TAKAMI KÓSUN

BATTLE ROYALE
„van rosszabb az iskolánál”
ULPIUS-HÁZ KÖNYVKIADÓ 2006

A FORDÍTÁS ALAPJÁUL SZOLGÁLÓ MŰ: TAKAMI KÓSUN: BATTLE ROYALE © 1999 BY KOUSHUN TAKAMI FIRST PUBLISHED IN JAPAN IN 1999 UNDER THE TITLE „BATTLE ROYALE” BY OTA SHUPPAN CO., LTD. HUNGARIAN TRANSLATION RIGHTS ARRANGED WITH KOUSHUN TAKAMI THROUGH JAPAN FOREIGN-RIGHTS CENTRE GRAFIKAI TERVEZÉS: 2REPUBLIC: KOLLMANN ÁKOS, SZABÓ LEVENTE, ILYÉS ATTILA, GÁL KATALIN HUNGARIAN TRANSLATION © MAYER INGRID, 2006 © ULPIUS-HÁZ KÖNYVKIADÓ, 2006 ISBN 963 9602 61 2 www.battleroyale.hu

Tartalomjegyzék
Prológus..........................................................................................9 Első rész – A játék kezdete........................................................11 Második rész – Középdöntő...................................................112 Harmadik fejezet – A végső küzdelem.................................424 Negyedik rész – A finálé.........................................................590 Epilógus – Oszaka, Umedában..............................................639

[3]

Mindenkinek, akit szeretek. Bár lehet, hogy nem lesz benne sok köszönet. „A diákok nem mandarinok” Szakamoto Kinpacu (Kojamaucsi Mieko Kinpacu tanár úr 3/b című művéből) „De addig is, csavargók vagyunk, bébi, menekülésre születtünk.” Bruce Springsteen: Born to Run „Nem könnyű szeretni.” Szano Motoharu: Nem könnyű szeretni „A BARCELONÁBAN töltött néhány utolsó hét alatt mindvégig sajátos rossz érzés töltötte el az embert: gyanakvással, félelemmel, bizonytalansággal és leplezett gyűlölettel telt meg a levegő. (…) Az ember azon kapta magát, hogy minduntalan kávéházi sarokaszta­ loknál sugdolózik, és közben azt latolgatja, vajon a szomszéd asz­ talnál nem rendőrspicli ül-e.” „Nem tudom, értik-e, mennyire meghatódtam. Apróságnak látszik, de egyáltalán nem volt az. Ne feledjük, milyen idők jártak, micsoda gyanakvással és gyűlölettel teli szörnyű légkör uralkodott.” George Orwell: Hódolat KATALÓNIÁNAK (Betlen János és Tóth László fordítása)

[4]

Kagava tartomány, Siroiva Siroiva Középiskola 3/b osztályának névsora Fiúk: 1. Akamacu Josio 2. Ídzsima Keita 3. Óki Tacumicsi 4. Oda Tosinori 5. Kavada Sógo 6. Kirijama Kazuo 7. Kuninobu Jositoki 8. Kuramoto Jódzsi 9. Kuronaga Hirosi 10. Szaszagava Rjúhei 11. Szugimura Hiroki 12. Szeto Jutaka 13. Takigucsi Júicsiró 14. Cukioka Só 15. Nanahara Súja 16. Niida Kazusi 17. Numai Micuru 18. Hatagami Tadakacu 19. Mimura Sindzsi 20. Motobucsi Kjóicsi 21. Jamamoto Kazuhiko Lányok: 1. Inada Mizuho 2. Ucumi Jukie 3. Etó Megumi 4. Ogava Szakura 5. Kanai Izumi 6. Kitano Jukiko 7. Kuszaka Jumiko 8. Kotohiki Kajoko 9. Szakaki Júko 10. Simizu Hirono 11. Szóma Micuko 12. Tanizava Haruka 13. Csigusza Takako 14. Tendó Majumi 15. Nakagava Noriko 16. Nakagava Juka 17. Noda Szatomi 18. Fudzsijosi Fumijo 19. Macui Csiszato 20. Minami Kaori 21. Jahagi Josimi

[5]

Előszó
Egy pankrációmániás monológja egy másik világból

[6]

HOGY MI AZ A BATTLE ROYALE? Te még ezt sem tu­ dod? És még idejössz meccset nézni? Mi? Hogy egy cselfogás neve? Vagy bajnokságé? Dehogy, a Battle Royale egy meccstí­ pus! Mi? Hogy ma? Ma, itt? Nem, nem, ma nincs benne a programban. Csak nagy csarnokokban rendeznek ilyesmit, mindig valami nagy esemény alkalmával. Ó, nézd csak, Ino­ ue Takako, milyen szépen…! Jaj, nem. Igen, Battle Royale. Manapság az Országos Pankrátorszövetség szokta például megrendezni. Szóval a Battle Royale, nos, ugye általában a pankrációban egy az egy ellen vagy csapatban, kettő kettő ellen, vagy valami hasonló felállás a szokásos. Viszont a Battle Royale-ban tíz-húsz em­ ber – a lényeg, hogy egyszerre sok – megy be a küzdőtérre. És bárki bárkire támadhat, egy az egy ellen vagy tíz az egy ellen, teljesen szabadon. Szóval akárhányan, és aki elesik… Hogy mi? Ezt sem tudod? Ha leér a vállad a szivacsra, egy-kettő-három, ha háromig elszámolnak, vesztettél. Ez a sima meccseken is így van. Aztán van még, aki feladja, vagy néha, akit kiütnek. Ja, és van még olyan is, hogy kikerülsz a ringből. Vagy szabálytalanságért is lehet veszteni. A Battle Royale-nál álta­ lában ugyan az esésekkel dől el. Hé, Takako, hajrá! Mindent bele! Ó, jaj, bocsánat. Aki elesett, az vesztett, és el kell hagynia a pályát. Így megy tovább a játék, és fogynak a játékosok. A végén persze kettő marad. Egy az egy ellen, véresen komolyan. És az egyi­ kük elesik. Csak egyvalaki marad a pályán. Az nyert. Győze­ lem. Óriási kupát kap, sokszor pénzt is. Érted? Mi, hogy mi van azokkal, akik jóban vannak? Na, hát azok az elején együttműködnek. De a végén a társaddal is meg kell vívnod. Ez a szabály. Ennek köszönhetőm időnként Battle Royale-ban szinte soha máskor nem látható párosítások alakulnak. Például régen egyszer Dynamite Kid és Davey Boy Smith között, akik tag team partnerek voltak. Volt olyan is, hogy az Animal Warrior és Hawk Warrior páros maradt. Bár
[7]

ekkor az egyik direkt ring outolt, és hagyta győzni a másikat, mintha olyan erős lenne köztük az összetartás meg a szeretet. Nekem nem jött be annyira. Ja, és olyannal is összeállhatsz, akivel különben nem vagy jóban. Csakhogy hiába hiszed azt, hogy ezzel párban legyőzöd a harmadikat, mert előfordul, hogy az meg átvág a palánkon, és a másikkal együtt nyom­ nak le téged. Hogy milyen Battle Royale-t akarok látni? Most rengeteg szövetség van. Nos, ha ezeknek a krémje mérkőzne meg, azt szívesen megnézném. Mutó Keidzsi, Hasimoto Sin­ ja, Miszava Micuharu, Kavada Tosiaki, Takada Nobuhiko, Funaki Maszakacu, Maeda Alira, Great Szaszuke, Hajabusza, Takano Kendzsi, aztán Tenrjú Gen’icsiró és Csósú Riki, Fu­ dzsinami Tacumi és Kimura Kengo is bírná még. Még jobb, ha hozzávesszük Andzsó Jódzsit és Super Delfint. Még az is lehet, hogy pont ezek ketten maradnának a végére. A nők kö­ zül persze Inoue Takako, ugye. Adzsa Kong meg Tojota Ma­ nami, meg Inoue Kjóko, Hotta Jumiko, Hokuto Akira, Bull Nakano, persze Dynamite Kasszai meg Cuty Szuzuki és Fu­ kuoka Hikari, Ozaki Majumi, Kandori Sinobu és Nagajo Csi­ gusza aztán még… Mi? Hogy egyiket sem ismered? Biztos, hogy pankrációt akartál nézni? Ó, jaj, ne már, Takako, add meg neki! Takako! Na, jó…

[8]

Prológus
Kormányzati közlemény Belső értesítés Iktatószám: 1997/00387461 SZIGORÚAN TITKOS! Küldő: Vezérkari Titkárság Különleges Tervosztály Honvédelmi Iroda, valamint Honvédelmi Erők Szárazföldi Alakulata Főparancsnokság Harci Kísérletek Felügyelősége A Köztársaság Harci Kísérletek 68. Program, 1997/12. számú kísérletéért felelős hivatalnok részére Május 20-án 18 óra 35 perckor, rutinellenőrzés során külső behatolás nyomát fedezték fel a Köztársaság Kormányának Központi Operációs Rendszerében. A behatolás március 12én hajnalban történhetett. Jelenleg az ezt követően történt be­ hatolások tisztázása érdekében nagy erőkkel folyik a nyomo­ zás. Az elkövető személye, célja, illetve a kiszivárgott információ mibenléte pillanatnyilag még nem ismeretes, az azonban megállapítható, hogy az elkövető behatolási módja rendkívül magas fokú technikai ismereteket feltételez. A teljes kár fel­ mérése előreláthatólag hosszú időt vesz majd igénybe. A Vezérkari Titkárság Különleges Tervosztály Honvédelmi Irodájának vezetője, valamint a Honvédelmi Erők Szárazföl­ di Alakulata, Főparancsnokság, Harci Kísérletek Felügyelősé­ ge értesülései szerint fennáll annak a veszélye, hogy a 68. Programmal kapcsolatos információk is kiszivárogtak, ezért felmerült, hogy a fenti Program 1997/12. számú kísérletét el­ halasztjuk. Azonban tekintettel arra, hogy a 12. sz. egység előkészületei már befejeződtek, illetve mostanáig nem mutatkozott semmi­ nemű jele, hogy a kapcsolódó információk eljutottak volna az
[9]

állampolgárokhoz, a tárgyalások során az a döntés született, hogy a tervek szerint le kell folytatni a kísérletet. Az ezt követő kísérleteknél azonban a megrendezés üteme­ zése, különösképpen pedig a Guadalcanal terveinek megvál­ toztatása ügyében sürgős intézkedéseket kell tenni. Ezúton felszólítom Önt, a 12. számú kísérlet felelős hivatalnokát, mint a Kísérlet lebonyolítóját, a lehető legnagyobb éberségre. Felhívom továbbra a figyelmét, hogy a Rendszerbe való be­ hatolás ügye szigorúan bizalmasan kezelendő.

[10]

Első rész – A játék kezdete [11] .

1997-ben.0 A busz Takamacuba. a szembejövő járművek elúszó fényszórói. cigarettázó fiatalok tanyáznak benne. A májusi estéhez képest még hűvös az idő. akikkel második óta osztálycsere nélkül együtt volt. a busz motorjának halk zúgása mellett hamar eltűnt az ablakból. aztán megmozgatta az ülések közti folyosóra kinyújtott jobb lábá­ nak ujjait a Keds tornacipőben. lát­ szik. Nanahara Súja (Kagava tartomány. a táj pedig fokozatosan városias jelleget öltött.) feje mellett. hogy ilyen cipőt sze­ rezzen az ember. Ez persze nem csoda. és akik vidáman beszélgettek a busz koszos plafonjáról jövő tompa neonvilágítás mellett. fáradtnak tűnő. rálátott negyvenegy osztály­ társára. Tarka neonok. Egy munkásnak látszó bácsi biciklivel a zebránál a lámpára vár. 15. a Nagy Kelet-ázsiai Köztársaság egyáltalán nem szenved áru­ hiányban. irodaépületek égve maradt lámpái. hiszen alig két órája hagyták el a kisvárost. Egy osztálykirándulás. ahol az első éjszakát a buszban töltik – mi­ [12] . előt­ tük jól öltözött nők és férfiak – talán munkatársak – beszél­ getnek. de manapság igencsak utána kell járni. és a csomagjával babrált. A buszvezető ülése felett a digitális kijelző épp nyolc óra ötvenhét percre váltott. Most. Siroivai Önkormányzati Középiskola 3/b. fiúk. viszont importáruhoz rendkívül nehéz hozzájutni. a többi vegyes képpel együtt. Sőt inkább túltermelés van. Súja ülése viszonylag hátul volt. ahol az iskolájuk van. mivel az ország lényegében elszigetelte magát a külvilágtól. Az övében is elvásott már belül a vászon. és a szálak úgy álltak ki belőle. de kolumbiai gyártmány. És ennek tetejébe Amerikát (a kormány Amerikai Birodalomnak neve­ zi. a tartomány központjába ért. Út menti éttermek. mint egy macska bajusza. aki a bal oldalán. Siroivát. ahogy összehúzza magán kopott melegítőjét. Ame­ rikai márka. 7. Persze a bácsi. Még szép. az ablak melletti ülésen ült. Régen állítólag nem így volt. Egy éjjel-nappali bolt tisztán tar­ tott parkolója. és a tankönyvekben is ez áll) ellenséges nemzetnek kiál­ tották ki.) egy darabig az esti tájat szemlélte Kuninobu Jositoki (fiúk. biztos taxira várnak.

Legelöl. hol ülnek. akik az osztályfőnök. 5. 12. hogy lány. 21.). akkor esetleg Szóma Micuko (lányok. de olyan típus. és Jahagi Josimi (lányok. a vezető mögött egy kicsit magasabban van az ülés. hogy egy óriási egyen­ ruha türemkedik ki a széksorok közül. Niida Kazusi (fiúk. Akamacu Josio (fiúk. 17. szóval a lányok fő csoportja vagy mérsékelt ága. 3. Jamamoto Kazuhiko (fiúk. a Siroivai Közép­ iskola 3/b osztályában nem volt feltűnő az elkülönülés. A folyosó túloldalán a sportemberek ülnek egy kupacban: Óki Tacumicsi (fiúk. Si­ mizu Hirono (lányok. akit már csak szórakozásból is szívatnak a többiek. 19.) és mások. Ucumi Jukie (lányok. akinek mindig higgadt arcát jól kiemeli fémke­ retes szemüvege.. aztán a má­ sik röplabdás. a kitűnő tanuló Noda Szatomi (lányok. 10. Elöl azok a lányok a legélénkebbek. Hajasida tanár úr körül ülnek.) az. a komoly és visszahúzódó Macui Csiszato (lányok. mert időnként aprókat rázkódik a fejük a nevetéstől. a célállomásuk. Ők a legharmonikusabb pár az osztályban.).) feje. és ráhajt a Szanjó autóútra.). aki elég magas ahhoz képest. 4. 21. Ha mégis. most valamit igen viccesnek találhatnak. De hát ezek ketten egymás közt minden lényegtelen dolgon elszórakoznak. ő a legnagyobb termetű az egész osztályban. és látja.) kissé lecsú­ szott – világosabban fogalmazva züllött – bandája volt az. A támla fölött két fej látszik. 2. olcsóságra törekvés vagy erőltetett menet? De végül biztos elcsendesednek majd egy kicsit. ha a busz átér a Sikokut és a Honsú főszigetet összekötő Nagy Szeto hí­ don. [13] .). 11. kézilabdacsapat).nek is nevezzük.) és Ogava Szakura (lányok. Súja kissé elfordítja tekintetét. mert a lányok ugyan gyakran szoktak klikkesedni. Kjúsú felé haladva. Most előregörnyedve egy divatos miniatűr videojátékba mé­ lyed. Az osztálytitkár. akinek nagyon jól áll a kibontott haj. 1.) egy helyi képviselő elkényeztetett lánya. Kanai Izomi (lányok.) tar­ tozott még ide. de Súja helyéről nem lehetett látni. Talán nem is megfelelő az elnevezés. Tanizava Haruka (lányok. és ott a háttámla is alacsonyabb.

de mostanában valahogy eltávolodtak egymástól. Igen. És ha valamiért rosszkedved volt. hogy a kosárlabda­ csapatban van egy védőzseni. mint az elektromos gitár – és Tadakacu anyja az a fajta volt. de Súja már korábban hallotta. hogy megváltozott. Sindzsi jegyei a matekon és az angolon kívül még udvariasságból sem voltak jónak ne­ vezhetők. aki nem tűri az ilyesmit. Olyanokat szokott mondani. de talán még inkább az. hogy Súja felhagyott a baseballal. hogy „Ezen a hangszeren deka­ dens zenét játszani tilos”. bár Súja elektromos gitárján is ott van szé­ pen az állami rendelkezés. és az Akamacu Josio mögötti ülésről rövid haj villant ki. ő az egyikük. mindig tudta. ha kér­ dezték. mint egy középis­ kolásé. Természetesen Sújához. hogy helyette egy olyan rendszerellenes hob­ bira állt rá. „Én vagyok a jobb.) Nahát. hogyan szóljon hozzád. (Természe­ tesen van kiskapu. Az általánosban Súja maga is tagja volt a Kölyökligának (beállózseninek tartották). de Súja számára még ezen túl is volt valami vonzó Sindzsiben. hogy kiket tart barátainak! Súja elgondolkodott. Másodiktól járnak egy osztályba. Ebben persze szerepet játszott. Mély hangú nevetés hallatszott. focicsapat). és miután egy osztályba kerültek. [14] . a Kölyökliga volt beállózsenijéhez hasonlóan kiemelkedő sportteljesítménnyel büszkélkedhetett (bár Sindzsi minden bizonnyal azt mondaná. Mimura Sindzsi (fiúk. Igen. szemléletmódja pedig sokkal érettebb volt. ugyanakkor egyáltalán nem volt beképzelt.). bébi!”). 18. sőt még külföldi információkkal is szolgált.16. így jóban volt Tadakacuval. A dekadens zene a rock. 19. de elképesztően sokat tudott a világ dolgairól. az évfolyam­ mérkőzésen legyőzhetetlen párost alkottak ők ketten. Hatagami Tadakacu (fiúk. Lényegében bármire rögtön tudta a választ. Rész­ ben akkor csiszolódtak össze. ebben az országban betiltották a rockzenét. pedig azokhoz ebben az országban általában nem lehetett hozzájut­ ni. baseballcsa­ pat). meg egy bal fülcimpa. akit Harmadiknak neveznek.. Mindig jó tanácsokat adott. amelyben egy szépen megmunkált fülbevaló-karika volt..

vagyis inkább elválaszthatatlan jó barátja volt. míg elol­ vasta). kiderül. hogy magának való. Ráadásul nem éppen társasági lény. és Sindzsi biztos azért nevetett. a mögöttük lévő széken ül Szugimura Hiroki (fiúk. veled van a nagymenő!”. beszéljünk kicsit a vallásról is. mint Tadakacutól? Nem. Azután. Szűkszavú. aki még mindig a csomagját babrálta. Lehet. Ebben az országban a nemzetiszocializmus különleges válfaja uralko­ dik: a legfőbb hatalom a Vezér kezében van (egyszer Mimura Sindzsi suttogta elkeseredett arccal. mivel a Köztársaság Kínát „hazánk ősi területének” tekinti. Vele régóta barátok voltak. Szeto Juta­ kával (fiúk. Az Áldott Sze­ retet Házában. és kung-fu-e­ dzésekre jár.). Ha már itt tartunk. mert Jutaka megint vic­ ceket mesélt. és ez valószínűleg ezután sem fog megváltozni. hogy „Ez itt a megvaló­ [15] .hogy „Fel a fejjel. és egy zsebkönyvet olvas. Nyúlánk. Sújával kifejezet­ ten jól megvoltak.) ül együtt. de mégse volt soha öntelt. 12. hogy eljön az idő. amely befogadja a szüleiket elvesztett vagy a „körülmények” miatt a szüleiktől elválasz­ tott gyerekeket – ágyba pisilős korától fogva barátja.) Egyszer olvasott egy amerikai regényt (egy antikvárium fél­ reeső zugában talált rá. Alapjában véve irtó jó fej volt ez a Mimura Sin­ dzsi. ebben az igen fennkölt nevű katolikus intéz­ ményben – ez egy olyan intézet. de jó arc. Talán erről van szó. ám ha szóba elegyedik vele az em­ ber. Talán az egyik kedvenc kínai versantológi­ áját olvassa? (A kínai írások fordításban is viszonylag könnyen beszerezhetők. amelyben az állt. magas testét valahogy begyömöszölte a szűk ülésre. ami persze természetes. Sindzsi feltehetőleg az általános iskolai barátjával. és megküzdött a szótárral. amikor Sindzsi­ től és Hirokitól is ugyanúgy eltávolodik. Jutaka az osztály mókamestere volt. hogy „A barátaink jönnek-mennek”. 11. azért csak nem… Súja rápillantott maga mellett Kuninobu Jositokira. emiatt keményfiú benyomását kelti.

Súja számára az volt a legnagyobb rejtély. egyes plety­ kák szerint törvénytelen gyerek volt. Az is számíthatott. Emiatt csak a mélyen hívő emberek gyakorolták vallásukat. Kiri­ jama Kazuo (fiúk. Úgy gondolta. Súja megint elfordult. de az a hír járja. maximum középtermetű. és legendás alakja tartományszer­ re ismert volt. viszont felsős gim­ nazistákat is könnyedén padlóra küldött. Ha valamit annak tekinthetünk egyáltalán. A leghá­ tul lévő széles ülés köré Szaszagava Rjúhei (fiúk. Viszont ez nem ütközik a létező vallások tanaiba.sult fasizmus. Kirijama a környék összes zűrös diákjának – persze Rjúheit és Micurut is beleértve – vezére volt.) rendesen megjelent az osztálykirándu­ láson. magukat keményfiúknak kép­ zelő bagázs telepedett le. 17. hogy tőle balra (bár mellette Szaszagava Rjúhei két széket kihagyva ült) közönséges társalgás és modortalan röhögés hallatszott. de legalább nincs nemzeti vallás. Numai Micuru (fiúk. de annyit bizo­ nyosan az egyháznak köszönhetett. hogy a város fé­ nyeit szemléli. hogy nagyon szegé­ nyes ellátást és programokat biztosít. Ilyen gáz helyet sehol másutt nem találsz a vi­ lágon!”). mint egy pillanattal ezelőtt még Súja is. hogy az apja a tartomány egyik legnagyobb cégének volt a vezetője (igaz.). de valószínűbb. 6. ezért hálásnak kell lennie. mert létezni létezik ugyan állami árvaház is. hogy különösebb kötött­ ségek nélkül és viszonylag normálisan felnevelkedett. de jobboldalt az ablak mellett.) és hasonló. amit pedig a kis pupákok kikapcsolódására találtak ki. de cserébe semmi sem jár érte. hogy alszik. a székek között kilátszott egy hátrasimított hajú fej a tarkóján szokatlanul hosszúra ha­ gyott tincsekkel. Meg sem rezdült. Magának Sújának lé­ nyegében soha nem voltak vallásos érzelmei. 10. Egyáltalán nem volt nagy. mint Súja. következés­ képp a vallás – a mérték határain belül – szabadon gyakorol­ ható. voltak összetűzései a helyi jakuzaszervezettel. akkor az a rendszer hű szolgálata. annak ellenére. Súját az ilyesmi nem ér­ [16] . és most hátrafelé nézelődött. hogy ez a fiú. ráadásul lényegében a hírhedt Honvédelmi Erők kiképzőiskolájaként szolgál. Előfordulhat. Súja helyéről az arca nem volt kive­ hető.

talán kedve szottyant volna sűrűbben jönni. vagy valami hasonló. A sportban is szinte mindenkinél tehetségesebb és ügyesebb volt. de mégis tiszteletet parancsoló hang. Súja. Gyakran előfordult.) tudott nagy nehezen. de egyvalamit tudott: Kirijamával valami nem stimmelt. De vajon ez a tökéletes ember hogyan kerülhetett a rossz fiúk élére? Erről fogalma sem volt Sújának. átlátszó celofáncsomagot nyújtott felé két kézzel. de ez ön­ magában nem lett volna elég. amilyeneket a 3/b osztály­ ban legfeljebb csak a fiú osztálytitkár. így nem is próbált róla többet megtudni). hogy pont elfért [17] . Ha komolyan összecsaptak volna. Kirijama egyáltalán nem csinált semmi rosszat az iskolában.) feszes. Akárhonnan nézzük is. még vé­ letlenül sem szívatott senkit. Motobucsi Kjóicsi (fiúk. miközben Kirijamán elmélke­ dett. Mimura Sindzsi vehette vol­ na fel vele a versenyt. A leg­ jobb vicc a világon. ki tudja. Intelligens és szabályos arc. 15. hogy egész más­ hol jár az esze. vagy az iskolai ko­ sárcsapat jelenlegi védőzsenije. ahogy Kirijama „tanul”. nem is annyira mély. A lámpafénytől csillogó zacskó akkora volt. Kirijama Ka­ zuo maga volt a tökéletesség. és az évfolyam legjobb osztályzatai. alvásidejét lefaragva produ­ kálni. de olyan megfoghatatlan volt. hogy mi az. hogy nem is jött be az iskolába.dekelte. egyáltalán be sem tette volna a lábát az iskolába. Minden órán csak ült csendben a helyén. Mellőle a túlsó ülésről Nakagava Noriko (lányok. ha a nagy hatalmú kormány nem forszírozta volna a tankötelességet. Mindenesetre Súja azt hitte. Feltehetőleg. és úgy látszott. De azt már nem tudta vol­ na megmondani. Vagy mégis. 20. aki a pla­ fonon lévő lámpákat bámulta. hogy ezt a semmi kis osztálykirándulást egyből ki fogja hagyni. az egész is­ kolában csupáncsak a volt ütőzseni. Vajon ez is kedv kérdése nála? – Súja! Egy vidám hang rántotta vissza Súját a valóságba. erre rendesen megjelent. ami nem stimmelt. ha sza­ bad így fogalmazni. mint időnként Szaszagava Rjú­ heiék Akamacu Josiót.

mint egy sokat látott öregúr. ha sokat áll. amiket a szünetben firkált. [18] . mert Noriko néha meg akarta nézni a füzete margójára írt dalszövegeket. amely fura módon megegyezett egy cigarettamárka nevével. kislányos arca és vállig érő haja volt. de ma kicsit késve ért a gyülekezőre. Talán annyit ér­ demes még róla megjegyezni. ha akarjá­ tok. szóval átlagos lány volt. egyétek meg Nobuval. Csokornyakkendőt formázó aranyszínű szalag volt szorosan a nyakára kötve. A lányok általában nem használják ezt a nevet. Súja félig kinyújtotta a kezét. kör alakú lapocskákkal. Ez jellegzete­ sen norikós volt. csodálkozó szeme van. ke­ rekded. mire Noriko kapkodva magya­ rázkodni kezdett. (Ezért Súja vi­ szonylag sokszor beszélgetett vele. Csak maradék. Nobunak Kuninobu Jositokit becézik. Illik is hozzá ez a bece­ név. Sújának nem volt ugyan soha egy fikarcnyi beceneve sem (általános iskolában a sportnak köszönhetően ráragadt egy név. de Noriko tétovázás nélkül szokta a fiúkat a becenevükön szólítani. és ezért erre az üres helyre ült. de elromlik az íze. Kis termetű és még elég gyerekes. aki hallotta a beszélgetést. hogy Norikón kívül egyik lány sem szólította az utó­ nevén. és olyan bájos. nagy hévvel közbeszólt. Kedves. Nakagava Noriko is a lányok mérsékelt ágába tartozott. barátságos. ahogyan a Harmadikat sem Mimura Sindzsi esetében). de közben kicsit furcsálkodva húzta össze a szemöldökét. hogy süssek. különösen sötét szeme. és ő írta a legjobb fogalmazásokat az osztályban. – Az öcsém nyaggatott ma. Jositoki. hogy soha senki nem sértő­ dött meg emiatt… Volt benne valami könnyedség. és csordultig volt kis világosbarna.) Legtöbbször Jukiéékkel van. de már korábban is megfi­ gyelte.Noriko tenyerében. de ezt szemtől szembe senki nem használta. mint Ucumi Jukie és barátnői. hogy jó volt irodalomból. de ennek ellenére néha úgy viselkedik.

aki tetszik nekem. nem bír rendesen meglenni. Súja. van egy lány. – A mi osztályunkból? – Igen. Na. Nem lát a szemé­ [19] . amikor kettesben fekete sügérre horgásztak a városi gát tavánál. hát Jositokinál eléggé feltűnő az ügy. Juka? – Na! Nekem nem az eseteim a kövér csajok. A lényeg. hogy Norikóról van szó. amint a feje fölött bókokat küldözgetett Norikónak. sietve le­ oldotta az aranyszalagot. Ugye nem azt akarod mondani. Tényleg. ha te csi­ náltad! Gyorsan kikapta Súja kinyújtott kezéből a zacskót.– Komolyan? Megehetjük? Jaj de jó! Biztos finom. mint neked. – Ugye? Ugye szerinted is az? – Persze. Ennek ellenére úgy látszik. kihúzza magát. – De melyik? Kettő van. a tavaszi szünetben. Mire Súja megkérdezte: – Igen? Ki az? Jositoki azt válaszolta: – Nakagava. bocs. szerintem is. Josi­ toki egyszer csak kibökte: – Figyelj csak. hogy Kazumi kö­ vér? Csak egy kicsit telt. – Jól van. állati finom! Súja egy kissé kényszeredetten mosolygott. Eleve amióta Nori­ ko odaült Súja mellé. – Bunkó. – Hú. Szóval nagyon feltűnő. pont másfél hónapja. folyton arra pislantgat. – Jé… Persze. és fészkelődik. Noriko semmit nem vett észre Jositoki érzéseiből. ahogy hallgatta Jositokit. helyes lány. és kivett egy darabot.

hogy finom. de az volt az érzése. amit az öccsének sütött? Nem azért csinálta. Hallod. finom! – mondta Súja. Nobu – mosolygott Noriko. mire Noriko emelt hangon vála­ szolt. és tavalyig együtt jártak zeneszak­ körre. Súja kivett egy sütit a Jositoki kezében lévő zacskóból. – Hát igen. és ő is bekapott egyet. nem tudni. nyomban megdermedt és elhallgatott. Ez a szarkasztikus stílus Mimura Sindzsitől ragadhatott rá. elromlik. nagyon is komoly pillantással. aztán Norikóra nézett. mert szerette volna. hogy pont ez a norikóság benne. – Hát mondom. mire Jositoki. [20] .től. – Köszönöm! – Lehet. – Hm. Noriko? – Köszönöm! Kedves tőled. hogy alapvetően fi­ nom. de Noriko boldogan kuncogott. A lány egy évvel idősebb nála. – De Súja! – szólt közbe megint Jositoki. Kellemesen édes íz áradt szét a szájában. ha valaki eszik belőle? Á. hogy Súja rosszul hallotta. – Azt mondod. mint aki bedugta az ujját a konnektorba. – Noriko feszülten két aprót bólintott. – Ezek szerint meg vagy róla győződve. Illetve… Noriko legalábbis figyelemmel kísérte. Mostanában gyakran élt vele. amikor a szájába vette a süteményt. Vajon ez a süti tényleg csak a maradék lenne abból. meg­ nézte. Sújának minden átmenet nélkül Kazumi jutott eszébe. hogy Jositoki dicséretét más hangsúllyal köszönte meg. ha áll? – Ühüm. Lehet. Súja megint csak kényszeredetten vigyorgott. hogy valaki kiakadt rajta. biztos csak képzelődik. és néhanapján előfordult. vagy mi.

Nagyon finom volt! Ám körülbelül három nap múlva. És Sintani Kazumi az egyetlen szaxis volt a lányok közül. a szakkör vezetője nem volt ott. megkérdezte Sújától: – Te még szereted azt a lányt. hogy csupa olyan figura járt abba a szakkörbe. egy kicsit teltebb. Súját ez felvillanyozta. Kazumi is egy­ értelműen válaszolt: – Bocs. ahogy mindig ravaszkás. Kazumi megtanított neki egy ne­ héz húrlefogást („A szaxofon előtt én is próbálkoztam vele egy kicsit” – mondta). hogy magában megünnepelje a dicséretet. hogy szerette volna megmutatni a tudományát Kazuminak. aznap. Ja tényleg. Asszem. és Kazumi megdicsérte: – Hú. mint a százhetven centis Súja). Súja. felnőttes arckifejezéssel vette kézbe az altszaxo­ font. és Súja attól kezdve éjjel-nappal a gi­ tárját pengette. hogy szereti. hogy rockzene kerüljön fel a Nagy Kelet-ázsiai Köztársaság iskolai szakköreinek kon­ certrepertoárjára. de azért az gyakran megtörtént. Mi más oka lehetett volna rá. és bármelyik fiúnál job­ ban játszott rockot szaxofonon. Súja énekkel együtt előadta neki a Summert­ ime Bluest. ahol az a „valaki más”. amikor Súja egyértelműen megmondta neki. Elég magas volt (nagyjából akkora. ha nem az. aki most ballagott? – Hát igen. ott a gát tavánál a tavaszi szünetben. ez tökjó! Nagyon menő! Súja aznap életében először vett magának egy doboz sört.Semmiképpen sem fordulhatott elő. ha Mijata tanár úr. – De hát nem arról volt szó. és ugyanabban a gimnáziumban tanult to­ vább a zenetagozaton. Mondhatnánk. mígnem második közepére ő lett a legjobb a szakkörben. én valaki mással járok. Szeretem. és irtó jól nézett ki az oldalt összefogott hajával. hogy ők önkénye­ sen rockkal múlatták az időt. – Aztán Kazumi befejezte az alsó középiskolát. miután Josi­ toki Norikóról beszélt. hogy jár valakivel? [21] . Azu­ tán amikor egyszer iskola urán véletlenül egyedül maradtak a zeneteremben. halálomig szeretni fogom – Jo­ sitoki arckifejezése zavart lett.

sérülés vagy betegség miatt (nem olyan típusnak néz ki. Híresztelték. – Komolyan? De mi egyedül? Az olyan… Súja ekkor először figyelt fel a Noriko túloldalán ülő fiúra. és mindehhez pelyhedzett az álla. hogy aludt. bocs. 5. megtermett.Súja ultralassan jó messzire behajította az ezüstszínű csalit. Azaz valójában egy évvel idősebb volt Sújá­ éknál. hagyd csak. de Súja kikapta a kezéből a sü­ teményes zacskót. – Ne haragudj! – adta vissza Súja Norikónak a zacskót. – Ó. Ezt látszott alátámasztani az is. ami ezt részben indokolta. és ha­ lasztania kellett. Lehet. hogy Kavada egész testét forradások borították. áp­ rilisban jött át Kóbéból. A hú. csendesen ült. Norikónak nem is jut! – Jaj. hanem amikor tornaóra előtt átöltöztek. de [22] .). egy verekedés követ­ kezménye volt. Kavada Sógo (fiúk. mint aki betegeskedik. egyenruhába bújta­ tott testét az ablaknak döntötte. Majdnem kugli­ kopaszra nyírt rövid haja volt. Súja megdöbbenve fedezett fel ugyanolyan sebeket a karján és a hátán. Őszintén szólva nem hallott túl jókat róla. és közben válaszolt: – Nem mindegy? Jositoki tovább bámészkodott. borosta! Nem túlzás ez egy harmadikosnak? Bár volt valami. A b osztályba má­ sodik óta ugyanazok jártak. én nem kérek. Emberek. Előtte több mint fél évet hiányzott a suliból. amely miatt az iskolából hiányzott. és olyan arca. felzabálod az egészet. hogy az előző iskolájában javíthatatlan bajkeverő volt. karba tett kézzel és csukott szemmel. ugyan nem tőle magá­ tól. ezért talán sérülés lehetett). – Hé. Ennyit tudott meg Kavadáról. ami a templomi ünnepeken megjelenő zsibvásárosokat juttatja az ember eszé­ be. Egyétek csak meg. (Nem tartozik szorosan ide. Nemcsak a bal szemöldö­ ke fölött futott egy nagy vágásnyom. de Kavada Sógo az év elején. és a sérülés is.

ha egy embert mendemondák alapján ítélnek meg. amikor hirtelen megszólalt egy hang: – Én nem kérek. nem volt kettejük között konflik­ tus. Így az­ tán. hogy idősebb náluk. Nem tudom. és Kirijamának panasz­ kodott. hogy Kavada átjött hozzájuk. tisztára. Súja újra Kavadára emelte a tekintetét. állítólag aztán Rjúhei holtsápadtan tért vissza. Pont. és Súja is épp elkezdett volna nevetni. És úgy látszott. – Bár nem tűnik sütievő típusnak. megpróbálta bele­ ütni az orrát Kavada dolgába. és egy szót sem szólt. Noriko kuncogott. Közvetlenül azután. mint egy középsúlyú bokszolónak. kerek forradás sorakozott. Bár az egész ügy menetét és a végeredményt úgyszintén csak hallomásból tudja. Minden alkalommal. – Nem akartam felkelteni. a Szaszagava Rjúhei. amikor ilyesfajta pletykák keringtek. suttogni kezdték. Súja az állával Kavada felé bökött Norikónak. még ilyen pletykák is keringtek róla. hogy nagyszerű teste van a fiúnak. hogyha meg tudsz nézni vala­ mit a saját szemeddel. noha az azért ne­ hezen elképzelhető. ki mondta. legalábbis mostanáig. az a hebehurgya ficsúr. [23] . Kavadát sem érdekli Kirijama. Súja utálta.) A bal vállán két rejtélyes eredetű. Úgy tűnt. hogy egyszer biztos összecsapnak Kirija­ mával. akkor nincs szükséged arra. akárhonnan nézzük is. Ennek köszönhetően béke volt a 3/b osztályban. mintha fegyverrel lőtték volna meg. Csakhogy Kirijama minden érdeklődés nélkül csupán egy pillantást vetett Rjúheire. ezért az osztály általában kerülte Kavadát. Tehát nem elég.Súja még férfiszemmel is úgy találta. – Szerinted alszik? – Hát… – Noriko visszafordult egy pillanatra Kavada felé. Kirijamát nem érdekli Kavada. hogy má­ sok véleményére hallgass.

és a sötétbe olvadó. ám ezek szerint nem aludt. persze ha valaki nagyon precíz. ő is alszik. nagy első szélvédő közepén. mint a repülőgépe­ ken veszély esetén használt oxigénmaszkok. Aztán még egy jó darabig Norikóval és Jositokival beszélget­ tek… * Tíz óra felé járt az idő. én ki nem állhatom ugyan. Noriko megint hátrapillantott Kavadára. de egyértelműen Kavada szájából eredt. hogy magára Sújára is irtózatos álmos­ ság tört rá. mikor Súja valami furcsa dologra lett figyelmes. és betömött még egy süte­ ményt. Szokatlan volt a légkör a buszon. egy visszapillantó tükörben a buszvezető felsőtestét látta tükrö­ ződni. Mi lehet az? Ha nem számítjuk. vagy minek is hívják. A sofőr maszkot viselt a szája előtt.A fülében csengett a mély. Ugyanakkor Súja rájött. Tekintete előresiklott a szűk térben. Súja megrántotta a vállát. Balra tőle Jositoki időköz­ ben egyszer csak elaludt. nem igaz? A buszban van még egy hülye ka­ raoke-berendezés. A szeme továbbra is csukva volt. hogy a cső lefelé lóg. Mélán körülnézett – aztán már nehezére esett a nyakát is mozgatni. Norikónak is csukva van a szeme. Mimura Sindzsi teste kilóg a szék­ ről a folyosóra. hogy Kavada az osztályukba jött. És a fő probléma az. de szinte nem is hal­ lotta még a hangját. azután újra Sújára nézett. Nem ismerte túl jól ezt a hangot. egy az egyben úgy néz ki. Mintha mindenki el­ aludt volna. ahonnan egy gumicsősze­ rűség vezetett lefelé. Nem hallatszik beszélgetés sehonnan. határozott hang. [24] . de nem korai egy kicsit a várva várt osztály­ kiránduláson közvetlenül indulás után elaludni? Legalább énekelhetnének. hogy már több mint egy hónap eltelt azóta. Jó. és hátradőlt. most lenne itt a lefekvés ideje.

vagy a kevés­ bé szerencsések gépfegyver okádta forró ólomgolyókban ré­ szesültek. és Súja igencsak megküzdött. és aláhullott. Ugyanebben az időben Siroivában férfiak jelentek meg nagy fekete autókon. Talán berozsdállt. Kavada Sógo felemelkedett ültéből. Kérem.Miért? A buszon nem lehet levegőt venni? Hölgyeim és ura­ im! A busz motorjának meghibásodása miatt kényszerleszál­ lást hajtunk végre. Ki akarja törni az ablaküveget. Visszatért a város­ ba. a buszon utazók családjainál. így szeretett gyermeküknél is hamarabb mondhat­ tak búcsút a világnak… A Siroivai Középiskola 3/b osztályának kirándulóbusza már régen letért a többi busz útjáról. de néhányan kikeltek magukból. amikor gyerme­ kükre gondoltak. mert látszott. amikor átnyújtották nekik a ba­ rackszínű pecsétes állami okiratokat. [25] . de a karjából kiszállt minden erő. Úgy tűnt. Jobbról olyan hang hallatszott. mintha valamit karistolnának. mintha az iménti mély hang azt mondaná: – A rohadt életbe! Aztán Súja is mély álomba zuhant. Legtöbb esetben a szülők némán bólintottak. hogy oda bírjon fordulni. és egy száznyolcvan fokos fordulattal Takamacu felé vette az irányt. Leroggyant az ülésre. kapcsolják be a biztonsági öveiket. aki valószínűleg soha többé nem tér már haza. és próbálta kinyitni az ablakot. vagy elromlott a zár. Kavada még egyszer nekive­ selkedett. Akkor Kavada a bal öklével esett neki az ablaknak. mintha valami átlátszó masszában mozogna. hogy beleüssön. és a légiutas-kísérők utasításait követve helyezzék fel az oxi­ génmaszkokat! Nagyon vicces. Az éjjeli látoga­ táson elcsodálkozva ajtót nyitó szülőknek minden bizonnyal kivétel nélkül elállt a szavuk. Ne­ héz volt a teste. De vajon miért? Csakhogy az üveg nem tört ki. a zsúfolt úton haladt még egy darabig. majd csendben le­ állt a motorja. hogy nem nyílik. Utóbbiak vagy az elektromos sokkolótól vesztették eszméletüket.

amikor hátranézett a b osztály tanulóira. Súja helyén egy pad­ firka. hogy az ülésrend ugyanaz. amíg a harci mezt és maszkot viselő férfiak felnyomakodtak a buszra. rendesen a saját helyükön ülnek. „a Vezér a katonaruhás csajokra gerjed”. hogy a megszokott tanter­ mükben vannak. attól balra fent egy nagy képernyős tévé állványostul. Aztán egy gombnyomással kinyitotta az ajtót. mintegy a rendszernek szánt üzenetként valami vésőszerűséggel a paci sarkába faragva. [Maradt 42 fő] 1 Egy pillanatig Súja azt hitte. félig ősz sofőr rajta hagyta az oxigénmaszkot kissé fáradt ar­ cán. Nagyon úgy látszott. és béké­ sen ringatózott rajta a „játékosokra” váró hajó. egy kopott táb­ la. De a lényeg. és a Köztársaság előírásos kézjelével tisztelgett. hogy ki-ki a maga módján a székre vagy az asztalra dől és alszik.A negyvenes éveiben járó. de amint megjelent egy férfi az ablaka alatt. teljesen rendes embernek látszó. a terem közepe felé Kuninobu Jositoki. és nyújtózkodott. és valahova a távolba meredt. a negyvenegy osztály­ társ. Súja a folyosó felőli (mármint ha ez a hely ugyanolyan felépí­ tésű. meg csőlábú asztalok és székek sorakoznak. A bal ablaknál Szugi­ mura Hiroki tagbaszakadt testével szintén a padra dőlt (Súja ekkor végre felismerte. hogy [26] . mint az iskolájuk) füstüveg ablak melletti padtól kezd­ ve komótosan körbejáratta tekintetét. mint megannyi zsák. Jositoki túloldalán pedig Mimura Sindzsi. akik az előbb még (legalábbis feltehetőleg) mind a bu­ szon utaztak. de van katedra. A holdfényben csontfehéres fénylő betonmóló túloldalán koromfekete tenger sötétlett. hogy az állógallérú diákegyen­ ruhás fiúk és a matrózblúzos lányok. az asztalukra borulva alszanak. Persze ez nem a 3/b tanterme. rögtön visszatért merev arckifejezése. Ha leszámít­ juk. hogy csak ő volt ébren. Balra kicsit előrébb. Arra is rájött. mint a Si­ roivai Középiskola 3/b osztálytermében). Tekintetén átsuhant egy cseppnyi szo­ morúság. a mögötte lévő széken Nakagava No­ riko.

hogy rájött a buszban az álmosság. Kuninobu Jositokié az egyenru­ ha állógallérja miatt nem volt jól látható. de az ő nyakán is ki­ vehető volt. bő három óra telt el azóta. nappal van-e vagy éjszaka. Jó. a rohadt életbe. szorosan a nyakára illesztett fémpánt villant elő. hogy… Mi van az osztálykirándulással? Ezen gondolkozott. hát egészében véve furcsa hely­ zet. Pont egy órát mutatott. amelyben a holmija volt. mi az. A füstüvegen túl a folyosó is sötétbe burkolózik. hogy rajta van. Mimura Sindzsinek is. hacsak nem állították át az óráját. Egy kicsit megrángatta. nem jött le. Kemény és hideg érintése volt. Itt valami nincs rendben. Az asztalra boruló Noriko mat­ rózblúzának gallérja alól egy ezüstszínű. amikor észrevette. Ennél fontosabb. nem vagyunk mi kutyák! Súja egy darabig piszkálta. de erős szerkezetű volt. Nem tudni. de még valami nem hagyta nyugodni. valami fekete deszkaréteg borítja. Ahogy rájött. Vaslemez lehet? Felszíne ridegen visszaveri a plafonon sora­ kozó neonlámpákból ráeső tompa fényt. lehet. Ezek szerint. [27] . de aztán feladta. Súja rögtön rá is jött. az ő nyakán is volt egy ugyanolyan valami. hogy annak is ugyanúgy be vannak deszkázva az ablakai. Hirokin túl azt a részt. Jó. ott hever a lába mellett a földön. és jobb kezét saját nyakához emelte. valahogy nehezebben ment a légzés. Súja agyán hirtelen átfutott egy gondolat. Hajnal? Dél­ után? A dátum „THU/22”. hogy a sporttáskája. De… Súja körbejártatta szemét osztálytársain. ez még oké. és mindenki másnak is volt. Nyakörv! Nyakörv. most másnap kora hajnal – vagy másnap dél­ után van. Súja az órájára nézett. Nem tévedett.miért érezte magát olyan furcsán. ahol az ablaknak kellene lennie. Szugimura Hirokinak is.

ezért a férfi levette a szemét Sújáról. A legjellegze­ tesebb mégis hajviselete volt: haja a válláig ért. majd visszafordult a katedra felé. Sújának egy feketén szerzett Joan Baez-kazetta rossz minőségű. Ébredező osztálytársainak zavarodott volt a tekintete. A többiek lábánál is ugyanúgy ott volt a csomagjuk. miért. fekete bebújós cipővel. iskola által biztosított jegyzetfüzetet és egy üveg Bourbont. Súja újra körbenézett a teremben. de Súja a vállrándításon kívül mást nem tu­ dott csinálni.Tegnap este csak belehányta a váltás ruhát. és félrehajtotta a fejét. a törülközőt. mi történt. Kuninobu Jositoki hátrafordult. mire Súja felkapta a fejét. Kabátja gallérján a barackszínű jelvény mutat­ ta. fénymásolt borítóját juttatta eszébe. hogy a kormány embere. néhányszor jobbra-balra rázta a fejét. Súja arcán állt meg. [28] . amelyet mint­ ha csak ráadásként kapcsoltak volna a testére. a városnézéshez való. mire Josi­ toki odakapott a saját nyakához. Egy férfi jöttbe. és körbenézett. és a teremben feszült suttogás hallatszott. Végül mindenki felébredt. és a férfi megszólalt. A férfi felállt a katedrára. Arca pirospozsgás. A pillantása vi­ szonylag hátul. és kétségbeesés ült ki az ar­ cára. A hangok azokat is felébresztet­ ték. Derűs hangja volt. és találkozott a tekintetük. Jó tíz percen át szemlélték egymást. Minden ruhadarabja el­ nyűttnek tűnt. Egyszer csak nagy hanggal kivágódott a katedra felőli ajtó. Fogalmuk sincs. Utána. és kibontva hordta. Nakagava Noriko kábán bámult rá. zömök testalkata és rövid lába volt. aki (ha ez nem álom) egyedül volt ébren a teremben. Súja rámutatott a nyakörvre. akik mélyen aludtak. Időközben a többiek is ébredeztek. nem tudni. Alacsony. mint egy fiatal lány. Sima halvány­ bézs színű nadrágot. szürke kabátot és sötétvörös nyakken­ dőt hordott.

ugye. Talán olyasmi forgatókönyvet akart a saját fejébe diktálni. – Mi történik itt? Az osztályunk éppen kirándulni indult. Az arcán eléggé látszott a feszültség. én vagyok az új osztályfőnökötök. hogy az egész osztály eszméletét vesztette. kérem szépen. mi következik. jól aludtatok? Senki nem szólt egy szót sem. A férfi. Bár ha figyelembe vesszük a körülmé­ nyeket. Még a fiúk és a lányok külön bejáratú tréfacsinálói. és krétát ragadva nagy betűkkel függőlegesen felírta a nevét. – Na. – Hol vagyunk? – Te is aludtál? – Hány óra lehet? – Mindenki aludt? – A fenébe. akkor most elmondom. nincs órám! – Te emlékszel. [29] . Halljátok. aminek az lett a következménye. hogy álnév. 16. Jukie a hosszú haját két szoros copfba fonva hordta. hogy mindenki nagyban rákezdte. elképzelhető. Hülye egy név. Körbeforgatta a fejét. hogy végignézzen az osztályon. Elöl hirtelen felpattant Ucumi Jukie. Először is.– Felébredtetek? No. Mindenki felé nézett. – Nem értem – közölte.) sem mukkantak meg. A nevem Szaka­ mocsi Kinpacu. és eljöttél idáig? – Ez a pasas meg ki a franc? – Nem. nem emlékszem semmire. a lány osztálytitkár. de azért a hangja határozott volt. mert baleset áldozata lett vagy hasonló. hogy leszálltál a buszról. odafordult a táblá­ hoz. aki Szakamocsinak nevezte magát. Szeto Jutaka és Nakagava Juka (lányok. [Maradt 42 fő] 2 A katedrán álló hosszít hajú férfi mosolyogva folytatta. így van? – folytatta Jukie.

Mondhatnánk. aki az ablak felőli sorban hátulról a második volt. és egy egészen aprót bólintott. és persze rajtuk kívül nem akadt más lány – fiú sem –. hogy Szakamocsi némán hallgat. aki nem beszélt. Mintha Noriko nézése egy kicsit nyugodtab­ bá vált volna. 14. Mereven előrenézett. ha hozzá szóltak kö­ rülötte csoportosuló emberei. és észrevette. Simizu Hitunótól és Jahagi Josimitől. Kuronaga Hirosi (fiúk. Szakamocsit mustrálta. de most a szokásos már-már flegma arckifejezésével. De miközben Súja figyelte. és csak az álla mozgott lassan. Aztán ott van Szóma Micuko. akivel szóba állt volna. Súja rögtön újra Noriko felé nézett. hogy akár egy filmcsillagé is lehetne. de ő beszélgetésbe merült a mellette ülő Mimura Sin­ dzsivel. csendben körbenézett a teremben. a mellette ülő Hatagami Tadakacuval beszélt. Súja vetett egy pillantást a Noriko előtti széken ülő Josi­ tokira. matrózblúzos kezét karba téve. szemrevételezte.– Jaj.) és Cukioka Só (fiúk. Ő az a kicsit züllött csaj. Miután Súja meggyőződött róla. ne már. hogy Nakagava Noriko a nyakát hátratekerve az­ óta is csak őt bámulta. és valamit beszéltek. (Hirono és Josimi Sújától balra ültek egymás mellett. és a szájába vette. Kavada is csak szótlanul nézte Sza­ kamocsit a katedrán. Nem foglalkozott azzal sem.) Azután Kavada Sógót vette észre.). annyira nyugod­ tan nézte. Rézsút hátrafelé. Noriko aggódva pislogott sötét szemé­ vel. Súja újra előrefordította a fejét.) Az arca olyan tündérien szép. egy rágót vett elő a zsebéből. (Szu­ gimura Hiroki pont mögötte volt. ablak felőli oszlop elölről a második pad. a „bandája” másik két tagjától messze volt a helye. Volt még néhány ember. mi ez? Én félek. [30] . 9. Numai Mi­ curu. Szaszagava Rjúhei. Hátrasimított hajával és higgadt szemével egyenest a katedrán álló férfit szemlélte. a középső sor utolsó padjában ülő Kirijama Kazuón állapodott meg először a pillantása.

hogy van olyan középiskolás a Nagy Kelet-ázsiai Köztársaságban. – Kiválasztottak benneteket az idei Program résztvevőinek. Csak – tűnt fel Sú­ jának – Kavada folytatta a rágózást. hogy felhívja magára a figyelmet. Szakamocsi változatlanul széles vigyorgás közepette folytat­ ta. jól van! Csendet kérek! – Szakamocsi tap­ solt néhányat. Minden osztályból az utolsó élet­ ben maradott (a győztes) élete végéig rendszeres havi jutta­ tásban és Vezérünk saját kézjegyével ellátott oklevélben ré­ [31] . amíg egy fő marad. a Nagy Kelet-ázsiai Köztársaság Kormánya által kiadott Kis­ lexikonból idézünk: program (fn) I. védelmi okokból alkal­ mazott hadi szimuláció. Minden évben ötven (49 előtt negyvenhét) osztályt jelölnek ki a feladatra az ország középiskoláinak harmadik évfolya­ mából. Valaki felsikított. – Tehát ott tartottunk. előadandó művek címét és azok sorrendjét tartalmazó vázlat (…) 4. mint egy kimerevített filmkocka. A zsivaj ha­ mar alábbhagyott. Most nem keletkezett hangzavar. Maga a kí­ sérlet igen egyszerű: az egyes osztályokon belül egymással harcolnak a diákok. Teljes elnevezése Harci Kísérletek 68-as Számú Programja.– Jól van. jól van. aki ne tudna a Programról. és mérik az ehhez szükséges időtartamot stb. Az ok nem más. Csupán mintha egy savanyú mosoly tele­ pedett volna az arcára. mint hogy… – és végül ki­ mondta – ma meg kell ölnötök egymást. Mindenki mozdulatlanná dermedt. 1947-ben hajtották végre először. (Program) Hazánkban a Honvédel­ mi Erők Szárazföldi Alakulata által. Az arckifejezése lehelet­ nyit sem változott. különféle statisztikai felmérések céljából. Az általános iskola negyedik osztályától a tankönyvekben is szerepel. miért vagytok itt. Itt inkább a kicsit részletesebb. [Maradt 42 fő] 3 Nem valószínű. hogy elmondom.

porhüvelyük visszatalál az istenek által ránk hagyo­ mányozott gyönyörű anyaföldbe. Nevezetes 317. és örökké fog élni?! (Taps­ vihar. a forradalom és a haladás iránti erős vágytól égő fiatal önkéntesekből épül fel. nem kérsz egy kis disznósültet?” frázissal szólítanak meg).szesül. akik a „Fiacskám. Tengeri és Légi Hadteste kivétel nélkül hazáju­ kért tettre kész.) A szégyentelen imperialisták. irtják népünket. Súja már negye­ [32] . (A hallgatóság felháboro­ dott könnyekben tör ki. hogy a tizenöt eszten­ dős. Idézzük: „A forradalomért és a haladásért együtt harcoló szeretett testvéreim (317. illetve agitációs megmozdulásaival szemben. szüntelenül gyülekeznek világszerte. Köztársasá­ gunkban nincs kötelező sorkatonaság. amelyet az első évben intézett a lakosság egy radikális csoportjának til­ takozó. Én magam is fájdalommal gondolok arra.) Továbbá. népünk önállóságának védelmére szolgálhat. hogy amennyiben az ő életük országunk. akik éjjel-nappal veszély­ nek teszik ki magukat a harcvonalban. (A hallgatóság felől több helyről a harag hangjai hallatszanak.) Mint tudják. Program kísérlete elengedhetetlen. és ké­ nyükre-kedvükre kihasználják őket. amint alkalmuk adódik. félrevezetik. Nagy Vezérünk beszédét itt kétperces taps és örömujjongások szakítják meg. A testvéri né­ pek polgárait kizsákmányolják. fiatal életek ezer-. kimossák az agyukat. és minden ravaszságu­ kat latba vetve áskálódnak ellenünk. százezerszám hullanak majd. A Honvédelmi Erők Szárazföldi. üdvrivalgás. Egyébként ez az Áprilisi beszéd benne van az elsős középisko­ lai könyvekben. hogy az imperializmus hirdetőivé váljanak.) Hazánk számára ilyen szi­ tuáció közepette a 68. Tekintsék a Progra­ mot a sorkatonai szolgálat különleges formájának. Ám nem állíthatjuk-e. akik Köztársaságunkat veszé­ lyeztetik. be­ hatolnak a világ legfejlettebb forradalmi nemzete – Köztársa­ ságunk – területére. úgy elhullajtott vérük. Vezérünk Áprilisi beszéde.) Emberek! (Egy perc szünet. Az ország védelme érdekében (…)” A rizsát félretéve (gyakran látni a pályaudvar előtt a Honvé­ delmi Erők toborzó ürgéit. Egy perc szünet.

Ebből megálla­ pította. hogy szülei korábbi kormányelle­ nes tevékenysége is közrejátszott ebben. amelyen egy karót nyelt. aki nála korábban került be az intézetbe. A részt vevő osztály a Zencúdzsi város Zencúdzsi 4. botok. A szü­ lei meghaltak autóbalesetben. Mindeneset­ re nagyjából a következőképpen hangzott: „A kormány. fulladás 3 fő…” A képernyőn megjelent egy rongyos matrózblúzos lány. Az előre nem is­ mertetett helyszín a Sidaka-sziget volt. Vége volt a kedvenc robotos rajzfilmjüknek. amely négy kilomé­ terre helyezkedik el a Tadocu-öböl partjaitól. amelynek alapján az elhunyt harmincnyolc diák halálának feltételezhető okai a következők voltak: golyó általi halál 17 fő. asszonyomnak vagy uramnak szólítottak. és már épp kezdte megszokni az Áldott Szeretet Házát. de Súja nem bizo­ nyosodott meg róla soha). de hát úgyis mindig nagyjából egyforma. aki ezek szerint a nyertes kellett hogy legyen. A mai nap folyamán zajlott a holttestek begyűjtése és vizsgálatuk. ahova apja egyik ismerőse révén jutott be (Egyetlen rokon sem volt haj­ landó befogadni. és a mostani igazgatónő. továbbá más tompa tárgyak által okozott halál 5 fő. Számú Középiskolájának 3/e osztálya volt. amelyet minden csatorna közvetít időnként. illetve az Önvédelmi Erők iménti közlése sze­ rint a Kagava tartományban három év óta először megrende­ zett Program tegnap délután három óra tizenkét perckor le­ zárult. öltönyös felnőtt férfi beszélt. Minden ott dolgozót kisasszonynak. A győzelemig felhasznált játékidő három nap. Az Önvédelmi Erők két katonája fogta közre. mikor együtt tévéztek a játszószo­ bában Kuninobu Jositokival. Ak­ koriban még csak gimnazista lehetett. akit akkor még Jaszuno Rjóko kis­ asszonynak hívtak (Különben ő az előző igazgató lánya. Súja tovább bámulta a képernyőt. vágóeszköz általi halál 9 fő. Beszélik.dikes általános iskolás kora előtt hallott a Programról. hét óra és negyvenhárom perc volt. Súja nem emlékszik a tartal­ mára. iszonyúan unalmas műsor.). hogy ez a Híradónak nevezett. A férfi egy papírról olvasott fel. talán ötéves lehetett. csatornát váltott. és elgyötört arccal a kamerába [33] .

kétezer ember. mi ez? Jaszuno kisasszony a fejét rázva így felelt: – Semmi. Való­ színű. Ami furcsa volt – Súja még most is emlékszik azokra a képsorokra –. Oké… Hazánk egyetlen sorkato­ nai szolgálata? A Rizsföldek Országának gyönyörű földje? Mennyi középiskola lehet az országban? Még ha hozzá­ [34] . amely a túlélőt megil­ lető. Akkor ugyan még nem tudott ilyen kü­ lönbséget tenni. Ha ma belegondol. Ellenállásra nem volt mód. hogy ebben az országban a legtöbb harmadikos ehhez a módszerhez folyamodik. Ha negyvenfős osztályokat veszünk. Ez évente az ország középiskolásaiból ötven osztályt érintett. mintha szellemet lá­ tott volna. akit életében látott. hogy az volt az első őrült arca. amelyeket átlag kétévente egy­ szer váratlanul adtak le. és a jobb halántéka környékén valami sötétpiros anyag kenődött rá. és egy mandarint evett. Kuninobu Jositoki már rég nem nézett oda.nézett. előre nem meghatározott időpont­ ban. csak egy kicsit megijedt. egyetlen megmaradó székért folyik. Hosszú haja kibomlott. egyre fenyegetőbbnek érezte a Program­ ról beszámoló helyi híreket. Igen. ez a világ legrosszabb székfoglalós játéka. ahogy kicsit félrefordult. – Szegénykém csúszott ki a száján. hogy valami­ lyen okból a kislány szája szegletében néha egy-egy nevetés­ hez hasonló fintor szaladt végig. Súja talán rákérdezett: – Tanárnő. ha­ nem jól ismert osztálytársaikkal kell megküzdeniük. ponto­ sabban ezerkilencszázötven diák elkerülhetetlen halálos íté­ letét jelenti. Súja úgy döntött. hogy máshogy közelíti meg a dolgot. A Nagy Kelet-ázsiai Köztársaságban nem lehetett szembeszállni a kormánnyal. Ráadásul nemcsak egyszerűen megölik őket. Ahogy idősebb lett. valószínű.

különösen ha lányt.vesszük a népességcsökkenést. ahogy felpattant. hogy „az unokabátyám a Program­ ban…”. ha kétévente egyszer sor került egy osztályra. és zaklatott hangon kiabált. Igazából körülbe­ lül annyi az esélye. Súja a Szugimura Hiroki mögötti pad felé fordult. de a lányt. Azért néha. hogy vele ez nem történhet meg. Egészen mostanáig. míg végül el is szállt. Olyan volt. A fiúk osztálytitkára. Az arca nem is sápadt. tehát… De kit érdekel ez? Fuck off. Kagava tartományban például jó. Csak a kormánnyal szemben érzett homályos bizal­ matlanság és tehetetlenség maradt utána. mint hogy elhitesse magával. Nem azért mondom. mint a művtöri-könyvben az Amerikai Birodalom degenerált művészetének példájaként bemutatott Andy War­ hol-selyemnyomat. mint nyolcszáz az egyhez. ha sorsolásokon sincs soha szerencséje. Pontosabban nem volt más választása. Ez már csak így működik. És végül idén. Motobucsi Kjóicsi volt az. néhány nap el­ teltével újra látták mosolyogni. azt hitte – valószí­ nűleg a 3/b többi tagjával egyetemben –. Kábé olyan szinten. [35] . szürreális kontrasztot alkotva ezüstkeretes szemüvegével. de én bevásárló­ központ nyereményjátékán is csak papír zsebkendőt nyertem eddig. hogy közlekedési balesetben meghalsz. amikor ő is harmadikos lett. Sújában kiújult a félelem. sírva mesélni. és miért is fogná ki az ember. mint annak. hogy kinek van joga elszomorítani azt a helyes kislányt?! Igen ám. amikor hallott valakit az osztályból. * – Ekkora hülyeséget! Valaki nagy robajjal feldöntötte a székét. S azzal egy időben Sújában is lassan halványodott a félelem és a harag is. Ugyanakkor haragot is ér­ zett. hanem már-már hamuszürke volt. az esély akkor is kisebb. aki úgy el volt keseredve.

Reszketett. Gyilkolják le barátaikat. aki Szakamocsi néven mutatkozott be. ezért még a szoká­ sosnál is idegesebbnek tűnt a hangja. Hosszú haja repkedett.Az osztályból páran talán azt várták tőle. hogy mi bennetek az ér­ ték! Ezért. anyukát vi­ szont már értesítettük. ugye? – mondta leereszkedőn. ha azt hiszed. gazdag családból is. hogy mi az egyenlőség?! Remélem. Ez vala­ mi tévedés. Nektek magatoknak kell megtalálni. ami nem rajtatok múlik. titkár. gyerekek. a lezárásáig nem hozzák nyilvánosságra a részleteket. Természetesen ez ugyanígy van az illető gyerekével is. hogy ki­ vétel vagy! Hogy váratlanul leordították. nem úgy van az. – Arról azért van fogalmad. még mindig nem tudjátok elhinni? [36] . Termé­ szetesen. Van itt. mivel a Program titkos kísérlet. Kjóicsi visszahuppant a székre. – A reggeli hírekben megemlítenek majd benneteket. vigyorogva csóválta a fejét. mert a tartományi hivatalban dolgozik. kérem szépen. Az én osztályomat nem vá-választhatják ki a Pro-programra! Kjóicsi csak ennyit mondott. Apukát. de hamarosan visszatért az arcára a mosoly. te is tévedsz. Még mindenkinek bamba kifejezés ült az arcán. Te. hogy egy szülőt különleges bánásmód­ ban lehet részesíteni. – Te vagy a Motobucsi. magyarázd már el nekik! Ám amit Kjóicsi mondott. vilá­ gos: az emberek születésüktől fogva egyenlők. A férfi. akikkel tegnapig jóban voltak? De hát erre senki sem képes. szegény családból is gyerek. Kérem szé­ pen. Legyilkoljuk egymást az osztálytársainkkal? Csak nem… – Jaj. Szakamocsi egy szemvillanásig még szúrósan nézett rá. Kjóicsi fiam. A ti értéketek nem olyasmitől függ ám. hogy valamilyen logikus ellenérvvel áll elő. letörte a többieket. Vilá­ gos? Mindnyájatoknak más és más a háttere. – Az a-a-apám a Tartományi Környezetvédelmi Osztály osz­ tályve-ve-vezetője.

Helyenként ki­ dudorodott. – Gyertek be! Válaszul újra kicsapódott a bejárat tolóajtaja. Egy piros folyadékkal lepett valami… – Ááááááááááááááááááááááááááá! Még ki sem nyílt teljesen a cipzár. Kondó és Nomura urakat. az utolsó pe­ dig kicsit nőies volt. mintha ananásszal tömték volna tele. és azonnal kontráztak néhányan. és három férfi furakodott be rajta. székek és asztalok boru­ lásának hangja mellett kiteljesedett a szopránkórus. Az egyikük fé­ lig-meddig hullámos hajú. kölyökképű szép fiú. Vagyis volt osztályfőnökük. akit ezek szerint Taharának hívnak. – Bemutatom a Programotok segítőit: Tahara. A nyakigláb. Mindhárman terepszínű ruhában. No. Valamennyire puha lehet. Illetve még inkább a hajdani Hajasida tanár úr. Mindhárman összegörnyedve cipeltek egy fekete. hogy a Honvédelmi Erők katonái. A félig nyitott zsákból osztályfőnökük. A vállukon rohampuska lógott. mint aki gondban van. és a három férfi letette a zsákot a tanári asztalra. főleg az ablak felőli része konyult le. és a másik kettőhöz viszonyítva kevésbé jellegzetes. mutassátok meg! – mondta Szakamocsi. A „Mi az?” kérdésekkel egy időben. kato­ nacsizmában és a homlokán barackszínű jelvénnyel ellátott vassisakban voltak. Hajasida Maszao ta­ nár úr kandikált ki.Szakamocsi megvakarta a fejét. Széltében mindkét oldalon jócskán túllógott. vastag nejlonból készült hálózsákszerűséget. Súja is nagyot nyelt. Aztán a bejárat felé fordulva tagoltan kiszólt. valamelyik lány sikított az első sorban. Ebből tudni lehetett. [37] . ami benne van. magas növésű nyakigláb volt. az övükön au­ tomata pisztoly markolata figyelt ki a tokból. a másik egy középtermetű. Szakamo­ csi félrehúzódott az ablak irányába. a zsák fo­ lyosó felőli oldalánál fogva egy mozdulattal feltépte a cip­ zárt.

A fej maradványai szanaszét repültek. Súja arra számított. mivel a fejéből is csak a bal fél maradt. mintha örülne. Bal keze. hogy egy figyelmeztető lövést ereszt a plafonba. A fél lencse alól vörösre festődött. hogy kikerült a szűk helyről. Egyszer csak a Kondó nevű kölyökképű katona elővette a pisztolyát. csendesebben. Ez logikus. Maradék haját az agyvelő szürke zseléje pettyezte.Vékony. Akár egy sci-fi főszereplője. Mire elült a lövés visszhangja. Hajasida tanár úrnak már lé­ nyegében nem volt feje. A katona beleeresztett kettőt Hajasida tanár úr fejébe. és lerántotta a katedráról. Csendet kérek! Gyerekek! Szakamocsi összeütötte a tenyerét. üveggolyó­ szerű szem bámulta a plafont. és addigra már a visítás is elnémult. kilógott a zsákból. ami­ ben Hajasida tanár úr volt. jól van. nyakukat behúzva visszaültek. Az agy és a csontszilánkok a nagy sebességű lövedék energiaíjától a vérrel egyesülve permetként hullottak az első sorban ülők arcóra és mellkasá­ ra. de a katona fél kézzel megmarkolta a zsákot. de a lányok fülsiketítő vi­ sítása nem csillapodott. fekete keretes szemüvegének. és úgy csüngött a katedra elé. megjegyezhetetlen arcú katona félrehúzta Hajasida zsákját a terem sarkába. A nagy. A leg­ szélső. amelyen a karóráját hord­ ta. A katona félredobta Hajasidát a katedra sarkába. kékesszürke öltönye csupa vér volt. csak a bal fele volt meg. Az első sorban lévők ta­ lán még a másodpercmutató mozgását is láthatták. [Maradt 42 fő] 4 Akik álltak. és felsorakozott [38] . A tanár úr fejét felfelé fordítva felemelte a saját feje magasságába. – Jól van. ahogy megvív az óriás csó­ tánnyal. amely miatt Szitakötőnek becézték.

mire Jositoki folytatta. hogy részt vegyetek a Programban – mondta békéltetőn Szakamocsi. mint egy báb. miközben a hajába túrt. de szabad egymással beszélniük? Hogyan tartja a kormány az egészet… – Nekem… – Erre a hangra félbeszakadtak Súja gondolatai. Súja reménytelenül igyekezett világosan gondolkodni. hogy ez a valóság. Hogy ho­ gyan? Mindenesetre beszélni kell Jositokival. De vajon hogy zajlik ez a Program a gyakorlatban? A részleteket egyáltalán nem hozzák nyilvá­ nosságra. – Hát. nem tévedés vagy vicc. hogy leblokkolt az agya. mintha meg akarná ítélni. Látszott rajta. Josito­ ki! – Igen? Hallgatom. A terembe visszatért a csend. hogy nem is akart megszólalni. hogy fegyvereket osztanak ki. kérdezz csak bármit nyugodtan – mo­ solygott Szakamocsi vidáman. A dol­ gok annyira valószerűtlenül alakultak. Végül a szag is megérkezett. és hallani lehetett. és azokkal harcolnak. Mindenki beismerte. Hajasida tanár úr hevesen ellenezte. Akárhogy is. Hallotta. Súja megdermedt az ide­ gességtől. aztán Mimurá­ val és Szugimurával. – Nos tehát. csak a szavai maguktól hagyták el a száját. Az osztály megint elcsöndesedett. de hátul valaki fájdalma­ san nyüszített. és tágra nyílt a szeme. [39] . Hamarosan kénytelenek lesznek egymást gyilkolni. olyan hirtelen történt. hogy folytat­ hatja-e. Felemelte a fejét. Kuninobu Jositoki félig kiegyenesedve felemelkedett. hogy mi is hibáztunk. Lehet.két társával együtt a katedra oldalán. innen valahogy el kell menekülni. Nehogy valami hülyeséget beszélj itt össze. Szakamocsi visszalé­ pett a tanári asztal elé. de Hajasida borzalmas állapotban lévő holttestének és a részvételével bemutatott rémes show-műsornak köszönhe­ tően magához tért. ahogy többször egymás után hányás toccsan a padlón. és Sza­ kamocsira meredt.

Ez volt az az arckifejezés. de mielőtt bármit mondhatott volna. már tudom. – Mit merészelt Anno tanárnővel… – Sújának összerándult az arca mérgében. hogy a mosolya egé­ szen őszinte lehetett. A jellemzés szerint ideológiai szempontból veszélyes vagy. majd újra Jositokira nézett. és elvigyorodott. Egyszer. az Áldott Szeretet Házának kutyáját elütötték a [40] . – Egy az egyben úgy viselkedett. egy kicsit… – majd mintha ebben semmi rendkívüli nem lenne így folytatta – megerőszakoltam. És… – A Nanahara én vagyok – szólt közbe Súja szinte kiáltva. hogy valamin felhúzza magát. ahogy visszafordult Súja felé. Annak ellenére. Jositoki hangját hallotta: – Kinyírom! Jositoki áll-a maradt. Ó. Nem kell izgulnotok. Te biztos a Nanahara vagy. El­ lenkezni próbált. volt benne valami zavaró. Valószínű­ leg az osztály többi tagjának új volt. Kit értesítettek? – Ó. Akkor te a Kuninobu vagy. mint aki személyesen találkozott vele. Szakamocsi Sújára pillantott. és elképzelhetetlen volt. Van köztetek olyan. Veletek kapcsolatban a dolgok rendje-módja szerint értesítettük az intézetetek igazgatóját. – Bocsássatok meg. Az arca eltorzult. Josi­ tokinak továbbra is valahogy kába volt a tekintete. de Súja a hosszú együtt­ lét évei alatt kétszer találkozott ezzel az arccal. volt még valaki. Sújában felforrt a harag. ami­ kor Eddyt.– Nekem… nincsenek szüleim. aki népjóléti intézményben él. mint Hajasida tanár úr. amelyet olyankor öltött fel nagy ritkán. szép nő volt… Olyan hangsúllyal mondta. Jositoki mindig min­ denkihez kedves volt. nem halt meg. tényleg. – Ja. Hogy jobb magaviseletre bírjam. ha tényleg szívből begurult. értem – bólogatott Szakamocsi.

Jositoki akár a saját testi épsége árán is. majd miután a tanárnő szerzett pénzt. – Megölöm. de Jositoki meg sem hallot­ ta. megölöm. – Ezt komolyan mon­ dod. a há­ rom terepszínű ruhás férfi. a negyedik általánosba járó Jositoki meg futott utána. a legtöbbször csak nevetett rajta. a rohadt életbe! – üvöltötte Jositoki. Romantikus rész. érzelmes testtartás. Tisztára olyanok. hogy az embernek felelős­ séget kell vállalnia a szavaiért?! – Azt hiszi. Ha Súja ak­ kor nem állítja le. – Ide figyelj. még ha hülyére vették vagy ugráltatták is. és behajítom a pöcegödörbe! – Hűha! – Szakamocsi jól szórakozott. Kuninobu! Amit most mondasz. Súja nagyon kedvelte ezért Jositokit. megölöm! Mielőtt Súja még egyet kiálthatott volna. viszont nagyon hevesen rea­ gált. Kondó. Másodszor pedig épp csak egy évvel ezelőtt. és a kocsi továbbhajtott. Nagyon jó­ lelkű fiú volt. ha baja esett valakinek. – Megölöm. Kuninobu? Remélem. – Megölöm. és kikosaraz­ ta. direkt Sújáék előtt pocskondiázta a tanárnőt. az rendszerelle­ nes. vicces? Én tényleg megölöm. Szakamocsi ezúttal csitító. hagyd! – kiáltotta Súja. Tahara. tudod. ezt jól jegyezze meg! – Jositoki.kapu előtt. Sza­ kamocsi fejcsóválva intett a Védelmi Erők három katonájá­ nak. mint mondjuk a Four Freshmen. amikor egy pasas. Nomura. hogy leállítsa. – Megölöm! – Jositoki nem visszakozott egy kicsit sem. mi­ nimum a pasas metszőfogait megszerezte volna. akit szívből szeret. aki előbb az intézet adóssá­ gát ürügyként felhasználva erőszakosan nyomult Anno ta­ nárnőre. Csak [41] . akik a katedra mellett várakoztak. furcsamód kedves hangon szólalt meg. szóval egy csupa énekesből álló együttes. teljesen ugyanolyan pózban emel­ te fel a jobb kezét.

Ott. – Nobu! – sikoltotta. mert előrebukott. de Nakagava Noriko gyor­ sabb volt. hogy odaszaladjon. és Josito­ ki teste. hogy a mögötte ülő Nakagava Nori­ kónak és a többieknek még arra sem volt idejük. viszont úgy maradt kővé dermed­ ve. spend this night with me… Súja srégen hátulról látta. egészen az ujjakig görcsösen rángatózni kez­ dett a karja. hogy a jól ismert arc pont felé fordul. Súja látta az asztallábak között. ahogy elkezdett felállni. egészen bo­ ogaloo-szerű táncot járt. Nyakigláb azonnal Sújára fordította a fegyver csövét. amely a padsorok közé félig kilépve állt. mert közvetlenül mögötte ült. Ezúttal Nyakigláb egyedül húzta meg a ravaszt. A kórus például ilyes­ mit nyomhat: Baby please. A háromfős csapat továbbra is vízszintesen előrenyújtott jobb kézzel állt. A nagy. A testből kiemelkedő jobb vállától lefelé. A három automata pisztoly egyszerre köpött tüzet. és Jositoki még mindig rázkódó testére dőlt. és a padló egy pontjára merednek. [42] . hogy behúz­ zák a fejüket. Noriko a lá­ bába kaphatta a lövést. A lány száján kicsúszott egy sikoly. A fegyverek csövéből szintén teljesen egyformán vékony füstcsíkok szálltak fel. kíváncsi szemek nyitva maradtak. baby please. Annyira hirtelen történt. Még el sem múlt a fegyverek verte visszhang. a padlón vértócsa áradt szét. Ő egy­ re jobban összezavarodott. ahogy Jositoki amúgy is tágra nyílt szeme egy pillanatra még jobban elkerekedett. majd a saját és a mellette ülő Kanai Izu­ mi padja közé zuhant.persze a kezükben pisztolyt tartottak. – Jositoki! Súja felállt. Jositoki teste lassan jobbra billent. Csak a szemét mozgatta – látta. és le akart guggolni mellé. Különös csend telepedett a te­ remre.

[43] . Érezte. és most lassan Szakamocsira emelte a tekintetét. De a moz­ gása inát annyi idő alatt is. ülj le! És te ott. Kuninobu Jositoki feje megugrott egy­ szer. amíg nézte. – Mit csinálnak?! Jositokit… Jositokit el kell látni… és Nori­ kót… Szakamocsi elégedetlen arcot vágott. Nanahara. határozottan beszélt – nyújtsanak el­ sősegélyt! Jositoki teste. Tahara! – mondta Nyakigláb felé for­ dulva. mert Nyakigláb továbbra is egyenest a homlo­ kára célzott. és kissé lefelé irányítva. és megrázta a fejét. te is. Biztos. hogy nagyon fájhatott a lőtt sebe. Ülj le! Súja levette a szemét Noriko máris vérben fürdő lábáról és a mögött Jositokiról. meghízta a ravaszt. Miről? A kérdés még épp csak felmerült. jobb karja megállás nélkül remegett. Felhúzta a szemöldökét. Egyértelmű volt. Szakamocsi sóhajtott: – Bizonyosodj meg róla. majd Sújára nézett. – Mit művelnek?! – kiabálta Súja szinte sírva. Noriko arcára re­ pült. – Jositokinak – tagoltan. hogy halálosak a sebei. – Nem állunk fel engedély nélkül – fordult Szakamocsi Nori­ kóhoz. – Te sem. ha nem kezelik őket azonnal. hogy a sokktól rángatóznak az izmok a nyakán. Majd megismételte: – Rendben van.hogy Noriko négykézláb áll Jositoki felett. de láthatólag a harag még azon is túltett benne. és a jobb vádlijá­ ból ömlik a vér. Nakagava. és a valami. miközben moz­ dulni sem bírt. Noriko eddig sápadtan szemlélte Jositokit maga alatt. de Nyakigláb már újra megmozdította a fegyverét. ami a fejéből kifröccsent. rohamosan lassult. és egyenesen Szakamocsi képébe nézett.

És ha így maradtak volna. Nem tudta levenni a szemét az asztallábak között heverő Jositoki arcáról. üljetek vissza mindketten! – Jaj… – motyogta Noriko Jositoki eltorzult fejére lenézve – hogy ilyen… Súja agya megint eltompult. bár béna színészek­ kel…) két árvaházi főszereplővel. meg amikor lecsónakáztak a folyón. és még… – Nem halljátok. Semmit sem csinált. – Látjátok – mondta Szakamocsi. a másik kettő pedig Sújára fogta a fegyvert. – Tanááár úúúr! – hallatszott egy nyugodt vagy inkább nem­ törődöm hang. de lehet. mintha neki loccsantották volna ki az agyvelejét. és ők utána sokáig Jake és Elwood-osat játszottak. Szakamocsi mellett Nyakigláb Norikóra. – Már halott. tátott szájú arcát valami pirosasfekete anyag pettyezte. ti ketten? Szakamocsi megismételte. Az esős na­ pok. hogy rendesen szinkronizált volt. Annak ellenére. hogy a feje egy része hiányzott. mint a táborozások. amikor nemrég azt mondta „Van egy lány. Olyan apróbb kalandok jutottak eszébe. a Blues Brothers (rejté­ lyes. Súja észrevette. aki tetszik nekem”. és kábult fejében kergetőztek a barátjával töltött idők emlékei. amikor belefeledkeztek egy régi társasjátékba. [44] . hogy a saját szája is nyitva van. Végül pedig Jositoki arca. hogy Súja nem hallotta. Vagy legalábbis a hang irányába bambult. mire Súja magához tért. talán mindketten hamarosan Kuninobu Jositoki után mehettek volna.Noriko döbbent. Ha felfogtá­ tok. vagy a fe­ ketén közkézen forgó amerikai film. Csak Jositoki arcát nézte egyre. Teljesen megbé­ nultak az idegszálai. Már nem ránga­ tózoot. Noriko is ugyanígy tett. Jositoki a padlónak ugyanarra az egy pontjára meredt.

aki még mindig félig kiegyenesedve állt. és elsőnek letörölte Noriko arcát. Mi baj? Sindzsi leeresztette a kezét. és visszament a saját padjához. amitől egy hajszálnyit oldalra mozdult a feje. a se­ béből ömleni kezdett a vér. Sindzsi biccentett. odaguggolt Jositoki holtteste és Noriko közé. te vagy a… Mimura. Nakagava! – mondta azután Sindzsi. higgadjon le. Noriko is odanézett végre. Viszonozta Sindzsi pillantását. és vörösre festette a fehér zoknit és sportcipőt. Csak a jobb szemöldökét megemelve megmozdította az állát. és azt mondta: – Úgy látom. Szakamocsi kicsit összeráncolta a szemöldökét. és lassan visszahuppant a székére. No­ riko jobb karja alá nyúlt. Sindzsi megismételte. mit jelent. a helyére vezette Norikót. – Na. de beleegye­ zőn bólintott. noha még mindig kába volt. amelyet belepett Jositoki vére. állj fel. – Tessék. amit a Harmadiktól megszoktak. A helyére került Noriko jobb lába lecsüngött a székről. ha nem gond. Menet köz­ ben kivett a zsebéből egy szépen összehajtogatott zsebken­ dőt. és szabadon álló bal kezét határozottan lefelé nyomta. felállt. Noha a helyzet rendkívüli volt. ez a beszédstílus semmiben sem különbözött attól. Nakagava megsérült. és odament Norikóhoz. hogy Sindzsi azt akarja mondani. Súja ebből már megértette. majd hátat for­ dított neki. [45] . Sindzsi bólintott. Felhúzott szemöldöke alatt a különben örökösen vidám tekintete most komoly volt. gyere. Noriko lényegében nem reagált. – Igen. segíts csak! Én is szeretnék már haladni. Közben hátat fordított Szakamocsinak. és Sújára nézett. és segített neki felállni.Jositoki üres helyén túl Mimura Sindzsi jelentkezett. Súja nem értette. segítenék neki a helyére ülni.

és elönti az egész testét. Nakagava Noriko. hogy épp csak az előbb mondta. Igen. agyonnyomja. hogy nyugodjon le. Még nem tudja magában hova tenni. De aztán még épp időben eszébe jutott. ha Súja is meghalna? Súja erőlködve elvette a szemét Szakamocsiról. Kétségtelenül. hogy miközben figyeli. apránként. mint Jositoki. [46] . Úgy tűnt. vagyis mutatta neki Mimura Sindzsi. Az asztalára nézett. Erre Noriko hátradőlt. és újra lenézett a jobbján heverő Josi­ tokira. súlyosan megsérült. mint az a lány.Teljesen olyan volt. rántott egyet a vállán. hang nélkül könnyek gyűltek a szeme sarkába. Tehetetlen volt. amelyből a padok között csak szeletek látszottak. Szakamocsi láthatólag élvezettel nézett Sújára. mintha Mikulás-csizmát viselne a fél lá­ bán. amelyek hiába keresték a kijáratot. A szíve majdhogynem összeroppant a düh és a bánat miatt. Szakamocsi heherészve már másfelé nézett. De Sindzsinek mintha há­ tul is lett volna szeme. Súja is ránézett még egyszer Jositoki holttestére. ugyanazt a hibát követné el. hogy Noriko végre rendezte a gondolatait. Végül úgy érezte. Kinyírom! Nem sok hiányzott hozzá. Mintha újra működésbe léptek volna az imént még sokktól bénult érzékszervei. Látszott. Most pedig nem más. hogy Súja is ugyanúgy kikeljen magából. és kö­ szönetet akar mondani Sindzsinek. akit Jositoki szeretett. Ezt megkese­ rüli! Az biztos. mint valami dübörgés. amit ő. Súja lelkében. Miközben Jositoki nyitva maradt szemét nézte. az egy holttest volt. akivel tíz éve együtt élt. Annak az embernek a holtteste. hogy álljon el. Mi lenne vele. de az egy holttest. de visszafordíthatatlanul feltámadt a harag. ha most elkezdene üvöltözni. összeszorított fogakkal Sza­ kamocsi felé csavarta a fejét. Igen.

de így igazságtalan. és mindketten megbántuk. mi az? – Nakagava megsérült. és ké­ sőbb jót nevettünk. hogy volt. Mimura? Mondjad. Erősen. Tény. valakit. akit jól ismertünk? De hát Jositoki végig mellettem volt. De tényleg. Nem volt könnyű ma­ gán úrrá lenni olyan körülmények között. és kis híján felfedeztek. hogy Jositoki holt­ teste ott hevert közvetlenül az orra előtt. hogy Eddy. Mimura Sindzsi nyugodtságát viszont más szem­ pontból csodálta. és elhalaszthatnánk a dolgot. Igaza van. Az ugyan különös volt. amíg felépül. de emlékszem rá. és Jositoki majdnem belefulladt. de mindketten el tudtunk menekülni. a kutya. melyikünkhöz húz inkább. és a nagyja elpusztult. erősen szorította. Az oké. Nem tudta hova tenni a dolgot. – Elláthatnánk Nakagavát. És akkor. – Hát igen. kis dobozba gyömöszöltük őket. Jositoki tényleg velem volt. hogy összevesztünk. – Már megint. tanár úr! – emelte fel Sindzsi a kezét. hogy valahogyan nyugalmat erőltessen a testére. végül én mentettem ki. Egyik sem valami nagy történet. Mimura Sindzsi sokkal higgadtabb volt. hogy csináljuk ezt a Progra­ mot. De elvesztettem? – Lenne még valami. Súja minden erejével próbálta a benne dúló érzelmeket el­ nyomni. ha ezt meg [47] . úgy van. Mimura? – mosolygott Szaka­ mocsi derűsen. máskor pe­ dig belopóztunk az iskola tanári szobájának padlására. Amikor pedig poénból szöcskét gyűjtöttünk.Súja összeszorította az ökleit a pad alatt. hogy kettesben játszottunk a fo­ lyónál. Előfordulhat egyáltalán ilyesmi? Hogy elveszítünk egy em­ bert. mint mondjuk Súja. ha hagyja. Aztán arra is. de túl sok volt. mert reszketni kezdett volna. hogy még maradt benne erő a csodálatra.

– Van benne valami. Sindzsi is érezte. amellyel már odanyúlt a pisztolyotokhoz. és odahajított valami fehéret Sújától előrébb. a képességeitek alapvetően különböző­ ek. Koppanás hallatszott. Kréta? Súja egy pillanatig arra gondolt. hogy Fumijo láthatóan a homlokából kiálló kést próbál­ ta beazonosítani. – No. kérem szépen.lehetne csinálni. akkor esetleg elmene­ külhetnének innen. és időt nyerhetnének. Aztán Szakamocsi megint tapsolt. de aztán az egész ter­ met újra elöntötte a félelem. 18. amit mondasz. – Csakhogy egy másik megoldási módot ajánlott. [48] . és Fumijo széles fehér homloka kellős közepéből kinőtt egy keskeny kés. így az igaz­ ságtalanság kezdettől fogva fennáll. mi van ott? Nem beszélget! Szakamocsi hirtelen elüvöltötte magát. Természetesen előbb magát Norikót. visszatette a hátán lógó rohampuska szíjára.) felé. akkor ehhez mit szólsz: hogy igazságos legyen a játék. Ezért aztán Nakagavát sem ááá… Hé. de a tipp nem volt helyes. Mimura. Jukie egy pillanatig tágra nyílt szemmel nézte. – Visszaszívom! Visszaszívom! Nem gondoltam komolyan! – mondta Sindzsi azonnal. Szakamocsi harsányan felröhögött. mint amikor beverik a koporsószeget. – No. és igyekezett felfelé nézni. Nyakigláb pe­ dig a jobb kezét. Elég bizarr volt. A laza stíluson Szakamocsi megint röhögött. Fudzsijosi Fumijo (lányok. aki valamit szólni akart Ucumi Jukie osztálytitkárnak a szomszéd padból. Kinek-kinek más az intelligenciája és a testi ereje. Emiatt a feje fel­ felé fordult. megöljük Nakagavát is. hogy a hátán az egyenruhája alatt görcsbe rándulnak az izmai.

Fumijót nézte. Rengetegszer kellett figyelmeztetnie magát ebben az extrém helyzetben. Jukie nem tudta levenni a szemét Fumjióról. Ugyan ki marad életben. nem sok hiányzik ahhoz. 5 [Maradt 40 fő] – No. Súja összeszorított fogakkal győzködte magát. Aztán rögtön komolyra fordította a szót. miközben igencsak kiszáradt torokkal a nyálát nyelte. Esés közben Fu­ mijo bal halántéka a szomszéd Jukie padjának ütődött. Noriko is arrafelé nézett bamba tekintettel. sajnos megdobom a késemmel. De hiába igyekezett. Amit csak akarnak. és megvakarta a fejét. A csevegés is tilos. ajkát összeszorítva. Senki nem szólt egy szót sem. és az asztal megbillent. akkor most elmagyarázom a sza­ bályokat – folytatta kedélyesen Szakamocsi. Érezte. Ez alkalommal nem is kellett ellenőrizni. a fene vigye el! Életünk-halálunk ennek a Sza­ kamocsi vagy milyen nevű rohadéknak a kezében van! – Ó! Véletlen volt. csak ült. Mimura Sindzsi is. amit csak akarnak. mint Jositoki. az szabálytalan. Súja. ahol máris két osztálytársa holtteste hevert. hogy elsírja magát. Jositoki arca magához vonzotta a tekin­ tetét. Ezek azt csinálnak velünk. – Ettől fogva tilos bármit önkényesen csinálni. ha a homlokából kiáll egy kés? Már senki sem mozdult. – Szakamocsi behunyta a szemét. elgondolkozott.A következő pillanatban elvágódott oldalra. mint akibe villám csapott. Aki beszélget. Szitakötő Hajasida tanár úr alvadt vérétől eltérő szag. aki ugyanúgy a padok közé dőlt. bocsánat! Ha a tanár öl. Kunin­ obu Jositoki friss vérének szaga kezdett erőteljesen terjenge­ [49] . hogy várjon.

Tekintsétek ezt az alkalmat gyakorlásnak. Aggodalomra tehát semmi ok. ké­ [50] . ő szinte nem is vérzett. mielőtt elindul. Nem kell mást tennetek. Azonban nincs meghatározva. és mindenki kap egy csomagot. amelyben Hajasida tanár úr holtteste hevert. Továbbá – itt szélesen elvigyorodott –. Ahogy az imént már említettem. amelyek miatt nem előre látható. A fiúk is em­ berből vannak. Hamarosan egy nagy kupac keletkezett belőlük a zsák mellett. de úgy tűnt. ivóvíz és egy fegyver van benne. Aztán megtaláljátok még benne ennek a szigetnek a térképét. Továbbá fontos. a képességeitek alapvetően külön­ böznek. felülről kezd­ ve. Sorban emelem le őket. a balesetek megelőzésére először is magatokat kell összeszed­ ni. akinek nincsen órája? Nincsen?… El is felejtettem. kérem szépen. hogy szörnyűnek vélitek a szabályokat. Oklevelet kaphattok Vezé­ rünktől! Csodálatos.ni. hogy kinek kedvezőbb a helyzete. Mindegyikben más-más fegyver. aki utoljára marad. Némi élelem. hogy ez itt. nem? Súja gondolatban kiköpött. Szakamocsi utasítására. nagyobbacs­ ka fekete nejlon hátizsákokat kezdett behordani a folyosóról a terembe. mert az oldaluk kicsúcsosodott. már tudjátok. és ezzel még tovább növeljük a véletlen összetevők számát… Így talán nehezen érthető. – Lehet. hogy kinek melyiket adjuk. Tehát olyan elemeket vi­ szünk a játékba. Így senki nem kerülhet hátrányos helyzetbe. Semmi sem szabálytalan. egy iránytűt és egy órát… Van. – Hát akkor most egyesével idefáradtok. csak az mehet haza. a szabályok egyszerűek. A lányok számára jó hírrel szolgálhatok: az eddigi Programok eredményei azt mutatják. – Gondolom. Tehát. hogy a nyertesek negyvenkilenc százaléka lány. Fudzsijosi Fumijo arcát nem lehetett látni Súja helyéről. A terepszínű ruhás trió. Köztük némelyik valamilyen bot alakú tárgyat tartalmazha­ tott. hogy a férfiakat és a nőket egyenlőként kezeljük. mint legyilkolni egymást. ám az ember élete telis-tele van váratlan dolgokkal. és úgy nyújtom át. ti is emberből vagytok.

Igen fontos szerepet töltenek be. A térkép alapján pedig elmondom. Jobboldalt felülre egy felfelé muta­ tó nyilat és egy É betűt írt. hát akkor világos? Ha innen kimen­ tek. A krétát a táblán tartva csak a fejét fordí­ totta vissza az osztály felé. a nyakörveitekről van szó. Most pedig függőleges és vízszintes párhuzamos vonalakat húzott a sziget fölé. mert… Szakamocsi a katedrára támaszkodva végignézett az arco­ kon. Még négy orsóformát rajzolt a szigetet jelölő rombusz köré. Ez a rajz a szi­ getet ábrázolja. A következő sorba Bl. a lakók már eltávoztak. – Nos. Senki sincs már itt. és vessétek össze vele a domborzatot az iránytű segítségével. de ehhez hasonló a térkép. – Ez egy elnagyolt ábra. [51] . és a saját ne­ vének Szakamocsi Kinpacu felirata mellé odafirkantott egy nagy. amelyet a csomagotokban találtok. Onnan lövik le azo­ kat. ahogy iparkodtok. Mindezt azért. – Nos. az iskola pedig itt található. B2 került és így tovább.. Viszont reggel és este hat és ti­ zenkét órakor bemondom a híreket a hangosbemondóba. mint egy csálé sütőrostély. Kerülete körülbelül hat kilométer. Fi­ gyelem. hogy melyik terület hány órától válik veszélyessé a számo­ tokra. Jól nézzétek meg a térképet. – Hajók. mi most a sziget iskolájában vagyunk. Te­ hát naponta négyszer. és összeütögetve leporolta a kezét. –.rem. jobbra a rombusz közepe tájára pedig egy X-et tett. és sürgősen hagyjátok el a felsorolt területeket. A2… jelzéseket írt sorban a bal fölső sa­ roktól kezdve.Igen. kezébe vette a krétát. – Én végig itt leszek. egy sziget. – Letette a krétát. szabad az út mindenfelé. kerekded rombuszt. és először rendeznek rajta Programot. Továbbá… Visszafordult a táblához. Szakamocsi a sütőrostély rá­ csának közeibe A1. akik a tengerbe menekülnének. pont a négy égtáj irányában szétszórva. Érthető? – Meg­ ütögette az X jelet a kréta hegyével. A szigetet jelölő rombusz tisztára olyan lett.

ütésálló. Az­ tán megszólalt. ahogy a nyakukhoz értek. Szóval ha élő ember marad ott. Szakamocsi egy pillanatra megállt. – Hogy erre miért van szükség? Hát. Most nézzük csak meg újra a térképet! Hátranyújtotta a jobb karját. és rádióhullámok segítségével eljuttatja ide az is­ kolai számítógépbe.és közben egyre szűkítjük a mozgástereteket. a számítógép automatikusan kiválasztja. Szakamocsi vigyorogva folyatta. Így helyváltoztatásra késztetünk benneteket. és végignézett rajtuk. és rámutatott a táblán lévő tér­ képre. úgyse jön le! Biztos. gyorsan elvet­ te onnan a kezét. és rádióhullámokat küld a nyakán lévő gyűrűbe. azt ne csináld. Ha valaki az adott időn túl is ott tartózkodik… A halottak ebben az esetben természetesen nem számítanak. – Azokat a területeket.Néhányan csak most vehették észre a gyűrűt nyakuk körül. amelyekre én majd azt mondom. Abban az esetben… Súja sejtette a folyatást. és ha feszegeted… – kis levegőt vett – fel­ robban. hogy hol tar­ tózkodtok a szigeten. ez a nyakörv figyelemmel kíséri a szívrit­ musotokat. Így megbizonyosodhatunk arról. – Az illető nyakörve felrobban. hogy nem jön le. [52] . – Kérem szépen. Egyben azt is megtudjuk belőle. Nagy vonalakban ennyi. aki a nyakörvet piszkálta. mert félelem ült ki az arcukra. nem haladna a játék. – Köztársaságunk magas technikai fejlettségének érdeme. vagy már meghaltatok. ha mindenki elbújna va­ lahol. Az a néhány ember. hogy veszélyesek. hogy éltek-e. Vízálló. és… Jaj. Bejött a tippje. ugyanez a számítógép választja ki vélet­ lenszerűen.

– A számítógép működésbe lép. az épületekben szabadon el­ rejtőzhettek. hogy mi a hely­ zet. – Akkor érthető. hogy hiába mentek be egy épületbe? A rádióhullámok akkor is elérnek. de még nem fogták fel a tényt. akkor lejár az idő. Most sokkal fontosabbról fogok beszélni. vannak. Tényleg. – A magyarázatoknak ezzel vége. Szakamocsi érzékelte ezt a hangulatot. Félni félnek. Úgy volt. de nyilván megértették. anyukát. Mindnyájatoknak egyes-egye­ dül kell harcolnia. és összeütötte a tenye­ rét. akik azt gondolják. Akár­ hányan vannak is még… Súja megint csak el tudta képzelni a folytatást. hogy micsoda hülyeség [53] . az első húsz percben először nincsen olyan tiltott zóna. Tehát először is innen távolodjatok el. ahogy gondolta. de az utolsó embert soron kívül tájékoztatom. Húsz perccel azután. Világos? Időkorlát. Azt hi­ szem. ahol felrobbanna a nyakörv. Alapvetően hatóránként jelentke­ zem. ha gödröt ástok és elbúj­ tok. Nem vicc. és az osztály még nem ocsúdott fel a döbbenetből. de a telefonokat nem lehet használni. így a terem megint csendbe borult. Ja. Minden vilá­ gos? Ezenkívül a hangosbemondóba beolvasom az előző hat óra alatt elhunytak nevét. Személyes tanácsaim következnek. Iszonyú felháborító. Az élet már csak ilyen… Mint már mon­ dottam. ugye. ha már itt tartunk. és az összes maradék ember nyakgyűrűje felrobban. Kuninobu Jositoki vérének tömény szaga változatlanul ter­ jengett. A Program során egymás után halnak meg az emberek. Győztes nincs. hogy mindenki el­ ment. Senki nem szólt egy szót sem.Játéknak nevezte. tiltottá válik. Szakamocsi elhallgatott. Lássuk csak… Távolodjatok el kétszáz méterre. és még egy! Van időkorlát. Nem tud­ játok felhívni apukát. egyetlen kivétel ennek az iskolának a területe. de ha huszonnégy órán keresztül nincs egy halott sem. hogy mindjárt egy gyilkos játékra kényszerülnek.

amelyek mintha azt mondanák: „Mi van. hogy lennénk képesek egymást legyilkolni? – Jól van. de közben. köztük Mimura Sindzsi. Egyszer csak elkezdtek az emberek körbepillantgatni. vegyétek elő őket! Mindenki kelletlenül elővette a papírt és a ceruzát. Súja majdnem bekiabálta. Ám ne felejtsétek. Két­ kedő arckifejezéseket. A fenébe is. akkor most egy kis ismétlés! Is-mét-lés. Noriko szintén megmarkolta ceruzáját. hogy „Baromság!”. Súja is lekaparta ezt az őrült mondatot. nem múló sötét arckifejezéssel. de az arcokon ülő kifejezés nem változott. de az iménti „Fudzsijosi Fumijo: órai beszélgetés miatti halálbüntetés” mi­ att jobbnak látta türtőztetni magát. a leg­ jobb. egy­ más sápadt arcába pislogni. Ezt is tessék háromszor leírni! [54] . ha ez itt az orrom előtt már alig várja. Az asztalfi­ ókokban találtok papírt és ceruzát. – Nos. akkor írjátok! Amikor memorizálni kell valamit. akik ezt tették. ha valakivel találko­ zott a tekintetük. Sújának sem volt más választása. ha leírjátok. hogy elkezdőd­ jön?” Csak néhányan tűntek higgadtnak. akkor most írjátok a következőt: Ha én nem teszem meg. Csupán néhány másodperc műve volt. ahogy ránézett Jositoki asztalok között heverő holttestére. És azok. hogy most valami megváltozott. megteszi velem más.osztálytársaknak egymást gyilkolni. gya­ nakvással teli arckifejezéseket lehetett látni mindenütt. Súja összeszorította a fogait. Továbbra sem szólt senki semmit. eszébe jutott Jositoki vala­ mikori vidám mosolya. de Súja észrevette. Írjátok: Mi most meg fogjuk ölni egymást. azonnal Szakamocsi felé fordították az arcukat. Kétségbeesett. ezek pont ezt akarják elérni! Gondoljatok már bele! Mindannyian have­ rok vagyunk. – Jó. hogy a többiek mégis készségesen meg fogják tenni. Írjátok le háromszor! Ceruzák sercegése hallatszott.

Kérdés. hogy ki lesz az első. Indulás után azonnal ki kell menni a kapun. Te rohadék.Fudzsijosi Fumijo felé is odanézett még egyszer. Ez alkalommal… Sújának ekkor eszébe jutott. Aki a folyosón ténfereg. A matróz­ blúzból kilógó fehér kezének ujjai kis tálkát formáltak. és ő az utolsó). hogy ki in­ dul elsőnek: a Program szabályzata szerint valaki eldönti. hogy ki az első. hogy levágja a bo­ ríték szélét. de nagyon figyelmes lány volt. egy fiú. megy tovább az elejéről. Amint ki­ léptek az ajtón. Elővett a zsebéből egy ollót ró­ zsaszín masnival. Az osztály egészségfelelőse csendes. – Kisorsoltuk. egy lány. és finomkodva nekiállt. a szívedbe döföm ezt a cerkát. Aztán felnézett Szakamocsira. tartsatok a folyosón jobbra. Ez azt jelenti. Ha a végére értünk. egy lány. Egy fiú. hogy Nakagava Noriko a tizen­ ötödik a lányok névsorában. De vajon lábra bír egyáltalán állni? Szakamocsi egy borítékot vett elő a mellényzsebéből. Egy pillanat türelmet kérek. hogy Norikóval szinte egyszerre mehet ki innen legalább (ha nem Noriko az első. akkor mostantól kétpercen­ ként egyvalaki elhagyja a termet. 6 [Maradt 40 fő] – Nos. ott lesz az iskola kijárata. és utána már névsor szerint haladunk. lelőjük. Ugyanaz a száma. [55] . mint neki. és ebben van az eredmény.

és a nyitott ajtóban szembenézett a sötétséggel. Akamacu – monda. Száznyolcvan centi magas. Talán az a legjobb. (Csak Kavada nem fordult hátra. tempósabban! Szakamocsi szavaira Josio rogyadozva felállt. de szemből sem bírja kivédeni a jobbhorgot. kilencvenkilós. nem. hajnali egy. és az immár csípőre eresztett fegyverű terepszínű trió sürgeté­ sére átvette a hátizsákot. – Mikor kezdődik a játék? Mindenki hátranézett az utolsó sorban ülő Kirijamára. de aztán megint futni kezdett. és kihúzott egy fe­ hér papírt.) Szakamocsi a vagdosás közben válaszolt. majd egyre halkult. ha először mindenki elbújik valahova. Úgyis éjszaka van. A néma osztályteremben néhány elfojtott sóhaj szállt fel. tornaórán végig bénázik. és kidolgozza a saját stratégiáját. Josio vaskos ajkai elfehéredtek.Most Kirijama Kazuo szólalt meg. bár kicsit ridegen és pa­ rancsolón csengett. Széthajtotta. Kirijama nem válaszolt. Egy pillanatra félelemtől dermedt arccal vissza­ nézett az osztályra. majd rögtön átváltozott sebes trappolásra. és hosszú távnál kidől az első körben. Ennek hallatán az ablak felőli oszlop legelső padjában ülő Akamacu Josio arca megdermedt. mint Mimura Sindzsinek. Ő megállás nélkül rágózott. Neki is olyan nyugodt volt a hangja. Egyszer mintha elesett volna. Szakamocsi befejezte a boríték felvágását. kezében az osz­ tálykirándulásra összekészített csomagjával. de a következő másodpercben már el is tűnt az ajtó mögött. – Akamacu. – Amint innen kimentetek. Kiment előre. – Micsoda véletlen! Fiúk egyes. hogy éjjel van. Csodálkozón tátotta el a száját. de Súja végre megtudta. Két-három lépés hangja hallatszott. [56] . már majdnem fél kettő. nagydarabnak nagydarab.

de mit tartalmazhat az az üzenet? Ezen gondolkozott Súja. hogy bár nem lehet tudni. és beszélhet velük. Miközben a terem kijárata felé haladt. Arra a papírra írhatott rá gyorsan valamit. Lehet. de ha megbeszélik a történteket. az a tér­ kép túlságosan elnagyolt. A Szakamocsi által felso­ rolt szabályok szerint legalábbis nem fogják megakadályozni benne. amire kör­ mölték: „Mi most meg fogjuk ölni egymást. és az asztal alatt szorongatta. akkor most két perc szünet. Akkor talán irányt vagy távolságot adott meg? Aztán meg ha ketten találkoznak. hogy Szakamocsi észrevette. Kíméletlenül és végeláthatatlanul folytatódott az indulás a névsorok szerint. és letett egy papír­ fecnit. Kazuhiko gyorsan a tenye­ rébe rejtette a cetlit. A következő az egyes szá­ mú lány. hogy a kiosztott térképek is így néznek ki. és egyáltalán nem biztos. Súja egy ki­ csit megvigasztalódott. Ogava Szakura ment kifelé. az annyit tesz. de minden bizonnyal bevárhatja a ké­ sőbb kilépőket. Szakamocsi térképén. mi a hely­ zet az épületen kívül.” Talán csak Súja látta. Szakura kettővel Súja mögött ült az utolsó sorban. hogy mindenki más őket akarja megölni. Inada lesz. hogy az egyik kó­ dot írta rá. hogy ott várják be egymást? Akárhogy is. Na jó. [57] . amikor a lányok 4. és meg vannak róla győződve. (Vajon tud járni?) Mimura Sindzsi is utána jön. mintha csak hozzáérne a barátja. hogy a többiekben nem bíznak. Szugimura viszont előbb van. Mindenki gyanakvó és zavarodott. Mindez pedig egybevág Szakamocsi elméletével. és Noriko pont utána következik. hogy még nem fordult teljesen a feje tetejére a világ. köz­ vetlenül a Súja előtti padnál úgy tett.– Nos. kitalálhatnak egy tervet. Súja azon gondolkodott. miután Szakura elhagyta a termet. A szeme a táblán ál­ lapodott meg. Még az elején Súja meglátott valamit. Jamamoto Kazuhiko asztalához. Legalábbis semmi jel nem mutatott arra..

Szórna Micuko. Neki vannak barátai. és kint vár majd rá. hogy üzenetet küldjön Szugimura Hiroki­ nak. Kirijama Kazuo. hogy a saját emberein kívül senkiben sem bízik. akiket az osztály összes többi tagja egyből meggyanúsított. hogy Kirijama valami üzenetet adhatott át a haverjainak. Kirijamának bőven van akkora ereje. mivel ők a „rosszak”. háborítatlanul nyugodt arccal ment ki. Holmi haveri körnél jóval sta­ bilabb társaság. de túl messze volt a padja. mert távol volt a padja Simizu Hironóétól és Jahagi [58] . Micuko szintén. Súja mélyet sóhajtott. Különben is. Ennek a játéknak a szabá­ lyai szerint önmagadon kívül mindenki ellenség. hogy Hiroki talán hasonlóan gon­ dolkodik. hogy ezek öten egymásnak menjenek. Súja alaposan megfigyelte. Ő nem nyújthatott át üzenetet. hogy öten akarnak ki­ menekülni innen. Szóma Micukónak is voltak barátai. Mi az nekik. aztán Numai Micuru. hogy saját maguk életben maradjanak? Sújának az volt a véleménye. Tényleg.Felötlött benne. Igen. még úgy jár. egy fél pillanatra találkozott a te­ kintete Sújáéval – de csak ennyi történt. mint Fudzsijosi Fumijo. hogy ez Kirijamára mégsem vo­ natkozik. hogy „Mindenki más szí­ vesen megteszi”. mint ő. de elkép­ zelhetetlennek tűnt. Kavada rágózva. Biztos arról van szó. ha valamit el­ szúr. kinyírni másokat azért. Cukioka Só. Mielőtt kilépett volna az elülső tolóajtón. hogy lerázza a kormányt. És valószínűleg ezek hárman voltak. Összegyűjthetne még addig másokat is… Egymás után elindultak azok is. akik eddig hallgattak: Kava­ da Sógo. az ő emberei. Hamarosan Szugimura Hiroki került sorra. elég valószínű. Rá se nézett Szakamocsira és a Terepszín Trióra. Kirijama is nyugodt léptekkel távozott. Csak abban reménykedett. Kuronaga Hirosi meg Szaszagava Rjúhei. Szakamocsi azt mondta. hogy Kirijama távozásakor a kö­ rülötte ülők. Viszont ez azt is jelentette. furcsamód nyugodt képet vágtak.

de ha kiszámolja az ember. A lányok többsége sírva ment ki. Súja megfogta a csomagját. Noriko hátrafordult. már majd­ nem egy órának el kellett telnie. Egyelőre arra összpon­ tosított. – El­ tévesztetted az irányt! Súja megállt. De bárhonnan is nézzük. Félretéve a pletykákat. 15. Nagyon rövidnek tűnt. Csomót érzett a torkában. [59] . Szóma Micuko lány. akit Kavada Sógo barátjának lehetett volna nevezni.. Tendó Majumi eltűnt az ajtó mögött. Csak nem fordulhat elő. Nem egyenest ment az ajtóhoz. mióta átkerült az ő iskolájukba. ezért azonnal elhessegette a gondola­ tot. és felállt. A három katona is a fegyverére tette a kezét. mielőtt kimenne a teremből. mindössze két perccel kevesebb időre volt szükség. ha gyanakodni kezd. a sebek az egész tes­ tén… Megtörténhet. Súja persze tudta. ahogy közeledik.Josimiétól. Ráadásul volt benne valami megfoghatatlan.) A lá­ nyok. de összeszedte magát. hogy belemegy ebbe a játékba. hogy adjuk meg a tiszteletet a halottaknak. és megszó­ lalt: – Kuninobu Jositoki a barátom. 14.. de a lelke mélyén azért maradt egy halvány balsejtelem. Csak Kavada aggasztotta. Súját nézte. és Szakamocsi Súját szólította: – Fiúk. Telt az idő. hanem balra lépett. Lényegében nem is beszélt senkivel. Hadd zárjam le legalább a szemét! Még Vezérünk értekezéseiben is az áll. aki belemegy a játékba? Ez nagyon is elképzelhető. – Nanahara! – Szakamocsi feltartott késsel szólt Sújára. Az osztályban senki sem volt. Nanahara Súja. amit azelőtt kell tennie. hogy ő lesz egyedül. biztosan veszteni fog a rendszerrel szemben. (Kuninobu Jositoki részével.

hogy megint kézbe ve­ gye a csomagját. amikor ételosztásra kerül sor. Ezek lassacskán a mellkasából kiömlött. Úgy csinált. hogy felültesse. Az orrüregéből sötét színű vér folyt. A tenyerével letörölte a barátja arcára ta­ padt vért. kicsit mégis megtorpant. csodálkozó szeme még jobban kidülledt. és feketévé vált. és le­ guggolt hozzá. Jositoki nagy.Szakamocsi arcán egy pillanatra átfutott a zavar. de végül he­ herészve leeresztette a kést. Mivel a golyók benn maradtak a fejében. még csak nem is féle­ lem. hanem düh öntötte el… Jositoki… Majd én elintézem ezt az ügyet helyetted. Tudta. akár egy éhező menekült. Letette oldalra a csomagját. Borzasztó volt. Ha a fene fenét eszik is. és szétspriccelt a földön. – Rendben. amely közvetlenül Noriko padja előtt hevert. Azután nem is szomorúság. Nyakigláb durva eljárása miatt. és lezárta szemhéját. Megállt Jositoki holttesténél. Nanahara. Gyorsan odasuttogta: [60] . amivel a halál beálltáról megbizonyosodott. A vékony test ijesztően könnyű volt. és Norikóhoz hajolt. hogy az csont. Mintha meglepődött volna. Súja lecsil­ lapodott. és ke­ resztbe tette karját a mellén. Súja szinte láthatatlanul felsóhajtott. Félig nyitott szájából nyál és vér keverékéből álló rózsaszín folyadék csor­ dogált. és újra elindult. Egyenruhája szövete három helyen kiszakadt a mellén. És annak dacára. feje alatt elterülő óriási vértengerbe torkolltak. Talán mert kifolyt belőle a vér? Ahogy a karjaiban tartotta Jositoki könnyű testét. Újra lefektette a testét. Ígérem. Jositoki leszakadt füle fölött közelről néz­ ve látható volt a halványpiros hús és valami fehér a véráztat­ ta rövid haj között. Ahogy Súja átkarolta. Felemelte a hasra dőlt testet. sugárban jött belőlük a vér. hadd zárja le a szemét. hogy ő maga kérte. mintha azzal pepecselne. Nem volt sok idő. Rendes fiú vagy te.

Várlak. és neki is lezárta a szemét. nem volt felkapcsolva a lámpa. de arról inkább letett. amelyre kilépett. Továbbment. de Súja megbizonyosodott róla. mert tiltott zóna lesz. kezét ala­ csonyan tartva. Csakhogy ez ott és akkor fel sem merült Sújában. hogy a folyosó abla­ kait is sötét színű fémtáblák fedik. a hajópadlót a teremből kiszűrődő fény vi­ lágította meg. Kint várlak. mert talán mégis ki kellett volna húznia. Bár ki tudja. végül úgysem le­ het majd a közelébe jönni.– Lábra bírsz állni? Már ennyitől is a fegyveréért nyúlt a Védelmi Erők három katonája. akárcsak a tanteremét. Ezzel meg is nyugtatta Súját. ha a Sújá­ hoz hasonlóan szökést tervező és ellenállni próbáló diákok megtámadják Szakamocsiékat. Mimurával együtt meg tudunk menekülni. hogy csak Noriko lássa. [61] . Arcát Szakamocsi és a katonák felé fordítva. [Maradt 40 fő] 7 A folyosón. Amikor kívül került az ajtón. Ezeket biztosan védfalnak szánták arra az esetre. ezzel el­ intézted magad!”. és a hüvelykujjával a kijárat felé mutatott. hogy az a mosoly azt jelentette. kis tű­ nődés után odalépett Fudzsijosi Fumijo holttestéhez. ökölbe szorította. Megállapította. hogy valójában Mimura Sindzsi akkor Sú­ jánál sokkal inkább tisztábban látta a helyzetet. de a szeme sarkából látta. Mimura. karba tett kézzel ül. simán. egy kicsit megbánta. hogy Jositoki egykori padja túloldalán Mimura Sindzsi előrefor­ dulva. Nanahara. Lehet. és mintha halványan elmosolyo­ dott volna. Nem nézett Noriko irányába. hogy észrevette Súja intését. amint az utolsó ember is elindult. Lehet. hogy „Viszlát. Szívesen kihúzta volna a kést is a homlo­ kából. Ám előfordulhat. Mielőtt átvette volna a fekete hátizsákot. hogy Noriko bólin­ tott.

Súja azonnal megfordult. és a lámpa is égett. olyanok. és olyanok a körülmények. [62] . Az épület előtt a holdfényben egy kihalt udvar terült el. Jó. mert a Programról szóló hírek­ ben a vágóeszköz általi halál és a fulladás általi halál mellett mindig bemondták a golyó általi halál következtében el­ hunytak számát). és kilépett a szárnyas kijárati ajtón. legalább annyian lehettek. ahonnan Súja most lépett ki. De ez a terv máris dugába dőlt. ha a saját zsákjában lő­ fegyvert találna (volt rá esély. Lerohanhatnák Szakamocsiékat. Bal kéz felől kisebbfajta hegy magasodott. Húszat? Harmincat? Nem. Három-négy fokos kis lépcső követke­ zett. akiknek van lőfegyverük. hogy mi lenne. hogy nem lehet bevárni a később jövőket?Akkor is… Gyors léptekkel végigment a sötét folyosón. A tenger. Neki is furcsán kifejezéste­ len arca volt. voltak ott más katonák is. csőlá­ bú székeken ülni egy rakás katonát. Mindenesetre nincs más lehetőség. Súja meglátott ott bent. vagy három teniszpálya kitelt volna belőle. ebben nincs semmi meglepő. de ha kint is vannak katonák. mint ahányan a 3/b osztály­ ban. és a kezében tartott teáscsésze fölött egy pillantást vetett Sújára. hogy ez a terület tiltott zó­ nává válik. még mielőtt a legutolsó em­ ber útnak indul. Ha jobban belegondolunk. Balra pedig a folyosó leg­ végén volt még egy terem. Az lehet a tanári szoba? Az ajtaja nyitva volt. A túloldalán egy erdő volt. mint a másik háromnak a tanteremben. illetve ha páran várnának rá az iskola előtt. Az egyik katona félrefordult. akik Szakamocsival megjelentek. mint az. és a kijárathoz sietett. össze kell fogni. Súja azon törte a fejét. egy sötétbe nyíló szárnyas ajtó.Jobbra volt még egy olyan terem. és azon túl még egy. jobbra pedig kitárult a tér. Kétségek gyötörték. Azon a három fic­ kón kívül. lesétált rajta. tehát még azelőtt. Azután következik talán a kijá­ rat. ott egy nagy sötétséget lehet látni. kommersz asztalok előtt.

elpazarolhatja az energiáját. Legalább én megvárom a később jövőket. Mindenki elrejtőzött valahova. Viszont ha alváskor nem vigyáz. hogy látott volna a kanagavai helyi hírekben más helyszínt (ami mindig a játék vége után derül ki a híradóból). hogy… Nem volt ott senki. melyiken vannak. ahogy Szakamocsi javasolta. A Program alapszabálya.Elég messze. hogy magasfeszültségű kerítéssel körbevett hegyen vagy lebontás előtt álló börtönben tartják. Elkedvetlenedett. Csak a tengerillattal kevert szellő fújdogált az udvaron. hogy abban a tartományban rendezik meg. akik minden valószínűség szerint össze­ találkoztak valahol. mint ahogy Ogava Szakura és Ja­ mamoto Kazuhiko. De ha egyenként elbújnak. Nem em­ lékszik. Súja hátrafordulva vetett egy pillantást a sötétbe burkolózott iskolaépületre. de nem elviselhetetlenül hideg. Mindenek­ előtt Nakagava Norikót. előfordul. talán kitalálhatja. A fenébe. hova vezet majd a kavarodás. de a katonák a folyosó túlsó [63] . Ha szétszóródnak. de ha megnézi az alakját a térképen. Lehet. Biztos a száraz­ föld. de reményeivel ellen­ tétben más sem várta kint. Katonát nem látott. azzal bedőlnek a kormány számításának. hogy „Aki nem hagyja el azonnal az iskola területét. vagy ahogy Kirijama bandája is biztosan tette. Az még hagyján. ami ezt a játékot mozgásba hozza. mint szigetet. Úgy tudta. amelyiken ki van írva a sziget neve. De mindezeken túl sokkal lényegesebb. És pont a káosz az. Szakamocsi nem említette a nevét. agyonlőjük”. Májusi estéhez mérten alacsony volt a hőmérséklet. aztán később külön-külön egymásba botlanak. nem lehet kiszámítani. hogy van olyan épület. Még Szugimura Hiroki sem bukkant fel. bent a tengeren kis fénypontok. ha a közeli bará­ tokkal szövetkezik valaki. A lenge szellő a tenger illatát hozta. ahol a kiválasztott diákok iskolája van. Most is egy szigetet választottak. Ez az. Mondták. de Kanaga­ va tartományban túlnyomórészt szigeten szokták.

hogy mikor kezdő­ dik a játék. ahogy távozott a teremből. de a megdöbbe­ néstől egy pillanatra lecövekelt. Súja megnyalta a száját. és az épp kilépő Tendó Majumit…? Amikor idáig jutottak a gondolatai. És akkor észrevette. mint egy szemeteszsák. És közvetlenül a vaskos hajköteg mellett Majumi matrózblú­ za hátából egy húsz centi hosszú. épp három per­ ce kísérte pillantásával. Vagyis haj. Az egyik végét szőr borította.” Nehogy már… Valaki ezt tette volna? Valaki a korábban tá­ vozottak közül visszajött. hogy mihamarabb el kell távolodnia a kaputól. hirtelen észbe kapott.) volt.végén lévő szobában nem fordítottak különösebb figyelmet Sújára. A Fejében Szakamocsi Kirijamának adott válasza visszhang­ zott. A bot végéhez négy aprócska vadászgép farokszárny tartozott. hogy nem nézett a lába elé. Ez meg… Mi ez? Igazából azonnal el kellett volna rejtőznie. és nem látszott az arca. és újra kinézett. csak terpeszkedtek a székeiken. Ember volt. Teste kissé összegörnyedt fekté­ ben. A fegyvereik sem voltak a kezükben. de aztán rögtön eltá­ totta a száját. le­ kuporodott és körbenézett. Még csak nem is cseverésztek. „Amint innen kimentetek. ahol valami hevert. de Súja látta már valahol azt az egy ágba font hajat a nagy masnival. Matrózblúzos. tompa ezüstfényű pálca állt ki ferdén. [64] . Olyan volt. 14. valaki otthagyta a csomagját. A mozdu­ latlan test Tendó Majumi (lányok. és nem is csomag. és arra gondolt. Nem szemeteszsák volt. Az előbb annyira el volt foglalva a környék pásztázásával. Persze. mint egy tranzisztoros rádió antennája. Azt hitte. miután Kirijama megkérdezte tőle.

hogy elhitessék. Igen… Fentről lefelé haladt. akik „játszani” akarnak? Vagy a folyosó végi bagázs tette volna? Viszont ah­ hoz képest… Súja azután ráeszmélt. A nyílvessző nagyon gyorsan. Hátrafordult és felnézett. szép [65] . és elfutott jobb­ ra. Szóval meg kell nézni… Ha egy másodperc töredékével később nem vette volna észre azt a „valamit”.Érthetetlen módon a támadó jelenlétére semmi nem utalt. A földszintes iskolaépület sátortetején a holdfényes ég hátte­ re előtt egy nagy testű. Az… csak nem Kava… Nem volt ideje végiggondolni. vannak. sötét árny állt. Talán csak súlyosan megsebesült. Miért? Netán megelégedett annyival. és elvesztette az eszméletét. felkapta a nyílvesszőt a földről. Sújának borsódzott a háta. és nem húzta volna vissza éppen lépni ké­ szülő lábát. amire a támadó feltehetőleg nem számított. de olyat. A támadó az épület tetején állt. hogy Tendó Majumi esetleg még nem is halt meg. ő is biztosan az elsők között esett volna ki ebből a játékból. Amikor Súja egy pillanatig bénultan állt a döbbenettől. hogy elintézte Tendó Majumit. ha nem a kijárat közvetlen közelében tartózkodik. sem­ miféle nyílvessző nem repült felé. majd egy ezüstszínű tárgy húzott el Súja szeme előtt. Szinte gondolkodás nélkül választotta az irányt. Tehát… Éles hang hallatszott. Súja az árnyra célozva elhajította a nyílvesszőt. és lelépett? Vagy ez valami trükk lehet. Az árny Súja felé fordította fegyverét. Ezt most megszívta volna. Fölocsúdott. Hogy meglepje támadóját. hogy Norikót be­ várja. majd a földből egy újabb antenna nőtt ki.

Noriko arcáról újra Tendó Majumira emelte a tekintetét. az egykori baseballzseni volt képes. hason fekvő nagydarab árny Akamacu Josio volt. A diákegyen­ ruhás. Úgy érezte. Erről beszélt Szakamocsi. amikor azt mondta. Elveszthette az esz­ méletét. és egy puffa­ nással földet ér. az agya sercegve ég. Visszajött fegyverrel a kezében. hogy „Amint innen kimentetek”. odasietett hozzá. ahogy az árny szép kényel­ mesen lezuhan bő három méter magasságból. Hátranézett. és nézte. mert meg se mozdult. és megfogta a nyakát. hogy csak Súja. ahogy csak bírsz! Futásnak eredt. Súja meghúzta magát. Az árny felnyögött. Súja megnézte a kijáraton kiszűrődő fényben. amelyet a kezében tartott. és megölte Tendó Majumit! Ekkor észrevette. odament Norikóhoz. A kezétől nem messze egy olyan izé feküdt… Mintha egy puskára íjat szereltek volna – nyilván egy nyílpuska. A lábához esett hátizsák félig nyitva volt. Súja érezte. és mintha összegörnyedt volna. aki legelsőként indult el halálra vált arccal. és megszeppenve állt. – Fussunk! Fuss. fejéhez kapott. és úgy.ívet írva repült egyenest az árny felé. Súja felpattant. szinte vonszolva maga után a sebesült lábú Norikót. és kilátszott belőle egy köteg ezüstszínű nyílvessző. elkezdődött. Halott volt. Mi van akkor. Ilyesmire lehet. hogy elsápad. és megfogta a kezét. és egyszer csak visszatér. ha más is gondol erre. ezúttal esetleg már lőfegyverrel a kezében? A játékhoz való hozzáállását máris kénytelen volt megváltoz­ tatni. Tehát erről volt szó. leesett. De merre?… [66] . mint valami gyújtózsinórgombolyag. Megingott. Semmi kétség. hogy valaki áll a háta mögött. Mellette hevert a tárgy. ahogy volt. Legalábbis Akamacu Josio elkezdte. és Norikót látta. Kétségbevonhatatlanul. aki épp felmérte a helyzetet.

túl sokáig számítógépezett tegnap?… Tehát tegnap szombat volt? Vagy inkább vasár­ nap?… Az azt jelenti. és bevetették magukat az erdőbe. [67] . Súja némileg erőlködött. Erősen megütötte a fejét. Egy csapásra szertefoszlott az a gondolata. aztán hallani lehetett a szárnycsapásait. hogy ma hétfő. Valószínűleg ők sem hülyék. Egy pillanatra felvillant még Mimura Sindzsi arca. és a lá­ buk alatt valami páfrányféleség burjánzott. hogy bevárja a többieket az épület előtt. egy másodperccel tovább sem akart itt maradni. de azt is elhessegette. Kábult volt. mint ő. hogy irtózatosan fáj a feje. Súja visszanézett az épületre. Norikót szorosan átka­ rolva haladt befelé a rengetegbe. Főleg. de erről is le kellett mondania. de Fudzsijosi Fumijót ki kellett hagynia). Mi történhetett egyáltalán. Látni nem látták. hogy a lábuk sem éri a földet. menekülnek majd. szintén erőszak­ kal. Csak eszeveszetten. és elájult: számára szinte olyan volt. Bebeszélte magának. Először arra lett figyelmes. hogy biztosan van valamilyen módszer. hogy később összefoghassanak. de elvetette az ötletet. és Súja és Noriko számától számítva tizenkét főnek kellett volna ma­ radnia.Nem volt ideje. ahol még tizenegyen maradtak (az osztályban huszonegy lány és huszonegy fiú van. Először meg kell bújni abban az erdőben… Kis ideig még így tervezte. nem olyan hülyék. hogy alapos döntést hozzon. Amint kijönnek. mintha mélyen aludt volna. Röviden. hogy ott hever Tendó Majumi holtteste. de végül meggyőzte ma­ gát erről. és arra gon­ dolt. ahogy elrepül. Hát igen. hogy valahogyan figyelmeztetnie kéne őket. Egy madár rikoltott a köz­ vetlen közelükben. Megsürgette Norikót. Fák és bokrok egyaránt nőttek. Egyelőre meg­ indult az orra előtt magasodó erdő felé. és iskolába kell menni. [Maradt 39 fő] 8 Akamacu Josio nem sokkal később magához tért. Noriko jelenlegi állapotában könnyű pré­ dává válnak: nagyon veszélyes ezen a környéken sétafikálni. de nem is volt energiájuk odafigyelni.

Nem a gondolatai. Egyszerűen félt az osztálytársaitól. milyen érzés. Aztán fölösleges is erőlködni. hogy a leghatékonyabb módszert választotta az „ellenség” számának csökkentésére. Josio nem akart meg­ halni. 14. Szakamocsi.Hány óra van egyáltalán?… Tök sötét van még. az embernek nem szabad megölni az osztálytársát. ami sokkal mélyebbről fakad. ha lejár az idő. és a háttérben az osztálya (akik úgy néztek ki. ki tudja. ha­ nem a halálfélelem vezérelte. Vérrel írott „Kinyí­ runk!” felirat töltötte ki az egész felületét. amely a Josio lelkében ta­ lálható elvadult vidéken volt felállítva. egy hegy van. miért. Hajasida tanár úr holtteste. Nagy nehezen fel­ mászott az épület oldalán lévő kis vaslétrán az iskola tetejére. és egy nyílpuskát fedezett fel a hátizsákjá­ ban. aki a kivetítő előtt állt. Nem mérlegelt. Ez a félelem jelenleg egy óriá­ si reklámkivetítőben testesült meg. majd a bodega. és a látómezejét. és egy matrózblúzos lány látott hever­ ni. hogy megölte egy osztálytársát. Ebben a pillanatban minden emléke visszatért.) is. elsza­ lasztotta Cukioka Sót (fiúk. mintha egy háromdimenziós filmből léptek volna elő) fejszékkel és pisztolyokkal felszerel­ kezve készült rátámadni Josióra. hanem a félelem. Azon túl az éj­ szakánál is sötétebb íj alakú árny. ahogy atlé­ tikabajnok lábán teljes erővel nekilódult. Persze. Josio számára cseppet sem volt meglepő. egy üres földterület töltötte be. De ez csak az elmélet. látta. ha körü­ lötted bérgyilkosok keringenek!… Így alakult. az indulás. Míg kapkodva az első nyílvesszőt feszítette a puskába. ahogy Csigusza Takako (lányok. Visszajött. 13. mert úgyis mindenki meghal. Mindenki ellen­ [68] . hogy ki ellenség és ki barát. akkor még… egy kicsit alhatok… Az ég és a föld derékszögben elfordult. de gyönyörű arcán most félelem ült. És… Körbeforgatta a fejét. Gondolj csak bele. akik szerinte mind rá fenték a fogukat. ahol meghúzta magát. hogy most az emlé­ keivel együtt nem a bűntudat tért vissza.) ki­ csit szigorú.

Az Akamacu Josio mellett heverő nyílpuska meg volt töltve. Elvette ugyan. Elindult. Gyorsan felült. már halott volt. Amikor eldőlt. Josiót véletlenül intéz­ te el. feje végigcsúszott a kissé nedves földön. Kazusi leengedte a nyílpuskát. Hát persze. Ettől az új megközelítéstől zsibbadt agyába most visszatért az élet. Olyan fiú volt. 16. Hol a nyílpuska?… Abban a pillanatban a nyakába olyan érzés nyilallt. mint Nakagava Noriko. most innen el kell menekülni. homlokáról és arcáról lehorzsolódott a bőr. hol van Nanahara Súja?… A nyílpuska! Fel kell ven­ ni a nyílpuskát. Kazusi próbálta valahogy működésre bírni összezavarodott agyát. A nyakából hátul egy ugyanolyan ezüstszínű nyílvessző állt ki. akinek mindig jó kifogásai vannak. mintha hátulról megütötték volna egy rúddal. és elvette Tendó Majomi hátizsákját is. [Maradt 38 fő] 9 Niida Kazusi (fiúk. és szinte gondolkodás nélkül felvette Josio nyílvesszővel telt hátizsákját. amikor Szaszagava Rjúhei és társai szívatták őt. majd megállt. hogy Josio felállt. de lőni nem akart. de a körülményeket szemlélve világos.ség volt. egy darabig csak reszketve állt egy helyben. aki két perccel később jött ki az épületből. De abban a pillanatban. Tényleg. Kazusi pedig nem csinált semmi rosszat. de ez őt magát már nem érintette. mintha nem vennék észre. [69] . Akkor is mind úgy tettek. Josio hasra vágódott. Először is Nanahara Súja már kéznél van. Teste összegörnyedt. ez az első feladat.). Aztán futás­ nak eredt. az ujjai a ravasz meghúzásával reagáltak. mint amilyet ő maga lőtt bele Tendó Majumiba. hogy Akamacu Josio ölte meg Tendó Majumit. Nem törődni Akamacu Josio és Tendó Majumi holt­ testével. hanem azonnal eltűnni innen.

Hirtelen döntés volt. Mozgáshiány. Nem tudta. hogy valami vaskosabb fűféle kilapul a fene­ ke alatt. és egyúttal vissza is fogta lépteit. hogy a bozóton át cikcakkban. [70] . megeshet. de egyelőre úgy tűnt. hogy Noriko a fejük feletti fakoronákon átszűrődő homályos hold­ fényben az arcát nézi. viszont nem kell egyfolytában lengetni. hogy a hegy lankás lejtői vagy a sűrűn nőtt fák miatt. mintha rengeteget futott volna. mint a baseballütő. Norikót leültette a sötétbe burkolózó bozótba. Súja Noriko köré font karjával jelezte. Lényegében csak kettejük lihegésének hangja töltötte ki a teret. Ezek után kezét térdére támasztva megpihent egy kicsit.[Maradt 38 fő] 10 Vagy tíz percig futhattak. de mindenképpen biztonságosabb. hogy alig néhány száz méterre tá­ volodtak csak el az iskolától. de pillanatnyilag úgy érezte. hogy ezen a hangörvényen át másféle hangokat is kiszűrjön a körülöttük terjengő sötétségből. Még egy ideig figyelte a környező hangokat. egy kicsit fellélegezhetnek. pedig ha azt vesszük. hogy kifújják magukat. Az elektromos gitár nehezebb ugyan. minél mélyebb a sötétség. Norikóra nézett. és bólintott. Úgy érezte. De legalább az épületből kiszű­ rődő mesterséges fényeket nem lehetett már kivenni. mint kimenni a nyílt tenger­ partra. majd leült Noriko mellé. Szaporán kapkodták a levegőt. de Súja igyekezett hegyezni a fülét. ahogy letette kettejük csomagját. A jobb válla roppant egyet. hogy álljanak meg. hogy annál kevésbé vannak ve­ szélyben. hogy valaki követte volna őket. Érezte. és nem volt idő. és suttogva kérdezte: – Jól vagy? – Igen – válaszolta halkan. Halk recsegés jelezte. ráadásul hegynek felfelé haladtak. Semmi nesz nem utalt arra.

mondjuk. Nem illik egy lány holmijában nézelődni. ha megvan egyliteres. Egy ausztrál falusi vadászbajnok el tudna intézni vele. – Egy kicsit – bólintott Noriko. és visszatette a bumerángot Noriko hátizsákjába. kicsavarta és megszagolta. Kinyitotta a neki osztott hátizsákot. Az egyen­ kabát legalsó gombját kigombolta. A palack jó. bőrrel bevont markolat. egy náthától le­ gyengült kengurut. és tényleg csak egy kortyot ivott. il­ letve vadászatra használt dobószerszám. hogy bármikor elérhesse a markolatot. A bennszülöttek által harcra. és tulajdonképpen még hasznos is lehet. Egy V alakban meghajlított. Kipatentolta a tokot. kemény tár­ gyat tapogatott ki. Haldokló betegéhez hasonló légzése végre lecsillapodott. de ők mi a fenéhez kezdjenek vele? Súja sóhajtott. Kemény. és egy felte­ hetőleg vízzel teli palack mellett egy hosszúkás. és fejenként csak kettőt adtak belő­ [71] . megállapította. hogy nincs benne semmi rendkívüli. és óvatosan megkóstolta. sima fafelülete volt. Kivette. visszatette a tokba. Egy idétlen dolog került elő. negyven centi hosszú bot. hogy fegyver van benne. Tapintásra bőrből készült tok és egy abból kilógó. és kérdés nélkül kihúzta a cip­ zárt. Egy kicsit kiöntött a kezére. Miután megállapítot­ ta. de egy zacskó kenyéren és egy elem­ lámpán kívül nem talált mást. Ez az úgynevezett bumeráng lehet. Szakamocsi azt mondta. Beletúrt.Súja szívesen elüldögélt volna még egy darabig. de nem lehe­ tett. de ezt a cso­ magot nem Noriko pakolta össze. milyen értékes lehet majd a víz. és kihúzta a kést. Ivott még egy kortyot. de ez lenne az? Még egy kicsit turkált a hátizsákban. Odahúzta Noriko hátizsákját. Nyilván tisztában van vele. Noriko elvette. hogy körülbelül tizenöt centis éle van. és anélkül hogy visszazárta volna. Súja elővette a saját táskájából a műanyag üveget. – Kérsz vizet? – kérdezte Norikótól. a tokot betűzte nadrágja övébe. Egy katonai kés volt. majd odaadta Norikónak.

