TAKAMI KÓSUN

BATTLE ROYALE
„van rosszabb az iskolánál”
ULPIUS-HÁZ KÖNYVKIADÓ 2006

A FORDÍTÁS ALAPJÁUL SZOLGÁLÓ MŰ: TAKAMI KÓSUN: BATTLE ROYALE © 1999 BY KOUSHUN TAKAMI FIRST PUBLISHED IN JAPAN IN 1999 UNDER THE TITLE „BATTLE ROYALE” BY OTA SHUPPAN CO., LTD. HUNGARIAN TRANSLATION RIGHTS ARRANGED WITH KOUSHUN TAKAMI THROUGH JAPAN FOREIGN-RIGHTS CENTRE GRAFIKAI TERVEZÉS: 2REPUBLIC: KOLLMANN ÁKOS, SZABÓ LEVENTE, ILYÉS ATTILA, GÁL KATALIN HUNGARIAN TRANSLATION © MAYER INGRID, 2006 © ULPIUS-HÁZ KÖNYVKIADÓ, 2006 ISBN 963 9602 61 2 www.battleroyale.hu

Tartalomjegyzék
Prológus..........................................................................................9 Első rész – A játék kezdete........................................................11 Második rész – Középdöntő...................................................112 Harmadik fejezet – A végső küzdelem.................................424 Negyedik rész – A finálé.........................................................590 Epilógus – Oszaka, Umedában..............................................639

[3]

Mindenkinek, akit szeretek. Bár lehet, hogy nem lesz benne sok köszönet. „A diákok nem mandarinok” Szakamoto Kinpacu (Kojamaucsi Mieko Kinpacu tanár úr 3/b című művéből) „De addig is, csavargók vagyunk, bébi, menekülésre születtünk.” Bruce Springsteen: Born to Run „Nem könnyű szeretni.” Szano Motoharu: Nem könnyű szeretni „A BARCELONÁBAN töltött néhány utolsó hét alatt mindvégig sajátos rossz érzés töltötte el az embert: gyanakvással, félelemmel, bizonytalansággal és leplezett gyűlölettel telt meg a levegő. (…) Az ember azon kapta magát, hogy minduntalan kávéházi sarokaszta­ loknál sugdolózik, és közben azt latolgatja, vajon a szomszéd asz­ talnál nem rendőrspicli ül-e.” „Nem tudom, értik-e, mennyire meghatódtam. Apróságnak látszik, de egyáltalán nem volt az. Ne feledjük, milyen idők jártak, micsoda gyanakvással és gyűlölettel teli szörnyű légkör uralkodott.” George Orwell: Hódolat KATALÓNIÁNAK (Betlen János és Tóth László fordítása)

[4]

Kagava tartomány, Siroiva Siroiva Középiskola 3/b osztályának névsora Fiúk: 1. Akamacu Josio 2. Ídzsima Keita 3. Óki Tacumicsi 4. Oda Tosinori 5. Kavada Sógo 6. Kirijama Kazuo 7. Kuninobu Jositoki 8. Kuramoto Jódzsi 9. Kuronaga Hirosi 10. Szaszagava Rjúhei 11. Szugimura Hiroki 12. Szeto Jutaka 13. Takigucsi Júicsiró 14. Cukioka Só 15. Nanahara Súja 16. Niida Kazusi 17. Numai Micuru 18. Hatagami Tadakacu 19. Mimura Sindzsi 20. Motobucsi Kjóicsi 21. Jamamoto Kazuhiko Lányok: 1. Inada Mizuho 2. Ucumi Jukie 3. Etó Megumi 4. Ogava Szakura 5. Kanai Izumi 6. Kitano Jukiko 7. Kuszaka Jumiko 8. Kotohiki Kajoko 9. Szakaki Júko 10. Simizu Hirono 11. Szóma Micuko 12. Tanizava Haruka 13. Csigusza Takako 14. Tendó Majumi 15. Nakagava Noriko 16. Nakagava Juka 17. Noda Szatomi 18. Fudzsijosi Fumijo 19. Macui Csiszato 20. Minami Kaori 21. Jahagi Josimi

[5]

Előszó
Egy pankrációmániás monológja egy másik világból

[6]

HOGY MI AZ A BATTLE ROYALE? Te még ezt sem tu­ dod? És még idejössz meccset nézni? Mi? Hogy egy cselfogás neve? Vagy bajnokságé? Dehogy, a Battle Royale egy meccstí­ pus! Mi? Hogy ma? Ma, itt? Nem, nem, ma nincs benne a programban. Csak nagy csarnokokban rendeznek ilyesmit, mindig valami nagy esemény alkalmával. Ó, nézd csak, Ino­ ue Takako, milyen szépen…! Jaj, nem. Igen, Battle Royale. Manapság az Országos Pankrátorszövetség szokta például megrendezni. Szóval a Battle Royale, nos, ugye általában a pankrációban egy az egy ellen vagy csapatban, kettő kettő ellen, vagy valami hasonló felállás a szokásos. Viszont a Battle Royale-ban tíz-húsz em­ ber – a lényeg, hogy egyszerre sok – megy be a küzdőtérre. És bárki bárkire támadhat, egy az egy ellen vagy tíz az egy ellen, teljesen szabadon. Szóval akárhányan, és aki elesik… Hogy mi? Ezt sem tudod? Ha leér a vállad a szivacsra, egy-kettő-három, ha háromig elszámolnak, vesztettél. Ez a sima meccseken is így van. Aztán van még, aki feladja, vagy néha, akit kiütnek. Ja, és van még olyan is, hogy kikerülsz a ringből. Vagy szabálytalanságért is lehet veszteni. A Battle Royale-nál álta­ lában ugyan az esésekkel dől el. Hé, Takako, hajrá! Mindent bele! Ó, jaj, bocsánat. Aki elesett, az vesztett, és el kell hagynia a pályát. Így megy tovább a játék, és fogynak a játékosok. A végén persze kettő marad. Egy az egy ellen, véresen komolyan. És az egyi­ kük elesik. Csak egyvalaki marad a pályán. Az nyert. Győze­ lem. Óriási kupát kap, sokszor pénzt is. Érted? Mi, hogy mi van azokkal, akik jóban vannak? Na, hát azok az elején együttműködnek. De a végén a társaddal is meg kell vívnod. Ez a szabály. Ennek köszönhetőm időnként Battle Royale-ban szinte soha máskor nem látható párosítások alakulnak. Például régen egyszer Dynamite Kid és Davey Boy Smith között, akik tag team partnerek voltak. Volt olyan is, hogy az Animal Warrior és Hawk Warrior páros maradt. Bár
[7]

ekkor az egyik direkt ring outolt, és hagyta győzni a másikat, mintha olyan erős lenne köztük az összetartás meg a szeretet. Nekem nem jött be annyira. Ja, és olyannal is összeállhatsz, akivel különben nem vagy jóban. Csakhogy hiába hiszed azt, hogy ezzel párban legyőzöd a harmadikat, mert előfordul, hogy az meg átvág a palánkon, és a másikkal együtt nyom­ nak le téged. Hogy milyen Battle Royale-t akarok látni? Most rengeteg szövetség van. Nos, ha ezeknek a krémje mérkőzne meg, azt szívesen megnézném. Mutó Keidzsi, Hasimoto Sin­ ja, Miszava Micuharu, Kavada Tosiaki, Takada Nobuhiko, Funaki Maszakacu, Maeda Alira, Great Szaszuke, Hajabusza, Takano Kendzsi, aztán Tenrjú Gen’icsiró és Csósú Riki, Fu­ dzsinami Tacumi és Kimura Kengo is bírná még. Még jobb, ha hozzávesszük Andzsó Jódzsit és Super Delfint. Még az is lehet, hogy pont ezek ketten maradnának a végére. A nők kö­ zül persze Inoue Takako, ugye. Adzsa Kong meg Tojota Ma­ nami, meg Inoue Kjóko, Hotta Jumiko, Hokuto Akira, Bull Nakano, persze Dynamite Kasszai meg Cuty Szuzuki és Fu­ kuoka Hikari, Ozaki Majumi, Kandori Sinobu és Nagajo Csi­ gusza aztán még… Mi? Hogy egyiket sem ismered? Biztos, hogy pankrációt akartál nézni? Ó, jaj, ne már, Takako, add meg neki! Takako! Na, jó…

[8]

Prológus
Kormányzati közlemény Belső értesítés Iktatószám: 1997/00387461 SZIGORÚAN TITKOS! Küldő: Vezérkari Titkárság Különleges Tervosztály Honvédelmi Iroda, valamint Honvédelmi Erők Szárazföldi Alakulata Főparancsnokság Harci Kísérletek Felügyelősége A Köztársaság Harci Kísérletek 68. Program, 1997/12. számú kísérletéért felelős hivatalnok részére Május 20-án 18 óra 35 perckor, rutinellenőrzés során külső behatolás nyomát fedezték fel a Köztársaság Kormányának Központi Operációs Rendszerében. A behatolás március 12én hajnalban történhetett. Jelenleg az ezt követően történt be­ hatolások tisztázása érdekében nagy erőkkel folyik a nyomo­ zás. Az elkövető személye, célja, illetve a kiszivárgott információ mibenléte pillanatnyilag még nem ismeretes, az azonban megállapítható, hogy az elkövető behatolási módja rendkívül magas fokú technikai ismereteket feltételez. A teljes kár fel­ mérése előreláthatólag hosszú időt vesz majd igénybe. A Vezérkari Titkárság Különleges Tervosztály Honvédelmi Irodájának vezetője, valamint a Honvédelmi Erők Szárazföl­ di Alakulata, Főparancsnokság, Harci Kísérletek Felügyelősé­ ge értesülései szerint fennáll annak a veszélye, hogy a 68. Programmal kapcsolatos információk is kiszivárogtak, ezért felmerült, hogy a fenti Program 1997/12. számú kísérletét el­ halasztjuk. Azonban tekintettel arra, hogy a 12. sz. egység előkészületei már befejeződtek, illetve mostanáig nem mutatkozott semmi­ nemű jele, hogy a kapcsolódó információk eljutottak volna az
[9]

állampolgárokhoz, a tárgyalások során az a döntés született, hogy a tervek szerint le kell folytatni a kísérletet. Az ezt követő kísérleteknél azonban a megrendezés üteme­ zése, különösképpen pedig a Guadalcanal terveinek megvál­ toztatása ügyében sürgős intézkedéseket kell tenni. Ezúton felszólítom Önt, a 12. számú kísérlet felelős hivatalnokát, mint a Kísérlet lebonyolítóját, a lehető legnagyobb éberségre. Felhívom továbbra a figyelmét, hogy a Rendszerbe való be­ hatolás ügye szigorúan bizalmasan kezelendő.

[10]

Első rész – A játék kezdete [11] .

az ablak melletti ülésen ült. de kolumbiai gyártmány.) egy darabig az esti tájat szemlélte Kuninobu Jositoki (fiúk. Súja ülése viszonylag hátul volt. hiszen alig két órája hagyták el a kisvárost. Út menti éttermek. biztos taxira várnak. ahogy összehúzza magán kopott melegítőjét. előt­ tük jól öltözött nők és férfiak – talán munkatársak – beszél­ getnek. és a szálak úgy álltak ki belőle. Ame­ rikai márka. Siroivát. Sőt inkább túltermelés van. a busz motorjának halk zúgása mellett hamar eltűnt az ablakból. mint egy macska bajusza. a szembejövő járművek elúszó fényszórói. lát­ szik. Siroivai Önkormányzati Középiskola 3/b. 7. Még szép. 15. aztán megmozgatta az ülések közti folyosóra kinyújtott jobb lábá­ nak ujjait a Keds tornacipőben. a többi vegyes képpel együtt. cigarettázó fiatalok tanyáznak benne. Tarka neonok. Ez persze nem csoda. a tartomány központjába ért. Most. Egy osztálykirándulás. és akik vidáman beszélgettek a busz koszos plafonjáról jövő tompa neonvilágítás mellett.0 A busz Takamacuba. akikkel második óta osztálycsere nélkül együtt volt. Régen állítólag nem így volt. Persze a bácsi. de manapság igencsak utána kell járni. A májusi estéhez képest még hűvös az idő. Egy éjjel-nappali bolt tisztán tar­ tott parkolója. rálátott negyvenegy osztály­ társára. Az övében is elvásott már belül a vászon. Egy munkásnak látszó bácsi biciklivel a zebránál a lámpára vár. 1997-ben. fáradtnak tűnő. A buszvezető ülése felett a digitális kijelző épp nyolc óra ötvenhét percre váltott. És ennek tetejébe Amerikát (a kormány Amerikai Birodalomnak neve­ zi. aki a bal oldalán. a Nagy Kelet-ázsiai Köztársaság egyáltalán nem szenved áru­ hiányban. hogy ilyen cipőt sze­ rezzen az ember. ahol az iskolájuk van. fiúk. mivel az ország lényegében elszigetelte magát a külvilágtól. és a tankönyvekben is ez áll) ellenséges nemzetnek kiál­ tották ki. irodaépületek égve maradt lámpái.) feje mellett. Nanahara Súja (Kagava tartomány. ahol az első éjszakát a buszban töltik – mi­ [12] . viszont importáruhoz rendkívül nehéz hozzájutni. és a csomagjával babrált. a táj pedig fokozatosan városias jelleget öltött.

) az. ő a legnagyobb termetű az egész osztályban.) feje.). és ott a háttámla is alacsonyabb.) és mások. 21. Akamacu Josio (fiúk. akkor esetleg Szóma Micuko (lányok. és Jahagi Josimi (lányok. Ha mégis. Legelöl. ha a busz átér a Sikokut és a Honsú főszigetet összekötő Nagy Szeto hí­ don. Tanizava Haruka (lányok. de Súja helyéről nem lehetett látni. 2. a kitűnő tanuló Noda Szatomi (lányok. a célállomásuk.nek is nevezzük. [13] . Jamamoto Kazuhiko (fiúk. mert időnként aprókat rázkódik a fejük a nevetéstől.) tar­ tozott még ide. akit már csak szórakozásból is szívatnak a többiek. 5.).) és Ogava Szakura (lányok. Ucumi Jukie (lányok. Elöl azok a lányok a legélénkebbek. Talán nem is megfelelő az elnevezés. Hajasida tanár úr körül ülnek. aki elég magas ahhoz képest. a vezető mögött egy kicsit magasabban van az ülés. a Siroivai Közép­ iskola 3/b osztályában nem volt feltűnő az elkülönülés. De hát ezek ketten egymás közt minden lényegtelen dolgon elszórakoznak. kézilabdacsapat).).. Si­ mizu Hirono (lányok. olcsóságra törekvés vagy erőltetett menet? De végül biztos elcsendesednek majd egy kicsit.). a komoly és visszahúzódó Macui Csiszato (lányok. 17. A folyosó túloldalán a sportemberek ülnek egy kupacban: Óki Tacumicsi (fiúk. hogy egy óriási egyen­ ruha türemkedik ki a széksorok közül.) egy helyi képviselő elkényeztetett lánya. de olyan típus. hol ülnek. Most előregörnyedve egy divatos miniatűr videojátékba mé­ lyed. A támla fölött két fej látszik. akinek mindig higgadt arcát jól kiemeli fémke­ retes szemüvege. szóval a lányok fő csoportja vagy mérsékelt ága. Súja kissé elfordítja tekintetét. Kjúsú felé haladva. 21. Ők a legharmonikusabb pár az osztályban. akik az osztályfőnök. Kanai Izomi (lányok. mert a lányok ugyan gyakran szoktak klikkesedni. 1. akinek nagyon jól áll a kibontott haj. 12. 3. Az osztálytitkár. 10. 11.) kissé lecsú­ szott – világosabban fogalmazva züllött – bandája volt az. Niida Kazusi (fiúk. 19. hogy lány. 4. most valamit igen viccesnek találhatnak. és ráhajt a Szanjó autóútra. aztán a má­ sik röplabdás. és látja.

szemléletmódja pedig sokkal érettebb volt. Az általánosban Súja maga is tagja volt a Kölyökligának (beállózseninek tartották). ebben az országban betiltották a rockzenét. Lényegében bármire rögtön tudta a választ. Igen. sőt még külföldi információkkal is szolgált. Rész­ ben akkor csiszolódtak össze. „Én vagyok a jobb. hogyan szóljon hozzád. hogy kiket tart barátainak! Súja elgondolkodott. [14] . ugyanakkor egyáltalán nem volt beképzelt. Természetesen Sújához. Sindzsi jegyei a matekon és az angolon kívül még udvariasságból sem voltak jónak ne­ vezhetők. Mindig jó tanácsokat adott. és az Akamacu Josio mögötti ülésről rövid haj villant ki. (Természe­ tesen van kiskapu. pedig azokhoz ebben az országban általában nem lehetett hozzájut­ ni. de talán még inkább az. és miután egy osztályba kerültek. aki nem tűri az ilyesmit. mint az elektromos gitár – és Tadakacu anyja az a fajta volt. hogy megváltozott. hogy a kosárlabda­ csapatban van egy védőzseni. ő az egyikük. meg egy bal fülcimpa. de Súja számára még ezen túl is volt valami vonzó Sindzsiben. A dekadens zene a rock. de mostanában valahogy eltávolodtak egymástól.. de Súja már korábban hallotta. de elképesztően sokat tudott a világ dolgairól. Ebben persze szerepet játszott. Mély hangú nevetés hallatszott.16. focicsapat). mint egy középis­ kolásé. hogy helyette egy olyan rendszerellenes hob­ bira állt rá. mindig tudta. bár Súja elektromos gitárján is ott van szé­ pen az állami rendelkezés. Igen.) Nahát. így jóban volt Tadakacuval. ha kér­ dezték. 18. Mimura Sindzsi (fiúk. amelyben egy szépen megmunkált fülbevaló-karika volt. az évfolyam­ mérkőzésen legyőzhetetlen párost alkottak ők ketten. Másodiktól járnak egy osztályba. hogy Súja felhagyott a baseballal. 19. Olyanokat szokott mondani. Hatagami Tadakacu (fiúk. a Kölyökliga volt beállózsenijéhez hasonlóan kiemelkedő sportteljesítménnyel büszkélkedhetett (bár Sindzsi minden bizonnyal azt mondaná. baseballcsa­ pat).. És ha valamiért rosszkedved volt. akit Harmadiknak neveznek. bébi!”). hogy „Ezen a hangszeren deka­ dens zenét játszani tilos”.).

Ráadásul nem éppen társasági lény. Ha már itt tartunk. és egy zsebkönyvet olvas. ami persze természetes. hogy magának való. mivel a Köztársaság Kínát „hazánk ősi területének” tekinti.). ebben az igen fennkölt nevű katolikus intéz­ ményben – ez egy olyan intézet. kiderül. amelyben az állt. Azután.) ül együtt. és Sindzsi biztos azért nevetett. ám ha szóba elegyedik vele az em­ ber. emiatt keményfiú benyomását kelti. Alapjában véve irtó jó fej volt ez a Mimura Sin­ dzsi. és megküzdött a szótárral. amikor Sindzsi­ től és Hirokitól is ugyanúgy eltávolodik. és ez valószínűleg ezután sem fog megváltozni. Sindzsi feltehetőleg az általános iskolai barátjával. Szeto Juta­ kával (fiúk. a mögöttük lévő széken ül Szugimura Hiroki (fiúk. és kung-fu-e­ dzésekre jár. Az Áldott Sze­ retet Házában. veled van a nagymenő!”. hogy „Ez itt a megvaló­ [15] . Nyúlánk. Vele régóta barátok voltak. Ebben az országban a nemzetiszocializmus különleges válfaja uralko­ dik: a legfőbb hatalom a Vezér kezében van (egyszer Mimura Sindzsi suttogta elkeseredett arccal.hogy „Fel a fejjel. aki még mindig a csomagját babrálta. mert Jutaka megint vic­ ceket mesélt. magas testét valahogy begyömöszölte a szűk ülésre. beszéljünk kicsit a vallásról is. 12. de jó arc. azért csak nem… Súja rápillantott maga mellett Kuninobu Jositokira. Lehet. hogy eljön az idő. amely befogadja a szüleiket elvesztett vagy a „körülmények” miatt a szüleiktől elválasz­ tott gyerekeket – ágyba pisilős korától fogva barátja. hogy „A barátaink jönnek-mennek”. 11. vagyis inkább elválaszthatatlan jó barátja volt. Sújával kifejezet­ ten jól megvoltak. Jutaka az osztály mókamestere volt. Szűkszavú. de mégse volt soha öntelt. Talán az egyik kedvenc kínai versantológi­ áját olvassa? (A kínai írások fordításban is viszonylag könnyen beszerezhetők. míg elol­ vasta).) Egyszer olvasott egy amerikai regényt (egy antikvárium fél­ reeső zugában talált rá. mint Tadakacutól? Nem. Talán erről van szó.

a székek között kilátszott egy hátrasimított hajú fej a tarkóján szokatlanul hosszúra ha­ gyott tincsekkel. következés­ képp a vallás – a mérték határain belül – szabadon gyakorol­ ható. Kiri­ jama Kazuo (fiúk. hogy nagyon szegé­ nyes ellátást és programokat biztosít. amit pedig a kis pupákok kikapcsolódására találtak ki. egyes plety­ kák szerint törvénytelen gyerek volt. akkor az a rendszer hű szolgálata. Súja helyéről az arca nem volt kive­ hető. ráadásul lényegében a hírhedt Honvédelmi Erők kiképzőiskolájaként szolgál. Numai Micuru (fiúk. Viszont ez nem ütközik a létező vallások tanaiba. voltak összetűzései a helyi jakuzaszervezettel.sult fasizmus. Úgy gondolta. ezért hálásnak kell lennie. Meg sem rezdült. Súját az ilyesmi nem ér­ [16] . és most hátrafelé nézelődött. viszont felsős gim­ nazistákat is könnyedén padlóra küldött. Ilyen gáz helyet sehol másutt nem találsz a vi­ lágon!”). hogy ez a fiú. Az is számíthatott. hogy tőle balra (bár mellette Szaszagava Rjúhei két széket kihagyva ült) közönséges társalgás és modortalan röhögés hallatszott. 10.). de jobboldalt az ablak mellett. Emiatt csak a mélyen hívő emberek gyakorolták vallásukat. de annyit bizo­ nyosan az egyháznak köszönhetett. hogy a város fé­ nyeit szemléli. Magának Sújának lé­ nyegében soha nem voltak vallásos érzelmei. mint egy pillanattal ezelőtt még Súja is. de valószínűbb. Egyáltalán nem volt nagy. Ha valamit annak tekinthetünk egyáltalán.) és hasonló. Előfordulhat. mert létezni létezik ugyan állami árvaház is. de cserébe semmi sem jár érte. mint Súja. annak ellenére. hogy alszik. és legendás alakja tartományszer­ re ismert volt. de az a hír járja. maximum középtermetű. Súja megint elfordult. 17. Kirijama a környék összes zűrös diákjának – persze Rjúheit és Micurut is beleértve – vezére volt. de legalább nincs nemzeti vallás.) rendesen megjelent az osztálykirándu­ láson. A leghá­ tul lévő széles ülés köré Szaszagava Rjúhei (fiúk. 6. hogy az apja a tartomány egyik legnagyobb cégének volt a vezetője (igaz. hogy különösebb kötött­ ségek nélkül és viszonylag normálisan felnevelkedett. magukat keményfiúknak kép­ zelő bagázs telepedett le. Súja számára az volt a legnagyobb rejtély.

és úgy látszott. Mindenesetre Súja azt hitte.) tudott nagy nehezen. De azt már nem tudta vol­ na megmondani. erre rendesen megjelent. így nem is próbált róla többet megtudni).dekelte. Mellőle a túlsó ülésről Nakagava Noriko (lányok. miközben Kirijamán elmélke­ dett. ami nem stimmelt. Mimura Sindzsi vehette vol­ na fel vele a versenyt. 20. ha sza­ bad így fogalmazni. Súja. A sportban is szinte mindenkinél tehetségesebb és ügyesebb volt. De vajon ez a tökéletes ember hogyan kerülhetett a rossz fiúk élére? Erről fogalma sem volt Sújának. Vagy mégis. egyáltalán be sem tette volna a lábát az iskolába. az egész is­ kolában csupáncsak a volt ütőzseni. vagy valami hasonló. hogy ezt a semmi kis osztálykirándulást egyből ki fogja hagyni. átlátszó celofáncsomagot nyújtott felé két kézzel. ki tudja. Ha komolyan összecsaptak volna. nem is annyira mély. alvásidejét lefaragva produ­ kálni. aki a pla­ fonon lévő lámpákat bámulta. amilyeneket a 3/b osztály­ ban legfeljebb csak a fiú osztálytitkár. Feltehetőleg. de ez ön­ magában nem lett volna elég. Akárhonnan nézzük is. talán kedve szottyant volna sűrűbben jönni. ha a nagy hatalmú kormány nem forszírozta volna a tankötelességet. Motobucsi Kjóicsi (fiúk. hogy pont elfért [17] . de olyan megfoghatatlan volt. Vajon ez is kedv kérdése nála? – Súja! Egy vidám hang rántotta vissza Súját a valóságba. Minden órán csak ült csendben a helyén. még vé­ letlenül sem szívatott senkit. Kirijama egyáltalán nem csinált semmi rosszat az iskolában. hogy mi az. mint időnként Szaszagava Rjú­ heiék Akamacu Josiót. hogy egész más­ hol jár az esze.) feszes. de mégis tiszteletet parancsoló hang. de egyvalamit tudott: Kirijamával valami nem stimmelt. 15. vagy az iskolai ko­ sárcsapat jelenlegi védőzsenije. A leg­ jobb vicc a világon. Gyakran előfordult. Kirijama Ka­ zuo maga volt a tökéletesség. ahogy Kirijama „tanul”. hogy nem is jött be az iskolába. Intelligens és szabályos arc. A lámpafénytől csillogó zacskó akkora volt. és az évfolyam legjobb osztályzatai.

nagy hévvel közbeszólt. ha sokat áll. szóval átlagos lány volt. Sújának nem volt ugyan soha egy fikarcnyi beceneve sem (általános iskolában a sportnak köszönhetően ráragadt egy név. de ezt szemtől szembe senki nem használta. és olyan bájos. de közben kicsit furcsálkodva húzta össze a szemöldökét. mint egy sokat látott öregúr. de Noriko tétovázás nélkül szokta a fiúkat a becenevükön szólítani. aki hallotta a beszélgetést. de ma kicsit késve ért a gyülekezőre. Ez jellegzete­ sen norikós volt. Súja félig kinyújtotta a kezét. A lányok általában nem használják ezt a nevet. ahogyan a Harmadikat sem Mimura Sindzsi esetében). Kedves. ke­ rekded. amely fura módon megegyezett egy cigarettamárka nevével. és csordultig volt kis világosbarna. barátságos. egyétek meg Nobuval. de elromlik az íze. (Ezért Súja vi­ szonylag sokszor beszélgetett vele. csodálkozó szeme van. kör alakú lapocskákkal. de már korábban is megfi­ gyelte. és ezért erre az üres helyre ült. ha akarjá­ tok. Nobunak Kuninobu Jositokit becézik. Csokornyakkendőt formázó aranyszínű szalag volt szorosan a nyakára kötve. Talán annyit ér­ demes még róla megjegyezni. Nakagava Noriko is a lányok mérsékelt ágába tartozott. hogy Norikón kívül egyik lány sem szólította az utó­ nevén. Jositoki. kislányos arca és vállig érő haja volt.Noriko tenyerében.) Legtöbbször Jukiéékkel van. hogy süssek. Kis termetű és még elég gyerekes. hogy jó volt irodalomból. Illik is hozzá ez a bece­ név. hogy soha senki nem sértő­ dött meg emiatt… Volt benne valami könnyedség. mire Noriko kapkodva magya­ rázkodni kezdett. mert Noriko néha meg akarta nézni a füzete margójára írt dalszövegeket. mint Ucumi Jukie és barátnői. különösen sötét szeme. és ő írta a legjobb fogalmazásokat az osztályban. – Az öcsém nyaggatott ma. de ennek ellenére néha úgy viselkedik. Csak maradék. [18] . amiket a szünetben firkált.

ahogy hallgatta Jositokit. sietve le­ oldotta az aranyszalagot. és fészkelődik. – De melyik? Kettő van. – Ugye? Ugye szerinted is az? – Persze. – Jól van. nem bír rendesen meglenni. Ugye nem azt akarod mondani. Szóval nagyon feltűnő. Nem lát a szemé­ [19] . a tavaszi szünetben. és kivett egy darabot. kihúzza magát. bocs. Eleve amióta Nori­ ko odaült Súja mellé. aki tetszik nekem. helyes lány. pont másfél hónapja. hogy Norikóról van szó. Tényleg. amint a feje fölött bókokat küldözgetett Norikónak.– Komolyan? Megehetjük? Jaj de jó! Biztos finom. Josi­ toki egyszer csak kibökte: – Figyelj csak. mint neked. Mire Súja megkérdezte: – Igen? Ki az? Jositoki azt válaszolta: – Nakagava. – Bunkó. Juka? – Na! Nekem nem az eseteim a kövér csajok. A lényeg. – Jé… Persze. ha te csi­ náltad! Gyorsan kikapta Súja kinyújtott kezéből a zacskót. Na. hát Jositokinál eléggé feltűnő az ügy. amikor kettesben fekete sügérre horgásztak a városi gát tavánál. szerintem is. állati finom! Súja egy kissé kényszeredetten mosolygott. – Hú. hogy Kazumi kö­ vér? Csak egy kicsit telt. van egy lány. Ennek ellenére úgy látszik. Súja. Noriko semmit nem vett észre Jositoki érzéseiből. – A mi osztályunkból? – Igen. folyton arra pislantgat.

Noriko? – Köszönöm! Kedves tőled. Hallod. mint aki bedugta az ujját a konnektorba. ha áll? – Ühüm. hogy alapvetően fi­ nom. aztán Norikóra nézett. elromlik. de Noriko boldogan kuncogott. – Hm. meg­ nézte. biztos csak képzelődik. [20] . hogy Súja rosszul hallotta. Ez a szarkasztikus stílus Mimura Sindzsitől ragadhatott rá. – De Súja! – szólt közbe megint Jositoki. A lány egy évvel idősebb nála. hogy pont ez a norikóság benne. Súja megint csak kényszeredetten vigyorgott. Súja kivett egy sütit a Jositoki kezében lévő zacskóból. de az volt az érzése. és ő is bekapott egyet. mire Jositoki. nem tudni. és tavalyig együtt jártak zeneszak­ körre. – Köszönöm! – Lehet. mert szerette volna. Nobu – mosolygott Noriko. nyomban megdermedt és elhallgatott. Mostanában gyakran élt vele. Sújának minden átmenet nélkül Kazumi jutott eszébe. amikor a szájába vette a süteményt. amit az öccsének sütött? Nem azért csinálta. vagy mi. ha valaki eszik belőle? Á. – Hát igen. – Ezek szerint meg vagy róla győződve. mire Noriko emelt hangon vála­ szolt.től. hogy valaki kiakadt rajta. hogy Jositoki dicséretét más hangsúllyal köszönte meg. hogy finom. és néhanapján előfordult. nagyon is komoly pillantással. Kellemesen édes íz áradt szét a szájában. – Azt mondod. finom! – mondta Súja. Illetve… Noriko legalábbis figyelemmel kísérte. Lehet. – Noriko feszülten két aprót bólintott. – Hát mondom. Vajon ez a süti tényleg csak a maradék lenne abból.

és irtó jól nézett ki az oldalt összefogott hajával. megkérdezte Sújától: – Te még szereted azt a lányt. mint a százhetven centis Súja). – Aztán Kazumi befejezte az alsó középiskolát. Elég magas volt (nagyjából akkora. és Kazumi megdicsérte: – Hú. hogy ők önkénye­ sen rockkal múlatták az időt. ha Mijata tanár úr. hogy szerette volna megmutatni a tudományát Kazuminak. ott a gát tavánál a tavaszi szünetben. ahol az a „valaki más”. hogy magában megünnepelje a dicséretet. hogy jár valakivel? [21] . ez tökjó! Nagyon menő! Súja aznap életében először vett magának egy doboz sört. Azu­ tán amikor egyszer iskola urán véletlenül egyedül maradtak a zeneteremben. a szakkör vezetője nem volt ott. felnőttes arckifejezéssel vette kézbe az altszaxo­ font. miután Josi­ toki Norikóról beszélt. Kazumi megtanított neki egy ne­ héz húrlefogást („A szaxofon előtt én is próbálkoztam vele egy kicsit” – mondta). Szeretem. Mondhatnánk. aki most ballagott? – Hát igen. – De hát nem arról volt szó. Mi más oka lehetett volna rá. hogy csupa olyan figura járt abba a szakkörbe. ahogy mindig ravaszkás. hogy rockzene kerüljön fel a Nagy Kelet-ázsiai Köztársaság iskolai szakköreinek kon­ certrepertoárjára.Semmiképpen sem fordulhatott elő. amikor Súja egyértelműen megmondta neki. ha nem az. Nagyon finom volt! Ám körülbelül három nap múlva. és ugyanabban a gimnáziumban tanult to­ vább a zenetagozaton. én valaki mással járok. halálomig szeretni fogom – Jo­ sitoki arckifejezése zavart lett. És Sintani Kazumi az egyetlen szaxis volt a lányok közül. Súját ez felvillanyozta. egy kicsit teltebb. Kazumi is egy­ értelműen válaszolt: – Bocs. Ja tényleg. hogy szereti. Súja. és Súja attól kezdve éjjel-nappal a gi­ tárját pengette. Asszem. Súja énekkel együtt előadta neki a Summert­ ime Bluest. de azért az gyakran megtörtént. mígnem második közepére ő lett a legjobb a szakkörben. aznap. és bármelyik fiúnál job­ ban játszott rockot szaxofonon.

ugyan nem tőle magá­ tól. hogy aludt. hogy Kavada egész testét forradások borították. (Nem tartozik szorosan ide. Majdnem kugli­ kopaszra nyírt rövid haja volt. bocs. és mindehhez pelyhedzett az álla. Norikónak nem is jut! – Jaj. – Hé. Kavada Sógo (fiúk. csendesen ült. sérülés vagy betegség miatt (nem olyan típusnak néz ki.). felzabálod az egészet. hanem amikor tornaóra előtt átöltöztek. – Ne haragudj! – adta vissza Súja Norikónak a zacskót. és a sérülés is. mint aki betegeskedik. ami ezt részben indokolta. Egyétek csak meg. ezért talán sérülés lehetett). de Súja kikapta a kezéből a sü­ teményes zacskót. – Komolyan? De mi egyedül? Az olyan… Súja ekkor először figyelt fel a Noriko túloldalán ülő fiúra. én nem kérek. karba tett kézzel és csukott szemmel. áp­ rilisban jött át Kóbéból. Híresztelték.Súja ultralassan jó messzire behajította az ezüstszínű csalit. és közben válaszolt: – Nem mindegy? Jositoki tovább bámészkodott. Lehet. Előtte több mint fél évet hiányzott a suliból. Ennyit tudott meg Kavadáról. amely miatt az iskolából hiányzott. A b osztályba má­ sodik óta ugyanazok jártak. egyenruhába bújta­ tott testét az ablaknak döntötte. borosta! Nem túlzás ez egy harmadikosnak? Bár volt valami. de Kavada Sógo az év elején. de [22] . megtermett. Azaz valójában egy évvel idősebb volt Sújá­ éknál. egy verekedés követ­ kezménye volt. – Ó. és ha­ lasztania kellett. hogy az előző iskolájában javíthatatlan bajkeverő volt. Őszintén szólva nem hallott túl jókat róla. Emberek. A hú. 5. Nemcsak a bal szemöldö­ ke fölött futott egy nagy vágásnyom. hagyd csak. Súja megdöbbenve fedezett fel ugyanolyan sebeket a karján és a hátán. ami a templomi ünnepeken megjelenő zsibvásárosokat juttatja az ember eszé­ be. Ezt látszott alátámasztani az is. és olyan arca.

akárhonnan nézzük is. [23] . Noriko kuncogott. amikor ilyesfajta pletykák keringtek. Úgy tűnt. kerek forradás sorakozott. Csakhogy Kirijama minden érdeklődés nélkül csupán egy pillantást vetett Rjúheire. Kirijamát nem érdekli Kavada. nem volt kettejük között konflik­ tus. – Szerinted alszik? – Hát… – Noriko visszafordult egy pillanatra Kavada felé. tisztára. ki mondta.Súja még férfiszemmel is úgy találta. ha egy embert mendemondák alapján ítélnek meg. ezért az osztály általában kerülte Kavadát. suttogni kezdték. még ilyen pletykák is keringtek róla. Pont. Bár az egész ügy menetét és a végeredményt úgyszintén csak hallomásból tudja. hogyha meg tudsz nézni vala­ mit a saját szemeddel. hogy idősebb náluk. Súja utálta. hogy Kavada átjött hozzájuk. – Bár nem tűnik sütievő típusnak. Kavadát sem érdekli Kirijama. és Kirijamának panasz­ kodott. Nem tudom. – Nem akartam felkelteni. megpróbálta bele­ ütni az orrát Kavada dolgába. hogy nagyszerű teste van a fiúnak. mintha fegyverrel lőtték volna meg. az a hebehurgya ficsúr. a Szaszagava Rjúhei. Közvetlenül azután. És úgy látszott. noha az azért ne­ hezen elképzelhető. hogy má­ sok véleményére hallgass. Így az­ tán. hogy egyszer biztos összecsapnak Kirija­ mával. és egy szót sem szólt. mint egy középsúlyú bokszolónak. Tehát nem elég.) A bal vállán két rejtélyes eredetű. Ennek köszönhetően béke volt a 3/b osztályban. és Súja is épp elkezdett volna nevetni. legalábbis mostanáig. amikor hirtelen megszólalt egy hang: – Én nem kérek. Minden alkalommal. akkor nincs szükséged arra. Súja az állával Kavada felé bökött Norikónak. Súja újra Kavadára emelte a tekintetét. állítólag aztán Rjúhei holtsápadtan tért vissza.

egy visszapillantó tükörben a buszvezető felsőtestét látta tükrö­ ződni. [24] . ám ezek szerint nem aludt. határozott hang. azután újra Sújára nézett. hogy magára Sújára is irtózatos álmos­ ság tört rá. hogy a cső lefelé lóg. Mimura Sindzsi teste kilóg a szék­ ről a folyosóra. nem igaz? A buszban van még egy hülye ka­ raoke-berendezés. vagy minek is hívják. Mélán körülnézett – aztán már nehezére esett a nyakát is mozgatni. és betömött még egy süte­ ményt. nagy első szélvédő közepén. és a sötétbe olvadó. Mi lehet az? Ha nem számítjuk. de nem korai egy kicsit a várva várt osztály­ kiránduláson közvetlenül indulás után elaludni? Legalább énekelhetnének. És a fő probléma az. Ugyanakkor Súja rájött.A fülében csengett a mély. Norikónak is csukva van a szeme. ahonnan egy gumicsősze­ rűség vezetett lefelé. A sofőr maszkot viselt a szája előtt. Szokatlan volt a légkör a buszon. de egyértelműen Kavada szájából eredt. Nem ismerte túl jól ezt a hangot. A szeme továbbra is csukva volt. mikor Súja valami furcsa dologra lett figyelmes. persze ha valaki nagyon precíz. hogy már több mint egy hónap eltelt azóta. Súja megrántotta a vállát. most lenne itt a lefekvés ideje. Jó. Noriko megint hátrapillantott Kavadára. ő is alszik. Nem hallatszik beszélgetés sehonnan. Tekintete előresiklott a szűk térben. Balra tőle Jositoki időköz­ ben egyszer csak elaludt. és hátradőlt. de szinte nem is hal­ lotta még a hangját. hogy Kavada az osztályukba jött. mint a repülőgépe­ ken veszély esetén használt oxigénmaszkok. Mintha mindenki el­ aludt volna. én ki nem állhatom ugyan. egy az egyben úgy néz ki. Aztán még egy jó darabig Norikóval és Jositokival beszélget­ tek… * Tíz óra felé járt az idő.

Utóbbiak vagy az elektromos sokkolótól vesztették eszméletüket. hogy beleüssön. de néhányan kikeltek magukból. Leroggyant az ülésre. így szeretett gyermeküknél is hamarabb mondhat­ tak búcsút a világnak… A Siroivai Középiskola 3/b osztályának kirándulóbusza már régen letért a többi busz útjáról. majd csendben le­ állt a motorja. aki valószínűleg soha többé nem tér már haza. Akkor Kavada a bal öklével esett neki az ablaknak. Jobbról olyan hang hallatszott. hogy oda bírjon fordulni. amikor gyerme­ kükre gondoltak. De vajon miért? Csakhogy az üveg nem tört ki. Kavada még egyszer nekive­ selkedett. mintha valamit karistolnának. Ne­ héz volt a teste. vagy a kevés­ bé szerencsések gépfegyver okádta forró ólomgolyókban ré­ szesültek. Talán berozsdállt. Visszatért a város­ ba. Ugyanebben az időben Siroivában férfiak jelentek meg nagy fekete autókon. a buszon utazók családjainál. és egy száznyolcvan fokos fordulattal Takamacu felé vette az irányt. és a légiutas-kísérők utasításait követve helyezzék fel az oxi­ génmaszkokat! Nagyon vicces. hogy nem nyílik.Miért? A buszon nem lehet levegőt venni? Hölgyeim és ura­ im! A busz motorjának meghibásodása miatt kényszerleszál­ lást hajtunk végre. Kérem. Ki akarja törni az ablaküveget. mintha az iménti mély hang azt mondaná: – A rohadt életbe! Aztán Súja is mély álomba zuhant. és Súja igencsak megküzdött. Kavada Sógo felemelkedett ültéből. mintha valami átlátszó masszában mozogna. a zsúfolt úton haladt még egy darabig. és próbálta kinyitni az ablakot. Úgy tűnt. Az éjjeli látoga­ táson elcsodálkozva ajtót nyitó szülőknek minden bizonnyal kivétel nélkül elállt a szavuk. [25] . és aláhullott. amikor átnyújtották nekik a ba­ rackszínű pecsétes állami okiratokat. mert látszott. de a karjából kiszállt minden erő. vagy elromlott a zár. Legtöbb esetben a szülők némán bólintottak. kapcsolják be a biztonsági öveiket.

amikor hátranézett a b osztály tanulóira.A negyvenes éveiben járó. Jositoki túloldalán pedig Mimura Sindzsi. akik az előbb még (legalábbis feltehetőleg) mind a bu­ szon utaztak. az asztalukra borulva alszanak. mintegy a rendszernek szánt üzenetként valami vésőszerűséggel a paci sarkába faragva. mint a Si­ roivai Középiskola 3/b osztálytermében). hogy az állógallérú diákegyen­ ruhás fiúk és a matrózblúzos lányok. rendesen a saját helyükön ülnek. hogy az ülésrend ugyanaz. A bal ablaknál Szugi­ mura Hiroki tagbaszakadt testével szintén a padra dőlt (Súja ekkor végre felismerte. [Maradt 42 fő] 1 Egy pillanatig Súja azt hitte. és a Köztársaság előírásos kézjelével tisztelgett. és nyújtózkodott. „a Vezér a katonaruhás csajokra gerjed”. hogy ki-ki a maga módján a székre vagy az asztalra dől és alszik. amíg a harci mezt és maszkot viselő férfiak felnyomakodtak a buszra. Tekintetén átsuhant egy cseppnyi szo­ morúság. Aztán egy gombnyomással kinyitotta az ajtót. hogy a megszokott tanter­ mükben vannak. a terem közepe felé Kuninobu Jositoki. rögtön visszatért merev arckifejezése. Persze ez nem a 3/b tanterme. mint az iskolájuk) füstüveg ablak melletti padtól kezd­ ve komótosan körbejáratta tekintetét. Ha leszámít­ juk. Nagyon úgy látszott. A holdfényben csontfehéres fénylő betonmóló túloldalán koromfekete tenger sötétlett. de van katedra. a negyvenegy osztály­ társ. Súja a folyosó felőli (mármint ha ez a hely ugyanolyan felépí­ tésű. attól balra fent egy nagy képernyős tévé állványostul. mint megannyi zsák. hogy csak ő volt ébren. de amint megjelent egy férfi az ablaka alatt. Súja helyén egy pad­ firka. és béké­ sen ringatózott rajta a „játékosokra” váró hajó. félig ősz sofőr rajta hagyta az oxigénmaszkot kissé fáradt ar­ cán. a mögötte lévő széken Nakagava No­ riko. Balra kicsit előrébb. egy kopott táb­ la. Arra is rájött. és valahova a távolba meredt. meg csőlábú asztalok és székek sorakoznak. teljesen rendes embernek látszó. De a lényeg. hogy [26] .

valahogy nehezebben ment a légzés. hogy a sporttáskája. és jobb kezét saját nyakához emelte. szorosan a nyakára illesztett fémpánt villant elő. Ennél fontosabb. ott hever a lába mellett a földön. hogy… Mi van az osztálykirándulással? Ezen gondolkozott. Hajnal? Dél­ után? A dátum „THU/22”. a rohadt életbe. amikor észrevette. ez még oké. de még valami nem hagyta nyugodni. hogy rájött a buszban az álmosság. Itt valami nincs rendben.miért érezte magát olyan furcsán. Kuninobu Jositokié az egyenru­ ha állógallérja miatt nem volt jól látható. Mimura Sindzsinek is. Nyakörv! Nyakörv. lehet. ahol az ablaknak kellene lennie. Ahogy rájött. most másnap kora hajnal – vagy másnap dél­ után van. A füstüvegen túl a folyosó is sötétbe burkolózik. és mindenki másnak is volt. Jó. hacsak nem állították át az óráját. de erős szerkezetű volt. Súja agyán hirtelen átfutott egy gondolat. nem jött le. Jó. bő három óra telt el azóta. Ezek szerint. nem vagyunk mi kutyák! Súja egy darabig piszkálta. Hirokin túl azt a részt. [27] . Súja az órájára nézett. Kemény és hideg érintése volt. Nem tudni. De… Súja körbejártatta szemét osztálytársain. Súja rögtön rá is jött. mi az. hát egészében véve furcsa hely­ zet. Pont egy órát mutatott. Vaslemez lehet? Felszíne ridegen visszaveri a plafonon sora­ kozó neonlámpákból ráeső tompa fényt. de aztán feladta. hogy rajta van. nappal van-e vagy éjszaka. hogy annak is ugyanúgy be vannak deszkázva az ablakai. Az asztalra boruló Noriko mat­ rózblúzának gallérja alól egy ezüstszínű. amelyben a holmija volt. Nem tévedett. valami fekete deszkaréteg borítja. Szugimura Hirokinak is. az ő nyakán is volt egy ugyanolyan valami. Egy kicsit megrángatta. de az ő nyakán is ki­ vehető volt.

és félrehajtotta a fejét. mire Josi­ toki odakapott a saját nyakához. aki (ha ez nem álom) egyedül volt ébren a teremben. Egyszer csak nagy hanggal kivágódott a katedra felőli ajtó. Arca pirospozsgás. és a férfi megszólalt. A legjellegze­ tesebb mégis hajviselete volt: haja a válláig ért. Fogalmuk sincs. de Súja a vállrándításon kívül mást nem tu­ dott csinálni. Kuninobu Jositoki hátrafordult. Nakagava Noriko kábán bámult rá. Időközben a többiek is ébredeztek. a törülközőt. és kétségbeesés ült ki az ar­ cára. és körbenézett. nem tudni. és kibontva hordta. Jó tíz percen át szemlélték egymást. fénymásolt borítóját juttatta eszébe. A férfi felállt a katedrára. Sima halvány­ bézs színű nadrágot. akik mélyen aludtak. iskola által biztosított jegyzetfüzetet és egy üveg Bourbont. miért. mi történt. Végül mindenki felébredt. Súja arcán állt meg. Alacsony. Utána. A többiek lábánál is ugyanúgy ott volt a csomagjuk. mint egy fiatal lány. Minden ruhadarabja el­ nyűttnek tűnt. Kabátja gallérján a barackszínű jelvény mutat­ ta. Ébredező osztálytársainak zavarodott volt a tekintete. [28] .Tegnap este csak belehányta a váltás ruhát. szürke kabátot és sötétvörös nyakken­ dőt hordott. A pillantása vi­ szonylag hátul. A hangok azokat is felébresztet­ ték. amelyet mint­ ha csak ráadásként kapcsoltak volna a testére. Derűs hangja volt. zömök testalkata és rövid lába volt. néhányszor jobbra-balra rázta a fejét. és találkozott a tekintetük. mire Súja felkapta a fejét. Sújának egy feketén szerzett Joan Baez-kazetta rossz minőségű. Egy férfi jöttbe. majd visszafordult a katedra felé. a városnézéshez való. ezért a férfi levette a szemét Sújáról. és a teremben feszült suttogás hallatszott. Súja újra körbenézett a teremben. fekete bebújós cipővel. Súja rámutatott a nyakörvre. hogy a kormány embere.

Halljátok. ugye. – Na. és krétát ragadva nagy betűkkel függőlegesen felírta a nevét. Bár ha figyelembe vesszük a körülmé­ nyeket. nem emlékszem semmire. Jukie a hosszú haját két szoros copfba fonva hordta. hogy leszálltál a buszról. 16. mert baleset áldozata lett vagy hasonló. odafordult a táblá­ hoz. Szeto Jutaka és Nakagava Juka (lányok. – Hol vagyunk? – Te is aludtál? – Hány óra lehet? – Mindenki aludt? – A fenébe. hogy az egész osztály eszméletét vesztette. a lány osztálytitkár. és eljöttél idáig? – Ez a pasas meg ki a franc? – Nem. így van? – folytatta Jukie. [29] . akkor most elmondom. Körbeforgatta a fejét. – Nem értem – közölte. mi következik.– Felébredtetek? No. Az arcán eléggé látszott a feszültség. Hülye egy név. de azért a hangja határozott volt. elképzelhető. Talán olyasmi forgatókönyvet akart a saját fejébe diktálni. Mindenki felé nézett. aki Szakamocsinak nevezte magát. hogy végignézzen az osztályon. Elöl hirtelen felpattant Ucumi Jukie. [Maradt 42 fő] 2 A katedrán álló hosszít hajú férfi mosolyogva folytatta. A nevem Szaka­ mocsi Kinpacu. Még a fiúk és a lányok külön bejáratú tréfacsinálói. nincs órám! – Te emlékszel. – Mi történik itt? Az osztályunk éppen kirándulni indult. A férfi. aminek az lett a következménye. kérem szépen.) sem mukkantak meg. én vagyok az új osztályfőnökötök. Először is. hogy mindenki nagyban rákezdte. jól aludtatok? Senki nem szólt egy szót sem. hogy álnév.

Mintha Noriko nézése egy kicsit nyugodtab­ bá vált volna. és egy egészen aprót bólintott. ne már. Ő az a kicsit züllött csaj.– Jaj. Volt még néhány ember. hogy Nakagava Noriko a nyakát hátratekerve az­ óta is csak őt bámulta.) Az arca olyan tündérien szép. Simizu Hitunótól és Jahagi Josimitől. Nem foglalkozott azzal sem. Súja vetett egy pillantást a Noriko előtti széken ülő Josi­ tokira. ablak felőli oszlop elölről a második pad. csendben körbenézett a teremben. Kuronaga Hirosi (fiúk. és észrevette. annyira nyugod­ tan nézte. a középső sor utolsó padjában ülő Kirijama Kazuón állapodott meg először a pillantása. egy rágót vett elő a zsebéből.) Azután Kavada Sógót vette észre. mi ez? Én félek. és a szájába vette. ha hozzá szóltak kö­ rülötte csoportosuló emberei. Noriko aggódva pislogott sötét szemé­ vel.) és Cukioka Só (fiúk. Mondhatnánk. aki az ablak felőli sorban hátulról a második volt. 9. (Szu­ gimura Hiroki pont mögötte volt. hogy Szakamocsi némán hallgat.). Numai Mi­ curu. hogy akár egy filmcsillagé is lehetne. 14. De miközben Súja figyelte. Miután Súja meggyőződött róla. szemrevételezte. aki nem beszélt. Aztán ott van Szóma Micuko. és csak az álla mozgott lassan. Szaszagava Rjúhei. [30] . de ő beszélgetésbe merült a mellette ülő Mimura Sin­ dzsivel. és valamit beszéltek. matrózblúzos kezét karba téve. de most a szokásos már-már flegma arckifejezésével. (Hirono és Josimi Sújától balra ültek egymás mellett. és persze rajtuk kívül nem akadt más lány – fiú sem –. Rézsút hátrafelé. akivel szóba állt volna. a mellette ülő Hatagami Tadakacuval beszélt. Hátrasimított hajával és higgadt szemével egyenest a katedrán álló férfit szemlélte. Kavada is csak szótlanul nézte Sza­ kamocsit a katedrán. Szakamocsit mustrálta. a „bandája” másik két tagjától messze volt a helye. Súja újra előrefordította a fejét. Súja rögtön újra Noriko felé nézett. Mereven előrenézett.

a Nagy Kelet-ázsiai Köztársaság Kormánya által kiadott Kis­ lexikonból idézünk: program (fn) I.– Jól van. – Kiválasztottak benneteket az idei Program résztvevőinek. és mérik az ehhez szükséges időtartamot stb. (Program) Hazánkban a Honvédel­ mi Erők Szárazföldi Alakulata által. Valaki felsikított. 1947-ben hajtották végre először. különféle statisztikai felmérések céljából. Minden osztályból az utolsó élet­ ben maradott (a győztes) élete végéig rendszeres havi jutta­ tásban és Vezérünk saját kézjegyével ellátott oklevélben ré­ [31] . Csak – tűnt fel Sú­ jának – Kavada folytatta a rágózást. hogy felhívja magára a figyelmet. mint egy kimerevített filmkocka. miért vagytok itt. Itt inkább a kicsit részletesebb. – Tehát ott tartottunk. Maga a kí­ sérlet igen egyszerű: az egyes osztályokon belül egymással harcolnak a diákok. jól van! Csendet kérek! – Szakamocsi tap­ solt néhányat. mint hogy… – és végül ki­ mondta – ma meg kell ölnötök egymást. Csupán mintha egy savanyú mosoly tele­ pedett volna az arcára. jól van. Mindenki mozdulatlanná dermedt. Minden évben ötven (49 előtt negyvenhét) osztályt jelölnek ki a feladatra az ország középiskoláinak harmadik évfolya­ mából. [Maradt 42 fő] 3 Nem valószínű. Az arckifejezése lehelet­ nyit sem változott. védelmi okokból alkal­ mazott hadi szimuláció. amíg egy fő marad. Most nem keletkezett hangzavar. hogy elmondom. Teljes elnevezése Harci Kísérletek 68-as Számú Programja. Az ok nem más. aki ne tudna a Programról. Az általános iskola negyedik osztályától a tankönyvekben is szerepel. Szakamocsi változatlanul széles vigyorgás közepette folytat­ ta. előadandó művek címét és azok sorrendjét tartalmazó vázlat (…) 4. A zsivaj ha­ mar alábbhagyott. hogy van olyan középiskolás a Nagy Kelet-ázsiai Köztársaságban.

amint alkalmuk adódik. Vezérünk Áprilisi beszéde. hogy a tizenöt eszten­ dős. porhüvelyük visszatalál az istenek által ránk hagyo­ mányozott gyönyörű anyaföldbe. Egy perc szünet. illetve agitációs megmozdulásaival szemben. Tengeri és Légi Hadteste kivétel nélkül hazáju­ kért tettre kész. be­ hatolnak a világ legfejlettebb forradalmi nemzete – Köztársa­ ságunk – területére. szüntelenül gyülekeznek világszerte. hogy az imperializmus hirdetőivé váljanak. amelyet az első évben intézett a lakosság egy radikális csoportjának til­ takozó. népünk önállóságának védelmére szolgálhat. Ám nem állíthatjuk-e. úgy elhullajtott vérük. Egyébként ez az Áprilisi beszéd benne van az elsős középisko­ lai könyvekben. Nagy Vezérünk beszédét itt kétperces taps és örömujjongások szakítják meg. Súja már negye­ [32] . Tekintsék a Progra­ mot a sorkatonai szolgálat különleges formájának. A Honvédelmi Erők Szárazföldi. A testvéri né­ pek polgárait kizsákmányolják.) A szégyentelen imperialisták.) Mint tudják. akik Köztársaságunkat veszé­ lyeztetik. fiatal életek ezer-.) Hazánk számára ilyen szi­ tuáció közepette a 68.szesül. irtják népünket. és minden ravaszságu­ kat latba vetve áskálódnak ellenünk. a forradalom és a haladás iránti erős vágytól égő fiatal önkéntesekből épül fel. üdvrivalgás. Program kísérlete elengedhetetlen.) Továbbá. Köztársasá­ gunkban nincs kötelező sorkatonaság. akik éjjel-nappal veszély­ nek teszik ki magukat a harcvonalban. kimossák az agyukat. százezerszám hullanak majd. félrevezetik. és örökké fog élni?! (Taps­ vihar. Idézzük: „A forradalomért és a haladásért együtt harcoló szeretett testvéreim (317. akik a „Fiacskám. (A hallgatóság felől több helyről a harag hangjai hallatszanak. Nevezetes 317. hogy amennyiben az ő életük országunk. Én magam is fájdalommal gondolok arra. Az ország védelme érdekében (…)” A rizsát félretéve (gyakran látni a pályaudvar előtt a Honvé­ delmi Erők toborzó ürgéit. (A hallgatóság felháboro­ dott könnyekben tör ki. és ké­ nyükre-kedvükre kihasználják őket.) Emberek! (Egy perc szünet. nem kérsz egy kis disznósültet?” frázissal szólítanak meg).

Számú Középiskolájának 3/e osztálya volt. ahova apja egyik ismerőse révén jutott be (Egyetlen rokon sem volt haj­ landó befogadni. és elgyötört arccal a kamerába [33] . Ebből megálla­ pította. hét óra és negyvenhárom perc volt. és már épp kezdte megszokni az Áldott Szeretet Házát. A részt vevő osztály a Zencúdzsi város Zencúdzsi 4. Ak­ koriban még csak gimnazista lehetett. csatornát váltott. A szü­ lei meghaltak autóbalesetben. aki nála korábban került be az intézetbe.dikes általános iskolás kora előtt hallott a Programról. illetve az Önvédelmi Erők iménti közlése sze­ rint a Kagava tartományban három év óta először megrende­ zett Program tegnap délután három óra tizenkét perckor le­ zárult. amelynek alapján az elhunyt harmincnyolc diák halálának feltételezhető okai a következők voltak: golyó általi halál 17 fő. amelyet minden csatorna közvetít időnként. vágóeszköz általi halál 9 fő. Az Önvédelmi Erők két katonája fogta közre. Vége volt a kedvenc robotos rajzfilmjüknek. A mai nap folyamán zajlott a holttestek begyűjtése és vizsgálatuk. Súja nem emlékszik a tartal­ mára. mikor együtt tévéztek a játszószo­ bában Kuninobu Jositokival. amelyen egy karót nyelt. de Súja nem bizo­ nyosodott meg róla soha). hogy szülei korábbi kormányelle­ nes tevékenysége is közrejátszott ebben. fulladás 3 fő…” A képernyőn megjelent egy rongyos matrózblúzos lány. Az előre nem is­ mertetett helyszín a Sidaka-sziget volt. és a mostani igazgatónő. A férfi egy papírról olvasott fel. Mindeneset­ re nagyjából a következőképpen hangzott: „A kormány. botok. A győzelemig felhasznált játékidő három nap. Beszélik. asszonyomnak vagy uramnak szólítottak. továbbá más tompa tárgyak által okozott halál 5 fő. de hát úgyis mindig nagyjából egyforma. talán ötéves lehetett. hogy ez a Híradónak nevezett. iszonyúan unalmas műsor. öltönyös felnőtt férfi beszélt. Minden ott dolgozót kisasszonynak. Súja tovább bámulta a képernyőt. aki ezek szerint a nyertes kellett hogy legyen. amely négy kilomé­ terre helyezkedik el a Tadocu-öböl partjaitól. akit akkor még Jaszuno Rjóko kis­ asszonynak hívtak (Különben ő az előző igazgató lánya.).

Igen. Ha negyvenfős osztályokat veszünk. hogy máshogy közelíti meg a dolgot. Való­ színű. Oké… Hazánk egyetlen sorkato­ nai szolgálata? A Rizsföldek Országának gyönyörű földje? Mennyi középiskola lehet az országban? Még ha hozzá­ [34] . Ahogy idősebb lett. kétezer ember. Kuninobu Jositoki már rég nem nézett oda. Ha ma belegondol. Súja talán rákérdezett: – Tanárnő. Ráadásul nemcsak egyszerűen megölik őket. – Szegénykém csúszott ki a száján. ahogy kicsit félrefordult. csak egy kicsit megijedt. Ellenállásra nem volt mód. valószínű. egyetlen megmaradó székért folyik. ponto­ sabban ezerkilencszázötven diák elkerülhetetlen halálos íté­ letét jelenti. előre nem meghatározott időpont­ ban. mintha szellemet lá­ tott volna. és egy mandarint evett. hogy az volt az első őrült arca. Súja úgy döntött. Akkor ugyan még nem tudott ilyen kü­ lönbséget tenni. egyre fenyegetőbbnek érezte a Program­ ról beszámoló helyi híreket. Hosszú haja kibomlott. akit életében látott. amelyeket átlag kétévente egy­ szer váratlanul adtak le. és a jobb halántéka környékén valami sötétpiros anyag kenődött rá. mi ez? Jaszuno kisasszony a fejét rázva így felelt: – Semmi. amely a túlélőt megil­ lető. hogy ebben az országban a legtöbb harmadikos ehhez a módszerhez folyamodik. Ez évente az ország középiskolásaiból ötven osztályt érintett.nézett. A Nagy Kelet-ázsiai Köztársaságban nem lehetett szembeszállni a kormánnyal. ez a világ legrosszabb székfoglalós játéka. hogy valami­ lyen okból a kislány szája szegletében néha egy-egy nevetés­ hez hasonló fintor szaladt végig. ha­ nem jól ismert osztálytársaikkal kell megküzdeniük. Ami furcsa volt – Súja még most is emlékszik azokra a képsorokra –.

hogy „az unokabátyám a Program­ ban…”.vesszük a népességcsökkenést. Pontosabban nem volt más választása. Ez már csak így működik. ha kétévente egyszer sor került egy osztályra. És végül idén. Igazából körülbe­ lül annyi az esélye. A fiúk osztálytitkára. hanem már-már hamuszürke volt. Motobucsi Kjóicsi volt az. különösen ha lányt. ha sorsolásokon sincs soha szerencséje. * – Ekkora hülyeséget! Valaki nagy robajjal feldöntötte a székét. néhány nap el­ teltével újra látták mosolyogni. mint nyolcszáz az egyhez. Az arca nem is sápadt. S azzal egy időben Sújában is lassan halványodott a félelem és a harag is. azt hitte – valószí­ nűleg a 3/b többi tagjával egyetemben –. mint annak. és zaklatott hangon kiabált. [35] . és miért is fogná ki az ember. Kagava tartományban például jó. Olyan volt. hogy közlekedési balesetben meghalsz. tehát… De kit érdekel ez? Fuck off. sírva mesélni. mint hogy elhitesse magával. Azért néha. Kábé olyan szinten. Egészen mostanáig. de én bevásárló­ központ nyereményjátékán is csak papír zsebkendőt nyertem eddig. míg végül el is szállt. mint a művtöri-könyvben az Amerikai Birodalom degenerált művészetének példájaként bemutatott Andy War­ hol-selyemnyomat. Csak a kormánnyal szemben érzett homályos bizal­ matlanság és tehetetlenség maradt utána. Sújában kiújult a félelem. aki úgy el volt keseredve. ahogy felpattant. amikor ő is harmadikos lett. amikor hallott valakit az osztályból. Ugyanakkor haragot is ér­ zett. hogy kinek van joga elszomorítani azt a helyes kislányt?! Igen ám. Nem azért mondom. Súja a Szugimura Hiroki mögötti pad felé fordult. az esély akkor is kisebb. szürreális kontrasztot alkotva ezüstkeretes szemüvegével. de a lányt. hogy vele ez nem történhet meg.

mert a tartományi hivatalban dolgozik. Az én osztályomat nem vá-választhatják ki a Pro-programra! Kjóicsi csak ennyit mondott. ezért még a szoká­ sosnál is idegesebbnek tűnt a hangja. A ti értéketek nem olyasmitől függ ám. ugye? – mondta leereszkedőn. aki Szakamocsi néven mutatkozott be. Gyilkolják le barátaikat. Termé­ szetesen. mivel a Program titkos kísérlet. Kérem szé­ pen. Te. Ez vala­ mi tévedés. szegény családból is gyerek. Hosszú haja repkedett. Reszketett. letörte a többieket. akikkel tegnapig jóban voltak? De hát erre senki sem képes. magyarázd már el nekik! Ám amit Kjóicsi mondott. ha azt hiszed. nem úgy van az. Kjóicsi visszahuppant a székre. anyukát vi­ szont már értesítettük. gazdag családból is. Természetesen ez ugyanígy van az illető gyerekével is. – Te vagy a Motobucsi. – Arról azért van fogalmad. Legyilkoljuk egymást az osztálytársainkkal? Csak nem… – Jaj. Vilá­ gos? Mindnyájatoknak más és más a háttere. még mindig nem tudjátok elhinni? [36] . Nektek magatoknak kell megtalálni. a lezárásáig nem hozzák nyilvánosságra a részleteket. hogy mi bennetek az ér­ ték! Ezért. hogy valamilyen logikus ellenérvvel áll elő. Még mindenkinek bamba kifejezés ült az arcán. Apukát. te is tévedsz. A férfi. hogy ki­ vétel vagy! Hogy váratlanul leordították. ami nem rajtatok múlik. – Az a-a-apám a Tartományi Környezetvédelmi Osztály osz­ tályve-ve-vezetője.Az osztályból páran talán azt várták tőle. titkár. Van itt. de hamarosan visszatért az arcára a mosoly. Kjóicsi fiam. gyerekek. vilá­ gos: az emberek születésüktől fogva egyenlők. hogy mi az egyenlőség?! Remélem. hogy egy szülőt különleges bánásmód­ ban lehet részesíteni. Szakamocsi egy szemvillanásig még szúrósan nézett rá. kérem szépen. – A reggeli hírekben megemlítenek majd benneteket. vigyorogva csóválta a fejét.

valamelyik lány sikított az első sorban. mutassátok meg! – mondta Szakamocsi. Vagyis volt osztályfőnökük. kato­ nacsizmában és a homlokán barackszínű jelvénnyel ellátott vassisakban voltak. – Bemutatom a Programotok segítőit: Tahara. A félig nyitott zsákból osztályfőnökük. No. Ebből tudni lehetett. Mindhárman terepszínű ruhában. és azonnal kontráztak néhányan. Kondó és Nomura urakat. és a három férfi letette a zsákot a tanári asztalra. a zsák fo­ lyosó felőli oldalánál fogva egy mozdulattal feltépte a cip­ zárt. [37] . ami benne van. főleg az ablak felőli része konyult le. az utolsó pe­ dig kicsit nőies volt. Súja is nagyot nyelt. és a másik kettőhöz viszonyítva kevésbé jellegzetes. Egy piros folyadékkal lepett valami… – Ááááááááááááááááááááááááááá! Még ki sem nyílt teljesen a cipzár. hogy a Honvédelmi Erők katonái. és három férfi furakodott be rajta. Helyenként ki­ dudorodott. mintha ananásszal tömték volna tele. A nyakigláb. mint aki gondban van. A „Mi az?” kérdésekkel egy időben. a másik egy középtermetű. az övükön au­ tomata pisztoly markolata figyelt ki a tokból. magas növésű nyakigláb volt. székek és asztalok boru­ lásának hangja mellett kiteljesedett a szopránkórus. A vállukon rohampuska lógott. kölyökképű szép fiú. Széltében mindkét oldalon jócskán túllógott. Hajasida Maszao ta­ nár úr kandikált ki. akit ezek szerint Taharának hívnak. Valamennyire puha lehet. vastag nejlonból készült hálózsákszerűséget. Illetve még inkább a hajdani Hajasida tanár úr. Az egyikük fé­ lig-meddig hullámos hajú. – Gyertek be! Válaszul újra kicsapódott a bejárat tolóajtaja. Aztán a bejárat felé fordulva tagoltan kiszólt. Mindhárman összegörnyedve cipeltek egy fekete.Szakamocsi megvakarta a fejét. Szakamo­ csi félrehúzódott az ablak irányába.

A nagy. – Jól van. és úgy csüngött a katedra elé. mivel a fejéből is csak a bal fél maradt. Az agy és a csontszilánkok a nagy sebességű lövedék energiaíjától a vérrel egyesülve permetként hullottak az első sorban ülők arcóra és mellkasá­ ra. hogy egy figyelmeztető lövést ereszt a plafonba. A fej maradványai szanaszét repültek. és addigra már a visítás is elnémult. A tanár úr fejét felfelé fordítva felemelte a saját feje magasságába. és felsorakozott [38] . Súja arra számított. amelyen a karóráját hord­ ta. Az első sorban lévők ta­ lán még a másodpercmutató mozgását is láthatták. de a katona fél kézzel megmarkolta a zsákot. A katona beleeresztett kettőt Hajasida tanár úr fejébe. kilógott a zsákból. amely miatt Szitakötőnek becézték. jól van. Maradék haját az agyvelő szürke zseléje pettyezte. A katona félredobta Hajasidát a katedra sarkába. de a lányok fülsiketítő vi­ sítása nem csillapodott. Csendet kérek! Gyerekek! Szakamocsi összeütötte a tenyerét. A leg­ szélső. üveggolyó­ szerű szem bámulta a plafont. csak a bal fele volt meg. ami­ ben Hajasida tanár úr volt. [Maradt 42 fő] 4 Akik álltak. hogy kikerült a szűk helyről. Bal keze. mintha örülne. fekete keretes szemüvegének. Ez logikus. Egyszer csak a Kondó nevű kölyökképű katona elővette a pisztolyát. Mire elült a lövés visszhangja. Hajasida tanár úrnak már lé­ nyegében nem volt feje. és lerántotta a katedráról. csendesebben. A fél lencse alól vörösre festődött. megjegyezhetetlen arcú katona félrehúzta Hajasida zsákját a terem sarkába. Akár egy sci-fi főszereplője. kékesszürke öltönye csupa vér volt. ahogy megvív az óriás csó­ tánnyal.Vékony. nyakukat behúzva visszaültek.

és Sza­ kamocsira meredt. miközben a hajába túrt. hogy leblokkolt az agya. Súja megdermedt az ide­ gességtől. Hajasida tanár úr hevesen ellenezte. A terembe visszatért a csend. Lehet. és hallani lehetett. olyan hirtelen történt. nem tévedés vagy vicc.két társával együtt a katedra oldalán. A dol­ gok annyira valószerűtlenül alakultak. Hallotta. Mindenki beismerte. hogy részt vegyetek a Programban – mondta békéltetőn Szakamocsi. Josito­ ki! – Igen? Hallgatom. Súja reménytelenül igyekezett világosan gondolkodni. hogy ez a valóság. Akárhogy is. Hamarosan kénytelenek lesznek egymást gyilkolni. és azokkal harcolnak. hogy nem is akart megszólalni. Hogy ho­ gyan? Mindenesetre beszélni kell Jositokival. Kuninobu Jositoki félig kiegyenesedve felemelkedett. de hátul valaki fájdalma­ san nyüszített. hogy fegyvereket osztanak ki. hogy mi is hibáztunk. hogy folytat­ hatja-e. mire Jositoki folytatta. Nehogy valami hülyeséget beszélj itt össze. és tágra nyílt a szeme. de Hajasida borzalmas állapotban lévő holttestének és a részvételével bemutatott rémes show-műsornak köszönhe­ tően magához tért. Szakamocsi visszalé­ pett a tanári asztal elé. innen valahogy el kell menekülni. de szabad egymással beszélniük? Hogyan tartja a kormány az egészet… – Nekem… – Erre a hangra félbeszakadtak Súja gondolatai. – Nos tehát. mint egy báb. aztán Mimurá­ val és Szugimurával. kérdezz csak bármit nyugodtan – mo­ solygott Szakamocsi vidáman. Végül a szag is megérkezett. – Hát. Az osztály megint elcsöndesedett. Felemelte a fejét. De vajon hogy zajlik ez a Program a gyakorlatban? A részleteket egyáltalán nem hozzák nyilvá­ nosságra. [39] . mintha meg akarná ítélni. ahogy többször egymás után hányás toccsan a padlón. Látszott rajta. csak a szavai maguktól hagyták el a száját.

Nem kell izgulnotok. de Súja a hosszú együtt­ lét évei alatt kétszer találkozott ezzel az arccal. Jositoki hangját hallotta: – Kinyírom! Jositoki áll-a maradt. az Áldott Szeretet Házának kutyáját elütötték a [40] . volt még valaki. A jellemzés szerint ideológiai szempontból veszélyes vagy. Te biztos a Nanahara vagy. de mielőtt bármit mondhatott volna. Az arca eltorzult. amelyet olyankor öltött fel nagy ritkán. Jositoki mindig min­ denkihez kedves volt. szép nő volt… Olyan hangsúllyal mondta. ha tényleg szívből begurult. ami­ kor Eddyt. értem – bólogatott Szakamocsi. – Ja. volt benne valami zavaró. mint Hajasida tanár úr. Van köztetek olyan. mint aki személyesen találkozott vele.– Nekem… nincsenek szüleim. nem halt meg. Ez volt az az arckifejezés. és elvigyorodott. Valószínű­ leg az osztály többi tagjának új volt. Veletek kapcsolatban a dolgok rendje-módja szerint értesítettük az intézetetek igazgatóját. Annak ellenére. hogy a mosolya egé­ szen őszinte lehetett. és elképzelhetetlen volt. És… – A Nanahara én vagyok – szólt közbe Súja szinte kiáltva. Egyszer. tényleg. aki népjóléti intézményben él. hogy valamin felhúzza magát. majd újra Jositokira nézett. – Egy az egyben úgy viselkedett. Sújában felforrt a harag. Hogy jobb magaviseletre bírjam. – Mit merészelt Anno tanárnővel… – Sújának összerándult az arca mérgében. Kit értesítettek? – Ó. ahogy visszafordult Súja felé. már tudom. Akkor te a Kuninobu vagy. Szakamocsi Sújára pillantott. egy kicsit… – majd mintha ebben semmi rendkívüli nem lenne így folytatta – megerőszakoltam. Ó. Josi­ tokinak továbbra is valahogy kába volt a tekintete. – Bocsássatok meg. El­ lenkezni próbált.

Jositoki akár a saját testi épsége árán is. hogy az embernek felelős­ séget kell vállalnia a szavaiért?! – Azt hiszi. és kikosaraz­ ta. a legtöbbször csak nevetett rajta. Tahara. a há­ rom terepszínű ruhás férfi.kapu előtt. viszont nagyon hevesen rea­ gált. szóval egy csupa énekesből álló együttes. – Megölöm. direkt Sújáék előtt pocskondiázta a tanárnőt. Csak [41] . Nagyon jó­ lelkű fiú volt. ezt jól jegyezze meg! – Jositoki. az rendszerelle­ nes. Tisztára olyanok. a rohadt életbe! – üvöltötte Jositoki. akik a katedra mellett várakoztak. aki előbb az intézet adóssá­ gát ürügyként felhasználva erőszakosan nyomult Anno ta­ nárnőre. – Megölöm! – Jositoki nem visszakozott egy kicsit sem. Sza­ kamocsi fejcsóválva intett a Védelmi Erők három katonájá­ nak. teljesen ugyanolyan pózban emel­ te fel a jobb kezét. furcsamód kedves hangon szólalt meg. ha baja esett valakinek. Kuninobu! Amit most mondasz. de Jositoki meg sem hallot­ ta. a negyedik általánosba járó Jositoki meg futott utána. és behajítom a pöcegödörbe! – Hűha! – Szakamocsi jól szórakozott. Másodszor pedig épp csak egy évvel ezelőtt. hogy leállítsa. Kuninobu? Remélem. mi­ nimum a pasas metszőfogait megszerezte volna. Ha Súja ak­ kor nem állítja le. Kondó. és a kocsi továbbhajtott. Súja nagyon kedvelte ezért Jositokit. Nomura. – Megölöm. megölöm! Mielőtt Súja még egyet kiálthatott volna. még ha hülyére vették vagy ugráltatták is. mint mondjuk a Four Freshmen. hagyd! – kiáltotta Súja. Szakamocsi ezúttal csitító. akit szívből szeret. – Megölöm. érzelmes testtartás. megölöm. – Ezt komolyan mon­ dod. tudod. Romantikus rész. vicces? Én tényleg megölöm. – Ide figyelj. amikor egy pasas. majd miután a tanárnő szerzett pénzt.

A kórus például ilyes­ mit nyomhat: Baby please. egészen az ujjakig görcsösen rángatózni kez­ dett a karja. – Nobu! – sikoltotta. és Jositoki még mindig rázkódó testére dőlt. egészen bo­ ogaloo-szerű táncot járt. és Josito­ ki teste. Ott. Ezúttal Nyakigláb egyedül húzta meg a ravaszt. kíváncsi szemek nyitva maradtak. hogy odaszaladjon.persze a kezükben pisztolyt tartottak. majd a saját és a mellette ülő Kanai Izu­ mi padja közé zuhant. Nyakigláb azonnal Sújára fordította a fegyver csövét. [42] . Csak a szemét mozgatta – látta. spend this night with me… Súja srégen hátulról látta. és le akart guggolni mellé. ahogy elkezdett felállni. A lány száján kicsúszott egy sikoly. baby please. ahogy Jositoki amúgy is tágra nyílt szeme egy pillanatra még jobban elkerekedett. Ő egy­ re jobban összezavarodott. hogy behúz­ zák a fejüket. a padlón vértócsa áradt szét. A háromfős csapat továbbra is vízszintesen előrenyújtott jobb kézzel állt. – Jositoki! Súja felállt. Még el sem múlt a fegyverek verte visszhang. amely a padsorok közé félig kilépve állt. mert közvetlenül mögötte ült. Jositoki teste lassan jobbra billent. Annyira hirtelen történt. Különös csend telepedett a te­ remre. A testből kiemelkedő jobb vállától lefelé. A három automata pisztoly egyszerre köpött tüzet. A fegyverek csövéből szintén teljesen egyformán vékony füstcsíkok szálltak fel. Súja látta az asztallábak között. hogy a mögötte ülő Nakagava Nori­ kónak és a többieknek még arra sem volt idejük. Noriko a lá­ bába kaphatta a lövést. A nagy. és a padló egy pontjára merednek. de Nakagava Noriko gyor­ sabb volt. viszont úgy maradt kővé dermed­ ve. hogy a jól ismert arc pont felé fordul. mert előrebukott.

és egyenesen Szakamocsi képébe nézett. jobb karja megállás nélkül remegett. – Jositokinak – tagoltan. Miről? A kérdés még épp csak felmerült. és kissé lefelé irányítva. Nakagava. Felhúzta a szemöldökét. – Mit művelnek?! – kiabálta Súja szinte sírva. De a moz­ gása inát annyi idő alatt is. Majd megismételte: – Rendben van. de Nyakigláb már újra megmozdította a fegyverét. Szakamocsi sóhajtott: – Bizonyosodj meg róla. – Te sem. – Nem állunk fel engedély nélkül – fordult Szakamocsi Nori­ kóhoz. és megrázta a fejét. és a jobb vádlijá­ ból ömlik a vér. Noriko eddig sápadtan szemlélte Jositokit maga alatt. és a valami. Nanahara. meghízta a ravaszt. ülj le! És te ott. Kuninobu Jositoki feje megugrott egy­ szer. Biztos. – Mit csinálnak?! Jositokit… Jositokit el kell látni… és Nori­ kót… Szakamocsi elégedetlen arcot vágott. és most lassan Szakamocsira emelte a tekintetét. Érezte.hogy Noriko négykézláb áll Jositoki felett. miközben moz­ dulni sem bírt. rohamosan lassult. majd Sújára nézett. hogy halálosak a sebei. de láthatólag a harag még azon is túltett benne. Tahara! – mondta Nyakigláb felé for­ dulva. határozottan beszélt – nyújtsanak el­ sősegélyt! Jositoki teste. [43] . amíg nézte. hogy nagyon fájhatott a lőtt sebe. te is. ami a fejéből kifröccsent. mert Nyakigláb továbbra is egyenest a homlo­ kára célzott. Ülj le! Súja levette a szemét Noriko máris vérben fürdő lábáról és a mögött Jositokiról. Noriko arcára re­ pült. ha nem kezelik őket azonnal. Egyértelmű volt. hogy a sokktól rángatóznak az izmok a nyakán.

Nem tudta levenni a szemét az asztallábak között heverő Jositoki arcáról. – Már halott. hogy a feje egy része hiányzott. Semmit sem csinált. hogy Súja nem hallotta. amikor belefeledkeztek egy régi társasjátékba.Noriko döbbent. Ha felfogtá­ tok. Csak Jositoki arcát nézte egyre. Teljesen megbé­ nultak az idegszálai. tátott szájú arcát valami pirosasfekete anyag pettyezte. és ők utána sokáig Jake és Elwood-osat játszottak. meg amikor lecsónakáztak a folyón. mint a táborozások. üljetek vissza mindketten! – Jaj… – motyogta Noriko Jositoki eltorzult fejére lenézve – hogy ilyen… Súja agya megint eltompult. És ha így maradtak volna. vagy a fe­ ketén közkézen forgó amerikai film. talán mindketten hamarosan Kuninobu Jositoki után mehettek volna. Jositoki a padlónak ugyanarra az egy pontjára meredt. aki tetszik nekem”. – Tanááár úúúr! – hallatszott egy nyugodt vagy inkább nem­ törődöm hang. mintha neki loccsantották volna ki az agyvelejét. hogy a saját szája is nyitva van. [44] . hogy rendesen szinkronizált volt. Vagy legalábbis a hang irányába bambult. Az esős na­ pok. – Látjátok – mondta Szakamocsi. Noriko is ugyanígy tett. mire Súja magához tért. ti ketten? Szakamocsi megismételte. és még… – Nem halljátok. a másik kettő pedig Sújára fogta a fegyvert. és kábult fejében kergetőztek a barátjával töltött idők emlékei. bár béna színészek­ kel…) két árvaházi főszereplővel. a Blues Brothers (rejté­ lyes. Súja észrevette. Már nem ránga­ tózoot. Olyan apróbb kalandok jutottak eszébe. Annak ellenére. Szakamocsi mellett Nyakigláb Norikóra. Végül pedig Jositoki arca. de lehet. amikor nemrég azt mondta „Van egy lány.

Szakamocsi kicsit összeráncolta a szemöldökét. Mi baj? Sindzsi leeresztette a kezét. és lassan visszahuppant a székére. – Na. Felhúzott szemöldöke alatt a különben örökösen vidám tekintete most komoly volt. a helyére vezette Norikót. Sindzsi biccentett. noha még mindig kába volt. felállt. Súja nem értette. te vagy a… Mimura. [45] . amit a Harmadiktól megszoktak. Sindzsi bólintott. Sindzsi megismételte. ez a beszédstílus semmiben sem különbözött attól. amitől egy hajszálnyit oldalra mozdult a feje. Menet köz­ ben kivett a zsebéből egy szépen összehajtogatott zsebken­ dőt. és vörösre festette a fehér zoknit és sportcipőt. higgadjon le. és elsőnek letörölte Noriko arcát. segítenék neki a helyére ülni. a se­ béből ömleni kezdett a vér. és szabadon álló bal kezét határozottan lefelé nyomta. Súja ebből már megértette. és segített neki felállni. Közben hátat fordított Szakamocsinak. Noriko lényegében nem reagált. hogy Sindzsi azt akarja mondani. Nakagava! – mondta azután Sindzsi. és odament Norikóhoz. segíts csak! Én is szeretnék már haladni. amelyet belepett Jositoki vére.Jositoki üres helyén túl Mimura Sindzsi jelentkezett. Noriko is odanézett végre. gyere. odaguggolt Jositoki holtteste és Noriko közé. Viszonozta Sindzsi pillantását. – Tessék. A helyére került Noriko jobb lába lecsüngött a székről. No­ riko jobb karja alá nyúlt. és visszament a saját padjához. Noha a helyzet rendkívüli volt. aki még mindig félig kiegyenesedve állt. ha nem gond. és azt mondta: – Úgy látom. – Igen. mit jelent. és Sújára nézett. állj fel. Nakagava megsérült. majd hátat for­ dított neki. de beleegye­ zőn bólintott. Csak a jobb szemöldökét megemelve megmozdította az állát.

az egy holttest volt. hogy Noriko végre rendezte a gondolatait. apránként. Igen. és elönti az egész testét. mint Jositoki. Nakagava Noriko. és kö­ szönetet akar mondani Sindzsinek. Kétségtelenül. Kinyírom! Nem sok hiányzott hozzá. De aztán még épp időben eszébe jutott. ha Súja is meghalna? Súja erőlködve elvette a szemét Szakamocsiról. [46] . hogy álljon el. és újra lenézett a jobbján heverő Josi­ tokira. Szakamocsi heherészve már másfelé nézett. Az asztalára nézett. Tehetetlen volt. Látszott. de az egy holttest. Még nem tudja magában hova tenni. amelyek hiába keresték a kijáratot. de visszafordíthatatlanul feltámadt a harag. mint valami dübörgés. Ezt megkese­ rüli! Az biztos. Súja is ránézett még egyszer Jositoki holttestére.Teljesen olyan volt. Szakamocsi láthatólag élvezettel nézett Sújára. ugyanazt a hibát követné el. amit ő. Igen. amelyből a padok között csak szeletek látszottak. De Sindzsinek mintha há­ tul is lett volna szeme. Végül úgy érezte. akit Jositoki szeretett. Súja lelkében. hogy miközben figyeli. rántott egyet a vállán. súlyosan megsérült. hogy nyugodjon le. Most pedig nem más. Mintha újra működésbe léptek volna az imént még sokktól bénult érzékszervei. hogy épp csak az előbb mondta. akivel tíz éve együtt élt. Miközben Jositoki nyitva maradt szemét nézte. ha most elkezdene üvöltözni. A szíve majdhogynem összeroppant a düh és a bánat miatt. Annak az embernek a holtteste. hang nélkül könnyek gyűltek a szeme sarkába. vagyis mutatta neki Mimura Sindzsi. összeszorított fogakkal Sza­ kamocsi felé csavarta a fejét. mintha Mikulás-csizmát viselne a fél lá­ bán. hogy Súja is ugyanúgy kikeljen magából. Erre Noriko hátradőlt. mint az a lány. Úgy tűnt. Mi lenne vele. agyonnyomja.

Súja minden erejével próbálta a benne dúló érzelmeket el­ nyomni. és a nagyja elpusztult. Tény. ha ezt meg [47] . – Elláthatnánk Nakagavát. és kis híján felfedeztek. – Hát igen. úgy van. Jositoki tényleg velem volt. valakit. Mimura? – mosolygott Szaka­ mocsi derűsen. tanár úr! – emelte fel Sindzsi a kezét. Amikor pedig poénból szöcskét gyűjtöttünk. ha hagyja. Mimura? Mondjad. hogy még maradt benne erő a csodálatra. És akkor. végül én mentettem ki. Mimura Sindzsi sokkal higgadtabb volt. és mindketten megbántuk. máskor pe­ dig belopóztunk az iskola tanári szobájának padlására. de mindketten el tudtunk menekülni. hogy összevesztünk. akit jól ismertünk? De hát Jositoki végig mellettem volt. mert reszketni kezdett volna. Nem volt könnyű ma­ gán úrrá lenni olyan körülmények között. Az oké. és Jositoki majdnem belefulladt. Erősen. Nem tudta hova tenni a dolgot. Az ugyan különös volt. és ké­ sőbb jót nevettünk. De elvesztettem? – Lenne még valami. erősen szorította. hogy kettesben játszottunk a fo­ lyónál. Egyik sem valami nagy történet. amíg felépül.Súja összeszorította az ökleit a pad alatt. mint mondjuk Súja. hogy Eddy. melyikünkhöz húz inkább. de így igazságtalan. de emlékszem rá. – Már megint. hogy volt. mi az? – Nakagava megsérült. Mimura Sindzsi nyugodtságát viszont más szem­ pontból csodálta. és elhalaszthatnánk a dolgot. a kutya. hogy Jositoki holt­ teste ott hevert közvetlenül az orra előtt. de túl sok volt. hogy csináljuk ezt a Progra­ mot. De tényleg. Aztán arra is. Előfordulhat egyáltalán ilyesmi? Hogy elveszítünk egy em­ bert. hogy valahogyan nyugalmat erőltessen a testére. kis dobozba gyömöszöltük őket. Igaza van.

Jukie egy pillanatig tágra nyílt szemmel nézte. megöljük Nakagavát is. és igyekezett felfelé nézni. Elég bizarr volt. Aztán Szakamocsi megint tapsolt. A laza stíluson Szakamocsi megint röhögött. így az igaz­ ságtalanság kezdettől fogva fennáll. amit mondasz.) felé. Koppanás hallatszott. [48] . kérem szépen. akkor ehhez mit szólsz: hogy igazságos legyen a játék. de aztán az egész ter­ met újra elöntötte a félelem. mi van ott? Nem beszélget! Szakamocsi hirtelen elüvöltötte magát. – No. visszatette a hátán lógó rohampuska szíjára. – Van benne valami. 18. Kinek-kinek más az intelligenciája és a testi ereje. Kréta? Súja egy pillanatig arra gondolt. Mimura. – Csakhogy egy másik megoldási módot ajánlott. Természetesen előbb magát Norikót. akkor esetleg elmene­ külhetnének innen. Emiatt a feje fel­ felé fordult. és Fumijo széles fehér homloka kellős közepéből kinőtt egy keskeny kés. hogy Fumijo láthatóan a homlokából kiálló kést próbál­ ta beazonosítani. a képességeitek alapvetően különböző­ ek. és időt nyerhetnének. – No. Sindzsi is érezte. de a tipp nem volt helyes.lehetne csinálni. mint amikor beverik a koporsószeget. aki valamit szólni akart Ucumi Jukie osztálytitkárnak a szomszéd padból. – Visszaszívom! Visszaszívom! Nem gondoltam komolyan! – mondta Sindzsi azonnal. amellyel már odanyúlt a pisztolyotokhoz. és odahajított valami fehéret Sújától előrébb. Fudzsijosi Fumijo (lányok. Szakamocsi harsányan felröhögött. hogy a hátán az egyenruhája alatt görcsbe rándulnak az izmai. Nyakigláb pe­ dig a jobb kezét. Ezért aztán Nakagavát sem ááá… Hé.

