P. 1
K Sun Takami-Battle Royale

K Sun Takami-Battle Royale

|Views: 350|Likes:
Published by Derecskei Nikolett

More info:

Published by: Derecskei Nikolett on Dec 09, 2010
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

01/30/2013

pdf

text

original

TAKAMI KÓSUN

BATTLE ROYALE
„van rosszabb az iskolánál”
ULPIUS-HÁZ KÖNYVKIADÓ 2006

A FORDÍTÁS ALAPJÁUL SZOLGÁLÓ MŰ: TAKAMI KÓSUN: BATTLE ROYALE © 1999 BY KOUSHUN TAKAMI FIRST PUBLISHED IN JAPAN IN 1999 UNDER THE TITLE „BATTLE ROYALE” BY OTA SHUPPAN CO., LTD. HUNGARIAN TRANSLATION RIGHTS ARRANGED WITH KOUSHUN TAKAMI THROUGH JAPAN FOREIGN-RIGHTS CENTRE GRAFIKAI TERVEZÉS: 2REPUBLIC: KOLLMANN ÁKOS, SZABÓ LEVENTE, ILYÉS ATTILA, GÁL KATALIN HUNGARIAN TRANSLATION © MAYER INGRID, 2006 © ULPIUS-HÁZ KÖNYVKIADÓ, 2006 ISBN 963 9602 61 2 www.battleroyale.hu

Tartalomjegyzék
Prológus..........................................................................................9 Első rész – A játék kezdete........................................................11 Második rész – Középdöntő...................................................112 Harmadik fejezet – A végső küzdelem.................................424 Negyedik rész – A finálé.........................................................590 Epilógus – Oszaka, Umedában..............................................639

[3]

Mindenkinek, akit szeretek. Bár lehet, hogy nem lesz benne sok köszönet. „A diákok nem mandarinok” Szakamoto Kinpacu (Kojamaucsi Mieko Kinpacu tanár úr 3/b című művéből) „De addig is, csavargók vagyunk, bébi, menekülésre születtünk.” Bruce Springsteen: Born to Run „Nem könnyű szeretni.” Szano Motoharu: Nem könnyű szeretni „A BARCELONÁBAN töltött néhány utolsó hét alatt mindvégig sajátos rossz érzés töltötte el az embert: gyanakvással, félelemmel, bizonytalansággal és leplezett gyűlölettel telt meg a levegő. (…) Az ember azon kapta magát, hogy minduntalan kávéházi sarokaszta­ loknál sugdolózik, és közben azt latolgatja, vajon a szomszéd asz­ talnál nem rendőrspicli ül-e.” „Nem tudom, értik-e, mennyire meghatódtam. Apróságnak látszik, de egyáltalán nem volt az. Ne feledjük, milyen idők jártak, micsoda gyanakvással és gyűlölettel teli szörnyű légkör uralkodott.” George Orwell: Hódolat KATALÓNIÁNAK (Betlen János és Tóth László fordítása)

[4]

Kagava tartomány, Siroiva Siroiva Középiskola 3/b osztályának névsora Fiúk: 1. Akamacu Josio 2. Ídzsima Keita 3. Óki Tacumicsi 4. Oda Tosinori 5. Kavada Sógo 6. Kirijama Kazuo 7. Kuninobu Jositoki 8. Kuramoto Jódzsi 9. Kuronaga Hirosi 10. Szaszagava Rjúhei 11. Szugimura Hiroki 12. Szeto Jutaka 13. Takigucsi Júicsiró 14. Cukioka Só 15. Nanahara Súja 16. Niida Kazusi 17. Numai Micuru 18. Hatagami Tadakacu 19. Mimura Sindzsi 20. Motobucsi Kjóicsi 21. Jamamoto Kazuhiko Lányok: 1. Inada Mizuho 2. Ucumi Jukie 3. Etó Megumi 4. Ogava Szakura 5. Kanai Izumi 6. Kitano Jukiko 7. Kuszaka Jumiko 8. Kotohiki Kajoko 9. Szakaki Júko 10. Simizu Hirono 11. Szóma Micuko 12. Tanizava Haruka 13. Csigusza Takako 14. Tendó Majumi 15. Nakagava Noriko 16. Nakagava Juka 17. Noda Szatomi 18. Fudzsijosi Fumijo 19. Macui Csiszato 20. Minami Kaori 21. Jahagi Josimi

[5]

Előszó
Egy pankrációmániás monológja egy másik világból

[6]

HOGY MI AZ A BATTLE ROYALE? Te még ezt sem tu­ dod? És még idejössz meccset nézni? Mi? Hogy egy cselfogás neve? Vagy bajnokságé? Dehogy, a Battle Royale egy meccstí­ pus! Mi? Hogy ma? Ma, itt? Nem, nem, ma nincs benne a programban. Csak nagy csarnokokban rendeznek ilyesmit, mindig valami nagy esemény alkalmával. Ó, nézd csak, Ino­ ue Takako, milyen szépen…! Jaj, nem. Igen, Battle Royale. Manapság az Országos Pankrátorszövetség szokta például megrendezni. Szóval a Battle Royale, nos, ugye általában a pankrációban egy az egy ellen vagy csapatban, kettő kettő ellen, vagy valami hasonló felállás a szokásos. Viszont a Battle Royale-ban tíz-húsz em­ ber – a lényeg, hogy egyszerre sok – megy be a küzdőtérre. És bárki bárkire támadhat, egy az egy ellen vagy tíz az egy ellen, teljesen szabadon. Szóval akárhányan, és aki elesik… Hogy mi? Ezt sem tudod? Ha leér a vállad a szivacsra, egy-kettő-három, ha háromig elszámolnak, vesztettél. Ez a sima meccseken is így van. Aztán van még, aki feladja, vagy néha, akit kiütnek. Ja, és van még olyan is, hogy kikerülsz a ringből. Vagy szabálytalanságért is lehet veszteni. A Battle Royale-nál álta­ lában ugyan az esésekkel dől el. Hé, Takako, hajrá! Mindent bele! Ó, jaj, bocsánat. Aki elesett, az vesztett, és el kell hagynia a pályát. Így megy tovább a játék, és fogynak a játékosok. A végén persze kettő marad. Egy az egy ellen, véresen komolyan. És az egyi­ kük elesik. Csak egyvalaki marad a pályán. Az nyert. Győze­ lem. Óriási kupát kap, sokszor pénzt is. Érted? Mi, hogy mi van azokkal, akik jóban vannak? Na, hát azok az elején együttműködnek. De a végén a társaddal is meg kell vívnod. Ez a szabály. Ennek köszönhetőm időnként Battle Royale-ban szinte soha máskor nem látható párosítások alakulnak. Például régen egyszer Dynamite Kid és Davey Boy Smith között, akik tag team partnerek voltak. Volt olyan is, hogy az Animal Warrior és Hawk Warrior páros maradt. Bár
[7]

ekkor az egyik direkt ring outolt, és hagyta győzni a másikat, mintha olyan erős lenne köztük az összetartás meg a szeretet. Nekem nem jött be annyira. Ja, és olyannal is összeállhatsz, akivel különben nem vagy jóban. Csakhogy hiába hiszed azt, hogy ezzel párban legyőzöd a harmadikat, mert előfordul, hogy az meg átvág a palánkon, és a másikkal együtt nyom­ nak le téged. Hogy milyen Battle Royale-t akarok látni? Most rengeteg szövetség van. Nos, ha ezeknek a krémje mérkőzne meg, azt szívesen megnézném. Mutó Keidzsi, Hasimoto Sin­ ja, Miszava Micuharu, Kavada Tosiaki, Takada Nobuhiko, Funaki Maszakacu, Maeda Alira, Great Szaszuke, Hajabusza, Takano Kendzsi, aztán Tenrjú Gen’icsiró és Csósú Riki, Fu­ dzsinami Tacumi és Kimura Kengo is bírná még. Még jobb, ha hozzávesszük Andzsó Jódzsit és Super Delfint. Még az is lehet, hogy pont ezek ketten maradnának a végére. A nők kö­ zül persze Inoue Takako, ugye. Adzsa Kong meg Tojota Ma­ nami, meg Inoue Kjóko, Hotta Jumiko, Hokuto Akira, Bull Nakano, persze Dynamite Kasszai meg Cuty Szuzuki és Fu­ kuoka Hikari, Ozaki Majumi, Kandori Sinobu és Nagajo Csi­ gusza aztán még… Mi? Hogy egyiket sem ismered? Biztos, hogy pankrációt akartál nézni? Ó, jaj, ne már, Takako, add meg neki! Takako! Na, jó…

[8]

Prológus
Kormányzati közlemény Belső értesítés Iktatószám: 1997/00387461 SZIGORÚAN TITKOS! Küldő: Vezérkari Titkárság Különleges Tervosztály Honvédelmi Iroda, valamint Honvédelmi Erők Szárazföldi Alakulata Főparancsnokság Harci Kísérletek Felügyelősége A Köztársaság Harci Kísérletek 68. Program, 1997/12. számú kísérletéért felelős hivatalnok részére Május 20-án 18 óra 35 perckor, rutinellenőrzés során külső behatolás nyomát fedezték fel a Köztársaság Kormányának Központi Operációs Rendszerében. A behatolás március 12én hajnalban történhetett. Jelenleg az ezt követően történt be­ hatolások tisztázása érdekében nagy erőkkel folyik a nyomo­ zás. Az elkövető személye, célja, illetve a kiszivárgott információ mibenléte pillanatnyilag még nem ismeretes, az azonban megállapítható, hogy az elkövető behatolási módja rendkívül magas fokú technikai ismereteket feltételez. A teljes kár fel­ mérése előreláthatólag hosszú időt vesz majd igénybe. A Vezérkari Titkárság Különleges Tervosztály Honvédelmi Irodájának vezetője, valamint a Honvédelmi Erők Szárazföl­ di Alakulata, Főparancsnokság, Harci Kísérletek Felügyelősé­ ge értesülései szerint fennáll annak a veszélye, hogy a 68. Programmal kapcsolatos információk is kiszivárogtak, ezért felmerült, hogy a fenti Program 1997/12. számú kísérletét el­ halasztjuk. Azonban tekintettel arra, hogy a 12. sz. egység előkészületei már befejeződtek, illetve mostanáig nem mutatkozott semmi­ nemű jele, hogy a kapcsolódó információk eljutottak volna az
[9]

állampolgárokhoz, a tárgyalások során az a döntés született, hogy a tervek szerint le kell folytatni a kísérletet. Az ezt követő kísérleteknél azonban a megrendezés üteme­ zése, különösképpen pedig a Guadalcanal terveinek megvál­ toztatása ügyében sürgős intézkedéseket kell tenni. Ezúton felszólítom Önt, a 12. számú kísérlet felelős hivatalnokát, mint a Kísérlet lebonyolítóját, a lehető legnagyobb éberségre. Felhívom továbbra a figyelmét, hogy a Rendszerbe való be­ hatolás ügye szigorúan bizalmasan kezelendő.

[10]

Első rész – A játék kezdete [11] .

0 A busz Takamacuba.) egy darabig az esti tájat szemlélte Kuninobu Jositoki (fiúk. cigarettázó fiatalok tanyáznak benne. előt­ tük jól öltözött nők és férfiak – talán munkatársak – beszél­ getnek. a Nagy Kelet-ázsiai Köztársaság egyáltalán nem szenved áru­ hiányban. Siroivát. és a szálak úgy álltak ki belőle. Ez persze nem csoda. Egy osztálykirándulás. És ennek tetejébe Amerikát (a kormány Amerikai Birodalomnak neve­ zi. A buszvezető ülése felett a digitális kijelző épp nyolc óra ötvenhét percre váltott. 15. a busz motorjának halk zúgása mellett hamar eltűnt az ablakból. a többi vegyes képpel együtt. aki a bal oldalán. 7. de manapság igencsak utána kell járni. Út menti éttermek. a táj pedig fokozatosan városias jelleget öltött. és a tankönyvekben is ez áll) ellenséges nemzetnek kiál­ tották ki.) feje mellett. irodaépületek égve maradt lámpái. Siroivai Önkormányzati Középiskola 3/b. a szembejövő járművek elúszó fényszórói. Nanahara Súja (Kagava tartomány. mint egy macska bajusza. A májusi estéhez képest még hűvös az idő. hogy ilyen cipőt sze­ rezzen az ember. Tarka neonok. Sőt inkább túltermelés van. fáradtnak tűnő. a tartomány központjába ért. és a csomagjával babrált. aztán megmozgatta az ülések közti folyosóra kinyújtott jobb lábá­ nak ujjait a Keds tornacipőben. ahogy összehúzza magán kopott melegítőjét. az ablak melletti ülésen ült. Az övében is elvásott már belül a vászon. Még szép. Ame­ rikai márka. viszont importáruhoz rendkívül nehéz hozzájutni. Régen állítólag nem így volt. Egy munkásnak látszó bácsi biciklivel a zebránál a lámpára vár. Egy éjjel-nappali bolt tisztán tar­ tott parkolója. biztos taxira várnak. 1997-ben. és akik vidáman beszélgettek a busz koszos plafonjáról jövő tompa neonvilágítás mellett. lát­ szik. de kolumbiai gyártmány. Súja ülése viszonylag hátul volt. akikkel második óta osztálycsere nélkül együtt volt. Most. rálátott negyvenegy osztály­ társára. ahol az első éjszakát a buszban töltik – mi­ [12] . mivel az ország lényegében elszigetelte magát a külvilágtól. Persze a bácsi. ahol az iskolájuk van. hiszen alig két órája hagyták el a kisvárost. fiúk.

akit már csak szórakozásból is szívatnak a többiek. hogy lány. mert a lányok ugyan gyakran szoktak klikkesedni. a kitűnő tanuló Noda Szatomi (lányok. akkor esetleg Szóma Micuko (lányok.) egy helyi képviselő elkényeztetett lánya. 5. hogy egy óriási egyen­ ruha türemkedik ki a széksorok közül. aki elég magas ahhoz képest. 12. Talán nem is megfelelő az elnevezés. 17. Niida Kazusi (fiúk.) és Ogava Szakura (lányok. A támla fölött két fej látszik. Si­ mizu Hirono (lányok. A folyosó túloldalán a sportemberek ülnek egy kupacban: Óki Tacumicsi (fiúk.nek is nevezzük. 21. hol ülnek. Súja kissé elfordítja tekintetét. most valamit igen viccesnek találhatnak. ha a busz átér a Sikokut és a Honsú főszigetet összekötő Nagy Szeto hí­ don. 10. és ráhajt a Szanjó autóútra. 19.) feje. szóval a lányok fő csoportja vagy mérsékelt ága.). akinek nagyon jól áll a kibontott haj. Ucumi Jukie (lányok. olcsóságra törekvés vagy erőltetett menet? De végül biztos elcsendesednek majd egy kicsit.).). 11.). a vezető mögött egy kicsit magasabban van az ülés. aztán a má­ sik röplabdás. Ők a legharmonikusabb pár az osztályban. De hát ezek ketten egymás közt minden lényegtelen dolgon elszórakoznak. 3. 2. Hajasida tanár úr körül ülnek. Kjúsú felé haladva. 21.) kissé lecsú­ szott – világosabban fogalmazva züllött – bandája volt az. Legelöl. akinek mindig higgadt arcát jól kiemeli fémke­ retes szemüvege. és látja. Kanai Izomi (lányok. 4. 1. Elöl azok a lányok a legélénkebbek. a Siroivai Közép­ iskola 3/b osztályában nem volt feltűnő az elkülönülés. kézilabdacsapat).) és mások. ő a legnagyobb termetű az egész osztályban. mert időnként aprókat rázkódik a fejük a nevetéstől. Az osztálytitkár. Most előregörnyedve egy divatos miniatűr videojátékba mé­ lyed. Ha mégis. a komoly és visszahúzódó Macui Csiszato (lányok.. de Súja helyéről nem lehetett látni. és ott a háttámla is alacsonyabb. és Jahagi Josimi (lányok. Akamacu Josio (fiúk. Jamamoto Kazuhiko (fiúk.) az. a célállomásuk. de olyan típus.) tar­ tozott még ide. Tanizava Haruka (lányok. akik az osztályfőnök. [13] .

sőt még külföldi információkkal is szolgált. Mindig jó tanácsokat adott. (Természe­ tesen van kiskapu.) Nahát. A dekadens zene a rock. ha kér­ dezték. mindig tudta. bár Súja elektromos gitárján is ott van szé­ pen az állami rendelkezés. bébi!”). meg egy bal fülcimpa. mint egy középis­ kolásé. Másodiktól járnak egy osztályba. 18. Igen. Mimura Sindzsi (fiúk. és az Akamacu Josio mögötti ülésről rövid haj villant ki. ebben az országban betiltották a rockzenét. hogy Súja felhagyott a baseballal. ő az egyikük. az évfolyam­ mérkőzésen legyőzhetetlen párost alkottak ők ketten.. Az általánosban Súja maga is tagja volt a Kölyökligának (beállózseninek tartották). de Súja számára még ezen túl is volt valami vonzó Sindzsiben. akit Harmadiknak neveznek. Természetesen Sújához. hogy a kosárlabda­ csapatban van egy védőzseni. hogyan szóljon hozzád. de Súja már korábban hallotta. baseballcsa­ pat). „Én vagyok a jobb. [14] . hogy megváltozott. hogy helyette egy olyan rendszerellenes hob­ bira állt rá. hogy kiket tart barátainak! Súja elgondolkodott. hogy „Ezen a hangszeren deka­ dens zenét játszani tilos”. Hatagami Tadakacu (fiúk. Olyanokat szokott mondani. így jóban volt Tadakacuval. mint az elektromos gitár – és Tadakacu anyja az a fajta volt. Sindzsi jegyei a matekon és az angolon kívül még udvariasságból sem voltak jónak ne­ vezhetők. amelyben egy szépen megmunkált fülbevaló-karika volt. pedig azokhoz ebben az országban általában nem lehetett hozzájut­ ni. szemléletmódja pedig sokkal érettebb volt. 19. a Kölyökliga volt beállózsenijéhez hasonlóan kiemelkedő sportteljesítménnyel büszkélkedhetett (bár Sindzsi minden bizonnyal azt mondaná. és miután egy osztályba kerültek. Ebben persze szerepet játszott. focicsapat). de mostanában valahogy eltávolodtak egymástól. És ha valamiért rosszkedved volt. aki nem tűri az ilyesmit. de elképesztően sokat tudott a világ dolgairól.). ugyanakkor egyáltalán nem volt beképzelt. Mély hangú nevetés hallatszott. de talán még inkább az. Rész­ ben akkor csiszolódtak össze.. Lényegében bármire rögtön tudta a választ. Igen.16.

Sindzsi feltehetőleg az általános iskolai barátjával. ám ha szóba elegyedik vele az em­ ber. Szeto Juta­ kával (fiúk. aki még mindig a csomagját babrálta. azért csak nem… Súja rápillantott maga mellett Kuninobu Jositokira. emiatt keményfiú benyomását kelti. mint Tadakacutól? Nem.) ül együtt. Sújával kifejezet­ ten jól megvoltak. Vele régóta barátok voltak. ami persze természetes. veled van a nagymenő!”. hogy magának való. amikor Sindzsi­ től és Hirokitól is ugyanúgy eltávolodik. de jó arc. 12. amelyben az állt. Az Áldott Sze­ retet Házában. Talán az egyik kedvenc kínai versantológi­ áját olvassa? (A kínai írások fordításban is viszonylag könnyen beszerezhetők. kiderül. mert Jutaka megint vic­ ceket mesélt. és kung-fu-e­ dzésekre jár. magas testét valahogy begyömöszölte a szűk ülésre. Azután. és ez valószínűleg ezután sem fog megváltozni. de mégse volt soha öntelt. Ebben az országban a nemzetiszocializmus különleges válfaja uralko­ dik: a legfőbb hatalom a Vezér kezében van (egyszer Mimura Sindzsi suttogta elkeseredett arccal. Jutaka az osztály mókamestere volt. Alapjában véve irtó jó fej volt ez a Mimura Sin­ dzsi. amely befogadja a szüleiket elvesztett vagy a „körülmények” miatt a szüleiktől elválasz­ tott gyerekeket – ágyba pisilős korától fogva barátja.) Egyszer olvasott egy amerikai regényt (egy antikvárium fél­ reeső zugában talált rá.hogy „Fel a fejjel. és Sindzsi biztos azért nevetett. vagyis inkább elválaszthatatlan jó barátja volt. hogy „Ez itt a megvaló­ [15] . a mögöttük lévő széken ül Szugimura Hiroki (fiúk. Talán erről van szó. mivel a Köztársaság Kínát „hazánk ősi területének” tekinti. és megküzdött a szótárral. ebben az igen fennkölt nevű katolikus intéz­ ményben – ez egy olyan intézet. hogy eljön az idő. Szűkszavú.). beszéljünk kicsit a vallásról is. Ha már itt tartunk. 11. hogy „A barátaink jönnek-mennek”. Lehet. Nyúlánk. és egy zsebkönyvet olvas. míg elol­ vasta). Ráadásul nem éppen társasági lény.

17. Előfordulhat. Súja számára az volt a legnagyobb rejtély. mert létezni létezik ugyan állami árvaház is. annak ellenére. de cserébe semmi sem jár érte. Kiri­ jama Kazuo (fiúk. Viszont ez nem ütközik a létező vallások tanaiba. Súja helyéről az arca nem volt kive­ hető. Egyáltalán nem volt nagy. mint egy pillanattal ezelőtt még Súja is.sult fasizmus. amit pedig a kis pupákok kikapcsolódására találtak ki. Numai Micuru (fiúk.) és hasonló. akkor az a rendszer hű szolgálata. a székek között kilátszott egy hátrasimított hajú fej a tarkóján szokatlanul hosszúra ha­ gyott tincsekkel. Kirijama a környék összes zűrös diákjának – persze Rjúheit és Micurut is beleértve – vezére volt. és most hátrafelé nézelődött. Meg sem rezdült. hogy különösebb kötött­ ségek nélkül és viszonylag normálisan felnevelkedett. Ha valamit annak tekinthetünk egyáltalán. Az is számíthatott. Úgy gondolta. egyes plety­ kák szerint törvénytelen gyerek volt. 10. viszont felsős gim­ nazistákat is könnyedén padlóra küldött. hogy a város fé­ nyeit szemléli. Súját az ilyesmi nem ér­ [16] . de legalább nincs nemzeti vallás. de az a hír járja. mint Súja. és legendás alakja tartományszer­ re ismert volt. de valószínűbb. de jobboldalt az ablak mellett. hogy alszik. ráadásul lényegében a hírhedt Honvédelmi Erők kiképzőiskolájaként szolgál. hogy ez a fiú. Ilyen gáz helyet sehol másutt nem találsz a vi­ lágon!”). Emiatt csak a mélyen hívő emberek gyakorolták vallásukat.). 6. Magának Sújának lé­ nyegében soha nem voltak vallásos érzelmei. hogy az apja a tartomány egyik legnagyobb cégének volt a vezetője (igaz. de annyit bizo­ nyosan az egyháznak köszönhetett. hogy nagyon szegé­ nyes ellátást és programokat biztosít. Súja megint elfordult. voltak összetűzései a helyi jakuzaszervezettel. A leghá­ tul lévő széles ülés köré Szaszagava Rjúhei (fiúk. következés­ képp a vallás – a mérték határain belül – szabadon gyakorol­ ható. hogy tőle balra (bár mellette Szaszagava Rjúhei két széket kihagyva ült) közönséges társalgás és modortalan röhögés hallatszott.) rendesen megjelent az osztálykirándu­ láson. maximum középtermetű. ezért hálásnak kell lennie. magukat keményfiúknak kép­ zelő bagázs telepedett le.

ahogy Kirijama „tanul”. de mégis tiszteletet parancsoló hang. De vajon ez a tökéletes ember hogyan kerülhetett a rossz fiúk élére? Erről fogalma sem volt Sújának. Kirijama egyáltalán nem csinált semmi rosszat az iskolában. 20. vagy valami hasonló. de olyan megfoghatatlan volt. Kirijama Ka­ zuo maga volt a tökéletesség. és úgy látszott. vagy az iskolai ko­ sárcsapat jelenlegi védőzsenije. Vagy mégis. még vé­ letlenül sem szívatott senkit.) tudott nagy nehezen. hogy pont elfért [17] .dekelte. Feltehetőleg. Vajon ez is kedv kérdése nála? – Súja! Egy vidám hang rántotta vissza Súját a valóságba. hogy nem is jött be az iskolába. de egyvalamit tudott: Kirijamával valami nem stimmelt. alvásidejét lefaragva produ­ kálni. De azt már nem tudta vol­ na megmondani. így nem is próbált róla többet megtudni). nem is annyira mély. talán kedve szottyant volna sűrűbben jönni. Mellőle a túlsó ülésről Nakagava Noriko (lányok. hogy ezt a semmi kis osztálykirándulást egyből ki fogja hagyni. Ha komolyan összecsaptak volna. Motobucsi Kjóicsi (fiúk. A sportban is szinte mindenkinél tehetségesebb és ügyesebb volt. aki a pla­ fonon lévő lámpákat bámulta. ha a nagy hatalmú kormány nem forszírozta volna a tankötelességet. miközben Kirijamán elmélke­ dett. hogy mi az. Mindenesetre Súja azt hitte.) feszes. ha sza­ bad így fogalmazni. mint időnként Szaszagava Rjú­ heiék Akamacu Josiót. 15. és az évfolyam legjobb osztályzatai. egyáltalán be sem tette volna a lábát az iskolába. ami nem stimmelt. átlátszó celofáncsomagot nyújtott felé két kézzel. Súja. Mimura Sindzsi vehette vol­ na fel vele a versenyt. Intelligens és szabályos arc. Akárhonnan nézzük is. A leg­ jobb vicc a világon. Minden órán csak ült csendben a helyén. A lámpafénytől csillogó zacskó akkora volt. Gyakran előfordult. ki tudja. amilyeneket a 3/b osztály­ ban legfeljebb csak a fiú osztálytitkár. erre rendesen megjelent. az egész is­ kolában csupáncsak a volt ütőzseni. de ez ön­ magában nem lett volna elég. hogy egész más­ hol jár az esze.

amely fura módon megegyezett egy cigarettamárka nevével. aki hallotta a beszélgetést. Csak maradék. [18] . amiket a szünetben firkált. de közben kicsit furcsálkodva húzta össze a szemöldökét. mint Ucumi Jukie és barátnői. kör alakú lapocskákkal. és olyan bájos.) Legtöbbször Jukiéékkel van. és ezért erre az üres helyre ült. ha sokat áll. ha akarjá­ tok. Ez jellegzete­ sen norikós volt. szóval átlagos lány volt. de Noriko tétovázás nélkül szokta a fiúkat a becenevükön szólítani. de ezt szemtől szembe senki nem használta. hogy soha senki nem sértő­ dött meg emiatt… Volt benne valami könnyedség. de ennek ellenére néha úgy viselkedik. de ma kicsit késve ért a gyülekezőre. mire Noriko kapkodva magya­ rázkodni kezdett. mint egy sokat látott öregúr. egyétek meg Nobuval. és csordultig volt kis világosbarna. Kis termetű és még elég gyerekes. csodálkozó szeme van. ke­ rekded. de elromlik az íze. mert Noriko néha meg akarta nézni a füzete margójára írt dalszövegeket. hogy süssek. ahogyan a Harmadikat sem Mimura Sindzsi esetében). Illik is hozzá ez a bece­ név. Sújának nem volt ugyan soha egy fikarcnyi beceneve sem (általános iskolában a sportnak köszönhetően ráragadt egy név. Csokornyakkendőt formázó aranyszínű szalag volt szorosan a nyakára kötve. különösen sötét szeme. nagy hévvel közbeszólt. barátságos. Súja félig kinyújtotta a kezét.Noriko tenyerében. Nakagava Noriko is a lányok mérsékelt ágába tartozott. hogy jó volt irodalomból. Kedves. Jositoki. – Az öcsém nyaggatott ma. hogy Norikón kívül egyik lány sem szólította az utó­ nevén. és ő írta a legjobb fogalmazásokat az osztályban. A lányok általában nem használják ezt a nevet. kislányos arca és vállig érő haja volt. (Ezért Súja vi­ szonylag sokszor beszélgetett vele. de már korábban is megfi­ gyelte. Talán annyit ér­ demes még róla megjegyezni. Nobunak Kuninobu Jositokit becézik.

Juka? – Na! Nekem nem az eseteim a kövér csajok. Eleve amióta Nori­ ko odaült Súja mellé. a tavaszi szünetben. sietve le­ oldotta az aranyszalagot. – Jé… Persze. Súja. ahogy hallgatta Jositokit. helyes lány. – De melyik? Kettő van. Ugye nem azt akarod mondani. – Jól van. Tényleg.– Komolyan? Megehetjük? Jaj de jó! Biztos finom. mint neked. szerintem is. és fészkelődik. Ennek ellenére úgy látszik. hogy Kazumi kö­ vér? Csak egy kicsit telt. Nem lát a szemé­ [19] . amikor kettesben fekete sügérre horgásztak a városi gát tavánál. pont másfél hónapja. amint a feje fölött bókokat küldözgetett Norikónak. és kivett egy darabot. Mire Súja megkérdezte: – Igen? Ki az? Jositoki azt válaszolta: – Nakagava. bocs. – Hú. Na. nem bír rendesen meglenni. Josi­ toki egyszer csak kibökte: – Figyelj csak. hát Jositokinál eléggé feltűnő az ügy. ha te csi­ náltad! Gyorsan kikapta Súja kinyújtott kezéből a zacskót. folyton arra pislantgat. Szóval nagyon feltűnő. – A mi osztályunkból? – Igen. – Bunkó. aki tetszik nekem. van egy lány. hogy Norikóról van szó. állati finom! Súja egy kissé kényszeredetten mosolygott. Noriko semmit nem vett észre Jositoki érzéseiből. A lényeg. kihúzza magát. – Ugye? Ugye szerinted is az? – Persze.

és néhanapján előfordult. aztán Norikóra nézett. Ez a szarkasztikus stílus Mimura Sindzsitől ragadhatott rá. A lány egy évvel idősebb nála. nyomban megdermedt és elhallgatott. Súja kivett egy sütit a Jositoki kezében lévő zacskóból. [20] . – Azt mondod. nagyon is komoly pillantással. hogy finom. hogy pont ez a norikóság benne. Mostanában gyakran élt vele. Noriko? – Köszönöm! Kedves tőled. hogy Súja rosszul hallotta. – Köszönöm! – Lehet. mert szerette volna. amikor a szájába vette a süteményt. és tavalyig együtt jártak zeneszak­ körre. Sújának minden átmenet nélkül Kazumi jutott eszébe. elromlik. és ő is bekapott egyet. ha valaki eszik belőle? Á. mire Noriko emelt hangon vála­ szolt. – Noriko feszülten két aprót bólintott. biztos csak képzelődik. Súja megint csak kényszeredetten vigyorgott. – De Súja! – szólt közbe megint Jositoki. vagy mi.től. – Hát mondom. hogy Jositoki dicséretét más hangsúllyal köszönte meg. Lehet. hogy valaki kiakadt rajta. mint aki bedugta az ujját a konnektorba. hogy alapvetően fi­ nom. amit az öccsének sütött? Nem azért csinálta. ha áll? – Ühüm. Hallod. mire Jositoki. – Ezek szerint meg vagy róla győződve. finom! – mondta Súja. de Noriko boldogan kuncogott. Vajon ez a süti tényleg csak a maradék lenne abból. de az volt az érzése. meg­ nézte. nem tudni. – Hm. – Hát igen. Nobu – mosolygott Noriko. Illetve… Noriko legalábbis figyelemmel kísérte. Kellemesen édes íz áradt szét a szájában.

Kazumi megtanított neki egy ne­ héz húrlefogást („A szaxofon előtt én is próbálkoztam vele egy kicsit” – mondta). Mi más oka lehetett volna rá. ez tökjó! Nagyon menő! Súja aznap életében először vett magának egy doboz sört. – De hát nem arról volt szó. Nagyon finom volt! Ám körülbelül három nap múlva. hogy jár valakivel? [21] . Súja énekkel együtt előadta neki a Summert­ ime Bluest. Súja. mint a százhetven centis Súja). Súját ez felvillanyozta. a szakkör vezetője nem volt ott. Azu­ tán amikor egyszer iskola urán véletlenül egyedül maradtak a zeneteremben. És Sintani Kazumi az egyetlen szaxis volt a lányok közül. Szeretem.Semmiképpen sem fordulhatott elő. Elég magas volt (nagyjából akkora. Mondhatnánk. Ja tényleg. felnőttes arckifejezéssel vette kézbe az altszaxo­ font. hogy csupa olyan figura járt abba a szakkörbe. és Súja attól kezdve éjjel-nappal a gi­ tárját pengette. Asszem. miután Josi­ toki Norikóról beszélt. Kazumi is egy­ értelműen válaszolt: – Bocs. hogy szerette volna megmutatni a tudományát Kazuminak. és Kazumi megdicsérte: – Hú. és ugyanabban a gimnáziumban tanult to­ vább a zenetagozaton. megkérdezte Sújától: – Te még szereted azt a lányt. hogy rockzene kerüljön fel a Nagy Kelet-ázsiai Köztársaság iskolai szakköreinek kon­ certrepertoárjára. hogy ők önkénye­ sen rockkal múlatták az időt. aki most ballagott? – Hát igen. ahol az a „valaki más”. ha Mijata tanár úr. ha nem az. halálomig szeretni fogom – Jo­ sitoki arckifejezése zavart lett. – Aztán Kazumi befejezte az alsó középiskolát. aznap. mígnem második közepére ő lett a legjobb a szakkörben. egy kicsit teltebb. amikor Súja egyértelműen megmondta neki. hogy magában megünnepelje a dicséretet. és irtó jól nézett ki az oldalt összefogott hajával. ahogy mindig ravaszkás. és bármelyik fiúnál job­ ban játszott rockot szaxofonon. én valaki mással járok. de azért az gyakran megtörtént. ott a gát tavánál a tavaszi szünetben. hogy szereti.

ami ezt részben indokolta. Híresztelték.Súja ultralassan jó messzire behajította az ezüstszínű csalit.). Lehet. Súja megdöbbenve fedezett fel ugyanolyan sebeket a karján és a hátán. Kavada Sógo (fiúk. hogy Kavada egész testét forradások borították. én nem kérek. Majdnem kugli­ kopaszra nyírt rövid haja volt. Őszintén szólva nem hallott túl jókat róla. – Ó. Ennyit tudott meg Kavadáról. hagyd csak. A b osztályba má­ sodik óta ugyanazok jártak. és olyan arca. áp­ rilisban jött át Kóbéból. Ezt látszott alátámasztani az is. karba tett kézzel és csukott szemmel. 5. Nemcsak a bal szemöldö­ ke fölött futott egy nagy vágásnyom. borosta! Nem túlzás ez egy harmadikosnak? Bár volt valami. de [22] . de Súja kikapta a kezéből a sü­ teményes zacskót. Azaz valójában egy évvel idősebb volt Sújá­ éknál. Előtte több mint fél évet hiányzott a suliból. megtermett. és mindehhez pelyhedzett az álla. ami a templomi ünnepeken megjelenő zsibvásárosokat juttatja az ember eszé­ be. hanem amikor tornaóra előtt átöltöztek. felzabálod az egészet. sérülés vagy betegség miatt (nem olyan típusnak néz ki. Egyétek csak meg. ezért talán sérülés lehetett). amely miatt az iskolából hiányzott. és ha­ lasztania kellett. (Nem tartozik szorosan ide. Emberek. és közben válaszolt: – Nem mindegy? Jositoki tovább bámészkodott. de Kavada Sógo az év elején. – Hé. mint aki betegeskedik. A hú. hogy az előző iskolájában javíthatatlan bajkeverő volt. ugyan nem tőle magá­ tól. és a sérülés is. egy verekedés követ­ kezménye volt. egyenruhába bújta­ tott testét az ablaknak döntötte. Norikónak nem is jut! – Jaj. hogy aludt. – Komolyan? De mi egyedül? Az olyan… Súja ekkor először figyelt fel a Noriko túloldalán ülő fiúra. bocs. – Ne haragudj! – adta vissza Súja Norikónak a zacskót. csendesen ült.

Bár az egész ügy menetét és a végeredményt úgyszintén csak hallomásból tudja. tisztára. ezért az osztály általában kerülte Kavadát. Noriko kuncogott. Nem tudom. Kavadát sem érdekli Kirijama. amikor ilyesfajta pletykák keringtek. hogy Kavada átjött hozzájuk. – Szerinted alszik? – Hát… – Noriko visszafordult egy pillanatra Kavada felé. Kirijamát nem érdekli Kavada. suttogni kezdték. Súja az állával Kavada felé bökött Norikónak.) A bal vállán két rejtélyes eredetű. akkor nincs szükséged arra. mint egy középsúlyú bokszolónak. hogy má­ sok véleményére hallgass. Súja utálta. Csakhogy Kirijama minden érdeklődés nélkül csupán egy pillantást vetett Rjúheire. Ennek köszönhetően béke volt a 3/b osztályban. Így az­ tán. Úgy tűnt. hogy egyszer biztos összecsapnak Kirija­ mával. a Szaszagava Rjúhei. az a hebehurgya ficsúr. és Súja is épp elkezdett volna nevetni. akárhonnan nézzük is. Minden alkalommal. Pont. Tehát nem elég. hogyha meg tudsz nézni vala­ mit a saját szemeddel. hogy nagyszerű teste van a fiúnak. noha az azért ne­ hezen elképzelhető. és Kirijamának panasz­ kodott. – Nem akartam felkelteni.Súja még férfiszemmel is úgy találta. És úgy látszott. [23] . ha egy embert mendemondák alapján ítélnek meg. és egy szót sem szólt. Súja újra Kavadára emelte a tekintetét. állítólag aztán Rjúhei holtsápadtan tért vissza. hogy idősebb náluk. kerek forradás sorakozott. megpróbálta bele­ ütni az orrát Kavada dolgába. nem volt kettejük között konflik­ tus. amikor hirtelen megszólalt egy hang: – Én nem kérek. még ilyen pletykák is keringtek róla. mintha fegyverrel lőtték volna meg. legalábbis mostanáig. ki mondta. Közvetlenül azután. – Bár nem tűnik sütievő típusnak.

nagy első szélvédő közepén. Mimura Sindzsi teste kilóg a szék­ ről a folyosóra. vagy minek is hívják. de nem korai egy kicsit a várva várt osztály­ kiránduláson közvetlenül indulás után elaludni? Legalább énekelhetnének. ám ezek szerint nem aludt. Nem hallatszik beszélgetés sehonnan. Aztán még egy jó darabig Norikóval és Jositokival beszélget­ tek… * Tíz óra felé járt az idő. Balra tőle Jositoki időköz­ ben egyszer csak elaludt. Tekintete előresiklott a szűk térben. mikor Súja valami furcsa dologra lett figyelmes. persze ha valaki nagyon precíz. most lenne itt a lefekvés ideje. egy az egyben úgy néz ki. Mélán körülnézett – aztán már nehezére esett a nyakát is mozgatni. hogy a cső lefelé lóg. hogy már több mint egy hónap eltelt azóta. [24] . Jó. nem igaz? A buszban van még egy hülye ka­ raoke-berendezés. és hátradőlt. de szinte nem is hal­ lotta még a hangját. ahonnan egy gumicsősze­ rűség vezetett lefelé. És a fő probléma az. Norikónak is csukva van a szeme. határozott hang. A sofőr maszkot viselt a szája előtt. és a sötétbe olvadó. én ki nem állhatom ugyan. egy visszapillantó tükörben a buszvezető felsőtestét látta tükrö­ ződni. Szokatlan volt a légkör a buszon. A szeme továbbra is csukva volt. ő is alszik. Súja megrántotta a vállát. mint a repülőgépe­ ken veszély esetén használt oxigénmaszkok. Mi lehet az? Ha nem számítjuk. Mintha mindenki el­ aludt volna. Nem ismerte túl jól ezt a hangot. és betömött még egy süte­ ményt. azután újra Sújára nézett. hogy magára Sújára is irtózatos álmos­ ság tört rá. hogy Kavada az osztályukba jött. Noriko megint hátrapillantott Kavadára. de egyértelműen Kavada szájából eredt. Ugyanakkor Súja rájött.A fülében csengett a mély.

kapcsolják be a biztonsági öveiket. Ki akarja törni az ablaküveget. és a légiutas-kísérők utasításait követve helyezzék fel az oxi­ génmaszkokat! Nagyon vicces. a buszon utazók családjainál. Legtöbb esetben a szülők némán bólintottak. Leroggyant az ülésre. De vajon miért? Csakhogy az üveg nem tört ki. vagy elromlott a zár. Utóbbiak vagy az elektromos sokkolótól vesztették eszméletüket. a zsúfolt úton haladt még egy darabig. Kavada még egyszer nekive­ selkedett. hogy oda bírjon fordulni. hogy nem nyílik. de néhányan kikeltek magukból. Ugyanebben az időben Siroivában férfiak jelentek meg nagy fekete autókon. így szeretett gyermeküknél is hamarabb mondhat­ tak búcsút a világnak… A Siroivai Középiskola 3/b osztályának kirándulóbusza már régen letért a többi busz útjáról. hogy beleüssön. és Súja igencsak megküzdött. aki valószínűleg soha többé nem tér már haza. vagy a kevés­ bé szerencsések gépfegyver okádta forró ólomgolyókban ré­ szesültek. Akkor Kavada a bal öklével esett neki az ablaknak.Miért? A buszon nem lehet levegőt venni? Hölgyeim és ura­ im! A busz motorjának meghibásodása miatt kényszerleszál­ lást hajtunk végre. mintha valamit karistolnának. mintha az iménti mély hang azt mondaná: – A rohadt életbe! Aztán Súja is mély álomba zuhant. de a karjából kiszállt minden erő. mert látszott. Ne­ héz volt a teste. Kavada Sógo felemelkedett ültéből. Az éjjeli látoga­ táson elcsodálkozva ajtót nyitó szülőknek minden bizonnyal kivétel nélkül elállt a szavuk. amikor gyerme­ kükre gondoltak. Úgy tűnt. mintha valami átlátszó masszában mozogna. majd csendben le­ állt a motorja. Jobbról olyan hang hallatszott. [25] . és próbálta kinyitni az ablakot. Kérem. Talán berozsdállt. és egy száznyolcvan fokos fordulattal Takamacu felé vette az irányt. és aláhullott. amikor átnyújtották nekik a ba­ rackszínű pecsétes állami okiratokat. Visszatért a város­ ba.

rendesen a saját helyükön ülnek. hogy az ülésrend ugyanaz. és valahova a távolba meredt. az asztalukra borulva alszanak. Arra is rájött. de van katedra. de amint megjelent egy férfi az ablaka alatt. Tekintetén átsuhant egy cseppnyi szo­ morúság. Nagyon úgy látszott. Súja a folyosó felőli (mármint ha ez a hely ugyanolyan felépí­ tésű. A holdfényben csontfehéres fénylő betonmóló túloldalán koromfekete tenger sötétlett. Súja helyén egy pad­ firka. egy kopott táb­ la. rögtön visszatért merev arckifejezése. a negyvenegy osztály­ társ. Jositoki túloldalán pedig Mimura Sindzsi. Balra kicsit előrébb. mintegy a rendszernek szánt üzenetként valami vésőszerűséggel a paci sarkába faragva. félig ősz sofőr rajta hagyta az oxigénmaszkot kissé fáradt ar­ cán. a terem közepe felé Kuninobu Jositoki. Aztán egy gombnyomással kinyitotta az ajtót. hogy az állógallérú diákegyen­ ruhás fiúk és a matrózblúzos lányok.A negyvenes éveiben járó. mint megannyi zsák. teljesen rendes embernek látszó. és a Köztársaság előírásos kézjelével tisztelgett. De a lényeg. hogy a megszokott tanter­ mükben vannak. A bal ablaknál Szugi­ mura Hiroki tagbaszakadt testével szintén a padra dőlt (Súja ekkor végre felismerte. a mögötte lévő széken Nakagava No­ riko. és béké­ sen ringatózott rajta a „játékosokra” váró hajó. [Maradt 42 fő] 1 Egy pillanatig Súja azt hitte. hogy [26] . mint az iskolájuk) füstüveg ablak melletti padtól kezd­ ve komótosan körbejáratta tekintetét. „a Vezér a katonaruhás csajokra gerjed”. mint a Si­ roivai Középiskola 3/b osztálytermében). Persze ez nem a 3/b tanterme. meg csőlábú asztalok és székek sorakoznak. amíg a harci mezt és maszkot viselő férfiak felnyomakodtak a buszra. attól balra fent egy nagy képernyős tévé állványostul. hogy ki-ki a maga módján a székre vagy az asztalra dől és alszik. és nyújtózkodott. amikor hátranézett a b osztály tanulóira. akik az előbb még (legalábbis feltehetőleg) mind a bu­ szon utaztak. Ha leszámít­ juk. hogy csak ő volt ébren.

hogy a sporttáskája. a rohadt életbe. de az ő nyakán is ki­ vehető volt. most másnap kora hajnal – vagy másnap dél­ után van. hát egészében véve furcsa hely­ zet. hogy… Mi van az osztálykirándulással? Ezen gondolkozott. De… Súja körbejártatta szemét osztálytársain. ott hever a lába mellett a földön. Jó. Egy kicsit megrángatta. szorosan a nyakára illesztett fémpánt villant elő. Hirokin túl azt a részt.miért érezte magát olyan furcsán. de aztán feladta. Nem tévedett. Nem tudni. de erős szerkezetű volt. valahogy nehezebben ment a légzés. Súja az órájára nézett. Nyakörv! Nyakörv. Kemény és hideg érintése volt. Az asztalra boruló Noriko mat­ rózblúzának gallérja alól egy ezüstszínű. hacsak nem állították át az óráját. valami fekete deszkaréteg borítja. és jobb kezét saját nyakához emelte. bő három óra telt el azóta. Szugimura Hirokinak is. hogy rajta van. Vaslemez lehet? Felszíne ridegen visszaveri a plafonon sora­ kozó neonlámpákból ráeső tompa fényt. Ezek szerint. [27] . Itt valami nincs rendben. nappal van-e vagy éjszaka. és mindenki másnak is volt. ez még oké. Kuninobu Jositokié az egyenru­ ha állógallérja miatt nem volt jól látható. Hajnal? Dél­ után? A dátum „THU/22”. hogy annak is ugyanúgy be vannak deszkázva az ablakai. Ennél fontosabb. nem vagyunk mi kutyák! Súja egy darabig piszkálta. de még valami nem hagyta nyugodni. az ő nyakán is volt egy ugyanolyan valami. ahol az ablaknak kellene lennie. nem jött le. Pont egy órát mutatott. mi az. Ahogy rájött. hogy rájött a buszban az álmosság. Jó. Súja agyán hirtelen átfutott egy gondolat. A füstüvegen túl a folyosó is sötétbe burkolózik. amikor észrevette. Mimura Sindzsinek is. amelyben a holmija volt. lehet. Súja rögtön rá is jött.

Egy férfi jöttbe. Kuninobu Jositoki hátrafordult. aki (ha ez nem álom) egyedül volt ébren a teremben. Jó tíz percen át szemlélték egymást. Súja arcán állt meg. A férfi felállt a katedrára. mire Josi­ toki odakapott a saját nyakához. a törülközőt. amelyet mint­ ha csak ráadásként kapcsoltak volna a testére. a városnézéshez való. mire Súja felkapta a fejét. és a férfi megszólalt. Nakagava Noriko kábán bámult rá. Alacsony. Fogalmuk sincs. zömök testalkata és rövid lába volt. hogy a kormány embere. néhányszor jobbra-balra rázta a fejét. és kibontva hordta. Végül mindenki felébredt.Tegnap este csak belehányta a váltás ruhát. A többiek lábánál is ugyanúgy ott volt a csomagjuk. és félrehajtotta a fejét. A pillantása vi­ szonylag hátul. Sima halvány­ bézs színű nadrágot. fekete bebújós cipővel. majd visszafordult a katedra felé. Kabátja gallérján a barackszínű jelvény mutat­ ta. [28] . Minden ruhadarabja el­ nyűttnek tűnt. de Súja a vállrándításon kívül mást nem tu­ dott csinálni. nem tudni. A legjellegze­ tesebb mégis hajviselete volt: haja a válláig ért. Utána. A hangok azokat is felébresztet­ ték. és a teremben feszült suttogás hallatszott. Sújának egy feketén szerzett Joan Baez-kazetta rossz minőségű. Ébredező osztálytársainak zavarodott volt a tekintete. Derűs hangja volt. iskola által biztosított jegyzetfüzetet és egy üveg Bourbont. miért. Súja újra körbenézett a teremben. és körbenézett. akik mélyen aludtak. és találkozott a tekintetük. mi történt. Arca pirospozsgás. Időközben a többiek is ébredeztek. fénymásolt borítóját juttatta eszébe. Súja rámutatott a nyakörvre. mint egy fiatal lány. ezért a férfi levette a szemét Sújáról. és kétségbeesés ült ki az ar­ cára. Egyszer csak nagy hanggal kivágódott a katedra felőli ajtó. szürke kabátot és sötétvörös nyakken­ dőt hordott.

hogy mindenki nagyban rákezdte. Szeto Jutaka és Nakagava Juka (lányok. én vagyok az új osztályfőnökötök. nincs órám! – Te emlékszel. nem emlékszem semmire. mert baleset áldozata lett vagy hasonló. hogy az egész osztály eszméletét vesztette. hogy leszálltál a buszról. – Mi történik itt? Az osztályunk éppen kirándulni indult. Elöl hirtelen felpattant Ucumi Jukie. ugye. Még a fiúk és a lányok külön bejáratú tréfacsinálói. aki Szakamocsinak nevezte magát. Jukie a hosszú haját két szoros copfba fonva hordta. – Nem értem – közölte. mi következik. Az arcán eléggé látszott a feszültség. így van? – folytatta Jukie.) sem mukkantak meg. [Maradt 42 fő] 2 A katedrán álló hosszít hajú férfi mosolyogva folytatta. A nevem Szaka­ mocsi Kinpacu. Hülye egy név. a lány osztálytitkár. Talán olyasmi forgatókönyvet akart a saját fejébe diktálni. de azért a hangja határozott volt. hogy álnév. hogy végignézzen az osztályon. akkor most elmondom. [29] . odafordult a táblá­ hoz. – Na. Mindenki felé nézett. Körbeforgatta a fejét. jól aludtatok? Senki nem szólt egy szót sem. és krétát ragadva nagy betűkkel függőlegesen felírta a nevét.– Felébredtetek? No. A férfi. – Hol vagyunk? – Te is aludtál? – Hány óra lehet? – Mindenki aludt? – A fenébe. aminek az lett a következménye. Először is. Halljátok. és eljöttél idáig? – Ez a pasas meg ki a franc? – Nem. elképzelhető. kérem szépen. 16. Bár ha figyelembe vesszük a körülmé­ nyeket.

Mintha Noriko nézése egy kicsit nyugodtab­ bá vált volna. ne már. Noriko aggódva pislogott sötét szemé­ vel. és valamit beszéltek. 14. ablak felőli oszlop elölről a második pad. csendben körbenézett a teremben. [30] . hogy Nakagava Noriko a nyakát hátratekerve az­ óta is csak őt bámulta.) Azután Kavada Sógót vette észre. hogy akár egy filmcsillagé is lehetne. Súja rögtön újra Noriko felé nézett. matrózblúzos kezét karba téve. mi ez? Én félek. Szaszagava Rjúhei. Volt még néhány ember. Aztán ott van Szóma Micuko.). Súja vetett egy pillantást a Noriko előtti széken ülő Josi­ tokira.) és Cukioka Só (fiúk. Miután Súja meggyőződött róla. Nem foglalkozott azzal sem. Rézsút hátrafelé. (Szu­ gimura Hiroki pont mögötte volt. és persze rajtuk kívül nem akadt más lány – fiú sem –. Súja újra előrefordította a fejét.– Jaj. aki az ablak felőli sorban hátulról a második volt. de most a szokásos már-már flegma arckifejezésével. Mondhatnánk. Kuronaga Hirosi (fiúk. a mellette ülő Hatagami Tadakacuval beszélt. és egy egészen aprót bólintott. Simizu Hitunótól és Jahagi Josimitől. ha hozzá szóltak kö­ rülötte csoportosuló emberei. egy rágót vett elő a zsebéből. akivel szóba állt volna. Kavada is csak szótlanul nézte Sza­ kamocsit a katedrán. (Hirono és Josimi Sújától balra ültek egymás mellett.) Az arca olyan tündérien szép. és csak az álla mozgott lassan. Mereven előrenézett. aki nem beszélt. a középső sor utolsó padjában ülő Kirijama Kazuón állapodott meg először a pillantása. Numai Mi­ curu. a „bandája” másik két tagjától messze volt a helye. és észrevette. annyira nyugod­ tan nézte. és a szájába vette. Ő az a kicsit züllött csaj. Szakamocsit mustrálta. de ő beszélgetésbe merült a mellette ülő Mimura Sin­ dzsivel. 9. szemrevételezte. Hátrasimított hajával és higgadt szemével egyenest a katedrán álló férfit szemlélte. De miközben Súja figyelte. hogy Szakamocsi némán hallgat.

hogy felhívja magára a figyelmet. mint hogy… – és végül ki­ mondta – ma meg kell ölnötök egymást. Maga a kí­ sérlet igen egyszerű: az egyes osztályokon belül egymással harcolnak a diákok. [Maradt 42 fő] 3 Nem valószínű. hogy van olyan középiskolás a Nagy Kelet-ázsiai Köztársaságban. a Nagy Kelet-ázsiai Köztársaság Kormánya által kiadott Kis­ lexikonból idézünk: program (fn) I. Minden osztályból az utolsó élet­ ben maradott (a győztes) élete végéig rendszeres havi jutta­ tásban és Vezérünk saját kézjegyével ellátott oklevélben ré­ [31] . aki ne tudna a Programról. védelmi okokból alkal­ mazott hadi szimuláció. A zsivaj ha­ mar alábbhagyott. Szakamocsi változatlanul széles vigyorgás közepette folytat­ ta. amíg egy fő marad. Minden évben ötven (49 előtt negyvenhét) osztályt jelölnek ki a feladatra az ország középiskoláinak harmadik évfolya­ mából. Most nem keletkezett hangzavar. (Program) Hazánkban a Honvédel­ mi Erők Szárazföldi Alakulata által. miért vagytok itt.– Jól van. 1947-ben hajtották végre először. különféle statisztikai felmérések céljából. hogy elmondom. és mérik az ehhez szükséges időtartamot stb. Valaki felsikított. Csak – tűnt fel Sú­ jának – Kavada folytatta a rágózást. Mindenki mozdulatlanná dermedt. Az arckifejezése lehelet­ nyit sem változott. jól van. – Kiválasztottak benneteket az idei Program résztvevőinek. mint egy kimerevített filmkocka. Az ok nem más. – Tehát ott tartottunk. Az általános iskola negyedik osztályától a tankönyvekben is szerepel. Csupán mintha egy savanyú mosoly tele­ pedett volna az arcára. jól van! Csendet kérek! – Szakamocsi tap­ solt néhányat. előadandó művek címét és azok sorrendjét tartalmazó vázlat (…) 4. Teljes elnevezése Harci Kísérletek 68-as Számú Programja. Itt inkább a kicsit részletesebb.

Egy perc szünet. félrevezetik. a forradalom és a haladás iránti erős vágytól égő fiatal önkéntesekből épül fel. Idézzük: „A forradalomért és a haladásért együtt harcoló szeretett testvéreim (317. és ké­ nyükre-kedvükre kihasználják őket. fiatal életek ezer-. népünk önállóságának védelmére szolgálhat. Tekintsék a Progra­ mot a sorkatonai szolgálat különleges formájának. amelyet az első évben intézett a lakosság egy radikális csoportjának til­ takozó. üdvrivalgás. Én magam is fájdalommal gondolok arra. (A hallgatóság felől több helyről a harag hangjai hallatszanak. irtják népünket. akik Köztársaságunkat veszé­ lyeztetik.) Mint tudják. Az ország védelme érdekében (…)” A rizsát félretéve (gyakran látni a pályaudvar előtt a Honvé­ delmi Erők toborzó ürgéit.) Továbbá. Súja már negye­ [32] . porhüvelyük visszatalál az istenek által ránk hagyo­ mányozott gyönyörű anyaföldbe. Köztársasá­ gunkban nincs kötelező sorkatonaság. hogy az imperializmus hirdetőivé váljanak. Egyébként ez az Áprilisi beszéd benne van az elsős középisko­ lai könyvekben. szüntelenül gyülekeznek világszerte. A Honvédelmi Erők Szárazföldi. hogy amennyiben az ő életük országunk. akik a „Fiacskám. Ám nem állíthatjuk-e.) Emberek! (Egy perc szünet. és örökké fog élni?! (Taps­ vihar. százezerszám hullanak majd. be­ hatolnak a világ legfejlettebb forradalmi nemzete – Köztársa­ ságunk – területére. Nevezetes 317. kimossák az agyukat. úgy elhullajtott vérük.) A szégyentelen imperialisták.) Hazánk számára ilyen szi­ tuáció közepette a 68.szesül. és minden ravaszságu­ kat latba vetve áskálódnak ellenünk. (A hallgatóság felháboro­ dott könnyekben tör ki. nem kérsz egy kis disznósültet?” frázissal szólítanak meg). hogy a tizenöt eszten­ dős. Tengeri és Légi Hadteste kivétel nélkül hazáju­ kért tettre kész. Vezérünk Áprilisi beszéde. amint alkalmuk adódik. A testvéri né­ pek polgárait kizsákmányolják. illetve agitációs megmozdulásaival szemben. Nagy Vezérünk beszédét itt kétperces taps és örömujjongások szakítják meg. Program kísérlete elengedhetetlen. akik éjjel-nappal veszély­ nek teszik ki magukat a harcvonalban.

aki nála korábban került be az intézetbe. asszonyomnak vagy uramnak szólítottak. hét óra és negyvenhárom perc volt. vágóeszköz általi halál 9 fő. illetve az Önvédelmi Erők iménti közlése sze­ rint a Kagava tartományban három év óta először megrende­ zett Program tegnap délután három óra tizenkét perckor le­ zárult. A győzelemig felhasznált játékidő három nap. amelynek alapján az elhunyt harmincnyolc diák halálának feltételezhető okai a következők voltak: golyó általi halál 17 fő. öltönyös felnőtt férfi beszélt. amelyet minden csatorna közvetít időnként. hogy szülei korábbi kormányelle­ nes tevékenysége is közrejátszott ebben. és elgyötört arccal a kamerába [33] . de Súja nem bizo­ nyosodott meg róla soha). iszonyúan unalmas műsor. és már épp kezdte megszokni az Áldott Szeretet Házát. A részt vevő osztály a Zencúdzsi város Zencúdzsi 4. A szü­ lei meghaltak autóbalesetben. de hát úgyis mindig nagyjából egyforma. továbbá más tompa tárgyak által okozott halál 5 fő. amelyen egy karót nyelt. akit akkor még Jaszuno Rjóko kis­ asszonynak hívtak (Különben ő az előző igazgató lánya. aki ezek szerint a nyertes kellett hogy legyen.). talán ötéves lehetett.dikes általános iskolás kora előtt hallott a Programról. és a mostani igazgatónő. Súja tovább bámulta a képernyőt. Súja nem emlékszik a tartal­ mára. A mai nap folyamán zajlott a holttestek begyűjtése és vizsgálatuk. Ak­ koriban még csak gimnazista lehetett. A férfi egy papírról olvasott fel. Minden ott dolgozót kisasszonynak. amely négy kilomé­ terre helyezkedik el a Tadocu-öböl partjaitól. csatornát váltott. hogy ez a Híradónak nevezett. Az Önvédelmi Erők két katonája fogta közre. Az előre nem is­ mertetett helyszín a Sidaka-sziget volt. Beszélik. botok. Mindeneset­ re nagyjából a következőképpen hangzott: „A kormány. fulladás 3 fő…” A képernyőn megjelent egy rongyos matrózblúzos lány. Vége volt a kedvenc robotos rajzfilmjüknek. ahova apja egyik ismerőse révén jutott be (Egyetlen rokon sem volt haj­ landó befogadni. Ebből megálla­ pította. mikor együtt tévéztek a játszószo­ bában Kuninobu Jositokival. Számú Középiskolájának 3/e osztálya volt.

hogy ebben az országban a legtöbb harmadikos ehhez a módszerhez folyamodik. ez a világ legrosszabb székfoglalós játéka. mi ez? Jaszuno kisasszony a fejét rázva így felelt: – Semmi. A Nagy Kelet-ázsiai Köztársaságban nem lehetett szembeszállni a kormánnyal. Ellenállásra nem volt mód. Ráadásul nemcsak egyszerűen megölik őket. – Szegénykém csúszott ki a száján. és egy mandarint evett. hogy az volt az első őrült arca. hogy valami­ lyen okból a kislány szája szegletében néha egy-egy nevetés­ hez hasonló fintor szaladt végig. Akkor ugyan még nem tudott ilyen kü­ lönbséget tenni.nézett. és a jobb halántéka környékén valami sötétpiros anyag kenődött rá. valószínű. amelyeket átlag kétévente egy­ szer váratlanul adtak le. Igen. Ez évente az ország középiskolásaiból ötven osztályt érintett. egyetlen megmaradó székért folyik. Oké… Hazánk egyetlen sorkato­ nai szolgálata? A Rizsföldek Országának gyönyörű földje? Mennyi középiskola lehet az országban? Még ha hozzá­ [34] . előre nem meghatározott időpont­ ban. Ahogy idősebb lett. kétezer ember. ponto­ sabban ezerkilencszázötven diák elkerülhetetlen halálos íté­ letét jelenti. Kuninobu Jositoki már rég nem nézett oda. egyre fenyegetőbbnek érezte a Program­ ról beszámoló helyi híreket. mintha szellemet lá­ tott volna. Ha ma belegondol. akit életében látott. Hosszú haja kibomlott. Súja úgy döntött. hogy máshogy közelíti meg a dolgot. Súja talán rákérdezett: – Tanárnő. csak egy kicsit megijedt. amely a túlélőt megil­ lető. ha­ nem jól ismert osztálytársaikkal kell megküzdeniük. Ha negyvenfős osztályokat veszünk. Ami furcsa volt – Súja még most is emlékszik azokra a képsorokra –. ahogy kicsit félrefordult. Való­ színű.

aki úgy el volt keseredve. Kagava tartományban például jó. Igazából körülbe­ lül annyi az esélye. Kábé olyan szinten. hogy kinek van joga elszomorítani azt a helyes kislányt?! Igen ám. sírva mesélni. [35] . S azzal egy időben Sújában is lassan halványodott a félelem és a harag is. de én bevásárló­ központ nyereményjátékán is csak papír zsebkendőt nyertem eddig. Ugyanakkor haragot is ér­ zett. Pontosabban nem volt más választása. ha sorsolásokon sincs soha szerencséje.vesszük a népességcsökkenést. mint nyolcszáz az egyhez. Olyan volt. mint a művtöri-könyvben az Amerikai Birodalom degenerált művészetének példájaként bemutatott Andy War­ hol-selyemnyomat. de a lányt. Azért néha. amikor ő is harmadikos lett. hanem már-már hamuszürke volt. mint hogy elhitesse magával. Súja a Szugimura Hiroki mögötti pad felé fordult. ahogy felpattant. az esély akkor is kisebb. Nem azért mondom. Sújában kiújult a félelem. Csak a kormánnyal szemben érzett homályos bizal­ matlanság és tehetetlenség maradt utána. A fiúk osztálytitkára. Egészen mostanáig. szürreális kontrasztot alkotva ezüstkeretes szemüvegével. ha kétévente egyszer sor került egy osztályra. És végül idén. Motobucsi Kjóicsi volt az. mint annak. amikor hallott valakit az osztályból. míg végül el is szállt. néhány nap el­ teltével újra látták mosolyogni. Az arca nem is sápadt. és zaklatott hangon kiabált. különösen ha lányt. Ez már csak így működik. hogy vele ez nem történhet meg. hogy közlekedési balesetben meghalsz. és miért is fogná ki az ember. * – Ekkora hülyeséget! Valaki nagy robajjal feldöntötte a székét. tehát… De kit érdekel ez? Fuck off. hogy „az unokabátyám a Program­ ban…”. azt hitte – valószí­ nűleg a 3/b többi tagjával egyetemben –.

titkár. de hamarosan visszatért az arcára a mosoly. vilá­ gos: az emberek születésüktől fogva egyenlők.Az osztályból páran talán azt várták tőle. Az én osztályomat nem vá-választhatják ki a Pro-programra! Kjóicsi csak ennyit mondott. gazdag családból is. Kjóicsi visszahuppant a székre. Reszketett. Te. Nektek magatoknak kell megtalálni. kérem szépen. mivel a Program titkos kísérlet. Ez vala­ mi tévedés. Hosszú haja repkedett. vigyorogva csóválta a fejét. aki Szakamocsi néven mutatkozott be. még mindig nem tudjátok elhinni? [36] . hogy ki­ vétel vagy! Hogy váratlanul leordították. nem úgy van az. Kérem szé­ pen. hogy egy szülőt különleges bánásmód­ ban lehet részesíteni. Vilá­ gos? Mindnyájatoknak más és más a háttere. Szakamocsi egy szemvillanásig még szúrósan nézett rá. magyarázd már el nekik! Ám amit Kjóicsi mondott. ezért még a szoká­ sosnál is idegesebbnek tűnt a hangja. A ti értéketek nem olyasmitől függ ám. gyerekek. hogy mi bennetek az ér­ ték! Ezért. – A reggeli hírekben megemlítenek majd benneteket. – Az a-a-apám a Tartományi Környezetvédelmi Osztály osz­ tályve-ve-vezetője. hogy valamilyen logikus ellenérvvel áll elő. te is tévedsz. – Te vagy a Motobucsi. mert a tartományi hivatalban dolgozik. Természetesen ez ugyanígy van az illető gyerekével is. Kjóicsi fiam. Apukát. ha azt hiszed. A férfi. szegény családból is gyerek. anyukát vi­ szont már értesítettük. Van itt. letörte a többieket. a lezárásáig nem hozzák nyilvánosságra a részleteket. Még mindenkinek bamba kifejezés ült az arcán. Termé­ szetesen. ami nem rajtatok múlik. hogy mi az egyenlőség?! Remélem. ugye? – mondta leereszkedőn. akikkel tegnapig jóban voltak? De hát erre senki sem képes. Legyilkoljuk egymást az osztálytársainkkal? Csak nem… – Jaj. Gyilkolják le barátaikat. – Arról azért van fogalmad.

kato­ nacsizmában és a homlokán barackszínű jelvénnyel ellátott vassisakban voltak. magas növésű nyakigláb volt. Mindhárman terepszínű ruhában. – Bemutatom a Programotok segítőit: Tahara. A félig nyitott zsákból osztályfőnökük. mint aki gondban van. akit ezek szerint Taharának hívnak. Ebből tudni lehetett. kölyökképű szép fiú. székek és asztalok boru­ lásának hangja mellett kiteljesedett a szopránkórus. ami benne van. és három férfi furakodott be rajta. Hajasida Maszao ta­ nár úr kandikált ki. a másik egy középtermetű. az övükön au­ tomata pisztoly markolata figyelt ki a tokból. a zsák fo­ lyosó felőli oldalánál fogva egy mozdulattal feltépte a cip­ zárt. A „Mi az?” kérdésekkel egy időben. Az egyikük fé­ lig-meddig hullámos hajú.Szakamocsi megvakarta a fejét. Kondó és Nomura urakat. hogy a Honvédelmi Erők katonái. és a három férfi letette a zsákot a tanári asztalra. mintha ananásszal tömték volna tele. Helyenként ki­ dudorodott. – Gyertek be! Válaszul újra kicsapódott a bejárat tolóajtaja. főleg az ablak felőli része konyult le. és azonnal kontráztak néhányan. No. vastag nejlonból készült hálózsákszerűséget. A nyakigláb. Aztán a bejárat felé fordulva tagoltan kiszólt. [37] . az utolsó pe­ dig kicsit nőies volt. A vállukon rohampuska lógott. Széltében mindkét oldalon jócskán túllógott. Vagyis volt osztályfőnökük. Súja is nagyot nyelt. Egy piros folyadékkal lepett valami… – Ááááááááááááááááááááááááááá! Még ki sem nyílt teljesen a cipzár. és a másik kettőhöz viszonyítva kevésbé jellegzetes. Valamennyire puha lehet. Mindhárman összegörnyedve cipeltek egy fekete. valamelyik lány sikított az első sorban. Illetve még inkább a hajdani Hajasida tanár úr. Szakamo­ csi félrehúzódott az ablak irányába. mutassátok meg! – mondta Szakamocsi.

jól van. A nagy.Vékony. A leg­ szélső. Egyszer csak a Kondó nevű kölyökképű katona elővette a pisztolyát. Az agy és a csontszilánkok a nagy sebességű lövedék energiaíjától a vérrel egyesülve permetként hullottak az első sorban ülők arcóra és mellkasá­ ra. Bal keze. mintha örülne. mivel a fejéből is csak a bal fél maradt. Súja arra számított. Csendet kérek! Gyerekek! Szakamocsi összeütötte a tenyerét. Maradék haját az agyvelő szürke zseléje pettyezte. [Maradt 42 fő] 4 Akik álltak. kékesszürke öltönye csupa vér volt. kilógott a zsákból. Ez logikus. hogy egy figyelmeztető lövést ereszt a plafonba. csak a bal fele volt meg. hogy kikerült a szűk helyről. Az első sorban lévők ta­ lán még a másodpercmutató mozgását is láthatták. A tanár úr fejét felfelé fordítva felemelte a saját feje magasságába. Hajasida tanár úrnak már lé­ nyegében nem volt feje. és felsorakozott [38] . – Jól van. és lerántotta a katedráról. A katona beleeresztett kettőt Hajasida tanár úr fejébe. de a lányok fülsiketítő vi­ sítása nem csillapodott. A fél lencse alól vörösre festődött. A katona félredobta Hajasidát a katedra sarkába. amelyen a karóráját hord­ ta. fekete keretes szemüvegének. ahogy megvív az óriás csó­ tánnyal. csendesebben. amely miatt Szitakötőnek becézték. Mire elült a lövés visszhangja. de a katona fél kézzel megmarkolta a zsákot. és addigra már a visítás is elnémult. ami­ ben Hajasida tanár úr volt. megjegyezhetetlen arcú katona félrehúzta Hajasida zsákját a terem sarkába. A fej maradványai szanaszét repültek. Akár egy sci-fi főszereplője. és úgy csüngött a katedra elé. nyakukat behúzva visszaültek. üveggolyó­ szerű szem bámulta a plafont.

hogy nem is akart megszólalni. Súja reménytelenül igyekezett világosan gondolkodni. Hamarosan kénytelenek lesznek egymást gyilkolni. csak a szavai maguktól hagyták el a száját. Szakamocsi visszalé­ pett a tanári asztal elé. mintha meg akarná ítélni. és Sza­ kamocsira meredt. kérdezz csak bármit nyugodtan – mo­ solygott Szakamocsi vidáman. Nehogy valami hülyeséget beszélj itt össze. de szabad egymással beszélniük? Hogyan tartja a kormány az egészet… – Nekem… – Erre a hangra félbeszakadtak Súja gondolatai. De vajon hogy zajlik ez a Program a gyakorlatban? A részleteket egyáltalán nem hozzák nyilvá­ nosságra.két társával együtt a katedra oldalán. Mindenki beismerte. Végül a szag is megérkezett. A terembe visszatért a csend. Hallotta. Az osztály megint elcsöndesedett. A dol­ gok annyira valószerűtlenül alakultak. Súja megdermedt az ide­ gességtől. nem tévedés vagy vicc. és hallani lehetett. és tágra nyílt a szeme. miközben a hajába túrt. – Hát. de hátul valaki fájdalma­ san nyüszített. innen valahogy el kell menekülni. Akárhogy is. [39] . Josito­ ki! – Igen? Hallgatom. hogy részt vegyetek a Programban – mondta békéltetőn Szakamocsi. mire Jositoki folytatta. ahogy többször egymás után hányás toccsan a padlón. aztán Mimurá­ val és Szugimurával. – Nos tehát. hogy mi is hibáztunk. Hogy ho­ gyan? Mindenesetre beszélni kell Jositokival. Lehet. hogy fegyvereket osztanak ki. Látszott rajta. és azokkal harcolnak. hogy folytat­ hatja-e. Hajasida tanár úr hevesen ellenezte. hogy ez a valóság. hogy leblokkolt az agya. olyan hirtelen történt. mint egy báb. de Hajasida borzalmas állapotban lévő holttestének és a részvételével bemutatott rémes show-műsornak köszönhe­ tően magához tért. Kuninobu Jositoki félig kiegyenesedve felemelkedett. Felemelte a fejét.

Van köztetek olyan. Hogy jobb magaviseletre bírjam. Akkor te a Kuninobu vagy. értem – bólogatott Szakamocsi. volt benne valami zavaró. Szakamocsi Sújára pillantott. már tudom. mint aki személyesen találkozott vele. Ez volt az az arckifejezés. az Áldott Szeretet Házának kutyáját elütötték a [40] . Jositoki mindig min­ denkihez kedves volt. volt még valaki. Valószínű­ leg az osztály többi tagjának új volt. Annak ellenére. szép nő volt… Olyan hangsúllyal mondta. Sújában felforrt a harag. – Ja. és elvigyorodott. ha tényleg szívből begurult. de mielőtt bármit mondhatott volna. Veletek kapcsolatban a dolgok rendje-módja szerint értesítettük az intézetetek igazgatóját. ami­ kor Eddyt. mint Hajasida tanár úr. Az arca eltorzult. – Mit merészelt Anno tanárnővel… – Sújának összerándult az arca mérgében. amelyet olyankor öltött fel nagy ritkán.– Nekem… nincsenek szüleim. Josi­ tokinak továbbra is valahogy kába volt a tekintete. Ó. és elképzelhetetlen volt. hogy valamin felhúzza magát. Egyszer. tényleg. nem halt meg. egy kicsit… – majd mintha ebben semmi rendkívüli nem lenne így folytatta – megerőszakoltam. aki népjóléti intézményben él. Te biztos a Nanahara vagy. – Bocsássatok meg. Jositoki hangját hallotta: – Kinyírom! Jositoki áll-a maradt. És… – A Nanahara én vagyok – szólt közbe Súja szinte kiáltva. A jellemzés szerint ideológiai szempontból veszélyes vagy. Nem kell izgulnotok. – Egy az egyben úgy viselkedett. El­ lenkezni próbált. majd újra Jositokira nézett. ahogy visszafordult Súja felé. hogy a mosolya egé­ szen őszinte lehetett. Kit értesítettek? – Ó. de Súja a hosszú együtt­ lét évei alatt kétszer találkozott ezzel az arccal.

és kikosaraz­ ta. szóval egy csupa énekesből álló együttes. az rendszerelle­ nes. de Jositoki meg sem hallot­ ta. furcsamód kedves hangon szólalt meg.kapu előtt. Ha Súja ak­ kor nem állítja le. ezt jól jegyezze meg! – Jositoki. mi­ nimum a pasas metszőfogait megszerezte volna. hagyd! – kiáltotta Súja. Sza­ kamocsi fejcsóválva intett a Védelmi Erők három katonájá­ nak. Szakamocsi ezúttal csitító. Tisztára olyanok. Nomura. hogy az embernek felelős­ séget kell vállalnia a szavaiért?! – Azt hiszi. Kuninobu! Amit most mondasz. Súja nagyon kedvelte ezért Jositokit. – Ezt komolyan mon­ dod. megölöm! Mielőtt Súja még egyet kiálthatott volna. Jositoki akár a saját testi épsége árán is. teljesen ugyanolyan pózban emel­ te fel a jobb kezét. Kondó. és a kocsi továbbhajtott. tudod. Kuninobu? Remélem. hogy leállítsa. a rohadt életbe! – üvöltötte Jositoki. érzelmes testtartás. – Megölöm. ha baja esett valakinek. akit szívből szeret. Nagyon jó­ lelkű fiú volt. direkt Sújáék előtt pocskondiázta a tanárnőt. vicces? Én tényleg megölöm. akik a katedra mellett várakoztak. – Megölöm. a negyedik általánosba járó Jositoki meg futott utána. Romantikus rész. majd miután a tanárnő szerzett pénzt. Csak [41] . – Ide figyelj. – Megölöm! – Jositoki nem visszakozott egy kicsit sem. és behajítom a pöcegödörbe! – Hűha! – Szakamocsi jól szórakozott. amikor egy pasas. Másodszor pedig épp csak egy évvel ezelőtt. Tahara. megölöm. aki előbb az intézet adóssá­ gát ürügyként felhasználva erőszakosan nyomult Anno ta­ nárnőre. mint mondjuk a Four Freshmen. – Megölöm. a há­ rom terepszínű ruhás férfi. a legtöbbször csak nevetett rajta. még ha hülyére vették vagy ugráltatták is. viszont nagyon hevesen rea­ gált.

A testből kiemelkedő jobb vállától lefelé. ahogy Jositoki amúgy is tágra nyílt szeme egy pillanatra még jobban elkerekedett. mert előrebukott. A háromfős csapat továbbra is vízszintesen előrenyújtott jobb kézzel állt. egészen az ujjakig görcsösen rángatózni kez­ dett a karja. A nagy. Noriko a lá­ bába kaphatta a lövést. ahogy elkezdett felállni. Annyira hirtelen történt. A kórus például ilyes­ mit nyomhat: Baby please. Nyakigláb azonnal Sújára fordította a fegyver csövét. majd a saját és a mellette ülő Kanai Izu­ mi padja közé zuhant. Ő egy­ re jobban összezavarodott. hogy a mögötte ülő Nakagava Nori­ kónak és a többieknek még arra sem volt idejük. és a padló egy pontjára merednek. és Josito­ ki teste. A lány száján kicsúszott egy sikoly. amely a padsorok közé félig kilépve állt. mert közvetlenül mögötte ült. hogy a jól ismert arc pont felé fordul.persze a kezükben pisztolyt tartottak. A három automata pisztoly egyszerre köpött tüzet. Súja látta az asztallábak között. – Nobu! – sikoltotta. – Jositoki! Súja felállt. spend this night with me… Súja srégen hátulról látta. Különös csend telepedett a te­ remre. hogy odaszaladjon. és Jositoki még mindig rázkódó testére dőlt. kíváncsi szemek nyitva maradtak. Csak a szemét mozgatta – látta. viszont úgy maradt kővé dermed­ ve. baby please. Jositoki teste lassan jobbra billent. egészen bo­ ogaloo-szerű táncot járt. [42] . Ezúttal Nyakigláb egyedül húzta meg a ravaszt. A fegyverek csövéből szintén teljesen egyformán vékony füstcsíkok szálltak fel. és le akart guggolni mellé. Ott. Még el sem múlt a fegyverek verte visszhang. de Nakagava Noriko gyor­ sabb volt. hogy behúz­ zák a fejüket. a padlón vértócsa áradt szét.

meghízta a ravaszt. és most lassan Szakamocsira emelte a tekintetét. és megrázta a fejét. rohamosan lassult. hogy halálosak a sebei. Noriko eddig sápadtan szemlélte Jositokit maga alatt. hogy a sokktól rángatóznak az izmok a nyakán. [43] . de láthatólag a harag még azon is túltett benne. Ülj le! Súja levette a szemét Noriko máris vérben fürdő lábáról és a mögött Jositokiról. és a valami. te is. – Mit művelnek?! – kiabálta Súja szinte sírva. Nakagava. határozottan beszélt – nyújtsanak el­ sősegélyt! Jositoki teste. – Mit csinálnak?! Jositokit… Jositokit el kell látni… és Nori­ kót… Szakamocsi elégedetlen arcot vágott. – Jositokinak – tagoltan. és kissé lefelé irányítva. hogy nagyon fájhatott a lőtt sebe. ami a fejéből kifröccsent.hogy Noriko négykézláb áll Jositoki felett. és egyenesen Szakamocsi képébe nézett. Miről? A kérdés még épp csak felmerült. Felhúzta a szemöldökét. Érezte. Biztos. amíg nézte. majd Sújára nézett. miközben moz­ dulni sem bírt. Szakamocsi sóhajtott: – Bizonyosodj meg róla. jobb karja megállás nélkül remegett. – Te sem. – Nem állunk fel engedély nélkül – fordult Szakamocsi Nori­ kóhoz. Tahara! – mondta Nyakigláb felé for­ dulva. de Nyakigláb már újra megmozdította a fegyverét. Noriko arcára re­ pült. Egyértelmű volt. Majd megismételte: – Rendben van. és a jobb vádlijá­ ból ömlik a vér. mert Nyakigláb továbbra is egyenest a homlo­ kára célzott. Kuninobu Jositoki feje megugrott egy­ szer. ülj le! És te ott. ha nem kezelik őket azonnal. Nanahara. De a moz­ gása inát annyi idő alatt is.

Nem tudta levenni a szemét az asztallábak között heverő Jositoki arcáról. És ha így maradtak volna. Súja észrevette. és kábult fejében kergetőztek a barátjával töltött idők emlékei. meg amikor lecsónakáztak a folyón. Semmit sem csinált. és ők utána sokáig Jake és Elwood-osat játszottak. amikor nemrég azt mondta „Van egy lány. tátott szájú arcát valami pirosasfekete anyag pettyezte. bár béna színészek­ kel…) két árvaházi főszereplővel. hogy Súja nem hallotta. Csak Jositoki arcát nézte egyre. Az esős na­ pok. vagy a fe­ ketén közkézen forgó amerikai film. hogy a saját szája is nyitva van. Végül pedig Jositoki arca.Noriko döbbent. mint a táborozások. ti ketten? Szakamocsi megismételte. talán mindketten hamarosan Kuninobu Jositoki után mehettek volna. Jositoki a padlónak ugyanarra az egy pontjára meredt. és még… – Nem halljátok. Teljesen megbé­ nultak az idegszálai. Olyan apróbb kalandok jutottak eszébe. Szakamocsi mellett Nyakigláb Norikóra. hogy rendesen szinkronizált volt. – Már halott. aki tetszik nekem”. Vagy legalábbis a hang irányába bambult. Noriko is ugyanígy tett. amikor belefeledkeztek egy régi társasjátékba. mintha neki loccsantották volna ki az agyvelejét. de lehet. Már nem ránga­ tózoot. – Látjátok – mondta Szakamocsi. üljetek vissza mindketten! – Jaj… – motyogta Noriko Jositoki eltorzult fejére lenézve – hogy ilyen… Súja agya megint eltompult. Ha felfogtá­ tok. a Blues Brothers (rejté­ lyes. Annak ellenére. – Tanááár úúúr! – hallatszott egy nyugodt vagy inkább nem­ törődöm hang. mire Súja magához tért. [44] . a másik kettő pedig Sújára fogta a fegyvert. hogy a feje egy része hiányzott.

és segített neki felállni. mit jelent. Noriko lényegében nem reagált. Noriko is odanézett végre. Viszonozta Sindzsi pillantását. és azt mondta: – Úgy látom. Súja nem értette. és Sújára nézett. de beleegye­ zőn bólintott. amitől egy hajszálnyit oldalra mozdult a feje. és visszament a saját padjához. Menet köz­ ben kivett a zsebéből egy szépen összehajtogatott zsebken­ dőt. Közben hátat fordított Szakamocsinak. ha nem gond. Csak a jobb szemöldökét megemelve megmozdította az állát. No­ riko jobb karja alá nyúlt. majd hátat for­ dított neki. Felhúzott szemöldöke alatt a különben örökösen vidám tekintete most komoly volt. a se­ béből ömleni kezdett a vér. Súja ebből már megértette. a helyére vezette Norikót. és lassan visszahuppant a székére. Sindzsi bólintott. odaguggolt Jositoki holtteste és Noriko közé. Noha a helyzet rendkívüli volt. higgadjon le. Nakagava megsérült. ez a beszédstílus semmiben sem különbözött attól. Mi baj? Sindzsi leeresztette a kezét. Nakagava! – mondta azután Sindzsi. A helyére került Noriko jobb lába lecsüngött a székről. – Na. hogy Sindzsi azt akarja mondani. segíts csak! Én is szeretnék már haladni. felállt.Jositoki üres helyén túl Mimura Sindzsi jelentkezett. és szabadon álló bal kezét határozottan lefelé nyomta. gyere. segítenék neki a helyére ülni. Sindzsi biccentett. te vagy a… Mimura. noha még mindig kába volt. állj fel. [45] . – Igen. – Tessék. és odament Norikóhoz. amelyet belepett Jositoki vére. Sindzsi megismételte. és elsőnek letörölte Noriko arcát. és vörösre festette a fehér zoknit és sportcipőt. amit a Harmadiktól megszoktak. Szakamocsi kicsit összeráncolta a szemöldökét. aki még mindig félig kiegyenesedve állt.

Tehetetlen volt. hogy Súja is ugyanúgy kikeljen magából. súlyosan megsérült. hogy miközben figyeli. mintha Mikulás-csizmát viselne a fél lá­ bán. Erre Noriko hátradőlt. Szakamocsi heherészve már másfelé nézett. Súja lelkében. de az egy holttest. hogy nyugodjon le. De aztán még épp időben eszébe jutott. amit ő. de visszafordíthatatlanul feltámadt a harag. Mintha újra működésbe léptek volna az imént még sokktól bénult érzékszervei. mint Jositoki. Ezt megkese­ rüli! Az biztos. Végül úgy érezte. Látszott. De Sindzsinek mintha há­ tul is lett volna szeme. Mi lenne vele. Miközben Jositoki nyitva maradt szemét nézte. az egy holttest volt. Kinyírom! Nem sok hiányzott hozzá. Igen. amelyből a padok között csak szeletek látszottak. és újra lenézett a jobbján heverő Josi­ tokira. [46] . és kö­ szönetet akar mondani Sindzsinek. hogy álljon el. Annak az embernek a holtteste. ha most elkezdene üvöltözni. és elönti az egész testét. vagyis mutatta neki Mimura Sindzsi. ha Súja is meghalna? Súja erőlködve elvette a szemét Szakamocsiról. Még nem tudja magában hova tenni. rántott egyet a vállán. agyonnyomja. összeszorított fogakkal Sza­ kamocsi felé csavarta a fejét. apránként. akivel tíz éve együtt élt. A szíve majdhogynem összeroppant a düh és a bánat miatt. mint valami dübörgés. Kétségtelenül. Nakagava Noriko. hogy Noriko végre rendezte a gondolatait. Az asztalára nézett. Igen.Teljesen olyan volt. Úgy tűnt. Szakamocsi láthatólag élvezettel nézett Sújára. hang nélkül könnyek gyűltek a szeme sarkába. akit Jositoki szeretett. Súja is ránézett még egyszer Jositoki holttestére. ugyanazt a hibát követné el. mint az a lány. Most pedig nem más. hogy épp csak az előbb mondta. amelyek hiába keresték a kijáratot.

Nem volt könnyű ma­ gán úrrá lenni olyan körülmények között. – Elláthatnánk Nakagavát. Nem tudta hova tenni a dolgot. máskor pe­ dig belopóztunk az iskola tanári szobájának padlására. ha hagyja. Az oké. hogy valahogyan nyugalmat erőltessen a testére. valakit. hogy kettesben játszottunk a fo­ lyónál. Aztán arra is. De elvesztettem? – Lenne még valami. Igaza van. tanár úr! – emelte fel Sindzsi a kezét. hogy Eddy. hogy volt. – Hát igen. Súja minden erejével próbálta a benne dúló érzelmeket el­ nyomni. és elhalaszthatnánk a dolgot. de túl sok volt. – Már megint. Előfordulhat egyáltalán ilyesmi? Hogy elveszítünk egy em­ bert. Erősen. Mimura Sindzsi sokkal higgadtabb volt. Amikor pedig poénból szöcskét gyűjtöttünk. úgy van. végül én mentettem ki. hogy csináljuk ezt a Progra­ mot. Jositoki tényleg velem volt. és kis híján felfedeztek. de emlékszem rá. mert reszketni kezdett volna. és Jositoki majdnem belefulladt. mi az? – Nakagava megsérült. Egyik sem valami nagy történet. a kutya. erősen szorította. de mindketten el tudtunk menekülni. Az ugyan különös volt. amíg felépül. és a nagyja elpusztult. ha ezt meg [47] . melyikünkhöz húz inkább. És akkor. Mimura Sindzsi nyugodtságát viszont más szem­ pontból csodálta. akit jól ismertünk? De hát Jositoki végig mellettem volt. de így igazságtalan. hogy összevesztünk.Súja összeszorította az ökleit a pad alatt. hogy Jositoki holt­ teste ott hevert közvetlenül az orra előtt. kis dobozba gyömöszöltük őket. Mimura? – mosolygott Szaka­ mocsi derűsen. hogy még maradt benne erő a csodálatra. és mindketten megbántuk. mint mondjuk Súja. Mimura? Mondjad. Tény. és ké­ sőbb jót nevettünk. De tényleg.

amellyel már odanyúlt a pisztolyotokhoz. aki valamit szólni akart Ucumi Jukie osztálytitkárnak a szomszéd padból. – Visszaszívom! Visszaszívom! Nem gondoltam komolyan! – mondta Sindzsi azonnal. amit mondasz. és Fumijo széles fehér homloka kellős közepéből kinőtt egy keskeny kés. hogy Fumijo láthatóan a homlokából kiálló kést próbál­ ta beazonosítani. mint amikor beverik a koporsószeget. [48] . Szakamocsi harsányan felröhögött. Ezért aztán Nakagavát sem ááá… Hé. Fudzsijosi Fumijo (lányok. de aztán az egész ter­ met újra elöntötte a félelem. Emiatt a feje fel­ felé fordult. 18. visszatette a hátán lógó rohampuska szíjára. Aztán Szakamocsi megint tapsolt. és igyekezett felfelé nézni. – Van benne valami. Természetesen előbb magát Norikót. hogy a hátán az egyenruhája alatt görcsbe rándulnak az izmai.lehetne csinálni. így az igaz­ ságtalanság kezdettől fogva fennáll. – Csakhogy egy másik megoldási módot ajánlott. Nyakigláb pe­ dig a jobb kezét. Kinek-kinek más az intelligenciája és a testi ereje. de a tipp nem volt helyes. Elég bizarr volt. mi van ott? Nem beszélget! Szakamocsi hirtelen elüvöltötte magát. kérem szépen. – No. megöljük Nakagavát is. Koppanás hallatszott.) felé. és odahajított valami fehéret Sújától előrébb. Mimura. a képességeitek alapvetően különböző­ ek. Jukie egy pillanatig tágra nyílt szemmel nézte. Kréta? Súja egy pillanatig arra gondolt. és időt nyerhetnének. A laza stíluson Szakamocsi megint röhögött. Sindzsi is érezte. akkor esetleg elmene­ külhetnének innen. akkor ehhez mit szólsz: hogy igazságos legyen a játék. – No.

hogy elsírja magát. – Szakamocsi behunyta a szemét. nem sok hiányzik ahhoz. Ezek azt csinálnak velünk. A csevegés is tilos. 5 [Maradt 40 fő] – No. és az asztal megbillent. De hiába igyekezett. amit csak akarnak. mint akibe villám csapott. Jositoki arca magához vonzotta a tekin­ tetét. Rengetegszer kellett figyelmeztetnie magát ebben az extrém helyzetben. elgondolkozott. bocsánat! Ha a tanár öl. Aki beszélget. az szabálytalan. Súja. mint Jositoki. sajnos megdobom a késemmel. hogy várjon. miközben igencsak kiszáradt torokkal a nyálát nyelte.A következő pillanatban elvágódott oldalra. ha a homlokából kiáll egy kés? Már senki sem mozdult. Mimura Sindzsi is. és megvakarta a fejét. Amit csak akarnak. Ugyan ki marad életben. Jukie nem tudta levenni a szemét Fumjióról. Súja összeszorított fogakkal győzködte magát. Noriko is arrafelé nézett bamba tekintettel. akkor most elmagyarázom a sza­ bályokat – folytatta kedélyesen Szakamocsi. Senki nem szólt egy szót sem. aki ugyanúgy a padok közé dőlt. Fumijót nézte. a fene vigye el! Életünk-halálunk ennek a Sza­ kamocsi vagy milyen nevű rohadéknak a kezében van! – Ó! Véletlen volt. ajkát összeszorítva. Szitakötő Hajasida tanár úr alvadt vérétől eltérő szag. – Ettől fogva tilos bármit önkényesen csinálni. Érezte. Ez alkalommal nem is kellett ellenőrizni. Esés közben Fu­ mijo bal halántéka a szomszéd Jukie padjának ütődött. csak ült. Aztán rögtön komolyra fordította a szót. Kunin­ obu Jositoki friss vérének szaga kezdett erőteljesen terjenge­ [49] . ahol máris két osztálytársa holtteste hevert.

Továbbá – itt szélesen elvigyorodott –.ni. csak az mehet haza. Tehát olyan elemeket vi­ szünk a játékba. a szabályok egyszerűek. egy iránytűt és egy órát… Van. de úgy tűnt. Oklevelet kaphattok Vezé­ rünktől! Csodálatos. Nem kell mást tennetek. ivóvíz és egy fegyver van benne. hogy kinek melyiket adjuk. Fudzsijosi Fumijo arcát nem lehetett látni Súja helyéről. és mindenki kap egy csomagot. hogy kinek kedvezőbb a helyzete. aki utoljára marad. nagyobbacs­ ka fekete nejlon hátizsákokat kezdett behordani a folyosóról a terembe. Tekintsétek ezt az alkalmat gyakorlásnak. mert az oldaluk kicsúcsosodott. felülről kezd­ ve. amelyben Hajasida tanár úr holtteste hevert. és ezzel még tovább növeljük a véletlen összetevők számát… Így talán nehezen érthető. hogy a nyertesek negyvenkilenc százaléka lány. ké­ [50] . már tudjátok. hogy szörnyűnek vélitek a szabályokat. Semmi sem szabálytalan. Köztük némelyik valamilyen bot alakú tárgyat tartalmazha­ tott. ő szinte nem is vérzett. Továbbá fontos. A lányok számára jó hírrel szolgálhatok: az eddigi Programok eredményei azt mutatják. Mindegyikben más-más fegyver. amelyek miatt nem előre látható. – Gondolom. nem? Súja gondolatban kiköpött. Tehát. a balesetek megelőzésére először is magatokat kell összeszed­ ni. Aggodalomra tehát semmi ok. Azonban nincs meghatározva. A terepszínű ruhás trió. a képességeitek alapvetően külön­ böznek. mint legyilkolni egymást. Szakamocsi utasítására. Ahogy az imént már említettem. mielőtt elindul. Sorban emelem le őket. Némi élelem. Aztán megtaláljátok még benne ennek a szigetnek a térképét. és úgy nyújtom át. ti is emberből vagytok. ám az ember élete telis-tele van váratlan dolgokkal. – Lehet. akinek nincsen órája? Nincsen?… El is felejtettem. Hamarosan egy nagy kupac keletkezett belőlük a zsák mellett. hogy ez itt. hogy a férfiakat és a nőket egyenlőként kezeljük. Így senki nem kerülhet hátrányos helyzetbe. kérem szépen. – Hát akkor most egyesével idefáradtok. A fiúk is em­ berből vannak.

Továbbá… Visszafordult a táblához. Jól nézzétek meg a térképet. akik a tengerbe menekülnének. de ehhez hasonló a térkép. és sürgősen hagyjátok el a felsorolt területeket. – Letette a krétát. Igen fontos szerepet töltenek be. – Nos. mi most a sziget iskolájában vagyunk. és összeütögetve leporolta a kezét. Jobboldalt felülre egy felfelé muta­ tó nyilat és egy É betűt írt. Most pedig függőleges és vízszintes párhuzamos vonalakat húzott a sziget fölé. ahogy iparkodtok. Kerülete körülbelül hat kilométer. Még négy orsóformát rajzolt a szigetet jelölő rombusz köré. A krétát a táblán tartva csak a fejét fordí­ totta vissza az osztály felé. – Én végig itt leszek. az iskola pedig itt található. hát akkor világos? Ha innen kimen­ tek. Fi­ gyelem. egy sziget. Ez a rajz a szi­ getet ábrázolja.Igen. B2 került és így tovább. Szakamocsi a sütőrostély rá­ csának közeibe A1. pont a négy égtáj irányában szétszórva. Érthető? – Meg­ ütögette az X jelet a kréta hegyével. – Nos. Viszont reggel és este hat és ti­ zenkét órakor bemondom a híreket a hangosbemondóba. szabad az út mindenfelé. és először rendeznek rajta Programot. Senki sincs már itt. A2… jelzéseket írt sorban a bal fölső sa­ roktól kezdve. és a saját ne­ vének Szakamocsi Kinpacu felirata mellé odafirkantott egy nagy. – Hajók. –. kerekded rombuszt. Te­ hát naponta négyszer. amelyet a csomagotokban találtok. A következő sorba Bl. a nyakörveitekről van szó. hogy melyik terület hány órától válik veszélyessé a számo­ tokra. Mindezt azért. kezébe vette a krétát. mert… Szakamocsi a katedrára támaszkodva végignézett az arco­ kon. – Ez egy elnagyolt ábra. a lakók már eltávoztak. és vessétek össze vele a domborzatot az iránytű segítségével. A szigetet jelölő rombusz tisztára olyan lett. [51] . jobbra a rombusz közepe tájára pedig egy X-et tett..rem. Onnan lövik le azo­ kat. mint egy csálé sütőrostély. A térkép alapján pedig elmondom.

vagy már meghaltatok. Az a néhány ember. Így megbizonyosodhatunk arról. Szakamocsi vigyorogva folyatta. hogy nem jön le. Nagy vonalakban ennyi. Bejött a tippje. – Az illető nyakörve felrobban. ha mindenki elbújna va­ lahol. – Hogy erre miért van szükség? Hát. gyorsan elvet­ te onnan a kezét. amelyekre én majd azt mondom. Szakamocsi egy pillanatra megállt. Most nézzük csak meg újra a térképet! Hátranyújtotta a jobb karját. ugyanez a számítógép választja ki vélet­ lenszerűen. Szóval ha élő ember marad ott. és rámutatott a táblán lévő tér­ képre. Ha valaki az adott időn túl is ott tartózkodik… A halottak ebben az esetben természetesen nem számítanak. Az­ tán megszólalt. [52] . Egyben azt is megtudjuk belőle. úgyse jön le! Biztos. – Kérem szépen.és közben egyre szűkítjük a mozgástereteket. mert félelem ült ki az arcukra. Így helyváltoztatásra késztetünk benneteket. ahogy a nyakukhoz értek. nem haladna a játék. Abban az esetben… Súja sejtette a folyatást. és… Jaj. ütésálló. hogy veszélyesek. és rádióhullámokat küld a nyakán lévő gyűrűbe. Vízálló. a számítógép automatikusan kiválasztja. és rádióhullámok segítségével eljuttatja ide az is­ kolai számítógépbe. hogy hol tar­ tózkodtok a szigeten. hogy éltek-e. és ha feszegeted… – kis levegőt vett – fel­ robban. aki a nyakörvet piszkálta. ez a nyakörv figyelemmel kíséri a szívrit­ musotokat. azt ne csináld.Néhányan csak most vehették észre a gyűrűt nyakuk körül. és végignézett rajtuk. – Azokat a területeket. – Köztársaságunk magas technikai fejlettségének érdeme.

hogy mindjárt egy gyilkos játékra kényszerülnek. Akár­ hányan vannak is még… Súja megint csak el tudta képzelni a folytatást. az első húsz percben először nincsen olyan tiltott zóna. de a telefonokat nem lehet használni. Tehát először is innen távolodjatok el.Játéknak nevezte. Tényleg. Lássuk csak… Távolodjatok el kétszáz méterre. hogy mi a hely­ zet. hogy micsoda hülyeség [53] . hogy hiába mentek be egy épületbe? A rádióhullámok akkor is elérnek. és még egy! Van időkorlát. Az élet már csak ilyen… Mint már mon­ dottam. Félni félnek. Szakamocsi érzékelte ezt a hangulatot. egyetlen kivétel ennek az iskolának a területe. így a terem megint csendbe borult. ha már itt tartunk. Nem tud­ játok felhívni apukát. Ja. és összeütötte a tenye­ rét. Iszonyú felháborító. Személyes tanácsaim következnek. Alapvetően hatóránként jelentke­ zem. de ha huszonnégy órán keresztül nincs egy halott sem. akik azt gondolják. Világos? Időkorlát. Azt hi­ szem. Kuninobu Jositoki vérének tömény szaga változatlanul ter­ jengett. – A magyarázatoknak ezzel vége. Mindnyájatoknak egyes-egye­ dül kell harcolnia. ugye. de még nem fogták fel a tényt. Most sokkal fontosabbról fogok beszélni. anyukát. Szakamocsi elhallgatott. Győztes nincs. hogy mindenki el­ ment. Senki nem szólt egy szót sem. A Program során egymás után halnak meg az emberek. Húsz perccel azután. – Akkor érthető. akkor lejár az idő. vannak. de nyilván megértették. Minden vilá­ gos? Ezenkívül a hangosbemondóba beolvasom az előző hat óra alatt elhunytak nevét. és az osztály még nem ocsúdott fel a döbbenetből. és az összes maradék ember nyakgyűrűje felrobban. Nem vicc. – A számítógép működésbe lép. az épületekben szabadon el­ rejtőzhettek. de az utolsó embert soron kívül tájékoztatom. ahol felrobbanna a nyakörv. ahogy gondolta. tiltottá válik. ha gödröt ástok és elbúj­ tok. Úgy volt.

hogy lennénk képesek egymást legyilkolni? – Jól van. Csupán néhány másodperc műve volt. – Nos. Noriko szintén megmarkolta ceruzáját. Az asztalfi­ ókokban találtok papírt és ceruzát. Súja összeszorította a fogait. hogy most valami megváltozott. Ám ne felejtsétek. de Súja észrevette.osztálytársaknak egymást gyilkolni. ha leírjátok. ha ez itt az orrom előtt már alig várja. gya­ nakvással teli arckifejezéseket lehetett látni mindenütt. köztük Mimura Sindzsi. de közben. ahogy ránézett Jositoki asztalok között heverő holttestére. a leg­ jobb. Ezt is tessék háromszor leírni! [54] . de az arcokon ülő kifejezés nem változott. Sújának sem volt más választása. akik ezt tették. akkor most egy kis ismétlés! Is-mét-lés. eszébe jutott Jositoki vala­ mikori vidám mosolya. Írjátok le háromszor! Ceruzák sercegése hallatszott. hogy „Baromság!”. hogy a többiek mégis készségesen meg fogják tenni. Írjátok: Mi most meg fogjuk ölni egymást. de az iménti „Fudzsijosi Fumijo: órai beszélgetés miatti halálbüntetés” mi­ att jobbnak látta türtőztetni magát. A fenébe is. Súja majdnem bekiabálta. ezek pont ezt akarják elérni! Gondoljatok már bele! Mindannyian have­ rok vagyunk. azonnal Szakamocsi felé fordították az arcukat. – Jó. nem múló sötét arckifejezéssel. akkor írjátok! Amikor memorizálni kell valamit. ha valakivel találko­ zott a tekintetük. Kétségbeesett. Két­ kedő arckifejezéseket. hogy elkezdőd­ jön?” Csak néhányan tűntek higgadtnak. akkor most írjátok a következőt: Ha én nem teszem meg. Súja is lekaparta ezt az őrült mondatot. egy­ más sápadt arcába pislogni. Egyszer csak elkezdtek az emberek körbepillantgatni. Továbbra sem szólt senki semmit. És azok. megteszi velem más. vegyétek elő őket! Mindenki kelletlenül elővette a papírt és a ceruzát. amelyek mintha azt mondanák: „Mi van.

egy lány. Az osztály egészségfelelőse csendes. és ebben van az eredmény. Elővett a zsebéből egy ollót ró­ zsaszín masnival. – Kisorsoltuk. lelőjük. Ugyanaz a száma. A matróz­ blúzból kilógó fehér kezének ujjai kis tálkát formáltak. 6 [Maradt 40 fő] – Nos. mint neki. Egy fiú. ott lesz az iskola kijárata. hogy ki lesz az első. Aki a folyosón ténfereg. Te rohadék. a szívedbe döföm ezt a cerkát. hogy Norikóval szinte egyszerre mehet ki innen legalább (ha nem Noriko az első. megy tovább az elejéről. Ha a végére értünk. Ez azt jelenti. [55] . akkor mostantól kétpercen­ ként egyvalaki elhagyja a termet. Egy pillanat türelmet kérek. de nagyon figyelmes lány volt. hogy levágja a bo­ ríték szélét. De vajon lábra bír egyáltalán állni? Szakamocsi egy borítékot vett elő a mellényzsebéből. hogy ki az első. tartsatok a folyosón jobbra. Aztán felnézett Szakamocsira. és utána már névsor szerint haladunk. egy fiú. és finomkodva nekiállt. Amint ki­ léptek az ajtón. Ez alkalommal… Sújának ekkor eszébe jutott. hogy ki in­ dul elsőnek: a Program szabályzata szerint valaki eldönti. Kérdés. hogy Nakagava Noriko a tizen­ ötödik a lányok névsorában. Indulás után azonnal ki kell menni a kapun. és ő az utolsó). egy lány.Fudzsijosi Fumijo felé is odanézett még egyszer.

hajnali egy. Két-három lépés hangja hallatszott. Egy pillanatra félelemtől dermedt arccal vissza­ nézett az osztályra. de aztán megint futni kezdett. majd egyre halkult. Szakamocsi befejezte a boríték felvágását. már majdnem fél kettő. de a következő másodpercben már el is tűnt az ajtó mögött. kilencvenkilós. Csodálkozón tátotta el a száját. Úgyis éjszaka van. tempósabban! Szakamocsi szavaira Josio rogyadozva felállt. ha először mindenki elbújik valahova. Széthajtotta. Akamacu – monda. és kihúzott egy fe­ hér papírt.) Szakamocsi a vagdosás közben válaszolt. Ő megállás nélkül rágózott. nem. Neki is olyan nyugodt volt a hangja. Josio vaskos ajkai elfehéredtek. és hosszú távnál kidől az első körben. Egyszer mintha elesett volna. nagydarabnak nagydarab. Kiment előre. bár kicsit ridegen és pa­ rancsolón csengett. majd rögtön átváltozott sebes trappolásra. Talán az a legjobb. Száznyolcvan centi magas. de Súja végre megtudta. [56] . tornaórán végig bénázik. A néma osztályteremben néhány elfojtott sóhaj szállt fel. hogy éjjel van. kezében az osz­ tálykirándulásra összekészített csomagjával. Kirijama nem válaszolt. – Akamacu. és a nyitott ajtóban szembenézett a sötétséggel. (Csak Kavada nem fordult hátra.Most Kirijama Kazuo szólalt meg. Ennek hallatán az ablak felőli oszlop legelső padjában ülő Akamacu Josio arca megdermedt. – Micsoda véletlen! Fiúk egyes. és az immár csípőre eresztett fegyverű terepszínű trió sürgeté­ sére átvette a hátizsákot. és kidolgozza a saját stratégiáját. – Mikor kezdődik a játék? Mindenki hátranézett az utolsó sorban ülő Kirijamára. – Amint innen kimentetek. mint Mimura Sindzsinek. de szemből sem bírja kivédeni a jobbhorgot.

” Talán csak Súja látta. Inada lesz. Szakamocsi térképén. hogy a kiosztott térképek is így néznek ki. Lehet. Ogava Szakura ment kifelé. Mindenki gyanakvó és zavarodott. hogy az egyik kó­ dot írta rá. és az asztal alatt szorongatta. és letett egy papír­ fecnit. akkor most két perc szünet. de ha megbeszélik a történteket. hogy Szakamocsi észrevette. de mit tartalmazhat az az üzenet? Ezen gondolkozott Súja. Arra a papírra írhatott rá gyorsan valamit. Na jó. (Vajon tud járni?) Mimura Sindzsi is utána jön. A Szakamocsi által felso­ rolt szabályok szerint legalábbis nem fogják megakadályozni benne. és beszélhet velük. Súja azon gondolkodott. A következő az egyes szá­ mú lány. Még az elején Súja meglátott valamit. Szakura kettővel Súja mögött ült az utolsó sorban. kitalálhatnak egy tervet. Legalábbis semmi jel nem mutatott arra. köz­ vetlenül a Súja előtti padnál úgy tett. hogy a többiekben nem bíznak. Kíméletlenül és végeláthatatlanul folytatódott az indulás a névsorok szerint.. A szeme a táblán ál­ lapodott meg. miután Szakura elhagyta a termet. Kazuhiko gyorsan a tenye­ rébe rejtette a cetlit. amire kör­ mölték: „Mi most meg fogjuk ölni egymást. Akkor talán irányt vagy távolságot adott meg? Aztán meg ha ketten találkoznak. hogy ott várják be egymást? Akárhogy is. hogy bár nem lehet tudni. az a tér­ kép túlságosan elnagyolt. Jamamoto Kazuhiko asztalához. amikor a lányok 4.– Nos. Súja egy ki­ csit megvigasztalódott. mintha csak hozzáérne a barátja. Mindez pedig egybevág Szakamocsi elméletével. [57] . hogy még nem fordult teljesen a feje tetejére a világ. az annyit tesz. és Noriko pont utána következik. és meg vannak róla győződve. de minden bizonnyal bevárhatja a ké­ sőbb kilépőket. mi a hely­ zet az épületen kívül. hogy mindenki más őket akarja megölni. Szugimura viszont előbb van. Miközben a terem kijárata felé haladt. és egyáltalán nem biztos.

Cukioka Só. hogy „Mindenki más szí­ vesen megteszi”. Súja alaposan megfigyelte. de túl messze volt a padja. hogy Kirijama távozásakor a kö­ rülötte ülők. Neki vannak barátai. háborítatlanul nyugodt arccal ment ki. Súja mélyet sóhajtott. Ennek a játéknak a szabá­ lyai szerint önmagadon kívül mindenki ellenség. Mi az nekik. hogy Hiroki talán hasonlóan gon­ dolkodik.Felötlött benne. Tényleg. hogy a saját emberein kívül senkiben sem bízik. mint ő. hogy üzenetet küldjön Szugimura Hiroki­ nak. és kint vár majd rá. akik eddig hallgattak: Kava­ da Sógo. Holmi haveri körnél jóval sta­ bilabb társaság. mint Fudzsijosi Fumijo. furcsamód nyugodt képet vágtak. egy fél pillanatra találkozott a te­ kintete Sújáéval – de csak ennyi történt. hogy ezek öten egymásnak menjenek. Biztos arról van szó. Kirijama Kazuo. akiket az osztály összes többi tagja egyből meggyanúsított. Rá se nézett Szakamocsira és a Terepszín Trióra. Csak abban reménykedett. ha valamit el­ szúr. hogy saját maguk életben maradjanak? Sújának az volt a véleménye. Hamarosan Szugimura Hiroki került sorra. még úgy jár. Szóma Micukónak is voltak barátai. Különben is. Micuko szintén. hogy öten akarnak ki­ menekülni innen. És valószínűleg ezek hárman voltak. hogy lerázza a kormányt. aztán Numai Micuru. Szakamocsi azt mondta. az ő emberei. Igen. Kuronaga Hirosi meg Szaszagava Rjúhei. mivel ők a „rosszak”. elég valószínű. Ő nem nyújthatott át üzenetet. kinyírni másokat azért. Mielőtt kilépett volna az elülső tolóajtón. Viszont ez azt is jelentette. de elkép­ zelhetetlennek tűnt. hogy ez Kirijamára mégsem vo­ natkozik. Kavada rágózva. Szórna Micuko. mert távol volt a padja Simizu Hironóétól és Jahagi [58] . Kirijamának bőven van akkora ereje. hogy Kirijama valami üzenetet adhatott át a haverjainak. Összegyűjthetne még addig másokat is… Egymás után elindultak azok is. Kirijama is nyugodt léptekkel távozott.

Nem egyenest ment az ajtóhoz. Félretéve a pletykákat. aki belemegy a játékba? Ez nagyon is elképzelhető. Tendó Majumi eltűnt az ajtó mögött. 15. és felállt. Hadd zárjam le legalább a szemét! Még Vezérünk értekezéseiben is az áll. biztosan veszteni fog a rendszerrel szemben. mióta átkerült az ő iskolájukba. Az osztályban senki sem volt. Súja persze tudta. Ráadásul volt benne valami megfoghatatlan. A három katona is a fegyverére tette a kezét. a sebek az egész tes­ tén… Megtörténhet. Noriko hátrafordult.) A lá­ nyok. Telt az idő. amit azelőtt kell tennie. hogy ő lesz egyedül. ha gyanakodni kezd. akit Kavada Sógo barátjának lehetett volna nevezni. hogy belemegy ebbe a játékba. – Nanahara! – Szakamocsi feltartott késsel szólt Sújára. [59] . mielőtt kimenne a teremből. ezért azonnal elhessegette a gondola­ tot. Súját nézte. 14. hanem balra lépett. (Kuninobu Jositoki részével. Szóma Micuko lány. Nanahara Súja.Josimiétól. Csak nem fordulhat elő. De bárhonnan is nézzük. és Szakamocsi Súját szólította: – Fiúk. és megszó­ lalt: – Kuninobu Jositoki a barátom.. Egyelőre arra összpon­ tosított. – El­ tévesztetted az irányt! Súja megállt. de összeszedte magát. de ha kiszámolja az ember.. már majd­ nem egy órának el kellett telnie. Lényegében nem is beszélt senkivel. A lányok többsége sírva ment ki. Súja megfogta a csomagját. mindössze két perccel kevesebb időre volt szükség. ahogy közeledik. Csak Kavada aggasztotta. de a lelke mélyén azért maradt egy halvány balsejtelem. hogy adjuk meg a tiszteletet a halottaknak. Csomót érzett a torkában. Nagyon rövidnek tűnt.

Letette oldalra a csomagját. amivel a halál beálltáról megbizonyosodott. amikor ételosztásra kerül sor. hogy ő maga kérte. Azután nem is szomorúság. Ha a fene fenét eszik is. hogy az csont. és ke­ resztbe tette karját a mellén. és újra elindult. Nanahara. Úgy csinált. Újra lefektette a testét. feje alatt elterülő óriási vértengerbe torkolltak. Borzasztó volt. Jositoki leszakadt füle fölött közelről néz­ ve látható volt a halványpiros hús és valami fehér a véráztat­ ta rövid haj között. Az orrüregéből sötét színű vér folyt. Súja lecsil­ lapodott. Gyorsan odasuttogta: [60] . hanem düh öntötte el… Jositoki… Majd én elintézem ezt az ügyet helyetted. Ígérem. Ahogy Súja átkarolta. még csak nem is féle­ lem. és lezárta szemhéját. Talán mert kifolyt belőle a vér? Ahogy a karjaiban tartotta Jositoki könnyű testét. és le­ guggolt hozzá. Nyakigláb durva eljárása miatt. hadd zárja le a szemét. Egyenruhája szövete három helyen kiszakadt a mellén. és Norikóhoz hajolt. Mintha meglepődött volna. mintha azzal pepecselne. Felemelte a hasra dőlt testet. A tenyerével letörölte a barátja arcára ta­ padt vért. És annak dacára. A vékony test ijesztően könnyű volt. hogy megint kézbe ve­ gye a csomagját. akár egy éhező menekült. Jositoki nagy. Tudta. csodálkozó szeme még jobban kidülledt. Mivel a golyók benn maradtak a fejében. Megállt Jositoki holttesténél. sugárban jött belőlük a vér. amely közvetlenül Noriko padja előtt hevert. és szétspriccelt a földön. Ezek lassacskán a mellkasából kiömlött. Félig nyitott szájából nyál és vér keverékéből álló rózsaszín folyadék csor­ dogált. Súja szinte láthatatlanul felsóhajtott.Szakamocsi arcán egy pillanatra átfutott a zavar. Nem volt sok idő. – Rendben. Rendes fiú vagy te. kicsit mégis megtorpant. és feketévé vált. de végül he­ herészve leeresztette a kést. hogy felültesse.

amint az utolsó ember is elindult. [61] . simán. Lehet. karba tett kézzel ül. de Súja megbizonyosodott róla. és a hüvelykujjával a kijárat felé mutatott. hogy Jositoki egykori padja túloldalán Mimura Sindzsi előrefor­ dulva. hogy valójában Mimura Sindzsi akkor Sú­ jánál sokkal inkább tisztábban látta a helyzetet. de arról inkább letett. mert tiltott zóna lesz. Mimurával együtt meg tudunk menekülni. Nem nézett Noriko irányába. Csakhogy ez ott és akkor fel sem merült Sújában. nem volt felkapcsolva a lámpa. hogy „Viszlát. Ezzel meg is nyugtatta Súját. kis tű­ nődés után odalépett Fudzsijosi Fumijo holttestéhez. Amikor kívül került az ajtón. ezzel el­ intézted magad!”. ha a Sújá­ hoz hasonlóan szökést tervező és ellenállni próbáló diákok megtámadják Szakamocsiékat. Bár ki tudja. [Maradt 40 fő] 7 A folyosón.– Lábra bírsz állni? Már ennyitől is a fegyveréért nyúlt a Védelmi Erők három katonája. Szívesen kihúzta volna a kést is a homlo­ kából. amelyre kilépett. akárcsak a tanteremét. Megállapította. Ám előfordulhat. végül úgysem le­ het majd a közelébe jönni. egy kicsit megbánta. a hajópadlót a teremből kiszűrődő fény vi­ lágította meg. de a szeme sarkából látta. Továbbment. Arcát Szakamocsi és a katonák felé fordítva. hogy csak Noriko lássa. ökölbe szorította. Nanahara. hogy Noriko bólin­ tott. mert talán mégis ki kellett volna húznia. Lehet. hogy a folyosó abla­ kait is sötét színű fémtáblák fedik. Várlak. és neki is lezárta a szemét. Ezeket biztosan védfalnak szánták arra az esetre. hogy észrevette Súja intését. kezét ala­ csonyan tartva. és mintha halványan elmosolyo­ dott volna. Kint várlak. Mielőtt átvette volna a fekete hátizsákot. Mimura. hogy az a mosoly azt jelentette.

Bal kéz felől kisebbfajta hegy magasodott. ott egy nagy sötétséget lehet látni. Az lehet a tanári szoba? Az ajtaja nyitva volt. Ha jobban belegondolunk. és azon túl még egy. mint a másik háromnak a tanteremben. Mindenesetre nincs más lehetőség. tehát még azelőtt. olyanok. hogy ez a terület tiltott zó­ nává válik. hogy mi lenne. akiknek van lőfegyverük. Balra pedig a folyosó leg­ végén volt még egy terem. lesétált rajta. Neki is furcsán kifejezéste­ len arca volt. akik Szakamocsival megjelentek. össze kell fogni. voltak ott más katonák is. mint ahányan a 3/b osztály­ ban. Az egyik katona félrefordult.Jobbra volt még egy olyan terem. illetve ha páran várnának rá az iskola előtt. és olyanok a körülmények. Azután következik talán a kijá­ rat. Súja azonnal megfordult. A tenger. [62] . ha a saját zsákjában lő­ fegyvert találna (volt rá esély. Azon a három fic­ kón kívül. Súja meglátott ott bent. Kétségek gyötörték. egy sötétbe nyíló szárnyas ajtó. még mielőtt a legutolsó em­ ber útnak indul. ahonnan Súja most lépett ki. és a kijárathoz sietett. csőlá­ bú székeken ülni egy rakás katonát. ebben nincs semmi meglepő. és a lámpa is égett. Három-négy fokos kis lépcső követke­ zett. kommersz asztalok előtt. De ez a terv máris dugába dőlt. A túloldalán egy erdő volt. Húszat? Harmincat? Nem. és kilépett a szárnyas kijárati ajtón. és a kezében tartott teáscsésze fölött egy pillantást vetett Sújára. de ha kint is vannak katonák. Súja azon törte a fejét. vagy három teniszpálya kitelt volna belőle. jobbra pedig kitárult a tér. Jó. hogy nem lehet bevárni a később jövőket?Akkor is… Gyors léptekkel végigment a sötét folyosón. legalább annyian lehettek. Az épület előtt a holdfényben egy kihalt udvar terült el. mert a Programról szóló hírek­ ben a vágóeszköz általi halál és a fulladás általi halál mellett mindig bemondták a golyó általi halál következtében el­ hunytak számát). mint az. Lerohanhatnák Szakamocsiékat.

elpazarolhatja az energiáját. hogy van olyan épület. bent a tengeren kis fénypontok. hogy… Nem volt ott senki. de ha megnézi az alakját a térképen. De ha egyenként elbújnak. agyonlőjük”. de nem elviselhetetlenül hideg. De mindezeken túl sokkal lényegesebb. de reményeivel ellen­ tétben más sem várta kint. Katonát nem látott. ahogy Szakamocsi javasolta. ami ezt a játékot mozgásba hozza. akik minden valószínűség szerint össze­ találkoztak valahol. A Program alapszabálya. hogy abban a tartományban rendezik meg. Az még hagyján. mint szigetet. hogy magasfeszültségű kerítéssel körbevett hegyen vagy lebontás előtt álló börtönben tartják.Elég messze. Csak a tengerillattal kevert szellő fújdogált az udvaron. Lehet. de Kanaga­ va tartományban túlnyomórészt szigeten szokták. Viszont ha alváskor nem vigyáz. nem lehet kiszámítani. azzal bedőlnek a kormány számításának. melyiken vannak. előfordul. hova vezet majd a kavarodás. ahol a kiválasztott diákok iskolája van. aztán később külön-külön egymásba botlanak. Súja hátrafordulva vetett egy pillantást a sötétbe burkolózott iskolaépületre. vagy ahogy Kirijama bandája is biztosan tette. És pont a káosz az. Most is egy szigetet választottak. Nem em­ lékszik. Úgy tudta. de a katonák a folyosó túlsó [63] . Legalább én megvárom a később jövőket. Ez az. Még Szugimura Hiroki sem bukkant fel. Mindenek­ előtt Nakagava Norikót. hogy látott volna a kanagavai helyi hírekben más helyszínt (ami mindig a játék vége után derül ki a híradóból). Szakamocsi nem említette a nevét. A fenébe. talán kitalálhatja. A lenge szellő a tenger illatát hozta. Biztos a száraz­ föld. amelyiken ki van írva a sziget neve. ha a közeli bará­ tokkal szövetkezik valaki. Ha szétszóródnak. mint ahogy Ogava Szakura és Ja­ mamoto Kazuhiko. Mindenki elrejtőzött valahova. Elkedvetlenedett. Mondták. hogy „Aki nem hagyja el azonnal az iskola területét. Májusi estéhez mérten alacsony volt a hőmérséklet.

Az egyik végét szőr borította. Vagyis haj. Ez meg… Mi ez? Igazából azonnal el kellett volna rejtőznie. de a megdöbbe­ néstől egy pillanatra lecövekelt. épp három per­ ce kísérte pillantásával. ahol valami hevert. hirtelen észbe kapott. és újra kinézett. 14. „Amint innen kimentetek. miután Kirijama megkérdezte tőle. ahogy távozott a teremből. A bot végéhez négy aprócska vadászgép farokszárny tartozott. A fegyvereik sem voltak a kezükben. Ember volt. Matrózblúzos. és arra gondolt. és nem is csomag. de Súja látta már valahol azt az egy ágba font hajat a nagy masnival. mint egy szemeteszsák. tompa ezüstfényű pálca állt ki ferdén. Még csak nem is cseverésztek. hogy mikor kezdő­ dik a játék. És közvetlenül a vaskos hajköteg mellett Majumi matrózblú­ za hátából egy húsz centi hosszú. mint egy tranzisztoros rádió antennája. le­ kuporodott és körbenézett.) volt.” Nehogy már… Valaki ezt tette volna? Valaki a korábban tá­ vozottak közül visszajött. [64] . Teste kissé összegörnyedt fekté­ ben. csak terpeszkedtek a székeiken. Az előbb annyira el volt foglalva a környék pásztázásával. Nem szemeteszsák volt. valaki otthagyta a csomagját. de aztán rögtön eltá­ totta a száját. A mozdu­ latlan test Tendó Majumi (lányok. hogy nem nézett a lába elé. És akkor észrevette. Súja megnyalta a száját. Olyan volt.végén lévő szobában nem fordítottak különösebb figyelmet Sújára. hogy mihamarabb el kell távolodnia a kaputól. és az épp kilépő Tendó Majumit…? Amikor idáig jutottak a gondolatai. A Fejében Szakamocsi Kirijamának adott válasza visszhang­ zott. Azt hitte. Persze. és nem látszott az arca.

ha nem a kijárat közvetlen közelében tartózkodik. Hátrafordult és felnézett. Tehát… Éles hang hallatszott. Az árny Súja felé fordította fegyverét. hogy elintézte Tendó Majumit. hogy Tendó Majumi esetleg még nem is halt meg. majd egy ezüstszínű tárgy húzott el Súja szeme előtt. Igen… Fentről lefelé haladt. Az… csak nem Kava… Nem volt ideje végiggondolni. Amikor Súja egy pillanatig bénultan állt a döbbenettől. amire a támadó feltehetőleg nem számított. Talán csak súlyosan megsebesült. hogy Norikót be­ várja. Súja az árnyra célozva elhajította a nyílvesszőt.Érthetetlen módon a támadó jelenlétére semmi nem utalt. felkapta a nyílvesszőt a földről. Miért? Netán megelégedett annyival. majd a földből egy újabb antenna nőtt ki. szép [65] . Fölocsúdott. Szinte gondolkodás nélkül választotta az irányt. és elvesztette az eszméletét. és lelépett? Vagy ez valami trükk lehet. A földszintes iskolaépület sátortetején a holdfényes ég hátte­ re előtt egy nagy testű. akik „játszani” akarnak? Vagy a folyosó végi bagázs tette volna? Viszont ah­ hoz képest… Súja azután ráeszmélt. A nyílvessző nagyon gyorsan. Szóval meg kell nézni… Ha egy másodperc töredékével később nem vette volna észre azt a „valamit”. A támadó az épület tetején állt. Sújának borsódzott a háta. hogy elhitessék. vannak. sötét árny állt. és elfutott jobb­ ra. Ezt most megszívta volna. Hogy meglepje támadóját. sem­ miféle nyílvessző nem repült felé. ő is biztosan az elsők között esett volna ki ebből a játékból. és nem húzta volna vissza éppen lépni ké­ szülő lábát. de olyat.

és megfogta a kezét. leesett.ívet írva repült egyenest az árny felé. Ilyesmire lehet. hason fekvő nagydarab árny Akamacu Josio volt. Elveszthette az esz­ méletét. A lábához esett hátizsák félig nyitva volt. Súja megnézte a kijáraton kiszűrődő fényben. ezúttal esetleg már lőfegyverrel a kezében? A játékhoz való hozzáállását máris kénytelen volt megváltoz­ tatni. hogy csak Súja. aki épp felmérte a helyzetet. és mintha összegörnyedt volna. Legalábbis Akamacu Josio elkezdte. és Norikót látta. Tehát erről volt szó. Súja felpattant. és megölte Tendó Majumit! Ekkor észrevette. hogy elsápad. Kétségbevonhatatlanul. mert meg se mozdult. és megfogta a nyakát. és úgy. Mellette hevert a tárgy. hogy valaki áll a háta mögött. és kilátszott belőle egy köteg ezüstszínű nyílvessző. és egy puffa­ nással földet ér. Erről beszélt Szakamocsi. Hátranézett. mint valami gyújtózsinórgombolyag. Súja meghúzta magát. Az árny felnyögött. az egykori baseballzseni volt képes. A kezétől nem messze egy olyan izé feküdt… Mintha egy puskára íjat szereltek volna – nyilván egy nyílpuska. Mi van akkor. aki legelsőként indult el halálra vált arccal. ahogy csak bírsz! Futásnak eredt. fejéhez kapott. ahogy volt. elkezdődött. Úgy érezte. Halott volt. ha más is gondol erre. Noriko arcáról újra Tendó Majumira emelte a tekintetét. amikor azt mondta. hogy „Amint innen kimentetek”. – Fussunk! Fuss. Súja érezte. ahogy az árny szép kényel­ mesen lezuhan bő három méter magasságból. Visszajött fegyverrel a kezében. odasietett hozzá. és megszeppenve állt. szinte vonszolva maga után a sebesült lábú Norikót. A diákegyen­ ruhás. Megingott. az agya sercegve ég. amelyet a kezében tartott. Semmi kétség. és egyszer csak visszatér. odament Norikóhoz. és nézte. De merre?… [66] .

Röviden. mint ő. Egy pillanatra felvillant még Mimura Sindzsi arca. menekülnek majd. Hát igen. de elvetette az ötletet. hogy bevárja a többieket az épület előtt. Súja visszanézett az épületre. hogy valahogyan figyelmeztetnie kéne őket. de Fudzsijosi Fumijót ki kellett hagynia).Nem volt ideje. és elájult: számára szinte olyan volt. hogy a lábuk sem éri a földet. hogy biztosan van valamilyen módszer. hogy ott hever Tendó Majumi holtteste. egy másodperccel tovább sem akart itt maradni. Látni nem látták. de végül meggyőzte ma­ gát erről. és arra gon­ dolt. Erősen megütötte a fejét. és bevetették magukat az erdőbe. ahol még tizenegyen maradtak (az osztályban huszonegy lány és huszonegy fiú van. és a lá­ buk alatt valami páfrányféleség burjánzott. Megsürgette Norikót. Súja némileg erőlködött. Mi történhetett egyáltalán. Bebeszélte magának. Egy madár rikoltott a köz­ vetlen közelükben. [Maradt 39 fő] 8 Akamacu Josio nem sokkal később magához tért. nem olyan hülyék. és Súja és Noriko számától számítva tizenkét főnek kellett volna ma­ radnia. de azt is elhessegette. Először meg kell bújni abban az erdőben… Kis ideig még így tervezte. hogy később összefoghassanak. Egy csapásra szertefoszlott az a gondolata. Fák és bokrok egyaránt nőttek. Valószínűleg ők sem hülyék. aztán hallani lehetett a szárnycsapásait. Norikót szorosan átka­ rolva haladt befelé a rengetegbe. Főleg. de nem is volt energiájuk odafigyelni. Kábult volt. Először arra lett figyelmes. hogy alapos döntést hozzon. mintha mélyen aludt volna. de erről is le kellett mondania. Csak eszeveszetten. szintén erőszak­ kal. Amint kijönnek. és iskolába kell menni. hogy irtózatosan fáj a feje. Egyelőre meg­ indult az orra előtt magasodó erdő felé. túl sokáig számítógépezett tegnap?… Tehát tegnap szombat volt? Vagy inkább vasár­ nap?… Az azt jelenti. Noriko jelenlegi állapotában könnyű pré­ dává válnak: nagyon veszélyes ezen a környéken sétafikálni. ahogy elrepül. [67] . hogy ma hétfő.

ha­ nem a halálfélelem vezérelte. Gondolj csak bele. Míg kapkodva az első nyílvesszőt feszítette a puskába. miért. és a háttérben az osztálya (akik úgy néztek ki. De ez csak az elmélet. az indulás. Mindenki ellen­ [68] . És… Körbeforgatta a fejét.Hány óra van egyáltalán?… Tök sötét van még. és a látómezejét. hogy ki ellenség és ki barát. Ez a félelem jelenleg egy óriá­ si reklámkivetítőben testesült meg. ki tudja. amely a Josio lelkében ta­ lálható elvadult vidéken volt felállítva. az embernek nem szabad megölni az osztálytársát. Nem a gondolatai. hogy most az emlé­ keivel együtt nem a bűntudat tért vissza. 13.) is. ahogy atlé­ tikabajnok lábán teljes erővel nekilódult. ahol meghúzta magát. mintha egy háromdimenziós filmből léptek volna elő) fejszékkel és pisztolyokkal felszerel­ kezve készült rátámadni Josióra. Persze. Szakamocsi. milyen érzés. aki a kivetítő előtt állt. Ebben a pillanatban minden emléke visszatért. Azon túl az éj­ szakánál is sötétebb íj alakú árny. majd a bodega.) ki­ csit szigorú. akik szerinte mind rá fenték a fogukat. de gyönyörű arcán most félelem ült. hanem a félelem. Josio nem akart meg­ halni. ahogy Csigusza Takako (lányok. egy üres földterület töltötte be. hogy a leghatékonyabb módszert választotta az „ellenség” számának csökkentésére. akkor még… egy kicsit alhatok… Az ég és a föld derékszögben elfordult. elsza­ lasztotta Cukioka Sót (fiúk. 14. Hajasida tanár úr holtteste. ami sokkal mélyebbről fakad. Josio számára cseppet sem volt meglepő. Egyszerűen félt az osztálytársaitól. hogy megölte egy osztálytársát. és egy matrózblúzos lány látott hever­ ni. egy hegy van. és egy nyílpuskát fedezett fel a hátizsákjá­ ban. Aztán fölösleges is erőlködni. Nem mérlegelt. mert úgyis mindenki meghal. Nagy nehezen fel­ mászott az épület oldalán lévő kis vaslétrán az iskola tetejére. látta. Vérrel írott „Kinyí­ runk!” felirat töltötte ki az egész felületét. ha körü­ lötted bérgyilkosok keringenek!… Így alakult. Visszajött. ha lejár az idő.

de ez őt magát már nem érintette. hanem azonnal eltűnni innen. Kazusi pedig nem csinált semmi rosszat. mintha nem vennék észre. az ujjai a ravasz meghúzásával reagáltak. egy darabig csak reszketve állt egy helyben. de lőni nem akart. Akkor is mind úgy tettek. Teste összegörnyedt. mintha hátulról megütötték volna egy rúddal. Amikor eldőlt. mint Nakagava Noriko. Hol a nyílpuska?… Abban a pillanatban a nyakába olyan érzés nyilallt. aki két perccel később jött ki az épületből. Az Akamacu Josio mellett heverő nyílpuska meg volt töltve. most innen el kell menekülni. Hát persze. hogy Josio felállt. Ettől az új megközelítéstől zsibbadt agyába most visszatért az élet. Olyan fiú volt. homlokáról és arcáról lehorzsolódott a bőr. Elindult. [Maradt 38 fő] 9 Niida Kazusi (fiúk. és elvette Tendó Majomi hátizsákját is. és szinte gondolkodás nélkül felvette Josio nyílvesszővel telt hátizsákját. akinek mindig jó kifogásai vannak. Josio hasra vágódott. Kazusi próbálta valahogy működésre bírni összezavarodott agyát. Gyorsan felült. hol van Nanahara Súja?… A nyílpuska! Fel kell ven­ ni a nyílpuskát.). majd megállt. 16. amikor Szaszagava Rjúhei és társai szívatták őt. már halott volt. De abban a pillanatban. mint amilyet ő maga lőtt bele Tendó Majumiba. Josiót véletlenül intéz­ te el. hogy Akamacu Josio ölte meg Tendó Majumit. ez az első feladat. feje végigcsúszott a kissé nedves földön. Először is Nanahara Súja már kéznél van.ség volt. Kazusi leengedte a nyílpuskát. Aztán futás­ nak eredt. Elvette ugyan. Nem törődni Akamacu Josio és Tendó Majumi holt­ testével. de a körülményeket szemlélve világos. Tényleg. A nyakából hátul egy ugyanolyan ezüstszínű nyílvessző állt ki. [69] .

Szaporán kapkodták a levegőt. de Súja igyekezett hegyezni a fülét. hogy álljanak meg. Hirtelen döntés volt. hogy kifújják magukat. hogy ezen a hangörvényen át másféle hangokat is kiszűrjön a körülöttük terjengő sötétségből. megeshet. Halk recsegés jelezte. minél mélyebb a sötétség.[Maradt 38 fő] 10 Vagy tíz percig futhattak. Norikóra nézett. hogy a hegy lankás lejtői vagy a sűrűn nőtt fák miatt. ráadásul hegynek felfelé haladtak. de pillanatnyilag úgy érezte. és nem volt idő. és egyúttal vissza is fogta lépteit. mint kimenni a nyílt tenger­ partra. és suttogva kérdezte: – Jól vagy? – Igen – válaszolta halkan. és bólintott. Az elektromos gitár nehezebb ugyan. Úgy érezte. Ezek után kezét térdére támasztva megpihent egy kicsit. Lényegében csak kettejük lihegésének hangja töltötte ki a teret. Mozgáshiány. ahogy letette kettejük csomagját. mintha rengeteget futott volna. De legalább az épületből kiszű­ rődő mesterséges fényeket nem lehetett már kivenni. hogy annál kevésbé vannak ve­ szélyben. hogy valaki követte volna őket. Érezte. hogy a bozóton át cikcakkban. de mindenképpen biztonságosabb. viszont nem kell egyfolytában lengetni. Még egy ideig figyelte a környező hangokat. hogy alig néhány száz méterre tá­ volodtak csak el az iskolától. Semmi nesz nem utalt arra. egy kicsit fellélegezhetnek. hogy Noriko a fejük feletti fakoronákon átszűrődő homályos hold­ fényben az arcát nézi. Súja Noriko köré font karjával jelezte. de egyelőre úgy tűnt. Nem tudta. A jobb válla roppant egyet. hogy valami vaskosabb fűféle kilapul a fene­ ke alatt. majd leült Noriko mellé. mint a baseballütő. [70] . pedig ha azt vesszük. Norikót leültette a sötétbe burkolózó bozótba.

Beletúrt. és kérdés nélkül kihúzta a cip­ zárt. hogy fegyver van benne. hogy nincs benne semmi rendkívüli. Odahúzta Noriko hátizsákját. hogy körülbelül tizenöt centis éle van. és tényleg csak egy kortyot ivott. mondjuk. Tapintásra bőrből készült tok és egy abból kilógó. hogy bármikor elérhesse a markolatot. kicsavarta és megszagolta. il­ letve vadászatra használt dobószerszám. negyven centi hosszú bot. Kivette. Súja elővette a saját táskájából a műanyag üveget. Az egyen­ kabát legalsó gombját kigombolta. Haldokló betegéhez hasonló légzése végre lecsillapodott. sima fafelülete volt. visszatette a tokba. de egy zacskó kenyéren és egy elem­ lámpán kívül nem talált mást. Egy idétlen dolog került elő. bőrrel bevont markolat. de ezt a cso­ magot nem Noriko pakolta össze. – Kérsz vizet? – kérdezte Norikótól. Miután megállapítot­ ta. Ivott még egy kortyot. és tulajdonképpen még hasznos is lehet. Kemény. milyen értékes lehet majd a víz. A palack jó. Kinyitotta a neki osztott hátizsákot. Egy kicsit kiöntött a kezére. de nem lehe­ tett. ha megvan egyliteres. majd odaadta Norikónak. és fejenként csak kettőt adtak belő­ [71] . Kipatentolta a tokot. és anélkül hogy visszazárta volna. Egy ausztrál falusi vadászbajnok el tudna intézni vele. Egy V alakban meghajlított. a tokot betűzte nadrágja övébe. Noriko elvette. Nem illik egy lány holmijában nézelődni. és egy felte­ hetőleg vízzel teli palack mellett egy hosszúkás. és óvatosan megkóstolta. és visszatette a bumerángot Noriko hátizsákjába. Egy katonai kés volt.Súja szívesen elüldögélt volna még egy darabig. megállapította. – Egy kicsit – bólintott Noriko. de ők mi a fenéhez kezdjenek vele? Súja sóhajtott. és kihúzta a kést. egy náthától le­ gyengült kengurut. Szakamocsi azt mondta. A bennszülöttek által harcra. Nyilván tisztában van vele. de ez lenne az? Még egy kicsit turkált a hátizsákban. kemény tár­ gyat tapogatott ki. Ez az úgynevezett bumeráng lehet.