Súja hamar lekapcsolta a zseblámpát. Noriko bólintott. Nagyon nem tetszik. és elhúzta a lábát. majd meg­ kötözte a végét. Úgy-ahogy feltekerte a kendőt. de mi a helyzet a vízvezetékkel? – Mutasd a lábad! – mondta Súja. amelyeket a kirándulásra tartalékba hozott. egy centi mélyen és vagy négy centi hosszan kiszántódott hús. – A fenébe! – mormogta maga elé. Súja az egyik kendőt összehajtogatva tette a sebre. és vigyázva. és befejezte a kendő kötözését. – Kibírom – válaszolta Noriko. Noriko halkan rákérdezett: – Nobura gondolsz? Súja a fogát csikorgatta. Egyelőre arra legalább jó lesz. a másikat kinyitva és hosszúkásra hajtva kezdte erősen ráte­ kerni. Súja kivette a hátizsákjából a zseblámpát. majd kinyitotta a kulacsot. Ezt a sebet igazából össze kellene varrni. hogy ne szóródjon szerteszét a fény. a tenyerével ellenzőt tartva megnézte Nori­ ko lábán a sebet. [72] .le. hogy megál­ lítsa a vérzést. géz helyett. de amikor Súja a palackot megdöntve whiskyvel fertőtlenítette a sebét. Szakamocsi mondta. és jól meghúzta. A seb széléből a hús rózsaszínje mellett még vékonyan csordogált a vér. És Akamacura. Majd visszafordította a tekintetét. – Rá. miközben a keze tovább mozgott. és lassan kinyújtotta a szoknyája alá hajlított jobb lábát. Rájuk meg mindenkire. és a hátizsák helyett most a saját sporttáskáját húzta maga elé. Nem tetszik ez nekem. Súja Norikót nézte. Noriko megköszönte. – Kicsit fájni fog. Fentről lefelé. hogy a telefonokat nem lehet hasz­ nálni. A seb a vádli külső felén volt. egy picit fel­ szisszent. Bourbon whisky­ vel telt laposüveget és két tiszta kendőt vett elő.

hogy azt akarta. Ha figyelmen kívül hagyjuk. de azt nem gondoltam volna. mert megdob­ tam a nyílvesszővel. és folytathatta a gyilkolást. Nekiáll a többieket öl­ dösni. Szóval Mimura Sindzsi is bizto­ san elindult már. Súja megrázta a fejét. és találjanak ki valamit együtt. egy régi típusú búvár­ óra. aztán leesett. Mostanra már mindenki el­ hagyta a termet. hogy képes ilyesmire. – Nem hittem. Már megint túl jóhiszemű voltam? Meg kellett volna inkább ott helyben ölnöm? Ekkor észbe kapott. Súja elgondolkodott ezen. aki tényleg be is tartja. hogy jobban megnézze. majd végül ráeszmélt. hogy lesz olyan. hogy rögtön magához tért. és karóráját a holdfénybe tartotta.– Majumival… azt Akamacu… – Noriko hangja megremegett – tette. Ha maradtak is még. Én is tudom ennek a já­ téknak a szabályait. Az előbb még szinte tu­ dat alatt arra gondolt. ugye? – Igen. mert elvesztette az eszméletét. hogy maga életben maradjon. Legalábbis Mimura Sindzsi már… Vele biztosan nem fordulhat elő. hogy Aka­ macu Josiót otthagyták. Most már tiszta hülyének tartotta ín­ agát. de… Az is lehet. ahogy volt. hogy mi lett utána Akamacu Josióval. maximum ketten vagy hárman lehetnek. A ha­ zai Hattori Hanzó Óragyár terméke. – Ez lehet. ezt is az intézeten keresztül kapta. Noriko folytatta: [73] . hogy egy darabig nem fog felkelni. hogy Akamacu intézze el. (Mint a legtöbb holmiját. Utána pedig kezében a nyílpuskával felmehe­ tett a tetőre. hogy nem egészen így van – mondta Noriko.) Két óra negyven múlt. Ebben Súja nem kételkedett. A kijárat fölött rejtőzött. gyűljenek össze mind. bár nem volt elég a holdfény ah­ hoz. – Hogyhogy? Súja Noriko arcába bámult.

csak ő végig azt hitte. ahogy Noriko mondja. hogy van. mert senki sem tudhatja. te magad mész mások ellen. Ezért menekült el. az lehet. hogy még csak meg sem bizonyosodott róla. hogy ketten vagyunk. Akamacu talán meg volt győződve róla. akárhonnan is nézte. amit Súja gondolt.– Te is tudod. Még jó. Biztos nagyon félt. hogy nem akarunk beszállni. Ha Akamacu is csak egy­ szerűen gyanakvóvá vált. Tuti. az mindenekelőtt elbújik. Aztán Sújának eszébe jutott valami. nem támadt volna ránk? Ha ketten vagyunk. Erre Súja elgondolkodott egy kicsit. hogy aki fél. – Egy darabig egyi­ kük sem szólt egy szót sem. Súja Norikóhoz hasonlóan egy közeli fatönknek dőlt. hogy mit kezd Akamacu­ val? Mindenesetre ez már lezárt ügy volt. akkor… Akkor ott azt hitte. Megölni az osztálytársait – ki lenne képes ekkora ökörségre egyálta­ lán? Viszont ebben az esetben nem kellett volna megvárnia ott a többieket? Függetlenül attól. Persze simán előfordulhat. ha nyugton marad. – Hát igen. már mindenki elindult… Meg aztán tényleg így van vajon? Akamacu tény­ leg csak be volt ijedve? Már semmit sem értett. aki kedvet kapott a játékhoz. Ha most visszatérnének is. az azt bizonyítja. hogy mindenki neki fog esni. könnyen lehet. hogy belemegy az öldöklésbe – maga a gon­ dolatmenet megfelelt annak. ki támad rá. [74] . hogy nem is úgy van. Pedig lehet. – Azt mondod? – Igen – bólintott Noriko. és ki­ nyújtotta a lábát. Szerintem csak félt. mire visszaérnek. És azt hitte. hogy ha sokkal jobban be vagy ijedve. Aki fél. csak leöleti magát. hogy Akamacu mennyire félénk. – Persze mindenképp durva. – Akkor ha Akamacu látta volna.

akiben kellően megbízom. De ha ő is csak beijedt… Szóval szerinted van olyan. és felhúzta a térdét. hogy gyanakodnék. Valójában milyen emberek? Mert… nem láthatsz bele mások lelkébe. Egyáltalán tudok valamit azokról. és kimenekülni ebből a ro­ hadt játékból. ha van még olyan alak. figyelj csak! Noriko felnézett. akikkel együtt vagyok napközben az iskolá­ ban? Súja hirtelen megint úgy érezte. hogy nem le­ hetne-e összegyűjteni mindenkit. mint Akamacu. Nem tudnék velük lenni. Csak most jöttem rá. és mindenekelőtt el akartam távolodni az iskolától. – Milyen borzasztó egy alak vagyok – mondta aztán. hogy nem tudok semmit a többiekről. de én is félek mindenki mástól. [75] . akikkel mindig együtt vagyok… Azt hiszem… De a többiekben nem.” Súja úgy gondolta. amikor együtt vagyunk. Te nem így vagy vele? Nem tudom. „Nem tudok semmit a többiekről. Noriko elhallgatott. Ucumi Jukie nevét hozta elő. Súja is általános iskolás koruk óta ismerte a lányt. – Hogy? – Tiszta gáz. Jukie például… Noriko az osztálytitkár. hogy van ellenség. Norikónak igaza van.– Noriko. hogy nem akar-e megölni. Ha valaki nem olyan. aki komolyan bele­ megy egy ilyen játékba?… Én arra gondoltam. Szerinted lehetne? – Mindenkit? – Igen. – Te mit gondolsz erről? Én… az előbb úgy voltam vele. – Azokban megbízom. Noriko folytatta: – Ezért én… én biztos. hogy veszélyes lenne. hogy igazából mit érzett Akamacu. gyanakodni kezdenék rá.

Hát igen. elvágják a torkod. – Félelmetes. neki pedig jelzett. mire Noriko felkapta a fejét. A legbiztonságosabb módszert válasz­ totta. talán nem fordul az illető ellenünk. még ha kérnénk is. Viszont túl jól van ki­ találva. Ha belegondol. hogy mondjuk. hogy Nakagava Norikót. ugyanúgy. ha mi ketten együtt vagyunk. Engem is meggyanúsítasz majd egyszer. Súja nyelt egyet. Noriko bólintott. – Várj! – mondta Súja. a lányt. Milyen értelmetlen játék. ha nem tudsz teljesen megbízni benne.Súja sóhajtott. Lehet… megeshet. hogy ha Sin­ [76] . nem biztos. ugye. hogy nem szívesen lenne velünk. hogy nincs bennünk ellenséges érzés. akit Jositoki szeretett. Mimura miatt még te sem aggódnál. – Igen. nagyon félelmetes. amíg alszol. hogy nem akarlak e megölni téged. hogy helyes volt elmenekülni az iskola elől. és te is meggyanúsítasz engem. Noriko? – Persze hogy nem – mondta Noriko. hogy higgadjon le. hogy attól. hogy akik előbb indultak. épségben kimentse innen. mind azonnal leléptek. És… Sújának eszébe jutott. Legalábbis neki az volt a fontos. hogy Sindzsi állította fel Norikót. Logikus. – Ez vi­ szont azt jelenti. Végső soron nem lehet akárkit bevenni a csapatba. És most Nakagava Noriko itt van mellette. Ha ketten vagyunk. Ó biztos kitalálna valami értelmeset. – Igen. Végül is lehet. de lehet. Most nemcsak ön­ magáról volt szó. Mivel gyakran beszél­ getett Sújával. Bár személy­ től függ. Ám… – De én… – mondta – azt akartam. magától értetődik. bőven volt alkalma Mimura Sindzsivel is szót váltani. ezért már ennyivel is meg lehetne elégedve. hogy legalább Mimura csatlakozzon hozzánk. hanem Norikót is veszélybe sodorná.

és halkan megszólalt: – Nobu… Meghalt. Csak­ hogy most ez egyenlő lenne azzal. amelyeken keresztülmentek. Persze annyit tehet. hogy nyakig ülni a csávában. Visszafordult Norikóhoz. Megint sóhajtott egy mélyet. Beszélhettek volna az emlékeikről. mintsem hogy felszínesen tudott volna róla beszélgetni. A fejük feletti ágak között látszott a holdfénytől fáradtszürke ég. hogy meg akarlak ölni? [77] . de aztán nem szólalt meg többet. akkor mindkettőjüket lelőhették vol­ na. de valahogy nem illett ide. Aztán eszébe jutott valami. – Nem tudnánk Mimurát meg a többi megbízható embert va­ lahogy összeszedni? – folytatta Súja. hogy felszólítják az „ellen­ séget”. és ők ketten nem tértek volna magukhoz a kábulatból.dzsi ezt nem tette volna meg. Az igaz. hogy Noriko gondolkodik. – Az… – Egy darabig úgy tűnt. Azután mindketten újra hallgattak egy ideig. hogy Súja maga sem tudott rájönni. Be kellett látni. hogy ő is fél. és Súját túl közelről érintette Jositoki halála. – Hát igen. Noriko elgondolkozott azokon az eseményeken. mint Jositokit. – Mihez kezdünk mostantól? Noriko lebiggyesztett szájjal szótlanul billentette oldalra a fejét. hogy imádkozik. Legalábbis akkor ott nem. és meg is kérdezte: – Tőlem nem féltél? – Mi? – Nem gondoltál arra. ölje meg őket. kiáltozva járkálhatnának. hogyan lehetne megvalósítani. – Ühüm – Súja is halkan válaszolt valamiért. Ha mindenki barát lenne. Valószínűleg erre mondják. ne legyen ellenség.

Lehet. de nem lehetett tévedés. és soha nem volt álom. De ez a többi levélnél mélyebb benyomást tett rá. – Te nem tennél ilyet. mosolyod nekem szól. a Kölyökliga volt beállózsenije. hogy egy nap mosolyogni láttalak. de aztán folytatta – mert… már régóta figyel­ lek. nem lehetett álom. kérlek.Nem látszott jól. hogy igaz legyen. hogy te biztosan nem csinálsz ilyet. Nem ez volt az első alkalom. a Siroivai Középiskola rock’n’roll sztárja. és csak azután szólalt meg. de mintha Noriko szeme elkerekedett volna. ha csak álom. Súja egy kicsit elgondolkodott. hogy becsaptam magam. – Tudod? – Igen. – Nem láthatsz bele az emberek lelkébe. de fordulj meg. vagy ahogy jelenleg nevezi magát (néha mások is őt). nem álom. Majd így folytatódott: „Soha nem volt tévedés. Úgy kezdődött. lehet. tudom… – Noriko egy pillanatra megszakította a mondandóját. Te mondtad az előbb. ami­ kor nevemen szólítottál”. Az arcáról valószínűleg fá­ radtságot lehetett volna leolvasni. Normális körülmények között vagy akár a jelenlegitől épp csak kicsivel romantikusabb helyzetben talán valamivel sza­ batosabban fogalmazott volna. azt tudom. amikor azt hittem. Súja belenézett Noriko arcába. hogy ő. szerelmes levelet kapott. nem baj.” [78] . és meg is őrizte. hogy álmodtam. Talán azért. ismeretlen feladótól érkezett szerelmes levelet. Mindenesetre ez Sújának eszébe juttatott egy világoskék bo­ rítékban. Asz­ talfiókjába volt bedobva egy áprilisi napon. Nem mese. – Dehogynem. mert megtetszettek neki a versszerű mondatok. hogy „Nem kell. hogy szeretlek téged. mert csak a holdfény világított.

„Te vagy az a lány. hogy az írás ha­ sonlított Norikóéhoz. „Súja. És most számára „a lány. aki a világoskék borí­ ték szavaival élve nem fog „megfordulni” a kedvéért.Noriko küldte azt a levelet? Súja emlékezett. Ezért muszáj segítenem neked. hogy most rákérdezzen a le­ vélre. mint te.” Most viszont Noriko kérdezett. – Te nem félsz tőlem? Miért segítettél nekem? – Hát mert… Súja megint gondolkozott egy pillanatot. akit Kuninobu Jositoki szere­ tett”. Noriko mintha halványan elmosolyodott volna – kis igyeke­ zettel Súja is magára erőltetett egy viszontmosolyt. aki tetszik nekem. van egy lány. hogy ő maga Sintani Ka­ zumi után futott. hogy őt megvédje. hogy ki az. akinek ő tetszik. Most nem arra kel­ lett rájönnie. amit majd egyszer kényelme­ sen meg kell beszélniük. de nem tette meg. Nem túl alkalmas rá az idő. Meg­ nyugtató volt. – Aha – bólintott Noriko. hogy a borzalmas körülmények ellenére még képesek egymásra mosolyogni. volt a fontos. az magára vessen. – Megsérültél. Ez olyasmi. és nincs is joga ilyen témát felhozni. Nem hagyhattalak magadra. Hogy beszéljen-e Jositokiról. Megint Jositoki valamikori szégyenlős arckifejezése jutott eszébe.” Ezt sem tette meg. Ha valaki nem bízik egy olyan helyes lány­ ban. De… most meg mihez kezdjenek? [79] . – Azért szerencse. az. A többi lány meg persze ez a szerelmes levél sem izgatta különöseb­ ben. Ha lesz „majd egyszer”. lévén. hogy legalább mi ketten együtt vagyunk – mondta Súja. és ez a költői megfogalmazás is közel állt hozzá… Vajon tényleg? Sújában egy pillanatra felötlött. Ez csak természetes. akit a legjobb barátom szere­ tett. Egy olyan lány után. És benned leg­ alább megbízom.

17. Ez igazi kihívás.) a holdfényben úszó. bármilyen hülyén hangzik is. [80] . amelyik Sújához került. vagy más ellenséges államhoz nem csatlako­ zott. betárazva. sem az Amerikai Bi­ rodalomhoz. Még ha megpihennek is egy ideig. A mos­ tani játékban kiosztott fegyverek között nyerő húzás. Keressünk egy nyugodt helyet. Vállán a neki osztott hátizsák és a saját táská­ ja. A pisztoly érintése megajándékozta némi biztonságérzettel.Súja mindenesetre elkezdte összepakolni a csomagokat. hogy kigondoljanak valamit. mint az. amelyet szintén most kapott. (Egy kilenc milliméteres Walther PPK. óriási mennyiségben és hihetetlenül olcsón importálták egy harmadik országon ke­ resztül. amely sem ehhez az országhoz. Nem tudhatja. de a célnak megfelelt. – Bírsz még gyalogolni? – Igen. – Akkor menjünk még egy keveset. [Maradt 38 fő] 11 Numai Micuru (fiúk. Elöl hagyta a térképet. akkor is jobb egy jól szemmel tartható hely. hogy a ravasz meghúzása előtt szük­ ségtelen felállítani a kakast. Hason­ lóan a Program többi fegyveréhez.) Erősen tartotta a markában. Nekik legalábbis észnél kell lenniük. Az iránytűt. Látta már korábban ennek a fegyvernek a másolatát. ezért el sem kellett olvasnia a mel­ lékelt használati utasítást. Volt hozzá egy doboznyi töltény is. hogyan kell ke­ zelni. az iránytűt és a zseblámpát. anélkül is jól tudta. de a bal kezében még ennél is fontosabb dolgot tartott. Ugyanolyan olcsó bá­ dog. mire készülnek mások. Még azt is tudta. csupán tíz méter széles tengerparti sáv és a minden átmenet nélkül magasodó erdő hatá­ rán lopakodott. Ez lesz minden idők legborzasztóbb tájfutása – suhant át agyán a gondolat. jobb kezében pedig a hátizsákban talált kisméretű auto­ mata pisztoly.

Viszont előfordulhat. tanulásra képtelen. átadott neki egy fecnit.) Micuru indulása előtt több mint negyven perccel el­ hagyta volna a termet. hogy a többi iskolában nincs számottevő ellenfél. Kirijama Kazuo (fiúk. De a „Kirijama családot” elszakíthatatlan kötelék tartot­ ta össze. semmiféle tehetség­ gel nem rendelkező fiú számára a balhék jelentették az egyet­ len önigazolást. Hiába a bélyeg. de meg volt róla győződve. csak éppen a hátrányos családi körülmé­ nyek között felnőtt. ez a rend megőr­ zésének záloga. Erről persze a Nanahara Súja-féle hétköznapi diákoknak halvány gőzük sincs. Különösen Numai Micuru és Kirijama kapcsolata volt rendkívüli. sem tudná elfelejteni. hogy első nap a középiskolában a város többi általánosából érkezők közötti „fejesek” legyűré­ sébe fektette az energiáját. Ő pedig soha nem mulasztotta el ilyenformán igazolni magát. a déli csücskében várlak. hogy ők a „rosszak”. [81] . Természetesen ő ezt nem ezekkel a szavakkal gondolta végig. Ezért aztán nem meglepő. Akkor történt. Mert a mai Kirijama Kazuót bizo­ nyos értelemben Micuru hozta létre. 6. hogy őt néhányan itt még nem ismerik.” Persze ebben a játékban csak magadra számíthatsz. hogy így működ­ nek a dolgok. Persze korábban a városbeli ki­ sebb gyülekezőhelyeken már összefutott néhánnyal. Már amennyire Micuru tudja. ez a sza­ bály. amikor először találkozott Kirija­ ma Kazuóval. amikor az évnyitó és a teremben tartott eliga­ zítás után éppen az utolsót intézte el a biztonság kedvéért ke­ zelésbe vett két-három „fejesből”. és azok erejéből ítélve tudta.Mielőtt megkérdőjelezhetetlen vezetője. Ha akarná. ettől a kötelék nem lett gyengébb. annyira fris­ sen él benne találkozásuk emléke. de Kiri­ jama Kazuo – legalábbis az általános iskola végéig – nem volt „rossz gyerek”. Kizárólag az erő volt az értékmérő. Micuru általános iskolás kora óta meglehetősen „rossz” volt. Királyból csak egyre van szükség. Élénken emlékszik a napra. amelyen ez állt: „Ha ez tényleg sziget. Nem volt gonosz.

Felfogtad? Micuru ideges lett. Ezen a kissé „langyos” beszóláson mind a négyen felröhög­ tek. ahol senki sem jár. hogy megértetted-e! – rivallt rá Micuru. mint az őrültek kacaja.A rajzterem előtt ragadta mellen. – Válaszolj! Ebben az iskolában én vagyok a legerősebb. akinek szőkésbarnára festett haja a válláig ért. Rögtön el is szaladt. Feltehetőleg azt akarta ezzel tudatni. közben bivalyerős bal kezével megemelte. hogy a fiú nem válaszol. – Nem szabad ám bántani a gyengébbeket. és a szeme sarkában mintha könnycseppek gyülekeztek vol­ na. és kente a falhoz. megértetted. – Azt kérdeztem. oké? A fiú fejét rázva mutatta. Újra felhangzott a nevetés. – Figyelj csak. Négy. nála sokkal magasabb gyerek vette körül Micurut. Olyan volt. és még maga­ sabbra akarta emelni. A begombolatlan állógallérra tűzött jelvényeik szerint harmadi­ kosok voltak. – Remélem. A srácnak már kék zúzódás díszítette a szemöldökét. hogy most már elengedheti. Két pofonnal el is volt in­ tézve az egész. – Nem tetszik nekem ez a kisfiú. Nem volt vele semmi probléma. de nem is tudott volna a nyomába eredni. Velem meg ne próbálj keményked­ ni. Egy másik. – Meg-meg. – Meg kell büntetnünk. aki leesett a földre. Egy dolgot első pillantásra meg lehetett róluk állapítani: hogy az övéhez hasonló életet élnek. Megfordult. Hirtelen elengedte az eddig magasban tartott fiút. [82] . hogy az az ő háta mögé néz. de akkor észrevette. öcskös – szólt Micuruhoz az egyik baljós mo­ solyú pattanásos. folytatta vaskos szájával formálva a szavakat. de előbb szavát kellett adnia. hogy eszébe sem jutna.

Micuru felnyögött. és a szemben lévő pattanásos hirtelen képen rúgta. Ugyanazzal a hanggal kísérve. – Ne… Hagyjál… Már minden büszkeségét félredobva könyörgőre fogta. hogy ezek nem normálisak. A cipőtalpba erő gyűlt. Micuru megint felüvöltött. Érezte. Micuru fenékre esett. Négykézlábra állva próbált feltápászkod­ ni. Még hogy rá hasonlítanak. és egyből kiadott mindent. amelyiknek az előbb még ő nyomta neki az évfolyamtársát. Soha nem tapasztalt még ilyen erős fájdalmat. ahol megrendszabályozhatja az évfolyamtársait. Beleszédült. nagy tévedés. Ő maga választotta az elhagyatott helyet. beszari egy banda… Nem tudnának legyőzni. Aztán a jobb csuklóját a földre szorították. – Na. ha külön-külön próbálkoznának…” De ezen hiába elmélkedett. Kitört az első foga – a halántéka pedig annak a falnak vágódott. ezeknek van valami fejlövé­ sük… Most a középső ujját állították készenlétbe. a bal oldali váratlanul kirúgta alóla a lábát. Kevés volt az esélye. De lehetett. Ekkor érzett Micuru életében először mindent átható félel­ met.Mielőtt Micuru belerúghatott volna az előtte álló pattanásos­ ba. de most a jobb oldali rúgta hasba. az egyikük szép módszeresen felhajtotta a muta­ tóujját. a kö­ zépső ujjának is vége lett. ami a gyomrában volt. – Undorító! – mondta valaki. már nem tudott mit tenni velük szemben. és Micuru ujja utálatos hangon megroppant. hogy egy tanár arra jár. … Ez nem lehet… Nem lehet…. Torkát nem tudta némaságra bírni. csak még egyet. [83] . Az előbbi ka­ cagás hallatszott. és beszorította a bőrcipő talpa alá. „A francba – gondolta –. Micuru arra gondolt. hogy hátul a fejét valami meleg nedvesíti be. de nem foglalkoztak vele.

Azt hiszem. és mozdulni sem bírtak). de nem furcsa ez egy kicsit? Ettől függetlenül az előbbi pattanásos odament hozzá. hanem inkább félelme­ tesen jóképű. de mit keresett az évnyitó napján a rajzteremben? Jó. és ez a csendre intés is valahogy hülyén hangzott. onnan nézett a hang irányába. Sötétkék festék fröccsent szerteszét a padlón. Micuru továbbra is le volt szorítva a földre. Micuru egy pillanatig azt hitte. nem kell tovább magyarázni. mit motyogtál az előbb?! Na? Ezzel kiverte a fiú kezéből az ecsetet. Mivel szótlan és komoly volt. Látta ezt az arcot az eligazításon. A fiú aki ott állt. [84] . Igen ám. és nem érdemes rá időt fecsérelni. Kezében ecset. majd megállt előtte. A fiú lassan a pattanásosra emelte a fejét. – Nem maradnátok csöndben? – szólt egy szintén csendes hang. Azzal vissza is ment a rajzterembe. majd annyit mondott csak. Kivágódott a rajzterem ajtaja. Micurut különösebben nem is érde­ kelte. – Te meg mit akarsz? Elsős vagy? Mit keresel itt? Na? Mondd csak még egyszer. Az osztálytársa. Csakhogy akkor sokkal hamarabb közbelépett volna. hogy ezzel a sérüléssel jobban teszi. Máshon­ nan költözhetett a városba. hogy a nemes vonású képéből ítélve valami gazdag család gyereke lehet. hogy egy tanár volt bent a rajzteremben. biztos rajzolt valamit. egy ideig szótlanul nézte. aztán odament Micuruhoz. tuti. mert senki nem ismerte. akkor történt. A kis termetű fiú laposra verte a négy harmadikost (szó szerint. a padlón he­ vertek.Végre. Azt állapította meg róla. ha orvoshoz megy. hogy nem balhézik. nem volt nagydarab.

Másrészt Micuru tudta róla. De va­ jon miért? Micuru meg is kérdezte. de Kirijama csak annyit válaszolt. önkényesen ment be a rajzterembe festeni. aki pedig nem az. Kirijama Kazuo egyedül intézte el azt a négyet. amikor először ta­ lálkoztak. amint elkészült vele. hogy olyasvalamit látott. de ezek szerint valamennyire [85] . Ezt a kiismerhetetlen oldalát is beleértve.) Micuru elkalauzolta Kirijamát különféle helyekre.vagy valami más bajnokságon győzött? Erre is nemleges választ kapott. Merthogy a kedvenc mangájában is így volt. de azért ezeket a helyeket is ismerte. Ezt már jó régen leszögezte ma­ gában. Presszók­ ba. titkos helyekre.Micuru viszont jó darabig a padlón ülve bambult a négy fet­ rengő irányába. vagy a gyanús dolgokkal üzletelő dí­ lerhez… Ő maga inkább a verekedésekre specializálódott. mint amit a kezdő bokszoló érezhet. ahol a lo­ pott árut felhalmozzák. Teljesen meg volt döbbenve attól. Meg sem kellett mérkőzniük. hogy aznap. aki tíz év alatt jó. csak annyit mondott. mivel Kirijama azonnal kidobta a szemetesbe. hogy egy elsős középiskolás műve. ahol a jó haverok összegyűlnek. hogy biztos hírhedt volt már az általános­ ban is. Attól fogva Micuru ennek a fiúnak. Egy zsenit látott. hogy egyesével még elbánna velük. Akkor karate. annak szolgálnia kell őt. Kirijama elbűvölte Micurut. annyira jól ki volt dolgozva. és ennél többet sehogy sem lehetett kiszedni belőle. akikről ő azt gondolta. hogy tanulta. Senki meg nem mondta volna róla. Kirijama Kazuónak szol­ gált. Kirijama Kazuo rejtélyes figura volt. amilyet még azelőtt soha… Olyasféle meglepetés volt. Királyból csak egy kell. Hol tanulhatott meg egyáltalán így verekedni? Amikor Micu­ ru rákérdezett. de tagadó választ kapott. és egyszer csak test­ közelben láthatta magát a világbajnokot. De Micuru soha többé nem láthatta ezt a rajzot. hogy épp ahhoz volt kedve. ha a hatos mérkőzésre bejut. (Különben a kép az üres udvart ábrázolta a rajzterem ablakából. Kirijama mindig kifejezés­ telen arccal jött a nyomában. Erre Micuru pu­ hatolózni próbált.

Micurunak egyszer eszébe ju­ tott. hogy elcsípték volna a rend­ őrök. hogy talán nem kéne ilyen balhékba belevinniük.azért érdekelte. Miközben Kirijamát megtették a banda fejének. Kirija­ ma azt az egyet megtagadta tőlük. szórakoztató. hogy tényleg van olyan. aki bokszolóbajnokot nevelt. a „család” tagjai egy­ mást gyilkolják. egyszer sem fordult elő. mint az edző. hogy a mostani körülmények dacára Kirijama és ők. amilyet én még elképzelni sem tudok. Voltak helyzetek. Kirijama egy pillanat alatt mindet a földre küldte. ügyes tervet ötlött ki. sőt még gimnazisták is voltak ott. A ki­ rály és… hű tanácsosa. A többi osztálytársról nem tudhatja. amelyeket az ő se­ gítsége nélkül Micuru nem úszott volna meg. és meg is valósította.) Nem tudta. Szóval… én és Kirijama végig elválaszthatatlanok voltunk. Micuru vívódott rajta egy keveset. Ráadásul Kirijama képességei nem merültek ki ennyiben. de az előzmények miatt lehetetlennek tartotta. lehet. hogy reagálnak majd. sőt egész Csúgoku és Sikoku térségében is csúcskategóriás cég vezérigazgatója volt. Okos volt. bármihez fogott. Belőle biztos nagy ember lesz… Olyan nagy. más iskolából valók. Nem volt mitől félnie. Amikor mondjuk egy kocsma raktárába törtek be. aztán megkérdezte Kirijamát. a négy. Egyszer pedig belefutottak egy verekedésbe. Emiatt csúsztatott oda nekik Kirijama egy[86] . hogy nem a legjobb csupa rosszra tanítani egy „fiatalurat”. hogy a szüleinek van-e egyáltalán fogalmuk arról. aki királynak születik. Micuru el volt tőle ragadtatva. aki csak annyit mondott: – Nincs ezzel semmi baj. de akár­ honnan nézzük is. de lehe­ tett érezni a viselkedéséből. Olyasféle örömöt érzett. (Mióta együtt voltak. feltűnően jól csinálta. (Nem mondta ki. hogy a házukba (ponto­ sabban villájukba) beléphessenek. laposra verten kívüli felsőbb évesek.) Ennek tetejébe Kirijama apja a tartományban. nem? – Ezek után Mi­ curu sem foglalkozott többet a témával. és minden rosszat véghezvittek. mit csinál a fiuk. Micuru megálla­ pította.

mit neki egy kormány? Ilyeneken gondolkodott. már ott feküdt Tendó Majumi és Akamacu Josio holttes­ te. Mit számítanak most a többiek? A lényeg. és a kanyar közepén egy rücskös szikla nyúlt a hegyről keleti irányba a tengerbe. dauerolt hajából izzadság csurgott a homlokára. Micuru mindenekelőtt a Kirijama által kijelölt helyre igyeke­ zett. Olyan volt. és szökhetnek meg innen? Ha Kirijama Kazuo egyszer beindul. Semmi kétség nem fért hozzá. ráadásul a pisz­ toly a jobb kezében és a csomag a vállán akadályozták. hogy ők ki­ szabaduljanak innen. majd elhagyta a part és az erdő talál­ kozásának vonalát. odament a sziklához. mint Micuru. hogy a szikla csak három méter széles. Ahogy kilépett az iskolá­ ból. Gondosan körbenézett. A játék elkezdődött. Ahogy dél felé haladt. így nehezen haladt előre. egyre kevesebb lett a rejtőzködésre al­ kalmas hely. nem lehetett látni. a túloldalán pedig folyatódik [87] . A diákegyenru­ ha alatt már az egész testét elöntötte a hideg veríték. 8. hogy az ő fejé­ ben már rég összeállt a megoldás. Nem messze. és az alatt a huszonöt perc alatt. Nagy nehezen felmászott a tetejére. mintha valami dinoszaurusz vagy szörny bújt volna meg ott. valószínűleg Kuramoto Jódzsi (fiúk. és kitéve magát a holdfénynek. Az iskolától délkeletre fekvő település felé tűnt el. jobbra a tengerpart nyugat felé elkanyarodott. csak egyszer vett észre egy em­ beri alakot. Persze nem mondhatnánk. és akkor látta. mi van mögötte. Megkapaszkodott a meredek lejtőn.) lehetett.egy üzenetet. és Micuru egyre feszültebb lett. A tenger felé fordulva a sötét víz vonalain túl kis fénypontok jelezték szigetek vagy netán még nagyobb szárazföld helyét. A szikla jóval magasabb volt. Hogyan vághatják át azt a Szakamocsit. amelynek csak a háta lóg ki. és rövid. A kő hűvös és sima tapintású volt. hogy nem félt. Ez itt a Szeto-beltenger valamelyik szigete – ez az egy biztos. és mászni kezdett. míg dél felé tartott az iskola felől.

Micuru megkönnyebbülve szólította meg: – Főnök! De… Észrevette. Ahogy egy bokszoló mérkőzés után [88] . aki az oldalán összegömbölyödve. hogy lemásszon a másik olda­ lon. de minden bizonnyal Kanai Izumi (lányok. a szokásos higgadt tekinteté­ vel nézett fel Micurura. az Szaszagava Rjúhei (fiúk. Mi… mi ez… – Ez a déli csücsök. Kirijama hátrasimított hajával. Miköz­ ben megfordult. egy kődarabon ült. Semmi kétség. és az eget szemléli. 10. az Kuronaga Hirosi (fiúk. Azok a kupacok emberek voltak. A harmadik. Kirijama Kazuo volt ott a szirt egy kiszögellésének árnyéká­ ban.).). hogy ha a nap fé­ nyében látná őket. hogy Kirijama lábánál három kupac hever. Leeresztette a fegyver csövét. csak reszketni kezdett. reflexszerűen felemelte a jobb kezében tar­ tott pisztolyt… Fellélegzett. mint amilyet a Nagy Kelet-ázsiai Köztársaság zászlójában használnak. akkor ezek a tócsák kétségkívül olyan kar­ mazsinpirosak lennének. 9. 5. egy matrózblúzos lány hason feküdt. ezért nem lehetett jól látni.) volt az.a homokos part. de természetesen Micuru tudta. Feketének látszottak. És a három test alatt egy-egy tócsa volt. Meresztgette szemét a sötétségbe. Micuruhoz hasonlóan a Kiri­ jama család tagjai. – Micuru. Aki a hátán fekszik. Semmit sem értett. Nekiindult. A háta mögül jövő hirtelen hangra azonnal felpattant.

– Ezekkel me-eg m-mi? – Ezek? – Kirijama a teljesen egyszerű (de márkás) egyenes orrú cipője hegyével megbillentette a közelében fekvő Sza­ szagava Rjúhei testét. [89] . Leg­ alább egy fürdőkádnyi vér van itt szétlocsolva. mire gondol a másik ember. hogy az ujjába belebújt volna. egyszer csak felfigyelt rá. Hát igen… Mit lehet tudni. és ez a hangján is ér­ ződött. Más a mennyiség. és beletoccsant a pocsolyába. Hogy ez a két fiú elárulja Kirijamát?… Míg ezen gondolkodott. csak a fejével bólintott. A megjelölt helyre még eljöttek. hogy az Aka­ macu Josio-félék seggét rugdalja). Kuronaga Hirosi semmiben nem volt különösebben jó. hogy megölik. Vér. – E-e-ezek meg? – Micuru álla remegett. Nehogy már… Micuru nem hitt a fülének. hogy Kuronaga is és Szaszagava is félt. Jóval töményebben érezhető. amit még a tanteremben érzett. Egyszóval ennyire kispályásak voltak. de amióta egyszer az öccsét elkapták bolti lopásért. mint Kuninobu Jositoki véréé. Micurut elkábította a vér szaga. Aztán lehet. hogy vala­ mi iszonyatosan nyálkás dolog terjeng körülötte. Rjúhei mellén lévő jobb keze az alkarja hosszúságában félkört írt le. de aztán hirtelen Ki­ rijamára támadtak. és Kirijama a kapcsolatain ke­ resztül intézkedett a rendőrségen az érdekében. Ezért én tettem meg velük. – Meg akartak ölni. rendkívül hálás volt neki. anélkül vette a vállára az egyen­ ruha kabátját. Szaszagava Rjúhei pedig egy erőszakos szájhős volt (néha csak nagy nehezen lehetett megakadályozni. de ennek fejében totális hűséget fogadott Kirijama Kazuónak. és mindketten becsavarodtak. A vér szaga. A kisujja és a gyűrűsujja elmerült benne. csak hozzácsapódott a bandához. Kuronaga is és Szaszagava is.magára ölti a melegítőfelsőt.

De egyáltalán nem volt nagyra magával. – Véletlenül épp erre járt. fö-főnök? Kirijama bólintott. És most a Kanai… Micuru nagy nehezen megszólalt. de igye­ kezett valahogy mégis folytatni: [90] . – Ka-kanai is… Kanai is meg akart ölni. szúrós szeme rajta nyugodott. Szakamocsi megmondta. a Ka-kanai… Kirijama kérlelhetetlen. helyes lány volt. Micuru egy kicsit elbizonytalanodott. Viszont annyira azért nem volt hülye. A f-fenébe ezzel az idióta játékkal. hogy belebolonduljon egy rangján felüli csajba. aztán igyekezett meg­ győzni magát. és még Micurunak is tetszett egy időben. hogy Kirijama a fejét rázza. illetve a városi tanácsadó testület tagjai semmiféle valós hatalommal nem rendelkeztek. mint Kirijamá­ éknak. és saját maga keresett választ a kér­ désére. – De én nem va-vagyok olyan. – Fö-főnök. Apja képviselő a városi tanácsban (na jó. ebben a szélsősége­ sen központosított bürokratikus államban a városi tanácsno­ kok. Viszont Kirija­ ma biztos kitalált már valami módszert. Neki­ megyünk Szakamocsinak és a katonáknak. A hason fekvő Kanai Izumi apró termetű. Nyo­ masztotta ez a tekintet. azért a város öt leggazdagabb családja közé tartoztak.Csakhogy Micuru szeme a harmadik holttestre szegeződött. és ha nem ment is nekik olyan jól. Micuru félbeszakította a mondandóját. A nyelve nehézkesen forgott. ezek csak névleges posztok voltak). főnök. nem? Én benne vagyok… Persze a tiltott zónának köszönhetően ínár meg se lehet köze­ líteni azt az iskolát. mert észrevette. hogy hát miért is ne fordulhatna elő ilyesmi? Hiszen maga a főnök mondja… Rögtön magyarázkodni kez­ dett. eszembe se ju-jutna me-meg­ ölni t-téged.

mi a helyes. és… Kirijama megszólalt: – Elmondhatom? – mire Micuru megint félbehagyta a beszé­ det. Ahogy így beszélt. és megemelte az álfar a sötét ég felé fordítva. – Hogyhogy bá-bármelyik jó? Kirijama kicsit kinyújtotta a nyakát. – És most is úgy van. Ebben a testtartásban folytatta: – Néha nem tudom. és sokáig tart neki eljönni idáig. de az az arcára vetülő árnyékban továbbra is csak higgadtan fénylett. – Mindenesetre… [91] . Erre Kirijama folytatta. Próbálta volna Kirijama sze­ méből kiolvasni. Kirijama folytatta. aki hozzá és az itt fekvő Szaszaga­ vához és Kuronagához hasonlóan elvileg a „család” tagja volt. hogy miről beszél. nem volt itt. Micuru egyre kevesebbet értett az egészből. hogy csak fél. és mi nem. – Én arra gondoltam. 14. és amikor ennyit megtudott.– Vagy kiszökünk innen. Mintha valami hiányozna. valami egészen más suhant át az agyán. hogy mi az. nem? Keresünk egy hajót. és különös pírnyakat vetett a szabályos arcra. Fogalmam sincs. Pedig nála hamarabb ment ki… Miért nem…? Természetesen lehet. Legalábbis így hallatszott. furcsamód nagyon szomorúnak tűnt. hogy bármelyik jó. vagy netán már idejövet valaki elintézte. de Micuru csak pislogni tudott rá. Aztán rájött. Cukioka Só (fiúk. de maga a tény rendkívül baljós érzéssel töltötte el. Nem értette. A hold világított.).

Most Micurunak eszébe jutott az a dolog. szembeszállok Szakamo­ csival. el akart menekülni. „Úgy jobb lenne. ami már régóta foglalkoztatta. [92] . és hagyta porosodni valahol az elméje egy szegletében. Micuru nagyot nyelt. hirtelen felgyorsultak. És attól fogva Kirijama szavai mintha allegro jelzést kaptak volna. hogy Kirijama számára ez csak szórakozás volt. csak tapasztalatszer­ zés. ő maga mondta egyszer. – Idejöttem. nem?”. Hogy mi volt az? Egyszer sem látta Kirijama Kazuót mosolyogni. hogy ők folyton Kirijamával voltak. Kirijama részéről pedig az iránta gyakorolt kegyet je­ lentette. Tényleg. hogy nem fontos. és ő maga ezt valamiféle rendíthetetlen csapatszellemnek fogta fel. Igen. hogy „Nincs ezzel semmi baj. – És feldobtam egy pénzt.Visszafordult Micuruhoz. amikor Micuru végre rájött. szóra­ koztató. Végig úgy volt vele. Lényegte­ len dolog. de lehet. egyszerű tapasztalatszerzés. amikor meggyó­ gyultak a törött ujjai. Kirijama mostani hajviseletét. és ő a hű tanácsosa. Csakhogy… Micuru végre rájött: mi van. ez nem lehetett igaz. hogy ilyesmivel nem is törődik? De nem csak erről van szó. És mert ez részéről örökké tartó hű­ séget. érzelemmentes. vagy csak. főnök. de Micurunak ez volt Kirijamához fűződő kapcso­ latának egyik jelképe. a Kanai meg itt volt. Igaz. Nem igaz… Ez nem lehet… Nem akarta elhinni. ha pedig… Még be sem fejezte. igen. sokkal félelmetesebb meg minden…” Kirijama azóta nem változtatott rajta. mert Kirijama a ki­ rály. ha egyszerűen csak nem akarta fárasztani magát a haja megváltoztatásával? Annyira el van foglalva más dolgokkal. én meg elkaptam. a hátrasimí­ tott frizurát még ő javasolta neki akkortájt. Ha fej.

A Walther PPK-t szorongató jobb keze csípője magasságában himbálózott. de a lelke mélyén valójá­ ban egy számomra felfoghatatlan. meg úgy tűnt. bár azt valószínűleg nem is láthatta. Szinte jólesően ropogó hang hallatszott. a hasától a melléig négy. Micuru még állva maradt. akkor belemegyek a játékba. A tenger felől jövő fuvallatba keveredett a vértócsákból fel­ szálló vérszag. Egy idétlen fémeszközzel – egy Ingramm M10-es géppisz­ tollyal (mintha egy piskótásdobozra fogót szereltek volna) – a kezében Kirijama folytatta: – Ha írás. …Kirijama tényleg okos. Az egyenruhája alatt. Micuru kezében megmoccant a Walther PPK csöve. Összes idegszálá­ val a jobb kezében lógatott Walther PPK ravaszán tartott mu­ tatóujjára (igen. Persze teljesen más­ ról van szó. A hátán viszont két akkora lyuk volt. csakhogy addigra már rázkódni kezdett a Kirijama vállára vetett kabát. a partnak ütődő hullámok hangja morajlott. olyan erős volt aznap a hold fénye. hogy Cukioka Só rájött erre? De ezen már nem volt ideje gondolkodni. illetve igazából talán azt is tette. a sötétség nem jó szó erre. A szeme valahova a Sarkcsillag tájára szegeződött. az annak idején eltört ujjára) összpontosított. üres tér… Lehet. nehezen ész­ revehetően. ujjnyi lyuk tátongott. Mivel Kanai Izumit. mély sötétség uralkodik.A következő gondolata pedig talán még közelebb járt a lé­ nyeghez. de ez a hang. mintha mindenfélén gon­ dolkodna. hogy egy-egy konzerv is belefért volna. amilyet a régiségboltok­ ban lehet találni. amely a játék kezdete óta felhangzott a szigeten. a teljes semmi. nagyon ha­ sonlított egy régi írógép kopogására. Vagy nem. amikor percenkénti kilencszázöt­ ven lövedék sebességgel gyullad be a puskapor. [93] . ez volt az első fegyverropogás. Szaszagavát és Kurona­ gát is késsel ölték meg.

Nem mintha érzett volna valamit. és amelyhez a rá következő reflexszerű érintés szo­ rosan hozzátartozik. hogy tükörbe nézzen. hogy anyja azonnal belehalt sérüléseibe. pontosabban egy kicsivel halánté­ ka mögé helyezte. egy furcsa érzés. Mindez még régen történt és ti semmit sem sejtett: nem tudta. Kirijama jól ismerte ezt a megmagyarázha­ tatlan érzést – nem fájdalom és nem is viszketés. és jobb keze ujjával óvato­ san megérintette a szitává lőtt testet. Ő. hogy ami­ kor még az anyja hasában volt. és persze azt sem. amit a világon tudni lehet. évente csak egy-két alkalommal je­ lentkezik. amely a baleset sorín. illetve úgy volt vele. amely igen ritkán. a sebet okozó rendkívüli bal­ eset következtében majdnem meghalt. közvetlenül a szüle­ tése előtt fúródott a koponyájába. ha megtudja. Aztán felállt. aki a „szülei” alapos.Mintha csak ezekre a szavakra várt volna. De nem úgy volt. ennek az egy érzésnek az okát mégsem tudta. milyen is az. Lelkiismeret-furdalást vagy gyászt. Csak kíváncsi volt az emberi testre azután. Hamar vissza is húzta a kezét. Arról a párbeszédről sem tudott. és egyetlenegyszer épphogy öt centit visszapattant. mert annak a sebnek a nyoma már szinte teljesen eltűnt ad­ digra. a feje egy kőbe ütődött. Mintha meg akarna bi­ zonyosodni valamiről. és azokról a finom idegsej­ [94] . azután ugyanezeket az ujjakat hirtelen a bal halántékára. oda­ ment Numai Micuru holttestéhez. hogy végül is nem veszít semmit. speciális nevelésének hatására ennyi idős korára már mindent tudott. Micuru hasra vá­ gódott. hogy belement a golyó. Mikor a teste elterült. Nem csoda. amelyet egy hírneves orvos és az apja folytatott az éles szilánkról. Idegenek számára ez úgy tűnhetett. mire ő akkora lett. mint­ ha egyszerűen csak a hátrasimított haját igazította volna meg. Kirijama Kazuo egy darabig némán ült. esetleg együttérzést – ezek közül az érzelmek közül egyiket sem érezte.

Így nem maradt senki.) és Jamamoto Kazuhiko (fiúk. 21. Kirijama Kazuo most. Körülöttük hevertek a hátizsákok és csomagjaik. és az apja. A tetején egy kis fennsík terült el. Tulajdonképpen szerencse. amelyeket az orvos (aki büszke volt a tökéletes műtétre) óhatatlanul kiemelt a szilánkkal együtt. az állt (a „Mi most meg fogjuk ölni egymást” mellett). A sziget Kirijamáékkal ellentétes oldalán. Az orvos hamarosan meghalt a mája miatt. amelyet Kazuhiko kezébe adott. de benne nem is tudatosult különösebben (elmond­ hatjuk. 4. Mióta csak a „világra pottyant”. [Maradt 34 fő] 12 tengerbe. hogy valaha bármit érzett volna. Szakura papírján. a hullámok párája pedig a fújdogáló szellőn táncolt fel. sem együttérzést nem érzett. hogy nem ütközött az irány Kirijamáékkal. és egy magasan kiemelkedő sziklaszirt tartott a Nagyjából húsz méter magas volt. A hold világította meg őket. sem gyászt. Kirijamának magától értető­ dő volt. Egyetlen dolog volt csak biztos. az északi részen meredek volt a domborzat.) ennek a fűvel benőtt sziklaszirtnek a szélén ültek egymás mellett. hogy ő. amelyet a vágatlan fű koronaként borított. A lábuk a tenger felé ló­ gázott. aki mesélni tu­ dott volna neki ezekről az eseményekről. szóval az „igazi” apja. Szakura jobb és Kazuhiko bal keze egymásba fonó­ dott. hogy számára az efféle tudatosítás eleve lehetetlen volt). Ogava Szakura (lányok. Ahogy Kirijamáék a sziget déli csücskén beszéltek meg találkozót. A part­ hoz verődő hullámok zaja a sziklán keresztül feljutott oda is. így volt idejük kettesben be­ [95] . A két irány­ tű is.tekről sem. hogy „az északi végében”. bonyolult okok következtében szintén nincs már az élők sorában. Numai Micuru és másik három társa holtteste előtt sem lelkiismeret-furdalást. nem fordult elő vele.

igen – válaszolta Kazuhiko. ame­ lyet még feketébben pöttyöztek a szigetek árnyai. virrasztó felvételiző is. és a széles homlokánál induló szép profilja mintha folyton mosolygott volna. Hajnali fél négy lesz nemsokára. A szigeteken és a szárazföldön is fényfoltok égtek. akik szökni pró­ bálnak Ez a Szeto-beltenger. Rázta a hideg. Más lányokéhoz mérten elég rövidre volt vágva a haja. most meg egy árva fényt nem lehet látni. Minden bizonnyal a sötétségben úszó fénypontok közeiben különféle emberek alusszák nyugodt álmukat. de számukra már elérhetetlen világ volt. vékony. Magas volt. Kazuhiko hunyorított. A nagy szárazföld talán Honsú. Bár az előbb. amely „igen fontos szerepet tölt be”. és egy kis ideig összeölelkeztek. Elfordította Szakuráról ar­ cát. de már érezte. A hold fényében feketéllett a tenger. – Aha. és mindig szépen kihúzta magát. azokon túl pedig nagyobb szárazföldet lehetett sejteni. Lehet. valahonnan messzi­ [96] . Kazuhiko nadrágjának övébe egy Colt 357-es Mag­ num revolver volt tűzve. és maga elé nézett. Szakura suttogott. Nem is tűnt olyan távolinak. Ez lehet a Szakamocsi által említett hajó. ame­ lyet más hajó bocsátana ki. hogy van köztük velük egyidős. amikor végre megérkezett Kazuhiko. hogy nem lesz alkal­ ma használni. amely kissé vaskos orrnyergét leszámítva szabályos volt.szélgetni. ahol máskor éjjel sem áll meg a hajóforgalom. – Milyen csend van. és beazonosított egy kis fekete pontot úgy kétszáz méterre a parttól. látta Tendó Majumi és Akama­ cu Josio holttestét. úgyhogy levette a szemét arról a fekete pont­ ról. és ahonnan lelövik azokat. Ráadásul mire ideért. mint egy seb­ zett kismadár. Amikor kilépett az iskolából. Biztos a kormány korlátozta a közlekedést errefelé. ez a test úgy reszketett.

nem fagyizhatunk együtt többé. amit épp ta­ lált. A pom­ pom-lányokéhoz hasonló bumfordi kis bojtok sorakoztak hajszálvékony szárain. Aztán egy napon… Kazuhiko érezte Szakura kezén keresztül. Már nem sétálha­ tunk kettesben a városban. Letartóztatási parancs vagy bármi hasonló minden nélkül. Épp csak egy hónapja. és közben így szólt: – Innen nem térhetünk vissza mindketten. Én meg ott nőttem fel. Kicsi vol­ tam. Nem fogom elfelejteni.ről még hallott valamit. Már több mint két éve együtt jártak. amelyikkel Kazuhiko kezét fogta. nem abban. Egy szó nélkül egyszerűen csak lelőtték. Nem valami feltűnő virág. Szakura egy ideig a csokrocskát nézegette. Kazuhiko mosolyogva felelt: – Szívesen. Én ezt pontosan tudom. A játék elkezdődött. – Jöttek a rendőrök. a kis konyhánkban történt. ami fegyverropogásnak tűnt. és megölték. de Szakura hatá­ rozott hangja félbeszakította: – Nem lehet szembeszállni velük. és a végsőkig folyatódni is fog. amely a másik kezében volt. – Ezt köszönöm – szólt Szakura. de úgy érezte. néhány szál pitypang vagy valami hasonló volt. nap mint nap annál az asztalnál ebédelve. hogy pont Szakuráék [97] . de most csak ez adódott. hogy a lány teste rázkódik. hogy már ez sem számít. Erről is beszélt az előbb Szakurával. az asztalnál ültem. – Dehogyis! – kezdett volna bele Kazuhiko. és az icike-picike csokorra meredt. de most hallotta először ezt a történetet. Szakura Kazuhikóra nézett. – Nem lehet szembeszállni velük. Az apám ellenezte a kormány tevékenységét. Anyukám átölelt. Idefelé jövet összeszedte.

ráadásul még az irodalomosztály­ zatai sem voltak a legjobbak. Kazuhiko szótlanul figyelt. [98] . – Mindenesetre – Szakura lehunyta szemét. Kazu! Olyan aranyos vagy. amit mondania kellene. hogy van ezenkívül valami. Kazuhiko újra érezte a tenyerén keresztül. de csak erre a semmitmondó mondatra futotta: – Nem lehetett könnyű. ahogy kimondta ezt. Szakura folytatta. az a gyönyörű kristálytiszta lelke? Hogy Szakura léte mennyire fontos volt számára? De ezeket nem tudta szavakba önteni. Hogy mennyire mélyen hatolt a szívébe Szakura arca és beszéde vagy a szelíd mozdulatai. ahogy Kazuhikóra né­ zett. már el is kezdődött. Félelem és a számukra megadatott bárgyú sorssal szemben érzett irónia keveredett mosolyában. Szakura viszont váratlanul elmosolyodott. Végül is csak az alsó középiskola harmadik osztályába járt. Vagy hát. – Most szörnyű dolgok fognak történni.lakásában – először Találkozott a testük. Szakura megint beleremegett. – Én is szeretlek. Tegnapig még mindenki jóban volt… Most meg legyilkolják egymást. de Szakura azután sem beszélt neki erről. Ha nem lett volna ilyen gyermeteg. majd mélyen be­ lélegezte és kifújta a levegőt –. – Milyen kedves vagy. szívesen részletezte volna ezt még. és jobban tudta volna ki­ fejezni magát. Kazuhikónak. akartam veled találkozni. bár érezte. – Én nem tudnám elviselni. Ezt szere­ tem benned nagyon. Iszonyúan szeretlek. ahogy me­ sélted.

Kazuhiko igyekezett mosolyogni. Ha életben maradnék is. Szakura nem mondta végig. hogy ne hagyjam ki. Teljesen hétköz­ [99] . a megszokott helyen utolsó részét? A fiú bólintott. Míg nem zavarja senki. – Hogy mondhatsz ilyet? Én is ugyanígy vagyok vele. a Nagy Kelet-ázsiai Köztársaság tévétársasága készítette. – Jó. Minden lánynál kedvesebb volt. Kazuhiko arra gondolt. a… Miközben Szakurát hallgatta. és megrázta a fejét. hogy te nem vagy. megtörölte szemét. helyette csak így szólt: – De te maradj életben.Hát persze. és a jobb kezével. nem tudnám elviselni. Ezért… Szakura itt félbeszakította a mondandóját. Te mondtad. na szóval. hogy hú. amelyben a pitypangcsokrot tartotta. őelőtte. Hogy ezért most meghal. – Innen nem térhetünk vissza mindketten. Itt. még jó! Szakura nagyon kedves lány. egy bugyuta szerelni történet. majd egy vá­ ratlan kérdést tett fel. Elfordította a fejét Kazuhikóról. itt. mindkettőnknek nem lehet. – Láttad a múltkor az izét? A csütörtöki kilencórásat. akivel Kazuhiko valaha is találko­ zott. hogy a lány mit akar mondani. majd megszorította a lány kezét. de egész jól meg volt csinálva. Ha egyikünk véletlenül mégis hazame­ hetne. – Ja. láttam. Ne hagyj engem egyedül! Szakura a fiú szemébe nézett. – És… – Szakura újra megszólalt. Kazuhiko tudta. és szép nagy szeméből hirtelen könnycseppek buggyantak elő. hogy te már nem vagy. hát ilyesmikről beszélgettek ők mindig. Ha véletlenül én marad­ nék életben. nem tudnám elviselni. Ez a DBS kereskedelmi csatorna sorozata. A Ma este. és az elmúlt néhány évben irgalmatlan nagy volt a nézettsége.

napi. de ennyivel is milyen boldogok voltak. Csak a Miki barátnője. de én is ugyanúgy éreztem. értelmetlen párbeszéd. és gondolkodott egy kicsit. a Mizue. Nagyon boldognak tűnt. – Még most is emlékszem. amikor folytatta. Ahogy ezen gondolkodott. Kazu. Teljes szívéből meg fog érteni. [100] . és rögtön tudtam. Pedig szépen megfogalmazta. Bal keze a lány jobbjában. És ez volt a jel. – Nem tudom szépen megfogalmazni. Kitag­ ava Anna játszotta. inkább tíz-húsz másodpercig is. Összeborultak. asszem. hogy ez a Mizue miért nem futott a férfi nyomában. – Az tetszett. Szakura az utolsó pillanatig meg akarja őrizni ezt szá­ mukra. – Előled nem tudok eltitkolni semmit. majdnem ő is elsírta magát. Folytatta. jobb kezét pedig a vállára tette. jóképű. hogy ez lesz róla a véleményed. – Én nem tudom szépen megfogalmazni. amikor elsőben először kerültünk egy osztályba. akit sze­ retett. A hátuk mögül a bozótosból. Erre már Szakura is szégyenlősen kuncogott. hogy a két főszereplő összejön a végén. mert valami neszezés ütötte meg a fülüket. Én biztos utána mentem volna. Abba az egybe nem tudok belenyugodni. hogy ez az ember meg fog engem érteni. Aztán kicsit közelebb húzódott Szakurához. – Gondoltam. vagy ta­ lán a végtelenségig? Abbahagyták. Egyértelműen ember okozta. Ennek így kell lennie. Kazuhiko elnevette magát. és megcsókolták egymást. tudod. Épp csak néhány másodpercig. nem. de… Kazuhiko ráharapott az ajkaira. Magas voltál.

hogy az általa keltett zörej jelezte számukra az in­ dulást. szinte teljes volt a sötétség. ő kö­ vetni fogja. hiábavaló öldöklésbe. amely alatt elbújt. siessenek a felszállással! Már nem volt mit mondani.) a sötétben kuksolt. a tenger sötétjével a háttérben. Jukie? – egy darabig csak reszketni tudott. Csak döbbenten bámulta. És ő minden­ nél fontosabb volt Kazuhiko számára. talán így fejezte vol­ na ki magát: „Életemet áldozom az ő tiszteletére.). Úgy hajnali négy körül [101] .” A két test a sziklafal túloldalán lebegett. A bozótosból csak félig dugta ki a fejét Ucumi Jukie (lányok. de legalább két óra eltelt azóta. az egyetlen összefüg­ gő település egyik félreeső házában. Halkan fo­ lyatódott a kimagasló kőfalnak verődő hullámok morajlása. a vonat indul! Kérem.) megkérdezi. Az ócs­ ka konyhában az asztal alá. Nem volt szándékában bárkit is önszántából bántani. A világ minden kincsé­ ért sem adta volna cserébe. A sziget keleti partján volt. ahogy az osztály első szá­ mú szerelmespárja. Noha hallotta. Kezük szorosan összefonódott. és lélegzet-visszafojtva nézte végig az egészet. 2. Ha költőibb lélek lett volna.Figyelem. és térdét átölelve egész kis testében remegett. de Megumi persze meg sem próbálkozott vele. 12. és a szellő tovagörgette a füvön a Szakura kezéből kiesett kis virágokat. hogy itt letáborozott. Persze. Ebben a sötétségben az óráját sem tudta megnézni. De Szakura ezt nem akarta. 3. Fegyvert markolva szembeszállni a hátuk mögötti ismeret­ lennel. ezért fel sem me­ rült benne. [Maradt 32 fő] 13 Etó Megumi (lányok. Ő azt akarta. nem ért el az ablakon besütő hold fénye. – Mi baj. szép csendben maguk mögött hagyják ezt a világot. Talán működött a vil­ lany. biztos lehetne védekezni. És ha ez a lány így kívánja. hogy a háta mögül Tanizava Haruka (lányok. kettejük teste egyszer csak eltűnik egy­ más mellett a fűvel borított sziklaszirt túloldalán. hogy mielőtt belekeverednének ebbe a rohadt.

maga után hagyva az ebédet meg mindent – jutott eszébe. Sikerült bereteszel­ nie. Ő hatodikként hagyta el az iskolát. Belépett. merre fut. és mire feleszmélt. amíg a tiltott zóna vagy mi miatt helyet nem kell változtatnia. hogy még nem indultak valami sokan útnak. hogy pilla­ natnyilag úgy érezte. noha nem volt semmi jele. A harmadiknál végül egy ott heverő kővel betörte a hátsó kerti ajtót. és mivel ezt az ajtót már hiába próbálta volna bezár­ ni. Megumi persze a legközelebbi házba akart behúzódni. Aztán annak ellenére. Az indulás után olyan állapotba került. a hold fé­ nyében edényszárító és teáskanna sziluettjét látta sorakozni. Egy kiskorában hallott tengeri szellemtörténet – amikor a Mary Celeste hajó egész legénysége hirtelen eltűnt. és az ablak melletti mosogatón. és ez valahogy természetellenesen és kellemetlenül hatott. de az első zárva volt. Ha meg kulcsra zárja az ajtót. Az itt lakókat biztos átmeneti szállásokra zsuppolta be a kor­ mány. és felkutatta a lakást. már a településen járt. Öten jöttek ki előt­ te – csupán öt ember. Szakamocsi azt is mondta. Ezt jól tudja. amely felrobban. és ha fesze­ geted. hogy maga sem tud­ ta. A második is. Rög­ tön az jutott eszébe. eléggé valószínűtlen. hogy bármelyikben belebotlik valakibe. egy pocsék szellemkastélyba kevere­ dett. de a lakáson még érződött az élet szaga. felrobban”. de nem volt mit ten­ ni. Mindenesetre a legfontosabb. ha belép a zónába. hogy minek a hangja lehetett. és úgymond elbarikádozza magát. Nem is akart bele­ gondolni. Olyan hangos volt. és minden elsötétült. és újra meg­ borzongott. hogy önkéntelenül is behúzódott a veranda magas padlózata alá. Talált [102] . fogta a kapott zseblámpát.járhat. Felemelte a fejét. hogy ne sza­ lassza el Szakamocsi rendszeres híradásait a tiltott zónák he­ lyéről és idejéről. hogy „nem jön le. Vagy ötven-hatvan ház lehet itt. hogy bárki meghallotta volna. nagy nehezen rácsukta a külső faajtót. biztonságban lehet legalább addig. Egy órája is megvan már. Nyomasztotta a nyak­ örv. hogy mintha tűzijáték hang­ ját hallotta volna valahonnan messziről.

Épp ezért reszket itt. akár életben is maradhat. Olyan könnyed dallamok voltak. nem is ma­ gas. kedves szeme van kettős szemhéjjal. (Olyan. mint egy kiscica – gondolta néha Megumi. Leg­ inkább a hangja ragadta meg. Ez nagyon félelmetes. amilyeneket Megumi még sohasem hallott azelőtt. Teste magától táncra perdült volna ritmusukra. hogy mindenki más halott. miközben gondolkodott. ahogy felidézte Súja arcát és hangját.két jó erős horgászbotot. Halott a néhány közeli barátnője (Inada Mizuho és Minami Kaori). mondta egyszer Súja. és nem lehet csak úgy akárkiben megbízni. térdét felhúzva. amikor a kormányról vagy a Vezérről szóló dalokat éne­ kelték. olyan dallamokat tudott előcsalni a gitárjá­ ból. de ennek ellenére rendkívüli énektehetsége volt. Csakhogy… Megumi megállás nélkül reszketett. Most pedig itt van a konyhaasztal alatt. hogy miről beszél) és álmatag. Sújának kicsit hullámos. az azt fogja jelenteni. Igazából a rock nevű tiltott ze­ néért rajongott. Sújára gondolt. és ez meglátszik nagy­ szerű testén… Kicsit csillapodott a remegése. De amikor majd megszólal a játék végét jelző síp. de nem is mély hangszín. milyen jó lenne. és ő életben lesz. mint valami gyönyörű templomi harang­ szó. izgatottság fogja el. akinek az arca valahányszor csak eszébe jut. Ez az öldöklősdi nem menne neki. és énekórán mindig méltatlankodó képet vá­ gott. de Meguminak hal­ vány gőze sem volt. és kitámasztotta velük az ajtót. mint a nyugatiaknak. Ó.) Általánosban a Kölyökliga legfontosabb játékosa volt. ha Súja most itt lenne mellettem… De hát miért nem vallotta meg Sújának az érzelmeit? Egy szerelmes levélben? Vagy elhívhatta volna valahova. Természetesen a játék­ szabályok alapján ebben a játékban mindenki ellenfél. Viszont ha ez a hely (a térkép szerint a település szinte teljes egészében a H8-as zónába esett) végig nem kerül a tiltott mezők közé. Megumi ott a sötétben. és [103] . Ami­ kor improvizált. Az a kicsit érdes. de halott még Nanahara Súja is. hosszabb haja („Bruce Spring­ steent utánzom”.

másrészt viszont régóta úgy érezte. De… Megumi odarántotta magához a saját nejlontáskáját a kapott hátizsák mellől. Megumi majd szétfeszült a várakozástól. A fény megvilágította szoknyás térdét és csomagjait. három… [104] . Reszkető kézzel kinyitotta a fedelét. hogy irigyelte azt a két-három embert. hogy a szülei gondoskodása már-már túlzás. A siroivai lakásuk száma. 2. akinek volt telefonja az osztályban. hogy nála le­ gyen. és ujjongott magában. Ahogy eddig eljutott. Igaz. ket­ tő. hogy a házakban nem lehet hasz­ nálni a telefont. de ami ennél fontosabb – nem csalás. valami szöget ütött a fejébe. Igen. 9. Telefon. Automatikusan átváltott hívásfogadás üzemmódból hívás üzemmódba. hogy a vadiúj telefont berakta a táskájába. Kivette. Vagy akár telefo­ non. 7.szemtől szemben elmondhatta volna neki. hogy a képernyőn annak rendje és módja szerint ott sorakozott a kis antenna és a térerő jelzése. és lázasan turkálni kezdett a váltás ruha és a tisztálkodószerek között. istenem! Megumi idegesen tárcsázott. – ó. Egy. Most már úgyis mindegy. Kihúzta a cipzárt. nem ámítás –. ha valami történne az utazás alatt (ez pedig most tény­ leg valami volt). Édesanyja vette neki. aztán pedig egész mostanáig teljességgel megfeled­ kezett róla azóta. kemény tárgyhoz ért. semmi szüksége ilyesmire egy középis­ kolásnak. A keze egy szögletes. hogy hozzájut egy saját vonalhoz.… Egy pillanatnyi csend után a telefonhoz szorított fülébe ért a hívóhang. Szakamocsi mondta. és zöld fény gyulladt a kis kijelzőn meg a gom­ bokon. Egy mobiltelefon volt. anya olyan izgulós. 8. 0.

bármelyikőtök! Jó. gyorsan már… Kattanás hallatszott. A szíve vadul kalapált. mibe kevere­ dett a lányotok. Valami… nem stimmel. Nem meg­ mondtam. Megmenekültem. Etó? Megumi feljajdult. ez nem… Végre beleszóltak. nem illik ilyenkor telefonálni. Aztán nagy sietve majdhogy szét nem verte a földre esett telefont. – Halló! – szólt bele egy hang. de a vonal másik végéről nem jött válasz. hogy így lesz… Én itt fogok… meghalni… Meghalok… A szíve hamarosan még ennél is hevesebben kezdett verni. Szakamocsi vagyok. – Nem az édesapád az. valaki! Miért? Egy csomó ház van. Csörrenés ütötte meg a fülét. Jaj… Nem sikerült… Tudtam. de tudnotok kell. ahol az előbb ellenőrizte a zárat. ezért hirtelen magához tért. Valami… Papa miért nem?… Nem. és elhajította a telefont. Etó. miért pont ide? [105] . – Jaj. hogy nem lehet használni a telefonokat. A nappaliból jött. hogy majdnem beleőrült. ahogy le­ nyomta a hívásbefejezés gombot. segíts rajtam! Papa. és újfent ránehezedett a reménytelen­ ség. papa! Megumi összetöpörödve lehunyta a szemét. papa! Gyere.Gyorsan vegyétek fel! Papa vagy mama. gyere értem! Megumi szinte önkívületben beszélt a telefonhoz. megmenekültem! – Papa! Én vagyok! Megumi! Jaj. Annyira meg­ könnyebbült. Jött valaki. Gyorsan arra fordította a fejét. Ahogy betörnek egy üveget.

) a hangja volt. Az iskola fő züllöttjéé. kirúgta a lábát. A hangok alapján az illető körbejárta a házat. hogy ne hallják meg a szívdobogásomat! A nyíló és csukódó ablak hangja. szikével fel­ vágta a szoknyáját… Mostanában mintha elvesztette volna az érdeklődését iránta.Kapkodva összecsukta a tompa zöld fényt sugárzó telefont. mert amikor máso­ dikban először kerültek egy osztályba. Sóhajtást hallott. tedd meg nekem. Kivette a műanyag tokból a hátizsák tetejére rakott fegyvert. Szerteforgácsolódott a tűnő reménysége. mert megszűntek ezek a dolgok (de még így is lehangoló volt. ahol Megumi volt. Megumi szíve egyre hevesebben kapálózott. és mozdulni sem tudott. majd egyenest a konyha felé tartott. és zsebre vágta. A mosogatón lévő teáskanna és lábosok feletti teret pásztázta. és beszélhet majd vele. 11. hogy az a valaki jó barát. Csakhogy a teste lemerevedett. mint Kirijama Kazuo vagy Kavada Sógo. Keskeny elemlámpafény szelte át a konyhát. istenem. hogy harmadikba menet nem kel­ lett osztályt váltania). [106] . istenem. de egy pillantásával meg tudja félemlíteni a tanárokat. Istenem. hogy azért. El kell menekülni. a Micuko bandájához tartozó Simizu Hirono elég rendesen megszívatta. Megumi számára Szóma Micuko félelmetesebb jelenség volt. de Megumi már a hangtól pánikba esett. minél hamarabb. akinek imádni valón angyali arca van. vagy talán azért. hogy nincs itt senki – mondta az a valaki. Sze­ retett volna felszívódni. és Micuko maga soha nem bántotta Megumit. akikről pedig min­ denféle pletykák keringtek. Mert… Ez annak a bizonyos Szóma Micukónak (lányok. majd óvatos lépések halk zaja hallatszott. Ha Me­ gumi elment mellette a folyosón. amelyet kapott – egy kétélű búvárkést. viszont vele még Hirono sem mert szembeszállni. mert hozzá ha­ sonlóan ő is lány volt. – Még szerencse. Lehet. A lépések betértek a konyhába.

Hallotta. hogy örömmel kinyírna. Amint Megumi ráeszmélt. Szórna Micuko tuti. A keze még ugyanúgy remegett. Etó. Gyorsan… Menj már ki! Legalább ebből a szobából menj ki. Vagy nem? Szóval… Megumi kitapogatta a hívásbefejezés gombot. és megmarkolta a kést. hagyd abba!… Ne remegj már!… Meghallja!… Karjával átölelte saját magát. Megumi megint reszketni kezdett. Megumi óvatosan letette a telefont a földre. – Te vagy az. és teljes erejéből próbálta leszorítani. légyszi!… Majd a fürdőszoba felé futok. a kés csúszott a mar­ [107] . Jaj. előrántotta a mobilt. és az ablakon keresztül kiszökhetek. Vadul benyomta a gombot. és Szakamocsi hangja félbeszakadt. Még Szórna Micuko is összerezzent. Az asztal alól Micuko zseblámpát markoló kezét és a fényben a szoknyája környékét tudta kivenni. ne már. Gondolkodás nélkül. így a szoknyája körvonala is eltűnt. hogy a berregés a zsebéből jön. Utána pedig: – Megumi? – szólalt meg Micuko.Hát igen. hogy hol vagy. Azt belülről be tu­ dom zárni. Megumi? Ott vagy? Micuko hangja a konyha sötétbe burkolózott sarkából szólt. és Megumi szíve a torká­ ba ugrott. de figyelj csak. reflexszerűen ki­ nyitotta a tetejét. gyorsan!… Hirtelen berregő hang szólalt meg. Egy pillanatra kínos csend támadt. Beleszólt egy hang: – Szakamocsi vagyok. a többi­ ek még megtudják. jobban tennéd. Légyszi. hogy a moso­ gató csapja körül matat. A jelek szerint a szo­ ba sarkába húzódott. Lekapcsolta a zseblám­ pát. ha kikapcsolnád azt a telefont! Ha én így felhívogatlak.

kában. Micuko fegyvere… Mi van. Én pedig még arra gondoltam… arra gondoltam. tőled nem kell félnem. Most kell felállni és a fény forrása felé döfni a kést. Szóma Micuko sír. Az elemlámpa fénye lehanyatlott. Hát persze! Most kiderült. már rég idelőtt volna. hogy bármennyire is rossz a híre. Igen. és elgyen­ gülten préselte ki rajtuk a szavakat. Még ő sem tudna olyan szörnyűséget tenni. ugye? Mert te nem akarsz engem megölni? Ugye velem maradsz? Megumi elbámult. mint ő. igen. Kattanás hallatszott. na­ gyon erősen szorította. Tőlem kér segítséget. ő nyír ki engem. meg kell ölnöm. ha az lenne. Csak magányos. Szóma Micuko mégiscsak egy harmadikos középiskolás. Meg kell ölnöm. – Én… én úgy félek! Micuko hangjába sírás vegyült. Jaj… Ahogy a teste felhagyott a remegéssel. – Jaj de jó! – Végre mozgásra bírta remegő ajkait. tehát ha nem pisztoly. ha nem ölöm meg. Micuko a földre huppant ebben a fényben. az tuti. mintha Megumitól várna segítséget. és újra felgyulladt a zseblámpa fénye. de azért erősen. hogy megölöm. ha pisztoly van nála. és egy pillanatra elvakította Megumit. mint egy menekülni próbáló hal. Csakhogy Megumi szándékát egy váratlan fordulat hiúsítot­ ta meg. És ebben a kézben semmiféle fegyver nem volt. még megúszhatom. Szeméből könnyek törtek elő. Megumi lelké­ ben egy megfogalmazhatatlan érzelem bukkant fel. Kezét kinyújtotta. hogy megöli egy osztálytársát. de nem volt sokkal gyengébb nála. Kisebb volt Micukónál. és ránézett. és nagyon fél. bármiről szóljanak is a pletykák. A fénynyaláb benyúlt az asztal alá. [108] . – De tőled. vagy ilyesmi? Nem. Megszakítás nélkül folytatta.

Micsoda szörnyű gondolataim támadtak… Szörnyű… Még hogy megölni ezt a szegényt… – Figyelj csak! – tört elő Megumiból. mert félő volt. hogy valakivel együtt lehet. Megumi összeszorította a száját. Micuko szeme elkerekedett ennek hallatára. Az ő szemét is könnyek öntötték el. viszont nem ha­ ragudott meg. Érezte a teste melegét. – Micuko arca könnyben úszott. Micuko kinyújtott kezébe kapaszkodva. [109] . Kicsúszott a kés a kezéből. hogy felnyü­ szít. igen – bólogatott csak. Együtt maradunk. Az előbb meg akarta­ lak ölni. hogy már nincs egyedül. Csak könnytől lucskos arccal többször is apró­ kat bólintott. De már mit számított ez? Én… én… – Semmi baj. – Igen. Veled maradok. és kimászott az asztal alól. igen. semmi baj. – Én… én… – Tessék? – emelte fel könnyáztatott szemét Micuko. – Igen. hogy megöllek. és ahogy karjaiban tartotta a lány se­ gítségért reszkető testét. Mert nagyon fél­ tem tőled. Letérdelt a földre. Arra gondoltam. Felszaba­ dultságában szinte sikítva mondta: – Szórna! Szórna! Érezte. hogy most más miatt reszket. és viszonozta Megumi kézszorítását.Micsoda ember vagyok én! Önutálat és azzal egy időben megkönnyebbülés töltötte el. – Én… én nagyon szégyellem magam. felerősödött a bűntudata. Megumi ott helyben a konyhapadlón összeölelkezett Micu­ kóval. és megrázta a fejét.

A néhai Hajasida tanár úr mondta mindig. ahogy a citromot vágják. hogy egy penge hatolt a [110] . Meg se nyikkant. ilyen ször­ nyű helyzetben. és bal arcuk összeért.Aztán elmosolyodott. „Ma pe­ dig citromos pácolt lazacot…” Két-három másodpercbe beletelt. megint elöntötték az érzelmek. de nem tartott sokáig. Egy kedves szóval megbocsát még annak is. Jó kis hang volt. hogy nem szabad az em­ bereket holmi pletykák alapján megítélni. aztán elvesztette az öntudatát. Megumi torkát irtózatos forróság kezdte elönteni. és a jobb ke­ zével még beljebb húzta a sarlót. hogy mi történt. – Nem baj. És az ő torkában végződik az éle… Micuko bal kézzel nem engedte el Megumi fejét. Csak a tévé főzőműsoraiban sikeredik ilyen­ re. Bocsáss meg. Egy sarló. bocsáss meg nekem. Könnyeit Megumi bőre itatta fel. „Hú! – gondolta Megumi. bal oldalon. Hogy olyat csak a rossz lelkű emberek csinálnak. Látta Micuko jobb kezét. Ne is törődj vele! Nem csoda. Most csak ennyire volt képes. utoljára még érezte. én tényleg… Egy nyisszanást hallott. vadiúj minőségi konyhakéssel és friss citrommal. És ab­ ban a kézben egy banánalakban enyhén ívelt vágóeszköz tükrözte vissza tompán a zseblámpa fényét. aki meg akarta ölni. hogy a saját vére melegséggel árasztja el a mellét. A saját álla alatt. Pedig milyen rendes lány ez a Szóma Micuko. Fel se fogta a tényt. én rossz lelkű ember va­ gyok. nyugi.” Ahogy ez eszébe jutott. Ne törődj vele! Jó? Maradj velem! Kérlek! Ezzel Micuko bal kézzel magához szorította Megumi fejét. – Én teljesen félreértettem ezt az egészet. amíg megértette. Újra hallatszott a nyissza­ nás. ami­ lyet rizsaratáskor használnak. Csak Micukót szorította jó erősen.

Ott lett vége Micuko karjában. A földre hulló cseppek halk kopogása hallatszott. Egy kicsit figyelmetle­ nül hatolt be a házba. és felállt. és Megumi teste oldalra dőlt. Eleinte ke­ resni akart egy kezelhetőbb konyhakést vagy valamit. és csendesen így szólt: – Ne haragudj. [Maradt 31 fő] [111] . Nem ötlött fel benne még a családja vagy Nanahara Súja emléke sem legutoljára.torkába. Mos­ tantól jobban kell ügyelnie… Lenézett Megumi holttestére. hogy ez mit jelent egyáltalán. Nem is csúszik olyan rosszul – gondolta Micuko. ahol pedig mindig lehet valaki. ez az egyik specialitása). Micuko gyorsan lekapcsolta az elemlámpát. de meglepő módon ez a sarló sem rossz. Letö­ rölte a hülye könnyeket az arcáról (könnyeket aztán bármi­ kor tud produkálni – ami azt illeti. de én is meg akartalak ölni. jobb kézzel a sarlót az ablakon beszűrődő holdfénybe tartot­ ta. Micuko elengedte. és lerázta róla a vért.

Második rész – Középdöntő [112] .

jótéko­ nyan elrejtve a helyet. Nanahara Súja fejét felfelé fordítva nézte a kékből lassanként fehér színűre váltó eget a fákon keresztül. [113] . mint amilyennek a térkép mutatja. és nem volt benne senki.14 Az első éjszaka lassan fakulni kezdett. feltűnt egy őrhajó kivilágítatlan árnya is (pont nyugati irányban). egy torii állt. hogy az előbbi egy picike szentély (a térképen is szerepelt a jele). hogy ez a sziget valóban olyan. az utakból és a szétszórtan álló lakóházak helyzetéből nagyjából meg lehetett határozni. csupán egy orvosi rendelő. Onnan tíz méterre egy régi fa szentélykapu. A térképet felosztó háló alapján elvileg a C4-es zónában.) és a kisebb-nagyobb utakat. és azon túl megint egy meredek lejtő tartott a tenger felé. A tölgyek. A szigetnek a térkép szerint nagyjából lekerekített rombusz alakja volt. Szigetek különféle méretű folt­ jai látszottak a sötétbe burkolózó tengeren. egy tűzoltóraktár és egy világítótorony ábrája szerepelt. Így a domborzati rajz. a halászszö­ vetkezet stb. ahol Norikóval voltak. Sújáék bozótjától nyugatra a fás részt meredek domboldal szakította meg. és ahogy Szaka­ mocsi megmondta. Éjjel látott egy emelt padlójú házikót. meg olyasmik. a nyugati lejtő lábánál voltak. Súja az éjszaka folyamán meg is bizonyosodott a hegy egy magasabb pontján arról. Elég részletes rajz volt. mint az önkormányzat tanácsterme. valami cseresznyefaféle és még jó néhány fafajta ágai és levelei bonyolult hálózatot alakítottak ki körülöttük. A szintvonalakon kívül feltüntették rajta a települést és az azon kívüli házakat (amelyeket világoskék ponttal jelöltek). A bejárati ajtaja nyitva volt. amikor átvágtak a mezőn. melyik mezőben van az ember. Ők most az északi hegy déli oldalán. Alatta kisebbfajta mező terült el. a különféle intézményeket (igaz. innen tudta. kaméli­ ák. az északi és déli részén egy-egy heggyel.

Súja egy tíz centi átmérőjű fatörzsnek támasztotta a hátát. Semmi biztosíték nincs rá. mégis úgy nehezedett rá. és előrenyújtotta sérült jobb lábát.De nem akart ebben a szentélyben elrejtőzni. a meneküléshez jobb. Súja végre talált maguknak egy bozóttal körbevett helyet vi­ szonylag közel a tengerhez. de úgy vél­ te. hogy amíg ez rajtuk van. mert… Súja óvatosan a nyakához nyúlt. ami még semmi. ahogy a többi. de ez természetesen nem jelenti azt. De rögtön rá­ jöttek. Tehát… Nincs más mód. útközben látott házban sem. ő is egy fa­ törzsnek támaszkodott. és kinyittatni vele a nyakpántot. Még ha hozzájutnának is egy hajóhoz. Az iskolai berendezés egy bizonyos rádiójelétől felrobban benne a bomba. A tengeren ott vannak az őrhajók. mint a balsors maga. hogy mi le­ gyen. A hegy teteje felé sűrűbbnek tűnt a növényzet. hogy nincs értelme. de végül semmi használható nem jutott eszükbe. Mint Súja. valószínűleg sokan gyűlnek oda. képtelenség megszökniük. ha valaki észreveszi őket. hogy más nem gondolkodik ugyanúgy… Csak egy bejárat van. mert a G7-es zóna. aki ellenségként közelít. ha nem olyan nagy a talaj szintkülönbsége. ahol az isko­ [114] . hacsak nem csinálnak valamit ez­ zel a nyakörvvel. ahol ketten pont le tudtak feküd­ ni. nem tudnának elmenekülni. és megérintette azt a hűvös felületet. A viseléséhez már egészen hozzászokott. Úgy is fogalmazhatunk. nincs is szükség az őrhajókra. Noriko lehunyta a szemét. És ott van Noriko lábsérülése is. meg kell támadni Szakamocsit az is­ kolában. Igen… A nyakpánt. hogy ne lehetne a tenger felé szökő diákokra is alkalmazni. és ha szembe találják magukat valakivel. Szakamocsi magyarázata szerint akkor. Noriko közvetlenül mellette a balján. A szökéshez legelsőnek hajót akartak szerezni. Súja beszélgetett valamennyit Norikóval arról. ha tiltott zónába lépsz. Mindketten ki voltak merülve. Hiába jutottak vi­ szont erre a következtetésre.

nem lehetett megközelíteni. Hátha eszükbe jut valami. és ki nem az már? Különben is. Míg törték a fejüket. Nevetséges. hogy azok ott bent mindig tudják. hogy ezt kamatoztatni is tudja. már ki is világosodott. lehet. hogy ki az és ki nem. nem lehet tudni. Vagy ha az nem megy. Többször gondolt rá. hogy van más ellenség. hogy egy ellenséges társunk megtámadjon?Akamacu Jo­ sio nem csak kivétel volt? Nem… Ennyire határozottan ezt nem lehet kijelenteni. Ugyanakkor nemegyszer az is eszébe jutott. Ha megszöknének is. annál több esélyük marad nekik. hogy amikor Akamacu Josio megtámadta. de Súja legutoljára akkor látott halottat. kivárják az estét. Ő bizto­ san kitalál valami megoldást a helyzetre. és megkeresik Mimura Sindzsit – ha tudják. „Ha huszonnégy óra alatt nem hal meg senki…”. de minél inkább halnak az osztálytár­ saik. hogy megőrültek? Félő. akkor alig több mint húsz óra múlva befellegzett mindannyiuknak. lehet. amikor elindult. mi a helyzet. és legalábbis egy darabig csak figyelik. Biztos jól tettem? Tényleg megvolt az esélye ott. és elég éles eszű ahhoz. Amennyiben anélkül telik el az idő. De ott volt még az időkorlát problémája is. hogy már késő az éj leszállta után nekiállnia készü­ lődésnek. Az a srác hihetetlenül tájékozott. mint hogy meghúzzák itt ma­ gukat. Valahogy ki kell várniuk. minden veszély ellenére be kel­ lett volna várnia Sindzsit. Lehet. hogy ebben a játékban ők a nem normáli­ sak. rögtön a játék kezdete után tiltottá vált. Szóval kutyaszorító. hogy újra este legyen.la van. hogy valaki nekiállna gyilkolászni. Noha csu­ [115] . Egyáltalán ki normális még. Egyelőre nem tehetnek jobbat. hogy bedilizik. Napfényben ve­ szélyes helyet változtatni. de ebbe Súja bele sem akart gondolni. hogy valahogyan össze kéne találkoz­ nia Mimura Sindzsivel. Arról nem is beszélve. szóval már több mint három órája. mondta Szakamocsi. Simán előfordulhat. ki merre jár.

hirtelen megint felhergelte magát. Noriko hirtelen kinyitotta a szemét. éle­ tük végéig bujkálniuk kell. és találkozott a tekinte­ tük. Hacsak nem emigrálnak valahova. de nem nagyobb boldogság. telt ajkak. és a simogató napfényben először nézte meg úgy igazán Noriko profilját. Ez a rohadt játék tönkreteszi Noriko szépségét. Határozott vonalú szemöldök. Aztán egyszer egy néptelen utcán majd lelövi őket a kormány egyik csatlósa. Szomorú volt. Nem csoda. Nem hagyom magam! Életben maradunk. De nem akármilyen számlát ám! A jobbegyenesre baseball­ ütővel adjuk meg a feleletet. mennyi idejük le­ het az est leszálltától az időkorlát végéig? Ráadásul ha neta­ lántán (milyen gusztustalan egy szó!) megtalálnák is Sin­ dzsit. válla alá érő haja alaposan össze volt kócolódva. akik erre a rémes játékra kényszerítettek. és benyújtjuk a számlát azoknak. Szóval lehet. Súja Kuninobu Jositokira gondolt. És persze ott a nyakpánt. [116] . aranyos kis orr. vagy akár ha csak ők ketten megszöknének. ha mihamarabb megőrül. hogy jobban jár. ahogy ujjaik végét egy dagadt patkány rágcsálja. Mintha valami ókori rabszolga lenne. hogy Jositokinak tetszett. egy visszataszító ezüst­ színű nyakörvet kell viselnie. hogy meg­ halt. azzal már bűnözővé válnának. És egyáltalán. Ahogy ezt megállapította. Már szinte látta is. gömbölyded hegyű. csukott szemén a szempillák puha íve.pán hat kilométer a sziget kerülete. s ennek köszönhetően észhez tért. hogy nem kellett megta­ pasztalnia ezt az eszelős állapotot? Ezt a lényegében remény­ telen helyzetet? Akkor legyenek inkább öngyilkosok? Vajon Noriko belemen­ ne a kettős öngyilkosságba? Odafordult hozzá. De ezt az arcot most apró szemű homok fedte. Na­ gyon helyes lány volt. ilyen helyzetben nem könnyű valakit előkeríteni.

és akár mosolynak is értelmezhe­ tő. ugye? Noriko elkapta a tekintetét. – Ne mondj ilyen baromságokat! Ilyesmire nem is szabad gondolni. Noriko erre egy kicsit félrebillentette a fejét. de folytatta: – Igen. őt bámulta. – Még szép. Épphogy csak fel­ hozott egy témát. de nem gondolsz öngyilkosságra. aztán Noriko halkan megszólalt. hogy ilyen választ kap. – Mi baj? – Semmi… Csak én… Súja zavarba jött. – Ide figyelj! Mi mindenképpen életben maradunk. kétértelmű kifejezés ült ki az arcára. jó? Noriko mosolyogva kinyújtotta a jobb kezét. ha a végén csak mi ketten maradnánk. Azután megszólalt: – Te soha nem adod fel. Eszedbe ne jusson meghalni! Noriko megint elmosolyodott.Egy röpke pillanatig egymás szemébe néztek. és gon­ dolta. – Köszönöm – mondta. ez az egy biztos. [117] . én lehet. és Súja bal kezé­ hez ért. Aztán megszólalt: – Dehogyis… Illetve… – Illetve? Noriko elgondolkodott. Ez biztos. Súja erőteljesen bólintott. hogy öngyilkos akarok majd lenni. – Hülyén hangzik. összehord valamit. szinte bele se gondolt. Akkor legalább te… Súja megdöbbenten csóválta a fejét. hogy Noriko észrevette. Súja. de fel sem merült benne. Rázta. Hallod? Végig veled maradok.

És… – továbbra is halványan mosolygott. [118] . – Rejtett tartalékaim? Noriko mosolygott. ugye? Noriko megint mosolygott egy picit. mert árva vagyok. már amióta ez elkezdődött. Végig… végig Kazumiba… Sintani Kazumiba volt szerelmes. ahogy ő maga is mondta. és hozzáfűzte: – És te? – Én mi? Noriko folytatta: – Nem baj. hogy nem látod többé? Súja nyelt egyet. nekem nem gáz. ha meg tudunk is szökni. Súja kicsit szégyenlősen válaszolt. de mondat közben félbeszakították. Hogy többet nem láthatja… De megrázta a fejét. Ezt tudod. az csak… egyoldalú rajongás volt.– Mindig is úgy gondoltam. – Ezzel tisztában vagyok. Hazugság lenne. – Biztos azért vagyok ilyen. hogy neked rejtett tartalékaid vannak – mondta. nem fájdalmas. – Nem tudom jól elmagyarázni… Valami pozitív életszemlé­ letre gondolok. csak fantaziáltam – folytatta volna. hogy a jelenlegi helyzetben is minden­ áron élni akarsz. Aztán hozzátette: – Figyelj csak. szü­ leim nincsenek. és nem vette le a szemét Súja arcáról – én ezt nagyon szeretem benned. ha azt mondaná. Noriko jól ismerte. – Ó. De te sem az apáddal. „Régóta figyel­ te”. sem az anyáddal. még az öcséddel sem találkozhatsz. Hát igen. – Kis szünetet tartott. Arra. Hirtelen felzengett Szakamocsi hangja.

Nem lehetett tudni. – Nos. hanem a szigeten több helyen is felszereltek néhányat. mivel Josio miatta vesztette el az eszméle­ tét. Remélem. Egyes. aztán az a valaki végzett vele? Vagy esetleg eszméletét vesztve feküdt ott. Biztos. Nemcsak amiatt. Szakamocsi vidám hangja belefojtotta a szót. mindnyájan jól érzitek magatokat. Ja­ mamoto Kazuhiko. De ezeket a gondolatait is elsodorta a Josio után következő halottak neveinek áradata. mígnem az iskola környékén kialakított „tiltott zónának” köszönhetően szétrobbant a cso­ dás nyakörve? Nem hangzott jól. hogy nemcsak az iskolában. Etó Megumi. ötös. de a fémes torzulást leszámítva jól lehetett halla­ ni. – Szakamocsi vagyok. Kezdjük a fiúkkal. hogy több mint egy halott van. akkor sorolnám is az eddig elhunyt barátaitok nevét. Kanai Izomi. [119] . ti­ zennégyes. Kuronaga Hirosi. Ogava Szakura. hanem mert ez a név mást is jelentett számára. hogy Akamacu Josio ott akkor még nem halt meg. Meg volt róla győződve. – Aztán következik a kilences. tizenhetes. Hármas. tízes. hol voltak a hangszórók. Tendó Majomi. Ebből az következik. az osztályfőnökötök. Numai Micuru. És akkor most jönnek a lányok. Súja arca megdermedt. Reggel hat óra van. hogy utána még valakit meg akart ölni. Mielőtt Súja valami gunyoros megjegyzést tehetett volna. huszonegyes.[Maradt 31 fő] 15 – Jó reggelt mindenkinek! Szakamocsi hangja volt. Akamacu Josio. négyes. Sza­ szagava Rjúhei.

ti még nem. fekete ruhás emberek sora. csak nem Nanahara Súja és Nakagava Noriko? Hát ti. de Súja gondolatai el sem jutottak idáig. – A következő három óra múlva. viszonylag nyugat felé volt. Bár Szakamocsi mondta. ahol Súja és Noriko voltak. Elő a térképekkel.” – Nem rossz tempó! Örömet szereztetek vele nekem. kivehetetlen arcú gyászruhás férfi szólítja meg: „Ó. már be is véstem őket. – Egyelőre ennyi. ne aggódjatok. No. de egészen délre. Mondom a zónát és az időt. – A következő öt óra múlva. és Szakamocsi hang­ nemén is kiakadt. Hét órakor J2-es me­ ző. mindkettőtöknek a tizenötös. ajándék. igen. ugye? De néz­ zétek csak. Ez folytatódik. Hétig hagyjátok el a J2-est. és tessék mindent ellenőrizni! Súját megrázta a halottak nagy száma. A felolvasott osztálytársak arca felbukkant. Tehát hétkor. akkor ma is sok sikert kívánok min­ denkinek! Csak ennyit mondott a végén. épp most mentetek el a saját sírotok előtt! A név­ sorbeli számotok. A H8 a sziget keleti partján fekvő település majdnem teljes egészét érintette. hacsak mind öngyil­ kosok nem lettek. Hosszú temeté­ si menet. ak­ kor most a tiltott zónák következnek. majd eltűnt a szeme elől. hogy az „időkor­ lát” egy darabig lekerülhet a napirendről. – Az első egy óra múlva. ahol Sújáék voltak. [120] . Émelygett. félreérthetetlenül folytatódik. Na. A Szakamocsi által említett tiltott zónák jelenleg nem érték a helyet. Kilenctől az F1. Igen. Komor. és persze ugyanennyi gyilkos is van. azaz tizenegytől H8. aztán megszakadt a „híradója”. Az F1 a nyugati partra esett. de azért elővette a térképet. Megjegyeztétek? A J2 a sziget déli részén. Mind halottak.Természetesen ez a felsorolás azt jelentette.

Ő arra tippelt. Ettől még lehet. hogy Szakura üzenetet adott át Kazuhikónak. Úgy érezte magát.hogy találomra választják ki a tiltott zónákat. hogy Kirijama Kazuo négy emberéből három halott. Elővette a tollát. – Aha – Súja alig hallhatóan motyogta: – Talán öngyilkosok lettek? Noriko a lábára meredt. Csak Cukioka Só… A Cu­ kinak becézett. És Kirijama neve sem. hogy nem a településre menekültek. Valahol valahogy találkoztak. Rossz szokás. hogy a következő zóna majd az lesz. hogy Súja maga is látta. Kuronaga Hirosi. kicsit „ferde hajlamú” Cukioka Só neve nem szerepelt. akkor te meg te. Az teljesen. A térképpel együtt kapták. de ők ketten biztos együtt voltak az utolsó pillanatig. de az információkat karban kell tartani. – Ezt nem tudhatjuk. és összeér a kezük. olcsóbban megszámítom. hogy Kirijama [121] . Sza­ szagava Rjúhei és Numai Micuru. mindenesetre jó ötlet volt. an­ nak nagy a keletje mostanában…” De mindezt most félretéve. hogy mindkettejüket más-más helyen. és az előbb kihirdetett neveket egy vonallal – végül mégsem húzta át. amikor Kirijama Kazuo kiment. Súja odafordult. arra döbbent rá. – Szakura és… – szólalt meg Noriko. ahol most vannak. más-más becsava­ rodott osztálytársuk ölte meg. teljesen olyan. mintha… A lé­ nyeg. Eszébe jutott Numai Micuru fennkölt ábrázata a teremben. Tény. mintha ő maga lenne a gyászruhás férfi az előbbi káprázatból. A nevek mellé egy kis pipát tett. „Nos. Elhessegette lelki szemei elől a képet. Le­ het. Kuninobu Jositoki és Fu­ dzsijosi Fumijo nevét is kipipálta. Hányas a koporsóméreted? Ha megelégednél egy nyolcassal. De az akkor is csak egy reménysugár volt. hogy durva. Aztán te is. majd előhúzta hátizsákja zsebéből az osztálynévsort. – Szak­ ura és Jamamoto neve is közte volt. ahogy átadják egymás­ nak az üzenetet.

Arra készült. Súja bal vállára kapta a két hátizsákot. A hang folytatódott. A fülében csengett az a fegyverropogás. Norikóé is ugyanígy volt összekészítve. meg­ [122] . Kiegyenesedve behátráltak a bokrok közé. amelyet a távolból lehetett egyszer hallani. Sőt… közeledett. A gitárpengető még hagyján. ahol eddig rejtőztek. Ha tényleg fegyver hangja volt… A tíz közül melyikük életét oltotta ki? Ekkor neszt hallott. mit lehet tudni. miegymást a sa­ ját sporttáskájában hagyott. hogy találkozni ugyan találkoztak. és összeugrottak? Talán végül csak Cukioka Só meg Kirijama úszta meg – esetleg ők most is együtt vannak. ahogy csak lehet! Átvágtak a bozóton. de azt el is lehet dobni. mint nemrég az iskola előtt. fejük felett kétoldalt a fák koronája – élére állított szendvics. hogy bármikor he­ lyet tudjanak változtatni.biztos összegyűjti a haverjait. Bal kézzel karon fogta Norikót. és kiléptek a kita­ posott ösvényre. Kihúzta a kapott kést. Egyből látta. Vagy valami egészen más történt. de ruci ő egyáltalán ilyesmivel bánni? Egyre erősödött a neszezés. élével felfelé tartotta. és abbahagyta a töprengést. Közben kételyei támadtak. de ott gyanúsítgatni kezdték egymást. Súja fülelt. Odasúgta Norikónak: – Csend! Kezébe vette a hátizsákot. Már csak néhány méternyire le­ heteti tőlük. hogy Noriko arcára kiült az idegesség. hogy megszökjenek. és mindketten félig összegörnyedve vártak. Néhány ruhát. és hátrafelé húz­ ta. De ez a hír most mit jelent tulajdonképpen? Lehet. így már az összes holmit összepa­ kolta ebbe az egy hátizsákba. Segített Norikónak felállni. gyorsan. Az agyán megint olyan izgatottság lett úrrá. annál jobb. Gyorsan eltette a név­ sort és a tollat. Az út a hegyoldalban tekergett felfelé. Minél hama­ rabb. és jobb kezében.

Errefelé ugyan elvileg nem volt lakóház. Noriko behajlítot­ ta sebesült lábát. Az belevetette magát a kezébe. Az ösvényen. – Lehet… A kormány a játék miatt elkergette innen az összes lakót. Elfordította a fejét… és elképedt. A bozótból. Súja összenézett Norikóval. [123] . Erre végre a macska is felfigyelt rájuk. Annyira hozzá van szokva az emberhez. és a lábánál hízelkedett. – Biztos valakié volt. ahogy Noriko mondta. folyamatosan hallatszik a neszezés. mintha puszit akarna adni. Noriko benyúlt a két mellső lába alá.töltve az ég kékjével. és odanézett. kiéhezett. de ez a ké­ zilabdacsapatban edzett vállas test.) volt. Iszonyúan szuty­ kos. Noriko annyit mondott: – Ez egy cica – és elnevette magát. A macska boldogan nyávogott. 3. egy diákegyenruhás állt. de lehet. hogy mostanáig az erdőben bolyongott. az egyik ház macskája itt maradhatott gazda nélkül. és odanyújtotta a kezét a macská­ nak. aztán odaügetett. Miközben Súja visszatette a kést a tokjába. egyre erősödik. mint aki odacövekelt. Súja is vigyorgott. – Szegénykém. rövidre vágott és elöl felállított haj Óki Tacumicsié (fiúk. és… Sújának elkerekedett a szeme. A bozótból egy fehér macska bukkant elő. és felemelte. – Noriko beszéd közben csücsörített. épp csak tíz méterre tőlük. leguggolt.) Úgy lehet. de leg­ alább csak egy macska volt. (A Program végéig titkosak a helyszínek. és közben levette a szemét a macs­ kát ölelgető Norikóról. milyen sovány vagy. Súja Norikót fedezve hátrált néhány métert az ösvényen. ezért az okot biztos nem közölték velük. mint Sújáé. Ilyesmiken gondolkodott. szőre itt-ott csomókban összetapadva. amerről jöttek. Egy darabig vizsgálgatta őket. Magassága. napbarnított bőr.

így áll a dolog. Noriko arca. hogy felforrósodik a bőre felszí­ ne. Szemmel láthatóan megrémült. hogy Tacumicsi jobbjában egy nagyobbfajta szekerce van. Tacumicsi arca eltorzult. Na igen… Ta­ cumicsivel vajon mi a helyzet? Ellenség vagy Óki Tacumicsi csak állt. Tacumicsi szekercét tartó keze meg­ lendült… és a következő pillanatban egyenesen feléjük ro­ hant. Az éle elhatolt Súja bőréig. és tartalma a földre szóró­ dott. Súja gyorsan felemelte a kezében lévő hátizsákot. a szeme fe­ hérje körben kilátszott a pupillái körül. és Norikóra nézett. a szeme sarkából azért megfi­ gyelte. szája szeglete megdermedt Tacumicsi szemétől. és kivédte a szekercét. de miért? Miért tesz ilyet ez a vidám és élénk fiú? Tacumicsi oldalra kapta a tekintetét. Súja szinte öntudatlanul nyújtotta a kezét a nadrágövébe du­ gott késért. Súja is követte a pillantását. Súja. Elhajította a szakadt hátizsákot. és elbújt valahova. és ránézett. Súja betaszította a macskát ölelgető Norikót a bozótba.(Maradt 31 fő] 16 nem? Noriko Súja tekintetét követve hátranézett. és hátraugorva növelte a köztük lévő távolságot. Pont a palackba talált. hiába valószínűtlen. és nézte őket. érezte. bár az idegesség­ től félig használhatatlanná váltak a látóidegei – mint amikor egy száguldó kocsiban ülsz –. Kétségtelen. [124] . Súja nem akarta elhinni. A táska széthasadt. szerteszét spriccelt a víz. A macs­ ka már rég elfutott. Tacumicsi már az orruk előtt volt. Csak ennyi kellett hozzá. aki a fűbe esett.

ahol az a kis szentély volt. Noriko arca egyre távolodott. Tacumicsi bal kézzel is ráfogott a szekercére. Leesünk! [125] . felidézte az edzéseket a Kölyökli­ gában. Megingott. Tovább hátrált. Súja lábai elő­ renéztek. Súja felfogta a csapást az övéből fonákul kihúzott késsel. Helyes. Tacumicsi irdatlan erővel tolta. akik fülbevalót hordanak. ess csak orra! Csakhogy Tacumicsi nem esett el. mindenesetre egy csattanással megfékezte a szekercét. De hiába. mert benne maradt a tokban. Súja eldobta a kését. de mielőtt még egyszer meglóbálhatta volna a feje felett. Recsegtek-ropogtak az ágak körülötte. amikor edzették. hogy innen a mező felé. és érezte. dülöngélve egy félfordula­ tot tett. be­ lülről kirúgta alóla a balját. Hátát a tenger felő­ li bozótba nyomta. Ilyen valószerűtlen helyzetben Sújának megint máshol járt az esze. amelyek ta­ lán akkor keletkezhettek. és rácsimpaszkodott Tacumicsi szeker­ cét tartó jobb kezére. Súja bal lábbal. és Sújára nehezedett. meredek lejtő vezet. Gyengére sikeredett ugyan. A szekerce a füle fölött megtépázta hullá­ mos. Jeee! Hirtelen megváltozott a talaj. és odasózott ol­ dalról a szekercével. hosszú haját. mint mondjuk Mimura” – szaladt át a fején az ide nem illően könnyed gondolat. de lényegében hátratekeredve futott. Nanahara Súja. Minden részletében megfigyel­ hette a szerszám felszínén a kékes köröcskéket. hogy a fülcimpája behasad. Eszébe jutott. Mielőtt a másik újra a feje fölé lendíthette volna fegyverét. Súja hátrált. mert Tacumicsi erőszakkal újra lesújtott. Nem fájt nagyon. Épp csak öt centivel állt meg Súja jobb arca előtt. a hátasugró-bajnok. de eltalálta Súja fe­ jét a jobb oldalon. Rosszul jött ki.Tacumicsi váratlanul visszafordult Sújához. „Vannak.

de most váratlanul megszűnt. Tacumicsi arcából Súja csuklójába fénysebességgel áradt át egy rettenetes érzés. és a tátott szájban a penge halványkéken veri vissza a fényt. Súja halkan feljajdult. de Súja számára saját maga ennél is nagyobb problémát jelentett. Fényben úszott a környék. Egyszer csak nem mozdult. Súja arca Tacumicsi mellkasánál volt. mint Ta­ cumicsi! Ám hirtelen furcsa érzés fogta el. A kora reggeli tiszti ég és a fák zöldje összemosódott Súja sze­ mében. Súja ziháló mellkasa legmélyéből erős hányinger tört elő. A szekercét persze Tacumicsi markolja. pedig megle­ het. Igen. Az élének pontosan a fele állt ki. és meg­ tudta. Fel kell állni. mint egy présgépből. a nehe­ zen überelhető embertelenség. és kimászott Tacumi­ csi teste alól. egészen a csukóját markoló Súja ke­ zéig. Sőt egy osztálytársát. ahogy a csokilapocskák díszelegnek a kará­ csonyi tortán. eleresztette. Az előbb még akkora nyo­ más nehezedett rá Tacumicsi karjából. a szekercén Ta­ cumicsi vére csurdogált. hamarább. úgy. A homloka tetején hatolt be. hogy csupán tíz métert tettek meg.Összeakaszkodva gurultak le a bokrokkal borított lejtőn. Mintha ennek az érzésnek a nyomában jönne. A test legurult róla. Most felnézett. az ő csuklóját viszont Súja. A szekerce Tacumicsi arcába ékelődött. akivel tegnapig még jóban volt. Legurultak a mezőig. Nem lényegtelen körülmény persze Tacumicsi arca. a hátára fordult. Úgy érezte. mi történt. szépen kettévágta a bal szemgolyót (ragadós folyadék csurog ki a vérrel). [126] . és a méltat­ lan halált halt arcot megsimogatta a reggeli napfény. De eközben sem eresztette el Tacumicsi csuklóját. Súja Tacumicsi alá szorult. Egy nagy nyekkenés­ sel megálltak. hogy eszméletlenül messzire esnek. embert ölt.

Azzal együtt Tacumicsi feje is megemelkedett. és remegő bal kezét a homlokára tette. de hitének köszönheti. hogy a sze­ kerce éle ne felé forduljon. csak egy rossz álom.Hiába akarta meggyőzni magát. Tacumicsi feje [127] . Elnézte egy darabig a szekercét Tacumicsi arcában. Egy pillanatig azt hitte. csodás! Megint feltámadt benne a harag. a kiálló pengével. Nincs idő hányni. Túl mélyen benne volt. A zsi­ gerei tiltakoztak ellene. Annyira beborították a bokrok. istenem! Nem. Nem temetheti el. bár egy kicsit hezitált. ahogy csak bírta. csak nem hagyhatta ott ilyen állapotban. Azután. gondolta meg magát. teljes erejéből igyekezett. ilyenkor? Jaszuno tanárnő hívő keresztény volt. Igen. Akárhogy is. Iszonyatos hányingere volt. Súja nagyot sóhajtott. Nagyot nyelt és legyűrte. Jobb kézzel megrántotta a szekercét. hogy baleset volt. mégse. Megemelte a fejét. hogy Tacu­ micsi felé forduljon. de túl szörnyű volt így. most az a legfontosabb. amelyen legurult. összeszorított ajkakkal leszed­ te Tacumicsi kezét az arcát kettészelő szekerce nyeléről. Csodás. és felállt. hogy Szakamocsi Kinpacu megerőszakolta. azért is csavarta a csuklóját. hogy nem lehetett látni a tete­ jét. és felnézett a lej­ tőre. hogy őt megvédje. Jaj. de sikerült kihúznia. Gyorsan. Hiszen… Amikor lefelé gurultak. Megfogta a nyelét. Norikót otthagyta egyedül. és megpróbálta kihúzni. nem lehetett kihúzni. gyorsan vissza kell menni Norikóhoz… Inkább csak önmaga megnyugtatására gondolkodott ezen. vagyis arra törekedett. mire gusztustalan sercegő hangot hallatva spric­ celni kezdett a vér az arcból. Még hogy isten. Összeszorított fogakkal rátérdelt Tacumicsi feje oldalára.

Persze lehet. Okosabbnak tűnt nyitva hagyni Tacumicsi szemét. és teljesen valószerűtlennek tetszett. [Maradt 30 fő] 17 Az ezüstkeretes szemüvegű osztálytitkár pil­ lantása Sújáéba ütközött. külö­ nösen ilyen helyzetben? Megint rájött a hányinger. összeug­ rott és felkunkorodott. Súja kicsavarodva ha­ nyatt vetődött. A háta alatt zizegtek a nagyobb fűszálak. véreres szem. le sem lehetett volna zárni. és a szemüvege is bepiszkolódott. és rákállásba került. Csakhogy ismét elkerekedett a szeme. És ennél az osztálytitkárnál pisztoly volt. Mivel… Jó. milyen sérülékeny is az emberi test. Mint egy mű­ anyag bábu. Most döbbent csak rá. Bal sze­ mén a szemgolyóval együtt a szemhéj is széthasadt. a mező közepén egy diák­ ruhás fiú állt – Motobucsi Kjóicsi. Újra felállt és megfordult. A jobbat még le lehetne… Ki akar egy halottat kacsintásra bírni. A különben mindig precízen elválasztott haja most tiszta kóc volt. [128] . az ég felé fordulva. A feje tetejét valami meleg súrolta. inkább egy Andy Warholképre hasonlított. hogy Norikóhoz visszaér­ jen. Nem is volt ideje végiggondolni. Pont mint Ókié. ha tizenöt méterre az orra előtt. már-már nem is emberi arcszínű. amely mögötte volt? Tágra nyílt. hogy csalt képzelődött. Abban a pillanatban pat­ tanás hallatszott. Mindenesetre a golyó nem talált. Ahogy megmozdult a pisztoly csöve. kerülőt kell tennie az ösvényen. a szemüveges osztálytitkár. csak próbált hátrálni így. mint a tanteremben. Ahhoz. Az arca annyira sápadt volt.a középen keresztbe futó hasadék mentén egy kicsit félrecsú­ szott. De mi ez ahhoz a szemhez képest. és a pisztolyt egy kis lángcsóva vette körül.

hogy azonnal térdre is esik. hogy Norikót meg kell védenie. Rövidre vágott. Az osztálytitkár odafutott a saját. Váltófutás. 5. Vérpára terjengett a levegőben. mint egy lángszóró. Kjóicsi pedig csodálkozva vizsgálgatta a semmi­ ből hirtelen előkerült rövid ujjúját. mint egy vásári bódé tulajdonosáé: ez Kavada Sógo (fiúk. mint akinek csak most jutott eszébe. ez tényleg nagyon súlyos. Motobu­ csi Kjóicsi már három-négy méterre megközelítette. Súja úgy érezte. amely felmordult. Bal kezével kikapta saját jobb kezéből a fegy­ vert.) volt. Kjóicsi se szó. Súja kábán követ­ te a pillantását. Súja azt hitte. olyan. se beszéd Kavada felé lőtt. A pisztolyt markoló kéz könyöktől lefelé. Vagy egy el­ fuserált horrorregényt. most aztán egész testét átható. Kjóicsi megrezzent. Kettő az egyben. [129] . tisztára. A francba. nagyszerű. hogy egy elfuserált horrorfilmet lát. földre esett karjához. aztán a következő pilla­ natban Kjóicsi jobb karja már el is tűnt. Lehetetlen elmenekülnie. A következő icike-picike golyó abból a csőből meg fog ölni… engem… fog megölni! – Állj már le! – szólt egy másik hang. és olyan tüzet okádott. A gondolat helyébe. mintha alabástromszoborrá változott volna. vagyis inkább „tüsire nyírt” haj. a szemöldöke felett feltűnő forradás. De nem úgy lett. hogy Kavada lebukik. és egye­ nesen Súja mellére célzott. Térden állva rögzítette a shotgunt. Kezében egy sörétes puska (azaz egy rövidített puskatusú Remington M31RS). – Áááááááááá! Kjóicsi vadállati hangon kezdett üvölteni. és átlósan hátranézett. igazi félelem hatolt. Súja arcizmai kővé dermedtek. A so­ kat látott arc. Súja látta. a maradék ruhaujjba csomagolva hevert a füvön. A kilőtt sörétek piros műanyag hüvelyei víz­ szintesen kipattogtak.Hiábavaló igyekezet volt. A kis szentély épületének árnyékában egy megtermett alak álldogált. Kavada a puska alján lévő pumpa mozgatásával gyor­ san újra töltött.

Súja kapkodva felegyenesedett ültében. csak éppen hátrafelé repült. hogy a szekerce azóta is a kezében van. Lábujjhegye ért földet elsőnek. állj le! Üvöltötte Kavada. és kiszedte az üres tárat. amit mondtak neki. de Kjóicsi nem hagyta abba. Kavada egy pillantásra sem méltatta a holttestet. ha egy perc telt el azóta. Megint meghúzta a pum­ pát. Erre Súja végre észrevette. Tacumi­ csi meg Kjóicsi kegyetlen halálának hatása alól. és kicsivel Kjóicsi mögött állt meg. Súja még nem tért magához a sorozatos események. mint egy lassított felvétel. A fegyvert Kavadára szegezte.) Az arca már eleve sápadt volt. hogy azon a lej­ tőn jött utána. [130] . ami nálad van! Mondta Kavada. a hátára dőlt. Zihálva meg­ szólalt: – Várj. A véres szerszám egy puffanással földet ért. ahol Tacumicsivel legurultak. és Súját Kavadával szemben. hogy jó. én… – Ne mozdulj! Dobd el. és nem mozdult többé. Akkor jelent meg Noriko a meredek ösvény tetején. talán az előbbi lövések miatt. Elmerült a magas fű­ ben. A lábát húzva kellett átvergődnie a bozóton – lehet. (Súja most jött rá. mintha egy kolbászüzem teletömött szemeteskukája lenne. Az egyenru­ ha hasán nagy luk éktelenkedett. Tette.– Azt mondtam. hogy Óki Tacumicsivel birkózni kezdett. de láthatóan nagyot nyelt. hanem ke­ zében a shotgunnal odajött Sújához. Kjóicsi teste középen tompaszögben meghajlott. A fűtengeren át meglátta az osztálytitkár testét. ahogy meg­ látta Óki Tacumicsi és Motobucsi Kjóicsi holttestét ott hever­ ni. és a következő pillanatban. mint a távolugróké. Kavada lőtt még egyet.

hogy nincs nála semmi. és arra jutott. ha az osztálytitkár csak össze volt zavarodva? Igen… Meglátta. hogy „mi van. majd összekombinálta Kavada szavaival. és vele együtt meredt Kavadára. és azonnal ráemelte a shotgunt.Kavada észrevette Norikót. majd vissza Sújára. Megle­ pett vigyor játszott a szája szélén. hogy valamit fél­ reértett. Járás körben hízta a jobb lábát. ugye? Súja Kjóicsi holttestére nézett. – Aha… Persze hogy tudjuk. Noriko teste sóbálvánnyá merevedetett. Noriko még egy darabig nem mozdult. azután lassan le­ eresztette a puska csövét. ahogy ő Óki Tacumicsivel végzett. és lehet. mintha legalábbis egy tatu ikerpár lennének. majd felemelt kézzel mutatta Kavadának. – Kjóicsit muszáj volt lelőnöm. – Ne csináld! – kiáltotta Súja. hogy egy ki­ csit megnőtt Kavada arcán a borosta. ha”. Noriko sem volt mellette. [131] . Köszönöm. nem lehetett rajta számon kérni a tettét. Súja odakiabált Norikónak is: – Noriko! Kavada mentett meg! Nem ellenség! Kavada Norikóra nézett. Újra Kavadára nézett. Ezt tudjátok. Kavada megrántotta a vállát. Ha ő nem lő. Mi van. – Előbb tisztáznunk kell valamit – szólalt meg Kavada végül. odament Súja mellé. őt lövik le. – Noriko velem van! Nem aka­ runk harcolni! Ennek hallatán Kavada lassan visszafordult Sújához. Igen… Végül is ő meg Óki Tacumi­ csit intézte el. Kavada olyan tekintettel vizsgálgatta őket. De ahogy Kavada mondja. ha ő is félreérti a helyzetet. Megmentettél. Nem lenne meglepő. és szinte csúsz­ va jött le a meredek ösvényen. Súja meg azt figyelte.

Végül mindketten némán meredtek Kavadára. Kavada újra kérdezett: – Miért voltatok együtt? Súja összenézett Norikóval.– Csak leállítottam Kjóicsit. hogy akadt itt egy normális ember. – Persze. Kavada szólalt meg: [132] . mondtam már. ezért Kavadához fordulva újra kezdte. hogy… – ezért elhallgatott. Ha ez tényleg az volt. Mindketten visszafordultak Ka­ vadához. – Hú. Kavada mintha morfondírozna valamin. aztán megkérdezte: – Ti együtt voltatok? Súja felhúzta a szemöldökét. – Hogy érted. De végül is igaz. Erre nemhogy ellenség lenne. de nagy nehezen azért szavakba öntötte a mondandó­ ját. akkor Súja valószínűleg életében először látta Kavadát moso­ lyogni. nagy szerencsém volt… – Még a testében érezte a harc hevét. Súja azt hitte. Kavada biztos bele­ megy ebbe a játékba. – Hogy érted azt. Noriko is elhallga­ tott. de Noriko is ugyanabban a pillanatban szólalt meg. Ott a teremben még arra gondolt. hanem még meg is menti. Kavada arcán egy mosolyféle futott át. Noriko át­ adta neki a szót. Súja megint összenézett Norikóval. hogy… – kezdte mondani Súja. de megint egyszerre mondták: – Hogy… – Súja újra váltott egy pillantást Norikóval. egy darabig Súját és Norikót méricskélte. hogy ha más nem. – Szerencsém volt. Igazából Súja nagyon hülyén érezte magát.

) a bozótosban rohant. Kirázta a hideg. A háta mögött lövések hallatszottak. Felkapta a hátizsákját. Minden­ áron. és mindhárman arrébb költöztek a hegyoldal felé. amikor beléptek a közeli cserjésbe. Óki Tacumicsi széthasadt feje. és elment. Bár Súja még ennek a kiválasztásán is sokat gondolkodott. – Várjatok! Megkeresem Motobucsi és Óki csomagját – hagy­ ta meg nekik Kavada. Inkább rejtőzzünk el. Nanahara Súja meggyilkolta Óki Tacumicsit. Kavadának az volt a véleménye. 9. Júko. mint akit megbű­ völtek. A szeme megtelt könnyel. aki ebből a fejből kihúzza a csurom véres szekercét. de most mindenesetre el kellett menekülnie. értem. oké. [Maradt 29 fő] 19 Visszamentek a bozótosba. kezét a szájára szorította. amelynek a bozótból szemtanúja volt. Semmi okunk itt szobrozni védtelenül. ezért szót fogadtak neki. Nanahara Súja. de ez már el sem jutott a tudatáig. és elfutott. mindenkeppen. ahol Súja és Nori­ ko eredetileg tartózkodott. és összeszedték a csomagjaikat. A szutykos macska már eltűnt valahova. mintha kü­ lönös módon Kavada szokva lenne az ilyesmihez. ne­ hogy akarata ellenére kijöjjön a száján egy sikoly. de ahogy meglátta a pirosra festett fegyvert. [Maradt 29 fő] 18 Szakaki Júko (lányok. Veszélyes volt ész nélkül szaladni. hogy ott nem lehet jól átlátni a terepet. le sem tudta venni a szemét a látványról. Amíg Súja ki nem húzta a szekercét. felülkerekedett benne a fé­ lelem. Méghozzá profi módon. Súja mindenekelőtt Leültette Norikót. és maga is [133] . Júko fejében újra lejátszódott a képsor.– Jól van na. úgy látszott.

(Egy harminc­ nyolc milliméteres Smith & Wesson Chief Special volt. Mi. és Noriko egy rózsaszín ragtapaszt nyújtott neki. Azt a revolvert markolta.mellé ereszkedett. A kiváló akciójelenet-so­ rozat miatt nem is gondolt erre. Nem akartunk felmászni a hegyre. és kibontotta a ragtapaszt. amelyet Kavada Kjóicsi holtteste mellől vett el. de kétségtelenül így volt. A titkár is… Óki is. hogy visszatér a normális érzékelése. mondjuk. hogy nem akarta magánál tartani – hiszen végignézte a félresikerült „stafétaváltást” –. és érezte. és kerültük a tengerpartot is. de erőt vett magán. hogy ugyanígy voltak vele. és a kezében szorongatta. [134] . – Súja. itt a titokzatos Földimogyoró-ember!. – Maradj nyugton! Noriko odahúzódott hozzá. itt már jó lesz. de egy kicsit belenyilallt a fájdalom. – Nem tudom. és közben azt mondta: – Vajon miért jött mindenki pont ide? Velünk és Kavadával együtt öt ember. És a test itt hever egy köpésre. úgy jutottunk ide. tessék. A hányinger gyorsan lehűtötte a harc hevében felhevült agyát.. Szinte nem is vérzett. csak tessék. Le­ het. és neki adott. Ahogy kiejtette Tacumicsi nevét. Figyelmesen ráragasztotta Súja fülcimpájára. Felnézett. talán az Óki Tacumicsi szekercéje miatt kiszakadt hátizsákból vette elő.) Sújá­ nak annyira forgott tőle a gyomra. minél messzebb akartunk men­ ni. Súja viszonozta Noriko pillantását. alul túl feltűnők lettünk volna. Csak tessék. és azt hitték. Súja bal kézzel megtapogatta a sebet a jobb fülén. Megrázta a fejét. újra rájött a hányinger. Az a földimogyoróként félbehasadt és szétcsúszott arc.

de hálás volt a kellemes melegért és az il­ latért. és a vérszaghoz már szinte teljesen hozzászokott orrát enyhe kölni. és átölelte Súja vállát. Ebben az országban ez nagyon fontos”. még gyerekszemmel nézve is rendkívül csinos anya volt. Eszébe jutott az érzés. – Mi baj? – kérdezte Noriko Súja vállára tett kézzel. Összevissza vacogtak fo­ gai. arca pedig Súja remegő arcához ért. Megöltem egy embert. fürge mozgású. hogy segítsen azoknak. átlósan Súja elé térdelt. és Noriko arcába nézett. aki aggódón pillantott vissza rá. Miközben Noriko mat­ rózblúza gallérjának csíkjait nézegette. mint apu és anyu – gondolta Súja Noriko mosolyának hatására.– Súja… sápadt vagy. és mindig úgy fogunk egymásra mosolyogni. de Súja nem tudott válaszolni. mint anyu volt. Végre alábbhagyott a remegés. ahogy kiskorában az anyja átölelte. Az arca… Hát igen. és továbbra is mozdulatlanul kapaszkodott térdébe. mintha szteppet járnának. Megborzongott. Balra fordította a fejét. majd vigyáz­ va fájós jobb lábára. – Félek. Súja érezte Noriko testének melegét. az anyján merengett. Az a munkája.) – Egyszer feleségül veszek majd valakit. Súja fogvacogva válaszolt: – Félek. Aztán kitárta karját.vagy sampon­ illat csapta meg. Noriko egy percig mélyen Súja szemébe nézett. nagyon ha­ sonlított Síntani Kazumiéhoz. (Úgy is volt. aki olyan. „Apuka a törvényekkel dolgozik. Kicsit meglepődött. És mindig mosolyogtak egy­ másra a bajuszos. [135] . Gyors ütemben rázkódott a teste. egyáltalán nem közönséges hivatalnok be­ nyomását keltő apjával. akik bajba kerültek. mondta az anyja a karjában ülő Sújának. minden rendben? – kérdezte Noriko. majd megszűnt. mielőtt meghalt volna a balesetben. és rögtön reszketni kezdett. Egyenes beszédű. Iszonyúan félek.

Az egyikből kivett egy papírdobozt. Súja leeresztette a Smith & Wessont. Kavada vállán szíjon lógott a sörétes és két hátizsák. Látni lehetett. Töltsd meg! Ezzel Kavada maga mellé tette a shotgunt. Köszönöm szépen. jó illat volt tényleg. – De. fémszínű talpukkal felfelé. Az öt hiányzó lövedék miatt foghíjas volt a csomag. Megemelte a madzagot. Ne lőj! Széthajtotta a sűrűn nőtt leveleket. meghúzta. beleszorította a kifeszített zsinórt.– Már jobb? – kérdezte Noriko. és ki­ hajtotta a nyelébe fordított élét. [136] . – Ne már. Kivett a zsebéből egy kis kést. és készenlétbe he­ lyezte a Smith & Wessont. hogy a bo­ zót mélyén folytatódik. és kézbe vett egy régi sárkányeregető zsinórt vagy valami ahhoz hasonlót. Súja elkapta a levegőben. Töltények sorakoztak katonás rendben. Noriko lassan eltávolodott. és kinyitotta. és odadobta Sújának. kólásdoboz vastagságú fatörzsbe vágott a bicskával. és a maradékot levágta. Kavada egy közeli. Súja a bal karjával fedezte Norikót. A megmaradt fonalat is hasonló módon rögzítette a fák tör­ zséhez. – Abba a fegyverbe valók. ez a kés már eleve nála kellett hogy legyen. és Kavada belépett a te­ rükbe. Noriko szégyenlősen nevetett. a bozót susogva megmoz­ dult. Mivel a kapott fegyvere felte­ hetőleg a shotgun. – Igen. Amikor Noriko újra felnevetett. Egy idő múlva Súja megszólalt: – Jó illatod volt. Tegnap nem is fürödtem. – Én vagyok.

mert megölted Ókit? Kavada Súja arcába nézett. Néhány dologra szükségem volt. Nem eszünk? – kérdezte tőlük. mi va­ gyunk a középpontban. pont azért nyársalta fel a tekintetével Kavadát. Onnan egy cso­ mó hasznos dolgot beszerezhettek volna. Persze ez nem változtat azon. hogy akármennyire kis sziget legyen is. negyve­ nen indultunk. Még négyöt emberrel okés vagy. mert vicc volt. szóval az egyikük háti­ zsákjában. és leesik a fá­ ról. és még mindig élsz. Kétméteres sugarú körben szereltem fel. Kavada. Bár Súja tudta.– Ez meg mi? – nézett fel kérdőn Súja. Nem volt étvá­ gya. az olyan. negyvenketten. és tur­ kálni kezdett Motobucsi vagy Óki. hogy Kavada poénból mondja. te nyertél. Duplára csináltam. semmi baja nem lesz annak. – Azt a kötelet meg hol találtad? Kavada alig láthatóan bólintott. Kavada elhelyezkedett Sújával és Norikóval szemben. Súja a térdébe kapaszkodva megrázta a fejét. Egyértelmű. Ott találtam. Ez meg hozzá van kötve. Ha valaki beleakad. egy bolt azért adódik rajta. aki miatt le­ esik. – Itt a reggeli ideje. De neki még vélet­ lenül sem jutott eszébe ilyesmi. – A kikötő közelében volt egy vegyesbolt. ha öt-hat emberrel végzel. nem is. – Ez? – Kavada zsebre vágta a kést. Kivette a vizespalackokat és a kenyeret. [137] . ez megrándul. Ne aggódjatok. – Mi van? Rosszul vagy. – Kezdetleges biztonsági rendszer. hogy akkor sem nagyon kóborolhatott volna Norikóval a karján. visszako­ zott. Minket viszont figyelmeztet. és félvállról mondta: – Ne törődj vele! Ha mondjuk mindenki megöl egyvalakit. mint egy bajnokság. mintha megijedt volna Súja dühös arcától. ezért elsőnek oda mentem. Súja csak tátotta a száját.

van valami. – Mi az? – A titkár… Motobucsi… – Hé – szakította félbe Kavada az állával intve –. akkor valószínű. mert… én Ókit… szóval mert meglátta. hogy te nem vagy rosszul? Vagy már mást is megöltél a titkár előtt? Kavada csak a vállát rángatta. Össze volt zavarodva. és… Kavada bólintott. amit nem értek. – Öö. vicc volt. De nekem akkor is… [138] . Lehet. és inkább másról kezdett beszélni. azon gondolkozott. ahogy rebesgetik. ha Motobucsi végezni akart velem. Kavada felházra a szemöldökét. hogy máshogy értékeli az itt történteket. Mert Óki nekem jött. hogy az előbbi vicc volt-e. hogy mi a furcsa benne. hangjában némi indulattal: – Azt akarod mondani. az előbb tisztáztuk. de ott akkor nem jött rá. Motobucsi azért lőtt rám. Hagynom kellett volna. mint ők. ahogy megöltem. Súja kicsit furcsállotta a szófordulatot. hogy megöljön? Nem vagyok én Krisztus. – Hát az meglehet. nem azt akartam mondani. Megrázta a fejét. – Nem. Súja megkérdezte. A bal oldalival egyszerre mozgott a mellette lévő csúnya vágásnyom. Illetve.– Bocsánat. – Most mindenesetre ő volt az első. – Ezért nem csoda. Miközben Súja folytatta. hogy így volt. ahogy leterítettem. bár még nem próbáltam. Ha Kavada olyan rossz fiú. nem? Nem tehettem mást. hogy Kavada Sógo vajon viccelődős típus? – Azt hiszem. Nem is tudnék fel­ támadni.

– De csak annyi… [139] . hanem Óki… Kavada félbeszakította Súja habogását. – Nem is kell érteni – mondta. milyen ember. és azonnal meg akarnak ölni? Vagy ha te például „játszani” akarsz. mi van. látta. Ráadásul én Norikóval… Norikóval voltam. és letette a vizespalackot meg a kenyeret a lábához. hogy összeszövetkeztetek. hogy őt is beveszitek? Azok ketten hátha azt gondol­ ják. hanem Óki… Óki úgy jött nekem. – Tessék? Kavada elhúzta a száját. hogy veszélyes vagyok. Ennyi. ez már nem számít. Nem is az. aztán eszébe jutott. és majdnem sikerült is mosolyognia. te mit tudsz Ókiról? Na igen. Amikor szembekerült Ókival. – Óki úgy állt hozzá. öntudatlanul is a késéhez nyúlt. Nem arról van szó. aztán folytatta: – Nem jöttem elég rég az osztályba ahhoz. Más is előfordulhat. Ő is félt Óki Tacumicsitől. Különben is. ha volt egy súlyos beteg csa­ ládtagja. csak… Én sehogy sem tudom meg­ emészteni. hogy nem értem. hogy titeket is be­ leértve bárkiről tudjam. – Kavadára nézett. és semmiképpen nem akart meghalni? Vagy csak si­ mán önző volt. nem? Kavada megrándította a vállát. hogy én semmit sem csináltam. – Nem tudsz valamire visszaemlékezni? – A késemért nyúltam. és semmi oka nem volt. amivel felingerelted? – Már hogy csináltam… Kezdett bele Súja. Nem csináltál valamit. Te itt voltál ez­ zel a kislánnyal. de mi a ga­ rancia. Mi ebben az érthetetlen? – Logikusan hangzik. hogy rám támadjon. és elvesztette a normális ítélőképességét. ilyen elv szerint megöl­ hetsz engem. Vagy beleőrült a félelembe.– Nem – most Súja szólt közbe –. tényleg.

Kavada megrázta a fejét. – Épp elég indok ez. Óki Tacumicsi vajon tényleg „be volt indulva”? Persze lehet. hogy én is az ellenségetek vagyok. – Nem erről beszélek – rázta Súja a fejét. Végül. lehet. hogy első körben le kell győznie téged. Hallod. Óki be volt indulva. Mert ha igen. – Mi az? – Elfelejtettem megkérdezni. a veszély elle­ nére. Óki talán arra gondolt. Te még nem értetted meg ezt a játékot. Ebben a játékban mindenkinek hamar elfogy a cérnája. ke­ zedben egy fegyverrel. – Tényleg – mondta. Súja sóhajtott. Csak annyi. Nanahara. – Ezt hogy érted? [140] . aki az orra előtt állsz. – Na igen. hogy bolondság ilyesmin gondolkod­ ni. nincs ezen mit érteni. ahogy Kavada mondta az előbb. Ez a legegyszerűbb ma­ gyarázat. Jobb. – Megmentettél. mintegy lezárásként. hozzátette: – De azt hiszem. – Ez nem így van. akkor te halsz meg. – De mit? Mondjad már. ha nem bízol annyira az emberekben ebben a játékban. Súja újra Kavadára emelte a fejét. Kicsit megnyalta a száját. ne teketóriázz. inkább gyanakodj. Nanahara. Ahelyett hogy a másikon morfondíroznál. vagy nem? Vagy legalábbis le akartad állítani Motobucsit. Súja folyatta: – Hogy te meg mi miért vagyunk együtt? Kavada felhúzta a szemöldökét. Én benned nem kételkedem. hogy ha rád fognak egy fegyvert.

– Ha egyszer gyanakodni kezdesz. és egyszer veletek is végezni akarok majd? Súja egy pillanatig Kavada arcába meredt. Súja elgondolkodott. Szerintem. – Én úgy gondolom. Kavada egy évvel idősebb náluk. De akkor is. – Csodálatos eszme. – És? – Gondolj bele! – Kavada megbökte egy kicsit a térdén pihen­ tetett sörétest. Igaz. ha csak azért szóltam rá. hasonlít Mimura Sin­ dzsihez” – gondolta Súja. „Abban. hagyja abba. Én azt gondolom. Ha felváltva őrködnek. [141] . – Ha nektek így jó. hogy nekem csak társ kellett. hogy rászóltam. hogy te nem vagy ellenség. Ez így van. amíg ellen­ őrzöm. – Ha senkiben sem bíznánk. egy valódi felnőtt beszéde volt. se hossza. – Én is – bólintott Noriko. ez teljesen egy felnőtt. hogy ebben a játékban mindig óvatosnak kell lenni. majd megrázta a fejét. szerinted abbahagyta volna? Nem lehet úgy felfogni. akkor jó. majd bólintott. de mi van.Kavada folytatta: – Ebben a játékban hasznos az életben maradáshoz. tudnak pihenni. és ha megtámadja is őket valaki. se vége. el­ vesznénk. – Norikóra nézett. ha van­ nak társaid. mert a színjáték része volt. De hozzátenném. hogy felnőtt benyomását kelti. hogy te jó leszel-e nekem? Erre nem gondoltál? Mondjuk. hogy én le akartam lőni a megzavarodott fickót? Vajon tényleg kény­ telen voltam megölni? Motobucsit nem tudtam volna társul fogadni. A rázúduló vilá­ gos és logikus beszéden félig-meddig meg is lepődött. előnyösebb többen lenni. kislány – bólintott Kavada. – Szerinted olyan veszélyes volt egyáltalán Motobucsit megfékezni? Attól.

– Na. akkor… Súja valami nagyon vadat látott átsuhanni Kavada nyugodt tekintetét. erről a játékról megvan a magam véleménye. de én mindig a lelkiismeretem szavát követem a döntéseimben. – Gyakorlati feladat. – Na jó. Miért bízol bennünk? Attól. egyszóval… Kavada sétapálca módjára két kézre fogta a térdei közé állí­ tott fegyver csövét. Kavada félbehagyta a mondandóját. igen. de… szégyellem. – Kavada jól szórakozott. aztán mégis folytatta: – És igazad van ugyan. válaszolj rendesen! Súja a fegyveres kezével hadonászott.Kavada azután kérdezte: – És? Erre Sújának eszébe jutott. Egy darabig a fejefölötti lombokat nézte. hogy ez nem játék. A fák között kisma­ darak csiripeltek. aztán visszafor­ dult hozzájuk. A probléma veled van. – Jó kis párnak tűntetek az előbb. nem biztos. egész jól képbe jöttél. Kavada arca komor volt. Súja feszülten hallgatta. de nagyon vad volt. hallod! Súja akadékoskodott. hogy ezt kell mon­ danom. hogy egyikünknek vagy netán mindkettőnknek nincsenek ellenséges szándékai. nem te mondtad az előbb? Semmi okod megbízni bennünk. Kavada hátradőlve mutatta. – Ne tereld el a szót. hogy ő kezdte a kérdezősködést. Nem tudta. [142] . mi az. Nana­ hara. És most is. és kettejükre nézett. Kavada megint felhúzta a szemöldö­ két. – Nekem bizonyos okok miatt ennek a játéknak a szabályai­ ról. Úgy látom. utána pedig megjelent az arcán a szokásos mosolyszerű­ ség. – Aha. nem. hogy együtt vagyunk. – Ja. Komoly volt az arca.

– Én is örülök. Súja megszorította a kezét. örülök. Aztán mondta. [143] . máskor is. Kavadának sem jött le a vigyorgás az arcáról. se vége. Nekem nincs Sújához… Kavada Sújára és Norikóra nézett és vigyorgott. – Te tisztára individualistának tűntél. mintha egy fel­ nőtté lenne. semmi sincs. Születésem óta ilyen barátságtalan fejem van. Noriko kezet fogott vele. Pár? Noriko szólalt meg hamarabb. kislány. hogy ha egyszer gyanakodni kezd az ember. – Nem. Aztán elne­ vette magát.Súja szóhoz sem jutott. – Veled is. és Súján áthajolva Norikónak is ke­ zet nyújtott. – Milyen jó. és példátlan dologra szánta magát. Sújához fordulva odanyújtotta a jobb kezét. – Ne használj ilyen bonyolult szavakat. öregfiú. máris jobb. Kavada minden mozdulatával egyetemben. És ti mondtátok az előbb. – Ezért bízom meg bennetek. Rákvörös volt. Barátságosan hahotázott. mi nem. Nagy tenyér volt. amit mon­ dani kell. – Szívesen. Noriko nevetett. hogy bízol bennünk. amikor az osztályunkba jöttél. Egyedül olyan magányos voltam. Elég ennyi? Súja végre kipréselt egy mosolyt. se hossza. – Köszönöm. Noriko szavaira Kavada megérintette a bajusza helyén nőtt borostát az ujja hegyével. hogy velünk vagy. már akkor. Kavada kinyújtózkodott.

Jumiko kissé megrázta fiúsan rövidre vágott haját.) hátát a falnak támasztva hunyorgott. „Minden egyes na­ pon eljön hozzánk a fény. a kagyló süket volt. hahaha. ezt el is felejtettem.Aztán Kavada Noriko betekercselt lábára pillantott. mutasd csak a lábadat! A többi ráér később is. amelyet most kezdett el­ árasztani a fény. – Hú. A bejáratnál fellengzős név hirdette.) Az irattartóból két-három nem túl meggyőző prospektus kandikált ki. Az eggyel arrébb lévő bejárat mögött egy asztal és egy szék és egy rozsdafoltokkal tarkított irattartó állvány volt. és áldást hoz minden teremtmény­ re. és láthatóan megilletődött az énekszó­ [144] . Jumiko akkor már harmadszor járt ott. és ironi­ kusan mosolyogva pillantott a mellette szintén falnak dőlő. ahogy Sza­ kamocsi megmondta. A szülei – és persze ő is. mint egy helyi önkormányzati tanácsterem. hogy a ne­ vét hivatalosan anyakönyvezték volna – beléptek a Dicsfény szektába.). Jumiko és Kitano Jukiko óvodáskoruk óta barátnők voltak. hogy Oki-szigeteki Turisztikai Hivatal. (Kipróbálták. még azelőtt.” …Na igen. takaróba burkolózó Kitano Jukikóra (lányok. de természetesen. tiszta áldott vagyok. de Jukiko először. 6. és Kuszaka Jumiko (lányok. és a lakásuk sem volt olyan közel. részt vehetek egy ilyen szó­ rakoztató játékban. szinte fehéren sütött. 7. [Maradt 29 fő] 20 Az apró mintázatú. Az oviban ugyan más csoportba jártak. Egyenesen tűzött be az üveg felső ré­ szén. áttetsző ablaküvegen tán­ coló napsugár egyre erősebben. az aszta­ lon pedig telefon. Jukiko er­ nyedten bambult a deszkapadlóra. és most eszébe jutott a területi püspök szentbeszé­ deiben állandóan ismételgetett közhely. de ahhoz képest jellegtelen épület volt. ahová a szüleik cipelték el őket. hanem – igazándiból ez is összefüggésben volt a dicsfényesekkel – először a templomban találkoztak.

