tűnt fel Sújának először. Kavada arcába nézve gon­ dolkodott. Nem tudta. Nem tudta, de azzal a ténnyel szem­ ben, hogy Hiroki most itt van a közvetlen közelében, nem is

[375]

de Hiroki rögtön válaszolt: – Meg. Ugyanúgy hullámos a haja. – Nanahara vagyok. Mindenesetre mihamarabb látni akarta az arcát. Kavada állt fel elsőnek. hogy bejövünk ide. de sokkal szikárabb benyomást kelt. de Súja nem törő­ dött vele. mint Sújának. aggodalomra semmi ok. Szugimura. kik vannak itt… A lényeg. A tejüveg ablakon Szugimura felsőtestének árnya suhant át. – Kavada vagyok. Csak azt már nem tudta kivenni. és pont a homloka felét takarja el. A lábánál hevert a hátizsákja és valami rejté­ lyes okból egy másfél méteres bot. – Biztos az tartott neki sokáig. Kavada még akart volna valamit mondani.tartotta lényegesnek. Súja Norikót támogatva követte. és kinyitotta az ajtót. majd feltartott puskával kirántotta a támasztékot. Kavada szólalt meg. amíg rászánta magát. – Nanahara… – szólt a megkönnyebbült válasz. – Akkor meg miért mostanra ért ide? Súja megint elgondolkodott. és a törött üvegen keresztül kinézett. és az előszobába ment. Szugimura Hiroki tarkóra tett kézzel állt. [376] . hogy Szugimurában megbízhatunk. hogy el­ lenőrizze. Kavada a bejárat előtt lehajolt. csak kiszólt az ablakon. Menj előre a bejárathoz! Kezedet a tarkód­ ra. és ne mozdulj! Megértetted? – Kavada… – kezdett bele Súja rosszallón. Kavada Sógo és Nakagava Noriko van velem. hogy kik vagyunk. – Engedj be! Honnan lehet bemenni? Mielőtt Súja válaszolhatott volna. – Biztos látta messziről. Csak egy kicsit ma­ gasabb Kavadánál.

mint egy vastagabb notesz. majd annyit mondott. Súja is látta. és elsőnek a tarkóján tartott kezét vizsgálta meg. Kavada előhúzta. jobbra-bal­ ra csóválta a fejét. és felvette a lába mellől a há­ tizsákját és a botját. Azután a szabadon lévő bal kezével végigsimította az egyenruháját. a botot fegyver gyanánt tar­ totta magánál. Hiroki mögé sétált. Kezében a tárggyal egy kicsit arrébb mozdult. hogy oké. mint aki nem akarja elhinni. Akkora és olyan formájú holmi volt. majd be­ zárta az ajtót. és visszatette Hiroki zsebébe. kérsz? Hiroki bólintása nem volt egészen egyértelmű. – Ne haragudj. a shotgun­ nal a kezében előrelépett. – Megmotozlak. majd végre közölte. – Szugimura! – Súja arca megkönnyebbülésről tanúskodott. hogy még egyszer megszemlélhesse a lapját a holdvilágnál. de Sújáékkal együtt belépett az előszobába. Kavada körbefigyelt. A zsebénél megállt a keze. – Ez meg mi? Hiroki tarkóra tett kézzel válaszolt. Leengedheted a kezed. hogy az egyik oldalát borító sima előlap visszaveri a hold fényét. Súja. hogy „aha”. Erre Hiroki vidáman elmosolyodott. [377] . – Gyere be! Van kávénk. Csak ne vedd el. Erre Hiroki leeresztette a kezét. egyúttal a hátizsákját is ellenőrizte.Tényleg ő volt. ne… Kavada nem törődött Súja elkezdett mondatával. Azután a nadrágja aljáig alaposan végigmotozta. Ne mozdulj! – Kavada. Kavada egy darabig nézegette. de az anyaga műanyag vagy acél lehe­ tett. Úgy tűnik. Bólin­ tott. – Kiveheted.

dehogyis… – mondta. fordult. amikor észrevette. hogy ő Kavadával van. így még azt sem mond­ hatom. – Csak különös összeállításnak találtam. hogy bár Noriko nem számít ebből a szempontból. de még van azért időnk. és Kavadához. – Nem. és Hiroki­ ra szegezte a tekintetét. – Hiroki azt akarja tőle­ tek kérdezni. papu­ csokkal teli cipős szekrénynek támasztotta a hátát. Ezúttal Noriko szólalt meg: – Gyere beljebb! Nem az én lakásom. hogy elnézést a rendetlenségért. Súja bal kezére Noriko támaszkodott. Hiroki újra végignézett Súja és Noriko arcán. aki az ellenséghez áll. Amennyire én ismerem. ha velem vagytok. de ezzel befejezettnek lehetett tekinteni Hi­ roki és Kavada bemutatkozását. Hiroki mosolyt biggyesztett a szájára. – Micsoda alak vagy! – nevetett Súja Szugimurára. de annyira azért mégsem… Kavada válaszul elnevette magát. hogy biztos oké-e. hogy elfelejtett megmondani neki valami na­ [378] .Hiroki ott megtorpant. bőven vannak hülyeségei. majd Kavadáé­ ra pillantott. Bulizunk egyet a tiszteletedre! Ennek ellenére Hiroki továbbra is csak álldogált ott. Ekkor Súja észrevette. Továbbra sem vette le az ujját a ravaszról. de Hiroki nem tud mit kezdeni azzal. de Súja kicsit elkedvetlenedett. Sújának eszébe jutott. ennyi az egész – mosolygott és folytatta. Nanahara nem lenne ve­ led. Erre Hiroki elnevette magát. Mégis úgy döntött. A Remingtonja csövét ugyan leen­ gedte. hogy az ujját még mindig a ravaszon nyugtatja. – Nanahara! – Kavada hozta szóba. – Ha olyan ember lennél. így a jobbal intett befe­ lé. hogy egyelőre nem foglalkozik ezzel. Kavada a Hiroki mellett lévő. viszont nem akaródzott elmoz­ dulnia az előszobából. – Gyere be! Nemsokára tovább kell mennünk.

Mivel Szakamocsi még nem olvasta be a nevét a [379] .gyon fontosat. – Elintéznivalód? – ráncolta Súja a szemöldökét. – De van még egy kis elintéznivalóm. Hiroki kisvártatva lehajtotta a fejét. – Bocs… – rázta a fejét. – Én sem láttam – mondta. Lehet. Hirokinak elkerekedett a szeme.Hát. aztán sok minden történt. meg tudunk szökni.. de ő is a fejét rázta. aztán a fejét rázta. csak visszakérdezett: – Végig hármasban voltatok? Súja gondolkodott egy kicsit. de ahhoz képest nemhogy kifinomult lenne. – Szugimura. végül összejöttünk Kavadá­ val. – Minden­ esetre gyere beljebb… Hiroki erre nem válaszolt. hogy a „bulizás” szótól döbbent meg Hiroki. Kotohiki Kajokót? Lá­ nyok. –. aztán… Aztán eszébe jutott a reggel. – Komolyan? Súja bólintott. – Nem… Én és Noriko igen. és megint letaglózta. Persze nem kétséges. aztán megkérdezte: – És Koto­ hikit nem láttátok? – Kotohikit? – kérdezett vissza Súja. nyolcast? Aki teaceremóniát tanul. hogy Kotohiki Kajoko is ezen a szigeten tartózkodik. Kavada segít nekünk. – Én nem láttam… Kavadára nézett. Hosszú idő után élénken ciká­ zott át az agyán újra Óki Tacumicsi kettéhasadt feje. de rögtön fel is emelte. – Vagy úgy – bólintott Hiroki. inkább szeleburdi? – Nem… – rázta Súja a fejét.

elvileg életben is van.híradójában. Akikre ezt rárakták – kezében a géppel a saját nyakára mutatott. hacsak este hat óta nem halt meg. azoknak ezzel meg lehet tudni a helyét. – Hová mész? Most mondtam. megmenekülsz. hogy keresed meg? Hiroki beharapta az alsó ajkát. És különben is. – Bár azt hiszem. – Van egy elintéznivalóm. játékos fény. Sújának újra eszébe jutott. egyszóval Súja összes jó barátja – sőt Kavada – szemé­ ben is egyaránt. Ilyen körülmények között annál közelebb ke­ rülsz a halálhoz. nem? Veszélyes. Kavada mester már képben van vele. Igen. Szugimura! – állította meg Súja. Azután kivette a zsebéből az előbbi palmtophoz hasonló tárgyat. nem? Hiroki visszapillantott Sújára. amilyen Sújának is. A szemében szomorúság buj­ kált. – Köszönöm. ami miatt feltétlenül találkoznom kell Kotohikivel. – Várj már! Hiába mennél. Ezért most elmegyek – mondta. minél többet változtatsz a helyeden. nincs is normális fegyvered. hogy ha velünk maradsz. és sarkon fordult. de Mimura Sin­ dzsi. – Várj már. és ettől sötét lett a kedve. szokás szerint kissé ci­ nikus. Ha elég közel vagy hozzájuk. Ez magától értetődőn ott volt Kuninobu Jositoki (a néhai Jositoki. ami a hátizsákomban volt – mondta. és megmutatta Sújának. A képernyőn [380] . – Akkor nem érdekes… – rázta Hiroki a fejét. hogy egy csomó osztálytársának készül kivárni a halálát. Nori­ kónak is és Kavadának is volt –. – Kajoko? – kérdezte Noriko. Bocs. intett a szemével Ka­ vadának is. meg­ csillant az ezüstszínű nyakkarika. Elintéznivaló. de azért ott volt a rá oly jellemző. – Ez a „fegyver”. Mi le­ het ilyenkor elintéznivaló? Mindenesetre Súja beszélni kezdett. a rohadt életbe!). de nekem mennem kell – mondta.

Igaz ugyan. mint valami vicc. hogy vele járhat­ nék. azt már nem lehet tudni. Egy időben Súja még meg is volt róla győződve. és nagyon erős személyiség volt. Szakamocsi hatórás híreiben hallotta. Ha veszekedtünk. Sújának ekkor eszébe jutott. és emiatt tudott mindig arra kerül­ ni. amikor meglátta. sokat bújócskáz­ tunk együtt meg minden. Kavada megkérdezte: – Összetalálkoztál vele? – Nem – rázta Hiroki a fejét. de Hiroki pedig több mint száznyolcvan centi magas. de ez az egy biztos. Hiroki és Csigusza Takako igen-igen jóban voltak. Gyerekkorunk óta barátok vagyunk. én bőgtem el magam. hogy ki az illető. En­ nek a szerkezetnek köszönhetően találhatta ki Hiroki.” Ez úgy hangzott. Ezzel Sújának végre leesett a válasz az iménti kérdésre. amerre ők mozogtak. Kétségtelen.mutatja egy pont. hogy egészen ki is ment a fejéből. de hirtelen megtor­ pant. hogy kit jelöl. – Na. A többiek­ ről nem tudok semmit. és aggódott is Hiroki miatt. ez is be tudja tájolni a nyakörvet viselők helyzetét. Na igen. mielőtt meghalt. Hiroki eltette a szerkentyűt a zsebébe. De egyszer csak úgy rákérdezett. Tehát hasonlóan az iskolában lévő számítógéphez. hogy hárman vannak a házban. – Nem. de Takako… Csigusza Takako mondta. mire Hiroki nevetve válaszolt: „Nem vagyok én olyan jó pasi. hogy Csigusza Takako már ha­ lott. mint Hiroki is mondta. akkor én megyek is – indult neki. – Ő belement a játékba. Azt viszont már nem lehet tudni. és Sújáról Kavadára emelte szigorú tekintetét. hogy Csigusza Takako kiemelkedő sporttehetség a lányok között. hogy együtt járnak. Takakót Szóma ölte meg. de most annyira boldog volt. és van néhány övfoko­ [381] . amelyiken a hollétüket ellenőrzik. – Szóma Micukóval vigyázzatok! – szólt.

hogy veled.zata kung-fuból. hogy mire megtalálta Takakót. Súja fontolgatta. – Viszont… – folytatta Hiroki – megtaláltam Takakót. – Nem tudom. Elrejtőzhetett az erdőben vagy valahol. Nem kellett végigmondania. amikor haldoklott? – Együtt voltatok? – kérdezte Noriko halkan. Hiroki a fejét rázta. [382] . Hiroki mosolyogva bólintott. – Mindenesetre fogadd részvétem. hogy nem lett volna sok értelme. és Mimurával találkozzak. Nanahara. hogy mennyire fontos volt Takako Hiroki számá­ ra. Nem fér hozzá kétség. elvesztettem a lehetőségét annak is. De azt is mutatja. hogy ott volt vele. mert Szór­ na Micuko elintézte. – Csak a legvégén. (Valamikor régen. hogy ez veszélyes volt. Akamacu Josio azután megölte Tendó Majomit. de úgy döntött. és Hiroki sok nyaggatásra megmutatta.) Ám Csigusza Takako már halott volt. egyszer Súja volt nála fent. Fejét jobbra-balra in­ gatta. Amíg Akamacu Josio vissza nem jött. hogy elmondja-e. Már Akamacu Josio is halott volt. – Köszönöm. Súja bólogatott. addigra már haldoklott. És aztán amíg Takakót kerestem. Amikor idáig jutott. a tenyere élével a vastag cédrusdeszkát. lesütötte a szemét. Én… miután elindultam. szem elől tévesztettem Takakót. Csak már késő volt. Hiroki az iskola előtt tartózkodott. Vajon Hiroki szavai azt jelentik. és ő maga is kis híján ottmaradt. anélkül is tudták. hogy töri el egy csapásra a csuklóhoz legközelebb eső résszel. hogy megfelelő kifejezés-e… – mondta Nori­ ko. elbújtam az is­ kola előtt. és amíg vele voltam elfoglalva. igen. és vártam Takakót… De Akamacu visszajött.

hogy mi­ ért keresi Hiroki Kotohiki Kajokót. nem? Veszélyes lenne. ráharapott az egyik végén lévő fémfogantyúszerűségre. hogy amíg itt beszélgetnek.– Inkább – szólt Súja – gyere be. – Ha most elválunk. – De megmenekülhetnél… – Súján úrrá lett a tehetetlenség. Kotohiki Kajoko össze is csaphatott akár valakivel. Kavada pedig a szabad kezével egy kis tárgyat vett elő a zsebéből. Ha egyszer elválnak. amíg mindketten élnek. és megtekerte. Csipcsirip. megint hal­ ványan elmosolyodott. Ám Hiroki határozottan megrázta a fejét. Hirtelen Kavada szólította meg. viszont az is biztos. sem lesz… Késő. aztán meg­ szólalt: – Ha már ennyire eltökélt vagy… – Hiroki szemébe nézett és folytatta: – Mi is keressük veled Kotohikit. Még ha nem számítjuk is Csigusza Takakót. Miután megbeszéltük. – Nakagava megsérült. már most is mindenképpen késő. mondta volna. – Szugimura! – Még nem tette le a shotgunt. de megakadt. Hiroki odafordult. de már nem volt az ujja a ravaszon. újra találkozni szinte… Hát igen. Amennyiben Hiroki még addig szándékozik találkozni Kotohiki Kajokóval. akkor is rejtély. Hiroki mintha megérezte volna Súja gondolatait. nem kérhetek ilyet tőletek. A szájához vette. Súja megnyalta az ajkait. Rápillantott Kavadára. és talán haldoklik. nem lesz könnyű még egy­ szer összetalálkozni. sőt virgonc füttyszó volt. Rigó vagy cinege vagy va­ lami hasonló. hallatszott egy madárcsiripelés. Norikóra bökött az állával. [383] . Igen élénk és hangos.

Hiroki bólintott. ha nem – mondta Kavada –. Egymás mellett álltak neki a jelölgetésnek. – Kavada kivette a zsebéből az összehajto­ gatott térképet. hogy miért van Kavadánál ilyesmi. hogy rablom az idődet. Akkor füst fog felszállni. majd letet­ te a cipős szekrényre. mire Hiroki megállt az írásban. és megmarkolta a ceruzát. ahova besütött a holdfény az ablakon át. Amikor észre­ vesszük. a jobb lábát húzva indult meg befelé. A falnak támaszkodva. És vi­ gyázz. Ha kedved lesz. Két máglyát csinálj. – Ne haragudj. és kisimította. hogy ez a Kavada kezében lévő tárgyból származó mesterséges hang.Kavada elvette a kezét a szájától. Felmutatta a madárhívót Hirokinak. – Ennek a hangja lesz a jegyed a vonatunkra. Ennek segítségével megta­ lálsz minket. légyszi. bármikor felszállhatsz rá. és Sújának leesett. és elengedte Súja karját. – Ha találkozol Kotohikivel. hogy ne gyulladjon be a környék. [384] . – És még valami. A ceruzával együtt odanyújtot­ ta Hirokinak. miközben folytatta a munkát. – Jó. Így lesz. ide. és elővette a saját térképét. köszönöm. amint találkozni akarsz velünk. akkor annak a helyét is. mert nagyon feltűnő. de írd be. – Említette Csigusza. én pontosan negyedóránként meg fogom ezt szólal­ tatni mindig tizenöt másodpercig. Ha mással is ta­ lálkoztál. – Te is add ide a térképedet! Beírjuk neked a holttestek álta­ lunk ismert helyeit – mondta Kavada. hogy hol halt meg Csigusza. gyújts valahol tüzet friss gallyakból. Per­ sze azonnal távolodj el onnan. – Hozok kávét – mondta Noriko. Hiroki kissé felhúzott szemöldökkel vette át őket. Ez a madárhívó nevezetű eszköz vajon? Arról most ne is beszél­ jünk. hogy Szómánál gépfegyver lett volna? – kérdezte Kavada.

és megmutatta Hirokinak a térké­ pet. Minden előzmény nélkül rám lőtt. – Ma délelőtt. – Lehet. Akárhogy is nézzük. most Kavada nadrágjába volt tűzve. Kavada befejezte az írást. Hiroki bólintott. Súja odament. Elővette a zsebéből a tartalék tárakat is. Viszont Hiroki a fejét rázta. fel sem emelve a fejét. aki megszagolta. füttyentett és elvette. és ivott egy kortyot. Ne­ künk a shotgunon kívül van még egy pisztolyunk. de Kavada nem szólt semmit. Aztán meglepő módon közölte: – Én is találkoztam Minamival. de szerintem össze volt zavarodva. Noriko kilépett a folyosóra a csészével. csökken a csapat harci ereje. Szinte rögtön le is tette a padlóra. és át­ vette a bizonytalanul álló Noriko kezéből. ami eredetileg Motobucsi Kjóicsié volt. Még a nagyja megvolt. – Na. – Azt nem kér­ deztem. – Megmutatta a térképen. – Aha. [385] . Nem csak egy volt. Hiroki írás közben bólogatott. Megköszönte Norikónak. Miközben ők ketten folytatták a műveletet. – Várj! Súja kihúzta az övéből a Sig Sauerjét. hogy önvédelem volt. ha Súja odaadja a Sig Sauerjét. Kavada bólintott. utána pedig Sújához került. A markolatát nyújtotta Hiroki felé. Odanyújtotta Hi­ rokinak. mi volt Akamacu Josióval meg Óki Tacumi­ csivel. Súja mellettük állva elmesélte. Nanahara látta Simizut elmenekülni – magyarázta. – Ezt vidd magaddal. ha már mindenképpen elmész. de azért vi­ gyázz Simizuval.– Nem – felelt Hiroki. De több lövést kapott a hátába. A Smith & Wesson. akkor megyek. Motobucsi Kjóicsivel. – Itt ölték meg Minamit. és kicserélte Hirokival a térképeket.

No­ rikónak és Kavadának is. Kavada ment elöl. könnyedén elmosolyodott és hozzátette: – Régóta cso­ dálkoztam. hogy még egész testében remeg. fel a hegyre. Ha ideadnád is. vékony hártyát képző fehér fényt bocsá­ tott ki. mire karján Norikóval Súja is megtorpant. és a távolodó Hirokit nézték. Egyetlenegy fel­ hő sem volt. majd sorban odabólintott Sújának. – Félrebillentette a fejét. Jól vagy? – kérdezte Súja. és most megállt. – Szugimura! – szólította meg Noriko. Nektek is sok szerencsét! – Szugimura! – Súja szófogadatlan. [386] . és eltakarta a csillagokat. Kavada szó nélkül visszaterelte Súját és Norikót. merev állkapcsából nagy nehezen kipréselt még néhány szót. – Megint találkozunk. Én nem fogadhatom el. Halkan beszélt. és halkan kihúzta a bejárati ajtót. Ő rögtön jobbra ment. Szíja Norikót támogatva lelépett a szobaszintről a bejárathoz. akkor sem aka­ rom. Súja sóhajtott. hogy igen. Ígérd meg! Hiroki bólintott és kiment. amely beborította az eget. [Maradt 20 fő] 49 Magasan járt a hold az égen. A szoba padlóján hagyott csészéből felszálló gőz még halványan látható volt. és eltűnt a szemük elől. – Vi­ gyázz magadra! – Jó. köszönöm. hogy ti miért nem jártok. végigpillantott Súja és Noriko arcán. és a lakás belseje felé fordult. Noriko pedig bólintott egy aprót. Viszont Súja határozottan érezte a kar­ ján. – Noriko. majd be­ csukta az ajtót. A hold majdnem teljesen kerek volt. Csak ennyit mondott. Védd meg Nakaga­ vát. Nanahara.– Erre neked szükséged van.

Az északi hegy lábánál jártak a ritkásan álló fák között. hogy azokon a jeleken elmélkedik. kajára vagy bármire. Etó Megumi. – Én… – mondta Noriko. amelyiken jöttek. Neki valami vágóeszközzel elvágták a nyakát. Egyelőre visszafelé mentek azon az úton. és mindenki házat keres magának. A le­ gyező szárán fut keresztül a szigetet kettészelő út. a sziget keleti partján lévő településtől a déli hegy [387] . hogy hol legyen az új pihenőhelyük. amint szüksége van valami­ re. – Én már jól vagyok. ahol Minami Kaori meghalt. – Alapvetően nem túl jó ötlet. Bal kéz felől már­ is feltűnt a sziget keleti partján fekvő település melletti kis síkság. és némán elnézett a mező felé. amelyeket Szugimura Hi­ roki írt bele a térképébe. és hu­ nyorított. hanem azt is részletezte. – Nem lehetne megint az egyik házban megpihennünk? – Egy házban?… – Kavada elvette a tekintetét Sújáról. Lehet. A szántóföldek között itt-ott egy ház bújik meg. Csigusza Takako halála helyének közvetlen közelében Niida Kazusi holtteste. Kavada mosolygott. Kint is jó ne­ kem. Nem csak a szemét nyomták ki. hogy Megumi szerelmes volt belé.Az órájára nézett.) Onnan viszony­ lag keletre. de már elhagyták a tiltott zónává vált G9-est. hanem valamivel átdöfték a torkát is. hol látott holttestet. A településen. és egyre kevesebb a használható ház. – Na. és ha min­ den igaz. Egyre kisebb a terü­ let a zónák miatt. A vállán lévő hátizsák fölé volt kötve Noriko számára egy összetekert pokróc. annak a helynek a köze­ lébe jutnának. a nyugati partra visz. A következő kérdés. így igencsak mellbe vágta a dolog. mit csinálunk? – kérdezte. és a síkság nyugat felé legyezőszerűen egyre keskenyedik. amely már tiltott zóna lett. Hiroki nemcsak azt írta oda. Ha továbbmennének még egy darabig. Kavada hátrafordult. (Mivel Noriko elmondta Sújának. Elmúlt tizenegy. hogy az illetők hogyan haltak meg.

– Nem – rázta Kavada a fejét. Azok végeztek velük. Jó. Sújának eszébe jutott még valami zavaró. én úgy látom. Josimit lelőtték. Rá­ adásul azután nem sokkal. nem számítva Cukioka Sót. még élt. Ezenkívül a sziget déli csücské­ ben Kanai Izumi. mert úgyis mindjárt meghalt volna. Persze nem azért. hogy a lányok már csak olyasfélék. és Kavada visszafordult hoz­ zá. a másik háromnak késsel elvágták a nya­ kát. mert nem hitte el. hiszen Szugimura Hiroki saját szájából hallotta. akik nem csinálnak semmi rosszat. Kuramoto Jódzsi és Jahagi Josimi. messziről egy másik fegyver hangja is hallatszott. Szaszagava Rjúhei. Tehát Kirijama embereiből három egy helyen halt meg. [388] . – Szerinted Szóma ölte meg Kitanót és Kuszakót? Noha feltette ezt a kérdést. aki fennakadt a tiltott zónán. – Kavada! – szólította meg Súja. Sújának eszébe jutott a reggel kilenc előtt hallott géppisztoly­ ropogás. amíg Szugimura megtalálta. és a fejét rázta. a géppisztoly után hallatszott még két egyes lövés hangja. Ez nem vall túl nagy alaposságra. – Nem hinném. Numai Micuruba be­ lelőttek négyet-ötöt. Kuronaga Hirosi. hogy azért hagyta magára. Nu­ mai Micuru egy kupacban haltak meg.felé. Jódzsi nyakán szúrás­ nyom volt. Az vajon Szóma Micukótól származott? – Az pedig… Kavada mosolyra igazította a száját. hogy Szó­ ma és a gépfegyveres nem ugyanaz. meg is kérdezte. mintha ennek egy cseppnyi realitása sem lenne. Viszont ha hoz­ závesszük az időt és a helyszíneket. – Egyszer úgyis találkozunk vele. Ak­ kor majd megtudjuk. viszont másrészt furcsamód mélyen benne volt a tudatában. Nagy valószínűséggel. Súja még mindig úgy érezte vala­ hol. De miután Csi­ guszát meglőtték. Az illető kétségkívül még ezen a szigeten köröz. Amikor Kusza­ ka és Kitano meghalt. lehet.

amikor csak tehetik. – Akik belemennek ebbe a játékba. – Ő nem ment olyan messzire. És azt is. – De Simizu arrafelé menekült. – És ez nem befolyásolja károsan a menekülésünk esélyét? Kavada továbbra is a hátát mutatta. ahol először voltunk – mondta. odamennek. ha olyan helyre megyünk. És az. hogy bízd csak ide! Kavada aztán megint a síkságot nézte. Mert ha összeakadunk egy zavarodottal. amellyel Norikót tartotta. és a síkságra bökött a hüvelykujjával. Egyáltalán nem gond. hogy mer­ re járunk. hogy akkor Sza­ kamocsi tudja. általában azt a taktikát szokták választani. és elintézik a túlélőt… Ezért jobban tesszük. tehát céljuk a villámháború. – Mégiscsak menjünk vissza oda. hogy mi együtt vagyunk. Válaszolt: – Dehogy. nem kell nagyon erőlködni­ ük. odamennek. nem sok az esélye. Ha a közelben vannak. legközelebb egy nagyágyú kerül elő. és megigazította a karját. hogy va­ lahol zűr van. ahol mi először voltunk. Óki és Motobucsi. és csak nevetett ezen. hogy jártukban-keltükben ölnek. Ha az eredeti helyünkön vagyunk. Hacsak nem merül fel a huszon­ négy órás időkorlát problémája. hogy amint meghallják. ha pedig csatározás folyik. és cse­ tepatéba keveredünk. de azért mégis gyilkolnak. végignézik. ahol nem botolhat belénk senki. Mondom. Ráadásul arrafelé lakóház sem nagyon van. Nem volt rá semmi oka – mondta Kavada. már nincsenek. Súja megmozgatta a vállát. így nem nagyon van módjuk aludni. hogy egyedül vannak. hogy akik az elején oda­ bújtak. – De [389] . Kavada szemével a síkságot pásztázva válaszolt: – Igen. Lévén. hogy összetalálkozzunk valakivel.– Szugimura szerkentyűjéről jutott eszembe. azt is jelenti.

Bár egy szántóföld kel­ lős közepén épült. hogy hozzászokott a vér szagá­ hoz. Kavada előrement az enyhe lejtőn lefelé. A szántó peremén haladtak. Inkább érdektelen. Súja újra az elöl haladó Kavada háta felé fordult. szépen körbekerítették egy betonkocka ke­ rítéssel. hogy sík területen haladunk? Kavada mosolyogva rázta a fejét. hogy minimum két-három nap eltelt. Mondjuk egy Banana Home vagy egy Sekitsui House vagy va­ lami hasonló házgyári tömegtermék. Súja bólintott. amióta a szigetről eltűntek az emberek. és jólesőn izgatta Súja orrát. azért nem ugyanaz. – Nem lesz gáz abból. Azután. Valami megzavarta a gondolatmenetét. Utána szántóföld következett. De attól még a búza friss illata áradt a szinte nyári éjszaka levegőjében. Más útvonalon megyünk. Inkább biztonságosabb is. Olyan kis sziget ez. mint a bozóttal teli hegyen át. Kellemes illat volt. kétszintes épület volt. Ahogy azt elhagyták. különösen. Súja felhúzta a szemöldökét. A Nagy Kelet-ázsiai Köztársaság kormánya különben is az önellátás arányának növelését forszírozza. kicsit száraznak tűnt a föld a sportcipő­ ik talpa alatt. amelyen sütőtököt termesztettek. A haladási irányuktól bal kéz felé egy elhagyatott traktor állt. mert előfordulhat. A fák eltünedeztek. Azon túl nem sokkal pedig egy ház volt. [390] . hogy talán nem is eladásra termelnek. búzamezőre értek. és Norikót tá­ mogatva utána indult. és talán ami­ att. hogy ő itt van. és a lábuk füves részen taposott. viszonylag új. mint nappal. – Akármennyire világítson is a hold. így hát az ilyen kis szántóföldek is be­ szállnak a dologba.azért elkerüljük ezt a hegyet. Súja pedig jól megmarkolta a Sig Sauert a jobbjával.

Visszakapta a tekintetét. A bal vállához húzódva gyalogló Noriko feje felett jóval, magasan az égen, megakadt a szeme valamin. Valamin, ami megcsillant a hold fényében. És az körívet raj­ zolva repült hármuk felé. [Maradt 20 fő]

50

Hogy mi tette Súját híres játékossá kölyökligás korában? Nem más, mint a jó dinamikus látá­ sa. A képessége, hogy meglássa a mozgó tár­ gyakat. Még gyatra fény mellett is érzékelte, hogy ami most feléjük repül, egy konzervdobozhoz hasonlít. Természetesen itt ezen a békés Szeto-beltenger menti vidéken ez nem lehe­ tett forgószél, és miért is pottyanna le az égből egy üres üdí­ tősdoboz? Legalábbis az az egy biztos, hogy nem üres alumí­ niumdoboz volt. Csak nem?… Abban a pillanatban Súja kihúzta a bal kezét Noriko jobb karja alól. Sajnálta az időt arra is, hogy Kavadának szóljon, így nem mondott semmit, de mintha Kavada megérezte vol­ na, hogy valami nincs rendben, mert hirtelen hátrafordult. Noriko Súja támasza nélkül egy kicsit bizonytalanul állt. Súja három-négy lépésnyi nekifutás után magasra ugrott. Le­ szögezhetjük, hogy nagyszerű lendületvétel volt. Mint anno a Kölyökligával a tartományi bajnokság elődöntőjében, ami­ kor a búcsúütésnek szánt labdát az ő shortstop helyzetéből bravúros technikával állította meg a tizenegyedik inningben. Súja a labdát… nem, a dobozt bal kézzel kapta el a levegő­ ben. Átvette a jobb kezébe, meglendítette, és teljes erejéből messzire hajította. Még mielőtt Súja földet ért volna, fehér fény árasztotta el az éjszakát. Rögtön utána mintha kitágult volna a levegő, és egy dörrenés feszült neki a dobhártyájuknak. Súja lába még le sem ért a ta­
[391]

lajra, a légnyomás már arrébb repítette, majd leejtette a szán­ tóföldre. Persze ha megvárta volna, hogy ez a kézigránát le­ érjen a földre, mindhárman felvételt nyerhettek volna a da­ rált húsok közé. Ebben ugyan némileg csökkentették a pus­ kapor mennyiségét, nehogy valaki bedobhassa az iskolába Szakamocsiékhoz, de ahhoz bőven elég ereje volt, hogy em­ bert lehessen vele ölni. Gyorsan felemelte a fejét. Észrevette, hogy néma csend van. Valami történt a fülével. Ebben a hang nélküli térben látta, hogy Noriko hever a balján. És amikor felnézett, hogy Kava­ da felé forduljon… Látta, hogy még egy doboz repül felé. Még egyszer! Még egyszer meg kell ismételni… de hát hogy is lett volna rá ideje? Funkcióját vesztett fülébe ezúttal határozott, de viszonylag kisebb lövés hangja jutott el, amellyel szinte egy időben megint robbanás rázta meg a levegőt. Ezt a hangot is kissé halkabban hallotta, mindenesetre most valamivel távolabbról jött, így megúszta újabb repülés nélkül. Közvetlenül mellette Kavada térdelt, kezében a shotgunnal, amellyel ezek szerint, akárcsak egy agyaggalambot, leszedte vagy legalábbis még a robbanás előtt ellőtte a kézigránátot. Súja Norikóhoz rohant és felkarolta. Noriko elhúzta a szája szélét. Biztos kiáltott, de nem hallotta. – Súja! Vissza! – Kavada a bal kezével széles mozdulatokkal integetett neki, miközben a jobb kezében tartotta a shotgunt, és lőtt. Egy másik fegyver ropogása hallatszott, majd közvetlenül Súja előtt szétrepdestek a megtépázott búzakalászok. Kavada ezúttal kettőt lőtt egymás után. Súja fel sem fogta, mi törté­ nik, csak kivonszolta Norikót a szántókat elválasztó töltés fe­ dezékébe. Lehasaltak. Azonnal becsúszott melléjük Kavada is lövöldözve. Megint lőtt. Lövések érkeztek válaszul, az or­ ruk előtt lévő töltés földje szertefröccsent, és néhány homok­ szemcse a szemükbe is került.
[392]

Súja elővette a Sig Sauert, és kikukkantott a töltés mögül. Ész nélkül lőni kezdett abba az irányba, amerre Kavada célzott. És akkor meglátta, hogy alig harminc méterre innen, a ház kockakerítésének réséből az a sajátos hátranyalt frizurájú fej húzódik vissza. Kirijama Kazuo (fiúk, 6.) volt az. És annak ellenére, hogy a hallásával nem stimmelt valami, Súja megismerte ezt a fegy­ verropogást. Az a hang volt, amelyet Kuszaka Jumiko és Ki­ tano Jukiko halálakor hallott messziről, az északi hegy csúcsa felől. Persze nem kizárt, hogy többeknek is van gépfegyvere, na de akkor is, ez a Kirijama itt most minden figyelmeztetés nélkül akarta őket legyilkolni, a tetejébe kézigránáttal! Biztos volt benne, hogy Jumikót és Jukikót Kirijama ölte meg. Eszébe jutott a kettejük halála, és a elöntötte a méreg. – Na ne! Hogy merészeli! – Ne kiabálj, csak lőj! – adta át Kavada Sújának a Smith & Wessont. Ő maga éppen újratöltötte a shotgunt. Súja mindkét markában pisztollyal a kerítés felé célozva so­ rozatosan húzogatta a ravaszokat. (Dupla pisztoly! Tiszta gáz!) Először a Smith & Wesson, majd a Sig Sauer töltényei fogytak el. Újra kell töltenie! Kirijama kihasználta ezt a szünetet, és felemelkedett. Fegy­ verropogás kíséretében tűzijátékot lövellt a keze. Súja behúz­ ta a fejét, Kirijama pedig elkezdett kimászni a kerítés fedezé­ kéből. Ezúttal Kavada sörétese szólalt meg. Kirijama teste újra el­ tűnt. A shotgun sörétfelhője elvitte a kerítés egy szakaszát. Súja kiejtette a tárat a Sig Sauerből, előszedett a zsebéből egy előre betöltöttet, és behelyezte. Kinyitotta a Smith & Wesson cilinderjét, benyomta a közepében lévő pöcköt, és kivette a lövéstől megnövekedett átmérőjű hüvelyeket. Az egyik a fegyvert markoló jobb keze hüvelykujjának ujjbegyéhez ért, és majdhogynem égési sérülést okozott. Nem törődött vele,
[393]

csak gyorsan betöltötte a harmincnyolc milliméteres lövedé­ keket, amelyeket Kavada gurított át neki. Visszafordult a ház felé. Kavada még egyet lőtt. Megint elszállt a kerítés egy darabja. Súja is lőtt kettőt-hármat a Sig Sauerből. – Noriko! Minden oké? – kiáltotta Súja, Noriko válaszolt mel­ lette, hogy igen. Mivel maga is hallotta, Súja tudta, hogy helyreállt a hallása. Ugyanakkor a szeme sarkából észrevette, amint Noriko lefelé hajolva a Sig Sauer üres tárjába, amelyet ő hajított el az imént, éppen a kilenc milliméteres lövedéke­ ket töltögeti. A játék kezdete óta ezt látva érezte leginkább, hogy beleszédül. Hogy egy olyan lány, mint Noriko, segítsen egy összecsapásnál?! Egy kéz bukkant elő a betontégla kerítés mögül. A kézben pedig egy géppisztoly volt. Újra ratatázni kezdett, mire Súja és Kavada behúzták a fejüket. Abban a pillanatban Kirijama felkelt. Folytatta a lövöldözést, és könnyed mozdulatokkal futott feléjük. Hamarosan a trak­ tor fedezékébe ért. A távolság egyre csökkent. Kavada még egyet lőtt. A traktor műszerfala, amely Sújáék felől oldalnézetből látszott, megsemmisült. – Kavada! – szólította meg Súja, miután kettőt lőtt egymás után. – Mi van? – Kavada a shotgun újratöltése közben válaszolt. – Hány másodperc alatt futod a százat? Kavada lőtt még egyet (porrá zúzta a traktor hátsó lámpáját), majd válaszolt. – Lassú vagyok. Megvan vagy tizenhárom másodperc. De a hátizmom jó. Miért kérdezed? Abban a pillanatban Kirijama karja előbukkant a traktor mö­ gül.

[394]

Hangosan dörgő tűzijátékot lövellt. A feje is kilátszott egy másodperc töredékéig, de újra visszahúzta, amint Súja és Ka­ vada egyszerre odalőttek. – Csak a hegy felé menekülhetünk, nem? – hadarta Súja. – Én alig több mint tizenegy másodperc alatt megfutom. Menj elő­ re Norikóval. Addig én ott tartom Kirijamát. Kavada Sújára pillantott. Csak ennyi volt. Megegyeztek. – Az eredeti helyünk, Nanahara. Ahol a rockról beszéltünk. Csak ennyit mondott röviden, Súja kezébe nyomta a puská­ ját, és összehúzódva hátrálni kezdett. Norikóhoz ment Súja baljára. Súja beszívta a levegőt, és hármat lőtt egymás után a traktor­ ba a shotgunból. Mintha csak ez lett volna a jel, Kavada és Noriko felálltak, és nekiiramodtak arra, amerről jöttek. Súja csak egy pillantást váltott Norikóval. Kirijama felsőteste kiemelkedett a traktor mögül. Súja megint lőtt egy sorozatot a shotgunnal. Kirijama már célba vette Ka­ vadát és Norikót, de erre visszahúzta a fejét. Súja nyugtázta, hogy kifogyott a lövedék a puskából, ezért áttért a Smith & Wessonra, és folytatta a lövést. Az öt töltény hamar elfogyott. Felvette a Sig Sauert, és újra lőtt. Szinte egyből kiürült, ezért berakta a tartalék tárat, amelyet Noriko újratöltött, és tovább lőtt. Fontos volt, hogy ne hagyja abba. Tudta, hogy Kavada és Noriko eltűntek szem elől a hegyen. A Sig Sauer újra kiürült. Több tartalék tár nincs, nem marad más, mint újratölteni… Abban a pillanatban Kirijama újból kitette a kezét, most a traktor elején lévő villa felől, amivel a földet szokta megfor­ gatni. Feldübörgött az Ingram géppisztoly hangja. Ugyanaz, mint az előbb. Kirijama erre fut! Súja már nem törődött a tűzharccal. Csak a kiürült Sig Sauer­ jét markolta (a zsebében még maradt hét adag kilenc milli­ méteres lövedék), megpördült és nekilódult. Ha odaér a
[395]

hegyre, ahol eltakarják a növények, Kirijamának sem lesz könnyű dolga, ha a nyomába akar érni. Csakhogy Súja egy hirtelen döntéssel kelet felé indult. Norikónak és Kavadának nyugat felé kell tartania, hogy az eredeti helyükre érjenek. Minél távolabb akarta tudni Kirijamát kettejüktől. Minden azon múlt, hogy mennyire tud sprintelni, mivel rö­ vid időn belül a lehető legtávolabbra kellett kerülnie Kirija­ mától. A géppisztoly lövése tulajdonképpen nem más, mint egy golyózápor, és kis távolság esetén mindenképpen talál. Csak azon múlik minden, hogy mennyire tud eltávolodni tő­ le. Futott. Annyi előnye volt, hogy az osztályban neki volt a leg­ gyorsabb lába. (Elvileg, mert egy tizedmásodperccel volt gyorsabb Mimura Sindzsinél. Remélhetőleg Kirijama nem fogta vissza magát azon a felmérésen.) Öt méter maradt csak, hogy elérje a fákat, amikor a háta mö­ gül felhangzott a fegyverropogás. Súja bal oldalába belehasí­ tott a fájdalom, mintha jól megütötték volna. Súja felnyögött, és majdnem elvesztette az egyensúlyát, de nem hagyta abba a futást. Befutott egy magas fasor fái közé, és elkezdett felfelé szaladni az enyhe emelkedőn. Megint hal­ latszott a géppisztoly hangja, és most a bal karja lendült fel akarata ellenére. Érezte, hogy közvetlenül a könyöke felett találta el a lövedék. Csak azért is futott tovább. Keletnek fordult… Nana, az ott tiltott zóna ám!… Majd észak felé váltott irányt. Újra lövés a háta mögött. Súja mellett jobbra egy vékonyka fa kettétört, és néhány gyufa nagyságú szilánk repült szerteszét. Megint egy lövés. Ezúttal nem talált. Illetve lehet, hogy igen. Már nem tudta eldönteni. Csak az járt a fejében, hogy még mindig követi. Oké, ezzel legalább Noriko és Kavada időt nyer. Fák és bokrok között vágott át, lejtőn fel, lejtőn le – Súja egy­ re csak futott. Arra egyáltalán nem is gondolt, hogy megtá­

[396]

madhatja valaki más, aki a sötétben lapul. Már azt sem tudta, mennyit futott. Abban sem volt biztos, hogy merrefelé tart. Időnként mintha hallotta volna is meg nem is a géppisztoly ropogását. Nem tudott különbséget tenni, talán a robbanás utóhatásaként csupán a füle csöngött. Mindenesetre még nem nyugodhatott meg. Messzire. Messzire kell mennie. Hirtelen kicsúszott a lába alól a talaj. Egy ideje már egy dom­ bon futott, és most rájött, hogy a lejtőnek egyszer csak vége lett. Pont úgy, mint amikor Óki Tacumicsivel verekedett, le­ gurult a meredek lejtőn. A teste visszapattant, amikor leért az aljára. Tudta, hogy a Sig Sauer nincs a kezében. Fel akart állni… Ráeszmélt, hogy nem bír felállni. A vérveszteség miatt – gon­ dolta kábán. Nem is… Megütötte a fejét? Na ne már! Az nem lehet, hogy ennyi sérüléstől ne bírjak felállni… Vissza kell mennem Norikóhoz és Kavadához, mert meg kell véde­ nem Norikót, mert megígértem neki, mert én. Elkezdett felemelkedni, de előrebukott. Súja elvesztette az eszméletét. [Maradt 20 fő]

51

Szinte teljesen sötét volt, csak kevéske hold­ fény szűrődött be az ablakon. Sindzsi még egyszer földhöz vágta a kezében lévő tárgyat. A padlóhoz csapódás hangja alig volt kivehető. A vastagon összehajtott, leterített takarónak köszönhetően, csak egy halk sziszegést lehetett hallani, mintha valami leeresztene, ugyan­ akkor egy sípoló hang is megszólalt. Sindzsi rögtön felkapta a földről a tárgyat, és az egyik végébe belenyomta a kis műanyagdarabot, amely a takaró mellé esett. A hang abbamaradt.
[397]

– Jaj, siessünk már! – mondta a mellette figyelő Jutaka, de Sindzsi leintette, és még egyszer megismételte a próbát. Sziszegés, sípolás megint. Sindzsi felvette, és a hang meg­ szűnt. Most már minden rendben lesz vajon? Igen ám, csak ha ez nem működik tökéletesen, az egész eddigi munkájuk kárba vész. Csak még egyszer… – Hallod, sietnünk kell… – mondta még egyszer Jutaka, mire Sindzsi már-már vicsorogni kezdett az idegességtől. Vala­ hogy uralkodott magán, és annak ellenére, hogy érezte, még nem tett meg mindent, válaszolt: – Jó – és abbahagyta a tesztelést. Kihúzta az akkumulátort és a teszthez használt kis motort összekötő zsinórt, és elkezdte leszedni a ragasztószalagot, amellyel a motort az elemre rög­ zítette. Sindzsi és Jutaka most újra az Észak-takamacui Mezőgazda­ sági Áruház Oki-szigeti Kirendeltségén voltak. Ez volt talán a legnagyobb a sziget összes épülete közül, az iskola és a kikötőben lévő Halászbolt mellett. Persze világítás itt sem volt, és a sötétbe burkolózott helyiségben teljes egé­ szében elfért volna egy kosárlabdapálya. Itt-ott különféle me­ zőgazdasági gépek, egy traktor vagy egy kombájn kuksolt benne. Volt egy szerelés alatt álló kisteherautó is, kerekek nélkül egy emelőn. Az egyik sarokban mindenféle műtrágyát halmoztak fel zsákszámra. (Csak a veszélyes ammónium-nit­ rátot őrizték eggyel beljebb, egy nagy, zárt tárolószekrény­ ben, amelyet Sindzsi feltört.) A palából készült fal biztosan megvolt vagy öt méter magas. Az északi falhoz illesztett ga­ lériaszerűségen szintén műtrágyák és permetezőszerek sora­ koztak, meg mindenféle kisebb áru. A galériára a Sindzsiék­ kel szemközti oldalon, tehát a keleti fal mentén egy vaslépcső vezetett, és a lépcső mellett volt a bejárat nagy tolóajtaja. A lépcsővel átellenben, az ajtót közrefogva, a délkeleti oldal csücskében választották le az irodát, és a nyitva hagyott ajtón át íróasztal és fax elmosódott körvonalait lehetett látni.
[398]

Elég sok vesződség volt az iskola G7-es mezőjén keresztülve­ zetni a sárkányeregető zsinórt. Először a zsinór egyik végét felkötötték a szikla mögötti magas fa tetejére, azután fogták a másik végét, és elindultak vele a fák között. Csakhogy felet­ tük igen erősen fújt a szél, így nem volt egyszerű maguk után húzni a szemeteszsák-léggömböt. Sindzsi több mint tízszer volt kénytelen felmászni egy-egy fára és kiszabadítani a be­ akadt zsinórt. Ráadásul sohasem tudhatta, hol lapul ellenség a sötétség mélyén, ezért munka közben vigyáznia kellett még Jutakára is, így a végére teljesen kimerült. A lényeg az, hogy jó három óra alatt nagyjából készen lettek a zsinór átvezetésével, és épp kifújták magukat, amikor igen­ csak közelről heves lövöldözés hangja hallatszott. Tizenegy után történt. Még egy robbanásféleséget is hallottak, de nem voltak abban a helyzetben, hogy foglalkozhattak volna vele, ezért gyorsan visszajöttek ide. Azalatt pedig elhallgattak a fegyverek. Azután Sindzsi belekezdett végre az elektronikus gyújtószer­ kezet készítésébe, de ezzel is a tervezettnél többet kellett pe­ pecselnie. Mert nem elég, hogy nincsenek megfelelő szerszá­ mai, a masinának rendkívül kiegyensúlyozottnak is kell len­ nie. Az iskolába ütközés hatására kell az áramnak megindul­ nia, annyira viszont nem szabad érzékenynek lennie, hogy a kötélpálya korábbi szakaszán – például a rázkódástól, ami­ kor a csiga áthalad egy csomón – bekapcsolódjon. Ezt is megoldotta valahogy – robbanószerkezet helyett egy motort kapcsolt rá (egy borotvából szerelte ki), és amint azt elkezdte tesztelni (tehát az előbb), közbeszólt az éjféli híradó. Csak egy halott volt, Simizu Hirono (lányok, 10.), akit Sin­ dzsi közvetlenül a játék kezdete után látott. Az is felmerült benne, hogy köze lehet a tizenegy után hallott heves tűzharc­ hoz, de Szakamocsi mondott ennél lényegesen fontosabbat is – legalábbis Sindzsi és Jutaka számára. Azaz, hogy a sziklá­ juk alatti terület, az F7-es mező, hajnali egytől tiltott zónává válik.