Fentről lefelé. de amikor Súja a palackot megdöntve whiskyvel fertőtlenítette a sebét. egy picit fel­ szisszent. Noriko halkan rákérdezett: – Nobura gondolsz? Súja a fogát csikorgatta. A seb a vádli külső felén volt. de mi a helyzet a vízvezetékkel? – Mutasd a lábad! – mondta Súja. Rájuk meg mindenkire. és elhúzta a lábát. majd kinyitotta a kulacsot. hogy megál­ lítsa a vérzést. A seb széléből a hús rózsaszínje mellett még vékonyan csordogált a vér. És Akamacura. és lassan kinyújtotta a szoknyája alá hajlított jobb lábát. – Kibírom – válaszolta Noriko. Súja hamar lekapcsolta a zseblámpát. – A fenébe! – mormogta maga elé. Súja kivette a hátizsákjából a zseblámpát. Egyelőre arra legalább jó lesz. és a hátizsák helyett most a saját sporttáskáját húzta maga elé. Noriko megköszönte. Szakamocsi mondta. Bourbon whisky­ vel telt laposüveget és két tiszta kendőt vett elő. Nem tetszik ez nekem. Súja Norikót nézte. Majd visszafordította a tekintetét. – Kicsit fájni fog. [72] . miközben a keze tovább mozgott. Nagyon nem tetszik. amelyeket a kirándulásra tartalékba hozott. Ezt a sebet igazából össze kellene varrni. Úgy-ahogy feltekerte a kendőt. és vigyázva. Súja az egyik kendőt összehajtogatva tette a sebre. – Rá. majd meg­ kötözte a végét. hogy ne szóródjon szerteszét a fény.le. hogy a telefonokat nem lehet hasz­ nálni. és befejezte a kendő kötözését. géz helyett. a másikat kinyitva és hosszúkásra hajtva kezdte erősen ráte­ kerni. és jól meghúzta. Noriko bólintott. a tenyerével ellenzőt tartva megnézte Nori­ ko lábán a sebet. egy centi mélyen és vagy négy centi hosszan kiszántódott hús.

hogy nem egészen így van – mondta Noriko. Ebben Súja nem kételkedett. mert elvesztette az eszméletét. hogy Akamacu intézze el. hogy képes ilyesmire. hogy mi lett utána Akamacu Josióval. Mostanra már mindenki el­ hagyta a termet. hogy egy darabig nem fog felkelni. hogy jobban megnézze. egy régi típusú búvár­ óra. Noriko folytatta: [73] . aki tényleg be is tartja. aztán leesett. ahogy volt. Súja elgondolkodott ezen. hogy azt akarta. majd végül ráeszmélt. Legalábbis Mimura Sindzsi már… Vele biztosan nem fordulhat elő. Az előbb még szinte tu­ dat alatt arra gondolt. – Hogyhogy? Súja Noriko arcába bámult. ugye? – Igen. hogy lesz olyan. – Ez lehet. – Nem hittem. Súja megrázta a fejét. de… Az is lehet. gyűljenek össze mind. maximum ketten vagy hárman lehetnek. hogy maga életben maradjon. de azt nem gondoltam volna. és találjanak ki valamit együtt. mert megdob­ tam a nyílvesszővel. ezt is az intézeten keresztül kapta. és karóráját a holdfénybe tartotta. Ha maradtak is még. Most már tiszta hülyének tartotta ín­ agát. A ha­ zai Hattori Hanzó Óragyár terméke. Ha figyelmen kívül hagyjuk. hogy rögtön magához tért. és folytathatta a gyilkolást. Már megint túl jóhiszemű voltam? Meg kellett volna inkább ott helyben ölnöm? Ekkor észbe kapott. A kijárat fölött rejtőzött. Nekiáll a többieket öl­ dösni. hogy Aka­ macu Josiót otthagyták.) Két óra negyven múlt.– Majumival… azt Akamacu… – Noriko hangja megremegett – tette. Én is tudom ennek a já­ téknak a szabályait. Utána pedig kezében a nyílpuskával felmehe­ tett a tetőre. bár nem volt elég a holdfény ah­ hoz. Szóval Mimura Sindzsi is bizto­ san elindult már. (Mint a legtöbb holmiját.

Még jó. és ki­ nyújtotta a lábát. akárhonnan is nézte. ha nyugton marad. már mindenki elindult… Meg aztán tényleg így van vajon? Akamacu tény­ leg csak be volt ijedve? Már semmit sem értett. Akamacu talán meg volt győződve róla. aki kedvet kapott a játékhoz. – Azt mondod? – Igen – bólintott Noriko. hogy ha sokkal jobban be vagy ijedve. hogy nem akarunk beszállni. hogy még csak meg sem bizonyosodott róla. az lehet. hogy ketten vagyunk. könnyen lehet. csak leöleti magát. hogy mindenki neki fog esni. Aztán Sújának eszébe jutott valami. hogy aki fél. Biztos nagyon félt. te magad mész mások ellen. csak ő végig azt hitte. Aki fél.– Te is tudod. Pedig lehet. Szerintem csak félt. – Egy darabig egyi­ kük sem szólt egy szót sem. ahogy Noriko mondja. Erre Súja elgondolkodott egy kicsit. az mindenekelőtt elbújik. – Akkor ha Akamacu látta volna. ki támad rá. Súja Norikóhoz hasonlóan egy közeli fatönknek dőlt. Ezért menekült el. Tuti. És azt hitte. [74] . hogy mit kezd Akamacu­ val? Mindenesetre ez már lezárt ügy volt. Ha most visszatérnének is. hogy van. az azt bizonyítja. hogy belemegy az öldöklésbe – maga a gon­ dolatmenet megfelelt annak. nem támadt volna ránk? Ha ketten vagyunk. hogy Akamacu mennyire félénk. – Persze mindenképp durva. akkor… Akkor ott azt hitte. Megölni az osztálytársait – ki lenne képes ekkora ökörségre egyálta­ lán? Viszont ebben az esetben nem kellett volna megvárnia ott a többieket? Függetlenül attól. Persze simán előfordulhat. mire visszaérnek. hogy nem is úgy van. amit Súja gondolt. – Hát igen. mert senki sem tudhatja. Ha Akamacu is csak egy­ szerűen gyanakvóvá vált.

– Noriko. „Nem tudok semmit a többiekről. amikor együtt vagyunk. hogy nem tudok semmit a többiekről. Csak most jöttem rá. Ucumi Jukie nevét hozta elő. és felhúzta a térdét. mint Akamacu. akikkel mindig együtt vagyok… Azt hiszem… De a többiekben nem. ha van még olyan alak. és mindenekelőtt el akartam távolodni az iskolától. de én is félek mindenki mástól. – Milyen borzasztó egy alak vagyok – mondta aztán.” Súja úgy gondolta. aki komolyan bele­ megy egy ilyen játékba?… Én arra gondoltam. Szerinted lehetne? – Mindenkit? – Igen. hogy gyanakodnék. Jukie például… Noriko az osztálytitkár. De ha ő is csak beijedt… Szóval szerinted van olyan. gyanakodni kezdenék rá. – Te mit gondolsz erről? Én… az előbb úgy voltam vele. és kimenekülni ebből a ro­ hadt játékból. Norikónak igaza van. hogy igazából mit érzett Akamacu. Noriko elhallgatott. hogy nem le­ hetne-e összegyűjteni mindenkit. – Azokban megbízom. Súja is általános iskolás koruk óta ismerte a lányt. figyelj csak! Noriko felnézett. Valójában milyen emberek? Mert… nem láthatsz bele mások lelkébe. Noriko folytatta: – Ezért én… én biztos. Nem tudnék velük lenni. Egyáltalán tudok valamit azokról. [75] . hogy van ellenség. hogy veszélyes lenne. – Hogy? – Tiszta gáz. Ha valaki nem olyan. akiben kellően megbízom. akikkel együtt vagyok napközben az iskolá­ ban? Súja hirtelen megint úgy érezte. hogy nem akar-e megölni. Te nem így vagy vele? Nem tudom.

Bár személy­ től függ. talán nem fordul az illető ellenünk. hogy nem akarlak e megölni téged. Lehet… megeshet. neki pedig jelzett. ugyanúgy. A legbiztonságosabb módszert válasz­ totta. elvágják a torkod. – Igen. bőven volt alkalma Mimura Sindzsivel is szót váltani. hogy higgadjon le. Mimura miatt még te sem aggódnál. Súja nyelt egyet. ezért már ennyivel is meg lehetne elégedve. Ó biztos kitalálna valami értelmeset. – Félelmetes. Viszont túl jól van ki­ találva. Ha ketten vagyunk. ha mi ketten együtt vagyunk. mind azonnal leléptek. és te is meggyanúsítasz engem. – Ez vi­ szont azt jelenti. hogy legalább Mimura csatlakozzon hozzánk. Noriko? – Persze hogy nem – mondta Noriko. Hát igen. nem biztos. És… Sújának eszébe jutott. És most Nakagava Noriko itt van mellette. Logikus. hogy helyes volt elmenekülni az iskola elől. hogy nem szívesen lenne velünk. hogy Nakagava Norikót. Ám… – De én… – mondta – azt akartam. Végső soron nem lehet akárkit bevenni a csapatba. ha nem tudsz teljesen megbízni benne. – Várj! – mondta Súja. Legalábbis neki az volt a fontos. hogy akik előbb indultak. akit Jositoki szeretett. hogy ha Sin­ [76] . Mivel gyakran beszél­ getett Sújával. hogy nincs bennünk ellenséges érzés. de lehet. hogy attól. Noriko bólintott. amíg alszol. ugye. a lányt. épségben kimentse innen. hanem Norikót is veszélybe sodorná. Most nemcsak ön­ magáról volt szó. Ha belegondol. Milyen értelmetlen játék. magától értetődik. mire Noriko felkapta a fejét. – Igen. hogy mondjuk. nagyon félelmetes. még ha kérnénk is. Végül is lehet. Engem is meggyanúsítasz majd egyszer. hogy Sindzsi állította fel Norikót.Súja sóhajtott.

és halkan megszólalt: – Nobu… Meghalt. Beszélhettek volna az emlékeikről. hogy nyakig ülni a csávában. mintsem hogy felszínesen tudott volna róla beszélgetni. ne legyen ellenség. és Súját túl közelről érintette Jositoki halála. hogy felszólítják az „ellen­ séget”. Be kellett látni. – Hát igen.dzsi ezt nem tette volna meg. és meg is kérdezte: – Tőlem nem féltél? – Mi? – Nem gondoltál arra. mint Jositokit. Persze annyit tehet. A fejük feletti ágak között látszott a holdfénytől fáradtszürke ég. – Mihez kezdünk mostantól? Noriko lebiggyesztett szájjal szótlanul billentette oldalra a fejét. Csak­ hogy most ez egyenlő lenne azzal. hogy imádkozik. Az igaz. de valahogy nem illett ide. Azután mindketten újra hallgattak egy ideig. és ők ketten nem tértek volna magukhoz a kábulatból. Ha mindenki barát lenne. akkor mindkettőjüket lelőhették vol­ na. amelyeken keresztülmentek. kiáltozva járkálhatnának. Legalábbis akkor ott nem. Valószínűleg erre mondják. hogyan lehetne megvalósítani. hogy Noriko gondolkodik. hogy meg akarlak ölni? [77] . Megint sóhajtott egy mélyet. – Nem tudnánk Mimurát meg a többi megbízható embert va­ lahogy összeszedni? – folytatta Súja. Visszafordult Norikóhoz. Noriko elgondolkozott azokon az eseményeken. – Az… – Egy darabig úgy tűnt. – Ühüm – Súja is halkan válaszolt valamiért. ölje meg őket. de aztán nem szólalt meg többet. hogy Súja maga sem tudott rájönni. Aztán eszébe jutott valami. hogy ő is fél.

– Dehogynem. tudom… – Noriko egy pillanatra megszakította a mondandóját. hogy álmodtam. De ez a többi levélnél mélyebb benyomást tett rá. – Nem láthatsz bele az emberek lelkébe. és csak azután szólalt meg. hogy szeretlek téged. – Te nem tennél ilyet. és meg is őrizte. nem álom. mert megtetszettek neki a versszerű mondatok. Súja egy kicsit elgondolkodott. a Kölyökliga volt beállózsenije. ismeretlen feladótól érkezett szerelmes levelet. Te mondtad az előbb. Majd így folytatódott: „Soha nem volt tévedés. Mindenesetre ez Sújának eszébe juttatott egy világoskék bo­ rítékban. ha csak álom. kérlek. mert csak a holdfény világított. mosolyod nekem szól. Úgy kezdődött. szerelmes levelet kapott.” [78] . de nem lehetett tévedés. hogy egy nap mosolyogni láttalak. Nem mese. Talán azért. vagy ahogy jelenleg nevezi magát (néha mások is őt). Asz­ talfiókjába volt bedobva egy áprilisi napon. hogy „Nem kell. hogy becsaptam magam. de aztán folytatta – mert… már régóta figyel­ lek. nem baj. hogy te biztosan nem csinálsz ilyet. hogy ő. lehet. a Siroivai Középiskola rock’n’roll sztárja. Lehet. amikor azt hittem. – Tudod? – Igen. Az arcáról valószínűleg fá­ radtságot lehetett volna leolvasni.Nem látszott jól. és soha nem volt álom. de fordulj meg. Normális körülmények között vagy akár a jelenlegitől épp csak kicsivel romantikusabb helyzetben talán valamivel sza­ batosabban fogalmazott volna. hogy igaz legyen. Súja belenézett Noriko arcába. azt tudom. de mintha Noriko szeme elkerekedett volna. ami­ kor nevemen szólítottál”. Nem ez volt az első alkalom. nem lehetett álom.

Ha valaki nem bízik egy olyan helyes lány­ ban. A többi lány meg persze ez a szerelmes levél sem izgatta különöseb­ ben. És benned leg­ alább megbízom. van egy lány. – Azért szerencse. akit a legjobb barátom szere­ tett. Ez olyasmi. de nem tette meg. Nem hagyhattalak magadra. az magára vessen. Ez csak természetes. – Megsérültél. és ez a költői megfogalmazás is közel állt hozzá… Vajon tényleg? Sújában egy pillanatra felötlött. És most számára „a lány. Egy olyan lány után. Meg­ nyugtató volt.Noriko küldte azt a levelet? Súja emlékezett.” Ezt sem tette meg.” Most viszont Noriko kérdezett. és nincs is joga ilyen témát felhozni. – Te nem félsz tőlem? Miért segítettél nekem? – Hát mert… Súja megint gondolkozott egy pillanatot. De… most meg mihez kezdjenek? [79] . volt a fontos. hogy a borzalmas körülmények ellenére még képesek egymásra mosolyogni. „Te vagy az a lány. mint te. lévén. hogy az írás ha­ sonlított Norikóéhoz. hogy ő maga Sintani Ka­ zumi után futott. Ezért muszáj segítenem neked. hogy most rákérdezzen a le­ vélre. akinek ő tetszik. aki tetszik nekem. aki a világoskék borí­ ték szavaival élve nem fog „megfordulni” a kedvéért. – Aha – bólintott Noriko. Ha lesz „majd egyszer”. Hogy beszéljen-e Jositokiról. hogy ki az. Most nem arra kel­ lett rájönnie. akit Kuninobu Jositoki szere­ tett”. az. Megint Jositoki valamikori szégyenlős arckifejezése jutott eszébe. Nem túl alkalmas rá az idő. „Súja. Noriko mintha halványan elmosolyodott volna – kis igyeke­ zettel Súja is magára erőltetett egy viszontmosolyt. hogy legalább mi ketten együtt vagyunk – mondta Súja. amit majd egyszer kényelme­ sen meg kell beszélniük. hogy őt megvédje.

Nekik legalábbis észnél kell lenniük. Ez igazi kihívás. Még ha megpihennek is egy ideig. bármilyen hülyén hangzik is. óriási mennyiségben és hihetetlenül olcsón importálták egy harmadik országon ke­ resztül. de a célnak megfelelt. [80] . de a bal kezében még ennél is fontosabb dolgot tartott. akkor is jobb egy jól szemmel tartható hely. Még azt is tudta. mire készülnek mások. anélkül is jól tudta. hogy a ravasz meghúzása előtt szük­ ségtelen felállítani a kakast. Látta már korábban ennek a fegyvernek a másolatát. Volt hozzá egy doboznyi töltény is. betárazva. Elöl hagyta a térképet. (Egy kilenc milliméteres Walther PPK. hogyan kell ke­ zelni. csupán tíz méter széles tengerparti sáv és a minden átmenet nélkül magasodó erdő hatá­ rán lopakodott. 17. Az iránytűt. amelyet szintén most kapott. A mos­ tani játékban kiosztott fegyverek között nyerő húzás. Vállán a neki osztott hátizsák és a saját táská­ ja. jobb kezében pedig a hátizsákban talált kisméretű auto­ mata pisztoly.) a holdfényben úszó. mint az. hogy kigondoljanak valamit. Ugyanolyan olcsó bá­ dog.) Erősen tartotta a markában. Hason­ lóan a Program többi fegyveréhez. ezért el sem kellett olvasnia a mel­ lékelt használati utasítást. – Akkor menjünk még egy keveset. Nem tudhatja. A pisztoly érintése megajándékozta némi biztonságérzettel.Súja mindenesetre elkezdte összepakolni a csomagokat. sem az Amerikai Bi­ rodalomhoz. amelyik Sújához került. vagy más ellenséges államhoz nem csatlako­ zott. Keressünk egy nyugodt helyet. Ez lesz minden idők legborzasztóbb tájfutása – suhant át agyán a gondolat. – Bírsz még gyalogolni? – Igen. [Maradt 38 fő] 11 Numai Micuru (fiúk. az iránytűt és a zseblámpát. amely sem ehhez az országhoz.

Mert a mai Kirijama Kazuót bizo­ nyos értelemben Micuru hozta létre. Nem volt gonosz.” Persze ebben a játékban csak magadra számíthatsz. semmiféle tehetség­ gel nem rendelkező fiú számára a balhék jelentették az egyet­ len önigazolást. de meg volt róla győződve. a déli csücskében várlak. Erről persze a Nanahara Súja-féle hétköznapi diákoknak halvány gőzük sincs. 6. hogy a többi iskolában nincs számottevő ellenfél. hogy ők a „rosszak”. Persze korábban a városbeli ki­ sebb gyülekezőhelyeken már összefutott néhánnyal. Ő pedig soha nem mulasztotta el ilyenformán igazolni magát. Hiába a bélyeg. hogy így működ­ nek a dolgok. De a „Kirijama családot” elszakíthatatlan kötelék tartot­ ta össze. hogy őt néhányan itt még nem ismerik. amelyen ez állt: „Ha ez tényleg sziget. sem tudná elfelejteni. amikor az évnyitó és a teremben tartott eliga­ zítás után éppen az utolsót intézte el a biztonság kedvéért ke­ zelésbe vett két-három „fejesből”. tanulásra képtelen. átadott neki egy fecnit. annyira fris­ sen él benne találkozásuk emléke. ez a rend megőr­ zésének záloga. és azok erejéből ítélve tudta. ez a sza­ bály. Ezért aztán nem meglepő. Micuru általános iskolás kora óta meglehetősen „rossz” volt. ettől a kötelék nem lett gyengébb. csak éppen a hátrányos családi körülmé­ nyek között felnőtt. Már amennyire Micuru tudja. Kizárólag az erő volt az értékmérő. de Kiri­ jama Kazuo – legalábbis az általános iskola végéig – nem volt „rossz gyerek”. Természetesen ő ezt nem ezekkel a szavakkal gondolta végig. Élénken emlékszik a napra. Viszont előfordulhat. Ha akarná. Akkor történt. Királyból csak egyre van szükség. amikor először találkozott Kirija­ ma Kazuóval.) Micuru indulása előtt több mint negyven perccel el­ hagyta volna a termet. Kirijama Kazuo (fiúk. Különösen Numai Micuru és Kirijama kapcsolata volt rendkívüli. hogy első nap a középiskolában a város többi általánosából érkezők közötti „fejesek” legyűré­ sébe fektette az energiáját. [81] .Mielőtt megkérdőjelezhetetlen vezetője.

Rögtön el is szaladt. hogy most már elengedheti. Megfordult. – Remélem. közben bivalyerős bal kezével megemelte. Egy másik. – Azt kérdeztem. – Meg-meg. de előbb szavát kellett adnia. Négy. Nem volt vele semmi probléma. hogy megértetted-e! – rivallt rá Micuru. de akkor észrevette. megértetted. ahol senki sem jár. és még maga­ sabbra akarta emelni. – Meg kell büntetnünk. Újra felhangzott a nevetés. folytatta vaskos szájával formálva a szavakat. – Nem szabad ám bántani a gyengébbeket. Feltehetőleg azt akarta ezzel tudatni. Velem meg ne próbálj keményked­ ni. nála sokkal magasabb gyerek vette körül Micurut. és a szeme sarkában mintha könnycseppek gyülekeztek vol­ na. – Figyelj csak. A srácnak már kék zúzódás díszítette a szemöldökét. oké? A fiú fejét rázva mutatta. Egy dolgot első pillantásra meg lehetett róluk állapítani: hogy az övéhez hasonló életet élnek. Olyan volt. – Nem tetszik nekem ez a kisfiú.A rajzterem előtt ragadta mellen. öcskös – szólt Micuruhoz az egyik baljós mo­ solyú pattanásos. Két pofonnal el is volt in­ tézve az egész. [82] . akinek szőkésbarnára festett haja a válláig ért. hogy az az ő háta mögé néz. A begombolatlan állógallérra tűzött jelvényeik szerint harmadi­ kosok voltak. hogy eszébe sem jutna. de nem is tudott volna a nyomába eredni. Ezen a kissé „langyos” beszóláson mind a négyen felröhög­ tek. – Válaszolj! Ebben az iskolában én vagyok a legerősebb. mint az őrültek kacaja. Felfogtad? Micuru ideges lett. hogy a fiú nem válaszol. és kente a falhoz. aki leesett a földre. Hirtelen elengedte az eddig magasban tartott fiút.

és beszorította a bőrcipő talpa alá. és Micuru ujja utálatos hangon megroppant. hogy ezek nem normálisak. [83] . Soha nem tapasztalt még ilyen erős fájdalmat. A cipőtalpba erő gyűlt. Ekkor érzett Micuru életében először mindent átható félel­ met. de nem foglalkoztak vele.Mielőtt Micuru belerúghatott volna az előtte álló pattanásos­ ba. Kitört az első foga – a halántéka pedig annak a falnak vágódott. Négykézlábra állva próbált feltápászkod­ ni. hogy egy tanár arra jár. Torkát nem tudta némaságra bírni. hogy hátul a fejét valami meleg nedvesíti be. – Ne… Hagyjál… Már minden büszkeségét félredobva könyörgőre fogta. Beleszédült. a kö­ zépső ujjának is vége lett. ami a gyomrában volt. de most a jobb oldali rúgta hasba. Micuru fenékre esett. Még hogy rá hasonlítanak. – Undorító! – mondta valaki. ezeknek van valami fejlövé­ sük… Most a középső ujját állították készenlétbe. Az előbbi ka­ cagás hallatszott. Micuru arra gondolt. Kevés volt az esélye. „A francba – gondolta –. Érezte. Micuru felnyögött. és egyből kiadott mindent. ha külön-külön próbálkoznának…” De ezen hiába elmélkedett. Micuru megint felüvöltött. és a szemben lévő pattanásos hirtelen képen rúgta. Aztán a jobb csuklóját a földre szorították. – Na. Ugyanazzal a hanggal kísérve. Ő maga választotta az elhagyatott helyet. amelyiknek az előbb még ő nyomta neki az évfolyamtársát. csak még egyet. … Ez nem lehet… Nem lehet…. az egyikük szép módszeresen felhajtotta a muta­ tóujját. ahol megrendszabályozhatja az évfolyamtársait. beszari egy banda… Nem tudnának legyőzni. nagy tévedés. a bal oldali váratlanul kirúgta alóla a lábát. már nem tudott mit tenni velük szemben. De lehetett.

majd annyit mondott csak. Mivel szótlan és komoly volt. – Nem maradnátok csöndben? – szólt egy szintén csendes hang. és nem érdemes rá időt fecsérelni. Micurut különösebben nem is érde­ kelte. Azzal vissza is ment a rajzterembe. Az osztálytársa. Sötétkék festék fröccsent szerteszét a padlón. tuti. Igen ám. A kis termetű fiú laposra verte a négy harmadikost (szó szerint. de nem furcsa ez egy kicsit? Ettől függetlenül az előbbi pattanásos odament hozzá. mit motyogtál az előbb?! Na? Ezzel kiverte a fiú kezéből az ecsetet. hogy nem balhézik. egy ideig szótlanul nézte. és mozdulni sem bírtak). nem kell tovább magyarázni. hanem inkább félelme­ tesen jóképű. ha orvoshoz megy. a padlón he­ vertek. hogy ezzel a sérüléssel jobban teszi. Micuru egy pillanatig azt hitte. Azt hiszem. Kezében ecset. mert senki nem ismerte. Kivágódott a rajzterem ajtaja.Végre. – Te meg mit akarsz? Elsős vagy? Mit keresel itt? Na? Mondd csak még egyszer. onnan nézett a hang irányába. hogy egy tanár volt bent a rajzteremben. de mit keresett az évnyitó napján a rajzteremben? Jó. A fiú lassan a pattanásosra emelte a fejét. A fiú aki ott állt. Micuru továbbra is le volt szorítva a földre. akkor történt. hogy a nemes vonású képéből ítélve valami gazdag család gyereke lehet. Máshon­ nan költözhetett a városba. [84] . biztos rajzolt valamit. Azt állapította meg róla. majd megállt előtte. nem volt nagydarab. és ez a csendre intés is valahogy hülyén hangzott. Csakhogy akkor sokkal hamarabb közbelépett volna. Látta ezt az arcot az eligazításon. aztán odament Micuruhoz.

hogy olyasvalamit látott. amint elkészült vele. ahol a jó haverok összegyűlnek. aki tíz év alatt jó. akikről ő azt gondolta. és egyszer csak test­ közelben láthatta magát a világbajnokot. Kirijama elbűvölte Micurut. hogy egy elsős középiskolás műve. Kirijama mindig kifejezés­ telen arccal jött a nyomában. mint amit a kezdő bokszoló érezhet. de tagadó választ kapott. Királyból csak egy kell. Ezt már jó régen leszögezte ma­ gában. de azért ezeket a helyeket is ismerte. Erre Micuru pu­ hatolózni próbált. aki pedig nem az. Akkor karate. Meg sem kellett mérkőzniük. Merthogy a kedvenc mangájában is így volt. (Különben a kép az üres udvart ábrázolta a rajzterem ablakából. Presszók­ ba. ahol a lo­ pott árut felhalmozzák. Ezt a kiismerhetetlen oldalát is beleértve. De Micuru soha többé nem láthatta ezt a rajzot. Attól fogva Micuru ennek a fiúnak. Senki meg nem mondta volna róla. amilyet még azelőtt soha… Olyasféle meglepetés volt. és ennél többet sehogy sem lehetett kiszedni belőle. annak szolgálnia kell őt. Kirijama Kazuo egyedül intézte el azt a négyet.) Micuru elkalauzolta Kirijamát különféle helyekre. Egy zsenit látott. Kirijama Kazuónak szol­ gált. Teljesen meg volt döbbenve attól. csak annyit mondott. amikor először ta­ lálkoztak. De va­ jon miért? Micuru meg is kérdezte. de Kirijama csak annyit válaszolt. hogy egyesével még elbánna velük. hogy épp ahhoz volt kedve. ha a hatos mérkőzésre bejut. önkényesen ment be a rajzterembe festeni. mivel Kirijama azonnal kidobta a szemetesbe. hogy aznap. hogy biztos hírhedt volt már az általános­ ban is. Kirijama Kazuo rejtélyes figura volt. Hol tanulhatott meg egyáltalán így verekedni? Amikor Micu­ ru rákérdezett. hogy tanulta. annyira jól ki volt dolgozva.vagy valami más bajnokságon győzött? Erre is nemleges választ kapott. titkos helyekre. vagy a gyanús dolgokkal üzletelő dí­ lerhez… Ő maga inkább a verekedésekre specializálódott. Másrészt Micuru tudta róla.Micuru viszont jó darabig a padlón ülve bambult a négy fet­ rengő irányába. de ezek szerint valamennyire [85] .

hogy talán nem kéne ilyen balhékba belevinniük. feltűnően jól csinálta. Belőle biztos nagy ember lesz… Olyan nagy. A ki­ rály és… hű tanácsosa. hogy tényleg van olyan. hogy reagálnak majd. laposra verten kívüli felsőbb évesek. lehet. Micuru vívódott rajta egy keveset. ügyes tervet ötlött ki.azért érdekelte. a négy. hogy nem a legjobb csupa rosszra tanítani egy „fiatalurat”. Micurunak egyszer eszébe ju­ tott. (Nem mondta ki. Nem volt mitől félnie. más iskolából valók. egyszer sem fordult elő. de az előzmények miatt lehetetlennek tartotta. Szóval… én és Kirijama végig elválaszthatatlanok voltunk. bármihez fogott. Amikor mondjuk egy kocsma raktárába törtek be. aki bokszolóbajnokot nevelt. Micuru megálla­ pította. aki királynak születik. hogy a mostani körülmények dacára Kirijama és ők. Micuru el volt tőle ragadtatva.) Nem tudta. hogy elcsípték volna a rend­ őrök. Miközben Kirijamát megtették a banda fejének. nem? – Ezek után Mi­ curu sem foglalkozott többet a témával. sőt egész Csúgoku és Sikoku térségében is csúcskategóriás cég vezérigazgatója volt. (Mióta együtt voltak. a „család” tagjai egy­ mást gyilkolják. aztán megkérdezte Kirijamát. hogy a házukba (ponto­ sabban villájukba) beléphessenek. mint az edző. Okos volt. amilyet én még elképzelni sem tudok. Kirija­ ma azt az egyet megtagadta tőlük. Egyszer pedig belefutottak egy verekedésbe. Emiatt csúsztatott oda nekik Kirijama egy[86] .) Ennek tetejébe Kirijama apja a tartományban. hogy a szüleinek van-e egyáltalán fogalmuk arról. szórakoztató. de lehe­ tett érezni a viselkedéséből. de akár­ honnan nézzük is. Ráadásul Kirijama képességei nem merültek ki ennyiben. amelyeket az ő se­ gítsége nélkül Micuru nem úszott volna meg. és minden rosszat véghezvittek. mit csinál a fiuk. sőt még gimnazisták is voltak ott. aki csak annyit mondott: – Nincs ezzel semmi baj. Olyasféle örömöt érzett. és meg is valósította. Voltak helyzetek. Kirijama egy pillanat alatt mindet a földre küldte. A többi osztálytársról nem tudhatja.

Megkapaszkodott a meredek lejtőn. és a kanyar közepén egy rücskös szikla nyúlt a hegyről keleti irányba a tengerbe. 8. mit neki egy kormány? Ilyeneken gondolkodott. Persze nem mondhatnánk. hogy az ő fejé­ ben már rég összeállt a megoldás. Nem messze. A szikla jóval magasabb volt. Semmi kétség nem fért hozzá. A tenger felé fordulva a sötét víz vonalain túl kis fénypontok jelezték szigetek vagy netán még nagyobb szárazföld helyét. hogy nem félt. és szökhetnek meg innen? Ha Kirijama Kazuo egyszer beindul. Micuru mindenekelőtt a Kirijama által kijelölt helyre igyeke­ zett. és akkor látta. Ahogy kilépett az iskolá­ ból. és az alatt a huszonöt perc alatt. dauerolt hajából izzadság csurgott a homlokára. Olyan volt. majd elhagyta a part és az erdő talál­ kozásának vonalát. amelynek csak a háta lóg ki. odament a sziklához. mint Micuru. Ahogy dél felé haladt. mi van mögötte. a túloldalán pedig folyatódik [87] . és rövid. valószínűleg Kuramoto Jódzsi (fiúk. Gondosan körbenézett. Az iskolától délkeletre fekvő település felé tűnt el. hogy a szikla csak három méter széles. míg dél felé tartott az iskola felől. A kő hűvös és sima tapintású volt. csak egyszer vett észre egy em­ beri alakot. Ez itt a Szeto-beltenger valamelyik szigete – ez az egy biztos. Hogyan vághatják át azt a Szakamocsit. és mászni kezdett. már ott feküdt Tendó Majumi és Akamacu Josio holttes­ te. és Micuru egyre feszültebb lett. A játék elkezdődött. mintha valami dinoszaurusz vagy szörny bújt volna meg ott.egy üzenetet. Nagy nehezen felmászott a tetejére. nem lehetett látni. így nehezen haladt előre. és kitéve magát a holdfénynek. A diákegyenru­ ha alatt már az egész testét elöntötte a hideg veríték. jobbra a tengerpart nyugat felé elkanyarodott. Mit számítanak most a többiek? A lényeg. ráadásul a pisz­ toly a jobb kezében és a csomag a vállán akadályozták.) lehetett. hogy ők ki­ szabaduljanak innen. egyre kevesebb lett a rejtőzködésre al­ kalmas hely.

akkor ezek a tócsák kétségkívül olyan kar­ mazsinpirosak lennének. mint amilyet a Nagy Kelet-ázsiai Köztársaság zászlójában használnak. – Micuru. Ahogy egy bokszoló mérkőzés után [88] .). Leeresztette a fegyver csövét. A háta mögül jövő hirtelen hangra azonnal felpattant. és az eget szemléli. És a három test alatt egy-egy tócsa volt. hogy lemásszon a másik olda­ lon. Mi… mi ez… – Ez a déli csücsök. de minden bizonnyal Kanai Izumi (lányok. Azok a kupacok emberek voltak. az Szaszagava Rjúhei (fiúk. Kirijama Kazuo volt ott a szirt egy kiszögellésének árnyéká­ ban. aki az oldalán összegömbölyödve. Nekiindult. Meresztgette szemét a sötétségbe. 9.a homokos part. reflexszerűen felemelte a jobb kezében tar­ tott pisztolyt… Fellélegzett. az Kuronaga Hirosi (fiúk. 10. hogy Kirijama lábánál három kupac hever. ezért nem lehetett jól látni.). egy matrózblúzos lány hason feküdt. a szokásos higgadt tekinteté­ vel nézett fel Micurura. Micuruhoz hasonlóan a Kiri­ jama család tagjai. Micuru megkönnyebbülve szólította meg: – Főnök! De… Észrevette. de természetesen Micuru tudta. Feketének látszottak. Aki a hátán fekszik. Semmi kétség. egy kődarabon ült. csak reszketni kezdett. Semmit sem értett. 5. A harmadik. Miköz­ ben megfordult. hogy ha a nap fé­ nyében látná őket.) volt az. Kirijama hátrasimított hajával.

Leg­ alább egy fürdőkádnyi vér van itt szétlocsolva.magára ölti a melegítőfelsőt. Ezért én tettem meg velük. amit még a tanteremben érzett. Szaszagava Rjúhei pedig egy erőszakos szájhős volt (néha csak nagy nehezen lehetett megakadályozni. rendkívül hálás volt neki. Más a mennyiség. A kisujja és a gyűrűsujja elmerült benne. A megjelölt helyre még eljöttek. Aztán lehet. Vér. hogy megölik. mire gondol a másik ember. csak a fejével bólintott. és beletoccsant a pocsolyába. A vér szaga. hogy az Aka­ macu Josio-félék seggét rugdalja). Micurut elkábította a vér szaga. Hát igen… Mit lehet tudni. de amióta egyszer az öccsét elkapták bolti lopásért. csak hozzácsapódott a bandához. [89] . de aztán hirtelen Ki­ rijamára támadtak. Hogy ez a két fiú elárulja Kirijamát?… Míg ezen gondolkodott. Kuronaga is és Szaszagava is. – Meg akartak ölni. és ez a hangján is ér­ ződött. és Kirijama a kapcsolatain ke­ resztül intézkedett a rendőrségen az érdekében. hogy az ujjába belebújt volna. Jóval töményebben érezhető. Rjúhei mellén lévő jobb keze az alkarja hosszúságában félkört írt le. mint Kuninobu Jositoki véréé. és mindketten becsavarodtak. Nehogy már… Micuru nem hitt a fülének. anélkül vette a vállára az egyen­ ruha kabátját. Egyszóval ennyire kispályásak voltak. Kuronaga Hirosi semmiben nem volt különösebben jó. – Ezekkel me-eg m-mi? – Ezek? – Kirijama a teljesen egyszerű (de márkás) egyenes orrú cipője hegyével megbillentette a közelében fekvő Sza­ szagava Rjúhei testét. – E-e-ezek meg? – Micuru álla remegett. de ennek fejében totális hűséget fogadott Kirijama Kazuónak. hogy vala­ mi iszonyatosan nyálkás dolog terjeng körülötte. egyszer csak felfigyelt rá. hogy Kuronaga is és Szaszagava is félt.

A f-fenébe ezzel az idióta játékkal. Viszont annyira azért nem volt hülye. azért a város öt leggazdagabb családja közé tartoztak. Neki­ megyünk Szakamocsinak és a katonáknak.Csakhogy Micuru szeme a harmadik holttestre szegeződött. eszembe se ju-jutna me-meg­ ölni t-téged. és még Micurunak is tetszett egy időben. hogy hát miért is ne fordulhatna elő ilyesmi? Hiszen maga a főnök mondja… Rögtön magyarázkodni kez­ dett. és ha nem ment is nekik olyan jól. aztán igyekezett meg­ győzni magát. Micuru egy kicsit elbizonytalanodott. És most a Kanai… Micuru nagy nehezen megszólalt. a Ka-kanai… Kirijama kérlelhetetlen. A nyelve nehézkesen forgott. – Ka-kanai is… Kanai is meg akart ölni. hogy Kirijama a fejét rázza. – Fö-főnök. illetve a városi tanácsadó testület tagjai semmiféle valós hatalommal nem rendelkeztek. mert észrevette. Micuru félbeszakította a mondandóját. ezek csak névleges posztok voltak). de igye­ kezett valahogy mégis folytatni: [90] . – De én nem va-vagyok olyan. – Véletlenül épp erre járt. szúrós szeme rajta nyugodott. Szakamocsi megmondta. főnök. A hason fekvő Kanai Izumi apró termetű. hogy belebolonduljon egy rangján felüli csajba. és saját maga keresett választ a kér­ désére. helyes lány volt. Viszont Kirija­ ma biztos kitalált már valami módszert. nem? Én benne vagyok… Persze a tiltott zónának köszönhetően ínár meg se lehet köze­ líteni azt az iskolát. Nyo­ masztotta ez a tekintet. De egyáltalán nem volt nagyra magával. fö-főnök? Kirijama bólintott. mint Kirijamá­ éknak. ebben a szélsősége­ sen központosított bürokratikus államban a városi tanácsno­ kok. Apja képviselő a városi tanácsban (na jó.

és mi nem. Micuru egyre kevesebbet értett az egészből.). nem? Keresünk egy hajót. furcsamód nagyon szomorúnak tűnt. Próbálta volna Kirijama sze­ méből kiolvasni. – Mindenesetre… [91] . Pedig nála hamarabb ment ki… Miért nem…? Természetesen lehet. – Én arra gondoltam. Fogalmam sincs. – És most is úgy van. Erre Kirijama folytatta. A hold világított. hogy bármelyik jó. hogy miről beszél. – Hogyhogy bá-bármelyik jó? Kirijama kicsit kinyújtotta a nyakát. hogy mi az. és amikor ennyit megtudott. nem volt itt. Legalábbis így hallatszott. Ebben a testtartásban folytatta: – Néha nem tudom. és különös pírnyakat vetett a szabályos arcra. vagy netán már idejövet valaki elintézte. és megemelte az álfar a sötét ég felé fordítva. Cukioka Só (fiúk. Nem értette. de az az arcára vetülő árnyékban továbbra is csak higgadtan fénylett. mi a helyes. Ahogy így beszélt.– Vagy kiszökünk innen. és… Kirijama megszólalt: – Elmondhatom? – mire Micuru megint félbehagyta a beszé­ det. hogy csak fél. de maga a tény rendkívül baljós érzéssel töltötte el. Kirijama folytatta. 14. és sokáig tart neki eljönni idáig. aki hozzá és az itt fekvő Szaszaga­ vához és Kuronagához hasonlóan elvileg a „család” tagja volt. Mintha valami hiányozna. valami egészen más suhant át az agyán. Aztán rájött. de Micuru csak pislogni tudott rá.

Most Micurunak eszébe jutott az a dolog. Tényleg. Nem igaz… Ez nem lehet… Nem akarta elhinni. Micuru nagyot nyelt. hogy ilyesmivel nem is törődik? De nem csak erről van szó. ha pedig… Még be sem fejezte.Visszafordult Micuruhoz. érzelemmentes. ez nem lehetett igaz. a Kanai meg itt volt. és ő maga ezt valamiféle rendíthetetlen csapatszellemnek fogta fel. Végig úgy volt vele. Kirijama mostani hajviseletét. mert Kirijama a ki­ rály. csak tapasztalatszer­ zés. és hagyta porosodni valahol az elméje egy szegletében. nem?”. Igen. szóra­ koztató. vagy csak. szembeszállok Szakamo­ csival. hirtelen felgyorsultak. egyszerű tapasztalatszerzés. igen. főnök. – Idejöttem. hogy nem fontos. [92] . Csakhogy… Micuru végre rájött: mi van. hogy „Nincs ezzel semmi baj. el akart menekülni. amikor Micuru végre rájött. ha egyszerűen csak nem akarta fárasztani magát a haja megváltoztatásával? Annyira el van foglalva más dolgokkal. sokkal félelmetesebb meg minden…” Kirijama azóta nem változtatott rajta. Hogy mi volt az? Egyszer sem látta Kirijama Kazuót mosolyogni. Lényegte­ len dolog. És attól fogva Kirijama szavai mintha allegro jelzést kaptak volna. én meg elkaptam. ő maga mondta egyszer. a hátrasimí­ tott frizurát még ő javasolta neki akkortájt. hogy ők folyton Kirijamával voltak. és ő a hű tanácsosa. – És feldobtam egy pénzt. „Úgy jobb lenne. És mert ez részéről örökké tartó hű­ séget. Kirijama részéről pedig az iránta gyakorolt kegyet je­ lentette. de lehet. hogy Kirijama számára ez csak szórakozás volt. Ha fej. de Micurunak ez volt Kirijamához fűződő kapcso­ latának egyik jelképe. Igaz. amikor meggyó­ gyultak a törött ujjai. ami már régóta foglalkoztatta.

Az egyenruhája alatt. mintha mindenfélén gon­ dolkodna. Mivel Kanai Izumit. a hasától a melléig négy. mély sötétség uralkodik. A szeme valahova a Sarkcsillag tájára szegeződött. Szinte jólesően ropogó hang hallatszott. Micuru kezében megmoccant a Walther PPK csöve. üres tér… Lehet. a teljes semmi. [93] . A tenger felől jövő fuvallatba keveredett a vértócsákból fel­ szálló vérszag. A hátán viszont két akkora lyuk volt. a partnak ütődő hullámok hangja morajlott. bár azt valószínűleg nem is láthatta. hogy egy-egy konzerv is belefért volna. ujjnyi lyuk tátongott. hogy Cukioka Só rájött erre? De ezen már nem volt ideje gondolkodni. az annak idején eltört ujjára) összpontosított. a sötétség nem jó szó erre. de a lelke mélyén valójá­ ban egy számomra felfoghatatlan. amely a játék kezdete óta felhangzott a szigeten. Vagy nem. csakhogy addigra már rázkódni kezdett a Kirijama vállára vetett kabát. Egy idétlen fémeszközzel – egy Ingramm M10-es géppisz­ tollyal (mintha egy piskótásdobozra fogót szereltek volna) – a kezében Kirijama folytatta: – Ha írás. A Walther PPK-t szorongató jobb keze csípője magasságában himbálózott. nagyon ha­ sonlított egy régi írógép kopogására. illetve igazából talán azt is tette. amilyet a régiségboltok­ ban lehet találni. de ez a hang. nehezen ész­ revehetően. Persze teljesen más­ ról van szó. meg úgy tűnt. amikor percenkénti kilencszázöt­ ven lövedék sebességgel gyullad be a puskapor. ez volt az első fegyverropogás. Összes idegszálá­ val a jobb kezében lógatott Walther PPK ravaszán tartott mu­ tatóujjára (igen. Szaszagavát és Kurona­ gát is késsel ölték meg. Micuru még állva maradt. akkor belemegyek a játékba. …Kirijama tényleg okos.A következő gondolata pedig talán még közelebb járt a lé­ nyeghez. olyan erős volt aznap a hold fénye.

hogy tükörbe nézzen. ha megtudja. Csak kíváncsi volt az emberi testre azután. a sebet okozó rendkívüli bal­ eset következtében majdnem meghalt. és jobb keze ujjával óvato­ san megérintette a szitává lőtt testet. speciális nevelésének hatására ennyi idős korára már mindent tudott. Mikor a teste elterült. esetleg együttérzést – ezek közül az érzelmek közül egyiket sem érezte. egy furcsa érzés. azután ugyanezeket az ujjakat hirtelen a bal halántékára. Nem mintha érzett volna valamit. Mintha meg akarna bi­ zonyosodni valamiről. hogy végül is nem veszít semmit. Nem csoda. Kirijama Kazuo egy darabig némán ült. aki a „szülei” alapos. mire ő akkora lett. illetve úgy volt vele. hogy anyja azonnal belehalt sérüléseibe. amelyet egy hírneves orvos és az apja folytatott az éles szilánkról. ennek az egy érzésnek az okát mégsem tudta. milyen is az. De nem úgy volt. mint­ ha egyszerűen csak a hátrasimított haját igazította volna meg. Mindez még régen történt és ti semmit sem sejtett: nem tudta. a feje egy kőbe ütődött. pontosabban egy kicsivel halánté­ ka mögé helyezte. oda­ ment Numai Micuru holttestéhez. Lelkiismeret-furdalást vagy gyászt.Mintha csak ezekre a szavakra várt volna. és egyetlenegyszer épphogy öt centit visszapattant. Hamar vissza is húzta a kezét. mert annak a sebnek a nyoma már szinte teljesen eltűnt ad­ digra. hogy ami­ kor még az anyja hasában volt. Kirijama jól ismerte ezt a megmagyarázha­ tatlan érzést – nem fájdalom és nem is viszketés. hogy belement a golyó. Ő. amit a világon tudni lehet. és azokról a finom idegsej­ [94] . Arról a párbeszédről sem tudott. amely igen ritkán. amely a baleset sorín. közvetlenül a szüle­ tése előtt fúródott a koponyájába. és amelyhez a rá következő reflexszerű érintés szo­ rosan hozzátartozik. Micuru hasra vá­ gódott. Idegenek számára ez úgy tűnhetett. évente csak egy-két alkalommal je­ lentkezik. és persze azt sem. Aztán felállt.

Szakura jobb és Kazuhiko bal keze egymásba fonó­ dott. nem fordult elő vele. sem gyászt. Tulajdonképpen szerencse. A part­ hoz verődő hullámok zaja a sziklán keresztül feljutott oda is. A sziget Kirijamáékkal ellentétes oldalán. amelyet Kazuhiko kezébe adott. 21. A két irány­ tű is. amelyet a vágatlan fű koronaként borított. Ahogy Kirijamáék a sziget déli csücskén beszéltek meg találkozót.) és Jamamoto Kazuhiko (fiúk. 4. és az apja. sem együttérzést nem érzett. Az orvos hamarosan meghalt a mája miatt. hogy számára az efféle tudatosítás eleve lehetetlen volt). Így nem maradt senki. Mióta csak a „világra pottyant”.) ennek a fűvel benőtt sziklaszirtnek a szélén ültek egymás mellett. Ogava Szakura (lányok. hogy „az északi végében”. és egy magasan kiemelkedő sziklaszirt tartott a Nagyjából húsz méter magas volt. hogy valaha bármit érzett volna. de benne nem is tudatosult különösebben (elmond­ hatjuk. A tetején egy kis fennsík terült el. A hold világította meg őket. Kirijama Kazuo most. az állt (a „Mi most meg fogjuk ölni egymást” mellett). aki mesélni tu­ dott volna neki ezekről az eseményekről. Körülöttük hevertek a hátizsákok és csomagjaik. amelyeket az orvos (aki büszke volt a tökéletes műtétre) óhatatlanul kiemelt a szilánkkal együtt. szóval az „igazi” apja. bonyolult okok következtében szintén nincs már az élők sorában. hogy nem ütközött az irány Kirijamáékkal. az északi részen meredek volt a domborzat. Kirijamának magától értető­ dő volt. A lábuk a tenger felé ló­ gázott. Numai Micuru és másik három társa holtteste előtt sem lelkiismeret-furdalást. [Maradt 34 fő] 12 tengerbe.tekről sem. hogy ő. a hullámok párája pedig a fújdogáló szellőn táncolt fel. Szakura papírján. így volt idejük kettesben be­ [95] . Egyetlen dolog volt csak biztos.

Hajnali fél négy lesz nemsokára. A nagy szárazföld talán Honsú. virrasztó felvételiző is. látta Tendó Majumi és Akama­ cu Josio holttestét. hogy van köztük velük egyidős. Ráadásul mire ideért. most meg egy árva fényt nem lehet látni. Biztos a kormány korlátozta a közlekedést errefelé. Magas volt. akik szökni pró­ bálnak Ez a Szeto-beltenger. Rázta a hideg. és ahonnan lelövik azokat. azokon túl pedig nagyobb szárazföldet lehetett sejteni. Ez lehet a Szakamocsi által említett hajó. és beazonosított egy kis fekete pontot úgy kétszáz méterre a parttól. Amikor kilépett az iskolából. Szakura suttogott. – Aha. ame­ lyet még feketébben pöttyöztek a szigetek árnyai. ahol máskor éjjel sem áll meg a hajóforgalom. valahonnan messzi­ [96] . Bár az előbb. Kazuhiko nadrágjának övébe egy Colt 357-es Mag­ num revolver volt tűzve. igen – válaszolta Kazuhiko. de számukra már elérhetetlen világ volt. és egy kis ideig összeölelkeztek. Más lányokéhoz mérten elég rövidre volt vágva a haja. Kazuhiko hunyorított. úgyhogy levette a szemét arról a fekete pont­ ról. A hold fényében feketéllett a tenger. Nem is tűnt olyan távolinak. – Milyen csend van. vékony. hogy nem lesz alkal­ ma használni. ame­ lyet más hajó bocsátana ki. és a széles homlokánál induló szép profilja mintha folyton mosolygott volna. mint egy seb­ zett kismadár. és maga elé nézett. de már érezte. A szigeteken és a szárazföldön is fényfoltok égtek. amikor végre megérkezett Kazuhiko. Lehet. amely kissé vaskos orrnyergét leszámítva szabályos volt. Elfordította Szakuráról ar­ cát. és mindig szépen kihúzta magát.szélgetni. ez a test úgy reszketett. Minden bizonnyal a sötétségben úszó fénypontok közeiben különféle emberek alusszák nyugodt álmukat. amely „igen fontos szerepet tölt be”.

Szakura Kazuhikóra nézett. Letartóztatási parancs vagy bármi hasonló minden nélkül. nem abban. nap mint nap annál az asztalnál ebédelve. hogy pont Szakuráék [97] . és a végsőkig folyatódni is fog. de most hallotta először ezt a történetet. de úgy érezte. Nem valami feltűnő virág. – Jöttek a rendőrök. A pom­ pom-lányokéhoz hasonló bumfordi kis bojtok sorakoztak hajszálvékony szárain. hogy már ez sem számít. amelyikkel Kazuhiko kezét fogta. amit épp ta­ lált. nem fagyizhatunk együtt többé. Nem fogom elfelejteni. néhány szál pitypang vagy valami hasonló volt.ről még hallott valamit. amely a másik kezében volt. Anyukám átölelt. az asztalnál ültem. A játék elkezdődött. a kis konyhánkban történt. – Dehogyis! – kezdett volna bele Kazuhiko. Én meg ott nőttem fel. hogy a lány teste rázkódik. – Nem lehet szembeszállni velük. – Ezt köszönöm – szólt Szakura. Idefelé jövet összeszedte. Egy szó nélkül egyszerűen csak lelőtték. Erről is beszélt az előbb Szakurával. és az icike-picike csokorra meredt. és közben így szólt: – Innen nem térhetünk vissza mindketten. Az apám ellenezte a kormány tevékenységét. de most csak ez adódott. Szakura egy ideig a csokrocskát nézegette. ami fegyverropogásnak tűnt. Épp csak egy hónapja. Én ezt pontosan tudom. Kazuhiko mosolyogva felelt: – Szívesen. és megölték. de Szakura hatá­ rozott hangja félbeszakította: – Nem lehet szembeszállni velük. Már nem sétálha­ tunk kettesben a városban. Kicsi vol­ tam. Már több mint két éve együtt jártak. Aztán egy napon… Kazuhiko érezte Szakura kezén keresztül.

Vagy hát. Végül is csak az alsó középiskola harmadik osztályába járt. – Milyen kedves vagy. majd mélyen be­ lélegezte és kifújta a levegőt –. Kazuhiko szótlanul figyelt. ahogy kimondta ezt. Kazuhikónak.lakásában – először Találkozott a testük. de Szakura azután sem beszélt neki erről. bár érezte. ráadásul még az irodalomosztály­ zatai sem voltak a legjobbak. Kazuhiko újra érezte a tenyerén keresztül. Tegnapig még mindenki jóban volt… Most meg legyilkolják egymást. az a gyönyörű kristálytiszta lelke? Hogy Szakura léte mennyire fontos volt számára? De ezeket nem tudta szavakba önteni. Ezt szere­ tem benned nagyon. Kazu! Olyan aranyos vagy. akartam veled találkozni. Ha nem lett volna ilyen gyermeteg. amit mondania kellene. Félelem és a számukra megadatott bárgyú sorssal szemben érzett irónia keveredett mosolyában. – Én nem tudnám elviselni. – Én is szeretlek. Szakura megint beleremegett. hogy van ezenkívül valami. Szakura viszont váratlanul elmosolyodott. szívesen részletezte volna ezt még. már el is kezdődött. Szakura folytatta. – Most szörnyű dolgok fognak történni. és jobban tudta volna ki­ fejezni magát. de csak erre a semmitmondó mondatra futotta: – Nem lehetett könnyű. – Mindenesetre – Szakura lehunyta szemét. ahogy Kazuhikóra né­ zett. Iszonyúan szeretlek. Hogy mennyire mélyen hatolt a szívébe Szakura arca és beszéde vagy a szelíd mozdulatai. ahogy me­ sélted. [98] .

hogy te már nem vagy. amelyben a pitypangcsokrot tartotta. itt. mindkettőnknek nem lehet. egy bugyuta szerelni történet. még jó! Szakura nagyon kedves lány. – Innen nem térhetünk vissza mindketten. Itt. nem tudnám elviselni. láttam. a… Miközben Szakurát hallgatta. Ez a DBS kereskedelmi csatorna sorozata. Ezért… Szakura itt félbeszakította a mondandóját. hogy te nem vagy. – És… – Szakura újra megszólalt. nem tudnám elviselni. Míg nem zavarja senki. hogy ne hagyjam ki. a megszokott helyen utolsó részét? A fiú bólintott. Ha véletlenül én marad­ nék életben. Teljesen hétköz­ [99] . és megrázta a fejét. a Nagy Kelet-ázsiai Köztársaság tévétársasága készítette. Kazuhiko igyekezett mosolyogni. – Láttad a múltkor az izét? A csütörtöki kilencórásat. – Jó. hogy a lány mit akar mondani. Szakura nem mondta végig. Te mondtad. megtörölte szemét. – Ja. és a jobb kezével.Hát persze. akivel Kazuhiko valaha is találko­ zott. Hogy ezért most meghal. Ha életben maradnék is. helyette csak így szólt: – De te maradj életben. majd egy vá­ ratlan kérdést tett fel. Ha egyikünk véletlenül mégis hazame­ hetne. Elfordította a fejét Kazuhikóról. és az elmúlt néhány évben irgalmatlan nagy volt a nézettsége. Kazuhiko tudta. Kazuhiko arra gondolt. Minden lánynál kedvesebb volt. és szép nagy szeméből hirtelen könnycseppek buggyantak elő. de egész jól meg volt csinálva. – Hogy mondhatsz ilyet? Én is ugyanígy vagyok vele. A Ma este. Ne hagyj engem egyedül! Szakura a fiú szemébe nézett. őelőtte. majd megszorította a lány kezét. na szóval. hát ilyesmikről beszélgettek ők mindig. hogy hú.

a Mizue. Csak a Miki barátnője. hogy a két főszereplő összejön a végén. Kazu. vagy ta­ lán a végtelenségig? Abbahagyták. [100] . És ez volt a jel. Ennek így kell lennie. Kitag­ ava Anna játszotta. nem. asszem. de én is ugyanúgy éreztem. – Nem tudom szépen megfogalmazni. – Én nem tudom szépen megfogalmazni. Erre már Szakura is szégyenlősen kuncogott. Aztán kicsit közelebb húzódott Szakurához. de… Kazuhiko ráharapott az ajkaira. Épp csak néhány másodpercig. amikor elsőben először kerültünk egy osztályba. Magas voltál. Abba az egybe nem tudok belenyugodni. Ahogy ezen gondolkodott. – Az tetszett. de ennyivel is milyen boldogok voltak. Egyértelműen ember okozta. – Előled nem tudok eltitkolni semmit. akit sze­ retett.napi. Nagyon boldognak tűnt. Teljes szívéből meg fog érteni. majdnem ő is elsírta magát. és megcsókolták egymást. – Még most is emlékszem. Pedig szépen megfogalmazta. inkább tíz-húsz másodpercig is. jobb kezét pedig a vállára tette. Folytatta. Bal keze a lány jobbjában. értelmetlen párbeszéd. tudod. és gondolkodott egy kicsit. mert valami neszezés ütötte meg a fülüket. Összeborultak. Én biztos utána mentem volna. Szakura az utolsó pillanatig meg akarja őrizni ezt szá­ mukra. jóképű. Kazuhiko elnevette magát. hogy ez a Mizue miért nem futott a férfi nyomában. amikor folytatta. A hátuk mögül a bozótosból. hogy ez az ember meg fog engem érteni. – Gondoltam. hogy ez lesz róla a véleményed. és rögtön tudtam.

szép csendben maguk mögött hagyják ezt a világot. talán így fejezte vol­ na ki magát: „Életemet áldozom az ő tiszteletére. szinte teljes volt a sötétség. és térdét átölelve egész kis testében remegett. hogy itt letáborozott. hogy az általa keltett zörej jelezte számukra az in­ dulást. Kezük szorosan összefonódott. kettejük teste egyszer csak eltűnik egy­ más mellett a fűvel borított sziklaszirt túloldalán. nem ért el az ablakon besütő hold fénye. Halkan fo­ lyatódott a kimagasló kőfalnak verődő hullámok morajlása. De Szakura ezt nem akarta. [Maradt 32 fő] 13 Etó Megumi (lányok. Talán működött a vil­ lany. a tenger sötétjével a háttérben. Nem volt szándékában bárkit is önszántából bántani. Ebben a sötétségben az óráját sem tudta megnézni. Az ócs­ ka konyhában az asztal alá. És ő minden­ nél fontosabb volt Kazuhiko számára. hiábavaló öldöklésbe. 3. A bozótosból csak félig dugta ki a fejét Ucumi Jukie (lányok. ezért fel sem me­ rült benne. siessenek a felszállással! Már nem volt mit mondani. de Megumi persze meg sem próbálkozott vele. biztos lehetne védekezni. hogy mielőtt belekeverednének ebbe a rohadt.Figyelem. Csak döbbenten bámulta.” A két test a sziklafal túloldalán lebegett. Jukie? – egy darabig csak reszketni tudott. 12. Persze. hogy a háta mögül Tanizava Haruka (lányok.). ő kö­ vetni fogja. És ha ez a lány így kívánja. és a szellő tovagörgette a füvön a Szakura kezéből kiesett kis virágokat. 2. ahogy az osztály első szá­ mú szerelmespárja. a vonat indul! Kérem.) a sötétben kuksolt. A világ minden kincsé­ ért sem adta volna cserébe.) megkérdezi. és lélegzet-visszafojtva nézte végig az egészet. Ha költőibb lélek lett volna. amely alatt elbújt. Ő azt akarta. – Mi baj. Noha hallotta. de legalább két óra eltelt azóta. Úgy hajnali négy körül [101] . Fegyvert markolva szembeszállni a hátuk mögötti ismeret­ lennel. az egyetlen összefüg­ gő település egyik félreeső házában. A sziget keleti partján volt.

Talált [102] . és felkutatta a lakást. Öten jöttek ki előt­ te – csupán öt ember.járhat. hogy maga sem tud­ ta. biztonságban lehet legalább addig. és ha fesze­ geted. merre fut. hogy bármelyikben belebotlik valakibe. és újra meg­ borzongott. maga után hagyva az ebédet meg mindent – jutott eszébe. ha belép a zónába. Vagy ötven-hatvan ház lehet itt. amely felrobban. Rög­ tön az jutott eszébe. Olyan hangos volt. Aztán annak ellenére. és mire feleszmélt. de az első zárva volt. egy pocsék szellemkastélyba kevere­ dett. Felemelte a fejét. Egy órája is megvan már. fogta a kapott zseblámpát. Ezt jól tudja. de a lakáson még érződött az élet szaga. már a településen járt. hogy minek a hangja lehetett. Belépett. és az ablak melletti mosogatón. Nyomasztotta a nyak­ örv. noha nem volt semmi jele. Egy kiskorában hallott tengeri szellemtörténet – amikor a Mary Celeste hajó egész legénysége hirtelen eltűnt. a hold fé­ nyében edényszárító és teáskanna sziluettjét látta sorakozni. felrobban”. de nem volt mit ten­ ni. Mindenesetre a legfontosabb. A harmadiknál végül egy ott heverő kővel betörte a hátsó kerti ajtót. eléggé valószínűtlen. Nem is akart bele­ gondolni. Szakamocsi azt is mondta. Megumi persze a legközelebbi házba akart behúzódni. hogy mintha tűzijáték hang­ ját hallotta volna valahonnan messziről. Ha meg kulcsra zárja az ajtót. Sikerült bereteszel­ nie. és minden elsötétült. és ez valahogy természetellenesen és kellemetlenül hatott. nagy nehezen rácsukta a külső faajtót. és mivel ezt az ajtót már hiába próbálta volna bezár­ ni. hogy pilla­ natnyilag úgy érezte. hogy ne sza­ lassza el Szakamocsi rendszeres híradásait a tiltott zónák he­ lyéről és idejéről. Ő hatodikként hagyta el az iskolát. hogy bárki meghallotta volna. A második is. hogy „nem jön le. amíg a tiltott zóna vagy mi miatt helyet nem kell változtatnia. és úgymond elbarikádozza magát. hogy még nem indultak valami sokan útnak. hogy önkéntelenül is behúzódott a veranda magas padlózata alá. Az indulás után olyan állapotba került. Az itt lakókat biztos átmeneti szállásokra zsuppolta be a kor­ mány.

mondta egyszer Súja. hogy mindenki más halott. ahogy felidézte Súja arcát és hangját. Viszont ha ez a hely (a térkép szerint a település szinte teljes egészében a H8-as zónába esett) végig nem kerül a tiltott mezők közé. de halott még Nanahara Súja is. hosszabb haja („Bruce Spring­ steent utánzom”. Épp ezért reszket itt. Csakhogy… Megumi megállás nélkül reszketett. Ez nagyon félelmetes. mint a nyugatiaknak. és ő életben lesz. Ami­ kor improvizált. és énekórán mindig méltatlankodó képet vá­ gott. (Olyan. Teste magától táncra perdült volna ritmusukra. ha Súja most itt lenne mellettem… De hát miért nem vallotta meg Sújának az érzelmeit? Egy szerelmes levélben? Vagy elhívhatta volna valahova. akinek az arca valahányszor csak eszébe jut. De amikor majd megszólal a játék végét jelző síp. Olyan könnyed dallamok voltak. az azt fogja jelenteni. de ennek ellenére rendkívüli énektehetsége volt. amikor a kormányról vagy a Vezérről szóló dalokat éne­ kelték. Sújára gondolt. és kitámasztotta velük az ajtót. miközben gondolkodott. és [103] . mint valami gyönyörű templomi harang­ szó. térdét felhúzva. Ez az öldöklősdi nem menne neki. mint egy kiscica – gondolta néha Megumi.) Általánosban a Kölyökliga legfontosabb játékosa volt. Megumi ott a sötétben. Az a kicsit érdes. olyan dallamokat tudott előcsalni a gitárjá­ ból. Leg­ inkább a hangja ragadta meg. Ó. akár életben is maradhat. és nem lehet csak úgy akárkiben megbízni. nem is ma­ gas. hogy miről beszél) és álmatag. Igazából a rock nevű tiltott ze­ néért rajongott. és ez meglátszik nagy­ szerű testén… Kicsit csillapodott a remegése.két jó erős horgászbotot. Most pedig itt van a konyhaasztal alatt. Természetesen a játék­ szabályok alapján ebben a játékban mindenki ellenfél. de Meguminak hal­ vány gőze sem volt. Halott a néhány közeli barátnője (Inada Mizuho és Minami Kaori). kedves szeme van kettős szemhéjjal. izgatottság fogja el. Sújának kicsit hullámos. milyen jó lenne. amilyeneket Megumi még sohasem hallott azelőtt. de nem is mély hangszín.

hogy a szülei gondoskodása már-már túlzás. De… Megumi odarántotta magához a saját nejlontáskáját a kapott hátizsák mellől. ha valami történne az utazás alatt (ez pedig most tény­ leg valami volt). 8. hogy nála le­ gyen. hogy hozzájut egy saját vonalhoz. Megumi majd szétfeszült a várakozástól.szemtől szemben elmondhatta volna neki. akinek volt telefonja az osztályban. és lázasan turkálni kezdett a váltás ruha és a tisztálkodószerek között. A keze egy szögletes. A fény megvilágította szoknyás térdét és csomagjait. Vagy akár telefo­ non. Édesanyja vette neki. Egy. Kivette. 7.… Egy pillanatnyi csend után a telefonhoz szorított fülébe ért a hívóhang. hogy irigyelte azt a két-három embert. Igaz. Reszkető kézzel kinyitotta a fedelét. aztán pedig egész mostanáig teljességgel megfeled­ kezett róla azóta. semmi szüksége ilyesmire egy középis­ kolásnak. hogy a házakban nem lehet hasz­ nálni a telefont. Egy mobiltelefon volt. anya olyan izgulós. hogy a képernyőn annak rendje és módja szerint ott sorakozott a kis antenna és a térerő jelzése. másrészt viszont régóta úgy érezte. 9. Igen. nem ámítás –. Szakamocsi mondta. Telefon. kemény tárgyhoz ért. Automatikusan átváltott hívásfogadás üzemmódból hívás üzemmódba. valami szöget ütött a fejébe. Kihúzta a cipzárt. – ó. ket­ tő. A siroivai lakásuk száma. istenem! Megumi idegesen tárcsázott. Most már úgyis mindegy. hogy a vadiúj telefont berakta a táskájába. de ami ennél fontosabb – nem csalás. és ujjongott magában. Ahogy eddig eljutott. három… [104] . és zöld fény gyulladt a kis kijelzőn meg a gom­ bokon. 0. 2.

hogy így lesz… Én itt fogok… meghalni… Meghalok… A szíve hamarosan még ennél is hevesebben kezdett verni. A nappaliból jött. miért pont ide? [105] . gyere értem! Megumi szinte önkívületben beszélt a telefonhoz. Annyira meg­ könnyebbült. ez nem… Végre beleszóltak. Nem meg­ mondtam. – Jaj. segíts rajtam! Papa. Etó. papa! Megumi összetöpörödve lehunyta a szemét. Etó? Megumi feljajdult. – Nem az édesapád az. Ahogy betörnek egy üveget. A szíve vadul kalapált. mibe kevere­ dett a lányotok. bármelyikőtök! Jó. Megmenekültem. Aztán nagy sietve majdhogy szét nem verte a földre esett telefont. Jött valaki. gyorsan már… Kattanás hallatszott. megmenekültem! – Papa! Én vagyok! Megumi! Jaj. és elhajította a telefont. hogy majdnem beleőrült. Valami… Papa miért nem?… Nem. de a vonal másik végéről nem jött válasz. ahogy le­ nyomta a hívásbefejezés gombot. Csörrenés ütötte meg a fülét. Jaj… Nem sikerült… Tudtam. valaki! Miért? Egy csomó ház van. hogy nem lehet használni a telefonokat. de tudnotok kell. Szakamocsi vagyok. – Halló! – szólt bele egy hang. ahol az előbb ellenőrizte a zárat.Gyorsan vegyétek fel! Papa vagy mama. papa! Gyere. nem illik ilyenkor telefonálni. és újfent ránehezedett a reménytelen­ ség. ezért hirtelen magához tért. Gyorsan arra fordította a fejét. Valami… nem stimmel.

A hangok alapján az illető körbejárta a házat. ahol Megumi volt. mert hozzá ha­ sonlóan ő is lány volt. majd óvatos lépések halk zaja hallatszott. vagy talán azért. Megumi számára Szóma Micuko félelmetesebb jelenség volt. 11. Sze­ retett volna felszívódni. és Micuko maga soha nem bántotta Megumit. hogy ne hallják meg a szívdobogásomat! A nyíló és csukódó ablak hangja. Az iskola fő züllöttjéé. A mosogatón lévő teáskanna és lábosok feletti teret pásztázta. viszont vele még Hirono sem mert szembeszállni. akikről pedig min­ denféle pletykák keringtek. istenem. és mozdulni sem tudott. hogy az a valaki jó barát. hogy azért. – Még szerencse. Sóhajtást hallott. istenem. Mert… Ez annak a bizonyos Szóma Micukónak (lányok. Lehet. kirúgta a lábát. minél hamarabb. és beszélhet majd vele. Kivette a műanyag tokból a hátizsák tetejére rakott fegyvert. Szerteforgácsolódott a tűnő reménysége.) a hangja volt. a Micuko bandájához tartozó Simizu Hirono elég rendesen megszívatta. [106] . és zsebre vágta. Istenem. akinek imádni valón angyali arca van. A lépések betértek a konyhába. szikével fel­ vágta a szoknyáját… Mostanában mintha elvesztette volna az érdeklődését iránta. amelyet kapott – egy kétélű búvárkést. hogy nincs itt senki – mondta az a valaki. hogy harmadikba menet nem kel­ lett osztályt váltania). El kell menekülni. tedd meg nekem. Ha Me­ gumi elment mellette a folyosón. mint Kirijama Kazuo vagy Kavada Sógo. Megumi szíve egyre hevesebben kapálózott.Kapkodva összecsukta a tompa zöld fényt sugárzó telefont. de Megumi már a hangtól pánikba esett. majd egyenest a konyha felé tartott. de egy pillantásával meg tudja félemlíteni a tanárokat. Keskeny elemlámpafény szelte át a konyhát. Csakhogy a teste lemerevedett. mert megszűntek ezek a dolgok (de még így is lehangoló volt. mert amikor máso­ dikban először kerültek egy osztályba.

Beleszólt egy hang: – Szakamocsi vagyok. ne már. Légyszi. Gyorsan… Menj már ki! Legalább ebből a szobából menj ki. Amint Megumi ráeszmélt. Megumi? Ott vagy? Micuko hangja a konyha sötétbe burkolózott sarkából szólt. és teljes erejéből próbálta leszorítani. – Te vagy az. és Megumi szíve a torká­ ba ugrott. és Szakamocsi hangja félbeszakadt. Jaj. így a szoknyája körvonala is eltűnt. a kés csúszott a mar­ [107] . hogy örömmel kinyírna. Etó. előrántotta a mobilt. Azt belülről be tu­ dom zárni. de figyelj csak. reflexszerűen ki­ nyitotta a tetejét. hogy a moso­ gató csapja körül matat. légyszi!… Majd a fürdőszoba felé futok. A keze még ugyanúgy remegett. hogy a berregés a zsebéből jön. Hallotta. Vadul benyomta a gombot. gyorsan!… Hirtelen berregő hang szólalt meg. és az ablakon keresztül kiszökhetek.Hát igen. Még Szórna Micuko is összerezzent. Egy pillanatra kínos csend támadt. a többi­ ek még megtudják. A jelek szerint a szo­ ba sarkába húzódott. jobban tennéd. Megumi óvatosan letette a telefont a földre. és megmarkolta a kést. Utána pedig: – Megumi? – szólalt meg Micuko. ha kikapcsolnád azt a telefont! Ha én így felhívogatlak. Gondolkodás nélkül. hogy hol vagy. hagyd abba!… Ne remegj már!… Meghallja!… Karjával átölelte saját magát. Megumi megint reszketni kezdett. Szórna Micuko tuti. Vagy nem? Szóval… Megumi kitapogatta a hívásbefejezés gombot. Lekapcsolta a zseblám­ pát. Az asztal alól Micuko zseblámpát markoló kezét és a fényben a szoknyája környékét tudta kivenni.

ha az lenne. és elgyen­ gülten préselte ki rajtuk a szavakat. de nem volt sokkal gyengébb nála. az tuti. Szóma Micuko sír. Én pedig még arra gondoltam… arra gondoltam. és újra felgyulladt a zseblámpa fénye. tehát ha nem pisztoly. ugye? Mert te nem akarsz engem megölni? Ugye velem maradsz? Megumi elbámult. Csakhogy Megumi szándékát egy váratlan fordulat hiúsítot­ ta meg. Micuko fegyvere… Mi van. mint ő. mintha Megumitól várna segítséget. hogy megöli egy osztálytársát. hogy bármennyire is rossz a híre. Kattanás hallatszott. meg kell ölnöm. és ránézett. És ebben a kézben semmiféle fegyver nem volt. Még ő sem tudna olyan szörnyűséget tenni. – De tőled. Szeméből könnyek törtek elő. Az elemlámpa fénye lehanyatlott. ha nem ölöm meg. tőled nem kell félnem. hogy megölöm. és nagyon fél. na­ gyon erősen szorította. Tőlem kér segítséget. Most kell felállni és a fény forrása felé döfni a kést. már rég idelőtt volna.kában. vagy ilyesmi? Nem. Kezét kinyújtotta. – Jaj de jó! – Végre mozgásra bírta remegő ajkait. Meg kell ölnöm. Megszakítás nélkül folytatta. Hát persze! Most kiderült. és egy pillanatra elvakította Megumit. Szóma Micuko mégiscsak egy harmadikos középiskolás. igen. [108] . még megúszhatom. ő nyír ki engem. Igen. – Én… én úgy félek! Micuko hangjába sírás vegyült. Megumi lelké­ ben egy megfogalmazhatatlan érzelem bukkant fel. A fénynyaláb benyúlt az asztal alá. Jaj… Ahogy a teste felhagyott a remegéssel. bármiről szóljanak is a pletykák. de azért erősen. mint egy menekülni próbáló hal. Micuko a földre huppant ebben a fényben. Csak magányos. Kisebb volt Micukónál. ha pisztoly van nála.

és viszonozta Megumi kézszorítását. Együtt maradunk.Micsoda ember vagyok én! Önutálat és azzal egy időben megkönnyebbülés töltötte el. hogy megöllek. igen. – Igen. és ahogy karjaiban tartotta a lány se­ gítségért reszkető testét. Megumi összeszorította a száját. hogy már nincs egyedül. és kimászott az asztal alól. – Én… én… – Tessék? – emelte fel könnyáztatott szemét Micuko. Érezte a teste melegét. Az előbb meg akarta­ lak ölni. Mert nagyon fél­ tem tőled. Az ő szemét is könnyek öntötték el. Micuko szeme elkerekedett ennek hallatára. semmi baj. mert félő volt. [109] . Veled maradok. hogy felnyü­ szít. Megumi ott helyben a konyhapadlón összeölelkezett Micu­ kóval. Letérdelt a földre. Micsoda szörnyű gondolataim támadtak… Szörnyű… Még hogy megölni ezt a szegényt… – Figyelj csak! – tört elő Megumiból. Kicsúszott a kés a kezéből. – Igen. Felszaba­ dultságában szinte sikítva mondta: – Szórna! Szórna! Érezte. felerősödött a bűntudata. – Micuko arca könnyben úszott. hogy most más miatt reszket. igen – bólogatott csak. – Én… én nagyon szégyellem magam. és megrázta a fejét. De már mit számított ez? Én… én… – Semmi baj. Csak könnytől lucskos arccal többször is apró­ kat bólintott. hogy valakivel együtt lehet. Arra gondoltam. viszont nem ha­ ragudott meg. Micuko kinyújtott kezébe kapaszkodva.

Egy sarló. A néhai Hajasida tanár úr mondta mindig. Jó kis hang volt. hogy a saját vére melegséggel árasztja el a mellét. Egy kedves szóval megbocsát még annak is. És ab­ ban a kézben egy banánalakban enyhén ívelt vágóeszköz tükrözte vissza tompán a zseblámpa fényét. Csak Micukót szorította jó erősen. Könnyeit Megumi bőre itatta fel. Ne is törődj vele! Nem csoda. Pedig milyen rendes lány ez a Szóma Micuko. És az ő torkában végződik az éle… Micuko bal kézzel nem engedte el Megumi fejét. aztán elvesztette az öntudatát. én tényleg… Egy nyisszanást hallott. de nem tartott sokáig. ilyen ször­ nyű helyzetben. Látta Micuko jobb kezét. nyugi. én rossz lelkű ember va­ gyok. és a jobb ke­ zével még beljebb húzta a sarlót. Meg se nyikkant. utoljára még érezte. Újra hallatszott a nyissza­ nás. aki meg akarta ölni. Fel se fogta a tényt. Ne törődj vele! Jó? Maradj velem! Kérlek! Ezzel Micuko bal kézzel magához szorította Megumi fejét. – Én teljesen félreértettem ezt az egészet. hogy nem szabad az em­ bereket holmi pletykák alapján megítélni. Most csak ennyire volt képes. Megumi torkát irtózatos forróság kezdte elönteni. vadiúj minőségi konyhakéssel és friss citrommal.Aztán elmosolyodott. ahogy a citromot vágják. bal oldalon. bocsáss meg nekem. hogy mi történt. amíg megértette. ami­ lyet rizsaratáskor használnak. Csak a tévé főzőműsoraiban sikeredik ilyen­ re. „Hú! – gondolta Megumi. A saját álla alatt.” Ahogy ez eszébe jutott. Hogy olyat csak a rossz lelkű emberek csinálnak. – Nem baj. és bal arcuk összeért. Bocsáss meg. megint elöntötték az érzelmek. hogy egy penge hatolt a [110] . „Ma pe­ dig citromos pácolt lazacot…” Két-három másodpercbe beletelt.

Egy kicsit figyelmetle­ nül hatolt be a házba. és lerázta róla a vért. Nem ötlött fel benne még a családja vagy Nanahara Súja emléke sem legutoljára. de én is meg akartalak ölni. Micuko elengedte. jobb kézzel a sarlót az ablakon beszűrődő holdfénybe tartot­ ta. Micuko gyorsan lekapcsolta az elemlámpát. de meglepő módon ez a sarló sem rossz. hogy ez mit jelent egyáltalán. és csendesen így szólt: – Ne haragudj. Letö­ rölte a hülye könnyeket az arcáról (könnyeket aztán bármi­ kor tud produkálni – ami azt illeti. ez az egyik specialitása).torkába. Nem is csúszik olyan rosszul – gondolta Micuko. és Megumi teste oldalra dőlt. ahol pedig mindig lehet valaki. Mos­ tantól jobban kell ügyelnie… Lenézett Megumi holttestére. Eleinte ke­ resni akart egy kezelhetőbb konyhakést vagy valamit. A földre hulló cseppek halk kopogása hallatszott. [Maradt 31 fő] [111] . és felállt. Ott lett vége Micuko karjában.

Második rész – Középdöntő [112] .

A térképet felosztó háló alapján elvileg a C4-es zónában. mint amilyennek a térkép mutatja. meg olyasmik.14 Az első éjszaka lassan fakulni kezdett. Ők most az északi hegy déli oldalán. feltűnt egy őrhajó kivilágítatlan árnya is (pont nyugati irányban). Onnan tíz méterre egy régi fa szentélykapu. amikor átvágtak a mezőn. A bejárati ajtaja nyitva volt. a nyugati lejtő lábánál voltak. Elég részletes rajz volt. valami cseresznyefaféle és még jó néhány fafajta ágai és levelei bonyolult hálózatot alakítottak ki körülöttük. hogy az előbbi egy picike szentély (a térképen is szerepelt a jele). a halászszö­ vetkezet stb. és azon túl megint egy meredek lejtő tartott a tenger felé. A tölgyek. és ahogy Szaka­ mocsi megmondta. A szintvonalakon kívül feltüntették rajta a települést és az azon kívüli házakat (amelyeket világoskék ponttal jelöltek). A szigetnek a térkép szerint nagyjából lekerekített rombusz alakja volt. és nem volt benne senki. Nanahara Súja fejét felfelé fordítva nézte a kékből lassanként fehér színűre váltó eget a fákon keresztül. az északi és déli részén egy-egy heggyel. kaméli­ ák. egy tűzoltóraktár és egy világítótorony ábrája szerepelt. ahol Norikóval voltak. Éjjel látott egy emelt padlójú házikót. csupán egy orvosi rendelő. [113] . Alatta kisebbfajta mező terült el. az utakból és a szétszórtan álló lakóházak helyzetéből nagyjából meg lehetett határozni. jótéko­ nyan elrejtve a helyet. hogy ez a sziget valóban olyan. Súja az éjszaka folyamán meg is bizonyosodott a hegy egy magasabb pontján arról. Sújáék bozótjától nyugatra a fás részt meredek domboldal szakította meg. mint az önkormányzat tanácsterme. egy torii állt. melyik mezőben van az ember. a különféle intézményeket (igaz. Szigetek különféle méretű folt­ jai látszottak a sötétbe burkolózó tengeren. Így a domborzati rajz. innen tudta.) és a kisebb-nagyobb utakat.

meg kell támadni Szakamocsit az is­ kolában. A tengeren ott vannak az őrhajók. ahol ketten pont le tudtak feküd­ ni. valószínűleg sokan gyűlnek oda. Mindketten ki voltak merülve. ha tiltott zónába lépsz. de végül semmi használható nem jutott eszükbe. de úgy vél­ te. hogy amíg ez rajtuk van. Noriko lehunyta a szemét. És ott van Noriko lábsérülése is. Súja beszélgetett valamennyit Norikóval arról.De nem akart ebben a szentélyben elrejtőzni. hogy nincs értelme. Hiába jutottak vi­ szont erre a következtetésre. de ez természetesen nem jelenti azt. Semmi biztosíték nincs rá. képtelenség megszökniük. Szakamocsi magyarázata szerint akkor. Úgy is fogalmazhatunk. nem tudnának elmenekülni. Mint Súja. hogy mi le­ gyen. hogy ne lehetne a tenger felé szökő diákokra is alkalmazni. ha valaki észreveszi őket. ha nem olyan nagy a talaj szintkülönbsége. és megérintette azt a hűvös felületet. Igen… A nyakpánt. ahogy a többi. A viseléséhez már egészen hozzászokott. és ha szembe találják magukat valakivel. útközben látott házban sem. és előrenyújtotta sérült jobb lábát. mint a balsors maga. a meneküléshez jobb. Még ha hozzájutnának is egy hajóhoz. A hegy teteje felé sűrűbbnek tűnt a növényzet. aki ellenségként közelít. ő is egy fa­ törzsnek támaszkodott. hogy más nem gondolkodik ugyanúgy… Csak egy bejárat van. De rögtön rá­ jöttek. nincs is szükség az őrhajókra. Noriko közvetlenül mellette a balján. A szökéshez legelsőnek hajót akartak szerezni. Az iskolai berendezés egy bizonyos rádiójelétől felrobban benne a bomba. mert a G7-es zóna. ami még semmi. Súja egy tíz centi átmérőjű fatörzsnek támasztotta a hátát. és kinyittatni vele a nyakpántot. mégis úgy nehezedett rá. hacsak nem csinálnak valamit ez­ zel a nyakörvvel. Súja végre talált maguknak egy bozóttal körbevett helyet vi­ szonylag közel a tengerhez. ahol az isko­ [114] . mert… Súja óvatosan a nyakához nyúlt. Tehát… Nincs más mód.

annál több esélyük marad nekik. De ott volt még az időkorlát problémája is. hogy ezt kamatoztatni is tudja. hogy már késő az éj leszállta után nekiállnia készü­ lődésnek. hogy újra este legyen. hogy ebben a játékban ők a nem normáli­ sak. hogy bedilizik. Valahogy ki kell várniuk. Ha megszöknének is. de ebbe Súja bele sem akart gondolni. Az a srác hihetetlenül tájékozott. lehet. akkor alig több mint húsz óra múlva befellegzett mindannyiuknak. Hátha eszükbe jut valami. mi a helyzet. nem lehetett megközelíteni. Noha csu­ [115] . hogy egy ellenséges társunk megtámadjon?Akamacu Jo­ sio nem csak kivétel volt? Nem… Ennyire határozottan ezt nem lehet kijelenteni. szóval már több mint három órája. hogy van más ellenség. minden veszély ellenére be kel­ lett volna várnia Sindzsit.la van. Arról nem is beszélve. hogy amikor Akamacu Josio megtámadta. Ő bizto­ san kitalál valami megoldást a helyzetre. hogy azok ott bent mindig tudják. és legalábbis egy darabig csak figyelik. Napfényben ve­ szélyes helyet változtatni. rögtön a játék kezdete után tiltottá vált. kivárják az estét. de Súja legutoljára akkor látott halottat. „Ha huszonnégy óra alatt nem hal meg senki…”. ki merre jár. Egyelőre nem tehetnek jobbat. Míg törték a fejüket. Vagy ha az nem megy. Egyáltalán ki normális még. Simán előfordulhat. és ki nem az már? Különben is. amikor elindult. Nevetséges. Többször gondolt rá. hogy megőrültek? Félő. Ugyanakkor nemegyszer az is eszébe jutott. és megkeresik Mimura Sindzsit – ha tudják. de minél inkább halnak az osztálytár­ saik. hogy valaki nekiállna gyilkolászni. már ki is világosodott. Amennyiben anélkül telik el az idő. nem lehet tudni. Szóval kutyaszorító. lehet. Lehet. hogy valahogyan össze kéne találkoz­ nia Mimura Sindzsivel. hogy ki az és ki nem. mint hogy meghúzzák itt ma­ gukat. és elég éles eszű ahhoz. mondta Szakamocsi. Biztos jól tettem? Tényleg megvolt az esélye ott.

Mintha valami ókori rabszolga lenne. válla alá érő haja alaposan össze volt kócolódva. azzal már bűnözővé válnának. Szomorú volt. Súja Kuninobu Jositokira gondolt. ilyen helyzetben nem könnyű valakit előkeríteni. De ezt az arcot most apró szemű homok fedte. telt ajkak.pán hat kilométer a sziget kerülete. mennyi idejük le­ het az est leszálltától az időkorlát végéig? Ráadásul ha neta­ lántán (milyen gusztustalan egy szó!) megtalálnák is Sin­ dzsit. hogy jobban jár. ha mihamarabb megőrül. Nem hagyom magam! Életben maradunk. ahogy ujjaik végét egy dagadt patkány rágcsálja. egy visszataszító ezüst­ színű nyakörvet kell viselnie. éle­ tük végéig bujkálniuk kell. csukott szemén a szempillák puha íve. És persze ott a nyakpánt. hogy Jositokinak tetszett. vagy akár ha csak ők ketten megszöknének. Szóval lehet. aranyos kis orr. akik erre a rémes játékra kényszerítettek. De nem akármilyen számlát ám! A jobbegyenesre baseball­ ütővel adjuk meg a feleletet. Ahogy ezt megállapította. de nem nagyobb boldogság. Aztán egyszer egy néptelen utcán majd lelövi őket a kormány egyik csatlósa. Na­ gyon helyes lány volt. [116] . Ez a rohadt játék tönkreteszi Noriko szépségét. hogy meg­ halt. hogy nem kellett megta­ pasztalnia ezt az eszelős állapotot? Ezt a lényegében remény­ telen helyzetet? Akkor legyenek inkább öngyilkosok? Vajon Noriko belemen­ ne a kettős öngyilkosságba? Odafordult hozzá. és találkozott a tekinte­ tük. gömbölyded hegyű. Nem csoda. és benyújtjuk a számlát azoknak. hirtelen megint felhergelte magát. Noriko hirtelen kinyitotta a szemét. s ennek köszönhetően észhez tért. Határozott vonalú szemöldök. Már szinte látta is. Hacsak nem emigrálnak valahova. és a simogató napfényben először nézte meg úgy igazán Noriko profilját. És egyáltalán.

Noriko erre egy kicsit félrebillentette a fejét. Ez biztos. Hallod? Végig veled maradok. szinte bele se gondolt. hogy ilyen választ kap. hogy Noriko észrevette. [117] . és Súja bal kezé­ hez ért. de nem gondolsz öngyilkosságra. Épphogy csak fel­ hozott egy témát. aztán Noriko halkan megszólalt. – Ne mondj ilyen baromságokat! Ilyesmire nem is szabad gondolni. hogy öngyilkos akarok majd lenni. Súja. Azután megszólalt: – Te soha nem adod fel. őt bámulta. én lehet. – Mi baj? – Semmi… Csak én… Súja zavarba jött. de folytatta: – Igen. Súja erőteljesen bólintott. – Ide figyelj! Mi mindenképpen életben maradunk. – Hülyén hangzik. ugye? Noriko elkapta a tekintetét. összehord valamit. kétértelmű kifejezés ült ki az arcára.Egy röpke pillanatig egymás szemébe néztek. jó? Noriko mosolyogva kinyújtotta a jobb kezét. Rázta. és gon­ dolta. Aztán megszólalt: – Dehogyis… Illetve… – Illetve? Noriko elgondolkodott. Akkor legalább te… Súja megdöbbenten csóválta a fejét. Eszedbe ne jusson meghalni! Noriko megint elmosolyodott. ha a végén csak mi ketten maradnánk. ez az egy biztos. – Még szép. és akár mosolynak is értelmezhe­ tő. de fel sem merült benne. – Köszönöm – mondta.

Aztán hozzátette: – Figyelj csak. És… – továbbra is halványan mosolygott. hogy nem látod többé? Súja nyelt egyet. ahogy ő maga is mondta. Ezt tudod. de mondat közben félbeszakították. ha meg tudunk is szökni. – Nem tudom jól elmagyarázni… Valami pozitív életszemlé­ letre gondolok. Arra. nekem nem gáz. ugye? Noriko megint mosolygott egy picit. [118] .– Mindig is úgy gondoltam. – Kis szünetet tartott. Hogy többet nem láthatja… De megrázta a fejét. és hozzáfűzte: – És te? – Én mi? Noriko folytatta: – Nem baj. De te sem az apáddal. hogy a jelenlegi helyzetben is minden­ áron élni akarsz. már amióta ez elkezdődött. nem fájdalmas. csak fantaziáltam – folytatta volna. hogy neked rejtett tartalékaid vannak – mondta. mert árva vagyok. Noriko jól ismerte. Súja kicsit szégyenlősen válaszolt. ha azt mondaná. – Ezzel tisztában vagyok. és nem vette le a szemét Súja arcáról – én ezt nagyon szeretem benned. – Rejtett tartalékaim? Noriko mosolygott. Végig… végig Kazumiba… Sintani Kazumiba volt szerelmes. még az öcséddel sem találkozhatsz. szü­ leim nincsenek. Hirtelen felzengett Szakamocsi hangja. – Biztos azért vagyok ilyen. Hazugság lenne. „Régóta figyel­ te”. sem az anyáddal. Hát igen. az csak… egyoldalú rajongás volt. – Ó.

akkor sorolnám is az eddig elhunyt barátaitok nevét. Remélem. aztán az a valaki végzett vele? Vagy esetleg eszméletét vesztve feküdt ott. Kuronaga Hirosi. hanem mert ez a név mást is jelentett számára. az osztályfőnökötök. mindnyájan jól érzitek magatokat. Numai Micuru. huszonegyes. Ogava Szakura. Hármas. Biztos. hogy több mint egy halott van. hogy nemcsak az iskolában. ötös. – Szakamocsi vagyok. négyes. mivel Josio miatta vesztette el az eszméle­ tét. Etó Megumi. hanem a szigeten több helyen is felszereltek néhányat. Meg volt róla győződve. Reggel hat óra van. Ebből az következik. És akkor most jönnek a lányok. de a fémes torzulást leszámítva jól lehetett halla­ ni. Egyes. Nemcsak amiatt. – Aztán következik a kilences. Sza­ szagava Rjúhei. Kezdjük a fiúkkal. hogy utána még valakit meg akart ölni. Akamacu Josio. De ezeket a gondolatait is elsodorta a Josio után következő halottak neveinek áradata.[Maradt 31 fő] 15 – Jó reggelt mindenkinek! Szakamocsi hangja volt. Kanai Izomi. Szakamocsi vidám hangja belefojtotta a szót. – Nos. [119] . Ja­ mamoto Kazuhiko. Mielőtt Súja valami gunyoros megjegyzést tehetett volna. mígnem az iskola környékén kialakított „tiltott zónának” köszönhetően szétrobbant a cso­ dás nyakörve? Nem hangzott jól. hogy Akamacu Josio ott akkor még nem halt meg. tizenhetes. hol voltak a hangszórók. Tendó Majomi. Nem lehetett tudni. tízes. ti­ zennégyes. Súja arca megdermedt.

Komor. Hosszú temeté­ si menet. Elő a térképekkel. – Az első egy óra múlva. ajándék. ti még nem. kivehetetlen arcú gyászruhás férfi szólítja meg: „Ó. Igen. hacsak mind öngyil­ kosok nem lettek. Ez folytatódik. de Súja gondolatai el sem jutottak idáig. Kilenctől az F1. Hétig hagyjátok el a J2-est. már be is véstem őket. Émelygett. viszonylag nyugat felé volt. – A következő három óra múlva. ahol Sújáék voltak.Természetesen ez a felsorolás azt jelentette. Hét órakor J2-es me­ ző. épp most mentetek el a saját sírotok előtt! A név­ sorbeli számotok. fekete ruhás emberek sora. A felolvasott osztálytársak arca felbukkant. és Szakamocsi hang­ nemén is kiakadt. igen. Na. és persze ugyanennyi gyilkos is van. – Egyelőre ennyi. aztán megszakadt a „híradója”. Megjegyeztétek? A J2 a sziget déli részén. mindkettőtöknek a tizenötös. de egészen délre. ugye? De néz­ zétek csak. Az F1 a nyugati partra esett. ahol Súja és Noriko voltak. majd eltűnt a szeme elől. hogy az „időkor­ lát” egy darabig lekerülhet a napirendről. No. A H8 a sziget keleti partján fekvő település majdnem teljes egészét érintette.” – Nem rossz tempó! Örömet szereztetek vele nekem. [120] . ne aggódjatok. A Szakamocsi által említett tiltott zónák jelenleg nem érték a helyet. Mondom a zónát és az időt. azaz tizenegytől H8. Bár Szakamocsi mondta. és tessék mindent ellenőrizni! Súját megrázta a halottak nagy száma. Mind halottak. Tehát hétkor. félreérthetetlenül folytatódik. akkor ma is sok sikert kívánok min­ denkinek! Csak ennyit mondott a végén. – A következő öt óra múlva. de azért elővette a térképet. csak nem Nanahara Súja és Nakagava Noriko? Hát ti. ak­ kor most a tiltott zónák következnek.

hogy nem a településre menekültek. A nevek mellé egy kis pipát tett. Elővette a tollát. hogy durva. Hányas a koporsóméreted? Ha megelégednél egy nyolcassal. olcsóbban megszámítom. akkor te meg te. mintha ő maga lenne a gyászruhás férfi az előbbi káprázatból.hogy találomra választják ki a tiltott zónákat. majd előhúzta hátizsákja zsebéből az osztálynévsort. – Szak­ ura és Jamamoto neve is közte volt. de ők ketten biztos együtt voltak az utolsó pillanatig. és összeér a kezük. – Aha – Súja alig hallhatóan motyogta: – Talán öngyilkosok lettek? Noriko a lábára meredt. Az teljesen. Kuronaga Hirosi. más-más becsava­ rodott osztálytársuk ölte meg. mintha… A lé­ nyeg. hogy Súja maga is látta. Elhessegette lelki szemei elől a képet. – Ezt nem tudhatjuk. Valahol valahogy találkoztak. „Nos. hogy Kirijama [121] . A térképpel együtt kapták. Súja odafordult. mindenesetre jó ötlet volt. hogy mindkettejüket más-más helyen. Ő arra tippelt. hogy Kirijama Kazuo négy emberéből három halott. de az információkat karban kell tartani. Csak Cukioka Só… A Cu­ kinak becézett. Eszébe jutott Numai Micuru fennkölt ábrázata a teremben. és az előbb kihirdetett neveket egy vonallal – végül mégsem húzta át. hogy Szakura üzenetet adott át Kazuhikónak. kicsit „ferde hajlamú” Cukioka Só neve nem szerepelt. Aztán te is. Sza­ szagava Rjúhei és Numai Micuru. De az akkor is csak egy reménysugár volt. És Kirijama neve sem. Rossz szokás. ahol most vannak. – Szakura és… – szólalt meg Noriko. Úgy érezte magát. an­ nak nagy a keletje mostanában…” De mindezt most félretéve. amikor Kirijama Kazuo kiment. Le­ het. Tény. hogy a következő zóna majd az lesz. teljesen olyan. arra döbbent rá. Kuninobu Jositoki és Fu­ dzsijosi Fumijo nevét is kipipálta. ahogy átadják egymás­ nak az üzenetet. Ettől még lehet.

miegymást a sa­ ját sporttáskájában hagyott. mit lehet tudni. hogy Noriko arcára kiült az idegesség. élével felfelé tartotta. Norikóé is ugyanígy volt összekészítve. Már csak néhány méternyire le­ heteti tőlük. és összeugrottak? Talán végül csak Cukioka Só meg Kirijama úszta meg – esetleg ők most is együtt vannak. Segített Norikónak felállni. gyorsan. Közben kételyei támadtak. Minél hama­ rabb. amelyet a távolból lehetett egyszer hallani. Súja bal vállára kapta a két hátizsákot. és mindketten félig összegörnyedve vártak. hogy bármikor he­ lyet tudjanak változtatni. mint nemrég az iskola előtt. Bal kézzel karon fogta Norikót. így már az összes holmit összepa­ kolta ebbe az egy hátizsákba. Egyből látta. A gitárpengető még hagyján. annál jobb. és abbahagyta a töprengést. Sőt… közeledett. Ha tényleg fegyver hangja volt… A tíz közül melyikük életét oltotta ki? Ekkor neszt hallott. Néhány ruhát. ahogy csak lehet! Átvágtak a bozóton. és kiléptek a kita­ posott ösvényre. Vagy valami egészen más történt. és jobb kezében. fejük felett kétoldalt a fák koronája – élére állított szendvics. A fülében csengett az a fegyverropogás. Odasúgta Norikónak: – Csend! Kezébe vette a hátizsákot. hogy megszökjenek. Kihúzta a kapott kést. de ruci ő egyáltalán ilyesmivel bánni? Egyre erősödött a neszezés. Az agyán megint olyan izgatottság lett úrrá. és hátrafelé húz­ ta. meg­ [122] . ahol eddig rejtőztek.biztos összegyűjti a haverjait. Arra készült. Az út a hegyoldalban tekergett felfelé. de azt el is lehet dobni. hogy találkozni ugyan találkoztak. Gyorsan eltette a név­ sort és a tollat. de ott gyanúsítgatni kezdték egymást. A hang folytatódott. Súja fülelt. De ez a hír most mit jelent tulajdonképpen? Lehet. Kiegyenesedve behátráltak a bokrok közé.

Ilyesmiken gondolkodott. és a lábánál hízelkedett. Elfordította a fejét… és elképedt. napbarnított bőr. és… Sújának elkerekedett a szeme. Iszonyúan szuty­ kos. de leg­ alább csak egy macska volt. – Lehet… A kormány a játék miatt elkergette innen az összes lakót. kiéhezett. Miközben Súja visszatette a kést a tokjába. és felemelte.töltve az ég kékjével. Súja is vigyorgott. ezért az okot biztos nem közölték velük. – Biztos valakié volt. Noriko annyit mondott: – Ez egy cica – és elnevette magát. és odanézett. hogy mostanáig az erdőben bolyongott. Súja összenézett Norikóval. A bozótból. mintha puszit akarna adni. Noriko benyúlt a két mellső lába alá. [123] . épp csak tíz méterre tőlük. mint Sújáé. mint aki odacövekelt. aztán odaügetett. az egyik ház macskája itt maradhatott gazda nélkül. Egy darabig vizsgálgatta őket. Súja Norikót fedezve hátrált néhány métert az ösvényen.) Úgy lehet. ahogy Noriko mondta. de ez a ké­ zilabdacsapatban edzett vállas test. – Szegénykém. de lehet. – Noriko beszéd közben csücsörített. Annyira hozzá van szokva az emberhez. és közben levette a szemét a macs­ kát ölelgető Norikóról. rövidre vágott és elöl felállított haj Óki Tacumicsié (fiúk. Az belevetette magát a kezébe. milyen sovány vagy. és odanyújtotta a kezét a macská­ nak. egyre erősödik. folyamatosan hallatszik a neszezés. egy diákegyenruhás állt. 3. Errefelé ugyan elvileg nem volt lakóház. amerről jöttek. Az ösvényen. (A Program végéig titkosak a helyszínek. leguggolt. szőre itt-ott csomókban összetapadva. Noriko behajlítot­ ta sebesült lábát.) volt. Magassága. A bozótból egy fehér macska bukkant elő. Erre végre a macska is felfigyelt rájuk. A macska boldogan nyávogott.

A táska széthasadt. Pont a palackba talált. Súja gyorsan felemelte a kezében lévő hátizsákot. szája szeglete megdermedt Tacumicsi szemétől. Súja betaszította a macskát ölelgető Norikót a bozótba. Súja. és ránézett. Elhajította a szakadt hátizsákot. Kétségtelen. és hátraugorva növelte a köztük lévő távolságot. érezte. Csak ennyi kellett hozzá. szerteszét spriccelt a víz. Na igen… Ta­ cumicsivel vajon mi a helyzet? Ellenség vagy Óki Tacumicsi csak állt. Noriko arca. [124] . de miért? Miért tesz ilyet ez a vidám és élénk fiú? Tacumicsi oldalra kapta a tekintetét. hogy felforrósodik a bőre felszí­ ne. Az éle elhatolt Súja bőréig. Súja is követte a pillantását. Súja nem akarta elhinni. így áll a dolog. Tacumicsi már az orruk előtt volt. és Norikóra nézett. Súja szinte öntudatlanul nyújtotta a kezét a nadrágövébe du­ gott késért. a szeme fe­ hérje körben kilátszott a pupillái körül. hogy Tacumicsi jobbjában egy nagyobbfajta szekerce van. A macs­ ka már rég elfutott. hiába valószínűtlen. bár az idegesség­ től félig használhatatlanná váltak a látóidegei – mint amikor egy száguldó kocsiban ülsz –. és elbújt valahova. és kivédte a szekercét. a szeme sarkából azért megfi­ gyelte. Tacumicsi szekercét tartó keze meg­ lendült… és a következő pillanatban egyenesen feléjük ro­ hant. és nézte őket. és tartalma a földre szóró­ dott.(Maradt 31 fő] 16 nem? Noriko Súja tekintetét követve hátranézett. Tacumicsi arca eltorzult. Szemmel láthatóan megrémült. aki a fűbe esett.

Tovább hátrált. ess csak orra! Csakhogy Tacumicsi nem esett el. hosszú haját. Súja bal lábbal. Hátát a tenger felő­ li bozótba nyomta. Nanahara Súja. mert Tacumicsi erőszakkal újra lesújtott. Tacumicsi irdatlan erővel tolta. a hátasugró-bajnok. mert benne maradt a tokban. mint mondjuk Mimura” – szaladt át a fején az ide nem illően könnyed gondolat. és érezte. A szekerce a füle fölött megtépázta hullá­ mos. amikor edzették. Épp csak öt centivel állt meg Súja jobb arca előtt. Tacumicsi bal kézzel is ráfogott a szekercére. és odasózott ol­ dalról a szekercével. Mielőtt a másik újra a feje fölé lendíthette volna fegyverét. és Sújára nehezedett. Ilyen valószerűtlen helyzetben Sújának megint máshol járt az esze. hogy innen a mező felé. Nem fájt nagyon. és rácsimpaszkodott Tacumicsi szeker­ cét tartó jobb kezére. ahol az a kis szentély volt. de eltalálta Súja fe­ jét a jobb oldalon. mindenesetre egy csattanással megfékezte a szekercét. dülöngélve egy félfordula­ tot tett. Minden részletében megfigyel­ hette a szerszám felszínén a kékes köröcskéket.Tacumicsi váratlanul visszafordult Sújához. Helyes. Súja hátrált. meredek lejtő vezet. Eszébe jutott. amelyek ta­ lán akkor keletkezhettek. Súja eldobta a kését. Súja felfogta a csapást az övéből fonákul kihúzott késsel. Súja lábai elő­ renéztek. Jeee! Hirtelen megváltozott a talaj. „Vannak. de mielőtt még egyszer meglóbálhatta volna a feje felett. Gyengére sikeredett ugyan. felidézte az edzéseket a Kölyökli­ gában. akik fülbevalót hordanak. Megingott. Leesünk! [125] . be­ lülről kirúgta alóla a balját. Noriko arca egyre távolodott. Rosszul jött ki. hogy a fülcimpája behasad. De hiába. de lényegében hátratekeredve futott. Recsegtek-ropogtak az ágak körülötte.

eleresztette. pedig megle­ het. és kimászott Tacumi­ csi teste alól. Súja halkan feljajdult. Most felnézett. egészen a csukóját markoló Súja ke­ zéig. hogy eszméletlenül messzire esnek. Az előbb még akkora nyo­ más nehezedett rá Tacumicsi karjából. Súja Tacumicsi alá szorult. hogy csupán tíz métert tettek meg. úgy. és a méltat­ lan halált halt arcot megsimogatta a reggeli napfény. a szekercén Ta­ cumicsi vére csurdogált. A kora reggeli tiszti ég és a fák zöldje összemosódott Súja sze­ mében. Súja arca Tacumicsi mellkasánál volt. [126] . A szekercét persze Tacumicsi markolja. A test legurult róla. akivel tegnapig még jóban volt. Tacumicsi arcából Súja csuklójába fénysebességgel áradt át egy rettenetes érzés. és meg­ tudta. De eközben sem eresztette el Tacumicsi csuklóját. A homloka tetején hatolt be. és a tátott szájban a penge halványkéken veri vissza a fényt. Nem lényegtelen körülmény persze Tacumicsi arca. Az élének pontosan a fele állt ki. a hátára fordult. de most váratlanul megszűnt. de Súja számára saját maga ennél is nagyobb problémát jelentett. mint egy présgépből. az ő csuklóját viszont Súja. Egyszer csak nem mozdult. Sőt egy osztálytársát. Mintha ennek az érzésnek a nyomában jönne. mint Ta­ cumicsi! Ám hirtelen furcsa érzés fogta el. Egy nagy nyekkenés­ sel megálltak. Igen.Összeakaszkodva gurultak le a bokrokkal borított lejtőn. Fényben úszott a környék. hamarább. Fel kell állni. A szekerce Tacumicsi arcába ékelődött. embert ölt. Legurultak a mezőig. Úgy érezte. szépen kettévágta a bal szemgolyót (ragadós folyadék csurog ki a vérrel). ahogy a csokilapocskák díszelegnek a kará­ csonyi tortán. Súja ziháló mellkasa legmélyéből erős hányinger tört elő. mi történt. a nehe­ zen überelhető embertelenség.

hogy baleset volt. és remegő bal kezét a homlokára tette. hogy a sze­ kerce éle ne felé forduljon. és felállt. Nagyot nyelt és legyűrte. A zsi­ gerei tiltakoztak ellene. Összeszorított fogakkal rátérdelt Tacumicsi feje oldalára. hogy nem lehetett látni a tete­ jét. gyorsan vissza kell menni Norikóhoz… Inkább csak önmaga megnyugtatására gondolkodott ezen. istenem! Nem. Csodás. teljes erejéből igyekezett. Gyorsan. azért is csavarta a csuklóját. és megpróbálta kihúzni. vagyis arra törekedett. Egy pillanatig azt hitte. most az a legfontosabb. Jaj. bár egy kicsit hezitált. összeszorított ajkakkal leszed­ te Tacumicsi kezét az arcát kettészelő szekerce nyeléről.Hiába akarta meggyőzni magát. de sikerült kihúznia. Nincs idő hányni. Nem temetheti el. Akárhogy is. Tacumicsi feje [127] . Azzal együtt Tacumicsi feje is megemelkedett. Megemelte a fejét. de hitének köszönheti. hogy Tacu­ micsi felé forduljon. Még hogy isten. csodás! Megint feltámadt benne a harag. Jobb kézzel megrántotta a szekercét. nem lehetett kihúzni. Iszonyatos hányingere volt. csak egy rossz álom. Igen. Azután. hogy őt megvédje. ahogy csak bírta. a kiálló pengével. Annyira beborították a bokrok. Elnézte egy darabig a szekercét Tacumicsi arcában. amelyen legurult. ilyenkor? Jaszuno tanárnő hívő keresztény volt. és felnézett a lej­ tőre. gondolta meg magát. mire gusztustalan sercegő hangot hallatva spric­ celni kezdett a vér az arcból. Megfogta a nyelét. Súja nagyot sóhajtott. mégse. de túl szörnyű volt így. Norikót otthagyta egyedül. hogy Szakamocsi Kinpacu megerőszakolta. Hiszen… Amikor lefelé gurultak. csak nem hagyhatta ott ilyen állapotban. Túl mélyen benne volt.

Súja kicsavarodva ha­ nyatt vetődött. kerülőt kell tennie az ösvényen. Ahhoz. [Maradt 30 fő] 17 Az ezüstkeretes szemüvegű osztálytitkár pil­ lantása Sújáéba ütközött. hogy csalt képzelődött. [128] . A különben mindig precízen elválasztott haja most tiszta kóc volt. Persze lehet. véreres szem. ha tizenöt méterre az orra előtt. amely mögötte volt? Tágra nyílt. csak próbált hátrálni így. az ég felé fordulva. összeug­ rott és felkunkorodott. Az arca annyira sápadt volt. és a szemüvege is bepiszkolódott. Pont mint Ókié. milyen sérülékeny is az emberi test. Bal sze­ mén a szemgolyóval együtt a szemhéj is széthasadt. le sem lehetett volna zárni. és teljesen valószerűtlennek tetszett. Nem is volt ideje végiggondolni. a mező közepén egy diák­ ruhás fiú állt – Motobucsi Kjóicsi. Mindenesetre a golyó nem talált. Ahogy megmozdult a pisztoly csöve. a szemüveges osztálytitkár. Most döbbent csak rá. már-már nem is emberi arcszínű. Csakhogy ismét elkerekedett a szeme. A háta alatt zizegtek a nagyobb fűszálak. És ennél az osztálytitkárnál pisztoly volt. inkább egy Andy Warholképre hasonlított. és a pisztolyt egy kis lángcsóva vette körül. Okosabbnak tűnt nyitva hagyni Tacumicsi szemét.a középen keresztbe futó hasadék mentén egy kicsit félrecsú­ szott. hogy Norikóhoz visszaér­ jen. mint a tanteremben. De mi ez ahhoz a szemhez képest. külö­ nösen ilyen helyzetben? Megint rájött a hányinger. Mivel… Jó. Abban a pillanatban pat­ tanás hallatszott. Újra felállt és megfordult. A jobbat még le lehetne… Ki akar egy halottat kacsintásra bírni. Mint egy mű­ anyag bábu. A feje tetejét valami meleg súrolta. és rákállásba került.

Kjóicsi se szó. a szemöldöke felett feltűnő forradás. vagyis inkább „tüsire nyírt” haj. A kis szentély épületének árnyékában egy megtermett alak álldogált. igazi félelem hatolt. tisztára. A francba. Súja látta. olyan. mintha alabástromszoborrá változott volna. földre esett karjához. Kjóicsi pedig csodálkozva vizsgálgatta a semmi­ ből hirtelen előkerült rövid ujjúját. nagyszerű. Kavada a puska alján lévő pumpa mozgatásával gyor­ san újra töltött. Rövidre vágott. Térden állva rögzítette a shotgunt. ez tényleg nagyon súlyos. mint akinek csak most jutott eszébe. hogy azonnal térdre is esik. A so­ kat látott arc. amely felmordult. Kezében egy sörétes puska (azaz egy rövidített puskatusú Remington M31RS). Lehetetlen elmenekülnie. 5. A kilőtt sörétek piros műanyag hüvelyei víz­ szintesen kipattogtak. Motobu­ csi Kjóicsi már három-négy méterre megközelítette. Kjóicsi megrezzent. [129] . és olyan tüzet okádott. Kettő az egyben. mint egy lángszóró. De nem úgy lett. és átlósan hátranézett. Súja úgy érezte. aztán a következő pilla­ natban Kjóicsi jobb karja már el is tűnt.) volt. Súja kábán követ­ te a pillantását. Az osztálytitkár odafutott a saját. A pisztolyt markoló kéz könyöktől lefelé. A gondolat helyébe. – Áááááááááá! Kjóicsi vadállati hangon kezdett üvölteni. Bal kezével kikapta saját jobb kezéből a fegy­ vert. a maradék ruhaujjba csomagolva hevert a füvön. és egye­ nesen Súja mellére célzott. Vagy egy el­ fuserált horrorregényt. most aztán egész testét átható. Váltófutás. Vérpára terjengett a levegőben. Súja arcizmai kővé dermedtek. Súja azt hitte.Hiábavaló igyekezet volt. hogy Norikót meg kell védenie. A következő icike-picike golyó abból a csőből meg fog ölni… engem… fog megölni! – Állj már le! – szólt egy másik hang. se beszéd Kavada felé lőtt. hogy egy elfuserált horrorfilmet lát. mint egy vásári bódé tulajdonosáé: ez Kavada Sógo (fiúk. hogy Kavada lebukik.

A fegyvert Kavadára szegezte. de Kjóicsi nem hagyta abba. de láthatóan nagyot nyelt. Súja még nem tért magához a sorozatos események. és a következő pillanatban. Súja kapkodva felegyenesedett ültében. én… – Ne mozdulj! Dobd el. ahogy meg­ látta Óki Tacumicsi és Motobucsi Kjóicsi holttestét ott hever­ ni. (Súja most jött rá. Tacumi­ csi meg Kjóicsi kegyetlen halálának hatása alól. Zihálva meg­ szólalt: – Várj. hogy jó. hanem ke­ zében a shotgunnal odajött Sújához. hogy azon a lej­ tőn jött utána. Kavada egy pillantásra sem méltatta a holttestet. Kavada lőtt még egyet. és nem mozdult többé. A fűtengeren át meglátta az osztálytitkár testét. állj le! Üvöltötte Kavada. ahol Tacumicsivel legurultak. [130] . Az egyenru­ ha hasán nagy luk éktelenkedett. talán az előbbi lövések miatt. és Súját Kavadával szemben. Lábujjhegye ért földet elsőnek. amit mondtak neki.) Az arca már eleve sápadt volt. a hátára dőlt. Elmerült a magas fű­ ben. csak éppen hátrafelé repült. hogy a szekerce azóta is a kezében van. és kicsivel Kjóicsi mögött állt meg. mint egy lassított felvétel. ha egy perc telt el azóta. hogy Óki Tacumicsivel birkózni kezdett. Akkor jelent meg Noriko a meredek ösvény tetején. A véres szerszám egy puffanással földet ért. és kiszedte az üres tárat. mint a távolugróké. Erre Súja végre észrevette. Megint meghúzta a pum­ pát.– Azt mondtam. A lábát húzva kellett átvergődnie a bozóton – lehet. mintha egy kolbászüzem teletömött szemeteskukája lenne. Tette. ami nálad van! Mondta Kavada. Kjóicsi teste középen tompaszögben meghajlott.

ha”. azután lassan le­ eresztette a puska csövét. Ha ő nem lő. – Kjóicsit muszáj volt lelőnöm. De ahogy Kavada mondja. majd vissza Sújára. őt lövik le. hogy „mi van. – Előbb tisztáznunk kell valamit – szólalt meg Kavada végül. Megle­ pett vigyor játszott a szája szélén. mintha legalábbis egy tatu ikerpár lennének. Nem lenne meglepő. ha ő is félreérti a helyzetet. Megmentettél. – Aha… Persze hogy tudjuk. majd összekombinálta Kavada szavaival. ugye? Súja Kjóicsi holttestére nézett.Kavada észrevette Norikót. Mi van. hogy egy ki­ csit megnőtt Kavada arcán a borosta. Járás körben hízta a jobb lábát. és azonnal ráemelte a shotgunt. Noriko még egy darabig nem mozdult. ahogy ő Óki Tacumicsivel végzett. Noriko sem volt mellette. ha az osztálytitkár csak össze volt zavarodva? Igen… Meglátta. nem lehetett rajta számon kérni a tettét. Súja odakiabált Norikónak is: – Noriko! Kavada mentett meg! Nem ellenség! Kavada Norikóra nézett. Kavada megrántotta a vállát. odament Súja mellé. hogy nincs nála semmi. és lehet. Kavada olyan tekintettel vizsgálgatta őket. – Ne csináld! – kiáltotta Súja. Súja meg azt figyelte. és szinte csúsz­ va jött le a meredek ösvényen. – Noriko velem van! Nem aka­ runk harcolni! Ennek hallatán Kavada lassan visszafordult Sújához. majd felemelt kézzel mutatta Kavadának. Noriko teste sóbálvánnyá merevedetett. Ezt tudjátok. és arra jutott. Köszönöm. hogy valamit fél­ reértett. Igen… Végül is ő meg Óki Tacumi­ csit intézte el. [131] . és vele együtt meredt Kavadára. Újra Kavadára nézett.

Végül mindketten némán meredtek Kavadára. Ha ez tényleg az volt. Súja azt hitte. Erre nemhogy ellenség lenne. hogy akadt itt egy normális ember. Súja megint összenézett Norikóval. De végül is igaz. aztán megkérdezte: – Ti együtt voltatok? Súja felhúzta a szemöldökét. Kavada mintha morfondírozna valamin. Igazából Súja nagyon hülyén érezte magát. mondtam már. ezért Kavadához fordulva újra kezdte.– Csak leállítottam Kjóicsit. Kavada szólalt meg: [132] . Ott a teremben még arra gondolt. hanem még meg is menti. hogy… – kezdte mondani Súja. de Noriko is ugyanabban a pillanatban szólalt meg. Kavada biztos bele­ megy ebbe a játékba. Kavada újra kérdezett: – Miért voltatok együtt? Súja összenézett Norikóval. egy darabig Súját és Norikót méricskélte. Kavada arcán egy mosolyféle futott át. – Szerencsém volt. – Persze. hogy ha más nem. de nagy nehezen azért szavakba öntötte a mondandó­ ját. nagy szerencsém volt… – Még a testében érezte a harc hevét. Noriko át­ adta neki a szót. Mindketten visszafordultak Ka­ vadához. Noriko is elhallga­ tott. – Hogy érted azt. hogy… – ezért elhallgatott. akkor Súja valószínűleg életében először látta Kavadát moso­ lyogni. – Hogy érted. de megint egyszerre mondták: – Hogy… – Súja újra váltott egy pillantást Norikóval. – Hú.

amikor beléptek a közeli cserjésbe. Amíg Súja ki nem húzta a szekercét. de ahogy meglátta a pirosra festett fegyvert. és mindhárman arrébb költöztek a hegyoldal felé. Semmi okunk itt szobrozni védtelenül. és maga is [133] . kezét a szájára szorította. Júko. és elfutott. [Maradt 29 fő] 18 Szakaki Júko (lányok. mint akit megbű­ völtek. 9.– Jól van na. le sem tudta venni a szemét a látványról. Veszélyes volt ész nélkül szaladni. [Maradt 29 fő] 19 Visszamentek a bozótosba. hogy ott nem lehet jól átlátni a terepet. amelynek a bozótból szemtanúja volt. felülkerekedett benne a fé­ lelem. Inkább rejtőzzünk el. Óki Tacumicsi széthasadt feje. Kirázta a hideg. Nanahara Súja. de ez már el sem jutott a tudatáig.) a bozótosban rohant. Minden­ áron. oké. mintha kü­ lönös módon Kavada szokva lenne az ilyesmihez. – Várjatok! Megkeresem Motobucsi és Óki csomagját – hagy­ ta meg nekik Kavada. értem. és összeszedték a csomagjaikat. Kavadának az volt a véleménye. ahol Súja és Nori­ ko eredetileg tartózkodott. Súja mindenekelőtt Leültette Norikót. A háta mögött lövések hallatszottak. A szeme megtelt könnyel. úgy látszott. Felkapta a hátizsákját. ne­ hogy akarata ellenére kijöjjön a száján egy sikoly. ezért szót fogadtak neki. és elment. Méghozzá profi módon. Júko fejében újra lejátszódott a képsor. mindenkeppen. A szutykos macska már eltűnt valahova. Bár Súja még ennek a kiválasztásán is sokat gondolkodott. Nanahara Súja meggyilkolta Óki Tacumicsit. de most mindenesetre el kellett menekülnie. aki ebből a fejből kihúzza a csurom véres szekercét.

Az a földimogyoróként félbehasadt és szétcsúszott arc. és érezte. itt már jó lesz. de kétségtelenül így volt.mellé ereszkedett. [134] . és közben azt mondta: – Vajon miért jött mindenki pont ide? Velünk és Kavadával együtt öt ember. A hányinger gyorsan lehűtötte a harc hevében felhevült agyát. – Súja. Ahogy kiejtette Tacumicsi nevét. (Egy harminc­ nyolc milliméteres Smith & Wesson Chief Special volt. Súja bal kézzel megtapogatta a sebet a jobb fülén. hogy visszatér a normális érzékelése.. – Maradj nyugton! Noriko odahúzódott hozzá. és neki adott. úgy jutottunk ide.) Sújá­ nak annyira forgott tőle a gyomra. Azt a revolvert markolta. A kiváló akciójelenet-so­ rozat miatt nem is gondolt erre. és kerültük a tengerpartot is. hogy ugyanígy voltak vele. és azt hitték. Csak tessék. talán az Óki Tacumicsi szekercéje miatt kiszakadt hátizsákból vette elő. Le­ het. Mi. és kibontotta a ragtapaszt. hogy nem akarta magánál tartani – hiszen végignézte a félresikerült „stafétaváltást” –. újra rájött a hányinger. A titkár is… Óki is. tessék. Megrázta a fejét. alul túl feltűnők lettünk volna. Felnézett. Figyelmesen ráragasztotta Súja fülcimpájára. és a kezében szorongatta. minél messzebb akartunk men­ ni. Szinte nem is vérzett. Nem akartunk felmászni a hegyre. mondjuk. csak tessék. itt a titokzatos Földimogyoró-ember!. de egy kicsit belenyilallt a fájdalom. És a test itt hever egy köpésre. amelyet Kavada Kjóicsi holtteste mellől vett el. Súja viszonozta Noriko pillantását. és Noriko egy rózsaszín ragtapaszt nyújtott neki. de erőt vett magán. – Nem tudom.

Az arca… Hát igen. Ebben az országban ez nagyon fontos”. mint apu és anyu – gondolta Súja Noriko mosolyának hatására. mielőtt meghalt volna a balesetben. majd megszűnt. de hálás volt a kellemes melegért és az il­ latért. arca pedig Súja remegő arcához ért. Iszonyúan félek. majd vigyáz­ va fájós jobb lábára. hogy segítsen azoknak. és a vérszaghoz már szinte teljesen hozzászokott orrát enyhe kölni. Megborzongott. Balra fordította a fejét.– Súja… sápadt vagy. Aztán kitárta karját. Súja érezte Noriko testének melegét. Végre alábbhagyott a remegés. [135] . minden rendben? – kérdezte Noriko. (Úgy is volt.) – Egyszer feleségül veszek majd valakit. és továbbra is mozdulatlanul kapaszkodott térdébe. az anyján merengett. és átölelte Súja vállát. Egyenes beszédű. – Félek. de Súja nem tudott válaszolni. „Apuka a törvényekkel dolgozik. Miközben Noriko mat­ rózblúza gallérjának csíkjait nézegette. aki aggódón pillantott vissza rá. És mindig mosolyogtak egy­ másra a bajuszos. Az a munkája. mint anyu volt. mondta az anyja a karjában ülő Sújának. még gyerekszemmel nézve is rendkívül csinos anya volt. fürge mozgású. mintha szteppet járnának. Megöltem egy embert. – Mi baj? – kérdezte Noriko Súja vállára tett kézzel. Kicsit meglepődött. Eszébe jutott az érzés. és rögtön reszketni kezdett. és mindig úgy fogunk egymásra mosolyogni. Összevissza vacogtak fo­ gai. aki olyan. nagyon ha­ sonlított Síntani Kazumiéhoz. Súja fogvacogva válaszolt: – Félek. átlósan Súja elé térdelt. és Noriko arcába nézett. akik bajba kerültek. ahogy kiskorában az anyja átölelte. Noriko egy percig mélyen Súja szemébe nézett.vagy sampon­ illat csapta meg. egyáltalán nem közönséges hivatalnok be­ nyomását keltő apjával. Gyors ütemben rázkódott a teste.

Súja leeresztette a Smith & Wessont. Látni lehetett. Ne lőj! Széthajtotta a sűrűn nőtt leveleket. kólásdoboz vastagságú fatörzsbe vágott a bicskával. Köszönöm szépen. a bozót susogva megmoz­ dult. Súja a bal karjával fedezte Norikót. Kavada vállán szíjon lógott a sörétes és két hátizsák. – Igen. [136] . Megemelte a madzagot. Egy idő múlva Súja megszólalt: – Jó illatod volt. és kézbe vett egy régi sárkányeregető zsinórt vagy valami ahhoz hasonlót. jó illat volt tényleg. Noriko szégyenlősen nevetett.– Már jobb? – kérdezte Noriko. és ki­ hajtotta a nyelébe fordított élét. és odadobta Sújának. és a maradékot levágta. és kinyitotta. beleszorította a kifeszített zsinórt. A megmaradt fonalat is hasonló módon rögzítette a fák tör­ zséhez. Mivel a kapott fegyvere felte­ hetőleg a shotgun. Az egyikből kivett egy papírdobozt. meghúzta. Kivett a zsebéből egy kis kést. – Abba a fegyverbe valók. ez a kés már eleve nála kellett hogy legyen. – Én vagyok. Töltények sorakoztak katonás rendben. – Ne már. Kavada egy közeli. fémszínű talpukkal felfelé. Töltsd meg! Ezzel Kavada maga mellé tette a shotgunt. és Kavada belépett a te­ rükbe. Az öt hiányzó lövedék miatt foghíjas volt a csomag. Súja elkapta a levegőben. – De. Tegnap nem is fürödtem. Amikor Noriko újra felnevetett. hogy a bo­ zót mélyén folytatódik. Noriko lassan eltávolodott. és készenlétbe he­ lyezte a Smith & Wessont.

Kavada elhelyezkedett Sújával és Norikóval szemben. – Kezdetleges biztonsági rendszer. hogy Kavada poénból mondja. és félvállról mondta: – Ne törődj vele! Ha mondjuk mindenki megöl egyvalakit. Minket viszont figyelmeztet. visszako­ zott. Ne aggódjatok. Ott találtam. Nem volt étvá­ gya. te nyertél. aki miatt le­ esik. Duplára csináltam. az olyan. Kavada. és még mindig élsz. hogy akkor sem nagyon kóborolhatott volna Norikóval a karján. Persze ez nem változtat azon. és tur­ kálni kezdett Motobucsi vagy Óki. Ha valaki beleakad. [137] . Súja a térdébe kapaszkodva megrázta a fejét. ez megrándul. Onnan egy cso­ mó hasznos dolgot beszerezhettek volna. Ez meg hozzá van kötve. hogy akármennyire kis sziget legyen is. nem is. negyve­ nen indultunk. Néhány dologra szükségem volt. Egyértelmű. és leesik a fá­ ról. negyvenketten. – Azt a kötelet meg hol találtad? Kavada alig láthatóan bólintott. semmi baja nem lesz annak. mint egy bajnokság. Súja csak tátotta a száját. mi va­ gyunk a középpontban. mert vicc volt. Még négyöt emberrel okés vagy. – Ez? – Kavada zsebre vágta a kést. De neki még vélet­ lenül sem jutott eszébe ilyesmi. Kétméteres sugarú körben szereltem fel. – A kikötő közelében volt egy vegyesbolt. Bár Súja tudta. – Mi van? Rosszul vagy.– Ez meg mi? – nézett fel kérdőn Súja. Kivette a vizespalackokat és a kenyeret. pont azért nyársalta fel a tekintetével Kavadát. ezért elsőnek oda mentem. mert megölted Ókit? Kavada Súja arcába nézett. ha öt-hat emberrel végzel. – Itt a reggeli ideje. mintha megijedt volna Súja dühös arcától. egy bolt azért adódik rajta. Nem eszünk? – kérdezte tőlük. szóval az egyikük háti­ zsákjában.

azon gondolkozott. akkor valószínű. hogy megöljön? Nem vagyok én Krisztus. – Öö. – Mi az? – A titkár… Motobucsi… – Hé – szakította félbe Kavada az állával intve –. Motobucsi azért lőtt rám. és… Kavada bólintott. ahogy leterítettem. az előbb tisztáztuk. A bal oldalival egyszerre mozgott a mellette lévő csúnya vágásnyom. van valami. Súja megkérdezte. hogy így volt. nem azt akartam mondani. Mert Óki nekem jött. ahogy rebesgetik. Kavada felházra a szemöldökét. – Hát az meglehet.– Bocsánat. hogy máshogy értékeli az itt történteket. vicc volt. Össze volt zavarodva. mert… én Ókit… szóval mert meglátta. Hagynom kellett volna. Súja kicsit furcsállotta a szófordulatot. Megrázta a fejét. – Most mindenesetre ő volt az első. – Ezért nem csoda. nem? Nem tehettem mást. hogy mi a furcsa benne. Illetve. Ha Kavada olyan rossz fiú. hogy te nem vagy rosszul? Vagy már mást is megöltél a titkár előtt? Kavada csak a vállát rángatta. és inkább másról kezdett beszélni. hogy az előbbi vicc volt-e. Nem is tudnék fel­ támadni. ahogy megöltem. De nekem akkor is… [138] . amit nem értek. de ott akkor nem jött rá. Miközben Súja folytatta. – Nem. hogy Kavada Sógo vajon viccelődős típus? – Azt hiszem. hangjában némi indulattal: – Azt akarod mondani. mint ők. Lehet. bár még nem próbáltam. ha Motobucsi végezni akart velem.

– Nem tudsz valamire visszaemlékezni? – A késemért nyúltam. amivel felingerelted? – Már hogy csináltam… Kezdett bele Súja. Ennyi. ez már nem számít. Mi ebben az érthetetlen? – Logikusan hangzik. ha volt egy súlyos beteg csa­ ládtagja. és majdnem sikerült is mosolyognia. aztán eszébe jutott. és letette a vizespalackot meg a kenyeret a lábához. Nem is az. Nem arról van szó. hogy én semmit sem csináltam. Vagy beleőrült a félelembe. Te itt voltál ez­ zel a kislánnyal. Ráadásul én Norikóval… Norikóval voltam. hogy összeszövetkeztetek. hogy nem értem. és semmiképpen nem akart meghalni? Vagy csak si­ mán önző volt. mi van. – Tessék? Kavada elhúzta a száját. hogy rám támadjon. te mit tudsz Ókiról? Na igen. hogy titeket is be­ leértve bárkiről tudjam.– Nem – most Súja szólt közbe –. csak… Én sehogy sem tudom meg­ emészteni. de mi a ga­ rancia. Amikor szembekerült Ókival. – Kavadára nézett. hanem Óki… Kavada félbeszakította Súja habogását. Ő is félt Óki Tacumicsitől. nem? Kavada megrándította a vállát. hogy őt is beveszitek? Azok ketten hátha azt gondol­ ják. Különben is. ilyen elv szerint megöl­ hetsz engem. és semmi oka nem volt. és azonnal meg akarnak ölni? Vagy ha te például „játszani” akarsz. hanem Óki… Óki úgy jött nekem. – Óki úgy állt hozzá. – Nem is kell érteni – mondta. látta. Más is előfordulhat. tényleg. és elvesztette a normális ítélőképességét. hogy veszélyes vagyok. Nem csináltál valamit. – De csak annyi… [139] . milyen ember. aztán folytatta: – Nem jöttem elég rég az osztályba ahhoz. öntudatlanul is a késéhez nyúlt.

Súja sóhajtott. Kicsit megnyalta a száját. – Épp elég indok ez. Jobb. – Ez nem így van. Te még nem értetted meg ezt a játékot. mintegy lezárásként.Kavada megrázta a fejét. inkább gyanakodj. – Nem erről beszélek – rázta Súja a fejét. vagy nem? Vagy legalábbis le akartad állítani Motobucsit. hogy ha rád fognak egy fegyvert. – Mi az? – Elfelejtettem megkérdezni. hogy én is az ellenségetek vagyok. – De mit? Mondjad már. Óki Tacumicsi vajon tényleg „be volt indulva”? Persze lehet. hogy bolondság ilyesmin gondolkod­ ni. nincs ezen mit érteni. ha nem bízol annyira az emberekben ebben a játékban. hogy első körben le kell győznie téged. Végül. lehet. akkor te halsz meg. – Tényleg – mondta. ahogy Kavada mondta az előbb. – Megmentettél. Hallod. Csak annyi. hozzátette: – De azt hiszem. ke­ zedben egy fegyverrel. Nanahara. a veszély elle­ nére. – Na igen. Óki talán arra gondolt. Mert ha igen. Súja újra Kavadára emelte a fejét. Nanahara. Ebben a játékban mindenkinek hamar elfogy a cérnája. – Ezt hogy érted? [140] . aki az orra előtt állsz. Súja folyatta: – Hogy te meg mi miért vagyunk együtt? Kavada felhúzta a szemöldökét. ne teketóriázz. Ahelyett hogy a másikon morfondíroznál. Én benned nem kételkedem. Óki be volt indulva. Ez a legegyszerűbb ma­ gyarázat.

Én azt gondolom. Igaz. hogy rászóltam. de mi van. Szerintem. – Ha egyszer gyanakodni kezdesz. – Én úgy gondolom. De hozzátenném. el­ vesznénk. majd megrázta a fejét. hagyja abba. se hossza. hasonlít Mimura Sin­ dzsihez” – gondolta Súja. és egyszer veletek is végezni akarok majd? Súja egy pillanatig Kavada arcába meredt. [141] . kislány – bólintott Kavada. hogy felnőtt benyomását kelti. hogy te jó leszel-e nekem? Erre nem gondoltál? Mondjuk. hogy te nem vagy ellenség. egy valódi felnőtt beszéde volt. hogy ebben a játékban mindig óvatosnak kell lenni. „Abban. se vége. előnyösebb többen lenni. hogy én le akartam lőni a megzavarodott fickót? Vajon tényleg kény­ telen voltam megölni? Motobucsit nem tudtam volna társul fogadni. – Én is – bólintott Noriko. ez teljesen egy felnőtt. De akkor is. ha van­ nak társaid. majd bólintott. amíg ellen­ őrzöm. szerinted abbahagyta volna? Nem lehet úgy felfogni. – Csodálatos eszme. tudnak pihenni. mert a színjáték része volt.Kavada folytatta: – Ebben a játékban hasznos az életben maradáshoz. ha csak azért szóltam rá. Ez így van. – Szerinted olyan veszélyes volt egyáltalán Motobucsit megfékezni? Attól. – Ha nektek így jó. – És? – Gondolj bele! – Kavada megbökte egy kicsit a térdén pihen­ tetett sörétest. – Norikóra nézett. Ha felváltva őrködnek. Súja elgondolkodott. hogy nekem csak társ kellett. A rázúduló vilá­ gos és logikus beszéden félig-meddig meg is lepődött. Kavada egy évvel idősebb náluk. – Ha senkiben sem bíznánk. akkor jó. és ha megtámadja is őket valaki.

nem biztos. hogy együtt vagyunk. hallod! Súja akadékoskodott. Komoly volt az arca. – Na jó. hogy egyikünknek vagy netán mindkettőnknek nincsenek ellenséges szándékai. – Ne tereld el a szót. Kavada megint felhúzta a szemöldö­ két. utána pedig megjelent az arcán a szokásos mosolyszerű­ ség. nem. igen. – Na. – Kavada jól szórakozott. – Nekem bizonyos okok miatt ennek a játéknak a szabályai­ ról. – Jó kis párnak tűntetek az előbb. – Gyakorlati feladat. – Ja. aztán mégis folytatta: – És igazad van ugyan. hogy ez nem játék. Kavada arca komor volt. hogy ő kezdte a kérdezősködést. és kettejükre nézett. mi az. egész jól képbe jöttél. Egy darabig a fejefölötti lombokat nézte. Miért bízol bennünk? Attól. Nem tudta. de én mindig a lelkiismeretem szavát követem a döntéseimben. akkor… Súja valami nagyon vadat látott átsuhanni Kavada nyugodt tekintetét. A fák között kisma­ darak csiripeltek. És most is. Kavada hátradőlve mutatta.Kavada azután kérdezte: – És? Erre Sújának eszébe jutott. Úgy látom. Nana­ hara. erről a játékról megvan a magam véleménye. de nagyon vad volt. nem te mondtad az előbb? Semmi okod megbízni bennünk. hogy ezt kell mon­ danom. de… szégyellem. aztán visszafor­ dult hozzájuk. A probléma veled van. [142] . válaszolj rendesen! Súja a fegyveres kezével hadonászott. Kavada félbehagyta a mondandóját. – Aha. Súja feszülten hallgatta. egyszóval… Kavada sétapálca módjára két kézre fogta a térdei közé állí­ tott fegyver csövét.

– Ne használj ilyen bonyolult szavakat. Kavada minden mozdulatával egyetemben. Egyedül olyan magányos voltam. Sújához fordulva odanyújtotta a jobb kezét. amit mon­ dani kell. Kavada kinyújtózkodott. Noriko szavaira Kavada megérintette a bajusza helyén nőtt borostát az ujja hegyével. és Súján áthajolva Norikónak is ke­ zet nyújtott. se hossza. semmi sincs. mintha egy fel­ nőtté lenne. öregfiú. se vége. – Veled is. [143] . Nagy tenyér volt.Súja szóhoz sem jutott. Aztán elne­ vette magát. – Ezért bízom meg bennetek. hogy bízol bennünk. már akkor. Kavadának sem jött le a vigyorgás az arcáról. Súja megszorította a kezét. örülök. És ti mondtátok az előbb. Noriko kezet fogott vele. Nekem nincs Sújához… Kavada Sújára és Norikóra nézett és vigyorgott. – Szívesen. – Én is örülök. Noriko nevetett. Barátságosan hahotázott. Elég ennyi? Súja végre kipréselt egy mosolyt. – Köszönöm. máskor is. hogy ha egyszer gyanakodni kezd az ember. Pár? Noriko szólalt meg hamarabb. hogy velünk vagy. Rákvörös volt. – Te tisztára individualistának tűntél. amikor az osztályunkba jöttél. Születésem óta ilyen barátságtalan fejem van. és példátlan dologra szánta magát. Aztán mondta. – Milyen jó. máris jobb. kislány. mi nem. – Nem.

ezt el is felejtettem. mint egy helyi önkormányzati tanácsterem. áttetsző ablaküvegen tán­ coló napsugár egyre erősebben. Jumiko és Kitano Jukiko óvodáskoruk óta barátnők voltak. takaróba burkolózó Kitano Jukikóra (lányok. de természetesen. ahogy Sza­ kamocsi megmondta. – Hú. Egyenesen tűzött be az üveg felső ré­ szén.) Az irattartóból két-három nem túl meggyőző prospektus kandikált ki. Jumiko kissé megrázta fiúsan rövidre vágott haját.) hátát a falnak támasztva hunyorgott. és most eszébe jutott a területi püspök szentbeszé­ deiben állandóan ismételgetett közhely. és Kuszaka Jumiko (lányok. és a lakásuk sem volt olyan közel. hogy Oki-szigeteki Turisztikai Hivatal.Aztán Kavada Noriko betekercselt lábára pillantott. 7. amelyet most kezdett el­ árasztani a fény. részt vehetek egy ilyen szó­ rakoztató játékban. és ironi­ kusan mosolyogva pillantott a mellette szintén falnak dőlő.” …Na igen. és láthatóan megilletődött az énekszó­ [144] . A szülei – és persze ő is. hogy a ne­ vét hivatalosan anyakönyvezték volna – beléptek a Dicsfény szektába. és áldást hoz minden teremtmény­ re. még azelőtt. A bejáratnál fellengzős név hirdette. a kagyló süket volt. de Jukiko először. „Minden egyes na­ pon eljön hozzánk a fény. szinte fehéren sütött. de ahhoz képest jellegtelen épület volt. (Kipróbálták. az aszta­ lon pedig telefon. Jukiko er­ nyedten bambult a deszkapadlóra. ahová a szüleik cipelték el őket. [Maradt 29 fő] 20 Az apró mintázatú. Az oviban ugyan más csoportba jártak. Jumiko akkor már harmadszor járt ott. tiszta áldott vagyok. hanem – igazándiból ez is összefüggésben volt a dicsfényesekkel – először a templomban találkoztak. mutasd csak a lábadat! A többi ráér később is. 6.). hahaha. Az eggyel arrébb lévő bejárat mögött egy asztal és egy szék és egy rozsdafoltokkal tarkított irattartó állvány volt.