) A településtől északra. hogy ez a „most” újra legyen – a szoft­ ballcsapat negyedik ütőjátékosa. hogy Kuninobu Jositoki (fiúk.hoz igazított gong hangjától meg a felcicomázott templom hangulatától. Jumiko olyan élénk volt. és az arca is mennyivel karakteresebb. akit a szülei magára hagytak. mint egy fiú. Amikor Jumi­ ko kilépett a teremből. és most is – bár kicsi. A nevük hasonlított. mert vala­ mi dolguk akadt. Bár fásult volt. gyakran vendégelte meg Jumikót saját készítésű sütemények­ kel. Mostanra már Jumiko magasabb is volt bő tizenöt centi­ vel. Az volt a szerencséjük – bár nem illik ilyet mondani –. hogy ilyen magas. végig törte a fejét. de ők nem tudtak róla. olyan. hogy kiskora óta mindig azt mondták. Jumiko levette a szemét Jukikóról és ő is a padlót kezdte bá­ mulni. ebben az egyben nincs változás. De most is a legjobb barátok. és egymás mellett a padlón ülve töltötték az időt. na­ gyon kicsi az esélye. – Szerinted is tiszta gáz ez a hely? A lány mintha egy kicsit meglepődött volna. de más hasonló tulajdonságuk nem na­ gyon volt. Most mit kellene egyáltalán tennie? Szakamocsi reggel hatos híradóját a ház­ [145] . 7. Jumiko imádság után odament ehhez a meg­ szeppent lánykához. és oda zárkóztak be. de elmosolyo­ dott. és így az ő startolásuk között csak két perc telt el. Jukiko háziasabb lány volt. (Alig húsz perc múl­ va tért vissza és kezdte el az öldöklést Akamacu Josio. A rendkívüli feszültség miatt mindketten elfáradtak. egy kicsit kimagasodó dombon magányos házat találtak. teljesen más típusúak voltak.) még az indulás előtt meghalt. Már több mint négy óra telt el azóta. de Jumiko meg az ő filigrán alkatát és kerek arcát irigyelte. Ekkor kezdődött a barátságuk. milyen jó neki. a sziget keleti part­ ján futó úttól az északi hegy felé. az iskolakapu oszlopa mögött Jukiko várt rá sápadtan. Jukiko gyakran szóba hozta. Együtt menekültek el. Igen.

ebben a pillanatban is lehet. Kicsit mesterkélt volt. Ha netán… ha netán lenne mégis valaki. azt hiszem. már kilenc halott van. Ha nem számítjuk Kuninobu Jositokit és Fudzsijosi Fumijót. hogy meg akar. akik hajlandók követni egy ilyen szabályt. hogy fél. Igen. hogy épp meghal valaki. biztos megölném. közvetlenül a hatórás hírek után mintha távolról fegyverropogást lehetett volna hallani. se lát. Most.ban is hallani lehetett. Tényleg. és hoz­ zá fordult. hogy tehetetlen. amit a lány viselt. emiatt menekültek idáig Jukikóval. hogy vannak. – Jumi! Jukiko szólt hozzá. hogy öngyilkosok lettek. – Együnk a kenyérből. Egyáltalán hogyan ölheti meg valaki az osztálytársát? Jó. Va­ lamiért csak a rózsaszín cipőre emlékszik abból. Az vajon működik? Ha igen… Akkor nem igaz. Fél megtenni. Általánosban a másik legjobb barátnőjének az arca. Csak annyi. ez a szabály. másrészt félelmeinek egy részétől sehogy sem tud megszabadulni. Akkor meg… Jumiko odapillantott a szoba sarkában heverő. akik belementek ebbe a játékba. megafon for­ májú kézi hangosbeszélőre. hogy van­ nak. Ennünk kell valamit. vagy azt hinném. Jukiko kedvesen mosolygott. per­ sze. Egyesek meggyil­ koltak másokat. de azért a szokásos szelíd Jukiko-mosoly. ezért félbehagyta a gondolkodást. De… De ha valaki meg akarna ölni. de Jumiko nem akarta elhinni. Mert egyrészt képtelen elhinni. A lány szája sírásra görbült. Pontosan emiatt se hall. aki… De… Jumikónak eszébe jutott egy jelenet. hogy jobban fo­ rogjon az agyunk. [146] . Ogava Szakura és Jamamoto Kazuhiko még hagyján… A többiekről nem le­ hetett feltételezni.

különben is. hanem Jukikót is kiteszi a veszélynek. Ezüstszínűek voltak zöld ár­ nyalattal. konzervszerű tárgyon. – Jó. (Jukiko „fegyvere” rendkívül szellemesen egy dartkészlet volt. Jumiko visszamosolygott és bólintott. és a tetejükből egy hüvelykujj vastagságú bot állt ki. Jukiko? Jukiko a kenyeret rágcsálva még egy kicsit elkerekítette amúgy is kerek szemét. Aztán hirtelen Jukiko szólalt meg: – Figyelj csak. de végül megtartotta magának. azon egy fogóféleség és egy három centi átmérőjű fémka­ rika volt. és megszólalt: – Kicsit megnyugodtál. az bizonyos értelemben igen veszélyes volt. Ki-ki a maga hátizsákjából elővette a kenyeret és a vizet. Valószínűleg ez a kézigránát. te itt vagy velem. hogy előhozza-e Jukikónak a „teendőket”. Amit tervezett. hogy lehet ilyenkor ekkora hülyeséget kérdezni. – Ne félj.) Nemsokára megette az egyik kenyér felét. jól vagyok. – Csak azért. Egy darabig mindketten hallgattak.– Jó? Jukiko még egyszer megismételte. Vajon mi lehet a helyes döntés? Jumiko még maga sem tudta eldönteni. Ha megteszi. Jumiko derűsen bólogatott. – Ja – mosolyodott el Jukiko. együnk. [147] . Jumi! – Hm? Igen? – Azt fogod mondani. azzal nemcsak magát. Evés közben is azon gondolko­ dott. ivott egy korty vi­ zet. mert mostanáig reszkettél. még a fatáblát is szíveskedtek mellékelni. Még maga sem volt biztos benne. Ju­ miko tekintete egy pillanatra megállapodott a táskájában két kerek.

Elővette az agyából a Nanahara Súja-dossziét. a he­ [148] . hogy eddig még neked sem val­ lottam be. telt ajkára. de végül kimondta. testsúly ötvennyolc kiló.5-ös. ezt már sejtette vala­ hol. Bece­ neve nincs. és folytatta. ami kenter­ ben veri a tanárok szidását és a jövőről való álmodozást. nem is mert egyenesen Jumi­ ko szemébe nézni. Éjjel. Különben is. és ráállt a zenére. de abból. Persze amíg el nem aludt a buszon. – Figyelj csak. hogy kölyökligás korában ő volt a csa­ pat ütőkártyája. ő volt az első ütő. és a vezetéknevében benne van a nana. – Mondjad már! Jukiko még mindig habozott egy kicsit. – Neked tetszett valaki az osztályból? Jumikónak egy kicsit elkerekedett a szeme. A „szent” téma az éjszakai sötét és benne önmagunk ünneplé­ sére. de nekem Nanahara Súja tetszik. jobb szem 1. bal 1. Esti téma az osztálykiránduláson. Jukiko szégyenlősen válaszolt. – Tényleg? – Jukiko a rakott szoknyájára kapta a szemét. – Mármint fiú? – Aha. de izmos. ne haragudj. – Igen. Hihetetlen. egy az egyben. – Hát… Jumiko megtorpant. ő is azt hitte. de úgy döntött. Általánosban védőjátékos a Kö­ lyökligában. jön a díjnyertes téma. sovány.Jukiko ráharapott kis. nagyon jól gitározik és énekel. Testmagasság százhetven centi. de már abbahagyta a base­ ballt. amikor már befejezték a kártyázást és a párnacsatát és a vendégfogadó felfedezését.2-es. Jumiko némán bólintott. hogy majd ilyesmiről fognak beszélni a kirándulás alatt. őszinte lesz.

(Kétség nem fér hozzá. A haja hullámos. ősszel. Valószínűleg erre akart kilyukadni. hogy Jukikónál több anyaga volt. [149] . Nagyon. nem hordhatok majd magas sarkút. – Ne aggódj. hogy ez a kijelentés nem volt túl szerencsés. és így ragadt rá a híres cigarettamárka. Kiskorában elvesztette a szüleit bal­ esetben. Jumiko gyengéden hozzáért a vállához. és olyan bátor­ nak tűnt. – Jé. a Wild Se­ ven neve. Közeli barátja Kuninobu Josi­ toki. az Áldott Szeretet Háza neve­ zetű katolikus intézetben lakik. – Komolyan? – mondta a lehető leghétköznapibban. aki szintén ott lakik. Történjék bármi. Kicsit furcsán hajlik ugyan a szája.tes szám. és most Siroiva szélén. Jukiko lesütötte a szemét. (Jaj. szóval a humán tárgyak az erősségei. kicsit lányosan. hogy ilyesmiről nem beszélhet Juki­ kónak. ő már meghalt!) Tanulás terén inkább az angol meg az irodalom. – Igen. Vércsoportja B. Jumiko Sújáról szóló dossziéja telis-tele volt. ezért gyorsan hozzátette: – Hát ő volt a legjobb sportoló az osztályban. mert én lennék a magasabb. mint a neve is mutatja. Most bebizonyosodott. de kedves szemét európai típusú kettős szemhéj hatá­ rolja. így összességében igen jóképű.) Köztük az egyik legfontosabb adat a testmagasság volt: Ha Nanahara Súja nem nő tovább. Október 13-án született. vele biztos nincs semmi baj. Hát dióhéjban ennyi. – Szeretnék vele találkozni. nem? Bár nem nagyon figyeltem. Aztán folytatta. A tar­ kóján. a válláig ér. Mi lehet vele? Kezét a combján tartva ömleni kezdtek a könnyek a szemé­ ből. ha együtt sétálnánk. Aztán rájött.

Meg tudnék bízni bennük? – Na. Mimurát a kosárcsapat védőzsenijé­ nek tartják. Üssön a hasára. de szerintem az ilyes­ mi menő. Valami harcművészetet tanul. Takako biztos rossz néven venné ezt tőlem.) Szugi­ mura arcán mindig ott az a megkapó világfájdalom. de már ő is meghalt. – Figyelj csak. fanati­ kus rajongói is vannak. kérdezhetek valamit? Jukiko csodálkozva hajtotta félre a fejét. Mindenekelőtt meg kell beszélni. hogy összeszedje a gondolatait.Jukiko letörölte a könnyeit. hogy elmondja. Utoljára még egyszer meghányta-vetette magában a dolgot. Gáz. és bólintott. mint aki egé­ szen helyrejött. A lányokhoz kedves. [150] . sok lány fél tőle. azután megkérdezte: – Szerinted van olyan ember. aki meg akar ölni egy másikat? Mármint most az osztályunkban. Már megint ugyanaz a kérdés. kicsit durvák az arcvoná­ sai. Pedig ő is milyen jó fej! Hát igen. hogy csajozós „playboy”. amilyen következetes. de mégsem tűnik olyan rossz­ nak. hümmögött egy sort. ki az? – kérdezte megint Jukiko. Talán mert a lányok között az a vélemény alakult ki róla. Mindenki milyen jó fej volt. és kenje el a dolgot? Óki a kézilabdacsapat nagyágyúja. – Mit? Jumiko karba tette a kezét. Utána. de jólelkűnek tűnik. nagyon tájékozott. Csakhogy ő Csigusza Takakóval van jóban. Jumi? Ki tetszik? Jumiko elsőnek a plafonra bámult. köz­ ben pedig jártatta az agyát. de nem a b osztályban. mondjon egy nevet. futnak utána a lányok. és végül úgy döntött. A fiúk is és a lányok is. És számára bármilyen megbeszéléshez Jukiko a legjobb partner. megkérdezte: – És neked. Numai „rossz fiú”. Jumiko odafordult hozzá. (Jaj.

és véletlenül összetalálkoznál valakivel. – És szerintem a többiek is ugyanezt teszik. Mind a ketten. amióta elindultunk… Nem hinném.Jukiko összeráncolta a szemöldökét. hogy én fé­ lek. biztos. – És ha nem tudsz? Jukiko eltöprengett. mit csinálnál. hozzávágnám az illetőhöz. hogy a matrózblúzának bal kéze­ lője kicsit elszakadt. Így van. én azt hiszem… talán harcolnék. szerinted nem? Jukiko egy kicsit elgondolkozott. ezért még nem is olyan vészes. Ha lenne ná­ lam valami. még jó. – Mi meg itt ülünk és félünk. valószínűleg. Jumiko bólintott egyet. ha meg lenne valami fegyverem. hogy még el is sütném… Persze nem szó nélkül.. Jukiko? – Elfutok. Biztos. [151] . De ha minden kötél szakad… Jumiko bólintott. Utána tagoltan mondta: – Én… igen. Hallottad a reggeli híradót.haltak egy csomóin. – Na és ha így félsz. Csak azzal voltam elfoglalva. És akkor vette észre. hogy mind öngyilko­ sok lettek… És az előbb is hallottad a fegyverropogást. – Hát igen. Kilencen is. és folytatta: – Mi együtt vagyunk. és félrebillentette a fejét. és nem is gondoltam ilyesmire. –. de ha egyedül kellene lennünk. – Hát… De hát már meg is hal… – itt megremegett a hangja. Széttárta a karját. vagy nem? – De igen. Jumiko Jukikóra nézett. hogy még ennél is sokkal jobban félnénk.lehet. de egy idő múlva válaszolt: – De. hogy min­ denki fél.

és a padlóra támaszkodott. – És ha van valami. Általánosban. hogy félnek. hogy senki nem szándékosan öl. Nem? – De… Csak… – Nekem… Jumiko félbeszakította Jukiko szavait. széttárta karba tett kezét. – Igen? – Ha nem csinálunk semmit. Tanácstalanul nézte a padlót. – Elmondom. Jukiko megint beharapta kis. És ha már ezt hiszik. – Van egy rossz emlékem azért. meg fogunk halni. Időkorlát? Ha nem halt meg senki huszonnégy órán át? Ha addig élet­ ben is maradnánk. mert egyszer nem bíztam meg valakiben.– Na ugye? Én is azt hiszem. – Ez igaz. hogyan lehet­ ne megszökni. akikben én nem bízom. hogy a másik meg akarja ölni. Jukiko ijedt arccal bólintott. majd folytatta: – Csak annyi az egész. Jukiko. és egy hajszálnyit fél­ rebillentette a fejét. [152] . Egy pillanat szünetet tartott. és ezért állnak neki harcolni. amit tehetünk. Jukiko Jumiko szemébe nézett. telt ajkait. Mindenki fél. akkor az egyetlen dolog hogy összehívunk mindenkit. mire gondoltam. rakott szoknyája alatt megmozgatta a lá­ bát. és bemagyarázza magának. Si­ mán előfordulhat. akkor megölnének. Szóma bandája például… vagy… Kirijama… Jumiko ránevetett. és visszaült. még ha a másik nem menne is nekik. és kigondoljuk. aztán bizonytalanul felelt: – Lehet… Vannak. ők támadják meg.

[153] . – Persze. Most visszagondol­ va egy semmi kis hülyeség. mert ráparancsolt. és én meg az első óra. – Én meg a barátnőmet gyanúsítottam meg. hogy nem tud semmit. Aztán. Jumiko újra Jukikóra nézett. az anyukája meg egy bárban dol­ gozott. – Kikérdeztem. És a rózsaszín cipő… Visszaemelte a szemét Jukikóra. és ő pont nem tornázott. mert rosszul érezte magát. szóval neki nem volt apja. na mindegy. hogy vallja be az igazat. hogy nincs meg. Én meg a ta­ nárnak is beárultam. Jukiko lassan bólintott. nem látta sehol. – Hazamentem. hogy az asztalomon felejtettem a háromszínű golyóstollat. amelyet korlátozott példányszámban készítettek. Nekem meg egy háromszínű golyóstollam.– Mi történt? Jumiko a plafonra szegezte a tekintetét. – Volt akkor egy féltve őrzött… Emlékszel. O meg elsírta magát. Jukiko némán hallgatta. a Tamagoneko. – Az az. Jaj. és ő ért vissza elsőnek a terembe. de azt mondta. tornaóra után vettem észre. akinek biztos szintén voltak előítéletei vele szemben. egy időben divat volt a Tojásmacska. megint előúszott a barátnője arca. így kinéztem belőle. Nekem is volt olyan alátétem. – Aha. Nagyon vágyott rá. – És egyszer csak eltűnt… – Jumiko lesütötte a szemét. – Aha. de én akkor nagyon vigyáztam rá. és láttam. hogy ellopta. aki mindjárt elbőgi magát. Mindenfélére rányomták akkoriban.

nem haragszik. – Azóta igyekszem. lélegzetet vett. – Jukiko erőtlenül bólintott. Olyan nem volt a mi osztályunkban. hogy túl sokat adok mások véleményére. És akkor meg tudnánk beszélni. Legalább annyira. Ez a saját hitem. biztos. De utána már valahogy nem jöttünk ki olyan jól egymással. és ő nemsokára elment más iskolába. igen. – Ja. Ha nem sikerül. – És a mostanival kapcsolatban pedig… Hát igen. Nagyon jó barátnők voltunk. Ha te ellenzed. nem fogom megtenni. és megállt fészkelődött. – Egyszóval ez a véleményem. – Ezért – folytatta Jumiko – ha felszólítanánk őket. – Jumi. [154] . Így van. legalább elkerülhetnénk az öldöklést. Jumiko elfáradt a sok magyarázásban. meg. De nem annyira rosszak. Hinni akarok bennük. mint veled. Két perc is beletelt. hogy mihez kezdjünk. hogy mindenki abbahagyná a harcot. Jumiko egy vállrándítással folytatta. nem? – Hát. hogy min­ den hiába. mondtad. lehet. Meg tudod érteni? – Igen. hogy a saját örömükre embert öljenek. hogy te mit gondolsz. Szómáék rossz embernek látszanak. mire megszólalt. Még ha nem tudnánk is sem­ milyen megoldást. És most mondd el. Úgy tartják róluk. Vagy nem? – Hát… Jukiko bólintott ugyan. amit a dicsfényes taták és mamikák hajtogatnak. biztos. Ez most nem az a szöveg. és azóta nem találkoztunk. Talán mert az anyukája újra férjhez ment.– Bocsánatot kértem tőle. De nem bíztam meg benne. én már egyszer mondtam neked. Jukiko a padlóra sütött szemmel hosszá ideig csak a gondola­ taiba mélyedt. de még habozott. Azt mondta. hogy lehetőleg megbízzak az emberek­ ben.

– Én azt hiszem. így jó lesz. találkozni fogsz vele. Kavada rádobta a tűt és a cérnát a mellette lévő hátizsák tete­ jére. meg kell tennünk. és nemso­ kára kibökte: – Ha minden jól megy. – Boldog volt. Jumiko bólintott. és talál­ kozott a pillantásuk. Ez igazolta számára azt is. hinni akarok az emberekben. meg kell pró­ bálni. hogy ő maga helyesen gondolkodott. Csak nem képzelik. akkor találkozhatok Nanaharával. hogy ezt tudjuk-e használni. Ez az én vélemé­ nyem. [Maradt 29 fő] 21 – Na. és erre a végeredményre jutott. Jumiko visszamosolygott rá. Igen. hogy Jukiko meggondolta. ahogy Jukikónak is mondtam. Jukiko aprókat bólintott. – Igen. ezúttal teljes szívéből. hogy ülök kar­ ba tett kézzel. míg meghalok? Ha van remény. „Igen.Jumiko Jukiko arcát figyelte. Próbáljuk ki!” Később Jukiko kérdezte: – De hogy csináljuk? Hogy szólunk mindenkinek? Jumiko a szoba sarkában heverő megafonra mutatott. – Köszönöm. teljesen igazad van. Jukiko elmosolyodott. Jukiko felemelte a fejét. – Attól függ. [155] . Jumi. majd a plafonra meredt.

Súja az órájára nézett. míg a víz eléggé kiforr­ ta magát. – Oké. Noriko behajlított jobb lába az oldalán pihent. Tehát most másodszor fertőtlenítik. – Egy szintén vízzel fertőtlenített kendőt nyomott rá géz helyett Kavada. hogy a szenet is a vegyesboltból szerezte. de a sebet Súja whiskyjével mosták le. és megköszönte Kavadának. Aztán aggódón hozzátette: – Remélem. – Tök ügyes vagy! – Orvososdiból jó vagyok – mondta Kavada. Egy szálat a szájába tett. most újra elfintoro­ dott. En­ [156] . rajta egy üdítősdoboz. Kavada végezte a műtétet. miért. és egy százjenes öngyújtóval meggyújtotta. motoros és motor szilu­ ettjét ábrázoló dobozra. de sokan mégis ennek a cigarettának a nevén ismerték. Sok idő kellett. Mert neki soha nem volt beceneve. Noriko visszahúzta a lábát. – Már vége. mint a Buster vagy a Hi-night. kislány. és gyors mozdulatokkal betekerte egy másikkal. de Noriko a tíz perc alatt egy mukkanásnyit sem nyafogott. Kava­ da előtt. a tűvel és a cérnával együtt. (Kavada elmagyarázta. Súja rábámult erre a ki tudja. aki az előbb megkönnyebbülten lélegzett fel. így már nyolc óra is elmúlt. Persze altatás nélkül. és Noriko. még nem fertőződött el. és elővett a zse­ béből egy Wild Seven márkájú cigarettát.– Add csak ide még egyszer a whiskyt. vagy a sajátja volt? Olyan tömeg­ cikk volt. A vádliján már össze volt varrva a seb durva pamutfonállal. mielőtt Kavada varrni kezdte volna. amelyben bugyogott a forró víz.) A tűt és a cérnát ezzel fertőtlenítették. Súja odanyújtotta a palackot Kavadának. Nanahara – mondta Sújának. Ezt is a ve­ gyesboltból nyúlta le vajon. mert közvetlenül a sebbe mégsem akartak azért forró vizet önteni. Mellettük egy kő­ ből rakott kis tűzhely volt szénnel.

ami kisebbfajta rekordnak számított. Abból pe­ dig gyógyszert. de átvette. Súja megint azon gondolkodott. műanyagba és ezüstpapírba csomagolt fehér tablettát szedett ki. Amint esély adódott. ha beveszed.nek az az egyszerű oka van. a hetes. és ő meg Mimura azt viselték a meccseken. Másodikban egy osztályba került a kosárcsapat védőzsenijé­ vel. és elővett egy bőrtárcát. amikor Sindzsi a kosár­ csapat második tartalékosa volt. és a dobójukról látszott. Attól fogva kezdőjátékos lett belőle. hogy nem tud mit ten­ ni. Wild Se­ ven. A vad. mindig ő volt a csapat legfőbb ütőkártyája. Volt. Sindzsit meg a Harmadik néven is­ merték. az ellenfél fog pontot szerezni. bázislopással szerzett maguk­ nak újabb pontot. – Fájdalomcsillapító.) Ha pedig már tele vol­ tak a bázisok. az idei áprilisi osztálymérkőzésen a lányok poénból hetes és hármas sorszámokat készítettek elő nekik. Ez még elsős korukból ered. és Norikónak nyújtotta. hogy amikor még kölyökligás volt. Amikor a Harmadik az utol­ só öt percben pályára lépett. Tényleg. Noriko nagyot pislogott erre. (Szezononként háromszor is lopott bázist. Kavada. újra keres­ gélni kezdett a zsebeiben. hogy hol lehet most Mimura Sindzsi. de a többi­ eknek nem volt sikeres ütésük. Na tessék. hogy a megfá­ radt dobójátékos helyett beálló pozícióból lépett fel a dobó­ dombra. Ő sokat számítana. gyönyörűen megcsinált dupla játékokkal hárította el a veszélyt. kihasználta. Jobb. és a kosárcsapat megszakítás nélkül tartja az első helyet a tar­ tományi bajnokságon. a Siroivai Középiskola kosárcsa­ pata behozta húszpontos lemaradását a biztos befutónak tar­ tott ellenféllel szemben. mint akinek hirtelen eszébe jutott valami. Nana. A kiszámíthatatlan. [157] . Mimura Sindzsivel. de a régi dicsőség emlékére és a veze­ téknevében lévő hármas miatt még most is ezen a néven em­ legetik. ha pedig elfoglalt egy bázist. Olyan távolinak tűnik ez az egész.

A pult mögötti elsősegélycsomagból nyúltam le. most ez is megteszi. ne­ vetett. ha valakit összevarrt. mintha a gimnazisták már nyugodtan cigaret­ tázhatnának. – Aha. Az a gyógyszer is a vegyesboltban volt? Kavada megrántotta a vállát. Súja szóhoz sem jutott. Gyerekkorom óta mindig megnéztem. és Sújára nézett. sőt magam is elvégeztem időnként hasonló műté­ teket. És te beszélsz? Te meg alkoholt hoz­ tál. Ha belegondolsz. Súja összecsücsörítette a száját. De nem áruként. Semmi extra. és szép ívet rajzolva vele. és Súja felé intett vele. Egy középiskolás is megengedhet magának néhány szippantást. hogy igazat mond. sima fejfájás elleni. de Súja a fejét rázta. De… – Nem készültél fel egy kicsit túl jól? Honnan tudsz például sebet varrni? Kavada felhúzta a szája szélét. – Micsoda? – Kóbe szegénynegyedében van egy lehasznált kis rendelője. – Ne nézz már olyan szemrehányón. helyesebb inkább úgy fogalmaznom. Nem mintha számítana. – Másról van szó. ebben a helyzetben bármikor szűkség lehet gyógyszerre. Ez komoly? Kavada felemelte a két ujja között tartott cigarettát. Már et­ től a névtől megfájdul az ember feje. hogy én voltam a segédje. Nem is. – Mi az? – Kavada élvezettel fújta ki a füstöt. Hát lehet.– Hé! – szólt oda Súja Kavadának. Gomes. Nem volt pénze ápolónőt fogadni. – Nem kamu. – Az apám orvos – mondta. én már gimnazista lennék. Úgy mondta. [158] . Különben is. aztán megrántotta a vállát.

később elmondom.Súja hallgatott. De honnan tudtad? Nem is volt sza­ ga… – De volt. – Nem túl erős ugyan. Aki érezte már. de igaza van Kavadának. – Ha láttad. és megmondta: – Meg akarunk szökni. és elnyomta a földön a félig szívott cigarettáját. az felismeri. előbbre való a szökés tervezése. Nanahara – mondta Kavada. képtelen voltam. miért nem segítettél? – Bocs. Részemről az volt a legnagyobb melléfogás. – Te hol találkoztál ilyennel? – kérdezte most Noriko. [159] . – Mi az? – Azt szeretném kérdezni. Túl későn esett le. Most Kavada rángatta a vállát. Noriko ennek hallatán kérdőn nézett Kavadára. hogy kifogjuk… De ennél fontosabb. Nem hittem volna. hogy most mi legyen. – A nagybátyám a kormány kémiai kutatóintézetében… – Hé! – szakította félbe Súja. elmondja? Súja ezen a szófordulaton is fennakadt. Kavada vigyorogva folytatta: – Ha szükség lesz rá. és újra kezdte. Van valami tervetek? Ha szükség lesz rá. – Ja. Felhagyott a további faggatózással. de eszébe jutott még egy rejtély. ahogy ott a buszon próbáltad kinyitni az ab­ lakot. hogy… – Mit udvariaskodsz. nem? Súja megrántotta a vállát. igen. Nanahara? Ezen már túl vagyunk. Észrevetted az altatógázt. amelyet nem tudott megfejteni. – Szóval láttam.

Mialatt beszélt. Szakamocsi megmondta. Nem is. előtte keresnénk egy hajót. Hallani lehetett. Akkor pe­ dig úgy válaszolnék. kérem szépen”. igen. hogy befedje földdel a szenet a kőrakás tűz­ helyben. – De nem tudjuk valahogy kirángatni onnan Szakamocsié­ kat? És túszul ejtenénk Szakamocsit. – A fene essen belé! – Hát igen. hiába is szökünk el. már arra jutott. hogy lényegében kivitelezhe­ tetlen a haditerve. – És az iskolát sem tudjuk megközelíteni. ahol az iskola van. és folyatta: – És. hogy igen-igen kicsi az esélye. Az a bizo­ nyos. Sőt. – Hát igen. hogy „A mező.Kavada egy újabb cigire gyújtott és bólintott. ami Kavada és Noriko nyakán is ugyanúgy ott van – a nyakörv miatt rögtön megtalálnak. ahogy Noriko lenyeli a gyógyszert vízzel. ho­ gyan hozzák ki Szakamocsit az iskolából. még haditervnek sem nagyon lehet nevezni. mivel azt nem is gondolta végig. „…tilos lesz. Szakamocsit magunk­ kal visszük és megszökünk. tiltott zóna lesz”. Súja folytatta: – Szerinted lehetetlen? Kavada a fejét rázta. Kavada csak a szemöldökét emelte meg. – És? Súja megnyalta a száját. hogy lehetséges-e. – Azt kell kérdezni. Nanahara. – Ennyi? [160] . És kioldatnánk vele a nyakörveket. Na és? – Minket e miatt – kezét a saját nyakához emelte. Aztán hirtelen eszébe jutott.

Hajó meg nem volt. a kormány a kisujját sem fogja mozdítani Szakamocsiért. akkor használjuk az őrhajókat. Még a roncsokat is eltakarították. Micsoda undorító pre­ cizitás. Ezt el is felejtette mondani. bárhol. rosszul áll a szénánk. kézi vezérléssel fel tudják robbantani bármikor. még ha véletle­ nül meg tudnánk is valósítani. zónáktól függetlenül. – Ezt a nyakörvet. és Súja kénytelen volt bólintani. hajó nincs. Nanahara.Mondta Kavada. és így szólt: – Először is. Lehetetlen – szakította félbe Kavada. Súja megint csak hallgatott. hogy a kikötő közelében volt a vegyesbolt. Ráadásul… Kavada a saját nyakára csatolt ezüstszínű pántra mutatott. és kész… – Nem megy. – Abban nem lehetünk biztosak. – Más nem jut eszetekbe? Súja tagadólag rázta a fejét. Súja a száját harapdálta. lehet. Kavada csak a sebhelyes bal szemöldökét emelte meg. – Mondtam. – Noriko? Noriko is a fejét rázta. Egy szál se. – Láttad mennyien vannak a védelmi erősök. hogy meglesz a megoldás… Ez igaz – gondolta Súja. az tu­ ti. Kavada mosolyogva fújta ki a füstöt. amikor csak akarják. de azért hozzáfűzött valamit: – Összeszedhetnénk a megbízható embereket. hátha együtt ki tudunk találni valamit. amiknek a parton kéne düledezniük. Akárhonnan nézzük. Kavada megint rágyújtott. – Jó. [161] . Ha többen törjük a fejünket. Csak Szakamocsit kell túszul ejteni.

A gépekhez is. nem? És… Kavada átvette a szót. – És azt mondta. Kavada Súja arcára meredt. mert Noriko megsérült? Valószínűleg azért. Mindenhez ért. és egy ideig bal kézzel simogatta borostás állát. hol?! Súja véletlenül megemelte a hangját. hogy legyen ideje mindenki­ nek megszökni? [162] . nagyon. A lányok közül mondjuk az osztálytitkár. Neki biztos eszébe jutna valami. – Ne hülyéskedj. Ucumi. Összenézett maga mel­ lett Norikóval. akit megbízható embernek nevezel? Erre Súja lelkesen válaszolt: – Mimura. de folyatta: – Mimurát én lát­ tam. – Mi bajod vele? – Semmi… – Kicsit akadozva. – Hol? Hol láttad? Kavada kelet felé bökött az állával. De főleg Mimura… Ő csúcs. – Miért? – Hát mert… Segített Norikónak az iskolában a helyére men­ ni. hogy halasszuk el a játékot. Láttad. Az iskolától nyugatra. és észrevett engem. – Miért nem szólítottad meg? Súja rosszalló hangjára Kavada csodálkozó arcot vágott.– Ebben az esetben ki az. – Éjjel. És Szugimura Hiroki például. A házakban kereshetett vala­ mit… Fegyver volt nála. Aztán megszólalt: – Mimura… Súja szeme elkerekedett.

Nagyon nem az. Ő biztos ki tudna találni valamit. Ez így van. – Ennyi miatt várnád el tőlem. – Jó – vette át a szót Súja. Nanahara. hanem kételkedni bennük. ezt garantálom. Hát igen. – Hogy mondhatsz ilyet?! – emelte fel Súja a hangját. Súja sóhajtott. Megszólalt: – Ha akkora ész lenne. hogy később mindenkit megölhessen. ha én megkérem. mint mondod. ahol Mimurát láttad. Kavada a fejét rázta. Súja bólintott. hogy nem bíz­ ni kell az emberekben. hogy ebben a játékban alapszabály. ő… Sújának megint félbe kellett hagynia. Mély. hogy „jó kis párnak” látszottak. Már az is furcsa. Benne százszázalékosan meg lehet bízni. hogy bennük megbízik. nem túl szerencsés nagy zajt csapni. Bár azt mond­ ta. szerinted végig ott maradt volna. Az előbb mondtam. – Legalább menjünk el arra a hely­ re. hogy benne meg lehet bízni. hogy tartson velem. Súja akart még valamit mondani. hogy rábólintott volna. Az pont jó arra. [163] . és Súja elhallgatott. Aztán azt mondta Kavada: – Ne vedd már rossz néven! Alig ismerem Mimurát. hogy csak azt akarta ezzel megmutatni. Kavada viszont a fejét rázta. Különben is lehet. És nem hi­ szem. ahol látom? Ebben igaza volt. – Ilyen nyakatekert gondolkodást! Ő nem olyan. akiknek jól vág az eszük. de végül letett róla. Ő… Kavada hang nélkül előtolta két tenyerét. és ki­ fújta a levegőt. amiről Kavada be­ szélt. Végül is meg lelhet érteni. Különösen azokkal kell vigyázni. hogy megbízzak benne? Saj­ nos nem megy. nagyon mély sóhaj volt.Igen.

– Hát akkor… – mozgatta nehézkesen a száját – semmit sem tehetünk már? – Dehogynem – mondta Kavada könnyedén. Válogatás nélkül még hagyján. – Hogy? – Ott van még az én tervem. Aztán hirtelen izgatottan kérdezte: – És mi az? Van valami módszered? Kavada végignézett Sújáék arcán. – Mindez csak arra az esetre vonatkozik. hogy csak a kiválasztottaknak akarsz szólni. ha a legvégéig élet­ ben maradunk. Súja megint csak Kavada arcát fürkészte a füstfelhőn keresz­ tül. de úgy nem nagyon megy. Súja összeráncolta a szemöldökét. és Súja Kavadát nézte. A füst této­ ván gomolygott. – A módszer létezni ugyan létezik – mondta aztán –. ahogy egyre rövidebb lett.– Kavada… – szólalt meg Noriko. Utána pedig cigivel a szá­ jában elgondolkodva az égre meredt… Zavarhatta a nyakörv. A Wild Seven meggyújtott végéből apró hangok hallatszottak. akinek cigi lógott a szájából. – Ezt hogy érted? [164] . – Milyen…? Kavada bólintott a fejével. mert sima felszínét simogatta jobb keze ujjaival. Egy ideig csöndben ültek. Nem értette. – Nem hinném. hogy most felvegyük a kapcsolatot Mimurával és másokkal? Kavada újabb cigarettát szedett elő. és a fejét rázta. és újra a szájához emelte a cigaret­ tát. miről beszél. – Nincs valami mód. csak fel­ tételhez van kötve.

Azt akarod mondani. és továbbra is cigarettával az ujjai között. – Csak szólnunk kell a többieknek. Utána kissé vontatottan mondta: – Nanahara. ha helyváltoztatás nélkül meghúzod magad. A többiek pedig mind meghaltak. ebben a játék­ ban az egyik legbölcsebb módszer az életben maradáshoz. – Az nagyon durva len­ ne. hogy a mi csoportunkon kívül mindenki más meghaljon. felhúzta a szemöldökét. – És utána? – kérdezte Súja lelkesen. nem? Súja szavaira Kavada összeszorította a száját. – Ugyanezt mondta az előbb Nanahara a szökéstervével. Noriko? Mert az teljesen olyan. – Noriko nem ezt kérdezte. De a lényeg. A cigit elnyomta a földön. Erről van szó. [165] . Ugye. ki ellenezné? És ak­ kor mindenki megmenekül. hogy akkor már csak mi hárman maradunk. – Az… – Noriko azonnal közbeszólt. – Nem! – szólt közbe Súja. mintha… Szóval az nagyon durva. mielőtt szóhoz jutnál? Súja nyelt egyet. Ha­ nem hogy… a többiek haláláért cserébe maradunk-e mi élet­ ben. ha rád támadnak. – Hacsak nem akarsz valakit direkt megölni. Mármint ha a többiek is megbízhatók. nem igaz? Így van. Ha van egy biztos módszer. hogy csak magunkat fogjuk meg­ menteni? Kavada összekulcsolta térdeit. – Várj már egy kicsit! Kavada intett a kezével. – Az nem gond.– Természetesen úgy – Kavada megint Sújáékra nézett –. ha többen leszünk. Mit csinálsz. Épp ezért az ebben lévő bombával – Kavada a saját nyakörvére mutatott – bír minket mozgásra a kormány.

és nagy a valószínűsége. Ha boldog-bol­ dogtalant magunk közé engedsz. – Persze klassz. – Akkor mi… feltehetőleg a normálisak nagy többségét hagy­ juk meghalni? Ezt akartad mondani? Kavada az állát néhányszor fel-le mozgatva bólogatott. Kavada megint rágyúj­ tott. elmesélte Kavadának. hogy a nagy többséget-e. Gondolod. nagyon megégetheted ma­ gad. az. hogy innen esetleg élve kikerülünk. Egy ideig csend telepedett közéjük. – Várj csak! – mondta aztán Noriko. ha ebbe az osztályba csupa jó ember járt. hogy nincsen. és a végén így is. úgy is meghalunk. – Azt mondtad. de igen. ki az ellenség. és erőtlenül préselte ki magá­ ból a szavakat. hogy lesből lelőnek. Ez így volt. Azt nem tudom ugyan. Dezertőrök leszünk. hogy közvetlenül az indulás után megtámadta Akamacu. Ha huszonnégy óráig nem hal meg sen­ ki… [166] . Súja sóhajtott. – Olyan ember… – Ki mered jelenteni. hogy Akamacuról sem tudott sokat.Ez fontos alapszabály. Ne felejtsd el! Ha figyelmetlenül bók­ lászol valahol. még az is lehet. nem? Amíg Noriko lábműtétjére készültek. – Rossz érzés. De a valóság az. Túl sokat szív középiskolás létére. Lehet. hogy Aka­ macu Josio játszani akart. de ott van még az időkorlát is. Nanahara? – Kavada szi­ gorúan nézett. az csak annyi. hogy megmenekülünk. – Ezenfelül pedig. Igaz. hogy ilyen kilátá­ sokkal bárki lelkesen rábólint? Hát elfelejtetted? Ebben a já­ tékban soha nem tudhatod. Súja odafordult hozzá. hogy óvatosnak kell lennünk. Té­ ged is megtámadott Akamacu és Óki. Noriko sérülése miatt jó célpont vagyunk. hogy ha mindenki más meghalt. Főleg hogy mi most. Leejtette a vállát. hogy egyszer a kormány utolér.

ha valaki megzavar. – Van ennél fontosabb dolgunk is. Ezért csak akkor tudjuk használni. hogy lejárt az idő. [167] . aztán megkérdezte: – Milyen módszerről beszélsz? Kavada megrántotta a vállát. Hallottam róla. mindannyian beleférnek a tervembe. Ezért aggodalomra semmi ok. – Persze. – Akkor a te terved is dugába dől? – Igen. Még meg sem kérdeztétek tőlem. De egyet meg­ mondok előre. Súja erőtlenül belekérdezett: – Hallottad? Hol lehet ilyesmit… – Várj már! Kavada a kezével olyasformán intette le Súját. akkor mikor fogod megmondani? – Na igen. Súja a homlokát ráncolta. De ha mégis mindenki csatlakozik hozzánk. A szájából kilógó cigi mellett vetette oda: – Nem mondhatom meg. Súja elhallgatott. mintha vala­ mit két kézzel előrefelé tolt volna. – Hogy mi van? – Most nem mondhatom meg. ha már csak hárman maradtunk. Az én módszerem nem működik. De ez nem fog megtörténni. – Ha most nem. Amikor már csak hárman vagyunk.5 százalékban fordult elő. hogy a korábbi Programok során országszer­ te csupán 0.– Ja – bólintott Kavada. hogy egyáltalán milyen módszerről beszélek. Csak ez nem fordulhat elő. – Miért? – Semmiképpen sem lehet.

és Norikóra pillantott. Noriko csak némán ült. Egy ideig Kavada füstölő arcát figyel­ te. Nagyon messziről. és felállt. – Nem erről van szó. de közben a fejében suttogni kezdett egy hang.) gondolt. De igazából nincs is módszer a menekülésre. és megnyerem a játékot. Én nagyon jól járok. Arra. 7. Miszerint én a szökést használom csali­ nak. – Megnézem. – Jumiko hangja – mondta Noriko. hogy titeket magam mellé állítsalak. én megöllek mindkettőtöket. Súja visszaemelte a tekintetét Kavadára. – Dehogyis… – Tehát nem? Súja elhallgatott. és Kavada arcát figyelte. de azért suttogott. Kavada. magas. Negyedik ütőjátékos a női szoftballcsapat­ ban. energikus lány. mintha meghallotta volna azt a suttogást. elmoso­ lyodott. – Kavada arca megkeményedett. [Maradt 29 fő] 22 A hang folytatta.Súja megint hallgatott. Fogta a shotgunt. Elindult a hang irányába. Alig-alig hallható hangon. ami­ kor hárman maradtunk. de így is érezni le­ hetett benne egy kis elektromos torzulást – Figyeljetek! – szólt a hang. hogy van egy egé­ szen más lehetőség. – Tudom. – Figyeljetek! – mondta. Kuszaka Jumikóra (lá­ nyok. Csak… Súja félbehagyta. mire gondolsz. Nanahara. és életben tudjak maradni. Vagy nem? Súja egy kicsit zavarba jött. mi folyik irt. a keleti bozótos felé. Egy lány hangja volt. Egy hang hallatszott. [168] .

ha a rabló elbarikádoz­ za magát? Egy kicsit komikusnak érezte („Minden bent lévő­ nek! Fejezzék be a küzdelmet. és jöjjenek ki!”). ennek a szerkentyűnek talán nemcsak ott. Súja szeme elkerekedett. – A másik… – motyogta Súja. fel­ tehetőleg Kuszaka Jumiko – valamit az arca elé tart. Kitano Jukiko – válaszolta Noriko. Tetőtől talpig kilátszanak.– Mi is megyünk. – Meg fogják ölni őket. megállt. de egy szó nélkül továbbment. – Jukiko. hanem majdnem az egész szigeten hallatszik a hangja. de milyen igaz. ha ilyesmiket csinálnak. hogy az egyik árny – a magasabbik. és a teteje alatt két ember alakja körvonalazódott. Az északi hegy ritkán nőtt fái között egy kilátószerű építmény állt. – Hát ezt nem kéne – mondta Kavada keserű arckifejezéssel. Mega­ fon? Amilyet a rendőrök használnak. és az ő példájára Nori­ kóval együtt kidugta a fejét a bozótból. Kavada vissza­ pillantott rájuk. Bár épp a beszélgetés közepén tartottak. A hegy lábától. A kilátó egy egyszerű. Kavada hátra sem nézve mondta: – Ezek… Súja közvetlenül Kavada mögé lépett. ahol ők van­ nak. A hang folytatta: – Figyeljetek ránk! Ne harcoljatok tovább! Gyertek ide! Súja megállapította. Ahogy kiért a bozót szélére. – Találkoztak. Súja betűzte a Smith & Wessonját az övébe. és felsegítette Norikót. ahol Sújáék voltak. fal nélküli kis kunyhó volt. Súja és Noriko is meg­ torpant. Ennek ellenére jól látszódott. A hegy tetején voltak. vagy öt-hatszáz méterre lehetett. Ők ketten jóban vannak. [169] .

mekkora odáig a távolság? Nem tudhatod. Hogy mindenki fe­ jezze be a harcot. ha véletlenül… véletlenül Kavada ellenség? De végül odaszólt neki: – Vigyáznál Norikóra. Gyertek ide! Súja habozott. – Nem erről beszéltem – villantotta ki Kavada a fogait. Mi van. – Eszednél vagy? – mondta. Ezek szerint Kuszaka Jumiko és Ki­ tano Jukiko megpróbálja a „meggyőzést”. kivel találkozol útközben. Kavada összevonta a szemöldökét. Talán azért választották ezt a helyet. – Tudjuk. amire Súja is gondolt egyszer. Kavada? Kavada hátrafordult. hogy ebben a játékban a legjobb.Súja ráharapott az ajkára. Súja egy kicsit felhúzta magát ezen a megfogalmazáson. hogy senki sem szeretne „játszani”. Még el kellett rendezni a dolgokat. Vagy már kezdettől arrafelé voltak. – Ugyan miért? Kiteszik magukat a veszélynek. hogy veszélyes ilyesmit csinálni. mire Súja gondolatai megint elcsatangoltak. miután Akamacu Josio megtá­ madta. Tényleg nem. Ezért bevehetjük őket. ha meg se mozdulsz. [170] . hogy senki sem akar harcolni. – Ezt magamtól is tudom! – felelte Súja. hogy milyen nagy. de azért ellenkezett. Mit gondolsz. És külön­ ben is te mondtad az előbb. – Mit akarsz csinálni? – Odamegyek hozzájuk. egészséges fogak. Egyikük sem akar játszani. csak lemondott róla. Biztos azt hiszik. hogy minél többen be­ azonosíthassák. és megállapította. – Az előbb mondtam. és még nem zárták le az előző beszélgetést. Azt akarják megtenni.

hogy a karját markoló Kavada arca mozdulatlanná vált. Ha te most elmész. Ezt elfelejtetted? Súja hangosan nyelt egyet. – Hagyjam őket meghalni? Öntudatlanul kiabálni kezdett: – Vagy megnehezíti a saját életben maradásodat. Már mindenki észrevette őket. Ha van valaki. ha akarsz. hogy ő is meghaljon. – De… [171] . hagyd abba! – szólt rá Noriko könyörgőn. halj meg. amint gyerekkorában dorgálta. ám Súja folytatta volna – de észrevette. a gondvi­ selője. az Ál­ dott Szeretet Háza előző igazgatóját. De… – Kérünk mindenkit! Gyertek ide! Mi ketten vagyunk itt! Nem akarunk harcolni! Súja kihúzta a karját Noriko jobb könyöke alól. Miután Súja elvesztette a szüleit. aki már meghalt. és elindult kifelé a bozó­ tosból. hanem inkább a nyu­ godt hangszíne miatt futott végig Szíján a hideg. és most felderengett az arca. Megszorította a Smith & Wessont. Norikónak igencsak megnő az esélye. akkor az arra vár. Azzal gyarapodnának a céltáblái. aki rájuk pályázik. és nem jössz vissza. hogy előszédelegjen a te fajtád. Ez eszébe juttatta. ha nem va­ gyok veled? Így van? Ez a bajod? Ellenünk vagy? – Súja. Ez igaz volt. az igazgató volt az egyetlen tekintély a szemében. – Megyek. te nem tudsz semmit. de Kavada megmarkolta a bal karját. – Állj már le! – Miért? – Súja hangja magasra szökött. Kavada szavainak nem is a tartalma.– Nem. bár egyáltalán nem hasonlított rá. Kavada megszólalt: – Te dolgod. Jaszuno tanárnő idős édesapját.

ezért valószínűleg nem ismerték fel őket. Úgy tűnt. Ja… Ettől a fegyverropogástól talán Kuszaka Jumiko és Kita­ no Jukiko ijedtükben abbahagyják és elrejtőznek. tisztában vagy vele. Ahogy kimondta. aztán a feje fölé emelte a Smith & Wessonját. visszafordult a hegytető felé. Lőtt még egyet. – De akkor mit csinál­ jak? Hagyjam őket meghalni? – Azt nem mondtam. Nanahara. Már erről a kér lövésről is rájöhetett valaki. Kavada megint lefogta a karját. hogy hol vagyunk. – Állj már le! Hányszor kell még mondani? [172] . Kavada elengedte Súját. Sújáékat szinte teljesen elfedte a bozót. A hang megremegtette a levegőt. – Mi van?! Lőj még! Kavada leintette a felhevült Súját. – De… – Sújának sírhatnékja támadt. Ennél több már veszélyes. hogy beszakadt a dobhártyája. Kavada bal kézzel elmozdítot­ ta a pumpát. – Kicsit csökkentem az esélyeinket az életben maradásra. Jumiko megafonnal felerősített hangja elnémult. Ha Noriko fontos neked. Végig­ visszhangzott a hegy oldalán. hogy Jukikóval együtt erre néznek. Valakit szeretni annyit tesz.Kavada halkan folytatta: – Gondolom. Súja gondolkozott egy kicsit. Súja egy pillanatig azt hitte. mint másvalakit nem szeretni. és készenlétbe helyezte a puskáját. ne menj. elsütötte a shotgunt az ég felé. ahol Jumiko megállás nélkül kiáltozott. A közvetlen közelben berobbant lőpor hangja iszonyatos volt. Csak egy kicsikét. és kirepült a hüvely. – Nem.

hogy a megafon leesett a földre. Mindenáron el akarta érni. Nem tudta elviselni. A hasát nagyon forrónak érezte. hogy gyorsan elbújjanak.– Na de… – Már csak annyit tehetünk. Súja lerázta Kavada kezét. Ujját a Smith & Wesson ravaszára helyezte… Írógéphez hasonló kopogás hallatszott távolról. Újra hallották a kopogást. Súja is. hogy azok ketten elrejtőzzenek egy biztonsá­ gos helyre. [173] . És most Jukiko árnya is bedőlt a kilátót körülvevő alacsony fák takarásába. A hegyi kilátó teteje alatt a magasabbik árny lassan összero­ gyott. Noriko is falfehérré vált. és Jumiko jaj­ szavában folytatódott. ahogy Jukiko sikoltva szólongatja. [Maradt 29 fő] 23 Kitano Jukiko a kilátó betonpadlóján kúszott Kuszaka Jumiko felé. Meg azért. hogy egyikőtök sem akar harcol­ ni! – hallották újra Kisszaka Jumiko hangját. Eb­ ből Súja rájött. és tudni lehetett. Súja felnézett a hegy csúcsára. de kúszni azért még tudott. – Hagyjátok abba! Tudjuk. hogy jó szerencséért imádko­ zunk. és hallatszott. és mintha egészen kiszállt volna a tes­ téből az erő. Sújáék ezt is tökéletesen hallották a hangszóró picike erősítőjének köszönhetően. Nyomában piros csík maradt a fehér betonon. Egy lélegzetvételnyi szünet után Kitano Jukiko si­ kolya követte. Most meg. Egy kattanás. de ezúttal kevésbé hangosan. a hang is halkabb lett. mintha csak egy pemzlivel má­ zolták volna oda. Persze azt a hangot is felerősítette a megafon. mivel eltört. és Jumikóhoz hasonlóan eltűnt Sújáék látómezejéből. hogy ezt a hangot is felerősítette a szócső.

Jumiko arcára piros pára szállt. – Gyorsan! Megpróbálta felemelni Jumikót. hogy már a saját testét is nehezére esik tartani. aki rá­ juk lőtt. – Jukiko… – suttogta. Ettől szaggató fájdalom nyilallt a hasába. Az arcát legalább Jumiko felé fordí­ totta. Jumiko arca ott volt közvetlenül az orra előtt. – Jumi! Tarts ki! Jumiko arca eltorzult a fájdalomtól. Jukiko! Hülye voltam… Hamar… menekülj… – Nem! – Jukiko sírva rázta a fejét. Hirtelen az előbbinél kétszer akkora fájdalom nyilallt a hasába. Biztos jó messziről célzott. de Juki­ kónak fel sem tűnt. Jukiko odaért Jumiko testéhez. de nem érdekelte. Megfogta Jumiko vállát. A legjobb barátnője fekszik itt. – Együtt megyünk. Érezte. és megrázta. de képtelen volt rá. Nagy nehezen úrrá lett rajta. és nem mozdul. [174] . feljajdult. és minden erejét összeszedve megemelte a saját felsőtestét. Jumiko a hasára esett. Jukiko? – kérdezte halovány hangon. – Jumi! Jumi! Ahogy szólongatta. A teste alatt zselészerű piros tócsa terjengett. Nyomát sem látni annak. Csak ez számított. hogy a saját szájából jön. és ő is megint előredőlt. és megszólalt: – Bocsáss meg. az arca Jukiko felé fordult.– Jumi! – sikoltotta Jukiko. – Nem tudsz mozogni. Homályosodó tekintetét Jukikóra szegezte. Jumiko lassan kinyitotta a szemét. de a szeme csukva volt. gyere gyorsan! Jukiko gyorsan körbenézett.

ez a fülbevaló mindkettőjüknek tetszett. Civakodtak egy sort. hogy megegyezett az ízlé­ sük. Kettesben vásároltak a városban. Még mindig megvan. és mosolygott. míg végül felesben fizették. [175] . az asztalomban. – Semmi baj. de a saját tudata kez­ dett nagy sebességgel halványulni. Megtettük. az ő sebe könnyebb. – I-gen? – Van valami. Mind a ketten akkor vettek elő­ ször ékszert. hogy Jumiko szája sírásra görbül. Jumiko felnevetett. hogy melyikük vegye meg. és ki-ki kapott egy fél párat. – Jukiko nagy nehezen megmozgatta az arcizmait. – Úgy tűnik. amit tennünk kellett. nem? Ju-mi? Látta. – Nekem is Súja tetszett.– Aha. csupán három­ ezer jenért. Akciósan. vagy mert a hallóidegei kezdték felmondani a szolgálatot. – Ne haragudj rám – mondta Jumiko halkan. amit nem mertem elmondani neked az előbb. miről beszél Jumiko. – Jukiko? Jumiko hangja visszarántotta a valóságba. pedig azt hitte. Jé… Tényleg? Aztán lassan ködbe vesző elméjében egy emlékkép elevenült meg. egy nagyon-nagyon szép fülbevalót találtak. De végül a szívéhez értek ezek a szavak. bekopogtattak és beléptek. Vagy mert váratlanul érte. Egy pillanatig nem értette. Elnehezült a szemhéja. Noha szinte soha nem fordul elő. a Siroiva határához közeli házban. a fiókom legmélyén.

Jukiko még egyszer kinyitotta a száját. A távolba meredő pillantás egészen jól illett volna a kilátó helyszínéhez. – Hogy vége van? Más mondanivalód nincs is? Kavada szinte észrevehetetlenül megrántotta a vállát. [Maradt 27 fő] 24 A két durranás után Súja és Noriko egy jó da­ rabig mozdulni sem bírt. Igen. amit Jukiko érzékelt. Ez volt az utolsó dolog. Én úgy örülök… Hogy barátok voltunk – folytatta volna. amivel egy időben mintha a fejére sóztak volna. Súja Norikóba karolva felnézett Kavada kicsit magasabban lévő arcába. végig együtt voltunk. Jukiko szája tágra nyílt a félelemtől és a döbbenettől. Fur­ csa. de ha valamit köszönhet a Dicsfény szektának. leeresztette a Numai Micurutól szerzett Walther PPK-t. [176] . de a szeme előtt egy durranással kísérve megrázkódott Jumiko feje. Kirijama Kazuo (fiúk. hogy a kilátón kí­ vülről ne láthassák. Jukiko nagyon boldognak érezte magát. – Jumi. akkor az Jumiko volt. Menjünk vissza! – sürgette őket.) összekuporodva. Szája magától értetődőn remegett. Amióta ott a temp­ lomban találkoztunk. – Vége van. Kavada egy ideje a környéket szemlélte. – Nem is tudtam. Fejük felett kányák rikoltoztak. miért. Jobb halánté­ ka felett egy piros lyuk tátongott – és már csak üres tekintetét fordította Jukiko felé.Ki tudja. holott haldoklik. újabb durranást hallott. 6. – Tényleg? – mondta Jukiko. Még egy szót csak ki bír mondani. Jumiko megint rámosolygott. és begyűjtötte a két lány hátizsákját. most hátrafordult. a vallást nem nagyon tudja hova tenni.

) teljes gőzzel igyekezett lefelé a lejtőn. biztonságosabb. Menet közben Noriko kiszáradt torokkal beszélt. talán helyesebb úgy fogalmaz­ ni. Biztos. – válaszolta Kavada. hogy mászott. [177] . Majd hozzátette: – Csak egy kicsit. de a b osztály első számú móka­ mesterének arcán most félelem ült. hogy észrevette. – Láthattad. kicsoda. hogy a bozót elrejtse. – Mit csinálsz? – kérdezte Súja. jobban járunk. de visszafogta ma­ gát. Ha egy ilyen ismeri a pozíciónkat. Nem tudom. Most viszont már világosan láthatod: van. aki játszani akar. [Maradt 27 fő] 25 Szeto Jutaka (fiúk. ki sem merészkednek az iskolából. Ráadásul gépfegyvere van. hogy ezt most nem Szakamocsiék tették.– Nézd el nekem. – Pakolj össze! A biztonság kedvéért arrébb megyünk száz métert. Kavada pedig elkezdte összerakni a csomagjaikat. és Norikóval a karján elindult. de ez egy hi­ degvérű vadállat. – Ez szörnyű… Hogy tehet valaki ilyet… Visszaértek az eredeti helyükre. hogy minket harcra bírjanak. mi történt. Nekik is kedves az éle­ tük. Annyit mondhatok. – De hát azt mondtad. hol vagyunk. Sújának még lett volna erre egy-két szava. ha nem mozdulunk… Kavada elbiggyesztett szájjal rázta a fejét. 12. Illetve mivel lekuporodott. ha helyet változtatunk. Parányi testén az S méretű egyenruha már szinte fehérré festődött a kiszáradt földtől. hogy ilyeneket mondok. Még gyerekesen csillogó kerek szeme volt. Egy kicsit megyünk csak arrébb. Kicsi a szókin­ csem.

ne! Ne! Pocsék ügy! Rosszabb. másrészt. mert a jobb kezében a villát szorongatta) a földhöz vere­ getve mászott. összekapta a csomagját. és látta. Jutaka oldalról ugyan. Amint felfogta. tíz-húsz másodperc sem telt belé. ahol Kuszaka Jumiko és Kitano Ju­ kiko megafonozott. Egészen biztos. Két lövés hallatszott. Irgum-bur­ gum! Hülyegyerek. [178] . a két lány a Jutakával ellentétes irányba nézett. és a cipőtalpát meg a tenyerét (bár csak féloldala­ san. ha kivárja a fejlemé­ nyeket. de Juta­ ka képtelen volt odamenni és segíteni nekik. Biztos volt benne. mint a tökfőzelék. hogy legurul­ jon a lejtőn.Szeto Jutaka az iskola elhagyásától mostanáig az északi hegy tetejének közelében rejtőzködött egy bozótban. amikor végül elő akart bújni a fel­ hívásra. távoli fegyverropogást hallott. értelmesebb dolgokon is járathatnád az eszedet. ahol nem láthatta. nem kellene a szavakat csűrni-csavarni még ilyenkor is! Jutaka teljes erejéből próbálta megakadályozni. és pont. hogy a megafonnal fel­ erősített hang kíséretében Kuszaka Jumiko összeesik. hogy irdatlan nagy porfelhőt kavar. hogy a tá­ madó végzett Jumikóval és Jukikóval. Meghányta-vetette magában a dolgot. de jól látta őket. Tudta. Semmi kétség! Mivel én vagyok a keze ügyé­ ben! Hirtelen észrevette. A kutya teremtésit. Úgy tűnt. már onnan. Egy sima villa. tehát alig öt­ ven méterre lefelé onnan. hogy talán mégis jobban teszi. mert minden fegyvere a neki osztott villa volt. mire ezúttal egy írógépszerű hangot hallott. amilyet spagettievéskor használnak. hogy akkor még mind a ketten éltek. Rögtön utána Kitano Jukikót is lelőtték. és nekiiramodott le­ felé a lejtőn. hogy az a valaki legközelebb őt veszi célba. Egyrészt. Jaj. És amíg ő azon morfondí­ rozott. mert született bolondozóként mindig is távol álltak tőle a csetepa­ ték.

Érezte. Az előtte álló alak diákruhát viselt. hogy lehántódik a bőr a tenyeréről. Egy csattanással a villa megállt. valami belemarkolt a karjá­ ba. és engedett a szorítás a karján. – Hülye! – suttogta valaki. Kettejük pozíciójából és abból ítélve. Jutaka össze volt zavarodva a félelemtől. majd megállt. he­ lyette pedig egy meleg kéz tapadt a szájára. és csak a villát rázogatta jobb kézzel. Ám ez a hang nem jutott el Jutaka összezavarodott agyába. Testét félrefordítva az arca elé emelt nagyméretű automata pisztollyal (egy Beretta M92F-el) Fogta fel a villát. Mimura Sindzsi (fiúk. Jó távolinak tűnt a fák között a hegyte­ tő. és egy rémült sikoly csúszott ki a száján. félelmében. ezért Jutaka. Ezzel a módszerrel még két-három percig haladt lefelé. Az a bizonyos Harmadik. elöl felzselézett haj. hogy a támadó utolérte. akit nem szoktattak át. de nem törődött vele. Szedtevette! – kívülről nézve biztos szerfölött szórakoztató a szereplésem. – Jobban is vigyázhatnál. Hegyezte a fülét. Semmi nesz. Semmi mozgás. nyakát behúzva. szúrós. És fülbevaló a bal fülben. Kissé nedvesnek tűnő. de vidám tekintet ragadta meg Jutaka figyelmét. 19. De a fiú balkezes volt. nyílegyenesen fel­ felé ívelő szemöldök. És a b osztályban csak egyetlen balkezes fiú volt. Jutaka. …Elmenekültem? Megmenekültem? Mintegy válaszként a kérdéseire. Csápoló csibor vagy ilyesmi. Hátranézett. Jutaka villája igencsak beleszabdalt volna. ahol Kuszaka Jumiko és Kitano Jukiko meghalt. ha a fiú nem lett volna balkezes. De vajon miért?… Semmi sem történt a továbbiakban. ki­ nyitotta a szemét. hogy a fiú jobb keze még mindig Jutaka száján nyugszik.) – a Jutakánoz legközelebb álló ember a b [179] . A fiú a bal kezében tartotta a pisz­ tolyt.

amikor alszik. Az a hang géppisztoly hangja volt. mint holmi legyeket. ha Sindzsi ölte meg Kuszaka Jumikót és Kitano Jukikót? És azután a nyomába eredt? De akkor miért nem ölte meg? Még jó. egész lapossá változott.osztályban – rámosolygott. aki a megkönnyebbüléstől üvöltözni kezdett. Úgy pedig több esélye van a túlélésre. A végén. Aztán elengedte. és elvette a szája elől a kezét. őrségbe állíthat például. amitől a lába felmondta a szolgálatot egy pillanatra. hát te vagy az. Mi van. Ha velem paktál. … Hülye gyerek! Miket ki nem találok itt magamban! Jutaka elhessegette képzelgéseit. amelyet az előbb a bozótból még szinte madártávlatból látott. és előrement az alacsony bozótban. [180] . hogy a sziget képe. de mindenekelőtt Sindzsi az Sindzsi. Jutaka? – fordult hátra suttogva Sindzsi. és újra befogta Jutaka száját. – Mi baj. Nincs is Sindzsinél gépfegy­ ver. Én biztos így csinálnám. Azután elkiáltotta magát: – Sindzsi! Sindzsikém. komám? – Hülye! – suttogta másodszor is Sindzsi. – Erre gyere! Csendben – mondta. ő is tudja. hogy lányokat irtson. Jutaka szórakozottan követte. amikor már ketten maradtunk. – Gyere gyorsan! Jutaka továbbra is szórakozottan követte Sindzsit. Sindzsi megöl engem. Jutaka rögtön vissza is emelte a tekintetét az előtte haladó Mimura Sindzsi hátára. ez aztán a príma módszer. ez száz százalék. ha ez számítógépes játék lenne. Jutaka felszabadultan eresztette le a villát. hogy nekem ő a legeslegjobb barátom. Hű. Az ő legeslegjobb barátja. Kizárt dolog. és észrevette. Alig néhány perc alatt jó sokat ereszkedett lefelé. Ugyanekkor hirtelen egy félelmetes eshetőség jutott eszébe.

amerre futottál. – Ha va­ laki beleakad. Jellemző. főleg a jobb kezén: az ujjak alatt kilátszott a piros hús. és kihúzta egy közeli bokorból a saját hátizsákját. hogy egy semleges színű vé­ kony fonal van vízszintesen kifeszítve. azután le­ szakított egy csíkot a törülköző száraz részéből. hogy még min­ dig markolja a villát. Jutaka mereszt­ gette a szemét. Sindzsi e mögött rejtőzött. Jutaka leült Sindzsivel szemben. és bevizezte a törülköző szélét. elértek egy sűrűbb bozótba. Ráeszmélt. – Láttalak innen. – Ez meg… – Nem csapda – mondta Sindzsi a fonal túloldalán. és kötés he­ lyett betekerte vele. Elég messze voltál. Jutaka elkerekedett szemmel bólintott. Jutaka kinyújtotta a ke­ zét.Sindzsi lassan és óvatosan haladt. Ahogy Sindzsi ezt meglátta. – Üljünk le! – mondta Jutakának. azután megkérdezte: – Itt rej­ tőztél el? – Aha – bólintott nevetve Sindzsi. de követtem. letette a fegyvert. ez egyfajta házőrző. Haladtak még húsz métert. hogy valamit ott lépjen át. Sindzsi pedig gyengéden letörölgette a sebet. Jutaka! – mondta. Jutaka átlépte. – Köszönöm – mondta Jutaka. Kivett egy törülközőt és egy vizespalackot. letette a földre. és mu­ tatta Jutakának. Lejött róluk a bőr. messze bent arrafelé leesik egy üres üdítősdo­ boz. ami­ kor Sindzsi megállt. – Mutasd a kezed. A bal kezében tartott fegyverrel a lábához bökött. és észrevette. [181] . de téged nem tévesz­ telek el. Ahogy a bozótban araszoltál. Aztán egy kicsit veszélyes volt. Aha. A Harmadik nem csak egy közönséges kosárlabdabajnok. Zörög. de egyben visszatért az éles fájdalom a bal tenyerébe és a jobb kézfejébe. és ötven méter múlva meg­ állt.

és mire Kavada befejezte a bozótban az új madzag kifeszítését.Jutaka meghatódott. – Hát… Jutaka érezte. a nyugati őrhajót. [182] . és csak kis pontoknak látszottak. Az is elég messze volt. Élénkkék színben pompázott. [Maradt 27 fő] 26 Végül is száz méterrel mentek arrébb délnyu­ gat felé. – Még ha meg kell is halnom. Ne vedd a lelkedre. Jutaka bólintott. ahogy Kisszaka Jumiko és Kitano Jukiko összeesik. Ezúttal már tényleg könnybe borult Jutaka szeme. és a májusi természet illata töltötte be a levegőt. De ez persze nem az. élénken játszódott le újra a fejében. A nap magasra hágott. Én sem bírtam reagálni a hívásukra. hajó alakú körvonalat lehetett észreven­ ni. veled mindenképpen találkozni akartam. – De az se volt kevésbé veszélyes. Sindzsi miatta sodorta veszélybe magát. Visszatar­ totta. nagyszerű helyszínnek tartanák. Már a költözés alatt is látták a tengert a fák közül. – Tudom – bólintott Sindzsi – Én is láttam… Azért vettelek észre téged is. de azért kivehe­ tő volt a hajóorron elhelyezett géppuska. Azon túl pedig lát­ szottak a Szeto-beltenger szigetei. – Köszönöm. már reggel kilenc körül járt. A hajók jövés-menése messze elkerülte a szigetet. Sindzsi! – Szerencsénk volt – sóhajtotta Sindzsi. Én… én nem tudtam rajtuk segíteni. – Az előbb én… Ott voltam Kuszaka és Kitano közelében. és másról kezdett beszélni. A közelben csak egy szürkére festett. Egy ki­ csit beleremegett. hogy mindjárt sírva fakad. A képsor. ahogy ész nélkül tepertél. Ha ez kirándulás lenne.

A városban az autópálya felől a Jodo partjától délre van a temp­ lomuk. – Mi ez a nagy hallgatás? – kérdezte Kavada őket. majd leült Súja és Noriko elé. Aztán folytatta: [183] . aztán meg­ szólalt: – Miért csinálták ezt? Kavada felhúzta a szemöldökét. – Tényleg? – motyogta Kavada. Súja Kavadára emelte a szemét. de legalább van társaságuk. A játék szabálya – sóhajtott –. – Szeresd felebarátodat. aztán válaszolt: – Előre lehetett tudni. és elkapta a tekintetét.Kavada befejezte a madzag kifeszítését. és nem nagyon tudják hova tenni ezt a vallásos­ dit. az csakis emiatt lehetett. Egy kicsit elakadt. fújt egyet. hogy le kell gyilkolnunk egy­ mást. és meggyúj­ totta a százjenes öngyújtóval. hogy ez is benne volt – fújta ki a füstöt Kavada. – Úgy láttam. ők ketten nagyon jóban voltak – mondta. – Nem. Mindkettő teljesen átlagos lány volt. de ha va­ lamiért kívül estek egy kicsit Noriko és Ucumi Jukie mérsé­ kelt csoportján. valamilyen szekta tagjai voltak mindketten. – A Dicsfény szektáé… Egy sintoista csoport. úgy tudom. Gondolkozott. mert meg sem szólaltak. – Mindketten… főleg Jumiko említette gyakran. – Kuszaka és Kitano? Súja bólintott. nem hiszem – mondta Noriko. A shotgunt a térdére tette. – Azt hiszem. hogy egyikük sem különösebben buzgó hívő. Súja bólintott. nem? Vagy legalábbis sejteniük kellett. – Lehet. a szájába vette. Kavada előhúzott egy cigarettát.

hogy rossz ember lennél. majd így szólt: – Ezért nem mondanád el mégis? Illetve. Egy ideig elnézett oldalra. Az ok. Visszafordult. ha találkozunk másokkal. és bármennyire tartsátok is a szá­ [184] . Az ügyeskedőknek könnyebben megy. akkor talán mind­ annyian megmenekülhetünk. te mégsem vagy ellenség. – Bízni akartak a saját osztálytársaikban. én akkor is többre tartom azokat. Mi erre nem voltunk képesek. amiért nem árulhatom el. aztán helyeselt. – Én is – mondta Noriko. de semmi garancia rá. Nem vagyok én lángész. Sújáék arcát fürkészte. és nevetett. amit mondtam is neked. – Én sem hiszem. Kavada megrázta a fejét. Kavada cigivel a szájában rákönyökölt a térdére. – Azt hiszem. – Rizsa. Súja sóhajtott. – Legalábbis lányokat nem szoktam átvágni. akik hűek maradnak a lelkiismeretükhöz. az az. Egy idő múlva újra Kavadára emelte a tekintetét. – Nanahara. vagy kudarcot valla­ nak is.– Ez mindig így van. hogy ha sikerül mindenkit összegyűjteni. hogy mások tudomást sze­ rezzenek a módszeremről. Ez dicséretre méltó. De miért nem? Mert va­ lami baj lenne belőle. az is rendben van. és alátá­ masztotta az állát. és mi elszól­ juk magunkat? Mert nem bízhatunk a többiekben? Vagy legalábbis te nem bízol bennük? – Megfojtasz a kérdéseiddel. Nem akarom. Biztos azt hitték. hogy a jó embe­ rek menekülnek meg. Súja röviden viszonozta mosolyát. ha a szökés módját nem árulhatod el. De még ha nem ismeri is el őket senki. Bízni szeretnék ben­ ned.

– Jó. Én azt veszem célba. – Szóval csak az. – Szóval miért? – kérdezte még egyszer. – Ne nézz rám így. arra jut. hogy nincs módszer. Sújáék várakoztak egy da­ rabig. és be­ letúrt rövid hajába. azután bólintott rá Kavadának.tokat. mi történik azzal. majd váltott egy pillantást No­ rikóval. – Tudjátok. csak hunyorgott. hogy mások megsejthessék. Megértettük. aztán felnevetett. Végre megszólalt Kavada. Kavada folytatta: – Jobban ismerem ezt a játékot. Bízunk benned. Csak… Kavada rákérdezett: – Valami aggaszt? Súja rázta a fejét. Kavada megint beletúrt a hajába. hogy ha normálisan belegondol az ember. Súja egy kicsit gondolkodott. – Kiskapu? – Gyenge pont. – Mindig van kiskapu. Illetve a legtöbb helyzetben van – mondta. mint ti. hogy ti tud­ tok róla. aki túléli ezt a játékot? [185] . – Miért? – kérdezte Noriko. nem akarom. Kavada kifújta a füstöt. nem? Ezért eléggé… – Rejtélyes? Súja bólintott. Noriko nagyot nézett erre. Ezért nem mondhatom el. elnyomta a cigarettát a földön. Súja nem értett semmit az egészből. kislány! Könnyen zavarba jövök.

hogy halasszon egy évet. a középiskola harmadik évében bárkivel előfordul­ hat. Hallgasson a játékról. aztán megrázták a fejüket. Nem emlékszem pon­ tosan. és folytatta: – Kényszerítik. hogy mellette Noriko visszatartja a lélegzetét. Érez­ te. Miután az illető végigcsi­ nálta ezt az eszeveszett osztálytársgyilkolós játékot. hogy elkészülhessenek a győztesről szóló képsorok. és húzza meg ma­ gát. a Programban csak egy túlélő van. [186] . Kóbéban. Viszont így már összeáll a kép. – Még oklevelet is kaptam a Vezér aláírásával. mert kidobtam az éghető szeméttel. Igen. Kavada derűs beszédmódja ellenére Súját letaglózta a döbbe­ net. Sújának hirtelen mintha mázsás súly nehezedett volna a mel­ lére. Ennyi. [Maradt 27 fő] 27 Kavada arcvonásai egy kicsit felengedtek. Nagy öröm! Olyan írása van. hogy miért mozog Kavada olyan ismerősen ebben a játékban. hogy bekerül a Programba. a Védel­ mi Erők emberei fegyvert szegeznek rá. és az arca kővé merevedett. hogy átiratkozzon egy másik tartomány vala­ melyik iskolájába. („Mosolyogni! Mosolyogni szépen!!!”) De hogy mi történik a túlélővel ezek után. a Kettes Számú Városi Középiskola 3/c osztályába jártam – folytatta. – Én vagyok a tavalyi hjógói Program túlélője. azt már nem tudták. Kavada arcát vizslatta. Igen. De hogy kétszer egymás után olyan osztályba járjon valaki? Megtörténhet egyáltalán ilyesmi? Persze kellett hozzá az a speciális körülmény is. Kavada végignézett Súja és Noriko arcán. és a tévékamerák elé állítják. de attól még annyi az esélye ennek.Súja összenézett Norikóval. ahogy folytatta. mint egy óvodásnak. mint a lottófőnyereménynek. Kavada kimondta: – Én Hjógo tartományban.

de talán mert nem tartotta ideillőnek ezt a nyereménysorsolást idéző kifeje­ zést. [187] . és megint rágyújtott. Ez is az abszurd egyenlősdi kategóriájába tartozik. – Azt azért én sem gondoltam volna. az nagyon durva! – Ez… – mondta Súja – ez nagyon durva. Viszont ennek köszönhetően újra kellett járnom a harmadikat. hogy még egyszer meg­ adatik nekem az a boldogság.hogy miért vette észre a buszban az altatógázt. hogy most legalábbis először tette. Kavada ernyőt formált a kezével az öngyújtónak. kijavította magát. Kavada vállat vont. hogy mást is megölt-e Motobucsi előtt. azt kihagyják? Kavada elmosolyodott. Tudjuk. – Hát igen. hogy a Programban részt vevő osztályt számítógép választja ki. hogy részt vehetek ebben a já­ tékban. Kavada azt válaszol­ ta. tényleg. Amikor ő megkérdezte. Súja az előbbi – nem is. Egy idő múlva Noriko megkérdezte: – De akit egyszer beválasztanak… – kezdte. beleértve ennek az ország­ nak a dolgait… Mármint az ágyban. Júliusban volt a játék. és hogy miért borítják sebek az egész testét… Ha ez igaz. nem? Szerintem én a tapasztalataim miatt előnyben vagyok. De… Kavada még egyszer végigtekintett Sújáék arcán. hogy aki egyszer már benne volt. Ja. A kórház lett az iskolám. de mégsem tet­ tek kivételt velem. már vagy három órával ezelőtti – párbeszédükre gondolt. Az alatt az idő alatt leg­ alább tanulhattam mindenfélét. de súlyosan megsérültem. Az ápolónők nagyon kedvesek voltak. ezért elég sokáig kórházban voltam. – Nincs olyan. mert nincs. kölcsönöztek nekem könyveket a könyvtár­ ból. – Azért vagyok itt.

Ezt a nyugati fal mellé helyezték. Noriko – nevetett Kavada. – Ez borzasztó! – Noriko majdnem elsírta magát. mindegyik az előttük sorakozó asztali számí­ tógépek egyikére meredt. Aztán így szólt: – Ne haragudj. Most már végig együtt maradunk. miért vettem észre a gázszagot. amelyek nem a számítógépekhez. Másik három katona fülhallgatókat viselt. Kintről szinte egyáltalán nem jött be fény. ezért fo­ lyamatosan égtek a lámpák. – Ennek köszön­ hetően tudok rajtatok segíteni.– Most már tudod. Fogjunk kezet. – Ennek a sebnek az okát is. Kavada. és a szoba megtelt halk zümmögéssel. beleegyezőn csapott Súja tenyerébe: – Oké – rázták meg egymás kezét. a számítógépeket és a többi gépet egy nagy generátor látta el árammal. [188] . [Maradt 27 fő] 28 Szakamocsi Kinpacu (osztályfőnök) az asztal­ nál ült az iskola tanári szobájában. – Ezt meg hogy értsem? Súja nevetve rázta a fejét. és a szét­ szórt iratok között turkált. hogy az előbb kételkedtem benned. És… – A bal szemöldöke fölé bökött. – Túlságo­ san is az. hogy végre sikerült meggyőznie őket. készenlétbe helyezett fegy­ verekkel. A többi katona már csak pihent a diákok indulása után kiürült tante­ remben. A lámpákat. ame­ lyet a hangszigetelő szerkezet sem tudott elnyelni. A vaslappal borított ablakok lőrésénél északra és délre a Vé­ delmi Erők egy-egy katonája állt. Még öt-hat katona ült Szakamo­ csival szemben. Noriko megkönnyebbül­ ten nevetett. – Ne mondj ilyet. Súja kezet nyújtott Kavadának. hanem egy másik géphez csatlakoztak.

Oki-szigeti iskola. – Igen. Ó. és Szakamocsi tollal a kezében felkapta. Persze. a je­ lenlegi állás? Az ön monitorján nem látszik? A kormány bel­ ső honlapján… Á. természetesen még él. nagyszerűen. mennyi dolgom van! Az asztalon megszólalt a régi fekete telefon. Kató! Kavada még mindig azzal a másik kettővel van? A Katónak nevezett katona szótlanul ütögette a számítógép billentyűzetét. ja. Kavada a második leg­ esélyesebb befutó. Ó. Köszönöm a minap nyújtott se­ gítségét. A népesség­ csökkenés nagy probléma országunkban. Hogy hogyan? Ó. – Ó. Szakamocsi vagyok. Most várjuk a harmadikat. Igen. hogy igen. hogy már van tapasztalata. értem. tehát igazgató úr a Kavada Sógóra tett? Nem. Kató nyers válaszára Szakamocsi elfintorodott. pedig már meg­ szokhatta volna azóta. oktatási igazgató úr. ez is negyvenkettőkor. A nyakukra csatolt pántból kibocsátott rádióhullámok alap­ ján kirajzolódik a diákok helye a monitor térképén. köszönöm. egy pillanat türelmet. hogy most megkeresett? Szakamocsi egy darabig hallgatta. értem. és csak annyit válaszolt. – Tessék. Igen. aztán udvariasan nevetett. És mi lenne az oka. Ritkaság. – Hé. Remek ütemben haladunk. és nem hagyhatjuk figyelmen kívül. hogy annak idején. és mindkét kezével megfogta a kagylót. Példátlan. dehogy. Nagyon köszönöm. és odaszólt a képer­ nyő előtt ülő zord arcú katonának. Ó. én a Kirija­ ma Kazuóra. igen. így igaz. már a má­ sodik is kétéves. hogy le­ gyen egy tapasztalt is.– Na. a Kuszaka Jumiko reggel nyolc negyvenkettőkor halt meg… és a Kitano Jukiko. A Siroivai Középiskola 3/b osz­ tály Programjának főhadiszállása. nem erőssége a számítógép. Szakamocsi a hányaveti beleszólását követő pillanatban ki­ húzta magát. – Hosszú hajár a füle mögé simította. – Jaj. Ő a favorit. még középiskolai [189] . Szakamocsi elvette a fülétől a telefont.

biztos hasznára lesz. Igen. a köz­ pontban túlságosan felfújják az ügyet. és az apja egy hülye volt. Nanahara kiváló sportoló. igen-igen. azt mondta nekik. Igen. Hogy komolyan gondolta-e? Hát. Nos. tehát Kavada Sógo? Az előző iskolában sem voltak különösebb magatartási problémái.tanárként átvette azt a rendkívül problémás osztályt Katóval az élen. Igen. abban az esetben mostanra… Igen. De hát az márciusban történt! Megkaptam az értesítést. a mi Taharánk lőtt bele. Újra a füléhez emelte a telefont. hogy megvárakoztattam. hogy igaz. értem. hogy lehetetlen innen megszökni. Igen. Ezért. Értem. az előző alkalommal meghalt az apja. Papírok. – Elnézést. ha hárman vannak. rendben. igen. Kormányellenes megnyilvánulásai vagy cseleke­ detei sem. akkor a vi­ szonthallásra! [190] . Mert hát segít egy sebesült lányon. Ó. Értettem. előnyösebb. biztos nem voltak jóban. igen. ne mondja! Köszönöm szépen. Ha ez valóban így van. Ezek különben is kö­ zépiskolások. hogy nagyon örül. Igen. Nakagava vi­ szont megsérült. Még ezenkívül is sok ügyeset mond. igen. Ó. Lévén. Igen. – Csak nem lehetséges az ilyesmi. Az alázatosan mosolygó Szakamocsi ekkor meglepve húzta fel a szemöldökét a vonal túloldaláról jövő hangra. Igen. papírok. Nanahara Súja és Nakagava Noriko. Mind a ketten teljes mértékig megbíznak Kava­ dában. Vagy lehet. elnézést. – Hogyan? – mondta. mint ha ő egyedül. így van. de nem hinném. Igen. vár­ jon még egy pillanatot. ebben az eset­ ben. Meghallgatja a felvételt? Nem. Igen. hogy ilyesmivel fárasztom. Ó. erről nem tudok biztosat mondani. Honnan jönnének rá. azzal semmi gond. Igen-igen. Ügyes módszer. igen-igen. Ó. hogy az apja el akarta tőle szedni a kártérítést. Legyen szíves. Tehát Kavada jelenleg két másik diákkal tartózkodik együtt. Szabad jobb kezével a jobb füle mögé tűrte a hajít. igen. hogy lehallgatják őket? Jelenleg egy ilyen diák sincsen. Ré­ szegen valami ellenzéki dolgot mondott… De Kavada maga állítólag azt mondta. hogy majd hárman megszöknek. Ó.

De sosem árt az óvatosság. – Jaj. átkarolta a térdeit. külföldi hálózatra való csatlakozást mutatta meg neki –. aki a ko­ sarazástól kezdve mindenre megtanította. ha jobban belegondolok. És mennyire igaza volt! Most van az a helyzet. Jutaka egy fának támaszkodott. De amikor kell. és megint kezébe vette a tollat. Nincs emberi mozgásra utaló hang. Ő tanította meg a számítógép alapjaira is. a Harmadik azzá váljon.” Ezt Sindzsi szeretett nagybátyja mondta. hogy minden idegszálával összpontosítania kell. de nemsokára megnyugodott. hogy az em­ ber soha nem lehet elég óvatos. és ránézett. A lé­ nyeg. [Maradt 27 fő] 29 Amikor találkoztak. Felemelte a fejét. hogy ezt a kettőt soha ne téveszd össze. Sindzsi! – hallotta meg Jutaka hangját. A fák ágai közt kel­ lemesen sütött a nap. és Sindzsire nézett. Semmi kétség. hogy Sindzsi. és tollát jó erősen a papírra nyomva írni kezdett. Fontos szerepe volt abban. ne siesd el a dolgokat. – Figyi. Szeto Jutaka szinte ma­ gánkívül volt az idegességtől. akkor aztán minden idegszáladdal összpontosíts. Valószínűleg mégsem vette észre Jutakőt és a hozzá csatlakozott Sindzsit az a valaki. Ő volt az. mert közvetlen közelről látta Kuszaka Jumiko és Kitano Juki­ ko halálát. És akkor kezdettől fogva együtt lehettünk volna. aki megölte Kuszaka Jumi­ kót és Kitano Jukikót. – Csakhogy én féltem… [191] . Csak egy kismadár csiri­ pelt. aki ma volt. és Mimura Sindzsi megint hallgatózott. „Amikor arra van szükség. Mindig hang­ súlyozta – főleg amikor például a törvénybe ütköző. – Meg kellett volna várnom téged az is­ kola előtt. de sok a dolgom! – Beletúrt a hajába.Szakamocsi sóhajtva tette le a kagylót. és valaho­ va közéjük meredt.

Hú. – Nem is tudom. Úgy volt vele. Lassan felelt: – Kanain? Jutaka fejét fel sem emelve bólintott. hogy Jutaka sír. És… Amikor idáig jutott a gondolataiban. és a fejét lógató Jutakára pillantott. Sindzsi emlékezett rá. mint te. Sindzsi egy hajszálnyit megemelte a szemöldökét. nem? – mondta Sindzsi.Sindzsi karba tette a kezét. és a rátekert törülköző kilógó végével megtörölte a szemét. – Kanai hama­ rabb ment ki. – Én… – Felemelte a bekötözött kezét. – Tehetetlen voltál. észrevette. és lepotyogott kétol­ dalt az arcán. hogy ezen a szigeten valahol. Nem lehetett tudni. – Mi baj? – kérdezte kedvesen Sindzsi. Jutaka biztos nem tud róla. Bemondták a halálát a reggel hatos hí­ rekben. – Én olyan szerencsétlen vagyok. Veszélyes lehetett volna. ezt is el kell mesélni. baljából le se téve a Berettát. amikor náluk voltak. Egy szeleburdi gyáva kukac… Félbeszakította magát. hogy ő nem fogja szóba hozni ezt a témát. azután kiadta. hol halt meg. tényleg. Annyi biztos. – Nem tudtam rajta segíteni. „Nekem Kanai Izumi tetszik…” És ez a Kanai Izumi máris meghalt. mit mondott egyszer egy kicsit büsz­ kén és egy kicsit szégyenlősen Jutaka a szobájában. Felgyülemlett a könny a szemében. – De én… Jutaka változatlanul lehajtott fejjel folytatta: [192] . Hogy Tendó Majumi és Akamacu Josio az iskola előtt halt meg. ami a lelkét nyomta. Sáros bőrén vékonyka fehér ösvény keletkezett.

bár Sindzsi maga nem volt vele olyan szo­ ros kapcsolatban (túl lassúnak találta). Hirtelen Jutaka felemelte a fejét. mind kinyírom. és megrázta a fejét. Nanahara Súja legjobb barátja.– Meg se bírtam keresni… Féltem… Úgysem eshet meg ekko­ ra baromság. és Jutaka arcát kémlelte. ilyesmit mondjon? – Nem… – Sindzsi némileg elnyújtotta a szót. Sindzsi kicsit meglepődött. mint én. de azért egészen jó fi­ gura volt. És reggel hatkor már… Sindzsi némán hallgatta. Sindzsi is kémlelte egy darabig Jutaka arcát. biztos jól van. – Döntöttem – mondta. Az ágak között megint megszólalt a kismadár. akiről Jutaka beszélt. mind-mind hasonlóan ked­ ves osztálytársai. Talán most társa is van. egy másféle szólam is hallatszott. Természetesen ő is a pokolba kívánta ezt a rohadt játékot és a játékot lebonyolító kormányt. – Nem baj. és Sindzsi arcát vizsgálta. Mást nem tudok tenni Karaiért. – Én bosszút fogok állni. hogy egy olyan nyápic. gondoltam… Próbáltam magam­ nak bemagyarázni. Kanai Izumi. Jutaka félbehagyta. Nem mintha meglepődött volna. És ezt a Jositokit a kormány egy kézlegyintéssel el­ intézte. vagy az előbb. De… – De az felér egy öngyilkossággal. [193] . és a lány. és Sindzsire nézett. – Nem. ugye. azután felnézett a feje feletti fakoronák felé. mintha választ kapott vol­ na. – Furcsa. Kuninobu Jositoki. – Miről? Jutaka könnyes szemével egyenesen Sindzsi szemébe nézett. a szeme láttára odaveszett Kis­ szaka Jumiko és Kitano Jukiko. akkor meghalok. Azt a Szakamocsit vagy hogyhívjá­ kot is meg a kormányt. És Fudzsijosi Fumijo. nehogy azt hidd.

hogy a folyton viccelődő Jutakőt ilyen heves érzelmek ragad­ ják el. Sajnos erről nem beszéltek a nagybátyjával. vagy segítenék egymást. de a bátyó már két évvel ezelőtt meghalt. Nem volt nehéz megcsókolni sem őket. Jutaka már csak ilyen volt. akinek pedig mindenre tévedhetetlen válasza volt. De olyan még nem volt. és aki [194] . aki a kosárcsapat védőzse­ nijeként azóta bejön a csajoknak. Ő több lánnyal járt már eddig. De… Nem baj. ezért élénk sárgászöld színben pompáztak. Ezért tart a barátságuk olyan régóta. mondván. Egy kis idő elteltével lefektetni sem volt nehéz. akit szeretett. nem volt nehéz felszedni őket. de ennyire még soha nem szeretett lányt. az anyjának pedig egy rossz szava sem volt az apjára. Milyen érzés lehet ennyire szeretni egy lányt? A faleveleket fentről világította meg a nap. Ő ikeba­ názott. és élte a saját világát. Csendes gyűlölettel mennek az öregség felé. hogy nevetséges ilyet mondania még szüleitől függő gyerekként. Az apjának vannak a maga nőügyei (Apja a munkahelyén jó előmenetelű hivatalnok volt. hogy a házaspárok nagy többsége így van ezzel… Szóval neki. amit kell. akkor meghalok. hogy azé a nőé volt. hárommal le is feküdt (egy kilencedikesnél ez nem is rossz eredmény. hogy megbíznának egymásban. De ott van a fülbevaló a bal fülében. de anélkül. Lehet. Ilyesmiken csak mosta­ nában kezdett gondolkodni. nem?). Lehet. Mimura Sindzsinek. hogy vérségi kötelékek fűzik rendkívüli kisugárzású öccséhez). hogy a szülei kapcsolata sem jó. újabb és újabb hobbikat talált magá­ nak. Sindzsi az egymást takaró leveleket nézegetve ezen gondolkodott. Nehezen lehetett elhinni róla. női körökbe járt. hogy valakit teljes szívé­ ből szeressen. hogy általánosban elkezdett kosarazni. Ezt a nagybátyja féltve őrizte. de apja alapvető­ en teljesen átlagos volt. Mást nem tudok tenni Kanaiért. Megte­ szik. Mindez talán összefügg azzal. Beszélnek is egymással.

aztán kapkodva tette hoz­ zá: – Nem azért. Könnyen lehet. Kanai Izumi nem volt egy bányarém. Jutaka? Ne haragudj.már régen meghalt. lehet. ő az én esetem). Kívánom. azután könnyáz­ tatta arcával elmosolyodott. de Kanai nagyon szép volt – mondta. – Kérdezhetek valamit. – Nem tudom jól megfogalmazni. Sindzsi megint Jutakára nézett. és szedj össze gyorsan egy helyes kislányt!” Ennek ellenére mostanáig nem sikerült beleszeretnie senkibe. Iku­ mi megkérdezte. vagy jó neki a kiközvetített is. mintha nem lett volna szép. hogy megismerte volna a szerelmet. hogy szerinte meg sem fog házasodni. [195] . és elvette. Talán arra gondolt. hogy szeress bele va­ lakibe. hogy most lépsz rá a tévútra. és boldog házasságod legyen. A nagybátyja biz­ tos azt mondta volna: „Ki tudja. Sindzsi. Kapd magad. hogy szerelmi házasságot akar-e kötni. akármilyen helyes legyen is). ha megbántaná­ lak vele. Sindzsi Ikumira gondolt. hogy lelkiis­ meretesen el kell végeznie a feladatát. Ikumi. Nem rossz dolog valakibe őszintén belesze­ retni és szívből viszontszeretve lenni. mire ő azt válaszolta. – Szép? – kérdezett vissza Sindzsi. és ott van még Szóma Micuko (az a csaj viszont nem téma. hogy a bátyád anélkül mond búcsút ennek a világnak. és egyikőjük sincs többé). egyszer a három évvel fiatalabb koraérett húga. Sindzsi a bácsi halála után úgy döntött. virágcsokrot vinni a halottnak. Ogava Szakura (Bár neki ott volt Jamamoto Kazuhiko. ott van Csigusza Takako (jó. de ha szép lányt aka­ runk találni az osztályban. Jutaka meghökkenve kérdezte: – Mit? – Mi tetszett neked Kanaiban? Jutaka egy darabig Sindzsi arcát fürkészte. hogy az neki jár az örökségből. Tényleg.

Jutaka befejezte. Sindzsi szelíd tekintettel nézett vissza rá. se farka nem volt. hogy a magyarázatnak se füle. hogy humorista lesz belőled. – Tényleg? [196] . arca szinte csíkossá vált. – Igen? – Nem tudom. pedig inkább költő. és a hasát fogva nevetett. és Sindzsihez fordult. és kezdett összeállni a kép. Hú. hogy is fogalmazzak. Csakhogy ennek ha­ tására Jutaka szeméből megint kicsordultak a könnyek. és utána elsírta magát. amikor a sportnapon elejtette a stafétabotot a váltófutás­ nál. és örvendezve hozzáért a leveleikhez – sorolta. Azután így folytatta: – Szép volt. Most biztos sír a mennyországban. és kissé félrehajtot­ ta a fejét. de jobb híján csak ez maradt. – Azt mondtam neked. hogy miről van szó. és a padra könyökölve tá­ masztotta a fejét – mondta. hogy már én is megértettem belőle valamit. Jutaka költői szavaihoz képest elég ócskának tűnt a saját mondása. – Szép volt. amikor álmos volt. Bácsi! Hallod? Lehet. Rámosolygott. hogy volt valaki. – Figyelj… – mondta aztán Sindzsi. Az arcán már két-három fehér vonal képződött a könnyek nyo­ mán. mert megtudta.Jutaka megint mosolygott egy kicsit. amikor az iskolában az erkélyen öntözte a virá­ gokat. de szerintem Kanai bol­ dog lehet. Annak ellenére. Hallgatta Jutakát. Jutaka is nevetett. valahogy mégis meggyőzte. aki ennyire szerette. – Szép volt. Nagyon szép volt. amikor a szü­ netben Nakagava Juka történeteit hallgatta.

De Sindzsi érezte. hogyan képzelje el az életét a továbbiakban ebben a trágya Nagy Kelet-ázsiai Köztársaság­ ban. Ahogy egyre job­ [197] . Ez így is volt. Jutaka valami olyas­ mit mondott. Mármint a lányokon kívül. Nanahara Súja például hírfelejtőnek import rockzenét hallgat illegálisan – de ennyi. legalább neki akár a ve­ széllyel is dacolva tennie kellene valamit. csak nem akarta szóba hoz­ ni. hogy el sem tudja képzelni. Egyszer beszélgetett erről Jutakával is. hogy ez nem stimmel így. Egyszer megjegyezte Nanahara Sújának. – Naná! Sindzsi új levegőt vett és hozzáfűzte: – És ha bosszút akarsz állni. de saját magát ennél egy kicsit komo­ lyabban foglalkoztatta ez a probléma. ez egy tébolyodott ország. Viszont neki. Ilyen gáz helyet sehol másutt nem ta­ lálsz a világon”. Még ha alaptalan is a vád. – Komolyan? – Aha – bólintott Sindzsi. ha jogtalanul elragadják tőlük ezeket az örömöket. Akkor nevetett ezen a félig viccnek szánt válaszon. az halott ember. aztán még azt. Nemcsak e miatt a rohadt játék miatt. Illetve biztosan mindenki ezt gondolja. csak senki nem mondja ki nyíltan. hogy „Ez itt a megvalósult fasizmus. Szóval arról. nincs kegyelem. Ezért a megfélemlített emberek behódolnak a kormány aka­ ratának. és szolgaian tűrik azt is. Illetve Jutakát is komo­ lyan kellett hogy foglalkoztassa. és Sindzsire bá­ mult. Jutaka tágra nyitotta könnyel telt szemét. volt valami. én segítek neked. hanem mert ha valaki kicsit is jelét adja nemtetszésének a kormánnyal szemben.A meghatott kérdésre Sindzsi jobb kézzel kicsit megrázta Jutaka vállát. Igen. és beérik a mindennapok apró-cseprő örömeivel. hogy biztos humorista lesz belőle. amin már régóta gondolkozott.

azt a választ kapta. és Sindzsi időközben ráeszmélt. (Ugyanakkor. Mindig ügyesen kivágta magát. Sindzsi megkérdezte. ezért felhagyott a kérdezőskö­ déssel.” Ilyen és ehhez hasonló törmelékekből Sindzsi megsejtette. miközben a bácsi szokás szerint a számítógépével pö­ työgött. bármi történjék is. Ha ebben az országban tényleg jó akarsz lenni. hogy mi baja. [198] . de arra gondolt. És ott van a két évvel ezelőtti baleset. Én is már rég meghaltam volna. amikor a rendőrség felszólította őket a holttest elszállítására. hogy a nagybátyja tud vi­ gyázni magára. úgy erősödik benne ez a gon­ dolat. amelyet országuk iránt érzett. tehát a bácsi bátyját kér­ dezte. kényszeredén mosollyal válaszolt: „Ez nem így van. és a világról vagy a társadalomról szóló magyarázatai mélyén mindig ott lapult az utálat vagy inkább gyűlölet. egyszer. A bácsi szinte soha nem beszélt a régi dolgokról. hogy neki ilyesmiket nem kell tud­ nia. de valamiért visszavonult – vagy va­ lami ilyesmiről lehet szó.) De ott voltak a nagybátyja széles körű ismeretei törvé­ nyes és törvénytelen dolgokkal kapcsolatban.ban kiismeri magát a világban. és megrázta az áram. Így szólt az indoklás. kicsit elfogta az aggodalom. Éjszakai műszakban egye­ dül dolgozott a munkahelyén. Sindzsi. amikor Sindzsi mondta neki. Hivatalosan balesetben hunyt el. Ezért amikor meghallotta. hogy a nagybátyja valamikor szerepet játszhatott valamilyen kor­ mányellenes dologban. nem érdekes” – kente el végül. hogy nem akar róla beszélni. – Mindegy. A nagybátyja halála. Régi barátok. A nagybátyja viselkedése azon­ ban már jóval azelőtt megváltozott. így aztán nem állt neki faggatni. És valamiféle sötét árny. „Csak a régi barátaim… – kezdett bele a nagybátyja. ha a saját apját. Igen. a gépgyárban. Szokatlan módon nagyon elmerült a gondolataiban. nem tudsz életben maradni. hogy milyen felülmúlhatatlan és mennyire nagyszerű ember. Még véletlenül sem vagyok nagyszerű. hogy „régi barátok”.

Pedig az aggodalma nem volt hiábavaló. hogy ha ez így van. hogy ha tényleg jó akar lenni az ember. mivel mindent tőle tanult. nem kizárt. Külön­ ben is. hogy ilyen hülye halált haljon. úgysem sok hasznukat látja. Sindzsi. ahogy te tanítottad nekem. le­ gyen az a munkahelyed vagy az utca. [199] . az az egy biztos. de beleegyezését adta a bácsi ilyenformán történő elintézéséhez. Akárhogy is. Persze a nagybátyja mondása. hogy fülbevalójának eredeti tulajdonosa is valószínűleg összefüggésben van a bácsi múltjával. hol keresse az ilyesmit. Lehangoló. Ő pedig úgy érezte. akkor az a senkiházi apja. ha nem bízik nagyon a szervezetekben és a moz­ galmakban. ha nem számítjuk a kormány főhivatalnokait). és általában ott helyben lelőnek. hogy job­ ban teszi. hogy megrázza az áram! Sindzsi sejtette. És nagy­ bátyja meggyilkolása után a dühtől remegve fogadta. és biz­ tos némi habozás után elvállalt valamilyen munkát. egyben figyelmeztetés is volt. és mosta­ náig semmit sem valósított meg belőle. ha burkoltan is. a nagybátyjával nem fordulhatott volna elő. Hallotta. Természetesen ez csak homályos elhatározás volt. nem maradhat életben. hogy meg lehet-e mégis valósítani. hogy nem baleset volt. akikkel egy időre megszakította a kapcsolatot. Erre a figyelmeztetésre válaszul meg is halt a nagybáty­ ja. Ráadásul a nagybátyja megmondta neki. Én jó akarok lenni. hogy ebben az országban a rendőrségnek joga van bírósági ítélet nélkül kivégezni az embereket. hogy létezik kormányellenes szervezet. És annak eredményeképpen valami történt. főleg ha az illető rokona elég magas pozícióban van. amit te régen feladtál. Kétségtelen. de nem is tudta. Még ennél is lehangolóbb. hogy Sindzsi apja egy elég menő cégnél töltött be fontos pozíciót (azaz a Köztársaság átlagemberei által betöl­ tött állások rangsorában a csúcspozíciót – a legmagasabbat. Feltehetőleg – gon­ dolta akkoriban Sindzsi – a nagybátyját megkeresték a régi barátai. hogy esetleg a színfalak mögött végeznek vele egy „balesetben”. Ám. így gondolkozott: Én kitalálom. hogy ő ennek az országnak ugyan nem fog bólogatni.

hogyan szökhetünk meg. [200] . akkor nem érjük be egy kis falattal. Sindzsi megint Jutaka vállára tette a kezét. amit akar. Jutaka? Kuszakán és Kitanón kívül? Jutaka vörösre dörzsölt szemével Sindzsi arcát bámulta. az meg se kottyanna a kormánynak. ez komoly? Komolyan mondtad? – Aha. és valaha kikerül ebből a játékból. Szóval ha csi­ nálsz valamit. komolyan. – Azta’. hogy most. Jutaka szája széle megremegett. de Tendó és Akamacu hevert holtan közvetlenül az iskola előtt. én veled tartok. Én rögtön elmenekültem az iskolától. és hozzátette: – Most legelőször kitaláljuk. De ha szerencséje van is. Megrázta a fejét. – Amikor elindultam… Te nem tudhatsz róla.még túlságosan gyerek ehhez. akit ennyire szerettél. És mondhatjuk. és utána végig nem… Te? Láttál valakit? Sindzsi biccentett. Akkor meg tehet. Nemsokára megtörölte a szemét. üldözötté válik. Beléphet egy szervezetbe. meg akarta osztani érzé­ seit Jutakával. De mindenekelőtt ott volt a fé­ lelem is. ugye? Jutaka bólintott. megérett benne a végső elhatározás. – Nem. Hiába ölnénk meg azt az egy szál Szakamocsit. bár elég ironiku­ san hangzik. Volt egy nő. vagy akár elsőre csi­ nálhatja egyedül is. amikor Jutaka szavait hallgatta. és ten­ ni. – Irigyellek. amit jónak látok?… Ez az érzés kezdett megszilárdulni benne. Szembehelyezkedni az országgal. Most félretéve a bonyolult dolgokat. Ha már csinálunk valamit. mire Sin­ dzsi megszólalt: – Nem láttál valakit.

Lehet. Utána a követke­ ző embert is le akarta teríteni. – És Akamacut? Sindzsi karba tett kézzel válaszolt. Jutaka szeme megint elkerekedett. Ebből következik. Tendót valószínűleg rögtön kinyírták. abba való lehetett az a nyíl­ vessző –.Jutaka szeme elkerekedett a csodálkozástól. mikor ő jött ki először. ugyanolyan nyílvessző… Tendót elintézte. – Komolyan? – Igen. Sindzsi kicsit gondolkodott. hogy nem volt ideje végezni Akamacuval. hogy nagy valószínűséggel Nanahara tette. hogy Nakagava Norikóval menekült. – A következő… – Nanahara. hogy ott le­ gyen. aztán hozzátette: – Különben is. Nanahara biztos. és lesből rálőtt Tendóra… Nyílvessző állt ki mindkettőjük testéből. – Tényleg? – Igen. – Azt nem lehet tudni. hogy miatta csak az eszméletét vesztette el. Mert ha nem. De Nanahara legalábbis nem veszett oda Akamacu nyilától. Ez a forgatókönyv könnyen elképzelhető. azt hiszem. Akamacu visszament. Per­ sze lehet. de az megszerezte a fegyverét – egy nyílpuskát. – Szerintem Akamacu ölte meg Tendót. Lehet. – Súja? Súja tette? Akamacut ő…? Sindzsi a fejét rázta. hogy Akamacut valaki más ölte meg. És az utána következők sem. Erre Jutaka még jobban elszörnyedt. aki később jött ki. Súja mindig is túl engedékeny volt. akkor semmi sem indokolja. és megölte vele Akamacut. [201] . ahogy elindult.

és Kuninobu miatt is. Nemcsak a sporttehetsége miatt. biztos min­ denkit össze akart gyűjteni. le­ győzhetetlenek lennétek. ha elhalasztják. valószínű. és azért. Mindenesetre Noriko Nanahara után következett. aki utána jött ki. [202] .– Norikóval?… Ja. – Jó lett volna. Sindzsi újra Jutaka vállára tette a jobb kezét. Ez a jólelkű (Sindzsi szemében nem egé­ szen két lábbal a földön járó) fiú nem lenne képes megölni az osztálytársait csak azért. – Jaj. Gondoltam. tényleg. – Hát igen. Jutaka bólintott. És te meg ak­ kor… – Na igen – mosolygott Sindzsi kínjában. Jutaka bólogatott. Jutakának talán az osztály­ meccseken alakított felülmúlhatatlan párosuk jutott eszébe. többnek érezné magát. szóval pontosan láttam. Meg ahogy én Nanaharát ismerem. akikben a jelenlegi körülmények között is megbízna. És nem utolsósorban azon kevesek közé tartozott. hol lehet most Súja… Ha Súja és te összeállnátok. Közel ültem. Valóban… Sindzsi is úgy gondolta. hanem mert Nanahara Sújában volt egyfajta megboly­ gathatatlan lelkierő. – Igen. de azért meg­ próbáltam. mielőtt kiment. Nori­ ko meg is sebesült. hogy az nem fog menni. ha Nanahara Súja itt le­ hetne vele. Sindzsi felhúzta a szemöldökét. Norikót meglőtték. és Sindzsihez hasonlóan a kiélezett hely­ zetekben is megfontolt tudott maradni. tényleg… Nobu szerelmes volt Norikóba… Ezért Súja nem hagyhatta magára. – Ja. Csak rá kellett jönnie az Akamacu-ügy miatt. mert Norikót meglőtték. hogy nem fog menni. Így valószínűleg csak ketten egyedül me­ nekültek el. Súja… – Igen. Nanahara jelzett neki. hogy ő maga életben maradjon.. Jutaka felemelte a fejét. mint aki még biztosabb a dolgában.

hogy te itt vagy velem. aki esetleg visszajön. Mindenesetre én rögtön eljöttem onnan. ahogy a bozót túl­ oldalán megy. Csak öten. Macui. és megölte Tendót. De ők nem szólítottak meg. Az erdőben gyülekezés sem volt a legjobb ötlet. Többen. megnedvesítette száját a nyelve hegyével. tudod. Bár utánam már csak Motobu­ csi és Jamamoto. – Utána még másokat is láttam. nem? – Igen. Extravagáns. Jutaka nem sírt. Jahagi volt. Talán vártak valakire. de nekem sem volt okom. és tovább folytatta. Sindzsi egy kicsit megállt. hogy rögtön ellenségesen viselkedjenek. Ténylegesen az is volt. Mivel többen voltak. – Tényleg? – Igen. Ott az iskola sportpályája előtt egy kis erdő volt. de ab­ ban a helyzetben lehetetlen lett volna. láttam. – Éjszaka elnéztem egy-két helyre. hogy si­ került találkoznom veled. Jó. mert ott találhatta volna őket egy kupacban. vagy kettőt. nem volt való­ színű. ha megvársz. Azt mond­ tad az előbb. hogy voltak ott valakik. Sindzsi bólintott. mert Akamacu nagy valószínűséggel visszament. Bár lehet. Amikor ennek a hegynek a lába felé jártam. Jutaka elkerekítette a szemét: – Tényleg? – mondta. hogy odakéredzkedjek hozzájuk. Minami. hogy jobban tetted volna. hogy elég fegyverük volt. – Észrevettem. láttam. És… az egyik egy lány volt. [203] . Sindzsi megnyug­ tatón mosolygott rá. visszamosolygott. Emiatt Jutaka szája megint sírásra görbült. égnek álló haj… Simizu lehetett. Azután Sindzsi folytatta: – De hagyjuk a halottakat.– Én már annak is örülök.

és felemelte a fe­ jét. – Hát. Lehet. én nem láttam senkit. ezért én sem akartam összeállni vele. Egy ideig figyelt engem szerintem. hogy észrevette. de én azért tartok a Szóma barátnőitől. Jutaka csalódottságában kicsit eltátotta a száját. Rögtön vissza is fordult Jutakánoz. – Nahát… Jutaka bólintott. Jutaka bólintott. Én kerestem valamit. Nem is támadt rám. nálam is van fegyver. aztán valami eszébe jutott. és amikor kijöttem. Bár rögtön fedezékbe bújt a szántóföld töltése mögé. – De. Lehet. – Hát. és nem támadt rám. – Ő is észrevett engem. ezért bementem egy házba. pont ott állt nem messze. hogy Kuszakót és Ki­ tanót lelőtték. [204] . Mintha egy shotgun lett volna nála. – Kicsit félelmetes. – Hú – mondta Jutaka. Viszont… Sindzsi felnézett az égre. nem. nem hallottál egy másik lövést? Sindzsi bólintott. Akárhogy is. nem? Ezért… – Aha. hogy tartalékoljon fontosabb helyzetekre. – Kavadát…? – kérdezett vissza Jutaka tiszteletteljes hangon. én inkább nem mentem utána. Kavada Sógót láttam.– Nem szólítottad meg? Sindzsi vállat vont. – Azt nem lehet tudni. de azelőtt. de hamar felszí­ vódott. ahogyan néhányan az osztályból az egy évvel idősebb Kava­ dát szokták emlegetni. Behúzódtam a félig kinyitott ajtó ta­ karásába. – Akkor ő legalább nem ellenség. – És még valakit. Sindzsi a fejét rázta. hogy előítélet.

Valószínűleg le akarták állítani vele Kuszakáékat. ha megbízik valakiben. összeállt volna vele. ahogy Jutakában is. Tényleg. ha meg­ látja. Csend telepedett rá­ juk. Jutaka sajnálkozva kuporodott vissza. Az is Kuszakáék­ ra irányult? – Nem – rázta a fejét Sindzsi. hogy legalább Jutakával talál­ kozott. kellett volna szerez­ nem egy fix nőt.– Az egy másik volt. Érte tűzbe tenné a kezét. Azt még sejtem. Jutaka fellelkesedve megemelkedett. De nincs módunk összetalálkozni vele. – Akkor… akkor legalább az a valaki nem ellenség. Aki lőtt. hogy látott-e valaki megbízható embert. mert folyton csajozok. De kik egyáltalán azok. biztos. Azt remélte. Jutaka kérdése arra vonatkozott. Azt mondod. Ez a Jutaka kérdezte: – Figyi. Sindzsi. Bár ha belegondolunk. Nem sok értelme volt a kérdésé­ nek. Ajaj! Igazad volt. Jutaka is egyedül volt.kerestél valamit? Sindzsi bólintott. amit csinálnak. Már az is nagy áldás. de már biztos arrébb ment. mivel a géppisztolyos is megtudta a helyét. [205] . – Hát igen. ha az még nem ment volna tovább. csat­ lakozhatna is hozzájuk. – Igen. akikben megbízna? Nanahara és… rajta kívül talán csak Szugimura Hiroki. hogy a lövés­ től majd megijednek és elbújnak. nem az a géppisztoly. hogy honnan lőtt. Ucumi Jukie és a körülötte lévők… Csak­ hogy én az osztályban nem jövök be annyira a lányoknak. – Nem hiszem. hogy ve­ szélyes. Mindenki tudta. bátyó. azt remélhette. Mindegy. Sindzsi karba tett kézzel gondolkodott. Vagy inkább a lá­ nyok? A lány titkár.

majd széttárta az ujjait. Jutakához fordult és vigyor­ gott. hogy bárkinek is eszébe jusson – mondta. Sindzsi szeme ravaszul villant. és visszatértek rá a képernyő szürke tónusai. menj onnan. alig hallhatóan füttyen­ tett. kábelekkel együtt. Sindzsi az órájára pillantott. Ami azt jelenti… Sindzsi csücsörített. hogy a gép elkezdte feltörni a jelszót.– De mit? Mit kerestél? Valamit. hogy Jutaka most nagyot néz. ne már! Csak a magánhangzókat cserélték fel?! Túl egy­ szerű ahhoz. amit fegyverként lehet hasz­ nálni. Sindzsi odament. Ahogy meglátta a képernyőn az icike-picike ablak utolsó so­ rát. Sindzsi egy kocsi akkumulátorát (ez volt az áramforrás). Óva­ tosan kiemelt minden tartozékot. és megnyomta a space-t a billentyűzeten. – Jutaka. Ezeket pedig mindenféle szedett-vedett piros és fehér drótok kötötték össze. és bedugta a kezét a bozót belsejébe. légyszi – mondta. Már nem sok idő kell. Hogy spóroljon az árammal. és sűrű bozótot képeztek. A folyadékkristályos monitor nyitva volt. egy félig szétszedett mobiltelefont és egy laptopot húzott elő. A bokrok azon túl is szinte elbo­ rították a földet. maga elé tette a fegyverét. vagy hasonlót? Én úgy féltem. ez… Mondta Jutaka elképedve. Egy óra eltelt azóta. – Jaj. pihenő üzemmódban ment a gép. Jutaka elment a fá­ tól. amelynek támaszkodott. – Sindzsi. Tudta. hogy még erre sem vol­ tam képes. és most a me­ revlemez forgásának hangjának kíséretében felébredt. [206] . Sindzsi felállt. és a képernyő moz­ dulatlanul állt. Sindzsi pedig a gépelés előtti szo­ kásos bemelegítésként mindkét kezét néhányszor ökölbe szo­ rította.

Elindult. Aztán jött az a fegyverropogás. kerekded arca volt. honnan fog előbukkanni az a valaki. mint ő. Számítógép az ellenfél. és nem mindenki bújik meg úgy.– Macintosh Power Book 150. hogy egy szelíd lejtő mentén szántóföldek sorakoznak. Nem hittem volna. Alig egykét órája látta az emeleti ablakból Kuszaka Jumiko és Kitano Jukiko alakját. [Maradt 27 fő] 30 Jahagi Josimi (lányok. Semmi két­ ség. Délelőtt tizenegykor felrobban az összes játékos nyakgyűrűje. Josiminek ahhoz képest. hogy Szóma Micuko bandájába. Talán egy méter sincs a szemben lévő ház faláig. aki a H8-as mezőben van. 21. Helyenként sűrű a növényzet. A település déli csücskében volt. és nem fog várni senki kedvéért. az öldöklés folytatódik. Josimi nem is tudhatott arról. amint az északi hegy tetejéről felhívást intéz­ tek az osztályhoz. de az utcán egy lélek sem volt. szinte gyermeki. elég távol attól a háztól. Josimi megmar­ kolta ormótlan automata pisztolyát (egy 45-ös kaliberű Colt Governmentet). a „rossz lányok” közé tartozott. hogy ilyen jó gépet találok egy világ végi szigeten. aki simán legyilkolja az osztálytársait. és most kiütközött rajta a hideg veríték. És nem tudta. A saroknál dél felé tekintett. Gyorsan körülnézett. hogy az órája délelőtt tizenegyet mutasson. Igaz. A hátsó kijárat a két ház közötti keskeny útra nézett. ahol Etó Megumi meghalt. Van. és a déli hegy irányában lankás emelkedőt [207] . amely ezt a települést is magában foglalja. két kézzel tartotta. és látta. és lassan jobbra haladt a ház fala mentén. Csak hallotta a nevét a reggeli híradáskor. hogy Megumi ott halt meg.) kivárta. és óvato­ san kidugta a fejét a rejtekhelyéül szolgáló ház hátsó kijáratán. ahol ed­ dig rejtőzködött. és jobb keze mutatóujjá­ val felállította a nehezen járó kakast. Ennél azonban most komolyabb problémát jelentett számára a következő tiltott terület.

Nincs annyi ház. Akkor legalábbis egy darabig biztonság­ ban lesz. mint errefelé. már csak amiatt sem. valahogy biztosan találhatna társakat. És ahol ez az összevisszaság ritkult. Ha nem tartozott volna Szóma Micuko bandájához. de hát nem voltak fehér vonalak festve a földre. Igen ám.) lehetett? Biztos elbújt a településen. Mindenesetre el kell jutnia a déli hegyre. Bolti lopások. Igen. amíg jócskán el nem távolodik onnan. de Josimi ezt sehogyan sem bírta megtenni. Sőt lehet. hogy már igen. aztán meggon­ dolta magát. mert Szóma Micukóval és Simizu Hironóval együtt rengeteg rossz dolgot vitt véghez. Josiminek sírhatnékja volt.képez. nem lehetett rendesen kivenni őket. és velük tarthat­ na. és úgysem bír meg­ nyugodni. majd egy lendülettel a szántóföld szélén lévő kis bozótos felé iramodott. Megigazította a vállán a hátizsákot. és belevetette magát a bo­ zótba. egészen átlagos. Pár másodperc alatt megérkezett. de senki sem volt ott. még ha nem ellenségesek is. Itt még nem jó. Ő a település felé szaladt. Két kézzel a fegyverét markolva körülnézett. megbízható lányokat. de benne valószínűleg senki sem bízik meg. ha véletlenül belebotlanak. még mielőtt elbújt vol­ na a házban. hogy rátámadnak. megbízni biztos nem bíznak meg benne. ott szelte keresztbe a zónahatárt jelző vonal. Talán Kotohiki Kajoko (lá­ nyok. onnan kifelé tartott. még egyszer körbepillan­ tott. mármár zsarolásnak nevezhető ügyek… A többiek. és az a lány vele ellen­ kező irányba. hogy ha akarja. 8. de a település kö­ rül ezek a pontok is összevissza halmozódtak. Valójában Josimi látott egy lányt este. Josimi már ettől a kis helyváltoztatástól is heve­ sen kapkodta a levegőt. meg is szólíthatta volna Kajo­ kót. és elment – ezt jól tette. A térképen kék pontok jelezték ugyan a lakóházakat. mivel azt a zónát az el­ sők között jelölték ki. ahol most Josimi tar­ tózkodik. A köztük lévő távolság és az időpont alkalmas volt. [208] . Pontosabban lehet. Még nem hagyta el a H8-as területet. de néhányat fel lehet fedezni.

Újra egy lendülettel futott keresztül a szántáson. A déli hegy zöld növényzete már ott volt a szeme előtt. Minden rendben. Elért a bozót másik végére. és rászólt.) Vajon Ő mer­ re járhat most egyáltalán ezen a szigeten? Vagy esetleg már… Már nem is… Josiminek összeszorult a szíve. A fiúé. (Az mindenesetre rej­ tély volt. Még szép.De akkor… Akkor mi a helyzet Szóma Micukóval és Simizai Hiro­ nóval?Kétségtelen. hogy a fiú talán kint vár rá. Megtörölte a szemét a matrózblúza ujjával. Ha össze tudnék velük találkozni… de ők vajon meg­ bíznának-e bennem? És… én tudnék-e bennük bízni?… Hát… le­ het. Ezúttal tőle jobb kézre állt néhány magas fa. és azt mondta. aki elvezette a gondolat­ hoz. Esetleg valaki végzett volna vele a másik kettőhöz hasonlóan. és ha ott bóklászik. amely a játék kezdetétől mostanáig végig a fejében volt. hogy nem voltak rám jó hatással. reménykedett. hogy hova tűnt az. Nem látta át az egész buja cserjést. aki őket megölte. de nagyon úgy tűnt. Josimi reménytelenül le volt taglózva. Arra az arcra. A lába előtt hevert Tendó Majumi és Akamacu Josio holtteste. hogy azon túl már [209] . A gallyak összekarcolták az arcát. Nincs itt senki. de mégis a ba­ rátaim voltak. De persze senki sem volt kint. és kievickélt a bo­ zótos széléig. Könnyek gyűltek a szemébe. Semmi baj. sűrű aljnö­ vényzettel. A fiúé. hogy ő Szó­ ma Micukóékkal van. hogy az sem menne. Megint ráfogott a pisztolyra. hogy szereti. Ki sem egyenesedve lassan továbbhaladt a bozótban. Még egy kicsit muszáj továbbmennie. aki mit sem törődött azzal. és legelöl tömött bambuszliget terpeszkedett – úgy tűnt. Majd vigyázva felkelt. A fiúé. és megszemlélte a környéket. hogy esetleg megváltozhat. hogy „Aztán ne nagyon rosszalkodj ám!”. és kinézte a következő búvóhe­ lyét. Amikor elhagyta az iskolaépületet. megjárhatta volna. hogy nincs ott senki. és egy fiú arcára gon­ dolt. ahogy bevetődött a bozót szélébe. aki az ágyban gyengéden megcsókolta. Kisebb-nagyobb fák.

egyenest idejön. Hát persze. és Josimi felől nézve jobbról balra tartott. és a háta mögé célzott vele.bőségesen adódik búvóhely. Jaj de jó. mintha az a valaki helyet változtat­ na. Lehet. Most a lényeg az. Josimi a fejét behúzva. ahogy van. Nem vette észre. Az árnyék már eltűnt a fák között. A neszező hang újra megütötte a fülét. Nem szabad mozogni. hogy a tarkóján égnek áll a haj. és mélyre hajtot­ ta a fejét. Az előbb még nem volt senki ebben a bozótban. Megint nesz hallatszott. majd óvatosan megfordult. De miért? Észrevette és követte? Josimi arcából kiszállt a vér. csupán az egyre távolodó neszezés hallatszott. hogy ne mo­ zogjon. Érezte. Oldalról látszott. Josimi szeme tágra nyílt a félelemtől. amint az árnyék elsurran a fatörzsek között. nem felém jön! Josimi már épp megkönnyebbülten sóhajtani készült. nem feltétlenül. A szívverése felgyorsult. mint ő is. két marokra fogta a Colt Governmentjét. Jól van… Csak még egy kicsit… Odáig… Hirtelen neszezést hallott a háta mögül. hogy csak egyszerűen épp tart valahova. Ott van valaki! Valaki! Összeszorított fogakkal legyűrte a félelmét. Akkor viszont így kell átvészelni. de az­ tán még egyszer felkapta a fejét. mire nagyot ugrott a szíve. Az épp csak tíz méterre lévő fák között felvillant egy mozgó fekete diákegyenruha. Az a valaki utána ért ide. [210] . Dehogyis. Josimi gyorsan lekuporodott. az aljnövényzet levélszövevénye közein át látta. ha észrevette volna.

vállán a hátizsákkal. aki Josimit bárkinél jobban szerette. minden bizonnyal úgy nézett volna ki. Hálaima. mint máskor. A szűk látómezőben egy diákegyenruha körvonala jelent meg. – Jódzsi! Erre a hangra Kuramoto Jódzsi (fiúk. istenem. és akaratlanul szavak törtek elő a torkából. Gyengéden. de erőteljesen. Ha nem lett volna pisztoly a kezében. és ki sem egyenesedve előrement. Önkéntelenül a mellkasa elé húzta a kezét. de biztos csak káprázat volt. de ez alkalommal bármilyen istennel beérte. 8. Abban a kis űrben. Azután az orra hegyét csókolta meg. akkor ahhoz az istenhez. Ez annak a fiúnak a megszokott arca volt. Bár akkor talán tényleg imádkozott. de hamarosan kimérten hátrafordult. Jódzsi azután szó nélkül Josimi ajkára helyezte a száját. Ó. az nem lehet. hogy már képzelődik? Nem. Latinos jellegű arcán a szeme tágra nyílt a sűrű szemöldök alatt. Néhány méter múlva még egyszer megbizonyosodott a hang forrásá­ ról a levelek sűrűjének vetületéből. hogy nem látta rosszul. Azu­ tán Josimi szemhéját is megcsókolta. Ha ez a tökéletesen való­ színűtlen mázli egy isten csínytevésének köszönhető. mint aki imádkozik. majd visszarendeződött eredeti állapotába. Annyira meg lenne zavarod­ va. Abban a szemvil­ lanásnyi időben mintha Jódzsinak teljesen kifejezéstelen lett volna az arca. Rögvest mosoly terült szét Jódzsi arcán. amely hirtelen keletkezett ott a bozótban. jobb kezében a Governmentet ló­ bálva futott Jódzsihoz. Arca deformálódott. és érezte. Különben nem volt semmilyen vallás kö­ vetője.) teste összerándult egy pillanatra. Úgy csókolta. Bár nem volt épp a [211] . tényleg!…Imádlak! Josimi felállt. Felemelkedett. hogy könnyek gyűlnek a szemébe.Biztos. – Josimi! – Jódzsi! Josimi. Jódzsi megölelte Josimit.

hogy a má­ sodikos osztályváltásnál Jódzsival találkozott. amikor felesben ettek egy szelet ep­ res tortát a cukrászdában. és végigcsurogtak az arcán. és elmentek moziba. Ó. istenem. ez nem álom. hogy együtt lehetek azzal. akit a legjobban szeretek. Mondták. akiről azt hitte. Ha valaki megtámad. – Hát épségben vagy! Aggódtam – nézett mélyen Josimi sze­ mébe Jódzsi. mint aki csak most lepődött meg. hogy egyre jobban elöntik a könnyek. Jódzsié nagy szerencsét mutatott. hogy soha töb­ bet nem látja élve. A szeméből potyogtak a könnyek. tényleg. ugye? Eszébe jutott egy csomó dolog. Főleg az az őszi nap másodikban. véletlenül találkoztak a városban. amikor magá­ tól értetődőn a földig érő ujjú kimonóját vette fel. – Én is. Amikor Jódzsi korábban elindult. Milyen szörnyű. és mennyi aggodalmat kellett reggeltől mostanáig átélnie! És most talál­ kozhatott azzal az emberrel. rápillantott Josimire. A szabály. (Az ő jósje­ gye kis szerencsét. Már azt hittem… Azt hittem. majd az aznap esti csókra. te megvédesz. hogy ez tör­ tént velünk! Jódzsi gyengéden megsimogatta a zokogó Josimi haját. Én is! – válaszolt Josimi. Azután ő maga is elindult. – Igen. hogy többet nem találkozunk. – Hihetetlen szerencse! – mondta Jódzsi. maradjunk együtt! Jódzsi erőt sugárzó szavaira Josimi érezte. Aztán arra a ka­ rácsonyi napra gondolt. és Jód­ [212] . – Most már semmi baj. amikor végül eleresztette az ajkát. tényleg az. Bármi történjék is. hogy testét elönti a boldogság.legalkalmasabb helyzet. de Josimi érezte. ak­ kor mi maradjunk addig végig együtt. aki sí­ rós arccal nézett utána. de most csak az számít. hogy csak egyvalaki maradhat életben.amikor minden kezdődött. továbbra is Jódzsihoz simul­ va. hogy lejárhat az idő. ami azóta történt. az év utolsó napjára és az újévi szentélylátogatásra.

– Egész jó fegyvered van. ha ti­ zenegykor még mindig ott vagy. És most vissza tudta szerezni magának ezt az örömet. a nyakörv felrobban. Josimi fürdött az örömben. Josimi észre sem vette. amiben akkor lehet részünk. – Azzal meg­ mutatta. de tüzete­ sebben szemlélve megállapította. A markolatára tekert zsinó­ rok leszakadoztak. Visszatolta. hogy valami régiségkeres­ kedésbe való tőr. de Josimi hülyén érezte magát. és betűz­ te a nadrágja övébe. mire Jódzsi a település felé mutatott. azt a szombati napot. Miközben Jódzsi mosolyát figyelte. [213] . Mintha most tűnt volna fel neki. Ez a legfontosabb. Jódzsi kihúzta kissé a pengét. Ezen nevettek egy kicsit.zsi kicserélte vele az övét. akit szeretünk. hogy lényegtelennek tűnik. hogy megmutas­ sa. de hülye vagyok… Jódzsi visszamosolygott rá. Jódzsi lassan elhúzódott Josimitől. semmiképpen nem az.) Nem fogja elfelejteni a január 18át sem. Zavartan mosoly­ gott. Lehet. egy tantó lehet. De tudod. pedig a játék kezdetétől mostanáig azon gondolkodott. a markolatvédő cubán már meglátszott az idő vasfoga. mi van a kezében. Erre ki­ derül. – Hol voltál eddig? – kérdezte Josimi. Ezért… Természetesen Jódzsi arca komoly volt. Erre Josimi észrevette. – Ott az egyik házban. hol lehet. Biztos nagyon közel voltunk egymáshoz. – Ó. a tőrön is foltokban terjedt a rozsda. Én is az egyik házban rejtőztem. Itt volt a közvetlen közelében. Josimi jobb kezére pillantott. hogy ott volt az orra előtt… – Mi baj? – Én is. amikor először töltötte az éjsza­ kát Jódzsiéknál. ha egymásra mosolyoghatunk valakivel. de nem. hogy még mindig szorongatja a pisztolyt. Nekem csak ez jutott.

Illetve azt se nagyon tudta fölfogni. Nem is tudnám normálisan hasz­ nálni… Jódzsi bólintott. és Jódzsi két-három lé­ pést hátrább lépett. mit mondott Jódzsi. és ellenőrizte a tar­ talmát. –. és Josimi a csövét oldalra fordítva odanyújtotta neki. A részletek ugyanazok. Megfogta a markolatát. – Jódzsi? – szólongatta Josimi még egyszer. és akkor végre feltűnt. mintha valamilyen megmagyarázhatatlan bűvész­ mutatványon ámuldozna. mint amilyennek ő is­ merte. – Tartsd magadnál. de Josimi bólintott. beletúrt a táskájába. hogy Jódzsi arca nem olyan. szinte horgas nagy orr. Elhúzta a závárzatot. széles száj. a szája szélén kivillanó fogakkal Josimi még sohasem látta.. és átvette a Colt Governmentet. Jódzsi idegesen folytatta: [214] . – Van hozzá töltény? Persze már be volt tárazva a kapacitásnak megfelelő számú töltény. aztán zsebre vágta. Hosszú szempillák. – Menj innen! Gyorsan tűnj el innen! Josimi egy pillanatig nem is tudta. hogy mit lát. A következő pillanatban Josimi azt hitte. hüvelykujjal kinyitotta a fedelét. kilátszott a csőből az első lövedék. és odanyúj­ totta Jódzsinak a töltényes papírdobozt. Jódzsi arca eltorzult. Jódzsi neki szegezte a Colt Governmentet. És ebből a torz fejből szavak jöttek elő. és ellenőrizte a biztonsági szerkezetét. A kakas folya­ matosan fel volt állítva. csak Jódzsi kezére meredt. rosszul lát. Jódzsi. Ő pedig fél kézzel átvette. de ezt a torz arcot.Jódzsi… De azért még nem mozdult onnan.– Mutasd csak egy pillanatra! – mondta Jódzsi.

eljátszotta a felnőttet a számára még szokatlan sminkeléssel. viszont egyre gyorsuló tempóban valami re­ csegve-ropogva omladozni kezdett Josimiben. felhagyott mindezekkel. – Hogy képzeled. hogy jó kereseti lehetőség volt. Ez mind igaz volt. és nem tartotta rossz dolognak. De az óta az őszi nap óta. – De miért? Jódzsi hangján egyre jobban érződött az idegesség. és egyszer elővezették amiatt is. és kiköpött. Már jó régen. Sejtette. elfordította a fejét. – Miért? – Josimi hangja reszketett. Tagad­ hatatlan. és hallotta magát. mint te! Gyorsan menj innen. Még ezt is tud­ tam! Hogy bízhatnék meg egy olyan nőben. mert hát mégsem játszhatta ő egyedül [215] . hogy Jódzsi is tud ezekről a dolgairól. hogy egy utolsó kis lotyó vagy. Persze továbbra is Szóma Micukóval és Simizu Hironóval barátkozott. És ott vannak még a kuncsaftok. Akkoriban meg különösen utált mindent.– Azt mondtam. – Én… Valami rosszat csi­ náltam? Jódzsi változatlanul Josimire fogta a fegyvert. mert Szóma Micukóékkal gimnazistákat zsaroltak. Hogy többször elkaptak a rendőrök. és különben is min­ denki így csinálja. hogy együtt maradok egy olyan nővel. a fenébe is! Először lassan. hogy együtt van azokkal a maguk módján kedves fickókkal. Néhányszor letartóztatták. ahogy szavakat présel ki a száján. Jódzsi arcába bámult. amikor rajta­ kapták bolti lopáson. – Ne röhögtess! Annyit még én is tudok. mióta Jódzsival jár. mint te? Josiminek tátva maradt a száji. Ráadásul apádhoz hasonló korú pasasokkal fekszel le. akiket Szóma Micuko mutatott be neki. takarodj el innen! Josimi továbbra sem tért magához. kétszer-háromszor lefeküdt azokkal az öreg krapekokkal.

A hátizsák le­ csúszott a válláról a bal kezén. hogy ezzel Jódzsi is megbocsát neki. – Hozzád… hozzád illő nő akartam lenni. Végig azt hitte. Újabb szavak szakadtak ki belőle: – Akkor meg… akkor meg miért jártál velem? Jódzsi azonnal válaszolt. de legalább nem kurválkodott többé. ne csináld! – sikította sírva. – Mit hazudozol itt nekem?! Hagyd már ezeket a műkönnye­ ket! Josimi könnyes szemmel pislogott Jódzsira. és szere­ ti. és Josimi a hátára zuhant a fű­ be. Josimi megindult Jódzsi felé. mint akit letaglóztak. – Hagyd abba! Kérlek. Jódzsi félrefordult. és ellökte magától Josimit. Végig azt hitte. Ta­ lán mert nem akarta tovább hallgatni a szavait. hogy a korábbiaktól eltérő könnyek patakzanak végig az arcán. vagy mert nem bírta megemészteni a tényt. de rögtön visszatért arcára az előbbi ki­ fejezés. a hozzád hasonló csajokat rögtön meg lehet dugni. Érezte. – Gondoltam. [216] . Jódzsi rögtön fölé tornyosult. és meg­ próbálta kiszedni a fiú kezéből a pisztolyt. minek a hatására. – Én már nem csinálok ilyesmit. egyértelmű! Menj már innen! A fenébe veled! Ki tudja.a jó kislányt. és a többi csúnya dologból is lehetőség szerint igyekezett kimaradni. Ennek hallatára Jódzsi egy pillanatig úgy meredt Josimire. hogy Jódzsi rászegezi a fegyvert. Josimi szeméből könnyek buggyantak ki.

Nem akarta ugyan megérteni. és halkan megszólalt: – Köszönöm. Jódzsi! A fiú nem válaszolt semmit. hogy újra kezdheti.– Mi a fenét csinálsz?! A fenébe! A fenébe is. Mindent megértett. Jaj. nem láthatta volna ezt az álmot. már csak négy. mintha most eszmélt volna rá va­ lami fontos dologra. és mozdulatlanná dermedt. Azok az ujjak mindjárt meghúzzák a ravaszt. Jódzsi. Jódzsi volt az. aki két kézzel kapasz­ kodott a fiú jobb csuklójába. már csak… Josimi szomorúságtól és félelemtől darabokra szaggatott szí­ vébe hirtelen beférkőzött egy gondolat. Az ő homloka felé! Josimi szinte hallotta. és a szeme véreres volt. [217] . Jódzsi a homlo­ kához tartotta a fegyvert. a fenébe! Jódzsi Josiminek szegezte a fegyvert. meg akarsz ölni! Akkor inkább én öllek meg itt rögtön. hogy veled lehettem. és Jódzsi azt mond­ ta rá. hogy igazán helyes lány. az a golyó már súrolhatná Josimi haját. …Szerettem. ahogy kiszökik a vér a fejéből. Jódzsi szeme elkerekedett. de szere­ tett Jódzsija csak egy délibáb volt. Amikor vele volt. Lenézett Josimire. aki megajándékozta ezzel a déli­ bábbal. Azok a szavai legalábbis őszinték voltak. Már csak öt centi. Boldog vagyok. elhitte. Jódzsi keze vésze­ sen süllyed. Ha ő nem lett volna. Jódzsi a baljával azonnal ráfo­ gott a saját pisztolyt markoló jobb kezére. Josiminek hirtelen kiszállt a karjából az erő. amikor Siroiva egyetlen hamburgeres bódéjánál kettesben fagyiztak… Belekente a fagyit az orrába. Josimi ránézett. Gépszerűen monoton erővel és mozdulatokkal ereszkedik lejjebb és lejjebb a karja. már csak három. és már csak kettő. De… De nagyszerű délibáb volt. Josimi felfelé tolta a kezét és teljes erejéből kiabálta: – Jódzsi! Kérlek! Hagyd abba.

szép arcán ülő mosoly láttán. és a fekete diákruha vállán túl egy mosolygó arccal találta magát szem­ be. Mindenesetre Micuko megkérdezte. Bár nem szándékosan. Régi jó barátja. a fűvel benőtt földbe. csak egy egyszerű görcs miatt. Josimi mosolygott. Josimi nem értett semmit az egészből. hogy a tűzforró golyó belehasítson a fejébe. Josimi egy darabig várta. Erre Josimi lassan. kis porfelhőt kavarva. Jódzsi karja a Josiminek fordított fegyverrel remegni kezdett. és kihúzta Jódzsi teste alól. de a cső már nem felé irányult. hogy Jódzsi szeme visszaalakul azzá a szemmé. ame­ lyet szeretett. és a lövedék a feje felett csapódott be. Jódzsi erejét vesztett felsőteste lassan ráhajlott Josimire. Csak valamiért a lelke mélyéig elszörnyedt a Micuko angyalian kedves. hogy abban a szemben megbánás és önvád is tükrö­ ződik halványan. nem hallott durranást. még egyszer kinyitotta a szemét. de akármeddig várt. Szóma Micuko állt ott. hogy minden rendben van-e.– Semmi baj… Lőj!. ugyanakkor valahol furcsán sercegő. Josimi sietve próbált kievickélni Jódzsi teste alól. Vékony könnyfátyolon át látta. Utá­ na nem mozdult többé. És azt is.. Pillantása találkozott Jódzsiéval. Jaj… Jaj… Megértetted…?Jódzsi… Tényleg? Barátságos. és lehunyta a szemét. Lényegében ugyanabban a pillanatban Jódzsi jobb keze meghúzta a ravaszt. [218] . kellemetlen hang hallatszott. megfogta Josimi kezét. Mint amikor a cipősarok megcsúszik a ned­ ves padlón. Josimi akaratlanul felsikított a pe­ tárdához hasonló dörrenésre. – Josimi… – hallott helyette egy rekedtes hangot.

hogy összedőlt a világ. mit sem törődve Micukóval. akkor az Szóma Micuko. ezért egyenként kellett őket eltávolítani. Bele­ gondolt. Josimi csak nézte Jódzsi testét. és meglátta (persze végig nézte. hogy mi­ lyen játékban vesz részt. Josimi. A sarló azt üzente neki. kér kézzel megmarkolja a nyelét. hogy Micuko megfogja a Jódzsi nyakában lévő sarlót. Josimi szeméből ömlöttek a könnyek. Jódzsi izmai görcs­ be rándultak. [219] . és ellökte onnan Micukót. és eltört. és nekiállt. Akkor elmosolyodott. és ki az ellenség. amelynek a fejéből egy sarló áll ki. hogy Jódzsi fejébe hátul egy éles sarló mélyedt be­ le. Már-már össze­ csapott a feje felett a gondolat. Josimit újra és újra elöntötték az érzelmek. Csak a súlyát össze sem le­ het mérni a mostanival. ki a barát. de nem jutott el a tudatáig). hogy kiszedje Jódzsi jobb kezéből a Colt Governmentet. Jódzsi nem támad fel. Jódzsi feje együtt mozgott vele. Már nem foglalkoztatta olyasmi. akit szeretett. úgy fáj. Reszketett. amelyben már nem volt élet. Igen. aki fe­ nékre esett a fű közé. hogy hiába ráz­ za. Halálra akarta döf­ ni a tekintetével. (Sarló! A siroivai viszonylatban is városi gyereknek számí­ tó Josimi életében először látott ilyet. A testre. és meglátta.) Micuko egyelőre hagyta a sarlót. Hason­ lított ahhoz.Josimi dülöngélve felállt a burjánzó növények között. és formás lába combig kilátszott a ra­ kott szoknya alól. – Neeeeeeeee! – kiáltotta. Josimi tudata az ég magasságából visszazuhant a földre. mint a nyárfalevél. hogy mi okozta mindezt. Ha van itt gyűlöletes ellenség. és az ujjai iszonyúan megmerevedtek. aki elra­ bolta tőle azt. Túl fontos dolgot veszített el túl hirtelen. és reszketett. amit akkor érzett. ráborult Jódzsi testére. Ne rázz! Bennem van egy sarló. amikor kiskorában (amikor még ártatlan volt) a féltve őrzött üvegfigurája egy rossz pilla­ natban leesett a földre. és könnyel telt szemével szinte felnyársalta a mellette ülő Micukót. míg végre megkaparintot­ ta tőle. és ráncigálva próbálja kihúzni.