[399]

Nem csoda, hogy Jutaka sürgette. Ha oda nem tudnak belép­ ni, a tervüknek lőttek. Az egésznek annyi. Sindzsi sem akart egy jó játék után, amikor már közel járt ahhoz, hogy mattot adjon, végzetes csapdába esni. Gyors mozdulatokkal kivette az elektromos gyújtószerkezetet a késére kapcsolt tokból. A sötétben összerakta a két, tompán fénylő fémdarabot, és le­ szedte a műanyag borítást a végén kilógó drótról. Aztán előbb ragasztószalaggal rögzítette az elektromos szerkezet kapcsolójául szolgáló rugós műanyagdarabot, és a belőle ki­ lógó drótot összeillesztette a gyújtó drótjával. Körbetekerte ragasztóval, hogy semmiképpen se eshessen szét. Majd egy fényképezőgép vakujából a nyomtatott áramkörrel egyetem­ ben kölcsönvett kondenzátort elhelyezte az akkumulátor ol­ dalán a kijelölt helyre. Ahhoz, hogy feltétlenül berobbanjon a gyújtószerkezet, nagy mennyiségű magasfeszültségű áramra van szükség. Ezeket megint alaposan egymáshoz kötözte. A gyújtószerkezet másik vezetékét csak a hegyre érve szándé­ kozta kezelésbe venni (nehogy véletlenül idő előtt felrobban­ jon), ezért csak a műanyag borítást távolította el, és a végét hozzáragasztózta az elem oldalához. – Jó – mondta Sindzsi, és felállt, zsebre tette az elkészült gyújtószerkezetet. – Siessünk, készülődj! Jutaka bólintott. Sindzsi a biztonság kedvéért a fogót és a tar­ talék drótokat meg egyebeket is behányta a hátizsákjába, és a vállára emelte a zsinórokra osztott kötelet. A lába elé nézett. Egy benzin és ammónium-nitrát keverékével töltött petróle­ umtartály állt mellette. Az oxigén pótlására kitalálta, hogy egy levegővel töltött légpárnát töm bele ernyőszerűen elhe­ lyezve. A szája most be van fedve, de az oldalán egy másik gumikupak lóg le egy nejlonmadzagon a tartály fogójáról, előkészítve a gyújtószerkezetnek. Azután az órájára nézett. Nulla óra kilenc perc volt. Bőven van elég idejük. Oké. Enyhe izgatottságot érzett, míg gondolkodott. Nem volt könnyű, de mostanra legalább összeszedtek minden alap­ anyagot. Egybecsomózták az összes kötelet, amit találtak, az
[400]

egyik végét a H7-es zónában fogják rögzíteni a fára, amelyet kinéztek maguknak a hegyről. Azután a másik végét rákötik a sárkányeregető zsinórra, amelyen most egy kő van, hogy ne mozduljon el. Kibontják a kötelet, és otthagyják, megkerü­ lik az iskolát, és a hegy felőli oldalára mennek, az F7-be. Le­ veszik a fa tetejére kötött zsinórt, és maguk felé húzzák. Vele együtt jön majd a kötél a túloldalról, azután a gyújtószerke­ zettel felszerelt petróleumtartályra rászerelik a csigát, akár­ csak egy gondolára, és átvezetik rajta a kötelet. Egy mozdu­ lattal kifeszíteni a suli fölé a kötelet, odarögzíteni egy fához vagy valamihez, aztán… Utána buli van! Have fun! Yeah, we gonna make it! Ha az iskolai számítógépet vagy az áramköreit vagy akár a vezetékeinek egy részét sikerül legalább megrongálniuk, és elültetik a gyanút, hogy valami hiba csúszott a rendszerbe, ennyi robbanóanyaggal nem csak a számítógépet, illetve de­ hogy csak azt, a fél iskolát a levegőbe fogják repíteni. Amint ez megtörténik, az F7 sziklája mögé rejtett kerékbelső-úszó­ gumikkal futásnak erednek, és a terv szerint a sziget nyugati partjáról a tenger felé menekülnek. Egy adó-vevővel hamis segélykérő jeleket küldenek, összezavarják a kormányt, és ha jól számolt, szűk félóra alatt eljutnak a szomszédos Tojo-szi­ getig, ahol pedig hajóra szállnak. (Egy jachtot még el tud ve­ zetni. Nem tud eleget hálálkodni a bácsi emlékének.) Onnan pedig valószínűleg. Ha Okajama felé indulnak, és ki tudnak kötni egy rejtettebb tengerparton, nyert ügyük van. Fellóg­ nak egy vidéki áruszállító vonatra, vagy lekapcsolnak egy arra járó autót. Végül is van fegyverük. Kocsieltérítés. Ragyo­ gó. Ekkor Sindzsi lepillantott a nadrágjába tűzött Beretta M92Fre. Az átalakított adó-vevővel elterelő hadműveletre készült, de arra az esetre, ha mégis felfedeznék őket a tengeren, am­ mónium-nitrátot és benzint töltött néhány kólásüvegbe, ala­ posan lezárta őket, és eltette a hátizsákjába. De mivel gyújtó­ szerkezet nincsen rajtuk, lényegében egyik sem több egy jól égő Molotov-koktélnál. Ha úgy áll a helyzet, hogy már-már felfedeznék őket, a legjobban teszik majd, ha elébe mennek a
[401]

dolognak, és akár a vízen keresztül megközelítve a hajót, ön­ szántukból felmásznak rá, és harcolnak. Ha elég ügyesek, még fegyvert is szerezhetnek maguknak, és ha be tudják in­ dítani a hajót, el is szökhetnek vele. Csakhogy ennek elen­ gedhetetlen feltétele a pontos célzás. Ez egy icipicit aggasztotta. Ezzel a Berettával járt-kelt eddig a szigeten, de ha belegondol, még egyet sem lőtt vele. És hiába volt bácsi a bácsi, fegyvere azért még neki sem volt, sőt lőni sem tanította meg. De Sindzsi a fejét rázta. Mimura Sindzsi a Harmadik. Min­ den rendben lesz. Hát nem bement az a súlyos labda a kosár­ ba annál a büntetőnél is, amikor életében először vette kézbe? – Sindzsi! – hallotta, ahogy Jutaka hívja, és felemelte a fejét. – Kész vagy? – Nem. – válaszolt Jutaka szerencsétlen hangon, majd elővet­ te az ellenőrzőjét, és valamit gyorsan körmölni kezdett. Sindzsi az ablak mellett olvasta el a hold fénye mellett. „Nincs meg a csiga” – állt a papíron. Hirtelen Jutakára nézett. Lehet, hogy félelmetes volt az arca, mert Jutaka visszahőkölt. A kötél felét és a csigát elvileg Jutakának kellett volna vinnie. Ő volt a csigafelelős, már attól fogva, hogy megszerezték a kútnál. Ide is hozta, biztos letette valahova… Sindzsi megint letette a kötelet és a hátizsákot a vállairól. le­ térdelt a padlóra, és elkezdett körbenézni. Jutaka is követte a példáját. A kezükkel tapogatóztak, még a traktor mögött, a munkaasz­ tal alatti koromsötétben is, de nem találták. Sindzsi felállt, és újra megnézte az óráját. A mutató közelebb járt tnár nulla óra tizenöthöz, mint tízhez. Erre elővette a hátizsákjából a kapott zseblámpát. A világító részét körbeölelte a kezével, és bekapcsolta.
[402]

de ebben Sindzsi sem különbözött tőle). Jutaka is felvette a kötelet (nem kispályás adagról van szó. – Semmi baj. a fal mellett. Sindzsi átvette a petróleumtartályt a bal kezébe. és az épület keleti oldalán lévő tolóajtóhoz mentek.Vigyázott ugyan. Egy méterre sem onnan. A kötelet csak félútig kell vinni. hogy ne szivárogjon ki több fény. Felemelte a petróleumtartályt. beáradt rajta a sápadt holdfény. A szigetet kelet-nyugati irányban kettészelő szélesebb út messzebb. burkolatlan parkoló terpeszkedett. mint egy teknős. Ne törődj vele. – Ne haragudj. Sindzsi – mondta Jutaka bűnbánón. egy kicsit délebb­ re volt. ahova nem ér el a holdfény az ablak­ ból. – Ne haragudj rám. és egy keskeny útra nézett. Jutaka! Azután újra vállára vette a hátizsákot és a kötelet. Jutaka sietve felkapta a csigát. Az asztal mögött hevert. az üres padló árnyékos részén. és egy hosszít csíkot rajzolt ki. [403] . Sindzsi – ismételte Jutaka. Körülbelül tíz centire nyitva volt. – Hékás. ahol Jutaka hátizsákja volt. majd gyorsan lekapcsolta a lámpát. de a húszkilós tartályt fel kell cipelnie a hegy tete­ jére. mint amennyi szükséges. aztán a háta mögött rögtön meg is ta­ lálta a csigát. de ez a két csomag azért egy kicsit nehéz volt. Látta Jutaka arcán a pánikot. de ebben a Gazdabolt névvel dicsekvő raktárszerű helyiségben szétcsordogált a sárgás fény. hátán a páncéljával. jobb kézzel nyúlt a nehéz vasajtóhoz. Mindig is büszke volt az erejére. Jelentőségteljesen Jutakára nézett. Sin­ dzsi pedig mosolyogni próbált. A bejárat közelében egy kombi gépkocsi állt. ezért Jutaka tisztára úgy nézett ki. Inkább mostantól figyelj oda rendesen. Jobbra volt a bejárata. és kinyitotta. A kékes fénysáv ki­ szélesedett. kapd össze magad. Az épület előtt egy nagy. És a tetejébe még sietnek is.

rajta itt-ott néhány lakóházzal. Előtte pedig egy egyemeletes ház mellett néhány fa látszik. illetve a parkolótól keletre rögtön egy szántó­ föld következett. Tehát a zsinór elhalad az iskola mellett. rögtön a szántó csatornája mellé rögzítették a hegyről lehúzott sárkányerege­ tő zsinór végét. majd kis gondolkodás után megszólalt. Azért fagyott az arcára. Balra fordulva az udvar legmélyén egy kis raktár. én sem vagyok semmi. körbeölelve egy dombbal. az iskola állt. a kicsit alacsonyabban fekvő szántóföld­ ből egy ember feje bukkant ki. Azon túl volt a település. azok közül a legmagasabbikra fogja felkötni a kö­ telet. – Tessék? – Lehet. Egyáltalán ki fogyja bírni az a zsinór anélkül. Balra tőle Jutaka felnézett rá. ha lehallgatják. és mosolyogni készült. hogy meg fogunk halni.A tolóajtótól. mert a szeme sarkából meglátott va­ lamit. még így éjjel is lehetett látni. egye­ nesen a hegyoldalban lévő kőig. Sindzsi megigazította a kezében a petróleumtartály fogóját. viszonylag magasabban. hogy elszakadna. Tu­ lajdonképpen abból sem lehet baj. Több mint háromszáz méte­ ren át. De szinte rögtön válaszolt: – Igen. Sindzsi és Jutaka annak a bal oldalára. hogy sűrűn so­ rakoznak a házak. – Jutaka. hogy felhúzza a kötelet a hely tetejéig? Sindzsi sóhajtott. a mögött pedig. – Oké. Felkészültél rá? Jutaka egy pillanatig néma volt. – Jutaka…! [404] . Na. Felkészültem. A parkolótól keletre.

már meg is markolta Jutaka karját. amit egyetlenegyszer felkapcsolt. ha más is csatlakozik hozzájuk. A szeme elkerekedett. 2. ad­ digra Sindzsi már az árny felé fordította a fegyverét. miért kellett ennek épp ilyenkor. pont most. Jutaka egy pillanatra megingott. Bal kezében lógott a hátizsákja. [405] . Most tűnt csak fel neki. Félénken szólt: – Megláttam a fényt. hogy megkeresse a csigát. mert már első óta egy osztályba jártak). hogy rá annyira nem jellemző módon elsiette a dolgot. Inkább „Hű de nagy gáz van!” érzé­ se volt. ahonnan épphogy csak kiléptek. és fellépett a bolt udvarára. hogy ti vagytok azok… Mit csináltatok? Mit cipeltetek ki az előbb? Kötél? Engem is. A fenébe. és szusszant egyet. Sindzsi dühös volt. Észrevette. Amikor beért az ajtó mögé. Ő még viszonylag jóban volt Sindzsivel és Jutaká­ vai (főleg azért. és a jobbjában valami kést tartott. Ídzsima! Sindzsi ekkor vette észre. Nyilván arról a fényről van szó. mi lesz. Keita folytatta: – Aztán… idejöttem és láttam. Hallod? Ídzsima. ami Sindzsi szerint nagyon nem il­ lett a helyzethez. talán mert nála volt a nehéz kötélhalom. és bekapcsolta azt a lámpát.Ahogy kimondta.). a palafalú mezőgazdasági boltba. Az árnyék megszólalt: – Ne lőj! Mimura! Ne lőj. hogy az árnyék Ídzsima Keita (fiúk. en­ gem is vegyetek be! A lehallgatás miatt Jutaka összeráncolt szemöldökkel nézett Sindzsire. Keita lassan felemelkedett. de azért követte. – Ídzsima az. hogy eddig nem is gondolko­ dott el rajta. Meg­ bánta. Sindzsi. de Sindzsit most nem a megkönnyebbülés töltötte el. – A háttérből Jutaka lelkes hangja hallatszott. légyszi! Én vagyok. hogy Sindzsi nem engedte le a fegyvert. hogy egy baráttal többen vannak. és visszafutott vele a tolóajtón túlra.

mert külföldi könyvekből az állami ellenőrzés szigora miatt még a műszaki témájúakat sem [406] . – Ne gyere közelebb! – szólt még egyszer Sindzsi tagoltan. mi van már? Meg sem ismersz. mi bajod? Sindzsi a szabad jobb kezét feltartotta. Tényleg. Egy mellékutcában. de megfázott. – Veled nem közösködünk. év vége felé történt. – Mi az. három nagymenő gimnazistába ütközött. és ott­ hon feküdt. – Jutaka. Keitával megnézték a filmet. amely még a holdfényben is kivehető volt. Ídzsima Keita megállt. Mimura? Légyszi. Remegett a hangja. egy lépést tett előre. hogy Jutaka moz­ dulatlanná dermed mellette.– Sindzsi… Sindzsi. amely az árkádos főutcáról ágazott le. Sindzsi Takama­ cuba ment moziba Ídzsima Keitával (mivel Siroivában nem volt mozi). Úgy volt. nem? Sindzsi szótlanul megrázta a fejét. Még jó hét-nyolc méter volt köztük a távolság. Ne mozdulj! – Na! – mondta Keita. sőt inkább jelentéktelennek nevezhető. hogy Jutaka ne jöjjön előrébb. Nem volt valami nagy esemény. – Ne mozdulj! – fordult Keitához. Jutaka. ne csináld már! Megbízhatunk benne. te nem is tudsz róla. (Sindzsi egy külföldi számítógépes könyvet vett antikvá­ riumban. Mimura? Sindzsi nagy levegőt vett. Jó vásár volt.és lemezboltokban lófrál­ tak. Érezte. Ídzsima Keita halálra vált arccal. – Miért célzol rám. – Sindzsi. Jutaka felnyögött mellette. utána könyves. Második márciusában. vegyetek be engem is! Sindzsi felhúzta a Berettája kakasát. hogy Jutaka is jön.

Sindzsi ellökte magától a gimnazistát. Ahogy kimondta. és felfogta az ütést. csak nem orosz ölelés? – kérdezte higgadtan. legalább fogat moshatna – gondolta Sindzsi. mert elfelejtett megvenni egy képregényt. Különben akkor ad­ nék nektek. ha térden állva pitiznétek érte. ahogy a nagyobbakkal beszélsz. Ez igen kellemetlen volt. hogy „Hát ez tök csóró”. Kerítésfog arcán a felháborodás tükröződött. Jó tíz centivel volt magasabb Sindzsinél. – Te még csak középiskolás vagy. Mindenesetre nagyon rossz szag áradt a szájából. vagy valami mostaná­ ban divatos szerre lehetett ráállva. – Ha úgy van. aki a maga százhetven­ két centijével alacsonynak számított a kosárcsapatban. mert a fogínye összement. Sindzsi megfeszítette a hasizmát. hogy megijedjen egy kis hasba rúgástól. azok meg csak vigyorogtak. Hülye kre­ tén. Csak azt akarták. – Add elő mindet! Ne húzd az időt! – sürgette megint. Vagy szipuzott. – Hé. – Kétezer-ötszázhetven jen van nálam – vonta meg a vállát Sindzsi. te ott! Van pénzed? – támadta le az egyik gimnazista. amikor a másik kettőre pillantott. Aztán Sindzsi füléhez hajolt. nem? Úgy látom.könnyű beszerezni. – Ti csak nem afféle csavargók vagytok? – kérdezte Sindzsi olyan arcot vágva. és beletérdelt a gyomrába. – Mi volt ez. hogy a saját korosztályuk­ kal szemben nem mennének semmire. de Keita visszament a könyvesboltba. elkapta Sindzsi vállát.) Éppen a megállóhoz indultak volna. Rápillantott a másik kettőre. akkor elégedjetek meg húsz jennel. A kérdező arcára volt írva. és a fogai között rés tátongott. mint aki nagyon meglepődött. Igazából nem is volt az akkora. [407] . hogy ez különösebb energiát igényelt volna. Ezek tuti. valami nem stimmel azzal.

hogy mi történt a szájával. amikor [408] . végül felemelte a fejét. – Na. Ez is elég kispályás ütés volt. véres volt. Találkozott a tekintetük Kerítésfoggal. bocs. Amikor kivette az ujját. eszembe jutott egy másik könyv is. A probléma inkább mással volt. hogy nem látta. amikor Sindzsi megszólította. – Bocs. majd rögtön el is tűnt az utcasarkon. menjünk! – zárta le az ügyet Sindzsi egy vállrándítás­ sal. Fogtörés hangja hallatszott. amit meg akartam venni… – magyarázko­ dott. Persze ez nem jelenti azt. Hát ezt még túl fogja élni. bolti zacskóban. csak ahogy itt nézelődtem. gyorsan pakolj már ki pénztárcástul! Sindzsi nem nézett fel. Abszolút nem jelentett problémát az ilyesmi. Sindzsi. Már a kezében volt a keresett könyv. hátrahagyva az összegörnyedt gimnazistákat és a tá­ volról odasandító járókelőket. amint Keita arca felbukkant. és megkérdezte. Épphogy csak fájt. – Hát ez meg…! Ököllel ütött Sindzsi arcába. visszament a könyvesboltba. hogy megkeresse Keitát. Aztán elkerekítette a sze­ mét. akinek Sindzsi minden tudását köszönheti. a vereke­ dést sem felejtette ki a tananyagból. – Na. Csak téblábolt ott céltalanul. – Te kezdted! – vidámodott fel Sindzsi. Azzal egy jel irányzott horogként belenyomta Kerítésfog mocskos szájába a kezében tartott keményfedelű könyvet. A maradékot röpke tíz másodperc alatt elintézte. aki a képregény-részlegnél volt. de azért érezte. A nagy­ bátyja. Ujjával megtapogatta a sebet a szájában. de közben halványan elmosolyodott. aki viszont elég szerencsétlen arcot vágott. hogy ezek nem is ismerik ezt a kifeje­ zést. hogy a szája felrepedt belül. és Kerítésfog hátrabukott.Pedig biztosra vette. Kerítésfog hosszúkás és jellegtelen arcán fintor jelent meg – bár feltehetőleg csak a modorán akadt fönn.

aki annak az egésznek az oka volt. Igen ám. Amikor csak előveszi majd a könyvet. hogy simán menjen tovább a világ. mi? De ez jó volt így mindkettőjük számára. Aztán érthető. megbüntetjük azt. ami nem tetszik nekünk – mondta gyakran a nagybátyja –. Senki sem a saját hibájából olyan. Csak hogy levezessük va­ lamivel a feszültségünket.” Ezek után Sindzsi azzal büntette meg magában Ídzsima Kei­ tát. hogy „örök harag”. (Ezt a nagybátyja is gyakran mondta. hiszen azt azért mégsem mondhatta. mindig eltávolította a borítót.) A félénkek és a gyávák nem önhibájukból azok. ha a gimnazisták megjegyzik maguknak az arcát. Persze. talán rendőrt hív (noha nem sok haszna lett volna belőle. Ídzsima. ha kihívja a rendőrséget. Ez van. Ez nagyon nem tetszett Sindzsinek. „Ha olyan végeredményt kapunk. nem valami nagy büntetés. mint a dedóban. És biztos nem akart verekedésbe keveredni és megsérülni.Sindzsit azok hárman körbevették. Keita biztos azt gondolta. ha egy könyv elszakad vagy összekoszolódik. Hát még szép. Ez így is van. mint a bű­ nözőket). Sindzsi. mindig az a gusztustalan pofája fog eszébe jutni. Amikor olvasott. Kell egy kis a hazugság. de Sindzsi újonnan vett szakkönyvének el­ szakadt a borítója. [409] . Meg annak sem örült volna. de így már minden világos! Szóval eszébe jutott egy másik könyv… Vagy úgy! Ennek köszönhetően Siroiva felé a vonaton nem volt túl jó a hangulata. Azt hitte. Na. amilyen. mihez tartsa magát a barátsá­ gukban. Különben is – bár ő maga is túlzott pedantériának tartotta – ki nem állhatta. hogy Sindzsi simán elbánik három gimnazistával. nehogy baja essék. Ráadásul a szélén ott éktelenkedett Kerí­ tésfog fogának és nyálának a nyoma. hogy a továbbiakban tudta. mivel a rendőr­ ség buzgóbban fogdossa a hétköznapi embereket. hogy nem fekszik neki a bocsánatkérés sem a tettéért.

Szóval tényleg szóra sem érdemes. Itt igenis örök harag van. nem? Sindzsi továbbra sem eresztette le a fegyvert. – Mimura… – Keita hangja megint könyörgőre fordult. Elhallga­ tott… Aztán remegő hangon megszólalt. te fogd be! Akkor hirtelen nagyon feszültnek tűnt Keita arca. Nem is mondta el még Jutakának sem. bácsi. – Bocsáss meg. – De! – tárta ki a karját Keita. és nem mondott semmit. Viszont ebben a játékban meghalsz. Ez most a Valóság. és végül ledobta a kést a földre. amiről olyan gyakran beszéltél ne­ kem. – Miért? Miért nem lehetek veletek? – Sindzsi! – Jutaka. Jutaka szavaira válaszolva. – Nem megy. – Nézd. Mimura? Mondd meg! Mert akkor elme­ nekültem? Azért nem bízol bennem? Sindzsi továbbra is célra tartotta a fegyvert. – Hát barátok vagyunk. Csak semmi levezetés. Sindzsi megrázta a fejét. A jobb kezében a kés visszatükrözte a holdfényt. én nem akarok semmi rosszat! Ebből most láthatod – mondta. Tűnj innét gyorsan! Keita arcára kiült a harag. Már majdnem sírt. ha nem foglalkozol ilyen jelentéktelennek tűnő eseményekkel. ami történt. Mimura! Ne haragudj rám. – Amiatt?…Amiatt. Mi­ mura! [410] . Keita egyre inkább elszontyolodott Sindzsi viselkedése miatt.

Nem volt egyedül. amely kizárólag csak előre tud haladni. Keita olyan érdeklőd­ ve szemlélte. Már nem tétovázott. Újra meghúzta a ravaszt. ahol a nemzetbiztonságiaknál alapszabály. Ha Keita előhúzna valamit a nagy késen kívül. és még egy lépést tett. Nem sodorhatta Jutakát veszélybe. [411] . A lövés hangjával egy időben a töl­ tényhüvely sápadt nyomot húzott maga után a holdfényben. mint egy félresikerült felhúzható bábu. azt jobb kézzel tenné. hogy most vajon őszintén beszél Keita. Keita előrébb lépett. Bal. Egyre közelebb került hozzájuk. Sindzsi lefelé fordította a pisztoly csövét. Jobb. – Légy szíves! Félek egyedül. hogy a másik fél szándékai helyett inkább a képességeit mér­ jük fel. vagy csak színészke­ dik. egyáltalán mit… Sindzsi jobb kézzel megálljt intett Jutakának. ugye? Menni fog pontosan. – Sindzsi. – Állj! Állj már meg! – Vegyetek be! Kérlek! Keita újra lépett egyet. megrázta a fejét. hogy mi lehet az. majd Keita lába előtt felporzott a talaj.Sindzsi összeszorította a száját. Ídzsima Keita szája sírásra görbült. Sindzsi összeszorította a fogait. mint egy ritka kémiai kísérle­ tet. De elűzte a kételyeit. Van egy ország. Egy pillanatra megingott. De azután megint elindult. És egyre közelebb van a hajnali egyórás határidő. Célba tudja venni? Ez már nem csak ijesztgetés lesz. Hadd legyek veletek! – Ide ne gyere! – üvöltötte Sindzsi. és most először húzta meg a ravaszát. tévesztés nélkül? Természetesen. Jobb.

Mimura Sindzsi. majd egy kis habozás után megta­ pogatta a nyakát. Izzadok az idegességtől. Még a sötétben is látható volt. úgy válaszolt. de pont úgy visszhangzott. „Hú. – Arra gondoltam. Nagyszerű. – Sindzsi! Mi a fenét csinálsz? – kiáltotta Jutaka. hogy szívás. mert a teste kicsavarodott. Jutaka az oldalához térdelt. Hát nem ő volt a Harmadik. Mi­ mura Sindzsi? Felállt és előrelépett. De ez is csak egy pillanat volt. Jutaka szúrósan nézett fel rá. Nehéz volt a teste. [412] . Ez egy pillanatra tudatosult benne a tompa lövés előtt. mint amikor fürdés közben magában beszél. Kitárta a karját. Izzadság. de ez nem így volt. Úgy érezte. mintha váratlanul át­ alakult volna valami gépemberré. De égő. Ídzsima Keita felsőtestének jobb oldalát ér­ hette a lövés. és odafutott Keitához. mintha megcsúszott volna a ravaszra tett ujja. Arca hirtelen kifejezéstelenné vált. Nem mintha számítana valamit is. majd a következő pillanatban térdre bukott. aki soha nem téveszt célt? Siroiva legtehetségesebb védője. de égő!” – ez a hang visszhangzott a fejében. ha van nála még valami a konyhakésen kívül is. mint egy diszkoszvető dobás előtt.Úgy érezte. és rátette a kezét. hogy nem gondol semmire. – Miért. még a fegyvert sem eresztette le. Mimura Sindzsi egy reggel arra ébredt. Szánalmas volt. Sindzsi! Miért ölted meg? Sindzsi állva maradt. Keita szája nagyra volt tátva. Nem akartam megölni. – Meghalt! Sindzsi egy darabig mozdulni sem bírt. A karjára céloztam. hogy Terminátorrá változott. Lassan odasétált Ídzsima Keita testéhez. és hanyatt dőlt. ahogy a mellkasa jobb feléből egy kis szökőkút bugyog a fel­ színre.

Jutaka. mi van? Miről beszélsz? – …Igazából… Igazából… Megszökni nem is… Igazából nem is… [413] . Mintha csak Sindzsinek akarná megmutatni. De muszáj volt megtennie. Sindzsi a szemöldökét ráncolva bámult Jutaka arcába. Sindzsi nem értette. Most nem lehet fennakadni egyetlen tévedésen… Pont azelőtt. Sindzsi! Miért nem hittél neki? Sindzsi érezte. majd még egy lépést hátrálva válaszolt. Erősen megmarkolta a jobb kezében lógó Berettát. Bácsi. Igazából. – Még véletlenül sem volt nála semmi! Nem vagy normális. Igazából. – Azt akarod mondani. – Sindzsi. Remegő ajkáról újabb szavak bugyogtak elő. – Nem. Egy.Jutaka erre végigtapogatta Ídzsima Keita testét. ugye nem hibáztam? Ugye? Sindzsi szótlanul nézett le az ő arcába bámuló Jutakára. Jutaka egyszer csak hátraugrott. – Csak nem… Sindzsi. ezért szándé­ kosan lőttem le Ídzsimát? Ez… Csakhogy Jutaka hevesen megrázta a fejét. Csakhogy… Igen… Sietni kell. ugye nem… – mondta. a hátizsákját is kikutatta. „Távolságot tartott Sindzsi­ től. Azután szólalt meg. A szája reszketett. hogy villámsebesen száll ki belőle az erő. ugye nem direkt… Igazából… Sindzsi szorosan összezárta a száját. Nem. hogy sajnáltam az időt. mielőtt Sindzsi ezt kimondta volna. – Micsodát? – kérdezte. valami átfu­ tott Jutaka arcán.

és a számítógépet meg a telefont is csak azért piszkáltam. hogy „Bocs. de álljunk meg egy pillanatra. Nehogy már… De csak ez az egy lehetséges válasz létezett. hogy Sindzsi belement ebbe a já­ tékba. én a számítógéppel is mindent megtettem.Jutaka szavai nem álltak össze értelmes egésszé. inkább mégse csiná­ lom”? Mint ahogy azt mondtam. Tehát Jutaka arról beszélt. amikor befuccsolt a hackelés? No igen. hogy megnyerjem ezt a játékot. és igazából nincs is kedve megszökni. és a benzint meg a műtrágyát is csak azért szereztem. „Nem megy’. játszani akar. mert nálam van az ész. hogy megbízzál bennem. a robbanószer biztos hatásos fegyver lesz a győzelmemhez? Közvetlenül az iskolarobbantás tervének megva­ lósítása előtt azt mondtam volna. amíg alszik. Na várj csak egy kicsit. ekkor már megtalálta a választ arra. de természe­ tesen Sindzsi. ez lett volna a rejtett szándékom? Mivel csak egy pisztolyunk van. én majd egy zsinórte­ [414] . Ezek mind csak azért voltak. hogy mire gondol Jutaka. és miután az befulladt. Ezért lőtte le Keitát. de Sindzsi ebből is megértette. – Ne mondj ilyen hülyeségeket! Akkor mi szükségem lenne veled maradni?! Jutaka hevesen rázta a fejét. mivel lezárták a telefonvonalakat a szigeten. mondjuk. hogy mentsem a bőrömet. mit jelentsen ak­ kor az iskola mellett végigvezetett zsinór? Azt akarod mondani. hogy a szája is ki­ nyílt. Ennél nem mondott többet. Hogy legyen. aki őrködik. Az csak. hogy szembeszálljak Szakamocsival. De rögtön kiabálni kezdett. – Az csak. Lehet. mennyit dolgoztunk az új előkészületekkel. Sindzsi arca eltorzult a döbbenettől. szóval csak kihasználja Jutakőt. hogy életben maradjon – biztos ezt akar­ ja mondani. akinek a koponyájában található CPU sebessé­ ge nem marad el másokétól.

Egy leheletnyi kétkedés vele szemben. a fenébe is! [415] . Lőj le nyu­ godtan! Jutaka tágra nyílt szemmel meredt Sindzsire. mielőtt Sindzsihez vágta ezeket a dolgokat. Jutaka? Mert ha egyszer gyanakodni kezd az ember. te meg elbőgted magad. de azért átvette a fegyvert. uram! Sindzsi visszaeresztette a Beretta kakasát. Jutaka. A testében hirtelen elhatalmasodott az előbbi erőtlenség. Még a te poénjaidnál is jobb vicc. És ha szépen sorban elmondaná. fektetett. akkor bármit kétségbe vonhat. hogy Jutaka nem gondolta vé­ gig. csak egysze­ rűen a felszínre törhetett hirtelen a szíve mélyén eltemetett gondolat. Pedig magában Sindzsiben egy fikarcnyi gyanú sem merült fel Jutakát illetően. tizenkét hengeres. Tiszta hülyeség. Tur­ bós. Bomba üzlet. Ídzsima Keita. a fáradtság és a sokk miatt. hogy a szeme előtt halt meg egy igen közeli barátja. segítek. Különben is. Hasonló kategóriás erőtlenségeket tekintve lenyűgöző mértékű. Jutaka is biztosan megértené. mert ott volt. nem? Az is csak egy trükk volt a részemről? …Nem túlzás ez egy kicsit. Jutaka habozott ugyan. Sindzsi megszólalt.lefon-társaságot alapítok. Nem lehet. De nem kell annyit gondolkodni. Hirtelen kiszállt a tagjaiból az erő. akkor lőj le most. meg­ törten a térdére támasztotta a kezét. Sindzsi továbbra is lefelé nézve folytatta: – Meg akartalak védeni. – Ha nem bízol bennem. Őszintén szólva nevetséges. inkább egy egyedi tervem van vele. hogy egy kicsit begolyóztál a fáradtságtól? Az esze így diktálta. mekkora hülyeségek a gyanúi mind egy szálig. én meg azt mondtam. hogy megszedjem magam? Vagy az is csak egy ügyes átverés? Nem is. ami neked meg sem fordulna a fejedben? De… de hát azt mondtad. De csakis azért bukkanhatott elő. azért lőttem meg Ídzsimát. bosszút állsz Kanai Izumiért. és Jutaka felé lódí­ totta. lehet.

Én meg akartalak védeni. nem? Elfelejtetted. – Bocsáss meg! Bocsáss meg nekem. hogy ellenséggel vagy körbevéve? Meg egyálta­ lán. Jaj. az erőtlenség és a megbánás egyvelegének vegyes érzelmei közepette Sindzsi kopogó. hogy Jutaka kételkedett benne. mintha piszkavasakat szurkáltak volna belé. [416] . Jutaka Sindzsi vállára tett kézzel állt eddig. de a fájdalomtól Sindzsi visszatért a valóságba. Megbízol valakiben. aki nem bízik benned. hogy meghalt Ídzsima. A szomorúság. Sindzsi! Én egy kicsit meglepődtem. Szörnyű dolgot tettem. először Jutaká­ én hatoltak keresztül. a tudata alatt megszólalt egy hang. a fáradtság és a sokk. Azután sírásra fancsalodó arccal felnyögött. a bolt parko­ lójának legtávolabbi pontján egy diákegyenruha árnya lát­ szott. amely így el sem jutotta tudatáig. és a föl­ det bámulta. Csak sírt. de lehet. Sérülése lényegében halálos volt.Jutaka egy pillanatig bambán meredt előre. elnyomták ezt a hangot. és… Jutaka Sindzsi vállára tette a kezét. Jutaka. és hangosan zokogni kez­ dett. Ebből megtudta. hogy ezzel Ídzsima Keita is ugyanígy volt. amelyek a testébe fúródtak. Odafutott. régi írógépre em­ lékeztető hangot hallott. A lelkében valahol. Egyszer csak érezte. Csakhogy a lestrapált idegei. Micsoda dolog volt ké­ telkedned bennem? Pedig én megbíztam benned. nincs jobb dolgod most. hogy az ő szemét is könnyek áztatják. Egy pillanattal később a teste különböző részein úgy érezte. mint egy süteményes­ doboz. nézz az órádra! Már nincs is idő… A nagybátyja hangjára hasonlított. de most a teste a földre zuhant. Sindzsi? Micsoda hülyeség civakodni. Mögötte. Sindzsi változatlanul a térdén tartotta a kezét. A kezében fegyvert tartott – egy pisztolynál nagyobb lőfegyvert. amely tisztára olyan volt. hogy azok a valamik – persze go­ lyók. az istenit! –. Hékás.

Perdült egyet a föl­ dön. hogy a szájából ömlik a vér. ahol már nem volt semmi a cipőben. amelyet Jutaka elejtett. A lövéssorozat követte. Én már nem fogok tudni kosarazni. és Sindzsi összeszorította a fogait. Csakhogy nem pihenhetett meg. Lőtt egy sorozatot. Egy pillanatra megingott. lényegében csak a bal karjával és a jobb lábával húzva magát. még szép!). valahogy olyan merevnek érezte magát (ólomgolyókkal végzett sebészeti beavatkozá­ son esett át. Jutaka… Vajon léleg­ zik még? Kirijama… a szája szélén bugyogott kifelé a vér. És vetett egy pillantást az élettelenül lecsüngő jobb lába ujjaira. 6. Vagy ha esetleg mégis. és elkezdett visszavonulni a traktorok és kombájnok között a sötétben. hogy onnan tört fel a legélesebben a fájdalom. tehát te belementél ebbe a játékba. Több mint tíz lövedék le­ het a testében. és egy lendülettel be­ vetődött a tolóajtó mögé. és felvette a Berettát. de reflexszerűen elhasalt balra. A védőzseni legendája ezzel véget ért. Ettől az előzőnél kétszer nagyobb fájdalom hasított a jobb ol­ dalába. Soha. és amikor azt hitte. Kirijama Kazuo már azelőtt elhúzódott jobbra. felállt. megúszta.). [417] . a Beretta pedig kicsúszott a kezéből. A hasába. és megcélozta az árnyat – Kirijama Kazuót (fiúk. de lehajolva nekiiramodott. Felkapta az ajtó mögé tett petróleumtartályt. Most járta csak át a fejét az igazi fájdalom. De ekkor már meglódult a bolt épülete felé. mint a tűzi­ játék. Semmiképpen sem. A jobb kezével a tartályt von­ szolta. Pompás. Akkor viszont gyere utánam! Jutaka már nem bír megmozdulni. De ehelyett is inkább Jutakára gondolt. annak ellenére. Az újabb ko­ pogó hanggal egy időben a keze szikrákat szórt. Érezte. de én igen.A testében forróság áradt szét. a bal vállába és a mellkasa bal felébe. nem leszek többé sztárjátékos. az elvitte a jobb lábán az edzőcipő orrát.

és csak imádkozott. És a bejárattól odavezető vaslépcsőé [418] . Abbamaradt. A következő pillanatban vakuvillanással kísért kopogó hang ismétlődött megint. és megint hátrálni kezdett a bal karjával és a bal lábával. a szemben lévő ablak pedig ripityára tört. Gyere csak ide…! Jobb kézzel megemelte a petróleumtartályt. a traktor alól látszott. és feltette a hasá­ ra. és el­ dobta balra. hogy Kirijama is fejét behúzva a szerszámok és a sze­ relés alatt álló kisteherautó vagy akármi más alá nézeget be. Ja. Valami kemény doboz­ szerűségnek ütközött a háta. Sindzsi körbenézett. úgy közeledik. és az épület tele lett szerteszét repülő lö­ vedékekkel. most engem kövess! Kér­ lek. Kirijama biztos oda fog lőni – gondolta. Itt vagyok. És… Kirijama már az épületen belül volt. Sindzsi felemel­ te a fejét. Sindzsi megfogott egy keze ügyébe eső csavarhúzót. Persze Kirijama biztos rögtön újratölti. Valaminek nekiütközött. Már tudja. de Kirijama inkább legyező alakban szórta szét a lövedékeket. Valamelyik szerszám egy darabja elrepült. hogy ne találjon. Egyenként ellenőrzi őket. koppant. Persze Kirijama sem süket. Elmúlt. megkerülte és továbbhaladt. utánam gyere! Mintha csak Sindzsi gondolataira vála­ szolt volna. igen… Sindzsi nevetésre húzta csupa vér ajkait. Iszonyúan figyelt. Tudta. hogy ő itt van a sötét­ nek ebben a részében.később is ráérsz Jutakávai végezni. Plusz a patakzó vér nyomát sem lehet nem észrevenni. nehogy zajt csapjon. Kifogyott a tár. aztán leesett a betonpadló­ ra. Az épület túlsó felén halványan látszot­ tak a galéria körvonalai. Sindzsi lebukott. hogy a tolóajtóban és az onnan benyúló kékes fénysávban egy árny jelenik meg.

Emiatt a gyújtóból kiálló két drót egyike lekonyult. Különleges ajándék neked. és Kirijama felé gurul. halkan letette rá a petróleumtar­ tályt. fülcsen­ géshez hasonló magas hang kíséretében sebesen feltöltődik. Azt én zártam be. Belenyomta a középen ki­ lyukasztott gumidarabot. Mennyi időbe telhet elfordítani a kulcsát? Nem volt ideje gondolkodni. és amikor mellé ért. Ez természetes. A cséplőgéptől jobbra megjelent Kirijama lába. Azt… Tényleg. Kivette a zsebéből a gyújtószerkezetet. A keleti fal mentén egy kis kézikocsi állt. Odavonszolta magát a kéziko­ csihoz. de ezen át csak az emberek közle­ kedtek.is. Ha a tolóajtót teljesen kitárják. Ezért. Erre vártam. az elem tokját meg az áramköröket mind a pet­ róleumtartály tetejére pakolta. Ha fizikailag jó erőben lenne. és most már fel sem tudnánk mászni a hegy tetejére. Levette a kupakot a csőréről. csak rávetette magát az ajtó kilincsére. Sindzsi bal lábbal teljes erejéből megrúgta hátulról a kéziko­ csit. lerántotta az elektromos szerkezet kapcsolójáról a ragasztót. és a sérülései miatt ügyetlenül mozgó ujjaival azért nagy nehezen leszedte a ra­ gasztószalagot az elemről. onnan ráugorhatott volna Kirijamára. ahogy a kondenzátor vékonyka. és mélyen benyomta a tartály gumikupakjába. Az ajtó zárva volt. Kirijama. amikor belép. az összes többi ablakkal és min­ dennel együtt. és meg se bizonyosodva róla. És mö­ götte már a helyiség sarkában az a leválasztott iroda. de már nem volt ideje rende­ sen rögzíteni őket. Az elektromos szerkezetet. Csomagszállításra használt. rögtön mellette pedig egy kijárat volt.. amely nejlonmadzaggal volt ráló­ gatva. Csakhogy Jutaka is meg én is megsé­ rültünk. az autók is befértek rajta. [419] . Az elem tokjából kivette a szigetelőfil­ met. Azt és a kondenzátorvezetékbe futó drót végét összeillesztette. hogy az utat tör magának a sok lom között. meghallgatta. Csakhogy ez már lehetetlen. négy kis kerékkel ellátott tologatós járgány.

a bent lévő mezőgazdasági eszközök és egyebek fel-alá gurultak. beton. és mégis a magasba emelkedett. gumi nélküli kerekei pedig körbeforogtak. a homlokáról lejött a bőr. A háta mögött a bolt palafalai egy pillanatra kitágultak. Azon a tájon.0. Az ajtónak. Valami éghetett. Csupán az északi oldalon maradt némi fal. amelyek előzőleg a le­ vegőben szétszóródtak). Hason fekve csúszott valamennyit a földön a légnyomástól. és körülötte mindenütt szilánkok és törmelékek repkedtek. hogy miszlikre szakadt a dobhártyája. Még az ujjavesztett jobb lábát is sikerült használnia. így újra egészen tótágast állt és megállt. és félig le­ szakadt. és kirohant az épü­ letből. ahol eredetileg az épület falai álltak. az [420] . Még kilencven fokot elfordult oldalra. és amitől egy idő­ re lebénult a hallása. Úgy tűnt. Sindzsi arra gondolt. de nem közvetle­ nül. Zuhogtak a szilánkok lefelé. A leve­ gőt betöltötték az üveg-. amelyet Kirijama dobott Sújára. mint egy portörlő rongy. ahol a galéria volt. pala-. hanem azokból kapott néhányat. A galéria pedig a füstön át teljes egészében láthatóvá vált. fel-feltört a füst. mivel az emelőn volt. amelyen Sindzsi kirohant. A tető déli részének nagyja is elszállt. és az Észak-ta­ kamacui Mezőgazdasági Áruház Oki-szigeti Kirendeltségé­ ből mostanra már csak a váza maradt meg.meg mindenféle szilán­ kok. hogy elrugaszkodhasson a föld­ ről. a testébe is beleállt néhány. hogy feketére színe­ ződött.2 másodperc alatt fordult el a zár. de ennek dacára Sindzsi rögtön hátra­ nézett. majd az oldalaival lefelé be­ csapódott a parkoló közepébe. Többszörösen durvább volt annak a kézigránátnak a hangjánál. A hátsó cso­ magtere kicsavarodott. mert két-három helyen fényes tűz­ nyalábok látszottak. a szerelés alatt álló kisteherautó fejjel lefelé lebegett a levegő­ ben. Valószínűleg a robbanás nagy nyomást préselt be alá. és az egészről még a koromsötétben is egyértelműen meg lehetett állapítani. majd a szigetet borító éjszakai levegőt egy iszonyatos dörrenés ráz­ ta meg. Lényegében nekivetődött az ajtónak. és a kisteherautó lassan megfordul­ va egy nagy ívű parabolát írt le.

amely biz­ tos szintén be volt krepálva. De az ügy már le volt zárva. és semmi nem maradt a helyén. fémes koppanás hal­ latszott a füst belsejéből. de meghallotta – lehet. amelyik megúszta az összeomlást. Sikerült legalább a testközelben lévő ellenséget legyőznie. Felkenődött arra a falra. mintha semmi sem történt volna. mintha csak hajlongana.és egyéb törmelékek. ahol Jutaka feküdt… És meglátta. és jobb lábbal beletérdelt a törmelékbe. [421] . egy tompa kattanás kíséretében kinyílik. aztán kinyújtotta a bal lábát. Illetve az íróasztal valamiért mégis ragaszkodott a létezéshez. hogy csak most ért földet. Sindzsi lényegében meg sem hallotta. Letámasztotta mind­ két kezét. hogy az iskolát is el tudta volna tüntetni. és ki­ felé dőlt.) Kirijama Kazuo leereszkedett a talajra. (Halkan ugyan. letette a jobb sarkát. Arra eszmélt. Valami nagyon-nagyon magasra repülhetett. azu­ tán is. Igaz. hogy vissza­ tért a hallása. Amint kinyitotta a szá­ ját. hogy megbillentette a légnyomástól arrébb csúszott kombájn. Viszont ennél is inkább… – Jutaka…! – suttogta. a házi készítésű petróleumtartály-bomba jól működött. vér buggyant elő a fogai közül. Furcsál­ lotta. miközben végre feltápászkodott. hogy a felfordult kisteherautó ajtaja. mert hülye időzítéssel magas. és mint várható volt. hogy még egyáltalán életben van.alsó sarokvasa nem bírt megválni a fal maradványaitól. és nagy nehezen felállt. Úgy tartotta a süte­ ményesdoboz-géppisztolyát a jobbjában. A leválasztott iroda is nyomtalanul eltűnt. az épület maradványaira meredt és megszólalt: – Hű! Igen. hogy mindent elleptek körülötte a fal. A rombolás mértékéből ítélve kétség nem fér hozzá. a mellkasától a hasáig iszonyatos fájdalom nyilallott. Odapillantott a parkoló mélyére. Felsőtestével kiemelkedett belőlük.

Azután Sindzsi lassan előrehanyatlott. apró. minek. [422] . A háta nekiütközött vala­ minek. Mimura Sindzsi. Most aztán Sindzsi tényleg telibe kapta a kilenc milliméteres Parabellum-zuhanyt. A feje mellett betört a már amúgy is teljesen repedt kocsiablak. amíg meghalt az agya többi része is. hogy tényleg nevetésre görbültek friss vérrel borított ajkai. de sejtette. Az épületbeli tűzoszlopok tarkabarka fényeitől körbeölelve Kirijama Kazuo csak csendesen álldogált. A lég­ nyomástól az is nekifarolt a mögötte lévő villanyoszlopnak. Így halt meg a Harmadik. Néhány törmelékda­ rab felpattant. Kirijama! Mi a franc. A bátyád… Még egyszer tüzet okádott Kirijama Kazuo Ingramja. Harminc másodpercbe sem telt. félig bete­ metve a törmelékkel. és azzal Sindzsi gondolatainak vége szakadt.Hé… Sindzsinek nevetni lett volna kedve. egy kicsit meg is döntötte. mint egy pókháló. Egy lövedék széttépte Sindzsi beszédközpontját. Közvetlenül mellette pedig Ídzsima Keita. ködszerű szilánkok szálltak Sindzsi amúgy is porral borított testére. Szeretett nagybátyja hagyatékát – a bá­ csi régi szerelmének fülbevalóját – bemocskolta a bal füléből kiömlő vér. egy pillanatra elkalandoztam. hogy az ott parkoló kombi kocsi eleje volt. légy boldog a szere­ lemben! A bátyád már soha nem tapasztalta meg az igazi szerel­ met. és bár a nagyja az autó belsejébe zúdult. ő a hátán feküdt. Mögötte. Illetve meglehet. én most vesztettem ellened?! Jutaka. a hason fekvő Jutakőt lehetett látni. a szélvédője pedig valami nekive­ rődött szilánktól úgy nézett ki. Semmi szükség nem volt rá. …Ez vicc. Ikumi. hogy kiderítse. és hátraszé­ dült a törmelékkel borított földre. de visszaverte az épületben égő máglyák fényét. és az arcát Sindzsi felé fordította. ugye? Addigra már Kirijama lőtt. és élénkvörösen csillogott.

[Maradt 17 fő] [423] .

Harmadik fejezet – A végső küzdelem [424] .

És nem mondták be Súja nevét sem. Bemondta Simizu Hirono (lányok. hiába is próbálná kiverni a fejéből. meg­ szólalt Szakamocsi éjféli híradója. mi az. Ha nem számítjuk. és csak lógatta a fejét. A Kirijama Kazuóval vívott csa­ tájukban megismert kézigránát a nyomába sem ért ennek. Rögtön azután. Azután még egyszer vagy kétszer. szinte halkan megszólalt a géppisztoly. A hang nem maradt abba. Egy órától az F7-es. hogy másnak is lehet ugyanolyan fegyvere. Úgy tűnt. hogy végre visszaértek ide Kavadával. Ne mozdulj innen! – mondta. de… Alig tíz vagy húsz perccel azután megint fegyverdurrogás és annak a géppisztolynak a hangja hallatszott messziről. nem volt érintett. és kiment a bozótból. vállán a pokróccal. megint visszaállt a csend. mint egy utolsókat pislogó neon­ cső. háromtól a G3-as és öttől az E4-es. De mielőtt ezt elmondhatta volna Kavadának. Ez minden kétséget kizáróan Kirijama Kazuo géppisztolyá­ ból származott. Éppen egy íjat vagy nyilat faragott késsel. – Megnézem. hogy Kirijama ül­ dözőbe vette Súját. 10. azon a hangon még Kavada is meglepődött egy ki­ csit. majd elmenekült Súja elől. És eh­ hez kapcsolódott egy félelmetes rémkép. Sűrű volt a sötétség. Noriko a térdét átkarolva ült. ahol Noriko és Kavada tartózkodott. és szorította össze Noriko szívét. Sza­ kamocsi bejelentett három újabb tiltott zónát. mondhatni. és már utol is érte. és bejelentette: Keletre ég vala­ mi épület. aki – Noriko maga ugyan ezt nem láthat­ ta – megölte Minami Kaorit.) nevét.52 A bozótosban. A C3-as zóna. és a mélyén valamilyen bogár zümmögött halkan. aztán vége lett. Rögtön visszajött. iszonyatos robbanás hangja hallatszott. [425] . de megállítot­ ta a kezét.