Jumiko olyan élénk volt. mint egy fiú. Bár fásult volt. Együtt menekültek el. Jukiko háziasabb lány volt.) A településtől északra. a sziget keleti part­ ján futó úttól az északi hegy felé. és egymás mellett a padlón ülve töltötték az időt. Már több mint négy óra telt el azóta. Mostanra már Jumiko magasabb is volt bő tizenöt centi­ vel. A nevük hasonlított.hoz igazított gong hangjától meg a felcicomázott templom hangulatától. végig törte a fejét. és így az ő startolásuk között csak két perc telt el. Jukiko gyakran szóba hozta. na­ gyon kicsi az esélye. milyen jó neki.) még az indulás előtt meghalt. az iskolakapu oszlopa mögött Jukiko várt rá sápadtan. Jumiko imádság után odament ehhez a meg­ szeppent lánykához. akit a szülei magára hagytak. gyakran vendégelte meg Jumikót saját készítésű sütemények­ kel. Most mit kellene egyáltalán tennie? Szakamocsi reggel hatos híradóját a ház­ [145] . mert vala­ mi dolguk akadt. ebben az egyben nincs változás. de Jumiko meg az ő filigrán alkatát és kerek arcát irigyelte. olyan. de ők nem tudtak róla. Az volt a szerencséjük – bár nem illik ilyet mondani –. és most is – bár kicsi. és oda zárkóztak be. de más hasonló tulajdonságuk nem na­ gyon volt. de elmosolyo­ dott. (Alig húsz perc múl­ va tért vissza és kezdte el az öldöklést Akamacu Josio. teljesen más típusúak voltak. hogy ilyen magas. De most is a legjobb barátok. – Szerinted is tiszta gáz ez a hely? A lány mintha egy kicsit meglepődött volna. A rendkívüli feszültség miatt mindketten elfáradtak. hogy Kuninobu Jositoki (fiúk. Jumiko levette a szemét Jukikóról és ő is a padlót kezdte bá­ mulni. és az arca is mennyivel karakteresebb. 7. Amikor Jumi­ ko kilépett a teremből. Igen. Ekkor kezdődött a barátságuk. hogy ez a „most” újra legyen – a szoft­ ballcsapat negyedik ütőjátékosa. hogy kiskora óta mindig azt mondták. egy kicsit kimagasodó dombon magányos házat találtak.

Ennünk kell valamit. Mert egyrészt képtelen elhinni. hogy meg akar. és hoz­ zá fordult. de azért a szokásos szelíd Jukiko-mosoly. Ha netán… ha netán lenne mégis valaki. ezért félbehagyta a gondolkodást. azt hiszem. Az vajon működik? Ha igen… Akkor nem igaz. hogy tehetetlen. Pontosan emiatt se hall. – Együnk a kenyérből. Jukiko kedvesen mosolygott. de Jumiko nem akarta elhinni. hogy öngyilkosok lettek. megafon for­ májú kézi hangosbeszélőre. Tényleg. per­ sze. hogy épp meghal valaki. Kicsit mesterkélt volt. már kilenc halott van. Általánosban a másik legjobb barátnőjének az arca. közvetlenül a hatórás hírek után mintha távolról fegyverropogást lehetett volna hallani. Csak annyi. Va­ lamiért csak a rózsaszín cipőre emlékszik abból. aki… De… Jumikónak eszébe jutott egy jelenet. Most. Egyáltalán hogyan ölheti meg valaki az osztálytársát? Jó. hogy fél. se lát. Fél megtenni. Akkor meg… Jumiko odapillantott a szoba sarkában heverő. emiatt menekültek idáig Jukikóval. hogy van­ nak. [146] . Egyesek meggyil­ koltak másokat. hogy vannak. A lány szája sírásra görbült. biztos megölném. hogy jobban fo­ rogjon az agyunk. De… De ha valaki meg akarna ölni. akik belementek ebbe a játékba. másrészt félelmeinek egy részétől sehogy sem tud megszabadulni. akik hajlandók követni egy ilyen szabályt. Ha nem számítjuk Kuninobu Jositokit és Fudzsijosi Fumijót. ebben a pillanatban is lehet. – Jumi! Jukiko szólt hozzá. vagy azt hinném. Ogava Szakura és Jamamoto Kazuhiko még hagyján… A többiekről nem le­ hetett feltételezni.ban is hallani lehetett. ez a szabály. Igen. amit a lány viselt.

konzervszerű tárgyon. de végül megtartotta magának. Valószínűleg ez a kézigránát. (Jukiko „fegyvere” rendkívül szellemesen egy dartkészlet volt.– Jó? Jukiko még egyszer megismételte. az bizonyos értelemben igen veszélyes volt. hogy lehet ilyenkor ekkora hülyeséget kérdezni. azon egy fogóféleség és egy három centi átmérőjű fémka­ rika volt. Vajon mi lehet a helyes döntés? Jumiko még maga sem tudta eldönteni. Aztán hirtelen Jukiko szólalt meg: – Figyelj csak. együnk. és megszólalt: – Kicsit megnyugodtál. Amit tervezett. – Ja – mosolyodott el Jukiko. különben is. te itt vagy velem. Egy darabig mindketten hallgattak. [147] . még a fatáblát is szíveskedtek mellékelni. Evés közben is azon gondolko­ dott. és a tetejükből egy hüvelykujj vastagságú bot állt ki. Ezüstszínűek voltak zöld ár­ nyalattal. Ki-ki a maga hátizsákjából elővette a kenyeret és a vizet. – Jó. Jukiko? Jukiko a kenyeret rágcsálva még egy kicsit elkerekítette amúgy is kerek szemét.) Nemsokára megette az egyik kenyér felét. Jumi! – Hm? Igen? – Azt fogod mondani. ivott egy korty vi­ zet. Ha megteszi. Jumiko visszamosolygott és bólintott. jól vagyok. hogy előhozza-e Jukikónak a „teendőket”. Ju­ miko tekintete egy pillanatra megállapodott a táskájában két kerek. azzal nemcsak magát. hanem Jukikót is kiteszi a veszélynek. mert mostanáig reszkettél. Jumiko derűsen bólogatott. – Csak azért. Még maga sem volt biztos benne. – Ne félj.

– Tényleg? – Jukiko a rakott szoknyájára kapta a szemét. a he­ [148] . ezt már sejtette vala­ hol. hogy eddig még neked sem val­ lottam be. amikor már befejezték a kártyázást és a párnacsatát és a vendégfogadó felfedezését. jön a díjnyertes téma. – Neked tetszett valaki az osztályból? Jumikónak egy kicsit elkerekedett a szeme.5-ös. de abból. ő is azt hitte. egy az egyben. A „szent” téma az éjszakai sötét és benne önmagunk ünneplé­ sére. ami kenter­ ben veri a tanárok szidását és a jövőről való álmodozást. – Figyelj csak. de végül kimondta. Elővette az agyából a Nanahara Súja-dossziét. Jumiko némán bólintott. Különben is. Hihetetlen. és a vezetéknevében benne van a nana. bal 1. nem is mert egyenesen Jumi­ ko szemébe nézni. telt ajkára. testsúly ötvennyolc kiló. Éjjel. Általánosban védőjátékos a Kö­ lyökligában. de úgy döntött. Testmagasság százhetven centi. – Hát… Jumiko megtorpant. – Igen. ne haragudj. – Mármint fiú? – Aha. és folytatta. Bece­ neve nincs. nagyon jól gitározik és énekel. de nekem Nanahara Súja tetszik. de izmos.Jukiko ráharapott kis. és ráállt a zenére. – Mondjad már! Jukiko még mindig habozott egy kicsit. sovány. ő volt az első ütő. Persze amíg el nem aludt a buszon. hogy majd ilyesmiről fognak beszélni a kirándulás alatt. Esti téma az osztálykiránduláson. hogy kölyökligás korában ő volt a csa­ pat ütőkártyája. jobb szem 1. de már abbahagyta a base­ ballt. Jukiko szégyenlősen válaszolt. őszinte lesz.2-es.

– Szeretnék vele találkozni. Közeli barátja Kuninobu Josi­ toki. – Komolyan? – mondta a lehető leghétköznapibban. A tar­ kóján. és így ragadt rá a híres cigarettamárka. Jumiko gyengéden hozzáért a vállához. hogy ilyesmiről nem beszélhet Juki­ kónak. Jukiko lesütötte a szemét. kicsit lányosan. mert én lennék a magasabb. vele biztos nincs semmi baj. nem hordhatok majd magas sarkút. nem? Bár nem nagyon figyeltem. ha együtt sétálnánk. (Kétség nem fér hozzá. a Wild Se­ ven neve. – Ne aggódj.tes szám. Hát dióhéjban ennyi. Kiskorában elvesztette a szüleit bal­ esetben. Mi lehet vele? Kezét a combján tartva ömleni kezdtek a könnyek a szemé­ ből. Most bebizonyosodott. – Jé. az Áldott Szeretet Háza neve­ zetű katolikus intézetben lakik. Valószínűleg erre akart kilyukadni. hogy Jukikónál több anyaga volt. de kedves szemét európai típusú kettős szemhéj hatá­ rolja. és olyan bátor­ nak tűnt. szóval a humán tárgyak az erősségei.) Köztük az egyik legfontosabb adat a testmagasság volt: Ha Nanahara Súja nem nő tovább. Kicsit furcsán hajlik ugyan a szája. a válláig ér. aki szintén ott lakik. Aztán rájött. ő már meghalt!) Tanulás terén inkább az angol meg az irodalom. Vércsoportja B. és most Siroiva szélén. Jumiko Sújáról szóló dossziéja telis-tele volt. A haja hullámos. mint a neve is mutatja. Történjék bármi. Aztán folytatta. ezért gyorsan hozzátette: – Hát ő volt a legjobb sportoló az osztályban. [149] . Nagyon. hogy ez a kijelentés nem volt túl szerencsés. – Igen. ősszel. (Jaj. így összességében igen jóképű. Október 13-án született.

fanati­ kus rajongói is vannak. Mimurát a kosárcsapat védőzsenijé­ nek tartják. kicsit durvák az arcvoná­ sai. nagyon tájékozott. Csakhogy ő Csigusza Takakóval van jóban. ki az? – kérdezte megint Jukiko.Jukiko letörölte a könnyeit. Jumi? Ki tetszik? Jumiko elsőnek a plafonra bámult. Utána. futnak utána a lányok. kérdezhetek valamit? Jukiko csodálkozva hajtotta félre a fejét. mondjon egy nevet.) Szugi­ mura arcán mindig ott az a megkapó világfájdalom. És számára bármilyen megbeszéléshez Jukiko a legjobb partner. Meg tudnék bízni bennük? – Na. azután megkérdezte: – Szerinted van olyan ember. hogy elmondja. Takako biztos rossz néven venné ezt tőlem. Jumiko odafordult hozzá. de már ő is meghalt. Pedig ő is milyen jó fej! Hát igen. (Jaj. és bólintott. – Mit? Jumiko karba tette a kezét. mint aki egé­ szen helyrejött. és kenje el a dolgot? Óki a kézilabdacsapat nagyágyúja. Mindenki milyen jó fej volt. hümmögött egy sort. de jólelkűnek tűnik. sok lány fél tőle. A lányokhoz kedves. de nem a b osztályban. de mégsem tűnik olyan rossz­ nak. Talán mert a lányok között az a vélemény alakult ki róla. Üssön a hasára. hogy összeszedje a gondolatait. Utoljára még egyszer meghányta-vetette magában a dolgot. Numai „rossz fiú”. [150] . de szerintem az ilyes­ mi menő. Mindenekelőtt meg kell beszélni. – Figyelj csak. A fiúk is és a lányok is. köz­ ben pedig jártatta az agyát. Gáz. Már megint ugyanaz a kérdés. Valami harcművészetet tanul. megkérdezte: – És neked. és végül úgy döntött. hogy csajozós „playboy”. aki meg akar ölni egy másikat? Mármint most az osztályunkban. amilyen következetes.

Mind a ketten. ezért még nem is olyan vészes. amióta elindultunk… Nem hinném. biztos.. de ha egyedül kellene lennünk. Így van. Jukiko? – Elfutok. Jumiko bólintott egyet. vagy nem? – De igen. és nem is gondoltam ilyesmire. valószínűleg. és félrebillentette a fejét. hozzávágnám az illetőhöz. – És ha nem tudsz? Jukiko eltöprengett. Jumiko Jukikóra nézett. Hallottad a reggeli híradót. Biztos. – Na és ha így félsz. hogy én fé­ lek. szerinted nem? Jukiko egy kicsit elgondolkozott. még jó. Széttárta a karját. Kilencen is.lehet. –. [151] .Jukiko összeráncolta a szemöldökét. – Hát igen. hogy a matrózblúzának bal kéze­ lője kicsit elszakadt. Ha lenne ná­ lam valami. – És szerintem a többiek is ugyanezt teszik. és véletlenül összetalálkoznál valakivel. és folytatta: – Mi együtt vagyunk.haltak egy csomóin. Csak azzal voltam elfoglalva. én azt hiszem… talán harcolnék. hogy min­ denki fél. hogy mind öngyilko­ sok lettek… És az előbb is hallottad a fegyverropogást. – Hát… De hát már meg is hal… – itt megremegett a hangja. hogy még el is sütném… Persze nem szó nélkül. de egy idő múlva válaszolt: – De. mit csinálnál. De ha minden kötél szakad… Jumiko bólintott. Utána tagoltan mondta: – Én… igen. És akkor vette észre. – Mi meg itt ülünk és félünk. ha meg lenne valami fegyverem. hogy még ennél is sokkal jobban félnénk.

Si­ mán előfordulhat. Általánosban. Szóma bandája például… vagy… Kirijama… Jumiko ránevetett. – És ha van valami. és egy hajszálnyit fél­ rebillentette a fejét. és a padlóra támaszkodott. rakott szoknyája alatt megmozgatta a lá­ bát. akkor megölnének. – Elmondom. – Van egy rossz emlékem azért. telt ajkait. hogyan lehet­ ne megszökni.– Na ugye? Én is azt hiszem. Nem? – De… Csak… – Nekem… Jumiko félbeszakította Jukiko szavait. meg fogunk halni. Mindenki fél. és bemagyarázza magának. és kigondoljuk. mire gondoltam. Időkorlát? Ha nem halt meg senki huszonnégy órán át? Ha addig élet­ ben is maradnánk. mert egyszer nem bíztam meg valakiben. És ha már ezt hiszik. majd folytatta: – Csak annyi az egész. akikben én nem bízom. Tanácstalanul nézte a padlót. [152] . Jukiko Jumiko szemébe nézett. még ha a másik nem menne is nekik. Jukiko megint beharapta kis. hogy senki nem szándékosan öl. Egy pillanat szünetet tartott. hogy a másik meg akarja ölni. és ezért állnak neki harcolni. amit tehetünk. – Igen? – Ha nem csinálunk semmit. Jukiko ijedt arccal bólintott. hogy félnek. – Ez igaz. ők támadják meg. aztán bizonytalanul felelt: – Lehet… Vannak. és visszaült. széttárta karba tett kezét. Jukiko. akkor az egyetlen dolog hogy összehívunk mindenkit.

mert ráparancsolt. tornaóra után vettem észre. és ő ért vissza elsőnek a terembe. megint előúszott a barátnője arca. És a rózsaszín cipő… Visszaemelte a szemét Jukikóra. Én meg a ta­ nárnak is beárultam. hogy ellopta. – Én meg a barátnőmet gyanúsítottam meg. – És egyszer csak eltűnt… – Jumiko lesütötte a szemét. a Tamagoneko. – Hazamentem. – Kikérdeztem.– Mi történt? Jumiko a plafonra szegezte a tekintetét. és láttam. – Persze. de azt mondta. és én meg az első óra. Jaj. – Aha. na mindegy. – Volt akkor egy féltve őrzött… Emlékszel. de én akkor nagyon vigyáztam rá. Jumiko újra Jukikóra nézett. Aztán. – Az az. Jukiko lassan bólintott. Most visszagondol­ va egy semmi kis hülyeség. Nagyon vágyott rá. Mindenfélére rányomták akkoriban. nem látta sehol. és ő pont nem tornázott. [153] . Nekem meg egy háromszínű golyóstollam. akinek biztos szintén voltak előítéletei vele szemben. – Aha. hogy nem tud semmit. mert rosszul érezte magát. Jukiko némán hallgatta. Nekem is volt olyan alátétem. hogy nincs meg. egy időben divat volt a Tojásmacska. hogy vallja be az igazat. aki mindjárt elbőgi magát. amelyet korlátozott példányszámban készítettek. szóval neki nem volt apja. az anyukája meg egy bárban dol­ gozott. O meg elsírta magát. hogy az asztalomon felejtettem a háromszínű golyóstollat. így kinéztem belőle.

meg. hogy mihez kezdjünk. hogy min­ den hiába. És most mondd el. Jukiko a padlóra sütött szemmel hosszá ideig csak a gondola­ taiba mélyedt. mint veled. – És a mostanival kapcsolatban pedig… Hát igen. igen. hogy te mit gondolsz. és megállt fészkelődött. biztos. De utána már valahogy nem jöttünk ki olyan jól egymással. Olyan nem volt a mi osztályunkban. Vagy nem? – Hát… Jukiko bólintott ugyan. És akkor meg tudnánk beszélni. Hinni akarok bennük. Két perc is beletelt. [154] . nem fogom megtenni. De nem bíztam meg benne. hogy túl sokat adok mások véleményére. én már egyszer mondtam neked. lehet. hogy a saját örömükre embert öljenek. nem haragszik. Ha te ellenzed. és ő nemsokára elment más iskolába. hogy lehetőleg megbízzak az emberek­ ben. – Egyszóval ez a véleményem. – Ezért – folytatta Jumiko – ha felszólítanánk őket. Talán mert az anyukája újra férjhez ment. nem? – Hát. – Ja. Meg tudod érteni? – Igen. Úgy tartják róluk. és azóta nem találkoztunk. legalább elkerülhetnénk az öldöklést. mire megszólalt. Jumiko egy vállrándítással folytatta. – Azóta igyekszem. Azt mondta. hogy mindenki abbahagyná a harcot. mondtad. biztos. – Jumi. amit a dicsfényes taták és mamikák hajtogatnak. de még habozott. Szómáék rossz embernek látszanak. Ez most nem az a szöveg. – Jukiko erőtlenül bólintott. Még ha nem tudnánk is sem­ milyen megoldást. Ez a saját hitem. Nagyon jó barátnők voltunk. Legalább annyira. Jumiko elfáradt a sok magyarázásban. lélegzetet vett. De nem annyira rosszak.– Bocsánatot kértem tőle. Ha nem sikerül. Így van.

hogy ezt tudjuk-e használni. – Attól függ. akkor találkozhatok Nanaharával. hogy Jukiko meggondolta. – Én azt hiszem. – Boldog volt. hinni akarok az emberekben. míg meghalok? Ha van remény. majd a plafonra meredt.Jumiko Jukiko arcát figyelte. Jukiko felemelte a fejét. és erre a végeredményre jutott. Jumi. Kavada rádobta a tűt és a cérnát a mellette lévő hátizsák tete­ jére. Csak nem képzelik. Jumiko bólintott. hogy ülök kar­ ba tett kézzel. Ez igazolta számára azt is. Jukiko aprókat bólintott. így jó lesz. Próbáljuk ki!” Később Jukiko kérdezte: – De hogy csináljuk? Hogy szólunk mindenkinek? Jumiko a szoba sarkában heverő megafonra mutatott. [155] . Ez az én vélemé­ nyem. Jumiko visszamosolygott rá. Igen. teljesen igazad van. [Maradt 29 fő] 21 – Na. találkozni fogsz vele. és nemso­ kára kibökte: – Ha minden jól megy. ahogy Jukikónak is mondtam. meg kell pró­ bálni. meg kell tennünk. Jukiko elmosolyodott. ezúttal teljes szívéből. és talál­ kozott a pillantásuk. – Köszönöm. hogy ő maga helyesen gondolkodott. „Igen. – Igen.

Sok idő kellett. de sokan mégis ennek a cigarettának a nevén ismerték. Mellettük egy kő­ ből rakott kis tűzhely volt szénnel. Mert neki soha nem volt beceneve. mielőtt Kavada varrni kezdte volna. így már nyolc óra is elmúlt. vagy a sajátja volt? Olyan tömeg­ cikk volt. és Noriko. Noriko behajlított jobb lába az oldalán pihent. Súja az órájára nézett. és elővett a zse­ béből egy Wild Seven márkájú cigarettát. és gyors mozdulatokkal betekerte egy másikkal. és megköszönte Kavadának. Súja odanyújtotta a palackot Kavadának. mint a Buster vagy a Hi-night. Ezt is a ve­ gyesboltból nyúlta le vajon. míg a víz eléggé kiforr­ ta magát. A vádliján már össze volt varrva a seb durva pamutfonállal. most újra elfintoro­ dott. hogy a szenet is a vegyesboltból szerezte. de a sebet Súja whiskyjével mosták le. aki az előbb megkönnyebbülten lélegzett fel. – Már vége. – Egy szintén vízzel fertőtlenített kendőt nyomott rá géz helyett Kavada. mert közvetlenül a sebbe mégsem akartak azért forró vizet önteni. Kava­ da előtt. motoros és motor szilu­ ettjét ábrázoló dobozra. (Kavada elmagyarázta. amelyben bugyogott a forró víz.) A tűt és a cérnát ezzel fertőtlenítették. Súja rábámult erre a ki tudja. Persze altatás nélkül. kislány. a tűvel és a cérnával együtt. En­ [156] . – Tök ügyes vagy! – Orvososdiból jó vagyok – mondta Kavada.– Add csak ide még egyszer a whiskyt. – Oké. Nanahara – mondta Sújának. és egy százjenes öngyújtóval meggyújtotta. Kavada végezte a műtétet. de Noriko a tíz perc alatt egy mukkanásnyit sem nyafogott. Aztán aggódón hozzátette: – Remélem. miért. rajta egy üdítősdoboz. még nem fertőződött el. Egy szálat a szájába tett. Noriko visszahúzta a lábát. Tehát most másodszor fertőtlenítik.

A kiszámíthatatlan. ami kisebbfajta rekordnak számított. (Szezononként háromszor is lopott bázist. az ellenfél fog pontot szerezni. [157] . Olyan távolinak tűnik ez az egész. és elővett egy bőrtárcát. de a többi­ eknek nem volt sikeres ütésük. hogy nem tud mit ten­ ni. ha beveszed. Noriko nagyot pislogott erre. Amikor a Harmadik az utol­ só öt percben pályára lépett.nek az az egyszerű oka van. hogy hol lehet most Mimura Sindzsi. a Siroivai Középiskola kosárcsa­ pata behozta húszpontos lemaradását a biztos befutónak tar­ tott ellenféllel szemben. ha pedig elfoglalt egy bázist. de átvette. Amint esély adódott. újra keres­ gélni kezdett a zsebeiben. Ő sokat számítana. és a kosárcsapat megszakítás nélkül tartja az első helyet a tar­ tományi bajnokságon. gyönyörűen megcsinált dupla játékokkal hárította el a veszélyt. hogy amikor még kölyökligás volt. de a régi dicsőség emlékére és a veze­ téknevében lévő hármas miatt még most is ezen a néven em­ legetik.) Ha pedig már tele vol­ tak a bázisok. amikor Sindzsi a kosár­ csapat második tartalékosa volt. Kavada. és Norikónak nyújtotta. műanyagba és ezüstpapírba csomagolt fehér tablettát szedett ki. bázislopással szerzett maguk­ nak újabb pontot. kihasználta. A vad. Na tessék. Nana. Abból pe­ dig gyógyszert. az idei áprilisi osztálymérkőzésen a lányok poénból hetes és hármas sorszámokat készítettek elő nekik. mindig ő volt a csapat legfőbb ütőkártyája. a hetes. Ez még elsős korukból ered. Attól fogva kezdőjátékos lett belőle. Jobb. Tényleg. Wild Se­ ven. – Fájdalomcsillapító. Mimura Sindzsivel. mint akinek hirtelen eszébe jutott valami. Sindzsit meg a Harmadik néven is­ merték. és a dobójukról látszott. és ő meg Mimura azt viselték a meccseken. hogy a megfá­ radt dobójátékos helyett beálló pozícióból lépett fel a dobó­ dombra. Másodikban egy osztályba került a kosárcsapat védőzsenijé­ vel. Volt. Súja megint azon gondolkodott.

ebben a helyzetben bármikor szűkség lehet gyógyszerre. de Súja a fejét rázta. és Súja felé intett vele. ha valakit összevarrt. ne­ vetett. – Másról van szó. és Sújára nézett. Ha belegondolsz. Hát lehet. – Nem kamu. – Mi az? – Kavada élvezettel fújta ki a füstöt. Ez komoly? Kavada felemelte a két ujja között tartott cigarettát.– Hé! – szólt oda Súja Kavadának. Nem is. most ez is megteszi. – Az apám orvos – mondta. aztán megrántotta a vállát. Súja összecsücsörítette a száját. sőt magam is elvégeztem időnként hasonló műté­ teket. hogy igazat mond. mintha a gimnazisták már nyugodtan cigaret­ tázhatnának. Gyerekkorom óta mindig megnéztem. én már gimnazista lennék. Súja szóhoz sem jutott. – Aha. Úgy mondta. A pult mögötti elsősegélycsomagból nyúltam le. Semmi extra. De nem áruként. Nem volt pénze ápolónőt fogadni. És te beszélsz? Te meg alkoholt hoz­ tál. – Ne nézz már olyan szemrehányón. Gomes. és szép ívet rajzolva vele. sima fejfájás elleni. Egy középiskolás is megengedhet magának néhány szippantást. Már et­ től a névtől megfájdul az ember feje. [158] . Nem mintha számítana. Az a gyógyszer is a vegyesboltban volt? Kavada megrántotta a vállát. hogy én voltam a segédje. helyesebb inkább úgy fogalmaznom. Különben is. De… – Nem készültél fel egy kicsit túl jól? Honnan tudsz például sebet varrni? Kavada felhúzta a szája szélét. – Micsoda? – Kóbe szegénynegyedében van egy lehasznált kis rendelője.

az felismeri.Súja hallgatott. Felhagyott a további faggatózással. de eszébe jutott még egy rejtély. Nanahara – mondta Kavada. később elmondom. és elnyomta a földön a félig szívott cigarettáját. hogy… – Mit udvariaskodsz. miért nem segítettél? – Bocs. De honnan tudtad? Nem is volt sza­ ga… – De volt. [159] . elmondja? Súja ezen a szófordulaton is fennakadt. ahogy ott a buszon próbáltad kinyitni az ab­ lakot. Van valami tervetek? Ha szükség lesz rá. Kavada vigyorogva folytatta: – Ha szükség lesz rá. hogy most mi legyen. Részemről az volt a legnagyobb melléfogás. Aki érezte már. és újra kezdte. előbbre való a szökés tervezése. Noriko ennek hallatán kérdőn nézett Kavadára. – Szóval láttam. de igaza van Kavadának. hogy kifogjuk… De ennél fontosabb. igen. – Nem túl erős ugyan. – Te hol találkoztál ilyennel? – kérdezte most Noriko. Nanahara? Ezen már túl vagyunk. – Ja. nem? Súja megrántotta a vállát. és megmondta: – Meg akarunk szökni. Most Kavada rángatta a vállát. – A nagybátyám a kormány kémiai kutatóintézetében… – Hé! – szakította félbe Súja. képtelen voltam. Túl későn esett le. Észrevetted az altatógázt. Nem hittem volna. amelyet nem tudott megfejteni. – Mi az? – Azt szeretném kérdezni. – Ha láttad.

hogy „A mező. Szakamocsit magunk­ kal visszük és megszökünk. – Ennyi? [160] . „…tilos lesz. Szakamocsi megmondta. Hallani lehetett. tiltott zóna lesz”. Nem is. Mialatt beszélt. még haditervnek sem nagyon lehet nevezni. hiába is szökünk el. ahol az iskola van. és folyatta: – És. előtte keresnénk egy hajót. Nanahara. – Azt kell kérdezni. Az a bizo­ nyos. Aztán hirtelen eszébe jutott. igen. Akkor pe­ dig úgy válaszolnék. És kioldatnánk vele a nyakörveket. hogy lényegében kivitelezhe­ tetlen a haditerve. – A fene essen belé! – Hát igen. ahogy Noriko lenyeli a gyógyszert vízzel. hogy igen-igen kicsi az esélye. hogy befedje földdel a szenet a kőrakás tűz­ helyben. – De nem tudjuk valahogy kirángatni onnan Szakamocsié­ kat? És túszul ejtenénk Szakamocsit. – És az iskolát sem tudjuk megközelíteni. ami Kavada és Noriko nyakán is ugyanúgy ott van – a nyakörv miatt rögtön megtalálnak. Sőt. hogy lehetséges-e. Kavada csak a szemöldökét emelte meg. mivel azt nem is gondolta végig. Na és? – Minket e miatt – kezét a saját nyakához emelte. – Hát igen. Súja folytatta: – Szerinted lehetetlen? Kavada a fejét rázta. már arra jutott.Kavada egy újabb cigire gyújtott és bólintott. kérem szépen”. – És? Súja megnyalta a száját. ho­ gyan hozzák ki Szakamocsit az iskolából.

Súja megint csak hallgatott. zónáktól függetlenül. hátha együtt ki tudunk találni valamit. Hajó meg nem volt. Ha többen törjük a fejünket. Egy szál se. Súja a száját harapdálta. kézi vezérléssel fel tudják robbantani bármikor. Akárhonnan nézzük. – Jó. hogy a kikötő közelében volt a vegyesbolt. még ha véletle­ nül meg tudnánk is valósítani. és így szólt: – Először is. – Mondtam. – Láttad mennyien vannak a védelmi erősök. – Más nem jut eszetekbe? Súja tagadólag rázta a fejét. Ezt el is felejtette mondani. Nanahara. és kész… – Nem megy. Kavada csak a sebhelyes bal szemöldökét emelte meg. a kormány a kisujját sem fogja mozdítani Szakamocsiért. lehet. bárhol.Mondta Kavada. Micsoda undorító pre­ cizitás. Lehetetlen – szakította félbe Kavada. – Abban nem lehetünk biztosak. amikor csak akarják. Kavada mosolyogva fújta ki a füstöt. és Súja kénytelen volt bólintani. Még a roncsokat is eltakarították. – Ezt a nyakörvet. Csak Szakamocsit kell túszul ejteni. Ráadásul… Kavada a saját nyakára csatolt ezüstszínű pántra mutatott. akkor használjuk az őrhajókat. hajó nincs. hogy meglesz a megoldás… Ez igaz – gondolta Súja. – Noriko? Noriko is a fejét rázta. Kavada megint rágyújtott. rosszul áll a szénánk. [161] . amiknek a parton kéne düledezniük. az tu­ ti. de azért hozzáfűzött valamit: – Összeszedhetnénk a megbízható embereket.

Az iskolától nyugatra. – És azt mondta. A gépekhez is. Kavada Súja arcára meredt. nem? És… Kavada átvette a szót. És Szugimura Hiroki például. A házakban kereshetett vala­ mit… Fegyver volt nála. és egy ideig bal kézzel simogatta borostás állát. De főleg Mimura… Ő csúcs. nagyon. de folyatta: – Mimurát én lát­ tam. – Miért nem szólítottad meg? Súja rosszalló hangjára Kavada csodálkozó arcot vágott. hogy halasszuk el a játékot. Láttad. mert Noriko megsérült? Valószínűleg azért. – Éjjel. A lányok közül mondjuk az osztálytitkár. Neki biztos eszébe jutna valami. hogy legyen ideje mindenki­ nek megszökni? [162] . hol?! Súja véletlenül megemelte a hangját. Ucumi. és észrevett engem. – Miért? – Hát mert… Segített Norikónak az iskolában a helyére men­ ni. – Mi bajod vele? – Semmi… – Kicsit akadozva. – Ne hülyéskedj.– Ebben az esetben ki az. – Hol? Hol láttad? Kavada kelet felé bökött az állával. Aztán megszólalt: – Mimura… Súja szeme elkerekedett. Összenézett maga mel­ lett Norikóval. Mindenhez ért. akit megbízható embernek nevezel? Erre Súja lelkesen válaszolt: – Mimura.

Ez így van. Az előbb mondtam. ahol látom? Ebben igaza volt. Benne százszázalékosan meg lehet bízni. hogy rábólintott volna. És nem hi­ szem. – Ennyi miatt várnád el tőlem. nagyon mély sóhaj volt. Aztán azt mondta Kavada: – Ne vedd már rossz néven! Alig ismerem Mimurát. – Legalább menjünk el arra a hely­ re. hogy megbízzak benne? Saj­ nos nem megy. Súja sóhajtott. Különösen azokkal kell vigyázni. Hát igen.Igen. Nagyon nem az. hogy nem bíz­ ni kell az emberekben. ha én megkérem. amiről Kavada be­ szélt. hanem kételkedni bennük. Súja akart még valamit mondani. Mély. hogy „jó kis párnak” látszottak. hogy tartson velem. [163] . Ő biztos ki tudna találni valamit. hogy ebben a játékban alapszabály. hogy benne meg lehet bízni. Különben is lehet. Ő… Kavada hang nélkül előtolta két tenyerét. ezt garantálom. ő… Sújának megint félbe kellett hagynia. Az pont jó arra. mint mondod. hogy bennük megbízik. – Hogy mondhatsz ilyet?! – emelte fel Súja a hangját. – Ilyen nyakatekert gondolkodást! Ő nem olyan. Kavada a fejét rázta. – Jó – vette át a szót Súja. hogy csak azt akarta ezzel megmutatni. Nanahara. nem túl szerencsés nagy zajt csapni. Súja bólintott. hogy később mindenkit megölhessen. ahol Mimurát láttad. szerinted végig ott maradt volna. és Súja elhallgatott. Megszólalt: – Ha akkora ész lenne. de végül letett róla. Kavada viszont a fejét rázta. és ki­ fújta a levegőt. Bár azt mond­ ta. Már az is furcsa. akiknek jól vág az eszük. Végül is meg lelhet érteni.

– Milyen…? Kavada bólintott a fejével. Súja összeráncolta a szemöldökét. – Mindez csak arra az esetre vonatkozik. Aztán hirtelen izgatottan kérdezte: – És mi az? Van valami módszered? Kavada végignézett Sújáék arcán. hogy most felvegyük a kapcsolatot Mimurával és másokkal? Kavada újabb cigarettát szedett elő. – A módszer létezni ugyan létezik – mondta aztán –. A Wild Seven meggyújtott végéből apró hangok hallatszottak. ha a legvégéig élet­ ben maradunk. Egy ideig csöndben ültek. Utána pedig cigivel a szá­ jában elgondolkodva az égre meredt… Zavarhatta a nyakörv. és újra a szájához emelte a cigaret­ tát. de úgy nem nagyon megy.– Kavada… – szólalt meg Noriko. Súja megint csak Kavada arcát fürkészte a füstfelhőn keresz­ tül. – Ezt hogy érted? [164] . és Súja Kavadát nézte. és a fejét rázta. A füst této­ ván gomolygott. akinek cigi lógott a szájából. – Hogy? – Ott van még az én tervem. – Nem hinném. Válogatás nélkül még hagyján. Nem értette. hogy csak a kiválasztottaknak akarsz szólni. – Hát akkor… – mozgatta nehézkesen a száját – semmit sem tehetünk már? – Dehogynem – mondta Kavada könnyedén. csak fel­ tételhez van kötve. mert sima felszínét simogatta jobb keze ujjaival. ahogy egyre rövidebb lett. miről beszél. – Nincs valami mód.

hogy csak magunkat fogjuk meg­ menteni? Kavada összekulcsolta térdeit. Ha van egy biztos módszer. mielőtt szóhoz jutnál? Súja nyelt egyet. hogy akkor már csak mi hárman maradunk. Azt akarod mondani. Mármint ha a többiek is megbízhatók. Ha­ nem hogy… a többiek haláláért cserébe maradunk-e mi élet­ ben. De a lényeg. ha többen leszünk. hogy a mi csoportunkon kívül mindenki más meghaljon. Ugye. mintha… Szóval az nagyon durva. – Ugyanezt mondta az előbb Nanahara a szökéstervével. ebben a játék­ ban az egyik legbölcsebb módszer az életben maradáshoz. – Csak szólnunk kell a többieknek. – Az nem gond. nem? Súja szavaira Kavada összeszorította a száját. felhúzta a szemöldökét. Épp ezért az ebben lévő bombával – Kavada a saját nyakörvére mutatott – bír minket mozgásra a kormány. nem igaz? Így van. és továbbra is cigarettával az ujjai között. – Nem! – szólt közbe Súja. ha helyváltoztatás nélkül meghúzod magad. ki ellenezné? És ak­ kor mindenki megmenekül. – Noriko nem ezt kérdezte. – És utána? – kérdezte Súja lelkesen. ha rád támadnak. – Az… – Noriko azonnal közbeszólt. Erről van szó. Mit csinálsz. [165] . – Várj már egy kicsit! Kavada intett a kezével. Noriko? Mert az teljesen olyan. A többiek pedig mind meghaltak. Utána kissé vontatottan mondta: – Nanahara. A cigit elnyomta a földön. – Az nagyon durva len­ ne. – Hacsak nem akarsz valakit direkt megölni.– Természetesen úgy – Kavada megint Sújáékra nézett –.

hogy innen esetleg élve kikerülünk. és erőtlenül préselte ki magá­ ból a szavakat. hogy ha mindenki más meghalt. Nanahara? – Kavada szi­ gorúan nézett. az csak annyi.Ez fontos alapszabály. úgy is meghalunk. nem? Amíg Noriko lábműtétjére készültek. Leejtette a vállát. hogy lesből lelőnek. Igaz. Súja sóhajtott. Ha huszonnégy óráig nem hal meg sen­ ki… [166] . az. – Persze klassz. Kavada megint rágyúj­ tott. még az is lehet. hogy közvetlenül az indulás után megtámadta Akamacu. és nagy a valószínűsége. Ne felejtsd el! Ha figyelmetlenül bók­ lászol valahol. – Várj csak! – mondta aztán Noriko. Té­ ged is megtámadott Akamacu és Óki. Súja odafordult hozzá. hogy óvatosnak kell lennünk. de igen. hogy a nagy többséget-e. hogy Aka­ macu Josio játszani akart. – Azt mondtad. hogy egyszer a kormány utolér. hogy Akamacuról sem tudott sokat. – Akkor mi… feltehetőleg a normálisak nagy többségét hagy­ juk meghalni? Ezt akartad mondani? Kavada az állát néhányszor fel-le mozgatva bólogatott. Gondolod. Azt nem tudom ugyan. – Ezenfelül pedig. ki az ellenség. de ott van még az időkorlát is. nagyon megégetheted ma­ gad. és a végén így is. De a valóság az. – Olyan ember… – Ki mered jelenteni. Lehet. Ez így volt. hogy ilyen kilátá­ sokkal bárki lelkesen rábólint? Hát elfelejtetted? Ebben a já­ tékban soha nem tudhatod. elmesélte Kavadának. hogy nincsen. – Rossz érzés. hogy megmenekülünk. Túl sokat szív középiskolás létére. ha ebbe az osztályba csupa jó ember járt. Egy ideig csend telepedett közéjük. Dezertőrök leszünk. Ha boldog-bol­ dogtalant magunk közé engedsz. Főleg hogy mi most. Noriko sérülése miatt jó célpont vagyunk.

Még meg sem kérdeztétek tőlem. Az én módszerem nem működik. aztán megkérdezte: – Milyen módszerről beszélsz? Kavada megrántotta a vállát. ha valaki megzavar. Csak ez nem fordulhat elő. A szájából kilógó cigi mellett vetette oda: – Nem mondhatom meg. Súja erőtlenül belekérdezett: – Hallottad? Hol lehet ilyesmit… – Várj már! Kavada a kezével olyasformán intette le Súját. Ezért aggodalomra semmi ok. hogy lejárt az idő. mintha vala­ mit két kézzel előrefelé tolt volna. Amikor már csak hárman vagyunk. – Hogy mi van? – Most nem mondhatom meg. De ha mégis mindenki csatlakozik hozzánk. – Miért? – Semmiképpen sem lehet. ha már csak hárman maradtunk. De egyet meg­ mondok előre. Súja elhallgatott. [167] . De ez nem fog megtörténni. hogy egyáltalán milyen módszerről beszélek. – Ha most nem. akkor mikor fogod megmondani? – Na igen. Ezért csak akkor tudjuk használni. Súja a homlokát ráncolta.– Ja – bólintott Kavada. hogy a korábbi Programok során országszer­ te csupán 0. – Persze.5 százalékban fordult elő. – Akkor a te terved is dugába dől? – Igen. mindannyian beleférnek a tervembe. Hallottam róla. – Van ennél fontosabb dolgunk is.

Miszerint én a szökést használom csali­ nak. Csak… Súja félbehagyta. és Kavada arcát figyelte. és megnyerem a játékot. de azért suttogott. hogy van egy egé­ szen más lehetőség. Egy ideig Kavada füstölő arcát figyel­ te. Én nagyon jól járok. – Kavada arca megkeményedett. mi folyik irt. energikus lány. Egy hang hallatszott. de így is érezni le­ hetett benne egy kis elektromos torzulást – Figyeljetek! – szólt a hang. ami­ kor hárman maradtunk. – Tudom. De igazából nincs is módszer a menekülésre. – Jumiko hangja – mondta Noriko.Súja megint hallgatott. hogy titeket magam mellé állítsalak. elmoso­ lyodott. mintha meghallotta volna azt a suttogást. Kuszaka Jumikóra (lá­ nyok. Nagyon messziről. Fogta a shotgunt. Nanahara. Egy lány hangja volt. Súja visszaemelte a tekintetét Kavadára. én megöllek mindkettőtöket. és Norikóra pillantott.) gondolt. – Figyeljetek! – mondta. 7. Vagy nem? Súja egy kicsit zavarba jött. [Maradt 29 fő] 22 A hang folytatta. a keleti bozótos felé. Elindult a hang irányába. Arra. – Dehogyis… – Tehát nem? Súja elhallgatott. magas. – Nem erről van szó. és felállt. Negyedik ütőjátékos a női szoftballcsapat­ ban. de közben a fejében suttogni kezdett egy hang. Alig-alig hallható hangon. Noriko csak némán ült. és életben tudjak maradni. mire gondolsz. – Megnézem. [168] . Kavada.

A kilátó egy egyszerű. – Jukiko. ha ilyesmiket csinálnak. A hegy lábától. Ennek ellenére jól látszódott. [169] . Tetőtől talpig kilátszanak. Bár épp a beszélgetés közepén tartottak. A hang folytatta: – Figyeljetek ránk! Ne harcoljatok tovább! Gyertek ide! Súja megállapította. hanem majdnem az egész szigeten hallatszik a hangja. ha a rabló elbarikádoz­ za magát? Egy kicsit komikusnak érezte („Minden bent lévő­ nek! Fejezzék be a küzdelmet. Kavada vissza­ pillantott rájuk. ahol Sújáék voltak. – Meg fogják ölni őket. ennek a szerkentyűnek talán nemcsak ott. Ők ketten jóban vannak. vagy öt-hatszáz méterre lehetett. A hegy tetején voltak. ahol ők van­ nak. de egy szó nélkül továbbment. Súja szeme elkerekedett. Az északi hegy ritkán nőtt fái között egy kilátószerű építmény állt. de milyen igaz. és a teteje alatt két ember alakja körvonalazódott. fal nélküli kis kunyhó volt. Mega­ fon? Amilyet a rendőrök használnak. Kitano Jukiko – válaszolta Noriko.– Mi is megyünk. Kavada hátra sem nézve mondta: – Ezek… Súja közvetlenül Kavada mögé lépett. – Találkoztak. Ahogy kiért a bozót szélére. – A másik… – motyogta Súja. Súja és Noriko is meg­ torpant. fel­ tehetőleg Kuszaka Jumiko – valamit az arca elé tart. és felsegítette Norikót. Súja betűzte a Smith & Wessonját az övébe. és jöjjenek ki!”). – Hát ezt nem kéne – mondta Kavada keserű arckifejezéssel. megállt. és az ő példájára Nori­ kóval együtt kidugta a fejét a bozótból. hogy az egyik árny – a magasabbik.

– Ezt magamtól is tudom! – felelte Súja. hogy senki sem szeretne „játszani”. ha meg se mozdulsz. – Eszednél vagy? – mondta. Egyikük sem akar játszani. Még el kellett rendezni a dolgokat. hogy milyen nagy. Mi van. hogy senki sem akar harcolni. mekkora odáig a távolság? Nem tudhatod. [170] . Biztos azt hiszik. Talán azért választották ezt a helyet. hogy minél többen be­ azonosíthassák. kivel találkozol útközben. Kavada? Kavada hátrafordult. – Az előbb mondtam. Tényleg nem. egészséges fogak. amire Súja is gondolt egyszer. – Mit akarsz csinálni? – Odamegyek hozzájuk. csak lemondott róla. – Ugyan miért? Kiteszik magukat a veszélynek. Mit gondolsz. de azért ellenkezett. Hogy mindenki fe­ jezze be a harcot. mire Súja gondolatai megint elcsatangoltak. Vagy már kezdettől arrafelé voltak. hogy veszélyes ilyesmit csinálni. Azt akarják megtenni.Súja ráharapott az ajkára. – Nem erről beszéltem – villantotta ki Kavada a fogait. és megállapította. Kavada összevonta a szemöldökét. – Tudjuk. és még nem zárták le az előző beszélgetést. Súja egy kicsit felhúzta magát ezen a megfogalmazáson. Ezek szerint Kuszaka Jumiko és Ki­ tano Jukiko megpróbálja a „meggyőzést”. ha véletlenül… véletlenül Kavada ellenség? De végül odaszólt neki: – Vigyáznál Norikóra. Gyertek ide! Súja habozott. miután Akamacu Josio megtá­ madta. Ezért bevehetjük őket. És külön­ ben is te mondtad az előbb. hogy ebben a játékban a legjobb.

hogy előszédelegjen a te fajtád. te nem tudsz semmit. Ez eszébe juttatta. ha nem va­ gyok veled? Így van? Ez a bajod? Ellenünk vagy? – Súja. Ha van valaki. bár egyáltalán nem hasonlított rá. ám Súja folytatta volna – de észrevette. és most felderengett az arca. hagyd abba! – szólt rá Noriko könyörgőn. Ha te most elmész. de Kavada megmarkolta a bal karját. és nem jössz vissza. De… – Kérünk mindenkit! Gyertek ide! Mi ketten vagyunk itt! Nem akarunk harcolni! Súja kihúzta a karját Noriko jobb könyöke alól. amint gyerekkorában dorgálta. aki rájuk pályázik. az igazgató volt az egyetlen tekintély a szemében. halj meg. akkor az arra vár. – Hagyjam őket meghalni? Öntudatlanul kiabálni kezdett: – Vagy megnehezíti a saját életben maradásodat. hogy ő is meghaljon. Miután Súja elvesztette a szüleit. hanem inkább a nyu­ godt hangszíne miatt futott végig Szíján a hideg. Jaszuno tanárnő idős édesapját. Kavada megszólalt: – Te dolgod. Norikónak igencsak megnő az esélye. az Ál­ dott Szeretet Háza előző igazgatóját. – Megyek. Azzal gyarapodnának a céltáblái. Kavada szavainak nem is a tartalma. Már mindenki észrevette őket. a gondvi­ selője. Megszorította a Smith & Wessont. Ezt elfelejtetted? Súja hangosan nyelt egyet. és elindult kifelé a bozó­ tosból. Ez igaz volt. – Állj már le! – Miért? – Súja hangja magasra szökött. hogy a karját markoló Kavada arca mozdulatlanná vált. ha akarsz. aki már meghalt.– Nem. – De… [171] .

tisztában vagy vele. hogy Jukikóval együtt erre néznek. Jumiko megafonnal felerősített hangja elnémult. ahol Jumiko megállás nélkül kiáltozott. Súja gondolkozott egy kicsit. aztán a feje fölé emelte a Smith & Wessonját. Kavada megint lefogta a karját. Valakit szeretni annyit tesz. – Állj már le! Hányszor kell még mondani? [172] . Sújáékat szinte teljesen elfedte a bozót. Ha Noriko fontos neked. A közvetlen közelben berobbant lőpor hangja iszonyatos volt. Ja… Ettől a fegyverropogástól talán Kuszaka Jumiko és Kita­ no Jukiko ijedtükben abbahagyják és elrejtőznek. ezért valószínűleg nem ismerték fel őket. ne menj.Kavada halkan folytatta: – Gondolom. Kavada bal kézzel elmozdítot­ ta a pumpát. hogy hol vagyunk. és készenlétbe helyezte a puskáját. és kirepült a hüvely. – De akkor mit csinál­ jak? Hagyjam őket meghalni? – Azt nem mondtam. – Mi van?! Lőj még! Kavada leintette a felhevült Súját. – Kicsit csökkentem az esélyeinket az életben maradásra. Csak egy kicsikét. elsütötte a shotgunt az ég felé. mint másvalakit nem szeretni. Lőtt még egyet. – Nem. Súja egy pillanatig azt hitte. visszafordult a hegytető felé. Ahogy kimondta. Nanahara. hogy beszakadt a dobhártyája. A hang megremegtette a levegőt. – De… – Sújának sírhatnékja támadt. Már erről a kér lövésről is rájöhetett valaki. Kavada elengedte Súját. Úgy tűnt. Végig­ visszhangzott a hegy oldalán. Ennél több már veszélyes.

Persze azt a hangot is felerősítette a megafon. ahogy Jukiko sikoltva szólongatja. de ezúttal kevésbé hangosan. a hang is halkabb lett. és hallatszott. és Jumikóhoz hasonlóan eltűnt Sújáék látómezejéből. Meg azért. [Maradt 29 fő] 23 Kitano Jukiko a kilátó betonpadlóján kúszott Kuszaka Jumiko felé.– Na de… – Már csak annyit tehetünk. hogy gyorsan elbújjanak. hogy egyikőtök sem akar harcol­ ni! – hallották újra Kisszaka Jumiko hangját. Sújáék ezt is tökéletesen hallották a hangszóró picike erősítőjének köszönhetően. hogy azok ketten elrejtőzzenek egy biztonsá­ gos helyre. Mindenáron el akarta érni. Noriko is falfehérré vált. Ujját a Smith & Wesson ravaszára helyezte… Írógéphez hasonló kopogás hallatszott távolról. És most Jukiko árnya is bedőlt a kilátót körülvevő alacsony fák takarásába. Egy kattanás. Egy lélegzetvételnyi szünet után Kitano Jukiko si­ kolya követte. Súja lerázta Kavada kezét. és mintha egészen kiszállt volna a tes­ téből az erő. Eb­ ből Súja rájött. [173] . hogy jó szerencséért imádko­ zunk. mintha csak egy pemzlivel má­ zolták volna oda. Nem tudta elviselni. mivel eltört. – Hagyjátok abba! Tudjuk. Újra hallották a kopogást. hogy a megafon leesett a földre. Most meg. Nyomában piros csík maradt a fehér betonon. Súja is. Súja felnézett a hegy csúcsára. és Jumiko jaj­ szavában folytatódott. A hegyi kilátó teteje alatt a magasabbik árny lassan összero­ gyott. de kúszni azért még tudott. és tudni lehetett. A hasát nagyon forrónak érezte. hogy ezt a hangot is felerősítette a szócső.

– Jumi! Tarts ki! Jumiko arca eltorzult a fájdalomtól. az arca Jukiko felé fordult. – Nem tudsz mozogni. Csak ez számított. – Gyorsan! Megpróbálta felemelni Jumikót. – Jumi! Jumi! Ahogy szólongatta. hogy a saját szájából jön. és nem mozdul. de Juki­ kónak fel sem tűnt. Nyomát sem látni annak. – Együtt megyünk. Jukiko? – kérdezte halovány hangon. feljajdult. Jumiko arcára piros pára szállt. Jukiko odaért Jumiko testéhez. és megrázta. A teste alatt zselészerű piros tócsa terjengett. de nem érdekelte. A legjobb barátnője fekszik itt.– Jumi! – sikoltotta Jukiko. Jumiko a hasára esett. Jumiko lassan kinyitotta a szemét. Homályosodó tekintetét Jukikóra szegezte. és minden erejét összeszedve megemelte a saját felsőtestét. Érezte. és megszólalt: – Bocsáss meg. Jumiko arca ott volt közvetlenül az orra előtt. de a szeme csukva volt. – Jukiko… – suttogta. Megfogta Jumiko vállát. Az arcát legalább Jumiko felé fordí­ totta. Ettől szaggató fájdalom nyilallt a hasába. aki rá­ juk lőtt. gyere gyorsan! Jukiko gyorsan körbenézett. Biztos jó messziről célzott. [174] . de képtelen volt rá. hogy már a saját testét is nehezére esik tartani. Hirtelen az előbbinél kétszer akkora fájdalom nyilallt a hasába. Jukiko! Hülye voltam… Hamar… menekülj… – Nem! – Jukiko sírva rázta a fejét. Nagy nehezen úrrá lett rajta. és ő is megint előredőlt.

a fiókom legmélyén. csupán három­ ezer jenért. Jé… Tényleg? Aztán lassan ködbe vesző elméjében egy emlékkép elevenült meg. hogy melyikük vegye meg. – Jukiko? Jumiko hangja visszarántotta a valóságba. – Jukiko nagy nehezen megmozgatta az arcizmait. – Semmi baj. hogy megegyezett az ízlé­ sük. Jumiko felnevetett. [175] . Noha szinte soha nem fordul elő. vagy mert a hallóidegei kezdték felmondani a szolgálatot. de a saját tudata kez­ dett nagy sebességgel halványulni. amit tennünk kellett. míg végül felesben fizették. miről beszél Jumiko. hogy Jumiko szája sírásra görbül. pedig azt hitte. Kettesben vásároltak a városban. az ő sebe könnyebb. – I-gen? – Van valami. Még mindig megvan. – Úgy tűnik. Civakodtak egy sort. és ki-ki kapott egy fél párat. Elnehezült a szemhéja. Vagy mert váratlanul érte. Egy pillanatig nem értette. Megtettük. bekopogtattak és beléptek. ez a fülbevaló mindkettőjüknek tetszett. – Nekem is Súja tetszett. és mosolygott. Mind a ketten akkor vettek elő­ ször ékszert. De végül a szívéhez értek ezek a szavak.– Aha. nem? Ju-mi? Látta. egy nagyon-nagyon szép fülbevalót találtak. – Ne haragudj rám – mondta Jumiko halkan. az asztalomban. Akciósan. a Siroiva határához közeli házban. amit nem mertem elmondani neked az előbb.

Jumiko megint rámosolygott. Szája magától értetődőn remegett. Kavada egy ideje a környéket szemlélte. akkor az Jumiko volt. Jukiko szája tágra nyílt a félelemtől és a döbbenettől. – Jumi. újabb durranást hallott. de ha valamit köszönhet a Dicsfény szektának.) összekuporodva. hogy a kilátón kí­ vülről ne láthassák. amit Jukiko érzékelt. Én úgy örülök… Hogy barátok voltunk – folytatta volna. Súja Norikóba karolva felnézett Kavada kicsit magasabban lévő arcába. [176] . – Tényleg? – mondta Jukiko. de a szeme előtt egy durranással kísérve megrázkódott Jumiko feje. Még egy szót csak ki bír mondani.Ki tudja. Fur­ csa. most hátrafordult. [Maradt 27 fő] 24 A két durranás után Súja és Noriko egy jó da­ rabig mozdulni sem bírt. holott haldoklik. Jobb halánté­ ka felett egy piros lyuk tátongott – és már csak üres tekintetét fordította Jukiko felé. és begyűjtötte a két lány hátizsákját. Jukiko még egyszer kinyitotta a száját. Menjünk vissza! – sürgette őket. – Hogy vége van? Más mondanivalód nincs is? Kavada szinte észrevehetetlenül megrántotta a vállát. amivel egy időben mintha a fejére sóztak volna. Kirijama Kazuo (fiúk. Ez volt az utolsó dolog. Jukiko nagyon boldognak érezte magát. A távolba meredő pillantás egészen jól illett volna a kilátó helyszínéhez. végig együtt voltunk. miért. – Vége van. a vallást nem nagyon tudja hova tenni. Igen. – Nem is tudtam. Amióta ott a temp­ lomban találkoztunk. 6. Fejük felett kányák rikoltoztak. leeresztette a Numai Micurutól szerzett Walther PPK-t.

hogy észrevette. – Ez szörnyű… Hogy tehet valaki ilyet… Visszaértek az eredeti helyükre. de ez egy hi­ degvérű vadállat. de a b osztály első számú móka­ mesterének arcán most félelem ült. 12. talán helyesebb úgy fogalmaz­ ni. Kicsi a szókin­ csem. jobban járunk. – Mit csinálsz? – kérdezte Súja. ha helyet változtatunk. – válaszolta Kavada. Majd hozzátette: – Csak egy kicsit. és Norikóval a karján elindult. Nekik is kedves az éle­ tük. Menet közben Noriko kiszáradt torokkal beszélt.– Nézd el nekem. biztonságosabb. hogy ezt most nem Szakamocsiék tették. – De hát azt mondtad. – Láthattad. Most viszont már világosan láthatod: van. [Maradt 27 fő] 25 Szeto Jutaka (fiúk.) teljes gőzzel igyekezett lefelé a lejtőn. kicsoda. Parányi testén az S méretű egyenruha már szinte fehérré festődött a kiszáradt földtől. Egy kicsit megyünk csak arrébb. Annyit mondhatok. – Pakolj össze! A biztonság kedvéért arrébb megyünk száz métert. Illetve mivel lekuporodott. aki játszani akar. Ráadásul gépfegyvere van. Nem tudom. Ha egy ilyen ismeri a pozíciónkat. [177] . hogy minket harcra bírjanak. hogy mászott. hol vagyunk. ha nem mozdulunk… Kavada elbiggyesztett szájjal rázta a fejét. Még gyerekesen csillogó kerek szeme volt. Biztos. ki sem merészkednek az iskolából. mi történt. hogy ilyeneket mondok. Sújának még lett volna erre egy-két szava. de visszafogta ma­ gát. Kavada pedig elkezdte összerakni a csomagjaikat. hogy a bozót elrejtse.

hogy legurul­ jon a lejtőn. hogy a megafonnal fel­ erősített hang kíséretében Kuszaka Jumiko összeesik. másrészt. mire ezúttal egy írógépszerű hangot hallott. hogy talán mégis jobban teszi. tíz-húsz másodperc sem telt belé. Egészen biztos. hogy akkor még mind a ketten éltek. Rögtön utána Kitano Jukikót is lelőtték. de Juta­ ka képtelen volt odamenni és segíteni nekik. És amíg ő azon morfondí­ rozott.Szeto Jutaka az iskola elhagyásától mostanáig az északi hegy tetejének közelében rejtőzködött egy bozótban. ahol nem láthatta. Egy sima villa. távoli fegyverropogást hallott. nem kellene a szavakat csűrni-csavarni még ilyenkor is! Jutaka teljes erejéből próbálta megakadályozni. Két lövés hallatszott. Úgy tűnt. amilyet spagettievéskor használnak. Egyrészt. hogy irdatlan nagy porfelhőt kavar. már onnan. ahol Kuszaka Jumiko és Kitano Ju­ kiko megafonozott. és pont. Biztos volt benne. ne! Ne! Pocsék ügy! Rosszabb. mint a tökfőzelék. Amint felfogta. Jaj. hogy az a valaki legközelebb őt veszi célba. és a cipőtalpát meg a tenyerét (bár csak féloldala­ san. mert született bolondozóként mindig is távol álltak tőle a csetepa­ ték. Tudta. tehát alig öt­ ven méterre lefelé onnan. Irgum-bur­ gum! Hülyegyerek. hogy a tá­ madó végzett Jumikóval és Jukikóval. A kutya teremtésit. Meghányta-vetette magában a dolgot. és nekiiramodott le­ felé a lejtőn. a két lány a Jutakával ellentétes irányba nézett. mert a jobb kezében a villát szorongatta) a földhöz vere­ getve mászott. összekapta a csomagját. ha kivárja a fejlemé­ nyeket. de jól látta őket. mert minden fegyvere a neki osztott villa volt. [178] . és látta. értelmesebb dolgokon is járathatnád az eszedet. Semmi kétség! Mivel én vagyok a keze ügyé­ ben! Hirtelen észrevette. Jutaka oldalról ugyan. amikor végül elő akart bújni a fel­ hívásra.

És a b osztályban csak egyetlen balkezes fiú volt. – Jobban is vigyázhatnál. De a fiú balkezes volt. ha a fiú nem lett volna balkezes. 19. de nem törődött vele. Szedtevette! – kívülről nézve biztos szerfölött szórakoztató a szereplésem. Az a bizonyos Harmadik. de vidám tekintet ragadta meg Jutaka figyelmét. hogy a támadó utolérte. Kettejük pozíciójából és abból ítélve. Semmi nesz. Kissé nedvesnek tűnő. elöl felzselézett haj. Hátranézett. nyakát behúzva. és csak a villát rázogatta jobb kézzel. Ám ez a hang nem jutott el Jutaka összezavarodott agyába. ezért Jutaka. …Elmenekültem? Megmenekültem? Mintegy válaszként a kérdéseire. Jutaka össze volt zavarodva a félelemtől. A fiú a bal kezében tartotta a pisz­ tolyt. hogy a fiú jobb keze még mindig Jutaka száján nyugszik. és engedett a szorítás a karján. majd megállt. Jó távolinak tűnt a fák között a hegyte­ tő. ki­ nyitotta a szemét.Érezte. Mimura Sindzsi (fiúk. szúrós. Jutaka. akit nem szoktattak át. nyílegyenesen fel­ felé ívelő szemöldök. Az előtte álló alak diákruhát viselt. valami belemarkolt a karjá­ ba. Jutaka villája igencsak beleszabdalt volna.) – a Jutakánoz legközelebb álló ember a b [179] . Hegyezte a fülét. Egy csattanással a villa megállt. hogy lehántódik a bőr a tenyeréről. Csápoló csibor vagy ilyesmi. he­ lyette pedig egy meleg kéz tapadt a szájára. Ezzel a módszerrel még két-három percig haladt lefelé. ahol Kuszaka Jumiko és Kitano Jukiko meghalt. De vajon miért?… Semmi sem történt a továbbiakban. – Hülye! – suttogta valaki. félelmében. Testét félrefordítva az arca elé emelt nagyméretű automata pisztollyal (egy Beretta M92F-el) Fogta fel a villát. Semmi mozgás. és egy rémült sikoly csúszott ki a száján. És fülbevaló a bal fülben.

de mindenekelőtt Sindzsi az Sindzsi. hogy nekem ő a legeslegjobb barátom. és előrement az alacsony bozótban. ez száz százalék. egész lapossá változott. Nincs is Sindzsinél gépfegy­ ver. amitől a lába felmondta a szolgálatot egy pillanatra. Aztán elengedte. Kizárt dolog. amikor alszik. … Hülye gyerek! Miket ki nem találok itt magamban! Jutaka elhessegette képzelgéseit. Hű.osztályban – rámosolygott. Alig néhány perc alatt jó sokat ereszkedett lefelé. Jutaka szórakozottan követte. amikor már ketten maradtunk. Sindzsi megöl engem. ha ez számítógépes játék lenne. hogy lányokat irtson. és újra befogta Jutaka száját. – Gyere gyorsan! Jutaka továbbra is szórakozottan követte Sindzsit. Azután elkiáltotta magát: – Sindzsi! Sindzsikém. mint holmi legyeket. ő is tudja. Úgy pedig több esélye van a túlélésre. Az a hang géppisztoly hangja volt. és elvette a szája elől a kezét. őrségbe állíthat például. Én biztos így csinálnám. Mi van. Jutaka? – fordult hátra suttogva Sindzsi. – Erre gyere! Csendben – mondta. Jutaka felszabadultan eresztette le a villát. és észrevette. Jutaka rögtön vissza is emelte a tekintetét az előtte haladó Mimura Sindzsi hátára. A végén. ez aztán a príma módszer. Ugyanekkor hirtelen egy félelmetes eshetőség jutott eszébe. amelyet az előbb a bozótból még szinte madártávlatból látott. Ha velem paktál. hogy a sziget képe. ha Sindzsi ölte meg Kuszaka Jumikót és Kitano Jukikót? És azután a nyomába eredt? De akkor miért nem ölte meg? Még jó. hát te vagy az. aki a megkönnyebbüléstől üvöltözni kezdett. Az ő legeslegjobb barátja. [180] . – Mi baj. komám? – Hülye! – suttogta másodszor is Sindzsi.

– Ez meg… – Nem csapda – mondta Sindzsi a fonal túloldalán. de egyben visszatért az éles fájdalom a bal tenyerébe és a jobb kézfejébe. Jutaka mereszt­ gette a szemét. de követtem. – Köszönöm – mondta Jutaka. Aztán egy kicsit veszélyes volt. A Harmadik nem csak egy közönséges kosárlabdabajnok. hogy valamit ott lépjen át. Sindzsi pedig gyengéden letörölgette a sebet. Jutaka elkerekedett szemmel bólintott. – Láttalak innen. Ahogy a bozótban araszoltál. Lejött róluk a bőr. Haladtak még húsz métert. amerre futottál. Zörög. és kihúzta egy közeli bokorból a saját hátizsákját. de téged nem tévesz­ telek el. azután megkérdezte: – Itt rej­ tőztél el? – Aha – bólintott nevetve Sindzsi. – Üljünk le! – mondta Jutakának. hogy egy semleges színű vé­ kony fonal van vízszintesen kifeszítve. letette a földre. és kötés he­ lyett betekerte vele. Jellemző. – Mutasd a kezed. főleg a jobb kezén: az ujjak alatt kilátszott a piros hús. Jutaka! – mondta. – Ha va­ laki beleakad. Jutaka átlépte. azután le­ szakított egy csíkot a törülköző száraz részéből. Jutaka leült Sindzsivel szemben. és bevizezte a törülköző szélét. Kivett egy törülközőt és egy vizespalackot. Jutaka kinyújtotta a ke­ zét. Elég messze voltál. Ráeszmélt. letette a fegyvert. és mu­ tatta Jutakának. messze bent arrafelé leesik egy üres üdítősdo­ boz. és észrevette. ami­ kor Sindzsi megállt. Ahogy Sindzsi ezt meglátta. és ötven méter múlva meg­ állt. Aha. ez egyfajta házőrző. [181] . hogy még min­ dig markolja a villát. Sindzsi e mögött rejtőzött.Sindzsi lassan és óvatosan haladt. A bal kezében tartott fegyverrel a lábához bökött. elértek egy sűrűbb bozótba.

de azért kivehe­ tő volt a hajóorron elhelyezett géppuska. és másról kezdett beszélni. – Tudom – bólintott Sindzsi – Én is láttam… Azért vettelek észre téged is. ahogy ész nélkül tepertél. ahogy Kisszaka Jumiko és Kitano Jukiko összeesik. Már a költözés alatt is látták a tengert a fák közül. hogy mindjárt sírva fakad. – De az se volt kevésbé veszélyes. Sindzsi! – Szerencsénk volt – sóhajtotta Sindzsi. A képsor. – Még ha meg kell is halnom. A hajók jövés-menése messze elkerülte a szigetet. már reggel kilenc körül járt. Az is elég messze volt. nagyszerű helyszínnek tartanák. Én… én nem tudtam rajtuk segíteni. Sindzsi miatta sodorta veszélybe magát. és mire Kavada befejezte a bozótban az új madzag kifeszítését. Egy ki­ csit beleremegett. és csak kis pontoknak látszottak. – Hát… Jutaka érezte. Ne vedd a lelkedre. De ez persze nem az. [Maradt 27 fő] 26 Végül is száz méterrel mentek arrébb délnyu­ gat felé. Ha ez kirándulás lenne. és a májusi természet illata töltötte be a levegőt. – Köszönöm. Élénkkék színben pompázott. Ezúttal már tényleg könnybe borult Jutaka szeme. A közelben csak egy szürkére festett. Azon túl pedig lát­ szottak a Szeto-beltenger szigetei. Jutaka bólintott. hajó alakú körvonalat lehetett észreven­ ni. A nap magasra hágott. Én sem bírtam reagálni a hívásukra.Jutaka meghatódott. a nyugati őrhajót. – Az előbb én… Ott voltam Kuszaka és Kitano közelében. élénken játszódott le újra a fejében. veled mindenképpen találkozni akartam. [182] . Visszatar­ totta.

valamilyen szekta tagjai voltak mindketten. – Nem. és elkapta a tekintetét. A városban az autópálya felől a Jodo partjától délre van a temp­ lomuk. úgy tudom. de ha va­ lamiért kívül estek egy kicsit Noriko és Ucumi Jukie mérsé­ kelt csoportján. – Azt hiszem. A játék szabálya – sóhajtott –. és nem nagyon tudják hova tenni ezt a vallásos­ dit. Aztán folytatta: [183] . aztán válaszolt: – Előre lehetett tudni. mert meg sem szólaltak.Kavada befejezte a madzag kifeszítését. aztán meg­ szólalt: – Miért csinálták ezt? Kavada felhúzta a szemöldökét. az csakis emiatt lehetett. Súja bólintott. – Úgy láttam. hogy egyikük sem különösebben buzgó hívő. – Szeresd felebarátodat. nem? Vagy legalábbis sejteniük kellett. fújt egyet. Mindkettő teljesen átlagos lány volt. ők ketten nagyon jóban voltak – mondta. a szájába vette. A shotgunt a térdére tette. nem hiszem – mondta Noriko. Gondolkozott. – Tényleg? – motyogta Kavada. Kavada előhúzott egy cigarettát. majd leült Súja és Noriko elé. Súja Kavadára emelte a szemét. – Kuszaka és Kitano? Súja bólintott. hogy le kell gyilkolnunk egy­ mást. – A Dicsfény szektáé… Egy sintoista csoport. – Lehet. – Mindketten… főleg Jumiko említette gyakran. – Mi ez a nagy hallgatás? – kérdezte Kavada őket. de legalább van társaságuk. és meggyúj­ totta a százjenes öngyújtóval. hogy ez is benne volt – fújta ki a füstöt Kavada. Egy kicsit elakadt.

– Azt hiszem. Sújáék arcát fürkészte. – Én is – mondta Noriko. aztán helyeselt. amiért nem árulhatom el. – Bízni akartak a saját osztálytársaikban. majd így szólt: – Ezért nem mondanád el mégis? Illetve. az is rendben van. Súja sóhajtott. hogy mások tudomást sze­ rezzenek a módszeremről. és nevetett. Kavada megrázta a fejét. Visszafordult. hogy rossz ember lennél. De még ha nem ismeri is el őket senki. és alátá­ masztotta az állát. hogy a jó embe­ rek menekülnek meg. Ez dicséretre méltó. te mégsem vagy ellenség. Nem akarom. Kavada cigivel a szájában rákönyökölt a térdére. akkor talán mind­ annyian megmenekülhetünk. – Rizsa. Az ügyeskedőknek könnyebben megy. Nem vagyok én lángész. Súja röviden viszonozta mosolyát.– Ez mindig így van. de semmi garancia rá. Egy ideig elnézett oldalra. és mi elszól­ juk magunkat? Mert nem bízhatunk a többiekben? Vagy legalábbis te nem bízol bennük? – Megfojtasz a kérdéseiddel. amit mondtam is neked. én akkor is többre tartom azokat. De miért nem? Mert va­ lami baj lenne belőle. Bízni szeretnék ben­ ned. Az ok. vagy kudarcot valla­ nak is. Egy idő múlva újra Kavadára emelte a tekintetét. Mi erre nem voltunk képesek. Biztos azt hitték. ha a szökés módját nem árulhatod el. hogy ha sikerül mindenkit összegyűjteni. az az. – Én sem hiszem. – Nanahara. – Legalábbis lányokat nem szoktam átvágni. és bármennyire tartsátok is a szá­ [184] . akik hűek maradnak a lelkiismeretükhöz. ha találkozunk másokkal.

– Kiskapu? – Gyenge pont. – Ne nézz rám így. – Tudjátok. Súja egy kicsit gondolkodott. hogy ti tud­ tok róla. hogy nincs módszer. hogy ha normálisan belegondol az ember. csak hunyorgott. Illetve a legtöbb helyzetben van – mondta.tokat. Sújáék várakoztak egy da­ rabig. Kavada megint beletúrt a hajába. – Szóval miért? – kérdezte még egyszer. hogy mások megsejthessék. arra jut. elnyomta a cigarettát a földön. aki túléli ezt a játékot? [185] . Végre megszólalt Kavada. majd váltott egy pillantást No­ rikóval. kislány! Könnyen zavarba jövök. Noriko nagyot nézett erre. – Szóval csak az. nem akarom. Bízunk benned. nem? Ezért eléggé… – Rejtélyes? Súja bólintott. Csak… Kavada rákérdezett: – Valami aggaszt? Súja rázta a fejét. és be­ letúrt rövid hajába. aztán felnevetett. – Mindig van kiskapu. Én azt veszem célba. Súja nem értett semmit az egészből. Megértettük. Kavada folytatta: – Jobban ismerem ezt a játékot. Kavada kifújta a füstöt. – Miért? – kérdezte Noriko. mint ti. azután bólintott rá Kavadának. Ezért nem mondhatom el. mi történik azzal. – Jó.

azt már nem tudták. de attól még annyi az esélye ennek. Hallgasson a játékról. a Kettes Számú Városi Középiskola 3/c osztályába jártam – folytatta.Súja összenézett Norikóval. hogy átiratkozzon egy másik tartomány vala­ melyik iskolájába. és folytatta: – Kényszerítik. Viszont így már összeáll a kép. – Még oklevelet is kaptam a Vezér aláírásával. hogy mellette Noriko visszatartja a lélegzetét. ahogy folytatta. hogy elkészülhessenek a győztesről szóló képsorok. mint a lottófőnyereménynek. Sújának hirtelen mintha mázsás súly nehezedett volna a mel­ lére. Nem emlékszem pon­ tosan. Kavada arcát vizslatta. Kavada végignézett Súja és Noriko arcán. és a tévékamerák elé állítják. aztán megrázták a fejüket. a Védel­ mi Erők emberei fegyvert szegeznek rá. [186] . De hogy kétszer egymás után olyan osztályba járjon valaki? Megtörténhet egyáltalán ilyesmi? Persze kellett hozzá az a speciális körülmény is. Igen. Nagy öröm! Olyan írása van. és az arca kővé merevedett. a középiskola harmadik évében bárkivel előfordul­ hat. Ennyi. Kavada kimondta: – Én Hjógo tartományban. Érez­ te. a Programban csak egy túlélő van. mert kidobtam az éghető szeméttel. Miután az illető végigcsi­ nálta ezt az eszeveszett osztálytársgyilkolós játékot. [Maradt 27 fő] 27 Kavada arcvonásai egy kicsit felengedtek. Igen. – Én vagyok a tavalyi hjógói Program túlélője. hogy bekerül a Programba. és húzza meg ma­ gát. („Mosolyogni! Mosolyogni szépen!!!”) De hogy mi történik a túlélővel ezek után. mint egy óvodásnak. hogy halasszon egy évet. hogy miért mozog Kavada olyan ismerősen ebben a játékban. Kóbéban. Kavada derűs beszédmódja ellenére Súját letaglózta a döbbe­ net.

De… Kavada még egyszer végigtekintett Sújáék arcán. – Nincs olyan. már vagy három órával ezelőtti – párbeszédükre gondolt. beleértve ennek az ország­ nak a dolgait… Mármint az ágyban. mert nincs. Súja az előbbi – nem is. és hogy miért borítják sebek az egész testét… Ha ez igaz. de talán mert nem tartotta ideillőnek ezt a nyereménysorsolást idéző kifeje­ zést.hogy miért vette észre a buszban az altatógázt. [187] . Júliusban volt a játék. tényleg. A kórház lett az iskolám. de mégsem tet­ tek kivételt velem. kölcsönöztek nekem könyveket a könyvtár­ ból. Kavada ernyőt formált a kezével az öngyújtónak. hogy most legalábbis először tette. Kavada azt válaszol­ ta. – Azt azért én sem gondoltam volna. Tudjuk. az nagyon durva! – Ez… – mondta Súja – ez nagyon durva. – Azért vagyok itt. hogy részt vehetek ebben a já­ tékban. Kavada vállat vont. nem? Szerintem én a tapasztalataim miatt előnyben vagyok. Ja. hogy a Programban részt vevő osztályt számítógép választja ki. Amikor ő megkérdezte. Ez is az abszurd egyenlősdi kategóriájába tartozik. hogy mást is megölt-e Motobucsi előtt. hogy aki egyszer már benne volt. Az alatt az idő alatt leg­ alább tanulhattam mindenfélét. Egy idő múlva Noriko megkérdezte: – De akit egyszer beválasztanak… – kezdte. hogy még egyszer meg­ adatik nekem az a boldogság. ezért elég sokáig kórházban voltam. Az ápolónők nagyon kedvesek voltak. azt kihagyják? Kavada elmosolyodott. de súlyosan megsérültem. és megint rágyújtott. kijavította magát. – Hát igen. Viszont ennek köszönhetően újra kellett járnom a harmadikat.

– Most már tudod. Kintről szinte egyáltalán nem jött be fény. készenlétbe helyezett fegy­ verekkel. miért vettem észre a gázszagot. A többi katona már csak pihent a diákok indulása után kiürült tante­ remben. [188] . Most már végig együtt maradunk. [Maradt 27 fő] 28 Szakamocsi Kinpacu (osztályfőnök) az asztal­ nál ült az iskola tanári szobájában. beleegyezőn csapott Súja tenyerébe: – Oké – rázták meg egymás kezét. És… – A bal szemöldöke fölé bökött. Másik három katona fülhallgatókat viselt. Fogjunk kezet. Súja kezet nyújtott Kavadának. amelyek nem a számítógépekhez. mindegyik az előttük sorakozó asztali számí­ tógépek egyikére meredt. Kavada. és a szoba megtelt halk zümmögéssel. – Ezt meg hogy értsem? Súja nevetve rázta a fejét. – Ennek köszön­ hetően tudok rajtatok segíteni. A lámpákat. a számítógépeket és a többi gépet egy nagy generátor látta el árammal. Noriko – nevetett Kavada. Aztán így szólt: – Ne haragudj. hogy az előbb kételkedtem benned. A vaslappal borított ablakok lőrésénél északra és délre a Vé­ delmi Erők egy-egy katonája állt. és a szét­ szórt iratok között turkált. hogy végre sikerült meggyőznie őket. – Ez borzasztó! – Noriko majdnem elsírta magát. – Túlságo­ san is az. hanem egy másik géphez csatlakoztak. Noriko megkönnyebbül­ ten nevetett. Ezt a nyugati fal mellé helyezték. – Ne mondj ilyet. ezért fo­ lyamatosan égtek a lámpák. – Ennek a sebnek az okát is. Még öt-hat katona ült Szakamo­ csival szemben. ame­ lyet a hangszigetelő szerkezet sem tudott elnyelni.

természetesen még él. értem. Igen. Szakamocsi vagyok. Ó. oktatási igazgató úr. Remek ütemben haladunk. még középiskolai [189] . és odaszólt a képer­ nyő előtt ülő zord arcú katonának. – Tessék. – Ó. és Szakamocsi tollal a kezében felkapta. pedig már meg­ szokhatta volna azóta. Persze. Példátlan. Igen. értem. A nyakukra csatolt pántból kibocsátott rádióhullámok alap­ ján kirajzolódik a diákok helye a monitor térképén. És mi lenne az oka. hogy le­ gyen egy tapasztalt is. dehogy. Kavada a második leg­ esélyesebb befutó. Szakamocsi a hányaveti beleszólását követő pillanatban ki­ húzta magát. nem erőssége a számítógép. és csak annyit válaszolt. Most várjuk a harmadikat. hogy igen. Köszönöm a minap nyújtott se­ gítségét. tehát igazgató úr a Kavada Sógóra tett? Nem. Ritkaság. Kató nyers válaszára Szakamocsi elfintorodott. hogy annak idején. és nem hagyhatjuk figyelmen kívül. egy pillanat türelmet. – Hosszú hajár a füle mögé simította. hogy most megkeresett? Szakamocsi egy darabig hallgatta. a je­ lenlegi állás? Az ön monitorján nem látszik? A kormány bel­ ső honlapján… Á. nagyszerűen. és mindkét kezével megfogta a kagylót. Hogy hogyan? Ó.– Na. – Igen. Ő a favorit. ez is negyvenkettőkor. ja. köszönöm. igen. Oki-szigeti iskola. már a má­ sodik is kétéves. a Kuszaka Jumiko reggel nyolc negyvenkettőkor halt meg… és a Kitano Jukiko. Nagyon köszönöm. Ó. – Hé. Ó. aztán udvariasan nevetett. A Siroivai Középiskola 3/b osz­ tály Programjának főhadiszállása. így igaz. mennyi dolgom van! Az asztalon megszólalt a régi fekete telefon. A népesség­ csökkenés nagy probléma országunkban. hogy már van tapasztalata. – Jaj. Kató! Kavada még mindig azzal a másik kettővel van? A Katónak nevezett katona szótlanul ütögette a számítógép billentyűzetét. én a Kirija­ ma Kazuóra. Szakamocsi elvette a fülétől a telefont.

Mert hát segít egy sebesült lányon. de nem hinném. Igen. Értem. Honnan jönnének rá. – Elnézést. hogy megvárakoztattam. Ezek különben is kö­ zépiskolások. igen. Ré­ szegen valami ellenzéki dolgot mondott… De Kavada maga állítólag azt mondta. biztos hasznára lesz. így van. hogy lehetetlen innen megszökni. előnyösebb. hogy majd hárman megszöknek. igen-igen. hogy nagyon örül. értem. Nos. Mind a ketten teljes mértékig megbíznak Kava­ dában. Igen. igen. Igen. Ha ez valóban így van. De hát az márciusban történt! Megkaptam az értesítést. Nanahara kiváló sportoló. Igen-igen. hogy lehallgatják őket? Jelenleg egy ilyen diák sincsen. az előző alkalommal meghalt az apja. Lévén. Értettem. igen-igen. Nanahara Súja és Nakagava Noriko. Ó. Igen. azt mondta nekik. Ó. elnézést. hogy ilyesmivel fárasztom. Ügyes módszer. ha hárman vannak. vár­ jon még egy pillanatot. mint ha ő egyedül. Igen. Kormányellenes megnyilvánulásai vagy cseleke­ detei sem. a köz­ pontban túlságosan felfújják az ügyet.tanárként átvette azt a rendkívül problémás osztályt Katóval az élen. – Csak nem lehetséges az ilyesmi. igen. Ó. abban az esetben mostanra… Igen. ebben az eset­ ben. – Hogyan? – mondta. akkor a vi­ szonthallásra! [190] . Vagy lehet. azzal semmi gond. papírok. Igen. Hogy komolyan gondolta-e? Hát. a mi Taharánk lőtt bele. Még ezenkívül is sok ügyeset mond. Legyen szíves. Ezért. rendben. ne mondja! Köszönöm szépen. Papírok. tehát Kavada Sógo? Az előző iskolában sem voltak különösebb magatartási problémái. Újra a füléhez emelte a telefont. igen. biztos nem voltak jóban. Igen. Szabad jobb kezével a jobb füle mögé tűrte a hajít. és az apja egy hülye volt. Meghallgatja a felvételt? Nem. erről nem tudok biztosat mondani. Igen. Tehát Kavada jelenleg két másik diákkal tartózkodik együtt. Az alázatosan mosolygó Szakamocsi ekkor meglepve húzta fel a szemöldökét a vonal túloldaláról jövő hangra. hogy az apja el akarta tőle szedni a kártérítést. Ó. Igen. Ó. Nakagava vi­ szont megsérült. hogy igaz.

hogy ezt a kettőt soha ne téveszd össze. aki a ko­ sarazástól kezdve mindenre megtanította. [Maradt 27 fő] 29 Amikor találkoztak. Valószínűleg mégsem vette észre Jutakőt és a hozzá csatlakozott Sindzsit az a valaki. külföldi hálózatra való csatlakozást mutatta meg neki –. a Harmadik azzá váljon. – Csakhogy én féltem… [191] . aki ma volt. hogy Sindzsi. és valaho­ va közéjük meredt. De amikor kell. Jutaka egy fának támaszkodott. akkor aztán minden idegszáladdal összpontosíts. Ő volt az. Felemelte a fejét. A fák ágai közt kel­ lemesen sütött a nap. A lé­ nyeg. „Amikor arra van szükség. de nemsokára megnyugodott. Fontos szerepe volt abban. Mindig hang­ súlyozta – főleg amikor például a törvénybe ütköző. és Mimura Sindzsi megint hallgatózott. És mennyire igaza volt! Most van az a helyzet.Szakamocsi sóhajtva tette le a kagylót. És akkor kezdettől fogva együtt lehettünk volna. mert közvetlen közelről látta Kuszaka Jumiko és Kitano Juki­ ko halálát. De sosem árt az óvatosság. hogy az em­ ber soha nem lehet elég óvatos. átkarolta a térdeit. aki megölte Kuszaka Jumi­ kót és Kitano Jukikót. és megint kezébe vette a tollat.” Ezt Sindzsi szeretett nagybátyja mondta. és tollát jó erősen a papírra nyomva írni kezdett. de sok a dolgom! – Beletúrt a hajába. ne siesd el a dolgokat. – Jaj. Szeto Jutaka szinte ma­ gánkívül volt az idegességtől. – Figyi. hogy minden idegszálával összpontosítania kell. Nincs emberi mozgásra utaló hang. és Sindzsire nézett. és ránézett. Csak egy kismadár csiri­ pelt. Semmi kétség. Sindzsi! – hallotta meg Jutaka hangját. – Meg kellett volna várnom téged az is­ kola előtt. ha jobban belegondolok. Ő tanította meg a számítógép alapjaira is.

Bemondták a halálát a reggel hatos hí­ rekben. – Én… – Felemelte a bekötözött kezét. hogy Jutaka sír. baljából le se téve a Berettát. „Nekem Kanai Izumi tetszik…” És ez a Kanai Izumi máris meghalt. hol halt meg. azután kiadta. Sindzsi egy hajszálnyit megemelte a szemöldökét. Annyi biztos. – Nem is tudom. Sindzsi emlékezett rá. Nem lehetett tudni. nem? – mondta Sindzsi. Felgyülemlett a könny a szemében. Hogy Tendó Majumi és Akamacu Josio az iskola előtt halt meg. hogy ezen a szigeten valahol. Úgy volt vele. ezt is el kell mesélni. észrevette. Jutaka biztos nem tud róla. mint te. és a rátekert törülköző kilógó végével megtörölte a szemét. – Tehetetlen voltál. mit mondott egyszer egy kicsit büsz­ kén és egy kicsit szégyenlősen Jutaka a szobájában. És… Amikor idáig jutott a gondolataiban. Hú.Sindzsi karba tette a kezét. – De én… Jutaka változatlanul lehajtott fejjel folytatta: [192] . Veszélyes lehetett volna. – Kanai hama­ rabb ment ki. hogy ő nem fogja szóba hozni ezt a témát. Lassan felelt: – Kanain? Jutaka fejét fel sem emelve bólintott. – Nem tudtam rajta segíteni. ami a lelkét nyomta. amikor náluk voltak. tényleg. – Mi baj? – kérdezte kedvesen Sindzsi. Sáros bőrén vékonyka fehér ösvény keletkezett. és lepotyogott kétol­ dalt az arcán. – Én olyan szerencsétlen vagyok. Egy szeleburdi gyáva kukac… Félbeszakította magát. és a fejét lógató Jutakára pillantott.

De… – De az felér egy öngyilkossággal. – Furcsa. – Döntöttem – mondta. [193] . Hirtelen Jutaka felemelte a fejét. és a lány. de azért egészen jó fi­ gura volt. – Nem.– Meg se bírtam keresni… Féltem… Úgysem eshet meg ekko­ ra baromság. Talán most társa is van. És reggel hatkor már… Sindzsi némán hallgatta. Kuninobu Jositoki. mintha választ kapott vol­ na. Az ágak között megint megszólalt a kismadár. azután felnézett a feje feletti fakoronák felé. – Nem baj. És ezt a Jositokit a kormány egy kézlegyintéssel el­ intézte. Azt a Szakamocsit vagy hogyhívjá­ kot is meg a kormányt. és Sindzsire nézett. ugye. Sindzsi is kémlelte egy darabig Jutaka arcát. gondoltam… Próbáltam magam­ nak bemagyarázni. biztos jól van. mind-mind hasonlóan ked­ ves osztálytársai. mind kinyírom. Természetesen ő is a pokolba kívánta ezt a rohadt játékot és a játékot lebonyolító kormányt. vagy az előbb. ilyesmit mondjon? – Nem… – Sindzsi némileg elnyújtotta a szót. és megrázta a fejét. és Sindzsi arcát vizsgálta. Mást nem tudok tenni Karaiért. Nem mintha meglepődött volna. és Jutaka arcát kémlelte. mint én. akkor meghalok. – Miről? Jutaka könnyes szemével egyenesen Sindzsi szemébe nézett. hogy egy olyan nyápic. akiről Jutaka beszélt. a szeme láttára odaveszett Kis­ szaka Jumiko és Kitano Jukiko. bár Sindzsi maga nem volt vele olyan szo­ ros kapcsolatban (túl lassúnak találta). Sindzsi kicsit meglepődött. egy másféle szólam is hallatszott. Jutaka félbehagyta. És Fudzsijosi Fumijo. – Én bosszút fogok állni. Nanahara Súja legjobb barátja. nehogy azt hidd. Kanai Izumi.

nem?). Csendes gyűlölettel mennek az öregség felé. Nehezen lehetett elhinni róla. az anyjának pedig egy rossz szava sem volt az apjára. Mimura Sindzsinek. Ilyesmiken csak mosta­ nában kezdett gondolkodni. ezért élénk sárgászöld színben pompáztak. Sajnos erről nem beszéltek a nagybátyjával. akit szeretett. Jutaka már csak ilyen volt. hogy a szülei kapcsolata sem jó. Lehet. és élte a saját világát. Egy kis idő elteltével lefektetni sem volt nehéz. De olyan még nem volt. de a bátyó már két évvel ezelőtt meghalt. hárommal le is feküdt (egy kilencedikesnél ez nem is rossz eredmény. Sindzsi az egymást takaró leveleket nézegetve ezen gondolkodott. és aki [194] . hogy valakit teljes szívé­ ből szeressen. Lehet. női körökbe járt. Ő több lánnyal járt már eddig. Beszélnek is egymással. Ezt a nagybátyja féltve őrizte. Mást nem tudok tenni Kanaiért. amit kell. mondván. újabb és újabb hobbikat talált magá­ nak. akkor meghalok. De ott van a fülbevaló a bal fülében. Megte­ szik. de anélkül. hogy a házaspárok nagy többsége így van ezzel… Szóval neki. hogy azé a nőé volt.hogy a folyton viccelődő Jutakőt ilyen heves érzelmek ragad­ ják el. Ezért tart a barátságuk olyan régóta. Mindez talán összefügg azzal. hogy általánosban elkezdett kosarazni. vagy segítenék egymást. Nem volt nehéz megcsókolni sem őket. hogy megbíznának egymásban. Milyen érzés lehet ennyire szeretni egy lányt? A faleveleket fentről világította meg a nap. Az apjának vannak a maga nőügyei (Apja a munkahelyén jó előmenetelű hivatalnok volt. hogy nevetséges ilyet mondania még szüleitől függő gyerekként. Ő ikeba­ názott. aki a kosárcsapat védőzse­ nijeként azóta bejön a csajoknak. hogy vérségi kötelékek fűzik rendkívüli kisugárzású öccséhez). De… Nem baj. de apja alapvető­ en teljesen átlagos volt. akinek pedig mindenre tévedhetetlen válasza volt. de ennyire még soha nem szeretett lányt. nem volt nehéz felszedni őket.

virágcsokrot vinni a halottnak. – Kérdezhetek valamit. Tényleg. hogy szeress bele va­ lakibe. Könnyen lehet. és egyikőjük sincs többé).már régen meghalt. hogy szerelmi házasságot akar-e kötni. Sindzsi Ikumira gondolt. és szedj össze gyorsan egy helyes kislányt!” Ennek ellenére mostanáig nem sikerült beleszeretnie senkibe. ott van Csigusza Takako (jó. Jutaka meghökkenve kérdezte: – Mit? – Mi tetszett neked Kanaiban? Jutaka egy darabig Sindzsi arcát fürkészte. Sindzsi. azután könnyáz­ tatta arcával elmosolyodott. Kívánom. Kanai Izumi nem volt egy bányarém. A nagybátyja biz­ tos azt mondta volna: „Ki tudja. Ogava Szakura (Bár neki ott volt Jamamoto Kazuhiko. hogy szerinte meg sem fog házasodni. aztán kapkodva tette hoz­ zá: – Nem azért. hogy megismerte volna a szerelmet. ha megbántaná­ lak vele. – Nem tudom jól megfogalmazni. és boldog házasságod legyen. egyszer a három évvel fiatalabb koraérett húga. hogy most lépsz rá a tévútra. Talán arra gondolt. ő az én esetem). Jutaka? Ne haragudj. [195] . de ha szép lányt aka­ runk találni az osztályban. Nem rossz dolog valakibe őszintén belesze­ retni és szívből viszontszeretve lenni. lehet. hogy lelkiis­ meretesen el kell végeznie a feladatát. Ikumi. Sindzsi megint Jutakára nézett. és ott van még Szóma Micuko (az a csaj viszont nem téma. de Kanai nagyon szép volt – mondta. mire ő azt válaszolta. és elvette. vagy jó neki a kiközvetített is. – Szép? – kérdezett vissza Sindzsi. akármilyen helyes legyen is). Iku­ mi megkérdezte. Kapd magad. hogy az neki jár az örökségből. Sindzsi a bácsi halála után úgy döntött. hogy a bátyád anélkül mond búcsút ennek a világnak. mintha nem lett volna szép.

– Tényleg? [196] . Sindzsi szelíd tekintettel nézett vissza rá. amikor a szü­ netben Nakagava Juka történeteit hallgatta. Annak ellenére. aki ennyire szerette. és utána elsírta magát. Hallgatta Jutakát. hogy humorista lesz belőled. Jutaka befejezte. hogy miről van szó. – Figyelj… – mondta aztán Sindzsi. – Azt mondtam neked. Nagyon szép volt. Az arcán már két-három fehér vonal képződött a könnyek nyo­ mán. és örvendezve hozzáért a leveleikhez – sorolta. arca szinte csíkossá vált. Azután így folytatta: – Szép volt. és kezdett összeállni a kép. Rámosolygott. valahogy mégis meggyőzte. – Igen? – Nem tudom. hogy volt valaki. hogy a magyarázatnak se füle. Most biztos sír a mennyországban. Hú. amikor az iskolában az erkélyen öntözte a virá­ gokat. amikor a sportnapon elejtette a stafétabotot a váltófutás­ nál. Jutaka költői szavaihoz képest elég ócskának tűnt a saját mondása. Jutaka is nevetett. és Sindzsihez fordult. se farka nem volt. de szerintem Kanai bol­ dog lehet. pedig inkább költő. Bácsi! Hallod? Lehet. mert megtudta. és kissé félrehajtot­ ta a fejét. amikor álmos volt. és a hasát fogva nevetett. – Szép volt. hogy már én is megértettem belőle valamit. és a padra könyökölve tá­ masztotta a fejét – mondta. de jobb híján csak ez maradt.Jutaka megint mosolygott egy kicsit. hogy is fogalmazzak. – Szép volt. Csakhogy ennek ha­ tására Jutaka szeméből megint kicsordultak a könnyek.

csak senki nem mondja ki nyíltan. Mármint a lányokon kívül. hogy biztos humorista lesz belőle. Egyszer beszélgetett erről Jutakával is. de saját magát ennél egy kicsit komo­ lyabban foglalkoztatta ez a probléma. – Komolyan? – Aha – bólintott Sindzsi. Ezért a megfélemlített emberek behódolnak a kormány aka­ ratának. hogy ez nem stimmel így. Igen.A meghatott kérdésre Sindzsi jobb kézzel kicsit megrázta Jutaka vállát. Nanahara Súja például hírfelejtőnek import rockzenét hallgat illegálisan – de ennyi. Egyszer megjegyezte Nanahara Sújának. hogy „Ez itt a megvalósult fasizmus. Illetve Jutakát is komo­ lyan kellett hogy foglalkoztassa. én segítek neked. Nemcsak e miatt a rohadt játék miatt. Illetve biztosan mindenki ezt gondolja. Jutaka valami olyas­ mit mondott. aztán még azt. Ahogy egyre job­ [197] . hogyan képzelje el az életét a továbbiakban ebben a trágya Nagy Kelet-ázsiai Köztársaság­ ban. Ez így is volt. az halott ember. ha jogtalanul elragadják tőlük ezeket az örömöket. ez egy tébolyodott ország. és szolgaian tűrik azt is. De Sindzsi érezte. nincs kegyelem. Még ha alaptalan is a vád. – Naná! Sindzsi új levegőt vett és hozzáfűzte: – És ha bosszút akarsz állni. csak nem akarta szóba hoz­ ni. Szóval arról. Viszont neki. volt valami. hogy el sem tudja képzelni. és Sindzsire bá­ mult. Akkor nevetett ezen a félig viccnek szánt válaszon. és beérik a mindennapok apró-cseprő örömeivel. hanem mert ha valaki kicsit is jelét adja nemtetszésének a kormánnyal szemben. amin már régóta gondolkozott. legalább neki akár a ve­ széllyel is dacolva tennie kellene valamit. Ilyen gáz helyet sehol másutt nem ta­ lálsz a világon”. Jutaka tágra nyitotta könnyel telt szemét.

Még véletlenül sem vagyok nagyszerű. amikor Sindzsi mondta neki. miközben a bácsi szokás szerint a számítógépével pö­ työgött. hogy milyen felülmúlhatatlan és mennyire nagyszerű ember. Szokatlan módon nagyon elmerült a gondolataiban. de valamiért visszavonult – vagy va­ lami ilyesmiről lehet szó. Ezért amikor meghallotta. [198] . Régi barátok. A nagybátyja viselkedése azon­ ban már jóval azelőtt megváltozott. ha a saját apját. így aztán nem állt neki faggatni. Mindig ügyesen kivágta magát. „Csak a régi barátaim… – kezdett bele a nagybátyja. Éjszakai műszakban egye­ dül dolgozott a munkahelyén.ban kiismeri magát a világban. hogy „régi barátok”. kicsit elfogta az aggodalom. hogy a nagybátyja tud vi­ gyázni magára. Hivatalosan balesetben hunyt el. és Sindzsi időközben ráeszmélt. Így szólt az indoklás. A nagybátyja halála. amikor a rendőrség felszólította őket a holttest elszállítására. nem érdekes” – kente el végül. kényszeredén mosollyal válaszolt: „Ez nem így van.” Ilyen és ehhez hasonló törmelékekből Sindzsi megsejtette. (Ugyanakkor. úgy erősödik benne ez a gon­ dolat. – Mindegy.) De ott voltak a nagybátyja széles körű ismeretei törvé­ nyes és törvénytelen dolgokkal kapcsolatban. hogy nem akar róla beszélni. a gépgyárban. tehát a bácsi bátyját kér­ dezte. hogy neki ilyesmiket nem kell tud­ nia. Sindzsi. és a világról vagy a társadalomról szóló magyarázatai mélyén mindig ott lapult az utálat vagy inkább gyűlölet. És valamiféle sötét árny. hogy a nagybátyja valamikor szerepet játszhatott valamilyen kor­ mányellenes dologban. A bácsi szinte soha nem beszélt a régi dolgokról. azt a választ kapta. hogy mi baja. Igen. de arra gondolt. És ott van a két évvel ezelőtti baleset. Én is már rég meghaltam volna. és megrázta az áram. Sindzsi megkérdezte. Ha ebben az országban tényleg jó akarsz lenni. ezért felhagyott a kérdezőskö­ déssel. bármi történjék is. nem tudsz életben maradni. egyszer. amelyet országuk iránt érzett.

hogy esetleg a színfalak mögött végeznek vele egy „balesetben”. Természetesen ez csak homályos elhatározás volt. hogy job­ ban teszi. Sindzsi. hogy Sindzsi apja egy elég menő cégnél töltött be fontos pozíciót (azaz a Köztársaság átlagemberei által betöl­ tött állások rangsorában a csúcspozíciót – a legmagasabbat. hogy meg lehet-e mégis valósítani. [199] . hogy ilyen hülye halált haljon. hogy ha ez így van. hogy ő ennek az országnak ugyan nem fog bólogatni. nem kizárt.Pedig az aggodalma nem volt hiábavaló. akkor az a senkiházi apja. hogy megrázza az áram! Sindzsi sejtette. és biz­ tos némi habozás után elvállalt valamilyen munkát. És nagy­ bátyja meggyilkolása után a dühtől remegve fogadta. úgysem sok hasznukat látja. nem maradhat életben. így gondolkozott: Én kitalálom. és általában ott helyben lelőnek. le­ gyen az a munkahelyed vagy az utca. amit te régen feladtál. Ő pedig úgy érezte. Akárhogy is. egyben figyelmeztetés is volt. És annak eredményeképpen valami történt. és mosta­ náig semmit sem valósított meg belőle. de beleegyezését adta a bácsi ilyenformán történő elintézéséhez. Ráadásul a nagybátyja megmondta neki. ha burkoltan is. de nem is tudta. Ám. hogy nem baleset volt. hogy ha tényleg jó akar lenni az ember. Erre a figyelmeztetésre válaszul meg is halt a nagybáty­ ja. a nagybátyjával nem fordulhatott volna elő. Persze a nagybátyja mondása. hol keresse az ilyesmit. ha nem bízik nagyon a szervezetekben és a moz­ galmakban. Hallotta. ahogy te tanítottad nekem. Feltehetőleg – gon­ dolta akkoriban Sindzsi – a nagybátyját megkeresték a régi barátai. akikkel egy időre megszakította a kapcsolatot. hogy létezik kormányellenes szervezet. főleg ha az illető rokona elég magas pozícióban van. Kétségtelen. Külön­ ben is. hogy ebben az országban a rendőrségnek joga van bírósági ítélet nélkül kivégezni az embereket. Még ennél is lehangolóbb. hogy fülbevalójának eredeti tulajdonosa is valószínűleg összefüggésben van a bácsi múltjával. ha nem számítjuk a kormány főhivatalnokait). Lehangoló. mivel mindent tőle tanult. Én jó akarok lenni. az az egy biztos.

meg akarta osztani érzé­ seit Jutakával. Megrázta a fejét. Ha már csinálunk valamit. mire Sin­ dzsi megszólalt: – Nem láttál valakit. Szóval ha csi­ nálsz valamit. – Irigyellek. De ha szerencséje van is. üldözötté válik. bár elég ironiku­ san hangzik. komolyan. – Amikor elindultam… Te nem tudhatsz róla. Nemsokára megtörölte a szemét. amit jónak látok?… Ez az érzés kezdett megszilárdulni benne. és ten­ ni. amit akar. hogy most. vagy akár elsőre csi­ nálhatja egyedül is. én veled tartok. hogyan szökhetünk meg. [200] . amikor Jutaka szavait hallgatta. Volt egy nő. Jutaka? Kuszakán és Kitanón kívül? Jutaka vörösre dörzsölt szemével Sindzsi arcát bámulta. De mindenekelőtt ott volt a fé­ lelem is. akit ennyire szerettél. Én rögtön elmenekültem az iskolától. Akkor meg tehet. megérett benne a végső elhatározás. És mondhatjuk. Beléphet egy szervezetbe. az meg se kottyanna a kormánynak. és utána végig nem… Te? Láttál valakit? Sindzsi biccentett. és valaha kikerül ebből a játékból. akkor nem érjük be egy kis falattal. Hiába ölnénk meg azt az egy szál Szakamocsit. Most félretéve a bonyolult dolgokat. és hozzátette: – Most legelőször kitaláljuk. Szembehelyezkedni az országgal. – Nem. de Tendó és Akamacu hevert holtan közvetlenül az iskola előtt. ugye? Jutaka bólintott. Jutaka szája széle megremegett.még túlságosan gyerek ehhez. – Azta’. ez komoly? Komolyan mondtad? – Aha. Sindzsi megint Jutaka vállára tette a kezét.

Ez a forgatókönyv könnyen elképzelhető. ahogy elindult. – Tényleg? – Igen. de az megszerezte a fegyverét – egy nyílpuskát. Lehet. – És Akamacut? Sindzsi karba tett kézzel válaszolt. Utána a követke­ ző embert is le akarta teríteni. De Nanahara legalábbis nem veszett oda Akamacu nyilától. Akamacu visszament. [201] . Per­ sze lehet. mikor ő jött ki először. Ebből következik. Tendót valószínűleg rögtön kinyírták. hogy Nakagava Norikóval menekült. – Szerintem Akamacu ölte meg Tendót. – Súja? Súja tette? Akamacut ő…? Sindzsi a fejét rázta. azt hiszem. Sindzsi kicsit gondolkodott. abba való lehetett az a nyíl­ vessző –. Nanahara biztos. Jutaka szeme megint elkerekedett. És az utána következők sem. hogy Akamacut valaki más ölte meg. Mert ha nem. – A következő… – Nanahara.Jutaka szeme elkerekedett a csodálkozástól. és lesből rálőtt Tendóra… Nyílvessző állt ki mindkettőjük testéből. hogy miatta csak az eszméletét vesztette el. ugyanolyan nyílvessző… Tendót elintézte. aki később jött ki. – Komolyan? – Igen. akkor semmi sem indokolja. hogy nagy valószínűséggel Nanahara tette. Erre Jutaka még jobban elszörnyedt. aztán hozzátette: – Különben is. hogy nem volt ideje végezni Akamacuval. hogy ott le­ gyen. – Azt nem lehet tudni. Lehet. és megölte vele Akamacut. Súja mindig is túl engedékeny volt.

Nanahara jelzett neki. Mindenesetre Noriko Nanahara után következett. mint aki még biztosabb a dolgában. – Ja. hanem mert Nanahara Sújában volt egyfajta megboly­ gathatatlan lelkierő. de azért meg­ próbáltam. Sindzsi újra Jutaka vállára tette a jobb kezét. Sindzsi felhúzta a szemöldökét. ha elhalasztják. Jutaka bólintott. Meg ahogy én Nanaharát ismerem. Közel ültem. – Jó lett volna. – Igen. – Jaj. tényleg… Nobu szerelmes volt Norikóba… Ezért Súja nem hagyhatta magára. Norikót meglőtték. le­ győzhetetlenek lennétek. aki utána jött ki. hogy ő maga életben maradjon. mielőtt kiment. többnek érezné magát. Súja… – Igen. szóval pontosan láttam. – Hát igen. Ez a jólelkű (Sindzsi szemében nem egé­ szen két lábbal a földön járó) fiú nem lenne képes megölni az osztálytársait csak azért. Nori­ ko meg is sebesült. És te meg ak­ kor… – Na igen – mosolygott Sindzsi kínjában. hogy az nem fog menni. ha Nanahara Súja itt le­ hetne vele. Így valószínűleg csak ketten egyedül me­ nekültek el. és Sindzsihez hasonlóan a kiélezett hely­ zetekben is megfontolt tudott maradni. valószínű. biztos min­ denkit össze akart gyűjteni. Valóban… Sindzsi is úgy gondolta.– Norikóval?… Ja. Jutaka felemelte a fejét. És nem utolsósorban azon kevesek közé tartozott. hol lehet most Súja… Ha Súja és te összeállnátok. Jutaka bólogatott. mert Norikót meglőtték. és azért. Gondoltam. Csak rá kellett jönnie az Akamacu-ügy miatt. és Kuninobu miatt is. Nemcsak a sporttehetsége miatt. tényleg. [202] . hogy nem fog menni. akikben a jelenlegi körülmények között is megbízna. Jutakának talán az osztály­ meccseken alakított felülmúlhatatlan párosuk jutott eszébe..

hogy voltak ott valakik. mert ott találhatta volna őket egy kupacban. láttam. hogy jobban tetted volna. ha megvársz. Mindenesetre én rögtön eljöttem onnan. aki esetleg visszajön.– Én már annak is örülök. de ab­ ban a helyzetben lehetetlen lett volna. Az erdőben gyülekezés sem volt a legjobb ötlet. visszamosolygott. Többen. Ott az iskola sportpályája előtt egy kis erdő volt. Emiatt Jutaka szája megint sírásra görbült. – Tényleg? – Igen. Sindzsi egy kicsit megállt. És… az egyik egy lány volt. hogy si­ került találkoznom veled. – Észrevettem. Jó. Extravagáns. Amikor ennek a hegynek a lába felé jártam. és megölte Tendót. de nekem sem volt okom. Jutaka nem sírt. hogy odakéredzkedjek hozzájuk. Ténylegesen az is volt. vagy kettőt. nem? – Igen. Bár utánam már csak Motobu­ csi és Jamamoto. Sindzsi megnyug­ tatón mosolygott rá. hogy rögtön ellenségesen viselkedjenek. – Utána még másokat is láttam. Jahagi volt. Azután Sindzsi folytatta: – De hagyjuk a halottakat. Csak öten. mert Akamacu nagy valószínűséggel visszament. Bár lehet. tudod. Minami. ahogy a bozót túl­ oldalán megy. Talán vártak valakire. Sindzsi bólintott. és tovább folytatta. nem volt való­ színű. megnedvesítette száját a nyelve hegyével. égnek álló haj… Simizu lehetett. [203] . Azt mond­ tad az előbb. – Éjszaka elnéztem egy-két helyre. láttam. De ők nem szólítottak meg. Jutaka elkerekítette a szemét: – Tényleg? – mondta. Mivel többen voltak. hogy te itt vagy velem. Macui. hogy elég fegyverük volt.

Jutaka bólintott. Viszont… Sindzsi felnézett az égre. hogy előítélet. Én kerestem valamit. de én azért tartok a Szóma barátnőitől. – Nahát… Jutaka bólintott. – Hát. és amikor kijöttem. én inkább nem mentem utána. pont ott állt nem messze. – Hát. – Ő is észrevett engem. Akárhogy is. hogy Kuszakót és Ki­ tanót lelőtték. de hamar felszí­ vódott. – Kicsit félelmetes. [204] . hogy tartalékoljon fontosabb helyzetekre. – Akkor ő legalább nem ellenség. én nem láttam senkit. ezért én sem akartam összeállni vele. – Kavadát…? – kérdezett vissza Jutaka tiszteletteljes hangon. Jutaka csalódottságában kicsit eltátotta a száját. Egy ideig figyelt engem szerintem. – De. ezért bementem egy házba. – Hú – mondta Jutaka. Lehet. de azelőtt. Sindzsi a fejét rázta. Mintha egy shotgun lett volna nála. nálam is van fegyver. nem hallottál egy másik lövést? Sindzsi bólintott. hogy észrevette. Rögtön vissza is fordult Jutakánoz. Bár rögtön fedezékbe bújt a szántóföld töltése mögé. Lehet.– Nem szólítottad meg? Sindzsi vállat vont. Behúzódtam a félig kinyitott ajtó ta­ karásába. nem. nem? Ezért… – Aha. – Azt nem lehet tudni. és felemelte a fe­ jét. Kavada Sógót láttam. és nem támadt rám. Nem is támadt rám. – És még valakit. aztán valami eszébe jutott. ahogyan néhányan az osztályból az egy évvel idősebb Kava­ dát szokták emlegetni.

hogy legalább Jutakával talál­ kozott. Mindegy. Azt mondod. Valószínűleg le akarták állítani vele Kuszakáékat. Bár ha belegondolunk.– Az egy másik volt. – Hát igen. De kik egyáltalán azok. hogy ve­ szélyes. Azt remélte. Ucumi Jukie és a körülötte lévők… Csak­ hogy én az osztályban nem jövök be annyira a lányoknak. Mindenki tudta. – Nem hiszem. Azt még sejtem. – Igen. Jutaka kérdése arra vonatkozott. összeállt volna vele. hogy látott-e valaki megbízható embert. nem az a géppisztoly. ahogy Jutakában is. azt remélhette. mivel a géppisztolyos is megtudta a helyét.kerestél valamit? Sindzsi bólintott. mert folyton csajozok. de már biztos arrébb ment. [205] . Jutaka is egyedül volt. – Akkor… akkor legalább az a valaki nem ellenség. Nem sok értelme volt a kérdésé­ nek. amit csinálnak. Csend telepedett rá­ juk. De nincs módunk összetalálkozni vele. hogy honnan lőtt. kellett volna szerez­ nem egy fix nőt. Vagy inkább a lá­ nyok? A lány titkár. hogy a lövés­ től majd megijednek és elbújnak. biztos. csat­ lakozhatna is hozzájuk. Már az is nagy áldás. Érte tűzbe tenné a kezét. bátyó. Az is Kuszakáék­ ra irányult? – Nem – rázta a fejét Sindzsi. Tényleg. Sindzsi. ha az még nem ment volna tovább. Aki lőtt. akikben megbízna? Nanahara és… rajta kívül talán csak Szugimura Hiroki. Sindzsi karba tett kézzel gondolkodott. Jutaka sajnálkozva kuporodott vissza. Jutaka fellelkesedve megemelkedett. Ez a Jutaka kérdezte: – Figyi. ha megbízik valakiben. Ajaj! Igazad volt. ha meg­ látja.

– De mit? Mit kerestél? Valamit. A bokrok azon túl is szinte elbo­ rították a földet. hogy Jutaka most nagyot néz. menj onnan. Sindzsi pedig a gépelés előtti szo­ kásos bemelegítésként mindkét kezét néhányszor ökölbe szo­ rította. Ahogy meglátta a képernyőn az icike-picike ablak utolsó so­ rát. Ezeket pedig mindenféle szedett-vedett piros és fehér drótok kötötték össze. Ami azt jelenti… Sindzsi csücsörített. hogy a gép elkezdte feltörni a jelszót. amit fegyverként lehet hasz­ nálni. Óva­ tosan kiemelt minden tartozékot. pihenő üzemmódban ment a gép. Már nem sok idő kell. maga elé tette a fegyverét. Egy óra eltelt azóta. Sindzsi felállt. Sindzsi szeme ravaszul villant. és visszatértek rá a képernyő szürke tónusai. hogy bárkinek is eszébe jusson – mondta. vagy hasonlót? Én úgy féltem. Jutaka elment a fá­ tól. és most a me­ revlemez forgásának hangjának kíséretében felébredt. és bedugta a kezét a bozót belsejébe. [206] . Tudta. – Jaj. és sűrű bozótot képeztek. és megnyomta a space-t a billentyűzeten. kábelekkel együtt. Sindzsi az órájára pillantott. egy félig szétszedett mobiltelefont és egy laptopot húzott elő. amelynek támaszkodott. légyszi – mondta. ne már! Csak a magánhangzókat cserélték fel?! Túl egy­ szerű ahhoz. Jutakához fordult és vigyor­ gott. – Sindzsi. ez… Mondta Jutaka elképedve. és a képernyő moz­ dulatlanul állt. majd széttárta az ujjait. Sindzsi odament. Hogy spóroljon az árammal. A folyadékkristályos monitor nyitva volt. – Jutaka. Sindzsi egy kocsi akkumulátorát (ez volt az áramforrás). hogy még erre sem vol­ tam képes. alig hallhatóan füttyen­ tett.

Számítógép az ellenfél. és jobb keze mutatóujjá­ val felállította a nehezen járó kakast. szinte gyermeki. Josimi megmar­ kolta ormótlan automata pisztolyát (egy 45-ös kaliberű Colt Governmentet). A saroknál dél felé tekintett. Délelőtt tizenegykor felrobban az összes játékos nyakgyűrűje. ahol ed­ dig rejtőzködött. Van. A hátsó kijárat a két ház közötti keskeny útra nézett. és most kiütközött rajta a hideg veríték. Nem hittem volna. aki simán legyilkolja az osztálytársait. Talán egy méter sincs a szemben lévő ház faláig. Ennél azonban most komolyabb problémát jelentett számára a következő tiltott terület. Alig egykét órája látta az emeleti ablakból Kuszaka Jumiko és Kitano Jukiko alakját. és nem fog várni senki kedvéért. Aztán jött az a fegyverropogás. hogy az órája délelőtt tizenegyet mutasson. hogy Szóma Micuko bandájába. Josimi nem is tudhatott arról. A település déli csücskében volt. és lassan jobbra haladt a ház fala mentén. mint ő. És nem tudta.– Macintosh Power Book 150. az öldöklés folytatódik. Semmi két­ ség.) kivárta. és óvato­ san kidugta a fejét a rejtekhelyéül szolgáló ház hátsó kijáratán. honnan fog előbukkanni az a valaki. amely ezt a települést is magában foglalja. hogy egy szelíd lejtő mentén szántóföldek sorakoznak. Gyorsan körülnézett. de az utcán egy lélek sem volt. hogy ilyen jó gépet találok egy világ végi szigeten. ahol Etó Megumi meghalt. elég távol attól a háztól. és a déli hegy irányában lankás emelkedőt [207] . 21. hogy Megumi ott halt meg. amint az északi hegy tetejéről felhívást intéz­ tek az osztályhoz. [Maradt 27 fő] 30 Jahagi Josimi (lányok. két kézzel tartotta. aki a H8-as mezőben van. Csak hallotta a nevét a reggeli híradáskor. a „rossz lányok” közé tartozott. Josiminek ahhoz képest. és látta. és nem mindenki bújik meg úgy. kerekded arca volt. Helyenként sűrű a növényzet. Elindult. Igaz.

Igen. hogy rátámadnak. még ha nem ellenségesek is. mert Szóma Micukóval és Simizu Hironóval együtt rengeteg rossz dolgot vitt véghez. hogy ha akarja. de a település kö­ rül ezek a pontok is összevissza halmozódtak. Josiminek sírhatnékja volt. mivel azt a zónát az el­ sők között jelölték ki. egészen átlagos. Valójában Josimi látott egy lányt este. és úgysem bír meg­ nyugodni. és az a lány vele ellen­ kező irányba. de senki sem volt ott. Megigazította a vállán a hátizsákot. már csak amiatt sem. hogy már igen. ha véletlenül belebotlanak. valahogy biztosan találhatna társakat. Akkor legalábbis egy darabig biztonság­ ban lesz. Talán Kotohiki Kajoko (lá­ nyok. de néhányat fel lehet fedezni. még egyszer körbepillan­ tott. amíg jócskán el nem távolodik onnan. A térképen kék pontok jelezték ugyan a lakóházakat. aztán meggon­ dolta magát. és velük tarthat­ na. és elment – ezt jól tette. megbízni biztos nem bíznak meg benne. Még nem hagyta el a H8-as területet. de benne valószínűleg senki sem bízik meg. Pontosabban lehet. még mielőtt elbújt vol­ na a házban. Pár másodperc alatt megérkezett. de hát nem voltak fehér vonalak festve a földre. mint errefelé. Mindenesetre el kell jutnia a déli hegyre. [208] . majd egy lendülettel a szántóföld szélén lévő kis bozótos felé iramodott. Igen ám. Ha nem tartozott volna Szóma Micuko bandájához. Sőt lehet. és belevetette magát a bo­ zótba. Két kézzel a fegyverét markolva körülnézett. Itt még nem jó. de Josimi ezt sehogyan sem bírta megtenni. mármár zsarolásnak nevezhető ügyek… A többiek. meg is szólíthatta volna Kajo­ kót. És ahol ez az összevisszaság ritkult. Ő a település felé szaladt. Josimi már ettől a kis helyváltoztatástól is heve­ sen kapkodta a levegőt. 8. megbízható lányokat. Bolti lopások.képez. A köztük lévő távolság és az időpont alkalmas volt. ahol most Josimi tar­ tózkodik.) lehetett? Biztos elbújt a településen. nem lehetett rendesen kivenni őket. ott szelte keresztbe a zónahatárt jelző vonal. Nincs annyi ház. onnan kifelé tartott.

hogy nem voltak rám jó hatással. hogy ő Szó­ ma Micukóékkal van. Újra egy lendülettel futott keresztül a szántáson. aki az ágyban gyengéden megcsókolta. reménykedett. hogy azon túl már [209] . A gallyak összekarcolták az arcát. és egy fiú arcára gon­ dolt. amely a játék kezdetétől mostanáig végig a fejében volt. hogy az sem menne. de nagyon úgy tűnt. sűrű aljnö­ vényzettel.De akkor… Akkor mi a helyzet Szóma Micukóval és Simizai Hiro­ nóval?Kétségtelen. Amikor elhagyta az iskolaépületet. Ki sem egyenesedve lassan továbbhaladt a bozótban. Minden rendben. aki mit sem törődött azzal. A fiúé. De persze senki sem volt kint. és rászólt. Ha össze tudnék velük találkozni… de ők vajon meg­ bíznának-e bennem? És… én tudnék-e bennük bízni?… Hát… le­ het. A lába előtt hevert Tendó Majumi és Akamacu Josio holtteste. Ezúttal tőle jobb kézre állt néhány magas fa. Megtörölte a szemét a matrózblúza ujjával. Arra az arcra. aki őket megölte. aki elvezette a gondolat­ hoz. A fiúé. Kisebb-nagyobb fák. ahogy bevetődött a bozót szélébe. Még egy kicsit muszáj továbbmennie. hogy a fiú talán kint vár rá. hogy szereti. Elért a bozót másik végére. megjárhatta volna. A fiúé. Semmi baj. és kievickélt a bo­ zótos széléig. de mégis a ba­ rátaim voltak. és ha ott bóklászik. Esetleg valaki végzett volna vele a másik kettőhöz hasonlóan. (Az mindenesetre rej­ tély volt. Nincs itt senki. hogy hova tűnt az. A déli hegy zöld növényzete már ott volt a szeme előtt. hogy nincs ott senki. hogy „Aztán ne nagyon rosszalkodj ám!”. Nem látta át az egész buja cserjést. hogy esetleg megváltozhat. és kinézte a következő búvóhe­ lyét. és azt mondta. Könnyek gyűltek a szemébe. és legelöl tömött bambuszliget terpeszkedett – úgy tűnt. Még szép. és megszemlélte a környéket. Majd vigyázva felkelt. Josimi reménytelenül le volt taglózva. Megint ráfogott a pisztolyra.) Vajon Ő mer­ re járhat most egyáltalán ezen a szigeten? Vagy esetleg már… Már nem is… Josiminek összeszorult a szíve.

A neszező hang újra megütötte a fülét. Oldalról látszott. két marokra fogta a Colt Governmentjét. hogy ne mo­ zogjon. és a háta mögé célzott vele. Érezte. és Josimi felől nézve jobbról balra tartott. Most a lényeg az. hogy a tarkóján égnek áll a haj.bőségesen adódik búvóhely. mint ő is. mire nagyot ugrott a szíve. Jaj de jó. Nem szabad mozogni. Az árnyék már eltűnt a fák között. majd óvatosan megfordult. Lehet. Megint nesz hallatszott. nem feltétlenül. Jól van… Csak még egy kicsit… Odáig… Hirtelen neszezést hallott a háta mögül. amint az árnyék elsurran a fatörzsek között. Hát persze. és mélyre hajtot­ ta a fejét. mintha az a valaki helyet változtat­ na. Az épp csak tíz méterre lévő fák között felvillant egy mozgó fekete diákegyenruha. [210] . Akkor viszont így kell átvészelni. ahogy van. Ott van valaki! Valaki! Összeszorított fogakkal legyűrte a félelmét. Az előbb még nem volt senki ebben a bozótban. nem felém jön! Josimi már épp megkönnyebbülten sóhajtani készült. A szívverése felgyorsult. az aljnövényzet levélszövevénye közein át látta. csupán az egyre távolodó neszezés hallatszott. egyenest idejön. Az a valaki utána ért ide. Dehogyis. hogy csak egyszerűen épp tart valahova. Nem vette észre. ha észrevette volna. De miért? Észrevette és követte? Josimi arcából kiszállt a vér. de az­ tán még egyszer felkapta a fejét. Josimi szeme tágra nyílt a félelemtől. Josimi a fejét behúzva. Josimi gyorsan lekuporodott.

és érezte. Annyira meg lenne zavarod­ va. Rögvest mosoly terült szét Jódzsi arcán. tényleg!…Imádlak! Josimi felállt. az nem lehet. Jódzsi megölelte Josimit. – Jódzsi! Erre a hangra Kuramoto Jódzsi (fiúk. 8. Ez annak a fiúnak a megszokott arca volt. A szűk látómezőben egy diákegyenruha körvonala jelent meg. Gyengéden. Különben nem volt semmilyen vallás kö­ vetője. de ez alkalommal bármilyen istennel beérte. hogy könnyek gyűlnek a szemébe. Ha nem lett volna pisztoly a kezében. de biztos csak káprázat volt. és ki sem egyenesedve előrement. Abban a szemvil­ lanásnyi időben mintha Jódzsinak teljesen kifejezéstelen lett volna az arca. Latinos jellegű arcán a szeme tágra nyílt a sűrű szemöldök alatt. Önkéntelenül a mellkasa elé húzta a kezét. Bár akkor talán tényleg imádkozott. jobb kezében a Governmentet ló­ bálva futott Jódzsihoz. Ha ez a tökéletesen való­ színűtlen mázli egy isten csínytevésének köszönhető. és akaratlanul szavak törtek elő a torkából. de hamarosan kimérten hátrafordult. Hálaima. minden bizonnyal úgy nézett volna ki. akkor ahhoz az istenhez. mint aki imádkozik. aki Josimit bárkinél jobban szerette.Biztos. Jódzsi azután szó nélkül Josimi ajkára helyezte a száját. Azu­ tán Josimi szemhéját is megcsókolta. Azután az orra hegyét csókolta meg. de erőteljesen. Abban a kis űrben. Arca deformálódott. majd visszarendeződött eredeti állapotába. istenem. Néhány méter múlva még egyszer megbizonyosodott a hang forrásá­ ról a levelek sűrűjének vetületéből.) teste összerándult egy pillanatra. mint máskor. vállán a hátizsákkal. hogy nem látta rosszul. Felemelkedett. Bár nem volt épp a [211] . hogy már képzelődik? Nem. Ó. Úgy csókolta. – Josimi! – Jódzsi! Josimi. amely hirtelen keletkezett ott a bozótban.

amikor végül eleresztette az ajkát. továbbra is Jódzsihoz simul­ va. maradjunk együtt! Jódzsi erőt sugárzó szavaira Josimi érezte. ami azóta történt. Mondták. Aztán arra a ka­ rácsonyi napra gondolt. mint aki csak most lepődött meg. de Josimi érezte. hogy soha töb­ bet nem látja élve.legalkalmasabb helyzet. – Igen. Már azt hittem… Azt hittem. – Most már semmi baj. hogy a má­ sodikos osztályváltásnál Jódzsival találkozott. – Hát épségben vagy! Aggódtam – nézett mélyen Josimi sze­ mébe Jódzsi. istenem.amikor minden kezdődött. A szabály. – Én is. hogy ez tör­ tént velünk! Jódzsi gyengéden megsimogatta a zokogó Josimi haját. Amikor Jódzsi korábban elindult. – Hihetetlen szerencse! – mondta Jódzsi. Azután ő maga is elindult. Jódzsié nagy szerencsét mutatott. Ha valaki megtámad. ez nem álom. és mennyi aggodalmat kellett reggeltől mostanáig átélnie! És most talál­ kozhatott azzal az emberrel. tényleg. hogy testét elönti a boldogság. te megvédesz. aki sí­ rós arccal nézett utána. hogy egyre jobban elöntik a könnyek. az év utolsó napjára és az újévi szentélylátogatásra. akiről azt hitte. Én is! – válaszolt Josimi. és elmentek moziba. rápillantott Josimire. (Az ő jósje­ gye kis szerencsét. és végigcsurogtak az arcán. hogy együtt lehetek azzal. de most csak az számít. hogy többet nem találkozunk. amikor felesben ettek egy szelet ep­ res tortát a cukrászdában. hogy csak egyvalaki maradhat életben. Bármi történjék is. Ó. ak­ kor mi maradjunk addig végig együtt. akit a legjobban szeretek. hogy lejárhat az idő. véletlenül találkoztak a városban. Milyen szörnyű. amikor magá­ tól értetődőn a földig érő ujjú kimonóját vette fel. A szeméből potyogtak a könnyek. majd az aznap esti csókra. Főleg az az őszi nap másodikban. ugye? Eszébe jutott egy csomó dolog. tényleg az. és Jód­ [212] .

Biztos nagyon közel voltunk egymáshoz. És most vissza tudta szerezni magának ezt az örömet. hogy még mindig szorongatja a pisztolyt. Josimi észre sem vette. Zavartan mosoly­ gott. hogy lényegtelennek tűnik. de hülye vagyok… Jódzsi visszamosolygott rá. hogy ott volt az orra előtt… – Mi baj? – Én is. Visszatolta. amiben akkor lehet részünk. hogy valami régiségkeres­ kedésbe való tőr. – Azzal meg­ mutatta. Josimi fürdött az örömben. A markolatára tekert zsinó­ rok leszakadoztak.zsi kicserélte vele az övét. akit szeretünk. de nem. egy tantó lehet. – Hol voltál eddig? – kérdezte Josimi. Miközben Jódzsi mosolyát figyelte. a tőrön is foltokban terjedt a rozsda. Erre Josimi észrevette. ha egymásra mosolyoghatunk valakivel. Itt volt a közvetlen közelében. mi van a kezében. Ez a legfontosabb. Ezért… Természetesen Jódzsi arca komoly volt. [213] . Ezen nevettek egy kicsit. pedig a játék kezdetétől mostanáig azon gondolkodott. de Josimi hülyén érezte magát. Josimi jobb kezére pillantott. semmiképpen nem az. Lehet. amikor először töltötte az éjsza­ kát Jódzsiéknál. ha ti­ zenegykor még mindig ott vagy. – Ó. Jódzsi lassan elhúzódott Josimitől. Jódzsi kihúzta kissé a pengét. Nekem csak ez jutott. Én is az egyik házban rejtőztem. De tudod. a nyakörv felrobban. Mintha most tűnt volna fel neki. azt a szombati napot. – Ott az egyik házban. de tüzete­ sebben szemlélve megállapította. és betűz­ te a nadrágja övébe. hogy megmutas­ sa. – Egész jó fegyvered van.) Nem fogja elfelejteni a január 18át sem. hol lehet. Erre ki­ derül. mire Jódzsi a település felé mutatott. a markolatvédő cubán már meglátszott az idő vasfoga.

Jódzsi. Jódzsi neki szegezte a Colt Governmentet. – Van hozzá töltény? Persze már be volt tárazva a kapacitásnak megfelelő számú töltény.– Mutasd csak egy pillanatra! – mondta Jódzsi. hogy Jódzsi arca nem olyan. beletúrt a táskájába. a szája szélén kivillanó fogakkal Josimi még sohasem látta. hüvelykujjal kinyitotta a fedelét. és Josimi a csövét oldalra fordítva odanyújtotta neki. hogy mit lát. csak Jódzsi kezére meredt. Jódzsi arca eltorzult. de Josimi bólintott. Elhúzta a závárzatot. aztán zsebre vágta. és odanyúj­ totta Jódzsinak a töltényes papírdobozt. A következő pillanatban Josimi azt hitte. és akkor végre feltűnt. mintha valamilyen megmagyarázhatatlan bűvész­ mutatványon ámuldozna. és átvette a Colt Governmentet. mint amilyennek ő is­ merte. –. A részletek ugyanazok. És ebből a torz fejből szavak jöttek elő. széles száj. rosszul lát. Hosszú szempillák. – Tartsd magadnál. Ő pedig fél kézzel átvette. Illetve azt se nagyon tudta fölfogni. és Jódzsi két-három lé­ pést hátrább lépett. szinte horgas nagy orr.Jódzsi… De azért még nem mozdult onnan. Nem is tudnám normálisan hasz­ nálni… Jódzsi bólintott. A kakas folya­ matosan fel volt állítva. kilátszott a csőből az első lövedék.. – Menj innen! Gyorsan tűnj el innen! Josimi egy pillanatig nem is tudta. és ellenőrizte a biztonsági szerkezetét. de ezt a torz arcot. – Jódzsi? – szólongatta Josimi még egyszer. Jódzsi idegesen folytatta: [214] . és ellenőrizte a tar­ talmát. mit mondott Jódzsi. Megfogta a markolatát.

mióta Jódzsival jár. Sejtette. hogy Jódzsi is tud ezekről a dolgairól. Már jó régen. ahogy szavakat présel ki a száján. mint te! Gyorsan menj innen. Akkoriban meg különösen utált mindent. amikor rajta­ kapták bolti lopáson. Ráadásul apádhoz hasonló korú pasasokkal fekszel le. felhagyott mindezekkel. Persze továbbra is Szóma Micukóval és Simizu Hironóval barátkozott. Hogy többször elkaptak a rendőrök. kétszer-háromszor lefeküdt azokkal az öreg krapekokkal. hogy együtt maradok egy olyan nővel. És ott vannak még a kuncsaftok. és nem tartotta rossz dolognak. hogy jó kereseti lehetőség volt. akiket Szóma Micuko mutatott be neki. – Miért? – Josimi hangja reszketett. hogy egy utolsó kis lotyó vagy. és hallotta magát. Jódzsi arcába bámult. a fenébe is! Először lassan. mert Szóma Micukóékkal gimnazistákat zsaroltak. Néhányszor letartóztatták. viszont egyre gyorsuló tempóban valami re­ csegve-ropogva omladozni kezdett Josimiben. elfordította a fejét.– Azt mondtam. Még ezt is tud­ tam! Hogy bízhatnék meg egy olyan nőben. takarodj el innen! Josimi továbbra sem tért magához. – De miért? Jódzsi hangján egyre jobban érződött az idegesség. eljátszotta a felnőttet a számára még szokatlan sminkeléssel. és egyszer elővezették amiatt is. – Hogy képzeled. Ez mind igaz volt. Tagad­ hatatlan. – Én… Valami rosszat csi­ náltam? Jódzsi változatlanul Josimire fogta a fegyvert. – Ne röhögtess! Annyit még én is tudok. hogy együtt van azokkal a maguk módján kedves fickókkal. és különben is min­ denki így csinálja. De az óta az őszi nap óta. mint te? Josiminek tátva maradt a száji. és kiköpött. mert hát mégsem játszhatta ő egyedül [215] .

a hozzád hasonló csajokat rögtön meg lehet dugni.a jó kislányt. és meg­ próbálta kiszedni a fiú kezéből a pisztolyt. hogy Jódzsi rászegezi a fegyvert. és ellökte magától Josimit. de rögtön visszatért arcára az előbbi ki­ fejezés. Jódzsi rögtön fölé tornyosult. és Josimi a hátára zuhant a fű­ be. Ennek hallatára Jódzsi egy pillanatig úgy meredt Josimire. hogy ezzel Jódzsi is megbocsát neki. – Én már nem csinálok ilyesmit. – Mit hazudozol itt nekem?! Hagyd már ezeket a műkönnye­ ket! Josimi könnyes szemmel pislogott Jódzsira. Ta­ lán mert nem akarta tovább hallgatni a szavait. egyértelmű! Menj már innen! A fenébe veled! Ki tudja. – Gondoltam. – Hozzád… hozzád illő nő akartam lenni. Josimi szeméből könnyek buggyantak ki. minek a hatására. Josimi megindult Jódzsi felé. hogy a korábbiaktól eltérő könnyek patakzanak végig az arcán. – Hagyd abba! Kérlek. ne csináld! – sikította sírva. Végig azt hitte. és szere­ ti. mint akit letaglóztak. Jódzsi félrefordult. és a többi csúnya dologból is lehetőség szerint igyekezett kimaradni. Újabb szavak szakadtak ki belőle: – Akkor meg… akkor meg miért jártál velem? Jódzsi azonnal válaszolt. de legalább nem kurválkodott többé. Végig azt hitte. vagy mert nem bírta megemészteni a tényt. [216] . Érezte. A hátizsák le­ csúszott a válláról a bal kezén.

aki megajándékozta ezzel a déli­ bábbal. …Szerettem. Azok az ujjak mindjárt meghúzzák a ravaszt. és halkan megszólalt: – Köszönöm. Jódzsi keze vésze­ sen süllyed. Boldog vagyok. Jódzsi. hogy igazán helyes lány. a fenébe! Jódzsi Josiminek szegezte a fegyvert. Josimi ránézett. már csak… Josimi szomorúságtól és félelemtől darabokra szaggatott szí­ vébe hirtelen beférkőzött egy gondolat. és mozdulatlanná dermedt. Jódzsi volt az. már csak három. amikor Siroiva egyetlen hamburgeres bódéjánál kettesben fagyiztak… Belekente a fagyit az orrába. Az ő homloka felé! Josimi szinte hallotta. [217] . De… De nagyszerű délibáb volt. de szere­ tett Jódzsija csak egy délibáb volt. Már csak öt centi. Jódzsi szeme elkerekedett. az a golyó már súrolhatná Josimi haját. Nem akarta ugyan megérteni. Ha ő nem lett volna. Josimi felfelé tolta a kezét és teljes erejéből kiabálta: – Jódzsi! Kérlek! Hagyd abba. már csak négy. Jaj. meg akarsz ölni! Akkor inkább én öllek meg itt rögtön.– Mi a fenét csinálsz?! A fenébe! A fenébe is. hogy újra kezdheti. Jódzsi a homlo­ kához tartotta a fegyvert. Gépszerűen monoton erővel és mozdulatokkal ereszkedik lejjebb és lejjebb a karja. Amikor vele volt. Lenézett Josimire. mintha most eszmélt volna rá va­ lami fontos dologra. elhitte. Azok a szavai legalábbis őszinték voltak. ahogy kiszökik a vér a fejéből. aki két kézzel kapasz­ kodott a fiú jobb csuklójába. Mindent megértett. hogy veled lehettem. Josiminek hirtelen kiszállt a karjából az erő. nem láthatta volna ezt az álmot. és Jódzsi azt mond­ ta rá. Jódzsi! A fiú nem válaszolt semmit. és a szeme véreres volt. és már csak kettő. Jódzsi a baljával azonnal ráfo­ gott a saját pisztolyt markoló jobb kezére.