– Miért ölted meg?! A szavak visszhangzottak benne. [220] . Jahagi Josimi rázuhant volt kedvesére. Szóma Micuko leengedte a füstölő csövű Colt Governmentet. és fekete foltot hagyott. mégsem fog megölni téged. Furcsa dolog az emberi test. – Úgy láttam. Jódzsi egyenruhájára folyt. – Miért?! Miért ölted meg? Nem vagy normális! Hogy tehet­ ted? Boszorkány! Miért kellett megölnöd? Miért? Micuko elégedetlenül húzta félre a száját. Azt hitte. A fülcimpáján a szürke. Csak ennyi volt. Csak segítettem neked. és Josimi fél fejéhez. Utána újra nekiállt. és a széléről vér csor­ dogált. A negyvenötös átmérőjű lövedék miatt a feje hátsó részének a fele eltűnt. A szája megmaradt. Josimi szeme tágra nyílt. én is azt hiszem. nyitva volt. és Josiminek szegezte a Governmentet. Mintha egy üres. emberi formát öltött barlanggá változott volna. Azután megszólalt: – Igen. zselészerű agyvelő és a vér visszataszító díszítésként éktelenkedett. – Lehajolt. és nem mozdult többet. És Josimi még egyszer hallotta azt a száraz puffanást. legalább egy ideig használhatja majd Josimit golyófogónak. mintha valamit kiáltani szeretne. A hom­ lokán ütést érzett. hogy megértett téged. – Nem igaz! Jódzsi megértette! Megértett engem! Boszorkány vagy! Megöllek! Meg foglak ölni téged! Jódzsi megértett en­ gem! Micuko fejcsóválva vállat rántott. és még egyet rántott a vállán. – Kis híján megölt téged. De attól még elhagy­ ták ezek a szavak a száját. mintha nekirepült volna valamilyen tompa tárgy. füléhez közelítette a száját. hogy kiszedje Jódzsi fejéből a sarlót. ezért inkább én vé­ geztem vele. Kuramoto Jódzsira.

Csak az ágak zize­ gése hallatszott a bozót felől. – Azt nem lehet tudni. Kavada bólintott. Súja felemelte a fejét. akkor muszáj lesz. Nanahara? Súja nagyot nyelt. azzal is. Kisvártatva Kavada szólalt meg. Azután még egyszer. hogy kíméletlen leszel. – Kivel? A kormánnyal? – Persze. ha megbíztok bennem… De mint már az előbb is mondtam. Ha nekünk támadnak. Kavada Súja felé fordult. Várt egy darabig. Súja lehajtotta a fejét. – Valaki megint… – kezdett bele Noriko. – Ez most… fegyver hangja volt? – Az volt – állapította meg Kavada. Ezzel kapcsolatban tisztáznunk kell valamit. – Felkészültél. Súja a mellette ülő Kavadára tekintett. de több nem jött. de Kavada megráz­ ta a fejét. életben kell maradnunk a végéig. aztán folytatta: – Ugyanakkor az osztálytársainkkal szemben is. nem? – Kicsit lehalkult a hangja. Néhány percig mindhárman hallgattak az előbb. – Akkor is megteszed. – Figyeljetek rám. és a két durranás indította el újra a be­ szélgetést. azután válaszolt: – Ha úgy alakul. ha az ellenfél lány? [221] .[Maradt 25 fő] 31 Az iménti hangot Sújáékig sodorta a szél. Örülök.

Megint elkapta a tekintetét. akkor jó. mégis szóra nyílt a szája. Súja felemelte a fejét. Kis szünetet tartott és folytatta: – Volt még egy feladatom is. nem tudtam társulni senkivel. és megszorította a könyökét. Amiatt nem halhattam meg. hogy akkor nem bánom.Súja összeszorított szájjal nézett Kavadára. és keresztbe tett térdén megigazította a shotgunt. tőle szo­ katlan módon mintha mentegetőzni akarna. Súja gondolkozott egy kicsit. aki félig megőrült… Volt. – Mivolt az? [222] . de nemsokára Kavada szólalt meg. – Nem tehettem mást. Bár úgy ítélte meg. Én pedig… nem tudtam azt mondani. hogy megkérdezze-e vagy ne. és habozott egy darabig. a következő pillanatban valaki más végez veled. – Muszáj lesz. Hozzátette: – Ha minden egyes alkalommal rosszul leszel. aki gond nélkül megölt volna akárhány embert… Akivel vi­ szonylag jóban voltam. hamar meghalt. Ha tudod. hogy nem sza­ bad megkérdeznie. öljenek meg nyugodtan. – Aha. – Oké. hogy hány fiút és hány lányt öltem meg. – Te is… kíméletlen voltál? Egy éve? Kavada vállat vont. amikor meg­ ölsz valakit. Volt. míg megnyertem? Noriko keresztbe tette a karját a mellén. Újra hallgattak. Kavada bólintott. – Nem… nem – rázta Súja a fejét. nem? – mondta még egyszer. – Semmi értelme ilyesmit megtudnom. Részletesen tudni akarod.

akik mozgatják ezt a játékot. de a szemén átci­ kázott egy villám. Szétverni és a pokol fenekére küldeni őket mind. Ő is be akarja nyújtani a számlát azoknak. hogy az illető ugyanolyan közeli barátja volt. az­ tán újra felkapta a fejét. de könnyen le­ het. hanem másva­ lamit hozott szóba. hogy tegyek is valamit ezzel az országgal szemben. Súja arra gondolt. mert hirtelen átfutott az agyán egy gondolat. miközben Kavada haragos szája szélét fi­ gyelte. – De mit…? Súja kérdésére Kavada erőltetetten vigyorgott. mindenfélét tanultál… Tehát emiatt? – Igen – bólintott Kavada. mint be­ szélni róla. – Azt mondtad. – Egy kész rendszert szétverni nem olyan könnyű. és megrázta a fejét. hogy az előbb Kavada mellesleg megje­ gyezte. Akik gond nélkül megrendezik ezt az idétlen székfoglalósdit. Súja ránézett a felhúzott térdei közé lógatott revolverre. Hogy van-e értelme egy ilyen dolognak. Illetve most is meg akarom tenni. az hamar meghalt. – Hallod. De valamit csinálhattam volna. Ezért most is életben fogok maradni. megutálniuk. akivel jóban volt. Ezt az országot. – Hogy lerombolhassam ezt a rohadt trá­ gyadombot. elmagyaráznál nekem valamit? Mármint ha tudod… – Mit? – Ennek a játéknak az értelmét. – Nem sok hiányzott. [223] . Meg akarta kérdezni. mint neki Jositoki. amelyik belekényszerített min­ ket ebbe a rohadt trágya játékba. – Kavada mosolygott ugyan. amelyben egymást kell gyanúsítgatniuk.– Egyértelmű. És… Arra gondolt. hogy ezzel ő is így van. de végül mégsem tette.

mert az is könnyen meges­ het. Feltehetőleg amikor először kitalálták ezt a kiváló játékot – valamelyik kattant katonai szakértő agyából pattant ki –. És aztán ami egyszer elkezdődött. ezért még hozzáfűzte: – Na tehát. azt nemigen állítják le ebben az országban. hogy Sújának és Norikónak elállt a szava. És… Kavada végignézett az arcukon. sen­ kinek nem volt egy szava sem ellene. de mind ugyanúgy épül fel. Ezért nem változik semmi. nagyon megégetheti magát. Ebben az országban a hivatalnokok mind idióták. Láthatóan nevethetnékje támadt. Ha fölöslegesen beleártod magad valamibe. – Ez egy őrült hadoválása. hogy a testét újra elönti a forron­ gó düh – miért nem szűnt még meg? – Egyszerű. hogy ideológiai átnevelés címén kényszermunkára kül­ denek. hogy az egész ország be van csavarodva. Olyan. Hiába ellenzi lényegében mindenki. A jobbik esetben. valószínűleg itt ezt kell normálisnak te­ kinteni. védelmi szempontból szükség van rá. és halkan röhögcsélni kezdett. [224] . Azután végre megszólalt: – Már hogy lenne neki? – De… – kezdte Noriko – azt mondták. mint a fasizmus. nem lehet belőled hivatalnok. Aki szakmai dolgokba szól bele. Látta. Ráadásul. így aztán folytatódik. és közben a fejét rázta. Senki nem mond semmit.Kavada kicsit elkerekítette a szemét. Ebben az országban sok furcsa dolog van. búcsút mondhatsz az állásodnak. ha nem vagy idióta. Kavada arcáról még nem tűnt el a vigyor. Bár lévén. – Akkor meg – Súja érezte. de rögtön lehajtotta a fe­ jét. senki nem szól semmit.

A hivatalos nevük Dél-koreai Népköztársaság és Koreai-fél­ szigeti Demokratikus Állam. területét annektáljuk. de így van – mondta Noriko. ám az Amerikai Biroda­ lom és a KDÁ imperialista elemeinek összeesküvése folytán 1968-ban a KDÁ erőszakos terjeszkedésének áldozatává vált”. A mostani KDÁ déli felén. Hallottatok róla? – kérdezte Kavada. hogy „hazánk kötelessége a Koreai-félsziget egész lakosságának szabadsá­ ga és a demokrácia védelme érdekében. Tőlünk. amit érzett egy pillanat alatt lecsillapodott. Na igen. – Az az ország nagyon hasonlított ehhez. nem? Súja meg sem tudott szólalni. hosszú időn keresztül tartott a viaskodás ugyanazon nép két állama kö­ zött – ennyi még a tankönyvekben is benne volt. azaz a Nagy Kelet-ázsi­ ai Köztársaságtól nyugatra. (Természetesen utána úgy folyatódik. az ország elzárkózása. Csakhogy alig negyven év alatt ku­ darcot vallottak. Nektek is fontosabb a saját életetek. az információ korlátozása és a besúgás támogatása. gondolta. Noriko szomorúan sütötte le a szemét. A düh. – Hát persze. – Volt egy DKN nevű ország. Súja a lányra nézett. Ezzel szemben a mi Nagy Kelet-ázsiai Köz­ társaságunk rendíthetetlenül menetel tovább… Szerintetek miért? [225] . gondolta Súja. és az orra előtt lévő fa levelei között magányosan kikan­ dikáló rózsaszín azáleaféleség környékét bámulta. Zsarnokság. Hirtelen mi üthetett belé. Súja ránézett. A könyvek szerint „a DKN baráti ország volt. – Szégyellem. és így újabb lépést te­ gyünk a nagy kelet-ázsiai népcsoport együttélésének megva­ lósulása felé”. pontosan így érezte ő is.– Ti sem. feltétlen behódolás a vezetőnek. de azért válaszolt. hogy elűzzük a KDÁ imperialistáit. a tenger túlpartján. ideológi­ ai oktatás.) – Igen – bólintott Kavada. hogy valami nem stimmel. Kavada pedig egyenesen előrefelé for­ dult. illetve velem együtt mi sem merjük még azt sem ki­ mondani.

hogy a DKN-ben mindenre kiterjedő­ en ellenőrzés alatt tartották a társadalmat – jó. De akkor miért áll még mindig sértetlenül a Nagy Kelet-ázsi­ ai Köztársaság? Igaz. hogy rendkí­ vül ügyes – módszerrel meghagytak valamennyi szabadsá­ got. – Először is ott van az egyensúly kérdése. hogy a DKN és a KDÁ közös szárazföldi határral rendelkezett. hogy a könyvet középiskolásoknak szánták). Rázta a tejét. – Nem tudom. Ebbe bele sem gondolt még soha. Súja odabiccentett neki. aztán vissza­ fordult Kavadához. – Még ezt sem tudtátok? Noriko Sújára nézett. hetvenhat évvel ezelőtt. A tan­ könyv szerint a DKN bukása „az Amerikai Birodalom. persze nálunk is az elnyomás és az ellenőrzés az alap –. illetve más imperialista hatalmak alattomos konspirációjának ered­ ménye” (különben meg erről a szóhasználatról nem is gon­ dolná az ember. Ugye frázisnak nem is rossz? Súja és Noriko szó nélkül hallgatta Kavadát. [226] . nem elhanyagolható körülmény. másrészt viszont közölték. Szemben azzal. hogy „minden állampolgár veleszületett joga a szabadság. A társadalmi jólét érdekében azonban elengedhetetlen. biccentett. hogy a szabadságnak időnként korlátokat szabjunk”. de nálunk rendkí­ vül ügyes – azaz így utólag megállapíthatjuk. Ezzel beetették az embereket. Kavada Súja szemébe nézett. – Nehogy már!… – mondta Kavada. – Egyensúly? – Igen. – És így megszületett ez az ország. Ekkor Noriko közbeszólt: – Hetvenhat évvel ezelőtt? – Rakott szoknyás térdét átkarol­ va csodálkozva hajtotta félre a fejét. és újra beszélni kez­ dett.Súja elgondolkodott.

– Csak­ hogy kik azok az emberek? Találkoztál már valakivel. aki még csak nem is tudja). mint ma. Ezt Mimura Sindzsi mondta el neki. az igazság pedig nincs sehol. Nem csoda. és rögtön rosszul lett.”) Súja rápillantott Noriko meglepett arcára.– Hallottam erről valamennyit. Alig nyolcvan évvel ezelőtt. és újévkor a rezidenciáján az emberek előtt… – Ugye rögtön ez jut eszedbe? – nevetett rá Kavada. és félvállról mondta: – Hogy nincs is Vezér. hogy van fel­ nőtt. hogy igazából ez is hazugság. Súja is hüledezett. Társadalmi osztály szerinti megkü­ lönböztetés is létezett. Állítólag. – Ő maga is ér­ tetlenül ráncolta a homlokát. hogy talán minden hazugság. Csak kitaláció. – Hogy micsoda? – Ne már… – Noriko hangja kissé eltompult. – Ezt meg hogy érted? Kavada mosolygott. ugyanúgy. mintha nem is ugyanez az ország lett volna. A férfiak borotvált fejük tetején ext­ ravagáns copfot viseltek. és a Vezér nem is a három­ százhuszonötödik. és a fel­ nőttek is általában hallgatnak róla (illetve lehet. – Ez igaz? – kérdezte nehezen forgó nyelvvel. A bizonytalanság miatt. Mesélik. az első ve­ zér megjelenéséig. ahogy meghallotta Kavada következő kijelentését: – Persze lehet. csak a tizenkettedik. azaz a forradalom előtt az állam nevétől kezdve a rendszeren át minden más volt. ilyesmit nem tanítanak az iskolában. de összességében még mindig jobb volt. aki volt ott? Mi van. mint a Vezér maga? Súja elgondolkodott ezen a lehetőségen. ha Noriko nem tud róla. amikor Sindzsi mesélte neki. hogy nagy hazug­ ság. [227] . ha azok színészek. – De hát benne van a hírekben. ami a törikönyvekben van. (Sindzsi azt mondta: „Addig ál­ lítólag feudalizmus volt.

Min­ denesetre azért hihető. – Kitől hallasz te ilyesmiket? Utánanéztél a számítógépes há­ lón vagy min? Súja azért kérdezte ezt. mert eszébe jutott Mimura Sindzsi. Mindez a kiemelkedő minőség. Megrázta a fejét. Mindössze csak az űrtechnológiában és a számítástechniká­ ban vagyunk egy kicsit hátrányban. de ennek dacára egy harmadik országot. az emberek ódzkodnak a gondolattól. Kavada kifújta a levegőt. Tőle szerzi be a nyersanyagot. hogy a rendszer megváltozzon. Majd egyiket a másik után. Így pedig a kormány központi figurái mind egyenlők. mert ezzel a módszerrel nem adják egyetlen ember kezébe a legfelsőbb hatalmat. jólétben élnek. és folytatta. és ügyesen haladt. akkor azonos kötelessége­ ket is. a csapatszellem és a kormány elnyomó politikájá­ nak az eredménye. [228] . úgyhogy bolondok lennének mindezt felborítani csak azért. – Ha egyszer így beválik vala­ mi. ha egyszer elhatározod. sem a mi országunkhoz nem húz. Szabadságot min­ denkinek! Ha pedig szabadságot. hogy elég hi­ hető történet. Méghozzá könnyedén. hogy legyen egy alak a középpontban. – Sajnos hülye vagyok a számítógépekhez. hogy modern ipari ál­ lamként sikeresen működött. Csak semmi részrehajlás! Így senkinek nem lehet rá egy szava sem. egyre inkább bevon a gazdaságba. azután folytatta: – Mindegy.– Azt nem tudom. és neki adja el a késztermékeket. hogy utánanézel. de egy kis átverés mégis van a dologban… Az állampolgárokat pedig nem szükséges mindezekről tájékoz­ tatni. de annyi más módja van. A lényeg. hogy ez az ország baj nélkül megtette az első lé­ pést. amelyik sem az Amerikai Birodalomhoz. most kisebb dolgunk is nagyobb ennél… Csak annyit még. Én is csak hallottam. Ebben egyáltalán nem maradunk el Amerikától. Ebben az esetben az ügyes haladás azt jelenti. mert az itteni termékek legtöbbje jó minőségű. de Kavada megint csak nevetésre húzta a szája szélét. de tény. Szinte teljesen elzárkózik a kül­ világtól. Nem csoda. Minden rendesen működik. De még azzal együtt is… – Megtorpant.

mert ezzel jár némi kellemetlenség. Magától értetődő, hogy a jólétért áldozatot kell hozni. Kavada visszafordult Sújához, és gunyorosan elmosolyodott. – A kellemetlenségek és áldozatok egyike pedig ez a remek játék. Persze lehet, hogy a résztvevők és a családjuk szenved­ nek miatta, de akkor sem érint túl sokakat. A legtöbb család is beletörődik idővel. Azt mondják, az idő begyógyítja a sebe­ ket. Hosszú kerülő út után tehát Kavada története visszaért a Nagy Kelet-ázsiai Köztársaság büszkeségéhez, ehhez a ro­ hadt játékhoz. Talán úgy találta, hogy Súját a hallottak letör­ ték, mert megkérdezte tőle: – Mi baj? – Mindjárt hányok – válaszolta Súja. Végre kezdte tisztán lát­ ni, hogy mit jelentett, amit Mimura Sindzsi mondott neki egyszer: „Ez itt a megvalósult fasizmus. Ilyen gáz helyet se­ hol másutt nem találsz a világon.” Biztos, hogy Sindzsi mindezeket már régen tudta. – Hűha. Na, akkor mondjak valamit, ami még undorítóbb? – Úgy látszott, mintha Kavada még élvezné is a dolgot. Foly­ tatta. – Arra gondoltam, hogy a DKN és a mi országunk kö­ zött a másik különbség az etnikai jelleg lehetett. – Etnikai jelleg? Kavada bólintott. – Igen. Úgy értem, hogy az ország mostani rendszere egé­ szen jól illik a lakók mentalitásához. Nem szegülnek szembe a feletteseikkel. Könnyen befolyásolhatók, hajlandók mások­ tól függeni, és csoportorientáltak. Maradiak, és úgy gondol­ kodnak, hogy „csak-nehogy-történjen-valami”. Olyan ment­ hetetlenül birkák, hogy ha valaki meglebegtet előttük egy jól hangzó indokot, például, hogy „mindannyiunk érdeke” vagy hasonló, akkor még a besúgástól sem riadnak vissza, sőt meggyőzik magukat, hogy jót cselekedtek… Ez mind hozzá­ járul. Nincs mire büszkének lenni, és nem kell benne logikát
[229]

keresni. Nem tudnak a saját fejükkel gondolkodni. Úgyis könnyebb sodródni az árral. Komolyan hányhatnékom van. Ez így igaz, tényleg visszataszító történet volt. Sújának ka­ vargott a gyomra. Noriko egyszer csak közbeszólt: – Szerintem ez nem így van. Súja is és Kavada is ránézett. Norikón talán most jött ki az eddigi fáradtság, mert görbe háttal kulcsolta át a térdét, de attól még kettejük arcára emelt tekintettel, határozott hangon beszélt. – Én nem tudtam semmiről. Rengeteg dolgot most hallottam először. De ha mind igaz, amit meséltél, és én tudtam volna minderről, biztos, hogy nem tűrtem volna szó nélkül. Biztos mindenki azért olyan, amilyen, mert semmit sem sejtenek. Nem akarom azt gondolni, hogy mi mind ilyen förtelmes emberek vagyunk. Nem mondom, hogy különösebben nagy­ szerűek lennénk, de ugyanúgy képesek vagyunk gondolkod­ ni, mint bárki más a világon. Ennek hallatán Kavada mosolyogni kezdett. Méghozzá rend­ kívül kedvesen. – Milyen jólelkű vagy, Noriko – mondta. Súja viszont újból szemrevételezte Noriko arcát. Az osztály­ ban nem keltett különösebben feltűnést, és végig meg volt róla győződve, hogy Noriko olyan típus, aki nem nagyon fej­ ti ki a véleményét mások előtt. Furcsán hangzik, de úgy vette észre, hogy amióta ez a játék elkezdődött, egymás után tűn­ nek elő Noriko eddig ismeretlen tulajdonságai. Bár lehet, hogy ez csak annyit jelent, hogy ő volt a hülye. És vajon Josi­ toki pontosan látta Norikónak ezt az oldalát is? Mindenesetre nagyságrendekkel értelmesebb megnyilvánu­ lás volt, mint az, hogy „mindjárt hányok”. Ennek tetejébe még igaza is van – gondolta Súja. Akárki akármit mond, ez az ország a hazájuk, itt születtek, itt nőttek fel. (Bár a jelenle­ gi helyzetben kérdéses, hogy meddig nőhetnek még.) Lehet, hogy az úgynevezett Amerikai Birodalom egyszer felszaba­ dítja az országot, de alapvetően ez belpolitikai ügy, nem vár­
[230]

hatják el mások segítségét. Végső soron nem is valószínű, hogy lesz rá alkalmuk, hogy valaha igénybe vehessék. Ezzel Súja visszanézett Kavadára, és megkérdezte: – Figyelj, Kavada… Szerinted meg tudjuk változtatni az or­ szágot? Kavada a fejét rázta, mire Súja elszontyolodott. Azt hitte, Ka­ vada azt fogja mondani, hogy persze, mivel ő maga mondta, hogy szétveri ezt az országot. Súja kissé ügyefogyottan kérdezte: – De hát nem azt mondtad, hogy szétvered ezt az országot? Kavada hosszú idő után először vett elő cigarettát, és rágyúj­ tott, aztán karba tette a kezét. – Elmondjam, hogy mire gondolok? Súja bólintott. Kavada kioldotta a karját, kivette a szájából a cigarettát, és ki­ fújta a füstöt. – Szerintem a történelemnek hullámai vannak. Súja nem nagyon értette, vissza akart kérdezni, de Kavada még azelőtt folytatta: – Egyszer, ha bizonyos feltételek megvalósulnak, akkor anél­ kül is megváltozik az ország, hogy mi tennénk érte valamit. Én nem tudom, hogy háború vagy forradalom kell-e ehhez. Az is lehet, hogy soha nem következik be. Kavada szívott egyet a cigarettából, és kifújta. – Amennyire én látom, most lehetetlenség lenne változtatni. Ahogy az előbb is mondtam, ez az ország tébolyodott, de jól fel van építve. Nagyon jól. Kavada a cigarettát tartó kezével Sújáék felé bökött. – Nos, adva van egy rothadó ország. Ha ez nem tetszik, ak­ kor a legokosabb, amit tehetsz, hogy elhagyod, és elmész va­ lahova máshova. Emigrálásra van mód. Akkor élhetsz anél­ kül, hogy szagolnod kéne a bűzt. Néha biztos honvágyad
[231]

lesz, de a mindennapok kellemesen telnek… Csak én nem ezt fogom tenni. Súja megdörzsölgette a combját. Kicsit remélte, Kavada azt fogja mondani, ahogy az előbb ő maga is kigondolta, hogy mindezek ellenére küzdeni akar, mert ez a hazája. Igen, erről Bob Marley is énekel: „Kelj fel, ne hagyd… A harcot fel ne add.”1 – Miért? – kérdezte. De Kavada válasza némileg eltért attól, amire számított. – Egoizmus. Bosszút akarok állni, és ha ez nem is több annál, oda akarok sózni egyet ennek az országnak. Csak ennyi. Az­ tán hogy ez elvezet-e majd az ország megújulásához, az igen­ csak kétséges. Súja nagy levegőt vett, csak azután szólalt meg. – Reménytelennek tűnik. – Reménytelen is – mondta Kavada. [Maradt 25 fő]

32
– Hát ez…

Amikor a két távoli lövés hangja elért hozzá­ juk, Jutaka megint összehúzta magát. Sindzsi is abbahagyta egy pillanatra a gépelést.

Sindzsi bólintott. – Megint fegyverdörrenés. De rögtön visszatért a munkájához. Nem szép dolog ilyet mondani, de most nem ér rá másokkal törődni. Jutaka is újra Sindzsi kezét kezdte figyelni. A kötés helyett tö­ rülközővel becsavart markában a Berettát szorongatta, amit Sindzsi adott oda neki, hogy őrködjön. – Na, Sindzsi, mit csinálsz a számítógépen? Most már igazán elmondhatnád – mondta bosszankodva.
1

Földes László fordítása. [232]

Sindzsi, miután újra bekapcsolta a behívóprogramot, és be­ tárcsázott a mobiltelefonnal, sietősen ütögetni kezdte a bil­ lentyűket, és közben ugyan mondogatott olyasmiket, hogy „Megvan! Ez az!”, meg „A francba, ja, akkor így van”, meg „Oké!”, de Jutakának nem magyarázott el semmit. – Várj egy kicsit. Még egy kicsi kell… Sindzsi tovább ütögette a billentyűket. A fekete-fehér képer­ nyő kellős közepén egy ablakban százalékjelekkel és keresz­ tekkel tarkított angol szöveg futott, és Sindzsi erre válaszol­ gatott. – Jó. Utoljára adatletöltésre adott parancsot, és megállt. Az alap­ műveletek természetesen Unixon mennek, de most egy má­ sik ablakban jelent meg a letöltés állapotát mutató grafikon, annak megfelelően, ahogy hozzáalakította a Macintoshhoz. Sindzsi kinyújtott karral nyújtózkodott. Most már csak ki kell várni, hogy befejeződjön a letöltés. (Bár ha végzett, még át kell írnia a logot, hogy eltüntesse a bizonyítékot.) Utána pe­ dig az adatok alapján fel kell építeni a haditervet. Vagy csak egyszerűen átírja az adatokat, vagy egy saját programot ké­ szít, és még ügyesebben vágja át őket. Az utóbbi kicsit mace­ rás, de azzal is meglenne egy fél nap alatt. – Sindzsi, mondd már el! – kérte újra Jutaka. Sindzsi mosolygott, ő is eltávolodott a számítógéptől, és egy fának támaszkodott. Úgy érezte, hogy túlságosan izgatott, ezért mély levegőt vett, hogy lehiggadjon. Nem csoda, mert az előbb, amikor Jutakának mondta, hogy „egy Power Book 150-es”, akkor még nem volt benne biztos, de most már nyert ügye van. Lassan beszélni kezdett: – A lényeg, hogy azon gondolkoztam, hogyan szökhetünk meg innen. Jutaka bólintott.

[233]

– És… – Sindzsi a saját nyakára mutatott. Ő maga nem lát­ hatta, de Jutaka igen, azt az ezüstszínű nyakörvet, amilyen neki is volt. – Igazából ezt akartam valahogy leszedni. Emiatt tudja az a szarházi Szakamocsi, hogy hol vagyunk. Tehát azt is, hogy mi most együtt vagyunk. Ennek köszönhetően hiába akar­ nánk megszökni, könnyűszerrel elkapnak, vagy rádióhullá­ mokat küldenek a benne lévő bombának, és egy gombnyo­ mással elintéznek minket. Valahogy meg akartam tőle szaba­ dulni. Sindzsi széttárta a karját. Felhúzta a vállát. – De lemondtam róla. Mivel nem ismerem a belső felépítését, nem merem megpiszkálni. Szakamocsi mondta, hogy ha szétszedjük, felrobban, és nem hinném, hogy ebben hazudott volna. A külső burok belső oldala feltehetőleg dugig van ra­ gasztva robbantózsinórokkal. Ha az egyiket elvágom, bumm! Azt pedig inkább nem kockáztatom. Aztán még arra is gon­ doltam, hogy vaslapot kell szorítani a nyakörv és a nyakunk közé, de amelyik beférne, az nem valószínű, hogy meg tudja fékezni a robbanást. Jutaka megint bólintott. – Ezért arra gondoltam, hogy akkor viszont az iskola számí­ tógépét kellene egy kicsit megdolgoztatni, amelynek segítsé­ gével a mi hollétünket figyelik, és adott esetben a robbanást előidéző rádióhullámokat küldik. Érted, miről beszélek? A számítógép kezelésének alapjait szintén a nagybátyjától ta­ nulta, de az ő halála után is legalább olyan lelkesen birizgálta a megörökölt számítógépet, mint amilyen hévvel kosarazott, és rengeteg ismeretet halmozott fel. Időnként csatlakozott a nemzetközi vonalakhoz is, amit a kormány tiltott, és az igazi internetről (igen, amit itt internetnek neveznek, az igazából nem több, mint az idétlen Nagy Kelet-Ázsia Net nevezetű zárt hálózata) tudott meg többet a magasabb szintű számító­ gépek működéséről, és így jutott egyúttal friss információk­ hoz a világról. Persze az ilyesmi törvényellenes, és ha nem
[234]

büntetik is halállal, egy Sindzsi-korú srác két évre ideológiai átnevelőbe kerülhet. Így aztán Sindzsi tökéletesítette mód­ szereit, hogy semmiképpen ne derüljön ki, mivel foglalkozik, és senkinek nem mesélte el, hogy ilyesmit csinál. Egyedül csak Jutakának mutatott néhány képet különböző honlapok­ ról. (Főleg szexisebbeket. Ennyit még megbocsáthattok.) Összefoglalva, a számítógépes behatoláshoz alkalmazott módszerekről mostanra Sindzsinek bőségesen voltak ismere­ tei. – Ezért kerestem egy számítógépet. Mobilom pedig van, te is tudod. Ebben a rohadt játékban, úgy látszik, engedélyezik, hogy magunknál tartsuk a saját holminkat. Ha ezt tudtam volna, elhozhattam volna a saját laptopomat, de mindegy, mert megtaláltam ezt. Utána már csak az áram hiányzott, ezt az aksit lenyúltam egy kocsiból. A feszültséget szabályozni kell, de az már nem túl nehéz. Míg Sindzsi beszélt, Jutaka halványan kezdte kapiskálni, mit csinál egyáltalán a földre tett számítógép meg a mobil, és ap­ rókat bólogatott, de aztán hirtelen eszébe juthatott valami, mert közbeszólt: – De hát… nem azt mondta Szakamocsi, hogy nem lehet használni a telefonokat? A mobilok működnek? Sindzsi megrázta a fejét. – Nem, nem működnek. Próbának feltárcsáztam egy számot, az időjárás-jelentést, de Szakamocsi vette fel. „A Siroivai Kö­ zépiskola Programjának főhadiszállásán szép tiszta időnk van.” Rögtön lecsaptam, szar érzés volt. Szóval ezek a legkö­ zelebbi átjátszóállomást blokkolják. Valószínűleg egyik mo­ bilcégé sem működne. – Akkor… Sindzsi jobb keze mutatóujját felemelve csendre intette Juta­ kőt, és így folytatta: – Gondolkozz! Nem lehet, hogy ők ne tudnák felvenni a kap­ csolatot a külvilággal. A számítógépeik is biztos össze van­ nak kötve a kormány más gépeivel, már csak biztonsági
[235]

okokból is. Akkor meg ők hogy csinálják?… Pofonegyszerű­ en. A mobil- és rádiótelefon-hívások közül kiszűrik a katonai számokat, és csak azokat engedik át. – Akkor meg… Még egyszer Jutakába fojtotta a szót, és vigyorogni kezdett. – Csakhogy én arra gondoltam, hogy mindezek ellenére kell lennie egy kiskapunak, hogy ha bármi történik, a telefontár­ saság embere azért még hozzáférhessen. Sindzsi a földön fekvő telefon felé nyúlt, aztán tovább be­ szélt. – Nem is meséltem, de az én telefonom kicsit speciális. Kétfé­ le SIM-kártya van benne. Kívülről nem látszik rajta, de ha ezt a csavart kilencven fokkal elfordítod, át lehet kapcsolni. És a második számot eredetileg poénból csináltam, hogy ingyen telefonálhassak… – Elengedte a telefont. Folytatta. – Olyan szám, amit a telefontársaság technikusai használnak a vona­ lak tesztelésére. – Akkor… ez azt jelenti, hogy… Sindzsi kacsintott. – Így van. Talált, süllyedt! Pontosan erről van szó. Azután már nem nagy cucc. A sima telefonhoz való modem és a mo­ bil összekötése kicsit strapás volt ugyan, mert nincsenek meg a megfelelő eszközök. De azért én megoldottain… Szóval a lényeg, hogy elintéztem a vonalat. Utána csatlakoztam az ott­ honi számítógépemhez. Tudod, a hackelés más, mint a sima adatátvitel. Speciális eszközök – például kódtörő programok – kellenek hozzá. Elsőként ezeket emeltem át. Aztán pedig a tartomány oldalát vettem célba. A kormány központi adatfel­ dolgozó rendszere keményebb dió lenne, de gondoltam, a tartományiakat nem védik annyira, ezért ott próbálkoztam. Ez is bejött. Hiába van ez a Program az állam közvetlen irá­ nyítása alatt, tartaniuk kell valamennyire a kapcsolatot a tar­ rományiakkal. Ez is bejött. Találtam a logok között egy szo­ katlan címet. Megnéztem az e-mailt, hát az oktatási igazgató­ nak küldték, jelentés a játék megkezdéséről. Így aztán rámen­
[236]

tem arra a címre. Tehát az itteni iskolában elhelyezett ideigle­ nes szerverre. Ez nem volt túl könnyű, de amennyire tehet­ tem, utánanéztem ennek annak, és amilyen holdkórosok, fenn felejtettek egy biztonsági másolatot az anyagaikból. Ezt leszedtem. Nem részletezem, de volt köztük egy betűkód, amiről sejtettem, hogy jelent valamit. Ezt törettem fel a Ma­ cintosh-sal, amíg az előbb nem találkoztam veled. A válasz pedig ez: Sindzsi odanyúlt a Power Bookért. Békén hagyta a letöltést, és kinyitott egy másik jegyzetfájlt, amelyet irdatlan nagy, hu­ szonnégy pontos betűkkel mutatott meg Jutakának. Jutaka odanézett. „sakamocho-kinpati” – Szakamocso…? – Igen. Asszem, spanyol. Egy gagyi magánhangzócserével ki­ csit bonyolították ugyan, mindenesetre ez volt a központi jel­ szó… Utána meg már azt csinálhattam, amit akartam. És csi­ náltam is. Éppen most szedem le az iskolában lévő számító­ gép teljes anyagát. Azt meg fogom piszkálni egy kicsit, aztán újra rámegyek arra a gépre, és hatástalanítom ezeket a nyo­ masztó nyakörveket. Ők már nyugodtan ülnek a babérjaikon, hogy az iskola környékét tiltott zónává alakították, és nem tudjuk őket megközelíteni, de mi váratlanul megrohamoz­ hatjuk az épületet. Bőven megvan rá a lehetőségünk. Ha pedig egyszer sikerül megvetni a lábunkat az iskolában, akár a többieken is tudunk majd segíteni. Vagy ha az nem megy is, akkor csak úgy teszünk, mintha meghaltunk volna, és legalább mi ketten megléphetünk erről a szigetről. Amikor idáig elmondta egy szuszra, megpihent egy pillanat­ ra, és megint mosolyogni kezdett. – Mit szólsz? Jutaka megkönnyebbült arcot vágott. – Hihetetlen – mondta. Sindzsi megörült az őszinte reakciónak, és felnevetett.
[237]

– Köszönöm, Jutaka! Mindig iszonyúan örül az ember, ha va­ laki a tehetségét dicséri. – Sindzsi… Jutaka továbbra is felszabadult arckifejezéssel kezdett beszél­ ni, mire Sindzsi felhúzta a szemöldökét. – Mi az? Van valami kérdésed? – Nem – rázta a fejét Jutaka. – Csak… csak az, hogy… – Mi van már? Jutaka lesütötte a szemét, nézegette egy kicsit a kezében lévő Berettát, azután megint felemelte a fejét. – Csak… miért barátkozol te egy olyannal, mint én? – kér­ dezte. Sindzsi nem igazán értette Jutaka mondanivalóját, csak bam­ bán visszakérdezett: – Mármint? Jutaka megint lesütötte a szemét. Azután mondta: – De hát… de hát te irtó nagy fej vagy. Ezért azt még megér­ tem, ha mondjuk Sújával barátkozol. Ő annyira ügyes a sportban, mint te, és szuperül gitározik. De én semmiből sem vagyok jó, nem? Ezért kérdezem, hogy miért barátkozol te egy olyannal, mint én. Sindzsi egy darabig Jutaka lefelé fordított arcát fürkészte. Aztán lassan beszélni kezdett: – Ne beszélj hülyeségeket, Jutaka! Sindzsi csendes hangjára Jutaka felemelte a fejét. Sindzsi folytatta: – Én én vagyok. Te pedig te vagy. Ha véletlenül jól kosara­ zom is, és értek is valamicskét a számítógépekhez, és többékevésbé vonzom is a csajokat, ezek nem olyan dolgok, ame­ lyek eldöntik egy ember értékét… Neked ahhoz van tehetsé­ ged, hogy megnevettesd az embereket, ráadásul úgy, hogy nem bántasz meg vele senkit. Amikor komolyan gondolsz
[238]

valamit, akkor nálam sokkal komolyabban gondolod. Ami­ kor beleszeretsz valakibe, akkor is. Hallod, én nem azt szaj­ kózom, hogy mindenkinek van jó oldala. Hanem azt, hogy benned sok olyan dolog van, amit én szeretek. Megrántotta a vállát, nevetett és folytatta. – Kedvellek. Végig együtt voltunk, nem? A barátom vagy. A legjobb barátom. Jutaka érezte, hogy könnyek gyűlnek a szemébe. – A francba! – mondta, mint már korábban is. – Köszönöm, Sindzsi. Köszönöm. Aztán letörölte a könnyeit. Közben szipogott. – De Sindzsi, ha egy hozzám hasonló bőgőmasinával tartasz együtt, még azelőtt belefulladsz a könnyekbe, hogy innen el­ menekülhetnénk. Erre Sindzsi nevetni kezdett, de… Sípolás hallatszott. Sindzsi összeráncolta a szemöldökét, és sietősen felállt. Mert ez a hang a Macintosh figyelmeztető hangja volt. Sindzsi újra odatérdelt a laptop elé, és ránézett a képernyőjé­ re. Meresztgette a szemét. Azt az üzenetet jelezte ki, hogy a tele­ fonvonal megszakadt, és a letöltés félbemaradt. – De miért… A Sindzsi szájából előtörő szavak inkább nyöszörgésnek hangzottak. Kapkodva esett neki a billentyűzetnek, de nem tudta helyreállítani. Leállította a Unix csatlakozóprogramját, és megpróbált egy másikkal betárcsázni a modemen keresz­ tül. „A kapcsolat nem elérhető” – jelent meg az üzenet. Akár­ hányszor próbálta, ugyanez lett belőle. Úgy tűnik, a modem és a telefon közötti kapcsolat is rendben van. Ekkor pont for­ dítva, a modem és a mobil közötti összeköttetést szüntette
[239]

meg, és közvetlenül a telefon nyomógombjait használta a hí­ váshoz. Első körben megint az időjárás-jelentést. A füléhez szorította. A mobil már semmilyen híváshangot nem adott. Akkor ez azt jelenti… nem, az aksi még bőven kitart… Nehogy már… Sindzsi a telefonnal a markában tapasztotta a szemét a Power Book mozdulatlan képernyőjére. Nem vehet­ ték észre a hackelést. Mert hát azért hatkefés, hogy ne vegyék észre. És ő eléggé értett hozzá. – Sindzsi? Mi történt, Sindzsi? Jutaka szólt hozzá a válla mögül, de Sindzsi nem bírt vála­ szolni. [Maradt 25 fő]

32

Szugimura Hiroki (fiúk, 11.) észrevette, hogy a kezében tartott készülék kis folyadékkristályos képernyője szélén felbukkant egy csillag alakú jel, és figyelni kezdte. Ugyanolyan jel volt, mint az, amely az­ óta látható a képernyő közepén, amióta kézbe vette. A sziget keleti partján fekvő településen járt. Közeledett az idő, hogy a terület „tiltottá” váljon. Sietve, ám igen óvatosan haladt a házak között. Végre-valahára változás állt be rajta, pedig végig szemmel tartotta. Ez a gép a hátizsákjából került elő, és egy kézi számítógép volt, amilyet gyakran használnak az üzletemberek. Reggel hat elmúlt, mire nagy nehezen bein­ dította a használati utasítás kibogarászása közben, és azóta ez volt az első reakció. Azokat a területeket pásztázta végig elsőnek, amelyek Szakamocsi híradása szerint tiltott zónává válnak, de a déli parton a J2-es, a nyugatin az F1-es zónában, illetve ebben az irányban a H8-as felé jövet nem mutatott semmi választ. Hát, ezt a gépet nem igazán lehetett fegyvernek nevezni. De a jelenlegi helyzetben, attól függően, hogyan használják, hasznosabb lehet akár egy lőfegyvernél is. Bár nem tudni,
[240]

a mellett pedig árvácskák. A veranda faajtaja zárva volt. hagyma. és eltávolodott a faház deszkafalá­ tól.hogy amit ő most csinál. Szóval Hiroki a másik kezében egy botot tartott (Egy partvis nyelét szedte le. krizanté­ mok. száznyolcvan centinél is magasabb termetével. Semmi kétség. a kormány krómozása visszaverte a majdnem delelő nap sugarait. mindenféle tarkabarka virág. hogy túl nagy zajt csap. Való­ színű. és a csillag közelebb került a hasonló alakú. A veteményes előtt egy gyerektricikli. és körbement a ház hátsó kertjé­ hez. De akkor is muszáj volt megbizonyosodnia róla. hogy egy holttestre fog bukkanni. hogy mit írt a használati utasí­ tás a képernyő jeleiről. már elment volna innen. helyes használati módnak nevezhe­ tő-e. Rápillantott a kijel­ zőre. [241] . és továbbment jobbra. ha kinyitja – gondolta. hogy ha élne. amelyet a településtől viszonylag távolabb. valaki bement a házba. akkor az a valaki még mindig itt van. Mivel egyre közelebb az idő. Lehet. aztán valami földön kúszónövény. Talált egy ablakot. Törött volt az üvege. néhány deré­ kig érő paradicsom. hogy tiltott zónává alakuljon a terület. egy észak felé fekvő kunyhóban talált. de ő általános isko­ lás kora óta kung-fuzott. és a botművészetbe is belekóstolt. és hátranézett. Ebben a házban… Hiroki zsebre vágta a gépet. megigazította a kezében. középen el­ helyezkedő jelzéshez. ezért ez jobban a kezére állt. talán édesburgonya. Ha helyes a használati utasítás. A házban. és hasznosabbnak ígérkezett). Ha akart volna. logikus. A kis kertben házilag nevelt növények voltak. Fürgén mozgott nagy. Még egyszer végiggondolta. és ezúttal a rézsút szemközt álló ház falához tapadt. amelynek addig támaszkodott. bizto­ san keríthetett volna valami vágóeszközt.

A szoba túlsó felén volt egy falmélyedés. A kérdés. és bent termett. Hiroki letette a botot és a hátizsákot oldalt. Ezenkívül semmi nem volt a szobában. vállig érő haj. Egy pillanatig tétovázott. hogy az egyikhez hasonlított. hogy valami jellegzetes szag keveredik a levegőbe. hogy melyikük a fontosabb. amelyben dísztár­ gyakat szokás tartani (a tokonoma). a lényeg. Ahogy kiért a folyosóra. A matrózblúzos lány hasra fordulva feküdt. és a deszkapadlón szétlocsolt vér. Iszonyú nagy mennyiség volt. Elhúzta oldalra az ablakot. Hi­ roki a szabad kezével belekapaszkodott az ablakkeretbe. a felszíne már megalvadt. lassan térdre ereszkedett a holttest mellé. és az ablakkal átlósan szemközti sarokban egy nagykép­ ernyős tévé. Kis termet. Nem érdekes. macskaszerű mozgással felmászott rá. Nem fért hozzá kétség. és benézett. hogy halott. Ettől még sietősebben haladt a folyosón. és feketés színűre változott. Az egyikhez a két lány közül. Szerencsére nem volt hangos. feltűnt neki. Nem tud visszaemlékezni. És a hozzájuk tartozó láb a vádliig. Hasonlított. Villámgyorsan megkerülte az asztalt. A konyhából jött. középen egy alacsony asz­ tal. akiket keresett. hogy egyál­ talán volt-e neki ilyen cipője. Hiroki tágra nyitotta a szemét. Egy tata­ mival borított vendégszobát látott. Az arca a Hiro­ kival ellentétes irányba nézett. Hiroki átlopakodott a szobán. Vállig érő haj. Mintha rozsdás vashoz közelítené az orrát. és reszkető kezét a lány válla felé nyújtotta.Hiroki bedugta a fejét a törött ablakon. majd összeszorította fo­ [242] . hogy… Alacsony termet. A szag erő­ södött. Hiroki egy oszlop árnyékából belesett… Az asztal túloldalán fehér sportcipők és zoknik látszottak a földön. amely a feje körül tócsát képez.

mert a seb sötét lyukként tátongott csak. Már teljesen hozzászoktak a szabad levegőhöz. felemelte Megumi holttestét. amerről jött. mint egy fo­ gatlan csecsemő szája. és a szag egyszerre felerősödött. de túl merev volt ahhoz. és elsietett a vendégszoba felé. 3. [Maradt 25 fő] 34 Csendesen telt az idő. mintha egy babát pakolna arrébb. hogy felléleg­ zett. és már szintén megalvadtak. Már beállt a hullamerevség. Ezután lezárta a szemét. A patakzó vér ebből a sebből indult le­ felé. és Noriko is szótlan volt. még nem alvadt vér került elő alóla. Aztán lelkiismeret-furdalása lett amiatt. és a vértócsát kikerülve. Újra kezébe vette a botot és a hátizsákot. A nyakpánt felett átvág­ ták a vékony kis nyakat. és tovább foly­ tatódott a mellkas felé. hogy ez sikerüljön. ezért inkább lemondott róla. és [243] . és ha a szellő megrebbentette a fejük fölötti faágakat. és nagyot sóhaj­ tott. mégis megkönnyebbült. összepiszkolva a nyakörv ezüst felszínét. hallották a tenger hul­ lámzását. Lehet. Emiatt friss. ki­ csivel távolabb a hátára fektette.) volt. hogy a földre esett). Kavada némán cigaret­ tázott Súja mellett. a közöttük átszűrődő hálómintázatú fény ingaként mozdult el hármójuk testén. Semmibe meredő szürkés szeme körül a szempillái hegyén is apró vér­ cseppek telepedtek meg. Ha eléggé hegyezték a fülüket. Egy kis fontolgatás után megpróbálta keresztbe tenni karját a mellén. a vértócsában ázott száját és orra hegyét és még a bal arcát is teljesen belepte a vér. olyan volt.gait. majd tényleg csak egy pillanatig lenézett még Megumi holttestére. felállt. …Nem ő az. Sőt (bár ez már azután maszatolódha­ tott rá. és megfordította a testet. Bár Hirokit teljesen letaglózta a holttest iszonyú látványa. azután megfordult. A bozótban időnként kismadarak csiviteltek. A holttest szörnyű állapotban volt. Lehunyta a szemét. Közeledett délelőtt tizenegy. hogy már minden vér kifolyt belőle. Etó Megumi (lányok.

Ezt végiggondolván Súja nem tudott szabadulni kétségeitől. aki megölt másokat. Ezzel szemben nekik most. hogy a következő pillanatban már nem is élnek. hogy elmenekülhetnek innen. ha mozognának. Súja végig a két. úgymond. hogy akikbe ő botlott bele. Csak nehogy lankadjon az óvatos­ ságuk! Igaz. hogy akarnának. Lehet. hogy nem koc­ káztatnak? Igaz. Az ilyenek pedig nem valószínű. de lehet. mert látták meghalni Jumikót és Ju­ kikót. és két lőfegyverük is van. De vajon tényleg helyes. Ebben igaza volt.könnyen eshettek volna abba a hibába. de az alkalmat lesnék. békésen várakoznak? Kuszaka Jumiko és Kitano Jukiko. végül is van egy tervük a szökésre. és lehet. Ebben is igaza volt. hogy van. Lehet. hogy megöljék őket. aki szándékosan ölt. hogy pont Mimura Sindzsiét vagy Szugimura Hirokiét. békés és ártatlan osztálytársukat terítette le. hogy egy másik. de ha nem is velük végzett. de legalább hárman vannak. hogy Noriko sérülése miatt jó célpontok lennének. lehet. Akkor pedig helyes-e. hinni akartak másokban. hogy hozzájuk akarnának társul szegődni. ha egy helyben maradnak. Tény. hogy ők Kavadának köszönhetően megmenekülnek. hogy többen is vannak. hogy ők itt. hogy Noriko megsérült. Jaj. hogy békésnek véljék a légkört. Kavada szerint a legjobban teszik. akkor most csak annyi a dolguk. Erről már Kavadával is beszélt. [244] . Lehet. annak ellenére. Vajon kioltották valakinek az életét? Vagy talán… Bele sem akart gondolni. esetleg Moto­ bucsi Kjóicsi is szintén olyanok voltak. Persze ez is amiatt volt. mert Kavada elbeszélése felcsillantott egy reménysugarat. Akamacu Josio és Óki Tacumicsi. Illetve lehet. hogy karba tett kézzel várjanak. körülbe­ lül egy órával ezelőtt távolban eldördült lövésen gondolko­ zott. És azt is mondta. amennyiben megbíznak Kavadában. És ha Ka­ vadára hallgatnak. hogy már van olyan. de a többiek most mind rettegnek a félelemtől. hogy semmi kilátásuk nem volt a szabadulásra.

miközben újra rágyújtott. Vajon mennyi lehet ennek az esélye egyáltalán? – Hékás! – szólt neki Kavada. Ilyen szép tiszta időben megjön az ihletem – mondta Kavada. semmi nem megy előre tőle. Súja hasonlóan tekin­ tett vissza rá.De jó-e az úgy. hogy az? – Mit csináltál? Kavada szeme hamiskásan csillogott. Súja felé fordult. akit csak lehet. Súja sóhajtott egyet. Kavada? – Néha. és akik vele vannak. Noriko is és Kavada is meghalnak. közben előfordulhat. Semmit sem tehet. [245] . – Ja. Amikor idáig jutott. és megkérdezte: – Az igaz volt? – Micsoda? – Amit Szakamocsi mondott. hogy meg sem próbálják összeszedni legalább a „normálisakat”? Csak ha már itt tartunk. – Ja – Súja lesütötte a szemét. hogy véletlenül összefut Mimura Sindzsivel és Szugimura Hirokival. visszafordult Sú­ jához. – Mi van. hogy az „ellenség” kö­ zéjük férkőzik. Ha mindenkit meg akarnának menteni. – Azért annyira ne zuhanj magadba. Azután. Súja felhúzta a szemöldökét. Akkor pedig minden kétséget kizáróan ő maga meghal. Most csak magadra és Norikóra gondolj – folytatta Kavada. Hiába gon­ dolkodsz. mint akinek hirtelen eszébe jutott. Körbe-körbeforgott az agya. hogy ki egy­ általán a „normális”. te olvasol az emberek gondolataiban. Reménykedhet a szerencsében. De akárhányszor gondolta is végig. és kifújta a füstöt. és bólintott. mindig ugyan­ arra az eredményre jutott. gondok vannak a gondolkodásoddal. azt nem lehet megítélni. Hogy ami a hivatalos ideológiát illeti.

Az egyik… Igen. hogy rohadék­ nak nevezte Minatót a Baseball Szövetséggel egyetemben. Zeneszakkörös vagyok. tehát presztízskérdés nemzetközi viszonylatban is. hogy a Siroivai Középiskola baseballcsapatának sztárja elindult az úton. mert a baseball a Köztársaság nemzeti sportja volt. Vidám ember volt. ahol éltem… Sújának eszébe jutott egy negyven feletti férfi. Azért kezdtél rockot hallgatni? – Nem. Jositoki. Súja. – Kavada megértően bólintott. és ha az olimpiai döntőben alulmaradnának az amerikai csapat­ tal szemben. Annyira eldurrant az agya.”) Most munkatáborban van elvileg Dél-Szahalinon.” [246] . – Biztos arra gondolt. hanem in­ kább a… – Semmit – rázta Súja a fejét. Rockot hallgattam. akármennyire szerették is a baseballt. de nem feküdt neki a baseballcsapat győzelemorientált hangulata és hadse­ reghez méltó rendje. Így történt. hogy a rock’n’roll új csillagává (ahogy magát nevezte) váljon. amikor kis kö­ zépiskolás. („Ez a kacsafarok-frizura. és amiatt kezdtem el gitározni. – Tényleg. Csak annyit mondott: „Majd visszajövök. ritkuló haját a tarkóján két ol­ dalról középre összefésülte. – Aha. a Ház gye­ rekeinek. Személyesen sem mondott semmit a búcsúzáskor sem.Csak két dolog jutott eszébe. ott előfordul az ilyes­ mi. a Baseball Szövetség elnöksége felkészülhet a harakirire. te tudsz gi­ tározni. hogy sze­ retem a rockot. Addig meg csákánnyal a kezemben dalolom a Börtönrockot. Az okot nem mondták el részletesen Sújának és Jositokiéknak. (Végül is nem meglepő. ezért Súja alig két hét után hozzájuk vágta a kilé­ pési nyilatkozatot. először párhuzamosan lépett be a baseballcsapatba és a zeneszakkörbe.) Ráadásul a Minato nevezetű edző nagyon szemét módon bánt az ügyetlenebbekkel. Szerencsétlenségükre az ellen­ séges Amerikai Birodalomban is népszerű volt a baseball. a kartonján pedig egy nagy rossz pont landolt. Szakamocsi talán nem is erről. aki három év­ vel ezelőtt még az Áldott Szeretet Házában mindenesként dolgozott. tehát hetedikes lett. Az intézetben.

szándékosan koszosnak beállított roc­ ker fényképével. mint a kábítószert. Súja élete első sa­ ját gitárját. és a világ eggyé nemesül…2 Hát. egyszer közénk állsz majd. mert tűzbe hozza a tömegeket. Kavada bólintott. de jellemző példaként említhetjük Lennon dalát is: Lehet. (Egy­ szer még egy posztert is látott a tartományi hivatal épületé­ ben. Az imént idézett Bob Marley is ilyen szövegeket írt. egy ilyen szöveg nem jöhet be ennek az országnak. Sújának pedig egy Gibson elektromos gitárt ajándékozott. rajta ferde vonallal. de még inkább a szövegekkel lehe­ tett gond. És a saját gitárját is nekem adta. [247] . hogy a munkatáborokban gyakoriak a halálesetek a túlzott munka és az elégtelen táplálék miatt. és a rock műfajába sorolható művek általában kivétel nélkül fennakadnak a rostán. A Nagy Kelet-ázsiai Köztársaságban nem könnyű rockzene­ forráshoz jutni. amit Súja eddig 2 Bánosi György fordítása.) Hogy mit nem tűrt a Köztársaság barackszínű kormánya? Hát a beatet sem. – Valaki adott nekem egy kazettát. – Hát te így képben vagy? Kicsit meglepődött.Ezzel Jositokinak egy régi önfelhúzós karórát. Nagyszerű. ha lemezboltba megy az ember. A külföldről jövő zenét alávetik a Könnyűze­ nei Minősítő Intézet nevű szervezet szigorú vizsgálatának. – Hú. Úgy kezelik. kizáró­ lag a hazai sztárok nyálas popzenéjét és népszerű dalokat ta­ lál a polcokon. – Van kedvenced? Dylan? Lennon? Vagy Lou Reed? Súja behatóbban tanulmányozni kezdte Kavada arcát. álmodozónak tartasz. egy hosszú hajú. Ő vajon épségben van még? Mondják. / Ám én mégsem vagyok egyedül. mint a parkolni tilos táblán: „Stop the Rock”. A legradikálisabb importzene. / Remélem. Ennek köszönhetően.

– Annyira azért nem kell ledöbbenni – mondta Kavada. és az itt hagyott ka­ zettákat és a gitárt is félelmetesnek találta. hogy hallottak-e már rockot. Ha felmérést készítenénk a Siroivai Középiskola diákjai között. Kavada rávágta: – A Born to run tökjó. De Dy­ lan és Lennon akkor is a legkeményebb kategóriába tartoz­ tak. és belépett a ze­ neszakkörbe. Nyomort hangulata kicsit fel­ engedett. Van Morrisont is bírom. nem kevés tag volt. hogy ő aztán soha. akinek volt elektromos gitárja. A rockot azért még is­ merem valamennyire. biztos. a My Way illik ehhez az or­ szághoz. (De mivel az is. valószínűleg mindenki tagadó választ adna.) Persze nem annyira megle­ pő. Morrisontól a Whenever God Shines His Lightot szeretem – mire Súja szeme elkerekedett. De feltehetőleg mégsem így volt. (Természetesen Sintani Kazumi is a nagy rockrajongók egyike volt!) A szak­ körben megismert barátain keresztül meg tudta szerezni a The Times They Are A-Changin’ vagy a Stand! másolt kazettáit is. aki hallott már rockot. aki már az előbb leleplezte rendkívül sok­ rétű ismereteit. hogy Kavada. városi gyerek vagyok. és több olyan is. Súja egy kicsit elhúzta a száját. (Igaz. – Én Kóbéban nevelkedtem. De ez csakis a megbízható ismerősök között működött. hogy több mint kilenc­ ven százalék nemmel válaszolna.látott. a zene volt az oka. aki szerette a rockot. Aztán azt mondta: – Springsteen a kedvencem. hogy a szája szélére kiül egy vigyor. Frank Sinatra volt. – Hát te tényleg nagyon ott vagy! Kavada is mosolygott. hogy a kacsa­ farkas mindenest munkatáborba küldték.) Egy időben Súja is azt hitte. Amikor középiskolás lett. Ne vegyél egy kalap alá a kagavai vidéki srácokkal. [248] . úgy válaszolna. többé-kevésbé a rockba is beleszagolt. Érezte.

Wendy. De csak erőtlen mosollyal válaszolt. Súja folytatta Kavadával a beszélgetést. baby. ugye. – Többet kéne rockot hallgatniuk az embereknek. – Majd a dallamával együtt fojtott han­ gon elénekelte az utolsó részt: But tramps like us. és aggódott. Persze olyan is van.– Mondtam. Nehéz elmondani. és így szólt: – Egyszer majd meghallgatjuk együtt. Akkor szét­ menne ez az ország. Normális esetben… lehet. édes. a hét­ köznapokról vagy magáról az életről énekelnek. hogy – Súja fejből idézte a dal végét – Együtt fogunk élni. mi és a bánat / S szeretni foglak lelkem min­ den bolondságával / Egyszer majd. we were born to run! Norikóra pillantott. Noriko csak egy kicsit nyitotta nagyobbra a szemét. hogy nem hallottál még rockot? Noriko mosolygott. – Csúcsszuper szövege van. amelyek valódi dalokká teszik őket. valamikor odaérünk / Ahova mindig is tartottunk. Például Springsteen azt énekli a Born to runban. ami a szerelemről szól. és megrázta a fejét. menekülésre születtünk. Azután azt mondta: – Hát valami ilyesmi. – Szinte egyáltalán nem ismerem. hogy felragyogott volna az arca. amikor bólintott. Súja maga is fá­ radt volt. ezért ez fel sem tűnt neki. bébi. ezért megkérdezte: – Te azt mondtad. de máskor politikáról. Vannak a szavak. [249] . csavargók vagyunk. és van hozzájuk egy dallam meg egy ütem. városi gyerek vagyok. Súja észrevette. de ezek a da­ lok a mi problémáinkról szólnak. társadalomról. hogy talán nem tudja őket követni. Milyen zene? Súja ránevetett. hogy Noriko hallgat. és sétálhatunk a fényben / De addig is.

Egyszer lehet. Kavada kimérten elnyomta a földön a tövig égett cigarettáját. az előbb Noriko mondta. Ennyire fifikás a kormány. Súját olyan sokk érte. hogy féljen tőle a kormány? Súja nagyot bólintott. [250] . hogy magába szívja az elégedetlenségünket. Súja magába roskadva. ezért a sokkokhoz már hozzászokhatott. törvénybe ütközik. hallgathatsz. biztos azért…”. Mert a rock olyan volt számára. Pont ez az. ami miatt a kormány tiltja a rockzenét. Jó. Kavada bólogatott. Rágyújtott egy újabbra. de Súja úgy érezte. hogy „senki nem tud semmit. de ha rockzenét akarsz hallgatni. Kavada Súja arcát nézte. és minden más fontos dolog benne van a rockban. hogy az is. Mint eszközt. Az az érzésem. amit Noriko mondani akart. Springsteen és Van Morrison pedig olyasmi. mint egy vallás. és megszólalt: – Nanahara. mint a ti­ zenkét apostol. meg mit tudom én. lassan válaszolt: – Hát lehet. Persze összevissza hullottak az osztálytársai. A kották a Szent­ írás. hogy kieresszük a gőzt.Igen. hogy pont ezért hat. mintha jól kupán csapták volna. – Igen. és csak arra jó. – Én nem vagyok ebben olyan biztos. és folytatta: – Szerinted tényleg ekkora ereje van a rocknak? Akkora. és meg­ rázta a fejét. hogy még ők fogják terjeszteni. aztán elkapta a tekintetét. így ez már nem is volt nagy megrázkódtatás. Lehet. – Igen? Kavada lassan kifújta a füstöt.

– Igen. A cigit a szája sarkába tolta és rágyújtott. én is úgy gondolom. és Sújá­ ra nézett. Igen. lehet. az az. hallgassa. Aki akar­ ja.) valami halk zize­ gés miatt kelt fel. – De a sors iróniája. amit tiltani vagy propagálni kellene. hogy neked van igazad. – Hogy most csak annyit tehetünk. [Maradt 25 fő] 35 Minami Kaori (lányok. – Micsoda? – kérdezett vissza Súja. – Én akkor is úgy gondolom. az északi hegy lábánál fekvő vegyes er­ dőben volt. A térkép zónái szerint az F8-asban. Nemsokára válaszolt: – Én ebbe nem gondoltam bele. Egy darabig csendben voltak. Súja ránevetett. Kavada mosolygott. De amit én nem bírok az egészben. ahogy Noriko róla mondta. [251] . hogy ez nem olyasmi. Kavada megrántotta a vállát. – We are born to run. Nanahara. hogy menekülünk tovább – mondta Kavada. hogy tényleg így van – mondta Kavada. amikor akarja. Méghozzá pozitív ereje. hogy a rocknak ereje van. 20. Súja folytatta: – De… – Kavada eközben új doboz cigarettát bontott. és akkor. – Igazából. Nem így van? Súja ezt fontolóra vette. Azután szólalt meg. Te tényleg iszonyúan átlátod a dolgokat. De ahogy hallgatlak. A sziget közepétől kissé ke­ letre. Hozzátette: – Eszméletlen.

hogy az a másik mikor tekeri ki a nyakát álmá­ ban. ezért kicsit arrébb ült. vagy valami kis állat (lehet. így fellélegzett. Ucumi Jukie le­ hetett. amikor kilépett az épületből. A lány osztálytitkár. Az ellipszis alakú le­ velek hozzáértek az arcához. Kaori elmenekült egy má­ sik irányba. Fogaival felsértette az ajkait. és visszaült a gazba. Hiába tartóztatta volna Jukie. Még egy kicsit várt… Semmi nesz. Többször megdörzsölgette a tenyerével az arcát. Nem elég. Meg fogják támadni az osztálytársai. de erőteljes hangon szólongatta: „Kaori! Gyere velünk! Csak lányok va­ gyunk itt! Ne félj!” Csakhogy képtelenség volt. hogy neki fel sem tűnt. és most egy újabb seb keletkezett rajtuk. hogy van errefelé kóbor macska?) járt arra. és most itt van. és ő elbújt itt. [252] . akkor sem kér belőle. azt már nem! Még ha tudja. ahol hozzáértek a levelek. de még így is nagy volt Kaori kis kezéhez mérten.Újra felvette a pisztolyát. úgy. És… Most már tényleg „ellenség” közeledik? Mi lehetett ez a hang? Pisztolyát két marokra fogva várt egy darabig. Egy rövidített. még gyulladjon is be valamitől a bőre. A sötétségből Jukie fojtott. Ez talán már tényleg ellenség… Ellenség… Igen. akiket akkor pillantott meg. Hogy bízhatna meg bárkiben ilyen körülmények között? Ha együtt tart valakikkel. Kaori összeharapdálta az ajkait. Mióta a játék elkezdődött. Akkor. hogy felda­ gadjon az arca? Na. A sötétben a bokrok között Jukién kívül is kivehető volt még néhány árny. soha nem tudhatja. amikor el­ indult az iskolából. hogy a pattanásaitól szenved. Kaori felsóhajtott. de nem tudta megszokni. a főbejárat tájékán egy hang hívta az erdőből. igen kicsi. hogy csak a szél játszik. de a hang elnémult. hogy úgyis meg fog halni. Szinte látta maga előtt Tendó Majumi és Aka­ macu Josio holttestét. többször hallott eh­ hez hasonló hangokat. már több véres heg borította őket. Undorodott tőlük. Végül mindig rájött. kilenc milliméteres Sig Sauer P230 volt.

Meg­ halok? Kaori szinte fejvesztve kapta elő a nyakában lógó sárgaréz medaliont matrózblúza alól. Miért kellett így történnie? Találkozni akart anyával. amely nem tudja fi­ gyelmen kívül hagyni a lemez hibáját. hogy Kenzaki Dzsunja fényképe azt mondja: „Minden rendben lesz.Amikor erre gondolt.) Ó… Dzsunja. és csak ismételgeti ugyanazt a dallamot. ugye? Védj meg! Úgy látszott. Viszont Kao­ ri nem így gondolta. Szerinted az osztálytitkárral kellett volna mennem? És akkor lett volna mód. hogy ez tudatosult benne. (Manapság talán a lá­ nyok többsége valószínűleg csak a fejét rázná az ilyesmire. hogy majdnem szívrohamot kapott. Ahogy nézegette. hogy a medalion tiszta ósdi dolog. Kenzaki Dzsunjá­ nak a fényképe volt. és Kaori büszke volt rá. Egyszer csak ömleni kezdtek a könnyek a szeméből.” („Minden rendben. mire egy hosszú hajú. vagy egy rossz minőségű CD-lejátszó. Ő volt a lányok között a legnépszerűbb. úgy visszhangzott a szó a fejében. üde mosolyú arc tekintett Kaorira. amelyet úgy szeretsz. A Flipside nevű együttes egyik tagjának. A speciális medaliont csak a rajongói klub tagjai között osz­ tották szét. Meghalok? Meg fogok halni? Mintha a füle csengett volna. hogy megmeneküljek? Nem. A nővérével is. Apával is találkozni akart. ugye? Dehogy lett volna. végigfutott a hátán a hideg. Kipattintotta. Meghalok? Én? Meg fogok halni? Attól. és lassanként visszatért az eredeti tempójához. a szíve kalapálni kezdett. és tovább beszélt a fényképhez. végre csitult valamennyire a szívverése. hogy az egész Siroivai Középiskolában csak neki van ilyen. Elénekeljem a dalunkat. a Magnum a Tejútont?”) Erre Kaorinak mintha könnyebben ment volna már a légzés is. a kedves nagypapájával is [253] . Annyira. Dzsunja. Kezdjük ott. – Figyelj. Minden rendben lesz.

Szugimura Hiroki meg akarta ölni. Hiroki alakja eltűnt a bozót mélyén. Utána gyorsan felrántotta a csomagját. Kést! Vigyázni kell. Miközben futott. összerezzent. hogy meg fog őrülni. különben engem ölnek!… Megölnek! Jaj… Ebből nekem elég volt. Megállapí­ totta. Kaori egy darabig feltartott pisztollyal reszketett. A zizegés folytatódott. A háta mögül suhogást hallott. és kirázta a hideg. Ha belebotlok valakibe. Kíméletlenül. Fürdő. A bozótból egy diákegyenruhás alak figyelte őt. és meghúzta a ravaszt. hogy Szugimura Hiroki (fiúk. tény­ leg úgy érezte. [254] . kíméletlenül lőni kell.és a nagymamájával is. nem vitás. Szemét elárasztották a könnyek. Mély­ ről jövő hányinger tört rá. Megfürödni. aztán az is hamar elhallgatott. (Bár már egy csomószor látta. mint az előbbi. A hátam mögé került! Amíg nem figyeltem! Annyira félt. Flipside. 11. védj meg! Kérlek… Én. a nappali kényelmes kanapéján ülve kakaót inni és közben a Flipside tévéműsorát nézni videón. hogy szinte gondolkodás nélkül két kézzel fel­ emelte a fegyverét. és Hirokival ellenkező irány­ ba bevetette magát a sűrűbe.) – Dzsunja. Dzsunja. semmi két­ ség… Ha nem így lett volna. Pat­ tanáskrém. Megtudta. ahogy ezt mondta. hogy nekem van fegyverem. visszacsillantva a fák között átszű­ rődő napsugarakat. A durranást köve­ tően erős lökést érzett a csuklójában. anélkül hogy megszólította? Biztos nem volt nála lőfegyver. Aranyszínű töltényhü­ vely táncolt a levegőben. miért kellett odalopakodnia. Haza akarok menni. zavaros fejjel gondolkodott. Könnyeivel küzdve hátrakapta a fejét.) az. Ha nem veszem észre. Kakaó! Videó. Ez sokkal erő­ sebb hang volt. bekenni a pattanásait. és nem lövök rögtön rá… Szugi­ mura Hiroki kést döfött volna a mellembe. és gyorsan elmene­ kült. én bele fogok őrülni! Amint meghallotta a saját hangját.

Megértettétek? A J5 a sziget délkeleti partja. – Most pedig elmondom a délutáni tiltott zónákat és az idő­ pontokat. Lőni! Lőni! Új album! Kaori kezdett megőrülni. Súja sóhajtott. hogy rossz érzés. Öttől a D8. Dzsunja. – Tehát először egy órától a J5. Kíméletlenül.Lőni. akkor viszhall! Szakamocsi továbbra is derűsen lökte a szövegét. Lőni! Kakaó. Feljegyezni! Súja megint előhúzta a zsebéből a térképet és a tollat. aztán megint lecsapta a végén. Tesó! Apa. Kuszaka Jumiko neve. – Lehet. és Kenzaki Dzsunja üde mosolya hevesen rázkódott összevissza. Matrózblúzos mellén nyitva maradt a medalion. a H3 a déli hegy csúcsának kör­ nyéke. Dzsunja. [Maradt 25 fő] 36 – Nos. Szakamocsi kedélyes hangja tovább folytatta. nem tudnak repülni. No. Ez volt a dél­ előtti híradása. Ha a fiatal szárnyakra filozó­ fia súlya nehezedik. Jegyezzétek tél szépen. Nem volt köztük a C3. Kaori szeméből patakzottak a könnyek. Motobucsi Kjóicsi és persze Kitano Jukiko. hogy meghalnak a barátaitok. ahol Sújáék voltak. és a kipipált osztálynévsort nézegette. Rajtuk kívül még Kuramoto Jódzsi és Jahagi Josimi halt meg. Eltette a térképet. A temetési listára újólag felkerült Óki Tacumicsi. Anya. Egyelőre nem kellett helyet változtatniuk. Kava­ dának is a kezében volt a térkép. [255] . Dzsunja. Meg­ ölnek! Lőni. tehát ezek voltak a halottak. Azután háromtól a H3. Pattanás! Krém! Kíméletlenül. de muszáj összekapni magatokat. a D8 pedig az északi hegy csúcsától délkeletre fekvő lejtő volt.

Mi­ nél inkább halnak az osztálytársaik. Súja még szívesen odamondott volna valamit. Lehet. hogy elszökjenek. és a virág szárán egy hangya mászott. elfedte a kezé­ vel.– Már csak huszonöten vagyunk. hozzájuk egyre közelebb kerül a lehetőség. aztán másra kezdett gon­ dolni. tényleg jó barátokká váltak. úgy érezte. hogy… az előbb. Felhúzott térdét közelebb vonta magához. hogy ilyen szenvtelennek született? Sóhajtott egyet halkan magában. Úgy tudta. Két-három icike-pi­ cike sárga virág dugta ki a fejét a fű közül. ők együtt jártak. és kinézett a lába között. akkor azt egyáltalán ki… Újra fülében csengett a Kitano Jukikóval és Kuszaka Jumikó­ val végzett géppisztoly ropogása. hogy ketten együtt voltak valahol? És a két lövés tizenegy után. és rágyújtott. de erővel le­ vette a szemét Kavada arcáról. Az velük végzett volna? És ha igen. Sorban halnak. Míg a füstöt fújta kifelé. hogy miről beszélt Kavada. Elkapta a tekintetét. De… – Hogy mondtad?! Kavada csak a vállát rángatta. de úgy lát­ szik. Szóval az a helyzet. amit még nem fogadott el. amikor a rockról be­ széltek. Ez a valaki és az a másik vajon ugyanaz? Vagy… – Nanahara. csak Kuramoto Jódzsinak és Jahagi Josiminek nem nézte végig a halálát. És az időkorlát sem probléma. van Kavadában valahol valami. – Bocsánat – mondta. Aztán megszólalt: – Megmondtam. [256] . Akkor pedig lehet. A hat ember közül. Súja némán figyelte. a rohadt életbe! Kavada megint a szájába vett egy cigarettát. Erre Súja felnézett Kavadára. akik halálát most Szakamocsi beje­ lentette. Megértette.

de észrevette. hogy nem rágódik tovább. Az üvegen egy eperrajzos matrica volt. – Jó sok mindent elhoztál. és Súja felemelte a fejét. Enni kéne. együnk! – Nem… Noriko a térdét ölelve felnézett. nevetett egy kicsit. Előkapta a kenyeret a saját hátizsákjá­ ból. Kavada elővett a saját hátizsákjából egy üveget és egy hosszúkás (kétdecis kiszerelésű) kávésdobozt. A kormánytól kapott szar kenyér van. Kavada még egy műanyag poharakkal teli cso­ magot is elővett. – Még nem reggeliztél. – Noriko. – Noriko. és bólintott. még egy bő kar­ ton Wild Seven is van. Noriko két keze szorosan össze volt kulcsolva. és a fogait [257] . Odanyújtott Norikónak egy kenyeret. Tényleg. – Nézd. és kettejüket figyelte. sötétpiros tartalma.Kavada szólt. – Aha – bólintott Kavada. Noriko elég keveset szólt mostanában. Ezzel Súja is úgy döntött. és egy hosszúkás csomagot húzott még ki a hátizsákjából megmutatni. de szereztem a vegyesboltból eperlekvárt és ká­ vét. Nanahara. hogy Noriko arca krétafehér. – Miért? Nincs ét… – kezdett bele Súja. Kavada keze megállt kávényitás köz­ ben. – Noriko? Súja odament hozzá. ahogy átkarolta a térdét. – Nem kérek… Nem kívánom. A kávét Kavada biztos az előbb újra fel­ élesztett tűzön lévő forró vizes alumíniumdobozba akarja be­ loccsantani. és mögötte ott látszott csillogó. Súja Noriko vállára tette a kezét.

félresimította Noriko frufruját. Noriko lehunyta a szemét. Utána saját borostás állához nyúlt. – De. majd Noriko csuklóját emelte fel. – Nem fázol? – kérdezte Norikótól. és benézett Noriko élesen kivehető könnycsator­ nái mögé. – Bocs. Irtózatosan forró volt. és a homlokára tette a ke­ zét. egy kicsit… – Nanahara! – hívta oda Súját Kavada. A karóráját nézve egy darabig a pulzust számolta. hogy Súja úgy érezte. és egy kicsit neki­ dőlt. és a jobb keze ujjával Noriko szá­ jához ért. – Most maradj. és ő maga is levette a diákegyenruha zakóját. Súja kinyújtotta a jobb ke­ zét. – Hogy van? – kérdezte kapkodva. Sújának végre feltűnt. Ugyanakkor a Noriko homlokára kiülő verítéktől Súja tenyere lucskos lett. csak add ide a felsődet! – mondta. Kavada letette a kávésdobozt a lábához. Súja addig lélegzetét visszafojtva figyelt. matrózblúzos vállának a fekete anyagon átérződő hőmérséklete olyan magas volt. kezével Súja karjára támaszkodott. Noriko a szemét résnyire nyitva válaszolt. Súja összezavarodva hátrarántotta a fejét Kavada felé. – Lázas! Kavada! – Semmi bajom – mondta Noriko erőtlenül. Helyet cserélt Sújával. Kezének. hogy sápadt arcán nyílegyenes vona­ lat húzott a szája.annyira összeszorította. Súja is gyorsan lekapta [258] . és felemelkedett. és rátette a tenyerét Noriko homloká­ ra. Azután ujjal lehúzta a szeme alatti részt. hogy az ajkai közötti résen pedig nehézkes légzés szűrődik ki. vala­ milyen kismadarat tart a karjában. és kinyitotta a száját. egy kicsit – mondta.

és bevette. mire Ka­ vada beletömte a kenyeret az üvegbe. és Kavada segítségével vizet ivott hozzá az üveg­ ből. aztán Kavada hátizsákja tetejéről a lekvárt. hogy Noriko egyen még. Kavada határozott volt. Előbb a kenyeret és a vizet nyújtotta. Még a fejrázása is fá­ radt volt. amit az előbb akart Norikónak odaadni. mert letette a kenyeret. és a két kabátba takarózva lefeküdt a fűre. és egy másik pirulát adott Norikónak. – De nem… – Semmi de! Egyél szépen! Elég egy kicsi is. most lefekszel. és odaadta Kavadának. és a zsebéből megint elővett egy gyógyszeres dobozt. míg lenyeli. Úgy tűnt. mire Noriko bizonytalan kézmozdu­ lattal elvette a kenyeret. kinyitotta a lekvárt. – Megfázás elleni. Aztán visszaadta a maradék kenyeret Kavadának. – Most eszünk. és odavitte. – Többet nem bírsz? Noriko alig láthatóan megrázta a fejét. kislány.magáról. és teletunkolta a piros lekvárral. Noriko bólintott. Nanahara! A lekvárt és a vizet is hozd! – mondta Kavada. de Kavada a fejét rázta. Kavada szerette volna. Vedd be! – mondta. Kavada szép gondosan be­ bugyolálta Norikót a két kabáttal. hogy sokat küzd. A szája szélén kifolyt a víz. nem a reggeli fájdalomcsillapítót. Kavada zsebken­ dővel letörölgette. – Kenyeret. Látszott. és Súja sietve összeszedte a kenyeret és a vizet. kislány. és egy-két falatot harapott belőle. – Mi van vele. [259] . Kavada? Nincs baj? Súja nyugtalanul kérdezte. és azt is átnyújtotta. Noriko bólintott. – Oké. Ezt odatartotta Norikónak. de pillanatnyilag talán lemondott róla.

mi lesz. Miközben beszélt. Sújára nézett. – Miután meglőtték. ahol meleg… Kavada a fejét rázva szakította félbe. De megvan az esélye. hogy ne le­ gyen rajtuk rés. Súja megint hátranézett Kavadára. – De… – Veszélyes mozogni. Akkor belemehetett valami baktérium. hogy ne olyan felhevülten beszéljen. Noriko újra kinyitotta résnyire a szemét. – Várj már! Előbb nézzük meg. Erőtlenül mosolygott. A homlokához nyúlt. – Ne haragudj – mondta Kavadának is. Valahogy visszafogta ma­ gát. nem? Kavada megint a fejét rázta. Súja… – mondta. Súja egy darabig Kavada arcát nézte. Nem maradhatunk itt. az ágynemű funkcióját betöltő kabátokat még egyszer gondosan eligazgatta Noriko testén. A lélegzetvétele egyáltalán nem volt megnyugtató. hogy esetleg elfertőződött a sebe. Menjünk el máshova! Leg­ alább valamelyik házig. Megmondtam. – Micsoda… Súja a fekvő Noriko jobb vádliján a kötés helyett fejkendővel betekert részre nézett. még egy csomó ideig mentetek az erdő­ ben. aztán megint Noriko mellé térdelt.– Biztosan nem tudom. – Bocs. – Noriko… Noriko kinyitotta a szemét. és azt mondta: – Kavada. Lehet. Ne aggódj. – De hát rendesen elláttad. [260] . hogy csak egy sima nátha. – Semmi baj… Csak egy kicsit elfáradtam.

egyre kisebbek lettek a fák. [Maradt 25 fő] 37 Csigusza Takako (lányok. de a hegy egyenet­ len felszíne és a mindent elborító növényzet miatt meg per­ sze az idegességtől ez az érzéke is összezavarodhatott vala­ mennyire. egy ba­ rátra van szüksége. már elfedték szeme elől a fák. hogy ezt a szigetet használják majd a Programhoz. hogy eljöjjön onnan. Ebédre evett a kormány pocsék kenyeréből. Abban a házban már azelőtt sem lakhattak. ha elbújik. és anélkül hogy kiegyenesedett volna. úgymond a vérében volt már a távolságok érzékelése. A tér­ kép zónái szerint a H4 és a H5 határvonala táján. a hegy csúcsától kelet felé járt. A játék kezdete óta többször is hallott fegyverropogásnak tűnő hangokat. és ivott a vízből. A házat. akivel együttműködhet. de aztán arra a megállapításra jutott. lepusztult épületet sűrűn benőtte a gaz. de a hegy­ csúcs felé. Mennyit jö­ hetett? Kétszáz métert? Vagy még csak százat? Mivel Takako a Siroivai Középiskola atlétikakörének legjobb rövidtávfutója (a középiskolás lányok kétszáz méterén a mindenkori máso­ dik legjobb rekordot tartotta a tartományban). Újra ráfo­ gott. ő pe­ dig végig az elhagyott ház egyik sarkában kuksolt. amerre most Takako nézett. Már a rozsdás bádogtetejét sem lehet látni. 13. mert nem tudta pontosan meghatározni.Megint lecsukta a szemét. Valakire… akiben legalábbis ő megbízik. hogy semmi nem lesz jobb attól. aztán amikor rászánta magát. a karórája már majdnem délután egy órát mutatott. Körülötte magas és alacsony fákból álló vegyes erdő volt. Takako egy jégtörő árat kapott fegyver gyanánt. A déli hegy lankáinak kör­ epe táján.) kidugta fejét egy fatörzs mögül. hátranézett. mert a tyúkólban végződő. mielőtt eldőlt volna. Súja szorosan összeszorított szájjal nézett le Noriko sápadt arcára. [261] . ahol először elbújt.

hogy talán… Visszajön valaki. kikémlelt a kapu árnyékából. mint az egyetlen kijáraton kiszé­ delegni. hogy őt is gúzsba kössék az iskola bárgyú szabályai. Amikor kilépett az iskolából. A hajától és ettől a kissé feltű­ nő „bizsukiállítástól” nem voltak elragadtatva a tanárok. Takakónak is volt egyetlenegy osztálytársa. egyetlen­ egy. barna haja volt. Szemben erdő. vagy a büszkesége gátolta. de ő másik osztályba járt. Nem hagyta. a bal keze középső és gyűrűsujján egy-egy gyűrűt. Gyerekkori barát. Hogy a szépsége miatt-e. egyenes vonalú orrával együtt az is inkább nemesnek tűnt. a jobban egy fülbevalót. mint a többi lányt az osztályban. hanem kiemelte szépségét is az elsőre fele­ másnak tűnő ékszereivel együtt. De… De igen. mert eleve visszahúzódó természetű volt. a feltételezett támadó által nem várt útvonalon azonnal el kell távolodni az iskolától. arra gondolt. de Takakó­ nak az osztályban nem volt közeli barátnője. Igen öntudatos lány volt. A bal fülében két.Persze nem kizárt. a fiúk között. de szép hegyes állával és szája határozott ívével. Nem lány. Melírozott. hosszú. de Takako jó tanuló volt. halra hegy. a két csuklóján összesen öt karkötőt és a nyakában egy külföldi pénzérmét viselt. Hosszúkás szeme kicsit szigorú. ezért szinte soha nem kellett közvetlenül meg­ hallgatnia rosszallásukat. jobbra egy kicsit [262] . A legjobb és egyetlen barátnője általános iskolás koruk óta egy Kitazava Kaoru nevű lány volt. akiben feltétel nélkül megbízott. Ezzel a dologgal kapcsolatban most akadt valami. fegyveresen. Ha pedig így lenne. hogy akiben ő megbízik. az benne nem bí­ zik meg. Ezért amikor kilépett a teremből a folyosóra. Akkor viszont nincs veszélyesebb. amit végig kellett gondolnia. aki korábban kiment. De… Takako szép lány volt. és az atlétikakör legjobb futója címet is kiérdemelte. amely nemcsak összhangban volt egyéniségével. esetleg azért.

Ezért Takako a fejét lehúzva kisietett a kapun.) Tehát most meg kell keresni azt a vala­ kit… Most csak ennyit tehet. És ezt be is bizonyították már. hogy teljes erőből nekilódult. aki nála hamarabb indult el. és elrejtőzni valahova. Hogy a fiú.) saját maga veszélyeztetése árán rá várt volna – ezt csakis ön­ érzete sugallhatja. hogy az iskola előtt. semmiképpen sem. hogy bármin is elmélkedjen. azaz Szugimura Hiroki (fiúk.szélesebb a horizont. Hacsak annyira vi­ gyáz. vagy a szemközti erdő­ ben. Ilyen kö­ rülmények között bárkinek veszélyt jelentett az iskola körül bóklászni. hogy kiskoruk óta jóban voltak. hogy ne lőjenek bele hirtelen. ez nem igazán valószínű. Ha van támadó. 11. az lenne az ideális. Oldalra sem pillantva belehúzott a híres lábain. Ucumi Juki­ ét vagy valaki más. Persze még jobban jár. Az elhagyatott házból. vagy a bal oldali hegynél bújt meg. és az iskola külső fala mentén hirtelen nekiiramodott jobbra. bevágódott egy keskeny sikátorba. Hát. Csakhogy… Nem történhetett meg. az erdőben vagy a hegynél egy támadni nem akaró valaki volt? Szóval esetleg nem lehetséges. talán keresztülhúzta volna a számításait? Nem. hogy a barátja. ha egy higgadtabb lányt találna. és rá várt? Azzal. meg tudják majd beszél­ ni. egészen átlagos lányt. azután elér­ te a déli hegy lábát. (Viszont ilyen körülmények között egy túl higgadt lány pont hogy félelmetesebb. Végigfutott a települést keresz­ tülszelő úton. de ennél nem több. Hosszú időn át elválaszthatatlanok ugyan. Nem volt szükség rá. ahol el­ [263] . Persze ha meglelné Szugimura Hirokit. abban az erdőben vagy a hegynél rejtőzött. Csak szükségét érezte minél hamarabb eltávolodni az iskolától. Mindenesetre most keresni kell valakit. de ez túl naiv kíván­ ságnak tűnik. Akkor pedig a lány osztálytitkárt. Tény. De akkor sem szabad hangosan beszélni. de csak barátok voltak. Illetve lehetetlenség.

Máskor a karkötői miatt nem hord kar­ órát. és elindult a bokrok közötti nyílt emel­ kedőn. és a tény maga is nyomasztó volt. Különben is. az három előtt elindul onnan. és halkan csisza­ tolta. Takako megállapította. amelyet a háztól idáig is alkalmazott. Semmi reakció. Várt egy kicsit. hogy létezik. de most természetesen nem ad az ilyesmire. és amellyel megálla­ píthatta. Volt egy módsze­ re. felrobban. hogy nem rejtőzik-e valaki a bokrok között.bújt. De elhatározta. A nyaklánca hozzáért a nyakörvhöz. és megszorí­ totta a jégtörő árat a bal kezében (hasznát tudja venni ennek majd egyáltalán?). pedig belenyomódott a nyakába. „Ha rángatjátok. de ha minden rendben megy. Abban a pillanatban zörögni kezdtek az ágak. kivett néhányat a jobbjával a zsebébe be­ készített kövekből. elindul kacskaringózva lefelé a hegyoldalban. ki az. Egy kicsit összetapadt. és közben ellenőrzi. Susogva estek le a kövek a bokrokban. hogy a kormánytól kapott óra egy óra húsz percet mutat. hogy a déli hegy csúcsának környéke délután háromtól tiltott zóna lesz. Aztán a nyakára csatolt pánthoz ért. amikor meglátja. Takako megint előrébb ment egy keveset. és balra úgy tíz méterre tőle egy ember feje bukkant elő a bokorból. de azért puha benyomást keltő haj és egy [264] . Majd eldönti. és nehezítette a légzést. sóhajtott. hogy van-e ott valaki: kavicsokat dobált a bozótba. hogy szóba álljon-e vele. hogy nem törődik az ilyesmivel. és ha mozog. vagy sem. Ha majd odaért. hogy a romos házból elsőnek a déli hegy csúcsára megy. Takako kigondolta. Tikakónak még több esélye van felfedezni. ő is látta Kisszaka Jumiko és Kitano Jukiko halálát az északi hegy tetején. ha van ott valaki.” Kénytelen volt viselni. és előrefelé jobbra-balra bedobálta a bo­ zótba. Szakamocsi mondta a déli híradásában. addig azt hiánytalanul vé­ gig tudja pásztázni.

) volt. Ha lett volna Kazusinál fegyver.diákruha háta látszott. ahogy ke­ resztülverekedve magát a bozóton. Ha fiú. Jaj ne… a fenébe. Egy fiú. Ha Szugimura Hirokin kívüli fiú. senki más nem volt arrafelé. Ez az álláspontja nincsen ugyan észérvekkel alátámasztva. de ahogy az előbb is megállapította. Takako ijedten megállt… Gáz. várj! – ezúttal kiáltott. Ezért gyorsan körbenézett. de legfőképpen ez a nagy hang volt gázos. de végül megállt. 16. A megdöbbent arc Niida Kazusié (fiúk. hanem őt is. Találkozott a szeme Tatrakó­ éval. És az mindenképpen veszélyes. ahogy körbenézett. – Várj! Hú… Hát ez hülye… Takako néhány másodpercig habozott. Takako visszafojtotta lélegzetét. és meglódult az úton. – Mondom. Bár számított rá. attól még a teste remegni kezdett. hogy az egész testfelületét kiszolgáltatja Kazusinak. Visszafordult. És ez a hát természetesen nem Hiroki háta volt. És azt is. már úgyis megtette volna. de valószínűleg így van. – Várj! Hallotta Kazusi hangját a háta mögül. és óvatosan el akart indulni visszafelé a bozótba. ahonnan jött. Nemcsak Kazusit találják meg. úgy látszik. Ekkor hirtelen megfordult a fiú. [265] . ak­ kor gáz. miért kell nekem éppen egy ilyen csávóval… Takako erre gondolt. hogy ez a szituáció be­ következhet. és leereszkedett az enyhe lejtőn. de a fő probléma az volt. jön utána. és a fej jobbra-balra mozdult. és lőni akart volna. az már gáz. Megperdült a sarkán. Kazusi lassított.

de ha esetleg ráfogja. elég jóképű volt. de mindegy is. Leszámítva.) Akkor Kazusi direkt odajött Takako padjá­ hoz. Undorodott a bizalmaskodásától. Nem mintha számítana. hogy ez nem függ össze.Takako észrevette. kisportolt test. Hiába számít gyorsnak a párját ritkító Takako sebessége a lányok között. és Kazusi különösebb megeről­ tetés nélkül a tanulásban is és a sportban is tűrhetően teljesí­ tett. de végül is jó­ képű Kazusit. Első óta egy osztályba jártak (Hirokival másodikban kerültek össze). és ahogy előre gyártott indokai voltak azokban az esetekben. Niida Kazusi a focicsa­ pat csatára. de elsőben valami okból szá­ jukra vették Takakót és a tizenkettő egy tucat. milyen éretlen. És a labdajátékok csúcsjátékosai időnként a leg­ jobb atlétáknál is gyorsabban futnak. mert már úgyis késő volt. Csak rájuk kell hagyni. hogy végre talált egy „barátot”. És arra gondol talán. szóval nagyon szembetűnő volt. de csap­ zott. egyszer úgyis utolérték volna. Persze annak is megvan az esélye. vagy lehet. Kazusi négy-öt méter távolságot hagyott kettejük között. akiben megbízik. Különösen az. Selymes haja a mai focisták stílusában nincs nagyon rövidre vágva. hogy ez meg mit is akarhat. Takako a vigyor láttán találgatni kezdte. ha valamit el­ szúrt. széles vállú. mintha épp most lett volna vége egy hosszabbítással spékelt vadabb meccsnek. és ezen az arcon most kétértelmű vigyor ült. ahogy tette a menő csávót. el tud majd előle menekülni? Hiba volt megállnia? Nem. hogy csálék a fogai. és azt mondta: „Úgy lát­ [266] . Emiatt talán. kezét a vállára tette (bunkó!). (A középiskolában szeretik az ilyesmit. Most nem szegezi rá. Ráadásul a fennhéjazó stílusát sem bírta. hogy nem ellenségesen közelít. Mindegy. Vi­ szonylag magas. Viszont Takako nem őrzött magában jó képet Niida Kazusi­ ról. Takako a fejét rázta magában. hogy Kazusi jobb kezében egy íjjal felsze­ relt puskaszerűséget tart.

nem? Kazusi elégedetlenül fintorgott. – Mindkettőnk érdeke. csak egyenesen bele a közepébe. – Mindkettőnk tudja az okát. de most valószínűleg nem ússza meg ennyivel. – Sajnálom – felelt vissza Takako azonnal. – De miért? Takako ciccegett magában. hogy itt elváljunk. mert különben elszöksz. Megállt mozdulat közben. Mert olyan tenyérbe mászó képed van. Akkor lassan. Közben figyelte Kazusi ujját a nyílpuska ravaszán. hogy felmondja a szolgálatot.” Takako kecsesen elfordult. Takako óvatosan beszélni kezdett. – Nem akarok együtt lenni veled – mondta Kazusinak. hülye vagy? – Bocsánat – válaszolta Kazusi. A lényeg. hogy lerázza magáról Kazusi kezét. Érezte. Akkor oké. hogy Kazusi a jobb kezében lévő tárgyat felé fordítja. hogy mihama­ rabb eltűnhessen előle. Kazusi arcát fürkészve idegesen megrántotta vállát.szik. és újra hátat akart fordítani. „Micsoda megtiszteltetés” – intézte el akkor könnyedén. Mert a szeme sarkából látta. ugye? Na szia! – mondta Takako. – Ne kiabálj. és félt. Ez az erősségem. – Muszáj volt. pletykálnak rólunk. Soha nem bonyolíta­ ni a dolgokat. még egyszer szembefordult Kazusival. fiacskám. Megkérdezte: – Ezzel meg mit akarsz? [267] . és röhögött magában (Hol vagy te még attól? Sokat kell még neked ahhoz tanulnod…). Ez az alapterv. hogy re­ meg a lába.

A szoknyája még az elhagyott házban fennakadt egy törött ajtón. hogy fölényt akar szerezni. – Azt mindenesetre engedd le! – Akkor nem szöksz el. Fel bírja ez majd fogni Kazusi nyílvesszőjét vagy mijét? – Nem akarom ezt csinálni – mondta Kazusi. és azt képze­ led. hogy Kazusi ne lássa annyira a lábát. – Maradj velem! Takako begurult. Pont ez a be­ szédstílus volt az. amit Takako ki nem állhatott. észrevétlenül lecsúsztatta a bal válláról a hátizsákot. Takako kicsit arrébb mozdult. és jól kiszakadt. mire Kazusi elégedetlenkedve le­ engedte. A kezében lévő nyílpuskát sem eresztette le. Azután megszólalt: – Ne hülyéskedj! Nekem szegezel egy ilyen izét. de a tartalmuk arra utal. A szavak magyarázkodók. Begurult. akkor nem szöksz el? Kazusi változatlanul lekezelő volt. A szemében pedig valami ismeretlen eredetű ragadós fény villant… Végigfutott a hátán a hideg.Miközben beszélt. és megfogta a vállpántját. [268] . Takako tűrte. egy kínai ruhához méltó hasíték kelet­ kezett rajta. Azután furcsán letisztult hangon szólalt meg: – Te már régóta bejössz nekem. és a kikandikáló jobb lábán most meg-megakadt Kazusi szeme. ugye? – Nem hallod? Takako erőteljesen mondta. hogy szót fogadok? – Jó. de ugyanakkor valami mást is észrevett.

aztán megszólalt: – Mit akarsz? Mond ki nyíltan! Nem is ölsz meg itt helyben. de nem – vágta hozzá. vedd meg nekem. Kazusi ott helyben felemelte a kezében lévő nyílpuskát. – Akkor viszont… Takako megint megfor… Nem. úgy stírölte. ezúttal Kazusit szemmel tart­ va kezdett hátrálni. de hiába mondom. Takako csendesen szólt: – Maradj már! – Jó. – Az előbb megmondtam. azzal szórakozott. és megkérdezte: – És? – Ezért téged eszem ágában sincs megölni.Takako felhúzta szép. Az arca megint az áruházban játékért köve­ telőző gyereké volt. Mama. A harag miatt most nem esett nehezére. hogy nem akarok veled lenni. hogy nem akarok maradni. Takako megemelintette az állát. Takako fortyogott egy sort magában. Ezúttal még csak vissza sem fogta magát. Közben fél­ rehajtotta a fejét. de akkor ne menj el! – ismételte meg Kazusi. hogy jól ráijeszt? Kazusi pillantása megint Takako lábára esett. lécci. Hogy értsem ezt? [269] . Már elege volt. próbálod erőltetni. Bocs. vedd meg! Aha. és úgy tűnt. Egy darabig csak farkas­ szemet néztek. Takako is megismételte: – Mondtam. Kazusi nem engedte le a nyílpuskát. íj alakú szemöldökét. mintha ezzel a mozdulattal az idegességét akarná elnyomni. határozott. Maradjunk együtt! Takako megint megrántotta a vállát. Mi van.

Azzal. és ugyanakkor az­ zal. – Nekem szegezed ezt. ami addig még azért a jó ízlés (eléggé eldurvult jó ízlés…) határain belül tartotta megnyilvánulásait. Mi?Mit mondott ez az idióta? – Vagy nem? Nem olyan tökös legény pedig a Szugimura. hogy lekezelően beszélt Hirokiról. B a vércsoportod. Takako érezte. Biztonságosabb. nem? Takakónak elakadt a szava. és közlöd.– Én… – Kazusi ragacsos tekintetét Takako szemére tapasz­ totta. Ez kétszeresen is feldühítette Takakót. hogy amikor nagyon felhúzzák… [270] . – Csaj létedre ne ellenkezz a férfiakkal! – mondta változatlan testtartással. mert… sok más osztálytár­ sukhoz hasonlóan Kazusi is biztos azt hitte. hogy alaptalanul feltételezi. nem? – Nagyon vicces. hogy megvédsz? Nem bí­ zom benned. nem? – Pont olyan könnyedén. Felfogtad? Most már oké? Na. Már korábban is észrevette. – Takako hangjába most már harag vegyült. – A nők a legjobban azt teszik. Kazusiban végleg átszakadhatott a gát. hogy Hirokival jár. hogy megfélemlítse Takakót. Kazusi élesen szólt: – Ha megmozdulsz. Eddigre Takako már teljesen a plafonon volt. hogy ő Szugimu­ rával jár. mintha azt kérdezné. ha ketten vagyunk. hogy a szája nevetésre torzul. lövök! – A kezében lévő nyílpuska egye­ nest Takako mellét vette célba. én megyek. de Kazusi még folytatta: – Te szűz vagy. Azzal. hogy lefektessen egy csajt. ha hallgatnak a férfiakra. Valószínűleg ezt azért mondta. hogy ezeket kimondta. Ezért… Maradj itt. – Meg akarlak védeni.

Kazusi is. valóban így van. Valamiért iszonyúan vicces volt. – Utoljára mondom. első pillantásra talán kissé hivalkodónak tűnhetek. Kolumbusz kapitány. hogy megfenyegesse Takakót. Eddig még csak súrolta az „Ebből elég!” határát. te hülye vadbarom Kazusi folytatta: – Így is. nem? Én nem lennék rossz parti neked. hogy meg akarsz ölni. úgy is meghalunk. Ereszd azt le szépen. szende lányka vagyok. Nemhogy nem engedte le. de azért akart neki adni egy utolsó esélyt. Annak ellenére. Szóval? Kazusi nem engedte le a nyílpuskát. Még csak tizen­ öt éves. Vigyázza­ tok a vademberekkel! Takako lesütötte a szemét… Végül halk nevetés csúszott ki a száján. vigyorogni kezdett. Szinte felnyársalta Kazusit a tekintetével. Nem akarok veled lenni. és hagyj engem békén! Mert ha nem. így ítélem meg. hogy ettől már felülmúlhatatlan düh uralko­ dott el rajta. De… …Ehhez neked mi közöd. Igen. nem? Takako továbbra is mosolyogva nézett vissza Kazusira. Hűha. ez tényleg az év legjobb poénja. a vademberek. és folytatta. ha felhúznak. szűz vagyok. kicsit torzan. de most jócskán átlépte. – Ehhez neked meg mi közöd van? Lehet. az ott San Salvador! Oké. [271] . Ezzel a mosollyal fordult Kazusihoz. akkor én mindig elröhögöm magam. Halálod előtt azért te is szeretnél egyszer legalább. Ezúttal talán még a szája is kinyílt. Felemelte a fejét. egy pillanatig csak kábán meredt Kazusi arcába. – De így van.Igen. de ahogyan ön is említette. hanem a válla magasságába emelte. hogy félreértette Takako mosolyát.

Egyszóval meg akarsz erőszakolni. hogy mihamarabb befejezhesse ezzel a szar­ házival a csevegést. nem? Takako magában kiröhögte. Arca eltorzult. – Ne szórakozz velem! Tényleg azt akarod. nem állok jót magamért. hogy megerősza­ koljalak? Takako megint nevetve válaszolt: – Ó. sietség nélkül félre­ hajtotta a fejét. nem? Ha már úgyis meghalunk. De hát az ugyanaz. hogy nem akarsz megerőszakolni. Erre Kazusi feje hirtelen elvörösödött. elöntöt­ te a pulykaméreg. csak vegyem le a ruhámat? Takako változatlanul mosollyal az arcán. – Tedd. Eszébe jutott. kimutatod a fogad fehérjét? – Azt mondtam. – Meg is ölhetnélek! Takakót elfogta az undor. Azután Takako. A következő az lesz.” [272] . – Most már értem. tovább ment egy lépéssel.– Én is utoljára mondom – mondta. Azt mondta: – Neked a csip-csup farkincád helyett inkább az életeddel kellene törődnöd ilyen körülmények között. akkor szerinted bármit lehet? Kazusi figyelmesen nézett vissza Takakóra. hogy épp az előbb mondta Kazusi azzal a nyálas modorával: „Téged eszem ágá­ ban sincs megölni. úgy döntöttél. – Azt én nem… nem mondtam – felelte. Erről van szó. Csigusza! Ezt a bizonyos értelemben fordulóponttá lett párbeszédet Ta­ kako vajon a veleszületett természete miatt találta kellemes­ nek? Most már akárhogy alakuljon is. amit mondok. ne szórakozz velem! – ismételte meg Kazusi.

– Végiggondoltam – folyatta Kazusi. és ő maga támasztotta alá. de rögtön visszatért merev arckifejezése. – Úgy döntöttem. hogy velem meglegyen. amikor folytatta: – Én már megöltem Akamacut. egy halvány mo­ sollyal kísérve. ahogy elbújt. – Tehát meccs – ismételte meg Kazusi szavait. ezért igyekezett meglapul­ ni. és megölte. ha addig menekül. és vigyorogni kezdett. Takako megrökönyödött. De ez az ember. hogy rettegése közepette véletlenül összeakadt Akamacuval. Ha megy szép szóval. Utána meg biztosan félt. és csak az én halálom hiányozna. Hidegen villant meg a szeme. Ki is számoltad netán. akkor valami „nem tehetek mást” vagy hasonló szöveg kíséretében szívbaj nélkül kinyírja. hogy a végéig életben marad. hogy addig hányszor fér bele? Az undortól és a haragtól bizsergett a háta. ha nem. a lényeg. hogy életben maradj? Értem. de felhúzta a szemöldökét. aki nála erősebb. hogy Takako nem lőtt nagyon mellé a tippjével.Kazusi szünetet tartott. Így aztán én nem türtőztetem magam. hogy egy meccsnek tekintem ezt. aztán végső soron valamikor úgyis megöltél volna? Ha már mindenki meghalt. és a rajta kívül életben maradt utolsó ember gyen­ gébb nála. és azt mondta: – Hűha! – Még ha igaz is… Abból ítélve. az igazság inkább az lehet. Tehát erről van szó. – Meg akarsz halni? Takako azonnal válaszolt: [273] . Takako Kazusi arcát szemlélte csendben. hogy jön valaki. egy lánnyal szemben? Erre Kazusi arcára egy pillanatra a legyőzöttség vetült. Aha. Most már mindent értek. azután egy kicsit még dicsekvés is volt a hangjában. – De nem szégyelled magad.

és amíg Kazusi a homlo­ kát ráncolta. egy húzással kiszedte a nyílvesszőt. ahonnan jött. és összeszorí­ tott fogakkal. Ez az ürge már megint kifogást keres. Érezte. azt gondolta: Megbánod te még. amelyet begyűjtött azután. közben Takako megpördült. érezte. otthagyta a hátizsákját. felnézett Kazusira. amikor ütést érzett a jobb lábában. És én még egy osztályban ta­ nultam vele több mint két évig! – Várj egy kicsit! – mondta Takako. Kazusi eltakarta az arcát. amelyet ő maga kapott. (Egyébként ez Tendó Majumi táskájá­ ból került elő. hogy a sebből vér folyik le­ felé jól kidolgozott izmain. és helyette az övéből két. feltérdelt. és a zsebéből titkon készenlét­ ben tartott köveket beledobta az arcába. Kazusi beérte. – Te vagy a hibás – mondta Kazusi enyhén lihegve. Meglátta.– Lőj csak! Egyetlen pillanatra Kazusi habozni látszott. hogy végzett Aka­ macu Josióval. és jobb kezébe fog­ ta. hogy Takako leült. és nekilendült arra­ felé. amely kilógott a nedves földből. hanem az arcán keletkezett sebesülés miatt gurult dühbe. hogy kivédje. Érezte. rövid lánccal össze­ kötött fabotot – egy nuncsakut – vett elő. [274] . jobb kézzel hátranyúlt. A jobb combja hátuljába a szoknyán keresztül egy ezüstszínű nyíl fúródott. ledobta a nyíl­ puskát a földre. Az arcát súrolta egy gyökér.) Takako rápillantott a földre esett nyílpuskára. A lánc megmozdult. amelynek nem sok hasznát látta. De erről Takako mit sem tudhatott. Takako nem sza­ lasztotta el ezt a lehetőséget. ahogy volt. Felsebzi az arcom ez az aljas disznó! Takako megfordult és felült. Azután nem is annyira a lábába állt fájdalom. hogy felsértette. valamilyen rejtélyes okból egy teljesen sima samiszen-húr volt. csak a jégtörő árat markolta. Az at­ létikakör legjobbjához méltó sprintjével bő tizenöt méterre juthatott. – Minek haragítasz magadra?! Takako ott a földön ülve. Mintha Kazusi ciccegését hallotta volna a háta mögött. hogy ezt eldobtad. és hasra esett. A fegyver.

A bal csuklóján viselt két kar­ kötő közül az egyik elpattant és elrepült (dél-amerikai indián kézi munka. – Megismétlem – folytatta Takako. A zsib­ [275] . Takako az osztályban a leg­ jobb sportteljesítménnyel büszkélkedhetett ugyan a lányok között. Takako vízszintesen tartotta a jégtörő árat. a fenébe!) a felkarjában hirtelen vé­ gigfutott a zsibbadás. most már két hasítéka van. de akkor is kevés volt az esélye a győzelemre. Takako is megszorította a jégtörőt. Egyúttal a szoknyája is felszakadt. Jó. súlyra talán húsz kilónál is több volt köztük a különbség. semmiképpen! Hirtelen Kazusi mozdult meg. a farkad he­ lyett inkább az életedre vigyázz! Erre Kazusi arca elváltozott. Vibrált közöttük a feszült­ ség. sebesült is. Leszek ellenfél. Átvette a jégtörőt a jobb kezé­ be. és fentről átló­ san lecsapott a nuncsakuval. tökre szerettem. és ezzel még újabb adag vér buggyant ki. – Azt mondtad. hogy lazára veszi. felállt. de fel bírt állni. Eldobta a vesszőt. hogy eszméletlenül megerőszakolsz. Csodás. Ráadá­ sul a jobb lábán elég mély volt a seb. A te fajtád nem fog legyőzni engem. – Hiába. Felfogtad? Megértetted? Vagy túl hülye vagy hoz­ zá? De Kazusi arcán még ezek után is látszott. Jól van. – Ne tervezgesd. Magasságra majdnem tizenöt centi. kisfiú. Hallod. Lány is. fel egészen az agya közepéig. szemét le sem véve Kazusiról. Kilépett előre. és becélozta Kazu­ si mellkasát.hogy szakad a húsa. Iszonyúan fáj. meccs. Takako a bal karjával fogta fel. és felemelte a nuncsakut az arca magasságába. biztos volt benne. – Ne erőlködj! – mondta Kazusi. Az egész lényemmel szembeszál­ lok veled. De nem hagyja magát legyőzni. hogy nem veszíthet.

Kazusi megint meglengette a nuncsakut. és félredőlt. Takako felől nézve a feje bal felső részétől a válláig tartó felületet vette célba. hogy félelem nélkül merj előremenni. Egy ziháló hangra is fi­ gyelmes lett. és azok a levegőben szállongtak. „Kevésbé találnak el. Sebaj csont nem tört. Takako lehúzta a fejét. tágra nyílt szeme. Eszébe jutott. Jött a második csapás. hogy könnyen belecsúszott. [276] . és hanyatt esett. A seb a jobb lábán ütemesen lüktetett. hogy elkerülje. Takako azon nyom­ ban meglendítette a jégtörőt Kazusi jobb csuklója felé. Hosszú. Újra két méter a távolság. Valószínűleg már nem sokáig bírja tartani magát. Azt is tudta.” A nuncsaku vállon találta. hogy a combjá­ tól lefelé szinte az egész lábát beborítja a vér. és kitépett néhány szálat. Kazusi pedig feljajdult és meg­ hátrált. Takako nekiugrott Kazusi mellének. Kazusi fintorogva hátraugrott és kike­ rülte. Néha az is fontos. amit egyszer Szugimura Hiroki tanított neki. Ezúttal a tenisz fonákütésének techni­ kájával felfelé húzva lendítette a nuncsakut. Fel­ emelte a jégtörőt. melírozott hajába belekapott a nuncsaku. Megint nőtt közük a távolság. hogy a saját ajkai közül szűrődik ki.badtság nem kötötte le minden figyelmét. Érezte. mert jobb kézzel felrántotta a jégtörőt. Takako előrelépett. Kazusi nuncsakut tartó kezén piros szín látszott. Takako a se­ besült jobb lábával elvesztette az egyensúlyát. de jól döntött. Kazusi szabad bal kezével eltaszította Takakót. Érezte. De úgy tűnik. nem szenvedett túl nagy kárt. Takako bal karja bizsergett. és nem ütött olyan nagyot. mert csak a lánc. ha megváltoztatod a köztetek lévő távolságot. Az orra előtt volt Kazusi döbbent arca. aki kung-fuzni tanul.

hogy olyan arcot vá­ gott. és lenézett Takakóra. [277] . De nem úgy tett. ráadásul egy élet­ len tárggyal. Kazusit szemmel tartva hátrált. teste oldal­ ra hanyatlott. mert akadálytalanul nyújtotta ki a kezét. A franc. még élvezi is! Kazusi újra meglendítette a nuncsakut. Most az arcára célzott! Takako felemelte a jégtörőt. Egy magas. Úgy tűnik. Kazusi torkát kurta nyögés hagyta el. és oldalról teljes erőből belerúgott Kazusi bal térdébe. Kazusi lehet. és szép vágású szeme becsukó­ dott. hogy Kazusi már kezd hozzászokni a használatához. Ha Takako most a jégtörő felszedésére koncentrált volna. hogy veszít. de a nuncsaku követte a testét. hogy felfogja. Az ütés a feje bal oldalát érte. ez fix nem normális. Takako összeharapta a száját. könnyen lehet. Hátának a fele láthatóvá vált. Szétver egy lányt. Takako lassan felült. Hirtelen meglódult a teste. A bal orrlyukából meleg folyadék csorgott elő. fémes csattanással együtt a jégtörő eltűnt. Ennek semmi sem tabu. Felsőtestét elrántotta előle. és a bal térdére zuhant. Miközben esett. mint aki tudja: végzett vele. Takako teste dőlni kezdett. – Micsoda nő! – mondta. Teste megingott.Kazusi a bal kezével dörzsölgette a mellét. de Kazusi azonnal lecsapott rá a nun­ csakuval. és elgurult a közelben a földön. Takako tenyerében csak az éles fájdalom maradt. és a bal térdével a középpontban félfordulatot tett. kinyújtotta hosszú lábát. amelyet kis híján megszúrtak. Kazusi a szája szélét mosolyra ferdítette. Lehet. és egy-két lépést tett előre. Ráugrott Kazusi hátára.

hogy sok­ kal kisebb a szemüreg. Takako erősen kapaszkodott Kazusi­ ba. és felrántotta a fejét. mint gondolta. Hiábavaló volt. A hü­ velyk és a középső ujja is a második ujjpercig elmerült Kazu­ si szemében. erővel befelé hajlította az ujjait. Letette a kezét. és nem hagyta magát. A körmei ápolását Takako soha nem mulasztotta el. és beásta ma­ gát a szemgödrébe. a legnagyobb erőt a középső és a hüvelykujj tudja kifejteni. Mutató­ ujj és középső ujj… Nem. Annyi váratlan volt csak a dologban. hogy melyik ujját válassza. majd tér­ den állva kiegyenesedett. – Áááááááááááá! Kazusi kiáltott. amiről Takako egy pillanat leforgása alatt döntött. Még beljebb nyomta az ujjait. Kazusi szeméből vér és egy átlátszó zselészerű folyadék. és összevissza rázta a kezét. Takako rendíthetetlen volt. Kazusi mintha megértette volna Takako szándékát. Kazusi előredőlt. [278] . és akárhányszor kérte is tőle szá­ mon Tada tanár úr. Az arcába kapaszkodó Takako jobb kezét két kézzel lesöpörte magáról. Takako jobb kezének középső és hüvelykujja áthatolt Kazusi szorosan összezárt szemhéján. Attól. egyfajta mutáns könny folyt kifelé. A helyüket be tudta tájolni. belemarkolt Takako hajába. nem. és meghúzta. hogy kidurrannak a szemgolyók. elengedte a nuncsakut. Takako szinte meglovagolta Kazusit. hosszínra növesztett manikűrjétől nem volt hajlandó megválni. Összevissza rázta a testét. hogy tel­ jes testével ránehezült. hogy le­ rázza magáról Takakót. felkelt. Közben Takako érezte. Ha volt valami. belemarkolt a hajába. az atlétikaedzője. és a fejébe kapaszkodott.Rácsimpaszkodott. mert be­ csukta a szemét. – Jáááááááááááááááá! Kazusi torkaszakadtából üvöltött. akkor az az volt. és próbálta Takako kezét elhessegetni.

és Kazusi szájába (látszott né­ hány fogtömése) két kézzel beleszúrta az árt. [279] . Takako benyomta a jégtörő árat. János Pál vagy a XIV. embriópózba gömbölyödött össze. és oldalra fordulva. Kazusi mindkét karját kinyújtotta és hadonászott. Mivel a torkán tapostak. de a szemhéja szélétől befelé az egész teljesen piros volt. Emiatt Kazusi kezében maradt né­ hány szál vagy néhány tucat szál haja. A szeme nyitva volt. Ezt már nem a harag miatt teszem. hogy a szája mosolyra kunkorodik. erőtlenül püfölte. mint a papírfalak között süvöl­ tő szél. ezúttal a lába közét szorította. – Se… – Kazusi szájából kicsúszott egy szó. Kazusi teste melltől lefelé a lábujja hegyéig görcsösen rángatózott. Megkereste a jégtörő árat. amelyet az atlétikaedzéseken is használ. kisapám? Takako érezte. körülötte a ragacsos vér festékként csorgott. hogy elzavarja on­ nan a lábát. A tal­ pa felől olyan puha érzést közvetített. és Kazusi szabadon hagyott lába közébe taposott vele. felemelte ezt a sebesült lábát. Végül megállt. de most nem törődött vele. mintha egy kis állatot taposna el. Nem volt nehéz. Takako jobb lábát húzva odament hozzá. amely Takako lábát akarta elhajtani. hanem mert élve­ zem. A karja lehanyat­ lott. mint egy albínó majomé. – Segí…! Hogy képzeled. tisztára. megtorpant a mozgás­ ban. és pókhálóalakot rajzolt. Rögtön meg is találta. akkor meg nem mindegy? Takako behajlította a térdét.Takako leszállt Kazusiról. Ránehezedett. hogy ez így is volt). pilla­ natok alatt belefúródott Kazusi torkába. lengette a karját aztán fe­ nékre huppant. Kazusi kiabált. Felvette. semmi kétség. mint a hát­ úszásnál a Vasallo-startnál. Kazusi feljajdult. és próbálta lesöpörni. vörös volt a saját vérétől. Takako ekkor a bal lábával taposott a nyakára. dalai láma. olyan volt a hangja. És akkor mi van? Végül is nem vagyok én II. Albínó szeme persze nyitva volt. A fehér alapon lila csíkos tornacipő. és mintha egy láthatatlan ellenséggel harcol­ na (igaz ugyan. Kazusi keze.

Takako a vérrel borított jobb lábát ölelve újra lenézett Kazusi holttestére. Lehet. Pisztollyal szemben nem nyer­ het. de ettől még nem szabad megnyugodni. Nem tudja. Takako hátrált.) Szóma Micuko (lányok. Olyan volt. Egy nagy auto­ mata pisztolyt tartott kecses kezében. Nem fordította Takakóra a fegyverét. és készenlétbe helyezte. Jobban teszi. Takako vetett egy pillantást Micuko jobbjára. aztán visszaesett a földre. mert „a” Szóma Micukóról van szó). és a földre ült. El kell menekülni.Jobb lábába hirtelen belenyilallt a fájdalom. mint egy mutatványos. De a lényeg. Bár természetesen ha so­ káig tart. mint egy megismételt két­ száz méteres időmérő után.) nézett le Takakóra. hogy Szóma Micukónak mik a szándékai. semmi esélye nem lett volna. (Kazusi feje egy hajszálnyit felemelkedett. ha elmenekül. – Minden rendben? – kérőezte Micuko iszonyúan kedves hangon. már csak azért is. belekapaszkodott egy közeli fa törzsébe. Érezte. [280] . és nagy nehezen felállt. ezért ültében hátra­ fordult. Jobb lába nagy sebességgel kezdett el­ nehezülni. Takako újra felhúzta fájós jobb lábát. akkor nem nyerhet. 11. Kicsit még kevesellte is. aki a torkából akarta elővarázsolni a jégtörő árat. most elő is veszem… – Takako! Váratlanul szólították meg a háta mögül. hogy a valódi harc épp csak harminc másodperc volt. Takako lerogyott Kazusi feje mellé. Ugyanazzal a lendülettel kinyújtotta a kezét. Győzött. és megpróbált felállni. Minden mást félretéve. Kedves közönség! Amit az imént lenyeltem. De… Ha netán Niida Kazusihoz hasonlóan „játszani” akar (ennek nagy az esélye. a lényeg ez. hogy győzött. hogy a fogai közül kiszűrődő légzése olyan zakatoló. kihúzta Kazusi szájából a jégtörőt.

mi­ csoda gyönyörűség!) Igaza volt Micukónak. amióta középiskolás lett. mint a többi lány. Ekkor Takakónak eszébe jutott egy felsőbb éves fiú szavajárá­ sa. hogy te vagy az egyetlen lány. mint nő a nőt. ebbe a fiúba nagyon szerelmes volt. Úgy beszélt. csak nézte az arcát. és iszonyú sebekkel tarkítva kukkantott be a terembe. talán a jobb lábából kiömlött vér nagy mennyisége miatt. Takako még mindig nem tudta eldönteni. Azután rá­ nézett a Takako kezében lévő jégtörő árra. meg különben sem félt Micukótól. hogy a teste ingadozik. amikor Micukóhoz beszélt. hogy mit akarhat Micuko. (A Siroivai Középiskola két messze legszebb lánya nézett itt szembe egymással. Körítés­ nek egy kinyomott szemű fiú hullája. A Szugimura Hirokival szembeni igen halvány érzelmeivel el­ lentétben. – Hát… Micuko tüzetesen megszemlélte Kazusi holttestét.Válaszolt. – Már régóta gondolkoztam azon. Azt a mindenségit. Takako megint azt válaszolta: – Hát… – Úgy érezte. mint aki tényleg szívből el van ragadtatva. szépnek lenni… Takako azóta figyel­ te. Angyali arcában csillogó szemek. – Hallod… – mondta Micuko. Verseny előtt is. Sőt még vidámnak is tűnt. amikor a barátaival valami verekedésbe keveredett.” Senkinek sem nyalizni. akkor is azt mondta azzal a sajátos hanghordozásával: „Semmitől sem félek. Méltóságán alulinak tartotta. és nem is reszketett. Takako az élete árán sem lett volna hajlandó bárkinek is nyalizni. Ez a fiú a mostani stílusára is nagy hatást gyakorolt. aki régen (azaz alig két-három hónapja) tetszett neki. aki nem nyalizik nekem. Nincs mitől félnem. de volt barátnője. Egy nagyon szép [281] . – Azzal az eggyel intézted el? Ez hihetetlen. tisztellek.

Ezért nagyon… Takako szeme tágra nyílt. hogy egy ki­ csit leszbi vagyok? Hihihi. de attól még sprintjével nem ho­ zott szégyent az atlétikakör legjobbja névre. – Ezért nagyon… Micuko felkapta a Colt Governmentet. Valami nem stimmelt. – Szép is voltál. Eléggé húzta a jobb lábát. Micuko leeresztette a fegyvert. Nem hasz­ nált a nátha elleni gyógyszer. De – gondolta ugyanakkor – egészen mostanáig még akkor sem jutottak eszébe a fiú szavai.lány. Takako szinte fejest ugrott előre. Hogy most eszébe jutottak… Én… igazából félek ettől a Micukótól? – Egy kicsit féltékenykedtem is rád – folytatta Micuko. és a szép formájú lábai. mint te. Rögtön vissza is estek a földre. és a gyors ütemben még tovább futó Takako matrózblúzának hátán pontosan három luk ke­ letkezett. Háromszor egymás után meghúzta a ravaszt. Hason csúszott to­ vább a földön. Rögtön rá is jött: miért beszél Micuko múlt időben? Micuko szeme ravaszul nevetett. Délután két óra körül járt az idő. ez már mind a múlté. amelyet Kavada adott neki. Ezután visszatért a jelen időhöz: – Én szeretem az olyan lányokat. akár egy tó az erdő mélyén… Na de mindegy. meg nálam jobb kislány. az egymással kont­ rasztot alkotó fehér bal és piros jobb szoknyáját kifordítva felcsapódtak. Már vagy húsz métert eltávolodott a fák között az enyhe lejtőn. Megpördült. [282] . és futásnak indult. Lehet. és így szólt: – Nagyon kár… [Maradt 24 fő] 38 Noriko légzése egyre hevesebb lett. mint Ogava Szakura. csendes. Takako némán hallgatta. Kicsit olyan. amikor Niida Kazusival küz­ dött.

hátát egy fatörzsnek döntve. – Egyre rosszabb. Súja visszafordult Kavadához. amelyet újra be­ nedvesített. kicsit bólintott. hogy igazad van. aki végig ugyanabban a póz­ ban. Súja az egyik palackban maradt vi­ zet mind ráöntötte Noriko zsebkendőjére. Kavada a csukott szemmel fekvő Norikóra pillantott. de mintha köszönetet mondana. ott biztos lenne hasznosabb gyógyszer. aztán folytatta: – Nem fog meggyógyulni attól. – Pont ezért. És még nem is lóg bele a til­ tott mezőbe. – Hova? Súja összeszorította a száját. hogy melegben fektetjük le. és folytatta: – Egy orvosi rendelő jele is szerepel a térképen. hogy már nem bírom tovább elviselni. Jobb keze a térdére fektetett Remington sörétes puska markolatán nyugodott. [283] . tényleg – válaszolta Kavada. nagy nehe­ zen visszafogta magát. nem? A tele­ püléstől távolabb. – Ja. – Kavada – szólította meg Súja. miközben lassan fújta ki a füstöt a szája szélén. – Ha vérmérgezést kapott… Kis szünetet tartott. – Mi az? – Menjünk! Kavada felhúzta a szemöldökét.de a rövid idő alatt mintha tetemes mennyiségű húst lefarag­ tak volna Noriko arcáról. törökülésben ült és cigaret­ tázott. Ha eljutnánk addig. hogy letörölje vele Noriko izzadságban úszó ar­ cát. északra van. – Azt mondom. majd visszatette a homlokára. Súján megint majdnem eluralkodott az idegesség. – No­ rikóra bökött az állával. – Lehet. Kivette a cigarettát a szájá­ ból. Norikónak csukva volt a szeme.

– Nem azt mondom. Újra beleszívott a cigijébe. – Noriko! – rázta Súja a fejét. hogy meg akarsz minket ölni. mert belegondolt. [284] . – Te… – folytatta Súja. De ennyire tar­ tasz a veszélytől? Ennyire csak magadra gondolsz? Súja egy darabig Kavada szemébe nézett. és Sújára nézett. Szerződés felbontva. ha addig tiltott zóná­ ba kerül? Kavada nem mondott semmit. – Ne csináld! Ha Kavada nincs velünk. és mit csinálsz. Kavada félrehajtotta a fejét. – Ha azt mondod. Kavada arca nyu­ godt maradt. én elmegyek egyedül is Norikó­ val. ha már azelőtt kikészülsz. Csináld egyedül! – vágta hozzá Súja. vagy talán azért. a hangja egy kicsit megremegett. nem menekülhetünk meg. hogy talán el kell válnia az útjaiknak. Nehézkes légzésével szaggatottan csak ennyit mondott. Mi van. nem jössz. – Várjunk a sötétedésig. Noriko csak a fejét fordította oldalra. és elkezdte összerakni a maga és Noriko csomagját. – Súja… A háta mögül Noriko hangját hallotta. hogy megmenekül­ nénk? Súja újra visszafordult Kavadához. Most veszé­ lyes lenne mozognunk. Várjuk meg a sötétedést! Súja a fogait csikorgatta. A hom­ lokán lévő zsebkendő letoccsant a földre. aztán elnyomta a földön. De azért megmondta. – Legalább másfél kilométer az orvosi rendelőig.– Menjünk! – mondta Súja még egyszer. Az idegesség miatt. ezért megfordult. – Nem érted? Egyre gyengébb vagy.

akinek jel­ legzetes arcvonásait Takako örökölte. most a sarkadra kell állnod. – Szánalmas. és csóválta a farkát. hogy a húga. Kicsit félrehajtotta a fejét. melyik gyógyszert lehet használni. hogy Súja végig ott vigyázott Norikóra. és da­ cára annak is. hogy már több mint félóra el­ telt azóta. Hallod. csak szomorú arccal hallgattak. Ezt Kavada úgy húszpercenként megismételte. Takako félig ébren álmot látott. Aztán Kitazava Kaorut látta. és kicsit kerekdedebb arcú anyja. Pedig még csak tizenöt évet éltem. Ajako. Megyek én is – mondta. okos nőstény kutya volt. attól függetlenül. A családja – apja és anyja meg a két évvel fiatalabb húga a házuk kapuja elől integettek neki. Megint borostás állához ért. aki már hét éve társa. Szóma Micuko már rég elment. akinek nyafoghatott.– Várj! – mondta Kavada. akire Ajako ütött. aztán a mellette lévő Sújára pil­ lantva mondta: – Te azt sem tudod. [285] . Hanako. [Maradt 24 fő] 39 Annak ellenére. és Súját nézte. Látta. Jaj – gondolta álmában Takako. Takako. de ez már nem jutott el a tudatáig. a fejét lógatta. Az ő törékeny alakját. megfogta a bal karját. – Jól van. az egyetlen barátnője. viszlát! – mondta. vigyázz ám apára és anyára! Úgyis túlságosan elkényeztetnek. Egy kicsit tanulhatnál tőlem. Csigusza Takako még mindig élt. Mellettük a kutyájuk. – Viszlát. és megnézte a pulzusát. Jóképű apja. amelyet Niida Kazusi lőtt meg nyílpuskával. hogy a hátába lőttek hármat. Lassan felemelkedett. Takako kiskora óta nevelgette. odament No­ rikóhoz. hogy rengeteg vért vesztett ezekből a sebekből plusz a lábából. Ajako sír.

Tényleg. Csigusza – mondta. én sem voltam különb a többi csaj­ nál. Ez nem képzelgés. Ez… Ott volt egy felsőbb éves fiú. Először is viszlát. de kedves tekintet. te nem jársz senkivel? – kérdezte a fiú mosolyog­ va. Örült. az nagyon szorosnak és bizalomteljesnek tűnt számára. FUCK OFF feliratit fehér póló. Hű.…Neked is. A teremben nem volt senki más Takakón és azon a fiún kívül. Az a hit volt. Nem félek. – Tényleg? – emelte fel a fejét a fiú. Rövidre vágott. Ez tényleg megtörtént. Valamiért nem hallja jól. – Csigusza. Egy parkban van. hogy ő szebb. te mondtad egyszer. hogy második nyara van. Csak… Egy kicsit azért rossz. és új klubházat építettek helyette. hogy ha megtesz az ember minden tőle telhetőt. [286] . Kaoru. – Gyönyörű a barátnőd. és elmosolyodott. akkor nincs félni­ valója a pokoltól sem? Igen. – Hallod?! – mondta Takako. de mintha valami olyasmi lenne: „És Vele mi van?” Vele? Ekkor megváltozott a helyszín. de elég alacsonyan van a saját látószöge. fekete csíkos zöld sort. hogy így egyedül kell meghalnom… Kaoru mintha kiáltott volna valamit. Akadályfutásban volt jó. Merthogy azt a termet második őszén lerombolták. mert elő­ ször dicsérte meg a fiú a szépségét. Megállapította. Ekkor megint változott a kép. ame­ lyikben egy másik lánynak azt lehet mondani. mert egy ideje fájlalta. Takako vegyes érzelmekkel telve nevetett. Amikor vele beszéltem. és az atlétikakör termébe ju­ tott. de az a kapcsolat. Most szorgalmasan fáslizgatta a térdét. Ki­ csit simlis. Micsoda felületesség. elöl felállított haj. Ajajaj. – Te sokkal szebb vagy nála. Na­ gyon összeilletek szerintem.

de leg­ alábbis vallj neki szerelmet. – Ez komoly? Akkor gyorsan bolondulj bele valakibe. Jelenleg senkibe. Nem volt olyan magas. ez én vagyok. Általános végéig még olyan volt a viszonyuk.Ó. – Te… te mit tennél. úgyhogy nem tudom. micsoda dolog! Erősebbnek kell lenned. Hiroki a következő évtől kezdett el kung-fuzni. Ak­ kortól kezdett el nőni. Takako? Történt valami? Takako egy kicsit gondolkozott. Gyere. hogy szerel­ mes beléd? – Hát… még nem mondták soha. Általános iskola második vagy harmadik évében? Szugimura Hiroki ott sírt előtte. csak gyerekkoromban. hogy át-átjáro­ gattak egymáshoz. és az első napi beszélgetésükkor valaho­ gyan arra terelődött a téma. – De én gyáva vagyok… Nem fog menni. – Hékás! A fiúk nem sírnak. Másodikban egy osztályba kerültek. Egyszer Takako magába volt zuhanva. nézd meg őket! – Jó… Hiroki a szemét törölgetve ment utána. Megint változott a helyszín. A rossz gyere­ kek elvették Hirokitól a frissen vásárolt képregényét. középiskola. és túlnőtte Takakót is. Na gyere! A kutyánknak kölykei születtek. talán még Takako magasabb is volt nála. Takako ekkor megint elgondolkozott egy kicsit. Tényleg. Mi van már. és Hiroki megkérdezte: – Mi baj. mint most. – Te szerelmes vagy valakibe? – Nem. ha valaki azt mondja neked. és Hiroki megjegyezte: [287] . aztán elmondta. irántam nem érzel semmit? De azért folytatta.

Jó. hogy Hiroki nem sír. A délután szelíd fényében Szugimura Hiroki nézett le rá. hogy csak beképzelem magamnak? Én legalábbis egy kicsit szerelmes voltam beléd.– Hallom. Hi­ roki mögött fakoronák. hogy „…és te bele vagy esve”. Akkor állapította meg. de most a hátán feküdt. Ne halj meg! Mi van már. ez nem túl férfias… Ne bőgj már! Ekkora nagy melák. mégse fejlődött semmit! A sors fintora lehet. függetlenül attól. – Mellette térdelt. Össze fog jönni a dolog? – Nem. bár ezt lehet. hogy már nem húzza sokáig. hékás. csak úgy. A szavai mögött ott volt. Hiába szerettük egy­ mást egy kicsit. és feltámasztotta a fejét. Az jutott először eszébe. – Hogy?… Olyan volt a hangja. Meg tudsz érteni? Hiroki mostani arca lebegett előtte. hogy az a felsőbb éves tetszett nekem. A kérdés csak azután merült fel benne. Neked még mindig nincs csajod? – Hagyjál már! …Végig ilyen felemás kapcsolatban voltunk. – Kitől hallottad? – Hát. – Takako. van egy ritka jóképű felsőbb éves a klubodban. Van barátnője. mert a jobb keze alatt érezte az aljnö­ [288] . Kábultan kinyitotta a szemét. Talán Hiroki bevit­ te a közeli bozótba. Elvi­ leg a hasára esett. Sírt. mint amikor erőszakkal kitárunk egy be­ rozsdállt ajtót. – Hogy kerülsz ide? Hiroki csak annyit mondott: – Csak úgy. hogy Takako még egyetlenegyszer magá­ hoz tért. Rorschach-tesztre hajazó minta látszódott. közöttük pedig a kék ég néhány pac­ nijából kirajzolódó bonyolult.

és ott várt rá. és vártam rád – mondta Hiroki. és nekivágott a sötétségnek. – Vigyázz vele! Hiroki bólintott. amerre eltűntél. – Micuko – válaszolta Takako. Futottam arra. illetve az egész bal oldala el volt zsib­ badva. Ez fontos információ volt. Niida Kazusi már nem számí­ tott. Ja – gondolta Takako. mintha hallott volna valamit halkan.vényzetet. Jaj. kitette magát a veszélynek. (A bal keze. miről van szó.) Hiroki azután halkan megkérdezte: – Ki bánt el veled? Ja. és mosolyra igazította őket. és szem elől tévesztettelek. Aztán te tel­ jes erődből nekilódultál. hogy ha nem cseng. Hiroki várt rá. – Én az iskolából kijövet elrejtőztem. és azt hit­ te. csak a füle cseng… Meg azt is. de könnyen lehet. [289] . Annak az utóhatása lehet. Ahogyan benne is felvetődött. egy pillanat­ ra összeszorította az ajkait. Ahogy erre gondolt. de össze volt zavarodva. Épp csak fél másodpercig másra figyeltem. – Ne haragudj – mondta aztán. hogy Ni­ ida Kazusi oldalról fejbe kólintotta. „csak úgy” rátalált. Akamacu visszajött oda. sírhatnékja támadt. Tényleg úgy tűnt. hogy végig őt kereste. igen. és szólongattalak. kevéssel azután. és teljes erejéből futott tovább. csak nézte Hiroki arcát. Takako nem tudta. és mintha valamit vissza akarna fojtani. – De képzeld. És valószínűleg… Bár az előbb azt mondta. és érzéketlen volt. hogy kijött az iskolából. De sírás helyett inkább nagy nehezen mozgásra bírta az arc­ izmait. akkor van ott valaki. de te már biztos messze jártál.

mintha hirtelen szétterjedt volna benne a méreg. hogy a testét na­ gyon hidegnek. Különös volt. de Hiroki azt is megtartotta. Úgy tűnt. és gondol­ kozott. de akkor… Takako egy nagyot sóhajtott. és az csúszott ki a száján. Hiroki! Megengedsz nekem még egy szót. de halkan válaszolt. és meg akarta köszönni. – Köszönöm. de eszébe jutott egy furcsa kérdés. – Tetszik neked valaki? Hirokinak egy kicsit megmozdult a szemöldöke. istenem? Takako mélyen Hiroki szemébe nézett és elmosolyodott. Úgyis mindjárt vége. Hiroki összeszorított szájjal felemelte Takako felsőtestét. Legalább nem magányo­ [290] . – A legjobb nő vagy a vilá­ gon! Takako egy rövidkét nevetett. – Ölelj meg egy kicsit legalább. de közben valamiért nagyon forrónak is érezte. és két kézzel magához szorította. Csak Hiroki sze­ mébe nézett szüntelenül. – Nem. Hálás volt. – Nagyon jó pasi lettél. – Hát még te! – mondta Hiroki. – Igen. hogy melyik a legfontosabb téma. hogy már nem sokat bír kimondani. – Jó. de már nem jött ki hozzá elég levegő a torkán. amiről beszélnie kéne. – Maradj ám életben. Takako feje majdnem leha­ nyatlott hátrafelé.– Tényleg? – mondta. megint ki tud mondani egy félmondatot. – De ugye nem én? Hiroki szomorú arcán mosoly futott át egy pillanatig. Takako tudta.

és elindult az alacsony fűvel borított. A térkép mezői szerint az F6ban vagy az F7 környékén jártak. Súja felemelkedett. Norikóval a hátán. rend­ ben? – Oké. követte az utasítást. – A következő az a fa. Egy ölnyi vastag szilfa mögött voltak. de tényleg nem volt könnyű fényes nap­ pal közlekedni. mindjárt ott vagyunk! – mondta. és ellenőrizte. hogy idáig eljussa­ nak. ere­ detileg szántóföldként szolgáló puha földön. hogy tiszta-e a levegő. Több mint félóra kellett. Ha nem vétették el az irányt (Kavada a vezető. akkor mind­ járt meglátják jobb kéz felől lent az iskola épületét.san kell meghalnom. A shotgunját feltartva figyelmesen körbekémlelt. még egy jó darabig sírt. Súja a feje mögött érezte Noriko nehézkes lélegzetvételét. aztán meghúz­ ták magukat. – Jó. azután az északi hegy lábát követve kelet felé indultak. – Noriko. Jó. hogy pont Hiroki az. aki a végén velem van. Mindig mozogtak egy kicsit. Szugimura Hiro­ ki. Kavada előredobott néhány kavicsot. [Maradt 23 fő] 40 – Fejeket behúzni! – mondta Kavada. Noriko bólintott. körülbelül két perc múlva. Tényleg jó. Elvileg már a kétharmadát megtették az orvosi rendelőig tartó útnak. Súja. nem téveszthették el). mint egy anya a gyermekéhez. ahol legelőször voltak. Takako teljes súlyával ránehezedő élettelen testét ölelve. Sújáék először a tengerpart mentén átmentek a C4-es zónán. amikor pedig sűrű bozóton kellett átvágniuk. Sújáékét is bele­ [291] . A szeme végig nyitva volt. Ebben a testtartásban halt meg Csigusza Takako. indulunk – mondta Kavada. Hátrafordult.