– Mi az? – Túl sokat késik Súja. csakhogy azóta már majdnem egy óra eltelt. amely úgy terjed szét Súja arcán. Egy borzasztó kép futott át a fején. Nanaharának a hegy felé kellett menekülnie. ahol mi Kirijamával találkoztunk. és az órájára nézett. Mint amikor egyszer a zeneteremben. Hajnali egy óra tizenkét perc volt. Minden előjel nélkül egyszer csak piros folyadék kezd ömleni belőle. De nagy. Mögötte ott az agya. a szü­ netben elénekelte neki az Imagine című dalt („Mérföldkő a rockban” – mondta róla Súja): a szája félig nyitva. kijátszva a tanár figyelmét. – A lényeg. Kivette a szájából a cigarettát. Aztán befúrta az arcát a térde közé a szoknyájába. aki mellette ült cigarettázva. Mostanra már jó néhányszor meg­ ismételte ezt a mozdulatsort. [426] . fekete pont virít a homlo­ kán. hátát csend­ ben egy fatönknek támasztva. és a szeme valahova a távolba tekint. hogy megvárjuk. Noriko a növényzet résein besütő hold pénzérme nagyságíj fényfoltjába tartotta a csuklóját. – Kavada! A sötét miatt lényegében Kavadának csak a körvonalait lehe­ tett látni. mint egy hindunak. és felhúzott jobb térdére tá­ masztotta a jobb csuklóját. A nagy pont igazából egy iszonyúan sötét és mély lyuk. mint valami varázsszertartást. hogy elhessegesse ezt a látomást. onnan csörgedezik elő a vér. nem ő az – mondta. de Kavada megráz­ ta a fejét. Felnézett Kavadára. Súja arca.– Az… – kezdett bele Noriko a kérdésbe. Súja nem jött vissza. Mellette feküdt egy saját készí­ tésű íj és néhány nyílvessző a földbe szúrva. ahogy a repedések szaladnak végig egy üvegen… Noriko megrázta a fejét. – Jóval délebbre van attól. Ezzel Noriko is megkönnyebbült egyelőre.

[427] . hogy elmenekült ugyan Kirijama elől. de életveszélyesen megsérült. nem. A cigaretta para­ zsa arrébb mozdult. gondolom. – Valami történt… – Hát valószínűleg… – Mi az. megtámadhatta valaki más. hogy Kirijama nem Napaharával. – Várj csak! Az előbbi géppisztoly tutira Kirijama volt. és elnyomta ma­ gában a mérget. – Jó. hogy megsérült. és füst gomolygott elő a szájából. elveszthette az eszméletét. A parázsló cigaret­ tavég halványan megvilágította az arcát. Lehet. Kavada arca megint visszabújt a sötétségbe. Nanahara mindenesetre el tudott menekül­ ni előle. az az egy biztos. Kavada higgadt válasza is bosszantó volt. hogy eltévedt. hogy valószínűleg…? Kavada sziluettje mindkét kezét felemelte. hanem valaki más­ sal ütközött meg. ami már nem is le­ hetett volna ennél kifejezéstelenebb. de akkor Súja miért nem… – Hát… – szakította félbe Kavada – valahol meghízza magát. Igen… Bemondták. piros pókhálóval borított arcáról. – Lehet. Ettől Noriko felidegesí­ tette magát. amíg a hegyen futott… Nem. Ha­ csak nem köröz még egy ugyanolyan. Lehet. – Hát igen.Kavada visszatette a cigarettát a szájába. és nem jött ki ennél több a szá­ ján. És a robbanás ott azt jelenti. hogy mennyiszer segített Kavada neki és Sújának. vagy még inkább… Végigfutott a hátán a hideg. és ha az a hely közben tiltott zónává válik. Vagy ha nem is. és már haldoklik. De felidézte. Noriko a fejét rázta. akkor meg fog halni. Megint lepergett a fejében a képsor Súja félig kitátott szájú. hogy ahova Súja esetleg menekülhetett.

Egyenes. és odahúzódott Kavadá­ hoz.az északi hegy lábánál. hogy mi előremehes­ sünk. – Kérlek! Nem mehetnék el. de soha nem veszíti el azt a határozott mosolyát. Tehát akkor… Noriko megint a fejét rázta. Noriko a száját harapdálva bámult Kavada arcába. amelyet a tér­ dén nyugtatott. akár egy gitáros szent. És hiába tette volna ki ő magát a veszélynek. csak lassan felemelte a bal kezét. Nem mehetnénk el megkeresni Súját? Nem jönnél velem? Én egyedül nem tudok. ártatlan. azt sem engedem. – Ne nézz így rám! Nyomasztó. – Egyébként te szereted Nanaharát. ugye? [428] . Ilyen ember nem halhat meg. Aztán megmozgatta fájós lábát. – Azt nem lehet. Mert… mert Súja olyan. mások bánatán úgy szomorkodik. de erős szívű. Ha egyedül mennél. Ak­ kor hiába bízott volna rám Nanahara téged. És már elmúlt egy. Azután szólalt meg. és idegesen rápillantott az órá­ jára. és rá­ csapott. és számomra olyan. az iskolától északra fekvő F7-es. Noriko kezét pedig visszatette Noriko térdére. Kavada megvakarta a fejét azzal a kezével. Az nem lehet. De… Kavada halkan megszólalt: – Lehet. haj­ nali egy órától tiltott zóna lesz. Noriko megfordította a kezét. de az is lehet. Az nem fordulhat elő. légy szí­ ves! Kavada nem szólt egy szót sem. amelyikben a cigit tartotta. kislány. hogy nem. mint egy védőszent. ha egy lány így néz az em­ berre. tiszta. Két kézzel megszorította Kavada balját. Mindenkihez kedves. mint a sajátján. Súja nem halhatott meg.

Noriko bólintott. – Te hi­ szel benne. Kavada? Kavada elnyomta a földön a cigarettáját. Nem tehetünk jobbat. Határozottan bólintott. mint hogy várunk. Noriko némán figyelte Kavada arcát. Bocs. vedd úgy. Én egyáltalán nem hiszek benne – válaszolta aztán. te hiszel a hatodik érzékben? Noriko eléggé meglepődött a hirtelen felhozott témán. – Nem. semmi károm nem származik belőle. hogy ne lett volna iga­ zam. hogy egy kicsit hiszel benne. Mindenesetre… Noriko Kavada szeme tájékát fürkészte. [429] . – Akkor meg képzeld magad a helyzetébe. természetfeletti képességek és társaik azok­ nak valók. Aztán lesütötte a szemét. – Illetve. Igazából nem is tudom – válaszolta. és bólintott. hogy ez az én külön bejáratín vé­ leményem. akik hülyék ahhoz. ugye? Mindegy. ami nem egyértelmű. És ér­ dekes módon még nem történt meg. azt mondtad. Kavada viszonozta a bólintást. – Mindenesetre? – Mindenesetre időnként van olyan. – Hát igen – bólintott Kavada. Vajon el akarja terelni a figyelmét vala­ mi mással? – Hát egy kicsit. Erre Noriko megint az ajkát harapdálta. – Jó. megértettem. hogy minden ok nélkül meg vagyok győződve valamiről. hogy a gyakorlatban reagálja­ nak valamire. ha figyelmen kí­ vül hagyom. és el­ kerekítette a szemét. Inkább ezek segítségével elmenekülnek a való­ ság elől. Hosszabb szünet után Kavada kérdezett: – Noriko. Kísértetek meg túlvilág meg kozmikus erő meg hatodik ér­ zék vagy a jóslás.

– Csak kimondom. Noriko megrázta a fejét. – Nagyon jól néz ki. Kavada oldalra hajtotta a fejét. A részemről. de pocsék érzés. De akkor is örült. – Mit? – Egyoldalú. akivel engem össze sem lehet hasonlítani. hogy Kavada története elejétől végig kitaláció. Meglehet. – Biztos? Noriko lehajtotta a fejét. – Nanahara most már téged szeret szerintem – tette hozzá. Hogy is mondjam. – Milyen kedves vagy. Valamiért én erről most megint meg vagyok győződve. [430] . és bólintott. Olyan tisztának tű­ nik. és megint meggyújtott egy cigarettát. és Kavadára nézett. amit érzek. Kavada vállat vont. Kétszer-háromszor megforgatta az öngyújtó kerekét. Kavada. Egy olyan nagy­ szerű lányt. Noriko egy kicsit. Noriko odakapta a pillantását. Megértem. Visszajön. hogy elmesélte neki. – Tessék? – Hogy ennyire szeretik. Noriko arcvonásai egy csapásra ellazultak. – Hát nem tudom – mondta. Súja mást szeret. – Köszönöm – mondta. – Az nem lehet. Aztán hozzátette: – Jó lehet Nanaharának. csak egy egészen kicsit nevetett.Kavada folytatta: – Nanahara él. hogy Sújának tetszik. – Félreérted. ezért nagyon szép.

Miután eljött az orvosi rendelőből. De aludni nem tudott. Persze egy­ folytában járkál a játék kezdete óta. amerre addig még nem járt. én egész éjjel ébren leszek. és végül semmit sem talált. mintha egy óriási hegyre mászna. Azért még vagy tíz percet üldögélt és várakozott. amely egytől lett tiltott terü­ let. Azután az éjféli hír­ adásban megtudta. hogy puszival éb­ resszen. ez az elgyötörtség egyre erősö­ dött. [Maradt 17 fő] 53 Szugimura Hiroki elgyötört volt. a hang el­ hallgatott. Amikor az iskola északi részén lévő F7-be lépett. hogy izgulnod kellett miatta. ahol Nanahara Sújáék hármasával találkozott. [431] . Mimura Sindzsi halott volt. Aztán ha elálmosodsz. Ahányszor csak meghallot­ ta Szakamocsi hatóránkénti híreit. ha visszajön. Kavada kifújta a füstöt. – Jó – bólogatott Noriko vidáman. a sziget északnyugati partja felé vette az irányt. Mire odaért. és lefeküdt. illetve tudomása szerint már csak tizenhét. Szeto Jutakával és Ídzsima Keitával együtt.– Ha visszajön – mosolygott Kavada –. azaz ahányszor csak beje­ lentették a halottak számát. szidd csak le jól. Noriko megint nevetett egy kicsit. egy lövés hangja hallatszott. és rögtön annak a bizonyos géppisztolynak a hangja válaszolt rá megint. ha elfáradt. még nem gyógyultál meg teljesen. hogy melyek az újabb tiltott zónák. miközben válaszolt: – Feküdj csak le. akkor majd tisztán fogsz látni. Már csak húsz ember maradt. Tizenegy után valami­ vel heves tűzpárbaj hangját hallotta. és megint egyenként végig akarta őket nézni. – Köszönöm. így nem csoda. Megmondom Nanaharának. és emiatt visszatért a sziget közepétől viszonylag keletre. majd be­ burkolózott a takaróba. aludj nyugodtan.

ezért sür­ gősen elhagyta a terepet. Aztán megint egy sorozat hangja. és ott újra eszé­ be jutott. hiába van ő hozzászokva a kung-fu szabályaihoz. mert egy nagy. ha megölik – ilyen képet őrzött magában róla. és egy kombi autó előtt Sindzsi feküdt előre­ borulva. a tele­ püléstől nyugatra fekvő szántóföldön többször is látott felvil­ lanni egy fényt – feltehetőleg egy lőfegyver torkolattüzét. hogy esetleg más „játékos kedvű” egyén is előkerülhet. egy épület lángolt azon a tájon. Keresztülment a szigetet kelet-nyugati irányban átszelő úton. Hü­ lyén hangzik. és… Még égett a tűz. Amikor leért a hegyről. muszáj volt bizonyosságot szereznie. Számára. de olyan fiú volt. de Hiroki belegondolt. Ráadásul Sindzsinek sokkal több esze volt. raktárszerű épület teljesen szétment. Még ha nem sikerült is kimenekül­ nie ebből a játékból (bár igen valószínű. hogy ő maga például a város harcművészeti csarnokába járt kungfuzni. Óvatosan át­ vágott a szántók között.Mivel a hegyen volt. mint Etó Megumi esetében. Igaz. és hiába maga­ sabb jó tíz centivel. A fák közül elő-előbukkanó égbolt egy pillanatra ki­ világosodott. amikor rátalált Mimura Sindzsi holttestére. mellette a parkoló tele volt kisebb-nagyobb törmelékekkel. Nem bukkant fel az a géppisztolyos valaki. de ugyanúgy. hogy ezen is törte a [432] . ahonnan lenézhetett a síkságra. aki vi­ szonylag jól ismerte Sindzsit. hogy Mimura Sindzsi meghalt. Tetőtől talpig tele volt a teste golyókkal. mint mondjuk neki. aki Sindzsivel csapott össze a jelek szerint. ahol a fényelvet látta felvillanni. de az ilyesmi végül is csak tanulás kérdése. Közvetlenül mellette hevert Szeto Jutaka és Ídzsima Keita holtteste. hogy a géppisz­ tolyos ellenség még ott lehet. Mindig azt gondol­ ta. És miközben odaindult lefelé a hegyről. nem volt könnyen hihető. Tényleg bomba lehetett az. bevetette magát a déli hegy lábánál a sűrűbe. hulla­ dékkal temetve. aki akkor sem hal meg. Nem ér fel Sindzsi veleszületett testi képességeivel. Felmerült benne. hogy ha versenyre kelnek. fülsiketítő dörrenés hal­ latszott. a nyomába sem ért volna.

Még van tennivalóm.amikor a G3 felé tart. Most az volt a fő. hogy csakis Takakóra össz­ pontosít. Nem volt ideje Sindzsit gyászolni. Ha nem talál rá mihamarabb. Takako. Ezen a hegyen is már többször járt.) is elengedte. De ő is halott volt már Sindzsivel együtt… [433] . és alaposan elrejtőzzön egy olyan helyre. csak lezárta a szemét. ha tudsz… Azután megint másvalaki jutott az eszébe. Hiro­ ki arra vette az irányt. Hiroki óvatosan haladt a sötétben. milyen rémes alak ő. bocsáss meg nekem. Ne haragudj rám. Szeto Jutaka. de akkor Hiroki még azzal volt elfoglalva. 12. Még a legkedvesebb gyerekkori barátjának sem teszi meg. Jutaka sorszáma Hirokié után következett. amely három órától tiltott zónává válik. és keresztbe tette a karját a mellén. hogy valaki elintézze. hogy megtalálja Kotohiki Kajokót. Mire feleszmélt. és a következő Tanizava Harukát (lányok. így kettővel utána jött ki az iskolából. 13. és azon mélázott. Hiroki elhatározta. és a géppisztolyos keze közé kerül… Annak egy másodperc sem kell hozzá. ahonnan jól látja a kijáratot.) Úgy tűnik. Az a terület még nem tiltott. És ezt a Sindzsit ölte meg az a géppisztolyos. Kérlek. illet­ ve Takigucsi Júicsirót (fiúk. Jutaka már eltűnt. és elszalasztotta Takakót. úgyis épp a déli hegy tetejének északi oldalát jelentette. hogy megölje.fejét). hogy ellenőrizze a terepet. (Mégis hiába volt ilyen óvatos. hogy Juta­ kának sikerült valahogy a barátaival. El sem temethette. Sindzsivel és Ídzsima Keltával összetalálkoznia. Most Koto­ hiki Kajokóval kell találkoznom.). mert Akamacu Josio felbukkanása elterelte a figyelmét. Mivel a G3-as mező. a H4-es zónában fekszik még most is Csigusza Takako holtteste. az azért mégsem fordulhat elő. hogy mellette marad. Valószínűleg most is csak el­ halad majd mellette. És a G3 felé menet a hegyoldal közepe táján.

csak azt az egyetlen pontot mutatta. amely őt magát jelölte. A képernyő közepén duplán mutatkozott a csillagjel. Tehát csak a kormánytól kapott kis radarjára számíthat. amely Hirokit magát jelöli. Lehet. sokkal nehezebb dolga volna. Hiroki megint felemelte a radarját. mert nem volt rajta háttérvilágítás. amikor megtalálta. amelyen alig volt már ág. ha inkább kiáltozva szólongatná Ko­ tohiki Kajokót? Megint rágódni kezdett ezen a kérdésen. Hogy is mondják az ilyesmit. hogy jobb lenne. Az nem lenne jó. fáradt lehetek. Először is. hogy el­ menekül. ahol Takako pihen. és kicsit igazgatta. Hiroki halkan felsóhaj­ tott. Persze a képernyő nem változott. és egy ritkás fákkal pettyezett enyhe emelkedőhöz ért. amelyet már többször feltett magában. hogy ez ne is­ métlődjön meg? Nem. Nemsokára belép a H4-es zónába. Nem lehet. de ezért az egyért hálás volt. A holdfényben nehéz volt le­ olvasni a folyadékkristályos képernyőt. [434] . Hiro­ ki gyűlölte a kormányt. és ha az nem lenne. öröm az ürömben? Elhagyott egy fűvel benőtt alacsony dombot. Meg aztán ha kiabál.Sietni kell. már begolyózott a szemem. nem biztos. hogy Kajoko reagál. Mi tegyen. Azt akarta. ha hívja. Még az is előfordulhat. hogy a hold fénye jól essen a fo­ lyadékkristályos képernyőre. de mint eddig is. és újra el­ lenőrizte a radart a bal kezében. amely belehajszolta őket ebbe a ro­ hadt játékba. hogy őt megtámadja vala­ ki. azzal ő is céltáblává vál­ na. Megállt egy fa mellett. Ajaj. Na igen. hunyorogva silabizálta a kristályos molekulák által létrehozott apró árnyakat. Megint eszébe jutott. de ha Kajoko előjönne a hívásra. még hagyján. Csigusza Takakónál már elkésett. hogy legalább Kotohiki Kajoko ne haljon meg.

és fenékre ült. kérlek! Segíts! Segíts rajtam! Hiroki csak szótlanul nézett le Micukóra. és az árny megtorpant. Mozdulatai el­ ragadók voltak a hold sápasztó fényében. az árny feljajdult. de még így is hátrálni próbált. hogy nincsenek ellenséges szándékai. És szemében könny csillogott. a pillanat törtrésze alatt egészen Hiroki háta mögé ért. 11. csak a torna­ udvar sarkában lapult. hogy ez nem így van.Abban a pillanatban. amíg nem figyelt. A tanult technikának megfelelő­ en szép mozdulata határozott körív nyomát hagyta a levegő­ ben. mert lassan leengedte az álla alá a ke­ zét az arca elől. és hátrálni kezdett. A bor ügyesen megfogta a háta mögött álló árny karját. hogy a lecövekelt valaki mat­ rózblúzt visel. Az árny a földre esett fegyverhez futott. ne ölj meg! – kiáltotta. akárcsak egy angyalé… Nem le­ het eltéveszteni. Micuko talán úgy értelmezte a némaságát. – Ne ölj meg! Kérlek. Persze nem győze­ lemittasan. Azzal egy időben megpördült. És Hiroki meglátta. – Kérlek! Csak meg akartalak szólítani! Nekem eszembe sem jutna bárkit megöl­ ni. amikor rájött. hanem a lelke mé­ [435] .) arcát. és elővillantotta a jobb kezében tartott botot. Szó­ ma Micuko (lányok. Egy megszeppent kis állatka szemével nézett Hirokira. Ingadozva hátrált. Utána pedig a hold tiszta fényében fürdő gyö­ nyörű arcot… Azt a szeretetre méltó arcot. Hirtelen Micuko mindkét kezét az arca elé kapta. Megszédült. be­ húzta a fejét. Hiroki látta már. közvetlenül indulás után. és leejtette a kezében lévő tárgyat – egy pisz­ tolyt. Ez a valaki fegyverrel a kezében. a rögtön utána induló lány arcát. a rakott szoknyája alól majdnem combtövig kivil­ lant fehér lába.. és a szeme alig láthatóan nevetett. Könnyáztatta arcára sütött a fény. hogy át tudta vágni a másikat. Hiroki a feje elé len­ dítette a botját. először azt. amikor még nem is tudott rendesen elrejtőzni. – Hiszel nekem? – kérdezte.

csak kissé kihúzta magát. bal kézzel lesimította a szoknyáját. Szóma! – mondta Hiroki. hogy még Hiroki is. és ő mar­ kolta meg. annak a legkisebb jele sem mutatkozott az arcán. ha erre a szeretni való arcra kiül a bánat. Hiába hallotta is a Micukó­ ról szóló rengeteg pletykát. Ha bánta is. Erre komolyan nem lehetett mást mondani. nagy szemét rebegtetve nézett fel Hirokira. és a markolatával előre odanyújtotta ne­ ki. – Arra gondoltam. Nincs kizárva.lyéből feltörő megkönnyebbülés miatt. aki ne hinne neki. hogy benned megbízhatok. végig egye­ dül… Hogy mi lett ebből az egészből… Félelmetes… Hiroki hallgatott. – Öö… én… – kezdett bele. hogy nem adta meg a kegyelemdöfést Takakó­ nak. és én féltem. – Ó… köszönöm…! – nyúlt érte Micuko bizonytalankodva. nincs az az ember (főleg ha férfi). mint hogy nagyszerű. Mivel Hiroki megperdítette a fegyvert a kezében. és mintha csak most venné észre. Látta. – Elég volt. hogy a kakasa fel van állítva. amelyet Micuko leej­ tett. Megtorpant. – Hm… Micuko szép ívű. amit Micuko mond. röviddel a halála előtt. legalábbis elhatározza. Szugimura. És mivel a csöve egyenesen Micuko két szemöldö­ ke közé irányult. Nem eresztette le a pisztolyt. A megértésért és védelemért esdeklő vonások. odament a lányhoz. Csak az a rettegő arckifejezés. Szugimura?… Micuko arcát eltorzította a döbbenet és a félelem – vagy leg­ alábbis ránézésre úgy tűnt. és felvette a fegyvert. hogy meg­ teszi. fél kézzel visszatolta. Csak a körülmények egy kicsit speciálisak voltak most az ő esetében. Vagy ha nem is hisz neki. – Mi… mi az? Mit csinálsz. – Találkoztam Takakóval. hogy kilóg a combja. [436] .

Hiroki nem szólt semmit. hogy akarattal embert öljön. és még akkor sem lövöldözik összevissza akár­ kire. Különben sem bírsz lefeküdni azzal a nővel. Egyenesen belenézett Micuko szemébe. Csak amikor összetalálkoztam Takakóval… Ő kezd­ te. – Mit szólsz? Ha nem bántasz. fehér lába. hiszen megölnélek. aki megölte a ti­ édet. Felnézett Hiroki arcára. én nem voltam végig egyedül. [437] . Az baleset volt. Aztán Micuko ültében a bal keze hüvelyk. – Igaz. Beszéde inkább lazának tűnt. ugyanakkor még inkább kiemelte Micuko szépségét. Legyen az ennek a rohadt játék­ nak a kellős közepe! Hiroki szavaira Micuko egy kicsit visszahúzta az állát. Lassan kezdte hátrafelé húzni. Micuko hunyorított. hagyom magam. Hiroki továbbra is feltartotta a fegyvert. és az ajkai mosolyra fordultak. Takako rögtön meghalt – mondta. Komolyan. ő akart engem… engem megölni… Az a pisztoly is erede­ tileg az övé volt… Ezért… ezért én… Hiroki újra felkattintotta a Colt Government kakasát. amint nem figyelsz. Nem olyan lány ő. – Én jól ismerem Takakót. Halkan kuncogott. Nem vagyok ám rossz.és mutatóujjával váratlanul felemelte a szoknyája szegélyét. azu­ tán félrehajtotta a fejét. – Takako nem az én nőm. Bár kirázta a hideg az embert ettől a mo­ solytól. és nem mozdult. Megint láthatóvá vált a szexis. Felnézett Hirokira. ame­ lyet az imént tolt vissza.– Tévedés. ha meg van zavarodva. csak mozdulatlanul célra tartotta a Governmentet. érthető. – Nem kellek? – mondta Micuko. – Azt hittem.

– Hogy… – hallotta. és a fejét rázta. hogy így nézne ki. az viszont biztos. de hülye vagy! – mondta Micuko. mintha nem is zavartatná magát. – Akkor meg miért nem lősz? – kérdezte aztán. – Ez a játékszabály. gyermeki. A hold fé­ nye mellett a szemében fagyos tekintet bujkál. aztán nem tudnál rálőni egy nőre? Micuko önbizalommal telt arca változatlanul szép volt. Mintha csak véletlenül mellé ült volna a teremben egy fiú. Hiroki folytatta: – De a legeslegjobb barátom volt. Ezt Hiroki nem tudta hova tenni. Egy idő múlva to­ vábbra is mosolyogva szólította meg Szugimurát. Könnyelmű. barátságosan beszélt. ám végtelenül hűvös. aki tetszik neki. [438] . Szugi­ mura. bocs – emelte fel Micuko a szemöldökét. – Szugimura. ahogy rekedtes hang hagyja el a saját torkát – hogy bírsz te gond nélkül megölni valakit? – Ó. – De nem mindenki tartja be. és a napközis foglalkozás kezdete előtt ő előhozakodna valami témával. hogy egy fegyvert szegez­ nek a homlokára. Micuko megint oldalra hajtotta a fejét. Ha létezne tizennégy-tizenöt éves bo­ szorkány. szeretetre méltó.Erre Micuko megint Hiroki szemébe fúrta a tekintetét. Hiroki majd­ nem beleszédült. – Feminista vagy. Olyan hangnemben. nem? Hiroki hunyorított. te biztosan jó ember vagy – mondta. mint egy görög-római mítoszokból előlé­ pett háborúistennő. Takako olyan volt. – Ja. mint Csigusza Takako határozott vonalú arcáé. hogy szóba elegyedhessen vele – olyan egy­ szerűen. csak a szemöldökét ráncol­ ta. Más­ féle szépség volt ez.

az kellett nekik. Ami­ kor sírni kezdtem. Ez… Lehet. Egyenesen belefúrta a tekintetét Hiroki szemébe. Csu­ pán én így akarom. hogy olyan vagy. de úgy látszik. mintha csak énekelne. az egyik négyszer. De bármikor rossz emberré válhat. semmint a megrablottakhoz. – Nem tudom. Bizonyos tekintetben. Micuko egy lendülettel mondta el mindezt. a lábam is. – Miért? Micuko megint elmosolyodott. Te is lehet. ha ilyen perverz tatákkal csinálom. De én úgy vagyok vele. hogy Hiroki akart volna valamit mondani. Azután megszólalt: – Kilencéves koromban megerőszakoltak. hogy inkább a rablókhoz állok. Erre aztán Hirokinak végre feltűnt. és megrázta a fejét. Ez a borzalmas történet letaglózta. aki az egész éle­ tét jóként éli le. Micuko olyan könnyedén folytatta. mint te. Ugyanolyan férfiak. hogy a lány jobb keze [439] . De még azelőtt egy ezüstszínű fény csillant Micuko kezében. mint egy bot. Ja. hogy van. Ezért most is. direkt bőgök nekik egy sort. Nyiszlett egy kisgyerek voltam. Nekem akkor még tök lapos volt a mellem. Hiroki pedig el­ képedve figyelte a lány szünet nélkül vidáman mosolygó ar­ cát. Micuko elkapta a szemét Birokiról. Hárman. felváltva. Vagy lehet. fejenként háromszor. De ha nagyon akarom.Lehet. hogy a szája is kinyílt egy kicsit. nem. – Ez teljesen mindegy. Biroki szája öntudatlanul remegni kezdett. na igen. – A jó ember az jó ember. hogy az a jó vagy a rossz. csak még jobban felizgultak. Bár ezek bácsik voltak. akkor egy in­ dokot fel tudok hozni. Nem azt mon­ dom. helyes vagy helytelen.

időközben a háta mögé került. még láthatta egy pillanatra hátulról. (Természetesen a kormány által eredetileg Etó Meguminak osztott fegyver volt. miután ott meghúzódott. [Maradt 17 fő] 54 Hajnali fél négy múlt. Csak szorította a kés mellett a baljával a jobb vállát a vérrel átitatódó egyenruhában. még Kotohiki Kajoko is a keze közé kerülhet. ahol Micuko eltűnt. Cso­ dálkozott rajta. és a vékony patakocska elkezdett csöpögni a cső végén. ahol addig rejtőzött. és a sötétségbe me­ redt. hogy Micuko igazat beszélt. nagyjá­ ból kikövetkeztette. Micuko nem szalasztotta el az alkalmat. hogy egy beteg gyermekével? A zakója ujjában lecsurgó vér eljutott a jobb kezében a Colt Governmentig. Ráadá­ sul annak is… valószínűleg csak egy részét mondta el. 4. hogy Micuko története csak kitaláció volt. és Hiroki mellett elhaladva a háta mögött berohant a fák közé. hogy megbökkentse. a fájdalomtól hátratántorodott. amikor Oda Tosinori (fiúk. de hát nincs ebben semmi kü­ lönös. Persze lehet. Ahogy Hiroki sietve hátrafordult. de Szakamocsi bemondta a közleményeiben. mégsem tudott utána eredni.) elhagyta a házat. de akkor már mélyen benne járt egy kétélű búvárkés a jobb vállában. de rögtön el is tűnt előle az éjszakában. hogy ez a ház az E4-es mezőben lehet. Micuko egy felnőtt mentalitásával rendelkezett. Hiába tudta. és bár a fegyvert azért nem eresztette el. [440] .) Hiroki száján kicsúszott egy kiáltás. Vagy nem is? Helyesebb lenne azt monda­ ni. Csakhogy Hiroki nem volt képes ilyen könnyedén venni. hogy ha most nem végez Szóma Micukóval. hogy egy hozzá hasonlóan harmadikos lány mitől lehet ennyire hidegvérű. Hangtalanul szívódott fel a lábainál az avarban. Már rögtön. hogy az E4 öt órá­ tól tiltott zóna lesz. Tudta. Egy beteg felnőttével. felkelt.

és ott már csak el kell rejtőznie megint egy megfelelő házban. Balra. hogy ő volt Siroivában az egyik leggazdagabb család fiacskája (a leggazdagabb Kiri­ jama Kazuo családja volt. hogy a bozótban húzza meg magát. és elé-elé úsztak a felhők. de olyan nagyon nem aggódott emiatt. Onnan rálátott a keleti partig tartó sík egészére. Mivel jelenleg már nem­ csak a golyóálló mellény (minőségi bizonyítvánnyal!) volt rajta. de Tosinori ezt biztosan nem is­ merte el). az északi hegy lába mentén.Mielőtt kiment volna a konyhából a kertre nyíló ajtón. megint csak körülbelül száz méterre. hogy keletre indul. aztán eldöntötte. úgy száz méterre Tosinoritól. Habár ő meg azért lopózott Hi­ rono háta mögé. Tosinori még egy­ szer ellenőrizte a bukósisak állán a kapcsot. Ha ő így. hanem nála volt a Simizu Hirunótól szerzett revolver. hátrafelé még kettő. A térkép sze­ rint minden zóna körülbelül kétszázszor kétszáz méter terü­ letű. Attól jobbra. Az égen felhőfoszlányok jelentek meg. Vívódott egy kicsit. Időben elég rátar­ tással hagyja el a területet. ame­ lyet behúzott a szobába vezető lépcsőfok mellé. és lement a szomszédos kis szántóföld szélére. a település felé. amelyeket a sötét és világos foltok halvány váltakozása jelzett a terület nagyját kitevő szántókon a holdfényben. Azokon túl valamiért meg­ [441] . ahol már megbújhatott valaki más is. ráadásul… A házban felfedezett motoros-bukósisak is a fején volt. Nem is sajnálta különösebben. én is úgy. Síkság létére azért voltak rajta itt-ott szintkülönbségek. A kerek hold már elég alacsonyan járt. vetett egy pillantást Simizu Hirono hason fekvő holttestére. Veszélyes volt ugyan be­ menni egy házba. Ez a játék vérre megy. hogy hová helyezze új búvóhelyét. amint meglátta. egy ház állt. majd fullextrás felszerelésében átvágott a kerten. A sziget keleti szélén lévő településhez csatlakozó kis síkságon itt-ott házakat jelölnek a szántón. nem vetemedett volna olyan alantas cselekedetre. még egy. De éppen csak rápillantott. Mert Simizu Hirono kímélet­ lenül rálőtt. hogy megfojtsa. Lévén. Onnan kissé balra.

szakadt a házak sora egy darabig. érdemes megemlíte­ [442] . mert ki nem állhatja a piszkos lakásokat.) lövése okozott a golyó­ álló mellényen keresztül. A háta mögött pedig a déli és az északi hegy érintkezett. fejét behúzva indult meg óva­ tosan. Az északi hegyből kilógó domb és egy kis erdősáv miatt in­ nen nem lehetett jól látni. hogy hitvány helyen a söpredék gyűlik össze. így még véletlenül se vehette a szájára) kelljen együtt csúsznia-másznia a földön? Ha most eltekintünk attól a kérdéstől. ezek már az E4 és az F4 határára esnek. Vi­ szont nem árt számításba venni. Rögtön Szakamocsi éjféli híradója után ha­ talmas robbanás hallatszott. hogy az osztályból mindenféle hitvány senki­ házival (gyakran használta otthon ezt a szót az apja. Elvileg. aki a tar­ tomány keleti részének legnagyobb élelmiszercégét igazgat­ ta. Tosinoritól jobbra előre. mert általában el kellett játszania az úrifiút. tovább kell menni. Mindenesetre Tosinori elindult arrafelé. Először is. Ezt még fokozta a tompa fájdalom a hasában. legalábbis a térkép szerint. de mélységes undorral töltötte el a lábára tapadó mocskos föld. másodszor pedig kézenfekvő. De ha hinni lehet a térkép lakóházakat jelölő kék pontjainak. a déli oldalon is állt két ház egymás mellett. amelyet Simizu Hirono (az a ringyó. de ezek elméletileg a keleti telepü­ lésig folytatódtak. és három-négyszáz méter múlva megint csak a szántó közepén tünedeztek fel újabbak. és túlságosan mocskos és közönséges a hely. de csak magában. és a felcsapó lángokat ennek a dombnak a jobb széle mellett lehetett látni. Biztos elaludt már a tűz. és ő maga is szívesen alkalmazta az „átlagosok” lekezelő elnevezéseként. és házat nem látott arra. vagyis in­ kább az északi hegy lába dombként nyúlt el a sziget nyugati partja mentén. hogy ha odaér. mert most már arrafelé is teljes a sötétség. fent a hegyen van még egy-kettő. A szántók közötti töltés szélén. Hacsak nem nézte félre a térképet. Miért kényszerítették őt egy ilyen alantas játékba. és azzal kiér a tiltott zónából. kelet felé elmehet a har­ madikig vagy a negyedikig. hogy Oda Tosinorinak volt-e joga így gondolkodni és beszélni.

mi több. Tadanori fog­ ja tovább vinni. róla valami mást. amikor megkapta a golyóálló mel­ lényt. (A céget bátyja. Ezért aztán – legalábbis a saját véleménye szerint – ő nem halhatott meg ilyen helyen. hogy milyen a zenészek élete. hogy neki ugyan nem kell. a züllöttek mindkét nembeli vezéregyéniségei. mint hogy meghúzta magát. nem? Persze a játék kezdetén. Ha azok meghalnak. ráadásul még egy meleg is volt az osztályban. csak tizenöt éves. de kilógott az átlagos kate­ góriából. illetve [443] . Természetesen vonzó volt a jól fizető igazga­ tói poszt is. értékes ember. A 3/b tele volt különleges emberekkel: ide jártak a sportcsapatok legjobbjai. a természetben is az marad életben. mint az osztály többi senkiházija.ni. Nem volt zseni. Négy­ évesen kezdett magánórákon hegedülni. És hogy mennyire tudnak más tehetségeket tönkretenni. de azt ponto­ san tudja. mostanra pedig tar­ tományi szinten is kiemelkedő zenésznek számított a közép­ iskolások között. de ő egy tehetséggel megáldott. Lényegében eldőlt. És ha csak a biológiára gondolunk. Őt zeneművészként fogják tisz­ telni. Igaz. az egész Siroivai Középiskola diákjai közül Tosinori egyedülálló tudásával tűnt ki. mert micsoda alantas dolog egy élelmiszercég. de most már volt fegyvere. Elhatározta. akikbe nem szorult egy géniusz te­ hetsége. azok számára. Tessék? Hogy aki a zenét szereti. elvesz majd egy kéznél lévő szép úrilányt. aki értékesebb a többinél. rossz ember nem lehet? Ilyet csak az amatőrök mondanak. nem tehetett jobbat. és a jövő­ ben feltehetőleg legalább a tartományi szimfonikus zenekar karmesterségéig viszi… Dióhéjban talán ennyit érdemes róla megemlíteni. Adják csak a semmirekellő bátyjának. na bumm. az egész csak protekció és pénz kérdése. hogy nem kegyelmez. hogy egy híres tokiói magán­ gimnáziumban tanul tovább. (Már meg is halt – rendkívül ordináré egy buzeráns volt…) Szóval a sokféle képességgel és tulajdonsággal bíró osztálytársai közül. és igényes pénzemberekkel fog összejárni.) Ő teljesen más lapra tarto­ zik. ahol van zenetagozat. Ha a zseniket nem számítjuk. de Tosinori úgy volt vele. és olyan nagyon sokat nem látott még a világból.

Sőt még gyűlölte is a „hitvány” osz­ tálytársait. és ha elég jól néznek ki. és különösen Nanahara Súja… Kisgyerekkortól fogva edzett hallás. Ennek ellenére és mindezek dacára. Gyerekszülésre való eszközök (ó. Tosinori nem volt tagja a Siroivai Középiskola zeneszakkö­ rének.mennyire bírnak talpon maradni a többiekkel szemben. Igen. hogy a nőstény senkiháziaknak fo­ galmuk sincs az előkelő klasszikus zene értékeiről. a kérdés csupán… a pénz és a pro­ tekció. hogy mindez így van-e vagy sem. bonyolult zenei hangne­ mek ismerete és zenei képzettség tekintetében jócskán Tosi­ nori volt fölényben. ahova a „különösen hitvány senkiháziak” jártak. Ebből következik. jók dísznek is egy sikeres férfi oldalán. most azonnal. Ennek egyik oka az lehet. na igen. téged akarlak.) Igen. ennek egyik oka Nanahara Súja volt. amikor csak kedve tartja!). itt helyben!”. (Állítólag még a törvénytelen importzenék kottái is keringenek közöttük. Egyértelmű. A nők már csak ilyenek. Főleg… Na igen. (Tosinoriban soha nem tudatosult. És nekem elegendő tehetségein van ahhoz. hogy érdemes le­ gyen pénzt és kapcsolatokat áldozni rá. de ő. Különben sem többek. egészen kicsit tapsolnak csak az illendőség kedvéért. hogy „Ó. az osztály mihaszna kis nőstényei ujjongva sipítoznak egy csap­ nivaló hangtól.) Amikor viszont Tosinori a zenetanár felszólításá­ ra gyönyörűen eljátszik egy operarészletet. egyszerűen csak annyi. hogy ezek után nem volt közeli barátja a 3/b „senkiházijai” között. (Elképesztő a nők arca. amikor a zeneóra előtti rövid szünetben Nanahara Súja előadását hallgatják. hogy Nanahara Sújá­ nak helyes arca van. mint a többi állat. Oda Tosi­ nori mindenesetre így gondolta. ha Nanahara Súja lefog a gitárján egy óvodás­ hoz illő akkordot. Mintha csak a homlokukra lenne írva extra vastag betűkkel. de mélylélektani szinten nagyon utálta a saját csúnya ábrázatát. Nanahara. Azok aztán megállás nélkül csak azt a közönséges popzenét játsszák.) Így is jó. Hagyjuk is. hogy… [444] . a másik pedig. és természete­ sen a férfi korlátlanul örömet tud szerezni magának velük.

Tosinori nemso­ kára kikerülte és elhagyta az első házat. Tosinori még egyszer hátranézett. Hiába látta csak a körvonalait. Úgy tűnt. A tör­ zse kerülete lehetett vagy négy-öt méter. Az éjszaka során hallatszott időnként fegyverdörgés. és még egyszer megnézte a kisebb-nagyobb fák­ kal körbevett épületet. és előtte. a nyugati oldalán egy különösen nagy fa tárra szét a koronáját. Persze nem fe­ lejtett el néha megállni és minden irányba körbetekingetni. már egészen kö­ zelről látszott. A válla fölött hátranézett. Mindjárt tiltott zóna lesz ez a terület. megállapította róla. Ott… annak a fának a tetején csak nem bújt meg valaki… Tosinori megszorította a fegyverét. amíg túlhaladt a házon. míg lassan továbbhaladt. és nemcsak a házra. és ahogy a gyenge lövéshanggal egy időben narancssárga tűz­ nyelv nyúlt ki a csőből. ki lehet ez egyáltalán…? Persze nem volt érdekes. és a magassága is úgy hét-nyolc. A harmadik ház. és ez meg itt kó­ borol. A sisak elején lévő négyszögletes ab­ lakra korlátozódó látómezejében nem volt gyanús mozgás. a talaj közelében egy kerek feketeség mozgott volna. Tosinori zsibbadást érzett a hátában. Soha nem lehet tudni.Nekem kell életben maradnom. és közeledett a má­ sodikhoz. és ott volt mindenekelőtt az az iszonyú nagy robbanás. Jó öt percbe is beletelt. már célzott is a fegyve­ rével. és csend van. ha­ nem a fára is figyelt. hogy jó régi ház. mintha a ház körüli fák között. Az pedig… Egy ember feje! – Mire erre ráeszmélt. Meghúzta a ravaszt. [445] . …Rendben. honnan bukkan fel a söpredék. amelyet kinézett magának. de most sö­ tétségbe burkoltazik a sziget. Jó pél­ da erre a csótány. Körbe volt ültetve fikkal. A kezében fekvő Smith & Wesson Mili­ tary & Police famarkolatán át kellemes bizsergést érzett.

A bukósisak állrészének védőjét bal kézzel lenyomta egy ki­ csit. – Várj! – szólt egy hang. hogy az árny Szugimura Hiroki (fiúk. Ez valami csel? Akkor is. már lőtt volna. magas fiúk. amikor ő még hátat fordított neki. [446] . 3. Leengedte a fegyvert. egy nem éppen finom. így valódi fegyver ravaszát most húzta meg először. Hát igen. ha nincs nála fegyver… Úgy döntött. Kuronaga Hirosi meg már rég meghalt. de egyszer sem engedte még meg. Hogy nem akar játszani? Ki hallott már ilyet? Ha ebbe a játékba nem akarsz beszállni. ez igazi! Igazi fegyverrel lőttem. Amit utált: 1. Tosinori lassan közelített az árnyhoz. tényleg. az a valaki pedig lebukott. Tosinori kettőt lőtt. 11. kö­ zönséges bizsukkal teleaggatott Csigusza Takakóval járt… Ja. aki azzal a közönségesen festett hajú. – Te ki vagy? Takigucsi? Hiroki a Tosinori után legalacsonyabb fiú. hogy taktikát változtat. Nem is lőtt vissza. hogy ki nem állhatta a hitvány sen­ kiháziakat. a hozzá hasonló méretű­ ek közül Takigucsin kívül csak Szeto Jutaka van még életben. Szeto Jutaka után ő volt a legalacsonyabb. az azt jelenti. Ő csak százhatvankét centi magas volt. ő már halott! Az arca. Az apjának volt néhány vadászpuskája. nem bír megmozdulni. az szép volt.Hát igen. Na persze. Abból megtudta. Takigucsi Júicsiró (fiúk. és úgy tűnt. ha len­ ne lőfegyvere. 2. annak ellenére. a hegedőművészettől távol álló hobbija volt: gyűjtötte a fegyvermaketteket. Azt a vacak karateszerű micsodát tanuló égimeszelő (Tosi­ nori különben a magas fiúkat is utálta. 13. helyes arcú fiúk. …Azt a mindenségit. hogy rászántad magad az öngyilkosságra. Ezért húzhatta meg ő most nyugodtan a ravaszt.) nevét ejtette ki.). Tosinori egy pillanatig törte a fejét. – Én nem akarok harcolni! – folytatta Hiroki hangja. hogy hozzájuk nyúljon. összességé­ ben a fiú csőcselék).

Ne-nem sebesültél meg? Erre Hiroki lassan felemelte megtermett testét. nyavalyás kis karate­ bajnok! Elintézem. bocsi. egy váratlan mozdulattal balra – Tosinori felől nézve jobbra – dőlt. Nem lehet eltéveszteni. A vállára egy fehér rongyot tekert. mindenesetre… Hihetetlenül gyors volt. vagy letépte. Késő. mintha a botot tartó csupasz jobb karja egymagában átváltozott volna egy civilizálatlan benn­ szülött karjává. hogy hitvány módon halj meg. és hitvány sírba kerülj. hogy ez egy kung-fumozdulat alkalmazása volt. hitvány koporsó­ ba tegyenek. – Ó. – Semmi baj. ha dadogok egy kicsit. Bal vállán a hátizsák. Azután Tosinori fejét figyelve mondta: – Bukósisak? – Ja. Még el sem halt az „m” hangja. jobb kezében valami bot. aha. mint Tosinorinak. Hiroki kissé oldalt hajtotta a fejét.– Én Oda vagyok – mondta. Oké. és az alatta lévő ing is hiányzott. Olyan volt. Az egyenruhája jobb ujja leszakadt. Csakhogy a Smith & Wesson Military & Police-ból kilövellő tűz útjában nem volt ott Hiroki teste. [447] . A távolság öt méter. – Tö-tökre fé-féltem. és elő­ rehaladt. Jaj. Épp egy fél pillanattal azelőtt. Aztán majd viszek neked egy extra hitvány virágot. még három lépés. ő már feltartotta a jobb kezét. Honnan is tudhatta volna Tosinori. késő. jobb lesz. Tosinori már a válasz közben a szántó földjét taposta. Hiroki szeme nagyra nyílt. Egy hitvány bennszülötté. kilógott a jobb karja.

és felkiáltott. hogy ezt végiggondolja. A követ­ kező másodpercben iszonyatos fájdalom hasított a jobb keze gyűrűsujjába. de lőnöm kell mindenképpen. Tosinori szorította a jobb kezét. és megtudta. és rettegő. Magától értetődik. amivel a vonót kezelem finom mozdulatokkal. – Hát igazán lelkesen játszol – mondta Hiroki. hiá­ ba a bukósisak. Bezzeg a filmekben csak a pisztoly repül el. hogy Hiroki Mimura Sindzsivel el­ lentétben át volt ugyan szoktatva.) Ha meg volt nála fegyver. és iszo­ nyú fájdalmai is voltak. hiszen a sisak viselésével volt egy olyan szándéka is. Két térdére esett. Szökellt belőle a vér. Szinte arra sem volt ideje. Bal kézzel szorí­ totta a fájdalom forrását. (Azt honnan is tudhatta volna Tosinori.És ebből a megdöntött testhelyzetből a botjával ellentétes irányban. hogy nincs meg a gyű­ rűsujja. Az egyenruhája alatt pedig ott van a mellény. Hiába a golyóálló mellény. bal kézzel kirántott egy pisztolyt. hiszen a sisak golyóálló. Ez nem igaz. az ujj nem! Hiroki a pisztolyt rászegezve közelített. – Nem szíve­ sen lövök. A jobb kezem ujját. Az ujjaimat. és visszaszerzi a fegyverét… A mutatóujja működik. Saját fegyvere a lábánál hevert. A mellény megfogja a lövedékeket. mivel a pisztoly csöve a mellére irányult. Tosinori izzó szeme előtt Szugimura Hiroki néhány pillana­ tig várt… [448] . ez nem. hanem a testére. A sisakban csurom víz lett az arca a hirtelen gyöngyözni kezdő izzadságtól. Abban a pillanatban a jobb kezéből eltűnt a fegyver. ha az ujjai védtelenek voltak. mert egy aprócska tűzcsóvát vett észre. de eredetileg balkezes volt. Nem értette ezeknek a szavaknak az igazi értelmét. a ravaszt meg tudja húzni… Nyerhet. akkor miért nem használta kezdet­ től fogva? Ez tiszta hülye. de azért még nem veszett el teljesen. Áá. zavarodott tekintettel meredt elő a si­ sak mélyéről. hogy az ellenfél ne a fejére célozzon. ő kivárja az alkalmat.

de ezzel ő is így van. Megint csak a kattanás. Torz mosoly jelent meg Tosinori sisak mögé bújtatott szája szélén. Még egyet. Lüktető fájdalmat érzett a ke­ zén. Hiroki fegyvere csak egy kis fémes kattanást hallatott. de nem esett el. ezzel ugyan nem lősz. A francba! Néhány másodpercig habozott. amely a lábánál hevert. A pisztoly markolata tocsogott a leszakadt gyűrűsujjából ki­ ömlő vérben. Tosinori maga is nekilódult. Lőtt. Hiroki meglepett arcot vágott.Összeszorította a száját. te karatebajnok! Ez a lövedék befulladt. Automa­ ta. mint képzelte. és lőtt még egyet. Ez sem talált. De egyszerűbben végződött a dolog. biztos újra fogja [449] . ez alkalommal hogyan tudna valósághűen meghalni. ahonnan hiányzott egy ujj. Továbbfutott. Hiroki egy pillanatig mintha a botját akarta volna lendíteni a jobbjában… Talán a távolság miatt tett le róla. Egészen addig Tosinori emlékezetébe idézte a Simizu Hiro­ nóval való összetűzését. Tosinori lecsapott a saját fegyverére. de valahogy azért mégiscsak megfogta a pisztolyt. még egyszer el kell húzni a závár­ zatot és újratölteni. Csak súrolta vajon? Hiroki teste megbicsaklott. A másik megsérült. Tosinori felvette a fegyverét. hogy utána menjen-e vagy sem. sarkon fordult. és meghúzta a ravaszt. de letett róla. és azon elmélkedett. Az előbb még oly jóleső visszahatás a fegyverből most mintha a sebesült kezébe hatolt volna. Hiroki eltűnt a hegy lábának fái között. Hiroki még így is gyorsabb volt nála. Nem tudta kellőképpen megtarta­ ni a markolatot. és nyugodt tekintettel meghúzta a ravaszt. és a ház mögé – a hegy felé – menekült. így nem találta telibe: Hiroki jobb combját – a fenekéhez közeli részen – érte a lövés. amitől egyre jobban feldühödött. Hiába lőtte meg a lábát. gyorsan felállította még egy­ szer a kakast. Na. És ha Hiroki beért a sűrűjébe. Ezúttal nem talált.