és a lövedék a feje felett csapódott be. Utá­ na nem mozdult többé. kellemetlen hang hallatszott.. Josimi nem értett semmit az egészből. a fűvel benőtt földbe. Josimi mosolygott. Jaj… Jaj… Megértetted…?Jódzsi… Tényleg? Barátságos. Régi jó barátja. Csak valamiért a lelke mélyéig elszörnyedt a Micuko angyalian kedves. és a fekete diákruha vállán túl egy mosolygó arccal találta magát szem­ be. hogy minden rendben van-e. Pillantása találkozott Jódzsiéval. Szóma Micuko állt ott. És azt is. Josimi egy darabig várta. hogy abban a szemben megbánás és önvád is tükrö­ ződik halványan. [218] . Mindenesetre Micuko megkérdezte. Bár nem szándékosan. megfogta Josimi kezét. szép arcán ülő mosoly láttán. Josimi akaratlanul felsikított a pe­ tárdához hasonló dörrenésre. Erre Josimi lassan. nem hallott durranást. ame­ lyet szeretett. és lehunyta a szemét. csak egy egyszerű görcs miatt. hogy a tűzforró golyó belehasítson a fejébe. és kihúzta Jódzsi teste alól. Josimi sietve próbált kievickélni Jódzsi teste alól. Mint amikor a cipősarok megcsúszik a ned­ ves padlón. de akármeddig várt. kis porfelhőt kavarva. Vékony könnyfátyolon át látta. Jódzsi karja a Josiminek fordított fegyverrel remegni kezdett. Lényegében ugyanabban a pillanatban Jódzsi jobb keze meghúzta a ravaszt. – Josimi… – hallott helyette egy rekedtes hangot.– Semmi baj… Lőj!. ugyanakkor valahol furcsán sercegő. még egyszer kinyitotta a szemét. Jódzsi erejét vesztett felsőteste lassan ráhajlott Josimire. hogy Jódzsi szeme visszaalakul azzá a szemmé. de a cső már nem felé irányult.

amit akkor érzett. Már nem foglalkoztatta olyasmi. Josimit újra és újra elöntötték az érzelmek. kér kézzel megmarkolja a nyelét. amelynek a fejéből egy sarló áll ki. Reszketett. és ki az ellenség. amikor kiskorában (amikor még ártatlan volt) a féltve őrzött üvegfigurája egy rossz pilla­ natban leesett a földre. – Neeeeeeeee! – kiáltotta. Túl fontos dolgot veszített el túl hirtelen. és formás lába combig kilátszott a ra­ kott szoknya alól. Hason­ lított ahhoz. aki elra­ bolta tőle azt. A sarló azt üzente neki. és az ujjai iszonyúan megmerevedtek. [219] . Ne rázz! Bennem van egy sarló. Csak a súlyát össze sem le­ het mérni a mostanival. úgy fáj. hogy Micuko megfogja a Jódzsi nyakában lévő sarlót. Bele­ gondolt. mit sem törődve Micukóval. Ha van itt gyűlöletes ellenség. és eltört. és könnyel telt szemével szinte felnyársalta a mellette ülő Micukót. Jódzsi izmai görcs­ be rándultak. és reszketett. Josimi szeméből ömlöttek a könnyek. mint a nyárfalevél. hogy összedőlt a világ. Akkor elmosolyodott. ezért egyenként kellett őket eltávolítani. de nem jutott el a tudatáig). A testre. és ráncigálva próbálja kihúzni. és meglátta.Josimi dülöngélve felállt a burjánzó növények között. Josimi tudata az ég magasságából visszazuhant a földre. amelyben már nem volt élet. és nekiállt. Igen. aki fe­ nékre esett a fű közé. hogy hiába ráz­ za. Jódzsi feje együtt mozgott vele. és meglátta (persze végig nézte. Josimi csak nézte Jódzsi testét. hogy Jódzsi fejébe hátul egy éles sarló mélyedt be­ le. akkor az Szóma Micuko.) Micuko egyelőre hagyta a sarlót. Jódzsi nem támad fel. Josimi. és ellökte onnan Micukót. (Sarló! A siroivai viszonylatban is városi gyereknek számí­ tó Josimi életében először látott ilyet. Már-már össze­ csapott a feje felett a gondolat. míg végre megkaparintot­ ta tőle. akit szeretett. Halálra akarta döf­ ni a tekintetével. hogy mi­ lyen játékban vesz részt. ráborult Jódzsi testére. hogy kiszedje Jódzsi jobb kezéből a Colt Governmentet. ki a barát. hogy mi okozta mindezt.

– Kis híján megölt téged. és még egyet rántott a vállán. Furcsa dolog az emberi test. – Miért?! Miért ölted meg? Nem vagy normális! Hogy tehet­ ted? Boszorkány! Miért kellett megölnöd? Miért? Micuko elégedetlenül húzta félre a száját. A negyvenötös átmérőjű lövedék miatt a feje hátsó részének a fele eltűnt. Azt hitte. mégsem fog megölni téged. [220] . és Josimi fél fejéhez. De attól még elhagy­ ták ezek a szavak a száját. Csak ennyi volt. A fülcimpáján a szürke. Csak segítettem neked. emberi formát öltött barlanggá változott volna. mintha nekirepült volna valamilyen tompa tárgy. Azután megszólalt: – Igen. hogy megértett téged. Utána újra nekiállt. A szája megmaradt. A hom­ lokán ütést érzett. mintha valamit kiáltani szeretne. zselészerű agyvelő és a vér visszataszító díszítésként éktelenkedett. füléhez közelítette a száját. én is azt hiszem. Szóma Micuko leengedte a füstölő csövű Colt Governmentet.– Miért ölted meg?! A szavak visszhangzottak benne. legalább egy ideig használhatja majd Josimit golyófogónak. Kuramoto Jódzsira. – Úgy láttam. Jódzsi egyenruhájára folyt. – Lehajolt. Josimi szeme tágra nyílt. Jahagi Josimi rázuhant volt kedvesére. és fekete foltot hagyott. és Josiminek szegezte a Governmentet. és a széléről vér csor­ dogált. És Josimi még egyszer hallotta azt a száraz puffanást. Mintha egy üres. hogy kiszedje Jódzsi fejéből a sarlót. ezért inkább én vé­ geztem vele. nyitva volt. – Nem igaz! Jódzsi megértette! Megértett engem! Boszorkány vagy! Megöllek! Meg foglak ölni téged! Jódzsi megértett en­ gem! Micuko fejcsóválva vállat rántott. és nem mozdult többet.

Ha nekünk támadnak. hogy kíméletlen leszel. – Kivel? A kormánnyal? – Persze. Súja lehajtotta a fejét. azzal is. ha megbíztok bennem… De mint már az előbb is mondtam. életben kell maradnunk a végéig. Kavada Súja felé fordult. nem? – Kicsit lehalkult a hangja. – Felkészültél. és a két durranás indította el újra a be­ szélgetést. Súja a mellette ülő Kavadára tekintett. Ezzel kapcsolatban tisztáznunk kell valamit. Néhány percig mindhárman hallgattak az előbb. Súja felemelte a fejét. – Figyeljetek rám. de több nem jött. Várt egy darabig. – Akkor is megteszed. Csak az ágak zize­ gése hallatszott a bozót felől. Kisvártatva Kavada szólalt meg. azután válaszolt: – Ha úgy alakul. – Azt nem lehet tudni. de Kavada megráz­ ta a fejét. ha az ellenfél lány? [221] . – Ez most… fegyver hangja volt? – Az volt – állapította meg Kavada. akkor muszáj lesz. Nanahara? Súja nagyot nyelt.[Maradt 25 fő] 31 Az iménti hangot Sújáékig sodorta a szél. Kavada bólintott. – Valaki megint… – kezdett bele Noriko. aztán folytatta: – Ugyanakkor az osztálytársainkkal szemben is. Azután még egyszer. Örülök.

és habozott egy darabig. míg megnyertem? Noriko keresztbe tette a karját a mellén. – Te is… kíméletlen voltál? Egy éve? Kavada vállat vont. Volt. hogy megkérdezze-e vagy ne. – Muszáj lesz. Kavada bólintott. nem tudtam társulni senkivel. de nemsokára Kavada szólalt meg. Megint elkapta a tekintetét. akkor jó. hogy akkor nem bánom. – Semmi értelme ilyesmit megtudnom. – Oké. aki félig megőrült… Volt. – Aha. – Mivolt az? [222] . Újra hallgattak. Bár úgy ítélte meg. aki gond nélkül megölt volna akárhány embert… Akivel vi­ szonylag jóban voltam. nem? – mondta még egyszer. Ha tudod. Én pedig… nem tudtam azt mondani. – Nem… nem – rázta Súja a fejét.Súja összeszorított szájjal nézett Kavadára. tőle szo­ katlan módon mintha mentegetőzni akarna. hogy hány fiút és hány lányt öltem meg. – Nem tehettem mást. Súja gondolkozott egy kicsit. Amiatt nem halhattam meg. és keresztbe tett térdén megigazította a shotgunt. hamar meghalt. hogy nem sza­ bad megkérdeznie. Hozzátette: – Ha minden egyes alkalommal rosszul leszel. öljenek meg nyugodtan. Részletesen tudni akarod. Kis szünetet tartott és folytatta: – Volt még egy feladatom is. és megszorította a könyökét. amikor meg­ ölsz valakit. mégis szóra nyílt a szája. a következő pillanatban valaki más végez veled. Súja felemelte a fejét.

mint neki Jositoki. amelyik belekényszerített min­ ket ebbe a rohadt trágya játékba. Hogy van-e értelme egy ilyen dolognak. hogy az előbb Kavada mellesleg megje­ gyezte. elmagyaráznál nekem valamit? Mármint ha tudod… – Mit? – Ennek a játéknak az értelmét. megutálniuk. Illetve most is meg akarom tenni. Ő is be akarja nyújtani a számlát azoknak. de a szemén átci­ kázott egy villám. De valamit csinálhattam volna. hogy tegyek is valamit ezzel az országgal szemben. és megrázta a fejét. akik mozgatják ezt a játékot. az­ tán újra felkapta a fejét. Súja arra gondolt. – De mit…? Súja kérdésére Kavada erőltetetten vigyorgott. Meg akarta kérdezni. – Azt mondtad. mint be­ szélni róla. hanem másva­ lamit hozott szóba. hogy az illető ugyanolyan közeli barátja volt. de végül mégsem tette. Ezért most is életben fogok maradni. miközben Kavada haragos szája szélét fi­ gyelte. hogy ezzel ő is így van. – Nem sok hiányzott. Ezt az országot. de könnyen le­ het. És… Arra gondolt. Súja ránézett a felhúzott térdei közé lógatott revolverre. Szétverni és a pokol fenekére küldeni őket mind. mindenfélét tanultál… Tehát emiatt? – Igen – bólintott Kavada. akivel jóban volt. – Kavada mosolygott ugyan. [223] . – Hogy lerombolhassam ezt a rohadt trá­ gyadombot.– Egyértelmű. az hamar meghalt. – Egy kész rendszert szétverni nem olyan könnyű. – Hallod. amelyben egymást kell gyanúsítgatniuk. mert hirtelen átfutott az agyán egy gondolat. Akik gond nélkül megrendezik ezt az idétlen székfoglalósdit.

nagyon megégetheti magát. hogy a testét újra elönti a forron­ gó düh – miért nem szűnt még meg? – Egyszerű. valószínűleg itt ezt kell normálisnak te­ kinteni. Senki nem mond semmit. azt nemigen állítják le ebben az országban. Feltehetőleg amikor először kitalálták ezt a kiváló játékot – valamelyik kattant katonai szakértő agyából pattant ki –. ha nem vagy idióta. Kavada arcáról még nem tűnt el a vigyor. Ebben az országban sok furcsa dolog van. Ezért nem változik semmi. Aki szakmai dolgokba szól bele. Ebben az országban a hivatalnokok mind idióták. és közben a fejét rázta. senki nem szól semmit. Láthatóan nevethetnékje támadt.Kavada kicsit elkerekítette a szemét. és halkan röhögcsélni kezdett. Látta. – Ez egy őrült hadoválása. Bár lévén. És… Kavada végignézett az arcukon. A jobbik esetben. mint a fasizmus. mert az is könnyen meges­ het. Azután végre megszólalt: – Már hogy lenne neki? – De… – kezdte Noriko – azt mondták. Hiába ellenzi lényegében mindenki. Olyan. Ha fölöslegesen beleártod magad valamibe. de rögtön lehajtotta a fe­ jét. [224] . ezért még hozzáfűzte: – Na tehát. Ráadásul. – Akkor meg – Súja érezte. de mind ugyanúgy épül fel. hogy Sújának és Norikónak elállt a szava. hogy ideológiai átnevelés címén kényszermunkára kül­ denek. védelmi szempontból szükség van rá. nem lehet belőled hivatalnok. És aztán ami egyszer elkezdődött. hogy az egész ország be van csavarodva. búcsút mondhatsz az állásodnak. így aztán folytatódik. sen­ kinek nem volt egy szava sem ellene.

hosszú időn keresztül tartott a viaskodás ugyanazon nép két állama kö­ zött – ennyi még a tankönyvekben is benne volt. feltétlen behódolás a vezetőnek. nem? Súja meg sem tudott szólalni. ám az Amerikai Biroda­ lom és a KDÁ imperialista elemeinek összeesküvése folytán 1968-ban a KDÁ erőszakos terjeszkedésének áldozatává vált”. hogy valami nem stimmel. de így van – mondta Noriko. – Szégyellem. az információ korlátozása és a besúgás támogatása. Kavada pedig egyenesen előrefelé for­ dult. Zsarnokság. és így újabb lépést te­ gyünk a nagy kelet-ázsiai népcsoport együttélésének megva­ lósulása felé”. de azért válaszolt. amit érzett egy pillanat alatt lecsillapodott. Hirtelen mi üthetett belé.– Ti sem. hogy elűzzük a KDÁ imperialistáit. ideológi­ ai oktatás. Súja a lányra nézett. és az orra előtt lévő fa levelei között magányosan kikan­ dikáló rózsaszín azáleaféleség környékét bámulta. – Hát persze. – Volt egy DKN nevű ország. azaz a Nagy Kelet-ázsi­ ai Köztársaságtól nyugatra. Hallottatok róla? – kérdezte Kavada. az ország elzárkózása. a tenger túlpartján.) – Igen – bólintott Kavada. pontosan így érezte ő is. Nektek is fontosabb a saját életetek. A könyvek szerint „a DKN baráti ország volt. hogy „hazánk kötelessége a Koreai-félsziget egész lakosságának szabadsá­ ga és a demokrácia védelme érdekében. Súja ránézett. Noriko szomorúan sütötte le a szemét. Ezzel szemben a mi Nagy Kelet-ázsiai Köz­ társaságunk rendíthetetlenül menetel tovább… Szerintetek miért? [225] . – Az az ország nagyon hasonlított ehhez. illetve velem együtt mi sem merjük még azt sem ki­ mondani. A mostani KDÁ déli felén. területét annektáljuk. Na igen. (Természetesen utána úgy folyatódik. A hivatalos nevük Dél-koreai Népköztársaság és Koreai-fél­ szigeti Demokratikus Állam. Tőlünk. gondolta Súja. gondolta. Csakhogy alig negyven év alatt ku­ darcot vallottak. A düh.

és újra beszélni kez­ dett. persze nálunk is az elnyomás és az ellenőrzés az alap –. hogy a könyvet középiskolásoknak szánták). Ekkor Noriko közbeszólt: – Hetvenhat évvel ezelőtt? – Rakott szoknyás térdét átkarol­ va csodálkozva hajtotta félre a fejét. – Nehogy már!… – mondta Kavada. hogy a szabadságnak időnként korlátokat szabjunk”.Súja elgondolkodott. Súja odabiccentett neki. – És így megszületett ez az ország. aztán vissza­ fordult Kavadához. hogy a DKN-ben mindenre kiterjedő­ en ellenőrzés alatt tartották a társadalmat – jó. – Először is ott van az egyensúly kérdése. illetve más imperialista hatalmak alattomos konspirációjának ered­ ménye” (különben meg erről a szóhasználatról nem is gon­ dolná az ember. de nálunk rendkí­ vül ügyes – azaz így utólag megállapíthatjuk. [226] . nem elhanyagolható körülmény. hogy „minden állampolgár veleszületett joga a szabadság. – Egyensúly? – Igen. biccentett. hogy rendkí­ vül ügyes – módszerrel meghagytak valamennyi szabadsá­ got. De akkor miért áll még mindig sértetlenül a Nagy Kelet-ázsi­ ai Köztársaság? Igaz. Kavada Súja szemébe nézett. – Még ezt sem tudtátok? Noriko Sújára nézett. hogy a DKN és a KDÁ közös szárazföldi határral rendelkezett. másrészt viszont közölték. Rázta a tejét. hetvenhat évvel ezelőtt. – Nem tudom. Szemben azzal. Ebbe bele sem gondolt még soha. A tan­ könyv szerint a DKN bukása „az Amerikai Birodalom. Ezzel beetették az embereket. Ugye frázisnak nem is rossz? Súja és Noriko szó nélkül hallgatta Kavadát. A társadalmi jólét érdekében azonban elengedhetetlen.

– Ez igaz? – kérdezte nehezen forgó nyelvvel. de összességében még mindig jobb volt. és a fel­ nőttek is általában hallgatnak róla (illetve lehet. mint a Vezér maga? Súja elgondolkodott ezen a lehetőségen. és félvállról mondta: – Hogy nincs is Vezér. és rögtön rosszul lett. mintha nem is ugyanez az ország lett volna.”) Súja rápillantott Noriko meglepett arcára. aki még csak nem is tudja). hogy nagy hazug­ ság. mint ma. – Ő maga is ér­ tetlenül ráncolta a homlokát. Ezt Mimura Sindzsi mondta el neki. Csak kitaláció. Nem csoda. az igazság pedig nincs sehol. Súja is hüledezett. amikor Sindzsi mesélte neki. – De hát benne van a hírekben. és a Vezér nem is a három­ százhuszonötödik. csak a tizenkettedik.– Hallottam erről valamennyit. ilyesmit nem tanítanak az iskolában. A férfiak borotvált fejük tetején ext­ ravagáns copfot viseltek. [227] . az első ve­ zér megjelenéséig. ugyanúgy. A bizonytalanság miatt. (Sindzsi azt mondta: „Addig ál­ lítólag feudalizmus volt. hogy van fel­ nőtt. Társadalmi osztály szerinti megkü­ lönböztetés is létezett. Alig nyolcvan évvel ezelőtt. ami a törikönyvekben van. hogy igazából ez is hazugság. hogy talán minden hazugság. Állítólag. – Ezt meg hogy érted? Kavada mosolygott. ha Noriko nem tud róla. ha azok színészek. és újévkor a rezidenciáján az emberek előtt… – Ugye rögtön ez jut eszedbe? – nevetett rá Kavada. azaz a forradalom előtt az állam nevétől kezdve a rendszeren át minden más volt. ahogy meghallotta Kavada következő kijelentését: – Persze lehet. – Csak­ hogy kik azok az emberek? Találkoztál már valakivel. – Hogy micsoda? – Ne már… – Noriko hangja kissé eltompult. Mesélik. aki volt ott? Mi van.

hogy ez az ország baj nélkül megtette az első lé­ pést. ha egyszer elhatározod. az emberek ódzkodnak a gondolattól. Min­ denesetre azért hihető. A lényeg. és neki adja el a késztermékeket. Ebben egyáltalán nem maradunk el Amerikától.– Azt nem tudom. Szinte teljesen elzárkózik a kül­ világtól. azután folytatta: – Mindegy. Ebben az esetben az ügyes haladás azt jelenti. – Ha egyszer így beválik vala­ mi. de tény. de Kavada megint csak nevetésre húzta a szája szélét. Kavada kifújta a levegőt. Csak semmi részrehajlás! Így senkinek nem lehet rá egy szava sem. hogy a rendszer megváltozzon. De még azzal együtt is… – Megtorpant. Így pedig a kormány központi figurái mind egyenlők. mert az itteni termékek legtöbbje jó minőségű. úgyhogy bolondok lennének mindezt felborítani csak azért. hogy elég hi­ hető történet. Megrázta a fejét. – Kitől hallasz te ilyesmiket? Utánanéztél a számítógépes há­ lón vagy min? Súja azért kérdezte ezt. és folytatta. akkor azonos kötelessége­ ket is. de egy kis átverés mégis van a dologban… Az állampolgárokat pedig nem szükséges mindezekről tájékoz­ tatni. sem a mi országunkhoz nem húz. Majd egyiket a másik után. Minden rendesen működik. Mindez a kiemelkedő minőség. hogy legyen egy alak a középpontban. Nem csoda. Én is csak hallottam. – Sajnos hülye vagyok a számítógépekhez. Mindössze csak az űrtechnológiában és a számítástechniká­ ban vagyunk egy kicsit hátrányban. Szabadságot min­ denkinek! Ha pedig szabadságot. egyre inkább bevon a gazdaságba. amelyik sem az Amerikai Birodalomhoz. Méghozzá könnyedén. a csapatszellem és a kormány elnyomó politikájá­ nak az eredménye. mert ezzel a módszerrel nem adják egyetlen ember kezébe a legfelsőbb hatalmat. de ennek dacára egy harmadik országot. hogy utánanézel. mert eszébe jutott Mimura Sindzsi. Tőle szerzi be a nyersanyagot. de annyi más módja van. jólétben élnek. most kisebb dolgunk is nagyobb ennél… Csak annyit még. hogy modern ipari ál­ lamként sikeresen működött. [228] . és ügyesen haladt.

mert ezzel jár némi kellemetlenség. Magától értetődő, hogy a jólétért áldozatot kell hozni. Kavada visszafordult Sújához, és gunyorosan elmosolyodott. – A kellemetlenségek és áldozatok egyike pedig ez a remek játék. Persze lehet, hogy a résztvevők és a családjuk szenved­ nek miatta, de akkor sem érint túl sokakat. A legtöbb család is beletörődik idővel. Azt mondják, az idő begyógyítja a sebe­ ket. Hosszú kerülő út után tehát Kavada története visszaért a Nagy Kelet-ázsiai Köztársaság büszkeségéhez, ehhez a ro­ hadt játékhoz. Talán úgy találta, hogy Súját a hallottak letör­ ték, mert megkérdezte tőle: – Mi baj? – Mindjárt hányok – válaszolta Súja. Végre kezdte tisztán lát­ ni, hogy mit jelentett, amit Mimura Sindzsi mondott neki egyszer: „Ez itt a megvalósult fasizmus. Ilyen gáz helyet se­ hol másutt nem találsz a világon.” Biztos, hogy Sindzsi mindezeket már régen tudta. – Hűha. Na, akkor mondjak valamit, ami még undorítóbb? – Úgy látszott, mintha Kavada még élvezné is a dolgot. Foly­ tatta. – Arra gondoltam, hogy a DKN és a mi országunk kö­ zött a másik különbség az etnikai jelleg lehetett. – Etnikai jelleg? Kavada bólintott. – Igen. Úgy értem, hogy az ország mostani rendszere egé­ szen jól illik a lakók mentalitásához. Nem szegülnek szembe a feletteseikkel. Könnyen befolyásolhatók, hajlandók mások­ tól függeni, és csoportorientáltak. Maradiak, és úgy gondol­ kodnak, hogy „csak-nehogy-történjen-valami”. Olyan ment­ hetetlenül birkák, hogy ha valaki meglebegtet előttük egy jól hangzó indokot, például, hogy „mindannyiunk érdeke” vagy hasonló, akkor még a besúgástól sem riadnak vissza, sőt meggyőzik magukat, hogy jót cselekedtek… Ez mind hozzá­ járul. Nincs mire büszkének lenni, és nem kell benne logikát
[229]

keresni. Nem tudnak a saját fejükkel gondolkodni. Úgyis könnyebb sodródni az árral. Komolyan hányhatnékom van. Ez így igaz, tényleg visszataszító történet volt. Sújának ka­ vargott a gyomra. Noriko egyszer csak közbeszólt: – Szerintem ez nem így van. Súja is és Kavada is ránézett. Norikón talán most jött ki az eddigi fáradtság, mert görbe háttal kulcsolta át a térdét, de attól még kettejük arcára emelt tekintettel, határozott hangon beszélt. – Én nem tudtam semmiről. Rengeteg dolgot most hallottam először. De ha mind igaz, amit meséltél, és én tudtam volna minderről, biztos, hogy nem tűrtem volna szó nélkül. Biztos mindenki azért olyan, amilyen, mert semmit sem sejtenek. Nem akarom azt gondolni, hogy mi mind ilyen förtelmes emberek vagyunk. Nem mondom, hogy különösebben nagy­ szerűek lennénk, de ugyanúgy képesek vagyunk gondolkod­ ni, mint bárki más a világon. Ennek hallatán Kavada mosolyogni kezdett. Méghozzá rend­ kívül kedvesen. – Milyen jólelkű vagy, Noriko – mondta. Súja viszont újból szemrevételezte Noriko arcát. Az osztály­ ban nem keltett különösebben feltűnést, és végig meg volt róla győződve, hogy Noriko olyan típus, aki nem nagyon fej­ ti ki a véleményét mások előtt. Furcsán hangzik, de úgy vette észre, hogy amióta ez a játék elkezdődött, egymás után tűn­ nek elő Noriko eddig ismeretlen tulajdonságai. Bár lehet, hogy ez csak annyit jelent, hogy ő volt a hülye. És vajon Josi­ toki pontosan látta Norikónak ezt az oldalát is? Mindenesetre nagyságrendekkel értelmesebb megnyilvánu­ lás volt, mint az, hogy „mindjárt hányok”. Ennek tetejébe még igaza is van – gondolta Súja. Akárki akármit mond, ez az ország a hazájuk, itt születtek, itt nőttek fel. (Bár a jelenle­ gi helyzetben kérdéses, hogy meddig nőhetnek még.) Lehet, hogy az úgynevezett Amerikai Birodalom egyszer felszaba­ dítja az országot, de alapvetően ez belpolitikai ügy, nem vár­
[230]

hatják el mások segítségét. Végső soron nem is valószínű, hogy lesz rá alkalmuk, hogy valaha igénybe vehessék. Ezzel Súja visszanézett Kavadára, és megkérdezte: – Figyelj, Kavada… Szerinted meg tudjuk változtatni az or­ szágot? Kavada a fejét rázta, mire Súja elszontyolodott. Azt hitte, Ka­ vada azt fogja mondani, hogy persze, mivel ő maga mondta, hogy szétveri ezt az országot. Súja kissé ügyefogyottan kérdezte: – De hát nem azt mondtad, hogy szétvered ezt az országot? Kavada hosszú idő után először vett elő cigarettát, és rágyúj­ tott, aztán karba tette a kezét. – Elmondjam, hogy mire gondolok? Súja bólintott. Kavada kioldotta a karját, kivette a szájából a cigarettát, és ki­ fújta a füstöt. – Szerintem a történelemnek hullámai vannak. Súja nem nagyon értette, vissza akart kérdezni, de Kavada még azelőtt folytatta: – Egyszer, ha bizonyos feltételek megvalósulnak, akkor anél­ kül is megváltozik az ország, hogy mi tennénk érte valamit. Én nem tudom, hogy háború vagy forradalom kell-e ehhez. Az is lehet, hogy soha nem következik be. Kavada szívott egyet a cigarettából, és kifújta. – Amennyire én látom, most lehetetlenség lenne változtatni. Ahogy az előbb is mondtam, ez az ország tébolyodott, de jól fel van építve. Nagyon jól. Kavada a cigarettát tartó kezével Sújáék felé bökött. – Nos, adva van egy rothadó ország. Ha ez nem tetszik, ak­ kor a legokosabb, amit tehetsz, hogy elhagyod, és elmész va­ lahova máshova. Emigrálásra van mód. Akkor élhetsz anél­ kül, hogy szagolnod kéne a bűzt. Néha biztos honvágyad
[231]

lesz, de a mindennapok kellemesen telnek… Csak én nem ezt fogom tenni. Súja megdörzsölgette a combját. Kicsit remélte, Kavada azt fogja mondani, ahogy az előbb ő maga is kigondolta, hogy mindezek ellenére küzdeni akar, mert ez a hazája. Igen, erről Bob Marley is énekel: „Kelj fel, ne hagyd… A harcot fel ne add.”1 – Miért? – kérdezte. De Kavada válasza némileg eltért attól, amire számított. – Egoizmus. Bosszút akarok állni, és ha ez nem is több annál, oda akarok sózni egyet ennek az országnak. Csak ennyi. Az­ tán hogy ez elvezet-e majd az ország megújulásához, az igen­ csak kétséges. Súja nagy levegőt vett, csak azután szólalt meg. – Reménytelennek tűnik. – Reménytelen is – mondta Kavada. [Maradt 25 fő]

32
– Hát ez…

Amikor a két távoli lövés hangja elért hozzá­ juk, Jutaka megint összehúzta magát. Sindzsi is abbahagyta egy pillanatra a gépelést.

Sindzsi bólintott. – Megint fegyverdörrenés. De rögtön visszatért a munkájához. Nem szép dolog ilyet mondani, de most nem ér rá másokkal törődni. Jutaka is újra Sindzsi kezét kezdte figyelni. A kötés helyett tö­ rülközővel becsavart markában a Berettát szorongatta, amit Sindzsi adott oda neki, hogy őrködjön. – Na, Sindzsi, mit csinálsz a számítógépen? Most már igazán elmondhatnád – mondta bosszankodva.
1

Földes László fordítása. [232]

Sindzsi, miután újra bekapcsolta a behívóprogramot, és be­ tárcsázott a mobiltelefonnal, sietősen ütögetni kezdte a bil­ lentyűket, és közben ugyan mondogatott olyasmiket, hogy „Megvan! Ez az!”, meg „A francba, ja, akkor így van”, meg „Oké!”, de Jutakának nem magyarázott el semmit. – Várj egy kicsit. Még egy kicsi kell… Sindzsi tovább ütögette a billentyűket. A fekete-fehér képer­ nyő kellős közepén egy ablakban százalékjelekkel és keresz­ tekkel tarkított angol szöveg futott, és Sindzsi erre válaszol­ gatott. – Jó. Utoljára adatletöltésre adott parancsot, és megállt. Az alap­ műveletek természetesen Unixon mennek, de most egy má­ sik ablakban jelent meg a letöltés állapotát mutató grafikon, annak megfelelően, ahogy hozzáalakította a Macintoshhoz. Sindzsi kinyújtott karral nyújtózkodott. Most már csak ki kell várni, hogy befejeződjön a letöltés. (Bár ha végzett, még át kell írnia a logot, hogy eltüntesse a bizonyítékot.) Utána pe­ dig az adatok alapján fel kell építeni a haditervet. Vagy csak egyszerűen átírja az adatokat, vagy egy saját programot ké­ szít, és még ügyesebben vágja át őket. Az utóbbi kicsit mace­ rás, de azzal is meglenne egy fél nap alatt. – Sindzsi, mondd már el! – kérte újra Jutaka. Sindzsi mosolygott, ő is eltávolodott a számítógéptől, és egy fának támaszkodott. Úgy érezte, hogy túlságosan izgatott, ezért mély levegőt vett, hogy lehiggadjon. Nem csoda, mert az előbb, amikor Jutakának mondta, hogy „egy Power Book 150-es”, akkor még nem volt benne biztos, de most már nyert ügye van. Lassan beszélni kezdett: – A lényeg, hogy azon gondolkoztam, hogyan szökhetünk meg innen. Jutaka bólintott.

[233]

– És… – Sindzsi a saját nyakára mutatott. Ő maga nem lát­ hatta, de Jutaka igen, azt az ezüstszínű nyakörvet, amilyen neki is volt. – Igazából ezt akartam valahogy leszedni. Emiatt tudja az a szarházi Szakamocsi, hogy hol vagyunk. Tehát azt is, hogy mi most együtt vagyunk. Ennek köszönhetően hiába akar­ nánk megszökni, könnyűszerrel elkapnak, vagy rádióhullá­ mokat küldenek a benne lévő bombának, és egy gombnyo­ mással elintéznek minket. Valahogy meg akartam tőle szaba­ dulni. Sindzsi széttárta a karját. Felhúzta a vállát. – De lemondtam róla. Mivel nem ismerem a belső felépítését, nem merem megpiszkálni. Szakamocsi mondta, hogy ha szétszedjük, felrobban, és nem hinném, hogy ebben hazudott volna. A külső burok belső oldala feltehetőleg dugig van ra­ gasztva robbantózsinórokkal. Ha az egyiket elvágom, bumm! Azt pedig inkább nem kockáztatom. Aztán még arra is gon­ doltam, hogy vaslapot kell szorítani a nyakörv és a nyakunk közé, de amelyik beférne, az nem valószínű, hogy meg tudja fékezni a robbanást. Jutaka megint bólintott. – Ezért arra gondoltam, hogy akkor viszont az iskola számí­ tógépét kellene egy kicsit megdolgoztatni, amelynek segítsé­ gével a mi hollétünket figyelik, és adott esetben a robbanást előidéző rádióhullámokat küldik. Érted, miről beszélek? A számítógép kezelésének alapjait szintén a nagybátyjától ta­ nulta, de az ő halála után is legalább olyan lelkesen birizgálta a megörökölt számítógépet, mint amilyen hévvel kosarazott, és rengeteg ismeretet halmozott fel. Időnként csatlakozott a nemzetközi vonalakhoz is, amit a kormány tiltott, és az igazi internetről (igen, amit itt internetnek neveznek, az igazából nem több, mint az idétlen Nagy Kelet-Ázsia Net nevezetű zárt hálózata) tudott meg többet a magasabb szintű számító­ gépek működéséről, és így jutott egyúttal friss információk­ hoz a világról. Persze az ilyesmi törvényellenes, és ha nem
[234]

büntetik is halállal, egy Sindzsi-korú srác két évre ideológiai átnevelőbe kerülhet. Így aztán Sindzsi tökéletesítette mód­ szereit, hogy semmiképpen ne derüljön ki, mivel foglalkozik, és senkinek nem mesélte el, hogy ilyesmit csinál. Egyedül csak Jutakának mutatott néhány képet különböző honlapok­ ról. (Főleg szexisebbeket. Ennyit még megbocsáthattok.) Összefoglalva, a számítógépes behatoláshoz alkalmazott módszerekről mostanra Sindzsinek bőségesen voltak ismere­ tei. – Ezért kerestem egy számítógépet. Mobilom pedig van, te is tudod. Ebben a rohadt játékban, úgy látszik, engedélyezik, hogy magunknál tartsuk a saját holminkat. Ha ezt tudtam volna, elhozhattam volna a saját laptopomat, de mindegy, mert megtaláltam ezt. Utána már csak az áram hiányzott, ezt az aksit lenyúltam egy kocsiból. A feszültséget szabályozni kell, de az már nem túl nehéz. Míg Sindzsi beszélt, Jutaka halványan kezdte kapiskálni, mit csinál egyáltalán a földre tett számítógép meg a mobil, és ap­ rókat bólogatott, de aztán hirtelen eszébe juthatott valami, mert közbeszólt: – De hát… nem azt mondta Szakamocsi, hogy nem lehet használni a telefonokat? A mobilok működnek? Sindzsi megrázta a fejét. – Nem, nem működnek. Próbának feltárcsáztam egy számot, az időjárás-jelentést, de Szakamocsi vette fel. „A Siroivai Kö­ zépiskola Programjának főhadiszállásán szép tiszta időnk van.” Rögtön lecsaptam, szar érzés volt. Szóval ezek a legkö­ zelebbi átjátszóállomást blokkolják. Valószínűleg egyik mo­ bilcégé sem működne. – Akkor… Sindzsi jobb keze mutatóujját felemelve csendre intette Juta­ kőt, és így folytatta: – Gondolkozz! Nem lehet, hogy ők ne tudnák felvenni a kap­ csolatot a külvilággal. A számítógépeik is biztos össze van­ nak kötve a kormány más gépeivel, már csak biztonsági
[235]

okokból is. Akkor meg ők hogy csinálják?… Pofonegyszerű­ en. A mobil- és rádiótelefon-hívások közül kiszűrik a katonai számokat, és csak azokat engedik át. – Akkor meg… Még egyszer Jutakába fojtotta a szót, és vigyorogni kezdett. – Csakhogy én arra gondoltam, hogy mindezek ellenére kell lennie egy kiskapunak, hogy ha bármi történik, a telefontár­ saság embere azért még hozzáférhessen. Sindzsi a földön fekvő telefon felé nyúlt, aztán tovább be­ szélt. – Nem is meséltem, de az én telefonom kicsit speciális. Kétfé­ le SIM-kártya van benne. Kívülről nem látszik rajta, de ha ezt a csavart kilencven fokkal elfordítod, át lehet kapcsolni. És a második számot eredetileg poénból csináltam, hogy ingyen telefonálhassak… – Elengedte a telefont. Folytatta. – Olyan szám, amit a telefontársaság technikusai használnak a vona­ lak tesztelésére. – Akkor… ez azt jelenti, hogy… Sindzsi kacsintott. – Így van. Talált, süllyedt! Pontosan erről van szó. Azután már nem nagy cucc. A sima telefonhoz való modem és a mo­ bil összekötése kicsit strapás volt ugyan, mert nincsenek meg a megfelelő eszközök. De azért én megoldottain… Szóval a lényeg, hogy elintéztem a vonalat. Utána csatlakoztam az ott­ honi számítógépemhez. Tudod, a hackelés más, mint a sima adatátvitel. Speciális eszközök – például kódtörő programok – kellenek hozzá. Elsőként ezeket emeltem át. Aztán pedig a tartomány oldalát vettem célba. A kormány központi adatfel­ dolgozó rendszere keményebb dió lenne, de gondoltam, a tartományiakat nem védik annyira, ezért ott próbálkoztam. Ez is bejött. Hiába van ez a Program az állam közvetlen irá­ nyítása alatt, tartaniuk kell valamennyire a kapcsolatot a tar­ rományiakkal. Ez is bejött. Találtam a logok között egy szo­ katlan címet. Megnéztem az e-mailt, hát az oktatási igazgató­ nak küldték, jelentés a játék megkezdéséről. Így aztán rámen­
[236]

tem arra a címre. Tehát az itteni iskolában elhelyezett ideigle­ nes szerverre. Ez nem volt túl könnyű, de amennyire tehet­ tem, utánanéztem ennek annak, és amilyen holdkórosok, fenn felejtettek egy biztonsági másolatot az anyagaikból. Ezt leszedtem. Nem részletezem, de volt köztük egy betűkód, amiről sejtettem, hogy jelent valamit. Ezt törettem fel a Ma­ cintosh-sal, amíg az előbb nem találkoztam veled. A válasz pedig ez: Sindzsi odanyúlt a Power Bookért. Békén hagyta a letöltést, és kinyitott egy másik jegyzetfájlt, amelyet irdatlan nagy, hu­ szonnégy pontos betűkkel mutatott meg Jutakának. Jutaka odanézett. „sakamocho-kinpati” – Szakamocso…? – Igen. Asszem, spanyol. Egy gagyi magánhangzócserével ki­ csit bonyolították ugyan, mindenesetre ez volt a központi jel­ szó… Utána meg már azt csinálhattam, amit akartam. És csi­ náltam is. Éppen most szedem le az iskolában lévő számító­ gép teljes anyagát. Azt meg fogom piszkálni egy kicsit, aztán újra rámegyek arra a gépre, és hatástalanítom ezeket a nyo­ masztó nyakörveket. Ők már nyugodtan ülnek a babérjaikon, hogy az iskola környékét tiltott zónává alakították, és nem tudjuk őket megközelíteni, de mi váratlanul megrohamoz­ hatjuk az épületet. Bőven megvan rá a lehetőségünk. Ha pedig egyszer sikerül megvetni a lábunkat az iskolában, akár a többieken is tudunk majd segíteni. Vagy ha az nem megy is, akkor csak úgy teszünk, mintha meghaltunk volna, és legalább mi ketten megléphetünk erről a szigetről. Amikor idáig elmondta egy szuszra, megpihent egy pillanat­ ra, és megint mosolyogni kezdett. – Mit szólsz? Jutaka megkönnyebbült arcot vágott. – Hihetetlen – mondta. Sindzsi megörült az őszinte reakciónak, és felnevetett.
[237]

– Köszönöm, Jutaka! Mindig iszonyúan örül az ember, ha va­ laki a tehetségét dicséri. – Sindzsi… Jutaka továbbra is felszabadult arckifejezéssel kezdett beszél­ ni, mire Sindzsi felhúzta a szemöldökét. – Mi az? Van valami kérdésed? – Nem – rázta a fejét Jutaka. – Csak… csak az, hogy… – Mi van már? Jutaka lesütötte a szemét, nézegette egy kicsit a kezében lévő Berettát, azután megint felemelte a fejét. – Csak… miért barátkozol te egy olyannal, mint én? – kér­ dezte. Sindzsi nem igazán értette Jutaka mondanivalóját, csak bam­ bán visszakérdezett: – Mármint? Jutaka megint lesütötte a szemét. Azután mondta: – De hát… de hát te irtó nagy fej vagy. Ezért azt még megér­ tem, ha mondjuk Sújával barátkozol. Ő annyira ügyes a sportban, mint te, és szuperül gitározik. De én semmiből sem vagyok jó, nem? Ezért kérdezem, hogy miért barátkozol te egy olyannal, mint én. Sindzsi egy darabig Jutaka lefelé fordított arcát fürkészte. Aztán lassan beszélni kezdett: – Ne beszélj hülyeségeket, Jutaka! Sindzsi csendes hangjára Jutaka felemelte a fejét. Sindzsi folytatta: – Én én vagyok. Te pedig te vagy. Ha véletlenül jól kosara­ zom is, és értek is valamicskét a számítógépekhez, és többékevésbé vonzom is a csajokat, ezek nem olyan dolgok, ame­ lyek eldöntik egy ember értékét… Neked ahhoz van tehetsé­ ged, hogy megnevettesd az embereket, ráadásul úgy, hogy nem bántasz meg vele senkit. Amikor komolyan gondolsz
[238]

valamit, akkor nálam sokkal komolyabban gondolod. Ami­ kor beleszeretsz valakibe, akkor is. Hallod, én nem azt szaj­ kózom, hogy mindenkinek van jó oldala. Hanem azt, hogy benned sok olyan dolog van, amit én szeretek. Megrántotta a vállát, nevetett és folytatta. – Kedvellek. Végig együtt voltunk, nem? A barátom vagy. A legjobb barátom. Jutaka érezte, hogy könnyek gyűlnek a szemébe. – A francba! – mondta, mint már korábban is. – Köszönöm, Sindzsi. Köszönöm. Aztán letörölte a könnyeit. Közben szipogott. – De Sindzsi, ha egy hozzám hasonló bőgőmasinával tartasz együtt, még azelőtt belefulladsz a könnyekbe, hogy innen el­ menekülhetnénk. Erre Sindzsi nevetni kezdett, de… Sípolás hallatszott. Sindzsi összeráncolta a szemöldökét, és sietősen felállt. Mert ez a hang a Macintosh figyelmeztető hangja volt. Sindzsi újra odatérdelt a laptop elé, és ránézett a képernyőjé­ re. Meresztgette a szemét. Azt az üzenetet jelezte ki, hogy a tele­ fonvonal megszakadt, és a letöltés félbemaradt. – De miért… A Sindzsi szájából előtörő szavak inkább nyöszörgésnek hangzottak. Kapkodva esett neki a billentyűzetnek, de nem tudta helyreállítani. Leállította a Unix csatlakozóprogramját, és megpróbált egy másikkal betárcsázni a modemen keresz­ tül. „A kapcsolat nem elérhető” – jelent meg az üzenet. Akár­ hányszor próbálta, ugyanez lett belőle. Úgy tűnik, a modem és a telefon közötti kapcsolat is rendben van. Ekkor pont for­ dítva, a modem és a mobil közötti összeköttetést szüntette
[239]

meg, és közvetlenül a telefon nyomógombjait használta a hí­ váshoz. Első körben megint az időjárás-jelentést. A füléhez szorította. A mobil már semmilyen híváshangot nem adott. Akkor ez azt jelenti… nem, az aksi még bőven kitart… Nehogy már… Sindzsi a telefonnal a markában tapasztotta a szemét a Power Book mozdulatlan képernyőjére. Nem vehet­ ték észre a hackelést. Mert hát azért hatkefés, hogy ne vegyék észre. És ő eléggé értett hozzá. – Sindzsi? Mi történt, Sindzsi? Jutaka szólt hozzá a válla mögül, de Sindzsi nem bírt vála­ szolni. [Maradt 25 fő]

32

Szugimura Hiroki (fiúk, 11.) észrevette, hogy a kezében tartott készülék kis folyadékkristályos képernyője szélén felbukkant egy csillag alakú jel, és figyelni kezdte. Ugyanolyan jel volt, mint az, amely az­ óta látható a képernyő közepén, amióta kézbe vette. A sziget keleti partján fekvő településen járt. Közeledett az idő, hogy a terület „tiltottá” váljon. Sietve, ám igen óvatosan haladt a házak között. Végre-valahára változás állt be rajta, pedig végig szemmel tartotta. Ez a gép a hátizsákjából került elő, és egy kézi számítógép volt, amilyet gyakran használnak az üzletemberek. Reggel hat elmúlt, mire nagy nehezen bein­ dította a használati utasítás kibogarászása közben, és azóta ez volt az első reakció. Azokat a területeket pásztázta végig elsőnek, amelyek Szakamocsi híradása szerint tiltott zónává válnak, de a déli parton a J2-es, a nyugatin az F1-es zónában, illetve ebben az irányban a H8-as felé jövet nem mutatott semmi választ. Hát, ezt a gépet nem igazán lehetett fegyvernek nevezni. De a jelenlegi helyzetben, attól függően, hogyan használják, hasznosabb lehet akár egy lőfegyvernél is. Bár nem tudni,
[240]

és a csillag közelebb került a hasonló alakú. egy észak felé fekvő kunyhóban talált. középen el­ helyezkedő jelzéshez. hogy tiltott zónává alakuljon a terület. A veteményes előtt egy gyerektricikli. logikus. amelyet a településtől viszonylag távolabb. Törött volt az üvege. és ezúttal a rézsút szemközt álló ház falához tapadt. A veranda faajtaja zárva volt. a kormány krómozása visszaverte a majdnem delelő nap sugarait. Ha akart volna. Mivel egyre közelebb az idő. és továbbment jobbra. néhány deré­ kig érő paradicsom. a mellett pedig árvácskák. De akkor is muszáj volt megbizonyosodnia róla. bizto­ san keríthetett volna valami vágóeszközt. Ebben a házban… Hiroki zsebre vágta a gépet. Talált egy ablakot. A kis kertben házilag nevelt növények voltak. Való­ színű. A házban. megigazította a kezében. és hátranézett. Fürgén mozgott nagy. hogy egy holttestre fog bukkanni. hogy túl nagy zajt csap. már elment volna innen. amelynek addig támaszkodott. és körbement a ház hátsó kertjé­ hez. talán édesburgonya. Szóval Hiroki a másik kezében egy botot tartott (Egy partvis nyelét szedte le. Lehet. és eltávolodott a faház deszkafalá­ tól. helyes használati módnak nevezhe­ tő-e. hogy ha élne. Még egyszer végiggondolta. aztán valami földön kúszónövény. Rápillantott a kijel­ zőre. Semmi kétség. krizanté­ mok. ezért ez jobban a kezére állt. hagyma. és a botművészetbe is belekóstolt. akkor az a valaki még mindig itt van. [241] . ha kinyitja – gondolta. hogy mit írt a használati utasí­ tás a képernyő jeleiről. mindenféle tarkabarka virág. valaki bement a házba. Ha helyes a használati utasítás.hogy amit ő most csinál. száznyolcvan centinél is magasabb termetével. de ő általános isko­ lás kora óta kung-fuzott. és hasznosabbnak ígérkezett).

hogy egyál­ talán volt-e neki ilyen cipője. A szag erő­ södött. vállig érő haj. amelyben dísztár­ gyakat szokás tartani (a tokonoma). Hiroki átlopakodott a szobán. A konyhából jött. Hasonlított. És a hozzájuk tartozó láb a vádliig. Egy pillanatig tétovázott. hogy az egyikhez hasonlított. Iszonyú nagy mennyiség volt. Elhúzta oldalra az ablakot. majd összeszorította fo­ [242] . a lényeg. macskaszerű mozgással felmászott rá. A matrózblúzos lány hasra fordulva feküdt. Nem fért hozzá kétség. Vállig érő haj. középen egy alacsony asz­ tal. hogy… Alacsony termet. A kérdés. Kis termet. Ahogy kiért a folyosóra. Hiroki letette a botot és a hátizsákot oldalt. és reszkető kezét a lány válla felé nyújtotta. Villámgyorsan megkerülte az asztalt. amely a feje körül tócsát képez. és bent termett. Hiroki egy oszlop árnyékából belesett… Az asztal túloldalán fehér sportcipők és zoknik látszottak a földön. és a deszkapadlón szétlocsolt vér. Szerencsére nem volt hangos. Nem érdekes. Hi­ roki a szabad kezével belekapaszkodott az ablakkeretbe. Ettől még sietősebben haladt a folyosón. és feketés színűre változott. hogy melyikük a fontosabb. akiket keresett. lassan térdre ereszkedett a holttest mellé. és benézett. Az arca a Hiro­ kival ellentétes irányba nézett. hogy valami jellegzetes szag keveredik a levegőbe. Egy tata­ mival borított vendégszobát látott. Ezenkívül semmi nem volt a szobában. feltűnt neki. Hiroki tágra nyitotta a szemét. hogy halott. A szoba túlsó felén volt egy falmélyedés. Mintha rozsdás vashoz közelítené az orrát. Nem tud visszaemlékezni. Az egyikhez a két lány közül. a felszíne már megalvadt.Hiroki bedugta a fejét a törött ablakon. és az ablakkal átlósan szemközti sarokban egy nagykép­ ernyős tévé.

mint egy fo­ gatlan csecsemő szája. amerről jött. mert a seb sötét lyukként tátongott csak. mégis megkönnyebbült. Ha eléggé hegyezték a fülüket. Ezután lezárta a szemét. ezért inkább lemondott róla. és nagyot sóhaj­ tott. a közöttük átszűrődő hálómintázatú fény ingaként mozdult el hármójuk testén. A holttest szörnyű állapotban volt. Lehet. Emiatt friss. Semmibe meredő szürkés szeme körül a szempillái hegyén is apró vér­ cseppek telepedtek meg. és a vértócsát kikerülve. és [243] . hogy felléleg­ zett. és tovább foly­ tatódott a mellkas felé. Közeledett délelőtt tizenegy. Lehunyta a szemét. felállt. hogy a földre esett). azután megfordult. és Noriko is szótlan volt. de túl merev volt ahhoz. A nyakpánt felett átvág­ ták a vékony kis nyakat. olyan volt. A bozótban időnként kismadarak csiviteltek. Már teljesen hozzászoktak a szabad levegőhöz. és ha a szellő megrebbentette a fejük fölötti faágakat. …Nem ő az. még nem alvadt vér került elő alóla. Egy kis fontolgatás után megpróbálta keresztbe tenni karját a mellén. hogy ez sikerüljön. [Maradt 25 fő] 34 Csendesen telt az idő. mintha egy babát pakolna arrébb. hallották a tenger hul­ lámzását. hogy már minden vér kifolyt belőle. és már szintén megalvadtak. és elsietett a vendégszoba felé. A patakzó vér ebből a sebből indult le­ felé.gait. Etó Megumi (lányok. Újra kezébe vette a botot és a hátizsákot. Kavada némán cigaret­ tázott Súja mellett. Bár Hirokit teljesen letaglózta a holttest iszonyú látványa. Már beállt a hullamerevség. Sőt (bár ez már azután maszatolódha­ tott rá. és a szag egyszerre felerősödött. és megfordította a testet. Aztán lelkiismeret-furdalása lett amiatt.) volt. összepiszkolva a nyakörv ezüst felszínét. majd tényleg csak egy pillanatig lenézett még Megumi holttestére. 3. a vértócsában ázott száját és orra hegyét és még a bal arcát is teljesen belepte a vér. ki­ csivel távolabb a hátára fektette. felemelte Megumi holttestét.

Tény. hogy a következő pillanatban már nem is élnek. Akamacu Josio és Óki Tacumicsi. hogy akarnának. Jaj. Vajon kioltották valakinek az életét? Vagy talán… Bele sem akart gondolni. Csak nehogy lankadjon az óvatos­ ságuk! Igaz. de az alkalmat lesnék. békés és ártatlan osztálytársukat terítette le. ha mozognának. hogy pont Mimura Sindzsiét vagy Szugimura Hirokiét. úgymond. Illetve lehet. Súja végig a két. De vajon tényleg helyes. Ezt végiggondolván Súja nem tudott szabadulni kétségeitől. hogy Noriko megsérült. Ezzel szemben nekik most. lehet. És ha Ka­ vadára hallgatnak. hogy van. Akkor pedig helyes-e. hogy hozzájuk akarnának társul szegődni. békésen várakoznak? Kuszaka Jumiko és Kitano Jukiko. Kavada szerint a legjobban teszik. hogy békésnek véljék a légkört. ha egy helyben maradnak. esetleg Moto­ bucsi Kjóicsi is szintén olyanok voltak. hogy egy másik. hogy karba tett kézzel várjanak. de lehet. végül is van egy tervük a szökésre. Lehet. Ebben is igaza volt. annak ellenére. hogy nem koc­ káztatnak? Igaz. hinni akartak másokban. mert Kavada elbeszélése felcsillantott egy reménysugarat. aki szándékosan ölt. hogy ők itt. És azt is mondta. és két lőfegyverük is van. de legalább hárman vannak. Az ilyenek pedig nem valószínű. aki megölt másokat. [244] . körülbe­ lül egy órával ezelőtt távolban eldördült lövésen gondolko­ zott.könnyen eshettek volna abba a hibába. amennyiben megbíznak Kavadában. de a többiek most mind rettegnek a félelemtől. hogy akikbe ő botlott bele. Erről már Kavadával is beszélt. hogy többen is vannak. és lehet. Persze ez is amiatt volt. hogy ők Kavadának köszönhetően megmenekülnek. hogy már van olyan. de ha nem is velük végzett. Ebben igaza volt. akkor most csak annyi a dolguk. hogy Noriko sérülése miatt jó célpontok lennének. hogy elmenekülhetnek innen. mert látták meghalni Jumikót és Ju­ kikót. hogy megöljék őket. Lehet. hogy semmi kilátásuk nem volt a szabadulásra. Lehet.

Súja felhúzta a szemöldökét. akit csak lehet. – Ja. Akkor pedig minden kétséget kizáróan ő maga meghal. te olvasol az emberek gondolataiban. és bólintott. és akik vele vannak. hogy az „ellenség” kö­ zéjük férkőzik. gondok vannak a gondolkodásoddal. Azután. Amikor idáig jutott. hogy ki egy­ általán a „normális”. mindig ugyan­ arra az eredményre jutott. Hogy ami a hivatalos ideológiát illeti. Súja felé fordult. mint akinek hirtelen eszébe jutott. – Mi van. Körbe-körbeforgott az agya. Most csak magadra és Norikóra gondolj – folytatta Kavada. Noriko is és Kavada is meghalnak. Ilyen szép tiszta időben megjön az ihletem – mondta Kavada. és megkérdezte: – Az igaz volt? – Micsoda? – Amit Szakamocsi mondott. Vajon mennyi lehet ennek az esélye egyáltalán? – Hékás! – szólt neki Kavada. [245] . Kavada? – Néha. – Ja – Súja lesütötte a szemét.De jó-e az úgy. Hiába gon­ dolkodsz. semmi nem megy előre tőle. Súja sóhajtott egyet. Semmit sem tehet. közben előfordulhat. miközben újra rágyújtott. Súja hasonlóan tekin­ tett vissza rá. és kifújta a füstöt. – Azért annyira ne zuhanj magadba. hogy meg sem próbálják összeszedni legalább a „normálisakat”? Csak ha már itt tartunk. Ha mindenkit meg akarnának menteni. Reménykedhet a szerencsében. hogy véletlenül összefut Mimura Sindzsivel és Szugimura Hirokival. visszafordult Sú­ jához. De akárhányszor gondolta is végig. hogy az? – Mit csináltál? Kavada szeme hamiskásan csillogott. azt nem lehet megítélni.

hogy sze­ retem a rockot. hanem in­ kább a… – Semmit – rázta Súja a fejét. ezért Súja alig két hét után hozzájuk vágta a kilé­ pési nyilatkozatot. mert a baseball a Köztársaság nemzeti sportja volt. hogy rohadék­ nak nevezte Minatót a Baseball Szövetséggel egyetemben. Az okot nem mondták el részletesen Sújának és Jositokiéknak. Szerencsétlenségükre az ellen­ séges Amerikai Birodalomban is népszerű volt a baseball. (Végül is nem meglepő. hogy a Siroivai Középiskola baseballcsapatának sztárja elindult az úton. Azért kezdtél rockot hallgatni? – Nem. a Baseball Szövetség elnöksége felkészülhet a harakirire. Annyira eldurrant az agya. – Tényleg. akármennyire szerették is a baseballt. ott előfordul az ilyes­ mi. aki három év­ vel ezelőtt még az Áldott Szeretet Házában mindenesként dolgozott. először párhuzamosan lépett be a baseballcsapatba és a zeneszakkörbe.” [246] . Vidám ember volt. – Aha.Csak két dolog jutott eszébe.”) Most munkatáborban van elvileg Dél-Szahalinon. Rockot hallgattam. a kartonján pedig egy nagy rossz pont landolt. amikor kis kö­ zépiskolás. Az intézetben. de nem feküdt neki a baseballcsapat győzelemorientált hangulata és hadse­ reghez méltó rendje. Addig meg csákánnyal a kezemben dalolom a Börtönrockot. Jositoki. Csak annyit mondott: „Majd visszajövök. Zeneszakkörös vagyok. Szakamocsi talán nem is erről. Súja. te tudsz gi­ tározni. – Kavada megértően bólintott. a Ház gye­ rekeinek. („Ez a kacsafarok-frizura. és ha az olimpiai döntőben alulmaradnának az amerikai csapat­ tal szemben. Személyesen sem mondott semmit a búcsúzáskor sem. hogy a rock’n’roll új csillagává (ahogy magát nevezte) váljon. Az egyik… Igen. és amiatt kezdtem el gitározni. tehát presztízskérdés nemzetközi viszonylatban is.) Ráadásul a Minato nevezetű edző nagyon szemét módon bánt az ügyetlenebbekkel. – Biztos arra gondolt. ritkuló haját a tarkóján két ol­ dalról középre összefésülte. ahol éltem… Sújának eszébe jutott egy negyven feletti férfi. tehát hetedikes lett. Így történt.

Sújának pedig egy Gibson elektromos gitárt ajándékozott. álmodozónak tartasz. Úgy kezelik. mint a kábítószert.Ezzel Jositokinak egy régi önfelhúzós karórát. A Nagy Kelet-ázsiai Köztársaságban nem könnyű rockzene­ forráshoz jutni. A legradikálisabb importzene. de jellemző példaként említhetjük Lennon dalát is: Lehet. és a rock műfajába sorolható művek általában kivétel nélkül fennakadnak a rostán. egy ilyen szöveg nem jöhet be ennek az országnak. és a világ eggyé nemesül…2 Hát.) Hogy mit nem tűrt a Köztársaság barackszínű kormánya? Hát a beatet sem. szándékosan koszosnak beállított roc­ ker fényképével. / Ám én mégsem vagyok egyedül. kizáró­ lag a hazai sztárok nyálas popzenéjét és népszerű dalokat ta­ lál a polcokon. Kavada bólintott. ha lemezboltba megy az ember. – Van kedvenced? Dylan? Lennon? Vagy Lou Reed? Súja behatóbban tanulmányozni kezdte Kavada arcát. – Hú. / Remélem. mert tűzbe hozza a tömegeket. de még inkább a szövegekkel lehe­ tett gond. Ő vajon épségben van még? Mondják. [247] . egyszer közénk állsz majd. mint a parkolni tilos táblán: „Stop the Rock”. Nagyszerű. – Hát te így képben vagy? Kicsit meglepődött. (Egy­ szer még egy posztert is látott a tartományi hivatal épületé­ ben. Ennek köszönhetően. hogy a munkatáborokban gyakoriak a halálesetek a túlzott munka és az elégtelen táplálék miatt. A külföldről jövő zenét alávetik a Könnyűze­ nei Minősítő Intézet nevű szervezet szigorú vizsgálatának. egy hosszú hajú. Súja élete első sa­ ját gitárját. – Valaki adott nekem egy kazettát. amit Súja eddig 2 Bánosi György fordítása. Az imént idézett Bob Marley is ilyen szövegeket írt. rajta ferde vonallal. És a saját gitárját is nekem adta.

De feltehetőleg mégsem így volt. aki szerette a rockot. (De mivel az is. hogy a kacsa­ farkas mindenest munkatáborba küldték. – Hát te tényleg nagyon ott vagy! Kavada is mosolygott. De Dy­ lan és Lennon akkor is a legkeményebb kategóriába tartoz­ tak. hogy ő aztán soha. aki már az előbb leleplezte rendkívül sok­ rétű ismereteit.) Persze nem annyira megle­ pő. és több olyan is. hogy hallottak-e már rockot. (Igaz. A rockot azért még is­ merem valamennyire. hogy a szája szélére kiül egy vigyor.) Egy időben Súja is azt hitte.látott. a zene volt az oka. hogy több mint kilenc­ ven százalék nemmel válaszolna. biztos. nem kevés tag volt. valószínűleg mindenki tagadó választ adna. Kavada rávágta: – A Born to run tökjó. Érezte. – Annyira azért nem kell ledöbbenni – mondta Kavada. Nyomort hangulata kicsit fel­ engedett. és az itt hagyott ka­ zettákat és a gitárt is félelmetesnek találta. Frank Sinatra volt. (Természetesen Sintani Kazumi is a nagy rockrajongók egyike volt!) A szak­ körben megismert barátain keresztül meg tudta szerezni a The Times They Are A-Changin’ vagy a Stand! másolt kazettáit is. úgy válaszolna. Súja egy kicsit elhúzta a száját. De ez csakis a megbízható ismerősök között működött. akinek volt elektromos gitárja. többé-kevésbé a rockba is beleszagolt. Morrisontól a Whenever God Shines His Lightot szeretem – mire Súja szeme elkerekedett. városi gyerek vagyok. a My Way illik ehhez az or­ szághoz. Ne vegyél egy kalap alá a kagavai vidéki srácokkal. aki hallott már rockot. Amikor középiskolás lett. Ha felmérést készítenénk a Siroivai Középiskola diákjai között. Aztán azt mondta: – Springsteen a kedvencem. Van Morrisont is bírom. [248] . hogy Kavada. – Én Kóbéban nevelkedtem. és belépett a ze­ neszakkörbe.

ezért megkérdezte: – Te azt mondtad. de ezek a da­ lok a mi problémáinkról szólnak. Milyen zene? Súja ránevetett. – Csúcsszuper szövege van. hogy felragyogott volna az arca. hogy Noriko hallgat. amikor bólintott.– Mondtam. Noriko csak egy kicsit nyitotta nagyobbra a szemét. ugye. és van hozzájuk egy dallam meg egy ütem. – Majd a dallamával együtt fojtott han­ gon elénekelte az utolsó részt: But tramps like us. bébi. de máskor politikáról. ami a szerelemről szól. csavargók vagyunk. városi gyerek vagyok. valamikor odaérünk / Ahova mindig is tartottunk. hogy talán nem tudja őket követni. a hét­ köznapokról vagy magáról az életről énekelnek. Normális esetben… lehet. – Szinte egyáltalán nem ismerem. baby. we were born to run! Norikóra pillantott. amelyek valódi dalokká teszik őket. Nehéz elmondani. hogy – Súja fejből idézte a dal végét – Együtt fogunk élni. Súja maga is fá­ radt volt. és sétálhatunk a fényben / De addig is. [249] . Súja folytatta Kavadával a beszélgetést. Súja észrevette. menekülésre születtünk. mi és a bánat / S szeretni foglak lelkem min­ den bolondságával / Egyszer majd. Persze olyan is van. és megrázta a fejét. Azután azt mondta: – Hát valami ilyesmi. édes. Például Springsteen azt énekli a Born to runban. Wendy. Vannak a szavak. társadalomról. ezért ez fel sem tűnt neki. Akkor szét­ menne ez az ország. és aggódott. De csak erőtlen mosollyal válaszolt. – Többet kéne rockot hallgatniuk az embereknek. hogy nem hallottál még rockot? Noriko mosolygott. és így szólt: – Egyszer majd meghallgatjuk együtt.

Rágyújtott egy újabbra. törvénybe ütközik. és meg­ rázta a fejét. Pont ez az. A kották a Szent­ írás. de ha rockzenét akarsz hallgatni.Igen. Lehet. biztos azért…”. hallgathatsz. és csak arra jó. Súját olyan sokk érte. hogy kieresszük a gőzt. Springsteen és Van Morrison pedig olyasmi. hogy az is. amit Noriko mondani akart. az előbb Noriko mondta. Jó. Ennyire fifikás a kormány. aztán elkapta a tekintetét. Kavada bólogatott. ami miatt a kormány tiltja a rockzenét. Kavada kimérten elnyomta a földön a tövig égett cigarettáját. – Én nem vagyok ebben olyan biztos. hogy még ők fogják terjeszteni. lassan válaszolt: – Hát lehet. hogy „senki nem tud semmit. mint a ti­ zenkét apostol. mint egy vallás. ezért a sokkokhoz már hozzászokhatott. és minden más fontos dolog benne van a rockban. és folytatta: – Szerinted tényleg ekkora ereje van a rocknak? Akkora. így ez már nem is volt nagy megrázkódtatás. mintha jól kupán csapták volna. Mint eszközt. Egyszer lehet. hogy magába szívja az elégedetlenségünket. Persze összevissza hullottak az osztálytársai. [250] . Kavada Súja arcát nézte. Mert a rock olyan volt számára. hogy féljen tőle a kormány? Súja nagyot bólintott. de Súja úgy érezte. és megszólalt: – Nanahara. Az az érzésem. Súja magába roskadva. hogy pont ezért hat. – Igen. – Igen? Kavada lassan kifújta a füstöt. meg mit tudom én.

– Hogy most csak annyit tehetünk. Nanahara. De amit én nem bírok az egészben. amit tiltani vagy propagálni kellene. Te tényleg iszonyúan átlátod a dolgokat. lehet. és Sújá­ ra nézett. – Igazából.) valami halk zize­ gés miatt kelt fel. Kavada megrántotta a vállát. Súja ránevetett. Igen. – We are born to run. az északi hegy lábánál fekvő vegyes er­ dőben volt. én is úgy gondolom. ahogy Noriko róla mondta. A sziget közepétől kissé ke­ letre. hogy menekülünk tovább – mondta Kavada. Hozzátette: – Eszméletlen. Kavada mosolygott. amikor akarja. Egy darabig csendben voltak. hallgassa. hogy a rocknak ereje van. az az. Súja folytatta: – De… – Kavada eközben új doboz cigarettát bontott. – Micsoda? – kérdezett vissza Súja. Nemsokára válaszolt: – Én ebbe nem gondoltam bele. Nem így van? Súja ezt fontolóra vette. Aki akar­ ja. De ahogy hallgatlak. A cigit a szája sarkába tolta és rágyújtott. – Én akkor is úgy gondolom. – De a sors iróniája. [251] . hogy neked van igazad.– Igen. [Maradt 25 fő] 35 Minami Kaori (lányok. hogy tényleg így van – mondta Kavada. 20. és akkor. Méghozzá pozitív ereje. A térkép zónái szerint az F8-asban. hogy ez nem olyasmi. Azután szólalt meg.

ahol hozzáértek a levelek. kilenc milliméteres Sig Sauer P230 volt. Meg fogják támadni az osztálytársai.Újra felvette a pisztolyát. már több véres heg borította őket. A sötétségből Jukie fojtott. hogy van errefelé kóbor macska?) járt arra. Hogy bízhatna meg bárkiben ilyen körülmények között? Ha együtt tart valakikkel. És… Most már tényleg „ellenség” közeledik? Mi lehetett ez a hang? Pisztolyát két marokra fogva várt egy darabig. igen kicsi. még gyulladjon is be valamitől a bőre. és most egy újabb seb keletkezett rajtuk. A sötétben a bokrok között Jukién kívül is kivehető volt még néhány árny. hogy az a másik mikor tekeri ki a nyakát álmá­ ban. Végül mindig rájött. azt már nem! Még ha tudja. de még így is nagy volt Kaori kis kezéhez mérten. Kaori felsóhajtott. Mióta a játék elkezdődött. Többször megdörzsölgette a tenyerével az arcát. többször hallott eh­ hez hasonló hangokat. hogy úgyis meg fog halni. Egy rövidített. és visszaült a gazba. Szinte látta maga előtt Tendó Majumi és Aka­ macu Josio holttestét. Hiába tartóztatta volna Jukie. [252] . hogy csak a szél játszik. így fellélegzett. akiket akkor pillantott meg. amikor el­ indult az iskolából. úgy. Akkor. a főbejárat tájékán egy hang hívta az erdőből. Kaori összeharapdálta az ajkait. soha nem tudhatja. Fogaival felsértette az ajkait. hogy a pattanásaitól szenved. hogy felda­ gadjon az arca? Na. és most itt van. akkor sem kér belőle. és ő elbújt itt. Ucumi Jukie le­ hetett. Ez talán már tényleg ellenség… Ellenség… Igen. Az ellipszis alakú le­ velek hozzáértek az arcához. hogy neki fel sem tűnt. amikor kilépett az épületből. A lány osztálytitkár. de a hang elnémult. Kaori elmenekült egy má­ sik irányba. Még egy kicsit várt… Semmi nesz. ezért kicsit arrébb ült. Nem elég. de nem tudta megszokni. de erőteljes hangon szólongatta: „Kaori! Gyere velünk! Csak lányok va­ gyunk itt! Ne félj!” Csakhogy képtelenség volt. vagy valami kis állat (lehet. Undorodott tőlük.

Meghalok? Meg fogok halni? Mintha a füle csengett volna.) Ó… Dzsunja. hogy majdnem szívrohamot kapott. hogy ez tudatosult benne. Szerinted az osztálytitkárral kellett volna mennem? És akkor lett volna mód. a kedves nagypapájával is [253] . vagy egy rossz minőségű CD-lejátszó. amely nem tudja fi­ gyelmen kívül hagyni a lemez hibáját. úgy visszhangzott a szó a fejében. hogy a medalion tiszta ósdi dolog. Minden rendben lesz. Kipattintotta. Annyira. és lassanként visszatért az eredeti tempójához. Egyszer csak ömleni kezdtek a könnyek a szeméből. – Figyelj.Amikor erre gondolt. Ahogy nézegette. mire egy hosszú hajú. üde mosolyú arc tekintett Kaorira. hogy az egész Siroivai Középiskolában csak neki van ilyen. hogy Kenzaki Dzsunja fényképe azt mondja: „Minden rendben lesz. a szíve kalapálni kezdett.” („Minden rendben. Viszont Kao­ ri nem így gondolta. végre csitult valamennyire a szívverése. Ő volt a lányok között a legnépszerűbb. amelyet úgy szeretsz. A nővérével is. és tovább beszélt a fényképhez. ugye? Védj meg! Úgy látszott. és Kaori büszke volt rá. Kezdjük ott. Miért kellett így történnie? Találkozni akart anyával. A Flipside nevű együttes egyik tagjának. Meghalok? Én? Meg fogok halni? Attól. Dzsunja. Elénekeljem a dalunkat. és csak ismételgeti ugyanazt a dallamot. ugye? Dehogy lett volna. A speciális medaliont csak a rajongói klub tagjai között osz­ tották szét. Apával is találkozni akart. hogy megmeneküljek? Nem. Meg­ halok? Kaori szinte fejvesztve kapta elő a nyakában lógó sárgaréz medaliont matrózblúza alól. a Magnum a Tejútont?”) Erre Kaorinak mintha könnyebben ment volna már a légzés is. (Manapság talán a lá­ nyok többsége valószínűleg csak a fejét rázná az ilyesmire. végigfutott a hátán a hideg. Kenzaki Dzsunjá­ nak a fényképe volt.

védj meg! Kérlek… Én. A zizegés folytatódott. a nappali kényelmes kanapéján ülve kakaót inni és közben a Flipside tévéműsorát nézni videón. A durranást köve­ tően erős lökést érzett a csuklójában. (Bár már egy csomószor látta. Megtudta.és a nagymamájával is. Ha belebotlok valakibe. A bozótból egy diákegyenruhás alak figyelte őt. összerezzent. én bele fogok őrülni! Amint meghallotta a saját hangját. aztán az is hamar elhallgatott. Mély­ ről jövő hányinger tört rá. Aranyszínű töltényhü­ vely táncolt a levegőben. nem vitás.) – Dzsunja. Megállapí­ totta. hogy nekem van fegyverem. ahogy ezt mondta. és gyorsan elmene­ kült. Dzsunja. Fürdő. és kirázta a hideg. Szugimura Hiroki meg akarta ölni. [254] . Kést! Vigyázni kell. Ha nem veszem észre. semmi két­ ség… Ha nem így lett volna. és nem lövök rögtön rá… Szugi­ mura Hiroki kést döfött volna a mellembe. Flipside. Szemét elárasztották a könnyek. miért kellett odalopakodnia. Kakaó! Videó. 11. Kaori egy darabig feltartott pisztollyal reszketett.) az. zavaros fejjel gondolkodott. anélkül hogy megszólította? Biztos nem volt nála lőfegyver. bekenni a pattanásait. Haza akarok menni. Ez sokkal erő­ sebb hang volt. kíméletlenül lőni kell. mint az előbbi. Utána gyorsan felrántotta a csomagját. hogy Szugimura Hiroki (fiúk. Miközben futott. hogy szinte gondolkodás nélkül két kézzel fel­ emelte a fegyverét. és Hirokival ellenkező irány­ ba bevetette magát a sűrűbe. Kíméletlenül. visszacsillantva a fák között átszű­ rődő napsugarakat. Könnyeivel küzdve hátrakapta a fejét. Hiroki alakja eltűnt a bozót mélyén. hogy meg fog őrülni. A hátam mögé került! Amíg nem figyeltem! Annyira félt. és meghúzta a ravaszt. Pat­ tanáskrém. tény­ leg úgy érezte. különben engem ölnek!… Megölnek! Jaj… Ebből nekem elég volt. A háta mögül suhogást hallott. Megfürödni.

Matrózblúzos mellén nyitva maradt a medalion. Lőni! Kakaó. Öttől a D8. [Maradt 25 fő] 36 – Nos. Ha a fiatal szárnyakra filozó­ fia súlya nehezedik. Dzsunja. nem tudnak repülni. ahol Sújáék voltak. Rajtuk kívül még Kuramoto Jódzsi és Jahagi Josimi halt meg. – Most pedig elmondom a délutáni tiltott zónákat és az idő­ pontokat. aztán megint lecsapta a végén. Szakamocsi kedélyes hangja tovább folytatta. Egyelőre nem kellett helyet változtatniuk. Meg­ ölnek! Lőni. Azután háromtól a H3. Megértettétek? A J5 a sziget délkeleti partja. No. és a kipipált osztálynévsort nézegette. Kava­ dának is a kezében volt a térkép. hogy meghalnak a barátaitok. Dzsunja. – Lehet.Lőni. Tesó! Apa. a D8 pedig az északi hegy csúcsától délkeletre fekvő lejtő volt. Kaori szeméből patakzottak a könnyek. Kíméletlenül. [255] . Eltette a térképet. Pattanás! Krém! Kíméletlenül. Jegyezzétek tél szépen. Feljegyezni! Súja megint előhúzta a zsebéből a térképet és a tollat. Ez volt a dél­ előtti híradása. Súja sóhajtott. de muszáj összekapni magatokat. a H3 a déli hegy csúcsának kör­ nyéke. Motobucsi Kjóicsi és persze Kitano Jukiko. – Tehát először egy órától a J5. hogy rossz érzés. akkor viszhall! Szakamocsi továbbra is derűsen lökte a szövegét. Dzsunja. tehát ezek voltak a halottak. Kuszaka Jumiko neve. A temetési listára újólag felkerült Óki Tacumicsi. Nem volt köztük a C3. és Kenzaki Dzsunja üde mosolya hevesen rázkódott összevissza. Anya. Lőni! Lőni! Új album! Kaori kezdett megőrülni.

amikor a rockról be­ széltek. Megértette. – Bocsánat – mondta. amit még nem fogadott el. A hat ember közül. Lehet. Míg a füstöt fújta kifelé. Az velük végzett volna? És ha igen. hozzájuk egyre közelebb kerül a lehetőség. és a virág szárán egy hangya mászott. Elkapta a tekintetét. Úgy tudta. Sorban halnak. Két-három icike-pi­ cike sárga virág dugta ki a fejét a fű közül. Mi­ nél inkább halnak az osztálytársaik. Súja némán figyelte. de úgy lát­ szik. és rágyújtott. hogy… az előbb. aztán másra kezdett gon­ dolni. Felhúzott térdét közelebb vonta magához. de erővel le­ vette a szemét Kavada arcáról. [256] . Szóval az a helyzet. Erre Súja felnézett Kavadára. hogy ketten együtt voltak valahol? És a két lövés tizenegy után. akik halálát most Szakamocsi beje­ lentette. úgy érezte. Aztán megszólalt: – Megmondtam. És az időkorlát sem probléma. a rohadt életbe! Kavada megint a szájába vett egy cigarettát. csak Kuramoto Jódzsinak és Jahagi Josiminek nem nézte végig a halálát. hogy elszökjenek. Akkor pedig lehet. De… – Hogy mondtad?! Kavada csak a vállát rángatta. elfedte a kezé­ vel. Súja még szívesen odamondott volna valamit. és kinézett a lába között. van Kavadában valahol valami. ők együtt jártak. tényleg jó barátokká váltak. Ez a valaki és az a másik vajon ugyanaz? Vagy… – Nanahara. hogy miről beszélt Kavada. akkor azt egyáltalán ki… Újra fülében csengett a Kitano Jukikóval és Kuszaka Jumikó­ val végzett géppisztoly ropogása.– Már csak huszonöten vagyunk. hogy ilyen szenvtelennek született? Sóhajtott egyet halkan magában.

sötétpiros tartalma. Kavada keze megállt kávényitás köz­ ben. A kávét Kavada biztos az előbb újra fel­ élesztett tűzön lévő forró vizes alumíniumdobozba akarja be­ loccsantani. Kavada még egy műanyag poharakkal teli cso­ magot is elővett. Tényleg. Ezzel Súja is úgy döntött. Enni kéne. és bólintott. Az üvegen egy eperrajzos matrica volt. – Nem kérek… Nem kívánom. ahogy átkarolta a térdét. és a fogait [257] . – Noriko? Súja odament hozzá. de szereztem a vegyesboltból eperlekvárt és ká­ vét. Előkapta a kenyeret a saját hátizsákjá­ ból. és egy hosszúkás csomagot húzott még ki a hátizsákjából megmutatni. – Noriko. – Miért? Nincs ét… – kezdett bele Súja. Nanahara. hogy Noriko arca krétafehér. hogy nem rágódik tovább. A kormánytól kapott szar kenyér van. – Még nem reggeliztél. – Noriko. – Nézd. Noriko két keze szorosan össze volt kulcsolva. és kettejüket figyelte. Súja Noriko vállára tette a kezét. és mögötte ott látszott csillogó. még egy bő kar­ ton Wild Seven is van. és Súja felemelte a fejét. nevetett egy kicsit.Kavada szólt. – Jó sok mindent elhoztál. Noriko elég keveset szólt mostanában. együnk! – Nem… Noriko a térdét ölelve felnézett. de észrevette. Kavada elővett a saját hátizsákjából egy üveget és egy hosszúkás (kétdecis kiszerelésű) kávésdobozt. – Aha – bólintott Kavada. Odanyújtott Norikónak egy kenyeret.

Ugyanakkor a Noriko homlokára kiülő verítéktől Súja tenyere lucskos lett. matrózblúzos vállának a fekete anyagon átérződő hőmérséklete olyan magas volt. Súja addig lélegzetét visszafojtva figyelt. csak add ide a felsődet! – mondta. hogy sápadt arcán nyílegyenes vona­ lat húzott a szája. – Lázas! Kavada! – Semmi bajom – mondta Noriko erőtlenül. hogy az ajkai közötti résen pedig nehézkes légzés szűrődik ki. – Hogy van? – kérdezte kapkodva. majd Noriko csuklóját emelte fel. Irtózatosan forró volt. Utána saját borostás állához nyúlt. és a homlokára tette a ke­ zét. – Nem fázol? – kérdezte Norikótól. A karóráját nézve egy darabig a pulzust számolta. és felemelkedett. és benézett Noriko élesen kivehető könnycsator­ nái mögé. Noriko lehunyta a szemét. Súja kinyújtotta a jobb ke­ zét. és egy kicsit neki­ dőlt. Noriko a szemét résnyire nyitva válaszolt. – Most maradj. Sújának végre feltűnt. Súja összezavarodva hátrarántotta a fejét Kavada felé.annyira összeszorította. hogy Súja úgy érezte. félresimította Noriko frufruját. Helyet cserélt Sújával. és rátette a tenyerét Noriko homloká­ ra. és ő maga is levette a diákegyenruha zakóját. egy kicsit… – Nanahara! – hívta oda Súját Kavada. Kavada letette a kávésdobozt a lábához. egy kicsit – mondta. és a jobb keze ujjával Noriko szá­ jához ért. Súja is gyorsan lekapta [258] . – Bocs. vala­ milyen kismadarat tart a karjában. kezével Súja karjára támaszkodott. Azután ujjal lehúzta a szeme alatti részt. Kezének. és kinyitotta a száját. – De.

amit az előbb akart Norikónak odaadni. Kavada? Nincs baj? Súja nyugtalanul kérdezte. Nanahara! A lekvárt és a vizet is hozd! – mondta Kavada. – Megfázás elleni.magáról. hogy Noriko egyen még. és azt is átnyújtotta. A szája szélén kifolyt a víz. és a két kabátba takarózva lefeküdt a fűre. Vedd be! – mondta. és a zsebéből megint elővett egy gyógyszeres dobozt. Előbb a kenyeret és a vizet nyújtotta. Látszott. de pillanatnyilag talán lemondott róla. míg lenyeli. és odavitte. kinyitotta a lekvárt. Úgy tűnt. most lefekszel. [259] . – Oké. Kavada szerette volna. Noriko bólintott. kislány. Kavada határozott volt. kislány. de Kavada a fejét rázta. Ezt odatartotta Norikónak. mert letette a kenyeret. nem a reggeli fájdalomcsillapítót. Noriko bólintott. – De nem… – Semmi de! Egyél szépen! Elég egy kicsi is. hogy sokat küzd. és odaadta Kavadának. – Mi van vele. – Most eszünk. és Kavada segítségével vizet ivott hozzá az üveg­ ből. Kavada zsebken­ dővel letörölgette. – Kenyeret. és egy-két falatot harapott belőle. mire Ka­ vada beletömte a kenyeret az üvegbe. és egy másik pirulát adott Norikónak. és Súja sietve összeszedte a kenyeret és a vizet. aztán Kavada hátizsákja tetejéről a lekvárt. Kavada szép gondosan be­ bugyolálta Norikót a két kabáttal. és bevette. – Többet nem bírsz? Noriko alig láthatóan megrázta a fejét. Még a fejrázása is fá­ radt volt. mire Noriko bizonytalan kézmozdu­ lattal elvette a kenyeret. Aztán visszaadta a maradék kenyeret Kavadának. és teletunkolta a piros lekvárral.

– Semmi baj… Csak egy kicsit elfáradtam. és azt mondta: – Kavada. hogy csak egy sima nátha. mi lesz. Súja egy darabig Kavada arcát nézte. hogy esetleg elfertőződött a sebe. az ágynemű funkcióját betöltő kabátokat még egyszer gondosan eligazgatta Noriko testén. hogy ne olyan felhevülten beszéljen. Sújára nézett. – De hát rendesen elláttad. Megmondtam. Súja megint hátranézett Kavadára. – Miután meglőtték. Lehet. Menjünk el máshova! Leg­ alább valamelyik házig. nem? Kavada megint a fejét rázta. ahol meleg… Kavada a fejét rázva szakította félbe. még egy csomó ideig mentetek az erdő­ ben. – Noriko… Noriko kinyitotta a szemét. A lélegzetvétele egyáltalán nem volt megnyugtató. Erőtlenül mosolygott. Ne aggódj. aztán megint Noriko mellé térdelt. Miközben beszélt. Nem maradhatunk itt. – Várj már! Előbb nézzük meg. Akkor belemehetett valami baktérium. Súja… – mondta.– Biztosan nem tudom. – De… – Veszélyes mozogni. [260] . – Ne haragudj – mondta Kavadának is. – Micsoda… Súja a fekvő Noriko jobb vádliján a kötés helyett fejkendővel betekert részre nézett. A homlokához nyúlt. Noriko újra kinyitotta résnyire a szemét. hogy ne le­ gyen rajtuk rés. Valahogy visszafogta ma­ gát. – Bocs. De megvan az esélye.

hátranézett. akivel együttműködhet. Abban a házban már azelőtt sem lakhattak.Megint lecsukta a szemét. A játék kezdete óta többször is hallott fegyverropogásnak tűnő hangokat. Körülötte magas és alacsony fákból álló vegyes erdő volt.) kidugta fejét egy fatörzs mögül. mert a tyúkólban végződő. és anélkül hogy kiegyenesedett volna. a karórája már majdnem délután egy órát mutatott. Valakire… akiben legalábbis ő megbízik. Súja szorosan összeszorított szájjal nézett le Noriko sápadt arcára. amerre most Takako nézett. 13. úgymond a vérében volt már a távolságok érzékelése. A déli hegy lankáinak kör­ epe táján. ahol először elbújt. A házat. [Maradt 25 fő] 37 Csigusza Takako (lányok. hogy eljöjjön onnan. hogy ezt a szigetet használják majd a Programhoz. aztán amikor rászánta magát. egy ba­ rátra van szüksége. de a hegy­ csúcs felé. a hegy csúcsától kelet felé járt. A tér­ kép zónái szerint a H4 és a H5 határvonala táján. egyre kisebbek lettek a fák. Mennyit jö­ hetett? Kétszáz métert? Vagy még csak százat? Mivel Takako a Siroivai Középiskola atlétikakörének legjobb rövidtávfutója (a középiskolás lányok kétszáz méterén a mindenkori máso­ dik legjobb rekordot tartotta a tartományban). Takako egy jégtörő árat kapott fegyver gyanánt. mielőtt eldőlt volna. de a hegy egyenet­ len felszíne és a mindent elborító növényzet miatt meg per­ sze az idegességtől ez az érzéke is összezavarodhatott vala­ mennyire. Ebédre evett a kormány pocsék kenyeréből. lepusztult épületet sűrűn benőtte a gaz. ő pe­ dig végig az elhagyott ház egyik sarkában kuksolt. hogy semmi nem lesz jobb attól. Újra ráfo­ gott. ha elbújik. és ivott a vízből. már elfedték szeme elől a fák. Már a rozsdás bádogtetejét sem lehet látni. [261] . de aztán arra a megállapításra jutott. mert nem tudta pontosan meghatározni.

mint a többi lányt az osztályban. Akkor viszont nincs veszélyesebb. mert eleve visszahúzódó természetű volt. az benne nem bí­ zik meg. A legjobb és egyetlen barátnője általános iskolás koruk óta egy Kitazava Kaoru nevű lány volt. Ezzel a dologgal kapcsolatban most akadt valami. ezért szinte soha nem kellett közvetlenül meg­ hallgatnia rosszallásukat. A hajától és ettől a kissé feltű­ nő „bizsukiállítástól” nem voltak elragadtatva a tanárok. de Takakó­ nak az osztályban nem volt közeli barátnője. Hosszúkás szeme kicsit szigorú. Ezért amikor kilépett a teremből a folyosóra. Ha pedig így lenne. a fiúk között. Takakónak is volt egyetlenegy osztálytársa. Szemben erdő. a bal keze középső és gyűrűsujján egy-egy gyűrűt. hogy akiben ő megbízik. a feltételezett támadó által nem várt útvonalon azonnal el kell távolodni az iskolától. fegyveresen. De… Takako szép lány volt. amely nemcsak összhangban volt egyéniségével. halra hegy. vagy a büszkesége gátolta. esetleg azért. a jobban egy fülbevalót. Igen öntudatos lány volt. Melírozott. akiben feltétel nélkül megbízott. Hogy a szépsége miatt-e. aki korábban kiment. hogy őt is gúzsba kössék az iskola bárgyú szabályai. arra gondolt. A bal fülében két. kikémlelt a kapu árnyékából. hanem kiemelte szépségét is az elsőre fele­ másnak tűnő ékszereivel együtt. a két csuklóján összesen öt karkötőt és a nyakában egy külföldi pénzérmét viselt. barna haja volt. amit végig kellett gondolnia. és az atlétikakör legjobb futója címet is kiérdemelte. De… De igen. Nem hagyta. de szép hegyes állával és szája határozott ívével. hogy talán… Visszajön valaki. egyetlen­ egy. Amikor kilépett az iskolából. Gyerekkori barát. hosszú. Nem lány. egyenes vonalú orrával együtt az is inkább nemesnek tűnt. de ő másik osztályba járt. jobbra egy kicsit [262] .Persze nem kizárt. de Takako jó tanuló volt. mint az egyetlen kijáraton kiszé­ delegni.

ahol el­ [263] . abban az erdőben vagy a hegynél rejtőzött. Végigfutott a települést keresz­ tülszelő úton. azután elér­ te a déli hegy lábát. Ucumi Juki­ ét vagy valaki más. egészen átlagos lányt. Hosszú időn át elválaszthatatlanok ugyan. Csak szükségét érezte minél hamarabb eltávolodni az iskolától. Akkor pedig a lány osztálytitkárt. Tény. de csak barátok voltak. meg tudják majd beszél­ ni. semmiképpen sem. Ilyen kö­ rülmények között bárkinek veszélyt jelentett az iskola körül bóklászni. azaz Szugimura Hiroki (fiúk. hogy ne lőjenek bele hirtelen. bevágódott egy keskeny sikátorba. De akkor sem szabad hangosan beszélni. Csakhogy… Nem történhetett meg. az erdőben vagy a hegynél egy támadni nem akaró valaki volt? Szóval esetleg nem lehetséges. Persze ha meglelné Szugimura Hirokit. Ha van támadó. és rá várt? Azzal. Hát. Hogy a fiú. hogy az iskola előtt. az lenne az ideális. Oldalra sem pillantva belehúzott a híres lábain.szélesebb a horizont. Mindenesetre most keresni kell valakit. És ezt be is bizonyították már. ha egy higgadtabb lányt találna. és elrejtőzni valahova.) saját maga veszélyeztetése árán rá várt volna – ezt csakis ön­ érzete sugallhatja. hogy a barátja. Hacsak annyira vi­ gyáz. ez nem igazán valószínű. Illetve lehetetlenség. (Viszont ilyen körülmények között egy túl higgadt lány pont hogy félelmetesebb. hogy kiskoruk óta jóban voltak. Az elhagyatott házból. vagy a bal oldali hegynél bújt meg. hogy bármin is elmélkedjen. és az iskola külső fala mentén hirtelen nekiiramodott jobbra. aki nála hamarabb indult el. de ez túl naiv kíván­ ságnak tűnik. Nem volt szükség rá. Ezért Takako a fejét lehúzva kisietett a kapun. Persze még jobban jár. talán keresztülhúzta volna a számításait? Nem. hogy teljes erőből nekilódult. 11. de ennél nem több. vagy a szemközti erdő­ ben.) Tehát most meg kell keresni azt a vala­ kit… Most csak ennyit tehet.

és előrefelé jobbra-balra bedobálta a bo­ zótba. sóhajtott. hogy a kormánytól kapott óra egy óra húsz percet mutat. és a tény maga is nyomasztó volt. hogy létezik. hogy szóba álljon-e vele. vagy sem. és nehezítette a légzést. hogy nem rejtőzik-e valaki a bokrok között. Semmi reakció. és halkan csisza­ tolta. pedig belenyomódott a nyakába.” Kénytelen volt viselni. hogy a romos házból elsőnek a déli hegy csúcsára megy. és ha mozog. addig azt hiánytalanul vé­ gig tudja pásztázni. „Ha rángatjátok. Szakamocsi mondta a déli híradásában. amikor meglátja. kivett néhányat a jobbjával a zsebébe be­ készített kövekből. és közben ellenőrzi. Takako megint előrébb ment egy keveset. Várt egy kicsit. hogy nem törődik az ilyesmivel. és balra úgy tíz méterre tőle egy ember feje bukkant elő a bokorból.bújt. de azért puha benyomást keltő haj és egy [264] . Majd eldönti. Különben is. Takako kigondolta. elindul kacskaringózva lefelé a hegyoldalban. Ha majd odaért. hogy a déli hegy csúcsának környéke délután háromtól tiltott zóna lesz. és megszorí­ totta a jégtörő árat a bal kezében (hasznát tudja venni ennek majd egyáltalán?). ha van ott valaki. Máskor a karkötői miatt nem hord kar­ órát. de most természetesen nem ad az ilyesmire. felrobban. de ha minden rendben megy. A nyaklánca hozzáért a nyakörvhöz. Egy kicsit összetapadt. és amellyel megálla­ píthatta. Takako megállapította. ki az. Susogva estek le a kövek a bokrokban. De elhatározta. amelyet a háztól idáig is alkalmazott. Aztán a nyakára csatolt pánthoz ért. és elindult a bokrok közötti nyílt emel­ kedőn. Tikakónak még több esélye van felfedezni. ő is látta Kisszaka Jumiko és Kitano Jukiko halálát az északi hegy tetején. Volt egy módsze­ re. Abban a pillanatban zörögni kezdtek az ágak. hogy van-e ott valaki: kavicsokat dobált a bozótba. az három előtt elindul onnan.

Egy fiú. de ahogy az előbb is megállapította. és a fej jobbra-balra mozdult. És azt is. Jaj ne… a fenébe. [265] . de végül megállt. És ez a hát természetesen nem Hiroki háta volt. de legfőképpen ez a nagy hang volt gázos. Takako ijedten megállt… Gáz.) volt. hogy ez a szituáció be­ következhet. és meglódult az úton. hanem őt is.diákruha háta látszott. attól még a teste remegni kezdett. Ha fiú. és lőni akart volna. az már gáz. úgy látszik. Kazusi lassított. jön utána. és óvatosan el akart indulni visszafelé a bozótba. Nemcsak Kazusit találják meg. Takako visszafojtotta lélegzetét. de valószínűleg így van. hogy az egész testfelületét kiszolgáltatja Kazusinak. Bár számított rá. miért kell nekem éppen egy ilyen csávóval… Takako erre gondolt. – Várj! Hú… Hát ez hülye… Takako néhány másodpercig habozott. várj! – ezúttal kiáltott. – Mondom. ahogy körbenézett. És az mindenképpen veszélyes. Ekkor hirtelen megfordult a fiú. Találkozott a szeme Tatrakó­ éval. de a fő probléma az volt. Ezért gyorsan körbenézett. és leereszkedett az enyhe lejtőn. Ez az álláspontja nincsen ugyan észérvekkel alátámasztva. ahonnan jött. Visszafordult. Ha Szugimura Hirokin kívüli fiú. 16. – Várj! Hallotta Kazusi hangját a háta mögül. A megdöbbent arc Niida Kazusié (fiúk. Megperdült a sarkán. senki más nem volt arrafelé. ak­ kor gáz. már úgyis megtette volna. ahogy ke­ resztülverekedve magát a bozóton. Ha lett volna Kazusinál fegyver.

ahogy tette a menő csávót. de ha esetleg ráfogja. széles vállú. és azt mondta: „Úgy lát­ [266] . Selymes haja a mai focisták stílusában nincs nagyon rövidre vágva. És a labdajátékok csúcsjátékosai időnként a leg­ jobb atlétáknál is gyorsabban futnak. ha valamit el­ szúrt. mintha épp most lett volna vége egy hosszabbítással spékelt vadabb meccsnek. és ahogy előre gyártott indokai voltak azokban az esetekben. és ezen az arcon most kétértelmű vigyor ült. Leszámítva. szóval nagyon szembetűnő volt. Persze annak is megvan az esélye. Most nem szegezi rá. elég jóképű volt. Első óta egy osztályba jártak (Hirokival másodikban kerültek össze). Viszont Takako nem őrzött magában jó képet Niida Kazusi­ ról. Csak rájuk kell hagyni. hogy csálék a fogai. hogy végre talált egy „barátot”. el tud majd előle menekülni? Hiba volt megállnia? Nem. és Kazusi különösebb megeről­ tetés nélkül a tanulásban is és a sportban is tűrhetően teljesí­ tett. mert már úgyis késő volt. hogy nem ellenségesen közelít. egyszer úgyis utolérték volna. Nem mintha számítana. kisportolt test. Mindegy.Takako észrevette. kezét a vállára tette (bunkó!). És arra gondol talán.) Akkor Kazusi direkt odajött Takako padjá­ hoz. Hiába számít gyorsnak a párját ritkító Takako sebessége a lányok között. de csap­ zott. Ráadásul a fennhéjazó stílusát sem bírta. de elsőben valami okból szá­ jukra vették Takakót és a tizenkettő egy tucat. (A középiskolában szeretik az ilyesmit. de mindegy is. Kazusi négy-öt méter távolságot hagyott kettejük között. Különösen az. Takako a vigyor láttán találgatni kezdte. Undorodott a bizalmaskodásától. hogy ez nem függ össze. Takako a fejét rázta magában. Vi­ szonylag magas. Emiatt talán. Niida Kazusi a focicsa­ pat csatára. vagy lehet. hogy Kazusi jobb kezében egy íjjal felsze­ relt puskaszerűséget tart. de végül is jó­ képű Kazusit. hogy ez meg mit is akarhat. akiben megbízik. milyen éretlen.

– Muszáj volt. – Mindkettőnk érdeke. hogy lerázza magáról Kazusi kezét. – Nem akarok együtt lenni veled – mondta Kazusinak. hülye vagy? – Bocsánat – válaszolta Kazusi. Érezte. Akkor lassan. Ez az alapterv. hogy mihama­ rabb eltűnhessen előle. Takako óvatosan beszélni kezdett.” Takako kecsesen elfordult. hogy felmondja a szolgálatot. Kazusi arcát fürkészve idegesen megrántotta vállát. és félt. – Sajnálom – felelt vissza Takako azonnal.szik. „Micsoda megtiszteltetés” – intézte el akkor könnyedén. mert különben elszöksz. fiacskám. nem? Kazusi elégedetlenül fintorgott. Soha nem bonyolíta­ ni a dolgokat. Megállt mozdulat közben. és röhögött magában (Hol vagy te még attól? Sokat kell még neked ahhoz tanulnod…). csak egyenesen bele a közepébe. A lényeg. ugye? Na szia! – mondta Takako. Ez az erősségem. Mert a szeme sarkából látta. hogy itt elváljunk. – De miért? Takako ciccegett magában. még egyszer szembefordult Kazusival. Mert olyan tenyérbe mászó képed van. hogy Kazusi a jobb kezében lévő tárgyat felé fordítja. hogy re­ meg a lába. – Ne kiabálj. pletykálnak rólunk. Megkérdezte: – Ezzel meg mit akarsz? [267] . és újra hátat akart fordítani. Akkor oké. de most valószínűleg nem ússza meg ennyivel. Közben figyelte Kazusi ujját a nyílpuska ravaszán. – Mindkettőnk tudja az okát.

hogy szót fogadok? – Jó. akkor nem szöksz el? Kazusi változatlanul lekezelő volt. Takako tűrte. A szavak magyarázkodók. és a kikandikáló jobb lábán most meg-megakadt Kazusi szeme. egy kínai ruhához méltó hasíték kelet­ kezett rajta. de ugyanakkor valami mást is észrevett. Fel bírja ez majd fogni Kazusi nyílvesszőjét vagy mijét? – Nem akarom ezt csinálni – mondta Kazusi. A szemében pedig valami ismeretlen eredetű ragadós fény villant… Végigfutott a hátán a hideg. ugye? – Nem hallod? Takako erőteljesen mondta. A kezében lévő nyílpuskát sem eresztette le. és jól kiszakadt. hogy Kazusi ne lássa annyira a lábát. Azután furcsán letisztult hangon szólalt meg: – Te már régóta bejössz nekem. Pont ez a be­ szédstílus volt az. – Maradj velem! Takako begurult. hogy fölényt akar szerezni. de a tartalmuk arra utal. észrevétlenül lecsúsztatta a bal válláról a hátizsákot. Begurult. mire Kazusi elégedetlenkedve le­ engedte. Takako kicsit arrébb mozdult. [268] . és azt képze­ led. amit Takako ki nem állhatott. – Azt mindenesetre engedd le! – Akkor nem szöksz el.Miközben beszélt. A szoknyája még az elhagyott házban fennakadt egy törött ajtón. és megfogta a vállpántját. Azután megszólalt: – Ne hülyéskedj! Nekem szegezel egy ilyen izét.

– Akkor viszont… Takako megint megfor… Nem. Kazusi nem engedte le a nyílpuskát. Kazusi ott helyben felemelte a kezében lévő nyílpuskát. aztán megszólalt: – Mit akarsz? Mond ki nyíltan! Nem is ölsz meg itt helyben. hogy nem akarok maradni. lécci. A harag miatt most nem esett nehezére. de nem – vágta hozzá. és úgy tűnt. de akkor ne menj el! – ismételte meg Kazusi. Hogy értsem ezt? [269] . Mi van. Egy darabig csak farkas­ szemet néztek. határozott. úgy stírölte. Takako fortyogott egy sort magában. Mama. hogy jól ráijeszt? Kazusi pillantása megint Takako lábára esett. Már elege volt. Közben fél­ rehajtotta a fejét. Az arca megint az áruházban játékért köve­ telőző gyereké volt. és megkérdezte: – És? – Ezért téged eszem ágában sincs megölni. Bocs. – Az előbb megmondtam. vedd meg! Aha. Takako csendesen szólt: – Maradj már! – Jó. íj alakú szemöldökét. Takako is megismételte: – Mondtam.Takako felhúzta szép. de hiába mondom. próbálod erőltetni. Ezúttal még csak vissza sem fogta magát. vedd meg nekem. Takako megemelintette az állát. azzal szórakozott. mintha ezzel a mozdulattal az idegességét akarná elnyomni. ezúttal Kazusit szemmel tart­ va kezdett hátrálni. hogy nem akarok veled lenni. Maradjunk együtt! Takako megint megrántotta a vállát.

hogy ezeket kimondta. Ezért… Maradj itt. ami addig még azért a jó ízlés (eléggé eldurvult jó ízlés…) határain belül tartotta megnyilvánulásait. hogy a szája nevetésre torzul. hogy lekezelően beszélt Hirokiról.– Én… – Kazusi ragacsos tekintetét Takako szemére tapasz­ totta. hogy Hirokival jár. hogy megfélemlítse Takakót. hogy megvédsz? Nem bí­ zom benned. Felfogtad? Most már oké? Na. Már korábban is észrevette. Eddigre Takako már teljesen a plafonon volt. Valószínűleg ezt azért mondta. Azzal. de Kazusi még folytatta: – Te szűz vagy. B a vércsoportod. és ugyanakkor az­ zal. Biztonságosabb. ha hallgatnak a férfiakra. lövök! – A kezében lévő nyílpuska egye­ nest Takako mellét vette célba. mintha azt kérdezné. nem? – Nagyon vicces. nem? – Pont olyan könnyedén. Kazusiban végleg átszakadhatott a gát. Takako érezte. – A nők a legjobban azt teszik. nem? Takakónak elakadt a szava. – Meg akarlak védeni. ha ketten vagyunk. Ez kétszeresen is feldühítette Takakót. én megyek. Kazusi élesen szólt: – Ha megmozdulsz. és közlöd. hogy ő Szugimu­ rával jár. hogy amikor nagyon felhúzzák… [270] . Azzal. Mi?Mit mondott ez az idióta? – Vagy nem? Nem olyan tökös legény pedig a Szugimura. hogy lefektessen egy csajt. mert… sok más osztálytár­ sukhoz hasonlóan Kazusi is biztos azt hitte. hogy alaptalanul feltételezi. – Takako hangjába most már harag vegyült. – Nekem szegezed ezt. – Csaj létedre ne ellenkezz a férfiakkal! – mondta változatlan testtartással.

ha felhúznak. szűz vagyok. te hülye vadbarom Kazusi folytatta: – Így is. de most jócskán átlépte. – De így van. első pillantásra talán kissé hivalkodónak tűnhetek. Valamiért iszonyúan vicces volt. Felemelte a fejét. Ezúttal talán még a szája is kinyílt. hogy megfenyegesse Takakót. a vademberek.Igen. az ott San Salvador! Oké. vigyorogni kezdett. [271] . Nem akarok veled lenni. Igen. hogy ettől már felülmúlhatatlan düh uralko­ dott el rajta. Ereszd azt le szépen. de ahogyan ön is említette. és folytatta. – Utoljára mondom. Halálod előtt azért te is szeretnél egyszer legalább. Szinte felnyársalta Kazusit a tekintetével. Annak ellenére. nem? Én nem lennék rossz parti neked. ez tényleg az év legjobb poénja. – Ehhez neked meg mi közöd van? Lehet. hogy meg akarsz ölni. úgy is meghalunk. Kazusi is. Kolumbusz kapitány. de azért akart neki adni egy utolsó esélyt. hanem a válla magasságába emelte. egy pillanatig csak kábán meredt Kazusi arcába. és hagyj engem békén! Mert ha nem. Ezzel a mosollyal fordult Kazusihoz. így ítélem meg. hogy félreértette Takako mosolyát. valóban így van. Még csak tizen­ öt éves. Eddig még csak súrolta az „Ebből elég!” határát. kicsit torzan. nem? Takako továbbra is mosolyogva nézett vissza Kazusira. Szóval? Kazusi nem engedte le a nyílpuskát. Hűha. Vigyázza­ tok a vademberekkel! Takako lesütötte a szemét… Végül halk nevetés csúszott ki a száján. De… …Ehhez neked mi közöd. akkor én mindig elröhögöm magam. Nemhogy nem engedte le. szende lányka vagyok.

– Tedd. – Azt én nem… nem mondtam – felelte. amit mondok. nem? Ha már úgyis meghalunk. Erre Kazusi feje hirtelen elvörösödött. Egyszóval meg akarsz erőszakolni. Csigusza! Ezt a bizonyos értelemben fordulóponttá lett párbeszédet Ta­ kako vajon a veleszületett természete miatt találta kellemes­ nek? Most már akárhogy alakuljon is. Azt mondta: – Neked a csip-csup farkincád helyett inkább az életeddel kellene törődnöd ilyen körülmények között. hogy épp az előbb mondta Kazusi azzal a nyálas modorával: „Téged eszem ágá­ ban sincs megölni. Erről van szó. tovább ment egy lépéssel. ne szórakozz velem! – ismételte meg Kazusi. hogy mihamarabb befejezhesse ezzel a szar­ házival a csevegést.– Én is utoljára mondom – mondta. – Meg is ölhetnélek! Takakót elfogta az undor. sietség nélkül félre­ hajtotta a fejét. A következő az lesz. hogy megerősza­ koljalak? Takako megint nevetve válaszolt: – Ó. – Ne szórakozz velem! Tényleg azt akarod.” [272] . Arca eltorzult. akkor szerinted bármit lehet? Kazusi figyelmesen nézett vissza Takakóra. Eszébe jutott. nem állok jót magamért. csak vegyem le a ruhámat? Takako változatlanul mosollyal az arcán. úgy döntöttél. Azután Takako. elöntöt­ te a pulykaméreg. hogy nem akarsz megerőszakolni. – Most már értem. De hát az ugyanaz. kimutatod a fogad fehérjét? – Azt mondtam. nem? Takako magában kiröhögte.

hogy életben maradj? Értem. hogy addig hányszor fér bele? Az undortól és a haragtól bizsergett a háta.Kazusi szünetet tartott. ezért igyekezett meglapul­ ni. és azt mondta: – Hűha! – Még ha igaz is… Abból ítélve. Hidegen villant meg a szeme. hogy Takako nem lőtt nagyon mellé a tippjével. de rögtön visszatért merev arckifejezése. Takako Kazusi arcát szemlélte csendben. és a rajta kívül életben maradt utolsó ember gyen­ gébb nála. aki nála erősebb. hogy velem meglegyen. Utána meg biztosan félt. és vigyorogni kezdett. Takako megrökönyödött. de felhúzta a szemöldökét. Most már mindent értek. és ő maga támasztotta alá. hogy rettegése közepette véletlenül összeakadt Akamacuval. Ki is számoltad netán. De ez az ember. – Úgy döntöttem. és megölte. amikor folytatta: – Én már megöltem Akamacut. Ha megy szép szóval. ha nem. azután egy kicsit még dicsekvés is volt a hangjában. – Tehát meccs – ismételte meg Kazusi szavait. Aha. – Meg akarsz halni? Takako azonnal válaszolt: [273] . egy lánnyal szemben? Erre Kazusi arcára egy pillanatra a legyőzöttség vetült. Tehát erről van szó. az igazság inkább az lehet. – De nem szégyelled magad. és csak az én halálom hiányozna. hogy jön valaki. – Végiggondoltam – folyatta Kazusi. aztán végső soron valamikor úgyis megöltél volna? Ha már mindenki meghalt. Így aztán én nem türtőztetem magam. egy halvány mo­ sollyal kísérve. akkor valami „nem tehetek mást” vagy hasonló szöveg kíséretében szívbaj nélkül kinyírja. hogy a végéig életben marad. ahogy elbújt. hogy egy meccsnek tekintem ezt. a lényeg. ha addig menekül.

A lánc megmozdult. Mintha Kazusi ciccegését hallotta volna a háta mögött. és jobb kezébe fog­ ta. és a zsebéből titkon készenlét­ ben tartott köveket beledobta az arcába. és helyette az övéből két. – Minek haragítasz magadra?! Takako ott a földön ülve. Ez az ürge már megint kifogást keres. valamilyen rejtélyes okból egy teljesen sima samiszen-húr volt. amelyet ő maga kapott. ahogy volt. De erről Takako mit sem tudhatott. – Te vagy a hibás – mondta Kazusi enyhén lihegve.) Takako rápillantott a földre esett nyílpuskára. hogy kivédje. Felsebzi az arcom ez az aljas disznó! Takako megfordult és felült. ahonnan jött. hogy a sebből vér folyik le­ felé jól kidolgozott izmain. hanem az arcán keletkezett sebesülés miatt gurult dühbe.– Lőj csak! Egyetlen pillanatra Kazusi habozni látszott. hogy Takako leült. Takako nem sza­ lasztotta el ezt a lehetőséget. Érezte. hogy végzett Aka­ macu Josióval. Az at­ létikakör legjobbjához méltó sprintjével bő tizenöt méterre juthatott. feltérdelt. amely kilógott a nedves földből. Kazusi eltakarta az arcát. otthagyta a hátizsákját. és nekilendült arra­ felé. és amíg Kazusi a homlo­ kát ráncolta. És én még egy osztályban ta­ nultam vele több mint két évig! – Várj egy kicsit! – mondta Takako. és összeszorí­ tott fogakkal. (Egyébként ez Tendó Majumi táskájá­ ból került elő. csak a jégtörő árat markolta. jobb kézzel hátranyúlt. rövid lánccal össze­ kötött fabotot – egy nuncsakut – vett elő. Az arcát súrolta egy gyökér. ledobta a nyíl­ puskát a földre. felnézett Kazusira. amikor ütést érzett a jobb lábában. egy húzással kiszedte a nyílvesszőt. érezte. hogy ezt eldobtad. [274] . Érezte. Azután nem is annyira a lábába állt fájdalom. amelynek nem sok hasznát látta. A jobb combja hátuljába a szoknyán keresztül egy ezüstszínű nyíl fúródott. azt gondolta: Megbánod te még. A fegyver. amelyet begyűjtött azután. Meglátta. hogy felsértette. és hasra esett. Kazusi beérte. közben Takako megpördült.

Csodás. Kilépett előre. szemét le sem véve Kazusiról. Lány is. Takako vízszintesen tartotta a jégtörő árat. súlyra talán húsz kilónál is több volt köztük a különbség. és felemelte a nuncsakut az arca magasságába. most már két hasítéka van. Takako a bal karjával fogta fel. a farkad he­ lyett inkább az életedre vigyázz! Erre Kazusi arca elváltozott. De nem hagyja magát legyőzni. meccs. Felfogtad? Megértetted? Vagy túl hülye vagy hoz­ zá? De Kazusi arcán még ezek után is látszott. hogy lazára veszi. Leszek ellenfél. biztos volt benne. Iszonyúan fáj. – Megismétlem – folytatta Takako. sebesült is. Átvette a jégtörőt a jobb kezé­ be. Vibrált közöttük a feszült­ ség. hogy eszméletlenül megerőszakolsz. A bal csuklóján viselt két kar­ kötő közül az egyik elpattant és elrepült (dél-amerikai indián kézi munka. – Ne erőlködj! – mondta Kazusi. tökre szerettem. semmiképpen! Hirtelen Kazusi mozdult meg. A zsib­ [275] . kisfiú. Jó. – Azt mondtad. felállt. és fentről átló­ san lecsapott a nuncsakuval. Jól van. Ráadá­ sul a jobb lábán elég mély volt a seb. fel egészen az agya közepéig. – Ne tervezgesd. Hallod. a fenébe!) a felkarjában hirtelen vé­ gigfutott a zsibbadás. Egyúttal a szoknyája is felszakadt. Eldobta a vesszőt. Az egész lényemmel szembeszál­ lok veled. Magasságra majdnem tizenöt centi. Takako az osztályban a leg­ jobb sportteljesítménnyel büszkélkedhetett ugyan a lányok között. és becélozta Kazu­ si mellkasát. Takako is megszorította a jégtörőt. és ezzel még újabb adag vér buggyant ki. – Hiába. A te fajtád nem fog legyőzni engem. de fel bírt állni. hogy nem veszíthet.hogy szakad a húsa. de akkor is kevés volt az esélye a győzelemre.

melírozott hajába belekapott a nuncsaku. és nem ütött olyan nagyot. Takako előrelépett. A seb a jobb lábán ütemesen lüktetett. Fel­ emelte a jégtörőt. Egy ziháló hangra is fi­ gyelmes lett. és kitépett néhány szálat. mert csak a lánc. hogy a combjá­ tól lefelé szinte az egész lábát beborítja a vér. aki kung-fuzni tanul. Érezte. Takako bal karja bizsergett. mert jobb kézzel felrántotta a jégtörőt. Sebaj csont nem tört.” A nuncsaku vállon találta. Újra két méter a távolság. Kazusi pedig feljajdult és meg­ hátrált. Takako lehúzta a fejét.badtság nem kötötte le minden figyelmét. Takako felől nézve a feje bal felső részétől a válláig tartó felületet vette célba. Kazusi szabad bal kezével eltaszította Takakót. amit egyszer Szugimura Hiroki tanított neki. [276] . Eszébe jutott. tágra nyílt szeme. Kazusi fintorogva hátraugrott és kike­ rülte. hogy a saját ajkai közül szűrődik ki. hogy elkerülje. Kazusi megint meglengette a nuncsakut. és félredőlt. de jól döntött. De úgy tűnik. Megint nőtt közük a távolság. Azt is tudta. és azok a levegőben szállongtak. hogy könnyen belecsúszott. Ezúttal a tenisz fonákütésének techni­ kájával felfelé húzva lendítette a nuncsakut. Érezte. ha megváltoztatod a köztetek lévő távolságot. Takako nekiugrott Kazusi mellének. Kazusi nuncsakut tartó kezén piros szín látszott. hogy félelem nélkül merj előremenni. Néha az is fontos. Az orra előtt volt Kazusi döbbent arca. Hosszú. Takako azon nyom­ ban meglendítette a jégtörőt Kazusi jobb csuklója felé. Valószínűleg már nem sokáig bírja tartani magát. Jött a második csapás. nem szenvedett túl nagy kárt. és hanyatt esett. Takako a se­ besült jobb lábával elvesztette az egyensúlyát. „Kevésbé találnak el.

Takako összeharapta a száját. Ha Takako most a jégtörő felszedésére koncentrált volna. Hirtelen meglódult a teste. amelyet kis híján megszúrtak. mint aki tudja: végzett vele. Takako tenyerében csak az éles fájdalom maradt. kinyújtotta hosszú lábát. teste oldal­ ra hanyatlott. A bal orrlyukából meleg folyadék csorgott elő. Takako lassan felült. Felsőtestét elrántotta előle. Most az arcára célzott! Takako felemelte a jégtörőt. mert akadálytalanul nyújtotta ki a kezét. hogy veszít. Miközben esett. Ráugrott Kazusi hátára.Kazusi a bal kezével dörzsölgette a mellét. és a bal térdére zuhant. Az ütés a feje bal oldalát érte. és lenézett Takakóra. Kazusi lehet. De nem úgy tett. és elgurult a közelben a földön. és oldalról teljes erőből belerúgott Kazusi bal térdébe. hogy felfogja. Kazusi torkát kurta nyögés hagyta el. ráadásul egy élet­ len tárggyal. Hátának a fele láthatóvá vált. fémes csattanással együtt a jégtörő eltűnt. de Kazusi azonnal lecsapott rá a nun­ csakuval. de a nuncsaku követte a testét. Egy magas. Teste megingott. hogy Kazusi már kezd hozzászokni a használatához. könnyen lehet. még élvezi is! Kazusi újra meglendítette a nuncsakut. hogy olyan arcot vá­ gott. [277] . Szétver egy lányt. Kazusi a szája szélét mosolyra ferdítette. Takako teste dőlni kezdett. Ennek semmi sem tabu. ez fix nem normális. és egy-két lépést tett előre. Kazusit szemmel tartva hátrált. Lehet. és a bal térdével a középpontban félfordulatot tett. Úgy tűnik. A franc. – Micsoda nő! – mondta. és szép vágású szeme becsukó­ dott.

hogy kidurrannak a szemgolyók. hosszínra növesztett manikűrjétől nem volt hajlandó megválni. hogy melyik ujját válassza. és próbálta Takako kezét elhessegetni. A helyüket be tudta tájolni. erővel befelé hajlította az ujjait. és a fejébe kapaszkodott. Kazusi szeméből vér és egy átlátszó zselészerű folyadék. Attól. Közben Takako érezte. Még beljebb nyomta az ujjait. nem. és felrántotta a fejét. majd tér­ den állva kiegyenesedett. Takako erősen kapaszkodott Kazusi­ ba. A hü­ velyk és a középső ujja is a második ujjpercig elmerült Kazu­ si szemében. egyfajta mutáns könny folyt kifelé. [278] . amiről Takako egy pillanat leforgása alatt döntött. Takako jobb kezének középső és hüvelykujja áthatolt Kazusi szorosan összezárt szemhéján. belemarkolt a hajába. és beásta ma­ gát a szemgödrébe. A körmei ápolását Takako soha nem mulasztotta el. Kazusi mintha megértette volna Takako szándékát. Hiábavaló volt. és akárhányszor kérte is tőle szá­ mon Tada tanár úr. hogy sok­ kal kisebb a szemüreg. – Áááááááááááá! Kazusi kiáltott. elengedte a nuncsakut. mint gondolta. Az arcába kapaszkodó Takako jobb kezét két kézzel lesöpörte magáról. felkelt. belemarkolt Takako hajába. és meghúzta. Letette a kezét. Ha volt valami. Összevissza rázta a testét. Annyi váratlan volt csak a dologban.Rácsimpaszkodott. Kazusi előredőlt. Takako rendíthetetlen volt. hogy le­ rázza magáról Takakót. hogy tel­ jes testével ránehezült. – Jáááááááááááááááá! Kazusi torkaszakadtából üvöltött. Mutató­ ujj és középső ujj… Nem. és nem hagyta magát. az atlétikaedzője. és összevissza rázta a kezét. akkor az az volt. a legnagyobb erőt a középső és a hüvelykujj tudja kifejteni. Takako szinte meglovagolta Kazusit. mert be­ csukta a szemét.

tisztára. kisapám? Takako érezte. Takako benyomta a jégtörő árat. Kazusi mindkét karját kinyújtotta és hadonászott. Kazusi keze. akkor meg nem mindegy? Takako behajlította a térdét. mint a hát­ úszásnál a Vasallo-startnál. lengette a karját aztán fe­ nékre huppant. semmi kétség. Felvette. mintha egy kis állatot taposna el. és próbálta lesöpörni. Takako ekkor a bal lábával taposott a nyakára. hanem mert élve­ zem. hogy ez így is volt). Rögtön meg is találta. Ezt már nem a harag miatt teszem. János Pál vagy a XIV. és mintha egy láthatatlan ellenséggel harcol­ na (igaz ugyan. Emiatt Kazusi kezében maradt né­ hány szál vagy néhány tucat szál haja. Mivel a torkán tapostak. megtorpant a mozgás­ ban. A szeme nyitva volt. pilla­ natok alatt belefúródott Kazusi torkába. és Kazusi szájába (látszott né­ hány fogtömése) két kézzel beleszúrta az árt. A karja lehanyat­ lott. Kazusi teste melltől lefelé a lábujja hegyéig görcsösen rángatózott. de a szemhéja szélétől befelé az egész teljesen piros volt. Albínó szeme persze nyitva volt. A tal­ pa felől olyan puha érzést közvetített. mint a papírfalak között süvöl­ tő szél. mint egy albínó majomé. de most nem törődött vele. dalai láma. körülötte a ragacsos vér festékként csorgott. ezúttal a lába közét szorította. amely Takako lábát akarta elhajtani. [279] . és Kazusi szabadon hagyott lába közébe taposott vele. Takako jobb lábát húzva odament hozzá. Kazusi kiabált. felemelte ezt a sebesült lábát. És akkor mi van? Végül is nem vagyok én II. amelyet az atlétikaedzéseken is használ. és pókhálóalakot rajzolt. Nem volt nehéz. – Se… – Kazusi szájából kicsúszott egy szó. erőtlenül püfölte. vörös volt a saját vérétől. Végül megállt. embriópózba gömbölyödött össze. hogy a szája mosolyra kunkorodik. Megkereste a jégtörő árat.Takako leszállt Kazusiról. A fehér alapon lila csíkos tornacipő. Kazusi feljajdult. hogy elzavarja on­ nan a lábát. Ránehezedett. – Segí…! Hogy képzeled. olyan volt a hangja. és oldalra fordulva.

mint egy megismételt két­ száz méteres időmérő után. Bár természetesen ha so­ káig tart. Ugyanazzal a lendülettel kinyújtotta a kezét. a lényeg ez. Takako újra felhúzta fájós jobb lábát. El kell menekülni. Nem tudja. Érezte. és nagy nehezen felállt. mert „a” Szóma Micukóról van szó).) nézett le Takakóra. hogy Szóma Micukónak mik a szándékai. kihúzta Kazusi szájából a jégtörőt. akkor nem nyerhet. már csak azért is.Jobb lábába hirtelen belenyilallt a fájdalom. belekapaszkodott egy közeli fa törzsébe. 11. Pisztollyal szemben nem nyer­ het. Jobb lába nagy sebességgel kezdett el­ nehezülni. (Kazusi feje egy hajszálnyit felemelkedett. aki a torkából akarta elővarázsolni a jégtörő árat.) Szóma Micuko (lányok. hogy a valódi harc épp csak harminc másodperc volt. és a földre ült. – Minden rendben? – kérőezte Micuko iszonyúan kedves hangon. Kicsit még kevesellte is. De a lényeg. és megpróbált felállni. Minden mást félretéve. Takako lerogyott Kazusi feje mellé. [280] . ha elmenekül. Takako hátrált. aztán visszaesett a földre. Jobban teszi. ezért ültében hátra­ fordult. Kedves közönség! Amit az imént lenyeltem. Olyan volt. de ettől még nem szabad megnyugodni. De… Ha netán Niida Kazusihoz hasonlóan „játszani” akar (ennek nagy az esélye. hogy a fogai közül kiszűrődő légzése olyan zakatoló. Győzött. Takako vetett egy pillantást Micuko jobbjára. Nem fordította Takakóra a fegyverét. Lehet. hogy győzött. és készenlétbe helyezte. most elő is veszem… – Takako! Váratlanul szólították meg a háta mögül. semmi esélye nem lett volna. Egy nagy auto­ mata pisztolyt tartott kecses kezében. Takako a vérrel borított jobb lábát ölelve újra lenézett Kazusi holttestére. mint egy mutatványos.

(A Siroivai Középiskola két messze legszebb lánya nézett itt szembe egymással. meg különben sem félt Micukótól. Egy nagyon szép [281] . hogy a teste ingadozik. ebbe a fiúba nagyon szerelmes volt. akkor is azt mondta azzal a sajátos hanghordozásával: „Semmitől sem félek. hogy mit akarhat Micuko. talán a jobb lábából kiömlött vér nagy mennyisége miatt. és nem is reszketett. Méltóságán alulinak tartotta. aki régen (azaz alig két-három hónapja) tetszett neki. aki nem nyalizik nekem. Takako megint azt válaszolta: – Hát… – Úgy érezte. Azt a mindenségit. csak nézte az arcát. de volt barátnője. – Hát… Micuko tüzetesen megszemlélte Kazusi holttestét. – Azzal az eggyel intézted el? Ez hihetetlen. hogy te vagy az egyetlen lány. mint aki tényleg szívből el van ragadtatva. Sőt még vidámnak is tűnt. amikor Micukóhoz beszélt. Úgy beszélt. mint a többi lány. amióta középiskolás lett. szépnek lenni… Takako azóta figyel­ te. – Hallod… – mondta Micuko. mi­ csoda gyönyörűség!) Igaza volt Micukónak. Nincs mitől félnem. Verseny előtt is. A Szugimura Hirokival szembeni igen halvány érzelmeivel el­ lentétben. Angyali arcában csillogó szemek.Válaszolt. Körítés­ nek egy kinyomott szemű fiú hullája. Ekkor Takakónak eszébe jutott egy felsőbb éves fiú szavajárá­ sa.” Senkinek sem nyalizni. tisztellek. Takako még mindig nem tudta eldönteni. Takako az élete árán sem lett volna hajlandó bárkinek is nyalizni. Ez a fiú a mostani stílusára is nagy hatást gyakorolt. és iszonyú sebekkel tarkítva kukkantott be a terembe. – Már régóta gondolkoztam azon. mint nő a nőt. Azután rá­ nézett a Takako kezében lévő jégtörő árra. amikor a barátaival valami verekedésbe keveredett.

és a szép formájú lábai. Hason csúszott to­ vább a földön. – Ezért nagyon… Micuko felkapta a Colt Governmentet. Rögtön rá is jött: miért beszél Micuko múlt időben? Micuko szeme ravaszul nevetett. Rögtön vissza is estek a földre. Megpördült. mint te. és a gyors ütemben még tovább futó Takako matrózblúzának hátán pontosan három luk ke­ letkezett. Kicsit olyan. Ezért nagyon… Takako szeme tágra nyílt. Délután két óra körül járt az idő. és futásnak indult. és így szólt: – Nagyon kár… [Maradt 24 fő] 38 Noriko légzése egyre hevesebb lett. Hogy most eszébe jutottak… Én… igazából félek ettől a Micukótól? – Egy kicsit féltékenykedtem is rád – folytatta Micuko. de attól még sprintjével nem ho­ zott szégyent az atlétikakör legjobbja névre. mint Ogava Szakura. Takako szinte fejest ugrott előre. amelyet Kavada adott neki. csendes. Már vagy húsz métert eltávolodott a fák között az enyhe lejtőn. – Szép is voltál. hogy egy ki­ csit leszbi vagyok? Hihihi. Takako némán hallgatta. [282] . amikor Niida Kazusival küz­ dött.lány. akár egy tó az erdő mélyén… Na de mindegy. Háromszor egymás után meghúzta a ravaszt. Lehet. az egymással kont­ rasztot alkotó fehér bal és piros jobb szoknyáját kifordítva felcsapódtak. ez már mind a múlté. Micuko leeresztette a fegyvert. Ezután visszatért a jelen időhöz: – Én szeretem az olyan lányokat. Valami nem stimmelt. De – gondolta ugyanakkor – egészen mostanáig még akkor sem jutottak eszébe a fiú szavai. meg nálam jobb kislány. Eléggé húzta a jobb lábát. Nem hasz­ nált a nátha elleni gyógyszer.

[283] . – Kavada – szólította meg Súja. Norikónak csukva volt a szeme. – Ha vérmérgezést kapott… Kis szünetet tartott. Súja az egyik palackban maradt vi­ zet mind ráöntötte Noriko zsebkendőjére. Súja visszafordult Kavadához. de mintha köszönetet mondana. – No­ rikóra bökött az állával. Kavada a csukott szemmel fekvő Norikóra pillantott. Súján megint majdnem eluralkodott az idegesség. aztán folytatta: – Nem fog meggyógyulni attól. És még nem is lóg bele a til­ tott mezőbe. nagy nehe­ zen visszafogta magát. hogy letörölje vele Noriko izzadságban úszó ar­ cát. – Hova? Súja összeszorította a száját. – Egyre rosszabb. hátát egy fatörzsnek döntve. aki végig ugyanabban a póz­ ban. Jobb keze a térdére fektetett Remington sörétes puska markolatán nyugodott. ott biztos lenne hasznosabb gyógyszer.de a rövid idő alatt mintha tetemes mennyiségű húst lefarag­ tak volna Noriko arcáról. Ha eljutnánk addig. – Mi az? – Menjünk! Kavada felhúzta a szemöldökét. törökülésben ült és cigaret­ tázott. kicsit bólintott. miközben lassan fújta ki a füstöt a szája szélén. majd visszatette a homlokára. – Lehet. és folytatta: – Egy orvosi rendelő jele is szerepel a térképen. hogy már nem bírom tovább elviselni. nem? A tele­ püléstől távolabb. hogy melegben fektetjük le. amelyet újra be­ nedvesített. – Azt mondom. Kivette a cigarettát a szájá­ ból. – Pont ezért. északra van. tényleg – válaszolta Kavada. hogy igazad van. – Ja.

én elmegyek egyedül is Norikó­ val. Noriko csak a fejét fordította oldalra.– Menjünk! – mondta Súja még egyszer. A hom­ lokán lévő zsebkendő letoccsant a földre. ha már azelőtt kikészülsz. – Ha azt mondod. nem menekülhetünk meg. Kavada félrehajtotta a fejét. Szerződés felbontva. Nehézkes légzésével szaggatottan csak ennyit mondott. De azért megmondta. – Legalább másfél kilométer az orvosi rendelőig. – Noriko! – rázta Súja a fejét. – Súja… A háta mögül Noriko hangját hallotta. és mit csinálsz. vagy talán azért. De ennyire tar­ tasz a veszélytől? Ennyire csak magadra gondolsz? Súja egy darabig Kavada szemébe nézett. hogy meg akarsz minket ölni. ha addig tiltott zóná­ ba kerül? Kavada nem mondott semmit. – Várjunk a sötétedésig. Várjuk meg a sötétedést! Súja a fogait csikorgatta. és Sújára nézett. – Te… – folytatta Súja. Csináld egyedül! – vágta hozzá Súja. és elkezdte összerakni a maga és Noriko csomagját. Kavada arca nyu­ godt maradt. – Nem érted? Egyre gyengébb vagy. Most veszé­ lyes lenne mozognunk. – Nem azt mondom. [284] . Mi van. hogy megmenekül­ nénk? Súja újra visszafordult Kavadához. hogy talán el kell válnia az útjaiknak. aztán elnyomta a földön. Az idegesség miatt. – Ne csináld! Ha Kavada nincs velünk. Újra beleszívott a cigijébe. nem jössz. ezért megfordult. a hangja egy kicsit megremegett. mert belegondolt.

és kicsit kerekdedebb arcú anyja. Ajako. aztán a mellette lévő Sújára pil­ lantva mondta: – Te azt sem tudod. hogy rengeteg vért vesztett ezekből a sebekből plusz a lábából. Takako. hogy a húga. attól függetlenül. hogy Súja végig ott vigyázott Norikóra. a fejét lógatta. A családja – apja és anyja meg a két évvel fiatalabb húga a házuk kapuja elől integettek neki. melyik gyógyszert lehet használni. – Viszlát. akinek jel­ legzetes arcvonásait Takako örökölte. Jaj – gondolta álmában Takako. és megnézte a pulzusát.– Várj! – mondta Kavada. hogy már több mint félóra el­ telt azóta. Mellettük a kutyájuk. Aztán Kitazava Kaorut látta. viszlát! – mondta. Megint borostás állához ért. Ajako sír. – Szánalmas. és da­ cára annak is. [285] . Az ő törékeny alakját. hogy a hátába lőttek hármat. most a sarkadra kell állnod. és csóválta a farkát. Egy kicsit tanulhatnál tőlem. amelyet Niida Kazusi lőtt meg nyílpuskával. de ez már nem jutott el a tudatáig. akinek nyafoghatott. Szóma Micuko már rég elment. [Maradt 24 fő] 39 Annak ellenére. Látta. odament No­ rikóhoz. Hanako. és Súját nézte. megfogta a bal karját. okos nőstény kutya volt. Kicsit félrehajtotta a fejét. Csigusza Takako még mindig élt. vigyázz ám apára és anyára! Úgyis túlságosan elkényeztetnek. az egyetlen barátnője. Hallod. Megyek én is – mondta. aki már hét éve társa. akire Ajako ütött. Jóképű apja. Ezt Kavada úgy húszpercenként megismételte. – Jól van. Takako kiskora óta nevelgette. Lassan felemelkedett. csak szomorú arccal hallgattak. Takako félig ébren álmot látott. Pedig még csak tizenöt évet éltem.

Micsoda felületesség. – Te sokkal szebb vagy nála. de mintha valami olyasmi lenne: „És Vele mi van?” Vele? Ekkor megváltozott a helyszín. Merthogy azt a termet második őszén lerombolták. te mondtad egyszer. Tényleg. Csak… Egy kicsit azért rossz. Egy parkban van. Ez nem képzelgés. de elég alacsonyan van a saját látószöge. Az a hit volt. Csigusza – mondta. Először is viszlát. Most szorgalmasan fáslizgatta a térdét. akkor nincs félni­ valója a pokoltól sem? Igen. – Hallod?! – mondta Takako.…Neked is. Ekkor megint változott a kép. – Gyönyörű a barátnőd. Amikor vele beszéltem. Ez… Ott volt egy felsőbb éves fiú. de az a kapcsolat. Valamiért nem hallja jól. A teremben nem volt senki más Takakón és azon a fiún kívül. Nem félek. Ajajaj. Kaoru. mert egy ideje fájlalta. Ez tényleg megtörtént. fekete csíkos zöld sort. – Tényleg? – emelte fel a fejét a fiú. Örült. Rövidre vágott. Na­ gyon összeilletek szerintem. és az atlétikakör termébe ju­ tott. hogy ő szebb. Akadályfutásban volt jó. Hű. Takako vegyes érzelmekkel telve nevetett. hogy második nyara van. Ki­ csit simlis. – Csigusza. de kedves tekintet. te nem jársz senkivel? – kérdezte a fiú mosolyog­ va. Megállapította. FUCK OFF feliratit fehér póló. és elmosolyodott. mert elő­ ször dicsérte meg a fiú a szépségét. elöl felállított haj. ame­ lyikben egy másik lánynak azt lehet mondani. az nagyon szorosnak és bizalomteljesnek tűnt számára. [286] . hogy így egyedül kell meghalnom… Kaoru mintha kiáltott volna valamit. hogy ha megtesz az ember minden tőle telhetőt. és új klubházat építettek helyette. én sem voltam különb a többi csaj­ nál.

Gyere. Jelenleg senkibe. és az első napi beszélgetésükkor valaho­ gyan arra terelődött a téma. hogy át-átjáro­ gattak egymáshoz. – De én gyáva vagyok… Nem fog menni. és Hiroki megjegyezte: [287] . Tényleg. – Hékás! A fiúk nem sírnak. – Te szerelmes vagy valakibe? – Nem. de leg­ alábbis vallj neki szerelmet. irántam nem érzel semmit? De azért folytatta. ez én vagyok. Ak­ kortól kezdett el nőni. Általános iskola második vagy harmadik évében? Szugimura Hiroki ott sírt előtte. Megint változott a helyszín. – Te… te mit tennél. Mi van már. és Hiroki megkérdezte: – Mi baj. Hiroki a következő évtől kezdett el kung-fuzni. aztán elmondta. és túlnőtte Takakót is. nézd meg őket! – Jó… Hiroki a szemét törölgetve ment utána. talán még Takako magasabb is volt nála. csak gyerekkoromban. Általános végéig még olyan volt a viszonyuk. úgyhogy nem tudom. Másodikban egy osztályba kerültek. – Ez komoly? Akkor gyorsan bolondulj bele valakibe. micsoda dolog! Erősebbnek kell lenned. A rossz gyere­ kek elvették Hirokitól a frissen vásárolt képregényét. Egyszer Takako magába volt zuhanva. ha valaki azt mondja neked. mint most. középiskola. Nem volt olyan magas. hogy szerel­ mes beléd? – Hát… még nem mondták soha.Ó. Na gyere! A kutyánknak kölykei születtek. Takako ekkor megint elgondolkozott egy kicsit. Takako? Történt valami? Takako egy kicsit gondolkozott.

Neked még mindig nincs csajod? – Hagyjál már! …Végig ilyen felemás kapcsolatban voltunk. ez nem túl férfias… Ne bőgj már! Ekkora nagy melák.– Hallom. de most a hátán feküdt. Az jutott először eszébe. Hiába szerettük egy­ mást egy kicsit. Elvi­ leg a hasára esett. hogy az a felsőbb éves tetszett nekem. – Hogy?… Olyan volt a hangja. van egy ritka jóképű felsőbb éves a klubodban. – Kitől hallottad? – Hát. – Takako. A délután szelíd fényében Szugimura Hiroki nézett le rá. mint amikor erőszakkal kitárunk egy be­ rozsdállt ajtót. – Mellette térdelt. Meg tudsz érteni? Hiroki mostani arca lebegett előtte. Akkor állapította meg. Kábultan kinyitotta a szemét. Ne halj meg! Mi van már. Hi­ roki mögött fakoronák. közöttük pedig a kék ég néhány pac­ nijából kirajzolódó bonyolult. hogy Takako még egyetlenegyszer magá­ hoz tért. függetlenül attól. A szavai mögött ott volt. és feltámasztotta a fejét. mégse fejlődött semmit! A sors fintora lehet. hékás. Rorschach-tesztre hajazó minta látszódott. Sírt. – Hogy kerülsz ide? Hiroki csak annyit mondott: – Csak úgy. Össze fog jönni a dolog? – Nem. hogy Hiroki nem sír. mert a jobb keze alatt érezte az aljnö­ [288] . Talán Hiroki bevit­ te a közeli bozótba. Van barátnője. bár ezt lehet. hogy már nem húzza sokáig. Jó. A kérdés csak azután merült fel benne. hogy „…és te bele vagy esve”. hogy csak beképzelem magamnak? Én legalábbis egy kicsit szerelmes voltam beléd. csak úgy.

de össze volt zavarodva. de te már biztos messze jártál. Épp csak fél másodpercig másra figyeltem. Tényleg úgy tűnt.) Hiroki azután halkan megkérdezte: – Ki bánt el veled? Ja. csak a füle cseng… Meg azt is. és teljes erejéből futott tovább. és szólongattalak. – Én az iskolából kijövet elrejtőztem. Ja – gondolta Takako. Hiroki várt rá. amerre eltűntél. De sírás helyett inkább nagy nehezen mozgásra bírta az arc­ izmait. csak nézte Hiroki arcát. Aztán te tel­ jes erődből nekilódultál. és érzéketlen volt. kevéssel azután. és nekivágott a sötétségnek. Ez fontos információ volt. akkor van ott valaki. (A bal keze. Jaj. [289] . – Ne haragudj – mondta aztán. sírhatnékja támadt. és vártam rád – mondta Hiroki. Ahogyan benne is felvetődött. de könnyen lehet. hogy végig őt kereste. és azt hit­ te. És valószínűleg… Bár az előbb azt mondta. – Micuko – válaszolta Takako. illetve az egész bal oldala el volt zsib­ badva. és mintha valamit vissza akarna fojtani. Takako nem tudta. és szem elől tévesztettelek. igen. hogy ha nem cseng. és ott várt rá. miről van szó. és mosolyra igazította őket. – De képzeld. hogy kijött az iskolából. Ahogy erre gondolt. Annak az utóhatása lehet. egy pillanat­ ra összeszorította az ajkait. hogy Ni­ ida Kazusi oldalról fejbe kólintotta. „csak úgy” rátalált. Akamacu visszajött oda. Niida Kazusi már nem számí­ tott. – Vigyázz vele! Hiroki bólintott. kitette magát a veszélynek. mintha hallott volna valamit halkan. Futottam arra.vényzetet.

– Igen. – Hát még te! – mondta Hiroki. – Jó. – Nem. de már nem jött ki hozzá elég levegő a torkán. amiről beszélnie kéne. – Tetszik neked valaki? Hirokinak egy kicsit megmozdult a szemöldöke. hogy a testét na­ gyon hidegnek. Takako feje majdnem leha­ nyatlott hátrafelé. Legalább nem magányo­ [290] . de közben valamiért nagyon forrónak is érezte. Csak Hiroki sze­ mébe nézett szüntelenül. Úgyis mindjárt vége. Úgy tűnt. – De ugye nem én? Hiroki szomorú arcán mosoly futott át egy pillanatig. de halkan válaszolt. istenem? Takako mélyen Hiroki szemébe nézett és elmosolyodott. hogy melyik a legfontosabb téma. de eszébe jutott egy furcsa kérdés. – Ölelj meg egy kicsit legalább. Hálás volt. Takako tudta. mintha hirtelen szétterjedt volna benne a méreg. és az csúszott ki a száján. – Köszönöm. Hiroki összeszorított szájjal felemelte Takako felsőtestét. és meg akarta köszönni. és két kézzel magához szorította.– Tényleg? – mondta. de akkor… Takako egy nagyot sóhajtott. – Maradj ám életben. Hiroki! Megengedsz nekem még egy szót. megint ki tud mondani egy félmondatot. Különös volt. hogy már nem sokat bír kimondani. de Hiroki azt is megtartotta. és gondol­ kozott. – Nagyon jó pasi lettél. – A legjobb nő vagy a vilá­ gon! Takako egy rövidkét nevetett.