[292] . – Nem kell – rázta Súja a fejét. de Sújának hirtelen kétségei tá­ madtak. és elfelejtett megbizonyosodni a leg­ fontosabbról. – Noriko tök könnyű. mielőtt veletek talál­ koztam volna. Lehet. jó – válaszolta Kavada. a pus­ kát pedig a jobbjában. – Nem vagy fáradt. – Te mondtad. Megnéztem. szerezhettem volna megfelelőbb gyógyszert. – Nem. – Kavada! – Mi az? – A térképen az a jel biztos. – Komolyan? – Aha. és körbe-körbenézelődött. ha jól tudom. akkor pihenhetünk. hogy én vagyok a hülye? Mindig hajlamos volt elkapkodni a dolgokat. Nem gondoltam. Ha tudom. A shot­ gun csöve mindig pontosan együtt mozgott a fejével. Kavada minden csomagot a bal kezében tartott. de… Súja pánikolt. hogy szükség lesz rá.értve. Rögtön Súja mellé lépett. – Ja. de Kavada rögtön mondta: – Rendelő az. Az éjjel körbejártam a szigetet. Súja elkerekítette a szemét. Nanahara? Súja nevetett. – Minél hamarabb oda akarok érni. hogy orvosi rendelő? Kavada hátra sem fordulva röhögött egyet. – Mert ha igen. Súja só­ hajtott. Most egy kicsit vékonyabb fához értek és megálltak.

– Jó… – kezdte Kavada mondani. és mutatta vele a haladási irányt. ahol úgy tíz méterre innen. és körülnézett. Megint egy újabb. gond nélkül eljutnak a rendelőig. Gyorsan összehúzta magát. hogy vége legyen. Súja ugyan megkönnyebbült. Ez teljesen olyan. Onnan. Kavada kinézte a következő helyet. Súja direkt nem vette elő a fegyverét. Kavada némán bólintott.Súja megkönnyebbült. Kavadára nézett. hogy azon túlra mennek? Súja egy fújással kiengedte mellkasából. egy cédrusszerű. Viszont egy lelket sem lehetett látni a környéken. Miközben beszélt. Ez most halkabb volt. Abban a pillanatban egy sorozat hallatszott. Ha nem. azt mondta: – Közel van. magas fákból álló fasor takarta el a kilátást. Ráadásul itt az orra előtt. hogy ők biz­ tonságban vannak. Kettő. mintha… [293] . amit eddig vissza­ tartott. Talán azt akarja mondani. Mintha az utóbbi három lö­ vés hangja egy hajszálnyit hangosabban szólt volna. hanem le sem téve No­ rikót. de öntudatlanul is a száját harapdálta. – Nem ránk céloz. Súja megdermedt. Ő meg itt kuksol. Valakik már megint egymást gyilkolják. Persze hogy szép álom volt azt hinni. azzal nemcsak magát. amikor fegyverropogás hallatszott. amikor megtudta. – Tűzpárbaj – lökte oda Kavada. – Hát ezeknek is lehetne jobb dolguk. – Semmi baj – mondta Kavada halkan. Gondolatban egy jókorát koppintott a saját fejére. eny­ he emelkedő vezetett arrafelé. hanem még Norikót is kiszolgáltatja. ahol most voltak. Össze kell kapnia magát. aki védelmezőn kinyújtotta a bal karját. és várja. három lövés.

akkor most te. szóval éppen most ölnek meg egy ártatlant? És fennáll a lehetősége. aki Jukikót és Jumikót megölte. – Állíts fel… – mondta halkan Noriko. Ezért ha az. Akkor Noriko szólt a hátáról: – Súja… – Súja még a hátán át is érezte. látja. Most az a legfontosabb. magukra hoz veszélyt. mi megy végig benne (igaz. de Súja tudta. milyen magas láza van. ahol most vannak. hogy odamenj és leállítsd őket. Ó. de mintha átlátta volna. hogy valaki… – folytatta. A vállán keresztül látta Noriko résnyire nyitott szemét. ahol Kitano Jukikót és Kuszaka Jumikót megölték. De a fülükbe jutott fegyverropogás nem gépfegyverből jött. ön még nem került sorra. – Meg kell… Lehet. hogy akik most egy­ másra lövöldöznek. nagy eséllyel hamarosan felbukkan. azután motyogta: – Nem… – Igaza volt Kavadának. hogy valakit. vagy valami hasonló hülyeséget). meghallja a lövések hangját. Tehát valószínűleg egyikük sem azonos azzal. Súja hátrafordította a fejét. Ha beleártja magát a csatározásba. A hely. Nanahara úr. Azután újra csend. és a hangja csak suttogás volt. aki a lá­ nyokat megölte. nagyjából egyenesen délre lent volt az északi hegy csúcsától. Lehet. aki nem akar beszállni ebbe a játékba. Meg te. mindketten ilyenek. Megint felelgettek egyet a fegyverek. hogy Noriko mit akar mondani.” Kavada háttal állt Sújának. és odaszólt neki: – Ugye eszedbe sem jut. milyen jó. „No. hogy derűs napokon könnyen olvashatók a gondolatok.Megint felbukkant az elméjében a fekete ruhás férfi képe. Nan­ ahara?! Súja nagyot nyelt. hogy Norikót baj nélkül elszállítsák a rendelőig. A szavai eddigre belefulladtak a zihálásába. [294] . mondta is.

– Vigyázz Norikóra! – Hé. – Hé. ugye nem… Súja meg se hallotta. de már nekilódult. – Elővette a zsebéből a Smith & Wessont. Körbe-körbetekingetve haladt felfelé a lejtőn. A ház főépülete Súja felől nézve balra volt. és két oldalról belógó hosszú. késszerű levelek között kellett átbújnia. és az innenső falá­ hoz. nem így történt. Megint megszólaltak a fegyverek. Jóval a felett pedig innen is látható volt az északi hegy kilátója. 20. Kettejük távolsága jó. Nem tudta. A ház túloldalát a hegy meredeken leszakadt fala ölelte. hogy az egyik rálőtt a másikra. ahol Ku­ szaka Jumiko és Kitano Jukiko meghalt. Ne­ kidőlt a fa törzsének. Régi földszintes faház. De Súja mégis azt gondolta. Kavada hátrafordult. Leengedte Norikót a hátáról. fejét behúzva. majd Kavadához szólt. ha megvan tizenöt méter. Felemelte a fejét egy pillanatra. Valószínűleg mind a ketten össze voltak za­ [295] . rögtön a bekötőút mellett lévő sufniféleség felé figyelt. Természetesen mindkettőjüknél lőfegyver. Hiro­ no pedig a kert túlsó végén. nehogy már… Hallotta. amely mögött rejtőzött.) volt az. nagy. és kidugta a fejét. Minami Kaori (lányok. Egy ház állt ott. és átvágott a magas. Annak a bejáratánál is észre lehetett venni valakit. egy lányt. Jobb kéz felé egy burkolatlan bekötőút volt. Előfordulhat. Simizu Hirono (lányok. 10.) tapadt. Lejteni kezdett a lába alatt a talaj. felette pedig folytatódott a sűrű erdő. Norikónak odaszólt: – Megnézem. mi vezethetett a lövöldözéshez. háromszögletű tetős tipikus falusi szerkezettel. Súja széthajtogatta a leveleket. hogy Kavada szól. tűlevelű fák között. Súja végre elért a bozót széléig.Súja összeszorította a fogát. A fákon túl sűrű bozót nőtt.

Az egyik a raktár oszlopába talált. Ezzel szemben Simizu Hirono ama bizonyos Szóma Micuko-féle bandába tartozott. de annak ékes bi­ zonyítékaként. Hirono két lövéssel viszonozta. Biztos Kaori meglőt­ te valahol a karján. Minami Kaori szerette a sztárokat. …Most nem ezen kell filozofálni. mígnem aztán megkezdődött a tűzharc… Maga a döntés lehet. és lőtt egyet Hirono felé. hogy Súja nőpárti nézetein alapult. durranás hallatszott. mint egy seriff – futott át az agyán. Legalábbis ennek vala­ hogy véget kellett vetni… Míg ő felmérte a helyzetet. hogy Hirono kinyitotta a revolver forgótárát. Ő már jóval gyakorlottabban csinál­ ta. vagy ujjongott. harmadikos középiskolás lányok voltak. és egyikük sem bízott a má­ sikban. Jó. Ennek ellenére elég gyors mozdulatokkal töltött újra a sérült kezével. megint úrrá lett rajta az az érzés. de a lényeg. mint amikor a gyerekek vízipisztolyoznak. Komolyan. gyakran beszélgetett a barátaival a kedvenc akárki­ jéről. tisztára. amitől fűrészpor szállt szerteszét. ne már. ez logikus. méghozzá éles lőszerrel. hogy Hirono bal keze vörösre festődött. Súja felegyenesedett. Kaori kinézett a raktár bejárata mögül. Megint Kaori felé fordult. Látta. mintha éppen egy rossz álmot látna. Jaj. de mindenesetre nem nézhette tétlenül. véletlenül találkoztak. Az egész nem volt több néhány másodpercnél. de hüvely nem repült. és nem volt egészen problé­ mamentes a természete. hogy mégsem azzal lőtt. és a levegőbe lőtt egyet a Smith & Wes­ sonnal. hogy sikerült egy eredeti fényképet sze­ reznie. és egy kis sárgaréz töltényhüvely repült a levegőbe. És ez a két lány egymásra lövöldözik. hogy a maguk módján mindketten helyes. de azonnal kiáltott: [296] . Súja helyzetéből Hironónak szinte az egész testfelületét látni lehetett. és kiszórta az üres töltényhüvelyeket. Kaori gyorsan behúzta a fejét. Akkor vette észre. Olyan mozdulattal csinálta. de mielőtt Súja cselekedett volna.varodva.

hogy a teherautó leszállt az útról. mert elvesztette uralmát a te­ herautója felett. és néhány lépéssel előtte sé­ tált. és rálőtt a teljesen védtelen Ka­ orira. amíg bele­ ment a lányba – lassított felvételként érzékelte. Kétszer egymás után. és Súját nézte. Súja nem vette le a szemét az arcukról. míg folytatta: – Na! Fejezzétek be! Én együtt vagyok Nakagava Norikóval! – Jobbnak látta egyelőre nem felhozni Kavada nevét. Valószínűtlennek tűnik. és elcsapott egy alsós kislányt. de az iskolatáska levált a vállá­ ról. tudja. arra gondolt. Újra az el­ lenfelére. Hirono felemelte a fegyverét. És… Kaori bambán cövekelt ott. az meg átszakította a védőkorlátot. hogy micsoda elcsépelt szöveg ez. – Bízza­ tok bennem! Miközben kimondta. Kaorira emelte. [297] . aki ott van és látja.– Hagyjátok abba! Hirono és Kaori megdermedtek. Az első Kaori jobb vállát érte. és a kislánytól eltérő útvonalon repült a levegőbe. csúszott még a járda szélén. Simizu Hirono rögtön le is vette a szemét Sújáról. hogy mi fog történni. aki Sújához hason­ lóan hazafelé tartott az iskolából. felfutott a járdára. A kis­ lány hamarabb ért vissza a járdára – vállal lefelé. és az írt menti betonkerítés fogta meg. amikor egy sofőr elaludhatott a volánnál. Súja az egész eseménysorozatot – különösen onnantól. hogy Kaori testének fele kilóg a raktár bejárata árnyékából. A betonkerítés alján több mint egy méteren keresztül húzódott a vérnyom. teljesen védtelenül. kevéssel a tizenegyedik születésnapja előtt. De más szófordulat nem jutott eszébe. amelynek Súja egyszer tanúja volt. azután egyszerre fordultak Súja felé. de nincs mód megakadályozni. megállt…Ömlött a vér. Súja abban a pillanatban eszmélt rá. addig a pillanatig. Mindenki. Őszi délután volt. A következő pillanatokban történtek ahhoz a balesethez ha­ sonlítottak. Ehhez hasonlót érzett most is.

sztárok koncertjére menni. de nem szólt semmit. Bevetette magát a bozótba. ahon­ nan Kaorinak fektében csak a lába látszott ki. aranyszínű lánc csüngött le a földre. ahol Kaori feküdt. és odasietett Sújához. A felszínén pedig a raktárpadló apró porszemei úszkáltak. Súja látta. és elrohant bal kéz felé nyugatra. Súja reszketett. Csak szenvtelenül begyűjtötte Kaori fegyverét és há­ [298] . Jaj… Mi lett ebből… Ez a lány már nem tud többet sztárokról pletykálni. A második telibe találta a fejét. Az a népszerű hogyishívják férfisztár vidáman nevetett le róla. A matrózblúza melléről egy vékony. Kaori elvágódott a raktár bejáratánál. Kavada otthagyta Norikót.amitől a teste egy félfordulatot tett jobbra. a végén pedig egy aranyszínű medalion. lehet. és álmodozón nézett a levegőbe. hogy Kaori fejének egy része – a bal halántékától felfelé – egy az egyben lerobban. Reszketve térdelt le Kaori mellé. ahon­ nan Sújáék jöttek. Egy régi traktoron kívül nem is volt más a raktárban. A szeme nyitva maradt. Kavada ar­ cára volt írva. akit. és a bozótból Kavada meg Noriko arca bukkant elő. és tócsává kezdett alakulni az arca alatt a raktár betonpadlóján. hogy „Ugye megmondtam?”. ahon­ nan jött. úgy látszik. mire visszafordult abba az irányba. és eltűnt Súja szeme elől. a szájából folyó vér egyesült a fejéből és a vállából eredővel. – Francba! Súja feljajdult. Kitekert póz­ ban dőlt az oldalára. Kavada támogatott fél kézzel. hogy meg sem kellett volna halnia? Hangokat hallott. és elfutott a raktár felé. aztán előjött a bozótból. amely kis szigetnek látszott a vértócsa közepén. ha ő egy ki­ csit ügyesebben csinálta volna. ráadásul. tétovázott. Utána Hirono rápillantott Sújára… Azonnal megfordult.

de nem is jött a nyomukban a gépfegyver ro­ pogása. Véletlen szerencse volt. a tetőt borító fekete cserepeknek kifehéredett a sarka az idők során. A tenger csillogott a délutáni fényben. hogy baj nélkül eljutottak idáig. a víz felszíne szikrázva verte vissza a nap langyos sugarait. De Súja tekintete ennek ellenére Kaori holttestére szegező­ dött. Persze ő is tudta. földszintes fa­ ház volt. Rögtön eltávolodtak onnan. de mivel a ten­ geren kisebbnek érzékeljük a távolságokat. ahol Minami Kaori meghalt. ha nincs közben semmi más viszonyítási pont. és Sújáéktól nézve a kisbusz mögött látszott a tenger. míg végül Kavada a karjánál fog­ va el nem rángatta onnan. régi. ahol Kaori meghalt. A színe egyáltalán nem olyan volt. [Maradt 22 fő) 41 Az orvosi rendelő egy kis. aztán egy hirtelen ötlettel odaguggolt hozzá. egy kis burkolatlan út vezetett hozzá. mint annál a háznál. hogy veszélyes. aki meghallotta a fegyverropogást. Azon túl meglepően közelinek tűnt a Szeto-beltenger többi szigetének körvonala. de az a keskeny út a sziget keleti partján futó kiépített útba kellett hogy torkolljon. legalább négy vagy öt kilomé­ terre kellett lenniük innen. zölddel kevert élénk­ kék. Deszkafalai megfeketedtek. Bármikor megjelenhetett valaki – különösen a gépfegyveres valaki. A rendelő előtt egy fe­ hér kisbusz parkolt. és mozdulni sem bírt. és a háta mögött az északi hegy magasodott. Hullám szinte nem is volt. Ugyanúgy. hanem gyönyörű. A térkép szerint kevesebb mint két kilométer utat [299] .tizsákját. mint a siroivai kikötő beton védőgátját ver­ deső koszos árnyalat. – Nyomás! Siess! – közölte. A lényeg. és a fényfoltok egyre sűrűsöd­ tek a látóhatár vége felé. Sújáék a hegyen ke­ resztül jöttek. hogy megérkeztek. és a jobb keze kisujj felőli élével lezárta a szemét. talán az orvos használta.

– Mivel Hjógo is a Szeto-beltenger mentén van. és puskájával a kezében lement a lejtőn a rendelő felé. és megkérdezte Kavadát: – Három hajó van?! – Ühüm – válaszolta Kavada. kidugta a fejét egy növény mögül. és várt egy darabig. – A tavalyi hjógói Program is ilyen szigeten volt? – Igen – biccentett Kavada. Kavada megfordította a shotgunt. és körbejárta. Még a hajók alakja is ugyan­ az. kinyitotta az ajtót. Logikus. A nagy viszi vissza az iskolában látott katonákat a játék végén. Amikor visszaért. Ugyanaz. és tényleg csak egyet láttak nyuga­ ton. Összehúzta magát. Norikóval a hátán. hogy egyegy lesz a négy égtáj felé. [300] . A békés tengeren hajók ringatóztak. hogy nincs-e valaki a rendelőben. a bejárat tolóaj­ taját vizsgálta meg. Hamar meg akart bizonyosodni róla. mint tavaly. mert több mint ezer sziget van ezen a kis tengeren. Történt vajon valami? Súja. Azután a csúcsára állított háromszög for­ mában betört üvegen át benyúlt. A győztes arra száll fel. hogy bárki bármi­ kor megtámadhatja őket. hogy várjanak. Behúzta a fejét. A kocsi alá is benézett. De megakadt a szeme valami zavaró objektumon. és a le­ vágott végű nyél szélével betörte a tejüveget.kellett megtenniük. de az idegesség miatt. – A legkisebb az őrhajó. és be­ ment. Csakhogy valamiért három volt belőlük egymás mellett. Persze az őrhajó lehet. azért. Súja iszonyúan elfáradt Noriko ci­ pelésében. Kulcsra volt zárva. Szakamocsi azt mondta. A beltenger partját érintő tartományok Prog­ ramjait szinte kivétel nélkül szigeteken rendezik. hogy Noriko is és maga is megpi­ henhessenek. Utána odament az épülethez. A köztük lévő arra való. Kavada utána szólt. és először ellenőrizte a kisbuszt. amelyet Szakamocsi említett. hogy a nyertest elvigye a szigetről.

mire Kavada kidugta a fejét a bejáraton. Elment Kava­ da mellett. – Pokróc – mondta. és kis gondolkodás után a bel­ [301] . Az ablak felől egy faasztal állt. Súja átvette. Jobbra volt a rendelő. Rögtön bejött utána Kavada. háttal állva a külső ágynak rárakta. Súja bevitte Norikót. le­ szedi róla a saját kabátját. de Súja cipőstül lé­ pett fel. zöld anyagból álló térelvá­ lasztó mögött két ágy volt. és megsürgette Súját: – Na! Erre! Elvileg le kellett volna venni a cipőjüket. bőrrel bevont ülőkével az or­ vosnak. és odament az épülethez. és bement a jobb oldali szobába. Kis rendelő volt ugyan. aki a puskáját készenlétben tartva körbe-körbefi­ gyelt. ahova beléptek. A fémcsövekre feszített vékony. de Noriko csak egy rövid nyögéssel reagált. formális váróterem volt. egy kerek. és jól becsukta. vastag fatáblája lógott. zöld kanapé. A kapu mellett az Oki-szigeti Orvosi Rendelő széltől-esőtől elmosódott tusfeliratú. óvatosan leereszkedett a kétméternyi lejtőn. kicsire összehajtott vilá­ gosbarna takarót. és előhúzott két.Súja követte a szemével. és intett Sújának. Jó öt perc telt el. Továbbra is nehezen lélegzett. Kavada berántotta a függönyöket. aztán Noriko felé fordult. Noriko le­ csüngő fejét Súja hátának döntötte. és vele szemben az asztal másik oldalán egy zöld nejlonborításúval. A kopott krémszínű szőnyegen bal­ oldalt egy fehér védőszövettel fedett. – Noriko! Megérkeztünk – mondta Súja. A fal mel­ lett egy állóóra tiktakolt. Gondolta. hogy ne veszítse el az egyensúlyát. de azért erős fer­ tőtlenítőszag járta át. és bement az ajtón. Vigyázott. Kavada kitámasztotta az ajtót egy kéznél lévő seprűvel. és majdnem három órát mutatott. A helyiség. de aztán rajta hagyta. fekete. és gondosan lefektette. egy csupán négy tatami területű.

Talán a gyógyszeres szekrényt for­ gatta fel. – Ühüm – mondta. Noriko nem volt teljesen magánál. Tartotta Noriko felsőtestét. és abból vett elő egy papírdobozt. – Vizet kérsz? Noriko alig láthatóan megmozdította az állát. – Súja erre egy kicsit megrettent. Súja letörölte a keze fejével. Visszafektette. – Noriko! Minden oké? Noriko résnyire kinyitotta a szemét. azután odafordult Kavadához. alacso­ nyabb szekrényt túrt fel. és zihálva lélegzett. és betakarta a másikkal. – Elég volt? – kérdezte Súja. szür­ ke szekrényektől. Kavada egy szekrényben turkált. Az üvegben fehér por volt. majd egy másik. Lehet. míg megitatta. – Van gyógyszer? – Várj egy kicsit – mondta Kavada. és kinyitotta. de még reagál arra. – Por? – kérdezte Súja. behunyta a szemét. elolvasta a használati utasítást. hogy a magas láz miatt félig esz­ méletlen. bár semmiben nem különbözött a sima irodai. – A rohadt életbe! – csúszott ki Súja száján. és az izzadságtól arcára ta­ padt hajat a füle mögé simította. és Sújára nézett. mert egy kis üveget és egy ampulla­ szerűséget szedett ki belőle. ami körülötte zajlik. és biztos meg volt vele elégedve. Erre Súja Ka­ vada földre dobott hátizsákjából elővett egy új üveg vizet. Jól bebugyolálta a nyakáig. Utána felkarolta Norikót. Injekció. Noriko bólintott. Súja közelebb hajolt Norikóhoz. A szája szélén ki­ folyt a víz. mire Kavada azt válaszolta: – Nem.ső ágyra terített egyet. Kinyitotta a fedelét. áttette arra. – Te tudsz…? Be tudod adni? [302] .

hogy ha Kavadához szól. és felszívta vele az összekeveredett gyógyszert. és beleeresztette az ampullából kiszívott folyadékot. vize­ spalackot vett elő egy hátizsákból. Súja még mindig nem értette egészen. Először kipróbálom. beleállította a tűt. – Komolyan? – Súja úgy érezte. Kavada megismételte: – Van gyógyszerallergiád? Noriko gyengén megrázta a fejét. – Noriko. víz nem jött belőle. és fél kézzel megrázogatta néhányszor. és a külön­ ben egészséges barna bőre most riasztóan fehérnek tűnt. és alaposan megmosta a kezét. egy fertőtlenítővel átitatott vattával letörölgetett egy széles terü­ letet a csuklója és a könyökhajlata között. és felhajtotta a saját kabátját Norikón és a mat­ rózblúz ujját. Kavada felfelé forduló tenyérrel rögzítette Noriko karját. Újra visszatolta a tűt. majd óvatosan be­ [303] . Azután egy kis fecskendőre rászerelte a tűt. Kivette a tűt. – Oké. és miköz­ ben az ampulla tartalmát felszívta vele.Kavada a szoba sarkában lévő mosdó csapját tekergette. – Volt valaha gyógyszerallergiád? Erre Noriko megint kábán kinyitotta a szemét. így szólt: – Ne aggódj! Csináltam már. Mint várható volt. Tartsd No­ riko kezét. – Rendben lesz? – kérdezte még egyszer Súja. Kavada előkészített még egy fecskendőt. hallod? – kérdezte Kavada Norikótól. csettintett a nyelvével. egyfolytában csak ilyen bamba dumára képes. – Mellékhatá­ sok vagy sokk vagy… – Azt fogom most ellenőrizni. és végre közelebb jött. de azért megemelte a takaró szélét. Noriko karja nagyon vékony volt. csak segíts. Kavada kibontotta az előbbi kis üveget. Nyugi.

Kavada is úgy talál­ ta. és a bőr azon a részen felpúposodott. és közvetlenül e mellé csinált egy újabb ha­ sonló dudort. és kézbe vette az előbbinél kicsit na­ gyobb fecskendőt. és ha ugyanolyanok. és folytatta: – Ha vérmérgezés. – Most mit csinálsz? – kérdezte Súja. Várunk negyedórát. Kavada összepakolta a fecskendőket. Én meg pláne nem tudom eldönteni. Letette a szomszédos asztalkára. De akkor is… Súja Noriko kezét szorongatta. nem kell tartanunk szélsőségesen súlyos mel­ lékhatásoktól.leszúrta az injekciós tűt. Kavada sóhajtott egyet. Hamar elment a tizenöt perc. hogy nincs probléma. Persze ezért teszek próbát. Kavada közben megint ellen­ őrizte Noriko pulzusát. Sújára nézett. hogy mit fog Kavada mondani. Ébren vagy? – hajolt oda Norikóhoz. nem különbözött semmiben. ezúttal egy na­ gyobb üveget. aki csukott szemmel válaszolt. A lázmérő harminckilenc fokot mutatott. – Csak az egyik az igazi gyógyszer. De… – De? Kavada a papírdobozból elővett még egy. Kavada fel­ emelte a másikat. már amennyire Súja meg bírta ítélni. és miközben előkészített egy újabb fecskendőt. – Nem túl könnyű kivizsgálni a vérmérgezést. [304] . Az ájulás határán lehet. – Noriko. de akkor sem jó játék. Egészen kicsi adagot fecskendezett csak be. és csak várta. Azaz a gyógyszer használható. hogy ez most vérmérgezés-e vagy csak egy mezei nátha. miközben válaszolt. a lehetőségekhez mérten mihamarabb ke­ zelni kell. Noriko karján a két szúrásnyom. és a lázát is megmérte. különben késő lesz. hogy az én tudásommal és tapasztalatommal gyógyszert adok be. És az antibiotikum nagyon erős gyógyszer.

– Ühüm. Súja visszafor­ dult az ágyhoz. – Most már csak aludnia kell. – Őszintén megmondom. [305] . azután ellenőrizte. – Tartsd! – mondta Sújának. Noriko alig láthatóan bólintott. [Maradt 22 fő] 42 Noriko rögtön elaludt. Visszajött Sújához. Steril vattát nyomott rá. és kiment a szobából. De nagy eséllyel az. Ha felforraljuk. meg lehet inni – mondta Kavada. hogy már nem vérzik a szúrás helye. És ezek szerint pontosan kö­ vette Kavada és Súja előbbi párbeszédét. hogy ez vér­ mérgezés-e vagy sem. kidobta a vattát. – De az… – kezdett bele Súja. Figyeld egy darabig. Súja to­ vábbment arrafelé. és az arcát figyelte. A szomszédos váróterem az orvos lakásába nyílt. Ha szom­ jas. majd rögtön ki­ húzta a tűt. Befecskendezte a folyadékot. mert azt mondta: – Nem baj… Add be… Kavada bólintott. jobb kézzel nyomta a vattát. és belehají­ totta őket. és alatta a szokásos szén parázs­ lott. A folyosó végén jobbra volt a konyha. és kiment a szobából. – Nyugodtan. nem tudom eldönteni. Van hátul egy kút. az összes vizet elhasználhatod a palackokból. ballal Noriko ke­ zét fogta. Ott volt Kavada. Súja egy ideig mozdu­ latlanul nézte. de Kavada a fejét rázta. A mo­ sogató melletti gáztűzhely persze nem működött. Kavada az üres fecskendőkkel a mosdóhoz ment. visszatette Noriko karját a takaró alá. és ezúttal jóval mélyebben szúrta Noriko karjába a tűt. de egy víz­ zel teli nagy lábos volt rajta.

amelyet a kútról hozhatott. Mit hittél? – mondta Kavada könnyedén. Súja bólintott. aztán leszállt az asztalról. és egy teáscsészével mert abból a földre tett vödör vízből. Attól a kenyértől Noriko nem lesz jobban – válaszolta Kavada. Kavada még egy darabig turkált a polcon. Ekkor fedezte fel Súja. Ezzel számolni kell.Kavada az asztalon állva kutakodott a mosogatóval szem­ közti. hogy Kavada szürke sportcipője New Balance márkájú. New Ba­ lance! Először látott ilyet! Azért megkérdezte: – Mit csinálsz? – Kaját keresek. – Azok is vagyunk. odavitte a konyha sarkában lévő műanyag rizstartó ládához. – Noriko elaludt? – kérdezte. míg folytatta. és tovább járt a keze. – Rizst főzöl? – Igen. mikor és ki jön ide. és azt hitte. – Mint a tolvajok. összecsavarta az üres dobozt. Mizumo vagy Kagebosi vagy valami hasonszőrű hazai gyártmány. Elővette a zsebéből a cigijét. de semmi mást szin­ te. és csak egyszer cserélte le a vizet. és meg­ [306] . és tett bele rizst. és a forró víz mel­ letti égőre tette őket. Súja a fejét rázta. Rizst és miszót találtam. Ki­ vett néhány széndarabot a hátizsákjából. Kavada elővett még egy lábost a mosogató alól. majd a rizses lábosba ön­ tötte. Meglögybölgette. – Inkább készítsd fel ma­ gad! Nem lehet tudni. Rohadt zöldségek a hűtőben. ha megtámad a géppisztolyos ürge. New Balance csukája megcsikordult a padlón. Innen nem lehet kiszök­ ni. a tartalmát visszatette a zsebébe. Gondolj csak bele. Eddig meg se nézte alaposabban. – Jó – válaszolta Súja. plafon alatti beépített szekrényben.

Kuszaka Jumikó­ val meg mind a többiekkel. Nem­ sokára terjeszkedni kezdett a tűz a szénen. Kavada a fejét rázta. de Súja megint lesütötte a szemét. vagy az nem számít? Súja felemelte a fejét. Tényleg elég ügyesen csinálta. Kavada megállította a kezét. Betette a széndarabok közé. Pedig a szobába nem is ér be a napfény. ahogy volt. Válaszként Kavada félrehaj­ totta a fejét. – Rosszak voltak a körülmények. mint egy kidobott kirakati bábu. biztos nem érc volna ilyen szörnyű véget az ügy. mi fog történni. A lassacskán terjeszkedő vértócsa. – Minamin gondolkozol? – kérdezte Kavada. Mindenki ott hever. akkor rátette a le­ fedett rizses lábast. míg rágyújtott. hogy alvadni kezdett. és Kavadára nézett. már majdnem húsz ember. [307] . – Azta’! – mondta Súja. de nem tudta megállítani. Kedves volt a hangja. és elszáll a feje bal oldala. – Ne törődj vele – mondta. és kicsit megmozgatta a kezében tartott cigaret­ tát. – Kavada! – szaladt ki a száján. El­ repült. amikor az előbb Minami Kaori meg­ halt. – Te aztán mindenhez értesz! – Azt mondod? Kavada könnyedén válaszolt. Már megint jól működött a gondolatolvasó képessége. Az a jelenet. Sőt ebben a pontban megegyezik Óki Tacumicsi­ vel. de Sújának másvalami futott át az agyán. Temetetlenül. most is ott hever Kaori a raktárban. Te mindent megtettél. Lassí­ tott felvétel. láttad?… Ha Kavada ment volna oda helyette leállíta­ ni őket. Hányingere támadt. Kitano Jukikóval. Mostanra már lehet.gyújtotta az öngyújtójával. De úgy van. igen. A piszkos szerszámraktárban Minami Kaori oldalára dőlt holt­ teste. és Sújára nézett. Kaori megpördül. Motobucsi Kjóicsivel. Tudta.

bőven elég nekik akkor. és a homlokát ráncolta. De közben eszébe jutott még valami. Ez lehet. amíg vége nem lesz ennek a rohadt játéknak? Akkor is. ha elhúzódik. Eszébe jutott a szokásos sablonhír utolsó ré­ sze. [308] . aki begyűjti a nyakörveket. hogy nem gyűjtik be még a takarítók érkezése előtt? Kavada flegmán megrántotta a vállát. amikor összeszedették a takarítókkal a holttesteket. hogy így volt. – Mi baj? – Semmi… De ez meg hogy fordulhat elő? Ez… – Súja fel­ emelte a kezét a saját nyakához. – Igen. annak eszébe sem jutott addig. Már teljesen hozzászokott a viseléséhez. de az ujjai kitapintották hűvös felületét. nem lehet tévedés. hogy hány fulladás általi halál meg ilyenek. Tudod. – Azt sem tudják. Kavada észrevette. Ha pedig így van. és elkezdenek szaglani vagy akármi? Kavada hivatalos hangnemben válaszolt. Súja émelygett. Ezt magától a cégtől hallottam. Biztos azt hiszik. Miután vége. – Az. mondják a hírek­ ben. másnap jön a kijelölt takarítócég rendet rakni. ahol vannak. Minek siessenek. Akivel én beszéltem. amíg rá nem kérdeztem. A teljesen értelmetlen felsorolás a halálokokról és a lét­ számról. mit jelent. Bár a kormány embere is jelen van. akkor van még va­ lami. csak valami jel­ zés. A büszke honvédek nem végeznek ilyen alantas munkát. – Takarítócég? – vicsorgott Súja. – Nem titkos a nyakörv létezése? Hogy lehet. és elvégez egy egyszerű halottszemlét.– A halottakkal… Mi lesz a holttestekkel? Ott maradnak. ami nem hagyja nyugodni.

hogy nem romolhat el. Kavada elgondolkozva szívott bele a cigarettájába. ha nem így lenne. Te­ hát – nézett Sújára – annak az esélye. Nem kéne ellenőrizni a holtteste­ ket rögtön a játék végén? Kavada felhúzta a szemöldökét. amivel kapcsolatban meg­ fogadta. Súja ezt belátta és bólintott. hogy nem kérdezi meg. veszélyeztetné a játék menetét. de az esélye elhanyagolhatóan ki­ csi lesz. Viszont… Ekkor újra eszébe jutott a kérdés. nem igazán le­ het szemlézni a halottakat. Gondolj bele. pedig él. lényegében a nullával egyenlő. Mert így. és úgy hiszik valakiről. ha elromlik? Ha véletle­ nül elromlik. hogy mi a nyakörv hi­ bája miatt megszökhetünk. hogy… egy ilyen tö­ kéletes szökésgátló rendszerrel szemben milyen ellentervet eszelhetett ki Kavada? Mielőtt még Súja tovább elmélkedhetett volna ezen. ez csak találgatás – folytatta. hogy egy egységbe több ugyanolyan rendszert építettek be. És amíg van élő fegyveres diák. mintha a kormány embere mondta volna. Szóval. – De… – Valószínűnek tartom – mondta rögtön Kavada –. Tegyük fel. Kifújta. – Nem… – Súja egy pillanatra elnémult. hogy meghalt. Nagy valószínűséggel igaza van Kavadának (de akkor is csak ámul-bámul Kavada szellemi képességein). hogy az egyes részek meghibásodhatnak. – Mondjuk. Mi van akkor. ha egy-egy nyakörvbe több rendszert is építenek. de – akkor is jóval egy szá­ zalék alatt lehet az arány-. Kavada szólalt meg: – Inkább én kérek elnézést. várj egy kicsit. akkor simán megszökhet. – Ez úgy hangzott.– Na. – Biztos. – Miért? [309] . Minimum egy kisebb csatába tor­ kollna. ha egy elromlik is. van helyette másik.

és a fal egy pontját szemlélte. ő még olyanokat mondott szemrehányón Kavadának. Be voltam indulva… Kavadának továbbra is csak a profilja fordult Súja felé. annak a gyógyszernek hatnia kell. csináld egyedül. – Akkor mit csinál? Kóbéban van? – Nem. – Semmi baj. nem tudott volna mást tenni. – Hallod. mi lesz. és a kettőt megfontolva akart döntést hozni. Azután eszébe jutott. Neked volt igazad. Kavada újabb szál cigarettára gyújtott. Ha ő nincs. Súja bólintott. és ne­ vetve csóválta a fejét. csak kivárni. – Nem számít. És amikor ide elin­ dultak. ahogy Noriko egyre gyengül. Még ha vérmérgezése van is. a pihenéstől le fog menni a láza idővel. és közben ragadón rázta a fejét. – Dehogyis… – rázta Súja a fejét. mint a körmét rágva végignézni. Erre Súja is felsóhajtott. [310] . Sokkal hamarabb kezelni kellett volna. Őszintén hálás volt.– Noriko miatt. Hacsak egy sima nátha. Én semmit sem tudtam volna csinálni. hogy megkérdezze Kavadától: – Az apukád most is orvosként dolgozik? Kavada beleszívott a cigarettaíjába. ezért kicsit szégyellte is magát. Ne is hozd szóba többet. Túl lazára vettem a dolgot. hogy „szerződés felbontva”. hogy azt mondtam. Súja arra jutott. köszönöm. és lezártnak tekintette a témát. – Most nem tudunk jobbat. hogy bocsánatot kér. Meghalt. Kavada biztosan alaposan mérlegelte a nappali közleke­ dés veszélyeit és Noriko állapotát. Most visszagondolva. gyerekesnek tűnt az akkori viselkedé­ se. Hosszan kifújta a füs­ töt. meg ilyenek. hogy Kavada létezett. ne haragudj.

hogy „szétverem ezt az országot”. – Ne haragudj. hogy csak a sa­ ját feleségét nem tudta megmenteni. A rizses lábas alatt a szénen még [311] . biztosan megkísérelt valamiféle módon szembesze­ gülni a kormánnyal. Sújának megdermedtek az arcizmai. amelyet korábban tettek a parázsra. apró bubo­ rékok kezdtek képződni. Súja ezen elgondolkodott. – Á. betegségben. – Akkor Kagavába az anyukáddal…? Kavada megint tagadólag rázta a fejét. Az apja. hogy Kavada részt fog venni a Prog­ ramban. amikor megtudta. mint ahogy beharangoz­ zák. már nem élt. Bár ő főleg abortuszokat és sebészi munkákat végzett. Hülyeséget kérdeztem. Súja egy idő múlva még egyet kérdezett. de Sújának elkereke­ dett a szeme. Neked sincsenek szüleid. És természetesen ólomgolyót kapott vá­ laszként. hogy vannak. Kavada felnevetett. mit jelentett az a villám. Az apám gyakran sopánkodott. A lábas alján. Biztos hajba kapott a kormánnyal. hogy semmi baj. Amikor hétéves voltam. Az aggyal összefüggő betegsé­ gek nem tartoztak a szakterületébe. Súja megint bocsánatot kért. nem érdekes.Kavada szemrebbenés nélkül mondta. Amikor ha­ zaértem. Aztán nem hazugság a kormány segélye. – Mondom. amely akkor cikázott át Kavada szemén. amikor azt mondta. Kicsit kezdte érteni. Bár nem olyan magas összeg. – Mikor? – Amikor én tavaly részt vettem ezen a játékon. anyagi gondjaim nincse­ nek. – Az anyám már korábban meghalt. akik szintén meghaltak. A 3/b osztály többi tagjának a szü­ lei közül lehet.

– Én és Jositoki az Áldott Szeretet Háza nevű helyen… – Tudom. Visszafordult előre. meghallgat­ hatja. Súja felé fordította az arcát. – Jositoki törvénytelen gye­ rek volt. de a nagy lábas alatti szinte teljesen vörös. de végül úgy döntött. – Látom. – Aha – válaszolta. Nekem ötéves koromban meghaltak a szüleim balesetben. Emiatt egy kicsit szé­ gyellte is magát.sok a fekete rész. – Végig együtt voltunk. úgy kerültem oda. ahol Sújáék álldogáltak. ami eszébe jutott. De az ilyen eset a ritkább. Főleg törvénytelen gyerekek. beszél róla. Súja bólintott. Úgy érezte. Kavada már a barátja volt. Súja bólintott és folytatta: – Mindenféle gyerek van egy ilyen intézetben. A gőz elért az asztalig. és a profilját szemlélte valamed­ dig. A legtöbben… Kavada átvette a szót. Kavadának semmi köze hozzá. Kavada minden előzmény nélkül így szólt: – Te jóban voltál Kuninobuval. képben vagy. sok idő telt el azóta. hogy Jositoki utoljára eszébe jutott. hogy elmondja-e a következő dolgot is. Habozott egy picit. ezt persze még véletlenül sem mesélik el a felnőt­ [312] . És különben sem volt dolguk pillanatnyilag. – Hát… – Szóval… – Nagy levegőt vett. Súja a virág­ mintás műanyag terítővel fedett asztalnak támasztotta a fe­ nekét. de aztán folytatta: – Jositoki szerelmes volt Norikóba. Kavada fújta tovább a füstöt. – A családi hátterük miatt. Súja hezitált. Jó. és némán hallgatta.

– Niiincs – húzta el a szót. Sújának eszébe jutott az az emlék. de akkoriban még nem tudta. ne már – nevetett rá Súja. Ezt. Tudta. Súja gondolkozott egy kicsit. Súja. Azért válaszolt. – Ennyit akartál mondani? Csak nem belezúgtál valakibe? – Nem – kente el a dolgot Jositoki. tartogatta addig. de valahogy mindenki tudja. – Figyi. hogy milyen érzés valakit szeretni. és a földet rugdalva mozgatta a rönköt. úgymond. Én… – Te mi? A szokásos felületességével válaszolt. hogy a lányokról van szó. – Egyszer Jositoki mondott nekem valamit. Addigra már a Kölyökliga Wild Sevenje volt. vagy hogy mond­ ják? Egyikük sem akarta Jositokit magánál tartani. aki tetszik… [313] . Jositoki nem erőlködött. csak… Neked van valakid. – Semmi… csak… – Mi van már? Gyorsan mondd már! – Á. akit szeretsz? – Jaj. és néhányszor kapott szerelmes levelet is. Még általánosban. házasságon kívüli kapcsolat. és előre-hátra lengették. Már nagyon ré­ gen. azon lovagoltak kettesben. Az iskolaudvar egyik csücskében volt egy rönkökből és drótkötélből összetákolt mászóka. amíg később nem találkozott Sintani Kazumival. Így… A víz fortyant egyet a lábosban. – Olyan van. – Csak azt kérdezem.tek az intézetben. hogy neked van-e valaki – kérdezte még egyszer. csak lógázta a kétoldalt lecsüngő lábát. Ez a mostaná­ ban gyakori.

– Mi van már?! Miről van szó egyáltalán? Jositoki hezitált valamennyit. Mondd már! Neked ki jön be? De Jositoki azt mondta: – Nem. Igaz. – Súja buta arccal válaszolt. – A Kómoto nem rossz. amit ki lehet. – Így van. hogy… – Jositoki a lábát erőtlenül lóbálva folytatta: – Én azt hiszem. de. intim dolgokról. Jositoki egy kicsit magába merült. ugye? Súja kicsit zavarba jött ettől. Ő küldött is nekem szerelmes levelet. és megmondta: – Hallod. Vagy nem? – De. azután tovább kérdezett. nem erről beszélek. és vál­ tozatlanul könnyedén folytatta. felne­ velnéd a gyereket. nem? Jositoki olyan hangsúllyal kérdezte. én nem értem ezt az egészet. Súja összeráncolta a szemöldökét. mint a gyerekek. mintha magától értetődő lenne. – Ne beszélj már ilyen izé. összeházasodom vele. –? – Szóval. ha szeretek valakit. Az ilyenektől nekem olyan… [314] . Eléggé bírom az ilyen csajokat. Aztán a kettes csoportból a balettos Ucumi elég jó. – Mi van már? Csak kiszeded belőlem. ezt ő biztatásnak vette.Jositoki nem mondott semmit. aki a szeretett nővel való kapcsolatodból született. Valahogy olyan lendületesek. akit tényleg szeretek… De még nincs ilyen. hogyan készül a gyerek. – Én is el szeretném majd venni. Ekkoriban kezdte végre homá­ lyosan sejteni. választ… Szóval nem is válaszoltam rendesen. – És ha bármi miatt mégsem tudnátok összeházasodni.

sem. Jositoki csak a két lába között lévő farönköt bámulta csend­ ben. és egy kicsit hunyorgott miatta. azt hiszem. hogy tetszik neki Nakagava Noriko. – De egy nap – Súja Kavadához fordult – azt mondta nekem. Hogy van ez a lányokkal? Én valahogy nem bízom az ilyesmiben. Én egy kicsit még aggód­ tam is… Megint bugyogott egyet a víz. Jositoki akkor sokkal felnőttebb volt nálam. és vala­ mivel erőteljesebben mondta: – Ezért én nem értem ezt. Mintha egy másik világ nyelvén szólt volna hozzá. és mondtam neki. szóval… Sintani Kazumi. kifújta a füstöt. – Figyelj. amikor én. – Azt hiszem… Súja a feneke mellé tett kezével lazán megmarkolta a mű­ anyag terítős asztal sarkát. Azután egyszer csak megszólalt: – Az én szüleim nem így voltak vele. Én akkor nem nagyon [315] . de közben Jositoki arcát fürkészte. mint hogy tovább mozgatta a lábát.valakibe nagyon szerelmes lettem. Súja nem tudott jobbat. Súja hirtelen megsajnálta Jositokit. Behúzta a nyakát.Sújának mondat közben esett le végre.. és hogy egyikük sem akarta őt felnevelni. És Jositoki később sem a középis­ kolában. Meg mintha az valami félelmetes jóslatnak hangzott volna. és lenyelte a mon­ dat végét. Jositoki… – Ezért… – Jositoki megint Sújára emelte a tekintetét. Kavada ki sem véve a cigit a szá­ jából. –. Én egy hülye gyerek voltam. akkor sem beszélt ilyesmiről egyáltalán. – Azt hiszem. hogy Jositoki a szülei házasságon kívüli kapcsolatából született.

– Épp csak két hónapja történt. és próbálta újra létrehozni a kapcsolatot. azután továbbra is ke­ rülve Kavada tekintetét. és sóhajtott. én magam fogom elmondani neki. Kavada csak hallgatott. Ha pedig a tele­ fonvonalra nem tud felmenni. Ha kikerültünk ebből a játékból. befejezte. [Maradt 22 fő] 43 Már majdnem öt óra telt el azóta. akivel éppen jár. de a fekete-fehér monitor mindig ugyanazt az üzenetet írta csak ki. Épp csak… épp csak… Súja elkapta a szemét Kavadáról. – Légyszi. – Ezért én Norikót mindenképpen megvédem. hogy a Ma­ cintosh Power Book 150 egy sípolással ment­ hetetlenül leszakadt a hálózatról. de nagyon örültem neki. Súja még egyszer Kavadához fordult. és könnyek között elmondani nekik. Végül már a modem és a telefon összes kábelét kiszedte. még a saját otthoni gépét is le­ hetetlen elérnie. Érezte. azután csak annyit mondott: – Ja – és közvetlenül a terítőn nyomta el a csikkjét. ellenőrizte a csatlakozást. Kavada bólintott. Kavada egy darabig viszonozta Súja tekintetét. Telefonálni az összes lánynak. Azóta többször babrálta a telefont. „Mindjárt meghalok. Valahogy visszaparancsolta könnyeit. majd arra ju­ tott. – Jó – mondta röviden. hogy mindjárt elsír­ ja magát. hogy maga a telefon halt meg teljesen. [316] . a végéig. ne mondd el Norikónak. Mimura Sin­ dzsi a szöveget görgette sima számológéppé átlényegült 150es képernyője ablakában.foglalkoztam vele.

És mivel rájött… Sindzsi amint rádöbbent erre. mint reggel. hogy tönkrement a telefonom. a DTT technikusai által használatos vonalellenőr­ ző számra magára. Attól fogva Jutaka is teljesen padlón volt. Jutaka magyarázatot kért. a többi telefon­ hoz hasonlóan. Ebben az egyben biztos volt. még a telefon szétszerelését is fontolgatta. il­ letve riasztórendszer. Meg valószínűleg vele együtt Juta­ kát is. nem lett volna meglepő. Hátha csak valami hiba csúszott be. A kormány egy másik módszerrel kellett hogy rájöjjön Sindzsi betörési kísérletére. hogy miért nem tud a telefonvonalra kap­ csolódni. Nem tudom. és ugyanazon a he­ lyen ült. ami nem a hálózaton belüli védelmi. Beleborzongott… Már világos volt. A kérdés csak az. hogy miért tett ilyet a kor­ mány.de téged szerettelek a legjobban”. A kormány felfigyelt a nagy nehezen barkácsolt speciális te­ lefonjára. ha azon nyomban távirányítással felrobbantja az ebben lévő puska­ port. végig csöndben vol­ [317] . és nem is manuálisan irányított megfi­ gyelés. Akkor viszont csak egyetlen valószínűsíthető indok van. Ő nem csinált olyan bakit. amikor látta. hogy Sindzsi leállítja a számítógépet. és letiltotta a kapcsolást. amit egyegy fegyverropogás kapcsán váltottak. de Sindzsi végül csak ennyit válaszolt: – Nem megy. Ennek köszönhetően a délután elfogyasztott állami kenyér és víz még egy fokkal rosszabb ízűnek tűnt. Mivel a kormány rájött. természetesen szintén le­ hetetlen. és megöli Sindzsit. de egyszer csak abbahagyta az egészet. Azon a néhány szón kívül. Lehet. a nyakára csatolt pánthoz nyúlt. hogy miért. amiből rájöhettek volna a hackelésre. de nem megy. illetve a nagy nehezen hamisított második SIMkártyájára.

egy másik olyan örökség volt. Az is le­ het. Hüvelykujjnyi méretű volt.tak. amelytől nem tudott volna megválni. vércsoportjukat és kór­ történetüket tartalmazó papírt tartják arra az esetre. Ehhez hasonló tokja van általában a katonáknak is. hogy a két tárgyat együttesen kell valahogy használni. Szertefoszlott Mimura Sindzsi fergeteges szökésterve. vagy ahogy emlék volt a bácsi fülbeva­ lója. hogy az övének is szintén valami ilyesmi lehet a tartalma. mert különben olyan veszélye­ sek lennének. A bácsi is. amelyhez Sindzsi a nagybátyja ha­ lála után jutott. Maga a tok egy egészen különleges fémöt­ vözetből készült. Amíg élt a nagybáty­ ja. mi lehet az. és mindig magánál tartotta. Sindzsi azt hitte. aki gyufát tesz bele. mint most ő. De a halála után. még akkor sem értette. mint ahogy most Sindzsinek is az. Persze Sindzsi ennek a kettőnek a belsejét is kiszedte. hogy nem lehetne velük sétálgatni). El­ sőre el sem tudta képzelni. Ön­ magukban nem voltak jók különösebben semmire. Szeme elé tartotta ezt az ütött-kopott holmit. Hogy szigorúan külön-külön tokban tartják őket. amikor kinyitotta. Van. mi célból hordta magánál őket a nagybátyja. és még két hasonló kis tokot foglalt magá­ ban. egy kis késre kapcsol­ va hordta. A kést szintén a nagybátyjától kapta már nagyon régen. amelyben a nevüket. és megtudta. egészen mást talált benne. Az tuti. na igen. Azt rögtön sejtette. Az egyiken a dudor pontosan illett a másikba. De a henger. Kis gondolkodás után benyúlt a nadrágzsebébe. amelyet általános iskolás kora óta ki nem engedett a kezéből. mire valók (persze muszáj volt őket továbbra is külön tartani. a bal fülében lévő ékszerhez hasonlóan. hogy a kis tok csupán emlék volt valakitől. és elővett egy régi kis zsebkést. annak az lehet az oka. valami galibát okoznának. a kupakjában egy gumigyűrű biztosította vízállóságát. Miután ittott utánanézett. amire Jutaka azt mondta. A kés karikáján kicsike fémhenger lógott. A tok azonban fo­ [318] . hogy ha egyben lennének. hogy nem öltek meg engem rögtön. ha meg­ sebesülnének.” De… Megbánják még ezek. hogy „nagyszerű.

A hátuljával felfelé. hogy meg­ bosszulod Kanai Izumit. Nem tudni. Először a nagybátyja halála óta. Igazából azt hitte. hogy gátolja a rázkódást. – Eszedbe jutott valami? – kérdezte. mert addig a térdét átkarol­ va a földre nézett maga elé. igencsak tompa volt már a hegye. Szorosan visszazárta a kupakját. A másik kis tokkal együtt visszazárta a nagyba. hogy ezt használ­ ja. amellyel a játék kezdete előtt leírták. Aztán elővette az egyenruha egy másik zsebéből a térképet. de most már csak erre hagyatkozhatnak. hogy milyen hevesen jártattad a szád. Kipottyantotta a tenyerére a két belső tokot. és most a kés élét hajtotta ki a nyeléből. hogy miután meghülyítette az iskolai számí­ tógépet. Csillogott a szeme. az már a szigetről való kiszabadulása után lesz. – Jutaka! Sindzsi hívására felemelte a fejét. Mi [319] . A hang­ súly talán vagy maguk a szavai. így az ezüstszí­ nű acélban tükröződő bokrok különösen sárgásnak tűntek. hogy mi idegesítette akkor Jutakában. majd visszatette rá a te­ tejét. a szükséges eszközöket összeszedve akkor is hasz­ nálhatná. ami a nagybácsi múltjára en­ gedett következtetni. A késsel kihegyez­ te egy kicsit. amikor megtámadják Szakamocsiékat. A nap már eléggé nyugat felé járt. Sindzsi egy darabig szemrevételezte. egy kicsit sem erőlteted az agyadat. Persze fehér volt. ahogy volt. Azután előkapta az egyenruha zsebéből a ceruzáját.gódzó is volt Sindzsi számára. hogy „Meg fogjuk ölni egymást”. Mivel ezt használta arra is. mindenesetre Sindzsi lelké­ ben valahol megszólalt egy felháborodott hang. Tele volt tömve vattával. Amíg én a szökés módján töröm a fejemet. És a belse­ jéből a réz tompa sárgája villant elő. hogy beje­ lölje a térképre a tiltott zónákat és az osztálynévsorban a ha­ lottakat. ha eljön is az ideje. Illetve arra is gondolt. neked elég csak ott ülni és bambul­ ni? Ahhoz képest. Sindzsi kicsavarta a halkan nyikorgó kupakot. Az a ce­ ruza volt. és kinyitotta a kisebbiket.

hogy a kosárlabdán kívül más sportokban nem tudnák legyőzni. és amíg a testi erőn múlik a harc kimenetele. Nincs meggyőződve ar­ ról. mikor lesz vége. kétsé­ gei sem voltak afelől. amiről azt sem lehet tudni. Maga az a tény. Nem csoda. hogy nem is forog jól az agya. [320] . az ilyesmit a kosárnál még meg­ ússza az ember annyival. Aztán hirtelen rájött valamire. nem kérsz hozzá még egy kis krumplit is? De Sindzsi elnyom­ ta magában ezt a hangot. iszonyúan elfáradhatott az öldöklés miatti feszültségben. Mimura Sindzsinek. azt bizonyítja. Nem jó ez így. – Semmi. Sindzsi megrázta a fejét. Más tempóban fárad. – Mi baj? – kérdezte Jutaka. jó? Jutaka odahúzódott Sindzsihez. Jutaka kerek arca elég beesett volt. A bizonyos Wild Seven. én meg az eladó?A rohadt élet­ be. Sindzsivel kiskora óta nem fordult elő. Vigyázni kell. és rámosolygott. (A középiskola második évében felbukkant két kivétel. hogy tornaórán alul­ maradt volna valakivel szemben. Természetesen ilyen körülmények kö­ zött.) Kiskorában a nagybátyjával gyakran még hegyet is mászott.vagy te. vásárló a gyorsétteremben. Sindzsi pedig felemelte a fejét. hogy ő marad felül. és persze Kirijama Kazuo. élesen kivehető volt a po­ facsontja. Nana­ hara Súja. mert vesztett. hogy ő maga is fáradt. mint a Harmadiknak. hogy dúlhat-fúlhat. ami megijesztette. hogy most Jutakára kicsit is begurult. de ebben a játékban a magától értetődő végeredmény a halál. Le­ het. amikor szinte semmi kilátásuk nincs a menekülésre. ha nem mennének rá az idegei. ta­ lán az lenne a furcsa. Inkább nézzük meg egy kicsit a térképet. és sokszor hiányzott az iskolából a minden évi influ­ enzajárvány idején. De nem mindenki­ nek van olyan állóképessége. Mert ha nem. mint Sindzsi. Jutaka pedig inkább ügyetlennek számított tor­ nából.

Utána kézzel végigsöpört Jutaka nyakán. Még ahhoz képest sem volt szépnek mondható az írása. „Azt hiszem. – Leszedtem – mondta. Visszalépett Jutaka elé. és közelebb ment hozzá. Jutaka felfogta. csendre intette. – Ez komoly? Honnan tudod? – kérdezte. – Majd én megnézem – állította meg Sindzsi. és szólt neki: – Na. Sindzsi nevetett. és amikor meglátta. megmarkolta a ceruzát. és arrafelé fintorgott. összeráncolta a homlokát. mint egy kis százlábú – tette hozzá. lássuk a térképet! Jutaka ránézett a térképre. A papír szélén felsorakoztatott néhány macskakaparást. Leszedted? Sindzsi? Hallotta. elment – mondta Sindzsi.– Jaj! – kiáltott fel Sindzsi. – Jaj. és Jutaka háta mögé lépett. A nya­ kadon! Jutaka ijedten emelte fel a kezét a nyakához.” Jutaka arckifejezése ijedtséget tükrözött. Sindzsi megrázta a mutatóujját. és írni kezdett vele a térkép hátuljára. mintha) felemelte (volna). hogy balkezes. Tovább meresztgette a szemét. hogy Jutaka magas. Sindzsi elengedte. [321] . és tágra nyitott szem­ mel bólintott. félős hangon kérdezi. Igazából egy másik dologra összpontosított Jutaka nyakán. – Olyan volt. Sindzsi gyorsan a szája elé tette a kezét. lehallgatnak minket. – Sindzsi. A képzelt bogara széttaposta a cipője talpával (úgy csinált. de Sin­ dzsi még alaposabban szemlélődött tovább. és behajította (volna) a bokorba. hogy a hátulja van felül. – Pfuj – dörzsölgette Jutaka a nyakát. amerre Sindzsi (elvileg) eldobta. – Egy bogár mászik rajtad.

és békésen ringatóztak. „Meghallották.– Tudom. Ez nem mérgező – mondta. „Az előbb megnéztem a nyakörvedet. Jutaka elkerekedett szemmel bólin­ tott. Ketten semmire sem megyünk. A fakoronák teljesen elszigetelték őket az ég kékjétől. Csak poloska. Sindzsi megint írni kezdett. már nincs több öt­ letem – mondta Sindzsi álcázásnak. A mű­ hold még aggaszt egy kicsit. „Most a térképet nézzük. És nem úgy néz ki. „Egy ilyen nagy szigeten lehallgatókészülékek?” Az egyik írásjelet Sindzsiéről másolta. és felpillantott a fejük fölé. megütögette a saját nyakán lévő pántot az ujjai hegyével. de itt eltakarnak a fák. [322] . Nem hinném. hogy ka­ mera is van benne.” Jutaka megint elkerekítette a szemét. és lekapcsolták a Macintoshomat a hálóról. A kormány számít rá. hogy vannak. Egyértelmű. amikor neked magyaráztam. Értek a bogarakhoz. Az ő betűi sokkal szebbek voltak. hogy mit csinálunk. És akkor… Miközben Sindzsi beszélt. és folytatta az írást. de ez még megbocsátható. amivel lebukha­ tunk!” – Mivel a hackeléssel kudarcot vallottam. Naiv voltam. Végül is nem nyelvtanórán vagyunk. mintha a környéken bárhol is elhelyeztek volna kamerákat. Ne mondj ki olyat. nem lát­ hatják. Utána a biztonság kedvéért megint írni kezdett. A legkézenfekvőbb megelőző módszer a le­ hallgatás. egy másik helyett meg rosszat használt. akik hozzánk hasonlóan szembe akarnak szegülni velük. és közvetlenül Sindzsi macskakaparása alá írt.” Jutaka elővette a zsebéből a saját ceruzáját. – Ezért szerintem keresnünk kell valakit.

válaszolgass rá. minden simán ment volna. Én voltam a figyelmetlen. Ha én nem vagyok. [323] . és ijedten nézett. Azután megint írni kezdett. Megmarkolta a ceruzát. Ha összejött volna a hackelés. de most már nem fér bele. de ne törődj vele.” Jutaka bólintott. De ott van Nanahara.” Jutaka újra felemelte a kezét a nyakörvéhez. Fel is robbanthatták volna a nyakörveinket. akiben megbízhat­ nánk… Egész ügyes – gondolta Sindzsi. benne bízhatunk. „Ez így van. és rámosolygott. Az áldott jó szívük miatt vagyunk még életben. Nem könnyű. de végül bólintott. „Ezt elfogadod?” Jutaka a száját harapdálta. „Még Súját sem keressük meg?” „Nem. „Egyet le kell szögeznem. Sindzsi visszabólintott neki.Mint akinek most jutott el a tudatáig.” Közben nem jutott eszébe egy írásjel. amint észrevették. mert nekem elmond­ tad. jó? Összehordok közben valamit. azután összeszorította a szá­ ját. Egy darabig Sindzsire meredt. de nem is jut eszembe senki.” Sindzsi megböködte Jutaka vállát a ceruzát tartó bal keze mutatóujjával. légyszi. talán másokat is megmenthettünk volna. De most már csak a saját szökésünkre gondolhatunk. azután írt. Jó lenne vele találkozni valahogy. Azután gyorsan rávágta: – Hát igen. – Na igen. Idáig oké?” Jutaka kicsit elgondolkodott. „A számítógépes ügy azért csődölt be. és vigyorgott. – Egyáltalán hova bújhattak el vajon a többiek? „Most ideírom a tervemet. és odafordult a tér­ kép hátuljához. Jutaka vissza­ vigyorgott rá. hirtelen megmereve­ dett Jutaka arca. és bólintott. hogy mások­ kal törődjünk. Sindzsi sem volt túl jó nyelvtanból.

a játékot pedig lehetetlen lesz folytatni.Sindzsi visszabólintott. amit kitaláltam. csak a fejét hajtotta fél­ re. „De ha összejön. megspórolod az írást? Sindzsi folytatta. a já­ ték le fog állni egy időre. vagy helyreállítják a biztonsági mentésből.” „Vírust?” Jutaka hang nélkül mozgatta a száját.” Jutaka most nem használta a ceruzát. ha azt állapítják meg. és megigazította a ceruzát a kezében. és rákeresnek egy fájlra. félbeszakítják a játé­ kot. „Mit találtál ki?” Sindzsi bólintott. És akkor aztán lesz kavarodás.” [324] . „Mielőtt neked mindenfélét meséltem volna. Rög­ tön meg is találtam.” Jutaka kétszer röviden bólintott. és elsőnek megkerestem a benne lévő összes fájl biztonsági mentését. Aztán még az adatok lehalászása előtt kettőre vírust tettem. „Hogy a hangosbemondóban közöljék. de Jutaka meg­ előzte az írásban. és megint a nyakát tekergette. Tulajdonképpen most is várom. akik a házakban? – Hát… Sindzsi azon gondolkozott. Sindzsi rámosolygott. hogy másoknak is lesz esélyük megszökni. mint mi? Vagy vannak. Jutaka. „Igazából a reggeli balsiker óta végig arra vártam. A biztonság kedvéért. a vírus belép az iskola számítógépes rendszerébe. bemásztam az iskola gépébe. Meg egy fájlkereső programot. hogy valami gond történt. hogy be­ következzen valami. „Szóval. Na mi van.” Jutaka egy kicsit meglepődött. És akkor lehet. – Szerinted a többiek is a hegyen bújtak el. hogy mit fog írni.

Vízszintesen írt egyszerű szövegfájl volt. utánuk pedig tízjegyű számok. és szélesen vigyorgott. de szintén sorozatszámok. Az a tervem. hogy megcsináltatjuk velük a fájlok helyreállítását. bár Sindzsi időpocsékolásnak tartotta.Jutaka megindultságában több aprót bólintott. hogy beérték az orruk előtt lévő dolgok ellenőrzésével.” – Átfésüljük a terepet? – De az veszélyes. hogy valahogy visszatartsa a nevetését. min­ den sor bal szélén L01-től M21-ig. „Ha működésbe lép. A levegőn át fertőző láb­ gombánál százszor durvább. De nem így történt. de legalább van fegyverünk… „Na tehát. [325] . kedve támadt leírni.” Jutaka elnyomta feltörő nevetését. Mert akkor nem tudnának jobbat. nem? – Jó. nehogy kirobbanjon belőle a röhögés. bele fognak csavarodni!” Jutaka a hasát fogta. Amilyen Amerikaallergiájuk van. Akkor működésbe lépne a vírus. és a szája elé tartotta a kezét.” Sindzsi odahúzta a Power Book 150-et. Aztán. Az adatok letöltése félbeszakadt. fenomenális vírus. „Én terveztem. mint egy időre felfüggesz­ teni a játékot. csak helyre akarják majd állítani a fájlokat. Sindzsi is erőlködött. minden adatot szétcincál. „Szóval azt hittem. de az addig lemásoltak közül Sindzsi véleménye szerint ez volt a legfontosabb. hát le is írta. amelyet korábban nézett. és megmutatta Juta­ kának a szöveget. Ez azt jelenti. és megállás nélkül csak az amerikai himnuszt játssza. azután F01-től F21-ig sor­ számozva. hogy megpróbál­ tam feltörni a rendszerüket. mintha telefonszá­ mok lennének. Én meg a fájlok nagy részéhez egyáltalán nem nyúltam. hogy amikor rájöttek. Egy „negyvenkét soros” szövegfájl volt.

ezek már rendszertelennek tűntek. aki áramütést kapott). főleg ha ezt az egyet kikez­ di. az L1 pedig a lány egyes (Inada Mizu­ ho. Kicsit kellemetlen. Biztos. hogy szétrobbantják a nyak­ örvünket. nem jön-e elő valaki? – Várj már! Mi van.Végül.” – Mi lenne. kislemezen. hogy megnézzük. és ahhoz egy kód. de szerintem ugyanolyan rendszerű lehet. Sindzsi bólintott. a lány. akkor is ezzel a számmal teszik. Persze csak akkor. szóval az F1 a fiú egyes (tehát Akamacu Josio). ezért leg­ alább időt nyerünk. – Na igen. amikor felrobbantják. Tehát…” Sindzsi megállította a kezét. mint a mobiltelefon. „Én azt hiszem. de neki is. ha csaj. Minden nyakörvnek megvan a száma. de a rendszer maga akkor is tönkremegy. „Ez meg mi?” – írta Jutaka. „Hogy fogod ezt elérni?” Sindzsi bólintott. A vírus pedig egyre terjed. Minden sorban vessző választotta el ezt a három számsort. és Jutaka arcába nézett. Folytat­ ta. ez a nyakörvek nyilvántartási száma lehet.” Jutaka jó nagyot bólintott. ha kavicsesőt zúdítanánk a csillaggal jelölt hely­ re. [326] . ha kézzel leírták. és elkezd kiabálni vagy valami? Nekünk is veszélyes. Na igen. ezért hiába van egy má­ sik fájl. ha az a lány nem gonosz. mondjuk. Magának a fájl nevének némileg értelmezhetetlen az első fele: guadalcanal-shiroiwa3b. „Csak gondolom. és ő is írt. nem kell többet aggódnunk. „Ha az adatokat kikezdi a vírus. egy-egy tizenhat jegyű szám.

ami fegyverként használható. ott vannak a számítógépek.„Láttad azt a termet.” Rangjelzés. hogy infor­ matikai tiszt. amelyek mozgatják a játékot. Utána megszökünk a tenger fe­ lé. ahol a katonák voltak. hogy jobban tennénk. És volt egy ürge. „Igazából benzin kéne nekem a legjobban. ha emiatt felmerül bennük. még magát a számítógépet is szét tudjuk rombolni. Sindzsi vigyorgott. – Igen… Igazad van. amikor lecsekkoltam őket. és egy bűvész mó­ rikált mozdulatával tárta szét a karját. Semmire sem mész azzal a vil­ lával. Azt hiszem. amikor az iskolá­ ból jöttél kifelé?” Jutaka bólintott. Ki a franc tudna ilyet leírni?! „Az egyenruháján a rangjelzéséből tudtam meg. Visszatért a térkép há­ tuljához. már megint nem jut eszébe egy jel.” Csak most kerekítette el igazán Jutaka a szemét. – Lehet. „Nem volt nekem arra energiám – írta. ha össze tudjuk szedni az alapanyagokat. Emlékszel?” Jutaka megint elkerekedett szemmel rázta a fejét. Tehát pontosan úgy. volt egy benzinkút a kikötőben. Nem tudom. hogy az adatok egy kicsit is…” Jaj. „Bombát?” – mozgatta a száját. Tehát…” Sindzsi egy pillanatra abbahagyta az írást. Volt néhány kocsi a szigeten. de oda már nem lehet menni. „Bombát dobunk az iskolára. Illetve. „Ott voltak a számítógépek. ahogy Szakamocsi mond­ ta. Kínai írásjegyekkel. „Én láttam. „…Megsérülhettek. Egy rakás asztali gép sorakozott. ha előbb keresnénk valamit. hogy van-e ben­ [327] . Sindzsi kuncogott. és egy nagyobbacska szer­ ver is volt. és elég. aki nem közéjük való volt. Ezért megtámadjuk az iskolát.

De az­ zal és benzinnel tudjuk megcsinálni a bombát. [328] . hogy találunk. csak egy esélyük van. Csakhogy azzal nem lehet pontosan célozni. Ez lehet.” Sindzsi elővette a zsebéből a kést és a rajta lógó kis hengert. és le akarta írni a trágya nevét. Azt se biztos. ezért találhatta ki Jutaka. amint úgy adódott.nük benzin. de mivel nincs több gyújtószerkezet. és megmutatta Jutaká­ nak. Ha nem csak egyet lőhetnének. Legrosszabb esetben gázolaj is jó. Az bőven elég. azt túl hosszadalmas lenne elme­ sélni. Kell még műtrágya is. hogy az állandó számítógépezés káros hatása… Na mindegy. A lényeg. Hogy miért hordok magamnál ilyesmit. Csinálunk egy nagy csúzlit (flippert) valami fából?” Sindzsi nevetett.” Jutaka elgondolkodott. „Ammónium-nitrát kell. Jutaka összeráncolta a szemöldökét a műtrágyára. „Egyszóval kötélpálya. de itt a hegy oldala és az iskola túloldalán lévő sík terület még oké. hogy van. „Kötéllel és csigával.” Sindzsi a színére fordította a térképet. Azután írni kezdett. „A nagybácsid?” Sindzsi kínjában mosolyogva bólintott. Sindzsi bólintott. Egyfolytában a bácsi­ ról beszélt. hogy az iskola környékére már nem mehetünk. „De hogy dobjuk rá az iskolára? Oda sem tudunk menni. „Ebben van a detonátor – a robbanószerkezet. de már megint nem tudta az írásjegyet. Megint visszafordította. mindenesetre keresünk. nem is lenne rossz.” Jutaka a száját tátotta. A vegyjelét tud­ ja. Igaz. Azután Jutaka írt még. és megmutatta Jutakának.

és a katonák nagyját is elintézzük egyben. Amikor az iskola felé ér. – És nem tudunk elég gyorsan úszni. elvágjuk a kötelet. hogy azt képzeljék. „Ma telihold van. a síkról a hegy felé kihú­ zunk egy kötelet. És akkor…” – Saját nyakörvére mutatott. bőven elég. vagy igen? Álljunk neki!” Sindzsi bólintott és folytatta. hogy Szakamocsit. Benzint gyűjtünk a kocsik­ ból. Azután gyorsan kifeszítjük. – „Ezzel nem szívhatjuk meg többet. – Könnyebb keresni. csigát láttam valahol egy kúton. hogy…” Sindzsi félretolta Jutaka kezét. Úgy számoltam. Hogy van-e olyan hosszú kötél. mint valakire rátalálni. „De én nem tudok olyan jól úszni – nézett Sindzsire elbi­ zonytalanodva. Kihasználjuk a dagályt. de Jutaka sietve írni kez­ dett. Kell vagy jó háromszáz méter. „És a munkálataink szempontjából is jobb. akkor óránként hat-hét kilométeres sebes­ séggel sodor el minket. „Ha minden jól megy. És könnyebb. írtam. ha elérjük. megsérül­ tek az adataik. Magyarán egy speckó zsákolás.” Jutaka megint megilletődötten bólogatott többször egymás után. ha nappal indulunk neki. Úgy emlékszem. – Aha… Igen. és a hegyről lecsúsztatjuk a csigára sze­ relt bombát. „De nem tudunk jobbat. Ha ugyanakkor teljes gőzzel úszunk is. kevesebb mint húsz perc alatt elérjük a legközelebbi szige­ tet. nem. és ő maga kezdett írni. hogy ha jól jön ki. Vagy kilazítjuk.” [329] . lehet.” „Utána a tenger felé menekülünk?” Sindzsi bólintott.„A hegyről a síkra. A gond csak a kötél meg a trágya.” Egy pillanatig csend nehezült rájuk. és folytatta az írást. De ahogy az előbb mondtam. fordítva.

hogy csak egyet-egyet tettek a négy égtáj felé. és a fejét rázva mutatta ki elragadtatását. este annak sem sokat ér a kamerája. akkor – megnézte az óráját. És ha kiértünk a tengerre.” „De akkor sem lesz könnyű dolgunk. hogy felfedeznek. És nem kell félnünk. Annyit még a kormány is ki bírna találni. Az már nem jelent majd nagy problémát. hol va­ gyunk. „Sindzsi! Eszméletlenül nagy vagy!” Erre Sindzsi a fejét rázva nevetett. Majd segít rajtunk egy hajó. Ellenkező irányt. mint amerre szökünk. Már az is könnyelműség. De mivel mindig a komputerekre hagyatkoznak.” Jutaka arca sugárzott. [330] . Ezt is az egyik házból szerezte. Így pedig van esélyünk a menekü­ lésre. A hajók is csak puszta szemmel kereshetnek minket. Ha meg véletlenül műholdakat is használnak. Négy óra múlt. majd a megfelelő helyen hajómentést kérünk. Minden­ esetre. Hogy felborult egy halászcsónak vagy valami. „Ezt megpiszkálom.” Sindzsi most a hátizsákjába nyúlt. „És mi lesz az őrhajókkal?” Sindzsi bólintott.” Jutaka megint csak a fejét rázta. nem tudják majd. „Természetesen fennáll a veszély.Jutaka most nem érte be a szeme elkerekítésével.” „Ezzel kapcsolatban van egy másik ötletem. és egy kis adó-vevőt sze­ dett elő belőle. és jeleket fogunk leadni vele. a hajóknak valószínű­ leg lankadt a figyelmük. Külön leírta. „Akkor megmenekülhetünk. Erre pályázunk.” Sindzsi a fejét rázta. Ezért kamu helyet adunk meg. – Öt perc múlva indulunk. ha elszáll a számítógépük. – Na. „Nem. hogy szétrob­ bantják a nyakörvünket.

Jutaka kedvesen mosolyogva írt vissza. ő lehetett az egyetlen a 3/b-ben. ahol [331] . pontosabban hívtak ed­ dig. a bal kezében tartott kis tükörbe bámult. Ha felemelte a tekinte­ tét. aki ráért ilyesmire. amit turcsi arca alapján várhatnánk. A térkép hátulján egy nagy rakás betű sorakozott. Ha Jutaka tudna gépelni. Igazából a játék kez­ dete óta. úgy hatszáz méterre északnyugatra lehetett. kétszáz méterre volt attól a helytől.” [Maradt 22 fő] 44 Meleg volt. használhatták volna a billentyűze­ tet. ha már írni kezdtek. kacsafarokba simított frizuráját igazgatta a fésűjével. de ez nem is olyan meglepő. hogy ép bőrrel megússzuk. ezért Sindzsi fárad­ tan dobta le a ceruzáját. élesen kivehető volt a délutáni napban fürdő kilátó.” Megrántotta a vállát. tisztára. ez a fiú.– Jó.) De még egyszer kézbe vette a ceruzát. „Nem mondanám. (Igaz. Az északi hegy déli oldalán. mint egy számítógépes log fájlban. miközben a másik kezével az elöl feltupírozott. és Jutaka arcába nézett. hogy túl jó terv. ahol az előbb még Mimura Sindzsi és Sze­ to Jutaka rejtőzködtek. szóval ez a fiú… A fiú légvonalban majdnem pont nyugatra. ahol Nanahara Súja szemtanúja volt. Ez a fiú rendkívül fontosnak tartotta a saját ápoltságát. akit barátai Cukinak hívnak. és visszaírt. és különben is. Azaz pont a ház felett. Normális esetben nem nagyon írt kézzel. a lányokat is beleszámítva. „Meg kell próbálnunk. de nem jut más eszembe. ahol Sújáék trió­ ja lapult. Kevés az esélye. bár az osztályban szinte senki nem tudta az elnevezés valódi okát. jó lett volna a 150-es is. a sűrű növény­ zettel borított lejtő egyik szegletében egy fiú ült. hogy Simizu Hirono lelőtte Minami Kaorit. Az orvosi rendelőtől. szemben azzal.

de nem feszegette tovább az ügyet. Ha csak egy pillanatra le­ teszem a fejem. Hát nem vagy te egy kicsit elővigyázatlan? Még neked sem jutna eszedbe. így mostanra a „család” egyetlen túlélője lett.Kuszaka Jumiko és Kitano Jukiko holtteste hevert még min­ dig. aki most a haját simítgatta. Minami Kaori holtteste volt a hetedik. 14. De úgy látszik. Kirijama Kazuo volt. [332] .). Só újra a tükörben lévő önmagára nézett. Ki-ri-ja-mács-ka. Cuki! A Főnököt nevezd Fő­ nöknek” meg hasonlók. aki a játék kezdete óta már hat embert elintézett. „Jaj. pont ez a fésűs-tükrös meleg srác volt az. máris itt a baj. hogy itt figyellek. most meg mit szőrözöl ilyen piszlicsáré dolgokon?! Nem va­ lami férfias”. mennyire száradt ki a bőre. eszébe jutott a Kirija­ mácska névről. ame­ lyet látott. még a rettenthetetlen Micuru sem tudta helyretenni magában ezt a „férfinőt”. Megúszta hát a mészárlást. és a tükörben látszódó saját arcán messze túl­ nézett. úgy húsz méterre lefelé a bozótba. Igen-igen. Csak nem el-a-lud-tál? Vaskos ajkait mosolyra kanyarította. mert amikor Só egy flegma oldalpillantással közölte vele. én. „Hé. Kuszaka Jumiko és Kita­ no Jukiko holttestét és Minami Kaoriét is látta. Már két órája nem mozdult onnan. csak fintorogva mormogott a bajsza alatt. és miközben azt vizsgálta. hogy mennyit civakodtak ezen a szintén csa­ ládtag Numai Micuruval. Illetve nem csak az övékét. akit elszalasztottál meg­ ölni. Ez a fiú. amelyet Kirijama Kazuo kije­ lölt. ahova lenézett. Ő volt Cukioka Só (fiúk. A bozót­ ban pedig. Jaj… Már megint egy levél a hajamban. A fiú fésűt tartó jobb keze kisujjával lesöpörte a hajába tapadt levéldarabot. aki nem jelent meg a gyülekezőhelyen.

hogy Kirijama beszállt a játékba. Nem hallotta. Igen. Ebben neki a nagy bunyós Numai Micurunál valószínűleg több volt az élettapasztalata. viszont Cukioka Só általában úgy volt vele. elmondhatjuk. ez megdönthetetlen tény. hogy ő vajon tudta-e előre.Most hívjam Főnöknek? – gondolkozott Só. akiket megölt?) és [333] . Két-három szót váltott a csurom vér sziklán (a vér szaga elért addig a helyig. ez a világ már csak ilyen”. Emiatt valamivel több idejébe került odajutni. de attól a pillanattól fogva. amikor arra gondolt. vagy a három közül valamelyiküké. hogy mit beszélt Micuruval. hogy ő. hanem a tengerparttól kicsit beljebb vezető útvonalon vágott át a fák között. ahol Só volt). a tengerbe nyúló sziklán három di­ ákegyenruhás és matrózblúzos alak hever. Nem látta annyira tisztán Kirijama Kazuo természetét. Ráadásul mini­ mum egy géppisztoly (vajon Kirijama fegyvere volt egyálta­ lán. Cukioka Só némileg óvatosabb volt Numai Micurunál. Nemsokára megjelent Numai Micuru. Mire pedig Kirijama Kazuo elindult onnan. és a szikla egy be­ mélyedésében. hiszen kiskora óta bejáratos volt apja meleg­ bárjába. ahol bepillantást nyert a felnőttek világába. Ő nem indult el egyenesen a megbeszélt déli csücsökbe. majd ő is a géppisztoly áldozata lett… Ajajaj – gondolta Só. A tengerpartra néző vegyes erdő fái közül látta. de még így is legfeljebb tíz perc plusz útja volt. Kirijama Kazuo ül csendesen magában. Szörnyűség. ahova nem ért a holdfény. hogy a ho­ mokos partot kettészelve. mint amennyire Micuru közvetlenül a halála előtt. míg szemét egy­ más után megvizsgálta a tükörben. már kész terve volt a továbbiakra. De hát téged ez a Főnök in­ tézett el. Mert olyan hülye vagy. ami­ kor elhagyta az iskolát. Ennek a „játéknak” a legesélyesebb „versenyzője” minden kétséget kizáróan Kirijama Kazuo. és ő a nyomába eredt. hogy „Árulók mindig vannak.

Főleg. Magnum lőszerek voltak hozzá. Majd a végén jogos ön­ védelemből megölöm őt. Még véletlenül sem azért. ha van fegyverük. vagy mondjuk Mimura Sindzsivel (Na. akkor biztosan meg is se­ besül majd. aki embereket öl. és elvileg meglógtam? Ezzel a módszerrel egyben elkerülte azt is. az az én esetem ). ha ő meggyilkol valakit a szemem előtt? Iszonyúan veszélyes lenne. csak nem akart senkit megölni. Volt egy másik haszna is annak. Az még benne sem merül fel. Már hogyan tudnám megállítani. ha szemtől szembe próbálkozik. hogy hiába halad Kirijama szélse­ besen a győzelem felé. Akkor pedig… Nem az a legjobb. de tűzpárbajra nem való. Vélhetőleg senki nem nyerhet Ki­ rijamával szemben. röviden szólva a suttyomban settenkedés minden vál­ faját ismerte. hogy beszennyez­ ze a kezét ebben a játékban.Micuru pisztolya volt nála. ő ölne meg engem… Szó­ val nagyjából így járt az agya. Valahova belopózni. és a legeslegvégén lelövöm hátulról? Abban a pillanatban. időközben szükségszerűen szembe fog kerülni valaki hozzá méltó ellenféllel – talán Kavada Só­ góval. Csakhogy Cukioka Só egy különleges képességgel büszkél­ kedhetett. nem szállt le róla). aki elsinkófáltam a gyülekezőt az elején. hogy őt magát is követik. Ennek tetejébe a hátizsákjából előkerült fegyver egy kétlövetű 22-es kaliberű High Standard Derringer volt. ha én Kirijamácska nyomában maradok a végéig. így közelről feltehetőleg ha­ lálos sebet lehet vele okozni. amikor ő elintézte az utolsó valakit. Ezért aztán Só kigondolta. hogy pont én követem. Ha nem tenném. ahol sorban meg kell ölni az osz­ tálytársakat. Ha pontosan a nyomában halad. én csak a nyomában me­ gyek. És a harc fáradalmai is felhalmozódnak előbb-u­ tóbb. kihasználni a másik fél figyel­ metlenségét és meglopni vagy titokban követni valakit mondjuk (ha talált egy fiút. hogy Kirijama Kazuót követ­ te. és elengedte ma­ gát. aki tetszett neki. mert olyan nagy mo­ rális ellenérzései voltak. nem nagyon kell aggód­ [334] . Mi­ csoda dolog megölni ezeket az ártatlan gyerkőcöket. a Mimurácska. nem valami elegáns! Kirijama az.

amikor messziről fegyverropogás hallatszott.nia. vannak még humanisták – ható­ dott meg Só. hogy nincs-e tiltott zónában. hogy a cso­ magot ellenőrizze. és figyelmezetni őket. mert utána Kirijama fog majd lépni. ki tudja milyen okból. ellenőrzi a térké­ pet. és csődöt mond a terve. de úgy látszik. Viszont nemsokára Kuszaka Jumiko és Kitano Jukiko épp felettük a kilátóban kezdték el a felhívást a hangosbemondóval. majd Kirijama le­ lőtte őket. ezúttal az északi hegy felé fordult. ak­ kor egy másik fegyverropogás hallatszott. és az ellenséget majd Kirijama elin­ tézi neki. [335] . Utána pedig a hegy északi lejtőjén ereszkedett le. Aztán épp az előbb. ő is megy. megint nekiindult. arrafelé figyelt. de ott volt még a tiltott zóna problémája. ha pedig megáll. mily csodás. ahogy Só elképzelte. De éppen csak meghatódott). hogy bújjanak el. ha lehetséges. de talán a távol­ ság miatt végül nem mozdult el. így jobb lenne elkerülnie az ilyesmit. hogy valaki rátámad. Csak időben fel kell szívódnia. hogy végül senki nem válaszolt a hívásra (Igaz. Ó. Biztos Jumikót és Jukikót akarták vele leállítani. és akkor azonnal odaindult. és miután bement két-három házba a településen (biztos beszerzett valami szükséges eszközt). Amikor megállnak. ha az első lövést elkerüli. Ha véletlenül mégis. tehát alapvetően ezzel a követési távval nem tévedhet beléjük. Megnézte Kaori holttestét. akkor ő is. Bár akkor nem tudja tovább követni Kirijamát. De a fegyver hangját követő Kirijama (és így Só) csak Minami Kaori holttestét látta egy ház szerszámraktáránál. amikor a hegy­ nek ezen a felén lehetett lövéseket hallani. és biztos kis ráhagyással el­ kerüli a zónákat. és a követési távolságot húsz méterben álla­ pította meg. kivárta. Kirijama valószínűleg azért ereszkedett le odáig. és megbizonyosodik róla. Ha Kirijama előremegy. és ott megpihent. Délelőtt még egyszer hallatszott egy lövés messziről. Kirijama elhagyta a sziget déli csücskét. És a helyzet úgy is alakult. ezt is nyugtázta. Reggel. Kirijama is nyilván gondol vele. Végiggondolta. három órája. elég.

Kicsit oldalra for­ [336] . bal kézbe fogta a tükröt. hogy aludt. ennyi idősen mégse halhatok meg. Lehet. legalábbis jelenleg. és bekapta a vékonyka cigarettát. Ebben az or­ szágban nehéz hozzájutni. A szenvedést inkább az okozta. hogy közvetlenül Kirijama mellett tartózkodik. és milyen átlagos vagyok). és csillapította az elvonási tüneteit. Igazából legszívesebben teleszívta volna a tüdejét. Én nem halhatok meg.addigra már elvitte valaki a holmiját. tippelte Só. tisztára olyan a nevem. hogy téged Kirijama Kazuónak hívnak. ott van. Amint megtudja valakiről. Úgy tűnik. nem megyünk semmire. Lévén. A nőknek nagyobb az állóké­ pessége. ahogyan Kuszaka Jumikót és Kitano Jukikót megölte (Furcsa. És itt vagyok én. és szitává lövi. akkor pedig már csak el kell lopni – nagy készletet halmozott fel belőle la­ kásukban). Cukioka Só. Ez természetes. cigivel a szájában. aztán amit csinálsz. Emiatt persze ő egy szemhunyásnyit sem tud aludni. az nem éppen szokványos. de ahol van. de nem kell őt félteni. Kirijama békésen pihent. Sót ugyan egy hangyányit taszította az a kí­ méletlen eljárás. Hogy elterelje saját figyelmét. Legalábbis egyes könyvek ezt ál­ lítják. nagyon egyszerű Kirijama módszere. hogy Kirijama egyáltalán nem vette még észre őt. Most mindenesetre annak kell örülnie. odamegy. de ha ilyen apróságokkal szőrö­ zünk. Halványan ér­ ződött a dohány és a különleges mentol illata. mint egy művé­ szé. hogy láncdohányos volt. Azután megint haladt egy kicsit… Most pedig itt van a közvetlenül alattam lévő bozótban. illetve szaga a széltől függően elárulhatja a hollétét Kirijamának. Só előhúzta a zsebéből az im­ port Virginia Slim Mentholt (Szerette a nevét. Pontosabban már az elektromos ön­ gyújtó kattanása az életébe kerülne. micsoda középszerű név. A cigaretta füstje. de nagy nehezen lebeszélte magát róla. és megnézte benne magát. Még annyi izgi dolog vár rám. mint a férfiaknak. hogy hol van.

Viszont… [337] . kicsit fel­ húzta a szemöldökét. amerre Kirijama néz? Odapillantott. A bozót szélén megjelent Kirijama Kazuo hátranyalt haja. Miközben ezt figyelte a rózsaszín azáleák közül. viszonylag nagydarab testéhez. Cikcakkban indult felfelé a lejtőn a fák között. Hogy lehet valaki ilyen szép. Ezt az isten… A szeme sarkából látta. és csak azután ment tovább. hogy ellenőrizte az alját. mint én! És még okos is vagyok. és előrekémlelt. hogy én nyerjem ezt a játékot. Mi történhetett?… Fegyverropogást nem hallott.dította a fejét. azután észak felé – pont Só­ tól balra. Más zörej sem hallatszott. Mi lehet arrafelé. Ko­ mótosan szétnézett jobbra-balra. hogy megmozdul lent a bozót. Bal vállára kapta a hátizsákját. és saját oldalirányú pillantását szemrevételez­ te. Hamar elérte azt a magasságot. jobb vállára lógatta a géppisztolyt. ahol Só volt. Ekkor Só is felkelt. és a tükörrel együtt zsebre tette. Só mozgása macskaszerűen rugalmas volt. Ké­ zenfekvő. Csak a szépek maradnak életben. letérdelt a földre. Ponto­ san tartotta a húsz méter távolságot Kirijama fák között felfelbukkanó fekete egyenruhájával. Néha megállt egy-egy fa mögött. És az elöl haladó Kirijama mozgása is módszeres és gyors volt. és még feljebb ment. a lejtő irányába – tekintett. Kirijama egész testével kijött a bozótból. de semmi különösebb mozgást nem fedezett fel. helyette pedig felvette a Derringert. Só sietve kikapta a szájából a cigarettát. és kézbe fogta a markolatát. A hátizsákot a bal kezébe fogta. Ebben a tekintetben volt is alapja az önbizalmának. és a nyomába eredt. Ahol sűrű volt a növényzet. ami nem illett százhetvenhét centis.

Kirijamácska? Így haladtak vagy száz métert. ha épp elfért rajta egy kocsi. jó. [338] . sőt hátra is fordult arrafelé. Kirijama Kazuo azért mégiscsak egy milliomos család fiacskája. hogy Kirijama a dolgát végezte volna. ha történne valami. Ó… Ez az út felvisz a hegytetőre… Az előbb is keresztülmentünk rajta. hogy még hajnal előtt az egyik házban használta a vécét. Még ő sem kerülheti el. Akkor Ki­ rijama kilépett az útra. mielőtt megnéztük Minami Kaori holttestét… És jobbra. Igaz. Megdolgozott azért. vagy ta­ lán akkor intézte el. ezek szerint nem rendes vécén el sem tudja végezni a dolgát. hanem ha­ gyott egy kis rést rajta. Nemsokára csurgás hallatszott. ahogy a folyadék a vécécsé­ szét érte. egyszer sem lehetett tanúja. Két méter széles sem volt. de ő persze addigra elrejtőzött a bokrok közé. Az ajtó pont Só felé nyílt. Talán azért.Szabadon hagyod a hátadat. Balra felfelé pont a kilátó lát­ szott a hegy tetején. Akkor Kirijama megállt. Na igen… Ez természetes. és odafutott a vécéhez. és visszajött miatta idáig. Megint körbenézett. amikor a bozótban kuksolt. és csend­ ben behúzta az ajtót. Kirijama körbenézett. nem zárta be teljesen. egy kisebbfajta tér. (Só így tett. ahol Só volt. Hihi. mert ez nem olyasmi. hogy ne legyen hangja. Elképzelhető volt. burkolatlan út futott keresztbe. Só megint kénytelen volt elnyomni a kuncogását. Előtte megszakadt a fák sora. hogy bármikor elmenekül­ hessen. rajta egy pad meg egy bézs színű mobil vécé. amióta követte. és egy keskeny. kitárta és bement.) Viszont nem így volt. hogy néha pisil­ nie kelljen. épp egy pihenő­ hely volt a hegytetőre vezető emelkedőn. amit vissza lehetne tartani kerek egy napig. Most pedig biztos eszébe jutott ez a vécé. amit az előbb láthatott. Ó! Csak nem…? Azután továbbra is ott kuporogva igyekezett elfojtani a neve­ tését. amikor erre jártak. amerre most Kirijama tekintett. Milyen kis édi.

Jó sokáig tartogattad. és a D8-as zóna határvonalai mellett sem kívül. hogy ő is biz­ tonságban érezheti magát. azt jelenti. és a szájába tette. megfordította a bal kezét. ami az égen lebegő két-három felhőcske sze­ gélyén különösen élénken virított. Mint én. benne van-e a vécé a D8-ban vagy sem. Valószínűleg azért nézett errefelé olyan figyelmesen. Megint elővette Virginia Slimjét. amely nemsokára szürkülni kezd majd. hogy Kirijama Kazuo. és ezért eltávolodik Kirijamától. Még mindig tartott. de az ég kissé sötétebbre váltott kékjébe narancsszínű fény ve­ gyült nyugatról.Azután eszébe jutott valami. amerről jött… Odanézett a vécére. és végignézte az északi hegy környékét. Az elegáns. és az órájára nézett. sem belül nem jelölték a pihenőhelyet és a közvé­ cét. Nem fordulhatott elő. Só megint elmosolyodott kissé. Só egy pillanatra ideges lett. és öntudatlanul a nyakához. ahol még mindig folytatódott a csurgás.) Só gyorsan elővette a térképet. És Só most legalább harminc méter­ re nyugatra van a vécétől. Ilyentájt még legalább két óra van hátra a naplementéig. Azután felnézett az égre. ne ellenőrizte volna a saját tartózkodási helyét. mielőtt elindult a rej­ tekhelyéről. dőlt betűs női óra délután négy óra ötvenhét per­ cet mutatott. [339] . hogy szemmértékkel eldöntse. Ha itt most alaptalanul eluralko­ dik rajta a félelem. il­ letve a fém nyakpánthoz emelte a kezét. és vállat rántva könnyedén sóhajtott. (Szakamocsi hangosbemondósához volt igazít­ va. és az. hogy azonnal visszavonuljon arra. bármennyire sürgesse is a természet hívó szava. Szép volt. Tehát Kirijama közelebb tartózko­ dik a zónához. Ez a környék a D8-as közelében volt. és nagy késztetést érzett. De csak az utat jelö­ lő pontvonal volt rajta. amelyre Szakamocsi azt mondta. hogy ott van. befuccsol a terve. A csurgás még mindig tartott. ezért ez volt a pontos idő. „a” Kirijama Kazuo. hogy öttől tiltott zóna lesz. Kirijamácska.

Zuhanyoznék. Majd messze lent a fák között egy egyenruha hátát látta távo­ lodni. mielőtt elsütik. A hátulról is összetéveszthetetlen. Jaj. nyugodtan élvezném a dohányfüstöt… Még mindig tartott. Ne pisilj már ennyit. A bokrokon keresztül kicsit közelebb ment a vécéhez. éppen akkor támadt egy fu­ vallat. De elszívnék egy szállal. Mi? Hogy? Kirijamácska? Mi? Ezt hogy… Hogy? Mi? De hát én… Amikor Kirijama eggyel arrébb eltűnt a bozótban. Ide hogy az a kormány által speciá­ lisan a Programra kifejlesztett nyakpántba épített bombából [340] . Só ekkor végre eljutott odáig. Mondhatjuk. és a szél ütemére csurgó hangot hallatott. furcsán hátranyalt hajat. legyen már vége. Biztosan egy késsel vagy valamivel kilyukasztották. Só fülét egy tompa. Sónak tágra nyílt a szeme. És az ajtó résnyire nyitva van. és meresztgette a szemét. mert vékony vízsugár folyt belőle. ami­ kor egy pisztolyra hangtompítót szerelnek. és az ajtó nyikorogva kitárult. Csakhogy… még mindig tartott. gyorsan munkára fel. és fel­ emelkedett a földről.Jaj. A hang még mindig nem hagyta abba. vagy párnába nyomják. Kivette a szájából a cigit. rendbe tenném a kör­ meimet. csinálnék magamnak egy fincsi vodka-narancsot. Pánikban nézett körül. és miköz­ ben kortyolgatnám. vastag szemöldökét. A vécében egy vizespalack volt madzaggal a plafonra kötve. mély puffanás ütötte meg. hogy jól időzítve. ahogy Kirijama hagyta az előbb. Hasonlított arra. és azt lengette a befújó szél. hogy összeráncolta lefelé gör­ bülő.

– Tényleg?… – Noriko maga is megkönnyebbülhetett. – Aha – mondta Noriko. [341] . – Ne haragudj. Súja gyor­ san odanyújtotta a kezét. [Maradt 21 fő] 45 Noriko megmoccant. Jól aludtál. Már az előbb is meggyőződött róla. azt nem lehetett tudni. és megtartotta Norikót. mert lassan bólintott. – A lázad már lement. – Én… Súja rábólintott. A fáradtság miatt. való­ színűleg nem vérmérgezés volt. Álmosan járatta a szemét a plafo­ non. Kavada azt mondja. Este hét is elmúlt. csak a karórájára pillantott. Éppen délután öt óra múlt hét másodperccel. A kezét Noriko homlo­ kára tette. – Most… hány óra van? – Hét múlt. vagy a robbanás vert visszhangot a testében. és lassan felült az ágyon. azután visszafordult Sújához. Súja felsóhajtott magában. úgy tűnik. hogy ennyi gondot okoztam.származott-e. és levette No­ riko homlokáról a nedves törülközőt. és kinyitotta a szemét. hogy a láz már lényegé­ ben lement. Jaj de jó! Tényleg na­ gyon jó! – Súja! – még egy kicsit álomittas volt Noriko hangja. és a szoba teljesen szürke­ ségbe borult. majd Sújára tekintett maga mellett. Bő száz méterrel lejjebb Kirijama Kazuo vissza sem tekintett arrafelé. Súja felemelkedett az ágy mellé húzott székről. Biztos csak egy nagyon dur­ va nátha.

kezében a shotgunnal. – Nem te vagy a hibás. már teljesen belesüllyedt a szürke­ ségbe. Súja bólintott. Az ablakon még beférkőztek a nap utolsó sugarai – igazá­ ból kék. – Van itt mosdó? – kérdezte aztán. sőt majdnem indigószínű fénynyalábok voltak. hogy Kavada a falnak támaszkodva ül. – Noriko felébredt? – kérdezte. Kavada be fogja hozni. A konyhaajtóban látta. – Kicsit várj. Újra leült az ágy mellé. Levette a gáztűzhelyen álló lábos fedelét. – Köszönöm – mondta Súja. – Rizs? – Aha. – Kihűlt a kaja? – kérdezte Súja. amelyet egy másodpercre sem tett volna le. Kavada csinálta. – A láza? – Már nincs baj. Képzeld. ahogy meglátta Súját. igazi rizs! Noriko bólintott.– Hogy mondhatsz ilyet? – rázta Súja a fejét. Majd beviszem. és visszament a rendelőbe. [342] . várj egy kicsit. Súja kiment a szobából. ahol Kavada volt. Nem ment vissza. mire Kavada csak annyit vá­ laszolt röviden: – Várj öt-tíz percet. de a szeglet. és odabólintott Norikónak. Kavada biccentett és felállt. (Ő és Súja már beburkolták a maguk mi­ szólevesét és rizsadagját. Bár a leves sűrűjét csak a ház körül talált ismeretlen levélfélék képezték. Azután megkérdezte: – Kajálni bírsz? Van rizs! Noriko elkerekedett szemmel meredt Sújára.

utána a homlo­ kára. Mivel nem lehet pontosan tudni. mert… Súja bólintott. az I3 kilenctől lesz tiltott. Súja rákanyarította a vál­ lára a takarót. Ezt az információt Szakamocsi este hatos híradásából tudják. Noriko a térdkalácsa tájára sütötte a szemét. – Ne mondj ilyet! A legjobb.– Van… Gyere erre! Segített leszállni az ágyról Norikónak. és elve­ zette a váróterem szemközti oldalán nyíló vécéig. – Igen. Tizenegytől ez is tiltott területté válik. ha pihensz. Ahogy Noriko leült az ágy szélére. karon fogta. Ezenkívül még a G1 este héttől. – Csigusza. Innen tizenegyig el kell mennünk. és megszólalt. – Elaludtam. amit tehetsz. a sziget délnyugati partvonala lényegében megközelíthetetlen lesz. [343] . – Ha ettél… – mondta Súja a takaró szélét húzkodva – még egy kicsit aludnod kéne. Noriko még remegett. mint egy hülye gyerek… Súja Noriko vállára tette a kezét. Még ke­ vés is volt. Súja megint mellé ült. ha alszol. de a korábbiakkal összevetve már sokkal job­ ban volt. Bólintott. A szemében még maradt egy kevés homályosság. – Azért. a haja alá tette a jobb kezét. ahogyan kiskorában az Áldott Szeretet Házá­ ban Anno tanárnő tette vele. Amikor Noriko visszaért az ágyba. De Noriko Sújára kapta a szemét. hol kezdődnek valójában a zónák. Cukioka és Niida haltak meg. Jobb. Noriko Súját nézegette. és megkérdezte: – Kaorin kívül még valaki… meghalt? Súja összeszorította a száját. A sziget délnyugati partja és a déli hegy déli lejtője.

– Komolyan… – szólt csendesen Noriko. – Tisztára. míg leeresztette a tálat. és lerobbantották a fejét. hogy hol halt meg Cukioka. És még egy… Szakamocsi fontoskodva közölte: „Ja. mint egy pincér. – Mindent köszö­ nök – mondta aztán. de Súja nem emlékezett rá. – Sajna nem tészta. hogy hallott volna a délután folyamán na­ gyobb. Szakamocsi hírei szerint a déltől eltelt hat óra alatt halt meg ez a négy ember. Kis idő múlva bejött Kavada. hogy ezt is elmondja Norikónak. a családfőt hátrahagyva. és visszatette Noriko vállára a takarót. A „Kirijama család” Cukija tagbaszakadt teste és arca ellené­ re igen nőiesen viselkedett. milyen fájdalmas arcot vág. robbanásnak vélhető hangot. – Rajtad maradhat. A tányérból pára szállt fel. de meglát­ ta. Most meg figyelmetlenségből be­ leszaladt egy tiltott zónába. mint egy tésztaétteremben. és a pokróc alatt elkezdte levenni magá­ ról Súja zakóját. Ezzel a „család” minden tagja. és inkább lemondott róla. Viszont Szakamocsinak sincs semmi oka hazudni. Súja fontolgatta. Vigyázni kell ám!” Azt nem mondta. Nem lenne jó hatással a félig felgyógyult Norikóra a leszag­ gatott fejű fiú története. amely addig rajta volt. A bal kezével a válla magassá­ gában egy kerek tálcát tartott a tányérral. és Cuki­ oka barátunk fennakadt egy tiltott zónán. Vajon megfelel-e a kisasszonynak? [344] . Súja nevetett. de a Siroivai Középiskola 3/b osztálya már megfeleződött.Igen. Csupán tizennyolc óra telt el a játék kezdete óta. – Már nem kell. így már csak huszonegyen maradtak. köszi. elhagyta a küzdőteret. Súja átvette a kabátot. – Köszönöm a türelmét – mondta.

és elmosolyodott. Noriko belenézett. Kezében a tá­ nyérral evett egy falatot. Kavada felhúzta a szemöldökét. Én a lányoknak szoktam kedvezni. Kavada finomkodó szavaira Súja megkérdezte: – Ezt meg hol találtad? – Amiatt. – Eszméletlenül békésnek tű­ nik minden. – Tojás is van ben­ ne. [345] . – Köszönöm – emelte fel Noriko a kanalat. – Yes. Súja hangosan felnevetett. – Üzletünk specialitása. – Rizsfőzelék? – kérdezte. ahol tartottak tyúkokat. Kavada a szeme sarkából látta Súja arcát. Kaja nélkül eléggé le voltak strapálva szegények. Súja fülében tökéletes angol kiejtésként csen­ gett. a hűtőben minden nyers élelmi­ szer megrohadt. Nyilván a sziget összes többi házában ugyanez a helyzet. nem is volt benne tojás. Súja túlzó mozdulattal rázta a fejét. A tea egy leheletnyit édes volt. a két fiú ezt iszogatta. és az illata régi emlékeket ébresz­ tett. hölgyem. Míg Noriko evett. ezúttal zöld teá­ val tért vissza. – Csak egy volt. Ma’am! – válaszolta Kavada. ahogy így hárman üldögélünk. amikor mi ettünk. Igen. – Finom – szólt. – Volt egy ház. – Az előbb. Kavada megint fordult egyet a konyhában. Súja ekkor Kavadára nézett. hogy a kormány jó korán kizavarta innen a lakókat.Kavada tálcástul letette a tányért az ágyra Noriko mellé. Ilyennek születtem. – A francba – nyögött fel Súja.

Ezek szerint az antibiotikum egy kicsit túlzás volt. – Nem nagyon illik ez egy rockerhez. de talán attól lett ilyen beszédes. hogy ennyi gondot okoztam. – Majd egyszer teáz­ zunk így hármasban. Azután Sújához fordult. de Kavada csak a vállát rántotta meg rá. És bocsánat. – Noriko. még nem múlt el egészen a vérmérgezés esélye. – Köszönöm szépen – fejezte be Noriko az evést. Kavada kicsit mosolygott. hogy ez örökre álom marad. Szabad kezével intett Sújának. – Mondják néha. A lé­ nyeg. Lehet. Erre Kavada nevetett. – Már tök jól vagyok. te inkább fekete teát kérsz? Noriko a kanállal a szájában mosolyogva bólintott. Kavada – folytatta Súja. – Hallod. – Alhatok én is egy kicsit? – Fáradt vagy? [346] . ez tény. hogy Noriko felépült. Tisztára. hogy még egy kicsit pihenj. és a cseresznyevirá­ gokat nézegetjük. Súja is és Noriko is. Ne erőltesd magad. mint egy vénember. Tényleg kö­ szönöm.– Később odateszek egy kávét is – mondta nevetve. Kavada megint mosolygott. Kiülünk a teraszra. Ma’am. hogy furcsán hangzik. Nanahara. – Hát. – Nem. mire Súja oda is nyújtotta. hogy adja oda a teáscsészét. de amiatt tudtam nyu­ godtan aludni. – You’re welcome. Lehet. Kavada pe­ dig elvette a tányért. Persze változatlanul a gyil­ kos játék kellős közepén voltak. _ Kavada! – szólt Noriko.

Ez tényleg igaz. Itt a másik szobában alszom a heverőn. nincs-e valami mód. de mégis hihetetlenül jó feje volt. – Szerintem is – nevetett Súja is. Észrevette. Utána félhangosan azt mormogta: – Hol lehet most Mimura? Súja mély lélegzetet vett. De Kavada csak az arcát fordította vissza az ajtóból. hogy visszatér a konyhából a szomszédos váróterembe. Kavada biccentett. hogy távol állt az éltanulóságtól. csak addig akarok aludni. Csend lett. hogy felvegyék vele a kapcsolatot. de kicsit fölényes és flegma beszéde ellenére poénkodó stílusa valóban emlékez­ tette őket a Harmadikra. – Félrehajtotta a fejét. Nemsokára hallani lehetett a félig nyitott aj­ tón. de Norikó­ nak a mostani állapotában erre nem futotta. Kavada kiment. Noriko vidáman szólalt meg. és elindult a tálcával kifelé a szobából. Ha elmen­ tünk innen. de van benne valami. rendben. és visszautasítón mosolygott. Kavada – mutatott Noriko a mellette lévő ágyra. [347] . amíg még lehet.– Nem. sokkal élénkebbnek tűnt az arca. hogy Noriko elvörösödik a félhomályban. Mimura Sindzsire. – Alhatnál itt is. Talán az étel miatt. – Tényleg. és hozzátette: – Legyetek te­ kintettel a szomszédokra. amikor szerelmeskedtek. – Jó fej ez a Kavada. és lehetett rá számítani. A testfelépítése és az arca egészen más. – Nem zavarom a párocskát. – Egyáltalán nem is beszél­ tem vele korábban. Végig azon gondolkozott. ami hasonlít Mimu­ rára. Az úgy jó? – Jó. – Jé – bólintott Noriko. majd én virrasztok éjszaka. Ahogy az is.

Mivel Noriko kiabált a leghangosab­ ban. miközben bó­ lintott. Ha ő is itt lenne… Ha őt hozzávennék még Kavadához. Kinyújtotta a kezét. – Aha. Jukiéékkel sikítozva ugrabugráltunk. mint Akamacu Josio. de a d osztályban négyen is voltak a kosárcsapatból. hogy Noriko lehajtott fejjel sír. de azért a tesiből elég nagy an­ titalentum Kuninobu Jositoki egy kicsit távolabb állt Norikó­ éktól. Jositoki a jobb keze hüvelyk-. – Mi baj? – kérdezte. Nem volt nagy dolog. maga lenne a tökély. Jositoki… Sújának Norikóra tévedt a tekintete. És akkor befutottál a szoftballmeccsről. és megérintette Noriko takaróba bugyo­ lált vállát. [348] . amikor észrevette. – Ja. meg­ fordítottátok az állást. de ennek örülni kell. Noriko is milyen beszédes lett – gondolta Súja. – Én teli tüdőből szurkoltam. Súja is emlékezett erre. aki pedig különben olyan visszahúzódó. mutató. nálunk meg csak ő. – Hát volt ilyen is – fejezte be.és kisujját rázta felé. és nyertünk.– Na igen. – Emlékszem… – nézett fel Noriko a plafonra – az osztálybaj­ nokság… nem az idei. Ha még… Szugimura is itt lenne. verhetetlenek lennének. Amikor nyertünk. és nem is valami kedves Norikóval és a többi kiáltozó lánnyal szem­ ben. Amikor Súja odanézett. Nem lenne félnivalójuk. És ha nem is annyira. még a tavalyi döntőjére. de az ünneplések közül Súja ennek a gesztusnak örült a legeslegjobban. Mimura egyes-egyedül küzdött. és harminc ponttal le vol­ tunk maradva.

– Meg akartam állni. hogy bomlanak utánad a lányok? Mivel hirtelen nagyot ugrott a beszélgetés menete. Eszembe jutott. és halkan közölte: – Mindketten szerelmesek voltak beléd. nehogy a szívedre vedd… – Micsodát? Noriko Súja szemébe nézett. mire kipréselte magából: – Komolyan? [349] . azt hiszem. hogy sírjak. mi? Noriko Sújára emelte a tekintetét. A kezét a vállán nyugtatta. – Ez meg hogy jön ide? De Noriko komoly arccal folytatta: – Megumi és Jukiko is. de eszembe jutott. Már mindketten „elhagyták a pályát. könnyebben elragadják az érzelmei. – Tudtad. Talán a benne bujkáló láz vagy a gyógyszer miatt úgy tűnik.– Semmi – hüppögte Noriko halkan. hogy megdermed az arca. hogy milyen jó osztály volt… Súja bólintott. Súja kérdőn hajtotta oldalra a fejét. hogy hallgatok róla. Súja eről­ tetetten mosolygott. – Ne haragudj. Idővel Noriko megtörölte a szemét.” – Ők… – Ebben az esetben megfelelő-e vajon az „ők” kifeje­ zés?… – Ők ketten. Etó Megumi és Kitano Ju­ kiko. Beletelt egy kis idő. amíg abba nem hagyta a sírást. Érezte. Azután így szólt: – Gondoltam.

– Igen. – Hallod… – Igen? – Én ismerek valakit. Azután így szólt: – Jobb lett volna. és még egyszer bocsánatot kért. kihunyóban lévő napfény alig-alig észrevehető négyszögletű fényfoltot vetít Noriko pupillájára. – A lá­ nyok egymás között tudják valahogy az ilyesmit. Súja felidézte egy kicsikét Etó Megunni és Kitano Jukiko ar­ cát. – Komolyan?… – fújta ki a szavakat a sóhajjal együtt. és bólintott. – Tényleg? Pont belém? – kérdezte naivan. és jobb kézzel megmarkolta Noriko bal csuklóját. Fejenként egy fél kávéskanálnyit. [350] . de ez az arckifeje­ zése újra el is tűnt. Direkt csak egy kicsit. hogy a lefüggönyözött ablakon át beszűrődő. egy kicsit. És együtt maradunk életben. Ezért ne fe­ lejtsd el őket. Súja felkapta a fejét. ha a szökés után mondod el. soha nem tudod meg. Súja látta. de ilyet ne is feltételezz! Hal­ lod? Mi végig együtt leszünk. aki beléd szerelmes. – Nagyon kérlek – mondta –. Ezúttal Noriko szeme kerekedett el egy kicsit. – Noriko levette a szemét Sújáról. – De ha meghalok – Noriko megint félrehajtotta a fejét –. Félrehajtotta a fejét. és még valamit hozzátett. Sokkolt? – Aha. Noriko meglepődött Súja haragos tekintetén. Utána Súja kezdett bele. – Ne haragudj. – Bár nagyképűnek tűnhet az én mostani helyzetemben ilyet mondani.

és így szólt: – Ki az? Nem vagyok tagja egyik klubnak sem. de ott méltatlan módon egy csupa por ernyőjű neon lógott le. Nem. megmondom. Noriko kérdő tekintettel nézett rá. Miközben azok a szeretetre mél­ tó. hogy Noriko elmosolyodik. A rohadt életbe! Milyen boldog is lennék. Mintha Noriko egy kicsit megkönnyebbült volna a válaszra. Ha kiszabadultunk. Súja lassan megrázta a fejét. Súja a fejét rázta. és a pla­ font bámulta. aki tíz éve a legjobb barátom. – Kitano szan? Ha igaz… Vajon mi tetszett bennem nekik? Már szinte koromsötét volt.– A mi osztályunkba jár? – kérdezte Noriko. – Nem. Bár ha lehetett volna is. és nem is is­ merek senkit a többi osztályból. Egy rendelőnek elvileg makulátlannak kéne lennie. – Tényleg… – mondta – Etó szan és… – hozzátette a tisztelet­ teljes „szan” szócskát. csak nem lehetett használni. de nem szólt többet. – Te úgy. de észrevehető volt. – Elmondhatom. ha szerelmi háromszög miatt gyötrődhet­ nék azzal. nem lett volna okos felkapcsolni. [351] . A fiúk olyan ingatagok. mi erről a véleményem? – Szívesen meghallgatom. kíváncsi szemek jártak a fejében. Egy darabig csend volt. és csak annyit mondott: – Tényleg? Azután megint felnézett. mindenestül jó vagy. lesütötte a szemét a térdére. Noriko félrehajtotta a fejét. ahogy vagy. – Nem mondom meg. soha többé. aztán Súja felemelte a fejét. kedves uram. De ez már nem fog problémát jelenteni.

amennyire tőle telik. Valami ilyesmi. aki szerelmes beléd. És a szája bánatos mosolyra fordult. és tétovázott. akkor hazugság az egész. és összezárta a száját. – De igen. – Jaj. Súja kérdő tekintettel nézett vissza rá. Vállig érő haja Súja arcához és füléhez ért. ahonnan már szinte egyál­ talán nem lehetett kivenni az arckifejezését. és el is kuncogta magát. hogy egy kicsit…? – mondta aztán. de úgy döntött. Habozott. ne mondd már! – Szeretni valakit pont ilyen. – Mi az? – Pocsék egy érzés. Megdöntötte a felsőtestét. Súja Noriko arca irányába nézett. – Noriko furcsamód komoly hangsúllyal mondta. Noriko úgy mondta. mintha mókás lenne. Noriko egy kicsit elnémult.Súja nevetve rázta a fejét. Gondolkodott. hogy igazat mond. de azért őszintén kimond­ ta: – De megértem azt. és fejét a vállára haj­ totta. – De igaz – mondta Súja. ke­ zét a szemben ülő Súja felkarjára tette. hogy Noriko látta-e ezt a pillantást. Naná. – Ha nem így van. Amíg a kinti [352] . és Sújára nézett. – Megkérhetlek. de nem tudni. nem? Súja felidézte magában Sintani Kazumi arcát. hogy kell-e ezt tovább feszegetni. – Mert igazán nagyszerű lány vagy! Mintha Noriko határozott ívű szemöldöke megmozdult vol­ na. ha nem igaz. hogy még ilyenkor is az egy ilyen téma. Tényleg. – Tényleg? Akkor is jólesik. Noriko felemelte a fejét. – De te is így vagy azzal a lánnyal.

már az összes vizet megitta.) Azóta már majdnem két óra eltelt. de most már nem. de éppen elkerülte a nagyobb ereket. elég hosszú ideig. futott vagy kétszáz métert. (Ezt azóta nagyon megbánta.pislákoló fényt fel nem váltotta a hold csillogása. mintha perzselő sivatagban járna. így maradtak. ami nála volt. [Maradt 21 fő] 46 Víz. olyan érzés volt. A seb azonban felmelegedett. majd elbújt a bozótban. hogy megnézze. Mielőtt a délutáni szürkület teljes sötétséggé változott volna. így hamarosan elállt a vérzés. A lövedék keresztülhatolt a karján. Főleg ott szakította szét a bőrt. Miután lelőtte Kaorit. hogy lemossa a sebét. Leszakította a csurom vér matrózblúza ujját. és ez fokozatosan ki­ terjedt az egész testére. el­ menekült Nanahara Súja elől. Minami Kaori a bal karja felső részét lőtte meg. A kezdeti hidegrázás idővel émelyítő forrósággá változott. Vagyis köze­ ledett a kiszáradáshoz. Egész testét elön­ tötte a forróság.) elindult nyugat felé a rejtekhelyéül szolgáló bozótból. [353] . rendkívül gyorsan rosszabbodott az állapota. az igazi vérmérgezés tünetei kezdtek mutat­ kozni. és mivel nem fertőtlenítette a sebét. Csak… Vizet. 10. Nakagava No­ rikótól eltérően. Ezzel persze ő maga nem volt tisztában. Simizu Hirono (lányok. Egy darabig ömlött róla az izzadság a matrózblúz alatt. Tehát Simizu Hironón. miután kötés gyanánt rátekerte a blúza leté­ pett ujját. ahol kiment. Vízre volt szüksége. Akkor egy csomó vizet elhasznált. Már nem bírta tovább elviselni. és mire meghallotta Szakamocsi este hatórai híradását.

Persze a játék szabályai szerint szabad lenne. a kicsit egocentrikus Jahagi Josimi lehet. mennyire gyűlöli Minami Kaorit. Igen. Micuko biztosan kihasználná. Bőven akad olyan pasi. de… Sok rosszat csináltam eddig. akiben meg tudna bízni. meg folyton veszekedett a szüleivel. hogy mennyire félelmetes lány. amikor elütötte egy kocsi. akiknek már elegük volt be­ lőle. Simizu Hirono senkiben nem akart megbízni ebben a játék­ ban. hogy ő bízta meg ezzel egy haverját. míg a növényzettel borított hegyoldalon óva­ kodott. Elképzelhetetlennek tartotta.Ennek ellenére. Bár kurválkodott. Az autó továbbhajtott. könnyedén csatlakozhatott volna akár Micukóhoz. de csupa olyanokat. de azért az emberölés tabu volt számára. hogy Micuko ölhette meg). és a sor­ száma is eggyel az övé előtt állt a lányok névsorában. Persze ő végig Szóma Micuko barátnője volt. A másik bandatag. nem számítana bűncselek­ ménynek. hogy lenne más az osztályban. hogy megölje osz­ tálytársait. Micuko nem mondott semmit. például… Egyszer összecsaptak egy másik iskola hasonló ke­ mény csajaival. de ő még véletlenül sem esne ilyen hibába. ő már meghalt. De ettől függetlenül még húzódozott attól. hogy megbízik Micukóban (Igaz. és nemsokára a vezetőjük (aki ennyi idősen egy gengszterbanda tagjának a szeretője volt) súlyosan meg­ sebesült. Pontosan tudta. amennyire csak lehet. Ha a közéjük ékelődött Szugimura Hiroki indulását átvészeli. de azokhoz [354] . Az egész testét átható forróság és a szomj csak felpör­ gette a gondolatait. Hirono úgy sejtette. El is adta magát. csak az járt az agyában. a lány pedig kis híján belehalt. aztán a végén kíméletle­ nül hátba lőné. de nem tette. Pont azok tapossák szét ilyenkor szívbaj nélkül az embert. akiknek különben olyan jógyerekfejük van. Még csak tizenöt évet élt. aki bármit megtenne a kedvéért… Ha véletlenül csatlakozott volna is hozzá. és kipróbálta a drogokat is. de ezt nagyon is jól tud­ ta. de lehetett tudni. amikkel nem ártottam senkinek.

Végig abban a házban rejtőzött. ha volt valami tenyérbe mászó az illetőben. A golyó Hiro­ no karját találta el. amikor egy pillanatra felbukkant egy árny a házzal szemközti raktárban. Aztán az iskolai szívatásokban is benne volt. szinte kiesett miatta az ablakon. szóval akkor az van. Ha valaki meg akarja ölni. magánügy. hogy kedve támad az embernek kipróbálni valamilyen szert. A félelemtől és az izgatottságtól hangosan dörömbölt a szíve. csak…. Akkor riadt meg. hogy nincs bent senki.képest. Aztán van olyan. és néha kinézett az ablakon. Néhány percig vívódott. ha ha­ zamenne és pezsgőt bontana? Vagy ha lejárna az idő. hogy valaki ott legyen közvetlenül a közelében. És váratlanul rálőtt. magától kimegy (hiszen úgyis specialitása az otthonról való lelépés). az más. de csak olyankor. Ez az egy biztos. mi­ vel nem amatőrök. Miután ellenőrizte. akkor nincs mit tenni. hogy megsérülhet. miközben simán vállalnak telefonon megrendelt randikat (tudta. Nem bír­ ta elviselni. ha em­ bert kell ölnie. pedig ő nem csinált semmit. Meg amikor összeugranak egy másik iskolával. na mindegy. Kaori kidugta a fejét a raktár ajtaján. akik jó kislánynak teszik magukat. nem? Mi baja lesz egy áruház­ nak. és meg­ halna – ezt az egyet nem volt képes okosan végiggondolni –. A jogos önvédelem. ezért kimászott a raktárra néző leg­ szélső ablakon… És akkor. A lényeg hogy én… Nem vagyok olyan. ha egy-két dolgot lenyúlnak a sminkosztályáról? Úgyis akkora tőke van mögötte. Azért va­ [355] . és kész. És ha annak eredményeképpen életben ma­ radna ebben a játékban… Nem azt tenné a legjobban. Ez azért sokkal tisztább ügy. akkor is mindenki tisztában van vele. pont akkor. ő legalább profi helyre lépett be Szóma Micuko közvetítésével. aki meg sem rezdül. Csak. aztán úgy döntött. ahol aztán Minami Kaorival lövöldözni kezdtek. Nem volt hátsó kijárat. hogy Tendó Majumi például ezt csinálta). lehorgonyzott ott.

mint együtt lenni valakivel ilyen helyzetben. ne lepődjön meg. nincs is annál nagyobb hülyeség. és ha a többiek is így visel­ kednek. Aztán úgyis képte­ lenség megszökni. markában a revolverrel. Micsoda egy kétszínű liba! Teszi itt a jó kislányt. Időközben elég nagy távolságot megtett. el sem tudott mozdulni. szaladt a bozó­ [356] . hogy neki majd meg kell vele küzdenie. Micsoda barmok. amikor megjelent Nanahara Sú­ ja. Hirono. a játék kezdete­ kor. akkor ő sem lehet kíméletes. együtt van Nakagava Norikóval. A ház sarkában a falhoz tapadva lecöve­ kelt. akkor lehet. Ő legalább nem fo­ gott Hironóra fegyvert. és kékes színre festette a szigetet. Na de ez most nem számít. mint tegnap éjjel. Egy szó. hogy Nakagava Noriko fogja megölni Nanahara Súját. hogy tizenkettő a nullához így döntene). Ha csoportosul az ember. amikor visszalőtt. ha hátba lövik. A koromfekete égen csak a telihold vi­ lágított zavaróan fényesen. mint száz. őt el tudta intézni (Ez jogos önvédelem volt. amely az előbb még az ég nyu­ gati felén megmaradt. Azután Nanahara Súján gondolkodott. és először tartotta célra a fegyverét.lahogy kiegyenesedett. ki tudja… Ha az egyikük megmarad.) Azt is mondta. (Pont azért tudta kényelmesen lelőni Kaorit. amellyel lelőtte Kaorit – egy Smith & Wesson Military & Police 38-assal –. aki sztárokért eped. Vagy az is lehet. Meg akarnak szökni kettesben? Hirono öntudatlanul a fejét rázta. de ha igaz a sztori. Már nem lehetett látni azt a halvány fényt sem. Nanahara Súja és Nakagava Noriko… Ezek ketten vajon együtt jártak? Nem úgy néztek ki. a legfontosabb… A víz. Nakagava Norikót nem látta. erre gátlástalanul meg akart ölni. Nanahara Súja nemsokára meg fogja ölni Nakagava Norikót. Az esküdtszék tuti.

A hegy helyzetéből ítélve Hirono már közel járhatott a nyugati parthoz. és a ház előtt egy kisteherautó parkolt. mint az előzőnek. Abban a házban. így nem kell aggódni. és matatni kezdett a földön a hold fénye mellett. Itt is biztos hasonló a helyzet. Talált egy megfelelő méretű követ. Úrrá lett a szomjúságán. ahol először elbújt. Ahogy az in­ dulás előtt is megbizonyosodott róla. ezért a szoknyájába tűzte a pisztolyt. Semmi különös. Behúzta a fejét. jelenleg nem kell tiltott zónától tartania errefelé. Volt még egy kismotor és egy bicikli is. Csak a teteje volt cserépfedelű. Balra néhány szántó. előbb szétnézett a háta mögött. Hirono jobbra-balra kap­ kodta a tekintetét… Az a dolog jobbra. amely kelet-nyugati irányban szeli keresztül a szigetet. és visszafojtotta lélegzetét. A bal kezét nem tudta használni. A kis szántóföld túloldalán magányos ház állt. A kő ívesen pottyant a ház tetejére. ahol elbújt. és nagy zajt csapott. hogy esetleg ott megbújt valaki. Azokon is túl a déli hegy domborodott. a bekötőút felől nézve a kert legmélyén volt… Kút. régi. szépen. Görnyedten vágott át a szántóföldön. földszintes földművesház volt. A ház kicsit magasab­ ban volt. Felfelé irányítva dobta el. nem úgy. mint a szántóföld. Burkolatlan út vezetett be bal kéz felől. a ház túloldalán pedig egy alacsony domb emelkedett. Rúdja is van a vödörhöz. ahogy kell. egy darabig a szeme előtt lévő házat figyelte. de alul nem nőttek ágaik. azután újra figyelni kezdte a házat. Tompán puffant. A környéken semmi nesz. Hirono az északi hegy oldalában volt. nem lehetett használni a vizet. és. mandarinszerű fa. [357] . Kopogva legurult a cserepeken. és azokon túl még két hasonló ház látszott. és a szé­ lén leesett a földre. Hirono megállt a szántó szélén. Kikukucs­ kált a bokorból. tele levéllel. Volt körülötte néhány vékony. A térkép alapján a hegy előtt egy vi­ szonylag szélesebb ínnak kell lennie.tosban.

A körben pedig önmaga sziluettje tükröződött. De észrevett valamit. Mivel a bal keze olyan zsibbadt volt. Hirono újra betűzte a revolvert a szoknyájába. Felkaptatott a házhoz. A szervezetemnek most vízre van szüksége. biztosan gusztustalan fluoreszkáló zöld lenne. nem egy kiszáradt kút. Sem a ház ablakán. és le­ tette a kút szélére. és várt egy ideig. Ilyenkor mit szá­ mít. Víz. Meghúzta a kötelet. elkapta a vödör fülét. és jobb kézzel levette fájós bal válláról a hátizsákot. és felsikított. amely a tartóoszlopon fekvő ke­ resztrúdról lógott a kútba. és így ügyeskedte fél nagy nehezen. A kút egy nyolcvan centiméter magas betonhenger volt. Meg­ markolta az elvásott kötelet. [358] . és két vödörrel felváltva lehetett vizet húzni. hogy elrontja-e vele a gyomrát vagy akármi. és a kúthoz futott. Hi­ rono a jobb kezét pisztolyostul rátette a peremére. Végigfutott a hátán a hideg. a kút betonperemé­ hez szorította a kötelet a térdével. sem a bejáratnál nem buk­ kant elő senki. Hirono idegei közvetítet­ ték agyába a legeslegjobban utált élőlény sajátos bőrének ta­ pintását. amint egy kicsit feljebb húzta. …Víz. Meg egyszer utoljára megtartotta a kötelet a térdével. A szomjúságtól és a láztól kóválygott a feje. Végre felért a vödör a kút kávájáig. hogy nemigen tudta használni. Telis-tele van vízzel. Egy icike-picike béka úszott benne. és kész. A keresztrúdon ősrégi csiga függött. Ránézett az óramutatóra. Még egy kicsit várt. Undorító kis fekete sze­ me és a háta visszaverte a Holdfényt (ha napfényben nézné. Eltelt öt perc. Teljes erejéből rángatni kezdte. Leesett a földre. vagy koszos sárszínű…). holdfénnyel telt kör lát­ szódott. Bő hat-hét méterrel lejjebb egy kis.Hirono megmarkolta a fegyverét. mire egy kis vödör bukkant fel a víz fel­ színén. Hú. és nyálkásan fénylett.

Jól hegedült (valami tartományi versenyen díjat is nyert egy­ szer állítólag). Csörgés. apja egy vállalat igazgatója. Nézzétek csak! Oda Tosinoriék a város egyik luxuslakásában laknak. Az árny az imént állhatott meg mentében. amely így feltartóztathatatlanul visszazuhant a kútba. elnagyolt arcú. ami utálatos. és elhúzódott tőle. de az árny mögött mintha nyitva lett volna a kerti konyhaajtó. az utálatos. amikor tilos megmoz­ dulni. hogy az egy öv. Oda Tosinori (fiúk. ala­ csony. aztán… Eközben a béka felmászott a vödör peremére. szétmarcangolom! Csakhogy… valami máson akadt meg a szeme. csobbanás és vége… Hirono felnyüszített. mondhatnánk békaképű fickó. de ez most nem számított. kinyírom. Már az elviselhetetlenségig erősödött a szomjúsága. Egy pillanat múlva Hironóban tudatosult. Valahogy kiebrudalja onnan azt a békát. és elugrott on­ nan Hirono felé.). ha az „ördög” hátrafordul – futott át öntudatlanul. Kinyírom. Alig négy-öt méterrel távolabb egy fekete diákegyenruhás alak állt dermedten.Elnyomta magában az undort. de komoly termé­ szete volt. A probléma az. A békát ugyan elkerülte. és Hirono agyá­ ban egy gyerekkori emlék – az a játék. És ez… Meg akar ölni engem! [359] . Nem volt annyi ereje. Legyen akár élet-halál kérdése. Hirono háttal volt a háznak. hogy az a girhes. Hirono halkan felsikkantott. de a jobb kezével eleresztette a vöd­ röt. 4. hogy még egyszer felhúzza a vödröt. és a béka távozásának irányába meredt. és megjátszotta az előkelőt. Mindig is teljesen átlagos fiú volt. egy hosszú madzagszerűséget tartott a ke­ zében.

Az egyiket még ki sem nyitotta. Meggondo­ latlanság volt hátat fordítani a háznak. hogy nincs ott senki. ilyenekkel csak valahol nagyon messze foglalkoznak. és előkapta a revolverét. Felemelte a saját hátizsákját. Tosinori már közvetlenül előtte volt. Ezúttal hármat egymás után. de könnyedén megtalálta Tosinori hátizsákját bent az ajtó mel­ lett. Odaguggolt. és arccal lefelé elesett. de… [360] . bekapta az üveg száját. és nekitámadt. ahogy kireped az egyenruhája. Habozott. Tos­ inori hirtelen megmozdult. Kevés por szállt fel. az tuti. hogy elővegye-e a kormány zseblámpáját. Hirono visszatette a revolvert a szoknyájába. és csak jobb kézzel nagy nehezen kinyitotta a cipzárt. A fiúval. Mind a három lövedék Tosinori hasába talált. Ha egy ilyennel megüt­ nek. Itt Armstrong beszél. a má­ siknak még a fele megvolt… Szerencse. Megpördült. Kis lépés egy embernek. és megdöntötte.Kábé úgy. de most nem foglalkozhat ilyesmivel. Vagy a Holdon. Hirono térden állva levette a félig telt kupakját. amihez már annyira hozzászokott. A távolság csupán négy mé­ ter… Elég volt! Jobb kezét a teste elé vonta. kiszakad a húsod. Ott volt a vizespalack. látszott. A legfontosabb most a víz. mintha a megállított videofilm újra elindulna. Lőtt. ahol a zászlót belepte a hó. aki meg akarta ölni. ez fájt egy kicsit. de már száz százalék. mondjuk az Egyenlítőnél vagy a sarkponton. és bement a házba. aztán nem mozdult többet. A forró töltény­ hüvelyek eltalálták a hasát. És biztos megtalálja Tosinori vizét. A nagyobbacska övcsat egy pillanat­ ra fénycsóvát húzott a holdfénytől. meglendítette a jobb kezében tar­ tott övet. közvetetten csókolózik?… Tökmind­ egy. és aki ráadásul már halott. Tenyeré­ ben érezte a markolatot.

Csapkodni kezdett a használható jobb kezével. de a kép egyre pirosabbá változott. De miért. Abban a rövid pillanatban az öv meglazult. de miért. az imént meghalt fiú arcát! Teljes erejéből szorította a nyakát. jobb keze ujjairól sorban szakadtak le a körmök. …Rögtön újra erősödött a szorítása. hogy a torká­ ra szoruló valamit eltávolítsa. Próbálta elhúzni az övet. hogy a nyakára az az öv csavaro­ dik. amely az előbb Tosinori kezében volt. hogy odanyúljon a szoknyájába tű­ zött fegyverért. Langyos volt. és nagyot sóhajtott. és előbb Hirono jobb. de.. A testéből kiszállt az erő. csak idétlenül deformálódott jobb ke­ zével hadonászott. Öklende­ zett. amitől nem középiskolásnak. azért igen-igen szép lány volt. Ja igen. de miért… de miért él ez a fickó még? A szeme előtt elvileg a sötét lakásnak kellett volna lennie. Még soha nem ivott ilyen finom vizet. Valami roppant. és volt benne valami felnőttes vonzerő. Hirtelen valami rátekeredett a nyakára. tisztára jeges víz­ nek érződött. Hirono. Jó néhány másodpercbe beletelt. és közben elfordította a fejét. Finom volt. és megérkezett a gyomrába. De karját egy minőségi bőrcipőt viselő láb rúgta el. Kifogástalanul finom. Hirono már nem is tudta markolni az övet sem. a pisztolyt… Hironónak eszébe jutott. majd bal karja is érzéketlenné vált. és páraként fröccsent szét a szájában maradt víz. Pont az osztályban mindenkinek egyenlően felcsatolt nyakörv felett. Csupán tizenvalahány másodperc műve volt. amíg megértette. ha nem is annyira. Vér csurgott rajtuk. mint Csigusza Takako vagy Szóma Micuko. Finom volt. Közvetlenül jobbra a saját arcától egy aszott fiúarcot látott – Oda Tosinoriét. Egy lendülettel kiürítette a palackot. A keze leha­ nyatlott. hanem inkább gimnazistának vagy [361] . de ahogy lecsú­ szott a torkán.Vedelte a vizet.

[Maradt 20 fő] 47 A környék már teljes sötétségbe borult. de a közelben egy szál hajó fényét sem lehet látni – nyilván a kormány hajózási tilalma miatt. Igen. Ettől Oda Tosinori csak még makacsabbul szorongatta to­ vább Hirono nyakát. így az északi hegy kis dombot formáló lábától messzire el lehetett látni a tengeren. csak akkor sokkal alacsonyabbról. Most azonban arca nagyra puffadt a feltóduló vértől. Csak a matrózblúza gallérjából kivillanó tarkója és bal karja. (Persze nem felejtett el időnként körbe­ nézegetni. de majdnem telihold volt. Punkosan fel­ tupírozott haja most aztán összevissza állt. amikor kilépett az iskolából. Már látta ezt a képet. és a szokásosnál kétszer nagyobbra dagadt nyelve lefelé csüngött a szája közepéből. merev. nem nagyon értette. Bár ez nem igazán az az emlék. Nem volt semmi. és az a szürke. Az őrhajók is le­ kapcsolt lámpákkal horgonyozhatnak. Oda Tosinori egy darabig hangosan zihálva cövekelt ott. Le­ het. Na igen. A víz feketéjén a Szeto-beltenger szigetei le­ begnek. hogy Hirono valamelyik arccsontja tört el. Már nem lélegzett. és beleolvadt a sötétségbe. de úgy szuperált. amelyről leszakadt a ruha ujja. mert nem lehet meg­ állapítani a helyüket.) Több mint öt perc eltelt. de nem annyira. Tompa reccsenés hallatszott. amikor kinyitotta a hátizsákját. furcsa mellény került elő belőle. Még fájt a hasa. [362] . világított fehéren a sötétségben. mire Tosinori végre levette az övet Hirono nyakáról. és a szobába vezető lépcsőfokra zuhant. előredőlt. amelyen szívesen elmereng.egyetemistának látszott. Egy golyóálló mellény. ahogy a mellékelt használati utasítás ígérte.

Az is­ kola a G7-en belül az F7-es zóna határvonalához volt közel. Azután mindketten hason fekve néztek ki a szikla túlsó felén. háromszögeléssel majdhogynem tökéletesen behatárolta a zóna területét. Felülmúlhatatlan. Természetesen a G7es mezőt. de Sindzsi kezébe kapasz­ kodva nagy nehezen felkecmergett a sziklára.– Oké. Amíg még világos volt. ahol az iskola van. Ő volt a legszebb lány legalábbis az osztályban (jó. Tényleg. Szemük előtt fák sorakoztak sötéten. a hatos híradásában Szakamocsi említette. Hol mehetett bele egyáltalán? És az is nyomta a szívét. Szugimura… Te meg hol a fenébe vagy? [363] . tehát ha oda belépnek. hogy Cu­ kioka Só fennakadt egy tiltott zónán. A hegymászás meg a félelem miatt. már tiltott zónává nyilvánítot­ ták. mert az ablakokat fémlapok fedik. Jutaka kifogyott a szuszból. övébe tűzte a pisztolyát. Sin­ dzsi a térkép és az iránytű segítségével. felka­ paszkodott a sziklára. távolabb pedig halo­ vány fénypont látszott. az F7 és a H7 egyike sem volt benne. Több mint száz méter a távolság. hogy Hirokit megviselte a dolog. Az este hatos híradásban elhangzott újabb tiltott területekben az iskolát közrefogó két mező. mert ő az én esetem). de itt még bőven biztonságos a közlekedés. ahol most Sindzsiék voltak. de attól még biztos. de még inkább azért. Bár a legtöbben félreértették a b osztály­ ban. Hülye kis buzi volt („Mimura. A térkép alapján a zónahatártól minimum nyolcvan méterre volt. hogy valaki hirtelen rájuk támad a sötét­ ben. ahol Szakamocsi van. azonnal meghalnak. és most nem a legalkalma­ sabb másokkal foglalkozni. erre! – mondta Sindzsi. de azért sajnálta is Cukioka Sót. hogy Csigusza Takako meghalt. akinek a bomba feltehetőleg leszakította a fejét. mert Szugimura Hiroki gyerek­ kori jó barátja volt. azért nem áraszt magából több fényt. Az iskola. és felsegítette Jutakát. igazából Hiroki és Takako nem jártak (ezt magától Hiro­ kitól hallotta). nem randiznál velem?”).