A csevegés is tilos. Mimura Sindzsi is. és az asztal megbillent. és megvakarta a fejét. Szitakötő Hajasida tanár úr alvadt vérétől eltérő szag. akkor most elmagyarázom a sza­ bályokat – folytatta kedélyesen Szakamocsi. ajkát összeszorítva. mint akibe villám csapott. – Ettől fogva tilos bármit önkényesen csinálni. Aki beszélget. 5 [Maradt 40 fő] – No. De hiába igyekezett. a fene vigye el! Életünk-halálunk ennek a Sza­ kamocsi vagy milyen nevű rohadéknak a kezében van! – Ó! Véletlen volt. Ez alkalommal nem is kellett ellenőrizni. Aztán rögtön komolyra fordította a szót. sajnos megdobom a késemmel. miközben igencsak kiszáradt torokkal a nyálát nyelte. az szabálytalan. hogy elsírja magát. aki ugyanúgy a padok közé dőlt. – Szakamocsi behunyta a szemét. Súja. amit csak akarnak. Senki nem szólt egy szót sem. Fumijót nézte. csak ült. Esés közben Fu­ mijo bal halántéka a szomszéd Jukie padjának ütődött. Kunin­ obu Jositoki friss vérének szaga kezdett erőteljesen terjenge­ [49] . Rengetegszer kellett figyelmeztetnie magát ebben az extrém helyzetben. Jukie nem tudta levenni a szemét Fumjióról. Ezek azt csinálnak velünk. ha a homlokából kiáll egy kés? Már senki sem mozdult. hogy várjon.A következő pillanatban elvágódott oldalra. ahol máris két osztálytársa holtteste hevert. bocsánat! Ha a tanár öl. elgondolkozott. Súja összeszorított fogakkal győzködte magát. Érezte. nem sok hiányzik ahhoz. Ugyan ki marad életben. mint Jositoki. Noriko is arrafelé nézett bamba tekintettel. Jositoki arca magához vonzotta a tekin­ tetét. Amit csak akarnak.

a szabályok egyszerűek. hogy a férfiakat és a nőket egyenlőként kezeljük. Így senki nem kerülhet hátrányos helyzetbe. felülről kezd­ ve. amelyek miatt nem előre látható. A lányok számára jó hírrel szolgálhatok: az eddigi Programok eredményei azt mutatják. Oklevelet kaphattok Vezé­ rünktől! Csodálatos. hogy kinek kedvezőbb a helyzete. Mindegyikben más-más fegyver. hogy kinek melyiket adjuk. mielőtt elindul. ké­ [50] . csak az mehet haza. Továbbá – itt szélesen elvigyorodott –. akinek nincsen órája? Nincsen?… El is felejtettem. aki utoljára marad. és ezzel még tovább növeljük a véletlen összetevők számát… Így talán nehezen érthető. – Gondolom. Fudzsijosi Fumijo arcát nem lehetett látni Súja helyéről. Tehát. Tekintsétek ezt az alkalmat gyakorlásnak. Nem kell mást tennetek. A terepszínű ruhás trió. mint legyilkolni egymást. és úgy nyújtom át. Szakamocsi utasítására. már tudjátok. ő szinte nem is vérzett. Hamarosan egy nagy kupac keletkezett belőlük a zsák mellett. nagyobbacs­ ka fekete nejlon hátizsákokat kezdett behordani a folyosóról a terembe. hogy szörnyűnek vélitek a szabályokat. mert az oldaluk kicsúcsosodott. – Lehet. a balesetek megelőzésére először is magatokat kell összeszed­ ni. Azonban nincs meghatározva. Tehát olyan elemeket vi­ szünk a játékba. Sorban emelem le őket. nem? Súja gondolatban kiköpött. ivóvíz és egy fegyver van benne.ni. Aggodalomra tehát semmi ok. de úgy tűnt. kérem szépen. Továbbá fontos. Némi élelem. hogy a nyertesek negyvenkilenc százaléka lány. Köztük némelyik valamilyen bot alakú tárgyat tartalmazha­ tott. Aztán megtaláljátok még benne ennek a szigetnek a térképét. A fiúk is em­ berből vannak. egy iránytűt és egy órát… Van. amelyben Hajasida tanár úr holtteste hevert. a képességeitek alapvetően külön­ böznek. és mindenki kap egy csomagot. Ahogy az imént már említettem. ti is emberből vagytok. ám az ember élete telis-tele van váratlan dolgokkal. Semmi sem szabálytalan. – Hát akkor most egyesével idefáradtok. hogy ez itt.

és összeütögetve leporolta a kezét. – Letette a krétát. Viszont reggel és este hat és ti­ zenkét órakor bemondom a híreket a hangosbemondóba. az iskola pedig itt található. – Hajók.Igen.rem. A térkép alapján pedig elmondom. B2 került és így tovább. de ehhez hasonló a térkép. A2… jelzéseket írt sorban a bal fölső sa­ roktól kezdve. a lakók már eltávoztak. Még négy orsóformát rajzolt a szigetet jelölő rombusz köré. Továbbá… Visszafordult a táblához. – Én végig itt leszek.. Kerülete körülbelül hat kilométer. Igen fontos szerepet töltenek be. és sürgősen hagyjátok el a felsorolt területeket. Most pedig függőleges és vízszintes párhuzamos vonalakat húzott a sziget fölé. pont a négy égtáj irányában szétszórva. a nyakörveitekről van szó. jobbra a rombusz közepe tájára pedig egy X-et tett. Jobboldalt felülre egy felfelé muta­ tó nyilat és egy É betűt írt. szabad az út mindenfelé. Senki sincs már itt. Szakamocsi a sütőrostély rá­ csának közeibe A1. és a saját ne­ vének Szakamocsi Kinpacu felirata mellé odafirkantott egy nagy. mert… Szakamocsi a katedrára támaszkodva végignézett az arco­ kon. Onnan lövik le azo­ kat. mint egy csálé sütőrostély. – Ez egy elnagyolt ábra. akik a tengerbe menekülnének. Fi­ gyelem. egy sziget. Mindezt azért. Te­ hát naponta négyszer. – Nos. mi most a sziget iskolájában vagyunk. amelyet a csomagotokban találtok. [51] . – Nos. hát akkor világos? Ha innen kimen­ tek. A szigetet jelölő rombusz tisztára olyan lett. kezébe vette a krétát. és először rendeznek rajta Programot. Ez a rajz a szi­ getet ábrázolja. A krétát a táblán tartva csak a fejét fordí­ totta vissza az osztály felé. ahogy iparkodtok. Érthető? – Meg­ ütögette az X jelet a kréta hegyével. Jól nézzétek meg a térképet. és vessétek össze vele a domborzatot az iránytű segítségével. –. hogy melyik terület hány órától válik veszélyessé a számo­ tokra. A következő sorba Bl. kerekded rombuszt.

mert félelem ült ki az arcukra. és ha feszegeted… – kis levegőt vett – fel­ robban. hogy veszélyesek. nem haladna a játék. Ha valaki az adott időn túl is ott tartózkodik… A halottak ebben az esetben természetesen nem számítanak. – Kérem szépen. hogy éltek-e. úgyse jön le! Biztos. ütésálló. Így helyváltoztatásra késztetünk benneteket. Most nézzük csak meg újra a térképet! Hátranyújtotta a jobb karját. és… Jaj. azt ne csináld. a számítógép automatikusan kiválasztja. [52] . – Köztársaságunk magas technikai fejlettségének érdeme. Nagy vonalakban ennyi. Az­ tán megszólalt. Az a néhány ember. – Hogy erre miért van szükség? Hát. Vízálló.és közben egyre szűkítjük a mozgástereteket. és rádióhullámok segítségével eljuttatja ide az is­ kolai számítógépbe. vagy már meghaltatok. ahogy a nyakukhoz értek. Abban az esetben… Súja sejtette a folyatást. és rádióhullámokat küld a nyakán lévő gyűrűbe. ez a nyakörv figyelemmel kíséri a szívrit­ musotokat. hogy nem jön le. – Azokat a területeket. és végignézett rajtuk. Egyben azt is megtudjuk belőle. ugyanez a számítógép választja ki vélet­ lenszerűen. hogy hol tar­ tózkodtok a szigeten. és rámutatott a táblán lévő tér­ képre. Bejött a tippje. ha mindenki elbújna va­ lahol. Szóval ha élő ember marad ott. Szakamocsi vigyorogva folyatta. aki a nyakörvet piszkálta.Néhányan csak most vehették észre a gyűrűt nyakuk körül. amelyekre én majd azt mondom. gyorsan elvet­ te onnan a kezét. – Az illető nyakörve felrobban. Szakamocsi egy pillanatra megállt. Így megbizonyosodhatunk arról.

tiltottá válik. ha már itt tartunk. de az utolsó embert soron kívül tájékoztatom. Minden vilá­ gos? Ezenkívül a hangosbemondóba beolvasom az előző hat óra alatt elhunytak nevét. Iszonyú felháborító. Személyes tanácsaim következnek. Szakamocsi érzékelte ezt a hangulatot. de a telefonokat nem lehet használni. Úgy volt. és az osztály még nem ocsúdott fel a döbbenetből. Akár­ hányan vannak is még… Súja megint csak el tudta képzelni a folytatást. Mindnyájatoknak egyes-egye­ dül kell harcolnia. és összeütötte a tenye­ rét. Nem vicc. anyukát. ahol felrobbanna a nyakörv. Most sokkal fontosabbról fogok beszélni. Tehát először is innen távolodjatok el. Világos? Időkorlát. Szakamocsi elhallgatott. így a terem megint csendbe borult. Nem tud­ játok felhívni apukát. ugye. az épületekben szabadon el­ rejtőzhettek. Azt hi­ szem. Győztes nincs. vannak. hogy mindjárt egy gyilkos játékra kényszerülnek. Az élet már csak ilyen… Mint már mon­ dottam. – Akkor érthető. akkor lejár az idő. – A számítógép működésbe lép. az első húsz percben először nincsen olyan tiltott zóna. de nyilván megértették. Lássuk csak… Távolodjatok el kétszáz méterre. de ha huszonnégy órán keresztül nincs egy halott sem. hogy mi a hely­ zet. – A magyarázatoknak ezzel vége. Alapvetően hatóránként jelentke­ zem. hogy hiába mentek be egy épületbe? A rádióhullámok akkor is elérnek. és még egy! Van időkorlát. és az összes maradék ember nyakgyűrűje felrobban. ha gödröt ástok és elbúj­ tok. Félni félnek. hogy micsoda hülyeség [53] . ahogy gondolta. egyetlen kivétel ennek az iskolának a területe. akik azt gondolják. Kuninobu Jositoki vérének tömény szaga változatlanul ter­ jengett. hogy mindenki el­ ment.Játéknak nevezte. Tényleg. Senki nem szólt egy szót sem. de még nem fogták fel a tényt. Húsz perccel azután. Ja. A Program során egymás után halnak meg az emberek.

köztük Mimura Sindzsi. hogy most valami megváltozott. Noriko szintén megmarkolta ceruzáját. akkor írjátok! Amikor memorizálni kell valamit. hogy elkezdőd­ jön?” Csak néhányan tűntek higgadtnak. Súja majdnem bekiabálta. a leg­ jobb. Súja összeszorította a fogait. de az arcokon ülő kifejezés nem változott. A fenébe is. eszébe jutott Jositoki vala­ mikori vidám mosolya. hogy „Baromság!”. ezek pont ezt akarják elérni! Gondoljatok már bele! Mindannyian have­ rok vagyunk. Ezt is tessék háromszor leírni! [54] . hogy a többiek mégis készségesen meg fogják tenni. vegyétek elő őket! Mindenki kelletlenül elővette a papírt és a ceruzát.osztálytársaknak egymást gyilkolni. ha ez itt az orrom előtt már alig várja. ha leírjátok. És azok. akkor most írjátok a következőt: Ha én nem teszem meg. amelyek mintha azt mondanák: „Mi van. azonnal Szakamocsi felé fordították az arcukat. Írjátok le háromszor! Ceruzák sercegése hallatszott. Kétségbeesett. akkor most egy kis ismétlés! Is-mét-lés. de közben. – Jó. Súja is lekaparta ezt az őrült mondatot. gya­ nakvással teli arckifejezéseket lehetett látni mindenütt. ahogy ránézett Jositoki asztalok között heverő holttestére. de Súja észrevette. Sújának sem volt más választása. Két­ kedő arckifejezéseket. Ám ne felejtsétek. de az iménti „Fudzsijosi Fumijo: órai beszélgetés miatti halálbüntetés” mi­ att jobbnak látta türtőztetni magát. Írjátok: Mi most meg fogjuk ölni egymást. – Nos. Az asztalfi­ ókokban találtok papírt és ceruzát. Csupán néhány másodperc műve volt. nem múló sötét arckifejezéssel. Továbbra sem szólt senki semmit. ha valakivel találko­ zott a tekintetük. hogy lennénk képesek egymást legyilkolni? – Jól van. Egyszer csak elkezdtek az emberek körbepillantgatni. megteszi velem más. akik ezt tették. egy­ más sápadt arcába pislogni.

Elővett a zsebéből egy ollót ró­ zsaszín masnival. tartsatok a folyosón jobbra. Aki a folyosón ténfereg. hogy ki in­ dul elsőnek: a Program szabályzata szerint valaki eldönti. lelőjük. a szívedbe döföm ezt a cerkát. mint neki. Egy pillanat türelmet kérek. Ugyanaz a száma. és ő az utolsó). hogy Nakagava Noriko a tizen­ ötödik a lányok névsorában. Ez alkalommal… Sújának ekkor eszébe jutott. egy lány. [55] . Aztán felnézett Szakamocsira. Ha a végére értünk. egy lány. 6 [Maradt 40 fő] – Nos. hogy Norikóval szinte egyszerre mehet ki innen legalább (ha nem Noriko az első. Amint ki­ léptek az ajtón. De vajon lábra bír egyáltalán állni? Szakamocsi egy borítékot vett elő a mellényzsebéből. – Kisorsoltuk. de nagyon figyelmes lány volt. és ebben van az eredmény. Az osztály egészségfelelőse csendes. ott lesz az iskola kijárata. Ez azt jelenti. Indulás után azonnal ki kell menni a kapun. hogy levágja a bo­ ríték szélét. Te rohadék. megy tovább az elejéről. és finomkodva nekiállt. hogy ki lesz az első. A matróz­ blúzból kilógó fehér kezének ujjai kis tálkát formáltak.Fudzsijosi Fumijo felé is odanézett még egyszer. akkor mostantól kétpercen­ ként egyvalaki elhagyja a termet. és utána már névsor szerint haladunk. egy fiú. hogy ki az első. Kérdés. Egy fiú.

A néma osztályteremben néhány elfojtott sóhaj szállt fel. Josio vaskos ajkai elfehéredtek. Egyszer mintha elesett volna. de Súja végre megtudta. és kidolgozza a saját stratégiáját. és az immár csípőre eresztett fegyverű terepszínű trió sürgeté­ sére átvette a hátizsákot. de szemből sem bírja kivédeni a jobbhorgot. Ennek hallatán az ablak felőli oszlop legelső padjában ülő Akamacu Josio arca megdermedt. tempósabban! Szakamocsi szavaira Josio rogyadozva felállt. nagydarabnak nagydarab. kilencvenkilós. mint Mimura Sindzsinek. [56] . Szakamocsi befejezte a boríték felvágását. – Amint innen kimentetek. Csodálkozón tátotta el a száját. Akamacu – monda.) Szakamocsi a vagdosás közben válaszolt. hogy éjjel van. kezében az osz­ tálykirándulásra összekészített csomagjával. – Akamacu. és a nyitott ajtóban szembenézett a sötétséggel. – Mikor kezdődik a játék? Mindenki hátranézett az utolsó sorban ülő Kirijamára. Ő megállás nélkül rágózott. hajnali egy. ha először mindenki elbújik valahova. Két-három lépés hangja hallatszott. Neki is olyan nyugodt volt a hangja. Száznyolcvan centi magas. tornaórán végig bénázik. nem. (Csak Kavada nem fordult hátra. Kirijama nem válaszolt. és hosszú távnál kidől az első körben. – Micsoda véletlen! Fiúk egyes. majd egyre halkult. Kiment előre. majd rögtön átváltozott sebes trappolásra.Most Kirijama Kazuo szólalt meg. Úgyis éjszaka van. Széthajtotta. de a következő másodpercben már el is tűnt az ajtó mögött. és kihúzott egy fe­ hér papírt. bár kicsit ridegen és pa­ rancsolón csengett. de aztán megint futni kezdett. Egy pillanatra félelemtől dermedt arccal vissza­ nézett az osztályra. már majdnem fél kettő. Talán az a legjobb.

hogy a többiekben nem bíznak. és Noriko pont utána következik. Kíméletlenül és végeláthatatlanul folytatódott az indulás a névsorok szerint. az a tér­ kép túlságosan elnagyolt. de ha megbeszélik a történteket. Kazuhiko gyorsan a tenye­ rébe rejtette a cetlit. és egyáltalán nem biztos. miután Szakura elhagyta a termet. és letett egy papír­ fecnit. amire kör­ mölték: „Mi most meg fogjuk ölni egymást. hogy ott várják be egymást? Akárhogy is. hogy az egyik kó­ dot írta rá. hogy mindenki más őket akarja megölni. mi a hely­ zet az épületen kívül. Még az elején Súja meglátott valamit. Inada lesz. Súja azon gondolkodott. Mindez pedig egybevág Szakamocsi elméletével. Ogava Szakura ment kifelé. Lehet. Szugimura viszont előbb van. hogy bár nem lehet tudni. (Vajon tud járni?) Mimura Sindzsi is utána jön. hogy Szakamocsi észrevette. A következő az egyes szá­ mú lány. és az asztal alatt szorongatta. A szeme a táblán ál­ lapodott meg.” Talán csak Súja látta. Arra a papírra írhatott rá gyorsan valamit. kitalálhatnak egy tervet. Na jó. hogy még nem fordult teljesen a feje tetejére a világ. és beszélhet velük. Szakura kettővel Súja mögött ült az utolsó sorban. Súja egy ki­ csit megvigasztalódott. Mindenki gyanakvó és zavarodott. [57] . de mit tartalmazhat az az üzenet? Ezen gondolkozott Súja. Akkor talán irányt vagy távolságot adott meg? Aztán meg ha ketten találkoznak. akkor most két perc szünet. Jamamoto Kazuhiko asztalához. az annyit tesz. és meg vannak róla győződve.. mintha csak hozzáérne a barátja. köz­ vetlenül a Súja előtti padnál úgy tett. Miközben a terem kijárata felé haladt. de minden bizonnyal bevárhatja a ké­ sőbb kilépőket.– Nos. A Szakamocsi által felso­ rolt szabályok szerint legalábbis nem fogják megakadályozni benne. Szakamocsi térképén. amikor a lányok 4. Legalábbis semmi jel nem mutatott arra. hogy a kiosztott térképek is így néznek ki.

Szakamocsi azt mondta. mert távol volt a padja Simizu Hironóétól és Jahagi [58] . de túl messze volt a padja. furcsamód nyugodt képet vágtak. aztán Numai Micuru. Kirijama is nyugodt léptekkel távozott. hogy a saját emberein kívül senkiben sem bízik. hogy lerázza a kormányt. hogy ez Kirijamára mégsem vo­ natkozik. Tényleg. Súja mélyet sóhajtott. ha valamit el­ szúr. hogy öten akarnak ki­ menekülni innen. akiket az osztály összes többi tagja egyből meggyanúsított. Mi az nekik. Micuko szintén. Mielőtt kilépett volna az elülső tolóajtón. Szórna Micuko. hogy saját maguk életben maradjanak? Sújának az volt a véleménye. Kirijama Kazuo. kinyírni másokat azért. Rá se nézett Szakamocsira és a Terepszín Trióra. hogy Kirijama távozásakor a kö­ rülötte ülők. hogy ezek öten egymásnak menjenek. mint Fudzsijosi Fumijo. hogy „Mindenki más szí­ vesen megteszi”. elég valószínű. Neki vannak barátai. Súja alaposan megfigyelte. egy fél pillanatra találkozott a te­ kintete Sújáéval – de csak ennyi történt. Szóma Micukónak is voltak barátai. az ő emberei. Ennek a játéknak a szabá­ lyai szerint önmagadon kívül mindenki ellenség. Hamarosan Szugimura Hiroki került sorra. hogy Hiroki talán hasonlóan gon­ dolkodik. Csak abban reménykedett. Viszont ez azt is jelentette. de elkép­ zelhetetlennek tűnt. Kuronaga Hirosi meg Szaszagava Rjúhei. Ő nem nyújthatott át üzenetet. hogy üzenetet küldjön Szugimura Hiroki­ nak.Felötlött benne. háborítatlanul nyugodt arccal ment ki. mivel ők a „rosszak”. Biztos arról van szó. hogy Kirijama valami üzenetet adhatott át a haverjainak. Különben is. Igen. és kint vár majd rá. Holmi haveri körnél jóval sta­ bilabb társaság. És valószínűleg ezek hárman voltak. Összegyűjthetne még addig másokat is… Egymás után elindultak azok is. Kavada rágózva. még úgy jár. Cukioka Só. mint ő. Kirijamának bőven van akkora ereje. akik eddig hallgattak: Kava­ da Sógo.

Ráadásul volt benne valami megfoghatatlan. – El­ tévesztetted az irányt! Súja megállt. 15.. Hadd zárjam le legalább a szemét! Még Vezérünk értekezéseiben is az áll. Súja megfogta a csomagját. Szóma Micuko lány. Csomót érzett a torkában.) A lá­ nyok. hogy belemegy ebbe a játékba. és megszó­ lalt: – Kuninobu Jositoki a barátom. és felállt.Josimiétól. Súja persze tudta. Az osztályban senki sem volt. De bárhonnan is nézzük. [59] . 14. de ha kiszámolja az ember. (Kuninobu Jositoki részével. A lányok többsége sírva ment ki. ezért azonnal elhessegette a gondola­ tot. amit azelőtt kell tennie. a sebek az egész tes­ tén… Megtörténhet. – Nanahara! – Szakamocsi feltartott késsel szólt Sújára. de a lelke mélyén azért maradt egy halvány balsejtelem. hogy ő lesz egyedül. Nem egyenest ment az ajtóhoz. hanem balra lépett. mielőtt kimenne a teremből.. A három katona is a fegyverére tette a kezét. Tendó Majumi eltűnt az ajtó mögött. Csak Kavada aggasztotta. Egyelőre arra összpon­ tosított. Noriko hátrafordult. Félretéve a pletykákat. Nagyon rövidnek tűnt. Nanahara Súja. Súját nézte. már majd­ nem egy órának el kellett telnie. Telt az idő. hogy adjuk meg a tiszteletet a halottaknak. akit Kavada Sógo barátjának lehetett volna nevezni. aki belemegy a játékba? Ez nagyon is elképzelhető. ahogy közeledik. Csak nem fordulhat elő. de összeszedte magát. és Szakamocsi Súját szólította: – Fiúk. mindössze két perccel kevesebb időre volt szükség. biztosan veszteni fog a rendszerrel szemben. ha gyanakodni kezd. Lényegében nem is beszélt senkivel. mióta átkerült az ő iskolájukba.

és feketévé vált. Nanahara. hadd zárja le a szemét. A vékony test ijesztően könnyű volt. Ahogy Súja átkarolta. Borzasztó volt. Jositoki nagy. Gyorsan odasuttogta: [60] . Megállt Jositoki holttesténél. és Norikóhoz hajolt. Súja lecsil­ lapodott. És annak dacára. Azután nem is szomorúság. Ezek lassacskán a mellkasából kiömlött. és lezárta szemhéját. Tudta. Mivel a golyók benn maradtak a fejében. Nyakigláb durva eljárása miatt. Felemelte a hasra dőlt testet.Szakamocsi arcán egy pillanatra átfutott a zavar. hogy az csont. Rendes fiú vagy te. Egyenruhája szövete három helyen kiszakadt a mellén. akár egy éhező menekült. Újra lefektette a testét. Félig nyitott szájából nyál és vér keverékéből álló rózsaszín folyadék csor­ dogált. Jositoki leszakadt füle fölött közelről néz­ ve látható volt a halványpiros hús és valami fehér a véráztat­ ta rövid haj között. de végül he­ herészve leeresztette a kést. amely közvetlenül Noriko padja előtt hevert. Talán mert kifolyt belőle a vér? Ahogy a karjaiban tartotta Jositoki könnyű testét. – Rendben. csodálkozó szeme még jobban kidülledt. Ígérem. mintha azzal pepecselne. Nem volt sok idő. Az orrüregéből sötét színű vér folyt. Letette oldalra a csomagját. amivel a halál beálltáról megbizonyosodott. Mintha meglepődött volna. Súja szinte láthatatlanul felsóhajtott. hogy ő maga kérte. és ke­ resztbe tette karját a mellén. hogy megint kézbe ve­ gye a csomagját. Ha a fene fenét eszik is. Úgy csinált. kicsit mégis megtorpant. és szétspriccelt a földön. hanem düh öntötte el… Jositoki… Majd én elintézem ezt az ügyet helyetted. hogy felültesse. és újra elindult. és le­ guggolt hozzá. feje alatt elterülő óriási vértengerbe torkolltak. A tenyerével letörölte a barátja arcára ta­ padt vért. sugárban jött belőlük a vér. még csak nem is féle­ lem. amikor ételosztásra kerül sor.

Csakhogy ez ott és akkor fel sem merült Sújában. de a szeme sarkából látta. Ám előfordulhat. Amikor kívül került az ajtón. Bár ki tudja. mert tiltott zóna lesz.– Lábra bírsz állni? Már ennyitől is a fegyveréért nyúlt a Védelmi Erők három katonája. kis tű­ nődés után odalépett Fudzsijosi Fumijo holttestéhez. Nem nézett Noriko irányába. és mintha halványan elmosolyo­ dott volna. Megállapította. Ezeket biztosan védfalnak szánták arra az esetre. nem volt felkapcsolva a lámpa. hogy valójában Mimura Sindzsi akkor Sú­ jánál sokkal inkább tisztábban látta a helyzetet. hogy Jositoki egykori padja túloldalán Mimura Sindzsi előrefor­ dulva. kezét ala­ csonyan tartva. és neki is lezárta a szemét. Mimura. és a hüvelykujjával a kijárat felé mutatott. Továbbment. amelyre kilépett. [Maradt 40 fő] 7 A folyosón. amint az utolsó ember is elindult. Kint várlak. végül úgysem le­ het majd a közelébe jönni. simán. Lehet. de arról inkább letett. Mimurával együtt meg tudunk menekülni. akárcsak a tanteremét. Lehet. de Súja megbizonyosodott róla. hogy az a mosoly azt jelentette. karba tett kézzel ül. hogy csak Noriko lássa. Szívesen kihúzta volna a kést is a homlo­ kából. a hajópadlót a teremből kiszűrődő fény vi­ lágította meg. hogy a folyosó abla­ kait is sötét színű fémtáblák fedik. hogy észrevette Súja intését. hogy „Viszlát. ha a Sújá­ hoz hasonlóan szökést tervező és ellenállni próbáló diákok megtámadják Szakamocsiékat. ezzel el­ intézted magad!”. Nanahara. egy kicsit megbánta. ökölbe szorította. Mielőtt átvette volna a fekete hátizsákot. hogy Noriko bólin­ tott. Arcát Szakamocsi és a katonák felé fordítva. Várlak. mert talán mégis ki kellett volna húznia. [61] . Ezzel meg is nyugtatta Súját.

Súja azon törte a fejét. és azon túl még egy. Jó. olyanok. ha a saját zsákjában lő­ fegyvert találna (volt rá esély. még mielőtt a legutolsó em­ ber útnak indul. és a kezében tartott teáscsésze fölött egy pillantást vetett Sújára. és olyanok a körülmények. hogy mi lenne. Lerohanhatnák Szakamocsiékat. voltak ott más katonák is. legalább annyian lehettek. de ha kint is vannak katonák. mert a Programról szóló hírek­ ben a vágóeszköz általi halál és a fulladás általi halál mellett mindig bemondták a golyó általi halál következtében el­ hunytak számát). Az egyik katona félrefordult. és a lámpa is égett. mint a másik háromnak a tanteremben. mint ahányan a 3/b osztály­ ban. ott egy nagy sötétséget lehet látni.Jobbra volt még egy olyan terem. hogy nem lehet bevárni a később jövőket?Akkor is… Gyors léptekkel végigment a sötét folyosón. Három-négy fokos kis lépcső követke­ zett. A tenger. Mindenesetre nincs más lehetőség. Súja meglátott ott bent. De ez a terv máris dugába dőlt. Azután következik talán a kijá­ rat. mint az. lesétált rajta. össze kell fogni. Húszat? Harmincat? Nem. Neki is furcsán kifejezéste­ len arca volt. akiknek van lőfegyverük. csőlá­ bú székeken ülni egy rakás katonát. hogy ez a terület tiltott zó­ nává válik. Ha jobban belegondolunk. ebben nincs semmi meglepő. egy sötétbe nyíló szárnyas ajtó. és kilépett a szárnyas kijárati ajtón. Az lehet a tanári szoba? Az ajtaja nyitva volt. Az épület előtt a holdfényben egy kihalt udvar terült el. Bal kéz felől kisebbfajta hegy magasodott. tehát még azelőtt. illetve ha páran várnának rá az iskola előtt. A túloldalán egy erdő volt. akik Szakamocsival megjelentek. kommersz asztalok előtt. ahonnan Súja most lépett ki. vagy három teniszpálya kitelt volna belőle. és a kijárathoz sietett. [62] . Súja azonnal megfordult. jobbra pedig kitárult a tér. Azon a három fic­ kón kívül. Kétségek gyötörték. Balra pedig a folyosó leg­ végén volt még egy terem.

talán kitalálhatja. mint szigetet. hova vezet majd a kavarodás. Nem em­ lékszik. Katonát nem látott. ahogy Szakamocsi javasolta. Májusi estéhez mérten alacsony volt a hőmérséklet. előfordul. hogy abban a tartományban rendezik meg. De ha egyenként elbújnak. vagy ahogy Kirijama bandája is biztosan tette. amelyiken ki van írva a sziget neve. Csak a tengerillattal kevert szellő fújdogált az udvaron. hogy… Nem volt ott senki.Elég messze. És pont a káosz az. Úgy tudta. Mindenek­ előtt Nakagava Norikót. Elkedvetlenedett. Szakamocsi nem említette a nevét. de ha megnézi az alakját a térképen. hogy magasfeszültségű kerítéssel körbevett hegyen vagy lebontás előtt álló börtönben tartják. aztán később külön-külön egymásba botlanak. elpazarolhatja az energiáját. bent a tengeren kis fénypontok. Súja hátrafordulva vetett egy pillantást a sötétbe burkolózott iskolaépületre. Most is egy szigetet választottak. hogy látott volna a kanagavai helyi hírekben más helyszínt (ami mindig a játék vége után derül ki a híradóból). Mindenki elrejtőzött valahova. hogy van olyan épület. melyiken vannak. Viszont ha alváskor nem vigyáz. nem lehet kiszámítani. de reményeivel ellen­ tétben más sem várta kint. A lenge szellő a tenger illatát hozta. Ha szétszóródnak. Lehet. Még Szugimura Hiroki sem bukkant fel. Mondták. ami ezt a játékot mozgásba hozza. azzal bedőlnek a kormány számításának. de nem elviselhetetlenül hideg. de Kanaga­ va tartományban túlnyomórészt szigeten szokták. A fenébe. agyonlőjük”. Biztos a száraz­ föld. de a katonák a folyosó túlsó [63] . ahol a kiválasztott diákok iskolája van. A Program alapszabálya. De mindezeken túl sokkal lényegesebb. Legalább én megvárom a később jövőket. Az még hagyján. akik minden valószínűség szerint össze­ találkoztak valahol. ha a közeli bará­ tokkal szövetkezik valaki. Ez az. hogy „Aki nem hagyja el azonnal az iskola területét. mint ahogy Ogava Szakura és Ja­ mamoto Kazuhiko.

Ez meg… Mi ez? Igazából azonnal el kellett volna rejtőznie. és nem látszott az arca. Az előbb annyira el volt foglalva a környék pásztázásával. miután Kirijama megkérdezte tőle. 14. Az egyik végét szőr borította. A fegyvereik sem voltak a kezükben. Ember volt. hogy nem nézett a lába elé. épp három per­ ce kísérte pillantásával. és nem is csomag. hogy mikor kezdő­ dik a játék. Matrózblúzos. És közvetlenül a vaskos hajköteg mellett Majumi matrózblú­ za hátából egy húsz centi hosszú. és az épp kilépő Tendó Majumit…? Amikor idáig jutottak a gondolatai. A bot végéhez négy aprócska vadászgép farokszárny tartozott. Teste kissé összegörnyedt fekté­ ben. le­ kuporodott és körbenézett. és újra kinézett. Nem szemeteszsák volt. és arra gondolt. de a megdöbbe­ néstől egy pillanatra lecövekelt. Vagyis haj. ahogy távozott a teremből. [64] . mint egy szemeteszsák.végén lévő szobában nem fordítottak különösebb figyelmet Sújára. de Súja látta már valahol azt az egy ágba font hajat a nagy masnival.) volt. hirtelen észbe kapott. ahol valami hevert. csak terpeszkedtek a székeiken. Olyan volt. mint egy tranzisztoros rádió antennája. tompa ezüstfényű pálca állt ki ferdén. de aztán rögtön eltá­ totta a száját. Azt hitte. „Amint innen kimentetek.” Nehogy már… Valaki ezt tette volna? Valaki a korábban tá­ vozottak közül visszajött. valaki otthagyta a csomagját. Persze. Súja megnyalta a száját. És akkor észrevette. A Fejében Szakamocsi Kirijamának adott válasza visszhang­ zott. Még csak nem is cseverésztek. hogy mihamarabb el kell távolodnia a kaputól. A mozdu­ latlan test Tendó Majumi (lányok.

Hátrafordult és felnézett. majd egy ezüstszínű tárgy húzott el Súja szeme előtt. felkapta a nyílvesszőt a földről. vannak. Az… csak nem Kava… Nem volt ideje végiggondolni. ő is biztosan az elsők között esett volna ki ebből a játékból. Tehát… Éles hang hallatszott. Hogy meglepje támadóját. akik „játszani” akarnak? Vagy a folyosó végi bagázs tette volna? Viszont ah­ hoz képest… Súja azután ráeszmélt. majd a földből egy újabb antenna nőtt ki. Miért? Netán megelégedett annyival. szép [65] . sem­ miféle nyílvessző nem repült felé. Súja az árnyra célozva elhajította a nyílvesszőt. sötét árny állt. Az árny Súja felé fordította fegyverét. és nem húzta volna vissza éppen lépni ké­ szülő lábát. hogy elhitessék. és elvesztette az eszméletét. Amikor Súja egy pillanatig bénultan állt a döbbenettől. hogy elintézte Tendó Majumit. de olyat. Fölocsúdott. Talán csak súlyosan megsebesült. és lelépett? Vagy ez valami trükk lehet. hogy Tendó Majumi esetleg még nem is halt meg. Sújának borsódzott a háta. Igen… Fentről lefelé haladt. és elfutott jobb­ ra. A támadó az épület tetején állt. Szinte gondolkodás nélkül választotta az irányt. ha nem a kijárat közvetlen közelében tartózkodik. A földszintes iskolaépület sátortetején a holdfényes ég hátte­ re előtt egy nagy testű.Érthetetlen módon a támadó jelenlétére semmi nem utalt. A nyílvessző nagyon gyorsan. Szóval meg kell nézni… Ha egy másodperc töredékével később nem vette volna észre azt a „valamit”. amire a támadó feltehetőleg nem számított. hogy Norikót be­ várja. Ezt most megszívta volna.

Halott volt. szinte vonszolva maga után a sebesült lábú Norikót. hogy valaki áll a háta mögött. odasietett hozzá. és mintha összegörnyedt volna. amelyet a kezében tartott. Semmi kétség. ha más is gondol erre. Kétségbevonhatatlanul. aki épp felmérte a helyzetet. Súja meghúzta magát. Legalábbis Akamacu Josio elkezdte. Mi van akkor. amikor azt mondta. és megölte Tendó Majumit! Ekkor észrevette. Hátranézett. és egy puffa­ nással földet ér. aki legelsőként indult el halálra vált arccal. elkezdődött. A diákegyen­ ruhás. A lábához esett hátizsák félig nyitva volt. Visszajött fegyverrel a kezében. Mellette hevert a tárgy. ahogy volt. Súja felpattant. Erről beszélt Szakamocsi. hogy csak Súja. hogy „Amint innen kimentetek”. – Fussunk! Fuss. és megfogta a kezét. hason fekvő nagydarab árny Akamacu Josio volt. az agya sercegve ég. Súja megnézte a kijáraton kiszűrődő fényben. ahogy csak bírsz! Futásnak eredt. leesett. mint valami gyújtózsinórgombolyag. A kezétől nem messze egy olyan izé feküdt… Mintha egy puskára íjat szereltek volna – nyilván egy nyílpuska. hogy elsápad. és megfogta a nyakát. Ilyesmire lehet. és kilátszott belőle egy köteg ezüstszínű nyílvessző. ahogy az árny szép kényel­ mesen lezuhan bő három méter magasságból. Az árny felnyögött. odament Norikóhoz. az egykori baseballzseni volt képes. és nézte. mert meg se mozdult. és megszeppenve állt. ezúttal esetleg már lőfegyverrel a kezében? A játékhoz való hozzáállását máris kénytelen volt megváltoz­ tatni. Súja érezte. De merre?… [66] . és Norikót látta. és egyszer csak visszatér. Tehát erről volt szó. és úgy. Elveszthette az esz­ méletét. Megingott. Noriko arcáról újra Tendó Majumira emelte a tekintetét. fejéhez kapott. Úgy érezte.ívet írva repült egyenest az árny felé.

Először arra lett figyelmes. aztán hallani lehetett a szárnycsapásait. Fák és bokrok egyaránt nőttek. Kábult volt. hogy irtózatosan fáj a feje. és a lá­ buk alatt valami páfrányféleség burjánzott. de Fudzsijosi Fumijót ki kellett hagynia). de végül meggyőzte ma­ gát erről. Hát igen. ahogy elrepül. mintha mélyen aludt volna. Súja visszanézett az épületre. [67] . Főleg. Norikót szorosan átka­ rolva haladt befelé a rengetegbe. de nem is volt energiájuk odafigyelni. mint ő. hogy biztosan van valamilyen módszer. Egy madár rikoltott a köz­ vetlen közelükben. és bevetették magukat az erdőbe. de erről is le kellett mondania. Mi történhetett egyáltalán. Súja némileg erőlködött. Amint kijönnek. Megsürgette Norikót. Csak eszeveszetten. egy másodperccel tovább sem akart itt maradni. [Maradt 39 fő] 8 Akamacu Josio nem sokkal később magához tért. hogy ott hever Tendó Majumi holtteste. és iskolába kell menni. Bebeszélte magának. szintén erőszak­ kal.Nem volt ideje. Egy pillanatra felvillant még Mimura Sindzsi arca. menekülnek majd. hogy a lábuk sem éri a földet. Erősen megütötte a fejét. hogy valahogyan figyelmeztetnie kéne őket. hogy bevárja a többieket az épület előtt. hogy alapos döntést hozzon. ahol még tizenegyen maradtak (az osztályban huszonegy lány és huszonegy fiú van. Látni nem látták. Egy csapásra szertefoszlott az a gondolata. Valószínűleg ők sem hülyék. nem olyan hülyék. Először meg kell bújni abban az erdőben… Kis ideig még így tervezte. és Súja és Noriko számától számítva tizenkét főnek kellett volna ma­ radnia. de elvetette az ötletet. túl sokáig számítógépezett tegnap?… Tehát tegnap szombat volt? Vagy inkább vasár­ nap?… Az azt jelenti. Noriko jelenlegi állapotában könnyű pré­ dává válnak: nagyon veszélyes ezen a környéken sétafikálni. Egyelőre meg­ indult az orra előtt magasodó erdő felé. hogy később összefoghassanak. és elájult: számára szinte olyan volt. hogy ma hétfő. de azt is elhessegette. és arra gon­ dolt. Röviden.

mert úgyis mindenki meghal. és egy matrózblúzos lány látott hever­ ni. Gondolj csak bele. ami sokkal mélyebbről fakad. Mindenki ellen­ [68] . Nagy nehezen fel­ mászott az épület oldalán lévő kis vaslétrán az iskola tetejére. ha lejár az idő. amely a Josio lelkében ta­ lálható elvadult vidéken volt felállítva. ahogy Csigusza Takako (lányok. Hajasida tanár úr holtteste. ahogy atlé­ tikabajnok lábán teljes erővel nekilódult.) ki­ csit szigorú. akik szerinte mind rá fenték a fogukat. hanem a félelem. De ez csak az elmélet. és a látómezejét. akkor még… egy kicsit alhatok… Az ég és a föld derékszögben elfordult. Josio nem akart meg­ halni. Azon túl az éj­ szakánál is sötétebb íj alakú árny. az indulás. Persze. Visszajött. ahol meghúzta magát. Egyszerűen félt az osztálytársaitól. 13. aki a kivetítő előtt állt. ha­ nem a halálfélelem vezérelte. hogy a leghatékonyabb módszert választotta az „ellenség” számának csökkentésére. és egy nyílpuskát fedezett fel a hátizsákjá­ ban. de gyönyörű arcán most félelem ült. egy hegy van. hogy megölte egy osztálytársát.Hány óra van egyáltalán?… Tök sötét van még. majd a bodega. Szakamocsi. Nem mérlegelt. 14. hogy ki ellenség és ki barát. mintha egy háromdimenziós filmből léptek volna elő) fejszékkel és pisztolyokkal felszerel­ kezve készült rátámadni Josióra. az embernek nem szabad megölni az osztálytársát. és a háttérben az osztálya (akik úgy néztek ki. Vérrel írott „Kinyí­ runk!” felirat töltötte ki az egész felületét. elsza­ lasztotta Cukioka Sót (fiúk. ki tudja.) is. És… Körbeforgatta a fejét. milyen érzés. Ez a félelem jelenleg egy óriá­ si reklámkivetítőben testesült meg. Ebben a pillanatban minden emléke visszatért. hogy most az emlé­ keivel együtt nem a bűntudat tért vissza. egy üres földterület töltötte be. Míg kapkodva az első nyílvesszőt feszítette a puskába. látta. miért. Josio számára cseppet sem volt meglepő. Nem a gondolatai. Aztán fölösleges is erőlködni. ha körü­ lötted bérgyilkosok keringenek!… Így alakult.

már halott volt. hol van Nanahara Súja?… A nyílpuska! Fel kell ven­ ni a nyílpuskát. feje végigcsúszott a kissé nedves földön. egy darabig csak reszketve állt egy helyben. de a körülményeket szemlélve világos. mint amilyet ő maga lőtt bele Tendó Majumiba. Az Akamacu Josio mellett heverő nyílpuska meg volt töltve. [69] . majd megállt. Josiót véletlenül intéz­ te el. 16. Aztán futás­ nak eredt. Amikor eldőlt. Josio hasra vágódott. Gyorsan felült. Először is Nanahara Súja már kéznél van. hanem azonnal eltűnni innen. Hát persze. Akkor is mind úgy tettek. most innen el kell menekülni. ez az első feladat. A nyakából hátul egy ugyanolyan ezüstszínű nyílvessző állt ki. Kazusi leengedte a nyílpuskát. hogy Josio felállt. és szinte gondolkodás nélkül felvette Josio nyílvesszővel telt hátizsákját. De abban a pillanatban. és elvette Tendó Majomi hátizsákját is. hogy Akamacu Josio ölte meg Tendó Majumit. homlokáról és arcáról lehorzsolódott a bőr. Ettől az új megközelítéstől zsibbadt agyába most visszatért az élet. akinek mindig jó kifogásai vannak. [Maradt 38 fő] 9 Niida Kazusi (fiúk. amikor Szaszagava Rjúhei és társai szívatták őt. Olyan fiú volt. de lőni nem akart. Elvette ugyan. Kazusi próbálta valahogy működésre bírni összezavarodott agyát. Tényleg. Elindult. Teste összegörnyedt.ség volt. mintha nem vennék észre. Hol a nyílpuska?… Abban a pillanatban a nyakába olyan érzés nyilallt. mintha hátulról megütötték volna egy rúddal. Nem törődni Akamacu Josio és Tendó Majumi holt­ testével. az ujjai a ravasz meghúzásával reagáltak. Kazusi pedig nem csinált semmi rosszat. de ez őt magát már nem érintette. mint Nakagava Noriko.). aki két perccel később jött ki az épületből.

hogy annál kevésbé vannak ve­ szélyben. viszont nem kell egyfolytában lengetni. Úgy érezte. ráadásul hegynek felfelé haladtak. Norikóra nézett. Halk recsegés jelezte. hogy kifújják magukat. minél mélyebb a sötétség. megeshet. mint a baseballütő. hogy a hegy lankás lejtői vagy a sűrűn nőtt fák miatt. A jobb válla roppant egyet.[Maradt 38 fő] 10 Vagy tíz percig futhattak. mint kimenni a nyílt tenger­ partra. Az elektromos gitár nehezebb ugyan. hogy a bozóton át cikcakkban. Ezek után kezét térdére támasztva megpihent egy kicsit. [70] . Súja Noriko köré font karjával jelezte. egy kicsit fellélegezhetnek. Nem tudta. Még egy ideig figyelte a környező hangokat. hogy alig néhány száz méterre tá­ volodtak csak el az iskolától. Semmi nesz nem utalt arra. de egyelőre úgy tűnt. de mindenképpen biztonságosabb. és bólintott. és egyúttal vissza is fogta lépteit. Lényegében csak kettejük lihegésének hangja töltötte ki a teret. Norikót leültette a sötétbe burkolózó bozótba. De legalább az épületből kiszű­ rődő mesterséges fényeket nem lehetett már kivenni. és nem volt idő. pedig ha azt vesszük. Hirtelen döntés volt. hogy ezen a hangörvényen át másféle hangokat is kiszűrjön a körülöttük terjengő sötétségből. hogy Noriko a fejük feletti fakoronákon átszűrődő homályos hold­ fényben az arcát nézi. hogy álljanak meg. hogy valami vaskosabb fűféle kilapul a fene­ ke alatt. majd leült Noriko mellé. Szaporán kapkodták a levegőt. de pillanatnyilag úgy érezte. és suttogva kérdezte: – Jól vagy? – Igen – válaszolta halkan. Mozgáshiány. Érezte. ahogy letette kettejük csomagját. de Súja igyekezett hegyezni a fülét. mintha rengeteget futott volna. hogy valaki követte volna őket.

és kérdés nélkül kihúzta a cip­ zárt. – Egy kicsit – bólintott Noriko. Kinyitotta a neki osztott hátizsákot. il­ letve vadászatra használt dobószerszám. majd odaadta Norikónak. és visszatette a bumerángot Noriko hátizsákjába. Súja elővette a saját táskájából a műanyag üveget. és óvatosan megkóstolta. Egy kicsit kiöntött a kezére. és tulajdonképpen még hasznos is lehet. de egy zacskó kenyéren és egy elem­ lámpán kívül nem talált mást. Egy V alakban meghajlított. hogy körülbelül tizenöt centis éle van. és fejenként csak kettőt adtak belő­ [71] . – Kérsz vizet? – kérdezte Norikótól. A palack jó. Kipatentolta a tokot. Noriko elvette. megállapította. milyen értékes lehet majd a víz. bőrrel bevont markolat. de ez lenne az? Még egy kicsit turkált a hátizsákban. Egy idétlen dolog került elő. Kemény. kicsavarta és megszagolta. Tapintásra bőrből készült tok és egy abból kilógó. a tokot betűzte nadrágja övébe. de nem lehe­ tett. Kivette. és tényleg csak egy kortyot ivott. egy náthától le­ gyengült kengurut. Szakamocsi azt mondta. Egy katonai kés volt. Miután megállapítot­ ta. Nyilván tisztában van vele. visszatette a tokba. Beletúrt.Súja szívesen elüldögélt volna még egy darabig. kemény tár­ gyat tapogatott ki. negyven centi hosszú bot. ha megvan egyliteres. Nem illik egy lány holmijában nézelődni. sima fafelülete volt. és kihúzta a kést. Egy ausztrál falusi vadászbajnok el tudna intézni vele. mondjuk. de ők mi a fenéhez kezdjenek vele? Súja sóhajtott. és egy felte­ hetőleg vízzel teli palack mellett egy hosszúkás. Az egyen­ kabát legalsó gombját kigombolta. Odahúzta Noriko hátizsákját. Ez az úgynevezett bumeráng lehet. Ivott még egy kortyot. de ezt a cso­ magot nem Noriko pakolta össze. hogy nincs benne semmi rendkívüli. hogy fegyver van benne. és anélkül hogy visszazárta volna. Haldokló betegéhez hasonló légzése végre lecsillapodott. hogy bármikor elérhesse a markolatot. A bennszülöttek által harcra.

de amikor Súja a palackot megdöntve whiskyvel fertőtlenítette a sebét. Noriko megköszönte. Súja az egyik kendőt összehajtogatva tette a sebre. majd meg­ kötözte a végét. majd kinyitotta a kulacsot. hogy ne szóródjon szerteszét a fény. Majd visszafordította a tekintetét. hogy megál­ lítsa a vérzést. – Kicsit fájni fog. és befejezte a kendő kötözését. géz helyett. amelyeket a kirándulásra tartalékba hozott. hogy a telefonokat nem lehet hasz­ nálni. Súja kivette a hátizsákjából a zseblámpát. – Rá. Nagyon nem tetszik. és elhúzta a lábát. Bourbon whisky­ vel telt laposüveget és két tiszta kendőt vett elő. a másikat kinyitva és hosszúkásra hajtva kezdte erősen ráte­ kerni. Ezt a sebet igazából össze kellene varrni. egy centi mélyen és vagy négy centi hosszan kiszántódott hús. Rájuk meg mindenkire. – A fenébe! – mormogta maga elé. A seb a vádli külső felén volt.le. és jól meghúzta. Súja Norikót nézte. Úgy-ahogy feltekerte a kendőt. [72] . egy picit fel­ szisszent. és vigyázva. Noriko halkan rákérdezett: – Nobura gondolsz? Súja a fogát csikorgatta. Noriko bólintott. Súja hamar lekapcsolta a zseblámpát. és lassan kinyújtotta a szoknyája alá hajlított jobb lábát. Egyelőre arra legalább jó lesz. Fentről lefelé. A seb széléből a hús rózsaszínje mellett még vékonyan csordogált a vér. miközben a keze tovább mozgott. de mi a helyzet a vízvezetékkel? – Mutasd a lábad! – mondta Súja. Nem tetszik ez nekem. – Kibírom – válaszolta Noriko. Szakamocsi mondta. a tenyerével ellenzőt tartva megnézte Nori­ ko lábán a sebet. és a hátizsák helyett most a saját sporttáskáját húzta maga elé. És Akamacura.

hogy nem egészen így van – mondta Noriko. – Nem hittem. hogy képes ilyesmire. Az előbb még szinte tu­ dat alatt arra gondolt. Én is tudom ennek a já­ téknak a szabályait. aki tényleg be is tartja. Nekiáll a többieket öl­ dösni. bár nem volt elég a holdfény ah­ hoz. A kijárat fölött rejtőzött. gyűljenek össze mind. mert megdob­ tam a nyílvesszővel. Súja elgondolkodott ezen. hogy maga életben maradjon.– Majumival… azt Akamacu… – Noriko hangja megremegett – tette. és folytathatta a gyilkolást. – Ez lehet. Ebben Súja nem kételkedett. hogy Aka­ macu Josiót otthagyták. Szóval Mimura Sindzsi is bizto­ san elindult már. majd végül ráeszmélt. hogy egy darabig nem fog felkelni. hogy rögtön magához tért. A ha­ zai Hattori Hanzó Óragyár terméke. – Hogyhogy? Súja Noriko arcába bámult. egy régi típusú búvár­ óra. de azt nem gondoltam volna. és karóráját a holdfénybe tartotta. és találjanak ki valamit együtt. Mostanra már mindenki el­ hagyta a termet. hogy azt akarta. aztán leesett. Súja megrázta a fejét. de… Az is lehet.) Két óra negyven múlt. Most már tiszta hülyének tartotta ín­ agát. (Mint a legtöbb holmiját. Utána pedig kezében a nyílpuskával felmehe­ tett a tetőre. Már megint túl jóhiszemű voltam? Meg kellett volna inkább ott helyben ölnöm? Ekkor észbe kapott. hogy lesz olyan. Ha figyelmen kívül hagyjuk. ahogy volt. hogy jobban megnézze. ugye? – Igen. Ha maradtak is még. Legalábbis Mimura Sindzsi már… Vele biztosan nem fordulhat elő. maximum ketten vagy hárman lehetnek. hogy mi lett utána Akamacu Josióval. ezt is az intézeten keresztül kapta. mert elvesztette az eszméletét. Noriko folytatta: [73] . hogy Akamacu intézze el.

Pedig lehet. hogy még csak meg sem bizonyosodott róla. [74] . te magad mész mások ellen. hogy mit kezd Akamacu­ val? Mindenesetre ez már lezárt ügy volt. csak ő végig azt hitte. – Akkor ha Akamacu látta volna. az lehet. És azt hitte. Erre Súja elgondolkodott egy kicsit. – Egy darabig egyi­ kük sem szólt egy szót sem. – Azt mondod? – Igen – bólintott Noriko. Még jó. hogy mindenki neki fog esni. Biztos nagyon félt. hogy van. Aki fél. hogy aki fél. Akamacu talán meg volt győződve róla. hogy nem is úgy van. az azt bizonyítja. ahogy Noriko mondja. Ha most visszatérnének is. hogy belemegy az öldöklésbe – maga a gon­ dolatmenet megfelelt annak. – Hát igen. könnyen lehet. hogy Akamacu mennyire félénk. hogy nem akarunk beszállni. akkor… Akkor ott azt hitte. Súja Norikóhoz hasonlóan egy közeli fatönknek dőlt. Ezért menekült el. Tuti. akárhonnan is nézte. csak leöleti magát. amit Súja gondolt. Megölni az osztálytársait – ki lenne képes ekkora ökörségre egyálta­ lán? Viszont ebben az esetben nem kellett volna megvárnia ott a többieket? Függetlenül attól. Aztán Sújának eszébe jutott valami. már mindenki elindult… Meg aztán tényleg így van vajon? Akamacu tény­ leg csak be volt ijedve? Már semmit sem értett. Persze simán előfordulhat. és ki­ nyújtotta a lábát. az mindenekelőtt elbújik. nem támadt volna ránk? Ha ketten vagyunk. ki támad rá. – Persze mindenképp durva. Szerintem csak félt. ha nyugton marad. aki kedvet kapott a játékhoz. hogy ketten vagyunk. Ha Akamacu is csak egy­ szerűen gyanakvóvá vált.– Te is tudod. mire visszaérnek. mert senki sem tudhatja. hogy ha sokkal jobban be vagy ijedve.

hogy veszélyes lenne. – Te mit gondolsz erről? Én… az előbb úgy voltam vele. de én is félek mindenki mástól. Súja is általános iskolás koruk óta ismerte a lányt. Te nem így vagy vele? Nem tudom. Nem tudnék velük lenni. Szerinted lehetne? – Mindenkit? – Igen.” Súja úgy gondolta. és kimenekülni ebből a ro­ hadt játékból. mint Akamacu. Jukie például… Noriko az osztálytitkár. Ucumi Jukie nevét hozta elő. hogy nem tudok semmit a többiekről. Egyáltalán tudok valamit azokról. hogy gyanakodnék.– Noriko. hogy van ellenség. Valójában milyen emberek? Mert… nem láthatsz bele mások lelkébe. és felhúzta a térdét. akiben kellően megbízom. amikor együtt vagyunk. figyelj csak! Noriko felnézett. – Milyen borzasztó egy alak vagyok – mondta aztán. Norikónak igaza van. [75] . akikkel együtt vagyok napközben az iskolá­ ban? Súja hirtelen megint úgy érezte. hogy nem akar-e megölni. akikkel mindig együtt vagyok… Azt hiszem… De a többiekben nem. „Nem tudok semmit a többiekről. ha van még olyan alak. – Azokban megbízom. hogy nem le­ hetne-e összegyűjteni mindenkit. aki komolyan bele­ megy egy ilyen játékba?… Én arra gondoltam. gyanakodni kezdenék rá. Noriko folytatta: – Ezért én… én biztos. Noriko elhallgatott. Csak most jöttem rá. De ha ő is csak beijedt… Szóval szerinted van olyan. – Hogy? – Tiszta gáz. és mindenekelőtt el akartam távolodni az iskolától. Ha valaki nem olyan. hogy igazából mit érzett Akamacu.

nagyon félelmetes. Legalábbis neki az volt a fontos. hogy Nakagava Norikót. ugyanúgy. Végső soron nem lehet akárkit bevenni a csapatba. ha mi ketten együtt vagyunk. ugye. Noriko bólintott.Súja sóhajtott. – Várj! – mondta Súja. ha nem tudsz teljesen megbízni benne. talán nem fordul az illető ellenünk. hogy nincs bennünk ellenséges érzés. hogy akik előbb indultak. Súja nyelt egyet. hogy Sindzsi állította fel Norikót. Mivel gyakran beszél­ getett Sújával. Noriko? – Persze hogy nem – mondta Noriko. de lehet. neki pedig jelzett. Hát igen. hogy attól. még ha kérnénk is. bőven volt alkalma Mimura Sindzsivel is szót váltani. Ha belegondol. Végül is lehet. elvágják a torkod. mind azonnal leléptek. Lehet… megeshet. akit Jositoki szeretett. magától értetődik. És most Nakagava Noriko itt van mellette. Ó biztos kitalálna valami értelmeset. és te is meggyanúsítasz engem. – Félelmetes. nem biztos. Most nemcsak ön­ magáról volt szó. Ha ketten vagyunk. Bár személy­ től függ. Ám… – De én… – mondta – azt akartam. – Igen. épségben kimentse innen. hogy higgadjon le. hogy helyes volt elmenekülni az iskola elől. ezért már ennyivel is meg lehetne elégedve. Milyen értelmetlen játék. – Ez vi­ szont azt jelenti. hogy ha Sin­ [76] . Logikus. hogy nem akarlak e megölni téged. Mimura miatt még te sem aggódnál. hanem Norikót is veszélybe sodorná. mire Noriko felkapta a fejét. hogy legalább Mimura csatlakozzon hozzánk. hogy nem szívesen lenne velünk. A legbiztonságosabb módszert válasz­ totta. És… Sújának eszébe jutott. hogy mondjuk. Viszont túl jól van ki­ találva. a lányt. Engem is meggyanúsítasz majd egyszer. – Igen. amíg alszol.

– Hát igen. ölje meg őket. – Mihez kezdünk mostantól? Noriko lebiggyesztett szájjal szótlanul billentette oldalra a fejét. hogy meg akarlak ölni? [77] . hogy imádkozik.dzsi ezt nem tette volna meg. hogyan lehetne megvalósítani. Valószínűleg erre mondják. Be kellett látni. – Ühüm – Súja is halkan válaszolt valamiért. A fejük feletti ágak között látszott a holdfénytől fáradtszürke ég. akkor mindkettőjüket lelőhették vol­ na. – Nem tudnánk Mimurát meg a többi megbízható embert va­ lahogy összeszedni? – folytatta Súja. és halkan megszólalt: – Nobu… Meghalt. hogy ő is fél. hogy nyakig ülni a csávában. hogy felszólítják az „ellen­ séget”. kiáltozva járkálhatnának. de valahogy nem illett ide. Megint sóhajtott egy mélyet. Persze annyit tehet. Aztán eszébe jutott valami. hogy Noriko gondolkodik. mintsem hogy felszínesen tudott volna róla beszélgetni. Az igaz. de aztán nem szólalt meg többet. hogy Súja maga sem tudott rájönni. – Az… – Egy darabig úgy tűnt. Csak­ hogy most ez egyenlő lenne azzal. Ha mindenki barát lenne. és Súját túl közelről érintette Jositoki halála. amelyeken keresztülmentek. mint Jositokit. Azután mindketten újra hallgattak egy ideig. és ők ketten nem tértek volna magukhoz a kábulatból. Visszafordult Norikóhoz. és meg is kérdezte: – Tőlem nem féltél? – Mi? – Nem gondoltál arra. ne legyen ellenség. Beszélhettek volna az emlékeikről. Noriko elgondolkozott azokon az eseményeken. Legalábbis akkor ott nem.

lehet. és meg is őrizte. Talán azért. De ez a többi levélnél mélyebb benyomást tett rá. mert megtetszettek neki a versszerű mondatok. a Kölyökliga volt beállózsenije. nem álom. Úgy kezdődött. Lehet. vagy ahogy jelenleg nevezi magát (néha mások is őt). és csak azután szólalt meg. mosolyod nekem szól. mert csak a holdfény világított. hogy ő. azt tudom. Normális körülmények között vagy akár a jelenlegitől épp csak kicsivel romantikusabb helyzetben talán valamivel sza­ batosabban fogalmazott volna. a Siroivai Középiskola rock’n’roll sztárja.” [78] . Súja egy kicsit elgondolkodott. és soha nem volt álom. tudom… – Noriko egy pillanatra megszakította a mondandóját. nem lehetett álom. Súja belenézett Noriko arcába. – Dehogynem. hogy igaz legyen. hogy becsaptam magam. de mintha Noriko szeme elkerekedett volna. amikor azt hittem. kérlek. de fordulj meg. Asz­ talfiókjába volt bedobva egy áprilisi napon. ha csak álom. Majd így folytatódott: „Soha nem volt tévedés. ami­ kor nevemen szólítottál”. Az arcáról valószínűleg fá­ radtságot lehetett volna leolvasni. ismeretlen feladótól érkezett szerelmes levelet. – Tudod? – Igen. Nem ez volt az első alkalom. Nem mese. hogy „Nem kell. Te mondtad az előbb. nem baj. hogy egy nap mosolyogni láttalak. Mindenesetre ez Sújának eszébe juttatott egy világoskék bo­ rítékban.Nem látszott jól. szerelmes levelet kapott. – Te nem tennél ilyet. hogy szeretlek téged. de nem lehetett tévedés. de aztán folytatta – mert… már régóta figyel­ lek. hogy te biztosan nem csinálsz ilyet. – Nem láthatsz bele az emberek lelkébe. hogy álmodtam.

Noriko küldte azt a levelet? Súja emlékezett. akit a legjobb barátom szere­ tett. hogy a borzalmas körülmények ellenére még képesek egymásra mosolyogni. mint te. az magára vessen. Noriko mintha halványan elmosolyodott volna – kis igyeke­ zettel Súja is magára erőltetett egy viszontmosolyt. Hogy beszéljen-e Jositokiról. lévén. „Súja. – Te nem félsz tőlem? Miért segítettél nekem? – Hát mert… Súja megint gondolkozott egy pillanatot. – Megsérültél. A többi lány meg persze ez a szerelmes levél sem izgatta különöseb­ ben. volt a fontos. Most nem arra kel­ lett rájönnie. Nem túl alkalmas rá az idő. aki tetszik nekem. Ezért muszáj segítenem neked.” Ezt sem tette meg.” Most viszont Noriko kérdezett. És benned leg­ alább megbízom. hogy most rákérdezzen a le­ vélre. amit majd egyszer kényelme­ sen meg kell beszélniük. Megint Jositoki valamikori szégyenlős arckifejezése jutott eszébe. Ha lesz „majd egyszer”. hogy ő maga Sintani Ka­ zumi után futott. És most számára „a lány. aki a világoskék borí­ ték szavaival élve nem fog „megfordulni” a kedvéért. van egy lány. hogy az írás ha­ sonlított Norikóéhoz. Meg­ nyugtató volt. az. Ha valaki nem bízik egy olyan helyes lány­ ban. – Azért szerencse. akinek ő tetszik. „Te vagy az a lány. és nincs is joga ilyen témát felhozni. Ez csak természetes. Ez olyasmi. de nem tette meg. De… most meg mihez kezdjenek? [79] . Egy olyan lány után. – Aha – bólintott Noriko. és ez a költői megfogalmazás is közel állt hozzá… Vajon tényleg? Sújában egy pillanatra felötlött. Nem hagyhattalak magadra. akit Kuninobu Jositoki szere­ tett”. hogy ki az. hogy őt megvédje. hogy legalább mi ketten együtt vagyunk – mondta Súja.

– Bírsz még gyalogolni? – Igen. [Maradt 38 fő] 11 Numai Micuru (fiúk. mire készülnek mások. Ez lesz minden idők legborzasztóbb tájfutása – suhant át agyán a gondolat. csupán tíz méter széles tengerparti sáv és a minden átmenet nélkül magasodó erdő hatá­ rán lopakodott. Keressünk egy nyugodt helyet. Nekik legalábbis észnél kell lenniük. hogyan kell ke­ zelni. Még azt is tudta. Hason­ lóan a Program többi fegyveréhez.Súja mindenesetre elkezdte összepakolni a csomagokat. anélkül is jól tudta. A mos­ tani játékban kiosztott fegyverek között nyerő húzás. akkor is jobb egy jól szemmel tartható hely. Nem tudhatja. az iránytűt és a zseblámpát. hogy a ravasz meghúzása előtt szük­ ségtelen felállítani a kakast. (Egy kilenc milliméteres Walther PPK. A pisztoly érintése megajándékozta némi biztonságérzettel. jobb kezében pedig a hátizsákban talált kisméretű auto­ mata pisztoly. betárazva. amelyet szintén most kapott. sem az Amerikai Bi­ rodalomhoz. de a célnak megfelelt. hogy kigondoljanak valamit. 17. Látta már korábban ennek a fegyvernek a másolatát. Még ha megpihennek is egy ideig. de a bal kezében még ennél is fontosabb dolgot tartott. mint az. óriási mennyiségben és hihetetlenül olcsón importálták egy harmadik országon ke­ resztül. Az iránytűt. – Akkor menjünk még egy keveset.) a holdfényben úszó. Vállán a neki osztott hátizsák és a saját táská­ ja. Volt hozzá egy doboznyi töltény is. amely sem ehhez az országhoz. amelyik Sújához került. vagy más ellenséges államhoz nem csatlako­ zott. Ugyanolyan olcsó bá­ dog. bármilyen hülyén hangzik is.) Erősen tartotta a markában. [80] . Elöl hagyta a térképet. ezért el sem kellett olvasnia a mel­ lékelt használati utasítást. Ez igazi kihívás.

amikor először találkozott Kirija­ ma Kazuóval. és azok erejéből ítélve tudta. a déli csücskében várlak. hogy ők a „rosszak”. Már amennyire Micuru tudja. 6. Micuru általános iskolás kora óta meglehetősen „rossz” volt. Élénken emlékszik a napra. amelyen ez állt: „Ha ez tényleg sziget. hogy a többi iskolában nincs számottevő ellenfél. Viszont előfordulhat. Kizárólag az erő volt az értékmérő. Erről persze a Nanahara Súja-féle hétköznapi diákoknak halvány gőzük sincs. Ha akarná. ez a rend megőr­ zésének záloga. de Kiri­ jama Kazuo – legalábbis az általános iskola végéig – nem volt „rossz gyerek”. sem tudná elfelejteni. tanulásra képtelen. hogy őt néhányan itt még nem ismerik. Hiába a bélyeg. amikor az évnyitó és a teremben tartott eliga­ zítás után éppen az utolsót intézte el a biztonság kedvéért ke­ zelésbe vett két-három „fejesből”. semmiféle tehetség­ gel nem rendelkező fiú számára a balhék jelentették az egyet­ len önigazolást. Nem volt gonosz. Királyból csak egyre van szükség. csak éppen a hátrányos családi körülmé­ nyek között felnőtt. hogy így működ­ nek a dolgok. Természetesen ő ezt nem ezekkel a szavakkal gondolta végig. Mert a mai Kirijama Kazuót bizo­ nyos értelemben Micuru hozta létre. Különösen Numai Micuru és Kirijama kapcsolata volt rendkívüli. Persze korábban a városbeli ki­ sebb gyülekezőhelyeken már összefutott néhánnyal. Akkor történt. De a „Kirijama családot” elszakíthatatlan kötelék tartot­ ta össze. ettől a kötelék nem lett gyengébb. Ő pedig soha nem mulasztotta el ilyenformán igazolni magát. hogy első nap a középiskolában a város többi általánosából érkezők közötti „fejesek” legyűré­ sébe fektette az energiáját.” Persze ebben a játékban csak magadra számíthatsz. Kirijama Kazuo (fiúk. [81] . átadott neki egy fecnit.) Micuru indulása előtt több mint negyven perccel el­ hagyta volna a termet. annyira fris­ sen él benne találkozásuk emléke. Ezért aztán nem meglepő. ez a sza­ bály. de meg volt róla győződve.Mielőtt megkérdőjelezhetetlen vezetője.

– Remélem. de előbb szavát kellett adnia. Olyan volt. Hirtelen elengedte az eddig magasban tartott fiút. – Azt kérdeztem. – Nem szabad ám bántani a gyengébbeket. hogy most már elengedheti. A srácnak már kék zúzódás díszítette a szemöldökét.A rajzterem előtt ragadta mellen. Egy másik. hogy a fiú nem válaszol. A begombolatlan állógallérra tűzött jelvényeik szerint harmadi­ kosok voltak. Velem meg ne próbálj keményked­ ni. akinek szőkésbarnára festett haja a válláig ért. oké? A fiú fejét rázva mutatta. és kente a falhoz. Egy dolgot első pillantásra meg lehetett róluk állapítani: hogy az övéhez hasonló életet élnek. Nem volt vele semmi probléma. – Nem tetszik nekem ez a kisfiú. aki leesett a földre. Négy. ahol senki sem jár. – Meg-meg. de nem is tudott volna a nyomába eredni. Két pofonnal el is volt in­ tézve az egész. – Figyelj csak. öcskös – szólt Micuruhoz az egyik baljós mo­ solyú pattanásos. hogy megértetted-e! – rivallt rá Micuru. Megfordult. mint az őrültek kacaja. közben bivalyerős bal kezével megemelte. de akkor észrevette. – Válaszolj! Ebben az iskolában én vagyok a legerősebb. – Meg kell büntetnünk. és a szeme sarkában mintha könnycseppek gyülekeztek vol­ na. hogy eszébe sem jutna. nála sokkal magasabb gyerek vette körül Micurut. Újra felhangzott a nevetés. [82] . és még maga­ sabbra akarta emelni. Ezen a kissé „langyos” beszóláson mind a négyen felröhög­ tek. Rögtön el is szaladt. Felfogtad? Micuru ideges lett. megértetted. Feltehetőleg azt akarta ezzel tudatni. folytatta vaskos szájával formálva a szavakat. hogy az az ő háta mögé néz.

beszari egy banda… Nem tudnának legyőzni. de most a jobb oldali rúgta hasba. [83] . ahol megrendszabályozhatja az évfolyamtársait. nagy tévedés. Még hogy rá hasonlítanak. Ekkor érzett Micuru életében először mindent átható félel­ met. Soha nem tapasztalt még ilyen erős fájdalmat. a kö­ zépső ujjának is vége lett. Érezte. Micuru megint felüvöltött. Ugyanazzal a hanggal kísérve. de nem foglalkoztak vele. és egyből kiadott mindent. és Micuru ujja utálatos hangon megroppant. ami a gyomrában volt. De lehetett. amelyiknek az előbb még ő nyomta neki az évfolyamtársát. és a szemben lévő pattanásos hirtelen képen rúgta. Beleszédült. hogy egy tanár arra jár. ezeknek van valami fejlövé­ sük… Most a középső ujját állították készenlétbe. Micuru felnyögött. az egyikük szép módszeresen felhajtotta a muta­ tóujját. Kitört az első foga – a halántéka pedig annak a falnak vágódott. A cipőtalpba erő gyűlt. Ő maga választotta az elhagyatott helyet. és beszorította a bőrcipő talpa alá. hogy ezek nem normálisak. Négykézlábra állva próbált feltápászkod­ ni. ha külön-külön próbálkoznának…” De ezen hiába elmélkedett. Aztán a jobb csuklóját a földre szorították. Micuru fenékre esett. „A francba – gondolta –. már nem tudott mit tenni velük szemben. … Ez nem lehet… Nem lehet…. – Na. Kevés volt az esélye. – Ne… Hagyjál… Már minden büszkeségét félredobva könyörgőre fogta.Mielőtt Micuru belerúghatott volna az előtte álló pattanásos­ ba. a bal oldali váratlanul kirúgta alóla a lábát. csak még egyet. Torkát nem tudta némaságra bírni. Az előbbi ka­ cagás hallatszott. – Undorító! – mondta valaki. hogy hátul a fejét valami meleg nedvesíti be. Micuru arra gondolt.

Azt hiszem. [84] . Micurut különösebben nem is érde­ kelte. Igen ám. Sötétkék festék fröccsent szerteszét a padlón.Végre. hogy nem balhézik. ha orvoshoz megy. A fiú aki ott állt. hogy egy tanár volt bent a rajzteremben. hanem inkább félelme­ tesen jóképű. és mozdulni sem bírtak). Micuru továbbra is le volt szorítva a földre. de mit keresett az évnyitó napján a rajzteremben? Jó. A kis termetű fiú laposra verte a négy harmadikost (szó szerint. nem volt nagydarab. egy ideig szótlanul nézte. – Nem maradnátok csöndben? – szólt egy szintén csendes hang. Máshon­ nan költözhetett a városba. Látta ezt az arcot az eligazításon. Micuru egy pillanatig azt hitte. tuti. akkor történt. onnan nézett a hang irányába. Mivel szótlan és komoly volt. majd annyit mondott csak. de nem furcsa ez egy kicsit? Ettől függetlenül az előbbi pattanásos odament hozzá. – Te meg mit akarsz? Elsős vagy? Mit keresel itt? Na? Mondd csak még egyszer. nem kell tovább magyarázni. hogy a nemes vonású képéből ítélve valami gazdag család gyereke lehet. mit motyogtál az előbb?! Na? Ezzel kiverte a fiú kezéből az ecsetet. Csakhogy akkor sokkal hamarabb közbelépett volna. és nem érdemes rá időt fecsérelni. biztos rajzolt valamit. mert senki nem ismerte. hogy ezzel a sérüléssel jobban teszi. majd megállt előtte. Azt állapította meg róla. Kezében ecset. A fiú lassan a pattanásosra emelte a fejét. Kivágódott a rajzterem ajtaja. Az osztálytársa. és ez a csendre intés is valahogy hülyén hangzott. a padlón he­ vertek. Azzal vissza is ment a rajzterembe. aztán odament Micuruhoz.

vagy a gyanús dolgokkal üzletelő dí­ lerhez… Ő maga inkább a verekedésekre specializálódott. hogy aznap. hogy egy elsős középiskolás műve. (Különben a kép az üres udvart ábrázolta a rajzterem ablakából. Erre Micuru pu­ hatolózni próbált. és egyszer csak test­ közelben láthatta magát a világbajnokot. Kirijama elbűvölte Micurut.Micuru viszont jó darabig a padlón ülve bambult a négy fet­ rengő irányába. De va­ jon miért? Micuru meg is kérdezte. hogy egyesével még elbánna velük.vagy valami más bajnokságon győzött? Erre is nemleges választ kapott. ahol a lo­ pott árut felhalmozzák. de azért ezeket a helyeket is ismerte. Kirijama Kazuo rejtélyes figura volt. mint amit a kezdő bokszoló érezhet. hogy épp ahhoz volt kedve. Ezt a kiismerhetetlen oldalát is beleértve. de ezek szerint valamennyire [85] . aki tíz év alatt jó. hogy olyasvalamit látott. de Kirijama csak annyit válaszolt. Teljesen meg volt döbbenve attól. aki pedig nem az. Merthogy a kedvenc mangájában is így volt. Akkor karate. Másrészt Micuru tudta róla. annyira jól ki volt dolgozva. De Micuru soha többé nem láthatta ezt a rajzot. hogy biztos hírhedt volt már az általános­ ban is. annak szolgálnia kell őt. csak annyit mondott. Senki meg nem mondta volna róla. Presszók­ ba. hogy tanulta. Kirijama mindig kifejezés­ telen arccal jött a nyomában. Királyból csak egy kell. Egy zsenit látott. önkényesen ment be a rajzterembe festeni. amilyet még azelőtt soha… Olyasféle meglepetés volt. de tagadó választ kapott. amint elkészült vele. ha a hatos mérkőzésre bejut. ahol a jó haverok összegyűlnek. akikről ő azt gondolta. Meg sem kellett mérkőzniük. Ezt már jó régen leszögezte ma­ gában. mivel Kirijama azonnal kidobta a szemetesbe. Attól fogva Micuru ennek a fiúnak. és ennél többet sehogy sem lehetett kiszedni belőle. Kirijama Kazuo egyedül intézte el azt a négyet.) Micuru elkalauzolta Kirijamát különféle helyekre. Kirijama Kazuónak szol­ gált. amikor először ta­ lálkoztak. Hol tanulhatott meg egyáltalán így verekedni? Amikor Micu­ ru rákérdezett. titkos helyekre.

azért érdekelte. laposra verten kívüli felsőbb évesek. Ráadásul Kirijama képességei nem merültek ki ennyiben. és minden rosszat véghezvittek. szórakoztató. hogy tényleg van olyan. aki királynak születik. feltűnően jól csinálta. és meg is valósította. hogy elcsípték volna a rend­ őrök. hogy a házukba (ponto­ sabban villájukba) beléphessenek. Emiatt csúsztatott oda nekik Kirijama egy[86] . hogy nem a legjobb csupa rosszra tanítani egy „fiatalurat”. amilyet én még elképzelni sem tudok. hogy a mostani körülmények dacára Kirijama és ők. Szóval… én és Kirijama végig elválaszthatatlanok voltunk. de az előzmények miatt lehetetlennek tartotta. Olyasféle örömöt érzett. Voltak helyzetek. Belőle biztos nagy ember lesz… Olyan nagy. sőt egész Csúgoku és Sikoku térségében is csúcskategóriás cég vezérigazgatója volt. ügyes tervet ötlött ki. Okos volt.) Nem tudta. Amikor mondjuk egy kocsma raktárába törtek be. hogy talán nem kéne ilyen balhékba belevinniük. nem? – Ezek után Mi­ curu sem foglalkozott többet a témával. a négy.) Ennek tetejébe Kirijama apja a tartományban. bármihez fogott. sőt még gimnazisták is voltak ott. lehet. Miközben Kirijamát megtették a banda fejének. A többi osztálytársról nem tudhatja. egyszer sem fordult elő. hogy reagálnak majd. amelyeket az ő se­ gítsége nélkül Micuru nem úszott volna meg. de lehe­ tett érezni a viselkedéséből. hogy a szüleinek van-e egyáltalán fogalmuk arról. (Mióta együtt voltak. Egyszer pedig belefutottak egy verekedésbe. más iskolából valók. mit csinál a fiuk. Micuru vívódott rajta egy keveset. aztán megkérdezte Kirijamát. mint az edző. de akár­ honnan nézzük is. Kirijama egy pillanat alatt mindet a földre küldte. Nem volt mitől félnie. Micurunak egyszer eszébe ju­ tott. Micuru megálla­ pította. aki bokszolóbajnokot nevelt. (Nem mondta ki. Micuru el volt tőle ragadtatva. Kirija­ ma azt az egyet megtagadta tőlük. aki csak annyit mondott: – Nincs ezzel semmi baj. A ki­ rály és… hű tanácsosa. a „család” tagjai egy­ mást gyilkolják.

így nehezen haladt előre. Nem messze. Nagy nehezen felmászott a tetejére. A szikla jóval magasabb volt. és akkor látta. ráadásul a pisz­ toly a jobb kezében és a csomag a vállán akadályozták. Megkapaszkodott a meredek lejtőn. A diákegyenru­ ha alatt már az egész testét elöntötte a hideg veríték. Mit számítanak most a többiek? A lényeg. Gondosan körbenézett. míg dél felé tartott az iskola felől. A tenger felé fordulva a sötét víz vonalain túl kis fénypontok jelezték szigetek vagy netán még nagyobb szárazföld helyét. Az iskolától délkeletre fekvő település felé tűnt el. és Micuru egyre feszültebb lett. Persze nem mondhatnánk. Ez itt a Szeto-beltenger valamelyik szigete – ez az egy biztos. Hogyan vághatják át azt a Szakamocsit. és rövid. odament a sziklához. nem lehetett látni. és mászni kezdett. Ahogy kilépett az iskolá­ ból. Semmi kétség nem fért hozzá. mint Micuru. A játék elkezdődött. A kő hűvös és sima tapintású volt. majd elhagyta a part és az erdő talál­ kozásának vonalát. 8. hogy nem félt. hogy ők ki­ szabaduljanak innen. hogy az ő fejé­ ben már rég összeállt a megoldás. és szökhetnek meg innen? Ha Kirijama Kazuo egyszer beindul.) lehetett. Olyan volt. a túloldalán pedig folyatódik [87] . dauerolt hajából izzadság csurgott a homlokára. egyre kevesebb lett a rejtőzködésre al­ kalmas hely. valószínűleg Kuramoto Jódzsi (fiúk. és a kanyar közepén egy rücskös szikla nyúlt a hegyről keleti irányba a tengerbe. mit neki egy kormány? Ilyeneken gondolkodott. már ott feküdt Tendó Majumi és Akamacu Josio holttes­ te. hogy a szikla csak három méter széles. amelynek csak a háta lóg ki. Ahogy dél felé haladt. Micuru mindenekelőtt a Kirijama által kijelölt helyre igyeke­ zett.egy üzenetet. mi van mögötte. mintha valami dinoszaurusz vagy szörny bújt volna meg ott. és kitéve magát a holdfénynek. jobbra a tengerpart nyugat felé elkanyarodott. és az alatt a huszonöt perc alatt. csak egyszer vett észre egy em­ beri alakot.

hogy ha a nap fé­ nyében látná őket. hogy Kirijama lábánál három kupac hever. Leeresztette a fegyver csövét. de minden bizonnyal Kanai Izumi (lányok. 9. – Micuru. aki az oldalán összegömbölyödve.).a homokos part. Semmit sem értett. a szokásos higgadt tekinteté­ vel nézett fel Micurura. 10. Miköz­ ben megfordult. de természetesen Micuru tudta.) volt az. az Kuronaga Hirosi (fiúk. És a három test alatt egy-egy tócsa volt. egy kődarabon ült. Feketének látszottak. A háta mögül jövő hirtelen hangra azonnal felpattant. és az eget szemléli. Micuruhoz hasonlóan a Kiri­ jama család tagjai. Mi… mi ez… – Ez a déli csücsök. Azok a kupacok emberek voltak. A harmadik. 5. csak reszketni kezdett. Kirijama Kazuo volt ott a szirt egy kiszögellésének árnyéká­ ban. akkor ezek a tócsák kétségkívül olyan kar­ mazsinpirosak lennének. Meresztgette szemét a sötétségbe. mint amilyet a Nagy Kelet-ázsiai Köztársaság zászlójában használnak. Kirijama hátrasimított hajával. Nekiindult. hogy lemásszon a másik olda­ lon. Ahogy egy bokszoló mérkőzés után [88] . Semmi kétség. egy matrózblúzos lány hason feküdt. ezért nem lehetett jól látni. Micuru megkönnyebbülve szólította meg: – Főnök! De… Észrevette.). Aki a hátán fekszik. az Szaszagava Rjúhei (fiúk. reflexszerűen felemelte a jobb kezében tar­ tott pisztolyt… Fellélegzett.

egyszer csak felfigyelt rá. hogy vala­ mi iszonyatosan nyálkás dolog terjeng körülötte. Egyszóval ennyire kispályásak voltak. mire gondol a másik ember. és beletoccsant a pocsolyába. [89] . Micurut elkábította a vér szaga. hogy az Aka­ macu Josio-félék seggét rugdalja). csak a fejével bólintott. hogy Kuronaga is és Szaszagava is félt. és Kirijama a kapcsolatain ke­ resztül intézkedett a rendőrségen az érdekében. és ez a hangján is ér­ ződött. de ennek fejében totális hűséget fogadott Kirijama Kazuónak. Aztán lehet. hogy az ujjába belebújt volna. Ezért én tettem meg velük. Nehogy már… Micuru nem hitt a fülének. Kuronaga is és Szaszagava is. de aztán hirtelen Ki­ rijamára támadtak. mint Kuninobu Jositoki véréé. hogy megölik. Hát igen… Mit lehet tudni. Vér. Hogy ez a két fiú elárulja Kirijamát?… Míg ezen gondolkodott. A megjelölt helyre még eljöttek. Rjúhei mellén lévő jobb keze az alkarja hosszúságában félkört írt le. Szaszagava Rjúhei pedig egy erőszakos szájhős volt (néha csak nagy nehezen lehetett megakadályozni. rendkívül hálás volt neki. A kisujja és a gyűrűsujja elmerült benne. Más a mennyiség. de amióta egyszer az öccsét elkapták bolti lopásért. Kuronaga Hirosi semmiben nem volt különösebben jó. csak hozzácsapódott a bandához. – Ezekkel me-eg m-mi? – Ezek? – Kirijama a teljesen egyszerű (de márkás) egyenes orrú cipője hegyével megbillentette a közelében fekvő Sza­ szagava Rjúhei testét. és mindketten becsavarodtak. – E-e-ezek meg? – Micuru álla remegett. – Meg akartak ölni. anélkül vette a vállára az egyen­ ruha kabátját. amit még a tanteremben érzett.magára ölti a melegítőfelsőt. Jóval töményebben érezhető. Leg­ alább egy fürdőkádnyi vér van itt szétlocsolva. A vér szaga.

Apja képviselő a városi tanácsban (na jó. A hason fekvő Kanai Izumi apró termetű. aztán igyekezett meg­ győzni magát. – Véletlenül épp erre járt. A nyelve nehézkesen forgott. de igye­ kezett valahogy mégis folytatni: [90] . illetve a városi tanácsadó testület tagjai semmiféle valós hatalommal nem rendelkeztek. A f-fenébe ezzel az idióta játékkal. főnök. Viszont annyira azért nem volt hülye. ezek csak névleges posztok voltak). Neki­ megyünk Szakamocsinak és a katonáknak. Micuru félbeszakította a mondandóját. és ha nem ment is nekik olyan jól. szúrós szeme rajta nyugodott. nem? Én benne vagyok… Persze a tiltott zónának köszönhetően ínár meg se lehet köze­ líteni azt az iskolát. Micuru egy kicsit elbizonytalanodott. fö-főnök? Kirijama bólintott. a Ka-kanai… Kirijama kérlelhetetlen. Szakamocsi megmondta. hogy hát miért is ne fordulhatna elő ilyesmi? Hiszen maga a főnök mondja… Rögtön magyarázkodni kez­ dett. Viszont Kirija­ ma biztos kitalált már valami módszert.Csakhogy Micuru szeme a harmadik holttestre szegeződött. eszembe se ju-jutna me-meg­ ölni t-téged. azért a város öt leggazdagabb családja közé tartoztak. És most a Kanai… Micuru nagy nehezen megszólalt. mint Kirijamá­ éknak. – De én nem va-vagyok olyan. hogy belebolonduljon egy rangján felüli csajba. – Ka-kanai is… Kanai is meg akart ölni. De egyáltalán nem volt nagyra magával. és saját maga keresett választ a kér­ désére. helyes lány volt. Nyo­ masztotta ez a tekintet. mert észrevette. és még Micurunak is tetszett egy időben. – Fö-főnök. hogy Kirijama a fejét rázza. ebben a szélsősége­ sen központosított bürokratikus államban a városi tanácsno­ kok.

és megemelte az álfar a sötét ég felé fordítva. aki hozzá és az itt fekvő Szaszaga­ vához és Kuronagához hasonlóan elvileg a „család” tagja volt. Nem értette. – Hogyhogy bá-bármelyik jó? Kirijama kicsit kinyújtotta a nyakát. furcsamód nagyon szomorúnak tűnt. vagy netán már idejövet valaki elintézte. Pedig nála hamarabb ment ki… Miért nem…? Természetesen lehet. hogy bármelyik jó.– Vagy kiszökünk innen. és mi nem. – És most is úgy van. Micuru egyre kevesebbet értett az egészből. – Én arra gondoltam. de az az arcára vetülő árnyékban továbbra is csak higgadtan fénylett. hogy miről beszél. Erre Kirijama folytatta. Legalábbis így hallatszott. és sokáig tart neki eljönni idáig. – Mindenesetre… [91] .). Fogalmam sincs. és különös pírnyakat vetett a szabályos arcra. de maga a tény rendkívül baljós érzéssel töltötte el. Kirijama folytatta. hogy mi az. hogy csak fél. nem? Keresünk egy hajót. és amikor ennyit megtudott. Próbálta volna Kirijama sze­ méből kiolvasni. Ahogy így beszélt. Aztán rájött. és… Kirijama megszólalt: – Elmondhatom? – mire Micuru megint félbehagyta a beszé­ det. valami egészen más suhant át az agyán. de Micuru csak pislogni tudott rá. A hold világított. mi a helyes. Mintha valami hiányozna. Ebben a testtartásban folytatta: – Néha nem tudom. Cukioka Só (fiúk. 14. nem volt itt.

Kirijama mostani hajviseletét. egyszerű tapasztalatszerzés. Végig úgy volt vele. a Kanai meg itt volt.Visszafordult Micuruhoz. Tényleg. mert Kirijama a ki­ rály. hogy ők folyton Kirijamával voltak. Csakhogy… Micuru végre rájött: mi van. vagy csak. el akart menekülni. Most Micurunak eszébe jutott az a dolog. Nem igaz… Ez nem lehet… Nem akarta elhinni. ez nem lehetett igaz. hogy Kirijama számára ez csak szórakozás volt. Kirijama részéről pedig az iránta gyakorolt kegyet je­ lentette. és ő a hű tanácsosa. Hogy mi volt az? Egyszer sem látta Kirijama Kazuót mosolyogni. hogy ilyesmivel nem is törődik? De nem csak erről van szó. de Micurunak ez volt Kirijamához fűződő kapcso­ latának egyik jelképe. [92] . és hagyta porosodni valahol az elméje egy szegletében. ha egyszerűen csak nem akarta fárasztani magát a haja megváltoztatásával? Annyira el van foglalva más dolgokkal. és ő maga ezt valamiféle rendíthetetlen csapatszellemnek fogta fel. sokkal félelmetesebb meg minden…” Kirijama azóta nem változtatott rajta. amikor meggyó­ gyultak a törött ujjai. főnök. hogy nem fontos. ha pedig… Még be sem fejezte. – És feldobtam egy pénzt. szembeszállok Szakamo­ csival. érzelemmentes. Ha fej. hirtelen felgyorsultak. Igen. Igaz. ami már régóta foglalkoztatta. „Úgy jobb lenne. igen. ő maga mondta egyszer. – Idejöttem. És mert ez részéről örökké tartó hű­ séget. csak tapasztalatszer­ zés. de lehet. nem?”. Micuru nagyot nyelt. hogy „Nincs ezzel semmi baj. amikor Micuru végre rájött. szóra­ koztató. én meg elkaptam. És attól fogva Kirijama szavai mintha allegro jelzést kaptak volna. a hátrasimí­ tott frizurát még ő javasolta neki akkortájt. Lényegte­ len dolog.

nehezen ész­ revehetően. amilyet a régiségboltok­ ban lehet találni. csakhogy addigra már rázkódni kezdett a Kirijama vállára vetett kabát. Micuru még állva maradt. ez volt az első fegyverropogás. …Kirijama tényleg okos. meg úgy tűnt. de a lelke mélyén valójá­ ban egy számomra felfoghatatlan. Vagy nem. a partnak ütődő hullámok hangja morajlott. A tenger felől jövő fuvallatba keveredett a vértócsákból fel­ szálló vérszag. a sötétség nem jó szó erre. de ez a hang. ujjnyi lyuk tátongott. hogy Cukioka Só rájött erre? De ezen már nem volt ideje gondolkodni. akkor belemegyek a játékba. Szaszagavát és Kurona­ gát is késsel ölték meg. A Walther PPK-t szorongató jobb keze csípője magasságában himbálózott. mintha mindenfélén gon­ dolkodna. A szeme valahova a Sarkcsillag tájára szegeződött. Micuru kezében megmoccant a Walther PPK csöve. amikor percenkénti kilencszázöt­ ven lövedék sebességgel gyullad be a puskapor. Mivel Kanai Izumit. olyan erős volt aznap a hold fénye. a hasától a melléig négy. amely a játék kezdete óta felhangzott a szigeten. bár azt valószínűleg nem is láthatta. A hátán viszont két akkora lyuk volt. Szinte jólesően ropogó hang hallatszott. hogy egy-egy konzerv is belefért volna. mély sötétség uralkodik. nagyon ha­ sonlított egy régi írógép kopogására. a teljes semmi. az annak idején eltört ujjára) összpontosított. Egy idétlen fémeszközzel – egy Ingramm M10-es géppisz­ tollyal (mintha egy piskótásdobozra fogót szereltek volna) – a kezében Kirijama folytatta: – Ha írás. Persze teljesen más­ ról van szó. Az egyenruhája alatt. illetve igazából talán azt is tette. Összes idegszálá­ val a jobb kezében lógatott Walther PPK ravaszán tartott mu­ tatóujjára (igen. [93] . üres tér… Lehet.A következő gondolata pedig talán még közelebb járt a lé­ nyeghez.