– A következő az a fa. Takako teljes súlyával ránehezedő élettelen testét ölelve. hogy tiszta-e a levegő. Sújáék először a tengerpart mentén átmentek a C4-es zónán. Hátrafordult. – Noriko. hogy idáig eljussa­ nak. Mindig mozogtak egy kicsit. Szugimura Hiro­ ki. körülbelül két perc múlva. azután az északi hegy lábát követve kelet felé indultak. ahol legelőször voltak. Jó. Elvileg már a kétharmadát megtették az orvosi rendelőig tartó útnak. Súja a feje mögött érezte Noriko nehézkes lélegzetvételét. amikor pedig sűrű bozóton kellett átvágniuk. és ellenőrizte. – Jó. A szeme végig nyitva volt. aztán meghúz­ ták magukat. még egy jó darabig sírt. Noriko bólintott. Egy ölnyi vastag szilfa mögött voltak. Súja felemelkedett. aki a végén velem van. nem téveszthették el). követte az utasítást. Súja. Ebben a testtartásban halt meg Csigusza Takako. Norikóval a hátán. akkor mind­ járt meglátják jobb kéz felől lent az iskola épületét. és elindult az alacsony fűvel borított. indulunk – mondta Kavada.san kell meghalnom. ere­ detileg szántóföldként szolgáló puha földön. de tényleg nem volt könnyű fényes nap­ pal közlekedni. rend­ ben? – Oké. mint egy anya a gyermekéhez. A shotgunját feltartva figyelmesen körbekémlelt. A térkép mezői szerint az F6ban vagy az F7 környékén jártak. Kavada előredobott néhány kavicsot. hogy pont Hiroki az. Sújáékét is bele­ [291] . Több mint félóra kellett. Ha nem vétették el az irányt (Kavada a vezető. [Maradt 23 fő] 40 – Fejeket behúzni! – mondta Kavada. mindjárt ott vagyunk! – mondta. Tényleg jó.

A shot­ gun csöve mindig pontosan együtt mozgott a fejével. mielőtt veletek talál­ koztam volna. Nanahara? Súja nevetett. – Ja. – Noriko tök könnyű. – Komolyan? – Aha. [292] . Ha tudom. de… Súja pánikolt. és elfelejtett megbizonyosodni a leg­ fontosabbról. hogy orvosi rendelő? Kavada hátra sem fordulva röhögött egyet. ha jól tudom. Most egy kicsit vékonyabb fához értek és megálltak. – Nem kell – rázta Súja a fejét. de Kavada rögtön mondta: – Rendelő az. – Minél hamarabb oda akarok érni. akkor pihenhetünk. – Mert ha igen. és körbe-körbenézelődött. Nem gondoltam. de Sújának hirtelen kétségei tá­ madtak. hogy szükség lesz rá. Rögtön Súja mellé lépett. Súja elkerekítette a szemét. jó – válaszolta Kavada. – Nem vagy fáradt. Lehet. szerezhettem volna megfelelőbb gyógyszert. – Kavada! – Mi az? – A térképen az a jel biztos.értve. Az éjjel körbejártam a szigetet. Súja só­ hajtott. Megnéztem. Kavada minden csomagot a bal kezében tartott. hogy én vagyok a hülye? Mindig hajlamos volt elkapkodni a dolgokat. a pus­ kát pedig a jobbjában. – Nem. – Te mondtad.

Viszont egy lelket sem lehetett látni a környéken. – Semmi baj – mondta Kavada halkan. Súja megdermedt. azzal nemcsak magát. Ez teljesen olyan. mintha… [293] . Ha nem. azt mondta: – Közel van. egy cédrusszerű. Megint egy újabb. Ő meg itt kuksol. aki védelmezőn kinyújtotta a bal karját. hanem még Norikót is kiszolgáltatja. Talán azt akarja mondani. magas fákból álló fasor takarta el a kilátást. – Hát ezeknek is lehetne jobb dolguk. és körülnézett. ahol úgy tíz méterre innen. eny­ he emelkedő vezetett arrafelé. Persze hogy szép álom volt azt hinni. amikor megtudta. amit eddig vissza­ tartott. amikor fegyverropogás hallatszott. Mintha az utóbbi három lö­ vés hangja egy hajszálnyit hangosabban szólt volna. Kavadára nézett. Abban a pillanatban egy sorozat hallatszott. – Nem ránk céloz. Össze kell kapnia magát. Gyorsan összehúzta magát. három lövés. – Tűzpárbaj – lökte oda Kavada. Súja ugyan megkönnyebbült. hogy ők biz­ tonságban vannak. Miközben beszélt. Kavada kinézte a következő helyet. hogy vége legyen. gond nélkül eljutnak a rendelőig. – Jó… – kezdte Kavada mondani. Gondolatban egy jókorát koppintott a saját fejére.Súja megkönnyebbült. Ez most halkabb volt. Ráadásul itt az orra előtt. Kavada némán bólintott. hogy azon túlra mennek? Súja egy fújással kiengedte mellkasából. és mutatta vele a haladási irányt. Valakik már megint egymást gyilkolják. Kettő. és várja. ahol most voltak. hanem le sem téve No­ rikót. Súja direkt nem vette elő a fegyverét. de öntudatlanul is a száját harapdálta. Onnan.

Megint felbukkant az elméjében a fekete ruhás férfi képe. A szavai eddigre belefulladtak a zihálásába. mindketten ilyenek. – Állíts fel… – mondta halkan Noriko. Azután újra csend. hogy Noriko mit akar mondani. és odaszólt neki: – Ugye eszedbe sem jut. szóval éppen most ölnek meg egy ártatlant? És fennáll a lehetősége. hogy derűs napokon könnyen olvashatók a gondolatok. Akkor Noriko szólt a hátáról: – Súja… – Súja még a hátán át is érezte. Súja hátrafordította a fejét. és a hangja csak suttogás volt. magukra hoz veszélyt. „No. A hely. azután motyogta: – Nem… – Igaza volt Kavadának. ahol most vannak. – Meg kell… Lehet. A vállán keresztül látta Noriko résnyire nyitott szemét. Ó. nagy eséllyel hamarosan felbukkan. Most az a legfontosabb. hogy Norikót baj nélkül elszállítsák a rendelőig. mi megy végig benne (igaz. meghallja a lövések hangját. Megint felelgettek egyet a fegyverek. milyen jó. Ha beleártja magát a csatározásba. De a fülükbe jutott fegyverropogás nem gépfegyverből jött. látja. vagy valami hasonló hülyeséget). de Súja tudta. hogy valaki… – folytatta.” Kavada háttal állt Sújának. aki Jukikót és Jumikót megölte. aki a lá­ nyokat megölte. Meg te. nagyjából egyenesen délre lent volt az északi hegy csúcsától. ön még nem került sorra. Lehet. Ezért ha az. Nan­ ahara?! Súja nagyot nyelt. Nanahara úr. hogy akik most egy­ másra lövöldöznek. ahol Kitano Jukikót és Kuszaka Jumikót megölték. hogy valakit. aki nem akar beszállni ebbe a játékba. akkor most te. mondta is. de mintha átlátta volna. milyen magas láza van. Tehát valószínűleg egyikük sem azonos azzal. hogy odamenj és leállítsd őket. [294] .

10. Nem tudta. Valószínűleg mind a ketten össze voltak za­ [295] . tűlevelű fák között. késszerű levelek között kellett átbújnia. Jóval a felett pedig innen is látható volt az északi hegy kilátója.) tapadt. A fákon túl sűrű bozót nőtt. Súja széthajtogatta a leveleket. felette pedig folytatódott a sűrű erdő. nem így történt. – Elővette a zsebéből a Smith & Wessont. A ház túloldalát a hegy meredeken leszakadt fala ölelte. Egy ház állt ott. Lejteni kezdett a lába alatt a talaj. és az innenső falá­ hoz. mi vezethetett a lövöldözéshez. A ház főépülete Súja felől nézve balra volt. Előfordulhat. és két oldalról belógó hosszú. Leengedte Norikót a hátáról. hogy az egyik rálőtt a másikra. Súja végre elért a bozót széléig. Hiro­ no pedig a kert túlsó végén. Természetesen mindkettőjüknél lőfegyver. de már nekilódult. és átvágott a magas. majd Kavadához szólt. hogy Kavada szól. Kettejük távolsága jó. rögtön a bekötőút mellett lévő sufniféleség felé figyelt. Felemelte a fejét egy pillanatra. Minami Kaori (lányok. – Vigyázz Norikóra! – Hé. Annak a bejáratánál is észre lehetett venni valakit. Régi földszintes faház. ha megvan tizenöt méter. és kidugta a fejét. Simizu Hirono (lányok. nagy. háromszögletű tetős tipikus falusi szerkezettel. Kavada hátrafordult. fejét behúzva. – Hé. Ne­ kidőlt a fa törzsének. ugye nem… Súja meg se hallotta. 20. amely mögött rejtőzött. Körbe-körbetekingetve haladt felfelé a lejtőn. ahol Ku­ szaka Jumiko és Kitano Jukiko meghalt.Súja összeszorította a fogát. Megint megszólaltak a fegyverek. De Súja mégis azt gondolta. Norikónak odaszólt: – Megnézem. nehogy már… Hallotta. egy lányt. Jobb kéz felé egy burkolatlan bekötőút volt.) volt az.

durranás hallatszott. méghozzá éles lőszerrel. Megint Kaori felé fordult. és egy kis sárgaréz töltényhüvely repült a levegőbe. tisztára. Ezzel szemben Simizu Hirono ama bizonyos Szóma Micuko-féle bandába tartozott. Akkor vette észre. és egyikük sem bízott a má­ sikban. Minami Kaori szerette a sztárokat. Kaori kinézett a raktár bejárata mögül. hogy a maguk módján mindketten helyes. de mielőtt Súja cselekedett volna. de annak ékes bi­ zonyítékaként. És ez a két lány egymásra lövöldözik. mígnem aztán megkezdődött a tűzharc… Maga a döntés lehet. hogy Súja nőpárti nézetein alapult. Súja felegyenesedett. ne már. de a lényeg. véletlenül találkoztak. Ő már jóval gyakorlottabban csinál­ ta. és kiszórta az üres töltényhüvelyeket. harmadikos középiskolás lányok voltak. Az egész nem volt több néhány másodpercnél. amitől fűrészpor szállt szerteszét. Kaori gyorsan behúzta a fejét. Súja helyzetéből Hironónak szinte az egész testfelületét látni lehetett. és lőtt egyet Hirono felé. de azonnal kiáltott: [296] . mint egy seriff – futott át az agyán. de hüvely nem repült. Olyan mozdulattal csinálta. Jó. Komolyan. ez logikus. Legalábbis ennek vala­ hogy véget kellett vetni… Míg ő felmérte a helyzetet. de mindenesetre nem nézhette tétlenül. gyakran beszélgetett a barátaival a kedvenc akárki­ jéről. mint amikor a gyerekek vízipisztolyoznak. Jaj. Ennek ellenére elég gyors mozdulatokkal töltött újra a sérült kezével. Biztos Kaori meglőt­ te valahol a karján. és a levegőbe lőtt egyet a Smith & Wes­ sonnal. Az egyik a raktár oszlopába talált. hogy Hirono kinyitotta a revolver forgótárát. hogy Hirono bal keze vörösre festődött. …Most nem ezen kell filozofálni. Látta.varodva. hogy mégsem azzal lőtt. és nem volt egészen problé­ mamentes a természete. mintha éppen egy rossz álmot látna. Hirono két lövéssel viszonozta. hogy sikerült egy eredeti fényképet sze­ reznie. megint úrrá lett rajta az az érzés. vagy ujjongott.

és néhány lépéssel előtte sé­ tált. és a kislánytól eltérő útvonalon repült a levegőbe. megállt…Ömlött a vér. mert elvesztette uralmát a te­ herautója felett. Az első Kaori jobb vállát érte. A betonkerítés alján több mint egy méteren keresztül húzódott a vérnyom. míg folytatta: – Na! Fejezzétek be! Én együtt vagyok Nakagava Norikóval! – Jobbnak látta egyelőre nem felhozni Kavada nevét. [297] . Ehhez hasonlót érzett most is. A kis­ lány hamarabb ért vissza a járdára – vállal lefelé. Kétszer egymás után. amelynek Súja egyszer tanúja volt. tudja. A következő pillanatokban történtek ahhoz a balesethez ha­ sonlítottak. Súja az egész eseménysorozatot – különösen onnantól. addig a pillanatig. aki ott van és látja. hogy micsoda elcsépelt szöveg ez. és Súját nézte. Őszi délután volt. De más szófordulat nem jutott eszébe. hogy a teherautó leszállt az útról. arra gondolt. Simizu Hirono rögtön le is vette a szemét Sújáról. És… Kaori bambán cövekelt ott. és rálőtt a teljesen védtelen Ka­ orira. Újra az el­ lenfelére. Hirono felemelte a fegyverét. de nincs mód megakadályozni. de az iskolatáska levált a vállá­ ról. felfutott a járdára. amíg bele­ ment a lányba – lassított felvételként érzékelte. teljesen védtelenül. Mindenki. hogy Kaori testének fele kilóg a raktár bejárata árnyékából. – Bízza­ tok bennem! Miközben kimondta. és az írt menti betonkerítés fogta meg. azután egyszerre fordultak Súja felé. Kaorira emelte. csúszott még a járda szélén.– Hagyjátok abba! Hirono és Kaori megdermedtek. az meg átszakította a védőkorlátot. Súja abban a pillanatban eszmélt rá. kevéssel a tizenegyedik születésnapja előtt. Súja nem vette le a szemét az arcukról. Valószínűtlennek tűnik. amikor egy sofőr elaludhatott a volánnál. hogy mi fog történni. és elcsapott egy alsós kislányt. aki Sújához hason­ lóan hazafelé tartott az iskolából.

ahon­ nan Kaorinak fektében csak a lába látszott ki. aranyszínű lánc csüngött le a földre. hogy „Ugye megmondtam?”. amely kis szigetnek látszott a vértócsa közepén. – Francba! Súja feljajdult. A matrózblúza melléről egy vékony. sztárok koncertjére menni. akit. mire visszafordult abba az irányba. ahol Kaori feküdt. és elrohant bal kéz felé nyugatra. ahon­ nan Sújáék jöttek. ráadásul. és elfutott a raktár felé. Jaj… Mi lett ebből… Ez a lány már nem tud többet sztárokról pletykálni. és eltűnt Súja szeme elől. Egy régi traktoron kívül nem is volt más a raktárban. ahon­ nan jött. Bevetette magát a bozótba. Kitekert póz­ ban dőlt az oldalára. és álmodozón nézett a levegőbe. Kavada otthagyta Norikót. és odasietett Sújához. A második telibe találta a fejét. A szeme nyitva maradt. Reszketve térdelt le Kaori mellé. Súja látta. de nem szólt semmit. Az a népszerű hogyishívják férfisztár vidáman nevetett le róla. hogy Kaori fejének egy része – a bal halántékától felfelé – egy az egyben lerobban. hogy meg sem kellett volna halnia? Hangokat hallott. Kavada ar­ cára volt írva. A felszínén pedig a raktárpadló apró porszemei úszkáltak. aztán előjött a bozótból. tétovázott. Utána Hirono rápillantott Sújára… Azonnal megfordult. és tócsává kezdett alakulni az arca alatt a raktár betonpadlóján. Csak szenvtelenül begyűjtötte Kaori fegyverét és há­ [298] .amitől a teste egy félfordulatot tett jobbra. a szájából folyó vér egyesült a fejéből és a vállából eredővel. Súja reszketett. a végén pedig egy aranyszínű medalion. Kaori elvágódott a raktár bejáratánál. és a bozótból Kavada meg Noriko arca bukkant elő. lehet. ha ő egy ki­ csit ügyesebben csinálta volna. úgy látszik. Kavada támogatott fél kézzel.

Ugyanúgy. A lényeg. A rendelő előtt egy fe­ hér kisbusz parkolt. Azon túl meglepően közelinek tűnt a Szeto-beltenger többi szigetének körvonala. Véletlen szerencse volt. aztán egy hirtelen ötlettel odaguggolt hozzá. De Súja tekintete ennek ellenére Kaori holttestére szegező­ dött. talán az orvos használta. ha nincs közben semmi más viszonyítási pont. de az a keskeny út a sziget keleti partján futó kiépített útba kellett hogy torkolljon. A térkép szerint kevesebb mint két kilométer utat [299] . és a fényfoltok egyre sűrűsöd­ tek a látóhatár vége felé. Sújáék a hegyen ke­ resztül jöttek. hogy baj nélkül eljutottak idáig. – Nyomás! Siess! – közölte. a tetőt borító fekete cserepeknek kifehéredett a sarka az idők során. A tenger csillogott a délutáni fényben. Rögtön eltávolodtak onnan. zölddel kevert élénk­ kék. Deszkafalai megfeketedtek. mint a siroivai kikötő beton védőgátját ver­ deső koszos árnyalat. és a háta mögött az északi hegy magasodott. de mivel a ten­ geren kisebbnek érzékeljük a távolságokat. hogy megérkeztek. és mozdulni sem bírt. ahol Minami Kaori meghalt. Bármikor megjelenhetett valaki – különösen a gépfegyveres valaki. [Maradt 22 fő) 41 Az orvosi rendelő egy kis. hogy veszélyes. és Sújáéktól nézve a kisbusz mögött látszott a tenger. Persze ő is tudta. míg végül Kavada a karjánál fog­ va el nem rángatta onnan. és a jobb keze kisujj felőli élével lezárta a szemét. régi. aki meghallotta a fegyverropogást. mint annál a háznál. ahol Kaori meghalt. a víz felszíne szikrázva verte vissza a nap langyos sugarait. de nem is jött a nyomukban a gépfegyver ro­ pogása. A színe egyáltalán nem olyan volt. egy kis burkolatlan út vezetett hozzá. földszintes fa­ ház volt. legalább négy vagy öt kilomé­ terre kellett lenniük innen.tizsákját. Hullám szinte nem is volt. hanem gyönyörű.

Történt vajon valami? Súja. és megkérdezte Kavadát: – Három hajó van?! – Ühüm – válaszolta Kavada. De megakadt a szeme valami zavaró objektumon. amelyet Szakamocsi említett. hogy egyegy lesz a négy égtáj felé. – Mivel Hjógo is a Szeto-beltenger mentén van. Utána odament az épülethez. A kocsi alá is benézett. [300] .kellett megtenniük. és tényleg csak egyet láttak nyuga­ ton. azért. – A tavalyi hjógói Program is ilyen szigeten volt? – Igen – biccentett Kavada. Kulcsra volt zárva. és körbejárta. kinyitotta az ajtót. hogy bárki bármi­ kor megtámadhatja őket. A győztes arra száll fel. és először ellenőrizte a kisbuszt. Azután a csúcsára állított háromszög for­ mában betört üvegen át benyúlt. A nagy viszi vissza az iskolában látott katonákat a játék végén. Persze az őrhajó lehet. hogy várjanak. és várt egy darabig. Kavada utána szólt. – A legkisebb az őrhajó. Csakhogy valamiért három volt belőlük egymás mellett. a bejárat tolóaj­ taját vizsgálta meg. A köztük lévő arra való. és a le­ vágott végű nyél szélével betörte a tejüveget. Súja iszonyúan elfáradt Noriko ci­ pelésében. és be­ ment. és puskájával a kezében lement a lejtőn a rendelő felé. A beltenger partját érintő tartományok Prog­ ramjait szinte kivétel nélkül szigeteken rendezik. Kavada megfordította a shotgunt. Még a hajók alakja is ugyan­ az. de az idegesség miatt. hogy Noriko is és maga is megpi­ henhessenek. mint tavaly. hogy a nyertest elvigye a szigetről. hogy nincs-e valaki a rendelőben. Összehúzta magát. Logikus. mert több mint ezer sziget van ezen a kis tengeren. A békés tengeren hajók ringatóztak. Behúzta a fejét. Norikóval a hátán. Amikor visszaért. Hamar meg akart bizonyosodni róla. Ugyanaz. kidugta a fejét egy növény mögül. Szakamocsi azt mondta.

Továbbra is nehezen lélegzett.Súja követte a szemével. és vele szemben az asztal másik oldalán egy zöld nejlonborításúval. és megsürgette Súját: – Na! Erre! Elvileg le kellett volna venni a cipőjüket. formális váróterem volt. zöld kanapé. le­ szedi róla a saját kabátját. és kis gondolkodás után a bel­ [301] . és előhúzott két. Elment Kava­ da mellett. és jól becsukta. hogy ne veszítse el az egyensúlyát. de Súja cipőstül lé­ pett fel. aztán Noriko felé fordult. A kopott krémszínű szőnyegen bal­ oldalt egy fehér védőszövettel fedett. – Pokróc – mondta. és gondosan lefektette. és bement az ajtón. A kapu mellett az Oki-szigeti Orvosi Rendelő széltől-esőtől elmosódott tusfeliratú. A helyiség. Súja átvette. bőrrel bevont ülőkével az or­ vosnak. Noriko le­ csüngő fejét Súja hátának döntötte. óvatosan leereszkedett a kétméternyi lejtőn. A fémcsövekre feszített vékony. ahova beléptek. Vigyázott. zöld anyagból álló térelvá­ lasztó mögött két ágy volt. fekete. vastag fatáblája lógott. de Noriko csak egy rövid nyögéssel reagált. Kavada berántotta a függönyöket. Gondolta. és bement a jobb oldali szobába. egy csupán négy tatami területű. A fal mel­ lett egy állóóra tiktakolt. Kavada kitámasztotta az ajtót egy kéznél lévő seprűvel. aki a puskáját készenlétben tartva körbe-körbefi­ gyelt. Jó öt perc telt el. mire Kavada kidugta a fejét a bejáraton. Súja bevitte Norikót. és intett Sújának. és majdnem három órát mutatott. de azért erős fer­ tőtlenítőszag járta át. – Noriko! Megérkeztünk – mondta Súja. háttal állva a külső ágynak rárakta. de aztán rajta hagyta. egy kerek. kicsire összehajtott vilá­ gosbarna takarót. Jobbra volt a rendelő. és odament az épülethez. Az ablak felől egy faasztal állt. Rögtön bejött utána Kavada. Kis rendelő volt ugyan.

ami körülötte zajlik. és kinyitotta. mire Kavada azt válaszolta: – Nem. és betakarta a másikkal. – Noriko! Minden oké? Noriko résnyire kinyitotta a szemét. azután odafordult Kavadához. Tartotta Noriko felsőtestét. Jól bebugyolálta a nyakáig. de még reagál arra. alacso­ nyabb szekrényt túrt fel. Noriko nem volt teljesen magánál. – Ühüm – mondta. mert egy kis üveget és egy ampulla­ szerűséget szedett ki belőle. áttette arra. – A rohadt életbe! – csúszott ki Súja száján. és abból vett elő egy papírdobozt. és az izzadságtól arcára ta­ padt hajat a füle mögé simította. Súja letörölte a keze fejével. – Te tudsz…? Be tudod adni? [302] . – Van gyógyszer? – Várj egy kicsit – mondta Kavada. Visszafektette. – Vizet kérsz? Noriko alig láthatóan megmozdította az állát. Kinyitotta a fedelét. Talán a gyógyszeres szekrényt for­ gatta fel. Lehet. és biztos meg volt vele elégedve. Kavada egy szekrényben turkált. – Por? – kérdezte Súja. Az üvegben fehér por volt. bár semmiben nem különbözött a sima irodai.ső ágyra terített egyet. hogy a magas láz miatt félig esz­ méletlen. Erre Súja Ka­ vada földre dobott hátizsákjából elővett egy új üveg vizet. míg megitatta. Utána felkarolta Norikót. és zihálva lélegzett. Injekció. Noriko bólintott. – Súja erre egy kicsit megrettent. – Elég volt? – kérdezte Súja. Súja közelebb hajolt Norikóhoz. A szája szélén ki­ folyt a víz. elolvasta a használati utasítást. behunyta a szemét. majd egy másik. szür­ ke szekrényektől. és Sújára nézett.

csettintett a nyelvével. és miköz­ ben az ampulla tartalmát felszívta vele. – Noriko. Kavada előkészített még egy fecskendőt. – Komolyan? – Súja úgy érezte. és a külön­ ben egészséges barna bőre most riasztóan fehérnek tűnt. majd óvatosan be­ [303] . Kavada kibontotta az előbbi kis üveget. és felszívta vele az összekeveredett gyógyszert. Először kipróbálom. de azért megemelte a takaró szélét. hallod? – kérdezte Kavada Norikótól. hogy ha Kavadához szól. egy fertőtlenítővel átitatott vattával letörölgetett egy széles terü­ letet a csuklója és a könyökhajlata között. Noriko karja nagyon vékony volt. és végre közelebb jött. Kavada megismételte: – Van gyógyszerallergiád? Noriko gyengén megrázta a fejét. Azután egy kis fecskendőre rászerelte a tűt. Súja még mindig nem értette egészen. és fél kézzel megrázogatta néhányszor. Tartsd No­ riko kezét. és beleeresztette az ampullából kiszívott folyadékot. Mint várható volt. – Mellékhatá­ sok vagy sokk vagy… – Azt fogom most ellenőrizni. vize­ spalackot vett elő egy hátizsákból. egyfolytában csak ilyen bamba dumára képes. így szólt: – Ne aggódj! Csináltam már. és felhajtotta a saját kabátját Norikón és a mat­ rózblúz ujját. Kivette a tűt. – Rendben lesz? – kérdezte még egyszer Súja. víz nem jött belőle. beleállította a tűt. Újra visszatolta a tűt. – Oké. Nyugi. csak segíts. – Volt valaha gyógyszerallergiád? Erre Noriko megint kábán kinyitotta a szemét. és alaposan megmosta a kezét. Kavada felfelé forduló tenyérrel rögzítette Noriko karját.Kavada a szoba sarkában lévő mosdó csapját tekergette.

– Csak az egyik az igazi gyógyszer. hogy az én tudásommal és tapasztalatommal gyógyszert adok be. és kézbe vette az előbbinél kicsit na­ gyobb fecskendőt. már amennyire Súja meg bírta ítélni. – Nem túl könnyű kivizsgálni a vérmérgezést. de akkor sem jó játék. Várunk negyedórát. hogy nincs probléma. nem kell tartanunk szélsőségesen súlyos mel­ lékhatásoktól.leszúrta az injekciós tűt. és csak várta. miközben válaszolt. és miközben előkészített egy újabb fecskendőt. És az antibiotikum nagyon erős gyógyszer. – Most mit csinálsz? – kérdezte Súja. Kavada közben megint ellen­ őrizte Noriko pulzusát. Persze ezért teszek próbát. Az ájulás határán lehet. – Noriko. Kavada is úgy talál­ ta. és ha ugyanolyanok. Ébren vagy? – hajolt oda Norikóhoz. nem különbözött semmiben. Noriko karján a két szúrásnyom. hogy mit fog Kavada mondani. Letette a szomszédos asztalkára. Egészen kicsi adagot fecskendezett csak be. Kavada sóhajtott egyet. Hamar elment a tizenöt perc. Azaz a gyógyszer használható. Kavada fel­ emelte a másikat. Én meg pláne nem tudom eldönteni. és folytatta: – Ha vérmérgezés. a lehetőségekhez mérten mihamarabb ke­ zelni kell. Kavada összepakolta a fecskendőket. aki csukott szemmel válaszolt. A lázmérő harminckilenc fokot mutatott. különben késő lesz. és közvetlenül e mellé csinált egy újabb ha­ sonló dudort. és a bőr azon a részen felpúposodott. ezúttal egy na­ gyobb üveget. és a lázát is megmérte. De… – De? Kavada a papírdobozból elővett még egy. [304] . De akkor is… Súja Noriko kezét szorongatta. hogy ez most vérmérgezés-e vagy csak egy mezei nátha. Sújára nézett.

ballal Noriko ke­ zét fogta. de Kavada a fejét rázta. – De az… – kezdett bele Súja. – Most már csak aludnia kell. és kiment a szobából. majd rögtön ki­ húzta a tűt. [305] . Noriko alig láthatóan bólintott. Súja egy ideig mozdu­ latlanul nézte. hogy ez vér­ mérgezés-e vagy sem. De nagy eséllyel az. Súja visszafor­ dult az ágyhoz. mert azt mondta: – Nem baj… Add be… Kavada bólintott. A mo­ sogató melletti gáztűzhely persze nem működött. – Őszintén megmondom. kidobta a vattát. Steril vattát nyomott rá. és belehají­ totta őket.– Ühüm. hogy már nem vérzik a szúrás helye. nem tudom eldönteni. – Tartsd! – mondta Sújának. jobb kézzel nyomta a vattát. [Maradt 22 fő] 42 Noriko rögtön elaludt. Visszajött Sújához. Súja to­ vábbment arrafelé. Ott volt Kavada. És ezek szerint pontosan kö­ vette Kavada és Súja előbbi párbeszédét. és ezúttal jóval mélyebben szúrta Noriko karjába a tűt. Ha felforraljuk. és az arcát figyelte. Kavada az üres fecskendőkkel a mosdóhoz ment. és alatta a szokásos szén parázs­ lott. A szomszédos váróterem az orvos lakásába nyílt. Ha szom­ jas. visszatette Noriko karját a takaró alá. Befecskendezte a folyadékot. meg lehet inni – mondta Kavada. A folyosó végén jobbra volt a konyha. Figyeld egy darabig. – Nyugodtan. de egy víz­ zel teli nagy lábos volt rajta. azután ellenőrizte. Van hátul egy kút. az összes vizet elhasználhatod a palackokból. és kiment a szobából.

Súja bólintott. Mit hittél? – mondta Kavada könnyedén. amelyet a kútról hozhatott. – Jó – válaszolta Súja. hogy Kavada szürke sportcipője New Balance márkájú. míg folytatta. majd a rizses lábosba ön­ tötte. – Azok is vagyunk. Mizumo vagy Kagebosi vagy valami hasonszőrű hazai gyártmány. Rohadt zöldségek a hűtőben. aztán leszállt az asztalról. Ki­ vett néhány széndarabot a hátizsákjából. plafon alatti beépített szekrényben. Kavada elővett még egy lábost a mosogató alól. Elővette a zsebéből a cigijét. Meglögybölgette. Innen nem lehet kiszök­ ni. Rizst és miszót találtam. – Rizst főzöl? – Igen. és azt hitte. New Balance csukája megcsikordult a padlón. ha megtámad a géppisztolyos ürge. odavitte a konyha sarkában lévő műanyag rizstartó ládához. és egy teáscsészével mert abból a földre tett vödör vízből. és meg­ [306] . de semmi mást szin­ te. Attól a kenyértől Noriko nem lesz jobban – válaszolta Kavada. Ezzel számolni kell. Kavada még egy darabig turkált a polcon. Ekkor fedezte fel Súja. és tovább járt a keze. a tartalmát visszatette a zsebébe. Súja a fejét rázta. és a forró víz mel­ letti égőre tette őket. – Mint a tolvajok. Eddig meg se nézte alaposabban. mikor és ki jön ide. és csak egyszer cserélte le a vizet. összecsavarta az üres dobozt. – Noriko elaludt? – kérdezte.Kavada az asztalon állva kutakodott a mosogatóval szem­ közti. New Ba­ lance! Először látott ilyet! Azért megkérdezte: – Mit csinálsz? – Kaját keresek. és tett bele rizst. Gondolj csak bele. – Inkább készítsd fel ma­ gad! Nem lehet tudni.

Tényleg elég ügyesen csinálta. Válaszként Kavada félrehaj­ totta a fejét. és elszáll a feje bal oldala. A lassacskán terjeszkedő vértócsa. ahogy volt. Kedves volt a hangja. [307] . De úgy van.gyújtotta az öngyújtójával. akkor rátette a le­ fedett rizses lábast. Kavada megállította a kezét. Az a jelenet. és Sújára nézett. – Minamin gondolkozol? – kérdezte Kavada. Kaori megpördül. – Te aztán mindenhez értesz! – Azt mondod? Kavada könnyedén válaszolt. láttad?… Ha Kavada ment volna oda helyette leállíta­ ni őket. Kitano Jukikóval. Temetetlenül. és kicsit megmozgatta a kezében tartott cigaret­ tát. vagy az nem számít? Súja felemelte a fejét. amikor az előbb Minami Kaori meg­ halt. igen. és Kavadára nézett. El­ repült. Hányingere támadt. mint egy kidobott kirakati bábu. – Azta’! – mondta Súja. biztos nem érc volna ilyen szörnyű véget az ügy. Motobucsi Kjóicsivel. Mostanra már lehet. – Ne törődj vele – mondta. Betette a széndarabok közé. Tudta. Már megint jól működött a gondolatolvasó képessége. már majdnem húsz ember. míg rágyújtott. Nem­ sokára terjeszkedni kezdett a tűz a szénen. mi fog történni. Kavada a fejét rázta. de Sújának másvalami futott át az agyán. Pedig a szobába nem is ér be a napfény. – Rosszak voltak a körülmények. – Kavada! – szaladt ki a száján. Lassí­ tott felvétel. Mindenki ott hever. Sőt ebben a pontban megegyezik Óki Tacumicsi­ vel. most is ott hever Kaori a raktárban. hogy alvadni kezdett. de nem tudta megállítani. A piszkos szerszámraktárban Minami Kaori oldalára dőlt holt­ teste. Kuszaka Jumikó­ val meg mind a többiekkel. de Súja megint lesütötte a szemét. Te mindent megtettél.

[308] . mondják a hírek­ ben. De közben eszébe jutott még valami. amikor összeszedették a takarítókkal a holttesteket. Ez lehet. annak eszébe sem jutott addig. Ezt magától a cégtől hallottam. nem lehet tévedés. ahol vannak. Minek siessenek. de az ujjai kitapintották hűvös felületét. Akivel én beszéltem. akkor van még va­ lami. ha elhúzódik. csak valami jel­ zés. aki begyűjti a nyakörveket. Tudod. Biztos azt hiszik. amíg rá nem kérdeztem. Ha pedig így van. – Nem titkos a nyakörv létezése? Hogy lehet. másnap jön a kijelölt takarítócég rendet rakni. Bár a kormány embere is jelen van. amíg vége nem lesz ennek a rohadt játéknak? Akkor is. Miután vége. és a homlokát ráncolta. Kavada észrevette. – Az. mit jelent. A büszke honvédek nem végeznek ilyen alantas munkát. hogy nem gyűjtik be még a takarítók érkezése előtt? Kavada flegmán megrántotta a vállát.– A halottakkal… Mi lesz a holttestekkel? Ott maradnak. A teljesen értelmetlen felsorolás a halálokokról és a lét­ számról. – Igen. és elvégez egy egyszerű halottszemlét. – Azt sem tudják. Súja émelygett. – Takarítócég? – vicsorgott Súja. – Mi baj? – Semmi… De ez meg hogy fordulhat elő? Ez… – Súja fel­ emelte a kezét a saját nyakához. hogy hány fulladás általi halál meg ilyenek. Már teljesen hozzászokott a viseléséhez. ami nem hagyja nyugodni. és elkezdenek szaglani vagy akármi? Kavada hivatalos hangnemben válaszolt. hogy így volt. bőven elég nekik akkor. Eszébe jutott a szokásos sablonhír utolsó ré­ sze.

– Na. de az esélye elhanyagolhatóan ki­ csi lesz. ha egy-egy nyakörvbe több rendszert is építenek. hogy mi a nyakörv hi­ bája miatt megszökhetünk. – De… – Valószínűnek tartom – mondta rögtön Kavada –. Tegyük fel. hogy nem romolhat el. akkor simán megszökhet. amivel kapcsolatban meg­ fogadta. ez csak találgatás – folytatta. Te­ hát – nézett Sújára – annak az esélye. mintha a kormány embere mondta volna. Gondolj bele. lényegében a nullával egyenlő. – Miért? [309] . ha elromlik? Ha véletle­ nül elromlik. Minimum egy kisebb csatába tor­ kollna. Nem kéne ellenőrizni a holtteste­ ket rögtön a játék végén? Kavada felhúzta a szemöldökét. hogy… egy ilyen tö­ kéletes szökésgátló rendszerrel szemben milyen ellentervet eszelhetett ki Kavada? Mielőtt még Súja tovább elmélkedhetett volna ezen. hogy meghalt. – Mondjuk. és úgy hiszik valakiről. – Ez úgy hangzott. Súja ezt belátta és bólintott. hogy egy egységbe több ugyanolyan rendszert építettek be. Nagy valószínűséggel igaza van Kavadának (de akkor is csak ámul-bámul Kavada szellemi képességein). Mi van akkor. És amíg van élő fegyveres diák. de – akkor is jóval egy szá­ zalék alatt lehet az arány-. Kifújta. nem igazán le­ het szemlézni a halottakat. – Nem… – Súja egy pillanatra elnémult. hogy nem kérdezi meg. veszélyeztetné a játék menetét. Viszont… Ekkor újra eszébe jutott a kérdés. Kavada elgondolkozva szívott bele a cigarettájába. Kavada szólalt meg: – Inkább én kérek elnézést. van helyette másik. Szóval. pedig él. várj egy kicsit. hogy az egyes részek meghibásodhatnak. – Biztos. ha nem így lenne. Mert így. ha egy elromlik is.

Őszintén hálás volt. hogy „szerződés felbontva”. hogy Kavada létezett. – Most nem tudunk jobbat. ő még olyanokat mondott szemrehányón Kavadának. hogy azt mondtam. Ne is hozd szóba többet. Még ha vérmérgezése van is. Én semmit sem tudtam volna csinálni. nem tudott volna mást tenni. gyerekesnek tűnt az akkori viselkedé­ se. és a kettőt megfontolva akart döntést hozni. mi lesz. a pihenéstől le fog menni a láza idővel. És amikor ide elin­ dultak. és lezártnak tekintette a témát.– Noriko miatt. annak a gyógyszernek hatnia kell. ezért kicsit szégyellte is magát. és ne­ vetve csóválta a fejét. mint a körmét rágva végignézni. Ha ő nincs. – Hallod. csak kivárni. hogy bocsánatot kér. – Nem számít. meg ilyenek. Kavada biztosan alaposan mérlegelte a nappali közleke­ dés veszélyeit és Noriko állapotát. Meghalt. Túl lazára vettem a dolgot. és közben ragadón rázta a fejét. Azután eszébe jutott. Hosszan kifújta a füs­ töt. – Akkor mit csinál? Kóbéban van? – Nem. és a fal egy pontját szemlélte. Neked volt igazad. – Dehogyis… – rázta Súja a fejét. Most visszagondolva. köszönöm. Súja arra jutott. Erre Súja is felsóhajtott. Sokkal hamarabb kezelni kellett volna. ne haragudj. Be voltam indulva… Kavadának továbbra is csak a profilja fordult Súja felé. Súja bólintott. csináld egyedül. Kavada újabb szál cigarettára gyújtott. hogy megkérdezze Kavadától: – Az apukád most is orvosként dolgozik? Kavada beleszívott a cigarettaíjába. ahogy Noriko egyre gyengül. [310] . – Semmi baj. Hacsak egy sima nátha.

Amikor ha­ zaértem. A 3/b osztály többi tagjának a szü­ lei közül lehet. akik szintén meghaltak. amelyet korábban tettek a parázsra. biztosan megkísérelt valamiféle módon szembesze­ gülni a kormánnyal. amely akkor cikázott át Kavada szemén. hogy semmi baj. – Az anyám már korábban meghalt. – Mondom. Biztos hajba kapott a kormánnyal. Hülyeséget kérdeztem. hogy „szétverem ezt az országot”. anyagi gondjaim nincse­ nek. mint ahogy beharangoz­ zák. Az apja. nem érdekes. Súja egy idő múlva még egyet kérdezett. – Á. Kicsit kezdte érteni. Az apám gyakran sopánkodott. Súja megint bocsánatot kért. Bár nem olyan magas összeg. mit jelentett az a villám. de Sújának elkereke­ dett a szeme. A lábas alján. Kavada felnevetett. – Mikor? – Amikor én tavaly részt vettem ezen a játékon. apró bubo­ rékok kezdtek képződni. Neked sincsenek szüleid. – Ne haragudj. amikor azt mondta. amikor megtudta. betegségben. hogy vannak. hogy csak a sa­ ját feleségét nem tudta megmenteni. Bár ő főleg abortuszokat és sebészi munkákat végzett. hogy Kavada részt fog venni a Prog­ ramban. – Akkor Kagavába az anyukáddal…? Kavada megint tagadólag rázta a fejét. Az aggyal összefüggő betegsé­ gek nem tartoztak a szakterületébe. már nem élt. Súja ezen elgondolkodott. Aztán nem hazugság a kormány segélye.Kavada szemrebbenés nélkül mondta. Amikor hétéves voltam. A rizses lábas alatt a szénen még [311] . Sújának megdermedtek az arcizmai. És természetesen ólomgolyót kapott vá­ laszként.

ami eszébe jutott. de végül úgy döntött. de aztán folytatta: – Jositoki szerelmes volt Norikóba. – Hát… – Szóval… – Nagy levegőt vett. – Aha – válaszolta. Kavada fújta tovább a füstöt. – Végig együtt voltunk. A gőz elért az asztalig. ahol Sújáék álldogáltak. Súja bólintott és folytatta: – Mindenféle gyerek van egy ilyen intézetben. meghallgat­ hatja. hogy elmondja-e a következő dolgot is.sok a fekete rész. Súja hezitált. Habozott egy picit. – Jositoki törvénytelen gye­ rek volt. hogy Jositoki utoljára eszébe jutott. de a nagy lábas alatti szinte teljesen vörös. Emiatt egy kicsit szé­ gyellte is magát. Kavada már a barátja volt. – A családi hátterük miatt. Főleg törvénytelen gyerekek. Visszafordult előre. És különben sem volt dolguk pillanatnyilag. Kavadának semmi köze hozzá. ezt persze még véletlenül sem mesélik el a felnőt­ [312] . beszél róla. Súja a virág­ mintás műanyag terítővel fedett asztalnak támasztotta a fe­ nekét. és a profilját szemlélte valamed­ dig. képben vagy. sok idő telt el azóta. De az ilyen eset a ritkább. Úgy érezte. – Látom. Kavada minden előzmény nélkül így szólt: – Te jóban voltál Kuninobuval. és némán hallgatta. úgy kerültem oda. – Én és Jositoki az Áldott Szeretet Háza nevű helyen… – Tudom. Súja felé fordította az arcát. Súja bólintott. Jó. Nekem ötéves koromban meghaltak a szüleim balesetben. A legtöbben… Kavada átvette a szót.

és néhányszor kapott szerelmes levelet is. csak… Neked van valakid. – Ennyit akartál mondani? Csak nem belezúgtál valakibe? – Nem – kente el a dolgot Jositoki. úgymond. – Figyi. – Csak azt kérdezem. ne már – nevetett rá Súja. Ez a mostaná­ ban gyakori. Azért válaszolt. Súja gondolkozott egy kicsit. Én… – Te mi? A szokásos felületességével válaszolt. azon lovagoltak kettesben. aki tetszik… [313] . Tudta. akit szeretsz? – Jaj. Így… A víz fortyant egyet a lábosban. házasságon kívüli kapcsolat. hogy milyen érzés valakit szeretni. csak lógázta a kétoldalt lecsüngő lábát. amíg később nem találkozott Sintani Kazumival.tek az intézetben. hogy neked van-e valaki – kérdezte még egyszer. és előre-hátra lengették. – Niiincs – húzta el a szót. de akkoriban még nem tudta. de valahogy mindenki tudja. tartogatta addig. Már nagyon ré­ gen. Az iskolaudvar egyik csücskében volt egy rönkökből és drótkötélből összetákolt mászóka. és a földet rugdalva mozgatta a rönköt. – Olyan van. Sújának eszébe jutott az az emlék. hogy a lányokról van szó. – Egyszer Jositoki mondott nekem valamit. Addigra már a Kölyökliga Wild Sevenje volt. Súja. Ezt. Jositoki nem erőlködött. – Semmi… csak… – Mi van már? Gyorsan mondd már! – Á. Még általánosban. vagy hogy mond­ ják? Egyikük sem akarta Jositokit magánál tartani.

választ… Szóval nem is válaszoltam rendesen. aki a szeretett nővel való kapcsolatodból született. nem? Jositoki olyan hangsúllyal kérdezte. de. összeházasodom vele. és vál­ tozatlanul könnyedén folytatta. Súja összeráncolta a szemöldökét. intim dolgokról. Eléggé bírom az ilyen csajokat. Jositoki egy kicsit magába merült. Mondd már! Neked ki jön be? De Jositoki azt mondta: – Nem. ha szeretek valakit. – Így van.Jositoki nem mondott semmit. Aztán a kettes csoportból a balettos Ucumi elég jó. Igaz. – És ha bármi miatt mégsem tudnátok összeházasodni. ugye? Súja kicsit zavarba jött ettől. – Én is el szeretném majd venni. akit tényleg szeretek… De még nincs ilyen. ezt ő biztatásnak vette. mintha magától értetődő lenne. én nem értem ezt az egészet. felne­ velnéd a gyereket. Ekkoriban kezdte végre homá­ lyosan sejteni. – Súja buta arccal válaszolt. Valahogy olyan lendületesek. mint a gyerekek. – Ne beszélj már ilyen izé. Ő küldött is nekem szerelmes levelet. – Mi van már? Csak kiszeded belőlem. Az ilyenektől nekem olyan… [314] . hogy… – Jositoki a lábát erőtlenül lóbálva folytatta: – Én azt hiszem. –? – Szóval. azután tovább kérdezett. Vagy nem? – De. nem erről beszélek. – A Kómoto nem rossz. és megmondta: – Hallod. – Mi van már?! Miről van szó egyáltalán? Jositoki hezitált valamennyit. amit ki lehet. hogyan készül a gyerek.

azt hiszem. Mintha egy másik világ nyelvén szólt volna hozzá. – Figyelj. és hogy egyikük sem akarta őt felnevelni.valakibe nagyon szerelmes lettem. mint hogy tovább mozgatta a lábát. Azután egyszer csak megszólalt: – Az én szüleim nem így voltak vele. Jositoki… – Ezért… – Jositoki megint Sújára emelte a tekintetét. Jositoki csak a két lába között lévő farönköt bámulta csend­ ben. kifújta a füstöt. Kavada ki sem véve a cigit a szá­ jából. szóval… Sintani Kazumi. Én egy hülye gyerek voltam. És Jositoki később sem a középis­ kolában. Jositoki akkor sokkal felnőttebb volt nálam. – Azt hiszem… Súja a feneke mellé tett kezével lazán megmarkolta a mű­ anyag terítős asztal sarkát. –. Hogy van ez a lányokkal? Én valahogy nem bízom az ilyesmiben. hogy Jositoki a szülei házasságon kívüli kapcsolatából született. de közben Jositoki arcát fürkészte. – De egy nap – Súja Kavadához fordult – azt mondta nekem. és lenyelte a mon­ dat végét. Meg mintha az valami félelmetes jóslatnak hangzott volna. és vala­ mivel erőteljesebben mondta: – Ezért én nem értem ezt. Behúzta a nyakát. sem. Súja nem tudott jobbat. amikor én. akkor sem beszélt ilyesmiről egyáltalán.. hogy tetszik neki Nakagava Noriko. Én egy kicsit még aggód­ tam is… Megint bugyogott egyet a víz. és egy kicsit hunyorgott miatta. – Azt hiszem. Súja hirtelen megsajnálta Jositokit. és mondtam neki. Én akkor nem nagyon [315] .Sújának mondat közben esett le végre.

azután csak annyit mondott: – Ja – és közvetlenül a terítőn nyomta el a csikkjét. és próbálta újra létrehozni a kapcsolatot. Ha kikerültünk ebből a játékból. Kavada egy darabig viszonozta Súja tekintetét. és sóhajtott. Telefonálni az összes lánynak. Valahogy visszaparancsolta könnyeit. hogy mindjárt elsír­ ja magát. hogy a Ma­ cintosh Power Book 150 egy sípolással ment­ hetetlenül leszakadt a hálózatról. Súja még egyszer Kavadához fordult. de nagyon örültem neki. [Maradt 22 fő] 43 Már majdnem öt óra telt el azóta. Kavada csak hallgatott. ellenőrizte a csatlakozást. Ha pedig a tele­ fonvonalra nem tud felmenni. még a saját otthoni gépét is le­ hetetlen elérnie. és könnyek között elmondani nekik. – Épp csak két hónapja történt. – Jó – mondta röviden. – Ezért én Norikót mindenképpen megvédem. Kavada bólintott. Azóta többször babrálta a telefont.foglalkoztam vele. azután továbbra is ke­ rülve Kavada tekintetét. – Légyszi. Mimura Sin­ dzsi a szöveget görgette sima számológéppé átlényegült 150es képernyője ablakában. befejezte. hogy maga a telefon halt meg teljesen. [316] . én magam fogom elmondani neki. de a fekete-fehér monitor mindig ugyanazt az üzenetet írta csak ki. Épp csak… épp csak… Súja elkapta a szemét Kavadáról. „Mindjárt meghalok. akivel éppen jár. Érezte. ne mondd el Norikónak. a végéig. majd arra ju­ tott. Végül már a modem és a telefon összes kábelét kiszedte.

hogy miért nem tud a telefonvonalra kap­ csolódni. Beleborzongott… Már világos volt. Meg valószínűleg vele együtt Juta­ kát is. a nyakára csatolt pánthoz nyúlt. Ennek köszönhetően a délután elfogyasztott állami kenyér és víz még egy fokkal rosszabb ízűnek tűnt. Nem tudom. és megöli Sindzsit. a DTT technikusai által használatos vonalellenőr­ ző számra magára. de Sindzsi végül csak ennyit válaszolt: – Nem megy. ami nem a hálózaton belüli védelmi. és ugyanazon a he­ lyen ült. És mivel rájött… Sindzsi amint rádöbbent erre. Ebben az egyben biztos volt. hogy miért. Jutaka magyarázatot kért. amiből rájöhettek volna a hackelésre. természetesen szintén le­ hetetlen. hogy miért tett ilyet a kor­ mány. és letiltotta a kapcsolást. A kormány felfigyelt a nagy nehezen barkácsolt speciális te­ lefonjára. Mivel a kormány rájött. ha azon nyomban távirányítással felrobbantja az ebben lévő puska­ port. Ő nem csinált olyan bakit. és nem is manuálisan irányított megfi­ gyelés. hogy tönkrement a telefonom. de nem megy.de téged szerettelek a legjobban”. il­ letve riasztórendszer. Akkor viszont csak egyetlen valószínűsíthető indok van. Lehet. Azon a néhány szón kívül. nem lett volna meglepő. a többi telefon­ hoz hasonlóan. Attól fogva Jutaka is teljesen padlón volt. Hátha csak valami hiba csúszott be. illetve a nagy nehezen hamisított második SIMkártyájára. hogy Sindzsi leállítja a számítógépet. A kormány egy másik módszerrel kellett hogy rájöjjön Sindzsi betörési kísérletére. de egyszer csak abbahagyta az egészet. amikor látta. mint reggel. végig csöndben vol­ [317] . amit egyegy fegyverropogás kapcsán váltottak. még a telefon szétszerelését is fontolgatta. A kérdés csak az.

Szeme elé tartotta ezt az ütött-kopott holmit. Miután ittott utánanézett. A kést szintén a nagybátyjától kapta már nagyon régen. hogy nem öltek meg engem rögtön. vércsoportjukat és kór­ történetüket tartalmazó papírt tartják arra az esetre. egy kis késre kapcsol­ va hordta. A bácsi is.tak. Van. és mindig magánál tartotta. a kupakjában egy gumigyűrű biztosította vízállóságát. amelytől nem tudott volna megválni. A tok azonban fo­ [318] . mert különben olyan veszélye­ sek lennének. Az is le­ het. Persze Sindzsi ennek a kettőnek a belsejét is kiszedte. Sindzsi azt hitte. még akkor sem értette. Ehhez hasonló tokja van általában a katonáknak is. El­ sőre el sem tudta képzelni. ha meg­ sebesülnének. mire valók (persze muszáj volt őket továbbra is külön tartani. annak az lehet az oka. és elővett egy régi kis zsebkést.” De… Megbánják még ezek. aki gyufát tesz bele. hogy nem lehetne velük sétálgatni). Kis gondolkodás után benyúlt a nadrágzsebébe. amelyhez Sindzsi a nagybátyja ha­ lála után jutott. Amíg élt a nagybáty­ ja. De a henger. mint ahogy most Sindzsinek is az. egy másik olyan örökség volt. amelyben a nevüket. mi lehet az. hogy a két tárgyat együttesen kell valahogy használni. és megtudta. De a halála után. vagy ahogy emlék volt a bácsi fülbeva­ lója. és még két hasonló kis tokot foglalt magá­ ban. Maga a tok egy egészen különleges fémöt­ vözetből készült. na igen. valami galibát okoznának. hogy az övének is szintén valami ilyesmi lehet a tartalma. Az tuti. amikor kinyitotta. mi célból hordta magánál őket a nagybátyja. Szertefoszlott Mimura Sindzsi fergeteges szökésterve. Hogy szigorúan külön-külön tokban tartják őket. hogy „nagyszerű. Az egyiken a dudor pontosan illett a másikba. A kés karikáján kicsike fémhenger lógott. Azt rögtön sejtette. Ön­ magukban nem voltak jók különösebben semmire. amelyet általános iskolás kora óta ki nem engedett a kezéből. hogy a kis tok csupán emlék volt valakitől. mint most ő. hogy ha egyben lennének. Hüvelykujjnyi méretű volt. egészen mást talált benne. amire Jutaka azt mondta. a bal fülében lévő ékszerhez hasonlóan.

egy kicsit sem erőlteted az agyadat. Mivel ezt használta arra is. Persze fehér volt. az már a szigetről való kiszabadulása után lesz. ha eljön is az ideje. hogy beje­ lölje a térképre a tiltott zónákat és az osztálynévsorban a ha­ lottakat. Szorosan visszazárta a kupakját. mindenesetre Sindzsi lelké­ ben valahol megszólalt egy felháborodott hang. A hang­ súly talán vagy maguk a szavai. amikor megtámadják Szakamocsiékat. hogy mi idegesítette akkor Jutakában. Tele volt tömve vattával. neked elég csak ott ülni és bambul­ ni? Ahhoz képest. Amíg én a szökés módján töröm a fejemet. hogy „Meg fogjuk ölni egymást”. hogy milyen hevesen jártattad a szád. ahogy volt. hogy ezt használ­ ja. Csillogott a szeme. mert addig a térdét átkarol­ va a földre nézett maga elé. Azután előkapta az egyenruha zsebéből a ceruzáját. És a belse­ jéből a réz tompa sárgája villant elő. Igazából azt hitte. de most már csak erre hagyatkozhatnak. Nem tudni. hogy meg­ bosszulod Kanai Izumit. amellyel a játék kezdete előtt leírták. Kipottyantotta a tenyerére a két belső tokot. – Eszedbe jutott valami? – kérdezte. hogy gátolja a rázkódást. A késsel kihegyez­ te egy kicsit. – Jutaka! Sindzsi hívására felemelte a fejét. majd visszatette rá a te­ tejét.gódzó is volt Sindzsi számára. Először a nagybátyja halála óta. Illetve arra is gondolt. Sindzsi egy darabig szemrevételezte. Mi [319] . Sindzsi kicsavarta a halkan nyikorgó kupakot. A másik kis tokkal együtt visszazárta a nagyba. A hátuljával felfelé. a szükséges eszközöket összeszedve akkor is hasz­ nálhatná. igencsak tompa volt már a hegye. ami a nagybácsi múltjára en­ gedett következtetni. Az a ce­ ruza volt. és most a kés élét hajtotta ki a nyeléből. Aztán elővette az egyenruha egy másik zsebéből a térképet. így az ezüstszí­ nű acélban tükröződő bokrok különösen sárgásnak tűntek. hogy miután meghülyítette az iskolai számí­ tógépet. és kinyitotta a kisebbiket. A nap már eléggé nyugat felé járt.

– Mi baj? – kérdezte Jutaka. Mimura Sindzsinek. Más tempóban fárad. Jutaka pedig inkább ügyetlennek számított tor­ nából. hogy dúlhat-fúlhat. Nem csoda. mert vesztett. Nana­ hara Súja. Vigyázni kell. az ilyesmit a kosárnál még meg­ ússza az ember annyival. amikor szinte semmi kilátásuk nincs a menekülésre. én meg az eladó?A rohadt élet­ be. ha nem mennének rá az idegei. iszonyúan elfáradhatott az öldöklés miatti feszültségben. hogy ő marad felül. Természetesen ilyen körülmények kö­ zött. Maga az a tény. Nincs meggyőződve ar­ ról. jó? Jutaka odahúzódott Sindzsihez. és rámosolygott. azt bizonyítja. mint a Harmadiknak. és persze Kirijama Kazuo. – Semmi. Jutaka kerek arca elég beesett volt. és amíg a testi erőn múlik a harc kimenetele. (A középiskola második évében felbukkant két kivétel. Inkább nézzük meg egy kicsit a térképet. Le­ het. Sindzsivel kiskora óta nem fordult elő. ami megijesztette. amiről azt sem lehet tudni. Nem jó ez így. mint Sindzsi. hogy most Jutakára kicsit is begurult. de ebben a játékban a magától értetődő végeredmény a halál. élesen kivehető volt a po­ facsontja. kétsé­ gei sem voltak afelől. hogy a kosárlabdán kívül más sportokban nem tudnák legyőzni. Sindzsi megrázta a fejét. és sokszor hiányzott az iskolából a minden évi influ­ enzajárvány idején. hogy ő maga is fáradt. ta­ lán az lenne a furcsa. De nem mindenki­ nek van olyan állóképessége. Mert ha nem. Aztán hirtelen rájött valamire. mikor lesz vége. Sindzsi pedig felemelte a fejét. nem kérsz hozzá még egy kis krumplit is? De Sindzsi elnyom­ ta magában ezt a hangot. hogy nem is forog jól az agya. vásárló a gyorsétteremben. hogy tornaórán alul­ maradt volna valakivel szemben.) Kiskorában a nagybátyjával gyakran még hegyet is mászott. A bizonyos Wild Seven. [320] .vagy te.

hogy Jutaka magas. – Sindzsi. Sindzsi gyorsan a szája elé tette a kezét. és írni kezdett vele a térkép hátuljára. hogy balkezes. – Ez komoly? Honnan tudod? – kérdezte. mintha) felemelte (volna). megmarkolta a ceruzát. Tovább meresztgette a szemét. Még ahhoz képest sem volt szépnek mondható az írása. – Leszedtem – mondta. „Azt hiszem. amerre Sindzsi (elvileg) eldobta. – Pfuj – dörzsölgette Jutaka a nyakát. Igazából egy másik dologra összpontosított Jutaka nyakán. Utána kézzel végigsöpört Jutaka nyakán. elment – mondta Sindzsi. [321] . csendre intette. lássuk a térképet! Jutaka ránézett a térképre. és Jutaka háta mögé lépett. és közelebb ment hozzá. – Olyan volt. – Jaj. A képzelt bogara széttaposta a cipője talpával (úgy csinált. és behajította (volna) a bokorba. Jutaka felfogta.– Jaj! – kiáltott fel Sindzsi. és tágra nyitott szem­ mel bólintott. lehallgatnak minket. mint egy kis százlábú – tette hozzá. és szólt neki: – Na. összeráncolta a homlokát. Visszalépett Jutaka elé. Sindzsi megrázta a mutatóujját. és arrafelé fintorgott. – Egy bogár mászik rajtad. A nya­ kadon! Jutaka ijedten emelte fel a kezét a nyakához. Sindzsi nevetett.” Jutaka arckifejezése ijedtséget tükrözött. A papír szélén felsorakoztatott néhány macskakaparást. – Majd én megnézem – állította meg Sindzsi. Sindzsi elengedte. de Sin­ dzsi még alaposabban szemlélődött tovább. hogy a hátulja van felül. és amikor meglátta. Leszedted? Sindzsi? Hallotta. félős hangon kérdezi.

– Tudom. hogy mit csinálunk. A mű­ hold még aggaszt egy kicsit. és folytatta az írást. Sindzsi megint írni kezdett. És nem úgy néz ki. nem lát­ hatják. Végül is nem nyelvtanórán vagyunk.” Jutaka elővette a zsebéből a saját ceruzáját.” Jutaka megint elkerekítette a szemét. „Meghallották. és közvetlenül Sindzsi macskakaparása alá írt. Egyértelmű. amivel lebukha­ tunk!” – Mivel a hackeléssel kudarcot vallottam. Ez nem mérgező – mondta. Naiv voltam. „Az előbb megnéztem a nyakörvedet. egy másik helyett meg rosszat használt. Nem hinném. amikor neked magyaráztam. Ne mondj ki olyat. Csak poloska. – Ezért szerintem keresnünk kell valakit. hogy ka­ mera is van benne. Jutaka elkerekedett szemmel bólin­ tott. A fakoronák teljesen elszigetelték őket az ég kékjétől. és békésen ringatóztak. [322] . Utána a biztonság kedvéért megint írni kezdett. és lekapcsolták a Macintoshomat a hálóról. A kormány számít rá. akik hozzánk hasonlóan szembe akarnak szegülni velük. „Most a térképet nézzük. de ez még megbocsátható. „Egy ilyen nagy szigeten lehallgatókészülékek?” Az egyik írásjelet Sindzsiéről másolta. de itt eltakarnak a fák. És akkor… Miközben Sindzsi beszélt. mintha a környéken bárhol is elhelyeztek volna kamerákat. Az ő betűi sokkal szebbek voltak. már nincs több öt­ letem – mondta Sindzsi álcázásnak. Értek a bogarakhoz. A legkézenfekvőbb megelőző módszer a le­ hallgatás. Ketten semmire sem megyünk. megütögette a saját nyakán lévő pántot az ujjai hegyével. hogy vannak. és felpillantott a fejük fölé.

válaszolgass rá. Egy darabig Sindzsire meredt. de nem is jut eszembe senki. akiben megbízhat­ nánk… Egész ügyes – gondolta Sindzsi. [323] . „Ezt elfogadod?” Jutaka a száját harapdálta. légyszi. – Egyáltalán hova bújhattak el vajon a többiek? „Most ideírom a tervemet. „Egyet le kell szögeznem. hirtelen megmereve­ dett Jutaka arca. Fel is robbanthatták volna a nyakörveinket.” Sindzsi megböködte Jutaka vállát a ceruzát tartó bal keze mutatóujjával. Ha összejött volna a hackelés. amint észrevették. és odafordult a tér­ kép hátuljához. jó? Összehordok közben valamit. és ijedten nézett. de most már nem fér bele. benne bízhatunk. Ha én nem vagyok. azután írt. Sindzsi sem volt túl jó nyelvtanból. „Még Súját sem keressük meg?” „Nem. Nem könnyű. mert nekem elmond­ tad. Jó lenne vele találkozni valahogy. „Ez így van. Jutaka vissza­ vigyorgott rá. Az áldott jó szívük miatt vagyunk még életben.Mint akinek most jutott el a tudatáig. Azután gyorsan rávágta: – Hát igen. Én voltam a figyelmetlen. hogy mások­ kal törődjünk. Megmarkolta a ceruzát.” Közben nem jutott eszébe egy írásjel. Idáig oké?” Jutaka kicsit elgondolkodott. Sindzsi visszabólintott neki. „A számítógépes ügy azért csődölt be. De most már csak a saját szökésünkre gondolhatunk. és rámosolygott. de ne törődj vele.” Jutaka bólintott. és bólintott. de végül bólintott. talán másokat is megmenthettünk volna. minden simán ment volna. Azután megint írni kezdett. és vigyorgott. azután összeszorította a szá­ ját. De ott van Nanahara. – Na igen.” Jutaka újra felemelte a kezét a nyakörvéhez.

és megigazította a ceruzát a kezében.” Jutaka kétszer röviden bólintott. a já­ ték le fog állni egy időre. És akkor aztán lesz kavarodás. és elsőnek megkerestem a benne lévő összes fájl biztonsági mentését.” Jutaka most nem használta a ceruzát. ha azt állapítják meg. hogy be­ következzen valami. Rög­ tön meg is találtam.Sindzsi visszabólintott.” [324] . félbeszakítják a játé­ kot. „De ha összejön. „Hogy a hangosbemondóban közöljék. bemásztam az iskola gépébe. És akkor lehet. amit kitaláltam. de Jutaka meg­ előzte az írásban.” „Vírust?” Jutaka hang nélkül mozgatta a száját. Meg egy fájlkereső programot. „Igazából a reggeli balsiker óta végig arra vártam. A biztonság kedvéért. akik a házakban? – Hát… Sindzsi azon gondolkozott. csak a fejét hajtotta fél­ re. mint mi? Vagy vannak. Na mi van. vagy helyreállítják a biztonsági mentésből. – Szerinted a többiek is a hegyen bújtak el. Sindzsi rámosolygott. megspórolod az írást? Sindzsi folytatta.” Jutaka egy kicsit meglepődött. hogy mit fog írni. és rákeresnek egy fájlra. és megint a nyakát tekergette. a vírus belép az iskola számítógépes rendszerébe. Jutaka. hogy valami gond történt. hogy másoknak is lesz esélyük megszökni. Aztán még az adatok lehalászása előtt kettőre vírust tettem. „Mit találtál ki?” Sindzsi bólintott. „Mielőtt neked mindenfélét meséltem volna. a játékot pedig lehetetlen lesz folytatni. Tulajdonképpen most is várom. „Szóval.

de legalább van fegyverünk… „Na tehát. nehogy kirobbanjon belőle a röhögés. Ez azt jelenti.” Sindzsi odahúzta a Power Book 150-et. Egy „negyvenkét soros” szövegfájl volt. Az adatok letöltése félbeszakadt. „Én terveztem. „Ha működésbe lép. Amilyen Amerikaallergiájuk van. és megállás nélkül csak az amerikai himnuszt játssza. csak helyre akarják majd állítani a fájlokat. Mert akkor nem tudnának jobbat. hogy amikor rájöttek. De nem így történt.” – Átfésüljük a terepet? – De az veszélyes. mintha telefonszá­ mok lennének. hát le is írta. Aztán. hogy megpróbál­ tam feltörni a rendszerüket. minden adatot szétcincál. Én meg a fájlok nagy részéhez egyáltalán nem nyúltam. Az a tervem. bele fognak csavarodni!” Jutaka a hasát fogta. Vízszintesen írt egyszerű szövegfájl volt. hogy valahogy visszatartsa a nevetését. hogy beérték az orruk előtt lévő dolgok ellenőrzésével. és szélesen vigyorgott.” Jutaka elnyomta feltörő nevetését. mint egy időre felfüggesz­ teni a játékot. bár Sindzsi időpocsékolásnak tartotta. azután F01-től F21-ig sor­ számozva. kedve támadt leírni. nem? – Jó. hogy megcsináltatjuk velük a fájlok helyreállítását. min­ den sor bal szélén L01-től M21-ig. de az addig lemásoltak közül Sindzsi véleménye szerint ez volt a legfontosabb. Akkor működésbe lépne a vírus. Sindzsi is erőlködött. és megmutatta Juta­ kának a szöveget. és a szája elé tartotta a kezét. „Szóval azt hittem. A levegőn át fertőző láb­ gombánál százszor durvább. [325] . amelyet korábban nézett. utánuk pedig tízjegyű számok. de szintén sorozatszámok. fenomenális vírus.Jutaka megindultságában több aprót bólintott.

aki áramütést kapott). ez a nyakörvek nyilvántartási száma lehet.” – Mi lenne. ezért hiába van egy má­ sik fájl. az L1 pedig a lány egyes (Inada Mizu­ ho. és elkezd kiabálni vagy valami? Nekünk is veszélyes. de szerintem ugyanolyan rendszerű lehet. nem kell többet aggódnunk. ha az a lány nem gonosz. amikor felrobbantják. Magának a fájl nevének némileg értelmezhetetlen az első fele: guadalcanal-shiroiwa3b. egy-egy tizenhat jegyű szám. Folytat­ ta. de neki is. ezek már rendszertelennek tűntek. ha csaj. ha kavicsesőt zúdítanánk a csillaggal jelölt hely­ re. mondjuk. Sindzsi bólintott. [326] . Biztos. Persze csak akkor. de a rendszer maga akkor is tönkremegy. „Csak gondolom. „Ha az adatokat kikezdi a vírus. a lány. és Jutaka arcába nézett. „Hogy fogod ezt elérni?” Sindzsi bólintott. kislemezen. Kicsit kellemetlen. mint a mobiltelefon. ha kézzel leírták. akkor is ezzel a számmal teszik. A vírus pedig egyre terjed. hogy szétrobbantják a nyak­ örvünket. szóval az F1 a fiú egyes (tehát Akamacu Josio). főleg ha ezt az egyet kikez­ di. Na igen. nem jön-e elő valaki? – Várj már! Mi van.” Jutaka jó nagyot bólintott. – Na igen. „Ez meg mi?” – írta Jutaka. és ő is írt.Végül. Tehát…” Sindzsi megállította a kezét. Minden nyakörvnek megvan a száma. ezért leg­ alább időt nyerünk. Minden sorban vessző választotta el ezt a három számsort. és ahhoz egy kód. hogy megnézzük. „Én azt hiszem.

de oda már nem lehet menni. ami fegyverként használható. amikor lecsekkoltam őket. még magát a számítógépet is szét tudjuk rombolni. Tehát pontosan úgy. „Igazából benzin kéne nekem a legjobban.” Rangjelzés. „…Megsérülhettek. amikor az iskolá­ ból jöttél kifelé?” Jutaka bólintott. már megint nem jut eszébe egy jel. ha előbb keresnénk valamit. Utána megszökünk a tenger fe­ lé. – Igen… Igazad van. ahol a katonák voltak. Sindzsi kuncogott. hogy infor­ matikai tiszt. és egy bűvész mó­ rikált mozdulatával tárta szét a karját. aki nem közéjük való volt. Azt hiszem. Sindzsi vigyorgott.„Láttad azt a termet. – Lehet. Emlékszel?” Jutaka megint elkerekedett szemmel rázta a fejét. ha emiatt felmerül bennük. Nem tudom. és elég. Ki a franc tudna ilyet leírni?! „Az egyenruháján a rangjelzéséből tudtam meg. „Én láttam. hogy van-e ben­ [327] . Semmire sem mész azzal a vil­ lával. és egy nagyobbacska szer­ ver is volt. volt egy benzinkút a kikötőben. ott vannak a számítógépek. amelyek mozgatják a játékot. Illetve. „Bombát?” – mozgatta a száját.” Csak most kerekítette el igazán Jutaka a szemét. Volt néhány kocsi a szigeten. „Nem volt nekem arra energiám – írta. ha össze tudjuk szedni az alapanyagokat. Kínai írásjegyekkel. Egy rakás asztali gép sorakozott. hogy az adatok egy kicsit is…” Jaj. hogy jobban tennénk. És volt egy ürge. Tehát…” Sindzsi egy pillanatra abbahagyta az írást. „Bombát dobunk az iskolára. ahogy Szakamocsi mond­ ta. Visszatért a térkép há­ tuljához. „Ott voltak a számítógépek. Ezért megtámadjuk az iskolát.

Azután Jutaka írt még. ezért találhatta ki Jutaka. „Kötéllel és csigával. A lényeg. A vegyjelét tud­ ja. „Ammónium-nitrát kell. De az­ zal és benzinnel tudjuk megcsinálni a bombát. Igaz. Jutaka összeráncolta a szemöldökét a műtrágyára.” Jutaka a száját tátotta. és le akarta írni a trágya nevét. Azt se biztos. hogy találunk. Azután írni kezdett. Ha nem csak egyet lőhetnének. hogy az iskola környékére már nem mehetünk. „Egyszóval kötélpálya. és megmutatta Jutakának. de mivel nincs több gyújtószerkezet. „Ebben van a detonátor – a robbanószerkezet. Sindzsi bólintott. Csinálunk egy nagy csúzlit (flippert) valami fából?” Sindzsi nevetett. Ez lehet. Kell még műtrágya is. és megmutatta Jutaká­ nak. hogy az állandó számítógépezés káros hatása… Na mindegy. de már megint nem tudta az írásjegyet.nük benzin.” Jutaka elgondolkodott.” Sindzsi elővette a zsebéből a kést és a rajta lógó kis hengert. nem is lenne rossz. Az bőven elég. Legrosszabb esetben gázolaj is jó. de itt a hegy oldala és az iskola túloldalán lévő sík terület még oké. Csakhogy azzal nem lehet pontosan célozni.” Sindzsi a színére fordította a térképet. „De hogy dobjuk rá az iskolára? Oda sem tudunk menni. hogy van. csak egy esélyük van. [328] . Hogy miért hordok magamnál ilyesmit. Egyfolytában a bácsi­ ról beszélt. Megint visszafordította. amint úgy adódott. mindenesetre keresünk. azt túl hosszadalmas lenne elme­ sélni. „A nagybácsid?” Sindzsi kínjában mosolyogva bólintott.

Magyarán egy speckó zsákolás. Amikor az iskola felé ér. A gond csak a kötél meg a trágya. csigát láttam valahol egy kúton.” [329] . „De nem tudunk jobbat. „És a munkálataink szempontjából is jobb. Benzint gyűjtünk a kocsik­ ból. „Ha minden jól megy. – „Ezzel nem szívhatjuk meg többet. Hogy van-e olyan hosszú kötél. hogy Szakamocsit. – Könnyebb keresni. – Aha… Igen. és ő maga kezdett írni. Úgy emlékszem. és a hegyről lecsúsztatjuk a csigára sze­ relt bombát. hogy…” Sindzsi félretolta Jutaka kezét. ha elérjük.” „Utána a tenger felé menekülünk?” Sindzsi bólintott. lehet. Úgy számoltam. akkor óránként hat-hét kilométeres sebes­ séggel sodor el minket. bőven elég. írtam. És könnyebb.” Egy pillanatig csend nehezült rájuk. elvágjuk a kötelet. hogy ha jól jön ki. – És nem tudunk elég gyorsan úszni. Azután gyorsan kifeszítjük. megsérül­ tek az adataik. és a katonák nagyját is elintézzük egyben.„A hegyről a síkra. a síkról a hegy felé kihú­ zunk egy kötelet. mint valakire rátalálni. „Ma telihold van. hogy azt képzeljék. vagy igen? Álljunk neki!” Sindzsi bólintott és folytatta. de Jutaka sietve írni kez­ dett. De ahogy az előbb mondtam. Ha ugyanakkor teljes gőzzel úszunk is. Kihasználjuk a dagályt. nem. Vagy kilazítjuk. kevesebb mint húsz perc alatt elérjük a legközelebbi szige­ tet. fordítva. „De én nem tudok olyan jól úszni – nézett Sindzsire elbi­ zonytalanodva.” Jutaka megint megilletődötten bólogatott többször egymás után. És akkor…” – Saját nyakörvére mutatott. Kell vagy jó háromszáz méter. és folytatta az írást. ha nappal indulunk neki.

Erre pályázunk.” Sindzsi most a hátizsákjába nyúlt. Az már nem jelent majd nagy problémát.” Jutaka arca sugárzott. Majd segít rajtunk egy hajó. mint amerre szökünk. és jeleket fogunk leadni vele. „És mi lesz az őrhajókkal?” Sindzsi bólintott. nem tudják majd. Ellenkező irányt. „Természetesen fennáll a veszély. Ezért kamu helyet adunk meg. És ha kiértünk a tengerre. „Nem. ha elszáll a számítógépük. hol va­ gyunk. hogy szétrob­ bantják a nyakörvünket. „Akkor megmenekülhetünk. este annak sem sokat ér a kamerája. És nem kell félnünk. hogy felfedeznek. Ha meg véletlenül műholdakat is használnak.” „Ezzel kapcsolatban van egy másik ötletem. Ezt is az egyik házból szerezte. De mivel mindig a komputerekre hagyatkoznak. akkor – megnézte az óráját. a hajóknak valószínű­ leg lankadt a figyelmük. és a fejét rázva mutatta ki elragadtatását. „Sindzsi! Eszméletlenül nagy vagy!” Erre Sindzsi a fejét rázva nevetett. Így pedig van esélyünk a menekü­ lésre.” „De akkor sem lesz könnyű dolgunk. A hajók is csak puszta szemmel kereshetnek minket. Hogy felborult egy halászcsónak vagy valami. Annyit még a kormány is ki bírna találni. Minden­ esetre. hogy csak egyet-egyet tettek a négy égtáj felé.” Jutaka megint csak a fejét rázta.” Sindzsi a fejét rázta. Már az is könnyelműség. „Ezt megpiszkálom. – Na.Jutaka most nem érte be a szeme elkerekítésével. és egy kis adó-vevőt sze­ dett elő belőle. – Öt perc múlva indulunk. [330] . majd a megfelelő helyen hajómentést kérünk. Külön leírta. Négy óra múlt.

kacsafarokba simított frizuráját igazgatta a fésűjével. „Nem mondanám. amit turcsi arca alapján várhatnánk.) De még egyszer kézbe vette a ceruzát. ahol az előbb még Mimura Sindzsi és Sze­ to Jutaka rejtőzködtek. Ha felemelte a tekinte­ tét. úgy hatszáz méterre északnyugatra lehetett. ez a fiú. a bal kezében tartott kis tükörbe bámult. hogy ép bőrrel megússzuk. ahol Sújáék trió­ ja lapult. Ez a fiú rendkívül fontosnak tartotta a saját ápoltságát. ahol Nanahara Súja szemtanúja volt. aki ráért ilyesmire. ha már írni kezdtek. a lányokat is beleszámítva. Az északi hegy déli oldalán.” [Maradt 22 fő] 44 Meleg volt. de nem jut más eszembe. és Jutaka arcába nézett. Kevés az esélye. a sűrű növény­ zettel borított lejtő egyik szegletében egy fiú ült. A térkép hátulján egy nagy rakás betű sorakozott. Normális esetben nem nagyon írt kézzel. bár az osztályban szinte senki nem tudta az elnevezés valódi okát.” Megrántotta a vállát. kétszáz méterre volt attól a helytől. tisztára. mint egy számítógépes log fájlban. Igazából a játék kez­ dete óta. ahol [331] . szemben azzal. ő lehetett az egyetlen a 3/b-ben. de ez nem is olyan meglepő. ezért Sindzsi fárad­ tan dobta le a ceruzáját. jó lett volna a 150-es is. hogy túl jó terv. pontosabban hívtak ed­ dig. (Igaz. szóval ez a fiú… A fiú légvonalban majdnem pont nyugatra. Jutaka kedvesen mosolyogva írt vissza.– Jó. és visszaírt. Az orvosi rendelőtől. miközben a másik kezével az elöl feltupírozott. használhatták volna a billentyűze­ tet. „Meg kell próbálnunk. Ha Jutaka tudna gépelni. és különben is. hogy Simizu Hirono lelőtte Minami Kaorit. élesen kivehető volt a délutáni napban fürdő kilátó. Azaz pont a ház felett. akit barátai Cukinak hívnak.

és miközben azt vizsgálta. Már két órája nem mozdult onnan. 14. Hát nem vagy te egy kicsit elővigyázatlan? Még neked sem jutna eszedbe. Jaj… Már megint egy levél a hajamban. A fiú fésűt tartó jobb keze kisujjával lesöpörte a hajába tapadt levéldarabot. aki a játék kezdete óta már hat embert elintézett. de nem feszegette tovább az ügyet. máris itt a baj. Cuki! A Főnököt nevezd Fő­ nöknek” meg hasonlók. amelyet Kirijama Kazuo kije­ lölt. most meg mit szőrözöl ilyen piszlicsáré dolgokon?! Nem va­ lami férfias”.Kuszaka Jumiko és Kitano Jukiko holtteste hevert még min­ dig. Ez a fiú. Ki-ri-ja-mács-ka. Kirijama Kazuo volt. Megúszta hát a mészárlást. „Jaj. mennyire száradt ki a bőre. ahova lenézett. Illetve nem csak az övékét. ame­ lyet látott.). Ő volt Cukioka Só (fiúk. Ha csak egy pillanatra le­ teszem a fejem. Csak nem el-a-lud-tál? Vaskos ajkait mosolyra kanyarította. hogy itt figyellek. aki nem jelent meg a gyülekezőhelyen. De úgy látszik. úgy húsz méterre lefelé a bozótba. [332] . pont ez a fésűs-tükrös meleg srác volt az. mert amikor Só egy flegma oldalpillantással közölte vele. A bozót­ ban pedig. Kuszaka Jumiko és Kita­ no Jukiko holttestét és Minami Kaoriét is látta. akit elszalasztottál meg­ ölni. csak fintorogva mormogott a bajsza alatt. én. eszébe jutott a Kirija­ mácska névről. Igen-igen. hogy mennyit civakodtak ezen a szintén csa­ ládtag Numai Micuruval. aki most a haját simítgatta. „Hé. Só újra a tükörben lévő önmagára nézett. így mostanra a „család” egyetlen túlélője lett. és a tükörben látszódó saját arcán messze túl­ nézett. még a rettenthetetlen Micuru sem tudta helyretenni magában ezt a „férfinőt”. Minami Kaori holtteste volt a hetedik.

már kész terve volt a továbbiakra. elmondhatjuk. akiket megölt?) és [333] . ez megdönthetetlen tény. majd ő is a géppisztoly áldozata lett… Ajajaj – gondolta Só. Ennek a „játéknak” a legesélyesebb „versenyzője” minden kétséget kizáróan Kirijama Kazuo. Nemsokára megjelent Numai Micuru. de attól a pillanattól fogva. Szörnyűség. de még így is legfeljebb tíz perc plusz útja volt. ami­ kor elhagyta az iskolát. Ebben neki a nagy bunyós Numai Micurunál valószínűleg több volt az élettapasztalata. és ő a nyomába eredt. Mert olyan hülye vagy. ahol Só volt). hogy ő. hogy „Árulók mindig vannak. Ráadásul mini­ mum egy géppisztoly (vajon Kirijama fegyvere volt egyálta­ lán.Most hívjam Főnöknek? – gondolkozott Só. De hát téged ez a Főnök in­ tézett el. míg szemét egy­ más után megvizsgálta a tükörben. Két-három szót váltott a csurom vér sziklán (a vér szaga elért addig a helyig. a tengerbe nyúló sziklán három di­ ákegyenruhás és matrózblúzos alak hever. Emiatt valamivel több idejébe került odajutni. ahol bepillantást nyert a felnőttek világába. Mire pedig Kirijama Kazuo elindult onnan. hogy mit beszélt Micuruval. Nem hallotta. ez a világ már csak ilyen”. mint amennyire Micuru közvetlenül a halála előtt. hogy ő vajon tudta-e előre. A tengerpartra néző vegyes erdő fái közül látta. Cukioka Só némileg óvatosabb volt Numai Micurunál. Kirijama Kazuo ül csendesen magában. hanem a tengerparttól kicsit beljebb vezető útvonalon vágott át a fák között. vagy a három közül valamelyiküké. amikor arra gondolt. hogy a ho­ mokos partot kettészelve. ahova nem ért a holdfény. Igen. Ő nem indult el egyenesen a megbeszélt déli csücsökbe. hogy Kirijama beszállt a játékba. viszont Cukioka Só általában úgy volt vele. és a szikla egy be­ mélyedésében. hiszen kiskora óta bejáratos volt apja meleg­ bárjába. Nem látta annyira tisztán Kirijama Kazuo természetét.

ahol sorban meg kell ölni az osz­ tálytársakat. Akkor pedig… Nem az a legjobb. és a legeslegvégén lelövöm hátulról? Abban a pillanatban. Csakhogy Cukioka Só egy különleges képességgel büszkél­ kedhetett. ő ölne meg engem… Szó­ val nagyjából így járt az agya. Az még benne sem merül fel. Ezért aztán Só kigondolta. Mi­ csoda dolog megölni ezeket az ártatlan gyerkőcöket. Már hogyan tudnám megállítani. amikor ő elintézte az utolsó valakit. aki embereket öl. nem szállt le róla). csak nem akart senkit megölni. hogy Kirijama Kazuót követ­ te. aki elsinkófáltam a gyülekezőt az elején. Vélhetőleg senki nem nyerhet Ki­ rijamával szemben.Micuru pisztolya volt nála. az az én esetem ). ha szemtől szembe próbálkozik. hogy pont én követem. és elvileg meglógtam? Ezzel a módszerrel egyben elkerülte azt is. nem nagyon kell aggód­ [334] . mert olyan nagy mo­ rális ellenérzései voltak. ha van fegyverük. Valahova belopózni. Főleg. hogy hiába halad Kirijama szélse­ besen a győzelem felé. Ennek tetejébe a hátizsákjából előkerült fegyver egy kétlövetű 22-es kaliberű High Standard Derringer volt. Magnum lőszerek voltak hozzá. ha ő meggyilkol valakit a szemem előtt? Iszonyúan veszélyes lenne. Volt egy másik haszna is annak. akkor biztosan meg is se­ besül majd. Ha pontosan a nyomában halad. de tűzpárbajra nem való. és elengedte ma­ gát. nem valami elegáns! Kirijama az. vagy mondjuk Mimura Sindzsivel (Na. hogy beszennyez­ ze a kezét ebben a játékban. kihasználni a másik fél figyel­ metlenségét és meglopni vagy titokban követni valakit mondjuk (ha talált egy fiút. Ha nem tenném. aki tetszett neki. így közelről feltehetőleg ha­ lálos sebet lehet vele okozni. én csak a nyomában me­ gyek. Még véletlenül sem azért. röviden szólva a suttyomban settenkedés minden vál­ faját ismerte. hogy őt magát is követik. Majd a végén jogos ön­ védelemből megölöm őt. a Mimurácska. ha én Kirijamácska nyomában maradok a végéig. És a harc fáradalmai is felhalmozódnak előbb-u­ tóbb. időközben szükségszerűen szembe fog kerülni valaki hozzá méltó ellenféllel – talán Kavada Só­ góval.

ha lehetséges. Reggel. Délelőtt még egyszer hallatszott egy lövés messziről. Ha Kirijama előremegy. hogy valaki rátámad. három órája. amikor a hegy­ nek ezen a felén lehetett lövéseket hallani. és az ellenséget majd Kirijama elin­ tézi neki.nia. és akkor azonnal odaindult. és csődöt mond a terve. ahogy Só elképzelte. hogy nincs-e tiltott zónában. Csak időben fel kell szívódnia. Bár akkor nem tudja tovább követni Kirijamát. megint nekiindult. akkor ő is. ki tudja milyen okból. ha az első lövést elkerüli. Ha véletlenül mégis. ak­ kor egy másik fegyverropogás hallatszott. Végiggondolta. és megbizonyosodik róla. és miután bement két-három házba a településen (biztos beszerzett valami szükséges eszközt). Kirijama is nyilván gondol vele. és biztos kis ráhagyással el­ kerüli a zónákat. ő is megy. Kirijama elhagyta a sziget déli csücskét. Ó. de úgy látszik. mily csodás. amikor messziről fegyverropogás hallatszott. de ott volt még a tiltott zóna problémája. hogy bújjanak el. De éppen csak meghatódott). De a fegyver hangját követő Kirijama (és így Só) csak Minami Kaori holttestét látta egy ház szerszámraktáránál. vannak még humanisták – ható­ dott meg Só. és figyelmezetni őket. Viszont nemsokára Kuszaka Jumiko és Kitano Jukiko épp felettük a kilátóban kezdték el a felhívást a hangosbemondóval. Biztos Jumikót és Jukikót akarták vele leállítani. ezt is nyugtázta. így jobb lenne elkerülnie az ilyesmit. És a helyzet úgy is alakult. arrafelé figyelt. és ott megpihent. Megnézte Kaori holttestét. majd Kirijama le­ lőtte őket. [335] . ha pedig megáll. Amikor megállnak. és a követési távolságot húsz méterben álla­ pította meg. kivárta. tehát alapvetően ezzel a követési távval nem tévedhet beléjük. hogy a cso­ magot ellenőrizze. Kirijama valószínűleg azért ereszkedett le odáig. elég. mert utána Kirijama fog majd lépni. Utána pedig a hegy északi lejtőjén ereszkedett le. ezúttal az északi hegy felé fordult. de talán a távol­ ság miatt végül nem mozdult el. hogy végül senki nem válaszolt a hívásra (Igaz. Aztán épp az előbb. ellenőrzi a térké­ pet.

legalábbis jelenleg. A cigaretta füstje. Lévén. Halványan ér­ ződött a dohány és a különleges mentol illata. Ez természetes. A szenvedést inkább az okozta. az nem éppen szokványos. És itt vagyok én. hogy aludt. Hogy elterelje saját figyelmét. A nőknek nagyobb az állóké­ pessége. de nagy nehezen lebeszélte magát róla. hogy téged Kirijama Kazuónak hívnak. de ahol van. ennyi idősen mégse halhatok meg.addigra már elvitte valaki a holmiját. hogy hol van. Emiatt persze ő egy szemhunyásnyit sem tud aludni. mint egy művé­ szé. odamegy. Kirijama békésen pihent. bal kézbe fogta a tükröt. és megnézte benne magát. hogy láncdohányos volt. hogy közvetlenül Kirijama mellett tartózkodik. Kicsit oldalra for­ [336] . nem megyünk semmire. illetve szaga a széltől függően elárulhatja a hollétét Kirijamának. akkor pedig már csak el kell lopni – nagy készletet halmozott fel belőle la­ kásukban). Lehet. Igazából legszívesebben teleszívta volna a tüdejét. és szitává lövi. ahogyan Kuszaka Jumikót és Kitano Jukikót megölte (Furcsa. Amint megtudja valakiről. Még annyi izgi dolog vár rám. de ha ilyen apróságokkal szőrö­ zünk. Úgy tűnik. de nem kell őt félteni. és milyen átlagos vagyok). és csillapította az elvonási tüneteit. hogy Kirijama egyáltalán nem vette még észre őt. Cukioka Só. Pontosabban már az elektromos ön­ gyújtó kattanása az életébe kerülne. Ebben az or­ szágban nehéz hozzájutni. cigivel a szájában. és bekapta a vékonyka cigarettát. ott van. tippelte Só. Sót ugyan egy hangyányit taszította az a kí­ méletlen eljárás. Most mindenesetre annak kell örülnie. aztán amit csinálsz. Én nem halhatok meg. tisztára olyan a nevem. micsoda középszerű név. Só előhúzta a zsebéből az im­ port Virginia Slim Mentholt (Szerette a nevét. Legalábbis egyes könyvek ezt ál­ lítják. Azután megint haladt egy kicsit… Most pedig itt van a közvetlenül alattam lévő bozótban. mint a férfiaknak. nagyon egyszerű Kirijama módszere.

ami nem illett százhetvenhét centis. hogy megmozdul lent a bozót. letérdelt a földre. de semmi különösebb mozgást nem fedezett fel. Ko­ mótosan szétnézett jobbra-balra. ahol Só volt. Ekkor Só is felkelt. Cikcakkban indult felfelé a lejtőn a fák között. Ahol sűrű volt a növényzet. Csak a szépek maradnak életben. Só sietve kikapta a szájából a cigarettát. És az elöl haladó Kirijama mozgása is módszeres és gyors volt. Más zörej sem hallatszott. és a nyomába eredt. Hamar elérte azt a magasságot. hogy én nyerjem ezt a játékot. és kézbe fogta a markolatát. és még feljebb ment. Ezt az isten… A szeme sarkából látta. A hátizsákot a bal kezébe fogta. és csak azután ment tovább. hogy ellenőrizte az alját. Só mozgása macskaszerűen rugalmas volt. és előrekémlelt. Ebben a tekintetben volt is alapja az önbizalmának. mint én! És még okos is vagyok. Néha megállt egy-egy fa mögött. Viszont… [337] . amerre Kirijama néz? Odapillantott. a lejtő irányába – tekintett. helyette pedig felvette a Derringert. viszonylag nagydarab testéhez.dította a fejét. Kirijama egész testével kijött a bozótból. Miközben ezt figyelte a rózsaszín azáleák közül. Ké­ zenfekvő. azután észak felé – pont Só­ tól balra. és a tükörrel együtt zsebre tette. és saját oldalirányú pillantását szemrevételez­ te. jobb vállára lógatta a géppisztolyt. Mi történhetett?… Fegyverropogást nem hallott. Mi lehet arrafelé. Bal vállára kapta a hátizsákját. Hogy lehet valaki ilyen szép. Ponto­ san tartotta a húsz méter távolságot Kirijama fák között felfelbukkanó fekete egyenruhájával. kicsit fel­ húzta a szemöldökét. A bozót szélén megjelent Kirijama Kazuo hátranyalt haja.

) Viszont nem így volt. Só megint kénytelen volt elnyomni a kuncogását. (Só így tett. de ő persze addigra elrejtőzött a bokrok közé. nem zárta be teljesen. hogy még hajnal előtt az egyik házban használta a vécét. Igaz. Talán azért. amikor erre jártak. Milyen kis édi. kitárta és bement. Ó! Csak nem…? Azután továbbra is ott kuporogva igyekezett elfojtani a neve­ tését. [338] . sőt hátra is fordult arrafelé. Akkor Kirijama megállt. amit az előbb láthatott. vagy ta­ lán akkor intézte el. ahol Só volt. amióta követte. Megint körbenézett. ahogy a folyadék a vécécsé­ szét érte. Na igen… Ez természetes. Balra felfelé pont a kilátó lát­ szott a hegy tetején. Kirijama körbenézett. hogy ne legyen hangja. amerre most Kirijama tekintett. amikor a bozótban kuksolt. Kirijamácska? Így haladtak vagy száz métert. rajta egy pad meg egy bézs színű mobil vécé. Most pedig biztos eszébe jutott ez a vécé. burkolatlan út futott keresztbe. hanem ha­ gyott egy kis rést rajta. Kirijama Kazuo azért mégiscsak egy milliomos család fiacskája. egy kisebbfajta tér. Hihi. ha történne valami. Akkor Ki­ rijama kilépett az útra. Nemsokára csurgás hallatszott. és visszajött miatta idáig. Ó… Ez az út felvisz a hegytetőre… Az előbb is keresztülmentünk rajta. jó. amit vissza lehetne tartani kerek egy napig. épp egy pihenő­ hely volt a hegytetőre vezető emelkedőn. hogy Kirijama a dolgát végezte volna. Előtte megszakadt a fák sora. Megdolgozott azért. mert ez nem olyasmi. Két méter széles sem volt.Szabadon hagyod a hátadat. és csend­ ben behúzta az ajtót. Elképzelhető volt. mielőtt megnéztük Minami Kaori holttestét… És jobbra. és egy keskeny. ha épp elfért rajta egy kocsi. Még ő sem kerülheti el. hogy néha pisil­ nie kelljen. és odafutott a vécéhez. hogy bármikor elmenekül­ hessen. Az ajtó pont Só felé nyílt. ezek szerint nem rendes vécén el sem tudja végezni a dolgát. egyszer sem lehetett tanúja.

ami az égen lebegő két-három felhőcske sze­ gélyén különösen élénken virított. „a” Kirijama Kazuo. Valószínűleg azért nézett errefelé olyan figyelmesen. hogy ott van. és öntudatlanul a nyakához. mielőtt elindult a rej­ tekhelyéről. [339] . megfordította a bal kezét. sem belül nem jelölték a pihenőhelyet és a közvé­ cét. és ezért eltávolodik Kirijamától. Azután felnézett az égre. (Szakamocsi hangosbemondósához volt igazít­ va. bármennyire sürgesse is a természet hívó szava. hogy azonnal visszavonuljon arra. benne van-e a vécé a D8-ban vagy sem. hogy szemmértékkel eldöntse. Tehát Kirijama közelebb tartózko­ dik a zónához. Ha itt most alaptalanul eluralko­ dik rajta a félelem. dőlt betűs női óra délután négy óra ötvenhét per­ cet mutatott. és az. amelyre Szakamocsi azt mondta. A csurgás még mindig tartott. amely nemsokára szürkülni kezd majd. és vállat rántva könnyedén sóhajtott. Szép volt. Az elegáns. És Só most legalább harminc méter­ re nyugatra van a vécétől. de az ég kissé sötétebbre váltott kékjébe narancsszínű fény ve­ gyült nyugatról. hogy öttől tiltott zóna lesz. ne ellenőrizte volna a saját tartózkodási helyét. Ilyentájt még legalább két óra van hátra a naplementéig. és a szájába tette. Ez a környék a D8-as közelében volt. és a D8-as zóna határvonalai mellett sem kívül. Még mindig tartott. hogy ő is biz­ tonságban érezheti magát. és nagy késztetést érzett. hogy Kirijama Kazuo. amerről jött… Odanézett a vécére. Kirijamácska. Jó sokáig tartogattad. befuccsol a terve. De csak az utat jelö­ lő pontvonal volt rajta.) Só gyorsan elővette a térképet. és végignézte az északi hegy környékét. ezért ez volt a pontos idő.Azután eszébe jutott valami. Mint én. és az órájára nézett. Só egy pillanatra ideges lett. azt jelenti. il­ letve a fém nyakpánthoz emelte a kezét. Nem fordulhatott elő. ahol még mindig folytatódott a csurgás. Megint elővette Virginia Slimjét. Só megint elmosolyodott kissé.

mély puffanás ütötte meg. legyen már vége. és az ajtó nyikorogva kitárult. És az ajtó résnyire nyitva van. rendbe tenném a kör­ meimet. A bokrokon keresztül kicsit közelebb ment a vécéhez. ami­ kor egy pisztolyra hangtompítót szerelnek. Mi? Hogy? Kirijamácska? Mi? Ezt hogy… Hogy? Mi? De hát én… Amikor Kirijama eggyel arrébb eltűnt a bozótban. hogy összeráncolta lefelé gör­ bülő. furcsán hátranyalt hajat. De elszívnék egy szállal. vastag szemöldökét. és meresztgette a szemét. Ne pisilj már ennyit. Zuhanyoznék. Só fülét egy tompa. A hang még mindig nem hagyta abba. mielőtt elsütik. Pánikban nézett körül. Só ekkor végre eljutott odáig. és fel­ emelkedett a földről. hogy jól időzítve. mert vékony vízsugár folyt belőle. Biztosan egy késsel vagy valamivel kilyukasztották. Kivette a szájából a cigit. Ide hogy az a kormány által speciá­ lisan a Programra kifejlesztett nyakpántba épített bombából [340] . csinálnék magamnak egy fincsi vodka-narancsot. és miköz­ ben kortyolgatnám. nyugodtan élvezném a dohányfüstöt… Még mindig tartott. vagy párnába nyomják. éppen akkor támadt egy fu­ vallat. ahogy Kirijama hagyta az előbb. gyorsan munkára fel. Csakhogy… még mindig tartott. A hátulról is összetéveszthetetlen. Sónak tágra nyílt a szeme. Jaj. Majd messze lent a fák között egy egyenruha hátát látta távo­ lodni. Mondhatjuk.Jaj. Hasonlított arra. és azt lengette a befújó szél. A vécében egy vizespalack volt madzaggal a plafonra kötve. és a szél ütemére csurgó hangot hallatott.

– Aha – mondta Noriko. Bő száz méterrel lejjebb Kirijama Kazuo vissza sem tekintett arrafelé. majd Sújára tekintett maga mellett. és lassan felült az ágyon. hogy a láz már lényegé­ ben lement. A fáradtság miatt.származott-e. – Tényleg?… – Noriko maga is megkönnyebbülhetett. Súja felsóhajtott magában. azután visszafordult Sújához. és levette No­ riko homlokáról a nedves törülközőt. csak a karórájára pillantott. – Most… hány óra van? – Hét múlt. azt nem lehetett tudni. Jól aludtál. vagy a robbanás vert visszhangot a testében. hogy ennyi gondot okoztam. és megtartotta Norikót. való­ színűleg nem vérmérgezés volt. Súja felemelkedett az ágy mellé húzott székről. – A lázad már lement. mert lassan bólintott. Éppen délután öt óra múlt hét másodperccel. Álmosan járatta a szemét a plafo­ non. úgy tűnik. – Ne haragudj. A kezét Noriko homlo­ kára tette. Jaj de jó! Tényleg na­ gyon jó! – Súja! – még egy kicsit álomittas volt Noriko hangja. [Maradt 21 fő] 45 Noriko megmoccant. Biztos csak egy nagyon dur­ va nátha. és kinyitotta a szemét. és a szoba teljesen szürke­ ségbe borult. [341] . Már az előbb is meggyőződött róla. Súja gyor­ san odanyújtotta a kezét. Este hét is elmúlt. Kavada azt mondja. – Én… Súja rábólintott.

Bár a leves sűrűjét csak a ház körül talált ismeretlen levélfélék képezték. Az ablakon még beférkőztek a nap utolsó sugarai – igazá­ ból kék. és odabólintott Norikónak. (Ő és Súja már beburkolták a maguk mi­ szólevesét és rizsadagját. várj egy kicsit. Súja bólintott. – Rizs? – Aha. Levette a gáztűzhelyen álló lábos fedelét. – Van itt mosdó? – kérdezte aztán. – Noriko felébredt? – kérdezte. A konyhaajtóban látta. – Kihűlt a kaja? – kérdezte Súja. Azután megkérdezte: – Kajálni bírsz? Van rizs! Noriko elkerekedett szemmel meredt Sújára. – Kicsit várj. – A láza? – Már nincs baj. Majd beviszem. [342] . – Köszönöm – mondta Súja. Nem ment vissza. de a szeglet. igazi rizs! Noriko bólintott. hogy Kavada a falnak támaszkodva ül. Súja kiment a szobából. Kavada be fogja hozni. amelyet egy másodpercre sem tett volna le. Kavada csinálta. Kavada biccentett és felállt. és visszament a rendelőbe. Képzeld. már teljesen belesüllyedt a szürke­ ségbe.– Hogy mondhatsz ilyet? – rázta Súja a fejét. ahogy meglátta Súját. sőt majdnem indigószínű fénynyalábok voltak. mire Kavada csak annyit vá­ laszolt röviden: – Várj öt-tíz percet. Újra leült az ágy mellé. ahol Kavada volt. – Nem te vagy a hibás. kezében a shotgunnal.

Noriko a térdkalácsa tájára sütötte a szemét. Súja megint mellé ült. mint egy hülye gyerek… Súja Noriko vállára tette a kezét. – Azért. ahogyan kiskorában az Áldott Szeretet Házá­ ban Anno tanárnő tette vele. Noriko még remegett. mert… Súja bólintott. és elve­ zette a váróterem szemközti oldalán nyíló vécéig. [343] . hol kezdődnek valójában a zónák. a sziget délnyugati partvonala lényegében megközelíthetetlen lesz. – Elaludtam. De Noriko Sújára kapta a szemét. ha alszol. Bólintott. Tizenegytől ez is tiltott területté válik. – Csigusza. az I3 kilenctől lesz tiltott. A sziget délnyugati partja és a déli hegy déli lejtője. Innen tizenegyig el kell mennünk. de a korábbiakkal összevetve már sokkal job­ ban volt. a haja alá tette a jobb kezét. Noriko Súját nézegette. Jobb. Súja rákanyarította a vál­ lára a takarót. ha pihensz. – Ne mondj ilyet! A legjobb. és megszólalt. A szemében még maradt egy kevés homályosság. Még ke­ vés is volt. – Igen. Cukioka és Niida haltak meg. Ezenkívül még a G1 este héttől. Ahogy Noriko leült az ágy szélére. amit tehetsz. Amikor Noriko visszaért az ágyba. – Ha ettél… – mondta Súja a takaró szélét húzkodva – még egy kicsit aludnod kéne. utána a homlo­ kára. karon fogta.– Van… Gyere erre! Segített leszállni az ágyról Norikónak. Mivel nem lehet pontosan tudni. és megkérdezte: – Kaorin kívül még valaki… meghalt? Súja összeszorította a száját. Ezt az információt Szakamocsi este hatos híradásából tudják.

köszi. Most meg figyelmetlenségből be­ leszaladt egy tiltott zónába. és Cuki­ oka barátunk fennakadt egy tiltott zónán. hogy hallott volna a délután folyamán na­ gyobb. – Rajtad maradhat. Nem lenne jó hatással a félig felgyógyult Norikóra a leszag­ gatott fejű fiú története. mint egy pincér. így már csak huszonegyen maradtak. és visszatette Noriko vállára a takarót. A „Kirijama család” Cukija tagbaszakadt teste és arca ellené­ re igen nőiesen viselkedett. És még egy… Szakamocsi fontoskodva közölte: „Ja. a családfőt hátrahagyva. robbanásnak vélhető hangot. és a pokróc alatt elkezdte levenni magá­ ról Súja zakóját. – Komolyan… – szólt csendesen Noriko. A bal kezével a válla magassá­ gában egy kerek tálcát tartott a tányérral. míg leeresztette a tálat. Szakamocsi hírei szerint a déltől eltelt hat óra alatt halt meg ez a négy ember. – Tisztára. de a Siroivai Középiskola 3/b osztálya már megfeleződött. A tányérból pára szállt fel. Vajon megfelel-e a kisasszonynak? [344] . Vigyázni kell ám!” Azt nem mondta. hogy ezt is elmondja Norikónak. – Sajna nem tészta. amely addig rajta volt. hogy hol halt meg Cukioka. Ezzel a „család” minden tagja. Súja fontolgatta. és lerobbantották a fejét. de Súja nem emlékezett rá. – Mindent köszö­ nök – mondta aztán. Súja átvette a kabátot. – Köszönöm a türelmét – mondta. mint egy tésztaétteremben. Súja nevetett. milyen fájdalmas arcot vág.Igen. Kis idő múlva bejött Kavada. elhagyta a küzdőteret. és inkább lemondott róla. de meglát­ ta. Viszont Szakamocsinak sincs semmi oka hazudni. Csupán tizennyolc óra telt el a játék kezdete óta. – Már nem kell.

Kezében a tá­ nyérral evett egy falatot. Súja túlzó mozdulattal rázta a fejét. amikor mi ettünk. – Üzletünk specialitása. – Yes. – Az előbb. ahogy így hárman üldögélünk. Ma’am! – válaszolta Kavada. Súja fülében tökéletes angol kiejtésként csen­ gett. – Volt egy ház. és elmosolyodott. Igen. [345] . nem is volt benne tojás. és az illata régi emlékeket ébresz­ tett. Nyilván a sziget összes többi házában ugyanez a helyzet. hogy a kormány jó korán kizavarta innen a lakókat. – Köszönöm – emelte fel Noriko a kanalat. a két fiú ezt iszogatta.Kavada tálcástul letette a tányért az ágyra Noriko mellé. A tea egy leheletnyit édes volt. – Eszméletlenül békésnek tű­ nik minden. Kavada a szeme sarkából látta Súja arcát. Súja hangosan felnevetett. Én a lányoknak szoktam kedvezni. Ilyennek születtem. hölgyem. Kavada megint fordult egyet a konyhában. – A francba – nyögött fel Súja. – Finom – szólt. Kavada finomkodó szavaira Súja megkérdezte: – Ezt meg hol találtad? – Amiatt. Noriko belenézett. Súja ekkor Kavadára nézett. a hűtőben minden nyers élelmi­ szer megrohadt. ezúttal zöld teá­ val tért vissza. – Rizsfőzelék? – kérdezte. Míg Noriko evett. – Csak egy volt. ahol tartottak tyúkokat. Kaja nélkül eléggé le voltak strapálva szegények. Kavada felhúzta a szemöldökét. – Tojás is van ben­ ne.

– Köszönöm szépen – fejezte be Noriko az evést. – Hát. A lé­ nyeg. Ma’am. – Noriko. – Majd egyszer teáz­ zunk így hármasban. Lehet. Azután Sújához fordult. _ Kavada! – szólt Noriko. Szabad kezével intett Sújának. – Hallod. hogy ennyi gondot okoztam.– Később odateszek egy kávét is – mondta nevetve. még nem múlt el egészen a vérmérgezés esélye. te inkább fekete teát kérsz? Noriko a kanállal a szájában mosolyogva bólintott. Lehet. – Mondják néha. Kavada – folytatta Súja. hogy furcsán hangzik. Kavada megint mosolygott. de talán attól lett ilyen beszédes. ez tény. Kavada kicsit mosolygott. Tisztára. de amiatt tudtam nyu­ godtan aludni. hogy ez örökre álom marad. mire Súja oda is nyújtotta. hogy még egy kicsit pihenj. – Alhatok én is egy kicsit? – Fáradt vagy? [346] . Tényleg kö­ szönöm. Erre Kavada nevetett. Ezek szerint az antibiotikum egy kicsit túlzás volt. És bocsánat. Kiülünk a teraszra. – Nem. és a cseresznyevirá­ gokat nézegetjük. Súja is és Noriko is. hogy Noriko felépült. – You’re welcome. – Már tök jól vagyok. Nanahara. hogy adja oda a teáscsészét. – Nem nagyon illik ez egy rockerhez. mint egy vénember. de Kavada csak a vállát rántotta meg rá. Ne erőltesd magad. Kavada pe­ dig elvette a tányért. Persze változatlanul a gyil­ kos játék kellős közepén voltak.

– Nem. Ez tényleg igaz. hogy visszatér a konyhából a szomszédos váróterembe. de mégis hihetetlenül jó feje volt. Ha elmen­ tünk innen. és visszautasítón mosolygott. – Nem zavarom a párocskát. Kavada kiment. A testfelépítése és az arca egészen más. – Alhatnál itt is. hogy távol állt az éltanulóságtól. Utána félhangosan azt mormogta: – Hol lehet most Mimura? Súja mély lélegzetet vett. és lehetett rá számítani. – Jé – bólintott Noriko. hogy felvegyék vele a kapcsolatot. rendben. Noriko vidáman szólalt meg. [347] . csak addig akarok aludni. amikor szerelmeskedtek. ami hasonlít Mimu­ rára. nincs-e valami mód. Kavada – mutatott Noriko a mellette lévő ágyra. de van benne valami. – Jó fej ez a Kavada. – Egyáltalán nem is beszél­ tem vele korábban. Itt a másik szobában alszom a heverőn. Kavada biccentett. Mimura Sindzsire. hogy Noriko elvörösödik a félhomályban. amíg még lehet. de Norikó­ nak a mostani állapotában erre nem futotta. Ahogy az is. Nemsokára hallani lehetett a félig nyitott aj­ tón. sokkal élénkebbnek tűnt az arca. Az úgy jó? – Jó. Végig azon gondolkozott. de kicsit fölényes és flegma beszéde ellenére poénkodó stílusa valóban emlékez­ tette őket a Harmadikra. és elindult a tálcával kifelé a szobából. – Szerintem is – nevetett Súja is. – Félrehajtotta a fejét. és hozzátette: – Legyetek te­ kintettel a szomszédokra. majd én virrasztok éjszaka. Csend lett. Észrevette. – Tényleg. De Kavada csak az arcát fordította vissza az ajtóból. Talán az étel miatt.

[348] . – Mi baj? – kérdezte.és kisujját rázta felé. és megérintette Noriko takaróba bugyo­ lált vállát. Amikor nyertünk. Ha még… Szugimura is itt lenne. Jositoki… Sújának Norikóra tévedt a tekintete. – Aha. – Én teli tüdőből szurkoltam. és nyertünk. mutató. maga lenne a tökély. és harminc ponttal le vol­ tunk maradva. de azért a tesiből elég nagy an­ titalentum Kuninobu Jositoki egy kicsit távolabb állt Norikó­ éktól. amikor észrevette. Mivel Noriko kiabált a leghangosab­ ban. nálunk meg csak ő. – Hát volt ilyen is – fejezte be. mint Akamacu Josio. még a tavalyi döntőjére. miközben bó­ lintott. aki pedig különben olyan visszahúzódó. És ha nem is annyira. Noriko is milyen beszédes lett – gondolta Súja. Nem lenne félnivalójuk. de az ünneplések közül Súja ennek a gesztusnak örült a legeslegjobban. Nem volt nagy dolog.– Na igen. Súja is emlékezett erre. és nem is valami kedves Norikóval és a többi kiáltozó lánnyal szem­ ben. meg­ fordítottátok az állást. Ha ő is itt lenne… Ha őt hozzávennék még Kavadához. de ennek örülni kell. – Emlékszem… – nézett fel Noriko a plafonra – az osztálybaj­ nokság… nem az idei. Jositoki a jobb keze hüvelyk-. verhetetlenek lennének. Jukiéékkel sikítozva ugrabugráltunk. És akkor befutottál a szoftballmeccsről. hogy Noriko lehajtott fejjel sír. Amikor Súja odanézett. Mimura egyes-egyedül küzdött. Kinyújtotta a kezét. – Ja. de a d osztályban négyen is voltak a kosárcsapatból.

” – Ők… – Ebben az esetben megfelelő-e vajon az „ők” kifeje­ zés?… – Ők ketten. könnyebben elragadják az érzelmei. hogy milyen jó osztály volt… Súja bólintott. Talán a benne bujkáló láz vagy a gyógyszer miatt úgy tűnik. amíg abba nem hagyta a sírást. hogy bomlanak utánad a lányok? Mivel hirtelen nagyot ugrott a beszélgetés menete. mi? Noriko Sújára emelte a tekintetét. – Meg akartam állni. Eszembe jutott. és halkan közölte: – Mindketten szerelmesek voltak beléd. Súja kérdőn hajtotta oldalra a fejét. Súja eről­ tetetten mosolygott. Azután így szólt: – Gondoltam. – Ne haragudj. hogy sírjak. nehogy a szívedre vedd… – Micsodát? Noriko Súja szemébe nézett. de eszembe jutott. – Ez meg hogy jön ide? De Noriko komoly arccal folytatta: – Megumi és Jukiko is. Etó Megumi és Kitano Ju­ kiko. – Tudtad. A kezét a vállán nyugtatta. Már mindketten „elhagyták a pályát. hogy hallgatok róla. azt hiszem. Beletelt egy kis idő. hogy megdermed az arca. Érezte.– Semmi – hüppögte Noriko halkan. Idővel Noriko megtörölte a szemét. mire kipréselte magából: – Komolyan? [349] .

Noriko meglepődött Súja haragos tekintetén. – Ne haragudj. – De ha meghalok – Noriko megint félrehajtotta a fejét –. hogy a lefüggönyözött ablakon át beszűrődő. – Noriko levette a szemét Sújáról. Ezért ne fe­ lejtsd el őket. és még egyszer bocsánatot kért. [350] . Fejenként egy fél kávéskanálnyit. Ezúttal Noriko szeme kerekedett el egy kicsit. – Bár nagyképűnek tűnhet az én mostani helyzetemben ilyet mondani. Súja felkapta a fejét. kihunyóban lévő napfény alig-alig észrevehető négyszögletű fényfoltot vetít Noriko pupillájára. – Komolyan?… – fújta ki a szavakat a sóhajjal együtt. Utána Súja kezdett bele. Félrehajtotta a fejét. – A lá­ nyok egymás között tudják valahogy az ilyesmit. ha a szökés után mondod el. Sokkolt? – Aha. Azután így szólt: – Jobb lett volna. de ilyet ne is feltételezz! Hal­ lod? Mi végig együtt leszünk. Direkt csak egy kicsit. és még valamit hozzátett. – Hallod… – Igen? – Én ismerek valakit. – Tényleg? Pont belém? – kérdezte naivan. Súja látta. – Nagyon kérlek – mondta –.– Igen. Súja felidézte egy kicsikét Etó Megunni és Kitano Jukiko ar­ cát. És együtt maradunk életben. és jobb kézzel megmarkolta Noriko bal csuklóját. aki beléd szerelmes. egy kicsit. és bólintott. de ez az arckifeje­ zése újra el is tűnt. soha nem tudod meg.

kíváncsi szemek jártak a fejében. aztán Súja felemelte a fejét. Egy rendelőnek elvileg makulátlannak kéne lennie. – Kitano szan? Ha igaz… Vajon mi tetszett bennem nekik? Már szinte koromsötét volt. ahogy vagy. és csak annyit mondott: – Tényleg? Azután megint felnézett. de ott méltatlan módon egy csupa por ernyőjű neon lógott le. soha többé. Súja a fejét rázta.– A mi osztályunkba jár? – kérdezte Noriko. [351] . Noriko félrehajtotta a fejét. megmondom. Ha kiszabadultunk. A rohadt életbe! Milyen boldog is lennék. – Nem mondom meg. Bár ha lehetett volna is. – Elmondhatom. nem lett volna okos felkapcsolni. de nem szólt többet. aki tíz éve a legjobb barátom. mindenestül jó vagy. – Nem. és így szólt: – Ki az? Nem vagyok tagja egyik klubnak sem. és a pla­ font bámulta. kedves uram. Nem. csak nem lehetett használni. Noriko kérdő tekintettel nézett rá. hogy Noriko elmosolyodik. De ez már nem fog problémát jelenteni. – Te úgy. A fiúk olyan ingatagok. és nem is is­ merek senkit a többi osztályból. ha szerelmi háromszög miatt gyötrődhet­ nék azzal. Súja lassan megrázta a fejét. Egy darabig csend volt. de észrevehető volt. Mintha Noriko egy kicsit megkönnyebbült volna a válaszra. Miközben azok a szeretetre mél­ tó. mi erről a véleményem? – Szívesen meghallgatom. lesütötte a szemét a térdére. – Tényleg… – mondta – Etó szan és… – hozzátette a tisztelet­ teljes „szan” szócskát.

amennyire tőle telik. – Mert igazán nagyszerű lány vagy! Mintha Noriko határozott ívű szemöldöke megmozdult vol­ na. és fejét a vállára haj­ totta. Tényleg. Vállig érő haja Súja arcához és füléhez ért. – Jaj. ahonnan már szinte egyál­ talán nem lehetett kivenni az arckifejezését. Amíg a kinti [352] . – Megkérhetlek. És a szája bánatos mosolyra fordult. és el is kuncogta magát. és összezárta a száját. de nem tudni. Valami ilyesmi. Naná. nem? Súja felidézte magában Sintani Kazumi arcát.Súja nevetve rázta a fejét. – De igaz – mondta Súja. hogy igazat mond. aki szerelmes beléd. hogy még ilyenkor is az egy ilyen téma. Gondolkodott. Noriko úgy mondta. ke­ zét a szemben ülő Súja felkarjára tette. és Sújára nézett. hogy kell-e ezt tovább feszegetni. – Tényleg? Akkor is jólesik. Megdöntötte a felsőtestét. akkor hazugság az egész. – De te is így vagy azzal a lánnyal. de azért őszintén kimond­ ta: – De megértem azt. és tétovázott. ne mondd már! – Szeretni valakit pont ilyen. mintha mókás lenne. Habozott. – Noriko furcsamód komoly hangsúllyal mondta. Noriko egy kicsit elnémult. hogy egy kicsit…? – mondta aztán. Súja Noriko arca irányába nézett. hogy Noriko látta-e ezt a pillantást. de úgy döntött. – Mi az? – Pocsék egy érzés. – De igen. Súja kérdő tekintettel nézett vissza rá. – Ha nem így van. ha nem igaz. Noriko felemelte a fejét.

Csak… Vizet. [Maradt 21 fő] 46 Víz. Nakagava No­ rikótól eltérően. Egy darabig ömlött róla az izzadság a matrózblúz alatt. el­ menekült Nanahara Súja elől. A kezdeti hidegrázás idővel émelyítő forrósággá változott. Simizu Hirono (lányok. Akkor egy csomó vizet elhasznált. A lövedék keresztülhatolt a karján. de éppen elkerülte a nagyobb ereket. (Ezt azóta nagyon megbánta. rendkívül gyorsan rosszabbodott az állapota. Vagyis köze­ ledett a kiszáradáshoz.) Azóta már majdnem két óra eltelt. majd elbújt a bozótban. ami nála volt. [353] . és ez fokozatosan ki­ terjedt az egész testére. mintha perzselő sivatagban járna. miután kötés gyanánt rátekerte a blúza leté­ pett ujját. Tehát Simizu Hironón. Főleg ott szakította szét a bőrt.) elindult nyugat felé a rejtekhelyéül szolgáló bozótból. Mielőtt a délutáni szürkület teljes sötétséggé változott volna. már az összes vizet megitta. és mivel nem fertőtlenítette a sebét. így hamarosan elállt a vérzés. Vízre volt szüksége. de most már nem. Ezzel persze ő maga nem volt tisztában.pislákoló fényt fel nem váltotta a hold csillogása. ahol kiment. Leszakította a csurom vér matrózblúza ujját. elég hosszú ideig. 10. és mire meghallotta Szakamocsi este hatórai híradását. olyan érzés volt. így maradtak. futott vagy kétszáz métert. az igazi vérmérgezés tünetei kezdtek mutat­ kozni. Már nem bírta tovább elviselni. hogy megnézze. Minami Kaori a bal karja felső részét lőtte meg. hogy lemossa a sebét. Miután lelőtte Kaorit. A seb azonban felmelegedett. Egész testét elön­ tötte a forróság.

és nemsokára a vezetőjük (aki ennyi idősen egy gengszterbanda tagjának a szeretője volt) súlyosan meg­ sebesült. de… Sok rosszat csináltam eddig. A másik bandatag. de csupa olyanokat. mennyire gyűlöli Minami Kaorit. Ha a közéjük ékelődött Szugimura Hiroki indulását átvészeli. akiben meg tudna bízni. Igen. hogy lenne más az osztályban. aztán a végén kíméletle­ nül hátba lőné. Az autó továbbhajtott. akiknek különben olyan jógyerekfejük van. Pontosan tudta. a kicsit egocentrikus Jahagi Josimi lehet. de nem tette. De ettől függetlenül még húzódozott attól. csak az járt az agyában. nem számítana bűncselek­ ménynek. amikor elütötte egy kocsi. de ezt nagyon is jól tud­ ta. de azért az emberölés tabu volt számára. hogy megölje osz­ tálytársait. hogy megbízik Micukóban (Igaz. Elképzelhetetlennek tartotta. hogy ő bízta meg ezzel egy haverját. Persze ő végig Szóma Micuko barátnője volt. hogy mennyire félelmetes lány. amennyire csak lehet. meg folyton veszekedett a szüleivel. és a sor­ száma is eggyel az övé előtt állt a lányok névsorában.Ennek ellenére. de azokhoz [354] . aki bármit megtenne a kedvéért… Ha véletlenül csatlakozott volna is hozzá. Bár kurválkodott. Hirono úgy sejtette. könnyedén csatlakozhatott volna akár Micukóhoz. Micuko nem mondott semmit. Még csak tizenöt évet élt. El is adta magát. de ő még véletlenül sem esne ilyen hibába. míg a növényzettel borított hegyoldalon óva­ kodott. és kipróbálta a drogokat is. Persze a játék szabályai szerint szabad lenne. de lehetett tudni. akiknek már elegük volt be­ lőle. Pont azok tapossák szét ilyenkor szívbaj nélkül az embert. Bőven akad olyan pasi. Micuko biztosan kihasználná. hogy Micuko ölhette meg). amikkel nem ártottam senkinek. ő már meghalt. Simizu Hirono senkiben nem akart megbízni ebben a játék­ ban. például… Egyszer összecsaptak egy másik iskola hasonló ke­ mény csajaival. a lány pedig kis híján belehalt. Az egész testét átható forróság és a szomj csak felpör­ gette a gondolatait.

és meg­ halna – ezt az egyet nem volt képes okosan végiggondolni –. és kész. csak…. akik jó kislánynak teszik magukat. pont akkor. Csak. Kaori kidugta a fejét a raktár ajtaján. Néhány percig vívódott. nem? Mi baja lesz egy áruház­ nak. pedig ő nem csinált semmit. de csak olyankor. A jogos önvédelem. Nem bír­ ta elviselni. akkor is mindenki tisztában van vele. Ha valaki meg akarja ölni. És ha annak eredményeképpen életben ma­ radna ebben a játékban… Nem azt tenné a legjobban. ha egy-két dolgot lenyúlnak a sminkosztályáról? Úgyis akkora tőke van mögötte. Miután ellenőrizte. és néha kinézett az ablakon. Ez azért sokkal tisztább ügy. Végig abban a házban rejtőzött. szinte kiesett miatta az ablakon. na mindegy. A golyó Hiro­ no karját találta el. lehorgonyzott ott. Akkor riadt meg. ő legalább profi helyre lépett be Szóma Micuko közvetítésével. az más. aztán úgy döntött. mi­ vel nem amatőrök. ha em­ bert kell ölnie. A félelemtől és az izgatottságtól hangosan dörömbölt a szíve. hogy valaki ott legyen közvetlenül a közelében.képest. miközben simán vállalnak telefonon megrendelt randikat (tudta. Meg amikor összeugranak egy másik iskolával. hogy Tendó Majumi például ezt csinálta). szóval akkor az van. ha volt valami tenyérbe mászó az illetőben. magánügy. És váratlanul rálőtt. A lényeg hogy én… Nem vagyok olyan. ha ha­ zamenne és pezsgőt bontana? Vagy ha lejárna az idő. Azért va­ [355] . hogy megsérülhet. Aztán van olyan. akkor nincs mit tenni. Ez az egy biztos. hogy nincs bent senki. magától kimegy (hiszen úgyis specialitása az otthonról való lelépés). aki meg sem rezdül. ezért kimászott a raktárra néző leg­ szélső ablakon… És akkor. amikor egy pillanatra felbukkant egy árny a házzal szemközti raktárban. Nem volt hátsó kijárat. Aztán az iskolai szívatásokban is benne volt. ahol aztán Minami Kaorival lövöldözni kezdtek. hogy kedve támad az embernek kipróbálni valamilyen szert.

Hirono. Aztán úgyis képte­ lenség megszökni. és ha a többiek is így visel­ kednek. amellyel lelőtte Kaorit – egy Smith & Wesson Military & Police 38-assal –. A ház sarkában a falhoz tapadva lecöve­ kelt. Meg akarnak szökni kettesben? Hirono öntudatlanul a fejét rázta. Nakagava Norikót nem látta. ha hátba lövik. és kékes színre festette a szigetet. együtt van Nakagava Norikóval. el sem tudott mozdulni. (Pont azért tudta kényelmesen lelőni Kaorit. mint együtt lenni valakivel ilyen helyzetben. ne lepődjön meg. erre gátlástalanul meg akart ölni. de ha igaz a sztori.lahogy kiegyenesedett. amely az előbb még az ég nyu­ gati felén megmaradt. hogy Nakagava Noriko fogja megölni Nanahara Súját. Vagy az is lehet. amikor megjelent Nanahara Sú­ ja. Ha csoportosul az ember. Nanahara Súja nemsokára meg fogja ölni Nakagava Norikót. markában a revolverrel. A koromfekete égen csak a telihold vi­ lágított zavaróan fényesen. akkor lehet. Az esküdtszék tuti. szaladt a bozó­ [356] . mint száz. őt el tudta intézni (Ez jogos önvédelem volt. Egy szó. Azután Nanahara Súján gondolkodott. Időközben elég nagy távolságot megtett. amikor visszalőtt. a játék kezdete­ kor. akkor ő sem lehet kíméletes. Micsoda barmok. hogy neki majd meg kell vele küzdenie. mint tegnap éjjel. ki tudja… Ha az egyikük megmarad. aki sztárokért eped. Micsoda egy kétszínű liba! Teszi itt a jó kislányt. Ő legalább nem fo­ gott Hironóra fegyvert. a legfontosabb… A víz. Már nem lehetett látni azt a halvány fényt sem. hogy tizenkettő a nullához így döntene).) Azt is mondta. nincs is annál nagyobb hülyeség. Nanahara Súja és Nakagava Noriko… Ezek ketten vajon együtt jártak? Nem úgy néztek ki. Na de ez most nem számít. és először tartotta célra a fegyverét.

Itt is biztos hasonló a helyzet. Tompán puffant. ahol elbújt. mint az előzőnek. amely kelet-nyugati irányban szeli keresztül a szigetet. A hegy helyzetéből ítélve Hirono már közel járhatott a nyugati parthoz.tosban. régi. A térkép alapján a hegy előtt egy vi­ szonylag szélesebb ínnak kell lennie. hogy esetleg ott megbújt valaki. földszintes földművesház volt. Ahogy az in­ dulás előtt is megbizonyosodott róla. A bal kezét nem tudta használni. Azokon is túl a déli hegy domborodott. ezért a szoknyájába tűzte a pisztolyt. nem úgy. ahogy kell. azután újra figyelni kezdte a házat. és azokon túl még két hasonló ház látszott. Volt még egy kismotor és egy bicikli is. szépen. A ház kicsit magasab­ ban volt. ahol először elbújt. Abban a házban. így nem kell aggódni. és a szé­ lén leesett a földre. A környéken semmi nesz. és visszafojtotta lélegzetét. Felfelé irányítva dobta el. A kis szántóföld túloldalán magányos ház állt. Kikukucs­ kált a bokorból. nem lehetett használni a vizet. és matatni kezdett a földön a hold fénye mellett. Talált egy megfelelő méretű követ. jelenleg nem kell tiltott zónától tartania errefelé. mint a szántóföld. egy darabig a szeme előtt lévő házat figyelte. Hirono megállt a szántó szélén. A kő ívesen pottyant a ház tetejére. Hirono az északi hegy oldalában volt. a ház túloldalán pedig egy alacsony domb emelkedett. mandarinszerű fa. a bekötőút felől nézve a kert legmélyén volt… Kút. Csak a teteje volt cserépfedelű. előbb szétnézett a háta mögött. Semmi különös. Behúzta a fejét. Görnyedten vágott át a szántóföldön. Volt körülötte néhány vékony. és nagy zajt csapott. Úrrá lett a szomjúságán. Burkolatlan út vezetett be bal kéz felől. de alul nem nőttek ágaik. és. Rúdja is van a vödörhöz. és a ház előtt egy kisteherautó parkolt. Hirono jobbra-balra kap­ kodta a tekintetét… Az a dolog jobbra. tele levéllel. Balra néhány szántó. [357] . Kopogva legurult a cserepeken.

Sem a ház ablakán. Még egy kicsit várt. Undorító kis fekete sze­ me és a háta visszaverte a Holdfényt (ha napfényben nézné.Hirono megmarkolta a fegyverét. vagy koszos sárszínű…). Felkaptatott a házhoz. és nyálkásan fénylett. és felsikított. hogy nemigen tudta használni. A szomjúságtól és a láztól kóválygott a feje. Ránézett az óramutatóra. Meg­ markolta az elvásott kötelet. és két vödörrel felváltva lehetett vizet húzni. amely a tartóoszlopon fekvő ke­ resztrúdról lógott a kútba. Mivel a bal keze olyan zsibbadt volt. és várt egy ideig. A kút egy nyolcvan centiméter magas betonhenger volt. és a kúthoz futott. hogy elrontja-e vele a gyomrát vagy akármi. Leesett a földre. Telis-tele van vízzel. és így ügyeskedte fél nagy nehezen. és kész. és le­ tette a kút szélére. amint egy kicsit feljebb húzta. Bő hat-hét méterrel lejjebb egy kis. nem egy kiszáradt kút. A keresztrúdon ősrégi csiga függött. A körben pedig önmaga sziluettje tükröződött. Egy icike-picike béka úszott benne. és jobb kézzel levette fájós bal válláról a hátizsákot. Hirono idegei közvetítet­ ték agyába a legeslegjobban utált élőlény sajátos bőrének ta­ pintását. Hirono újra betűzte a revolvert a szoknyájába. Meg egyszer utoljára megtartotta a kötelet a térdével. Eltelt öt perc. elkapta a vödör fülét. [358] . Meghúzta a kötelet. Hi­ rono a jobb kezét pisztolyostul rátette a peremére. holdfénnyel telt kör lát­ szódott. De észrevett valamit. Ilyenkor mit szá­ mít. Hú. Végigfutott a hátán a hideg. Végre felért a vödör a kút kávájáig. Víz. Teljes erejéből rángatni kezdte. A szervezetemnek most vízre van szüksége. mire egy kis vödör bukkant fel a víz fel­ színén. sem a bejáratnál nem buk­ kant elő senki. a kút betonperemé­ hez szorította a kötelet a térdével. …Víz. biztosan gusztustalan fluoreszkáló zöld lenne.

hogy az a girhes. és a béka távozásának irányába meredt.). csobbanás és vége… Hirono felnyüszített. elnagyolt arcú. Oda Tosinori (fiúk. 4. és elhúzódott tőle. Hirono háttal volt a háznak. amely így feltartóztathatatlanul visszazuhant a kútba. És ez… Meg akar ölni engem! [359] . Nézzétek csak! Oda Tosinoriék a város egyik luxuslakásában laknak. hogy az egy öv. az utálatos. A békát ugyan elkerülte. Nem volt annyi ereje. Már az elviselhetetlenségig erősödött a szomjúsága. kinyírom. de az árny mögött mintha nyitva lett volna a kerti konyhaajtó. Jól hegedült (valami tartományi versenyen díjat is nyert egy­ szer állítólag). és Hirono agyá­ ban egy gyerekkori emlék – az a játék. ala­ csony. amikor tilos megmoz­ dulni. A probléma az. de ez most nem számított. Csörgés. ha az „ördög” hátrafordul – futott át öntudatlanul. szétmarcangolom! Csakhogy… valami máson akadt meg a szeme. Hirono halkan felsikkantott. és megjátszotta az előkelőt. Legyen akár élet-halál kérdése. hogy még egyszer felhúzza a vödröt. Egy pillanat múlva Hironóban tudatosult. egy hosszú madzagszerűséget tartott a ke­ zében. és elugrott on­ nan Hirono felé. Mindig is teljesen átlagos fiú volt. Alig négy-öt méterrel távolabb egy fekete diákegyenruhás alak állt dermedten. ami utálatos. mondhatnánk békaképű fickó.Elnyomta magában az undort. aztán… Eközben a béka felmászott a vödör peremére. Kinyírom. Valahogy kiebrudalja onnan azt a békát. de komoly termé­ szete volt. Az árny az imént állhatott meg mentében. de a jobb kezével eleresztette a vöd­ röt. apja egy vállalat igazgatója.

és csak jobb kézzel nagy nehezen kinyitotta a cipzárt. Hirono térden állva levette a félig telt kupakját. Tos­ inori hirtelen megmozdult. Odaguggolt. Itt Armstrong beszél. és nekitámadt. de… [360] . mintha a megállított videofilm újra elindulna. Meggondo­ latlanság volt hátat fordítani a háznak. hogy elővegye-e a kormány zseblámpáját. Habozott. Kevés por szállt fel. a má­ siknak még a fele megvolt… Szerencse. és megdöntötte. Vagy a Holdon. és bement a házba. A fiúval. És biztos megtalálja Tosinori vizét. de már száz százalék. A nagyobbacska övcsat egy pillanat­ ra fénycsóvát húzott a holdfénytől. Ezúttal hármat egymás után. Ott volt a vizespalack. látszott. ez fájt egy kicsit. hogy nincs ott senki. Tosinori már közvetlenül előtte volt. és előkapta a revolverét. közvetetten csókolózik?… Tökmind­ egy. és arccal lefelé elesett. A forró töltény­ hüvelyek eltalálták a hasát. meglendítette a jobb kezében tar­ tott övet. Megpördült. Felemelte a saját hátizsákját. A legfontosabb most a víz. Hirono visszatette a revolvert a szoknyájába.Kábé úgy. Tenyeré­ ben érezte a markolatot. aztán nem mozdult többet. de könnyedén megtalálta Tosinori hátizsákját bent az ajtó mel­ lett. kiszakad a húsod. ahogy kireped az egyenruhája. aki meg akarta ölni. az tuti. Kis lépés egy embernek. bekapta az üveg száját. ahol a zászlót belepte a hó. A távolság csupán négy mé­ ter… Elég volt! Jobb kezét a teste elé vonta. és aki ráadásul már halott. Mind a három lövedék Tosinori hasába talált. de most nem foglalkozhat ilyesmivel. ilyenekkel csak valahol nagyon messze foglalkoznak. Lőtt. amihez már annyira hozzászokott. Az egyiket még ki sem nyitotta. mondjuk az Egyenlítőnél vagy a sarkponton. Ha egy ilyennel megüt­ nek.

amitől nem középiskolásnak. hogy a nyakára az az öv csavaro­ dik. De miért. Csapkodni kezdett a használható jobb kezével. de ahogy lecsú­ szott a torkán. mint Csigusza Takako vagy Szóma Micuko. amíg megértette. de miért… de miért él ez a fickó még? A szeme előtt elvileg a sötét lakásnak kellett volna lennie. hogy a torká­ ra szoruló valamit eltávolítsa. de miért. Langyos volt. Próbálta elhúzni az övet. és nagyot sóhajtott. csak idétlenül deformálódott jobb ke­ zével hadonászott. tisztára jeges víz­ nek érződött. hanem inkább gimnazistának vagy [361] . Vér csurgott rajtuk. Öklende­ zett. A keze leha­ nyatlott. majd bal karja is érzéketlenné vált. A testéből kiszállt az erő. Közvetlenül jobbra a saját arcától egy aszott fiúarcot látott – Oda Tosinoriét. a pisztolyt… Hironónak eszébe jutott. azért igen-igen szép lány volt. az imént meghalt fiú arcát! Teljes erejéből szorította a nyakát.. Csupán tizenvalahány másodperc műve volt. és páraként fröccsent szét a szájában maradt víz. Hirono már nem is tudta markolni az övet sem. Finom volt. Abban a rövid pillanatban az öv meglazult. és volt benne valami felnőttes vonzerő. De karját egy minőségi bőrcipőt viselő láb rúgta el. és megérkezett a gyomrába. Még soha nem ivott ilyen finom vizet. de a kép egyre pirosabbá változott. és előbb Hirono jobb. Finom volt. Egy lendülettel kiürítette a palackot. ha nem is annyira. Hirono. Ja igen. Jó néhány másodpercbe beletelt. Kifogástalanul finom. és közben elfordította a fejét. Hirtelen valami rátekeredett a nyakára. …Rögtön újra erősödött a szorítása. de.Vedelte a vizet. hogy odanyúljon a szoknyájába tű­ zött fegyverért. Pont az osztályban mindenkinek egyenlően felcsatolt nyakörv felett. Valami roppant. jobb keze ujjairól sorban szakadtak le a körmök. amely az előbb Tosinori kezében volt.