El kell… el kell jutnia a házig. 6. elejtette. nincs is hova elrejtőzni. Amikor megállapította. És meglátta. ha ráközelítenek például. amelyet először kinézett magá­ nak. A rohadt élet. és hallotta. és visszalő. Legsürgőseb­ ben a kezét kell ellátni. Amíg átvá­ gott a töltések között. Kifinomult dallamok a fogyaték legyőzésével. hogy Hiroki meglássa. hogy a célba vett ház előtt. legyűrte magá­ ban a fájdalmat. A jobb keze fájdalmai miatt nem markolta elég erősen a Smith & Wesson Military & Police-át. az innen csupán öthat méterre lévő szántóföld töltésén egy fiú áll. helyes arcú fiúk). Meresztgette a szemét. És nem szabad. A halántékon túl hosszúra hagyott. Jaj. Főleg a tévé élő közvetítéseiben. a fenébe is. ez tisz­ tagáz! A kinézett ház már ott volt az orra előtt. amikor bemegy. Még egyszer hátra­ nézett. Hátrarepült. és Tosinori felsőtestét jókora adag találat érte. hogy jobbra nekicsapódik valaminek. Utána a bukósisakos feje is leért. majdnem beleszédült az egyre erősö­ dő. ez az ujjatlan kéz az előadásokon. ame­ lyik Szugimura Hirokit takarhatta. Abban a tér­ ben az előbb még nem volt semmi.tölteni a fegyverét. hogy Kirijama Kazuo (fiúk. a tatarázó hanggal egy időben heves tűzeső záporozott felé a keze közül. és a hátára esett. és abba az irányba vánszorgott. de nem látott egy árnyat sem. A háta súrolta a földet. Mennyire szembetűnő lesz! Ezzel én is beállhatok a fogyatékosok bagázsába. akit utál: első kategória. Mindenekelőtt ez a kéz. Utána jöhet a harci helyzet felülvizs­ gálata. Tosinori fegyverestül szorította a jobb kezét. és veszélyes védtelenül kiállnia.) volt az (már megint egy olyan típus. mintha a földből nőtt vol­ na ki. viszont. még ha képes leszek is újra hege­ dülni a rehabilitáció netán. Ha belegondol. hátrafésült haj és hidegen csillogó szem. Minden rendben. [450] . nem kö­ vet Tosinori visszafordította a fejét a ház irányába. óriási fájdalomba. Gyorsan lekupo­ rodott.

Közben járt az agya. És minden bizonnyal azt hiszi. És a nadrágja hátuljába betűzött konyhakés (amelyet abból a házból szer­ zett. a jobb kezében érzett heves fájdalom. és próbálta elnyom­ ni magában a késztetést. ott van! Akkor majd én kikanyarintom azt az alá­ való légcsövedet a késemmel. én már meghaltam! Nézz csak meg. de a teste a jobb gyűrűsujját leszámítva teljesen rendben volt. Nos. Visszafojtott lélekzettel. egy moccanás nélkül feküdt. ahol megölte Simizu Hironót) most is nyomta még. akárcsak korábban Simizu Hirono.A fegyverropogás visszhangja elhalt az éjszakában. Egyenesen arra tartott. Na gyere. Kirijama nem ment oda a Smith & Wessonhoz. vedd fel a fegyveremet. hanem egyenesen Tosinori felé vette az irányt. hogy Tosinori már halott. válassz gyorsan. melyik. Újra a csend lett az úr. megspékelve az afölöt­ ti haraggal. hogy hirtelen megtámadta egy első kategóriás fiú: a limbikus rendszere táján már nagy volt a káosz. hogy futni hagyta Szugimura Hirokit. és nyitok egy szellőzőnyílást abba a hitvány tarkód­ ba. Ez a perverz öröm. nekem mindegy. hogy nevetni kezdjen. amibe az élét csa­ varta. [451] . ugyanúgy. Csakhogy ki tudja. Tényleg jó ötlet volt ez a sisak. keresve sem ta­ lálsz még egy ilyen tökéletes halottat. az idegesség. Kirijama a golyóálló mel­ lénnyel védett felsőtestére célzott. Egy másodpercbe sem telik levenni a rongyot. a szélesvásznú filmekhez hasonló látómezejének szélén látta a Smith & Wes­ sont halványan megcsillanni a holdfényben. az a változatlanul sű­ rűn gyöngyöző izzadság. …Miért? Hé. Közben le sem vette azt a hideg tekin­ tetét Tosinoriról. Vagy hátat fordítsak és elmenjek? Ne­ tán eredjek Szugimura Hiroki nyomába?Akkor pedig felszedem én azt a fegyvert. De természetesen Oda Tosinori nem halt meg. mint amikor Simizu Hirono támadását zsebelte be. miért. Épp csak egy résnyire nyitott szemhéján át. Amin hiába is próbált volna úrrá lenni.

mint egy leveses. A közvetlen közelről leadott lö­ vedékek némelyike súrolta a sisak üvegszálas műanyagának felszínét.vagy szószostál. A sisak teljesen olyanná vált. és Kirijama egyszer csak kitöltöne a látómezejét. aki őt megölte. hogy létezik olyasmi. …! Hirtelen elhatalmasodott Tosinorin a félelem és a pánik. Így történt. hogy Oda Tosinori. már meghaltam! Miért?! Egyre hangosabb lett a puha földet taposó lépések zaja. Csak jött nyílegyenesen.) [452] .Kirijama nem állt meg. Most aztán nem csak megjátszotta a halált: már meg sem moccant. kettő… Mondom. a teraszon mutatta be a Tosinoriénál messze kifino­ multabb hegedűtudományát. (Teste különös táncot járt. túlbecsülte a golyóálló mel­ lény értékét. néhányuk pedig keresz­ tülhatolt Tosinori koponyáján. és színes szikrákat vetett. Egy lépés. nem sokkal ez­ előtt a siroivai házukban. aki gyűlölte a hitvány senkiháziakat. de neki ehhez nem volt elég jó a tanulási képessége. de egészen biztosan fogalma sem volt róla. Ha eléggé figyelt volna az előző nap reggelén Kusza­ ka Jumiko és Kitano Jukiko halálára. Abban a pillanatban a sisakos fejére irányulva újabb tűzcsóva nyúlt Kirijama Ingramjából. megfeledkezett magáról. ez a mondhatni buta fiú. majd a sisak belsejében patto­ gott. és a szélén. patakzott kifelé a vér. Minden bizonnyal ő maga nem díjazott volna egy ilyen hitvány táncot. tudnia kellett volna. hogy a fiú. (Utána pedig behajította a hegedűjét a szemetesbe.) És természetesen mire véget ért… Tosinori feje péppé zúzódott a sisakban. és alábecsülte Kirijama Kazuo hidegvérét. Kirijama Kazuo. ahol a nyakkal érintkezik. amely még Tosinoriékénál is na­ gyobb. és kinyitotta a szemét. És ugyan már nem sok köze van hozzá. el­ hunyt. mint a kegyelemdöfés. ezért a feje sisakostul billegett.

mert nem csak ő akar játszani. aki épp túlesett a Niida Kazusival folytatott párbaján. amely Etó Me­ guminál volt. Így viszont nem muszáj azon munkálkodnia.) Közeledett a hajnal. hogy egy egészen közeli bo­ korban valaki a dolgát végzi. visszatérhetett volna az iskolához.) Amikor volt fegyvere. ami megfogalmazódott benne. megölte őket. az első. ott van még az a géppisztolyos va­ laki. nyugodtan mozoghatott valamivel bátrabban. hogy nem végzett vele teljesen. hacsak nincs mond­ juk kutya ezen a szigeten. (Viszont nagy hülyeség volt. amit először osztottak neki. felpillantva látta. rábízhatja arra az illetőre. és könnyen végzett Csigu­ sza Takakóval is. (Na igen. Az Etó Megumival való találkozá­ sa tulajdonképpen baleset volt. hogy sor­ ban elintézze a kijövőket. ha nem megy közelebb. Vagy a hasztalan visszafojtani próbált lélegzetvétel nesze is jó lett volna. Micuko úgy ítélte meg. Ebből megtudta. és csak nagy nehezen sikerült elmenekülnie. majd egy robba­ nás követte. Szóma Mi­ cuko azonban (lányok. így csak a sarlója van már meg. Amikor éj­ fél után felhangzott a géppisztoly ropogása. Elhasználta a kést. Erre figyelnie kell. amikor meghallotta Jahagi Josimit és Kuramoto Jódzsit vitatkozni.[Maradt 16 fő] 55 Beszédhang. ha megerőltetés nélkül teheti. hogy lőfegyverre van szüksége.) Ám most fegyvertelen. hogy jobban teszi. de utána. és szépen szerzett magának fegyvert.) fűre csöpögő folyadék hangjára lett figyelmes. aki Kuszaka Jumikót és Kitano Jukikót megölte. Miután találkozott Hirokival. Pisztoly a gépfegyverrel szemben – [453] . Annak a géppisztolynak a hangját alig félórával ezelőtt megint hal­ lotta. hogy kék szín kezdte halványan átfesteni az ég korom­ feketéjét. (Ha kezdettől fogva lett volna fegyvere. A helyváltoztatással együtt járó hang. Mindenáron fegyverhez kell jutnia újra. és neki elég akkor intézkednie. hogy csökken­ jen az osztálylétszám. 11.

van neki olyan egyáltalán? Fogalmam sincs. hogy nem lenne könnyű visszaszerezni tőle a pisztolyát. Micuko a hang alapján haladva törte maga előtt a bozótot. amint meglátja. ne­ hogy megtámadja valaki. Még mindig zsibbad a jobb keze. igazán semmi különös. Szemben és jobbra is bozót. Egy kis – jó. Az lett volna csak a megerőltetés nélkül elvégezhető feladat. Hiroki most már biztos kíméletlenül le­ lőné. hogy a végén kénytelen lesz összecsapni azzal a géppisztolyossal. és az alak nyugtalanul kap­ kodta a fejét jobbra-balra. A csurgó hang még folytatódott. Most meg már minek is kérdez­ ném meg tőle. Miközben egy olyan helyre tartott. majd elment az északi hegyig. Azóta eltelt körülbelül három óra… Most végre megütötte a fülét valami zörej. 18. A hobbija… Hát. keménykötésű. ha nincs fegyvere. és elkezdte keresni a többieket. mi a helyzet. az arca pedig tizenkettő egy tucat. A bozót megszakadt. Megállapította. ha négy és fél tatami mére­ tű – tisztás bújt meg a növényzet között. De azért vigyázott. Így aztán Micuko a sziget közepén futó kelet-nyugati út mentén haladt nyugatra. hanem sarló a géppisztolyhoz – ebből még harc sem lenne. Még csak nem is pisztoly a gépfegyverhez. amelyet elkapott a bot­ jával. Akkor pedig egyértel­ műen hátrány. Balra a sarokban egy egyenruhás fiú áll háttal. Az a fiú nem véletlenül tanul kung-fuzni vagy mit. észrevette Szugimura Hirokit. de volt egy olyan érzése. És különben is. [454] .mindenképpen az előbbi húzza a rövidebbet.) az. ahonnan messziről megnézheti. de… Mindenesetre nagy az esélye. Viszonylag magas. Nyilvánvalóan nagyon izgul. Persze titokban Hiroki nyomába is eredhetett volna. átlagos fiú. Neki nem szabad zajt csapnia. A baseballcsapat tagja. hogy Hatagami Ta­ dakacu (fiúk. és követni kezdte.

egy fém baseballütőt tartott. ha netán egy kézzel kísérelné meg. Tadakacu fel­ nyírt hajú tarkója közvetlenül a szeme előtt volt.Ennél sokkal inkább megragadta a figyelmét a tárgy. [455] . Továbbra is jobbra-balra teker­ gette a nyakát. A jobb kezében. A csurgás ritkulni kezdett. és a lányra emelte a fegyverét. Ő Tadakacunál egy fok­ kal kisebb. majd végleg megszűnt. hogy ne csapjon zajt. és a száját tátotta. hogy „Ó!”. biztos fegyver gyanánt. hogy „A franc!”. aztán mindkét kezét maga elé húzta. Meghallotta. Addigra Micuko már a háta mögé lopózott. A sarlót (magától értetődőn) nem emelte tovább. hogy Júicsiró felbukkanásán nem lepődött meg. Már-már fel­ emelte a sarlót jobb kézzel. kisapám. akit a dolga végzése közben öltek meg. forgótáras. és várta. Ha azt vesszük. Tadakacu ismét körbené­ zett. Takigucsi Júicsiró (fiúk. 13. Micuko vigyázva.) állt ott. Akkor pedig véged lesz. Lehet. hogy ők ketten együtt voltak. Még akkor is jó alkalom. azután. lassan elővette a sar­ lóját jobb kézzel. és hátranézett a hang irányába. hogy kiürüljön a húgyhólyagja. amelyet Tadakacu még a dolga végzése közben is a markában szoron­ gatott. nagyon úgy néz ki. Egy időre abbamaradt… Megint csurgott. hogy valaki a háta mögött azt mondja: – Ó! – Erre Tadakacu ijedtében megfordult. Tadakacu csak egy kicsit távolodott el Júicsirótól. Tadakacu Micuko jelenlétére szintén úgy reagált. Tadakacu még mindig nem fejezte be a pisilést. Micukó­ ra meredt. Micuko csikorgatta a fogát. valószínű. aranyos gyerekarcú fiúcska volt. Egész nagy. hogy nagyon sokáig tartotta vissza. Egy régi rendőr-filmsorozatban volt egyszer valaki. Egy pisztoly volt. de Micuko sem ijedt meg kevésbé. és várt. A nadrág cipzárjának felhúzásakor Tadakacunak mindkét kezét használnia kell majd. Micuko szája szélé­ re megint kiült egy ördögi mosoly.

Tadakacu revolverének csöve (lényegtelen. de természetesebben hat. hogy bár­ melyik pillanatban meghúzhatja a ravaszt. hogy. – Ezért… Tadakacu nem engedte le a fegyvert. Gondolkozott. és akkor észrevettem. ha nála marad. – Ne hazudj! Meg akartál ölni! A pisztolyt markoló kéz remegett. azon nyom­ [456] . én. Tadakacun látszott. de talán a milli­ méter töredék részével azelőtt megállt az ujja. – Hatagami! Tedd le! Júicsiró. és nem felejtette el hozzá a testét is ijedten összehúzni. mekko­ ra hülye vagyok! Ez nem igaz.amíg elvégzi a dolgát. A szó végét megremegtette. nézd csak meg! Egy sarló? Egy sarló van nála! – Nem. hogy meghúz­ za a ravaszt. – Csak meg akartalak szólítani. Hogy erre nem számítottam előre. valószínűleg a helyzet miatti zavarodottsága meg a pánik miatt. Szórna Micuko színművésznő fő attrakciója. És. Micukóra tartotta a fegyvert. félreértesz! – préselte ki Micuko elfúló hangon a tor­ kából. hogy a szeme előtt akarnak megölni egy embert. – Micuko kissé lehajtotta a fejét. csak az tarthatja még vissza. fiúk egymás között igazán pisilhet­ nének ott. hogy eldobja-e a sarlót. Amikor az előbb meglátta Micukót. de egy Smith & Wesson M19 357-es Magnum volt) egyenesen Micuko mellére irányult. – Miért? Ez meg akart engem ölni! Nézd. Jól nyissák ki a szemü­ ket! – Én. hogy leesett volna a kakas. És máris itt a főszereplő. vékonyka hangon szólalt meg. ahol vannak! De nem ez volt a legfőbb gond. és Júicsiróra nézett. Biztosan fél igazából meg­ lőni egy embert. és elpi­ rult. ezért a kezében tartotta. hogy pisilsz.

én… Olyat soha… – Micuko könnyeket erőlte­ tett a szemébe. kicsit eltátotta a száját. – Nincs is nála géppisztoly. hogy csak elfogyott a töltény. – Akkor. nem ő ölte-e meg Kuszakát és Kitanót. Hatagami! – Júicsiró könyörögve folytatta. de ez a kijelentése igen megfontolt gondolko­ dásra vallott. – Ne-nem! Én. de nemsokára meg­ szólalt: – Hatagami. Júicsiró a fejét rázta. ő volt a fő-fő otaku a har­ madik bében. ezért kezdett habozni. nyugodt. Micukót is meglepte. nyil­ ván azért akart megszólítani téged Szóma. hogy vesztettél. Erre Júicsiró egy pillanatra elhallgatott. – Különben sem szabad valakit bizonyítékok nélkül meggya­ núsítani – folytatta a prédikációt. de Júicsiró feltartóztatta. – Gondolj csak bele. mert megbízott benned. Még lőfegyvere sincs. – Tedd le. és el­ dobta. Nem szabad hangosan beszélni! Az eddigiektől eltérő.ban képes lett volna lelőni. – Honnan tudod?! Lehet. [457] . Sose tudhatjuk. így ma­ radt ideje gondolkodni. hogy társakat kell még szerez­ nünk… – Ne szórakozz már! – rázta Tadakacu a fejét. haj­ landó vagyok együtt lenni egy ilyen nővel? Te is jól tudod. milyen nő ez. mondhatni. békés hang volt. – Meg­ mondtam neked az előbb. Júicsiró minden tehetségét bevetette. – Asszed. Tadakacut ez készületlenül érte. És az pedig… Azt jelenti. és Júicsiróra me­ redt. Takigucsi Júicsiró odavolt az animékért és hasonló dolgokért.

akkor ügyeljünk rá felváltva. Azt most hagyjuk. Tadakacu végre bólintott. Aztán nyugtalanul pislogott a két fiúra felváltva. Micuko pedig gyorsan ledobta a földre. hogy menjen el. amit el akar érni. el tudod majd dönteni. És utána-meg kell találnunk a módját. Ha elegen vagyunk együtt. hogy valahogy elmeneküljünk innen. bár még bizalmatla­ nul tekingetett Micukóra. A pisztolyt még mindig Micukóra sze­ gezte. hogy megbíz­ hatsz-e benne. – Dobd el azt a sarlót! – mondta Tadakacu. és jól is érvel.Tadakacu a homlokát ráncolta. vagy ilyesmi… Micukónak egyre jobban tetszett a dolog. nem? Hátha csak az alkalmat les­ né. [458] . ha most lelőnétek engem. Tadakacu még egyszer mondta. Micuko egész testén látszott a megkönnyebbülés. Nem is csinálja rosszul ez a kis fiúcska. és a meglepetéstől tág­ ra nyílt szemet produkált. hogy Júicsiró is fellélegzett. aki döbbenten álldogált ott. Továbbra is Micukóra tartotta a fegyvert. Micuko visszaemelte a tekintetét Tadakacura.) Bal kezével megtörölgette könnyáztatta szemét. Látta. – Motozd meg. (Jobban tennétek. – Hallod?! Társakat kell még szereznünk. vagy sem – taglalta tovább Júicsiró a bizton­ ság kedvéért. de az ujja engedett valamit a szorításból a rava­ szon.) Tadakacu megnyalta az ajkát. Mert most hiába mondanánk neki. hogy jó ötlet-e. Majd Júicsiróra nézett. Fáradt hangon szólalt meg: – Jól van. Takigucsi! – folytatta Tadakacu. – Akkor meg mit csináljak szerinted? – Ha semmiképpen nem bízol meg benne. (Tett is ér­ te. Logikus. te nem nyugodnál meg. amit mond.

de természetesen nem felejtett el közben ő maga is szégyellősködni egy kicsit. csak nehogy eleredjen az orra vére szegénykémnek. ne haragudj. A hajnali szürkeségben is látni lehetett. de ő csak a fejét rázta. Ezt kapjá­ [459] . jó. Amikor Júicsiró befejezte. Tadakacu meg­ szólalt: – A szoknyája alatt is ellenőrizd! – Hatagami…! Júicsiró rosszallóan nézett Tadakacura.– Gyorsan! Mit szégyellősködsz! Az életünkről van szó. majd megint szégyellősködve. jaj. gon­ dolom. – Siess már! – sürgette Tadakacu. tisztában vagy vele?! – Aha. Ettől Júicsirónak még pirosabb lett az arca. hogy tűzvörös lett az arca. és tétován előrelépett. Júicsiró letette az ütőt a földre. Nyoma sem volt már az iménti megfontolt viselkedésének. Igen. Micuko egy picikét bólintott. és Micukóhoz for­ dult. – Nem a piszkos fantáziám miatt mondom. és elvette a kezét. milyen édes – gondolta Micuko. Megállt Micuko mellett. Juicsiró visszavedlett a jól ismert szerencsétlenkedő otaku-fiú­ vá. Szóma. – De… – Siess! – Öö. és gyengéden végigjártatta a kezét Micuko testén. – Jó. – Öö… lennél szíves felemelni egy kicsit a szoknyádat? Ó. Csak nem akarok meghalni. épp csak a bugyija vonaláig felemelte a szoknyáját. Nem szívesen teszek ilyet – mond­ ta Júicsiró. Ó.

Tadakacu változatlanul Micukóra tartotta a pisztolyát. Júicsiró egy pillanatig Micukóra bámult. csak szótlanul tekergette rá az övet lazán Micuko csuklójára. most azonnal le­ lövöm. de az feltartotta a fegyvert. Kösd össze a kezét az öveddel! – mondta. mint egy „Extra válogatás! Valódi középisko­ lás lány szereplésével!” feliratú pornófilm kezdete.tok ki. Játszott is már olyanban. hogy még azelőtt fedez­ tek fel. és megkötözte a lány kezét. – Mit udvariaskodsz vele? – kérdezte. És akkor most hogyan tovább? [Maradt 16 fő] [460] . Takigucsi. Na jó. – Bocsáss meg. majd megnyalta a száját. és hajthatatlan volt. tedd. – Jó – bólintott Tadakacu. amit mond! – biztatta. de Júicsiró úgy tett. Nagy szerencse volt a szerencsétlenségben. mielőtt felemeltem volna a sarlót (és a vért is letöröltem róla). kihúzta az övét. tisztára. – Takigucsi! Én nem bánom. hogy Micuko nem rejteget semmit. végeztem – mondta. Júicsiró megint vetett egy rosszalló pillantást Tadakacura. – Ez a kikötésem. Nagy mák. Micuko előrenyújtott kézzel gondolkozott. Ekkor Micuko szólította. Júicsiró megbizonyosodott róla. Szóma. Aztán: – Takigucsi. mintha meg se hallotta volna. – Jó. Júicsiró kapkodta a szemét Takigucsiról Micukóra és vissza. Ha nem tetszik. majd kicsit később bólintott.

akinek a viselkedé­ se ugyan sokkal. aki őrködött. Szóma csak azután” – mondta Tadakacu. Tompul az ítélőképességünk. mint Júicsiróé. vagyis mérföldekkel inkább megkérdőjelez­ hető lenne. De azzal. Takigucsi.” Júicsiró beleegyezett. Már egészen kivilágosodott. hogy társakat keresünk. és biztosan még azután sem bírt. nyugodtan alhat… Vala­ hogy így gondolkodhatott Tadakacu. Valószínűleg – Micuko simán el tudta képzelni – Tadakacu egy szemhunyásnyit sem aludt a játék kezdetétől fogva a Júi­ csiróval való találkozásáig.) Júicsiró és Micuko egy darabig hallgattak. „Először vagy én. ők ketten tudják egymást figyelni. és egy fél perc alatt elaludt. Miután Micuko végül csatlakozott ehhez a csapathoz. Annyira félhetett. Hatagami Tadakacu egy kissé távolabb szu­ szogott álmában. de ez nem jelentett neki problémát. Akkor Tadakacu a fegyver­ rel a kezében (elvileg át kellett volna adnia Júicsirónak. hogy Júicsiró esetleg megtámadja álmá­ ban. vagy te alszol. ha nem engedi ki a kezé­ ből a fegyvert. [461] . de fel se hozta a témát. Micuko kezére továbbra is rá volt tekerve az öv. így jól látszott. sőt egy zseb­ kendővel még hozzá is kötötte a kezéhez. hogy felváltva aludjanak: „Az rendben van. és a sarlóját Júicsiró tűzte be saját nad­ rágja hátuljába. mielőtt Tadakacuval találkozott. Végig talpon voltunk mindketten. hogy mindenképp mu­ száj találnom még valakit – mondta Júicsiró. hogy az arca csupa föld. hogy Micuko csatlakozott. Egymás mellett ültek a bozótban. amíg Tadakacu alszik. Ezért aztán. így a sorrend eldőlt. majd elhallgatott. Tada­ kacu felvetette. és egy kicsit éber. de aztán Júicsiró elmesélte. és Júicsiró sem szólt miatta) lefeküdt. De előbb aludjunk. mint ezeknek a tejfelesszájú középiskolá­ soknak.56 – Ezért azt gondoltam. (Persze Micuko sem aludt semennyit. és Micukóra pillantott. Más volt a neveltetése. mi történt vele. A fegyvert magánál tartotta. „Nekem jó később is” – fe­ lelte Júicsiró.

jöhet a ri­ zsa.) Így naplemente után indult neki óvatosan. Ki tudja. mintha nagyon tar­ tana Micukótól. Ott meg rátalált Micukóra… Röviden ennyi. – Hát. senkiben sem fogok tudni meg­ bízni. Bár ha gáz van. egyrészt legalább nem lőtt rám… A pisztolyt nekem szegezte. Azt hittem. hogy így megnyugodtunk. De biztos a legtöbben hozzám hasonlóan meg akarnak szökni. és odament megnézni. nem tűnt úgy. mire Júicsiró aggódni kezdett. Akkor együtt gondolkoztak. Megint elkapta a te­ kintetét. Elég jól ismerem őt. amikor beszél. Van. de az éjszakát biztonságosnak ítélte. Júicsiró nevetett. – De… – szedett elő Micuko egy sápadt arckifejezést – láthat­ tad. hogy nincs-e valami mód a szökésre. de nem jutott eszükbe semmi jó… Tadakacu arrébb ment egy kicsit a dolgát végezni. – Tőle nem féltél? – Most. Este tényleg nehezebben vesznek észre mások. és épp csak két órával azelőtt találkozott Tadakacuval. – Igen – bólintott Júicsiró. hogy Micuko belé­ jük botlott. miért. Erre Micuko is úgy tett. ugyanakkor te is kevésbé látod meg őket. – De most sem engedi ki a kezéből. Megváltozott a véleményem. aki belement a játékba. Nem lehetsz [462] . Júicsiró itt abbahagyta a mondanivalóját. az igaz… Meg aztán egy osztályba jártunk még ál­ talánosban. elmenekülni tényleg könnyebb éj­ jel. mi volt. – Eleinte féltem. mintha egy kicsit megnyugodott vol­ na. és rápillantott Mi­ cukóra. amikor Jumiko és… Kuszaka Jumiko és Kitano Jukiko meghalt. (Ez csak ízlés dolga. Júicsiró sem akart nappal helyet változtatni. de túl sokáig tartott. De azért miközben beszélt. Takigucsi Júicsiró nem szokott az emberek szemébe nézni.Úgy látszik. A 3/b fő otakuja. és megszólalt: – Hatagami magánál tartotta a pisztolyt.

Micuko mosolyogva folytatta: – Mert ilyen bátor vagy. Azután egy kis sóhajtással fűszerezve beszélni kezdett. hogy mindig is be­ felé forduló volt. hogy ő nem olyan. hogy közvetlen közelről lássa egy lány arcát. és mert ilyen körülmények között is bele tudsz gondolni mások érzéseibe. ha nem csinálsz sem­ mit. Idegesen simította le jobb kézzel kócos haját. de arra gon­ doltam. Épphogy csak egy pillanatra belenézett Micuko szemébe. Biztos iszonyúan fél. Olyasmire nem va­ gyok képes. – Én? – nézett Júicsiró a szeme sarkából Micukóra. – Milyen jó ember vagy. Mizantróp lett. hogy Hatagami nem válik meg a pisztolyától. Lerítt róla. – Épp ezért gyanakszik rám is. és elmosolyodott.) – Különben meg lehet érteni. lehajtotta a fejét.benne biztos. (Ez tényleg így lehetett. Azután folytatta. hogy apránként valahogy társakat szerezhetnék. A tetejébe pedig pont egy ilyen páratlan szépséget fogott ki. – Ez igaz. – Ezért… ezért nem tudnád megbocsátani Hatagaminak. Takigucsi. Erre Júicsiró megint restelkedve sütötte le a szemét. dehogy – mondta. Júicsiró kissé összeszorította a száját. Micuko oldalra hajtotta a fejét. – Ahogy befejezte. [463] . De akkor is csak meghalsz. Micuko el is mosolyodott. ahhoz meg végképp nem volt hozzászokva. változatlanul nem nézve Micuko felé. majd megint lehajtotta a fejét. – Jaj. hogy kételkedik benned? Biztosan csak fél. mint amit Kuszaka és Kitano tett. és néhányszor bólintott. Mizantróp. Akkor meg már jobb próbálkozni. ez a szó már tényleg nagyon vicces volt.

Elkezdte két kézzel apró darabokra tépkedni. Előfordulhat. Majd azt mondta: – Nem. Miután kimondta.– Nem csoda. De mindannak a mostani körülmények között semmi jelentősé­ ge. – Mindig olyan félelmetesen nézel. ha kételkednek bennem. Micuko ránevetett a fiúra. Micuko félrehajtotta a fejét. hogy szélsőséges helyzetben pont az veszti el a mércét. – Az igaz. Meg én is. megint a földre szegezte tekintetét. aki különben mindig jól viselkedett. akkor Hatagami is gyanús. Megint Micukóra nézett. ami miatt nem meg­ lepő. – Hát az lehet. – A szemem? Júicsiró még mindig lefelé nézve megint a füvet kezdte tép­ desni. és Mi­ cukóra nézett. – Miért? Talán mert Micuko egyenesen ránézett. mert az öv rajta volt a csuklóján. Az igaz. Szóma. A széttépkedett füvet leszórta a lábához. Azután megszólalt. de nem ment. nem? Júicsiró egy pillanatnyi szünet után elfordította a fejét. Júicsiró gyorsan el­ kapta a tekintetét. hogy… – Letépett egy fűszálat a lába mellől. Én csupa olyasmit tettem. – Szerintem te nem vagy annyira rossz ember. és úgy folytatta: – Ha már itt tartunk. Meg akarta rántania vállát. Nedves volt a hajnali párától. hogy rólad nem sok jót lehet hallani. Még te is gyanúsnak tartasz. [464] . Most egy kicsit hosszabban szemügyre vette. – Hát… a szemed miatt.

A közelemben volt. van valami ok.. de azért mégis… Tényleg nem tudtam. Ezért… ezért ami­ kor rátaláltam Hatagamira. Biztos. hogy te nem lehetsz olyan rossz. Persze rá is ját­ szott. hogy egyedül maradjak… Akkor ott azon hezitáltam. Hozzátette: – Én legalábbis nem akarok olyan férfi lenni. Takigucsi. Maga is megle­ pődött. de attól is féltem. Bár ez csupán ennyi volt csak. aki tetszik neki. majd nyolc darab lett a fűből. és csendben hallgatta. hogy mi a jobb. Hatagamitól nem kell félnem. talán. Egy idő múlva Júicsiró megkérdezte: – Te mit csináltál. vagy ha nem… [465] . de nagyon kedves a tekinteted. a fűre telepedett pára átitatta a szoknyáját. – Köszönöm – mondta Micuko mosolyogva. hogy pisztoly dörrent. de talán azért válhatott ez olyan alakítássá. Ennyit is csak nagy nehezen bírt kinyögni. még ha csinálsz is valami rosszat. amiről még ő is úgy vélte. Szóma? Mielőtt velünk találkoztál volna? – Hát. féltem ugyan. hogy megszólítsam-e vagy ne… Gondoltam. – jól megnyújtotta az á betűt. aki ezt nem érti meg. Micuko Júicsiró profilját szemlélte. – Néha szomorú. mert egy leheletnyi valódi érzelem is ve­ gyült a szavaiba. ami miatt azt teszed. ha megszólítom. Persze… milyen naiv vagy. mintha legalábbis szerelmet vallana a lánynak. mint ahogy mindenki mondja. – Végig bujdostam. – Ezért… – megint leszórta a füveket. Tehát nem te vagy a rossz. Micuko magában sóhajtott egyet.– De… – Előbb négy. Olyan szégyenlős és feszült volt a hangja. és folytatta – én már régóta úgy vagyok vele. hogy milyen kedves hangon szólt. túl jó. Ahogy megmozdult.

nocsak. Újra Micuko szemébe nézett egy pillanatra. szerencsére. összehasonlította őket. és a rátekert övhöz nyúlt. majd megint lefelé. Kinyitotta az újat. így inkább vissza az egész? De Júicsiró szó nélkül megfogta Micuko kezét. Azután letette az üveget a lába mellé.) – Nem lesz ebből baj? Hataga­ mi haragudni fog! [466] . de hirtelen megállt mozdulat közben. ugye? Már jó rég nem ihattál.Júicsiró megint bólintott. majd a felbontat­ lant megtartotta míg a másikat visszarakta. – Egymásra néztek és összenevettek. – Végül is nem lett baj. – Ja.. (Tény­ leg meg is lepődött egy kicsit. Odapillantott az alvó Tadakacu felé. Hatagami őrmester úr megharagszik. Elkezdte kibontani. A hátizsákját azon a helyen hagyta. Micuko mosolyogva válaszolt: – Nem. Mégsem adsz nekem inni? Ha elkényezteted a fog­ lyot. – Egy kicsit… Kaphatok egy kicsit? Júicsiró visszabólintott. kissé felemel­ te. és odanyúlt a közelében letett hátizsákjáért. Visszaemelte a tekintetét a kezében tartott műanyag palackra. Nem vagy szomjas? Elvesztetted a csomagod. tényleg! – mondta aztán Júicsiró. – Bocs. – Takigucsi. Nocsak. anélkül hogy ránézett volna Micukó­ ra. mint aki meglepődött. Valóban szomjas volt. ahol Szugimura Hiroki­ val találkozott. fel se tűnt. Kivett belőle két vizespalackot. – mondta Micuko. Bólintott. Júicsiró odanyújtotta neki a palackot. Micuko előrenyújtotta az övvel összekötözött kezét.

Júicsiró Micuko csuklójára irányította a tekintetét. Micuko megszólított: – Takigucsi! Júicsiró felemelte a fejét. már elég volt. Lazán volt rajta az öv. Júicsiró odanyújtotta az üveget Micukónak. és becsatolta az övét. – Nem. Szép formájú száját elkerekí­ tette. Micuko megrázta a fejét. Miután visszatette a hátizsákjába. és úgy mondta ki a szavakat. mert félt. és épp csak kettőt kortyolt belőle aranyos mozdulattal. megint a derekához nyúlt. Az övet levették. A fegyvered nálam van. de természete­ sen nem azért. ha összekötözött kézzel iszod. ő átvette. Ha elfogy. hanem mert egy lány megfogta a kezét. Micuko egymás után megdörzsölgette a két csuklóját. és lesütötte a szemét. hogy Micuko forral valamit. A hú megszeppent. mire a fiúnak megint az arcába szökött a vér. – Köszönöm! – mondta Micuko vidáman. – Ennyi elég is? – kérdezte félbeszakítva a mozdulatát. és megfogta Júicsiró jobbját. ahol van kút. – Nem baj. jó. miközben válaszolt. – Ja. – Te-tessék? Micuko megint elmosolyodott. Visszaadta a palackot. És különben sem finom a víz. Így van. [467] . majd szerzünk valamelyik házból. – Ihatsz még nyugod­ tan. nem? Júicsiró megint felnézett egy kicsit Micukóra. mert épp az övét fűzte vissza a nadrágjába. így különösebb baja nem esett. Júicsiró átvette az üveget. Micuko kinyújtotta a kötelékeitől megszabadult kezét.

és a tekintete megint csak elkalandozott valahova. Ezúttal egyáltalán nem nézett Micukóra. és eléggé feszengve. Nem is annyira bólogatott. hogyan szökhetünk meg. amin Micuko megint jót mulatott. Júicsiró felajánlotta Micukónak. – Köszönöm. Boldog vagyok. majd végül válaszolt: – Minden. Alig két órát aludt csak. amikor beszélt. Neki magának is feltűnt. Micuko mosolygott. Végig féltem és reszkettem. de Micuko nem eresztette. Erőt vitt a fiúét szorongató kezébe. Te tényleg nagyon szép vagy. de ha megnyugszik. Szóma. újra kezébe vette a fegyvert. majd odaült Micukóék­ hoz. Júicsiró zavarban volt. Most egy kicsit ideges. [Maradt 16 fő] 57 Tadakacu végül Szakamocsi reggel hatos hír­ adójára ébredt. de most már minden rendben lesz. És akkor majd hárman megkeressük a többieket. hallod. – Ööö. ő se fogja azt gondolni. A szája széle megremegett néhány­ szor. Júicsiró egyre pirosabb lett. [468] . elég annyi. Eközben Júicsiró. Vagy legalábbis nem sok. Úgy tűnt. – Ne már. mint inkább a túlzott idegesség miatt remegett. hogy ellenség vagy. ha akadozva is. És kigondoljuk. Meg ott van Hatagami is. hogy aludjon ő először. Micuko felhúzta a szemöldökét. hogy veled találkoztam. de azt mondta. leoldotta a zsebkendőt a kezéről. de kimondta: – Én majd megvédelek.– Szerencsém volt. mint aki mihamarabb vissza akarja húzni a kezét. Tényleg? Júicsiró néhányszor fel-le mozgatta az állát. hogy ebben a mosolyában nem volt semmi rossz szándék.

mint Júicsiró és Tadakacu?) És nem ment ki a fe­ jéből az a géppisztolyos illető sem. hogy el sem bírok aludni – mondta nevetve Júicsi­ ró Micukónak. Tadakacu Micukótól balra. Szeto Jutaka és Mimura Sindzsi halt meg. Rövidre vágott haj. (Egyéb­ ként a híradásból megtudták. És a szeme el nem mozdult volna Micukóról. A jobb kezében lévő revolver csövét most nem irányította Micukóra. (Tényleg. hogy bár­ melyik pillanatban képes elsütni. úgyse csinálok semmit.de a lány nem egyezett bele. Mintha csak ki akarná mutatni a szándékát. aki fel-felhorkantgatott. ő csendben szuszogott. de öt perc sem telt belé. mert Micu­ kónak szándékában állt levetetni. Biztosan elfáradt. majd Tada­ kacuhoz fordult. – Azt én honnan tudjam? [469] . Nem lett volna nagy gond ugyan. miért őgyelgett fel-alá egyáltalán? Társakat ke­ resett vajon. már mélyen aludt. Ídzsima Keita. ha rajta marad. Nos… Nem igazán volt lehetősége választani a módszerek között. Tadakacuval. és csendben megszólalt: – Nem kell annyira nézned. hogy Micuko ke­ zéről eltűnt az öv.) Tadakacu nehezményezte. mint egy csecsemő. de az ujját határozottan a ravaszon tar­ totta. az egésznek lőt­ tek. ahol most Micu­ kóék voltak. Szemben Tadakacuval. amikor meglátta. Az otakuk fizikai állapota soha nem a legjobb. hogy a háttal errefelé fekvő Júicsiró alszik. hogy négy új ember. Ha netán felbukkanna itt Szugimura Hiroki. jó három méter távolságra ült le. – Én lehet. hátát egy fának támasztva. így Júicsiró feküdt le. Micuko várt még félórát… Még egyszer megbizonyosodott róla. de Júicsiró győzködésére valahogy elsi­ mult az ügy. az arccsontja felett egy kevés pattanás. Oda Tosinori. A tiltott zónák nem érintették a helyet. Tadakacu fintorgott.

Ezúttal Micuko anélkül. Tadakacu hirtelenében felkapta a fejét. Hatagami? Tadakacu egy kicsit ráncolta a homlokát. mintha nem venné észre. Egy ideig ebben a pózban maradt. Hatagami! – Mi van? Tadakacu láthatóan igyekezett megőrizni félelmet keltő fellé­ pését. a bal térdét pedig felhúzta maga elé. Micuko most sem mutatta jelét. Azután lassan Tadakacu felé fordította a fejét. de Micuko máshova kalan­ dozott a tekintetével. Azért tartalak szemmel. Így a rakott szoknyája felcsúszott a combján. Micuko elvette szomorkás szemét Tadakacuról. Hihihi. és szinte telje­ sen szabadon hagyta fehér lábát. csak Micuko arcába bámult. felsó­ hajtott. Hamarosan visszatért a ko­ rábbi békés álmába. hogy Tadakacu egész testében egy kis feszültség támadt. – Nagyon félek. a hátán nyugtatta a szemét. Egy darabig Micuko. mintha belefáradt volna a mozdulatlan ülésbe. A jobbjával letérdelt a földre. és megmozdította a lábát. rózsaszín selyem. és megszólította: – Figyelj. Tadakacuval egyetem­ ben. – Te nem félsz. de egy idő múlva kibökte: – Félek hát. Megfigyelte. hogy Tadakacura nézett volna. Kilóg a bugyim széle is? Szexis. Természetesen addig Micuko combjára tapadt a tekintete. Azt hitte. Tadakacu megint felmordul. hogy észrevette volna. de nem szólt egy szót sem. és úgy tett.Tadakacu éles hanghordozására válaszként Júicsiró moco­ rogni kezdett. [470] . de most egy csipetnyi bizonytalanság vegyült a hang­ jába.

és megkérdezte: – Nem beszélhetnénk egy kicsit? – Beszélni? – húzta össze Tadakacu értetlenkedve a szemöl­ dökét. – Ja. Váltogatta arcait: a szűz és a szajha. tisztára. Tadaka­ cu szeme elhomályosodott. – Ezért? Mostanra Tadakacu hangjából. mint a Takigucsi Júicsiróval folytatott idilli párbeszéd során. De ha nem bízol bennem. igen – bólintott Tadakacu. Micuko félrehajtotta a fejét. [471] . – Ezt értem. képtelenség együttműködnünk. Egyenesen a fiúra nézett. mint egy film címe! – Te-tessék? – Már az előbb is mondtam. Húúú.– Még mindig nem hiszel nekem. Nem akarok meghalni. – Ne vedd rossz néven – mondta Tadakacu. – Figyelj csak. a nappal és az éjszaka. arckifejezéséről mindennemű ellenségesség és gyanakvás eltűnt. annyi az egész. – Hát. mintha elvarázsolták volna. szép formá­ jú piros ajka széleit megemelve – nem úgy. Micuko visszakapta a tekintetét Tadakacura. – De hát most is azt. Hatagami! Micuko visszatért a „gyámoltalan kislány”-arckifejezéshez. hogy nem akarok meghalni. hogy iszonyúan félek. de… Micuko elmosolyodott. Ezúttal a Szóma Micuko-féle egyedülálló ördögi mosolyt alkalmazta. jó. hogy megta­ láljuk a megoldást a szökésre. – Ezért… – Megint egyenesen Tadakacura nézett. Kicsit nyomaté­ kosan válaszolt: – Ezzel én is így vagyok. de a hangja már jócskán vesztett az éléből. mint akit megbűvöltek. – Már mondtam.

körbepillantott. Kótyagos szemmel. gyagya. félrebillentette a fejét. – Itt nem tudunk. Viszont. és Júicsiró felé bámult mélán. Úgy húsz méterre állt meg Micuko attól a helytől. így ezzel már csak a fehérnemű maradt rajta. Hallatszott. de nemsokára hallani lehe­ tett. Nem Takigucsival szeretnék beszélni. a bozót szétnyílt. és úgy ítél­ te meg. itt is bokrokkal körbevett kis tér tárult eléjük. Ezért. Micuko rátett még egy lapáttal. és levette a matrózblúzát. hogy végigmondjam. Utána leoldotta a sálat a nyakából. Nem viselt olyan lehangoló ruhadarabokat. mint más közép­ iskolás lányok. Amikor hátranézett. hogy utána jön-e. azután megint Micukóhoz fordult.Micuko a szavába vágott. és fehér combját megvilágította a még tompa reggeli fény. Rakott szoknyája lecsúszott a földre. Jaj. – Hülye. Hm? Egy kicsit arrébb. és Tadakacu bukkant fel. és előrement. ne. ahol Júicsi­ ró aludt. Tadakacu résnyire kinyitotta a száját. Ne kényszeríts már. hogy a Tadakacu háta mögötti bozótos jó lesz. – Félek.. hogy igen. Micuko rögvest lehúzta a cipzárt a szoknyája oldalán. Hatagami. ahogy Tadakacu nyelt egy nagyot. hanem veled. – Szo-Szóma…! – csúszott ki Tadakacu idegességében félig nyitott száján. Hasonlóan az eddigi helyükhöz. Júicsiró felé bökött az állával. és felállt. akik trikót hordanak a blúz alatt. bár talán nem szándékosan. Odasé­ tált Tadakacu elé. – Jó? – mondta Micuko. Min­ den azon múlt. a pisztoly még mindig nála van. Tadakacu ar­ cába nézett azzal az ördögi mosolyával. Anélkül hogy Tadakacu tekintetét elengedte volna. Miután a sportcipőjét is ledobta a lábáról. [472] . még a cipőt is le kell venni.

ám amikor Mi­ cuko az ajkát kínálta. mint akinek csak most tűnik fel a revolver léte. A lány mosolyogva nyújtotta ki a kezét. azután gyorsan letette egy kicsit távolabb a földre. Továbbra is úgy tett. Tadakacu nyaka köré fonta. Ekkor lefeküdtek a fűvel benőtt földre. – Most csinálod először. Erre gondolt Micuko. – Azt tedd le oda valahova. …Jaj. A mondat végén megremegett a hangja. Óóó. Újra közelebb ment Micukóhoz. és telt keblét markolászta. de hangosan csak egy „ááá” hagyta el az ajkát. Tadakacu jobb kezére pillantott. – Ááá. Micuko felnézett Tadakacu szemébe. Micuko. Micuko levegőért kap­ kodva alkalmazkodott. viszonylag hátul matatott. [473] . ugye? – Semmi közöd hozzá! – mondta Tadakacu. Tadakacu felemelte a jobb kezét. Ujjai egy kemény. rögtön rátapadt. mintha élvezné (kicsit pornófilmesre véve. Tadakacu türelmetlenül a melléhez nyúlt. vékony tárgyat tapintottak ki. Egy idő múlva elengedték egymás ajkát. mintha csak most vette volna észre. először csó­ kolózni kell még egy kicsit. Micuko került alulra. Majd a fejét is lehaj­ totta oda. és bámulta. Tadakacu a lapátkezével arrébb csúsztatta Micuko melltartóját. de amatőr vagy! Hát az ilyesmi csak később jön. túlzón).Tadakacu néhány esetlen lépést tett előre. de a jobb keze a saját alsóneműjében a csípőjé­ nél. Erre Tadakacu egész testében megremegett.

Úgy látszott. Tadakacu eszét vesztetten gyömöszölte a mellét. A jobb keze gyűrűsujjával Tadakacu nyakához ért. ugatásszerű hangon felkiáltott. A tárgyat a mutató. ezért nem is bánod. hogy végigcsináld. ugye? Hát. és odanézett. Csupáncsak egy madár károgott. hogy meglátta Micuko kezében a borotva­ pengét. Tadakacu felállt. de nem találja a szavakat. De Tadakacu rövid. és elhú­ zódott Micukótól. Azt a…! Ennek is miért pont most kellett megszólalnia – gondolta Mi­ cuko. Erre Tadakacu felkapta a fejét. természetesen… Annak tudható be. amelyeket el tud rejteni a bugyijába. de a seb távol­ ról sem volt elég mély ahhoz. Hatagami. Döntő helyzetekben semmi nem ér fel az olyan apró tárgyak­ kal. [474] . hogy életveszélyes legyen. Ráadásul… Micuko felől nézve jobb­ ról. de attól függetlenül meghúzta a borotvát. Bal kézzel a lány lába közé nyúlt. így az. a tarkóját mutatva neki. jó kis reflexek! Nem véletlenül baseballozik itt valaki. A borotva súrolta a nyakát. nem hagyhatom. de Micuko már régóta szívesen alkalmazta. és nagyra nyitott szemmel meredt a földön támaszkodó Micukóra. Bocs. Hűha. De így a végén szép emlékeket szereztél. akarna mondani vala­ mit. de Tadakacu látószöge Micuko mellére korlátozó­ dott. hogy Tadakacu sze­ me elkerekedett. Micuko fel­ sikkantott. közvetlenül az arca előtt.és a középső ujja között tartotta. sajna. Micuko lassan Tadakacu nyaka mellé vonta a jobb kezét.Feltehetőleg a mai rossz kislányok már nem használnak ilyen útszéli és filléres holmikat. Felkárogott egy madár.

mi tör… Amikor Hatagami Tadakacu előbukkant a kettényílt bozót­ ban. felpattant. hogy nincs meg Tadakacu és Micuko. Micuko már Júicsiró háta mögött állt. Hallotta. és körbe-körbenézelődött. Utol fogja érni. Micsoda kiszolgálás. Tisztára. Ott állt Takigucsi Júicsiró. – Takigucsi! – Tadakacu megállt. ezért teljesen nem tudta el­ rejteni. reggel van?) – Takigucsi! – kiáltott Micuko. csupaszon még­ sem lett volna ildomos… Ezt félretéve. A háta mögött el­ durrant a pisztoly. Szerencse. majdnem meztelen vagyok. de azért a semminél jobban. Felkapta a pisztolyt a földről. pe­ dig akkor még másik iskolába járt). Tadakacu beugrott elé. Kiért a bozótból. amit Nanahara Súja végig megtartott az általánosban (Súja. bocs. de nem talált. Ja. Alig négy-öt centi­ vel volt csak magasabb a lánynál. észrevette. és odafutott hozzá. megpördült és feltérdelt. Hát ezzel a Siroivai Középiskola baseballcsapata is nyugodtan al­ hat. annyira híres volt. (Még jó. hogy Tadakacu jön utána. amint Micuko rájött. – Szo-Szóma. most Tadakacu játszott. Micuko hátulról bele­ [475] . Nem felej­ tett el elkámpicsorodott arcot vágni hozzá. irányt változtatott. mint a fejjel előre becsúszás a baseballban. elkerekedett a szeme. hogy még Micuko is hallott róla. Amikor meglátta Micukót. és a pisztolyt feltartva üvöl­ tött. Meghal­ lotta a fegyverdörgést. akit a Kölyökligában zseninek nevez­ tek.Micuko nem foglalkozott vele. hogy Tadakacu fogja meg­ kaparintani a fegyvert. Ez termé­ szetes. talán frissen ébredt fejjel még nem tudta jól átlátni a helyzetet. felébredt. A beállós pozíciójában. nem? Szóma Micuko egész estés show ja. és futva nekiindult jobbra a revolver irányába. ő pedig befutott a bozótba. – Menj onnan! – Vá-várj már! – Kapkodva szólt. hogy még nem vette le a nadrágját.