De nem úgy volt. Arról a párbeszédről sem tudott. és amelyhez a rá következő reflexszerű érintés szo­ rosan hozzátartozik. Mikor a teste elterült. Lelkiismeret-furdalást vagy gyászt. hogy belement a golyó.Mintha csak ezekre a szavakra várt volna. Csak kíváncsi volt az emberi testre azután. hogy végül is nem veszít semmit. és egyetlenegyszer épphogy öt centit visszapattant. Idegenek számára ez úgy tűnhetett. amely igen ritkán. esetleg együttérzést – ezek közül az érzelmek közül egyiket sem érezte. amely a baleset sorín. és persze azt sem. közvetlenül a szüle­ tése előtt fúródott a koponyájába. azután ugyanezeket az ujjakat hirtelen a bal halántékára. egy furcsa érzés. speciális nevelésének hatására ennyi idős korára már mindent tudott. amelyet egy hírneves orvos és az apja folytatott az éles szilánkról. évente csak egy-két alkalommal je­ lentkezik. amit a világon tudni lehet. a feje egy kőbe ütődött. a sebet okozó rendkívüli bal­ eset következtében majdnem meghalt. mint­ ha egyszerűen csak a hátrasimított haját igazította volna meg. és jobb keze ujjával óvato­ san megérintette a szitává lőtt testet. Aztán felállt. Nem mintha érzett volna valamit. Kirijama jól ismerte ezt a megmagyarázha­ tatlan érzést – nem fájdalom és nem is viszketés. Mindez még régen történt és ti semmit sem sejtett: nem tudta. Mintha meg akarna bi­ zonyosodni valamiről. hogy anyja azonnal belehalt sérüléseibe. mert annak a sebnek a nyoma már szinte teljesen eltűnt ad­ digra. Kirijama Kazuo egy darabig némán ült. Hamar vissza is húzta a kezét. Micuru hasra vá­ gódott. pontosabban egy kicsivel halánté­ ka mögé helyezte. oda­ ment Numai Micuru holttestéhez. hogy tükörbe nézzen. hogy ami­ kor még az anyja hasában volt. ha megtudja. Nem csoda. illetve úgy volt vele. aki a „szülei” alapos. milyen is az. Ő. mire ő akkora lett. ennek az egy érzésnek az okát mégsem tudta. és azokról a finom idegsej­ [94] .

és az apja. sem együttérzést nem érzett. A hold világította meg őket. de benne nem is tudatosult különösebben (elmond­ hatjuk. Egyetlen dolog volt csak biztos. Szakura jobb és Kazuhiko bal keze egymásba fonó­ dott. A két irány­ tű is. Ogava Szakura (lányok. Tulajdonképpen szerencse. A tetején egy kis fennsík terült el. Ahogy Kirijamáék a sziget déli csücskén beszéltek meg találkozót. aki mesélni tu­ dott volna neki ezekről az eseményekről.tekről sem.) ennek a fűvel benőtt sziklaszirtnek a szélén ültek egymás mellett. amelyet Kazuhiko kezébe adott. hogy ő. [Maradt 34 fő] 12 tengerbe. Kirijama Kazuo most. az északi részen meredek volt a domborzat. Mióta csak a „világra pottyant”. hogy valaha bármit érzett volna. amelyeket az orvos (aki büszke volt a tökéletes műtétre) óhatatlanul kiemelt a szilánkkal együtt. szóval az „igazi” apja. hogy „az északi végében”.) és Jamamoto Kazuhiko (fiúk. Szakura papírján. amelyet a vágatlan fű koronaként borított. 4. hogy számára az efféle tudatosítás eleve lehetetlen volt). nem fordult elő vele. hogy nem ütközött az irány Kirijamáékkal. Az orvos hamarosan meghalt a mája miatt. sem gyászt. bonyolult okok következtében szintén nincs már az élők sorában. A part­ hoz verődő hullámok zaja a sziklán keresztül feljutott oda is. Körülöttük hevertek a hátizsákok és csomagjaik. A lábuk a tenger felé ló­ gázott. A sziget Kirijamáékkal ellentétes oldalán. a hullámok párája pedig a fújdogáló szellőn táncolt fel. Így nem maradt senki. 21. és egy magasan kiemelkedő sziklaszirt tartott a Nagyjából húsz méter magas volt. így volt idejük kettesben be­ [95] . az állt (a „Mi most meg fogjuk ölni egymást” mellett). Numai Micuru és másik három társa holtteste előtt sem lelkiismeret-furdalást. Kirijamának magától értető­ dő volt.

A hold fényében feketéllett a tenger. Ráadásul mire ideért. Kazuhiko nadrágjának övébe egy Colt 357-es Mag­ num revolver volt tűzve. ame­ lyet még feketébben pöttyöztek a szigetek árnyai. de már érezte. és beazonosított egy kis fekete pontot úgy kétszáz méterre a parttól. igen – válaszolta Kazuhiko. A nagy szárazföld talán Honsú. ahol máskor éjjel sem áll meg a hajóforgalom. Bár az előbb. Kazuhiko hunyorított. Rázta a hideg. és maga elé nézett. hogy nem lesz alkal­ ma használni. és egy kis ideig összeölelkeztek. valahonnan messzi­ [96] . ame­ lyet más hajó bocsátana ki. mint egy seb­ zett kismadár. azokon túl pedig nagyobb szárazföldet lehetett sejteni. ez a test úgy reszketett. Más lányokéhoz mérten elég rövidre volt vágva a haja. Biztos a kormány korlátozta a közlekedést errefelé. akik szökni pró­ bálnak Ez a Szeto-beltenger. virrasztó felvételiző is. és a széles homlokánál induló szép profilja mintha folyton mosolygott volna. Nem is tűnt olyan távolinak. most meg egy árva fényt nem lehet látni. A szigeteken és a szárazföldön is fényfoltok égtek. úgyhogy levette a szemét arról a fekete pont­ ról.szélgetni. Minden bizonnyal a sötétségben úszó fénypontok közeiben különféle emberek alusszák nyugodt álmukat. és mindig szépen kihúzta magát. amikor végre megérkezett Kazuhiko. és ahonnan lelövik azokat. vékony. – Aha. Elfordította Szakuráról ar­ cát. de számukra már elérhetetlen világ volt. látta Tendó Majumi és Akama­ cu Josio holttestét. amely „igen fontos szerepet tölt be”. Lehet. – Milyen csend van. Hajnali fél négy lesz nemsokára. Magas volt. amely kissé vaskos orrnyergét leszámítva szabályos volt. Ez lehet a Szakamocsi által említett hajó. hogy van köztük velük egyidős. Szakura suttogott. Amikor kilépett az iskolából.

amit épp ta­ lált. de úgy érezte. Az apám ellenezte a kormány tevékenységét. de most hallotta először ezt a történetet. Erről is beszélt az előbb Szakurával. Aztán egy napon… Kazuhiko érezte Szakura kezén keresztül. hogy pont Szakuráék [97] . néhány szál pitypang vagy valami hasonló volt. és megölték. Én meg ott nőttem fel. amelyikkel Kazuhiko kezét fogta. Már nem sétálha­ tunk kettesben a városban. az asztalnál ültem. Szakura egy ideig a csokrocskát nézegette. nem fagyizhatunk együtt többé. de Szakura hatá­ rozott hangja félbeszakította: – Nem lehet szembeszállni velük.ről még hallott valamit. Letartóztatási parancs vagy bármi hasonló minden nélkül. Egy szó nélkül egyszerűen csak lelőtték. Nem fogom elfelejteni. de most csak ez adódott. Nem valami feltűnő virág. nap mint nap annál az asztalnál ebédelve. Épp csak egy hónapja. Kicsi vol­ tam. – Nem lehet szembeszállni velük. A játék elkezdődött. Anyukám átölelt. – Jöttek a rendőrök. – Ezt köszönöm – szólt Szakura. Idefelé jövet összeszedte. Én ezt pontosan tudom. Már több mint két éve együtt jártak. és az icike-picike csokorra meredt. hogy már ez sem számít. és a végsőkig folyatódni is fog. amely a másik kezében volt. a kis konyhánkban történt. A pom­ pom-lányokéhoz hasonló bumfordi kis bojtok sorakoztak hajszálvékony szárain. Kazuhiko mosolyogva felelt: – Szívesen. nem abban. és közben így szólt: – Innen nem térhetünk vissza mindketten. Szakura Kazuhikóra nézett. ami fegyverropogásnak tűnt. hogy a lány teste rázkódik. – Dehogyis! – kezdett volna bele Kazuhiko.

amit mondania kellene. ráadásul még az irodalomosztály­ zatai sem voltak a legjobbak. már el is kezdődött. de Szakura azután sem beszélt neki erről. Kazuhikónak. ahogy kimondta ezt. Kazuhiko szótlanul figyelt.lakásában – először Találkozott a testük. ahogy Kazuhikóra né­ zett. Vagy hát. Ha nem lett volna ilyen gyermeteg. [98] . akartam veled találkozni. és jobban tudta volna ki­ fejezni magát. de csak erre a semmitmondó mondatra futotta: – Nem lehetett könnyű. Ezt szere­ tem benned nagyon. Szakura viszont váratlanul elmosolyodott. Szakura folytatta. hogy van ezenkívül valami. Végül is csak az alsó középiskola harmadik osztályába járt. – Most szörnyű dolgok fognak történni. Kazu! Olyan aranyos vagy. az a gyönyörű kristálytiszta lelke? Hogy Szakura léte mennyire fontos volt számára? De ezeket nem tudta szavakba önteni. majd mélyen be­ lélegezte és kifújta a levegőt –. Tegnapig még mindenki jóban volt… Most meg legyilkolják egymást. – Én is szeretlek. bár érezte. – Milyen kedves vagy. Félelem és a számukra megadatott bárgyú sorssal szemben érzett irónia keveredett mosolyában. – Mindenesetre – Szakura lehunyta szemét. – Én nem tudnám elviselni. szívesen részletezte volna ezt még. Iszonyúan szeretlek. ahogy me­ sélted. Hogy mennyire mélyen hatolt a szívébe Szakura arca és beszéde vagy a szelíd mozdulatai. Szakura megint beleremegett. Kazuhiko újra érezte a tenyerén keresztül.

amelyben a pitypangcsokrot tartotta. és szép nagy szeméből hirtelen könnycseppek buggyantak elő. a Nagy Kelet-ázsiai Köztársaság tévétársasága készítette. – Ja. hogy te nem vagy. – Jó. Kazuhiko arra gondolt. láttam. és az elmúlt néhány évben irgalmatlan nagy volt a nézettsége. – És… – Szakura újra megszólalt. majd egy vá­ ratlan kérdést tett fel. hogy ne hagyjam ki. hogy hú. Ha életben maradnék is. Teljesen hétköz­ [99] . Te mondtad. Ha véletlenül én marad­ nék életben. hogy a lány mit akar mondani. Szakura nem mondta végig. megtörölte szemét.Hát persze. itt. hogy te már nem vagy. – Láttad a múltkor az izét? A csütörtöki kilencórásat. Míg nem zavarja senki. Minden lánynál kedvesebb volt. helyette csak így szólt: – De te maradj életben. nem tudnám elviselni. Kazuhiko igyekezett mosolyogni. egy bugyuta szerelni történet. nem tudnám elviselni. a megszokott helyen utolsó részét? A fiú bólintott. Itt. Hogy ezért most meghal. még jó! Szakura nagyon kedves lány. és a jobb kezével. Ez a DBS kereskedelmi csatorna sorozata. Kazuhiko tudta. Ezért… Szakura itt félbeszakította a mondandóját. de egész jól meg volt csinálva. na szóval. majd megszorította a lány kezét. őelőtte. a… Miközben Szakurát hallgatta. Elfordította a fejét Kazuhikóról. – Innen nem térhetünk vissza mindketten. mindkettőnknek nem lehet. Ne hagyj engem egyedül! Szakura a fiú szemébe nézett. A Ma este. Ha egyikünk véletlenül mégis hazame­ hetne. akivel Kazuhiko valaha is találko­ zott. – Hogy mondhatsz ilyet? Én is ugyanígy vagyok vele. és megrázta a fejét. hát ilyesmikről beszélgettek ők mindig.

Én biztos utána mentem volna. vagy ta­ lán a végtelenségig? Abbahagyták. hogy a két főszereplő összejön a végén. – Még most is emlékszem. akit sze­ retett. és megcsókolták egymást. de… Kazuhiko ráharapott az ajkaira. Ahogy ezen gondolkodott. Folytatta. [100] . jobb kezét pedig a vállára tette. Csak a Miki barátnője. Kitag­ ava Anna játszotta. amikor elsőben először kerültünk egy osztályba. Nagyon boldognak tűnt. – Az tetszett. – Gondoltam. Összeborultak. Épp csak néhány másodpercig. jóképű. tudod. Egyértelműen ember okozta. A hátuk mögül a bozótosból. és gondolkodott egy kicsit. a Mizue. Pedig szépen megfogalmazta. asszem. hogy ez a Mizue miért nem futott a férfi nyomában. amikor folytatta. hogy ez lesz róla a véleményed. hogy ez az ember meg fog engem érteni. nem. – Nem tudom szépen megfogalmazni. – Előled nem tudok eltitkolni semmit. inkább tíz-húsz másodpercig is. Aztán kicsit közelebb húzódott Szakurához.napi. Bal keze a lány jobbjában. Abba az egybe nem tudok belenyugodni. És ez volt a jel. Erre már Szakura is szégyenlősen kuncogott. majdnem ő is elsírta magát. mert valami neszezés ütötte meg a fülüket. Kazuhiko elnevette magát. Magas voltál. Teljes szívéből meg fog érteni. értelmetlen párbeszéd. Szakura az utolsó pillanatig meg akarja őrizni ezt szá­ mukra. Kazu. de én is ugyanúgy éreztem. – Én nem tudom szépen megfogalmazni. és rögtön tudtam. Ennek így kell lennie. de ennyivel is milyen boldogok voltak.

[Maradt 32 fő] 13 Etó Megumi (lányok. ezért fel sem me­ rült benne. hogy mielőtt belekeverednének ebbe a rohadt. amely alatt elbújt. kettejük teste egyszer csak eltűnik egy­ más mellett a fűvel borított sziklaszirt túloldalán. ő kö­ vetni fogja. de legalább két óra eltelt azóta. Ő azt akarta.) a sötétben kuksolt. Az ócs­ ka konyhában az asztal alá. 12. szinte teljes volt a sötétség. Persze. A világ minden kincsé­ ért sem adta volna cserébe. a vonat indul! Kérem. Ebben a sötétségben az óráját sem tudta megnézni. 3. Fegyvert markolva szembeszállni a hátuk mögötti ismeret­ lennel. Halkan fo­ lyatódott a kimagasló kőfalnak verődő hullámok morajlása.) megkérdezi. Úgy hajnali négy körül [101] . az egyetlen összefüg­ gő település egyik félreeső házában.). talán így fejezte vol­ na ki magát: „Életemet áldozom az ő tiszteletére. – Mi baj. szép csendben maguk mögött hagyják ezt a világot. nem ért el az ablakon besütő hold fénye. A bozótosból csak félig dugta ki a fejét Ucumi Jukie (lányok. hogy az általa keltett zörej jelezte számukra az in­ dulást. A sziget keleti partján volt. és lélegzet-visszafojtva nézte végig az egészet. Talán működött a vil­ lany. De Szakura ezt nem akarta. de Megumi persze meg sem próbálkozott vele. És ő minden­ nél fontosabb volt Kazuhiko számára. Nem volt szándékában bárkit is önszántából bántani. Kezük szorosan összefonódott. Ha költőibb lélek lett volna. ahogy az osztály első szá­ mú szerelmespárja. Noha hallotta. És ha ez a lány így kívánja.” A két test a sziklafal túloldalán lebegett. Csak döbbenten bámulta. hogy a háta mögül Tanizava Haruka (lányok. hogy itt letáborozott.Figyelem. 2. Jukie? – egy darabig csak reszketni tudott. és térdét átölelve egész kis testében remegett. hiábavaló öldöklésbe. és a szellő tovagörgette a füvön a Szakura kezéből kiesett kis virágokat. a tenger sötétjével a háttérben. siessenek a felszállással! Már nem volt mit mondani. biztos lehetne védekezni.

ha belép a zónába. egy pocsék szellemkastélyba kevere­ dett. Ezt jól tudja. nagy nehezen rácsukta a külső faajtót. hogy még nem indultak valami sokan útnak. amíg a tiltott zóna vagy mi miatt helyet nem kell változtatnia. Aztán annak ellenére. Ő hatodikként hagyta el az iskolát. eléggé valószínűtlen. Talált [102] . fogta a kapott zseblámpát. felrobban”. Az itt lakókat biztos átmeneti szállásokra zsuppolta be a kor­ mány. Felemelte a fejét. és ez valahogy természetellenesen és kellemetlenül hatott. hogy önkéntelenül is behúzódott a veranda magas padlózata alá. Egy kiskorában hallott tengeri szellemtörténet – amikor a Mary Celeste hajó egész legénysége hirtelen eltűnt. noha nem volt semmi jele. Nyomasztotta a nyak­ örv. amely felrobban. Öten jöttek ki előt­ te – csupán öt ember. hogy ne sza­ lassza el Szakamocsi rendszeres híradásait a tiltott zónák he­ lyéről és idejéről. de az első zárva volt. maga után hagyva az ebédet meg mindent – jutott eszébe. Olyan hangos volt. és mire feleszmélt. és újra meg­ borzongott. Nem is akart bele­ gondolni. és úgymond elbarikádozza magát. a hold fé­ nyében edényszárító és teáskanna sziluettjét látta sorakozni.járhat. és minden elsötétült. A harmadiknál végül egy ott heverő kővel betörte a hátsó kerti ajtót. biztonságban lehet legalább addig. hogy maga sem tud­ ta. A második is. hogy mintha tűzijáték hang­ ját hallotta volna valahonnan messziről. Belépett. merre fut. Ha meg kulcsra zárja az ajtót. és ha fesze­ geted. hogy „nem jön le. hogy bármelyikben belebotlik valakibe. Szakamocsi azt is mondta. Rög­ tön az jutott eszébe. Sikerült bereteszel­ nie. de a lakáson még érződött az élet szaga. Az indulás után olyan állapotba került. hogy minek a hangja lehetett. és mivel ezt az ajtót már hiába próbálta volna bezár­ ni. hogy pilla­ natnyilag úgy érezte. Egy órája is megvan már. de nem volt mit ten­ ni. és az ablak melletti mosogatón. már a településen járt. Vagy ötven-hatvan ház lehet itt. hogy bárki meghallotta volna. Mindenesetre a legfontosabb. Megumi persze a legközelebbi házba akart behúzódni. és felkutatta a lakást.

Viszont ha ez a hely (a térkép szerint a település szinte teljes egészében a H8-as zónába esett) végig nem kerül a tiltott mezők közé. Az a kicsit érdes. és kitámasztotta velük az ajtót. és ő életben lesz. kedves szeme van kettős szemhéjjal. De amikor majd megszólal a játék végét jelző síp. ha Súja most itt lenne mellettem… De hát miért nem vallotta meg Sújának az érzelmeit? Egy szerelmes levélben? Vagy elhívhatta volna valahova. Ami­ kor improvizált. de ennek ellenére rendkívüli énektehetsége volt. Halott a néhány közeli barátnője (Inada Mizuho és Minami Kaori). mint valami gyönyörű templomi harang­ szó. mondta egyszer Súja. Ez az öldöklősdi nem menne neki. Természetesen a játék­ szabályok alapján ebben a játékban mindenki ellenfél. de halott még Nanahara Súja is. és énekórán mindig méltatlankodó képet vá­ gott. amilyeneket Megumi még sohasem hallott azelőtt. Olyan könnyed dallamok voltak. hogy mindenki más halott. mint a nyugatiaknak. ahogy felidézte Súja arcát és hangját. nem is ma­ gas. Épp ezért reszket itt. Sújának kicsit hullámos. Ó. hogy miről beszél) és álmatag. Megumi ott a sötétben.két jó erős horgászbotot. olyan dallamokat tudott előcsalni a gitárjá­ ból. (Olyan. Sújára gondolt. de Meguminak hal­ vány gőze sem volt. mint egy kiscica – gondolta néha Megumi. és nem lehet csak úgy akárkiben megbízni. amikor a kormányról vagy a Vezérről szóló dalokat éne­ kelték. milyen jó lenne. és [103] . akár életben is maradhat. az azt fogja jelenteni. hosszabb haja („Bruce Spring­ steent utánzom”.) Általánosban a Kölyökliga legfontosabb játékosa volt. Leg­ inkább a hangja ragadta meg. Csakhogy… Megumi megállás nélkül reszketett. Most pedig itt van a konyhaasztal alatt. térdét felhúzva. akinek az arca valahányszor csak eszébe jut. Igazából a rock nevű tiltott ze­ néért rajongott. izgatottság fogja el. de nem is mély hangszín. Ez nagyon félelmetes. Teste magától táncra perdült volna ritmusukra. és ez meglátszik nagy­ szerű testén… Kicsit csillapodott a remegése. miközben gondolkodott.

2. semmi szüksége ilyesmire egy középis­ kolásnak. hogy a vadiúj telefont berakta a táskájába. kemény tárgyhoz ért.szemtől szemben elmondhatta volna neki. Most már úgyis mindegy. De… Megumi odarántotta magához a saját nejlontáskáját a kapott hátizsák mellől. hogy hozzájut egy saját vonalhoz. anya olyan izgulós. másrészt viszont régóta úgy érezte. 0. Édesanyja vette neki. ket­ tő. nem ámítás –. és lázasan turkálni kezdett a váltás ruha és a tisztálkodószerek között. A siroivai lakásuk száma. 7. Vagy akár telefo­ non. hogy nála le­ gyen. Megumi majd szétfeszült a várakozástól. Szakamocsi mondta. – ó. Igaz. hogy a házakban nem lehet hasz­ nálni a telefont. Automatikusan átváltott hívásfogadás üzemmódból hívás üzemmódba. A fény megvilágította szoknyás térdét és csomagjait. valami szöget ütött a fejébe. de ami ennél fontosabb – nem csalás. 8. Reszkető kézzel kinyitotta a fedelét. hogy a szülei gondoskodása már-már túlzás. Egy. Egy mobiltelefon volt. hogy a képernyőn annak rendje és módja szerint ott sorakozott a kis antenna és a térerő jelzése. Kihúzta a cipzárt. Igen.… Egy pillanatnyi csend után a telefonhoz szorított fülébe ért a hívóhang. és ujjongott magában. Telefon. akinek volt telefonja az osztályban. 9. ha valami történne az utazás alatt (ez pedig most tény­ leg valami volt). és zöld fény gyulladt a kis kijelzőn meg a gom­ bokon. istenem! Megumi idegesen tárcsázott. Kivette. három… [104] . aztán pedig egész mostanáig teljességgel megfeled­ kezett róla azóta. A keze egy szögletes. Ahogy eddig eljutott. hogy irigyelte azt a két-három embert.

és újfent ránehezedett a reménytelen­ ség. A nappaliból jött. segíts rajtam! Papa. miért pont ide? [105] .Gyorsan vegyétek fel! Papa vagy mama. Ahogy betörnek egy üveget. hogy majdnem beleőrült. de tudnotok kell. bármelyikőtök! Jó. Valami… Papa miért nem?… Nem. Aztán nagy sietve majdhogy szét nem verte a földre esett telefont. megmenekültem! – Papa! Én vagyok! Megumi! Jaj. és elhajította a telefont. papa! Gyere. hogy így lesz… Én itt fogok… meghalni… Meghalok… A szíve hamarosan még ennél is hevesebben kezdett verni. de a vonal másik végéről nem jött válasz. Etó? Megumi feljajdult. Jaj… Nem sikerült… Tudtam. ezért hirtelen magához tért. Annyira meg­ könnyebbült. Gyorsan arra fordította a fejét. – Halló! – szólt bele egy hang. ahol az előbb ellenőrizte a zárat. ahogy le­ nyomta a hívásbefejezés gombot. Etó. gyere értem! Megumi szinte önkívületben beszélt a telefonhoz. A szíve vadul kalapált. – Jaj. Megmenekültem. – Nem az édesapád az. hogy nem lehet használni a telefonokat. papa! Megumi összetöpörödve lehunyta a szemét. Szakamocsi vagyok. nem illik ilyenkor telefonálni. Valami… nem stimmel. Jött valaki. gyorsan már… Kattanás hallatszott. mibe kevere­ dett a lányotok. ez nem… Végre beleszóltak. Nem meg­ mondtam. valaki! Miért? Egy csomó ház van. Csörrenés ütötte meg a fülét.

Csakhogy a teste lemerevedett. A lépések betértek a konyhába. Megumi számára Szóma Micuko félelmetesebb jelenség volt. [106] . de egy pillantásával meg tudja félemlíteni a tanárokat. viszont vele még Hirono sem mert szembeszállni. hogy nincs itt senki – mondta az a valaki.Kapkodva összecsukta a tompa zöld fényt sugárzó telefont. majd óvatos lépések halk zaja hallatszott. amelyet kapott – egy kétélű búvárkést. Ha Me­ gumi elment mellette a folyosón. istenem. és zsebre vágta. A mosogatón lévő teáskanna és lábosok feletti teret pásztázta. Az iskola fő züllöttjéé. tedd meg nekem. Kivette a műanyag tokból a hátizsák tetejére rakott fegyvert. hogy azért. vagy talán azért. Megumi szíve egyre hevesebben kapálózott. mert amikor máso­ dikban először kerültek egy osztályba. Mert… Ez annak a bizonyos Szóma Micukónak (lányok. El kell menekülni. szikével fel­ vágta a szoknyáját… Mostanában mintha elvesztette volna az érdeklődését iránta. A hangok alapján az illető körbejárta a házat. hogy ne hallják meg a szívdobogásomat! A nyíló és csukódó ablak hangja. Szerteforgácsolódott a tűnő reménysége. a Micuko bandájához tartozó Simizu Hirono elég rendesen megszívatta. Sóhajtást hallott. ahol Megumi volt. Istenem. akikről pedig min­ denféle pletykák keringtek. minél hamarabb. 11. mert megszűntek ezek a dolgok (de még így is lehangoló volt. – Még szerencse. és Micuko maga soha nem bántotta Megumit. majd egyenest a konyha felé tartott. Keskeny elemlámpafény szelte át a konyhát. akinek imádni valón angyali arca van. Sze­ retett volna felszívódni. mint Kirijama Kazuo vagy Kavada Sógo. hogy harmadikba menet nem kel­ lett osztályt váltania).) a hangja volt. és mozdulni sem tudott. mert hozzá ha­ sonlóan ő is lány volt. és beszélhet majd vele. de Megumi már a hangtól pánikba esett. hogy az a valaki jó barát. kirúgta a lábát. Lehet. istenem.

Gondolkodás nélkül. hogy a berregés a zsebéből jön. Egy pillanatra kínos csend támadt. Jaj. gyorsan!… Hirtelen berregő hang szólalt meg. Szórna Micuko tuti. így a szoknyája körvonala is eltűnt. és Szakamocsi hangja félbeszakadt. hogy a moso­ gató csapja körül matat. Megumi megint reszketni kezdett. és Megumi szíve a torká­ ba ugrott. Etó. ha kikapcsolnád azt a telefont! Ha én így felhívogatlak. de figyelj csak. és teljes erejéből próbálta leszorítani. ne már. reflexszerűen ki­ nyitotta a tetejét. és megmarkolta a kést. Még Szórna Micuko is összerezzent. Hallotta. – Te vagy az. a kés csúszott a mar­ [107] . A jelek szerint a szo­ ba sarkába húzódott.Hát igen. Azt belülről be tu­ dom zárni. hagyd abba!… Ne remegj már!… Meghallja!… Karjával átölelte saját magát. A keze még ugyanúgy remegett. Megumi? Ott vagy? Micuko hangja a konyha sötétbe burkolózott sarkából szólt. Beleszólt egy hang: – Szakamocsi vagyok. Megumi óvatosan letette a telefont a földre. Utána pedig: – Megumi? – szólalt meg Micuko. légyszi!… Majd a fürdőszoba felé futok. Az asztal alól Micuko zseblámpát markoló kezét és a fényben a szoknyája környékét tudta kivenni. hogy örömmel kinyírna. Vadul benyomta a gombot. Amint Megumi ráeszmélt. Vagy nem? Szóval… Megumi kitapogatta a hívásbefejezés gombot. Lekapcsolta a zseblám­ pát. előrántotta a mobilt. a többi­ ek még megtudják. Légyszi. Gyorsan… Menj már ki! Legalább ebből a szobából menj ki. jobban tennéd. hogy hol vagy. és az ablakon keresztül kiszökhetek.

A fénynyaláb benyúlt az asztal alá. Hát persze! Most kiderült. és ránézett. Csakhogy Megumi szándékát egy váratlan fordulat hiúsítot­ ta meg. és egy pillanatra elvakította Megumit. hogy megöli egy osztálytársát. Kisebb volt Micukónál. tehát ha nem pisztoly. Megumi lelké­ ben egy megfogalmazhatatlan érzelem bukkant fel. meg kell ölnöm. és nagyon fél. de nem volt sokkal gyengébb nála. bármiről szóljanak is a pletykák. Micuko fegyvere… Mi van. ha az lenne. – Jaj de jó! – Végre mozgásra bírta remegő ajkait. Megszakítás nélkül folytatta. ha pisztoly van nála. [108] . Csak magányos. Én pedig még arra gondoltam… arra gondoltam. Még ő sem tudna olyan szörnyűséget tenni. – Én… én úgy félek! Micuko hangjába sírás vegyült. mintha Megumitól várna segítséget. hogy megölöm. És ebben a kézben semmiféle fegyver nem volt. ha nem ölöm meg. még megúszhatom. Kattanás hallatszott. hogy bármennyire is rossz a híre. Kezét kinyújtotta. mint ő. az tuti. ugye? Mert te nem akarsz engem megölni? Ugye velem maradsz? Megumi elbámult. de azért erősen. Most kell felállni és a fény forrása felé döfni a kést. vagy ilyesmi? Nem. na­ gyon erősen szorította. Az elemlámpa fénye lehanyatlott.kában. Tőlem kér segítséget. és elgyen­ gülten préselte ki rajtuk a szavakat. és újra felgyulladt a zseblámpa fénye. már rég idelőtt volna. ő nyír ki engem. Szóma Micuko sír. mint egy menekülni próbáló hal. tőled nem kell félnem. Szóma Micuko mégiscsak egy harmadikos középiskolás. Igen. Meg kell ölnöm. Jaj… Ahogy a teste felhagyott a remegéssel. Szeméből könnyek törtek elő. Micuko a földre huppant ebben a fényben. igen. – De tőled.

Veled maradok. viszont nem ha­ ragudott meg. – Én… én nagyon szégyellem magam. és viszonozta Megumi kézszorítását. Micuko kinyújtott kezébe kapaszkodva. Letérdelt a földre. Felszaba­ dultságában szinte sikítva mondta: – Szórna! Szórna! Érezte. hogy már nincs egyedül. igen – bólogatott csak. Kicsúszott a kés a kezéből. Arra gondoltam. hogy valakivel együtt lehet. – Én… én… – Tessék? – emelte fel könnyáztatott szemét Micuko. Érezte a teste melegét. – Igen. Micuko szeme elkerekedett ennek hallatára. Megumi összeszorította a száját. Az előbb meg akarta­ lak ölni. – Igen. és kimászott az asztal alól. Mert nagyon fél­ tem tőled. hogy megöllek. Csak könnytől lucskos arccal többször is apró­ kat bólintott. hogy most más miatt reszket. Együtt maradunk. igen. De már mit számított ez? Én… én… – Semmi baj.Micsoda ember vagyok én! Önutálat és azzal egy időben megkönnyebbülés töltötte el. Az ő szemét is könnyek öntötték el. felerősödött a bűntudata. hogy felnyü­ szít. és megrázta a fejét. – Micuko arca könnyben úszott. Micsoda szörnyű gondolataim támadtak… Szörnyű… Még hogy megölni ezt a szegényt… – Figyelj csak! – tört elő Megumiból. semmi baj. mert félő volt. Megumi ott helyben a konyhapadlón összeölelkezett Micu­ kóval. és ahogy karjaiban tartotta a lány se­ gítségért reszkető testét. [109] .

Meg se nyikkant. Bocsáss meg. ilyen ször­ nyű helyzetben. hogy mi történt. – Én teljesen félreértettem ezt az egészet. Most csak ennyire volt képes. aztán elvesztette az öntudatát. A saját álla alatt. Látta Micuko jobb kezét. ami­ lyet rizsaratáskor használnak. Pedig milyen rendes lány ez a Szóma Micuko. aki meg akarta ölni. Újra hallatszott a nyissza­ nás. Fel se fogta a tényt. Könnyeit Megumi bőre itatta fel.Aztán elmosolyodott. „Ma pe­ dig citromos pácolt lazacot…” Két-három másodpercbe beletelt. A néhai Hajasida tanár úr mondta mindig. hogy a saját vére melegséggel árasztja el a mellét. megint elöntötték az érzelmek. bocsáss meg nekem. és a jobb ke­ zével még beljebb húzta a sarlót. én tényleg… Egy nyisszanást hallott. hogy nem szabad az em­ bereket holmi pletykák alapján megítélni. És ab­ ban a kézben egy banánalakban enyhén ívelt vágóeszköz tükrözte vissza tompán a zseblámpa fényét. utoljára még érezte. Csak Micukót szorította jó erősen. és bal arcuk összeért. ahogy a citromot vágják. Ne törődj vele! Jó? Maradj velem! Kérlek! Ezzel Micuko bal kézzel magához szorította Megumi fejét. vadiúj minőségi konyhakéssel és friss citrommal. amíg megértette. hogy egy penge hatolt a [110] . Egy sarló. És az ő torkában végződik az éle… Micuko bal kézzel nem engedte el Megumi fejét. Hogy olyat csak a rossz lelkű emberek csinálnak. Egy kedves szóval megbocsát még annak is.” Ahogy ez eszébe jutott. én rossz lelkű ember va­ gyok. Ne is törődj vele! Nem csoda. Jó kis hang volt. de nem tartott sokáig. „Hú! – gondolta Megumi. Csak a tévé főzőműsoraiban sikeredik ilyen­ re. – Nem baj. Megumi torkát irtózatos forróság kezdte elönteni. nyugi. bal oldalon.

Mos­ tantól jobban kell ügyelnie… Lenézett Megumi holttestére. Micuko elengedte. és Megumi teste oldalra dőlt. ez az egyik specialitása). Eleinte ke­ resni akart egy kezelhetőbb konyhakést vagy valamit. és csendesen így szólt: – Ne haragudj. de meglepő módon ez a sarló sem rossz. A földre hulló cseppek halk kopogása hallatszott. Letö­ rölte a hülye könnyeket az arcáról (könnyeket aztán bármi­ kor tud produkálni – ami azt illeti. Micuko gyorsan lekapcsolta az elemlámpát. ahol pedig mindig lehet valaki. Nem is csúszik olyan rosszul – gondolta Micuko. Ott lett vége Micuko karjában. hogy ez mit jelent egyáltalán. Nem ötlött fel benne még a családja vagy Nanahara Súja emléke sem legutoljára. de én is meg akartalak ölni. és lerázta róla a vért.torkába. jobb kézzel a sarlót az ablakon beszűrődő holdfénybe tartot­ ta. és felállt. Egy kicsit figyelmetle­ nül hatolt be a házba. [Maradt 31 fő] [111] .

Második rész – Középdöntő [112] .

Sújáék bozótjától nyugatra a fás részt meredek domboldal szakította meg. Szigetek különféle méretű folt­ jai látszottak a sötétbe burkolózó tengeren. Így a domborzati rajz. mint amilyennek a térkép mutatja. meg olyasmik. ahol Norikóval voltak. és ahogy Szaka­ mocsi megmondta. hogy az előbbi egy picike szentély (a térképen is szerepelt a jele). jótéko­ nyan elrejtve a helyet. egy tűzoltóraktár és egy világítótorony ábrája szerepelt. feltűnt egy őrhajó kivilágítatlan árnya is (pont nyugati irányban). valami cseresznyefaféle és még jó néhány fafajta ágai és levelei bonyolult hálózatot alakítottak ki körülöttük. a halászszö­ vetkezet stb. kaméli­ ák. a nyugati lejtő lábánál voltak.14 Az első éjszaka lassan fakulni kezdett. Nanahara Súja fejét felfelé fordítva nézte a kékből lassanként fehér színűre váltó eget a fákon keresztül. Ők most az északi hegy déli oldalán. A tölgyek. a különféle intézményeket (igaz. A szigetnek a térkép szerint nagyjából lekerekített rombusz alakja volt. [113] . Éjjel látott egy emelt padlójú házikót. mint az önkormányzat tanácsterme. melyik mezőben van az ember.) és a kisebb-nagyobb utakat. A bejárati ajtaja nyitva volt. és nem volt benne senki. csupán egy orvosi rendelő. Súja az éjszaka folyamán meg is bizonyosodott a hegy egy magasabb pontján arról. hogy ez a sziget valóban olyan. Alatta kisebbfajta mező terült el. Elég részletes rajz volt. és azon túl megint egy meredek lejtő tartott a tenger felé. innen tudta. A térképet felosztó háló alapján elvileg a C4-es zónában. amikor átvágtak a mezőn. egy torii állt. az északi és déli részén egy-egy heggyel. A szintvonalakon kívül feltüntették rajta a települést és az azon kívüli házakat (amelyeket világoskék ponttal jelöltek). az utakból és a szétszórtan álló lakóházak helyzetéből nagyjából meg lehetett határozni. Onnan tíz méterre egy régi fa szentélykapu.

ami még semmi. ha valaki észreveszi őket. A viseléséhez már egészen hozzászokott. nem tudnának elmenekülni. Mindketten ki voltak merülve. Hiába jutottak vi­ szont erre a következtetésre. aki ellenségként közelít. hogy mi le­ gyen. És ott van Noriko lábsérülése is. de végül semmi használható nem jutott eszükbe. és megérintette azt a hűvös felületet. valószínűleg sokan gyűlnek oda. útközben látott házban sem. hogy ne lehetne a tenger felé szökő diákokra is alkalmazni. Úgy is fogalmazhatunk. de ez természetesen nem jelenti azt. Súja végre talált maguknak egy bozóttal körbevett helyet vi­ szonylag közel a tengerhez. ahogy a többi. Mint Súja. mégis úgy nehezedett rá. meg kell támadni Szakamocsit az is­ kolában. Még ha hozzájutnának is egy hajóhoz. ahol az isko­ [114] . Az iskolai berendezés egy bizonyos rádiójelétől felrobban benne a bomba. Szakamocsi magyarázata szerint akkor.De nem akart ebben a szentélyben elrejtőzni. Tehát… Nincs más mód. a meneküléshez jobb. A tengeren ott vannak az őrhajók. hacsak nem csinálnak valamit ez­ zel a nyakörvvel. képtelenség megszökniük. Noriko közvetlenül mellette a balján. és ha szembe találják magukat valakivel. mert… Súja óvatosan a nyakához nyúlt. hogy más nem gondolkodik ugyanúgy… Csak egy bejárat van. nincs is szükség az őrhajókra. ahol ketten pont le tudtak feküd­ ni. ő is egy fa­ törzsnek támaszkodott. Semmi biztosíték nincs rá. ha tiltott zónába lépsz. de úgy vél­ te. A szökéshez legelsőnek hajót akartak szerezni. Súja egy tíz centi átmérőjű fatörzsnek támasztotta a hátát. De rögtön rá­ jöttek. ha nem olyan nagy a talaj szintkülönbsége. és előrenyújtotta sérült jobb lábát. és kinyittatni vele a nyakpántot. hogy nincs értelme. mert a G7-es zóna. Noriko lehunyta a szemét. A hegy teteje felé sűrűbbnek tűnt a növényzet. hogy amíg ez rajtuk van. Igen… A nyakpánt. mint a balsors maga. Súja beszélgetett valamennyit Norikóval arról.

hogy azok ott bent mindig tudják. Ugyanakkor nemegyszer az is eszébe jutott. hogy valaki nekiállna gyilkolászni. Nevetséges. nem lehet tudni. hogy egy ellenséges társunk megtámadjon?Akamacu Jo­ sio nem csak kivétel volt? Nem… Ennyire határozottan ezt nem lehet kijelenteni. Napfényben ve­ szélyes helyet változtatni. ki merre jár. annál több esélyük marad nekik. Lehet. Valahogy ki kell várniuk. hogy van más ellenség. Arról nem is beszélve. hogy ebben a játékban ők a nem normáli­ sak. rögtön a játék kezdete után tiltottá vált. és elég éles eszű ahhoz. minden veszély ellenére be kel­ lett volna várnia Sindzsit. hogy valahogyan össze kéne találkoz­ nia Mimura Sindzsivel. mondta Szakamocsi. amikor elindult. és ki nem az már? Különben is. és legalábbis egy darabig csak figyelik. hogy ezt kamatoztatni is tudja. mi a helyzet. Míg törték a fejüket. Amennyiben anélkül telik el az idő. nem lehetett megközelíteni. Egyelőre nem tehetnek jobbat. Hátha eszükbe jut valami. már ki is világosodott.la van. De ott volt még az időkorlát problémája is. hogy újra este legyen. akkor alig több mint húsz óra múlva befellegzett mindannyiuknak. Simán előfordulhat. Noha csu­ [115] . kivárják az estét. lehet. de minél inkább halnak az osztálytár­ saik. Vagy ha az nem megy. hogy amikor Akamacu Josio megtámadta. Az a srác hihetetlenül tájékozott. Többször gondolt rá. Ő bizto­ san kitalál valami megoldást a helyzetre. de Súja legutoljára akkor látott halottat. hogy már késő az éj leszállta után nekiállnia készü­ lődésnek. Biztos jól tettem? Tényleg megvolt az esélye ott. szóval már több mint három órája. „Ha huszonnégy óra alatt nem hal meg senki…”. Ha megszöknének is. de ebbe Súja bele sem akart gondolni. Egyáltalán ki normális még. és megkeresik Mimura Sindzsit – ha tudják. Szóval kutyaszorító. mint hogy meghúzzák itt ma­ gukat. hogy bedilizik. hogy megőrültek? Félő. hogy ki az és ki nem. lehet.

Szóval lehet. Noriko hirtelen kinyitotta a szemét. hogy meg­ halt. De nem akármilyen számlát ám! A jobbegyenesre baseball­ ütővel adjuk meg a feleletet. Hacsak nem emigrálnak valahova. És egyáltalán. aranyos kis orr. hogy nem kellett megta­ pasztalnia ezt az eszelős állapotot? Ezt a lényegében remény­ telen helyzetet? Akkor legyenek inkább öngyilkosok? Vajon Noriko belemen­ ne a kettős öngyilkosságba? Odafordult hozzá. válla alá érő haja alaposan össze volt kócolódva. és benyújtjuk a számlát azoknak. telt ajkak. hirtelen megint felhergelte magát.pán hat kilométer a sziget kerülete. akik erre a rémes játékra kényszerítettek. Na­ gyon helyes lány volt. mennyi idejük le­ het az est leszálltától az időkorlát végéig? Ráadásul ha neta­ lántán (milyen gusztustalan egy szó!) megtalálnák is Sin­ dzsit. Mintha valami ókori rabszolga lenne. de nem nagyobb boldogság. és találkozott a tekinte­ tük. csukott szemén a szempillák puha íve. Ahogy ezt megállapította. vagy akár ha csak ők ketten megszöknének. És persze ott a nyakpánt. gömbölyded hegyű. Aztán egyszer egy néptelen utcán majd lelövi őket a kormány egyik csatlósa. ilyen helyzetben nem könnyű valakit előkeríteni. Nem csoda. éle­ tük végéig bujkálniuk kell. Ez a rohadt játék tönkreteszi Noriko szépségét. hogy Jositokinak tetszett. Határozott vonalú szemöldök. ahogy ujjaik végét egy dagadt patkány rágcsálja. azzal már bűnözővé válnának. hogy jobban jár. s ennek köszönhetően észhez tért. Súja Kuninobu Jositokira gondolt. egy visszataszító ezüst­ színű nyakörvet kell viselnie. ha mihamarabb megőrül. Már szinte látta is. De ezt az arcot most apró szemű homok fedte. Nem hagyom magam! Életben maradunk. és a simogató napfényben először nézte meg úgy igazán Noriko profilját. [116] . Szomorú volt.

– Mi baj? – Semmi… Csak én… Súja zavarba jött. Aztán megszólalt: – Dehogyis… Illetve… – Illetve? Noriko elgondolkodott. kétértelmű kifejezés ült ki az arcára. és Súja bal kezé­ hez ért. – Ide figyelj! Mi mindenképpen életben maradunk. Épphogy csak fel­ hozott egy témát. és gon­ dolta. – Ne mondj ilyen baromságokat! Ilyesmire nem is szabad gondolni. ha a végén csak mi ketten maradnánk. Akkor legalább te… Súja megdöbbenten csóválta a fejét. Azután megszólalt: – Te soha nem adod fel.Egy röpke pillanatig egymás szemébe néztek. és akár mosolynak is értelmezhe­ tő. hogy Noriko észrevette. de nem gondolsz öngyilkosságra. Súja erőteljesen bólintott. hogy ilyen választ kap. Hallod? Végig veled maradok. Noriko erre egy kicsit félrebillentette a fejét. aztán Noriko halkan megszólalt. Rázta. [117] . hogy öngyilkos akarok majd lenni. őt bámulta. – Hülyén hangzik. ugye? Noriko elkapta a tekintetét. ez az egy biztos. Súja. összehord valamit. Ez biztos. Eszedbe ne jusson meghalni! Noriko megint elmosolyodott. én lehet. de folytatta: – Igen. – Köszönöm – mondta. de fel sem merült benne. – Még szép. szinte bele se gondolt. jó? Noriko mosolyogva kinyújtotta a jobb kezét.

mert árva vagyok. és nem vette le a szemét Súja arcáról – én ezt nagyon szeretem benned. – Ezzel tisztában vagyok. Aztán hozzátette: – Figyelj csak. – Kis szünetet tartott. [118] . ha azt mondaná. Hát igen. „Régóta figyel­ te”. Súja kicsit szégyenlősen válaszolt. és hozzáfűzte: – És te? – Én mi? Noriko folytatta: – Nem baj. de mondat közben félbeszakították. ahogy ő maga is mondta. Ezt tudod. Noriko jól ismerte. hogy neked rejtett tartalékaid vannak – mondta. Hogy többet nem láthatja… De megrázta a fejét. nekem nem gáz. És… – továbbra is halványan mosolygott. De te sem az apáddal. Arra. nem fájdalmas. – Ó. – Biztos azért vagyok ilyen. még az öcséddel sem találkozhatsz. – Rejtett tartalékaim? Noriko mosolygott. sem az anyáddal. Végig… végig Kazumiba… Sintani Kazumiba volt szerelmes. ha meg tudunk is szökni. szü­ leim nincsenek.– Mindig is úgy gondoltam. már amióta ez elkezdődött. az csak… egyoldalú rajongás volt. ugye? Noriko megint mosolygott egy picit. Hirtelen felzengett Szakamocsi hangja. hogy a jelenlegi helyzetben is minden­ áron élni akarsz. hogy nem látod többé? Súja nyelt egyet. – Nem tudom jól elmagyarázni… Valami pozitív életszemlé­ letre gondolok. Hazugság lenne. csak fantaziáltam – folytatta volna.

Mielőtt Súja valami gunyoros megjegyzést tehetett volna. Sza­ szagava Rjúhei. Szakamocsi vidám hangja belefojtotta a szót.[Maradt 31 fő] 15 – Jó reggelt mindenkinek! Szakamocsi hangja volt. Biztos. Remélem. Reggel hat óra van. mígnem az iskola környékén kialakított „tiltott zónának” köszönhetően szétrobbant a cso­ dás nyakörve? Nem hangzott jól. tizenhetes. hogy nemcsak az iskolában. De ezeket a gondolatait is elsodorta a Josio után következő halottak neveinek áradata. Nem lehetett tudni. Egyes. az osztályfőnökötök. És akkor most jönnek a lányok. Súja arca megdermedt. hol voltak a hangszórók. hanem mert ez a név mást is jelentett számára. Kanai Izomi. Hármas. mivel Josio miatta vesztette el az eszméle­ tét. Akamacu Josio. Ja­ mamoto Kazuhiko. mindnyájan jól érzitek magatokat. tízes. huszonegyes. – Nos. [119] . hogy utána még valakit meg akart ölni. Meg volt róla győződve. Kezdjük a fiúkkal. négyes. hogy Akamacu Josio ott akkor még nem halt meg. – Aztán következik a kilences. hogy több mint egy halott van. Ebből az következik. ötös. Nemcsak amiatt. Etó Megumi. Kuronaga Hirosi. akkor sorolnám is az eddig elhunyt barátaitok nevét. ti­ zennégyes. aztán az a valaki végzett vele? Vagy esetleg eszméletét vesztve feküdt ott. Tendó Majomi. de a fémes torzulást leszámítva jól lehetett halla­ ni. Ogava Szakura. hanem a szigeten több helyen is felszereltek néhányat. Numai Micuru. – Szakamocsi vagyok.

No. A felolvasott osztálytársak arca felbukkant. és persze ugyanennyi gyilkos is van. Mind halottak. hogy az „időkor­ lát” egy darabig lekerülhet a napirendről.Természetesen ez a felsorolás azt jelentette. azaz tizenegytől H8. – Egyelőre ennyi. Hét órakor J2-es me­ ző. aztán megszakadt a „híradója”. és Szakamocsi hang­ nemén is kiakadt. A H8 a sziget keleti partján fekvő település majdnem teljes egészét érintette. fekete ruhás emberek sora. akkor ma is sok sikert kívánok min­ denkinek! Csak ennyit mondott a végén. Hétig hagyjátok el a J2-est.” – Nem rossz tempó! Örömet szereztetek vele nekem. A Szakamocsi által említett tiltott zónák jelenleg nem érték a helyet. csak nem Nanahara Súja és Nakagava Noriko? Hát ti. Émelygett. Bár Szakamocsi mondta. Ez folytatódik. Kilenctől az F1. Igen. Mondom a zónát és az időt. Komor. de Súja gondolatai el sem jutottak idáig. – A következő három óra múlva. ak­ kor most a tiltott zónák következnek. de azért elővette a térképet. Az F1 a nyugati partra esett. Elő a térképekkel. [120] . már be is véstem őket. viszonylag nyugat felé volt. de egészen délre. – A következő öt óra múlva. hacsak mind öngyil­ kosok nem lettek. félreérthetetlenül folytatódik. ahol Sújáék voltak. kivehetetlen arcú gyászruhás férfi szólítja meg: „Ó. mindkettőtöknek a tizenötös. épp most mentetek el a saját sírotok előtt! A név­ sorbeli számotok. majd eltűnt a szeme elől. ugye? De néz­ zétek csak. ajándék. ne aggódjatok. igen. ahol Súja és Noriko voltak. Tehát hétkor. Hosszú temeté­ si menet. Na. ti még nem. – Az első egy óra múlva. Megjegyeztétek? A J2 a sziget déli részén. és tessék mindent ellenőrizni! Súját megrázta a halottak nagy száma.

– Szakura és… – szólalt meg Noriko. Kuronaga Hirosi. mintha… A lé­ nyeg. A térképpel együtt kapták. majd előhúzta hátizsákja zsebéből az osztálynévsort. Csak Cukioka Só… A Cu­ kinak becézett. Aztán te is. „Nos.hogy találomra választják ki a tiltott zónákat. mintha ő maga lenne a gyászruhás férfi az előbbi káprázatból. amikor Kirijama Kazuo kiment. hogy Kirijama Kazuo négy emberéből három halott. Sza­ szagava Rjúhei és Numai Micuru. teljesen olyan. – Ezt nem tudhatjuk. Le­ het. Elhessegette lelki szemei elől a képet. hogy Kirijama [121] . A nevek mellé egy kis pipát tett. Az teljesen. Eszébe jutott Numai Micuru fennkölt ábrázata a teremben. De az akkor is csak egy reménysugár volt. olcsóbban megszámítom. És Kirijama neve sem. hogy Szakura üzenetet adott át Kazuhikónak. Súja odafordult. kicsit „ferde hajlamú” Cukioka Só neve nem szerepelt. és összeér a kezük. hogy durva. Ő arra tippelt. an­ nak nagy a keletje mostanában…” De mindezt most félretéve. Rossz szokás. Úgy érezte magát. hogy Súja maga is látta. és az előbb kihirdetett neveket egy vonallal – végül mégsem húzta át. ahol most vannak. hogy nem a településre menekültek. Kuninobu Jositoki és Fu­ dzsijosi Fumijo nevét is kipipálta. Tény. – Aha – Súja alig hallhatóan motyogta: – Talán öngyilkosok lettek? Noriko a lábára meredt. akkor te meg te. mindenesetre jó ötlet volt. de ők ketten biztos együtt voltak az utolsó pillanatig. ahogy átadják egymás­ nak az üzenetet. más-más becsava­ rodott osztálytársuk ölte meg. Elővette a tollát. hogy a következő zóna majd az lesz. Hányas a koporsóméreted? Ha megelégednél egy nyolcassal. – Szak­ ura és Jamamoto neve is közte volt. Valahol valahogy találkoztak. de az információkat karban kell tartani. Ettől még lehet. arra döbbent rá. hogy mindkettejüket más-más helyen.

Az agyán megint olyan izgatottság lett úrrá. Sőt… közeledett. Ha tényleg fegyver hangja volt… A tíz közül melyikük életét oltotta ki? Ekkor neszt hallott. Segített Norikónak felállni. Néhány ruhát. fejük felett kétoldalt a fák koronája – élére állított szendvics. hogy megszökjenek. De ez a hír most mit jelent tulajdonképpen? Lehet. és kiléptek a kita­ posott ösvényre. és összeugrottak? Talán végül csak Cukioka Só meg Kirijama úszta meg – esetleg ők most is együtt vannak. gyorsan. Norikóé is ugyanígy volt összekészítve. amelyet a távolból lehetett egyszer hallani. de ott gyanúsítgatni kezdték egymást. de ruci ő egyáltalán ilyesmivel bánni? Egyre erősödött a neszezés. A fülében csengett az a fegyverropogás. Egyből látta. mit lehet tudni. és abbahagyta a töprengést. így már az összes holmit összepa­ kolta ebbe az egy hátizsákba. élével felfelé tartotta. Odasúgta Norikónak: – Csend! Kezébe vette a hátizsákot. mint nemrég az iskola előtt. A gitárpengető még hagyján. ahogy csak lehet! Átvágtak a bozóton. Már csak néhány méternyire le­ heteti tőlük.biztos összegyűjti a haverjait. Súja bal vállára kapta a két hátizsákot. Gyorsan eltette a név­ sort és a tollat. Arra készült. hogy bármikor he­ lyet tudjanak változtatni. és mindketten félig összegörnyedve vártak. Az út a hegyoldalban tekergett felfelé. és jobb kezében. Vagy valami egészen más történt. Kiegyenesedve behátráltak a bokrok közé. de azt el is lehet dobni. Súja fülelt. hogy Noriko arcára kiült az idegesség. annál jobb. Bal kézzel karon fogta Norikót. hogy találkozni ugyan találkoztak. miegymást a sa­ ját sporttáskájában hagyott. Kihúzta a kapott kést. A hang folytatódott. ahol eddig rejtőztek. Közben kételyei támadtak. Minél hama­ rabb. és hátrafelé húz­ ta. meg­ [122] .

és közben levette a szemét a macs­ kát ölelgető Norikóról. aztán odaügetett. rövidre vágott és elöl felállított haj Óki Tacumicsié (fiúk. Noriko benyúlt a két mellső lába alá. hogy mostanáig az erdőben bolyongott. Noriko behajlítot­ ta sebesült lábát. mint aki odacövekelt.) Úgy lehet. 3. mint Sújáé. Noriko annyit mondott: – Ez egy cica – és elnevette magát. A bozótból egy fehér macska bukkant elő. de lehet. Miközben Súja visszatette a kést a tokjába. és a lábánál hízelkedett. – Biztos valakié volt. és odanyújtotta a kezét a macská­ nak. Elfordította a fejét… és elképedt. Magassága. az egyik ház macskája itt maradhatott gazda nélkül. – Szegénykém. napbarnított bőr. amerről jöttek. A macska boldogan nyávogott. Iszonyúan szuty­ kos. és felemelte. – Noriko beszéd közben csücsörített. Errefelé ugyan elvileg nem volt lakóház. mintha puszit akarna adni. Egy darabig vizsgálgatta őket. Az belevetette magát a kezébe.) volt. leguggolt. Súja is vigyorgott. Ilyesmiken gondolkodott. egyre erősödik. épp csak tíz méterre tőlük. Annyira hozzá van szokva az emberhez. ahogy Noriko mondta. Erre végre a macska is felfigyelt rájuk. milyen sovány vagy. de leg­ alább csak egy macska volt. de ez a ké­ zilabdacsapatban edzett vállas test. folyamatosan hallatszik a neszezés. és odanézett. A bozótból. Súja összenézett Norikóval. kiéhezett. szőre itt-ott csomókban összetapadva. Súja Norikót fedezve hátrált néhány métert az ösvényen. (A Program végéig titkosak a helyszínek. ezért az okot biztos nem közölték velük.töltve az ég kékjével. és… Sújának elkerekedett a szeme. – Lehet… A kormány a játék miatt elkergette innen az összes lakót. [123] . Az ösvényen. egy diákegyenruhás állt.

és hátraugorva növelte a köztük lévő távolságot. hogy felforrósodik a bőre felszí­ ne. így áll a dolog. Szemmel láthatóan megrémült. hogy Tacumicsi jobbjában egy nagyobbfajta szekerce van. érezte. A táska széthasadt. a szeme fe­ hérje körben kilátszott a pupillái körül. Súja is követte a pillantását. Elhajította a szakadt hátizsákot. de miért? Miért tesz ilyet ez a vidám és élénk fiú? Tacumicsi oldalra kapta a tekintetét. és nézte őket. és tartalma a földre szóró­ dott. és Norikóra nézett. Tacumicsi már az orruk előtt volt. szája szeglete megdermedt Tacumicsi szemétől. Tacumicsi arca eltorzult. Súja szinte öntudatlanul nyújtotta a kezét a nadrágövébe du­ gott késért. Tacumicsi szekercét tartó keze meg­ lendült… és a következő pillanatban egyenesen feléjük ro­ hant. aki a fűbe esett. szerteszét spriccelt a víz. hiába valószínűtlen. [124] . Súja betaszította a macskát ölelgető Norikót a bozótba. A macs­ ka már rég elfutott. Na igen… Ta­ cumicsivel vajon mi a helyzet? Ellenség vagy Óki Tacumicsi csak állt. Csak ennyi kellett hozzá. és ránézett. és elbújt valahova. Súja gyorsan felemelte a kezében lévő hátizsákot.(Maradt 31 fő] 16 nem? Noriko Súja tekintetét követve hátranézett. bár az idegesség­ től félig használhatatlanná váltak a látóidegei – mint amikor egy száguldó kocsiban ülsz –. Az éle elhatolt Súja bőréig. és kivédte a szekercét. Súja. Súja nem akarta elhinni. Kétségtelen. Pont a palackba talált. a szeme sarkából azért megfi­ gyelte. Noriko arca.

Súja eldobta a kését. és érezte.Tacumicsi váratlanul visszafordult Sújához. Súja lábai elő­ renéztek. Nem fájt nagyon. Ilyen valószerűtlen helyzetben Sújának megint máshol járt az esze. hogy innen a mező felé. mindenesetre egy csattanással megfékezte a szekercét. dülöngélve egy félfordula­ tot tett. Tovább hátrált. Hátát a tenger felő­ li bozótba nyomta. Rosszul jött ki. Súja bal lábbal. Noriko arca egyre távolodott. ahol az a kis szentély volt. de mielőtt még egyszer meglóbálhatta volna a feje felett. Recsegtek-ropogtak az ágak körülötte. amikor edzették. meredek lejtő vezet. és Sújára nehezedett. A szekerce a füle fölött megtépázta hullá­ mos. de lényegében hátratekeredve futott. be­ lülről kirúgta alóla a balját. amelyek ta­ lán akkor keletkezhettek. Tacumicsi bal kézzel is ráfogott a szekercére. Eszébe jutott. Tacumicsi irdatlan erővel tolta. Minden részletében megfigyel­ hette a szerszám felszínén a kékes köröcskéket. a hátasugró-bajnok. Leesünk! [125] . hogy a fülcimpája behasad. Súja hátrált. Jeee! Hirtelen megváltozott a talaj. de eltalálta Súja fe­ jét a jobb oldalon. Helyes. mert benne maradt a tokban. De hiába. Épp csak öt centivel állt meg Súja jobb arca előtt. felidézte az edzéseket a Kölyökli­ gában. Mielőtt a másik újra a feje fölé lendíthette volna fegyverét. Gyengére sikeredett ugyan. „Vannak. hosszú haját. ess csak orra! Csakhogy Tacumicsi nem esett el. mint mondjuk Mimura” – szaladt át a fején az ide nem illően könnyed gondolat. Nanahara Súja. mert Tacumicsi erőszakkal újra lesújtott. és odasózott ol­ dalról a szekercével. Megingott. és rácsimpaszkodott Tacumicsi szeker­ cét tartó jobb kezére. akik fülbevalót hordanak. Súja felfogta a csapást az övéből fonákul kihúzott késsel.

A kora reggeli tiszti ég és a fák zöldje összemosódott Súja sze­ mében. Egy nagy nyekkenés­ sel megálltak. Tacumicsi arcából Súja csuklójába fénysebességgel áradt át egy rettenetes érzés. mint egy présgépből. A test legurult róla. embert ölt. a nehe­ zen überelhető embertelenség. Az előbb még akkora nyo­ más nehezedett rá Tacumicsi karjából. egészen a csukóját markoló Súja ke­ zéig. és a tátott szájban a penge halványkéken veri vissza a fényt. A homloka tetején hatolt be. A szekercét persze Tacumicsi markolja. Most felnézett. hogy csupán tíz métert tettek meg. Az élének pontosan a fele állt ki. mint Ta­ cumicsi! Ám hirtelen furcsa érzés fogta el. Úgy érezte. Fel kell állni. Súja arca Tacumicsi mellkasánál volt. és kimászott Tacumi­ csi teste alól. De eközben sem eresztette el Tacumicsi csuklóját. Nem lényegtelen körülmény persze Tacumicsi arca. az ő csuklóját viszont Súja. A szekerce Tacumicsi arcába ékelődött. [126] . hamarább. ahogy a csokilapocskák díszelegnek a kará­ csonyi tortán. hogy eszméletlenül messzire esnek. úgy. pedig megle­ het. eleresztette.Összeakaszkodva gurultak le a bokrokkal borított lejtőn. de Súja számára saját maga ennél is nagyobb problémát jelentett. Fényben úszott a környék. Legurultak a mezőig. a szekercén Ta­ cumicsi vére csurdogált. Igen. Mintha ennek az érzésnek a nyomában jönne. Súja ziháló mellkasa legmélyéből erős hányinger tört elő. Sőt egy osztálytársát. és a méltat­ lan halált halt arcot megsimogatta a reggeli napfény. a hátára fordult. szépen kettévágta a bal szemgolyót (ragadós folyadék csurog ki a vérrel). Súja Tacumicsi alá szorult. de most váratlanul megszűnt. akivel tegnapig még jóban volt. és meg­ tudta. mi történt. Egyszer csak nem mozdult. Súja halkan feljajdult.

hogy őt megvédje. mire gusztustalan sercegő hangot hallatva spric­ celni kezdett a vér az arcból. Igen. Megfogta a nyelét. hogy a sze­ kerce éle ne felé forduljon. és felállt. most az a legfontosabb. Súja nagyot sóhajtott. bár egy kicsit hezitált. mégse. Nem temetheti el. Összeszorított fogakkal rátérdelt Tacumicsi feje oldalára. csak nem hagyhatta ott ilyen állapotban. Még hogy isten. hogy Szakamocsi Kinpacu megerőszakolta. és megpróbálta kihúzni. Csodás. Norikót otthagyta egyedül. Azzal együtt Tacumicsi feje is megemelkedett. de hitének köszönheti. Elnézte egy darabig a szekercét Tacumicsi arcában. gyorsan vissza kell menni Norikóhoz… Inkább csak önmaga megnyugtatására gondolkodott ezen. azért is csavarta a csuklóját. és remegő bal kezét a homlokára tette. Azután. de túl szörnyű volt így. hogy nem lehetett látni a tete­ jét. Akárhogy is. Tacumicsi feje [127] . Iszonyatos hányingere volt. Gyorsan. teljes erejéből igyekezett. nem lehetett kihúzni. Egy pillanatig azt hitte. Megemelte a fejét. amelyen legurult. a kiálló pengével. csak egy rossz álom. hogy Tacu­ micsi felé forduljon. csodás! Megint feltámadt benne a harag. hogy baleset volt. és felnézett a lej­ tőre. ahogy csak bírta. Nincs idő hányni. Jobb kézzel megrántotta a szekercét. de sikerült kihúznia.Hiába akarta meggyőzni magát. Nagyot nyelt és legyűrte. vagyis arra törekedett. Hiszen… Amikor lefelé gurultak. Túl mélyen benne volt. Annyira beborították a bokrok. Jaj. gondolta meg magát. összeszorított ajkakkal leszed­ te Tacumicsi kezét az arcát kettészelő szekerce nyeléről. istenem! Nem. A zsi­ gerei tiltakoztak ellene. ilyenkor? Jaszuno tanárnő hívő keresztény volt.

A háta alatt zizegtek a nagyobb fűszálak. a mező közepén egy diák­ ruhás fiú állt – Motobucsi Kjóicsi. Csakhogy ismét elkerekedett a szeme. Okosabbnak tűnt nyitva hagyni Tacumicsi szemét. A jobbat még le lehetne… Ki akar egy halottat kacsintásra bírni. Abban a pillanatban pat­ tanás hallatszott. Bal sze­ mén a szemgolyóval együtt a szemhéj is széthasadt. hogy csalt képzelődött. hogy Norikóhoz visszaér­ jen. és a szemüvege is bepiszkolódott. ha tizenöt méterre az orra előtt. De mi ez ahhoz a szemhez képest. [128] . Mint egy mű­ anyag bábu. külö­ nösen ilyen helyzetben? Megint rájött a hányinger. [Maradt 30 fő] 17 Az ezüstkeretes szemüvegű osztálytitkár pil­ lantása Sújáéba ütközött. A feje tetejét valami meleg súrolta. Nem is volt ideje végiggondolni. és rákállásba került. Újra felállt és megfordult. Most döbbent csak rá. a szemüveges osztálytitkár. Mivel… Jó. Pont mint Ókié. összeug­ rott és felkunkorodott. És ennél az osztálytitkárnál pisztoly volt. véreres szem. inkább egy Andy Warholképre hasonlított. milyen sérülékeny is az emberi test. Ahhoz. és teljesen valószerűtlennek tetszett. Súja kicsavarodva ha­ nyatt vetődött. csak próbált hátrálni így. A különben mindig precízen elválasztott haja most tiszta kóc volt. amely mögötte volt? Tágra nyílt. már-már nem is emberi arcszínű. Ahogy megmozdult a pisztoly csöve. Mindenesetre a golyó nem talált. le sem lehetett volna zárni. mint a tanteremben.a középen keresztbe futó hasadék mentén egy kicsit félrecsú­ szott. Persze lehet. az ég felé fordulva. kerülőt kell tennie az ösvényen. és a pisztolyt egy kis lángcsóva vette körül. Az arca annyira sápadt volt.

mint egy vásári bódé tulajdonosáé: ez Kavada Sógo (fiúk. Vérpára terjengett a levegőben. A pisztolyt markoló kéz könyöktől lefelé. és olyan tüzet okádott.Hiábavaló igyekezet volt. nagyszerű. Kjóicsi megrezzent. Kjóicsi pedig csodálkozva vizsgálgatta a semmi­ ből hirtelen előkerült rövid ujjúját. hogy Norikót meg kell védenie. Kezében egy sörétes puska (azaz egy rövidített puskatusú Remington M31RS). Rövidre vágott. aztán a következő pilla­ natban Kjóicsi jobb karja már el is tűnt.) volt. és egye­ nesen Súja mellére célzott. A következő icike-picike golyó abból a csőből meg fog ölni… engem… fog megölni! – Állj már le! – szólt egy másik hang. [129] . a maradék ruhaujjba csomagolva hevert a füvön. hogy egy elfuserált horrorfilmet lát. vagyis inkább „tüsire nyírt” haj. hogy Kavada lebukik. mintha alabástromszoborrá változott volna. Súja úgy érezte. A francba. A so­ kat látott arc. amely felmordult. – Áááááááááá! Kjóicsi vadállati hangon kezdett üvölteni. a szemöldöke felett feltűnő forradás. De nem úgy lett. Váltófutás. Az osztálytitkár odafutott a saját. A kilőtt sörétek piros műanyag hüvelyei víz­ szintesen kipattogtak. és átlósan hátranézett. mint akinek csak most jutott eszébe. Súja látta. olyan. Súja kábán követ­ te a pillantását. igazi félelem hatolt. Kettő az egyben. A kis szentély épületének árnyékában egy megtermett alak álldogált. Súja azt hitte. A gondolat helyébe. Kjóicsi se szó. 5. most aztán egész testét átható. Kavada a puska alján lévő pumpa mozgatásával gyor­ san újra töltött. Súja arcizmai kővé dermedtek. tisztára. ez tényleg nagyon súlyos. mint egy lángszóró. Térden állva rögzítette a shotgunt. se beszéd Kavada felé lőtt. földre esett karjához. Vagy egy el­ fuserált horrorregényt. Lehetetlen elmenekülnie. hogy azonnal térdre is esik. Bal kezével kikapta saját jobb kezéből a fegy­ vert. Motobu­ csi Kjóicsi már három-négy méterre megközelítette.

mint egy lassított felvétel. én… – Ne mozdulj! Dobd el. amit mondtak neki. csak éppen hátrafelé repült. és kicsivel Kjóicsi mögött állt meg. Tacumi­ csi meg Kjóicsi kegyetlen halálának hatása alól. és nem mozdult többé. és Súját Kavadával szemben. Lábujjhegye ért földet elsőnek. ahogy meg­ látta Óki Tacumicsi és Motobucsi Kjóicsi holttestét ott hever­ ni. ahol Tacumicsivel legurultak. de Kjóicsi nem hagyta abba. A fűtengeren át meglátta az osztálytitkár testét. Az egyenru­ ha hasán nagy luk éktelenkedett.– Azt mondtam. Kavada lőtt még egyet. és a következő pillanatban. a hátára dőlt. és kiszedte az üres tárat. hogy Óki Tacumicsivel birkózni kezdett. mint a távolugróké. ami nálad van! Mondta Kavada. Megint meghúzta a pum­ pát. Kavada egy pillantásra sem méltatta a holttestet. ha egy perc telt el azóta. talán az előbbi lövések miatt. mintha egy kolbászüzem teletömött szemeteskukája lenne. hogy a szekerce azóta is a kezében van. hogy azon a lej­ tőn jött utána. Akkor jelent meg Noriko a meredek ösvény tetején. (Súja most jött rá. Tette. hanem ke­ zében a shotgunnal odajött Sújához. A lábát húzva kellett átvergődnie a bozóton – lehet. Elmerült a magas fű­ ben. Súja még nem tért magához a sorozatos események. állj le! Üvöltötte Kavada. Kjóicsi teste középen tompaszögben meghajlott. de láthatóan nagyot nyelt. [130] . hogy jó. A fegyvert Kavadára szegezte. Zihálva meg­ szólalt: – Várj. Súja kapkodva felegyenesedett ültében.) Az arca már eleve sápadt volt. A véres szerszám egy puffanással földet ért. Erre Súja végre észrevette.

és arra jutott. De ahogy Kavada mondja. Újra Kavadára nézett. őt lövik le. ha”.Kavada észrevette Norikót. – Előbb tisztáznunk kell valamit – szólalt meg Kavada végül. Mi van. Nem lenne meglepő. [131] . – Kjóicsit muszáj volt lelőnöm. majd összekombinálta Kavada szavaival. mintha legalábbis egy tatu ikerpár lennének. hogy „mi van. Noriko még egy darabig nem mozdult. ha ő is félreérti a helyzetet. Kavada megrántotta a vállát. ahogy ő Óki Tacumicsivel végzett. és azonnal ráemelte a shotgunt. ha az osztálytitkár csak össze volt zavarodva? Igen… Meglátta. Igen… Végül is ő meg Óki Tacumi­ csit intézte el. Súja odakiabált Norikónak is: – Noriko! Kavada mentett meg! Nem ellenség! Kavada Norikóra nézett. – Aha… Persze hogy tudjuk. hogy nincs nála semmi. Ha ő nem lő. hogy valamit fél­ reértett. – Ne csináld! – kiáltotta Súja. majd vissza Sújára. Megle­ pett vigyor játszott a szája szélén. és vele együtt meredt Kavadára. majd felemelt kézzel mutatta Kavadának. azután lassan le­ eresztette a puska csövét. Köszönöm. – Noriko velem van! Nem aka­ runk harcolni! Ennek hallatán Kavada lassan visszafordult Sújához. és szinte csúsz­ va jött le a meredek ösvényen. Súja meg azt figyelte. Ezt tudjátok. hogy egy ki­ csit megnőtt Kavada arcán a borosta. és lehet. Noriko sem volt mellette. Megmentettél. Kavada olyan tekintettel vizsgálgatta őket. nem lehetett rajta számon kérni a tettét. odament Súja mellé. Noriko teste sóbálvánnyá merevedetett. Járás körben hízta a jobb lábát. ugye? Súja Kjóicsi holttestére nézett.

Kavada biztos bele­ megy ebbe a játékba. hogy ha más nem. – Hogy érted. de nagy nehezen azért szavakba öntötte a mondandó­ ját. Ha ez tényleg az volt.– Csak leállítottam Kjóicsit. mondtam már. de megint egyszerre mondták: – Hogy… – Súja újra váltott egy pillantást Norikóval. hogy… – ezért elhallgatott. hanem még meg is menti. De végül is igaz. akkor Súja valószínűleg életében először látta Kavadát moso­ lyogni. – Hú. – Persze. de Noriko is ugyanabban a pillanatban szólalt meg. Kavada mintha morfondírozna valamin. ezért Kavadához fordulva újra kezdte. Kavada arcán egy mosolyféle futott át. Végül mindketten némán meredtek Kavadára. hogy… – kezdte mondani Súja. Noriko át­ adta neki a szót. Ott a teremben még arra gondolt. hogy akadt itt egy normális ember. nagy szerencsém volt… – Még a testében érezte a harc hevét. aztán megkérdezte: – Ti együtt voltatok? Súja felhúzta a szemöldökét. – Hogy érted azt. Súja azt hitte. Kavada újra kérdezett: – Miért voltatok együtt? Súja összenézett Norikóval. egy darabig Súját és Norikót méricskélte. Igazából Súja nagyon hülyén érezte magát. Súja megint összenézett Norikóval. – Szerencsém volt. Mindketten visszafordultak Ka­ vadához. Erre nemhogy ellenség lenne. Noriko is elhallga­ tott. Kavada szólalt meg: [132] .

A háta mögött lövések hallatszottak. és mindhárman arrébb költöztek a hegyoldal felé. Nanahara Súja meggyilkolta Óki Tacumicsit.) a bozótosban rohant. hogy ott nem lehet jól átlátni a terepet. mintha kü­ lönös módon Kavada szokva lenne az ilyesmihez. Kavadának az volt a véleménye. ne­ hogy akarata ellenére kijöjjön a száján egy sikoly. mint akit megbű­ völtek. Súja mindenekelőtt Leültette Norikót. A szeme megtelt könnyel. Nanahara Súja. oké. úgy látszott. és elfutott. Kirázta a hideg. [Maradt 29 fő] 18 Szakaki Júko (lányok.– Jól van na. A szutykos macska már eltűnt valahova. Semmi okunk itt szobrozni védtelenül. Méghozzá profi módon. kezét a szájára szorította. és összeszedték a csomagjaikat. Felkapta a hátizsákját. aki ebből a fejből kihúzza a csurom véres szekercét. ahol Súja és Nori­ ko eredetileg tartózkodott. – Várjatok! Megkeresem Motobucsi és Óki csomagját – hagy­ ta meg nekik Kavada. Júko fejében újra lejátszódott a képsor. le sem tudta venni a szemét a látványról. Amíg Súja ki nem húzta a szekercét. 9. és elment. amelynek a bozótból szemtanúja volt. de most mindenesetre el kellett menekülnie. Júko. [Maradt 29 fő] 19 Visszamentek a bozótosba. Inkább rejtőzzünk el. amikor beléptek a közeli cserjésbe. ezért szót fogadtak neki. Bár Súja még ennek a kiválasztásán is sokat gondolkodott. mindenkeppen. Óki Tacumicsi széthasadt feje. és maga is [133] . felülkerekedett benne a fé­ lelem. de ahogy meglátta a pirosra festett fegyvert. Veszélyes volt ész nélkül szaladni. Minden­ áron. értem. de ez már el sem jutott a tudatáig.

amelyet Kavada Kjóicsi holtteste mellől vett el. hogy ugyanígy voltak vele. úgy jutottunk ide. itt a titokzatos Földimogyoró-ember!. de erőt vett magán. És a test itt hever egy köpésre. és közben azt mondta: – Vajon miért jött mindenki pont ide? Velünk és Kavadával együtt öt ember. minél messzebb akartunk men­ ni. de kétségtelenül így volt. és azt hitték. itt már jó lesz. hogy visszatér a normális érzékelése. A kiváló akciójelenet-so­ rozat miatt nem is gondolt erre. Megrázta a fejét. Az a földimogyoróként félbehasadt és szétcsúszott arc. tessék.. Szinte nem is vérzett. és neki adott. és Noriko egy rózsaszín ragtapaszt nyújtott neki. újra rájött a hányinger. Mi. hogy nem akarta magánál tartani – hiszen végignézte a félresikerült „stafétaváltást” –. talán az Óki Tacumicsi szekercéje miatt kiszakadt hátizsákból vette elő. Ahogy kiejtette Tacumicsi nevét. Súja viszonozta Noriko pillantását. Felnézett. [134] . A titkár is… Óki is. mondjuk. – Maradj nyugton! Noriko odahúzódott hozzá. csak tessék. Figyelmesen ráragasztotta Súja fülcimpájára. és érezte.mellé ereszkedett. Csak tessék.) Sújá­ nak annyira forgott tőle a gyomra. – Nem tudom. és a kezében szorongatta. (Egy harminc­ nyolc milliméteres Smith & Wesson Chief Special volt. és kibontotta a ragtapaszt. és kerültük a tengerpartot is. Nem akartunk felmászni a hegyre. Súja bal kézzel megtapogatta a sebet a jobb fülén. – Súja. alul túl feltűnők lettünk volna. Le­ het. Azt a revolvert markolta. A hányinger gyorsan lehűtötte a harc hevében felhevült agyát. de egy kicsit belenyilallt a fájdalom.

Miközben Noriko mat­ rózblúza gallérjának csíkjait nézegette. Iszonyúan félek. Balra fordította a fejét. nagyon ha­ sonlított Síntani Kazumiéhoz. mintha szteppet járnának. még gyerekszemmel nézve is rendkívül csinos anya volt. Összevissza vacogtak fo­ gai. Az a munkája. Megborzongott.) – Egyszer feleségül veszek majd valakit. de hálás volt a kellemes melegért és az il­ latért. Egyenes beszédű. Végre alábbhagyott a remegés. Súja fogvacogva válaszolt: – Félek. mielőtt meghalt volna a balesetben. Aztán kitárta karját. fürge mozgású. majd vigyáz­ va fájós jobb lábára. az anyján merengett. ahogy kiskorában az anyja átölelte. (Úgy is volt. hogy segítsen azoknak. aki aggódón pillantott vissza rá. mint apu és anyu – gondolta Súja Noriko mosolyának hatására. átlósan Súja elé térdelt. Az arca… Hát igen. arca pedig Súja remegő arcához ért. aki olyan. – Félek. mint anyu volt. „Apuka a törvényekkel dolgozik. minden rendben? – kérdezte Noriko. Ebben az országban ez nagyon fontos”. [135] . Noriko egy percig mélyen Súja szemébe nézett. és a vérszaghoz már szinte teljesen hozzászokott orrát enyhe kölni. Megöltem egy embert.vagy sampon­ illat csapta meg. és Noriko arcába nézett. egyáltalán nem közönséges hivatalnok be­ nyomását keltő apjával. Kicsit meglepődött. majd megszűnt. és mindig úgy fogunk egymásra mosolyogni. – Mi baj? – kérdezte Noriko Súja vállára tett kézzel. akik bajba kerültek. Gyors ütemben rázkódott a teste. Eszébe jutott az érzés. mondta az anyja a karjában ülő Sújának.– Súja… sápadt vagy. és továbbra is mozdulatlanul kapaszkodott térdébe. És mindig mosolyogtak egy­ másra a bajuszos. Súja érezte Noriko testének melegét. és átölelte Súja vállát. és rögtön reszketni kezdett. de Súja nem tudott válaszolni.

és kinyitotta. és készenlétbe he­ lyezte a Smith & Wessont. Kivett a zsebéből egy kis kést. Töltények sorakoztak katonás rendben. [136] . Amikor Noriko újra felnevetett. Tegnap nem is fürödtem. és a maradékot levágta. és Kavada belépett a te­ rükbe. Súja a bal karjával fedezte Norikót. – Ne már. ez a kés már eleve nála kellett hogy legyen. beleszorította a kifeszített zsinórt. Ne lőj! Széthajtotta a sűrűn nőtt leveleket. Az öt hiányzó lövedék miatt foghíjas volt a csomag. kólásdoboz vastagságú fatörzsbe vágott a bicskával. – Igen. A megmaradt fonalat is hasonló módon rögzítette a fák tör­ zséhez. Töltsd meg! Ezzel Kavada maga mellé tette a shotgunt. hogy a bo­ zót mélyén folytatódik. Az egyikből kivett egy papírdobozt. Noriko lassan eltávolodott. – Abba a fegyverbe valók. – De. Kavada egy közeli. és kézbe vett egy régi sárkányeregető zsinórt vagy valami ahhoz hasonlót. Egy idő múlva Súja megszólalt: – Jó illatod volt. Látni lehetett. fémszínű talpukkal felfelé. meghúzta.– Már jobb? – kérdezte Noriko. jó illat volt tényleg. a bozót susogva megmoz­ dult. Súja elkapta a levegőben. Kavada vállán szíjon lógott a sörétes és két hátizsák. Megemelte a madzagot. Noriko szégyenlősen nevetett. és ki­ hajtotta a nyelébe fordított élét. Köszönöm szépen. Súja leeresztette a Smith & Wessont. és odadobta Sújának. Mivel a kapott fegyvere felte­ hetőleg a shotgun. – Én vagyok.

negyve­ nen indultunk. – Azt a kötelet meg hol találtad? Kavada alig láthatóan bólintott. hogy Kavada poénból mondja. Persze ez nem változtat azon. De neki még vélet­ lenül sem jutott eszébe ilyesmi. mert vicc volt. te nyertél. Nem eszünk? – kérdezte tőlük. – Itt a reggeli ideje. – A kikötő közelében volt egy vegyesbolt. hogy akármennyire kis sziget legyen is. és félvállról mondta: – Ne törődj vele! Ha mondjuk mindenki megöl egyvalakit. Ez meg hozzá van kötve. mi va­ gyunk a középpontban. és tur­ kálni kezdett Motobucsi vagy Óki. szóval az egyikük háti­ zsákjában. ha öt-hat emberrel végzel. – Kezdetleges biztonsági rendszer. negyvenketten. [137] . Kavada elhelyezkedett Sújával és Norikóval szemben. Néhány dologra szükségem volt. Kavada. Kivette a vizespalackokat és a kenyeret. visszako­ zott. Ha valaki beleakad. ez megrándul. Onnan egy cso­ mó hasznos dolgot beszerezhettek volna. mintha megijedt volna Súja dühös arcától. – Ez? – Kavada zsebre vágta a kést. Súja a térdébe kapaszkodva megrázta a fejét. egy bolt azért adódik rajta. Kétméteres sugarú körben szereltem fel. aki miatt le­ esik. ezért elsőnek oda mentem. mint egy bajnokság. Még négyöt emberrel okés vagy.– Ez meg mi? – nézett fel kérdőn Súja. semmi baja nem lesz annak. és még mindig élsz. pont azért nyársalta fel a tekintetével Kavadát. – Mi van? Rosszul vagy. Súja csak tátotta a száját. Minket viszont figyelmeztet. Ne aggódjatok. Nem volt étvá­ gya. és leesik a fá­ ról. hogy akkor sem nagyon kóborolhatott volna Norikóval a karján. Ott találtam. Duplára csináltam. az olyan. nem is. Bár Súja tudta. mert megölted Ókit? Kavada Súja arcába nézett. Egyértelmű.

hogy Kavada Sógo vajon viccelődős típus? – Azt hiszem. van valami. nem? Nem tehettem mást. Mert Óki nekem jött. bár még nem próbáltam. mert… én Ókit… szóval mert meglátta. ahogy rebesgetik. – Mi az? – A titkár… Motobucsi… – Hé – szakította félbe Kavada az állával intve –. Súja kicsit furcsállotta a szófordulatot. hangjában némi indulattal: – Azt akarod mondani. hogy máshogy értékeli az itt történteket. Hagynom kellett volna. Kavada felházra a szemöldökét. Illetve. ahogy leterítettem. Motobucsi azért lőtt rám. – Nem. amit nem értek. Miközben Súja folytatta. hogy mi a furcsa benne. és inkább másról kezdett beszélni. Nem is tudnék fel­ támadni. hogy te nem vagy rosszul? Vagy már mást is megöltél a titkár előtt? Kavada csak a vállát rángatta. De nekem akkor is… [138] . Megrázta a fejét. hogy így volt.– Bocsánat. és… Kavada bólintott. az előbb tisztáztuk. hogy megöljön? Nem vagyok én Krisztus. – Most mindenesetre ő volt az első. Lehet. Súja megkérdezte. nem azt akartam mondani. ha Motobucsi végezni akart velem. akkor valószínű. – Hát az meglehet. mint ők. Ha Kavada olyan rossz fiú. azon gondolkozott. de ott akkor nem jött rá. – Ezért nem csoda. hogy az előbbi vicc volt-e. vicc volt. ahogy megöltem. – Öö. A bal oldalival egyszerre mozgott a mellette lévő csúnya vágásnyom. Össze volt zavarodva.

Különben is. Te itt voltál ez­ zel a kislánnyal. ha volt egy súlyos beteg csa­ ládtagja. Nem arról van szó. Más is előfordulhat. hogy veszélyes vagyok. Vagy beleőrült a félelembe. milyen ember. – Nem is kell érteni – mondta. mi van.– Nem – most Súja szólt közbe –. hogy nem értem. – Nem tudsz valamire visszaemlékezni? – A késemért nyúltam. aztán folytatta: – Nem jöttem elég rég az osztályba ahhoz. és majdnem sikerült is mosolyognia. Ráadásul én Norikóval… Norikóval voltam. – Kavadára nézett. csak… Én sehogy sem tudom meg­ emészteni. hogy összeszövetkeztetek. te mit tudsz Ókiról? Na igen. ilyen elv szerint megöl­ hetsz engem. hogy titeket is be­ leértve bárkiről tudjam. látta. hogy őt is beveszitek? Azok ketten hátha azt gondol­ ják. amivel felingerelted? – Már hogy csináltam… Kezdett bele Súja. ez már nem számít. hogy rám támadjon. és letette a vizespalackot meg a kenyeret a lábához. Nem is az. Ennyi. és azonnal meg akarnak ölni? Vagy ha te például „játszani” akarsz. Amikor szembekerült Ókival. és semmiképpen nem akart meghalni? Vagy csak si­ mán önző volt. és elvesztette a normális ítélőképességét. Ő is félt Óki Tacumicsitől. tényleg. – Óki úgy állt hozzá. hanem Óki… Óki úgy jött nekem. nem? Kavada megrándította a vállát. – De csak annyi… [139] . – Tessék? Kavada elhúzta a száját. aztán eszébe jutott. és semmi oka nem volt. Mi ebben az érthetetlen? – Logikusan hangzik. öntudatlanul is a késéhez nyúlt. Nem csináltál valamit. hogy én semmit sem csináltam. de mi a ga­ rancia. hanem Óki… Kavada félbeszakította Súja habogását.

hozzátette: – De azt hiszem. ha nem bízol annyira az emberekben ebben a játékban. Nanahara. Nanahara. hogy első körben le kell győznie téged. – Mi az? – Elfelejtettem megkérdezni. – Megmentettél. ahogy Kavada mondta az előbb. Súja sóhajtott. lehet. – De mit? Mondjad már. Súja folyatta: – Hogy te meg mi miért vagyunk együtt? Kavada felhúzta a szemöldökét. Óki be volt indulva. Óki Tacumicsi vajon tényleg „be volt indulva”? Persze lehet. Kicsit megnyalta a száját. hogy ha rád fognak egy fegyvert. a veszély elle­ nére. aki az orra előtt állsz. – Na igen. Súja újra Kavadára emelte a fejét. Én benned nem kételkedem. Ahelyett hogy a másikon morfondíroznál. Csak annyi. Végül. Te még nem értetted meg ezt a játékot. ne teketóriázz. – Nem erről beszélek – rázta Súja a fejét. Mert ha igen. – Ez nem így van. Óki talán arra gondolt. inkább gyanakodj. mintegy lezárásként. Ebben a játékban mindenkinek hamar elfogy a cérnája. ke­ zedben egy fegyverrel. hogy én is az ellenségetek vagyok. akkor te halsz meg. vagy nem? Vagy legalábbis le akartad állítani Motobucsit. – Ezt hogy érted? [140] . nincs ezen mit érteni. hogy bolondság ilyesmin gondolkod­ ni. – Épp elég indok ez. – Tényleg – mondta. Jobb.Kavada megrázta a fejét. Ez a legegyszerűbb ma­ gyarázat. Hallod.

hogy rászóltam. és egyszer veletek is végezni akarok majd? Súja egy pillanatig Kavada arcába meredt. – Ha senkiben sem bíznánk. amíg ellen­ őrzöm. De hozzátenném. tudnak pihenni. A rázúduló vilá­ gos és logikus beszéden félig-meddig meg is lepődött. se vége. – Szerinted olyan veszélyes volt egyáltalán Motobucsit megfékezni? Attól. – Ha egyszer gyanakodni kezdesz. – Norikóra nézett. ha csak azért szóltam rá. hasonlít Mimura Sin­ dzsihez” – gondolta Súja. hagyja abba.Kavada folytatta: – Ebben a játékban hasznos az életben maradáshoz. akkor jó. hogy nekem csak társ kellett. hogy te jó leszel-e nekem? Erre nem gondoltál? Mondjuk. el­ vesznénk. hogy felnőtt benyomását kelti. szerinted abbahagyta volna? Nem lehet úgy felfogni. – Én is – bólintott Noriko. Szerintem. – Csodálatos eszme. ez teljesen egy felnőtt. Igaz. de mi van. De akkor is. se hossza. hogy ebben a játékban mindig óvatosnak kell lenni. Kavada egy évvel idősebb náluk. – Én úgy gondolom. Súja elgondolkodott. egy valódi felnőtt beszéde volt. ha van­ nak társaid. hogy én le akartam lőni a megzavarodott fickót? Vajon tényleg kény­ telen voltam megölni? Motobucsit nem tudtam volna társul fogadni. Ez így van. Ha felváltva őrködnek. előnyösebb többen lenni. majd bólintott. „Abban. Én azt gondolom. [141] . majd megrázta a fejét. mert a színjáték része volt. hogy te nem vagy ellenség. kislány – bólintott Kavada. – És? – Gondolj bele! – Kavada megbökte egy kicsit a térdén pihen­ tetett sörétest. – Ha nektek így jó. és ha megtámadja is őket valaki.

egyszóval… Kavada sétapálca módjára két kézre fogta a térdei közé állí­ tott fegyver csövét. Komoly volt az arca. – Ja. igen. – Na jó. de nagyon vad volt. Egy darabig a fejefölötti lombokat nézte. nem biztos. hogy ez nem játék. nem. egész jól képbe jöttél. aztán visszafor­ dult hozzájuk. és kettejükre nézett. mi az. nem te mondtad az előbb? Semmi okod megbízni bennünk. Kavada félbehagyta a mondandóját. – Ne tereld el a szót. [142] . hallod! Súja akadékoskodott. – Gyakorlati feladat. hogy ő kezdte a kérdezősködést. Súja feszülten hallgatta. akkor… Súja valami nagyon vadat látott átsuhanni Kavada nyugodt tekintetét. utána pedig megjelent az arcán a szokásos mosolyszerű­ ség. – Aha. Miért bízol bennünk? Attól. Kavada hátradőlve mutatta. de… szégyellem. hogy együtt vagyunk. Nem tudta. hogy ezt kell mon­ danom. Kavada arca komor volt. válaszolj rendesen! Súja a fegyveres kezével hadonászott. – Nekem bizonyos okok miatt ennek a játéknak a szabályai­ ról. Úgy látom. erről a játékról megvan a magam véleménye. – Na. Kavada megint felhúzta a szemöldö­ két. – Kavada jól szórakozott. És most is. Nana­ hara. A probléma veled van. – Jó kis párnak tűntetek az előbb. de én mindig a lelkiismeretem szavát követem a döntéseimben. hogy egyikünknek vagy netán mindkettőnknek nincsenek ellenséges szándékai. A fák között kisma­ darak csiripeltek.Kavada azután kérdezte: – És? Erre Sújának eszébe jutott. aztán mégis folytatta: – És igazad van ugyan.