De Sindzsi úgy döntött, hogy a jelenlegi feladatra összponto­ sít. Lenézett az iskolára, és alaposan tanulmányozta a körü­ lötte lévő domborzatot. Innen kell kifeszíteni egy kötelet az iskola felett, a szemközti zónáig. A gyakorlatban ez azonban igen nagy távolság volt. Nézte a távolban a fémlapokkal fe­ dett ablakokból kiszűrődő gyenge fényt, és arra gondolt, hogy a rohadt életbe. Ott vannak Szakamocsiék. Most van va­ csoraidő, ki tudja, lehet, hogy élik világukat, és gazdagon megrakott sült tésztát esznek a rohadékok. (Hogy miért pont azt? Mert a nagybátyja néhányszor vendégül látta rá szűk kis albérleté­ ben, és azóta szereti, most pedig iszonyúan megkívánta.) Már minden szükséges eszköz náluk volt. A térképen nem jelölték (ellenőrizte, sima lakóháznak tekin­ tették, csak kék pont mutatta), de Sindzsiék találtak az isko­ lától kissé délre, a szigetet kelet-nyugati irányban kettészelő út közelében egy mezőgazdasági boltot. Kockaépület volt, a bejáratán felirat: Észak-takamacui Mezőgazdasági Áruház Oki-szigeti Kirendeltsége (Sindzsi már rég tudta, hogy ez itt a Takamacu város partja közelében található Oki-sziget, de Jutaka elcsodálkozott), és nem hasonlított arra, amit az em­ ber elképzel egy ilyen boltnak. Nem volt rendes irodája, de még egy árva pénzautomatája sem. Elég gagyi hely volt, olyan, mint egy raktár, csak belezsúfoltak a traktortól kezdve a kombájnon vagy a cséplőgépen át mindent, és csupán egy sarkot kerítettek le az irodai asztalnak. Viszont könnyedén rátaláltak az ammónium-nitrátra. Szerencsére szinte új volt, és nem szívta meg magát a levegő párájával. A benzint sem kellett kocsikból összegyűjteni, mert egy tele tömlővel akadt. Csigát pedig a bolttól keletebbre találtak, annak a háznak a kútján, ahol Sindzsi a játék elején beszerezte a Macintosh Po­ wer Bookot. Az ammónium-nitrát mellett a kötél jelentette a másik nagy problémát. Ahhoz, hogy a szeme előtt elterülő G7-es zónát átíveljék, legalább háromszáz méternyi kötélre volt szükség. Ráadásul, hogy az utolsó pillanatig ne vegyék észre Szaka­ mocsiék, eléggé lazára kell fogni, így igazándiból nem árta­
[364]

na, ha még ennél is hosszabb lenne. Akkora kötelet szerezni pedig már nem tűnt olyan egyszerűnek. A boltban volt ugyan kötél, de jó, ha megvolt kétszáz méteres, és az üveghá­ zak nejlonjához való lehetett, mert három milliméteres sem volt az átmérője, és félő volt, hogy nem elég erős. Szerencsére a településsel együtt már tiltott zónává alakult kikötőtől délre, a tengerparton, egy magánhalászszerszámraktárra bukkantak. Ott pedig egy halászathoz használt kö­ télre, amelyet egy kicsit megtépázott ugyan a dagály és az időjárás, de több is volt, mint háromszáz méter, minek követ­ keztében iszonyúan nehéz és terjedelmes volt, de ketten vala­ hogy elvonszolták a boltig, és elrejtették. Azután az összes alapanyagot otthagyták, és idejöttek. Sindzsi a sötétséget fürkészte. Az északi hegy lába, ahol most ők vannak, az iskola innenső felén, azaz északi oldalán és tőle jobb kézre, azaz nyugatra terül el. Az iskolától bal kézre, tehát keletre egy erdő van, és egészen a település északi vé­ géig, illetve a tengerpartig folytatódik. És az iskola túloldalán szántóföldek vannak. Itt-ott facsoportok, köztük néhány ház fedezhető fel. Azon túl pedig a bolt épülete, ahol a holmit hagyták, szintén kivehető. Onnan balra rögtön már egyre sű­ rűsödnek a háztetők, és a tiltott zóna határát átlépve folytató­ dik a település. Jutaka megveregette a vállát, ezért Sindzsi odafordult hozzá jobbra. Jutaka elővette a zsebéből az ellenőrzőjét, és egy üre­ sen álló jegyzetlapra írni kezdett. Igen, mielőtt munkába fogtak, megegyeztek, szintén papíron, hogy semmi olyat nem ejtenek ki a szájukon, ami elárulhatja őket. Lévén, hogy ha Szakamocsiék rájönnek, hogy Sindzsi megint valami „helytelen dologra” készül, ezúttal már biz­ tos, hogy egy percig nem haboznak majd távirányítással fel­ robbantani a nyakörveiket. Vajon miért nem tette ezt meg Szakamocsi már korábban mindkettőjükkel? Ezen is gondolkodott, de valószínűleg azért, mert a játék célja alapvetően, hogy hacsak lehet, a diá­
[365]

kok egymással küzdjenek meg. Ezzel kapcsolatban Sindzsi­ nek eszébe jutott valami. Volt egy pletyka, miszerint a kor­ mány magas rangú hivatalnokai fogadásokat kötnek erre a játékra. Ha ez tényleg igaz, akkor ha Jutakát nem is, de a Si­ roivai Középiskola védőzsenijét, a Harmadikat, azaz Mimura Sindzsit minden bizonnyal a legesélyesebbek egyikeként tart­ ják számon. Emiatt pedig Szakamocsi nem ölheti meg őt olyan könnyedén… Ez volt a tippje. Akkor viszont akiket az indulás előtt meggyilkolt, Kuninobu Jositoki és Fudzsijosi Fumijo, feltehetőleg nem voltak érintettek a fogadásban, vagyis pontosabban fogalmazva, biztos nem fogadott rájuk senki. Csakhogy ettől még, ameddig Szakamocsi (a francba, az a sa­ kamocho kinpati…) uralja az egész játékot, ez bármikor bekö­ vetkezhet. Ami viszont annyit tesz, hogy ameddig nem sike­ rül rádobni a bombát az iskolára, csak imádkozhatnak, hogy ne történjen meg. Ez persze nem tetszett Sindzsinek. Ő a nagybátyja hatására mindenben maga döntött, és nagyon nem feküdt neki, hogy élete-halála egy másik ember kezében legyen. Sindzsi lenézett az iskola fényeire, és a fejét rázta. Semmire nem megy, ha ezen rágódik. „Ha tehetetlen vagy valamiben, ne foglalkozz vele! Azt kell csinálni, amit tudsz, Sindzsi.” A nagybátyja szavai visszhang­ zottak a fejében. „Még akkor is, ha az esélyed kevesebb, mint egy százalék.” Jutaka befejezte a jegyzetelést, és megint megböködte a vál­ lát. Sindzsi visszafordult hozzá, és megnézte. A sötét miatt egy kicsit nehéz volt olvasni, ezért beletartotta a holdfénybe. „Hogyan feszítjük ki a kötelet? – állt a papíron. – Képtelen­ ség innen eldobni odáig egy ekkora kötelet. Ráadásul ott is hagytuk, nem? Mit fogunk csinálni?” Ja igen, ezt még nem magyarázta el neki. Arra már nem fu­ totta, mert totál el volt foglalva azzal, hogy a „kötélpálya”

[366]

hozzávalóit összeszedje. Sindzsi biccentett, ő is elővette a ce­ ruzáját, és írni kezdett az ellenőrző jegyzetrészébe. „Hoztunk madzagot. Azt fogjuk kifeszíteni, és a túloldalon rákötjük a kötelet. Később visszajövünk ide, és a madzaggal idehúzzuk a kötelet. Közvetlenül a megvalósítás előtt.” Átadta Jutakának. Jutaka kibogarászta, és megnyugodhatott, mert Sindzsire nézett és bólintott. Azután írt. „Rákötjük, mondjuk, egy kőre, és áthajítjuk, ugye?” Sindzsi a fejét rázta. Jutaka nem értette, gondolkozott, azután megint írt. „Csinálunk egy íjszerűséget? Nyílvesszőre kötve lőjük át?” Sindzsi megint a fejét rázta, átvette az ellenőrzőt, és írni kez­ dett. „Ez sem rossz ötlet. Mert még én sem tudok háromszáz mé­ tert dobni a kislabdával. Viszont nem szabad célt téveszte­ nünk. Mi van, ha elrontjuk, és eltaláljuk az iskolát egy kővel vagy egy nyílvesszővel? De még ha azt nem is, csak fenn­ akad valahol, és elszakad a madzag, amikor vissza próbáljuk ráncigálni, nincs helyette másik. Ennél biztosabb módszert alkalmazunk.” Jutaka most nem vette kézbe a ceruzát, csak kérdőn nézett Sindzsire. Erre Sindzsi megint elvette az ellenőrzőt, és folytatta. „Itt rákötjük a madzagot valamelyik fára, és a másik végével lemegyünk a hegyről. Kifeszíteni csak azután fogjuk, hogy átértünk.” Jutaka elolvasta, de ezúttal azonnal kétkedőn rán­ colta a szemöldökét, és sietve visszaírta: „Ezt nem tudjuk megcsinálni. Tuti, hogy fennakad a fákon útközben.” Erre Sindzsi elmosolyodott. Nem volt nagy csoda, hogy Jutaka lehetetlennek tartotta. Ugyanis mondani sem kell, hogy amerre eljöttek idáig, sűrűn sorakoztak a kisebb-nagyobb fák. Hiába húzzák meg a zsine­
[367]

get, miután az iskola G7-es mezőjét kikerülve átvezették, mert fennakad a fákon, és csak egy nagy körívet rajzol majd a hegyen. Kicsit szokatlan kültéri művészet. Maga a mű ha­ talmas, de már öt méterről sem látszik, így nem lehet az egé­ szet egyben megtekinteni. Ezzel a természet és az ember kap­ csolatának kényes egyensúlyát… Ráadásul a G7-ben sincs változás, dugig van fával, az iskola közvetlen közeléig. Egy százméteres óriás még csak-csak boldogulna. (Tényleg, a nagybátyjánál látott videók között volt egy ilyen régi trükk­ film. Amíg a hős a Föld védelmében a szörnyekkel harcol, széttapossa a városokat. Mostanában már nem nézett ilyes­ mit.) Hacsak nem vágják ki az összes fát, nem fogják tudni fennakadás nélkül elvinni a kötelet az iskoláig. Ez magától értetődik, pont ezért kérdezte először Jutaka, hogyan dobják át a kötelet. De Sindzsi elegánsan – bár hason fekve nem volt túl hatásos – széttárta a karját, azután írta: „Reklámlufit eregetünk, Jutaka.” Jutaka megint csak a szemöldökét ráncolta, miután elolvasta, de Sindzsi intett neki, hogy másszanak le a szikláról, és meg is tették. A szikla aljában leültek, és Sindzsi beletúrt a háti­ zsákjába. Kiszedegette a tartalmát, és sorba rakta a földön. Fél tucat rovarirtó nagyságú spray, egy kupac százméteres, vékony sárkányeregető fonal (az összes, amit felleltek a bolt­ ban), szigszalag és fekete háztartási szemeteszsák. Sindzsi felvett egy spray-t, és megmutatta Jutakának. Kék alapon feltűnő piros betűkkel rá volt írva, hogy Voice conver­ ter. (Rögtön alatta biztatás: „A bulin ezzel Öné a főszerep!” – Nahát! – A Felirat alatt pedig az amerikai Walt Disney egyik figurájáról másolt kacsa képe.) A palackra pedig sípszerű fú­ vóka volt ráerősítve. „Igazából azért döntöttem úgy, hogy megvalósítható ez a terv, mert eszembe jutott, hogy ezeket láttam korábban abban a házban, ahol rátaláltam a Power Bookra. Ismered, hogy működik, nem?” – írta Sindzsi.
[368]

Mielőtt megszerezték a csigát, Sindzsi tényleg beugrott a szomszéd házba ezekért a palackokért. De vajon mire készül­ hetett az itt lakó, hogy ebből ennyit magánál tartott?… A vá­ lasz egy részét talán ki lehet következtetni a Power Book me­ revlemezén hagyott fájlokból. Mert az „Ötödikesek, környe­ zetismeret” meg „Harmadik harmadév értesítő” és ehhez ha­ sonló címek arra utaltak, hogy a gép eredeti tulajdonosa va­ lószínűleg általános iskolai tanár lehet. Feltehetőleg az itteni iskolában dolgozott. Jutaka a torkára tette a kezét, és kissé kinyitotta a száját. Mindisi bólintott. „Igen. Úgy lehet vele gágogni, mint a kacsák. A lényeg, hogy héliumgázzal van töltve. Ráadásul ez selejtes, leállították a gyártását. Baromi sok gáz van benne.” Jutakának még nem esett le, de Sindzsi úgy vélte, gyorsabb, ha megmutatja a gyakorlatban, feltépte a szemeteszsák zacs­ kóját, és kivett egyet. Szétnyitotta, beledugta a gázpalack fú­ vókáját (eredetileg szívóka ugyan), és szigszalaggal rögzítet­ te. Légmentesen lezárta a zacskót. Azután megnyomta a pa­ lack gombját, mire a zsák hirtelen dagadni kezdett. Tartotta a gombot, és azon gondolkozott, hogy mennyivel viccesebb lett volna óvszerrel. De azt hiába fújnák fel, túl ki­ csi lenne sajna. Mi? Hogy van-e nálam egyáltalán? Hát, ez isko­ lai kirándulásnak indult, szóval… Ki tudja, mi történik az út so­ rán. Mit, hogyhogy magamnál tartottam, ha eldobtam a váltás ru­ hát meg mindent? jaj, hát ilyesmi mindig van az embernél, sose le­ het tudni, hátha hasznát vehetem. A részleteket hagyjuk. A zsákot teletöltötte gázzal, majd megcsavarta közvetlenül a palack fölött, és szigszalaggal lezárta. Elővett egy tekercs zsi­ nórt, a végét rákötözte, és még szorosabban összehúzta. Azu­ tán alulról leszedte a ragasztót, és elvette a palackot. A biz­ tonság kedvéért visszahajtotta a zsák szélét, és még egyszer körbetekerte a ragasztószalaggal. Elengedte.

[369]

A szemeteszsák felszállt. Engedte emelkedni, amíg a zsinór kifeszült, és a kezét is elkezdte kinyújtani, de megállt a keze szemmagasságban. – Na? Sindzsi ezt hangosan kimondta. Jutakának már menet köz­ ben leeshetett, mert bólogatott. Sindzsi azután a léggömbről lelógó zsinórra rákötött egy má­ sik tekercsről legombolyított madzagot. A biztonság kedvéért szigszalaggal erősen rögzítette. És a két lecsüngő fonalat a két kezében tartva megmozgatta, mint egy lépkedő ember lá­ bait. Azután egy közeli fára mutatott. Megint megmozgatta a zsinórokat. Igen, ezek tehát egy óriás lábai. Bár egy város szétta­ posásához túl nyamvadtak, és egyelőre még az enyémeknél is rövi­ debbek. Jutaka már teljesen megérthette, mert két nagyot bólintott. Azután hang nélkül mozgatta a száját. „Hű, de baró, Sindzsi!” – lehetett róla leolvasni. De lehet, hogy inkább „Hülye barom, Sindzsi”. Mindegy, ez most nem számít. Sindzsi megint kézbe vette az ellenőrzőt, és írni kezdett. „Csinálunk még egyet vagy kettőt, és hozzákötjük. De nem tudom, mennyire lehet megereszteni a zsinórt. És ott a szél is. Mindegy, próbáljuk meg!” Jutaka elolvasta és bólintott. Sindzsi felpillantott az égre. A zsák fekete, és a hold irányá­ ból ítélve sem valószínű, hogy Szakamocsiék észrevehetik. Egyelőre a szél sem olyan erős. De feljebb ki tudja. Azután megszólalt: – Na, gyorsan kezdjünk bele! Sindzsi a kezével jelezte Jutakának, hogy fogja meg az első léggömböt, és előhúzott még egy szemeteszsákot. [Maradt 20 fő] 48 Este tíz után hallotta, hogy Kavada felkelt.
[370]

Súja eddig az ágyban fekvő Noriko mellett volt, s most tapo­ gatózva evickélt ki a szinte koromsötét szobából a szomszé­ dos váróterembe. – Főzök egy kávét – szólt Kavada, amikor meglátta Súját, és elsietett a folyosón. Ezek szerint elég jól látott a sötétben. Amikor visszaért az ágyához, Noriko már kitakarózva ült. – Még fekve maradhatsz egy kicsit – mondta Súja, mire Nori­ ko nemet intett, aztán kissé motyogva megszólalt: – Megkérnéd Kavadát, hogy ha már vizet forral, tegyen hoz­ zá nekem még egy kicsit? Elég egy bögrényi. Az ablakfüggönyön át halványan beszűrődött a holdfény, Noriko pedig az ágy szélén ült, kezét a lába mellett nyugtat­ va. Fejét kicsit előredöntve oldalra fordította. – Jó, de mit akarsz vele? – kérdezte Súja. Noriko habozni lát­ szott, de azért válaszolt. – Csak megizzadtam, és szeretném letörölgetni magam… Túl nagy igényeim vannak? – Ja, nem – mondta Súja, és gyorsan bólintott. – Oké, akkor megyek, és megmondom neki. Kiment a szobából. Kavada a koromsötét konyhában forralta a vizet. A lábos alatti szén parazsa és a Kavada szájából lógó cigaretta vége vörös párként izzott, mint egy különleges szentjánosbogárraj és egy elkószált csapattag. – Kavada! – szólította meg Súja, mire Kavada hátrafordult, és a cigaretta parazsa helyet változtatott. Súja egy vastag fény­ csíkot látott, amely rögtön el is tűnt. – Noriko kérdezi, hogy nem forralnál-e neki egy kis pluszvi­ zet – folytatta. – Azt mondja, elég egy bögrényi… – Jó.

[371]

Nem is kellett végigmondania, mert Kavada félbeszakította. A cigaretta eltávolodott a szájától, és az ablakon beszűrődő csekélyke holdfény mellett látni lehetett, hogy nevet. – Oké. Nekem ugyan mindegy, hogy egy bögrényi vagy egy lavórnyi. Lehajolt, egy csészével vizet mert a földre tett vödörből, és beleöntötte a lábasba. Vagy ötször megismételte. Úgy látszik, a parazsat kis lángra állítva végig melegen tartotta a lábos­ ban lévő vizet, mert gőz szállt fel belőle, és alig érezhetően Súja bőréhez ért. Kavada később azt mondta: – Hát ő is csak lány. Úgy tűnik, Kavada nem volt olyan mamlasz, mint Súja, és rá­ jött, hogy miért volt szüksége Norikónak vízre. Súja nem szólt semmit, és rendkívüli módon Kavada magától folytatta: – Szép akar lenni, mert veled van. Kifújta a füstöt. Súja egy pillanatig hallgatott, aztán megkérdezte: – Nem tudok segíteni valamiben? – Most nem. – Kavada biztos a fejét rázta. Ha eléggé jól kime­ resztette az ember a szemét, láthatta, hogy az asztalon már készenlétben van három csésze és egy csepegtetős kávéfőző szűrőpapírral. És – valószínűleg Noriko kedvéért – egy teafil­ ter is ki volt rakva. – Figyelj csak – szólt hozzá Kavada, mire Súja felhúzta a szemöldökét. – Mi van már, mitől lettél hirtelen ilyen szószátyár? Kavada elvigyorodott. Folytatta: – Az addig rendben van, amit Kuninoburól mondtál, de tö­ rődj azért Noriko érzéseivel is.

[372]

Súja megint elhallgatott egy időre. Azután megszólalt. Ki tudja, mi okból, mintha némi elégedetlenség vegyült volna a hangjába. – Tudom. – Egyébként van csajod? – folytatta Kavada a kérdezőskö­ dést, Súja pedig megrántotta a vállát. – Nincs. – Akkor meg miért is ne, akár? Kavada változatlanul az ablak felé nézett, és szívta a cigaret­ táját. – Nem rossz dolog, ha szeretik az embert. Súja megint rándított egyet a vállán. Azután megkérdezte: – Neked nincs barátnőd? A cigaretta vége felparázslott. Nem szólt egy szót sem. A füst komótosan terjengett a sötétségben. – Titok? – Nem, csak… Kavada belekezdett a mondandójába, de hirtelen kikapta a cigarettát a szájából, és belehajította a vizesvödörbe. – Húzd be a fejed, Nanahara! – suttogta, miközben ő maga is lekuporodott. Súja gyorsan úgy tett, ahogy mondták. Támadás? A testén végigfutott az idegesség. – Hozd ide Norikót! Ne csapj zajt! – suttogta megint Kavada. Sújának nem is kellett mondani, már el is indult a rendelő felé, ahol Noriko volt. Noriko még kábán üldögélt az ágy szélén. Rögtön megérthet­ te, amikor Súja mutatta neki, hogy bukjon le, mert visszafoj­ tott lélegzettel szállt le az ágyról. Súja tartotta neki a karját, és kitámogatta a konyháig. Útközben visszanézett az előszoba felé, de nem látott emberi árnyat az üvegajtón túl.
[373]

Kavada már újratöltötte a vizespalackokat, összerakta a há­ rom hátizsákot, és kezében a sörétessel térdelt a konyhaajtó­ nál. – Mi az? – kérdezte Súja suttogva, de Kavada felemelte a bal kezét, és leintette. Erre Súja elhallgatott. – Van kint valaki – súgta Kavada. – Ha bejön, a másik irány­ ban megyünk ki. A sötétségben csak a lábos alatti szén parazsa vöröslött. Vi­ szont a mosogató helyzetéből ítélve ez kívülről valószínűleg nem látszott. Egy halk kattanás ütötte meg végre Súja fülét. Az előszoba felől jött. Az ajtót kitámasztották egy bottal, nem fog kinyílni. Be van törve az üvege, szóval arra biztos rájön a kint lévő valaki, hogy bejöttek ide. És arra is, hogy nagy valószínűséggel még bent is vannak. Kattogás hallatszott, de rögtön abbamaradt. Az illető feladta, hogy kinyissa a bejárati ajtót. – A fenébe! – jajdult fel Kavada. – Megszívtuk, ha felgyújtja. Lélegzet-visszafojtva vártak, de csend volt. Viszont Kavada jelezte, hogy menjenek az előszoba felé. Lehet, hogy az ő füle érzékelt valami halk hangot. Megindultak hárman, szinte a padlón kúszva. Közben Kavada, aki leghátul haladt, előrenyúlt a legelöl má­ szó Súja karjához, és megállította. Súja hátrafordította a fejét, és a vállán át Kavadára nézett a sötétségben. – Megint visszament előre. – Hátrafelé intett a karjával. – Menjünk ki hátul! Ezzel megint elindultak visszafelé a folyosón a konyha irá­ nyába. Mielőtt még beértek volna a konyhába, Kavada megint meg­ állt.

[374]

– Ne már, hogy a francba? – szitkozódott visszafojtott han­ gon. Nagyon úgy tűnt, hogy a kinti valaki megint visszatért a hát­ só ajtóhoz. A csend folytatódott. Kavada feltartotta a vadászpuskáját, és Súja is megmarkolta a Sig Sauerjét, amely eredetileg Minami Kaorinál volt (a Smith & Wessont odaadta Kavadának, hogy hozzá olyan kerüljön, amelyben minél több lövedék van), így fogták közre Norikót. Csakhogy ez a csend egy szempillantás alatt megtört. A konyhaablak felől hang hallatszott: – Szugimura vagyok. Nem akarok harcolni. Válaszoljatok mindhárman, kik vagytok egyáltalán? Semmi kétség nem fért hozzá, ez Szugimura Hiroki (fiúk, 11.) hangja, azon kevés fiúk egyikéé, akikben – Mimura Sin­ dzsi mellett – Súja a legjobban megbízott. – Na ne… – ujjongott Súja. – Ez nem lehet igaz! Ebben még reménykedni sem mert. Nem hitte volna, hogy találkozhatnak. Összenézett Norikóval. Rajta is látszott a megkönnyebbülés. Súja azonnal felállt volna, de Kavada visszafogta. – Mi van már? – Pszt! Csendben! Súja belebámult Kavada komoly arcába, eltúlozva megrán­ totta a vállát, és nevetett. – Semmi gáz. Érte kezeskedem. Megbízható. De Kavada a fejét rázta. – Honnan tudta, hogy hárman vagyunk? Ez ekkor tűnt fel Sújának először. Kavada arcába nézve gon­ dolkodott. Nem tudta. Nem tudta, de azzal a ténnyel szem­ ben, hogy Hiroki most itt van a közvetlen közelében, nem is

[375]

kik vannak itt… A lényeg. Kavada még akart volna valamit mondani. amíg rászánta magát. A lábánál hevert a hátizsákja és valami rejté­ lyes okból egy másfél méteres bot. – Biztos látta messziről. Kavada a bejárat előtt lehajolt. [376] . hogy kik vagyunk. hogy bejövünk ide. A tejüveg ablakon Szugimura felsőtestének árnya suhant át. de sokkal szikárabb benyomást kelt. aggodalomra semmi ok. Szugimura. – Nanahara vagyok. de Hiroki rögtön válaszolt: – Meg.tartotta lényegesnek. Csak egy kicsit ma­ gasabb Kavadánál. mint Sújának. – Kavada vagyok. Kavada szólalt meg. Szugimura Hiroki tarkóra tett kézzel állt. és a törött üvegen keresztül kinézett. Ugyanúgy hullámos a haja. és pont a homloka felét takarja el. – Nanahara… – szólt a megkönnyebbült válasz. Kavada állt fel elsőnek. és az előszobába ment. majd feltartott puskával kirántotta a támasztékot. Menj előre a bejárathoz! Kezedet a tarkód­ ra. – Biztos az tartott neki sokáig. de Súja nem törő­ dött vele. és kinyitotta az ajtót. – Engedj be! Honnan lehet bemenni? Mielőtt Súja válaszolhatott volna. Kavada Sógo és Nakagava Noriko van velem. Csak azt már nem tudta kivenni. és ne mozdulj! Megértetted? – Kavada… – kezdett bele Súja rosszallón. Súja Norikót támogatva követte. csak kiszólt az ablakon. Mindenesetre mihamarabb látni akarta az arcát. – Akkor meg miért mostanra ért ide? Súja megint elgondolkodott. hogy Szugimurában megbízhatunk. hogy el­ lenőrizze.

Leengedheted a kezed. Kezében a tárggyal egy kicsit arrébb mozdult. A zsebénél megállt a keze. – Szugimura! – Súja arca megkönnyebbülésről tanúskodott. kérsz? Hiroki bólintása nem volt egészen egyértelmű. Bólin­ tott. mint aki nem akarja elhinni. – Ne haragudj. Hiroki mögé sétált. és felvette a lába mellől a há­ tizsákját és a botját.Tényleg ő volt. a botot fegyver gyanánt tar­ totta magánál. – Kiveheted. [377] . ne… Kavada nem törődött Súja elkezdett mondatával. hogy „aha”. hogy még egyszer megszemlélhesse a lapját a holdvilágnál. de Sújáékkal együtt belépett az előszobába. majd végre közölte. Súja. Azután a nadrágja aljáig alaposan végigmotozta. Ne mozdulj! – Kavada. Kavada előhúzta. hogy az egyik oldalát borító sima előlap visszaveri a hold fényét. – Gyere be! Van kávénk. mint egy vastagabb notesz. Csak ne vedd el. Súja is látta. Erre Hiroki leeresztette a kezét. Akkora és olyan formájú holmi volt. majd annyit mondott. majd be­ zárta az ajtót. hogy oké. – Megmotozlak. Kavada körbefigyelt. Azután a szabadon lévő bal kezével végigsimította az egyenruháját. de az anyaga műanyag vagy acél lehe­ tett. és visszatette Hiroki zsebébe. a shotgun­ nal a kezében előrelépett. – Ez meg mi? Hiroki tarkóra tett kézzel válaszolt. jobbra-bal­ ra csóválta a fejét. Kavada egy darabig nézegette. és elsőnek a tarkóján tartott kezét vizsgálta meg. Erre Hiroki vidáman elmosolyodott. egyúttal a hátizsákját is ellenőrizte. Úgy tűnik.

aki az ellenséghez áll. ennyi az egész – mosolygott és folytatta. Bulizunk egyet a tiszteletedre! Ennek ellenére Hiroki továbbra is csak álldogált ott. – Nem. ha velem vagytok. hogy elfelejtett megmondani neki valami na­ [378] . de ezzel befejezettnek lehetett tekinteni Hi­ roki és Kavada bemutatkozását. – Csak különös összeállításnak találtam. Amennyire én ismerem. Mégis úgy döntött. Erre Hiroki elnevette magát. majd Kavadáé­ ra pillantott. Továbbra sem vette le az ujját a ravaszról. hogy biztos oké-e. viszont nem akaródzott elmoz­ dulnia az előszobából. de még van azért időnk. Nanahara nem lenne ve­ led. bőven vannak hülyeségei. hogy bár Noriko nem számít ebből a szempontból. amikor észrevette. A Remingtonja csövét ugyan leen­ gedte. de Súja kicsit elkedvetlenedett. hogy egyelőre nem foglalkozik ezzel. és Hiroki­ ra szegezte a tekintetét. de Hiroki nem tud mit kezdeni azzal. dehogyis… – mondta. Ekkor Súja észrevette. és Kavadához. Hiroki mosolyt biggyesztett a szájára. hogy ő Kavadával van. Sújának eszébe jutott.Hiroki ott megtorpant. így a jobbal intett befe­ lé. Hiroki újra végignézett Súja és Noriko arcán. fordult. – Gyere be! Nemsokára tovább kell mennünk. így még azt sem mond­ hatom. Kavada a Hiroki mellett lévő. Ezúttal Noriko szólalt meg: – Gyere beljebb! Nem az én lakásom. hogy elnézést a rendetlenségért. – Nanahara! – Kavada hozta szóba. de annyira azért mégsem… Kavada válaszul elnevette magát. – Hiroki azt akarja tőle­ tek kérdezni. papu­ csokkal teli cipős szekrénynek támasztotta a hátát. – Micsoda alak vagy! – nevetett Súja Szugimurára. – Ha olyan ember lennél. hogy az ujját még mindig a ravaszon nyugtatja. Súja bal kezére Noriko támaszkodott.

– Szugimura. aztán a fejét rázta. – Nem… Én és Noriko igen. Lehet. csak visszakérdezett: – Végig hármasban voltatok? Súja gondolkodott egy kicsit. Persze nem kétséges. Mivel Szakamocsi még nem olvasta be a nevét a [379] . aztán sok minden történt.Hát. és megint letaglózta.. – Minden­ esetre gyere beljebb… Hiroki erre nem válaszolt. nyolcast? Aki teaceremóniát tanul. –. – Elintéznivalód? – ráncolta Súja a szemöldökét. Kavada segít nekünk. Kotohiki Kajokót? Lá­ nyok. hogy Kotohiki Kajoko is ezen a szigeten tartózkodik. aztán megkérdezte: – És Koto­ hikit nem láttátok? – Kotohikit? – kérdezett vissza Súja. – Komolyan? Súja bólintott. – Én sem láttam – mondta. de ahhoz képest nemhogy kifinomult lenne. de rögtön fel is emelte. Hiroki kisvártatva lehajtotta a fejét. de ő is a fejét rázta. aztán… Aztán eszébe jutott a reggel. hogy a „bulizás” szótól döbbent meg Hiroki. – Én nem láttam… Kavadára nézett. – Bocs… – rázta a fejét.gyon fontosat. meg tudunk szökni. inkább szeleburdi? – Nem… – rázta Súja a fejét. – De van még egy kis elintéznivalóm. – Vagy úgy – bólintott Hiroki. végül összejöttünk Kavadá­ val. Hosszú idő után élénken ciká­ zott át az agyán újra Óki Tacumicsi kettéhasadt feje. Hirokinak elkerekedett a szeme.

Ezért most elmegyek – mondta.híradójában. – Bár azt hiszem. Kavada mester már képben van vele. A képernyőn [380] . meg­ csillant az ezüstszínű nyakkarika. Szugimura! – állította meg Súja. hogy keresed meg? Hiroki beharapta az alsó ajkát. minél többet változtatsz a helyeden. azoknak ezzel meg lehet tudni a helyét. intett a szemével Ka­ vadának is. a rohadt életbe!). És különben is. – Kajoko? – kérdezte Noriko. – Hová mész? Most mondtam. nincs is normális fegyvered. hacsak este hat óta nem halt meg. Sújának újra eszébe jutott. de Mimura Sin­ dzsi. de azért ott volt a rá oly jellemző. de nekem mennem kell – mondta. Ha elég közel vagy hozzájuk. A szemében szomorúság buj­ kált. Igen. nem? Veszélyes. és sarkon fordult. Ilyen körülmények között annál közelebb ke­ rülsz a halálhoz. megmenekülsz. – Köszönöm. Bocs. elvileg életben is van. Ez magától értetődőn ott volt Kuninobu Jositoki (a néhai Jositoki. és megmutatta Sújának. és ettől sötét lett a kedve. – Van egy elintéznivalóm. szokás szerint kissé ci­ nikus. – Várj már! Hiába mennél. – Ez a „fegyver”. hogy egy csomó osztálytársának készül kivárni a halálát. egyszóval Súja összes jó barátja – sőt Kavada – szemé­ ben is egyaránt. Nori­ kónak is és Kavadának is volt –. játékos fény. – Várj már. Azután kivette a zsebéből az előbbi palmtophoz hasonló tárgyat. Akikre ezt rárakták – kezében a géppel a saját nyakára mutatott. – Akkor nem érdekes… – rázta Hiroki a fejét. nem? Hiroki visszapillantott Sújára. Elintéznivaló. hogy ha velünk maradsz. ami miatt feltétlenül találkoznom kell Kotohikivel. ami a hátizsákomban volt – mondta. amilyen Sújának is. Mi le­ het ilyenkor elintéznivaló? Mindenesetre Súja beszélni kezdett.

hogy Csigusza Takako már ha­ lott. hogy hárman vannak a házban. A többiek­ ről nem tudok semmit. és aggódott is Hiroki miatt. hogy egészen ki is ment a fejéből. hogy Csigusza Takako kiemelkedő sporttehetség a lányok között. – Nem. hogy ki az illető. amikor meglátta. Hiroki eltette a szerkentyűt a zsebébe. azt már nem lehet tudni. amelyiken a hollétüket ellenőrzik. Tehát hasonlóan az iskolában lévő számítógéphez. én bőgtem el magam. – Na. ez is be tudja tájolni a nyakörvet viselők helyzetét. Ha veszekedtünk. mint valami vicc. de most annyira boldog volt. Azt viszont már nem lehet tudni. és van néhány övfoko­ [381] . és Sújáról Kavadára emelte szigorú tekintetét. – Ő belement a játékba. Sújának ekkor eszébe jutott. sokat bújócskáz­ tunk együtt meg minden. mire Hiroki nevetve válaszolt: „Nem vagyok én olyan jó pasi. és nagyon erős személyiség volt. hogy kit jelöl. De egyszer csak úgy rákérdezett. hogy együtt járnak. Igaz ugyan. de hirtelen megtor­ pant. Ezzel Sújának végre leesett a válasz az iménti kérdésre. de Hiroki pedig több mint száznyolcvan centi magas. En­ nek a szerkezetnek köszönhetően találhatta ki Hiroki.” Ez úgy hangzott. mielőtt meghalt. mint Hiroki is mondta. Takakót Szóma ölte meg. amerre ők mozogtak. – Szóma Micukóval vigyázzatok! – szólt. Hiroki és Csigusza Takako igen-igen jóban voltak. Kétségtelen. Kavada megkérdezte: – Összetalálkoztál vele? – Nem – rázta Hiroki a fejét. Egy időben Súja még meg is volt róla győződve. de ez az egy biztos. hogy vele járhat­ nék. Szakamocsi hatórás híreiben hallotta. Na igen. akkor én megyek is – indult neki.mutatja egy pont. és emiatt tudott mindig arra kerül­ ni. de Takako… Csigusza Takako mondta. Gyerekkorunk óta barátok vagyunk.

de úgy döntött. Már Akamacu Josio is halott volt. és Mimurával találkozzak. Nanahara. hogy nem lett volna sok értelme. – Nem tudom. [382] . a tenyere élével a vastag cédrusdeszkát. Nem fér hozzá kétség. Elrejtőzhetett az erdőben vagy valahol. De azt is mutatja. – Viszont… – folytatta Hiroki – megtaláltam Takakót. És aztán amíg Takakót kerestem. Amikor idáig jutott. hogy megfelelő kifejezés-e… – mondta Nori­ ko. – Köszönöm. Amíg Akamacu Josio vissza nem jött. (Valamikor régen. hogy mire megtalálta Takakót. amikor haldoklott? – Együtt voltatok? – kérdezte Noriko halkan. addigra már haldoklott. és ő maga is kis híján ottmaradt. Súja bólogatott. hogy ott volt vele. és Hiroki sok nyaggatásra megmutatta. anélkül is tudták. mert Szór­ na Micuko elintézte. Hiroki az iskola előtt tartózkodott. Nem kellett végigmondania. – Mindenesetre fogadd részvétem. Akamacu Josio azután megölte Tendó Majomit. Csak már késő volt. és vártam Takakót… De Akamacu visszajött. és amíg vele voltam elfoglalva. hogy elmondja-e. Hiroki mosolyogva bólintott. hogy ez veszélyes volt. – Csak a legvégén. hogy mennyire fontos volt Takako Hiroki számá­ ra. Hiroki a fejét rázta.) Ám Csigusza Takako már halott volt. lesütötte a szemét. Súja fontolgatta. szem elől tévesztettem Takakót.zata kung-fuból. elbújtam az is­ kola előtt. hogy töri el egy csapásra a csuklóhoz legközelebb eső résszel. Én… miután elindultam. egyszer Súja volt nála fent. Fejét jobbra-balra in­ gatta. hogy veled. elvesztettem a lehetőségét annak is. igen. Vajon Hiroki szavai azt jelentik.

Csipcsirip.– Inkább – szólt Súja – gyere be. Miután megbeszéltük. Rigó vagy cinege vagy va­ lami hasonló. sőt virgonc füttyszó volt. már most is mindenképpen késő. amíg mindketten élnek. Ha egyszer elválnak. de megakadt. Még ha nem számítjuk is Csigusza Takakót. mondta volna. – Szugimura! – Még nem tette le a shotgunt. akkor is rejtély. újra találkozni szinte… Hát igen. sem lesz… Késő. megint hal­ ványan elmosolyodott. de már nem volt az ujja a ravaszon. A szájához vette. hogy mi­ ért keresi Hiroki Kotohiki Kajokót. és megtekerte. – Ha most elválunk. viszont az is biztos. Amennyiben Hiroki még addig szándékozik találkozni Kotohiki Kajokóval. Kavada pedig a szabad kezével egy kis tárgyat vett elő a zsebéből. és talán haldoklik. Hiroki mintha megérezte volna Súja gondolatait. Norikóra bökött az állával. – Nakagava megsérült. ráharapott az egyik végén lévő fémfogantyúszerűségre. [383] . Hiroki odafordult. Rápillantott Kavadára. hogy amíg itt beszélgetnek. nem kérhetek ilyet tőletek. Hirtelen Kavada szólította meg. – De megmenekülhetnél… – Súján úrrá lett a tehetetlenség. Ám Hiroki határozottan megrázta a fejét. aztán meg­ szólalt: – Ha már ennyire eltökélt vagy… – Hiroki szemébe nézett és folytatta: – Mi is keressük veled Kotohikit. nem? Veszélyes lenne. Kotohiki Kajoko össze is csaphatott akár valakivel. hallatszott egy madárcsiripelés. nem lesz könnyű még egy­ szer összetalálkozni. Igen élénk és hangos. Súja megnyalta az ajkait.

A ceruzával együtt odanyújtot­ ta Hirokinak. Per­ sze azonnal távolodj el onnan. Felmutatta a madárhívót Hirokinak. ahova besütött a holdfény az ablakon át. én pontosan negyedóránként meg fogom ezt szólal­ tatni mindig tizenöt másodpercig. – Ne haragudj. amint találkozni akarsz velünk. – És még valami.Kavada elvette a kezét a szájától. és megmarkolta a ceruzát. bármikor felszállhatsz rá. ha nem – mondta Kavada –. Amikor észre­ vesszük. és elengedte Súja karját. Hiroki kissé felhúzott szemöldökkel vette át őket. légyszi. majd letet­ te a cipős szekrényre. hogy miért van Kavadánál ilyesmi. – Ennek a hangja lesz a jegyed a vonatunkra. gyújts valahol tüzet friss gallyakból. mert nagyon feltűnő. Ez a madárhívó nevezetű eszköz vajon? Arról most ne is beszél­ jünk. Akkor füst fog felszállni. És vi­ gyázz. Két máglyát csinálj. hogy ez a Kavada kezében lévő tárgyból származó mesterséges hang. hogy rablom az idődet. a jobb lábát húzva indult meg befelé. – Jó. – Te is add ide a térképedet! Beírjuk neked a holttestek álta­ lunk ismert helyeit – mondta Kavada. – Ha találkozol Kotohikivel. mire Hiroki megállt az írásban. Ennek segítségével megta­ lálsz minket. – Említette Csigusza. hogy ne gyulladjon be a környék. és kisimította. hogy Szómánál gépfegyver lett volna? – kérdezte Kavada. és Sújának leesett. hogy hol halt meg Csigusza. akkor annak a helyét is. A falnak támaszkodva. [384] . – Hozok kávét – mondta Noriko. Ha mással is ta­ lálkoztál. ide. és elővette a saját térképét. – Kavada kivette a zsebéből az összehajto­ gatott térképet. köszönöm. Egymás mellett álltak neki a jelölgetésnek. Hiroki bólintott. miközben folytatta a munkát. Így lesz. de írd be. Ha kedved lesz.

De több lövést kapott a hátába. mi volt Akamacu Josióval meg Óki Tacumi­ csivel. Súja odament. és át­ vette a bizonytalanul álló Noriko kezéből. – Várj! Súja kihúzta az övéből a Sig Sauerjét. [385] . – Na. fel sem emelve a fejét. Nem csak egy volt. A Smith & Wesson. Aztán meglepő módon közölte: – Én is találkoztam Minamival. – Azt nem kér­ deztem. de azért vi­ gyázz Simizuval. Akárhogy is nézzük. Noriko kilépett a folyosóra a csészével. de szerintem össze volt zavarodva. utána pedig Sújához került. – Lehet. – Ma délelőtt. – Ezt vidd magaddal. Ne­ künk a shotgunon kívül van még egy pisztolyunk. Motobucsi Kjóicsivel. és megmutatta Hirokinak a térké­ pet. Kavada befejezte az írást. Kavada bólintott. Hiroki bólintott. – Itt ölték meg Minamit. Szinte rögtön le is tette a padlóra. Súja mellettük állva elmesélte. Még a nagyja megvolt. Hiroki írás közben bólogatott. Elővette a zsebéből a tartalék tárakat is. Nanahara látta Simizut elmenekülni – magyarázta. aki megszagolta. most Kavada nadrágjába volt tűzve. ha Súja odaadja a Sig Sauerjét. akkor megyek. ami eredetileg Motobucsi Kjóicsié volt. Miközben ők ketten folytatták a műveletet. A markolatát nyújtotta Hiroki felé. és ivott egy kortyot. – Megmutatta a térképen. csökken a csapat harci ereje. Minden előzmény nélkül rám lőtt. füttyentett és elvette.– Nem – felelt Hiroki. hogy önvédelem volt. ha már mindenképpen elmész. de Kavada nem szólt semmit. Viszont Hiroki a fejét rázta. és kicserélte Hirokival a térképeket. Odanyújtotta Hi­ rokinak. – Aha. Megköszönte Norikónak.

és a lakás belseje felé fordult. Védd meg Nakaga­ vát. hogy ti miért nem jártok. fel a hegyre. Kavada szó nélkül visszaterelte Súját és Norikót. amely beborította az eget. Egyetlenegy fel­ hő sem volt. hogy igen. akkor sem aka­ rom. – Noriko. Halkan beszélt. köszönöm. Ígérd meg! Hiroki bólintott és kiment. Viszont Súja határozottan érezte a kar­ ján. Csak ennyit mondott. [386] . A hold majdnem teljesen kerek volt. Szíja Norikót támogatva lelépett a szobaszintről a bejárathoz. Én nem fogadhatom el. Ha ideadnád is. és eltakarta a csillagokat. – Szugimura! – szólította meg Noriko. mire karján Norikóval Súja is megtorpant. merev állkapcsából nagy nehezen kipréselt még néhány szót. Ő rögtön jobbra ment. vékony hártyát képző fehér fényt bocsá­ tott ki.– Erre neked szükséged van. Nektek is sok szerencsét! – Szugimura! – Súja szófogadatlan. könnyedén elmosolyodott és hozzátette: – Régóta cso­ dálkoztam. Súja sóhajtott. és a távolodó Hirokit nézték. [Maradt 20 fő] 49 Magasan járt a hold az égen. Noriko pedig bólintott egy aprót. végigpillantott Súja és Noriko arcán. Nanahara. A szoba padlóján hagyott csészéből felszálló gőz még halványan látható volt. – Vi­ gyázz magadra! – Jó. Jól vagy? – kérdezte Súja. – Megint találkozunk. – Félrebillentette a fejét. és most megállt. és halkan kihúzta a bejárati ajtót. majd sorban odabólintott Sújának. hogy még egész testében remeg. majd be­ csukta az ajtót. Kavada ment elöl. No­ rikónak és Kavadának is. és eltűnt a szemük elől.

Kint is jó ne­ kem. hogy hol legyen az új pihenőhelyük. Az északi hegy lábánál jártak a ritkásan álló fák között. A le­ gyező szárán fut keresztül a szigetet kettészelő út. hogy az illetők hogyan haltak meg. Elmúlt tizenegy. amelyiken jöttek. Bal kéz felől már­ is feltűnt a sziget keleti partján fekvő település melletti kis síkság. és hu­ nyorított. – Én már jól vagyok. – Alapvetően nem túl jó ötlet. Nem csak a szemét nyomták ki. a sziget keleti partján lévő településtől a déli hegy [387] . hogy azokon a jeleken elmélkedik. hanem valamivel átdöfték a torkát is.Az órájára nézett. a nyugati partra visz. (Mivel Noriko elmondta Sújának. ahol Minami Kaori meghalt. hol látott holttestet. és némán elnézett a mező felé. Hiroki nemcsak azt írta oda. és egyre kevesebb a használható ház. amelyeket Szugimura Hi­ roki írt bele a térképébe. amint szüksége van valami­ re. – Nem lehetne megint az egyik házban megpihennünk? – Egy házban?… – Kavada elvette a tekintetét Sújáról. Neki valami vágóeszközzel elvágták a nyakát. annak a helynek a köze­ lébe jutnának. kajára vagy bármire. A szántóföldek között itt-ott egy ház bújik meg. Ha továbbmennének még egy darabig. hanem azt is részletezte. Etó Megumi. – Na. – Én… – mondta Noriko.) Onnan viszony­ lag keletre. Kavada mosolygott. A településen. és mindenki házat keres magának. A következő kérdés. hogy Megumi szerelmes volt belé. mit csinálunk? – kérdezte. így igencsak mellbe vágta a dolog. amely már tiltott zóna lett. és a síkság nyugat felé legyezőszerűen egyre keskenyedik. Csigusza Takako halála helyének közvetlen közelében Niida Kazusi holtteste. Lehet. A vállán lévő hátizsák fölé volt kötve Noriko számára egy összetekert pokróc. Egyre kisebb a terü­ let a zónák miatt. és ha min­ den igaz. de már elhagyták a tiltott zónává vált G9-est. Kavada hátrafordult. Egyelőre visszafelé mentek azon az úton.

Az illető kétségkívül még ezen a szigeten köröz. amíg Szugimura megtalálta. én úgy látom. Sújának eszébe jutott még valami zavaró. Rá­ adásul azután nem sokkal. – Kavada! – szólította meg Súja. Súja még mindig úgy érezte vala­ hol. Az vajon Szóma Micukótól származott? – Az pedig… Kavada mosolyra igazította a száját. meg is kérdezte. a másik háromnak késsel elvágták a nya­ kát. lehet. Viszont ha hoz­ závesszük az időt és a helyszíneket. Kuronaga Hirosi. – Nem – rázta Kavada a fejét. Kuramoto Jódzsi és Jahagi Josimi. mert nem hitte el. – Szerinted Szóma ölte meg Kitanót és Kuszakót? Noha feltette ezt a kérdést. hogy a lányok már csak olyasfélék. a géppisztoly után hallatszott még két egyes lövés hangja. Numai Micuruba be­ lelőttek négyet-ötöt. – Nem hinném. hogy azért hagyta magára. Ez nem vall túl nagy alaposságra. Azok végeztek velük. Nagy valószínűséggel. nem számítva Cukioka Sót. mintha ennek egy cseppnyi realitása sem lenne. Ak­ kor majd megtudjuk. Ezenkívül a sziget déli csücské­ ben Kanai Izumi. Persze nem azért. akik nem csinálnak semmi rosszat. és a fejét rázta. és Kavada visszafordult hoz­ zá. Tehát Kirijama embereiből három egy helyen halt meg. Jó. Amikor Kusza­ ka és Kitano meghalt. [388] . Sújának eszébe jutott a reggel kilenc előtt hallott géppisztoly­ ropogás. – Egyszer úgyis találkozunk vele. aki fennakadt a tiltott zónán. Jódzsi nyakán szúrás­ nyom volt. Nu­ mai Micuru egy kupacban haltak meg. mert úgyis mindjárt meghalt volna. hiszen Szugimura Hiroki saját szájából hallotta. viszont másrészt furcsamód mélyen benne volt a tudatában. De miután Csi­ guszát meglőtték. Szaszagava Rjúhei. messziről egy másik fegyver hangja is hallatszott.felé. Josimit lelőtték. hogy Szó­ ma és a gépfegyveres nem ugyanaz. még élt.

nem kell nagyon erőlködni­ ük. Nem volt rá semmi oka – mondta Kavada. legközelebb egy nagyágyú kerül elő. – És ez nem befolyásolja károsan a menekülésünk esélyét? Kavada továbbra is a hátát mutatta. hogy akkor Sza­ kamocsi tudja. és csak nevetett ezen. hogy amint meghallják. Lévén. hogy összetalálkozzunk valakivel. tehát céljuk a villámháború. általában azt a taktikát szokták választani. ahol mi először voltunk. azt is jelenti. hogy jártukban-keltükben ölnek. – De [389] . nem sok az esélye. és a síkságra bökött a hüvelykujjával. hogy mer­ re járunk. ahol először voltunk – mondta. hogy va­ lahol zűr van. amikor csak tehetik. – Akik belemennek ebbe a játékba. Ráadásul arrafelé lakóház sem nagyon van. ha olyan helyre megyünk. Ha a közelben vannak. végignézik. és cse­ tepatéba keveredünk. – De Simizu arrafelé menekült. hogy mi együtt vagyunk. és elintézik a túlélőt… Ezért jobban tesszük. ha pedig csatározás folyik. Mondom. és megigazította a karját. Válaszolt: – Dehogy. És azt is. Ha az eredeti helyünkön vagyunk. odamennek. hogy akik az elején oda­ bújtak. Hacsak nem merül fel a huszon­ négy órás időkorlát problémája. hogy bízd csak ide! Kavada aztán megint a síkságot nézte. Óki és Motobucsi. már nincsenek. – Ő nem ment olyan messzire. ahol nem botolhat belénk senki. amellyel Norikót tartotta. Súja megmozgatta a vállát. odamennek.– Szugimura szerkentyűjéről jutott eszembe. Kavada szemével a síkságot pásztázva válaszolt: – Igen. de azért mégis gyilkolnak. Mert ha összeakadunk egy zavarodottal. És az. hogy egyedül vannak. – Mégiscsak menjünk vissza oda. így nem nagyon van módjuk aludni. Egyáltalán nem gond.

Más útvonalon megyünk. amelyen sütőtököt termesztettek. Kellemes illat volt. kicsit száraznak tűnt a föld a sportcipő­ ik talpa alatt. – Nem lesz gáz abból. Olyan kis sziget ez. A haladási irányuktól bal kéz felé egy elhagyatott traktor állt. Súja bólintott. hogy hozzászokott a vér szagá­ hoz. kétszintes épület volt. búzamezőre értek. mint a bozóttal teli hegyen át. Utána szántóföld következett. és talán ami­ att. és a lábuk füves részen taposott. amióta a szigetről eltűntek az emberek.azért elkerüljük ezt a hegyet. Kavada előrement az enyhe lejtőn lefelé. – Akármennyire világítson is a hold. viszonylag új. A fák eltünedeztek. Mondjuk egy Banana Home vagy egy Sekitsui House vagy va­ lami hasonló házgyári tömegtermék. Valami megzavarta a gondolatmenetét. A Nagy Kelet-ázsiai Köztársaság kormánya különben is az önellátás arányának növelését forszírozza. hogy ő itt van. Azon túl nem sokkal pedig egy ház volt. mint nappal. Súja pedig jól megmarkolta a Sig Sauert a jobbjával. Súja újra az elöl haladó Kavada háta felé fordult. Azután. mert előfordulhat. De attól még a búza friss illata áradt a szinte nyári éjszaka levegőjében. azért nem ugyanaz. Súja felhúzta a szemöldökét. és Norikót tá­ mogatva utána indult. hogy minimum két-három nap eltelt. és jólesőn izgatta Súja orrát. így hát az ilyen kis szántóföldek is be­ szállnak a dologba. Inkább érdektelen. Ahogy azt elhagyták. Bár egy szántóföld kel­ lős közepén épült. szépen körbekerítették egy betonkocka ke­ rítéssel. különösen. [390] . A szántó peremén haladtak. Inkább biztonságosabb is. hogy talán nem is eladásra termelnek. hogy sík területen haladunk? Kavada mosolyogva rázta a fejét.

Visszakapta a tekintetét. A bal vállához húzódva gyalogló Noriko feje felett jóval, magasan az égen, megakadt a szeme valamin. Valamin, ami megcsillant a hold fényében. És az körívet raj­ zolva repült hármuk felé. [Maradt 20 fő]

50

Hogy mi tette Súját híres játékossá kölyökligás korában? Nem más, mint a jó dinamikus látá­ sa. A képessége, hogy meglássa a mozgó tár­ gyakat. Még gyatra fény mellett is érzékelte, hogy ami most feléjük repül, egy konzervdobozhoz hasonlít. Természetesen itt ezen a békés Szeto-beltenger menti vidéken ez nem lehe­ tett forgószél, és miért is pottyanna le az égből egy üres üdí­ tősdoboz? Legalábbis az az egy biztos, hogy nem üres alumí­ niumdoboz volt. Csak nem?… Abban a pillanatban Súja kihúzta a bal kezét Noriko jobb karja alól. Sajnálta az időt arra is, hogy Kavadának szóljon, így nem mondott semmit, de mintha Kavada megérezte vol­ na, hogy valami nincs rendben, mert hirtelen hátrafordult. Noriko Súja támasza nélkül egy kicsit bizonytalanul állt. Súja három-négy lépésnyi nekifutás után magasra ugrott. Le­ szögezhetjük, hogy nagyszerű lendületvétel volt. Mint anno a Kölyökligával a tartományi bajnokság elődöntőjében, ami­ kor a búcsúütésnek szánt labdát az ő shortstop helyzetéből bravúros technikával állította meg a tizenegyedik inningben. Súja a labdát… nem, a dobozt bal kézzel kapta el a levegő­ ben. Átvette a jobb kezébe, meglendítette, és teljes erejéből messzire hajította. Még mielőtt Súja földet ért volna, fehér fény árasztotta el az éjszakát. Rögtön utána mintha kitágult volna a levegő, és egy dörrenés feszült neki a dobhártyájuknak. Súja lába még le sem ért a ta­
[391]

lajra, a légnyomás már arrébb repítette, majd leejtette a szán­ tóföldre. Persze ha megvárta volna, hogy ez a kézigránát le­ érjen a földre, mindhárman felvételt nyerhettek volna a da­ rált húsok közé. Ebben ugyan némileg csökkentették a pus­ kapor mennyiségét, nehogy valaki bedobhassa az iskolába Szakamocsiékhoz, de ahhoz bőven elég ereje volt, hogy em­ bert lehessen vele ölni. Gyorsan felemelte a fejét. Észrevette, hogy néma csend van. Valami történt a fülével. Ebben a hang nélküli térben látta, hogy Noriko hever a balján. És amikor felnézett, hogy Kava­ da felé forduljon… Látta, hogy még egy doboz repül felé. Még egyszer! Még egyszer meg kell ismételni… de hát hogy is lett volna rá ideje? Funkcióját vesztett fülébe ezúttal határozott, de viszonylag kisebb lövés hangja jutott el, amellyel szinte egy időben megint robbanás rázta meg a levegőt. Ezt a hangot is kissé halkabban hallotta, mindenesetre most valamivel távolabbról jött, így megúszta újabb repülés nélkül. Közvetlenül mellette Kavada térdelt, kezében a shotgunnal, amellyel ezek szerint, akárcsak egy agyaggalambot, leszedte vagy legalábbis még a robbanás előtt ellőtte a kézigránátot. Súja Norikóhoz rohant és felkarolta. Noriko elhúzta a szája szélét. Biztos kiáltott, de nem hallotta. – Súja! Vissza! – Kavada a bal kezével széles mozdulatokkal integetett neki, miközben a jobb kezében tartotta a shotgunt, és lőtt. Egy másik fegyver ropogása hallatszott, majd közvetlenül Súja előtt szétrepdestek a megtépázott búzakalászok. Kavada ezúttal kettőt lőtt egymás után. Súja fel sem fogta, mi törté­ nik, csak kivonszolta Norikót a szántókat elválasztó töltés fe­ dezékébe. Lehasaltak. Azonnal becsúszott melléjük Kavada is lövöldözve. Megint lőtt. Lövések érkeztek válaszul, az or­ ruk előtt lévő töltés földje szertefröccsent, és néhány homok­ szemcse a szemükbe is került.
[392]

Súja elővette a Sig Sauert, és kikukkantott a töltés mögül. Ész nélkül lőni kezdett abba az irányba, amerre Kavada célzott. És akkor meglátta, hogy alig harminc méterre innen, a ház kockakerítésének réséből az a sajátos hátranyalt frizurájú fej húzódik vissza. Kirijama Kazuo (fiúk, 6.) volt az. És annak ellenére, hogy a hallásával nem stimmelt valami, Súja megismerte ezt a fegy­ verropogást. Az a hang volt, amelyet Kuszaka Jumiko és Ki­ tano Jukiko halálakor hallott messziről, az északi hegy csúcsa felől. Persze nem kizárt, hogy többeknek is van gépfegyvere, na de akkor is, ez a Kirijama itt most minden figyelmeztetés nélkül akarta őket legyilkolni, a tetejébe kézigránáttal! Biztos volt benne, hogy Jumikót és Jukikót Kirijama ölte meg. Eszébe jutott a kettejük halála, és a elöntötte a méreg. – Na ne! Hogy merészeli! – Ne kiabálj, csak lőj! – adta át Kavada Sújának a Smith & Wessont. Ő maga éppen újratöltötte a shotgunt. Súja mindkét markában pisztollyal a kerítés felé célozva so­ rozatosan húzogatta a ravaszokat. (Dupla pisztoly! Tiszta gáz!) Először a Smith & Wesson, majd a Sig Sauer töltényei fogytak el. Újra kell töltenie! Kirijama kihasználta ezt a szünetet, és felemelkedett. Fegy­ verropogás kíséretében tűzijátékot lövellt a keze. Súja behúz­ ta a fejét, Kirijama pedig elkezdett kimászni a kerítés fedezé­ kéből. Ezúttal Kavada sörétese szólalt meg. Kirijama teste újra el­ tűnt. A shotgun sörétfelhője elvitte a kerítés egy szakaszát. Súja kiejtette a tárat a Sig Sauerből, előszedett a zsebéből egy előre betöltöttet, és behelyezte. Kinyitotta a Smith & Wesson cilinderjét, benyomta a közepében lévő pöcköt, és kivette a lövéstől megnövekedett átmérőjű hüvelyeket. Az egyik a fegyvert markoló jobb keze hüvelykujjának ujjbegyéhez ért, és majdhogynem égési sérülést okozott. Nem törődött vele,
[393]

csak gyorsan betöltötte a harmincnyolc milliméteres lövedé­ keket, amelyeket Kavada gurított át neki. Visszafordult a ház felé. Kavada még egyet lőtt. Megint elszállt a kerítés egy darabja. Súja is lőtt kettőt-hármat a Sig Sauerből. – Noriko! Minden oké? – kiáltotta Súja, Noriko válaszolt mel­ lette, hogy igen. Mivel maga is hallotta, Súja tudta, hogy helyreállt a hallása. Ugyanakkor a szeme sarkából észrevette, amint Noriko lefelé hajolva a Sig Sauer üres tárjába, amelyet ő hajított el az imént, éppen a kilenc milliméteres lövedéke­ ket töltögeti. A játék kezdete óta ezt látva érezte leginkább, hogy beleszédül. Hogy egy olyan lány, mint Noriko, segítsen egy összecsapásnál?! Egy kéz bukkant elő a betontégla kerítés mögül. A kézben pedig egy géppisztoly volt. Újra ratatázni kezdett, mire Súja és Kavada behúzták a fejüket. Abban a pillanatban Kirijama felkelt. Folytatta a lövöldözést, és könnyed mozdulatokkal futott feléjük. Hamarosan a trak­ tor fedezékébe ért. A távolság egyre csökkent. Kavada még egyet lőtt. A traktor műszerfala, amely Sújáék felől oldalnézetből látszott, megsemmisült. – Kavada! – szólította meg Súja, miután kettőt lőtt egymás után. – Mi van? – Kavada a shotgun újratöltése közben válaszolt. – Hány másodperc alatt futod a százat? Kavada lőtt még egyet (porrá zúzta a traktor hátsó lámpáját), majd válaszolt. – Lassú vagyok. Megvan vagy tizenhárom másodperc. De a hátizmom jó. Miért kérdezed? Abban a pillanatban Kirijama karja előbukkant a traktor mö­ gül.

[394]

Hangosan dörgő tűzijátékot lövellt. A feje is kilátszott egy másodperc töredékéig, de újra visszahúzta, amint Súja és Ka­ vada egyszerre odalőttek. – Csak a hegy felé menekülhetünk, nem? – hadarta Súja. – Én alig több mint tizenegy másodperc alatt megfutom. Menj elő­ re Norikóval. Addig én ott tartom Kirijamát. Kavada Sújára pillantott. Csak ennyi volt. Megegyeztek. – Az eredeti helyünk, Nanahara. Ahol a rockról beszéltünk. Csak ennyit mondott röviden, Súja kezébe nyomta a puská­ ját, és összehúzódva hátrálni kezdett. Norikóhoz ment Súja baljára. Súja beszívta a levegőt, és hármat lőtt egymás után a traktor­ ba a shotgunból. Mintha csak ez lett volna a jel, Kavada és Noriko felálltak, és nekiiramodtak arra, amerről jöttek. Súja csak egy pillantást váltott Norikóval. Kirijama felsőteste kiemelkedett a traktor mögül. Súja megint lőtt egy sorozatot a shotgunnal. Kirijama már célba vette Ka­ vadát és Norikót, de erre visszahúzta a fejét. Súja nyugtázta, hogy kifogyott a lövedék a puskából, ezért áttért a Smith & Wessonra, és folytatta a lövést. Az öt töltény hamar elfogyott. Felvette a Sig Sauert, és újra lőtt. Szinte egyből kiürült, ezért berakta a tartalék tárat, amelyet Noriko újratöltött, és tovább lőtt. Fontos volt, hogy ne hagyja abba. Tudta, hogy Kavada és Noriko eltűntek szem elől a hegyen. A Sig Sauer újra kiürült. Több tartalék tár nincs, nem marad más, mint újratölteni… Abban a pillanatban Kirijama újból kitette a kezét, most a traktor elején lévő villa felől, amivel a földet szokta megfor­ gatni. Feldübörgött az Ingram géppisztoly hangja. Ugyanaz, mint az előbb. Kirijama erre fut! Súja már nem törődött a tűzharccal. Csak a kiürült Sig Sauer­ jét markolta (a zsebében még maradt hét adag kilenc milli­ méteres lövedék), megpördült és nekilódult. Ha odaér a
[395]

hegyre, ahol eltakarják a növények, Kirijamának sem lesz könnyű dolga, ha a nyomába akar érni. Csakhogy Súja egy hirtelen döntéssel kelet felé indult. Norikónak és Kavadának nyugat felé kell tartania, hogy az eredeti helyükre érjenek. Minél távolabb akarta tudni Kirijamát kettejüktől. Minden azon múlt, hogy mennyire tud sprintelni, mivel rö­ vid időn belül a lehető legtávolabbra kellett kerülnie Kirija­ mától. A géppisztoly lövése tulajdonképpen nem más, mint egy golyózápor, és kis távolság esetén mindenképpen talál. Csak azon múlik minden, hogy mennyire tud eltávolodni tő­ le. Futott. Annyi előnye volt, hogy az osztályban neki volt a leg­ gyorsabb lába. (Elvileg, mert egy tizedmásodperccel volt gyorsabb Mimura Sindzsinél. Remélhetőleg Kirijama nem fogta vissza magát azon a felmérésen.) Öt méter maradt csak, hogy elérje a fákat, amikor a háta mö­ gül felhangzott a fegyverropogás. Súja bal oldalába belehasí­ tott a fájdalom, mintha jól megütötték volna. Súja felnyögött, és majdnem elvesztette az egyensúlyát, de nem hagyta abba a futást. Befutott egy magas fasor fái közé, és elkezdett felfelé szaladni az enyhe emelkedőn. Megint hal­ latszott a géppisztoly hangja, és most a bal karja lendült fel akarata ellenére. Érezte, hogy közvetlenül a könyöke felett találta el a lövedék. Csak azért is futott tovább. Keletnek fordult… Nana, az ott tiltott zóna ám!… Majd észak felé váltott irányt. Újra lövés a háta mögött. Súja mellett jobbra egy vékonyka fa kettétört, és néhány gyufa nagyságú szilánk repült szerteszét. Megint egy lövés. Ezúttal nem talált. Illetve lehet, hogy igen. Már nem tudta eldönteni. Csak az járt a fejében, hogy még mindig követi. Oké, ezzel legalább Noriko és Kavada időt nyer. Fák és bokrok között vágott át, lejtőn fel, lejtőn le – Súja egy­ re csak futott. Arra egyáltalán nem is gondolt, hogy megtá­

[396]

madhatja valaki más, aki a sötétben lapul. Már azt sem tudta, mennyit futott. Abban sem volt biztos, hogy merrefelé tart. Időnként mintha hallotta volna is meg nem is a géppisztoly ropogását. Nem tudott különbséget tenni, talán a robbanás utóhatásaként csupán a füle csöngött. Mindenesetre még nem nyugodhatott meg. Messzire. Messzire kell mennie. Hirtelen kicsúszott a lába alól a talaj. Egy ideje már egy dom­ bon futott, és most rájött, hogy a lejtőnek egyszer csak vége lett. Pont úgy, mint amikor Óki Tacumicsivel verekedett, le­ gurult a meredek lejtőn. A teste visszapattant, amikor leért az aljára. Tudta, hogy a Sig Sauer nincs a kezében. Fel akart állni… Ráeszmélt, hogy nem bír felállni. A vérveszteség miatt – gon­ dolta kábán. Nem is… Megütötte a fejét? Na ne már! Az nem lehet, hogy ennyi sérüléstől ne bírjak felállni… Vissza kell mennem Norikóhoz és Kavadához, mert meg kell véde­ nem Norikót, mert megígértem neki, mert én. Elkezdett felemelkedni, de előrebukott. Súja elvesztette az eszméletét. [Maradt 20 fő]

51

Szinte teljesen sötét volt, csak kevéske hold­ fény szűrődött be az ablakon. Sindzsi még egyszer földhöz vágta a kezében lévő tárgyat. A padlóhoz csapódás hangja alig volt kivehető. A vastagon összehajtott, leterített takarónak köszönhetően, csak egy halk sziszegést lehetett hallani, mintha valami leeresztene, ugyan­ akkor egy sípoló hang is megszólalt. Sindzsi rögtön felkapta a földről a tárgyat, és az egyik végébe belenyomta a kis műanyagdarabot, amely a takaró mellé esett. A hang abbamaradt.
[397]

– Jaj, siessünk már! – mondta a mellette figyelő Jutaka, de Sindzsi leintette, és még egyszer megismételte a próbát. Sziszegés, sípolás megint. Sindzsi felvette, és a hang meg­ szűnt. Most már minden rendben lesz vajon? Igen ám, csak ha ez nem működik tökéletesen, az egész eddigi munkájuk kárba vész. Csak még egyszer… – Hallod, sietnünk kell… – mondta még egyszer Jutaka, mire Sindzsi már-már vicsorogni kezdett az idegességtől. Vala­ hogy uralkodott magán, és annak ellenére, hogy érezte, még nem tett meg mindent, válaszolt: – Jó – és abbahagyta a tesztelést. Kihúzta az akkumulátort és a teszthez használt kis motort összekötő zsinórt, és elkezdte leszedni a ragasztószalagot, amellyel a motort az elemre rög­ zítette. Sindzsi és Jutaka most újra az Észak-takamacui Mezőgazda­ sági Áruház Oki-szigeti Kirendeltségén voltak. Ez volt talán a legnagyobb a sziget összes épülete közül, az iskola és a kikötőben lévő Halászbolt mellett. Persze világítás itt sem volt, és a sötétbe burkolózott helyiségben teljes egé­ szében elfért volna egy kosárlabdapálya. Itt-ott különféle me­ zőgazdasági gépek, egy traktor vagy egy kombájn kuksolt benne. Volt egy szerelés alatt álló kisteherautó is, kerekek nélkül egy emelőn. Az egyik sarokban mindenféle műtrágyát halmoztak fel zsákszámra. (Csak a veszélyes ammónium-nit­ rátot őrizték eggyel beljebb, egy nagy, zárt tárolószekrény­ ben, amelyet Sindzsi feltört.) A palából készült fal biztosan megvolt vagy öt méter magas. Az északi falhoz illesztett ga­ lériaszerűségen szintén műtrágyák és permetezőszerek sora­ koztak, meg mindenféle kisebb áru. A galériára a Sindzsiék­ kel szemközti oldalon, tehát a keleti fal mentén egy vaslépcső vezetett, és a lépcső mellett volt a bejárat nagy tolóajtaja. A lépcsővel átellenben, az ajtót közrefogva, a délkeleti oldal csücskében választották le az irodát, és a nyitva hagyott ajtón át íróasztal és fax elmosódott körvonalait lehetett látni.
[398]

Elég sok vesződség volt az iskola G7-es mezőjén keresztülve­ zetni a sárkányeregető zsinórt. Először a zsinór egyik végét felkötötték a szikla mögötti magas fa tetejére, azután fogták a másik végét, és elindultak vele a fák között. Csakhogy felet­ tük igen erősen fújt a szél, így nem volt egyszerű maguk után húzni a szemeteszsák-léggömböt. Sindzsi több mint tízszer volt kénytelen felmászni egy-egy fára és kiszabadítani a be­ akadt zsinórt. Ráadásul sohasem tudhatta, hol lapul ellenség a sötétség mélyén, ezért munka közben vigyáznia kellett még Jutakára is, így a végére teljesen kimerült. A lényeg az, hogy jó három óra alatt nagyjából készen lettek a zsinór átvezetésével, és épp kifújták magukat, amikor igen­ csak közelről heves lövöldözés hangja hallatszott. Tizenegy után történt. Még egy robbanásféleséget is hallottak, de nem voltak abban a helyzetben, hogy foglalkozhattak volna vele, ezért gyorsan visszajöttek ide. Azalatt pedig elhallgattak a fegyverek. Azután Sindzsi belekezdett végre az elektronikus gyújtószer­ kezet készítésébe, de ezzel is a tervezettnél többet kellett pe­ pecselnie. Mert nem elég, hogy nincsenek megfelelő szerszá­ mai, a masinának rendkívül kiegyensúlyozottnak is kell len­ nie. Az iskolába ütközés hatására kell az áramnak megindul­ nia, annyira viszont nem szabad érzékenynek lennie, hogy a kötélpálya korábbi szakaszán – például a rázkódástól, ami­ kor a csiga áthalad egy csomón – bekapcsolódjon. Ezt is megoldotta valahogy – robbanószerkezet helyett egy motort kapcsolt rá (egy borotvából szerelte ki), és amint azt elkezdte tesztelni (tehát az előbb), közbeszólt az éjféli híradó. Csak egy halott volt, Simizu Hirono (lányok, 10.), akit Sin­ dzsi közvetlenül a játék kezdete után látott. Az is felmerült benne, hogy köze lehet a tizenegy után hallott heves tűzharc­ hoz, de Szakamocsi mondott ennél lényegesen fontosabbat is – legalábbis Sindzsi és Jutaka számára. Azaz, hogy a sziklá­ juk alatti terület, az F7-es mező, hajnali egytől tiltott zónává válik.

[399]

Nem csoda, hogy Jutaka sürgette. Ha oda nem tudnak belép­ ni, a tervüknek lőttek. Az egésznek annyi. Sindzsi sem akart egy jó játék után, amikor már közel járt ahhoz, hogy mattot adjon, végzetes csapdába esni. Gyors mozdulatokkal kivette az elektromos gyújtószerkezetet a késére kapcsolt tokból. A sötétben összerakta a két, tompán fénylő fémdarabot, és le­ szedte a műanyag borítást a végén kilógó drótról. Aztán előbb ragasztószalaggal rögzítette az elektromos szerkezet kapcsolójául szolgáló rugós műanyagdarabot, és a belőle ki­ lógó drótot összeillesztette a gyújtó drótjával. Körbetekerte ragasztóval, hogy semmiképpen se eshessen szét. Majd egy fényképezőgép vakujából a nyomtatott áramkörrel egyetem­ ben kölcsönvett kondenzátort elhelyezte az akkumulátor ol­ dalán a kijelölt helyre. Ahhoz, hogy feltétlenül berobbanjon a gyújtószerkezet, nagy mennyiségű magasfeszültségű áramra van szükség. Ezeket megint alaposan egymáshoz kötözte. A gyújtószerkezet másik vezetékét csak a hegyre érve szándé­ kozta kezelésbe venni (nehogy véletlenül idő előtt felrobban­ jon), ezért csak a műanyag borítást távolította el, és a végét hozzáragasztózta az elem oldalához. – Jó – mondta Sindzsi, és felállt, zsebre tette az elkészült gyújtószerkezetet. – Siessünk, készülődj! Jutaka bólintott. Sindzsi a biztonság kedvéért a fogót és a tar­ talék drótokat meg egyebeket is behányta a hátizsákjába, és a vállára emelte a zsinórokra osztott kötelet. A lába elé nézett. Egy benzin és ammónium-nitrát keverékével töltött petróle­ umtartály állt mellette. Az oxigén pótlására kitalálta, hogy egy levegővel töltött légpárnát töm bele ernyőszerűen elhe­ lyezve. A szája most be van fedve, de az oldalán egy másik gumikupak lóg le egy nejlonmadzagon a tartály fogójáról, előkészítve a gyújtószerkezetnek. Azután az órájára nézett. Nulla óra kilenc perc volt. Bőven van elég idejük. Oké. Enyhe izgatottságot érzett, míg gondolkodott. Nem volt könnyű, de mostanra legalább összeszedtek minden alap­ anyagot. Egybecsomózták az összes kötelet, amit találtak, az
[400]

egyik végét a H7-es zónában fogják rögzíteni a fára, amelyet kinéztek maguknak a hegyről. Azután a másik végét rákötik a sárkányeregető zsinórra, amelyen most egy kő van, hogy ne mozduljon el. Kibontják a kötelet, és otthagyják, megkerü­ lik az iskolát, és a hegy felőli oldalára mennek, az F7-be. Le­ veszik a fa tetejére kötött zsinórt, és maguk felé húzzák. Vele együtt jön majd a kötél a túloldalról, azután a gyújtószerke­ zettel felszerelt petróleumtartályra rászerelik a csigát, akár­ csak egy gondolára, és átvezetik rajta a kötelet. Egy mozdu­ lattal kifeszíteni a suli fölé a kötelet, odarögzíteni egy fához vagy valamihez, aztán… Utána buli van! Have fun! Yeah, we gonna make it! Ha az iskolai számítógépet vagy az áramköreit vagy akár a vezetékeinek egy részét sikerül legalább megrongálniuk, és elültetik a gyanút, hogy valami hiba csúszott a rendszerbe, ennyi robbanóanyaggal nem csak a számítógépet, illetve de­ hogy csak azt, a fél iskolát a levegőbe fogják repíteni. Amint ez megtörténik, az F7 sziklája mögé rejtett kerékbelső-úszó­ gumikkal futásnak erednek, és a terv szerint a sziget nyugati partjáról a tenger felé menekülnek. Egy adó-vevővel hamis segélykérő jeleket küldenek, összezavarják a kormányt, és ha jól számolt, szűk félóra alatt eljutnak a szomszédos Tojo-szi­ getig, ahol pedig hajóra szállnak. (Egy jachtot még el tud ve­ zetni. Nem tud eleget hálálkodni a bácsi emlékének.) Onnan pedig valószínűleg. Ha Okajama felé indulnak, és ki tudnak kötni egy rejtettebb tengerparton, nyert ügyük van. Fellóg­ nak egy vidéki áruszállító vonatra, vagy lekapcsolnak egy arra járó autót. Végül is van fegyverük. Kocsieltérítés. Ragyo­ gó. Ekkor Sindzsi lepillantott a nadrágjába tűzött Beretta M92Fre. Az átalakított adó-vevővel elterelő hadműveletre készült, de arra az esetre, ha mégis felfedeznék őket a tengeren, am­ mónium-nitrátot és benzint töltött néhány kólásüvegbe, ala­ posan lezárta őket, és eltette a hátizsákjába. De mivel gyújtó­ szerkezet nincsen rajtuk, lényegében egyik sem több egy jól égő Molotov-koktélnál. Ha úgy áll a helyzet, hogy már-már felfedeznék őket, a legjobban teszik majd, ha elébe mennek a
[401]

dolognak, és akár a vízen keresztül megközelítve a hajót, ön­ szántukból felmásznak rá, és harcolnak. Ha elég ügyesek, még fegyvert is szerezhetnek maguknak, és ha be tudják in­ dítani a hajót, el is szökhetnek vele. Csakhogy ennek elen­ gedhetetlen feltétele a pontos célzás. Ez egy icipicit aggasztotta. Ezzel a Berettával járt-kelt eddig a szigeten, de ha belegondol, még egyet sem lőtt vele. És hiába volt bácsi a bácsi, fegyvere azért még neki sem volt, sőt lőni sem tanította meg. De Sindzsi a fejét rázta. Mimura Sindzsi a Harmadik. Min­ den rendben lesz. Hát nem bement az a súlyos labda a kosár­ ba annál a büntetőnél is, amikor életében először vette kézbe? – Sindzsi! – hallotta, ahogy Jutaka hívja, és felemelte a fejét. – Kész vagy? – Nem. – válaszolt Jutaka szerencsétlen hangon, majd elővet­ te az ellenőrzőjét, és valamit gyorsan körmölni kezdett. Sindzsi az ablak mellett olvasta el a hold fénye mellett. „Nincs meg a csiga” – állt a papíron. Hirtelen Jutakára nézett. Lehet, hogy félelmetes volt az arca, mert Jutaka visszahőkölt. A kötél felét és a csigát elvileg Jutakának kellett volna vinnie. Ő volt a csigafelelős, már attól fogva, hogy megszerezték a kútnál. Ide is hozta, biztos letette valahova… Sindzsi megint letette a kötelet és a hátizsákot a vállairól. le­ térdelt a padlóra, és elkezdett körbenézni. Jutaka is követte a példáját. A kezükkel tapogatóztak, még a traktor mögött, a munkaasz­ tal alatti koromsötétben is, de nem találták. Sindzsi felállt, és újra megnézte az óráját. A mutató közelebb járt tnár nulla óra tizenöthöz, mint tízhez. Erre elővette a hátizsákjából a kapott zseblámpát. A világító részét körbeölelte a kezével, és bekapcsolta.
[402]

Jobbra volt a bejárata. Sindzsi – ismételte Jutaka. [403] . majd gyorsan lekapcsolta a lámpát. Sindzsi átvette a petróleumtartályt a bal kezébe. és egy keskeny útra nézett. ahova nem ér el a holdfény az ablak­ ból. Inkább mostantól figyelj oda rendesen. kapd össze magad. és az épület keleti oldalán lévő tolóajtóhoz mentek. – Semmi baj. hátán a páncéljával. Jutaka is felvette a kötelet (nem kispályás adagról van szó. az üres padló árnyékos részén.Vigyázott ugyan. mint egy teknős. Egy méterre sem onnan. Jelentőségteljesen Jutakára nézett. burkolatlan parkoló terpeszkedett. és egy hosszít csíkot rajzolt ki. – Ne haragudj. És a tetejébe még sietnek is. Sin­ dzsi pedig mosolyogni próbált. hogy ne szivárogjon ki több fény. mint amennyi szükséges. Mindig is büszke volt az erejére. Jutaka sietve felkapta a csigát. ezért Jutaka tisztára úgy nézett ki. de ebben a Gazdabolt névvel dicsekvő raktárszerű helyiségben szétcsordogált a sárgás fény. Felemelte a petróleumtartályt. Ne törődj vele. – Ne haragudj rám. a fal mellett. Látta Jutaka arcán a pánikot. – Hékás. Az épület előtt egy nagy. A bejárat közelében egy kombi gépkocsi állt. A kötelet csak félútig kell vinni. de a húszkilós tartályt fel kell cipelnie a hegy tete­ jére. de ez a két csomag azért egy kicsit nehéz volt. Jutaka! Azután újra vállára vette a hátizsákot és a kötelet. A szigetet kelet-nyugati irányban kettészelő szélesebb út messzebb. Körülbelül tíz centire nyitva volt. A kékes fénysáv ki­ szélesedett. Az asztal mögött hevert. jobb kézzel nyúlt a nehéz vasajtóhoz. Sindzsi – mondta Jutaka bűnbánón. ahol Jutaka hátizsákja volt. aztán a háta mögött rögtön meg is ta­ lálta a csigát. és kinyitotta. egy kicsit délebb­ re volt. beáradt rajta a sápadt holdfény. de ebben Sindzsi sem különbözött tőle).

A tolóajtótól. az iskola állt. azok közül a legmagasabbikra fogja felkötni a kö­ telet. – Oké. illetve a parkolótól keletre rögtön egy szántó­ föld következett. Azon túl volt a település. Felkészültem. hogy felhúzza a kötelet a hely tetejéig? Sindzsi sóhajtott. hogy sűrűn so­ rakoznak a házak. majd kis gondolkodás után megszólalt. a mögött pedig. Na. – Jutaka. Balra fordulva az udvar legmélyén egy kis raktár. Tehát a zsinór elhalad az iskola mellett. egye­ nesen a hegyoldalban lévő kőig. Balra tőle Jutaka felnézett rá. Egyáltalán ki fogyja bírni az a zsinór anélkül. Tu­ lajdonképpen abból sem lehet baj. hogy meg fogunk halni. Sindzsi és Jutaka annak a bal oldalára. a kicsit alacsonyabban fekvő szántóföld­ ből egy ember feje bukkant ki. ha lehallgatják. rögtön a szántó csatornája mellé rögzítették a hegyről lehúzott sárkányerege­ tő zsinór végét. – Tessék? – Lehet. én sem vagyok semmi. Előtte pedig egy egyemeletes ház mellett néhány fa látszik. még így éjjel is lehetett látni. körbeölelve egy dombbal. Több mint háromszáz méte­ ren át. hogy elszakadna. Felkészültél rá? Jutaka egy pillanatig néma volt. rajta itt-ott néhány lakóházzal. és mosolyogni készült. – Jutaka…! [404] . A parkolótól keletre. Azért fagyott az arcára. viszonylag magasabban. De szinte rögtön válaszolt: – Igen. Sindzsi megigazította a kezében a petróleumtartály fogóját. mert a szeme sarkából meglátott va­ lamit.

és fellépett a bolt udvarára. Keita folytatta: – Aztán… idejöttem és láttam. mert már első óta egy osztályba jártak).). a palafalú mezőgazdasági boltba. en­ gem is vegyetek be! A lehallgatás miatt Jutaka összeráncolt szemöldökkel nézett Sindzsire.Ahogy kimondta. Sindzsi. és szusszant egyet. légyszi! Én vagyok. 2. de azért követte. és a jobbjában valami kést tartott. és bekapcsolta azt a lámpát. már meg is markolta Jutaka karját. miért kellett ennek épp ilyenkor. hogy Sindzsi nem engedte le a fegyvert. Észrevette. Meg­ bánta. [405] . Bal kezében lógott a hátizsákja. Nyilván arról a fényről van szó. de Sindzsit most nem a megkönnyebbülés töltötte el. Jutaka egy pillanatra megingott. ami Sindzsi szerint nagyon nem il­ lett a helyzethez. hogy az árnyék Ídzsima Keita (fiúk. hogy egy baráttal többen vannak. Ídzsima! Sindzsi ekkor vette észre. talán mert nála volt a nehéz kötélhalom. – A háttérből Jutaka lelkes hangja hallatszott. Keita lassan felemelkedett. hogy eddig nem is gondolko­ dott el rajta. ad­ digra Sindzsi már az árny felé fordította a fegyverét. Sindzsi dühös volt. hogy ti vagytok azok… Mit csináltatok? Mit cipeltetek ki az előbb? Kötél? Engem is. hogy megkeresse a csigát. és visszafutott vele a tolóajtón túlra. – Ídzsima az. Ő még viszonylag jóban volt Sindzsivel és Jutaká­ vai (főleg azért. mi lesz. ahonnan épphogy csak kiléptek. Az árnyék megszólalt: – Ne lőj! Mimura! Ne lőj. Inkább „Hű de nagy gáz van!” érzé­ se volt. pont most. hogy rá annyira nem jellemző módon elsiette a dolgot. A szeme elkerekedett. ha más is csatlakozik hozzájuk. Félénken szólt: – Megláttam a fényt. Most tűnt csak fel neki. A fenébe. amit egyetlenegyszer felkapcsolt. Amikor beért az ajtó mögé. Hallod? Ídzsima.

amely az árkádos főutcáról ágazott le. – Miért célzol rám. utána könyves. Ne mozdulj! – Na! – mondta Keita. év vége felé történt. amely még a holdfényben is kivehető volt. (Sindzsi egy külföldi számítógépes könyvet vett antikvá­ riumban. Remegett a hangja. hogy Jutaka is jön.– Sindzsi… Sindzsi. mi van már? Meg sem ismersz. hogy Jutaka moz­ dulatlanná dermed mellette. egy lépést tett előre. sőt inkább jelentéktelennek nevezhető. Ídzsima Keita megállt. mi bajod? Sindzsi a szabad jobb kezét feltartotta. – Ne mozdulj! – fordult Keitához. Nem volt valami nagy esemény. Egy mellékutcában. – Jutaka. hogy Jutaka ne jöjjön előrébb. nem? Sindzsi szótlanul megrázta a fejét. három nagymenő gimnazistába ütközött. Mimura? Sindzsi nagy levegőt vett. Tényleg. – Mi az. – Sindzsi. Érezte. te nem is tudsz róla.és lemezboltokban lófrál­ tak. Mimura? Légyszi. és ott­ hon feküdt. Sindzsi Takama­ cuba ment moziba Ídzsima Keitával (mivel Siroivában nem volt mozi). ne csináld már! Megbízhatunk benne. Még jó hét-nyolc méter volt köztük a távolság. Ídzsima Keita halálra vált arccal. – Veled nem közösködünk. Jó vásár volt. Jutaka. Jutaka felnyögött mellette. vegyetek be engem is! Sindzsi felhúzta a Berettája kakasát. Úgy volt. Keitával megnézték a filmet. de megfázott. – Ne gyere közelebb! – szólt még egyszer Sindzsi tagoltan. mert külföldi könyvekből az állami ellenőrzés szigora miatt még a műszaki témájúakat sem [406] . Második márciusában.

és beletérdelt a gyomrába. nem? Úgy látom. – Add elő mindet! Ne húzd az időt! – sürgette megint. akkor elégedjetek meg húsz jennel. Sindzsi megfeszítette a hasizmát. és felfogta az ütést. Ez igen kellemetlen volt. Kerítésfog arcán a felháborodás tükröződött. valami nem stimmel azzal. Aztán Sindzsi füléhez hajolt. – Mi volt ez. Különben akkor ad­ nék nektek. legalább fogat moshatna – gondolta Sindzsi. és a fogai között rés tátongott. Igazából nem is volt az akkora. Vagy szipuzott. – Kétezer-ötszázhetven jen van nálam – vonta meg a vállát Sindzsi. Rápillantott a másik kettőre. amikor a másik kettőre pillantott. hogy ez különösebb energiát igényelt volna. mert elfelejtett megvenni egy képregényt. elkapta Sindzsi vállát. Sindzsi ellökte magától a gimnazistát. hogy „Hát ez tök csóró”. azok meg csak vigyorogtak. hogy megijedjen egy kis hasba rúgástól. hogy a saját korosztályuk­ kal szemben nem mennének semmire. mint aki nagyon meglepődött. ha térden állva pitiznétek érte. – Ha úgy van.) Éppen a megállóhoz indultak volna. Csak azt akarták. Hülye kre­ tén. Ezek tuti. – Ti csak nem afféle csavargók vagytok? – kérdezte Sindzsi olyan arcot vágva. [407] . de Keita visszament a könyvesboltba. mert a fogínye összement. vagy valami mostaná­ ban divatos szerre lehetett ráállva. csak nem orosz ölelés? – kérdezte higgadtan. Mindenesetre nagyon rossz szag áradt a szájából. Jó tíz centivel volt magasabb Sindzsinél. – Hé. A kérdező arcára volt írva. Ahogy kimondta. – Te még csak középiskolás vagy. aki a maga százhetven­ két centijével alacsonynak számított a kosárcsapatban.könnyű beszerezni. ahogy a nagyobbakkal beszélsz. te ott! Van pénzed? – támadta le az egyik gimnazista.

– Bocs. de közben halványan elmosolyodott. aki a képregény-részlegnél volt. Találkozott a tekintetük Kerítésfoggal. de azért érezte. – Na. Ujjával megtapogatta a sebet a szájában. A nagy­ bátyja. – Hát ez meg…! Ököllel ütött Sindzsi arcába. hogy nem látta. Fogtörés hangja hallatszott. menjünk! – zárta le az ügyet Sindzsi egy vállrándítás­ sal. amikor [408] . aki viszont elég szerencsétlen arcot vágott. Már a kezében volt a keresett könyv. Épphogy csak fájt. hátrahagyva az összegörnyedt gimnazistákat és a tá­ volról odasandító járókelőket. – Na. – Te kezdted! – vidámodott fel Sindzsi. hogy mi történt a szájával. Persze ez nem jelenti azt. Amikor kivette az ujját. végül felemelte a fejét. véres volt. hogy a szája felrepedt belül. eszembe jutott egy másik könyv is. Sindzsi.Pedig biztosra vette. Azzal egy jel irányzott horogként belenyomta Kerítésfog mocskos szájába a kezében tartott keményfedelű könyvet. Kerítésfog hosszúkás és jellegtelen arcán fintor jelent meg – bár feltehetőleg csak a modorán akadt fönn. és megkérdezte. majd rögtön el is tűnt az utcasarkon. visszament a könyvesboltba. A maradékot röpke tíz másodperc alatt elintézte. Aztán elkerekítette a sze­ mét. bocs. és Kerítésfog hátrabukott. A probléma inkább mással volt. Abszolút nem jelentett problémát az ilyesmi. Ez is elég kispályás ütés volt. amint Keita arca felbukkant. gyorsan pakolj már ki pénztárcástul! Sindzsi nem nézett fel. Hát ezt még túl fogja élni. amit meg akartam venni… – magyarázko­ dott. bolti zacskóban. amikor Sindzsi megszólította. akinek Sindzsi minden tudását köszönheti. Csak téblábolt ott céltalanul. a vereke­ dést sem felejtette ki a tananyagból. hogy megkeresse Keitát. hogy ezek nem is ismerik ezt a kifeje­ zést. csak ahogy itt nézelődtem.

Sindzsi. Senki sem a saját hibájából olyan. Ez van. amilyen. Persze. nehogy baja essék. ha kihívja a rendőrséget. Na. hogy a továbbiakban tudta. mindig az a gusztustalan pofája fog eszébe jutni. hogy simán menjen tovább a világ. talán rendőrt hív (noha nem sok haszna lett volna belőle. Hát még szép. ha egy könyv elszakad vagy összekoszolódik. de Sindzsi újonnan vett szakkönyvének el­ szakadt a borítója. Igen ám. Csak hogy levezessük va­ lamivel a feszültségünket. „Ha olyan végeredményt kapunk.) A félénkek és a gyávák nem önhibájukból azok. Különben is – bár ő maga is túlzott pedantériának tartotta – ki nem állhatta. hiszen azt azért mégsem mondhatta. Ez így is van. de így már minden világos! Szóval eszébe jutott egy másik könyv… Vagy úgy! Ennek köszönhetően Siroiva felé a vonaton nem volt túl jó a hangulata. Amikor olvasott. Meg annak sem örült volna. Keita biztos azt gondolta. ha a gimnazisták megjegyzik maguknak az arcát. És biztos nem akart verekedésbe keveredni és megsérülni. Azt hitte. nem valami nagy büntetés. (Ezt a nagybátyja is gyakran mondta. Amikor csak előveszi majd a könyvet.” Ezek után Sindzsi azzal büntette meg magában Ídzsima Kei­ tát. hogy Sindzsi simán elbánik három gimnazistával. hogy nem fekszik neki a bocsánatkérés sem a tettéért. hogy „örök harag”.Sindzsit azok hárman körbevették. ami nem tetszik nekünk – mondta gyakran a nagybátyja –. megbüntetjük azt. [409] . Ráadásul a szélén ott éktelenkedett Kerí­ tésfog fogának és nyálának a nyoma. Aztán érthető. mivel a rendőr­ ség buzgóbban fogdossa a hétköznapi embereket. mint a bű­ nözőket). mi? De ez jó volt így mindkettőjük számára. mint a dedóban. Ídzsima. Ez nagyon nem tetszett Sindzsinek. mindig eltávolította a borítót. mihez tartsa magát a barátsá­ gukban. aki annak az egésznek az oka volt. Kell egy kis a hazugság.

nem? Sindzsi továbbra sem eresztette le a fegyvert. Mimura! Ne haragudj rám. – De! – tárta ki a karját Keita. és nem mondott semmit. – Hát barátok vagyunk. – Bocsáss meg. Elhallga­ tott… Aztán remegő hangon megszólalt. te fogd be! Akkor hirtelen nagyon feszültnek tűnt Keita arca. – Mimura… – Keita hangja megint könyörgőre fordult. ha nem foglalkozol ilyen jelentéktelennek tűnő eseményekkel. – Amiatt?…Amiatt. A jobb kezében a kés visszatükrözte a holdfényt. ami történt. bácsi. Már majdnem sírt.Szóval tényleg szóra sem érdemes. én nem akarok semmi rosszat! Ebből most láthatod – mondta. Mimura? Mondd meg! Mert akkor elme­ nekültem? Azért nem bízol bennem? Sindzsi továbbra is célra tartotta a fegyvert. Viszont ebben a játékban meghalsz. Nem is mondta el még Jutakának sem. Mi­ mura! [410] . Sindzsi megrázta a fejét. Csak semmi levezetés. Ez most a Valóság. és végül ledobta a kést a földre. – Miért? Miért nem lehetek veletek? – Sindzsi! – Jutaka. amiről olyan gyakran beszéltél ne­ kem. Jutaka szavaira válaszolva. – Nem megy. Keita egyre inkább elszontyolodott Sindzsi viselkedése miatt. Tűnj innét gyorsan! Keita arcára kiült a harag. Itt igenis örök harag van. – Nézd.

De elűzte a kételyeit. Nem sodorhatta Jutakát veszélybe. Sindzsi lefelé fordította a pisztoly csövét. Egyre közelebb került hozzájuk. és most először húzta meg a ravaszát. Célba tudja venni? Ez már nem csak ijesztgetés lesz. amely kizárólag csak előre tud haladni. A lövés hangjával egy időben a töl­ tényhüvely sápadt nyomot húzott maga után a holdfényben. tévesztés nélkül? Természetesen. hogy a másik fél szándékai helyett inkább a képességeit mér­ jük fel. Jobb.Sindzsi összeszorította a száját. Van egy ország. És egyre közelebb van a hajnali egyórás határidő. Sindzsi összeszorította a fogait. Ha Keita előhúzna valamit a nagy késen kívül. De azután megint elindult. azt jobb kézzel tenné. – Állj! Állj már meg! – Vegyetek be! Kérlek! Keita újra lépett egyet. majd Keita lába előtt felporzott a talaj. Keita előrébb lépett. Nem volt egyedül. Bal. hogy most vajon őszintén beszél Keita. Ídzsima Keita szája sírásra görbült. Jobb. Hadd legyek veletek! – Ide ne gyere! – üvöltötte Sindzsi. megrázta a fejét. Már nem tétovázott. mint egy félresikerült felhúzható bábu. és még egy lépést tett. ahol a nemzetbiztonságiaknál alapszabály. egyáltalán mit… Sindzsi jobb kézzel megálljt intett Jutakának. hogy mi lehet az. Keita olyan érdeklőd­ ve szemlélte. ugye? Menni fog pontosan. Újra meghúzta a ravaszt. [411] . – Sindzsi. Egy pillanatra megingott. mint egy ritka kémiai kísérle­ tet. vagy csak színészke­ dik. – Légy szíves! Félek egyedül.

De ez is csak egy pillanat volt. „Hú. hogy szívás. majd egy kis habozás után megta­ pogatta a nyakát. Úgy érezte. Kitárta a karját. Sindzsi! Miért ölted meg? Sindzsi állva maradt. [412] . Nagyszerű. – Meghalt! Sindzsi egy darabig mozdulni sem bírt. hogy nem gondol semmire. majd a következő pillanatban térdre bukott. ahogy a mellkasa jobb feléből egy kis szökőkút bugyog a fel­ színre. A karjára céloztam. Jutaka szúrósan nézett fel rá. Keita szája nagyra volt tátva. mint egy diszkoszvető dobás előtt. – Arra gondoltam. Mimura Sindzsi egy reggel arra ébredt. úgy válaszolt. Izzadság. Nem mintha számítana valamit is. Nehéz volt a teste. Mi­ mura Sindzsi? Felállt és előrelépett. aki soha nem téveszt célt? Siroiva legtehetségesebb védője. Még a sötétben is látható volt. Mimura Sindzsi. Nem akartam megölni. Hát nem ő volt a Harmadik. de ez nem így volt.Úgy érezte. Szánalmas volt. de égő!” – ez a hang visszhangzott a fejében. és rátette a kezét. De égő. Ídzsima Keita felsőtestének jobb oldalát ér­ hette a lövés. mintha váratlanul át­ alakult volna valami gépemberré. mintha megcsúszott volna a ravaszra tett ujja. Ez egy pillanatra tudatosult benne a tompa lövés előtt. Jutaka az oldalához térdelt. még a fegyvert sem eresztette le. – Miért. ha van nála még valami a konyhakésen kívül is. hogy Terminátorrá változott. Lassan odasétált Ídzsima Keita testéhez. és odafutott Keitához. Arca hirtelen kifejezéstelenné vált. mert a teste kicsavarodott. de pont úgy visszhangzott. – Sindzsi! Mi a fenét csinálsz? – kiáltotta Jutaka. és hanyatt dőlt. Izzadok az idegességtől. mint amikor fürdés közben magában beszél.

Egy. Jutaka egyszer csak hátraugrott. Igazából. – Csak nem… Sindzsi. Nem. majd még egy lépést hátrálva válaszolt. Sindzsi nem értette. Azután szólalt meg. hogy sajnáltam az időt. ugye nem hibáztam? Ugye? Sindzsi szótlanul nézett le az ő arcába bámuló Jutakára. Jutaka. Sindzsi! Miért nem hittél neki? Sindzsi érezte. Igazából. „Távolságot tartott Sindzsi­ től. Remegő ajkáról újabb szavak bugyogtak elő. De muszáj volt megtennie. mielőtt Sindzsi ezt kimondta volna. – Azt akarod mondani. Csakhogy… Igen… Sietni kell. ugye nem direkt… Igazából… Sindzsi szorosan összezárta a száját. Most nem lehet fennakadni egyetlen tévedésen… Pont azelőtt.Jutaka erre végigtapogatta Ídzsima Keita testét. – Nem. Sindzsi a szemöldökét ráncolva bámult Jutaka arcába. ugye nem… – mondta. ezért szándé­ kosan lőttem le Ídzsimát? Ez… Csakhogy Jutaka hevesen megrázta a fejét. mi van? Miről beszélsz? – …Igazából… Igazából… Megszökni nem is… Igazából nem is… [413] . – Még véletlenül sem volt nála semmi! Nem vagy normális. – Micsodát? – kérdezte. A szája reszketett. valami átfu­ tott Jutaka arcán. Erősen megmarkolta a jobb kezében lógó Berettát. Bácsi. – Sindzsi. Mintha csak Sindzsinek akarná megmutatni. a hátizsákját is kikutatta. hogy villámsebesen száll ki belőle az erő.

hogy mire gondol Jutaka. mert nálam van az ész. Sindzsi arca eltorzult a döbbenettől. Ennél nem mondott többet. hogy „Bocs. de természe­ tesen Sindzsi. – Ne mondj ilyen hülyeségeket! Akkor mi szükségem lenne veled maradni?! Jutaka hevesen rázta a fejét. Tehát Jutaka arról beszélt. inkább mégse csiná­ lom”? Mint ahogy azt mondtam. mit jelentsen ak­ kor az iskola mellett végigvezetett zsinór? Azt akarod mondani. és miután az befulladt. de álljunk meg egy pillanatra. amikor befuccsolt a hackelés? No igen. Az csak. Na várj csak egy kicsit. ekkor már megtalálta a választ arra. a robbanószer biztos hatásos fegyver lesz a győzelmemhez? Közvetlenül az iskolarobbantás tervének megva­ lósítása előtt azt mondtam volna. hogy szembeszálljak Szakamocsival. hogy Sindzsi belement ebbe a já­ tékba. és a számítógépet meg a telefont is csak azért piszkáltam. aki őrködik. Nehogy már… De csak ez az egy lehetséges válasz létezett. Ezek mind csak azért voltak. Lehet. Ezért lőtte le Keitát. ez lett volna a rejtett szándékom? Mivel csak egy pisztolyunk van. akinek a koponyájában található CPU sebessé­ ge nem marad el másokétól.Jutaka szavai nem álltak össze értelmes egésszé. De rögtön kiabálni kezdett. mennyit dolgoztunk az új előkészületekkel. szóval csak kihasználja Jutakőt. Hogy legyen. hogy megbízzál bennem. de Sindzsi ebből is megértette. hogy a szája is ki­ nyílt. mivel lezárták a telefonvonalakat a szigeten. én majd egy zsinórte­ [414] . hogy mentsem a bőrömet. – Az csak. játszani akar. „Nem megy’. és a benzint meg a műtrágyát is csak azért szereztem. hogy életben maradjon – biztos ezt akar­ ja mondani. hogy megnyerjem ezt a játékot. amíg alszik. én a számítógéppel is mindent megtettem. és igazából nincs is kedve megszökni. mondjuk.

És ha szépen sorban elmondaná. Még a te poénjaidnál is jobb vicc.lefon-társaságot alapítok. te meg elbőgted magad. Tur­ bós. hogy egy kicsit begolyóztál a fáradtságtól? Az esze így diktálta. Egy leheletnyi kétkedés vele szemben. segítek. Hasonló kategóriás erőtlenségeket tekintve lenyűgöző mértékű. Tiszta hülyeség. Lőj le nyu­ godtan! Jutaka tágra nyílt szemmel meredt Sindzsire. De nem kell annyit gondolkodni. én meg azt mondtam. Pedig magában Sindzsiben egy fikarcnyi gyanú sem merült fel Jutakát illetően. hogy a szeme előtt halt meg egy igen közeli barátja. akkor bármit kétségbe vonhat. Sindzsi továbbra is lefelé nézve folytatta: – Meg akartalak védeni. fektetett. meg­ törten a térdére támasztotta a kezét. a fenébe is! [415] . hogy Jutaka nem gondolta vé­ gig. A testében hirtelen elhatalmasodott az előbbi erőtlenség. azért lőttem meg Ídzsimát. nem? Az is csak egy trükk volt a részemről? …Nem túlzás ez egy kicsit. de azért átvette a fegyvert. De csakis azért bukkanhatott elő. tizenkét hengeres. uram! Sindzsi visszaeresztette a Beretta kakasát. mielőtt Sindzsihez vágta ezeket a dolgokat. ami neked meg sem fordulna a fejedben? De… de hát azt mondtad. és Jutaka felé lódí­ totta. Sindzsi megszólalt. Ídzsima Keita. hogy megszedjem magam? Vagy az is csak egy ügyes átverés? Nem is. Jutaka is biztosan megértené. bosszút állsz Kanai Izumiért. Bomba üzlet. lehet. Jutaka? Mert ha egyszer gyanakodni kezd az ember. Különben is. – Ha nem bízol bennem. Jutaka habozott ugyan. mekkora hülyeségek a gyanúi mind egy szálig. mert ott volt. Őszintén szólva nevetséges. Jutaka. a fáradtság és a sokk miatt. Nem lehet. csak egysze­ rűen a felszínre törhetett hirtelen a szíve mélyén eltemetett gondolat. Hirtelen kiszállt a tagjaiból az erő. akkor lőj le most. inkább egy egyedi tervem van vele.

hogy az ő szemét is könnyek áztatják. nézz az órádra! Már nincs is idő… A nagybátyja hangjára hasonlított. hogy meghalt Ídzsima. elnyomták ezt a hangot. Egyszer csak érezte. Megbízol valakiben. Odafutott. A lelkében valahol. a bolt parko­ lójának legtávolabbi pontján egy diákegyenruha árnya lát­ szott. hogy ellenséggel vagy körbevéve? Meg egyálta­ lán. Csakhogy a lestrapált idegei. Jaj. először Jutaká­ én hatoltak keresztül. nem? Elfelejtetted.Jutaka egy pillanatig bambán meredt előre. hogy Jutaka kételkedett benne. Azután sírásra fancsalodó arccal felnyögött. – Bocsáss meg! Bocsáss meg nekem. hogy azok a valamik – persze go­ lyók. Én meg akartalak védeni. Szörnyű dolgot tettem. nincs jobb dolgod most. régi írógépre em­ lékeztető hangot hallott. de a fájdalomtól Sindzsi visszatért a valóságba. a fáradtság és a sokk. Micsoda dolog volt ké­ telkedned bennem? Pedig én megbíztam benned. Sindzsi! Én egy kicsit meglepődtem. A kezében fegyvert tartott – egy pisztolynál nagyobb lőfegyvert. Sindzsi változatlanul a térdén tartotta a kezét. de most a teste a földre zuhant. mint egy süteményes­ doboz. [416] . Csak sírt. A szomorúság. Mögötte. Sindzsi? Micsoda hülyeség civakodni. és hangosan zokogni kez­ dett. az istenit! –. amely így el sem jutotta tudatáig. amely tisztára olyan volt. Jutaka Sindzsi vállára tett kézzel állt eddig. és… Jutaka Sindzsi vállára tette a kezét. Ebből megtudta. Sérülése lényegében halálos volt. amelyek a testébe fúródtak. és a föl­ det bámulta. a tudata alatt megszólalt egy hang. az erőtlenség és a megbánás egyvelegének vegyes érzelmei közepette Sindzsi kopogó. Jutaka. Egy pillanattal később a teste különböző részein úgy érezte. de lehet. hogy ezzel Ídzsima Keita is ugyanígy volt. Hékás. mintha piszkavasakat szurkáltak volna belé. aki nem bízik benned.

Semmiképpen sem. nem leszek többé sztárjátékos. A lövéssorozat követte. Lőtt egy sorozatot. A védőzseni legendája ezzel véget ért. de én igen. tehát te belementél ebbe a játékba. Felkapta az ajtó mögé tett petróleumtartályt. Csakhogy nem pihenhetett meg. hogy a szájából ömlik a vér. Én már nem fogok tudni kosarazni. Kirijama Kazuo már azelőtt elhúzódott jobbra. Pompás. és egy lendülettel be­ vetődött a tolóajtó mögé. és felvette a Berettát.). De ehelyett is inkább Jutakára gondolt. Ettől az előzőnél kétszer nagyobb fájdalom hasított a jobb ol­ dalába. a Beretta pedig kicsúszott a kezéből. [417] . Soha. Perdült egyet a föl­ dön. lényegében csak a bal karjával és a jobb lábával húzva magát. Érezte. felállt. a bal vállába és a mellkasa bal felébe. Most járta csak át a fejét az igazi fájdalom. és elkezdett visszavonulni a traktorok és kombájnok között a sötétben. Egy pillanatra megingott. az elvitte a jobb lábán az edzőcipő orrát. és megcélozta az árnyat – Kirijama Kazuót (fiúk. megúszta. Akkor viszont gyere utánam! Jutaka már nem bír megmozdulni. annak ellenére. ahol már nem volt semmi a cipőben. A jobb kezével a tartályt von­ szolta. De ekkor már meglódult a bolt épülete felé. valahogy olyan merevnek érezte magát (ólomgolyókkal végzett sebészeti beavatkozá­ son esett át. Több mint tíz lövedék le­ het a testében. A hasába. és Sindzsi összeszorította a fogait. amelyet Jutaka elejtett. de reflexszerűen elhasalt balra. még szép!). És vetett egy pillantást az élettelenül lecsüngő jobb lába ujjaira. de lehajolva nekiiramodott. Jutaka… Vajon léleg­ zik még? Kirijama… a szája szélén bugyogott kifelé a vér. hogy onnan tört fel a legélesebben a fájdalom. Az újabb ko­ pogó hanggal egy időben a keze szikrákat szórt.A testében forróság áradt szét. és amikor azt hitte. 6. Vagy ha esetleg mégis. mint a tűzi­ játék.

Sindzsi körbenézett. Az épület túlsó felén halványan látszot­ tak a galéria körvonalai. hogy ő itt van a sötét­ nek ebben a részében. Abbamaradt. Sindzsi megfogott egy keze ügyébe eső csavarhúzót. Sindzsi felemel­ te a fejét. Itt vagyok. Kirijama biztos oda fog lőni – gondolta. igen… Sindzsi nevetésre húzta csupa vér ajkait. és az épület tele lett szerteszét repülő lö­ vedékekkel. hogy Kirijama is fejét behúzva a szerszámok és a sze­ relés alatt álló kisteherautó vagy akármi más alá nézeget be. Persze Kirijama biztos rögtön újratölti. a szemben lévő ablak pedig ripityára tört. koppant. Tudta. Már tudja.később is ráérsz Jutakávai végezni. És a bejárattól odavezető vaslépcsőé [418] . most engem kövess! Kér­ lek. A következő pillanatban vakuvillanással kísért kopogó hang ismétlődött megint. Egyenként ellenőrzi őket. de Kirijama inkább legyező alakban szórta szét a lövedékeket. Persze Kirijama sem süket. Sindzsi lebukott. és feltette a hasá­ ra. úgy közeledik. Plusz a patakzó vér nyomát sem lehet nem észrevenni. hogy ne találjon. Gyere csak ide…! Jobb kézzel megemelte a petróleumtartályt. a traktor alól látszott. aztán leesett a betonpadló­ ra. Ja. Kifogyott a tár. nehogy zajt csapjon. hogy a tolóajtóban és az onnan benyúló kékes fénysávban egy árny jelenik meg. megkerülte és továbbhaladt. Elmúlt. Iszonyúan figyelt. utánam gyere! Mintha csak Sindzsi gondolataira vála­ szolt volna. Valaminek nekiütközött. és megint hátrálni kezdett a bal karjával és a bal lábával. És… Kirijama már az épületen belül volt. Valami kemény doboz­ szerűségnek ütközött a háta. és el­ dobta balra. Valamelyik szerszám egy darabja elrepült. és csak imádkozott.

csak rávetette magát az ajtó kilincsére. Azt… Tényleg. Ha a tolóajtót teljesen kitárják. Ha fizikailag jó erőben lenne. Ezért. Kirijama. és most már fel sem tudnánk mászni a hegy tetejére. amikor belép. az elem tokját meg az áramköröket mind a pet­ róleumtartály tetejére pakolta. Belenyomta a középen ki­ lyukasztott gumidarabot. [419] . és meg se bizonyosodva róla. négy kis kerékkel ellátott tologatós járgány. meghallgatta. az autók is befértek rajta. de már nem volt ideje rende­ sen rögzíteni őket. amely nejlonmadzaggal volt ráló­ gatva. Azt én zártam be. Különleges ajándék neked. Sindzsi bal lábbal teljes erejéből megrúgta hátulról a kéziko­ csit. fülcsen­ géshez hasonló magas hang kíséretében sebesen feltöltődik. és a sérülései miatt ügyetlenül mozgó ujjaival azért nagy nehezen leszedte a ra­ gasztószalagot az elemről. Emiatt a gyújtóból kiálló két drót egyike lekonyult. Az elektromos szerkezetet. Az ajtó zárva volt. A keleti fal mentén egy kis kézikocsi állt. Erre vártam. Odavonszolta magát a kéziko­ csihoz. ahogy a kondenzátor vékonyka. és amikor mellé ért. Az elem tokjából kivette a szigetelőfil­ met. lerántotta az elektromos szerkezet kapcsolójáról a ragasztót. halkan letette rá a petróleumtar­ tályt. A cséplőgéptől jobbra megjelent Kirijama lába. Mennyi időbe telhet elfordítani a kulcsát? Nem volt ideje gondolkodni. Levette a kupakot a csőréről. Ez természetes. és mélyen benyomta a tartály gumikupakjába. de ezen át csak az emberek közle­ kedtek. onnan ráugorhatott volna Kirijamára. Csomagszállításra használt.is. hogy az utat tör magának a sok lom között. rögtön mellette pedig egy kijárat volt. Csakhogy ez már lehetetlen. Csakhogy Jutaka is meg én is megsé­ rültünk. az összes többi ablakkal és min­ dennel együtt. Azt és a kondenzátorvezetékbe futó drót végét összeillesztette. És mö­ götte már a helyiség sarkában az a leválasztott iroda.. és Kirijama felé gurul. Kivette a zsebéből a gyújtószerkezetet.

hanem azokból kapott néhányat. Zuhogtak a szilánkok lefelé. mert két-három helyen fényes tűz­ nyalábok látszottak. és mégis a magasba emelkedett. mint egy portörlő rongy. Hason fekve csúszott valamennyit a földön a légnyomástól. hogy miszlikre szakadt a dobhártyája. majd a szigetet borító éjszakai levegőt egy iszonyatos dörrenés ráz­ ta meg. amelyet Kirijama dobott Sújára. Az ajtónak. mivel az emelőn volt. Valószínűleg a robbanás nagy nyomást préselt be alá. és kirohant az épü­ letből. a testébe is beleállt néhány. és a kisteherautó lassan megfordul­ va egy nagy ívű parabolát írt le. így újra egészen tótágast állt és megállt. és körülötte mindenütt szilánkok és törmelékek repkedtek. hogy elrugaszkodhasson a föld­ ről. és amitől egy idő­ re lebénult a hallása. amelyek előzőleg a le­ vegőben szétszóródtak).2 másodperc alatt fordult el a zár. Sindzsi arra gondolt. ahol a galéria volt. A galéria pedig a füstön át teljes egészében láthatóvá vált. fel-feltört a füst.0. A tető déli részének nagyja is elszállt. de ennek dacára Sindzsi rögtön hátra­ nézett. A háta mögött a bolt palafalai egy pillanatra kitágultak. amelyen Sindzsi kirohant. az [420] . pala-.meg mindenféle szilán­ kok. és félig le­ szakadt. beton. Valami éghetett. Még kilencven fokot elfordult oldalra. a homlokáról lejött a bőr. a bent lévő mezőgazdasági eszközök és egyebek fel-alá gurultak. és az Észak-ta­ kamacui Mezőgazdasági Áruház Oki-szigeti Kirendeltségé­ ből mostanra már csak a váza maradt meg. A hátsó cso­ magtere kicsavarodott. Úgy tűnt. Csupán az északi oldalon maradt némi fal. de nem közvetle­ nül. Még az ujjavesztett jobb lábát is sikerült használnia. Többszörösen durvább volt annak a kézigránátnak a hangjánál. Lényegében nekivetődött az ajtónak. majd az oldalaival lefelé be­ csapódott a parkoló közepébe. hogy feketére színe­ ződött. ahol eredetileg az épület falai álltak. A leve­ gőt betöltötték az üveg-. gumi nélküli kerekei pedig körbeforogtak. és az egészről még a koromsötétben is egyértelműen meg lehetett állapítani. Azon a tájon. a szerelés alatt álló kisteherautó fejjel lefelé lebegett a levegő­ ben.

mintha csak hajlongana. Valami nagyon-nagyon magasra repülhetett. aztán kinyújtotta a bal lábát. Viszont ennél is inkább… – Jutaka…! – suttogta. azu­ tán is. hogy még egyáltalán életben van. [421] . mintha semmi sem történt volna. hogy az iskolát is el tudta volna tüntetni. Odapillantott a parkoló mélyére. hogy mindent elleptek körülötte a fal. fémes koppanás hal­ latszott a füst belsejéből. Arra eszmélt. ahol Jutaka feküdt… És meglátta. a házi készítésű petróleumtartály-bomba jól működött. A leválasztott iroda is nyomtalanul eltűnt. hogy a felfordult kisteherautó ajtaja.alsó sarokvasa nem bírt megválni a fal maradványaitól. és semmi nem maradt a helyén. és mint várható volt. Úgy tartotta a süte­ ményesdoboz-géppisztolyát a jobbjában. és nagy nehezen felállt. hogy csak most ért földet. és ki­ felé dőlt. Illetve az íróasztal valamiért mégis ragaszkodott a létezéshez. hogy megbillentette a légnyomástól arrébb csúszott kombájn. (Halkan ugyan. Letámasztotta mind­ két kezét. Furcsál­ lotta. hogy vissza­ tért a hallása. Igaz. De az ügy már le volt zárva.) Kirijama Kazuo leereszkedett a talajra. mert hülye időzítéssel magas. letette a jobb sarkát. amelyik megúszta az összeomlást. vér buggyant elő a fogai közül. A rombolás mértékéből ítélve kétség nem fér hozzá.és egyéb törmelékek. Sikerült legalább a testközelben lévő ellenséget legyőznie. miközben végre feltápászkodott. de meghallotta – lehet. és jobb lábbal beletérdelt a törmelékbe. az épület maradványaira meredt és megszólalt: – Hű! Igen. Sindzsi lényegében meg sem hallotta. Felsőtestével kiemelkedett belőlük. Felkenődött arra a falra. egy tompa kattanás kíséretében kinyílik. a mellkasától a hasáig iszonyatos fájdalom nyilallott. amely biz­ tos szintén be volt krepálva. Amint kinyitotta a szá­ ját.

ő a hátán feküdt. Most aztán Sindzsi tényleg telibe kapta a kilenc milliméteres Parabellum-zuhanyt. Semmi szükség nem volt rá. hogy az ott parkoló kombi kocsi eleje volt. Az épületbeli tűzoszlopok tarkabarka fényeitől körbeölelve Kirijama Kazuo csak csendesen álldogált. a hason fekvő Jutakőt lehetett látni. és bár a nagyja az autó belsejébe zúdult. és élénkvörösen csillogott. egy kicsit meg is döntötte. én most vesztettem ellened?! Jutaka. a szélvédője pedig valami nekive­ rődött szilánktól úgy nézett ki. Szeretett nagybátyja hagyatékát – a bá­ csi régi szerelmének fülbevalóját – bemocskolta a bal füléből kiömlő vér. Azután Sindzsi lassan előrehanyatlott. A bátyád… Még egyszer tüzet okádott Kirijama Kazuo Ingramja. de sejtette. …Ez vicc. A háta nekiütközött vala­ minek. de visszaverte az épületben égő máglyák fényét. és az arcát Sindzsi felé fordította. apró. Egy lövedék széttépte Sindzsi beszédközpontját. Mimura Sindzsi. hogy kiderítse. [422] . mint egy pókháló. A feje mellett betört a már amúgy is teljesen repedt kocsiablak. Így halt meg a Harmadik. Illetve meglehet. Közvetlenül mellette pedig Ídzsima Keita. és azzal Sindzsi gondolatainak vége szakadt. hogy tényleg nevetésre görbültek friss vérrel borított ajkai. ködszerű szilánkok szálltak Sindzsi amúgy is porral borított testére. légy boldog a szere­ lemben! A bátyád már soha nem tapasztalta meg az igazi szerel­ met. minek.Hé… Sindzsinek nevetni lett volna kedve. és hátraszé­ dült a törmelékkel borított földre. amíg meghalt az agya többi része is. Harminc másodpercbe sem telt. Néhány törmelékda­ rab felpattant. félig bete­ metve a törmelékkel. A lég­ nyomástól az is nekifarolt a mögötte lévő villanyoszlopnak. egy pillanatra elkalandoztam. Ikumi. ugye? Addigra már Kirijama lőtt. Kirijama! Mi a franc. Mögötte.

[Maradt 17 fő] [423] .

Harmadik fejezet – A végső küzdelem [424] .

Ne mozdulj innen! – mondta. A C3-as zóna. Éppen egy íjat vagy nyilat faragott késsel. Sza­ kamocsi bejelentett három újabb tiltott zónát. De mielőtt ezt elmondhatta volna Kavadának. mondhatni. háromtól a G3-as és öttől az E4-es. A Kirijama Kazuóval vívott csa­ tájukban megismert kézigránát a nyomába sem ért ennek. Úgy tűnt. és szorította össze Noriko szívét. Rögtön azután. és a mélyén valamilyen bogár zümmögött halkan. mi az. és már utol is érte. de megállítot­ ta a kezét. és bejelentette: Keletre ég vala­ mi épület. A hang nem maradt abba. hogy végre visszaértek ide Kavadával.) nevét. 10. Sűrű volt a sötétség. Azután még egyszer vagy kétszer. mint egy utolsókat pislogó neon­ cső. Egy órától az F7-es. hogy Kirijama ül­ dözőbe vette Súját. ahol Noriko és Kavada tartózkodott.52 A bozótosban. [425] . megint visszaállt a csend. azon a hangon még Kavada is meglepődött egy ki­ csit. majd elmenekült Súja elől. szinte halkan megszólalt a géppisztoly. aki – Noriko maga ugyan ezt nem láthat­ ta – megölte Minami Kaorit. Rögtön visszajött. Noriko a térdét átkarolva ült. vállán a pokróccal. iszonyatos robbanás hangja hallatszott. meg­ szólalt Szakamocsi éjféli híradója. Ez minden kétséget kizáróan Kirijama Kazuo géppisztolyá­ ból származott. és kiment a bozótból. Bemondta Simizu Hirono (lányok. Ha nem számítjuk. nem volt érintett. aztán vége lett. hiába is próbálná kiverni a fejéből. – Megnézem. hogy másnak is lehet ugyanolyan fegyvere. És eh­ hez kapcsolódott egy félelmetes rémkép. és csak lógatta a fejét. És nem mondták be Súja nevét sem. de… Alig tíz vagy húsz perccel azután megint fegyverdurrogás és annak a géppisztolynak a hangja hallatszott messziről.

hátát csend­ ben egy fatönknek támasztva. aki mellette ült cigarettázva. [426] . amely úgy terjed szét Súja arcán. hogy elhessegesse ezt a látomást. és a szeme valahova a távolba tekint. ahogy a repedések szaladnak végig egy üvegen… Noriko megrázta a fejét. Súja arca. mint egy hindunak. Nanaharának a hegy felé kellett menekülnie. és az órájára nézett. – Kavada! A sötét miatt lényegében Kavadának csak a körvonalait lehe­ tett látni. és felhúzott jobb térdére tá­ masztotta a jobb csuklóját. Mostanra már jó néhányszor meg­ ismételte ezt a mozdulatsort. A nagy pont igazából egy iszonyúan sötét és mély lyuk. De nagy. Mögötte ott az agya. nem ő az – mondta. kijátszva a tanár figyelmét. Hajnali egy óra tizenkét perc volt. a szü­ netben elénekelte neki az Imagine című dalt („Mérföldkő a rockban” – mondta róla Súja): a szája félig nyitva. – Mi az? – Túl sokat késik Súja. Súja nem jött vissza. mint valami varázsszertartást. Mellette feküdt egy saját készí­ tésű íj és néhány nyílvessző a földbe szúrva. ahol mi Kirijamával találkoztunk. de Kavada megráz­ ta a fejét. hogy megvárjuk. – A lényeg. Noriko a növényzet résein besütő hold pénzérme nagyságíj fényfoltjába tartotta a csuklóját. fekete pont virít a homlo­ kán. Mint amikor egyszer a zeneteremben. Ezzel Noriko is megkönnyebbült egyelőre. Minden előjel nélkül egyszer csak piros folyadék kezd ömleni belőle. Felnézett Kavadára. csakhogy azóta már majdnem egy óra eltelt. Aztán befúrta az arcát a térde közé a szoknyájába.– Az… – kezdett bele Noriko a kérdésbe. Kivette a szájából a cigarettát. – Jóval délebbre van attól. Egy borzasztó kép futott át a fején. onnan csörgedezik elő a vér.

Igen… Bemondták. gondolom. hogy mennyiszer segített Kavada neki és Sújának. Noriko a fejét rázta. megtámadhatta valaki más. hogy eltévedt. Megint lepergett a fejében a képsor Súja félig kitátott szájú. Lehet. – Várj csak! Az előbbi géppisztoly tutira Kirijama volt. A parázsló cigaret­ tavég halványan megvilágította az arcát. de életveszélyesen megsérült. és füst gomolygott elő a szájából. az az egy biztos. vagy még inkább… Végigfutott a hátán a hideg. és már haldoklik. Kavada arca megint visszabújt a sötétségbe. De felidézte. hogy Kirijama nem Napaharával. – Valami történt… – Hát valószínűleg… – Mi az. és nem jött ki ennél több a szá­ ján. Ettől Noriko felidegesí­ tette magát. [427] . és elnyomta ma­ gában a mérget.Kavada visszatette a cigarettát a szájába. A cigaretta para­ zsa arrébb mozdult. amíg a hegyen futott… Nem. ami már nem is le­ hetett volna ennél kifejezéstelenebb. – Lehet. És a robbanás ott azt jelenti. hogy megsérült. akkor meg fog halni. Ha­ csak nem köröz még egy ugyanolyan. piros pókhálóval borított arcáról. Nanahara mindenesetre el tudott menekül­ ni előle. hogy elmenekült ugyan Kirijama elől. de akkor Súja miért nem… – Hát… – szakította félbe Kavada – valahol meghízza magát. – Hát igen. – Jó. elveszthette az eszméletét. hanem valaki más­ sal ütközött meg. Lehet. és ha az a hely közben tiltott zónává válik. nem. Vagy ha nem is. Kavada higgadt válasza is bosszantó volt. hogy valószínűleg…? Kavada sziluettje mindkét kezét felemelte. hogy ahova Súja esetleg menekülhetett.

Mert… mert Súja olyan. amelyikben a cigit tartotta. – Azt nem lehet. és rá­ csapott. Tehát akkor… Noriko megint a fejét rázta. Az nem fordulhat elő. Ak­ kor hiába bízott volna rám Nanahara téged. mások bánatán úgy szomorkodik. Ha egyedül mennél. de az is lehet. légy szí­ ves! Kavada nem szólt egy szót sem. hogy mi előremehes­ sünk. csak lassan felemelte a bal kezét. ugye? [428] . amelyet a tér­ dén nyugtatott. mint a sajátján. és számomra olyan. kislány. Ilyen ember nem halhat meg.az északi hegy lábánál. hogy nem. Noriko kezét pedig visszatette Noriko térdére. és idegesen rápillantott az órá­ jára. Azután szólalt meg. és odahúzódott Kavadá­ hoz. – Egyébként te szereted Nanaharát. akár egy gitáros szent. tiszta. És hiába tette volna ki ő magát a veszélynek. – Ne nézz így rám! Nyomasztó. Kavada megvakarta a fejét azzal a kezével. az iskolától északra fekvő F7-es. Mindenkihez kedves. Súja nem halhatott meg. azt sem engedem. De… Kavada halkan megszólalt: – Lehet. Nem mehetnénk el megkeresni Súját? Nem jönnél velem? Én egyedül nem tudok. És már elmúlt egy. ha egy lány így néz az em­ berre. Aztán megmozgatta fájós lábát. de soha nem veszíti el azt a határozott mosolyát. mint egy védőszent. de erős szívű. Noriko a száját harapdálva bámult Kavada arcába. Noriko megfordította a kezét. Egyenes. – Kérlek! Nem mehetnék el. ártatlan. Két kézzel megszorította Kavada balját. Az nem lehet. haj­ nali egy órától tiltott zóna lesz.

Aztán lesütötte a szemét. – Hát igen – bólintott Kavada. Kísértetek meg túlvilág meg kozmikus erő meg hatodik ér­ zék vagy a jóslás. Vajon el akarja terelni a figyelmét vala­ mi mással? – Hát egy kicsit. megértettem. ha figyelmen kí­ vül hagyom. Erre Noriko megint az ajkát harapdálta. Én egyáltalán nem hiszek benne – válaszolta aztán. Igazából nem is tudom – válaszolta. Inkább ezek segítségével elmenekülnek a való­ ság elől. ugye? Mindegy. Nem tehetünk jobbat. Hosszabb szünet után Kavada kérdezett: – Noriko.Noriko bólintott. vedd úgy. természetfeletti képességek és társaik azok­ nak valók. Bocs. Mindenesetre… Noriko Kavada szeme tájékát fürkészte. – Nem. akik hülyék ahhoz. – Akkor meg képzeld magad a helyzetébe. – Te hi­ szel benne. te hiszel a hatodik érzékben? Noriko eléggé meglepődött a hirtelen felhozott témán. Kavada viszonozta a bólintást. mint hogy várunk. És ér­ dekes módon még nem történt meg. hogy egy kicsit hiszel benne. [429] . és bólintott. azt mondtad. ami nem egyértelmű. hogy minden ok nélkül meg vagyok győződve valamiről. hogy a gyakorlatban reagálja­ nak valamire. – Illetve. hogy ez az én külön bejáratín vé­ leményem. semmi károm nem származik belőle. Noriko némán figyelte Kavada arcát. Kavada? Kavada elnyomta a földön a cigarettáját. – Jó. hogy ne lett volna iga­ zam. Határozottan bólintott. – Mindenesetre? – Mindenesetre időnként van olyan. és el­ kerekítette a szemét.

Valamiért én erről most megint meg vagyok győződve. – Nanahara most már téged szeret szerintem – tette hozzá. akivel engem össze sem lehet hasonlítani. – Milyen kedves vagy. Olyan tisztának tű­ nik. A részemről. Noriko egy kicsit. – Köszönöm – mondta. Súja mást szeret. – Mit? – Egyoldalú. Kavada vállat vont. Kavada. és megint meggyújtott egy cigarettát. és Kavadára nézett. – Csak kimondom. – Hát nem tudom – mondta. hogy elmesélte neki. Noriko megrázta a fejét. de pocsék érzés. Egy olyan nagy­ szerű lányt. [430] . Meglehet. Aztán hozzátette: – Jó lehet Nanaharának. ezért nagyon szép.Kavada folytatta: – Nanahara él. – Az nem lehet. Kavada oldalra hajtotta a fejét. Hogy is mondjam. – Biztos? Noriko lehajtotta a fejét. Kétszer-háromszor megforgatta az öngyújtó kerekét. – Tessék? – Hogy ennyire szeretik. és bólintott. – Félreérted. csak egy egészen kicsit nevetett. Noriko odakapta a pillantását. hogy Kavada története elejétől végig kitaláció. – Nagyon jól néz ki. Noriko arcvonásai egy csapásra ellazultak. hogy Sújának tetszik. Megértem. De akkor is örült. Visszajön. amit érzek.

Szeto Jutakával és Ídzsima Keitával együtt. ha elfáradt. Persze egy­ folytában járkál a játék kezdete óta. aludj nyugodtan. Ahányszor csak meghallot­ ta Szakamocsi hatóránkénti híreit. Már csak húsz ember maradt. hogy puszival éb­ resszen. a sziget északnyugati partja felé vette az irányt. és rögtön annak a bizonyos géppisztolynak a hangja válaszolt rá megint. egy lövés hangja hallatszott. és emiatt visszatért a sziget közepétől viszonylag keletre. Azért még vagy tíz percet üldögélt és várakozott. Noriko megint nevetett egy kicsit. amerre addig még nem járt. Tizenegy után valami­ vel heves tűzpárbaj hangját hallotta. szidd csak le jól. és lefeküdt. még nem gyógyultál meg teljesen. azaz ahányszor csak beje­ lentették a halottak számát. Mimura Sindzsi halott volt. és végül semmit sem talált. [Maradt 17 fő] 53 Szugimura Hiroki elgyötört volt. – Jó – bólogatott Noriko vidáman. így nem csoda. De aludni nem tudott. hogy melyek az újabb tiltott zónák. Mire odaért. ahol Nanahara Sújáék hármasával találkozott. illetve tudomása szerint már csak tizenhét. [431] . ez az elgyötörtség egyre erősö­ dött. Megmondom Nanaharának. én egész éjjel ébren leszek. a hang el­ hallgatott. Kavada kifújta a füstöt. és megint egyenként végig akarta őket nézni. hogy izgulnod kellett miatta. miközben válaszolt: – Feküdj csak le. – Köszönöm. Amikor az iskola északi részén lévő F7-be lépett. Aztán ha elálmosodsz. ha visszajön.– Ha visszajön – mosolygott Kavada –. Azután az éjféli hír­ adásban megtudta. amely egytől lett tiltott terü­ let. akkor majd tisztán fogsz látni. Miután eljött az orvosi rendelőből. mintha egy óriási hegyre mászna. majd be­ burkolózott a takaróba.

Tetőtől talpig tele volt a teste golyókkal. hiába van ő hozzászokva a kung-fu szabályaihoz. mint mondjuk neki. és egy kombi autó előtt Sindzsi feküdt előre­ borulva. hulla­ dékkal temetve. Óvatosan át­ vágott a szántók között. Keresztülment a szigetet kelet-nyugati irányban átszelő úton. mellette a parkoló tele volt kisebb-nagyobb törmelékekkel. Ráadásul Sindzsinek sokkal több esze volt. raktárszerű épület teljesen szétment. de az ilyesmi végül is csak tanulás kérdése. Mindig azt gondol­ ta. mert egy nagy. Aztán megint egy sorozat hangja. de Hiroki belegondolt. és hiába maga­ sabb jó tíz centivel. hogy a géppisz­ tolyos ellenség még ott lehet. ahol a fényelvet látta felvillanni. Tényleg bomba lehetett az. hogy ezen is törte a [432] . hogy Mimura Sindzsi meghalt. a tele­ püléstől nyugatra fekvő szántóföldön többször is látott felvil­ lanni egy fényt – feltehetőleg egy lőfegyver torkolattüzét. Felmerült benne. A fák közül elő-előbukkanó égbolt egy pillanatra ki­ világosodott. aki akkor sem hal meg. hogy ő maga például a város harcművészeti csarnokába járt kungfuzni. Még ha nem sikerült is kimenekül­ nie ebből a játékból (bár igen valószínű. Hü­ lyén hangzik. Nem ér fel Sindzsi veleszületett testi képességeivel. hogy ha versenyre kelnek. aki vi­ szonylag jól ismerte Sindzsit. egy épület lángolt azon a tájon.Mivel a hegyen volt. Nem bukkant fel az a géppisztolyos valaki. fülsiketítő dörrenés hal­ latszott. a nyomába sem ért volna. nem volt könnyen hihető. de olyan fiú volt. Igaz. de ugyanúgy. Közvetlenül mellette hevert Szeto Jutaka és Ídzsima Keita holtteste. és… Még égett a tűz. és ott újra eszé­ be jutott. ahonnan lenézhetett a síkságra. hogy esetleg más „játékos kedvű” egyén is előkerülhet. amikor rátalált Mimura Sindzsi holttestére. Amikor leért a hegyről. mint Etó Megumi esetében. muszáj volt bizonyosságot szereznie. ezért sür­ gősen elhagyta a terepet. ha megölik – ilyen képet őrzött magában róla. És miközben odaindult lefelé a hegyről. Számára. aki Sindzsivel csapott össze a jelek szerint. bevetette magát a déli hegy lábánál a sűrűbe.

Takako. bocsáss meg nekem. Kérlek. Nem volt ideje Sindzsit gyászolni. milyen rémes alak ő. az azért mégsem fordulhat elő. Az a terület még nem tiltott. és a géppisztolyos keze közé kerül… Annak egy másodperc sem kell hozzá. amely három órától tiltott zónává válik. a H4-es zónában fekszik még most is Csigusza Takako holtteste. ha tudsz… Azután megint másvalaki jutott az eszébe. és alaposan elrejtőzzön egy olyan helyre. és azon mélázott. úgyis épp a déli hegy tetejének északi oldalát jelentette. mert Akamacu Josio felbukkanása elterelte a figyelmét. Ha nem talál rá mihamarabb. 12.) Úgy tűnik. Ezen a hegyen is már többször járt. hogy ellenőrizze a terepet. Jutaka már eltűnt. Sindzsivel és Ídzsima Keltával összetalálkoznia. de akkor Hiroki még azzal volt elfoglalva. Hiro­ ki arra vette az irányt. Most az volt a fő. és keresztbe tette a karját a mellén. Most Koto­ hiki Kajokóval kell találkoznom. és a következő Tanizava Harukát (lányok. csak lezárta a szemét. Jutaka sorszáma Hirokié után következett. El sem temethette. Hiroki óvatosan haladt a sötétben. hogy csakis Takakóra össz­ pontosít.fejét). És ezt a Sindzsit ölte meg az a géppisztolyos. hogy Juta­ kának sikerült valahogy a barátaival. ahonnan jól látja a kijáratot. Ne haragudj rám. 13. hogy valaki elintézze.amikor a G3 felé tart.). Valószínűleg most is csak el­ halad majd mellette. hogy megölje. Szeto Jutaka.) is elengedte. (Mégis hiába volt ilyen óvatos. Mire feleszmélt. És a G3 felé menet a hegyoldal közepe táján. Hiroki elhatározta. Még a legkedvesebb gyerekkori barátjának sem teszi meg. Mivel a G3-as mező. De ő is halott volt már Sindzsivel együtt… [433] . hogy megtalálja Kotohiki Kajokót. illet­ ve Takigucsi Júicsirót (fiúk. hogy mellette marad. így kettővel utána jött ki az iskolából. Még van tennivalóm. és elszalasztotta Takakót.

A képernyő közepén duplán mutatkozott a csillagjel. Hiro­ ki gyűlölte a kormányt. de ezért az egyért hálás volt. amelyet már többször feltett magában. Azt akarta. sokkal nehezebb dolga volna. Mi tegyen.Sietni kell. és újra el­ lenőrizte a radart a bal kezében. ha inkább kiáltozva szólongatná Ko­ tohiki Kajokót? Megint rágódni kezdett ezen a kérdésen. hogy legalább Kotohiki Kajoko ne haljon meg. Na igen. amely őt magát jelölte. Nem lehet. Hiroki halkan felsóhaj­ tott. Meg aztán ha kiabál. amikor megtalálta. és ha az nem lenne. ahol Takako pihen. Nemsokára belép a H4-es zónába. és egy ritkás fákkal pettyezett enyhe emelkedőhöz ért. nem biztos. öröm az ürömben? Elhagyott egy fűvel benőtt alacsony dombot. és kicsit igazgatta. A holdfényben nehéz volt le­ olvasni a folyadékkristályos képernyőt. hogy ez ne is­ métlődjön meg? Nem. azzal ő is céltáblává vál­ na. hunyorogva silabizálta a kristályos molekulák által létrehozott apró árnyakat. csak azt az egyetlen pontot mutatta. hogy el­ menekül. Megállt egy fa mellett. hogy őt megtámadja vala­ ki. ha hívja. Megint eszébe jutott. Az nem lenne jó. Ajaj. még hagyján. amely belehajszolta őket ebbe a ro­ hadt játékba. Hogy is mondják az ilyesmit. Persze a képernyő nem változott. hogy jobb lenne. Először is. hogy a hold fénye jól essen a fo­ lyadékkristályos képernyőre. fáradt lehetek. hogy Kajoko reagál. Csigusza Takakónál már elkésett. [434] . amely Hirokit magát jelöli. már begolyózott a szemem. Még az is előfordulhat. amelyen alig volt már ág. Tehát csak a kormánytól kapott kis radarjára számíthat. de mint eddig is. mert nem volt rajta háttérvilágítás. Hiroki megint felemelte a radarját. Lehet. de ha Kajoko előjönne a hívásra.

csak a torna­ udvar sarkában lapult. hogy ez nem így van. Persze nem győze­ lemittasan. Egy megszeppent kis állatka szemével nézett Hirokira. és fenékre ült. Mozdulatai el­ ragadók voltak a hold sápasztó fényében. de még így is hátrálni próbált. És szemében könny csillogott. Azzal egy időben megpördült. hogy a lecövekelt valaki mat­ rózblúzt visel. amikor még nem is tudott rendesen elrejtőzni. Utána pedig a hold tiszta fényében fürdő gyö­ nyörű arcot… Azt a szeretetre méltó arcot. És Hiroki meglátta. Micuko talán úgy értelmezte a némaságát. és elővillantotta a jobb kezében tartott botot. Megszédült. Hiroki látta már. Szó­ ma Micuko (lányok. – Ne ölj meg! Kérlek. és hátrálni kezdett. – Kérlek! Csak meg akartalak szólítani! Nekem eszembe sem jutna bárkit megöl­ ni. amíg nem figyelt. hogy át tudta vágni a másikat. Ingadozva hátrált. közvetlenül indulás után. – Hiszel nekem? – kérdezte. kérlek! Segíts! Segíts rajtam! Hiroki csak szótlanul nézett le Micukóra. az árny feljajdult. a rögtön utána induló lány arcát. és a szeme alig láthatóan nevetett. és az árny megtorpant. és leejtette a kezében lévő tárgyat – egy pisz­ tolyt. A bor ügyesen megfogta a háta mögött álló árny karját. mert lassan leengedte az álla alá a ke­ zét az arca elől. hogy nincsenek ellenséges szándékai. akárcsak egy angyalé… Nem le­ het eltéveszteni. Hiroki a feje elé len­ dítette a botját. Ez a valaki fegyverrel a kezében. amikor rájött. először azt.. a pillanat törtrésze alatt egészen Hiroki háta mögé ért. be­ húzta a fejét. Könnyáztatta arcára sütött a fény. hanem a lelke mé­ [435] .) arcát. ne ölj meg! – kiáltotta. a rakott szoknyája alól majdnem combtövig kivil­ lant fehér lába.Abban a pillanatban. 11. Hirtelen Micuko mindkét kezét az arca elé kapta. Az árny a földre esett fegyverhez futott. A tanult technikának megfelelő­ en szép mozdulata határozott körív nyomát hagyta a levegő­ ben.