Még ha lemeztelení­ tenék is.kapaszkodott a vállába. Ő a fejét rázta. és le akart lőni… A borotvát már rég elhajította a bozótba. Takigucsi. Már-már sírásba forduló. és a szeme sarkából Micukóra né­ zett. Rettegőn. hogy melyikőtök hazudik. Tadakacu grimaszolt. A keskeny sebet épp csak befutotta a vér. melyikőtök hazudik. nem így volt. [476] . – Borotvával vágott meg! Júicsiró elfordította a fejét. – Menj arrébb. Ezzel az arccal kiáltott. – Mi történt? – Szóma meg akart ölni! Megmondtam előre! Micuko Júicsiró háta mögül erőtlen hangon szólt: – Nem. (Felülmúlhatatlanul aranyosan. – Add ide nekem azt a pisztolyt! Azután megnézzük. nem igaz! Hatagami engem… meg akart… Azzal a pisztollyal fenyegetett. elkeseredett arckifejezése volt. – Én… na most én nem tudom. nem találnak bizonyítékot. mint aki nem akar hinni a fülének. de Júicsiró meg sem rezdült rá.) – Kétségbeesésemben belekarmoltam. – Hogyhogy?! – hördült fel Tadakacu mérgesen. Attól meg… Hatagami megharagudott. Takigucsi! Té-tényleg. és alulöltözött testét odanyomta hoz­ zá. – Lelövöm. segíts! Tadakacu arca megnyúlt. hogy végigmotozzák (bár már most is szinte mezte­ len). – Várj! – próbált valahogyan nyugodt hangot előszedni Júi­ csiró. Takigucsi! – kiáltotta. – Nem ez. nézz ide! Szabad bal keze ujjaival a nyakára mutatott. Most jön a kis ártatlanka jelenete. csak kinyújtotta elé a jobb kezét. Tadakacu arca a méregtől sötétvörösre változott.

segíts! – szorongatta Júicsiró vállát. a fegyver újra megfordult Tadakacu kezében. – Add ide. hogy eltávolodott Júicsiró hátától. Hatagami! Hacsak nem te voltál az. A ravasz védőjénél fogva megperdítette. Csak az a kérdés. de a szeme felcsillant. és visszakapta a tekintetét Micukóra. Mint egy bűvésztrükk­ nél. téged is meg fog ölni. Ugyanaz a mutatvány volt. Kétszer. Dörrenés. Az lesz a döntő pillanat. [477] . Csakhogy. Tadakacu arca megint grimaszba fordult. Tőle már nem lesz olyan nehéz elszedni. Azzal. és a markolatával előre lemondón nyúj­ totta oda Júicsirónak. Ám egy kis idő múlva akkorát sóhajtott.– Nincs időnk ilyesmivel pepecselni! Téged is. – Én soha nem tennék olyat. Micuko természetesen még megőrizte a sírásba hajló arckife­ jezését. Micuko szeme nagyra nyílt. majd leeresztette a pisztolyt. és megdöntötte a testét. Júicsiró kitartóan tartotta előre a kezét. Júicsiró a szemével végigkövette a cső meghosszabbított vo­ nalát. ami­ kor Júicsiró megfogja a pisztolyt. Ezt megszívtam… Tadakacu azon melegében meghúzta a ravaszt. hogy a válla is vele mozdult. Segíts rajtam. A pisz­ toly csöve Júicsiró bal válla mellett egyenesen Micukóra irá­ nyult. aki hazudik. milyen módszert alkalmaz­ zon. amit Szugimura Hiroki mutatott be Micukónak a Colt Governmenttel. ha nem intézzük el most! – De borzasztó – kezdett sírni Micuko. Azzal egy időben a jobb lábára térdelt. Júicsiró bólintott és előrelépett. az egész teste szabadon maradt. Takigucsi.

ezúttal megint az orra feletti részt vette célba. Na. Akkor már Micuko kezében volt a sarló. Az orrporca eltört. A fű között vér tört utat magának Júicsiró teste alatt. [478] . banán alakú pengéjével gyönyörűen belehasított Tadakacu jobb vállába. és már nem élt. Tadakacu homloka behorpadt. Micuko késlekedés nélkül felkapta most a baseballütőt. Mögötte pedig Tadakacu kétségbeesett arcát látta. Micuko eldobta az ütőt. Azután odasétált a hason fekvő Júicsiróhoz. és a teste mellett mindkét keze ökölbe szorult. Szóma Micuko speciális tréningje. Eldobta. Átugrotta a hasára esett Júicsirót. és lendületből.Micuko szeme előtt. Tadakacu megszédült. és ott helyben elesett. odafu­ tott Tadakacuhoz. Micuko érezte az ütőn keresztül. a fülé­ ből is széles vérpatak ömlött. mint egy lassított felvétel. Megvédte Micukót. teljes erővel megsuhintotta a jobb vállát szorongatva támolygó fiú feje felé. Tadakacu egész arcát vér borította. Meg vagy elégedve? Az ütő vége telibe találta Tadakacu fejét. és felvette a revolvert a bal oldalán. az ezer csapás! Na most figyelj. Eltorzult orrához hasonlóan. Forogva repült a levegőben. Micuko azonnal lesújtott újra. A szeme félig kiugrott. most a homlokára célozva. a következő középre megy! Ettől az ütéstől fröcskölni kezdett a vér Tadakacu orrából. amelyet Júicsiró al­ váskor maga mellé tett. mire ő feljaj­ dult. Abban a pillanatban. és kiejtette a fegyvert a kezéből. Micuko leengedte a baseballütőt. Júicsiró teste kezdett lehanyatlani. tessék! Itt a jól ismert ütőd. és néhány fogat magával rántva leesett az állkapcsa. Még egy csapás. és sprintelni kezdett.

én már nem tu-tudlak me-megvédeni. Aprókat lélegzett. hogy Júicsiró ne lát­ hassa Tadakacu holttestét. Lehet. hogy Tadakacu vagy Micuko hazudott-e.Micuko odatérdelt mellé. ? – A két szeme nem egy helyre fókuszált. Mivel Tadakacu mindenekelőtt Micukót akarta megölni. a magyarázat nem volt éppen logikus. hogy meglőtt téged. Júicsiró tekintete egy kis bolyongás után Micuko arcára sze­ geződött. mintha a szívveréséhez igazíta­ ná. ütemesen. és a fekete anyag beszívta a kibugyogó vért. és kábultan kinyitotta a szemet. Elmenekült. Erre Júicsiró felnyögött. Kis gondolkodás után úgy helyezkedett. – I-igen. és homályban hagyta a problémát. Júicsiró mintha mosolygott volna. Az egyenruhája bal mellén és oldalán egy-egy luk tátongott. majd a vállánál fogva a hátára for­ dította. de Júi­ csiró agya már nem foroghatott tökéletesen. én már nem tu-tudok meg-mo-mozdul-ni… A szája szélén vérhab tört elő. [479] . – Szo-Szóma… – mondta. Én. – Megijedt. mert alig látha­ tóan bólintott. – Nem sé-sérül­ tél m-meg? – Nem… – bólintott Micuko. és észrevette. hogy Micukót is már csak homályosan látja. Micuko átkarolta a fiú felsőtestét. – Hata-Hatagami…? Micuko megrázta a fejét. hogy még lélegzik. Valószínűleg kilyukadt a tüde­ je. – Ne h-hara-gudj. Odahajolt. Azután hozzátette: – Megmen­ tettél.

Véríze volt ugyan. hogy Jú­ icsiró rohamosan táguló pupillájához érjenek. szívből adott csók volt. Júicsiró kábultan megint kinyitotta a szemét. – Nagyszerű voltál. A nap sugarai végre eljutottak az északi hegy nyugati lejtőjé­ re is. [480] . hogy mi történt. Örültem neked. Mielőtt Micuko ráillesztette volna az ajkát Júicsiróéra. Micuko lassan elvette a füstölgő csövű revolvert Júicsiró ha­ sától. Előrehajolt. és a vége összemázoló­ dott a sebből kijövő vértől. Ez nem olyan volt ám. behunyta a szemét. de rögtön újra lecsukódott. és megölelte.– Tudom – mondta Micuko. Elvette a száját. De ezeket a sugarakat Micuko feje akadályozta meg. – Sa-sa-sajnálom – mondta. szemét Micukón nyugtatva. és még egyszer.. És akkor már. 15. és valószínűleg nem is sejtve. halott volt. mintha nehéz lenne elszakadnia tőle. Micuko rámosolygott. a fiú szeme megrebbent egy pillanatra.) hirtelen felébredt. Júicsiró élettelen ajkára tette a sajátját. Csak ennyit mondott. – Tudom. de akkor is. Természetesen még meleg volt. Dús fe­ kete haja ráhullott Júicsiró mellére. Belenézett a szemébe. Három tompa puffanás hallatszott. Nem foglak elfelejteni. amely már nem látott semmit. [Maradt 14 fő] 58 Nanahara Súja (fiúk. mint az imént Tadakacunak adott szajhacsók. azután még egyszer átölelte a fiú testét. Puha és meleg. és Júicsiró szeme nagyra nyílt. – Én már.

Gyor­ san felült. le­ söpörte őket. Álom volt. Megrázta még mindig kába fejét.A kék ég tárult a szeme elé. Felállt. Az egész álom volt. és végignézett saját magán. és rekedt kiáltások hallatszottak felő­ lük. így az irodalom-tanárnő. – futás közben megnézte az óráján – csütörtök van. Az egyenruhájára fűdarabkák tapadtak. Milyen… milyen borzalmas álom volt! Még hogy öldöklés! Még hogy őket választották volna ki a Programra?! Akkor hirtelen ráeszmélt valamire. A feje fölött egy datolyapálma terjesztette ki nagy leveleit. Mint máskor is. Ezt a tárgyat szerette is. Már elkezdődtek a délutáni órák. Akkor meglátta a körülötte burjánzó füvön túl. amikor rosszat álmodott. friss zöld fűvel keretezve. Ma… ma. Mindenestül. most is iszonyúan megizzadt. Okazaki Kazuko is [481] . Ettől egy kicsit meg­ nyugodott. a kellemes napsütésben. Az udvaron néhányan tornaruhában voltak. ahogy megtörölte a nya­ kát. Most tudatosult benne csak igazán. Súja a kert szélén elterülő füves részen feküdt. Csurom vizes lett a keze. és futva indult az is­ kola felé. Sehol egy sérülés. a Siroivai Középiskola megszokott épületét. A csütörtök délutáni első óra irodalom. szoftballoztak. Itt szokott időnként szunyókálni ebédszünetben vagy az ellógott órák alatt. meg a jegyei sem voltak rosszak belőle. tornaórájuk le­ hetett. Elaludta! Súja sietve kikászálódott a füves részről. Álom. Az ott az udvaron torna­ óra? Az órájára nézett.

de futás közben majdnem elsírta magát a megkönnyebbüléstől. mint a zene. Nakagava Noriko volt iroda­ lomból a legjobb az osztályban. mint Sújának. Talán megússza egy bocsánat­ kéréssel. a sorok között Súja rálelt a neki tetsző kifejezésekre. sorakoz­ tak fel a fejében. aki nagy gyötrődések árán eszkábálta a szövegeket a saját szer­ zeményű számaihoz. Még hogy Jositoki meghalt. és gyönyörű verseket írt. hogy ebben a nagy boldogságá­ ban a szája mosolyra fordul. Ezek a szavak. A szavak ugyan­ olyan fontosak voltak számára. Irodalom. Tényleg szerette az irodalmat. hogy kedvelem a verseit? Ajaj. Tantárgy. Hát. és most felejtsük el. ahogy Súja úgy ál­ talánosságban elképzeli őket. A dalszövegekről pedig. hogy Noriko Kuninobu Jositokinak tetszik. [482] . Gondolatai ellenére érezte. hogy Jositoki él. Az az egy biztos. mióta nevezem én őt csak az utónevén? Pofátlan vagyok… Szóval Noriko-szannal voltunk együtt az álmomban? Úgy rémlett. Na tessék. engem azonfelül is érdekelt egy kicsit.elég jó véleménnyel volt róla. Jegyek. és ugyan hülyén érezte magát miatta. Ekkor újra eszébe jutott. nagy veszekedés lesz ebből Jositokival. hogy ilyen eszement álmot látok! Ebben az idióta álomban miért Norikóval. Illetve Noriko-szannal. Szelídek és kedvesek.. Hiába voltak telis-tele a tan­ könyvben szereplő novellák és esszék a Köztársaságot dicsőí­ tő szlogenekkel és vacak „izmusok” hitvallásaival. másrészt viszont szigorúak és erőteljesek. Igen. hogy Súját legalábbis megragadták. Okazaki tanárnő. egy az egyben szavakká váltak volna. mintha a lányok. Mert a rock sem nélkülözheti a szöveget. Sokkal találóbb és szebb kifejezései voltak. hogy az álmában megvolt ennek a maga magyarázata… Akkor ez azt jelenti. Micsoda hülyeség. mint régen látott kedves ismerősök. én sem vagyok sem­ mi.

hogy biztos elaludt. Ahogy szoktak. és kigondolta. és… Nem. ezért néma csend fogadta az iskolában. A szemüvegkeretének csak a fele hevert ott. És Nori­ ko rámosolyog. aki majd kicsattan az egészségtől? Jositoki nagyot ránt majd a vállán. Hajasida Ma­ szao tanár úr. és a terem másik része felé fordult. [483] . hogy a katedrán fekszik valaki. A 3/b osztályterme a máso­ dikon van. jobbra fordult a folyosón. Rosszul lett. Okazaki tanárnő… Nem Okazaki tanárnő volt. Oké.Mentek az órák. Felrántotta az ajtót. egy vér­ rög képződött. hogy pont ővele történik ilyen. Azt vette észre először. Szugimura Hiroki pedig karba tett kézzel ül. Vajon elhiszi majd neki. Egy pillanatra megállt az ajtó előtt. és elkezdte kihúzni az ajtót. jó lesz ez így. Felért a másodikra. Egész testére kivetítette a bűnbánatot. milyen in­ dokot mond majd Okazaki tanárnőnek. hogy az osztálytársai egytől egyig az asztalukra borultak. Székek és asztalok sorakoztak. Nem a megszokott rend szerint való volt viszont az. Egy kis égés nem árt. A második te­ rem az osztályuké. vele. Felsietett a lépcsőn. Kettesével vette a fokokat. Ezért pihent egy kicsit. amikor fel akart állni – ez jobb. ahogy ő a fejét vakarja. de az arcán látni lehet majd. hogy jól szórakozik a dolgon. Levette a szemét Hajasida tanár úr holttestéről. ami­ kor belépett. ami­ kor az orrát megütötte valami gyanús szag. Átható szag terjengett. Ahol a fejének kellett volna lennie. És… Hiányzott a feje. Az osztályfőnökük. Szeto Jutakáék arról fognak pusmogni. És… A padlót vér borította. Felkapta a fejét. elszédült. Mimura Sindzsi az orra hegyét vakargat­ va néz rá. A katedra felé fordulva tisztelettudón fejet akart hajtani.

Megrázta Niida Kazusi testét. arccal Súja felé fordult. Jositoki…! Súja felkiáltott. mint egy kolbászgyár szemetese. és csurom vér volt. és a matrózblúztól le a szoknyájáig.Egy pillanatig dermedten állt. A test félre­ dőlt. Csodálkozó szeme a plafonra me­ redt. és az arca két fele elcsúszott. Mindenki elterült a padon. Hatagami Tadakacu arca péppé volt verve. Kazusi szeme vörös üreggé változott. Jahagi Josiminak hiányzott a fél feje. Óki Tacumicsi fejében egy fej­ sze volt. mire Josito­ ki feje hátrafelé konyult. mint egy kettészedett földimogyoró. és a padló felé nézett… [484] . Súja szeme megakadt valamin. és tátott szájából kilógó nyelve akkora volt. Súját kirázta a hideg. mint egy antenna. majd gyorsan odanyúlt a hoz­ zá legközelebb ülő Tendó Majumihoz és észrevette. A szájába pedig egy vastag nyelű ár vagy mi volt beleszúrva. Kavada Sógo – a rossz hírű antiszociális fiú. Zavarodottan körbenézett. Ogava Szakura feje megrepedt. mint egy túlérett gyümölcs. Kuramoto Jódzsi fejéből egy sarló állt ki. és odafutott Kuninobu Jositoki padjához. olyan volt. Etó Megumi torkát elvágták. Mimura Sindzsit szitává lőtték. A hegye kijött a hasán. mint egy tengeri uborka. mint egy megkez­ dett dinnye. A szemét félig lehunyta. vagy félig leesett a földre. Felkarolta. A Harmadikat. és mindegyik­ ben egy-egy vérvirág bontott szirmot. Motobucsi Kjóicsi hasa olyan volt. aki egy másik iskolából érkezett – melléből egy tövig beszúrt kés állt ki. Felüvöltött. Egyszóval mindannyian… meghaltak. Súja továbblépett. Az egyenruhája hátán három nagy lyuk tátongott. vér és zselés tojásfehérjeszerűség keveréke csurgott belőle. Simizu Hirono arca sötétvörösen felpuffadt. hogy egy ezüstszínű nyílvessző áll ki a hátából. Szoknyája aljáról pedig vér csöpögött a földre.

Súja nem tudta levenni a szemét Noriko fejéről. közben Súja végre felfedezte Norikót. Valaki óvatosan megérintette a mellkasát. fonott copfos osztálytitkár. Súja odafutott hozzá. Meghaltam. Ucumi Jukie (lányok. Hirtelen valami fehér került a látómezejébe. Hátrahagyva a matrózblúzos testet. [Maradt 14 fő] 59 Súja fel akart pattanni. Súja erre nagyot nyelt. 2. Pedig szerettelek. hogy az a plafon.Nem látott semmit. Akkor jött rá. hogy magadhoz tértél! – mondta Jukie. hogy kiáltás tör fel a hasa mélyéből. Két kezét a halántékára szorította. Közvetlenül Jositoki mögött ült. hogy a matrózblú­ zos. Azt mondtad. le­ koppant a földre. és kitátotta a száját. Nagyon szerettelek. és Nakagava Noriko padja felé tekin­ tett. Nanahara. majd mél­ tatlankodó szemmel felnézett Sújára. Puff. és meglátta. hogy szépen kisimított lepedővel borított puha ágyon fek­ szik. jobbra. Noriko a padjára borult. és felkarolta. leszakadt a feje. Feltűnt neki rendszertelen légzése. [485] . Kis híján meg­ őrült. Érezte. – Jaj de jó. de végigjáratta a szemét a kézfejtől a karon át a vállig. és továbbgurult a vértócsában. így gyorsan visszafeküdt. még egy neonlámpa is volt.) mo­ solyog rá csendesen. Abban a pillanatban a teste különböző részeibe erős fájdalom nyi­ lallt. A látótere szélénél. így igazán észrevehette volna hamarabb is. megmen­ tesz. Valamiért a padok a holttestekkel együtt forogni kezdtek. hogy a teste a földhöz képest víz­ szintesen helyezkedik el) és a látvány összekapcsolásával végre rájött. Az egyensúlyérzéke (rájött.

Mindenekelőtt. Kicsike szoba volt. mert tompán besüt rajta a fény. aztán válaszolt: [486] . csak forgatta a fejét kör­ be-körbe. de azonkívül más berendezés lényegében nem is volt benne. és kuncogni kezdett. Meg kellett valamit kérdeznie. jobbra pedig. Azután Súja arcát vizsgálgatva hozzátette: – Egyfolytában aludtál. minden rendben? Sújának nem tellett rendes válaszra. de Jukie megkönnyebbülten sóhaj­ tott. be­ csukva. De… ez itt… micsoda egyálta­ lán? – Furcsa – mondta Súja. és kitölti a szobát. – Tipikus Nanahara. ne erőltesd meg magad! Súlyosan megsebe­ sültél… Nagyon rosszat álmodhattál. majd előbb elmosolyodott. hogy bejelentkeztem volna veled egy szállodába. A Fényből ítélve kint felhős lehet az ég. – Nem emlékszem. Él­ nek még? Jukie kissé csodálkozva nézett Sújára. Nakagava Noriko? Kavada Sógo? Súja nagyot nyelt.Jukie megint hozzáért a mellkasához. Ebből legalább megtudta. és a bársonyos takarót felhúzta a nyakáig. Feje fölött egy ablak lehet. Súja még félig kábult volt. Nanahara. Tizenhárom órája? Tizenhárom órája. hogy van hangja. titkár. Megnyugtattál. Az emlékei egyszeriben összeil­ lesztődtek a jelennel. – Nem szabad. Az ágya mellett közvetlenül bal­ ra olcsó tapétával bevont fal. mire eddig eljutott a mondandójában. A kerete eléggé régimódi. Már… lássuk csak – meg­ nézte az óráját a bal csuklóján – tizenhárom órája. – Noriko. hogy a lábánál van az ajtó. Jukie mögött még egy ágy. A takarón át látta. és most aztán igazándiból felébredt. Tizenhárom órával ez­ előtt én… Súja elkerekítette a szemét.

És Szakaki Júko. Kirijama őt követte. akinek a vezetékneve megegyezik Norikóéval. és elvesztette szem elől Norikóékat. – Tényleg? Jukie bólintott. Noriko és Kavada el tudott menekülni. Az előbb volt a déli híradó. amely kicsúszott a takaró alól. Ta­ nizava Haruka. Hatan vagyunk. de egyikük neve sem szerepelt ben­ ne. ha téged nem szá­ mítunk. – Megtámadott minket. – Kirijama. – Nyugodj meg. Kiri­ jama… Súja erre megint felnézett Jukiére. nagyon veszélyes! Jukie megfogta Súja jobb kezét. Kirijama az! – A hangjába zaklatottság vegyült.– Noriko is… Kavada is épségben vannak szerintem. Súja a homlokát ráncolta. Ne aggódj. Súja megnyalta egy kicsit az ajkát. – Hol vagyunk? Egyedül vagy. Folytatta: – Noda Szatomi és Macui Csiszato. Egészen belevetette magát a játékba. A többiek őrt állnak. Az arckifejezését látva Ju­ kie megkérdezte: – Mi baj? Nem bízol bennük? Kiben? Egyikükben sem? [487] . majd folytatta: – Itt biztonságban vagy. Hatan? – Kik azok? – Nakagava Juka természetesen – kezdte Jukie annak a len­ dületes lánynak a nevével. mindannyian jó ba­ rátnőim. titkár? Vigyázni kell. Súja nagyot sóhajtott. Azután megkérdezte: – Kirijama sebzett meg téged? Súja bólintott.

akivel régen együtt játszott a Kölyökligában. ahogy az it­ teni iskolában nyugalomra intette őt. rájött. Még mindig volt mit kérdeznie. Meg az a komoly kifejezés az arcán. egy hat. de rögtön érezte is. mert a játék ment to­ vább. Persze azért is. Oda. – Örülök. Ismerős volt a hajtása és a rajta lévő sárfoltok. és tíznél alig maradtak többen. Erre már Súja is mosolygott. hogy a mo­ soly eltűnik az arcáról. hogy furcsamód annyira nem ütötte szíven. Megkérdezte: – Ki… halt meg? Én szóval tegnap éjfélkor. Jukie végigpillantott rajtuk. hogy történjék bármi. Úgy volt vele. Mimura Sindzsi. [488] . Nehéz volt elhinni. Aztán Ídzsima. egy nulla-. Sindzsi ravaszkás mosolya jutott csak eszébe. megbízom. Jukie némán bólintott. meg Hatagami Tadaka­ cu miatt is. Sindzsi nem halhat meg. és a mellette lévő kis polcról kézbe vette a papírokat. de… – Mimura… A Harmadik. ráadásul mind barátok. Észrevette. halott volt. hogy ez a saját egyenruhája zsebéből került elő. titkár. Hatagami és Mimura. – A te barátaidban. ma hatkor és dél­ ben? A három híradóban? Haltak meg mások is? Jukie összeszorította a száját. és megszólalt: – Simizu. Valószínűleg. hogy ezt mondtad. Súja eltátotta a száját. El­ szalasztott három híradót. Hoz­ zászokott.– Nem az… – rázta Súja a fejét. Egy térképet és egy osztálynévsort. Szeto. Takigucsi. és megszorította Súja kezét. hogyan tudtak így össze­ gyűlni? Jukie boldogan mosolygott. De hat lány.és egy tizenkét órásat.

amelyeket Kirijama Kazuo dobott rájuk. hogy együtt volt Szeto Jutakávai és Ídzsima Keitá­ val. mint a tizenegy kö­ rüliek. ahogy Jukie mondja. – Éjjel – fűzte hozzá Jukie – egy iszonyúan nagy robbanást le­ hetett hallani. És lehet. Lehet. hogy téged behoztunk ide. Lehet. Eszébe jutott. de sokkal nagyobbat szólt. – Robbanás? Sújának eszébe jutottak a kézigránátok. amikor átvette tőle. – Ídzsimáét és Szetóét is reggel. Azok a tizenegy utániak. néhány más mezővel együtt ferde ceruzavo­ [489] . Jukie odanyújtotta neki az osztálynévsort és a térképet. hogy félbema­ radt a beszélgetésnek a leglényegesebb szála. – Mimurának… hánykor mondták be a nevét? – Reggel – válaszolta Jukie. – Hmm. – Lehet… Éjjel tizenkettőkor még élt Sindzsi. hogy az volt az. Sokkal. Ez azután volt.” Az a hely… A sziget nyugati szélén fekvő. Éjfél után. végül is barátok. gondolta Súja. – A tiéd. és összeszo­ rult a szíve. A térképet is bejelöltem. De nem azokról beszélek. Súja összecsücsörítette a száját. hogy együtt voltak. Kirijama kézigránátot használt. a Harmadiknak nem láthatjuk többé a játékát… Ez járt csak a fejében. Kinyitotta a térképet. hogy hol van­ nak most. a sziget közepe táján kivilá­ gosodott az ég. azt mondta. Mielőtt megkérdezhette volna. Aki őrt állt. tengerparthoz kö­ zeli C3-as zóna. Nem arra gondolsz? – Hát… Ja. igen. „Ahol a rockról beszélgettünk. És lövések hangját is.A Siroivai Középiskola védőzsenijének. Tényleg. Nanahara. ott van még a tiltott zónák problémája is.

és a bal vállának az a része. amíg Súja aludt. Azt hittem. hogy elkezdődött. de. Körülötte még szinte nem volt tiltott terület. ahogy Jukie mondta. hogy a felsőteste meztelen. viszont eszébe jutott. Életben kell lenniük! Most muszáj hinnie ebben. Rajta a pontos jelzés. Sújának ekkor tűnt csak fel. Csupa vér voltál. At­ tól fogva. A sziget északkeleti végében. Se Noriko. 11”. a C10-es zónában volt. Mivel pedig nincs egyedül. és ott is maradt). Ilyen körülmények között hü­ lye. Súja megnézte újra a térképet. aztán felnézett az ablakra. mi végig itt voltunk. tiltottá vált. ahol baromira fáj. titkár? Hogy kerültem ebbe az ágyba? Jukie bólintott. „23. – Hol vagyunk most egyáltalán. hogy ma délelőtt tizenegy órakor. Persze ez csak akkor igaz – tért vissza a gondolatmenete a normális kerékvágásba –. A világítótorony. lehet. hogy álmában Jositoki és Sindzsi holtteste mellett Kavadáét és Norikóét is látta. Már semmit nem értett. Ott a jele a térképen. Felnézett Jukiéra. Súlyo­ san megsérültél. De hogyan fog egyáltalán csatlakozni hozzájuk? A mellére borította a térképet. Az őrünk talált rád… Aztán behoztunk. ha déltől mostanáig nem haltak meg.nalakkal volt átsatírozva. on­ nan estél le. A torony előtt egy szakadék van. gondolta. se Kavada nincs már ott. – És te meg tegnap este. – Világítótorony? – Igen. Mindenekelőtt infor­ mációk kellenek. be van kötözve (az érzésből ítélve a golyó a lapockájába ment. – Ez a világítótorony. a sziget északkeleti kiszögellésén. [490] .. Súja összeszorította a száját. nem éled túl. hogy lesz valami módja. csak a hideg fut­ kosott rajta egyfolytában. Ami természetesen annyit jelent. aki fölöslegesen erőlteti az agyát. Nem halhattak meg.

benne maradt a golyó. igen. de nem volt jobb ötletem. hogy „Egész jó nő az Ucumi a kettes csoportból. Erre Súja is nevetett egy kicsit. A válladon lévőben. amikor egyszer egy esős napon. Még le is vetkőztethettelek. És tényleg. hogy alaposan be van kötözve. Egyfelől a gyors észjárás és a rendkívüli figyelmesség. de vagy a csontot. mert lényegében nem bírja mozgatni. [491] . Visszatette a takarót.) Aztán a bal könyöke felett. Súja felől nézve holt térben volt egy kis polc. Súja füttyentett. Tétszenek nekem az olyan pörgős csajok”. Ügyetlenül megmozdította ép jobb kezét. Tessék – nyújtott át Jukie egy bögre vizet. Persze most nem a legalkalmasabb az idő elmerülni az emlé­ kekben. Annyira véres voltál. de belső szer­ vet nem ért. – Bocs. – Volt itt egy elsősegélycsomag. (Ez súlyos sérülés lehet. már akkor ilyen volt. és megállapította. talán. hogy egy fiú tes­ téhez nyúlhatok. hogy ennyi gondot okoztam.A nyaka jobb fele – közvetlenül a nyakörv alatt – is égetett. vagy az ínt kaphatta el. az álta­ lános iskola tornatermében. és ott is érezte a kötést. vérátömlesztésre lenne szükséged. – Semmi baj – mosolygott Jukie. – Ja. és megjegyezte: – Elláttátok a sebeimet. Né­ melyik sebedet összevarrtam. amelyen a víz szépen elő volt készítve. meg a tű és a cérna is a varrókészletből volt. Tényleg. egyszer mondta is Jositokinak. Nem értek hozzá.) Ezenfelül pedig a bal oldalán keresztülment egy lövedék. Talán ke­ resztülment rajta a lövedék. azt hiszem. másrészt pedig az ilyesfajta jóleső beszólások is jellemzők voltak az osztálytitkárra. Azt hittem. (Itt valószínűleg csak súrolta a golyó. felemelte kissé a takarót. Éppen szomjas volt. a Kölyökliga edzésén. ezért elég gáz. a hely­ használaton alkudoztak a lány röplabdaklubbal. – Tetszett. – Aha – bólintott Jukie.

– Hálás lehetsz. de mindet megitta. És ha van valami fájdalomcsillapító. ha akarták. és ivott. – Ühüm – bólintott Súja. Meg hát… Belenézett Súja szemébe. ha nem. – De én meggyőztem őket. Ez azt jelenti tehát. aki nem akart beleegyezni? – Még jó. Ilyenkor nem lehet nemet mondani. Ilyen helyzetben… – Jukie lesütötte a szemét. – Ne vedd rossz néven. Jukie bólintott. de még rengeteget meg bírnék inni. már talán most is az vagy. Nem is. – Rólad volt szó. – Jó. mert fájt a seb a nyakán. [492] . hogy az osztálytitkár több-kevesebb jelen­ tőséget tulajdonított az általános iskolai tornatermi eset óta tartó „kapcsolatuknak”? De Súja visszatért előbbi sejtéséhez. és huncutul nevetett. felemelte a fejét. aztán megint kérdezett. mindenkit rávettem. Lévén. Vagyis igazából már elég régóta úgy gondolom. illetve jó nő. – Ne haragudj. – A szemük előtt haldoklott egy ember. hogy mindenki beleegyezett. Súja megtörölte a száját. Bármi megteszi. – Ez azt jelenti tehát. hogy jó csaj vagy… Átvette. – Azt tudom.Jellemző rád. Jukie a fejét rázta. hogy én vagyok a főnök. és megint mosolygott. Hozok. akkor azt is kérek szépen. Amikor kortyolt. hogy fáradnod kell miattam – nyújtotta vissza a poharat –. Biztos jó feleség lesz belőled. titkár. fintorgott. hogy volt azért olyan is. – De jó. Lehettem volna ellenség is. hogy engem behozza­ tok ide. mindenki össze van zavarodva. – Jukie felemelte a fejét. Csak hogy megnyugodjak egy kicsit.

meg fogsz halni. Szabad nekem ennyire jó csávónak lennem? Persze ez a lelkiállapot fakadhat az összezártságból is. Jukie megtörölgette a szemét a jobb tenyerével. – Tudod te. Ilyen feltételek mellett. Vajon miért? Jukie egyenesen ránézett és folytatta: – Aggódtam miattad.Súja bólintani akart. hogy a hír. ilyen körülmények között előfordulhat. Sőt eleve nem tudott volna megbízni Sújában. Azt hittem. Súja meglepetten nézett vissza rá. „minket”. nem tudta volna a barátai tiltakozása ellenére megmenteni. – Igen. tudod miért? Mélyen Jukie könnyes szemébe nézve Súja lassan bólintott. azután kez­ dett beszélni: – Meséld csak el! Az előbb elkezdtél valamit Norikóval és Ka­ vadával kapcsolatban. sőt egyre keve­ sebben vannak életben. akit „kicsit” szeretett az általános is­ kola tornatermének sarkában valaha váltott párbeszéd óta. Jukie tovább beszélt: – Mihez kezdtem volna. Köszönöm. de észrevette. hogy Jukie imént még ne­ vető szemébe könnyek gyűltek. hogy va­ laki is életben maradjon a győztesen kívül). eb­ ben az istenverte Programban még nem fordult elő. [493] . Azt mondtad. Azután kezdett gondolkodni. „halálosan” szeretett fiává váljon. Hacsak nem szerette őt tényleg. mégsem lehetett így. Nem. hogy meghaljanak. Most mit tegyek. ha te meghalsz? Közben már elsírta magát. mit jelent ez? Hogy miért akartalak mindenáron megmenteni. Együtt volta­ tok? Lehetséges? Súja bólintott. a játékszabály szerint elkerülhetetlen. hogy hamarosan meghalhatnak (illetve. na igen.

[494] . Jukie elhiszi-e neki. hogy arra gondol majd. Megmentett engem. Tudja. hogyan lehet megszökni innen. Ja. Biz­ tos. de… komolyan együtt voltatok Kava­ dával? Súja megértette. Persze ő bízott Kavadában. és hogy mentek el a rendelőig. és aztán Szugimura Hirokiról is. – Noriko még rendben. mire utal Jukie. – Megmeneküljünk? Súja nagyot bólintott. Kavada azt mondta. Ha belegondol. Kavada csak ki akarja használni őket. És. Súja mégis úgy döntött. hogy Noriko lázas lett.Jukie összeráncolta a szemöldökét. Neki kö­ szönhetően maradhattunk Norikóval mostanáig életben. hogy menet közben megtámadta őket Kirijama Kazuo. – Kavada nem rossz ember. és nem csak erről van szó. Elmesélte. de Kavada megmentette. hogy ha elmeséli. és azután végig együtt maradtak Norikóval. Hogy Hiroki azt mondta. semmi alapja nem volt a történetnek. titkár. Lehet. elmagyarázza az elejéről. ahogy Kavada maga is többször mondta Sújáéknak. hogy Kavada a tavalyi Program túlélője. hogy meg kellett küzdenie Óki Tacumicsivel. – Fellelkesülve folytatta: – El is felejtettem: van rá mód. hiszen ő nem volt ott velük. hogy megmeneküljünk. és elmondta. Jukie szeme elkerekedett a csodálkozástól. Szóma Micukóval vigyázni kell. – Komolyan? Tényleg? Hogyan? Itt Súja elakadt. Beszélt a szökésről is. – Kavada segít. de kétséges volt. és utána majdnem lelőtte őt Mot­ obucsi Kjóicsi. Hogy az induláskor megtámadta Akamacu Josio. hogy a legvégéig nem árulhatja el. és attól fogva már hárman voltak. hogy most is vigyáz Norikóra.

– Baleset volt. de nem tudtunk döntést hozni. Annyit biztos megér. ezért ejtette. – Jó. vagy jobb. hogy dupla vagy semmi alapon próbáljunk-e megszökni. – Én visszamentem az indulás helyére. Aztán megszólítottam a többieket. [495] . –Türel­ metlenül rázta használható jobb kezét az arca mellett. – Nem szép. – Mit akartatok csinálni? Jukie vállat rántott. és rögtön témát váltott. hogy ezt mondom. a homlokát ráncolva Jukiéra meredt. hogy még valamit elfelejtett megkérdezni. Beszéltük. de nem rossz ember. De szerintem megbírhatunk benne. értem. Nem tudom jól elmagyarázni. Ekkor Sújának eszébe jutott. de őszintén szólva így hirtelen ne­ héz elhinni Kavadának. hogy van mód a menekülésre. Jukie valamiért Óki Tacumicsi nevét hozta föl legelőször. hogy meghallgassam. hogy miért kérdezett rá Jukie Tacumicsire. ha ezt gondolod. – És? – Semmi – rázta Jukie a fejét. és inkább rátért a Jukie által felvetett kérdésre. Az előbb is mondtam. Miután válaszolt. – Ti hogy találtátok meg egymást? Mind a hatan? – Ja – bólintott Jukie. te is megtudod. – Ha együtt lesztek. – Nem csoda.– Ókival az… – Amikor végighallgatta. de nem tartotta olyan fontosnak. – Már felhagytunk szinte minden reménnyel. Jukie az ujját a szája elé tette. Más lehetőségünk úgysincs. Súja egy darabig Jukiét nézte. ugye? – Igen. ha itt várakozunk. Illetve azt nehéz elhinni. Súja csodálkozott.

Igaz. – Akkor Niida. hogy több olyan is lehet. – Nem néztem meg közelről. láttam. titkár! Jukie mosolygott. A nyakából egy nyílvessző állt ki. [496] .. hogy Csigusza Takakót várta. – Norikót az utónevén szólítod. – Mikor? – Ezek szerint pont azután. nem vesznek észre. hogy ő maga a se­ besült Norikót támogatta. ráadásul kung-fuzik. hogy nem volt más megoldás. a bejáratnál lévő erdősávban. hogy ketten holtan fekszenek az iskola kijáratánál… Súja felhúzta a szemöldökét. Nem véletlen. hogy téged még megtaláljalak. Jukie bólintott. Igazából úgy akartam visszaérni. hogy te meg Noriko elmenekülte­ tek. Szugimura Hiroki is mondta. de. Súja nem tudott mit mondani. – Akamacu csak az eszméletét vesztette el.Súja megdöbbent. a lényeg az. Azután Súja megkérdezte: – Nem féltél? Nem gondoltál rá. rólad van szó. akkor ez van… Súja őszinte szívéből csodálta ezért. mint Akamacu? – Hát. engem meg titkározgatsz. Na mindegy. ha meghúzom magam. Láttam Niidát elfutni. Vagy ha mégis. Gondoltam. nem? Jukie a fejét rázta. – Hihetetlen. az is felmerült bennem. de ő mégiscsak fiú. – Hát igen. minden jel arra mutat. csak a meneküléssel törődött. Mindenképpen össze akartam hozni egy csoportot még ott. Halottnak tűnt akkor már. de a többieket hagyta a francba.

– Ezt hogy érted? – Csak annyi. – Nem baj. mint Jukie. Szóval. – Nem egyedül mentem vissza. még nem biztos. Jukie megint elmosolyodott. mondtam. de megvitattuk a dolgot. 18. – Rögtön oda is ment? Hát. hogy a fiúk kivételével. Így mivel ketten szólongattuk. Bocs. Tanizava Haruka is röplabdás volt. – Ő már nem. nem azért. Kissé szomorkásan. – Na igen. Ezzel már megvoltunk öten. Harukával. – Beszéltem vele. és Csiszato. Fumijo… – Jukie félbehagyta a mondatot. de… Súja befejezte a mondatot. hogy a fiúkat inkább hagyjuk. meg minden… – Na igen – bólintott Jukie. ha a fiúkat nem számítjuk. – Elfutott? [497] . totál véletle­ nül. Juka is job­ ban megbízott bennünk. Így is történt.) még az indulás előtt meghalt. Jukie bólintott. hogy meg lehet bennük bízni. és ő elein­ te nem akart. Súja bólintott. De mindenképpen vissza akartam menni. hogy menjünk vissza. aztán felhozta azt a bizonyos szabályt. csak… öö. hogy ő a legjobb barátnőm. hogy ketten együtt vannak. akkor marad még Szatomi. Minami Kaorinak is szóltunk. nem kell ezt erőltetni. Az elején össze voltam zavarodva. Tudod. Fudzsijosi Fumijo (lányok. – De ebben a játékban attól. téged na­ gyon sokan kedvelnek. De volt fegyverünk is… Az én csomagomban volt egy pisztoly. és az sült ki.– Nem. és visszafelé menet találkoztam. Súja gondolkodott egy kicsit. tit… titkár. és odahívtam. Aztán foly­ tatta: – Akkor kijött Nakagava Juka.

Ő maga is tudta. lám csak. amikor hirtelen kirázta a hideg. Hunyorított. Senki sem hibás benne. Simizu Hirono. Jukie visszaemelte rá a sze­ mét. el. de néhányan ellenezték.” – Nem. Végül pedig nem szép ilyet mondani. hogy szemtanúja volt Minami Kaori halálának. Aki megölte. Már-már belekezdett volna. hogy ez nem túl logikus. Jesszusom. Jukie keserűen mosolyogva sóhajtott. Mind a kettő. nem is mondta el Jukiénak. „No lám csak. Sorsára hagytuk. – Az más tészta. Súja ráeszmélt. Jukie oldalt fordulva folytatta: – Már halott. de azért elmondta. így nem sok értelme lenne. és ráharapott az ajkára. – Ez nem így van – mondta Súja. mint Minamival? Egymás után kimondta Minami Kaori és a lányok névsora végéről Jahagi Josimi nevét. Ezért nem tud­ nak megbízni benne. hogy halottakról beszélgetve szúrják el az idejüket. – Hogyhogy? Jukie sóhajtott. – Jahagival is ugyanúgy jártatok. – Én mondtam. de aztán inkább hagyta. Súja hallgatott. – Jukie elkapta a tekintetét Sújáról. Jahagi Szóma bandájába tartozik. hogy valami csak úgy megtörténik. Maga még életben van? Micsoda kitartás.– Igen. Meg különben sem jó em­ lék számára. de nem engedhetik meg maguknak. – Van olyan. [498] . Mert tudod. Halottak nevei. szintén halott. hogy szóljunk neki. mind a kettő meghalt! Hosszú idő óta először megint felbukkant a fejében annak a fekete ruhás férfinak a mosolya. Nanahara.

hogy Súját behozták ide. Ja. és tovább fűzte a beszélgetést.) neve nem került elő. Mimura elment. amikor Noriko megsebesült. hogy fiúkat nem hí­ vunk oda. és megint Sújára nézett. Ez egy az egyben az a gondolatmenet volt. Ha valaki népszerű volt a lányok között. hogy azt csinálhatta számí­ tásból is. Tudod. 9.– Milyen kedves vagy. de Mimura nem annyira… Nem volt annyira népszerű a lányok között. De Jukiéék őt is ejtették. de már nem is tudom. Jukie megint sóhajtott. hogy Jukie története alapján ezzel az öt emberrel véget ért a csoportépítés. – Mindegy. Már-már rájuk telepedett a csend. És túlságosan okos. amit Sújának ve­ zetett le Kavada. aki szintén látta Sindzsit. hogy rendes volt. de melegszívű és kicsit sem mesterkélt. Az igaz. – Mialatt vitatkoztunk. és jóképű volt. Jukie bólintott. aki Ogava Szakurával járt. ha volt némi fe­ szültség abból. – Mimurát bevehettétek volna. Szakaki Júko (lányok. – Én is úgy gondoltam. ami egyeseket megri­ aszt. mert volt benne valami playboyos. Nanahara. – Szakaki? Ebben nem volt még benne Szakaki. amikor Súja talált egy fo­ gódzót. ki mondta. [499] . – Mimurára… lehetett volna számítani. Jukie felhúzta a vállát. tényleg. Te mindig olyan kedves vagy. Ha ebből indulunk ki nem meglepő. már az elején megegyeztünk. Sújának akkor tűnt fel. Az osztálynévsor végéről legalább Mimura Sindzsinek (bár most már ő is halott) tudtak volna szólni Jukiéék. akkor az Jamamoto Kazuhiko. Így még Jamamotónak sem szóltunk.

amikor Súja felnézett. amikor sebtében elmesélte Jukiénak. Már az előbb. mi lehet Hirokival. azon töp­ rengett. Sietett. történhetett vele valami szörnyű dolog. de nem tette. Vagy akár meglátott egy borzalmas állapot­ ban lévő holttestet… Súja bólintott néhányat. – Júkót mindannyian jól ismertük. de… – folytatta. Tegnap reggel már itt voltunk… Nem semmi erőd ez. Hiroki él. akkor… Fülében csengtek Kavada szavai. – Még egy kérdés maradt – mondta Jukie. Mi sem nagyon értettük. Ha tegnap estig egyedül volt. – Ugye Szugimura azt mondta. de ő elmenekült. Súja meg akarta kérdezni. Kajokóval akar találkozni. igen. bármikor felszállhatsz rá!” [500] . „Ennek a hangja lesz a je­ gyed a vonatunkra. Megtámadta valaki. és Kotohiki Kajoko is él. elintéznivalója van. – Nem kérdeztük meg tőle. Jukie itt félbeszakította a mondandóját. ahogy ketten legyil­ kolták egymást. – Nem olyan fon­ tos. és nem csatlakozott a ti csapatotokhoz sem. de… Miközben beszélt. Ha kedved lesz. Mintha még akart volna mondani valamit. Vajon Hiroki megtalálta már Kotohiki Kajokót? – Azt mondta. egyszer csak valami szöget ütött a fejébe. Súja szívesen kérdezett vol­ na még Júkóról. vagy szemtanúja volt. de Jukie még azelőtt újra beszélni kezdett. Ezzel Jukie befejezte a történetet. Na­ gyon meg volt ijedve.– Júkóval is véletlenül találkoztunk. – Értem. Vajon összetalálkozott már Szugimura Hiroki és Kotohiki Kajoko? Ha igen. ugye? Mi lehet az? Súja a fejét rázta. mi? Tegnap este pedig. talán nyolc óra körül járt az idő… Júko pont erre járt. hogy mit. így nem volt probléma.