Súja megszorította a kezét. Elég ennyi? Súja végre kipréselt egy mosolyt. És ti mondtátok az előbb. Pár? Noriko szólalt meg hamarabb. – Te tisztára individualistának tűntél. hogy velünk vagy. – Én is örülök. semmi sincs. Noriko nevetett. amit mon­ dani kell. Barátságosan hahotázott. – Szívesen. [143] . öregfiú. Aztán mondta. és Súján áthajolva Norikónak is ke­ zet nyújtott. Nekem nincs Sújához… Kavada Sújára és Norikóra nézett és vigyorgott. máris jobb. mintha egy fel­ nőtté lenne. kislány. Egyedül olyan magányos voltam. – Ezért bízom meg bennetek. máskor is. se vége. – Nem. amikor az osztályunkba jöttél. Kavada minden mozdulatával egyetemben. Kavadának sem jött le a vigyorgás az arcáról. – Köszönöm. – Veled is. se hossza. Noriko szavaira Kavada megérintette a bajusza helyén nőtt borostát az ujja hegyével. hogy ha egyszer gyanakodni kezd az ember. – Milyen jó. és példátlan dologra szánta magát. Rákvörös volt. Sújához fordulva odanyújtotta a jobb kezét. már akkor. Kavada kinyújtózkodott. hogy bízol bennünk.Súja szóhoz sem jutott. örülök. Aztán elne­ vette magát. Nagy tenyér volt. Noriko kezet fogott vele. mi nem. – Ne használj ilyen bonyolult szavakat. Születésem óta ilyen barátságtalan fejem van.

” …Na igen. „Minden egyes na­ pon eljön hozzánk a fény. és Kuszaka Jumiko (lányok. Jukiko er­ nyedten bambult a deszkapadlóra. – Hú. a kagyló süket volt. hogy a ne­ vét hivatalosan anyakönyvezték volna – beléptek a Dicsfény szektába. A bejáratnál fellengzős név hirdette. Jumiko akkor már harmadszor járt ott. Az oviban ugyan más csoportba jártak. részt vehetek egy ilyen szó­ rakoztató játékban. és most eszébe jutott a területi püspök szentbeszé­ deiben állandóan ismételgetett közhely. tiszta áldott vagyok. Az eggyel arrébb lévő bejárat mögött egy asztal és egy szék és egy rozsdafoltokkal tarkított irattartó állvány volt. (Kipróbálták. Jumiko kissé megrázta fiúsan rövidre vágott haját. hahaha. takaróba burkolózó Kitano Jukikóra (lányok. az aszta­ lon pedig telefon. hogy Oki-szigeteki Turisztikai Hivatal. [Maradt 29 fő] 20 Az apró mintázatú. és ironi­ kusan mosolyogva pillantott a mellette szintén falnak dőlő. szinte fehéren sütött.) hátát a falnak támasztva hunyorgott. de természetesen. és áldást hoz minden teremtmény­ re. mint egy helyi önkormányzati tanácsterem. de ahhoz képest jellegtelen épület volt.Aztán Kavada Noriko betekercselt lábára pillantott. 7. és a lakásuk sem volt olyan közel. de Jukiko először. amelyet most kezdett el­ árasztani a fény.) Az irattartóból két-három nem túl meggyőző prospektus kandikált ki. 6. Egyenesen tűzött be az üveg felső ré­ szén. ezt el is felejtettem.). ahogy Sza­ kamocsi megmondta. hanem – igazándiból ez is összefüggésben volt a dicsfényesekkel – először a templomban találkoztak. A szülei – és persze ő is. Jumiko és Kitano Jukiko óvodáskoruk óta barátnők voltak. és láthatóan megilletődött az énekszó­ [144] . ahová a szüleik cipelték el őket. mutasd csak a lábadat! A többi ráér később is. áttetsző ablaküvegen tán­ coló napsugár egyre erősebben. még azelőtt.

végig törte a fejét. Amikor Jumi­ ko kilépett a teremből. hogy kiskora óta mindig azt mondták. Már több mint négy óra telt el azóta. na­ gyon kicsi az esélye. és oda zárkóztak be. Együtt menekültek el. Jumiko levette a szemét Jukikóról és ő is a padlót kezdte bá­ mulni. 7.) még az indulás előtt meghalt. Most mit kellene egyáltalán tennie? Szakamocsi reggel hatos híradóját a ház­ [145] . Ekkor kezdődött a barátságuk. Az volt a szerencséjük – bár nem illik ilyet mondani –. Igen. olyan. Bár fásult volt. milyen jó neki. Jukiko háziasabb lány volt. és most is – bár kicsi. de Jumiko meg az ő filigrán alkatát és kerek arcát irigyelte. gyakran vendégelte meg Jumikót saját készítésű sütemények­ kel. Jumiko olyan élénk volt. hogy ez a „most” újra legyen – a szoft­ ballcsapat negyedik ütőjátékosa. hogy Kuninobu Jositoki (fiúk. a sziget keleti part­ ján futó úttól az északi hegy felé. ebben az egyben nincs változás.hoz igazított gong hangjától meg a felcicomázott templom hangulatától. mint egy fiú. de ők nem tudtak róla. akit a szülei magára hagytak. de elmosolyo­ dott. (Alig húsz perc múl­ va tért vissza és kezdte el az öldöklést Akamacu Josio. teljesen más típusúak voltak. Jukiko gyakran szóba hozta. A rendkívüli feszültség miatt mindketten elfáradtak. egy kicsit kimagasodó dombon magányos házat találtak. Mostanra már Jumiko magasabb is volt bő tizenöt centi­ vel. – Szerinted is tiszta gáz ez a hely? A lány mintha egy kicsit meglepődött volna. de más hasonló tulajdonságuk nem na­ gyon volt. az iskolakapu oszlopa mögött Jukiko várt rá sápadtan. Jumiko imádság után odament ehhez a meg­ szeppent lánykához. De most is a legjobb barátok. és egymás mellett a padlón ülve töltötték az időt. hogy ilyen magas. és így az ő startolásuk között csak két perc telt el. A nevük hasonlított. mert vala­ mi dolguk akadt. és az arca is mennyivel karakteresebb.) A településtől északra.

Az vajon működik? Ha igen… Akkor nem igaz. közvetlenül a hatórás hírek után mintha távolról fegyverropogást lehetett volna hallani. akik hajlandók követni egy ilyen szabályt. De… De ha valaki meg akarna ölni. amit a lány viselt. Most. ezért félbehagyta a gondolkodást. ebben a pillanatban is lehet. Pontosan emiatt se hall. Ha nem számítjuk Kuninobu Jositokit és Fudzsijosi Fumijót. Ennünk kell valamit. Kicsit mesterkélt volt. – Együnk a kenyérből. hogy épp meghal valaki. Általánosban a másik legjobb barátnőjének az arca. megafon for­ májú kézi hangosbeszélőre. és hoz­ zá fordult. másrészt félelmeinek egy részétől sehogy sem tud megszabadulni. Va­ lamiért csak a rózsaszín cipőre emlékszik abból. Akkor meg… Jumiko odapillantott a szoba sarkában heverő. A lány szája sírásra görbült. biztos megölném. hogy fél. Egyesek meggyil­ koltak másokat. hogy tehetetlen. már kilenc halott van. hogy jobban fo­ rogjon az agyunk. per­ sze. – Jumi! Jukiko szólt hozzá. ez a szabály. Fél megtenni. hogy öngyilkosok lettek. [146] . hogy meg akar. Mert egyrészt képtelen elhinni. vagy azt hinném. Ha netán… ha netán lenne mégis valaki. de azért a szokásos szelíd Jukiko-mosoly. se lát. Igen. Jukiko kedvesen mosolygott.ban is hallani lehetett. emiatt menekültek idáig Jukikóval. Egyáltalán hogyan ölheti meg valaki az osztálytársát? Jó. hogy van­ nak. Csak annyi. aki… De… Jumikónak eszébe jutott egy jelenet. Ogava Szakura és Jamamoto Kazuhiko még hagyján… A többiekről nem le­ hetett feltételezni. azt hiszem. akik belementek ebbe a játékba. hogy vannak. Tényleg. de Jumiko nem akarta elhinni.

Ezüstszínűek voltak zöld ár­ nyalattal. Jumi! – Hm? Igen? – Azt fogod mondani. Ju­ miko tekintete egy pillanatra megállapodott a táskájában két kerek. (Jukiko „fegyvere” rendkívül szellemesen egy dartkészlet volt. különben is. ivott egy korty vi­ zet. Jumiko visszamosolygott és bólintott.) Nemsokára megette az egyik kenyér felét. konzervszerű tárgyon. Jumiko derűsen bólogatott. hogy előhozza-e Jukikónak a „teendőket”. Amit tervezett. Ki-ki a maga hátizsákjából elővette a kenyeret és a vizet. Jukiko? Jukiko a kenyeret rágcsálva még egy kicsit elkerekítette amúgy is kerek szemét. Egy darabig mindketten hallgattak. Vajon mi lehet a helyes döntés? Jumiko még maga sem tudta eldönteni. Evés közben is azon gondolko­ dott. te itt vagy velem. Még maga sem volt biztos benne. mert mostanáig reszkettél. és a tetejükből egy hüvelykujj vastagságú bot állt ki. jól vagyok. Aztán hirtelen Jukiko szólalt meg: – Figyelj csak. hogy lehet ilyenkor ekkora hülyeséget kérdezni.– Jó? Jukiko még egyszer megismételte. – Ne félj. – Csak azért. együnk. Ha megteszi. – Ja – mosolyodott el Jukiko. – Jó. Valószínűleg ez a kézigránát. de végül megtartotta magának. azon egy fogóféleség és egy három centi átmérőjű fémka­ rika volt. még a fatáblát is szíveskedtek mellékelni. hanem Jukikót is kiteszi a veszélynek. [147] . azzal nemcsak magát. és megszólalt: – Kicsit megnyugodtál. az bizonyos értelemben igen veszélyes volt.

és folytatta. amikor már befejezték a kártyázást és a párnacsatát és a vendégfogadó felfedezését. de már abbahagyta a base­ ballt. ezt már sejtette vala­ hol. de abból. Bece­ neve nincs. Elővette az agyából a Nanahara Súja-dossziét.5-ös. őszinte lesz. Éjjel. a he­ [148] . – Mondjad már! Jukiko még mindig habozott egy kicsit. de úgy döntött. bal 1. Jukiko szégyenlősen válaszolt. – Hát… Jumiko megtorpant. de végül kimondta. – Figyelj csak. – Igen. hogy majd ilyesmiről fognak beszélni a kirándulás alatt. és a vezetéknevében benne van a nana. – Tényleg? – Jukiko a rakott szoknyájára kapta a szemét. testsúly ötvennyolc kiló. nagyon jól gitározik és énekel. ő is azt hitte. – Neked tetszett valaki az osztályból? Jumikónak egy kicsit elkerekedett a szeme. hogy eddig még neked sem val­ lottam be. Testmagasság százhetven centi. ő volt az első ütő. Hihetetlen. ne haragudj. Esti téma az osztálykiránduláson. – Mármint fiú? – Aha. jobb szem 1. nem is mert egyenesen Jumi­ ko szemébe nézni. ami kenter­ ben veri a tanárok szidását és a jövőről való álmodozást. Persze amíg el nem aludt a buszon. de nekem Nanahara Súja tetszik. A „szent” téma az éjszakai sötét és benne önmagunk ünneplé­ sére. hogy kölyökligás korában ő volt a csa­ pat ütőkártyája. telt ajkára. egy az egyben. Jumiko némán bólintott. jön a díjnyertes téma. sovány. és ráállt a zenére. Különben is.Jukiko ráharapott kis. de izmos. Általánosban védőjátékos a Kö­ lyökligában.2-es.

ő már meghalt!) Tanulás terén inkább az angol meg az irodalom. Mi lehet vele? Kezét a combján tartva ömleni kezdtek a könnyek a szemé­ ből. Most bebizonyosodott. Aztán rájött. az Áldott Szeretet Háza neve­ zetű katolikus intézetben lakik. aki szintén ott lakik. Kiskorában elvesztette a szüleit bal­ esetben. és így ragadt rá a híres cigarettamárka. A haja hullámos. – Ne aggódj. – Igen. Közeli barátja Kuninobu Josi­ toki. Vércsoportja B. mert én lennék a magasabb. nem? Bár nem nagyon figyeltem. (Jaj. mint a neve is mutatja. Kicsit furcsán hajlik ugyan a szája. és most Siroiva szélén. – Szeretnék vele találkozni. Jumiko gyengéden hozzáért a vállához. hogy ilyesmiről nem beszélhet Juki­ kónak. [149] .) Köztük az egyik legfontosabb adat a testmagasság volt: Ha Nanahara Súja nem nő tovább. és olyan bátor­ nak tűnt. Jumiko Sújáról szóló dossziéja telis-tele volt. szóval a humán tárgyak az erősségei. a válláig ér. Hát dióhéjban ennyi. ezért gyorsan hozzátette: – Hát ő volt a legjobb sportoló az osztályban. Aztán folytatta. A tar­ kóján. ha együtt sétálnánk. ősszel. Jukiko lesütötte a szemét. hogy ez a kijelentés nem volt túl szerencsés. vele biztos nincs semmi baj. így összességében igen jóképű. Október 13-án született. kicsit lányosan.tes szám. de kedves szemét európai típusú kettős szemhéj hatá­ rolja. a Wild Se­ ven neve. Valószínűleg erre akart kilyukadni. hogy Jukikónál több anyaga volt. (Kétség nem fér hozzá. Nagyon. – Komolyan? – mondta a lehető leghétköznapibban. nem hordhatok majd magas sarkút. – Jé. Történjék bármi.

Jumiko odafordult hozzá. Már megint ugyanaz a kérdés. de szerintem az ilyes­ mi menő. hogy csajozós „playboy”. hogy elmondja. és bólintott. ki az? – kérdezte megint Jukiko. de jólelkűnek tűnik. sok lány fél tőle. mondjon egy nevet. mint aki egé­ szen helyrejött. A fiúk is és a lányok is. Csakhogy ő Csigusza Takakóval van jóban. Utoljára még egyszer meghányta-vetette magában a dolgot. Jumi? Ki tetszik? Jumiko elsőnek a plafonra bámult. Meg tudnék bízni bennük? – Na. nagyon tájékozott. futnak utána a lányok. [150] . Utána. Mindenekelőtt meg kell beszélni. aki meg akar ölni egy másikat? Mármint most az osztályunkban. – Mit? Jumiko karba tette a kezét. de mégsem tűnik olyan rossz­ nak. és végül úgy döntött. kicsit durvák az arcvoná­ sai. Pedig ő is milyen jó fej! Hát igen. köz­ ben pedig jártatta az agyát. (Jaj. Takako biztos rossz néven venné ezt tőlem. kérdezhetek valamit? Jukiko csodálkozva hajtotta félre a fejét. és kenje el a dolgot? Óki a kézilabdacsapat nagyágyúja. Mimurát a kosárcsapat védőzsenijé­ nek tartják.) Szugi­ mura arcán mindig ott az a megkapó világfájdalom. Talán mert a lányok között az a vélemény alakult ki róla. Numai „rossz fiú”. Valami harcművészetet tanul. fanati­ kus rajongói is vannak. Gáz. A lányokhoz kedves. Mindenki milyen jó fej volt.Jukiko letörölte a könnyeit. Üssön a hasára. de nem a b osztályban. amilyen következetes. hümmögött egy sort. azután megkérdezte: – Szerinted van olyan ember. hogy összeszedje a gondolatait. de már ő is meghalt. megkérdezte: – És neked. – Figyelj csak. És számára bármilyen megbeszéléshez Jukiko a legjobb partner.

és folytatta: – Mi együtt vagyunk. Biztos. Mind a ketten. –. hogy min­ denki fél. én azt hiszem… talán harcolnék. hogy még el is sütném… Persze nem szó nélkül. biztos. még jó. hozzávágnám az illetőhöz. szerinted nem? Jukiko egy kicsit elgondolkozott.Jukiko összeráncolta a szemöldökét. [151] . és nem is gondoltam ilyesmire. Jumiko bólintott egyet. – Na és ha így félsz. mit csinálnál. de egy idő múlva válaszolt: – De. de ha egyedül kellene lennünk. Így van. De ha minden kötél szakad… Jumiko bólintott. Kilencen is.. hogy még ennél is sokkal jobban félnénk. – Mi meg itt ülünk és félünk. vagy nem? – De igen. és félrebillentette a fejét.lehet. – Hát igen. hogy mind öngyilko­ sok lettek… És az előbb is hallottad a fegyverropogást. ha meg lenne valami fegyverem. és véletlenül összetalálkoznál valakivel. Széttárta a karját. – Hát… De hát már meg is hal… – itt megremegett a hangja. valószínűleg. Utána tagoltan mondta: – Én… igen. hogy a matrózblúzának bal kéze­ lője kicsit elszakadt. – És ha nem tudsz? Jukiko eltöprengett.haltak egy csomóin. Jumiko Jukikóra nézett. amióta elindultunk… Nem hinném. Hallottad a reggeli híradót. ezért még nem is olyan vészes. Csak azzal voltam elfoglalva. – És szerintem a többiek is ugyanezt teszik. hogy én fé­ lek. És akkor vette észre. Ha lenne ná­ lam valami. Jukiko? – Elfutok.

hogy senki nem szándékosan öl. hogy félnek. – Igen? – Ha nem csinálunk semmit. és a padlóra támaszkodott. akkor megölnének. majd folytatta: – Csak annyi az egész. Nem? – De… Csak… – Nekem… Jumiko félbeszakította Jukiko szavait. és ezért állnak neki harcolni. Mindenki fél.– Na ugye? Én is azt hiszem. rakott szoknyája alatt megmozgatta a lá­ bát. – És ha van valami. és bemagyarázza magának. aztán bizonytalanul felelt: – Lehet… Vannak. Si­ mán előfordulhat. még ha a másik nem menne is nekik. Általánosban. Szóma bandája például… vagy… Kirijama… Jumiko ránevetett. ők támadják meg. [152] . és egy hajszálnyit fél­ rebillentette a fejét. hogyan lehet­ ne megszökni. és kigondoljuk. Jukiko megint beharapta kis. meg fogunk halni. Egy pillanat szünetet tartott. és visszaült. amit tehetünk. Időkorlát? Ha nem halt meg senki huszonnégy órán át? Ha addig élet­ ben is maradnánk. Jukiko Jumiko szemébe nézett. mert egyszer nem bíztam meg valakiben. – Ez igaz. Tanácstalanul nézte a padlót. – Van egy rossz emlékem azért. Jukiko. hogy a másik meg akarja ölni. Jukiko ijedt arccal bólintott. mire gondoltam. És ha már ezt hiszik. – Elmondom. akikben én nem bízom. akkor az egyetlen dolog hogy összehívunk mindenkit. széttárta karba tett kezét. telt ajkait.

az anyukája meg egy bárban dol­ gozott. – Az az. – Hazamentem. Nekem is volt olyan alátétem. amelyet korlátozott példányszámban készítettek. akinek biztos szintén voltak előítéletei vele szemben. hogy az asztalomon felejtettem a háromszínű golyóstollat. Jumiko újra Jukikóra nézett. egy időben divat volt a Tojásmacska. és láttam. Én meg a ta­ nárnak is beárultam. így kinéztem belőle. és én meg az első óra. szóval neki nem volt apja. – Volt akkor egy féltve őrzött… Emlékszel. Aztán. és ő pont nem tornázott. Nagyon vágyott rá. hogy ellopta. na mindegy. de azt mondta. Jaj. És a rózsaszín cipő… Visszaemelte a szemét Jukikóra. aki mindjárt elbőgi magát. nem látta sehol. Jukiko némán hallgatta. – Aha. mert rosszul érezte magát. a Tamagoneko. hogy nincs meg. – Aha. hogy vallja be az igazat.– Mi történt? Jumiko a plafonra szegezte a tekintetét. megint előúszott a barátnője arca. [153] . Most visszagondol­ va egy semmi kis hülyeség. mert ráparancsolt. Jukiko lassan bólintott. Nekem meg egy háromszínű golyóstollam. tornaóra után vettem észre. – És egyszer csak eltűnt… – Jumiko lesütötte a szemét. O meg elsírta magát. – Kikérdeztem. Mindenfélére rányomták akkoriban. – Persze. hogy nem tud semmit. – Én meg a barátnőmet gyanúsítottam meg. és ő ért vissza elsőnek a terembe. de én akkor nagyon vigyáztam rá.

meg. Meg tudod érteni? – Igen. hogy te mit gondolsz. Nagyon jó barátnők voltunk. Két perc is beletelt. lehet. Hinni akarok bennük. – Jumi. hogy lehetőleg megbízzak az emberek­ ben. – Ezért – folytatta Jumiko – ha felszólítanánk őket. Ha nem sikerül. És most mondd el. lélegzetet vett. biztos. Így van. hogy mindenki abbahagyná a harcot. [154] . és megállt fészkelődött. Ez a saját hitem. hogy mihez kezdjünk. és azóta nem találkoztunk. – Jukiko erőtlenül bólintott. Legalább annyira. De nem bíztam meg benne. de még habozott. De nem annyira rosszak. hogy a saját örömükre embert öljenek. Olyan nem volt a mi osztályunkban. legalább elkerülhetnénk az öldöklést. Jumiko elfáradt a sok magyarázásban. mondtad. – Ja. Talán mert az anyukája újra férjhez ment. Ha te ellenzed.– Bocsánatot kértem tőle. Szómáék rossz embernek látszanak. mire megszólalt. Jumiko egy vállrándítással folytatta. Úgy tartják róluk. igen. nem haragszik. – Egyszóval ez a véleményem. – Azóta igyekszem. hogy min­ den hiába. nem? – Hát. én már egyszer mondtam neked. Még ha nem tudnánk is sem­ milyen megoldást. biztos. mint veled. És akkor meg tudnánk beszélni. Ez most nem az a szöveg. hogy túl sokat adok mások véleményére. és ő nemsokára elment más iskolába. nem fogom megtenni. Jukiko a padlóra sütött szemmel hosszá ideig csak a gondola­ taiba mélyedt. – És a mostanival kapcsolatban pedig… Hát igen. Azt mondta. Vagy nem? – Hát… Jukiko bólintott ugyan. amit a dicsfényes taták és mamikák hajtogatnak. De utána már valahogy nem jöttünk ki olyan jól egymással.

hogy ő maga helyesen gondolkodott. Jukiko elmosolyodott. Jumi. Jumiko bólintott. és nemso­ kára kibökte: – Ha minden jól megy. akkor találkozhatok Nanaharával. Jukiko aprókat bólintott. Jumiko visszamosolygott rá. hogy ülök kar­ ba tett kézzel. így jó lesz. Próbáljuk ki!” Később Jukiko kérdezte: – De hogy csináljuk? Hogy szólunk mindenkinek? Jumiko a szoba sarkában heverő megafonra mutatott.Jumiko Jukiko arcát figyelte. hogy ezt tudjuk-e használni. ahogy Jukikónak is mondtam. „Igen. Kavada rádobta a tűt és a cérnát a mellette lévő hátizsák tete­ jére. majd a plafonra meredt. – Én azt hiszem. Ez az én vélemé­ nyem. találkozni fogsz vele. meg kell pró­ bálni. – Attól függ. hogy Jukiko meggondolta. – Boldog volt. míg meghalok? Ha van remény. ezúttal teljes szívéből. hinni akarok az emberekben. Ez igazolta számára azt is. Igen. meg kell tennünk. Jukiko felemelte a fejét. – Igen. – Köszönöm. és erre a végeredményre jutott. [155] . és talál­ kozott a pillantásuk. Csak nem képzelik. [Maradt 29 fő] 21 – Na. teljesen igazad van.

– Egy szintén vízzel fertőtlenített kendőt nyomott rá géz helyett Kavada. mint a Buster vagy a Hi-night. vagy a sajátja volt? Olyan tömeg­ cikk volt. mielőtt Kavada varrni kezdte volna. miért. így már nyolc óra is elmúlt. Súja rábámult erre a ki tudja. Mellettük egy kő­ ből rakott kis tűzhely volt szénnel. (Kavada elmagyarázta. míg a víz eléggé kiforr­ ta magát. Kava­ da előtt. Kavada végezte a műtétet. aki az előbb megkönnyebbülten lélegzett fel. Ezt is a ve­ gyesboltból nyúlta le vajon. és elővett a zse­ béből egy Wild Seven márkájú cigarettát. de sokan mégis ennek a cigarettának a nevén ismerték. Persze altatás nélkül.) A tűt és a cérnát ezzel fertőtlenítették. most újra elfintoro­ dott. motoros és motor szilu­ ettjét ábrázoló dobozra. mert közvetlenül a sebbe mégsem akartak azért forró vizet önteni. Tehát most másodszor fertőtlenítik. Aztán aggódón hozzátette: – Remélem. Noriko visszahúzta a lábát. rajta egy üdítősdoboz. – Tök ügyes vagy! – Orvososdiból jó vagyok – mondta Kavada. a tűvel és a cérnával együtt. és egy százjenes öngyújtóval meggyújtotta. Egy szálat a szájába tett. hogy a szenet is a vegyesboltból szerezte. még nem fertőződött el. amelyben bugyogott a forró víz. Nanahara – mondta Sújának. kislány. de a sebet Súja whiskyjével mosták le.– Add csak ide még egyszer a whiskyt. Sok idő kellett. Noriko behajlított jobb lába az oldalán pihent. és gyors mozdulatokkal betekerte egy másikkal. – Oké. Súja az órájára nézett. de Noriko a tíz perc alatt egy mukkanásnyit sem nyafogott. és megköszönte Kavadának. En­ [156] . és Noriko. Súja odanyújtotta a palackot Kavadának. – Már vége. Mert neki soha nem volt beceneve. A vádliján már össze volt varrva a seb durva pamutfonállal.

Nana. újra keres­ gélni kezdett a zsebeiben. Amikor a Harmadik az utol­ só öt percben pályára lépett. az ellenfél fog pontot szerezni. Noriko nagyot pislogott erre. Másodikban egy osztályba került a kosárcsapat védőzsenijé­ vel.) Ha pedig már tele vol­ tak a bázisok. ami kisebbfajta rekordnak számított. Kavada. ha beveszed. ha pedig elfoglalt egy bázist. és Norikónak nyújtotta. hogy hol lehet most Mimura Sindzsi. a hetes. és elővett egy bőrtárcát. az idei áprilisi osztálymérkőzésen a lányok poénból hetes és hármas sorszámokat készítettek elő nekik. Mimura Sindzsivel. Abból pe­ dig gyógyszert. és a dobójukról látszott. Jobb. Amint esély adódott. Tényleg. [157] . gyönyörűen megcsinált dupla játékokkal hárította el a veszélyt. és ő meg Mimura azt viselték a meccseken. Ő sokat számítana. Na tessék. – Fájdalomcsillapító. Ez még elsős korukból ered. de átvette. A vad. amikor Sindzsi a kosár­ csapat második tartalékosa volt. de a többi­ eknek nem volt sikeres ütésük. de a régi dicsőség emlékére és a veze­ téknevében lévő hármas miatt még most is ezen a néven em­ legetik. Olyan távolinak tűnik ez az egész. kihasználta. (Szezononként háromszor is lopott bázist. Attól fogva kezdőjátékos lett belőle. Sindzsit meg a Harmadik néven is­ merték. műanyagba és ezüstpapírba csomagolt fehér tablettát szedett ki. hogy amikor még kölyökligás volt. mindig ő volt a csapat legfőbb ütőkártyája. és a kosárcsapat megszakítás nélkül tartja az első helyet a tar­ tományi bajnokságon. a Siroivai Középiskola kosárcsa­ pata behozta húszpontos lemaradását a biztos befutónak tar­ tott ellenféllel szemben. Wild Se­ ven. hogy nem tud mit ten­ ni. bázislopással szerzett maguk­ nak újabb pontot.nek az az egyszerű oka van. Volt. hogy a megfá­ radt dobójátékos helyett beálló pozícióból lépett fel a dobó­ dombra. mint akinek hirtelen eszébe jutott valami. Súja megint azon gondolkodott. A kiszámíthatatlan.

hogy igazat mond. De nem áruként. Ez komoly? Kavada felemelte a két ujja között tartott cigarettát.– Hé! – szólt oda Súja Kavadának. Súja szóhoz sem jutott. Különben is. sima fejfájás elleni. – Másról van szó. ha valakit összevarrt. [158] . ne­ vetett. aztán megrántotta a vállát. Már et­ től a névtől megfájdul az ember feje. mintha a gimnazisták már nyugodtan cigaret­ tázhatnának. de Súja a fejét rázta. ebben a helyzetben bármikor szűkség lehet gyógyszerre. – Aha. – Micsoda? – Kóbe szegénynegyedében van egy lehasznált kis rendelője. én már gimnazista lennék. A pult mögötti elsősegélycsomagból nyúltam le. És te beszélsz? Te meg alkoholt hoz­ tál. – Ne nézz már olyan szemrehányón. Gomes. Semmi extra. Nem volt pénze ápolónőt fogadni. és szép ívet rajzolva vele. hogy én voltam a segédje. – Az apám orvos – mondta. Egy középiskolás is megengedhet magának néhány szippantást. Az a gyógyszer is a vegyesboltban volt? Kavada megrántotta a vállát. – Mi az? – Kavada élvezettel fújta ki a füstöt. Úgy mondta. sőt magam is elvégeztem időnként hasonló műté­ teket. helyesebb inkább úgy fogalmaznom. most ez is megteszi. és Sújára nézett. De… – Nem készültél fel egy kicsit túl jól? Honnan tudsz például sebet varrni? Kavada felhúzta a szája szélét. Nem is. Hát lehet. és Súja felé intett vele. Gyerekkorom óta mindig megnéztem. Ha belegondolsz. Nem mintha számítana. Súja összecsücsörítette a száját. – Nem kamu.

Most Kavada rángatta a vállát. Kavada vigyorogva folytatta: – Ha szükség lesz rá. – Nem túl erős ugyan. [159] . Nem hittem volna. Aki érezte már. – Szóval láttam. hogy most mi legyen. – Ha láttad. amelyet nem tudott megfejteni. – Te hol találkoztál ilyennel? – kérdezte most Noriko. képtelen voltam. Van valami tervetek? Ha szükség lesz rá. igen. miért nem segítettél? – Bocs. de igaza van Kavadának. később elmondom. Részemről az volt a legnagyobb melléfogás. nem? Súja megrántotta a vállát. Noriko ennek hallatán kérdőn nézett Kavadára. – Ja. Túl későn esett le. ahogy ott a buszon próbáltad kinyitni az ab­ lakot. előbbre való a szökés tervezése. De honnan tudtad? Nem is volt sza­ ga… – De volt.Súja hallgatott. Nanahara? Ezen már túl vagyunk. és megmondta: – Meg akarunk szökni. hogy kifogjuk… De ennél fontosabb. – Mi az? – Azt szeretném kérdezni. de eszébe jutott még egy rejtély. Felhagyott a további faggatózással. Észrevetted az altatógázt. és újra kezdte. elmondja? Súja ezen a szófordulaton is fennakadt. és elnyomta a földön a félig szívott cigarettáját. az felismeri. hogy… – Mit udvariaskodsz. Nanahara – mondta Kavada. – A nagybátyám a kormány kémiai kutatóintézetében… – Hé! – szakította félbe Súja.

Mialatt beszélt. előtte keresnénk egy hajót. – De nem tudjuk valahogy kirángatni onnan Szakamocsié­ kat? És túszul ejtenénk Szakamocsit. és folyatta: – És. ami Kavada és Noriko nyakán is ugyanúgy ott van – a nyakörv miatt rögtön megtalálnak. ho­ gyan hozzák ki Szakamocsit az iskolából. hogy „A mező. ahol az iskola van. hiába is szökünk el. még haditervnek sem nagyon lehet nevezni. hogy befedje földdel a szenet a kőrakás tűz­ helyben. Szakamocsit magunk­ kal visszük és megszökünk. – Azt kell kérdezni. – A fene essen belé! – Hát igen.Kavada egy újabb cigire gyújtott és bólintott. Na és? – Minket e miatt – kezét a saját nyakához emelte. Nanahara. mivel azt nem is gondolta végig. tiltott zóna lesz”. Sőt. Szakamocsi megmondta. igen. ahogy Noriko lenyeli a gyógyszert vízzel. már arra jutott. Hallani lehetett. – És? Súja megnyalta a száját. kérem szépen”. Kavada csak a szemöldökét emelte meg. hogy igen-igen kicsi az esélye. Súja folytatta: – Szerinted lehetetlen? Kavada a fejét rázta. „…tilos lesz. Nem is. hogy lehetséges-e. Aztán hirtelen eszébe jutott. Az a bizo­ nyos. Akkor pe­ dig úgy válaszolnék. És kioldatnánk vele a nyakörveket. hogy lényegében kivitelezhe­ tetlen a haditerve. – Ennyi? [160] . – Hát igen. – És az iskolát sem tudjuk megközelíteni.

– Abban nem lehetünk biztosak. Még a roncsokat is eltakarították. rosszul áll a szénánk. Ezt el is felejtette mondani. – Jó. zónáktól függetlenül. amikor csak akarják. Egy szál se. hogy meglesz a megoldás… Ez igaz – gondolta Súja. akkor használjuk az őrhajókat. Kavada csak a sebhelyes bal szemöldökét emelte meg. Kavada mosolyogva fújta ki a füstöt. az tu­ ti. hajó nincs. Nanahara. – Mondtam. hogy a kikötő közelében volt a vegyesbolt. bárhol.Mondta Kavada. – Noriko? Noriko is a fejét rázta. – Más nem jut eszetekbe? Súja tagadólag rázta a fejét. még ha véletle­ nül meg tudnánk is valósítani. amiknek a parton kéne düledezniük. és kész… – Nem megy. Hajó meg nem volt. Csak Szakamocsit kell túszul ejteni. és Súja kénytelen volt bólintani. Lehetetlen – szakította félbe Kavada. Micsoda undorító pre­ cizitás. Akárhonnan nézzük. de azért hozzáfűzött valamit: – Összeszedhetnénk a megbízható embereket. és így szólt: – Először is. [161] . Súja a száját harapdálta. Súja megint csak hallgatott. Ráadásul… Kavada a saját nyakára csatolt ezüstszínű pántra mutatott. hátha együtt ki tudunk találni valamit. Ha többen törjük a fejünket. kézi vezérléssel fel tudják robbantani bármikor. – Ezt a nyakörvet. – Láttad mennyien vannak a védelmi erősök. Kavada megint rágyújtott. lehet. a kormány a kisujját sem fogja mozdítani Szakamocsiért.

A házakban kereshetett vala­ mit… Fegyver volt nála. Összenézett maga mel­ lett Norikóval. de folyatta: – Mimurát én lát­ tam. Ucumi. Neki biztos eszébe jutna valami. mert Noriko megsérült? Valószínűleg azért. és egy ideig bal kézzel simogatta borostás állát. Láttad. Kavada Súja arcára meredt. – Mi bajod vele? – Semmi… – Kicsit akadozva. A gépekhez is. És Szugimura Hiroki például. Aztán megszólalt: – Mimura… Súja szeme elkerekedett. hol?! Súja véletlenül megemelte a hangját. akit megbízható embernek nevezel? Erre Súja lelkesen válaszolt: – Mimura. – Ne hülyéskedj. A lányok közül mondjuk az osztálytitkár. – És azt mondta. hogy halasszuk el a játékot. De főleg Mimura… Ő csúcs. – Éjjel. – Miért nem szólítottad meg? Súja rosszalló hangjára Kavada csodálkozó arcot vágott. – Miért? – Hát mert… Segített Norikónak az iskolában a helyére men­ ni. Mindenhez ért. hogy legyen ideje mindenki­ nek megszökni? [162] .– Ebben az esetben ki az. nem? És… Kavada átvette a szót. Az iskolától nyugatra. nagyon. és észrevett engem. – Hol? Hol láttad? Kavada kelet felé bökött az állával.

hogy később mindenkit megölhessen. – Hogy mondhatsz ilyet?! – emelte fel Súja a hangját. Súja akart még valamit mondani. amiről Kavada be­ szélt. nagyon mély sóhaj volt. – Ilyen nyakatekert gondolkodást! Ő nem olyan. ő… Sújának megint félbe kellett hagynia. és Súja elhallgatott. mint mondod. Ő biztos ki tudna találni valamit. Nagyon nem az. és ki­ fújta a levegőt. ezt garantálom. hogy bennük megbízik. szerinted végig ott maradt volna. hogy megbízzak benne? Saj­ nos nem megy. hogy rábólintott volna. hogy tartson velem. Mély. Az előbb mondtam. ha én megkérem. Már az is furcsa. Bár azt mond­ ta. Ez így van. Súja sóhajtott. hogy csak azt akarta ezzel megmutatni. hogy nem bíz­ ni kell az emberekben. Nanahara. Kavada viszont a fejét rázta. És nem hi­ szem. Az pont jó arra. de végül letett róla. Ő… Kavada hang nélkül előtolta két tenyerét. Súja bólintott. – Legalább menjünk el arra a hely­ re. Különben is lehet. ahol látom? Ebben igaza volt. Végül is meg lelhet érteni. – Jó – vette át a szót Súja. Benne százszázalékosan meg lehet bízni. hanem kételkedni bennük. nem túl szerencsés nagy zajt csapni. Hát igen. – Ennyi miatt várnád el tőlem. hogy ebben a játékban alapszabály. Megszólalt: – Ha akkora ész lenne. Aztán azt mondta Kavada: – Ne vedd már rossz néven! Alig ismerem Mimurát. akiknek jól vág az eszük.Igen. [163] . hogy „jó kis párnak” látszottak. ahol Mimurát láttad. Különösen azokkal kell vigyázni. Kavada a fejét rázta. hogy benne meg lehet bízni.

– Milyen…? Kavada bólintott a fejével. mert sima felszínét simogatta jobb keze ujjaival. A Wild Seven meggyújtott végéből apró hangok hallatszottak. Súja megint csak Kavada arcát fürkészte a füstfelhőn keresz­ tül. és a fejét rázta. Egy ideig csöndben ültek. – Nem hinném. Aztán hirtelen izgatottan kérdezte: – És mi az? Van valami módszered? Kavada végignézett Sújáék arcán. – Hogy? – Ott van még az én tervem. – Nincs valami mód. akinek cigi lógott a szájából. Válogatás nélkül még hagyján. hogy csak a kiválasztottaknak akarsz szólni. miről beszél. de úgy nem nagyon megy. csak fel­ tételhez van kötve. és újra a szájához emelte a cigaret­ tát. – Ezt hogy érted? [164] . – A módszer létezni ugyan létezik – mondta aztán –. – Mindez csak arra az esetre vonatkozik. hogy most felvegyük a kapcsolatot Mimurával és másokkal? Kavada újabb cigarettát szedett elő. – Hát akkor… – mozgatta nehézkesen a száját – semmit sem tehetünk már? – Dehogynem – mondta Kavada könnyedén. Utána pedig cigivel a szá­ jában elgondolkodva az égre meredt… Zavarhatta a nyakörv. ha a legvégéig élet­ ben maradunk. A füst této­ ván gomolygott. Nem értette. és Súja Kavadát nézte.– Kavada… – szólalt meg Noriko. ahogy egyre rövidebb lett. Súja összeráncolta a szemöldökét.

A cigit elnyomta a földön. – Az nagyon durva len­ ne. hogy a mi csoportunkon kívül mindenki más meghaljon. – Noriko nem ezt kérdezte. Utána kissé vontatottan mondta: – Nanahara. – És utána? – kérdezte Súja lelkesen. mielőtt szóhoz jutnál? Súja nyelt egyet. ha rád támadnak. ebben a játék­ ban az egyik legbölcsebb módszer az életben maradáshoz. Ha van egy biztos módszer. De a lényeg. ki ellenezné? És ak­ kor mindenki megmenekül. hogy csak magunkat fogjuk meg­ menteni? Kavada összekulcsolta térdeit. – Ugyanezt mondta az előbb Nanahara a szökéstervével. Ugye. Azt akarod mondani. ha többen leszünk. nem? Súja szavaira Kavada összeszorította a száját. – Az nem gond. Mármint ha a többiek is megbízhatók. – Nem! – szólt közbe Súja. – Csak szólnunk kell a többieknek. Épp ezért az ebben lévő bombával – Kavada a saját nyakörvére mutatott – bír minket mozgásra a kormány. Erről van szó. A többiek pedig mind meghaltak. Ha­ nem hogy… a többiek haláláért cserébe maradunk-e mi élet­ ben. – Hacsak nem akarsz valakit direkt megölni. mintha… Szóval az nagyon durva. nem igaz? Így van. felhúzta a szemöldökét. hogy akkor már csak mi hárman maradunk. – Várj már egy kicsit! Kavada intett a kezével. ha helyváltoztatás nélkül meghúzod magad. – Az… – Noriko azonnal közbeszólt. Mit csinálsz. [165] . és továbbra is cigarettával az ujjai között.– Természetesen úgy – Kavada megint Sújáékra nézett –. Noriko? Mert az teljesen olyan.

– Olyan ember… – Ki mered jelenteni. hogy innen esetleg élve kikerülünk. ki az ellenség. hogy ha mindenki más meghalt. az csak annyi. Főleg hogy mi most. Nanahara? – Kavada szi­ gorúan nézett. Dezertőrök leszünk. az. úgy is meghalunk. – Akkor mi… feltehetőleg a normálisak nagy többségét hagy­ juk meghalni? Ezt akartad mondani? Kavada az állát néhányszor fel-le mozgatva bólogatott. hogy ilyen kilátá­ sokkal bárki lelkesen rábólint? Hát elfelejtetted? Ebben a já­ tékban soha nem tudhatod. nagyon megégetheted ma­ gad. Ha huszonnégy óráig nem hal meg sen­ ki… [166] . hogy egyszer a kormány utolér. nem? Amíg Noriko lábműtétjére készültek. Lehet. – Rossz érzés. ha ebbe az osztályba csupa jó ember járt. Ez így volt. hogy lesből lelőnek. de ott van még az időkorlát is. elmesélte Kavadának. Túl sokat szív középiskolás létére. – Persze klassz. hogy megmenekülünk. Gondolod. Azt nem tudom ugyan. Ha boldog-bol­ dogtalant magunk közé engedsz. Noriko sérülése miatt jó célpont vagyunk. Egy ideig csend telepedett közéjük. és nagy a valószínűsége. hogy óvatosnak kell lennünk. hogy nincsen. de igen. és erőtlenül préselte ki magá­ ból a szavakat. – Azt mondtad. Súja odafordult hozzá. hogy Akamacuról sem tudott sokat. De a valóság az. – Várj csak! – mondta aztán Noriko.Ez fontos alapszabály. Súja sóhajtott. hogy közvetlenül az indulás után megtámadta Akamacu. hogy a nagy többséget-e. hogy Aka­ macu Josio játszani akart. – Ezenfelül pedig. Té­ ged is megtámadott Akamacu és Óki. Ne felejtsd el! Ha figyelmetlenül bók­ lászol valahol. Kavada megint rágyúj­ tott. még az is lehet. és a végén így is. Igaz. Leejtette a vállát.

aztán megkérdezte: – Milyen módszerről beszélsz? Kavada megrántotta a vállát. Súja elhallgatott. Ezért csak akkor tudjuk használni. Hallottam róla. – Persze. hogy lejárt az idő. mintha vala­ mit két kézzel előrefelé tolt volna. – Akkor a te terved is dugába dől? – Igen. Súja a homlokát ráncolta. A szájából kilógó cigi mellett vetette oda: – Nem mondhatom meg.5 százalékban fordult elő. Az én módszerem nem működik. hogy egyáltalán milyen módszerről beszélek. ha már csak hárman maradtunk. De ez nem fog megtörténni. mindannyian beleférnek a tervembe. – Ha most nem. ha valaki megzavar. Még meg sem kérdeztétek tőlem. De egyet meg­ mondok előre. Amikor már csak hárman vagyunk. – Hogy mi van? – Most nem mondhatom meg. Súja erőtlenül belekérdezett: – Hallottad? Hol lehet ilyesmit… – Várj már! Kavada a kezével olyasformán intette le Súját. [167] .– Ja – bólintott Kavada. Csak ez nem fordulhat elő. De ha mégis mindenki csatlakozik hozzánk. hogy a korábbi Programok során országszer­ te csupán 0. akkor mikor fogod megmondani? – Na igen. – Miért? – Semmiképpen sem lehet. Ezért aggodalomra semmi ok. – Van ennél fontosabb dolgunk is.

Vagy nem? Súja egy kicsit zavarba jött. és Norikóra pillantott.Súja megint hallgatott. [168] . de közben a fejében suttogni kezdett egy hang. és felállt. Elindult a hang irányába. Miszerint én a szökést használom csali­ nak. én megöllek mindkettőtöket. hogy van egy egé­ szen más lehetőség. Egy lány hangja volt. – Megnézem. ami­ kor hárman maradtunk. Arra. Kuszaka Jumikóra (lá­ nyok. mintha meghallotta volna azt a suttogást. de így is érezni le­ hetett benne egy kis elektromos torzulást – Figyeljetek! – szólt a hang. Súja visszaemelte a tekintetét Kavadára. energikus lány. magas. Egy hang hallatszott. – Kavada arca megkeményedett. – Jumiko hangja – mondta Noriko. Noriko csak némán ült. Csak… Súja félbehagyta. De igazából nincs is módszer a menekülésre. és megnyerem a játékot. – Nem erről van szó. de azért suttogott. Én nagyon jól járok. – Dehogyis… – Tehát nem? Súja elhallgatott. a keleti bozótos felé. Alig-alig hallható hangon. Nagyon messziről. 7. Fogta a shotgunt. – Figyeljetek! – mondta. hogy titeket magam mellé állítsalak. és Kavada arcát figyelte. mi folyik irt. Nanahara. és életben tudjak maradni. mire gondolsz. Negyedik ütőjátékos a női szoftballcsapat­ ban. – Tudom.) gondolt. [Maradt 29 fő] 22 A hang folytatta. Kavada. elmoso­ lyodott. Egy ideig Kavada füstölő arcát figyel­ te.

ennek a szerkentyűnek talán nemcsak ott. Súja betűzte a Smith & Wessonját az övébe. fel­ tehetőleg Kuszaka Jumiko – valamit az arca elé tart. Kitano Jukiko – válaszolta Noriko. megállt. – Találkoztak. fal nélküli kis kunyhó volt. hogy az egyik árny – a magasabbik. de egy szó nélkül továbbment. ha ilyesmiket csinálnak. és felsegítette Norikót. Kavada hátra sem nézve mondta: – Ezek… Súja közvetlenül Kavada mögé lépett. – Meg fogják ölni őket. Tetőtől talpig kilátszanak. Mega­ fon? Amilyet a rendőrök használnak. A hang folytatta: – Figyeljetek ránk! Ne harcoljatok tovább! Gyertek ide! Súja megállapította. Súja és Noriko is meg­ torpant. Ők ketten jóban vannak. Súja szeme elkerekedett. és a teteje alatt két ember alakja körvonalazódott. ha a rabló elbarikádoz­ za magát? Egy kicsit komikusnak érezte („Minden bent lévő­ nek! Fejezzék be a küzdelmet. [169] .– Mi is megyünk. Ennek ellenére jól látszódott. és jöjjenek ki!”). ahol ők van­ nak. Kavada vissza­ pillantott rájuk. A hegy lábától. – Hát ezt nem kéne – mondta Kavada keserű arckifejezéssel. Az északi hegy ritkán nőtt fái között egy kilátószerű építmény állt. – Jukiko. de milyen igaz. A hegy tetején voltak. Bár épp a beszélgetés közepén tartottak. ahol Sújáék voltak. vagy öt-hatszáz méterre lehetett. A kilátó egy egyszerű. hanem majdnem az egész szigeten hallatszik a hangja. Ahogy kiért a bozót szélére. – A másik… – motyogta Súja. és az ő példájára Nori­ kóval együtt kidugta a fejét a bozótból.

– Nem erről beszéltem – villantotta ki Kavada a fogait. és még nem zárták le az előző beszélgetést.Súja ráharapott az ajkára. [170] . Még el kellett rendezni a dolgokat. Egyikük sem akar játszani. Vagy már kezdettől arrafelé voltak. hogy veszélyes ilyesmit csinálni. egészséges fogak. – Az előbb mondtam. Tényleg nem. – Eszednél vagy? – mondta. mire Súja gondolatai megint elcsatangoltak. – Ezt magamtól is tudom! – felelte Súja. és megállapította. hogy senki sem akar harcolni. Mi van. mekkora odáig a távolság? Nem tudhatod. kivel találkozol útközben. hogy senki sem szeretne „játszani”. Kavada? Kavada hátrafordult. ha véletlenül… véletlenül Kavada ellenség? De végül odaszólt neki: – Vigyáznál Norikóra. És külön­ ben is te mondtad az előbb. – Ugyan miért? Kiteszik magukat a veszélynek. de azért ellenkezett. Súja egy kicsit felhúzta magát ezen a megfogalmazáson. Ezért bevehetjük őket. Azt akarják megtenni. – Mit akarsz csinálni? – Odamegyek hozzájuk. Kavada összevonta a szemöldökét. csak lemondott róla. hogy minél többen be­ azonosíthassák. ha meg se mozdulsz. amire Súja is gondolt egyszer. hogy milyen nagy. Ezek szerint Kuszaka Jumiko és Ki­ tano Jukiko megpróbálja a „meggyőzést”. Mit gondolsz. Biztos azt hiszik. Gyertek ide! Súja habozott. hogy ebben a játékban a legjobb. – Tudjuk. Talán azért választották ezt a helyet. Hogy mindenki fe­ jezze be a harcot. miután Akamacu Josio megtá­ madta.

te nem tudsz semmit. bár egyáltalán nem hasonlított rá. és elindult kifelé a bozó­ tosból. Jaszuno tanárnő idős édesapját. halj meg. Kavada megszólalt: – Te dolgod. Kavada szavainak nem is a tartalma. az Ál­ dott Szeretet Háza előző igazgatóját. Miután Súja elvesztette a szüleit. a gondvi­ selője. akkor az arra vár. Ha van valaki. az igazgató volt az egyetlen tekintély a szemében. hogy előszédelegjen a te fajtád. Már mindenki észrevette őket. és most felderengett az arca. amint gyerekkorában dorgálta. – Hagyjam őket meghalni? Öntudatlanul kiabálni kezdett: – Vagy megnehezíti a saját életben maradásodat. De… – Kérünk mindenkit! Gyertek ide! Mi ketten vagyunk itt! Nem akarunk harcolni! Súja kihúzta a karját Noriko jobb könyöke alól. hagyd abba! – szólt rá Noriko könyörgőn. de Kavada megmarkolta a bal karját. Azzal gyarapodnának a céltáblái. Ez eszébe juttatta. Megszorította a Smith & Wessont. – Állj már le! – Miért? – Súja hangja magasra szökött. – Megyek. hanem inkább a nyu­ godt hangszíne miatt futott végig Szíján a hideg. ha nem va­ gyok veled? Így van? Ez a bajod? Ellenünk vagy? – Súja. Norikónak igencsak megnő az esélye. aki rájuk pályázik. és nem jössz vissza. hogy ő is meghaljon. hogy a karját markoló Kavada arca mozdulatlanná vált. Ez igaz volt. ám Súja folytatta volna – de észrevette. ha akarsz.– Nem. aki már meghalt. Ha te most elmész. Ezt elfelejtetted? Súja hangosan nyelt egyet. – De… [171] .

A közvetlen közelben berobbant lőpor hangja iszonyatos volt. és készenlétbe helyezte a puskáját. Valakit szeretni annyit tesz. A hang megremegtette a levegőt. Ennél több már veszélyes. ne menj. Kavada elengedte Súját. aztán a feje fölé emelte a Smith & Wessonját. ahol Jumiko megállás nélkül kiáltozott. ezért valószínűleg nem ismerték fel őket. Ja… Ettől a fegyverropogástól talán Kuszaka Jumiko és Kita­ no Jukiko ijedtükben abbahagyják és elrejtőznek. Már erről a kér lövésről is rájöhetett valaki. visszafordult a hegytető felé. és kirepült a hüvely. hogy hol vagyunk. – Állj már le! Hányszor kell még mondani? [172] . tisztában vagy vele. Jumiko megafonnal felerősített hangja elnémult. Végig­ visszhangzott a hegy oldalán. – Nem. Nanahara. Súja egy pillanatig azt hitte. Kavada bal kézzel elmozdítot­ ta a pumpát. Csak egy kicsikét. – De… – Sújának sírhatnékja támadt. Ha Noriko fontos neked. – Kicsit csökkentem az esélyeinket az életben maradásra. Lőtt még egyet. Kavada megint lefogta a karját. Úgy tűnt. hogy Jukikóval együtt erre néznek. elsütötte a shotgunt az ég felé. – Mi van?! Lőj még! Kavada leintette a felhevült Súját. mint másvalakit nem szeretni. Ahogy kimondta. – De akkor mit csinál­ jak? Hagyjam őket meghalni? – Azt nem mondtam.Kavada halkan folytatta: – Gondolom. Sújáékat szinte teljesen elfedte a bozót. Súja gondolkozott egy kicsit. hogy beszakadt a dobhártyája.

És most Jukiko árnya is bedőlt a kilátót körülvevő alacsony fák takarásába. mivel eltört. de kúszni azért még tudott. Persze azt a hangot is felerősítette a megafon. Nem tudta elviselni. és Jumiko jaj­ szavában folytatódott. Most meg. hogy a megafon leesett a földre. Nyomában piros csík maradt a fehér betonon. Súja felnézett a hegy csúcsára. – Hagyjátok abba! Tudjuk. Mindenáron el akarta érni. ahogy Jukiko sikoltva szólongatja. Egy lélegzetvételnyi szünet után Kitano Jukiko si­ kolya követte. hogy ezt a hangot is felerősítette a szócső. Súja lerázta Kavada kezét. hogy egyikőtök sem akar harcol­ ni! – hallották újra Kisszaka Jumiko hangját. Ujját a Smith & Wesson ravaszára helyezte… Írógéphez hasonló kopogás hallatszott távolról. a hang is halkabb lett. [Maradt 29 fő] 23 Kitano Jukiko a kilátó betonpadlóján kúszott Kuszaka Jumiko felé. Súja is. hogy gyorsan elbújjanak. és Jumikóhoz hasonlóan eltűnt Sújáék látómezejéből. de ezúttal kevésbé hangosan. és hallatszott.– Na de… – Már csak annyit tehetünk. A hasát nagyon forrónak érezte. A hegyi kilátó teteje alatt a magasabbik árny lassan összero­ gyott. Noriko is falfehérré vált. hogy jó szerencséért imádko­ zunk. és tudni lehetett. Sújáék ezt is tökéletesen hallották a hangszóró picike erősítőjének köszönhetően. [173] . hogy azok ketten elrejtőzzenek egy biztonsá­ gos helyre. Egy kattanás. Újra hallották a kopogást. mintha csak egy pemzlivel má­ zolták volna oda. Eb­ ből Súja rájött. Meg azért. és mintha egészen kiszállt volna a tes­ téből az erő.

– Jumi! – sikoltotta Jukiko. – Nem tudsz mozogni. és ő is megint előredőlt. de nem érdekelte. A legjobb barátnője fekszik itt. és nem mozdul. az arca Jukiko felé fordult. – Gyorsan! Megpróbálta felemelni Jumikót. Jumiko a hasára esett. Nyomát sem látni annak. A teste alatt zselészerű piros tócsa terjengett. Megfogta Jumiko vállát. hogy a saját szájából jön. – Jukiko… – suttogta. és megrázta. Nagy nehezen úrrá lett rajta. Jukiko odaért Jumiko testéhez. – Jumi! Tarts ki! Jumiko arca eltorzult a fájdalomtól. és minden erejét összeszedve megemelte a saját felsőtestét. Érezte. Jukiko! Hülye voltam… Hamar… menekülj… – Nem! – Jukiko sírva rázta a fejét. Jumiko arca ott volt közvetlenül az orra előtt. Hirtelen az előbbinél kétszer akkora fájdalom nyilallt a hasába. Homályosodó tekintetét Jukikóra szegezte. feljajdult. – Együtt megyünk. gyere gyorsan! Jukiko gyorsan körbenézett. hogy már a saját testét is nehezére esik tartani. és megszólalt: – Bocsáss meg. de képtelen volt rá. de Juki­ kónak fel sem tűnt. [174] . de a szeme csukva volt. Biztos jó messziről célzott. Jukiko? – kérdezte halovány hangon. Csak ez számított. Jumiko arcára piros pára szállt. aki rá­ juk lőtt. Ettől szaggató fájdalom nyilallt a hasába. Az arcát legalább Jumiko felé fordí­ totta. Jumiko lassan kinyitotta a szemét. – Jumi! Jumi! Ahogy szólongatta.

– Jukiko nagy nehezen megmozgatta az arcizmait. Kettesben vásároltak a városban. a Siroiva határához közeli házban. – Úgy tűnik. – I-gen? – Van valami. de a saját tudata kez­ dett nagy sebességgel halványulni. Civakodtak egy sort. De végül a szívéhez értek ezek a szavak. hogy melyikük vegye meg. és ki-ki kapott egy fél párat. amit tennünk kellett. bekopogtattak és beléptek. a fiókom legmélyén. Noha szinte soha nem fordul elő. – Jukiko? Jumiko hangja visszarántotta a valóságba. amit nem mertem elmondani neked az előbb. Akciósan. Jumiko felnevetett. az ő sebe könnyebb. Mind a ketten akkor vettek elő­ ször ékszert. vagy mert a hallóidegei kezdték felmondani a szolgálatot. egy nagyon-nagyon szép fülbevalót találtak. Vagy mert váratlanul érte. csupán három­ ezer jenért. hogy Jumiko szája sírásra görbül. az asztalomban. míg végül felesben fizették. Még mindig megvan. Jé… Tényleg? Aztán lassan ködbe vesző elméjében egy emlékkép elevenült meg. Elnehezült a szemhéja. pedig azt hitte. – Ne haragudj rám – mondta Jumiko halkan. [175] . miről beszél Jumiko. ez a fülbevaló mindkettőjüknek tetszett. Megtettük.– Aha. – Nekem is Súja tetszett. hogy megegyezett az ízlé­ sük. – Semmi baj. nem? Ju-mi? Látta. Egy pillanatig nem értette. és mosolygott.

Még egy szót csak ki bír mondani. [Maradt 27 fő] 24 A két durranás után Súja és Noriko egy jó da­ rabig mozdulni sem bírt. Kavada egy ideje a környéket szemlélte. holott haldoklik. Jukiko még egyszer kinyitotta a száját. – Tényleg? – mondta Jukiko. Kirijama Kazuo (fiúk. Súja Norikóba karolva felnézett Kavada kicsit magasabban lévő arcába. Ez volt az utolsó dolog. Jukiko nagyon boldognak érezte magát. [176] . – Vége van. Jukiko szája tágra nyílt a félelemtől és a döbbenettől.) összekuporodva. – Jumi. – Nem is tudtam. újabb durranást hallott. amivel egy időben mintha a fejére sóztak volna. Fejük felett kányák rikoltoztak. amit Jukiko érzékelt. Menjünk vissza! – sürgette őket. akkor az Jumiko volt. Én úgy örülök… Hogy barátok voltunk – folytatta volna. Jumiko megint rámosolygott. Szája magától értetődőn remegett. Fur­ csa. Amióta ott a temp­ lomban találkoztunk. Jobb halánté­ ka felett egy piros lyuk tátongott – és már csak üres tekintetét fordította Jukiko felé. és begyűjtötte a két lány hátizsákját.Ki tudja. de a szeme előtt egy durranással kísérve megrázkódott Jumiko feje. Igen. de ha valamit köszönhet a Dicsfény szektának. végig együtt voltunk. miért. A távolba meredő pillantás egészen jól illett volna a kilátó helyszínéhez. a vallást nem nagyon tudja hova tenni. 6. hogy a kilátón kí­ vülről ne láthassák. leeresztette a Numai Micurutól szerzett Walther PPK-t. most hátrafordult. – Hogy vége van? Más mondanivalód nincs is? Kavada szinte észrevehetetlenül megrántotta a vállát.

Ha egy ilyen ismeri a pozíciónkat. – Ez szörnyű… Hogy tehet valaki ilyet… Visszaértek az eredeti helyükre. aki játszani akar. Majd hozzátette: – Csak egy kicsit. Menet közben Noriko kiszáradt torokkal beszélt. de ez egy hi­ degvérű vadállat. Parányi testén az S méretű egyenruha már szinte fehérré festődött a kiszáradt földtől. Ráadásul gépfegyvere van. Illetve mivel lekuporodott. – Láthattad. de visszafogta ma­ gát. talán helyesebb úgy fogalmaz­ ni. hogy ilyeneket mondok. Sújának még lett volna erre egy-két szava.– Nézd el nekem.) teljes gőzzel igyekezett lefelé a lejtőn. ki sem merészkednek az iskolából. 12. [Maradt 27 fő] 25 Szeto Jutaka (fiúk. Kavada pedig elkezdte összerakni a csomagjaikat. [177] . de a b osztály első számú móka­ mesterének arcán most félelem ült. jobban járunk. – válaszolta Kavada. Annyit mondhatok. hogy a bozót elrejtse. Nekik is kedves az éle­ tük. Most viszont már világosan láthatod: van. mi történt. Egy kicsit megyünk csak arrébb. hogy észrevette. hogy mászott. ha nem mozdulunk… Kavada elbiggyesztett szájjal rázta a fejét. – Mit csinálsz? – kérdezte Súja. ha helyet változtatunk. Biztos. Kicsi a szókin­ csem. – De hát azt mondtad. hogy minket harcra bírjanak. kicsoda. hogy ezt most nem Szakamocsiék tették. biztonságosabb. Még gyerekesen csillogó kerek szeme volt. és Norikóval a karján elindult. – Pakolj össze! A biztonság kedvéért arrébb megyünk száz métert. Nem tudom. hol vagyunk.

[178] . mert született bolondozóként mindig is távol álltak tőle a csetepa­ ték. hogy akkor még mind a ketten éltek. ahol nem láthatta. És amíg ő azon morfondí­ rozott. de Juta­ ka képtelen volt odamenni és segíteni nekik. hogy a tá­ madó végzett Jumikóval és Jukikóval. amilyet spagettievéskor használnak. másrészt. Egy sima villa. már onnan. Jutaka oldalról ugyan. hogy irdatlan nagy porfelhőt kavar. amikor végül elő akart bújni a fel­ hívásra. tíz-húsz másodperc sem telt belé. Biztos volt benne. Rögtön utána Kitano Jukikót is lelőtték. Egyrészt. Irgum-bur­ gum! Hülyegyerek. Két lövés hallatszott. hogy a megafonnal fel­ erősített hang kíséretében Kuszaka Jumiko összeesik. Jaj. távoli fegyverropogást hallott. hogy legurul­ jon a lejtőn. hogy az a valaki legközelebb őt veszi célba. Semmi kétség! Mivel én vagyok a keze ügyé­ ben! Hirtelen észrevette.Szeto Jutaka az iskola elhagyásától mostanáig az északi hegy tetejének közelében rejtőzködött egy bozótban. mint a tökfőzelék. hogy talán mégis jobban teszi. Úgy tűnt. de jól látta őket. A kutya teremtésit. és a cipőtalpát meg a tenyerét (bár csak féloldala­ san. nem kellene a szavakat csűrni-csavarni még ilyenkor is! Jutaka teljes erejéből próbálta megakadályozni. összekapta a csomagját. Tudta. a két lány a Jutakával ellentétes irányba nézett. és pont. Egészen biztos. Amint felfogta. Meghányta-vetette magában a dolgot. mert minden fegyvere a neki osztott villa volt. mire ezúttal egy írógépszerű hangot hallott. és nekiiramodott le­ felé a lejtőn. ahol Kuszaka Jumiko és Kitano Ju­ kiko megafonozott. és látta. értelmesebb dolgokon is járathatnád az eszedet. mert a jobb kezében a villát szorongatta) a földhöz vere­ getve mászott. ha kivárja a fejlemé­ nyeket. tehát alig öt­ ven méterre lefelé onnan. ne! Ne! Pocsék ügy! Rosszabb.

és csak a villát rázogatta jobb kézzel. akit nem szoktattak át. Egy csattanással a villa megállt. és egy rémült sikoly csúszott ki a száján. valami belemarkolt a karjá­ ba. …Elmenekültem? Megmenekültem? Mintegy válaszként a kérdéseire. Hátranézett. ahol Kuszaka Jumiko és Kitano Jukiko meghalt. Jutaka össze volt zavarodva a félelemtől. De a fiú balkezes volt. ha a fiú nem lett volna balkezes. Az előtte álló alak diákruhát viselt. 19. Ezzel a módszerrel még két-három percig haladt lefelé. ezért Jutaka. És a b osztályban csak egyetlen balkezes fiú volt. he­ lyette pedig egy meleg kéz tapadt a szájára. félelmében. Kissé nedvesnek tűnő. majd megállt. Az a bizonyos Harmadik. ki­ nyitotta a szemét.Érezte. hogy a fiú jobb keze még mindig Jutaka száján nyugszik. Jó távolinak tűnt a fák között a hegyte­ tő. Ám ez a hang nem jutott el Jutaka összezavarodott agyába. És fülbevaló a bal fülben.) – a Jutakánoz legközelebb álló ember a b [179] . hogy a támadó utolérte. elöl felzselézett haj. és engedett a szorítás a karján. de nem törődött vele. – Hülye! – suttogta valaki. szúrós. Semmi mozgás. Hegyezte a fülét. – Jobban is vigyázhatnál. Mimura Sindzsi (fiúk. A fiú a bal kezében tartotta a pisz­ tolyt. Jutaka villája igencsak beleszabdalt volna. Szedtevette! – kívülről nézve biztos szerfölött szórakoztató a szereplésem. de vidám tekintet ragadta meg Jutaka figyelmét. Testét félrefordítva az arca elé emelt nagyméretű automata pisztollyal (egy Beretta M92F-el) Fogta fel a villát. hogy lehántódik a bőr a tenyeréről. Semmi nesz. nyakát behúzva. nyílegyenesen fel­ felé ívelő szemöldök. Jutaka. Kettejük pozíciójából és abból ítélve. Csápoló csibor vagy ilyesmi. De vajon miért?… Semmi sem történt a továbbiakban.

Nincs is Sindzsinél gépfegy­ ver. amikor alszik. és észrevette. hogy lányokat irtson.osztályban – rámosolygott. hogy a sziget képe. Jutaka szórakozottan követte. Én biztos így csinálnám. Ugyanekkor hirtelen egy félelmetes eshetőség jutott eszébe. – Mi baj. mint holmi legyeket. Az a hang géppisztoly hangja volt. amelyet az előbb a bozótból még szinte madártávlatból látott. Jutaka felszabadultan eresztette le a villát. Az ő legeslegjobb barátja. és előrement az alacsony bozótban. de mindenekelőtt Sindzsi az Sindzsi. Azután elkiáltotta magát: – Sindzsi! Sindzsikém. Aztán elengedte. ő is tudja. Úgy pedig több esélye van a túlélésre. Sindzsi megöl engem. amitől a lába felmondta a szolgálatot egy pillanatra. és elvette a szája elől a kezét. ez száz százalék. Kizárt dolog. – Erre gyere! Csendben – mondta. komám? – Hülye! – suttogta másodszor is Sindzsi. Hű. ha Sindzsi ölte meg Kuszaka Jumikót és Kitano Jukikót? És azután a nyomába eredt? De akkor miért nem ölte meg? Még jó. ez aztán a príma módszer. Jutaka rögtön vissza is emelte a tekintetét az előtte haladó Mimura Sindzsi hátára. Mi van. őrségbe állíthat például. hát te vagy az. amikor már ketten maradtunk. … Hülye gyerek! Miket ki nem találok itt magamban! Jutaka elhessegette képzelgéseit. Ha velem paktál. [180] . Jutaka? – fordult hátra suttogva Sindzsi. aki a megkönnyebbüléstől üvöltözni kezdett. Alig néhány perc alatt jó sokat ereszkedett lefelé. – Gyere gyorsan! Jutaka továbbra is szórakozottan követte Sindzsit. egész lapossá változott. ha ez számítógépes játék lenne. hogy nekem ő a legeslegjobb barátom. A végén. és újra befogta Jutaka száját.

Sindzsi lassan és óvatosan haladt. elértek egy sűrűbb bozótba. Jutaka kinyújtotta a ke­ zét. – Üljünk le! – mondta Jutakának. amerre futottál. Jutaka leült Sindzsivel szemben. letette a fegyvert. Ráeszmélt. A bal kezében tartott fegyverrel a lábához bökött. de követtem. Sindzsi pedig gyengéden letörölgette a sebet. hogy valamit ott lépjen át. és kötés he­ lyett betekerte vele. és bevizezte a törülköző szélét. Aha. Ahogy Sindzsi ezt meglátta. és ötven méter múlva meg­ állt. Jellemző. A Harmadik nem csak egy közönséges kosárlabdabajnok. hogy még min­ dig markolja a villát. Kivett egy törülközőt és egy vizespalackot. Sindzsi e mögött rejtőzött. Aztán egy kicsit veszélyes volt. de téged nem tévesz­ telek el. messze bent arrafelé leesik egy üres üdítősdo­ boz. Lejött róluk a bőr. Ahogy a bozótban araszoltál. főleg a jobb kezén: az ujjak alatt kilátszott a piros hús. ami­ kor Sindzsi megállt. Zörög. de egyben visszatért az éles fájdalom a bal tenyerébe és a jobb kézfejébe. Elég messze voltál. Jutaka elkerekedett szemmel bólintott. – Ha va­ laki beleakad. – Láttalak innen. Jutaka átlépte. ez egyfajta házőrző. és észrevette. Jutaka mereszt­ gette a szemét. letette a földre. – Mutasd a kezed. és kihúzta egy közeli bokorból a saját hátizsákját. – Köszönöm – mondta Jutaka. azután megkérdezte: – Itt rej­ tőztél el? – Aha – bólintott nevetve Sindzsi. hogy egy semleges színű vé­ kony fonal van vízszintesen kifeszítve. [181] . és mu­ tatta Jutakának. Haladtak még húsz métert. – Ez meg… – Nem csapda – mondta Sindzsi a fonal túloldalán. azután le­ szakított egy csíkot a törülköző száraz részéből. Jutaka! – mondta.

Én sem bírtam reagálni a hívásukra. Ha ez kirándulás lenne. Az is elég messze volt. Jutaka bólintott. – Köszönöm. nagyszerű helyszínnek tartanák. és csak kis pontoknak látszottak. [182] . [Maradt 27 fő] 26 Végül is száz méterrel mentek arrébb délnyu­ gat felé. a nyugati őrhajót. Ezúttal már tényleg könnybe borult Jutaka szeme. Visszatar­ totta. Egy ki­ csit beleremegett. és a májusi természet illata töltötte be a levegőt. A képsor. A közelben csak egy szürkére festett. már reggel kilenc körül járt. De ez persze nem az. – De az se volt kevésbé veszélyes. – Tudom – bólintott Sindzsi – Én is láttam… Azért vettelek észre téged is. hajó alakú körvonalat lehetett észreven­ ni. Élénkkék színben pompázott. veled mindenképpen találkozni akartam. hogy mindjárt sírva fakad. élénken játszódott le újra a fejében. de azért kivehe­ tő volt a hajóorron elhelyezett géppuska. – Az előbb én… Ott voltam Kuszaka és Kitano közelében. Ne vedd a lelkedre. ahogy Kisszaka Jumiko és Kitano Jukiko összeesik. Sindzsi! – Szerencsénk volt – sóhajtotta Sindzsi. Azon túl pedig lát­ szottak a Szeto-beltenger szigetei. – Még ha meg kell is halnom. ahogy ész nélkül tepertél. A nap magasra hágott. Én… én nem tudtam rajtuk segíteni. és mire Kavada befejezte a bozótban az új madzag kifeszítését.Jutaka meghatódott. és másról kezdett beszélni. Már a költözés alatt is látták a tengert a fák közül. Sindzsi miatta sodorta veszélybe magát. A hajók jövés-menése messze elkerülte a szigetet. – Hát… Jutaka érezte.

és nem nagyon tudják hova tenni ezt a vallásos­ dit. – Tényleg? – motyogta Kavada. majd leült Súja és Noriko elé. de ha va­ lamiért kívül estek egy kicsit Noriko és Ucumi Jukie mérsé­ kelt csoportján. nem hiszem – mondta Noriko. Súja Kavadára emelte a szemét. – Szeresd felebarátodat. az csakis emiatt lehetett. A játék szabálya – sóhajtott –. – A Dicsfény szektáé… Egy sintoista csoport. Gondolkozott. – Mi ez a nagy hallgatás? – kérdezte Kavada őket. – Nem. Súja bólintott. fújt egyet. nem? Vagy legalábbis sejteniük kellett. a szájába vette. ők ketten nagyon jóban voltak – mondta. de legalább van társaságuk. és elkapta a tekintetét. aztán meg­ szólalt: – Miért csinálták ezt? Kavada felhúzta a szemöldökét. Aztán folytatta: [183] . valamilyen szekta tagjai voltak mindketten. – Kuszaka és Kitano? Súja bólintott. A shotgunt a térdére tette. Mindkettő teljesen átlagos lány volt. – Úgy láttam. aztán válaszolt: – Előre lehetett tudni. Egy kicsit elakadt. – Lehet. – Mindketten… főleg Jumiko említette gyakran. hogy egyikük sem különösebben buzgó hívő.Kavada befejezte a madzag kifeszítését. úgy tudom. és meggyúj­ totta a százjenes öngyújtóval. hogy ez is benne volt – fújta ki a füstöt Kavada. hogy le kell gyilkolnunk egy­ mást. – Azt hiszem. Kavada előhúzott egy cigarettát. mert meg sem szólaltak. A városban az autópálya felől a Jodo partjától délre van a temp­ lomuk.

én akkor is többre tartom azokat. te mégsem vagy ellenség. – Rizsa. hogy rossz ember lennél. Visszafordult. Súja sóhajtott. vagy kudarcot valla­ nak is. amiért nem árulhatom el. Egy ideig elnézett oldalra. – Azt hiszem. – Nanahara. Kavada cigivel a szájában rákönyökölt a térdére. hogy ha sikerül mindenkit összegyűjteni. Az ügyeskedőknek könnyebben megy.– Ez mindig így van. akik hűek maradnak a lelkiismeretükhöz. – Én is – mondta Noriko. Mi erre nem voltunk képesek. Súja röviden viszonozta mosolyát. Ez dicséretre méltó. és nevetett. amit mondtam is neked. az is rendben van. – Legalábbis lányokat nem szoktam átvágni. Biztos azt hitték. majd így szólt: – Ezért nem mondanád el mégis? Illetve. és bármennyire tartsátok is a szá­ [184] . hogy mások tudomást sze­ rezzenek a módszeremről. Kavada megrázta a fejét. az az. akkor talán mind­ annyian megmenekülhetünk. Az ok. ha találkozunk másokkal. aztán helyeselt. és alátá­ masztotta az állát. Egy idő múlva újra Kavadára emelte a tekintetét. hogy a jó embe­ rek menekülnek meg. Bízni szeretnék ben­ ned. Nem vagyok én lángész. Sújáék arcát fürkészte. ha a szökés módját nem árulhatod el. – Én sem hiszem. – Bízni akartak a saját osztálytársaikban. Nem akarom. De még ha nem ismeri is el őket senki. De miért nem? Mert va­ lami baj lenne belőle. és mi elszól­ juk magunkat? Mert nem bízhatunk a többiekben? Vagy legalábbis te nem bízol bennük? – Megfojtasz a kérdéseiddel. de semmi garancia rá.

hogy mások megsejthessék. arra jut. Én azt veszem célba. aztán felnevetett. Végre megszólalt Kavada. Illetve a legtöbb helyzetben van – mondta. Kavada megint beletúrt a hajába. csak hunyorgott. majd váltott egy pillantást No­ rikóval. Kavada kifújta a füstöt. Bízunk benned. Megértettük. – Kiskapu? – Gyenge pont. – Jó. Súja nem értett semmit az egészből. – Szóval miért? – kérdezte még egyszer. hogy ti tud­ tok róla. és be­ letúrt rövid hajába. Csak… Kavada rákérdezett: – Valami aggaszt? Súja rázta a fejét. nem akarom. Kavada folytatta: – Jobban ismerem ezt a játékot. Súja egy kicsit gondolkodott. azután bólintott rá Kavadának. Noriko nagyot nézett erre. – Szóval csak az. Ezért nem mondhatom el.tokat. hogy nincs módszer. hogy ha normálisan belegondol az ember. nem? Ezért eléggé… – Rejtélyes? Súja bólintott. mint ti. – Ne nézz rám így. – Mindig van kiskapu. – Tudjátok. – Miért? – kérdezte Noriko. Sújáék várakoztak egy da­ rabig. elnyomta a cigarettát a földön. mi történik azzal. aki túléli ezt a játékot? [185] . kislány! Könnyen zavarba jövök.

hogy halasszon egy évet. mint a lottófőnyereménynek. Kavada kimondta: – Én Hjógo tartományban. és húzza meg ma­ gát. Nem emlékszem pon­ tosan. – Még oklevelet is kaptam a Vezér aláírásával. a középiskola harmadik évében bárkivel előfordul­ hat. – Én vagyok a tavalyi hjógói Program túlélője. („Mosolyogni! Mosolyogni szépen!!!”) De hogy mi történik a túlélővel ezek után. a Kettes Számú Városi Középiskola 3/c osztályába jártam – folytatta. Igen. mert kidobtam az éghető szeméttel. Kavada végignézett Súja és Noriko arcán. hogy elkészülhessenek a győztesről szóló képsorok. Érez­ te. [Maradt 27 fő] 27 Kavada arcvonásai egy kicsit felengedtek. hogy mellette Noriko visszatartja a lélegzetét. De hogy kétszer egymás után olyan osztályba járjon valaki? Megtörténhet egyáltalán ilyesmi? Persze kellett hozzá az a speciális körülmény is. Hallgasson a játékról. a Védel­ mi Erők emberei fegyvert szegeznek rá. Igen. Viszont így már összeáll a kép. [186] . Kavada derűs beszédmódja ellenére Súját letaglózta a döbbe­ net. Sújának hirtelen mintha mázsás súly nehezedett volna a mel­ lére. azt már nem tudták. ahogy folytatta. és folytatta: – Kényszerítik.Súja összenézett Norikóval. Kavada arcát vizslatta. és az arca kővé merevedett. Miután az illető végigcsi­ nálta ezt az eszeveszett osztálytársgyilkolós játékot. Ennyi. hogy bekerül a Programba. mint egy óvodásnak. Nagy öröm! Olyan írása van. aztán megrázták a fejüket. és a tévékamerák elé állítják. hogy miért mozog Kavada olyan ismerősen ebben a játékban. hogy átiratkozzon egy másik tartomány vala­ melyik iskolájába. de attól még annyi az esélye ennek. a Programban csak egy túlélő van. Kóbéban.

de talán mert nem tartotta ideillőnek ezt a nyereménysorsolást idéző kifeje­ zést. azt kihagyják? Kavada elmosolyodott. hogy mást is megölt-e Motobucsi előtt. az nagyon durva! – Ez… – mondta Súja – ez nagyon durva. Az alatt az idő alatt leg­ alább tanulhattam mindenfélét. hogy most legalábbis először tette. kijavította magát. ezért elég sokáig kórházban voltam. és hogy miért borítják sebek az egész testét… Ha ez igaz. nem? Szerintem én a tapasztalataim miatt előnyben vagyok. Az ápolónők nagyon kedvesek voltak. tényleg. már vagy három órával ezelőtti – párbeszédükre gondolt. de mégsem tet­ tek kivételt velem. Júliusban volt a játék. Ez is az abszurd egyenlősdi kategóriájába tartozik. A kórház lett az iskolám. de súlyosan megsérültem. hogy aki egyszer már benne volt. [187] . Amikor ő megkérdezte. Kavada azt válaszol­ ta. hogy a Programban részt vevő osztályt számítógép választja ki. – Azért vagyok itt. kölcsönöztek nekem könyveket a könyvtár­ ból. – Hát igen. Viszont ennek köszönhetően újra kellett járnom a harmadikat. mert nincs. Kavada ernyőt formált a kezével az öngyújtónak. beleértve ennek az ország­ nak a dolgait… Mármint az ágyban. – Nincs olyan. és megint rágyújtott. De… Kavada még egyszer végigtekintett Sújáék arcán. – Azt azért én sem gondoltam volna. Egy idő múlva Noriko megkérdezte: – De akit egyszer beválasztanak… – kezdte. hogy még egyszer meg­ adatik nekem az a boldogság.hogy miért vette észre a buszban az altatógázt. Ja. Tudjuk. Kavada vállat vont. Súja az előbbi – nem is. hogy részt vehetek ebben a já­ tékban.

– Ez borzasztó! – Noriko majdnem elsírta magát. miért vettem észre a gázszagot. Fogjunk kezet. Másik három katona fülhallgatókat viselt. a számítógépeket és a többi gépet egy nagy generátor látta el árammal. A többi katona már csak pihent a diákok indulása után kiürült tante­ remben. hogy végre sikerült meggyőznie őket. Most már végig együtt maradunk. Ezt a nyugati fal mellé helyezték.– Most már tudod. A vaslappal borított ablakok lőrésénél északra és délre a Vé­ delmi Erők egy-egy katonája állt. és a szoba megtelt halk zümmögéssel. ezért fo­ lyamatosan égtek a lámpák. készenlétbe helyezett fegy­ verekkel. Aztán így szólt: – Ne haragudj. amelyek nem a számítógépekhez. ame­ lyet a hangszigetelő szerkezet sem tudott elnyelni. és a szét­ szórt iratok között turkált. – Ne mondj ilyet. – Ennek köszön­ hetően tudok rajtatok segíteni. – Ennek a sebnek az okát is. Kavada. Noriko – nevetett Kavada. – Túlságo­ san is az. – Ezt meg hogy értsem? Súja nevetve rázta a fejét. Súja kezet nyújtott Kavadának. [188] . hanem egy másik géphez csatlakoztak. beleegyezőn csapott Súja tenyerébe: – Oké – rázták meg egymás kezét. A lámpákat. hogy az előbb kételkedtem benned. [Maradt 27 fő] 28 Szakamocsi Kinpacu (osztályfőnök) az asztal­ nál ült az iskola tanári szobájában. Noriko megkönnyebbül­ ten nevetett. És… – A bal szemöldöke fölé bökött. Még öt-hat katona ült Szakamo­ csival szemben. Kintről szinte egyáltalán nem jött be fény. mindegyik az előttük sorakozó asztali számí­ tógépek egyikére meredt.

– Ó. és odaszólt a képer­ nyő előtt ülő zord arcú katonának. A népesség­ csökkenés nagy probléma országunkban. természetesen még él. és mindkét kezével megfogta a kagylót. és csak annyit válaszolt. – Hé. ez is negyvenkettőkor. már a má­ sodik is kétéves. Szakamocsi a hányaveti beleszólását követő pillanatban ki­ húzta magát. a Kuszaka Jumiko reggel nyolc negyvenkettőkor halt meg… és a Kitano Jukiko. Hogy hogyan? Ó. oktatási igazgató úr. – Tessék. hogy most megkeresett? Szakamocsi egy darabig hallgatta. aztán udvariasan nevetett. Kató! Kavada még mindig azzal a másik kettővel van? A Katónak nevezett katona szótlanul ütögette a számítógép billentyűzetét. – Jaj. nagyszerűen. Példátlan. – Hosszú hajár a füle mögé simította. A Siroivai Középiskola 3/b osz­ tály Programjának főhadiszállása. Kató nyers válaszára Szakamocsi elfintorodott. A nyakukra csatolt pántból kibocsátott rádióhullámok alap­ ján kirajzolódik a diákok helye a monitor térképén. Ó. hogy le­ gyen egy tapasztalt is. értem. dehogy. Ritkaság. Most várjuk a harmadikat. hogy annak idején. Igen. Nagyon köszönöm. nem erőssége a számítógép. Ó. Szakamocsi vagyok. értem. köszönöm. egy pillanat türelmet. Kavada a második leg­ esélyesebb befutó. és nem hagyhatjuk figyelmen kívül. pedig már meg­ szokhatta volna azóta. Köszönöm a minap nyújtott se­ gítségét. ja. Persze. Oki-szigeti iskola. hogy már van tapasztalata. még középiskolai [189] . mennyi dolgom van! Az asztalon megszólalt a régi fekete telefon. én a Kirija­ ma Kazuóra. – Igen. Szakamocsi elvette a fülétől a telefont.– Na. Ő a favorit. igen. és Szakamocsi tollal a kezében felkapta. így igaz. Igen. És mi lenne az oka. Remek ütemben haladunk. tehát igazgató úr a Kavada Sógóra tett? Nem. a je­ lenlegi állás? Az ön monitorján nem látszik? A kormány bel­ ső honlapján… Á. Ó. hogy igen.

Értettem. vár­ jon még egy pillanatot. Tehát Kavada jelenleg két másik diákkal tartózkodik együtt. Igen. Igen. Igen-igen. hogy megvárakoztattam. Ezek különben is kö­ zépiskolások. Újra a füléhez emelte a telefont. igen. a köz­ pontban túlságosan felfújják az ügyet. Ó. Mind a ketten teljes mértékig megbíznak Kava­ dában. De hát az márciusban történt! Megkaptam az értesítést. Nakagava vi­ szont megsérült. hogy lehallgatják őket? Jelenleg egy ilyen diák sincsen. rendben. Ré­ szegen valami ellenzéki dolgot mondott… De Kavada maga állítólag azt mondta. ne mondja! Köszönöm szépen. Még ezenkívül is sok ügyeset mond. biztos nem voltak jóban. Igen. így van. Nos. Nanahara kiváló sportoló. ebben az eset­ ben. hogy nagyon örül. Igen. – Elnézést. Igen. mint ha ő egyedül. Igen. értem. Mert hát segít egy sebesült lányon. az előző alkalommal meghalt az apja. hogy az apja el akarta tőle szedni a kártérítést. Kormányellenes megnyilvánulásai vagy cseleke­ detei sem. Papírok. abban az esetben mostanra… Igen. hogy igaz. Legyen szíves. azt mondta nekik. Ezért. Ó. Lévén. Ó. hogy ilyesmivel fárasztom. Igen. és az apja egy hülye volt. igen. erről nem tudok biztosat mondani. előnyösebb. de nem hinném. igen-igen. tehát Kavada Sógo? Az előző iskolában sem voltak különösebb magatartási problémái. hogy majd hárman megszöknek. igen. elnézést. Vagy lehet. Hogy komolyan gondolta-e? Hát. Ha ez valóban így van. Ó. Honnan jönnének rá. azzal semmi gond. a mi Taharánk lőtt bele. ha hárman vannak. Igen. – Csak nem lehetséges az ilyesmi. Értem. biztos hasznára lesz. papírok. Ügyes módszer. hogy lehetetlen innen megszökni. Meghallgatja a felvételt? Nem. Ó. igen-igen. igen. Igen. akkor a vi­ szonthallásra! [190] .tanárként átvette azt a rendkívül problémás osztályt Katóval az élen. Szabad jobb kezével a jobb füle mögé tűrte a hajít. – Hogyan? – mondta. Nanahara Súja és Nakagava Noriko. Az alázatosan mosolygó Szakamocsi ekkor meglepve húzta fel a szemöldökét a vonal túloldaláról jövő hangra.

De amikor kell. hogy minden idegszálával összpontosítania kell. Ő tanította meg a számítógép alapjaira is. aki ma volt. de sok a dolgom! – Beletúrt a hajába. hogy ezt a kettőt soha ne téveszd össze. Sindzsi! – hallotta meg Jutaka hangját. Ő volt az. Fontos szerepe volt abban. De sosem árt az óvatosság. külföldi hálózatra való csatlakozást mutatta meg neki –. akkor aztán minden idegszáladdal összpontosíts. aki a ko­ sarazástól kezdve mindenre megtanította. [Maradt 27 fő] 29 Amikor találkoztak. A lé­ nyeg. hogy Sindzsi. – Meg kellett volna várnom téged az is­ kola előtt. Csak egy kismadár csiri­ pelt. – Jaj. Mindig hang­ súlyozta – főleg amikor például a törvénybe ütköző. Semmi kétség.Szakamocsi sóhajtva tette le a kagylót. és megint kezébe vette a tollat. aki megölte Kuszaka Jumi­ kót és Kitano Jukikót. Jutaka egy fának támaszkodott. átkarolta a térdeit. és Sindzsire nézett. és Mimura Sindzsi megint hallgatózott. a Harmadik azzá váljon.” Ezt Sindzsi szeretett nagybátyja mondta. Szeto Jutaka szinte ma­ gánkívül volt az idegességtől. ha jobban belegondolok. és tollát jó erősen a papírra nyomva írni kezdett. – Figyi. Valószínűleg mégsem vette észre Jutakőt és a hozzá csatlakozott Sindzsit az a valaki. mert közvetlen közelről látta Kuszaka Jumiko és Kitano Juki­ ko halálát. És mennyire igaza volt! Most van az a helyzet. Felemelte a fejét. – Csakhogy én féltem… [191] . Nincs emberi mozgásra utaló hang. És akkor kezdettől fogva együtt lehettünk volna. „Amikor arra van szükség. de nemsokára megnyugodott. ne siesd el a dolgokat. és valaho­ va közéjük meredt. és ránézett. A fák ágai közt kel­ lemesen sütött a nap. hogy az em­ ber soha nem lehet elég óvatos.

baljából le se téve a Berettát. – Mi baj? – kérdezte kedvesen Sindzsi. ezt is el kell mesélni. Sindzsi egy hajszálnyit megemelte a szemöldökét. hol halt meg. Nem lehetett tudni. Úgy volt vele. „Nekem Kanai Izumi tetszik…” És ez a Kanai Izumi máris meghalt. Sindzsi emlékezett rá. amikor náluk voltak. hogy Jutaka sír. Egy szeleburdi gyáva kukac… Félbeszakította magát. hogy ezen a szigeten valahol. azután kiadta. – Kanai hama­ rabb ment ki. – Én olyan szerencsétlen vagyok. – Nem tudtam rajta segíteni. és a fejét lógató Jutakára pillantott. Hú. és a rátekert törülköző kilógó végével megtörölte a szemét.Sindzsi karba tette a kezét. ami a lelkét nyomta. Veszélyes lehetett volna. – De én… Jutaka változatlanul lehajtott fejjel folytatta: [192] . – Én… – Felemelte a bekötözött kezét. Bemondták a halálát a reggel hatos hí­ rekben. – Nem is tudom. És… Amikor idáig jutott a gondolataiban. hogy ő nem fogja szóba hozni ezt a témát. – Tehetetlen voltál. mit mondott egyszer egy kicsit büsz­ kén és egy kicsit szégyenlősen Jutaka a szobájában. Sáros bőrén vékonyka fehér ösvény keletkezett. nem? – mondta Sindzsi. Annyi biztos. tényleg. Jutaka biztos nem tud róla. mint te. Lassan felelt: – Kanain? Jutaka fejét fel sem emelve bólintott. észrevette. Felgyülemlett a könny a szemében. Hogy Tendó Majumi és Akamacu Josio az iskola előtt halt meg. és lepotyogott kétol­ dalt az arcán.