Szugimura. amit Micuko mond. röviddel a halála előtt. – Öö… én… – kezdett bele. és én féltem. Szugimura?… Micuko arcát eltorzította a döbbenet és a félelem – vagy leg­ alábbis ránézésre úgy tűnt. fél kézzel visszatolta. odament a lányhoz. Megtorpant. amelyet Micuko leej­ tett. és ő mar­ kolta meg. hogy még Hiroki is. és a markolatával előre odanyújtotta ne­ ki. nagy szemét rebegtetve nézett fel Hirokira. Mivel Hiroki megperdítette a fegyvert a kezében. Csak a körülmények egy kicsit speciálisak voltak most az ő esetében. hogy nem adta meg a kegyelemdöfést Takakó­ nak. Vagy ha nem is hisz neki. végig egye­ dül… Hogy mi lett ebből az egészből… Félelmetes… Hiroki hallgatott. – Ó… köszönöm…! – nyúlt érte Micuko bizonytalankodva. legalábbis elhatározza. A megértésért és védelemért esdeklő vonások. Hiába hallotta is a Micukó­ ról szóló rengeteg pletykát. – Találkoztam Takakóval. hogy benned megbízhatok. bal kézzel lesimította a szoknyáját. hogy meg­ teszi.lyéből feltörő megkönnyebbülés miatt. És mivel a csöve egyenesen Micuko két szemöldö­ ke közé irányult. ha erre a szeretni való arcra kiül a bánat. és mintha csak most venné észre. Nem eresztette le a pisztolyt. hogy a kakasa fel van állítva. annak a legkisebb jele sem mutatkozott az arcán. – Arra gondoltam. mint hogy nagyszerű. Szóma! – mondta Hiroki. Látta. nincs az az ember (főleg ha férfi). – Hm… Micuko szép ívű. – Mi… mi az? Mit csinálsz. [436] . Erre komolyan nem lehetett mást mondani. csak kissé kihúzta magát. aki ne hinne neki. és felvette a fegyvert. hogy kilóg a combja. Ha bánta is. Nincs kizárva. – Elég volt. Csak az a rettegő arckifejezés.

és mutatóujjával váratlanul felemelte a szoknyája szegélyét. – Mit szólsz? Ha nem bántasz. – Igaz. Az baleset volt. azu­ tán félrehajtotta a fejét. Megint láthatóvá vált a szexis. Felnézett Hiroki arcára. Csak amikor összetalálkoztam Takakóval… Ő kezd­ te. hagyom magam. Nem olyan lány ő. érthető. hogy akarattal embert öljön. Hiroki nem szólt semmit. – Azt hittem. Halkan kuncogott. ő akart engem… engem megölni… Az a pisztoly is erede­ tileg az övé volt… Ezért… ezért én… Hiroki újra felkattintotta a Colt Government kakasát. Legyen az ennek a rohadt játék­ nak a kellős közepe! Hiroki szavaira Micuko egy kicsit visszahúzta az állát. – Nem kellek? – mondta Micuko. Felnézett Hirokira. és még akkor sem lövöldözik összevissza akár­ kire. – Én jól ismerem Takakót. Egyenesen belenézett Micuko szemébe. Nem vagyok ám rossz. csak mozdulatlanul célra tartotta a Governmentet. ugyanakkor még inkább kiemelte Micuko szépségét. Különben sem bírsz lefeküdni azzal a nővel. aki megölte a ti­ édet. Takako rögtön meghalt – mondta. Lassan kezdte hátrafelé húzni. Hiroki továbbra is feltartotta a fegyvert. hiszen megölnélek. Bár kirázta a hideg az embert ettől a mo­ solytól. Micuko hunyorított. Beszéde inkább lazának tűnt. Aztán Micuko ültében a bal keze hüvelyk. Komolyan. – Takako nem az én nőm. [437] . és az ajkai mosolyra fordultak. ha meg van zavarodva. ame­ lyet az imént tolt vissza. fehér lába. amint nem figyelsz. és nem mozdult. én nem voltam végig egyedül.– Tévedés.

bocs – emelte fel Micuko a szemöldökét. mint Csigusza Takako határozott vonalú arcáé. mintha nem is zavartatná magát. Micuko megint oldalra hajtotta a fejét. Egy idő múlva to­ vábbra is mosolyogva szólította meg Szugimurát. – De nem mindenki tartja be. te biztosan jó ember vagy – mondta. – Ez a játékszabály. – Feminista vagy. hogy így nézne ki. Szugi­ mura. hogy szóba elegyedhessen vele – olyan egy­ szerűen. Hiroki majd­ nem beleszédült. de hülye vagy! – mondta Micuko. barátságosan beszélt. aki tetszik neki. csak a szemöldökét ráncol­ ta. nem? Hiroki hunyorított. szeretetre méltó. Olyan hangnemben. és a fejét rázta. az viszont biztos. és a napközis foglalkozás kezdete előtt ő előhozakodna valami témával. [438] . ahogy rekedtes hang hagyja el a saját torkát – hogy bírsz te gond nélkül megölni valakit? – Ó. Takako olyan volt. Mintha csak véletlenül mellé ült volna a teremben egy fiú. Ha létezne tizennégy-tizenöt éves bo­ szorkány. Más­ féle szépség volt ez. mint egy görög-római mítoszokból előlé­ pett háborúistennő. – Akkor meg miért nem lősz? – kérdezte aztán. hogy egy fegyvert szegez­ nek a homlokára. aztán nem tudnál rálőni egy nőre? Micuko önbizalommal telt arca változatlanul szép volt. A hold fé­ nye mellett a szemében fagyos tekintet bujkál. – Szugimura.Erre Micuko megint Hiroki szemébe fúrta a tekintetét. Hiroki folytatta: – De a legeslegjobb barátom volt. – Hogy… – hallotta. ám végtelenül hűvös. Könnyelmű. Ezt Hiroki nem tudta hova tenni. – Ja. gyermeki.

De bármikor rossz emberré válhat. mint te. Ez… Lehet. felváltva. Ami­ kor sírni kezdtem. hogy a lány jobb keze [439] . Biroki szája öntudatlanul remegni kezdett. hogy a szája is kinyílt egy kicsit. hogy Hiroki akart volna valamit mondani. Micuko elkapta a szemét Birokiról. De ha nagyon akarom. és megrázta a fejét. Ezért most is. hogy inkább a rablókhoz állok. Bár ezek bácsik voltak. Nem azt mon­ dom. Hárman. a lábam is. Hiroki pedig el­ képedve figyelte a lány szünet nélkül vidáman mosolygó ar­ cát. mintha csak énekelne. Csu­ pán én így akarom. Bizonyos tekintetben. na igen. hogy az a jó vagy a rossz. Egyenesen belefúrta a tekintetét Hiroki szemébe. mint egy bot. Nekem akkor még tök lapos volt a mellem. hogy van. – A jó ember az jó ember. de úgy látszik. aki az egész éle­ tét jóként éli le. az kellett nekik. Micuko egy lendülettel mondta el mindezt. De én úgy vagyok vele. akkor egy in­ dokot fel tudok hozni. fejenként háromszor. Ugyanolyan férfiak. semmint a megrablottakhoz. De még azelőtt egy ezüstszínű fény csillant Micuko kezében. – Miért? Micuko megint elmosolyodott. – Ez teljesen mindegy.Lehet. Azután megszólalt: – Kilencéves koromban megerőszakoltak. csak még jobban felizgultak. Erre aztán Hirokinak végre feltűnt. hogy olyan vagy. Ez a borzalmas történet letaglózta. Ja. ha ilyen perverz tatákkal csinálom. nem. Te is lehet. Nyiszlett egy kisgyerek voltam. – Nem tudom. Vagy lehet. direkt bőgök nekik egy sort. az egyik négyszer. Micuko olyan könnyedén folytatta. helyes vagy helytelen.

nagyjá­ ból kikövetkeztette. hogy Micuko igazat beszélt. de Szakamocsi bemondta a közleményeiben. Egy beteg felnőttével. hogy Micuko története csak kitaláció volt. de akkor már mélyen benne járt egy kétélű búvárkés a jobb vállában. és bár a fegyvert azért nem eresztette el. még láthatta egy pillanatra hátulról. és Hiroki mellett elhaladva a háta mögött berohant a fák közé. hogy egy beteg gyermekével? A zakója ujjában lecsurgó vér eljutott a jobb kezében a Colt Governmentig. Ráadá­ sul annak is… valószínűleg csak egy részét mondta el. Hangtalanul szívódott fel a lábainál az avarban. amikor Oda Tosinori (fiúk. Ahogy Hiroki sietve hátrafordult. hogy ha most nem végez Szóma Micukóval. [440] . hogy megbökkentse. Micuko nem szalasztotta el az alkalmat. de rögtön el is tűnt előle az éjszakában. de hát nincs ebben semmi kü­ lönös. mégsem tudott utána eredni.) elhagyta a házat. Micuko egy felnőtt mentalitásával rendelkezett. Tudta. Persze lehet. Csakhogy Hiroki nem volt képes ilyen könnyedén venni. a fájdalomtól hátratántorodott. miután ott meghúzódott. még Kotohiki Kajoko is a keze közé kerülhet. [Maradt 17 fő] 54 Hajnali fél négy múlt. hogy az E4 öt órá­ tól tiltott zóna lesz. (Természetesen a kormány által eredetileg Etó Meguminak osztott fegyver volt. Hiába tudta. Már rögtön. és a sötétségbe me­ redt. hogy egy hozzá hasonlóan harmadikos lány mitől lehet ennyire hidegvérű. Csak szorította a kés mellett a baljával a jobb vállát a vérrel átitatódó egyenruhában. ahol addig rejtőzött. és a vékony patakocska elkezdett csöpögni a cső végén. Cso­ dálkozott rajta. 4. Vagy nem is? Helyesebb lenne azt monda­ ni.időközben a háta mögé került. ahol Micuko eltűnt.) Hiroki száján kicsúszott egy kiáltás. felkelt. hogy ez a ház az E4-es mezőben lehet.

az északi hegy lába mentén. Onnan rálátott a keleti partig tartó sík egészére. Síkság létére azért voltak rajta itt-ott szintkülönbségek. és elé-elé úsztak a felhők. Ez a játék vérre megy. majd fullextrás felszerelésében átvágott a kerten. Habár ő meg azért lopózott Hi­ rono háta mögé. De éppen csak rápillantott.Mielőtt kiment volna a konyhából a kertre nyíló ajtón. megint csak körülbelül száz méterre. Vívódott egy kicsit. még egy. és ott már csak el kell rejtőznie megint egy megfelelő házban. A térkép sze­ rint minden zóna körülbelül kétszázszor kétszáz méter terü­ letű. amelyeket a sötét és világos foltok halvány váltakozása jelzett a terület nagyját kitevő szántókon a holdfényben. Mert Simizu Hirono kímélet­ lenül rálőtt. a település felé. ráadásul… A házban felfedezett motoros-bukósisak is a fején volt. én is úgy. A sziget keleti szélén lévő településhez csatlakozó kis síkságon itt-ott házakat jelölnek a szántón. Időben elég rátar­ tással hagyja el a területet. nem vetemedett volna olyan alantas cselekedetre. Veszélyes volt ugyan be­ menni egy házba. Lévén. úgy száz méterre Tosinoritól. Nem is sajnálta különösebben. Az égen felhőfoszlányok jelentek meg. hogy a bozótban húzza meg magát. vetett egy pillantást Simizu Hirono hason fekvő holttestére. egy ház állt. hogy megfojtsa. Balra. Attól jobbra. hátrafelé még kettő. hogy hová helyezze új búvóhelyét. hogy keletre indul. Azokon túl valamiért meg­ [441] . Ha ő így. Tosinori még egy­ szer ellenőrizte a bukósisak állán a kapcsot. hogy ő volt Siroivában az egyik leggazdagabb család fiacskája (a leggazdagabb Kiri­ jama Kazuo családja volt. ahol már megbújhatott valaki más is. aztán eldöntötte. amint meglátta. Onnan kissé balra. és lement a szomszédos kis szántóföld szélére. Mivel jelenleg már nem­ csak a golyóálló mellény (minőségi bizonyítvánnyal!) volt rajta. de olyan nagyon nem aggódott emiatt. hanem nála volt a Simizu Hirunótól szerzett revolver. de Tosinori ezt biztosan nem is­ merte el). A kerek hold már elég alacsonyan járt. ame­ lyet behúzott a szobába vezető lépcsőfok mellé.

mert általában el kellett játszania az úrifiút. Először is. fent a hegyen van még egy-kettő. mert most már arrafelé is teljes a sötétség. Mindenesetre Tosinori elindult arrafelé. de csak magában. Az északi hegyből kilógó domb és egy kis erdősáv miatt in­ nen nem lehetett jól látni. érdemes megemlíte­ [442] . Elvileg. vagyis in­ kább az északi hegy lába dombként nyúlt el a sziget nyugati partja mentén. így még véletlenül se vehette a szájára) kelljen együtt csúsznia-másznia a földön? Ha most eltekintünk attól a kérdéstől. legalábbis a térkép szerint. A háta mögött pedig a déli és az északi hegy érintkezett. Vi­ szont nem árt számításba venni. hogy Oda Tosinorinak volt-e joga így gondolkodni és beszélni. kelet felé elmehet a har­ madikig vagy a negyedikig. de mélységes undorral töltötte el a lábára tapadó mocskos föld. és három-négyszáz méter múlva megint csak a szántó közepén tünedeztek fel újabbak. hogy ha odaér. és a felcsapó lángokat ennek a dombnak a jobb széle mellett lehetett látni. A szántók közötti töltés szélén. mert ki nem állhatja a piszkos lakásokat. Biztos elaludt már a tűz. fejét behúzva indult meg óva­ tosan. ezek már az E4 és az F4 határára esnek. és házat nem látott arra. Ezt még fokozta a tompa fájdalom a hasában. Tosinoritól jobbra előre. amelyet Simizu Hirono (az a ringyó. Hacsak nem nézte félre a térképet. a déli oldalon is állt két ház egymás mellett. hogy az osztályból mindenféle hitvány senki­ házival (gyakran használta otthon ezt a szót az apja. másodszor pedig kézenfekvő. De ha hinni lehet a térkép lakóházakat jelölő kék pontjainak. és azzal kiér a tiltott zónából. tovább kell menni. és túlságosan mocskos és közönséges a hely.) lövése okozott a golyó­ álló mellényen keresztül. de ezek elméletileg a keleti telepü­ lésig folytatódtak. és ő maga is szívesen alkalmazta az „átlagosok” lekezelő elnevezéseként.szakadt a házak sora egy darabig. Rögtön Szakamocsi éjféli híradója után ha­ talmas robbanás hallatszott. hogy hitvány helyen a söpredék gyűlik össze. aki a tar­ tomány keleti részének legnagyobb élelmiszercégét igazgat­ ta. Miért kényszerítették őt egy ilyen alantas játékba.

az egész csak protekció és pénz kérdése. és olyan nagyon sokat nem látott még a világból.) Ő teljesen más lapra tarto­ zik. Ezért aztán – legalábbis a saját véleménye szerint – ő nem halhatott meg ilyen helyen. de kilógott az átlagos kate­ góriából. mostanra pedig tar­ tományi szinten is kiemelkedő zenésznek számított a közép­ iskolások között. hogy nem kegyelmez. Tadanori fog­ ja tovább vinni. a természetben is az marad életben. ráadásul még egy meleg is volt az osztályban. róla valami mást. A 3/b tele volt különleges emberekkel: ide jártak a sportcsapatok legjobbjai. hogy egy híres tokiói magán­ gimnáziumban tanul tovább. Tessék? Hogy aki a zenét szereti. És hogy mennyire tudnak más tehetségeket tönkretenni. Adják csak a semmirekellő bátyjának. mint hogy meghúzta magát. És ha csak a biológiára gondolunk. amikor megkapta a golyóálló mel­ lényt. hogy neki ugyan nem kell. elvesz majd egy kéznél lévő szép úrilányt. az egész Siroivai Középiskola diákjai közül Tosinori egyedülálló tudásával tűnt ki. illetve [443] . hogy milyen a zenészek élete. de Tosinori úgy volt vele. és a jövő­ ben feltehetőleg legalább a tartományi szimfonikus zenekar karmesterségéig viszi… Dióhéjban talán ennyit érdemes róla megemlíteni. akikbe nem szorult egy géniusz te­ hetsége. Nem volt zseni. Igaz. na bumm.ni. de azt ponto­ san tudja. Természetesen vonzó volt a jól fizető igazga­ tói poszt is. Négy­ évesen kezdett magánórákon hegedülni. Ha azok meghalnak. nem? Persze a játék kezdetén. Őt zeneművészként fogják tisz­ telni. nem tehetett jobbat. értékes ember. (A céget bátyja. aki értékesebb a többinél. de most már volt fegyvere. a züllöttek mindkét nembeli vezéregyéniségei. mint az osztály többi senkiházija. de ő egy tehetséggel megáldott. csak tizenöt éves. Ha a zseniket nem számítjuk. mi több. Lényegében eldőlt. Elhatározta. és igényes pénzemberekkel fog összejárni. rossz ember nem lehet? Ilyet csak az amatőrök mondanak. mert micsoda alantas dolog egy élelmiszercég. (Már meg is halt – rendkívül ordináré egy buzeráns volt…) Szóval a sokféle képességgel és tulajdonsággal bíró osztálytársai közül. azok számára. ahol van zenetagozat.

hogy érdemes le­ gyen pénzt és kapcsolatokat áldozni rá. (Állítólag még a törvénytelen importzenék kottái is keringenek közöttük. jók dísznek is egy sikeres férfi oldalán. (Elképesztő a nők arca. Mintha csak a homlokukra lenne írva extra vastag betűkkel. Sőt még gyűlölte is a „hitvány” osz­ tálytársait. Oda Tosi­ nori mindenesetre így gondolta. és természete­ sen a férfi korlátlanul örömet tud szerezni magának velük. de ő. hogy Nanahara Sújá­ nak helyes arca van. amikor csak kedve tartja!). de mélylélektani szinten nagyon utálta a saját csúnya ábrázatát.mennyire bírnak talpon maradni a többiekkel szemben. egészen kicsit tapsolnak csak az illendőség kedvéért. az osztály mihaszna kis nőstényei ujjongva sipítoznak egy csap­ nivaló hangtól. hogy… [444] . Főleg… Na igen. (Tosinoriban soha nem tudatosult. egyszerűen csak annyi. hogy a nőstény senkiháziaknak fo­ galmuk sincs az előkelő klasszikus zene értékeiről. Igen. Különben sem többek. ha Nanahara Súja lefog a gitárján egy óvodás­ hoz illő akkordot. hogy „Ó. na igen. Hagyjuk is. amikor a zeneóra előtti rövid szünetben Nanahara Súja előadását hallgatják. Azok aztán megállás nélkül csak azt a közönséges popzenét játsszák. Ennek egyik oka az lehet. Nanahara. téged akarlak. hogy ezek után nem volt közeli barátja a 3/b „senkiházijai” között.) Igen. Tosinori nem volt tagja a Siroivai Középiskola zeneszakkö­ rének.) Így is jó. A nők már csak ilyenek. most azonnal. ahova a „különösen hitvány senkiháziak” jártak. És nekem elegendő tehetségein van ahhoz. Ennek ellenére és mindezek dacára. a kérdés csupán… a pénz és a pro­ tekció. a másik pedig.) Amikor viszont Tosinori a zenetanár felszólításá­ ra gyönyörűen eljátszik egy operarészletet. és különösen Nanahara Súja… Kisgyerekkortól fogva edzett hallás. és ha elég jól néznek ki. Gyerekszülésre való eszközök (ó. mint a többi állat. Ebből következik. bonyolult zenei hangne­ mek ismerete és zenei képzettség tekintetében jócskán Tosi­ nori volt fölényben. Egyértelmű. ennek egyik oka Nanahara Súja volt. hogy mindez így van-e vagy sem. itt helyben!”.

mintha a ház körüli fák között. Jó öt percbe is beletelt. és ez meg itt kó­ borol. honnan bukkan fel a söpredék. de most sö­ tétségbe burkoltazik a sziget. Tosinori még egyszer hátranézett. Persze nem fe­ lejtett el néha megállni és minden irányba körbetekingetni. és közeledett a má­ sodikhoz. már célzott is a fegyve­ rével. megállapította róla. és ott volt mindenekelőtt az az iszonyú nagy robbanás. amíg túlhaladt a házon. ha­ nem a fára is figyelt. amelyet kinézett magának. hogy jó régi ház. már egészen kö­ zelről látszott. a talaj közelében egy kerek feketeség mozgott volna. és a magassága is úgy hét-nyolc. Körbe volt ültetve fikkal. és ahogy a gyenge lövéshanggal egy időben narancssárga tűz­ nyelv nyúlt ki a csőből. Úgy tűnt. A sisak elején lévő négyszögletes ab­ lakra korlátozódó látómezejében nem volt gyanús mozgás. Mindjárt tiltott zóna lesz ez a terület. míg lassan továbbhaladt. A válla fölött hátranézett. és előtte. és nemcsak a házra.Nekem kell életben maradnom. Meghúzta a ravaszt. A kezében fekvő Smith & Wesson Mili­ tary & Police famarkolatán át kellemes bizsergést érzett. és még egyszer megnézte a kisebb-nagyobb fák­ kal körbevett épületet. ki lehet ez egyáltalán…? Persze nem volt érdekes. A harmadik ház. Jó pél­ da erre a csótány. Ott… annak a fának a tetején csak nem bújt meg valaki… Tosinori megszorította a fegyverét. és csend van. Hiába látta csak a körvonalait. [445] . Tosinori nemso­ kára kikerülte és elhagyta az első házat. Az pedig… Egy ember feje! – Mire erre ráeszmélt. A tör­ zse kerülete lehetett vagy négy-öt méter. Tosinori zsibbadást érzett a hátában. Az éjszaka során hallatszott időnként fegyverdörgés. a nyugati oldalán egy különösen nagy fa tárra szét a koronáját. Soha nem lehet tudni. …Rendben.

Na persze. magas fiúk. – Várj! – szólt egy hang.). Azt a vacak karateszerű micsodát tanuló égimeszelő (Tosi­ nori különben a magas fiúkat is utálta. nem bír megmozdulni. Nem is lőtt vissza. a hozzá hasonló méretű­ ek közül Takigucsin kívül csak Szeto Jutaka van még életben. Tosinori kettőt lőtt. A bukósisak állrészének védőjét bal kézzel lenyomta egy ki­ csit. kö­ zönséges bizsukkal teleaggatott Csigusza Takakóval járt… Ja. hogy az árny Szugimura Hiroki (fiúk. …Azt a mindenségit. de egyszer sem engedte még meg. ha len­ ne lőfegyvere. 13. és úgy tűnt. Takigucsi Júicsiró (fiúk. annak ellenére. Ez valami csel? Akkor is. tényleg. az szép volt. Kuronaga Hirosi meg már rég meghalt. hogy taktikát változtat. ez igazi! Igazi fegyverrel lőttem. Hát igen. – Én nem akarok harcolni! – folytatta Hiroki hangja. összességé­ ben a fiú csőcselék). 11. ő már halott! Az arca. Ő csak százhatvankét centi magas volt. az a valaki pedig lebukott. amikor ő még hátat fordított neki. hogy hozzájuk nyúljon. Ezért húzhatta meg ő most nyugodtan a ravaszt. 3. Amit utált: 1. 2. Abból megtudta. a hegedőművészettől távol álló hobbija volt: gyűjtötte a fegyvermaketteket. – Te ki vagy? Takigucsi? Hiroki a Tosinori után legalacsonyabb fiú. Szeto Jutaka után ő volt a legalacsonyabb. helyes arcú fiúk. ha nincs nála fegyver… Úgy döntött. Hogy nem akar játszani? Ki hallott már ilyet? Ha ebbe a játékba nem akarsz beszállni. Tosinori egy pillanatig törte a fejét. az azt jelenti. Tosinori lassan közelített az árnyhoz. így valódi fegyver ravaszát most húzta meg először. hogy rászántad magad az öngyilkosságra. Leengedte a fegyvert. már lőtt volna. Az apjának volt néhány vadászpuskája. [446] .Hát igen.) nevét ejtette ki. egy nem éppen finom. aki azzal a közönségesen festett hajú. hogy ki nem állhatta a hitvány sen­ kiháziakat.

késő. – Tö-tökre fé-féltem. nyavalyás kis karate­ bajnok! Elintézem.– Én Oda vagyok – mondta. Épp egy fél pillanattal azelőtt. Honnan is tudhatta volna Tosinori. aha. A távolság öt méter. és az alatta lévő ing is hiányzott. jobb kezében valami bot. – Ó. bocsi. még három lépés. ha dadogok egy kicsit. hitvány koporsó­ ba tegyenek. mindenesetre… Hihetetlenül gyors volt. Jaj. jobb lesz. Nem lehet eltéveszteni. egy váratlan mozdulattal balra – Tosinori felől nézve jobbra – dőlt. Oké. Még el sem halt az „m” hangja. Hiroki kissé oldalt hajtotta a fejét. vagy letépte. Ne-nem sebesültél meg? Erre Hiroki lassan felemelte megtermett testét. Aztán majd viszek neked egy extra hitvány virágot. Tosinori már a válasz közben a szántó földjét taposta. Azután Tosinori fejét figyelve mondta: – Bukósisak? – Ja. kilógott a jobb karja. mint Tosinorinak. Csakhogy a Smith & Wesson Military & Police-ból kilövellő tűz útjában nem volt ott Hiroki teste. hogy ez egy kung-fumozdulat alkalmazása volt. hogy hitvány módon halj meg. Késő. Olyan volt. – Semmi baj. Bal vállán a hátizsák. Egy hitvány bennszülötté. és hitvány sírba kerülj. ő már feltartotta a jobb kezét. Hiroki szeme nagyra nyílt. A vállára egy fehér rongyot tekert. és elő­ rehaladt. mintha a botot tartó csupasz jobb karja egymagában átváltozott volna egy civilizálatlan benn­ szülött karjává. [447] . Az egyenruhája jobb ujja leszakadt.

ha az ujjai védtelenek voltak. hogy ezt végiggondolja. Szökellt belőle a vér. Magától értetődik. akkor miért nem használta kezdet­ től fogva? Ez tiszta hülye. de lőnöm kell mindenképpen. hogy az ellenfél ne a fejére célozzon. Bezzeg a filmekben csak a pisztoly repül el. Hiába a golyóálló mellény. de eredetileg balkezes volt. Saját fegyvere a lábánál hevert. bal kézzel kirántott egy pisztolyt. és rettegő. Két térdére esett. és felkiáltott. (Azt honnan is tudhatta volna Tosinori. a ravaszt meg tudja húzni… Nyerhet. mert egy aprócska tűzcsóvát vett észre. hiszen a sisak golyóálló. Ez nem igaz. – Nem szíve­ sen lövök. Tosinori szorította a jobb kezét. Abban a pillanatban a jobb kezéből eltűnt a fegyver. és megtudta. az ujj nem! Hiroki a pisztolyt rászegezve közelített. mivel a pisztoly csöve a mellére irányult. Áá. Bal kézzel szorí­ totta a fájdalom forrását. Nem értette ezeknek a szavaknak az igazi értelmét. és iszo­ nyú fájdalmai is voltak. ő kivárja az alkalmat. zavarodott tekintettel meredt elő a si­ sak mélyéről. hogy nincs meg a gyű­ rűsujja. A mellény megfogja a lövedékeket. A jobb kezem ujját. Az egyenruhája alatt pedig ott van a mellény. ez nem. A követ­ kező másodpercben iszonyatos fájdalom hasított a jobb keze gyűrűsujjába. hogy Hiroki Mimura Sindzsivel el­ lentétben át volt ugyan szoktatva. Szinte arra sem volt ideje. hiszen a sisak viselésével volt egy olyan szándéka is.És ebből a megdöntött testhelyzetből a botjával ellentétes irányban. de azért még nem veszett el teljesen. A sisakban csurom víz lett az arca a hirtelen gyöngyözni kezdő izzadságtól. hiá­ ba a bukósisak. Az ujjaimat. amivel a vonót kezelem finom mozdulatokkal. Tosinori izzó szeme előtt Szugimura Hiroki néhány pillana­ tig várt… [448] . – Hát igazán lelkesen játszol – mondta Hiroki. hanem a testére. és visszaszerzi a fegyverét… A mutatóujja működik.) Ha meg volt nála fegyver.

de valahogy azért mégiscsak megfogta a pisztolyt. és lőtt még egyet. Csak súrolta vajon? Hiroki teste megbicsaklott. A pisztoly markolata tocsogott a leszakadt gyűrűsujjából ki­ ömlő vérben. Egészen addig Tosinori emlékezetébe idézte a Simizu Hiro­ nóval való összetűzését. még egyszer el kell húzni a závár­ zatot és újratölteni. és a ház mögé – a hegy felé – menekült. Nem tudta kellőképpen megtarta­ ni a markolatot. ezzel ugyan nem lősz. Az előbb még oly jóleső visszahatás a fegyverből most mintha a sebesült kezébe hatolt volna. Automa­ ta. hogy utána menjen-e vagy sem. De egyszerűbben végződött a dolog. sarkon fordult. de letett róla.Összeszorította a száját. Tosinori maga is nekilódult. Megint csak a kattanás. ahonnan hiányzott egy ujj. Hiába lőtte meg a lábát. A francba! Néhány másodpercig habozott. de ezzel ő is így van. mint képzelte. Hiroki egy pillanatig mintha a botját akarta volna lendíteni a jobbjában… Talán a távolság miatt tett le róla. és meghúzta a ravaszt. és azon elmélkedett. Lüktető fájdalmat érzett a ke­ zén. Tosinori lecsapott a saját fegyverére. ez alkalommal hogyan tudna valósághűen meghalni. Még egyet. Hiroki eltűnt a hegy lábának fái között. Továbbfutott. És ha Hiroki beért a sűrűjébe. Hiroki fegyvere csak egy kis fémes kattanást hallatott. Hiroki még így is gyorsabb volt nála. Na. Tosinori felvette a fegyverét. gyorsan felállította még egy­ szer a kakast. amely a lábánál hevert. de nem esett el. Ez sem talált. így nem találta telibe: Hiroki jobb combját – a fenekéhez közeli részen – érte a lövés. és nyugodt tekintettel meghúzta a ravaszt. amitől egyre jobban feldühödött. biztos újra fogja [449] . te karatebajnok! Ez a lövedék befulladt. Hiroki meglepett arcot vágott. Ezúttal nem talált. Torz mosoly jelent meg Tosinori sisak mögé bújtatott szája szélén. A másik megsérült. Lőtt.

Főleg a tévé élő közvetítéseiben. Mindenekelőtt ez a kéz. óriási fájdalomba. az innen csupán öthat méterre lévő szántóföld töltésén egy fiú áll. amelyet először kinézett magá­ nak.) volt az (már megint egy olyan típus. a tatarázó hanggal egy időben heves tűzeső záporozott felé a keze közül. Abban a tér­ ben az előbb még nem volt semmi. majdnem beleszédült az egyre erősö­ dő. és hallotta. és visszalő. legyűrte magá­ ban a fájdalmat. Jaj. még ha képes leszek is újra hege­ dülni a rehabilitáció netán. Mennyire szembetűnő lesz! Ezzel én is beállhatok a fogyatékosok bagázsába.tölteni a fegyverét. hogy Hiroki meglássa. Gyorsan lekupo­ rodott. Még egyszer hátra­ nézett. És nem szabad. és veszélyes védtelenül kiállnia. de nem látott egy árnyat sem. A háta súrolta a földet. hogy a célba vett ház előtt. hogy Kirijama Kazuo (fiúk. és Tosinori felsőtestét jókora adag találat érte. A jobb keze fájdalmai miatt nem markolta elég erősen a Smith & Wesson Military & Police-át. A halántékon túl hosszúra hagyott. mintha a földből nőtt vol­ na ki. A rohadt élet. ez az ujjatlan kéz az előadásokon. Ha belegondol. hátrafésült haj és hidegen csillogó szem. [450] . ame­ lyik Szugimura Hirokit takarhatta. a fenébe is. elejtette. Amikor megállapította. Utána jöhet a harci helyzet felülvizs­ gálata. Meresztgette a szemét. Tosinori fegyverestül szorította a jobb kezét. és a hátára esett. ez tisz­ tagáz! A kinézett ház már ott volt az orra előtt. hogy jobbra nekicsapódik valaminek. amikor bemegy. nem kö­ vet Tosinori visszafordította a fejét a ház irányába. helyes arcú fiúk). El kell… el kell jutnia a házig. 6. Minden rendben. És meglátta. akit utál: első kategória. Legsürgőseb­ ben a kezét kell ellátni. és abba az irányba vánszorgott. Hátrarepült. viszont. ha ráközelítenek például. nincs is hova elrejtőzni. Utána a bukósisakos feje is leért. Kifinomult dallamok a fogyaték legyőzésével. Amíg átvá­ gott a töltések között.

[451] . Közben járt az agya. Egy másodpercbe sem telik levenni a rongyot. Csakhogy ki tudja. ahol megölte Simizu Hironót) most is nyomta még. hogy nevetni kezdjen. a jobb kezében érzett heves fájdalom. az a változatlanul sű­ rűn gyöngyöző izzadság. Vagy hátat fordítsak és elmenjek? Ne­ tán eredjek Szugimura Hiroki nyomába?Akkor pedig felszedem én azt a fegyvert. És minden bizonnyal azt hiszi. és nyitok egy szellőzőnyílást abba a hitvány tarkód­ ba. akárcsak korábban Simizu Hirono. nekem mindegy. Kirijama nem ment oda a Smith & Wessonhoz. …Miért? Hé. ott van! Akkor majd én kikanyarintom azt az alá­ való légcsövedet a késemmel. melyik. Épp csak egy résnyire nyitott szemhéján át. keresve sem ta­ lálsz még egy ilyen tökéletes halottat.A fegyverropogás visszhangja elhalt az éjszakában. hogy Tosinori már halott. Na gyere. hanem egyenesen Tosinori felé vette az irányt. vedd fel a fegyveremet. a szélesvásznú filmekhez hasonló látómezejének szélén látta a Smith & Wes­ sont halványan megcsillanni a holdfényben. ugyanúgy. az idegesség. Kirijama a golyóálló mel­ lénnyel védett felsőtestére célzott. Visszafojtott lélekzettel. miért. Ez a perverz öröm. válassz gyorsan. én már meghaltam! Nézz csak meg. De természetesen Oda Tosinori nem halt meg. egy moccanás nélkül feküdt. megspékelve az afölöt­ ti haraggal. Nos. hogy hirtelen megtámadta egy első kategóriás fiú: a limbikus rendszere táján már nagy volt a káosz. hogy futni hagyta Szugimura Hirokit. mint amikor Simizu Hirono támadását zsebelte be. Közben le sem vette azt a hideg tekin­ tetét Tosinoriról. És a nadrágja hátuljába betűzött konyhakés (amelyet abból a házból szer­ zett. Amin hiába is próbált volna úrrá lenni. Újra a csend lett az úr. Egyenesen arra tartott. de a teste a jobb gyűrűsujját leszámítva teljesen rendben volt. Tényleg jó ötlet volt ez a sisak. amibe az élét csa­ varta. és próbálta elnyom­ ni magában a késztetést.

Most aztán nem csak megjátszotta a halált: már meg sem moccant. (Utána pedig behajította a hegedűjét a szemetesbe. hogy létezik olyasmi. hogy a fiú. Csak jött nyílegyenesen. (Teste különös táncot járt.) És természetesen mire véget ért… Tosinori feje péppé zúzódott a sisakban. majd a sisak belsejében patto­ gott. megfeledkezett magáról. A sisak teljesen olyanná vált. Minden bizonnyal ő maga nem díjazott volna egy ilyen hitvány táncot. ezért a feje sisakostul billegett. el­ hunyt. ahol a nyakkal érintkezik. Így történt. És ugyan már nem sok köze van hozzá. már meghaltam! Miért?! Egyre hangosabb lett a puha földet taposó lépések zaja. néhányuk pedig keresz­ tülhatolt Tosinori koponyáján. és kinyitotta a szemét. aki őt megölte. Egy lépés. kettő… Mondom. Ha eléggé figyelt volna az előző nap reggelén Kusza­ ka Jumiko és Kitano Jukiko halálára. túlbecsülte a golyóálló mel­ lény értékét.Kirijama nem állt meg. és Kirijama egyszer csak kitöltöne a látómezejét. Abban a pillanatban a sisakos fejére irányulva újabb tűzcsóva nyúlt Kirijama Ingramjából. mint a kegyelemdöfés. ez a mondhatni buta fiú. és a szélén. és színes szikrákat vetett.vagy szószostál. de egészen biztosan fogalma sem volt róla. patakzott kifelé a vér. de neki ehhez nem volt elég jó a tanulási képessége. aki gyűlölte a hitvány senkiháziakat. a teraszon mutatta be a Tosinoriénál messze kifino­ multabb hegedűtudományát. …! Hirtelen elhatalmasodott Tosinorin a félelem és a pánik. amely még Tosinoriékénál is na­ gyobb. mint egy leveses. hogy Oda Tosinori.) [452] . A közvetlen közelről leadott lö­ vedékek némelyike súrolta a sisak üvegszálas műanyagának felszínét. Kirijama Kazuo. nem sokkal ez­ előtt a siroivai házukban. tudnia kellett volna. és alábecsülte Kirijama Kazuo hidegvérét.

amely Etó Me­ guminál volt.) Amikor volt fegyvere. A helyváltoztatással együtt járó hang. (Na igen. Vagy a hasztalan visszafojtani próbált lélegzetvétel nesze is jó lett volna. Amikor éj­ fél után felhangzott a géppisztoly ropogása. nyugodtan mozoghatott valamivel bátrabban. Elhasználta a kést. ha nem megy közelebb. amit először osztottak neki. felpillantva látta. aki Kuszaka Jumikót és Kitano Jukikót megölte. amikor meghallotta Jahagi Josimit és Kuramoto Jódzsit vitatkozni. Ebből megtudta. 11. (Viszont nagy hülyeség volt.) Ám most fegyvertelen. Micuko úgy ítélte meg. hacsak nincs mond­ juk kutya ezen a szigeten. Annak a géppisztolynak a hangját alig félórával ezelőtt megint hal­ lotta. majd egy robba­ nás követte. Miután találkozott Hirokival. megölte őket. Így viszont nem muszáj azon munkálkodnia. Erre figyelnie kell. hogy nem végzett vele teljesen. ott van még az a géppisztolyos va­ laki. mert nem csak ő akar játszani. visszatérhetett volna az iskolához. hogy egy egészen közeli bo­ korban valaki a dolgát végzi. így csak a sarlója van már meg. de utána. rábízhatja arra az illetőre. és neki elég akkor intézkednie. Az Etó Megumival való találkozá­ sa tulajdonképpen baleset volt. hogy lőfegyverre van szüksége. ami megfogalmazódott benne. hogy kék szín kezdte halványan átfesteni az ég korom­ feketéjét.) Közeledett a hajnal. és könnyen végzett Csigu­ sza Takakóval is. aki épp túlesett a Niida Kazusival folytatott párbaján. és csak nagy nehezen sikerült elmenekülnie. ha megerőltetés nélkül teheti. és szépen szerzett magának fegyvert. hogy csökken­ jen az osztálylétszám. Mindenáron fegyverhez kell jutnia újra. hogy jobban teszi. (Ha kezdettől fogva lett volna fegyvere. Pisztoly a gépfegyverrel szemben – [453] . hogy sor­ ban elintézze a kijövőket. Szóma Mi­ cuko azonban (lányok. az első.) fűre csöpögő folyadék hangjára lett figyelmes.[Maradt 16 fő] 55 Beszédhang.

Viszonylag magas. Egy kis – jó. A hobbija… Hát. majd elment az északi hegyig. de… Mindenesetre nagy az esélye. mi a helyzet. amelyet elkapott a bot­ jával.mindenképpen az előbbi húzza a rövidebbet. Akkor pedig egyértel­ műen hátrány. Így aztán Micuko a sziget közepén futó kelet-nyugati út mentén haladt nyugatra. ne­ hogy megtámadja valaki. Neki nem szabad zajt csapnia. és az alak nyugtalanul kap­ kodta a fejét jobbra-balra. A bozót megszakadt. [454] . hanem sarló a géppisztolyhoz – ebből még harc sem lenne. Még csak nem is pisztoly a gépfegyverhez. Azóta eltelt körülbelül három óra… Most végre megütötte a fülét valami zörej. hogy nem lenne könnyű visszaszerezni tőle a pisztolyát. A baseballcsapat tagja. átlagos fiú. észrevette Szugimura Hirokit. Balra a sarokban egy egyenruhás fiú áll háttal. ha négy és fél tatami mére­ tű – tisztás bújt meg a növényzet között. hogy a végén kénytelen lesz összecsapni azzal a géppisztolyossal. Az a fiú nem véletlenül tanul kung-fuzni vagy mit. 18. Az lett volna csak a megerőltetés nélkül elvégezhető feladat. igazán semmi különös. És különben is. és elkezdte keresni a többieket. keménykötésű. ha nincs fegyvere. de volt egy olyan érzése. Nyilvánvalóan nagyon izgul. van neki olyan egyáltalán? Fogalmam sincs. Micuko a hang alapján haladva törte maga előtt a bozótot. Megállapította. és követni kezdte. Miközben egy olyan helyre tartott. De azért vigyázott. amint meglátja. ahonnan messziről megnézheti. hogy Hatagami Ta­ dakacu (fiúk. Még mindig zsibbad a jobb keze. Most meg már minek is kérdez­ ném meg tőle. Persze titokban Hiroki nyomába is eredhetett volna. Szemben és jobbra is bozót. Hiroki most már biztos kíméletlenül le­ lőné. az arca pedig tizenkettő egy tucat.) az. A csurgó hang még folytatódott.

hogy „Ó!”. hogy Júicsiró felbukkanásán nem lepődött meg. Egész nagy. Tadakacu még mindig nem fejezte be a pisilést. és a száját tátotta.) állt ott. Még akkor is jó alkalom. Tadakacu ismét körbené­ zett. aztán mindkét kezét maga elé húzta. Továbbra is jobbra-balra teker­ gette a nyakát. forgótáras. hogy ők ketten együtt voltak. és a lányra emelte a fegyverét. Meghallotta. és várt. A nadrág cipzárjának felhúzásakor Tadakacunak mindkét kezét használnia kell majd. Egy régi rendőr-filmsorozatban volt egyszer valaki. lassan elővette a sar­ lóját jobb kézzel. egy fém baseballütőt tartott. Akkor pedig véged lesz. hogy nagyon sokáig tartotta vissza. hogy ne csapjon zajt. Tadakacu csak egy kicsit távolodott el Júicsirótól. Micuko csikorgatta a fogát. biztos fegyver gyanánt. nagyon úgy néz ki. hogy valaki a háta mögött azt mondja: – Ó! – Erre Tadakacu ijedtében megfordult. akit a dolga végzése közben öltek meg. Tadakacu Micuko jelenlétére szintén úgy reagált. Takigucsi Júicsiró (fiúk. majd végleg megszűnt. A jobb kezében. Egy időre abbamaradt… Megint csurgott. hogy kiürüljön a húgyhólyagja. hogy „A franc!”. Addigra Micuko már a háta mögé lopózott. Lehet. aranyos gyerekarcú fiúcska volt. Micukó­ ra meredt. 13. Már-már fel­ emelte a sarlót jobb kézzel. Micuko vigyázva. Tadakacu fel­ nyírt hajú tarkója közvetlenül a szeme előtt volt. Ha azt vesszük. ha netán egy kézzel kísérelné meg. amelyet Tadakacu még a dolga végzése közben is a markában szoron­ gatott.Ennél sokkal inkább megragadta a figyelmét a tárgy. valószínű. de Micuko sem ijedt meg kevésbé. azután. Micuko szája szélé­ re megint kiült egy ördögi mosoly. A sarlót (magától értetődőn) nem emelte tovább. Ő Tadakacunál egy fok­ kal kisebb. és hátranézett a hang irányába. Egy pisztoly volt. [455] . A csurgás ritkulni kezdett. és várta. kisapám.

amíg elvégzi a dolgát. de egy Smith & Wesson M19 357-es Magnum volt) egyenesen Micuko mellére irányult. Tadakacun látszott. És máris itt a főszereplő. Amikor az előbb meglátta Micukót. de természetesebben hat. A szó végét megremegtette. Jól nyissák ki a szemü­ ket! – Én. nézd csak meg! Egy sarló? Egy sarló van nála! – Nem. – Micuko kissé lehajtotta a fejét. és nem felejtette el hozzá a testét is ijedten összehúzni. hogy meghúz­ za a ravaszt. és akkor észrevettem. valószínűleg a helyzet miatti zavarodottsága meg a pánik miatt. És. félreértesz! – préselte ki Micuko elfúló hangon a tor­ kából. – Csak meg akartalak szólítani. vékonyka hangon szólalt meg. hogy leesett volna a kakas. de talán a milli­ méter töredék részével azelőtt megállt az ujja. hogy bár­ melyik pillanatban meghúzhatja a ravaszt. és elpi­ rult. mekko­ ra hülye vagyok! Ez nem igaz. hogy eldobja-e a sarlót. – Hatagami! Tedd le! Júicsiró. ahol vannak! De nem ez volt a legfőbb gond. Hogy erre nem számítottam előre. azon nyom­ [456] . – Miért? Ez meg akart engem ölni! Nézd. és Júicsiróra nézett. Szórna Micuko színművésznő fő attrakciója. Gondolkozott. csak az tarthatja még vissza. ezért a kezében tartotta. – Ne hazudj! Meg akartál ölni! A pisztolyt markoló kéz remegett. Micukóra tartotta a fegyvert. ha nála marad. fiúk egymás között igazán pisilhet­ nének ott. én. Tadakacu revolverének csöve (lényegtelen. hogy pisilsz. hogy a szeme előtt akarnak megölni egy embert. – Ezért… Tadakacu nem engedte le a fegyvert. Biztosan fél igazából meg­ lőni egy embert. hogy.

Micukót is meglepte. Még lőfegyvere sincs. – Ne-nem! Én. de Júicsiró feltartóztatta. hogy vesztettél. haj­ landó vagyok együtt lenni egy ilyen nővel? Te is jól tudod. így ma­ radt ideje gondolkodni. nem ő ölte-e meg Kuszakát és Kitanót. Erre Júicsiró egy pillanatra elhallgatott. Tadakacut ez készületlenül érte. de nemsokára meg­ szólalt: – Hatagami. Júicsiró a fejét rázta. hogy társakat kell még szerez­ nünk… – Ne szórakozz már! – rázta Tadakacu a fejét. milyen nő ez. mert megbízott benned. én… Olyat soha… – Micuko könnyeket erőlte­ tett a szemébe. És az pedig… Azt jelenti. de ez a kijelentése igen megfontolt gondolko­ dásra vallott. Nem szabad hangosan beszélni! Az eddigiektől eltérő. és Júicsiróra me­ redt. Hatagami! – Júicsiró könyörögve folytatta. – Honnan tudod?! Lehet. ezért kezdett habozni. – Különben sem szabad valakit bizonyítékok nélkül meggya­ núsítani – folytatta a prédikációt. [457] . Júicsiró minden tehetségét bevetette. Sose tudhatjuk. mondhatni. – Gondolj csak bele. – Nincs is nála géppisztoly.ban képes lett volna lelőni. hogy csak elfogyott a töltény. – Tedd le. – Asszed. kicsit eltátotta a száját. és el­ dobta. – Akkor. nyugodt. nyil­ ván azért akart megszólítani téged Szóma. ő volt a fő-fő otaku a har­ madik bében. békés hang volt. – Meg­ mondtam neked az előbb. Takigucsi Júicsiró odavolt az animékért és hasonló dolgokért.

hogy valahogy elmeneküljünk innen. vagy ilyesmi… Micukónak egyre jobban tetszett a dolog. Aztán nyugtalanul pislogott a két fiúra felváltva. aki döbbenten álldogált ott. – Dobd el azt a sarlót! – mondta Tadakacu. – Hallod?! Társakat kell még szereznünk. Tadakacu még egyszer mondta.) Tadakacu megnyalta az ajkát.Tadakacu a homlokát ráncolta. és a meglepetéstől tág­ ra nyílt szemet produkált. bár még bizalmatla­ nul tekingetett Micukóra. Takigucsi! – folytatta Tadakacu. És utána-meg kell találnunk a módját. Továbbra is Micukóra tartotta a fegyvert. nem? Hátha csak az alkalmat les­ né. de az ujja engedett valamit a szorításból a rava­ szon.) Bal kezével megtörölgette könnyáztatta szemét. hogy menjen el. Fáradt hangon szólalt meg: – Jól van. te nem nyugodnál meg. amit mond. Látta. [458] . Micuko visszaemelte a tekintetét Tadakacura. (Jobban tennétek. Tadakacu végre bólintott. amit el akar érni. Micuko egész testén látszott a megkönnyebbülés. (Tett is ér­ te. hogy megbíz­ hatsz-e benne. – Akkor meg mit csináljak szerinted? – Ha semmiképpen nem bízol meg benne. hogy jó ötlet-e. vagy sem – taglalta tovább Júicsiró a bizton­ ság kedvéért. Mert most hiába mondanánk neki. akkor ügyeljünk rá felváltva. Ha elegen vagyunk együtt. A pisztolyt még mindig Micukóra sze­ gezte. és jól is érvel. Micuko pedig gyorsan ledobta a földre. Logikus. el tudod majd dönteni. Nem is csinálja rosszul ez a kis fiúcska. hogy Júicsiró is fellélegzett. Majd Júicsiróra nézett. Azt most hagyjuk. – Motozd meg. ha most lelőnétek engem.

milyen édes – gondolta Micuko. és Micukóhoz for­ dult. hogy tűzvörös lett az arca. Nem szívesen teszek ilyet – mond­ ta Júicsiró. és elvette a kezét. – Jó. Júicsiró letette az ütőt a földre. csak nehogy eleredjen az orra vére szegénykémnek. de természetesen nem felejtett el közben ő maga is szégyellősködni egy kicsit. Ó. Ezt kapjá­ [459] . jó. – Nem a piszkos fantáziám miatt mondom. majd megint szégyellősködve. A hajnali szürkeségben is látni lehetett. – Öö… lennél szíves felemelni egy kicsit a szoknyádat? Ó. Megállt Micuko mellett. Micuko egy picikét bólintott. ne haragudj. Tadakacu meg­ szólalt: – A szoknyája alatt is ellenőrizd! – Hatagami…! Júicsiró rosszallóan nézett Tadakacura. Szóma. épp csak a bugyija vonaláig felemelte a szoknyáját. jaj. és gyengéden végigjártatta a kezét Micuko testén. Amikor Júicsiró befejezte. és tétován előrelépett. – Siess már! – sürgette Tadakacu. Nyoma sem volt már az iménti megfontolt viselkedésének. gon­ dolom. Ettől Júicsirónak még pirosabb lett az arca. Csak nem akarok meghalni. Igen. – De… – Siess! – Öö.– Gyorsan! Mit szégyellősködsz! Az életünkről van szó. tisztában vagy vele?! – Aha. de ő csak a fejét rázta. Juicsiró visszavedlett a jól ismert szerencsétlenkedő otaku-fiú­ vá.

majd megnyalta a száját. Ha nem tetszik. Takigucsi. És akkor most hogyan tovább? [Maradt 16 fő] [460] . – Takigucsi! Én nem bánom. Júicsiró megint vetett egy rosszalló pillantást Tadakacura.tok ki. Nagy mák. – Ez a kikötésem. Kösd össze a kezét az öveddel! – mondta. Szóma. Júicsiró egy pillanatig Micukóra bámult. – Jó – bólintott Tadakacu. mintha meg se hallotta volna. tisztára. Aztán: – Takigucsi. hogy Micuko nem rejteget semmit. – Jó. Játszott is már olyanban. Nagy szerencse volt a szerencsétlenségben. hogy még azelőtt fedez­ tek fel. tedd. Júicsiró kapkodta a szemét Takigucsiról Micukóra és vissza. Na jó. mielőtt felemeltem volna a sarlót (és a vért is letöröltem róla). és megkötözte a lány kezét. mint egy „Extra válogatás! Valódi középisko­ lás lány szereplésével!” feliratú pornófilm kezdete. Micuko előrenyújtott kézzel gondolkozott. kihúzta az övét. Ekkor Micuko szólította. Júicsiró megbizonyosodott róla. és hajthatatlan volt. – Bocsáss meg. amit mond! – biztatta. majd kicsit később bólintott. végeztem – mondta. – Mit udvariaskodsz vele? – kérdezte. de Júicsiró úgy tett. most azonnal le­ lövöm. de az feltartotta a fegyvert. Tadakacu változatlanul Micukóra tartotta a pisztolyát. csak szótlanul tekergette rá az övet lazán Micuko csuklójára.

vagy te alszol. Egymás mellett ültek a bozótban. majd elhallgatott. [461] . ők ketten tudják egymást figyelni. De előbb aludjunk. mint ezeknek a tejfelesszájú középiskolá­ soknak. „Először vagy én. de ez nem jelentett neki problémát. Szóma csak azután” – mondta Tadakacu.56 – Ezért azt gondoltam. hogy az arca csupa föld. (Persze Micuko sem aludt semennyit. Tompul az ítélőképességünk. de aztán Júicsiró elmesélte. így jól látszott. Miután Micuko végül csatlakozott ehhez a csapathoz. amíg Tadakacu alszik. hogy Júicsiró esetleg megtámadja álmá­ ban. Végig talpon voltunk mindketten. hogy mindenképp mu­ száj találnom még valakit – mondta Júicsiró. nyugodtan alhat… Vala­ hogy így gondolkodhatott Tadakacu. sőt egy zseb­ kendővel még hozzá is kötötte a kezéhez. hogy társakat keresünk. mi történt vele. „Nekem jó később is” – fe­ lelte Júicsiró. és egy fél perc alatt elaludt. és egy kicsit éber. és biztosan még azután sem bírt. és Micukóra pillantott. Annyira félhetett. De azzal. így a sorrend eldőlt. Már egészen kivilágosodott. vagyis mérföldekkel inkább megkérdőjelez­ hető lenne. Tada­ kacu felvetette. és a sarlóját Júicsiró tűzte be saját nad­ rágja hátuljába. aki őrködött. de fel se hozta a témát. Micuko kezére továbbra is rá volt tekerve az öv. és Júicsiró sem szólt miatta) lefeküdt. Ezért aztán. akinek a viselkedé­ se ugyan sokkal.” Júicsiró beleegyezett. mint Júicsiróé. Akkor Tadakacu a fegyver­ rel a kezében (elvileg át kellett volna adnia Júicsirónak. hogy Micuko csatlakozott. hogy felváltva aludjanak: „Az rendben van. ha nem engedi ki a kezé­ ből a fegyvert. Valószínűleg – Micuko simán el tudta képzelni – Tadakacu egy szemhunyásnyit sem aludt a játék kezdetétől fogva a Júi­ csiróval való találkozásáig. Takigucsi. mielőtt Tadakacuval találkozott. A fegyvert magánál tartotta.) Júicsiró és Micuko egy darabig hallgattak. Hatagami Tadakacu egy kissé távolabb szu­ szogott álmában. Más volt a neveltetése.

és épp csak két órával azelőtt találkozott Tadakacuval. ugyanakkor te is kevésbé látod meg őket. Megváltozott a véleményem. – Eleinte féltem. egyrészt legalább nem lőtt rám… A pisztolyt nekem szegezte. – De most sem engedi ki a kezéből. Elég jól ismerem őt. de az éjszakát biztonságosnak ítélte. de túl sokáig tartott. az igaz… Meg aztán egy osztályba jártunk még ál­ talánosban. amikor Jumiko és… Kuszaka Jumiko és Kitano Jukiko meghalt. Júicsiró itt abbahagyta a mondanivalóját. Azt hittem. Van. Este tényleg nehezebben vesznek észre mások. – Igen – bólintott Júicsiró. Akkor együtt gondolkoztak. – Hát. Megint elkapta a te­ kintetét.) Így naplemente után indult neki óvatosan. nem tűnt úgy. A 3/b fő otakuja. mintha egy kicsit megnyugodott vol­ na. (Ez csak ízlés dolga. jöhet a ri­ zsa. hogy így megnyugodtunk. aki belement a játékba. hogy Micuko belé­ jük botlott. senkiben sem fogok tudni meg­ bízni. és rápillantott Mi­ cukóra. Ki tudja. hogy nincs-e valami mód a szökésre. miért. De azért miközben beszélt. Takigucsi Júicsiró nem szokott az emberek szemébe nézni. – Tőle nem féltél? – Most. mire Júicsiró aggódni kezdett. Júicsiró nevetett. Bár ha gáz van. amikor beszél. Ott meg rátalált Micukóra… Röviden ennyi. mi volt. Erre Micuko is úgy tett.Úgy látszik. és megszólalt: – Hatagami magánál tartotta a pisztolyt. Nem lehetsz [462] . De biztos a legtöbben hozzám hasonlóan meg akarnak szökni. – De… – szedett elő Micuko egy sápadt arckifejezést – láthat­ tad. mintha nagyon tar­ tana Micukótól. de nem jutott eszükbe semmi jó… Tadakacu arrébb ment egy kicsit a dolgát végezni. és odament megnézni. elmenekülni tényleg könnyebb éj­ jel. Júicsiró sem akart nappal helyet változtatni.

Micuko mosolyogva folytatta: – Mert ilyen bátor vagy. A tetejébe pedig pont egy ilyen páratlan szépséget fogott ki. Takigucsi. – Ahogy befejezte. és elmosolyodott. Micuko el is mosolyodott. Lerítt róla. Mizantróp lett. változatlanul nem nézve Micuko felé. dehogy – mondta. – Épp ezért gyanakszik rám is. Idegesen simította le jobb kézzel kócos haját. Azután egy kis sóhajtással fűszerezve beszélni kezdett. Biztos iszonyúan fél. Azután folytatta. – Milyen jó ember vagy. ez a szó már tényleg nagyon vicces volt. De akkor is csak meghalsz. (Ez tényleg így lehetett. de arra gon­ doltam. hogy kételkedik benned? Biztosan csak fél. – Ezért… ezért nem tudnád megbocsátani Hatagaminak. hogy ő nem olyan. – Ez igaz. Olyasmire nem va­ gyok képes. Micuko oldalra hajtotta a fejét. hogy apránként valahogy társakat szerezhetnék.) – Különben meg lehet érteni. Akkor meg már jobb próbálkozni. Júicsiró kissé összeszorította a száját. Erre Júicsiró megint restelkedve sütötte le a szemét. mint amit Kuszaka és Kitano tett. – Én? – nézett Júicsiró a szeme sarkából Micukóra. hogy Hatagami nem válik meg a pisztolyától. [463] . hogy mindig is be­ felé forduló volt.benne biztos. Épphogy csak egy pillanatra belenézett Micuko szemébe. hogy közvetlen közelről lássa egy lány arcát. Mizantróp. ha nem csinálsz sem­ mit. – Jaj. ahhoz meg végképp nem volt hozzászokva. és néhányszor bólintott. majd megint lehajtotta a fejét. és mert ilyen körülmények között is bele tudsz gondolni mások érzéseibe. lehajtotta a fejét.

nem? Júicsiró egy pillanatnyi szünet után elfordította a fejét.– Nem csoda. hogy… – Letépett egy fűszálat a lába mellől. Elkezdte két kézzel apró darabokra tépkedni. megint a földre szegezte tekintetét. hogy szélsőséges helyzetben pont az veszti el a mércét. – Az igaz. – Mindig olyan félelmetesen nézel. Júicsiró gyorsan el­ kapta a tekintetét. Micuko ránevetett a fiúra. – Szerintem te nem vagy annyira rossz ember. hogy rólad nem sok jót lehet hallani. Az igaz. mert az öv rajta volt a csuklóján. és Mi­ cukóra nézett. [464] . de nem ment. – Hát… a szemed miatt. Előfordulhat. Most egy kicsit hosszabban szemügyre vette. és úgy folytatta: – Ha már itt tartunk. Majd azt mondta: – Nem. Szóma. akkor Hatagami is gyanús. – A szemem? Júicsiró még mindig lefelé nézve megint a füvet kezdte tép­ desni. – Miért? Talán mert Micuko egyenesen ránézett. aki különben mindig jól viselkedett. Megint Micukóra nézett. ha kételkednek bennem. Miután kimondta. Nedves volt a hajnali párától. Azután megszólalt. Micuko félrehajtotta a fejét. De mindannak a mostani körülmények között semmi jelentősé­ ge. – Hát az lehet. ami miatt nem meg­ lepő. Még te is gyanúsnak tartasz. A széttépkedett füvet leszórta a lábához. Meg én is. Meg akarta rántania vállát. Én csupa olyasmit tettem.

ami miatt azt teszed. talán. hogy mi a jobb. Ezért… ezért ami­ kor rátaláltam Hatagamira. – Köszönöm – mondta Micuko mosolyogva. Micuko Júicsiró profilját szemlélte. de attól is féltem. amiről még ő is úgy vélte. mert egy leheletnyi valódi érzelem is ve­ gyült a szavaiba. aki tetszik neki. Persze rá is ját­ szott. van valami ok. és folytatta – én már régóta úgy vagyok vele. és csendben hallgatta. Ahogy megmozdult. ha megszólítom. aki ezt nem érti meg. Ennyit is csak nagy nehezen bírt kinyögni. de talán azért válhatott ez olyan alakítássá. túl jó.. Szóma? Mielőtt velünk találkoztál volna? – Hát. hogy egyedül maradjak… Akkor ott azon hezitáltam. de azért mégis… Tényleg nem tudtam. Bár ez csupán ennyi volt csak. Tehát nem te vagy a rossz. Biztos. Olyan szégyenlős és feszült volt a hangja. A közelemben volt. vagy ha nem… [465] . Takigucsi.– De… – Előbb négy. majd nyolc darab lett a fűből. Hozzátette: – Én legalábbis nem akarok olyan férfi lenni. Persze… milyen naiv vagy. még ha csinálsz is valami rosszat. Hatagamitól nem kell félnem. mintha legalábbis szerelmet vallana a lánynak. – Néha szomorú. hogy milyen kedves hangon szólt. hogy te nem lehetsz olyan rossz. a fűre telepedett pára átitatta a szoknyáját. Maga is megle­ pődött. – Végig bujdostam. hogy megszólítsam-e vagy ne… Gondoltam. – jól megnyújtotta az á betűt. Egy idő múlva Júicsiró megkérdezte: – Te mit csináltál. féltem ugyan. mint ahogy mindenki mondja. – Ezért… – megint leszórta a füveket. de nagyon kedves a tekinteted. Micuko magában sóhajtott egyet. hogy pisztoly dörrent.

összehasonlította őket. Micuko mosolyogva válaszolt: – Nem. Elkezdte kibontani. Júicsiró odanyújtotta neki a palackot. – Bocs. nocsak. fel se tűnt. Bólintott. Micuko előrenyújtotta az övvel összekötözött kezét. Nem vagy szomjas? Elvesztetted a csomagod. Kivett belőle két vizespalackot.Júicsiró megint bólintott. mint aki meglepődött. és a rátekert övhöz nyúlt. Valóban szomjas volt. – mondta Micuko. (Tény­ leg meg is lepődött egy kicsit. ahol Szugimura Hiroki­ val találkozott. Kinyitotta az újat. A hátizsákját azon a helyen hagyta. Újra Micuko szemébe nézett egy pillanatra. szerencsére. – Ja. kissé felemel­ te. de hirtelen megállt mozdulat közben. – Takigucsi.) – Nem lesz ebből baj? Hataga­ mi haragudni fog! [466] . Odapillantott az alvó Tadakacu felé. tényleg! – mondta aztán Júicsiró. – Egymásra néztek és összenevettek. anélkül hogy ránézett volna Micukó­ ra. Azután letette az üveget a lába mellé. Nocsak. ugye? Már jó rég nem ihattál. Mégsem adsz nekem inni? Ha elkényezteted a fog­ lyot. Visszaemelte a tekintetét a kezében tartott műanyag palackra. majd a felbontat­ lant megtartotta míg a másikat visszarakta.. – Végül is nem lett baj. és odanyúlt a közelében letett hátizsákjáért. így inkább vissza az egész? De Júicsiró szó nélkül megfogta Micuko kezét. – Egy kicsit… Kaphatok egy kicsit? Júicsiró visszabólintott. Hatagami őrmester úr megharagszik. majd megint lefelé.

– Nem. Micuko megrázta a fejét. és úgy mondta ki a szavakat. mire a fiúnak megint az arcába szökött a vér. [467] . – Nem baj. már elég volt. és megfogta Júicsiró jobbját. A hú megszeppent. Lazán volt rajta az öv. Júicsiró átvette az üveget. mert épp az övét fűzte vissza a nadrágjába. Júicsiró odanyújtotta az üveget Micukónak.Júicsiró Micuko csuklójára irányította a tekintetét. – Ihatsz még nyugod­ tan. ahol van kút. A fegyvered nálam van. de természete­ sen nem azért. majd szerzünk valamelyik házból. hogy Micuko forral valamit. jó. miközben válaszolt. Szép formájú száját elkerekí­ tette. Miután visszatette a hátizsákjába. és lesütötte a szemét. Micuko megszólított: – Takigucsi! Júicsiró felemelte a fejét. – Köszönöm! – mondta Micuko vidáman. Micuko kinyújtotta a kötelékeitől megszabadult kezét. ő átvette. ha összekötözött kézzel iszod. nem? Júicsiró megint felnézett egy kicsit Micukóra. – Te-tessék? Micuko megint elmosolyodott. Visszaadta a palackot. Így van. hanem mert egy lány megfogta a kezét. Micuko egymás után megdörzsölgette a két csuklóját. mert félt. és becsatolta az övét. Ha elfogy. És különben sem finom a víz. – Ennyi elég is? – kérdezte félbeszakítva a mozdulatát. megint a derekához nyúlt. Az övet levették. – Ja. és épp csak kettőt kortyolt belőle aranyos mozdulattal. így különösebb baja nem esett.

leoldotta a zsebkendőt a kezéről. újra kezébe vette a fegyvert. Végig féltem és reszkettem. [468] . Meg ott van Hatagami is. A szája széle megremegett néhány­ szor. hogy ellenség vagy. hogy aludjon ő először. de Micuko nem eresztette. ő se fogja azt gondolni. hogy veled találkoztam. Micuko mosolygott. és eléggé feszengve. Boldog vagyok. Júicsiró zavarban volt. és a tekintete megint csak elkalandozott valahova. ha akadozva is. Te tényleg nagyon szép vagy. Neki magának is feltűnt. de azt mondta. Micuko felhúzta a szemöldökét. [Maradt 16 fő] 57 Tadakacu végül Szakamocsi reggel hatos hír­ adójára ébredt. Eközben Júicsiró. Vagy legalábbis nem sok. de kimondta: – Én majd megvédelek. hogy ebben a mosolyában nem volt semmi rossz szándék. Nem is annyira bólogatott. – Ööö. És kigondoljuk. – Ne már. Most egy kicsit ideges. Ezúttal egyáltalán nem nézett Micukóra. mint aki mihamarabb vissza akarja húzni a kezét. de most már minden rendben lesz. amikor beszélt. amin Micuko megint jót mulatott. Alig két órát aludt csak. Júicsiró felajánlotta Micukónak. Júicsiró egyre pirosabb lett. de ha megnyugszik. majd odaült Micukóék­ hoz. Tényleg? Júicsiró néhányszor fel-le mozgatta az állát. mint inkább a túlzott idegesség miatt remegett. hallod. Szóma. – Köszönöm. Erőt vitt a fiúét szorongató kezébe. majd végül válaszolt: – Minden. elég annyi.– Szerencsém volt. És akkor majd hárman megkeressük a többieket. Úgy tűnt. hogyan szökhetünk meg.

mert Micu­ kónak szándékában állt levetetni. hogy el sem bírok aludni – mondta nevetve Júicsi­ ró Micukónak. Ídzsima Keita. hogy a háttal errefelé fekvő Júicsiró alszik. Biztosan elfáradt. Oda Tosinori. A jobb kezében lévő revolver csövét most nem irányította Micukóra. Ha netán felbukkanna itt Szugimura Hiroki. úgyse csinálok semmit. Nem lett volna nagy gond ugyan. Tadakacu Micukótól balra. ahol most Micu­ kóék voltak. aki fel-felhorkantgatott. az arccsontja felett egy kevés pattanás. Tadakacu fintorgott. mint Júicsiró és Tadakacu?) És nem ment ki a fe­ jéből az a géppisztolyos illető sem.) Tadakacu nehezményezte. Micuko várt még félórát… Még egyszer megbizonyosodott róla. és csendben megszólalt: – Nem kell annyira nézned. hogy Micuko ke­ zéről eltűnt az öv. így Júicsiró feküdt le. de Júicsiró győzködésére valahogy elsi­ mult az ügy. Az otakuk fizikai állapota soha nem a legjobb. de öt perc sem telt belé. hogy bár­ melyik pillanatban képes elsütni. A tiltott zónák nem érintették a helyet. (Tényleg. de az ujját határozottan a ravaszon tar­ totta.de a lány nem egyezett bele. ő csendben szuszogott. jó három méter távolságra ült le. amikor meglátta. Tadakacuval. – Azt én honnan tudjam? [469] . hogy négy új ember. (Egyéb­ ként a híradásból megtudták. mint egy csecsemő. És a szeme el nem mozdult volna Micukóról. már mélyen aludt. – Én lehet. az egésznek lőt­ tek. Rövidre vágott haj. miért őgyelgett fel-alá egyáltalán? Társakat ke­ resett vajon. Szemben Tadakacuval. Szeto Jutaka és Mimura Sindzsi halt meg. majd Tada­ kacuhoz fordult. Mintha csak ki akarná mutatni a szándékát. ha rajta marad. Nos… Nem igazán volt lehetősége választani a módszerek között. hátát egy fának támasztva.

[470] . Kilóg a bugyim széle is? Szexis. Egy ideig ebben a pózban maradt. de most egy csipetnyi bizonytalanság vegyült a hang­ jába. – Nagyon félek. Tadakacu megint felmordul. Természetesen addig Micuko combjára tapadt a tekintete. és úgy tett. Azután lassan Tadakacu felé fordította a fejét. csak Micuko arcába bámult. Hihihi. Megfigyelte. a hátán nyugtatta a szemét. Így a rakott szoknyája felcsúszott a combján. a bal térdét pedig felhúzta maga elé. Azt hitte. rózsaszín selyem. Egy darabig Micuko. hogy Tadakacu egész testében egy kis feszültség támadt. hogy Tadakacura nézett volna. Ezúttal Micuko anélkül. Tadakacu hirtelenében felkapta a fejét. Hatagami! – Mi van? Tadakacu láthatóan igyekezett megőrizni félelmet keltő fellé­ pését. de egy idő múlva kibökte: – Félek hát. Micuko most sem mutatta jelét. Hamarosan visszatért a ko­ rábbi békés álmába. és megszólította: – Figyelj. Micuko elvette szomorkás szemét Tadakacuról. hogy észrevette volna. de nem szólt egy szót sem. és szinte telje­ sen szabadon hagyta fehér lábát. Hatagami? Tadakacu egy kicsit ráncolta a homlokát. A jobbjával letérdelt a földre. de Micuko máshova kalan­ dozott a tekintetével. – Te nem félsz. mintha nem venné észre.Tadakacu éles hanghordozására válaszként Júicsiró moco­ rogni kezdett. felsó­ hajtott. és megmozdította a lábát. Tadakacuval egyetem­ ben. mintha belefáradt volna a mozdulatlan ülésbe. Azért tartalak szemmel.

Tadaka­ cu szeme elhomályosodott. – Már mondtam. igen – bólintott Tadakacu. Micuko félrehajtotta a fejét. [471] . Micuko visszakapta a tekintetét Tadakacura. hogy nem akarok meghalni. mintha elvarázsolták volna. de a hangja már jócskán vesztett az éléből. – Ja. Egyenesen a fiúra nézett. – Hát.– Még mindig nem hiszel nekem. – Ezt értem. jó. mint egy film címe! – Te-tessék? – Már az előbb is mondtam. hogy iszonyúan félek. Húúú. – Ezért? Mostanra Tadakacu hangjából. képtelenség együttműködnünk. Ezúttal a Szóma Micuko-féle egyedülálló ördögi mosolyt alkalmazta. hogy megta­ láljuk a megoldást a szökésre. tisztára. arckifejezéséről mindennemű ellenségesség és gyanakvás eltűnt. – Figyelj csak. szép formá­ jú piros ajka széleit megemelve – nem úgy. de… Micuko elmosolyodott. Nem akarok meghalni. Kicsit nyomaté­ kosan válaszolt: – Ezzel én is így vagyok. és megkérdezte: – Nem beszélhetnénk egy kicsit? – Beszélni? – húzta össze Tadakacu értetlenkedve a szemöl­ dökét. – Ezért… – Megint egyenesen Tadakacura nézett. mint akit megbűvöltek. De ha nem bízol bennem. Váltogatta arcait: a szűz és a szajha. a nappal és az éjszaka. annyi az egész. Hatagami! Micuko visszatért a „gyámoltalan kislány”-arckifejezéshez. – Ne vedd rossz néven – mondta Tadakacu. mint a Takigucsi Júicsiróval folytatott idilli párbeszéd során. – De hát most is azt.

hogy igen. Úgy húsz méterre állt meg Micuko attól a helytől. – Szo-Szóma…! – csúszott ki Tadakacu idegességében félig nyitott száján. Ne kényszeríts már. Micuko rögvest lehúzta a cipzárt a szoknyája oldalán. a bozót szétnyílt. még a cipőt is le kell venni. Ezért. Tadakacu ar­ cába nézett azzal az ördögi mosolyával. így ezzel már csak a fehérnemű maradt rajta. Rakott szoknyája lecsúszott a földre. Hm? Egy kicsit arrébb. Utána leoldotta a sálat a nyakából. ne. Hallatszott. Hasonlóan az eddigi helyükhöz. ahol Júicsi­ ró aludt. hogy utána jön-e. és úgy ítél­ te meg. hogy a Tadakacu háta mögötti bozótos jó lesz. és Tadakacu bukkant fel. Amikor hátranézett. itt is bokrokkal körbevett kis tér tárult eléjük. Kótyagos szemmel. bár talán nem szándékosan. gyagya. azután megint Micukóhoz fordult. félrebillentette a fejét. Micuko rátett még egy lapáttal. mint más közép­ iskolás lányok. – Jó? – mondta Micuko. – Hülye. de nemsokára hallani lehe­ tett. Jaj. és fehér combját megvilágította a még tompa reggeli fény. ahogy Tadakacu nyelt egy nagyot. és felállt. és levette a matrózblúzát. Miután a sportcipőjét is ledobta a lábáról. hogy végigmondjam. és előrement. és Júicsiró felé bámult mélán. Hatagami. körbepillantott.Micuko a szavába vágott. akik trikót hordanak a blúz alatt. Min­ den azon múlt. – Félek. Viszont. Nem viselt olyan lehangoló ruhadarabokat. [472] . Odasé­ tált Tadakacu elé. a pisztoly még mindig nála van. – Itt nem tudunk. hanem veled. Tadakacu résnyire kinyitotta a száját. Nem Takigucsival szeretnék beszélni. Júicsiró felé bökött az állával.. Anélkül hogy Tadakacu tekintetét elengedte volna.

és telt keblét markolászta. – Ááá. Majd a fejét is lehaj­ totta oda. Tadakacu a lapátkezével arrébb csúsztatta Micuko melltartóját. Micuko. Micuko levegőért kap­ kodva alkalmazkodott. – Most csinálod először. de a jobb keze a saját alsóneműjében a csípőjé­ nél. mintha csak most vette volna észre. mint akinek csak most tűnik fel a revolver léte. vékony tárgyat tapintottak ki. először csó­ kolózni kell még egy kicsit. Micuko felnézett Tadakacu szemébe. Tadakacu türelmetlenül a melléhez nyúlt. túlzón). ám amikor Mi­ cuko az ajkát kínálta. azután gyorsan letette egy kicsit távolabb a földre. és bámulta. A lány mosolyogva nyújtotta ki a kezét. Újra közelebb ment Micukóhoz. rögtön rátapadt. ugye? – Semmi közöd hozzá! – mondta Tadakacu. Továbbra is úgy tett. Egy idő múlva elengedték egymás ajkát. Óóó. Tadakacu jobb kezére pillantott. Erre gondolt Micuko. de amatőr vagy! Hát az ilyesmi csak később jön. Tadakacu nyaka köré fonta.Tadakacu néhány esetlen lépést tett előre. mintha élvezné (kicsit pornófilmesre véve. [473] . A mondat végén megremegett a hangja. Ekkor lefeküdtek a fűvel benőtt földre. viszonylag hátul matatott. Erre Tadakacu egész testében megremegett. – Azt tedd le oda valahova. de hangosan csak egy „ááá” hagyta el az ajkát. Micuko került alulra. …Jaj. Ujjai egy kemény. Tadakacu felemelte a jobb kezét.

Bocs. akarna mondani vala­ mit. De Tadakacu rövid. Erre Tadakacu felkapta a fejét. [474] . ugye? Hát. természetesen… Annak tudható be. így az. de nem találja a szavakat.és a középső ujja között tartotta. Döntő helyzetekben semmi nem ér fel az olyan apró tárgyak­ kal. hogy Tadakacu sze­ me elkerekedett. de a seb távol­ ról sem volt elég mély ahhoz. Úgy látszott. Hatagami. de Micuko már régóta szívesen alkalmazta. Azt a…! Ennek is miért pont most kellett megszólalnia – gondolta Mi­ cuko. és odanézett. Felkárogott egy madár. Bal kézzel a lány lába közé nyúlt. és elhú­ zódott Micukótól. de attól függetlenül meghúzta a borotvát. A tárgyat a mutató. De így a végén szép emlékeket szereztél. sajna.Feltehetőleg a mai rossz kislányok már nem használnak ilyen útszéli és filléres holmikat. ugatásszerű hangon felkiáltott. Tadakacu felállt. Hűha. a tarkóját mutatva neki. amelyeket el tud rejteni a bugyijába. A jobb keze gyűrűsujjával Tadakacu nyakához ért. Micuko lassan Tadakacu nyaka mellé vonta a jobb kezét. hogy életveszélyes legyen. de Tadakacu látószöge Micuko mellére korlátozó­ dott. Tadakacu eszét vesztetten gyömöszölte a mellét. ezért nem is bánod. Ráadásul… Micuko felől nézve jobb­ ról. A borotva súrolta a nyakát. és nagyra nyitott szemmel meredt a földön támaszkodó Micukóra. Micuko fel­ sikkantott. hogy végigcsináld. jó kis reflexek! Nem véletlenül baseballozik itt valaki. hogy meglátta Micuko kezében a borotva­ pengét. közvetlenül az arca előtt. nem hagyhatom. Csupáncsak egy madár károgott.

Hallotta. de azért a semminél jobban. amint Micuko rájött. – Szo-Szóma. Meghal­ lotta a fegyverdörgést. Micuko hátulról bele­ [475] . és körbe-körbenézelődött. ezért teljesen nem tudta el­ rejteni. hogy Tadakacu fogja meg­ kaparintani a fegyvert. annyira híres volt. Micsoda kiszolgálás. (Még jó. Amikor meglátta Micukót. majdnem meztelen vagyok. most Tadakacu játszott. – Menj onnan! – Vá-várj már! – Kapkodva szólt. ő pedig befutott a bozótba. amit Nanahara Súja végig megtartott az általánosban (Súja. felpattant. irányt változtatott. Ez termé­ szetes. Alig négy-öt centi­ vel volt csak magasabb a lánynál. elkerekedett a szeme. felébredt. hogy még nem vette le a nadrágját. hogy Tadakacu jön utána. nem? Szóma Micuko egész estés show ja. Tadakacu beugrott elé. Tisztára. de nem talált. Utol fogja érni.Micuko nem foglalkozott vele. észrevette. akit a Kölyökligában zseninek nevez­ tek. Felkapta a pisztolyt a földről. – Takigucsi! – Tadakacu megállt. mi tör… Amikor Hatagami Tadakacu előbukkant a kettényílt bozót­ ban. talán frissen ébredt fejjel még nem tudta jól átlátni a helyzetet. Hát ezzel a Siroivai Középiskola baseballcsapata is nyugodtan al­ hat. csupaszon még­ sem lett volna ildomos… Ezt félretéve. Szerencse. hogy nincs meg Tadakacu és Micuko. pe­ dig akkor még másik iskolába járt). és futva nekiindult jobbra a revolver irányába. A beállós pozíciójában. és a pisztolyt feltartva üvöl­ tött. reggel van?) – Takigucsi! – kiáltott Micuko. bocs. megpördült és feltérdelt. Ja. Micuko már Júicsiró háta mögött állt. mint a fejjel előre becsúszás a baseballban. Nem felej­ tett el elkámpicsorodott arcot vágni hozzá. és odafutott hozzá. hogy még Micuko is hallott róla. A háta mögött el­ durrant a pisztoly. Kiért a bozótból. Ott állt Takigucsi Júicsiró.

de Júicsiró meg sem rezdült rá. – Nem ez. Takigucsi. Rettegőn. Takigucsi! – kiáltotta. – Hogyhogy?! – hördült fel Tadakacu mérgesen. nem igaz! Hatagami engem… meg akart… Azzal a pisztollyal fenyegetett.kapaszkodott a vállába. Attól meg… Hatagami megharagudott. Már-már sírásba forduló. A keskeny sebet épp csak befutotta a vér. nézz ide! Szabad bal keze ujjaival a nyakára mutatott. melyikőtök hazudik. és a szeme sarkából Micukóra né­ zett. Tadakacu arca a méregtől sötétvörösre változott. nem találnak bizonyítékot. csak kinyújtotta elé a jobb kezét. elkeseredett arckifejezése volt. – Borotvával vágott meg! Júicsiró elfordította a fejét. – Lelövöm. Ő a fejét rázta. (Felülmúlhatatlanul aranyosan. – Mi történt? – Szóma meg akart ölni! Megmondtam előre! Micuko Júicsiró háta mögül erőtlen hangon szólt: – Nem. – Add ide nekem azt a pisztolyt! Azután megnézzük. segíts! Tadakacu arca megnyúlt. Ezzel az arccal kiáltott. hogy végigmotozzák (bár már most is szinte mezte­ len).) – Kétségbeesésemben belekarmoltam. Tadakacu grimaszolt. és alulöltözött testét odanyomta hoz­ zá. Takigucsi! Té-tényleg. [476] . mint aki nem akar hinni a fülének. hogy melyikőtök hazudik. nem így volt. és le akart lőni… A borotvát már rég elhajította a bozótba. – Menj arrébb. Most jön a kis ártatlanka jelenete. – Én… na most én nem tudom. Még ha lemeztelení­ tenék is. – Várj! – próbált valahogyan nyugodt hangot előszedni Júi­ csiró.

majd leeresztette a pisztolyt. téged is meg fog ölni. A ravasz védőjénél fogva megperdítette. Az lesz a döntő pillanat. Micuko természetesen még megőrizte a sírásba hajló arckife­ jezését. és a markolatával előre lemondón nyúj­ totta oda Júicsirónak. [477] . – Én soha nem tennék olyat. Csak az a kérdés. Júicsiró kitartóan tartotta előre a kezét. Mint egy bűvésztrükk­ nél. Ám egy kis idő múlva akkorát sóhajtott. Segíts rajtam. – Add ide. hogy eltávolodott Júicsiró hátától. Tadakacu arca megint grimaszba fordult. Kétszer. Júicsiró a szemével végigkövette a cső meghosszabbított vo­ nalát. Csakhogy. Azzal egy időben a jobb lábára térdelt. amit Szugimura Hiroki mutatott be Micukónak a Colt Governmenttel. az egész teste szabadon maradt. Takigucsi.– Nincs időnk ilyesmivel pepecselni! Téged is. de a szeme felcsillant. hogy a válla is vele mozdult. aki hazudik. milyen módszert alkalmaz­ zon. ha nem intézzük el most! – De borzasztó – kezdett sírni Micuko. segíts! – szorongatta Júicsiró vállát. Dörrenés. A pisz­ toly csöve Júicsiró bal válla mellett egyenesen Micukóra irá­ nyult. Ugyanaz a mutatvány volt. Júicsiró bólintott és előrelépett. ami­ kor Júicsiró megfogja a pisztolyt. Hatagami! Hacsak nem te voltál az. a fegyver újra megfordult Tadakacu kezében. Tőle már nem lesz olyan nehéz elszedni. Micuko szeme nagyra nyílt. és megdöntötte a testét. Ezt megszívtam… Tadakacu azon melegében meghúzta a ravaszt. Azzal. és visszakapta a tekintetét Micukóra.

és felvette a revolvert a bal oldalán. mint egy lassított felvétel. odafu­ tott Tadakacuhoz. a következő középre megy! Ettől az ütéstől fröcskölni kezdett a vér Tadakacu orrából. Azután odasétált a hason fekvő Júicsiróhoz. Micuko azonnal lesújtott újra. és lendületből. Micuko eldobta az ütőt. Tadakacu homloka behorpadt. A fű között vér tört utat magának Júicsiró teste alatt. Abban a pillanatban. és már nem élt. most a homlokára célozva. Még egy csapás. Micuko késlekedés nélkül felkapta most a baseballütőt. és sprintelni kezdett. Tadakacu egész arcát vér borította. Na. Meg vagy elégedve? Az ütő vége telibe találta Tadakacu fejét. Az orrporca eltört. és kiejtette a fegyvert a kezéből. Eltorzult orrához hasonlóan. amelyet Júicsiró al­ váskor maga mellé tett. mire ő feljaj­ dult. Forogva repült a levegőben. Szóma Micuko speciális tréningje. teljes erővel megsuhintotta a jobb vállát szorongatva támolygó fiú feje felé. A szeme félig kiugrott. Átugrotta a hasára esett Júicsirót.Micuko szeme előtt. [478] . tessék! Itt a jól ismert ütőd. ezúttal megint az orra feletti részt vette célba. Megvédte Micukót. Júicsiró teste kezdett lehanyatlani. és ott helyben elesett. és a teste mellett mindkét keze ökölbe szorult. az ezer csapás! Na most figyelj. Micuko érezte az ütőn keresztül. Tadakacu megszédült. banán alakú pengéjével gyönyörűen belehasított Tadakacu jobb vállába. Mögötte pedig Tadakacu kétségbeesett arcát látta. Eldobta. a fülé­ ből is széles vérpatak ömlött. és néhány fogat magával rántva leesett az állkapcsa. Micuko leengedte a baseballütőt. Akkor már Micuko kezében volt a sarló.

hogy Tadakacu vagy Micuko hazudott-e. – I-igen. Az egyenruhája bal mellén és oldalán egy-egy luk tátongott. [479] . a magyarázat nem volt éppen logikus. hogy még lélegzik. Kis gondolkodás után úgy helyezkedett. mintha a szívveréséhez igazíta­ ná. és észrevette. Aprókat lélegzett. Elmenekült. Lehet. én már nem tu-tudlak me-megvédeni. majd a vállánál fogva a hátára for­ dította. – Ne h-hara-gudj. – Hata-Hatagami…? Micuko megrázta a fejét. – Szo-Szóma… – mondta. ? – A két szeme nem egy helyre fókuszált. Júicsiró mintha mosolygott volna. én már nem tu-tudok meg-mo-mozdul-ni… A szája szélén vérhab tört elő. Erre Júicsiró felnyögött. Mivel Tadakacu mindenekelőtt Micukót akarta megölni. Micuko átkarolta a fiú felsőtestét. ütemesen. és homályban hagyta a problémát. Azután hozzátette: – Megmen­ tettél. és kábultan kinyitotta a szemet. és a fekete anyag beszívta a kibugyogó vért. Én. – Nem sé-sérül­ tél m-meg? – Nem… – bólintott Micuko. Júicsiró tekintete egy kis bolyongás után Micuko arcára sze­ geződött. de Júi­ csiró agya már nem foroghatott tökéletesen. Valószínűleg kilyukadt a tüde­ je. hogy Júicsiró ne lát­ hassa Tadakacu holttestét. Odahajolt. – Megijedt. mert alig látha­ tóan bólintott. hogy meglőtt téged.Micuko odatérdelt mellé. hogy Micukót is már csak homályosan látja.

Véríze volt ugyan. Ez nem olyan volt ám.– Tudom – mondta Micuko. [Maradt 14 fő] 58 Nanahara Súja (fiúk. Természetesen még meleg volt.. Elvette a száját. – Én már. Júicsiró kábultan megint kinyitotta a szemét. [480] . azután még egyszer átölelte a fiú testét. Micuko lassan elvette a füstölgő csövű revolvert Júicsiró ha­ sától. szívből adott csók volt. Örültem neked. és megölelte. 15. mintha nehéz lenne elszakadnia tőle. Előrehajolt. De ezeket a sugarakat Micuko feje akadályozta meg. mint az imént Tadakacunak adott szajhacsók. de akkor is. Csak ennyit mondott. – Nagyszerű voltál. de rögtön újra lecsukódott. a fiú szeme megrebbent egy pillanatra. és a vége összemázoló­ dott a sebből kijövő vértől. halott volt. amely már nem látott semmit. Nem foglak elfelejteni. hogy Jú­ icsiró rohamosan táguló pupillájához érjenek. Júicsiró élettelen ajkára tette a sajátját. szemét Micukón nyugtatva. – Tudom.) hirtelen felébredt. Belenézett a szemébe. És akkor már. behunyta a szemét. hogy mi történt. A nap sugarai végre eljutottak az északi hegy nyugati lejtőjé­ re is. és még egyszer. Három tompa puffanás hallatszott. Puha és meleg. Micuko rámosolygott. Mielőtt Micuko ráillesztette volna az ajkát Júicsiróéra. és valószínűleg nem is sejtve. – Sa-sa-sajnálom – mondta. és Júicsiró szeme nagyra nyílt. Dús fe­ kete haja ráhullott Júicsiró mellére.

Akkor meglátta a körülötte burjánzó füvön túl. Csurom vizes lett a keze. így az irodalom-tanárnő. Az udvaron néhányan tornaruhában voltak. Az ott az udvaron torna­ óra? Az órájára nézett. amikor rosszat álmodott. és rekedt kiáltások hallatszottak felő­ lük. le­ söpörte őket. a Siroivai Középiskola megszokott épületét. Ma… ma. Az egész álom volt. Okazaki Kazuko is [481] . Gyor­ san felült. A feje fölött egy datolyapálma terjesztette ki nagy leveleit. Megrázta még mindig kába fejét. Felállt. Az egyenruhájára fűdarabkák tapadtak.A kék ég tárult a szeme elé. Álom volt. a kellemes napsütésben. Súja a kert szélén elterülő füves részen feküdt. Itt szokott időnként szunyókálni ebédszünetben vagy az ellógott órák alatt. Elaludta! Súja sietve kikászálódott a füves részről. és futva indult az is­ kola felé. ahogy megtörölte a nya­ kát. A csütörtök délutáni első óra irodalom. Álom. – futás közben megnézte az óráján – csütörtök van. friss zöld fűvel keretezve. Mindenestül. Most tudatosult benne csak igazán. meg a jegyei sem voltak rosszak belőle. Milyen… milyen borzalmas álom volt! Még hogy öldöklés! Még hogy őket választották volna ki a Programra?! Akkor hirtelen ráeszmélt valamire. szoftballoztak. tornaórájuk le­ hetett. Sehol egy sérülés. Mint máskor is. és végignézett saját magán. Már elkezdődtek a délutáni órák. most is iszonyúan megizzadt. Ettől egy kicsit meg­ nyugodott. Ezt a tárgyat szerette is.

Jegyek. A dalszövegekről pedig. Mert a rock sem nélkülözheti a szöveget. Igen. hogy ilyen eszement álmot látok! Ebben az idióta álomban miért Norikóval. de futás közben majdnem elsírta magát a megkönnyebbüléstől. Hát. Nakagava Noriko volt iroda­ lomból a legjobb az osztályban. Micsoda hülyeség. mióta nevezem én őt csak az utónevén? Pofátlan vagyok… Szóval Noriko-szannal voltunk együtt az álmomban? Úgy rémlett. Ezek a szavak. hogy ebben a nagy boldogságá­ ban a szája mosolyra fordul. Az az egy biztos. a sorok között Súja rálelt a neki tetsző kifejezésekre. Irodalom. Talán megússza egy bocsánat­ kéréssel.elég jó véleménnyel volt róla. és gyönyörű verseket írt. Még hogy Jositoki meghalt. hogy Noriko Kuninobu Jositokinak tetszik. aki nagy gyötrődések árán eszkábálta a szövegeket a saját szer­ zeményű számaihoz. [482] . hogy az álmában megvolt ennek a maga magyarázata… Akkor ez azt jelenti. Gondolatai ellenére érezte. és ugyan hülyén érezte magát miatta. Hiába voltak telis-tele a tan­ könyvben szereplő novellák és esszék a Köztársaságot dicsőí­ tő szlogenekkel és vacak „izmusok” hitvallásaival. mint Sújának.. Tényleg szerette az irodalmat. mintha a lányok. mint régen látott kedves ismerősök. Okazaki tanárnő. hogy Súját legalábbis megragadták. Ekkor újra eszébe jutott. hogy kedvelem a verseit? Ajaj. másrészt viszont szigorúak és erőteljesek. Illetve Noriko-szannal. egy az egyben szavakká váltak volna. Sokkal találóbb és szebb kifejezései voltak. A szavak ugyan­ olyan fontosak voltak számára. engem azonfelül is érdekelt egy kicsit. és most felejtsük el. Szelídek és kedvesek. nagy veszekedés lesz ebből Jositokival. sorakoz­ tak fel a fejében. Tantárgy. ahogy Súja úgy ál­ talánosságban elképzeli őket. hogy Jositoki él. mint a zene. én sem vagyok sem­ mi. Na tessék.

jobbra fordult a folyosón. Ahol a fejének kellett volna lennie. de az arcán látni lehet majd.Mentek az órák. egy vér­ rög képződött. jó lesz ez így. Kettesével vette a fokokat. hogy biztos elaludt. és elkezdte kihúzni az ajtót. elszédült. hogy jól szórakozik a dolgon. Levette a szemét Hajasida tanár úr holttestéről. Oké. Okazaki tanárnő… Nem Okazaki tanárnő volt. A 3/b osztályterme a máso­ dikon van. Hajasida Ma­ szao tanár úr. milyen in­ dokot mond majd Okazaki tanárnőnek. Egy kis égés nem árt. Felért a másodikra. Szugimura Hiroki pedig karba tett kézzel ül. Vajon elhiszi majd neki. Székek és asztalok sorakoztak. ami­ kor belépett. A szemüvegkeretének csak a fele hevert ott. hogy pont ővele történik ilyen. Azt vette észre először. [483] . Rosszul lett. aki majd kicsattan az egészségtől? Jositoki nagyot ránt majd a vállán. Az osztályfőnökük. Átható szag terjengett. ahogy ő a fejét vakarja. Szeto Jutakáék arról fognak pusmogni. és kigondolta. Nem a megszokott rend szerint való volt viszont az. És Nori­ ko rámosolyog. ezért néma csend fogadta az iskolában. Ezért pihent egy kicsit. ami­ kor az orrát megütötte valami gyanús szag. Egész testére kivetítette a bűnbánatot. Felrántotta az ajtót. és… Nem. hogy a katedrán fekszik valaki. hogy az osztálytársai egytől egyig az asztalukra borultak. és a terem másik része felé fordult. amikor fel akart állni – ez jobb. A katedra felé fordulva tisztelettudón fejet akart hajtani. Ahogy szoktak. Felsietett a lépcsőn. És… Hiányzott a feje. Felkapta a fejét. Egy pillanatra megállt az ajtó előtt. A második te­ rem az osztályuké. Mimura Sindzsi az orra hegyét vakargat­ va néz rá. És… A padlót vér borította. vele.

Kavada Sógo – a rossz hírű antiszociális fiú. Az egyenruhája hátán három nagy lyuk tátongott. olyan volt. A szemét félig lehunyta. mint egy kettészedett földimogyoró. Ogava Szakura feje megrepedt. A szájába pedig egy vastag nyelű ár vagy mi volt beleszúrva. és odafutott Kuninobu Jositoki padjához. Simizu Hirono arca sötétvörösen felpuffadt. arccal Súja felé fordult. Etó Megumi torkát elvágták. hogy egy ezüstszínű nyílvessző áll ki a hátából. Mindenki elterült a padon. mire Josito­ ki feje hátrafelé konyult. Hatagami Tadakacu arca péppé volt verve. Jositoki…! Súja felkiáltott. vér és zselés tojásfehérjeszerűség keveréke csurgott belőle. Súját kirázta a hideg.Egy pillanatig dermedten állt. és a matrózblúztól le a szoknyájáig. A Harmadikat. majd gyorsan odanyúlt a hoz­ zá legközelebb ülő Tendó Majumihoz és észrevette. Felkarolta. aki egy másik iskolából érkezett – melléből egy tövig beszúrt kés állt ki. Súja szeme megakadt valamin. mint egy kolbászgyár szemetese. mint egy túlérett gyümölcs. A hegye kijött a hasán. Óki Tacumicsi fejében egy fej­ sze volt. és az arca két fele elcsúszott. A test félre­ dőlt. Csodálkozó szeme a plafonra me­ redt. mint egy megkez­ dett dinnye. és a padló felé nézett… [484] . és mindegyik­ ben egy-egy vérvirág bontott szirmot. és tátott szájából kilógó nyelve akkora volt. Szoknyája aljáról pedig vér csöpögött a földre. Kazusi szeme vörös üreggé változott. Kuramoto Jódzsi fejéből egy sarló állt ki. mint egy tengeri uborka. Megrázta Niida Kazusi testét. mint egy antenna. Mimura Sindzsit szitává lőtték. vagy félig leesett a földre. Felüvöltött. Motobucsi Kjóicsi hasa olyan volt. Jahagi Josiminak hiányzott a fél feje. és csurom vér volt. Zavarodottan körbenézett. Súja továbblépett. Egyszóval mindannyian… meghaltak.

Noriko a padjára borult. Azt mondtad. hogy magadhoz tértél! – mondta Jukie. így igazán észrevehette volna hamarabb is. és kitátotta a száját.) mo­ solyog rá csendesen. Súja erre nagyot nyelt.Nem látott semmit. hogy a matrózblú­ zos. Közvetlenül Jositoki mögött ült. [485] . így gyorsan visszafeküdt. Akkor jött rá. és meglátta. megmen­ tesz. és Nakagava Noriko padja felé tekin­ tett. Nanahara. A látótere szélénél. Meghaltam. még egy neonlámpa is volt. közben Súja végre felfedezte Norikót. jobbra. Abban a pillanatban a teste különböző részeibe erős fájdalom nyi­ lallt. és felkarolta. Súja odafutott hozzá. hogy szépen kisimított lepedővel borított puha ágyon fek­ szik. és továbbgurult a vértócsában. de végigjáratta a szemét a kézfejtől a karon át a vállig. Feltűnt neki rendszertelen légzése. Valamiért a padok a holttestekkel együtt forogni kezdtek. Hirtelen valami fehér került a látómezejébe. hogy a teste a földhöz képest víz­ szintesen helyezkedik el) és a látvány összekapcsolásával végre rájött. – Jaj de jó. fonott copfos osztálytitkár. Valaki óvatosan megérintette a mellkasát. Ucumi Jukie (lányok. Nagyon szerettelek. le­ koppant a földre. Pedig szerettelek. Az egyensúlyérzéke (rájött. Kis híján meg­ őrült. 2. majd mél­ tatlankodó szemmel felnézett Sújára. Puff. hogy kiáltás tör fel a hasa mélyéből. Súja nem tudta levenni a szemét Noriko fejéről. hogy az a plafon. Hátrahagyva a matrózblúzos testet. leszakadt a feje. Érezte. [Maradt 14 fő] 59 Súja fel akart pattanni. Két kezét a halántékára szorította.

– Tipikus Nanahara. Kicsike szoba volt. Megnyugtattál. – Nem emlékszem.Jukie megint hozzáért a mellkasához. A Fényből ítélve kint felhős lehet az ég. Nakagava Noriko? Kavada Sógo? Súja nagyot nyelt. Az ágya mellett közvetlenül bal­ ra olcsó tapétával bevont fal. Ebből legalább megtudta. A kerete eléggé régimódi. Már… lássuk csak – meg­ nézte az óráját a bal csuklóján – tizenhárom órája. Meg kellett valamit kérdeznie. de azonkívül más berendezés lényegében nem is volt benne. – Noriko. Nanahara. majd előbb elmosolyodott. és kitölti a szobát. Az emlékei egyszeriben összeil­ lesztődtek a jelennel. Azután Súja arcát vizsgálgatva hozzátette: – Egyfolytában aludtál. jobbra pedig. be­ csukva. de Jukie megkönnyebbülten sóhaj­ tott. csak forgatta a fejét kör­ be-körbe. Él­ nek még? Jukie kissé csodálkozva nézett Sújára. Feje fölött egy ablak lehet. De… ez itt… micsoda egyálta­ lán? – Furcsa – mondta Súja. hogy a lábánál van az ajtó. Mindenekelőtt. Jukie mögött még egy ágy. Tizenhárom órával ez­ előtt én… Súja elkerekítette a szemét. – Nem szabad. hogy bejelentkeztem volna veled egy szállodába. és kuncogni kezdett. ne erőltesd meg magad! Súlyosan megsebe­ sültél… Nagyon rosszat álmodhattál. aztán válaszolt: [486] . mire eddig eljutott a mondandójában. Tizenhárom órája? Tizenhárom órája. mert tompán besüt rajta a fény. Súja még félig kábult volt. minden rendben? Sújának nem tellett rendes válaszra. és most aztán igazándiból felébredt. titkár. A takarón át látta. és a bársonyos takarót felhúzta a nyakáig. hogy van hangja.

nagyon veszélyes! Jukie megfogta Súja jobb kezét. Kirijama őt követte. titkár? Vigyázni kell. de egyikük neve sem szerepelt ben­ ne. Ne aggódj. – Hol vagyunk? Egyedül vagy. És Szakaki Júko. – Nyugodj meg. Súja megnyalta egy kicsit az ajkát. Egészen belevetette magát a játékba. Azután megkérdezte: – Kirijama sebzett meg téged? Súja bólintott. Noriko és Kavada el tudott menekülni. A többiek őrt állnak. Súja nagyot sóhajtott. – Tényleg? Jukie bólintott. – Kirijama. Az arckifejezését látva Ju­ kie megkérdezte: – Mi baj? Nem bízol bennük? Kiben? Egyikükben sem? [487] . Kiri­ jama… Súja erre megint felnézett Jukiére. Hatan vagyunk. Az előbb volt a déli híradó. Súja a homlokát ráncolta. Folytatta: – Noda Szatomi és Macui Csiszato. akinek a vezetékneve megegyezik Norikóéval. ha téged nem szá­ mítunk. majd folytatta: – Itt biztonságban vagy. és elvesztette szem elől Norikóékat. Hatan? – Kik azok? – Nakagava Juka természetesen – kezdte Jukie annak a len­ dületes lánynak a nevével. amely kicsúszott a takaró alól.– Noriko is… Kavada is épségben vannak szerintem. – Megtámadott minket. Kirijama az! – A hangjába zaklatottság vegyült. Ta­ nizava Haruka. mindannyian jó ba­ rátnőim.

hogy történjék bármi. Mimura Sindzsi. rájött. egy hat. Hatagami és Mimura. Sindzsi nem halhat meg. Észrevette. titkár. egy nulla-. Még mindig volt mit kérdeznie. Jukie végigpillantott rajtuk. El­ szalasztott három híradót. és tíznél alig maradtak többen. hogy furcsamód annyira nem ütötte szíven. Oda. hogyan tudtak így össze­ gyűlni? Jukie boldogan mosolygott. hogy ez a saját egyenruhája zsebéből került elő. ma hatkor és dél­ ben? A három híradóban? Haltak meg mások is? Jukie összeszorította a száját. Hoz­ zászokott. mert a játék ment to­ vább. De hat lány. és a mellette lévő kis polcról kézbe vette a papírokat. Nehéz volt elhinni. Súja eltátotta a száját. Meg az a komoly kifejezés az arcán. halott volt. de… – Mimura… A Harmadik. de rögtön érezte is. – A te barátaidban. Szeto. Egy térképet és egy osztálynévsort.és egy tizenkét órásat. és megszorította Súja kezét. [488] . hogy a mo­ soly eltűnik az arcáról. Valószínűleg. – Örülök.– Nem az… – rázta Súja a fejét. Jukie némán bólintott. Persze azért is. Erre már Súja is mosolygott. ráadásul mind barátok. megbízom. Takigucsi. Megkérdezte: – Ki… halt meg? Én szóval tegnap éjfélkor. Úgy volt vele. Sindzsi ravaszkás mosolya jutott csak eszébe. ahogy az it­ teni iskolában nyugalomra intette őt. és megszólalt: – Simizu. Aztán Ídzsima. meg Hatagami Tadaka­ cu miatt is. hogy ezt mondtad. Ismerős volt a hajtása és a rajta lévő sárfoltok. akivel régen együtt játszott a Kölyökligában.

a Harmadiknak nem láthatjuk többé a játékát… Ez járt csak a fejében. Ez azután volt. a sziget közepe táján kivilá­ gosodott az ég. azt mondta. Eszébe jutott. Súja összecsücsörítette a száját. – Lehet… Éjjel tizenkettőkor még élt Sindzsi. „Ahol a rockról beszélgettünk. Lehet. hogy hol van­ nak most. ott van még a tiltott zónák problémája is. Mielőtt megkérdezhette volna. És lövések hangját is. Jukie odanyújtotta neki az osztálynévsort és a térképet. végül is barátok. és összeszo­ rult a szíve. Tényleg. tengerparthoz kö­ zeli C3-as zóna. hogy az volt az.A Siroivai Középiskola védőzsenijének. hogy félbema­ radt a beszélgetésnek a leglényegesebb szála. Nem arra gondolsz? – Hát… Ja. ahogy Jukie mondja. A térképet is bejelöltem. amikor átvette tőle. Éjfél után. – Mimurának… hánykor mondták be a nevét? – Reggel – válaszolta Jukie. Aki őrt állt. hogy együtt volt Szeto Jutakávai és Ídzsima Keitá­ val. gondolta Súja. hogy együtt voltak. És lehet. Kirijama kézigránátot használt. De nem azokról beszélek. – Éjjel – fűzte hozzá Jukie – egy iszonyúan nagy robbanást le­ hetett hallani. Lehet. Nanahara. – A tiéd. igen. de sokkal nagyobbat szólt. amelyeket Kirijama Kazuo dobott rájuk. Kinyitotta a térképet. néhány más mezővel együtt ferde ceruzavo­ [489] . hogy téged behoztunk ide.” Az a hely… A sziget nyugati szélén fekvő. Azok a tizenegy utániak. – Hmm. – Robbanás? Sújának eszébe jutottak a kézigránátok. mint a tizenegy kö­ rüliek. Sokkal. – Ídzsimáét és Szetóét is reggel.

csak a hideg fut­ kosott rajta egyfolytában. hogy ma délelőtt tizenegy órakor. és a bal vállának az a része. ahol baromira fáj. mi végig itt voltunk. – Ez a világítótorony. A torony előtt egy szakadék van. tiltottá vált. ahogy Jukie mondta. Felnézett Jukiéra. Körülötte még szinte nem volt tiltott terület. hogy álmában Jositoki és Sindzsi holtteste mellett Kavadáét és Norikóét is látta. a C10-es zónában volt. se Kavada nincs már ott. Csupa vér voltál. Súja összeszorította a száját. de. Mivel pedig nincs egyedül. Súja megnézte újra a térképet. Nem halhattak meg. Se Noriko. be van kötözve (az érzésből ítélve a golyó a lapockájába ment. [490] . Rajta a pontos jelzés. Ilyen körülmények között hü­ lye.nalakkal volt átsatírozva. lehet. A világítótorony. gondolta. on­ nan estél le. titkár? Hogy kerültem ebbe az ágyba? Jukie bólintott. „23. Ott a jele a térképen. – És te meg tegnap este. aztán felnézett az ablakra. hogy elkezdődött. aki fölöslegesen erőlteti az agyát. Persze ez csak akkor igaz – tért vissza a gondolatmenete a normális kerékvágásba –. Életben kell lenniük! Most muszáj hinnie ebben. Már semmit nem értett.. Sújának ekkor tűnt csak fel. Ami természetesen annyit jelent. hogy lesz valami módja. amíg Súja aludt. ha déltől mostanáig nem haltak meg. Mindenekelőtt infor­ mációk kellenek. De hogyan fog egyáltalán csatlakozni hozzájuk? A mellére borította a térképet. – Világítótorony? – Igen. 11”. hogy a felsőteste meztelen. és ott is maradt). nem éled túl. – Hol vagyunk most egyáltalán. Az őrünk talált rád… Aztán behoztunk. A sziget északkeleti végében. At­ tól fogva. viszont eszébe jutott. a sziget északkeleti kiszögellésén. Azt hittem. Súlyo­ san megsérültél.

mert lényegében nem bírja mozgatni.A nyaka jobb fele – közvetlenül a nyakörv alatt – is égetett. másrészt pedig az ilyesfajta jóleső beszólások is jellemzők voltak az osztálytitkárra. És tényleg. Súja felől nézve holt térben volt egy kis polc. – Volt itt egy elsősegélycsomag. Tétszenek nekem az olyan pörgős csajok”. – Aha – bólintott Jukie. talán. meg a tű és a cérna is a varrókészletből volt. Annyira véres voltál. (Ez súlyos sérülés lehet. már akkor ilyen volt. Azt hittem. Nem értek hozzá. Persze most nem a legalkalmasabb az idő elmerülni az emlé­ kekben. de nem volt jobb ötletem. egyszer mondta is Jositokinak. Talán ke­ resztülment rajta a lövedék. Visszatette a takarót. azt hiszem. – Tetszett. felemelte kissé a takarót. Még le is vetkőztethettelek. Egyfelől a gyors észjárás és a rendkívüli figyelmesség. A válladon lévőben. hogy alaposan be van kötözve. – Bocs. az álta­ lános iskola tornatermében.) Aztán a bal könyöke felett. ezért elég gáz. de belső szer­ vet nem ért. de vagy a csontot.) Ezenfelül pedig a bal oldalán keresztülment egy lövedék. vérátömlesztésre lenne szükséged. vagy az ínt kaphatta el. hogy ennyi gondot okoztam. és ott is érezte a kötést. – Ja. amelyen a víz szépen elő volt készítve. a Kölyökliga edzésén. hogy „Egész jó nő az Ucumi a kettes csoportból. Súja füttyentett. Tessék – nyújtott át Jukie egy bögre vizet. Éppen szomjas volt. és megjegyezte: – Elláttátok a sebeimet. [491] . Ügyetlenül megmozdította ép jobb kezét. benne maradt a golyó. (Itt valószínűleg csak súrolta a golyó. a hely­ használaton alkudoztak a lány röplabdaklubbal. és megállapította. igen. amikor egyszer egy esős napon. – Semmi baj – mosolygott Jukie. Tényleg. Erre Súja is nevetett egy kicsit. Né­ melyik sebedet összevarrtam. hogy egy fiú tes­ téhez nyúlhatok.

– Ez azt jelenti tehát. és ivott. – Ühüm – bólintott Súja. de még rengeteget meg bírnék inni. [492] . Súja megtörölte a száját. mert fájt a seb a nyakán. – Ne vedd rossz néven. – A szemük előtt haldoklott egy ember. akkor azt is kérek szépen. Jukie bólintott. – Jukie felemelte a fejét. ha nem. Lévén. hogy engem behozza­ tok ide. – Azt tudom. aki nem akart beleegyezni? – Még jó. de mindet megitta. – De én meggyőztem őket. – Jó. Hozok. és huncutul nevetett. hogy én vagyok a főnök. titkár. Lehettem volna ellenség is. – Hálás lehetsz. és megint mosolygott. hogy jó csaj vagy… Átvette. fintorgott. Bármi megteszi. felemelte a fejét. hogy fáradnod kell miattam – nyújtotta vissza a poharat –. – Rólad volt szó. mindenkit rávettem. Amikor kortyolt. És ha van valami fájdalomcsillapító. Nem is. Biztos jó feleség lesz belőled. Ilyenkor nem lehet nemet mondani. – De jó. illetve jó nő. mindenki össze van zavarodva. Vagyis igazából már elég régóta úgy gondolom. Csak hogy megnyugodjak egy kicsit. aztán megint kérdezett. – Ne haragudj. Ez azt jelenti tehát. hogy az osztálytitkár több-kevesebb jelen­ tőséget tulajdonított az általános iskolai tornatermi eset óta tartó „kapcsolatuknak”? De Súja visszatért előbbi sejtéséhez. hogy mindenki beleegyezett. már talán most is az vagy.Jellemző rád. Ilyen helyzetben… – Jukie lesütötte a szemét. Jukie a fejét rázta. hogy volt azért olyan is. ha akarták. Meg hát… Belenézett Súja szemébe.

Azt mondtad. hogy a hír. Sőt eleve nem tudott volna megbízni Sújában. Azután kezdett gondolkodni. ilyen körülmények között előfordulhat. Jukie tovább beszélt: – Mihez kezdtem volna. na igen. Jukie megtörölgette a szemét a jobb tenyerével. azután kez­ dett beszélni: – Meséld csak el! Az előbb elkezdtél valamit Norikóval és Ka­ vadával kapcsolatban. mit jelent ez? Hogy miért akartalak mindenáron megmenteni. hogy meghaljanak. „halálosan” szeretett fiává váljon. tudod miért? Mélyen Jukie könnyes szemébe nézve Súja lassan bólintott. eb­ ben az istenverte Programban még nem fordult elő. Azt hittem. – Tudod te. meg fogsz halni. Köszönöm. Súja meglepetten nézett vissza rá. nem tudta volna a barátai tiltakozása ellenére megmenteni. Most mit tegyek. Nem. [493] . Szabad nekem ennyire jó csávónak lennem? Persze ez a lelkiállapot fakadhat az összezártságból is. hogy Jukie imént még ne­ vető szemébe könnyek gyűltek. de észrevette. akit „kicsit” szeretett az általános is­ kola tornatermének sarkában valaha váltott párbeszéd óta. mégsem lehetett így. Együtt volta­ tok? Lehetséges? Súja bólintott. – Igen.Súja bólintani akart. Hacsak nem szerette őt tényleg. Vajon miért? Jukie egyenesen ránézett és folytatta: – Aggódtam miattad. hogy va­ laki is életben maradjon a győztesen kívül). ha te meghalsz? Közben már elsírta magát. hogy hamarosan meghalhatnak (illetve. „minket”. a játékszabály szerint elkerülhetetlen. Ilyen feltételek mellett. sőt egyre keve­ sebben vannak életben.

Megmentett engem. Jukie szeme elkerekedett a csodálkozástól. hogy arra gondol majd. elmagyarázza az elejéről. Jukie elhiszi-e neki. hogyan lehet megszökni innen. Hogy az induláskor megtámadta Akamacu Josio. Súja mégis úgy döntött. Kavada csak ki akarja használni őket. Hogy Hiroki azt mondta. hogy megmeneküljünk. és aztán Szugimura Hirokiról is. Tudja. Ja. – Megmeneküljünk? Súja nagyot bólintott. Beszélt a szökésről is. hiszen ő nem volt ott velük. Elmesélte. Ha belegondol. és utána majdnem lelőtte őt Mot­ obucsi Kjóicsi. és elmondta. ahogy Kavada maga is többször mondta Sújáéknak. Szóma Micukóval vigyázni kell. de Kavada megmentette. hogy Noriko lázas lett. de kétséges volt. hogy Kavada a tavalyi Program túlélője. hogy ha elmeséli. Neki kö­ szönhetően maradhattunk Norikóval mostanáig életben. semmi alapja nem volt a történetnek. titkár. és azután végig együtt maradtak Norikóval. – Kavada segít. Persze ő bízott Kavadában. hogy a legvégéig nem árulhatja el. hogy meg kellett küzdenie Óki Tacumicsivel. és attól fogva már hárman voltak. mire utal Jukie. hogy most is vigyáz Norikóra. Lehet. – Komolyan? Tényleg? Hogyan? Itt Súja elakadt. [494] . – Fellelkesülve folytatta: – El is felejtettem: van rá mód. és hogy mentek el a rendelőig. de… komolyan együtt voltatok Kava­ dával? Súja megértette. – Kavada nem rossz ember. És. – Noriko még rendben. hogy menet közben megtámadta őket Kirijama Kazuo. és nem csak erről van szó.Jukie összeráncolta a szemöldökét. Kavada azt mondta. Biz­ tos.

ezért ejtette. értem. hogy miért kérdezett rá Jukie Tacumicsire. – Én visszamentem az indulás helyére. – Nem csoda.– Ókival az… – Amikor végighallgatta. Aztán megszólítottam a többieket. De szerintem megbírhatunk benne. de nem tartotta olyan fontosnak. Súja egy darabig Jukiét nézte. hogy van mód a menekülésre. – Baleset volt. – Már felhagytunk szinte minden reménnyel. ha ezt gondolod. a homlokát ráncolva Jukiéra meredt. de nem tudtunk döntést hozni. de őszintén szólva így hirtelen ne­ héz elhinni Kavadának. – Mit akartatok csinálni? Jukie vállat rántott. Beszéltük. Jukie valamiért Óki Tacumicsi nevét hozta föl legelőször. [495] . – Ha együtt lesztek. ugye? – Igen. vagy jobb. hogy még valamit elfelejtett megkérdezni. Miután válaszolt. Ekkor Sújának eszébe jutott. Más lehetőségünk úgysincs. ha itt várakozunk. Illetve azt nehéz elhinni. – És? – Semmi – rázta Jukie a fejét. hogy meghallgassam. Az előbb is mondtam. te is megtudod. hogy ezt mondom. –Türel­ metlenül rázta használható jobb kezét az arca mellett. Súja csodálkozott. és inkább rátért a Jukie által felvetett kérdésre. de nem rossz ember. – Nem szép. Nem tudom jól elmagyarázni. hogy dupla vagy semmi alapon próbáljunk-e megszökni. – Ti hogy találtátok meg egymást? Mind a hatan? – Ja – bólintott Jukie. – Jó. Annyit biztos megér. Jukie az ujját a szája elé tette. és rögtön témát váltott.

a bejáratnál lévő erdősávban. Mindenképpen össze akartam hozni egy csoportot még ott. – Norikót az utónevén szólítod. akkor ez van… Súja őszinte szívéből csodálta ezért. – Mikor? – Ezek szerint pont azután. Nem véletlen. ha meghúzom magam. Na mindegy. láttam. Súja nem tudott mit mondani. [496] . de a többieket hagyta a francba. Jukie bólintott. a lényeg az. de. hogy te meg Noriko elmenekülte­ tek. nem? Jukie a fejét rázta. Igazából úgy akartam visszaérni. Szugimura Hiroki is mondta. Vagy ha mégis. Azután Súja megkérdezte: – Nem féltél? Nem gondoltál rá. – Hát igen. hogy nem volt más megoldás. nem vesznek észre. Igaz. Halottnak tűnt akkor már. ráadásul kung-fuzik. A nyakából egy nyílvessző állt ki. mint Akamacu? – Hát. hogy Csigusza Takakót várta. hogy ő maga a se­ besült Norikót támogatta. hogy téged még megtaláljalak. rólad van szó. – Akamacu csak az eszméletét vesztette el. hogy több olyan is lehet. minden jel arra mutat.. – Akkor Niida. az is felmerült bennem. hogy ketten holtan fekszenek az iskola kijáratánál… Súja felhúzta a szemöldökét. Láttam Niidát elfutni. – Nem néztem meg közelről.Súja megdöbbent. de ő mégiscsak fiú. – Hihetetlen. engem meg titkározgatsz. titkár! Jukie mosolygott. csak a meneküléssel törődött. Gondoltam.

– Nem egyedül mentem vissza. Így mivel ketten szólongattuk. hogy a fiúkat inkább hagyjuk. de… Súja befejezte a mondatot. és ő elein­ te nem akart. tit… titkár. Ezzel már megvoltunk öten. hogy a fiúk kivételével. és odahívtam. Bocs. csak… öö. Súja gondolkodott egy kicsit. Szóval. – Ő már nem.) még az indulás előtt meghalt. Fudzsijosi Fumijo (lányok. – Beszéltem vele. de megvitattuk a dolgot. – Rögtön oda is ment? Hát. és az sült ki. téged na­ gyon sokan kedvelnek. 18. és visszafelé menet találkoztam. Így is történt. Súja bólintott. – Elfutott? [497] . Tudod. hogy ketten együtt vannak. meg minden… – Na igen – bólintott Jukie. Aztán foly­ tatta: – Akkor kijött Nakagava Juka. akkor marad még Szatomi. Kissé szomorkásan. De mindenképpen vissza akartam menni. – Na igen. Jukie bólintott. hogy meg lehet bennük bízni. nem kell ezt erőltetni. – Ezt hogy érted? – Csak annyi. Fumijo… – Jukie félbehagyta a mondatot. Harukával. Az elején össze voltam zavarodva. Jukie megint elmosolyodott. nem azért. aztán felhozta azt a bizonyos szabályt. még nem biztos. – De ebben a játékban attól. hogy ő a legjobb barátnőm. ha a fiúkat nem számítjuk. totál véletle­ nül. mint Jukie. Minami Kaorinak is szóltunk. Tanizava Haruka is röplabdás volt.– Nem. De volt fegyverünk is… Az én csomagomban volt egy pisztoly. hogy menjünk vissza. és Csiszato. mondtam. – Nem baj. Juka is job­ ban megbízott bennünk.

– Jahagival is ugyanúgy jártatok. – Én mondtam. szintén halott. hogy szemtanúja volt Minami Kaori halálának. hogy halottakról beszélgetve szúrják el az idejüket. de azért elmondta. Maga még életben van? Micsoda kitartás. és ráharapott az ajkára. Jukie keserűen mosolyogva sóhajtott. – Jukie elkapta a tekintetét Sújáról. Sorsára hagytuk. amikor hirtelen kirázta a hideg. Súja ráeszmélt. de nem engedhetik meg maguknak. Ő maga is tudta. Jukie visszaemelte rá a sze­ mét. Halottak nevei. de néhányan ellenezték. Mert tudod. – Az más tészta.– Igen. – Ez nem így van – mondta Súja. nem is mondta el Jukiénak. Jahagi Szóma bandájába tartozik. Aki megölte. de aztán inkább hagyta. lám csak. így nem sok értelme lenne. – Van olyan. Végül pedig nem szép ilyet mondani. Senki sem hibás benne. Jukie oldalt fordulva folytatta: – Már halott. hogy szóljunk neki. – Hogyhogy? Jukie sóhajtott. el. Meg különben sem jó em­ lék számára. Ezért nem tud­ nak megbízni benne.” – Nem. mind a kettő meghalt! Hosszú idő óta először megint felbukkant a fejében annak a fekete ruhás férfinak a mosolya. Mind a kettő. [498] . hogy ez nem túl logikus. Már-már belekezdett volna. hogy valami csak úgy megtörténik. Simizu Hirono. Hunyorított. „No lám csak. Jesszusom. mint Minamival? Egymás után kimondta Minami Kaori és a lányok névsora végéről Jahagi Josimi nevét. Súja hallgatott. Nanahara.

– Milyen kedves vagy. Így még Jamamotónak sem szóltunk. hogy rendes volt. mert volt benne valami playboyos. és jóképű volt. hogy Súját behozták ide. és megint Sújára nézett. ami egyeseket megri­ aszt. Már-már rájuk telepedett a csend. hogy fiúkat nem hí­ vunk oda. amikor Súja talált egy fo­ gódzót. [499] . Mimura elment. Az igaz. akkor az Jamamoto Kazuhiko. amikor Noriko megsebesült. hogy azt csinálhatta számí­ tásból is. ha volt némi fe­ szültség abból. Az osztálynévsor végéről legalább Mimura Sindzsinek (bár most már ő is halott) tudtak volna szólni Jukiéék. aki Ogava Szakurával járt.) neve nem került elő. Te mindig olyan kedves vagy. – Mindegy. Ha ebből indulunk ki nem meglepő. de már nem is tudom. Ja. – Szakaki? Ebben nem volt még benne Szakaki. és tovább fűzte a beszélgetést. Szakaki Júko (lányok. Ha valaki népszerű volt a lányok között. már az elején megegyeztünk. hogy Jukie története alapján ezzel az öt emberrel véget ért a csoportépítés. – Mimurára… lehetett volna számítani. De Jukiéék őt is ejtették. – Mialatt vitatkoztunk. Sújának akkor tűnt fel. Jukie bólintott. de Mimura nem annyira… Nem volt annyira népszerű a lányok között. Jukie megint sóhajtott. Tudod. tényleg. aki szintén látta Sindzsit. 9. de melegszívű és kicsit sem mesterkélt. Jukie felhúzta a vállát. amit Sújának ve­ zetett le Kavada. Ez egy az egyben az a gondolatmenet volt. ki mondta. És túlságosan okos. – Én is úgy gondoltam. Nanahara. – Mimurát bevehettétek volna.

és Kotohiki Kajoko is él. és nem csatlakozott a ti csapatotokhoz sem. Mintha még akart volna mondani valamit. Súja szívesen kérdezett vol­ na még Júkóról. talán nyolc óra körül járt az idő… Júko pont erre járt. történhetett vele valami szörnyű dolog. amikor sebtében elmesélte Jukiénak. hogy mit. bármikor felszállhatsz rá!” [500] . – Júkót mindannyian jól ismertük. Vajon összetalálkozott már Szugimura Hiroki és Kotohiki Kajoko? Ha igen. Hiroki él. – Ugye Szugimura azt mondta. így nem volt probléma. Sietett.– Júkóval is véletlenül találkoztunk. de… Miközben beszélt. Már az előbb. – Értem. azon töp­ rengett. Súja meg akarta kérdezni. de… – folytatta. de nem tette. de Jukie még azelőtt újra beszélni kezdett. – Nem olyan fon­ tos. Ha kedved lesz. vagy szemtanúja volt. – Nem kérdeztük meg tőle. Ha tegnap estig egyedül volt. egyszer csak valami szöget ütött a fejébe. Jukie itt félbeszakította a mondandóját. Na­ gyon meg volt ijedve. Ezzel Jukie befejezte a történetet. akkor… Fülében csengtek Kavada szavai. ugye? Mi lehet az? Súja a fejét rázta. de ő elmenekült. amikor Súja felnézett. – Még egy kérdés maradt – mondta Jukie. igen. Megtámadta valaki. ahogy ketten legyil­ kolták egymást. Vajon Hiroki megtalálta már Kotohiki Kajokót? – Azt mondta. mi? Tegnap este pedig. Mi sem nagyon értettük. mi lehet Hirokival. „Ennek a hangja lesz a je­ gyed a vonatunkra. Tegnap reggel már itt voltunk… Nem semmi erőd ez. Kajokóval akar találkozni. elintéznivalója van. Vagy akár meglátott egy borzalmas állapot­ ban lévő holttestet… Súja bólintott néhányat.

És elmondom Kavada ügyét is. – Mondom. – Fel kell vennem a kapcsolatot velük. Meg újra elmagyarázom. Tehát várj. – Pihenned kellene. – A madárhívó! – suttogta. túl veszélyes. úgysem engednélek egyedül. Aztán mozgolódni kezdett. – Van egy módszer. – Nem lehet. Súja szeme elkerekedett. amit meséltél. hogy Jukie egyedül legyen itt. Legalább az érted epekedő lányt hall­ gasd végig. hogy még ha felébredsz is. Mennem kell. azt gondoltuk. Jukie kicsit belepirult. hogy benned meg lehet bízni. és hun­ cutul mosolygott. Ezt is megbeszélem. Ezért egyezhetett bele a többi lány is. úgysem bírsz majd megmozdulni. Aztán hozzátette: – Tudsz enni? [501] . hogy csatlakozhassunk Norikóhoz és Ka­ vadához. de csak azért is végigmondta. – Várj már! – csillapította Jukie. – Mi? Súja Jukiéra nézett. ebben lehet valami. A magyarázat ráér később is. ha ilyen friss vagy. Igaz. Lesz.Súja elkerekítette a szemét. Amíg én itt lébecolok. – Mikor behoztunk téged ide. Én most elmondom mindenkinek. – Komolyan? Súja határozottan bólintott. Kü­ lönben hiába akarnál kapcsolatba lépni Norikóékkal. addig akár. hogy várj. Jukie folytatta: – Szóval egy darabig maradj csak itt. aki megijed tőled.

Persze ez elsősorban arra szolgálhatott. – Miért? – Ne haragudj. kinyitotta az aj­ tót. pont nekem. – Megköszönném. Egy nagy rakás alapanyagot találtunk itt. csak mosolygott. miközben az ajtó felé ment. – Fantasztikus. Természetesen annak a középkorú fér­ [502] . A csukott ajtó túlsó feléről kattanás hallatszott. hogy egyen valamit. csak nem direkt az ő kedvéért csinálták? Súja addig erőlködött. – Bocs. Aggódott Noriko és Kavada miatt. és kiment. Jukie nem mondott többet. de van olyan lány. titokzatos állat farka. nincs semmi erőm. hogy a szoknyájába hátul egy pisztoly van betűzve. De víz és tüzelőanyag is volt. Be volt deszkázva. és a réseken jött be a fény. mint valami Súja ál­ tal ismeretlen. és felnézett az ablakra. de most mindenesetre jó ötletnek tűnt. Bal keze szinte mozgásképtelen ujjai akaratlanul pengettek valamit a takaró alatt. Várj egy kicsit. hogy kint­ ről ne lehessen bejönni. az jó lesz? – Főzelék? – kérdezett vissza Súja. – Pont most készítik elő az ebédet. A lőtt sebeinek is jót tenne. A zár egy re­ tesz lehet. Főzelék talán. – Aha. Két fonott copfja követte. Egy pillanatra látni lehe­ tett. így tudunk főzni. Konzervek és instantok ugyan.– Igen. amíg feltámaszkodott a jobb könyöké­ re. Úgy érzem. Jukie mosolygott. – Hihetetlen – mondta Súja. Tényleg éhes volt. akit különben nem lehet megnyugtatni. Felhozom. ha adnátok egy kicsit. de rád zárom – mondta. Jukie elvette a kezét az ágy széléről. de Súja számára most egy rácsos bör­ tönt jelentett.

hogy az összes többi lány jobban teszi. és ezt délről ölelte körbe a téglából készült földszintes lakórész. és híres kettőst alkot a feladó Jukiével. hiszen egy bizo­ nyos okból éjjel sem jött a szemére álom. Sóhajtott. (Súja a bejárathoz legközelebb lévő. de masszív falú épület volt. Haruka ütő a röplabda­ csapatban. Egyik sarkában egy kis asztalka árválkodott. de Jukie úgy ítélte meg. Még délebbre. rock. Százhet­ venkét centi magas. amelyben a nem működő gáz helyett az itt talált tüzelőanyag lángja égett. ha együtt marad. A másik öt lánynál sokkal tovább bolyongott a szige­ ten.) ült. ki­ sebbik hálószobában feküdt. egyben nappali. [Maradt 14 fő] 60 Az Oki-szigeti világítótorony régi. Már ennyi mozgástól is hasogatott az oldalán lévő seb. Északra nézett.) sürgölődött a tartós étel elké­ szítésén a tűzhely előtt. illetve még egy kamra sorakozott. akitől Súja a gitárt kapta: Dancin’to the jailhouse rock. mint egy [503] .) és Macui Csiszato (lányok. a tornya tizen­ hét méter magas volt. Szükség volt őrt állítani a torony tetejére. a mellette lévő kerek székek egyikén pedig Sza­ kaki Júko (lányok. és az ebből fakadó kimerültséget még egy éjszaka eltelté­ vel sem tudta igazán kipihenni.) A nappalival egybeépített konyha olyan tágas volt. hosszú hajú Csiszatóval egymás mellett egészen úgy néznek ki. és az asztal fehér lapjára borulva aludt. hogy el­ ment volna tanteremnek is. Júko háta mögött közvetlenül Tanizava Haruka (lányok. attól délre pedig egy kamra és a fürdőszoba vécével. A kis termetű. 12. haja rövid. a bejárat felé egy kisebb és egy nagyobb hálószoba. amelyeket az épület nyugati oldalán futó folyosó kötött össze. 19. Közvetlenül a torony déli oldalán volt a konyha. és visszafeküdt az ágyba. Ezt a szobát Jukie csapata hálószobaként és nappaliként is használta.finak a kedvenc slágerét. 9. rock. Nem csoda.

A világí­ tótorony mögött rögtön a tenger. a konyha szélénél lévő ajtó nyílik a bejárathoz vezető folyosóra. A menü pedig instant főzelék. Ju­ kiéék. rajta faxos telefonnal és számítógéppel. bár összevissza szögezték a kamrá­ ban talált fadarabokkal. Júkóba újra visszatért a félelem. belülről lezárták az épület összes nyílását. Olyan jó tanuló volt. mert álmosan dörzsölgeti a szemét fémkeretes szemüvege alatt. Azzal egy időben átszaladt a fején az a képsor. ezért Ucumi Jukie szerint nem olyan nehéz munka őrködni. 16.párocska. kicsivel beljebb elhelyezkedő ajtó közvetlenül a torony aljával köti össze a szobát. A fal mellett megmaradt kanapén Noda Szatomi (lányok. azon kívül pedig hegyek védik a tornyot. és mindig higgadtan vi­ selkedett. A fenti szobában most Nakagava Juka (lányok. Nanahara Súját. Onnan látszik a torony tetejére vezető vaslép­ cső néhány alsó foka. (Az egyetlen közlekedőnek a főbejáratot jelölték ki. és elöl is csak egy keskeny út torkollik ide a kikötőből.) ült. 17. de most fáradt lehet. a Júko felől jól látható sarokban egy író­ asztal van. azon keresztül engedték be Júkót is. Vérfagyasztó emlék volt. most itt ebben a világítótoronyban. amelyet már soha életében nem fog elfelej­ teni. Júkótól jobbra a másik. És a fiú. néhány zöldségkon­ zervvel feljavítva. mint Jukie. amint bejöttek ide. vele egy fedél alatt van. Attól bal­ ra volt eredetileg egy vendégek fogadásira berendezett sarok. de a készletből az asztalkát beépítették a bejárati barikádba.) A szoba túlsó felén. ahol Nanahara Súját szállásolták el. Az a fiú pedig… Nanahara Súja. de azóta visszapakolták elé az asztalokból és szekrényekből álló barikádot. Jukie most a bejárathoz legközelebbi szobában van.) állt őrt. Az a véráztatta fejsze. Attól a kanapétól is balra. Ez… [504] . Előttük a füstüveg ablak beengedi a kinti felhős ég tompa fényét. amelyet ki­ húztak belőle. Az a kettéhasadt fej. Júko maga még nem őrködött. aki a kezében tartotta azt a baltát. nehogy valaki behatoljon kintről.

hiszen Súja lényegében haldok­ lik. Tanizava Haruka suttogta. hogy legyőzze magában a kis híján rátörő reszketést. Még most is piros a szeme. Semmi baj. akik jól ismerik egymást. Per­ sze hogy nincs mitől tartani. Csak… Igen… Nanahara Súja többé nem tér magához. hogy nem fog felébredni. és rá nézett. (Csiszato ma reggel még csendesen sírdogált a sarokban. akkor minden rendben van. Igen. Csakhogy… – Figyelj csak. – Az már nem érdekes. és annyi vért vesztett. Júko akkor tudta meg. A zsigereiből tört rá a remegés. Haruka arcára nehezen értelmezhető mosoly ült ki. amíg hatan együtt vannak lányok. Júko igen határozottan til­ [505] . mert a hajnali hatos híradóban bemondták Mimura Sindzsi halálát. Macui Csiszato mintha a készítés módját tanulmányozná. – Tudtál aludni egy kicsit? – kérdezte. amikor az eszméletét vesztett Nanahara Súját tegnap megtalálták a világítótorony előtt. Valaki megütögette a vállát. Ha pedig nem. Júko. Tanizava Haruka a szomszédos széken ült. ha csak eszébe jutott az a jelenet. és gondolkozott. Már nem volt az. Hiába szól ez a nyugalom csupáncsak az időkorlát végéig. – Igen. az asztal fehér lapjára szögezte a szemét. semmi baj. Igen. hogy Csiszato szerelmes volt Mimura Sindzsibe. Nincs baj. farkasszemet nézett az ins­ tant étel csomagolásával. Igazából nem is akart rágondolni. – hozta szóba Haruka. Már rendben volt. Ott tudta hagyni a főzést ezek szerint. egy kicsit – válaszolta. ezért felnézett. – Hát. – Ja! – mosolygott Júko. Itt nyugalomra talált. amit tegnap mondtál. Olyan sérülései vannak. Vé­ gigfutott rajta a hideg.) Júko mosolyt erőltetett az arcára.Nem. ha nem. hogy azért. akkor jó.

így is volt. Hogy Nanahara Sújával vigyázni kell. láttad. De… Akárhányszor mondja is el neki ugyanazt Haruka meg Jukie. [506] . Nanahara Súja mégis­ csak haldoklik. Mi az. Júko csak a végét látta. Nanahara Súját. hogy jogos ön­ védelem volt. Nem fordulhat elő. amikor meghallotta azt a tompa reccsenést néhány méterre a bokortól. ahol rejtőzött. (Helyesebben nem mesélte. hogy behozzák. ahogy Nanahara… megölte Ókit. Csepegett. és csupán annyit látott. Ő akkor rögtön elment onnan. – Azt mondtad. Elmesélte. nem? Valóban. haldoklik. hogy magához térjen. amikor Haruka és a többi lány közbeszólt.takozott az ellen. ahogy a többiek bevonszolják a csurom vér fiút. kidugta a fejét. Tegnap már feltették neki néhányszor ezt a kérdést. Ahogy telt az idő. de jogos önvédelem is lehetett. meggyőzte magát.) Hogy Óki Ta­ cumicsi kettéhasadt fejéből Nanahara Súja kihúzta a szeker­ cét. Fennáll az esélye. de valahogy lecsillapította magát. hiszen nagyon komolyan megsebesült. biztos mindenkit meg akar majd ölni. hogy mit látott. hogy tudta. A vért. Júko egy kicsit távolabbról. Tehát. Abból a kikötéséből nem engedett. Mintha meghívná magához vendégségbe rémálmai rejtélyes ször­ nyetegét. Persze még úgy sem volt kellemes. hogy mégsem le­ het egy haldoklót sorsára hagyni. Helyesebben az esze nem bírta befogad­ ni. Haruka folytatta. s így végül behozták ide Nanahara Súját. kezében a baltával. hogy fennálló esély? Ő látta azt a kettéhasadt fejet. És már majdnem komolyan összeveszett Ucumi Jukiéval. nem tudta felfogni. hogy Nanahara Súja kihúzza Óki Tacumicsi fe­ jéből a baltát. amely a baltát bo­ rította. hogy Súja szobáját zárni kell. hanem kiáltozta. sápadtan figyel­ te. ahogy Haruka mondja (és mert Júko maga mesélte így). Hogy ha életben hagyják. Hát.