Legalább az érted epekedő lányt hall­ gasd végig. – Várj már! – csillapította Jukie. hogy még ha felébredsz is. és hun­ cutul mosolygott. És elmondom Kavada ügyét is. – Mondom. túl veszélyes. Jukie folytatta: – Szóval egy darabig maradj csak itt. amit meséltél. Amíg én itt lébecolok. – A madárhívó! – suttogta. úgysem engednélek egyedül. – Nem lehet. Aztán mozgolódni kezdett. ebben lehet valami. – Mi? Súja Jukiéra nézett. Kü­ lönben hiába akarnál kapcsolatba lépni Norikóékkal. – Van egy módszer. aki megijed tőled. Én most elmondom mindenkinek. – Pihenned kellene. hogy Jukie egyedül legyen itt. Aztán hozzátette: – Tudsz enni? [501] . ha ilyen friss vagy. Igaz. – Fel kell vennem a kapcsolatot velük. de csak azért is végigmondta. hogy várj. Ezt is megbeszélem. Jukie kicsit belepirult. Tehát várj. azt gondoltuk. A magyarázat ráér később is. – Komolyan? Súja határozottan bólintott. Mennem kell. hogy csatlakozhassunk Norikóhoz és Ka­ vadához.Súja elkerekítette a szemét. addig akár. Ezért egyezhetett bele a többi lány is. – Mikor behoztunk téged ide. hogy benned meg lehet bízni. úgysem bírsz majd megmozdulni. Lesz. Meg újra elmagyarázom. Súja szeme elkerekedett.

nincs semmi erőm. Persze ez elsősorban arra szolgálhatott. A zár egy re­ tesz lehet. de rád zárom – mondta. de van olyan lány. Bal keze szinte mozgásképtelen ujjai akaratlanul pengettek valamit a takaró alatt. hogy a szoknyájába hátul egy pisztoly van betűzve. de most mindenesetre jó ötletnek tűnt. mint valami Súja ál­ tal ismeretlen. de Súja számára most egy rácsos bör­ tönt jelentett. titokzatos állat farka. – Aha. – Bocs. Egy nagy rakás alapanyagot találtunk itt. Felhozom. A csukott ajtó túlsó feléről kattanás hallatszott. – Fantasztikus.– Igen. Tényleg éhes volt. pont nekem. Konzervek és instantok ugyan. – Megköszönném. Be volt deszkázva. – Miért? – Ne haragudj. – Pont most készítik elő az ebédet. Jukie elvette a kezét az ágy széléről. miközben az ajtó felé ment. és felnézett az ablakra. az jó lesz? – Főzelék? – kérdezett vissza Súja. Főzelék talán. Két fonott copfja követte. Aggódott Noriko és Kavada miatt. ha adnátok egy kicsit. hogy kint­ ről ne lehessen bejönni. – Hihetetlen – mondta Súja. Egy pillanatra látni lehe­ tett. amíg feltámaszkodott a jobb könyöké­ re. A lőtt sebeinek is jót tenne. Úgy érzem. csak mosolygott. Jukie nem mondott többet. Várj egy kicsit. így tudunk főzni. és a réseken jött be a fény. Természetesen annak a középkorú fér­ [502] . akit különben nem lehet megnyugtatni. kinyitotta az aj­ tót. és kiment. csak nem direkt az ő kedvéért csinálták? Súja addig erőlködött. hogy egyen valamit. Jukie mosolygott. De víz és tüzelőanyag is volt.

hosszú hajú Csiszatóval egymás mellett egészen úgy néznek ki. Már ennyi mozgástól is hasogatott az oldalán lévő seb. de masszív falú épület volt. Egyik sarkában egy kis asztalka árválkodott. és visszafeküdt az ágyba. Északra nézett. egyben nappali. hogy el­ ment volna tanteremnek is. a bejárat felé egy kisebb és egy nagyobb hálószoba. amelyben a nem működő gáz helyett az itt talált tüzelőanyag lángja égett. Sóhajtott.finak a kedvenc slágerét. 12. Júko háta mögött közvetlenül Tanizava Haruka (lányok. Nem csoda. haja rövid. 9. Haruka ütő a röplabda­ csapatban. Szükség volt őrt állítani a torony tetejére. a tornya tizen­ hét méter magas volt. Még délebbre.) sürgölődött a tartós étel elké­ szítésén a tűzhely előtt.) A nappalival egybeépített konyha olyan tágas volt. akitől Súja a gitárt kapta: Dancin’to the jailhouse rock. hiszen egy bizo­ nyos okból éjjel sem jött a szemére álom. rock.) ült. [Maradt 14 fő] 60 Az Oki-szigeti világítótorony régi. mint egy [503] . és híres kettőst alkot a feladó Jukiével. és az ebből fakadó kimerültséget még egy éjszaka eltelté­ vel sem tudta igazán kipihenni. és ezt délről ölelte körbe a téglából készült földszintes lakórész. attól délre pedig egy kamra és a fürdőszoba vécével. és az asztal fehér lapjára borulva aludt. illetve még egy kamra sorakozott. a mellette lévő kerek székek egyikén pedig Sza­ kaki Júko (lányok. A másik öt lánynál sokkal tovább bolyongott a szige­ ten. 19. Ezt a szobát Jukie csapata hálószobaként és nappaliként is használta. Közvetlenül a torony déli oldalán volt a konyha. Százhet­ venkét centi magas. amelyeket az épület nyugati oldalán futó folyosó kötött össze.) és Macui Csiszato (lányok. hogy az összes többi lány jobban teszi. ki­ sebbik hálószobában feküdt. A kis termetű. ha együtt marad. rock. de Jukie úgy ítélte meg. (Súja a bejárathoz legközelebb lévő.

de a készletből az asztalkát beépítették a bejárati barikádba. A fal mellett megmaradt kanapén Noda Szatomi (lányok.) állt őrt. mert álmosan dörzsölgeti a szemét fémkeretes szemüvege alatt. vele egy fedél alatt van. amelyet ki­ húztak belőle. és elöl is csak egy keskeny út torkollik ide a kikötőből. Az a fiú pedig… Nanahara Súja. A menü pedig instant főzelék. belülről lezárták az épület összes nyílását.párocska. néhány zöldségkon­ zervvel feljavítva. amint bejöttek ide. Jukie most a bejárathoz legközelebbi szobában van. a konyha szélénél lévő ajtó nyílik a bejárathoz vezető folyosóra. ezért Ucumi Jukie szerint nem olyan nehéz munka őrködni. Nanahara Súját. Olyan jó tanuló volt. (Az egyetlen közlekedőnek a főbejáratot jelölték ki. és mindig higgadtan vi­ selkedett. kicsivel beljebb elhelyezkedő ajtó közvetlenül a torony aljával köti össze a szobát. ahol Nanahara Súját szállásolták el.) ült. És a fiú. de azóta visszapakolták elé az asztalokból és szekrényekből álló barikádot. 16. A világí­ tótorony mögött rögtön a tenger. Júko maga még nem őrködött. aki a kezében tartotta azt a baltát. amelyet már soha életében nem fog elfelej­ teni. de most fáradt lehet. azon kívül pedig hegyek védik a tornyot. Júkótól jobbra a másik. Azzal egy időben átszaladt a fején az a képsor. bár összevissza szögezték a kamrá­ ban talált fadarabokkal. A fenti szobában most Nakagava Juka (lányok. most itt ebben a világítótoronyban. azon keresztül engedték be Júkót is. mint Jukie. Ez… [504] . Az a véráztatta fejsze. 17. Vérfagyasztó emlék volt. a Júko felől jól látható sarokban egy író­ asztal van. Attól bal­ ra volt eredetileg egy vendégek fogadásira berendezett sarok. rajta faxos telefonnal és számítógéppel. Júkóba újra visszatért a félelem. Attól a kanapétól is balra. Ju­ kiéék.) A szoba túlsó felén. Az a kettéhasadt fej. Onnan látszik a torony tetejére vezető vaslép­ cső néhány alsó foka. Előttük a füstüveg ablak beengedi a kinti felhős ég tompa fényét. nehogy valaki behatoljon kintről.

amíg hatan együtt vannak lányok. (Csiszato ma reggel még csendesen sírdogált a sarokban. akkor minden rendben van. Vé­ gigfutott rajta a hideg. – hozta szóba Haruka. mert a hajnali hatos híradóban bemondták Mimura Sindzsi halálát. Már rendben volt. Júko akkor tudta meg. ha nem. – Tudtál aludni egy kicsit? – kérdezte. amit tegnap mondtál. Igazából nem is akart rágondolni. hogy legyőzze magában a kis híján rátörő reszketést. és annyi vért vesztett. hiszen Súja lényegében haldok­ lik. Ott tudta hagyni a főzést ezek szerint. hogy azért. az asztal fehér lapjára szögezte a szemét.Nem. Per­ sze hogy nincs mitől tartani. amikor az eszméletét vesztett Nanahara Súját tegnap megtalálták a világítótorony előtt. Ha pedig nem. Semmi baj. Itt nyugalomra talált. Igen. Még most is piros a szeme. – Ja! – mosolygott Júko. Igen. Tanizava Haruka suttogta. és rá nézett. Csak… Igen… Nanahara Súja többé nem tér magához. ha csak eszébe jutott az a jelenet. Haruka arcára nehezen értelmezhető mosoly ült ki. – Az már nem érdekes. Csakhogy… – Figyelj csak. Júko igen határozottan til­ [505] . akik jól ismerik egymást. semmi baj. A zsigereiből tört rá a remegés. hogy nem fog felébredni. ezért felnézett. és gondolkozott. – Hát. Hiába szól ez a nyugalom csupáncsak az időkorlát végéig. egy kicsit – válaszolta. Macui Csiszato mintha a készítés módját tanulmányozná. Tanizava Haruka a szomszédos széken ült. Már nem volt az. hogy Csiszato szerelmes volt Mimura Sindzsibe. Júko. Valaki megütögette a vállát. Olyan sérülései vannak. akkor jó. farkasszemet nézett az ins­ tant étel csomagolásával. Nincs baj. – Igen.) Júko mosolyt erőltetett az arcára.

meggyőzte magát. kidugta a fejét. hogy jogos ön­ védelem volt. ahogy Haruka mondja (és mert Júko maga mesélte így). ahogy Nanahara… megölte Ókit. és csupán annyit látott. Fennáll az esélye. ahol rejtőzött. (Helyesebben nem mesélte. s így végül behozták ide Nanahara Súját. Júko csak a végét látta. hogy mégsem le­ het egy haldoklót sorsára hagyni. haldoklik. kezében a baltával. Csepegett. Tehát. Mintha meghívná magához vendégségbe rémálmai rejtélyes ször­ nyetegét. Nanahara Súját. [506] . amely a baltát bo­ rította. Hogy Nanahara Sújával vigyázni kell. Hát. Ahogy telt az idő. hanem kiáltozta. de valahogy lecsillapította magát. amikor meghallotta azt a tompa reccsenést néhány méterre a bokortól. Mi az. biztos mindenkit meg akar majd ölni. Júko egy kicsit távolabbról. hogy behozzák. hogy fennálló esély? Ő látta azt a kettéhasadt fejet. ahogy a többiek bevonszolják a csurom vér fiút. így is volt. Hogy ha életben hagyják. nem? Valóban. hogy magához térjen. – Azt mondtad. láttad. hogy Nanahara Súja kihúzza Óki Tacumicsi fe­ jéből a baltát.takozott az ellen.) Hogy Óki Ta­ cumicsi kettéhasadt fejéből Nanahara Súja kihúzta a szeker­ cét. hiszen nagyon komolyan megsebesült. A vért. Haruka folytatta. sápadtan figyel­ te. Nanahara Súja mégis­ csak haldoklik. Persze még úgy sem volt kellemes. nem tudta felfogni. Tegnap már feltették neki néhányszor ezt a kérdést. Elmesélte. de jogos önvédelem is lehetett. Nem fordulhat elő. amikor Haruka és a többi lány közbeszólt. Helyesebben az esze nem bírta befogad­ ni. Ő akkor rögtön elment onnan. És már majdnem komolyan összeveszett Ucumi Jukiéval. hogy mit látott. hogy Súja szobáját zárni kell. Abból a kikötéséből nem engedett. hogy tudta. De… Akárhányszor mondja is el neki ugyanazt Haruka meg Jukie.

Golfütővel (szegények voltak. és képtelenné vált a logikus gondolkodásra. nem bírta elviselni. de nem volt egy nagy szám. Júko akkor az általá­ nos iskola első osztályába járt. Júko ki nem állhatta az erősza­ kot. hogy nem.amikor az apja elnyomott rajta egy cigarettát. „Persze vicces volt. rosszul lett. szomorkodás helyett inkább teljes szívéből megkönnyebbült. bátyját és Júkót magát is.Ez a jelenet megtapadt a fejében. Néha még ma is látja álmában. Bár lehet. Ennek is megvolt a maga oka. legalábbis Nanahara Sújával kapcsolatban. amikor meg akarta védeni. Nem a mostohaapja. Júko anyját. Attól kezdve béké­ ben éltek az anyjával és a bátyjával. hogy… Nanahara Súja veszélyt jelent rá. aki annyira megijedt. és bevitték az orvosi szobába. ez a jelenet. meg minden. Ez némiképp hasonlított egy árvízre vagy egy forgószélre vagy valami más természeti katasztrófára. de lehet. a belek. [507] . aminek Sújához köze van. És saját maga. Mert vissza sem akart rá gondolni. (Az anyja megint verést kapott. Amikor valamit végig akar gondolni. alig folytak ki. Az apa nélküli családba beköszöntött a nyuga­ lom. hogy Nanahara Súja veszélyes. Nem tudni. Ebben talán szerepe volt az apjával kapcsolatos emlékeinek. hogy egy hang sem jött ki a torkán. és nem tudta az okát. A bátyja. aki kis híján megvakult a hozzávágott ha­ mutartótól. és olyankor bántotta őket. Előfordult vele. Mindenesetre Júko fejében csak az járt. de ez bezzeg egy jó drága holmi volt) fejbe vert anyjának vér­ ző alakja. de gyakran ivott. a vér szerinti apja volt. hogy amikor hallotta egy osztálytársát egy horrorfilmről beszélget­ ni a teremben (Az az osztálytárs talán Nakagava Juka volt. Mondhatni.) Lehet. hogy egyáltalán nem is volt különösebb oka. Viszont amikor az apját halálra szúrták egy hazárdjátékkal összefüggő ügy kapcsán. hogy emiatt. hahaha…”). a félelem elsöpör minden egyéb gondolatot. és igen. Máig nem kérdezte meg az anyjától sem. Csak a meggyőző­ dés marad hátra. Akkor még nagyon kicsi volt. Már a barátaik is feljöhet­ tek hozzájuk.

Júko olyan arccal nézett Harukára. fejük szétnyílva. – Tényleg… Nem is tudom. amitől megint kétkedő lett az arckifejezése. az itt lévő hat lány holtan fek­ szik. Nem. Ám Júko fejéből mostanra még az emléke is kitörlődött mindannak. Rájött a hideglelés. Saját magát is beleértve. Ez már nem számít. mi történt velem.– Ugye? Hallotta. és vizionálni kez­ dett. ne veszekedj majd vele! Júko megdermedt. mostanáig Júko is úgy gondolta. hogy Haruka a biztonság kedvéért rákérdez. amelyek­ kel meggyőzheti Harukát. hogy Nanahara Súja. Kimondta. Na igen. Erre Haruka kissé megnyugodott. semmi szükség rá. Nanahara Súja nem kel fel többé. nem? Szerintem ritka. de folytatta: – Szóval ha netán felébredne is. néhány különc vonását leszámítva. amit Haruka mondott. hogy az emlék eltűnt valahol a kettéhasadt fejű fiú képe mögött. és így szólt: – Tök rendes ez a Nanahara. Sőt kifejezetten helyesnek tartotta. Túlságosan ki vagyok merülve. és nevetve áll felettük Nanahara Súja. Illetve helyesebb azt mondani. Igazából egy kuk­ kot nem értett abból. Haruka? Még hogy rendes fiú! Honnan veszed? Haruka Júko szemébe nézett. – Igen – emelte fel-a fejét. majd bólintott. de a tudatáig nem jutott el. Micsoda? Hogy mondod. Kereste a szavakat. hogy egy fiú ilyen rendes legyen. alapjában véve igen szimpatikus fiú. mintha egy múzeumban közszemlére helyezett múmiát bámulna. hogy megbolygassa a csoport békéjét. amit korábban gondolt. kezében a baltával… Nem. Nehogy nekem felébredjen! Ha… ha ez bekö­ vetkezik… [508] . Amennyiben Nanahara Súja nem éled fel többé.

Azóta. – Hű. Nem fog ilyesmi előfordulni. majd ülté­ ben Csiszatóhoz fordult. Abban a pillanatban kinyílt a folyosóra vezető ajtó. és megszólította. mindkét kezét csípőre tette. Ennyit még Júko is meg tudott róla álla­ pítani. – Jó. Csakhogy… Júko olyan bizsergést érzett a hátán. micsoda illa­ tok! A tűzhelyen lévő lábosból főzelék illata szállt fel a fehér gőz­ zel együtt. de vékonyka hangján válaszolt: – Aha. Majd kicsit viccesre véve a dolgot. hang­ szórót formált a szája elé a kezével. de valahogy fáradtnak tűnt. Rossz előérzete támadt… Jukie megállt. egyre komorabb lett valamiért az arca. Sugárzott az arca.) Ezért most úgy tűnt. A tegnapi levesnél legalábbis jobb lesz talán. Jukie Júko érkezése után is nagyszerűen összetartotta a csapatot. megnyugodtam – bólintott vissza Haruka. Csiszato hátranézett. Csiszato rengeteget sírt Mimura Sindzsi miatt. és végigjártatta a szemét a lányokon. bólintott és válaszolt. mintha hernyók mász­ káltak volna rajta. de most úgyahogy rendben volt. Természetesen ennek láttán normális esetben ő is felélénkült volna. Rájellemző egyenes tartás és gyors lép­ tek. és a szokásos komoly.De a megmaradt ép eszére hallgatott. de Júko ennyire nem gondolt bele. Azután megszólalt: [509] . mintha már nagyon rég nem látta volna ilyen vidámnak Jukiét. (Pontosabban a Sújával való találkozás felett érzett öröme és a halálosnak tűnő sebesülése miatt érzett aggodalom kevere­ dett ebben az arckifejezésben. hogy Nanahara Súját behurcolták ide. Nem lesz rossz. és Ucumi Jukie lépett be rajta. – Na jó.

Na igen. Egyfelől biztos volt benne. [510] . [Maradt 14 fő] 61 – Komolyan? Tud beszélni? – kérdezte Haruka. de ha mégis? Kigondolta a teendőket arra az esetre. hogy egy tökéletes. – Sajnálom. Baleset. És ha egy haldokló pasinak hirte­ len romlik az állapota. Il­ letve az éjszaka folyamán már többször is végiggondolta ezt a dolgot. és a fejét rázta. – Én nem izgulok – mondta. valódi mosoly legyen belőle). majd Júkóra pillantva hozzátette: – Semmi baj. de mosolyát megőrizve bólintott. hogy ne kelljen iz­ gulnod. Óki Tacumicsi nevére megint felidéződött benne az a jelenet. és megfagyasztotta az ereiben a vért. Bezártam az ajtót. Óki Tacumicsi számára igen-igen nagy baleset lehetett valóban. És elégedetten nyugtázta a finom illatot. azon ugye senki nem lepődik meg? Mosolyt erőltetett az arcára (igyekezett. hogy tegnap hülyén viselkedtem. amit vezetőként meg kellett tennie. Nanahara mondta. hogy Nanahara Súja nem ébred fel többé. Nem gúnyos megjegyzés volt. De ettől függetlenül Júko egy pillanat alatt döntést hozott. Csak közölte. – Igen. Pont jókor. Ezt hallván Jukie megkönnyebbülten sóhajtott. – Ne már… Akkor minek zártam be az ajtót? – Júkóra moso­ lyogva folytatta. hogy megtette. és mellettük… Júko elsápadt. – Tényleg baleset volt az Ókival. ame­ lyet a szaglószervében érzett.– Nanahara felébredt! Haruka és Csiszato éljeneztek. És enni is akar – bólintott Jukie. Épp most van kajaidő. Szatomi is felemelkedett a ka­ napéról. Már nem kételkedem Nanaharában.

– Úgyis le van zárva az épület. Olyasvalamit. Haruka bólintott. „. szintén úgy gondolta. nem lesz semmi baj. csak a fél kezét használva. A főzelékkel teli gőzölgő fazék mellett néhány fehér porcelán mélytányér volt egymásra rakva. Akkor újra visszatér a nyugalom. Egy kis időre nem probléma. Hallat­ szott a vaslépcső kongása. Júko furcsamód nyugodt volt. Most itt. kihúzta egy iciri-piciri üveg­ cse dugóját. Míg Szatomi és Csiszato egymás után kérdezgettek Jukiétól. amiről azt gondolná az ember. ami benne volt. Júko jobb kézzel a szoknyája zsebébe nyúlt. és megmarkolta. ezen a helyen. és odament a mosoga­ tóhoz. hogy ebben a játékban nem lesz módja használni. Valaha otthon az apja képében tomboló viharnak egy vélet­ len esemény vetett véget.Meg bírja enni ugyanazt. Csiszato és Haruka vették őket elő a konyhaszekrényből. ahogy feltrappolt. Júko feltűnés nélkül felállt. Miután befogadták ide. És hozzájuk visszatért a nyugalom. Haruka visszakérőezett. Nem tépelődött. hogy „Hogy érzi magát?”. Júko a zsebé­ ben. egy másik vihar felhői gyülekeztek. – Hallod. és emiatt végül senkinek nem árulta el a „fegyver” létezését. [511] . de „rendkívüli mellékletként” még valamit adtak hozzá. És ezúttal Júkónak magának kell megállítania őket.Jukie azután Harukához szólt. – Nem is kell addig őr? – Nem – helyeselt Jukie. nem hívnád le Jukát? Evés közben meg akarok valamit beszélni veletek. A hátizsákjában talált fegyver egy speciális összecsukható gumibot volt. Nanahara Súja felbukkanása után pedig kigondolt valamit. és eltűnt a torony alatti szobában. mint amit mi?”. hogy nem is szükséges megemlíteni a többieknek. Nem kell majd félnie többé. Haruka.

aki Szato­ mival és Csiszatóval beszélt. – Ekkor Júko letette a tányért. olyan. Koppant. Nakagava Juka vállán egy rövid csö­ vű fegyver lógott. Júko megke­ rülte a másik asztalt. (Egy kilenc mil­ liméteres UZI géppisztoly volt. Nanahara felébredt? Kérdezte a tőle megszokott vidám hangon. Azt a tányért. – De. mint akinek eszébe jutott valami. miután letette az UZI-t az asztalra. ez jó ötlet. ahogy nekiütő­ dött a mosogatónak. mintha mi sem történt volna: – Úgy látom. Júko folytatta: – Nem visszük be előbb Nanaharának az ételt? Jukie elmosolyodott. Eredetileg Noda Szatomi kapta. volt benne fájdalomcsillapító. de ez tűnt a leghatékonyabbnak. és Haruka meg Nakagava Juka jelent meg a szobában. mint egy nagyra nőtt automata pisztoly. – Tudod. már kész a főzelék. ott az asztalfiókban volt a gyógyszeres doboz. és a teniszklub szabadtéri [512] . várj egy kicsit. Asszem. Kongani kezdett a vaslépcső. így mindig az őr tar­ totta magánál. kimerjem neki? Megfogta a tányért. és erre felemelte a fejét. – Tudom. és odament hozzá. kivennéd? Az étellel együtt kell bevinni Napaharának. A szobának a mosogatóval átellenben elhelyezkedő sarkában volt az íróasztal a számítógéppel és a telefonnal.[Maradt 14 fő] 62 – Jukie! – szólt oda Júko Jukiénak. tényleg – szólt. amelynek megnyújtották a hátulját.) – Hallom. – Jó. Telt alkatú volt. Júko még tovább folytatta. – Igen… Ja.

ez az! Javallott fejfájás. Letette az asztalra. Csiszato. Melyik lehet a fájdalomcsillapító?… Persze ér­ telme az nincs. Ha majd ennek vége lesz. – Micsoda öröm ez. ugye. Mindenféle gyógyszer és géz. Ő még ilyen kö­ rülmények között sem vesztette el a jókedvét. fából készült gyógyszeres dobozt. tényleg. – És mit akartál megbeszélni? – Hallotta. Ezt is elengedte a füle mellett. Csak a kötszer hiány­ zott. Azt még el kell mondanod – hallatszott Haruka hangja. aki elvesztette a szerelmét. [513] . Mi­ mura Sindzsit. – Ja. – Miért pont én? – Ajajaj… Pedig hogy örülsz neki! Jukie összeráncolta a szemöldökét. ha ennek vége lesz. Szatomié kérdezősködött Jukiénál. fogfájás. mert abból majdnem az egészet rátekerték Nanahara Sújára. Csiszatóra nézett. hogy miről van szó. Júko Juka hangjára kapta fel a fejét. Jaj. – Igen – bólintott Jukie boldogan. és kikapta az asztalfiókban talált nagyobbacska.pályáinak köszönhetően szépen lebarnult. lehajtotta a fejét… Júko elengedte a füle mellett ezt a beszélgetést. titkár? Juka célozgatására Jukie elpirult egy kicsit. Na. és egy kicsit megrázta a fejét. nincs értelme. igen. megvan. ugyan. hogy ezúttal egy ki­ csit érdesebb hang. hogy javítson a hangulaton. Mert… – Hű. honnan is kezdjem? – vágott bele Jukie. menstruá­ ciós fájdalom. borogatások voltak belezsúfolva. – Hú. Fájdalomcsillapító. Fájdalomcsillapító. és kinyitotta. micsoda illat! – Júko is hallotta. ahogy Juka ezt mondja. Azzal Jukának leesett. Úgyis fájt egy kicsit a hasam. Majd utá­ na beveszem. és befogta a száját.

Napbarnított arca pillanatok alatt elfehéredett. de Jukának már csak a vérhab bugyo­ gott a szája szélén. hogy Juka a mosogató előtt áll. mert a sápadt arcán is sötétpiros pöttyök keletkeztek. de még azelőtt bekövetkezett.– Na lássuk csak. amelyikbe beleszórta azt az áttetsző port. A fehér asztalon. A szája szélé­ ről vörös vérhab kezdett folyni. megkóstolom! Megfordult. És meglátta. és a csörrenéssel egy időben szét­ fröccsent a főzelék a földön. erre neki pont abból a tányérból kell. mint egy groteszk szörnyé. [514] . és Juka feje már-már egészen olyan volt. – Juka! Juka! Mi történt? Jukie megrázta a testét. Ránézésre meg lehetett állapítani. Egyértelmű volt. Valamilyen okból hirtelen vérbőség léphetett fel. Júko elsápadt. fél kezében a főzelékes tányérral. – Juka! Mindannyian – a szavát vesztett Júkót leszámítva – felkiáltot­ tak. És Juka egy pilla­ nat múlva a főzelék áztatta padlóra rogyott. és Jukához szaladtak. A szeme a lehető legnagyobbra nyílt. Hevesen hányt még egyet. Ez vörös színű volt. a kör alakból sugár­ irányban szerteágazó vörös vonalak a Nagy Kelet-ázsiai Köz­ társaság zászlójának mintáját rajzolták ki. Kóstolni lehetne a merőkanálból is. Juka már nem lélegzett. és kiöklendezte az előbb lenyelt főzeléket. és éppen beleeszik. Juka a torkát fogta. vagy kirepedhettek a hajszálerei. Juka leejtette a tányért. Szólni akart. ami a fehér asztalon fröcskölt szét. mintha ki akarna ugrani. és a fehér része is vörösre színező­ dött. Abból. Mindenki szeme Jukára szegező­ dött. és még egyszer vért hányt. Juka összegörnyedve feküdt az oldalán.

hogy ilyen erős?… Ilyen… Ez tévedés… Megöltem… Meg… Véletle­ nül… Én nem akartam… Én nem őt akartam… – Ez nem ételmérgezés. Mi lett… Tévedés.) Jaj. (Ezzel valószí­ nűleg a többi négy lány is ugyanígy volt. hogy a keze egy pillanat alatt a szoknyája hátuljába tűzött pisztoly (egy kilenc milliméteres Browning Highpower. Mire Csiszato: – Én… az előbb kóstoltam meg.Senki sem mondott semmit. Mindannyian (pontosabban Júkót leszámít­ va mindannyian.. ezt ő maga kapta. Ennyit mondott: – Meghalt. ugye…? – folytatta Jukie reszkető hangja. Semmi nem volt… Ez nem… Haruka vette át a szót: – Valamilyen méreg…? Ez volt a végszó. és a többiekre szegezte. Jukie reszkető kézzel a nyakához ért. Júko látta. Noda Szatomi felvette az UZI géppisz­ tolyt az asztalról. Kattanás hallatszott. Honnan tudhattam volna. A Juka mellett ülő Jukie és Haruka háta mögött kicsivel Júko álldogált sápadtan. mind a négyen ösztönösen oldalra és hátrahúzódtak Juka holttestétől. Szatomi kiabálni kezdett. Tévedés történt… Igen… De hát csak egy falatot evett belőle. de a többieknek ez nem tűnt fel) egymásra néztek. és vé­ [515] . mi lett ebből.. Mereven tágra nyílt a szeme a szemüveg mögött. Júkóval együtt. Egész testében remegett. – Ki volt az?! Melyikőtök volt?! Ki rakta bele a mérget? Ki akart minket megölni?! – Hagyd abba! – kiáltotta Jukie.

aki eddig úgy tett. mintha a barátunk lenne. most kimutatja a foga fehérjét. – Nem én voltam. Szatomi arca színt váltott. hogy kudarcot vallottál a megmérgezésünkkel? Igen? – Szatomi… – Jukie megdöbbenten tátotta el a száját.gül is ő volt a csapat vezetője. – Szatomi! Ereszd le a fegyvert! – Mi van? – Szatomi Jukiéra emelte az UZI-t. hogy már csak tizennégyen maradtunk. Torkaszakadtából üvöltött. Utána Harukára pillantva mondta: – Te főzted. Nem meglepő. – Tedd le a fegyvert! Valami tévedés történt. de már késő volt. és visszatért az eredeti helyére. Máskor mindig hig­ gadt volt. Amikor éjjel felébred­ tem. – Egyébként is. mit akadsz ki ennyire pont te? – Haruka! Jukie rászólt. te ébren voltál. Keserű volt a hangja. Haruka élénken rázta a fejét. – Igen – fordult vissza Haruka Szatomi felé. Hát kell ennél jobb bizonyíték? – Haruka! Hagyd már abba! – mondta még egyszer Jukie. Ez annyit tesz. hogy valaki. – Nem csak én. de kimondta: – Szatominak és Júkónak is volt ideje beletenni a mérget. [516] . – Mit játszod itt a főnököt?! Így akarod eltussolni. Csiszato… – Kösz – mondta Csiszato. – Hogy mondtad? – Jól hallottad – folytatta Haruka. de megállt. – Az előbb mondták be a híradóban. de most elborult az agya. – Egy szemhunyásnyit sem bírtál aludni. – Nem tévedés – rázta Szatomi a fejét. Különben is… – Egy kicsit tétovázott. Már alig vagyunk. vagy igen? Észrevettem. úgyhogy magánál tartotta) felé mozdult. hogy nem bízol bennünk.

ő pedig a hátára esett. A dörrenésekkel egyidejűleg Jukie hátrarepült. mert ha nem. Meg kell mondani… El kell magyarázni az igazságot. A következő pillanatban a keze a szoknyája hátuljába tűzött browningon volt. Fegyverdörgés visszhangzott a szobában. – Jukie! Lődd le Szatomit! Szatomi Harukára irányította az UZI-t. [517] . A mosogató felé fordulva jobbra. végigcsúszott lefelé az oldalán. Szatomi arrébb kapta az UZI csövét. Ott volt egy másik lőfegyver a hatuknak osztottak közül… Egy cseh gyártmá­ nyú CZ75 (amit eredetileg Juka kapott). két-három lépést hátrált. De. A matrózblú­ za mellén nyílt lyukakból vér szökött elő. és csak állt ott dermedten. Biztos… Jukie egy sor ví­ vódás után Szatomi karját akarta célba venni. Hirtelen Csiszato mozdult meg. aki Jukié­ ra nézett szúrós tekintetével. Nem is kellett ellenőrizni… Meghalt. Júko úgy látta Jukie profilján. – Meg akarta kaparintani a fegyvert. – Te is fegyvert fogtál! – kiáltotta Haruka. és hasmánt elterült a padlón. és Csiszato hátán három lyuk keletkezett. A teste lebénult a pillanat leforgása alatt bekövetkezett események hatására. Az arca már teljesen elsötétedett. valami… vala­ mi nagyon-nagyon-nagyon nagy baj lesz. Jukiéra irányult. – Szatomi! Mit csinálsz?! – kiáltotta Jukie tágra nyílt szem­ mel.. Ő volt a hibás. A szekrénykére borult. Bármelyik pillanatban meghúzhatta a ravaszt. mintha valami fájdalmat pró­ bálna legyűrni. – Mér’? – Az UZI még füstölgött Szatomi kezében.Júko a szája elé tette a kezét. A hangja elvékonyodott. a fal melletti szekrényke irányába.

Onnan megint elindult lefelé. De a lövések a padlón való nekifutás után keresztülhaladtak Haruka testén. de a browningot jó szorosan tartotta a jobbjá­ ban. Szatomi UZI-ja követte és eldördült. Nem tudni. és nem mozdult többé. Vérpára terjengett. Szatomi homlokának bal felén egy puffanással kísérve egy lyuk keletkezett. és közben Szatomi arcába nézett. Szeme pedig. Reszketett. ahol öt osztálytársa hevert. de a szemüvege mögött a szeme sarkánál elakadt. ugye? Júko csak reszketett. gépiesen elfordította be­ rozsdásodott nyakát. mint egy rendhagyó múzeumba keveredett gyerek tekintete. és csak reszketett. A homlokán lévő lyukból ömleni kezdett a vér. Ezután Szatomi az asztal túloldalán álló Júkóra szegezte az UZI-t. Haruka tes­ te végigcsúszott a földön. és arrébb repült. [Maradt 9 fő] [518] . de a következő pilla­ natban már a browning felé futott. Aztán Szatomi teste lassan előredőlt. és meglátta. a föl­ det pásztázta. Szatomi UZI-ja felhördült. hogy szándékosan-e vagy izomrángás miatt. amelyet Jukie ejtett el. Odaszólt neki: – Te?… Te nem vagy olyan. Pont Nakagava Juka holttestére esett arccal lefelé. amely erre elfordult. Kőkeménnyé merevedett teste remegett. Júko egyes-egyedül maradt a szobában. és a darabjaival együtt vér fröccsent szét. hogy Haruka erőlködve felült fektéből. Haruka feje pedig félig leszakadt a nyak­ örv felett. Júko is követte Szatomi tekintetét.Haruka egy pillanatig dermedten állt. Kiszakadt a matrózblúz oldala. A szája kinyílt… Balra nézett.

Súja el­ vesztette az egyensúlyát. és a valaha Szugimura Hirokitól tanult maegeri techni­ kával – egyenes rúgással – meztelen talpát az ajtónak lendí­ tette. és már-már feladta volna. Súja jobb kézzel néhányszor megrázta az ajtó gombját. A vita folytatódott. és mezítláb a padlóra ereszkedett. de ahogy megnyomta. Súja elsápadt. Sújának olyan békés gondolatai támadtak. Elment az ajtóig. hogy pisilnie is kell. ám utána vitatkozás zaja követke­ zett. Sebesült testét nagy nehezen egyensúlyozva felemelte jobb lábát. És megint csak fegy­ verropogás. Az egycentis résen át látta. Megint fegyverropogás. hogy rögzíthették. ezért felpattant az ágyból. amelyben eddig fe­ küdt. Támadás… Ahhoz képest.63 Amikor a csörrenést hallotta. egy sietve összeeszkábált reteszt szereltek rá. egy zárat. és fenékre huppant. Az oldalán lévő sebbe belehasított a fájdalom. hogy egy fadarabot tettek rajta keresztbe. Csakhogy az ajtó makacsul ellenállt a rúgásnak. de ép jobb keze segítségével valahogy kikászálódott az ágyból. és nem nyílt to­ vább. A bal oldalába és a vállába belehasított a fájdalom. Felnyö­ gött. de ez most tényleg nem annak az ideje. valami nagyon nem stimmel. és jobb kézzel megemelte az ágy vas csővázát. Felismerni vélte Jukie kiáltását. hogy biztos vala­ melyik ügyetlen lány elejtette a tányért az ebéd előkészületei közben. felállt. Sóhajtott. és kicsúszott belőle [519] . Több sikoltás követte. Elfordult. beakadt valamibe. de ki tudja. Hátrakapta a fejét az ágyra. Egyúttal rájött. Ahogy Jukie mondta. de en­ nél tovább egy tapodtat sem mozdult. Az egyenruhájából csak a nadrág volt rajta. Megpróbálta az ujját benyomni az ajtórésbe. amikor az ajtórésen át fegyverropogás – megszokott hang – ütötte meg a fülét. és a kilincsgombra tette a kezét. mert egyáltalán nem tudta a fát eltolni. Az ágy egy csattanással az oldalára dőlt. Mindegy.

A bedeszkázott ablakokon még a re­ dőnyök is le voltak engedve kívül. a pillanatig mindenen eluralkodó bénaság. és a kiszűrődő vi­ lágosság egy hideg fénypocsolyának tűnő foltot vetett a fo­ lyosóra. amely egy reccsenéssel ketté­ tört. Balra volt a bejárat. Még egyet lőtt.a takaró meg az ágynemű. Fegyverdörrenés. és kinyílt a folyosó felé. mivel az a viszonylag nyúlánk. majd a másikvégéhez ment. és sajgó testét vonszolni kezdte a folyosón. Súja fél kézzel elrántotta az ágyat. Az a valaki pedig Noda Szatomi kell hogy legyen. mint az iskola előtt. Ezúttal szimpla lövés.. vagy…? Óvatosan közelített az ajtóhoz. Mi történhetett? Valaki rájuk támadt. [520] . és három ajtó sorakozott. így elég sötét volt. Ugyanaz az érzés volt. Súja felvette a törött fadarab hosszabbik. Már semmiféle hang sem hallatszott. aki Sújának háttal cövekelt le – ha jól látta –. és eldöntötte a földre az ajtó elől. Csat­ tant. Ratatatata – az írógéphez hasonlatos hang most már élesen kivehető volt a nyitott ajtón át. jobbra hosszan elnyúlt a folyosó. vállig érő kibontott hajú lány. és az asztal takarásában még valaki ha­ sal. és a lámpák természete­ sen nem működtek. A legtávolabbi ajtó volt csak résnyire nyitva. és teljes erejéből nekitolta. Jukiéék teste között néhány fegyver hevert. Szakaki Júko volt. a középső asztal mellett Ucumi Jukie és Tanizava Haruka. mö­ göttük Nakagava Juka (Mitől ilyen az arca?). Súja teste kővé vált a döbbenettől. és az ajtó kilazult. egyméteres felét az ajtó elől. és meglátta. amikor meglátta Tendó Majumi holttestét. hogy a konyhabútorokkal berendezett szobában. A résre szegezte a szemét. Az egyik végét az ajtóhoz húzta. jobbra a fal mel­ lett Macui Csiszato. Megcsapta az or­ rát a padlót borító vér szaga. Súja kiment a folyosóra. Az ágy behorpasztotta a faajtót.

hogy létezett-e ilyesmi egyáltalán a Föl­ dön. Azonban a játék legvégén külön enge­ délyezik a farok alkalmazását). Abban az egyben biztos volt. Letérdelt mellé. de inkább Ucumi Jukiéhoz futott előbb oda. majd rávetette magát a földön Jukie és Haruka kö­ zött heverő pisztolyra. és eltűnt a mögötte lévő másik nyitott ajtón. és a labda nyílegyenesen szállt a dobódombról.Mi ez egyáltalán? Mi történhetett itt? Jukie… Ucumi Jukie. Lépcső? Súja egy pillanatig Júko hűlt helyét méregette. csak még jobban összekuszá­ lódik minden. felemelkedett és megfor­ dult. egy olyan országban történt mindez. Súja odafutott a fegyverhez. itt fekszik előtte… Meghalt? Halott? Júko. akit egyszer csak kitettek a Plútóra. Megfeszítet­ te épen maradt jobb kezét. aki háttal állt Sújának. és visszapattant. és belépett a szobába. A teste beleroppant. és elhajította a fadarabot a kezé­ ből. és fenékre esett a véráztatta padlón. megállt. lassan megfogta az ajtógombot. az Androméda-köd környékén. Fé­ mes döngés hallatszott. Ugyanekkor Súja is magához tért a döbbenetből. majd a szoba túlsó vége felé iramodott. Júko felsikoltott. aki azt mondta Sújának. fegyvertelen volt. Júko mindkét kezét az arca elé kapta. kibogozhatatlan helyzetben Júko megkaparintja a pisztolyt. Mint az egykori Kölyökligában (Lassan már az is meg­ kérdőjelezhető volt. de a fa Júko orra előtt ért földet. Véreres szemmel meredt egy pillana­ tig Sújára. Elfutott az asz­ tal mellett. Messze-messze. hogy ha ebben a feje tetejére állt. [521] . és hátrálni kezdett. Erre Júko megpördült. be­ nyitott. Csak állt ott. Súja szinte félálomban. mint egy Mars-lakó. amikor teljes erejéből hajított. az arca eltorzult. „Legalább az érted epekedő lányt hallgasd végig!”. ahol öt kézből hármat hasz­ nálnak a baseballhoz.

Az a magányos arc. és fo­ nott copfjai Súja karjához értek.Látta a lyukakat a matrózblúzán. Hogy… hogy lehet… Súja újra Jakiéra nézett. Macai Csi­ szato hátán lyukak tátongtak. Nem is kellett ellenőriznie. Résnyire nyitva volt a szája… Már nem lélegzett. „Tudod te. A ha­ sán fekvő Noda Szatomi feje alatt vértócsa volt. – Khh… – Összeszorította a száját. Azután a lényegében érzéketlen bal kezét a jobbal segítve. és leeresztette Jukie testét a földre. hogy ennek nem volt semmi értelme. de Sújának muszáj volt megtennie. magához ölelte Ucumi Jukiét. a szájából pedig vérhab folyt. Nakagava Juka arcának színe elváltozott. A teste alatt vértócsa terjen­ gett. mintha csak aludna. hallatszott. Súja körbenézett. hogy mit je­ lent ez? Fel tudod fogni?” „Norikót az utónevén szólítod. mit jelent ez?” Súja szeméből patakzottak a könnyek. – Á… Súja kinyújtotta ép jobb kezét a békés arc felé. hogy a vér a földre bugyog a mellétől a hátáig tartó sebekből. amiért Júko indult az előbb. Ahogy megemelte. hogy a játék kezdete óta először könnyek gyűlnek a szemébe. [522] . És most itt a szeme előtt ez a rejtélyes módon nyugodt arc. engem meg titkározgatsz. de megkönnyebbült arc. Lehet. majd felvette a browningot. és érezte. ha te meghalsz… Érted. A feje hátrahanyatlott.” Az a könnyező. Tanizava Harukának pedig majdnem leszakadt a feje. és a szeme békésen csukva volt. és szétfolytak Jukie matrózblúzán. Mert épp csak néhány perce beszélt vele? Vagy mert… „Mihez kezdtem volna.

A borús idő miatt tompa sötétkék színe volt. A toronyszoba. Középen egy vastag vas­ oszlop volt. előtte pedig. Kis­ sé balról. mintha valami óriási egyszemű szörny lenne. a hegy lábát körbefutva nyúlt be a burkolatlan út. – Szakaki! – kiáltotta Súja. amelyben a browningot tartotta. azt pedig egy vas csigalépcső ölelte körül. [Maradt 9 fő] 64 Szakaki Júko kifogyott a szuszból. és magával hozta a tenger illatát. Kartávolságra volt az északi hegy. amely körül épp csak annyi a hely. Ez a torony. Világítótorony. Rögtön szemközt látszott a tenger. Ruhátlan jobb karjával. Sokkal nehezebbnek érezte a testét. mint amennyire a sebe­ sülései indokolnák. amely mögött a lány eltűnt. egy fehér kisteherautó állt magára hagyatva. mert mintha kezdene átázni a kötés. mire felért a világítótorony tetejére. A szél. Lehet. De akkor Szakaki Júko siko­ lyát verte vissza a világítótorony belseje. Szakaki?! Nem látta Júkót a lépcső tetején. megtörölte a szemét. Abla­ ka nem volt. a szél ellen védő ablakokon át látni lehetett a borús eget. hogy újra vérezni kezdett. Júko jobbra indult. – Mi történt itt. Az ajtón túl egy henger alakú helyiség volt. talán a magasság miatt. [523] . erősebben fújt. és a fehér hullámok mintákat rajzoltak rá. közepén egy Fresnel-lencsével. Júko kétségbeesett mozdulattal felrántotta és kiment. mint gondolta. és a világítótorony előtt egy kis tér terült el. a félhomályba csak felülről jutott be némi fény. Az oldalán lévő sebe sajgott a fájdalomtól. Súja a szemöldökét ráncolta. és meggyorsította a lépteit fölfelé. Körben. és közben elindult felfelé a lép­ csőn. mint egy szőttesre. hogy el lehessen férni. csupasz betonfa­ lakkal.Odament a szemközti ajtóhoz. a formális kapu mellett. Balra egy alacsony ajtó vezetett a keskeny erkélyre.

hogy felhúzza magát. és lihegett. amiről azt gondolta. és a kerítés alján megfogta a vékony vasrudak egyikét. és erőt vitt a kezébe. Odakapott a kezével. A vérben arcát fürösztő Nanahara Súja. Hogy is lehetne erről leugrani… Magas ez túlságosan… Ebben a pillanatban a szeme előtti látvány megingott. nem volt ott. Ettől a tény­ től egy pillanatra pánikba esett. csak leugrani lehet. Behajtott egy égnek álló zsákutcába. a lába megcsúszott. és a teste a levegőben táncolt. és nem tudta pontosan. de akkor is elég magas. igen. Kifért. Vagyis igazából nem az a magas­ ság volt. mi van a tornyon kívül. a fő. Felsikoltott. Leguggolt. A rakott szoknyája alatt. hogy lehorzsolódik a bőre). megint rátört az a vízió. Rövidebb út. hogy ott kell lennie – egy vaslétra –. Alatta terült el a világítótoronyhoz csatlakozó földszintes épület teteje. Ha nincs létra. de még mi­ előtt alaposan mérlegelhette volna. ahonnan ilyesmit meg lehetne csinálni. Ez magas. A kerítésbe kapaszkodva óvatosan kiállt az erkély alig több mint tízcentis párkányára. és írná lett félelmén. hogyan szálljon szembe Nanahara Sújával. Markolta a korlátot. és visszamásszon a korlát túloldalára. és újra lenézett. Már csak ezt… [524] . elszédült. Magas volt. de a dolog. de összeszorította a fogait. a lábszára oldala az er­ kély betonjához ért (érezte. A korlát mentén meg­ kerülte a toronyszobát. El kellett mene­ külnie. Mindenáron. de ahogy lenézett a lába alá. mintha közvetlenül a talajig ugra­ na. Felfröccsenő vér. Nem volt tovább. Ezúttal most csak ő egyedül. Ő még nem állt őrt itt. Nem maradhatott itt semmiképpen. benne a szobával. Utána ki kell találnia. De nagyot nyelt. ahol mostanáig volt. Nagyzihálás közepette tért vissza végül a kiindulási pontra. És nincs több ideje. kettéhasadt fejjel. Kis híján… kis híján meghalt. és kibújt az igencsak elnagyolt kerítés vasrudai közti széles résen. Júko az erkély pereméről csüngött alá.Júko megkapaszkodott az erkély vaskorlátjában. A fő.

– Neeeeeeeeeem! Igen. miért pont ilyenkor kell nekem izzadni? A kezem. és a zuhanás néhány arasz után megszűnt. Sikoltott. És a tenyere hihetetlen módon izzadni kezdett. de a köröm levált. Miért? Miért akar engem megmenteni? Fel akar használni valamire az életben maradásához? Vagy. és meglátta. Felfelé nyúló bal karján ingaként himbálózva álmatagon emelte fel a fejét. és a bal kezével a forgáspontban meg­ ingott a teste. A pillanat törtrészéig Súja arcába bámult. hogy lefelé zuhan. – Ááá! – sikított Júko. ugye? A saját kezével akar megölni engem! [525] . mint Nanahara Súja! – Nem! Nem! Szeme tágra nyílt. jobb kezét kinyújtja. és az ő csuklóját fogja.Egy erős szélfúvás megingatta a testét. És most a bal keze is… – Áááááááááááááááááá! – A kiáltással egy időben egész testé­ ben érezte. amellyel elvileg szorosan fogta a rudat. de nem volt értelme. természetesen meghal. hogy Nanahara Súja teste kilóg a korlát mögül. közben pedig gondolkodott. mint egy álomban. így van. Miért. és ezzel annyi volt…). és a keze már épphogy csak az erkély peremé­ be kapaszkodott. ha elengedik a kezét. A gyűrűsujja következett. Hirtelen egy rándulás futott végig a karjától a válláig. és kiabált. a haja összekócolódott. miért. ja tényleg. A félelem és a kétségbeesés miatt pánikba esett. Utána rögtön már az egész jobb keze lecsúszott a peremről (a mutatóujja körme majdnem fenn tudta tartani magát. de aki a kezét fogja. Megcsúszott a tenyere. Már a vasrúdig sem bírta kinyújtani. de a következő má­ sodpercben sikítani kezdett. Csúszik a kezem… A jobb keze kisujja lecsúszott a betonpárkányról. nem más.

és ami­ kor Júko véletlenül kinézett az udvarra. és még erősebben szorította Júko kezét. Szakaki? Nem vagy valami jó színben”. Júko eltátotta a száját. Lassacskán végighömpölyög a karján. mint a tenger felőli szél. És amikor órán Júko sápadtan ült a menst­ ruációs fájdalmai miatt. A komoly arc. az ezüstszínű pánt alatti kötést átáztatta a vér. mindenesetre rezzenéstelen arccal üvöltött rá: – Maradj veszteg! Erre Júko megint bambán felbámult Sújára és észrevette. benne Súja kedves arcával. ahogy Kuninobu Jositokival és Mimura Sindzsiékkel viccelődik. Visszatért a valamikori (na igen. eloszlott a sötét köd. majd gyorsan félbeszakította Jamamoto tanár úr olvasásgya­ [526] . A nevető arc.– Ne! Eressz el! – kiáltotta. alig két napja még abban a teremben voltak) 3/b osztálytermének emléke. kedvesen odaszólt neki a szomszéd padbál: „Mi baj. Már a maradék ép esze is elment. „Tornaórán a lányok a tornateremben röplabdáztak. és eléri Júko bal kezét. és a meztelen vállára folyik. Súja elsőre gyönyö­ rűen elütött a harmadik bázisvonalig. az egész teste tele volt sebesülésekkel. és ha most fél kézzel megtartja őt. hogy a nyaka jobb oldalán lévő sebnél. mint hogy te ölj meg! Engedj el! Engedj el! Ennek hallatán mit gondolt vagy nem gondolt Nanahara Súja. Ez a szél magával vitte a képsort. nem is csak a nyaka. amely Júko testét ostromolta most). letekint Óki Tacumicsi holttestére. Mi… miért? Ekkora fájdalom ellenére mi­ ért akar engem… engem megmenteni? Ez… Érdekes módon hirtelen jött rá. és a tetejébe még fel is akarja húzni. és a második bázison pózolt örömében. amelyen Súja. Mintha csak szél fújta volna el (éppen olyan. – Nem akarom! Még mindig jobb itt meghalni. akkor bizo­ nyára iszonyatosan fájhatnak a sebei. Izzadt az arca. amely az elméjét borí­ totta. Tényleg. amikor a ze­ neteremben egy bonyolult dallamot ismételget a gitárján. kezé­ ben a véres baltával. – Uhhhh…! – nyögött fel Súja.

– Én… én voltam! Meg akartalak té­ ged ölni! Súja egy kissé meglepetten nézett a karja végén lógó. Júko most fogta fel végre pontosan. Ez az a Nanahara. És mérget akartam tenni az ételedbe… Juka ette meg… Erre a többiek mind… Súja ebből mindent megértett. Nanahara Súja megakar engem menteni. Júko maradt… [527] . – Nanahara! – kiáltotta. És mérget tett az ételbe. Látta. amire vezetett. és odahívta neki Fudzsijosi Fumijót. Utána egy másik gondolatsor tört magának utat. az egészség­ ügyi felelőst. Azt pedig már nem. Az akkori aggódó arca. A saját tetté­ ről és az eredményről. Júko újólag elsápadt. hogy ki tette a főzelékbe a mérget. te ölted meg Ókit… Azt láttam és féltem… Nagyon féltem. amikor ő az Óki Tacumicsivel való küzdelem után kiszedte Tacumicsi fe­ jéből a baltát. Ez Nanahara Súja. akiről hányszor is gondoltam én. vagy bal­ eset volt. En­ gem… Miért? Miért hittem én. És csak a tettes. amikor megjelent utána Motobucsi Kjóicsi és Kavada. Jaj. Azt a jelenetet. hogy meg kell ölnöm Nanaharát? Miért gondoltam ilyesmire? Pedig Nanahara az Nanahara. hogy meg­ ölje… Amit véletlenül Nakagava Juka evett meg… Mindenki gyanúsítgatni kezdte a másikat. tényleg. ha nem fél Sújától. Én… én el voltam tévelyedve… És emiatt mindenki… Elsírta magát. hogy Súja értetlenül néz rá.korlatát. hogy az lett volna a csoda. De Júko már annyira rettegett. Júko valahonnan egy közeli bozótból látta. Csak ezt az egyet nem látta. nem is rossz. mi is történik körülötte. Persze értelmezhette volna úgy is. Júko folytatta: – Én azt hittem. könnyes szemét felfelé fordító Júkóra. hogy milyen helyes. hogy Súja jogos önvédelemből tette.