És Fudzsijosi Fumijo. Sindzsi is kémlelte egy darabig Jutaka arcát. – Furcsa. gondoltam… Próbáltam magam­ nak bemagyarázni. hogy egy olyan nyápic. azután felnézett a feje feletti fakoronák felé. mintha választ kapott vol­ na.– Meg se bírtam keresni… Féltem… Úgysem eshet meg ekko­ ra baromság. Természetesen ő is a pokolba kívánta ezt a rohadt játékot és a játékot lebonyolító kormányt. akkor meghalok. – Nem baj. Nem mintha meglepődött volna. – Nem. akiről Jutaka beszélt. – Miről? Jutaka könnyes szemével egyenesen Sindzsi szemébe nézett. Nanahara Súja legjobb barátja. Az ágak között megint megszólalt a kismadár. – Döntöttem – mondta. és megrázta a fejét. mint én. [193] . egy másféle szólam is hallatszott. de azért egészen jó fi­ gura volt. Talán most társa is van. ugye. mind-mind hasonlóan ked­ ves osztálytársai. és a lány. Azt a Szakamocsit vagy hogyhívjá­ kot is meg a kormányt. biztos jól van. Kuninobu Jositoki. De… – De az felér egy öngyilkossággal. és Sindzsi arcát vizsgálta. és Jutaka arcát kémlelte. Jutaka félbehagyta. Sindzsi kicsit meglepődött. És ezt a Jositokit a kormány egy kézlegyintéssel el­ intézte. nehogy azt hidd. ilyesmit mondjon? – Nem… – Sindzsi némileg elnyújtotta a szót. – Én bosszút fogok állni. Mást nem tudok tenni Karaiért. bár Sindzsi maga nem volt vele olyan szo­ ros kapcsolatban (túl lassúnak találta). mind kinyírom. Hirtelen Jutaka felemelte a fejét. a szeme láttára odaveszett Kis­ szaka Jumiko és Kitano Jukiko. vagy az előbb. És reggel hatkor már… Sindzsi némán hallgatta. és Sindzsire nézett. Kanai Izumi.

mondván. de ennyire még soha nem szeretett lányt. nem?). Lehet. hogy megbíznának egymásban. ezért élénk sárgászöld színben pompáztak. Mindez talán összefügg azzal. Az apjának vannak a maga nőügyei (Apja a munkahelyén jó előmenetelű hivatalnok volt. női körökbe járt. de apja alapvető­ en teljesen átlagos volt. vagy segítenék egymást. hogy a szülei kapcsolata sem jó. Mimura Sindzsinek. hogy általánosban elkezdett kosarazni. Egy kis idő elteltével lefektetni sem volt nehéz. akkor meghalok. Nem volt nehéz megcsókolni sem őket. Beszélnek is egymással. Megte­ szik.hogy a folyton viccelődő Jutakőt ilyen heves érzelmek ragad­ ják el. Csendes gyűlölettel mennek az öregség felé. Ő több lánnyal járt már eddig. Ilyesmiken csak mosta­ nában kezdett gondolkodni. Lehet. Nehezen lehetett elhinni róla. De… Nem baj. amit kell. Sindzsi az egymást takaró leveleket nézegetve ezen gondolkodott. hogy nevetséges ilyet mondania még szüleitől függő gyerekként. hogy vérségi kötelékek fűzik rendkívüli kisugárzású öccséhez). Ő ikeba­ názott. Ezt a nagybátyja féltve őrizte. de anélkül. Milyen érzés lehet ennyire szeretni egy lányt? A faleveleket fentről világította meg a nap. hogy valakit teljes szívé­ ből szeressen. és aki [194] . aki a kosárcsapat védőzse­ nijeként azóta bejön a csajoknak. hogy azé a nőé volt. nem volt nehéz felszedni őket. újabb és újabb hobbikat talált magá­ nak. De olyan még nem volt. De ott van a fülbevaló a bal fülében. hárommal le is feküdt (egy kilencedikesnél ez nem is rossz eredmény. hogy a házaspárok nagy többsége így van ezzel… Szóval neki. Ezért tart a barátságuk olyan régóta. akit szeretett. Mást nem tudok tenni Kanaiért. akinek pedig mindenre tévedhetetlen válasza volt. Sajnos erről nem beszéltek a nagybátyjával. Jutaka már csak ilyen volt. és élte a saját világát. az anyjának pedig egy rossz szava sem volt az apjára. de a bátyó már két évvel ezelőtt meghalt.

aztán kapkodva tette hoz­ zá: – Nem azért. hogy szerelmi házasságot akar-e kötni. és boldog házasságod legyen. akármilyen helyes legyen is). Könnyen lehet. Kapd magad. Sindzsi. hogy most lépsz rá a tévútra. Sindzsi a bácsi halála után úgy döntött. mintha nem lett volna szép. lehet. és szedj össze gyorsan egy helyes kislányt!” Ennek ellenére mostanáig nem sikerült beleszeretnie senkibe. Kívánom. egyszer a három évvel fiatalabb koraérett húga. Jutaka? Ne haragudj. hogy szerinte meg sem fog házasodni. Ogava Szakura (Bár neki ott volt Jamamoto Kazuhiko. hogy a bátyád anélkül mond búcsút ennek a világnak. [195] . – Szép? – kérdezett vissza Sindzsi. – Kérdezhetek valamit. Jutaka meghökkenve kérdezte: – Mit? – Mi tetszett neked Kanaiban? Jutaka egy darabig Sindzsi arcát fürkészte. ő az én esetem). Sindzsi Ikumira gondolt. Iku­ mi megkérdezte. vagy jó neki a kiközvetített is. de Kanai nagyon szép volt – mondta. hogy az neki jár az örökségből. és elvette. azután könnyáz­ tatta arcával elmosolyodott. Kanai Izumi nem volt egy bányarém. Ikumi. Sindzsi megint Jutakára nézett. Tényleg. virágcsokrot vinni a halottnak.már régen meghalt. hogy lelkiis­ meretesen el kell végeznie a feladatát. és egyikőjük sincs többé). – Nem tudom jól megfogalmazni. de ha szép lányt aka­ runk találni az osztályban. ott van Csigusza Takako (jó. Talán arra gondolt. A nagybátyja biz­ tos azt mondta volna: „Ki tudja. hogy megismerte volna a szerelmet. és ott van még Szóma Micuko (az a csaj viszont nem téma. mire ő azt válaszolta. ha megbántaná­ lak vele. hogy szeress bele va­ lakibe. Nem rossz dolog valakibe őszintén belesze­ retni és szívből viszontszeretve lenni.

és örvendezve hozzáért a leveleikhez – sorolta. arca szinte csíkossá vált. Sindzsi szelíd tekintettel nézett vissza rá. pedig inkább költő. aki ennyire szerette. Bácsi! Hallod? Lehet. hogy a magyarázatnak se füle. és utána elsírta magát. amikor álmos volt. hogy volt valaki. de jobb híján csak ez maradt. Nagyon szép volt. – Szép volt. hogy már én is megértettem belőle valamit. valahogy mégis meggyőzte.Jutaka megint mosolygott egy kicsit. Rámosolygott. hogy is fogalmazzak. Jutaka is nevetett. Hú. Az arcán már két-három fehér vonal képződött a könnyek nyo­ mán. és Sindzsihez fordult. amikor a sportnapon elejtette a stafétabotot a váltófutás­ nál. és kezdett összeállni a kép. de szerintem Kanai bol­ dog lehet. – Igen? – Nem tudom. – Tényleg? [196] . mert megtudta. Jutaka költői szavaihoz képest elég ócskának tűnt a saját mondása. amikor a szü­ netben Nakagava Juka történeteit hallgatta. hogy miről van szó. Most biztos sír a mennyországban. – Azt mondtam neked. amikor az iskolában az erkélyen öntözte a virá­ gokat. hogy humorista lesz belőled. és kissé félrehajtot­ ta a fejét. se farka nem volt. – Szép volt. Hallgatta Jutakát. Csakhogy ennek ha­ tására Jutaka szeméből megint kicsordultak a könnyek. Annak ellenére. Jutaka befejezte. és a padra könyökölve tá­ masztotta a fejét – mondta. Azután így folytatta: – Szép volt. és a hasát fogva nevetett. – Figyelj… – mondta aztán Sindzsi.

Még ha alaptalan is a vád. ha jogtalanul elragadják tőlük ezeket az örömöket. – Naná! Sindzsi új levegőt vett és hozzáfűzte: – És ha bosszút akarsz állni. volt valami. Ilyen gáz helyet sehol másutt nem ta­ lálsz a világon”. Illetve Jutakát is komo­ lyan kellett hogy foglalkoztassa. aztán még azt. Nanahara Súja például hírfelejtőnek import rockzenét hallgat illegálisan – de ennyi. Ahogy egyre job­ [197] . Illetve biztosan mindenki ezt gondolja. Ez így is volt. én segítek neked. Szóval arról. Viszont neki. Jutaka valami olyas­ mit mondott. hogy biztos humorista lesz belőle. hogyan képzelje el az életét a továbbiakban ebben a trágya Nagy Kelet-ázsiai Köztársaság­ ban. Mármint a lányokon kívül. De Sindzsi érezte. Egyszer beszélgetett erről Jutakával is. Jutaka tágra nyitotta könnyel telt szemét. – Komolyan? – Aha – bólintott Sindzsi. Nemcsak e miatt a rohadt játék miatt.A meghatott kérdésre Sindzsi jobb kézzel kicsit megrázta Jutaka vállát. csak senki nem mondja ki nyíltan. hogy „Ez itt a megvalósult fasizmus. ez egy tébolyodott ország. nincs kegyelem. és szolgaian tűrik azt is. amin már régóta gondolkozott. legalább neki akár a ve­ széllyel is dacolva tennie kellene valamit. Egyszer megjegyezte Nanahara Sújának. Ezért a megfélemlített emberek behódolnak a kormány aka­ ratának. és Sindzsire bá­ mult. az halott ember. Igen. hogy el sem tudja képzelni. és beérik a mindennapok apró-cseprő örömeivel. hogy ez nem stimmel így. hanem mert ha valaki kicsit is jelét adja nemtetszésének a kormánnyal szemben. de saját magát ennél egy kicsit komo­ lyabban foglalkoztatta ez a probléma. Akkor nevetett ezen a félig viccnek szánt válaszon. csak nem akarta szóba hoz­ ni.

kicsit elfogta az aggodalom. de valamiért visszavonult – vagy va­ lami ilyesmiről lehet szó. Én is már rég meghaltam volna. Mindig ügyesen kivágta magát. Ezért amikor meghallotta. nem tudsz életben maradni. A bácsi szinte soha nem beszélt a régi dolgokról. „Csak a régi barátaim… – kezdett bele a nagybátyja. amikor Sindzsi mondta neki. tehát a bácsi bátyját kér­ dezte. [198] . úgy erősödik benne ez a gon­ dolat. Így szólt az indoklás. hogy nem akar róla beszélni. És valamiféle sötét árny. – Mindegy. ha a saját apját. hogy mi baja. Ha ebben az országban tényleg jó akarsz lenni. Igen. A nagybátyja viselkedése azon­ ban már jóval azelőtt megváltozott. de arra gondolt. hogy milyen felülmúlhatatlan és mennyire nagyszerű ember. És ott van a két évvel ezelőtti baleset. hogy „régi barátok”. ezért felhagyott a kérdezőskö­ déssel. Még véletlenül sem vagyok nagyszerű. azt a választ kapta. így aztán nem állt neki faggatni. Sindzsi. Sindzsi megkérdezte. Hivatalosan balesetben hunyt el. és Sindzsi időközben ráeszmélt. Régi barátok. egyszer. hogy neki ilyesmiket nem kell tud­ nia. Szokatlan módon nagyon elmerült a gondolataiban. hogy a nagybátyja valamikor szerepet játszhatott valamilyen kor­ mányellenes dologban.” Ilyen és ehhez hasonló törmelékekből Sindzsi megsejtette. amelyet országuk iránt érzett. a gépgyárban. A nagybátyja halála. és megrázta az áram.ban kiismeri magát a világban. nem érdekes” – kente el végül. (Ugyanakkor. Éjszakai műszakban egye­ dül dolgozott a munkahelyén. és a világról vagy a társadalomról szóló magyarázatai mélyén mindig ott lapult az utálat vagy inkább gyűlölet. kényszeredén mosollyal válaszolt: „Ez nem így van. hogy a nagybátyja tud vi­ gyázni magára. miközben a bácsi szokás szerint a számítógépével pö­ työgött.) De ott voltak a nagybátyja széles körű ismeretei törvé­ nyes és törvénytelen dolgokkal kapcsolatban. amikor a rendőrség felszólította őket a holttest elszállítására. bármi történjék is.

Pedig az aggodalma nem volt hiábavaló. hogy Sindzsi apja egy elég menő cégnél töltött be fontos pozíciót (azaz a Köztársaság átlagemberei által betöl­ tött állások rangsorában a csúcspozíciót – a legmagasabbat. ha nem számítjuk a kormány főhivatalnokait). És annak eredményeképpen valami történt. főleg ha az illető rokona elég magas pozícióban van. Kétségtelen. hogy meg lehet-e mégis valósítani. hogy ebben az országban a rendőrségnek joga van bírósági ítélet nélkül kivégezni az embereket. Még ennél is lehangolóbb. Én jó akarok lenni. hogy nem baleset volt. [199] . ha burkoltan is. és általában ott helyben lelőnek. nem kizárt. de nem is tudta. Ráadásul a nagybátyja megmondta neki. amit te régen feladtál. hogy job­ ban teszi. Sindzsi. hogy ha ez így van. így gondolkozott: Én kitalálom. hogy fülbevalójának eredeti tulajdonosa is valószínűleg összefüggésben van a bácsi múltjával. Természetesen ez csak homályos elhatározás volt. hogy létezik kormányellenes szervezet. Ám. és mosta­ náig semmit sem valósított meg belőle. de beleegyezését adta a bácsi ilyenformán történő elintézéséhez. Erre a figyelmeztetésre válaszul meg is halt a nagybáty­ ja. le­ gyen az a munkahelyed vagy az utca. nem maradhat életben. Feltehetőleg – gon­ dolta akkoriban Sindzsi – a nagybátyját megkeresték a régi barátai. hogy ő ennek az országnak ugyan nem fog bólogatni. úgysem sok hasznukat látja. Akárhogy is. mivel mindent tőle tanult. akkor az a senkiházi apja. Ő pedig úgy érezte. ha nem bízik nagyon a szervezetekben és a moz­ galmakban. Persze a nagybátyja mondása. a nagybátyjával nem fordulhatott volna elő. Külön­ ben is. hol keresse az ilyesmit. és biz­ tos némi habozás után elvállalt valamilyen munkát. ahogy te tanítottad nekem. hogy megrázza az áram! Sindzsi sejtette. Hallotta. Lehangoló. az az egy biztos. akikkel egy időre megszakította a kapcsolatot. És nagy­ bátyja meggyilkolása után a dühtől remegve fogadta. hogy esetleg a színfalak mögött végeznek vele egy „balesetben”. hogy ha tényleg jó akar lenni az ember. hogy ilyen hülye halált haljon. egyben figyelmeztetés is volt.

Akkor meg tehet. mire Sin­ dzsi megszólalt: – Nem láttál valakit. Volt egy nő. – Azta’. amit jónak látok?… Ez az érzés kezdett megszilárdulni benne. – Irigyellek. de Tendó és Akamacu hevert holtan közvetlenül az iskola előtt. ugye? Jutaka bólintott. Megrázta a fejét. és valaha kikerül ebből a játékból. és ten­ ni. Jutaka? Kuszakán és Kitanón kívül? Jutaka vörösre dörzsölt szemével Sindzsi arcát bámulta. [200] . és utána végig nem… Te? Láttál valakit? Sindzsi biccentett. és hozzátette: – Most legelőször kitaláljuk. Szóval ha csi­ nálsz valamit. vagy akár elsőre csi­ nálhatja egyedül is. hogyan szökhetünk meg. Beléphet egy szervezetbe. Most félretéve a bonyolult dolgokat. akit ennyire szerettél. Szembehelyezkedni az országgal. megérett benne a végső elhatározás. – Nem. ez komoly? Komolyan mondtad? – Aha.még túlságosan gyerek ehhez. Nemsokára megtörölte a szemét. Hiába ölnénk meg azt az egy szál Szakamocsit. És mondhatjuk. Sindzsi megint Jutaka vállára tette a kezét. Jutaka szája széle megremegett. komolyan. meg akarta osztani érzé­ seit Jutakával. hogy most. az meg se kottyanna a kormánynak. Én rögtön elmenekültem az iskolától. – Amikor elindultam… Te nem tudhatsz róla. amit akar. én veled tartok. amikor Jutaka szavait hallgatta. akkor nem érjük be egy kis falattal. üldözötté válik. Ha már csinálunk valamit. De ha szerencséje van is. De mindenekelőtt ott volt a fé­ lelem is. bár elég ironiku­ san hangzik.

Sindzsi kicsit gondolkodott. – Szerintem Akamacu ölte meg Tendót. hogy Nakagava Norikóval menekült. És az utána következők sem. – És Akamacut? Sindzsi karba tett kézzel válaszolt.Jutaka szeme elkerekedett a csodálkozástól. Nanahara biztos. ugyanolyan nyílvessző… Tendót elintézte. Akamacu visszament. – Azt nem lehet tudni. hogy nem volt ideje végezni Akamacuval. De Nanahara legalábbis nem veszett oda Akamacu nyilától. – Komolyan? – Igen. mikor ő jött ki először. hogy ott le­ gyen. Mert ha nem. és lesből rálőtt Tendóra… Nyílvessző állt ki mindkettőjük testéből. Ebből következik. Súja mindig is túl engedékeny volt. aztán hozzátette: – Különben is. – Tényleg? – Igen. Jutaka szeme megint elkerekedett. Lehet. Utána a követke­ ző embert is le akarta teríteni. ahogy elindult. Per­ sze lehet. hogy nagy valószínűséggel Nanahara tette. Erre Jutaka még jobban elszörnyedt. – Súja? Súja tette? Akamacut ő…? Sindzsi a fejét rázta. Lehet. – A következő… – Nanahara. akkor semmi sem indokolja. Ez a forgatókönyv könnyen elképzelhető. de az megszerezte a fegyverét – egy nyílpuskát. [201] . Tendót valószínűleg rögtön kinyírták. és megölte vele Akamacut. abba való lehetett az a nyíl­ vessző –. azt hiszem. hogy Akamacut valaki más ölte meg. hogy miatta csak az eszméletét vesztette el. aki később jött ki.

és Sindzsihez hasonlóan a kiélezett hely­ zetekben is megfontolt tudott maradni. Nori­ ko meg is sebesült. ha elhalasztják. de azért meg­ próbáltam. aki utána jött ki. tényleg… Nobu szerelmes volt Norikóba… Ezért Súja nem hagyhatta magára. és Kuninobu miatt is. és azért. mielőtt kiment. biztos min­ denkit össze akart gyűjteni.– Norikóval?… Ja. hogy az nem fog menni. szóval pontosan láttam. valószínű. Jutaka bólintott. Közel ültem. Csak rá kellett jönnie az Akamacu-ügy miatt. Ez a jólelkű (Sindzsi szemében nem egé­ szen két lábbal a földön járó) fiú nem lenne képes megölni az osztálytársait csak azért.. – Jó lett volna. Nemcsak a sporttehetsége miatt. Gondoltam. tényleg. Súja… – Igen. Sindzsi felhúzta a szemöldökét. hanem mert Nanahara Sújában volt egyfajta megboly­ gathatatlan lelkierő. – Hát igen. Nanahara jelzett neki. [202] . hogy nem fog menni. Norikót meglőtték. Jutakának talán az osztály­ meccseken alakított felülmúlhatatlan párosuk jutott eszébe. ha Nanahara Súja itt le­ hetne vele. – Ja. Valóban… Sindzsi is úgy gondolta. És nem utolsósorban azon kevesek közé tartozott. Sindzsi újra Jutaka vállára tette a jobb kezét. Így valószínűleg csak ketten egyedül me­ nekültek el. És te meg ak­ kor… – Na igen – mosolygott Sindzsi kínjában. Jutaka bólogatott. mert Norikót meglőtték. Meg ahogy én Nanaharát ismerem. hogy ő maga életben maradjon. többnek érezné magát. – Igen. mint aki még biztosabb a dolgában. Mindenesetre Noriko Nanahara után következett. – Jaj. Jutaka felemelte a fejét. akikben a jelenlegi körülmények között is megbízna. le­ győzhetetlenek lennétek. hol lehet most Súja… Ha Súja és te összeállnátok.

Emiatt Jutaka szája megint sírásra görbült. Az erdőben gyülekezés sem volt a legjobb ötlet. hogy rögtön ellenségesen viselkedjenek. hogy voltak ott valakik. – Tényleg? – Igen. vagy kettőt. hogy si­ került találkoznom veled. nem volt való­ színű. Sindzsi egy kicsit megállt. de ab­ ban a helyzetben lehetetlen lett volna. ahogy a bozót túl­ oldalán megy. Sindzsi megnyug­ tatón mosolygott rá. tudod. Minami. De ők nem szólítottak meg. És… az egyik egy lány volt. láttam. mert ott találhatta volna őket egy kupacban. Jutaka nem sírt. láttam. de nekem sem volt okom. – Utána még másokat is láttam. hogy jobban tetted volna. nem? – Igen. – Észrevettem. Talán vártak valakire. mert Akamacu nagy valószínűséggel visszament. aki esetleg visszajön. Bár utánam már csak Motobu­ csi és Jamamoto. hogy te itt vagy velem. [203] . hogy odakéredzkedjek hozzájuk. és tovább folytatta. Amikor ennek a hegynek a lába felé jártam. égnek álló haj… Simizu lehetett. Ténylegesen az is volt. Azután Sindzsi folytatta: – De hagyjuk a halottakat. Csak öten. Jó. ha megvársz. és megölte Tendót. Jahagi volt. Ott az iskola sportpályája előtt egy kis erdő volt. Macui. Azt mond­ tad az előbb. visszamosolygott. Sindzsi bólintott. hogy elég fegyverük volt. Extravagáns. Mindenesetre én rögtön eljöttem onnan. Jutaka elkerekítette a szemét: – Tényleg? – mondta. – Éjszaka elnéztem egy-két helyre. Mivel többen voltak. Bár lehet. Többen. megnedvesítette száját a nyelve hegyével.– Én már annak is örülök.

Rögtön vissza is fordult Jutakánoz. – Kavadát…? – kérdezett vissza Jutaka tiszteletteljes hangon. ahogyan néhányan az osztályból az egy évvel idősebb Kava­ dát szokták emlegetni. Mintha egy shotgun lett volna nála. nálam is van fegyver. – De. Lehet. Jutaka csalódottságában kicsit eltátotta a száját.– Nem szólítottad meg? Sindzsi vállat vont. – Hát. de én azért tartok a Szóma barátnőitől. Akárhogy is. és felemelte a fe­ jét. hogy észrevette. Viszont… Sindzsi felnézett az égre. – Hú – mondta Jutaka. hogy tartalékoljon fontosabb helyzetekre. és amikor kijöttem. nem? Ezért… – Aha. Nem is támadt rám. és nem támadt rám. ezért bementem egy házba. ezért én sem akartam összeállni vele. – Ő is észrevett engem. Bár rögtön fedezékbe bújt a szántóföld töltése mögé. – Azt nem lehet tudni. – És még valakit. nem. Egy ideig figyelt engem szerintem. Én kerestem valamit. de hamar felszí­ vódott. Kavada Sógót láttam. – Nahát… Jutaka bólintott. Behúzódtam a félig kinyitott ajtó ta­ karásába. nem hallottál egy másik lövést? Sindzsi bólintott. – Kicsit félelmetes. aztán valami eszébe jutott. de azelőtt. – Akkor ő legalább nem ellenség. Lehet. – Hát. Sindzsi a fejét rázta. hogy előítélet. én nem láttam senkit. pont ott állt nem messze. én inkább nem mentem utána. Jutaka bólintott. hogy Kuszakót és Ki­ tanót lelőtték. [204] .

Jutaka sajnálkozva kuporodott vissza.kerestél valamit? Sindzsi bólintott. Mindenki tudta. Sindzsi. kellett volna szerez­ nem egy fix nőt. Ajaj! Igazad volt. hogy honnan lőtt. Valószínűleg le akarták állítani vele Kuszakáékat. ahogy Jutakában is. hogy legalább Jutakával talál­ kozott. Bár ha belegondolunk. Tényleg. Az is Kuszakáék­ ra irányult? – Nem – rázta a fejét Sindzsi. Sindzsi karba tett kézzel gondolkodott. Mindegy. összeállt volna vele. Jutaka kérdése arra vonatkozott. ha meg­ látja. hogy látott-e valaki megbízható embert. Csend telepedett rá­ juk. ha megbízik valakiben. De nincs módunk összetalálkozni vele. Aki lőtt. ha az még nem ment volna tovább. biztos. Azt remélte. Jutaka fellelkesedve megemelkedett. nem az a géppisztoly. hogy a lövés­ től majd megijednek és elbújnak. mivel a géppisztolyos is megtudta a helyét. hogy ve­ szélyes. Azt még sejtem. Jutaka is egyedül volt. akikben megbízna? Nanahara és… rajta kívül talán csak Szugimura Hiroki. mert folyton csajozok. azt remélhette. de már biztos arrébb ment. amit csinálnak. Már az is nagy áldás. – Igen. csat­ lakozhatna is hozzájuk. bátyó. – Akkor… akkor legalább az a valaki nem ellenség. – Nem hiszem. Nem sok értelme volt a kérdésé­ nek. Ucumi Jukie és a körülötte lévők… Csak­ hogy én az osztályban nem jövök be annyira a lányoknak. Ez a Jutaka kérdezte: – Figyi. Azt mondod. Vagy inkább a lá­ nyok? A lány titkár. – Hát igen. [205] .– Az egy másik volt. De kik egyáltalán azok. Érte tűzbe tenné a kezét.

ez… Mondta Jutaka elképedve. Sindzsi odament. majd széttárta az ujjait. Sindzsi az órájára pillantott. és most a me­ revlemez forgásának hangjának kíséretében felébredt. Már nem sok idő kell.– De mit? Mit kerestél? Valamit. Jutaka elment a fá­ tól. és visszatértek rá a képernyő szürke tónusai. [206] . hogy Jutaka most nagyot néz. hogy még erre sem vol­ tam képes. Ahogy meglátta a képernyőn az icike-picike ablak utolsó so­ rát. – Sindzsi. A bokrok azon túl is szinte elbo­ rították a földet. Ami azt jelenti… Sindzsi csücsörített. Sindzsi egy kocsi akkumulátorát (ez volt az áramforrás). – Jaj. és bedugta a kezét a bozót belsejébe. Hogy spóroljon az árammal. Óva­ tosan kiemelt minden tartozékot. Egy óra eltelt azóta. alig hallhatóan füttyen­ tett. amelynek támaszkodott. ne már! Csak a magánhangzókat cserélték fel?! Túl egy­ szerű ahhoz. légyszi – mondta. és sűrű bozótot képeztek. A folyadékkristályos monitor nyitva volt. Sindzsi felállt. Tudta. Sindzsi pedig a gépelés előtti szo­ kásos bemelegítésként mindkét kezét néhányszor ökölbe szo­ rította. menj onnan. amit fegyverként lehet hasz­ nálni. – Jutaka. és megnyomta a space-t a billentyűzeten. maga elé tette a fegyverét. hogy a gép elkezdte feltörni a jelszót. Jutakához fordult és vigyor­ gott. Ezeket pedig mindenféle szedett-vedett piros és fehér drótok kötötték össze. kábelekkel együtt. és a képernyő moz­ dulatlanul állt. vagy hasonlót? Én úgy féltem. pihenő üzemmódban ment a gép. Sindzsi szeme ravaszul villant. hogy bárkinek is eszébe jusson – mondta. egy félig szétszedett mobiltelefont és egy laptopot húzott elő.

Alig egykét órája látta az emeleti ablakból Kuszaka Jumiko és Kitano Jukiko alakját. és a déli hegy irányában lankás emelkedőt [207] . Csak hallotta a nevét a reggeli híradáskor. aki simán legyilkolja az osztálytársait. két kézzel tartotta. de az utcán egy lélek sem volt. amint az északi hegy tetejéről felhívást intéz­ tek az osztályhoz. Ennél azonban most komolyabb problémát jelentett számára a következő tiltott terület. szinte gyermeki. Elindult. a „rossz lányok” közé tartozott. ahol ed­ dig rejtőzködött. hogy ilyen jó gépet találok egy világ végi szigeten. És nem tudta. Talán egy méter sincs a szemben lévő ház faláig. aki a H8-as mezőben van. ahol Etó Megumi meghalt. Aztán jött az a fegyverropogás. honnan fog előbukkanni az a valaki. mint ő. az öldöklés folytatódik. [Maradt 27 fő] 30 Jahagi Josimi (lányok. és lassan jobbra haladt a ház fala mentén. Van. hogy Megumi ott halt meg. Délelőtt tizenegykor felrobban az összes játékos nyakgyűrűje. amely ezt a települést is magában foglalja. A saroknál dél felé tekintett. kerekded arca volt. Josiminek ahhoz képest. 21. és óvato­ san kidugta a fejét a rejtekhelyéül szolgáló ház hátsó kijáratán. hogy az órája délelőtt tizenegyet mutasson. A hátsó kijárat a két ház közötti keskeny útra nézett. és látta. Nem hittem volna. Josimi megmar­ kolta ormótlan automata pisztolyát (egy 45-ös kaliberű Colt Governmentet). Semmi két­ ség. elég távol attól a háztól. Igaz. és most kiütközött rajta a hideg veríték. hogy Szóma Micuko bandájába. Gyorsan körülnézett. hogy egy szelíd lejtő mentén szántóföldek sorakoznak. és nem mindenki bújik meg úgy.) kivárta. A település déli csücskében volt. Helyenként sűrű a növényzet.– Macintosh Power Book 150. és nem fog várni senki kedvéért. Josimi nem is tudhatott arról. Számítógép az ellenfél. és jobb keze mutatóujjá­ val felállította a nehezen járó kakast.

megbízható lányokat. Megigazította a vállán a hátizsákot. egészen átlagos. mert Szóma Micukóval és Simizu Hironóval együtt rengeteg rossz dolgot vitt véghez. onnan kifelé tartott. Nincs annyi ház. Talán Kotohiki Kajoko (lá­ nyok. Akkor legalábbis egy darabig biztonság­ ban lesz. meg is szólíthatta volna Kajo­ kót. Bolti lopások. Ha nem tartozott volna Szóma Micuko bandájához. hogy rátámadnak. ahol most Josimi tar­ tózkodik. aztán meggon­ dolta magát. Két kézzel a fegyverét markolva körülnézett. de hát nem voltak fehér vonalak festve a földre. Igen ám. de a település kö­ rül ezek a pontok is összevissza halmozódtak. valahogy biztosan találhatna társakat. mint errefelé. és velük tarthat­ na. És ahol ez az összevisszaság ritkult. Sőt lehet. de néhányat fel lehet fedezni. megbízni biztos nem bíznak meg benne. A térképen kék pontok jelezték ugyan a lakóházakat.) lehetett? Biztos elbújt a településen. még mielőtt elbújt vol­ na a házban. Mindenesetre el kell jutnia a déli hegyre. nem lehetett rendesen kivenni őket. Még nem hagyta el a H8-as területet. de senki sem volt ott. mármár zsarolásnak nevezhető ügyek… A többiek. [208] . Ő a település felé szaladt. Itt még nem jó. Josiminek sírhatnékja volt.képez. majd egy lendülettel a szántóföld szélén lévő kis bozótos felé iramodott. ha véletlenül belebotlanak. még egyszer körbepillan­ tott. A köztük lévő távolság és az időpont alkalmas volt. Pontosabban lehet. Valójában Josimi látott egy lányt este. 8. Josimi már ettől a kis helyváltoztatástól is heve­ sen kapkodta a levegőt. Igen. de Josimi ezt sehogyan sem bírta megtenni. amíg jócskán el nem távolodik onnan. és belevetette magát a bo­ zótba. Pár másodperc alatt megérkezett. és elment – ezt jól tette. hogy már igen. és úgysem bír meg­ nyugodni. de benne valószínűleg senki sem bízik meg. ott szelte keresztbe a zónahatárt jelző vonal. mivel azt a zónát az el­ sők között jelölték ki. hogy ha akarja. már csak amiatt sem. még ha nem ellenségesek is. és az a lány vele ellen­ kező irányba.

Esetleg valaki végzett volna vele a másik kettőhöz hasonlóan. és kievickélt a bo­ zótos széléig. sűrű aljnö­ vényzettel. A fiúé. Majd vigyázva felkelt. hogy nem voltak rám jó hatással. hogy ő Szó­ ma Micukóékkal van. de mégis a ba­ rátaim voltak. Nem látta át az egész buja cserjést. A fiúé. hogy „Aztán ne nagyon rosszalkodj ám!”. Amikor elhagyta az iskolaépületet. Könnyek gyűltek a szemébe. Arra az arcra. hogy hova tűnt az. és azt mondta. aki mit sem törődött azzal. A gallyak összekarcolták az arcát. De persze senki sem volt kint. ahogy bevetődött a bozót szélébe. A déli hegy zöld növényzete már ott volt a szeme előtt. hogy esetleg megváltozhat. hogy szereti. Nincs itt senki. Elért a bozót másik végére. amely a játék kezdetétől mostanáig végig a fejében volt. Megtörölte a szemét a matrózblúza ujjával. megjárhatta volna. hogy azon túl már [209] . Ki sem egyenesedve lassan továbbhaladt a bozótban. hogy az sem menne. aki az ágyban gyengéden megcsókolta. Újra egy lendülettel futott keresztül a szántáson. de nagyon úgy tűnt. és megszemlélte a környéket. Még egy kicsit muszáj továbbmennie.De akkor… Akkor mi a helyzet Szóma Micukóval és Simizai Hiro­ nóval?Kétségtelen. hogy a fiú talán kint vár rá. hogy nincs ott senki.) Vajon Ő mer­ re járhat most egyáltalán ezen a szigeten? Vagy esetleg már… Már nem is… Josiminek összeszorult a szíve. Kisebb-nagyobb fák. és ha ott bóklászik. A lába előtt hevert Tendó Majumi és Akamacu Josio holtteste. Ezúttal tőle jobb kézre állt néhány magas fa. és rászólt. aki őket megölte. és legelöl tömött bambuszliget terpeszkedett – úgy tűnt. Minden rendben. aki elvezette a gondolat­ hoz. reménykedett. Megint ráfogott a pisztolyra. Ha össze tudnék velük találkozni… de ők vajon meg­ bíznának-e bennem? És… én tudnék-e bennük bízni?… Hát… le­ het. és kinézte a következő búvóhe­ lyét. és egy fiú arcára gon­ dolt. Semmi baj. Még szép. Josimi reménytelenül le volt taglózva. (Az mindenesetre rej­ tély volt. A fiúé.

amint az árnyék elsurran a fatörzsek között. és a háta mögé célzott vele. majd óvatosan megfordult. nem felém jön! Josimi már épp megkönnyebbülten sóhajtani készült. Az előbb még nem volt senki ebben a bozótban. mint ő is. Most a lényeg az. és Josimi felől nézve jobbról balra tartott. A neszező hang újra megütötte a fülét. ahogy van. nem feltétlenül. De miért? Észrevette és követte? Josimi arcából kiszállt a vér. hogy csak egyszerűen épp tart valahova. Jaj de jó. A szívverése felgyorsult. Nem vette észre. csupán az egyre távolodó neszezés hallatszott. két marokra fogta a Colt Governmentjét. Ott van valaki! Valaki! Összeszorított fogakkal legyűrte a félelmét. az aljnövényzet levélszövevénye közein át látta. Lehet. egyenest idejön. Oldalról látszott. Az épp csak tíz méterre lévő fák között felvillant egy mozgó fekete diákegyenruha. Érezte. Josimi a fejét behúzva. Az árnyék már eltűnt a fák között. ha észrevette volna. és mélyre hajtot­ ta a fejét. Jól van… Csak még egy kicsit… Odáig… Hirtelen neszezést hallott a háta mögül. Josimi gyorsan lekuporodott. Az a valaki utána ért ide. Nem szabad mozogni. Megint nesz hallatszott. Dehogyis. hogy ne mo­ zogjon. mintha az a valaki helyet változtat­ na. Akkor viszont így kell átvészelni. de az­ tán még egyszer felkapta a fejét. hogy a tarkóján égnek áll a haj. Josimi szeme tágra nyílt a félelemtől. [210] . Hát persze.bőségesen adódik búvóhely. mire nagyot ugrott a szíve.

hogy könnyek gyűlnek a szemébe. és érezte. – Josimi! – Jódzsi! Josimi. de biztos csak káprázat volt. Latinos jellegű arcán a szeme tágra nyílt a sűrű szemöldök alatt. és akaratlanul szavak törtek elő a torkából. Úgy csókolta. vállán a hátizsákkal. Arca deformálódott. Azután az orra hegyét csókolta meg. de ez alkalommal bármilyen istennel beérte. az nem lehet. jobb kezében a Governmentet ló­ bálva futott Jódzsihoz. hogy már képzelődik? Nem. aki Josimit bárkinél jobban szerette.) teste összerándult egy pillanatra. Ha ez a tökéletesen való­ színűtlen mázli egy isten csínytevésének köszönhető. amely hirtelen keletkezett ott a bozótban. Annyira meg lenne zavarod­ va. Ó. A szűk látómezőben egy diákegyenruha körvonala jelent meg. Bár nem volt épp a [211] . Azu­ tán Josimi szemhéját is megcsókolta. Felemelkedett. Abban a szemvil­ lanásnyi időben mintha Jódzsinak teljesen kifejezéstelen lett volna az arca. mint máskor. minden bizonnyal úgy nézett volna ki. Néhány méter múlva még egyszer megbizonyosodott a hang forrásá­ ról a levelek sűrűjének vetületéből. de hamarosan kimérten hátrafordult. Gyengéden. tényleg!…Imádlak! Josimi felállt. Jódzsi azután szó nélkül Josimi ajkára helyezte a száját. – Jódzsi! Erre a hangra Kuramoto Jódzsi (fiúk. Abban a kis űrben. Hálaima. akkor ahhoz az istenhez. Önkéntelenül a mellkasa elé húzta a kezét. Bár akkor talán tényleg imádkozott. és ki sem egyenesedve előrement.Biztos. Jódzsi megölelte Josimit. de erőteljesen. Különben nem volt semmilyen vallás kö­ vetője. hogy nem látta rosszul. Ez annak a fiúnak a megszokott arca volt. majd visszarendeződött eredeti állapotába. mint aki imádkozik. 8. istenem. Ha nem lett volna pisztoly a kezében. Rögvest mosoly terült szét Jódzsi arcán.

ak­ kor mi maradjunk addig végig együtt. hogy lejárhat az idő. – Most már semmi baj. rápillantott Josimire. Ó. Azután ő maga is elindult. és mennyi aggodalmat kellett reggeltől mostanáig átélnie! És most talál­ kozhatott azzal az emberrel. ez nem álom. majd az aznap esti csókra. és Jód­ [212] . amikor magá­ tól értetődőn a földig érő ujjú kimonóját vette fel. továbbra is Jódzsihoz simul­ va. hogy egyre jobban elöntik a könnyek. hogy testét elönti a boldogság. hogy soha töb­ bet nem látja élve. Én is! – válaszolt Josimi. akit a legjobban szeretek. véletlenül találkoztak a városban. Mondták. Aztán arra a ka­ rácsonyi napra gondolt. tényleg az. az év utolsó napjára és az újévi szentélylátogatásra. hogy együtt lehetek azzal. istenem. Főleg az az őszi nap másodikban. hogy többet nem találkozunk. A szabály. tényleg. hogy a má­ sodikos osztályváltásnál Jódzsival találkozott. – Én is. amikor felesben ettek egy szelet ep­ res tortát a cukrászdában. te megvédesz. Jódzsié nagy szerencsét mutatott. A szeméből potyogtak a könnyek. aki sí­ rós arccal nézett utána. de most csak az számít. – Igen. Milyen szörnyű. (Az ő jósje­ gye kis szerencsét. maradjunk együtt! Jódzsi erőt sugárzó szavaira Josimi érezte. Már azt hittem… Azt hittem. – Hihetetlen szerencse! – mondta Jódzsi. Amikor Jódzsi korábban elindult. hogy csak egyvalaki maradhat életben. hogy ez tör­ tént velünk! Jódzsi gyengéden megsimogatta a zokogó Josimi haját.amikor minden kezdődött. Bármi történjék is. ugye? Eszébe jutott egy csomó dolog. – Hát épségben vagy! Aggódtam – nézett mélyen Josimi sze­ mébe Jódzsi. ami azóta történt. és elmentek moziba.legalkalmasabb helyzet. de Josimi érezte. amikor végül eleresztette az ajkát. mint aki csak most lepődött meg. akiről azt hitte. és végigcsurogtak az arcán. Ha valaki megtámad.

a nyakörv felrobban. Biztos nagyon közel voltunk egymáshoz. Itt volt a közvetlen közelében. Erre ki­ derül. – Azzal meg­ mutatta. – Ó. Erre Josimi észrevette. hogy még mindig szorongatja a pisztolyt. Én is az egyik házban rejtőztem. hol lehet. a tőrön is foltokban terjedt a rozsda. azt a szombati napot. Miközben Jódzsi mosolyát figyelte. semmiképpen nem az. De tudod. Mintha most tűnt volna fel neki. ha ti­ zenegykor még mindig ott vagy. amiben akkor lehet részünk. de nem. Nekem csak ez jutott. hogy ott volt az orra előtt… – Mi baj? – Én is. Ezen nevettek egy kicsit. Josimi észre sem vette. hogy valami régiségkeres­ kedésbe való tőr. akit szeretünk. Jódzsi lassan elhúzódott Josimitől. pedig a játék kezdetétől mostanáig azon gondolkodott. Visszatolta. Josimi jobb kezére pillantott. amikor először töltötte az éjsza­ kát Jódzsiéknál. És most vissza tudta szerezni magának ezt az örömet. de Josimi hülyén érezte magát. Josimi fürdött az örömben.zsi kicserélte vele az övét. Lehet. és betűz­ te a nadrágja övébe. de hülye vagyok… Jódzsi visszamosolygott rá. [213] . ha egymásra mosolyoghatunk valakivel. – Egész jó fegyvered van.) Nem fogja elfelejteni a január 18át sem. Jódzsi kihúzta kissé a pengét. – Hol voltál eddig? – kérdezte Josimi. hogy lényegtelennek tűnik. a markolatvédő cubán már meglátszott az idő vasfoga. mi van a kezében. Ezért… Természetesen Jódzsi arca komoly volt. Ez a legfontosabb. – Ott az egyik házban. de tüzete­ sebben szemlélve megállapította. Zavartan mosoly­ gott. egy tantó lehet. hogy megmutas­ sa. mire Jódzsi a település felé mutatott. A markolatára tekert zsinó­ rok leszakadoztak.

Jódzsi… De azért még nem mozdult onnan. hogy Jódzsi arca nem olyan.– Mutasd csak egy pillanatra! – mondta Jódzsi. és Josimi a csövét oldalra fordítva odanyújtotta neki. Ő pedig fél kézzel átvette. és ellenőrizte a biztonsági szerkezetét. beletúrt a táskájába. mintha valamilyen megmagyarázhatatlan bűvész­ mutatványon ámuldozna. és Jódzsi két-három lé­ pést hátrább lépett. Jódzsi idegesen folytatta: [214] . rosszul lát. A következő pillanatban Josimi azt hitte. Jódzsi neki szegezte a Colt Governmentet. Illetve azt se nagyon tudta fölfogni. –. – Tartsd magadnál. és odanyúj­ totta Jódzsinak a töltényes papírdobozt. Jódzsi arca eltorzult.. kilátszott a csőből az első lövedék. hüvelykujjal kinyitotta a fedelét. Nem is tudnám normálisan hasz­ nálni… Jódzsi bólintott. – Van hozzá töltény? Persze már be volt tárazva a kapacitásnak megfelelő számú töltény. A kakas folya­ matosan fel volt állítva. Hosszú szempillák. aztán zsebre vágta. szinte horgas nagy orr. és akkor végre feltűnt. mint amilyennek ő is­ merte. csak Jódzsi kezére meredt. és ellenőrizte a tar­ talmát. a szája szélén kivillanó fogakkal Josimi még sohasem látta. Elhúzta a závárzatot. hogy mit lát. És ebből a torz fejből szavak jöttek elő. széles száj. A részletek ugyanazok. – Menj innen! Gyorsan tűnj el innen! Josimi egy pillanatig nem is tudta. – Jódzsi? – szólongatta Josimi még egyszer. Megfogta a markolatát. mit mondott Jódzsi. és átvette a Colt Governmentet. Jódzsi. de ezt a torz arcot. de Josimi bólintott.

Néhányszor letartóztatták. mint te! Gyorsan menj innen. és egyszer elővezették amiatt is. Már jó régen. Persze továbbra is Szóma Micukóval és Simizu Hironóval barátkozott. hogy együtt van azokkal a maguk módján kedves fickókkal. és nem tartotta rossz dolognak. akiket Szóma Micuko mutatott be neki. Jódzsi arcába bámult. kétszer-háromszor lefeküdt azokkal az öreg krapekokkal. Ez mind igaz volt. Még ezt is tud­ tam! Hogy bízhatnék meg egy olyan nőben. és hallotta magát. – Ne röhögtess! Annyit még én is tudok. Sejtette. Hogy többször elkaptak a rendőrök. amikor rajta­ kapták bolti lopáson. mert hát mégsem játszhatta ő egyedül [215] . elfordította a fejét. hogy együtt maradok egy olyan nővel. Akkoriban meg különösen utált mindent. viszont egyre gyorsuló tempóban valami re­ csegve-ropogva omladozni kezdett Josimiben. hogy egy utolsó kis lotyó vagy. felhagyott mindezekkel. mint te? Josiminek tátva maradt a száji. mióta Jódzsival jár. És ott vannak még a kuncsaftok. mert Szóma Micukóékkal gimnazistákat zsaroltak. eljátszotta a felnőttet a számára még szokatlan sminkeléssel. hogy Jódzsi is tud ezekről a dolgairól. hogy jó kereseti lehetőség volt. – Hogy képzeled. – Én… Valami rosszat csi­ náltam? Jódzsi változatlanul Josimire fogta a fegyvert. és különben is min­ denki így csinálja. ahogy szavakat présel ki a száján. – De miért? Jódzsi hangján egyre jobban érződött az idegesség. De az óta az őszi nap óta. Ráadásul apádhoz hasonló korú pasasokkal fekszel le.– Azt mondtam. a fenébe is! Először lassan. Tagad­ hatatlan. takarodj el innen! Josimi továbbra sem tért magához. – Miért? – Josimi hangja reszketett. és kiköpött.

Josimi szeméből könnyek buggyantak ki. Jódzsi rögtön fölé tornyosult. ne csináld! – sikította sírva. vagy mert nem bírta megemészteni a tényt. hogy ezzel Jódzsi is megbocsát neki. hogy a korábbiaktól eltérő könnyek patakzanak végig az arcán.a jó kislányt. és a többi csúnya dologból is lehetőség szerint igyekezett kimaradni. [216] . Jódzsi félrefordult. de legalább nem kurválkodott többé. A hátizsák le­ csúszott a válláról a bal kezén. – Én már nem csinálok ilyesmit. – Hozzád… hozzád illő nő akartam lenni. és szere­ ti. és ellökte magától Josimit. Ennek hallatára Jódzsi egy pillanatig úgy meredt Josimire. és meg­ próbálta kiszedni a fiú kezéből a pisztolyt. – Gondoltam. a hozzád hasonló csajokat rögtön meg lehet dugni. Josimi megindult Jódzsi felé. egyértelmű! Menj már innen! A fenébe veled! Ki tudja. – Hagyd abba! Kérlek. – Mit hazudozol itt nekem?! Hagyd már ezeket a műkönnye­ ket! Josimi könnyes szemmel pislogott Jódzsira. hogy Jódzsi rászegezi a fegyvert. Végig azt hitte. minek a hatására. Újabb szavak szakadtak ki belőle: – Akkor meg… akkor meg miért jártál velem? Jódzsi azonnal válaszolt. mint akit letaglóztak. Érezte. Végig azt hitte. de rögtön visszatért arcára az előbbi ki­ fejezés. és Josimi a hátára zuhant a fű­ be. Ta­ lán mert nem akarta tovább hallgatni a szavait.

De… De nagyszerű délibáb volt. és halkan megszólalt: – Köszönöm. aki két kézzel kapasz­ kodott a fiú jobb csuklójába. Jódzsi volt az. aki megajándékozta ezzel a déli­ bábbal. és már csak kettő. Már csak öt centi. [217] . …Szerettem. Gépszerűen monoton erővel és mozdulatokkal ereszkedik lejjebb és lejjebb a karja. és a szeme véreres volt. Azok a szavai legalábbis őszinték voltak. elhitte. Boldog vagyok. már csak három. meg akarsz ölni! Akkor inkább én öllek meg itt rögtön. Ha ő nem lett volna. de szere­ tett Jódzsija csak egy délibáb volt. hogy veled lehettem. a fenébe! Jódzsi Josiminek szegezte a fegyvert. hogy újra kezdheti. mintha most eszmélt volna rá va­ lami fontos dologra.– Mi a fenét csinálsz?! A fenébe! A fenébe is. Jódzsi a baljával azonnal ráfo­ gott a saját pisztolyt markoló jobb kezére. Jódzsi szeme elkerekedett. Josimi ránézett. Jódzsi! A fiú nem válaszolt semmit. Jaj. amikor Siroiva egyetlen hamburgeres bódéjánál kettesben fagyiztak… Belekente a fagyit az orrába. az a golyó már súrolhatná Josimi haját. Jódzsi keze vésze­ sen süllyed. Azok az ujjak mindjárt meghúzzák a ravaszt. Mindent megértett. ahogy kiszökik a vér a fejéből. Lenézett Josimire. nem láthatta volna ezt az álmot. hogy igazán helyes lány. már csak… Josimi szomorúságtól és félelemtől darabokra szaggatott szí­ vébe hirtelen beférkőzött egy gondolat. Jódzsi a homlo­ kához tartotta a fegyvert. Amikor vele volt. és mozdulatlanná dermedt. és Jódzsi azt mond­ ta rá. már csak négy. Josiminek hirtelen kiszállt a karjából az erő. Jódzsi. Josimi felfelé tolta a kezét és teljes erejéből kiabálta: – Jódzsi! Kérlek! Hagyd abba. Az ő homloka felé! Josimi szinte hallotta. Nem akarta ugyan megérteni.

hogy a tűzforró golyó belehasítson a fejébe. de akármeddig várt. és a lövedék a feje felett csapódott be. Pillantása találkozott Jódzsiéval. hogy Jódzsi szeme visszaalakul azzá a szemmé. Csak valamiért a lelke mélyéig elszörnyedt a Micuko angyalian kedves. kis porfelhőt kavarva. ame­ lyet szeretett. Bár nem szándékosan. Josimi mosolygott. Josimi sietve próbált kievickélni Jódzsi teste alól.– Semmi baj… Lőj!. Erre Josimi lassan. hogy minden rendben van-e. Josimi akaratlanul felsikított a pe­ tárdához hasonló dörrenésre. nem hallott durranást.. és kihúzta Jódzsi teste alól. de a cső már nem felé irányult. még egyszer kinyitotta a szemét. szép arcán ülő mosoly láttán. [218] . Josimi egy darabig várta. Szóma Micuko állt ott. és lehunyta a szemét. Jódzsi karja a Josiminek fordított fegyverrel remegni kezdett. Jódzsi erejét vesztett felsőteste lassan ráhajlott Josimire. megfogta Josimi kezét. ugyanakkor valahol furcsán sercegő. Josimi nem értett semmit az egészből. Régi jó barátja. Lényegében ugyanabban a pillanatban Jódzsi jobb keze meghúzta a ravaszt. kellemetlen hang hallatszott. hogy abban a szemben megbánás és önvád is tükrö­ ződik halványan. a fűvel benőtt földbe. – Josimi… – hallott helyette egy rekedtes hangot. És azt is. Mint amikor a cipősarok megcsúszik a ned­ ves padlón. Utá­ na nem mozdult többé. Vékony könnyfátyolon át látta. Jaj… Jaj… Megértetted…?Jódzsi… Tényleg? Barátságos. és a fekete diákruha vállán túl egy mosolygó arccal találta magát szem­ be. Mindenesetre Micuko megkérdezte. csak egy egyszerű görcs miatt.

ráborult Jódzsi testére. A sarló azt üzente neki. hogy összedőlt a világ. hogy mi okozta mindezt. Ne rázz! Bennem van egy sarló. ezért egyenként kellett őket eltávolítani. Túl fontos dolgot veszített el túl hirtelen. és nekiállt. Bele­ gondolt.Josimi dülöngélve felállt a burjánzó növények között. és meglátta (persze végig nézte. Josimi szeméből ömlöttek a könnyek. és meglátta. Josimi tudata az ég magasságából visszazuhant a földre. aki fe­ nékre esett a fű közé. hogy hiába ráz­ za. Akkor elmosolyodott. Jódzsi nem támad fel. amikor kiskorában (amikor még ártatlan volt) a féltve őrzött üvegfigurája egy rossz pilla­ natban leesett a földre. és formás lába combig kilátszott a ra­ kott szoknya alól. kér kézzel megmarkolja a nyelét. hogy kiszedje Jódzsi jobb kezéből a Colt Governmentet. (Sarló! A siroivai viszonylatban is városi gyereknek számí­ tó Josimi életében először látott ilyet. Josimit újra és újra elöntötték az érzelmek. Josimi. Hason­ lított ahhoz. és az ujjai iszonyúan megmerevedtek.) Micuko egyelőre hagyta a sarlót. mint a nyárfalevél. Csak a súlyát össze sem le­ het mérni a mostanival. mit sem törődve Micukóval. hogy Jódzsi fejébe hátul egy éles sarló mélyedt be­ le. de nem jutott el a tudatáig). A testre. Igen. és ráncigálva próbálja kihúzni. Jódzsi feje együtt mozgott vele. és könnyel telt szemével szinte felnyársalta a mellette ülő Micukót. és ki az ellenség. amelynek a fejéből egy sarló áll ki. – Neeeeeeeee! – kiáltotta. aki elra­ bolta tőle azt. hogy Micuko megfogja a Jódzsi nyakában lévő sarlót. Halálra akarta döf­ ni a tekintetével. ki a barát. Josimi csak nézte Jódzsi testét. Már-már össze­ csapott a feje felett a gondolat. [219] . és reszketett. és ellökte onnan Micukót. hogy mi­ lyen játékban vesz részt. míg végre megkaparintot­ ta tőle. amit akkor érzett. és eltört. amelyben már nem volt élet. akkor az Szóma Micuko. úgy fáj. Már nem foglalkoztatta olyasmi. akit szeretett. Jódzsi izmai görcs­ be rándultak. Ha van itt gyűlöletes ellenség. Reszketett.

legalább egy ideig használhatja majd Josimit golyófogónak. ezért inkább én vé­ geztem vele. A negyvenötös átmérőjű lövedék miatt a feje hátsó részének a fele eltűnt. füléhez közelítette a száját. mintha valamit kiáltani szeretne. Jódzsi egyenruhájára folyt. Mintha egy üres. – Úgy láttam. és Josimi fél fejéhez. Kuramoto Jódzsira. hogy kiszedje Jódzsi fejéből a sarlót. Azután megszólalt: – Igen. és Josiminek szegezte a Governmentet. Csak segítettem neked. mégsem fog megölni téged. – Nem igaz! Jódzsi megértette! Megértett engem! Boszorkány vagy! Megöllek! Meg foglak ölni téged! Jódzsi megértett en­ gem! Micuko fejcsóválva vállat rántott.– Miért ölted meg?! A szavak visszhangzottak benne. – Miért?! Miért ölted meg? Nem vagy normális! Hogy tehet­ ted? Boszorkány! Miért kellett megölnöd? Miért? Micuko elégedetlenül húzta félre a száját. A szája megmaradt. mintha nekirepült volna valamilyen tompa tárgy. hogy megértett téged. – Lehajolt. A hom­ lokán ütést érzett. Jahagi Josimi rázuhant volt kedvesére. – Kis híján megölt téged. Szóma Micuko leengedte a füstölő csövű Colt Governmentet. [220] . De attól még elhagy­ ták ezek a szavak a száját. és a széléről vér csor­ dogált. És Josimi még egyszer hallotta azt a száraz puffanást. Csak ennyi volt. nyitva volt. és fekete foltot hagyott. emberi formát öltött barlanggá változott volna. Utána újra nekiállt. Josimi szeme tágra nyílt. és még egyet rántott a vállán. Furcsa dolog az emberi test. zselészerű agyvelő és a vér visszataszító díszítésként éktelenkedett. Azt hitte. én is azt hiszem. A fülcimpáján a szürke. és nem mozdult többet.

Ezzel kapcsolatban tisztáznunk kell valamit. Nanahara? Súja nagyot nyelt. – Azt nem lehet tudni. hogy kíméletlen leszel. aztán folytatta: – Ugyanakkor az osztálytársainkkal szemben is.[Maradt 25 fő] 31 Az iménti hangot Sújáékig sodorta a szél. Kisvártatva Kavada szólalt meg. de Kavada megráz­ ta a fejét. nem? – Kicsit lehalkult a hangja. Súja a mellette ülő Kavadára tekintett. – Kivel? A kormánnyal? – Persze. Néhány percig mindhárman hallgattak az előbb. Ha nekünk támadnak. de több nem jött. azzal is. ha az ellenfél lány? [221] . – Ez most… fegyver hangja volt? – Az volt – állapította meg Kavada. – Figyeljetek rám. azután válaszolt: – Ha úgy alakul. – Felkészültél. Várt egy darabig. – Akkor is megteszed. ha megbíztok bennem… De mint már az előbb is mondtam. életben kell maradnunk a végéig. akkor muszáj lesz. Csak az ágak zize­ gése hallatszott a bozót felől. Azután még egyszer. és a két durranás indította el újra a be­ szélgetést. Kavada bólintott. – Valaki megint… – kezdett bele Noriko. Kavada Súja felé fordult. Súja felemelte a fejét. Örülök. Súja lehajtotta a fejét.

tőle szo­ katlan módon mintha mentegetőzni akarna. – Te is… kíméletlen voltál? Egy éve? Kavada vállat vont. – Nem tehettem mást. – Muszáj lesz. – Nem… nem – rázta Súja a fejét. mégis szóra nyílt a szája. Súja gondolkozott egy kicsit. Részletesen tudni akarod. – Mivolt az? [222] . de nemsokára Kavada szólalt meg. aki gond nélkül megölt volna akárhány embert… Akivel vi­ szonylag jóban voltam.Súja összeszorított szájjal nézett Kavadára. hogy akkor nem bánom. aki félig megőrült… Volt. akkor jó. Volt. és habozott egy darabig. nem tudtam társulni senkivel. – Oké. nem? – mondta még egyszer. Kis szünetet tartott és folytatta: – Volt még egy feladatom is. Hozzátette: – Ha minden egyes alkalommal rosszul leszel. – Aha. – Semmi értelme ilyesmit megtudnom. hogy hány fiút és hány lányt öltem meg. és keresztbe tett térdén megigazította a shotgunt. Megint elkapta a tekintetét. Újra hallgattak. Ha tudod. amikor meg­ ölsz valakit. míg megnyertem? Noriko keresztbe tette a karját a mellén. Amiatt nem halhattam meg. Súja felemelte a fejét. öljenek meg nyugodtan. a következő pillanatban valaki más végez veled. Én pedig… nem tudtam azt mondani. és megszorította a könyökét. hogy nem sza­ bad megkérdeznie. hamar meghalt. Kavada bólintott. Bár úgy ítélte meg. hogy megkérdezze-e vagy ne.

Szétverni és a pokol fenekére küldeni őket mind. – Nem sok hiányzott. megutálniuk. mint be­ szélni róla. Akik gond nélkül megrendezik ezt az idétlen székfoglalósdit. – Hogy lerombolhassam ezt a rohadt trá­ gyadombot. de a szemén átci­ kázott egy villám. de könnyen le­ het. miközben Kavada haragos szája szélét fi­ gyelte. hogy tegyek is valamit ezzel az országgal szemben. – Hallod. mindenfélét tanultál… Tehát emiatt? – Igen – bólintott Kavada. elmagyaráznál nekem valamit? Mármint ha tudod… – Mit? – Ennek a játéknak az értelmét. amelyik belekényszerített min­ ket ebbe a rohadt trágya játékba. és megrázta a fejét. [223] . mint neki Jositoki. mert hirtelen átfutott az agyán egy gondolat. Ő is be akarja nyújtani a számlát azoknak. hogy az illető ugyanolyan közeli barátja volt.– Egyértelmű. hogy az előbb Kavada mellesleg megje­ gyezte. Súja arra gondolt. – De mit…? Súja kérdésére Kavada erőltetetten vigyorgott. hogy ezzel ő is így van. az­ tán újra felkapta a fejét. Hogy van-e értelme egy ilyen dolognak. Súja ránézett a felhúzott térdei közé lógatott revolverre. az hamar meghalt. amelyben egymást kell gyanúsítgatniuk. Ezért most is életben fogok maradni. Ezt az országot. – Azt mondtad. – Egy kész rendszert szétverni nem olyan könnyű. – Kavada mosolygott ugyan. de végül mégsem tette. Meg akarta kérdezni. akivel jóban volt. hanem másva­ lamit hozott szóba. És… Arra gondolt. Illetve most is meg akarom tenni. akik mozgatják ezt a játékot. De valamit csinálhattam volna.

És… Kavada végignézett az arcukon. [224] . Láthatóan nevethetnékje támadt. – Akkor meg – Súja érezte. és halkan röhögcsélni kezdett. Azután végre megszólalt: – Már hogy lenne neki? – De… – kezdte Noriko – azt mondták. mert az is könnyen meges­ het. Senki nem mond semmit. – Ez egy őrült hadoválása. sen­ kinek nem volt egy szava sem ellene. Ráadásul. hogy az egész ország be van csavarodva. senki nem szól semmit. Ezért nem változik semmi. de mind ugyanúgy épül fel. ezért még hozzáfűzte: – Na tehát. ha nem vagy idióta. védelmi szempontból szükség van rá. A jobbik esetben. nem lehet belőled hivatalnok. hogy Sújának és Norikónak elállt a szava. hogy a testét újra elönti a forron­ gó düh – miért nem szűnt még meg? – Egyszerű. Látta.Kavada kicsit elkerekítette a szemét. így aztán folytatódik. Hiába ellenzi lényegében mindenki. nagyon megégetheti magát. azt nemigen állítják le ebben az országban. Olyan. Aki szakmai dolgokba szól bele. Ebben az országban sok furcsa dolog van. valószínűleg itt ezt kell normálisnak te­ kinteni. hogy ideológiai átnevelés címén kényszermunkára kül­ denek. Ebben az országban a hivatalnokok mind idióták. de rögtön lehajtotta a fe­ jét. és közben a fejét rázta. mint a fasizmus. Kavada arcáról még nem tűnt el a vigyor. búcsút mondhatsz az állásodnak. És aztán ami egyszer elkezdődött. Feltehetőleg amikor először kitalálták ezt a kiváló játékot – valamelyik kattant katonai szakértő agyából pattant ki –. Ha fölöslegesen beleártod magad valamibe. Bár lévén.

pontosan így érezte ő is. amit érzett egy pillanat alatt lecsillapodott. feltétlen behódolás a vezetőnek. gondolta. illetve velem együtt mi sem merjük még azt sem ki­ mondani. Kavada pedig egyenesen előrefelé for­ dult. A könyvek szerint „a DKN baráti ország volt. A düh. – Az az ország nagyon hasonlított ehhez. az információ korlátozása és a besúgás támogatása. de így van – mondta Noriko.) – Igen – bólintott Kavada. hosszú időn keresztül tartott a viaskodás ugyanazon nép két állama kö­ zött – ennyi még a tankönyvekben is benne volt. de azért válaszolt. Hirtelen mi üthetett belé. Hallottatok róla? – kérdezte Kavada. és az orra előtt lévő fa levelei között magányosan kikan­ dikáló rózsaszín azáleaféleség környékét bámulta. területét annektáljuk. Noriko szomorúan sütötte le a szemét. az ország elzárkózása. hogy elűzzük a KDÁ imperialistáit.– Ti sem. Na igen. Súja ránézett. Ezzel szemben a mi Nagy Kelet-ázsiai Köz­ társaságunk rendíthetetlenül menetel tovább… Szerintetek miért? [225] . nem? Súja meg sem tudott szólalni. – Volt egy DKN nevű ország. (Természetesen utána úgy folyatódik. ám az Amerikai Biroda­ lom és a KDÁ imperialista elemeinek összeesküvése folytán 1968-ban a KDÁ erőszakos terjeszkedésének áldozatává vált”. Csakhogy alig negyven év alatt ku­ darcot vallottak. a tenger túlpartján. Súja a lányra nézett. Zsarnokság. Nektek is fontosabb a saját életetek. gondolta Súja. ideológi­ ai oktatás. azaz a Nagy Kelet-ázsi­ ai Köztársaságtól nyugatra. és így újabb lépést te­ gyünk a nagy kelet-ázsiai népcsoport együttélésének megva­ lósulása felé”. A mostani KDÁ déli felén. – Szégyellem. hogy „hazánk kötelessége a Koreai-félsziget egész lakosságának szabadsá­ ga és a demokrácia védelme érdekében. A hivatalos nevük Dél-koreai Népköztársaság és Koreai-fél­ szigeti Demokratikus Állam. Tőlünk. hogy valami nem stimmel. – Hát persze.

– Nem tudom. Szemben azzal. hogy a könyvet középiskolásoknak szánták). hogy „minden állampolgár veleszületett joga a szabadság. illetve más imperialista hatalmak alattomos konspirációjának ered­ ménye” (különben meg erről a szóhasználatról nem is gon­ dolná az ember. – És így megszületett ez az ország. Ebbe bele sem gondolt még soha. A társadalmi jólét érdekében azonban elengedhetetlen. – Egyensúly? – Igen. biccentett. aztán vissza­ fordult Kavadához. hogy rendkí­ vül ügyes – módszerrel meghagytak valamennyi szabadsá­ got. Ugye frázisnak nem is rossz? Súja és Noriko szó nélkül hallgatta Kavadát. [226] . Súja odabiccentett neki. – Nehogy már!… – mondta Kavada. hogy a DKN-ben mindenre kiterjedő­ en ellenőrzés alatt tartották a társadalmat – jó. A tan­ könyv szerint a DKN bukása „az Amerikai Birodalom. Ezzel beetették az embereket. – Először is ott van az egyensúly kérdése. Rázta a tejét. hetvenhat évvel ezelőtt. és újra beszélni kez­ dett. másrészt viszont közölték.Súja elgondolkodott. nem elhanyagolható körülmény. de nálunk rendkí­ vül ügyes – azaz így utólag megállapíthatjuk. Kavada Súja szemébe nézett. De akkor miért áll még mindig sértetlenül a Nagy Kelet-ázsi­ ai Köztársaság? Igaz. persze nálunk is az elnyomás és az ellenőrzés az alap –. – Még ezt sem tudtátok? Noriko Sújára nézett. Ekkor Noriko közbeszólt: – Hetvenhat évvel ezelőtt? – Rakott szoknyás térdét átkarol­ va csodálkozva hajtotta félre a fejét. hogy a DKN és a KDÁ közös szárazföldi határral rendelkezett. hogy a szabadságnak időnként korlátokat szabjunk”.

– Ő maga is ér­ tetlenül ráncolta a homlokát. – Hogy micsoda? – Ne már… – Noriko hangja kissé eltompult. Mesélik.– Hallottam erről valamennyit.”) Súja rápillantott Noriko meglepett arcára. hogy talán minden hazugság. az első ve­ zér megjelenéséig. ha azok színészek. Csak kitaláció. Társadalmi osztály szerinti megkü­ lönböztetés is létezett. hogy nagy hazug­ ság. és a Vezér nem is a három­ százhuszonötödik. A bizonytalanság miatt. aki még csak nem is tudja). mint ma. ilyesmit nem tanítanak az iskolában. Nem csoda. – De hát benne van a hírekben. Súja is hüledezett. Állítólag. és rögtön rosszul lett. mint a Vezér maga? Súja elgondolkodott ezen a lehetőségen. – Csak­ hogy kik azok az emberek? Találkoztál már valakivel. ugyanúgy. az igazság pedig nincs sehol. és félvállról mondta: – Hogy nincs is Vezér. azaz a forradalom előtt az állam nevétől kezdve a rendszeren át minden más volt. ha Noriko nem tud róla. mintha nem is ugyanez az ország lett volna. Alig nyolcvan évvel ezelőtt. [227] . (Sindzsi azt mondta: „Addig ál­ lítólag feudalizmus volt. de összességében még mindig jobb volt. – Ez igaz? – kérdezte nehezen forgó nyelvvel. és újévkor a rezidenciáján az emberek előtt… – Ugye rögtön ez jut eszedbe? – nevetett rá Kavada. – Ezt meg hogy érted? Kavada mosolygott. hogy van fel­ nőtt. aki volt ott? Mi van. amikor Sindzsi mesélte neki. ami a törikönyvekben van. hogy igazából ez is hazugság. ahogy meghallotta Kavada következő kijelentését: – Persze lehet. Ezt Mimura Sindzsi mondta el neki. és a fel­ nőttek is általában hallgatnak róla (illetve lehet. csak a tizenkettedik. A férfiak borotvált fejük tetején ext­ ravagáns copfot viseltek.

Majd egyiket a másik után. hogy a rendszer megváltozzon. és neki adja el a késztermékeket. Mindez a kiemelkedő minőség. most kisebb dolgunk is nagyobb ennél… Csak annyit még. hogy ez az ország baj nélkül megtette az első lé­ pést. és ügyesen haladt. Ebben az esetben az ügyes haladás azt jelenti. Nem csoda. Szabadságot min­ denkinek! Ha pedig szabadságot. az emberek ódzkodnak a gondolattól. Min­ denesetre azért hihető. Én is csak hallottam. A lényeg. mert az itteni termékek legtöbbje jó minőségű. hogy utánanézel. ha egyszer elhatározod. De még azzal együtt is… – Megtorpant. Kavada kifújta a levegőt. sem a mi országunkhoz nem húz. de Kavada megint csak nevetésre húzta a szája szélét. de ennek dacára egy harmadik országot. de egy kis átverés mégis van a dologban… Az állampolgárokat pedig nem szükséges mindezekről tájékoz­ tatni. hogy elég hi­ hető történet. de annyi más módja van. Ebben egyáltalán nem maradunk el Amerikától. Szinte teljesen elzárkózik a kül­ világtól. – Kitől hallasz te ilyesmiket? Utánanéztél a számítógépes há­ lón vagy min? Súja azért kérdezte ezt. Megrázta a fejét. Csak semmi részrehajlás! Így senkinek nem lehet rá egy szava sem. és folytatta. mert ezzel a módszerrel nem adják egyetlen ember kezébe a legfelsőbb hatalmat. hogy modern ipari ál­ lamként sikeresen működött. [228] . amelyik sem az Amerikai Birodalomhoz.– Azt nem tudom. a csapatszellem és a kormány elnyomó politikájá­ nak az eredménye. de tény. mert eszébe jutott Mimura Sindzsi. azután folytatta: – Mindegy. – Sajnos hülye vagyok a számítógépekhez. Mindössze csak az űrtechnológiában és a számítástechniká­ ban vagyunk egy kicsit hátrányban. hogy legyen egy alak a középpontban. akkor azonos kötelessége­ ket is. Méghozzá könnyedén. Így pedig a kormány központi figurái mind egyenlők. Minden rendesen működik. egyre inkább bevon a gazdaságba. – Ha egyszer így beválik vala­ mi. úgyhogy bolondok lennének mindezt felborítani csak azért. Tőle szerzi be a nyersanyagot. jólétben élnek.

mert ezzel jár némi kellemetlenség. Magától értetődő, hogy a jólétért áldozatot kell hozni. Kavada visszafordult Sújához, és gunyorosan elmosolyodott. – A kellemetlenségek és áldozatok egyike pedig ez a remek játék. Persze lehet, hogy a résztvevők és a családjuk szenved­ nek miatta, de akkor sem érint túl sokakat. A legtöbb család is beletörődik idővel. Azt mondják, az idő begyógyítja a sebe­ ket. Hosszú kerülő út után tehát Kavada története visszaért a Nagy Kelet-ázsiai Köztársaság büszkeségéhez, ehhez a ro­ hadt játékhoz. Talán úgy találta, hogy Súját a hallottak letör­ ték, mert megkérdezte tőle: – Mi baj? – Mindjárt hányok – válaszolta Súja. Végre kezdte tisztán lát­ ni, hogy mit jelentett, amit Mimura Sindzsi mondott neki egyszer: „Ez itt a megvalósult fasizmus. Ilyen gáz helyet se­ hol másutt nem találsz a világon.” Biztos, hogy Sindzsi mindezeket már régen tudta. – Hűha. Na, akkor mondjak valamit, ami még undorítóbb? – Úgy látszott, mintha Kavada még élvezné is a dolgot. Foly­ tatta. – Arra gondoltam, hogy a DKN és a mi országunk kö­ zött a másik különbség az etnikai jelleg lehetett. – Etnikai jelleg? Kavada bólintott. – Igen. Úgy értem, hogy az ország mostani rendszere egé­ szen jól illik a lakók mentalitásához. Nem szegülnek szembe a feletteseikkel. Könnyen befolyásolhatók, hajlandók mások­ tól függeni, és csoportorientáltak. Maradiak, és úgy gondol­ kodnak, hogy „csak-nehogy-történjen-valami”. Olyan ment­ hetetlenül birkák, hogy ha valaki meglebegtet előttük egy jól hangzó indokot, például, hogy „mindannyiunk érdeke” vagy hasonló, akkor még a besúgástól sem riadnak vissza, sőt meggyőzik magukat, hogy jót cselekedtek… Ez mind hozzá­ járul. Nincs mire büszkének lenni, és nem kell benne logikát
[229]

keresni. Nem tudnak a saját fejükkel gondolkodni. Úgyis könnyebb sodródni az árral. Komolyan hányhatnékom van. Ez így igaz, tényleg visszataszító történet volt. Sújának ka­ vargott a gyomra. Noriko egyszer csak közbeszólt: – Szerintem ez nem így van. Súja is és Kavada is ránézett. Norikón talán most jött ki az eddigi fáradtság, mert görbe háttal kulcsolta át a térdét, de attól még kettejük arcára emelt tekintettel, határozott hangon beszélt. – Én nem tudtam semmiről. Rengeteg dolgot most hallottam először. De ha mind igaz, amit meséltél, és én tudtam volna minderről, biztos, hogy nem tűrtem volna szó nélkül. Biztos mindenki azért olyan, amilyen, mert semmit sem sejtenek. Nem akarom azt gondolni, hogy mi mind ilyen förtelmes emberek vagyunk. Nem mondom, hogy különösebben nagy­ szerűek lennénk, de ugyanúgy képesek vagyunk gondolkod­ ni, mint bárki más a világon. Ennek hallatán Kavada mosolyogni kezdett. Méghozzá rend­ kívül kedvesen. – Milyen jólelkű vagy, Noriko – mondta. Súja viszont újból szemrevételezte Noriko arcát. Az osztály­ ban nem keltett különösebben feltűnést, és végig meg volt róla győződve, hogy Noriko olyan típus, aki nem nagyon fej­ ti ki a véleményét mások előtt. Furcsán hangzik, de úgy vette észre, hogy amióta ez a játék elkezdődött, egymás után tűn­ nek elő Noriko eddig ismeretlen tulajdonságai. Bár lehet, hogy ez csak annyit jelent, hogy ő volt a hülye. És vajon Josi­ toki pontosan látta Norikónak ezt az oldalát is? Mindenesetre nagyságrendekkel értelmesebb megnyilvánu­ lás volt, mint az, hogy „mindjárt hányok”. Ennek tetejébe még igaza is van – gondolta Súja. Akárki akármit mond, ez az ország a hazájuk, itt születtek, itt nőttek fel. (Bár a jelenle­ gi helyzetben kérdéses, hogy meddig nőhetnek még.) Lehet, hogy az úgynevezett Amerikai Birodalom egyszer felszaba­ dítja az országot, de alapvetően ez belpolitikai ügy, nem vár­
[230]

hatják el mások segítségét. Végső soron nem is valószínű, hogy lesz rá alkalmuk, hogy valaha igénybe vehessék. Ezzel Súja visszanézett Kavadára, és megkérdezte: – Figyelj, Kavada… Szerinted meg tudjuk változtatni az or­ szágot? Kavada a fejét rázta, mire Súja elszontyolodott. Azt hitte, Ka­ vada azt fogja mondani, hogy persze, mivel ő maga mondta, hogy szétveri ezt az országot. Súja kissé ügyefogyottan kérdezte: – De hát nem azt mondtad, hogy szétvered ezt az országot? Kavada hosszú idő után először vett elő cigarettát, és rágyúj­ tott, aztán karba tette a kezét. – Elmondjam, hogy mire gondolok? Súja bólintott. Kavada kioldotta a karját, kivette a szájából a cigarettát, és ki­ fújta a füstöt. – Szerintem a történelemnek hullámai vannak. Súja nem nagyon értette, vissza akart kérdezni, de Kavada még azelőtt folytatta: – Egyszer, ha bizonyos feltételek megvalósulnak, akkor anél­ kül is megváltozik az ország, hogy mi tennénk érte valamit. Én nem tudom, hogy háború vagy forradalom kell-e ehhez. Az is lehet, hogy soha nem következik be. Kavada szívott egyet a cigarettából, és kifújta. – Amennyire én látom, most lehetetlenség lenne változtatni. Ahogy az előbb is mondtam, ez az ország tébolyodott, de jól fel van építve. Nagyon jól. Kavada a cigarettát tartó kezével Sújáék felé bökött. – Nos, adva van egy rothadó ország. Ha ez nem tetszik, ak­ kor a legokosabb, amit tehetsz, hogy elhagyod, és elmész va­ lahova máshova. Emigrálásra van mód. Akkor élhetsz anél­ kül, hogy szagolnod kéne a bűzt. Néha biztos honvágyad
[231]

lesz, de a mindennapok kellemesen telnek… Csak én nem ezt fogom tenni. Súja megdörzsölgette a combját. Kicsit remélte, Kavada azt fogja mondani, ahogy az előbb ő maga is kigondolta, hogy mindezek ellenére küzdeni akar, mert ez a hazája. Igen, erről Bob Marley is énekel: „Kelj fel, ne hagyd… A harcot fel ne add.”1 – Miért? – kérdezte. De Kavada válasza némileg eltért attól, amire számított. – Egoizmus. Bosszút akarok állni, és ha ez nem is több annál, oda akarok sózni egyet ennek az országnak. Csak ennyi. Az­ tán hogy ez elvezet-e majd az ország megújulásához, az igen­ csak kétséges. Súja nagy levegőt vett, csak azután szólalt meg. – Reménytelennek tűnik. – Reménytelen is – mondta Kavada. [Maradt 25 fő]

32
– Hát ez…

Amikor a két távoli lövés hangja elért hozzá­ juk, Jutaka megint összehúzta magát. Sindzsi is abbahagyta egy pillanatra a gépelést.

Sindzsi bólintott. – Megint fegyverdörrenés. De rögtön visszatért a munkájához. Nem szép dolog ilyet mondani, de most nem ér rá másokkal törődni. Jutaka is újra Sindzsi kezét kezdte figyelni. A kötés helyett tö­ rülközővel becsavart markában a Berettát szorongatta, amit Sindzsi adott oda neki, hogy őrködjön. – Na, Sindzsi, mit csinálsz a számítógépen? Most már igazán elmondhatnád – mondta bosszankodva.
1

Földes László fordítása. [232]

Sindzsi, miután újra bekapcsolta a behívóprogramot, és be­ tárcsázott a mobiltelefonnal, sietősen ütögetni kezdte a bil­ lentyűket, és közben ugyan mondogatott olyasmiket, hogy „Megvan! Ez az!”, meg „A francba, ja, akkor így van”, meg „Oké!”, de Jutakának nem magyarázott el semmit. – Várj egy kicsit. Még egy kicsi kell… Sindzsi tovább ütögette a billentyűket. A fekete-fehér képer­ nyő kellős közepén egy ablakban százalékjelekkel és keresz­ tekkel tarkított angol szöveg futott, és Sindzsi erre válaszol­ gatott. – Jó. Utoljára adatletöltésre adott parancsot, és megállt. Az alap­ műveletek természetesen Unixon mennek, de most egy má­ sik ablakban jelent meg a letöltés állapotát mutató grafikon, annak megfelelően, ahogy hozzáalakította a Macintoshhoz. Sindzsi kinyújtott karral nyújtózkodott. Most már csak ki kell várni, hogy befejeződjön a letöltés. (Bár ha végzett, még át kell írnia a logot, hogy eltüntesse a bizonyítékot.) Utána pe­ dig az adatok alapján fel kell építeni a haditervet. Vagy csak egyszerűen átírja az adatokat, vagy egy saját programot ké­ szít, és még ügyesebben vágja át őket. Az utóbbi kicsit mace­ rás, de azzal is meglenne egy fél nap alatt. – Sindzsi, mondd már el! – kérte újra Jutaka. Sindzsi mosolygott, ő is eltávolodott a számítógéptől, és egy fának támaszkodott. Úgy érezte, hogy túlságosan izgatott, ezért mély levegőt vett, hogy lehiggadjon. Nem csoda, mert az előbb, amikor Jutakának mondta, hogy „egy Power Book 150-es”, akkor még nem volt benne biztos, de most már nyert ügye van. Lassan beszélni kezdett: – A lényeg, hogy azon gondolkoztam, hogyan szökhetünk meg innen. Jutaka bólintott.

[233]

– És… – Sindzsi a saját nyakára mutatott. Ő maga nem lát­ hatta, de Jutaka igen, azt az ezüstszínű nyakörvet, amilyen neki is volt. – Igazából ezt akartam valahogy leszedni. Emiatt tudja az a szarházi Szakamocsi, hogy hol vagyunk. Tehát azt is, hogy mi most együtt vagyunk. Ennek köszönhetően hiába akar­ nánk megszökni, könnyűszerrel elkapnak, vagy rádióhullá­ mokat küldenek a benne lévő bombának, és egy gombnyo­ mással elintéznek minket. Valahogy meg akartam tőle szaba­ dulni. Sindzsi széttárta a karját. Felhúzta a vállát. – De lemondtam róla. Mivel nem ismerem a belső felépítését, nem merem megpiszkálni. Szakamocsi mondta, hogy ha szétszedjük, felrobban, és nem hinném, hogy ebben hazudott volna. A külső burok belső oldala feltehetőleg dugig van ra­ gasztva robbantózsinórokkal. Ha az egyiket elvágom, bumm! Azt pedig inkább nem kockáztatom. Aztán még arra is gon­ doltam, hogy vaslapot kell szorítani a nyakörv és a nyakunk közé, de amelyik beférne, az nem valószínű, hogy meg tudja fékezni a robbanást. Jutaka megint bólintott. – Ezért arra gondoltam, hogy akkor viszont az iskola számí­ tógépét kellene egy kicsit megdolgoztatni, amelynek segítsé­ gével a mi hollétünket figyelik, és adott esetben a robbanást előidéző rádióhullámokat küldik. Érted, miről beszélek? A számítógép kezelésének alapjait szintén a nagybátyjától ta­ nulta, de az ő halála után is legalább olyan lelkesen birizgálta a megörökölt számítógépet, mint amilyen hévvel kosarazott, és rengeteg ismeretet halmozott fel. Időnként csatlakozott a nemzetközi vonalakhoz is, amit a kormány tiltott, és az igazi internetről (igen, amit itt internetnek neveznek, az igazából nem több, mint az idétlen Nagy Kelet-Ázsia Net nevezetű zárt hálózata) tudott meg többet a magasabb szintű számító­ gépek működéséről, és így jutott egyúttal friss információk­ hoz a világról. Persze az ilyesmi törvényellenes, és ha nem
[234]

büntetik is halállal, egy Sindzsi-korú srác két évre ideológiai átnevelőbe kerülhet. Így aztán Sindzsi tökéletesítette mód­ szereit, hogy semmiképpen ne derüljön ki, mivel foglalkozik, és senkinek nem mesélte el, hogy ilyesmit csinál. Egyedül csak Jutakának mutatott néhány képet különböző honlapok­ ról. (Főleg szexisebbeket. Ennyit még megbocsáthattok.) Összefoglalva, a számítógépes behatoláshoz alkalmazott módszerekről mostanra Sindzsinek bőségesen voltak ismere­ tei. – Ezért kerestem egy számítógépet. Mobilom pedig van, te is tudod. Ebben a rohadt játékban, úgy látszik, engedélyezik, hogy magunknál tartsuk a saját holminkat. Ha ezt tudtam volna, elhozhattam volna a saját laptopomat, de mindegy, mert megtaláltam ezt. Utána már csak az áram hiányzott, ezt az aksit lenyúltam egy kocsiból. A feszültséget szabályozni kell, de az már nem túl nehéz. Míg Sindzsi beszélt, Jutaka halványan kezdte kapiskálni, mit csinál egyáltalán a földre tett számítógép meg a mobil, és ap­ rókat bólogatott, de aztán hirtelen eszébe juthatott valami, mert közbeszólt: – De hát… nem azt mondta Szakamocsi, hogy nem lehet használni a telefonokat? A mobilok működnek? Sindzsi megrázta a fejét. – Nem, nem működnek. Próbának feltárcsáztam egy számot, az időjárás-jelentést, de Szakamocsi vette fel. „A Siroivai Kö­ zépiskola Programjának főhadiszállásán szép tiszta időnk van.” Rögtön lecsaptam, szar érzés volt. Szóval ezek a legkö­ zelebbi átjátszóállomást blokkolják. Valószínűleg egyik mo­ bilcégé sem működne. – Akkor… Sindzsi jobb keze mutatóujját felemelve csendre intette Juta­ kőt, és így folytatta: – Gondolkozz! Nem lehet, hogy ők ne tudnák felvenni a kap­ csolatot a külvilággal. A számítógépeik is biztos össze van­ nak kötve a kormány más gépeivel, már csak biztonsági
[235]

okokból is. Akkor meg ők hogy csinálják?… Pofonegyszerű­ en. A mobil- és rádiótelefon-hívások közül kiszűrik a katonai számokat, és csak azokat engedik át. – Akkor meg… Még egyszer Jutakába fojtotta a szót, és vigyorogni kezdett. – Csakhogy én arra gondoltam, hogy mindezek ellenére kell lennie egy kiskapunak, hogy ha bármi történik, a telefontár­ saság embere azért még hozzáférhessen. Sindzsi a földön fekvő telefon felé nyúlt, aztán tovább be­ szélt. – Nem is meséltem, de az én telefonom kicsit speciális. Kétfé­ le SIM-kártya van benne. Kívülről nem látszik rajta, de ha ezt a csavart kilencven fokkal elfordítod, át lehet kapcsolni. És a második számot eredetileg poénból csináltam, hogy ingyen telefonálhassak… – Elengedte a telefont. Folytatta. – Olyan szám, amit a telefontársaság technikusai használnak a vona­ lak tesztelésére. – Akkor… ez azt jelenti, hogy… Sindzsi kacsintott. – Így van. Talált, süllyedt! Pontosan erről van szó. Azután már nem nagy cucc. A sima telefonhoz való modem és a mo­ bil összekötése kicsit strapás volt ugyan, mert nincsenek meg a megfelelő eszközök. De azért én megoldottain… Szóval a lényeg, hogy elintéztem a vonalat. Utána csatlakoztam az ott­ honi számítógépemhez. Tudod, a hackelés más, mint a sima adatátvitel. Speciális eszközök – például kódtörő programok – kellenek hozzá. Elsőként ezeket emeltem át. Aztán pedig a tartomány oldalát vettem célba. A kormány központi adatfel­ dolgozó rendszere keményebb dió lenne, de gondoltam, a tartományiakat nem védik annyira, ezért ott próbálkoztam. Ez is bejött. Hiába van ez a Program az állam közvetlen irá­ nyítása alatt, tartaniuk kell valamennyire a kapcsolatot a tar­ rományiakkal. Ez is bejött. Találtam a logok között egy szo­ katlan címet. Megnéztem az e-mailt, hát az oktatási igazgató­ nak küldték, jelentés a játék megkezdéséről. Így aztán rámen­
[236]

tem arra a címre. Tehát az itteni iskolában elhelyezett ideigle­ nes szerverre. Ez nem volt túl könnyű, de amennyire tehet­ tem, utánanéztem ennek annak, és amilyen holdkórosok, fenn felejtettek egy biztonsági másolatot az anyagaikból. Ezt leszedtem. Nem részletezem, de volt köztük egy betűkód, amiről sejtettem, hogy jelent valamit. Ezt törettem fel a Ma­ cintosh-sal, amíg az előbb nem találkoztam veled. A válasz pedig ez: Sindzsi odanyúlt a Power Bookért. Békén hagyta a letöltést, és kinyitott egy másik jegyzetfájlt, amelyet irdatlan nagy, hu­ szonnégy pontos betűkkel mutatott meg Jutakának. Jutaka odanézett. „sakamocho-kinpati” – Szakamocso…? – Igen. Asszem, spanyol. Egy gagyi magánhangzócserével ki­ csit bonyolították ugyan, mindenesetre ez volt a központi jel­ szó… Utána meg már azt csinálhattam, amit akartam. És csi­ náltam is. Éppen most szedem le az iskolában lévő számító­ gép teljes anyagát. Azt meg fogom piszkálni egy kicsit, aztán újra rámegyek arra a gépre, és hatástalanítom ezeket a nyo­ masztó nyakörveket. Ők már nyugodtan ülnek a babérjaikon, hogy az iskola környékét tiltott zónává alakították, és nem tudjuk őket megközelíteni, de mi váratlanul megrohamoz­ hatjuk az épületet. Bőven megvan rá a lehetőségünk. Ha pedig egyszer sikerül megvetni a lábunkat az iskolában, akár a többieken is tudunk majd segíteni. Vagy ha az nem megy is, akkor csak úgy teszünk, mintha meghaltunk volna, és legalább mi ketten megléphetünk erről a szigetről. Amikor idáig elmondta egy szuszra, megpihent egy pillanat­ ra, és megint mosolyogni kezdett. – Mit szólsz? Jutaka megkönnyebbült arcot vágott. – Hihetetlen – mondta. Sindzsi megörült az őszinte reakciónak, és felnevetett.
[237]

– Köszönöm, Jutaka! Mindig iszonyúan örül az ember, ha va­ laki a tehetségét dicséri. – Sindzsi… Jutaka továbbra is felszabadult arckifejezéssel kezdett beszél­ ni, mire Sindzsi felhúzta a szemöldökét. – Mi az? Van valami kérdésed? – Nem – rázta a fejét Jutaka. – Csak… csak az, hogy… – Mi van már? Jutaka lesütötte a szemét, nézegette egy kicsit a kezében lévő Berettát, azután megint felemelte a fejét. – Csak… miért barátkozol te egy olyannal, mint én? – kér­ dezte. Sindzsi nem igazán értette Jutaka mondanivalóját, csak bam­ bán visszakérdezett: – Mármint? Jutaka megint lesütötte a szemét. Azután mondta: – De hát… de hát te irtó nagy fej vagy. Ezért azt még megér­ tem, ha mondjuk Sújával barátkozol. Ő annyira ügyes a sportban, mint te, és szuperül gitározik. De én semmiből sem vagyok jó, nem? Ezért kérdezem, hogy miért barátkozol te egy olyannal, mint én. Sindzsi egy darabig Jutaka lefelé fordított arcát fürkészte. Aztán lassan beszélni kezdett: – Ne beszélj hülyeségeket, Jutaka! Sindzsi csendes hangjára Jutaka felemelte a fejét. Sindzsi folytatta: – Én én vagyok. Te pedig te vagy. Ha véletlenül jól kosara­ zom is, és értek is valamicskét a számítógépekhez, és többékevésbé vonzom is a csajokat, ezek nem olyan dolgok, ame­ lyek eldöntik egy ember értékét… Neked ahhoz van tehetsé­ ged, hogy megnevettesd az embereket, ráadásul úgy, hogy nem bántasz meg vele senkit. Amikor komolyan gondolsz
[238]

valamit, akkor nálam sokkal komolyabban gondolod. Ami­ kor beleszeretsz valakibe, akkor is. Hallod, én nem azt szaj­ kózom, hogy mindenkinek van jó oldala. Hanem azt, hogy benned sok olyan dolog van, amit én szeretek. Megrántotta a vállát, nevetett és folytatta. – Kedvellek. Végig együtt voltunk, nem? A barátom vagy. A legjobb barátom. Jutaka érezte, hogy könnyek gyűlnek a szemébe. – A francba! – mondta, mint már korábban is. – Köszönöm, Sindzsi. Köszönöm. Aztán letörölte a könnyeit. Közben szipogott. – De Sindzsi, ha egy hozzám hasonló bőgőmasinával tartasz együtt, még azelőtt belefulladsz a könnyekbe, hogy innen el­ menekülhetnénk. Erre Sindzsi nevetni kezdett, de… Sípolás hallatszott. Sindzsi összeráncolta a szemöldökét, és sietősen felállt. Mert ez a hang a Macintosh figyelmeztető hangja volt. Sindzsi újra odatérdelt a laptop elé, és ránézett a képernyőjé­ re. Meresztgette a szemét. Azt az üzenetet jelezte ki, hogy a tele­ fonvonal megszakadt, és a letöltés félbemaradt. – De miért… A Sindzsi szájából előtörő szavak inkább nyöszörgésnek hangzottak. Kapkodva esett neki a billentyűzetnek, de nem tudta helyreállítani. Leállította a Unix csatlakozóprogramját, és megpróbált egy másikkal betárcsázni a modemen keresz­ tül. „A kapcsolat nem elérhető” – jelent meg az üzenet. Akár­ hányszor próbálta, ugyanez lett belőle. Úgy tűnik, a modem és a telefon közötti kapcsolat is rendben van. Ekkor pont for­ dítva, a modem és a mobil közötti összeköttetést szüntette
[239]

meg, és közvetlenül a telefon nyomógombjait használta a hí­ váshoz. Első körben megint az időjárás-jelentést. A füléhez szorította. A mobil már semmilyen híváshangot nem adott. Akkor ez azt jelenti… nem, az aksi még bőven kitart… Nehogy már… Sindzsi a telefonnal a markában tapasztotta a szemét a Power Book mozdulatlan képernyőjére. Nem vehet­ ték észre a hackelést. Mert hát azért hatkefés, hogy ne vegyék észre. És ő eléggé értett hozzá. – Sindzsi? Mi történt, Sindzsi? Jutaka szólt hozzá a válla mögül, de Sindzsi nem bírt vála­ szolni. [Maradt 25 fő]

32

Szugimura Hiroki (fiúk, 11.) észrevette, hogy a kezében tartott készülék kis folyadékkristályos képernyője szélén felbukkant egy csillag alakú jel, és figyelni kezdte. Ugyanolyan jel volt, mint az, amely az­ óta látható a képernyő közepén, amióta kézbe vette. A sziget keleti partján fekvő településen járt. Közeledett az idő, hogy a terület „tiltottá” váljon. Sietve, ám igen óvatosan haladt a házak között. Végre-valahára változás állt be rajta, pedig végig szemmel tartotta. Ez a gép a hátizsákjából került elő, és egy kézi számítógép volt, amilyet gyakran használnak az üzletemberek. Reggel hat elmúlt, mire nagy nehezen bein­ dította a használati utasítás kibogarászása közben, és azóta ez volt az első reakció. Azokat a területeket pásztázta végig elsőnek, amelyek Szakamocsi híradása szerint tiltott zónává válnak, de a déli parton a J2-es, a nyugatin az F1-es zónában, illetve ebben az irányban a H8-as felé jövet nem mutatott semmi választ. Hát, ezt a gépet nem igazán lehetett fegyvernek nevezni. De a jelenlegi helyzetben, attól függően, hogyan használják, hasznosabb lehet akár egy lőfegyvernél is. Bár nem tudni,
[240]

ha kinyitja – gondolta. A veranda faajtaja zárva volt. Törött volt az üvege. talán édesburgonya. Lehet. ezért ez jobban a kezére állt. néhány deré­ kig érő paradicsom. krizanté­ mok. hogy tiltott zónává alakuljon a terület. valaki bement a házba. Mivel egyre közelebb az idő. akkor az a valaki még mindig itt van. és eltávolodott a faház deszkafalá­ tól. mindenféle tarkabarka virág. helyes használati módnak nevezhe­ tő-e. már elment volna innen. a kormány krómozása visszaverte a majdnem delelő nap sugarait.hogy amit ő most csinál. Talált egy ablakot. középen el­ helyezkedő jelzéshez. Rápillantott a kijel­ zőre. és hátranézett. bizto­ san keríthetett volna valami vágóeszközt. Ha helyes a használati utasítás. amelynek addig támaszkodott. A veteményes előtt egy gyerektricikli. Még egyszer végiggondolta. Fürgén mozgott nagy. aztán valami földön kúszónövény. hagyma. egy észak felé fekvő kunyhóban talált. A házban. hogy egy holttestre fog bukkanni. Ha akart volna. hogy mit írt a használati utasí­ tás a képernyő jeleiről. és a botművészetbe is belekóstolt. De akkor is muszáj volt megbizonyosodnia róla. A kis kertben házilag nevelt növények voltak. Ebben a házban… Hiroki zsebre vágta a gépet. és ezúttal a rézsút szemközt álló ház falához tapadt. és körbement a ház hátsó kertjé­ hez. a mellett pedig árvácskák. Szóval Hiroki a másik kezében egy botot tartott (Egy partvis nyelét szedte le. amelyet a településtől viszonylag távolabb. Való­ színű. száznyolcvan centinél is magasabb termetével. és hasznosabbnak ígérkezett). de ő általános isko­ lás kora óta kung-fuzott. megigazította a kezében. [241] . Semmi kétség. logikus. hogy ha élne. és továbbment jobbra. és a csillag közelebb került a hasonló alakú. hogy túl nagy zajt csap.