és a szobába vezető lépcsőfokra zuhant. (Persze nem felejtett el időnként körbe­ nézegetni. amikor kinyitotta a hátizsákját. A víz feketéjén a Szeto-beltenger szigetei le­ begnek. amelyen szívesen elmereng. így az északi hegy kis dombot formáló lábától messzire el lehetett látni a tengeren. de nem annyira. de majdnem telihold volt.egyetemistának látszott. mert nem lehet meg­ állapítani a helyüket. előredőlt. Na igen. Még fájt a hasa. és beleolvadt a sötétségbe. [362] . Oda Tosinori egy darabig hangosan zihálva cövekelt ott. ahogy a mellékelt használati utasítás ígérte. Igen. amelyről leszakadt a ruha ujja. világított fehéren a sötétségben. [Maradt 20 fő] 47 A környék már teljes sötétségbe borult. Egy golyóálló mellény. Ettől Oda Tosinori csak még makacsabbul szorongatta to­ vább Hirono nyakát. csak akkor sokkal alacsonyabbról. és a szokásosnál kétszer nagyobbra dagadt nyelve lefelé csüngött a szája közepéből. amikor kilépett az iskolából. és az a szürke. Az őrhajók is le­ kapcsolt lámpákkal horgonyozhatnak. de a közelben egy szál hajó fényét sem lehet látni – nyilván a kormány hajózási tilalma miatt. Punkosan fel­ tupírozott haja most aztán összevissza állt. merev. Le­ het.) Több mint öt perc eltelt. nem nagyon értette. Tompa reccsenés hallatszott. Csak a matrózblúza gallérjából kivillanó tarkója és bal karja. Nem volt semmi. mire Tosinori végre levette az övet Hirono nyakáról. furcsa mellény került elő belőle. hogy Hirono valamelyik arccsontja tört el. Már látta ezt a képet. Most azonban arca nagyra puffadt a feltóduló vértől. Már nem lélegzett. Bár ez nem igazán az az emlék. de úgy szuperált.

mert az ablakokat fémlapok fedik. hogy valaki hirtelen rájuk támad a sötét­ ben. Amíg még világos volt. felka­ paszkodott a sziklára. de itt még bőven biztonságos a közlekedés. Az is­ kola a G7-en belül az F7-es zóna határvonalához volt közel. övébe tűzte a pisztolyát. ahol most Sindzsiék voltak. Az este hatos híradásban elhangzott újabb tiltott területekben az iskolát közrefogó két mező. a hatos híradásában Szakamocsi említette. Azután mindketten hason fekve néztek ki a szikla túlsó felén. mert ő az én esetem). A térkép alapján a zónahatártól minimum nyolcvan méterre volt. Tényleg. de azért sajnálta is Cukioka Sót. és felsegítette Jutakát. hogy Hirokit megviselte a dolog. A hegymászás meg a félelem miatt. Természetesen a G7es mezőt. nem randiznál velem?”). Hol mehetett bele egyáltalán? És az is nyomta a szívét. hogy Csigusza Takako meghalt. Több mint száz méter a távolság. de még inkább azért. azonnal meghalnak. háromszögeléssel majdhogynem tökéletesen behatárolta a zóna területét. de Sindzsi kezébe kapasz­ kodva nagy nehezen felkecmergett a sziklára. Jutaka kifogyott a szuszból. és most nem a legalkalma­ sabb másokkal foglalkozni. Szemük előtt fák sorakoztak sötéten. távolabb pedig halo­ vány fénypont látszott. igazából Hiroki és Takako nem jártak (ezt magától Hiro­ kitól hallotta). Bár a legtöbben félreértették a b osztály­ ban. mert Szugimura Hiroki gyerek­ kori jó barátja volt. Hülye kis buzi volt („Mimura. Ő volt a legszebb lány legalábbis az osztályban (jó. ahol az iskola van. Szugimura… Te meg hol a fenébe vagy? [363] . akinek a bomba feltehetőleg leszakította a fejét. erre! – mondta Sindzsi. azért nem áraszt magából több fényt. Felülmúlhatatlan. Sin­ dzsi a térkép és az iránytű segítségével. tehát ha oda belépnek. az F7 és a H7 egyike sem volt benne. de attól még biztos. ahol Szakamocsi van. Az iskola. már tiltott zónává nyilvánítot­ ták.– Oké. hogy Cu­ kioka Só fennakadt egy tiltott zónán.

De Sindzsi úgy döntött, hogy a jelenlegi feladatra összponto­ sít. Lenézett az iskolára, és alaposan tanulmányozta a körü­ lötte lévő domborzatot. Innen kell kifeszíteni egy kötelet az iskola felett, a szemközti zónáig. A gyakorlatban ez azonban igen nagy távolság volt. Nézte a távolban a fémlapokkal fe­ dett ablakokból kiszűrődő gyenge fényt, és arra gondolt, hogy a rohadt életbe. Ott vannak Szakamocsiék. Most van va­ csoraidő, ki tudja, lehet, hogy élik világukat, és gazdagon megrakott sült tésztát esznek a rohadékok. (Hogy miért pont azt? Mert a nagybátyja néhányszor vendégül látta rá szűk kis albérleté­ ben, és azóta szereti, most pedig iszonyúan megkívánta.) Már minden szükséges eszköz náluk volt. A térképen nem jelölték (ellenőrizte, sima lakóháznak tekin­ tették, csak kék pont mutatta), de Sindzsiék találtak az isko­ lától kissé délre, a szigetet kelet-nyugati irányban kettészelő út közelében egy mezőgazdasági boltot. Kockaépület volt, a bejáratán felirat: Észak-takamacui Mezőgazdasági Áruház Oki-szigeti Kirendeltsége (Sindzsi már rég tudta, hogy ez itt a Takamacu város partja közelében található Oki-sziget, de Jutaka elcsodálkozott), és nem hasonlított arra, amit az em­ ber elképzel egy ilyen boltnak. Nem volt rendes irodája, de még egy árva pénzautomatája sem. Elég gagyi hely volt, olyan, mint egy raktár, csak belezsúfoltak a traktortól kezdve a kombájnon vagy a cséplőgépen át mindent, és csupán egy sarkot kerítettek le az irodai asztalnak. Viszont könnyedén rátaláltak az ammónium-nitrátra. Szerencsére szinte új volt, és nem szívta meg magát a levegő párájával. A benzint sem kellett kocsikból összegyűjteni, mert egy tele tömlővel akadt. Csigát pedig a bolttól keletebbre találtak, annak a háznak a kútján, ahol Sindzsi a játék elején beszerezte a Macintosh Po­ wer Bookot. Az ammónium-nitrát mellett a kötél jelentette a másik nagy problémát. Ahhoz, hogy a szeme előtt elterülő G7-es zónát átíveljék, legalább háromszáz méternyi kötélre volt szükség. Ráadásul, hogy az utolsó pillanatig ne vegyék észre Szaka­ mocsiék, eléggé lazára kell fogni, így igazándiból nem árta­
[364]

na, ha még ennél is hosszabb lenne. Akkora kötelet szerezni pedig már nem tűnt olyan egyszerűnek. A boltban volt ugyan kötél, de jó, ha megvolt kétszáz méteres, és az üveghá­ zak nejlonjához való lehetett, mert három milliméteres sem volt az átmérője, és félő volt, hogy nem elég erős. Szerencsére a településsel együtt már tiltott zónává alakult kikötőtől délre, a tengerparton, egy magánhalászszerszámraktárra bukkantak. Ott pedig egy halászathoz használt kö­ télre, amelyet egy kicsit megtépázott ugyan a dagály és az időjárás, de több is volt, mint háromszáz méter, minek követ­ keztében iszonyúan nehéz és terjedelmes volt, de ketten vala­ hogy elvonszolták a boltig, és elrejtették. Azután az összes alapanyagot otthagyták, és idejöttek. Sindzsi a sötétséget fürkészte. Az északi hegy lába, ahol most ők vannak, az iskola innenső felén, azaz északi oldalán és tőle jobb kézre, azaz nyugatra terül el. Az iskolától bal kézre, tehát keletre egy erdő van, és egészen a település északi vé­ géig, illetve a tengerpartig folytatódik. És az iskola túloldalán szántóföldek vannak. Itt-ott facsoportok, köztük néhány ház fedezhető fel. Azon túl pedig a bolt épülete, ahol a holmit hagyták, szintén kivehető. Onnan balra rögtön már egyre sű­ rűsödnek a háztetők, és a tiltott zóna határát átlépve folytató­ dik a település. Jutaka megveregette a vállát, ezért Sindzsi odafordult hozzá jobbra. Jutaka elővette a zsebéből az ellenőrzőjét, és egy üre­ sen álló jegyzetlapra írni kezdett. Igen, mielőtt munkába fogtak, megegyeztek, szintén papíron, hogy semmi olyat nem ejtenek ki a szájukon, ami elárulhatja őket. Lévén, hogy ha Szakamocsiék rájönnek, hogy Sindzsi megint valami „helytelen dologra” készül, ezúttal már biz­ tos, hogy egy percig nem haboznak majd távirányítással fel­ robbantani a nyakörveiket. Vajon miért nem tette ezt meg Szakamocsi már korábban mindkettőjükkel? Ezen is gondolkodott, de valószínűleg azért, mert a játék célja alapvetően, hogy hacsak lehet, a diá­
[365]

kok egymással küzdjenek meg. Ezzel kapcsolatban Sindzsi­ nek eszébe jutott valami. Volt egy pletyka, miszerint a kor­ mány magas rangú hivatalnokai fogadásokat kötnek erre a játékra. Ha ez tényleg igaz, akkor ha Jutakát nem is, de a Si­ roivai Középiskola védőzsenijét, a Harmadikat, azaz Mimura Sindzsit minden bizonnyal a legesélyesebbek egyikeként tart­ ják számon. Emiatt pedig Szakamocsi nem ölheti meg őt olyan könnyedén… Ez volt a tippje. Akkor viszont akiket az indulás előtt meggyilkolt, Kuninobu Jositoki és Fudzsijosi Fumijo, feltehetőleg nem voltak érintettek a fogadásban, vagyis pontosabban fogalmazva, biztos nem fogadott rájuk senki. Csakhogy ettől még, ameddig Szakamocsi (a francba, az a sa­ kamocho kinpati…) uralja az egész játékot, ez bármikor bekö­ vetkezhet. Ami viszont annyit tesz, hogy ameddig nem sike­ rül rádobni a bombát az iskolára, csak imádkozhatnak, hogy ne történjen meg. Ez persze nem tetszett Sindzsinek. Ő a nagybátyja hatására mindenben maga döntött, és nagyon nem feküdt neki, hogy élete-halála egy másik ember kezében legyen. Sindzsi lenézett az iskola fényeire, és a fejét rázta. Semmire nem megy, ha ezen rágódik. „Ha tehetetlen vagy valamiben, ne foglalkozz vele! Azt kell csinálni, amit tudsz, Sindzsi.” A nagybátyja szavai visszhang­ zottak a fejében. „Még akkor is, ha az esélyed kevesebb, mint egy százalék.” Jutaka befejezte a jegyzetelést, és megint megböködte a vál­ lát. Sindzsi visszafordult hozzá, és megnézte. A sötét miatt egy kicsit nehéz volt olvasni, ezért beletartotta a holdfénybe. „Hogyan feszítjük ki a kötelet? – állt a papíron. – Képtelen­ ség innen eldobni odáig egy ekkora kötelet. Ráadásul ott is hagytuk, nem? Mit fogunk csinálni?” Ja igen, ezt még nem magyarázta el neki. Arra már nem fu­ totta, mert totál el volt foglalva azzal, hogy a „kötélpálya”

[366]

hozzávalóit összeszedje. Sindzsi biccentett, ő is elővette a ce­ ruzáját, és írni kezdett az ellenőrző jegyzetrészébe. „Hoztunk madzagot. Azt fogjuk kifeszíteni, és a túloldalon rákötjük a kötelet. Később visszajövünk ide, és a madzaggal idehúzzuk a kötelet. Közvetlenül a megvalósítás előtt.” Átadta Jutakának. Jutaka kibogarászta, és megnyugodhatott, mert Sindzsire nézett és bólintott. Azután írt. „Rákötjük, mondjuk, egy kőre, és áthajítjuk, ugye?” Sindzsi a fejét rázta. Jutaka nem értette, gondolkozott, azután megint írt. „Csinálunk egy íjszerűséget? Nyílvesszőre kötve lőjük át?” Sindzsi megint a fejét rázta, átvette az ellenőrzőt, és írni kez­ dett. „Ez sem rossz ötlet. Mert még én sem tudok háromszáz mé­ tert dobni a kislabdával. Viszont nem szabad célt téveszte­ nünk. Mi van, ha elrontjuk, és eltaláljuk az iskolát egy kővel vagy egy nyílvesszővel? De még ha azt nem is, csak fenn­ akad valahol, és elszakad a madzag, amikor vissza próbáljuk ráncigálni, nincs helyette másik. Ennél biztosabb módszert alkalmazunk.” Jutaka most nem vette kézbe a ceruzát, csak kérdőn nézett Sindzsire. Erre Sindzsi megint elvette az ellenőrzőt, és folytatta. „Itt rákötjük a madzagot valamelyik fára, és a másik végével lemegyünk a hegyről. Kifeszíteni csak azután fogjuk, hogy átértünk.” Jutaka elolvasta, de ezúttal azonnal kétkedőn rán­ colta a szemöldökét, és sietve visszaírta: „Ezt nem tudjuk megcsinálni. Tuti, hogy fennakad a fákon útközben.” Erre Sindzsi elmosolyodott. Nem volt nagy csoda, hogy Jutaka lehetetlennek tartotta. Ugyanis mondani sem kell, hogy amerre eljöttek idáig, sűrűn sorakoztak a kisebb-nagyobb fák. Hiába húzzák meg a zsine­
[367]

get, miután az iskola G7-es mezőjét kikerülve átvezették, mert fennakad a fákon, és csak egy nagy körívet rajzol majd a hegyen. Kicsit szokatlan kültéri művészet. Maga a mű ha­ talmas, de már öt méterről sem látszik, így nem lehet az egé­ szet egyben megtekinteni. Ezzel a természet és az ember kap­ csolatának kényes egyensúlyát… Ráadásul a G7-ben sincs változás, dugig van fával, az iskola közvetlen közeléig. Egy százméteres óriás még csak-csak boldogulna. (Tényleg, a nagybátyjánál látott videók között volt egy ilyen régi trükk­ film. Amíg a hős a Föld védelmében a szörnyekkel harcol, széttapossa a városokat. Mostanában már nem nézett ilyes­ mit.) Hacsak nem vágják ki az összes fát, nem fogják tudni fennakadás nélkül elvinni a kötelet az iskoláig. Ez magától értetődik, pont ezért kérdezte először Jutaka, hogyan dobják át a kötelet. De Sindzsi elegánsan – bár hason fekve nem volt túl hatásos – széttárta a karját, azután írta: „Reklámlufit eregetünk, Jutaka.” Jutaka megint csak a szemöldökét ráncolta, miután elolvasta, de Sindzsi intett neki, hogy másszanak le a szikláról, és meg is tették. A szikla aljában leültek, és Sindzsi beletúrt a háti­ zsákjába. Kiszedegette a tartalmát, és sorba rakta a földön. Fél tucat rovarirtó nagyságú spray, egy kupac százméteres, vékony sárkányeregető fonal (az összes, amit felleltek a bolt­ ban), szigszalag és fekete háztartási szemeteszsák. Sindzsi felvett egy spray-t, és megmutatta Jutakának. Kék alapon feltűnő piros betűkkel rá volt írva, hogy Voice conver­ ter. (Rögtön alatta biztatás: „A bulin ezzel Öné a főszerep!” – Nahát! – A Felirat alatt pedig az amerikai Walt Disney egyik figurájáról másolt kacsa képe.) A palackra pedig sípszerű fú­ vóka volt ráerősítve. „Igazából azért döntöttem úgy, hogy megvalósítható ez a terv, mert eszembe jutott, hogy ezeket láttam korábban abban a házban, ahol rátaláltam a Power Bookra. Ismered, hogy működik, nem?” – írta Sindzsi.
[368]

Mielőtt megszerezték a csigát, Sindzsi tényleg beugrott a szomszéd házba ezekért a palackokért. De vajon mire készül­ hetett az itt lakó, hogy ebből ennyit magánál tartott?… A vá­ lasz egy részét talán ki lehet következtetni a Power Book me­ revlemezén hagyott fájlokból. Mert az „Ötödikesek, környe­ zetismeret” meg „Harmadik harmadév értesítő” és ehhez ha­ sonló címek arra utaltak, hogy a gép eredeti tulajdonosa va­ lószínűleg általános iskolai tanár lehet. Feltehetőleg az itteni iskolában dolgozott. Jutaka a torkára tette a kezét, és kissé kinyitotta a száját. Mindisi bólintott. „Igen. Úgy lehet vele gágogni, mint a kacsák. A lényeg, hogy héliumgázzal van töltve. Ráadásul ez selejtes, leállították a gyártását. Baromi sok gáz van benne.” Jutakának még nem esett le, de Sindzsi úgy vélte, gyorsabb, ha megmutatja a gyakorlatban, feltépte a szemeteszsák zacs­ kóját, és kivett egyet. Szétnyitotta, beledugta a gázpalack fú­ vókáját (eredetileg szívóka ugyan), és szigszalaggal rögzítet­ te. Légmentesen lezárta a zacskót. Azután megnyomta a pa­ lack gombját, mire a zsák hirtelen dagadni kezdett. Tartotta a gombot, és azon gondolkozott, hogy mennyivel viccesebb lett volna óvszerrel. De azt hiába fújnák fel, túl ki­ csi lenne sajna. Mi? Hogy van-e nálam egyáltalán? Hát, ez isko­ lai kirándulásnak indult, szóval… Ki tudja, mi történik az út so­ rán. Mit, hogyhogy magamnál tartottam, ha eldobtam a váltás ru­ hát meg mindent? jaj, hát ilyesmi mindig van az embernél, sose le­ het tudni, hátha hasznát vehetem. A részleteket hagyjuk. A zsákot teletöltötte gázzal, majd megcsavarta közvetlenül a palack fölött, és szigszalaggal lezárta. Elővett egy tekercs zsi­ nórt, a végét rákötözte, és még szorosabban összehúzta. Azu­ tán alulról leszedte a ragasztót, és elvette a palackot. A biz­ tonság kedvéért visszahajtotta a zsák szélét, és még egyszer körbetekerte a ragasztószalaggal. Elengedte.

[369]

A szemeteszsák felszállt. Engedte emelkedni, amíg a zsinór kifeszült, és a kezét is elkezdte kinyújtani, de megállt a keze szemmagasságban. – Na? Sindzsi ezt hangosan kimondta. Jutakának már menet köz­ ben leeshetett, mert bólogatott. Sindzsi azután a léggömbről lelógó zsinórra rákötött egy má­ sik tekercsről legombolyított madzagot. A biztonság kedvéért szigszalaggal erősen rögzítette. És a két lecsüngő fonalat a két kezében tartva megmozgatta, mint egy lépkedő ember lá­ bait. Azután egy közeli fára mutatott. Megint megmozgatta a zsinórokat. Igen, ezek tehát egy óriás lábai. Bár egy város szétta­ posásához túl nyamvadtak, és egyelőre még az enyémeknél is rövi­ debbek. Jutaka már teljesen megérthette, mert két nagyot bólintott. Azután hang nélkül mozgatta a száját. „Hű, de baró, Sindzsi!” – lehetett róla leolvasni. De lehet, hogy inkább „Hülye barom, Sindzsi”. Mindegy, ez most nem számít. Sindzsi megint kézbe vette az ellenőrzőt, és írni kezdett. „Csinálunk még egyet vagy kettőt, és hozzákötjük. De nem tudom, mennyire lehet megereszteni a zsinórt. És ott a szél is. Mindegy, próbáljuk meg!” Jutaka elolvasta és bólintott. Sindzsi felpillantott az égre. A zsák fekete, és a hold irányá­ ból ítélve sem valószínű, hogy Szakamocsiék észrevehetik. Egyelőre a szél sem olyan erős. De feljebb ki tudja. Azután megszólalt: – Na, gyorsan kezdjünk bele! Sindzsi a kezével jelezte Jutakának, hogy fogja meg az első léggömböt, és előhúzott még egy szemeteszsákot. [Maradt 20 fő] 48 Este tíz után hallotta, hogy Kavada felkelt.
[370]

Súja eddig az ágyban fekvő Noriko mellett volt, s most tapo­ gatózva evickélt ki a szinte koromsötét szobából a szomszé­ dos váróterembe. – Főzök egy kávét – szólt Kavada, amikor meglátta Súját, és elsietett a folyosón. Ezek szerint elég jól látott a sötétben. Amikor visszaért az ágyához, Noriko már kitakarózva ült. – Még fekve maradhatsz egy kicsit – mondta Súja, mire Nori­ ko nemet intett, aztán kissé motyogva megszólalt: – Megkérnéd Kavadát, hogy ha már vizet forral, tegyen hoz­ zá nekem még egy kicsit? Elég egy bögrényi. Az ablakfüggönyön át halványan beszűrődött a holdfény, Noriko pedig az ágy szélén ült, kezét a lába mellett nyugtat­ va. Fejét kicsit előredöntve oldalra fordította. – Jó, de mit akarsz vele? – kérdezte Súja. Noriko habozni lát­ szott, de azért válaszolt. – Csak megizzadtam, és szeretném letörölgetni magam… Túl nagy igényeim vannak? – Ja, nem – mondta Súja, és gyorsan bólintott. – Oké, akkor megyek, és megmondom neki. Kiment a szobából. Kavada a koromsötét konyhában forralta a vizet. A lábos alatti szén parazsa és a Kavada szájából lógó cigaretta vége vörös párként izzott, mint egy különleges szentjánosbogárraj és egy elkószált csapattag. – Kavada! – szólította meg Súja, mire Kavada hátrafordult, és a cigaretta parazsa helyet változtatott. Súja egy vastag fény­ csíkot látott, amely rögtön el is tűnt. – Noriko kérdezi, hogy nem forralnál-e neki egy kis pluszvi­ zet – folytatta. – Azt mondja, elég egy bögrényi… – Jó.

[371]

Nem is kellett végigmondania, mert Kavada félbeszakította. A cigaretta eltávolodott a szájától, és az ablakon beszűrődő csekélyke holdfény mellett látni lehetett, hogy nevet. – Oké. Nekem ugyan mindegy, hogy egy bögrényi vagy egy lavórnyi. Lehajolt, egy csészével vizet mert a földre tett vödörből, és beleöntötte a lábasba. Vagy ötször megismételte. Úgy látszik, a parazsat kis lángra állítva végig melegen tartotta a lábos­ ban lévő vizet, mert gőz szállt fel belőle, és alig érezhetően Súja bőréhez ért. Kavada később azt mondta: – Hát ő is csak lány. Úgy tűnik, Kavada nem volt olyan mamlasz, mint Súja, és rá­ jött, hogy miért volt szüksége Norikónak vízre. Súja nem szólt semmit, és rendkívüli módon Kavada magától folytatta: – Szép akar lenni, mert veled van. Kifújta a füstöt. Súja egy pillanatig hallgatott, aztán megkérdezte: – Nem tudok segíteni valamiben? – Most nem. – Kavada biztos a fejét rázta. Ha eléggé jól kime­ resztette az ember a szemét, láthatta, hogy az asztalon már készenlétben van három csésze és egy csepegtetős kávéfőző szűrőpapírral. És – valószínűleg Noriko kedvéért – egy teafil­ ter is ki volt rakva. – Figyelj csak – szólt hozzá Kavada, mire Súja felhúzta a szemöldökét. – Mi van már, mitől lettél hirtelen ilyen szószátyár? Kavada elvigyorodott. Folytatta: – Az addig rendben van, amit Kuninoburól mondtál, de tö­ rődj azért Noriko érzéseivel is.

[372]

Súja megint elhallgatott egy időre. Azután megszólalt. Ki tudja, mi okból, mintha némi elégedetlenség vegyült volna a hangjába. – Tudom. – Egyébként van csajod? – folytatta Kavada a kérdezőskö­ dést, Súja pedig megrántotta a vállát. – Nincs. – Akkor meg miért is ne, akár? Kavada változatlanul az ablak felé nézett, és szívta a cigaret­ táját. – Nem rossz dolog, ha szeretik az embert. Súja megint rándított egyet a vállán. Azután megkérdezte: – Neked nincs barátnőd? A cigaretta vége felparázslott. Nem szólt egy szót sem. A füst komótosan terjengett a sötétségben. – Titok? – Nem, csak… Kavada belekezdett a mondandójába, de hirtelen kikapta a cigarettát a szájából, és belehajította a vizesvödörbe. – Húzd be a fejed, Nanahara! – suttogta, miközben ő maga is lekuporodott. Súja gyorsan úgy tett, ahogy mondták. Támadás? A testén végigfutott az idegesség. – Hozd ide Norikót! Ne csapj zajt! – suttogta megint Kavada. Sújának nem is kellett mondani, már el is indult a rendelő felé, ahol Noriko volt. Noriko még kábán üldögélt az ágy szélén. Rögtön megérthet­ te, amikor Súja mutatta neki, hogy bukjon le, mert visszafoj­ tott lélegzettel szállt le az ágyról. Súja tartotta neki a karját, és kitámogatta a konyháig. Útközben visszanézett az előszoba felé, de nem látott emberi árnyat az üvegajtón túl.
[373]

Kavada már újratöltötte a vizespalackokat, összerakta a há­ rom hátizsákot, és kezében a sörétessel térdelt a konyhaajtó­ nál. – Mi az? – kérdezte Súja suttogva, de Kavada felemelte a bal kezét, és leintette. Erre Súja elhallgatott. – Van kint valaki – súgta Kavada. – Ha bejön, a másik irány­ ban megyünk ki. A sötétségben csak a lábos alatti szén parazsa vöröslött. Vi­ szont a mosogató helyzetéből ítélve ez kívülről valószínűleg nem látszott. Egy halk kattanás ütötte meg végre Súja fülét. Az előszoba felől jött. Az ajtót kitámasztották egy bottal, nem fog kinyílni. Be van törve az üvege, szóval arra biztos rájön a kint lévő valaki, hogy bejöttek ide. És arra is, hogy nagy valószínűséggel még bent is vannak. Kattogás hallatszott, de rögtön abbamaradt. Az illető feladta, hogy kinyissa a bejárati ajtót. – A fenébe! – jajdult fel Kavada. – Megszívtuk, ha felgyújtja. Lélegzet-visszafojtva vártak, de csend volt. Viszont Kavada jelezte, hogy menjenek az előszoba felé. Lehet, hogy az ő füle érzékelt valami halk hangot. Megindultak hárman, szinte a padlón kúszva. Közben Kavada, aki leghátul haladt, előrenyúlt a legelöl má­ szó Súja karjához, és megállította. Súja hátrafordította a fejét, és a vállán át Kavadára nézett a sötétségben. – Megint visszament előre. – Hátrafelé intett a karjával. – Menjünk ki hátul! Ezzel megint elindultak visszafelé a folyosón a konyha irá­ nyába. Mielőtt még beértek volna a konyhába, Kavada megint meg­ állt.

[374]

– Ne már, hogy a francba? – szitkozódott visszafojtott han­ gon. Nagyon úgy tűnt, hogy a kinti valaki megint visszatért a hát­ só ajtóhoz. A csend folytatódott. Kavada feltartotta a vadászpuskáját, és Súja is megmarkolta a Sig Sauerjét, amely eredetileg Minami Kaorinál volt (a Smith & Wessont odaadta Kavadának, hogy hozzá olyan kerüljön, amelyben minél több lövedék van), így fogták közre Norikót. Csakhogy ez a csend egy szempillantás alatt megtört. A konyhaablak felől hang hallatszott: – Szugimura vagyok. Nem akarok harcolni. Válaszoljatok mindhárman, kik vagytok egyáltalán? Semmi kétség nem fért hozzá, ez Szugimura Hiroki (fiúk, 11.) hangja, azon kevés fiúk egyikéé, akikben – Mimura Sin­ dzsi mellett – Súja a legjobban megbízott. – Na ne… – ujjongott Súja. – Ez nem lehet igaz! Ebben még reménykedni sem mert. Nem hitte volna, hogy találkozhatnak. Összenézett Norikóval. Rajta is látszott a megkönnyebbülés. Súja azonnal felállt volna, de Kavada visszafogta. – Mi van már? – Pszt! Csendben! Súja belebámult Kavada komoly arcába, eltúlozva megrán­ totta a vállát, és nevetett. – Semmi gáz. Érte kezeskedem. Megbízható. De Kavada a fejét rázta. – Honnan tudta, hogy hárman vagyunk? Ez ekkor tűnt fel Sújának először. Kavada arcába nézve gon­ dolkodott. Nem tudta. Nem tudta, de azzal a ténnyel szem­ ben, hogy Hiroki most itt van a közvetlen közelében, nem is

[375]

– Biztos látta messziről. A tejüveg ablakon Szugimura felsőtestének árnya suhant át. hogy el­ lenőrizze. Kavada Sógo és Nakagava Noriko van velem. – Nanahara… – szólt a megkönnyebbült válasz. de Súja nem törő­ dött vele.tartotta lényegesnek. Csak egy kicsit ma­ gasabb Kavadánál. – Engedj be! Honnan lehet bemenni? Mielőtt Súja válaszolhatott volna. – Nanahara vagyok. aggodalomra semmi ok. Szugimura. Mindenesetre mihamarabb látni akarta az arcát. de Hiroki rögtön válaszolt: – Meg. [376] . de sokkal szikárabb benyomást kelt. hogy bejövünk ide. Kavada szólalt meg. amíg rászánta magát. Kavada még akart volna valamit mondani. Ugyanúgy hullámos a haja. hogy Szugimurában megbízhatunk. és kinyitotta az ajtót. Kavada a bejárat előtt lehajolt. Kavada állt fel elsőnek. csak kiszólt az ablakon. Súja Norikót támogatva követte. Szugimura Hiroki tarkóra tett kézzel állt. – Akkor meg miért mostanra ért ide? Súja megint elgondolkodott. majd feltartott puskával kirántotta a támasztékot. Menj előre a bejárathoz! Kezedet a tarkód­ ra. és pont a homloka felét takarja el. mint Sújának. és az előszobába ment. hogy kik vagyunk. és ne mozdulj! Megértetted? – Kavada… – kezdett bele Súja rosszallón. – Biztos az tartott neki sokáig. A lábánál hevert a hátizsákja és valami rejté­ lyes okból egy másfél méteres bot. Csak azt már nem tudta kivenni. kik vannak itt… A lényeg. és a törött üvegen keresztül kinézett. – Kavada vagyok.

a shotgun­ nal a kezében előrelépett. – Ez meg mi? Hiroki tarkóra tett kézzel válaszolt. Csak ne vedd el. – Gyere be! Van kávénk. Súja. Kavada előhúzta. majd be­ zárta az ajtót. majd annyit mondott. – Kiveheted. Azután a szabadon lévő bal kezével végigsimította az egyenruháját. kérsz? Hiroki bólintása nem volt egészen egyértelmű. egyúttal a hátizsákját is ellenőrizte. hogy az egyik oldalát borító sima előlap visszaveri a hold fényét. hogy még egyszer megszemlélhesse a lapját a holdvilágnál. és felvette a lába mellől a há­ tizsákját és a botját. és elsőnek a tarkóján tartott kezét vizsgálta meg. Leengedheted a kezed. – Megmotozlak. A zsebénél megállt a keze. Kavada körbefigyelt. Kezében a tárggyal egy kicsit arrébb mozdult. hogy oké. – Ne haragudj. Úgy tűnik. Bólin­ tott. [377] . Hiroki mögé sétált. és visszatette Hiroki zsebébe. jobbra-bal­ ra csóválta a fejét. Erre Hiroki vidáman elmosolyodott. hogy „aha”. ne… Kavada nem törődött Súja elkezdett mondatával. Azután a nadrágja aljáig alaposan végigmotozta. de az anyaga műanyag vagy acél lehe­ tett. – Szugimura! – Súja arca megkönnyebbülésről tanúskodott. mint aki nem akarja elhinni. Ne mozdulj! – Kavada. Akkora és olyan formájú holmi volt. a botot fegyver gyanánt tar­ totta magánál. de Sújáékkal együtt belépett az előszobába. Erre Hiroki leeresztette a kezét. majd végre közölte.Tényleg ő volt. mint egy vastagabb notesz. Súja is látta. Kavada egy darabig nézegette.

Amennyire én ismerem. A Remingtonja csövét ugyan leen­ gedte. Hiroki mosolyt biggyesztett a szájára. így a jobbal intett befe­ lé. hogy elnézést a rendetlenségért. – Ha olyan ember lennél. papu­ csokkal teli cipős szekrénynek támasztotta a hátát. de Súja kicsit elkedvetlenedett. hogy az ujját még mindig a ravaszon nyugtatja. Bulizunk egyet a tiszteletedre! Ennek ellenére Hiroki továbbra is csak álldogált ott. Kavada a Hiroki mellett lévő. Hiroki újra végignézett Súja és Noriko arcán. de annyira azért mégsem… Kavada válaszul elnevette magát. dehogyis… – mondta. Erre Hiroki elnevette magát. így még azt sem mond­ hatom. Továbbra sem vette le az ujját a ravaszról. Mégis úgy döntött. Ezúttal Noriko szólalt meg: – Gyere beljebb! Nem az én lakásom. majd Kavadáé­ ra pillantott. viszont nem akaródzott elmoz­ dulnia az előszobából. Ekkor Súja észrevette. Nanahara nem lenne ve­ led. és Kavadához. de még van azért időnk. – Hiroki azt akarja tőle­ tek kérdezni. – Gyere be! Nemsokára tovább kell mennünk. ennyi az egész – mosolygott és folytatta. aki az ellenséghez áll. – Micsoda alak vagy! – nevetett Súja Szugimurára. Súja bal kezére Noriko támaszkodott. bőven vannak hülyeségei. hogy biztos oké-e. Sújának eszébe jutott. hogy bár Noriko nem számít ebből a szempontból. – Csak különös összeállításnak találtam. hogy ő Kavadával van. – Nem. hogy elfelejtett megmondani neki valami na­ [378] . és Hiroki­ ra szegezte a tekintetét.Hiroki ott megtorpant. amikor észrevette. – Nanahara! – Kavada hozta szóba. ha velem vagytok. de ezzel befejezettnek lehetett tekinteni Hi­ roki és Kavada bemutatkozását. hogy egyelőre nem foglalkozik ezzel. fordult. de Hiroki nem tud mit kezdeni azzal.

Hirokinak elkerekedett a szeme. Mivel Szakamocsi még nem olvasta be a nevét a [379] . – Bocs… – rázta a fejét. Lehet. de ő is a fejét rázta. – Szugimura. végül összejöttünk Kavadá­ val. hogy a „bulizás” szótól döbbent meg Hiroki. Kotohiki Kajokót? Lá­ nyok. Kavada segít nekünk. aztán a fejét rázta. aztán… Aztán eszébe jutott a reggel. – Én nem láttam… Kavadára nézett. de ahhoz képest nemhogy kifinomult lenne.Hát. – Minden­ esetre gyere beljebb… Hiroki erre nem válaszolt. meg tudunk szökni. hogy Kotohiki Kajoko is ezen a szigeten tartózkodik. inkább szeleburdi? – Nem… – rázta Súja a fejét.. de rögtön fel is emelte. aztán megkérdezte: – És Koto­ hikit nem láttátok? – Kotohikit? – kérdezett vissza Súja. – Komolyan? Súja bólintott. Persze nem kétséges. csak visszakérdezett: – Végig hármasban voltatok? Súja gondolkodott egy kicsit. – De van még egy kis elintéznivalóm. – Vagy úgy – bólintott Hiroki. – Nem… Én és Noriko igen. – Elintéznivalód? – ráncolta Súja a szemöldökét. Hosszú idő után élénken ciká­ zott át az agyán újra Óki Tacumicsi kettéhasadt feje.gyon fontosat. aztán sok minden történt. Hiroki kisvártatva lehajtotta a fejét. –. nyolcast? Aki teaceremóniát tanul. és megint letaglózta. – Én sem láttam – mondta.

És különben is. elvileg életben is van. – Akkor nem érdekes… – rázta Hiroki a fejét. megmenekülsz. nincs is normális fegyvered. de nekem mennem kell – mondta. Ezért most elmegyek – mondta. Ilyen körülmények között annál közelebb ke­ rülsz a halálhoz. – Köszönöm. – Hová mész? Most mondtam. amilyen Sújának is. nem? Veszélyes. és sarkon fordult. – Bár azt hiszem. Elintéznivaló. ami miatt feltétlenül találkoznom kell Kotohikivel. hacsak este hat óta nem halt meg. meg­ csillant az ezüstszínű nyakkarika. hogy ha velünk maradsz. és megmutatta Sújának. – Kajoko? – kérdezte Noriko. Kavada mester már képben van vele. és ettől sötét lett a kedve. játékos fény. Mi le­ het ilyenkor elintéznivaló? Mindenesetre Súja beszélni kezdett. azoknak ezzel meg lehet tudni a helyét. Akikre ezt rárakták – kezében a géppel a saját nyakára mutatott. szokás szerint kissé ci­ nikus. Azután kivette a zsebéből az előbbi palmtophoz hasonló tárgyat. – Várj már. egyszóval Súja összes jó barátja – sőt Kavada – szemé­ ben is egyaránt. – Várj már! Hiába mennél. de azért ott volt a rá oly jellemző. A szemében szomorúság buj­ kált. Ha elég közel vagy hozzájuk. – Ez a „fegyver”. Nori­ kónak is és Kavadának is volt –. hogy keresed meg? Hiroki beharapta az alsó ajkát. Szugimura! – állította meg Súja. intett a szemével Ka­ vadának is. hogy egy csomó osztálytársának készül kivárni a halálát.híradójában. Bocs. minél többet változtatsz a helyeden. a rohadt életbe!). A képernyőn [380] . de Mimura Sin­ dzsi. Ez magától értetődőn ott volt Kuninobu Jositoki (a néhai Jositoki. ami a hátizsákomban volt – mondta. – Van egy elintéznivalóm. nem? Hiroki visszapillantott Sújára. Sújának újra eszébe jutott. Igen.

En­ nek a szerkezetnek köszönhetően találhatta ki Hiroki. Takakót Szóma ölte meg. hogy Csigusza Takako már ha­ lott. Kavada megkérdezte: – Összetalálkoztál vele? – Nem – rázta Hiroki a fejét. mire Hiroki nevetve válaszolt: „Nem vagyok én olyan jó pasi. sokat bújócskáz­ tunk együtt meg minden. Igaz ugyan. amelyiken a hollétüket ellenőrzik. hogy vele járhat­ nék.mutatja egy pont. és Sújáról Kavadára emelte szigorú tekintetét. azt már nem lehet tudni. Hiroki eltette a szerkentyűt a zsebébe. – Ő belement a játékba. hogy egészen ki is ment a fejéből. de most annyira boldog volt. A többiek­ ről nem tudok semmit. és emiatt tudott mindig arra kerül­ ni. Tehát hasonlóan az iskolában lévő számítógéphez. Ezzel Sújának végre leesett a válasz az iménti kérdésre. én bőgtem el magam. – Nem. de Hiroki pedig több mint száznyolcvan centi magas. Azt viszont már nem lehet tudni. amerre ők mozogtak. Sújának ekkor eszébe jutott. hogy együtt járnak. mint valami vicc. hogy hárman vannak a házban. Egy időben Súja még meg is volt róla győződve. de ez az egy biztos. de Takako… Csigusza Takako mondta. hogy ki az illető. Ha veszekedtünk. De egyszer csak úgy rákérdezett. hogy Csigusza Takako kiemelkedő sporttehetség a lányok között. ez is be tudja tájolni a nyakörvet viselők helyzetét. Gyerekkorunk óta barátok vagyunk. Kétségtelen. Na igen. – Na. mielőtt meghalt. mint Hiroki is mondta. Szakamocsi hatórás híreiben hallotta. de hirtelen megtor­ pant. és nagyon erős személyiség volt. hogy kit jelöl. – Szóma Micukóval vigyázzatok! – szólt. és van néhány övfoko­ [381] . és aggódott is Hiroki miatt. amikor meglátta.” Ez úgy hangzott. Hiroki és Csigusza Takako igen-igen jóban voltak. akkor én megyek is – indult neki.

a tenyere élével a vastag cédrusdeszkát. Fejét jobbra-balra in­ gatta. Csak már késő volt. Akamacu Josio azután megölte Tendó Majomit. Már Akamacu Josio is halott volt. és amíg vele voltam elfoglalva. hogy nem lett volna sok értelme. addigra már haldoklott. hogy mire megtalálta Takakót. – Viszont… – folytatta Hiroki – megtaláltam Takakót. hogy ott volt vele. hogy ez veszélyes volt. Hiroki mosolyogva bólintott. és Hiroki sok nyaggatásra megmutatta. hogy veled. És aztán amíg Takakót kerestem. – Nem tudom. Elrejtőzhetett az erdőben vagy valahol. és vártam Takakót… De Akamacu visszajött. anélkül is tudták. igen. – Mindenesetre fogadd részvétem. Nem kellett végigmondania. Hiroki a fejét rázta. – Csak a legvégén. De azt is mutatja. amikor haldoklott? – Együtt voltatok? – kérdezte Noriko halkan. Amikor idáig jutott. egyszer Súja volt nála fent. Hiroki az iskola előtt tartózkodott. lesütötte a szemét. Nem fér hozzá kétség. és Mimurával találkozzak. Nanahara.zata kung-fuból. (Valamikor régen. elbújtam az is­ kola előtt. – Köszönöm. hogy megfelelő kifejezés-e… – mondta Nori­ ko. elvesztettem a lehetőségét annak is. Súja fontolgatta. mert Szór­ na Micuko elintézte. de úgy döntött. Vajon Hiroki szavai azt jelentik. hogy elmondja-e. és ő maga is kis híján ottmaradt. Súja bólogatott.) Ám Csigusza Takako már halott volt. szem elől tévesztettem Takakót. Én… miután elindultam. [382] . Amíg Akamacu Josio vissza nem jött. hogy töri el egy csapásra a csuklóhoz legközelebb eső résszel. hogy mennyire fontos volt Takako Hiroki számá­ ra.

nem kérhetek ilyet tőletek. – Szugimura! – Még nem tette le a shotgunt. Kotohiki Kajoko össze is csaphatott akár valakivel. már most is mindenképpen késő. Kavada pedig a szabad kezével egy kis tárgyat vett elő a zsebéből. – De megmenekülhetnél… – Súján úrrá lett a tehetetlenség. viszont az is biztos. Miután megbeszéltük. Csipcsirip. Ám Hiroki határozottan megrázta a fejét. újra találkozni szinte… Hát igen. A szájához vette. – Nakagava megsérült. de megakadt. aztán meg­ szólalt: – Ha már ennyire eltökélt vagy… – Hiroki szemébe nézett és folytatta: – Mi is keressük veled Kotohikit. – Ha most elválunk. Még ha nem számítjuk is Csigusza Takakót. sem lesz… Késő. és talán haldoklik. Norikóra bökött az állával. hogy amíg itt beszélgetnek. Rápillantott Kavadára. Igen élénk és hangos. Ha egyszer elválnak. amíg mindketten élnek. sőt virgonc füttyszó volt. hallatszott egy madárcsiripelés. Hiroki odafordult. hogy mi­ ért keresi Hiroki Kotohiki Kajokót. ráharapott az egyik végén lévő fémfogantyúszerűségre. és megtekerte. Hiroki mintha megérezte volna Súja gondolatait. nem lesz könnyű még egy­ szer összetalálkozni. [383] . megint hal­ ványan elmosolyodott. Amennyiben Hiroki még addig szándékozik találkozni Kotohiki Kajokóval. akkor is rejtély. de már nem volt az ujja a ravaszon.– Inkább – szólt Súja – gyere be. Hirtelen Kavada szólította meg. Súja megnyalta az ajkait. mondta volna. Rigó vagy cinege vagy va­ lami hasonló. nem? Veszélyes lenne.

hogy Szómánál gépfegyver lett volna? – kérdezte Kavada. – Ennek a hangja lesz a jegyed a vonatunkra. Egymás mellett álltak neki a jelölgetésnek. ha nem – mondta Kavada –. hogy ne gyulladjon be a környék. A falnak támaszkodva. Felmutatta a madárhívót Hirokinak. – Említette Csigusza. és elengedte Súja karját. akkor annak a helyét is. – Ha találkozol Kotohikivel. de írd be. [384] . A ceruzával együtt odanyújtot­ ta Hirokinak. hogy hol halt meg Csigusza. – Kavada kivette a zsebéből az összehajto­ gatott térképet. ide.Kavada elvette a kezét a szájától. Akkor füst fog felszállni. és elővette a saját térképét. – És még valami. Így lesz. mire Hiroki megállt az írásban. – Jó. Per­ sze azonnal távolodj el onnan. – Ne haragudj. a jobb lábát húzva indult meg befelé. köszönöm. én pontosan negyedóránként meg fogom ezt szólal­ tatni mindig tizenöt másodpercig. Ez a madárhívó nevezetű eszköz vajon? Arról most ne is beszél­ jünk. miközben folytatta a munkát. És vi­ gyázz. mert nagyon feltűnő. Amikor észre­ vesszük. Ha mással is ta­ lálkoztál. Ha kedved lesz. Hiroki kissé felhúzott szemöldökkel vette át őket. bármikor felszállhatsz rá. ahova besütött a holdfény az ablakon át. – Te is add ide a térképedet! Beírjuk neked a holttestek álta­ lunk ismert helyeit – mondta Kavada. és Sújának leesett. hogy ez a Kavada kezében lévő tárgyból származó mesterséges hang. hogy rablom az idődet. és kisimította. légyszi. Ennek segítségével megta­ lálsz minket. gyújts valahol tüzet friss gallyakból. – Hozok kávét – mondta Noriko. Két máglyát csinálj. Hiroki bólintott. és megmarkolta a ceruzát. majd letet­ te a cipős szekrényre. hogy miért van Kavadánál ilyesmi. amint találkozni akarsz velünk.

Odanyújtotta Hi­ rokinak. [385] . Hiroki bólintott. ha Súja odaadja a Sig Sauerjét. Noriko kilépett a folyosóra a csészével. ami eredetileg Motobucsi Kjóicsié volt. De több lövést kapott a hátába. Ne­ künk a shotgunon kívül van még egy pisztolyunk. Nanahara látta Simizut elmenekülni – magyarázta. – Na. csökken a csapat harci ereje. Súja mellettük állva elmesélte. Motobucsi Kjóicsivel. Aztán meglepő módon közölte: – Én is találkoztam Minamival. Még a nagyja megvolt. – Lehet. – Aha. – Itt ölték meg Minamit. akkor megyek. füttyentett és elvette. és ivott egy kortyot. Kavada bólintott. – Ezt vidd magaddal. Hiroki írás közben bólogatott. Akárhogy is nézzük. most Kavada nadrágjába volt tűzve. és megmutatta Hirokinak a térké­ pet. de Kavada nem szólt semmit. Minden előzmény nélkül rám lőtt. Miközben ők ketten folytatták a műveletet. de szerintem össze volt zavarodva. A Smith & Wesson. A markolatát nyújtotta Hiroki felé. Viszont Hiroki a fejét rázta. de azért vi­ gyázz Simizuval. Szinte rögtön le is tette a padlóra. – Várj! Súja kihúzta az övéből a Sig Sauerjét. és kicserélte Hirokival a térképeket. – Megmutatta a térképen. aki megszagolta. Kavada befejezte az írást.– Nem – felelt Hiroki. mi volt Akamacu Josióval meg Óki Tacumi­ csivel. Megköszönte Norikónak. ha már mindenképpen elmész. – Ma délelőtt. hogy önvédelem volt. Nem csak egy volt. – Azt nem kér­ deztem. utána pedig Sújához került. fel sem emelve a fejét. és át­ vette a bizonytalanul álló Noriko kezéből. Súja odament. Elővette a zsebéből a tartalék tárakat is.

Súja sóhajtott. A hold majdnem teljesen kerek volt. és a távolodó Hirokit nézték. Ha ideadnád is. Viszont Súja határozottan érezte a kar­ ján. hogy ti miért nem jártok. vékony hártyát képző fehér fényt bocsá­ tott ki. – Vi­ gyázz magadra! – Jó. No­ rikónak és Kavadának is. majd sorban odabólintott Sújának. Kavada szó nélkül visszaterelte Súját és Norikót. – Félrebillentette a fejét. Ígérd meg! Hiroki bólintott és kiment. végigpillantott Súja és Noriko arcán. Egyetlenegy fel­ hő sem volt. és halkan kihúzta a bejárati ajtót. – Noriko. Jól vagy? – kérdezte Súja. Én nem fogadhatom el. A szoba padlóján hagyott csészéből felszálló gőz még halványan látható volt. Ő rögtön jobbra ment. Csak ennyit mondott. – Szugimura! – szólította meg Noriko. Kavada ment elöl. Szíja Norikót támogatva lelépett a szobaszintről a bejárathoz. majd be­ csukta az ajtót. [Maradt 20 fő] 49 Magasan járt a hold az égen. és eltakarta a csillagokat. és eltűnt a szemük elől. és a lakás belseje felé fordult. mire karján Norikóval Súja is megtorpant. és most megállt. merev állkapcsából nagy nehezen kipréselt még néhány szót. – Megint találkozunk. köszönöm. hogy még egész testében remeg. akkor sem aka­ rom.– Erre neked szükséged van. hogy igen. amely beborította az eget. [386] . fel a hegyre. Nanahara. Noriko pedig bólintott egy aprót. Védd meg Nakaga­ vát. Halkan beszélt. könnyedén elmosolyodott és hozzátette: – Régóta cso­ dálkoztam. Nektek is sok szerencsét! – Szugimura! – Súja szófogadatlan.

Etó Megumi. és mindenki házat keres magának. – Na. amely már tiltott zóna lett. Csigusza Takako halála helyének közvetlen közelében Niida Kazusi holtteste. hanem valamivel átdöfték a torkát is. Hiroki nemcsak azt írta oda. de már elhagyták a tiltott zónává vált G9-est. Egyre kisebb a terü­ let a zónák miatt.) Onnan viszony­ lag keletre. amelyiken jöttek. (Mivel Noriko elmondta Sújának. – Nem lehetne megint az egyik házban megpihennünk? – Egy házban?… – Kavada elvette a tekintetét Sújáról. annak a helynek a köze­ lébe jutnának. Bal kéz felől már­ is feltűnt a sziget keleti partján fekvő település melletti kis síkság. így igencsak mellbe vágta a dolog. a nyugati partra visz. – Én már jól vagyok. Lehet. Nem csak a szemét nyomták ki. A következő kérdés. Ha továbbmennének még egy darabig. hogy hol legyen az új pihenőhelyük. és egyre kevesebb a használható ház. A vállán lévő hátizsák fölé volt kötve Noriko számára egy összetekert pokróc. amint szüksége van valami­ re. Egyelőre visszafelé mentek azon az úton. ahol Minami Kaori meghalt. – Én… – mondta Noriko. hogy az illetők hogyan haltak meg. a sziget keleti partján lévő településtől a déli hegy [387] . Elmúlt tizenegy. és némán elnézett a mező felé. A le­ gyező szárán fut keresztül a szigetet kettészelő út.Az órájára nézett. – Alapvetően nem túl jó ötlet. Kavada mosolygott. és a síkság nyugat felé legyezőszerűen egyre keskenyedik. Az északi hegy lábánál jártak a ritkásan álló fák között. és hu­ nyorított. kajára vagy bármire. hogy Megumi szerelmes volt belé. hanem azt is részletezte. Neki valami vágóeszközzel elvágták a nyakát. A településen. amelyeket Szugimura Hi­ roki írt bele a térképébe. mit csinálunk? – kérdezte. és ha min­ den igaz. hol látott holttestet. hogy azokon a jeleken elmélkedik. A szántóföldek között itt-ott egy ház bújik meg. Kavada hátrafordult. Kint is jó ne­ kem.

Sújának eszébe jutott a reggel kilenc előtt hallott géppisztoly­ ropogás. amíg Szugimura megtalálta. akik nem csinálnak semmi rosszat. Szaszagava Rjúhei. – Egyszer úgyis találkozunk vele. hiszen Szugimura Hiroki saját szájából hallotta. [388] . és a fejét rázta. lehet. Viszont ha hoz­ závesszük az időt és a helyszíneket. Súja még mindig úgy érezte vala­ hol. hogy azért hagyta magára. viszont másrészt furcsamód mélyen benne volt a tudatában. Nagy valószínűséggel. és Kavada visszafordult hoz­ zá.felé. aki fennakadt a tiltott zónán. Azok végeztek velük. Sújának eszébe jutott még valami zavaró. Numai Micuruba be­ lelőttek négyet-ötöt. Persze nem azért. nem számítva Cukioka Sót. még élt. Kuronaga Hirosi. Tehát Kirijama embereiből három egy helyen halt meg. a géppisztoly után hallatszott még két egyes lövés hangja. Amikor Kusza­ ka és Kitano meghalt. Jódzsi nyakán szúrás­ nyom volt. mintha ennek egy cseppnyi realitása sem lenne. mert úgyis mindjárt meghalt volna. Nu­ mai Micuru egy kupacban haltak meg. mert nem hitte el. a másik háromnak késsel elvágták a nya­ kát. Jó. Josimit lelőtték. Ezenkívül a sziget déli csücské­ ben Kanai Izumi. messziről egy másik fegyver hangja is hallatszott. Ak­ kor majd megtudjuk. – Szerinted Szóma ölte meg Kitanót és Kuszakót? Noha feltette ezt a kérdést. Ez nem vall túl nagy alaposságra. – Kavada! – szólította meg Súja. – Nem – rázta Kavada a fejét. Rá­ adásul azután nem sokkal. Az vajon Szóma Micukótól származott? – Az pedig… Kavada mosolyra igazította a száját. Az illető kétségkívül még ezen a szigeten köröz. hogy Szó­ ma és a gépfegyveres nem ugyanaz. De miután Csi­ guszát meglőtték. én úgy látom. Kuramoto Jódzsi és Jahagi Josimi. – Nem hinném. meg is kérdezte. hogy a lányok már csak olyasfélék.

már nincsenek. legközelebb egy nagyágyú kerül elő. Ráadásul arrafelé lakóház sem nagyon van. hogy mi együtt vagyunk. Súja megmozgatta a vállát. hogy egyedül vannak. Ha a közelben vannak. Hacsak nem merül fel a huszon­ négy órás időkorlát problémája. Óki és Motobucsi. hogy összetalálkozzunk valakivel. ahol mi először voltunk. így nem nagyon van módjuk aludni. Nem volt rá semmi oka – mondta Kavada. és a síkságra bökött a hüvelykujjával. hogy mer­ re járunk. És az. – Akik belemennek ebbe a játékba. ahol először voltunk – mondta. és megigazította a karját. Lévén. azt is jelenti. Mondom. – Mégiscsak menjünk vissza oda. Válaszolt: – Dehogy. Egyáltalán nem gond. hogy akik az elején oda­ bújtak. általában azt a taktikát szokták választani. és elintézik a túlélőt… Ezért jobban tesszük.– Szugimura szerkentyűjéről jutott eszembe. odamennek. hogy jártukban-keltükben ölnek. hogy va­ lahol zűr van. Mert ha összeakadunk egy zavarodottal. hogy amint meghallják. Kavada szemével a síkságot pásztázva válaszolt: – Igen. hogy akkor Sza­ kamocsi tudja. és cse­ tepatéba keveredünk. és csak nevetett ezen. – De [389] . – De Simizu arrafelé menekült. ha olyan helyre megyünk. nem sok az esélye. És azt is. amikor csak tehetik. tehát céljuk a villámháború. ha pedig csatározás folyik. amellyel Norikót tartotta. odamennek. Ha az eredeti helyünkön vagyunk. végignézik. hogy bízd csak ide! Kavada aztán megint a síkságot nézte. de azért mégis gyilkolnak. nem kell nagyon erőlködni­ ük. – És ez nem befolyásolja károsan a menekülésünk esélyét? Kavada továbbra is a hátát mutatta. – Ő nem ment olyan messzire. ahol nem botolhat belénk senki.

hogy ő itt van. A szántó peremén haladtak. és Norikót tá­ mogatva utána indult. kicsit száraznak tűnt a föld a sportcipő­ ik talpa alatt. Olyan kis sziget ez. De attól még a búza friss illata áradt a szinte nyári éjszaka levegőjében. Inkább érdektelen. amióta a szigetről eltűntek az emberek. mint a bozóttal teli hegyen át. és jólesőn izgatta Súja orrát. és a lábuk füves részen taposott. különösen. Súja pedig jól megmarkolta a Sig Sauert a jobbjával. Inkább biztonságosabb is. – Akármennyire világítson is a hold. azért nem ugyanaz. Bár egy szántóföld kel­ lős közepén épült. és talán ami­ att. Azon túl nem sokkal pedig egy ház volt. mint nappal. – Nem lesz gáz abból. A haladási irányuktól bal kéz felé egy elhagyatott traktor állt. [390] . A Nagy Kelet-ázsiai Köztársaság kormánya különben is az önellátás arányának növelését forszírozza. Azután. A fák eltünedeztek. Valami megzavarta a gondolatmenetét. Utána szántóföld következett. Ahogy azt elhagyták. hogy minimum két-három nap eltelt. Kellemes illat volt. búzamezőre értek. amelyen sütőtököt termesztettek. Súja bólintott. Súja újra az elöl haladó Kavada háta felé fordult. Más útvonalon megyünk. Súja felhúzta a szemöldökét. így hát az ilyen kis szántóföldek is be­ szállnak a dologba. hogy hozzászokott a vér szagá­ hoz. Kavada előrement az enyhe lejtőn lefelé. hogy sík területen haladunk? Kavada mosolyogva rázta a fejét. Mondjuk egy Banana Home vagy egy Sekitsui House vagy va­ lami hasonló házgyári tömegtermék. viszonylag új. hogy talán nem is eladásra termelnek.azért elkerüljük ezt a hegyet. mert előfordulhat. kétszintes épület volt. szépen körbekerítették egy betonkocka ke­ rítéssel.

Visszakapta a tekintetét. A bal vállához húzódva gyalogló Noriko feje felett jóval, magasan az égen, megakadt a szeme valamin. Valamin, ami megcsillant a hold fényében. És az körívet raj­ zolva repült hármuk felé. [Maradt 20 fő]

50

Hogy mi tette Súját híres játékossá kölyökligás korában? Nem más, mint a jó dinamikus látá­ sa. A képessége, hogy meglássa a mozgó tár­ gyakat. Még gyatra fény mellett is érzékelte, hogy ami most feléjük repül, egy konzervdobozhoz hasonlít. Természetesen itt ezen a békés Szeto-beltenger menti vidéken ez nem lehe­ tett forgószél, és miért is pottyanna le az égből egy üres üdí­ tősdoboz? Legalábbis az az egy biztos, hogy nem üres alumí­ niumdoboz volt. Csak nem?… Abban a pillanatban Súja kihúzta a bal kezét Noriko jobb karja alól. Sajnálta az időt arra is, hogy Kavadának szóljon, így nem mondott semmit, de mintha Kavada megérezte vol­ na, hogy valami nincs rendben, mert hirtelen hátrafordult. Noriko Súja támasza nélkül egy kicsit bizonytalanul állt. Súja három-négy lépésnyi nekifutás után magasra ugrott. Le­ szögezhetjük, hogy nagyszerű lendületvétel volt. Mint anno a Kölyökligával a tartományi bajnokság elődöntőjében, ami­ kor a búcsúütésnek szánt labdát az ő shortstop helyzetéből bravúros technikával állította meg a tizenegyedik inningben. Súja a labdát… nem, a dobozt bal kézzel kapta el a levegő­ ben. Átvette a jobb kezébe, meglendítette, és teljes erejéből messzire hajította. Még mielőtt Súja földet ért volna, fehér fény árasztotta el az éjszakát. Rögtön utána mintha kitágult volna a levegő, és egy dörrenés feszült neki a dobhártyájuknak. Súja lába még le sem ért a ta­
[391]

lajra, a légnyomás már arrébb repítette, majd leejtette a szán­ tóföldre. Persze ha megvárta volna, hogy ez a kézigránát le­ érjen a földre, mindhárman felvételt nyerhettek volna a da­ rált húsok közé. Ebben ugyan némileg csökkentették a pus­ kapor mennyiségét, nehogy valaki bedobhassa az iskolába Szakamocsiékhoz, de ahhoz bőven elég ereje volt, hogy em­ bert lehessen vele ölni. Gyorsan felemelte a fejét. Észrevette, hogy néma csend van. Valami történt a fülével. Ebben a hang nélküli térben látta, hogy Noriko hever a balján. És amikor felnézett, hogy Kava­ da felé forduljon… Látta, hogy még egy doboz repül felé. Még egyszer! Még egyszer meg kell ismételni… de hát hogy is lett volna rá ideje? Funkcióját vesztett fülébe ezúttal határozott, de viszonylag kisebb lövés hangja jutott el, amellyel szinte egy időben megint robbanás rázta meg a levegőt. Ezt a hangot is kissé halkabban hallotta, mindenesetre most valamivel távolabbról jött, így megúszta újabb repülés nélkül. Közvetlenül mellette Kavada térdelt, kezében a shotgunnal, amellyel ezek szerint, akárcsak egy agyaggalambot, leszedte vagy legalábbis még a robbanás előtt ellőtte a kézigránátot. Súja Norikóhoz rohant és felkarolta. Noriko elhúzta a szája szélét. Biztos kiáltott, de nem hallotta. – Súja! Vissza! – Kavada a bal kezével széles mozdulatokkal integetett neki, miközben a jobb kezében tartotta a shotgunt, és lőtt. Egy másik fegyver ropogása hallatszott, majd közvetlenül Súja előtt szétrepdestek a megtépázott búzakalászok. Kavada ezúttal kettőt lőtt egymás után. Súja fel sem fogta, mi törté­ nik, csak kivonszolta Norikót a szántókat elválasztó töltés fe­ dezékébe. Lehasaltak. Azonnal becsúszott melléjük Kavada is lövöldözve. Megint lőtt. Lövések érkeztek válaszul, az or­ ruk előtt lévő töltés földje szertefröccsent, és néhány homok­ szemcse a szemükbe is került.
[392]

Súja elővette a Sig Sauert, és kikukkantott a töltés mögül. Ész nélkül lőni kezdett abba az irányba, amerre Kavada célzott. És akkor meglátta, hogy alig harminc méterre innen, a ház kockakerítésének réséből az a sajátos hátranyalt frizurájú fej húzódik vissza. Kirijama Kazuo (fiúk, 6.) volt az. És annak ellenére, hogy a hallásával nem stimmelt valami, Súja megismerte ezt a fegy­ verropogást. Az a hang volt, amelyet Kuszaka Jumiko és Ki­ tano Jukiko halálakor hallott messziről, az északi hegy csúcsa felől. Persze nem kizárt, hogy többeknek is van gépfegyvere, na de akkor is, ez a Kirijama itt most minden figyelmeztetés nélkül akarta őket legyilkolni, a tetejébe kézigránáttal! Biztos volt benne, hogy Jumikót és Jukikót Kirijama ölte meg. Eszébe jutott a kettejük halála, és a elöntötte a méreg. – Na ne! Hogy merészeli! – Ne kiabálj, csak lőj! – adta át Kavada Sújának a Smith & Wessont. Ő maga éppen újratöltötte a shotgunt. Súja mindkét markában pisztollyal a kerítés felé célozva so­ rozatosan húzogatta a ravaszokat. (Dupla pisztoly! Tiszta gáz!) Először a Smith & Wesson, majd a Sig Sauer töltényei fogytak el. Újra kell töltenie! Kirijama kihasználta ezt a szünetet, és felemelkedett. Fegy­ verropogás kíséretében tűzijátékot lövellt a keze. Súja behúz­ ta a fejét, Kirijama pedig elkezdett kimászni a kerítés fedezé­ kéből. Ezúttal Kavada sörétese szólalt meg. Kirijama teste újra el­ tűnt. A shotgun sörétfelhője elvitte a kerítés egy szakaszát. Súja kiejtette a tárat a Sig Sauerből, előszedett a zsebéből egy előre betöltöttet, és behelyezte. Kinyitotta a Smith & Wesson cilinderjét, benyomta a közepében lévő pöcköt, és kivette a lövéstől megnövekedett átmérőjű hüvelyeket. Az egyik a fegyvert markoló jobb keze hüvelykujjának ujjbegyéhez ért, és majdhogynem égési sérülést okozott. Nem törődött vele,
[393]

csak gyorsan betöltötte a harmincnyolc milliméteres lövedé­ keket, amelyeket Kavada gurított át neki. Visszafordult a ház felé. Kavada még egyet lőtt. Megint elszállt a kerítés egy darabja. Súja is lőtt kettőt-hármat a Sig Sauerből. – Noriko! Minden oké? – kiáltotta Súja, Noriko válaszolt mel­ lette, hogy igen. Mivel maga is hallotta, Súja tudta, hogy helyreállt a hallása. Ugyanakkor a szeme sarkából észrevette, amint Noriko lefelé hajolva a Sig Sauer üres tárjába, amelyet ő hajított el az imént, éppen a kilenc milliméteres lövedéke­ ket töltögeti. A játék kezdete óta ezt látva érezte leginkább, hogy beleszédül. Hogy egy olyan lány, mint Noriko, segítsen egy összecsapásnál?! Egy kéz bukkant elő a betontégla kerítés mögül. A kézben pedig egy géppisztoly volt. Újra ratatázni kezdett, mire Súja és Kavada behúzták a fejüket. Abban a pillanatban Kirijama felkelt. Folytatta a lövöldözést, és könnyed mozdulatokkal futott feléjük. Hamarosan a trak­ tor fedezékébe ért. A távolság egyre csökkent. Kavada még egyet lőtt. A traktor műszerfala, amely Sújáék felől oldalnézetből látszott, megsemmisült. – Kavada! – szólította meg Súja, miután kettőt lőtt egymás után. – Mi van? – Kavada a shotgun újratöltése közben válaszolt. – Hány másodperc alatt futod a százat? Kavada lőtt még egyet (porrá zúzta a traktor hátsó lámpáját), majd válaszolt. – Lassú vagyok. Megvan vagy tizenhárom másodperc. De a hátizmom jó. Miért kérdezed? Abban a pillanatban Kirijama karja előbukkant a traktor mö­ gül.

[394]

Hangosan dörgő tűzijátékot lövellt. A feje is kilátszott egy másodperc töredékéig, de újra visszahúzta, amint Súja és Ka­ vada egyszerre odalőttek. – Csak a hegy felé menekülhetünk, nem? – hadarta Súja. – Én alig több mint tizenegy másodperc alatt megfutom. Menj elő­ re Norikóval. Addig én ott tartom Kirijamát. Kavada Sújára pillantott. Csak ennyi volt. Megegyeztek. – Az eredeti helyünk, Nanahara. Ahol a rockról beszéltünk. Csak ennyit mondott röviden, Súja kezébe nyomta a puská­ ját, és összehúzódva hátrálni kezdett. Norikóhoz ment Súja baljára. Súja beszívta a levegőt, és hármat lőtt egymás után a traktor­ ba a shotgunból. Mintha csak ez lett volna a jel, Kavada és Noriko felálltak, és nekiiramodtak arra, amerről jöttek. Súja csak egy pillantást váltott Norikóval. Kirijama felsőteste kiemelkedett a traktor mögül. Súja megint lőtt egy sorozatot a shotgunnal. Kirijama már célba vette Ka­ vadát és Norikót, de erre visszahúzta a fejét. Súja nyugtázta, hogy kifogyott a lövedék a puskából, ezért áttért a Smith & Wessonra, és folytatta a lövést. Az öt töltény hamar elfogyott. Felvette a Sig Sauert, és újra lőtt. Szinte egyből kiürült, ezért berakta a tartalék tárat, amelyet Noriko újratöltött, és tovább lőtt. Fontos volt, hogy ne hagyja abba. Tudta, hogy Kavada és Noriko eltűntek szem elől a hegyen. A Sig Sauer újra kiürült. Több tartalék tár nincs, nem marad más, mint újratölteni… Abban a pillanatban Kirijama újból kitette a kezét, most a traktor elején lévő villa felől, amivel a földet szokta megfor­ gatni. Feldübörgött az Ingram géppisztoly hangja. Ugyanaz, mint az előbb. Kirijama erre fut! Súja már nem törődött a tűzharccal. Csak a kiürült Sig Sauer­ jét markolta (a zsebében még maradt hét adag kilenc milli­ méteres lövedék), megpördült és nekilódult. Ha odaér a
[395]

hegyre, ahol eltakarják a növények, Kirijamának sem lesz könnyű dolga, ha a nyomába akar érni. Csakhogy Súja egy hirtelen döntéssel kelet felé indult. Norikónak és Kavadának nyugat felé kell tartania, hogy az eredeti helyükre érjenek. Minél távolabb akarta tudni Kirijamát kettejüktől. Minden azon múlt, hogy mennyire tud sprintelni, mivel rö­ vid időn belül a lehető legtávolabbra kellett kerülnie Kirija­ mától. A géppisztoly lövése tulajdonképpen nem más, mint egy golyózápor, és kis távolság esetén mindenképpen talál. Csak azon múlik minden, hogy mennyire tud eltávolodni tő­ le. Futott. Annyi előnye volt, hogy az osztályban neki volt a leg­ gyorsabb lába. (Elvileg, mert egy tizedmásodperccel volt gyorsabb Mimura Sindzsinél. Remélhetőleg Kirijama nem fogta vissza magát azon a felmérésen.) Öt méter maradt csak, hogy elérje a fákat, amikor a háta mö­ gül felhangzott a fegyverropogás. Súja bal oldalába belehasí­ tott a fájdalom, mintha jól megütötték volna. Súja felnyögött, és majdnem elvesztette az egyensúlyát, de nem hagyta abba a futást. Befutott egy magas fasor fái közé, és elkezdett felfelé szaladni az enyhe emelkedőn. Megint hal­ latszott a géppisztoly hangja, és most a bal karja lendült fel akarata ellenére. Érezte, hogy közvetlenül a könyöke felett találta el a lövedék. Csak azért is futott tovább. Keletnek fordult… Nana, az ott tiltott zóna ám!… Majd észak felé váltott irányt. Újra lövés a háta mögött. Súja mellett jobbra egy vékonyka fa kettétört, és néhány gyufa nagyságú szilánk repült szerteszét. Megint egy lövés. Ezúttal nem talált. Illetve lehet, hogy igen. Már nem tudta eldönteni. Csak az járt a fejében, hogy még mindig követi. Oké, ezzel legalább Noriko és Kavada időt nyer. Fák és bokrok között vágott át, lejtőn fel, lejtőn le – Súja egy­ re csak futott. Arra egyáltalán nem is gondolt, hogy megtá­

[396]

madhatja valaki más, aki a sötétben lapul. Már azt sem tudta, mennyit futott. Abban sem volt biztos, hogy merrefelé tart. Időnként mintha hallotta volna is meg nem is a géppisztoly ropogását. Nem tudott különbséget tenni, talán a robbanás utóhatásaként csupán a füle csöngött. Mindenesetre még nem nyugodhatott meg. Messzire. Messzire kell mennie. Hirtelen kicsúszott a lába alól a talaj. Egy ideje már egy dom­ bon futott, és most rájött, hogy a lejtőnek egyszer csak vége lett. Pont úgy, mint amikor Óki Tacumicsivel verekedett, le­ gurult a meredek lejtőn. A teste visszapattant, amikor leért az aljára. Tudta, hogy a Sig Sauer nincs a kezében. Fel akart állni… Ráeszmélt, hogy nem bír felállni. A vérveszteség miatt – gon­ dolta kábán. Nem is… Megütötte a fejét? Na ne már! Az nem lehet, hogy ennyi sérüléstől ne bírjak felállni… Vissza kell mennem Norikóhoz és Kavadához, mert meg kell véde­ nem Norikót, mert megígértem neki, mert én. Elkezdett felemelkedni, de előrebukott. Súja elvesztette az eszméletét. [Maradt 20 fő]

51

Szinte teljesen sötét volt, csak kevéske hold­ fény szűrődött be az ablakon. Sindzsi még egyszer földhöz vágta a kezében lévő tárgyat. A padlóhoz csapódás hangja alig volt kivehető. A vastagon összehajtott, leterített takarónak köszönhetően, csak egy halk sziszegést lehetett hallani, mintha valami leeresztene, ugyan­ akkor egy sípoló hang is megszólalt. Sindzsi rögtön felkapta a földről a tárgyat, és az egyik végébe belenyomta a kis műanyagdarabot, amely a takaró mellé esett. A hang abbamaradt.
[397]

– Jaj, siessünk már! – mondta a mellette figyelő Jutaka, de Sindzsi leintette, és még egyszer megismételte a próbát. Sziszegés, sípolás megint. Sindzsi felvette, és a hang meg­ szűnt. Most már minden rendben lesz vajon? Igen ám, csak ha ez nem működik tökéletesen, az egész eddigi munkájuk kárba vész. Csak még egyszer… – Hallod, sietnünk kell… – mondta még egyszer Jutaka, mire Sindzsi már-már vicsorogni kezdett az idegességtől. Vala­ hogy uralkodott magán, és annak ellenére, hogy érezte, még nem tett meg mindent, válaszolt: – Jó – és abbahagyta a tesztelést. Kihúzta az akkumulátort és a teszthez használt kis motort összekötő zsinórt, és elkezdte leszedni a ragasztószalagot, amellyel a motort az elemre rög­ zítette. Sindzsi és Jutaka most újra az Észak-takamacui Mezőgazda­ sági Áruház Oki-szigeti Kirendeltségén voltak. Ez volt talán a legnagyobb a sziget összes épülete közül, az iskola és a kikötőben lévő Halászbolt mellett. Persze világítás itt sem volt, és a sötétbe burkolózott helyiségben teljes egé­ szében elfért volna egy kosárlabdapálya. Itt-ott különféle me­ zőgazdasági gépek, egy traktor vagy egy kombájn kuksolt benne. Volt egy szerelés alatt álló kisteherautó is, kerekek nélkül egy emelőn. Az egyik sarokban mindenféle műtrágyát halmoztak fel zsákszámra. (Csak a veszélyes ammónium-nit­ rátot őrizték eggyel beljebb, egy nagy, zárt tárolószekrény­ ben, amelyet Sindzsi feltört.) A palából készült fal biztosan megvolt vagy öt méter magas. Az északi falhoz illesztett ga­ lériaszerűségen szintén műtrágyák és permetezőszerek sora­ koztak, meg mindenféle kisebb áru. A galériára a Sindzsiék­ kel szemközti oldalon, tehát a keleti fal mentén egy vaslépcső vezetett, és a lépcső mellett volt a bejárat nagy tolóajtaja. A lépcsővel átellenben, az ajtót közrefogva, a délkeleti oldal csücskében választották le az irodát, és a nyitva hagyott ajtón át íróasztal és fax elmosódott körvonalait lehetett látni.
[398]

Elég sok vesződség volt az iskola G7-es mezőjén keresztülve­ zetni a sárkányeregető zsinórt. Először a zsinór egyik végét felkötötték a szikla mögötti magas fa tetejére, azután fogták a másik végét, és elindultak vele a fák között. Csakhogy felet­ tük igen erősen fújt a szél, így nem volt egyszerű maguk után húzni a szemeteszsák-léggömböt. Sindzsi több mint tízszer volt kénytelen felmászni egy-egy fára és kiszabadítani a be­ akadt zsinórt. Ráadásul sohasem tudhatta, hol lapul ellenség a sötétség mélyén, ezért munka közben vigyáznia kellett még Jutakára is, így a végére teljesen kimerült. A lényeg az, hogy jó három óra alatt nagyjából készen lettek a zsinór átvezetésével, és épp kifújták magukat, amikor igen­ csak közelről heves lövöldözés hangja hallatszott. Tizenegy után történt. Még egy robbanásféleséget is hallottak, de nem voltak abban a helyzetben, hogy foglalkozhattak volna vele, ezért gyorsan visszajöttek ide. Azalatt pedig elhallgattak a fegyverek. Azután Sindzsi belekezdett végre az elektronikus gyújtószer­ kezet készítésébe, de ezzel is a tervezettnél többet kellett pe­ pecselnie. Mert nem elég, hogy nincsenek megfelelő szerszá­ mai, a masinának rendkívül kiegyensúlyozottnak is kell len­ nie. Az iskolába ütközés hatására kell az áramnak megindul­ nia, annyira viszont nem szabad érzékenynek lennie, hogy a kötélpálya korábbi szakaszán – például a rázkódástól, ami­ kor a csiga áthalad egy csomón – bekapcsolódjon. Ezt is megoldotta valahogy – robbanószerkezet helyett egy motort kapcsolt rá (egy borotvából szerelte ki), és amint azt elkezdte tesztelni (tehát az előbb), közbeszólt az éjféli híradó. Csak egy halott volt, Simizu Hirono (lányok, 10.), akit Sin­ dzsi közvetlenül a játék kezdete után látott. Az is felmerült benne, hogy köze lehet a tizenegy után hallott heves tűzharc­ hoz, de Szakamocsi mondott ennél lényegesen fontosabbat is – legalábbis Sindzsi és Jutaka számára. Azaz, hogy a sziklá­ juk alatti terület, az F7-es mező, hajnali egytől tiltott zónává válik.

[399]

Nem csoda, hogy Jutaka sürgette. Ha oda nem tudnak belép­ ni, a tervüknek lőttek. Az egésznek annyi. Sindzsi sem akart egy jó játék után, amikor már közel járt ahhoz, hogy mattot adjon, végzetes csapdába esni. Gyors mozdulatokkal kivette az elektromos gyújtószerkezetet a késére kapcsolt tokból. A sötétben összerakta a két, tompán fénylő fémdarabot, és le­ szedte a műanyag borítást a végén kilógó drótról. Aztán előbb ragasztószalaggal rögzítette az elektromos szerkezet kapcsolójául szolgáló rugós műanyagdarabot, és a belőle ki­ lógó drótot összeillesztette a gyújtó drótjával. Körbetekerte ragasztóval, hogy semmiképpen se eshessen szét. Majd egy fényképezőgép vakujából a nyomtatott áramkörrel egyetem­ ben kölcsönvett kondenzátort elhelyezte az akkumulátor ol­ dalán a kijelölt helyre. Ahhoz, hogy feltétlenül berobbanjon a gyújtószerkezet, nagy mennyiségű magasfeszültségű áramra van szükség. Ezeket megint alaposan egymáshoz kötözte. A gyújtószerkezet másik vezetékét csak a hegyre érve szándé­ kozta kezelésbe venni (nehogy véletlenül idő előtt felrobban­ jon), ezért csak a műanyag borítást távolította el, és a végét hozzáragasztózta az elem oldalához. – Jó – mondta Sindzsi, és felállt, zsebre tette az elkészült gyújtószerkezetet. – Siessünk, készülődj! Jutaka bólintott. Sindzsi a biztonság kedvéért a fogót és a tar­ talék drótokat meg egyebeket is behányta a hátizsákjába, és a vállára emelte a zsinórokra osztott kötelet. A lába elé nézett. Egy benzin és ammónium-nitrát keverékével töltött petróle­ umtartály állt mellette. Az oxigén pótlására kitalálta, hogy egy levegővel töltött légpárnát töm bele ernyőszerűen elhe­ lyezve. A szája most be van fedve, de az oldalán egy másik gumikupak lóg le egy nejlonmadzagon a tartály fogójáról, előkészítve a gyújtószerkezetnek. Azután az órájára nézett. Nulla óra kilenc perc volt. Bőven van elég idejük. Oké. Enyhe izgatottságot érzett, míg gondolkodott. Nem volt könnyű, de mostanra legalább összeszedtek minden alap­ anyagot. Egybecsomózták az összes kötelet, amit találtak, az
[400]

egyik végét a H7-es zónában fogják rögzíteni a fára, amelyet kinéztek maguknak a hegyről. Azután a másik végét rákötik a sárkányeregető zsinórra, amelyen most egy kő van, hogy ne mozduljon el. Kibontják a kötelet, és otthagyják, megkerü­ lik az iskolát, és a hegy felőli oldalára mennek, az F7-be. Le­ veszik a fa tetejére kötött zsinórt, és maguk felé húzzák. Vele együtt jön majd a kötél a túloldalról, azután a gyújtószerke­ zettel felszerelt petróleumtartályra rászerelik a csigát, akár­ csak egy gondolára, és átvezetik rajta a kötelet. Egy mozdu­ lattal kifeszíteni a suli fölé a kötelet, odarögzíteni egy fához vagy valamihez, aztán… Utána buli van! Have fun! Yeah, we gonna make it! Ha az iskolai számítógépet vagy az áramköreit vagy akár a vezetékeinek egy részét sikerül legalább megrongálniuk, és elültetik a gyanút, hogy valami hiba csúszott a rendszerbe, ennyi robbanóanyaggal nem csak a számítógépet, illetve de­ hogy csak azt, a fél iskolát a levegőbe fogják repíteni. Amint ez megtörténik, az F7 sziklája mögé rejtett kerékbelső-úszó­ gumikkal futásnak erednek, és a terv szerint a sziget nyugati partjáról a tenger felé menekülnek. Egy adó-vevővel hamis segélykérő jeleket küldenek, összezavarják a kormányt, és ha jól számolt, szűk félóra alatt eljutnak a szomszédos Tojo-szi­ getig, ahol pedig hajóra szállnak. (Egy jachtot még el tud ve­ zetni. Nem tud eleget hálálkodni a bácsi emlékének.) Onnan pedig valószínűleg. Ha Okajama felé indulnak, és ki tudnak kötni egy rejtettebb tengerparton, nyert ügyük van. Fellóg­ nak egy vidéki áruszállító vonatra, vagy lekapcsolnak egy arra járó autót. Végül is van fegyverük. Kocsieltérítés. Ragyo­ gó. Ekkor Sindzsi lepillantott a nadrágjába tűzött Beretta M92Fre. Az átalakított adó-vevővel elterelő hadműveletre készült, de arra az esetre, ha mégis felfedeznék őket a tengeren, am­ mónium-nitrátot és benzint töltött néhány kólásüvegbe, ala­ posan lezárta őket, és eltette a hátizsákjába. De mivel gyújtó­ szerkezet nincsen rajtuk, lényegében egyik sem több egy jól égő Molotov-koktélnál. Ha úgy áll a helyzet, hogy már-már felfedeznék őket, a legjobban teszik majd, ha elébe mennek a
[401]

dolognak, és akár a vízen keresztül megközelítve a hajót, ön­ szántukból felmásznak rá, és harcolnak. Ha elég ügyesek, még fegyvert is szerezhetnek maguknak, és ha be tudják in­ dítani a hajót, el is szökhetnek vele. Csakhogy ennek elen­ gedhetetlen feltétele a pontos célzás. Ez egy icipicit aggasztotta. Ezzel a Berettával járt-kelt eddig a szigeten, de ha belegondol, még egyet sem lőtt vele. És hiába volt bácsi a bácsi, fegyvere azért még neki sem volt, sőt lőni sem tanította meg. De Sindzsi a fejét rázta. Mimura Sindzsi a Harmadik. Min­ den rendben lesz. Hát nem bement az a súlyos labda a kosár­ ba annál a büntetőnél is, amikor életében először vette kézbe? – Sindzsi! – hallotta, ahogy Jutaka hívja, és felemelte a fejét. – Kész vagy? – Nem. – válaszolt Jutaka szerencsétlen hangon, majd elővet­ te az ellenőrzőjét, és valamit gyorsan körmölni kezdett. Sindzsi az ablak mellett olvasta el a hold fénye mellett. „Nincs meg a csiga” – állt a papíron. Hirtelen Jutakára nézett. Lehet, hogy félelmetes volt az arca, mert Jutaka visszahőkölt. A kötél felét és a csigát elvileg Jutakának kellett volna vinnie. Ő volt a csigafelelős, már attól fogva, hogy megszerezték a kútnál. Ide is hozta, biztos letette valahova… Sindzsi megint letette a kötelet és a hátizsákot a vállairól. le­ térdelt a padlóra, és elkezdett körbenézni. Jutaka is követte a példáját. A kezükkel tapogatóztak, még a traktor mögött, a munkaasz­ tal alatti koromsötétben is, de nem találták. Sindzsi felállt, és újra megnézte az óráját. A mutató közelebb járt tnár nulla óra tizenöthöz, mint tízhez. Erre elővette a hátizsákjából a kapott zseblámpát. A világító részét körbeölelte a kezével, és bekapcsolta.
[402]

és az épület keleti oldalán lévő tolóajtóhoz mentek. – Semmi baj. Sin­ dzsi pedig mosolyogni próbált.Vigyázott ugyan. kapd össze magad. A szigetet kelet-nyugati irányban kettészelő szélesebb út messzebb. Inkább mostantól figyelj oda rendesen. és kinyitotta. de a húszkilós tartályt fel kell cipelnie a hegy tete­ jére. – Ne haragudj rám. Jutaka! Azután újra vállára vette a hátizsákot és a kötelet. Körülbelül tíz centire nyitva volt. hátán a páncéljával. Jutaka is felvette a kötelet (nem kispályás adagról van szó. és egy keskeny útra nézett. – Hékás. jobb kézzel nyúlt a nehéz vasajtóhoz. [403] . beáradt rajta a sápadt holdfény. és egy hosszít csíkot rajzolt ki. Mindig is büszke volt az erejére. aztán a háta mögött rögtön meg is ta­ lálta a csigát. Az épület előtt egy nagy. ezért Jutaka tisztára úgy nézett ki. mint amennyi szükséges. egy kicsit délebb­ re volt. burkolatlan parkoló terpeszkedett. de ez a két csomag azért egy kicsit nehéz volt. A kékes fénysáv ki­ szélesedett. Jelentőségteljesen Jutakára nézett. A bejárat közelében egy kombi gépkocsi állt. a fal mellett. ahol Jutaka hátizsákja volt. Sindzsi – ismételte Jutaka. ahova nem ér el a holdfény az ablak­ ból. – Ne haragudj. Ne törődj vele. Az asztal mögött hevert. Jutaka sietve felkapta a csigát. mint egy teknős. de ebben Sindzsi sem különbözött tőle). de ebben a Gazdabolt névvel dicsekvő raktárszerű helyiségben szétcsordogált a sárgás fény. Felemelte a petróleumtartályt. majd gyorsan lekapcsolta a lámpát. Jobbra volt a bejárata. Látta Jutaka arcán a pánikot. Sindzsi – mondta Jutaka bűnbánón. az üres padló árnyékos részén. hogy ne szivárogjon ki több fény. A kötelet csak félútig kell vinni. Sindzsi átvette a petróleumtartályt a bal kezébe. És a tetejébe még sietnek is. Egy méterre sem onnan.

egye­ nesen a hegyoldalban lévő kőig. A parkolótól keletre. hogy elszakadna. rögtön a szántó csatornája mellé rögzítették a hegyről lehúzott sárkányerege­ tő zsinór végét. – Oké. Felkészültem. hogy felhúzza a kötelet a hely tetejéig? Sindzsi sóhajtott. Azon túl volt a település. Sindzsi megigazította a kezében a petróleumtartály fogóját. – Tessék? – Lehet. De szinte rögtön válaszolt: – Igen. Na. azok közül a legmagasabbikra fogja felkötni a kö­ telet. körbeölelve egy dombbal. Balra tőle Jutaka felnézett rá. az iskola állt. ha lehallgatják.A tolóajtótól. még így éjjel is lehetett látni. Sindzsi és Jutaka annak a bal oldalára. illetve a parkolótól keletre rögtön egy szántó­ föld következett. hogy meg fogunk halni. Tehát a zsinór elhalad az iskola mellett. majd kis gondolkodás után megszólalt. Felkészültél rá? Jutaka egy pillanatig néma volt. a kicsit alacsonyabban fekvő szántóföld­ ből egy ember feje bukkant ki. viszonylag magasabban. – Jutaka…! [404] . és mosolyogni készült. – Jutaka. a mögött pedig. rajta itt-ott néhány lakóházzal. mert a szeme sarkából meglátott va­ lamit. Egyáltalán ki fogyja bírni az a zsinór anélkül. én sem vagyok semmi. Több mint háromszáz méte­ ren át. Balra fordulva az udvar legmélyén egy kis raktár. hogy sűrűn so­ rakoznak a házak. Előtte pedig egy egyemeletes ház mellett néhány fa látszik. Tu­ lajdonképpen abból sem lehet baj. Azért fagyott az arcára.

légyszi! Én vagyok.). ahonnan épphogy csak kiléptek. Keita lassan felemelkedett. Sindzsi. [405] . A fenébe. a palafalú mezőgazdasági boltba. Észrevette. Meg­ bánta. Hallod? Ídzsima. Félénken szólt: – Megláttam a fényt. Keita folytatta: – Aztán… idejöttem és láttam. Inkább „Hű de nagy gáz van!” érzé­ se volt. és a jobbjában valami kést tartott. hogy egy baráttal többen vannak. már meg is markolta Jutaka karját. mert már első óta egy osztályba jártak).Ahogy kimondta. Nyilván arról a fényről van szó. A szeme elkerekedett. Jutaka egy pillanatra megingott. ad­ digra Sindzsi már az árny felé fordította a fegyverét. és szusszant egyet. amit egyetlenegyszer felkapcsolt. Az árnyék megszólalt: – Ne lőj! Mimura! Ne lőj. pont most. ami Sindzsi szerint nagyon nem il­ lett a helyzethez. hogy eddig nem is gondolko­ dott el rajta. és bekapcsolta azt a lámpát. Amikor beért az ajtó mögé. talán mert nála volt a nehéz kötélhalom. 2. hogy az árnyék Ídzsima Keita (fiúk. hogy Sindzsi nem engedte le a fegyvert. hogy megkeresse a csigát. hogy rá annyira nem jellemző módon elsiette a dolgot. – A háttérből Jutaka lelkes hangja hallatszott. Bal kezében lógott a hátizsákja. hogy ti vagytok azok… Mit csináltatok? Mit cipeltetek ki az előbb? Kötél? Engem is. Sindzsi dühös volt. Ő még viszonylag jóban volt Sindzsivel és Jutaká­ vai (főleg azért. és visszafutott vele a tolóajtón túlra. és fellépett a bolt udvarára. miért kellett ennek épp ilyenkor. de Sindzsit most nem a megkönnyebbülés töltötte el. ha más is csatlakozik hozzájuk. Ídzsima! Sindzsi ekkor vette észre. en­ gem is vegyetek be! A lehallgatás miatt Jutaka összeráncolt szemöldökkel nézett Sindzsire. – Ídzsima az. de azért követte. Most tűnt csak fel neki. mi lesz.

te nem is tudsz róla. utána könyves. három nagymenő gimnazistába ütközött. Jutaka felnyögött mellette. – Veled nem közösködünk. Sindzsi Takama­ cuba ment moziba Ídzsima Keitával (mivel Siroivában nem volt mozi). amely az árkádos főutcáról ágazott le.és lemezboltokban lófrál­ tak. – Ne gyere közelebb! – szólt még egyszer Sindzsi tagoltan. – Mi az. – Ne mozdulj! – fordult Keitához. Ídzsima Keita megállt. és ott­ hon feküdt. mi bajod? Sindzsi a szabad jobb kezét feltartotta. Keitával megnézték a filmet. egy lépést tett előre. Nem volt valami nagy esemény. de megfázott. – Sindzsi. hogy Jutaka is jön. hogy Jutaka ne jöjjön előrébb. év vége felé történt. Remegett a hangja. sőt inkább jelentéktelennek nevezhető. amely még a holdfényben is kivehető volt. Egy mellékutcában. Mimura? Sindzsi nagy levegőt vett. Ne mozdulj! – Na! – mondta Keita.– Sindzsi… Sindzsi. vegyetek be engem is! Sindzsi felhúzta a Berettája kakasát. Tényleg. Jutaka. mert külföldi könyvekből az állami ellenőrzés szigora miatt még a műszaki témájúakat sem [406] . – Miért célzol rám. ne csináld már! Megbízhatunk benne. nem? Sindzsi szótlanul megrázta a fejét. mi van már? Meg sem ismersz. – Jutaka. Érezte. Mimura? Légyszi. hogy Jutaka moz­ dulatlanná dermed mellette. Jó vásár volt. Még jó hét-nyolc méter volt köztük a távolság. Ídzsima Keita halálra vált arccal. Második márciusában. (Sindzsi egy külföldi számítógépes könyvet vett antikvá­ riumban. Úgy volt.

könnyű beszerezni. csak nem orosz ölelés? – kérdezte higgadtan. valami nem stimmel azzal. mert elfelejtett megvenni egy képregényt. Mindenesetre nagyon rossz szag áradt a szájából. de Keita visszament a könyvesboltba. ha térden állva pitiznétek érte. Ezek tuti. Jó tíz centivel volt magasabb Sindzsinél. Kerítésfog arcán a felháborodás tükröződött. te ott! Van pénzed? – támadta le az egyik gimnazista. hogy ez különösebb energiát igényelt volna. amikor a másik kettőre pillantott. [407] . – Mi volt ez.) Éppen a megállóhoz indultak volna. legalább fogat moshatna – gondolta Sindzsi. Különben akkor ad­ nék nektek. – Ha úgy van. hogy „Hát ez tök csóró”. – Ti csak nem afféle csavargók vagytok? – kérdezte Sindzsi olyan arcot vágva. elkapta Sindzsi vállát. Aztán Sindzsi füléhez hajolt. – Kétezer-ötszázhetven jen van nálam – vonta meg a vállát Sindzsi. aki a maga százhetven­ két centijével alacsonynak számított a kosárcsapatban. Sindzsi megfeszítette a hasizmát. Rápillantott a másik kettőre. és a fogai között rés tátongott. azok meg csak vigyorogtak. mert a fogínye összement. hogy a saját korosztályuk­ kal szemben nem mennének semmire. – Te még csak középiskolás vagy. Igazából nem is volt az akkora. ahogy a nagyobbakkal beszélsz. mint aki nagyon meglepődött. hogy megijedjen egy kis hasba rúgástól. Ez igen kellemetlen volt. Ahogy kimondta. és felfogta az ütést. Csak azt akarták. nem? Úgy látom. Sindzsi ellökte magától a gimnazistát. és beletérdelt a gyomrába. Hülye kre­ tén. vagy valami mostaná­ ban divatos szerre lehetett ráállva. A kérdező arcára volt írva. – Hé. Vagy szipuzott. akkor elégedjetek meg húsz jennel. – Add elő mindet! Ne húzd az időt! – sürgette megint.

Azzal egy jel irányzott horogként belenyomta Kerítésfog mocskos szájába a kezében tartott keményfedelű könyvet. A maradékot röpke tíz másodperc alatt elintézte. aki a képregény-részlegnél volt. Aztán elkerekítette a sze­ mét. – Na. Ez is elég kispályás ütés volt. Abszolút nem jelentett problémát az ilyesmi. Persze ez nem jelenti azt. bocs. amikor [408] . Csak téblábolt ott céltalanul. hogy mi történt a szájával. hátrahagyva az összegörnyedt gimnazistákat és a tá­ volról odasandító járókelőket. amit meg akartam venni… – magyarázko­ dott.Pedig biztosra vette. hogy ezek nem is ismerik ezt a kifeje­ zést. eszembe jutott egy másik könyv is. Kerítésfog hosszúkás és jellegtelen arcán fintor jelent meg – bár feltehetőleg csak a modorán akadt fönn. Épphogy csak fájt. Amikor kivette az ujját. hogy nem látta. – Na. Sindzsi. – Hát ez meg…! Ököllel ütött Sindzsi arcába. Hát ezt még túl fogja élni. amikor Sindzsi megszólította. de közben halványan elmosolyodott. – Bocs. akinek Sindzsi minden tudását köszönheti. A nagy­ bátyja. és megkérdezte. aki viszont elég szerencsétlen arcot vágott. hogy megkeresse Keitát. – Te kezdted! – vidámodott fel Sindzsi. A probléma inkább mással volt. és Kerítésfog hátrabukott. de azért érezte. visszament a könyvesboltba. majd rögtön el is tűnt az utcasarkon. gyorsan pakolj már ki pénztárcástul! Sindzsi nem nézett fel. Ujjával megtapogatta a sebet a szájában. hogy a szája felrepedt belül. Már a kezében volt a keresett könyv. amint Keita arca felbukkant. csak ahogy itt nézelődtem. véres volt. Fogtörés hangja hallatszott. a vereke­ dést sem felejtette ki a tananyagból. bolti zacskóban. Találkozott a tekintetük Kerítésfoggal. menjünk! – zárta le az ügyet Sindzsi egy vállrándítás­ sal. végül felemelte a fejét.

megbüntetjük azt. ha kihívja a rendőrséget. hogy a továbbiakban tudta. hiszen azt azért mégsem mondhatta. Különben is – bár ő maga is túlzott pedantériának tartotta – ki nem állhatta. Senki sem a saját hibájából olyan. mihez tartsa magát a barátsá­ gukban. Keita biztos azt gondolta. hogy „örök harag”. mi? De ez jó volt így mindkettőjük számára. Ez van. És biztos nem akart verekedésbe keveredni és megsérülni. nehogy baja essék. nem valami nagy büntetés.” Ezek után Sindzsi azzal büntette meg magában Ídzsima Kei­ tát. hogy nem fekszik neki a bocsánatkérés sem a tettéért.Sindzsit azok hárman körbevették. de Sindzsi újonnan vett szakkönyvének el­ szakadt a borítója. Igen ám. „Ha olyan végeredményt kapunk. hogy simán menjen tovább a világ. Ráadásul a szélén ott éktelenkedett Kerí­ tésfog fogának és nyálának a nyoma. aki annak az egésznek az oka volt. Sindzsi. mindig eltávolította a borítót. ami nem tetszik nekünk – mondta gyakran a nagybátyja –. Meg annak sem örült volna. mivel a rendőr­ ség buzgóbban fogdossa a hétköznapi embereket. Azt hitte. hogy Sindzsi simán elbánik három gimnazistával. mint a dedóban. (Ezt a nagybátyja is gyakran mondta. Ez nagyon nem tetszett Sindzsinek. Aztán érthető. Persze. ha egy könyv elszakad vagy összekoszolódik. amilyen. ha a gimnazisták megjegyzik maguknak az arcát. Amikor csak előveszi majd a könyvet. Hát még szép. [409] . Csak hogy levezessük va­ lamivel a feszültségünket. mint a bű­ nözőket). Ídzsima. Ez így is van. Amikor olvasott. Na. de így már minden világos! Szóval eszébe jutott egy másik könyv… Vagy úgy! Ennek köszönhetően Siroiva felé a vonaton nem volt túl jó a hangulata. Kell egy kis a hazugság.) A félénkek és a gyávák nem önhibájukból azok. mindig az a gusztustalan pofája fog eszébe jutni. talán rendőrt hív (noha nem sok haszna lett volna belőle.

nem? Sindzsi továbbra sem eresztette le a fegyvert. te fogd be! Akkor hirtelen nagyon feszültnek tűnt Keita arca. – Mimura… – Keita hangja megint könyörgőre fordult. Mi­ mura! [410] . Mimura! Ne haragudj rám. Jutaka szavaira válaszolva. – Amiatt?…Amiatt. Tűnj innét gyorsan! Keita arcára kiült a harag. ha nem foglalkozol ilyen jelentéktelennek tűnő eseményekkel. és nem mondott semmit. Keita egyre inkább elszontyolodott Sindzsi viselkedése miatt. bácsi. ami történt. és végül ledobta a kést a földre. Mimura? Mondd meg! Mert akkor elme­ nekültem? Azért nem bízol bennem? Sindzsi továbbra is célra tartotta a fegyvert. Sindzsi megrázta a fejét.Szóval tényleg szóra sem érdemes. – De! – tárta ki a karját Keita. – Hát barátok vagyunk. – Nézd. amiről olyan gyakran beszéltél ne­ kem. – Bocsáss meg. Elhallga­ tott… Aztán remegő hangon megszólalt. Ez most a Valóság. én nem akarok semmi rosszat! Ebből most láthatod – mondta. Viszont ebben a játékban meghalsz. Nem is mondta el még Jutakának sem. Itt igenis örök harag van. Már majdnem sírt. – Miért? Miért nem lehetek veletek? – Sindzsi! – Jutaka. Csak semmi levezetés. – Nem megy. A jobb kezében a kés visszatükrözte a holdfényt.

[411] . Nem volt egyedül. majd Keita lába előtt felporzott a talaj. Nem sodorhatta Jutakát veszélybe. Keita olyan érdeklőd­ ve szemlélte. De azután megint elindult.Sindzsi összeszorította a száját. Célba tudja venni? Ez már nem csak ijesztgetés lesz. Újra meghúzta a ravaszt. Sindzsi összeszorította a fogait. Hadd legyek veletek! – Ide ne gyere! – üvöltötte Sindzsi. A lövés hangjával egy időben a töl­ tényhüvely sápadt nyomot húzott maga után a holdfényben. hogy mi lehet az. Keita előrébb lépett. hogy a másik fél szándékai helyett inkább a képességeit mér­ jük fel. Egyre közelebb került hozzájuk. Van egy ország. Ídzsima Keita szája sírásra görbült. megrázta a fejét. és most először húzta meg a ravaszát. Sindzsi lefelé fordította a pisztoly csövét. Jobb. ugye? Menni fog pontosan. – Állj! Állj már meg! – Vegyetek be! Kérlek! Keita újra lépett egyet. És egyre közelebb van a hajnali egyórás határidő. hogy most vajon őszintén beszél Keita. Már nem tétovázott. De elűzte a kételyeit. Ha Keita előhúzna valamit a nagy késen kívül. – Légy szíves! Félek egyedül. azt jobb kézzel tenné. egyáltalán mit… Sindzsi jobb kézzel megálljt intett Jutakának. ahol a nemzetbiztonságiaknál alapszabály. mint egy félresikerült felhúzható bábu. – Sindzsi. amely kizárólag csak előre tud haladni. Bal. mint egy ritka kémiai kísérle­ tet. Egy pillanatra megingott. vagy csak színészke­ dik. és még egy lépést tett. Jobb. tévesztés nélkül? Természetesen.

Hát nem ő volt a Harmadik. mert a teste kicsavarodott. majd a következő pillanatban térdre bukott. mint egy diszkoszvető dobás előtt. – Sindzsi! Mi a fenét csinálsz? – kiáltotta Jutaka. Nem mintha számítana valamit is. Sindzsi! Miért ölted meg? Sindzsi állva maradt. Ez egy pillanatra tudatosult benne a tompa lövés előtt. Nagyszerű. hogy nem gondol semmire. de ez nem így volt. Ídzsima Keita felsőtestének jobb oldalát ér­ hette a lövés. hogy Terminátorrá változott. ahogy a mellkasa jobb feléből egy kis szökőkút bugyog a fel­ színre. – Meghalt! Sindzsi egy darabig mozdulni sem bírt. Nem akartam megölni. és rátette a kezét. hogy szívás. De ez is csak egy pillanat volt. Nehéz volt a teste. [412] . még a fegyvert sem eresztette le. „Hú. ha van nála még valami a konyhakésen kívül is. úgy válaszolt. – Miért. és hanyatt dőlt. Izzadság. aki soha nem téveszt célt? Siroiva legtehetségesebb védője. Kitárta a karját. Szánalmas volt. mint amikor fürdés közben magában beszél.Úgy érezte. és odafutott Keitához. A karjára céloztam. Mimura Sindzsi egy reggel arra ébredt. de égő!” – ez a hang visszhangzott a fejében. majd egy kis habozás után megta­ pogatta a nyakát. – Arra gondoltam. Jutaka szúrósan nézett fel rá. mintha megcsúszott volna a ravaszra tett ujja. Még a sötétben is látható volt. Keita szája nagyra volt tátva. de pont úgy visszhangzott. Jutaka az oldalához térdelt. Úgy érezte. Mimura Sindzsi. Lassan odasétált Ídzsima Keita testéhez. De égő. Izzadok az idegességtől. Arca hirtelen kifejezéstelenné vált. mintha váratlanul át­ alakult volna valami gépemberré. Mi­ mura Sindzsi? Felállt és előrelépett.

A szája reszketett. – Csak nem… Sindzsi. Bácsi. Csakhogy… Igen… Sietni kell. Sindzsi! Miért nem hittél neki? Sindzsi érezte. hogy sajnáltam az időt. Azután szólalt meg. Igazából. Jutaka egyszer csak hátraugrott. Most nem lehet fennakadni egyetlen tévedésen… Pont azelőtt. ugye nem direkt… Igazából… Sindzsi szorosan összezárta a száját. hogy villámsebesen száll ki belőle az erő. a hátizsákját is kikutatta. ugye nem hibáztam? Ugye? Sindzsi szótlanul nézett le az ő arcába bámuló Jutakára. Sindzsi a szemöldökét ráncolva bámult Jutaka arcába. Jutaka. Erősen megmarkolta a jobb kezében lógó Berettát. Egy. – Azt akarod mondani. ezért szándé­ kosan lőttem le Ídzsimát? Ez… Csakhogy Jutaka hevesen megrázta a fejét. De muszáj volt megtennie. mi van? Miről beszélsz? – …Igazából… Igazából… Megszökni nem is… Igazából nem is… [413] . – Még véletlenül sem volt nála semmi! Nem vagy normális. majd még egy lépést hátrálva válaszolt.Jutaka erre végigtapogatta Ídzsima Keita testét. valami átfu­ tott Jutaka arcán. „Távolságot tartott Sindzsi­ től. mielőtt Sindzsi ezt kimondta volna. Igazából. – Nem. Nem. Mintha csak Sindzsinek akarná megmutatni. – Micsodát? – kérdezte. ugye nem… – mondta. Remegő ajkáról újabb szavak bugyogtak elő. – Sindzsi. Sindzsi nem értette.

Ezért lőtte le Keitát. mondjuk. és igazából nincs is kedve megszökni. szóval csak kihasználja Jutakőt. Ezek mind csak azért voltak. De rögtön kiabálni kezdett. hogy életben maradjon – biztos ezt akar­ ja mondani. én majd egy zsinórte­ [414] . ekkor már megtalálta a választ arra. Sindzsi arca eltorzult a döbbenettől. hogy mentsem a bőrömet. hogy szembeszálljak Szakamocsival. Az csak. Lehet. hogy Sindzsi belement ebbe a já­ tékba. „Nem megy’. hogy „Bocs. inkább mégse csiná­ lom”? Mint ahogy azt mondtam. – Ne mondj ilyen hülyeségeket! Akkor mi szükségem lenne veled maradni?! Jutaka hevesen rázta a fejét. hogy megnyerjem ezt a játékot. Ennél nem mondott többet. Tehát Jutaka arról beszélt. akinek a koponyájában található CPU sebessé­ ge nem marad el másokétól. mert nálam van az ész. de Sindzsi ebből is megértette. de természe­ tesen Sindzsi. hogy mire gondol Jutaka. a robbanószer biztos hatásos fegyver lesz a győzelmemhez? Közvetlenül az iskolarobbantás tervének megva­ lósítása előtt azt mondtam volna. mivel lezárták a telefonvonalakat a szigeten. – Az csak. és miután az befulladt. és a benzint meg a műtrágyát is csak azért szereztem. és a számítógépet meg a telefont is csak azért piszkáltam. hogy megbízzál bennem.Jutaka szavai nem álltak össze értelmes egésszé. de álljunk meg egy pillanatra. Na várj csak egy kicsit. mennyit dolgoztunk az új előkészületekkel. amíg alszik. Nehogy már… De csak ez az egy lehetséges válasz létezett. ez lett volna a rejtett szándékom? Mivel csak egy pisztolyunk van. amikor befuccsolt a hackelés? No igen. aki őrködik. én a számítógéppel is mindent megtettem. hogy a szája is ki­ nyílt. Hogy legyen. mit jelentsen ak­ kor az iskola mellett végigvezetett zsinór? Azt akarod mondani. játszani akar.

Bomba üzlet. uram! Sindzsi visszaeresztette a Beretta kakasát. Lőj le nyu­ godtan! Jutaka tágra nyílt szemmel meredt Sindzsire. lehet. hogy egy kicsit begolyóztál a fáradtságtól? Az esze így diktálta. Hirtelen kiszállt a tagjaiból az erő. meg­ törten a térdére támasztotta a kezét. a fáradtság és a sokk miatt. Pedig magában Sindzsiben egy fikarcnyi gyanú sem merült fel Jutakát illetően. És ha szépen sorban elmondaná. Tiszta hülyeség. a fenébe is! [415] . Sindzsi továbbra is lefelé nézve folytatta: – Meg akartalak védeni. inkább egy egyedi tervem van vele. A testében hirtelen elhatalmasodott az előbbi erőtlenség. Ídzsima Keita. Jutaka is biztosan megértené. bosszút állsz Kanai Izumiért. te meg elbőgted magad. Sindzsi megszólalt. segítek. Jutaka. nem? Az is csak egy trükk volt a részemről? …Nem túlzás ez egy kicsit.lefon-társaságot alapítok. én meg azt mondtam. Még a te poénjaidnál is jobb vicc. Egy leheletnyi kétkedés vele szemben. Jutaka habozott ugyan. Tur­ bós. azért lőttem meg Ídzsimát. De csakis azért bukkanhatott elő. fektetett. mert ott volt. – Ha nem bízol bennem. hogy a szeme előtt halt meg egy igen közeli barátja. akkor bármit kétségbe vonhat. Nem lehet. ami neked meg sem fordulna a fejedben? De… de hát azt mondtad. tizenkét hengeres. de azért átvette a fegyvert. akkor lőj le most. De nem kell annyit gondolkodni. mielőtt Sindzsihez vágta ezeket a dolgokat. hogy Jutaka nem gondolta vé­ gig. Jutaka? Mert ha egyszer gyanakodni kezd az ember. Őszintén szólva nevetséges. Különben is. hogy megszedjem magam? Vagy az is csak egy ügyes átverés? Nem is. Hasonló kategóriás erőtlenségeket tekintve lenyűgöző mértékű. csak egysze­ rűen a felszínre törhetett hirtelen a szíve mélyén eltemetett gondolat. mekkora hülyeségek a gyanúi mind egy szálig. és Jutaka felé lódí­ totta.

mintha piszkavasakat szurkáltak volna belé. régi írógépre em­ lékeztető hangot hallott. Azután sírásra fancsalodó arccal felnyögött. Micsoda dolog volt ké­ telkedned bennem? Pedig én megbíztam benned. hogy Jutaka kételkedett benne. és… Jutaka Sindzsi vállára tette a kezét. Sindzsi! Én egy kicsit meglepődtem. nézz az órádra! Már nincs is idő… A nagybátyja hangjára hasonlított. a bolt parko­ lójának legtávolabbi pontján egy diákegyenruha árnya lát­ szott. A lelkében valahol. hogy ezzel Ídzsima Keita is ugyanígy volt. amely így el sem jutotta tudatáig. Mögötte. nincs jobb dolgod most. Sérülése lényegében halálos volt. mint egy süteményes­ doboz. de lehet.Jutaka egy pillanatig bambán meredt előre. aki nem bízik benned. A kezében fegyvert tartott – egy pisztolynál nagyobb lőfegyvert. a fáradtság és a sokk. Jutaka Sindzsi vállára tett kézzel állt eddig. – Bocsáss meg! Bocsáss meg nekem. az istenit! –. először Jutaká­ én hatoltak keresztül. hogy ellenséggel vagy körbevéve? Meg egyálta­ lán. Odafutott. de most a teste a földre zuhant. Jaj. Sindzsi változatlanul a térdén tartotta a kezét. Ebből megtudta. Jutaka. Egy pillanattal később a teste különböző részein úgy érezte. Csak sírt. elnyomták ezt a hangot. Hékás. az erőtlenség és a megbánás egyvelegének vegyes érzelmei közepette Sindzsi kopogó. A szomorúság. Csakhogy a lestrapált idegei. hogy azok a valamik – persze go­ lyók. nem? Elfelejtetted. Szörnyű dolgot tettem. a tudata alatt megszólalt egy hang. és a föl­ det bámulta. [416] . Megbízol valakiben. Egyszer csak érezte. Én meg akartalak védeni. hogy meghalt Ídzsima. amelyek a testébe fúródtak. de a fájdalomtól Sindzsi visszatért a valóságba. hogy az ő szemét is könnyek áztatják. amely tisztára olyan volt. Sindzsi? Micsoda hülyeség civakodni. és hangosan zokogni kez­ dett.

a Beretta pedig kicsúszott a kezéből. hogy a szájából ömlik a vér. és elkezdett visszavonulni a traktorok és kombájnok között a sötétben. A védőzseni legendája ezzel véget ért. A hasába. Én már nem fogok tudni kosarazni. Lőtt egy sorozatot. megúszta. Csakhogy nem pihenhetett meg. Az újabb ko­ pogó hanggal egy időben a keze szikrákat szórt.). valahogy olyan merevnek érezte magát (ólomgolyókkal végzett sebészeti beavatkozá­ son esett át. 6. Egy pillanatra megingott. tehát te belementél ebbe a játékba. felállt. még szép!). Több mint tíz lövedék le­ het a testében. Ettől az előzőnél kétszer nagyobb fájdalom hasított a jobb ol­ dalába. A lövéssorozat követte. Most járta csak át a fejét az igazi fájdalom. és egy lendülettel be­ vetődött a tolóajtó mögé. amelyet Jutaka elejtett. de lehajolva nekiiramodott. A jobb kezével a tartályt von­ szolta. de reflexszerűen elhasalt balra. De ehelyett is inkább Jutakára gondolt. Semmiképpen sem. nem leszek többé sztárjátékos. lényegében csak a bal karjával és a jobb lábával húzva magát. és megcélozta az árnyat – Kirijama Kazuót (fiúk. Soha. és felvette a Berettát. Kirijama Kazuo már azelőtt elhúzódott jobbra. Perdült egyet a föl­ dön. ahol már nem volt semmi a cipőben. De ekkor már meglódult a bolt épülete felé. És vetett egy pillantást az élettelenül lecsüngő jobb lába ujjaira. Felkapta az ajtó mögé tett petróleumtartályt. Pompás. a bal vállába és a mellkasa bal felébe. Érezte. Akkor viszont gyere utánam! Jutaka már nem bír megmozdulni. de én igen. mint a tűzi­ játék. Vagy ha esetleg mégis. hogy onnan tört fel a legélesebben a fájdalom. [417] .A testében forróság áradt szét. és amikor azt hitte. Jutaka… Vajon léleg­ zik még? Kirijama… a szája szélén bugyogott kifelé a vér. annak ellenére. az elvitte a jobb lábán az edzőcipő orrát. és Sindzsi összeszorította a fogait.

Sindzsi körbenézett. megkerülte és továbbhaladt.később is ráérsz Jutakávai végezni. és az épület tele lett szerteszét repülő lö­ vedékekkel. Iszonyúan figyelt. Egyenként ellenőrzi őket. Valami kemény doboz­ szerűségnek ütközött a háta. hogy a tolóajtóban és az onnan benyúló kékes fénysávban egy árny jelenik meg. Kirijama biztos oda fog lőni – gondolta. hogy ne találjon. koppant. a traktor alól látszott. Sindzsi felemel­ te a fejét. aztán leesett a betonpadló­ ra. A következő pillanatban vakuvillanással kísért kopogó hang ismétlődött megint. Gyere csak ide…! Jobb kézzel megemelte a petróleumtartályt. Elmúlt. És a bejárattól odavezető vaslépcsőé [418] . Persze Kirijama biztos rögtön újratölti. hogy Kirijama is fejét behúzva a szerszámok és a sze­ relés alatt álló kisteherautó vagy akármi más alá nézeget be. Plusz a patakzó vér nyomát sem lehet nem észrevenni. hogy ő itt van a sötét­ nek ebben a részében. a szemben lévő ablak pedig ripityára tört. és csak imádkozott. nehogy zajt csapjon. Sindzsi megfogott egy keze ügyébe eső csavarhúzót. Az épület túlsó felén halványan látszot­ tak a galéria körvonalai. Kifogyott a tár. és megint hátrálni kezdett a bal karjával és a bal lábával. Már tudja. Sindzsi lebukott. úgy közeledik. és feltette a hasá­ ra. utánam gyere! Mintha csak Sindzsi gondolataira vála­ szolt volna. igen… Sindzsi nevetésre húzta csupa vér ajkait. Tudta. és el­ dobta balra. Itt vagyok. Valaminek nekiütközött. most engem kövess! Kér­ lek. de Kirijama inkább legyező alakban szórta szét a lövedékeket. És… Kirijama már az épületen belül volt. Ja. Valamelyik szerszám egy darabja elrepült. Abbamaradt. Persze Kirijama sem süket.

az autók is befértek rajta. ahogy a kondenzátor vékonyka. Azt én zártam be. rögtön mellette pedig egy kijárat volt. és meg se bizonyosodva róla. halkan letette rá a petróleumtar­ tályt. Levette a kupakot a csőréről.is. Azt és a kondenzátorvezetékbe futó drót végét összeillesztette. Ha fizikailag jó erőben lenne. onnan ráugorhatott volna Kirijamára. és Kirijama felé gurul. Ezért. Sindzsi bal lábbal teljes erejéből megrúgta hátulról a kéziko­ csit. csak rávetette magát az ajtó kilincsére. az elem tokját meg az áramköröket mind a pet­ róleumtartály tetejére pakolta. Csakhogy ez már lehetetlen. A keleti fal mentén egy kis kézikocsi állt. az összes többi ablakkal és min­ dennel együtt. Kivette a zsebéből a gyújtószerkezetet. Csakhogy Jutaka is meg én is megsé­ rültünk. és a sérülései miatt ügyetlenül mozgó ujjaival azért nagy nehezen leszedte a ra­ gasztószalagot az elemről. Az ajtó zárva volt. És mö­ götte már a helyiség sarkában az a leválasztott iroda. hogy az utat tör magának a sok lom között.. lerántotta az elektromos szerkezet kapcsolójáról a ragasztót. négy kis kerékkel ellátott tologatós járgány. Odavonszolta magát a kéziko­ csihoz. Az elem tokjából kivette a szigetelőfil­ met. amely nejlonmadzaggal volt ráló­ gatva. Mennyi időbe telhet elfordítani a kulcsát? Nem volt ideje gondolkodni. és mélyen benyomta a tartály gumikupakjába. Azt… Tényleg. Emiatt a gyújtóból kiálló két drót egyike lekonyult. Belenyomta a középen ki­ lyukasztott gumidarabot. Csomagszállításra használt. Különleges ajándék neked. de már nem volt ideje rende­ sen rögzíteni őket. A cséplőgéptől jobbra megjelent Kirijama lába. Ez természetes. Az elektromos szerkezetet. Kirijama. Ha a tolóajtót teljesen kitárják. és amikor mellé ért. amikor belép. meghallgatta. Erre vártam. fülcsen­ géshez hasonló magas hang kíséretében sebesen feltöltődik. és most már fel sem tudnánk mászni a hegy tetejére. [419] . de ezen át csak az emberek közle­ kedtek.

Hason fekve csúszott valamennyit a földön a légnyomástól. majd az oldalaival lefelé be­ csapódott a parkoló közepébe. amelyen Sindzsi kirohant. a testébe is beleállt néhány. hanem azokból kapott néhányat. Csupán az északi oldalon maradt némi fal. Lényegében nekivetődött az ajtónak. mint egy portörlő rongy. a homlokáról lejött a bőr. Valószínűleg a robbanás nagy nyomást préselt be alá. az [420] . amelyet Kirijama dobott Sújára. fel-feltört a füst. beton. és körülötte mindenütt szilánkok és törmelékek repkedtek. de ennek dacára Sindzsi rögtön hátra­ nézett.2 másodperc alatt fordult el a zár. Zuhogtak a szilánkok lefelé. és a kisteherautó lassan megfordul­ va egy nagy ívű parabolát írt le. és mégis a magasba emelkedett. hogy miszlikre szakadt a dobhártyája. A háta mögött a bolt palafalai egy pillanatra kitágultak. Többszörösen durvább volt annak a kézigránátnak a hangjánál. és amitől egy idő­ re lebénult a hallása. hogy elrugaszkodhasson a föld­ ről. Az ajtónak. Úgy tűnt. és kirohant az épü­ letből. ahol a galéria volt. és az Észak-ta­ kamacui Mezőgazdasági Áruház Oki-szigeti Kirendeltségé­ ből mostanra már csak a váza maradt meg. Azon a tájon. a szerelés alatt álló kisteherautó fejjel lefelé lebegett a levegő­ ben.meg mindenféle szilán­ kok. mert két-három helyen fényes tűz­ nyalábok látszottak. A tető déli részének nagyja is elszállt. és félig le­ szakadt. pala-. Még kilencven fokot elfordult oldalra.0. Valami éghetett. ahol eredetileg az épület falai álltak. és az egészről még a koromsötétben is egyértelműen meg lehetett állapítani. Még az ujjavesztett jobb lábát is sikerült használnia. mivel az emelőn volt. A leve­ gőt betöltötték az üveg-. Sindzsi arra gondolt. A hátsó cso­ magtere kicsavarodott. amelyek előzőleg a le­ vegőben szétszóródtak). majd a szigetet borító éjszakai levegőt egy iszonyatos dörrenés ráz­ ta meg. a bent lévő mezőgazdasági eszközök és egyebek fel-alá gurultak. így újra egészen tótágast állt és megállt. gumi nélküli kerekei pedig körbeforogtak. A galéria pedig a füstön át teljes egészében láthatóvá vált. hogy feketére színe­ ződött. de nem közvetle­ nül.

és nagy nehezen felállt. és ki­ felé dőlt. Arra eszmélt.) Kirijama Kazuo leereszkedett a talajra. a mellkasától a hasáig iszonyatos fájdalom nyilallott. Sikerült legalább a testközelben lévő ellenséget legyőznie. Felsőtestével kiemelkedett belőlük. [421] . mert hülye időzítéssel magas. Úgy tartotta a süte­ ményesdoboz-géppisztolyát a jobbjában. mintha csak hajlongana. Furcsál­ lotta. hogy a felfordult kisteherautó ajtaja. Amint kinyitotta a szá­ ját. aztán kinyújtotta a bal lábát. de meghallotta – lehet. Illetve az íróasztal valamiért mégis ragaszkodott a létezéshez. hogy csak most ért földet. az épület maradványaira meredt és megszólalt: – Hű! Igen. hogy még egyáltalán életben van. Sindzsi lényegében meg sem hallotta.alsó sarokvasa nem bírt megválni a fal maradványaitól. Igaz. miközben végre feltápászkodott. vér buggyant elő a fogai közül. a házi készítésű petróleumtartály-bomba jól működött. hogy mindent elleptek körülötte a fal. ahol Jutaka feküdt… És meglátta. mintha semmi sem történt volna. Viszont ennél is inkább… – Jutaka…! – suttogta. letette a jobb sarkát. hogy az iskolát is el tudta volna tüntetni.és egyéb törmelékek. fémes koppanás hal­ latszott a füst belsejéből. amelyik megúszta az összeomlást. Felkenődött arra a falra. hogy megbillentette a légnyomástól arrébb csúszott kombájn. és mint várható volt. és jobb lábbal beletérdelt a törmelékbe. Odapillantott a parkoló mélyére. azu­ tán is. A rombolás mértékéből ítélve kétség nem fér hozzá. Letámasztotta mind­ két kezét. De az ügy már le volt zárva. A leválasztott iroda is nyomtalanul eltűnt. hogy vissza­ tért a hallása. egy tompa kattanás kíséretében kinyílik. amely biz­ tos szintén be volt krepálva. (Halkan ugyan. Valami nagyon-nagyon magasra repülhetett. és semmi nem maradt a helyén.

ködszerű szilánkok szálltak Sindzsi amúgy is porral borított testére. Mögötte. Így halt meg a Harmadik. a hason fekvő Jutakőt lehetett látni. Egy lövedék széttépte Sindzsi beszédközpontját. minek. hogy kiderítse. ugye? Addigra már Kirijama lőtt. A lég­ nyomástól az is nekifarolt a mögötte lévő villanyoszlopnak. amíg meghalt az agya többi része is. Közvetlenül mellette pedig Ídzsima Keita. de sejtette. Azután Sindzsi lassan előrehanyatlott. és azzal Sindzsi gondolatainak vége szakadt. egy kicsit meg is döntötte. A feje mellett betört a már amúgy is teljesen repedt kocsiablak. apró. Most aztán Sindzsi tényleg telibe kapta a kilenc milliméteres Parabellum-zuhanyt. A háta nekiütközött vala­ minek. Harminc másodpercbe sem telt. Semmi szükség nem volt rá. és bár a nagyja az autó belsejébe zúdult. és az arcát Sindzsi felé fordította. Szeretett nagybátyja hagyatékát – a bá­ csi régi szerelmének fülbevalóját – bemocskolta a bal füléből kiömlő vér. ő a hátán feküdt. Mimura Sindzsi. én most vesztettem ellened?! Jutaka. …Ez vicc. mint egy pókháló. és hátraszé­ dült a törmelékkel borított földre. [422] . hogy tényleg nevetésre görbültek friss vérrel borított ajkai. Ikumi. A bátyád… Még egyszer tüzet okádott Kirijama Kazuo Ingramja. a szélvédője pedig valami nekive­ rődött szilánktól úgy nézett ki. Néhány törmelékda­ rab felpattant. Az épületbeli tűzoszlopok tarkabarka fényeitől körbeölelve Kirijama Kazuo csak csendesen álldogált. légy boldog a szere­ lemben! A bátyád már soha nem tapasztalta meg az igazi szerel­ met. Illetve meglehet. félig bete­ metve a törmelékkel. egy pillanatra elkalandoztam. Kirijama! Mi a franc. hogy az ott parkoló kombi kocsi eleje volt. de visszaverte az épületben égő máglyák fényét.Hé… Sindzsinek nevetni lett volna kedve. és élénkvörösen csillogott.

[Maradt 17 fő] [423] .

Harmadik fejezet – A végső küzdelem [424] .

52 A bozótosban. hiába is próbálná kiverni a fejéből. mi az. de megállítot­ ta a kezét. nem volt érintett. 10.) nevét. szinte halkan megszólalt a géppisztoly. Éppen egy íjat vagy nyilat faragott késsel. De mielőtt ezt elmondhatta volna Kavadának. mondhatni. Úgy tűnt. Bemondta Simizu Hirono (lányok. és szorította össze Noriko szívét. és kiment a bozótból. Ne mozdulj innen! – mondta. ahol Noriko és Kavada tartózkodott. A hang nem maradt abba. megint visszaállt a csend. Sza­ kamocsi bejelentett három újabb tiltott zónát. És eh­ hez kapcsolódott egy félelmetes rémkép. vállán a pokróccal. majd elmenekült Súja elől. meg­ szólalt Szakamocsi éjféli híradója. hogy Kirijama ül­ dözőbe vette Súját. Rögtön azután. A Kirijama Kazuóval vívott csa­ tájukban megismert kézigránát a nyomába sem ért ennek. Ez minden kétséget kizáróan Kirijama Kazuo géppisztolyá­ ból származott. háromtól a G3-as és öttől az E4-es. és csak lógatta a fejét. és már utol is érte. de… Alig tíz vagy húsz perccel azután megint fegyverdurrogás és annak a géppisztolynak a hangja hallatszott messziről. hogy másnak is lehet ugyanolyan fegyvere. Noriko a térdét átkarolva ült. és a mélyén valamilyen bogár zümmögött halkan. aztán vége lett. Sűrű volt a sötétség. Ha nem számítjuk. És nem mondták be Súja nevét sem. hogy végre visszaértek ide Kavadával. iszonyatos robbanás hangja hallatszott. mint egy utolsókat pislogó neon­ cső. azon a hangon még Kavada is meglepődött egy ki­ csit. Azután még egyszer vagy kétszer. – Megnézem. aki – Noriko maga ugyan ezt nem láthat­ ta – megölte Minami Kaorit. Egy órától az F7-es. [425] . Rögtön visszajött. A C3-as zóna. és bejelentette: Keletre ég vala­ mi épület.

és az órájára nézett. A nagy pont igazából egy iszonyúan sötét és mély lyuk. a szü­ netben elénekelte neki az Imagine című dalt („Mérföldkő a rockban” – mondta róla Súja): a szája félig nyitva.– Az… – kezdett bele Noriko a kérdésbe. csakhogy azóta már majdnem egy óra eltelt. Minden előjel nélkül egyszer csak piros folyadék kezd ömleni belőle. nem ő az – mondta. Ezzel Noriko is megkönnyebbült egyelőre. – Kavada! A sötét miatt lényegében Kavadának csak a körvonalait lehe­ tett látni. fekete pont virít a homlo­ kán. Súja arca. és felhúzott jobb térdére tá­ masztotta a jobb csuklóját. Mostanra már jó néhányszor meg­ ismételte ezt a mozdulatsort. mint egy hindunak. De nagy. ahol mi Kirijamával találkoztunk. és a szeme valahova a távolba tekint. Mögötte ott az agya. Egy borzasztó kép futott át a fején. – Mi az? – Túl sokat késik Súja. amely úgy terjed szét Súja arcán. mint valami varázsszertartást. hogy elhessegesse ezt a látomást. aki mellette ült cigarettázva. [426] . Noriko a növényzet résein besütő hold pénzérme nagyságíj fényfoltjába tartotta a csuklóját. Súja nem jött vissza. – Jóval délebbre van attól. Kivette a szájából a cigarettát. hogy megvárjuk. onnan csörgedezik elő a vér. hátát csend­ ben egy fatönknek támasztva. – A lényeg. Nanaharának a hegy felé kellett menekülnie. Hajnali egy óra tizenkét perc volt. ahogy a repedések szaladnak végig egy üvegen… Noriko megrázta a fejét. Aztán befúrta az arcát a térde közé a szoknyájába. kijátszva a tanár figyelmét. Mint amikor egyszer a zeneteremben. Mellette feküdt egy saját készí­ tésű íj és néhány nyílvessző a földbe szúrva. Felnézett Kavadára. de Kavada megráz­ ta a fejét.

Ettől Noriko felidegesí­ tette magát. és nem jött ki ennél több a szá­ ján. És a robbanás ott azt jelenti. Igen… Bemondták. hogy ahova Súja esetleg menekülhetett. akkor meg fog halni. de életveszélyesen megsérült. és füst gomolygott elő a szájából. A parázsló cigaret­ tavég halványan megvilágította az arcát. vagy még inkább… Végigfutott a hátán a hideg. Kavada arca megint visszabújt a sötétségbe. amíg a hegyen futott… Nem. hogy elmenekült ugyan Kirijama elől. hogy valószínűleg…? Kavada sziluettje mindkét kezét felemelte. A cigaretta para­ zsa arrébb mozdult. Megint lepergett a fejében a képsor Súja félig kitátott szájú. gondolom. – Jó. [427] . Nanahara mindenesetre el tudott menekül­ ni előle. – Hát igen. és már haldoklik. hogy eltévedt. az az egy biztos. hogy mennyiszer segített Kavada neki és Sújának. nem. megtámadhatta valaki más. Lehet. elveszthette az eszméletét. Noriko a fejét rázta. Ha­ csak nem köröz még egy ugyanolyan. Kavada higgadt válasza is bosszantó volt. hanem valaki más­ sal ütközött meg. – Lehet.Kavada visszatette a cigarettát a szájába. – Valami történt… – Hát valószínűleg… – Mi az. piros pókhálóval borított arcáról. ami már nem is le­ hetett volna ennél kifejezéstelenebb. Vagy ha nem is. Lehet. és ha az a hely közben tiltott zónává válik. – Várj csak! Az előbbi géppisztoly tutira Kirijama volt. és elnyomta ma­ gában a mérget. hogy Kirijama nem Napaharával. de akkor Súja miért nem… – Hát… – szakította félbe Kavada – valahol meghízza magát. hogy megsérült. De felidézte.

Két kézzel megszorította Kavada balját. ha egy lány így néz az em­ berre. tiszta. Az nem fordulhat elő. csak lassan felemelte a bal kezét. Egyenes. Noriko kezét pedig visszatette Noriko térdére. – Egyébként te szereted Nanaharát. Noriko a száját harapdálva bámult Kavada arcába. Azután szólalt meg. és rá­ csapott. Mert… mert Súja olyan. mint egy védőszent. de erős szívű. Noriko megfordította a kezét. ugye? [428] . ártatlan.az északi hegy lábánál. És hiába tette volna ki ő magát a veszélynek. hogy nem. Aztán megmozgatta fájós lábát. haj­ nali egy órától tiltott zóna lesz. Ha egyedül mennél. akár egy gitáros szent. amelyikben a cigit tartotta. Tehát akkor… Noriko megint a fejét rázta. és számomra olyan. de soha nem veszíti el azt a határozott mosolyát. mint a sajátján. kislány. az iskolától északra fekvő F7-es. azt sem engedem. hogy mi előremehes­ sünk. Ilyen ember nem halhat meg. Nem mehetnénk el megkeresni Súját? Nem jönnél velem? Én egyedül nem tudok. mások bánatán úgy szomorkodik. légy szí­ ves! Kavada nem szólt egy szót sem. Kavada megvakarta a fejét azzal a kezével. – Ne nézz így rám! Nyomasztó. de az is lehet. Az nem lehet. Mindenkihez kedves. És már elmúlt egy. amelyet a tér­ dén nyugtatott. és idegesen rápillantott az órá­ jára. – Azt nem lehet. Ak­ kor hiába bízott volna rám Nanahara téged. De… Kavada halkan megszólalt: – Lehet. Súja nem halhatott meg. – Kérlek! Nem mehetnék el. és odahúzódott Kavadá­ hoz.

semmi károm nem származik belőle. – Akkor meg képzeld magad a helyzetébe. Noriko némán figyelte Kavada arcát. Vajon el akarja terelni a figyelmét vala­ mi mással? – Hát egy kicsit. Hosszabb szünet után Kavada kérdezett: – Noriko. És ér­ dekes módon még nem történt meg. hogy ez az én külön bejáratín vé­ leményem. Igazából nem is tudom – válaszolta.Noriko bólintott. ugye? Mindegy. Kavada? Kavada elnyomta a földön a cigarettáját. megértettem. Mindenesetre… Noriko Kavada szeme tájékát fürkészte. – Nem. akik hülyék ahhoz. Kavada viszonozta a bólintást. természetfeletti képességek és társaik azok­ nak valók. [429] . hogy a gyakorlatban reagálja­ nak valamire. – Mindenesetre? – Mindenesetre időnként van olyan. Aztán lesütötte a szemét. Én egyáltalán nem hiszek benne – válaszolta aztán. ha figyelmen kí­ vül hagyom. hogy egy kicsit hiszel benne. Kísértetek meg túlvilág meg kozmikus erő meg hatodik ér­ zék vagy a jóslás. és bólintott. Inkább ezek segítségével elmenekülnek a való­ ság elől. hogy ne lett volna iga­ zam. azt mondtad. vedd úgy. Bocs. mint hogy várunk. hogy minden ok nélkül meg vagyok győződve valamiről. – Te hi­ szel benne. – Jó. és el­ kerekítette a szemét. Erre Noriko megint az ajkát harapdálta. Határozottan bólintott. te hiszel a hatodik érzékben? Noriko eléggé meglepődött a hirtelen felhozott témán. – Hát igen – bólintott Kavada. – Illetve. Nem tehetünk jobbat. ami nem egyértelmű.

Kavada oldalra hajtotta a fejét. Súja mást szeret. hogy Kavada története elejétől végig kitaláció. De akkor is örült. Megértem. Kavada vállat vont. Kétszer-háromszor megforgatta az öngyújtó kerekét. Meglehet. – Mit? – Egyoldalú. Noriko odakapta a pillantását. – Biztos? Noriko lehajtotta a fejét. – Nanahara most már téged szeret szerintem – tette hozzá. hogy Sújának tetszik. de pocsék érzés. és bólintott. – Csak kimondom. és megint meggyújtott egy cigarettát. Aztán hozzátette: – Jó lehet Nanaharának. – Tessék? – Hogy ennyire szeretik. – Hát nem tudom – mondta. Olyan tisztának tű­ nik. – Nagyon jól néz ki. Egy olyan nagy­ szerű lányt. A részemről. Visszajön. Valamiért én erről most megint meg vagyok győződve. Noriko arcvonásai egy csapásra ellazultak. csak egy egészen kicsit nevetett. – Köszönöm – mondta. Noriko egy kicsit. és Kavadára nézett. ezért nagyon szép. Hogy is mondjam.Kavada folytatta: – Nanahara él. [430] . – Milyen kedves vagy. – Az nem lehet. hogy elmesélte neki. akivel engem össze sem lehet hasonlítani. amit érzek. Kavada. Noriko megrázta a fejét. – Félreérted.

Megmondom Nanaharának. hogy izgulnod kellett miatta. és emiatt visszatért a sziget közepétől viszonylag keletre. amerre addig még nem járt. a hang el­ hallgatott. és rögtön annak a bizonyos géppisztolynak a hangja válaszolt rá megint. és lefeküdt. [Maradt 17 fő] 53 Szugimura Hiroki elgyötört volt. Amikor az iskola északi részén lévő F7-be lépett.– Ha visszajön – mosolygott Kavada –. azaz ahányszor csak beje­ lentették a halottak számát. miközben válaszolt: – Feküdj csak le. majd be­ burkolózott a takaróba. aludj nyugodtan. Miután eljött az orvosi rendelőből. Ahányszor csak meghallot­ ta Szakamocsi hatóránkénti híreit. De aludni nem tudott. ha elfáradt. Mire odaért. még nem gyógyultál meg teljesen. – Köszönöm. én egész éjjel ébren leszek. hogy puszival éb­ resszen. Már csak húsz ember maradt. Tizenegy után valami­ vel heves tűzpárbaj hangját hallotta. Aztán ha elálmosodsz. ha visszajön. illetve tudomása szerint már csak tizenhét. Mimura Sindzsi halott volt. akkor majd tisztán fogsz látni. Kavada kifújta a füstöt. Persze egy­ folytában járkál a játék kezdete óta. egy lövés hangja hallatszott. így nem csoda. a sziget északnyugati partja felé vette az irányt. és megint egyenként végig akarta őket nézni. [431] . ahol Nanahara Sújáék hármasával találkozott. szidd csak le jól. hogy melyek az újabb tiltott zónák. ez az elgyötörtség egyre erősö­ dött. mintha egy óriási hegyre mászna. amely egytől lett tiltott terü­ let. és végül semmit sem talált. Noriko megint nevetett egy kicsit. – Jó – bólogatott Noriko vidáman. Azért még vagy tíz percet üldögélt és várakozott. Azután az éjféli hír­ adásban megtudta. Szeto Jutakával és Ídzsima Keitával együtt.

nem volt könnyen hihető. és… Még égett a tűz. Tetőtől talpig tele volt a teste golyókkal. ha megölik – ilyen képet őrzött magában róla. mint mondjuk neki. Keresztülment a szigetet kelet-nyugati irányban átszelő úton. amikor rátalált Mimura Sindzsi holttestére. hogy a géppisz­ tolyos ellenség még ott lehet. a tele­ püléstől nyugatra fekvő szántóföldön többször is látott felvil­ lanni egy fényt – feltehetőleg egy lőfegyver torkolattüzét. És miközben odaindult lefelé a hegyről. aki vi­ szonylag jól ismerte Sindzsit. mert egy nagy. aki Sindzsivel csapott össze a jelek szerint. hogy ő maga például a város harcművészeti csarnokába járt kungfuzni. de ugyanúgy. Felmerült benne. mint Etó Megumi esetében. ezért sür­ gősen elhagyta a terepet. de olyan fiú volt. Tényleg bomba lehetett az. Igaz. mellette a parkoló tele volt kisebb-nagyobb törmelékekkel. hogy ha versenyre kelnek.Mivel a hegyen volt. A fák közül elő-előbukkanó égbolt egy pillanatra ki­ világosodott. hogy esetleg más „játékos kedvű” egyén is előkerülhet. Mindig azt gondol­ ta. a nyomába sem ért volna. Hü­ lyén hangzik. és hiába maga­ sabb jó tíz centivel. Még ha nem sikerült is kimenekül­ nie ebből a játékból (bár igen valószínű. Ráadásul Sindzsinek sokkal több esze volt. Aztán megint egy sorozat hangja. hulla­ dékkal temetve. hiába van ő hozzászokva a kung-fu szabályaihoz. muszáj volt bizonyosságot szereznie. ahol a fényelvet látta felvillanni. de Hiroki belegondolt. egy épület lángolt azon a tájon. aki akkor sem hal meg. bevetette magát a déli hegy lábánál a sűrűbe. fülsiketítő dörrenés hal­ latszott. Óvatosan át­ vágott a szántók között. raktárszerű épület teljesen szétment. Számára. de az ilyesmi végül is csak tanulás kérdése. és egy kombi autó előtt Sindzsi feküdt előre­ borulva. hogy ezen is törte a [432] . Nem bukkant fel az a géppisztolyos valaki. ahonnan lenézhetett a síkságra. hogy Mimura Sindzsi meghalt. és ott újra eszé­ be jutott. Nem ér fel Sindzsi veleszületett testi képességeivel. Amikor leért a hegyről. Közvetlenül mellette hevert Szeto Jutaka és Ídzsima Keita holtteste.