és erőlködni kez­ dett. a kezük megcsúszott a véren. Júko keze elvált Sújáétól. [Maradt 8 fő] [528] . a bal vállán. Az oldalán. Hiába markolta Súja erősen. a feje furcsán eltávolodott a testé­ től. És a teste. mert a bal keze használhatatlan volt. kétségbe­ esetten próbálta jobban fogni. piros paca kezdett kialakulni. A többiek miattam… A többiek… Ahogy kimondta. Sújának úgy tűnt.– Mindegy! – kiáltotta Súja. Csak­ hogy… Júko jobbra-balra rázogatta könnyáztatta arcát. egy darabig csak ezt nézegette. de nem tudott megkapaszkodni. – Mindegy. a matrózblúzba és rakott szoknyába öltöztetett tes­ te kezét-lábát széttárva feküdt… A nyaka szokatlan szögben fordult el. Erősen tartotta Júko csuklóját. csak ne mozdulj. és a korlát résén lógatta ki a testét. Nem. Felülről jobboldalt hosszúkásan deformálódott juharfale­ vél alakú. – Ah… Súja. amely Súja nyakából csurgott le. és Júko elterült lent a földszintes épület tetején. kilazult. hogy megfeszíthesse a hátizmait. A Súja karjára nehezedő nyomás hirtelen megszűnt. Emiatt úgy tűnt. Júko Súját néző arca távolodott… Csattanás hallatszott. úgy mozgatta a kezét. Fészkelődni kezdett. és végül be tudta húzni maga alá a jobb térdét. az erkélyről kicsüngő jobb karját vissza sem húzva. minden létező sebében egy csapásra felerősödött a fájdalom. – Nem. mint aki le akarja rázni Sújáét. inkább egy trükkfelvétel segítségével került volna oda hirtelen. a nyaka jobb oldalán. mintha nem is az ő kezéből esett volna le. El­ kezdelek húzni! Ekkor Súja már hason feküdt az erkélyen.

hogy halott. És még valaki. Már néma csend honolt.65 Szugimura Hirokinak (fiúk. és az ajtaja valamiért ki volt törve). amikor a világítótornyot ölelő szakadékból lenézett. Ucumi Ju­ kie fekszik a hátán. Tőle jobbra félig leszakadt fejjel (!) Tani­ zava Haruka. Lát­ ta a bedeszkázott ablakokat. amely egyben konyhaként is szolgált. ággyal. egyértelműen halottak voltak. Tudta. akinek nem lehet látni… [529] . A szobában. amikor meg­ érkezett a sziget északkeleti csücskébe. Mintha valaki épí­ tett volna egy barikádot. Mögöttük sötétre színeződött arccal Nakagava Juka. míg óvatosan haladt a folyosón (rögtön a bejárat mellett egy szoba volt. de úgy volt vele. hogy jelzi a térkép.) elállt a lélegzete. de a hang alapján gyorsan keletre indult. Ekkor lecsúszdázott a szakadék szélén. akiknek lehetett látni az arcát. már falfehér arcát errefelé fordítja. ugyanúgy. Hogy itt volt-e egyáltalán a fegy­ verdörgés forrása… Mindegy. hogy a torony­ hoz tartozó téglaépület tetején egy lány fekszik. Körülbelül tíz perccel ezelőtt hallotta meg a heves lövöldözés hangját. így eddig meg sem nézte. Jukiéék négyen. szintén ha­ son fekszik a véráztatta asztal takarásában. A nyitott ajtón túl asztalok és székek voltak összevissza halomba rakva. és reagálni kezdett a szerkentyűje. De az az egy. mint amikor Etó Megumi holttestére talált rá. de valamilyen okból lebontotta. Jobbra a szekrényke előtt Macui Csiszato előreborulva. Messziről is látszott a piros szín a feje alatt… Tudta. Odament a világítótorony bejáratához. A középső asztal mellett a lány osztálytitkár. már elvesztette szem elől a tetőn lévő holttestet. annyit rögtön észrevett. A rövid haj és a viszonylag kis termet miatt megint hasonlónak vélte Kotohiki Kajokóhoz. 11. Hat. Akkor az északi hegyen kóborolt. Ahogy csúszott lefe­ lé. Hiroki óvatosan továbblépegetett… És most a vértócsás szobában állt dermedten. öt lány he­ vert. a világítótoronyhoz. hogy ilyen feltű­ nő helyre csak nem fog elbújni egymagában Kotohiki Kajoko.

Elképzelhető volt. miközben haladt felfelé. majd egy lendülettel kinézett. hogy más már nem rejtőzködik itt. De Hiroki most nem foglalkozott a fáj­ dalommal. jobb kezéből letette a földre a botját. A gépet zsebre tette. hogy ő is ha­ lott már. Hiroki visszafektette a holttestet. a fegyvert is visszatette a nadrágja hátuljába. iszonyúan megfájdult a jobb vállán a seb. Ekkor visszatette a bal kezéből a fegyvert a nadrágja hátuljá­ ba. de ellenőriznie kell. és megkerülte az asztalt. visszatartotta a lélegzetét. az nem is vérzett. A homloka bal oldalán egy piros lyuk tá­ tongott. de lehetőleg hang nél­ kül lopakodott fel rajta. Jobb kezében tartotta a szerkentyűjét a bottal együtt. Sietve. Noda Szatomi volt. Ott lehet felmenni a világítótorony tetejére. és a félrecsúszott. amikor elesett – eltört… Ter­ mészetesen halott volt. és figyelte.Hiroki még egyszer alaposan körülnézett a szobában. hogy valaki még van fönt. Rátette a kezét a vaskorlátra. csak megfordította a testet. természetesen az a tetőn fekvő valaki volt. de nagyon úgy tűnt. A szerkentyűjén megjelenő még egy jel. Egy vaslépcső volt ott. Hiroki újból készenlétbe helyezte a fegyverét. keresztülment Ucumi Jukie és Tanizava Haruka holtteste között. Ahogy megemelte. Arra volt a torony. de azért még rajta levő szemüve­ gének bal lencséje – talán akkor. és nem is fájt annyira. és kiment a szobát körbeölelő erkélyre. amelyet Szóma Micukótól szerzett. Leereszkedett az arccal lefelé fekvő valakihez. amíg felért a toronyszobába. Kétség nem fér hozzá. Végül nem volt új jel. hogy ki az. Hall­ gatózott a szoba másik oldalán nyitva álló másik ajtó felé. Különösen. és két kézzel megfogta a testet. A cipője talpa cuppogott a padlót lépten-nyomon be­ borító vértől. és kiment azon az ajtón. [530] . mert ha­ sonlított Kotohiki Kajokóra. és a szoba túlsó felén lévő nyitott ajtóra tekintett. Oda Tosinori lövése csak súrolta a combját. elment Nakagava Jukáé mellett is.

A félhomályos toronyban elindult a vas csigalépcsőn lefelé. mire Hiroki ideért… Csakhogy a bejárati barikád… Ha be voltak deszkázva az ab­ lakok. Megrázta a fe­ jét. mert leesett és meghalt. de valaki megtámadta őket. de… [531] . Forgatókönyvként pedig… Reálisnak tűnt. Mintha megfojtották volna vagy va­ lami hasonló… Az asztal tetejére ömlött vérre sincs magyará­ zat. Először lent végzett ötökkel. hogy annak a lövöldö­ zésnek a hangját innen hallotta. Felismerte. azért ez mégsem. közben a falat nézte jobb híján. elmerengett a tenger felé. de ez a holttest nem Ko­ tohiki Kajoko volt. A bejárat melletti szoba ajtaja. amikor kiment. Mintha a csigavonal. hogy Szakaki Júko volt. még egyszer lenézett a tetőre. könnyed szédülésfélét érzett. és egyikük hirtelen elárulta őket. de a sebekből és a falra. Lehetséges. Nem látott fegyvert a szobában. És a támadó pedig már elment. hogy igazá­ ból a lányok heten voltak. De akkor is… Érezte a sóillatú szelet az arcán. Szakaki Júko fel tudott menekülni idáig. És még egy dolog: Nakagava Juka halála nem tűnt lőfegyver általi halálnak. akkor miért bontották ki a barikádot. és visszament a toronyszo­ bába.Meglátta a matrózblúzos holttestet. amikor megjelent a támadó? Vagy a támadó bontotta el. de akkor ez nem magya­ rázza meg. és feltehetőleg minden nyílást lezártak. Persze ez lehetett a fáradtság miatt. illetve padlóba vájt lyukakból ítélve biztosra vehető. de a táma­ dónak be sem kellett avatkoznia. Miért törték össze? Hiába gondolkozott. Hat lány halt meg itt egyszerre. és gondolkozott. nem ment vele semmire. A nyaka furcsán ki volt tekeredve. hogy a lányok összegyűltek itt valahogyan. Hogy kerül oda ennyi vér? És más is van még. benne hagyta volna a nyomát a testében. bezárkóztak. vagyis inkább megmutatta a valódi énjét? Nem. és a feje alól vér folyt ki. amely mentén mozgott. hogyan jutott be közéjük.

és biztos Koto­ hiki Kajoko is él. persze. Maxi­ mum. mint Jutakának. Érted. mert még túlságosan gyerek volt.Ezzel mínusz hat fő. és ő még nem tudott rátalálni Kotohiki Kajokóra. de azért teljesen ő sem értette. Túl sok idő. Hármójuk nevét sem ol­ vasták még be a híradóban. Persze másféle szövege volt. De biztos rá fog találni. A déli hírekben azt mondta Szakamocsi. mademoiselle? Hű. hogy a nevetés fontos tényező a harmónia el­ érésében. Bár nem volt semmi alapja. és időnként csípős humorú. Egyszer. ez tisztára olyan volt. Maradt nyolc ember vagy még kevesebb. Tehát így most nyolc. Ez is meggyőződése volt. szállj fel majd a vonatunkra!” Tényleg van vajon mód a menekülésre? És ő el tud majd menni Kajokóval együtt addig a pályaudvarig? Ezt még nem tudta. Sindzsi gyakran viccelődött. és akkor mesélte neki Sindzsi: „A nagybátyám mondta régen. szinte biztos volt benne. Parancsolja a kezemet. De [532] . Talán azért. hogy Sindzsi jóban volt Szeto Jutakával. talán két éve. Viszont ő él. hogy rajta kívül nincs is más utunk a me­ nekülésre. de Kajokót mindenképpen fel szerette volna ültetni arra a vonatra. Vajon él még Kotohiki Kajoko? Nem halt meg netán dél óta valami számára ismeretlen helyen? De Hiroki azt gondolta. hogy tizennégy ember maradt. kerek másfél nap telt el a játék kezdete óta. és lehet. milyen fontos nevetve felülkerekedni a dolgokon. az új év előtti félévzáró ünnepségen.” Hirokinak mintha derengett volna valami. mint amit Mimura Sindzsi monda­ na ilyenkor. meg tudta érteni. Szugimura? Én még nem na­ gyon bírom felfogni. Azután Nanahara Sújáékra gondolt. mindenféléről beszélge­ tett vele. Igen. hogy biztosan él még. de azért Sindzsi tudta. sokkal cinikusabb. miközben ment a kerületi kor­ mányhivatalnok unalmas beszéde. Kavada Sógo azt mondta: „Ha úgy hozza kedved. mit jelent ez.

Újból körbe­ tekintett a vérben úszó szobán. Gyorsan elmenni innen. A félhomály miatt annak a valakinek csak a körvonalai látszottak. Ugyanakkor a sziluett keze tá­ jékáról heves tűzcsóva lövellt elő. és újra bependerült a konyhába. Bizonytalanul állt a lábán. és a lövedékek sora közvet­ lenül Hiroki folyosón maradt lába előtt haladt el. amikor elmenekült Oda Tosinoritól a küzdelmük után. Vagy ez volt az a hang. Kitámolygott a folyosóra. [533] . és bezárta. amelyet Kuszaka Jumiko és Kitano Jukiko halálakor is lehetett hallani. A játék kezdete óta csak a kormány által kiutalt kenyeret ette (a vize is elfogyott már. de megrázta a fejét. Nem először hallotta már ennek a fegyvernek a ropogását. és finom illat áradt felőle. le­ kuporodva elkapta az ajtó gombját. mögöt­ te a kintről bejövő fénnyel. mert már hosszú ideje nem aludt. A hosszú folyosó végén. de a gáztűzhelyen egy lábos volt. Mimura Sindzsi is és Szeto Jutaka is ha­ lott már. Az átható vérszag miatt nem vette észre. és elvette a szemét a fazékról. még mielőtt elcsodálkozott volna.akárhogy legyen is. amelyik megelőzte. a háta mögül hallotta – tehát ez végzett vele. Éjjel. egy ház kútjából szerzett újabb ada­ got). Amíg kábult fejjel ilyesmiken gondolkozott. már nem égett a tűz a lábos alatt. majd követte azt az iszo­ nyatos robbanást. Persze a gáz ki volt kapcsolva. Sindzsi kérdésére már nem tudnak válaszolni. egyszer csak visszaért a konyhába. Idegességtől eltorzult arccal pattant fel. becsapta az ajtót. ezért éhes is volt. oldalt ugrott. a bejáratnál valaki állt. Hiroki. ahol az öt holttest hevert. Az a hang volt. Megnézte. Kinek van kedve enni egy ilyen helyen? Inkább gyorsan el kell jutnia Kotohiki Kajokóhoz. de a benne lévő főzelékféle még gőzölgött. valami előre gyártott tüzelőanyaggal főzhettek.

Micuko hátrahagyott hátizsákjából előkerül­ tek a töltények. Csak hét plusz egy lö­ vedék van benne. A kilinccsel a középpontban szétrepült az ajtó. mert ha nem zárja le gyorsan az ügyet. és már lőtt is. [534] . Hajaj… Most az a valaki mit szándékozik tenni vajon? Halk léptekkel közelít az ajtó túloldalához. Nem. neki sem lehet annyi ideje. Ez tehát az a valaki volt. (Egyúttal az ajtón keresztülment lövedékek némelyike meg­ tépázta a pont szemben fekvő Macui Csiszato holttestének vállát és oldalát.Még ezeken az eseteken kívül is hallotta néhányszor. hogy más fegyvere is van – könnyedén elintézi. Nem lesz ideje újratölteni. csak a tartalék tár nem volt meg. Amikor egy bukfenc után felállt. mi történt.) A következő pillanatban egy feketeség ugrott be a szobába. az sem menne. a géppisztolyos – lehet. hogy Kirijama Ka­ zuo (fiúk. csak egyenesen az ajtó melletti holt térre irá­ nyította a géppisztolyát. Colt Government. aki meghallot­ ta a mostani fegyverdörgést. 6. A torony túl magas.) az. egyenruhában. az Micuko zsebében maradhatott. Single Action Automatic. Ha ilyesmivel próbálkozik. ahol a lányok holtteste hevert. Rá se hederített a szobában lévő halottakra. bal kézzel hátranyúlt. és megfogta a piszto­ lya markolatát. Amíg azzal fog­ lalatoskodna. A toronyba vezető ajtóra is rápillantott. és most telire is volt töltve. vagy kint várako­ zik Hirokira? Nem. kiderült. míg azokat le­ szedi és kiugrik. esélyt ad valakinek. Szerencsétlenségére az abla­ kok belülről be voltak deszkázva. aki megölte Ucumi Jukiéékat? Vagy netán maga a tá­ madó tért vissza? A padlón térdelt. Vagy a támadóra va­ dászik. és idejött megnézni. hogy őt magát hátba támadhas­ sa… Így is volt. a legjobb esetben is csak kifeküdhet a tetőre Szakaki Júko mellé napozni. semhogy le lehetne róla ugrani. Az ajtó oldalához tapadva Hiroki végignézett a konyhán. Biztos – mint Hiroki – meghallotta a fegyver­ dörgést. Időbe telik.

és felmászott az ajtó melletti magas. Kirijama a nadrágjából előhúzott még egy fegyvert (egy nagy automata pisztoly volt. de nem az a revolver. Mozgása minden bizonnyal még Kirija­ mát is meglepte. és a levegő­ ben táncolt. és újra eltette. a bot túlsó vége célba vette Ki­ rijama arcát. hogy Oda Tosi­ nori pisztolya volt. Csakhogy Kirijama hátradöntötte a felsőtestét. és fel akarta emelni a fegyvere csövét. Csak arra van szükség. és csupán nyolcvan centi távolságot hagyott maguk között. Mert nem volt ott senki. hogy ne hagyja lőni a má­ sik felet – mint már megtudta: Kirijamát. Hiroki kihasználta az alkalmat. és azt is kiverte a kezéből. azonnal bevetette a botját. A következő pillanatban a bot egyharmad része súrolta a fejét. és mi­ előtt még leért volna a földre. és az asztal túlsó felén. Lemondott a számára szokatlan pisztolyról. hogy az újabb ütés elől kitérjen. Az felrepült a levegőbe. megpördült. ahogy a bot eltört. felnézett. de a Hiroki kezében lévő egykori seprűnyél még az­ előtt eltalálta a csuklóját. amelyet Oda Tosinorinál látott Hiroki). Akkor már egy re­ volver volt a jobb kezében.Öt-hat lövedék a falba fúródott. és a lövések zaja abbama­ radt. A kilenc milliméteres Ingram M10es leesett. Mögötte volt az asztal. és máris a szoba közepén állt. Hiroki felismerte. Az imént egy pillanat alatt döntött. Hiroki furcsa­ [535] . Hiroki egy pillanat alatt nyomult előre. és szaltót ug­ rott. meglendítette a botját. az asztal előtt. végigcsúszott a földön. és fe­ lülről támadt Kirijama Kazuóra. Ám a bot néhány centivel az orra előtt megállt. és harmadszor is kiverte Kirijama kezéből a fegyvert. Kirijama észrevette. Sorozatütés! Egy menetre kiejtelek a játékból. Már nem tud hátrálni. de Hiroki a földet érése után már készenlétben állt. Noda Szatomi holttesténél állt meg. Kung-fu-filmbe illő ele­ ganciával ugrott át Ucumi Jukie holttestén. beépített szek­ rény tetejére. A reccsenést. Egy kiáltással megforgatta a botját.

Rájött. Győzött. Min­ den lövésnél megremegett Kirijama teste. A gyomorszá­ ja tájára nyomta a csövét és meghúzta a ravaszt. Kirija­ ma arca teljesen kifejezéstelen maradt. Beleütközött a korábban ki­ esettekbe. hogy abból lassan kimegy az erő. De Hiroki egy darabig csak állt szemben Kirijamával. A hátrafésült hajú Kirija­ ma feje lekókadt. A lényeg. amivel Kirijama jobb karját fog­ ta. Addig húzogatta. de egy rövidet köhin­ tett. A szemét vette célba.mód csak késve hallotta meg. hogy Kirijama az arca elé emelt bal tenyere élével törte el a botot. ahogy összekoccannak. Hiroki bal kézzel tartotta Kirijama karját. Fé­ lelmetesen gyors ütés volt. akiről azt tartották. a teste végig­ csúszik majd az asztal élén. A végén kinyílt a pisztoly závárzata. Akkor a bot híján szabad két kezé­ vel elkapta a csuklóját. és hallatszott. és elgurult. Ha Hiroki elengedi a kezét. Azzal a Kirijama Ka­ zuóval szemben. A következő pillanatban Kirijama jobbja nukite kéztartással egyenesen Hiroki arca felé tartott. Hiroki érezte a bal kezén át. Győztem. és a válla is mozgott a zihálásától. és csodával határos módon megúszta. hátracsavarva megtar­ totta. Ahogy elkapta. a jobbjával pedig már előhúzta a pisztolyát. a Kirijama Kazuóval szemben. hogy még soha nem vesztett csatát. és le fog rogyni a földre. Lehajtotta a fejét. mintha valami furcsa táncot járna. a nyolcadik hüvely le­ koppant a padlóra. Ezt a Kirijamát én… [536] . Azt mondták róla. és felhúzta a kakast. hogy valószínűleg még Mimura Sindzsinél és Nanahara Sújánál is nagyobb testi erő­ vel büszkélkedhet. amíg el nem fogyott az összes töltény. Ugyanakkor jobb lábbal teljes erejéből hasba térdelte. hogy megúszta.

hogy felvegyen egy fegyvert a földön heverők közül. és nagyot nézett. Kirijama hátrarepült. Ugyanakkor a Hiroki hasába szúrt kés kikanyarított belőle vagy harminc gramm húst. Kirijama Kazuo változatlanul gyönyörű. Volt nála egy negyedik – talán a nadrágja alatt. lövés hangját hallotta. és vért fröcskölt szét. Ebben a pil­ lanatban különben sem lett volna értelme ezen gondolkodni. de hideg szemmel meredt rá. És a bal keze. Engedett a bal keze szorítása. esetleg a bokájára rögzítve. De Hiroki összeszedte minden erejét. Töltény nélküli fegyverével együtt felemelte a jobb ke­ zét. Jaj… Ez gáz. Kirijama Kazuo nézett fel rá. A Nagy Kelet-ázsiai Köztársaság zászlójához ha­ sonlatos vérfolt most az Egyesült Államok lobogójára módo­ sította a mintáját. Kirijama megcsavarta a kést. Alig lépett ki az ajtón. Hiroki felnyögött. és a folyosóra vezető ajtó felé futott. és végigcsúszott a vértől mocskos fehér asztalon. a kést markoló bal keze Hiroki hasába nyomódott. de erről Hirokinak fogalma sem lehetett. mert Oda Tosinori golyóálló mellényét viselte. Nagy gáz.Ebben a pillanatban éles fájdalom nyilallt a jobb oldalába. Kirijamának nem lehetett annyi ideje. Feljajdult. Hogyhogy… még mindig él? Természetesen azért. amellyel Kirijama jobb csuklóját tartotta. és az ajtókeret­ ből letört egy darab. A következő pillanatban viszont már sarkon is fordult. Hirokiból mélyről jövő sóhaj szállt fel. [537] . Hiroki arról a kézről lassan visszaemelte a tekintetét Kirijama arcára. és újra rászorított a ke­ zével. Derékszögben hajlított jobb kezével belekönyökölt Kirijama állkapcsába.

és jobb kézzel tartotta a markolatát. Súja ebben a zöld növényzetben cikázva haladt lassan előre. Hi­ ába történt zárt helyen. A ruhája elázott a fákról lehulló esőcseppektől. de összegörnyedt. Kint felhős volt az ég. Lélekszakadva futott a kisteherautón és a kapun túli bozóto­ sig. A szigetet borító zöld megtisztul. A browning pedig az összegyűjtött töltényekkel együtt a hátán lévő zsákban volt. amikor a sziget északi végén. futott tovább. amelyet meg­ talált Jukiéék szobájában. A fehér földön vérpöttyök maradtak a nyomában. Átugrált a bejáratnál összevissza dobált asztalokon és széke­ ken. még meghallotta a jól ismert géppisztolyt. és szép sötét színben pompá­ zik a vaskos felhők meg a vízcseppek között befurakodó erőtlen fényben. Rögtön elhagyta a világítótornyot. Jobbra nem takarta el semmi a kilátást.Nem foglalkozott a lövésekkel. A nadrágja elejébe tűzte a CZ75öt. Az esőcseppek fehér függönyén át a tenger tompa szürke színű volt. mielőtt kiért volna. és ahogy – mondhatni – várható volt. látszott a tenger. lövöldözés hallatszott a világítótorony irányából. de számára de­ rültnek tűnt az idő. és pont. egyenruhája és cipője volt már rajta. és lógott az eső lába. de már bevette magát a bozótba. Saját inge. Nem mintha ott megpihenhetett volna… [Maradt 8 fő] 66 Szemerkélni kezdett az eső. negyedóra múlva. egy szirt tetején éppen elkezdett gallyakat gyűjteni a tűzra­ káshoz. Megint hallotta a géppisztoly hangját. a többször felzendülő fegyverropo­ [538] . A vállán az UZI géppisztoly lógott. így a lövés nem találta el.

Akkor kezdett el esni az eső. Meg különben sem lehet túl gyakori az esőben éneklő madár. és elment onnan. Legalábbis a játék kezdete óta napközben egyszer-egyszer hallott madarak egyike sem csiripelt. Súja pedig felhagyott a próbálkozással. már biztos nem talál ott senkit. tizenöt má­ sodperc. könnyen előfordulhat. Kavada azt mondta. Úgy tűnt neki. és gyorsan ránézett a karórájá­ ra. hogy a másik Szugimura Hiroki. és azután össze­ csaptak. Súja kis vívódás után elindult visszafelé a világítótoronyhoz. amikor a szirt sziklás részén be­ fejezte a két farakás előkészítését. hogy mégsem tér vissza a világítótoronyba. és végül úgy döntött. A tűzgyújtás ráér akkor is. Alig hallhatóan messziről madárcsiripelés ütötte meg a fülét. hogy az a túlságosan is ismerős hang Kirijama Kazuo géppisztolyából ered. nekiindult. Azt azért nem gondolta. és úgy tűnt. Hozzávette azt az időt. Még ha az egyik Kirijama is. Súja megint meggondolta a dolgot. Egy darabig hegyezte a fülét. Ahogy ezt kigondolta. Biztos arrafelé vannak valahol. mintha tényleg annyi ideig hallotta volna. amikor a halk csiripelés elhallgatott. de az eső miatt nem nagyon akart meg­ gyulladni a tűz. Az eső felerősödött. hogy az egyikük Szó­ ma Micuko. amíg rá nem nézett az órájá­ ra. hogy Noriko és Kavada direkt odasietnének a lövöldözés helyszí­ nére. amikor éppen nyugatra akart fordulni a sziget északi partjánál. Bár annak is megvan az esélye. A C3-as mező tiltott.gás hallatára nyilván ketten is odamentek. Öngyújtót hozott magával a világítótoronyból. Vagy talán vár rá még egy újabb holttest. [539] . de nem maradt már olyan sok játékos. A másodpercmutató hét rovátkát mozdult előre. ha a közelükbe ért. de a mellet­ te lévő D3 és C4 még nem. úgy fél három körül. Hiába menne vissza. Remélhetőleg Noriko és Kavada nem tettek meg olyan nagy távolságot. De ennek a lövöldözésnek is hamar vége lett.

Az előbbi óta pontosan tizenöt perc telt el. Súja megtorpant. [540] . de sokat számított. Megállt. és fegyvert sze­ gezett rá. és újra meghallotta ugyanazt a madárfüttyöt. Persze most is bármikor… megtámadhatja valaki egy tisztáson. inkább a hegy irányából hallatszana. ha másfél kilométert gyalogolt idáig.Súja továbbment a sziget északnyugati partja mentén. A madárhang mintha nem annyira a tenger felől. és felemelte vele a karját. így megtöbbszöröződtek a kínjai. Már közelről hallatszott. Kavada az. Súja még egyszer rápillantott a tengerre. mint megszok­ ta. hogy annyi vért vesztett. és kereken ti­ zenöt másodperc múlva abbamaradt. Már csak egy kicsi. hogy megkerülte a hegy lábát. Annyira fájtak a testét borító sebek. szét kellett hajtogatnia a növénye­ ket maga előtt. Nem is kel­ lett segélyhívó füstöt eregetnie. Amikor beért a bozótosba. és a bozót megszakadt. mintha hiába erőlködnie izom­ ból. és elindult felfelé a lankás emelkedőn. Most már határozot­ tan. De ilyes­ mivel már nem volt energiája foglalkozni. Kavada megszólaltatta neki a madárcsalogatót. És alig három perce harmadszor is csiripelt az álmadár. ebből megtudta. Felnézve lát­ ta. hanem mert azon a szűk területen valami furcsasá­ got látott. Zóna szerint Súja a B6-ból tartott a B5 fe­ lé. az UZI csövét a bal csuklója alá tolta. mert ott állt valaki. De már csak egy kicsi. A számlapon az üvegére esett cseppek miatt eltorzult mutatók délután három óra öt percet jeleztek. bokrok ágai. Ritkultak a fák. Nem azért. hogy szinte hány­ nia kellett (igazából nyugton kellett volna maradnia). Könnyebb volt. és le volt gyen­ gülve. Jó. Még egy kicsi. Ha úgy történne… csak meghúzza a kezében lévő UZI géppisztoly ravaszát. és eléggé benne jár már a nyugati part vonalában. hogy az északi hegy alakja egy kicsit más.

észrevette. Erre Súja végre felfogta. a vörös hús több helyen kilógott a bőr alól. Aztán észrevette. Ráadásul mocorogtak. Rátört a hányinger.Először két gyűrött. Két fiú halt meg itt. hogy megnézze őket. Ehhez képest Júicsiró arca még szép volt. amely nélkül nincs baseball. szintén össze volt törve. Holttestek. nem a madaraktól lett olyan. A szürke kupacból egy kis pirosság került elő. hogy… Tadakacut agyonverték. Ahogy meresztgette a szemét. Méghozzá az ütő­ vel. hogy mindkettőből fekete nadrágos-cipős lábak kandikálnak ki. és sér­ tetlenül megmaradt. Körbenézett. és rikácsolt egyet. de mégsem lőtt. és a szájához kapta a jobb kezét. hogy az eső lemosta. annak ellenére. benne az UZI-val. Rettenetes látvány volt. Megállt az esőben ez előtt a két holttest előtt. Valahogy uralkodott a hányingerén. Mindkettejüknek szabadon volt az arca. Tadakacu fejére. hogy az egy gém nagyságú madár volt. Utána meg kettesével-hármasával [541] . amely megmenekült a madarak csőrétől. Tadakacu fejével összevetve. és rávette magát. Odalépett. és rögtön mellettük a fűben talált egy a base­ ballütőt. és egy madár szállt vissza Súja lá­ bához. Persze… az ajka és a szemgolyói mintha már hiányoztak volna… Szárnysuhogás hallatszott. halvá­ nyan pirosra színeződött. A vége. Az orra. és minden csurom vér volt. hanem eleve a csontozata kegyetlenül deformáló­ dott. szürke kupacnak látszottak. ez arra utal. és a ravaszra tette az uj­ ját. hogy Tada­ kacu arca. A madarak erre nagy szárnysuhogással elrepültek a holttes­ tektől. a madarak pedig csipkedni kezdték. amely különösen durva volt. amelynek pirosra mázolódott a feje. Madarak za­ bálják a holttesteket! Önkéntelenül rájuk emelte az UZI-t. hogy Hatagami Tada­ kacu és Takigucsi Júicsiró volt. majd megállapította.

de… [542] . Egészségünkre! Nem lett volna szabad hánynia. biztos úgy ítél­ ték meg.visszajött a maradék. és közben megint rájött a hányinger. Továbbgyalogolt. hogy nyugodtan? Ne szórakozzatok velem! Súja megint az UZI ravaszára tette az ujját. soha többé nem fogom a saját számaimba beleírni a tengeri madarakat. hogy nyugodtan jöhetnek. gusztustalan madarak kajálják… Soha többé nem fogom a tengerparton üldögélve békésen nézegetni a madarak táncát. mert ez itt a tengerpart? Elverte a szemét a két holttestről. és bement szemben a bozótba. …Még. megfeszítette… Nem húzta meg. kiújult a visszatartott hányin­ gere. hogy egy darabig még csirkét sem aka­ rok majd enni. csak még jobban elgyengül tőle. És puha húsuk a ma­ darak délutáni lakomájává válik. Most az a legfontosabb. Az enyhe emelkedő mentén végig tart a bo­ zót. Most már nagyon közelről hallatszott. hogy visszatérjen Kavadához és Norikóhoz. Ám akkor megint megszólalt az a csiripelés. émelyegve megkerülte őket. Súja körbenézett. lehet. Az a két szétcsócsált arcú holttest. Nagy szemű esőcseppek hullottak az arcára. hogy meghalnak az emberek. A háta mögül rikácsolást hallott. Még több madár jött vissza. Azt már megszokta. de hogy ma­ darak. Norikónak és Kanadának már itt kell lenniük a közvetlen közelében. Súja felemelte a fejét. De… hol? Mielőtt gondolkozhatott volna. Jaj… A madarak undorítóak… De mi lenne. Madarak… Pfuj. ha az énekesmadarak­ kal kivételt tennék? Megint hajszálra abbahagyta tizenöt másodperc múlva. A szigeten heverő többi holttestet is ugyanígy zabálják a ma­ darak? Vagy ez csak amiatt van. Súja mozdulatlanul állt. Talán… talán errefelé.

de most ez sem számított.. és hányt. és feltápászkodott. mintha festék csöppent volna bele. A sárga folyadékba valami rózsaszín is kevere­ dett. Akkor jött rá. Egy vadiúj hányás kellős közepén találkoztak újra. és összekeveredtek az arcát ver­ deső esőcseppekkel. és a jobbal éppen leengedte a nyílvesszőt. Lehet. hogy ő biztos elszakította a zsinórt. A vásári mutatványos arc nézett rá a bokorból.Letérdelt a földre. Súja megtörölte a száját. Túl sok halál… Ebben a játékban már túl sokan hal­ [543] . Elengedte az UZI-t. Súja rámosolygott. Reflexszerűen az UZI-t is arra fordította. – Másnapos vagy. – Nanahara! Súja felkapta a fejét. és lábát húzva-vonva oda­ futott Sújához. Szinte eltolta az útjából Kavadát. így csak gyomorsavat. Szemét Sújára szegezte. hogy ő is mindjárt elbő­ gi magát. belehasított az oldalába a fájdalom. amelyet majdnem kilőtt. Noriko felemelte a fejét Súja karjában. és csak a jobb kezével ölelte át Norikót. Ömlöttek a könnyek a szeme sarkából. hogy már a gyomra is tök kész van. vagy mi? – kérdezte Kavada. de ez most nem számított. De a csöve lassan újra leereszkedett a földre. Aztán észrevette. Savanyú szag csapta meg az orrát. és a szája széle remegett. Megint hányt. és Noriko jelent meg a háta mögött. A hűvös esőben hozzábújó Noriko teste meleg volt. Persze végig nem evett semmit. – Súja… Súja… de örülök… de örülök… – Sírt. Csuromvizes volt a haja az esőtől. Megzörrentek az ágak. Kavada volt. amelyet Kavada kife­ szített. Bal kezében egy fából eszkábált íjat tartott. A poénkodó szövegével ellentétben a hangja nagyon kedves volt. Ahogy Noriko teste nekiütközött.

Nagy. Két nagyobbacska ág volt nekitámasztva ennek a falnak. [Maradt 8 fő] 67 Kicsit lejjebb a part felé. Kavada meg­ gyújtotta a cigarettáját. hogy újra látunk! Üdvözöllek! – szólt Kavada lágy han­ gon. és kezet fogott vele. hümmögött. – Borzalmas volt. – Jó. hogy tetőként védjen az esőtől – bizto­ san Kavada barkácsolta össze késsel. majd elmesélte. mi történt a világítótoronyban. hogy ők ketten épségben vannak. hogy nála legyen. Norikóhoz pedig a browning. vaskos keze volt. Végül úgy döntöttek. Súja először is bevette azt az erős fájdalomcsillapítót. azokra pedig sűrű levelű gallyakat halmoztak. Kavada az üres alumíniumdobozzal és szénnel megint vizet forralt. aztán leesett neki. és kivette a szájából a cigijét. Kavada kifújt egy kevés füstöt. Kavada odasétált. egyet sóhajtott. és a jobb kezét nyújtotta. – Nem egyszerű valakiben megbízni… [544] . Súja először nem értette. hogy sok embert összeszed­ jen. és a szá­ jába vett egy szál Wild Sevent. amelyet Kavada hozott el a rendelőből. de szerencse. Noriko testén keresztül kinyújtotta a jobbját. Az ágak széléről csepe­ gett az eső. annak a bugyogása keveredett az eső zajába. Súja keserűen bólintott. Súja erőtlenül csóválta a fejét. Kavada végighallgatta. ez mindennél fontosabb. és egy tengerre néző alacsony falat képezett. Sújához került a CZ75. – Fordítva sült el Ucumi terve.tak meg. A lába között feküdt az UZI géppisztoly. egy helyen kilógott a szikla a növényzet alól.

Noriko odanyújtott neki egy kenyeret. de épp az előbb pakolt csak ki a gyomrából… Plusz fel­ villant a fejében az egész okozója. Súja elvette. ő elvette és belehara­ pott. – Súja. töltött egy műanyag pohárba a levesből. szótlanul dohányzott. hogy ennie kell. ami­ kor meghallotta a barátnői. Tudta. Norikóra nézett. a sebei fájtak. és bólogatott. a Hatagami Tadakacut és Takigucsi Júicsirót körberajzó gyűrött. de amint megállapította. Ahogy már rágni kezdte. A kockaleves íze szétterjedt a szájában. hogy te élsz. és a homlokát ráncolta. Ő él. Mintha valamin törné a fejét. Súja ránézett erre az arcra. Sújának eszébe jutott Ucumi Jukie arca. Végül pillanatok alatt beburkolta az egészet. Azok a kupacok alig száz méterre innen mocorognak még… Azt mondta. – Kavada is lesütötte a szemét. A lelkieket le­ számítva… a teste igencsak megéhezhetett. Mi már ebédeltünk Norikó­ val – mondta Kavada.) Szóval nagyon nem volt étvágya. De Jukiéék már kiszálltak a „játékból”. hogy forr a víz. amelyen megnőtt a borosta. – Nehéz. és kettőt beledobott az alumíniumdobozba. mint gondolta volna. (Erről nem beszélt nekik. attól hányt. [545] . bírsz enni? – kérdezte Noriko. cigarettával a szájában. Ucumi Jukie és Tanizava Haruka halálát. hála Ucumi Ju­ kiééknak. Súja a balján ülő Norikóra pillantott. szürke kupac képe. El volt keseredve. nagyon nehéz. Súja pedig bólintott. Kavada zsebkendővel fogta meg a doboz szélét. és lassan a szájához emelte. és végül bólintott. – Egyél csak szépen. meglepő módon csúszott is. – Egy kis repetát? – kérdezte Noriko. hogy a forró folyadék a nye­ lőcsövén át levándorol a gyomrába. elővette a szintén Kavada-féle leveskockákat. és érezte. Majd megszólalt: – De a lényeg. él. és odaadta Sújának. Instant leves szaga kezdett terjengeni.– Hát nem. Nem volt olyan rossz ér­ zés. Nanahara. felemelte.

– Felemelte az üres poharát.– Még egy kis levest kérek. hogy egyszerűen túl szoros a könyöke felet­ ti kötés. Visszafordult Norikóhoz. hogy minden rendben van a sebeiddel. – Akkor jó. Ivott még egy korty levest. Profilból lehetett látni. Súja Kavadára nézett. a fél szemöldökét felhúzva nézett Sújára. Súja? – Igen – bólintott. Noriko utána megismételte a kérdést. hogy a vállán lévő vagy a könyöke fölötti seb mi­ att-e. de mi mást válaszolha­ tott volna? A zakója ujjából kilógó bal keze színe kissé eltért a jobbtól. – Biztos. – Mi van? – Kirijamával kapcsolatban… [546] . – Noriko! – szólt Súja. Nori­ ko töltött neki. Már minden rendben. de ezek szerint arra nem volt szükség. miközben átvette a po­ harát. amelyet már többször feltett. majd letette a poharat a lábához. Az is lehet. és ránevetett. Kavada hozott ma­ gával a rendelőből egy antibiotikumot is. – A megfázás elleni gyógyszert az­ óta is szedem. Oda sem fordult. és Sújára nézett. szájában a ciga­ rettával. Noriko felpillantott. Azután Kavadát szólította. – Tessék? – Te már jól vagy? – Igen – nevetett Noriko. Kavada épp az UZI-t vizsgálgatta. Egyre merevebbnek érezte a bal karját. Igazából nem volt minden rendben. Nem tudni. csak bólintott.

Igen. akkor Szóma Micuko is azok közé való. – Máshol. Súja úgy tippelte. Egészen máshol. Kavada nem szólt semmit. amit Szugimura Hiroki mondott. és folytatta: – Szerintem ő egy üres ember. és ha igaz. Óki Tacumicsi vagy akár Akamacu Josio is. – Láttam én már hozzá hason­ lót. hogy megint ezt fogja hallani tőle. Ha az orvos fia vagy a nyomornegyedben. – Az előző játékban? – Nem. megta­ pasztalsz ezt-azt. hogy valami nem stimmel vele. ezért folytatta: – Miféle fajzat szerinted? Én sehogyan sem tudom megérteni. aki „beszállt” ebbe a játékba. Hidegvérű és higgadt. és nem tétovázik. Megint cigarettát vett elő. Sújának mindig az volt az érzése. hogy elvált volna Kavadától és Norikótól. hogy nem Kirijama Kazuo az egyetlen. Akik Sújával megüt­ köztek. – Na igen – emelte fel az arcát. amit akkor kiáltott: „Hát ember ez?” Szóval milyen ember ez a Kirijama egyáltalán? Természetesen megállapítható. ahogy végiggondolta a tegnap óta történteket. nem ott – rázta Kavada a fejét. Megint eszébe jutott a géppisztoly csövéből kilövellő tűz és mögötte a hideg tekintet – és kirázta a hideg. és föléjük tornyosult. Kavada lesütötte a szemét. Arra gondolt. és ez az érzés ebben a játékban a végsőkig felerősödött. Igaz. ami azelőtt foglalkoztatta. És ott van még az a fegyverropogás. De Kavada nem ezt válaszolta. De Kirijama nem ismer kegyelmet. amelyet az imént hallott. és rágyújtott. Kavada még régebben megmondta. hogy nem is kell megérteni. Kifújta a füstöt. és az ujjával birizgálta az automa­ ta-félautomata kapcsolót az UZI biztonsági zárján. megint előjött a kérdés. [547] . amikor eljött a világítótoronyból.

Mert számunkra még lehet valami élvezetes. amikor reggel felkelek? Hiába eszem bármit. mint én. Bár lehet. Nincs is félelmetesebb ennél. és itt jön a de. egy­ szer úgyis meghalok. úgyis nem­ sokára szar lesz belőle. Bár azt nem tudom. Viszont Kirijama eseté­ ben nincsen ok. – Szugimura megemlítette Szóma Micukót. hogy eh­ hez a szaros országhoz ez az értelmetlenség dukál. időnként mindent értelmetlennek találnak. nem? Minek megyek be az iskolába tanulni? Még ha véletlenül sikeres lennék is a jövőben. vagy megszedtem magam. – Gondolj bele! Talán nem is az ő hibája. az – értett egyet Kavada. Kirijamá­ nak nincs oka. Súja is és Noriko is bólintott.– Üres? – kérdezte Noriko. Jó ruhákat hordtam. – Az elvek és az érzelmek. hogy senki sem tehet róla. változatlanul Kavada arcát figyelve. Vagyis bármire rámondhatjuk. – Igen. De. ha valaki ember formájában jött a világra. de mi van. Tehát… – folytatta aztán Kavada. hogy ez azt jelenti-e vajon. – Még az olyan átlagemberek is. Miért kajálok én. Szómá­ ban és Kirijamában van hasonlóság. mert nem láttuk. Ilyen típus. – Igen – bólintott Kavada. – Hogy tényleg rákattant-e a játékra. Ez a különbség pedig nagyon nagy. De Szóma csak lerázza magáról az elveket és az érzelmeket. Ráadásul ennek valószínűleg… nincs oka. Ha egy kicsit is megnézted az osztályt. hogy mi. azt nem tudjuk. mert nincs hova. ha ő soha nem fogta fel. – Elég félelmetes – suttogta Súja. hogy mit is je­ lent bizonytalannak lenni a jövőben. Neki biztos megvan rá az oka. hogy így született? Akkor az… Kavada megint beleszívott a cigarettájába. majd kifújta a füs­ töt. kiérdemeltem az emberek irigységét. illetve semmiféle értékítélet nem tud gyökeret ereszteni a szívében. Nincs oka. tudunk [548] . Súja törte a fejét. de semmi ér­ telme nem volt. Teljességgel értelmetlen.

és ivott egy kortyot. Nincs fix mércé­ je. Kirijamánál valószínűleg hiányoznak ezek az ér­ zelmek. nem megy bele a játékba. – Biztos nincs semmi baja – mondta Noriko. Súja Kavadára nézett. és elnyomta a földön. félelmetes. Idáig egy szuszra mondta el. hogy létezhet ilyen élet. – Szugimura épségben van vajon? Norikóékkal is beszélt a lövésekről. észrevesszük egyáltalán? Kavada bólintott. – Szugimura rátalált már vajon Kajokóra? [549] . – Ha füstölni kezd. Erről Sújának eszébe jutott a madárhívó. De mi más. hogy mi egy ilyen emberrel állunk szemben. Ez az elméletem. azután hozzáfűzte: – Igen. hogy azt választja. – Ne aggódj. meg ott a többi érzelem. Az vezette ide. ahogy esik. de miért hord magánál Kavada ilyen furcsa holmit? Ezt akarta megkérdezni. akárhol füstöl is a szigeten. Így nincs nála értékmérő.örülni. ha nem az ilyesmik töltik ki ben­ nünk az űrt? Én legalábbis nem ismerek más magyarázatot ezenkívül. Súja megint fel­ emelte a leveses poharát. és az is. Kavada a megrövidült cigarettájából szívott egy utolsót. úgy puffan alapon… Most is si­ mán megtörténhetett volna. Azután felnézett a borús égre a Kavada által készített faágte­ tő szélénél. Néha ellenőrizzük. Kétségtelen. Csak választ. hogy igen. Innen meglátjuk. hogy mit fog csinálni. De úgy választott. hogy eljött a világítótoronyból. amelyeket azután hallott. Az is. Ebből következőleg egy­ szerűen csak választ. de persze most sem hagyta nyugodni a dolog. de Noriko megelőzte. Csend telepedett rájuk. hogy piti kis dolgok ezek.

mint akkor.) a térdét átkarolva egy bozótban ült. amikor még a rendelőben vol­ tak. – Nem tűn­ tek különösebben közeli barátoknak. – De lehet. Kavada kibontott egy újabb csomag cigarettát. – Hát… – Súja most is úgy válaszolt. [Maradt 8 fő] 68 Kotohiki Kajoko (lányok. hogy… Súja egy kukkot nem értett belőle. megtudjuk a füstből – válaszolta Ka­ vada. 8. – Lehet. – Mi lehetett az az elintéznivalója Kajokóval? Már akkor is beszéltek erről. hogy… A „hogy”-ot elnyújtotta. Noriko bólintott. Viszont Noriko akkor azt mondta: – Ja! – mintha valamire rájött volna. a déli lejtőn fekvő E7-ben. Súja összehúzta a szemöldökét. Közeledett a naplemente. Súja felemelte a fejét. Zónák szerint az északi hegy oldalában.– Ha összetalálkoztak. – De… – Noriko tovább mondta. de a bozótba elérő fény nem muta­ tott különösebb változást. csak felváltva nézegetett a másik kettőre. Délutántól [550] . – Mivel róla van szó. és Súja rá figyelt. majd suttogni kezdett. Ehhez a rohadt játékhoz. – Mi az? – Nem tudom – rázta Noriko a fejét. hogy? – Ő túlságosan… – szólt közbe Kavada. és fel sem néz­ ve folytatta: – Szentimentális. lehet. Csak éppen sötét volt.