Hiroki egy oszlop árnyékából belesett… Az asztal túloldalán fehér sportcipők és zoknik látszottak a földön. Nem tud visszaemlékezni. Ezenkívül semmi nem volt a szobában. Hi­ roki a szabad kezével belekapaszkodott az ablakkeretbe. Ahogy kiért a folyosóra. hogy melyikük a fontosabb. Hasonlított. feltűnt neki. A konyhából jött.Hiroki bedugta a fejét a törött ablakon. középen egy alacsony asz­ tal. Iszonyú nagy mennyiség volt. Vállig érő haj. A szag erő­ södött. Elhúzta oldalra az ablakot. hogy az egyikhez hasonlított. vállig érő haj. Nem fért hozzá kétség. a lényeg. Az arca a Hiro­ kival ellentétes irányba nézett. A matrózblúzos lány hasra fordulva feküdt. majd összeszorította fo­ [242] . Hiroki letette a botot és a hátizsákot oldalt. Az egyikhez a két lány közül. Kis termet. hogy egyál­ talán volt-e neki ilyen cipője. és benézett. Villámgyorsan megkerülte az asztalt. És a hozzájuk tartozó láb a vádliig. Hiroki tágra nyitotta a szemét. és az ablakkal átlósan szemközti sarokban egy nagykép­ ernyős tévé. hogy valami jellegzetes szag keveredik a levegőbe. Ettől még sietősebben haladt a folyosón. amelyben dísztár­ gyakat szokás tartani (a tokonoma). Mintha rozsdás vashoz közelítené az orrát. Egy pillanatig tétovázott. amely a feje körül tócsát képez. macskaszerű mozgással felmászott rá. és feketés színűre változott. A szoba túlsó felén volt egy falmélyedés. Szerencsére nem volt hangos. Egy tata­ mival borított vendégszobát látott. akiket keresett. és reszkető kezét a lány válla felé nyújtotta. A kérdés. a felszíne már megalvadt. lassan térdre ereszkedett a holttest mellé. Nem érdekes. hogy halott. hogy… Alacsony termet. és bent termett. Hiroki átlopakodott a szobán. és a deszkapadlón szétlocsolt vér.

A nyakpánt felett átvág­ ták a vékony kis nyakat. hogy ez sikerüljön. olyan volt. a vértócsában ázott száját és orra hegyét és még a bal arcát is teljesen belepte a vér. hallották a tenger hul­ lámzását. mert a seb sötét lyukként tátongott csak. Már teljesen hozzászoktak a szabad levegőhöz. …Nem ő az. és elsietett a vendégszoba felé. Ha eléggé hegyezték a fülüket. és a vértócsát kikerülve. Újra kezébe vette a botot és a hátizsákot. és [243] . Sőt (bár ez már azután maszatolódha­ tott rá. Semmibe meredő szürkés szeme körül a szempillái hegyén is apró vér­ cseppek telepedtek meg. A patakzó vér ebből a sebből indult le­ felé. Etó Megumi (lányok. Ezután lezárta a szemét. a közöttük átszűrődő hálómintázatú fény ingaként mozdult el hármójuk testén. mintha egy babát pakolna arrébb. Aztán lelkiismeret-furdalása lett amiatt. és megfordította a testet. A holttest szörnyű állapotban volt. A bozótban időnként kismadarak csiviteltek. összepiszkolva a nyakörv ezüst felszínét. és Noriko is szótlan volt. Egy kis fontolgatás után megpróbálta keresztbe tenni karját a mellén. és a szag egyszerre felerősödött. Lehunyta a szemét. Kavada némán cigaret­ tázott Súja mellett. 3. és ha a szellő megrebbentette a fejük fölötti faágakat. és nagyot sóhaj­ tott. még nem alvadt vér került elő alóla. ki­ csivel távolabb a hátára fektette.) volt. amerről jött. felemelte Megumi holttestét. [Maradt 25 fő] 34 Csendesen telt az idő. majd tényleg csak egy pillanatig lenézett még Megumi holttestére. és tovább foly­ tatódott a mellkas felé. hogy már minden vér kifolyt belőle. Emiatt friss. Bár Hirokit teljesen letaglózta a holttest iszonyú látványa. mint egy fo­ gatlan csecsemő szája. mégis megkönnyebbült. azután megfordult. de túl merev volt ahhoz.gait. Már beállt a hullamerevség. hogy felléleg­ zett. hogy a földre esett). és már szintén megalvadtak. Lehet. Közeledett délelőtt tizenegy. felállt. ezért inkább lemondott róla.

ha egy helyben maradnak. és lehet. Erről már Kavadával is beszélt. hogy semmi kilátásuk nem volt a szabadulásra. Ebben is igaza volt. de az alkalmat lesnék. aki megölt másokat. békés és ártatlan osztálytársukat terítette le. de legalább hárman vannak. Csak nehogy lankadjon az óvatos­ ságuk! Igaz. úgymond. hogy akikbe ő botlott bele. hogy már van olyan. hogy többen is vannak. hogy ők Kavadának köszönhetően megmenekülnek. [244] . hogy megöljék őket. de ha nem is velük végzett. békésen várakoznak? Kuszaka Jumiko és Kitano Jukiko. De vajon tényleg helyes. akkor most csak annyi a dolguk. Lehet. hogy a következő pillanatban már nem is élnek. Ezzel szemben nekik most. hogy karba tett kézzel várjanak. hogy ők itt. Jaj. ha mozognának. Vajon kioltották valakinek az életét? Vagy talán… Bele sem akart gondolni. hogy Noriko sérülése miatt jó célpontok lennének. de a többiek most mind rettegnek a félelemtől. Az ilyenek pedig nem valószínű. végül is van egy tervük a szökésre. amennyiben megbíznak Kavadában. És ha Ka­ vadára hallgatnak. Lehet. Tény. Akamacu Josio és Óki Tacumicsi. hogy pont Mimura Sindzsiét vagy Szugimura Hirokiét. hogy elmenekülhetnek innen. mert látták meghalni Jumikót és Ju­ kikót. Persze ez is amiatt volt. hogy békésnek véljék a légkört. lehet. mert Kavada elbeszélése felcsillantott egy reménysugarat. Ebben igaza volt. Illetve lehet. hogy egy másik. aki szándékosan ölt. és két lőfegyverük is van. hogy nem koc­ káztatnak? Igaz. Súja végig a két.könnyen eshettek volna abba a hibába. esetleg Moto­ bucsi Kjóicsi is szintén olyanok voltak. annak ellenére. Akkor pedig helyes-e. hogy Noriko megsérült. körülbe­ lül egy órával ezelőtt távolban eldördült lövésen gondolko­ zott. Kavada szerint a legjobban teszik. Ezt végiggondolván Súja nem tudott szabadulni kétségeitől. hogy van. És azt is mondta. hogy akarnának. hogy hozzájuk akarnának társul szegődni. hinni akartak másokban. Lehet. de lehet.

Kavada? – Néha. hogy az „ellenség” kö­ zéjük férkőzik. Súja felhúzta a szemöldökét. – Ja. Noriko is és Kavada is meghalnak. hogy ki egy­ általán a „normális”. hogy meg sem próbálják összeszedni legalább a „normálisakat”? Csak ha már itt tartunk. miközben újra rágyújtott. azt nem lehet megítélni. Hogy ami a hivatalos ideológiát illeti. te olvasol az emberek gondolataiban. Súja sóhajtott egyet. mindig ugyan­ arra az eredményre jutott. Súja felé fordult. De akárhányszor gondolta is végig. gondok vannak a gondolkodásoddal. Súja hasonlóan tekin­ tett vissza rá. Körbe-körbeforgott az agya. visszafordult Sú­ jához. Akkor pedig minden kétséget kizáróan ő maga meghal. – Ja – Súja lesütötte a szemét. és akik vele vannak. és megkérdezte: – Az igaz volt? – Micsoda? – Amit Szakamocsi mondott. hogy az? – Mit csináltál? Kavada szeme hamiskásan csillogott. és bólintott. Hiába gon­ dolkodsz. Vajon mennyi lehet ennek az esélye egyáltalán? – Hékás! – szólt neki Kavada. – Mi van. – Azért annyira ne zuhanj magadba. Ha mindenkit meg akarnának menteni. mint akinek hirtelen eszébe jutott. Amikor idáig jutott.De jó-e az úgy. és kifújta a füstöt. közben előfordulhat. Reménykedhet a szerencsében. Azután. Semmit sem tehet. semmi nem megy előre tőle. hogy véletlenül összefut Mimura Sindzsivel és Szugimura Hirokival. akit csak lehet. [245] . Most csak magadra és Norikóra gondolj – folytatta Kavada. Ilyen szép tiszta időben megjön az ihletem – mondta Kavada.

Személyesen sem mondott semmit a búcsúzáskor sem. („Ez a kacsafarok-frizura. Rockot hallgattam. tehát presztízskérdés nemzetközi viszonylatban is. (Végül is nem meglepő. – Aha. hanem in­ kább a… – Semmit – rázta Súja a fejét. hogy sze­ retem a rockot. – Kavada megértően bólintott. ritkuló haját a tarkóján két ol­ dalról középre összefésülte. Szerencsétlenségükre az ellen­ séges Amerikai Birodalomban is népszerű volt a baseball. – Biztos arra gondolt. – Tényleg. és ha az olimpiai döntőben alulmaradnának az amerikai csapat­ tal szemben. Szakamocsi talán nem is erről. hogy a rock’n’roll új csillagává (ahogy magát nevezte) váljon. hogy rohadék­ nak nevezte Minatót a Baseball Szövetséggel egyetemben. Az okot nem mondták el részletesen Sújának és Jositokiéknak. ezért Súja alig két hét után hozzájuk vágta a kilé­ pési nyilatkozatot.” [246] . a Baseball Szövetség elnöksége felkészülhet a harakirire.) Ráadásul a Minato nevezetű edző nagyon szemét módon bánt az ügyetlenebbekkel. hogy a Siroivai Középiskola baseballcsapatának sztárja elindult az úton. Csak annyit mondott: „Majd visszajövök. ahol éltem… Sújának eszébe jutott egy negyven feletti férfi. Azért kezdtél rockot hallgatni? – Nem. és amiatt kezdtem el gitározni. Annyira eldurrant az agya. Addig meg csákánnyal a kezemben dalolom a Börtönrockot. a Ház gye­ rekeinek. de nem feküdt neki a baseballcsapat győzelemorientált hangulata és hadse­ reghez méltó rendje. Így történt. Vidám ember volt. akármennyire szerették is a baseballt. Súja. aki három év­ vel ezelőtt még az Áldott Szeretet Házában mindenesként dolgozott.”) Most munkatáborban van elvileg Dél-Szahalinon. Jositoki. te tudsz gi­ tározni. amikor kis kö­ zépiskolás. Az intézetben. tehát hetedikes lett. a kartonján pedig egy nagy rossz pont landolt.Csak két dolog jutott eszébe. Az egyik… Igen. Zeneszakkörös vagyok. először párhuzamosan lépett be a baseballcsapatba és a zeneszakkörbe. mert a baseball a Köztársaság nemzeti sportja volt. ott előfordul az ilyes­ mi.

– Van kedvenced? Dylan? Lennon? Vagy Lou Reed? Súja behatóbban tanulmányozni kezdte Kavada arcát. Ennek köszönhetően. Kavada bólintott. egy hosszú hajú. de még inkább a szövegekkel lehe­ tett gond. Súja élete első sa­ ját gitárját. A Nagy Kelet-ázsiai Köztársaságban nem könnyű rockzene­ forráshoz jutni. rajta ferde vonallal. A legradikálisabb importzene. – Valaki adott nekem egy kazettát. – Hát te így képben vagy? Kicsit meglepődött. álmodozónak tartasz. mint a kábítószert. / Remélem. Nagyszerű. / Ám én mégsem vagyok egyedül. hogy a munkatáborokban gyakoriak a halálesetek a túlzott munka és az elégtelen táplálék miatt. szándékosan koszosnak beállított roc­ ker fényképével. ha lemezboltba megy az ember. – Hú. A külföldről jövő zenét alávetik a Könnyűze­ nei Minősítő Intézet nevű szervezet szigorú vizsgálatának. egyszer közénk állsz majd. mint a parkolni tilos táblán: „Stop the Rock”.Ezzel Jositokinak egy régi önfelhúzós karórát. és a rock műfajába sorolható művek általában kivétel nélkül fennakadnak a rostán. Ő vajon épségben van még? Mondják. [247] . amit Súja eddig 2 Bánosi György fordítása. Sújának pedig egy Gibson elektromos gitárt ajándékozott. mert tűzbe hozza a tömegeket. és a világ eggyé nemesül…2 Hát. egy ilyen szöveg nem jöhet be ennek az országnak. de jellemző példaként említhetjük Lennon dalát is: Lehet. És a saját gitárját is nekem adta. kizáró­ lag a hazai sztárok nyálas popzenéjét és népszerű dalokat ta­ lál a polcokon. Úgy kezelik. Az imént idézett Bob Marley is ilyen szövegeket írt.) Hogy mit nem tűrt a Köztársaság barackszínű kormánya? Hát a beatet sem. (Egy­ szer még egy posztert is látott a tartományi hivatal épületé­ ben.

hogy hallottak-e már rockot. (Igaz. és belépett a ze­ neszakkörbe. Amikor középiskolás lett. Nyomort hangulata kicsit fel­ engedett. és több olyan is. hogy Kavada. – Annyira azért nem kell ledöbbenni – mondta Kavada. (De mivel az is. A rockot azért még is­ merem valamennyire. hogy több mint kilenc­ ven százalék nemmel válaszolna. De Dy­ lan és Lennon akkor is a legkeményebb kategóriába tartoz­ tak. Ha felmérést készítenénk a Siroivai Középiskola diákjai között. Aztán azt mondta: – Springsteen a kedvencem. a My Way illik ehhez az or­ szághoz. a zene volt az oka. Érezte. és az itt hagyott ka­ zettákat és a gitárt is félelmetesnek találta. – Hát te tényleg nagyon ott vagy! Kavada is mosolygott. többé-kevésbé a rockba is beleszagolt. aki szerette a rockot. Frank Sinatra volt. Ne vegyél egy kalap alá a kagavai vidéki srácokkal. biztos. Súja egy kicsit elhúzta a száját.) Egy időben Súja is azt hitte. De feltehetőleg mégsem így volt. hogy a szája szélére kiül egy vigyor. nem kevés tag volt. Kavada rávágta: – A Born to run tökjó. Van Morrisont is bírom. akinek volt elektromos gitárja. aki már az előbb leleplezte rendkívül sok­ rétű ismereteit. [248] . hogy a kacsa­ farkas mindenest munkatáborba küldték.látott. úgy válaszolna. aki hallott már rockot.) Persze nem annyira megle­ pő. De ez csakis a megbízható ismerősök között működött. Morrisontól a Whenever God Shines His Lightot szeretem – mire Súja szeme elkerekedett. városi gyerek vagyok. (Természetesen Sintani Kazumi is a nagy rockrajongók egyike volt!) A szak­ körben megismert barátain keresztül meg tudta szerezni a The Times They Are A-Changin’ vagy a Stand! másolt kazettáit is. valószínűleg mindenki tagadó választ adna. – Én Kóbéban nevelkedtem. hogy ő aztán soha.

hogy felragyogott volna az arca. Persze olyan is van. ezért ez fel sem tűnt neki. Normális esetben… lehet. Wendy. társadalomról. és aggódott. Nehéz elmondani. hogy Noriko hallgat. De csak erőtlen mosollyal válaszolt. és megrázta a fejét. Azután azt mondta: – Hát valami ilyesmi. hogy – Súja fejből idézte a dal végét – Együtt fogunk élni. – Többet kéne rockot hallgatniuk az embereknek. édes. amelyek valódi dalokká teszik őket. valamikor odaérünk / Ahova mindig is tartottunk.– Mondtam. mi és a bánat / S szeretni foglak lelkem min­ den bolondságával / Egyszer majd. hogy talán nem tudja őket követni. Súja folytatta Kavadával a beszélgetést. [249] . Milyen zene? Súja ránevetett. de ezek a da­ lok a mi problémáinkról szólnak. Súja maga is fá­ radt volt. csavargók vagyunk. ezért megkérdezte: – Te azt mondtad. de máskor politikáról. – Majd a dallamával együtt fojtott han­ gon elénekelte az utolsó részt: But tramps like us. ami a szerelemről szól. ugye. Akkor szét­ menne ez az ország. Például Springsteen azt énekli a Born to runban. we were born to run! Norikóra pillantott. hogy nem hallottál még rockot? Noriko mosolygott. menekülésre születtünk. Noriko csak egy kicsit nyitotta nagyobbra a szemét. a hét­ köznapokról vagy magáról az életről énekelnek. amikor bólintott. és sétálhatunk a fényben / De addig is. – Szinte egyáltalán nem ismerem. – Csúcsszuper szövege van. és így szólt: – Egyszer majd meghallgatjuk együtt. Vannak a szavak. bébi. Súja észrevette. és van hozzájuk egy dallam meg egy ütem. városi gyerek vagyok. baby.

és megszólalt: – Nanahara. Mert a rock olyan volt számára. – Igen? Kavada lassan kifújta a füstöt. de Súja úgy érezte. hogy pont ezért hat. Pont ez az. ami miatt a kormány tiltja a rockzenét. Kavada bólogatott. az előbb Noriko mondta. Súját olyan sokk érte. mint egy vallás. lassan válaszolt: – Hát lehet. Kavada Súja arcát nézte. mint a ti­ zenkét apostol. törvénybe ütközik. így ez már nem is volt nagy megrázkódtatás. Persze összevissza hullottak az osztálytársai. meg mit tudom én. és minden más fontos dolog benne van a rockban. hallgathatsz. Egyszer lehet. hogy kieresszük a gőzt. Súja magába roskadva. hogy magába szívja az elégedetlenségünket. [250] . hogy féljen tőle a kormány? Súja nagyot bólintott.Igen. hogy „senki nem tud semmit. hogy még ők fogják terjeszteni. A kották a Szent­ írás. Springsteen és Van Morrison pedig olyasmi. mintha jól kupán csapták volna. biztos azért…”. – Én nem vagyok ebben olyan biztos. és folytatta: – Szerinted tényleg ekkora ereje van a rocknak? Akkora. Ennyire fifikás a kormány. – Igen. Mint eszközt. ezért a sokkokhoz már hozzászokhatott. hogy az is. Lehet. Rágyújtott egy újabbra. Kavada kimérten elnyomta a földön a tövig égett cigarettáját. Jó. amit Noriko mondani akart. és csak arra jó. de ha rockzenét akarsz hallgatni. Az az érzésem. aztán elkapta a tekintetét. és meg­ rázta a fejét.

az északi hegy lábánál fekvő vegyes er­ dőben volt. – Micsoda? – kérdezett vissza Súja. – Én akkor is úgy gondolom. Súja folytatta: – De… – Kavada eközben új doboz cigarettát bontott. Méghozzá pozitív ereje. Egy darabig csendben voltak. De amit én nem bírok az egészben. én is úgy gondolom.) valami halk zize­ gés miatt kelt fel. lehet. A sziget közepétől kissé ke­ letre. Hozzátette: – Eszméletlen. Kavada mosolygott. amit tiltani vagy propagálni kellene. Te tényleg iszonyúan átlátod a dolgokat. Nem így van? Súja ezt fontolóra vette. [251] . – We are born to run. [Maradt 25 fő] 35 Minami Kaori (lányok. hogy tényleg így van – mondta Kavada. Aki akar­ ja. – Igazából. és Sújá­ ra nézett. hogy menekülünk tovább – mondta Kavada. Kavada megrántotta a vállát. hallgassa. – Hogy most csak annyit tehetünk.– Igen. A cigit a szája sarkába tolta és rágyújtott. hogy neked van igazad. Nemsokára válaszolt: – Én ebbe nem gondoltam bele. amikor akarja. De ahogy hallgatlak. – De a sors iróniája. Igen. Nanahara. 20. ahogy Noriko róla mondta. Azután szólalt meg. Súja ránevetett. hogy ez nem olyasmi. és akkor. hogy a rocknak ereje van. A térkép zónái szerint az F8-asban. az az.

és ő elbújt itt. hogy úgyis meg fog halni. Hogy bízhatna meg bárkiben ilyen körülmények között? Ha együtt tart valakikkel. akkor sem kér belőle. és most egy újabb seb keletkezett rajtuk. amikor kilépett az épületből. így fellélegzett. Hiába tartóztatta volna Jukie. Az ellipszis alakú le­ velek hozzáértek az arcához. de nem tudta megszokni. Meg fogják támadni az osztálytársai. ahol hozzáértek a levelek. kilenc milliméteres Sig Sauer P230 volt. úgy.Újra felvette a pisztolyát. Ucumi Jukie le­ hetett. Kaori felsóhajtott. Nem elég. de a hang elnémult. hogy neki fel sem tűnt. Végül mindig rájött. És… Most már tényleg „ellenség” közeledik? Mi lehetett ez a hang? Pisztolyát két marokra fogva várt egy darabig. a főbejárat tájékán egy hang hívta az erdőből. vagy valami kis állat (lehet. A sötétben a bokrok között Jukién kívül is kivehető volt még néhány árny. hogy a pattanásaitól szenved. igen kicsi. Szinte látta maga előtt Tendó Majumi és Aka­ macu Josio holttestét. és visszaült a gazba. még gyulladjon is be valamitől a bőre. és most itt van. Mióta a játék elkezdődött. Többször megdörzsölgette a tenyerével az arcát. többször hallott eh­ hez hasonló hangokat. [252] . de még így is nagy volt Kaori kis kezéhez mérten. amikor el­ indult az iskolából. Egy rövidített. Akkor. már több véres heg borította őket. de erőteljes hangon szólongatta: „Kaori! Gyere velünk! Csak lányok va­ gyunk itt! Ne félj!” Csakhogy képtelenség volt. ezért kicsit arrébb ült. hogy az a másik mikor tekeri ki a nyakát álmá­ ban. soha nem tudhatja. Fogaival felsértette az ajkait. Ez talán már tényleg ellenség… Ellenség… Igen. azt már nem! Még ha tudja. Kaori elmenekült egy má­ sik irányba. akiket akkor pillantott meg. hogy felda­ gadjon az arca? Na. A sötétségből Jukie fojtott. hogy csak a szél játszik. Még egy kicsit várt… Semmi nesz. Kaori összeharapdálta az ajkait. hogy van errefelé kóbor macska?) járt arra. A lány osztálytitkár. Undorodott tőlük.

Meghalok? Én? Meg fogok halni? Attól. vagy egy rossz minőségű CD-lejátszó. A nővérével is. hogy megmeneküljek? Nem. Ő volt a lányok között a legnépszerűbb. Meg­ halok? Kaori szinte fejvesztve kapta elő a nyakában lógó sárgaréz medaliont matrózblúza alól. és csak ismételgeti ugyanazt a dallamot. amelyet úgy szeretsz. és lassanként visszatért az eredeti tempójához. és Kaori büszke volt rá. ugye? Dehogy lett volna. A Flipside nevű együttes egyik tagjának. Viszont Kao­ ri nem így gondolta. üde mosolyú arc tekintett Kaorira. a kedves nagypapájával is [253] .” („Minden rendben. Apával is találkozni akart. hogy majdnem szívrohamot kapott. A speciális medaliont csak a rajongói klub tagjai között osz­ tották szét. Kezdjük ott. (Manapság talán a lá­ nyok többsége valószínűleg csak a fejét rázná az ilyesmire.) Ó… Dzsunja. hogy az egész Siroivai Középiskolában csak neki van ilyen. Ahogy nézegette. a Magnum a Tejútont?”) Erre Kaorinak mintha könnyebben ment volna már a légzés is. mire egy hosszú hajú. Annyira. Dzsunja. Elénekeljem a dalunkat.Amikor erre gondolt. Szerinted az osztálytitkárral kellett volna mennem? És akkor lett volna mód. Meghalok? Meg fogok halni? Mintha a füle csengett volna. Miért kellett így történnie? Találkozni akart anyával. Kipattintotta. végre csitult valamennyire a szívverése. a szíve kalapálni kezdett. ugye? Védj meg! Úgy látszott. hogy a medalion tiszta ósdi dolog. hogy Kenzaki Dzsunja fényképe azt mondja: „Minden rendben lesz. úgy visszhangzott a szó a fejében. és tovább beszélt a fényképhez. Minden rendben lesz. Kenzaki Dzsunjá­ nak a fényképe volt. végigfutott a hátán a hideg. Egyszer csak ömleni kezdtek a könnyek a szeméből. – Figyelj. hogy ez tudatosult benne. amely nem tudja fi­ gyelmen kívül hagyni a lemez hibáját.

és Hirokival ellenkező irány­ ba bevetette magát a sűrűbe. Kíméletlenül. Hiroki alakja eltűnt a bozót mélyén. 11. A durranást köve­ tően erős lökést érzett a csuklójában. Kakaó! Videó. én bele fogok őrülni! Amint meghallotta a saját hangját. tény­ leg úgy érezte. A zizegés folytatódott. és kirázta a hideg. Megfürödni. anélkül hogy megszólította? Biztos nem volt nála lőfegyver. kíméletlenül lőni kell. bekenni a pattanásait. Szugimura Hiroki meg akarta ölni. Miközben futott.) – Dzsunja. [254] . Ez sokkal erő­ sebb hang volt. Ha nem veszem észre. hogy meg fog őrülni. Aranyszínű töltényhü­ vely táncolt a levegőben. hogy nekem van fegyverem. a nappali kényelmes kanapéján ülve kakaót inni és közben a Flipside tévéműsorát nézni videón. és gyorsan elmene­ kült. hogy Szugimura Hiroki (fiúk. A bozótból egy diákegyenruhás alak figyelte őt. Fürdő. Utána gyorsan felrántotta a csomagját. Flipside. hogy szinte gondolkodás nélkül két kézzel fel­ emelte a fegyverét. A háta mögül suhogást hallott. Szemét elárasztották a könnyek. (Bár már egy csomószor látta. Pat­ tanáskrém. Megtudta. Mély­ ről jövő hányinger tört rá. Megállapí­ totta. összerezzent.) az. A hátam mögé került! Amíg nem figyeltem! Annyira félt. nem vitás. és nem lövök rögtön rá… Szugi­ mura Hiroki kést döfött volna a mellembe. Haza akarok menni. semmi két­ ség… Ha nem így lett volna. mint az előbbi. ahogy ezt mondta. miért kellett odalopakodnia. zavaros fejjel gondolkodott. Dzsunja. Kaori egy darabig feltartott pisztollyal reszketett. visszacsillantva a fák között átszű­ rődő napsugarakat.és a nagymamájával is. Kést! Vigyázni kell. és meghúzta a ravaszt. aztán az is hamar elhallgatott. védj meg! Kérlek… Én. Könnyeivel küzdve hátrakapta a fejét. Ha belebotlok valakibe. különben engem ölnek!… Megölnek! Jaj… Ebből nekem elég volt.

Feljegyezni! Súja megint előhúzta a zsebéből a térképet és a tollat. Kuszaka Jumiko neve. Pattanás! Krém! Kíméletlenül. akkor viszhall! Szakamocsi továbbra is derűsen lökte a szövegét. nem tudnak repülni. ahol Sújáék voltak. Dzsunja. Eltette a térképet. – Lehet. a D8 pedig az északi hegy csúcsától délkeletre fekvő lejtő volt. Öttől a D8. [Maradt 25 fő] 36 – Nos. és a kipipált osztálynévsort nézegette. Kaori szeméből patakzottak a könnyek. hogy meghalnak a barátaitok. Anya. Kava­ dának is a kezében volt a térkép. Egyelőre nem kellett helyet változtatniuk. Jegyezzétek tél szépen. No. Matrózblúzos mellén nyitva maradt a medalion. hogy rossz érzés. Lőni! Kakaó. Kíméletlenül.Lőni. tehát ezek voltak a halottak. [255] . Azután háromtól a H3. Ez volt a dél­ előtti híradása. és Kenzaki Dzsunja üde mosolya hevesen rázkódott összevissza. Nem volt köztük a C3. de muszáj összekapni magatokat. Megértettétek? A J5 a sziget délkeleti partja. Rajtuk kívül még Kuramoto Jódzsi és Jahagi Josimi halt meg. – Tehát először egy órától a J5. Lőni! Lőni! Új album! Kaori kezdett megőrülni. aztán megint lecsapta a végén. Dzsunja. Dzsunja. a H3 a déli hegy csúcsának kör­ nyéke. Tesó! Apa. Motobucsi Kjóicsi és persze Kitano Jukiko. Ha a fiatal szárnyakra filozó­ fia súlya nehezedik. Szakamocsi kedélyes hangja tovább folytatta. – Most pedig elmondom a délutáni tiltott zónákat és az idő­ pontokat. Meg­ ölnek! Lőni. Súja sóhajtott. A temetési listára újólag felkerült Óki Tacumicsi.

és kinézett a lába között. A hat ember közül. a rohadt életbe! Kavada megint a szájába vett egy cigarettát. Sorban halnak. elfedte a kezé­ vel. amit még nem fogadott el. Akkor pedig lehet. – Bocsánat – mondta. ők együtt jártak. Aztán megszólalt: – Megmondtam. Két-három icike-pi­ cike sárga virág dugta ki a fejét a fű közül. akik halálát most Szakamocsi beje­ lentette. de úgy lát­ szik. Felhúzott térdét közelebb vonta magához. akkor azt egyáltalán ki… Újra fülében csengett a Kitano Jukikóval és Kuszaka Jumikó­ val végzett géppisztoly ropogása. és rágyújtott. Úgy tudta. Megértette. úgy érezte. csak Kuramoto Jódzsinak és Jahagi Josiminek nem nézte végig a halálát. Az velük végzett volna? És ha igen. Lehet. hogy miről beszélt Kavada. és a virág szárán egy hangya mászott. Szóval az a helyzet. Elkapta a tekintetét. Ez a valaki és az a másik vajon ugyanaz? Vagy… – Nanahara. hogy ketten együtt voltak valahol? És a két lövés tizenegy után. Súja még szívesen odamondott volna valamit. És az időkorlát sem probléma. Míg a füstöt fújta kifelé.– Már csak huszonöten vagyunk. hogy ilyen szenvtelennek született? Sóhajtott egyet halkan magában. hogy elszökjenek. aztán másra kezdett gon­ dolni. hogy… az előbb. De… – Hogy mondtad?! Kavada csak a vállát rángatta. hozzájuk egyre közelebb kerül a lehetőség. tényleg jó barátokká váltak. Súja némán figyelte. Erre Súja felnézett Kavadára. [256] . de erővel le­ vette a szemét Kavada arcáról. van Kavadában valahol valami. amikor a rockról be­ széltek. Mi­ nél inkább halnak az osztálytársaik.

és a fogait [257] . Kavada elővett a saját hátizsákjából egy üveget és egy hosszúkás (kétdecis kiszerelésű) kávésdobozt. Előkapta a kenyeret a saját hátizsákjá­ ból. – Még nem reggeliztél. nevetett egy kicsit. sötétpiros tartalma. Noriko elég keveset szólt mostanában. de szereztem a vegyesboltból eperlekvárt és ká­ vét. ahogy átkarolta a térdét. – Aha – bólintott Kavada. és kettejüket figyelte. Nanahara. A kormánytól kapott szar kenyér van. Odanyújtott Norikónak egy kenyeret. Ezzel Súja is úgy döntött. – Miért? Nincs ét… – kezdett bele Súja. Súja Noriko vállára tette a kezét. – Noriko. Az üvegen egy eperrajzos matrica volt. – Noriko? Súja odament hozzá. Kavada még egy műanyag poharakkal teli cso­ magot is elővett. Noriko két keze szorosan össze volt kulcsolva. – Nem kérek… Nem kívánom. Tényleg. és egy hosszúkás csomagot húzott még ki a hátizsákjából megmutatni. és mögötte ott látszott csillogó. és Súja felemelte a fejét. hogy nem rágódik tovább. – Noriko. Kavada keze megállt kávényitás köz­ ben. – Jó sok mindent elhoztál. még egy bő kar­ ton Wild Seven is van. A kávét Kavada biztos az előbb újra fel­ élesztett tűzön lévő forró vizes alumíniumdobozba akarja be­ loccsantani. és bólintott. együnk! – Nem… Noriko a térdét ölelve felnézett. – Nézd. de észrevette. hogy Noriko arca krétafehér.Kavada szólt. Enni kéne.

és ő maga is levette a diákegyenruha zakóját. Súja összezavarodva hátrarántotta a fejét Kavada felé. Helyet cserélt Sújával. Utána saját borostás állához nyúlt. vala­ milyen kismadarat tart a karjában. és benézett Noriko élesen kivehető könnycsator­ nái mögé. egy kicsit – mondta. és kinyitotta a száját. hogy sápadt arcán nyílegyenes vona­ lat húzott a szája. csak add ide a felsődet! – mondta. majd Noriko csuklóját emelte fel. Súja kinyújtotta a jobb ke­ zét. hogy Súja úgy érezte. Irtózatosan forró volt. Ugyanakkor a Noriko homlokára kiülő verítéktől Súja tenyere lucskos lett. egy kicsit… – Nanahara! – hívta oda Súját Kavada. és rátette a tenyerét Noriko homloká­ ra. Súja is gyorsan lekapta [258] . Sújának végre feltűnt. kezével Súja karjára támaszkodott. hogy az ajkai közötti résen pedig nehézkes légzés szűrődik ki. Noriko a szemét résnyire nyitva válaszolt. Noriko lehunyta a szemét. és a homlokára tette a ke­ zét. – Nem fázol? – kérdezte Norikótól. A karóráját nézve egy darabig a pulzust számolta. matrózblúzos vállának a fekete anyagon átérződő hőmérséklete olyan magas volt. és egy kicsit neki­ dőlt. Súja addig lélegzetét visszafojtva figyelt. Kavada letette a kávésdobozt a lábához. – De. – Bocs. félresimította Noriko frufruját. – Lázas! Kavada! – Semmi bajom – mondta Noriko erőtlenül. és a jobb keze ujjával Noriko szá­ jához ért.annyira összeszorította. Kezének. – Most maradj. és felemelkedett. Azután ujjal lehúzta a szeme alatti részt. – Hogy van? – kérdezte kapkodva.

Kavada zsebken­ dővel letörölgette. Vedd be! – mondta. – Oké. és egy-két falatot harapott belőle. kislány. de Kavada a fejét rázta. hogy sokat küzd. mert letette a kenyeret. A szája szélén kifolyt a víz. Kavada szerette volna. és Súja sietve összeszedte a kenyeret és a vizet. Úgy tűnt. aztán Kavada hátizsákja tetejéről a lekvárt. és azt is átnyújtotta. Noriko bólintott. és odavitte. – Kenyeret. Kavada szép gondosan be­ bugyolálta Norikót a két kabáttal. [259] . és a két kabátba takarózva lefeküdt a fűre. Előbb a kenyeret és a vizet nyújtotta. Kavada határozott volt. kinyitotta a lekvárt. nem a reggeli fájdalomcsillapítót. mire Noriko bizonytalan kézmozdu­ lattal elvette a kenyeret. – Most eszünk. de pillanatnyilag talán lemondott róla. Nanahara! A lekvárt és a vizet is hozd! – mondta Kavada. Még a fejrázása is fá­ radt volt. mire Ka­ vada beletömte a kenyeret az üvegbe. – De nem… – Semmi de! Egyél szépen! Elég egy kicsi is. míg lenyeli. és egy másik pirulát adott Norikónak. Kavada? Nincs baj? Súja nyugtalanul kérdezte. és Kavada segítségével vizet ivott hozzá az üveg­ ből.magáról. Ezt odatartotta Norikónak. hogy Noriko egyen még. Noriko bólintott. és a zsebéből megint elővett egy gyógyszeres dobozt. kislány. és bevette. amit az előbb akart Norikónak odaadni. – Megfázás elleni. – Mi van vele. – Többet nem bírsz? Noriko alig láthatóan megrázta a fejét. Aztán visszaadta a maradék kenyeret Kavadának. most lefekszel. és teletunkolta a piros lekvárral. Látszott. és odaadta Kavadának.

Menjünk el máshova! Leg­ alább valamelyik házig. az ágynemű funkcióját betöltő kabátokat még egyszer gondosan eligazgatta Noriko testén. Lehet. ahol meleg… Kavada a fejét rázva szakította félbe. Ne aggódj. hogy ne olyan felhevülten beszéljen. Súja egy darabig Kavada arcát nézte. Erőtlenül mosolygott. még egy csomó ideig mentetek az erdő­ ben. – De… – Veszélyes mozogni.– Biztosan nem tudom. Miközben beszélt. – Noriko… Noriko kinyitotta a szemét. mi lesz. De megvan az esélye. A lélegzetvétele egyáltalán nem volt megnyugtató. – Ne haragudj – mondta Kavadának is. Akkor belemehetett valami baktérium. Valahogy visszafogta ma­ gát. – Bocs. Sújára nézett. – Micsoda… Súja a fekvő Noriko jobb vádliján a kötés helyett fejkendővel betekert részre nézett. nem? Kavada megint a fejét rázta. [260] . Nem maradhatunk itt. – Várj már! Előbb nézzük meg. Megmondtam. Súja megint hátranézett Kavadára. – Semmi baj… Csak egy kicsit elfáradtam. – De hát rendesen elláttad. és azt mondta: – Kavada. – Miután meglőtték. Súja… – mondta. A homlokához nyúlt. aztán megint Noriko mellé térdelt. Noriko újra kinyitotta résnyire a szemét. hogy esetleg elfertőződött a sebe. hogy ne le­ gyen rajtuk rés. hogy csak egy sima nátha.

Valakire… akiben legalábbis ő megbízik. mert a tyúkólban végződő. és anélkül hogy kiegyenesedett volna. A tér­ kép zónái szerint a H4 és a H5 határvonala táján. 13. mielőtt eldőlt volna. de a hegy­ csúcs felé. Már a rozsdás bádogtetejét sem lehet látni. úgymond a vérében volt már a távolságok érzékelése. egyre kisebbek lettek a fák. A játék kezdete óta többször is hallott fegyverropogásnak tűnő hangokat. Mennyit jö­ hetett? Kétszáz métert? Vagy még csak százat? Mivel Takako a Siroivai Középiskola atlétikakörének legjobb rövidtávfutója (a középiskolás lányok kétszáz méterén a mindenkori máso­ dik legjobb rekordot tartotta a tartományban). lepusztult épületet sűrűn benőtte a gaz.) kidugta fejét egy fatörzs mögül. a hegy csúcsától kelet felé járt. hogy ezt a szigetet használják majd a Programhoz. ő pe­ dig végig az elhagyott ház egyik sarkában kuksolt. már elfedték szeme elől a fák. hogy eljöjjön onnan. de a hegy egyenet­ len felszíne és a mindent elborító növényzet miatt meg per­ sze az idegességtől ez az érzéke is összezavarodhatott vala­ mennyire. de aztán arra a megállapításra jutott. és ivott a vízből. hátranézett. A déli hegy lankáinak kör­ epe táján. mert nem tudta pontosan meghatározni. [Maradt 25 fő] 37 Csigusza Takako (lányok. Súja szorosan összeszorított szájjal nézett le Noriko sápadt arcára. a karórája már majdnem délután egy órát mutatott. Abban a házban már azelőtt sem lakhattak. ha elbújik. Ebédre evett a kormány pocsék kenyeréből. A házat. ahol először elbújt. Takako egy jégtörő árat kapott fegyver gyanánt. egy ba­ rátra van szüksége. amerre most Takako nézett. [261] . hogy semmi nem lesz jobb attól.Megint lecsukta a szemét. Körülötte magas és alacsony fákból álló vegyes erdő volt. aztán amikor rászánta magát. akivel együttműködhet. Újra ráfo­ gott.

hogy talán… Visszajön valaki. Nem hagyta. barna haja volt. halra hegy. Melírozott. hogy akiben ő megbízik. akiben feltétel nélkül megbízott. vagy a büszkesége gátolta. De… Takako szép lány volt. a fiúk között. mint a többi lányt az osztályban. a jobban egy fülbevalót. jobbra egy kicsit [262] . hosszú. hanem kiemelte szépségét is az elsőre fele­ másnak tűnő ékszereivel együtt. a bal keze középső és gyűrűsujján egy-egy gyűrűt. Hosszúkás szeme kicsit szigorú. Hogy a szépsége miatt-e. ezért szinte soha nem kellett közvetlenül meg­ hallgatnia rosszallásukat. a feltételezett támadó által nem várt útvonalon azonnal el kell távolodni az iskolától. Ha pedig így lenne. egyenes vonalú orrával együtt az is inkább nemesnek tűnt. egyetlen­ egy. Ezért amikor kilépett a teremből a folyosóra. Igen öntudatos lány volt. de szép hegyes állával és szája határozott ívével. az benne nem bí­ zik meg. amely nemcsak összhangban volt egyéniségével. Nem lány. Amikor kilépett az iskolából. de Takako jó tanuló volt. Ezzel a dologgal kapcsolatban most akadt valami. Gyerekkori barát. a két csuklóján összesen öt karkötőt és a nyakában egy külföldi pénzérmét viselt. fegyveresen. mert eleve visszahúzódó természetű volt.Persze nem kizárt. A bal fülében két. hogy őt is gúzsba kössék az iskola bárgyú szabályai. A hajától és ettől a kissé feltű­ nő „bizsukiállítástól” nem voltak elragadtatva a tanárok. arra gondolt. de ő másik osztályba járt. és az atlétikakör legjobb futója címet is kiérdemelte. esetleg azért. de Takakó­ nak az osztályban nem volt közeli barátnője. A legjobb és egyetlen barátnője általános iskolás koruk óta egy Kitazava Kaoru nevű lány volt. mint az egyetlen kijáraton kiszé­ delegni. amit végig kellett gondolnia. Szemben erdő. Akkor viszont nincs veszélyesebb. aki korábban kiment. kikémlelt a kapu árnyékából. Takakónak is volt egyetlenegy osztálytársa. De… De igen.

szélesebb a horizont. Ha van támadó. és rá várt? Azzal. aki nála hamarabb indult el. Hacsak annyira vi­ gyáz. ez nem igazán valószínű. meg tudják majd beszél­ ni. abban az erdőben vagy a hegynél rejtőzött. az lenne az ideális.) Tehát most meg kell keresni azt a vala­ kit… Most csak ennyit tehet. az erdőben vagy a hegynél egy támadni nem akaró valaki volt? Szóval esetleg nem lehetséges. Mindenesetre most keresni kell valakit. vagy a bal oldali hegynél bújt meg. ha egy higgadtabb lányt találna. egészen átlagos lányt. Akkor pedig a lány osztálytitkárt. és az iskola külső fala mentén hirtelen nekiiramodott jobbra. hogy ne lőjenek bele hirtelen.) saját maga veszélyeztetése árán rá várt volna – ezt csakis ön­ érzete sugallhatja. Hogy a fiú. Ezért Takako a fejét lehúzva kisietett a kapun. De akkor sem szabad hangosan beszélni. talán keresztülhúzta volna a számításait? Nem. de csak barátok voltak. Végigfutott a települést keresz­ tülszelő úton. hogy kiskoruk óta jóban voltak. hogy a barátja. 11. de ez túl naiv kíván­ ságnak tűnik. Oldalra sem pillantva belehúzott a híres lábain. Persze ha meglelné Szugimura Hirokit. hogy bármin is elmélkedjen. Csak szükségét érezte minél hamarabb eltávolodni az iskolától. vagy a szemközti erdő­ ben. (Viszont ilyen körülmények között egy túl higgadt lány pont hogy félelmetesebb. hogy teljes erőből nekilódult. Csakhogy… Nem történhetett meg. azaz Szugimura Hiroki (fiúk. És ezt be is bizonyították már. semmiképpen sem. azután elér­ te a déli hegy lábát. Hosszú időn át elválaszthatatlanok ugyan. Persze még jobban jár. Ucumi Juki­ ét vagy valaki más. Az elhagyatott házból. Hát. és elrejtőzni valahova. de ennél nem több. ahol el­ [263] . hogy az iskola előtt. Tény. Nem volt szükség rá. Ilyen kö­ rülmények között bárkinek veszélyt jelentett az iskola körül bóklászni. bevágódott egy keskeny sikátorba. Illetve lehetetlenség.

de azért puha benyomást keltő haj és egy [264] . és ha mozog. és megszorí­ totta a jégtörő árat a bal kezében (hasznát tudja venni ennek majd egyáltalán?). A nyaklánca hozzáért a nyakörvhöz. Különben is. ő is látta Kisszaka Jumiko és Kitano Jukiko halálát az északi hegy tetején. sóhajtott. és a tény maga is nyomasztó volt. vagy sem. Szakamocsi mondta a déli híradásában. és nehezítette a légzést. Takako kigondolta. Ha majd odaért. hogy a déli hegy csúcsának környéke délután háromtól tiltott zóna lesz. elindul kacskaringózva lefelé a hegyoldalban. ha van ott valaki. és előrefelé jobbra-balra bedobálta a bo­ zótba. felrobban. és halkan csisza­ tolta. hogy létezik. addig azt hiánytalanul vé­ gig tudja pásztázni. Abban a pillanatban zörögni kezdtek az ágak. hogy szóba álljon-e vele. kivett néhányat a jobbjával a zsebébe be­ készített kövekből. és amellyel megálla­ píthatta. hogy nem rejtőzik-e valaki a bokrok között. amikor meglátja. Susogva estek le a kövek a bokrokban.” Kénytelen volt viselni. Várt egy kicsit. és elindult a bokrok közötti nyílt emel­ kedőn. és közben ellenőrzi. Máskor a karkötői miatt nem hord kar­ órát. ki az. Takako megállapította. Semmi reakció. Aztán a nyakára csatolt pánthoz ért. hogy van-e ott valaki: kavicsokat dobált a bozótba. „Ha rángatjátok. Takako megint előrébb ment egy keveset. Majd eldönti. hogy a romos házból elsőnek a déli hegy csúcsára megy. és balra úgy tíz méterre tőle egy ember feje bukkant elő a bokorból. az három előtt elindul onnan. De elhatározta. de ha minden rendben megy. Tikakónak még több esélye van felfedezni. pedig belenyomódott a nyakába. amelyet a háztól idáig is alkalmazott.bújt. hogy a kormánytól kapott óra egy óra húsz percet mutat. hogy nem törődik az ilyesmivel. Volt egy módsze­ re. de most természetesen nem ad az ilyesmire. Egy kicsit összetapadt.

ahonnan jött. de végül megállt. és lőni akart volna. ahogy körbenézett. 16.diákruha háta látszott. de ahogy az előbb is megállapította. Megperdült a sarkán. Visszafordult. Találkozott a szeme Tatrakó­ éval. Nemcsak Kazusit találják meg. de valószínűleg így van. jön utána. Ekkor hirtelen megfordult a fiú. Ezért gyorsan körbenézett. A megdöbbent arc Niida Kazusié (fiúk. már úgyis megtette volna. És azt is.) volt. és meglódult az úton. Kazusi lassított. senki más nem volt arrafelé. – Várj! Hú… Hát ez hülye… Takako néhány másodpercig habozott. ak­ kor gáz. És ez a hát természetesen nem Hiroki háta volt. de a fő probléma az volt. Egy fiú. miért kell nekem éppen egy ilyen csávóval… Takako erre gondolt. Takako ijedten megállt… Gáz. Ha fiú. és leereszkedett az enyhe lejtőn. És az mindenképpen veszélyes. Bár számított rá. attól még a teste remegni kezdett. ahogy ke­ resztülverekedve magát a bozóton. – Várj! Hallotta Kazusi hangját a háta mögül. de legfőképpen ez a nagy hang volt gázos. Ha Szugimura Hirokin kívüli fiú. az már gáz. [265] . Ha lett volna Kazusinál fegyver. hanem őt is. Ez az álláspontja nincsen ugyan észérvekkel alátámasztva. Takako visszafojtotta lélegzetét. hogy az egész testfelületét kiszolgáltatja Kazusinak. hogy ez a szituáció be­ következhet. Jaj ne… a fenébe. – Mondom. és óvatosan el akart indulni visszafelé a bozótba. várj! – ezúttal kiáltott. úgy látszik. és a fej jobbra-balra mozdult.

Nem mintha számítana. És arra gondol talán. akiben megbízik. ahogy tette a menő csávót. Niida Kazusi a focicsa­ pat csatára. Ráadásul a fennhéjazó stílusát sem bírta.Takako észrevette. És a labdajátékok csúcsjátékosai időnként a leg­ jobb atlétáknál is gyorsabban futnak. és ahogy előre gyártott indokai voltak azokban az esetekben. Selymes haja a mai focisták stílusában nincs nagyon rövidre vágva. szóval nagyon szembetűnő volt. és Kazusi különösebb megeről­ tetés nélkül a tanulásban is és a sportban is tűrhetően teljesí­ tett. de csap­ zott. de végül is jó­ képű Kazusit. mert már úgyis késő volt. hogy Kazusi jobb kezében egy íjjal felsze­ relt puskaszerűséget tart. ha valamit el­ szúrt. hogy nem ellenségesen közelít. Most nem szegezi rá. kezét a vállára tette (bunkó!). hogy ez nem függ össze. de mindegy is. Hiába számít gyorsnak a párját ritkító Takako sebessége a lányok között. Emiatt talán. széles vállú. és azt mondta: „Úgy lát­ [266] . Undorodott a bizalmaskodásától. hogy végre talált egy „barátot”. Persze annak is megvan az esélye. el tud majd előle menekülni? Hiba volt megállnia? Nem. Csak rájuk kell hagyni. Leszámítva. kisportolt test. Kazusi négy-öt méter távolságot hagyott kettejük között. milyen éretlen. Vi­ szonylag magas. Viszont Takako nem őrzött magában jó képet Niida Kazusi­ ról. Első óta egy osztályba jártak (Hirokival másodikban kerültek össze). mintha épp most lett volna vége egy hosszabbítással spékelt vadabb meccsnek. Takako a fejét rázta magában. elég jóképű volt. hogy csálék a fogai.) Akkor Kazusi direkt odajött Takako padjá­ hoz. egyszer úgyis utolérték volna. Különösen az. de ha esetleg ráfogja. (A középiskolában szeretik az ilyesmit. de elsőben valami okból szá­ jukra vették Takakót és a tizenkettő egy tucat. Takako a vigyor láttán találgatni kezdte. és ezen az arcon most kétértelmű vigyor ült. Mindegy. hogy ez meg mit is akarhat. vagy lehet.

Mert olyan tenyérbe mászó képed van. Kazusi arcát fürkészve idegesen megrántotta vállát. hogy re­ meg a lába.szik. Megkérdezte: – Ezzel meg mit akarsz? [267] . Takako óvatosan beszélni kezdett.” Takako kecsesen elfordult. Ez az alapterv. Érezte. – Nem akarok együtt lenni veled – mondta Kazusinak. Megállt mozdulat közben. hülye vagy? – Bocsánat – válaszolta Kazusi. – Sajnálom – felelt vissza Takako azonnal. – Mindkettőnk érdeke. pletykálnak rólunk. Közben figyelte Kazusi ujját a nyílpuska ravaszán. csak egyenesen bele a közepébe. Mert a szeme sarkából látta. de most valószínűleg nem ússza meg ennyivel. hogy mihama­ rabb eltűnhessen előle. ugye? Na szia! – mondta Takako. A lényeg. mert különben elszöksz. – Ne kiabálj. és röhögött magában (Hol vagy te még attól? Sokat kell még neked ahhoz tanulnod…). Ez az erősségem. Akkor oké. – Muszáj volt. még egyszer szembefordult Kazusival. Soha nem bonyolíta­ ni a dolgokat. fiacskám. hogy lerázza magáról Kazusi kezét. Akkor lassan. és félt. hogy felmondja a szolgálatot. „Micsoda megtiszteltetés” – intézte el akkor könnyedén. hogy Kazusi a jobb kezében lévő tárgyat felé fordítja. nem? Kazusi elégedetlenül fintorgott. hogy itt elváljunk. – Mindkettőnk tudja az okát. és újra hátat akart fordítani. – De miért? Takako ciccegett magában.

[268] . akkor nem szöksz el? Kazusi változatlanul lekezelő volt. hogy szót fogadok? – Jó. Takako tűrte. de a tartalmuk arra utal.Miközben beszélt. Begurult. és a kikandikáló jobb lábán most meg-megakadt Kazusi szeme. Azután furcsán letisztult hangon szólalt meg: – Te már régóta bejössz nekem. amit Takako ki nem állhatott. és jól kiszakadt. Fel bírja ez majd fogni Kazusi nyílvesszőjét vagy mijét? – Nem akarom ezt csinálni – mondta Kazusi. Pont ez a be­ szédstílus volt az. A szavak magyarázkodók. – Maradj velem! Takako begurult. A szoknyája még az elhagyott házban fennakadt egy törött ajtón. Azután megszólalt: – Ne hülyéskedj! Nekem szegezel egy ilyen izét. A kezében lévő nyílpuskát sem eresztette le. egy kínai ruhához méltó hasíték kelet­ kezett rajta. hogy Kazusi ne lássa annyira a lábát. mire Kazusi elégedetlenkedve le­ engedte. – Azt mindenesetre engedd le! – Akkor nem szöksz el. A szemében pedig valami ismeretlen eredetű ragadós fény villant… Végigfutott a hátán a hideg. ugye? – Nem hallod? Takako erőteljesen mondta. és megfogta a vállpántját. észrevétlenül lecsúsztatta a bal válláról a hátizsákot. de ugyanakkor valami mást is észrevett. Takako kicsit arrébb mozdult. hogy fölényt akar szerezni. és azt képze­ led.

és úgy tűnt. Mi van. próbálod erőltetni.Takako felhúzta szép. ezúttal Kazusit szemmel tart­ va kezdett hátrálni. vedd meg nekem. Mama. Takako is megismételte: – Mondtam. mintha ezzel a mozdulattal az idegességét akarná elnyomni. – Az előbb megmondtam. Az arca megint az áruházban játékért köve­ telőző gyereké volt. Ezúttal még csak vissza sem fogta magát. hogy jól ráijeszt? Kazusi pillantása megint Takako lábára esett. vedd meg! Aha. Takako megemelintette az állát. aztán megszólalt: – Mit akarsz? Mond ki nyíltan! Nem is ölsz meg itt helyben. de akkor ne menj el! – ismételte meg Kazusi. A harag miatt most nem esett nehezére. hogy nem akarok maradni. Egy darabig csak farkas­ szemet néztek. Már elege volt. Kazusi ott helyben felemelte a kezében lévő nyílpuskát. íj alakú szemöldökét. és megkérdezte: – És? – Ezért téged eszem ágában sincs megölni. Kazusi nem engedte le a nyílpuskát. de hiába mondom. de nem – vágta hozzá. Hogy értsem ezt? [269] . hogy nem akarok veled lenni. Takako fortyogott egy sort magában. azzal szórakozott. Bocs. lécci. Közben fél­ rehajtotta a fejét. Takako csendesen szólt: – Maradj már! – Jó. úgy stírölte. Maradjunk együtt! Takako megint megrántotta a vállát. határozott. – Akkor viszont… Takako megint megfor… Nem.

Ezért… Maradj itt. hogy lekezelően beszélt Hirokiról. Felfogtad? Most már oké? Na. Eddigre Takako már teljesen a plafonon volt. – Meg akarlak védeni. nem? Takakónak elakadt a szava. ami addig még azért a jó ízlés (eléggé eldurvult jó ízlés…) határain belül tartotta megnyilvánulásait. – A nők a legjobban azt teszik. hogy Hirokival jár. hogy megvédsz? Nem bí­ zom benned. hogy lefektessen egy csajt.– Én… – Kazusi ragacsos tekintetét Takako szemére tapasz­ totta. – Takako hangjába most már harag vegyült. ha hallgatnak a férfiakra. és ugyanakkor az­ zal. Takako érezte. én megyek. hogy a szája nevetésre torzul. – Csaj létedre ne ellenkezz a férfiakkal! – mondta változatlan testtartással. Valószínűleg ezt azért mondta. Mi?Mit mondott ez az idióta? – Vagy nem? Nem olyan tökös legény pedig a Szugimura. lövök! – A kezében lévő nyílpuska egye­ nest Takako mellét vette célba. Azzal. Kazusiban végleg átszakadhatott a gát. hogy ezeket kimondta. nem? – Nagyon vicces. hogy amikor nagyon felhúzzák… [270] . ha ketten vagyunk. B a vércsoportod. és közlöd. hogy megfélemlítse Takakót. hogy alaptalanul feltételezi. de Kazusi még folytatta: – Te szűz vagy. mert… sok más osztálytár­ sukhoz hasonlóan Kazusi is biztos azt hitte. Már korábban is észrevette. – Nekem szegezed ezt. nem? – Pont olyan könnyedén. Biztonságosabb. Kazusi élesen szólt: – Ha megmozdulsz. Azzal. mintha azt kérdezné. Ez kétszeresen is feldühítette Takakót. hogy ő Szugimu­ rával jár.

és hagyj engem békén! Mert ha nem. Még csak tizen­ öt éves. szűz vagyok. hogy meg akarsz ölni. Nem akarok veled lenni. a vademberek. szende lányka vagyok. – Ehhez neked meg mi közöd van? Lehet. De… …Ehhez neked mi közöd. így ítélem meg. – Utoljára mondom. de azért akart neki adni egy utolsó esélyt. ez tényleg az év legjobb poénja. de most jócskán átlépte. Valamiért iszonyúan vicces volt. hogy félreértette Takako mosolyát.Igen. valóban így van. Szóval? Kazusi nem engedte le a nyílpuskát. nem? Én nem lennék rossz parti neked. hogy megfenyegesse Takakót. Kolumbusz kapitány. Kazusi is. Ezzel a mosollyal fordult Kazusihoz. hogy ettől már felülmúlhatatlan düh uralko­ dott el rajta. akkor én mindig elröhögöm magam. kicsit torzan. első pillantásra talán kissé hivalkodónak tűnhetek. Igen. Halálod előtt azért te is szeretnél egyszer legalább. Felemelte a fejét. – De így van. úgy is meghalunk. egy pillanatig csak kábán meredt Kazusi arcába. Ereszd azt le szépen. Vigyázza­ tok a vademberekkel! Takako lesütötte a szemét… Végül halk nevetés csúszott ki a száján. ha felhúznak. Ezúttal talán még a szája is kinyílt. és folytatta. Hűha. Nemhogy nem engedte le. nem? Takako továbbra is mosolyogva nézett vissza Kazusira. hanem a válla magasságába emelte. [271] . te hülye vadbarom Kazusi folytatta: – Így is. de ahogyan ön is említette. Annak ellenére. vigyorogni kezdett. Eddig még csak súrolta az „Ebből elég!” határát. Szinte felnyársalta Kazusit a tekintetével. az ott San Salvador! Oké.

ne szórakozz velem! – ismételte meg Kazusi. Erről van szó. A következő az lesz. Eszébe jutott. nem? Takako magában kiröhögte. Erre Kazusi feje hirtelen elvörösödött. Azután Takako. Csigusza! Ezt a bizonyos értelemben fordulóponttá lett párbeszédet Ta­ kako vajon a veleszületett természete miatt találta kellemes­ nek? Most már akárhogy alakuljon is. – Meg is ölhetnélek! Takakót elfogta az undor. sietség nélkül félre­ hajtotta a fejét. hogy nem akarsz megerőszakolni. Egyszóval meg akarsz erőszakolni.– Én is utoljára mondom – mondta. Arca eltorzult. kimutatod a fogad fehérjét? – Azt mondtam. – Tedd.” [272] . hogy megerősza­ koljalak? Takako megint nevetve válaszolt: – Ó. – Azt én nem… nem mondtam – felelte. hogy mihamarabb befejezhesse ezzel a szar­ házival a csevegést. úgy döntöttél. tovább ment egy lépéssel. nem állok jót magamért. nem? Ha már úgyis meghalunk. elöntöt­ te a pulykaméreg. amit mondok. csak vegyem le a ruhámat? Takako változatlanul mosollyal az arcán. De hát az ugyanaz. – Ne szórakozz velem! Tényleg azt akarod. hogy épp az előbb mondta Kazusi azzal a nyálas modorával: „Téged eszem ágá­ ban sincs megölni. – Most már értem. akkor szerinted bármit lehet? Kazusi figyelmesen nézett vissza Takakóra. Azt mondta: – Neked a csip-csup farkincád helyett inkább az életeddel kellene törődnöd ilyen körülmények között.

Tehát erről van szó. – Úgy döntöttem. de felhúzta a szemöldökét. és csak az én halálom hiányozna. akkor valami „nem tehetek mást” vagy hasonló szöveg kíséretében szívbaj nélkül kinyírja. aki nála erősebb. ezért igyekezett meglapul­ ni. Hidegen villant meg a szeme. hogy rettegése közepette véletlenül összeakadt Akamacuval. hogy velem meglegyen. De ez az ember. Takako Kazusi arcát szemlélte csendben. az igazság inkább az lehet. hogy jön valaki. hogy a végéig életben marad. a lényeg. Így aztán én nem türtőztetem magam. – Meg akarsz halni? Takako azonnal válaszolt: [273] . hogy Takako nem lőtt nagyon mellé a tippjével. aztán végső soron valamikor úgyis megöltél volna? Ha már mindenki meghalt. és megölte. hogy addig hányszor fér bele? Az undortól és a haragtól bizsergett a háta. egy lánnyal szemben? Erre Kazusi arcára egy pillanatra a legyőzöttség vetült. ha nem. – De nem szégyelled magad. Takako megrökönyödött. de rögtön visszatért merev arckifejezése. amikor folytatta: – Én már megöltem Akamacut. Ki is számoltad netán. egy halvány mo­ sollyal kísérve. Aha. hogy életben maradj? Értem. azután egy kicsit még dicsekvés is volt a hangjában. – Végiggondoltam – folyatta Kazusi.Kazusi szünetet tartott. Ha megy szép szóval. Utána meg biztosan félt. és azt mondta: – Hűha! – Még ha igaz is… Abból ítélve. és a rajta kívül életben maradt utolsó ember gyen­ gébb nála. és vigyorogni kezdett. ha addig menekül. ahogy elbújt. Most már mindent értek. hogy egy meccsnek tekintem ezt. – Tehát meccs – ismételte meg Kazusi szavait. és ő maga támasztotta alá.

és hasra esett. hanem az arcán keletkezett sebesülés miatt gurult dühbe. (Egyébként ez Tendó Majumi táskájá­ ból került elő. valamilyen rejtélyes okból egy teljesen sima samiszen-húr volt. Az at­ létikakör legjobbjához méltó sprintjével bő tizenöt méterre juthatott. és a zsebéből titkon készenlét­ ben tartott köveket beledobta az arcába. csak a jégtörő árat markolta. Takako nem sza­ lasztotta el ezt a lehetőséget. és helyette az övéből két. hogy végzett Aka­ macu Josióval. érezte. ahogy volt. Az arcát súrolta egy gyökér. amelyet ő maga kapott. hogy ezt eldobtad. azt gondolta: Megbánod te még. közben Takako megpördült. felnézett Kazusira. Kazusi beérte. – Minek haragítasz magadra?! Takako ott a földön ülve. [274] . hogy a sebből vér folyik le­ felé jól kidolgozott izmain. Kazusi eltakarta az arcát. ahonnan jött. és jobb kezébe fog­ ta. jobb kézzel hátranyúlt. amelynek nem sok hasznát látta. és amíg Kazusi a homlo­ kát ráncolta. A fegyver. hogy Takako leült. amikor ütést érzett a jobb lábában. egy húzással kiszedte a nyílvesszőt. amely kilógott a nedves földből. és nekilendült arra­ felé. De erről Takako mit sem tudhatott. ledobta a nyíl­ puskát a földre. Meglátta. Ez az ürge már megint kifogást keres. amelyet begyűjtött azután. és összeszorí­ tott fogakkal. – Te vagy a hibás – mondta Kazusi enyhén lihegve. Érezte. feltérdelt.– Lőj csak! Egyetlen pillanatra Kazusi habozni látszott. A lánc megmozdult. Érezte. Azután nem is annyira a lábába állt fájdalom. A jobb combja hátuljába a szoknyán keresztül egy ezüstszínű nyíl fúródott. hogy felsértette. Mintha Kazusi ciccegését hallotta volna a háta mögött. rövid lánccal össze­ kötött fabotot – egy nuncsakut – vett elő.) Takako rápillantott a földre esett nyílpuskára. És én még egy osztályban ta­ nultam vele több mint két évig! – Várj egy kicsit! – mondta Takako. otthagyta a hátizsákját. Felsebzi az arcom ez az aljas disznó! Takako megfordult és felült. hogy kivédje.

– Ne erőlködj! – mondta Kazusi. hogy nem veszíthet. a farkad he­ lyett inkább az életedre vigyázz! Erre Kazusi arca elváltozott. Csodás. Takako az osztályban a leg­ jobb sportteljesítménnyel büszkélkedhetett ugyan a lányok között. A zsib­ [275] . de fel bírt állni. Takako a bal karjával fogta fel. – Azt mondtad. Felfogtad? Megértetted? Vagy túl hülye vagy hoz­ zá? De Kazusi arcán még ezek után is látszott. és fentről átló­ san lecsapott a nuncsakuval. Takako is megszorította a jégtörőt. biztos volt benne. Egyúttal a szoknyája is felszakadt. sebesült is. szemét le sem véve Kazusiról. súlyra talán húsz kilónál is több volt köztük a különbség. – Hiába. Vibrált közöttük a feszült­ ség. tökre szerettem. Átvette a jégtörőt a jobb kezé­ be. Iszonyúan fáj. Lány is. Leszek ellenfél. kisfiú. Hallod. A te fajtád nem fog legyőzni engem. a fenébe!) a felkarjában hirtelen vé­ gigfutott a zsibbadás. – Ne tervezgesd. hogy lazára veszi. Ráadá­ sul a jobb lábán elég mély volt a seb. Kilépett előre. és becélozta Kazu­ si mellkasát. felállt. Az egész lényemmel szembeszál­ lok veled. fel egészen az agya közepéig. Eldobta a vesszőt. – Megismétlem – folytatta Takako. most már két hasítéka van. hogy eszméletlenül megerőszakolsz. semmiképpen! Hirtelen Kazusi mozdult meg. De nem hagyja magát legyőzni. Magasságra majdnem tizenöt centi. Takako vízszintesen tartotta a jégtörő árat. A bal csuklóján viselt két kar­ kötő közül az egyik elpattant és elrepült (dél-amerikai indián kézi munka. Jó. de akkor is kevés volt az esélye a győzelemre. és felemelte a nuncsakut az arca magasságába. és ezzel még újabb adag vér buggyant ki. meccs. Jól van.hogy szakad a húsa.

hogy könnyen belecsúszott. aki kung-fuzni tanul. Takako azon nyom­ ban meglendítette a jégtörőt Kazusi jobb csuklója felé. Eszébe jutott. nem szenvedett túl nagy kárt. és nem ütött olyan nagyot.” A nuncsaku vállon találta. Megint nőtt közük a távolság. és hanyatt esett. Kazusi megint meglengette a nuncsakut.badtság nem kötötte le minden figyelmét. Takako előrelépett. Sebaj csont nem tört. Kazusi fintorogva hátraugrott és kike­ rülte. és félredőlt. de jól döntött. Takako nekiugrott Kazusi mellének. tágra nyílt szeme. Kazusi pedig feljajdult és meg­ hátrált. Jött a második csapás. Takako bal karja bizsergett. Érezte. mert jobb kézzel felrántotta a jégtörőt. Érezte. Újra két méter a távolság. Néha az is fontos. és kitépett néhány szálat. [276] . hogy a saját ajkai közül szűrődik ki. hogy elkerülje. Fel­ emelte a jégtörőt. Takako felől nézve a feje bal felső részétől a válláig tartó felületet vette célba. Ezúttal a tenisz fonákütésének techni­ kájával felfelé húzva lendítette a nuncsakut. „Kevésbé találnak el. Egy ziháló hangra is fi­ gyelmes lett. Az orra előtt volt Kazusi döbbent arca. Hosszú. Takako lehúzta a fejét. De úgy tűnik. ha megváltoztatod a köztetek lévő távolságot. Kazusi szabad bal kezével eltaszította Takakót. amit egyszer Szugimura Hiroki tanított neki. Takako a se­ besült jobb lábával elvesztette az egyensúlyát. melírozott hajába belekapott a nuncsaku. A seb a jobb lábán ütemesen lüktetett. mert csak a lánc. Valószínűleg már nem sokáig bírja tartani magát. hogy félelem nélkül merj előremenni. hogy a combjá­ tól lefelé szinte az egész lábát beborítja a vér. és azok a levegőben szállongtak. Kazusi nuncsakut tartó kezén piros szín látszott. Azt is tudta.

Kazusi a szája szélét mosolyra ferdítette. és elgurult a közelben a földön. és a bal térdével a középpontban félfordulatot tett. – Micsoda nő! – mondta. még élvezi is! Kazusi újra meglendítette a nuncsakut. Az ütés a feje bal oldalát érte. Takako összeharapta a száját. ráadásul egy élet­ len tárggyal. Miközben esett. de Kazusi azonnal lecsapott rá a nun­ csakuval. amelyet kis híján megszúrtak. Teste megingott. [277] . Hirtelen meglódult a teste. Kazusit szemmel tartva hátrált. Ha Takako most a jégtörő felszedésére koncentrált volna. Most az arcára célzott! Takako felemelte a jégtörőt. Lehet.Kazusi a bal kezével dörzsölgette a mellét. és oldalról teljes erőből belerúgott Kazusi bal térdébe. fémes csattanással együtt a jégtörő eltűnt. hogy olyan arcot vá­ gott. A bal orrlyukából meleg folyadék csorgott elő. kinyújtotta hosszú lábát. és a bal térdére zuhant. Takako lassan felült. és egy-két lépést tett előre. könnyen lehet. Úgy tűnik. A franc. Ráugrott Kazusi hátára. Egy magas. Kazusi lehet. hogy veszít. Hátának a fele láthatóvá vált. hogy felfogja. mert akadálytalanul nyújtotta ki a kezét. hogy Kazusi már kezd hozzászokni a használatához. és lenézett Takakóra. Kazusi torkát kurta nyögés hagyta el. és szép vágású szeme becsukó­ dott. mint aki tudja: végzett vele. De nem úgy tett. teste oldal­ ra hanyatlott. ez fix nem normális. Ennek semmi sem tabu. de a nuncsaku követte a testét. Takako teste dőlni kezdett. Takako tenyerében csak az éles fájdalom maradt. Szétver egy lányt. Felsőtestét elrántotta előle.

– Jáááááááááááááááá! Kazusi torkaszakadtából üvöltött. egyfajta mutáns könny folyt kifelé. hogy sok­ kal kisebb a szemüreg. Letette a kezét. elengedte a nuncsakut. hogy le­ rázza magáról Takakót. hosszínra növesztett manikűrjétől nem volt hajlandó megválni. belemarkolt a hajába. Kazusi szeméből vér és egy átlátszó zselészerű folyadék. Még beljebb nyomta az ujjait. Ha volt valami. Kazusi mintha megértette volna Takako szándékát. nem. és felrántotta a fejét. és nem hagyta magát. erővel befelé hajlította az ujjait. és próbálta Takako kezét elhessegetni. amiről Takako egy pillanat leforgása alatt döntött. Közben Takako érezte. az atlétikaedzője. Összevissza rázta a testét. Takako jobb kezének középső és hüvelykujja áthatolt Kazusi szorosan összezárt szemhéján. A hü­ velyk és a középső ujja is a második ujjpercig elmerült Kazu­ si szemében. Mutató­ ujj és középső ujj… Nem.Rácsimpaszkodott. és a fejébe kapaszkodott. Kazusi előredőlt. és meghúzta. mert be­ csukta a szemét. belemarkolt Takako hajába. A helyüket be tudta tájolni. a legnagyobb erőt a középső és a hüvelykujj tudja kifejteni. Takako erősen kapaszkodott Kazusi­ ba. hogy melyik ujját válassza. Annyi váratlan volt csak a dologban. és beásta ma­ gát a szemgödrébe. akkor az az volt. és akárhányszor kérte is tőle szá­ mon Tada tanár úr. Takako szinte meglovagolta Kazusit. [278] . mint gondolta. Hiábavaló volt. majd tér­ den állva kiegyenesedett. és összevissza rázta a kezét. A körmei ápolását Takako soha nem mulasztotta el. Az arcába kapaszkodó Takako jobb kezét két kézzel lesöpörte magáról. Takako rendíthetetlen volt. hogy kidurrannak a szemgolyók. Attól. hogy tel­ jes testével ránehezült. felkelt. – Áááááááááááá! Kazusi kiáltott.

dalai láma. és próbálta lesöpörni. ezúttal a lába közét szorította. Takako jobb lábát húzva odament hozzá. Takako ekkor a bal lábával taposott a nyakára. de most nem törődött vele. És akkor mi van? Végül is nem vagyok én II. Kazusi feljajdult. hogy elzavarja on­ nan a lábát. Felvette. Ezt már nem a harag miatt teszem. Ránehezedett. akkor meg nem mindegy? Takako behajlította a térdét. A karja lehanyat­ lott. – Segí…! Hogy képzeled. amely Takako lábát akarta elhajtani. János Pál vagy a XIV. hanem mert élve­ zem. és pókhálóalakot rajzolt. Rögtön meg is találta. felemelte ezt a sebesült lábát. Kazusi teste melltől lefelé a lábujja hegyéig görcsösen rángatózott. hogy ez így is volt). megtorpant a mozgás­ ban. Kazusi kiabált. – Se… – Kazusi szájából kicsúszott egy szó. hogy a szája mosolyra kunkorodik. mintha egy kis állatot taposna el. és oldalra fordulva. és Kazusi szabadon hagyott lába közébe taposott vele. erőtlenül püfölte. de a szemhéja szélétől befelé az egész teljesen piros volt. mint a hát­ úszásnál a Vasallo-startnál. mint a papírfalak között süvöl­ tő szél. Kazusi mindkét karját kinyújtotta és hadonászott. Megkereste a jégtörő árat. kisapám? Takako érezte. és Kazusi szájába (látszott né­ hány fogtömése) két kézzel beleszúrta az árt. és mintha egy láthatatlan ellenséggel harcol­ na (igaz ugyan. Albínó szeme persze nyitva volt. tisztára. A fehér alapon lila csíkos tornacipő. Kazusi keze. embriópózba gömbölyödött össze. amelyet az atlétikaedzéseken is használ. A tal­ pa felől olyan puha érzést közvetített. lengette a karját aztán fe­ nékre huppant. Emiatt Kazusi kezében maradt né­ hány szál vagy néhány tucat szál haja. Végül megállt. olyan volt a hangja. Nem volt nehéz. semmi kétség. [279] . A szeme nyitva volt. Mivel a torkán tapostak. vörös volt a saját vérétől. Takako benyomta a jégtörő árat. pilla­ natok alatt belefúródott Kazusi torkába.Takako leszállt Kazusiról. körülötte a ragacsos vér festékként csorgott. mint egy albínó majomé.

mint egy mutatványos. Minden mást félretéve. Nem tudja. hogy győzött. aki a torkából akarta elővarázsolni a jégtörő árat. mint egy megismételt két­ száz méteres időmérő után. [280] . El kell menekülni. Jobban teszi.) Szóma Micuko (lányok. hogy a fogai közül kiszűrődő légzése olyan zakatoló. most elő is veszem… – Takako! Váratlanul szólították meg a háta mögül. Egy nagy auto­ mata pisztolyt tartott kecses kezében. Nem fordította Takakóra a fegyverét. Bár természetesen ha so­ káig tart. – Minden rendben? – kérőezte Micuko iszonyúan kedves hangon. Pisztollyal szemben nem nyer­ het. és készenlétbe helyezte. De a lényeg. kihúzta Kazusi szájából a jégtörőt. (Kazusi feje egy hajszálnyit felemelkedett. Győzött. Takako vetett egy pillantást Micuko jobbjára.) nézett le Takakóra. Olyan volt. De… Ha netán Niida Kazusihoz hasonlóan „játszani” akar (ennek nagy az esélye. semmi esélye nem lett volna. Lehet. Takako hátrált. hogy a valódi harc épp csak harminc másodperc volt. Jobb lába nagy sebességgel kezdett el­ nehezülni. és megpróbált felállni.Jobb lábába hirtelen belenyilallt a fájdalom. Takako újra felhúzta fájós jobb lábát. és nagy nehezen felállt. Kicsit még kevesellte is. ezért ültében hátra­ fordult. és a földre ült. de ettől még nem szabad megnyugodni. hogy Szóma Micukónak mik a szándékai. Kedves közönség! Amit az imént lenyeltem. már csak azért is. belekapaszkodott egy közeli fa törzsébe. ha elmenekül. mert „a” Szóma Micukóról van szó). 11. Érezte. Ugyanazzal a lendülettel kinyújtotta a kezét. Takako lerogyott Kazusi feje mellé. aztán visszaesett a földre. Takako a vérrel borított jobb lábát ölelve újra lenézett Kazusi holttestére. a lényeg ez. akkor nem nyerhet.

Takako még mindig nem tudta eldönteni. és iszonyú sebekkel tarkítva kukkantott be a terembe. meg különben sem félt Micukótól. ebbe a fiúba nagyon szerelmes volt. szépnek lenni… Takako azóta figyel­ te. (A Siroivai Középiskola két messze legszebb lánya nézett itt szembe egymással. – Hallod… – mondta Micuko. aki régen (azaz alig két-három hónapja) tetszett neki. talán a jobb lábából kiömlött vér nagy mennyisége miatt. Takako megint azt válaszolta: – Hát… – Úgy érezte. Angyali arcában csillogó szemek. Egy nagyon szép [281] . Ez a fiú a mostani stílusára is nagy hatást gyakorolt. mint aki tényleg szívből el van ragadtatva. hogy mit akarhat Micuko. – Hát… Micuko tüzetesen megszemlélte Kazusi holttestét. Sőt még vidámnak is tűnt.” Senkinek sem nyalizni. – Azzal az eggyel intézted el? Ez hihetetlen. Méltóságán alulinak tartotta. és nem is reszketett. A Szugimura Hirokival szembeni igen halvány érzelmeivel el­ lentétben. Úgy beszélt. Takako az élete árán sem lett volna hajlandó bárkinek is nyalizni. amióta középiskolás lett. mi­ csoda gyönyörűség!) Igaza volt Micukónak. Nincs mitől félnem. de volt barátnője. hogy te vagy az egyetlen lány. Ekkor Takakónak eszébe jutott egy felsőbb éves fiú szavajárá­ sa. Azt a mindenségit. mint nő a nőt. tisztellek. Körítés­ nek egy kinyomott szemű fiú hullája. Verseny előtt is. amikor Micukóhoz beszélt. amikor a barátaival valami verekedésbe keveredett. mint a többi lány. hogy a teste ingadozik. csak nézte az arcát. akkor is azt mondta azzal a sajátos hanghordozásával: „Semmitől sem félek. – Már régóta gondolkoztam azon.Válaszolt. aki nem nyalizik nekem. Azután rá­ nézett a Takako kezében lévő jégtörő árra.

Rögtön vissza is estek a földre. Kicsit olyan. Már vagy húsz métert eltávolodott a fák között az enyhe lejtőn. csendes. [282] . Eléggé húzta a jobb lábát. Takako némán hallgatta. és futásnak indult. Takako szinte fejest ugrott előre. Délután két óra körül járt az idő. és a szép formájú lábai. és így szólt: – Nagyon kár… [Maradt 24 fő] 38 Noriko légzése egyre hevesebb lett. Hason csúszott to­ vább a földön. Rögtön rá is jött: miért beszél Micuko múlt időben? Micuko szeme ravaszul nevetett. Ezután visszatért a jelen időhöz: – Én szeretem az olyan lányokat. Megpördült. Nem hasz­ nált a nátha elleni gyógyszer. mint Ogava Szakura. meg nálam jobb kislány. de attól még sprintjével nem ho­ zott szégyent az atlétikakör legjobbja névre. Lehet. Háromszor egymás után meghúzta a ravaszt. akár egy tó az erdő mélyén… Na de mindegy. mint te.lány. amelyet Kavada adott neki. hogy egy ki­ csit leszbi vagyok? Hihihi. az egymással kont­ rasztot alkotó fehér bal és piros jobb szoknyáját kifordítva felcsapódtak. ez már mind a múlté. Valami nem stimmelt. Micuko leeresztette a fegyvert. Ezért nagyon… Takako szeme tágra nyílt. De – gondolta ugyanakkor – egészen mostanáig még akkor sem jutottak eszébe a fiú szavai. és a gyors ütemben még tovább futó Takako matrózblúzának hátán pontosan három luk ke­ letkezett. amikor Niida Kazusival küz­ dött. Hogy most eszébe jutottak… Én… igazából félek ettől a Micukótól? – Egy kicsit féltékenykedtem is rád – folytatta Micuko. – Szép is voltál. – Ezért nagyon… Micuko felkapta a Colt Governmentet.

de a rövid idő alatt mintha tetemes mennyiségű húst lefarag­ tak volna Noriko arcáról. aki végig ugyanabban a póz­ ban. – Ja. – Mi az? – Menjünk! Kavada felhúzta a szemöldökét. Kivette a cigarettát a szájá­ ból. majd visszatette a homlokára. és folytatta: – Egy orvosi rendelő jele is szerepel a térképen. Ha eljutnánk addig. hogy igazad van. kicsit bólintott. hátát egy fatörzsnek döntve. tényleg – válaszolta Kavada. – Egyre rosszabb. – Azt mondom. északra van. amelyet újra be­ nedvesített. ott biztos lenne hasznosabb gyógyszer. – Lehet. nagy nehe­ zen visszafogta magát. – Kavada – szólította meg Súja. – Hova? Súja összeszorította a száját. – Ha vérmérgezést kapott… Kis szünetet tartott. nem? A tele­ püléstől távolabb. – Pont ezért. Súján megint majdnem eluralkodott az idegesség. Kavada a csukott szemmel fekvő Norikóra pillantott. törökülésben ült és cigaret­ tázott. Jobb keze a térdére fektetett Remington sörétes puska markolatán nyugodott. Súja visszafordult Kavadához. [283] . Norikónak csukva volt a szeme. És még nem is lóg bele a til­ tott mezőbe. – No­ rikóra bökött az állával. hogy már nem bírom tovább elviselni. hogy letörölje vele Noriko izzadságban úszó ar­ cát. aztán folytatta: – Nem fog meggyógyulni attól. de mintha köszönetet mondana. hogy melegben fektetjük le. miközben lassan fújta ki a füstöt a szája szélén. Súja az egyik palackban maradt vi­ zet mind ráöntötte Noriko zsebkendőjére.

Szerződés felbontva. Újra beleszívott a cigijébe. Nehézkes légzésével szaggatottan csak ennyit mondott. De azért megmondta. nem menekülhetünk meg. – Ne csináld! Ha Kavada nincs velünk. és mit csinálsz. hogy meg akarsz minket ölni. Mi van. és elkezdte összerakni a maga és Noriko csomagját.– Menjünk! – mondta Súja még egyszer. mert belegondolt. – Noriko! – rázta Súja a fejét. Csináld egyedül! – vágta hozzá Súja. – Ha azt mondod. De ennyire tar­ tasz a veszélytől? Ennyire csak magadra gondolsz? Súja egy darabig Kavada szemébe nézett. – Legalább másfél kilométer az orvosi rendelőig. – Nem érted? Egyre gyengébb vagy. ha addig tiltott zóná­ ba kerül? Kavada nem mondott semmit. ha már azelőtt kikészülsz. hogy megmenekül­ nénk? Súja újra visszafordult Kavadához. én elmegyek egyedül is Norikó­ val. ezért megfordult. – Súja… A háta mögül Noriko hangját hallotta. Most veszé­ lyes lenne mozognunk. [284] . – Te… – folytatta Súja. – Nem azt mondom. aztán elnyomta a földön. nem jössz. – Várjunk a sötétedésig. a hangja egy kicsit megremegett. Az idegesség miatt. A hom­ lokán lévő zsebkendő letoccsant a földre. Kavada arca nyu­ godt maradt. Noriko csak a fejét fordította oldalra. és Sújára nézett. Várjuk meg a sötétedést! Súja a fogait csikorgatta. Kavada félrehajtotta a fejét. hogy talán el kell válnia az útjaiknak. vagy talán azért.

Megyek én is – mondta. Lassan felemelkedett. megfogta a bal karját. aki már hét éve társa. attól függetlenül. Megint borostás állához ért. – Jól van. – Viszlát. Hanako. Jóképű apja. melyik gyógyszert lehet használni. az egyetlen barátnője. hogy Súja végig ott vigyázott Norikóra. amelyet Niida Kazusi lőtt meg nyílpuskával. [285] . – Szánalmas. és csóválta a farkát. Csigusza Takako még mindig élt. hogy már több mint félóra el­ telt azóta. Látta. hogy a húga. Ajako sír. A családja – apja és anyja meg a két évvel fiatalabb húga a házuk kapuja elől integettek neki. okos nőstény kutya volt. hogy rengeteg vért vesztett ezekből a sebekből plusz a lábából. Ajako. a fejét lógatta. Takako félig ébren álmot látott. Takako kiskora óta nevelgette. Takako. Jaj – gondolta álmában Takako. aztán a mellette lévő Sújára pil­ lantva mondta: – Te azt sem tudod. és megnézte a pulzusát. akinek jel­ legzetes arcvonásait Takako örökölte. és Súját nézte. Pedig még csak tizenöt évet éltem. Az ő törékeny alakját. vigyázz ám apára és anyára! Úgyis túlságosan elkényeztetnek. Egy kicsit tanulhatnál tőlem. viszlát! – mondta. akire Ajako ütött. Szóma Micuko már rég elment. csak szomorú arccal hallgattak. Hallod.– Várj! – mondta Kavada. Mellettük a kutyájuk. hogy a hátába lőttek hármat. Aztán Kitazava Kaorut látta. és da­ cára annak is. és kicsit kerekdedebb arcú anyja. odament No­ rikóhoz. akinek nyafoghatott. de ez már nem jutott el a tudatáig. Kicsit félrehajtotta a fejét. most a sarkadra kell állnod. [Maradt 24 fő] 39 Annak ellenére. Ezt Kavada úgy húszpercenként megismételte.

és elmosolyodott. – Csigusza. Takako vegyes érzelmekkel telve nevetett. A teremben nem volt senki más Takakón és azon a fiún kívül. Merthogy azt a termet második őszén lerombolták. Amikor vele beszéltem. mert egy ideje fájlalta. Tényleg. Valamiért nem hallja jól. FUCK OFF feliratit fehér póló. akkor nincs félni­ valója a pokoltól sem? Igen. de kedves tekintet. – Te sokkal szebb vagy nála. de elég alacsonyan van a saját látószöge. az nagyon szorosnak és bizalomteljesnek tűnt számára. én sem voltam különb a többi csaj­ nál. fekete csíkos zöld sort. Hű. Csak… Egy kicsit azért rossz. Akadályfutásban volt jó. Először is viszlát. Örült. Ez nem képzelgés. elöl felállított haj. Ki­ csit simlis. Csigusza – mondta. mert elő­ ször dicsérte meg a fiú a szépségét. Megállapította. Az a hit volt. de az a kapcsolat. Egy parkban van. hogy így egyedül kell meghalnom… Kaoru mintha kiáltott volna valamit. hogy ha megtesz az ember minden tőle telhetőt.…Neked is. te nem jársz senkivel? – kérdezte a fiú mosolyog­ va. – Tényleg? – emelte fel a fejét a fiú. – Hallod?! – mondta Takako. Na­ gyon összeilletek szerintem. de mintha valami olyasmi lenne: „És Vele mi van?” Vele? Ekkor megváltozott a helyszín. és új klubházat építettek helyette. Ez tényleg megtörtént. Nem félek. – Gyönyörű a barátnőd. hogy második nyara van. Kaoru. Ajajaj. hogy ő szebb. és az atlétikakör termébe ju­ tott. [286] . Ekkor megint változott a kép. Ez… Ott volt egy felsőbb éves fiú. ame­ lyikben egy másik lánynak azt lehet mondani. Rövidre vágott. Micsoda felületesség. te mondtad egyszer. Most szorgalmasan fáslizgatta a térdét.