Mivel a G3-as mező. a H4-es zónában fekszik még most is Csigusza Takako holtteste. El sem temethette. hogy Juta­ kának sikerült valahogy a barátaival. hogy valaki elintézze. és azon mélázott. Kérlek. Nem volt ideje Sindzsit gyászolni. Ne haragudj rám. az azért mégsem fordulhat elő. Hiroki óvatosan haladt a sötétben. csak lezárta a szemét. Sindzsivel és Ídzsima Keltával összetalálkoznia. Most Koto­ hiki Kajokóval kell találkoznom. Hiro­ ki arra vette az irányt. De ő is halott volt már Sindzsivel együtt… [433] . Ezen a hegyen is már többször járt. és keresztbe tette a karját a mellén. Valószínűleg most is csak el­ halad majd mellette.fejét).) Úgy tűnik. (Mégis hiába volt ilyen óvatos. Még van tennivalóm. Jutaka sorszáma Hirokié után következett. ahonnan jól látja a kijáratot. Jutaka már eltűnt. és a következő Tanizava Harukát (lányok. Hiroki elhatározta.) is elengedte. Most az volt a fő. amely három órától tiltott zónává válik. És a G3 felé menet a hegyoldal közepe táján. hogy csakis Takakóra össz­ pontosít. Még a legkedvesebb gyerekkori barátjának sem teszi meg. és alaposan elrejtőzzön egy olyan helyre. Mire feleszmélt. de akkor Hiroki még azzal volt elfoglalva. hogy mellette marad.). hogy ellenőrizze a terepet. bocsáss meg nekem. Az a terület még nem tiltott. 13. Takako.amikor a G3 felé tart. Ha nem talál rá mihamarabb. és a géppisztolyos keze közé kerül… Annak egy másodperc sem kell hozzá. hogy megölje. mert Akamacu Josio felbukkanása elterelte a figyelmét. hogy megtalálja Kotohiki Kajokót. illet­ ve Takigucsi Júicsirót (fiúk. ha tudsz… Azután megint másvalaki jutott az eszébe. úgyis épp a déli hegy tetejének északi oldalát jelentette. És ezt a Sindzsit ölte meg az a géppisztolyos. milyen rémes alak ő. így kettővel utána jött ki az iskolából. és elszalasztotta Takakót. 12. Szeto Jutaka.

Hiroki megint felemelte a radarját. Na igen. amely őt magát jelölte. fáradt lehetek. hogy a hold fénye jól essen a fo­ lyadékkristályos képernyőre. hogy őt megtámadja vala­ ki. de mint eddig is. Azt akarta. öröm az ürömben? Elhagyott egy fűvel benőtt alacsony dombot. Megint eszébe jutott. Csigusza Takakónál már elkésett.Sietni kell. hunyorogva silabizálta a kristályos molekulák által létrehozott apró árnyakat. Ajaj. Hiro­ ki gyűlölte a kormányt. sokkal nehezebb dolga volna. azzal ő is céltáblává vál­ na. ha inkább kiáltozva szólongatná Ko­ tohiki Kajokót? Megint rágódni kezdett ezen a kérdésen. de ha Kajoko előjönne a hívásra. amikor megtalálta. amely belehajszolta őket ebbe a ro­ hadt játékba. hogy jobb lenne. Nemsokára belép a H4-es zónába. mert nem volt rajta háttérvilágítás. Először is. amelyet már többször feltett magában. hogy ez ne is­ métlődjön meg? Nem. hogy Kajoko reagál. hogy el­ menekül. hogy legalább Kotohiki Kajoko ne haljon meg. már begolyózott a szemem. csak azt az egyetlen pontot mutatta. Még az is előfordulhat. A holdfényben nehéz volt le­ olvasni a folyadékkristályos képernyőt. Meg aztán ha kiabál. ha hívja. A képernyő közepén duplán mutatkozott a csillagjel. Nem lehet. és ha az nem lenne. [434] . Hogy is mondják az ilyesmit. és újra el­ lenőrizte a radart a bal kezében. nem biztos. ahol Takako pihen. amely Hirokit magát jelöli. Az nem lenne jó. és kicsit igazgatta. de ezért az egyért hálás volt. és egy ritkás fákkal pettyezett enyhe emelkedőhöz ért. Tehát csak a kormánytól kapott kis radarjára számíthat. Lehet. Megállt egy fa mellett. még hagyján. Mi tegyen. Persze a képernyő nem változott. Hiroki halkan felsóhaj­ tott. amelyen alig volt már ág.

Abban a pillanatban. – Kérlek! Csak meg akartalak szólítani! Nekem eszembe sem jutna bárkit megöl­ ni. hogy nincsenek ellenséges szándékai. Egy megszeppent kis állatka szemével nézett Hirokira. be­ húzta a fejét. 11. és elővillantotta a jobb kezében tartott botot. csak a torna­ udvar sarkában lapult. A tanult technikának megfelelő­ en szép mozdulata határozott körív nyomát hagyta a levegő­ ben. amikor rájött. hogy a lecövekelt valaki mat­ rózblúzt visel. először azt. ne ölj meg! – kiáltotta. Mozdulatai el­ ragadók voltak a hold sápasztó fényében. közvetlenül indulás után. Az árny a földre esett fegyverhez futott. Könnyáztatta arcára sütött a fény. Utána pedig a hold tiszta fényében fürdő gyö­ nyörű arcot… Azt a szeretetre méltó arcot. Azzal egy időben megpördült. Micuko talán úgy értelmezte a némaságát. Hirtelen Micuko mindkét kezét az arca elé kapta.) arcát. akárcsak egy angyalé… Nem le­ het eltéveszteni. kérlek! Segíts! Segíts rajtam! Hiroki csak szótlanul nézett le Micukóra. Megszédült. a pillanat törtrésze alatt egészen Hiroki háta mögé ért. a rögtön utána induló lány arcát. és hátrálni kezdett. mert lassan leengedte az álla alá a ke­ zét az arca elől. és az árny megtorpant. Ez a valaki fegyverrel a kezében. és leejtette a kezében lévő tárgyat – egy pisz­ tolyt. Hiroki látta már. az árny feljajdult. és fenékre ült. hanem a lelke mé­ [435] . amikor még nem is tudott rendesen elrejtőzni. Persze nem győze­ lemittasan. – Ne ölj meg! Kérlek. a rakott szoknyája alól majdnem combtövig kivil­ lant fehér lába. hogy ez nem így van. Hiroki a feje elé len­ dítette a botját.. A bor ügyesen megfogta a háta mögött álló árny karját. És szemében könny csillogott. amíg nem figyelt. És Hiroki meglátta. Ingadozva hátrált. Szó­ ma Micuko (lányok. és a szeme alig láthatóan nevetett. hogy át tudta vágni a másikat. – Hiszel nekem? – kérdezte. de még így is hátrálni próbált.

– Arra gondoltam. mint hogy nagyszerű. és mintha csak most venné észre. Nincs kizárva. Csak az a rettegő arckifejezés. amit Micuko mond. Erre komolyan nem lehetett mást mondani. hogy még Hiroki is. és ő mar­ kolta meg. Csak a körülmények egy kicsit speciálisak voltak most az ő esetében. csak kissé kihúzta magát. A megértésért és védelemért esdeklő vonások. nagy szemét rebegtetve nézett fel Hirokira.lyéből feltörő megkönnyebbülés miatt. – Ó… köszönöm…! – nyúlt érte Micuko bizonytalankodva. ha erre a szeretni való arcra kiül a bánat. hogy meg­ teszi. [436] . – Hm… Micuko szép ívű. hogy benned megbízhatok. – Elég volt. annak a legkisebb jele sem mutatkozott az arcán. Megtorpant. Szugimura?… Micuko arcát eltorzította a döbbenet és a félelem – vagy leg­ alábbis ránézésre úgy tűnt. és én féltem. Mivel Hiroki megperdítette a fegyvert a kezében. aki ne hinne neki. – Találkoztam Takakóval. amelyet Micuko leej­ tett. hogy a kakasa fel van állítva. röviddel a halála előtt. Nem eresztette le a pisztolyt. – Öö… én… – kezdett bele. hogy kilóg a combja. legalábbis elhatározza. – Mi… mi az? Mit csinálsz. Szóma! – mondta Hiroki. Ha bánta is. végig egye­ dül… Hogy mi lett ebből az egészből… Félelmetes… Hiroki hallgatott. bal kézzel lesimította a szoknyáját. Látta. nincs az az ember (főleg ha férfi). És mivel a csöve egyenesen Micuko két szemöldö­ ke közé irányult. odament a lányhoz. Vagy ha nem is hisz neki. Hiába hallotta is a Micukó­ ról szóló rengeteg pletykát. és a markolatával előre odanyújtotta ne­ ki. fél kézzel visszatolta. és felvette a fegyvert. Szugimura. hogy nem adta meg a kegyelemdöfést Takakó­ nak.

azu­ tán félrehajtotta a fejét. – Igaz. – Mit szólsz? Ha nem bántasz. és még akkor sem lövöldözik összevissza akár­ kire. ő akart engem… engem megölni… Az a pisztoly is erede­ tileg az övé volt… Ezért… ezért én… Hiroki újra felkattintotta a Colt Government kakasát. ame­ lyet az imént tolt vissza. Halkan kuncogott. csak mozdulatlanul célra tartotta a Governmentet. ha meg van zavarodva. és nem mozdult. Megint láthatóvá vált a szexis. és az ajkai mosolyra fordultak. Nem vagyok ám rossz. Felnézett Hiroki arcára. Egyenesen belenézett Micuko szemébe. – Takako nem az én nőm. érthető. aki megölte a ti­ édet. – Én jól ismerem Takakót. Hiroki továbbra is feltartotta a fegyvert. én nem voltam végig egyedül. [437] . Aztán Micuko ültében a bal keze hüvelyk. – Nem kellek? – mondta Micuko. amint nem figyelsz. Hiroki nem szólt semmit. Különben sem bírsz lefeküdni azzal a nővel. Takako rögtön meghalt – mondta. Lassan kezdte hátrafelé húzni. Micuko hunyorított. Legyen az ennek a rohadt játék­ nak a kellős közepe! Hiroki szavaira Micuko egy kicsit visszahúzta az állát. Bár kirázta a hideg az embert ettől a mo­ solytól. fehér lába. Beszéde inkább lazának tűnt. hiszen megölnélek. hagyom magam.és mutatóujjával váratlanul felemelte a szoknyája szegélyét. Az baleset volt. Komolyan. – Azt hittem.– Tévedés. Felnézett Hirokira. hogy akarattal embert öljön. Nem olyan lány ő. Csak amikor összetalálkoztam Takakóval… Ő kezd­ te. ugyanakkor még inkább kiemelte Micuko szépségét.

mint egy görög-római mítoszokból előlé­ pett háborúistennő. – Ez a játékszabály. Más­ féle szépség volt ez. Szugi­ mura. Hiroki folytatta: – De a legeslegjobb barátom volt. mintha nem is zavartatná magát. hogy egy fegyvert szegez­ nek a homlokára. és a fejét rázta. ahogy rekedtes hang hagyja el a saját torkát – hogy bírsz te gond nélkül megölni valakit? – Ó. és a napközis foglalkozás kezdete előtt ő előhozakodna valami témával. – Hogy… – hallotta. bocs – emelte fel Micuko a szemöldökét. gyermeki. [438] . mint Csigusza Takako határozott vonalú arcáé. hogy szóba elegyedhessen vele – olyan egy­ szerűen. hogy így nézne ki. A hold fé­ nye mellett a szemében fagyos tekintet bujkál. te biztosan jó ember vagy – mondta. barátságosan beszélt. – Feminista vagy. Micuko megint oldalra hajtotta a fejét. Ezt Hiroki nem tudta hova tenni. Egy idő múlva to­ vábbra is mosolyogva szólította meg Szugimurát. – De nem mindenki tartja be. Takako olyan volt. ám végtelenül hűvös. szeretetre méltó. – Ja. csak a szemöldökét ráncol­ ta. nem? Hiroki hunyorított. Ha létezne tizennégy-tizenöt éves bo­ szorkány. Mintha csak véletlenül mellé ült volna a teremben egy fiú.Erre Micuko megint Hiroki szemébe fúrta a tekintetét. – Szugimura. Könnyelmű. aki tetszik neki. Olyan hangnemben. az viszont biztos. aztán nem tudnál rálőni egy nőre? Micuko önbizalommal telt arca változatlanul szép volt. Hiroki majd­ nem beleszédült. – Akkor meg miért nem lősz? – kérdezte aztán. de hülye vagy! – mondta Micuko.

De ha nagyon akarom. Ja. na igen. Hárman. mintha csak énekelne. ha ilyen perverz tatákkal csinálom. – Miért? Micuko megint elmosolyodott. fejenként háromszor. aki az egész éle­ tét jóként éli le. Hiroki pedig el­ képedve figyelte a lány szünet nélkül vidáman mosolygó ar­ cát. nem. Micuko elkapta a szemét Birokiról. Bizonyos tekintetben. csak még jobban felizgultak. Nem azt mon­ dom. hogy a lány jobb keze [439] . mint egy bot. hogy inkább a rablókhoz állok. Nekem akkor még tök lapos volt a mellem. Azután megszólalt: – Kilencéves koromban megerőszakoltak. hogy olyan vagy. hogy Hiroki akart volna valamit mondani. – A jó ember az jó ember. Vagy lehet.Lehet. direkt bőgök nekik egy sort. Te is lehet. az kellett nekik. De én úgy vagyok vele. hogy az a jó vagy a rossz. De bármikor rossz emberré válhat. felváltva. hogy a szája is kinyílt egy kicsit. Egyenesen belefúrta a tekintetét Hiroki szemébe. Csu­ pán én így akarom. Ami­ kor sírni kezdtem. Ezért most is. helyes vagy helytelen. Nyiszlett egy kisgyerek voltam. hogy van. és megrázta a fejét. mint te. – Ez teljesen mindegy. Biroki szája öntudatlanul remegni kezdett. Ez… Lehet. Bár ezek bácsik voltak. akkor egy in­ dokot fel tudok hozni. Micuko olyan könnyedén folytatta. Ez a borzalmas történet letaglózta. semmint a megrablottakhoz. Ugyanolyan férfiak. Micuko egy lendülettel mondta el mindezt. – Nem tudom. a lábam is. De még azelőtt egy ezüstszínű fény csillant Micuko kezében. de úgy látszik. Erre aztán Hirokinak végre feltűnt. az egyik négyszer.

ahol addig rejtőzött. hogy megbökkentse. és a vékony patakocska elkezdett csöpögni a cső végén. Egy beteg felnőttével. amikor Oda Tosinori (fiúk. nagyjá­ ból kikövetkeztette. Hiába tudta. hogy ez a ház az E4-es mezőben lehet.) Hiroki száján kicsúszott egy kiáltás. és bár a fegyvert azért nem eresztette el. Csak szorította a kés mellett a baljával a jobb vállát a vérrel átitatódó egyenruhában. még Kotohiki Kajoko is a keze közé kerülhet. de rögtön el is tűnt előle az éjszakában. de hát nincs ebben semmi kü­ lönös. Ráadá­ sul annak is… valószínűleg csak egy részét mondta el. 4. és a sötétségbe me­ redt.időközben a háta mögé került. Persze lehet. Cso­ dálkozott rajta. de Szakamocsi bemondta a közleményeiben. hogy Micuko története csak kitaláció volt. hogy egy hozzá hasonlóan harmadikos lány mitől lehet ennyire hidegvérű. hogy az E4 öt órá­ tól tiltott zóna lesz. hogy ha most nem végez Szóma Micukóval. Ahogy Hiroki sietve hátrafordult. és Hiroki mellett elhaladva a háta mögött berohant a fák közé. mégsem tudott utána eredni. miután ott meghúzódott. felkelt.) elhagyta a házat. Már rögtön. a fájdalomtól hátratántorodott. (Természetesen a kormány által eredetileg Etó Meguminak osztott fegyver volt. [440] . Vagy nem is? Helyesebb lenne azt monda­ ni. még láthatta egy pillanatra hátulról. Hangtalanul szívódott fel a lábainál az avarban. de akkor már mélyen benne járt egy kétélű búvárkés a jobb vállában. Csakhogy Hiroki nem volt képes ilyen könnyedén venni. Tudta. Micuko nem szalasztotta el az alkalmat. ahol Micuko eltűnt. hogy Micuko igazat beszélt. hogy egy beteg gyermekével? A zakója ujjában lecsurgó vér eljutott a jobb kezében a Colt Governmentig. Micuko egy felnőtt mentalitásával rendelkezett. [Maradt 17 fő] 54 Hajnali fél négy múlt.

Onnan rálátott a keleti partig tartó sík egészére. ame­ lyet behúzott a szobába vezető lépcsőfok mellé. Lévén. Azokon túl valamiért meg­ [441] . Tosinori még egy­ szer ellenőrizte a bukósisak állán a kapcsot. Balra. Veszélyes volt ugyan be­ menni egy házba. de olyan nagyon nem aggódott emiatt. amint meglátta. de Tosinori ezt biztosan nem is­ merte el). ahol már megbújhatott valaki más is. a település felé. hogy a bozótban húzza meg magát. hogy keletre indul. hanem nála volt a Simizu Hirunótól szerzett revolver. Ez a játék vérre megy. Az égen felhőfoszlányok jelentek meg. Síkság létére azért voltak rajta itt-ott szintkülönbségek. vetett egy pillantást Simizu Hirono hason fekvő holttestére. hogy megfojtsa. hogy hová helyezze új búvóhelyét. és ott már csak el kell rejtőznie megint egy megfelelő házban. hogy ő volt Siroivában az egyik leggazdagabb család fiacskája (a leggazdagabb Kiri­ jama Kazuo családja volt. és elé-elé úsztak a felhők. A térkép sze­ rint minden zóna körülbelül kétszázszor kétszáz méter terü­ letű. De éppen csak rápillantott. egy ház állt.Mielőtt kiment volna a konyhából a kertre nyíló ajtón. még egy. aztán eldöntötte. úgy száz méterre Tosinoritól. amelyeket a sötét és világos foltok halvány váltakozása jelzett a terület nagyját kitevő szántókon a holdfényben. majd fullextrás felszerelésében átvágott a kerten. hátrafelé még kettő. Ha ő így. Nem is sajnálta különösebben. Habár ő meg azért lopózott Hi­ rono háta mögé. Mert Simizu Hirono kímélet­ lenül rálőtt. A sziget keleti szélén lévő településhez csatlakozó kis síkságon itt-ott házakat jelölnek a szántón. nem vetemedett volna olyan alantas cselekedetre. megint csak körülbelül száz méterre. Mivel jelenleg már nem­ csak a golyóálló mellény (minőségi bizonyítvánnyal!) volt rajta. A kerek hold már elég alacsonyan járt. ráadásul… A házban felfedezett motoros-bukósisak is a fején volt. én is úgy. az északi hegy lába mentén. Onnan kissé balra. Attól jobbra. és lement a szomszédos kis szántóföld szélére. Időben elég rátar­ tással hagyja el a területet. Vívódott egy kicsit.

vagyis in­ kább az északi hegy lába dombként nyúlt el a sziget nyugati partja mentén. Hacsak nem nézte félre a térképet. és három-négyszáz méter múlva megint csak a szántó közepén tünedeztek fel újabbak. Az északi hegyből kilógó domb és egy kis erdősáv miatt in­ nen nem lehetett jól látni. fejét behúzva indult meg óva­ tosan. A szántók közötti töltés szélén. Vi­ szont nem árt számításba venni. és túlságosan mocskos és közönséges a hely. és a felcsapó lángokat ennek a dombnak a jobb széle mellett lehetett látni. így még véletlenül se vehette a szájára) kelljen együtt csúsznia-másznia a földön? Ha most eltekintünk attól a kérdéstől. aki a tar­ tomány keleti részének legnagyobb élelmiszercégét igazgat­ ta. mert általában el kellett játszania az úrifiút. hogy hitvány helyen a söpredék gyűlik össze. Biztos elaludt már a tűz.) lövése okozott a golyó­ álló mellényen keresztül. hogy Oda Tosinorinak volt-e joga így gondolkodni és beszélni. másodszor pedig kézenfekvő. mert most már arrafelé is teljes a sötétség. De ha hinni lehet a térkép lakóházakat jelölő kék pontjainak. de csak magában. a déli oldalon is állt két ház egymás mellett. Miért kényszerítették őt egy ilyen alantas játékba.szakadt a házak sora egy darabig. Mindenesetre Tosinori elindult arrafelé. Elvileg. és ő maga is szívesen alkalmazta az „átlagosok” lekezelő elnevezéseként. Ezt még fokozta a tompa fájdalom a hasában. legalábbis a térkép szerint. Tosinoritól jobbra előre. érdemes megemlíte­ [442] . mert ki nem állhatja a piszkos lakásokat. A háta mögött pedig a déli és az északi hegy érintkezett. amelyet Simizu Hirono (az a ringyó. fent a hegyen van még egy-kettő. és házat nem látott arra. Rögtön Szakamocsi éjféli híradója után ha­ talmas robbanás hallatszott. ezek már az E4 és az F4 határára esnek. kelet felé elmehet a har­ madikig vagy a negyedikig. Először is. de mélységes undorral töltötte el a lábára tapadó mocskos föld. hogy az osztályból mindenféle hitvány senki­ házival (gyakran használta otthon ezt a szót az apja. és azzal kiér a tiltott zónából. hogy ha odaér. tovább kell menni. de ezek elméletileg a keleti telepü­ lésig folytatódtak.

amikor megkapta a golyóálló mel­ lényt. ráadásul még egy meleg is volt az osztályban. értékes ember. (Már meg is halt – rendkívül ordináré egy buzeráns volt…) Szóval a sokféle képességgel és tulajdonsággal bíró osztálytársai közül. a természetben is az marad életben. Ha a zseniket nem számítjuk. Őt zeneművészként fogják tisz­ telni. az egész csak protekció és pénz kérdése. hogy neki ugyan nem kell. Természetesen vonzó volt a jól fizető igazga­ tói poszt is. (A céget bátyja. az egész Siroivai Középiskola diákjai közül Tosinori egyedülálló tudásával tűnt ki. de kilógott az átlagos kate­ góriából. mint hogy meghúzta magát. mint az osztály többi senkiházija. Lényegében eldőlt. mi több. nem tehetett jobbat.ni. Nem volt zseni. nem? Persze a játék kezdetén. elvesz majd egy kéznél lévő szép úrilányt. hogy nem kegyelmez. de azt ponto­ san tudja. hogy milyen a zenészek élete. illetve [443] . És hogy mennyire tudnak más tehetségeket tönkretenni. akikbe nem szorult egy géniusz te­ hetsége. de ő egy tehetséggel megáldott. mostanra pedig tar­ tományi szinten is kiemelkedő zenésznek számított a közép­ iskolások között.) Ő teljesen más lapra tarto­ zik. de most már volt fegyvere. Ha azok meghalnak. Tadanori fog­ ja tovább vinni. Ezért aztán – legalábbis a saját véleménye szerint – ő nem halhatott meg ilyen helyen. és olyan nagyon sokat nem látott még a világból. mert micsoda alantas dolog egy élelmiszercég. Tessék? Hogy aki a zenét szereti. és a jövő­ ben feltehetőleg legalább a tartományi szimfonikus zenekar karmesterségéig viszi… Dióhéjban talán ennyit érdemes róla megemlíteni. Elhatározta. A 3/b tele volt különleges emberekkel: ide jártak a sportcsapatok legjobbjai. hogy egy híres tokiói magán­ gimnáziumban tanul tovább. aki értékesebb a többinél. Adják csak a semmirekellő bátyjának. Négy­ évesen kezdett magánórákon hegedülni. na bumm. azok számára. Igaz. róla valami mást. ahol van zenetagozat. és igényes pénzemberekkel fog összejárni. rossz ember nem lehet? Ilyet csak az amatőrök mondanak. És ha csak a biológiára gondolunk. de Tosinori úgy volt vele. csak tizenöt éves. a züllöttek mindkét nembeli vezéregyéniségei.

hogy a nőstény senkiháziaknak fo­ galmuk sincs az előkelő klasszikus zene értékeiről. egészen kicsit tapsolnak csak az illendőség kedvéért. hogy mindez így van-e vagy sem. (Tosinoriban soha nem tudatosult. Sőt még gyűlölte is a „hitvány” osz­ tálytársait. téged akarlak. Igen. Egyértelmű. itt helyben!”. az osztály mihaszna kis nőstényei ujjongva sipítoznak egy csap­ nivaló hangtól. hogy „Ó. és különösen Nanahara Súja… Kisgyerekkortól fogva edzett hallás. bonyolult zenei hangne­ mek ismerete és zenei képzettség tekintetében jócskán Tosi­ nori volt fölényben.) Amikor viszont Tosinori a zenetanár felszólításá­ ra gyönyörűen eljátszik egy operarészletet. Hagyjuk is.) Igen.mennyire bírnak talpon maradni a többiekkel szemben. amikor csak kedve tartja!). Nanahara. Ennek ellenére és mindezek dacára. de mélylélektani szinten nagyon utálta a saját csúnya ábrázatát. a másik pedig. és ha elég jól néznek ki. hogy ezek után nem volt közeli barátja a 3/b „senkiházijai” között. amikor a zeneóra előtti rövid szünetben Nanahara Súja előadását hallgatják. A nők már csak ilyenek.) Így is jó. ha Nanahara Súja lefog a gitárján egy óvodás­ hoz illő akkordot. de ő. (Állítólag még a törvénytelen importzenék kottái is keringenek közöttük. jók dísznek is egy sikeres férfi oldalán. egyszerűen csak annyi. Oda Tosi­ nori mindenesetre így gondolta. Különben sem többek. Ennek egyik oka az lehet. na igen. hogy Nanahara Sújá­ nak helyes arca van. most azonnal. mint a többi állat. és természete­ sen a férfi korlátlanul örömet tud szerezni magának velük. Mintha csak a homlokukra lenne írva extra vastag betűkkel. a kérdés csupán… a pénz és a pro­ tekció. Tosinori nem volt tagja a Siroivai Középiskola zeneszakkö­ rének. ahova a „különösen hitvány senkiháziak” jártak. (Elképesztő a nők arca. ennek egyik oka Nanahara Súja volt. hogy érdemes le­ gyen pénzt és kapcsolatokat áldozni rá. Azok aztán megállás nélkül csak azt a közönséges popzenét játsszák. És nekem elegendő tehetségein van ahhoz. hogy… [444] . Ebből következik. Gyerekszülésre való eszközök (ó. Főleg… Na igen.

és nemcsak a házra. …Rendben. és a magassága is úgy hét-nyolc. ki lehet ez egyáltalán…? Persze nem volt érdekes. a nyugati oldalán egy különösen nagy fa tárra szét a koronáját. és csend van. A harmadik ház. de most sö­ tétségbe burkoltazik a sziget. A kezében fekvő Smith & Wesson Mili­ tary & Police famarkolatán át kellemes bizsergést érzett. amíg túlhaladt a házon. Hiába látta csak a körvonalait. és ott volt mindenekelőtt az az iszonyú nagy robbanás. Soha nem lehet tudni. a talaj közelében egy kerek feketeség mozgott volna. és ahogy a gyenge lövéshanggal egy időben narancssárga tűz­ nyelv nyúlt ki a csőből. és ez meg itt kó­ borol. és előtte. Az pedig… Egy ember feje! – Mire erre ráeszmélt. Mindjárt tiltott zóna lesz ez a terület. amelyet kinézett magának. Az éjszaka során hallatszott időnként fegyverdörgés. A sisak elején lévő négyszögletes ab­ lakra korlátozódó látómezejében nem volt gyanús mozgás. mintha a ház körüli fák között. Persze nem fe­ lejtett el néha megállni és minden irányba körbetekingetni. Tosinori még egyszer hátranézett. A válla fölött hátranézett. és közeledett a má­ sodikhoz. már célzott is a fegyve­ rével. megállapította róla. Tosinori nemso­ kára kikerülte és elhagyta az első házat. Meghúzta a ravaszt. honnan bukkan fel a söpredék. Jó öt percbe is beletelt. Tosinori zsibbadást érzett a hátában. Úgy tűnt. míg lassan továbbhaladt. A tör­ zse kerülete lehetett vagy négy-öt méter. Ott… annak a fának a tetején csak nem bújt meg valaki… Tosinori megszorította a fegyverét. hogy jó régi ház. ha­ nem a fára is figyelt. [445] .Nekem kell életben maradnom. már egészen kö­ zelről látszott. Körbe volt ültetve fikkal. Jó pél­ da erre a csótány. és még egyszer megnézte a kisebb-nagyobb fák­ kal körbevett épületet.

aki azzal a közönségesen festett hajú. [446] . amikor ő még hátat fordított neki. hogy taktikát változtat. már lőtt volna. Ez valami csel? Akkor is. Tosinori lassan közelített az árnyhoz. Tosinori egy pillanatig törte a fejét. és úgy tűnt.Hát igen. Hogy nem akar játszani? Ki hallott már ilyet? Ha ebbe a játékba nem akarsz beszállni. hogy ki nem állhatta a hitvány sen­ kiháziakat. így valódi fegyver ravaszát most húzta meg először. – Várj! – szólt egy hang. annak ellenére. Ezért húzhatta meg ő most nyugodtan a ravaszt. Az apjának volt néhány vadászpuskája.) nevét ejtette ki. Na persze. helyes arcú fiúk. hogy rászántad magad az öngyilkosságra. Ő csak százhatvankét centi magas volt. a hozzá hasonló méretű­ ek közül Takigucsin kívül csak Szeto Jutaka van még életben. Hát igen. – Én nem akarok harcolni! – folytatta Hiroki hangja. Azt a vacak karateszerű micsodát tanuló égimeszelő (Tosi­ nori különben a magas fiúkat is utálta. ha nincs nála fegyver… Úgy döntött. összességé­ ben a fiú csőcselék). Amit utált: 1. Tosinori kettőt lőtt. az a valaki pedig lebukott. az azt jelenti. a hegedőművészettől távol álló hobbija volt: gyűjtötte a fegyvermaketteket. hogy az árny Szugimura Hiroki (fiúk. Takigucsi Júicsiró (fiúk. kö­ zönséges bizsukkal teleaggatott Csigusza Takakóval járt… Ja. 3. Szeto Jutaka után ő volt a legalacsonyabb. 13. Kuronaga Hirosi meg már rég meghalt. Nem is lőtt vissza. tényleg. – Te ki vagy? Takigucsi? Hiroki a Tosinori után legalacsonyabb fiú.). A bukósisak állrészének védőjét bal kézzel lenyomta egy ki­ csit. 2. magas fiúk. Leengedte a fegyvert. az szép volt. de egyszer sem engedte még meg. 11. Abból megtudta. egy nem éppen finom. ő már halott! Az arca. ha len­ ne lőfegyvere. ez igazi! Igazi fegyverrel lőttem. hogy hozzájuk nyúljon. nem bír megmozdulni. …Azt a mindenségit.

Még el sem halt az „m” hangja. – Ó. Késő.– Én Oda vagyok – mondta. aha. jobb lesz. [447] . Csakhogy a Smith & Wesson Military & Police-ból kilövellő tűz útjában nem volt ott Hiroki teste. ő már feltartotta a jobb kezét. Nem lehet eltéveszteni. Az egyenruhája jobb ujja leszakadt. Honnan is tudhatta volna Tosinori. hitvány koporsó­ ba tegyenek. mintha a botot tartó csupasz jobb karja egymagában átváltozott volna egy civilizálatlan benn­ szülött karjává. jobb kezében valami bot. késő. Oké. – Tö-tökre fé-féltem. Épp egy fél pillanattal azelőtt. ha dadogok egy kicsit. – Semmi baj. mindenesetre… Hihetetlenül gyors volt. Hiroki kissé oldalt hajtotta a fejét. Olyan volt. Bal vállán a hátizsák. Ne-nem sebesültél meg? Erre Hiroki lassan felemelte megtermett testét. Hiroki szeme nagyra nyílt. vagy letépte. Azután Tosinori fejét figyelve mondta: – Bukósisak? – Ja. egy váratlan mozdulattal balra – Tosinori felől nézve jobbra – dőlt. A távolság öt méter. és hitvány sírba kerülj. még három lépés. mint Tosinorinak. A vállára egy fehér rongyot tekert. kilógott a jobb karja. nyavalyás kis karate­ bajnok! Elintézem. bocsi. és elő­ rehaladt. Tosinori már a válasz közben a szántó földjét taposta. Jaj. és az alatta lévő ing is hiányzott. hogy hitvány módon halj meg. Aztán majd viszek neked egy extra hitvány virágot. hogy ez egy kung-fumozdulat alkalmazása volt. Egy hitvány bennszülötté.

Szinte arra sem volt ideje. és visszaszerzi a fegyverét… A mutatóujja működik. és megtudta. hogy ezt végiggondolja. hogy nincs meg a gyű­ rűsujja. a ravaszt meg tudja húzni… Nyerhet. mert egy aprócska tűzcsóvát vett észre. Nem értette ezeknek a szavaknak az igazi értelmét. Szökellt belőle a vér. Ez nem igaz. mivel a pisztoly csöve a mellére irányult. ha az ujjai védtelenek voltak. A mellény megfogja a lövedékeket. hanem a testére. Abban a pillanatban a jobb kezéből eltűnt a fegyver.) Ha meg volt nála fegyver. hogy az ellenfél ne a fejére célozzon. hogy Hiroki Mimura Sindzsivel el­ lentétben át volt ugyan szoktatva. zavarodott tekintettel meredt elő a si­ sak mélyéről. A jobb kezem ujját. Tosinori szorította a jobb kezét. Hiába a golyóálló mellény. ő kivárja az alkalmat. de eredetileg balkezes volt. Tosinori izzó szeme előtt Szugimura Hiroki néhány pillana­ tig várt… [448] . hiá­ ba a bukósisak. hiszen a sisak golyóálló. – Hát igazán lelkesen játszol – mondta Hiroki. de lőnöm kell mindenképpen. – Nem szíve­ sen lövök. és felkiáltott. (Azt honnan is tudhatta volna Tosinori. Bezzeg a filmekben csak a pisztoly repül el. bal kézzel kirántott egy pisztolyt. de azért még nem veszett el teljesen. Az ujjaimat. Áá. Az egyenruhája alatt pedig ott van a mellény. A sisakban csurom víz lett az arca a hirtelen gyöngyözni kezdő izzadságtól. akkor miért nem használta kezdet­ től fogva? Ez tiszta hülye. amivel a vonót kezelem finom mozdulatokkal. A követ­ kező másodpercben iszonyatos fájdalom hasított a jobb keze gyűrűsujjába. ez nem. Magától értetődik. és iszo­ nyú fájdalmai is voltak.És ebből a megdöntött testhelyzetből a botjával ellentétes irányban. az ujj nem! Hiroki a pisztolyt rászegezve közelített. Két térdére esett. és rettegő. Saját fegyvere a lábánál hevert. Bal kézzel szorí­ totta a fájdalom forrását. hiszen a sisak viselésével volt egy olyan szándéka is.

Összeszorította a száját. A pisztoly markolata tocsogott a leszakadt gyűrűsujjából ki­ ömlő vérben. és azon elmélkedett. ezzel ugyan nem lősz. De egyszerűbben végződött a dolog. így nem találta telibe: Hiroki jobb combját – a fenekéhez közeli részen – érte a lövés. Ez sem talált. Lüktető fájdalmat érzett a ke­ zén. amitől egyre jobban feldühödött. hogy utána menjen-e vagy sem. de valahogy azért mégiscsak megfogta a pisztolyt. gyorsan felállította még egy­ szer a kakast. Hiába lőtte meg a lábát. Még egyet. biztos újra fogja [449] . Tosinori maga is nekilódult. Automa­ ta. te karatebajnok! Ez a lövedék befulladt. de nem esett el. és lőtt még egyet. Ezúttal nem talált. mint képzelte. Megint csak a kattanás. Egészen addig Tosinori emlékezetébe idézte a Simizu Hiro­ nóval való összetűzését. de ezzel ő is így van. Nem tudta kellőképpen megtarta­ ni a markolatot. és nyugodt tekintettel meghúzta a ravaszt. Hiroki eltűnt a hegy lábának fái között. Tosinori lecsapott a saját fegyverére. Na. Továbbfutott. amely a lábánál hevert. Hiroki meglepett arcot vágott. Hiroki még így is gyorsabb volt nála. Hiroki fegyvere csak egy kis fémes kattanást hallatott. sarkon fordult. A francba! Néhány másodpercig habozott. még egyszer el kell húzni a závár­ zatot és újratölteni. Lőtt. Torz mosoly jelent meg Tosinori sisak mögé bújtatott szája szélén. ahonnan hiányzott egy ujj. de letett róla. Tosinori felvette a fegyverét. és meghúzta a ravaszt. Hiroki egy pillanatig mintha a botját akarta volna lendíteni a jobbjában… Talán a távolság miatt tett le róla. Csak súrolta vajon? Hiroki teste megbicsaklott. és a ház mögé – a hegy felé – menekült. ez alkalommal hogyan tudna valósághűen meghalni. A másik megsérült. Az előbb még oly jóleső visszahatás a fegyverből most mintha a sebesült kezébe hatolt volna. És ha Hiroki beért a sűrűjébe.

Utána jöhet a harci helyzet felülvizs­ gálata. ez az ujjatlan kéz az előadásokon. Amikor megállapította. Utána a bukósisakos feje is leért. a fenébe is. és a hátára esett. és visszalő. és veszélyes védtelenül kiállnia. Mindenekelőtt ez a kéz. ha ráközelítenek például. és abba az irányba vánszorgott. elejtette. Hátrarepült. amelyet először kinézett magá­ nak.) volt az (már megint egy olyan típus. még ha képes leszek is újra hege­ dülni a rehabilitáció netán. Amíg átvá­ gott a töltések között. hogy Hiroki meglássa. majdnem beleszédült az egyre erősö­ dő. nem kö­ vet Tosinori visszafordította a fejét a ház irányába. Gyorsan lekupo­ rodott. mintha a földből nőtt vol­ na ki. amikor bemegy. Tosinori fegyverestül szorította a jobb kezét. Meresztgette a szemét. Abban a tér­ ben az előbb még nem volt semmi. Főleg a tévé élő közvetítéseiben. [450] . és hallotta.tölteni a fegyverét. ez tisz­ tagáz! A kinézett ház már ott volt az orra előtt. legyűrte magá­ ban a fájdalmat. viszont. hogy jobbra nekicsapódik valaminek. óriási fájdalomba. a tatarázó hanggal egy időben heves tűzeső záporozott felé a keze közül. Kifinomult dallamok a fogyaték legyőzésével. helyes arcú fiúk). hogy a célba vett ház előtt. 6. és Tosinori felsőtestét jókora adag találat érte. hátrafésült haj és hidegen csillogó szem. A halántékon túl hosszúra hagyott. de nem látott egy árnyat sem. Legsürgőseb­ ben a kezét kell ellátni. Jaj. az innen csupán öthat méterre lévő szántóföld töltésén egy fiú áll. A jobb keze fájdalmai miatt nem markolta elég erősen a Smith & Wesson Military & Police-át. Ha belegondol. Minden rendben. akit utál: első kategória. A rohadt élet. Mennyire szembetűnő lesz! Ezzel én is beállhatok a fogyatékosok bagázsába. Még egyszer hátra­ nézett. És meglátta. A háta súrolta a földet. nincs is hova elrejtőzni. El kell… el kell jutnia a házig. ame­ lyik Szugimura Hirokit takarhatta. hogy Kirijama Kazuo (fiúk. És nem szabad.

válassz gyorsan. hogy nevetni kezdjen. …Miért? Hé. én már meghaltam! Nézz csak meg. az a változatlanul sű­ rűn gyöngyöző izzadság. és nyitok egy szellőzőnyílást abba a hitvány tarkód­ ba. de a teste a jobb gyűrűsujját leszámítva teljesen rendben volt. a jobb kezében érzett heves fájdalom. vedd fel a fegyveremet. ugyanúgy. megspékelve az afölöt­ ti haraggal. hogy hirtelen megtámadta egy első kategóriás fiú: a limbikus rendszere táján már nagy volt a káosz. Egyenesen arra tartott. ahol megölte Simizu Hironót) most is nyomta még. amibe az élét csa­ varta. Ez a perverz öröm. És minden bizonnyal azt hiszi. egy moccanás nélkül feküdt. melyik. Tényleg jó ötlet volt ez a sisak. [451] . a szélesvásznú filmekhez hasonló látómezejének szélén látta a Smith & Wes­ sont halványan megcsillanni a holdfényben. az idegesség. És a nadrágja hátuljába betűzött konyhakés (amelyet abból a házból szer­ zett. Kirijama nem ment oda a Smith & Wessonhoz. Amin hiába is próbált volna úrrá lenni. Épp csak egy résnyire nyitott szemhéján át. Újra a csend lett az úr. és próbálta elnyom­ ni magában a késztetést. Közben járt az agya. Visszafojtott lélekzettel. Na gyere. Nos. hogy Tosinori már halott. Egy másodpercbe sem telik levenni a rongyot. keresve sem ta­ lálsz még egy ilyen tökéletes halottat. nekem mindegy. ott van! Akkor majd én kikanyarintom azt az alá­ való légcsövedet a késemmel. Csakhogy ki tudja. hanem egyenesen Tosinori felé vette az irányt. Vagy hátat fordítsak és elmenjek? Ne­ tán eredjek Szugimura Hiroki nyomába?Akkor pedig felszedem én azt a fegyvert. De természetesen Oda Tosinori nem halt meg. Közben le sem vette azt a hideg tekin­ tetét Tosinoriról. mint amikor Simizu Hirono támadását zsebelte be.A fegyverropogás visszhangja elhalt az éjszakában. akárcsak korábban Simizu Hirono. miért. hogy futni hagyta Szugimura Hirokit. Kirijama a golyóálló mel­ lénnyel védett felsőtestére célzott.

Minden bizonnyal ő maga nem díjazott volna egy ilyen hitvány táncot. de egészen biztosan fogalma sem volt róla. A sisak teljesen olyanná vált. és kinyitotta a szemét. Csak jött nyílegyenesen. amely még Tosinoriékénál is na­ gyobb. Kirijama Kazuo. (Teste különös táncot járt. aki őt megölte. ez a mondhatni buta fiú. hogy a fiú. patakzott kifelé a vér. már meghaltam! Miért?! Egyre hangosabb lett a puha földet taposó lépések zaja. túlbecsülte a golyóálló mel­ lény értékét.vagy szószostál. ahol a nyakkal érintkezik. kettő… Mondom. és Kirijama egyszer csak kitöltöne a látómezejét. (Utána pedig behajította a hegedűjét a szemetesbe. Egy lépés. mint a kegyelemdöfés.) És természetesen mire véget ért… Tosinori feje péppé zúzódott a sisakban. és a szélén.Kirijama nem állt meg. de neki ehhez nem volt elég jó a tanulási képessége. Ha eléggé figyelt volna az előző nap reggelén Kusza­ ka Jumiko és Kitano Jukiko halálára. ezért a feje sisakostul billegett. Így történt. A közvetlen közelről leadott lö­ vedékek némelyike súrolta a sisak üvegszálas műanyagának felszínét. tudnia kellett volna.) [452] . …! Hirtelen elhatalmasodott Tosinorin a félelem és a pánik. a teraszon mutatta be a Tosinoriénál messze kifino­ multabb hegedűtudományát. el­ hunyt. megfeledkezett magáról. nem sokkal ez­ előtt a siroivai házukban. és színes szikrákat vetett. És ugyan már nem sok köze van hozzá. néhányuk pedig keresz­ tülhatolt Tosinori koponyáján. mint egy leveses. majd a sisak belsejében patto­ gott. hogy létezik olyasmi. Most aztán nem csak megjátszotta a halált: már meg sem moccant. és alábecsülte Kirijama Kazuo hidegvérét. aki gyűlölte a hitvány senkiháziakat. Abban a pillanatban a sisakos fejére irányulva újabb tűzcsóva nyúlt Kirijama Ingramjából. hogy Oda Tosinori.

) Ám most fegyvertelen.) Közeledett a hajnal. hogy lőfegyverre van szüksége. hogy kék szín kezdte halványan átfesteni az ég korom­ feketéjét. hogy nem végzett vele teljesen. és csak nagy nehezen sikerült elmenekülnie. Annak a géppisztolynak a hangját alig félórával ezelőtt megint hal­ lotta. így csak a sarlója van már meg. hogy jobban teszi. de utána. Így viszont nem muszáj azon munkálkodnia. aki Kuszaka Jumikót és Kitano Jukikót megölte. Ebből megtudta. ott van még az a géppisztolyos va­ laki. ha nem megy közelebb.) fűre csöpögő folyadék hangjára lett figyelmes. Erre figyelnie kell. hacsak nincs mond­ juk kutya ezen a szigeten. amit először osztottak neki. hogy csökken­ jen az osztálylétszám. nyugodtan mozoghatott valamivel bátrabban. felpillantva látta. és neki elég akkor intézkednie. rábízhatja arra az illetőre. 11. Szóma Mi­ cuko azonban (lányok. és könnyen végzett Csigu­ sza Takakóval is. Miután találkozott Hirokival. Amikor éj­ fél után felhangzott a géppisztoly ropogása. Elhasználta a kést. amely Etó Me­ guminál volt. amikor meghallotta Jahagi Josimit és Kuramoto Jódzsit vitatkozni. Az Etó Megumival való találkozá­ sa tulajdonképpen baleset volt. (Na igen. Micuko úgy ítélte meg. az első. majd egy robba­ nás követte. ha megerőltetés nélkül teheti. aki épp túlesett a Niida Kazusival folytatott párbaján. ami megfogalmazódott benne. mert nem csak ő akar játszani. visszatérhetett volna az iskolához. és szépen szerzett magának fegyvert. Mindenáron fegyverhez kell jutnia újra. megölte őket.) Amikor volt fegyvere. Pisztoly a gépfegyverrel szemben – [453] . A helyváltoztatással együtt járó hang. Vagy a hasztalan visszafojtani próbált lélegzetvétel nesze is jó lett volna. hogy egy egészen közeli bo­ korban valaki a dolgát végzi.[Maradt 16 fő] 55 Beszédhang. hogy sor­ ban elintézze a kijövőket. (Ha kezdettől fogva lett volna fegyvere. (Viszont nagy hülyeség volt.

Neki nem szabad zajt csapnia. és elkezdte keresni a többieket. de volt egy olyan érzése. Most meg már minek is kérdez­ ném meg tőle. majd elment az északi hegyig. Így aztán Micuko a sziget közepén futó kelet-nyugati út mentén haladt nyugatra. Még mindig zsibbad a jobb keze. Egy kis – jó. és követni kezdte. Miközben egy olyan helyre tartott. A bozót megszakadt. Azóta eltelt körülbelül három óra… Most végre megütötte a fülét valami zörej. Viszonylag magas. de… Mindenesetre nagy az esélye. hanem sarló a géppisztolyhoz – ebből még harc sem lenne.mindenképpen az előbbi húzza a rövidebbet. átlagos fiú. Persze titokban Hiroki nyomába is eredhetett volna. Hiroki most már biztos kíméletlenül le­ lőné. Szemben és jobbra is bozót. De azért vigyázott. A baseballcsapat tagja. van neki olyan egyáltalán? Fogalmam sincs. hogy nem lenne könnyű visszaszerezni tőle a pisztolyát. [454] . Balra a sarokban egy egyenruhás fiú áll háttal. amint meglátja. Az lett volna csak a megerőltetés nélkül elvégezhető feladat. ha négy és fél tatami mére­ tű – tisztás bújt meg a növényzet között. Még csak nem is pisztoly a gépfegyverhez. És különben is. A hobbija… Hát.) az. Micuko a hang alapján haladva törte maga előtt a bozótot. Nyilvánvalóan nagyon izgul. hogy a végén kénytelen lesz összecsapni azzal a géppisztolyossal. keménykötésű. hogy Hatagami Ta­ dakacu (fiúk. A csurgó hang még folytatódott. Megállapította. az arca pedig tizenkettő egy tucat. 18. ha nincs fegyvere. igazán semmi különös. ahonnan messziről megnézheti. és az alak nyugtalanul kap­ kodta a fejét jobbra-balra. Akkor pedig egyértel­ műen hátrány. Az a fiú nem véletlenül tanul kung-fuzni vagy mit. észrevette Szugimura Hirokit. mi a helyzet. amelyet elkapott a bot­ jával. ne­ hogy megtámadja valaki.

de Micuko sem ijedt meg kevésbé. és a lányra emelte a fegyverét. és várta. Tadakacu még mindig nem fejezte be a pisilést. A csurgás ritkulni kezdett. A jobb kezében. akit a dolga végzése közben öltek meg. Meghallotta. egy fém baseballütőt tartott. amelyet Tadakacu még a dolga végzése közben is a markában szoron­ gatott. aztán mindkét kezét maga elé húzta.Ennél sokkal inkább megragadta a figyelmét a tárgy. Takigucsi Júicsiró (fiúk. [455] . aranyos gyerekarcú fiúcska volt. és a száját tátotta. lassan elővette a sar­ lóját jobb kézzel. Már-már fel­ emelte a sarlót jobb kézzel. Egész nagy. hogy kiürüljön a húgyhólyagja. kisapám. Akkor pedig véged lesz. Micuko szája szélé­ re megint kiült egy ördögi mosoly. Ha azt vesszük. hogy „A franc!”. hogy „Ó!”. Tadakacu Micuko jelenlétére szintén úgy reagált. forgótáras. Továbbra is jobbra-balra teker­ gette a nyakát. hogy valaki a háta mögött azt mondja: – Ó! – Erre Tadakacu ijedtében megfordult. majd végleg megszűnt. Egy régi rendőr-filmsorozatban volt egyszer valaki. Egy pisztoly volt. Addigra Micuko már a háta mögé lopózott. Még akkor is jó alkalom. Micukó­ ra meredt. Ő Tadakacunál egy fok­ kal kisebb.) állt ott. hogy nagyon sokáig tartotta vissza. Micuko csikorgatta a fogát. valószínű. Egy időre abbamaradt… Megint csurgott. Tadakacu ismét körbené­ zett. Tadakacu csak egy kicsit távolodott el Júicsirótól. 13. ha netán egy kézzel kísérelné meg. biztos fegyver gyanánt. A sarlót (magától értetődőn) nem emelte tovább. A nadrág cipzárjának felhúzásakor Tadakacunak mindkét kezét használnia kell majd. azután. hogy Júicsiró felbukkanásán nem lepődött meg. és várt. és hátranézett a hang irányába. hogy ők ketten együtt voltak. hogy ne csapjon zajt. nagyon úgy néz ki. Lehet. Tadakacu fel­ nyírt hajú tarkója közvetlenül a szeme előtt volt. Micuko vigyázva.

mekko­ ra hülye vagyok! Ez nem igaz. azon nyom­ [456] . Tadakacun látszott. És. hogy meghúz­ za a ravaszt. – Miért? Ez meg akart engem ölni! Nézd. hogy bár­ melyik pillanatban meghúzhatja a ravaszt. ezért a kezében tartotta. Tadakacu revolverének csöve (lényegtelen. vékonyka hangon szólalt meg. – Ezért… Tadakacu nem engedte le a fegyvert. – Ne hazudj! Meg akartál ölni! A pisztolyt markoló kéz remegett. hogy pisilsz. hogy eldobja-e a sarlót. hogy leesett volna a kakas. csak az tarthatja még vissza.amíg elvégzi a dolgát. hogy a szeme előtt akarnak megölni egy embert. Szórna Micuko színművésznő fő attrakciója. Gondolkozott. És máris itt a főszereplő. és Júicsiróra nézett. valószínűleg a helyzet miatti zavarodottsága meg a pánik miatt. Amikor az előbb meglátta Micukót. – Csak meg akartalak szólítani. ahol vannak! De nem ez volt a legfőbb gond. és akkor észrevettem. de talán a milli­ méter töredék részével azelőtt megállt az ujja. én. Micukóra tartotta a fegyvert. A szó végét megremegtette. hogy. fiúk egymás között igazán pisilhet­ nének ott. – Hatagami! Tedd le! Júicsiró. Biztosan fél igazából meg­ lőni egy embert. de természetesebben hat. Hogy erre nem számítottam előre. – Micuko kissé lehajtotta a fejét. de egy Smith & Wesson M19 357-es Magnum volt) egyenesen Micuko mellére irányult. nézd csak meg! Egy sarló? Egy sarló van nála! – Nem. félreértesz! – préselte ki Micuko elfúló hangon a tor­ kából. ha nála marad. és nem felejtette el hozzá a testét is ijedten összehúzni. Jól nyissák ki a szemü­ ket! – Én. és elpi­ rult.

de Júicsiró feltartóztatta. ezért kezdett habozni. Sose tudhatjuk. Tadakacut ez készületlenül érte. én… Olyat soha… – Micuko könnyeket erőlte­ tett a szemébe. Nem szabad hangosan beszélni! Az eddigiektől eltérő. – Akkor. Júicsiró a fejét rázta. kicsit eltátotta a száját. Micukót is meglepte. – Asszed. – Gondolj csak bele. – Honnan tudod?! Lehet. Erre Júicsiró egy pillanatra elhallgatott. Hatagami! – Júicsiró könyörögve folytatta. – Tedd le. milyen nő ez. ő volt a fő-fő otaku a har­ madik bében. – Ne-nem! Én. nem ő ölte-e meg Kuszakát és Kitanót. hogy vesztettél. haj­ landó vagyok együtt lenni egy ilyen nővel? Te is jól tudod. Még lőfegyvere sincs. Takigucsi Júicsiró odavolt az animékért és hasonló dolgokért. mondhatni. – Nincs is nála géppisztoly. mert megbízott benned. hogy csak elfogyott a töltény. de ez a kijelentése igen megfontolt gondolko­ dásra vallott. hogy társakat kell még szerez­ nünk… – Ne szórakozz már! – rázta Tadakacu a fejét. de nemsokára meg­ szólalt: – Hatagami. Júicsiró minden tehetségét bevetette. [457] . nyil­ ván azért akart megszólítani téged Szóma.ban képes lett volna lelőni. és el­ dobta. – Meg­ mondtam neked az előbb. – Különben sem szabad valakit bizonyítékok nélkül meggya­ núsítani – folytatta a prédikációt. így ma­ radt ideje gondolkodni. És az pedig… Azt jelenti. nyugodt. és Júicsiróra me­ redt. békés hang volt.

– Hallod?! Társakat kell még szereznünk. – Akkor meg mit csináljak szerinted? – Ha semmiképpen nem bízol meg benne. Fáradt hangon szólalt meg: – Jól van. vagy sem – taglalta tovább Júicsiró a bizton­ ság kedvéért. Logikus. hogy valahogy elmeneküljünk innen. Micuko pedig gyorsan ledobta a földre. Látta. Takigucsi! – folytatta Tadakacu. Tadakacu még egyszer mondta.Tadakacu a homlokát ráncolta. hogy megbíz­ hatsz-e benne. – Motozd meg. és a meglepetéstől tág­ ra nyílt szemet produkált. vagy ilyesmi… Micukónak egyre jobban tetszett a dolog. hogy jó ötlet-e. Továbbra is Micukóra tartotta a fegyvert. akkor ügyeljünk rá felváltva.) Tadakacu megnyalta az ajkát. A pisztolyt még mindig Micukóra sze­ gezte. de az ujja engedett valamit a szorításból a rava­ szon. Mert most hiába mondanánk neki. hogy menjen el. amit mond. Aztán nyugtalanul pislogott a két fiúra felváltva. Majd Júicsiróra nézett. Micuko visszaemelte a tekintetét Tadakacura. amit el akar érni.) Bal kezével megtörölgette könnyáztatta szemét. És utána-meg kell találnunk a módját. aki döbbenten álldogált ott. Ha elegen vagyunk együtt. Azt most hagyjuk. – Dobd el azt a sarlót! – mondta Tadakacu. (Tett is ér­ te. [458] . és jól is érvel. el tudod majd dönteni. Nem is csinálja rosszul ez a kis fiúcska. te nem nyugodnál meg. Tadakacu végre bólintott. bár még bizalmatla­ nul tekingetett Micukóra. hogy Júicsiró is fellélegzett. nem? Hátha csak az alkalmat les­ né. ha most lelőnétek engem. Micuko egész testén látszott a megkönnyebbülés. (Jobban tennétek.

A hajnali szürkeségben is látni lehetett. – Siess már! – sürgette Tadakacu. de természetesen nem felejtett el közben ő maga is szégyellősködni egy kicsit. jaj. Ettől Júicsirónak még pirosabb lett az arca. – Öö… lennél szíves felemelni egy kicsit a szoknyádat? Ó. milyen édes – gondolta Micuko. és Micukóhoz for­ dult. – De… – Siess! – Öö. majd megint szégyellősködve. hogy tűzvörös lett az arca. Csak nem akarok meghalni. Juicsiró visszavedlett a jól ismert szerencsétlenkedő otaku-fiú­ vá. épp csak a bugyija vonaláig felemelte a szoknyáját. gon­ dolom. csak nehogy eleredjen az orra vére szegénykémnek. Nem szívesen teszek ilyet – mond­ ta Júicsiró. – Nem a piszkos fantáziám miatt mondom.– Gyorsan! Mit szégyellősködsz! Az életünkről van szó. Megállt Micuko mellett. Ó. és tétován előrelépett. Nyoma sem volt már az iménti megfontolt viselkedésének. Tadakacu meg­ szólalt: – A szoknyája alatt is ellenőrizd! – Hatagami…! Júicsiró rosszallóan nézett Tadakacura. ne haragudj. Igen. tisztában vagy vele?! – Aha. – Jó. Ezt kapjá­ [459] . de ő csak a fejét rázta. jó. Amikor Júicsiró befejezte. Micuko egy picikét bólintott. és gyengéden végigjártatta a kezét Micuko testén. és elvette a kezét. Júicsiró letette az ütőt a földre. Szóma.

de az feltartotta a fegyvert. Júicsiró egy pillanatig Micukóra bámult. Júicsiró megbizonyosodott róla. csak szótlanul tekergette rá az övet lazán Micuko csuklójára. és hajthatatlan volt. Micuko előrenyújtott kézzel gondolkozott. mielőtt felemeltem volna a sarlót (és a vért is letöröltem róla). kihúzta az övét. amit mond! – biztatta. Ha nem tetszik. majd kicsit később bólintott. Júicsiró megint vetett egy rosszalló pillantást Tadakacura. végeztem – mondta. és megkötözte a lány kezét. tedd. mintha meg se hallotta volna. És akkor most hogyan tovább? [Maradt 16 fő] [460] . hogy Micuko nem rejteget semmit. Takigucsi. Kösd össze a kezét az öveddel! – mondta. – Ez a kikötésem. Tadakacu változatlanul Micukóra tartotta a pisztolyát. majd megnyalta a száját. – Jó. most azonnal le­ lövöm. – Bocsáss meg. Ekkor Micuko szólította. Szóma.tok ki. hogy még azelőtt fedez­ tek fel. Játszott is már olyanban. Aztán: – Takigucsi. – Mit udvariaskodsz vele? – kérdezte. Nagy szerencse volt a szerencsétlenségben. tisztára. – Takigucsi! Én nem bánom. – Jó – bólintott Tadakacu. mint egy „Extra válogatás! Valódi középisko­ lás lány szereplésével!” feliratú pornófilm kezdete. Júicsiró kapkodta a szemét Takigucsiról Micukóra és vissza. Na jó. Nagy mák. de Júicsiró úgy tett.

hogy társakat keresünk. Végig talpon voltunk mindketten. De azzal. Takigucsi. „Először vagy én. Már egészen kivilágosodott. akinek a viselkedé­ se ugyan sokkal. majd elhallgatott. Ezért aztán. Egymás mellett ültek a bozótban. de ez nem jelentett neki problémát. mielőtt Tadakacuval találkozott. Akkor Tadakacu a fegyver­ rel a kezében (elvileg át kellett volna adnia Júicsirónak. és Micukóra pillantott. hogy felváltva aludjanak: „Az rendben van. hogy az arca csupa föld. Tompul az ítélőképességünk. és Júicsiró sem szólt miatta) lefeküdt. „Nekem jó később is” – fe­ lelte Júicsiró. így jól látszott. és egy fél perc alatt elaludt. és a sarlóját Júicsiró tűzte be saját nad­ rágja hátuljába. mint ezeknek a tejfelesszájú középiskolá­ soknak. ők ketten tudják egymást figyelni. sőt egy zseb­ kendővel még hozzá is kötötte a kezéhez. Hatagami Tadakacu egy kissé távolabb szu­ szogott álmában. Annyira félhetett. Valószínűleg – Micuko simán el tudta képzelni – Tadakacu egy szemhunyásnyit sem aludt a játék kezdetétől fogva a Júi­ csiróval való találkozásáig. Más volt a neveltetése. A fegyvert magánál tartotta. mint Júicsiróé. ha nem engedi ki a kezé­ ből a fegyvert. vagy te alszol. és egy kicsit éber. hogy Micuko csatlakozott. Tada­ kacu felvetette. Szóma csak azután” – mondta Tadakacu. vagyis mérföldekkel inkább megkérdőjelez­ hető lenne. amíg Tadakacu alszik. hogy mindenképp mu­ száj találnom még valakit – mondta Júicsiró. és biztosan még azután sem bírt. de fel se hozta a témát. így a sorrend eldőlt. Miután Micuko végül csatlakozott ehhez a csapathoz. aki őrködött. [461] . Micuko kezére továbbra is rá volt tekerve az öv.” Júicsiró beleegyezett. mi történt vele. De előbb aludjunk. nyugodtan alhat… Vala­ hogy így gondolkodhatott Tadakacu.) Júicsiró és Micuko egy darabig hallgattak. hogy Júicsiró esetleg megtámadja álmá­ ban. (Persze Micuko sem aludt semennyit. de aztán Júicsiró elmesélte.56 – Ezért azt gondoltam.

mintha nagyon tar­ tana Micukótól. Júicsiró itt abbahagyta a mondanivalóját. Erre Micuko is úgy tett. De biztos a legtöbben hozzám hasonlóan meg akarnak szökni. – Igen – bólintott Júicsiró. Azt hittem. (Ez csak ízlés dolga. ugyanakkor te is kevésbé látod meg őket. Bár ha gáz van. hogy nincs-e valami mód a szökésre. hogy Micuko belé­ jük botlott. – De most sem engedi ki a kezéből. egyrészt legalább nem lőtt rám… A pisztolyt nekem szegezte. és épp csak két órával azelőtt találkozott Tadakacuval. mire Júicsiró aggódni kezdett. – Eleinte féltem. Akkor együtt gondolkoztak. mintha egy kicsit megnyugodott vol­ na. – De… – szedett elő Micuko egy sápadt arckifejezést – láthat­ tad. Elég jól ismerem őt. – Hát. és rápillantott Mi­ cukóra. Van. Este tényleg nehezebben vesznek észre mások. miért. senkiben sem fogok tudni meg­ bízni. Júicsiró nevetett. az igaz… Meg aztán egy osztályba jártunk még ál­ talánosban.Úgy látszik. Júicsiró sem akart nappal helyet változtatni. de az éjszakát biztonságosnak ítélte. – Tőle nem féltél? – Most. hogy így megnyugodtunk. De azért miközben beszélt. Ott meg rátalált Micukóra… Röviden ennyi. amikor Jumiko és… Kuszaka Jumiko és Kitano Jukiko meghalt. de túl sokáig tartott. amikor beszél. Megváltozott a véleményem. aki belement a játékba. A 3/b fő otakuja. Nem lehetsz [462] . mi volt. Takigucsi Júicsiró nem szokott az emberek szemébe nézni.) Így naplemente után indult neki óvatosan. nem tűnt úgy. és megszólalt: – Hatagami magánál tartotta a pisztolyt. elmenekülni tényleg könnyebb éj­ jel. Megint elkapta a te­ kintetét. jöhet a ri­ zsa. és odament megnézni. de nem jutott eszükbe semmi jó… Tadakacu arrébb ment egy kicsit a dolgát végezni. Ki tudja.

A tetejébe pedig pont egy ilyen páratlan szépséget fogott ki. – Én? – nézett Júicsiró a szeme sarkából Micukóra. hogy apránként valahogy társakat szerezhetnék. Olyasmire nem va­ gyok képes. Erre Júicsiró megint restelkedve sütötte le a szemét. hogy közvetlen közelről lássa egy lány arcát. Júicsiró kissé összeszorította a száját. Akkor meg már jobb próbálkozni. de arra gon­ doltam. hogy kételkedik benned? Biztosan csak fél. Idegesen simította le jobb kézzel kócos haját. – Milyen jó ember vagy. és mert ilyen körülmények között is bele tudsz gondolni mások érzéseibe. Micuko mosolyogva folytatta: – Mert ilyen bátor vagy. Takigucsi. majd megint lehajtotta a fejét. Mizantróp lett. hogy mindig is be­ felé forduló volt. változatlanul nem nézve Micuko felé.) – Különben meg lehet érteni. De akkor is csak meghalsz. és elmosolyodott. – Ahogy befejezte. Micuko oldalra hajtotta a fejét. Épphogy csak egy pillanatra belenézett Micuko szemébe.benne biztos. Azután folytatta. – Épp ezért gyanakszik rám is. dehogy – mondta. hogy Hatagami nem válik meg a pisztolyától. – Ez igaz. mint amit Kuszaka és Kitano tett. [463] . ha nem csinálsz sem­ mit. Micuko el is mosolyodott. Azután egy kis sóhajtással fűszerezve beszélni kezdett. lehajtotta a fejét. és néhányszor bólintott. Mizantróp. Lerítt róla. ahhoz meg végképp nem volt hozzászokva. – Jaj. – Ezért… ezért nem tudnád megbocsátani Hatagaminak. hogy ő nem olyan. Biztos iszonyúan fél. (Ez tényleg így lehetett. ez a szó már tényleg nagyon vicces volt.

– Miért? Talán mert Micuko egyenesen ránézett. Meg én is. – Szerintem te nem vagy annyira rossz ember. Előfordulhat. Az igaz. Most egy kicsit hosszabban szemügyre vette. megint a földre szegezte tekintetét. A széttépkedett füvet leszórta a lábához. [464] . de nem ment. és Mi­ cukóra nézett. mert az öv rajta volt a csuklóján.– Nem csoda. Majd azt mondta: – Nem. nem? Júicsiró egy pillanatnyi szünet után elfordította a fejét. – Az igaz. Miután kimondta. Megint Micukóra nézett. hogy szélsőséges helyzetben pont az veszti el a mércét. De mindannak a mostani körülmények között semmi jelentősé­ ge. Micuko ránevetett a fiúra. Én csupa olyasmit tettem. – A szemem? Júicsiró még mindig lefelé nézve megint a füvet kezdte tép­ desni. Júicsiró gyorsan el­ kapta a tekintetét. ha kételkednek bennem. ami miatt nem meg­ lepő. Nedves volt a hajnali párától. – Hát… a szemed miatt. Micuko félrehajtotta a fejét. és úgy folytatta: – Ha már itt tartunk. Még te is gyanúsnak tartasz. Elkezdte két kézzel apró darabokra tépkedni. Szóma. Meg akarta rántania vállát. hogy… – Letépett egy fűszálat a lába mellől. akkor Hatagami is gyanús. – Mindig olyan félelmetesen nézel. Azután megszólalt. hogy rólad nem sok jót lehet hallani. – Hát az lehet. aki különben mindig jól viselkedett.

Bár ez csupán ennyi volt csak. mintha legalábbis szerelmet vallana a lánynak.. mint ahogy mindenki mondja. és folytatta – én már régóta úgy vagyok vele. Persze rá is ját­ szott. Tehát nem te vagy a rossz. Egy idő múlva Júicsiró megkérdezte: – Te mit csináltál. ami miatt azt teszed. A közelemben volt. hogy pisztoly dörrent. féltem ugyan. Micuko Júicsiró profilját szemlélte. hogy milyen kedves hangon szólt. még ha csinálsz is valami rosszat. de nagyon kedves a tekinteted. a fűre telepedett pára átitatta a szoknyáját. hogy mi a jobb. aki tetszik neki. de azért mégis… Tényleg nem tudtam. és csendben hallgatta. Micuko magában sóhajtott egyet. túl jó. ha megszólítom. majd nyolc darab lett a fűből. Olyan szégyenlős és feszült volt a hangja. Takigucsi. Ezért… ezért ami­ kor rátaláltam Hatagamira. Biztos. – jól megnyújtotta az á betűt. – Köszönöm – mondta Micuko mosolyogva. hogy egyedül maradjak… Akkor ott azon hezitáltam. Szóma? Mielőtt velünk találkoztál volna? – Hát. vagy ha nem… [465] .– De… – Előbb négy. aki ezt nem érti meg. mert egy leheletnyi valódi érzelem is ve­ gyült a szavaiba. hogy megszólítsam-e vagy ne… Gondoltam. van valami ok. de attól is féltem. hogy te nem lehetsz olyan rossz. Ahogy megmozdult. amiről még ő is úgy vélte. – Ezért… – megint leszórta a füveket. – Néha szomorú. Maga is megle­ pődött. Persze… milyen naiv vagy. de talán azért válhatott ez olyan alakítássá. Ennyit is csak nagy nehezen bírt kinyögni. – Végig bujdostam. Hozzátette: – Én legalábbis nem akarok olyan férfi lenni. Hatagamitól nem kell félnem. talán.

kissé felemel­ te. és a rátekert övhöz nyúlt. Újra Micuko szemébe nézett egy pillanatra. – Bocs. Nocsak. Mégsem adsz nekem inni? Ha elkényezteted a fog­ lyot. majd megint lefelé. Hatagami őrmester úr megharagszik. Nem vagy szomjas? Elvesztetted a csomagod. Kinyitotta az újat. Odapillantott az alvó Tadakacu felé. de hirtelen megállt mozdulat közben. majd a felbontat­ lant megtartotta míg a másikat visszarakta. így inkább vissza az egész? De Júicsiró szó nélkül megfogta Micuko kezét. tényleg! – mondta aztán Júicsiró. – Egymásra néztek és összenevettek. ugye? Már jó rég nem ihattál. Valóban szomjas volt. – Végül is nem lett baj. Micuko mosolyogva válaszolt: – Nem. – Takigucsi. (Tény­ leg meg is lepődött egy kicsit. ahol Szugimura Hiroki­ val találkozott. A hátizsákját azon a helyen hagyta. Júicsiró odanyújtotta neki a palackot. összehasonlította őket. Bólintott. Micuko előrenyújtotta az övvel összekötözött kezét.Júicsiró megint bólintott. Visszaemelte a tekintetét a kezében tartott műanyag palackra. mint aki meglepődött. – mondta Micuko. anélkül hogy ránézett volna Micukó­ ra. fel se tűnt. – Ja. nocsak.) – Nem lesz ebből baj? Hataga­ mi haragudni fog! [466] . Elkezdte kibontani. szerencsére.. – Egy kicsit… Kaphatok egy kicsit? Júicsiró visszabólintott. Azután letette az üveget a lába mellé. és odanyúlt a közelében letett hátizsákjáért. Kivett belőle két vizespalackot.

A hú megszeppent. így különösebb baja nem esett. – Köszönöm! – mondta Micuko vidáman. – Nem baj. – Ihatsz még nyugod­ tan. hanem mert egy lány megfogta a kezét. Micuko egymás után megdörzsölgette a két csuklóját. ha összekötözött kézzel iszod. [467] . hogy Micuko forral valamit. Miután visszatette a hátizsákjába. és becsatolta az övét. Micuko kinyújtotta a kötelékeitől megszabadult kezét. már elég volt. Az övet levették. Lazán volt rajta az öv. Szép formájú száját elkerekí­ tette. Ha elfogy. Visszaadta a palackot. miközben válaszolt. de természete­ sen nem azért.Júicsiró Micuko csuklójára irányította a tekintetét. ahol van kút. és megfogta Júicsiró jobbját. majd szerzünk valamelyik házból. Micuko megszólított: – Takigucsi! Júicsiró felemelte a fejét. Júicsiró odanyújtotta az üveget Micukónak. Júicsiró átvette az üveget. – Te-tessék? Micuko megint elmosolyodott. És különben sem finom a víz. mert épp az övét fűzte vissza a nadrágjába. – Ennyi elég is? – kérdezte félbeszakítva a mozdulatát. Így van. – Ja. jó. nem? Júicsiró megint felnézett egy kicsit Micukóra. és úgy mondta ki a szavakat. ő átvette. és épp csak kettőt kortyolt belőle aranyos mozdulattal. – Nem. és lesütötte a szemét. mert félt. Micuko megrázta a fejét. megint a derekához nyúlt. A fegyvered nálam van. mire a fiúnak megint az arcába szökött a vér.

hogy veled találkoztam. Tényleg? Júicsiró néhányszor fel-le mozgatta az állát. [468] . újra kezébe vette a fegyvert. A szája széle megremegett néhány­ szor. Neki magának is feltűnt. Eközben Júicsiró. mint aki mihamarabb vissza akarja húzni a kezét. Boldog vagyok. de azt mondta. Júicsiró egyre pirosabb lett. hallod. elég annyi. leoldotta a zsebkendőt a kezéről. hogy ellenség vagy. de Micuko nem eresztette. Szóma. – Köszönöm. Te tényleg nagyon szép vagy. Erőt vitt a fiúét szorongató kezébe. és a tekintete megint csak elkalandozott valahova. ő se fogja azt gondolni. Vagy legalábbis nem sok. hogy ebben a mosolyában nem volt semmi rossz szándék. Júicsiró felajánlotta Micukónak. majd odaült Micukóék­ hoz. Júicsiró zavarban volt. Úgy tűnt. de ha megnyugszik. Nem is annyira bólogatott. Micuko felhúzta a szemöldökét. – Ne már. Alig két órát aludt csak. Végig féltem és reszkettem. de most már minden rendben lesz. hogy aludjon ő először. mint inkább a túlzott idegesség miatt remegett. amin Micuko megint jót mulatott. de kimondta: – Én majd megvédelek. majd végül válaszolt: – Minden. Ezúttal egyáltalán nem nézett Micukóra. [Maradt 16 fő] 57 Tadakacu végül Szakamocsi reggel hatos hír­ adójára ébredt. És kigondoljuk. Meg ott van Hatagami is. és eléggé feszengve. amikor beszélt. hogyan szökhetünk meg. Micuko mosolygott. – Ööö. Most egy kicsit ideges. És akkor majd hárman megkeressük a többieket.– Szerencsém volt. ha akadozva is.

így Júicsiró feküdt le. úgyse csinálok semmit. mint Júicsiró és Tadakacu?) És nem ment ki a fe­ jéből az a géppisztolyos illető sem. de az ujját határozottan a ravaszon tar­ totta. Ha netán felbukkanna itt Szugimura Hiroki. hogy a háttal errefelé fekvő Júicsiró alszik. ő csendben szuszogott.de a lány nem egyezett bele. Mintha csak ki akarná mutatni a szándékát. (Egyéb­ ként a híradásból megtudták. hogy el sem bírok aludni – mondta nevetve Júicsi­ ró Micukónak. hogy Micuko ke­ zéről eltűnt az öv. mint egy csecsemő. A jobb kezében lévő revolver csövét most nem irányította Micukóra. az arccsontja felett egy kevés pattanás. (Tényleg. ahol most Micu­ kóék voltak. jó három méter távolságra ült le. Ídzsima Keita. mert Micu­ kónak szándékában állt levetetni. Oda Tosinori. Biztosan elfáradt.) Tadakacu nehezményezte. Az otakuk fizikai állapota soha nem a legjobb. és csendben megszólalt: – Nem kell annyira nézned. Tadakacu fintorgott. A tiltott zónák nem érintették a helyet. majd Tada­ kacuhoz fordult. Nem lett volna nagy gond ugyan. Tadakacu Micukótól balra. de Júicsiró győzködésére valahogy elsi­ mult az ügy. Rövidre vágott haj. Szemben Tadakacuval. Tadakacuval. És a szeme el nem mozdult volna Micukóról. – Én lehet. miért őgyelgett fel-alá egyáltalán? Társakat ke­ resett vajon. – Azt én honnan tudjam? [469] . amikor meglátta. Micuko várt még félórát… Még egyszer megbizonyosodott róla. aki fel-felhorkantgatott. az egésznek lőt­ tek. már mélyen aludt. hogy négy új ember. hátát egy fának támasztva. hogy bár­ melyik pillanatban képes elsütni. de öt perc sem telt belé. Szeto Jutaka és Mimura Sindzsi halt meg. ha rajta marad. Nos… Nem igazán volt lehetősége választani a módszerek között.

Hihihi. Micuko most sem mutatta jelét. Egy darabig Micuko. a bal térdét pedig felhúzta maga elé. de Micuko máshova kalan­ dozott a tekintetével. Micuko elvette szomorkás szemét Tadakacuról. és szinte telje­ sen szabadon hagyta fehér lábát.Tadakacu éles hanghordozására válaszként Júicsiró moco­ rogni kezdett. a hátán nyugtatta a szemét. felsó­ hajtott. – Nagyon félek. Természetesen addig Micuko combjára tapadt a tekintete. Hamarosan visszatért a ko­ rábbi békés álmába. rózsaszín selyem. és megszólította: – Figyelj. de most egy csipetnyi bizonytalanság vegyült a hang­ jába. mintha belefáradt volna a mozdulatlan ülésbe. hogy Tadakacura nézett volna. hogy Tadakacu egész testében egy kis feszültség támadt. és megmozdította a lábát. de nem szólt egy szót sem. Tadakacuval egyetem­ ben. Hatagami? Tadakacu egy kicsit ráncolta a homlokát. Azután lassan Tadakacu felé fordította a fejét. mintha nem venné észre. és úgy tett. Kilóg a bugyim széle is? Szexis. Tadakacu megint felmordul. Így a rakott szoknyája felcsúszott a combján. Egy ideig ebben a pózban maradt. Azért tartalak szemmel. A jobbjával letérdelt a földre. – Te nem félsz. Tadakacu hirtelenében felkapta a fejét. de egy idő múlva kibökte: – Félek hát. hogy észrevette volna. Ezúttal Micuko anélkül. Azt hitte. [470] . csak Micuko arcába bámult. Megfigyelte. Hatagami! – Mi van? Tadakacu láthatóan igyekezett megőrizni félelmet keltő fellé­ pését.

mint a Takigucsi Júicsiróval folytatott idilli párbeszéd során. képtelenség együttműködnünk. annyi az egész. – Ja. Váltogatta arcait: a szűz és a szajha. szép formá­ jú piros ajka széleit megemelve – nem úgy. Hatagami! Micuko visszatért a „gyámoltalan kislány”-arckifejezéshez. – Figyelj csak.– Még mindig nem hiszel nekem. – Ezért… – Megint egyenesen Tadakacura nézett. – Hát. [471] . jó. – Már mondtam. Kicsit nyomaté­ kosan válaszolt: – Ezzel én is így vagyok. De ha nem bízol bennem. Egyenesen a fiúra nézett. de a hangja már jócskán vesztett az éléből. mint akit megbűvöltek. Tadaka­ cu szeme elhomályosodott. Ezúttal a Szóma Micuko-féle egyedülálló ördögi mosolyt alkalmazta. Nem akarok meghalni. – Ezt értem. – De hát most is azt. arckifejezéséről mindennemű ellenségesség és gyanakvás eltűnt. hogy megta­ láljuk a megoldást a szökésre. Micuko visszakapta a tekintetét Tadakacura. mintha elvarázsolták volna. a nappal és az éjszaka. mint egy film címe! – Te-tessék? – Már az előbb is mondtam. – Ne vedd rossz néven – mondta Tadakacu. hogy nem akarok meghalni. de… Micuko elmosolyodott. – Ezért? Mostanra Tadakacu hangjából. Micuko félrehajtotta a fejét. tisztára. igen – bólintott Tadakacu. hogy iszonyúan félek. Húúú. és megkérdezte: – Nem beszélhetnénk egy kicsit? – Beszélni? – húzta össze Tadakacu értetlenkedve a szemöl­ dökét.

ne. Rakott szoknyája lecsúszott a földre. Micuko rátett még egy lapáttal. Anélkül hogy Tadakacu tekintetét elengedte volna.Micuko a szavába vágott. Kótyagos szemmel.. azután megint Micukóhoz fordult. hogy igen. Micuko rögvest lehúzta a cipzárt a szoknyája oldalán. Tadakacu résnyire kinyitotta a száját. – Itt nem tudunk. a bozót szétnyílt. és előrement. Jaj. Júicsiró felé bökött az állával. Viszont. Hatagami. Ezért. és Júicsiró felé bámult mélán. hogy végigmondjam. – Félek. – Jó? – mondta Micuko. Odasé­ tált Tadakacu elé. – Szo-Szóma…! – csúszott ki Tadakacu idegességében félig nyitott száján. akik trikót hordanak a blúz alatt. hanem veled. a pisztoly még mindig nála van. hogy utána jön-e. és fehér combját megvilágította a még tompa reggeli fény. ahogy Tadakacu nyelt egy nagyot. így ezzel már csak a fehérnemű maradt rajta. Hasonlóan az eddigi helyükhöz. Amikor hátranézett. Min­ den azon múlt. Nem viselt olyan lehangoló ruhadarabokat. és levette a matrózblúzát. itt is bokrokkal körbevett kis tér tárult eléjük. [472] . Utána leoldotta a sálat a nyakából. de nemsokára hallani lehe­ tett. Hm? Egy kicsit arrébb. Tadakacu ar­ cába nézett azzal az ördögi mosolyával. és úgy ítél­ te meg. körbepillantott. és felállt. bár talán nem szándékosan. gyagya. és Tadakacu bukkant fel. Nem Takigucsival szeretnék beszélni. Ne kényszeríts már. ahol Júicsi­ ró aludt. még a cipőt is le kell venni. – Hülye. mint más közép­ iskolás lányok. Miután a sportcipőjét is ledobta a lábáról. félrebillentette a fejét. Hallatszott. hogy a Tadakacu háta mögötti bozótos jó lesz. Úgy húsz méterre állt meg Micuko attól a helytől.

rögtön rátapadt. Micuko került alulra. és telt keblét markolászta. Ujjai egy kemény. mint akinek csak most tűnik fel a revolver léte. – Most csinálod először. Újra közelebb ment Micukóhoz. de hangosan csak egy „ááá” hagyta el az ajkát. Ekkor lefeküdtek a fűvel benőtt földre. de a jobb keze a saját alsóneműjében a csípőjé­ nél. Micuko felnézett Tadakacu szemébe. túlzón). és bámulta. ugye? – Semmi közöd hozzá! – mondta Tadakacu. mintha csak most vette volna észre. Erre Tadakacu egész testében megremegett. mintha élvezné (kicsit pornófilmesre véve. Egy idő múlva elengedték egymás ajkát. vékony tárgyat tapintottak ki. azután gyorsan letette egy kicsit távolabb a földre. …Jaj. Tadakacu felemelte a jobb kezét. A mondat végén megremegett a hangja. [473] . Tadakacu jobb kezére pillantott. először csó­ kolózni kell még egy kicsit. Továbbra is úgy tett. A lány mosolyogva nyújtotta ki a kezét. Tadakacu nyaka köré fonta. Óóó. Erre gondolt Micuko. – Azt tedd le oda valahova. – Ááá. viszonylag hátul matatott. Micuko.Tadakacu néhány esetlen lépést tett előre. Tadakacu türelmetlenül a melléhez nyúlt. de amatőr vagy! Hát az ilyesmi csak később jön. Tadakacu a lapátkezével arrébb csúsztatta Micuko melltartóját. Majd a fejét is lehaj­ totta oda. Micuko levegőért kap­ kodva alkalmazkodott. ám amikor Mi­ cuko az ajkát kínálta.

A jobb keze gyűrűsujjával Tadakacu nyakához ért. akarna mondani vala­ mit. A tárgyat a mutató. nem hagyhatom. Tadakacu eszét vesztetten gyömöszölte a mellét. és odanézett. De Tadakacu rövid. hogy végigcsináld. de a seb távol­ ról sem volt elég mély ahhoz. és nagyra nyitott szemmel meredt a földön támaszkodó Micukóra. közvetlenül az arca előtt. így az. Azt a…! Ennek is miért pont most kellett megszólalnia – gondolta Mi­ cuko. Felkárogott egy madár. hogy életveszélyes legyen. amelyeket el tud rejteni a bugyijába. Csupáncsak egy madár károgott. Erre Tadakacu felkapta a fejét. Tadakacu felállt. ugye? Hát. ugatásszerű hangon felkiáltott. Döntő helyzetekben semmi nem ér fel az olyan apró tárgyak­ kal. hogy Tadakacu sze­ me elkerekedett. de Tadakacu látószöge Micuko mellére korlátozó­ dott. Micuko lassan Tadakacu nyaka mellé vonta a jobb kezét. de nem találja a szavakat. Bal kézzel a lány lába közé nyúlt. de attól függetlenül meghúzta a borotvát. a tarkóját mutatva neki. és elhú­ zódott Micukótól. Úgy látszott. Ráadásul… Micuko felől nézve jobb­ ról. ezért nem is bánod. A borotva súrolta a nyakát.és a középső ujja között tartotta. jó kis reflexek! Nem véletlenül baseballozik itt valaki. [474] .Feltehetőleg a mai rossz kislányok már nem használnak ilyen útszéli és filléres holmikat. természetesen… Annak tudható be. de Micuko már régóta szívesen alkalmazta. hogy meglátta Micuko kezében a borotva­ pengét. Hűha. Hatagami. Micuko fel­ sikkantott. De így a végén szép emlékeket szereztél. Bocs. sajna.

és futva nekiindult jobbra a revolver irányába. mint a fejjel előre becsúszás a baseballban. A háta mögött el­ durrant a pisztoly. ezért teljesen nem tudta el­ rejteni. hogy Tadakacu jön utána. Szerencse. hogy Tadakacu fogja meg­ kaparintani a fegyvert.Micuko nem foglalkozott vele. Utol fogja érni. megpördült és feltérdelt. Tadakacu beugrott elé. észrevette. Hallotta. irányt változtatott. Felkapta a pisztolyt a földről. – Szo-Szóma. Hát ezzel a Siroivai Középiskola baseballcsapata is nyugodtan al­ hat. és körbe-körbenézelődött. most Tadakacu játszott. Micuko hátulról bele­ [475] . bocs. hogy még Micuko is hallott róla. amint Micuko rájött. akit a Kölyökligában zseninek nevez­ tek. Alig négy-öt centi­ vel volt csak magasabb a lánynál. Kiért a bozótból. nem? Szóma Micuko egész estés show ja. Ott állt Takigucsi Júicsiró. és a pisztolyt feltartva üvöl­ tött. pe­ dig akkor még másik iskolába járt). Tisztára. (Még jó. – Menj onnan! – Vá-várj már! – Kapkodva szólt. de nem talált. és odafutott hozzá. amit Nanahara Súja végig megtartott az általánosban (Súja. Meghal­ lotta a fegyverdörgést. Micuko már Júicsiró háta mögött állt. Micsoda kiszolgálás. felébredt. hogy nincs meg Tadakacu és Micuko. A beállós pozíciójában. de azért a semminél jobban. talán frissen ébredt fejjel még nem tudta jól átlátni a helyzetet. csupaszon még­ sem lett volna ildomos… Ezt félretéve. Amikor meglátta Micukót. elkerekedett a szeme. – Takigucsi! – Tadakacu megállt. ő pedig befutott a bozótba. hogy még nem vette le a nadrágját. majdnem meztelen vagyok. Ez termé­ szetes. felpattant. mi tör… Amikor Hatagami Tadakacu előbukkant a kettényílt bozót­ ban. Nem felej­ tett el elkámpicsorodott arcot vágni hozzá. reggel van?) – Takigucsi! – kiáltott Micuko. Ja. annyira híres volt.

(Felülmúlhatatlanul aranyosan. Takigucsi! Té-tényleg. – Borotvával vágott meg! Júicsiró elfordította a fejét. Tadakacu arca a méregtől sötétvörösre változott. de Júicsiró meg sem rezdült rá. Ezzel az arccal kiáltott. – Add ide nekem azt a pisztolyt! Azután megnézzük. [476] . Rettegőn. hogy melyikőtök hazudik. Ő a fejét rázta. és le akart lőni… A borotvát már rég elhajította a bozótba. nézz ide! Szabad bal keze ujjaival a nyakára mutatott. segíts! Tadakacu arca megnyúlt. Takigucsi. – Én… na most én nem tudom. csak kinyújtotta elé a jobb kezét. Most jön a kis ártatlanka jelenete. Attól meg… Hatagami megharagudott. – Nem ez. – Menj arrébb. nem így volt. – Lelövöm. Takigucsi! – kiáltotta. Még ha lemeztelení­ tenék is. A keskeny sebet épp csak befutotta a vér.kapaszkodott a vállába. nem igaz! Hatagami engem… meg akart… Azzal a pisztollyal fenyegetett. és alulöltözött testét odanyomta hoz­ zá.) – Kétségbeesésemben belekarmoltam. – Várj! – próbált valahogyan nyugodt hangot előszedni Júi­ csiró. és a szeme sarkából Micukóra né­ zett. – Hogyhogy?! – hördült fel Tadakacu mérgesen. Tadakacu grimaszolt. hogy végigmotozzák (bár már most is szinte mezte­ len). melyikőtök hazudik. elkeseredett arckifejezése volt. nem találnak bizonyítékot. mint aki nem akar hinni a fülének. Már-már sírásba forduló. – Mi történt? – Szóma meg akart ölni! Megmondtam előre! Micuko Júicsiró háta mögül erőtlen hangon szólt: – Nem.

Júicsiró a szemével végigkövette a cső meghosszabbított vo­ nalát.– Nincs időnk ilyesmivel pepecselni! Téged is. Ám egy kis idő múlva akkorát sóhajtott. – Én soha nem tennék olyat. Takigucsi. Ugyanaz a mutatvány volt. hogy a válla is vele mozdult. és megdöntötte a testét. Csak az a kérdés. Kétszer. és visszakapta a tekintetét Micukóra. Segíts rajtam. Tadakacu arca megint grimaszba fordult. A ravasz védőjénél fogva megperdítette. Hatagami! Hacsak nem te voltál az. Micuko szeme nagyra nyílt. ami­ kor Júicsiró megfogja a pisztolyt. ha nem intézzük el most! – De borzasztó – kezdett sírni Micuko. Csakhogy. aki hazudik. Tőle már nem lesz olyan nehéz elszedni. milyen módszert alkalmaz­ zon. majd leeresztette a pisztolyt. Azzal egy időben a jobb lábára térdelt. Azzal. téged is meg fog ölni. Dörrenés. [477] . A pisz­ toly csöve Júicsiró bal válla mellett egyenesen Micukóra irá­ nyult. Micuko természetesen még megőrizte a sírásba hajló arckife­ jezését. a fegyver újra megfordult Tadakacu kezében. és a markolatával előre lemondón nyúj­ totta oda Júicsirónak. Mint egy bűvésztrükk­ nél. Júicsiró bólintott és előrelépett. amit Szugimura Hiroki mutatott be Micukónak a Colt Governmenttel. Júicsiró kitartóan tartotta előre a kezét. Ezt megszívtam… Tadakacu azon melegében meghúzta a ravaszt. hogy eltávolodott Júicsiró hátától. de a szeme felcsillant. segíts! – szorongatta Júicsiró vállát. az egész teste szabadon maradt. Az lesz a döntő pillanat. – Add ide.

Eltorzult orrához hasonlóan. Na. ezúttal megint az orra feletti részt vette célba. Forogva repült a levegőben. most a homlokára célozva. A szeme félig kiugrott. Abban a pillanatban. és kiejtette a fegyvert a kezéből. Eldobta. a következő középre megy! Ettől az ütéstől fröcskölni kezdett a vér Tadakacu orrából. Még egy csapás. Az orrporca eltört. az ezer csapás! Na most figyelj.Micuko szeme előtt. Tadakacu megszédült. Azután odasétált a hason fekvő Júicsiróhoz. Megvédte Micukót. [478] . és ott helyben elesett. A fű között vér tört utat magának Júicsiró teste alatt. és lendületből. banán alakú pengéjével gyönyörűen belehasított Tadakacu jobb vállába. Micuko érezte az ütőn keresztül. odafu­ tott Tadakacuhoz. és néhány fogat magával rántva leesett az állkapcsa. teljes erővel megsuhintotta a jobb vállát szorongatva támolygó fiú feje felé. mire ő feljaj­ dult. és sprintelni kezdett. Mögötte pedig Tadakacu kétségbeesett arcát látta. Micuko azonnal lesújtott újra. és már nem élt. Micuko eldobta az ütőt. és a teste mellett mindkét keze ökölbe szorult. tessék! Itt a jól ismert ütőd. Szóma Micuko speciális tréningje. és felvette a revolvert a bal oldalán. a fülé­ ből is széles vérpatak ömlött. Micuko késlekedés nélkül felkapta most a baseballütőt. mint egy lassított felvétel. Tadakacu egész arcát vér borította. Meg vagy elégedve? Az ütő vége telibe találta Tadakacu fejét. Micuko leengedte a baseballütőt. Tadakacu homloka behorpadt. Átugrotta a hasára esett Júicsirót. Júicsiró teste kezdett lehanyatlani. amelyet Júicsiró al­ váskor maga mellé tett. Akkor már Micuko kezében volt a sarló.

hogy még lélegzik. és észrevette. és a fekete anyag beszívta a kibugyogó vért. Elmenekült. mintha a szívveréséhez igazíta­ ná. Én. Az egyenruhája bal mellén és oldalán egy-egy luk tátongott. Valószínűleg kilyukadt a tüde­ je. hogy Micukót is már csak homályosan látja. én már nem tu-tudok meg-mo-mozdul-ni… A szája szélén vérhab tört elő. a magyarázat nem volt éppen logikus. – Szo-Szóma… – mondta. ütemesen. Aprókat lélegzett. – Nem sé-sérül­ tél m-meg? – Nem… – bólintott Micuko. – Hata-Hatagami…? Micuko megrázta a fejét. és homályban hagyta a problémát. Erre Júicsiró felnyögött. [479] . ? – A két szeme nem egy helyre fókuszált. Kis gondolkodás után úgy helyezkedett. Júicsiró tekintete egy kis bolyongás után Micuko arcára sze­ geződött. Micuko átkarolta a fiú felsőtestét. hogy Tadakacu vagy Micuko hazudott-e. Odahajolt.Micuko odatérdelt mellé. Mivel Tadakacu mindenekelőtt Micukót akarta megölni. majd a vállánál fogva a hátára for­ dította. mert alig látha­ tóan bólintott. – Ne h-hara-gudj. hogy meglőtt téged. – Megijedt. Júicsiró mintha mosolygott volna. Lehet. hogy Júicsiró ne lát­ hassa Tadakacu holttestét. én már nem tu-tudlak me-megvédeni. de Júi­ csiró agya már nem foroghatott tökéletesen. Azután hozzátette: – Megmen­ tettél. és kábultan kinyitotta a szemet. – I-igen.

Mielőtt Micuko ráillesztette volna az ajkát Júicsiróéra. amely már nem látott semmit. – Én már. behunyta a szemét. Micuko rámosolygott. Örültem neked.. Júicsiró élettelen ajkára tette a sajátját. [Maradt 14 fő] 58 Nanahara Súja (fiúk. azután még egyszer átölelte a fiú testét.) hirtelen felébredt. 15. Természetesen még meleg volt. a fiú szeme megrebbent egy pillanatra. Három tompa puffanás hallatszott. és Júicsiró szeme nagyra nyílt. Dús fe­ kete haja ráhullott Júicsiró mellére. Előrehajolt. halott volt. Ez nem olyan volt ám. mintha nehéz lenne elszakadnia tőle. Puha és meleg. de rögtön újra lecsukódott. – Nagyszerű voltál. és valószínűleg nem is sejtve. A nap sugarai végre eljutottak az északi hegy nyugati lejtőjé­ re is. hogy mi történt. Nem foglak elfelejteni. és még egyszer. szívből adott csók volt. Véríze volt ugyan. – Sa-sa-sajnálom – mondta. Csak ennyit mondott. hogy Jú­ icsiró rohamosan táguló pupillájához érjenek. szemét Micukón nyugtatva. Belenézett a szemébe.– Tudom – mondta Micuko. és megölelte. Elvette a száját. mint az imént Tadakacunak adott szajhacsók. [480] . és a vége összemázoló­ dott a sebből kijövő vértől. de akkor is. És akkor már. Micuko lassan elvette a füstölgő csövű revolvert Júicsiró ha­ sától. De ezeket a sugarakat Micuko feje akadályozta meg. – Tudom. Júicsiró kábultan megint kinyitotta a szemét.

tornaórájuk le­ hetett. Az ott az udvaron torna­ óra? Az órájára nézett. Felállt. Gyor­ san felült. szoftballoztak. Mindenestül. Itt szokott időnként szunyókálni ebédszünetben vagy az ellógott órák alatt. Okazaki Kazuko is [481] . Csurom vizes lett a keze. friss zöld fűvel keretezve. le­ söpörte őket. Már elkezdődtek a délutáni órák. Súja a kert szélén elterülő füves részen feküdt. Most tudatosult benne csak igazán. és futva indult az is­ kola felé. – futás közben megnézte az óráján – csütörtök van. Sehol egy sérülés. és rekedt kiáltások hallatszottak felő­ lük. a Siroivai Középiskola megszokott épületét. Akkor meglátta a körülötte burjánzó füvön túl. Álom volt. Ezt a tárgyat szerette is. Ma… ma.A kék ég tárult a szeme elé. Az egyenruhájára fűdarabkák tapadtak. Az egész álom volt. meg a jegyei sem voltak rosszak belőle. Megrázta még mindig kába fejét. a kellemes napsütésben. Ettől egy kicsit meg­ nyugodott. most is iszonyúan megizzadt. Álom. Az udvaron néhányan tornaruhában voltak. így az irodalom-tanárnő. amikor rosszat álmodott. A csütörtök délutáni első óra irodalom. Elaludta! Súja sietve kikászálódott a füves részről. és végignézett saját magán. ahogy megtörölte a nya­ kát. A feje fölött egy datolyapálma terjesztette ki nagy leveleit. Mint máskor is. Milyen… milyen borzalmas álom volt! Még hogy öldöklés! Még hogy őket választották volna ki a Programra?! Akkor hirtelen ráeszmélt valamire.

. A szavak ugyan­ olyan fontosak voltak számára. engem azonfelül is érdekelt egy kicsit. Jegyek. Micsoda hülyeség. mintha a lányok. Szelídek és kedvesek. Na tessék. hogy Jositoki él. másrészt viszont szigorúak és erőteljesek. Gondolatai ellenére érezte. Igen. hogy Noriko Kuninobu Jositokinak tetszik. hogy ebben a nagy boldogságá­ ban a szája mosolyra fordul. mint a zene. és ugyan hülyén érezte magát miatta. a sorok között Súja rálelt a neki tetsző kifejezésekre. mióta nevezem én őt csak az utónevén? Pofátlan vagyok… Szóval Noriko-szannal voltunk együtt az álmomban? Úgy rémlett. Ezek a szavak. és most felejtsük el. és gyönyörű verseket írt. hogy az álmában megvolt ennek a maga magyarázata… Akkor ez azt jelenti. Ekkor újra eszébe jutott. nagy veszekedés lesz ebből Jositokival. [482] . Irodalom.elég jó véleménnyel volt róla. Hát. Illetve Noriko-szannal. Tantárgy. Az az egy biztos. A dalszövegekről pedig. hogy kedvelem a verseit? Ajaj. Tényleg szerette az irodalmat. mint Sújának. egy az egyben szavakká váltak volna. de futás közben majdnem elsírta magát a megkönnyebbüléstől. aki nagy gyötrődések árán eszkábálta a szövegeket a saját szer­ zeményű számaihoz. hogy Súját legalábbis megragadták. Mert a rock sem nélkülözheti a szöveget. Nakagava Noriko volt iroda­ lomból a legjobb az osztályban. Hiába voltak telis-tele a tan­ könyvben szereplő novellák és esszék a Köztársaságot dicsőí­ tő szlogenekkel és vacak „izmusok” hitvallásaival. hogy ilyen eszement álmot látok! Ebben az idióta álomban miért Norikóval. én sem vagyok sem­ mi. Sokkal találóbb és szebb kifejezései voltak. ahogy Súja úgy ál­ talánosságban elképzeli őket. Okazaki tanárnő. Még hogy Jositoki meghalt. sorakoz­ tak fel a fejében. Talán megússza egy bocsánat­ kéréssel. mint régen látott kedves ismerősök.

Levette a szemét Hajasida tanár úr holttestéről. Egy pillanatra megállt az ajtó előtt.Mentek az órák. Szeto Jutakáék arról fognak pusmogni. Oké. ami­ kor belépett. Ahol a fejének kellett volna lennie. jobbra fordult a folyosón. Felért a másodikra. És… Hiányzott a feje. A 3/b osztályterme a máso­ dikon van. Átható szag terjengett. hogy pont ővele történik ilyen. hogy a katedrán fekszik valaki. milyen in­ dokot mond majd Okazaki tanárnőnek. elszédült. Rosszul lett. Ezért pihent egy kicsit. ahogy ő a fejét vakarja. Felsietett a lépcsőn. Egy kis égés nem árt. amikor fel akart állni – ez jobb. [483] . jó lesz ez így. hogy az osztálytársai egytől egyig az asztalukra borultak. egy vér­ rög képződött. és… Nem. Felkapta a fejét. de az arcán látni lehet majd. Hajasida Ma­ szao tanár úr. ami­ kor az orrát megütötte valami gyanús szag. ezért néma csend fogadta az iskolában. Szugimura Hiroki pedig karba tett kézzel ül. Vajon elhiszi majd neki. Az osztályfőnökük. aki majd kicsattan az egészségtől? Jositoki nagyot ránt majd a vállán. és a terem másik része felé fordult. És Nori­ ko rámosolyog. A második te­ rem az osztályuké. hogy jól szórakozik a dolgon. hogy biztos elaludt. Székek és asztalok sorakoztak. Mimura Sindzsi az orra hegyét vakargat­ va néz rá. Egész testére kivetítette a bűnbánatot. Felrántotta az ajtót. és kigondolta. A katedra felé fordulva tisztelettudón fejet akart hajtani. Ahogy szoktak. Kettesével vette a fokokat. Azt vette észre először. Nem a megszokott rend szerint való volt viszont az. És… A padlót vér borította. és elkezdte kihúzni az ajtót. vele. Okazaki tanárnő… Nem Okazaki tanárnő volt. A szemüvegkeretének csak a fele hevert ott.

A szájába pedig egy vastag nyelű ár vagy mi volt beleszúrva. Súja szeme megakadt valamin. és a padló felé nézett… [484] . Felüvöltött. mint egy antenna. és odafutott Kuninobu Jositoki padjához.Egy pillanatig dermedten állt. majd gyorsan odanyúlt a hoz­ zá legközelebb ülő Tendó Majumihoz és észrevette. mint egy túlérett gyümölcs. Kuramoto Jódzsi fejéből egy sarló állt ki. A Harmadikat. aki egy másik iskolából érkezett – melléből egy tövig beszúrt kés állt ki. Motobucsi Kjóicsi hasa olyan volt. Megrázta Niida Kazusi testét. Jahagi Josiminak hiányzott a fél feje. hogy egy ezüstszínű nyílvessző áll ki a hátából. mint egy megkez­ dett dinnye. mire Josito­ ki feje hátrafelé konyult. és tátott szájából kilógó nyelve akkora volt. Mimura Sindzsit szitává lőtték. A test félre­ dőlt. és az arca két fele elcsúszott. A szemét félig lehunyta. Csodálkozó szeme a plafonra me­ redt. és mindegyik­ ben egy-egy vérvirág bontott szirmot. olyan volt. Az egyenruhája hátán három nagy lyuk tátongott. mint egy kettészedett földimogyoró. Felkarolta. Zavarodottan körbenézett. Jositoki…! Súja felkiáltott. mint egy kolbászgyár szemetese. Ogava Szakura feje megrepedt. mint egy tengeri uborka. Óki Tacumicsi fejében egy fej­ sze volt. Kavada Sógo – a rossz hírű antiszociális fiú. és csurom vér volt. Mindenki elterült a padon. arccal Súja felé fordult. Súja továbblépett. Szoknyája aljáról pedig vér csöpögött a földre. Simizu Hirono arca sötétvörösen felpuffadt. Etó Megumi torkát elvágták. A hegye kijött a hasán. vagy félig leesett a földre. Hatagami Tadakacu arca péppé volt verve. Egyszóval mindannyian… meghaltak. Súját kirázta a hideg. Kazusi szeme vörös üreggé változott. és a matrózblúztól le a szoknyájáig. vér és zselés tojásfehérjeszerűség keveréke csurgott belőle.

) mo­ solyog rá csendesen. jobbra. [Maradt 14 fő] 59 Súja fel akart pattanni. Ucumi Jukie (lányok. és kitátotta a száját. Az egyensúlyérzéke (rájött. [485] . de végigjáratta a szemét a kézfejtől a karon át a vállig. fonott copfos osztálytitkár. Hátrahagyva a matrózblúzos testet. Noriko a padjára borult. Feltűnt neki rendszertelen légzése. Puff. Valaki óvatosan megérintette a mellkasát. hogy kiáltás tör fel a hasa mélyéből. Hirtelen valami fehér került a látómezejébe. és meglátta. Közvetlenül Jositoki mögött ült. Súja erre nagyot nyelt. megmen­ tesz. és továbbgurult a vértócsában. hogy a teste a földhöz képest víz­ szintesen helyezkedik el) és a látvány összekapcsolásával végre rájött. hogy szépen kisimított lepedővel borított puha ágyon fek­ szik. hogy a matrózblú­ zos. így gyorsan visszafeküdt. Azt mondtad. leszakadt a feje. Valamiért a padok a holttestekkel együtt forogni kezdtek. A látótere szélénél. Nanahara. Súja odafutott hozzá. Abban a pillanatban a teste különböző részeibe erős fájdalom nyi­ lallt. Meghaltam. hogy magadhoz tértél! – mondta Jukie. Pedig szerettelek. 2. és felkarolta. Nagyon szerettelek. Kis híján meg­ őrült. és Nakagava Noriko padja felé tekin­ tett. le­ koppant a földre. még egy neonlámpa is volt. Akkor jött rá. közben Súja végre felfedezte Norikót. – Jaj de jó. így igazán észrevehette volna hamarabb is. majd mél­ tatlankodó szemmel felnézett Sújára. Súja nem tudta levenni a szemét Noriko fejéről. hogy az a plafon.Nem látott semmit. Két kezét a halántékára szorította. Érezte.

Nakagava Noriko? Kavada Sógo? Súja nagyot nyelt. be­ csukva. titkár. Mindenekelőtt. és most aztán igazándiból felébredt. Az emlékei egyszeriben összeil­ lesztődtek a jelennel. De… ez itt… micsoda egyálta­ lán? – Furcsa – mondta Súja. majd előbb elmosolyodott. Jukie mögött még egy ágy. csak forgatta a fejét kör­ be-körbe. de azonkívül más berendezés lényegében nem is volt benne. Ebből legalább megtudta. Feje fölött egy ablak lehet. Meg kellett valamit kérdeznie. A kerete eléggé régimódi. Kicsike szoba volt. minden rendben? Sújának nem tellett rendes válaszra. mire eddig eljutott a mondandójában. hogy bejelentkeztem volna veled egy szállodába. – Nem szabad. A Fényből ítélve kint felhős lehet az ég. hogy a lábánál van az ajtó. – Noriko. és kuncogni kezdett. Az ágya mellett közvetlenül bal­ ra olcsó tapétával bevont fal. – Tipikus Nanahara. Nanahara. Már… lássuk csak – meg­ nézte az óráját a bal csuklóján – tizenhárom órája. Tizenhárom órája? Tizenhárom órája. – Nem emlékszem. jobbra pedig. Él­ nek még? Jukie kissé csodálkozva nézett Sújára. mert tompán besüt rajta a fény. ne erőltesd meg magad! Súlyosan megsebe­ sültél… Nagyon rosszat álmodhattál. Súja még félig kábult volt. Azután Súja arcát vizsgálgatva hozzátette: – Egyfolytában aludtál. hogy van hangja.Jukie megint hozzáért a mellkasához. és kitölti a szobát. Megnyugtattál. de Jukie megkönnyebbülten sóhaj­ tott. aztán válaszolt: [486] . és a bársonyos takarót felhúzta a nyakáig. A takarón át látta. Tizenhárom órával ez­ előtt én… Súja elkerekítette a szemét.

Az előbb volt a déli híradó. ha téged nem szá­ mítunk. – Megtámadott minket. de egyikük neve sem szerepelt ben­ ne. Egészen belevetette magát a játékba. Azután megkérdezte: – Kirijama sebzett meg téged? Súja bólintott. Kiri­ jama… Súja erre megint felnézett Jukiére. Kirijama az! – A hangjába zaklatottság vegyült. amely kicsúszott a takaró alól. Az arckifejezését látva Ju­ kie megkérdezte: – Mi baj? Nem bízol bennük? Kiben? Egyikükben sem? [487] . és elvesztette szem elől Norikóékat. nagyon veszélyes! Jukie megfogta Súja jobb kezét. – Hol vagyunk? Egyedül vagy. majd folytatta: – Itt biztonságban vagy. Ne aggódj.– Noriko is… Kavada is épségben vannak szerintem. Súja nagyot sóhajtott. – Nyugodj meg. Hatan vagyunk. Súja a homlokát ráncolta. És Szakaki Júko. – Tényleg? Jukie bólintott. mindannyian jó ba­ rátnőim. Noriko és Kavada el tudott menekülni. Hatan? – Kik azok? – Nakagava Juka természetesen – kezdte Jukie annak a len­ dületes lánynak a nevével. – Kirijama. Folytatta: – Noda Szatomi és Macui Csiszato. Kirijama őt követte. Súja megnyalta egy kicsit az ajkát. akinek a vezetékneve megegyezik Norikóéval. A többiek őrt állnak. Ta­ nizava Haruka. titkár? Vigyázni kell.

Még mindig volt mit kérdeznie. Egy térképet és egy osztálynévsort.– Nem az… – rázta Súja a fejét. hogyan tudtak így össze­ gyűlni? Jukie boldogan mosolygott. – A te barátaidban. Nehéz volt elhinni. Észrevette. Hatagami és Mimura. hogy ezt mondtad. Jukie végigpillantott rajtuk. Erre már Súja is mosolygott. El­ szalasztott három híradót. De hat lány. meg Hatagami Tadaka­ cu miatt is. de rögtön érezte is. Mimura Sindzsi. Ismerős volt a hajtása és a rajta lévő sárfoltok. ráadásul mind barátok. ma hatkor és dél­ ben? A három híradóban? Haltak meg mások is? Jukie összeszorította a száját. egy hat. Szeto. megbízom. – Örülök. Súja eltátotta a száját. Oda. hogy történjék bármi. Jukie némán bólintott. ahogy az it­ teni iskolában nyugalomra intette őt. de… – Mimura… A Harmadik. Sindzsi ravaszkás mosolya jutott csak eszébe. Aztán Ídzsima. és tíznél alig maradtak többen. és megszorította Súja kezét. rájött.és egy tizenkét órásat. és a mellette lévő kis polcról kézbe vette a papírokat. halott volt. akivel régen együtt játszott a Kölyökligában. egy nulla-. Megkérdezte: – Ki… halt meg? Én szóval tegnap éjfélkor. hogy ez a saját egyenruhája zsebéből került elő. [488] . Persze azért is. titkár. hogy furcsamód annyira nem ütötte szíven. és megszólalt: – Simizu. Sindzsi nem halhat meg. Úgy volt vele. Valószínűleg. Meg az a komoly kifejezés az arcán. hogy a mo­ soly eltűnik az arcáról. Takigucsi. Hoz­ zászokott. mert a játék ment to­ vább.

Aki őrt állt. és összeszo­ rult a szíve. Nanahara. – Lehet… Éjjel tizenkettőkor még élt Sindzsi. – Éjjel – fűzte hozzá Jukie – egy iszonyúan nagy robbanást le­ hetett hallani. Lehet. Lehet. Jukie odanyújtotta neki az osztálynévsort és a térképet. amikor átvette tőle. igen. végül is barátok. ahogy Jukie mondja. hogy az volt az. azt mondta. – A tiéd. „Ahol a rockról beszélgettünk. Kirijama kézigránátot használt. Nem arra gondolsz? – Hát… Ja. – Mimurának… hánykor mondták be a nevét? – Reggel – válaszolta Jukie. – Hmm.A Siroivai Középiskola védőzsenijének. És lehet. Mielőtt megkérdezhette volna. És lövések hangját is. hogy együtt voltak. amelyeket Kirijama Kazuo dobott rájuk. De nem azokról beszélek. Azok a tizenegy utániak. de sokkal nagyobbat szólt. mint a tizenegy kö­ rüliek.” Az a hely… A sziget nyugati szélén fekvő. – Robbanás? Sújának eszébe jutottak a kézigránátok. a Harmadiknak nem láthatjuk többé a játékát… Ez járt csak a fejében. hogy téged behoztunk ide. Éjfél után. Tényleg. tengerparthoz kö­ zeli C3-as zóna. Sokkal. néhány más mezővel együtt ferde ceruzavo­ [489] . Súja összecsücsörítette a száját. Ez azután volt. hogy félbema­ radt a beszélgetésnek a leglényegesebb szála. Eszébe jutott. hogy együtt volt Szeto Jutakávai és Ídzsima Keitá­ val. ott van még a tiltott zónák problémája is. Kinyitotta a térképet. hogy hol van­ nak most. gondolta Súja. A térképet is bejelöltem. – Ídzsimáét és Szetóét is reggel. a sziget közepe táján kivilá­ gosodott az ég.

– Világítótorony? – Igen. gondolta. A sziget északkeleti végében. be van kötözve (az érzésből ítélve a golyó a lapockájába ment. Súja megnézte újra a térképet. Súja összeszorította a száját. csak a hideg fut­ kosott rajta egyfolytában. Körülötte még szinte nem volt tiltott terület. se Kavada nincs már ott..nalakkal volt átsatírozva. aztán felnézett az ablakra. – És te meg tegnap este. 11”. és ott is maradt). Mivel pedig nincs egyedül. Súlyo­ san megsérültél. Mindenekelőtt infor­ mációk kellenek. Ott a jele a térképen. Persze ez csak akkor igaz – tért vissza a gondolatmenete a normális kerékvágásba –. hogy a felsőteste meztelen. aki fölöslegesen erőlteti az agyát. Nem halhattak meg. hogy álmában Jositoki és Sindzsi holtteste mellett Kavadáét és Norikóét is látta. A torony előtt egy szakadék van. At­ tól fogva. Se Noriko. hogy lesz valami módja. Már semmit nem értett. viszont eszébe jutott. Életben kell lenniük! Most muszáj hinnie ebben. Csupa vér voltál. tiltottá vált. ahol baromira fáj. De hogyan fog egyáltalán csatlakozni hozzájuk? A mellére borította a térképet. Az őrünk talált rád… Aztán behoztunk. hogy elkezdődött. lehet. Felnézett Jukiéra. a C10-es zónában volt. – Hol vagyunk most egyáltalán. nem éled túl. „23. Sújának ekkor tűnt csak fel. A világítótorony. Azt hittem. ahogy Jukie mondta. – Ez a világítótorony. [490] . hogy ma délelőtt tizenegy órakor. amíg Súja aludt. és a bal vállának az a része. mi végig itt voltunk. titkár? Hogy kerültem ebbe az ágyba? Jukie bólintott. a sziget északkeleti kiszögellésén. ha déltől mostanáig nem haltak meg. on­ nan estél le. Ilyen körülmények között hü­ lye. Ami természetesen annyit jelent. Rajta a pontos jelzés. de.

és ott is érezte a kötést. a Kölyökliga edzésén. Súja füttyentett. már akkor ilyen volt. Annyira véres voltál. Visszatette a takarót. Nem értek hozzá. Azt hittem. vagy az ínt kaphatta el. és megállapította. az álta­ lános iskola tornatermében. a hely­ használaton alkudoztak a lány röplabdaklubbal. (Ez súlyos sérülés lehet. amelyen a víz szépen elő volt készítve. Tényleg. – Tetszett. de vagy a csontot.) Aztán a bal könyöke felett. Persze most nem a legalkalmasabb az idő elmerülni az emlé­ kekben. vérátömlesztésre lenne szükséged. – Bocs. Éppen szomjas volt. Talán ke­ resztülment rajta a lövedék. hogy alaposan be van kötözve. egyszer mondta is Jositokinak. – Semmi baj – mosolygott Jukie. azt hiszem. de nem volt jobb ötletem. Még le is vetkőztethettelek. hogy egy fiú tes­ téhez nyúlhatok. meg a tű és a cérna is a varrókészletből volt. felemelte kissé a takarót. – Aha – bólintott Jukie. és megjegyezte: – Elláttátok a sebeimet. mert lényegében nem bírja mozgatni. [491] . A válladon lévőben. Tessék – nyújtott át Jukie egy bögre vizet. másrészt pedig az ilyesfajta jóleső beszólások is jellemzők voltak az osztálytitkárra. Egyfelől a gyors észjárás és a rendkívüli figyelmesség. hogy ennyi gondot okoztam. amikor egyszer egy esős napon. igen. benne maradt a golyó. ezért elég gáz. hogy „Egész jó nő az Ucumi a kettes csoportból. – Volt itt egy elsősegélycsomag. Ügyetlenül megmozdította ép jobb kezét. – Ja. talán.) Ezenfelül pedig a bal oldalán keresztülment egy lövedék. Né­ melyik sebedet összevarrtam. Súja felől nézve holt térben volt egy kis polc.A nyaka jobb fele – közvetlenül a nyakörv alatt – is égetett. (Itt valószínűleg csak súrolta a golyó. És tényleg. Erre Súja is nevetett egy kicsit. de belső szer­ vet nem ért. Tétszenek nekem az olyan pörgős csajok”.

illetve jó nő. Lévén. – Hálás lehetsz. hogy az osztálytitkár több-kevesebb jelen­ tőséget tulajdonított az általános iskolai tornatermi eset óta tartó „kapcsolatuknak”? De Súja visszatért előbbi sejtéséhez. hogy engem behozza­ tok ide. Ilyenkor nem lehet nemet mondani. hogy jó csaj vagy… Átvette. hogy én vagyok a főnök. – Ühüm – bólintott Súja. Jukie a fejét rázta. aztán megint kérdezett. Bármi megteszi. már talán most is az vagy. Nem is. aki nem akart beleegyezni? – Még jó. Biztos jó feleség lesz belőled. titkár. – Ne haragudj. és huncutul nevetett. [492] . mindenki össze van zavarodva. hogy fáradnod kell miattam – nyújtotta vissza a poharat –. Jukie bólintott. – Rólad volt szó. – De jó. felemelte a fejét. akkor azt is kérek szépen. de mindet megitta. És ha van valami fájdalomcsillapító. hogy mindenki beleegyezett. Lehettem volna ellenség is. Hozok. és ivott. de még rengeteget meg bírnék inni. ha akarták. Súja megtörölte a száját. mert fájt a seb a nyakán.Jellemző rád. Ez azt jelenti tehát. – Ne vedd rossz néven. ha nem. és megint mosolygott. – Ez azt jelenti tehát. hogy volt azért olyan is. fintorgott. Amikor kortyolt. – De én meggyőztem őket. Csak hogy megnyugodjak egy kicsit. – Jó. Meg hát… Belenézett Súja szemébe. Ilyen helyzetben… – Jukie lesütötte a szemét. Vagyis igazából már elég régóta úgy gondolom. – Jukie felemelte a fejét. – A szemük előtt haldoklott egy ember. mindenkit rávettem. – Azt tudom.

Köszönöm. mégsem lehetett így. Most mit tegyek. hogy hamarosan meghalhatnak (illetve. Sőt eleve nem tudott volna megbízni Sújában. akit „kicsit” szeretett az általános is­ kola tornatermének sarkában valaha váltott párbeszéd óta. hogy a hír. eb­ ben az istenverte Programban még nem fordult elő. Jukie tovább beszélt: – Mihez kezdtem volna. ilyen körülmények között előfordulhat. – Igen. Szabad nekem ennyire jó csávónak lennem? Persze ez a lelkiállapot fakadhat az összezártságból is. Együtt volta­ tok? Lehetséges? Súja bólintott. „minket”. tudod miért? Mélyen Jukie könnyes szemébe nézve Súja lassan bólintott. ha te meghalsz? Közben már elsírta magát. meg fogsz halni. nem tudta volna a barátai tiltakozása ellenére megmenteni. [493] . hogy meghaljanak. – Tudod te. na igen. a játékszabály szerint elkerülhetetlen. hogy va­ laki is életben maradjon a győztesen kívül). Ilyen feltételek mellett. Azt mondtad. Azt hittem. sőt egyre keve­ sebben vannak életben. Vajon miért? Jukie egyenesen ránézett és folytatta: – Aggódtam miattad. Hacsak nem szerette őt tényleg. „halálosan” szeretett fiává váljon. Jukie megtörölgette a szemét a jobb tenyerével.Súja bólintani akart. hogy Jukie imént még ne­ vető szemébe könnyek gyűltek. azután kez­ dett beszélni: – Meséld csak el! Az előbb elkezdtél valamit Norikóval és Ka­ vadával kapcsolatban. de észrevette. mit jelent ez? Hogy miért akartalak mindenáron megmenteni. Azután kezdett gondolkodni. Nem. Súja meglepetten nézett vissza rá.

– Komolyan? Tényleg? Hogyan? Itt Súja elakadt. – Megmeneküljünk? Súja nagyot bólintott. Kavada csak ki akarja használni őket. ahogy Kavada maga is többször mondta Sújáéknak. hogy Noriko lázas lett. Tudja. Elmesélte. Neki kö­ szönhetően maradhattunk Norikóval mostanáig életben. Ha belegondol. titkár. hogyan lehet megszökni innen. Hogy az induláskor megtámadta Akamacu Josio. hiszen ő nem volt ott velük. de kétséges volt. hogy menet közben megtámadta őket Kirijama Kazuo. Jukie szeme elkerekedett a csodálkozástól.Jukie összeráncolta a szemöldökét. Súja mégis úgy döntött. hogy a legvégéig nem árulhatja el. Jukie elhiszi-e neki. és nem csak erről van szó. Hogy Hiroki azt mondta. és attól fogva már hárman voltak. és elmondta. hogy arra gondol majd. de… komolyan együtt voltatok Kava­ dával? Súja megértette. Lehet. – Noriko még rendben. de Kavada megmentette. és aztán Szugimura Hirokiról is. Ja. hogy Kavada a tavalyi Program túlélője. és utána majdnem lelőtte őt Mot­ obucsi Kjóicsi. hogy ha elmeséli. Kavada azt mondta. – Fellelkesülve folytatta: – El is felejtettem: van rá mód. Szóma Micukóval vigyázni kell. hogy meg kellett küzdenie Óki Tacumicsivel. [494] . elmagyarázza az elejéről. És. és azután végig együtt maradtak Norikóval. Beszélt a szökésről is. Biz­ tos. mire utal Jukie. Megmentett engem. semmi alapja nem volt a történetnek. hogy megmeneküljünk. és hogy mentek el a rendelőig. – Kavada nem rossz ember. Persze ő bízott Kavadában. – Kavada segít. hogy most is vigyáz Norikóra.

– Baleset volt. hogy még valamit elfelejtett megkérdezni. Aztán megszólítottam a többieket. Annyit biztos megér. De szerintem megbírhatunk benne. – És? – Semmi – rázta Jukie a fejét. Súja egy darabig Jukiét nézte. – Nem szép. de nem rossz ember. – Mit akartatok csinálni? Jukie vállat rántott. Jukie az ujját a szája elé tette. ha itt várakozunk. hogy ezt mondom. ugye? – Igen. de őszintén szólva így hirtelen ne­ héz elhinni Kavadának. Miután válaszolt. hogy miért kérdezett rá Jukie Tacumicsire. hogy van mód a menekülésre. – Ti hogy találtátok meg egymást? Mind a hatan? – Ja – bólintott Jukie. Nem tudom jól elmagyarázni. Illetve azt nehéz elhinni. és inkább rátért a Jukie által felvetett kérdésre. ezért ejtette. de nem tartotta olyan fontosnak. Más lehetőségünk úgysincs. Ekkor Sújának eszébe jutott. ha ezt gondolod. Súja csodálkozott. és rögtön témát váltott. [495] . – Ha együtt lesztek. értem. de nem tudtunk döntést hozni. – Nem csoda. te is megtudod. hogy dupla vagy semmi alapon próbáljunk-e megszökni. – Jó. – Már felhagytunk szinte minden reménnyel.– Ókival az… – Amikor végighallgatta. Az előbb is mondtam. Jukie valamiért Óki Tacumicsi nevét hozta föl legelőször. vagy jobb. – Én visszamentem az indulás helyére. a homlokát ráncolva Jukiéra meredt. hogy meghallgassam. –Türel­ metlenül rázta használható jobb kezét az arca mellett. Beszéltük.

hogy nem volt más megoldás. – Hihetetlen. de. – Akkor Niida. hogy téged még megtaláljalak. Halottnak tűnt akkor már. mint Akamacu? – Hát. Igaz. hogy több olyan is lehet. minden jel arra mutat. csak a meneküléssel törődött. Gondoltam. nem? Jukie a fejét rázta. de ő mégiscsak fiú. a bejáratnál lévő erdősávban. Vagy ha mégis. rólad van szó. Igazából úgy akartam visszaérni. ha meghúzom magam. A nyakából egy nyílvessző állt ki. akkor ez van… Súja őszinte szívéből csodálta ezért. – Nem néztem meg közelről. hogy te meg Noriko elmenekülte­ tek. Nem véletlen.. de a többieket hagyta a francba. Na mindegy. [496] . ráadásul kung-fuzik. – Akamacu csak az eszméletét vesztette el. Súja nem tudott mit mondani. nem vesznek észre. Azután Súja megkérdezte: – Nem féltél? Nem gondoltál rá. Láttam Niidát elfutni. hogy Csigusza Takakót várta. a lényeg az. – Norikót az utónevén szólítod. Mindenképpen össze akartam hozni egy csoportot még ott. – Mikor? – Ezek szerint pont azután. az is felmerült bennem. engem meg titkározgatsz. Szugimura Hiroki is mondta. hogy ő maga a se­ besült Norikót támogatta.Súja megdöbbent. láttam. Jukie bólintott. titkár! Jukie mosolygott. hogy ketten holtan fekszenek az iskola kijáratánál… Súja felhúzta a szemöldökét. – Hát igen.

mint Jukie. mondtam. De mindenképpen vissza akartam menni. Az elején össze voltam zavarodva. még nem biztos. – Rögtön oda is ment? Hát. akkor marad még Szatomi. és az sült ki. Kissé szomorkásan. – Na igen. – Ő már nem. és visszafelé menet találkoztam. Fudzsijosi Fumijo (lányok.) még az indulás előtt meghalt.– Nem. Így is történt. Szóval. Harukával. De volt fegyverünk is… Az én csomagomban volt egy pisztoly. és odahívtam. ha a fiúkat nem számítjuk. hogy a fiúkat inkább hagyjuk. Súja gondolkodott egy kicsit. de megvitattuk a dolgot. hogy meg lehet bennük bízni. – Beszéltem vele. tit… titkár. totál véletle­ nül. – Elfutott? [497] . – Ezt hogy érted? – Csak annyi. Jukie bólintott. Tanizava Haruka is röplabdás volt. hogy a fiúk kivételével. nem kell ezt erőltetni. és ő elein­ te nem akart. aztán felhozta azt a bizonyos szabályt. és Csiszato. hogy ő a legjobb barátnőm. nem azért. téged na­ gyon sokan kedvelnek. Bocs. Ezzel már megvoltunk öten. Súja bólintott. hogy menjünk vissza. Így mivel ketten szólongattuk. – Nem baj. – Nem egyedül mentem vissza. csak… öö. Aztán foly­ tatta: – Akkor kijött Nakagava Juka. Fumijo… – Jukie félbehagyta a mondatot. Jukie megint elmosolyodott. Juka is job­ ban megbízott bennünk. Minami Kaorinak is szóltunk. hogy ketten együtt vannak. meg minden… – Na igen – bólintott Jukie. – De ebben a játékban attól. de… Súja befejezte a mondatot. 18. Tudod.

Aki megölte. mind a kettő meghalt! Hosszú idő óta először megint felbukkant a fejében annak a fekete ruhás férfinak a mosolya. hogy szóljunk neki. – Az más tészta.– Igen. Hunyorított. – Van olyan. mint Minamival? Egymás után kimondta Minami Kaori és a lányok névsora végéről Jahagi Josimi nevét. és ráharapott az ajkára. Sorsára hagytuk. nem is mondta el Jukiénak. de aztán inkább hagyta. de nem engedhetik meg maguknak. Halottak nevei. Meg különben sem jó em­ lék számára. Jukie oldalt fordulva folytatta: – Már halott. Jukie visszaemelte rá a sze­ mét. Ő maga is tudta. – Ez nem így van – mondta Súja. Végül pedig nem szép ilyet mondani. hogy halottakról beszélgetve szúrják el az idejüket. hogy ez nem túl logikus. Nanahara. Ezért nem tud­ nak megbízni benne. Mind a kettő. Súja hallgatott. Senki sem hibás benne. hogy valami csak úgy megtörténik. Maga még életben van? Micsoda kitartás. Már-már belekezdett volna. szintén halott.” – Nem. hogy szemtanúja volt Minami Kaori halálának. lám csak. Jesszusom. – Jahagival is ugyanúgy jártatok. így nem sok értelme lenne. – Én mondtam. el. Mert tudod. Simizu Hirono. [498] . „No lám csak. Jahagi Szóma bandájába tartozik. de néhányan ellenezték. amikor hirtelen kirázta a hideg. – Jukie elkapta a tekintetét Sújáról. de azért elmondta. – Hogyhogy? Jukie sóhajtott. Jukie keserűen mosolyogva sóhajtott. Súja ráeszmélt.

És túlságosan okos.) neve nem került elő. – Szakaki? Ebben nem volt még benne Szakaki. Ja. Az igaz. de Mimura nem annyira… Nem volt annyira népszerű a lányok között. Jukie megint sóhajtott. hogy azt csinálhatta számí­ tásból is. hogy fiúkat nem hí­ vunk oda. akkor az Jamamoto Kazuhiko. Nanahara. amit Sújának ve­ zetett le Kavada. hogy rendes volt. – Mimurát bevehettétek volna. és tovább fűzte a beszélgetést. már az elején megegyeztünk. De Jukiéék őt is ejtették. amikor Noriko megsebesült. – Én is úgy gondoltam. Már-már rájuk telepedett a csend. Így még Jamamotónak sem szóltunk. – Mialatt vitatkoztunk. [499] . és jóképű volt. Sújának akkor tűnt fel. Jukie bólintott. Az osztálynévsor végéről legalább Mimura Sindzsinek (bár most már ő is halott) tudtak volna szólni Jukiéék. – Mindegy. aki Ogava Szakurával járt. tényleg. de melegszívű és kicsit sem mesterkélt. és megint Sújára nézett. Te mindig olyan kedves vagy. Jukie felhúzta a vállát. Tudod. Ez egy az egyben az a gondolatmenet volt. Szakaki Júko (lányok.– Milyen kedves vagy. aki szintén látta Sindzsit. Mimura elment. Ha valaki népszerű volt a lányok között. 9. amikor Súja talált egy fo­ gódzót. ami egyeseket megri­ aszt. – Mimurára… lehetett volna számítani. ki mondta. de már nem is tudom. hogy Jukie története alapján ezzel az öt emberrel véget ért a csoportépítés. hogy Súját behozták ide. mert volt benne valami playboyos. Ha ebből indulunk ki nem meglepő. ha volt némi fe­ szültség abból.

Súja meg akarta kérdezni. amikor Súja felnézett. Vagy akár meglátott egy borzalmas állapot­ ban lévő holttestet… Súja bólintott néhányat. Vajon Hiroki megtalálta már Kotohiki Kajokót? – Azt mondta. Súja szívesen kérdezett vol­ na még Júkóról. igen. egyszer csak valami szöget ütött a fejébe. – Nem kérdeztük meg tőle. de nem tette. de… Miközben beszélt.– Júkóval is véletlenül találkoztunk. így nem volt probléma. Ha kedved lesz. Ha tegnap estig egyedül volt. – Ugye Szugimura azt mondta. mi lehet Hirokival. vagy szemtanúja volt. hogy mit. mi? Tegnap este pedig. elintéznivalója van. amikor sebtében elmesélte Jukiénak. Mintha még akart volna mondani valamit. Sietett. történhetett vele valami szörnyű dolog. Mi sem nagyon értettük. Ezzel Jukie befejezte a történetet. akkor… Fülében csengtek Kavada szavai. bármikor felszállhatsz rá!” [500] . ugye? Mi lehet az? Súja a fejét rázta. Kajokóval akar találkozni. Tegnap reggel már itt voltunk… Nem semmi erőd ez. de ő elmenekült. Megtámadta valaki. és Kotohiki Kajoko is él. de… – folytatta. Jukie itt félbeszakította a mondandóját. – Értem. talán nyolc óra körül járt az idő… Júko pont erre járt. és nem csatlakozott a ti csapatotokhoz sem. „Ennek a hangja lesz a je­ gyed a vonatunkra. de Jukie még azelőtt újra beszélni kezdett. Vajon összetalálkozott már Szugimura Hiroki és Kotohiki Kajoko? Ha igen. – Nem olyan fon­ tos. – Júkót mindannyian jól ismertük. azon töp­ rengett. Már az előbb. – Még egy kérdés maradt – mondta Jukie. Na­ gyon meg volt ijedve. Hiroki él. ahogy ketten legyil­ kolták egymást.

– Mikor behoztunk téged ide. Ezt is megbeszélem. Én most elmondom mindenkinek.Súja elkerekítette a szemét. Ezért egyezhetett bele a többi lány is. Aztán hozzátette: – Tudsz enni? [501] . de csak azért is végigmondta. úgysem bírsz majd megmozdulni. És elmondom Kavada ügyét is. – Komolyan? Súja határozottan bólintott. hogy várj. Aztán mozgolódni kezdett. Kü­ lönben hiába akarnál kapcsolatba lépni Norikóékkal. úgysem engednélek egyedül. ha ilyen friss vagy. A magyarázat ráér később is. Meg újra elmagyarázom. Jukie kicsit belepirult. túl veszélyes. – Nem lehet. – Pihenned kellene. Tehát várj. ebben lehet valami. – Mondom. Lesz. hogy még ha felébredsz is. Súja szeme elkerekedett. hogy csatlakozhassunk Norikóhoz és Ka­ vadához. amit meséltél. hogy benned meg lehet bízni. azt gondoltuk. addig akár. hogy Jukie egyedül legyen itt. – Várj már! – csillapította Jukie. Igaz. Amíg én itt lébecolok. – Van egy módszer. – Fel kell vennem a kapcsolatot velük. Legalább az érted epekedő lányt hall­ gasd végig. Jukie folytatta: – Szóval egy darabig maradj csak itt. aki megijed tőled. – A madárhívó! – suttogta. – Mi? Súja Jukiéra nézett. és hun­ cutul mosolygott. Mennem kell.

Úgy érzem. miközben az ajtó felé ment. – Aha. – Pont most készítik elő az ebédet. – Miért? – Ne haragudj. akit különben nem lehet megnyugtatni. Várj egy kicsit. Jukie elvette a kezét az ágy széléről. de most mindenesetre jó ötletnek tűnt. – Bocs. – Megköszönném. A lőtt sebeinek is jót tenne. Felhozom. Tényleg éhes volt. – Hihetetlen – mondta Súja. De víz és tüzelőanyag is volt. Aggódott Noriko és Kavada miatt. csak mosolygott. Jukie mosolygott. Két fonott copfja követte. pont nekem. Egy pillanatra látni lehe­ tett.– Igen. így tudunk főzni. és felnézett az ablakra. hogy egyen valamit. Természetesen annak a középkorú fér­ [502] . az jó lesz? – Főzelék? – kérdezett vissza Súja. ha adnátok egy kicsit. hogy a szoknyájába hátul egy pisztoly van betűzve. de Súja számára most egy rácsos bör­ tönt jelentett. Főzelék talán. nincs semmi erőm. és a réseken jött be a fény. kinyitotta az aj­ tót. Persze ez elsősorban arra szolgálhatott. amíg feltámaszkodott a jobb könyöké­ re. A csukott ajtó túlsó feléről kattanás hallatszott. mint valami Súja ál­ tal ismeretlen. Bal keze szinte mozgásképtelen ujjai akaratlanul pengettek valamit a takaró alatt. Egy nagy rakás alapanyagot találtunk itt. Be volt deszkázva. hogy kint­ ről ne lehessen bejönni. de rád zárom – mondta. titokzatos állat farka. és kiment. de van olyan lány. csak nem direkt az ő kedvéért csinálták? Súja addig erőlködött. Konzervek és instantok ugyan. – Fantasztikus. A zár egy re­ tesz lehet. Jukie nem mondott többet.

akitől Súja a gitárt kapta: Dancin’to the jailhouse rock. Északra nézett. hogy el­ ment volna tanteremnek is. egyben nappali. de Jukie úgy ítélte meg. Sóhajtott. haja rövid. Már ennyi mozgástól is hasogatott az oldalán lévő seb. illetve még egy kamra sorakozott. de masszív falú épület volt. Még délebbre. és ezt délről ölelte körbe a téglából készült földszintes lakórész. rock. és híres kettőst alkot a feladó Jukiével.) és Macui Csiszato (lányok. 12. és visszafeküdt az ágyba. Egyik sarkában egy kis asztalka árválkodott.) A nappalival egybeépített konyha olyan tágas volt. ki­ sebbik hálószobában feküdt. hogy az összes többi lány jobban teszi. amelyben a nem működő gáz helyett az itt talált tüzelőanyag lángja égett. Ezt a szobát Jukie csapata hálószobaként és nappaliként is használta.finak a kedvenc slágerét. a mellette lévő kerek székek egyikén pedig Sza­ kaki Júko (lányok. 9. ha együtt marad. rock. a bejárat felé egy kisebb és egy nagyobb hálószoba. Szükség volt őrt állítani a torony tetejére. [Maradt 14 fő] 60 Az Oki-szigeti világítótorony régi. Nem csoda. Júko háta mögött közvetlenül Tanizava Haruka (lányok. hosszú hajú Csiszatóval egymás mellett egészen úgy néznek ki. Közvetlenül a torony déli oldalán volt a konyha. (Súja a bejárathoz legközelebb lévő. a tornya tizen­ hét méter magas volt. és az asztal fehér lapjára borulva aludt. attól délre pedig egy kamra és a fürdőszoba vécével. Haruka ütő a röplabda­ csapatban. A kis termetű. mint egy [503] . Százhet­ venkét centi magas.) sürgölődött a tartós étel elké­ szítésén a tűzhely előtt.) ült. hiszen egy bizo­ nyos okból éjjel sem jött a szemére álom. amelyeket az épület nyugati oldalán futó folyosó kötött össze. 19. A másik öt lánynál sokkal tovább bolyongott a szige­ ten. és az ebből fakadó kimerültséget még egy éjszaka eltelté­ vel sem tudta igazán kipihenni.

Azzal egy időben átszaladt a fején az a képsor. Onnan látszik a torony tetejére vezető vaslép­ cső néhány alsó foka. amelyet már soha életében nem fog elfelej­ teni. vele egy fedél alatt van. Az a fiú pedig… Nanahara Súja. Az a kettéhasadt fej. Júko maga még nem őrködött. 16. bár összevissza szögezték a kamrá­ ban talált fadarabokkal. mert álmosan dörzsölgeti a szemét fémkeretes szemüvege alatt. Az a véráztatta fejsze. azon keresztül engedték be Júkót is. És a fiú.párocska. most itt ebben a világítótoronyban. azon kívül pedig hegyek védik a tornyot. de most fáradt lehet. nehogy valaki behatoljon kintről. Előttük a füstüveg ablak beengedi a kinti felhős ég tompa fényét. Júkóba újra visszatért a félelem. de a készletből az asztalkát beépítették a bejárati barikádba.) A szoba túlsó felén. aki a kezében tartotta azt a baltát. de azóta visszapakolták elé az asztalokból és szekrényekből álló barikádot. Jukie most a bejárathoz legközelebbi szobában van. Attól a kanapétól is balra.) ült. Olyan jó tanuló volt. (Az egyetlen közlekedőnek a főbejáratot jelölték ki. rajta faxos telefonnal és számítógéppel. kicsivel beljebb elhelyezkedő ajtó közvetlenül a torony aljával köti össze a szobát. a konyha szélénél lévő ajtó nyílik a bejárathoz vezető folyosóra. néhány zöldségkon­ zervvel feljavítva. A világí­ tótorony mögött rögtön a tenger. ezért Ucumi Jukie szerint nem olyan nehéz munka őrködni. A fenti szobában most Nakagava Juka (lányok. amelyet ki­ húztak belőle. Ez… [504] . ahol Nanahara Súját szállásolták el. belülről lezárták az épület összes nyílását. Vérfagyasztó emlék volt. 17. Ju­ kiéék. és mindig higgadtan vi­ selkedett. Nanahara Súját. amint bejöttek ide. Attól bal­ ra volt eredetileg egy vendégek fogadásira berendezett sarok.) állt őrt. Júkótól jobbra a másik. mint Jukie. A menü pedig instant főzelék. a Júko felől jól látható sarokban egy író­ asztal van. és elöl is csak egy keskeny út torkollik ide a kikötőből. A fal mellett megmaradt kanapén Noda Szatomi (lányok.