és eltelt a nap. és a markolat formája élesen. Kajoko zsebkendőt tett a fejére. [551] . Így persze… Kuszaka Jumiko és Kitano Jukiko meggyilkolását is majdhogynem testközelből látta. a D7-es is tiltott te­ rület lett. Mostanra már csak… Tizenkét vagy tíz ember? Kajoko letette a jobb kezében lévő nehéz pisztolyt (Egy Smith & Wesson M59-es automata használati utasítással. rögtön dél után ment ar­ rébb. és két órával ezelőtt el is kezdett esni az eső. hogy még veszélye­ sebb lenne mozognia. És azután is lövések hangja. Másodszor ma. hogy ott van mellette az a valaki. Mert egytől a hegycsúcs déli oldala. pirosan rajzolódott ki rajta. Megfordította a tenyerét. És vissza­ fojtott lélegzettel gubbasztott. Azután a bejelentett tiltott zónáknak megfelelően kétszer he­ lyet változtatott. Megkérdőjelezhetetlenül leszűkült a moz­ gástér. de termé­ szetesen Kajokót kevéssé foglalkoztatta a fegyver nevének megfogalmazása) a lábához. de azért a matrózblúza válla már csuromvizes volt. aki megölte őket. úgy védekezett az eső ellen. és a bal keze segítségével hátra­ hajtva kinyújtogatta a jobb keze ujjait. Csupán a hatóránkénti hírek adták tudtára. Eddig még nem találkozott senkivel. anélkül hogy bárki megtámadta volna. Így az északi hegy tetejének környékét lefedte há­ rom tiltott zóna. Délben már csak tizennégyen voltak. Meghúzta magát. de Kajoko csak lapult. már elgémberedtek az izmai. de megérezte. Fázott. És természetesen még annál is job­ ban… félt. Tudta. meg még egy robbanást is. Messziről és időnként eléggé közelinek vélt helyekről többször lövéseket hallott. A feje feletti fakoronának köszönhetően nem verdesték köz­ vetlenül az esőcseppek. Végig azt a pisztolyt markolászta. Először az északi hegy tetejétől rögtön keletre bújt el – a C8as zónában. eltelt az éjszaka.vastag felhők gyülekeztek. hogy az osztálytársai két­ ségbevonhatatlanul fogyatkoznak.

mert így be kellett érnie a kapott kenyérrel és vízzel. a teasütemény kiké­ szítésével és hasonló apróságokkal bízták meg. és alig több mint egy litert ivott meg a játék kezdetétől mostaná­ ig. majd helyet cserélt vele. Egyetemistának tűnt. és munkához látott. ahova Kajoko tanodája tartozott. ezért ott volt az éhség és a szomjúság is. Kajokóékat főleg csak az ülőhelyek elrendezésével. Néha levette fejéről a zsebkendőt. Ez a rendezvény a helyszínéül szolgáló Kormány-park meg­ rendelésére készült. Tompának érezte ma­ gát. vállig érő haját önkéntelenül a füle mögé tette. Egy őszi ünnepnapon rendezték meg. de azért nagyon fontos volt számára. Egyrészt nem aludt szinte semmit. mint a rendezvény kezdete. [552] . és benedvesítette kiszáradt ajkait. A középiskola első évében látta először őt. Kajoko eltompult agyában újra felderengett egy kép. Ő pedig a vendéglátók között volt. A folya­ dékfelvétele nem volt elégséges. és egy szabadtéri teaceremónia volt tu­ risták számára. Jóképű volt.Az egész testén úrrá lett a kimerültség. de ilyesmivel persze nem tudta enyhíteni az egész lényét kínzó szomjúsá­ got. A szer­ tartáson ténylegesen csak felnőttek vettek részt. Az eső egyetlen előnye. Hány­ szor és hányszor megjelent már előtte a játék kezdete óta! Nem állt ugyan annyira közel hozzá. de még nem vedlette le teljesen a gyerek­ arcát. de az még az egyharmadáig sem telt meg. hogy vizet gyűjtsön. Spórolni akart a vizével. másrészt félt bemenni a házakba. Jóval később érkezett. és újra megmarkolta az M59-est. hiszen azok­ ban már lehet valaki. mint a szintén eszébe jutó szülei és húga arca. Kajoko azt hitte. Még nemrég kezdett csak odajárni. de a fiú elnézést kért a késésérc Kajoko vendéglátók között helyet foglaló tanárnőjétől (egy majdnem negyvenkét éves néni). annak a teaiskolá­ nak a rendezvényén. hogy a korábban kiürült palackját egy csöpögő ág vége alá tehette. ő is egy segítő. Erőtlenül sóhajtott. úgy dél körül.

amikor hátulról megveregették a vállát. gyönyörű testtartása. Azért járok a tanodába. de gyönyörűen eligazgatva vette fel a kimonóját. hanem okos is. de azért elég felnőttesen nézek ki… Talán nem is lett volna szükség okokra. és a gim­ názium elvégzése után máris helyettes tanárként több tanít­ ványa is van. ugyanakkor nem feledkezett meg a körülötte lévőkről. szóval hihetetlen. hogy a fiú tizenkilenc éves. lendületes. vagy a teahabosítót kezelő friss kézmozdulata. de… A teaiskola rendezvényei előtt. határozott körvonalú száj. Fiatal kora ellenére egyáltalán nem állt rajta furcsán a hagyo­ mányos öltözet. Pontosabban a szeretőjéé. lapos. Egy jó darabig elhanyagolta a saját feladatát. Ennyi idősen azért mégsem festhette magát. Én is odavagyok ér­ te. és tökéletes helyre tűzte be a kedvenc sötétkék hajcsatját… Egyenes szemöldök. akinek a kislányoktól kezdve a nénikig megszámlálhatatlanul sok rajongója volt. amit Kajoko a tükör előtt töltött. széles. hogy ellátogat az ő tanodájukba.Nagyszerűen csinálta. Hát. hogy még jobban be­ lebolonduljon a fiúba. Kajoko akkor csak arra gondolt. olyan volt. aki ere­ detileg elrángatta Kajokót a tanodába. mint egy ideális férfi. De volt azért Kajokónak két különleges emléke vele kapcso­ latban. tucatáru. hogy nem­ csak helyes volt. hogy vele találkozhassak. (Mások szemszögéből valószínűleg nem tűntek volna nagy dolognak. Megfordult.) [553] . Lévén. amikor megtudta. megemelkedett a percek száma. Ahogy az edénytörlővel bánt. nem olyan nagy. hogy mennyire más világban él az az ember és hogy vannak ilyen emberek is. illetve nagy ritkán.” A barátnője elmesélte. És a tetejébe még állítólag nem is járt senkivel. de nem rossz formájú orr. szépen megfésülködött. „Az iskola nagymeste­ rének unokája. Egy fel­ sőbb éves volt a Siroivai Középiskola teaszakköréből. de azért szépen elnyúló szem. és csak őt nézte.

és ezt a sötét üzletet a nagymester udvariasan visszautasította. és akkor pedig még odáig is fajulhat a dolog. A problémás hivatalnokot bevezette egy különterembe. De Kajokót nem hagyta nyugodni a dolog. akit vendégként hívtak meg. mi történt. hogy kormányellenes tevékenység gyanújával letartóztatják (úgy­ nevezett átnevelő táborba küldik). mikor marad egyedül a folyo­ són a fiú. akadt egy probléma. hirtelen kifo­ gásolni kezdte a szervezést. elintézi. a rendrakás közben kifigyelte.” Ezenkívül nem mondott semmit. Ettől a fiútól kitelik. miután fennakadás nélkül lezajlott a ceremónia. Még az is lehet. hogy részesedés fejében felajánlotta. majd nemsokára egyedül tért vissza. és há­ tulról megszólította. Szép tiszta tekintetével ránézett Kajokóra. A fia és annak a fia helyette­ sítette. „A kormánytisztviselő úr eltávozott. pedig az is­ kola megszüntetése forgott kockán. Összeszedte magát. a hivatalnok pedig most azt bosszulta meg. így önöknek sem kell aggódniuk. És ez az akkor tizenki­ lenc éves fiú elsimította az ügyet. hogy határozottan magára vállalta az egész fe­ lelősséget. mert éppen kórházban ápolták. aki maga is az elsők között tevékenykedett az ülő­ párnák és egyebek elpakolásánál. mert a hivatalnok úgy ve­ zeti le a feszültségét. hogy beleírja a jelentésébe… Ezért. hogy többet kapjanak a Köztársaság hagyományos kultúrát támogató pénzeiből. de mindketten csak szerencsétlenkedtek. Gyakran előfordult az ilyesmi. tavasszal történt. ám nem sokkal azután. „A megvesztegethetetlenségünkkel szolgáljuk a hazát…” és hasonló szózatokat zengő államhivatalnokok közül sokan csak a haszon érdekében éltek befolyásukkal.Az egyik eset második év elején. A kormány területi kultu­ rális megbízottja. Utána békésen folyt tovább a ceremónia. [554] . az isko­ la központjában rendezték meg. a teaiskola szokásos ceremóniáján. hogy a nagymester nem tartózkodott ott. A fiú kezében az ülőpárnákkal megállt és visszafordult. A probléma az volt. hogy elkezdődött. Végül eloszlott a haragja. és az iskola jelen lévő feje­ sei sem kérdezték. A Siroivához közeli Sidóban.

Kajokóval már attól ma­ darat lehetett fogatni. A fiú hig­ gadt viselkedésétől meg is könnyebbült… Noha nem értette meg százszázalékosan. „Az a hivatalnok rosszin­ dulatúnak tűnt. „Csak azt szeretném kér­ dezni. de különösképpen ennek az országnak a berendezkedése torzítja el az embere­ ket. és egy nagyon picit kioktató hangon egy nehezen érthető dolgot mondott. és folytat­ ta: „A teának nincsen hatalma.” Nevetett. hogy hihetetlen ugyan. Kajoko szá­ mára döntő fontosságú volt. Először fordult elő. tiszta hang szólította meg: „Milyen szép!” Egy pillanatig azt hitte. de teljesen el volt ragad­ tatva. Hát élvezd te is. Aggodalom ide-oda. de azért folytatta. „Kö­ szönöm. hogy a fiú mennyire felnőtt. és a tea útja is arrafelé vezet minket. ezúttal egy régi templomban. Kajoko ismét egy rendezvényen volt. és elmosolyodott. Azért még tovább ment. de visszafordulva látta. Kajoko égő arccal álldogált ott még egy darabig. ameddig csak lehet. hogy megkérdezd. mondta. hogy gondoltál rá. amit hallott. mert attól kezdve min­ dig rámosolygott. Aztán meg­ fordult és elsietett. amit tesz. de az a fiú áll ott. Az a találkozásuk. De attól még nem rossz dolog. mire gondol Kajoko. ha alkalomadtán találkozott a tekintetük. [555] . Mindannyian a harmóniára törekszünk.” A fiú megértette. „Az a kor­ mánytisztviselő sem önszántából teszi.” A végét mintha csak magának mondta volna már. Azután megint visszaemelte a tekintetét Kajokóra. Nincs semmi baj”. csak a füle cseng. amely második telén történt. és a ka­ méliafa virágait nézegette (igazándiból akkor is őrá gondolt…). de ebben az országban ez nagyon ne­ héz. Kiment a kertbe. Persze a vi­ lág más részein is biztosan ugyanígy van. hogy minden rendben volt-e.aki izgult ugyan. hogy végre sikerült rendesen szót vál­ tania vele. és Kajokóra mosolyog. amikor hirtelen hátulról a jól ismert. és ha…” A fiú félbeszakította Kajokót. Mindenesetre emlékezhetett rá a fiú.

amikor csinálod. hogy ezt meg­ mondja neki. Csak nem megy olyan jól. Miért kellett ennek így történnie? Egyszerűen csak arra vágyott. már hogy lennék én… A fiú a ruhaujjában tartotta a kezét. De a maga módján akkor is igazán szerette őt. és a fiú talán csak bókolt egyet az iskolája egyik szadó-rajongójának. Elég lett volna neki egy röpke pillanat. mert igaz. hogy komolyan beleszeressen valakibe. De az sem megle­ pő. Pisztolyt markoló keze remegett. – Tényleg így gondolom. Beletemette az arcát a rakott szoknyájába. amiből észrevette. hogy találkozzon azzal a fiú­ val. Amikor a szertartásról beszélgettek.) Ettől kezdve egyre elszántabban gyakorolt.hogy nem a teaszertartás magyarázata vagy valami hivatalos intéznivaló miatt szólítja meg. kedvesen mosolygott. hogy majd ő megmutatja. Arra gondolt. csak találkozott volna vele. Az esőcseppektől eltérő. Igen… Pont. dehogyis. de ez a szép benne. Jól összeil­ lenek… Ilyen emlékei voltak. hogy milyen szépen tar­ tod magad. amikor egyedül maradt a mosdóban. hogy sír. hogy még csak gyerek. Valahogy határozottnak tűnsz. Életében először fordult elő vele. forró folyadék itatta át a szoknyáját a térdkalácsán. Beszélgettek egy kicsit. hogy még csak gyerek. – Én? Á. Természetesen ő még gyerek volt. hogy Kajoko attól még sikernek tudta he. (A csettintgetve ujjongást elhalasztotta későbbre. de amikor tizennyolc éves lesz. a hú huszonnégy. – Hogy tetszik a teázás? Szereted? – Igen. mint ez a virág. Az igaz. nagyon. és szépnek [556] . Olyan feszes valahogy. – Úgy érzed? Pedig mindig örülök. és felnézett a kaméliára. Én… nem egyszerűen csak az egyenes hátra gondolok.

hogy az ágak belekapnak az arcába és a hajába. És a kezében egy pisztoly volt. Bal kézzel megtörölte a szemét. hogy lefelé fog futni azon az úton. Egy két méter széles hegyi út kanyargott arra. meg hogy a rajtuk felgyülemlett esőtől csuromvizes lesz. Nagyon szeretlek. Kajokón úrrá lett a rémület. Megzörrent a bokor. és kilépett belőle. de azt hi­ szem. Kajoko egy pillanat alatt eldöntötte. és felemelkedett. és Kajoko felemelte a fejét. – Kotohiki! Várj meg! Kotohiki! [557] . ha én ezt tudom. – Kotohiki! – szólt Hiroki hangja. A lábai maguktól mo­ zogtak.” Valahogy így. és sarkon fordult. egy lépést hátrált a hanggal ellentétes irányban. Mintha villogott volna. Csak menekült. milyen érzés szeretni valakit. Utánam jön! Hajszolta kimerült testét.nevezte őt. Miért nem vette észre. de Kajoko figyelmét ehelyett in­ kább a sáros arcán ülő két szeme vonzotta magára. eszem ágában nem lett volna teázgat­ ni. A vállára tekert fehér anyagon átázott a piros vér. Jaj ne már. 11. és kilátszott a karja. A bozótból egy egyenruhás fiú – Szugimura Hiroki (fiúk.) dugta ki a fejét és a felsőtestét. hogy én szeretlek téged. és teljes erejéből kapkodta a lábát. amely az eső miatt rózsa­ színen folyt szét. Ha nem sikerül elmenekülnie. megölik! Széthúzta a bozótot. ezért nem tudhatom. Bevetette magát a bo­ zótba. Az egyenruhájának és az ingé­ nek hiányzott a jobb ujja. mielőtt ilyen közel ért volna? Miért?… – Kotohiki… Kajoko felsikoltott. de lefelé talán… A háta mögül ágzörgést hallott. Felfelé biztosan utolérné. meg akarta mondani: „Én még gyerek vagyok. inkább dzsoggingolok vagy valami. Nem számított. Hiroki szája tátva maradt.

Kajoko összeszorította a fogait. Szemben pedig Hiroki megtermett teste megpördült. hogy nem várt. mintha elütötték volna. Szu­ gimura Hiroki beéri. két kézre fogta a pisztolyát. Amíg ő a rendszertele­ nül nőtt mandarinfákat kerülgetve botladozik arrafelé. Már csak az a kérdés. [558] .Ha ezt olyan körülmények között hallotta volna. Amikor visszafordult. Az út kétfelé ágazott előtte. hogy a lejtős úton. és golyót repít a hátába a pisztolyából. Látta. minden bizonnyal esdeklő hangszínnek tartja. hogy olvasta a haszná­ lati utasításban. tehát ez mondjuk egy film jelenete lett volna. Csak­ hogy Kajoko számára természetesen ex most így hangzott: „Kotohiki! Megállni! Kinyírlak!” Még szép. A balt választotta. Azon túl megint kis fákból álló. Egy durranás hallatszott. Már késő. A bizton­ sági závár nevű izé azóta nyitva volt. és a fegyver csövéből egy kis tűz­ nyelv nyúlt ki. Reménytelen távolság volt. hogy tényleg képes-e ilyesmit használni. Baloldalt kitárult előtte a táj. Nem akarta megtenni. Ha addig eljutna… Lehetetlen – gondolta. A hátára esett. Meg akarják ölni. De nincs más választása. sűrű növésű vegyes erdő következett. alig hét-nyolc méterre innen. hogy nem kell felállítani a kakast. Legalább ötven méterre volt innen az az erdő. és ő pattogatott kukoricát majszolva nézi a színészek játékát. Balra fordult és megpördült. és meghúzta a ra­ vaszt. A jobb lábát megfeszítve lassított az iramon. A selyemfátyolszerű esőn ke­ resztüljövő tompa fényben egy mandarinföld lépcsői sora­ koztak. nem bírlak lelőni? Kajoko határozottan kinyújtotta a karját. azt hitted. elég csak a ravaszt meghúzni. és a keze megugrott a visszahatástól. Az volt beleírva. Szugi­ mura Hiroki tágra nyílt szemmel megáll. ahol nyu­ godtan odafigyelhet.

a fejét kell megcélozni! Hiroki megfordította a fejét. Végeznem kell vele. A fejét. Nanahara Súja és… Nakagava Noriko és Kavada vár rád. Mert Hiroki eldobta a pisz­ tolyát. Még előfordul­ hat. – Égess friss ágakat. – Két tűzrakás. Pedig ha ennyi ereje van. ki érti ezt. és Kajokóra nézett. A zsebemben van öngyújtó. Kitartóan megis­ mételte még egyszer. Viszont a földön heverő kezében még mindig fogta a pisztolyt. Hiroki folytatta: – Menj a madár hangja után. Aztán a madárhang felé. aztán az oldalára borult. végeznem! Hogy ne keljen fel többé! Úgy két méterre tőle megállt. A pisztoly egyszer megpördült. Kajoko lefelé fordítva rátartotta a fegyverét. és körülötte kezdett sötétebb színűre változni az anyag. Akkor… valahonnan madár hangját hallod. – Figyelj! – Hiroki feküdt ezen az ócska úton. de nem értette. Húú. de egyenesen Ka­ jokóra tekintve beszélni kezdett. Kajoko rövid haját áztatta az eső. Megmentenek. Hiroki szavai elértek Kajoko fülébe. Illetve magát a helyzetet nem értette. amelyen már itt-ott pocsolyák keletkeztek. miről be­ szél. [559] . a ravaszt is meghúzhatta volna. hogy felemeli. Megértetted? – Mi?… Hogy? Hiroki mintha halványan mosolygott volna.Kajoko fegyverrel a kezében közelebb futott hozzá. Hiroki egyenruhájának bal mellén (bár a hasára célzott) egy kis lyuk volt. Két… tüzet rakj. és a fegyvert két kézre fog­ va csak állt egy helyben. és erőlködve. és a ravaszt… Az ujja megállt mozdulat közben.

Végre átlátta a helyzetet. bár nem nagyon értette Takako ízlését. de nem ez volt a problémája. – Ha megértetted. hogy jóban vannak. hogy ilyen kép élt benne róla. és kiabálni kezdett. – Én már úgyis mindjárt meghaltam volna. De… – Nem baj. meg látszott is. Mimura Sindzsivel meg Nanahara Sújával például. mint egy sokdarabos kirakójátéknál. olyankor néha nevetett is. [560] . Egyrészt vad benyomást keltett azzal. – Hiroki megint lecsukta a szemét. Kajo­ ko. – Gyorsan menj innen! Meghallhatta valaki a lövést. Szóval tagadhatatlan. mene­ külj! Szánalmas volt. gyorsan menekülj el. másrészt meg alig beszélt néha. – Á… á!… Leejtette a pisztolyát. majd Kajoko felé dobta. nagyon félt Szugimura Hirokitól. Térdre rogyott Hiroki mellett. amikor az osztálytársai kétségbevonhatatlanul fogyatkoznak. Érezte. Amikor a fiúkkal dumált… Igen. hogy erre Kajokónak hirtelen összeállt a kép. És ilyen körülmények között. hogy lehorzsolódik a térde. hogy kung-fu vagy milyen edzésre jár. Nagyon boldognak tűnt. Hallotta. – Hogy? Hiroki hirtelen kinyitotta a szemét. – Szugimura! Szugimura! Mit tettem…! Ömleni kezdtek a könnyek a szeméből. Ezúttal helyesen. Mosolygott. de azonkívül általában mogorva volt. anélkül hogy tudato­ sult volna benne. akkor egy ki­ csit félelmetes pali kell neki. állítólag Csigu­ sza Takakóval jár. ha pedig mégis.Nehézkesen mozgásra bírta a jobb kezét. Az tény. akkor nagyon nyersen. hogy ezek szerint ha valaki ilyen szép. Azután fájdalmában lehunyta a szemét. és az egyenruhája zsebéből elővett egy százjenes öngyújtót. annyival letudta a dolgot. hogy Szugimura Hirokiban min­ dig volt valami félelmetes.

Teljesen könnyedén. Hallod? Állj fel! Hiroki kinyitotta a szemét. – Nekem már elég volt – mondta. hallod?! Hiroki megmondta. hosszan kifújta a leve­ gőt. – De hát… te… Takakóval… [561] . – Csak ezt akartam mondani. – Szeretlek. A tekintete az égre meredt. – Találkozhattam veled. és ránézett Kajokóra. Mintha mo­ solygott volna. vagy lehet. hogy egy nagy sóhajtás volt inkább. elmenekülsz? – kérdezte.Kajoko akkor vette észre. Gyorsan… menekülj! Szinte öntudatlanul tolultak Kajoko ajkára a szavak. Mindvégig szerettelek. Kajoko már megint nem értette. hogy miről beszél Hiroki. – Mi? Miről van szó? Válaszolj. és gyengéden Hiroki nyakához ért. amelyet ő lőtt az előbb. miről beszél ez itt? Hiroki folytatta. Kotohiki. ahonnan az eső esett. Tessék? Mi… mit mondtál? – Ezt… ezt meg hogy… Kajoko hangja remegett. Mi van már. hogy azon a seben kívül. Hiroki zakójának jobb oldala középtájtól lefelé teljesen elázott. Hiroki mintha a fájdalmát próbálná legyőzni. – Ha megmondom. menjünk együtt. – Mondom… Menekülj el gyorsan!… Kérlek! Kajoko felzokogott. – Tessék? Kajoko könnyáztatta szeme tágra nyílt. de nem az esőtől. – Gyere. ez nekem elég.

mint valami drága kincset. – Kajoko… – Úgy mondta ki Kajoko utónevét. Iszonyú nagy ütés volt. Kajoko. Mert ha nem? Hiroki nem mondott semmit. mire végre ki tudta nyögni: – Szugimura!… Szugimura! – Siess! A beszédtől Hirokinak köhintenie kellett. – Szugimura… én… én… Alig ivott vizet. Valami fejbe kólintotta Kajokót. Erre végre talán megértette a szavait. Hogy engem szeretsz? Hogy ezt akartad mondani?… Engem ke­ restél? Komolyan? Akkor viszont… Mi a fenét csináltam? Kajoko zihálva vette a levegőt. és meg­ rázta. mindig félbemarad egy szava. – Semmi baj – szólt Hiroki kedvesen. ha az­ zal a daruról lecsüngő óriás vasgömbbel vernek fejbe. mert ha nem… Kajoko szeméből záporoztak a könnyek. – Szugimura! Szugimura! A filmekben ha meghal valaki. így már nem is bánom. Például „Mert ha n…” vagy ilyesmi. és vért prüszkölt. Valószínűleg most szólította először így. mégis végeláthatatlanul peregtek a könnyei. Hiroki megint kinyitotta a szemét. Megfogta a vállát. és elvileg a szervezete teljesen ki volt szárad­ va. Csendben behunyta a szemét. – Hogy te öltél meg. ha nehezére [562] . Ezért… kérlek. és Kajoko arcára telepedett. Olyan volt. Az lehet ilyen érzés. De Hiroki. ame­ lyikkel régi épületeket szoktak lerombolni. gyorsan menekülj el innen. mint a köd. ezért Kajoko lassan kinyújtotta a kezét Hiroki egyenruhája felé. és várta Hiroki kö­ vetkező szavait.Hiroki még egyszer mélyen Kajoko szemébe nézett. A hangja néhányszor fenn­ akadt. – Én téged szeretlek – mondta.

Ha belebotlasz valakibe. Hiroki éppen lógott. ki tá­ mad rád. Szugimura! Még egyszer megrázta a vállát. amely visszatartotta érzelmei áradatát. amit nem ért el… És ennek ilyenkor kell eszébe jutnia. Amint ezt megállapította. és megint sírt. ráborult Hiroki testére. és azon nyugtatta a karba tett kezét meg az állát. Egyszer a kötelező napi takarítás idején Kajoko nedves ronggyal töröl­ gette a táblát. A legeslegvégén. felállította a seprűt. ami­ kor végre elérte a célját.esett is. ilyen veszély kellős közepén. [563] . Illetve… Az oldalán lévő seb… A vállán lévő… Mind pontosan emiatt keletkeztek. Volt az osztályában egy fiú. aztán végre rájött. Hiroki is biztos emiatt kereste őt végig. lehet. Hogy megtalálja Kajokót. hogy rád támad. majd letörölte. Szerette Kajokót… Ugyanúgy. Mennyire nehéz feladat lehetett ez. – Ááááááááááááááááááááááááá! Térdelt a földön. Kotohiki” – mondta. Nem… Nem is. Mert ha nem…? – Szugimura! Mondom. Kajoko zokogása egy pillanatra abbamaradt. Szorosan lehunyta a szemét. Hiszen ő maga is rátámadt Hirokira. de nem érte el a tetejét. Szerette Kajokót… Ezt az egy érzést követte Hiroki. és keres­ te őt. és el­ vette tőle a rongyot. Kiáltást hallott feltörni a sa­ ját torka mélyéből. És mégse… Még­ se… Hirtelen eszébe jutott vele kapcsolatban valami. végig kimondta: „Mert ha nem…” Kellett lennie foly­ tatásnak is. „Milyen kis töpszli vagy. hogy Hiro­ ki már halott. átszakadt benne a gát. aki ennyire szerette. és sírt. mikor nem tudni. ahogy ő annak a fiúnak akart elárulni valamit.

Ak­ kor nagyon felhúzta magát rajta. meneküljön el. nem volt képes felismerni. Amikor arról a fiúról lelkendezett a barátnőinek egyszer nagy hévvel. Kettős szerelmi öngyilkosság? – suttogta egy hang a fejében. [564] . És mégis… mégis azt mondta Szugimura ennek a hülye csaj­ nak. hogy szép hosszú fe­ kete haját áztatva az esőben. tényleg hülye. „Ha nagyon nyomulsz. Mintha szembeszállna az esővel. Két száraz puffanás hallatszott. de hogy is lett volna ilyesmire képes? Sírok tovább a fiúért. de igaza volt. és Kajoko jobb halántékán két lyuk keletkezett. Még ha ez ebben a játékban egyenlő is egy öngyilkossági kísérlettel. Hiroki azt mondta. Szugimura irántam érzett szerelmével és a saját butaságommal együtt. – Csak rajta! – mondta valaki. öngyilkos leszek. öngyilkos leszek. egyre csak folyt elő és tovább az arcára. Nem tudta abbahagyni a sírást. hogy is il­ lettem volna ahhoz a fiúhoz?) sírok tovább. Mekkora egy hülye liba vagyok ért… Egy másik eset jutott eszébe. aki szeretett engem (jaj. és pisztoly van a kezében. Szóma Micuko (lányok. 11. Hiroki mellettük állt. és kifelé nézett az ablakon. Teste Szugimura Hirokiéra dőlt. amely le akarja mosni. és ömlöttek a könnyei. hogy ha Hiroki meg akarja ölni. Igen. aki pedig ennyire szere­ tett engem? Ha egy kicsit gondolkozott volna. itt sírok tovább.) néz le rá. Aztán a Kajoko fején lévő lyukakból csordogálni kezdett a vér. nincs ennél nagyobb érték…).Miért… miért nem hittam én meg ennek a fiúnak a jó oldalát? Mi­ ért nem vettem észre valakinek az érzéseit. Arcán érezte Hiroki arca me­ legét. rájön. hogy mindvégig őt szerette. De ő nem jött rá. Összerezzent és hátrafordult. És látta. és a saját butaságomért (tényleg gyerek voltam. hülyének néznek” – közölte kurtán. megteszi rögtön a nála lévő fegyverrel.

amely félig rálógott az M59-esre. Lesajnálón csóválta a fejét. mintha égő fadarabo­ kat szurkáltak volna belé. A lábával eltolta Kajoko szoknyáját. és a Colt Governmentet. rég láttalak. és megszólalt: – Hát te tényleg nagy hülye vagy.Micuko leeresztette a Hatagami Tadakacutól szerzett Smith & Wesson M19 . ki akarta nyúj­ tani a kezét érte. és Hirokira nézett. ennek ellenére mégis meg­ fordult. hogy… Ez nem lehet igaz! Nem lehet igaz. Érezte. hogy fel­ szedje a Smith & Wesson M59-et. amelyet Hiroki dobott el.) Lenézett a két egymáson fekvő holttestre.357 Magnumot. amelyet Kajoko ejtett le. ha a háta mögé lopózik valaki! Már bőven elég lövedéket kapott. és egy régi írógép kattogásához hasonló hangot hallott. [Maradt 6 fő] 69 Ugyanakkor több ütés érte a hátát. és az ajkára tette az ujját. (Ez volt ko­ rábban Micukónál. A matróz­ blúza elején kiszakadt az anyag. Meg vagy elégedve? Együtt hal­ hattál meg a szerelmeddel. majd sétálni kezdett. – Szugimura. [565] . De még a fájdalomból eredő sokknál is intenzívebben mun­ kált a fejében a gondolat. hogy ilyen latyakban ne hallja meg. és azonnal elkezdett terjedni a forróság a testében. és vér szökött elő. hogy meginog a lába. Kajoko! Miért nem értetted meg őt? Elfordította tekintetét. – Mit is mondott?… Jelzőtűz? Megint kissé megcsóválta a fejét.

hogy a távoli rokonuknál. a gye­ rek rendszeresen szívatta. Szugimura Hirokinak mesélt… „Én a rablók közé akartam állni” – mondta neki. Akkor annak dacára. Hátul hosszúra hagyott. kedvesen beszédbe elegyedett vele. miu­ tán tökéletesen eltüntette a bizonyítékokat. átvett egy vastag borítékot a férfi­ aktól (egyébként nem is volt különösebben vastag). hogy egyedül hintázott a parkban. és araikor véletlenül leesett egy [566] . amikor az addig szerzett súlyos lelki sérülései miatt szinte kihaltak belőle az érzelmek… Végül pedig. csak éppen hide­ gen csillogó szem… Kirijama Kazuo (fiúk. hir­ telen megváltozott a tekintete. és véletle­ nül megölte? Azóta.) volt. de összeszedte a ma­ radék erejét. mielőtt elkezdődött volna? Azóta? Vagy… Azóta. azóta. Érezte. szabályos arcél. abban az ócska la­ kásban megerőszakolták azok a videokamerás férfiak? Vagy inkább azóta. iskola után? Vagy azóta. hanem kipletykálta a dolgot (aminek köszönhetően a tanárt legalább áthelyezték)? Vagy attól a naptól. ahogy mindent elmondott neki. hogy az iszákos anyja. akiben megbízott. és nem felejtette el rablásnak beállítani a történteket? Vagy attól a naptól fog­ va. hogy egy életre-halálra menő ütközet kellős közepén volt. és ő is megerőszakolta? Abban a sötét kis szertárban. Persze lehet. hogy az egyetlen tanár az általánosban. Micuko gondolatai hirtelen egészen más irányba kezdtek ka­ landozni. Micuko megszorította az M19-est a jobb kezében. és kiment a szobából. Mikor lett ő ilyen? Ahogy Hirokinak mondta. nemhogy vigasztalta volna. 6. hogy az izmai felmondták a szolgálatot. hogy csak egy pillanatig tartott. amikor az három hónapra rá megint el akarta vinni abba a lakásba. hogy felemelje a fegyvert. hogy amikor a legjobb barátnője ezt látta (vagy legalábbis egy részét látta).Egy diákegyenruhás fiú állt ott. jel­ legzetes hátrasimított haj. aki elvitte abba a lakás­ ba (apja eleve nem is volt). Amit ennek a lába előtt heverő fiúnak. ahol befogadták utána. hogy ki­ lencévesen három férfi megerőszakolta? Attól a naptól fogva. hogy ellenkezett az anyjával. hogy a külváros egy mocskos szegletében.

Illetve… Mindegy volt. És Kirijama Ingramja még egyszer utoljára tüzet okádott. Erő gyűlt a karjába. hogy már korábban meghalt. Visszaült. Az esőben ázó három holttestre rá se hederített.régi épület tetejéről. [567] . A matrózblúza ujjánál. a következő pillanatban pedig az ázott földnek csapódott a háta. Adni senki nem adott neki. és meghúzta a ravaszt. Micuko nem tudhatta az okát. Amikor leért. lelke pedig már nagyon régen. Most aztán igazándiból hátrarepült. És Micuko kiégett. Felemelte a Szugimura Hiroki kezé­ nél heverő Colt Governmentet és az M59-est is. amelyet Kajo­ ko dobott el. mint a hegedű húrjai. Illetve lehet. jó nagy adagokban rabolta meg Micukót. Nem fogok veszíteni semmiképpen. Kirijama Kazuo lassan odasétált. mintha hozzávágtak volna egy epres pitét. Igazam van. vége volt. és vér szökött elő a szájából… A felsőteste hátrabo­ rult. és részvétlenül elvette Mi­ cuko kezéből a fegyvert. ám nemsokára ő is elkezdett vele szórakozni. Azóta? Vagy… Mindegyikük apránként – dehogyis! –. De Micuko még így is vigyorgott. tisztára olyan lett. az anyja azt mondta. Csakhogy… Kirijama épp csak megremegett bele. A tárban maradt négy lövedék kétségtelenül Kirijama Kazuo mellébe hatolt. mintha meg se kottyant volna neki. Teste néhány másodperccel azelőtt. hogy ő ölte meg? Az apa akkor valahogy elrendezte az ügyet. Micuko egykor szép arca szétment. Sorozatban. a csukóján úgy kidagadtak az erek. és felemelte a fegyvert. És a ravaszt… Még egyszer ropogva tüzet okádott a Kirijama Kazuo kezé­ ben lévő Ingram M10-es. függőleges sorban négy lyuk keletkezett félig leszakadt a felső ajka. és Micuko mellétől az arca közepé­ ig.

valójában üvegből volt. Mizuho pedig a légzését rendezgette. Akkor nem nagyon értettem az értelmét. Mert hát teljesíteni tudta a számára legnagyobb küldetést mint űrbéli harcos. De most már pontosan megértet­ tem. És most követtem őt idáig. de nem nagyon zavarta. most az egyik előtt guggol. miután Kuszaka Jumiko és Kitano Jukiko meghaltak. Szóma Micukót. hogy kristály) szólt hozzá. Megállás nélkül esett az eső. Természetesen. 6. Kiri­ jama Kazuo (fiúk. Annak is eső áztatta a hátrasimított haját. ha követem az utasításaidat.) volt. [568] . és a homlokához tapasztotta szépen levágott Szemben vele egy kis szántóföld terült el. közepén pedig egy diákegyenruhás alak látszott hátulról az eső vékony hártyá­ ján keresztül. Természetesen – válaszolta Mizuho. Hogy ne­ kem egyszer harcolni kell majd a gonosszal a Föld érdekében. ahogy az Ördög elhagyja a helyszínt.[Maradt 5 fő] 70 haját. És láttam. Ahuramazda. aki végzett Kotohiki Kajokóval Ezzel az ellenség­ gel végképp le kell számolni. NEM FÉLSZ? Nem. Fázott is. de épp az imént újra felfedeztem. – Saját szememmel láttam. FELKÉSZÜLTÉL. LÁTOM.) kidugta a fejét a bo­ zót árnyékából. és formára rendezgeti. Nincs semmi félnivalóm. JÓL VAN. TISZTÁBAN VAGY A KÜLDETÉSEDDEL. A hangja a matrózblúza alatt viselt orsó alakú misztikus kristályból (ka­ talógusból vásárolta. l. Megkaptam az üzenetedet ott a jósdában. amint megöli a másik ördögöt. Kirijama Kazuo két hegyet készített faágakból. Azután szem elől tévesztettem. PREXIA DIKIANNE MIZUHO? Kérdezte a fejében a fény istene. JÓL VAN. Inada Mizuho (lányok. fáradt is volt. de Mizuho el­ hitte.

aki valamennyire barátkozott Mizuhóval. HM? VALAMI… ? Nem. kilépett a bozótból. és Kirijama felé futott. semmi. FÉNY. és Mizuho ezen a fényen át nézett Kirijamára. Teljesen szabadon volt. hogy ez aztán a harcosnak való fegyver) kihúz­ ta a tokjából. hogy csapást mérjek az ellenségre! Igen! Mizuho vigyázva. arra gondolt.JÓL VAN. Igen. Alig tizenöt centi élű kését körbera­ gyogta a fény. Igen. UGYE? Igen. A GYŐZELEM FÉNYE FOG ÖVEZNI TÉGED…. MIZUHO. AZ APRÓSÁGOKKAL NE TÖRŐDJ. ÉS GYŐZÖL. titokban minden egyes alkalommal ásítozott. Most. Azután a kétélű kését (amikor megtalálta a hátizsákjában. HÁT. Igen. A kék pen­ gét kitöltötte a fehér fény. A gonosszal szemben. mindent magá­ ba ölelő. és legalább egy méter hosszú legendás karddá [569] . HIGGY AZ ŰRBÉLI FÉNYBEN. MIZUHO. Meleg. ahányszor csak Mizuho azzal jött neki. Csak az. KIVÁ­ LASZTOTT HARCOS VAGY. Itt az alkalom. AMELY KÖRBEÖLEL TÉGED. Lorela Lausasse Kaori meghalt. Ú. Ahuramazda. na de mindegy…) Ő… Ő AZ UTOLSÓ PILLANATIG HARCOLT. hogy „te vagy Lorela harcos”. Megnyugodva bólintott még egyszer. DE HÁT Ő CSUPÁN KÖZNÉPI SZÁRMAZÁSÚ VOLT. Mizuho egész lényét kitöltötte a fény. OKÉ. Az arca elé tartotta két kézre fogva. Kirijama hátát látta. (Bár annak idején az osztályteremben Minami Kaori. ŐÉRTE IS HARCOLSZ. A FÉNYBEN. AKKOR RENDBEN VAN. TE MÁS VAGY. hogy ne csapjon zajt. Csak… csak ő elbukott. TE A SZENTDIKIANNE TÖRZS TÚLÉLŐJE. nagy űrerő. hogy a másik harcos. igen. IGEN.

ahol Sújáék is vannak. „Ha én lennék a helyében. Egy nagy esőcsepp csúszott végig a „tető” egyik levelén. és tovább tevékenykedett az ágak ren­ dezgetésével. [Maradt 4 fő] 71 Az eső nem állt el. és kétszer meghúzta a ravaszt. a második pontosan keresztülhatolt a fején. eltette a fegyvert. Súja a nedves sziklafalnak döntötte a hátát. Az első mellen találta Mizuhót. És öt perce pedig még egyszer. és a faágakból készült tető szélén lecsöpögő esőcseppeket nézte. miközben a hátára zuhant. „Lehet. hogy Szugimura szerelmes Kajokóba” – mondta ko­ rábban Noriko.változott. Pont Súja kinyújtott jobb lába. Talán… az északi hegyen valahol. az osztály legszebb lányával. hogy jóban volt Csigusza Ta­ kakóval. ezúttal két lövés hangja jutott el hozzájuk. akit szeretek. és megállította. és ő mégis egy Kotohi­ [570] . meg sem fordult. csak a kezét nyújtotta hátra.” Tényleg így van vajon? Hiroki szerelmes volt Kotohiki Kajo­ kóba? Hogy lehet… Hogy lehet. – Sújára pillantott. Prexia Dikianna Mizuho harcos lelke útra kelt a Fény Országa felé. Az eső azonnal mosni kezdte a vérét. a Keds sportcipő­ je mellé pottyant. jobbal pe­ dig előhúzta a Beretta M92F-et. Egyik sem volt közel. A sebből enyhén ívelt piros vonalat hízott az égre. Kirijama Kazuo továbbra is hátat fordított Mizuho holttesté­ nek. A fénykard egyenesen keresztüldöfi majd a gonosz szörnyeteget. Körülbe­ lül húsz perccel ezelőtt lövések sorozata hallatszott. és sárral kevert esővizet csapott fel rá. Kirijama Kazuo bal kézzel az ágakat rendezgette. de feltehetőleg nem is annyi­ ra távol. – Megkeresném. azt tenném. majd leesett.

amilyen vagy”. – Nem alszol egy kicsit? – Á! – nevetett rá Súja. hogy csak na? De lehet. Én úgy szeretlek.ki Kajokóba lett szerelmes. Téged várt. Súja újra Noriko arcába nézett. Nanahara? Egymás mellett ültek mind a hárman. – Délig aludtam. Kavada nevetve rángatta a vállát. amit Súja a világítótoronyból eljövet hallott. aki annyira semmilyen. de Noriko a tenyerét Súja felé fordítva mindkét kezét az arca elé emelte. aki meghalt? Vagy senki sem halt meg. Azután túlzó mozdulattal a melle elé emelte a jobb kezét. ha már legalább hár­ man meghaltak volna. hogy csak bóbiskoltam. csak mindkét fél elmenekült. Az iménti kétszeri lövöldözésnél ki kivel csapott össze egyál­ talán (habár a másodiknál nagyon úgy nézett ki. hogy ez már csak így működik. Inkább nektek lehet alváshiányotok. dél óta már (leszámít­ va Ucumi Jukiéék lövöldözését) háromszor szóltak a fegyve­ rek. Kavada vállat vont. hogy valaki egyszerűen lelőtt egy másikat)? Ha hozzávesszük azt. Amikor ezt mondta. Billy Joel énekli. – Nem is igaz. és így szólt: [571] . Sújáról Kavadára emelte a tekintetét. és Kavada Noriko túl­ oldaláról szólt oda. Súja visszaemelte a tekintetét kettejük fe­ lé. hogy át­ lagos vagy. mint a zsák. és szinte semmit nem aludt egész végig. Csak Noriko nem. és nevetve rázogat­ ta. ez a szerelem. hogy „Nem kell bemagyaráznod magadnak. de azt igen. Ez alapján… nem lenne meglepő. In­ kább Kavada nem aludt miattam egy percet sem. Akkor maradtak öten? Ki az a három. és megvannak még mind a nyolcan? – Fáradt vagy. – Én oké vagyok. Lehet.

Súja kinyitotta a száját. [572] . – Látod. és rátette a bal kezét Kavada jobbjára. de most már máshogy volt. kettes­ ben is nagyszerű csapatnak látszottak. – No nézd csak. Miről beszélsz? Kavada vállat vont. Hát ez talán természe­ tes. Persze kitörölhetetlenül benne van a hangulatban. Ez a beszélgetés és ez a vidám­ ság egészen olyan volt. Nagyon boldog pillanat volt.– Mindig megvédelek. ők több mint fél napig kettes­ ben voltak. Erre Noriko is elnevette teagát. Noriko elkerekedett szemmel nézett Sújára. Mert szeret. hercegnőm. – Hűha. de csak nevetett vele. Noriko. és azután Noriko szinte csak Súján keresztül kommunikált Kavadával. Nagyon jól szórakozott. mintha iskola után. hogy előt­ te egy közös barátjuk temetésén találkoztak újra. Noriko is vidám volt. találkoztak Kavadával. Kavada. megbízik benned. hiszen amíg Súja távol volt. Nanahara féltékeny. valamelyik bejá­ ratott cukrászdájukban régi barátok között esett volna meg. Mert hogy is mondják. Súja minden bizonnyal szívesen mondott volna valamit. – Már miért lennék én féltékeny. Kavada ujjal mutatott Sújára. mire Ka­ vada röhögni kezdett. Rögtön elvigyo­ rodott. Noriko és Kavada egymáshoz olyan közel állónak tűntek. – Tényleg nagyon köszönöm. Elkezdődött a játék. Súja szemöldökét kissé megemelve figyelte ezt a párbeszé­ det. A homlokát ráncolva tette a bennfentest. mert mi ilyen jóban va­ gyunk. Súja egy kicsit zavartan válaszolt. de a szavak bennszorultak.

és rögtön visszafordult. valóban füstös volt az ég. Azután Sújáékhoz fordult. – Yeah! Súja akaratlanul is rock’n’rollosan kiáltott fel. – Kavada mindenből viccet csinál. nem jelzett-e már Szugimura Hiro­ ki. Súja is gyorsan felállt. – Szugimura épségben van! Kavada elővette a zsebéből a madárhívót. a füst felé fordult és megszólaltatta. Noriko mosolyogva fordult Sújához. megnézte az óráját. ahol Kavada állt. Ép jobb kezével segített Norikónak fel­ állni. hogy meghallja ezt a hangot. Erre Noriko biztos megint nevetet volna. – Füst – mondta. – Várjunk még ott egy darabig. De… Súja az eget bámulta. hogy „Hűha…” Kavada visszaért a tetőhöz. aki szintén boldogan mosolygott. Az időbe telik. hogy féltékeny voltam? Megint Norikóra nézett. Kavada figyelte az órá­ ját. Ha alaposan megfigyelték. és kiment a tető alól. Borostás arca ázott az esőben. Súja mosolygott. Találkozott a tekintete Norikóéval. [573] . hogy megtudja. Jókedvű kismadár csiripelése zendült fel. hogy „Lehet. és együtt mentek odáig. és szállt tova a szigetet áztató esőbe. Eléggé közel kell jönnie. Majdnem elkezdett viccelődni. és azt mondta volna. hogy féltékeny voltam”. és hajszálra tizenöt másodperc elteltével abbahagyta. Lehet.Kavada tovább mosolygott. És Kavada tekintetét követve az északi hegy pont ellentétes oldalánál élesen kirajzolódott két fehér füstoszlop. – Hát igen. Az eső lanyhult valamennyire.

mindenesetre imádkozzunk. – Az lehet. – Nincs rá garancia. Megtörténhetett. Déli tizenkettőig még biztosan életben volt. [574] . – Vagy… – folytatta Kavada. Noriko is visszafogta a mosolyát. Kavada félvállról válaszolt. így inkább nem tette. többször is hal­ lottak lövéseket. Sújának elkomorodott az arca. de észrevette. hogy a holttestét találta meg Kotohikinek. és elvette a szemét Sújáékról. Súja is és Noriko is elhallgatott megint. hogy Kotohikivel együtt van-e vagy sem. és Súja is bólintani akart. – Megtalálta Kajokót! – mondta Noriko. hogy Szugimura el tud­ jon jönni idáig. aki csak úgy feladja. – Semmi. Félbehagyta. mire Kavada felemelte a fejét. – Hogy? De hát… – Súja üres jobb tenyerét felfelé mozgatta. Természetesen ez így volt. hogy ez nem olyan biztos. hogy Kavada összeszorítja a száját. hogy Kotohiki megbízik Hirokiban. hogy kétnapi keresés után Hiroki holtan ta­ lálta Kotohiki Kajokót. – Micsoda? – kérdezte Noriko. – Egészen más eshetőség is van. az­ tán megrázta a fejét. miközben a zsebéből cigarettás­ dobozt vett elő. Épp az előbb ért el hozzájuk azoknak az egyes lövéseknek a hangja. Kavada rágyújtott. – Nem olyan ő. Kavada bólintott. majd folytatta: – Hát. – De lehet.Mindhárman visszamentek a tető alá. Nem tudni. Csak arra gondoltam. – Kavada… – mondta Súja.

Nem kellett neki mondani, Súja anélkül is imádkozott. Hogy Hiroki Kotohiki Kajokóval együtt jöjjön vissza. Akkor pedig öt ember. Öten szökhetnek meg. Csak öten. Ekkor jutott eszébe Sújának, hogy Inada Mizuho még életben van, vagy legalábbis délben még élt. – Kavada! Kavada csak a szemét fordította Súja felé. – Inada még él. Nem tudjuk felvenni vele valahogy a kapcso­ latot? Kavada megrántotta a vállát. – Már többször mondtam, hogy jobban jársz, ha ebben a já­ tékban nem nagyon bízol meg az emberekben. Őszintén szól­ va én még Kotohikiben sem bízom, bár Szugimura nem ven­ né tőlem jó néven. Súja a szájába harapott. – Jó, de… – Hát, ha a körülmények engedik, kitalálhatjuk a módját, ho­ gyan vegyük fel Inadával a kapcsolatot. Viszont… – kifújta a füstöt – ne felejtsd el, mi sem biztos, hogy élünk addig. Igen, Kavada megmondta. „A legvégén. Amikor már min­ denki más meghalt, akkor van mód a menekülésre.” Ez azt jelentette, hogy bárhogy legyen is, Sújáéknak még egyszer szembe kell szállniuk Kirijamával és esetleg Szóma Micukó­ val is. Micukóval még nem biztos, de… Kirijamával minden­ képpen össze fognak csapni, az a fiú nem hal meg egy­ könnyen. És akkor nem biztos, hogy az ő triójuk minden tag­ ja baj nélkül megússza. Kavada tovább szívta lerövidült cigarettáját, s azt mondta: – Még egyszer tisztázzunk valamit, Nanahara!

[575]

Széles sávban fújta ki a füstöt, közben Súja szemébe nézett és folytatta: – Még ha sikerül is Szugimurának csatlakoznia hozzánk, még egyszer meg kell ütköznünk Kirijamával, és lehet, hogy Szómával is… Kíméletlen leszel, ugye? Erről van szó. Ha valamilyen formában magukhoz hívhatják is Inadát, az azután lesz majd, hogy végeztek Kirijamával és Szómával. Legyenek akármilyenek a körülmények, viszoly­ gott saját magától, hogy ennyire hozzászokott az osztálytár­ sai megölésének gondolatához. De… – Tudom – mondta és bólintott. [Maradt 4 főj

72

Kavada megszólaltatta a madárhívót. Ez volt a harmadik. Az eső kissé alábbhagyott, és a tető széléről ritkábban hullottak a vízcseppek… Már elmúlt öt óra. Súja a negyedik madárhang után tudott csatlakozni Kavadá­ ékhoz, de ő akkor nagyjából tudta, merre járhatnak. Szugi­ mura Hirokinak nincs meg ez az előnye, így lehet, hogy neki még eltart egy ideig. Kavada visszatért a tető alá, megint a szájába vett egy Wild Sevent, és meggyújtotta. Kifújta a füstöt, majd hirtelen megszólalt: – Hova akartok menni? Súja a Noriko másik oldalán ülő Kavadára nézett. Kavada odafordult. – Elfelejtettem elmondani, hogy van egy összekötőm. Ha in­ nen kijutunk, elsőnek nála fogunk elbújni. – Összekötő? – kérdezett rá Súja, mire Kavada bólintott. – Az apám barátja. Folytatta.
[576]

– El fogja intézni a külföldre szökésünket… Ez ellen ugye nincs ellenvetésetek? Ha itthon maradsz, úgyis elkapnak egyszer. Kinyiffantanak, mint egy egeret. – Külföldre szökés… – lepődött meg Noriko. – Komolyan si­ kerülhet ilyesmi? Súja is kérdezett: – Ki az? Az apád barátja? Kavada bal kézzel a szájában lévő cigarettáért nyúlt, és kette­ jükre meredt, mintha gondolkozna valamin. Rögtön ki is vet­ te a szájából. – Ezt, asszem, jobb, ha nem mondom meg – folytatta. – Ha a meneküléskor valamiért szétszóródnánk, és a kormány kezé­ be kerültök, nagy haj lenne, ha kiszednék belőletek. Nem azért, minth