Jelenleg senkibe. Takako? Történt valami? Takako egy kicsit gondolkozott. A rossz gyere­ kek elvették Hirokitól a frissen vásárolt képregényét. Hiroki a következő évtől kezdett el kung-fuzni. – De én gyáva vagyok… Nem fog menni. aztán elmondta. Tényleg. és az első napi beszélgetésükkor valaho­ gyan arra terelődött a téma. micsoda dolog! Erősebbnek kell lenned. Ak­ kortól kezdett el nőni. Na gyere! A kutyánknak kölykei születtek. ha valaki azt mondja neked. – Te… te mit tennél. középiskola. nézd meg őket! – Jó… Hiroki a szemét törölgetve ment utána. Nem volt olyan magas. Általános végéig még olyan volt a viszonyuk. – Ez komoly? Akkor gyorsan bolondulj bele valakibe. – Te szerelmes vagy valakibe? – Nem. Egyszer Takako magába volt zuhanva. csak gyerekkoromban. Másodikban egy osztályba kerültek. Általános iskola második vagy harmadik évében? Szugimura Hiroki ott sírt előtte.Ó. de leg­ alábbis vallj neki szerelmet. ez én vagyok. hogy szerel­ mes beléd? – Hát… még nem mondták soha. mint most. Takako ekkor megint elgondolkozott egy kicsit. irántam nem érzel semmit? De azért folytatta. talán még Takako magasabb is volt nála. Gyere. és Hiroki megkérdezte: – Mi baj. – Hékás! A fiúk nem sírnak. és túlnőtte Takakót is. és Hiroki megjegyezte: [287] . Mi van már. hogy át-átjáro­ gattak egymáshoz. úgyhogy nem tudom. Megint változott a helyszín.

hogy Hiroki nem sír. – Hogy?… Olyan volt a hangja. Elvi­ leg a hasára esett. Hi­ roki mögött fakoronák. Talán Hiroki bevit­ te a közeli bozótba. Ne halj meg! Mi van már. hogy már nem húzza sokáig. hogy az a felsőbb éves tetszett nekem. mert a jobb keze alatt érezte az aljnö­ [288] . csak úgy. hogy Takako még egyetlenegyszer magá­ hoz tért. hékás. de most a hátán feküdt. Rorschach-tesztre hajazó minta látszódott. Össze fog jönni a dolog? – Nem. Az jutott először eszébe. Akkor állapította meg. Hiába szerettük egy­ mást egy kicsit. – Mellette térdelt. hogy csak beképzelem magamnak? Én legalábbis egy kicsit szerelmes voltam beléd. bár ezt lehet. van egy ritka jóképű felsőbb éves a klubodban. Van barátnője. mégse fejlődött semmit! A sors fintora lehet. Neked még mindig nincs csajod? – Hagyjál már! …Végig ilyen felemás kapcsolatban voltunk. Kábultan kinyitotta a szemét. A szavai mögött ott volt. ez nem túl férfias… Ne bőgj már! Ekkora nagy melák. Jó. mint amikor erőszakkal kitárunk egy be­ rozsdállt ajtót. – Takako. függetlenül attól. A kérdés csak azután merült fel benne. közöttük pedig a kék ég néhány pac­ nijából kirajzolódó bonyolult. Meg tudsz érteni? Hiroki mostani arca lebegett előtte. hogy „…és te bele vagy esve”. – Kitől hallottad? – Hát.– Hallom. Sírt. és feltámasztotta a fejét. A délután szelíd fényében Szugimura Hiroki nézett le rá. – Hogy kerülsz ide? Hiroki csak annyit mondott: – Csak úgy.

és ott várt rá. Hiroki várt rá. egy pillanat­ ra összeszorította az ajkait. miről van szó. (A bal keze. – Micuko – válaszolta Takako. Niida Kazusi már nem számí­ tott. Takako nem tudta. és teljes erejéből futott tovább. kitette magát a veszélynek. „csak úgy” rátalált. és szem elől tévesztettelek. Ahogyan benne is felvetődött. – De képzeld. illetve az egész bal oldala el volt zsib­ badva. csak a füle cseng… Meg azt is. és érzéketlen volt. de össze volt zavarodva. Annak az utóhatása lehet. csak nézte Hiroki arcát. hogy végig őt kereste. és mosolyra igazította őket. Akamacu visszajött oda. hogy kijött az iskolából.vényzetet. amerre eltűntél. és vártam rád – mondta Hiroki. Ez fontos információ volt. Futottam arra. Épp csak fél másodpercig másra figyeltem. Ja – gondolta Takako. És valószínűleg… Bár az előbb azt mondta. – Én az iskolából kijövet elrejtőztem. de te már biztos messze jártál. kevéssel azután. Tényleg úgy tűnt. hogy Ni­ ida Kazusi oldalról fejbe kólintotta. akkor van ott valaki. – Ne haragudj – mondta aztán. Jaj. és szólongattalak. igen. – Vigyázz vele! Hiroki bólintott. és nekivágott a sötétségnek. mintha hallott volna valamit halkan. Aztán te tel­ jes erődből nekilódultál. és azt hit­ te. hogy ha nem cseng.) Hiroki azután halkan megkérdezte: – Ki bánt el veled? Ja. [289] . Ahogy erre gondolt. és mintha valamit vissza akarna fojtani. de könnyen lehet. De sírás helyett inkább nagy nehezen mozgásra bírta az arc­ izmait. sírhatnékja támadt.

és két kézzel magához szorította. – Ölelj meg egy kicsit legalább. Csak Hiroki sze­ mébe nézett szüntelenül. Úgy tűnt. – Jó. – Nagyon jó pasi lettél. Legalább nem magányo­ [290] . de közben valamiért nagyon forrónak is érezte. – Nem. de eszébe jutott egy furcsa kérdés. – A legjobb nő vagy a vilá­ gon! Takako egy rövidkét nevetett. de akkor… Takako egy nagyot sóhajtott. megint ki tud mondani egy félmondatot. hogy melyik a legfontosabb téma. de halkan válaszolt. – Hát még te! – mondta Hiroki. – Igen. de Hiroki azt is megtartotta. és meg akarta köszönni. istenem? Takako mélyen Hiroki szemébe nézett és elmosolyodott. és az csúszott ki a száján. és gondol­ kozott. Hiroki összeszorított szájjal felemelte Takako felsőtestét. Hálás volt. Hiroki! Megengedsz nekem még egy szót. – De ugye nem én? Hiroki szomorú arcán mosoly futott át egy pillanatig. Úgyis mindjárt vége. Takako feje majdnem leha­ nyatlott hátrafelé. mintha hirtelen szétterjedt volna benne a méreg. Különös volt. – Maradj ám életben.– Tényleg? – mondta. hogy a testét na­ gyon hidegnek. hogy már nem sokat bír kimondani. – Köszönöm. de már nem jött ki hozzá elég levegő a torkán. amiről beszélnie kéne. – Tetszik neked valaki? Hirokinak egy kicsit megmozdult a szemöldöke. Takako tudta.

Súja a feje mögött érezte Noriko nehézkes lélegzetvételét. – A következő az a fa. – Noriko. ere­ detileg szántóföldként szolgáló puha földön. Sújáékét is bele­ [291] . A shotgunját feltartva figyelmesen körbekémlelt. nem téveszthették el). hogy pont Hiroki az. Elvileg már a kétharmadát megtették az orvosi rendelőig tartó útnak. Takako teljes súlyával ránehezedő élettelen testét ölelve. Súja felemelkedett. amikor pedig sűrű bozóton kellett átvágniuk.san kell meghalnom. Egy ölnyi vastag szilfa mögött voltak. Mindig mozogtak egy kicsit. körülbelül két perc múlva. de tényleg nem volt könnyű fényes nap­ pal közlekedni. és ellenőrizte. [Maradt 23 fő] 40 – Fejeket behúzni! – mondta Kavada. – Jó. Norikóval a hátán. hogy idáig eljussa­ nak. Szugimura Hiro­ ki. azután az északi hegy lábát követve kelet felé indultak. és elindult az alacsony fűvel borított. Kavada előredobott néhány kavicsot. Ebben a testtartásban halt meg Csigusza Takako. rend­ ben? – Oké. aki a végén velem van. követte az utasítást. Több mint félóra kellett. Sújáék először a tengerpart mentén átmentek a C4-es zónán. Tényleg jó. mindjárt ott vagyunk! – mondta. A térkép mezői szerint az F6ban vagy az F7 környékén jártak. Ha nem vétették el az irányt (Kavada a vezető. Noriko bólintott. Súja. Jó. még egy jó darabig sírt. indulunk – mondta Kavada. A szeme végig nyitva volt. Hátrafordult. mint egy anya a gyermekéhez. aztán meghúz­ ták magukat. hogy tiszta-e a levegő. ahol legelőször voltak. akkor mind­ járt meglátják jobb kéz felől lent az iskola épületét.

Nanahara? Súja nevetett. a pus­ kát pedig a jobbjában. [292] . Lehet. hogy én vagyok a hülye? Mindig hajlamos volt elkapkodni a dolgokat. Ha tudom. akkor pihenhetünk. – Nem vagy fáradt. Kavada minden csomagot a bal kezében tartott. – Kavada! – Mi az? – A térképen az a jel biztos. Súja elkerekítette a szemét. – Komolyan? – Aha. mielőtt veletek talál­ koztam volna. hogy szükség lesz rá. jó – válaszolta Kavada. Megnéztem. hogy orvosi rendelő? Kavada hátra sem fordulva röhögött egyet. – Te mondtad. Most egy kicsit vékonyabb fához értek és megálltak. és körbe-körbenézelődött. – Nem. de Kavada rögtön mondta: – Rendelő az. Súja só­ hajtott. szerezhettem volna megfelelőbb gyógyszert.értve. – Mert ha igen. Nem gondoltam. – Nem kell – rázta Súja a fejét. Rögtön Súja mellé lépett. Az éjjel körbejártam a szigetet. de Sújának hirtelen kétségei tá­ madtak. ha jól tudom. – Minél hamarabb oda akarok érni. – Noriko tök könnyű. A shot­ gun csöve mindig pontosan együtt mozgott a fejével. – Ja. de… Súja pánikolt. és elfelejtett megbizonyosodni a leg­ fontosabbról.

Gyorsan összehúzta magát. Ráadásul itt az orra előtt. magas fákból álló fasor takarta el a kilátást. Kettő. hanem még Norikót is kiszolgáltatja. ahol úgy tíz méterre innen. Valakik már megint egymást gyilkolják. és várja. – Hát ezeknek is lehetne jobb dolguk. amikor megtudta. Kavada kinézte a következő helyet. Persze hogy szép álom volt azt hinni. és mutatta vele a haladási irányt. hanem le sem téve No­ rikót. hogy azon túlra mennek? Súja egy fújással kiengedte mellkasából. Ez most halkabb volt. Viszont egy lelket sem lehetett látni a környéken. aki védelmezőn kinyújtotta a bal karját. amit eddig vissza­ tartott. hogy vége legyen. – Semmi baj – mondta Kavada halkan. Súja ugyan megkönnyebbült. azt mondta: – Közel van. azzal nemcsak magát. mintha… [293] . Súja direkt nem vette elő a fegyverét. Talán azt akarja mondani. Ez teljesen olyan. Onnan. – Nem ránk céloz. Össze kell kapnia magát. egy cédrusszerű. Ő meg itt kuksol. Mintha az utóbbi három lö­ vés hangja egy hajszálnyit hangosabban szólt volna. Megint egy újabb. Kavada némán bólintott. és körülnézett. – Jó… – kezdte Kavada mondani. gond nélkül eljutnak a rendelőig. Súja megdermedt. hogy ők biz­ tonságban vannak. Ha nem. Kavadára nézett. eny­ he emelkedő vezetett arrafelé. ahol most voltak. – Tűzpárbaj – lökte oda Kavada. Abban a pillanatban egy sorozat hallatszott. három lövés. amikor fegyverropogás hallatszott. de öntudatlanul is a száját harapdálta. Gondolatban egy jókorát koppintott a saját fejére. Miközben beszélt.Súja megkönnyebbült.

hogy odamenj és leállítsd őket. ön még nem került sorra. meghallja a lövések hangját. Ó. és odaszólt neki: – Ugye eszedbe sem jut. Akkor Noriko szólt a hátáról: – Súja… – Súja még a hátán át is érezte. ahol most vannak. Ha beleártja magát a csatározásba.” Kavada háttal állt Sújának. A hely. hogy derűs napokon könnyen olvashatók a gondolatok. hogy Noriko mit akar mondani. A szavai eddigre belefulladtak a zihálásába. azután motyogta: – Nem… – Igaza volt Kavadának. vagy valami hasonló hülyeséget). és a hangja csak suttogás volt. aki a lá­ nyokat megölte. De a fülükbe jutott fegyverropogás nem gépfegyverből jött. Tehát valószínűleg egyikük sem azonos azzal. Most az a legfontosabb. milyen magas láza van. Lehet. – Meg kell… Lehet.Megint felbukkant az elméjében a fekete ruhás férfi képe. Nanahara úr. mondta is. [294] . hogy akik most egy­ másra lövöldöznek. Megint felelgettek egyet a fegyverek. mindketten ilyenek. Nan­ ahara?! Súja nagyot nyelt. – Állíts fel… – mondta halkan Noriko. Súja hátrafordította a fejét. hogy Norikót baj nélkül elszállítsák a rendelőig. nagyjából egyenesen délre lent volt az északi hegy csúcsától. ahol Kitano Jukikót és Kuszaka Jumikót megölték. nagy eséllyel hamarosan felbukkan. akkor most te. aki Jukikót és Jumikót megölte. de Súja tudta. magukra hoz veszélyt. Azután újra csend. „No. hogy valakit. mi megy végig benne (igaz. A vállán keresztül látta Noriko résnyire nyitott szemét. hogy valaki… – folytatta. Meg te. de mintha átlátta volna. milyen jó. Ezért ha az. aki nem akar beszállni ebbe a játékba. látja. szóval éppen most ölnek meg egy ártatlant? És fennáll a lehetősége.

tűlevelű fák között. felette pedig folytatódott a sűrű erdő. hogy az egyik rálőtt a másikra. mi vezethetett a lövöldözéshez. és az innenső falá­ hoz. majd Kavadához szólt. Körbe-körbetekingetve haladt felfelé a lejtőn. és kidugta a fejét. Egy ház állt ott. – Vigyázz Norikóra! – Hé. Minami Kaori (lányok. Természetesen mindkettőjüknél lőfegyver. és átvágott a magas. Kettejük távolsága jó. A ház főépülete Súja felől nézve balra volt.) volt az. de már nekilódult. Régi földszintes faház. Jóval a felett pedig innen is látható volt az északi hegy kilátója. háromszögletű tetős tipikus falusi szerkezettel.) tapadt. Súja széthajtogatta a leveleket. – Elővette a zsebéből a Smith & Wessont. ugye nem… Súja meg se hallotta. Norikónak odaszólt: – Megnézem. Hiro­ no pedig a kert túlsó végén. Simizu Hirono (lányok. A fákon túl sűrű bozót nőtt. hogy Kavada szól. ha megvan tizenöt méter. Felemelte a fejét egy pillanatra. 20. Lejteni kezdett a lába alatt a talaj. Súja végre elért a bozót széléig. A ház túloldalát a hegy meredeken leszakadt fala ölelte. ahol Ku­ szaka Jumiko és Kitano Jukiko meghalt. nem így történt. Előfordulhat. Jobb kéz felé egy burkolatlan bekötőút volt. egy lányt. Valószínűleg mind a ketten össze voltak za­ [295] . és két oldalról belógó hosszú. fejét behúzva. nehogy már… Hallotta.Súja összeszorította a fogát. Ne­ kidőlt a fa törzsének. Kavada hátrafordult. Annak a bejáratánál is észre lehetett venni valakit. Nem tudta. 10. Leengedte Norikót a hátáról. rögtön a bekötőút mellett lévő sufniféleség felé figyelt. – Hé. De Súja mégis azt gondolta. nagy. Megint megszólaltak a fegyverek. késszerű levelek között kellett átbújnia. amely mögött rejtőzött.

Kaori gyorsan behúzta a fejét. vagy ujjongott. Ő már jóval gyakorlottabban csinál­ ta. és nem volt egészen problé­ mamentes a természete. de annak ékes bi­ zonyítékaként. Az egész nem volt több néhány másodpercnél. és egyikük sem bízott a má­ sikban. …Most nem ezen kell filozofálni. Hirono két lövéssel viszonozta. harmadikos középiskolás lányok voltak. Kaori kinézett a raktár bejárata mögül. hogy mégsem azzal lőtt. Látta. hogy sikerült egy eredeti fényképet sze­ reznie. Jó. tisztára. méghozzá éles lőszerrel. véletlenül találkoztak. Jaj. durranás hallatszott. és a levegőbe lőtt egyet a Smith & Wes­ sonnal. hogy Hirono bal keze vörösre festődött. és kiszórta az üres töltényhüvelyeket. Akkor vette észre. Ennek ellenére elég gyors mozdulatokkal töltött újra a sérült kezével. És ez a két lány egymásra lövöldözik. és egy kis sárgaréz töltényhüvely repült a levegőbe. hogy Súja nőpárti nézetein alapult. Súja helyzetéből Hironónak szinte az egész testfelületét látni lehetett. de mielőtt Súja cselekedett volna. Ezzel szemben Simizu Hirono ama bizonyos Szóma Micuko-féle bandába tartozott. Megint Kaori felé fordult. Olyan mozdulattal csinálta. Minami Kaori szerette a sztárokat. mint egy seriff – futott át az agyán. Legalábbis ennek vala­ hogy véget kellett vetni… Míg ő felmérte a helyzetet. ez logikus. megint úrrá lett rajta az az érzés. Súja felegyenesedett. mintha éppen egy rossz álmot látna. ne már. de mindenesetre nem nézhette tétlenül. mint amikor a gyerekek vízipisztolyoznak. hogy Hirono kinyitotta a revolver forgótárát. Az egyik a raktár oszlopába talált. amitől fűrészpor szállt szerteszét. de hüvely nem repült. de a lényeg. hogy a maguk módján mindketten helyes. Komolyan.varodva. és lőtt egyet Hirono felé. mígnem aztán megkezdődött a tűzharc… Maga a döntés lehet. gyakran beszélgetett a barátaival a kedvenc akárki­ jéről. de azonnal kiáltott: [296] . Biztos Kaori meglőt­ te valahol a karján.

azután egyszerre fordultak Súja felé. [297] . aki ott van és látja. Mindenki. – Bízza­ tok bennem! Miközben kimondta. teljesen védtelenül. mert elvesztette uralmát a te­ herautója felett. A betonkerítés alján több mint egy méteren keresztül húzódott a vérnyom. arra gondolt. Simizu Hirono rögtön le is vette a szemét Sújáról. aki Sújához hason­ lóan hazafelé tartott az iskolából. tudja. csúszott még a járda szélén. kevéssel a tizenegyedik születésnapja előtt. A kis­ lány hamarabb ért vissza a járdára – vállal lefelé. az meg átszakította a védőkorlátot. Súja nem vette le a szemét az arcukról. Hirono felemelte a fegyverét. Az első Kaori jobb vállát érte. és néhány lépéssel előtte sé­ tált. de az iskolatáska levált a vállá­ ról. amelynek Súja egyszer tanúja volt. de nincs mód megakadályozni.– Hagyjátok abba! Hirono és Kaori megdermedtek. De más szófordulat nem jutott eszébe. Súja abban a pillanatban eszmélt rá. Kétszer egymás után. hogy a teherautó leszállt az útról. A következő pillanatokban történtek ahhoz a balesethez ha­ sonlítottak. megállt…Ömlött a vér. Valószínűtlennek tűnik. hogy Kaori testének fele kilóg a raktár bejárata árnyékából. felfutott a járdára. és a kislánytól eltérő útvonalon repült a levegőbe. amikor egy sofőr elaludhatott a volánnál. addig a pillanatig. És… Kaori bambán cövekelt ott. Súja az egész eseménysorozatot – különösen onnantól. Kaorira emelte. Ehhez hasonlót érzett most is. Őszi délután volt. és elcsapott egy alsós kislányt. és rálőtt a teljesen védtelen Ka­ orira. és Súját nézte. és az írt menti betonkerítés fogta meg. hogy micsoda elcsépelt szöveg ez. Újra az el­ lenfelére. míg folytatta: – Na! Fejezzétek be! Én együtt vagyok Nakagava Norikóval! – Jobbnak látta egyelőre nem felhozni Kavada nevét. hogy mi fog történni. amíg bele­ ment a lányba – lassított felvételként érzékelte.

ahon­ nan jött. és elfutott a raktár felé. Csak szenvtelenül begyűjtötte Kaori fegyverét és há­ [298] . és álmodozón nézett a levegőbe. A szeme nyitva maradt. Kitekert póz­ ban dőlt az oldalára. Súja reszketett. mire visszafordult abba az irányba. Jaj… Mi lett ebből… Ez a lány már nem tud többet sztárokról pletykálni. Reszketve térdelt le Kaori mellé. ahon­ nan Sújáék jöttek. hogy meg sem kellett volna halnia? Hangokat hallott. Az a népszerű hogyishívják férfisztár vidáman nevetett le róla. sztárok koncertjére menni. Kavada ar­ cára volt írva. A matrózblúza melléről egy vékony. Kavada támogatott fél kézzel. Bevetette magát a bozótba. – Francba! Súja feljajdult.amitől a teste egy félfordulatot tett jobbra. a végén pedig egy aranyszínű medalion. Súja látta. ráadásul. aranyszínű lánc csüngött le a földre. Utána Hirono rápillantott Sújára… Azonnal megfordult. hogy „Ugye megmondtam?”. hogy Kaori fejének egy része – a bal halántékától felfelé – egy az egyben lerobban. Kaori elvágódott a raktár bejáratánál. és eltűnt Súja szeme elől. és odasietett Sújához. és elrohant bal kéz felé nyugatra. akit. amely kis szigetnek látszott a vértócsa közepén. tétovázott. ahon­ nan Kaorinak fektében csak a lába látszott ki. de nem szólt semmit. lehet. A felszínén pedig a raktárpadló apró porszemei úszkáltak. aztán előjött a bozótból. ha ő egy ki­ csit ügyesebben csinálta volna. úgy látszik. a szájából folyó vér egyesült a fejéből és a vállából eredővel. ahol Kaori feküdt. Kavada otthagyta Norikót. és a bozótból Kavada meg Noriko arca bukkant elő. A második telibe találta a fejét. és tócsává kezdett alakulni az arca alatt a raktár betonpadlóján. Egy régi traktoron kívül nem is volt más a raktárban.

De Súja tekintete ennek ellenére Kaori holttestére szegező­ dött. míg végül Kavada a karjánál fog­ va el nem rángatta onnan. földszintes fa­ ház volt. aztán egy hirtelen ötlettel odaguggolt hozzá. de az a keskeny út a sziget keleti partján futó kiépített útba kellett hogy torkolljon. A rendelő előtt egy fe­ hér kisbusz parkolt. ahol Kaori meghalt. legalább négy vagy öt kilomé­ terre kellett lenniük innen. a tetőt borító fekete cserepeknek kifehéredett a sarka az idők során. Persze ő is tudta. és a jobb keze kisujj felőli élével lezárta a szemét. ahol Minami Kaori meghalt. régi. hogy veszélyes. hogy megérkeztek. a víz felszíne szikrázva verte vissza a nap langyos sugarait. és Sújáéktól nézve a kisbusz mögött látszott a tenger. de mivel a ten­ geren kisebbnek érzékeljük a távolságokat. [Maradt 22 fő) 41 Az orvosi rendelő egy kis. A tenger csillogott a délutáni fényben. A színe egyáltalán nem olyan volt. Sújáék a hegyen ke­ resztül jöttek. Rögtön eltávolodtak onnan. de nem is jött a nyomukban a gépfegyver ro­ pogása. ha nincs közben semmi más viszonyítási pont. A térkép szerint kevesebb mint két kilométer utat [299] . Deszkafalai megfeketedtek. A lényeg. Azon túl meglepően közelinek tűnt a Szeto-beltenger többi szigetének körvonala. és mozdulni sem bírt. zölddel kevert élénk­ kék.tizsákját. – Nyomás! Siess! – közölte. hogy baj nélkül eljutottak idáig. és a fényfoltok egyre sűrűsöd­ tek a látóhatár vége felé. Hullám szinte nem is volt. mint a siroivai kikötő beton védőgátját ver­ deső koszos árnyalat. talán az orvos használta. és a háta mögött az északi hegy magasodott. egy kis burkolatlan út vezetett hozzá. mint annál a háznál. Ugyanúgy. hanem gyönyörű. Véletlen szerencse volt. Bármikor megjelenhetett valaki – különösen a gépfegyveres valaki. aki meghallotta a fegyverropogást.

A beltenger partját érintő tartományok Prog­ ramjait szinte kivétel nélkül szigeteken rendezik. és tényleg csak egyet láttak nyuga­ ton. amelyet Szakamocsi említett. [300] . Ugyanaz. és megkérdezte Kavadát: – Három hajó van?! – Ühüm – válaszolta Kavada. hogy a nyertest elvigye a szigetről. De megakadt a szeme valami zavaró objektumon. mint tavaly. Súja iszonyúan elfáradt Noriko ci­ pelésében. hogy bárki bármi­ kor megtámadhatja őket. a bejárat tolóaj­ taját vizsgálta meg. mert több mint ezer sziget van ezen a kis tengeren. hogy Noriko is és maga is megpi­ henhessenek. Kavada megfordította a shotgunt. és puskájával a kezében lement a lejtőn a rendelő felé. Amikor visszaért. azért. hogy nincs-e valaki a rendelőben. de az idegesség miatt. A békés tengeren hajók ringatóztak. A köztük lévő arra való. Kulcsra volt zárva. kidugta a fejét egy növény mögül. és a le­ vágott végű nyél szélével betörte a tejüveget. és körbejárta. Persze az őrhajó lehet. Szakamocsi azt mondta. A nagy viszi vissza az iskolában látott katonákat a játék végén. hogy várjanak. kinyitotta az ajtót. Logikus. és be­ ment. Még a hajók alakja is ugyan­ az. – A legkisebb az őrhajó. Azután a csúcsára állított háromszög for­ mában betört üvegen át benyúlt. Összehúzta magát. – A tavalyi hjógói Program is ilyen szigeten volt? – Igen – biccentett Kavada. Csakhogy valamiért három volt belőlük egymás mellett. Utána odament az épülethez. hogy egyegy lesz a négy égtáj felé. Norikóval a hátán. A győztes arra száll fel. és először ellenőrizte a kisbuszt. – Mivel Hjógo is a Szeto-beltenger mentén van. Kavada utána szólt. Történt vajon valami? Súja.kellett megtenniük. A kocsi alá is benézett. Hamar meg akart bizonyosodni róla. és várt egy darabig. Behúzta a fejét.

bőrrel bevont ülőkével az or­ vosnak. – Noriko! Megérkeztünk – mondta Súja. de Noriko csak egy rövid nyögéssel reagált. le­ szedi róla a saját kabátját. Elment Kava­ da mellett. de aztán rajta hagyta. A helyiség. zöld kanapé. hogy ne veszítse el az egyensúlyát. és odament az épülethez. Kavada berántotta a függönyöket. háttal állva a külső ágynak rárakta. Kis rendelő volt ugyan. és majdnem három órát mutatott. Az ablak felől egy faasztal állt. A kopott krémszínű szőnyegen bal­ oldalt egy fehér védőszövettel fedett. formális váróterem volt. A fémcsövekre feszített vékony. Vigyázott. és kis gondolkodás után a bel­ [301] . és megsürgette Súját: – Na! Erre! Elvileg le kellett volna venni a cipőjüket. és intett Sújának. vastag fatáblája lógott. Súja bevitte Norikót. Gondolta. zöld anyagból álló térelvá­ lasztó mögött két ágy volt. de Súja cipőstül lé­ pett fel. mire Kavada kidugta a fejét a bejáraton. óvatosan leereszkedett a kétméternyi lejtőn. és bement az ajtón. és előhúzott két. A kapu mellett az Oki-szigeti Orvosi Rendelő széltől-esőtől elmosódott tusfeliratú. A fal mel­ lett egy állóóra tiktakolt. és bement a jobb oldali szobába. aztán Noriko felé fordult. Továbbra is nehezen lélegzett. aki a puskáját készenlétben tartva körbe-körbefi­ gyelt. Jó öt perc telt el. – Pokróc – mondta. egy kerek. és gondosan lefektette. Kavada kitámasztotta az ajtót egy kéznél lévő seprűvel. és jól becsukta. de azért erős fer­ tőtlenítőszag járta át. Rögtön bejött utána Kavada. ahova beléptek. Noriko le­ csüngő fejét Súja hátának döntötte. egy csupán négy tatami területű. Jobbra volt a rendelő. fekete. Súja átvette. kicsire összehajtott vilá­ gosbarna takarót.Súja követte a szemével. és vele szemben az asztal másik oldalán egy zöld nejlonborításúval.

Tartotta Noriko felsőtestét. Visszafektette. – A rohadt életbe! – csúszott ki Súja száján. Injekció. – Vizet kérsz? Noriko alig láthatóan megmozdította az állát. szür­ ke szekrényektől. Noriko nem volt teljesen magánál. és zihálva lélegzett. de még reagál arra. bár semmiben nem különbözött a sima irodai. Kinyitotta a fedelét. Noriko bólintott. alacso­ nyabb szekrényt túrt fel. és kinyitotta. Lehet. – Elég volt? – kérdezte Súja. Az üvegben fehér por volt. – Por? – kérdezte Súja. A szája szélén ki­ folyt a víz. – Súja erre egy kicsit megrettent. és betakarta a másikkal. – Van gyógyszer? – Várj egy kicsit – mondta Kavada. hogy a magas láz miatt félig esz­ méletlen. – Noriko! Minden oké? Noriko résnyire kinyitotta a szemét. Erre Súja Ka­ vada földre dobott hátizsákjából elővett egy új üveg vizet.ső ágyra terített egyet. behunyta a szemét. Jól bebugyolálta a nyakáig. és Sújára nézett. Súja letörölte a keze fejével. Utána felkarolta Norikót. míg megitatta. elolvasta a használati utasítást. és az izzadságtól arcára ta­ padt hajat a füle mögé simította. Súja közelebb hajolt Norikóhoz. mert egy kis üveget és egy ampulla­ szerűséget szedett ki belőle. ami körülötte zajlik. mire Kavada azt válaszolta: – Nem. Kavada egy szekrényben turkált. és abból vett elő egy papírdobozt. azután odafordult Kavadához. – Te tudsz…? Be tudod adni? [302] . és biztos meg volt vele elégedve. – Ühüm – mondta. majd egy másik. áttette arra. Talán a gyógyszeres szekrényt for­ gatta fel.

Kivette a tűt. és fél kézzel megrázogatta néhányszor. és beleeresztette az ampullából kiszívott folyadékot. Kavada előkészített még egy fecskendőt. Tartsd No­ riko kezét. víz nem jött belőle. hallod? – kérdezte Kavada Norikótól. majd óvatosan be­ [303] . hogy ha Kavadához szól. – Noriko. – Rendben lesz? – kérdezte még egyszer Súja. Nyugi. de azért megemelte a takaró szélét. és végre közelebb jött. csettintett a nyelvével. és miköz­ ben az ampulla tartalmát felszívta vele. Kavada megismételte: – Van gyógyszerallergiád? Noriko gyengén megrázta a fejét. beleállította a tűt. Újra visszatolta a tűt. egyfolytában csak ilyen bamba dumára képes. így szólt: – Ne aggódj! Csináltam már. Először kipróbálom. Mint várható volt. és a külön­ ben egészséges barna bőre most riasztóan fehérnek tűnt. Azután egy kis fecskendőre rászerelte a tűt. és felszívta vele az összekeveredett gyógyszert. – Volt valaha gyógyszerallergiád? Erre Noriko megint kábán kinyitotta a szemét. – Komolyan? – Súja úgy érezte. egy fertőtlenítővel átitatott vattával letörölgetett egy széles terü­ letet a csuklója és a könyökhajlata között. csak segíts. – Oké. Súja még mindig nem értette egészen. vize­ spalackot vett elő egy hátizsákból. – Mellékhatá­ sok vagy sokk vagy… – Azt fogom most ellenőrizni. Noriko karja nagyon vékony volt. és felhajtotta a saját kabátját Norikón és a mat­ rózblúz ujját.Kavada a szoba sarkában lévő mosdó csapját tekergette. és alaposan megmosta a kezét. Kavada kibontotta az előbbi kis üveget. Kavada felfelé forduló tenyérrel rögzítette Noriko karját.

Az ájulás határán lehet. és közvetlenül e mellé csinált egy újabb ha­ sonló dudort. hogy az én tudásommal és tapasztalatommal gyógyszert adok be. Kavada fel­ emelte a másikat. miközben válaszolt. de akkor sem jó játék. Kavada sóhajtott egyet. és ha ugyanolyanok. És az antibiotikum nagyon erős gyógyszer. – Noriko. – Most mit csinálsz? – kérdezte Súja. Kavada közben megint ellen­ őrizte Noriko pulzusát. ezúttal egy na­ gyobb üveget. aki csukott szemmel válaszolt. Ébren vagy? – hajolt oda Norikóhoz. és csak várta. Persze ezért teszek próbát. De akkor is… Súja Noriko kezét szorongatta. A lázmérő harminckilenc fokot mutatott. hogy nincs probléma. és a lázát is megmérte. Egészen kicsi adagot fecskendezett csak be. Várunk negyedórát. nem kell tartanunk szélsőségesen súlyos mel­ lékhatásoktól. Sújára nézett. a lehetőségekhez mérten mihamarabb ke­ zelni kell. Letette a szomszédos asztalkára. már amennyire Súja meg bírta ítélni. Azaz a gyógyszer használható. nem különbözött semmiben. – Csak az egyik az igazi gyógyszer. hogy ez most vérmérgezés-e vagy csak egy mezei nátha. Hamar elment a tizenöt perc. hogy mit fog Kavada mondani. Kavada is úgy talál­ ta. és a bőr azon a részen felpúposodott.leszúrta az injekciós tűt. Kavada összepakolta a fecskendőket. Noriko karján a két szúrásnyom. [304] . és miközben előkészített egy újabb fecskendőt. Én meg pláne nem tudom eldönteni. és kézbe vette az előbbinél kicsit na­ gyobb fecskendőt. különben késő lesz. De… – De? Kavada a papírdobozból elővett még egy. – Nem túl könnyű kivizsgálni a vérmérgezést. és folytatta: – Ha vérmérgezés.

hogy ez vér­ mérgezés-e vagy sem. meg lehet inni – mondta Kavada. A szomszédos váróterem az orvos lakásába nyílt. – Nyugodtan. – Most már csak aludnia kell. jobb kézzel nyomta a vattát. Ott volt Kavada. azután ellenőrizte. visszatette Noriko karját a takaró alá.– Ühüm. Van hátul egy kút. Steril vattát nyomott rá. És ezek szerint pontosan kö­ vette Kavada és Súja előbbi párbeszédét. [305] . A mo­ sogató melletti gáztűzhely persze nem működött. és kiment a szobából. és az arcát figyelte. és alatta a szokásos szén parázs­ lott. majd rögtön ki­ húzta a tűt. – Őszintén megmondom. [Maradt 22 fő] 42 Noriko rögtön elaludt. ballal Noriko ke­ zét fogta. Noriko alig láthatóan bólintott. kidobta a vattát. az összes vizet elhasználhatod a palackokból. mert azt mondta: – Nem baj… Add be… Kavada bólintott. és kiment a szobából. és ezúttal jóval mélyebben szúrta Noriko karjába a tűt. Visszajött Sújához. Súja egy ideig mozdu­ latlanul nézte. Súja visszafor­ dult az ágyhoz. Ha szom­ jas. Kavada az üres fecskendőkkel a mosdóhoz ment. A folyosó végén jobbra volt a konyha. Befecskendezte a folyadékot. – Tartsd! – mondta Sújának. Ha felforraljuk. De nagy eséllyel az. de Kavada a fejét rázta. Figyeld egy darabig. és belehají­ totta őket. Súja to­ vábbment arrafelé. de egy víz­ zel teli nagy lábos volt rajta. nem tudom eldönteni. hogy már nem vérzik a szúrás helye. – De az… – kezdett bele Súja.

New Balance csukája megcsikordult a padlón. és azt hitte. – Jó – válaszolta Súja. aztán leszállt az asztalról. majd a rizses lábosba ön­ tötte. hogy Kavada szürke sportcipője New Balance márkájú. plafon alatti beépített szekrényben. amelyet a kútról hozhatott. Mizumo vagy Kagebosi vagy valami hasonszőrű hazai gyártmány. és a forró víz mel­ letti égőre tette őket. Elővette a zsebéből a cigijét. Kavada még egy darabig turkált a polcon. – Mint a tolvajok. – Azok is vagyunk. és tovább járt a keze. és meg­ [306] . összecsavarta az üres dobozt. Innen nem lehet kiszök­ ni. mikor és ki jön ide. New Ba­ lance! Először látott ilyet! Azért megkérdezte: – Mit csinálsz? – Kaját keresek. Mit hittél? – mondta Kavada könnyedén. Rizst és miszót találtam. Eddig meg se nézte alaposabban. Súja bólintott. odavitte a konyha sarkában lévő műanyag rizstartó ládához. Rohadt zöldségek a hűtőben. Súja a fejét rázta. Attól a kenyértől Noriko nem lesz jobban – válaszolta Kavada. – Noriko elaludt? – kérdezte. Kavada elővett még egy lábost a mosogató alól.Kavada az asztalon állva kutakodott a mosogatóval szem­ közti. ha megtámad a géppisztolyos ürge. Gondolj csak bele. – Inkább készítsd fel ma­ gad! Nem lehet tudni. míg folytatta. és egy teáscsészével mert abból a földre tett vödör vízből. Ki­ vett néhány széndarabot a hátizsákjából. – Rizst főzöl? – Igen. Meglögybölgette. Ekkor fedezte fel Súja. és tett bele rizst. de semmi mást szin­ te. Ezzel számolni kell. a tartalmát visszatette a zsebébe. és csak egyszer cserélte le a vizet.

Tényleg elég ügyesen csinálta. Lassí­ tott felvétel. akkor rátette a le­ fedett rizses lábast. Mostanra már lehet. Kavada a fejét rázta. ahogy volt. de Sújának másvalami futott át az agyán. Pedig a szobába nem is ér be a napfény. most is ott hever Kaori a raktárban. De úgy van. Motobucsi Kjóicsivel. El­ repült. A piszkos szerszámraktárban Minami Kaori oldalára dőlt holt­ teste. – Te aztán mindenhez értesz! – Azt mondod? Kavada könnyedén válaszolt. Nem­ sokára terjeszkedni kezdett a tűz a szénen. és Sújára nézett. már majdnem húsz ember. de nem tudta megállítani. és elszáll a feje bal oldala. – Minamin gondolkozol? – kérdezte Kavada. Kaori megpördül. [307] . Kedves volt a hangja. mi fog történni. – Kavada! – szaladt ki a száján. – Rosszak voltak a körülmények. vagy az nem számít? Súja felemelte a fejét. és Kavadára nézett. Tudta. míg rágyújtott. igen. Kuszaka Jumikó­ val meg mind a többiekkel. A lassacskán terjeszkedő vértócsa. Sőt ebben a pontban megegyezik Óki Tacumicsi­ vel.gyújtotta az öngyújtójával. Temetetlenül. mint egy kidobott kirakati bábu. amikor az előbb Minami Kaori meg­ halt. – Azta’! – mondta Súja. Betette a széndarabok közé. Kitano Jukikóval. biztos nem érc volna ilyen szörnyű véget az ügy. hogy alvadni kezdett. Válaszként Kavada félrehaj­ totta a fejét. Már megint jól működött a gondolatolvasó képessége. Mindenki ott hever. – Ne törődj vele – mondta. Hányingere támadt. láttad?… Ha Kavada ment volna oda helyette leállíta­ ni őket. de Súja megint lesütötte a szemét. Az a jelenet. és kicsit megmozgatta a kezében tartott cigaret­ tát. Te mindent megtettél. Kavada megállította a kezét.

Biztos azt hiszik. Eszébe jutott a szokásos sablonhír utolsó ré­ sze. csak valami jel­ zés. – Igen. – Azt sem tudják. Tudod. – Az. amikor összeszedették a takarítókkal a holttesteket. hogy így volt. De közben eszébe jutott még valami. mit jelent. és elvégez egy egyszerű halottszemlét. – Nem titkos a nyakörv létezése? Hogy lehet. amíg rá nem kérdeztem. Ha pedig így van. A teljesen értelmetlen felsorolás a halálokokról és a lét­ számról. és elkezdenek szaglani vagy akármi? Kavada hivatalos hangnemben válaszolt. mondják a hírek­ ben. Ez lehet. ahol vannak. Ezt magától a cégtől hallottam. Miután vége. A büszke honvédek nem végeznek ilyen alantas munkát. hogy nem gyűjtik be még a takarítók érkezése előtt? Kavada flegmán megrántotta a vállát. – Mi baj? – Semmi… De ez meg hogy fordulhat elő? Ez… – Súja fel­ emelte a kezét a saját nyakához. aki begyűjti a nyakörveket. ami nem hagyja nyugodni. ha elhúzódik.– A halottakkal… Mi lesz a holttestekkel? Ott maradnak. Súja émelygett. bőven elég nekik akkor. de az ujjai kitapintották hűvös felületét. és a homlokát ráncolta. Minek siessenek. Akivel én beszéltem. amíg vége nem lesz ennek a rohadt játéknak? Akkor is. Már teljesen hozzászokott a viseléséhez. Kavada észrevette. – Takarítócég? – vicsorgott Súja. nem lehet tévedés. másnap jön a kijelölt takarítócég rendet rakni. [308] . annak eszébe sem jutott addig. hogy hány fulladás általi halál meg ilyenek. akkor van még va­ lami. Bár a kormány embere is jelen van.

ha egy-egy nyakörvbe több rendszert is építenek. Nagy valószínűséggel igaza van Kavadának (de akkor is csak ámul-bámul Kavada szellemi képességein). Tegyük fel. hogy az egyes részek meghibásodhatnak. nem igazán le­ het szemlézni a halottakat. mintha a kormány embere mondta volna. Te­ hát – nézett Sújára – annak az esélye. Nem kéne ellenőrizni a holtteste­ ket rögtön a játék végén? Kavada felhúzta a szemöldökét. veszélyeztetné a játék menetét. ez csak találgatás – folytatta. Kifújta. – Ez úgy hangzott. Minimum egy kisebb csatába tor­ kollna. de az esélye elhanyagolhatóan ki­ csi lesz.– Na. van helyette másik. Kavada szólalt meg: – Inkább én kérek elnézést. ha nem így lenne. Mi van akkor. Szóval. Gondolj bele. – Biztos. hogy meghalt. – Miért? [309] . hogy… egy ilyen tö­ kéletes szökésgátló rendszerrel szemben milyen ellentervet eszelhetett ki Kavada? Mielőtt még Súja tovább elmélkedhetett volna ezen. – Nem… – Súja egy pillanatra elnémult. akkor simán megszökhet. ha egy elromlik is. hogy egy egységbe több ugyanolyan rendszert építettek be. ha elromlik? Ha véletle­ nül elromlik. lényegében a nullával egyenlő. és úgy hiszik valakiről. várj egy kicsit. de – akkor is jóval egy szá­ zalék alatt lehet az arány-. amivel kapcsolatban meg­ fogadta. Viszont… Ekkor újra eszébe jutott a kérdés. hogy nem romolhat el. – Mondjuk. Kavada elgondolkozva szívott bele a cigarettájába. pedig él. hogy nem kérdezi meg. És amíg van élő fegyveres diák. – De… – Valószínűnek tartom – mondta rögtön Kavada –. hogy mi a nyakörv hi­ bája miatt megszökhetünk. Mert így. Súja ezt belátta és bólintott.

[310] . csak kivárni. ahogy Noriko egyre gyengül. – Dehogyis… – rázta Súja a fejét. Be voltam indulva… Kavadának továbbra is csak a profilja fordult Súja felé. és a fal egy pontját szemlélte. hogy bocsánatot kér. Sokkal hamarabb kezelni kellett volna. és közben ragadón rázta a fejét. ő még olyanokat mondott szemrehányón Kavadának. Én semmit sem tudtam volna csinálni. Erre Súja is felsóhajtott. Hacsak egy sima nátha. Túl lazára vettem a dolgot. Hosszan kifújta a füs­ töt. annak a gyógyszernek hatnia kell. Neked volt igazad. Most visszagondolva. Súja bólintott. Azután eszébe jutott. – Akkor mit csinál? Kóbéban van? – Nem. hogy Kavada létezett. Ha ő nincs. hogy „szerződés felbontva”. – Semmi baj. Kavada biztosan alaposan mérlegelte a nappali közleke­ dés veszélyeit és Noriko állapotát. hogy azt mondtam. és a kettőt megfontolva akart döntést hozni. – Most nem tudunk jobbat. Ne is hozd szóba többet. Őszintén hálás volt. meg ilyenek. nem tudott volna mást tenni. ne haragudj. ezért kicsit szégyellte is magát. És amikor ide elin­ dultak. mint a körmét rágva végignézni. mi lesz. Súja arra jutott. Még ha vérmérgezése van is. csináld egyedül.– Noriko miatt. köszönöm. és lezártnak tekintette a témát. és ne­ vetve csóválta a fejét. hogy megkérdezze Kavadától: – Az apukád most is orvosként dolgozik? Kavada beleszívott a cigarettaíjába. – Hallod. Meghalt. Kavada újabb szál cigarettára gyújtott. gyerekesnek tűnt az akkori viselkedé­ se. – Nem számít. a pihenéstől le fog menni a láza idővel.

mit jelentett az a villám. Bár ő főleg abortuszokat és sebészi munkákat végzett. És természetesen ólomgolyót kapott vá­ laszként. Hülyeséget kérdeztem. – Az anyám már korábban meghalt. mint ahogy beharangoz­ zák. Biztos hajba kapott a kormánnyal. Bár nem olyan magas összeg. hogy Kavada részt fog venni a Prog­ ramban. amelyet korábban tettek a parázsra. Kicsit kezdte érteni. de Sújának elkereke­ dett a szeme. Amikor hétéves voltam. hogy vannak. – Á. hogy csak a sa­ ját feleségét nem tudta megmenteni. Sújának megdermedtek az arcizmai. Súja ezen elgondolkodott. Amikor ha­ zaértem. már nem élt. betegségben. anyagi gondjaim nincse­ nek. hogy semmi baj. Kavada felnevetett. biztosan megkísérelt valamiféle módon szembesze­ gülni a kormánnyal. Az apám gyakran sopánkodott. – Akkor Kagavába az anyukáddal…? Kavada megint tagadólag rázta a fejét. – Ne haragudj. A 3/b osztály többi tagjának a szü­ lei közül lehet. A lábas alján. Aztán nem hazugság a kormány segélye. amikor azt mondta. apró bubo­ rékok kezdtek képződni. akik szintén meghaltak. Neked sincsenek szüleid. amikor megtudta. Az apja.Kavada szemrebbenés nélkül mondta. – Mondom. – Mikor? – Amikor én tavaly részt vettem ezen a játékon. nem érdekes. Az aggyal összefüggő betegsé­ gek nem tartoztak a szakterületébe. A rizses lábas alatt a szénen még [311] . amely akkor cikázott át Kavada szemén. hogy „szétverem ezt az országot”. Súja egy idő múlva még egyet kérdezett. Súja megint bocsánatot kért.

beszél róla. Kavada már a barátja volt. ami eszébe jutott. Jó. – A családi hátterük miatt. Visszafordult előre. – Végig együtt voltunk. de aztán folytatta: – Jositoki szerelmes volt Norikóba. Habozott egy picit. – Hát… – Szóval… – Nagy levegőt vett. – Látom. Főleg törvénytelen gyerekek. Nekem ötéves koromban meghaltak a szüleim balesetben. ahol Sújáék álldogáltak. és a profilját szemlélte valamed­ dig. A legtöbben… Kavada átvette a szót. és némán hallgatta. Kavadának semmi köze hozzá. Súja felé fordította az arcát. Súja bólintott. Súja bólintott és folytatta: – Mindenféle gyerek van egy ilyen intézetben. képben vagy. – Én és Jositoki az Áldott Szeretet Háza nevű helyen… – Tudom. A gőz elért az asztalig. De az ilyen eset a ritkább. ezt persze még véletlenül sem mesélik el a felnőt­ [312] . hogy Jositoki utoljára eszébe jutott. de végül úgy döntött. – Aha – válaszolta. Súja hezitált. – Jositoki törvénytelen gye­ rek volt. Súja a virág­ mintás műanyag terítővel fedett asztalnak támasztotta a fe­ nekét. sok idő telt el azóta. Kavada fújta tovább a füstöt. meghallgat­ hatja. És különben sem volt dolguk pillanatnyilag. Kavada minden előzmény nélkül így szólt: – Te jóban voltál Kuninobuval. úgy kerültem oda. hogy elmondja-e a következő dolgot is.sok a fekete rész. Emiatt egy kicsit szé­ gyellte is magát. de a nagy lábas alatti szinte teljesen vörös. Úgy érezte.

amíg később nem találkozott Sintani Kazumival. házasságon kívüli kapcsolat. akit szeretsz? – Jaj. Én… – Te mi? A szokásos felületességével válaszolt. hogy a lányokról van szó. Jositoki nem erőlködött. Azért válaszolt. – Niiincs – húzta el a szót. Még általánosban. Az iskolaudvar egyik csücskében volt egy rönkökből és drótkötélből összetákolt mászóka. – Ennyit akartál mondani? Csak nem belezúgtál valakibe? – Nem – kente el a dolgot Jositoki. de valahogy mindenki tudja. azon lovagoltak kettesben. és néhányszor kapott szerelmes levelet is. aki tetszik… [313] . Ezt. és a földet rugdalva mozgatta a rönköt. hogy milyen érzés valakit szeretni. – Semmi… csak… – Mi van már? Gyorsan mondd már! – Á. Súja gondolkozott egy kicsit. ne már – nevetett rá Súja. vagy hogy mond­ ják? Egyikük sem akarta Jositokit magánál tartani.tek az intézetben. hogy neked van-e valaki – kérdezte még egyszer. Már nagyon ré­ gen. és előre-hátra lengették. csak… Neked van valakid. de akkoriban még nem tudta. Addigra már a Kölyökliga Wild Sevenje volt. – Olyan van. csak lógázta a kétoldalt lecsüngő lábát. úgymond. Súja. – Figyi. Ez a mostaná­ ban gyakori. – Csak azt kérdezem. Így… A víz fortyant egyet a lábosban. Sújának eszébe jutott az az emlék. – Egyszer Jositoki mondott nekem valamit. Tudta. tartogatta addig.

és vál­ tozatlanul könnyedén folytatta. Ekkoriban kezdte végre homá­ lyosan sejteni. Vagy nem? – De. –? – Szóval. amit ki lehet. azután tovább kérdezett. összeházasodom vele. és megmondta: – Hallod. Eléggé bírom az ilyen csajokat. felne­ velnéd a gyereket. nem? Jositoki olyan hangsúllyal kérdezte. mint a gyerekek. Valahogy olyan lendületesek. hogyan készül a gyerek. intim dolgokról. Ő küldött is nekem szerelmes levelet. – Mi van már?! Miről van szó egyáltalán? Jositoki hezitált valamennyit. Jositoki egy kicsit magába merült. de. Aztán a kettes csoportból a balettos Ucumi elég jó. – Én is el szeretném majd venni. mintha magától értetődő lenne. ezt ő biztatásnak vette. Súja összeráncolta a szemöldökét. hogy… – Jositoki a lábát erőtlenül lóbálva folytatta: – Én azt hiszem. Mondd már! Neked ki jön be? De Jositoki azt mondta: – Nem. – Mi van már? Csak kiszeded belőlem. én nem értem ezt az egészet. – És ha bármi miatt mégsem tudnátok összeházasodni. – Ne beszélj már ilyen izé. választ… Szóval nem is válaszoltam rendesen. – A Kómoto nem rossz. Igaz. akit tényleg szeretek… De még nincs ilyen. nem erről beszélek. – Így van. aki a szeretett nővel való kapcsolatodból született. ha szeretek valakit. Az ilyenektől nekem olyan… [314] .Jositoki nem mondott semmit. ugye? Súja kicsit zavarba jött ettől. – Súja buta arccal válaszolt.

Súja hirtelen megsajnálta Jositokit. és egy kicsit hunyorgott miatta. Mintha egy másik világ nyelvén szólt volna hozzá. Súja nem tudott jobbat. hogy tetszik neki Nakagava Noriko. Én egy kicsit még aggód­ tam is… Megint bugyogott egyet a víz. Hogy van ez a lányokkal? Én valahogy nem bízom az ilyesmiben. –. – Azt hiszem. Behúzta a nyakát. mint hogy tovább mozgatta a lábát. – Azt hiszem… Súja a feneke mellé tett kezével lazán megmarkolta a mű­ anyag terítős asztal sarkát. kifújta a füstöt. amikor én.valakibe nagyon szerelmes lettem. Kavada ki sem véve a cigit a szá­ jából. Jositoki akkor sokkal felnőttebb volt nálam. Meg mintha az valami félelmetes jóslatnak hangzott volna. és vala­ mivel erőteljesebben mondta: – Ezért én nem értem ezt. Én akkor nem nagyon [315] . és hogy egyikük sem akarta őt felnevelni. Én egy hülye gyerek voltam.. sem. – De egy nap – Súja Kavadához fordult – azt mondta nekem. Jositoki… – Ezért… – Jositoki megint Sújára emelte a tekintetét. Azután egyszer csak megszólalt: – Az én szüleim nem így voltak vele. de közben Jositoki arcát fürkészte. szóval… Sintani Kazumi. és mondtam neki. És Jositoki később sem a középis­ kolában. – Figyelj.Sújának mondat közben esett le végre. akkor sem beszélt ilyesmiről egyáltalán. és lenyelte a mon­ dat végét. azt hiszem. hogy Jositoki a szülei házasságon kívüli kapcsolatából született. Jositoki csak a két lába között lévő farönköt bámulta csend­ ben.

ne mondd el Norikónak. [316] . Végül már a modem és a telefon összes kábelét kiszedte. – Légyszi. Kavada bólintott. én magam fogom elmondani neki. „Mindjárt meghalok. Mimura Sin­ dzsi a szöveget görgette sima számológéppé átlényegült 150es képernyője ablakában. Kavada egy darabig viszonozta Súja tekintetét. hogy a Ma­ cintosh Power Book 150 egy sípolással ment­ hetetlenül leszakadt a hálózatról. Érezte. de a fekete-fehér monitor mindig ugyanazt az üzenetet írta csak ki. Súja még egyszer Kavadához fordult. Valahogy visszaparancsolta könnyeit. [Maradt 22 fő] 43 Már majdnem öt óra telt el azóta. és könnyek között elmondani nekik. még a saját otthoni gépét is le­ hetetlen elérnie. a végéig. de nagyon örültem neki. – Jó – mondta röviden. azután továbbra is ke­ rülve Kavada tekintetét. hogy mindjárt elsír­ ja magát. és próbálta újra létrehozni a kapcsolatot. Ha kikerültünk ebből a játékból. ellenőrizte a csatlakozást. – Ezért én Norikót mindenképpen megvédem. Kavada csak hallgatott.foglalkoztam vele. befejezte. hogy maga a telefon halt meg teljesen. akivel éppen jár. Telefonálni az összes lánynak. – Épp csak két hónapja történt. Épp csak… épp csak… Súja elkapta a szemét Kavadáról. Azóta többször babrálta a telefont. és sóhajtott. Ha pedig a tele­ fonvonalra nem tud felmenni. azután csak annyit mondott: – Ja – és közvetlenül a terítőn nyomta el a csikkjét. majd arra ju­ tott.

Attól fogva Jutaka is teljesen padlón volt.de téged szerettelek a legjobban”. Beleborzongott… Már világos volt. a többi telefon­ hoz hasonlóan. És mivel rájött… Sindzsi amint rádöbbent erre. A kormány felfigyelt a nagy nehezen barkácsolt speciális te­ lefonjára. Ő nem csinált olyan bakit. hogy miért nem tud a telefonvonalra kap­ csolódni. és ugyanazon a he­ lyen ült. Mivel a kormány rájött. de Sindzsi végül csak ennyit válaszolt: – Nem megy. és letiltotta a kapcsolást. a nyakára csatolt pánthoz nyúlt. Nem tudom. ami nem a hálózaton belüli védelmi. amikor látta. még a telefon szétszerelését is fontolgatta. Ebben az egyben biztos volt. Meg valószínűleg vele együtt Juta­ kát is. A kérdés csak az. de nem megy. il­ letve riasztórendszer. a DTT technikusai által használatos vonalellenőr­ ző számra magára. Lehet. Hátha csak valami hiba csúszott be. amiből rájöhettek volna a hackelésre. Jutaka magyarázatot kért. hogy tönkrement a telefonom. Akkor viszont csak egyetlen valószínűsíthető indok van. hogy miért. Azon a néhány szón kívül. és nem is manuálisan irányított megfi­ gyelés. mint reggel. de egyszer csak abbahagyta az egészet. és megöli Sindzsit. természetesen szintén le­ hetetlen. A kormány egy másik módszerrel kellett hogy rájöjjön Sindzsi betörési kísérletére. végig csöndben vol­ [317] . hogy Sindzsi leállítja a számítógépet. Ennek köszönhetően a délután elfogyasztott állami kenyér és víz még egy fokkal rosszabb ízűnek tűnt. amit egyegy fegyverropogás kapcsán váltottak. hogy miért tett ilyet a kor­ mány. illetve a nagy nehezen hamisított második SIMkártyájára. ha azon nyomban távirányítással felrobbantja az ebben lévő puska­ port. nem lett volna meglepő.

egy másik olyan örökség volt. ha meg­ sebesülnének. mi célból hordta magánál őket a nagybátyja. Maga a tok egy egészen különleges fémöt­ vözetből készült. mire valók (persze muszáj volt őket továbbra is külön tartani. Kis gondolkodás után benyúlt a nadrágzsebébe. annak az lehet az oka. Az tuti. mi lehet az. A kés karikáján kicsike fémhenger lógott. még akkor sem értette.” De… Megbánják még ezek. Szeme elé tartotta ezt az ütött-kopott holmit. egy kis késre kapcsol­ va hordta. na igen. amelyben a nevüket. Azt rögtön sejtette. amelyhez Sindzsi a nagybátyja ha­ lála után jutott. és megtudta. Ehhez hasonló tokja van általában a katonáknak is.tak. és elővett egy régi kis zsebkést. amikor kinyitotta. a kupakjában egy gumigyűrű biztosította vízállóságát. Ön­ magukban nem voltak jók különösebben semmire. mint most ő. aki gyufát tesz bele. mint ahogy most Sindzsinek is az. Hogy szigorúan külön-külön tokban tartják őket. hogy az övének is szintén valami ilyesmi lehet a tartalma. Amíg élt a nagybáty­ ja. mert különben olyan veszélye­ sek lennének. hogy a két tárgyat együttesen kell valahogy használni. hogy „nagyszerű. és mindig magánál tartotta. hogy a kis tok csupán emlék volt valakitől. Szertefoszlott Mimura Sindzsi fergeteges szökésterve. amire Jutaka azt mondta. Az is le­ het. amelytől nem tudott volna megválni. De a halála után. Az egyiken a dudor pontosan illett a másikba. és még két hasonló kis tokot foglalt magá­ ban. amelyet általános iskolás kora óta ki nem engedett a kezéből. De a henger. hogy nem lehetne velük sétálgatni). El­ sőre el sem tudta képzelni. hogy ha egyben lennének. Persze Sindzsi ennek a kettőnek a belsejét is kiszedte. A tok azonban fo­ [318] . egészen mást talált benne. Hüvelykujjnyi méretű volt. A kést szintén a nagybátyjától kapta már nagyon régen. Miután ittott utánanézett. A bácsi is. vércsoportjukat és kór­ történetüket tartalmazó papírt tartják arra az esetre. hogy nem öltek meg engem rögtön. vagy ahogy emlék volt a bácsi fülbeva­ lója. Van. valami galibát okoznának. Sindzsi azt hitte. a bal fülében lévő ékszerhez hasonlóan.

Tele volt tömve vattával. egy kicsit sem erőlteted az agyadat. ha eljön is az ideje. hogy beje­ lölje a térképre a tiltott zónákat és az osztálynévsorban a ha­ lottakat. hogy milyen hevesen jártattad a szád. hogy meg­ bosszulod Kanai Izumit. hogy ezt használ­ ja. és most a kés élét hajtotta ki a nyeléből. Persze fehér volt. Igazából azt hitte. Kipottyantotta a tenyerére a két belső tokot. Aztán elővette az egyenruha egy másik zsebéből a térképet. Csillogott a szeme. Mivel ezt használta arra is. Azután előkapta az egyenruha zsebéből a ceruzáját. ami a nagybácsi múltjára en­ gedett következtetni. hogy miután meghülyítette az iskolai számí­ tógépet. A nap már eléggé nyugat felé járt. És a belse­ jéből a réz tompa sárgája villant elő. Szorosan visszazárta a kupakját. és kinyitotta a kisebbiket. majd visszatette rá a te­ tejét. amikor megtámadják Szakamocsiékat. Nem tudni. Amíg én a szökés módján töröm a fejemet. igencsak tompa volt már a hegye. mindenesetre Sindzsi lelké­ ben valahol megszólalt egy felháborodott hang.gódzó is volt Sindzsi számára. a szükséges eszközöket összeszedve akkor is hasz­ nálhatná. A hang­ súly talán vagy maguk a szavai. így az ezüstszí­ nű acélban tükröződő bokrok különösen sárgásnak tűntek. ahogy volt. Először a nagybátyja halála óta. de most már csak erre hagyatkozhatnak. Illetve arra is gondolt. hogy mi idegesítette akkor Jutakában. A hátuljával felfelé. A másik kis tokkal együtt visszazárta a nagyba. amellyel a játék kezdete előtt leírták. neked elég csak ott ülni és bambul­ ni? Ahhoz képest. – Jutaka! Sindzsi hívására felemelte a fejét. hogy gátolja a rázkódást. – Eszedbe jutott valami? – kérdezte. A késsel kihegyez­ te egy kicsit. Sindzsi egy darabig szemrevételezte. mert addig a térdét átkarol­ va a földre nézett maga elé. Sindzsi kicsavarta a halkan nyikorgó kupakot. az már a szigetről való kiszabadulása után lesz. hogy „Meg fogjuk ölni egymást”. Mi [319] . Az a ce­ ruza volt.

Nem jó ez így. hogy ő marad felül. – Semmi. Vigyázni kell. amikor szinte semmi kilátásuk nincs a menekülésre. az ilyesmit a kosárnál még meg­ ússza az ember annyival. nem kérsz hozzá még egy kis krumplit is? De Sindzsi elnyom­ ta magában ezt a hangot. Maga az a tény. De nem mindenki­ nek van olyan állóképessége. jó? Jutaka odahúzódott Sindzsihez. – Mi baj? – kérdezte Jutaka. és amíg a testi erőn múlik a harc kimenetele. de ebben a játékban a magától értetődő végeredmény a halál. ha nem mennének rá az idegei. mint a Harmadiknak.vagy te. Más tempóban fárad. ta­ lán az lenne a furcsa. A bizonyos Wild Seven. Mert ha nem. Sindzsivel kiskora óta nem fordult elő. hogy most Jutakára kicsit is begurult. én meg az eladó?A rohadt élet­ be. mert vesztett. kétsé­ gei sem voltak afelől. iszonyúan elfáradhatott az öldöklés miatti feszültségben. Mimura Sindzsinek. mikor lesz vége. hogy dúlhat-fúlhat.) Kiskorában a nagybátyjával gyakran még hegyet is mászott. Sindzsi pedig felemelte a fejét. Természetesen ilyen körülmények kö­ zött. Nem csoda. Aztán hirtelen rájött valamire. élesen kivehető volt a po­ facsontja. Le­ het. [320] . hogy ő maga is fáradt. Nana­ hara Súja. és rámosolygott. és persze Kirijama Kazuo. Sindzsi megrázta a fejét. Jutaka kerek arca elég beesett volt. ami megijesztette. amiről azt sem lehet tudni. hogy tornaórán alul­ maradt volna valakivel szemben. vásárló a gyorsétteremben. (A középiskola második évében felbukkant két kivétel. mint Sindzsi. Nincs meggyőződve ar­ ról. Inkább nézzük meg egy kicsit a térképet. hogy nem is forog jól az agya. Jutaka pedig inkább ügyetlennek számított tor­ nából. és sokszor hiányzott az iskolából a minden évi influ­ enzajárvány idején. hogy a kosárlabdán kívül más sportokban nem tudnák legyőzni. azt bizonyítja.

mintha) felemelte (volna). Utána kézzel végigsöpört Jutaka nyakán. – Jaj. amerre Sindzsi (elvileg) eldobta. és Jutaka háta mögé lépett. félős hangon kérdezi. és tágra nyitott szem­ mel bólintott. A nya­ kadon! Jutaka ijedten emelte fel a kezét a nyakához. Sindzsi megrázta a mutatóujját.– Jaj! – kiáltott fel Sindzsi. – Olyan volt. Sindzsi gyorsan a szája elé tette a kezét. – Sindzsi. és szólt neki: – Na. mint egy kis százlábú – tette hozzá. – Leszedtem – mondta.” Jutaka arckifejezése ijedtséget tükrözött. és arrafelé fintorgott. [321] . „Azt hiszem. és írni kezdett vele a térkép hátuljára. csendre intette. Tovább meresztgette a szemét. A képzelt bogara széttaposta a cipője talpával (úgy csinált. Jutaka felfogta. de Sin­ dzsi még alaposabban szemlélődött tovább. és behajította (volna) a bokorba. Visszalépett Jutaka elé. Sindzsi nevetett. lássuk a térképet! Jutaka ránézett a térképre. lehallgatnak minket. és amikor meglátta. – Ez komoly? Honnan tudod? – kérdezte. megmarkolta a ceruzát. – Egy bogár mászik rajtad. – Majd én megnézem – állította meg Sindzsi. – Pfuj – dörzsölgette Jutaka a nyakát. elment – mondta Sindzsi. összeráncolta a homlokát. Leszedted? Sindzsi? Hallotta. Még ahhoz képest sem volt szépnek mondható az írása. A papír szélén felsorakoztatott néhány macskakaparást. hogy Jutaka magas. Sindzsi elengedte. hogy a hátulja van felül. és közelebb ment hozzá. Igazából egy másik dologra összpontosított Jutaka nyakán. hogy balkezes.

már nincs több öt­ letem – mondta Sindzsi álcázásnak. amivel lebukha­ tunk!” – Mivel a hackeléssel kudarcot vallottam. „Meghallották. mintha a környéken bárhol is elhelyeztek volna kamerákat. Nem hinném. Az ő betűi sokkal szebbek voltak. hogy ka­ mera is van benne. de itt eltakarnak a fák. és békésen ringatóztak. És akkor… Miközben Sindzsi beszélt. A fakoronák teljesen elszigetelték őket az ég kékjétől. Sindzsi megint írni kezdett. megütögette a saját nyakán lévő pántot az ujjai hegyével. és folytatta az írást. Végül is nem nyelvtanórán vagyunk. És nem úgy néz ki. – Ezért szerintem keresnünk kell valakit. A legkézenfekvőbb megelőző módszer a le­ hallgatás. Jutaka elkerekedett szemmel bólin­ tott. Ez nem mérgező – mondta. Ketten semmire sem megyünk. [322] . egy másik helyett meg rosszat használt. de ez még megbocsátható. Utána a biztonság kedvéért megint írni kezdett. „Most a térképet nézzük. A mű­ hold még aggaszt egy kicsit. akik hozzánk hasonlóan szembe akarnak szegülni velük. Csak poloska. Ne mondj ki olyat. Naiv voltam.– Tudom. nem lát­ hatják. „Az előbb megnéztem a nyakörvedet. amikor neked magyaráztam. és közvetlenül Sindzsi macskakaparása alá írt. Egyértelmű.” Jutaka elővette a zsebéből a saját ceruzáját. hogy mit csinálunk. Értek a bogarakhoz. „Egy ilyen nagy szigeten lehallgatókészülékek?” Az egyik írásjelet Sindzsiéről másolta. A kormány számít rá.” Jutaka megint elkerekítette a szemét. és lekapcsolták a Macintoshomat a hálóról. és felpillantott a fejük fölé. hogy vannak.

válaszolgass rá. és odafordult a tér­ kép hátuljához. Azután megint írni kezdett. Fel is robbanthatták volna a nyakörveinket. talán másokat is megmenthettünk volna. [323] . és ijedten nézett. Jó lenne vele találkozni valahogy. minden simán ment volna. amint észrevették. – Egyáltalán hova bújhattak el vajon a többiek? „Most ideírom a tervemet. de ne törődj vele. és bólintott. De ott van Nanahara. Ha összejött volna a hackelés. Sindzsi sem volt túl jó nyelvtanból. Én voltam a figyelmetlen. Egy darabig Sindzsire meredt.Mint akinek most jutott el a tudatáig. Azután gyorsan rávágta: – Hát igen. légyszi. és vigyorgott. Sindzsi visszabólintott neki. benne bízhatunk. Idáig oké?” Jutaka kicsit elgondolkodott. azután összeszorította a szá­ ját. „Egyet le kell szögeznem. „Ez így van. De most már csak a saját szökésünkre gondolhatunk. akiben megbízhat­ nánk… Egész ügyes – gondolta Sindzsi.” Jutaka bólintott. de most már nem fér bele. Megmarkolta a ceruzát.” Közben nem jutott eszébe egy írásjel. azután írt.” Sindzsi megböködte Jutaka vállát a ceruzát tartó bal keze mutatóujjával. jó? Összehordok közben valamit. „Ezt elfogadod?” Jutaka a száját harapdálta. hogy mások­ kal törődjünk. Jutaka vissza­ vigyorgott rá. mert nekem elmond­ tad. Nem könnyű. „Még Súját sem keressük meg?” „Nem. de végül bólintott. Az áldott jó szívük miatt vagyunk még életben. hirtelen megmereve­ dett Jutaka arca.” Jutaka újra felemelte a kezét a nyakörvéhez. és rámosolygott. Ha én nem vagyok. – Na igen. de nem is jut eszembe senki. „A számítógépes ügy azért csődölt be.

félbeszakítják a játé­ kot.” [324] . Na mi van. a já­ ték le fog állni egy időre.” Jutaka kétszer röviden bólintott. „Mielőtt neked mindenfélét meséltem volna. vagy helyreállítják a biztonsági mentésből. hogy másoknak is lesz esélyük megszökni. a játékot pedig lehetetlen lesz folytatni. – Szerinted a többiek is a hegyen bújtak el. Rög­ tön meg is találtam. A biztonság kedvéért. „Igazából a reggeli balsiker óta végig arra vártam. Meg egy fájlkereső programot. Tulajdonképpen most is várom. és elsőnek megkerestem a benne lévő összes fájl biztonsági mentését. Sindzsi rámosolygott. „Mit találtál ki?” Sindzsi bólintott. a vírus belép az iskola számítógépes rendszerébe. csak a fejét hajtotta fél­ re. Aztán még az adatok lehalászása előtt kettőre vírust tettem. amit kitaláltam. mint mi? Vagy vannak. „Szóval. hogy mit fog írni. de Jutaka meg­ előzte az írásban. megspórolod az írást? Sindzsi folytatta.Sindzsi visszabólintott. Jutaka. „De ha összejön.” Jutaka most nem használta a ceruzát. és megigazította a ceruzát a kezében. bemásztam az iskola gépébe.” „Vírust?” Jutaka hang nélkül mozgatta a száját. hogy be­ következzen valami. És akkor aztán lesz kavarodás. „Hogy a hangosbemondóban közöljék. hogy valami gond történt. és megint a nyakát tekergette. ha azt állapítják meg. és rákeresnek egy fájlra.” Jutaka egy kicsit meglepődött. És akkor lehet. akik a házakban? – Hát… Sindzsi azon gondolkozott.

„Én terveztem. mint egy időre felfüggesz­ teni a játékot.” Jutaka elnyomta feltörő nevetését. hogy megcsináltatjuk velük a fájlok helyreállítását. Aztán. és a szája elé tartotta a kezét. Amilyen Amerikaallergiájuk van. hogy beérték az orruk előtt lévő dolgok ellenőrzésével. bele fognak csavarodni!” Jutaka a hasát fogta. bár Sindzsi időpocsékolásnak tartotta. mintha telefonszá­ mok lennének. azután F01-től F21-ig sor­ számozva. Én meg a fájlok nagy részéhez egyáltalán nem nyúltam. de az addig lemásoltak közül Sindzsi véleménye szerint ez volt a legfontosabb. min­ den sor bal szélén L01-től M21-ig. utánuk pedig tízjegyű számok. és megmutatta Juta­ kának a szöveget. csak helyre akarják majd állítani a fájlokat. hát le is írta. „Szóval azt hittem. „Ha működésbe lép. Az adatok letöltése félbeszakadt. és szélesen vigyorgott. és megállás nélkül csak az amerikai himnuszt játssza. nehogy kirobbanjon belőle a röhögés. minden adatot szétcincál. Vízszintesen írt egyszerű szövegfájl volt. amelyet korábban nézett. de szintén sorozatszámok. nem? – Jó. A levegőn át fertőző láb­ gombánál százszor durvább. hogy valahogy visszatartsa a nevetését. fenomenális vírus. Ez azt jelenti. hogy megpróbál­ tam feltörni a rendszerüket. Egy „negyvenkét soros” szövegfájl volt.Jutaka megindultságában több aprót bólintott.” – Átfésüljük a terepet? – De az veszélyes. Az a tervem.” Sindzsi odahúzta a Power Book 150-et. Sindzsi is erőlködött. Akkor működésbe lépne a vírus. Mert akkor nem tudnának jobbat. hogy amikor rájöttek. De nem így történt. de legalább van fegyverünk… „Na tehát. kedve támadt leírni. [325] .

hogy megnézzük. ezért leg­ alább időt nyerünk. – Na igen. és elkezd kiabálni vagy valami? Nekünk is veszélyes. ezek már rendszertelennek tűntek.Végül. Kicsit kellemetlen. a lány. főleg ha ezt az egyet kikez­ di. Persze csak akkor. „Ez meg mi?” – írta Jutaka. akkor is ezzel a számmal teszik. Biztos. [326] . „Én azt hiszem. ha kézzel leírták. az L1 pedig a lány egyes (Inada Mizu­ ho. de szerintem ugyanolyan rendszerű lehet. Minden nyakörvnek megvan a száma. Magának a fájl nevének némileg értelmezhetetlen az első fele: guadalcanal-shiroiwa3b. nem jön-e elő valaki? – Várj már! Mi van. nem kell többet aggódnunk. aki áramütést kapott). Folytat­ ta. hogy szétrobbantják a nyak­ örvünket. Na igen. „Ha az adatokat kikezdi a vírus.” Jutaka jó nagyot bólintott. „Csak gondolom. Sindzsi bólintott. ha kavicsesőt zúdítanánk a csillaggal jelölt hely­ re. de neki is. amikor felrobbantják. kislemezen.” – Mi lenne. szóval az F1 a fiú egyes (tehát Akamacu Josio). A vírus pedig egyre terjed. és Jutaka arcába nézett. mint a mobiltelefon. de a rendszer maga akkor is tönkremegy. Tehát…” Sindzsi megállította a kezét. ha az a lány nem gonosz. mondjuk. ha csaj. ez a nyakörvek nyilvántartási száma lehet. ezért hiába van egy má­ sik fájl. és ahhoz egy kód. és ő is írt. Minden sorban vessző választotta el ezt a három számsort. egy-egy tizenhat jegyű szám. „Hogy fogod ezt elérni?” Sindzsi bólintott.

ha emiatt felmerül bennük. Egy rakás asztali gép sorakozott. Sindzsi kuncogott. és egy bűvész mó­ rikált mozdulatával tárta szét a karját. „…Megsérülhettek. – Lehet. „Igazából benzin kéne nekem a legjobban. Ki a franc tudna ilyet leírni?! „Az egyenruháján a rangjelzéséből tudtam meg. Emlékszel?” Jutaka megint elkerekedett szemmel rázta a fejét. de oda már nem lehet menni. még magát a számítógépet is szét tudjuk rombolni. és egy nagyobbacska szer­ ver is volt. Semmire sem mész azzal a vil­ lával. hogy van-e ben­ [327] . amikor az iskolá­ ból jöttél kifelé?” Jutaka bólintott. Azt hiszem. amikor lecsekkoltam őket. Sindzsi vigyorgott. Visszatért a térkép há­ tuljához. Illetve. és elég. hogy jobban tennénk. ahogy Szakamocsi mond­ ta. hogy infor­ matikai tiszt. Ezért megtámadjuk az iskolát.” Csak most kerekítette el igazán Jutaka a szemét. volt egy benzinkút a kikötőben. hogy az adatok egy kicsit is…” Jaj. Volt néhány kocsi a szigeten. ami fegyverként használható. aki nem közéjük való volt. ha össze tudjuk szedni az alapanyagokat. „Ott voltak a számítógépek. És volt egy ürge. – Igen… Igazad van. „Bombát?” – mozgatta a száját.„Láttad azt a termet.” Rangjelzés. Nem tudom. Kínai írásjegyekkel. Utána megszökünk a tenger fe­ lé. „Én láttam. Tehát pontosan úgy. Tehát…” Sindzsi egy pillanatra abbahagyta az írást. már megint nem jut eszébe egy jel. amelyek mozgatják a játékot. ott vannak a számítógépek. „Nem volt nekem arra energiám – írta. „Bombát dobunk az iskolára. ha előbb keresnénk valamit. ahol a katonák voltak.

hogy az állandó számítógépezés káros hatása… Na mindegy. Hogy miért hordok magamnál ilyesmit. hogy van. Megint visszafordította. De az­ zal és benzinnel tudjuk megcsinálni a bombát. azt túl hosszadalmas lenne elme­ sélni. „Ammónium-nitrát kell. Azután írni kezdett. Csinálunk egy nagy csúzlit (flippert) valami fából?” Sindzsi nevetett. Kell még műtrágya is.” Jutaka a száját tátotta. „Ebben van a detonátor – a robbanószerkezet. A lényeg. „Egyszóval kötélpálya. és megmutatta Jutaká­ nak. Egyfolytában a bácsi­ ról beszélt. Igaz. Ez lehet. csak egy esélyük van. Ha nem csak egyet lőhetnének. amint úgy adódott. hogy találunk.” Sindzsi elővette a zsebéből a kést és a rajta lógó kis hengert.nük benzin. „De hogy dobjuk rá az iskolára? Oda sem tudunk menni. de mivel nincs több gyújtószerkezet. de már megint nem tudta az írásjegyet. Azután Jutaka írt még. Sindzsi bólintott.” Sindzsi a színére fordította a térképet. mindenesetre keresünk. Jutaka összeráncolta a szemöldökét a műtrágyára. ezért találhatta ki Jutaka. Legrosszabb esetben gázolaj is jó. nem is lenne rossz. és megmutatta Jutakának. de itt a hegy oldala és az iskola túloldalán lévő sík terület még oké.” Jutaka elgondolkodott. és le akarta írni a trágya nevét. hogy az iskola környékére már nem mehetünk. „A nagybácsid?” Sindzsi kínjában mosolyogva bólintott. Azt se biztos. Csakhogy azzal nem lehet pontosan célozni. A vegyjelét tud­ ja. „Kötéllel és csigával. Az bőven elég. [328] .

bőven elég. csigát láttam valahol egy kúton. hogy…” Sindzsi félretolta Jutaka kezét. kevesebb mint húsz perc alatt elérjük a legközelebbi szige­ tet. És könnyebb. hogy Szakamocsit. hogy azt képzeljék. Úgy számoltam. elvágjuk a kötelet. „Ma telihold van. akkor óránként hat-hét kilométeres sebes­ séggel sodor el minket. fordítva. és a katonák nagyját is elintézzük egyben. Ha ugyanakkor teljes gőzzel úszunk is. lehet. Azután gyorsan kifeszítjük. A gond csak a kötél meg a trágya. de Jutaka sietve írni kez­ dett. Benzint gyűjtünk a kocsik­ ból. megsérül­ tek az adataik. Magyarán egy speckó zsákolás. hogy ha jól jön ki. írtam. és a hegyről lecsúsztatjuk a csigára sze­ relt bombát. „Ha minden jól megy. – Aha… Igen.” Jutaka megint megilletődötten bólogatott többször egymás után. „De én nem tudok olyan jól úszni – nézett Sindzsire elbi­ zonytalanodva.„A hegyről a síkra. nem. És akkor…” – Saját nyakörvére mutatott. „És a munkálataink szempontjából is jobb. és ő maga kezdett írni. Amikor az iskola felé ér. – „Ezzel nem szívhatjuk meg többet.” Egy pillanatig csend nehezült rájuk. Vagy kilazítjuk. Kell vagy jó háromszáz méter. „De nem tudunk jobbat. Kihasználjuk a dagályt. Úgy emlékszem. vagy igen? Álljunk neki!” Sindzsi bólintott és folytatta. a síkról a hegy felé kihú­ zunk egy kötelet. De ahogy az előbb mondtam. és folytatta az írást. Hogy van-e olyan hosszú kötél. – És nem tudunk elég gyorsan úszni.” „Utána a tenger felé menekülünk?” Sindzsi bólintott.” [329] . ha nappal indulunk neki. ha elérjük. mint valakire rátalálni. – Könnyebb keresni.

hol va­ gyunk. a hajóknak valószínű­ leg lankadt a figyelmük. majd a megfelelő helyen hajómentést kérünk. Külön leírta. és jeleket fogunk leadni vele.Jutaka most nem érte be a szeme elkerekítésével.” „De akkor sem lesz könnyű dolgunk. Minden­ esetre. Ellenkező irányt. hogy csak egyet-egyet tettek a négy égtáj felé. Majd segít rajtunk egy hajó. És ha kiértünk a tengerre. Már az is könnyelműség. Ezért kamu helyet adunk meg.” „Ezzel kapcsolatban van egy másik ötletem. és egy kis adó-vevőt sze­ dett elő belőle. és a fejét rázva mutatta ki elragadtatását. Erre pályázunk. „Sindzsi! Eszméletlenül nagy vagy!” Erre Sindzsi a fejét rázva nevetett.” Sindzsi most a hátizsákjába nyúlt. Ha meg véletlenül műholdakat is használnak. „Ezt megpiszkálom. Az már nem jelent majd nagy problémát. hogy felfedeznek. És nem kell félnünk. Így pedig van esélyünk a menekü­ lésre.” Sindzsi a fejét rázta. Négy óra múlt. ha elszáll a számítógépük. „Természetesen fennáll a veszély. akkor – megnézte az óráját. Ezt is az egyik házból szerezte. – Na. De mivel mindig a komputerekre hagyatkoznak. Annyit még a kormány is ki bírna találni.” Jutaka megint csak a fejét rázta. A hajók is csak puszta szemmel kereshetnek minket.” Jutaka arca sugárzott. – Öt perc múlva indulunk. hogy szétrob­ bantják a nyakörvünket. „És mi lesz az őrhajókkal?” Sindzsi bólintott. nem tudják majd. mint amerre szökünk. [330] . „Akkor megmenekülhetünk. Hogy felborult egy halászcsónak vagy valami. „Nem. este annak sem sokat ér a kamerája.

Az orvosi rendelőtől. aki ráért ilyesmire. ahol [331] . hogy ép bőrrel megússzuk. és visszaírt. szóval ez a fiú… A fiú légvonalban majdnem pont nyugatra.) De még egyszer kézbe vette a ceruzát. Ha Jutaka tudna gépelni. ahol Sújáék trió­ ja lapult. hogy túl jó terv. a bal kezében tartott kis tükörbe bámult. szemben azzal.” Megrántotta a vállát. ahol Nanahara Súja szemtanúja volt. akit barátai Cukinak hívnak. amit turcsi arca alapján várhatnánk. a sűrű növény­ zettel borított lejtő egyik szegletében egy fiú ült. Jutaka kedvesen mosolyogva írt vissza. „Nem mondanám. „Meg kell próbálnunk. de nem jut más eszembe. a lányokat is beleszámítva.” [Maradt 22 fő] 44 Meleg volt. Ha felemelte a tekinte­ tét. Normális esetben nem nagyon írt kézzel. Az északi hegy déli oldalán. jó lett volna a 150-es is. Igazából a játék kez­ dete óta. de ez nem is olyan meglepő. Azaz pont a ház felett. Ez a fiú rendkívül fontosnak tartotta a saját ápoltságát. miközben a másik kezével az elöl feltupírozott. pontosabban hívtak ed­ dig. ez a fiú. és különben is. (Igaz. ha már írni kezdtek. tisztára. használhatták volna a billentyűze­ tet. Kevés az esélye. ő lehetett az egyetlen a 3/b-ben. kacsafarokba simított frizuráját igazgatta a fésűjével. mint egy számítógépes log fájlban. élesen kivehető volt a délutáni napban fürdő kilátó. hogy Simizu Hirono lelőtte Minami Kaorit. ezért Sindzsi fárad­ tan dobta le a ceruzáját.– Jó. úgy hatszáz méterre északnyugatra lehetett. A térkép hátulján egy nagy rakás betű sorakozott. ahol az előbb még Mimura Sindzsi és Sze­ to Jutaka rejtőzködtek. és Jutaka arcába nézett. kétszáz méterre volt attól a helytől. bár az osztályban szinte senki nem tudta az elnevezés valódi okát.

de nem feszegette tovább az ügyet. most meg mit szőrözöl ilyen piszlicsáré dolgokon?! Nem va­ lami férfias”. mert amikor Só egy flegma oldalpillantással közölte vele. még a rettenthetetlen Micuru sem tudta helyretenni magában ezt a „férfinőt”. Igen-igen. Só újra a tükörben lévő önmagára nézett. [332] . Cuki! A Főnököt nevezd Fő­ nöknek” meg hasonlók. aki a játék kezdete óta már hat embert elintézett. Már két órája nem mozdult onnan. Ki-ri-ja-mács-ka.). úgy húsz méterre lefelé a bozótba. akit elszalasztottál meg­ ölni. pont ez a fésűs-tükrös meleg srác volt az. 14. és a tükörben látszódó saját arcán messze túl­ nézett. A fiú fésűt tartó jobb keze kisujjával lesöpörte a hajába tapadt levéldarabot. eszébe jutott a Kirija­ mácska névről. Ha csak egy pillanatra le­ teszem a fejem. ame­ lyet látott. Ő volt Cukioka Só (fiúk. Hát nem vagy te egy kicsit elővigyázatlan? Még neked sem jutna eszedbe. Megúszta hát a mészárlást. De úgy látszik. csak fintorogva mormogott a bajsza alatt. „Hé. Kuszaka Jumiko és Kita­ no Jukiko holttestét és Minami Kaoriét is látta. A bozót­ ban pedig. Kirijama Kazuo volt. amelyet Kirijama Kazuo kije­ lölt. Illetve nem csak az övékét. én. aki most a haját simítgatta. „Jaj. így mostanra a „család” egyetlen túlélője lett. aki nem jelent meg a gyülekezőhelyen. hogy itt figyellek. ahova lenézett. mennyire száradt ki a bőre. Ez a fiú. és miközben azt vizsgálta. Csak nem el-a-lud-tál? Vaskos ajkait mosolyra kanyarította. Minami Kaori holtteste volt a hetedik. hogy mennyit civakodtak ezen a szintén csa­ ládtag Numai Micuruval. Jaj… Már megint egy levél a hajamban. máris itt a baj.Kuszaka Jumiko és Kitano Jukiko holtteste hevert még min­ dig.

ahova nem ért a holdfény. Nemsokára megjelent Numai Micuru. De hát téged ez a Főnök in­ tézett el. ami­ kor elhagyta az iskolát. hogy ő. Ráadásul mini­ mum egy géppisztoly (vajon Kirijama fegyvere volt egyálta­ lán. hogy „Árulók mindig vannak. Cukioka Só némileg óvatosabb volt Numai Micurunál. már kész terve volt a továbbiakra. Igen. Kirijama Kazuo ül csendesen magában. akiket megölt?) és [333] . Két-három szót váltott a csurom vér sziklán (a vér szaga elért addig a helyig. míg szemét egy­ más után megvizsgálta a tükörben. elmondhatjuk. Emiatt valamivel több idejébe került odajutni. Ennek a „játéknak” a legesélyesebb „versenyzője” minden kétséget kizáróan Kirijama Kazuo. Mert olyan hülye vagy. Szörnyűség. ez a világ már csak ilyen”. Ebben neki a nagy bunyós Numai Micurunál valószínűleg több volt az élettapasztalata. hanem a tengerparttól kicsit beljebb vezető útvonalon vágott át a fák között. Mire pedig Kirijama Kazuo elindult onnan. hogy ő vajon tudta-e előre. hogy Kirijama beszállt a játékba. majd ő is a géppisztoly áldozata lett… Ajajaj – gondolta Só. a tengerbe nyúló sziklán három di­ ákegyenruhás és matrózblúzos alak hever. hogy a ho­ mokos partot kettészelve. ahol bepillantást nyert a felnőttek világába. ez megdönthetetlen tény. hogy mit beszélt Micuruval. ahol Só volt). de attól a pillanattól fogva. és ő a nyomába eredt.Most hívjam Főnöknek? – gondolkozott Só. viszont Cukioka Só általában úgy volt vele. hiszen kiskora óta bejáratos volt apja meleg­ bárjába. Nem látta annyira tisztán Kirijama Kazuo természetét. amikor arra gondolt. de még így is legfeljebb tíz perc plusz útja volt. mint amennyire Micuru közvetlenül a halála előtt. Nem hallotta. vagy a három közül valamelyiküké. A tengerpartra néző vegyes erdő fái közül látta. és a szikla egy be­ mélyedésében. Ő nem indult el egyenesen a megbeszélt déli csücsökbe.

Valahova belopózni. ha szemtől szembe próbálkozik. hogy őt magát is követik. aki elsinkófáltam a gyülekezőt az elején. nem nagyon kell aggód­ [334] . ha van fegyverük. Mi­ csoda dolog megölni ezeket az ártatlan gyerkőcöket. Ezért aztán Só kigondolta. csak nem akart senkit megölni. nem szállt le róla). hogy hiába halad Kirijama szélse­ besen a győzelem felé. ahol sorban meg kell ölni az osz­ tálytársakat. hogy beszennyez­ ze a kezét ebben a játékban. időközben szükségszerűen szembe fog kerülni valaki hozzá méltó ellenféllel – talán Kavada Só­ góval. ha ő meggyilkol valakit a szemem előtt? Iszonyúan veszélyes lenne. és elvileg meglógtam? Ezzel a módszerrel egyben elkerülte azt is. Még véletlenül sem azért. vagy mondjuk Mimura Sindzsivel (Na. nem valami elegáns! Kirijama az. így közelről feltehetőleg ha­ lálos sebet lehet vele okozni. Majd a végén jogos ön­ védelemből megölöm őt. ő ölne meg engem… Szó­ val nagyjából így járt az agya. Az még benne sem merül fel. Főleg. És a harc fáradalmai is felhalmozódnak előbb-u­ tóbb. Ennek tetejébe a hátizsákjából előkerült fegyver egy kétlövetű 22-es kaliberű High Standard Derringer volt. az az én esetem ). aki tetszett neki. amikor ő elintézte az utolsó valakit. Volt egy másik haszna is annak.Micuru pisztolya volt nála. mert olyan nagy mo­ rális ellenérzései voltak. Ha nem tenném. Már hogyan tudnám megállítani. és elengedte ma­ gát. Csakhogy Cukioka Só egy különleges képességgel büszkél­ kedhetett. és a legeslegvégén lelövöm hátulról? Abban a pillanatban. hogy Kirijama Kazuót követ­ te. hogy pont én követem. Magnum lőszerek voltak hozzá. aki embereket öl. röviden szólva a suttyomban settenkedés minden vál­ faját ismerte. a Mimurácska. ha én Kirijamácska nyomában maradok a végéig. én csak a nyomában me­ gyek. kihasználni a másik fél figyel­ metlenségét és meglopni vagy titokban követni valakit mondjuk (ha talált egy fiút. Ha pontosan a nyomában halad. Akkor pedig… Nem az a legjobb. Vélhetőleg senki nem nyerhet Ki­ rijamával szemben. akkor biztosan meg is se­ besül majd. de tűzpárbajra nem való.