Júko akkor az általá­ nos iskola első osztályába járt. Amikor valamit végig akar gondolni. Csak a meggyőző­ dés marad hátra. ez a jelenet. És saját maga. a félelem elsöpör minden egyéb gondolatot. Néha még ma is látja álmában. Attól kezdve béké­ ben éltek az anyjával és a bátyjával. és olyankor bántotta őket. Mindenesetre Júko fejében csak az járt. Júko anyját. és képtelenné vált a logikus gondolkodásra. és igen. aki kis híján megvakult a hozzávágott ha­ mutartótól. legalábbis Nanahara Sújával kapcsolatban. de nem volt egy nagy szám. alig folytak ki. Máig nem kérdezte meg az anyjától sem. és nem tudta az okát. Már a barátaik is feljöhet­ tek hozzájuk. hogy emiatt. hahaha…”). nem bírta elviselni. hogy nem. Előfordult vele. és bevitték az orvosi szobába. hogy Nanahara Súja veszélyes. szomorkodás helyett inkább teljes szívéből megkönnyebbült. Júko ki nem állhatta az erősza­ kot. Nem a mostohaapja. hogy amikor hallotta egy osztálytársát egy horrorfilmről beszélget­ ni a teremben (Az az osztálytárs talán Nakagava Juka volt. hogy egy hang sem jött ki a torkán. Ebben talán szerepe volt az apjával kapcsolatos emlékeinek. Bár lehet. aminek Sújához köze van. bátyját és Júkót magát is. rosszul lett. a belek. de ez bezzeg egy jó drága holmi volt) fejbe vert anyjának vér­ ző alakja. A bátyja. hogy… Nanahara Súja veszélyt jelent rá. Mondhatni. Ennek is megvolt a maga oka. Nem tudni. Ez némiképp hasonlított egy árvízre vagy egy forgószélre vagy valami más természeti katasztrófára. a vér szerinti apja volt.amikor az apja elnyomott rajta egy cigarettát.) Lehet. (Az anyja megint verést kapott. de lehet. Az apa nélküli családba beköszöntött a nyuga­ lom. Golfütővel (szegények voltak. [507] .Ez a jelenet megtapadt a fejében. Viszont amikor az apját halálra szúrták egy hazárdjátékkal összefüggő ügy kapcsán. hogy egyáltalán nem is volt különösebb oka. de gyakran ivott. meg minden. aki annyira megijedt. amikor meg akarta védeni. Akkor még nagyon kicsi volt. Mert vissza sem akart rá gondolni. „Persze vicces volt.

néhány különc vonását leszámítva. Kereste a szavakat. Nem. semmi szükség rá. hogy egy fiú ilyen rendes legyen. amit Haruka mondott. mi történt velem. kezében a baltával… Nem. amit korábban gondolt. Rájött a hideglelés. hogy az emlék eltűnt valahol a kettéhasadt fejű fiú képe mögött. de a tudatáig nem jutott el. hogy Haruka a biztonság kedvéért rákérdez. Júko olyan arccal nézett Harukára. nem? Szerintem ritka. de folytatta: – Szóval ha netán felébredne is. alapjában véve igen szimpatikus fiú. hogy Nanahara Súja. Haruka? Még hogy rendes fiú! Honnan veszed? Haruka Júko szemébe nézett. – Tényleg… Nem is tudom. Saját magát is beleértve. – Igen – emelte fel-a fejét. amelyek­ kel meggyőzheti Harukát. Erre Haruka kissé megnyugodott. és nevetve áll felettük Nanahara Súja. Micsoda? Hogy mondod. Igazából egy kuk­ kot nem értett abból. és vizionálni kez­ dett.– Ugye? Hallotta. Illetve helyesebb azt mondani. amitől megint kétkedő lett az arckifejezése. az itt lévő hat lány holtan fek­ szik. Nehogy nekem felébredjen! Ha… ha ez bekö­ vetkezik… [508] . majd bólintott. Na igen. ne veszekedj majd vele! Júko megdermedt. mostanáig Júko is úgy gondolta. Ám Júko fejéből mostanra még az emléke is kitörlődött mindannak. Kimondta. Ez már nem számít. és így szólt: – Tök rendes ez a Nanahara. fejük szétnyílva. Amennyiben Nanahara Súja nem éled fel többé. mintha egy múzeumban közszemlére helyezett múmiát bámulna. Sőt kifejezetten helyesnek tartotta. Nanahara Súja nem kel fel többé. hogy megbolygassa a csoport békéjét. Túlságosan ki vagyok merülve.

Sugárzott az arca. A tegnapi levesnél legalábbis jobb lesz talán. Rossz előérzete támadt… Jukie megállt. – Hű. és végigjártatta a szemét a lányokon. micsoda illa­ tok! A tűzhelyen lévő lábosból főzelék illata szállt fel a fehér gőz­ zel együtt. Nem lesz rossz.) Ezért most úgy tűnt. Majd kicsit viccesre véve a dolgot. és megszólította. Nem fog ilyesmi előfordulni. Természetesen ennek láttán normális esetben ő is felélénkült volna. bólintott és válaszolt. Csiszato hátranézett. egyre komorabb lett valamiért az arca. Ennyit még Júko is meg tudott róla álla­ pítani. és Ucumi Jukie lépett be rajta. de valahogy fáradtnak tűnt. majd ülté­ ben Csiszatóhoz fordult. de most úgyahogy rendben volt. Csiszato rengeteget sírt Mimura Sindzsi miatt. és a szokásos komoly. mindkét kezét csípőre tette. Rájellemző egyenes tartás és gyors lép­ tek. – Jó.De a megmaradt ép eszére hallgatott. hang­ szórót formált a szája elé a kezével. Csakhogy… Júko olyan bizsergést érzett a hátán. Azután megszólalt: [509] . megnyugodtam – bólintott vissza Haruka. hogy Nanahara Súját behurcolták ide. de Júko ennyire nem gondolt bele. (Pontosabban a Sújával való találkozás felett érzett öröme és a halálosnak tűnő sebesülése miatt érzett aggodalom kevere­ dett ebben az arckifejezésben. Abban a pillanatban kinyílt a folyosóra vezető ajtó. mintha már nagyon rég nem látta volna ilyen vidámnak Jukiét. Azóta. Jukie Júko érkezése után is nagyszerűen összetartotta a csapatot. mintha hernyók mász­ káltak volna rajta. – Na jó. de vékonyka hangján válaszolt: – Aha.

Pont jókor. de ha mégis? Kigondolta a teendőket arra az esetre. És elégedetten nyugtázta a finom illatot. Óki Tacumicsi számára igen-igen nagy baleset lehetett valóban. Már nem kételkedem Nanaharában. és a fejét rázta. – Ne már… Akkor minek zártam be az ajtót? – Júkóra moso­ lyogva folytatta. – Igen. hogy Nanahara Súja nem ébred fel többé. hogy egy tökéletes. Óki Tacumicsi nevére megint felidéződött benne az a jelenet. És enni is akar – bólintott Jukie.– Nanahara felébredt! Haruka és Csiszato éljeneztek. Épp most van kajaidő. amit vezetőként meg kellett tennie. de mosolyát megőrizve bólintott. [510] . De ettől függetlenül Júko egy pillanat alatt döntést hozott. és mellettük… Júko elsápadt. valódi mosoly legyen belőle). majd Júkóra pillantva hozzátette: – Semmi baj. hogy megtette. Na igen. Baleset. Szatomi is felemelkedett a ka­ napéról. Egyfelől biztos volt benne. Ezt hallván Jukie megkönnyebbülten sóhajtott. Nem gúnyos megjegyzés volt. – Én nem izgulok – mondta. azon ugye senki nem lepődik meg? Mosolyt erőltetett az arcára (igyekezett. és megfagyasztotta az ereiben a vért. – Sajnálom. És ha egy haldokló pasinak hirte­ len romlik az állapota. Bezártam az ajtót. hogy ne kelljen iz­ gulnod. Il­ letve az éjszaka folyamán már többször is végiggondolta ezt a dolgot. ame­ lyet a szaglószervében érzett. – Tényleg baleset volt az Ókival. hogy tegnap hülyén viselkedtem. [Maradt 14 fő] 61 – Komolyan? Tud beszélni? – kérdezte Haruka. Csak közölte. Nanahara mondta.

– Nem is kell addig őr? – Nem – helyeselt Jukie. [511] . Miután befogadták ide. ezen a helyen. Haruka. Most itt. ami benne volt. egy másik vihar felhői gyülekeztek. Haruka visszakérőezett. Valaha otthon az apja képében tomboló viharnak egy vélet­ len esemény vetett véget. Nem tépelődött. – Hallod.Meg bírja enni ugyanazt. Haruka bólintott. Míg Szatomi és Csiszato egymás után kérdezgettek Jukiétól. de „rendkívüli mellékletként” még valamit adtak hozzá. És hozzájuk visszatért a nyugalom. Nanahara Súja felbukkanása után pedig kigondolt valamit. és megmarkolta. Júko feltűnés nélkül felállt. nem hívnád le Jukát? Evés közben meg akarok valamit beszélni veletek. A főzelékkel teli gőzölgő fazék mellett néhány fehér porcelán mélytányér volt egymásra rakva. hogy nem is szükséges megemlíteni a többieknek. – Úgyis le van zárva az épület. nem lesz semmi baj. A hátizsákjában talált fegyver egy speciális összecsukható gumibot volt. Júko jobb kézzel a szoknyája zsebébe nyúlt. Júko a zsebé­ ben. amiről azt gondolná az ember. „. és emiatt végül senkinek nem árulta el a „fegyver” létezését. és eltűnt a torony alatti szobában. és odament a mosoga­ tóhoz.Jukie azután Harukához szólt. szintén úgy gondolta. mint amit mi?”. hogy ebben a játékban nem lesz módja használni. Nem kell majd félnie többé. Egy kis időre nem probléma. kihúzta egy iciri-piciri üveg­ cse dugóját. csak a fél kezét használva. Akkor újra visszatér a nyugalom. Olyasvalamit. ahogy feltrappolt. Júko furcsamód nyugodt volt. hogy „Hogy érzi magát?”. És ezúttal Júkónak magának kell megállítania őket. Csiszato és Haruka vették őket elő a konyhaszekrényből. Hallat­ szott a vaslépcső kongása.

A szobának a mosogatóval átellenben elhelyezkedő sarkában volt az íróasztal a számítógéppel és a telefonnal. olyan. Júko még tovább folytatta. és odament hozzá. – Ekkor Júko letette a tányért.) – Hallom. miután letette az UZI-t az asztalra. volt benne fájdalomcsillapító. és Haruka meg Nakagava Juka jelent meg a szobában. ez jó ötlet. Júko folytatta: – Nem visszük be előbb Nanaharának az ételt? Jukie elmosolyodott. Telt alkatú volt. Nakagava Juka vállán egy rövid csö­ vű fegyver lógott. – Tudod. – Tudom. várj egy kicsit. ott az asztalfiókban volt a gyógyszeres doboz. kimerjem neki? Megfogta a tányért. és erre felemelte a fejét. mint akinek eszébe jutott valami. Eredetileg Noda Szatomi kapta. mint egy nagyra nőtt automata pisztoly. és a teniszklub szabadtéri [512] .[Maradt 14 fő] 62 – Jukie! – szólt oda Júko Jukiénak. Nanahara felébredt? Kérdezte a tőle megszokott vidám hangon. – Igen… Ja. – Jó. így mindig az őr tar­ totta magánál. mintha mi sem történt volna: – Úgy látom. amelynek megnyújtották a hátulját. Azt a tányért. Asszem. – De. ahogy nekiütő­ dött a mosogatónak. aki Szato­ mival és Csiszatóval beszélt. tényleg – szólt. Júko megke­ rülte a másik asztalt. már kész a főzelék. kivennéd? Az étellel együtt kell bevinni Napaharának. (Egy kilenc mil­ liméteres UZI géppisztoly volt. de ez tűnt a leghatékonyabbnak. Koppant. Kongani kezdett a vaslépcső.

Azt még el kell mondanod – hallatszott Haruka hangja. Na. Mert… – Hű. Letette az asztalra. micsoda illat! – Júko is hallotta. Júko Juka hangjára kapta fel a fejét. igen. fából készült gyógyszeres dobozt. honnan is kezdjem? – vágott bele Jukie. és kinyitotta. ez az! Javallott fejfájás. Jaj. Ő még ilyen kö­ rülmények között sem vesztette el a jókedvét. ahogy Juka ezt mondja. – Miért pont én? – Ajajaj… Pedig hogy örülsz neki! Jukie összeráncolta a szemöldökét. menstruá­ ciós fájdalom. ugye. aki elvesztette a szerelmét. Csiszatóra nézett.pályáinak köszönhetően szépen lebarnult. Azzal Jukának leesett. Melyik lehet a fájdalomcsillapító?… Persze ér­ telme az nincs. hogy ezúttal egy ki­ csit érdesebb hang. és befogta a száját. Szatomié kérdezősködött Jukiénál. mert abból majdnem az egészet rátekerték Nanahara Sújára. – Micsoda öröm ez. Fájdalomcsillapító. – Hú. megvan. hogy miről van szó. ugyan. tényleg. – Ja. nincs értelme. Majd utá­ na beveszem. – És mit akartál megbeszélni? – Hallotta. Ezt is elengedte a füle mellett. és egy kicsit megrázta a fejét. hogy javítson a hangulaton. ha ennek vége lesz. lehajtotta a fejét… Júko elengedte a füle mellett ezt a beszélgetést. borogatások voltak belezsúfolva. Úgyis fájt egy kicsit a hasam. fogfájás. Mindenféle gyógyszer és géz. és kikapta az asztalfiókban talált nagyobbacska. Mi­ mura Sindzsit. Csiszato. – Igen – bólintott Jukie boldogan. Csak a kötszer hiány­ zott. Ha majd ennek vége lesz. [513] . Fájdalomcsillapító. titkár? Juka célozgatására Jukie elpirult egy kicsit.

Juka összegörnyedve feküdt az oldalán. A fehér asztalon. fél kezében a főzelékes tányérral. hogy Juka a mosogató előtt áll. [514] . – Juka! Juka! Mi történt? Jukie megrázta a testét. és kiöklendezte az előbb lenyelt főzeléket. Ez vörös színű volt. Abból. és Jukához szaladtak. mert a sápadt arcán is sötétpiros pöttyök keletkeztek. ami a fehér asztalon fröcskölt szét. Hevesen hányt még egyet. a kör alakból sugár­ irányban szerteágazó vörös vonalak a Nagy Kelet-ázsiai Köz­ társaság zászlójának mintáját rajzolták ki. Mindenki szeme Jukára szegező­ dött. Juka leejtette a tányért. Szólni akart. és éppen beleeszik. Napbarnított arca pillanatok alatt elfehéredett. de még azelőtt bekövetkezett. A szeme a lehető legnagyobbra nyílt. És meglátta.– Na lássuk csak. Ránézésre meg lehetett állapítani. és még egyszer vért hányt. és a fehér része is vörösre színező­ dött. Valamilyen okból hirtelen vérbőség léphetett fel. erre neki pont abból a tányérból kell. és Juka feje már-már egészen olyan volt. – Juka! Mindannyian – a szavát vesztett Júkót leszámítva – felkiáltot­ tak. Kóstolni lehetne a merőkanálból is. És Juka egy pilla­ nat múlva a főzelék áztatta padlóra rogyott. Juka már nem lélegzett. amelyikbe beleszórta azt az áttetsző port. Júko elsápadt. de Jukának már csak a vérhab bugyo­ gott a szája szélén. A szája szélé­ ről vörös vérhab kezdett folyni. Juka a torkát fogta. megkóstolom! Megfordult. és a csörrenéssel egy időben szét­ fröccsent a főzelék a földön. vagy kirepedhettek a hajszálerei. mintha ki akarna ugrani. mint egy groteszk szörnyé. Egyértelmű volt.

Egész testében remegett. Ennyit mondott: – Meghalt. – Ki volt az?! Melyikőtök volt?! Ki rakta bele a mérget? Ki akart minket megölni?! – Hagyd abba! – kiáltotta Jukie. Mereven tágra nyílt a szeme a szemüveg mögött. Mire Csiszato: – Én… az előbb kóstoltam meg. Semmi nem volt… Ez nem… Haruka vette át a szót: – Valamilyen méreg…? Ez volt a végszó. Tévedés történt… Igen… De hát csak egy falatot evett belőle.Senki sem mondott semmit. ezt ő maga kapta. A Juka mellett ülő Jukie és Haruka háta mögött kicsivel Júko álldogált sápadtan. Noda Szatomi felvette az UZI géppisz­ tolyt az asztalról. hogy a keze egy pillanat alatt a szoknyája hátuljába tűzött pisztoly (egy kilenc milliméteres Browning Highpower. Szatomi kiabálni kezdett. (Ezzel valószí­ nűleg a többi négy lány is ugyanígy volt.) Jaj.. de a többieknek ez nem tűnt fel) egymásra néztek.. Kattanás hallatszott. mind a négyen ösztönösen oldalra és hátrahúzódtak Juka holttestétől. Mi lett… Tévedés. és a többiekre szegezte. és vé­ [515] . Mindannyian (pontosabban Júkót leszámít­ va mindannyian. Honnan tudhattam volna. Júko látta. Jukie reszkető kézzel a nyakához ért. mi lett ebből. ugye…? – folytatta Jukie reszkető hangja. Júkóval együtt. hogy ilyen erős?… Ilyen… Ez tévedés… Megöltem… Meg… Véletle­ nül… Én nem akartam… Én nem őt akartam… – Ez nem ételmérgezés.

– Tedd le a fegyvert! Valami tévedés történt. te ébren voltál. hogy már csak tizennégyen maradtunk. mintha a barátunk lenne. Keserű volt a hangja. hogy kudarcot vallottál a megmérgezésünkkel? Igen? – Szatomi… – Jukie megdöbbenten tátotta el a száját. mit akadsz ki ennyire pont te? – Haruka! Jukie rászólt. Már alig vagyunk. – Igen – fordult vissza Haruka Szatomi felé. Különben is… – Egy kicsit tétovázott. – Mit játszod itt a főnököt?! Így akarod eltussolni. – Nem tévedés – rázta Szatomi a fejét. – Nem csak én. Ez annyit tesz. Csiszato… – Kösz – mondta Csiszato. Hát kell ennél jobb bizonyíték? – Haruka! Hagyd már abba! – mondta még egyszer Jukie. [516] . – Az előbb mondták be a híradóban. Máskor mindig hig­ gadt volt. aki eddig úgy tett. és visszatért az eredeti helyére.gül is ő volt a csapat vezetője. hogy nem bízol bennünk. hogy valaki. – Szatomi! Ereszd le a fegyvert! – Mi van? – Szatomi Jukiéra emelte az UZI-t. Amikor éjjel felébred­ tem. de kimondta: – Szatominak és Júkónak is volt ideje beletenni a mérget. de most elborult az agya. úgyhogy magánál tartotta) felé mozdult. vagy igen? Észrevettem. Torkaszakadtából üvöltött. – Nem én voltam. de már késő volt. Nem meglepő. – Egyébként is. Utána Harukára pillantva mondta: – Te főzted. Szatomi arca színt váltott. – Egy szemhunyásnyit sem bírtál aludni. Haruka élénken rázta a fejét. de megállt. – Hogy mondtad? – Jól hallottad – folytatta Haruka. most kimutatja a foga fehérjét.

A hangja elvékonyodott.Júko a szája elé tette a kezét. mintha valami fájdalmat pró­ bálna legyűrni. De. – Jukie! Lődd le Szatomit! Szatomi Harukára irányította az UZI-t. és hasmánt elterült a padlón.. Jukiéra irányult. valami… vala­ mi nagyon-nagyon-nagyon nagy baj lesz. A dörrenésekkel egyidejűleg Jukie hátrarepült. – Mér’? – Az UZI még füstölgött Szatomi kezében. Hirtelen Csiszato mozdult meg. két-három lépést hátrált. – Te is fegyvert fogtál! – kiáltotta Haruka. A következő pillanatban a keze a szoknyája hátuljába tűzött browningon volt. [517] . Bármelyik pillanatban meghúzhatta a ravaszt. Nem is kellett ellenőrizni… Meghalt. – Meg akarta kaparintani a fegyvert. A teste lebénult a pillanat leforgása alatt bekövetkezett események hatására. Ott volt egy másik lőfegyver a hatuknak osztottak közül… Egy cseh gyártmá­ nyú CZ75 (amit eredetileg Juka kapott). Szatomi arrébb kapta az UZI csövét. Júko úgy látta Jukie profilján. mert ha nem. végigcsúszott lefelé az oldalán. A mosogató felé fordulva jobbra. és csak állt ott dermedten. Fegyverdörgés visszhangzott a szobában. ő pedig a hátára esett. Az arca már teljesen elsötétedett. és Csiszato hátán három lyuk keletkezett. Biztos… Jukie egy sor ví­ vódás után Szatomi karját akarta célba venni. A matrózblú­ za mellén nyílt lyukakból vér szökött elő. A szekrénykére borult. – Szatomi! Mit csinálsz?! – kiáltotta Jukie tágra nyílt szem­ mel. a fal melletti szekrényke irányába. aki Jukié­ ra nézett szúrós tekintetével. Meg kell mondani… El kell magyarázni az igazságot. Ő volt a hibás.

a föl­ det pásztázta. hogy szándékosan-e vagy izomrángás miatt. Nem tudni. Onnan megint elindult lefelé. amely erre elfordult. Vérpára terjengett. és csak reszketett. Júko egyes-egyedül maradt a szobában. A szája kinyílt… Balra nézett. Szatomi UZI-ja felhördült. és arrébb repült. Ezután Szatomi az asztal túloldalán álló Júkóra szegezte az UZI-t. Reszketett. de a következő pilla­ natban már a browning felé futott. [Maradt 9 fő] [518] . Kiszakadt a matrózblúz oldala. Haruka tes­ te végigcsúszott a földön. Pont Nakagava Juka holttestére esett arccal lefelé.Haruka egy pillanatig dermedten állt. Aztán Szatomi teste lassan előredőlt. Szatomi homlokának bal felén egy puffanással kísérve egy lyuk keletkezett. és nem mozdult többé. amelyet Jukie ejtett el. gépiesen elfordította be­ rozsdásodott nyakát. De a lövések a padlón való nekifutás után keresztülhaladtak Haruka testén. Júko is követte Szatomi tekintetét. és közben Szatomi arcába nézett. de a szemüvege mögött a szeme sarkánál elakadt. ugye? Júko csak reszketett. de a browningot jó szorosan tartotta a jobbjá­ ban. A homlokán lévő lyukból ömleni kezdett a vér. és a darabjaival együtt vér fröccsent szét. Odaszólt neki: – Te?… Te nem vagy olyan. Kőkeménnyé merevedett teste remegett. mint egy rendhagyó múzeumba keveredett gyerek tekintete. Szeme pedig. hogy Haruka erőlködve felült fektéből. és meglátta. Szatomi UZI-ja követte és eldördült. ahol öt osztálytársa hevert. Haruka feje pedig félig leszakadt a nyak­ örv felett.

Támadás… Ahhoz képest. és a kilincsgombra tette a kezét. ezért felpattant az ágyból. hogy rögzíthették. Megpróbálta az ujját benyomni az ajtórésbe. Felismerni vélte Jukie kiáltását. Elfordult. Mindegy. Ahogy Jukie mondta. és mezítláb a padlóra ereszkedett. Felnyö­ gött. Súja elsápadt.63 Amikor a csörrenést hallotta. És megint csak fegy­ verropogás. de en­ nél tovább egy tapodtat sem mozdult. Sóhajtott. de ép jobb keze segítségével valahogy kikászálódott az ágyból. de ki tudja. de ahogy megnyomta. felállt. amikor az ajtórésen át fegyverropogás – megszokott hang – ütötte meg a fülét. amelyben eddig fe­ küdt. Hátrakapta a fejét az ágyra. A vita folytatódott. Az oldalán lévő sebbe belehasított a fájdalom. és már-már feladta volna. Az egyenruhájából csak a nadrág volt rajta. Csakhogy az ajtó makacsul ellenállt a rúgásnak. és fenékre huppant. Az ágy egy csattanással az oldalára dőlt. Sebesült testét nagy nehezen egyensúlyozva felemelte jobb lábát. Súja jobb kézzel néhányszor megrázta az ajtó gombját. és nem nyílt to­ vább. mert egyáltalán nem tudta a fát eltolni. egy sietve összeeszkábált reteszt szereltek rá. A bal oldalába és a vállába belehasított a fájdalom. hogy biztos vala­ melyik ügyetlen lány elejtette a tányért az ebéd előkészületei közben. Az egycentis résen át látta. valami nagyon nem stimmel. beakadt valamibe. Elment az ajtóig. és a valaha Szugimura Hirokitól tanult maegeri techni­ kával – egyenes rúgással – meztelen talpát az ajtónak lendí­ tette. hogy egy fadarabot tettek rajta keresztbe. Több sikoltás követte. Egyúttal rájött. de ez most tényleg nem annak az ideje. ám utána vitatkozás zaja követke­ zett. Sújának olyan békés gondolatai támadtak. hogy pisilnie is kell. Súja el­ vesztette az egyensúlyát. Megint fegyverropogás. egy zárat. és jobb kézzel megemelte az ágy vas csővázát. és kicsúszott belőle [519] .

és sajgó testét vonszolni kezdte a folyosón. jobbra hosszan elnyúlt a folyosó. és meglátta. Az egyik végét az ajtóhoz húzta. Megcsapta az or­ rát a padlót borító vér szaga. egyméteres felét az ajtó elől. majd a másikvégéhez ment. Jukiéék teste között néhány fegyver hevert. A résre szegezte a szemét. Ezúttal szimpla lövés. amely egy reccsenéssel ketté­ tört. és eldöntötte a földre az ajtó elől. Fegyverdörrenés. Súja felvette a törött fadarab hosszabbik. Balra volt a bejárat. hogy a konyhabútorokkal berendezett szobában. és az asztal takarásában még valaki ha­ sal. aki Sújának háttal cövekelt le – ha jól látta –. vagy…? Óvatosan közelített az ajtóhoz.a takaró meg az ágynemű. és a kiszűrődő vi­ lágosság egy hideg fénypocsolyának tűnő foltot vetett a fo­ lyosóra. Súja teste kővé vált a döbbenettől. amikor meglátta Tendó Majumi holttestét. Az a valaki pedig Noda Szatomi kell hogy legyen. Még egyet lőtt. így elég sötét volt. a középső asztal mellett Ucumi Jukie és Tanizava Haruka. vállig érő kibontott hajú lány. [520] . Súja fél kézzel elrántotta az ágyat. és kinyílt a folyosó felé. Súja kiment a folyosóra. Ugyanaz az érzés volt. A bedeszkázott ablakokon még a re­ dőnyök is le voltak engedve kívül. Mi történhetett? Valaki rájuk támadt. és teljes erejéből nekitolta. és három ajtó sorakozott. mivel az a viszonylag nyúlánk. a pillanatig mindenen eluralkodó bénaság. mö­ göttük Nakagava Juka (Mitől ilyen az arca?). Az ágy behorpasztotta a faajtót. és az ajtó kilazult. Ratatatata – az írógéphez hasonlatos hang most már élesen kivehető volt a nyitott ajtón át. Csat­ tant. Szakaki Júko volt. A legtávolabbi ajtó volt csak résnyire nyitva. mint az iskola előtt.. jobbra a fal mel­ lett Macui Csiszato. és a lámpák természete­ sen nem működtek. Már semmiféle hang sem hallatszott.

és fenékre esett a véráztatta padlón. akit egyszer csak kitettek a Plútóra. megállt. és belépett a szobába. ahol öt kézből hármat hasz­ nálnak a baseballhoz. felemelkedett és megfor­ dult. [521] . Véreres szemmel meredt egy pillana­ tig Sújára. majd rávetette magát a földön Jukie és Haruka kö­ zött heverő pisztolyra. itt fekszik előtte… Meghalt? Halott? Júko. egy olyan országban történt mindez. lassan megfogta az ajtógombot. Júko mindkét kezét az arca elé kapta. hogy létezett-e ilyesmi egyáltalán a Föl­ dön. aki azt mondta Sújának. aki háttal állt Sújának. hogy ha ebben a feje tetejére állt. majd a szoba túlsó vége felé iramodott. Súja odafutott a fegyverhez. Mint az egykori Kölyökligában (Lassan már az is meg­ kérdőjelezhető volt. amikor teljes erejéből hajított. be­ nyitott. Csak állt ott. Megfeszítet­ te épen maradt jobb kezét. „Legalább az érted epekedő lányt hallgasd végig!”. csak még jobban összekuszá­ lódik minden. Júko felsikoltott. Elfutott az asz­ tal mellett. és a labda nyílegyenesen szállt a dobódombról. Erre Júko megpördült. A teste beleroppant. Lépcső? Súja egy pillanatig Júko hűlt helyét méregette. fegyvertelen volt. Abban az egyben biztos volt. kibogozhatatlan helyzetben Júko megkaparintja a pisztolyt. és visszapattant. Letérdelt mellé. Azonban a játék legvégén külön enge­ délyezik a farok alkalmazását). az arca eltorzult. de inkább Ucumi Jukiéhoz futott előbb oda. Ugyanekkor Súja is magához tért a döbbenetből. és eltűnt a mögötte lévő másik nyitott ajtón. és hátrálni kezdett.Mi ez egyáltalán? Mi történhetett itt? Jukie… Ucumi Jukie. és elhajította a fadarabot a kezé­ ből. mint egy Mars-lakó. Fé­ mes döngés hallatszott. Súja szinte félálomban. de a fa Júko orra előtt ért földet. Messze-messze. az Androméda-köd környékén.

[522] . hallatszott. majd felvette a browningot. hogy a vér a földre bugyog a mellétől a hátáig tartó sebekből. hogy ennek nem volt semmi értelme. magához ölelte Ucumi Jukiét. A ha­ sán fekvő Noda Szatomi feje alatt vértócsa volt. És most itt a szeme előtt ez a rejtélyes módon nyugodt arc. és érezte. és szétfolytak Jukie matrózblúzán. Nakagava Juka arcának színe elváltozott. de megkönnyebbült arc. – Khh… – Összeszorította a száját. Nem is kellett ellenőriznie. Macai Csi­ szato hátán lyukak tátongtak. „Tudod te. A teste alatt vértócsa terjen­ gett. Hogy… hogy lehet… Súja újra Jakiéra nézett. engem meg titkározgatsz. hogy a játék kezdete óta először könnyek gyűlnek a szemébe. Súja körbenézett. és fo­ nott copfjai Súja karjához értek. ha te meghalsz… Érted. Mert épp csak néhány perce beszélt vele? Vagy mert… „Mihez kezdtem volna. a szájából pedig vérhab folyt. hogy mit je­ lent ez? Fel tudod fogni?” „Norikót az utónevén szólítod. amiért Júko indult az előbb. és leeresztette Jukie testét a földre.” Az a könnyező. Azután a lényegében érzéketlen bal kezét a jobbal segítve. de Sújának muszáj volt megtennie. mintha csak aludna. mit jelent ez?” Súja szeméből patakzottak a könnyek. Ahogy megemelte. Lehet. Tanizava Harukának pedig majdnem leszakadt a feje.Látta a lyukakat a matrózblúzán. Az a magányos arc. – Á… Súja kinyújtotta ép jobb kezét a békés arc felé. A feje hátrahanyatlott. és a szeme békésen csukva volt. Résnyire nyitva volt a szája… Már nem lélegzett.

egy fehér kisteherautó állt magára hagyatva. és közben elindult felfelé a lép­ csőn. mintha valami óriási egyszemű szörny lenne. a hegy lábát körbefutva nyúlt be a burkolatlan út. a formális kapu mellett. megtörölte a szemét. és magával hozta a tenger illatát. Ez a torony. Sokkal nehezebbnek érezte a testét. hogy el lehessen férni. amely mögött a lány eltűnt. Abla­ ka nem volt. előtte pedig. Az ajtón túl egy henger alakú helyiség volt. és meggyorsította a lépteit fölfelé. mint egy szőttesre. mert mintha kezdene átázni a kötés. Júko jobbra indult. talán a magasság miatt. [Maradt 9 fő] 64 Szakaki Júko kifogyott a szuszból. amelyben a browningot tartotta. Júko kétségbeesett mozdulattal felrántotta és kiment. és a világítótorony előtt egy kis tér terült el. Balra egy alacsony ajtó vezetett a keskeny erkélyre. – Mi történt itt. amely körül épp csak annyi a hely. A szél. Lehet.Odament a szemközti ajtóhoz. mire felért a világítótorony tetejére. mint amennyire a sebe­ sülései indokolnák. [523] . – Szakaki! – kiáltotta Súja. Világítótorony. és a fehér hullámok mintákat rajzoltak rá. mint gondolta. Kis­ sé balról. csupasz betonfa­ lakkal. Az oldalán lévő sebe sajgott a fájdalomtól. Súja a szemöldökét ráncolta. a félhomályba csak felülről jutott be némi fény. A toronyszoba. Kartávolságra volt az északi hegy. közepén egy Fresnel-lencsével. erősebben fújt. A borús idő miatt tompa sötétkék színe volt. a szél ellen védő ablakokon át látni lehetett a borús eget. Rögtön szemközt látszott a tenger. hogy újra vérezni kezdett. Körben. De akkor Szakaki Júko siko­ lyát verte vissza a világítótorony belseje. azt pedig egy vas csigalépcső ölelte körül. Középen egy vastag vas­ oszlop volt. Ruhátlan jobb karjával. Szakaki?! Nem látta Júkót a lépcső tetején.

De nagyot nyelt. ahonnan ilyesmit meg lehetne csinálni. Ettől a tény­ től egy pillanatra pánikba esett. de ahogy lenézett a lába alá. de akkor is elég magas.Júko megkapaszkodott az erkély vaskorlátjában. Ha nincs létra. Markolta a korlátot. Kis híján… kis híján meghalt. Mindenáron. Behajtott egy égnek álló zsákutcába. hogy felhúzza magát. hogyan szálljon szembe Nanahara Sújával. A rakott szoknyája alatt. és kibújt az igencsak elnagyolt kerítés vasrudai közti széles résen. Nem volt tovább. a fő. csak leugrani lehet. elszédült. A kerítésbe kapaszkodva óvatosan kiállt az erkély alig több mint tízcentis párkányára. A vérben arcát fürösztő Nanahara Súja. és újra lenézett. mintha közvetlenül a talajig ugra­ na. Ő még nem állt őrt itt. és a kerítés alján megfogta a vékony vasrudak egyikét. benne a szobával. Ez magas. és visszamásszon a korlát túloldalára. de még mi­ előtt alaposan mérlegelhette volna. Ezúttal most csak ő egyedül. amiről azt gondolta. de összeszorította a fogait. és írná lett félelmén. Hogy is lehetne erről leugrani… Magas ez túlságosan… Ebben a pillanatban a szeme előtti látvány megingott. Nem maradhatott itt semmiképpen. Nagyzihálás közepette tért vissza végül a kiindulási pontra. nem volt ott. de a dolog. Odakapott a kezével. Már csak ezt… [524] . és erőt vitt a kezébe. Magas volt. Júko az erkély pereméről csüngött alá. Felsikoltott. a lábszára oldala az er­ kély betonjához ért (érezte. És nincs több ideje. Kifért. és nem tudta pontosan. mi van a tornyon kívül. El kellett mene­ külnie. ahol mostanáig volt. hogy ott kell lennie – egy vaslétra –. igen. Utána ki kell találnia. a lába megcsúszott. megint rátört az a vízió. hogy lehorzsolódik a bőre). A korlát mentén meg­ kerülte a toronyszobát. és a teste a levegőben táncolt. Rövidebb út. Vagyis igazából nem az a magas­ ság volt. Leguggolt. A fő. és lihegett. Felfröccsenő vér. Alatta terült el a világítótoronyhoz csatlakozó földszintes épület teteje. kettéhasadt fejjel.

amellyel elvileg szorosan fogta a rudat. ja tényleg. nem más. de a következő má­ sodpercben sikítani kezdett. A gyűrűsujja következett. – Neeeeeeeeeem! Igen. miért pont ilyenkor kell nekem izzadni? A kezem. és a zuhanás néhány arasz után megszűnt. Sikoltott. mint Nanahara Súja! – Nem! Nem! Szeme tágra nyílt. Utána rögtön már az egész jobb keze lecsúszott a peremről (a mutatóujja körme majdnem fenn tudta tartani magát. és az ő csuklóját fogja. ugye? A saját kezével akar megölni engem! [525] . és meglátta. A félelem és a kétségbeesés miatt pánikba esett. Csúszik a kezem… A jobb keze kisujja lecsúszott a betonpárkányról. mint egy álomban. miért. de a köröm levált. és kiabált. – Ááá! – sikított Júko. Felfelé nyúló bal karján ingaként himbálózva álmatagon emelte fel a fejét. És most a bal keze is… – Áááááááááááááááááá! – A kiáltással egy időben egész testé­ ben érezte. ha elengedik a kezét. hogy Nanahara Súja teste kilóg a korlát mögül. de aki a kezét fogja. A pillanat törtrészéig Súja arcába bámult. de nem volt értelme. Hirtelen egy rándulás futott végig a karjától a válláig. és ezzel annyi volt…). és a keze már épphogy csak az erkély peremé­ be kapaszkodott. Miért? Miért akar engem megmenteni? Fel akar használni valamire az életben maradásához? Vagy. így van. jobb kezét kinyújtja. és a bal kezével a forgáspontban meg­ ingott a teste. természetesen meghal. Miért. És a tenyere hihetetlen módon izzadni kezdett.Egy erős szélfúvás megingatta a testét. Már a vasrúdig sem bírta kinyújtani. Megcsúszott a tenyere. hogy lefelé zuhan. a haja összekócolódott. közben pedig gondolkodott.

Izzadt az arca. letekint Óki Tacumicsi holttestére. alig két napja még abban a teremben voltak) 3/b osztálytermének emléke. és ha most fél kézzel megtartja őt. és a második bázison pózolt örömében. mint a tenger felőli szél. amikor a ze­ neteremben egy bonyolult dallamot ismételget a gitárján. akkor bizo­ nyára iszonyatosan fájhatnak a sebei. amely Júko testét ostromolta most). Tényleg. kezé­ ben a véres baltával. hogy a nyaka jobb oldalán lévő sebnél. az ezüstszínű pánt alatti kötést átáztatta a vér. és a tetejébe még fel is akarja húzni. nem is csak a nyaka. mint hogy te ölj meg! Engedj el! Engedj el! Ennek hallatán mit gondolt vagy nem gondolt Nanahara Súja. Júko eltátotta a száját. és még erősebben szorította Júko kezét. és a meztelen vállára folyik. majd gyorsan félbeszakította Jamamoto tanár úr olvasásgya­ [526] . „Tornaórán a lányok a tornateremben röplabdáztak. – Uhhhh…! – nyögött fel Súja. Mi… miért? Ekkora fájdalom ellenére mi­ ért akar engem… engem megmenteni? Ez… Érdekes módon hirtelen jött rá. A nevető arc. És amikor órán Júko sápadtan ült a menst­ ruációs fájdalmai miatt. Ez a szél magával vitte a képsort. mindenesetre rezzenéstelen arccal üvöltött rá: – Maradj veszteg! Erre Júko megint bambán felbámult Sújára és észrevette. kedvesen odaszólt neki a szomszéd padbál: „Mi baj. ahogy Kuninobu Jositokival és Mimura Sindzsiékkel viccelődik. eloszlott a sötét köd. amely az elméjét borí­ totta. az egész teste tele volt sebesülésekkel. – Nem akarom! Még mindig jobb itt meghalni. amelyen Súja. Visszatért a valamikori (na igen. Súja elsőre gyönyö­ rűen elütött a harmadik bázisvonalig. és eléri Júko bal kezét. Lassacskán végighömpölyög a karján. benne Súja kedves arcával. Mintha csak szél fújta volna el (éppen olyan.– Ne! Eressz el! – kiáltotta. A komoly arc. Már a maradék ép esze is elment. Szakaki? Nem vagy valami jó színben”. és ami­ kor Júko véletlenül kinézett az udvarra.

Júko most fogta fel végre pontosan. – Nanahara! – kiáltotta. hogy Súja értetlenül néz rá. hogy meg kell ölnöm Nanaharát? Miért gondoltam ilyesmire? Pedig Nanahara az Nanahara. hogy ki tette a főzelékbe a mérget. hogy meg­ ölje… Amit véletlenül Nakagava Juka evett meg… Mindenki gyanúsítgatni kezdte a másikat. tényleg. könnyes szemét felfelé fordító Júkóra. és odahívta neki Fudzsijosi Fumijót. Csak ezt az egyet nem látta. vagy bal­ eset volt. hogy Súja jogos önvédelemből tette. amikor ő az Óki Tacumicsivel való küzdelem után kiszedte Tacumicsi fe­ jéből a baltát. És csak a tettes. És mérget tett az ételbe. Jaj. Azt pedig már nem. Látta. És mérget akartam tenni az ételedbe… Juka ette meg… Erre a többiek mind… Súja ebből mindent megértett. amire vezetett. Nanahara Súja megakar engem menteni. te ölted meg Ókit… Azt láttam és féltem… Nagyon féltem. Júko újólag elsápadt. – Én… én voltam! Meg akartalak té­ ged ölni! Súja egy kissé meglepetten nézett a karja végén lógó. En­ gem… Miért? Miért hittem én. Az akkori aggódó arca. Júko maradt… [527] . mi is történik körülötte. hogy az lett volna a csoda. A saját tetté­ ről és az eredményről. hogy milyen helyes. Júko folytatta: – Én azt hittem. amikor megjelent utána Motobucsi Kjóicsi és Kavada. Utána egy másik gondolatsor tört magának utat. Azt a jelenetet. Én… én el voltam tévelyedve… És emiatt mindenki… Elsírta magát. az egészség­ ügyi felelőst. Ez Nanahara Súja. ha nem fél Sújától. Júko valahonnan egy közeli bozótból látta. akiről hányszor is gondoltam én. Ez az a Nanahara.korlatát. De Júko már annyira rettegett. Persze értelmezhette volna úgy is. nem is rossz.

kilazult. Júko Súját néző arca távolodott… Csattanás hallatszott. A Súja karjára nehezedő nyomás hirtelen megszűnt. inkább egy trükkfelvétel segítségével került volna oda hirtelen. Hiába markolta Súja erősen. és végül be tudta húzni maga alá a jobb térdét. amely Súja nyakából csurgott le. a bal vállán. Az oldalán. – Nem. Emiatt úgy tűnt. a nyaka jobb oldalán. Nem. mert a bal keze használhatatlan volt. mintha nem is az ő kezéből esett volna le. – Mindegy. kétségbe­ esetten próbálta jobban fogni. egy darabig csak ezt nézegette. – Ah… Súja. [Maradt 8 fő] [528] . csak ne mozdulj. Felülről jobboldalt hosszúkásan deformálódott juharfale­ vél alakú. úgy mozgatta a kezét. És a teste. Júko keze elvált Sújáétól. és erőlködni kez­ dett. hogy megfeszíthesse a hátizmait. és Júko elterült lent a földszintes épület tetején. és a korlát résén lógatta ki a testét. Erősen tartotta Júko csuklóját. az erkélyről kicsüngő jobb karját vissza sem húzva. Sújának úgy tűnt. minden létező sebében egy csapásra felerősödött a fájdalom. a kezük megcsúszott a véren. a feje furcsán eltávolodott a testé­ től.– Mindegy! – kiáltotta Súja. El­ kezdelek húzni! Ekkor Súja már hason feküdt az erkélyen. a matrózblúzba és rakott szoknyába öltöztetett tes­ te kezét-lábát széttárva feküdt… A nyaka szokatlan szögben fordult el. piros paca kezdett kialakulni. A többiek miattam… A többiek… Ahogy kimondta. Fészkelődni kezdett. de nem tudott megkapaszkodni. Csak­ hogy… Júko jobbra-balra rázogatta könnyáztatta arcát. mint aki le akarja rázni Sújáét.

A nyitott ajtón túl asztalok és székek voltak összevissza halomba rakva. A középső asztal mellett a lány osztálytitkár. és az ajtaja valamiért ki volt törve).) elállt a lélegzete. amikor meg­ érkezett a sziget északkeleti csücskébe. Odament a világítótorony bejáratához. a világítótoronyhoz. de valamilyen okból lebontotta. Tőle jobbra félig leszakadt fejjel (!) Tani­ zava Haruka. Mintha valaki épí­ tett volna egy barikádot. de a hang alapján gyorsan keletre indult. hogy a torony­ hoz tartozó téglaépület tetején egy lány fekszik. ággyal. míg óvatosan haladt a folyosón (rögtön a bejárat mellett egy szoba volt. Jobbra a szekrényke előtt Macui Csiszato előreborulva. Ahogy csúszott lefe­ lé. Jukiéék négyen.65 Szugimura Hirokinak (fiúk. Tudta. öt lány he­ vert. akinek nem lehet látni… [529] . Hat. 11. Hogy itt volt-e egyáltalán a fegy­ verdörgés forrása… Mindegy. de úgy volt vele. hogy ilyen feltű­ nő helyre csak nem fog elbújni egymagában Kotohiki Kajoko. Akkor az északi hegyen kóborolt. A szobában. Ucumi Ju­ kie fekszik a hátán. ugyanúgy. A rövid haj és a viszonylag kis termet miatt megint hasonlónak vélte Kotohiki Kajokóhoz. szintén ha­ son fekszik a véráztatta asztal takarásában. Körülbelül tíz perccel ezelőtt hallotta meg a heves lövöldözés hangját. Mögöttük sötétre színeződött arccal Nakagava Juka. akiknek lehetett látni az arcát. Ekkor lecsúszdázott a szakadék szélén. már falfehér arcát errefelé fordítja. De az az egy. amely egyben konyhaként is szolgált. hogy halott. annyit rögtön észrevett. mint amikor Etó Megumi holttestére talált rá. egyértelműen halottak voltak. hogy jelzi a térkép. Lát­ ta a bedeszkázott ablakokat. így eddig meg sem nézte. Már néma csend honolt. amikor a világítótornyot ölelő szakadékból lenézett. Hiroki óvatosan továbblépegetett… És most a vértócsás szobában állt dermedten. És még valaki. már elvesztette szem elől a tetőn lévő holttestet. és reagálni kezdett a szerkentyűje. Messziről is látszott a piros szín a feje alatt… Tudta.

a fegyvert is visszatette a nadrágja hátuljába. visszatartotta a lélegzetét. iszonyúan megfájdult a jobb vállán a seb. A cipője talpa cuppogott a padlót lépten-nyomon be­ borító vértől. és a szoba túlsó felén lévő nyitott ajtóra tekintett. de ellenőriznie kell. hogy ő is ha­ lott már. Elképzelhető volt. miközben haladt felfelé. természetesen az a tetőn fekvő valaki volt. majd egy lendülettel kinézett. Ahogy megemelte. A szerkentyűjén megjelenő még egy jel. amíg felért a toronyszobába. de nagyon úgy tűnt. és kiment a szobát körbeölelő erkélyre. jobb kezéből letette a földre a botját. Hiroki újból készenlétbe helyezte a fegyverét. Oda Tosinori lövése csak súrolta a combját. és nem is fájt annyira. hogy ki az. amikor elesett – eltört… Ter­ mészetesen halott volt. Leereszkedett az arccal lefelé fekvő valakihez. és két kézzel megfogta a testet. Sietve. keresztülment Ucumi Jukie és Tanizava Haruka holtteste között. Különösen. mert ha­ sonlított Kotohiki Kajokóra. Végül nem volt új jel. [530] . Rátette a kezét a vaskorlátra. és kiment azon az ajtón. Hall­ gatózott a szoba másik oldalán nyitva álló másik ajtó felé. Ott lehet felmenni a világítótorony tetejére. Noda Szatomi volt. De Hiroki most nem foglalkozott a fáj­ dalommal. A gépet zsebre tette.Hiroki még egyszer alaposan körülnézett a szobában. de azért még rajta levő szemüve­ gének bal lencséje – talán akkor. A homloka bal oldalán egy piros lyuk tá­ tongott. Egy vaslépcső volt ott. Jobb kezében tartotta a szerkentyűjét a bottal együtt. Kétség nem fér hozzá. csak megfordította a testet. és a félrecsúszott. Ekkor visszatette a bal kezéből a fegyvert a nadrágja hátuljá­ ba. az nem is vérzett. elment Nakagava Jukáé mellett is. és megkerülte az asztalt. de lehetőleg hang nél­ kül lopakodott fel rajta. hogy valaki még van fönt. Hiroki visszafektette a holttestet. amelyet Szóma Micukótól szerzett. Arra volt a torony. hogy más már nem rejtőzködik itt. és figyelte.

Meglátta a matrózblúzos holttestet. benne hagyta volna a nyomát a testében. de valaki megtámadta őket. A félhomályos toronyban elindult a vas csigalépcsőn lefelé. nem ment vele semmire. és feltehetőleg minden nyílást lezártak. A bejárat melletti szoba ajtaja. és a feje alól vér folyt ki. de a táma­ dónak be sem kellett avatkoznia. És még egy dolog: Nakagava Juka halála nem tűnt lőfegyver általi halálnak. Hat lány halt meg itt egyszerre. Megrázta a fe­ jét. hogyan jutott be közéjük. még egyszer lenézett a tetőre. hogy Szakaki Júko volt. Felismerte. amely mentén mozgott. amikor megjelent a támadó? Vagy a támadó bontotta el. Miért törték össze? Hiába gondolkozott. illetve padlóba vájt lyukakból ítélve biztosra vehető. de ez a holttest nem Ko­ tohiki Kajoko volt. És a támadó pedig már elment. hogy igazá­ ból a lányok heten voltak. bezárkóztak. Mintha megfojtották volna vagy va­ lami hasonló… Az asztal tetejére ömlött vérre sincs magyará­ zat. de… [531] . de akkor ez nem magya­ rázza meg. hogy a lányok összegyűltek itt valahogyan. De akkor is… Érezte a sóillatú szelet az arcán. Hogy kerül oda ennyi vér? És más is van még. és visszament a toronyszo­ bába. mert leesett és meghalt. Forgatókönyvként pedig… Reálisnak tűnt. könnyed szédülésfélét érzett. azért ez mégsem. Először lent végzett ötökkel. akkor miért bontották ki a barikádot. Persze ez lehetett a fáradtság miatt. vagyis inkább megmutatta a valódi énjét? Nem. A nyaka furcsán ki volt tekeredve. Szakaki Júko fel tudott menekülni idáig. közben a falat nézte jobb híján. Nem látott fegyvert a szobában. amikor kiment. Mintha a csigavonal. elmerengett a tenger felé. Lehetséges. és gondolkozott. de a sebekből és a falra. mire Hiroki ideért… Csakhogy a bejárati barikád… Ha be voltak deszkázva az ab­ lakok. és egyikük hirtelen elárulta őket. hogy annak a lövöldö­ zésnek a hangját innen hallotta.

Maxi­ mum. milyen fontos nevetve felülkerekedni a dolgokon. és ő még nem tudott rátalálni Kotohiki Kajokóra. mit jelent ez. hogy a nevetés fontos tényező a harmónia el­ érésében. Túl sok idő. szinte biztos volt benne. A déli hírekben azt mondta Szakamocsi. mademoiselle? Hű. de Kajokót mindenképpen fel szerette volna ültetni arra a vonatra. sokkal cinikusabb. és akkor mesélte neki Sindzsi: „A nagybátyám mondta régen. miközben ment a kerületi kor­ mányhivatalnok unalmas beszéde. és időnként csípős humorú. Hármójuk nevét sem ol­ vasták még be a híradóban. és biztos Koto­ hiki Kajoko is él. Talán azért. De biztos rá fog találni. hogy Sindzsi jóban volt Szeto Jutakával. mert még túlságosan gyerek volt. Igen. persze. Sindzsi gyakran viccelődött. meg tudta érteni. Érted. és lehet. Tehát így most nyolc. Ez is meggyőződése volt. Parancsolja a kezemet. ez tisztára olyan volt. mint amit Mimura Sindzsi monda­ na ilyenkor. Persze másféle szövege volt. Egyszer. hogy biztosan él még. Vajon él még Kotohiki Kajoko? Nem halt meg netán dél óta valami számára ismeretlen helyen? De Hiroki azt gondolta. kerek másfél nap telt el a játék kezdete óta. mint Jutakának. az új év előtti félévzáró ünnepségen. de azért teljesen ő sem értette. Bár nem volt semmi alapja. Szugimura? Én még nem na­ gyon bírom felfogni. De [532] . Viszont ő él. Kavada Sógo azt mondta: „Ha úgy hozza kedved. hogy rajta kívül nincs is más utunk a me­ nekülésre. mindenféléről beszélge­ tett vele.” Hirokinak mintha derengett volna valami.Ezzel mínusz hat fő. Maradt nyolc ember vagy még kevesebb. de azért Sindzsi tudta. Azután Nanahara Sújáékra gondolt. talán két éve. szállj fel majd a vonatunkra!” Tényleg van vajon mód a menekülésre? És ő el tud majd menni Kajokóval együtt addig a pályaudvarig? Ezt még nem tudta. hogy tizennégy ember maradt.

Ugyanakkor a sziluett keze tá­ jékáról heves tűzcsóva lövellt elő. Bizonytalanul állt a lábán. és újra bependerült a konyhába. de a benne lévő főzelékféle még gőzölgött. amelyik megelőzte. oldalt ugrott. Mimura Sindzsi is és Szeto Jutaka is ha­ lott már. és elvette a szemét a fazékról. Nem először hallotta már ennek a fegyvernek a ropogását. Hiroki.akárhogy legyen is. Az átható vérszag miatt nem vette észre. mögöt­ te a kintről bejövő fénnyel. ezért éhes is volt. Gyorsan elmenni innen. Újból körbe­ tekintett a vérben úszó szobán. Éjjel. amelyet Kuszaka Jumiko és Kitano Jukiko halálakor is lehetett hallani. egy ház kútjából szerzett újabb ada­ got). valami előre gyártott tüzelőanyaggal főzhettek. és finom illat áradt felőle. becsapta az ajtót. Persze a gáz ki volt kapcsolva. [533] . ahol az öt holttest hevert. de megrázta a fejét. a bejáratnál valaki állt. a háta mögül hallotta – tehát ez végzett vele. A félhomály miatt annak a valakinek csak a körvonalai látszottak. Vagy ez volt az a hang. Megnézte. de a gáztűzhelyen egy lábos volt. Az a hang volt. amikor elmenekült Oda Tosinoritól a küzdelmük után. és bezárta. még mielőtt elcsodálkozott volna. le­ kuporodva elkapta az ajtó gombját. A játék kezdete óta csak a kormány által kiutalt kenyeret ette (a vize is elfogyott már. A hosszú folyosó végén. Amíg kábult fejjel ilyesmiken gondolkozott. majd követte azt az iszo­ nyatos robbanást. egyszer csak visszaért a konyhába. mert már hosszú ideje nem aludt. Idegességtől eltorzult arccal pattant fel. már nem égett a tűz a lábos alatt. Kitámolygott a folyosóra. Sindzsi kérdésére már nem tudnak válaszolni. Kinek van kedve enni egy ilyen helyen? Inkább gyorsan el kell jutnia Kotohiki Kajokóhoz. és a lövedékek sora közvet­ lenül Hiroki folyosón maradt lába előtt haladt el.

Az ajtó oldalához tapadva Hiroki végignézett a konyhán. Csak hét plusz egy lö­ vedék van benne. vagy kint várako­ zik Hirokira? Nem. Ez tehát az a valaki volt. bal kézzel hátranyúlt. és megfogta a piszto­ lya markolatát. esélyt ad valakinek. neki sem lehet annyi ideje. Vagy a támadóra va­ dászik. Amíg azzal fog­ lalatoskodna. hogy Kirijama Ka­ zuo (fiúk. (Egyúttal az ajtón keresztülment lövedékek némelyike meg­ tépázta a pont szemben fekvő Macui Csiszato holttestének vállát és oldalát. hogy őt magát hátba támadhas­ sa… Így is volt. Rá se hederített a szobában lévő halottakra. semhogy le lehetne róla ugrani. Biztos – mint Hiroki – meghallotta a fegyver­ dörgést. Micuko hátrahagyott hátizsákjából előkerül­ tek a töltények. Ha ilyesmivel próbálkozik. [534] . az Micuko zsebében maradhatott. Colt Government. a legjobb esetben is csak kifeküdhet a tetőre Szakaki Júko mellé napozni. Nem lesz ideje újratölteni. egyenruhában. Amikor egy bukfenc után felállt. a géppisztolyos – lehet. aki meghallot­ ta a mostani fegyverdörgést. hogy más fegyvere is van – könnyedén elintézi. Nem. az sem menne. Szerencsétlenségére az abla­ kok belülről be voltak deszkázva. és idejött megnézni. Single Action Automatic. 6. A kilinccsel a középpontban szétrepült az ajtó. A toronyba vezető ajtóra is rápillantott. míg azokat le­ szedi és kiugrik. kiderült. csak egyenesen az ajtó melletti holt térre irá­ nyította a géppisztolyát.) A következő pillanatban egy feketeség ugrott be a szobába. A torony túl magas.Még ezeken az eseteken kívül is hallotta néhányszor. ahol a lányok holtteste hevert.) az. mert ha nem zárja le gyorsan az ügyet. és most telire is volt töltve. Hajaj… Most az a valaki mit szándékozik tenni vajon? Halk léptekkel közelít az ajtó túloldalához. és már lőtt is. csak a tartalék tár nem volt meg. Időbe telik. mi történt. aki megölte Ucumi Jukiéékat? Vagy netán maga a tá­ madó tért vissza? A padlón térdelt.

Öt-hat lövedék a falba fúródott. és felmászott az ajtó melletti magas. amelyet Oda Tosinorinál látott Hiroki). és újra eltette. Mozgása minden bizonnyal még Kirija­ mát is meglepte. Csakhogy Kirijama hátradöntötte a felsőtestét. végigcsúszott a földön. és máris a szoba közepén állt. Mert nem volt ott senki. Az imént egy pillanat alatt döntött. Mögötte volt az asztal. Hiroki furcsa­ [535] . de a Hiroki kezében lévő egykori seprűnyél még az­ előtt eltalálta a csuklóját. Akkor már egy re­ volver volt a jobb kezében. hogy ne hagyja lőni a má­ sik felet – mint már megtudta: Kirijamát. és a lövések zaja abbama­ radt. ahogy a bot eltört. a bot túlsó vége célba vette Ki­ rijama arcát. az asztal előtt. Az felrepült a levegőbe. és csupán nyolcvan centi távolságot hagyott maguk között. azonnal bevetette a botját. és mi­ előtt még leért volna a földre. Már nem tud hátrálni. megpördült. de Hiroki a földet érése után már készenlétben állt. hogy az újabb ütés elől kitérjen. felnézett. Ám a bot néhány centivel az orra előtt megállt. A kilenc milliméteres Ingram M10es leesett. A következő pillanatban a bot egyharmad része súrolta a fejét. és fel akarta emelni a fegyvere csövét. beépített szek­ rény tetejére. és azt is kiverte a kezéből. Hiroki felismerte. és szaltót ug­ rott. meglendítette a botját. Kung-fu-filmbe illő ele­ ganciával ugrott át Ucumi Jukie holttestén. és fe­ lülről támadt Kirijama Kazuóra. Csak arra van szükség. és a levegő­ ben táncolt. A reccsenést. de nem az a revolver. és az asztal túlsó felén. hogy Oda Tosi­ nori pisztolya volt. Kirijama észrevette. Hiroki egy pillanat alatt nyomult előre. Lemondott a számára szokatlan pisztolyról. Noda Szatomi holttesténél állt meg. Kirijama a nadrágjából előhúzott még egy fegyvert (egy nagy automata pisztoly volt. Egy kiáltással megforgatta a botját. és harmadszor is kiverte Kirijama kezéből a fegyvert. Sorozatütés! Egy menetre kiejtelek a játékból. Hiroki kihasználta az alkalmat.

Beleütközött a korábban ki­ esettekbe. Rájött. Lehajtotta a fejét. hogy valószínűleg még Mimura Sindzsinél és Nanahara Sújánál is nagyobb testi erő­ vel büszkélkedhet. A végén kinyílt a pisztoly závárzata. Ha Hiroki elengedi a kezét. De Hiroki egy darabig csak állt szemben Kirijamával. hogy Kirijama az arca elé emelt bal tenyere élével törte el a botot. a Kirijama Kazuóval szemben. Addig húzogatta. Ezt a Kirijamát én… [536] . ahogy összekoccannak. Hiroki bal kézzel tartotta Kirijama karját. és a válla is mozgott a zihálásától. és felhúzta a kakast. de egy rövidet köhin­ tett. Kirija­ ma arca teljesen kifejezéstelen maradt. A lényeg. és hallatszott. Azzal a Kirijama Ka­ zuóval szemben. Fé­ lelmetesen gyors ütés volt. A szemét vette célba. Min­ den lövésnél megremegett Kirijama teste. hátracsavarva megtar­ totta. Győzött. Ahogy elkapta. Hiroki érezte a bal kezén át. akiről azt tartották. A következő pillanatban Kirijama jobbja nukite kéztartással egyenesen Hiroki arca felé tartott. és csodával határos módon megúszta. és le fog rogyni a földre. Azt mondták róla. hogy még soha nem vesztett csatát. a teste végig­ csúszik majd az asztal élén. hogy abból lassan kimegy az erő.mód csak késve hallotta meg. a jobbjával pedig már előhúzta a pisztolyát. hogy megúszta. Győztem. amíg el nem fogyott az összes töltény. Akkor a bot híján szabad két kezé­ vel elkapta a csuklóját. amivel Kirijama jobb karját fog­ ta. A gyomorszá­ ja tájára nyomta a csövét és meghúzta a ravaszt. és elgurult. a nyolcadik hüvely le­ koppant a padlóra. A hátrafésült hajú Kirija­ ma feje lekókadt. mintha valami furcsa táncot járna. Ugyanakkor jobb lábbal teljes erejéből hasba térdelte.

Töltény nélküli fegyverével együtt felemelte a jobb ke­ zét. Kirijama megcsavarta a kést. hogy felvegyen egy fegyvert a földön heverők közül. lövés hangját hallotta. mert Oda Tosinori golyóálló mellényét viselte. De Hiroki összeszedte minden erejét. a kést markoló bal keze Hiroki hasába nyomódott. Hogyhogy… még mindig él? Természetesen azért. és végigcsúszott a vértől mocskos fehér asztalon. de erről Hirokinak fogalma sem lehetett. Kirijama Kazuo nézett fel rá. És a bal keze. Volt nála egy negyedik – talán a nadrágja alatt.Ebben a pillanatban éles fájdalom nyilallt a jobb oldalába. Engedett a bal keze szorítása. Kirijamának nem lehetett annyi ideje. Hirokiból mélyről jövő sóhaj szállt fel. A következő pillanatban viszont már sarkon is fordult. Hiroki felnyögött. Derékszögben hajlított jobb kezével belekönyökölt Kirijama állkapcsába. Hiroki arról a kézről lassan visszaemelte a tekintetét Kirijama arcára. de hideg szemmel meredt rá. Jaj… Ez gáz. amellyel Kirijama jobb csuklóját tartotta. Kirijama Kazuo változatlanul gyönyörű. A Nagy Kelet-ázsiai Köztársaság zászlójához ha­ sonlatos vérfolt most az Egyesült Államok lobogójára módo­ sította a mintáját. Kirijama hátrarepült. és vért fröcskölt szét. és az ajtókeret­ ből letört egy darab. Alig lépett ki az ajtón. és a folyosóra vezető ajtó felé futott. esetleg a bokájára rögzítve. és nagyot nézett. Ebben a pil­ lanatban különben sem lett volna értelme ezen gondolkodni. Nagy gáz. Ugyanakkor a Hiroki hasába szúrt kés kikanyarított belőle vagy harminc gramm húst. Feljajdult. [537] . és újra rászorított a ke­ zével.

így a lövés nem találta el. Súja ebben a zöld növényzetben cikázva haladt lassan előre. a többször felzendülő fegyverropo­ [538] . de számára de­ rültnek tűnt az idő. Rögtön elhagyta a világítótornyot. és ahogy – mondhatni – várható volt. és szép sötét színben pompá­ zik a vaskos felhők meg a vízcseppek között befurakodó erőtlen fényben. Kint felhős volt az ég. Megint hallotta a géppisztoly hangját. és pont. Saját inge.Nem foglalkozott a lövésekkel. lövöldözés hallatszott a világítótorony irányából. de már bevette magát a bozótba. Az esőcseppek fehér függönyén át a tenger tompa szürke színű volt. A ruhája elázott a fákról lehulló esőcseppektől. A vállán az UZI géppisztoly lógott. negyedóra múlva. A szigetet borító zöld megtisztul. amelyet meg­ talált Jukiéék szobájában. Jobbra nem takarta el semmi a kilátást. futott tovább. és lógott az eső lába. Nem mintha ott megpihenhetett volna… [Maradt 8 fő] 66 Szemerkélni kezdett az eső. és jobb kézzel tartotta a markolatát. egy szirt tetején éppen elkezdett gallyakat gyűjteni a tűzra­ káshoz. A browning pedig az összegyűjtött töltényekkel együtt a hátán lévő zsákban volt. Hi­ ába történt zárt helyen. látszott a tenger. Lélekszakadva futott a kisteherautón és a kapun túli bozóto­ sig. Átugrált a bejáratnál összevissza dobált asztalokon és széke­ ken. amikor a sziget északi végén. mielőtt kiért volna. de összegörnyedt. még meghallotta a jól ismert géppisztolyt. A nadrágja elejébe tűzte a CZ75öt. egyenruhája és cipője volt már rajta. A fehér földön vérpöttyök maradtak a nyomában.

amíg rá nem nézett az órájá­ ra. hogy az a túlságosan is ismerős hang Kirijama Kazuo géppisztolyából ered. Egy darabig hegyezte a fülét. Súja megint meggondolta a dolgot. már biztos nem talál ott senkit. [539] . A másodpercmutató hét rovátkát mozdult előre. Legalábbis a játék kezdete óta napközben egyszer-egyszer hallott madarak egyike sem csiripelt. Úgy tűnt neki.gás hallatára nyilván ketten is odamentek. ha a közelükbe ért. De ennek a lövöldözésnek is hamar vége lett. Kavada azt mondta. amikor éppen nyugatra akart fordulni a sziget északi partjánál. A C3-as mező tiltott. Meg különben sem lehet túl gyakori az esőben éneklő madár. tizenöt má­ sodperc. hogy a másik Szugimura Hiroki. de az eső miatt nem nagyon akart meg­ gyulladni a tűz. de a mellet­ te lévő D3 és C4 még nem. és azután össze­ csaptak. és úgy tűnt. Bár annak is megvan az esélye. amikor a szirt sziklás részén be­ fejezte a két farakás előkészítését. amikor a halk csiripelés elhallgatott. és végül úgy döntött. és gyorsan ránézett a karórájá­ ra. Azt azért nem gondolta. de nem maradt már olyan sok játékos. hogy mégsem tér vissza a világítótoronyba. Az eső felerősödött. hogy az egyikük Szó­ ma Micuko. Ahogy ezt kigondolta. Még ha az egyik Kirijama is. Akkor kezdett el esni az eső. Alig hallhatóan messziről madárcsiripelés ütötte meg a fülét. A tűzgyújtás ráér akkor is. nekiindult. Remélhetőleg Noriko és Kavada nem tettek meg olyan nagy távolságot. Biztos arrafelé vannak valahol. Öngyújtót hozott magával a világítótoronyból. Hiába menne vissza. Vagy talán vár rá még egy újabb holttest. mintha tényleg annyi ideig hallotta volna. és elment onnan. úgy fél három körül. Hozzávette azt az időt. Súja kis vívódás után elindult visszafelé a világítótoronyhoz. hogy Noriko és Kavada direkt odasietnének a lövöldözés helyszí­ nére. Súja pedig felhagyott a próbálkozással. könnyen előfordulhat.

Már csak egy kicsi. és eléggé benne jár már a nyugati part vonalában. szét kellett hajtogatnia a növénye­ ket maga előtt. Kavada az. bokrok ágai. Persze most is bármikor… megtámadhatja valaki egy tisztáson. hanem mert azon a szűk területen valami furcsasá­ got látott.Súja továbbment a sziget északnyugati partja mentén. és felemelte vele a karját. Jó. A madárhang mintha nem annyira a tenger felől. de sokat számított. az UZI csövét a bal csuklója alá tolta. hogy szinte hány­ nia kellett (igazából nyugton kellett volna maradnia). mert ott állt valaki. Könnyebb volt. Annyira fájtak a testét borító sebek. Súja megtorpant. mintha hiába erőlködnie izom­ ból. Az előbbi óta pontosan tizenöt perc telt el. hogy annyi vért vesztett. és újra meghallotta ugyanazt a madárfüttyöt. így megtöbbszöröződtek a kínjai. Már közelről hallatszott. mint megszok­ ta. hogy az északi hegy alakja egy kicsit más. Kavada megszólaltatta neki a madárcsalogatót. és kereken ti­ zenöt másodperc múlva abbamaradt. ebből megtudta. ha másfél kilométert gyalogolt idáig. A számlapon az üvegére esett cseppek miatt eltorzult mutatók délután három óra öt percet jeleztek. De már csak egy kicsi. inkább a hegy irányából hallatszana. és fegyvert sze­ gezett rá. De ilyes­ mivel már nem volt energiája foglalkozni. Súja még egyszer rápillantott a tengerre. Most már határozot­ tan. Ritkultak a fák. Amikor beért a bozótosba. Nem is kel­ lett segélyhívó füstöt eregetnie. Zóna szerint Súja a B6-ból tartott a B5 fe­ lé. és elindult felfelé a lankás emelkedőn. Ha úgy történne… csak meghúzza a kezében lévő UZI géppisztoly ravaszát. [540] . és a bozót megszakadt. Felnézve lát­ ta. hogy megkerülte a hegy lábát. És alig három perce harmadszor is csiripelt az álmadár. Megállt. és le volt gyen­ gülve. Még egy kicsi. Nem azért.

és a szájához kapta a jobb kezét. hogy az eső lemosta. és minden csurom vér volt. hogy mindkettőből fekete nadrágos-cipős lábak kandikálnak ki. Rettenetes látvány volt. és egy madár szállt vissza Súja lá­ bához. hogy… Tadakacut agyonverték. Holttestek. Körbenézett. Aztán észrevette. A madarak erre nagy szárnysuhogással elrepültek a holttes­ tektől. szürke kupacnak látszottak. Utána meg kettesével-hármasával [541] .Először két gyűrött. nem a madaraktól lett olyan. Madarak za­ bálják a holttesteket! Önkéntelenül rájuk emelte az UZI-t. hogy Tada­ kacu arca. a madarak pedig csipkedni kezdték. hogy megnézze őket. hogy az egy gém nagyságú madár volt. majd megállapította. és rávette magát. szintén össze volt törve. Méghozzá az ütő­ vel. amely megmenekült a madarak csőrétől. Erre Súja végre felfogta. Rátört a hányinger. Az orra. annak ellenére. A vége. és rögtön mellettük a fűben talált egy a base­ ballütőt. és a ravaszra tette az uj­ ját. Persze… az ajka és a szemgolyói mintha már hiányoztak volna… Szárnysuhogás hallatszott. Tadakacu fejére. Két fiú halt meg itt. Ahogy meresztgette a szemét. A szürke kupacból egy kis pirosság került elő. és sér­ tetlenül megmaradt. ez arra utal. és rikácsolt egyet. hanem eleve a csontozata kegyetlenül deformáló­ dott. Odalépett. a vörös hús több helyen kilógott a bőr alól. amelynek pirosra mázolódott a feje. Ráadásul mocorogtak. amely nélkül nincs baseball. de mégsem lőtt. Mindkettejüknek szabadon volt az arca. Tadakacu fejével összevetve. hogy Hatagami Tada­ kacu és Takigucsi Júicsiró volt. Megállt az esőben ez előtt a két holttest előtt. Ehhez képest Júicsiró arca még szép volt. észrevette. halvá­ nyan pirosra színeződött. amely különösen durva volt. Valahogy uralkodott a hányingerén. benne az UZI-val.

A háta mögül rikácsolást hallott. ha az énekesmadarak­ kal kivételt tennék? Megint hajszálra abbahagyta tizenöt másodperc múlva. biztos úgy ítél­ ték meg. émelyegve megkerülte őket. Súja mozdulatlanul állt. de… [542] . Egészségünkre! Nem lett volna szabad hánynia. Az a két szétcsócsált arcú holttest. és bement szemben a bozótba. A szigeten heverő többi holttestet is ugyanígy zabálják a ma­ darak? Vagy ez csak amiatt van. De… hol? Mielőtt gondolkozhatott volna. Nagy szemű esőcseppek hullottak az arcára. Madarak… Pfuj. Ám akkor megint megszólalt az a csiripelés. hogy nyugodtan? Ne szórakozzatok velem! Súja megint az UZI ravaszára tette az ujját. Most az a legfontosabb. Továbbgyalogolt. Még több madár jött vissza. gusztustalan madarak kajálják… Soha többé nem fogom a tengerparton üldögélve békésen nézegetni a madarak táncát. Most már nagyon közelről hallatszott. hogy meghalnak az emberek. megfeszítette… Nem húzta meg. hogy egy darabig még csirkét sem aka­ rok majd enni.visszajött a maradék. csak még jobban elgyengül tőle. Súja felemelte a fejét. hogy nyugodtan jöhetnek. soha többé nem fogom a saját számaimba beleírni a tengeri madarakat. de hogy ma­ darak. Norikónak és Kanadának már itt kell lenniük a közvetlen közelében. Talán… talán errefelé. hogy visszatérjen Kavadához és Norikóhoz. és közben megint rájött a hányinger. kiújult a visszatartott hányin­ gere. Jaj… A madarak undorítóak… De mi lenne. lehet. Súja körbenézett. mert ez itt a tengerpart? Elverte a szemét a két holttestről. Az enyhe emelkedő mentén végig tart a bo­ zót. …Még. És puha húsuk a ma­ darak délutáni lakomájává válik. Azt már megszokta.

és hányt. hogy ő is mindjárt elbő­ gi magát. de ez most nem számított. A vásári mutatványos arc nézett rá a bokorból. vagy mi? – kérdezte Kavada. Reflexszerűen az UZI-t is arra fordította. Kavada volt. Noriko felemelte a fejét Súja karjában. A sárga folyadékba valami rózsaszín is kevere­ dett. Persze végig nem evett semmit. Egy vadiúj hányás kellős közepén találkoztak újra. Súja rámosolygott. A poénkodó szövegével ellentétben a hangja nagyon kedves volt. Savanyú szag csapta meg az orrát. – Másnapos vagy. Elengedte az UZI-t. Csuromvizes volt a haja az esőtől. amelyet majdnem kilőtt. Ömlöttek a könnyek a szeme sarkából. belehasított az oldalába a fájdalom. Megint hányt. így csak gyomorsavat. A hűvös esőben hozzábújó Noriko teste meleg volt. Megzörrentek az ágak. és Noriko jelent meg a háta mögött. és a jobbal éppen leengedte a nyílvesszőt. mintha festék csöppent volna bele. Szinte eltolta az útjából Kavadát. Ahogy Noriko teste nekiütközött. hogy már a gyomra is tök kész van. De a csöve lassan újra leereszkedett a földre.. Bal kezében egy fából eszkábált íjat tartott. Lehet. – Nanahara! Súja felkapta a fejét.Letérdelt a földre. és csak a jobb kezével ölelte át Norikót. és összekeveredtek az arcát ver­ deső esőcseppekkel. Túl sok halál… Ebben a játékban már túl sokan hal­ [543] . hogy ő biztos elszakította a zsinórt. – Súja… Súja… de örülök… de örülök… – Sírt. amelyet Kavada kife­ szített. Szemét Sújára szegezte. és a szája széle remegett. Aztán észrevette. Akkor jött rá. Súja megtörölte a száját. és lábát húzva-vonva oda­ futott Sújához. és feltápászkodott. de most ez sem számított.

– Fordítva sült el Ucumi terve. aztán leesett neki. [Maradt 8 fő] 67 Kicsit lejjebb a part felé. Noriko testén keresztül kinyújtotta a jobbját.tak meg. Súja először is bevette azt az erős fájdalomcsillapítót. és a jobb kezét nyújtotta. ez mindennél fontosabb. Súja erőtlenül csóválta a fejét. hogy sok embert összeszed­ jen. Végül úgy döntöttek. egyet sóhajtott. Kavada kifújt egy kevés füstöt. amelyet Kavada hozott el a rendelőből. Kavada meg­ gyújtotta a cigarettáját. A lába között feküdt az UZI géppisztoly. és kivette a szájából a cigijét. annak a bugyogása keveredett az eső zajába. Az ágak széléről csepe­ gett az eső. – Nem egyszerű valakiben megbízni… [544] . Kavada végighallgatta. – Borzalmas volt. azokra pedig sűrű levelű gallyakat halmoztak. hogy ők ketten épségben vannak. hogy újra látunk! Üdvözöllek! – szólt Kavada lágy han­ gon. és egy tengerre néző alacsony falat képezett. Norikóhoz pedig a browning. hogy nála legyen. Nagy. hümmögött. Kavada az üres alumíniumdobozzal és szénnel megint vizet forralt. Súja először nem értette. és kezet fogott vele. és a szá­ jába vett egy szál Wild Sevent. de szerencse. Sújához került a CZ75. hogy tetőként védjen az esőtől – bizto­ san Kavada barkácsolta össze késsel. Két nagyobbacska ág volt nekitámasztva ennek a falnak. egy helyen kilógott a szikla a növényzet alól. majd elmesélte. – Jó. Kavada odasétált. mi történt a világítótoronyban. vaskos keze volt. Súja keserűen bólintott.

és a homlokát ráncolta. és érezte. attól hányt. – Nehéz. töltött egy műanyag pohárba a levesből. Súja pedig bólintott. de amint megállapította. nagyon nehéz. Norikóra nézett. Nem volt olyan rossz ér­ zés.) Szóval nagyon nem volt étvágya. – Egy kis repetát? – kérdezte Noriko.– Hát nem. szótlanul dohányzott. Ő él. A kockaleves íze szétterjedt a szájában. hogy forr a víz. és bólogatott. felemelte. de épp az előbb pakolt csak ki a gyomrából… Plusz fel­ villant a fejében az egész okozója. és lassan a szájához emelte. meglepő módon csúszott is. mint gondolta volna. Instant leves szaga kezdett terjengeni. Azok a kupacok alig száz méterre innen mocorognak még… Azt mondta. Súja a balján ülő Norikóra pillantott. ami­ kor meghallotta a barátnői. – Kavada is lesütötte a szemét. Sújának eszébe jutott Ucumi Jukie arca. Ahogy már rágni kezdte. és kettőt beledobott az alumíniumdobozba. – Súja. hála Ucumi Ju­ kiééknak. amelyen megnőtt a borosta. ő elvette és belehara­ pott. Nanahara. hogy a forró folyadék a nye­ lőcsövén át levándorol a gyomrába. a Hatagami Tadakacut és Takigucsi Júicsirót körberajzó gyűrött. Noriko odanyújtott neki egy kenyeret. és odaadta Sújának. Kavada zsebkendővel fogta meg a doboz szélét. A lelkieket le­ számítva… a teste igencsak megéhezhetett. a sebei fájtak. Tudta. hogy te élsz. Végül pillanatok alatt beburkolta az egészet. szürke kupac képe. Súja elvette. De Jukiéék már kiszálltak a „játékból”. Ucumi Jukie és Tanizava Haruka halálát. (Erről nem beszélt nekik. Majd megszólalt: – De a lényeg. Mi már ebédeltünk Norikó­ val – mondta Kavada. El volt keseredve. Mintha valamin törné a fejét. cigarettával a szájában. [545] . elővette a szintén Kavada-féle leveskockákat. hogy ennie kell. él. bírsz enni? – kérdezte Noriko. Súja ránézett erre az arcra. és végül bólintott. – Egyél csak szépen.

Igazából nem volt minden rendben. és ránevetett. Már minden rendben. Nem tudni. hogy egyszerűen túl szoros a könyöke felet­ ti kötés. hogy minden rendben van a sebeiddel. Oda sem fordult. majd letette a poharat a lábához. – Biztos. Súja Kavadára nézett. miközben átvette a po­ harát. amelyet már többször feltett. Noriko utána megismételte a kérdést. Visszafordult Norikóhoz. Profilból lehetett látni. Az is lehet. de mi mást válaszolha­ tott volna? A zakója ujjából kilógó bal keze színe kissé eltért a jobbtól. – Noriko! – szólt Súja. hogy a vállán lévő vagy a könyöke fölötti seb mi­ att-e. szájában a ciga­ rettával. Súja? – Igen – bólintott. – Mi van? – Kirijamával kapcsolatban… [546] .– Még egy kis levest kérek. – Felemelte az üres poharát. – A megfázás elleni gyógyszert az­ óta is szedem. a fél szemöldökét felhúzva nézett Sújára. Noriko felpillantott. Ivott még egy korty levest. – Tessék? – Te már jól vagy? – Igen – nevetett Noriko. de ezek szerint arra nem volt szükség. – Akkor jó. csak bólintott. Azután Kavadát szólította. Kavada hozott ma­ gával a rendelőből egy antibiotikumot is. és Sújára nézett. Nori­ ko töltött neki. Kavada épp az UZI-t vizsgálgatta. Egyre merevebbnek érezte a bal karját.

aki „beszállt” ebbe a játékba. amikor eljött a világítótoronyból. Egészen máshol. – Na igen – emelte fel az arcát. Kavada lesütötte a szemét. ami azelőtt foglalkoztatta. Igaz. Arra gondolt. amit akkor kiáltott: „Hát ember ez?” Szóval milyen ember ez a Kirijama egyáltalán? Természetesen megállapítható. De Kavada nem ezt válaszolta. és ha igaz. és föléjük tornyosult. Megint cigarettát vett elő. ahogy végiggondolta a tegnap óta történteket. és ez az érzés ebben a játékban a végsőkig felerősödött. Sújának mindig az volt az érzése. akkor Szóma Micuko is azok közé való. ezért folytatta: – Miféle fajzat szerinted? Én sehogyan sem tudom megérteni. Hidegvérű és higgadt. hogy valami nem stimmel vele. megint előjött a kérdés. De Kirijama nem ismer kegyelmet. Ha az orvos fia vagy a nyomornegyedben. és rágyújtott. hogy megint ezt fogja hallani tőle. Akik Sújával megüt­ köztek. És ott van még az a fegyverropogás. hogy elvált volna Kavadától és Norikótól. amelyet az imént hallott. és az ujjával birizgálta az automa­ ta-félautomata kapcsolót az UZI biztonsági zárján. és nem tétovázik. Súja úgy tippelte. Kavada nem szólt semmit. Óki Tacumicsi vagy akár Akamacu Josio is. Megint eszébe jutott a géppisztoly csövéből kilövellő tűz és mögötte a hideg tekintet – és kirázta a hideg. – Láttam én már hozzá hason­ lót. – Az előző játékban? – Nem. hogy nem is kell megérteni. nem ott – rázta Kavada a fejét. amit Szugimura Hiroki mondott. megta­ pasztalsz ezt-azt. – Máshol. hogy nem Kirijama Kazuo az egyetlen. Kavada még régebben megmondta. Kifújta a füstöt. és folytatta: – Szerintem ő egy üres ember. [547] .Igen.

Ráadásul ennek valószínűleg… nincs oka. – Gondolj bele! Talán nem is az ő hibája. mint én. hogy így született? Akkor az… Kavada megint beleszívott a cigarettájába. amikor reggel felkelek? Hiába eszem bármit. Szómá­ ban és Kirijamában van hasonlóság. Neki biztos megvan rá az oka. Ilyen típus. De. és itt jön a de. Teljességgel értelmetlen. Bár lehet. – Szugimura megemlítette Szóma Micukót. Ez a különbség pedig nagyon nagy. nem? Minek megyek be az iskolába tanulni? Még ha véletlenül sikeres lennék is a jövőben. mert nincs hova. majd kifújta a füs­ töt. Kirijamá­ nak nincs oka. úgyis nem­ sokára szar lesz belőle. Súja törte a fejét. Ha egy kicsit is megnézted az osztályt. Mert számunkra még lehet valami élvezetes. Súja is és Noriko is bólintott. – Még az olyan átlagemberek is. mert nem láttuk. hogy eh­ hez a szaros országhoz ez az értelmetlenség dukál. – Az elvek és az érzelmek. hogy mit is je­ lent bizonytalannak lenni a jövőben.– Üres? – kérdezte Noriko. de mi van. Tehát… – folytatta aztán Kavada. Nincs oka. tudunk [548] . – Hogy tényleg rákattant-e a játékra. azt nem tudjuk. ha ő soha nem fogta fel. Nincs is félelmetesebb ennél. kiérdemeltem az emberek irigységét. hogy mi. az – értett egyet Kavada. Jó ruhákat hordtam. – Igen – bólintott Kavada. Viszont Kirijama eseté­ ben nincsen ok. változatlanul Kavada arcát figyelve. hogy senki sem tehet róla. időnként mindent értelmetlennek találnak. De Szóma csak lerázza magáról az elveket és az érzelmeket. Bár azt nem tudom. Vagyis bármire rámondhatjuk. – Igen. vagy megszedtem magam. ha valaki ember formájában jött a világra. egy­ szer úgyis meghalok. Miért kajálok én. – Elég félelmetes – suttogta Súja. illetve semmiféle értékítélet nem tud gyökeret ereszteni a szívében. de semmi ér­ telme nem volt. hogy ez azt jelenti-e vajon.

észrevesszük egyáltalán? Kavada bólintott. Kirijamánál valószínűleg hiányoznak ezek az ér­ zelmek. Nincs fix mércé­ je. nem megy bele a játékba. hogy piti kis dolgok ezek.örülni. és elnyomta a földön. amelyeket azután hallott. de miért hord magánál Kavada ilyen furcsa holmit? Ezt akarta megkérdezni. Azután felnézett a borús égre a Kavada által készített faágte­ tő szélénél. Kavada a megrövidült cigarettájából szívott egy utolsót. úgy puffan alapon… Most is si­ mán megtörténhetett volna. hogy mi egy ilyen emberrel állunk szemben. ha nem az ilyesmik töltik ki ben­ nünk az űrt? Én legalábbis nem ismerek más magyarázatot ezenkívül. és az is. De úgy választott. azután hozzáfűzte: – Igen. Néha ellenőrizzük. Csak választ. Kétségtelen. hogy igen. Erről Sújának eszébe jutott a madárhívó. – Ne aggódj. Ebből következőleg egy­ szerűen csak választ. Csend telepedett rájuk. Idáig egy szuszra mondta el. Innen meglátjuk. Az vezette ide. hogy létezhet ilyen élet. Súja Kavadára nézett. félelmetes. – Szugimura rátalált már vajon Kajokóra? [549] . De mi más. – Szugimura épségben van vajon? Norikóékkal is beszélt a lövésekről. Súja megint fel­ emelte a leveses poharát. meg ott a többi érzelem. és ivott egy kortyot. – Biztos nincs semmi baja – mondta Noriko. Ez az elméletem. ahogy esik. hogy mit fog csinálni. de Noriko megelőzte. hogy azt választja. de persze most sem hagyta nyugodni a dolog. Az is. akárhol füstöl is a szigeten. Így nincs nála értékmérő. hogy eljött a világítótoronyból. – Ha füstölni kezd.

Súja összehúzta a szemöldökét. 8. és fel sem néz­ ve folytatta: – Szentimentális. hogy… A „hogy”-ot elnyújtotta. [Maradt 8 fő] 68 Kotohiki Kajoko (lányok. Délutántól [550] . Zónák szerint az északi hegy oldalában. – Hát… – Súja most is úgy válaszolt.) a térdét átkarolva egy bozótban ült. hogy… Súja egy kukkot nem értett belőle. Súja felemelte a fejét. lehet. Közeledett a naplemente. – De… – Noriko tovább mondta. a déli lejtőn fekvő E7-ben. csak felváltva nézegetett a másik kettőre. – Lehet. – Mi az? – Nem tudom – rázta Noriko a fejét. Kavada kibontott egy újabb csomag cigarettát. megtudjuk a füstből – válaszolta Ka­ vada.– Ha összetalálkoztak. amikor még a rendelőben vol­ tak. de a bozótba elérő fény nem muta­ tott különösebb változást. majd suttogni kezdett. és Súja rá figyelt. – Mi lehetett az az elintéznivalója Kajokóval? Már akkor is beszéltek erről. Noriko bólintott. mint akkor. Viszont Noriko akkor azt mondta: – Ja! – mintha valamire rájött volna. hogy? – Ő túlságosan… – szólt közbe Kavada. – De lehet. Ehhez a rohadt játékhoz. – Mivel róla van szó. – Nem tűn­ tek különösebben közeli barátoknak. Csak éppen sötét volt.

Fázott. anélkül hogy bárki megtámadta volna. Eddig még nem találkozott senkivel. de megérezte. Tudta. Így persze… Kuszaka Jumiko és Kitano Jukiko meggyilkolását is majdhogynem testközelből látta. [551] . A feje feletti fakoronának köszönhetően nem verdesték köz­ vetlenül az esőcseppek. hogy még veszélye­ sebb lenne mozognia. És azután is lövések hangja. aki megölte őket. Megkérdőjelezhetetlenül leszűkült a moz­ gástér. Kajoko zsebkendőt tett a fejére. de termé­ szetesen Kajokót kevéssé foglalkoztatta a fegyver nevének megfogalmazása) a lábához. de azért a matrózblúza válla már csuromvizes volt. rögtön dél után ment ar­ rébb. és a markolat formája élesen. de Kajoko csak lapult. Először az északi hegy tetejétől rögtön keletre bújt el – a C8as zónában. Másodszor ma. és eltelt a nap. Azután a bejelentett tiltott zónáknak megfelelően kétszer he­ lyet változtatott. úgy védekezett az eső ellen. Így az északi hegy tetejének környékét lefedte há­ rom tiltott zóna. Mert egytől a hegycsúcs déli oldala. már elgémberedtek az izmai. Délben már csak tizennégyen voltak. Megfordította a tenyerét. eltelt az éjszaka. hogy az osztálytársai két­ ségbevonhatatlanul fogyatkoznak. Csupán a hatóránkénti hírek adták tudtára. Messziről és időnként eléggé közelinek vélt helyekről többször lövéseket hallott. És vissza­ fojtott lélegzettel gubbasztott. és két órával ezelőtt el is kezdett esni az eső. pirosan rajzolódott ki rajta. Mostanra már csak… Tizenkét vagy tíz ember? Kajoko letette a jobb kezében lévő nehéz pisztolyt (Egy Smith & Wesson M59-es automata használati utasítással. a D7-es is tiltott te­ rület lett. Végig azt a pisztolyt markolászta.vastag felhők gyülekeztek. És természetesen még annál is job­ ban… félt. hogy ott van mellette az a valaki. és a bal keze segítségével hátra­ hajtva kinyújtogatta a jobb keze ujjait. Meghúzta magát. meg még egy robbanást is.

Jóképű volt. de az még az egyharmadáig sem telt meg. de a fiú elnézést kért a késésérc Kajoko vendéglátók között helyet foglaló tanárnőjétől (egy majdnem negyvenkét éves néni). Kajoko azt hitte. ő is egy segítő. Az eső egyetlen előnye. Még nemrég kezdett csak odajárni. vállig érő haját önkéntelenül a füle mögé tette. Tompának érezte ma­ gát. hogy a korábban kiürült palackját egy csöpögő ág vége alá tehette. de még nem vedlette le teljesen a gyerek­ arcát. Egyetemistának tűnt. mint a szintén eszébe jutó szülei és húga arca. Jóval később érkezett. Kajokóékat főleg csak az ülőhelyek elrendezésével. ezért ott volt az éhség és a szomjúság is. Kajoko eltompult agyában újra felderengett egy kép. mert így be kellett érnie a kapott kenyérrel és vízzel. és alig több mint egy litert ivott meg a játék kezdetétől mostaná­ ig. és újra megmarkolta az M59-est. annak a teaiskolá­ nak a rendezvényén. Egy őszi ünnepnapon rendezték meg.Az egész testén úrrá lett a kimerültség. másrészt félt bemenni a házakba. A folya­ dékfelvétele nem volt elégséges. a teasütemény kiké­ szítésével és hasonló apróságokkal bízták meg. hogy vizet gyűjtsön. A szer­ tartáson ténylegesen csak felnőttek vettek részt. Ez a rendezvény a helyszínéül szolgáló Kormány-park meg­ rendelésére készült. és egy szabadtéri teaceremónia volt tu­ risták számára. és benedvesítette kiszáradt ajkait. és munkához látott. mint a rendezvény kezdete. de ilyesmivel persze nem tudta enyhíteni az egész lényét kínzó szomjúsá­ got. ahova Kajoko tanodája tartozott. Egyrészt nem aludt szinte semmit. majd helyet cserélt vele. Néha levette fejéről a zsebkendőt. Spórolni akart a vizével. hiszen azok­ ban már lehet valaki. [552] . A középiskola első évében látta először őt. Erőtlenül sóhajtott. Hány­ szor és hányszor megjelent már előtte a játék kezdete óta! Nem állt ugyan annyira közel hozzá. Ő pedig a vendéglátók között volt. de azért nagyon fontos volt számára. úgy dél körül.

de… A teaiskola rendezvényei előtt. Hát. Én is odavagyok ér­ te. Megfordult. tucatáru. amikor hátulról megveregették a vállát. és a gim­ názium elvégzése után máris helyettes tanárként több tanít­ ványa is van. De volt azért Kajokónak két különleges emléke vele kapcso­ latban. határozott körvonalú száj. Pontosabban a szeretőjéé. és tökéletes helyre tűzte be a kedvenc sötétkék hajcsatját… Egyenes szemöldök. szépen megfésülködött. Azért járok a tanodába. Kajoko akkor csak arra gondolt. (Mások szemszögéből valószínűleg nem tűntek volna nagy dolognak. aki ere­ detileg elrángatta Kajokót a tanodába. de gyönyörűen eligazgatva vette fel a kimonóját. Ahogy az edénytörlővel bánt. hogy vele találkozhassak. hanem okos is. És a tetejébe még állítólag nem is járt senkivel.) [553] . Egy jó darabig elhanyagolta a saját feladatát. „Az iskola nagymeste­ rének unokája. ugyanakkor nem feledkezett meg a körülötte lévőkről. hogy ellátogat az ő tanodájukba. hogy mennyire más világban él az az ember és hogy vannak ilyen emberek is. olyan volt. illetve nagy ritkán. Lévén. Egy fel­ sőbb éves volt a Siroivai Középiskola teaszakköréből. vagy a teahabosítót kezelő friss kézmozdulata. lendületes.Nagyszerűen csinálta. amit Kajoko a tükör előtt töltött. akinek a kislányoktól kezdve a nénikig megszámlálhatatlanul sok rajongója volt. de nem rossz formájú orr.” A barátnője elmesélte. hogy a fiú tizenkilenc éves. megemelkedett a percek száma. de azért szépen elnyúló szem. mint egy ideális férfi. amikor megtudta. nem olyan nagy. Ennyi idősen azért mégsem festhette magát. hogy még jobban be­ lebolonduljon a fiúba. Fiatal kora ellenére egyáltalán nem állt rajta furcsán a hagyo­ mányos öltözet. széles. és csak őt nézte. hogy nem­ csak helyes volt. de azért elég felnőttesen nézek ki… Talán nem is lett volna szükség okokra. szóval hihetetlen. lapos. gyönyörű testtartása.

és há­ tulról megszólította. ám nem sokkal azután. a rendrakás közben kifigyelte. Szép tiszta tekintetével ránézett Kajokóra. az isko­ la központjában rendezték meg. hogy többet kapjanak a Köztársaság hagyományos kultúrát támogató pénzeiből. a teaiskola szokásos ceremóniáján. Összeszedte magát. hogy a nagymester nem tartózkodott ott. hogy részesedés fejében felajánlotta. „A kormánytisztviselő úr eltávozott. Utána békésen folyt tovább a ceremónia. Gyakran előfordult az ilyesmi. [554] . Végül eloszlott a haragja. hogy kormányellenes tevékenység gyanújával letartóztatják (úgy­ nevezett átnevelő táborba küldik). mert a hivatalnok úgy ve­ zeti le a feszültségét. mi történt. és az iskola jelen lévő feje­ sei sem kérdezték. akadt egy probléma. így önöknek sem kell aggódniuk. A kormány területi kultu­ rális megbízottja.” Ezenkívül nem mondott semmit. aki maga is az elsők között tevékenykedett az ülő­ párnák és egyebek elpakolásánál.Az egyik eset második év elején. mert éppen kórházban ápolták. hogy elkezdődött. pedig az is­ kola megszüntetése forgott kockán. A problémás hivatalnokot bevezette egy különterembe. Ettől a fiútól kitelik. „A megvesztegethetetlenségünkkel szolgáljuk a hazát…” és hasonló szózatokat zengő államhivatalnokok közül sokan csak a haszon érdekében éltek befolyásukkal. és akkor pedig még odáig is fajulhat a dolog. Még az is lehet. A fiú kezében az ülőpárnákkal megállt és visszafordult. De Kajokót nem hagyta nyugodni a dolog. A fia és annak a fia helyette­ sítette. miután fennakadás nélkül lezajlott a ceremónia. a hivatalnok pedig most azt bosszulta meg. tavasszal történt. de mindketten csak szerencsétlenkedtek. És ez az akkor tizenki­ lenc éves fiú elsimította az ügyet. A Siroivához közeli Sidóban. elintézi. akit vendégként hívtak meg. hirtelen kifo­ gásolni kezdte a szervezést. hogy beleírja a jelentésébe… Ezért. hogy határozottan magára vállalta az egész fe­ lelősséget. és ezt a sötét üzletet a nagymester udvariasan visszautasította. mikor marad egyedül a folyo­ són a fiú. A probléma az volt. majd nemsokára egyedül tért vissza.

Aztán meg­ fordult és elsietett. és a tea útja is arrafelé vezet minket.” A végét mintha csak magának mondta volna már. mondta. Azután megint visszaemelte a tekintetét Kajokóra. Kajoko égő arccal álldogált ott még egy darabig. Az a találkozásuk. de teljesen el volt ragad­ tatva. és elmosolyodott. de különösképpen ennek az országnak a berendezkedése torzítja el az embere­ ket. Persze a vi­ lág más részein is biztosan ugyanígy van. de azért folytatta. Hát élvezd te is. „Az a hivatalnok rosszin­ dulatúnak tűnt. Kajoko szá­ mára döntő fontosságú volt. és folytat­ ta: „A teának nincsen hatalma. Mindannyian a harmóniára törekszünk. amit tesz. Mindenesetre emlékezhetett rá a fiú. hogy minden rendben volt-e. hogy a fiú mennyire felnőtt.” A fiú megértette. „Kö­ szönöm. csak a füle cseng. amikor hirtelen hátulról a jól ismert. Kajoko ismét egy rendezvényen volt. „Csak azt szeretném kér­ dezni. hogy gondoltál rá. Először fordult elő. Nincs semmi baj”. de az a fiú áll ott. mert attól kezdve min­ dig rámosolygott. amit hallott. Aggodalom ide-oda. A fiú hig­ gadt viselkedésétől meg is könnyebbült… Noha nem értette meg százszázalékosan. és ha…” A fiú félbeszakította Kajokót. és Kajokóra mosolyog. mire gondol Kajoko. Azért még tovább ment. „Az a kor­ mánytisztviselő sem önszántából teszi. tiszta hang szólította meg: „Milyen szép!” Egy pillanatig azt hitte. Kajokóval már attól ma­ darat lehetett fogatni. ezúttal egy régi templomban. de visszafordulva látta. hogy megkérdezd.aki izgult ugyan. amely második telén történt. ha alkalomadtán találkozott a tekintetük. [555] . és egy nagyon picit kioktató hangon egy nehezen érthető dolgot mondott.” Nevetett. hogy hihetetlen ugyan. de ebben az országban ez nagyon ne­ héz. ameddig csak lehet. De attól még nem rossz dolog. hogy végre sikerült rendesen szót vál­ tania vele. és a ka­ méliafa virágait nézegette (igazándiból akkor is őrá gondolt…). Kiment a kertbe.

– Én? Á. De az sem megle­ pő. hogy ezt meg­ mondja neki.) Ettől kezdve egyre elszántabban gyakorolt. a hú huszonnégy. de ez a szép benne. De a maga módján akkor is igazán szerette őt. Jól összeil­ lenek… Ilyen emlékei voltak. Az igaz. Valahogy határozottnak tűnsz. forró folyadék itatta át a szoknyáját a térdkalácsán. – Tényleg így gondolom. Miért kellett ennek így történnie? Egyszerűen csak arra vágyott. Természetesen ő még gyerek volt. hogy majd ő megmutatja. Az esőcseppektől eltérő. csak találkozott volna vele. amikor csinálod. hogy találkozzon azzal a fiú­ val. Beszélgettek egy kicsit. de amikor tizennyolc éves lesz. – Úgy érzed? Pedig mindig örülök. és a fiú talán csak bókolt egyet az iskolája egyik szadó-rajongójának. – Hogy tetszik a teázás? Szereted? – Igen. hogy még csak gyerek. Amikor a szertartásról beszélgettek. amikor egyedül maradt a mosdóban. Életében először fordult elő vele. nagyon. hogy sír. mint ez a virág. Én… nem egyszerűen csak az egyenes hátra gondolok. Arra gondolt. dehogyis. hogy komolyan beleszeressen valakibe. Pisztolyt markoló keze remegett. hogy Kajoko attól még sikernek tudta he. hogy milyen szépen tar­ tod magad. kedvesen mosolygott. már hogy lennék én… A fiú a ruhaujjában tartotta a kezét. hogy még csak gyerek.hogy nem a teaszertartás magyarázata vagy valami hivatalos intéznivaló miatt szólítja meg. amiből észrevette. mert igaz. és szépnek [556] . Igen… Pont. és felnézett a kaméliára. Csak nem megy olyan jól. Olyan feszes valahogy. Elég lett volna neki egy röpke pillanat. Beletemette az arcát a rakott szoknyájába. (A csettintgetve ujjongást elhalasztotta későbbre.

Nagyon szeretlek. A bozótból egy egyenruhás fiú – Szugimura Hiroki (fiúk. A vállára tekert fehér anyagon átázott a piros vér. egy lépést hátrált a hanggal ellentétes irányban. hogy én szeretlek téged. Kajokón úrrá lett a rémület. és Kajoko felemelte a fejét. de azt hi­ szem. hogy az ágak belekapnak az arcába és a hajába. Ha nem sikerül elmenekülnie. amely az eső miatt rózsa­ színen folyt szét. Hiroki szája tátva maradt. és kilátszott a karja. Az egyenruhájának és az ingé­ nek hiányzott a jobb ujja. Bal kézzel megtörölte a szemét. – Kotohiki! – szólt Hiroki hangja. de Kajoko figyelmét ehelyett in­ kább a sáros arcán ülő két szeme vonzotta magára. Jaj ne már. Csak menekült. de lefelé talán… A háta mögül ágzörgést hallott. meg hogy a rajtuk felgyülemlett esőtől csuromvizes lesz.” Valahogy így. mielőtt ilyen közel ért volna? Miért?… – Kotohiki… Kajoko felsikoltott. ezért nem tudhatom. Utánam jön! Hajszolta kimerült testét. és felemelkedett. ha én ezt tudom. inkább dzsoggingolok vagy valami. megölik! Széthúzta a bozótot. Felfelé biztosan utolérné. Megzörrent a bokor. Egy két méter széles hegyi út kanyargott arra. És a kezében egy pisztoly volt. hogy lefelé fog futni azon az úton. Mintha villogott volna. meg akarta mondani: „Én még gyerek vagyok. milyen érzés szeretni valakit. 11. eszem ágában nem lett volna teázgat­ ni. – Kotohiki! Várj meg! Kotohiki! [557] . Nem számított. és teljes erejéből kapkodta a lábát. és sarkon fordult. Miért nem vette észre.) dugta ki a fejét és a felsőtestét. Bevetette magát a bo­ zótba. A lábai maguktól mo­ zogtak. és kilépett belőle. Kajoko egy pillanat alatt eldöntötte.nevezte őt.

A balt választotta. Baloldalt kitárult előtte a táj. hogy nem várt. Ha addig eljutna… Lehetetlen – gondolta. két kézre fogta a pisztolyát. Látta. Balra fordult és megpördült. minden bizonnyal esdeklő hangszínnek tartja. elég csak a ravaszt meghúzni. és meghúzta a ra­ vaszt. Nem akarta megtenni. Legalább ötven méterre volt innen az az erdő. és ő pattogatott kukoricát majszolva nézi a színészek játékát. nem bírlak lelőni? Kajoko határozottan kinyújtotta a karját. Csak­ hogy Kajoko számára természetesen ex most így hangzott: „Kotohiki! Megállni! Kinyírlak!” Még szép. ahol nyu­ godtan odafigyelhet. Már csak az a kérdés. és a fegyver csövéből egy kis tűz­ nyelv nyúlt ki. Szemben pedig Hiroki megtermett teste megpördült. azt hitted. és a keze megugrott a visszahatástól. De nincs más választása. A selyemfátyolszerű esőn ke­ resztüljövő tompa fényben egy mandarinföld lépcsői sora­ koztak. Reménytelen távolság volt. Az volt beleírva. Szugi­ mura Hiroki tágra nyílt szemmel megáll. Szu­ gimura Hiroki beéri. alig hét-nyolc méterre innen. Amíg ő a rendszertele­ nül nőtt mandarinfákat kerülgetve botladozik arrafelé. Már késő. és golyót repít a hátába a pisztolyából. Az út kétfelé ágazott előtte. A bizton­ sági závár nevű izé azóta nyitva volt. Amikor visszafordult. Egy durranás hallatszott. A hátára esett. A jobb lábát megfeszítve lassított az iramon. hogy tényleg képes-e ilyesmit használni. Azon túl megint kis fákból álló. Kajoko összeszorította a fogait. hogy nem kell felállítani a kakast. [558] . Meg akarják ölni. sűrű növésű vegyes erdő következett. mintha elütötték volna. hogy olvasta a haszná­ lati utasításban. hogy a lejtős úton. tehát ez mondjuk egy film jelenete lett volna.Ha ezt olyan körülmények között hallotta volna.

és erőlködve. és körülötte kezdett sötétebb színűre változni az anyag. – Két tűzrakás. de egyenesen Ka­ jokóra tekintve beszélni kezdett. – Figyelj! – Hiroki feküdt ezen az ócska úton. hogy felemeli. Kajoko rövid haját áztatta az eső. Hiroki folytatta: – Menj a madár hangja után. Nanahara Súja és… Nakagava Noriko és Kavada vár rád. Kajoko lefelé fordítva rátartotta a fegyverét. Pedig ha ennyi ereje van. Megértetted? – Mi?… Hogy? Hiroki mintha halványan mosolygott volna. Hiroki szavai elértek Kajoko fülébe. Még előfordul­ hat. a fejét kell megcélozni! Hiroki megfordította a fejét. Mert Hiroki eldobta a pisz­ tolyát. és a ravaszt… Az ujja megállt mozdulat közben.Kajoko fegyverrel a kezében közelebb futott hozzá. Végeznem kell vele. Akkor… valahonnan madár hangját hallod. A zsebemben van öngyújtó. és a fegyvert két kézre fog­ va csak állt egy helyben. miről be­ szél. Viszont a földön heverő kezében még mindig fogta a pisztolyt. Megmentenek. de nem értette. a ravaszt is meghúzhatta volna. Kitartóan megis­ mételte még egyszer. Aztán a madárhang felé. – Égess friss ágakat. Illetve magát a helyzetet nem értette. végeznem! Hogy ne keljen fel többé! Úgy két méterre tőle megállt. és Kajokóra nézett. [559] . Hiroki egyenruhájának bal mellén (bár a hasára célzott) egy kis lyuk volt. aztán az oldalára borult. Két… tüzet rakj. amelyen már itt-ott pocsolyák keletkeztek. Húú. A pisztoly egyszer megpördült. ki érti ezt. A fejét.

mene­ külj! Szánalmas volt. Érezte. Térdre rogyott Hiroki mellett. és az egyenruhája zsebéből elővett egy százjenes öngyújtót. állítólag Csigu­ sza Takakóval jár. ha pedig mégis. Szóval tagadhatatlan. [560] . hogy kung-fu vagy milyen edzésre jár. akkor nagyon nyersen. Azután fájdalmában lehunyta a szemét. Mimura Sindzsivel meg Nanahara Sújával például. de azonkívül általában mogorva volt. Végre átlátta a helyzetet. Ezúttal helyesen. meg látszott is. – Én már úgyis mindjárt meghaltam volna. Mosolygott. hogy ilyen kép élt benne róla. És ilyen körülmények között. Nagyon boldognak tűnt. Kajo­ ko. hogy Szugimura Hirokiban min­ dig volt valami félelmetes.Nehézkesen mozgásra bírta a jobb kezét. – Á… á!… Leejtette a pisztolyát. annyival letudta a dolgot. anélkül hogy tudato­ sult volna benne. bár nem nagyon értette Takako ízlését. Hallotta. akkor egy ki­ csit félelmetes pali kell neki. De… – Nem baj. gyorsan menekülj el. Az tény. Amikor a fiúkkal dumált… Igen. hogy erre Kajokónak hirtelen összeállt a kép. nagyon félt Szugimura Hirokitól. és kiabálni kezdett. amikor az osztálytársai kétségbevonhatatlanul fogyatkoznak. – Hogy? Hiroki hirtelen kinyitotta a szemét. másrészt meg alig beszélt néha. olyankor néha nevetett is. – Szugimura! Szugimura! Mit tettem…! Ömleni kezdtek a könnyek a szeméből. majd Kajoko felé dobta. hogy lehorzsolódik a térde. hogy ezek szerint ha valaki ilyen szép. mint egy sokdarabos kirakójátéknál. hogy jóban vannak. – Gyorsan menj innen! Meghallhatta valaki a lövést. – Ha megértetted. – Hiroki megint lecsukta a szemét. de nem ez volt a problémája. Egyrészt vad benyomást keltett azzal.

– Gyere. de nem az esőtől. hogy egy nagy sóhajtás volt inkább. – Nekem már elég volt – mondta. Mindvégig szerettelek. Tessék? Mi… mit mondtál? – Ezt… ezt meg hogy… Kajoko hangja remegett. A tekintete az égre meredt. Kajoko már megint nem értette. Mintha mo­ solygott volna. ahonnan az eső esett. Hiroki mintha a fájdalmát próbálná legyőzni. Hiroki zakójának jobb oldala középtájtól lefelé teljesen elázott. Mi van már. hosszan kifújta a leve­ gőt. Teljesen könnyedén. – Mi? Miről van szó? Válaszolj. – Találkozhattam veled. – De hát… te… Takakóval… [561] . hogy azon a seben kívül. vagy lehet. – Csak ezt akartam mondani. hogy miről beszél Hiroki. és gyengéden Hiroki nyakához ért. hallod?! Hiroki megmondta. és ránézett Kajokóra. menjünk együtt. ez nekem elég. Hallod? Állj fel! Hiroki kinyitotta a szemét. – Mondom… Menekülj el gyorsan!… Kérlek! Kajoko felzokogott. amelyet ő lőtt az előbb. Kotohiki. Gyorsan… menekülj! Szinte öntudatlanul tolultak Kajoko ajkára a szavak. miről beszél ez itt? Hiroki folytatta. – Szeretlek. – Ha megmondom.Kajoko akkor vette észre. – Tessék? Kajoko könnyáztatta szeme tágra nyílt. elmenekülsz? – kérdezte.

így már nem is bánom. és Kajoko arcára telepedett. és elvileg a szervezete teljesen ki volt szárad­ va. gyorsan menekülj el innen. mert ha nem… Kajoko szeméből záporoztak a könnyek. – Semmi baj – szólt Hiroki kedvesen. Hogy engem szeretsz? Hogy ezt akartad mondani?… Engem ke­ restél? Komolyan? Akkor viszont… Mi a fenét csináltam? Kajoko zihálva vette a levegőt. Erre végre talán megértette a szavait.Hiroki még egyszer mélyen Kajoko szemébe nézett. – Hogy te öltél meg. Megfogta a vállát. Csendben behunyta a szemét. Valószínűleg most szólította először így. és meg­ rázta. Mert ha nem? Hiroki nem mondott semmit. Például „Mert ha n…” vagy ilyesmi. ame­ lyikkel régi épületeket szoktak lerombolni. – Én téged szeretlek – mondta. Valami fejbe kólintotta Kajokót. Kajoko. – Kajoko… – Úgy mondta ki Kajoko utónevét. De Hiroki. mégis végeláthatatlanul peregtek a könnyei. és vért prüszkölt. és várta Hiroki kö­ vetkező szavait. – Szugimura! Szugimura! A filmekben ha meghal valaki. Iszonyú nagy ütés volt. Olyan volt. mint valami drága kincset. Az lehet ilyen érzés. A hangja néhányszor fenn­ akadt. mindig félbemarad egy szava. ha nehezére [562] . Ezért… kérlek. – Szugimura… én… én… Alig ivott vizet. ha az­ zal a daruról lecsüngő óriás vasgömbbel vernek fejbe. mire végre ki tudta nyögni: – Szugimura!… Szugimura! – Siess! A beszédtől Hirokinak köhintenie kellett. mint a köd. Hiroki megint kinyitotta a szemét. ezért Kajoko lassan kinyújtotta a kezét Hiroki egyenruhája felé.

amely visszatartotta érzelmei áradatát. és azon nyugtatta a karba tett kezét meg az állát. és megint sírt. Illetve… Az oldalán lévő seb… A vállán lévő… Mind pontosan emiatt keletkeztek. Szerette Kajokót… Ezt az egy érzést követte Hiroki. és sírt. A legeslegvégén. Szerette Kajokót… Ugyanúgy. aki ennyire szerette. hogy Hiro­ ki már halott. Hiroki éppen lógott. és keres­ te őt. Kotohiki” – mondta. ami­ kor végre elérte a célját. – Ááááááááááááááááááááááááá! Térdelt a földön. ráborult Hiroki testére. majd letörölte. Hogy megtalálja Kajokót. Szorosan lehunyta a szemét. aztán végre rájött. Volt az osztályában egy fiú. végig kimondta: „Mert ha nem…” Kellett lennie foly­ tatásnak is. mikor nem tudni. ilyen veszély kellős közepén. Egyszer a kötelező napi takarítás idején Kajoko nedves ronggyal töröl­ gette a táblát. Mennyire nehéz feladat lehetett ez. Nem… Nem is. és el­ vette tőle a rongyot. Hiroki is biztos emiatt kereste őt végig. lehet. ahogy ő annak a fiúnak akart elárulni valamit. Amint ezt megállapította. felállította a seprűt. Szugimura! Még egyszer megrázta a vállát. amit nem ért el… És ennek ilyenkor kell eszébe jutnia. Ha belebotlasz valakibe. átszakadt benne a gát. hogy rád támad. És mégse… Még­ se… Hirtelen eszébe jutott vele kapcsolatban valami. de nem érte el a tetejét. Mert ha nem…? – Szugimura! Mondom. „Milyen kis töpszli vagy.esett is. Kiáltást hallott feltörni a sa­ ját torka mélyéből. Hiszen ő maga is rátámadt Hirokira. [563] . ki tá­ mad rád. Kajoko zokogása egy pillanatra abbamaradt.

Szóma Micuko (lányok. és a saját butaságomért (tényleg gyerek voltam. hülyének néznek” – közölte kurtán. amely le akarja mosni. Összerezzent és hátrafordult. és ömlöttek a könnyei. De ő nem jött rá. [564] . És mégis… mégis azt mondta Szugimura ennek a hülye csaj­ nak. Hiroki azt mondta. „Ha nagyon nyomulsz. de igaza volt. Nem tudta abbahagyni a sírást. hogy is il­ lettem volna ahhoz a fiúhoz?) sírok tovább.Miért… miért nem hittam én meg ennek a fiúnak a jó oldalát? Mi­ ért nem vettem észre valakinek az érzéseit. Hiroki mellettük állt. öngyilkos leszek. 11. tényleg hülye. hogy szép hosszú fe­ kete haját áztatva az esőben. hogy mindvégig őt szerette. Szugimura irántam érzett szerelmével és a saját butaságommal együtt. aki pedig ennyire szere­ tett engem? Ha egy kicsit gondolkozott volna. Két száraz puffanás hallatszott. megteszi rögtön a nála lévő fegyverrel. Kettős szerelmi öngyilkosság? – suttogta egy hang a fejében. öngyilkos leszek.) néz le rá. Mekkora egy hülye liba vagyok ért… Egy másik eset jutott eszébe. Teste Szugimura Hirokiéra dőlt. és pisztoly van a kezében. és Kajoko jobb halántékán két lyuk keletkezett. Igen. rájön. és kifelé nézett az ablakon. egyre csak folyt elő és tovább az arcára. Arcán érezte Hiroki arca me­ legét. de hogy is lett volna ilyesmire képes? Sírok tovább a fiúért. hogy ha Hiroki meg akarja ölni. Mintha szembeszállna az esővel. nem volt képes felismerni. Amikor arról a fiúról lelkendezett a barátnőinek egyszer nagy hévvel. Ak­ kor nagyon felhúzta magát rajta. nincs ennél nagyobb érték…). aki szeretett engem (jaj. – Csak rajta! – mondta valaki. Aztán a Kajoko fején lévő lyukakból csordogálni kezdett a vér. És látta. Még ha ez ebben a játékban egyenlő is egy öngyilkossági kísérlettel. meneküljön el. itt sírok tovább.

és a Colt Governmentet. hogy fel­ szedje a Smith & Wesson M59-et. Érezte. [Maradt 6 fő] 69 Ugyanakkor több ütés érte a hátát. A matróz­ blúza elején kiszakadt az anyag. hogy meginog a lába. ki akarta nyúj­ tani a kezét érte. és megszólalt: – Hát te tényleg nagy hülye vagy. [565] . – Szugimura. ha a háta mögé lopózik valaki! Már bőven elég lövedéket kapott. – Mit is mondott?… Jelzőtűz? Megint kissé megcsóválta a fejét.357 Magnumot. Lesajnálón csóválta a fejét. De még a fájdalomból eredő sokknál is intenzívebben mun­ kált a fejében a gondolat. hogy… Ez nem lehet igaz! Nem lehet igaz. amelyet Hiroki dobott el.) Lenézett a két egymáson fekvő holttestre.Micuko leeresztette a Hatagami Tadakacutól szerzett Smith & Wesson M19 . mintha égő fadarabo­ kat szurkáltak volna belé. és azonnal elkezdett terjedni a forróság a testében. Meg vagy elégedve? Együtt hal­ hattál meg a szerelmeddel. (Ez volt ko­ rábban Micukónál. majd sétálni kezdett. A lábával eltolta Kajoko szoknyáját. rég láttalak. Kajoko! Miért nem értetted meg őt? Elfordította tekintetét. és vér szökött elő. ennek ellenére mégis meg­ fordult. és az ajkára tette az ujját. amelyet Kajoko ejtett le. és egy régi írógép kattogásához hasonló hangot hallott. amely félig rálógott az M59-esre. hogy ilyen latyakban ne hallja meg. és Hirokira nézett.

hogy ki­ lencévesen három férfi megerőszakolta? Attól a naptól fogva. kedvesen beszédbe elegyedett vele. Persze lehet. hogy egyedül hintázott a parkban. átvett egy vastag borítékot a férfi­ aktól (egyébként nem is volt különösebben vastag). hanem kipletykálta a dolgot (aminek köszönhetően a tanárt legalább áthelyezték)? Vagy attól a naptól. iskola után? Vagy azóta. ahogy mindent elmondott neki. és véletle­ nül megölte? Azóta.Egy diákegyenruhás fiú állt ott. hogy ellenkezett az anyjával. hogy a külváros egy mocskos szegletében. és araikor véletlenül leesett egy [566] . jel­ legzetes hátrasimított haj. csak éppen hide­ gen csillogó szem… Kirijama Kazuo (fiúk. Szugimura Hirokinak mesélt… „Én a rablók közé akartam állni” – mondta neki.) volt. Mikor lett ő ilyen? Ahogy Hirokinak mondta. Érezte. amikor az addig szerzett súlyos lelki sérülései miatt szinte kihaltak belőle az érzelmek… Végül pedig. abban az ócska la­ kásban megerőszakolták azok a videokamerás férfiak? Vagy inkább azóta. hogy a távoli rokonuknál. amikor az három hónapra rá megint el akarta vinni abba a lakásba. akiben megbízott. miu­ tán tökéletesen eltüntette a bizonyítékokat. hogy egy életre-halálra menő ütközet kellős közepén volt. Micuko megszorította az M19-est a jobb kezében. hogy csak egy pillanatig tartott. aki elvitte abba a lakás­ ba (apja eleve nem is volt). Micuko gondolatai hirtelen egészen más irányba kezdtek ka­ landozni. ahol befogadták utána. és nem felejtette el rablásnak beállítani a történteket? Vagy attól a naptól fog­ va. és ő is megerőszakolta? Abban a sötét kis szertárban. hogy felemelje a fegyvert. a gye­ rek rendszeresen szívatta. Amit ennek a lába előtt heverő fiúnak. de összeszedte a ma­ radék erejét. Akkor annak dacára. nemhogy vigasztalta volna. hir­ telen megváltozott a tekintete. szabályos arcél. azóta. mielőtt elkezdődött volna? Azóta? Vagy… Azóta. Hátul hosszúra hagyott. hogy az egyetlen tanár az általánosban. és kiment a szobából. hogy az izmai felmondták a szolgálatot. hogy az iszákos anyja. hogy amikor a legjobb barátnője ezt látta (vagy legalábbis egy részét látta). 6.

Az esőben ázó három holttestre rá se hederített. amelyet Kajo­ ko dobott el. Illetve lehet. és vér szökött elő a szájából… A felsőteste hátrabo­ rult. a csukóján úgy kidagadtak az erek. és felemelte a fegyvert. Felemelte a Szugimura Hiroki kezé­ nél heverő Colt Governmentet és az M59-est is. De Micuko még így is vigyorgott.régi épület tetejéről. Visszaült. és Micuko mellétől az arca közepé­ ig. És Micuko kiégett. [567] . Azóta? Vagy… Mindegyikük apránként – dehogyis! –. Most aztán igazándiból hátrarepült. mintha hozzávágtak volna egy epres pitét. mint a hegedű húrjai. És a ravaszt… Még egyszer ropogva tüzet okádott a Kirijama Kazuo kezé­ ben lévő Ingram M10-es. A tárban maradt négy lövedék kétségtelenül Kirijama Kazuo mellébe hatolt. Sorozatban. a következő pillanatban pedig az ázott földnek csapódott a háta. és meghúzta a ravaszt. Nem fogok veszíteni semmiképpen. az anyja azt mondta. Amikor leért. vége volt. függőleges sorban négy lyuk keletkezett félig leszakadt a felső ajka. Adni senki nem adott neki. lelke pedig már nagyon régen. Igazam van. hogy már korábban meghalt. mintha meg se kottyant volna neki. jó nagy adagokban rabolta meg Micukót. tisztára olyan lett. Csakhogy… Kirijama épp csak megremegett bele. Micuko nem tudhatta az okát. Teste néhány másodperccel azelőtt. hogy ő ölte meg? Az apa akkor valahogy elrendezte az ügyet. A matrózblúza ujjánál. Kirijama Kazuo lassan odasétált. Illetve… Mindegy volt. És Kirijama Ingramja még egyszer utoljára tüzet okádott. Micuko egykor szép arca szétment. és részvétlenül elvette Mi­ cuko kezéből a fegyvert. ám nemsokára ő is elkezdett vele szórakozni. Erő gyűlt a karjába.

de Mizuho el­ hitte. most az egyik előtt guggol. Nincs semmi félnivalóm.[Maradt 5 fő] 70 haját.) kidugta a fejét a bo­ zót árnyékából. PREXIA DIKIANNE MIZUHO? Kérdezte a fejében a fény istene. amint megöli a másik ördögöt. és a homlokához tapasztotta szépen levágott Szemben vele egy kis szántóföld terült el. fáradt is volt. de nem nagyon zavarta. Akkor nem nagyon értettem az értelmét. Szóma Micukót.) volt. És most követtem őt idáig. valójában üvegből volt. és formára rendezgeti. [568] . JÓL VAN. Mizuho pedig a légzését rendezgette. Mert hát teljesíteni tudta a számára legnagyobb küldetést mint űrbéli harcos. De most már pontosan megértet­ tem. Megkaptam az üzenetedet ott a jósdában. de épp az imént újra felfedeztem. 6. Megállás nélkül esett az eső. miután Kuszaka Jumiko és Kitano Jukiko meghaltak. TISZTÁBAN VAGY A KÜLDETÉSEDDEL. És láttam. JÓL VAN. aki végzett Kotohiki Kajokóval Ezzel az ellenség­ gel végképp le kell számolni. Természetesen – válaszolta Mizuho. A hangja a matrózblúza alatt viselt orsó alakú misztikus kristályból (ka­ talógusból vásárolta. Annak is eső áztatta a hátrasimított haját. Kiri­ jama Kazuo (fiúk. Ahuramazda. FELKÉSZÜLTÉL. l. Hogy ne­ kem egyszer harcolni kell majd a gonosszal a Föld érdekében. NEM FÉLSZ? Nem. ha követem az utasításaidat. Természetesen. Kirijama Kazuo két hegyet készített faágakból. Azután szem elől tévesztettem. hogy kristály) szólt hozzá. Fázott is. Inada Mizuho (lányok. – Saját szememmel láttam. LÁTOM. közepén pedig egy diákegyenruhás alak látszott hátulról az eső vékony hártyá­ ján keresztül. ahogy az Ördög elhagyja a helyszínt.

Meleg. aki valamennyire barátkozott Mizuhóval. A FÉNYBEN. és Mizuho ezen a fényen át nézett Kirijamára. HÁT. MIZUHO. na de mindegy…) Ő… Ő AZ UTOLSÓ PILLANATIG HARCOLT. Igen. DE HÁT Ő CSUPÁN KÖZNÉPI SZÁRMAZÁSÚ VOLT. hogy ne csapjon zajt. Ahuramazda. OKÉ. HM? VALAMI… ? Nem. AMELY KÖRBEÖLEL TÉGED. TE A SZENTDIKIANNE TÖRZS TÚLÉLŐJE. és Kirijama felé futott. Alig tizenöt centi élű kését körbera­ gyogta a fény. Azután a kétélű kését (amikor megtalálta a hátizsákjában. MIZUHO. Igen. Az arca elé tartotta két kézre fogva. Mizuho egész lényét kitöltötte a fény. KIVÁ­ LASZTOTT HARCOS VAGY. titokban minden egyes alkalommal ásítozott. A kék pen­ gét kitöltötte a fehér fény. A GYŐZELEM FÉNYE FOG ÖVEZNI TÉGED…. Lorela Lausasse Kaori meghalt. IGEN. Csak… csak ő elbukott. és legalább egy méter hosszú legendás karddá [569] . AZ APRÓSÁGOKKAL NE TÖRŐDJ. ÉS GYŐZÖL. FÉNY. hogy a másik harcos. Most. arra gondolt. mindent magá­ ba ölelő. TE MÁS VAGY. hogy ez aztán a harcosnak való fegyver) kihúz­ ta a tokjából. UGYE? Igen. ŐÉRTE IS HARCOLSZ. Csak az. Igen. semmi. kilépett a bozótból. hogy „te vagy Lorela harcos”. HIGGY AZ ŰRBÉLI FÉNYBEN. AKKOR RENDBEN VAN. igen. Megnyugodva bólintott még egyszer.JÓL VAN. (Bár annak idején az osztályteremben Minami Kaori. Teljesen szabadon volt. ahányszor csak Mizuho azzal jött neki. Ú. A gonosszal szemben. nagy űrerő. Itt az alkalom. hogy csapást mérjek az ellenségre! Igen! Mizuho vigyázva. Kirijama hátát látta.

Súja a nedves sziklafalnak döntötte a hátát. az osztály legszebb lányával. Egy nagy esőcsepp csúszott végig a „tető” egyik levelén. és megállította. de feltehetőleg nem is annyi­ ra távol. „Ha én lennék a helyében. – Megkeresném. meg sem fordult. akit szeretek. Pont Súja kinyújtott jobb lába. és tovább tevékenykedett az ágak ren­ dezgetésével. hogy jóban volt Csigusza Ta­ kakóval. Egyik sem volt közel. A sebből enyhén ívelt piros vonalat hízott az égre. a második pontosan keresztülhatolt a fején. Körülbe­ lül húsz perccel ezelőtt lövések sorozata hallatszott.változott. és a faágakból készült tető szélén lecsöpögő esőcseppeket nézte. „Lehet. ezúttal két lövés hangja jutott el hozzájuk. és ő mégis egy Kotohi­ [570] . és sárral kevert esővizet csapott fel rá. a Keds sportcipő­ je mellé pottyant. Az eső azonnal mosni kezdte a vérét. Kirijama Kazuo továbbra is hátat fordított Mizuho holttesté­ nek. Kirijama Kazuo bal kézzel az ágakat rendezgette. eltette a fegyvert. Talán… az északi hegyen valahol.” Tényleg így van vajon? Hiroki szerelmes volt Kotohiki Kajo­ kóba? Hogy lehet… Hogy lehet. jobbal pe­ dig előhúzta a Beretta M92F-et. Prexia Dikianna Mizuho harcos lelke útra kelt a Fény Országa felé. A fénykard egyenesen keresztüldöfi majd a gonosz szörnyeteget. majd leesett. Az első mellen találta Mizuhót. miközben a hátára zuhant. hogy Szugimura szerelmes Kajokóba” – mondta ko­ rábban Noriko. ahol Sújáék is vannak. és kétszer meghúzta a ravaszt. csak a kezét nyújtotta hátra. – Sújára pillantott. És öt perce pedig még egyszer. [Maradt 4 fő] 71 Az eső nem állt el. azt tenném.

Én úgy szeretlek. és megvannak még mind a nyolcan? – Fáradt vagy. Nanahara? Egymás mellett ültek mind a hárman. Kavada nevetve rángatta a vállát. Kavada vállat vont. amit Súja a világítótoronyból eljövet hallott. ha már legalább hár­ man meghaltak volna. Lehet.ki Kajokóba lett szerelmes. de Noriko a tenyerét Súja felé fordítva mindkét kezét az arca elé emelte. hogy csak na? De lehet. Billy Joel énekli. Ez alapján… nem lenne meglepő. dél óta már (leszámít­ va Ucumi Jukiéék lövöldözését) háromszor szóltak a fegyve­ rek. Téged várt. Azután túlzó mozdulattal a melle elé emelte a jobb kezét. hogy ez már csak így működik. és szinte semmit nem aludt egész végig. aki meghalt? Vagy senki sem halt meg. csak mindkét fél elmenekült. hogy át­ lagos vagy. és így szólt: [571] . – Nem is igaz. hogy „Nem kell bemagyaráznod magadnak. – Délig aludtam. hogy csak bóbiskoltam. Csak Noriko nem. de azt igen. – Nem alszol egy kicsit? – Á! – nevetett rá Súja. Akkor maradtak öten? Ki az a három. Inkább nektek lehet alváshiányotok. és Kavada Noriko túl­ oldaláról szólt oda. mint a zsák. aki annyira semmilyen. Súja visszaemelte a tekintetét kettejük fe­ lé. amilyen vagy”. Amikor ezt mondta. In­ kább Kavada nem aludt miattam egy percet sem. Sújáról Kavadára emelte a tekintetét. és nevetve rázogat­ ta. Súja újra Noriko arcába nézett. hogy valaki egyszerűen lelőtt egy másikat)? Ha hozzávesszük azt. ez a szerelem. – Én oké vagyok. Az iménti kétszeri lövöldözésnél ki kivel csapott össze egyál­ talán (habár a másodiknál nagyon úgy nézett ki.

– Tényleg nagyon köszönöm.– Mindig megvédelek. de most már máshogy volt. hercegnőm. de a szavak bennszorultak. A homlokát ráncolva tette a bennfentest. találkoztak Kavadával. Kavada. Rögtön elvigyo­ rodott. és azután Noriko szinte csak Súján keresztül kommunikált Kavadával. Nagyon jól szórakozott. Kavada ujjal mutatott Sújára. Elkezdődött a játék. kettes­ ben is nagyszerű csapatnak látszottak. – Már miért lennék én féltékeny. Súja egy kicsit zavartan válaszolt. Noriko és Kavada egymáshoz olyan közel állónak tűntek. Noriko is vidám volt. Ez a beszélgetés és ez a vidám­ ság egészen olyan volt. valamelyik bejá­ ratott cukrászdájukban régi barátok között esett volna meg. mert mi ilyen jóban va­ gyunk. – No nézd csak. Noriko. Miről beszélsz? Kavada vállat vont. Súja szemöldökét kissé megemelve figyelte ezt a párbeszé­ det. ők több mint fél napig kettes­ ben voltak. [572] . Hát ez talán természe­ tes. Erre Noriko is elnevette teagát. megbízik benned. hogy előt­ te egy közös barátjuk temetésén találkoztak újra. és rátette a bal kezét Kavada jobbjára. – Látod. mintha iskola után. mire Ka­ vada röhögni kezdett. Nanahara féltékeny. Mert szeret. Súja minden bizonnyal szívesen mondott volna valamit. Nagyon boldog pillanat volt. Persze kitörölhetetlenül benne van a hangulatban. – Hűha. Noriko elkerekedett szemmel nézett Sújára. de csak nevetett vele. Súja kinyitotta a száját. Mert hogy is mondják. hiszen amíg Súja távol volt.

Borostás arca ázott az esőben. – Várjunk még ott egy darabig. hogy féltékeny voltam? Megint Norikóra nézett. Jókedvű kismadár csiripelése zendült fel. valóban füstös volt az ég. és kiment a tető alól. Majdnem elkezdett viccelődni. a füst felé fordult és megszólaltatta. Erre Noriko biztos megint nevetet volna. és szállt tova a szigetet áztató esőbe. aki szintén boldogan mosolygott. Kavada figyelte az órá­ ját. hogy meghallja ezt a hangot. hogy „Lehet. De… Súja az eget bámulta. megnézte az óráját. Találkozott a tekintete Norikóéval. Azután Sújáékhoz fordult. és azt mondta volna. hogy féltékeny voltam”. Az időbe telik. – Szugimura épségben van! Kavada elővette a zsebéből a madárhívót. és rögtön visszafordult. hogy megtudja. Lehet. Súja mosolygott. és együtt mentek odáig. nem jelzett-e már Szugimura Hiro­ ki. Ép jobb kezével segített Norikónak fel­ állni. Eléggé közel kell jönnie. [573] .Kavada tovább mosolygott. Az eső lanyhult valamennyire. Noriko mosolyogva fordult Sújához. – Yeah! Súja akaratlanul is rock’n’rollosan kiáltott fel. És Kavada tekintetét követve az északi hegy pont ellentétes oldalánál élesen kirajzolódott két fehér füstoszlop. és hajszálra tizenöt másodperc elteltével abbahagyta. – Kavada mindenből viccet csinál. ahol Kavada állt. Ha alaposan megfigyelték. hogy „Hűha…” Kavada visszaért a tetőhöz. – Füst – mondta. Súja is gyorsan felállt. – Hát igen.

hogy Kavada összeszorítja a száját. Noriko is visszafogta a mosolyát. Megtörténhetett. Sújának elkomorodott az arca.Mindhárman visszamentek a tető alá. – Megtalálta Kajokót! – mondta Noriko. Nem tudni. – Az lehet. többször is hal­ lottak lövéseket. – Semmi. – Egészen más eshetőség is van. Csak arra gondoltam. – Hogy? De hát… – Súja üres jobb tenyerét felfelé mozgatta. mire Kavada felemelte a fejét. aki csak úgy feladja. – De lehet. és elvette a szemét Sújáékról. Súja is és Noriko is elhallgatott megint. hogy kétnapi keresés után Hiroki holtan ta­ lálta Kotohiki Kajokót. majd folytatta: – Hát. hogy Kotohiki megbízik Hirokiban. hogy ez nem olyan biztos. Kavada rágyújtott. – Nem olyan ő. – Nincs rá garancia. Kavada félvállról válaszolt. miközben a zsebéből cigarettás­ dobozt vett elő. hogy Szugimura el tud­ jon jönni idáig. Kavada bólintott. hogy a holttestét találta meg Kotohikinek. Déli tizenkettőig még biztosan életben volt. – Micsoda? – kérdezte Noriko. Félbehagyta. az­ tán megrázta a fejét. Épp az előbb ért el hozzájuk azoknak az egyes lövéseknek a hangja. és Súja is bólintani akart. – Vagy… – folytatta Kavada. mindenesetre imádkozzunk. [574] . Természetesen ez így volt. hogy Kotohikivel együtt van-e vagy sem. de észrevette. így inkább nem tette. – Kavada… – mondta Súja.

Nem kellett neki mondani, Súja anélkül is imádkozott. Hogy Hiroki Kotohiki Kajokóval együtt jöjjön vissza. Akkor pedig öt ember. Öten szökhetnek meg. Csak öten. Ekkor jutott eszébe Sújának, hogy Inada Mizuho még életben van, vagy legalábbis délben még élt. – Kavada! Kavada csak a szemét fordította Súja felé. – Inada még él. Nem tudjuk felvenni vele valahogy a kapcso­ latot? Kavada megrántotta a vállát. – Már többször mondtam, hogy jobban jársz, ha ebben a já­ tékban nem nagyon bízol meg az emberekben. Őszintén szól­ va én még Kotohikiben sem bízom, bár Szugimura nem ven­ né tőlem jó néven. Súja a szájába harapott. – Jó, de… – Hát, ha a körülmények engedik, kitalálhatjuk a módját, ho­ gyan vegyük fel Inadával a kapcsolatot. Viszont… – kifújta a füstöt – ne felejtsd el, mi sem biztos, hogy élünk addig. Igen, Kavada megmondta. „A legvégén. Amikor már min­ denki más meghalt, akkor van mód a menekülésre.” Ez azt jelentette, hogy bárhogy legyen is, Sújáéknak még egyszer szembe kell szállniuk Kirijamával és esetleg Szóma Micukó­ val is. Micukóval még nem biztos, de… Kirijamával minden­ képpen össze fognak csapni, az a fiú nem hal meg egy­ könnyen. És akkor nem biztos, hogy az ő triójuk minden tag­ ja baj nélkül megússza. Kavada tovább szívta lerövidült cigarettáját, s azt mondta: – Még egyszer tisztázzunk valamit, Nanahara!

[575]

Széles sávban fújta ki a füstöt, közben Súja szemébe nézett és folytatta: – Még ha sikerül is Szugimurának csatlakoznia hozzánk, még egyszer meg kell ütköznünk Kirijamával, és lehet, hogy Szómával is… Kíméletlen leszel, ugye? Erről van szó. Ha valamilyen formában magukhoz hívhatják is Inadát, az azután lesz majd, hogy végeztek Kirijamával és Szómával. Legyenek akármilyenek a körülmények, viszoly­ gott saját magától, hogy ennyire hozzászokott az osztálytár­ sai megölésének gondolatához. De… – Tudom – mondta és bólintott. [Maradt 4 főj

72

Kavada megszólaltatta a madárhívót. Ez volt a harmadik. Az eső kissé alábbhagyott, és a tető széléről ritkábban hullottak a vízcseppek… Már elmúlt öt óra. Súja a negyedik madárhang után tudott csatlakozni Kavadá­ ékhoz, de ő akkor nagyjából tudta, merre járhatnak. Szugi­ mura Hirokinak nincs meg ez az előnye, így lehet, hogy neki még eltart egy ideig. Kavada visszatért a tető alá, megint a szájába vett egy Wild Sevent, és meggyújtotta. Kifújta a füstöt, majd hirtelen megszólalt: – Hova akartok menni? Súja a Noriko másik oldalán ülő Kavadára nézett. Kavada odafordult. – Elfelejtettem elmondani, hogy van egy összekötőm. Ha in­ nen kijutunk, elsőnek nála fogunk elbújni. – Összekötő? – kérdezett rá Súja, mire Kavada bólintott. – Az apám barátja. Folytatta.
[576]

– El fogja intézni a külföldre szökésünket… Ez ellen ugye nincs ellenvetésetek? Ha itthon maradsz, úgyis elkapnak egyszer. Kinyiffantanak, mint egy egeret. – Külföldre szökés… – lepődött meg Noriko. – Komolyan si­ kerülhet ilyesmi? Súja is kérdezett: – Ki az? Az apád barátja? Kavada bal kézzel a szájában lévő cigarettáért nyúlt, és kette­ jükre meredt, minth