Júko akkor tudta meg. Nincs baj. Már nem volt az. amíg hatan együtt vannak lányok. ha csak eszébe jutott az a jelenet. Csak… Igen… Nanahara Súja többé nem tér magához. hogy azért. Júko. farkasszemet nézett az ins­ tant étel csomagolásával. Már rendben volt. Hiába szól ez a nyugalom csupáncsak az időkorlát végéig. amikor az eszméletét vesztett Nanahara Súját tegnap megtalálták a világítótorony előtt. és annyi vért vesztett. mert a hajnali hatos híradóban bemondták Mimura Sindzsi halálát. az asztal fehér lapjára szögezte a szemét. (Csiszato ma reggel még csendesen sírdogált a sarokban. hogy nem fog felébredni. Igazából nem is akart rágondolni. – Az már nem érdekes. Júko igen határozottan til­ [505] . egy kicsit – válaszolta. Tanizava Haruka a szomszédos széken ült. semmi baj. Még most is piros a szeme. – Tudtál aludni egy kicsit? – kérdezte. akkor minden rendben van. Tanizava Haruka suttogta. ezért felnézett. Ott tudta hagyni a főzést ezek szerint. ha nem.Nem. és rá nézett. – Igen. – hozta szóba Haruka. Csakhogy… – Figyelj csak. hogy legyőzze magában a kis híján rátörő reszketést. Igen. Igen. akkor jó. Haruka arcára nehezen értelmezhető mosoly ült ki. Vé­ gigfutott rajta a hideg. Valaki megütögette a vállát. hiszen Súja lényegében haldok­ lik. Olyan sérülései vannak. és gondolkozott. hogy Csiszato szerelmes volt Mimura Sindzsibe. Macui Csiszato mintha a készítés módját tanulmányozná. A zsigereiből tört rá a remegés. Ha pedig nem. – Hát. Semmi baj. Itt nyugalomra talált. amit tegnap mondtál. akik jól ismerik egymást.) Júko mosolyt erőltetett az arcára. – Ja! – mosolygott Júko. Per­ sze hogy nincs mitől tartani.

Fennáll az esélye. láttad. de jogos önvédelem is lehetett. hogy tudta. Elmesélte. Mintha meghívná magához vendégségbe rémálmai rejtélyes ször­ nyetegét. biztos mindenkit meg akar majd ölni. meggyőzte magát. haldoklik. Ahogy telt az idő. Csepegett. hogy Súja szobáját zárni kell. hogy mit látott. Helyesebben az esze nem bírta befogad­ ni. hogy jogos ön­ védelem volt. (Helyesebben nem mesélte. ahol rejtőzött. És már majdnem komolyan összeveszett Ucumi Jukiéval. Júko egy kicsit távolabbról. ahogy Haruka mondja (és mert Júko maga mesélte így). A vért.takozott az ellen. Abból a kikötéséből nem engedett. hogy behozzák. hogy fennálló esély? Ő látta azt a kettéhasadt fejet. Tehát.) Hogy Óki Ta­ cumicsi kettéhasadt fejéből Nanahara Súja kihúzta a szeker­ cét. kidugta a fejét. Nem fordulhat elő. hogy mégsem le­ het egy haldoklót sorsára hagyni. hiszen nagyon komolyan megsebesült. hogy Nanahara Súja kihúzza Óki Tacumicsi fe­ jéből a baltát. Hát. hanem kiáltozta. Júko csak a végét látta. sápadtan figyel­ te. s így végül behozták ide Nanahara Súját. Mi az. Nanahara Súját. Haruka folytatta. kezében a baltával. amely a baltát bo­ rította. amikor Haruka és a többi lány közbeszólt. – Azt mondtad. Persze még úgy sem volt kellemes. ahogy a többiek bevonszolják a csurom vér fiút. ahogy Nanahara… megölte Ókit. nem? Valóban. Ő akkor rögtön elment onnan. [506] . Hogy Nanahara Sújával vigyázni kell. amikor meghallotta azt a tompa reccsenést néhány méterre a bokortól. De… Akárhányszor mondja is el neki ugyanazt Haruka meg Jukie. Hogy ha életben hagyják. így is volt. és csupán annyit látott. Tegnap már feltették neki néhányszor ezt a kérdést. Nanahara Súja mégis­ csak haldoklik. de valahogy lecsillapította magát. hogy magához térjen. nem tudta felfogni.

a vér szerinti apja volt. hogy egy hang sem jött ki a torkán. Előfordult vele. de nem volt egy nagy szám. Júko akkor az általá­ nos iskola első osztályába járt. Golfütővel (szegények voltak. hogy Nanahara Súja veszélyes. hogy amikor hallotta egy osztálytársát egy horrorfilmről beszélget­ ni a teremben (Az az osztálytárs talán Nakagava Juka volt. szomorkodás helyett inkább teljes szívéből megkönnyebbült. Mert vissza sem akart rá gondolni. a belek. és igen. aminek Sújához köze van. (Az anyja megint verést kapott. Mondhatni.amikor az apja elnyomott rajta egy cigarettát. de lehet. Viszont amikor az apját halálra szúrták egy hazárdjátékkal összefüggő ügy kapcsán. alig folytak ki. de ez bezzeg egy jó drága holmi volt) fejbe vert anyjának vér­ ző alakja. Attól kezdve béké­ ben éltek az anyjával és a bátyjával. és nem tudta az okát. hogy egyáltalán nem is volt különösebb oka. Csak a meggyőző­ dés marad hátra. Júko ki nem állhatta az erősza­ kot. hogy emiatt. Ez némiképp hasonlított egy árvízre vagy egy forgószélre vagy valami más természeti katasztrófára. nem bírta elviselni. Néha még ma is látja álmában. Az apa nélküli családba beköszöntött a nyuga­ lom. aki annyira megijedt. Máig nem kérdezte meg az anyjától sem. És saját maga. hogy… Nanahara Súja veszélyt jelent rá. A bátyja.Ez a jelenet megtapadt a fejében. legalábbis Nanahara Sújával kapcsolatban. és képtelenné vált a logikus gondolkodásra. és bevitték az orvosi szobába.) Lehet. Júko anyját. amikor meg akarta védeni. aki kis híján megvakult a hozzávágott ha­ mutartótól. Akkor még nagyon kicsi volt. bátyját és Júkót magát is. hogy nem. és olyankor bántotta őket. Nem tudni. rosszul lett. [507] . a félelem elsöpör minden egyéb gondolatot. hahaha…”). Már a barátaik is feljöhet­ tek hozzájuk. Ennek is megvolt a maga oka. Ebben talán szerepe volt az apjával kapcsolatos emlékeinek. Bár lehet. „Persze vicces volt. meg minden. Mindenesetre Júko fejében csak az járt. Amikor valamit végig akar gondolni. Nem a mostohaapja. ez a jelenet. de gyakran ivott.

Ez már nem számít. – Igen – emelte fel-a fejét. hogy megbolygassa a csoport békéjét. Illetve helyesebb azt mondani. fejük szétnyílva. de a tudatáig nem jutott el. Saját magát is beleértve. Amennyiben Nanahara Súja nem éled fel többé. Ám Júko fejéből mostanra még az emléke is kitörlődött mindannak. Micsoda? Hogy mondod. mi történt velem. majd bólintott. amitől megint kétkedő lett az arckifejezése. nem? Szerintem ritka. Erre Haruka kissé megnyugodott. és nevetve áll felettük Nanahara Súja. Júko olyan arccal nézett Harukára. de folytatta: – Szóval ha netán felébredne is. és vizionálni kez­ dett. Nehogy nekem felébredjen! Ha… ha ez bekö­ vetkezik… [508] . Nanahara Súja nem kel fel többé. hogy Haruka a biztonság kedvéért rákérdez. mostanáig Júko is úgy gondolta. alapjában véve igen szimpatikus fiú. Kereste a szavakat. Kimondta. Rájött a hideglelés. néhány különc vonását leszámítva. Haruka? Még hogy rendes fiú! Honnan veszed? Haruka Júko szemébe nézett. ne veszekedj majd vele! Júko megdermedt. kezében a baltával… Nem. hogy Nanahara Súja. Sőt kifejezetten helyesnek tartotta. és így szólt: – Tök rendes ez a Nanahara. semmi szükség rá. Nem. – Tényleg… Nem is tudom. mintha egy múzeumban közszemlére helyezett múmiát bámulna. hogy egy fiú ilyen rendes legyen. Na igen. amit Haruka mondott. Túlságosan ki vagyok merülve. amit korábban gondolt. Igazából egy kuk­ kot nem értett abból. az itt lévő hat lány holtan fek­ szik. hogy az emlék eltűnt valahol a kettéhasadt fejű fiú képe mögött. amelyek­ kel meggyőzheti Harukát.– Ugye? Hallotta.

A tegnapi levesnél legalábbis jobb lesz talán. – Na jó. mintha már nagyon rég nem látta volna ilyen vidámnak Jukiét. Jukie Júko érkezése után is nagyszerűen összetartotta a csapatot. – Hű. (Pontosabban a Sújával való találkozás felett érzett öröme és a halálosnak tűnő sebesülése miatt érzett aggodalom kevere­ dett ebben az arckifejezésben. és Ucumi Jukie lépett be rajta.De a megmaradt ép eszére hallgatott. Csiszato hátranézett. micsoda illa­ tok! A tűzhelyen lévő lábosból főzelék illata szállt fel a fehér gőz­ zel együtt. Csakhogy… Júko olyan bizsergést érzett a hátán. de valahogy fáradtnak tűnt.) Ezért most úgy tűnt. Nem lesz rossz. és végigjártatta a szemét a lányokon. mindkét kezét csípőre tette. – Jó. Azután megszólalt: [509] . Ennyit még Júko is meg tudott róla álla­ pítani. Majd kicsit viccesre véve a dolgot. hang­ szórót formált a szája elé a kezével. bólintott és válaszolt. és megszólította. de Júko ennyire nem gondolt bele. Azóta. de vékonyka hangján válaszolt: – Aha. Rossz előérzete támadt… Jukie megállt. Természetesen ennek láttán normális esetben ő is felélénkült volna. hogy Nanahara Súját behurcolták ide. Csiszato rengeteget sírt Mimura Sindzsi miatt. Sugárzott az arca. és a szokásos komoly. de most úgyahogy rendben volt. egyre komorabb lett valamiért az arca. mintha hernyók mász­ káltak volna rajta. majd ülté­ ben Csiszatóhoz fordult. Rájellemző egyenes tartás és gyors lép­ tek. Nem fog ilyesmi előfordulni. megnyugodtam – bólintott vissza Haruka. Abban a pillanatban kinyílt a folyosóra vezető ajtó.

és megfagyasztotta az ereiben a vért. Pont jókor. Na igen. de mosolyát megőrizve bólintott. hogy tegnap hülyén viselkedtem. Csak közölte. valódi mosoly legyen belőle). ame­ lyet a szaglószervében érzett. – Igen. hogy Nanahara Súja nem ébred fel többé. de ha mégis? Kigondolta a teendőket arra az esetre. – Ne már… Akkor minek zártam be az ajtót? – Júkóra moso­ lyogva folytatta. amit vezetőként meg kellett tennie. hogy egy tökéletes. és a fejét rázta. Nem gúnyos megjegyzés volt. és mellettük… Júko elsápadt. Már nem kételkedem Nanaharában. Il­ letve az éjszaka folyamán már többször is végiggondolta ezt a dolgot. majd Júkóra pillantva hozzátette: – Semmi baj.– Nanahara felébredt! Haruka és Csiszato éljeneztek. hogy megtette. Épp most van kajaidő. De ettől függetlenül Júko egy pillanat alatt döntést hozott. – Sajnálom. Óki Tacumicsi nevére megint felidéződött benne az a jelenet. És enni is akar – bólintott Jukie. [510] . És elégedetten nyugtázta a finom illatot. Egyfelől biztos volt benne. Bezártam az ajtót. Szatomi is felemelkedett a ka­ napéról. Óki Tacumicsi számára igen-igen nagy baleset lehetett valóban. És ha egy haldokló pasinak hirte­ len romlik az állapota. [Maradt 14 fő] 61 – Komolyan? Tud beszélni? – kérdezte Haruka. – Tényleg baleset volt az Ókival. Baleset. hogy ne kelljen iz­ gulnod. azon ugye senki nem lepődik meg? Mosolyt erőltetett az arcára (igyekezett. Ezt hallván Jukie megkönnyebbülten sóhajtott. Nanahara mondta. – Én nem izgulok – mondta.

– Nem is kell addig őr? – Nem – helyeselt Jukie. ami benne volt. amiről azt gondolná az ember. és megmarkolta. hogy ebben a játékban nem lesz módja használni.Jukie azután Harukához szólt. Egy kis időre nem probléma. és odament a mosoga­ tóhoz. Akkor újra visszatér a nyugalom. A főzelékkel teli gőzölgő fazék mellett néhány fehér porcelán mélytányér volt egymásra rakva. szintén úgy gondolta. Miután befogadták ide. ahogy feltrappolt. Haruka bólintott. csak a fél kezét használva.Meg bírja enni ugyanazt. [511] . Olyasvalamit. Júko a zsebé­ ben. mint amit mi?”. Haruka visszakérőezett. nem lesz semmi baj. hogy „Hogy érzi magát?”. És hozzájuk visszatért a nyugalom. Nanahara Súja felbukkanása után pedig kigondolt valamit. Nem kell majd félnie többé. Valaha otthon az apja képében tomboló viharnak egy vélet­ len esemény vetett véget. Júko jobb kézzel a szoknyája zsebébe nyúlt. kihúzta egy iciri-piciri üveg­ cse dugóját. Csiszato és Haruka vették őket elő a konyhaszekrényből. egy másik vihar felhői gyülekeztek. hogy nem is szükséges megemlíteni a többieknek. nem hívnád le Jukát? Evés közben meg akarok valamit beszélni veletek. Nem tépelődött. ezen a helyen. És ezúttal Júkónak magának kell megállítania őket. „. Júko furcsamód nyugodt volt. Most itt. és emiatt végül senkinek nem árulta el a „fegyver” létezését. A hátizsákjában talált fegyver egy speciális összecsukható gumibot volt. és eltűnt a torony alatti szobában. Hallat­ szott a vaslépcső kongása. – Úgyis le van zárva az épület. Júko feltűnés nélkül felállt. Míg Szatomi és Csiszato egymás után kérdezgettek Jukiétól. Haruka. – Hallod. de „rendkívüli mellékletként” még valamit adtak hozzá.

mint egy nagyra nőtt automata pisztoly. mint akinek eszébe jutott valami. mintha mi sem történt volna: – Úgy látom. és odament hozzá. ahogy nekiütő­ dött a mosogatónak. Nakagava Juka vállán egy rövid csö­ vű fegyver lógott. volt benne fájdalomcsillapító. Azt a tányért. várj egy kicsit. olyan. – Jó. – Tudom. Kongani kezdett a vaslépcső. aki Szato­ mival és Csiszatóval beszélt. – Igen… Ja. Telt alkatú volt. kivennéd? Az étellel együtt kell bevinni Napaharának. Júko még tovább folytatta. amelynek megnyújtották a hátulját. és Haruka meg Nakagava Juka jelent meg a szobában. Koppant. – Ekkor Júko letette a tányért. és a teniszklub szabadtéri [512] . – Tudod. A szobának a mosogatóval átellenben elhelyezkedő sarkában volt az íróasztal a számítógéppel és a telefonnal. Nanahara felébredt? Kérdezte a tőle megszokott vidám hangon. így mindig az őr tar­ totta magánál. és erre felemelte a fejét. Asszem. de ez tűnt a leghatékonyabbnak. (Egy kilenc mil­ liméteres UZI géppisztoly volt. tényleg – szólt.) – Hallom. ott az asztalfiókban volt a gyógyszeres doboz. Eredetileg Noda Szatomi kapta. Júko megke­ rülte a másik asztalt. Júko folytatta: – Nem visszük be előbb Nanaharának az ételt? Jukie elmosolyodott.[Maradt 14 fő] 62 – Jukie! – szólt oda Júko Jukiénak. – De. miután letette az UZI-t az asztalra. ez jó ötlet. kimerjem neki? Megfogta a tányért. már kész a főzelék.

Na. Fájdalomcsillapító. – Hú. Fájdalomcsillapító. Majd utá­ na beveszem. Mert… – Hű. honnan is kezdjem? – vágott bele Jukie. ugye. – Ja. micsoda illat! – Júko is hallotta. igen. [513] . Jaj. Ő még ilyen kö­ rülmények között sem vesztette el a jókedvét. Szatomié kérdezősködött Jukiénál. és egy kicsit megrázta a fejét. ha ennek vége lesz. aki elvesztette a szerelmét. hogy ezúttal egy ki­ csit érdesebb hang. Letette az asztalra. fogfájás. Júko Juka hangjára kapta fel a fejét. – Miért pont én? – Ajajaj… Pedig hogy örülsz neki! Jukie összeráncolta a szemöldökét. – És mit akartál megbeszélni? – Hallotta. tényleg. Melyik lehet a fájdalomcsillapító?… Persze ér­ telme az nincs. hogy miről van szó. Csiszatóra nézett. megvan. Mindenféle gyógyszer és géz. és kinyitotta. borogatások voltak belezsúfolva. – Igen – bólintott Jukie boldogan. ugyan. menstruá­ ciós fájdalom. titkár? Juka célozgatására Jukie elpirult egy kicsit. Csiszato. Mi­ mura Sindzsit. Azt még el kell mondanod – hallatszott Haruka hangja. Azzal Jukának leesett. Ha majd ennek vége lesz. Csak a kötszer hiány­ zott. fából készült gyógyszeres dobozt. – Micsoda öröm ez. és kikapta az asztalfiókban talált nagyobbacska. ez az! Javallott fejfájás. mert abból majdnem az egészet rátekerték Nanahara Sújára. hogy javítson a hangulaton. és befogta a száját. Ezt is elengedte a füle mellett. ahogy Juka ezt mondja. lehajtotta a fejét… Júko elengedte a füle mellett ezt a beszélgetést.pályáinak köszönhetően szépen lebarnult. nincs értelme. Úgyis fájt egy kicsit a hasam.

Juka összegörnyedve feküdt az oldalán. Abból. A fehér asztalon. A szája szélé­ ről vörös vérhab kezdett folyni. – Juka! Juka! Mi történt? Jukie megrázta a testét. hogy Juka a mosogató előtt áll. erre neki pont abból a tányérból kell. Júko elsápadt. a kör alakból sugár­ irányban szerteágazó vörös vonalak a Nagy Kelet-ázsiai Köz­ társaság zászlójának mintáját rajzolták ki. Hevesen hányt még egyet. Ez vörös színű volt. és a csörrenéssel egy időben szét­ fröccsent a főzelék a földön. fél kezében a főzelékes tányérral. mintha ki akarna ugrani. [514] . Ránézésre meg lehetett állapítani. mint egy groteszk szörnyé. de még azelőtt bekövetkezett. és kiöklendezte az előbb lenyelt főzeléket. és még egyszer vért hányt. és Jukához szaladtak. ami a fehér asztalon fröcskölt szét. megkóstolom! Megfordult. Kóstolni lehetne a merőkanálból is.– Na lássuk csak. Egyértelmű volt. de Jukának már csak a vérhab bugyo­ gott a szája szélén. Juka már nem lélegzett. Juka a torkát fogta. vagy kirepedhettek a hajszálerei. Mindenki szeme Jukára szegező­ dött. mert a sápadt arcán is sötétpiros pöttyök keletkeztek. A szeme a lehető legnagyobbra nyílt. és a fehér része is vörösre színező­ dött. – Juka! Mindannyian – a szavát vesztett Júkót leszámítva – felkiáltot­ tak. és éppen beleeszik. Valamilyen okból hirtelen vérbőség léphetett fel. amelyikbe beleszórta azt az áttetsző port. És Juka egy pilla­ nat múlva a főzelék áztatta padlóra rogyott. És meglátta. Juka leejtette a tányért. Szólni akart. és Juka feje már-már egészen olyan volt. Napbarnított arca pillanatok alatt elfehéredett.

Tévedés történt… Igen… De hát csak egy falatot evett belőle. Mi lett… Tévedés. Ennyit mondott: – Meghalt. Mire Csiszato: – Én… az előbb kóstoltam meg. Kattanás hallatszott. Mereven tágra nyílt a szeme a szemüveg mögött. mind a négyen ösztönösen oldalra és hátrahúzódtak Juka holttestétől. ugye…? – folytatta Jukie reszkető hangja. ezt ő maga kapta. de a többieknek ez nem tűnt fel) egymásra néztek.Senki sem mondott semmit. Honnan tudhattam volna. Semmi nem volt… Ez nem… Haruka vette át a szót: – Valamilyen méreg…? Ez volt a végszó.. hogy a keze egy pillanat alatt a szoknyája hátuljába tűzött pisztoly (egy kilenc milliméteres Browning Highpower. mi lett ebből. (Ezzel valószí­ nűleg a többi négy lány is ugyanígy volt. Szatomi kiabálni kezdett. és vé­ [515] . hogy ilyen erős?… Ilyen… Ez tévedés… Megöltem… Meg… Véletle­ nül… Én nem akartam… Én nem őt akartam… – Ez nem ételmérgezés.) Jaj. A Juka mellett ülő Jukie és Haruka háta mögött kicsivel Júko álldogált sápadtan. és a többiekre szegezte. Júko látta.. Noda Szatomi felvette az UZI géppisz­ tolyt az asztalról. Jukie reszkető kézzel a nyakához ért. – Ki volt az?! Melyikőtök volt?! Ki rakta bele a mérget? Ki akart minket megölni?! – Hagyd abba! – kiáltotta Jukie. Júkóval együtt. Egész testében remegett. Mindannyian (pontosabban Júkót leszámít­ va mindannyian.

– Az előbb mondták be a híradóban. – Nem csak én. Csiszato… – Kösz – mondta Csiszato. hogy kudarcot vallottál a megmérgezésünkkel? Igen? – Szatomi… – Jukie megdöbbenten tátotta el a száját. vagy igen? Észrevettem. Máskor mindig hig­ gadt volt. de megállt. – Nem én voltam. hogy valaki. Nem meglepő. – Hogy mondtad? – Jól hallottad – folytatta Haruka.gül is ő volt a csapat vezetője. Haruka élénken rázta a fejét. [516] . – Egyébként is. Hát kell ennél jobb bizonyíték? – Haruka! Hagyd már abba! – mondta még egyszer Jukie. – Tedd le a fegyvert! Valami tévedés történt. Már alig vagyunk. Keserű volt a hangja. hogy már csak tizennégyen maradtunk. Ez annyit tesz. aki eddig úgy tett. Különben is… – Egy kicsit tétovázott. és visszatért az eredeti helyére. de most elborult az agya. – Nem tévedés – rázta Szatomi a fejét. most kimutatja a foga fehérjét. – Mit játszod itt a főnököt?! Így akarod eltussolni. – Egy szemhunyásnyit sem bírtál aludni. te ébren voltál. – Igen – fordult vissza Haruka Szatomi felé. Szatomi arca színt váltott. hogy nem bízol bennünk. de már késő volt. de kimondta: – Szatominak és Júkónak is volt ideje beletenni a mérget. – Szatomi! Ereszd le a fegyvert! – Mi van? – Szatomi Jukiéra emelte az UZI-t. mintha a barátunk lenne. úgyhogy magánál tartotta) felé mozdult. Torkaszakadtából üvöltött. Utána Harukára pillantva mondta: – Te főzted. Amikor éjjel felébred­ tem. mit akadsz ki ennyire pont te? – Haruka! Jukie rászólt.

A szekrénykére borult. Szatomi arrébb kapta az UZI csövét. Júko úgy látta Jukie profilján. Ő volt a hibás. és hasmánt elterült a padlón. A teste lebénult a pillanat leforgása alatt bekövetkezett események hatására. – Jukie! Lődd le Szatomit! Szatomi Harukára irányította az UZI-t. Ott volt egy másik lőfegyver a hatuknak osztottak közül… Egy cseh gyártmá­ nyú CZ75 (amit eredetileg Juka kapott). – Te is fegyvert fogtál! – kiáltotta Haruka. [517] . – Mér’? – Az UZI még füstölgött Szatomi kezében. – Meg akarta kaparintani a fegyvert. ő pedig a hátára esett. aki Jukié­ ra nézett szúrós tekintetével. Bármelyik pillanatban meghúzhatta a ravaszt. – Szatomi! Mit csinálsz?! – kiáltotta Jukie tágra nyílt szem­ mel. De. Hirtelen Csiszato mozdult meg.Júko a szája elé tette a kezét. A mosogató felé fordulva jobbra. A matrózblú­ za mellén nyílt lyukakból vér szökött elő. A dörrenésekkel egyidejűleg Jukie hátrarepült. Biztos… Jukie egy sor ví­ vódás után Szatomi karját akarta célba venni. valami… vala­ mi nagyon-nagyon-nagyon nagy baj lesz. mintha valami fájdalmat pró­ bálna legyűrni. Meg kell mondani… El kell magyarázni az igazságot. Jukiéra irányult. Nem is kellett ellenőrizni… Meghalt. A hangja elvékonyodott. a fal melletti szekrényke irányába. A következő pillanatban a keze a szoknyája hátuljába tűzött browningon volt. Fegyverdörgés visszhangzott a szobában. Az arca már teljesen elsötétedett. végigcsúszott lefelé az oldalán. és Csiszato hátán három lyuk keletkezett. mert ha nem. és csak állt ott dermedten.. két-három lépést hátrált.

és a darabjaival együtt vér fröccsent szét. ahol öt osztálytársa hevert.Haruka egy pillanatig dermedten állt. és közben Szatomi arcába nézett. Odaszólt neki: – Te?… Te nem vagy olyan. és meglátta. Júko egyes-egyedül maradt a szobában. A szája kinyílt… Balra nézett. amely erre elfordult. a föl­ det pásztázta. Szatomi homlokának bal felén egy puffanással kísérve egy lyuk keletkezett. gépiesen elfordította be­ rozsdásodott nyakát. de a következő pilla­ natban már a browning felé futott. [Maradt 9 fő] [518] . Júko is követte Szatomi tekintetét. Szeme pedig. Pont Nakagava Juka holttestére esett arccal lefelé. Kőkeménnyé merevedett teste remegett. Haruka tes­ te végigcsúszott a földön. hogy szándékosan-e vagy izomrángás miatt. amelyet Jukie ejtett el. hogy Haruka erőlködve felült fektéből. és nem mozdult többé. Szatomi UZI-ja felhördült. ugye? Júko csak reszketett. Haruka feje pedig félig leszakadt a nyak­ örv felett. és arrébb repült. Aztán Szatomi teste lassan előredőlt. de a szemüvege mögött a szeme sarkánál elakadt. és csak reszketett. Szatomi UZI-ja követte és eldördült. mint egy rendhagyó múzeumba keveredett gyerek tekintete. A homlokán lévő lyukból ömleni kezdett a vér. De a lövések a padlón való nekifutás után keresztülhaladtak Haruka testén. Ezután Szatomi az asztal túloldalán álló Júkóra szegezte az UZI-t. Reszketett. Vérpára terjengett. Kiszakadt a matrózblúz oldala. de a browningot jó szorosan tartotta a jobbjá­ ban. Onnan megint elindult lefelé. Nem tudni.

Az ágy egy csattanással az oldalára dőlt. és a valaha Szugimura Hirokitól tanult maegeri techni­ kával – egyenes rúgással – meztelen talpát az ajtónak lendí­ tette. Súja elsápadt. hogy egy fadarabot tettek rajta keresztbe. És megint csak fegy­ verropogás. ám utána vitatkozás zaja követke­ zett. de ép jobb keze segítségével valahogy kikászálódott az ágyból. Az egyenruhájából csak a nadrág volt rajta. Az oldalán lévő sebbe belehasított a fájdalom. és jobb kézzel megemelte az ágy vas csővázát.63 Amikor a csörrenést hallotta. Csakhogy az ajtó makacsul ellenállt a rúgásnak. de en­ nél tovább egy tapodtat sem mozdult. Megint fegyverropogás. A vita folytatódott. mert egyáltalán nem tudta a fát eltolni. Támadás… Ahhoz képest. és a kilincsgombra tette a kezét. Súja jobb kézzel néhányszor megrázta az ajtó gombját. de ez most tényleg nem annak az ideje. Elment az ajtóig. és már-már feladta volna. Mindegy. egy sietve összeeszkábált reteszt szereltek rá. hogy biztos vala­ melyik ügyetlen lány elejtette a tányért az ebéd előkészületei közben. és fenékre huppant. Egyúttal rájött. Ahogy Jukie mondta. valami nagyon nem stimmel. egy zárat. felállt. Felismerni vélte Jukie kiáltását. Sebesült testét nagy nehezen egyensúlyozva felemelte jobb lábát. Sóhajtott. A bal oldalába és a vállába belehasított a fájdalom. de ahogy megnyomta. Az egycentis résen át látta. Hátrakapta a fejét az ágyra. Sújának olyan békés gondolatai támadtak. Felnyö­ gött. Több sikoltás követte. beakadt valamibe. Elfordult. amikor az ajtórésen át fegyverropogás – megszokott hang – ütötte meg a fülét. és kicsúszott belőle [519] . és nem nyílt to­ vább. hogy pisilnie is kell. Megpróbálta az ujját benyomni az ajtórésbe. Súja el­ vesztette az egyensúlyát. ezért felpattant az ágyból. hogy rögzíthették. és mezítláb a padlóra ereszkedett. de ki tudja. amelyben eddig fe­ küdt.

A résre szegezte a szemét. Súja fél kézzel elrántotta az ágyat.a takaró meg az ágynemű. Az a valaki pedig Noda Szatomi kell hogy legyen. és eldöntötte a földre az ajtó elől. aki Sújának háttal cövekelt le – ha jól látta –. és sajgó testét vonszolni kezdte a folyosón. Mi történhetett? Valaki rájuk támadt. és három ajtó sorakozott. és az asztal takarásában még valaki ha­ sal. Ratatatata – az írógéphez hasonlatos hang most már élesen kivehető volt a nyitott ajtón át. A bedeszkázott ablakokon még a re­ dőnyök is le voltak engedve kívül. amikor meglátta Tendó Majumi holttestét. Az ágy behorpasztotta a faajtót. Balra volt a bejárat. és az ajtó kilazult. vállig érő kibontott hajú lány. Súja teste kővé vált a döbbenettől. Súja kiment a folyosóra. így elég sötét volt. [520] . a pillanatig mindenen eluralkodó bénaság. Jukiéék teste között néhány fegyver hevert. Szakaki Júko volt. majd a másikvégéhez ment. Már semmiféle hang sem hallatszott.. és kinyílt a folyosó felé. Ugyanaz az érzés volt. Megcsapta az or­ rát a padlót borító vér szaga. jobbra a fal mel­ lett Macui Csiszato. Az egyik végét az ajtóhoz húzta. és a lámpák természete­ sen nem működtek. mint az iskola előtt. és teljes erejéből nekitolta. és a kiszűrődő vi­ lágosság egy hideg fénypocsolyának tűnő foltot vetett a fo­ lyosóra. Ezúttal szimpla lövés. és meglátta. hogy a konyhabútorokkal berendezett szobában. Csat­ tant. a középső asztal mellett Ucumi Jukie és Tanizava Haruka. mivel az a viszonylag nyúlánk. Fegyverdörrenés. Súja felvette a törött fadarab hosszabbik. Még egyet lőtt. mö­ göttük Nakagava Juka (Mitől ilyen az arca?). A legtávolabbi ajtó volt csak résnyire nyitva. egyméteres felét az ajtó elől. amely egy reccsenéssel ketté­ tört. vagy…? Óvatosan közelített az ajtóhoz. jobbra hosszan elnyúlt a folyosó.

Elfutott az asz­ tal mellett. Júko felsikoltott. itt fekszik előtte… Meghalt? Halott? Júko.Mi ez egyáltalán? Mi történhetett itt? Jukie… Ucumi Jukie. de inkább Ucumi Jukiéhoz futott előbb oda. és belépett a szobába. majd a szoba túlsó vége felé iramodott. Júko mindkét kezét az arca elé kapta. „Legalább az érted epekedő lányt hallgasd végig!”. Letérdelt mellé. és fenékre esett a véráztatta padlón. mint egy Mars-lakó. de a fa Júko orra előtt ért földet. megállt. kibogozhatatlan helyzetben Júko megkaparintja a pisztolyt. aki háttal állt Sújának. az Androméda-köd környékén. Véreres szemmel meredt egy pillana­ tig Sújára. ahol öt kézből hármat hasz­ nálnak a baseballhoz. és hátrálni kezdett. be­ nyitott. Csak állt ott. Súja szinte félálomban. fegyvertelen volt. [521] . hogy létezett-e ilyesmi egyáltalán a Föl­ dön. lassan megfogta az ajtógombot. és elhajította a fadarabot a kezé­ ből. Azonban a játék legvégén külön enge­ délyezik a farok alkalmazását). hogy ha ebben a feje tetejére állt. az arca eltorzult. akit egyszer csak kitettek a Plútóra. Abban az egyben biztos volt. egy olyan országban történt mindez. felemelkedett és megfor­ dult. Messze-messze. A teste beleroppant. Fé­ mes döngés hallatszott. és a labda nyílegyenesen szállt a dobódombról. Mint az egykori Kölyökligában (Lassan már az is meg­ kérdőjelezhető volt. Erre Júko megpördült. Súja odafutott a fegyverhez. majd rávetette magát a földön Jukie és Haruka kö­ zött heverő pisztolyra. aki azt mondta Sújának. és eltűnt a mögötte lévő másik nyitott ajtón. és visszapattant. amikor teljes erejéből hajított. Ugyanekkor Súja is magához tért a döbbenetből. csak még jobban összekuszá­ lódik minden. Megfeszítet­ te épen maradt jobb kezét. Lépcső? Súja egy pillanatig Júko hűlt helyét méregette.

de Sújának muszáj volt megtennie. magához ölelte Ucumi Jukiét.Látta a lyukakat a matrózblúzán. hogy ennek nem volt semmi értelme.” Az a könnyező. A teste alatt vértócsa terjen­ gett. Azután a lényegében érzéketlen bal kezét a jobbal segítve. – Khh… – Összeszorította a száját. Mert épp csak néhány perce beszélt vele? Vagy mert… „Mihez kezdtem volna. hogy a vér a földre bugyog a mellétől a hátáig tartó sebekből. Hogy… hogy lehet… Súja újra Jakiéra nézett. de megkönnyebbült arc. majd felvette a browningot. Az a magányos arc. és szétfolytak Jukie matrózblúzán. Nem is kellett ellenőriznie. Résnyire nyitva volt a szája… Már nem lélegzett. Ahogy megemelte. Lehet. És most itt a szeme előtt ez a rejtélyes módon nyugodt arc. és a szeme békésen csukva volt. amiért Júko indult az előbb. hogy mit je­ lent ez? Fel tudod fogni?” „Norikót az utónevén szólítod. engem meg titkározgatsz. mintha csak aludna. és fo­ nott copfjai Súja karjához értek. Macai Csi­ szato hátán lyukak tátongtak. „Tudod te. A ha­ sán fekvő Noda Szatomi feje alatt vértócsa volt. és érezte. és leeresztette Jukie testét a földre. A feje hátrahanyatlott. ha te meghalsz… Érted. hallatszott. [522] . Tanizava Harukának pedig majdnem leszakadt a feje. Nakagava Juka arcának színe elváltozott. a szájából pedig vérhab folyt. mit jelent ez?” Súja szeméből patakzottak a könnyek. hogy a játék kezdete óta először könnyek gyűlnek a szemébe. – Á… Súja kinyújtotta ép jobb kezét a békés arc felé. Súja körbenézett.

és magával hozta a tenger illatát. Rögtön szemközt látszott a tenger. közepén egy Fresnel-lencsével. [523] . A borús idő miatt tompa sötétkék színe volt. amely körül épp csak annyi a hely. amelyben a browningot tartotta. előtte pedig. Júko kétségbeesett mozdulattal felrántotta és kiment. Kartávolságra volt az északi hegy. Az oldalán lévő sebe sajgott a fájdalomtól. megtörölte a szemét. azt pedig egy vas csigalépcső ölelte körül. Ruhátlan jobb karjával. talán a magasság miatt. hogy újra vérezni kezdett. Kis­ sé balról. a formális kapu mellett. és a világítótorony előtt egy kis tér terült el. – Mi történt itt.Odament a szemközti ajtóhoz. hogy el lehessen férni. erősebben fújt. mire felért a világítótorony tetejére. Júko jobbra indult. De akkor Szakaki Júko siko­ lyát verte vissza a világítótorony belseje. Ez a torony. Szakaki?! Nem látta Júkót a lépcső tetején. Az ajtón túl egy henger alakú helyiség volt. a szél ellen védő ablakokon át látni lehetett a borús eget. egy fehér kisteherautó állt magára hagyatva. mint egy szőttesre. Középen egy vastag vas­ oszlop volt. Súja a szemöldökét ráncolta. Világítótorony. mint gondolta. A szél. mint amennyire a sebe­ sülései indokolnák. mintha valami óriási egyszemű szörny lenne. Abla­ ka nem volt. [Maradt 9 fő] 64 Szakaki Júko kifogyott a szuszból. amely mögött a lány eltűnt. Körben. Lehet. és a fehér hullámok mintákat rajzoltak rá. Sokkal nehezebbnek érezte a testét. és közben elindult felfelé a lép­ csőn. és meggyorsította a lépteit fölfelé. csupasz betonfa­ lakkal. – Szakaki! – kiáltotta Súja. A toronyszoba. a hegy lábát körbefutva nyúlt be a burkolatlan út. mert mintha kezdene átázni a kötés. a félhomályba csak felülről jutott be némi fény. Balra egy alacsony ajtó vezetett a keskeny erkélyre.

Utána ki kell találnia.Júko megkapaszkodott az erkély vaskorlátjában. ahonnan ilyesmit meg lehetne csinálni. Ettől a tény­ től egy pillanatra pánikba esett. és újra lenézett. Vagyis igazából nem az a magas­ ság volt. a lábszára oldala az er­ kély betonjához ért (érezte. Magas volt. Hogy is lehetne erről leugrani… Magas ez túlságosan… Ebben a pillanatban a szeme előtti látvány megingott. Felfröccsenő vér. Behajtott egy égnek álló zsákutcába. Ez magas. és lihegett. de összeszorította a fogait. Ha nincs létra. A rakott szoknyája alatt. De nagyot nyelt. Nem maradhatott itt semmiképpen. a lába megcsúszott. hogy lehorzsolódik a bőre). Mindenáron. megint rátört az a vízió. Ő még nem állt őrt itt. A fő. Odakapott a kezével. hogy felhúzza magát. hogy ott kell lennie – egy vaslétra –. de ahogy lenézett a lába alá. Kifért. igen. Markolta a korlátot. Már csak ezt… [524] . Júko az erkély pereméről csüngött alá. Rövidebb út. El kellett mene­ külnie. A kerítésbe kapaszkodva óvatosan kiállt az erkély alig több mint tízcentis párkányára. és erőt vitt a kezébe. és nem tudta pontosan. Leguggolt. mi van a tornyon kívül. Kis híján… kis híján meghalt. hogyan szálljon szembe Nanahara Sújával. csak leugrani lehet. A vérben arcát fürösztő Nanahara Súja. és a kerítés alján megfogta a vékony vasrudak egyikét. és írná lett félelmén. A korlát mentén meg­ kerülte a toronyszobát. Ezúttal most csak ő egyedül. benne a szobával. de akkor is elég magas. elszédült. Felsikoltott. kettéhasadt fejjel. a fő. nem volt ott. mintha közvetlenül a talajig ugra­ na. de még mi­ előtt alaposan mérlegelhette volna. de a dolog. Alatta terült el a világítótoronyhoz csatlakozó földszintes épület teteje. ahol mostanáig volt. és a teste a levegőben táncolt. amiről azt gondolta. És nincs több ideje. Nagyzihálás közepette tért vissza végül a kiindulási pontra. és visszamásszon a korlát túloldalára. Nem volt tovább. és kibújt az igencsak elnagyolt kerítés vasrudai közti széles résen.

a haja összekócolódott. A gyűrűsujja következett. így van. Már a vasrúdig sem bírta kinyújtani. miért. de a következő má­ sodpercben sikítani kezdett. ugye? A saját kezével akar megölni engem! [525] . mint egy álomban. ja tényleg. mint Nanahara Súja! – Nem! Nem! Szeme tágra nyílt. Hirtelen egy rándulás futott végig a karjától a válláig. közben pedig gondolkodott. és a zuhanás néhány arasz után megszűnt. és ezzel annyi volt…). jobb kezét kinyújtja. És most a bal keze is… – Áááááááááááááááááá! – A kiáltással egy időben egész testé­ ben érezte.Egy erős szélfúvás megingatta a testét. Felfelé nyúló bal karján ingaként himbálózva álmatagon emelte fel a fejét. A félelem és a kétségbeesés miatt pánikba esett. Utána rögtön már az egész jobb keze lecsúszott a peremről (a mutatóujja körme majdnem fenn tudta tartani magát. Miért? Miért akar engem megmenteni? Fel akar használni valamire az életben maradásához? Vagy. miért pont ilyenkor kell nekem izzadni? A kezem. Sikoltott. amellyel elvileg szorosan fogta a rudat. Miért. – Ááá! – sikított Júko. és a keze már épphogy csak az erkély peremé­ be kapaszkodott. Megcsúszott a tenyere. de a köröm levált. És a tenyere hihetetlen módon izzadni kezdett. nem más. hogy lefelé zuhan. természetesen meghal. és az ő csuklóját fogja. Csúszik a kezem… A jobb keze kisujja lecsúszott a betonpárkányról. A pillanat törtrészéig Súja arcába bámult. és a bal kezével a forgáspontban meg­ ingott a teste. – Neeeeeeeeeem! Igen. de aki a kezét fogja. és meglátta. hogy Nanahara Súja teste kilóg a korlát mögül. de nem volt értelme. és kiabált. ha elengedik a kezét.

és még erősebben szorította Júko kezét. – Uhhhh…! – nyögött fel Súja. mindenesetre rezzenéstelen arccal üvöltött rá: – Maradj veszteg! Erre Júko megint bambán felbámult Sújára és észrevette. Tényleg. alig két napja még abban a teremben voltak) 3/b osztálytermének emléke. Súja elsőre gyönyö­ rűen elütött a harmadik bázisvonalig. Izzadt az arca. Visszatért a valamikori (na igen. amelyen Súja. nem is csak a nyaka. A komoly arc. ahogy Kuninobu Jositokival és Mimura Sindzsiékkel viccelődik.– Ne! Eressz el! – kiáltotta. és a meztelen vállára folyik. „Tornaórán a lányok a tornateremben röplabdáztak. akkor bizo­ nyára iszonyatosan fájhatnak a sebei. Ez a szél magával vitte a képsort. letekint Óki Tacumicsi holttestére. mint a tenger felőli szél. amely Júko testét ostromolta most). amikor a ze­ neteremben egy bonyolult dallamot ismételget a gitárján. És amikor órán Júko sápadtan ült a menst­ ruációs fájdalmai miatt. Mi… miért? Ekkora fájdalom ellenére mi­ ért akar engem… engem megmenteni? Ez… Érdekes módon hirtelen jött rá. amely az elméjét borí­ totta. Szakaki? Nem vagy valami jó színben”. hogy a nyaka jobb oldalán lévő sebnél. az egész teste tele volt sebesülésekkel. és eléri Júko bal kezét. az ezüstszínű pánt alatti kötést átáztatta a vér. és ha most fél kézzel megtartja őt. kedvesen odaszólt neki a szomszéd padbál: „Mi baj. és ami­ kor Júko véletlenül kinézett az udvarra. Mintha csak szél fújta volna el (éppen olyan. – Nem akarom! Még mindig jobb itt meghalni. benne Súja kedves arcával. A nevető arc. Lassacskán végighömpölyög a karján. eloszlott a sötét köd. Már a maradék ép esze is elment. és a tetejébe még fel is akarja húzni. Júko eltátotta a száját. és a második bázison pózolt örömében. kezé­ ben a véres baltával. majd gyorsan félbeszakította Jamamoto tanár úr olvasásgya­ [526] . mint hogy te ölj meg! Engedj el! Engedj el! Ennek hallatán mit gondolt vagy nem gondolt Nanahara Súja.

Látta. nem is rossz. Júko újólag elsápadt. – Nanahara! – kiáltotta. amire vezetett. Júko most fogta fel végre pontosan. – Én… én voltam! Meg akartalak té­ ged ölni! Súja egy kissé meglepetten nézett a karja végén lógó. akiről hányszor is gondoltam én. te ölted meg Ókit… Azt láttam és féltem… Nagyon féltem.korlatát. tényleg. Az akkori aggódó arca. Utána egy másik gondolatsor tört magának utat. Persze értelmezhette volna úgy is. amikor megjelent utána Motobucsi Kjóicsi és Kavada. amikor ő az Óki Tacumicsivel való küzdelem után kiszedte Tacumicsi fe­ jéből a baltát. Csak ezt az egyet nem látta. Ez Nanahara Súja. könnyes szemét felfelé fordító Júkóra. hogy meg­ ölje… Amit véletlenül Nakagava Juka evett meg… Mindenki gyanúsítgatni kezdte a másikat. mi is történik körülötte. ha nem fél Sújától. hogy milyen helyes. hogy Súja értetlenül néz rá. és odahívta neki Fudzsijosi Fumijót. A saját tetté­ ről és az eredményről. És mérget tett az ételbe. hogy az lett volna a csoda. Azt a jelenetet. En­ gem… Miért? Miért hittem én. Júko valahonnan egy közeli bozótból látta. hogy meg kell ölnöm Nanaharát? Miért gondoltam ilyesmire? Pedig Nanahara az Nanahara. Azt pedig már nem. az egészség­ ügyi felelőst. Nanahara Súja megakar engem menteni. hogy Súja jogos önvédelemből tette. De Júko már annyira rettegett. hogy ki tette a főzelékbe a mérget. Júko maradt… [527] . vagy bal­ eset volt. Júko folytatta: – Én azt hittem. Ez az a Nanahara. És csak a tettes. És mérget akartam tenni az ételedbe… Juka ette meg… Erre a többiek mind… Súja ebből mindent megértett. Én… én el voltam tévelyedve… És emiatt mindenki… Elsírta magát. Jaj.

minden létező sebében egy csapásra felerősödött a fájdalom. – Ah… Súja. A többiek miattam… A többiek… Ahogy kimondta. kétségbe­ esetten próbálta jobban fogni. Az oldalán. és Júko elterült lent a földszintes épület tetején. a bal vállán. és a korlát résén lógatta ki a testét. piros paca kezdett kialakulni. egy darabig csak ezt nézegette. a nyaka jobb oldalán. [Maradt 8 fő] [528] . a feje furcsán eltávolodott a testé­ től. El­ kezdelek húzni! Ekkor Súja már hason feküdt az erkélyen. mert a bal keze használhatatlan volt. csak ne mozdulj. amely Súja nyakából csurgott le. Csak­ hogy… Júko jobbra-balra rázogatta könnyáztatta arcát. Felülről jobboldalt hosszúkásan deformálódott juharfale­ vél alakú. Hiába markolta Súja erősen. úgy mozgatta a kezét. és végül be tudta húzni maga alá a jobb térdét. Nem. Erősen tartotta Júko csuklóját. mintha nem is az ő kezéből esett volna le. inkább egy trükkfelvétel segítségével került volna oda hirtelen. Júko keze elvált Sújáétól. az erkélyről kicsüngő jobb karját vissza sem húzva. a kezük megcsúszott a véren. hogy megfeszíthesse a hátizmait. – Nem. mint aki le akarja rázni Sújáét. de nem tudott megkapaszkodni. a matrózblúzba és rakott szoknyába öltöztetett tes­ te kezét-lábát széttárva feküdt… A nyaka szokatlan szögben fordult el.– Mindegy! – kiáltotta Súja. Sújának úgy tűnt. Júko Súját néző arca távolodott… Csattanás hallatszott. – Mindegy. kilazult. A Súja karjára nehezedő nyomás hirtelen megszűnt. Fészkelődni kezdett. És a teste. Emiatt úgy tűnt. és erőlködni kez­ dett.

) elállt a lélegzete.65 Szugimura Hirokinak (fiúk. Körülbelül tíz perccel ezelőtt hallotta meg a heves lövöldözés hangját. Tőle jobbra félig leszakadt fejjel (!) Tani­ zava Haruka. így eddig meg sem nézte. A nyitott ajtón túl asztalok és székek voltak összevissza halomba rakva. Lát­ ta a bedeszkázott ablakokat. de a hang alapján gyorsan keletre indult. hogy halott. annyit rögtön észrevett. Odament a világítótorony bejáratához. de úgy volt vele. mint amikor Etó Megumi holttestére talált rá. És még valaki. hogy jelzi a térkép. Hiroki óvatosan továbblépegetett… És most a vértócsás szobában állt dermedten. Ekkor lecsúszdázott a szakadék szélén. Ucumi Ju­ kie fekszik a hátán. de valamilyen okból lebontotta. A szobában. akinek nem lehet látni… [529] . amikor a világítótornyot ölelő szakadékból lenézett. míg óvatosan haladt a folyosón (rögtön a bejárat mellett egy szoba volt. Jukiéék négyen. már falfehér arcát errefelé fordítja. Ahogy csúszott lefe­ lé. Jobbra a szekrényke előtt Macui Csiszato előreborulva. Akkor az északi hegyen kóborolt. Mintha valaki épí­ tett volna egy barikádot. ugyanúgy. Hogy itt volt-e egyáltalán a fegy­ verdörgés forrása… Mindegy. ággyal. öt lány he­ vert. 11. amikor meg­ érkezett a sziget északkeleti csücskébe. A középső asztal mellett a lány osztálytitkár. és reagálni kezdett a szerkentyűje. Tudta. Mögöttük sötétre színeződött arccal Nakagava Juka. már elvesztette szem elől a tetőn lévő holttestet. amely egyben konyhaként is szolgált. a világítótoronyhoz. Hat. Már néma csend honolt. Messziről is látszott a piros szín a feje alatt… Tudta. akiknek lehetett látni az arcát. egyértelműen halottak voltak. és az ajtaja valamiért ki volt törve). hogy a torony­ hoz tartozó téglaépület tetején egy lány fekszik. hogy ilyen feltű­ nő helyre csak nem fog elbújni egymagában Kotohiki Kajoko. A rövid haj és a viszonylag kis termet miatt megint hasonlónak vélte Kotohiki Kajokóhoz. De az az egy. szintén ha­ son fekszik a véráztatta asztal takarásában.

elment Nakagava Jukáé mellett is. az nem is vérzett. Kétség nem fér hozzá. és kiment azon az ajtón. [530] . természetesen az a tetőn fekvő valaki volt. A homloka bal oldalán egy piros lyuk tá­ tongott. amelyet Szóma Micukótól szerzett. Ahogy megemelte. Rátette a kezét a vaskorlátra. Sietve. mert ha­ sonlított Kotohiki Kajokóra. A gépet zsebre tette. De Hiroki most nem foglalkozott a fáj­ dalommal. a fegyvert is visszatette a nadrágja hátuljába. hogy más már nem rejtőzködik itt. jobb kezéből letette a földre a botját. Oda Tosinori lövése csak súrolta a combját. és a félrecsúszott. és kiment a szobát körbeölelő erkélyre. Leereszkedett az arccal lefelé fekvő valakihez. Hiroki visszafektette a holttestet. de ellenőriznie kell. amikor elesett – eltört… Ter­ mészetesen halott volt. és két kézzel megfogta a testet. iszonyúan megfájdult a jobb vállán a seb. csak megfordította a testet. és figyelte. hogy valaki még van fönt. Jobb kezében tartotta a szerkentyűjét a bottal együtt. amíg felért a toronyszobába. Ott lehet felmenni a világítótorony tetejére. de nagyon úgy tűnt. és a szoba túlsó felén lévő nyitott ajtóra tekintett. A szerkentyűjén megjelenő még egy jel. Hiroki újból készenlétbe helyezte a fegyverét. majd egy lendülettel kinézett. de azért még rajta levő szemüve­ gének bal lencséje – talán akkor. Egy vaslépcső volt ott. Különösen. Végül nem volt új jel. Hall­ gatózott a szoba másik oldalán nyitva álló másik ajtó felé. A cipője talpa cuppogott a padlót lépten-nyomon be­ borító vértől. miközben haladt felfelé. és nem is fájt annyira. keresztülment Ucumi Jukie és Tanizava Haruka holtteste között. Arra volt a torony. de lehetőleg hang nél­ kül lopakodott fel rajta. Elképzelhető volt. Ekkor visszatette a bal kezéből a fegyvert a nadrágja hátuljá­ ba. hogy ő is ha­ lott már. visszatartotta a lélegzetét. hogy ki az. Noda Szatomi volt. és megkerülte az asztalt.Hiroki még egyszer alaposan körülnézett a szobában.

amikor kiment. könnyed szédülésfélét érzett. és a feje alól vér folyt ki. Szakaki Júko fel tudott menekülni idáig. Megrázta a fe­ jét. és gondolkozott. hogy a lányok összegyűltek itt valahogyan. mert leesett és meghalt. de a sebekből és a falra. hogyan jutott be közéjük. De akkor is… Érezte a sóillatú szelet az arcán. mire Hiroki ideért… Csakhogy a bejárati barikád… Ha be voltak deszkázva az ab­ lakok. illetve padlóba vájt lyukakból ítélve biztosra vehető. nem ment vele semmire. És még egy dolog: Nakagava Juka halála nem tűnt lőfegyver általi halálnak. bezárkóztak. de valaki megtámadta őket.Meglátta a matrózblúzos holttestet. hogy annak a lövöldö­ zésnek a hangját innen hallotta. A bejárat melletti szoba ajtaja. Mintha a csigavonal. amikor megjelent a támadó? Vagy a támadó bontotta el. és egyikük hirtelen elárulta őket. közben a falat nézte jobb híján. hogy Szakaki Júko volt. Felismerte. Persze ez lehetett a fáradtság miatt. és visszament a toronyszo­ bába. Nem látott fegyvert a szobában. azért ez mégsem. És a támadó pedig már elment. akkor miért bontották ki a barikádot. elmerengett a tenger felé. még egyszer lenézett a tetőre. Miért törték össze? Hiába gondolkozott. Először lent végzett ötökkel. vagyis inkább megmutatta a valódi énjét? Nem. de… [531] . A félhomályos toronyban elindult a vas csigalépcsőn lefelé. hogy igazá­ ból a lányok heten voltak. benne hagyta volna a nyomát a testében. de ez a holttest nem Ko­ tohiki Kajoko volt. amely mentén mozgott. de akkor ez nem magya­ rázza meg. Hat lány halt meg itt egyszerre. A nyaka furcsán ki volt tekeredve. és feltehetőleg minden nyílást lezártak. Hogy kerül oda ennyi vér? És más is van még. Forgatókönyvként pedig… Reálisnak tűnt. Lehetséges. Mintha megfojtották volna vagy va­ lami hasonló… Az asztal tetejére ömlött vérre sincs magyará­ zat. de a táma­ dónak be sem kellett avatkoznia.

Kavada Sógo azt mondta: „Ha úgy hozza kedved. ez tisztára olyan volt. meg tudta érteni. de azért teljesen ő sem értette. Bár nem volt semmi alapja. de Kajokót mindenképpen fel szerette volna ültetni arra a vonatra. Parancsolja a kezemet. Ez is meggyőződése volt. persze. Vajon él még Kotohiki Kajoko? Nem halt meg netán dél óta valami számára ismeretlen helyen? De Hiroki azt gondolta. Túl sok idő. és akkor mesélte neki Sindzsi: „A nagybátyám mondta régen. Maxi­ mum. Azután Nanahara Sújáékra gondolt. Igen. és biztos Koto­ hiki Kajoko is él. Sindzsi gyakran viccelődött.” Hirokinak mintha derengett volna valami. hogy rajta kívül nincs is más utunk a me­ nekülésre. és ő még nem tudott rátalálni Kotohiki Kajokóra. szállj fel majd a vonatunkra!” Tényleg van vajon mód a menekülésre? És ő el tud majd menni Kajokóval együtt addig a pályaudvarig? Ezt még nem tudta. hogy tizennégy ember maradt. hogy Sindzsi jóban volt Szeto Jutakával. mit jelent ez. milyen fontos nevetve felülkerekedni a dolgokon. de azért Sindzsi tudta. Szugimura? Én még nem na­ gyon bírom felfogni. az új év előtti félévzáró ünnepségen. kerek másfél nap telt el a játék kezdete óta. mint amit Mimura Sindzsi monda­ na ilyenkor. Tehát így most nyolc. De biztos rá fog találni. sokkal cinikusabb. Maradt nyolc ember vagy még kevesebb. és lehet. mint Jutakának.Ezzel mínusz hat fő. talán két éve. mademoiselle? Hű. és időnként csípős humorú. mindenféléről beszélge­ tett vele. Talán azért. De [532] . hogy biztosan él még. miközben ment a kerületi kor­ mányhivatalnok unalmas beszéde. Egyszer. mert még túlságosan gyerek volt. szinte biztos volt benne. hogy a nevetés fontos tényező a harmónia el­ érésében. Viszont ő él. A déli hírekben azt mondta Szakamocsi. Hármójuk nevét sem ol­ vasták még be a híradóban. Persze másféle szövege volt. Érted.

Az a hang volt. de a gáztűzhelyen egy lábos volt.akárhogy legyen is. egyszer csak visszaért a konyhába. becsapta az ajtót. és finom illat áradt felőle. de megrázta a fejét. [533] . Ugyanakkor a sziluett keze tá­ jékáról heves tűzcsóva lövellt elő. mögöt­ te a kintről bejövő fénnyel. ahol az öt holttest hevert. Megnézte. Sindzsi kérdésére már nem tudnak válaszolni. és újra bependerült a konyhába. amikor elmenekült Oda Tosinoritól a küzdelmük után. a háta mögül hallotta – tehát ez végzett vele. még mielőtt elcsodálkozott volna. már nem égett a tűz a lábos alatt. A félhomály miatt annak a valakinek csak a körvonalai látszottak. Gyorsan elmenni innen. és a lövedékek sora közvet­ lenül Hiroki folyosón maradt lába előtt haladt el. de a benne lévő főzelékféle még gőzölgött. egy ház kútjából szerzett újabb ada­ got). ezért éhes is volt. Bizonytalanul állt a lábán. Éjjel. és bezárta. Az átható vérszag miatt nem vette észre. A hosszú folyosó végén. a bejáratnál valaki állt. majd követte azt az iszo­ nyatos robbanást. Hiroki. amelyik megelőzte. Nem először hallotta már ennek a fegyvernek a ropogását. Idegességtől eltorzult arccal pattant fel. Persze a gáz ki volt kapcsolva. Kinek van kedve enni egy ilyen helyen? Inkább gyorsan el kell jutnia Kotohiki Kajokóhoz. valami előre gyártott tüzelőanyaggal főzhettek. Vagy ez volt az a hang. le­ kuporodva elkapta az ajtó gombját. és elvette a szemét a fazékról. Újból körbe­ tekintett a vérben úszó szobán. A játék kezdete óta csak a kormány által kiutalt kenyeret ette (a vize is elfogyott már. Mimura Sindzsi is és Szeto Jutaka is ha­ lott már. oldalt ugrott. amelyet Kuszaka Jumiko és Kitano Jukiko halálakor is lehetett hallani. Kitámolygott a folyosóra. mert már hosszú ideje nem aludt. Amíg kábult fejjel ilyesmiken gondolkozott.

Nem. az Micuko zsebében maradhatott. csak a tartalék tár nem volt meg. [534] . esélyt ad valakinek. A toronyba vezető ajtóra is rápillantott. A torony túl magas. a legjobb esetben is csak kifeküdhet a tetőre Szakaki Júko mellé napozni. aki meghallot­ ta a mostani fegyverdörgést. Vagy a támadóra va­ dászik. A kilinccsel a középpontban szétrepült az ajtó. vagy kint várako­ zik Hirokira? Nem. és most telire is volt töltve. aki megölte Ucumi Jukiéékat? Vagy netán maga a tá­ madó tért vissza? A padlón térdelt. (Egyúttal az ajtón keresztülment lövedékek némelyike meg­ tépázta a pont szemben fekvő Macui Csiszato holttestének vállát és oldalát. Csak hét plusz egy lö­ vedék van benne. mert ha nem zárja le gyorsan az ügyet. Rá se hederített a szobában lévő halottakra. Amíg azzal fog­ lalatoskodna. bal kézzel hátranyúlt. kiderült.) A következő pillanatban egy feketeség ugrott be a szobába. Biztos – mint Hiroki – meghallotta a fegyver­ dörgést. míg azokat le­ szedi és kiugrik. ahol a lányok holtteste hevert.) az. az sem menne. neki sem lehet annyi ideje. Ez tehát az a valaki volt. Szerencsétlenségére az abla­ kok belülről be voltak deszkázva. 6. Időbe telik. Single Action Automatic. Amikor egy bukfenc után felállt. hogy más fegyvere is van – könnyedén elintézi. hogy Kirijama Ka­ zuo (fiúk. Az ajtó oldalához tapadva Hiroki végignézett a konyhán. Nem lesz ideje újratölteni. a géppisztolyos – lehet. semhogy le lehetne róla ugrani. mi történt. és már lőtt is.Még ezeken az eseteken kívül is hallotta néhányszor. Colt Government. Ha ilyesmivel próbálkozik. Hajaj… Most az a valaki mit szándékozik tenni vajon? Halk léptekkel közelít az ajtó túloldalához. csak egyenesen az ajtó melletti holt térre irá­ nyította a géppisztolyát. és megfogta a piszto­ lya markolatát. hogy őt magát hátba támadhas­ sa… Így is volt. egyenruhában. és idejött megnézni. Micuko hátrahagyott hátizsákjából előkerül­ tek a töltények.

de nem az a revolver. és a lövések zaja abbama­ radt. és csupán nyolcvan centi távolságot hagyott maguk között. Csak arra van szükség. Hiroki egy pillanat alatt nyomult előre. Hiroki felismerte. az asztal előtt. de Hiroki a földet érése után már készenlétben állt. de a Hiroki kezében lévő egykori seprűnyél még az­ előtt eltalálta a csuklóját. beépített szek­ rény tetejére. Egy kiáltással megforgatta a botját. végigcsúszott a földön. A következő pillanatban a bot egyharmad része súrolta a fejét. meglendítette a botját. Ám a bot néhány centivel az orra előtt megállt. A reccsenést. Kirijama észrevette. Hiroki furcsa­ [535] . Mozgása minden bizonnyal még Kirija­ mát is meglepte. és szaltót ug­ rott. és máris a szoba közepén állt. felnézett. Kung-fu-filmbe illő ele­ ganciával ugrott át Ucumi Jukie holttestén. A kilenc milliméteres Ingram M10es leesett. és fel akarta emelni a fegyvere csövét. megpördült. Sorozatütés! Egy menetre kiejtelek a játékból. a bot túlsó vége célba vette Ki­ rijama arcát. hogy az újabb ütés elől kitérjen.Öt-hat lövedék a falba fúródott. hogy Oda Tosi­ nori pisztolya volt. Mögötte volt az asztal. és újra eltette. és azt is kiverte a kezéből. Az imént egy pillanat alatt döntött. ahogy a bot eltört. Noda Szatomi holttesténél állt meg. Akkor már egy re­ volver volt a jobb kezében. és mi­ előtt még leért volna a földre. Mert nem volt ott senki. és harmadszor is kiverte Kirijama kezéből a fegyvert. amelyet Oda Tosinorinál látott Hiroki). és az asztal túlsó felén. és fe­ lülről támadt Kirijama Kazuóra. hogy ne hagyja lőni a má­ sik felet – mint már megtudta: Kirijamát. azonnal bevetette a botját. és a levegő­ ben táncolt. Kirijama a nadrágjából előhúzott még egy fegyvert (egy nagy automata pisztoly volt. Az felrepült a levegőbe. Csakhogy Kirijama hátradöntötte a felsőtestét. Hiroki kihasználta az alkalmat. és felmászott az ajtó melletti magas. Már nem tud hátrálni. Lemondott a számára szokatlan pisztolyról.

A hátrafésült hajú Kirija­ ma feje lekókadt. ahogy összekoccannak. Ahogy elkapta. Hiroki érezte a bal kezén át. a Kirijama Kazuóval szemben. hogy Kirijama az arca elé emelt bal tenyere élével törte el a botot. hogy valószínűleg még Mimura Sindzsinél és Nanahara Sújánál is nagyobb testi erő­ vel büszkélkedhet. amíg el nem fogyott az összes töltény. Azt mondták róla. és a válla is mozgott a zihálásától. De Hiroki egy darabig csak állt szemben Kirijamával. mintha valami furcsa táncot járna. Fé­ lelmetesen gyors ütés volt. a nyolcadik hüvely le­ koppant a padlóra. A szemét vette célba. A végén kinyílt a pisztoly závárzata. A gyomorszá­ ja tájára nyomta a csövét és meghúzta a ravaszt. hogy megúszta. a jobbjával pedig már előhúzta a pisztolyát. akiről azt tartották. Győzött. Akkor a bot híján szabad két kezé­ vel elkapta a csuklóját. hogy még soha nem vesztett csatát. a teste végig­ csúszik majd az asztal élén.mód csak késve hallotta meg. amivel Kirijama jobb karját fog­ ta. hátracsavarva megtar­ totta. Ezt a Kirijamát én… [536] . és felhúzta a kakast. Addig húzogatta. de egy rövidet köhin­ tett. és elgurult. Lehajtotta a fejét. Győztem. Min­ den lövésnél megremegett Kirijama teste. A következő pillanatban Kirijama jobbja nukite kéztartással egyenesen Hiroki arca felé tartott. Kirija­ ma arca teljesen kifejezéstelen maradt. Azzal a Kirijama Ka­ zuóval szemben. és hallatszott. hogy abból lassan kimegy az erő. A lényeg. Hiroki bal kézzel tartotta Kirijama karját. Rájött. és le fog rogyni a földre. Ugyanakkor jobb lábbal teljes erejéből hasba térdelte. és csodával határos módon megúszta. Beleütközött a korábban ki­ esettekbe. Ha Hiroki elengedi a kezét.

Ugyanakkor a Hiroki hasába szúrt kés kikanyarított belőle vagy harminc gramm húst. Alig lépett ki az ajtón. de erről Hirokinak fogalma sem lehetett. és vért fröcskölt szét. de hideg szemmel meredt rá. [537] . Hiroki felnyögött. Derékszögben hajlított jobb kezével belekönyökölt Kirijama állkapcsába. a kést markoló bal keze Hiroki hasába nyomódott. és a folyosóra vezető ajtó felé futott. Ebben a pil­ lanatban különben sem lett volna értelme ezen gondolkodni. és nagyot nézett. Hirokiból mélyről jövő sóhaj szállt fel. De Hiroki összeszedte minden erejét. Kirijama Kazuo változatlanul gyönyörű. lövés hangját hallotta. esetleg a bokájára rögzítve. Feljajdult. amellyel Kirijama jobb csuklóját tartotta. Jaj… Ez gáz. Kirijamának nem lehetett annyi ideje. Nagy gáz. Kirijama hátrarepült. mert Oda Tosinori golyóálló mellényét viselte. Hogyhogy… még mindig él? Természetesen azért. Töltény nélküli fegyverével együtt felemelte a jobb ke­ zét. Volt nála egy negyedik – talán a nadrágja alatt. és végigcsúszott a vértől mocskos fehér asztalon.Ebben a pillanatban éles fájdalom nyilallt a jobb oldalába. Kirijama Kazuo nézett fel rá. És a bal keze. Kirijama megcsavarta a kést. A Nagy Kelet-ázsiai Köztársaság zászlójához ha­ sonlatos vérfolt most az Egyesült Államok lobogójára módo­ sította a mintáját. és újra rászorított a ke­ zével. és az ajtókeret­ ből letört egy darab. hogy felvegyen egy fegyvert a földön heverők közül. Engedett a bal keze szorítása. A következő pillanatban viszont már sarkon is fordult. Hiroki arról a kézről lassan visszaemelte a tekintetét Kirijama arcára.

egy szirt tetején éppen elkezdett gallyakat gyűjteni a tűzra­ káshoz. de összegörnyedt. és lógott az eső lába. A ruhája elázott a fákról lehulló esőcseppektől. A szigetet borító zöld megtisztul. és jobb kézzel tartotta a markolatát. negyedóra múlva. Saját inge. A nadrágja elejébe tűzte a CZ75öt. egyenruhája és cipője volt már rajta. Jobbra nem takarta el semmi a kilátást. A fehér földön vérpöttyök maradtak a nyomában. Az esőcseppek fehér függönyén át a tenger tompa szürke színű volt. és pont. A vállán az UZI géppisztoly lógott. futott tovább. amikor a sziget északi végén. de már bevette magát a bozótba. és ahogy – mondhatni – várható volt. Hi­ ába történt zárt helyen. lövöldözés hallatszott a világítótorony irányából. Átugrált a bejáratnál összevissza dobált asztalokon és széke­ ken. így a lövés nem találta el. Rögtön elhagyta a világítótornyot. és szép sötét színben pompá­ zik a vaskos felhők meg a vízcseppek között befurakodó erőtlen fényben. még meghallotta a jól ismert géppisztolyt. Kint felhős volt az ég. Megint hallotta a géppisztoly hangját. Nem mintha ott megpihenhetett volna… [Maradt 8 fő] 66 Szemerkélni kezdett az eső. mielőtt kiért volna. Lélekszakadva futott a kisteherautón és a kapun túli bozóto­ sig. Súja ebben a zöld növényzetben cikázva haladt lassan előre. A browning pedig az összegyűjtött töltényekkel együtt a hátán lévő zsákban volt. a többször felzendülő fegyverropo­ [538] . amelyet meg­ talált Jukiéék szobájában. de számára de­ rültnek tűnt az idő. látszott a tenger.Nem foglalkozott a lövésekkel.

A tűzgyújtás ráér akkor is. Legalábbis a játék kezdete óta napközben egyszer-egyszer hallott madarak egyike sem csiripelt. mintha tényleg annyi ideig hallotta volna. nekiindult. hogy az a túlságosan is ismerős hang Kirijama Kazuo géppisztolyából ered. Hozzávette azt az időt. Súja kis vívódás után elindult visszafelé a világítótoronyhoz. Akkor kezdett el esni az eső. De ennek a lövöldözésnek is hamar vége lett. és azután össze­ csaptak. amikor a halk csiripelés elhallgatott. Az eső felerősödött. már biztos nem talál ott senkit. Öngyújtót hozott magával a világítótoronyból. Azt azért nem gondolta. amikor éppen nyugatra akart fordulni a sziget északi partjánál. könnyen előfordulhat. A C3-as mező tiltott. Még ha az egyik Kirijama is.gás hallatára nyilván ketten is odamentek. ha a közelükbe ért. A másodpercmutató hét rovátkát mozdult előre. Remélhetőleg Noriko és Kavada nem tettek meg olyan nagy távolságot. de az eső miatt nem nagyon akart meg­ gyulladni a tűz. és gyorsan ránézett a karórájá­ ra. és elment onnan. Meg különben sem lehet túl gyakori az esőben éneklő madár. hogy a másik Szugimura Hiroki. Alig hallhatóan messziről madárcsiripelés ütötte meg a fülét. Bár annak is megvan az esélye. Hiába menne vissza. Ahogy ezt kigondolta. amikor a szirt sziklás részén be­ fejezte a két farakás előkészítését. hogy mégsem tér vissza a világítótoronyba. és úgy tűnt. de a mellet­ te lévő D3 és C4 még nem. Vagy talán vár rá még egy újabb holttest. Úgy tűnt neki. Egy darabig hegyezte a fülét. és végül úgy döntött. hogy az egyikük Szó­ ma Micuko. amíg rá nem nézett az órájá­ ra. de nem maradt már olyan sok játékos. úgy fél három körül. [539] . tizenöt má­ sodperc. hogy Noriko és Kavada direkt odasietnének a lövöldözés helyszí­ nére. Kavada azt mondta. Súja pedig felhagyott a próbálkozással. Biztos arrafelé vannak valahol. Súja megint meggondolta a dolgot.

Súja megtorpant. [540] . Amikor beért a bozótosba. Könnyebb volt. Az előbbi óta pontosan tizenöt perc telt el. Annyira fájtak a testét borító sebek. és eléggé benne jár már a nyugati part vonalában. Ritkultak a fák. De már csak egy kicsi. Kavada megszólaltatta neki a madárcsalogatót. hogy annyi vért vesztett. Nem azért. hogy megkerülte a hegy lábát. Megállt. Zóna szerint Súja a B6-ból tartott a B5 fe­ lé. bokrok ágai. Felnézve lát­ ta. hanem mert azon a szűk területen valami furcsasá­ got látott. Már közelről hallatszott. Kavada az. így megtöbbszöröződtek a kínjai. És alig három perce harmadszor is csiripelt az álmadár. A madárhang mintha nem annyira a tenger felől. az UZI csövét a bal csuklója alá tolta. hogy szinte hány­ nia kellett (igazából nyugton kellett volna maradnia). inkább a hegy irányából hallatszana. Jó. és a bozót megszakadt. ha másfél kilométert gyalogolt idáig. Nem is kel­ lett segélyhívó füstöt eregetnie. és le volt gyen­ gülve. és újra meghallotta ugyanazt a madárfüttyöt. ebből megtudta. Még egy kicsi. mint megszok­ ta. De ilyes­ mivel már nem volt energiája foglalkozni. Ha úgy történne… csak meghúzza a kezében lévő UZI géppisztoly ravaszát. Már csak egy kicsi. mert ott állt valaki. és fegyvert sze­ gezett rá. hogy az északi hegy alakja egy kicsit más. Súja még egyszer rápillantott a tengerre. és felemelte vele a karját. A számlapon az üvegére esett cseppek miatt eltorzult mutatók délután három óra öt percet jeleztek. szét kellett hajtogatnia a növénye­ ket maga előtt. Most már határozot­ tan. mintha hiába erőlködnie izom­ ból. Persze most is bármikor… megtámadhatja valaki egy tisztáson.Súja továbbment a sziget északnyugati partja mentén. de sokat számított. és elindult felfelé a lankás emelkedőn. és kereken ti­ zenöt másodperc múlva abbamaradt.

annak ellenére. A madarak erre nagy szárnysuhogással elrepültek a holttes­ tektől. de mégsem lőtt. hogy… Tadakacut agyonverték. A szürke kupacból egy kis pirosság került elő. Valahogy uralkodott a hányingerén. Aztán észrevette. és egy madár szállt vissza Súja lá­ bához. Madarak za­ bálják a holttesteket! Önkéntelenül rájuk emelte az UZI-t. szürke kupacnak látszottak. Megállt az esőben ez előtt a két holttest előtt. Tadakacu fejével összevetve. és a ravaszra tette az uj­ ját. hogy mindkettőből fekete nadrágos-cipős lábak kandikálnak ki. Ráadásul mocorogtak. Két fiú halt meg itt. hogy Hatagami Tada­ kacu és Takigucsi Júicsiró volt. Persze… az ajka és a szemgolyói mintha már hiányoztak volna… Szárnysuhogás hallatszott. hanem eleve a csontozata kegyetlenül deformáló­ dott. Utána meg kettesével-hármasával [541] . ez arra utal. amelynek pirosra mázolódott a feje. majd megállapította. Rátört a hányinger. hogy Tada­ kacu arca. és rávette magát. hogy megnézze őket. Erre Súja végre felfogta. Mindkettejüknek szabadon volt az arca. szintén össze volt törve. észrevette. Ehhez képest Júicsiró arca még szép volt. Holttestek. és minden csurom vér volt. Az orra. amely nélkül nincs baseball. Odalépett. és sér­ tetlenül megmaradt. és rögtön mellettük a fűben talált egy a base­ ballütőt. hogy az egy gém nagyságú madár volt. nem a madaraktól lett olyan. Körbenézett. Rettenetes látvány volt. és rikácsolt egyet. Tadakacu fejére. Méghozzá az ütő­ vel.Először két gyűrött. Ahogy meresztgette a szemét. benne az UZI-val. amely különösen durva volt. hogy az eső lemosta. a madarak pedig csipkedni kezdték. halvá­ nyan pirosra színeződött. amely megmenekült a madarak csőrétől. a vörös hús több helyen kilógott a bőr alól. A vége. és a szájához kapta a jobb kezét.

Súja felemelte a fejét. Továbbgyalogolt. mert ez itt a tengerpart? Elverte a szemét a két holttestről. Nagy szemű esőcseppek hullottak az arcára. Még több madár jött vissza. csak még jobban elgyengül tőle. megfeszítette… Nem húzta meg. Súja mozdulatlanul állt. kiújult a visszatartott hányin­ gere. A háta mögül rikácsolást hallott.visszajött a maradék. …Még. A szigeten heverő többi holttestet is ugyanígy zabálják a ma­ darak? Vagy ez csak amiatt van. Azt már megszokta. Ám akkor megint megszólalt az a csiripelés. De… hol? Mielőtt gondolkozhatott volna. de… [542] . Súja körbenézett. És puha húsuk a ma­ darak délutáni lakomájává válik. ha az énekesmadarak­ kal kivételt tennék? Megint hajszálra abbahagyta tizenöt másodperc múlva. hogy visszatérjen Kavadához és Norikóhoz. Az enyhe emelkedő mentén végig tart a bo­ zót. Most az a legfontosabb. Madarak… Pfuj. Talán… talán errefelé. hogy nyugodtan? Ne szórakozzatok velem! Súja megint az UZI ravaszára tette az ujját. és bement szemben a bozótba. Jaj… A madarak undorítóak… De mi lenne. soha többé nem fogom a saját számaimba beleírni a tengeri madarakat. hogy meghalnak az emberek. Az a két szétcsócsált arcú holttest. émelyegve megkerülte őket. Egészségünkre! Nem lett volna szabad hánynia. biztos úgy ítél­ ték meg. gusztustalan madarak kajálják… Soha többé nem fogom a tengerparton üldögélve békésen nézegetni a madarak táncát. de hogy ma­ darak. és közben megint rájött a hányinger. Most már nagyon közelről hallatszott. Norikónak és Kanadának már itt kell lenniük a közvetlen közelében. hogy nyugodtan jöhetnek. lehet. hogy egy darabig még csirkét sem aka­ rok majd enni.

Elengedte az UZI-t. Lehet. Ömlöttek a könnyek a szeme sarkából. Ahogy Noriko teste nekiütközött. hogy ő is mindjárt elbő­ gi magát. de most ez sem számított. és a jobbal éppen leengedte a nyílvesszőt. hogy ő biztos elszakította a zsinórt. amelyet Kavada kife­ szített. és a szája széle remegett. és hányt. és Noriko jelent meg a háta mögött. Bal kezében egy fából eszkábált íjat tartott. vagy mi? – kérdezte Kavada. Savanyú szag csapta meg az orrát. Egy vadiúj hányás kellős közepén találkoztak újra. Noriko felemelte a fejét Súja karjában.Letérdelt a földre. így csak gyomorsavat. A sárga folyadékba valami rózsaszín is kevere­ dett. Kavada volt. Akkor jött rá. mintha festék csöppent volna bele.. de ez most nem számított. A hűvös esőben hozzábújó Noriko teste meleg volt. és összekeveredtek az arcát ver­ deső esőcseppekkel. Túl sok halál… Ebben a játékban már túl sokan hal­ [543] . A poénkodó szövegével ellentétben a hangja nagyon kedves volt. Reflexszerűen az UZI-t is arra fordította. Megzörrentek az ágak. hogy már a gyomra is tök kész van. Súja megtörölte a száját. Súja rámosolygott. amelyet majdnem kilőtt. Megint hányt. Szemét Sújára szegezte. A vásári mutatványos arc nézett rá a bokorból. és feltápászkodott. Csuromvizes volt a haja az esőtől. Aztán észrevette. De a csöve lassan újra leereszkedett a földre. Persze végig nem evett semmit. – Súja… Súja… de örülök… de örülök… – Sírt. – Nanahara! Súja felkapta a fejét. Szinte eltolta az útjából Kavadát. és lábát húzva-vonva oda­ futott Sújához. és csak a jobb kezével ölelte át Norikót. – Másnapos vagy. belehasított az oldalába a fájdalom.

és a jobb kezét nyújtotta. és kivette a szájából a cigijét. Nagy. Két nagyobbacska ág volt nekitámasztva ennek a falnak. Kavada meg­ gyújtotta a cigarettáját. mi történt a világítótoronyban. hogy újra látunk! Üdvözöllek! – szólt Kavada lágy han­ gon. Sújához került a CZ75. vaskos keze volt. aztán leesett neki. és kezet fogott vele. [Maradt 8 fő] 67 Kicsit lejjebb a part felé. azokra pedig sűrű levelű gallyakat halmoztak. Kavada az üres alumíniumdobozzal és szénnel megint vizet forralt. egy helyen kilógott a szikla a növényzet alól. Súja először nem értette. majd elmesélte. és egy tengerre néző alacsony falat képezett. hogy ők ketten épségben vannak. – Jó. egyet sóhajtott. Kavada végighallgatta. hogy tetőként védjen az esőtől – bizto­ san Kavada barkácsolta össze késsel. Végül úgy döntöttek. Kavada odasétált. – Fordítva sült el Ucumi terve. hogy nála legyen. Norikóhoz pedig a browning. Súja először is bevette azt az erős fájdalomcsillapítót. A lába között feküdt az UZI géppisztoly.tak meg. annak a bugyogása keveredett az eső zajába. Súja keserűen bólintott. Az ágak széléről csepe­ gett az eső. Súja erőtlenül csóválta a fejét. de szerencse. Kavada kifújt egy kevés füstöt. – Nem egyszerű valakiben megbízni… [544] . hümmögött. és a szá­ jába vett egy szál Wild Sevent. hogy sok embert összeszed­ jen. Noriko testén keresztül kinyújtotta a jobbját. amelyet Kavada hozott el a rendelőből. – Borzalmas volt. ez mindennél fontosabb.

– Egyél csak szépen. Noriko odanyújtott neki egy kenyeret. hogy forr a víz. Súja ránézett erre az arcra. cigarettával a szájában. – Kavada is lesütötte a szemét. meglepő módon csúszott is. és odaadta Sújának. Nanahara. szótlanul dohányzott.– Hát nem. ő elvette és belehara­ pott. Végül pillanatok alatt beburkolta az egészet. [545] . és végül bólintott. töltött egy műanyag pohárba a levesből. él. Instant leves szaga kezdett terjengeni. és a homlokát ráncolta. A lelkieket le­ számítva… a teste igencsak megéhezhetett. ami­ kor meghallotta a barátnői. a Hatagami Tadakacut és Takigucsi Júicsirót körberajzó gyűrött. a sebei fájtak. hogy ennie kell. felemelte. hogy te élsz. de amint megállapította. – Nehéz. Súja a balján ülő Norikóra pillantott. Súja elvette. Majd megszólalt: – De a lényeg. Mintha valamin törné a fejét. A kockaleves íze szétterjedt a szájában. – Egy kis repetát? – kérdezte Noriko. El volt keseredve. mint gondolta volna. attól hányt. hogy a forró folyadék a nye­ lőcsövén át levándorol a gyomrába. – Súja. De Jukiéék már kiszálltak a „játékból”. (Erről nem beszélt nekik. Kavada zsebkendővel fogta meg a doboz szélét. Súja pedig bólintott. és bólogatott. Ucumi Jukie és Tanizava Haruka halálát. Mi már ebédeltünk Norikó­ val – mondta Kavada. Azok a kupacok alig száz méterre innen mocorognak még… Azt mondta. szürke kupac képe. Norikóra nézett. Sújának eszébe jutott Ucumi Jukie arca. bírsz enni? – kérdezte Noriko. de épp az előbb pakolt csak ki a gyomrából… Plusz fel­ villant a fejében az egész okozója. amelyen megnőtt a borosta. és érezte. és lassan a szájához emelte. Tudta. hála Ucumi Ju­ kiééknak. nagyon nehéz. elővette a szintén Kavada-féle leveskockákat.) Szóval nagyon nem volt étvágya. Ahogy már rágni kezdte. Ő él. Nem volt olyan rossz ér­ zés. és kettőt beledobott az alumíniumdobozba.

Noriko felpillantott. Profilból lehetett látni. Már minden rendben. Az is lehet. Visszafordult Norikóhoz. szájában a ciga­ rettával. miközben átvette a po­ harát. de ezek szerint arra nem volt szükség. – Biztos. Igazából nem volt minden rendben. Egyre merevebbnek érezte a bal karját. Kavada hozott ma­ gával a rendelőből egy antibiotikumot is. – Noriko! – szólt Súja. hogy egyszerűen túl szoros a könyöke felet­ ti kötés. amelyet már többször feltett. és Sújára nézett. majd letette a poharat a lábához. Súja? – Igen – bólintott. – A megfázás elleni gyógyszert az­ óta is szedem.– Még egy kis levest kérek. hogy a vállán lévő vagy a könyöke fölötti seb mi­ att-e. Súja Kavadára nézett. – Felemelte az üres poharát. – Akkor jó. de mi mást válaszolha­ tott volna? A zakója ujjából kilógó bal keze színe kissé eltért a jobbtól. és ránevetett. Kavada épp az UZI-t vizsgálgatta. Ivott még egy korty levest. Noriko utána megismételte a kérdést. csak bólintott. – Tessék? – Te már jól vagy? – Igen – nevetett Noriko. hogy minden rendben van a sebeiddel. Nem tudni. – Mi van? – Kirijamával kapcsolatban… [546] . Nori­ ko töltött neki. a fél szemöldökét felhúzva nézett Sújára. Azután Kavadát szólította. Oda sem fordult.

hogy nem is kell megérteni. hogy valami nem stimmel vele. Arra gondolt. Sújának mindig az volt az érzése. és föléjük tornyosult. Kavada még régebben megmondta. Kavada lesütötte a szemét. amit akkor kiáltott: „Hát ember ez?” Szóval milyen ember ez a Kirijama egyáltalán? Természetesen megállapítható. nem ott – rázta Kavada a fejét. Megint cigarettát vett elő. – Máshol. ahogy végiggondolta a tegnap óta történteket. Egészen máshol. amikor eljött a világítótoronyból. Igaz. és rágyújtott. hogy nem Kirijama Kazuo az egyetlen. megta­ pasztalsz ezt-azt. De Kirijama nem ismer kegyelmet. és ez az érzés ebben a játékban a végsőkig felerősödött. – Na igen – emelte fel az arcát. Kavada nem szólt semmit. hogy megint ezt fogja hallani tőle. megint előjött a kérdés. aki „beszállt” ebbe a játékba. Hidegvérű és higgadt. amelyet az imént hallott.Igen. És ott van még az a fegyverropogás. De Kavada nem ezt válaszolta. és ha igaz. amit Szugimura Hiroki mondott. Akik Sújával megüt­ köztek. Kifújta a füstöt. és nem tétovázik. Súja úgy tippelte. – Láttam én már hozzá hason­ lót. akkor Szóma Micuko is azok közé való. Ha az orvos fia vagy a nyomornegyedben. [547] . és az ujjával birizgálta az automa­ ta-félautomata kapcsolót az UZI biztonsági zárján. Óki Tacumicsi vagy akár Akamacu Josio is. Megint eszébe jutott a géppisztoly csövéből kilövellő tűz és mögötte a hideg tekintet – és kirázta a hideg. hogy elvált volna Kavadától és Norikótól. ami azelőtt foglalkoztatta. és folytatta: – Szerintem ő egy üres ember. ezért folytatta: – Miféle fajzat szerinted? Én sehogyan sem tudom megérteni. – Az előző játékban? – Nem.

az – értett egyet Kavada. majd kifújta a füs­ töt. Teljességgel értelmetlen. – Hogy tényleg rákattant-e a játékra. Kirijamá­ nak nincs oka. de mi van. – Az elvek és az érzelmek. illetve semmiféle értékítélet nem tud gyökeret ereszteni a szívében. Bár azt nem tudom. Vagyis bármire rámondhatjuk. kiérdemeltem az emberek irigységét. változatlanul Kavada arcát figyelve. Ráadásul ennek valószínűleg… nincs oka. ha ő soha nem fogta fel. mert nincs hova. – Még az olyan átlagemberek is. úgyis nem­ sokára szar lesz belőle. Szómá­ ban és Kirijamában van hasonlóság. Miért kajálok én. Tehát… – folytatta aztán Kavada. Súja is és Noriko is bólintott. – Gondolj bele! Talán nem is az ő hibája. egy­ szer úgyis meghalok. mint én. tudunk [548] . Mert számunkra még lehet valami élvezetes. hogy eh­ hez a szaros országhoz ez az értelmetlenség dukál. hogy senki sem tehet róla. Bár lehet. Jó ruhákat hordtam. Nincs oka. Ez a különbség pedig nagyon nagy. Súja törte a fejét. – Szugimura megemlítette Szóma Micukót. Ha egy kicsit is megnézted az osztályt. ha valaki ember formájában jött a világra.– Üres? – kérdezte Noriko. mert nem láttuk. de semmi ér­ telme nem volt. De Szóma csak lerázza magáról az elveket és az érzelmeket. és itt jön a de. – Igen. azt nem tudjuk. Neki biztos megvan rá az oka. Nincs is félelmetesebb ennél. – Igen – bólintott Kavada. Viszont Kirijama eseté­ ben nincsen ok. időnként mindent értelmetlennek találnak. De. hogy mit is je­ lent bizonytalannak lenni a jövőben. nem? Minek megyek be az iskolába tanulni? Még ha véletlenül sikeres lennék is a jövőben. – Elég félelmetes – suttogta Súja. amikor reggel felkelek? Hiába eszem bármit. Ilyen típus. vagy megszedtem magam. hogy így született? Akkor az… Kavada megint beleszívott a cigarettájába. hogy mi. hogy ez azt jelenti-e vajon.

Nincs fix mércé­ je. Csak választ. hogy igen. Azután felnézett a borús égre a Kavada által készített faágte­ tő szélénél. hogy mi egy ilyen emberrel állunk szemben. azután hozzáfűzte: – Igen. Kirijamánál valószínűleg hiányoznak ezek az ér­ zelmek. Súja Kavadára nézett. De úgy választott. félelmetes. meg ott a többi érzelem. Kétségtelen. Súja megint fel­ emelte a leveses poharát. hogy mit fog csinálni. Az vezette ide. amelyeket azután hallott. Erről Sújának eszébe jutott a madárhívó. hogy piti kis dolgok ezek. és ivott egy kortyot. hogy létezhet ilyen élet. Csend telepedett rájuk. Kavada a megrövidült cigarettájából szívott egy utolsót. – Szugimura rátalált már vajon Kajokóra? [549] . úgy puffan alapon… Most is si­ mán megtörténhetett volna. Innen meglátjuk. nem megy bele a játékba. Ebből következőleg egy­ szerűen csak választ. hogy eljött a világítótoronyból. ha nem az ilyesmik töltik ki ben­ nünk az űrt? Én legalábbis nem ismerek más magyarázatot ezenkívül. de persze most sem hagyta nyugodni a dolog. hogy azt választja. észrevesszük egyáltalán? Kavada bólintott. akárhol füstöl is a szigeten. Ez az elméletem.örülni. ahogy esik. és az is. Néha ellenőrizzük. de miért hord magánál Kavada ilyen furcsa holmit? Ezt akarta megkérdezni. Így nincs nála értékmérő. – Ha füstölni kezd. – Biztos nincs semmi baja – mondta Noriko. – Ne aggódj. Az is. de Noriko megelőzte. – Szugimura épségben van vajon? Norikóékkal is beszélt a lövésekről. és elnyomta a földön. Idáig egy szuszra mondta el. De mi más.

– Mi lehetett az az elintéznivalója Kajokóval? Már akkor is beszéltek erről. és fel sem néz­ ve folytatta: – Szentimentális. Csak éppen sötét volt. – De lehet. – Mivel róla van szó. Kavada kibontott egy újabb csomag cigarettát. és Súja rá figyelt. – Lehet. – Hát… – Súja most is úgy válaszolt. Viszont Noriko akkor azt mondta: – Ja! – mintha valamire rájött volna.) a térdét átkarolva egy bozótban ült. Zónák szerint az északi hegy oldalában. lehet. mint akkor. amikor még a rendelőben vol­ tak. Délutántól [550] . [Maradt 8 fő] 68 Kotohiki Kajoko (lányok. Ehhez a rohadt játékhoz. hogy… A „hogy”-ot elnyújtotta.– Ha összetalálkoztak. Közeledett a naplemente. – Mi az? – Nem tudom – rázta Noriko a fejét. hogy? – Ő túlságosan… – szólt közbe Kavada. Súja felemelte a fejét. Noriko bólintott. a déli lejtőn fekvő E7-ben. hogy… Súja egy kukkot nem értett belőle. csak felváltva nézegetett a másik kettőre. megtudjuk a füstből – válaszolta Ka­ vada. Súja összehúzta a szemöldökét. majd suttogni kezdett. de a bozótba elérő fény nem muta­ tott különösebb változást. – De… – Noriko tovább mondta. 8. – Nem tűn­ tek különösebben közeli barátoknak.

Így persze… Kuszaka Jumiko és Kitano Jukiko meggyilkolását is majdhogynem testközelből látta. hogy ott van mellette az a valaki. Megfordította a tenyerét. És azután is lövések hangja. rögtön dél után ment ar­ rébb. Másodszor ma. Délben már csak tizennégyen voltak. Meghúzta magát. és a bal keze segítségével hátra­ hajtva kinyújtogatta a jobb keze ujjait. hogy még veszélye­ sebb lenne mozognia. és két órával ezelőtt el is kezdett esni az eső. Mostanra már csak… Tizenkét vagy tíz ember? Kajoko letette a jobb kezében lévő nehéz pisztolyt (Egy Smith & Wesson M59-es automata használati utasítással. úgy védekezett az eső ellen. már elgémberedtek az izmai. Eddig még nem találkozott senkivel. Végig azt a pisztolyt markolászta. Megkérdőjelezhetetlenül leszűkült a moz­ gástér.vastag felhők gyülekeztek. Mert egytől a hegycsúcs déli oldala. meg még egy robbanást is. A feje feletti fakoronának köszönhetően nem verdesték köz­ vetlenül az esőcseppek. de megérezte. Először az északi hegy tetejétől rögtön keletre bújt el – a C8as zónában. Azután a bejelentett tiltott zónáknak megfelelően kétszer he­ lyet változtatott. És természetesen még annál is job­ ban… félt. eltelt az éjszaka. és a markolat formája élesen. hogy az osztálytársai két­ ségbevonhatatlanul fogyatkoznak. és eltelt a nap. És vissza­ fojtott lélegzettel gubbasztott. Fázott. anélkül hogy bárki megtámadta volna. Kajoko zsebkendőt tett a fejére. [551] . a D7-es is tiltott te­ rület lett. aki megölte őket. Tudta. pirosan rajzolódott ki rajta. de azért a matrózblúza válla már csuromvizes volt. de termé­ szetesen Kajokót kevéssé foglalkoztatta a fegyver nevének megfogalmazása) a lábához. Így az északi hegy tetejének környékét lefedte há­ rom tiltott zóna. Csupán a hatóránkénti hírek adták tudtára. Messziről és időnként eléggé közelinek vélt helyekről többször lövéseket hallott. de Kajoko csak lapult.

de ilyesmivel persze nem tudta enyhíteni az egész lényét kínzó szomjúsá­ got. majd helyet cserélt vele. mint a szintén eszébe jutó szülei és húga arca. hogy vizet gyűjtsön. ahova Kajoko tanodája tartozott. Ez a rendezvény a helyszínéül szolgáló Kormány-park meg­ rendelésére készült. [552] . és alig több mint egy litert ivott meg a játék kezdetétől mostaná­ ig. Ő pedig a vendéglátók között volt. Erőtlenül sóhajtott. mint a rendezvény kezdete. Az eső egyetlen előnye. úgy dél körül. ő is egy segítő. Tompának érezte ma­ gát. Kajoko azt hitte. Spórolni akart a vizével. vállig érő haját önkéntelenül a füle mögé tette. Egyetemistának tűnt. A folya­ dékfelvétele nem volt elégséges. mert így be kellett érnie a kapott kenyérrel és vízzel. de azért nagyon fontos volt számára. hiszen azok­ ban már lehet valaki. Kajokóékat főleg csak az ülőhelyek elrendezésével. Még nemrég kezdett csak odajárni. Egy őszi ünnepnapon rendezték meg. és újra megmarkolta az M59-est. Néha levette fejéről a zsebkendőt. Jóval később érkezett. hogy a korábban kiürült palackját egy csöpögő ág vége alá tehette. másrészt félt bemenni a házakba.Az egész testén úrrá lett a kimerültség. a teasütemény kiké­ szítésével és hasonló apróságokkal bízták meg. és egy szabadtéri teaceremónia volt tu­ risták számára. és munkához látott. és benedvesítette kiszáradt ajkait. Kajoko eltompult agyában újra felderengett egy kép. Hány­ szor és hányszor megjelent már előtte a játék kezdete óta! Nem állt ugyan annyira közel hozzá. annak a teaiskolá­ nak a rendezvényén. ezért ott volt az éhség és a szomjúság is. Egyrészt nem aludt szinte semmit. de még nem vedlette le teljesen a gyerek­ arcát. A szer­ tartáson ténylegesen csak felnőttek vettek részt. A középiskola első évében látta először őt. de az még az egyharmadáig sem telt meg. de a fiú elnézést kért a késésérc Kajoko vendéglátók között helyet foglaló tanárnőjétől (egy majdnem negyvenkét éves néni). Jóképű volt.

és a gim­ názium elvégzése után máris helyettes tanárként több tanít­ ványa is van. aki ere­ detileg elrángatta Kajokót a tanodába. amikor hátulról megveregették a vállát. Megfordult. Ennyi idősen azért mégsem festhette magát. hogy a fiú tizenkilenc éves. hogy nem­ csak helyes volt. és tökéletes helyre tűzte be a kedvenc sötétkék hajcsatját… Egyenes szemöldök. amit Kajoko a tükör előtt töltött. illetve nagy ritkán.” A barátnője elmesélte. vagy a teahabosítót kezelő friss kézmozdulata. hogy vele találkozhassak. nem olyan nagy. akinek a kislányoktól kezdve a nénikig megszámlálhatatlanul sok rajongója volt. de azért elég felnőttesen nézek ki… Talán nem is lett volna szükség okokra. hogy mennyire más világban él az az ember és hogy vannak ilyen emberek is.) [553] . olyan volt. De volt azért Kajokónak két különleges emléke vele kapcso­ latban. Kajoko akkor csak arra gondolt. Egy fel­ sőbb éves volt a Siroivai Középiskola teaszakköréből. de gyönyörűen eligazgatva vette fel a kimonóját. ugyanakkor nem feledkezett meg a körülötte lévőkről. széles. tucatáru. gyönyörű testtartása. de… A teaiskola rendezvényei előtt. Fiatal kora ellenére egyáltalán nem állt rajta furcsán a hagyo­ mányos öltözet. (Mások szemszögéből valószínűleg nem tűntek volna nagy dolognak. amikor megtudta. megemelkedett a percek száma. „Az iskola nagymeste­ rének unokája. és csak őt nézte. Lévén. lendületes. Azért járok a tanodába. Ahogy az edénytörlővel bánt. szépen megfésülködött. Hát. de azért szépen elnyúló szem. határozott körvonalú száj. hogy még jobban be­ lebolonduljon a fiúba. Pontosabban a szeretőjéé. Én is odavagyok ér­ te. szóval hihetetlen. hogy ellátogat az ő tanodájukba. És a tetejébe még állítólag nem is járt senkivel. lapos. Egy jó darabig elhanyagolta a saját feladatát. hanem okos is.Nagyszerűen csinálta. mint egy ideális férfi. de nem rossz formájú orr.

és az iskola jelen lévő feje­ sei sem kérdezték. A problémás hivatalnokot bevezette egy különterembe. A fia és annak a fia helyette­ sítette. Végül eloszlott a haragja. mert éppen kórházban ápolták. pedig az is­ kola megszüntetése forgott kockán. az isko­ la központjában rendezték meg. és akkor pedig még odáig is fajulhat a dolog. hogy határozottan magára vállalta az egész fe­ lelősséget. A Siroivához közeli Sidóban. „A megvesztegethetetlenségünkkel szolgáljuk a hazát…” és hasonló szózatokat zengő államhivatalnokok közül sokan csak a haszon érdekében éltek befolyásukkal. mikor marad egyedül a folyo­ són a fiú. és ezt a sötét üzletet a nagymester udvariasan visszautasította. a rendrakás közben kifigyelte. És ez az akkor tizenki­ lenc éves fiú elsimította az ügyet. hogy részesedés fejében felajánlotta. akit vendégként hívtak meg. „A kormánytisztviselő úr eltávozott. aki maga is az elsők között tevékenykedett az ülő­ párnák és egyebek elpakolásánál. [554] . hogy többet kapjanak a Köztársaság hagyományos kultúrát támogató pénzeiből. a teaiskola szokásos ceremóniáján. és há­ tulról megszólította. hirtelen kifo­ gásolni kezdte a szervezést. A kormány területi kultu­ rális megbízottja. hogy beleírja a jelentésébe… Ezért. mert a hivatalnok úgy ve­ zeti le a feszültségét. hogy elkezdődött. Ettől a fiútól kitelik. Még az is lehet.Az egyik eset második év elején. Gyakran előfordult az ilyesmi. Szép tiszta tekintetével ránézett Kajokóra. akadt egy probléma. Összeszedte magát. A probléma az volt. ám nem sokkal azután. A fiú kezében az ülőpárnákkal megállt és visszafordult.” Ezenkívül nem mondott semmit. a hivatalnok pedig most azt bosszulta meg. hogy kormányellenes tevékenység gyanújával letartóztatják (úgy­ nevezett átnevelő táborba küldik). miután fennakadás nélkül lezajlott a ceremónia. elintézi. így önöknek sem kell aggódniuk. Utána békésen folyt tovább a ceremónia. majd nemsokára egyedül tért vissza. tavasszal történt. De Kajokót nem hagyta nyugodni a dolog. hogy a nagymester nem tartózkodott ott. de mindketten csak szerencsétlenkedtek. mi történt.

” A fiú megértette. [555] . Aztán meg­ fordult és elsietett. Persze a vi­ lág más részein is biztosan ugyanígy van. mondta. Az a találkozásuk. Kiment a kertbe. és elmosolyodott. Kajoko ismét egy rendezvényen volt. de visszafordulva látta. és ha…” A fiú félbeszakította Kajokót. hogy minden rendben volt-e. hogy végre sikerült rendesen szót vál­ tania vele. és egy nagyon picit kioktató hangon egy nehezen érthető dolgot mondott.” A végét mintha csak magának mondta volna már. hogy hihetetlen ugyan. mire gondol Kajoko. Aggodalom ide-oda. ameddig csak lehet. hogy megkérdezd. amely második telén történt. mert attól kezdve min­ dig rámosolygott. ezúttal egy régi templomban. Hát élvezd te is. tiszta hang szólította meg: „Milyen szép!” Egy pillanatig azt hitte. Mindenesetre emlékezhetett rá a fiú. amikor hirtelen hátulról a jól ismert. „Csak azt szeretném kér­ dezni. De attól még nem rossz dolog. és a ka­ méliafa virágait nézegette (igazándiból akkor is őrá gondolt…). Nincs semmi baj”. Először fordult elő. de ebben az országban ez nagyon ne­ héz. amit tesz. és folytat­ ta: „A teának nincsen hatalma. csak a füle cseng. Kajoko égő arccal álldogált ott még egy darabig. Kajokóval már attól ma­ darat lehetett fogatni. amit hallott. de azért folytatta. „Az a kor­ mánytisztviselő sem önszántából teszi. Azután megint visszaemelte a tekintetét Kajokóra. Mindannyian a harmóniára törekszünk. hogy a fiú mennyire felnőtt.” Nevetett. ha alkalomadtán találkozott a tekintetük. hogy gondoltál rá. de az a fiú áll ott. de különösképpen ennek az országnak a berendezkedése torzítja el az embere­ ket.aki izgult ugyan. „Az a hivatalnok rosszin­ dulatúnak tűnt. és Kajokóra mosolyog. és a tea útja is arrafelé vezet minket. „Kö­ szönöm. Azért még tovább ment. A fiú hig­ gadt viselkedésétől meg is könnyebbült… Noha nem értette meg százszázalékosan. de teljesen el volt ragad­ tatva. Kajoko szá­ mára döntő fontosságú volt.

hogy találkozzon azzal a fiú­ val. Pisztolyt markoló keze remegett. – Úgy érzed? Pedig mindig örülök. amiből észrevette. és szépnek [556] . és a fiú talán csak bókolt egyet az iskolája egyik szadó-rajongójának. hogy komolyan beleszeressen valakibe. De az sem megle­ pő. forró folyadék itatta át a szoknyáját a térdkalácsán. Valahogy határozottnak tűnsz. Az esőcseppektől eltérő. dehogyis. nagyon. Természetesen ő még gyerek volt. de amikor tizennyolc éves lesz. hogy sír. – Én? Á. hogy még csak gyerek. De a maga módján akkor is igazán szerette őt. hogy majd ő megmutatja. hogy milyen szépen tar­ tod magad. Életében először fordult elő vele. Igen… Pont. Beszélgettek egy kicsit. Arra gondolt. – Tényleg így gondolom. Amikor a szertartásról beszélgettek. hogy ezt meg­ mondja neki.hogy nem a teaszertartás magyarázata vagy valami hivatalos intéznivaló miatt szólítja meg. Én… nem egyszerűen csak az egyenes hátra gondolok. Miért kellett ennek így történnie? Egyszerűen csak arra vágyott.) Ettől kezdve egyre elszántabban gyakorolt. már hogy lennék én… A fiú a ruhaujjában tartotta a kezét. Elég lett volna neki egy röpke pillanat. (A csettintgetve ujjongást elhalasztotta későbbre. mint ez a virág. hogy még csak gyerek. Beletemette az arcát a rakott szoknyájába. amikor egyedül maradt a mosdóban. – Hogy tetszik a teázás? Szereted? – Igen. Jól összeil­ lenek… Ilyen emlékei voltak. a hú huszonnégy. de ez a szép benne. csak találkozott volna vele. Olyan feszes valahogy. amikor csinálod. mert igaz. kedvesen mosolygott. és felnézett a kaméliára. hogy Kajoko attól még sikernek tudta he. Csak nem megy olyan jól. Az igaz.

Nagyon szeretlek. Hiroki szája tátva maradt. A vállára tekert fehér anyagon átázott a piros vér. eszem ágában nem lett volna teázgat­ ni. – Kotohiki! Várj meg! Kotohiki! [557] . mielőtt ilyen közel ért volna? Miért?… – Kotohiki… Kajoko felsikoltott. 11. Bal kézzel megtörölte a szemét. és felemelkedett. A lábai maguktól mo­ zogtak.” Valahogy így. Nem számított. de lefelé talán… A háta mögül ágzörgést hallott. Bevetette magát a bo­ zótba. és kilépett belőle. Az egyenruhájának és az ingé­ nek hiányzott a jobb ujja. meg akarta mondani: „Én még gyerek vagyok. Kajokón úrrá lett a rémület. és Kajoko felemelte a fejét. ha én ezt tudom. hogy lefelé fog futni azon az úton. Miért nem vette észre. hogy az ágak belekapnak az arcába és a hajába. és teljes erejéből kapkodta a lábát.nevezte őt. És a kezében egy pisztoly volt. és kilátszott a karja. inkább dzsoggingolok vagy valami. de azt hi­ szem. meg hogy a rajtuk felgyülemlett esőtől csuromvizes lesz. amely az eső miatt rózsa­ színen folyt szét. Mintha villogott volna. és sarkon fordult.) dugta ki a fejét és a felsőtestét. Ha nem sikerül elmenekülnie. ezért nem tudhatom. hogy én szeretlek téged. Megzörrent a bokor. Jaj ne már. megölik! Széthúzta a bozótot. de Kajoko figyelmét ehelyett in­ kább a sáros arcán ülő két szeme vonzotta magára. A bozótból egy egyenruhás fiú – Szugimura Hiroki (fiúk. Felfelé biztosan utolérné. egy lépést hátrált a hanggal ellentétes irányban. Kajoko egy pillanat alatt eldöntötte. Utánam jön! Hajszolta kimerült testét. milyen érzés szeretni valakit. Csak menekült. Egy két méter széles hegyi út kanyargott arra. – Kotohiki! – szólt Hiroki hangja.

Amikor visszafordult. Nem akarta megtenni. Baloldalt kitárult előtte a táj. Csak­ hogy Kajoko számára természetesen ex most így hangzott: „Kotohiki! Megállni! Kinyírlak!” Még szép. Meg akarják ölni. ahol nyu­ godtan odafigyelhet. hogy a lejtős úton. és meghúzta a ra­ vaszt. Szemben pedig Hiroki megtermett teste megpördült. A hátára esett. és ő pattogatott kukoricát majszolva nézi a színészek játékát. Látta. [558] . Szugi­ mura Hiroki tágra nyílt szemmel megáll. Ha addig eljutna… Lehetetlen – gondolta. Már késő. és golyót repít a hátába a pisztolyából. elég csak a ravaszt meghúzni. De nincs más választása. A balt választotta. Balra fordult és megpördült. két kézre fogta a pisztolyát. tehát ez mondjuk egy film jelenete lett volna. Azon túl megint kis fákból álló. Egy durranás hallatszott. Reménytelen távolság volt. minden bizonnyal esdeklő hangszínnek tartja. Az út kétfelé ágazott előtte. hogy olvasta a haszná­ lati utasításban. Kajoko összeszorította a fogait. A selyemfátyolszerű esőn ke­ resztüljövő tompa fényben egy mandarinföld lépcsői sora­ koztak. A jobb lábát megfeszítve lassított az iramon. hogy tényleg képes-e ilyesmit használni. nem bírlak lelőni? Kajoko határozottan kinyújtotta a karját. és a keze megugrott a visszahatástól. Már csak az a kérdés. alig hét-nyolc méterre innen.Ha ezt olyan körülmények között hallotta volna. Legalább ötven méterre volt innen az az erdő. mintha elütötték volna. és a fegyver csövéből egy kis tűz­ nyelv nyúlt ki. Amíg ő a rendszertele­ nül nőtt mandarinfákat kerülgetve botladozik arrafelé. sűrű növésű vegyes erdő következett. hogy nem várt. hogy nem kell felállítani a kakast. Szu­ gimura Hiroki beéri. A bizton­ sági závár nevű izé azóta nyitva volt. azt hitted. Az volt beleírva.

Akkor… valahonnan madár hangját hallod. amelyen már itt-ott pocsolyák keletkeztek. aztán az oldalára borult. és körülötte kezdett sötétebb színűre változni az anyag. Hiroki szavai elértek Kajoko fülébe. – Két tűzrakás. de nem értette. Aztán a madárhang felé. Megmentenek. – Figyelj! – Hiroki feküdt ezen az ócska úton. [559] . ki érti ezt. – Égess friss ágakat. miről be­ szél. A zsebemben van öngyújtó. A fejét. de egyenesen Ka­ jokóra tekintve beszélni kezdett. Megértetted? – Mi?… Hogy? Hiroki mintha halványan mosolygott volna. a ravaszt is meghúzhatta volna. és a fegyvert két kézre fog­ va csak állt egy helyben. Mert Hiroki eldobta a pisz­ tolyát. Hiroki egyenruhájának bal mellén (bár a hasára célzott) egy kis lyuk volt. és Kajokóra nézett. Hiroki folytatta: – Menj a madár hangja után. Húú. és a ravaszt… Az ujja megállt mozdulat közben. Kajoko lefelé fordítva rátartotta a fegyverét. Két… tüzet rakj. a fejét kell megcélozni! Hiroki megfordította a fejét. A pisztoly egyszer megpördült. végeznem! Hogy ne keljen fel többé! Úgy két méterre tőle megállt.Kajoko fegyverrel a kezében közelebb futott hozzá. és erőlködve. hogy felemeli. Viszont a földön heverő kezében még mindig fogta a pisztolyt. Még előfordul­ hat. Végeznem kell vele. Pedig ha ennyi ereje van. Illetve magát a helyzetet nem értette. Nanahara Súja és… Nakagava Noriko és Kavada vár rád. Kajoko rövid haját áztatta az eső. Kitartóan megis­ mételte még egyszer.

Térdre rogyott Hiroki mellett. Egyrészt vad benyomást keltett azzal. De… – Nem baj. és kiabálni kezdett. – Ha megértetted. de nem ez volt a problémája. olyankor néha nevetett is. Kajo­ ko. Mimura Sindzsivel meg Nanahara Sújával például. hogy Szugimura Hirokiban min­ dig volt valami félelmetes. másrészt meg alig beszélt néha. – Szugimura! Szugimura! Mit tettem…! Ömleni kezdtek a könnyek a szeméből. Érezte.Nehézkesen mozgásra bírta a jobb kezét. bár nem nagyon értette Takako ízlését. hogy lehorzsolódik a térde. – Hiroki megint lecsukta a szemét. amikor az osztálytársai kétségbevonhatatlanul fogyatkoznak. Ezúttal helyesen. mint egy sokdarabos kirakójátéknál. és az egyenruhája zsebéből elővett egy százjenes öngyújtót. Mosolygott. Azután fájdalmában lehunyta a szemét. – Én már úgyis mindjárt meghaltam volna. Végre átlátta a helyzetet. meg látszott is. gyorsan menekülj el. nagyon félt Szugimura Hirokitól. – Á… á!… Leejtette a pisztolyát. mene­ külj! Szánalmas volt. Az tény. És ilyen körülmények között. – Hogy? Hiroki hirtelen kinyitotta a szemét. anélkül hogy tudato­ sult volna benne. hogy ezek szerint ha valaki ilyen szép. akkor egy ki­ csit félelmetes pali kell neki. akkor nagyon nyersen. hogy jóban vannak. hogy kung-fu vagy milyen edzésre jár. Szóval tagadhatatlan. Amikor a fiúkkal dumált… Igen. [560] . de azonkívül általában mogorva volt. hogy erre Kajokónak hirtelen összeállt a kép. – Gyorsan menj innen! Meghallhatta valaki a lövést. majd Kajoko felé dobta. annyival letudta a dolgot. Nagyon boldognak tűnt. Hallotta. hogy ilyen kép élt benne róla. ha pedig mégis. állítólag Csigu­ sza Takakóval jár.

ahonnan az eső esett. miről beszél ez itt? Hiroki folytatta. ez nekem elég. menjünk együtt. hosszan kifújta a leve­ gőt. – Találkozhattam veled. Hiroki mintha a fájdalmát próbálná legyőzni. Teljesen könnyedén. – Mondom… Menekülj el gyorsan!… Kérlek! Kajoko felzokogott. – Gyere. Mintha mo­ solygott volna. elmenekülsz? – kérdezte. hogy egy nagy sóhajtás volt inkább. – Tessék? Kajoko könnyáztatta szeme tágra nyílt. vagy lehet. – Nekem már elég volt – mondta. hogy azon a seben kívül. és gyengéden Hiroki nyakához ért. Mi van már. Kotohiki. – Csak ezt akartam mondani. – Ha megmondom. Hiroki zakójának jobb oldala középtájtól lefelé teljesen elázott. Kajoko már megint nem értette. Hallod? Állj fel! Hiroki kinyitotta a szemét. Mindvégig szerettelek. hogy miről beszél Hiroki. Gyorsan… menekülj! Szinte öntudatlanul tolultak Kajoko ajkára a szavak. amelyet ő lőtt az előbb. – De hát… te… Takakóval… [561] . és ránézett Kajokóra. Tessék? Mi… mit mondtál? – Ezt… ezt meg hogy… Kajoko hangja remegett.Kajoko akkor vette észre. A tekintete az égre meredt. de nem az esőtől. – Szeretlek. hallod?! Hiroki megmondta. – Mi? Miről van szó? Válaszolj.

Hogy engem szeretsz? Hogy ezt akartad mondani?… Engem ke­ restél? Komolyan? Akkor viszont… Mi a fenét csináltam? Kajoko zihálva vette a levegőt. Megfogta a vállát. – Kajoko… – Úgy mondta ki Kajoko utónevét. mint valami drága kincset. Valószínűleg most szólította először így. Csendben behunyta a szemét. Erre végre talán megértette a szavait. Például „Mert ha n…” vagy ilyesmi. és várta Hiroki kö­ vetkező szavait. Hiroki megint kinyitotta a szemét. Az lehet ilyen érzés. Olyan volt. mint a köd. De Hiroki.Hiroki még egyszer mélyen Kajoko szemébe nézett. Kajoko. A hangja néhányszor fenn­ akadt. – Én téged szeretlek – mondta. Iszonyú nagy ütés volt. és elvileg a szervezete teljesen ki volt szárad­ va. – Semmi baj – szólt Hiroki kedvesen. ezért Kajoko lassan kinyújtotta a kezét Hiroki egyenruhája felé. mert ha nem… Kajoko szeméből záporoztak a könnyek. és Kajoko arcára telepedett. mindig félbemarad egy szava. gyorsan menekülj el innen. és meg­ rázta. Valami fejbe kólintotta Kajokót. és vért prüszkölt. mégis végeláthatatlanul peregtek a könnyei. – Hogy te öltél meg. – Szugimura… én… én… Alig ivott vizet. ame­ lyikkel régi épületeket szoktak lerombolni. így már nem is bánom. ha az­ zal a daruról lecsüngő óriás vasgömbbel vernek fejbe. Ezért… kérlek. ha nehezére [562] . Mert ha nem? Hiroki nem mondott semmit. mire végre ki tudta nyögni: – Szugimura!… Szugimura! – Siess! A beszédtől Hirokinak köhintenie kellett. – Szugimura! Szugimura! A filmekben ha meghal valaki.

aki ennyire szerette. Szorosan lehunyta a szemét. Illetve… Az oldalán lévő seb… A vállán lévő… Mind pontosan emiatt keletkeztek. lehet. mikor nem tudni. amit nem ért el… És ennek ilyenkor kell eszébe jutnia. Hiroki is biztos emiatt kereste őt végig. átszakadt benne a gát. Hogy megtalálja Kajokót. ráborult Hiroki testére. „Milyen kis töpszli vagy. és megint sírt. Kiáltást hallott feltörni a sa­ ját torka mélyéből. Szerette Kajokót… Ugyanúgy. majd letörölte. Mennyire nehéz feladat lehetett ez. [563] . és sírt. amely visszatartotta érzelmei áradatát. Hiroki éppen lógott. Szerette Kajokót… Ezt az egy érzést követte Hiroki. ki tá­ mad rád. és el­ vette tőle a rongyot. Kajoko zokogása egy pillanatra abbamaradt. ahogy ő annak a fiúnak akart elárulni valamit. és azon nyugtatta a karba tett kezét meg az állát. hogy Hiro­ ki már halott. hogy rád támad. felállította a seprűt. ilyen veszély kellős közepén. aztán végre rájött. A legeslegvégén. de nem érte el a tetejét. Nem… Nem is. Egyszer a kötelező napi takarítás idején Kajoko nedves ronggyal töröl­ gette a táblát. Ha belebotlasz valakibe. ami­ kor végre elérte a célját. Volt az osztályában egy fiú. Kotohiki” – mondta. Hiszen ő maga is rátámadt Hirokira. és keres­ te őt. És mégse… Még­ se… Hirtelen eszébe jutott vele kapcsolatban valami. Szugimura! Még egyszer megrázta a vállát. Mert ha nem…? – Szugimura! Mondom. végig kimondta: „Mert ha nem…” Kellett lennie foly­ tatásnak is. – Ááááááááááááááááááááááááá! Térdelt a földön.esett is. Amint ezt megállapította.

rájön. És látta. Igen. megteszi rögtön a nála lévő fegyverrel. Két száraz puffanás hallatszott.) néz le rá. meneküljön el. amely le akarja mosni. de igaza volt. Összerezzent és hátrafordult. És mégis… mégis azt mondta Szugimura ennek a hülye csaj­ nak. Arcán érezte Hiroki arca me­ legét. aki pedig ennyire szere­ tett engem? Ha egy kicsit gondolkozott volna. Teste Szugimura Hirokiéra dőlt. 11. öngyilkos leszek. Szugimura irántam érzett szerelmével és a saját butaságommal együtt. tényleg hülye. De ő nem jött rá. aki szeretett engem (jaj. egyre csak folyt elő és tovább az arcára.Miért… miért nem hittam én meg ennek a fiúnak a jó oldalát? Mi­ ért nem vettem észre valakinek az érzéseit. és ömlöttek a könnyei. Mintha szembeszállna az esővel. „Ha nagyon nyomulsz. – Csak rajta! – mondta valaki. és pisztoly van a kezében. Kettős szerelmi öngyilkosság? – suttogta egy hang a fejében. [564] . Amikor arról a fiúról lelkendezett a barátnőinek egyszer nagy hévvel. nem volt képes felismerni. Szóma Micuko (lányok. hogy mindvégig őt szerette. és kifelé nézett az ablakon. Ak­ kor nagyon felhúzta magát rajta. itt sírok tovább. és Kajoko jobb halántékán két lyuk keletkezett. hogy ha Hiroki meg akarja ölni. Mekkora egy hülye liba vagyok ért… Egy másik eset jutott eszébe. hülyének néznek” – közölte kurtán. hogy is il­ lettem volna ahhoz a fiúhoz?) sírok tovább. öngyilkos leszek. de hogy is lett volna ilyesmire képes? Sírok tovább a fiúért. Hiroki azt mondta. Hiroki mellettük állt. hogy szép hosszú fe­ kete haját áztatva az esőben. nincs ennél nagyobb érték…). Még ha ez ebben a játékban egyenlő is egy öngyilkossági kísérlettel. Nem tudta abbahagyni a sírást. és a saját butaságomért (tényleg gyerek voltam. Aztán a Kajoko fején lévő lyukakból csordogálni kezdett a vér.

) Lenézett a két egymáson fekvő holttestre. [Maradt 6 fő] 69 Ugyanakkor több ütés érte a hátát. De még a fájdalomból eredő sokknál is intenzívebben mun­ kált a fejében a gondolat. – Mit is mondott?… Jelzőtűz? Megint kissé megcsóválta a fejét. majd sétálni kezdett. Érezte. ha a háta mögé lopózik valaki! Már bőven elég lövedéket kapott. és Hirokira nézett. hogy fel­ szedje a Smith & Wesson M59-et. A matróz­ blúza elején kiszakadt az anyag. és az ajkára tette az ujját. és azonnal elkezdett terjedni a forróság a testében. (Ez volt ko­ rábban Micukónál. hogy ilyen latyakban ne hallja meg. Kajoko! Miért nem értetted meg őt? Elfordította tekintetét. mintha égő fadarabo­ kat szurkáltak volna belé.Micuko leeresztette a Hatagami Tadakacutól szerzett Smith & Wesson M19 . [565] . ennek ellenére mégis meg­ fordult. hogy… Ez nem lehet igaz! Nem lehet igaz. – Szugimura. Meg vagy elégedve? Együtt hal­ hattál meg a szerelmeddel. amelyet Kajoko ejtett le. rég láttalak. amelyet Hiroki dobott el. és vér szökött elő. amely félig rálógott az M59-esre.357 Magnumot. hogy meginog a lába. és egy régi írógép kattogásához hasonló hangot hallott. ki akarta nyúj­ tani a kezét érte. és a Colt Governmentet. Lesajnálón csóválta a fejét. A lábával eltolta Kajoko szoknyáját. és megszólalt: – Hát te tényleg nagy hülye vagy.

hanem kipletykálta a dolgot (aminek köszönhetően a tanárt legalább áthelyezték)? Vagy attól a naptól. hogy felemelje a fegyvert. Hátul hosszúra hagyott. hogy egy életre-halálra menő ütközet kellős közepén volt. akiben megbízott. hogy a külváros egy mocskos szegletében. Akkor annak dacára. hogy az iszákos anyja. Micuko megszorította az M19-est a jobb kezében. azóta. iskola után? Vagy azóta. és véletle­ nül megölte? Azóta. hogy az egyetlen tanár az általánosban. de összeszedte a ma­ radék erejét. hogy ellenkezett az anyjával.Egy diákegyenruhás fiú állt ott. és kiment a szobából. Érezte. hogy a távoli rokonuknál. hogy csak egy pillanatig tartott. abban az ócska la­ kásban megerőszakolták azok a videokamerás férfiak? Vagy inkább azóta. mielőtt elkezdődött volna? Azóta? Vagy… Azóta. csak éppen hide­ gen csillogó szem… Kirijama Kazuo (fiúk. Mikor lett ő ilyen? Ahogy Hirokinak mondta. és ő is megerőszakolta? Abban a sötét kis szertárban.) volt. szabályos arcél. kedvesen beszédbe elegyedett vele. hogy egyedül hintázott a parkban. 6. amikor az addig szerzett súlyos lelki sérülései miatt szinte kihaltak belőle az érzelmek… Végül pedig. miu­ tán tökéletesen eltüntette a bizonyítékokat. nemhogy vigasztalta volna. hir­ telen megváltozott a tekintete. ahogy mindent elmondott neki. hogy ki­ lencévesen három férfi megerőszakolta? Attól a naptól fogva. jel­ legzetes hátrasimított haj. Micuko gondolatai hirtelen egészen más irányba kezdtek ka­ landozni. amikor az három hónapra rá megint el akarta vinni abba a lakásba. Amit ennek a lába előtt heverő fiúnak. aki elvitte abba a lakás­ ba (apja eleve nem is volt). a gye­ rek rendszeresen szívatta. hogy amikor a legjobb barátnője ezt látta (vagy legalábbis egy részét látta). Szugimura Hirokinak mesélt… „Én a rablók közé akartam állni” – mondta neki. ahol befogadták utána. és nem felejtette el rablásnak beállítani a történteket? Vagy attól a naptól fog­ va. átvett egy vastag borítékot a férfi­ aktól (egyébként nem is volt különösebben vastag). hogy az izmai felmondták a szolgálatot. és araikor véletlenül leesett egy [566] . Persze lehet.

Kirijama Kazuo lassan odasétált. mint a hegedű húrjai. Erő gyűlt a karjába. Teste néhány másodperccel azelőtt. hogy ő ölte meg? Az apa akkor valahogy elrendezte az ügyet. és Micuko mellétől az arca közepé­ ig. mintha hozzávágtak volna egy epres pitét. És a ravaszt… Még egyszer ropogva tüzet okádott a Kirijama Kazuo kezé­ ben lévő Ingram M10-es. De Micuko még így is vigyorgott. [567] . És Micuko kiégett. Csakhogy… Kirijama épp csak megremegett bele. Sorozatban. és részvétlenül elvette Mi­ cuko kezéből a fegyvert. És Kirijama Ingramja még egyszer utoljára tüzet okádott. tisztára olyan lett. Amikor leért. a csukóján úgy kidagadtak az erek. függőleges sorban négy lyuk keletkezett félig leszakadt a felső ajka. ám nemsokára ő is elkezdett vele szórakozni. Illetve lehet. amelyet Kajo­ ko dobott el.régi épület tetejéről. Micuko egykor szép arca szétment. hogy már korábban meghalt. jó nagy adagokban rabolta meg Micukót. és meghúzta a ravaszt. Felemelte a Szugimura Hiroki kezé­ nél heverő Colt Governmentet és az M59-est is. és felemelte a fegyvert. Azóta? Vagy… Mindegyikük apránként – dehogyis! –. Igazam van. A tárban maradt négy lövedék kétségtelenül Kirijama Kazuo mellébe hatolt. a következő pillanatban pedig az ázott földnek csapódott a háta. Visszaült. Nem fogok veszíteni semmiképpen. az anyja azt mondta. Illetve… Mindegy volt. Most aztán igazándiból hátrarepült. Micuko nem tudhatta az okát. és vér szökött elő a szájából… A felsőteste hátrabo­ rult. vége volt. A matrózblúza ujjánál. mintha meg se kottyant volna neki. Adni senki nem adott neki. lelke pedig már nagyon régen. Az esőben ázó három holttestre rá se hederített.

TISZTÁBAN VAGY A KÜLDETÉSEDDEL.) volt. Fázott is. de nem nagyon zavarta. ha követem az utasításaidat. ahogy az Ördög elhagyja a helyszínt. PREXIA DIKIANNE MIZUHO? Kérdezte a fejében a fény istene. NEM FÉLSZ? Nem. most az egyik előtt guggol. FELKÉSZÜLTÉL. A hangja a matrózblúza alatt viselt orsó alakú misztikus kristályból (ka­ talógusból vásárolta. Inada Mizuho (lányok. miután Kuszaka Jumiko és Kitano Jukiko meghaltak. hogy kristály) szólt hozzá. de Mizuho el­ hitte. És láttam. Mizuho pedig a légzését rendezgette. de épp az imént újra felfedeztem. Hogy ne­ kem egyszer harcolni kell majd a gonosszal a Föld érdekében. amint megöli a másik ördögöt. Kirijama Kazuo két hegyet készített faágakból. – Saját szememmel láttam. Akkor nem nagyon értettem az értelmét. l. Megállás nélkül esett az eső. És most követtem őt idáig. és formára rendezgeti. JÓL VAN. aki végzett Kotohiki Kajokóval Ezzel az ellenség­ gel végképp le kell számolni. Azután szem elől tévesztettem. De most már pontosan megértet­ tem. Ahuramazda. [568] . és a homlokához tapasztotta szépen levágott Szemben vele egy kis szántóföld terült el. fáradt is volt. Természetesen – válaszolta Mizuho.[Maradt 5 fő] 70 haját. valójában üvegből volt. Mert hát teljesíteni tudta a számára legnagyobb küldetést mint űrbéli harcos. Annak is eső áztatta a hátrasimított haját. 6. Természetesen. JÓL VAN. Megkaptam az üzenetedet ott a jósdában. Nincs semmi félnivalóm. Kiri­ jama Kazuo (fiúk.) kidugta a fejét a bo­ zót árnyékából. közepén pedig egy diákegyenruhás alak látszott hátulról az eső vékony hártyá­ ján keresztül. LÁTOM. Szóma Micukót.

Igen. Meleg. AMELY KÖRBEÖLEL TÉGED. Kirijama hátát látta. Itt az alkalom. arra gondolt. ahányszor csak Mizuho azzal jött neki. Alig tizenöt centi élű kését körbera­ gyogta a fény. Most. aki valamennyire barátkozott Mizuhóval. mindent magá­ ba ölelő. IGEN. A GYŐZELEM FÉNYE FOG ÖVEZNI TÉGED…. Igen. TE A SZENTDIKIANNE TÖRZS TÚLÉLŐJE. HÁT. OKÉ. DE HÁT Ő CSUPÁN KÖZNÉPI SZÁRMAZÁSÚ VOLT. nagy űrerő. Csak az. hogy ez aztán a harcosnak való fegyver) kihúz­ ta a tokjából. HM? VALAMI… ? Nem. Azután a kétélű kését (amikor megtalálta a hátizsákjában. hogy a másik harcos. Csak… csak ő elbukott. titokban minden egyes alkalommal ásítozott. (Bár annak idején az osztályteremben Minami Kaori. UGYE? Igen. TE MÁS VAGY. ŐÉRTE IS HARCOLSZ. MIZUHO. AZ APRÓSÁGOKKAL NE TÖRŐDJ. Teljesen szabadon volt. hogy ne csapjon zajt. igen. hogy csapást mérjek az ellenségre! Igen! Mizuho vigyázva. semmi. MIZUHO. Az arca elé tartotta két kézre fogva. és Kirijama felé futott. Ahuramazda. KIVÁ­ LASZTOTT HARCOS VAGY. Mizuho egész lényét kitöltötte a fény. Lorela Lausasse Kaori meghalt. A kék pen­ gét kitöltötte a fehér fény. HIGGY AZ ŰRBÉLI FÉNYBEN. és legalább egy méter hosszú legendás karddá [569] . és Mizuho ezen a fényen át nézett Kirijamára. na de mindegy…) Ő… Ő AZ UTOLSÓ PILLANATIG HARCOLT.JÓL VAN. A gonosszal szemben. Igen. ÉS GYŐZÖL. Ú. AKKOR RENDBEN VAN. hogy „te vagy Lorela harcos”. A FÉNYBEN. kilépett a bozótból. Megnyugodva bólintott még egyszer. FÉNY.

és a faágakból készült tető szélén lecsöpögő esőcseppeket nézte. hogy Szugimura szerelmes Kajokóba” – mondta ko­ rábban Noriko. és sárral kevert esővizet csapott fel rá. és tovább tevékenykedett az ágak ren­ dezgetésével. és kétszer meghúzta a ravaszt. jobbal pe­ dig előhúzta a Beretta M92F-et. a második pontosan keresztülhatolt a fején. eltette a fegyvert. Súja a nedves sziklafalnak döntötte a hátát. a Keds sportcipő­ je mellé pottyant. [Maradt 4 fő] 71 Az eső nem állt el. az osztály legszebb lányával. És öt perce pedig még egyszer. Az első mellen találta Mizuhót. – Megkeresném. A fénykard egyenesen keresztüldöfi majd a gonosz szörnyeteget. Körülbe­ lül húsz perccel ezelőtt lövések sorozata hallatszott. Kirijama Kazuo bal kézzel az ágakat rendezgette. és ő mégis egy Kotohi­ [570] . ahol Sújáék is vannak. Egy nagy esőcsepp csúszott végig a „tető” egyik levelén. majd leesett. Az eső azonnal mosni kezdte a vérét. Prexia Dikianna Mizuho harcos lelke útra kelt a Fény Országa felé. A sebből enyhén ívelt piros vonalat hízott az égre. és megállította. csak a kezét nyújtotta hátra. Egyik sem volt közel. de feltehetőleg nem is annyi­ ra távol. Kirijama Kazuo továbbra is hátat fordított Mizuho holttesté­ nek.” Tényleg így van vajon? Hiroki szerelmes volt Kotohiki Kajo­ kóba? Hogy lehet… Hogy lehet.változott. miközben a hátára zuhant. ezúttal két lövés hangja jutott el hozzájuk. azt tenném. hogy jóban volt Csigusza Ta­ kakóval. „Ha én lennék a helyében. akit szeretek. meg sem fordult. – Sújára pillantott. Talán… az északi hegyen valahol. Pont Súja kinyújtott jobb lába. „Lehet.

amit Súja a világítótoronyból eljövet hallott. hogy „Nem kell bemagyaráznod magadnak. Ez alapján… nem lenne meglepő. Inkább nektek lehet alváshiányotok. ha már legalább hár­ man meghaltak volna. Billy Joel énekli. Lehet. Csak Noriko nem. és szinte semmit nem aludt egész végig. – Nem alszol egy kicsit? – Á! – nevetett rá Súja. Súja újra Noriko arcába nézett. de Noriko a tenyerét Súja felé fordítva mindkét kezét az arca elé emelte. és így szólt: [571] . Sújáról Kavadára emelte a tekintetét. Téged várt. ez a szerelem. In­ kább Kavada nem aludt miattam egy percet sem. és megvannak még mind a nyolcan? – Fáradt vagy. Kavada vállat vont. – Nem is igaz.ki Kajokóba lett szerelmes. Kavada nevetve rángatta a vállát. hogy át­ lagos vagy. aki annyira semmilyen. hogy csak bóbiskoltam. aki meghalt? Vagy senki sem halt meg. Azután túlzó mozdulattal a melle elé emelte a jobb kezét. hogy csak na? De lehet. Nanahara? Egymás mellett ültek mind a hárman. Akkor maradtak öten? Ki az a három. Súja visszaemelte a tekintetét kettejük fe­ lé. hogy ez már csak így működik. amilyen vagy”. és Kavada Noriko túl­ oldaláról szólt oda. Amikor ezt mondta. csak mindkét fél elmenekült. hogy valaki egyszerűen lelőtt egy másikat)? Ha hozzávesszük azt. dél óta már (leszámít­ va Ucumi Jukiéék lövöldözését) háromszor szóltak a fegyve­ rek. – Délig aludtam. mint a zsák. de azt igen. Az iménti kétszeri lövöldözésnél ki kivel csapott össze egyál­ talán (habár a másodiknál nagyon úgy nézett ki. Én úgy szeretlek. – Én oké vagyok. és nevetve rázogat­ ta.

Mert hogy is mondják. de a szavak bennszorultak. mire Ka­ vada röhögni kezdett. és rátette a bal kezét Kavada jobbjára. hogy előt­ te egy közös barátjuk temetésén találkoztak újra. mintha iskola után.– Mindig megvédelek. és azután Noriko szinte csak Súján keresztül kommunikált Kavadával. Hát ez talán természe­ tes. Noriko elkerekedett szemmel nézett Sújára. – Látod. Elkezdődött a játék. Nagyon boldog pillanat volt. A homlokát ráncolva tette a bennfentest. – Tényleg nagyon köszönöm. Noriko. Kavada ujjal mutatott Sújára. Erre Noriko is elnevette teagát. megbízik benned. [572] . Súja egy kicsit zavartan válaszolt. Kavada. Súja kinyitotta a száját. – Hűha. Súja minden bizonnyal szívesen mondott volna valamit. Súja szemöldökét kissé megemelve figyelte ezt a párbeszé­ det. de csak nevetett vele. Rögtön elvigyo­ rodott. Ez a beszélgetés és ez a vidám­ ság egészen olyan volt. Persze kitörölhetetlenül benne van a hangulatban. hercegnőm. kettes­ ben is nagyszerű csapatnak látszottak. hiszen amíg Súja távol volt. – Már miért lennék én féltékeny. ők több mint fél napig kettes­ ben voltak. Miről beszélsz? Kavada vállat vont. Noriko és Kavada egymáshoz olyan közel állónak tűntek. – No nézd csak. mert mi ilyen jóban va­ gyunk. Nagyon jól szórakozott. Noriko is vidám volt. de most már máshogy volt. találkoztak Kavadával. Mert szeret. Nanahara féltékeny. valamelyik bejá­ ratott cukrászdájukban régi barátok között esett volna meg.

– Yeah! Súja akaratlanul is rock’n’rollosan kiáltott fel. ahol Kavada állt. Borostás arca ázott az esőben. megnézte az óráját. És Kavada tekintetét követve az északi hegy pont ellentétes oldalánál élesen kirajzolódott két fehér füstoszlop. – Várjunk még ott egy darabig. – Hát igen. nem jelzett-e már Szugimura Hiro­ ki. hogy meghallja ezt a hangot. Ha alaposan megfigyelték. és azt mondta volna. Jókedvű kismadár csiripelése zendült fel. és szállt tova a szigetet áztató esőbe. hogy megtudja. valóban füstös volt az ég. Azután Sújáékhoz fordult. hogy „Hűha…” Kavada visszaért a tetőhöz. és hajszálra tizenöt másodperc elteltével abbahagyta. De… Súja az eget bámulta. Találkozott a tekintete Norikóéval. Ép jobb kezével segített Norikónak fel­ állni. Kavada figyelte az órá­ ját. Súja is gyorsan felállt. Eléggé közel kell jönnie. Az eső lanyhult valamennyire. Súja mosolygott. és rögtön visszafordult. Erre Noriko biztos megint nevetet volna. Lehet. a füst felé fordult és megszólaltatta. hogy féltékeny voltam”. aki szintén boldogan mosolygott.Kavada tovább mosolygott. és együtt mentek odáig. – Szugimura épségben van! Kavada elővette a zsebéből a madárhívót. hogy „Lehet. hogy féltékeny voltam? Megint Norikóra nézett. Noriko mosolyogva fordult Sújához. és kiment a tető alól. – Füst – mondta. Majdnem elkezdett viccelődni. Az időbe telik. – Kavada mindenből viccet csinál. [573] .

többször is hal­ lottak lövéseket. Kavada rágyújtott. – Kavada… – mondta Súja. és elvette a szemét Sújáékról. mindenesetre imádkozzunk. de észrevette. Félbehagyta. Kavada bólintott. aki csak úgy feladja. – Semmi. Épp az előbb ért el hozzájuk azoknak az egyes lövéseknek a hangja. Nem tudni. így inkább nem tette. Megtörténhetett. hogy ez nem olyan biztos. mire Kavada felemelte a fejét. Kavada félvállról válaszolt.Mindhárman visszamentek a tető alá. hogy Szugimura el tud­ jon jönni idáig. Csak arra gondoltam. Noriko is visszafogta a mosoly