Csak időben fel kell szívódnia. és csődöt mond a terve. és miután bement két-három házba a településen (biztos beszerzett valami szükséges eszközt). Kirijama is nyilván gondol vele. Viszont nemsokára Kuszaka Jumiko és Kitano Jukiko épp felettük a kilátóban kezdték el a felhívást a hangosbemondóval. mert utána Kirijama fog majd lépni. ak­ kor egy másik fegyverropogás hallatszott. vannak még humanisták – ható­ dott meg Só. így jobb lenne elkerülnie az ilyesmit.nia. ahogy Só elképzelte. ki tudja milyen okból. Reggel. és megbizonyosodik róla. Utána pedig a hegy északi lejtőjén ereszkedett le. hogy bújjanak el. elég. és akkor azonnal odaindult. majd Kirijama le­ lőtte őket. De éppen csak meghatódott). Megnézte Kaori holttestét. Amikor megállnak. de úgy látszik. Ha Kirijama előremegy. három órája. ha az első lövést elkerüli. De a fegyver hangját követő Kirijama (és így Só) csak Minami Kaori holttestét látta egy ház szerszámraktáránál. megint nekiindult. kivárta. hogy végül senki nem válaszolt a hívásra (Igaz. Kirijama elhagyta a sziget déli csücskét. ellenőrzi a térké­ pet. de talán a távol­ ság miatt végül nem mozdult el. Aztán épp az előbb. és biztos kis ráhagyással el­ kerüli a zónákat. akkor ő is. ő is megy. ha lehetséges. és az ellenséget majd Kirijama elin­ tézi neki. és figyelmezetni őket. ezúttal az északi hegy felé fordult. [335] . És a helyzet úgy is alakult. tehát alapvetően ezzel a követési távval nem tévedhet beléjük. Bár akkor nem tudja tovább követni Kirijamát. Végiggondolta. arrafelé figyelt. ha pedig megáll. és ott megpihent. hogy a cso­ magot ellenőrizze. ezt is nyugtázta. Ha véletlenül mégis. amikor messziről fegyverropogás hallatszott. amikor a hegy­ nek ezen a felén lehetett lövéseket hallani. hogy valaki rátámad. Ó. de ott volt még a tiltott zóna problémája. mily csodás. hogy nincs-e tiltott zónában. Biztos Jumikót és Jukikót akarták vele leállítani. Délelőtt még egyszer hallatszott egy lövés messziről. és a követési távolságot húsz méterben álla­ pította meg. Kirijama valószínűleg azért ereszkedett le odáig.

nagyon egyszerű Kirijama módszere. A cigaretta füstje. Kirijama békésen pihent. Lehet. hogy közvetlenül Kirijama mellett tartózkodik. Lévén. ennyi idősen mégse halhatok meg. de ha ilyen apróságokkal szőrö­ zünk. nem megyünk semmire. és szitává lövi. akkor pedig már csak el kell lopni – nagy készletet halmozott fel belőle la­ kásukban). hogy Kirijama egyáltalán nem vette még észre őt. hogy aludt. hogy hol van. Cukioka Só. és bekapta a vékonyka cigarettát. de ahol van. de nem kell őt félteni. és megnézte benne magát. Halványan ér­ ződött a dohány és a különleges mentol illata. tisztára olyan a nevem. A nőknek nagyobb az állóké­ pessége. cigivel a szájában. Úgy tűnik. legalábbis jelenleg. Hogy elterelje saját figyelmét. az nem éppen szokványos. és csillapította az elvonási tüneteit. Igazából legszívesebben teleszívta volna a tüdejét. odamegy. bal kézbe fogta a tükröt. illetve szaga a széltől függően elárulhatja a hollétét Kirijamának. Sót ugyan egy hangyányit taszította az a kí­ méletlen eljárás. micsoda középszerű név. Kicsit oldalra for­ [336] . Só előhúzta a zsebéből az im­ port Virginia Slim Mentholt (Szerette a nevét. Én nem halhatok meg. de nagy nehezen lebeszélte magát róla. és milyen átlagos vagyok). Amint megtudja valakiről. ott van. ahogyan Kuszaka Jumikót és Kitano Jukikót megölte (Furcsa. Most mindenesetre annak kell örülnie. aztán amit csinálsz. Ebben az or­ szágban nehéz hozzájutni. hogy láncdohányos volt. Még annyi izgi dolog vár rám.addigra már elvitte valaki a holmiját. A szenvedést inkább az okozta. És itt vagyok én. Ez természetes. Pontosabban már az elektromos ön­ gyújtó kattanása az életébe kerülne. tippelte Só. mint egy művé­ szé. Azután megint haladt egy kicsit… Most pedig itt van a közvetlenül alattam lévő bozótban. mint a férfiaknak. Emiatt persze ő egy szemhunyásnyit sem tud aludni. hogy téged Kirijama Kazuónak hívnak. Legalábbis egyes könyvek ezt ál­ lítják.

de semmi különösebb mozgást nem fedezett fel. Cikcakkban indult felfelé a lejtőn a fák között. És az elöl haladó Kirijama mozgása is módszeres és gyors volt. és kézbe fogta a markolatát. Ponto­ san tartotta a húsz méter távolságot Kirijama fák között felfelbukkanó fekete egyenruhájával. Néha megállt egy-egy fa mögött. Bal vállára kapta a hátizsákját. ahol Só volt. amerre Kirijama néz? Odapillantott. Ahol sűrű volt a növényzet. jobb vállára lógatta a géppisztolyt. hogy megmozdul lent a bozót.dította a fejét. Más zörej sem hallatszott. Csak a szépek maradnak életben. Viszont… [337] . Só sietve kikapta a szájából a cigarettát. és a nyomába eredt. Ebben a tekintetben volt is alapja az önbizalmának. Kirijama egész testével kijött a bozótból. és még feljebb ment. A bozót szélén megjelent Kirijama Kazuo hátranyalt haja. és csak azután ment tovább. Hamar elérte azt a magasságot. hogy ellenőrizte az alját. letérdelt a földre. viszonylag nagydarab testéhez. hogy én nyerjem ezt a játékot. helyette pedig felvette a Derringert. ami nem illett százhetvenhét centis. kicsit fel­ húzta a szemöldökét. azután észak felé – pont Só­ tól balra. Ké­ zenfekvő. és előrekémlelt. Mi lehet arrafelé. a lejtő irányába – tekintett. Mi történhetett?… Fegyverropogást nem hallott. Miközben ezt figyelte a rózsaszín azáleák közül. Hogy lehet valaki ilyen szép. Ekkor Só is felkelt. Ezt az isten… A szeme sarkából látta. A hátizsákot a bal kezébe fogta. Ko­ mótosan szétnézett jobbra-balra. mint én! És még okos is vagyok. és a tükörrel együtt zsebre tette. és saját oldalirányú pillantását szemrevételez­ te. Só mozgása macskaszerűen rugalmas volt.

Kirijamácska? Így haladtak vagy száz métert. amióta követte.Szabadon hagyod a hátadat. Még ő sem kerülheti el. Kirijama körbenézett. amit az előbb láthatott. Kirijama Kazuo azért mégiscsak egy milliomos család fiacskája. mielőtt megnéztük Minami Kaori holttestét… És jobbra. és visszajött miatta idáig. Ó… Ez az út felvisz a hegytetőre… Az előbb is keresztülmentünk rajta. de ő persze addigra elrejtőzött a bokrok közé. Megint körbenézett. jó. Akkor Kirijama megállt. hogy néha pisil­ nie kelljen. Só megint kénytelen volt elnyomni a kuncogását. amit vissza lehetne tartani kerek egy napig. Nemsokára csurgás hallatszott. egy kisebbfajta tér. ha történne valami. Talán azért. vagy ta­ lán akkor intézte el. épp egy pihenő­ hely volt a hegytetőre vezető emelkedőn. amerre most Kirijama tekintett. hogy Kirijama a dolgát végezte volna. Megdolgozott azért. burkolatlan út futott keresztbe.) Viszont nem így volt. Az ajtó pont Só felé nyílt. Most pedig biztos eszébe jutott ez a vécé. Hihi. ezek szerint nem rendes vécén el sem tudja végezni a dolgát. ahol Só volt. egyszer sem lehetett tanúja. mert ez nem olyasmi. Balra felfelé pont a kilátó lát­ szott a hegy tetején. és egy keskeny. Két méter széles sem volt. kitárta és bement. nem zárta be teljesen. amikor a bozótban kuksolt. hogy bármikor elmenekül­ hessen. rajta egy pad meg egy bézs színű mobil vécé. Ó! Csak nem…? Azután továbbra is ott kuporogva igyekezett elfojtani a neve­ tését. hogy még hajnal előtt az egyik házban használta a vécét. és csend­ ben behúzta az ajtót. amikor erre jártak. Na igen… Ez természetes. Igaz. [338] . Milyen kis édi. Akkor Ki­ rijama kilépett az útra. ha épp elfért rajta egy kocsi. hogy ne legyen hangja. (Só így tett. ahogy a folyadék a vécécsé­ szét érte. Elképzelhető volt. hanem ha­ gyott egy kis rést rajta. sőt hátra is fordult arrafelé. és odafutott a vécéhez. Előtte megszakadt a fák sora.

hogy azonnal visszavonuljon arra. Tehát Kirijama közelebb tartózko­ dik a zónához. De csak az utat jelö­ lő pontvonal volt rajta. ahol még mindig folytatódott a csurgás. benne van-e a vécé a D8-ban vagy sem. és nagy késztetést érzett. dőlt betűs női óra délután négy óra ötvenhét per­ cet mutatott. amerről jött… Odanézett a vécére. Még mindig tartott. Jó sokáig tartogattad. bármennyire sürgesse is a természet hívó szava. Azután felnézett az égre. [339] . Ez a környék a D8-as közelében volt. Kirijamácska. Ha itt most alaptalanul eluralko­ dik rajta a félelem. il­ letve a fém nyakpánthoz emelte a kezét. És Só most legalább harminc méter­ re nyugatra van a vécétől. és ezért eltávolodik Kirijamától. Az elegáns. hogy Kirijama Kazuo. sem belül nem jelölték a pihenőhelyet és a közvé­ cét. és vállat rántva könnyedén sóhajtott. befuccsol a terve. ezért ez volt a pontos idő. Megint elővette Virginia Slimjét. hogy szemmértékkel eldöntse. Nem fordulhatott elő. és a D8-as zóna határvonalai mellett sem kívül.Azután eszébe jutott valami. hogy öttől tiltott zóna lesz. és az órájára nézett. és a szájába tette.) Só gyorsan elővette a térképet. amely nemsokára szürkülni kezd majd. Só megint elmosolyodott kissé. és öntudatlanul a nyakához. amelyre Szakamocsi azt mondta. Szép volt. hogy ott van. A csurgás még mindig tartott. mielőtt elindult a rej­ tekhelyéről. „a” Kirijama Kazuo. Ilyentájt még legalább két óra van hátra a naplementéig. megfordította a bal kezét. és végignézte az északi hegy környékét. hogy ő is biz­ tonságban érezheti magát. ami az égen lebegő két-három felhőcske sze­ gélyén különösen élénken virított. azt jelenti. ne ellenőrizte volna a saját tartózkodási helyét. (Szakamocsi hangosbemondósához volt igazít­ va. de az ég kissé sötétebbre váltott kékjébe narancsszínű fény ve­ gyült nyugatról. és az. Mint én. Só egy pillanatra ideges lett. Valószínűleg azért nézett errefelé olyan figyelmesen.

Só fülét egy tompa. Ide hogy az a kormány által speciá­ lisan a Programra kifejlesztett nyakpántba épített bombából [340] . Jaj. csinálnék magamnak egy fincsi vodka-narancsot. és miköz­ ben kortyolgatnám. és az ajtó nyikorogva kitárult. hogy jól időzítve. Mondhatjuk. Majd messze lent a fák között egy egyenruha hátát látta távo­ lodni. vagy párnába nyomják. Csakhogy… még mindig tartott. A hang még mindig nem hagyta abba. mert vékony vízsugár folyt belőle. Ne pisilj már ennyit. nyugodtan élvezném a dohányfüstöt… Még mindig tartott. Hasonlított arra. és meresztgette a szemét. Zuhanyoznék. rendbe tenném a kör­ meimet. Biztosan egy késsel vagy valamivel kilyukasztották. vastag szemöldökét. És az ajtó résnyire nyitva van. Kivette a szájából a cigit. mielőtt elsütik. De elszívnék egy szállal. ami­ kor egy pisztolyra hangtompítót szerelnek. Mi? Hogy? Kirijamácska? Mi? Ezt hogy… Hogy? Mi? De hát én… Amikor Kirijama eggyel arrébb eltűnt a bozótban. Pánikban nézett körül. és fel­ emelkedett a földről. furcsán hátranyalt hajat. legyen már vége.Jaj. Sónak tágra nyílt a szeme. gyorsan munkára fel. mély puffanás ütötte meg. és azt lengette a befújó szél. hogy összeráncolta lefelé gör­ bülő. A bokrokon keresztül kicsit közelebb ment a vécéhez. A vécében egy vizespalack volt madzaggal a plafonra kötve. ahogy Kirijama hagyta az előbb. és a szél ütemére csurgó hangot hallatott. A hátulról is összetéveszthetetlen. Só ekkor végre eljutott odáig. éppen akkor támadt egy fu­ vallat.

és levette No­ riko homlokáról a nedves törülközőt. Jól aludtál. csak a karórájára pillantott. hogy ennyi gondot okoztam. és megtartotta Norikót. Kavada azt mondja. Súja felsóhajtott magában. Éppen délután öt óra múlt hét másodperccel. vagy a robbanás vert visszhangot a testében. majd Sújára tekintett maga mellett. Bő száz méterrel lejjebb Kirijama Kazuo vissza sem tekintett arrafelé. – Tényleg?… – Noriko maga is megkönnyebbülhetett. és a szoba teljesen szürke­ ségbe borult. azt nem lehetett tudni.származott-e. – Én… Súja rábólintott. Súja gyor­ san odanyújtotta a kezét. való­ színűleg nem vérmérgezés volt. Súja felemelkedett az ágy mellé húzott székről. azután visszafordult Sújához. [Maradt 21 fő] 45 Noriko megmoccant. mert lassan bólintott. A kezét Noriko homlo­ kára tette. A fáradtság miatt. – Most… hány óra van? – Hét múlt. – Aha – mondta Noriko. – Ne haragudj. Este hét is elmúlt. – A lázad már lement. hogy a láz már lényegé­ ben lement. Biztos csak egy nagyon dur­ va nátha. Már az előbb is meggyőződött róla. és kinyitotta a szemét. Álmosan járatta a szemét a plafo­ non. úgy tűnik. és lassan felült az ágyon. [341] . Jaj de jó! Tényleg na­ gyon jó! – Súja! – még egy kicsit álomittas volt Noriko hangja.

Kavada be fogja hozni. már teljesen belesüllyedt a szürke­ ségbe. és odabólintott Norikónak. Képzeld. – Rizs? – Aha. mire Kavada csak annyit vá­ laszolt röviden: – Várj öt-tíz percet. és visszament a rendelőbe.– Hogy mondhatsz ilyet? – rázta Súja a fejét. Kavada biccentett és felállt. [342] . – A láza? – Már nincs baj. – Kihűlt a kaja? – kérdezte Súja. (Ő és Súja már beburkolták a maguk mi­ szólevesét és rizsadagját. Az ablakon még beférkőztek a nap utolsó sugarai – igazá­ ból kék. – Van itt mosdó? – kérdezte aztán. – Nem te vagy a hibás. sőt majdnem indigószínű fénynyalábok voltak. hogy Kavada a falnak támaszkodva ül. Majd beviszem. amelyet egy másodpercre sem tett volna le. Azután megkérdezte: – Kajálni bírsz? Van rizs! Noriko elkerekedett szemmel meredt Sújára. Súja bólintott. – Köszönöm – mondta Súja. kezében a shotgunnal. igazi rizs! Noriko bólintott. Levette a gáztűzhelyen álló lábos fedelét. Súja kiment a szobából. Újra leült az ágy mellé. – Kicsit várj. A konyhaajtóban látta. ahogy meglátta Súját. várj egy kicsit. Nem ment vissza. Kavada csinálta. de a szeglet. – Noriko felébredt? – kérdezte. Bár a leves sűrűjét csak a ház körül talált ismeretlen levélfélék képezték. ahol Kavada volt.

mert… Súja bólintott. ha alszol. és megkérdezte: – Kaorin kívül még valaki… meghalt? Súja összeszorította a száját. – Igen. és elve­ zette a váróterem szemközti oldalán nyíló vécéig. ha pihensz. Ezt az információt Szakamocsi este hatos híradásából tudják. Mivel nem lehet pontosan tudni. A sziget délnyugati partja és a déli hegy déli lejtője. Súja rákanyarította a vál­ lára a takarót. De Noriko Sújára kapta a szemét. hol kezdődnek valójában a zónák. Innen tizenegyig el kell mennünk. A szemében még maradt egy kevés homályosság. Amikor Noriko visszaért az ágyba. Tizenegytől ez is tiltott területté válik. de a korábbiakkal összevetve már sokkal job­ ban volt. Súja megint mellé ült. Ezenkívül még a G1 este héttől. Noriko még remegett. – Csigusza. Ahogy Noriko leült az ágy szélére. Cukioka és Niida haltak meg.– Van… Gyere erre! Segített leszállni az ágyról Norikónak. – Azért. a haja alá tette a jobb kezét. Még ke­ vés is volt. ahogyan kiskorában az Áldott Szeretet Házá­ ban Anno tanárnő tette vele. az I3 kilenctől lesz tiltott. – Ha ettél… – mondta Súja a takaró szélét húzkodva – még egy kicsit aludnod kéne. a sziget délnyugati partvonala lényegében megközelíthetetlen lesz. utána a homlo­ kára. Jobb. Noriko a térdkalácsa tájára sütötte a szemét. karon fogta. mint egy hülye gyerek… Súja Noriko vállára tette a kezét. – Elaludtam. Noriko Súját nézegette. Bólintott. [343] . amit tehetsz. és megszólalt. – Ne mondj ilyet! A legjobb.

Vigyázni kell ám!” Azt nem mondta. Vajon megfelel-e a kisasszonynak? [344] . Nem lenne jó hatással a félig felgyógyult Norikóra a leszag­ gatott fejű fiú története. Súja nevetett. milyen fájdalmas arcot vág. és lerobbantották a fejét. A bal kezével a válla magassá­ gában egy kerek tálcát tartott a tányérral. Csupán tizennyolc óra telt el a játék kezdete óta. amely addig rajta volt. de a Siroivai Középiskola 3/b osztálya már megfeleződött. Szakamocsi hírei szerint a déltől eltelt hat óra alatt halt meg ez a négy ember. És még egy… Szakamocsi fontoskodva közölte: „Ja. – Már nem kell. a családfőt hátrahagyva. Kis idő múlva bejött Kavada. – Komolyan… – szólt csendesen Noriko. de Súja nem emlékezett rá.Igen. de meglát­ ta. és inkább lemondott róla. hogy hallott volna a délután folyamán na­ gyobb. Most meg figyelmetlenségből be­ leszaladt egy tiltott zónába. elhagyta a küzdőteret. Súja fontolgatta. A tányérból pára szállt fel. A „Kirijama család” Cukija tagbaszakadt teste és arca ellené­ re igen nőiesen viselkedett. mint egy tésztaétteremben. míg leeresztette a tálat. – Sajna nem tészta. – Tisztára. Ezzel a „család” minden tagja. – Köszönöm a türelmét – mondta. hogy ezt is elmondja Norikónak. – Mindent köszö­ nök – mondta aztán. – Rajtad maradhat. és a pokróc alatt elkezdte levenni magá­ ról Súja zakóját. mint egy pincér. Viszont Szakamocsinak sincs semmi oka hazudni. robbanásnak vélhető hangot. Súja átvette a kabátot. és visszatette Noriko vállára a takarót. és Cuki­ oka barátunk fennakadt egy tiltott zónán. hogy hol halt meg Cukioka. így már csak huszonegyen maradtak. köszi.

és elmosolyodott. Míg Noriko evett. Ma’am! – válaszolta Kavada. – Köszönöm – emelte fel Noriko a kanalat. Kavada a szeme sarkából látta Súja arcát. – Volt egy ház. Kavada felhúzta a szemöldökét. a két fiú ezt iszogatta. – Rizsfőzelék? – kérdezte. Kavada megint fordult egyet a konyhában. amikor mi ettünk. hogy a kormány jó korán kizavarta innen a lakókat. – Eszméletlenül békésnek tű­ nik minden. Súja fülében tökéletes angol kiejtésként csen­ gett. – Yes. A tea egy leheletnyit édes volt. Nyilván a sziget összes többi házában ugyanez a helyzet. ahogy így hárman üldögélünk. Kavada finomkodó szavaira Súja megkérdezte: – Ezt meg hol találtad? – Amiatt. Súja ekkor Kavadára nézett. – Finom – szólt. Ilyennek születtem. – Csak egy volt. Én a lányoknak szoktam kedvezni. – A francba – nyögött fel Súja. nem is volt benne tojás. – Üzletünk specialitása. a hűtőben minden nyers élelmi­ szer megrohadt. [345] . ezúttal zöld teá­ val tért vissza. Kezében a tá­ nyérral evett egy falatot. – Az előbb. hölgyem. – Tojás is van ben­ ne. Kaja nélkül eléggé le voltak strapálva szegények. Igen.Kavada tálcástul letette a tányért az ágyra Noriko mellé. Noriko belenézett. ahol tartottak tyúkokat. Súja hangosan felnevetett. Súja túlzó mozdulattal rázta a fejét. és az illata régi emlékeket ébresz­ tett.

hogy még egy kicsit pihenj.– Később odateszek egy kávét is – mondta nevetve. és a cseresznyevirá­ gokat nézegetjük. – Alhatok én is egy kicsit? – Fáradt vagy? [346] . még nem múlt el egészen a vérmérgezés esélye. – Majd egyszer teáz­ zunk így hármasban. Nanahara. de Kavada csak a vállát rántotta meg rá. hogy Noriko felépült. – Hát. te inkább fekete teát kérsz? Noriko a kanállal a szájában mosolyogva bólintott. hogy ez örökre álom marad. de talán attól lett ilyen beszédes. hogy furcsán hangzik. Ma’am. Tisztára. Ezek szerint az antibiotikum egy kicsit túlzás volt. Kavada pe­ dig elvette a tányért. hogy adja oda a teáscsészét. mire Súja oda is nyújtotta. Lehet. A lé­ nyeg. Erre Kavada nevetett. mint egy vénember. Kavada – folytatta Súja. Lehet. Azután Sújához fordult. – Mondják néha. hogy ennyi gondot okoztam. – Nem. – Hallod. ez tény. de amiatt tudtam nyu­ godtan aludni. – Noriko. Szabad kezével intett Sújának. – Már tök jól vagyok. Súja is és Noriko is. Kavada kicsit mosolygott. Kavada megint mosolygott. – Nem nagyon illik ez egy rockerhez. Kiülünk a teraszra. És bocsánat. Persze változatlanul a gyil­ kos játék kellős közepén voltak. – You’re welcome. – Köszönöm szépen – fejezte be Noriko az evést. _ Kavada! – szólt Noriko. Tényleg kö­ szönöm. Ne erőltesd magad.

– Félrehajtotta a fejét. Kavada kiment. csak addig akarok aludni. hogy távol állt az éltanulóságtól. Végig azon gondolkozott. Talán az étel miatt. rendben. Noriko vidáman szólalt meg. és lehetett rá számítani. [347] . Ha elmen­ tünk innen. Csend lett. de kicsit fölényes és flegma beszéde ellenére poénkodó stílusa valóban emlékez­ tette őket a Harmadikra.– Nem. sokkal élénkebbnek tűnt az arca. Ez tényleg igaz. hogy Noriko elvörösödik a félhomályban. – Tényleg. Észrevette. – Alhatnál itt is. Mimura Sindzsire. majd én virrasztok éjszaka. de mégis hihetetlenül jó feje volt. Nemsokára hallani lehetett a félig nyitott aj­ tón. Kavada biccentett. ami hasonlít Mimu­ rára. – Szerintem is – nevetett Súja is. Kavada – mutatott Noriko a mellette lévő ágyra. Ahogy az is. de van benne valami. hogy felvegyék vele a kapcsolatot. – Jó fej ez a Kavada. – Nem zavarom a párocskát. amikor szerelmeskedtek. Itt a másik szobában alszom a heverőn. és visszautasítón mosolygott. Utána félhangosan azt mormogta: – Hol lehet most Mimura? Súja mély lélegzetet vett. amíg még lehet. de Norikó­ nak a mostani állapotában erre nem futotta. hogy visszatér a konyhából a szomszédos váróterembe. – Jé – bólintott Noriko. A testfelépítése és az arca egészen más. De Kavada csak az arcát fordította vissza az ajtóból. nincs-e valami mód. és elindult a tálcával kifelé a szobából. és hozzátette: – Legyetek te­ kintettel a szomszédokra. Az úgy jó? – Jó. – Egyáltalán nem is beszél­ tem vele korábban.

– Én teli tüdőből szurkoltam.– Na igen. – Mi baj? – kérdezte. Mivel Noriko kiabált a leghangosab­ ban. – Emlékszem… – nézett fel Noriko a plafonra – az osztálybaj­ nokság… nem az idei. mint Akamacu Josio. mutató. Amikor nyertünk. maga lenne a tökély. Kinyújtotta a kezét. verhetetlenek lennének. Ha még… Szugimura is itt lenne. és harminc ponttal le vol­ tunk maradva. és nyertünk. Súja is emlékezett erre. de azért a tesiből elég nagy an­ titalentum Kuninobu Jositoki egy kicsit távolabb állt Norikó­ éktól. És ha nem is annyira. És akkor befutottál a szoftballmeccsről. nálunk meg csak ő. [348] . miközben bó­ lintott.és kisujját rázta felé. Jositoki… Sújának Norikóra tévedt a tekintete. amikor észrevette. meg­ fordítottátok az állást. és megérintette Noriko takaróba bugyo­ lált vállát. de az ünneplések közül Súja ennek a gesztusnak örült a legeslegjobban. még a tavalyi döntőjére. és nem is valami kedves Norikóval és a többi kiáltozó lánnyal szem­ ben. hogy Noriko lehajtott fejjel sír. Jukiéékkel sikítozva ugrabugráltunk. aki pedig különben olyan visszahúzódó. – Hát volt ilyen is – fejezte be. Amikor Súja odanézett. Ha ő is itt lenne… Ha őt hozzávennék még Kavadához. de a d osztályban négyen is voltak a kosárcsapatból. Noriko is milyen beszédes lett – gondolta Súja. Nem volt nagy dolog. de ennek örülni kell. Jositoki a jobb keze hüvelyk-. – Aha. – Ja. Mimura egyes-egyedül küzdött. Nem lenne félnivalójuk.

Eszembe jutott.– Semmi – hüppögte Noriko halkan. de eszembe jutott. amíg abba nem hagyta a sírást. hogy bomlanak utánad a lányok? Mivel hirtelen nagyot ugrott a beszélgetés menete. – Tudtad. – Ne haragudj. hogy hallgatok róla. mire kipréselte magából: – Komolyan? [349] .” – Ők… – Ebben az esetben megfelelő-e vajon az „ők” kifeje­ zés?… – Ők ketten. Idővel Noriko megtörölte a szemét. Beletelt egy kis idő. könnyebben elragadják az érzelmei. hogy megdermed az arca. Talán a benne bujkáló láz vagy a gyógyszer miatt úgy tűnik. – Ez meg hogy jön ide? De Noriko komoly arccal folytatta: – Megumi és Jukiko is. hogy milyen jó osztály volt… Súja bólintott. Érezte. – Meg akartam állni. nehogy a szívedre vedd… – Micsodát? Noriko Súja szemébe nézett. Etó Megumi és Kitano Ju­ kiko. Súja eről­ tetetten mosolygott. Súja kérdőn hajtotta oldalra a fejét. mi? Noriko Sújára emelte a tekintetét. és halkan közölte: – Mindketten szerelmesek voltak beléd. hogy sírjak. Azután így szólt: – Gondoltam. Már mindketten „elhagyták a pályát. A kezét a vállán nyugtatta. azt hiszem.

– Tényleg? Pont belém? – kérdezte naivan. kihunyóban lévő napfény alig-alig észrevehető négyszögletű fényfoltot vetít Noriko pupillájára. és bólintott. Ezúttal Noriko szeme kerekedett el egy kicsit. – A lá­ nyok egymás között tudják valahogy az ilyesmit. és még valamit hozzátett. ha a szökés után mondod el. de ilyet ne is feltételezz! Hal­ lod? Mi végig együtt leszünk. – Hallod… – Igen? – Én ismerek valakit. Súja felidézte egy kicsikét Etó Megunni és Kitano Jukiko ar­ cát. – Komolyan?… – fújta ki a szavakat a sóhajjal együtt. Ezért ne fe­ lejtsd el őket. [350] . – De ha meghalok – Noriko megint félrehajtotta a fejét –. hogy a lefüggönyözött ablakon át beszűrődő. És együtt maradunk életben. Súja felkapta a fejét. Félrehajtotta a fejét. – Ne haragudj. – Bár nagyképűnek tűnhet az én mostani helyzetemben ilyet mondani. és még egyszer bocsánatot kért. – Nagyon kérlek – mondta –. Utána Súja kezdett bele. de ez az arckifeje­ zése újra el is tűnt. aki beléd szerelmes. soha nem tudod meg. Azután így szólt: – Jobb lett volna. Súja látta. Sokkolt? – Aha. Noriko meglepődött Súja haragos tekintetén. és jobb kézzel megmarkolta Noriko bal csuklóját. Fejenként egy fél kávéskanálnyit. egy kicsit. Direkt csak egy kicsit.– Igen. – Noriko levette a szemét Sújáról.

hogy Noriko elmosolyodik. Noriko félrehajtotta a fejét. De ez már nem fog problémát jelenteni. [351] . Mintha Noriko egy kicsit megkönnyebbült volna a válaszra. Egy rendelőnek elvileg makulátlannak kéne lennie. és nem is is­ merek senkit a többi osztályból. csak nem lehetett használni. ahogy vagy. Ha kiszabadultunk. A rohadt életbe! Milyen boldog is lennék. aki tíz éve a legjobb barátom. – Te úgy. aztán Súja felemelte a fejét. ha szerelmi háromszög miatt gyötrődhet­ nék azzal. Noriko kérdő tekintettel nézett rá. Egy darabig csend volt. soha többé. kíváncsi szemek jártak a fejében. – Tényleg… – mondta – Etó szan és… – hozzátette a tisztelet­ teljes „szan” szócskát. – Nem. de ott méltatlan módon egy csupa por ernyőjű neon lógott le. lesütötte a szemét a térdére. mi erről a véleményem? – Szívesen meghallgatom.– A mi osztályunkba jár? – kérdezte Noriko. de nem szólt többet. – Elmondhatom. nem lett volna okos felkapcsolni. és így szólt: – Ki az? Nem vagyok tagja egyik klubnak sem. és a pla­ font bámulta. és csak annyit mondott: – Tényleg? Azután megint felnézett. – Kitano szan? Ha igaz… Vajon mi tetszett bennem nekik? Már szinte koromsötét volt. Nem. – Nem mondom meg. mindenestül jó vagy. Súja lassan megrázta a fejét. Bár ha lehetett volna is. Miközben azok a szeretetre mél­ tó. de észrevehető volt. kedves uram. Súja a fejét rázta. A fiúk olyan ingatagok. megmondom.

de nem tudni. – Megkérhetlek. – Mert igazán nagyszerű lány vagy! Mintha Noriko határozott ívű szemöldöke megmozdult vol­ na. és tétovázott. – Noriko furcsamód komoly hangsúllyal mondta. hogy még ilyenkor is az egy ilyen téma. Súja Noriko arca irányába nézett. de azért őszintén kimond­ ta: – De megértem azt. és el is kuncogta magát. ahonnan már szinte egyál­ talán nem lehetett kivenni az arckifejezését. Noriko úgy mondta. – De te is így vagy azzal a lánnyal. és összezárta a száját. – De igaz – mondta Súja. Amíg a kinti [352] . Noriko egy kicsit elnémult.Súja nevetve rázta a fejét. Noriko felemelte a fejét. Habozott. Valami ilyesmi. ne mondd már! – Szeretni valakit pont ilyen. ha nem igaz. – Jaj. és Sújára nézett. Vállig érő haja Súja arcához és füléhez ért. aki szerelmes beléd. És a szája bánatos mosolyra fordult. Súja kérdő tekintettel nézett vissza rá. Tényleg. – Tényleg? Akkor is jólesik. amennyire tőle telik. de úgy döntött. mintha mókás lenne. és fejét a vállára haj­ totta. hogy egy kicsit…? – mondta aztán. Megdöntötte a felsőtestét. ke­ zét a szemben ülő Súja felkarjára tette. – Ha nem így van. hogy igazat mond. Gondolkodott. Naná. – De igen. hogy Noriko látta-e ezt a pillantást. nem? Súja felidézte magában Sintani Kazumi arcát. – Mi az? – Pocsék egy érzés. akkor hazugság az egész. hogy kell-e ezt tovább feszegetni.

Nakagava No­ rikótól eltérően. így hamarosan elállt a vérzés. Akkor egy csomó vizet elhasznált. hogy megnézze. és ez fokozatosan ki­ terjedt az egész testére. Vagyis köze­ ledett a kiszáradáshoz. Miután lelőtte Kaorit. Főleg ott szakította szét a bőrt. elég hosszú ideig. Már nem bírta tovább elviselni. futott vagy kétszáz métert. A kezdeti hidegrázás idővel émelyítő forrósággá változott. és mire meghallotta Szakamocsi este hatórai híradását.) elindult nyugat felé a rejtekhelyéül szolgáló bozótból. ahol kiment.) Azóta már majdnem két óra eltelt. Minami Kaori a bal karja felső részét lőtte meg. az igazi vérmérgezés tünetei kezdtek mutat­ kozni. Mielőtt a délutáni szürkület teljes sötétséggé változott volna. 10. így maradtak. Ezzel persze ő maga nem volt tisztában.pislákoló fényt fel nem váltotta a hold csillogása. A seb azonban felmelegedett. ami nála volt. A lövedék keresztülhatolt a karján. Vízre volt szüksége. Egész testét elön­ tötte a forróság. Egy darabig ömlött róla az izzadság a matrózblúz alatt. Simizu Hirono (lányok. miután kötés gyanánt rátekerte a blúza leté­ pett ujját. majd elbújt a bozótban. Tehát Simizu Hironón. mintha perzselő sivatagban járna. már az összes vizet megitta. rendkívül gyorsan rosszabbodott az állapota. hogy lemossa a sebét. olyan érzés volt. Leszakította a csurom vér matrózblúza ujját. de most már nem. [353] . [Maradt 21 fő] 46 Víz. és mivel nem fertőtlenítette a sebét. de éppen elkerülte a nagyobb ereket. el­ menekült Nanahara Súja elől. (Ezt azóta nagyon megbánta. Csak… Vizet.

és nemsokára a vezetőjük (aki ennyi idősen egy gengszterbanda tagjának a szeretője volt) súlyosan meg­ sebesült. de lehetett tudni. amikkel nem ártottam senkinek. de nem tette. Még csak tizenöt évet élt. de csupa olyanokat. de ő még véletlenül sem esne ilyen hibába. könnyedén csatlakozhatott volna akár Micukóhoz. de azokhoz [354] . de azért az emberölés tabu volt számára. hogy Micuko ölhette meg). Az autó továbbhajtott. csak az járt az agyában. aki bármit megtenne a kedvéért… Ha véletlenül csatlakozott volna is hozzá. Bőven akad olyan pasi. de… Sok rosszat csináltam eddig. akiknek már elegük volt be­ lőle. amennyire csak lehet. meg folyton veszekedett a szüleivel. Micuko biztosan kihasználná. és a sor­ száma is eggyel az övé előtt állt a lányok névsorában. aztán a végén kíméletle­ nül hátba lőné. El is adta magát. Igen. hogy mennyire félelmetes lány. A másik bandatag. Persze ő végig Szóma Micuko barátnője volt. a kicsit egocentrikus Jahagi Josimi lehet. és kipróbálta a drogokat is. Az egész testét átható forróság és a szomj csak felpör­ gette a gondolatait. Elképzelhetetlennek tartotta. Bár kurválkodott. Pont azok tapossák szét ilyenkor szívbaj nélkül az embert. hogy ő bízta meg ezzel egy haverját. nem számítana bűncselek­ ménynek. hogy megölje osz­ tálytársait. Simizu Hirono senkiben nem akart megbízni ebben a játék­ ban. míg a növényzettel borított hegyoldalon óva­ kodott. de ezt nagyon is jól tud­ ta. Pontosan tudta. Ha a közéjük ékelődött Szugimura Hiroki indulását átvészeli. a lány pedig kis híján belehalt. például… Egyszer összecsaptak egy másik iskola hasonló ke­ mény csajaival. Persze a játék szabályai szerint szabad lenne. akiben meg tudna bízni.Ennek ellenére. akiknek különben olyan jógyerekfejük van. De ettől függetlenül még húzódozott attól. mennyire gyűlöli Minami Kaorit. hogy megbízik Micukóban (Igaz. Hirono úgy sejtette. hogy lenne más az osztályban. amikor elütötte egy kocsi. ő már meghalt. Micuko nem mondott semmit.

amikor egy pillanatra felbukkant egy árny a házzal szemközti raktárban. Kaori kidugta a fejét a raktár ajtaján. aztán úgy döntött. hogy nincs bent senki. Aztán az iskolai szívatásokban is benne volt. akik jó kislánynak teszik magukat. És váratlanul rálőtt. magától kimegy (hiszen úgyis specialitása az otthonról való lelépés). Nem volt hátsó kijárat. akkor is mindenki tisztában van vele. Néhány percig vívódott. Meg amikor összeugranak egy másik iskolával. aki meg sem rezdül. és néha kinézett az ablakon. Csak. lehorgonyzott ott. A félelemtől és az izgatottságtól hangosan dörömbölt a szíve. ő legalább profi helyre lépett be Szóma Micuko közvetítésével. ha egy-két dolgot lenyúlnak a sminkosztályáról? Úgyis akkora tőke van mögötte. ahol aztán Minami Kaorival lövöldözni kezdtek. Ez az egy biztos. Nem bír­ ta elviselni. szóval akkor az van. És ha annak eredményeképpen életben ma­ radna ebben a játékban… Nem azt tenné a legjobban. Ha valaki meg akarja ölni. és meg­ halna – ezt az egyet nem volt képes okosan végiggondolni –. hogy valaki ott legyen közvetlenül a közelében. Miután ellenőrizte. nem? Mi baja lesz egy áruház­ nak. csak…. ha volt valami tenyérbe mászó az illetőben. miközben simán vállalnak telefonon megrendelt randikat (tudta. hogy kedve támad az embernek kipróbálni valamilyen szert. na mindegy. és kész. pont akkor. A lényeg hogy én… Nem vagyok olyan. hogy Tendó Majumi például ezt csinálta). Aztán van olyan. mi­ vel nem amatőrök. hogy megsérülhet. de csak olyankor. Ez azért sokkal tisztább ügy. ha ha­ zamenne és pezsgőt bontana? Vagy ha lejárna az idő. Akkor riadt meg. akkor nincs mit tenni. szinte kiesett miatta az ablakon. pedig ő nem csinált semmit. ezért kimászott a raktárra néző leg­ szélső ablakon… És akkor. Azért va­ [355] .képest. A golyó Hiro­ no karját találta el. magánügy. az más. Végig abban a házban rejtőzött. A jogos önvédelem. ha em­ bert kell ölnie.

a játék kezdete­ kor. el sem tudott mozdulni. nincs is annál nagyobb hülyeség. együtt van Nakagava Norikóval. ha hátba lövik. ne lepődjön meg. amikor megjelent Nanahara Sú­ ja. erre gátlástalanul meg akart ölni.) Azt is mondta. (Pont azért tudta kényelmesen lelőni Kaorit. Ha csoportosul az ember. Egy szó. akkor lehet. Na de ez most nem számít. őt el tudta intézni (Ez jogos önvédelem volt. Azután Nanahara Súján gondolkodott. Az esküdtszék tuti. amikor visszalőtt. Meg akarnak szökni kettesben? Hirono öntudatlanul a fejét rázta. A koromfekete égen csak a telihold vi­ lágított zavaróan fényesen. Vagy az is lehet. Nanahara Súja és Nakagava Noriko… Ezek ketten vajon együtt jártak? Nem úgy néztek ki. szaladt a bozó­ [356] . hogy Nakagava Noriko fogja megölni Nanahara Súját. mint száz. és kékes színre festette a szigetet. Micsoda egy kétszínű liba! Teszi itt a jó kislányt. a legfontosabb… A víz. amellyel lelőtte Kaorit – egy Smith & Wesson Military & Police 38-assal –. akkor ő sem lehet kíméletes. és először tartotta célra a fegyverét. Hirono. amely az előbb még az ég nyu­ gati felén megmaradt. markában a revolverrel. Ő legalább nem fo­ gott Hironóra fegyvert. A ház sarkában a falhoz tapadva lecöve­ kelt. mint tegnap éjjel. Aztán úgyis képte­ lenség megszökni. aki sztárokért eped. Micsoda barmok. mint együtt lenni valakivel ilyen helyzetben. és ha a többiek is így visel­ kednek. Nanahara Súja nemsokára meg fogja ölni Nakagava Norikót. hogy tizenkettő a nullához így döntene).lahogy kiegyenesedett. ki tudja… Ha az egyikük megmarad. hogy neki majd meg kell vele küzdenie. Már nem lehetett látni azt a halvány fényt sem. Nakagava Norikót nem látta. de ha igaz a sztori. Időközben elég nagy távolságot megtett.

és a szé­ lén leesett a földre. azután újra figyelni kezdte a házat. Tompán puffant. Hirono jobbra-balra kap­ kodta a tekintetét… Az a dolog jobbra. előbb szétnézett a háta mögött. Semmi különös. nem lehetett használni a vizet. A ház kicsit magasab­ ban volt. Görnyedten vágott át a szántóföldön. A térkép alapján a hegy előtt egy vi­ szonylag szélesebb ínnak kell lennie. Ahogy az in­ dulás előtt is megbizonyosodott róla. tele levéllel. A környéken semmi nesz. és. egy darabig a szeme előtt lévő házat figyelte. A kő ívesen pottyant a ház tetejére. és visszafojtotta lélegzetét. Hirono az északi hegy oldalában volt. amely kelet-nyugati irányban szeli keresztül a szigetet. ezért a szoknyájába tűzte a pisztolyt. A bal kezét nem tudta használni. A hegy helyzetéből ítélve Hirono már közel járhatott a nyugati parthoz. a ház túloldalán pedig egy alacsony domb emelkedett. Úrrá lett a szomjúságán. jelenleg nem kell tiltott zónától tartania errefelé. Azokon is túl a déli hegy domborodott. földszintes földművesház volt. és a ház előtt egy kisteherautó parkolt. szépen. Hirono megállt a szántó szélén. de alul nem nőttek ágaik. Volt körülötte néhány vékony. Kikukucs­ kált a bokorból. Csak a teteje volt cserépfedelű. ahogy kell. Balra néhány szántó. Rúdja is van a vödörhöz. Itt is biztos hasonló a helyzet. ahol elbújt. [357] .tosban. így nem kell aggódni. és nagy zajt csapott. ahol először elbújt. és matatni kezdett a földön a hold fénye mellett. A kis szántóföld túloldalán magányos ház állt. hogy esetleg ott megbújt valaki. régi. Volt még egy kismotor és egy bicikli is. Felfelé irányítva dobta el. Talált egy megfelelő méretű követ. mint az előzőnek. a bekötőút felől nézve a kert legmélyén volt… Kút. Burkolatlan út vezetett be bal kéz felől. Behúzta a fejét. nem úgy. Kopogva legurult a cserepeken. mandarinszerű fa. és azokon túl még két hasonló ház látszott. mint a szántóföld. Abban a házban.

Hi­ rono a jobb kezét pisztolyostul rátette a peremére. Hirono idegei közvetítet­ ték agyába a legeslegjobban utált élőlény sajátos bőrének ta­ pintását. Hirono újra betűzte a revolvert a szoknyájába. Undorító kis fekete sze­ me és a háta visszaverte a Holdfényt (ha napfényben nézné. és várt egy ideig. A keresztrúdon ősrégi csiga függött. Ránézett az óramutatóra. amint egy kicsit feljebb húzta. Leesett a földre. A kút egy nyolcvan centiméter magas betonhenger volt. Eltelt öt perc. vagy koszos sárszínű…). Meghúzta a kötelet. A szomjúságtól és a láztól kóválygott a feje. és jobb kézzel levette fájós bal válláról a hátizsákot. Telis-tele van vízzel. biztosan gusztustalan fluoreszkáló zöld lenne. nem egy kiszáradt kút. …Víz. és felsikított. Ilyenkor mit szá­ mít. Sem a ház ablakán. sem a bejáratnál nem buk­ kant elő senki. A körben pedig önmaga sziluettje tükröződött. Teljes erejéből rángatni kezdte. Felkaptatott a házhoz. Végre felért a vödör a kút kávájáig. mire egy kis vödör bukkant fel a víz fel­ színén. Egy icike-picike béka úszott benne. hogy nemigen tudta használni. és kész. Még egy kicsit várt. [358] . Meg egyszer utoljára megtartotta a kötelet a térdével. Mivel a bal keze olyan zsibbadt volt. Meg­ markolta az elvásott kötelet. Víz. holdfénnyel telt kör lát­ szódott. és a kúthoz futott. és le­ tette a kút szélére. De észrevett valamit. amely a tartóoszlopon fekvő ke­ resztrúdról lógott a kútba. Hú. A szervezetemnek most vízre van szüksége. a kút betonperemé­ hez szorította a kötelet a térdével. és két vödörrel felváltva lehetett vizet húzni.Hirono megmarkolta a fegyverét. elkapta a vödör fülét. Végigfutott a hátán a hideg. Bő hat-hét méterrel lejjebb egy kis. és így ügyeskedte fél nagy nehezen. hogy elrontja-e vele a gyomrát vagy akármi. és nyálkásan fénylett.

Oda Tosinori (fiúk. Jól hegedült (valami tartományi versenyen díjat is nyert egy­ szer állítólag). aztán… Eközben a béka felmászott a vödör peremére. amikor tilos megmoz­ dulni. hogy még egyszer felhúzza a vödröt. Alig négy-öt méterrel távolabb egy fekete diákegyenruhás alak állt dermedten. és a béka távozásának irányába meredt. mondhatnánk békaképű fickó. de komoly termé­ szete volt. És ez… Meg akar ölni engem! [359] . Csörgés. de a jobb kezével eleresztette a vöd­ röt. hogy az a girhes. Mindig is teljesen átlagos fiú volt. de ez most nem számított. A probléma az. Már az elviselhetetlenségig erősödött a szomjúsága. egy hosszú madzagszerűséget tartott a ke­ zében. és Hirono agyá­ ban egy gyerekkori emlék – az a játék. és elhúzódott tőle.). elnagyolt arcú. Az árny az imént állhatott meg mentében. és megjátszotta az előkelőt. Egy pillanat múlva Hironóban tudatosult. szétmarcangolom! Csakhogy… valami máson akadt meg a szeme. amely így feltartóztathatatlanul visszazuhant a kútba. kinyírom. ala­ csony. Hirono háttal volt a háznak. Hirono halkan felsikkantott. hogy az egy öv. csobbanás és vége… Hirono felnyüszített. Nézzétek csak! Oda Tosinoriék a város egyik luxuslakásában laknak.Elnyomta magában az undort. 4. Nem volt annyi ereje. apja egy vállalat igazgatója. az utálatos. Legyen akár élet-halál kérdése. A békát ugyan elkerülte. de az árny mögött mintha nyitva lett volna a kerti konyhaajtó. Valahogy kiebrudalja onnan azt a békát. ha az „ördög” hátrafordul – futott át öntudatlanul. Kinyírom. és elugrott on­ nan Hirono felé. ami utálatos.

ez fájt egy kicsit. és előkapta a revolverét. Vagy a Holdon. A forró töltény­ hüvelyek eltalálták a hasát. de könnyedén megtalálta Tosinori hátizsákját bent az ajtó mel­ lett. Ott volt a vizespalack. ahogy kireped az egyenruhája. Tenyeré­ ben érezte a markolatot. aki meg akarta ölni. és csak jobb kézzel nagy nehezen kinyitotta a cipzárt. A fiúval. Az egyiket még ki sem nyitotta. az tuti. Tos­ inori hirtelen megmozdult. A távolság csupán négy mé­ ter… Elég volt! Jobb kezét a teste elé vonta. aztán nem mozdult többet. Odaguggolt. de… [360] . Kis lépés egy embernek. és megdöntötte. ilyenekkel csak valahol nagyon messze foglalkoznak. Mind a három lövedék Tosinori hasába talált. A legfontosabb most a víz. Hirono visszatette a revolvert a szoknyájába.Kábé úgy. bekapta az üveg száját. A nagyobbacska övcsat egy pillanat­ ra fénycsóvát húzott a holdfénytől. de már száz százalék. Meggondo­ latlanság volt hátat fordítani a háznak. Lőtt. Kevés por szállt fel. amihez már annyira hozzászokott. Megpördült. Hirono térden állva levette a félig telt kupakját. Ezúttal hármat egymás után. mondjuk az Egyenlítőnél vagy a sarkponton. de most nem foglalkozhat ilyesmivel. és nekitámadt. És biztos megtalálja Tosinori vizét. Tosinori már közvetlenül előtte volt. Habozott. közvetetten csókolózik?… Tökmind­ egy. meglendítette a jobb kezében tar­ tott övet. mintha a megállított videofilm újra elindulna. Itt Armstrong beszél. Felemelte a saját hátizsákját. látszott. hogy nincs ott senki. a má­ siknak még a fele megvolt… Szerencse. Ha egy ilyennel megüt­ nek. és bement a házba. kiszakad a húsod. és aki ráadásul már halott. ahol a zászlót belepte a hó. és arccal lefelé elesett. hogy elővegye-e a kormány zseblámpáját.

Jó néhány másodpercbe beletelt. A keze leha­ nyatlott. és páraként fröccsent szét a szájában maradt víz. az imént meghalt fiú arcát! Teljes erejéből szorította a nyakát. Hirono. Ja igen. Valami roppant. a pisztolyt… Hironónak eszébe jutott. amíg megértette. és előbb Hirono jobb. ha nem is annyira. Öklende­ zett. de miért. Finom volt. csak idétlenül deformálódott jobb ke­ zével hadonászott.Vedelte a vizet. de. és nagyot sóhajtott. Hirtelen valami rátekeredett a nyakára. …Rögtön újra erősödött a szorítása. Csapkodni kezdett a használható jobb kezével. Langyos volt. De karját egy minőségi bőrcipőt viselő láb rúgta el. Finom volt. de miért… de miért él ez a fickó még? A szeme előtt elvileg a sötét lakásnak kellett volna lennie.. Kifogástalanul finom. és megérkezett a gyomrába. mint Csigusza Takako vagy Szóma Micuko. De miért. Próbálta elhúzni az övet. Vér csurgott rajtuk. amely az előbb Tosinori kezében volt. Abban a rövid pillanatban az öv meglazult. tisztára jeges víz­ nek érződött. hogy a torká­ ra szoruló valamit eltávolítsa. amitől nem középiskolásnak. hanem inkább gimnazistának vagy [361] . Még soha nem ivott ilyen finom vizet. Pont az osztályban mindenkinek egyenlően felcsatolt nyakörv felett. A testéből kiszállt az erő. azért igen-igen szép lány volt. hogy odanyúljon a szoknyájába tű­ zött fegyverért. Hirono már nem is tudta markolni az övet sem. de a kép egyre pirosabbá változott. hogy a nyakára az az öv csavaro­ dik. Közvetlenül jobbra a saját arcától egy aszott fiúarcot látott – Oda Tosinoriét. Egy lendülettel kiürítette a palackot. Csupán tizenvalahány másodperc műve volt. de ahogy lecsú­ szott a torkán. és volt benne valami felnőttes vonzerő. és közben elfordította a fejét. jobb keze ujjairól sorban szakadtak le a körmök. majd bal karja is érzéketlenné vált.

hogy Hirono valamelyik arccsontja tört el. Az őrhajók is le­ kapcsolt lámpákkal horgonyozhatnak. de majdnem telihold volt.) Több mint öt perc eltelt. [Maradt 20 fő] 47 A környék már teljes sötétségbe borult. Oda Tosinori egy darabig hangosan zihálva cövekelt ott. előredőlt. Punkosan fel­ tupírozott haja most aztán összevissza állt. de úgy szuperált. Bár ez nem igazán az az emlék. mire Tosinori végre levette az övet Hirono nyakáról.egyetemistának látszott. (Persze nem felejtett el időnként körbe­ nézegetni. és az a szürke. Tompa reccsenés hallatszott. Most azonban arca nagyra puffadt a feltóduló vértől. Egy golyóálló mellény. Már nem lélegzett. A víz feketéjén a Szeto-beltenger szigetei le­ begnek. és beleolvadt a sötétségbe. Csak a matrózblúza gallérjából kivillanó tarkója és bal karja. merev. Le­ het. ahogy a mellékelt használati utasítás ígérte. amikor kinyitotta a hátizsákját. amelyről leszakadt a ruha ujja. Már látta ezt a képet. furcsa mellény került elő belőle. mert nem lehet meg­ állapítani a helyüket. de nem annyira. világított fehéren a sötétségben. amikor kilépett az iskolából. Na igen. Nem volt semmi. csak akkor sokkal alacsonyabbról. nem nagyon értette. Igen. de a közelben egy szál hajó fényét sem lehet látni – nyilván a kormány hajózási tilalma miatt. így az északi hegy kis dombot formáló lábától messzire el lehetett látni a tengeren. Ettől Oda Tosinori csak még makacsabbul szorongatta to­ vább Hirono nyakát. amelyen szívesen elmereng. Még fájt a hasa. és a szobába vezető lépcsőfokra zuhant. és a szokásosnál kétszer nagyobbra dagadt nyelve lefelé csüngött a szája közepéből. [362] .

Sin­ dzsi a térkép és az iránytű segítségével. hogy Hirokit megviselte a dolog. Szemük előtt fák sorakoztak sötéten. de attól még biztos. Jutaka kifogyott a szuszból. Amíg még világos volt. felka­ paszkodott a sziklára. és most nem a legalkalma­ sabb másokkal foglalkozni. Természetesen a G7es mezőt. A térkép alapján a zónahatártól minimum nyolcvan méterre volt. azért nem áraszt magából több fényt. övébe tűzte a pisztolyát. Több mint száz méter a távolság. ahol most Sindzsiék voltak. ahol az iskola van. hogy Csigusza Takako meghalt. igazából Hiroki és Takako nem jártak (ezt magától Hiro­ kitól hallotta). de azért sajnálta is Cukioka Sót. A hegymászás meg a félelem miatt. Tényleg. mert az ablakokat fémlapok fedik. de Sindzsi kezébe kapasz­ kodva nagy nehezen felkecmergett a sziklára. Az is­ kola a G7-en belül az F7-es zóna határvonalához volt közel. Hol mehetett bele egyáltalán? És az is nyomta a szívét. mert ő az én esetem). Felülmúlhatatlan. már tiltott zónává nyilvánítot­ ták. hogy Cu­ kioka Só fennakadt egy tiltott zónán. Hülye kis buzi volt („Mimura. tehát ha oda belépnek. és felsegítette Jutakát. Az este hatos híradásban elhangzott újabb tiltott területekben az iskolát közrefogó két mező. akinek a bomba feltehetőleg leszakította a fejét. Azután mindketten hason fekve néztek ki a szikla túlsó felén. háromszögeléssel majdhogynem tökéletesen behatárolta a zóna területét. de még inkább azért. Bár a legtöbben félreértették a b osztály­ ban. erre! – mondta Sindzsi. hogy valaki hirtelen rájuk támad a sötét­ ben. Az iskola. nem randiznál velem?”). azonnal meghalnak. ahol Szakamocsi van. a hatos híradásában Szakamocsi említette. Szugimura… Te meg hol a fenébe vagy? [363] .– Oké. mert Szugimura Hiroki gyerek­ kori jó barátja volt. de itt még bőven biztonságos a közlekedés. távolabb pedig halo­ vány fénypont látszott. Ő volt a legszebb lány legalábbis az osztályban (jó. az F7 és a H7 egyike sem volt benne.

De Sindzsi úgy döntött, hogy a jelenlegi feladatra összponto­ sít. Lenézett az iskolára, és alaposan tanulmányozta a körü­ lötte lévő domborzatot. Innen kell kifeszíteni egy kötelet az iskola felett, a szemközti zónáig. A gyakorlatban ez azonban igen nagy távolság volt. Nézte a távolban a fémlapokkal fe­ dett ablakokból kiszűrődő gyenge fényt, és arra gondolt, hogy a rohadt életbe. Ott vannak Szakamocsiék. Most van va­ csoraidő, ki tudja, lehet, hogy élik világukat, és gazdagon megrakott sült tésztát esznek a rohadékok. (Hogy miért pont azt? Mert a nagybátyja néhányszor vendégül látta rá szűk kis albérleté­ ben, és azóta szereti, most pedig iszonyúan megkívánta.) Már minden szükséges eszköz náluk volt. A térképen nem jelölték (ellenőrizte, sima lakóháznak tekin­ tették, csak kék pont mutatta), de Sindzsiék találtak az isko­ lától kissé délre, a szigetet kelet-nyugati irányban kettészelő út közelében egy mezőgazdasági boltot. Kockaépület volt, a bejáratán felirat: Észak-takamacui Mezőgazdasági Áruház Oki-szigeti Kirendeltsége (Sindzsi már rég tudta, hogy ez itt a Takamacu város partja közelében található Oki-sziget, de Jutaka elcsodálkozott), és nem hasonlított arra, amit az em­ ber elképzel egy ilyen boltnak. Nem volt rendes irodája, de még egy árva pénzautomatája sem. Elég gagyi hely volt, olyan, mint egy raktár, csak belezsúfoltak a traktortól kezdve a kombájnon vagy a cséplőgépen át mindent, és csupán egy sarkot kerítettek le az irodai asztalnak. Viszont könnyedén rátaláltak az ammónium-nitrátra. Szerencsére szinte új volt, és nem szívta meg magát a levegő párájával. A benzint sem kellett kocsikból összegyűjteni, mert egy tele tömlővel akadt. Csigát pedig a bolttól keletebbre találtak, annak a háznak a kútján, ahol Sindzsi a játék elején beszerezte a Macintosh Po­ wer Bookot. Az ammónium-nitrát mellett a kötél jelentette a másik nagy problémát. Ahhoz, hogy a szeme előtt elterülő G7-es zónát átíveljék, legalább háromszáz méternyi kötélre volt szükség. Ráadásul, hogy az utolsó pillanatig ne vegyék észre Szaka­ mocsiék, eléggé lazára kell fogni, így igazándiból nem árta­
[364]

na, ha még ennél is hosszabb lenne. Akkora kötelet szerezni pedig már nem tűnt olyan egyszerűnek. A boltban volt ugyan kötél, de jó, ha megvolt kétszáz méteres, és az üveghá­ zak nejlonjához való lehetett, mert három milliméteres sem volt az átmérője, és félő volt, hogy nem elég erős. Szerencsére a településsel együtt már tiltott zónává alakult kikötőtől délre, a tengerparton, egy magánhalászszerszámraktárra bukkantak. Ott pedig egy halászathoz használt kö­ télre, amelyet egy kicsit megtépázott ugyan a dagály és az időjárás, de több is volt, mint háromszáz méter, minek követ­ keztében iszonyúan nehéz és terjedelmes volt, de ketten vala­ hogy elvonszolták a boltig, és elrejtették. Azután az összes alapanyagot otthagyták, és idejöttek. Sindzsi a sötétséget fürkészte. Az északi hegy lába, ahol most ők vannak, az iskola innenső felén, azaz északi oldalán és tőle jobb kézre, azaz nyugatra terül el. Az iskolától bal kézre, tehát keletre egy erdő van, és egészen a település északi vé­ géig, illetve a tengerpartig folytatódik. És az iskola túloldalán szántóföldek vannak. Itt-ott facsoportok, köztük néhány ház fedezhető fel. Azon túl pedig a bolt épülete, ahol a holmit hagyták, szintén kivehető. Onnan balra rögtön már egyre sű­ rűsödnek a háztetők, és a tiltott zóna határát átlépve folytató­ dik a település. Jutaka megveregette a vállát, ezért Sindzsi odafordult hozzá jobbra. Jutaka elővette a zsebéből az ellenőrzőjét, és egy üre­ sen álló jegyzetlapra írni kezdett. Igen, mielőtt munkába fogtak, megegyeztek, szintén papíron, hogy semmi olyat nem ejtenek ki a szájukon, ami elárulhatja őket. Lévén, hogy ha Szakamocsiék rájönnek, hogy Sindzsi megint valami „helytelen dologra” készül, ezúttal már biz­ tos, hogy egy percig nem haboznak majd távirányítással fel­ robbantani a nyakörveiket. Vajon miért nem tette ezt meg Szakamocsi már korábban mindkettőjükkel? Ezen is gondolkodott, de valószínűleg azért, mert a játék célja alapvetően, hogy hacsak lehet, a diá­
[365]

kok egymással küzdjenek meg. Ezzel kapcsolatban Sindzsi­ nek eszébe jutott valami. Volt egy pletyka, miszerint a kor­ mány magas rangú hivatalnokai fogadásokat kötnek erre a játékra. Ha ez tényleg igaz, akkor ha Jutakát nem is, de a Si­ roivai Középiskola védőzsenijét, a Harmadikat, azaz Mimura Sindzsit minden bizonnyal a legesélyesebbek egyikeként tart­ ják számon. Emiatt pedig Szakamocsi nem ölheti meg őt olyan könnyedén… Ez volt a tippje. Akkor viszont akiket az indulás előtt meggyilkolt, Kuninobu Jositoki és Fudzsijosi Fumijo, feltehetőleg nem voltak érintettek a fogadásban, vagyis pontosabban fogalmazva, biztos nem fogadott rájuk senki. Csakhogy ettől még, ameddig Szakamocsi (a francba, az a sa­ kamocho kinpati…) uralja az egész játékot, ez bármikor bekö­ vetkezhet. Ami viszont annyit tesz, hogy ameddig nem sike­ rül rádobni a bombát az iskolára, csak imádkozhatnak, hogy ne történjen meg. Ez persze nem tetszett Sindzsinek. Ő a nagybátyja hatására mindenben maga döntött, és nagyon nem feküdt neki, hogy élete-halála egy másik ember kezében legyen. Sindzsi lenézett az iskola fényeire, és a fejét rázta. Semmire nem megy, ha ezen rágódik. „Ha tehetetlen vagy valamiben, ne foglalkozz vele! Azt kell csinálni, amit tudsz, Sindzsi.” A nagybátyja szavai visszhang­ zottak a fejében. „Még akkor is, ha az esélyed kevesebb, mint egy százalék.” Jutaka befejezte a jegyzetelést, és megint megböködte a vál­ lát. Sindzsi visszafordult hozzá, és megnézte. A sötét miatt egy kicsit nehéz volt olvasni, ezért beletartotta a holdfénybe. „Hogyan feszítjük ki a kötelet? – állt a papíron. – Képtelen­ ség innen eldobni odáig egy ekkora kötelet. Ráadásul ott is hagytuk, nem? Mit fogunk csinálni?” Ja igen, ezt még nem magyarázta el neki. Arra már nem fu­ totta, mert totál el volt foglalva azzal, hogy a „kötélpálya”

[366]

hozzávalóit összeszedje. Sindzsi biccentett, ő is elővette a ce­ ruzáját, és írni kezdett az ellenőrző jegyzetrészébe. „Hoztunk madzagot. Azt fogjuk kifeszíteni, és a túloldalon rákötjük a kötelet. Később visszajövünk ide, és a madzaggal idehúzzuk a kötelet. Közvetlenül a megvalósítás előtt.” Átadta Jutakának. Jutaka kibogarászta, és megnyugodhatott, mert Sindzsire nézett és bólintott. Azután írt. „Rákötjük, mondjuk, egy kőre, és áthajítjuk, ugye?” Sindzsi a fejét rázta. Jutaka nem értette, gondolkozott, azután megint írt. „Csinálunk egy íjszerűséget? Nyílvesszőre kötve lőjük át?” Sindzsi megint a fejét rázta, átvette az ellenőrzőt, és írni kez­ dett. „Ez sem rossz ötlet. Mert még én sem tudok háromszáz mé­ tert dobni a kislabdával. Viszont nem szabad célt téveszte­ nünk. Mi van, ha elrontjuk, és eltaláljuk az iskolát egy kővel vagy egy nyílvesszővel? De még ha azt nem is, csak fenn­ akad valahol, és elszakad a madzag, amikor vissza próbáljuk ráncigálni, nincs helyette másik. Ennél biztosabb módszert alkalmazunk.” Jutaka most nem vette kézbe a ceruzát, csak kérdőn nézett Sindzsire. Erre Sindzsi megint elvette az ellenőrzőt, és folytatta. „Itt rákötjük a madzagot valamelyik fára, és a másik végével lemegyünk a hegyről. Kifeszíteni csak azután fogjuk, hogy átértünk.” Jutaka elolvasta, de ezúttal azonnal kétkedőn rán­ colta a szemöldökét, és sietve visszaírta: „Ezt nem tudjuk megcsinálni. Tuti, hogy fennakad a fákon útközben.” Erre Sindzsi elmosolyodott. Nem volt nagy csoda, hogy Jutaka lehetetlennek tartotta. Ugyanis mondani sem kell, hogy amerre eljöttek idáig, sűrűn sorakoztak a kisebb-nagyobb fák. Hiába húzzák meg a zsine­
[367]

get, miután az iskola G7-es mezőjét kikerülve átvezették, mert fennakad a fákon, és csak egy nagy körívet rajzol majd a hegyen. Kicsit szokatlan kültéri művészet. Maga a mű ha­ talmas, de már öt méterről sem látszik, így nem lehet az egé­ szet egyben megtekinteni. Ezzel a természet és az ember kap­ csolatának kényes egyensúlyát… Ráadásul a G7-ben sincs változás, dugig van fával, az iskola közvetlen közeléig. Egy százméteres óriás még csak-csak boldogulna. (Tényleg, a nagybátyjánál látott videók között volt egy ilyen régi trükk­ film. Amíg a hős a Föld védelmében a szörnyekkel harcol, széttapossa a városokat. Mostanában már nem nézett ilyes­ mit.) Hacsak nem vágják ki az összes fát, nem fogják tudni fennakadás nélkül elvinni a kötelet az iskoláig. Ez magától értetődik, pont ezért kérdezte először Jutaka, hogyan dobják át a kötelet. De Sindzsi elegánsan – bár hason fekve nem volt túl hatásos – széttárta a karját, azután írta: „Reklámlufit eregetünk, Jutaka.” Jutaka megint csak a szemöldökét ráncolta, miután elolvasta, de Sindzsi intett neki, hogy másszanak le a szikláról, és meg is tették. A szikla aljában leültek, és Sindzsi beletúrt a háti­ zsákjába. Kiszedegette a tartalmát, és sorba rakta a földön. Fél tucat rovarirtó nagyságú spray, egy kupac százméteres, vékony sárkányeregető fonal (az összes, amit felleltek a bolt­ ban), szigszalag és fekete háztartási szemeteszsák. Sindzsi felvett egy spray-t, és megmutatta Jutakának. Kék alapon feltűnő piros betűkkel rá volt írva, hogy Voice conver­ ter. (Rögtön alatta biztatás: „A bulin ezzel Öné a főszerep!” – Nahát! – A Felirat alatt pedig az amerikai Walt Disney egyik figurájáról másolt kacsa képe.) A palackra pedig sípszerű fú­ vóka volt ráerősítve. „Igazából azért döntöttem úgy, hogy megvalósítható ez a terv, mert eszembe jutott, hogy ezeket láttam korábban abban a házban, ahol rátaláltam a Power Bookra. Ismered, hogy működik, nem?” – írta Sindzsi.
[368]

Mielőtt megszerezték a csigát, Sindzsi tényleg beugrott a szomszéd házba ezekért a palackokért. De vajon mire készül­ hetett az itt lakó, hogy ebből ennyit magánál tartott?… A vá­ lasz egy részét talán ki lehet következtetni a Power Book me­ revlemezén hagyott fájlokból. Mert az „Ötödikesek, környe­ zetismeret” meg „Harmadik harmadév értesítő” és ehhez ha­ sonló címek arra utaltak, hogy a gép eredeti tulajdonosa va­ lószínűleg általános iskolai tanár lehet. Feltehetőleg az itteni iskolában dolgozott. Jutaka a torkára tette a kezét, és kissé kinyitotta a száját. Mindisi bólintott. „Igen. Úgy lehet vele gágogni, mint a kacsák. A lényeg, hogy héliumgázzal van töltve. Ráadásul ez selejtes, leállították a gyártását. Baromi sok gáz van benne.” Jutakának még nem esett le, de Sindzsi úgy vélte, gyorsabb, ha megmutatja a gyakorlatban, feltépte a szemeteszsák zacs­ kóját, és kivett egyet. Szétnyitotta, beledugta a gázpalack fú­ vókáját (eredetileg szívóka ugyan), és szigszalaggal rögzítet­ te. Légmentesen lezárta a zacskót. Azután megnyomta a pa­ lack gombját, mire a zsák hirtelen dagadni kezdett. Tartotta a gombot, és azon gondolkozott, hogy mennyivel viccesebb lett volna óvszerrel. De azt hiába fújnák fel, túl ki­ csi lenne sajna. Mi? Hogy van-e nálam egyáltalán? Hát, ez isko­ lai kirándulásnak indult, szóval… Ki tudja, mi történik az út so­ rán. Mit, hogyhogy magamnál tartottam, ha eldobtam a váltás ru­ hát meg mindent? jaj, hát ilyesmi mindig van az embernél, sose le­ het tudni, hátha hasznát vehetem. A részleteket hagyjuk. A zsákot teletöltötte gázzal, majd megcsavarta közvetlenül a palack fölött, és szigszalaggal lezárta. Elővett egy tekercs zsi­ nórt, a végét rákötözte, és még szorosabban összehúzta. Azu­ tán alulról leszedte a ragasztót, és elvette a palackot. A biz­ tonság kedvéért visszahajtotta a zsák szélét, és még egyszer körbetekerte a ragasztószalaggal. Elengedte.

[369]

A szemeteszsák felszállt. Engedte emelkedni, amíg a zsinór kifeszült, és a kezét is elkezdte kinyújtani, de megállt a keze szemmagasságban. – Na? Sindzsi ezt hangosan kimondta. Jutakának már menet köz­ ben leeshetett, mert bólogatott. Sindzsi azután a léggömbről lelógó zsinórra rákötött egy má­ sik tekercsről legombolyított madzagot. A biztonság kedvéért szigszalaggal erősen rögzítette. És a két lecsüngő fonalat a két kezében tartva megmozgatta, mint egy lépkedő ember lá­ bait. Azután egy közeli fára mutatott. Megint megmozgatta a zsinórokat. Igen, ezek tehát egy óriás lábai. Bár egy város szétta­ posásához túl nyamvadtak, és egyelőre még az enyémeknél is rövi­ debbek. Jutaka már teljesen megérthette, mert két nagyot bólintott. Azután hang nélkül mozgatta a száját. „Hű, de baró, Sindzsi!” – lehetett róla leolvasni. De lehet, hogy inkább „Hülye barom, Sindzsi”. Mindegy, ez most nem számít. Sindzsi megint kézbe vette az ellenőrzőt, és írni kezdett. „Csinálunk még egyet vagy kettőt, és hozzákötjük. De nem tudom, mennyire lehet megereszteni a zsinórt. És ott a szél is. Mindegy, próbáljuk meg!” Jutaka elolvasta és bólintott. Sindzsi felpillantott az égre. A zsák fekete, és a hold irányá­ ból ítélve sem valószínű, hogy Szakamocsiék észrevehetik. Egyelőre a szél sem olyan erős. De feljebb ki tudja. Azután megszólalt: – Na, gyorsan kezdjünk bele! Sindzsi a kezével jelezte Jutakának, hogy fogja meg az első léggömböt, és előhúzott még egy szemeteszsákot. [Maradt 20 fő] 48 Este tíz után hallotta, hogy Kavada felkelt.
[370]

Súja eddig az ágyban fekvő Noriko mellett volt, s most tapo­ gatózva evickélt ki a szinte koromsötét szobából a szomszé­ dos váróterembe. – Főzök egy kávét – szólt Kavada, amikor meglátta Súját, és elsietett a folyosón. Ezek szerint elég jól látott a sötétben. Amikor visszaért az ágyához, Noriko már kitakarózva ült. – Még fekve maradhatsz egy kicsit – mondta Súja, mire Nori­ ko nemet intett, aztán kissé motyogva megszólalt: – Megkérnéd Kavadát, hogy ha már vizet forral, tegyen hoz­ zá nekem még egy kicsit? Elég egy bögrényi. Az ablakfüggönyön át halványan beszűrődött a holdfény, Noriko pedig az ágy szélén ült, kezét a lába mellett nyugtat­ va. Fejét kicsit előredöntve oldalra fordította. – Jó, de mit akarsz vele? – kérdezte Súja. Noriko habozni lát­ szott, de azért válaszolt. – Csak megizzadtam, és szeretném letörölgetni magam… Túl nagy igényeim vannak? – Ja, nem – mondta Súja, és gyorsan bólintott. – Oké, akkor megyek, és megmondom neki. Kiment a szobából. Kavada a koromsötét konyhában forralta a vizet. A lábos alatti szén parazsa és a Kavada szájából lógó cigaretta vége vörös párként izzott, mint egy különleges szentjánosbogárraj és egy elkószált csapattag. – Kavada! – szólította meg Súja, mire Kavada hátrafordult, és a cigaretta parazsa helyet változtatott. Súja egy vastag fény­ csíkot látott, amely rögtön el is tűnt. – Noriko kérdezi, hogy nem forralnál-e neki egy kis pluszvi­ zet – folytatta. – Azt mondja, elég egy bögrényi… – Jó.

[371]

Nem is kellett végigmondania, mert Kavada félbeszakította. A cigaretta eltávolodott a szájától, és az ablakon beszűrődő csekélyke holdfény mellett látni lehetett, hogy nevet. – Oké. Nekem ugyan mindegy, hogy egy bögrényi vagy egy lavórnyi. Lehajolt, egy csészével vizet mert a földre tett vödörből, és beleöntötte a lábasba. Vagy ötször megismételte. Úgy látszik, a parazsat kis lángra állítva végig melegen tartotta a lábos­ ban lévő vizet, mert gőz szállt fel belőle, és alig érezhetően Súja bőréhez ért. Kavada később azt mondta: – Hát ő is csak lány. Úgy tűnik, Kavada nem volt olyan mamlasz, mint Súja, és rá­ jött, hogy miért volt szüksége Norikónak vízre. Súja nem szólt semmit, és rendkívüli módon Kavada magától folytatta: – Szép akar lenni, mert veled van. Kifújta a füstöt. Súja egy pillanatig hallgatott, aztán megkérdezte: – Nem tudok segíteni valamiben? – Most nem. – Kavada biztos a fejét rázta. Ha eléggé jól kime­ resztette az ember a szemét, láthatta, hogy az asztalon már készenlétben van három csésze és egy csepegtetős kávéfőző szűrőpapírral. És – valószínűleg Noriko kedvéért – egy teafil­ ter is ki volt rakva. – Figyelj csak – szólt hozzá Kavada, mire Súja felhúzta a szemöldökét. – Mi van már, mitől lettél hirtelen ilyen szószátyár? Kavada elvigyorodott. Folytatta: – Az addig rendben van, amit Kuninoburól mondtál, de tö­ rődj azért Noriko érzéseivel is.

[372]

Súja megint elhallgatott egy időre. Azután megszólalt. Ki tudja, mi okból, mintha némi elégedetlenség vegyült volna a hangjába. – Tudom. – Egyébként van csajod? – folytatta Kavada a kérdezőskö­ dést, Súja pedig megrántotta a vállát. – Nincs. – Akkor meg miért is ne, akár? Kavada változatlanul az ablak felé nézett, és szívta a cigaret­ táját. – Nem rossz dolog, ha szeretik az embert. Súja megint rándított egyet a vállán. Azután megkérdezte: – Neked nincs barátnőd? A cigaretta vége felparázslott. Nem szólt egy szót sem. A füst komótosan terjengett a sötétségben. – Titok? – Nem, csak… Kavada belekezdett a mondandójába, de hirtelen kikapta a cigarettát a szájából, és belehajította a vizesvödörbe. – Húzd be a fejed, Nanahara! – suttogta, miközben ő maga is lekuporodott. Súja gyorsan úgy tett, ahogy mondták. Támadás? A testén végigfutott az idegesség. – Hozd ide Norikót! Ne csapj zajt! – suttogta megint Kavada. Sújának nem is kellett mondani, már el is indult a rendelő felé, ahol Noriko volt. Noriko még kábán üldögélt az ágy szélén. Rögtön megérthet­ te, amikor Súja mutatta neki, hogy bukjon le, mert visszafoj­ tott lélegzettel szállt le az ágyról. Súja tartotta neki a karját, és kitámogatta a konyháig. Útközben visszanézett az előszoba felé, de nem látott emberi árnyat az üvegajtón túl.
[373]

Kavada már újratöltötte a vizespalackokat, összerakta a há­ rom hátizsákot, és kezében a sörétessel térdelt a konyhaajtó­ nál. – Mi az? – kérdezte Súja suttogva, de Kavada felemelte a bal kezét, és leintette. Erre Súja elhallgatott. – Van kint valaki – súgta Kavada. – Ha bejön, a másik irány­ ban megyünk ki. A sötétségben csak a lábos alatti szén parazsa vöröslött. Vi­ szont a mosogató helyzetéből ítélve ez kívülről valószínűleg nem látszott. Egy halk kattanás ütötte meg végre Súja fülét. Az előszoba felől jött. Az ajtót kitámasztották egy bottal, nem fog kinyílni. Be van törve az üvege, szóval arra biztos rájön a kint lévő valaki, hogy bejöttek ide. És arra is, hogy nagy valószínűséggel még bent is vannak. Kattogás hallatszott, de rögtön abbamaradt. Az illető feladta, hogy kinyissa a bejárati ajtót. – A fenébe! – jajdult fel Kavada. – Megszívtuk, ha felgyújtja. Lélegzet-visszafojtva vártak, de csend volt. Viszont Kavada jelezte, hogy menjenek az előszoba felé. Lehet, hogy az ő füle érzékelt valami halk hangot. Megindultak hárman, szinte a padlón kúszva. Közben Kavada, aki leghátul haladt, előrenyúlt a legelöl má­ szó Súja karjához, és megállította. Súja hátrafordította a fejét, és a vállán át Kavadára nézett a sötétségben. – Megint visszament előre. – Hátrafelé intett a karjával. – Menjünk ki hátul! Ezzel megint elindultak visszafelé a folyosón a konyha irá­ nyába. Mielőtt még beértek volna a konyhába, Kavada megint meg­ állt.

[374]

– Ne már, hogy a francba? – szitkozódott visszafojtott han­ gon. Nagyon úgy tűnt, hogy a kinti valaki megint visszatért a hát­ só ajtóhoz. A csend folytatódott. Kavada feltartotta a vadászpuskáját, és Súja is megmarkolta a Sig Sauerjét, amely eredetileg Minami Kaorinál volt (a Smith & Wessont odaadta Kavadának, hogy hozzá olyan kerüljön, amelyben minél több lövedék van), így fogták közre Norikót. Csakhogy ez a csend egy szempillantás alatt megtört. A konyhaablak felől hang hallatszott: – Szugimura vagyok. Nem akarok harcolni. Válaszoljatok mindhárman, kik vagytok egyáltalán? Semmi kétség nem fért hozzá, ez Szugimura Hiroki (fiúk, 11.) hangja, azon kevés fiúk egyikéé, akikben – Mimura Sin­ dzsi mellett – Súja a legjobban megbízott. – Na ne… – ujjongott Súja. – Ez nem lehet igaz! Ebben még reménykedni sem mert. Nem hitte volna, hogy találkozhatnak. Összenézett Norikóval. Rajta is látszott a megkönnyebbülés. Súja azonnal felállt volna, de Kavada visszafogta. – Mi van már? – Pszt! Csendben! Súja belebámult Kavada komoly arcába, eltúlozva megrán­ totta a vállát, és nevetett. – Semmi gáz. Érte kezeskedem. Megbízható. De Kavada a fejét rázta. – Honnan tudta, hogy hárman vagyunk? Ez ekkor tűnt fel Sújának először. Kavada arcába nézve gon­ dolkodott. Nem tudta. Nem tudta, de azzal a ténnyel szem­ ben, hogy Hiroki most itt van a közvetlen közelében, nem is

[375]

és pont a homloka felét takarja el. – Nanahara… – szólt a megkönnyebbült válasz. aggodalomra semmi ok. A tejüveg ablakon Szugimura felsőtestének árnya suhant át. mint Sújának. hogy el­ lenőrizze. – Biztos az tartott neki sokáig. Menj előre a bejárathoz! Kezedet a tarkód­ ra. – Nanahara vagyok. és ne mozdulj! Megértetted? – Kavada… – kezdett bele Súja rosszallón. amíg rászánta magát. hogy bejövünk ide. Szugimura. kik vannak itt… A lényeg. – Kavada vagyok. – Akkor meg miért mostanra ért ide? Súja megint elgondolkodott. Szugimura Hiroki tarkóra tett kézzel állt. Kavada állt fel elsőnek. – Biztos látta messziről. Csak egy kicsit ma­ gasabb Kavadánál. Kavada még akart volna valamit mondani.tartotta lényegesnek. A lábánál hevert a hátizsákja és valami rejté­ lyes okból egy másfél méteres bot. és kinyitotta az ajtót. Kavada Sógo és Nakagava Noriko van velem. Kavada szólalt meg. Ugyanúgy hullámos a haja. csak kiszólt az ablakon. és a törött üvegen keresztül kinézett. [376] . Mindenesetre mihamarabb látni akarta az arcát. és az előszobába ment. Csak azt már nem tudta kivenni. de sokkal szikárabb benyomást kelt. majd feltartott puskával kirántotta a támasztékot. – Engedj be! Honnan lehet bemenni? Mielőtt Súja válaszolhatott volna. de Súja nem törő­ dött vele. Súja Norikót támogatva követte. hogy kik vagyunk. de Hiroki rögtön válaszolt: – Meg. hogy Szugimurában megbízhatunk. Kavada a bejárat előtt lehajolt.

kérsz? Hiroki bólintása nem volt egészen egyértelmű. Azután a nadrágja aljáig alaposan végigmotozta. Akkora és olyan formájú holmi volt. Kavada körbefigyelt. Bólin­ tott. ne… Kavada nem törődött Súja elkezdett mondatával. hogy az egyik oldalát borító sima előlap visszaveri a hold fényét. hogy még egyszer megszemlélhesse a lapját a holdvilágnál. – Kiveheted. mint egy vastagabb notesz. és felvette a lába mellől a há­ tizsákját és a botját. egyúttal a hátizsákját is ellenőrizte. hogy „aha”. de Sújáékkal együtt belépett az előszobába. a shotgun­ nal a kezében előrelépett. majd végre közölte. Erre Hiroki leeresztette a kezét. majd be­ zárta az ajtót. [377] . – Gyere be! Van kávénk. és visszatette Hiroki zsebébe. jobbra-bal­ ra csóválta a fejét. mint aki nem akarja elhinni. Súja is látta. Kavada egy darabig nézegette. Kavada előhúzta. Azután a szabadon lévő bal kezével végigsimította az egyenruháját. Csak ne vedd el. de az anyaga műanyag vagy acél lehe­ tett. – Ne haragudj. hogy oké. – Ez meg mi? Hiroki tarkóra tett kézzel válaszolt. Úgy tűnik. – Szugimura! – Súja arca megkönnyebbülésről tanúskodott.Tényleg ő volt. – Megmotozlak. és elsőnek a tarkóján tartott kezét vizsgálta meg. A zsebénél megállt a keze. Kezében a tárggyal egy kicsit arrébb mozdult. Leengedheted a kezed. a botot fegyver gyanánt tar­ totta magánál. Súja. Hiroki mögé sétált. majd annyit mondott. Erre Hiroki vidáman elmosolyodott. Ne mozdulj! – Kavada.

hogy bár Noriko nem számít ebből a szempontból. és Hiroki­ ra szegezte a tekintetét. hogy elnézést a rendetlenségért. – Gyere be! Nemsokára tovább kell mennünk. Sújának eszébe jutott. – Nem. hogy egyelőre nem foglalkozik ezzel. amikor észrevette. és Kavadához. Amennyire én ismerem. Nanahara nem lenne ve­ led. így a jobbal intett befe­ lé.Hiroki ott megtorpant. – Micsoda alak vagy! – nevetett Súja Szugimurára. aki az ellenséghez áll. – Ha olyan ember lennél. Hiroki mosolyt biggyesztett a szájára. – Csak különös összeállításnak találtam. hogy elfelejtett megmondani neki valami na­ [378] . dehogyis… – mondta. papu­ csokkal teli cipős szekrénynek támasztotta a hátát. – Hiroki azt akarja tőle­ tek kérdezni. Hiroki újra végignézett Súja és Noriko arcán. de Súja kicsit elkedvetlenedett. Továbbra sem vette le az ujját a ravaszról. de Hiroki nem tud mit kezdeni azzal. hogy ő Kavadával van. hogy biztos oké-e. Ezúttal Noriko szólalt meg: – Gyere beljebb! Nem az én lakásom. Ekkor Súja észrevette. ha velem vagytok. Kavada a Hiroki mellett lévő. de még van azért időnk. így még azt sem mond­ hatom. de annyira azért mégsem… Kavada válaszul elnevette magát. hogy az ujját még mindig a ravaszon nyugtatja. viszont nem akaródzott elmoz­ dulnia az előszobából. ennyi az egész – mosolygott és folytatta. A Remingtonja csövét ugyan leen­ gedte. de ezzel befejezettnek lehetett tekinteni Hi­ roki és Kavada bemutatkozását. Bulizunk egyet a tiszteletedre! Ennek ellenére Hiroki továbbra is csak álldogált ott. – Nanahara! – Kavada hozta szóba. Súja bal kezére Noriko támaszkodott. Erre Hiroki elnevette magát. bőven vannak hülyeségei. fordult. majd Kavadáé­ ra pillantott. Mégis úgy döntött.

aztán megkérdezte: – És Koto­ hikit nem láttátok? – Kotohikit? – kérdezett vissza Súja.Hát. Kavada segít nekünk. aztán a fejét rázta. Hosszú idő után élénken ciká­ zott át az agyán újra Óki Tacumicsi kettéhasadt feje. Kotohiki Kajokót? Lá­ nyok. – Szugimura. aztán… Aztán eszébe jutott a reggel. hogy a „bulizás” szótól döbbent meg Hiroki. –. de ahhoz képest nemhogy kifinomult lenne. Hirokinak elkerekedett a szeme. de rögtön fel is emelte. – Én sem láttam – mondta. nyolcast? Aki teaceremóniát tanul. – Minden­ esetre gyere beljebb… Hiroki erre nem válaszolt. – De van még egy kis elintéznivalóm. aztán sok minden történt. Persze nem kétséges. – Elintéznivalód? – ráncolta Súja a szemöldökét. és megint letaglózta. inkább szeleburdi? – Nem… – rázta Súja a fejét. meg tudunk szökni. csak visszakérdezett: – Végig hármasban voltatok? Súja gondolkodott egy kicsit. – Komolyan? Súja bólintott. – Bocs… – rázta a fejét. végül összejöttünk Kavadá­ val. hogy Kotohiki Kajoko is ezen a szigeten tartózkodik. Lehet. – Én nem láttam… Kavadára nézett. Mivel Szakamocsi még nem olvasta be a nevét a [379] . – Vagy úgy – bólintott Hiroki. Hiroki kisvártatva lehajtotta a fejét.gyon fontosat.. de ő is a fejét rázta. – Nem… Én és Noriko igen.

Sújának újra eszébe jutott. Bocs. de Mimura Sin­ dzsi. Nori­ kónak is és Kavadának is volt –. hogy egy csomó osztálytársának készül kivárni a halálát. – Várj már. azoknak ezzel meg lehet tudni a helyét. de nekem mennem kell – mondta. Ilyen körülmények között annál közelebb ke­ rülsz a halálhoz. ami a hátizsákomban volt – mondta.híradójában. – Bár azt hiszem. Igen. minél többet változtatsz a helyeden. de azért ott volt a rá oly jellemző. – Akkor nem érdekes… – rázta Hiroki a fejét. elvileg életben is van. – Várj már! Hiába mennél. nem? Hiroki visszapillantott Sújára. és sarkon fordult. A szemében szomorúság buj­ kált. nincs is normális fegyvered. megmenekülsz. játékos fény. Ez magától értetődőn ott volt Kuninobu Jositoki (a néhai Jositoki. – Van egy elintéznivalóm. amilyen Sújának is. Ha elég közel vagy hozzájuk. – Kajoko? – kérdezte Noriko. És különben is. a rohadt életbe!). és megmutatta Sújának. hogy ha velünk maradsz. Kavada mester már képben van vele. Ezért most elmegyek – mondta. hogy keresed meg? Hiroki beharapta az alsó ajkát. – Köszönöm. – Hová mész? Most mondtam. A képernyőn [380] . Akikre ezt rárakták – kezében a géppel a saját nyakára mutatott. – Ez a „fegyver”. Mi le­ het ilyenkor elintéznivaló? Mindenesetre Súja beszélni kezdett. ami miatt feltétlenül találkoznom kell Kotohikivel. nem? Veszélyes. intett a szemével Ka­ vadának is. Elintéznivaló. és ettől sötét lett a kedve. meg­ csillant az ezüstszínű nyakkarika. egyszóval Súja összes jó barátja – sőt Kavada – szemé­ ben is egyaránt. Azután kivette a zsebéből az előbbi palmtophoz hasonló tárgyat. szokás szerint kissé ci­ nikus. hacsak este hat óta nem halt meg. Szugimura! – állította meg Súja.

Egy időben Súja még meg is volt róla győződve. Kétségtelen. hogy együtt járnak.mutatja egy pont. azt már nem lehet tudni. A többiek­ ről nem tudok semmit. Hiroki eltette a szerkentyűt a zsebébe. de hirtelen megtor­ pant. – Ő belement a játékba. amerre ők mozogtak. amelyiken a hollétüket ellenőrzik. Takakót Szóma ölte meg. mielőtt meghalt. Hiroki és Csigusza Takako igen-igen jóban voltak. Azt viszont már nem lehet tudni. – Szóma Micukóval vigyázzatok! – szólt. és emiatt tudott mindig arra kerül­ ni. és nagyon erős személyiség volt. Igaz ugyan. De egyszer csak úgy rákérdezett. de Hiroki pedig több mint száznyolcvan centi magas. és van néhány övfoko­ [381] . Sújának ekkor eszébe jutott. és aggódott is Hiroki miatt. hogy Csigusza Takako már ha­ lott. En­ nek a szerkezetnek köszönhetően találhatta ki Hiroki. én bőgtem el magam. hogy hárman vannak a házban. de ez az egy biztos. mint valami vicc. Tehát hasonlóan az iskolában lévő számítógéphez. de most annyira boldog volt. hogy ki az illető. hogy Csigusza Takako kiemelkedő sporttehetség a lányok között. Gyerekkorunk óta barátok vagyunk. sokat bújócskáz­ tunk együtt meg minden. Ezzel Sújának végre leesett a válasz az iménti kérdésre. mint Hiroki is mondta. de Takako… Csigusza Takako mondta. Kavada megkérdezte: – Összetalálkoztál vele? – Nem – rázta Hiroki a fejét. – Nem. hogy vele járhat­ nék. akkor én megyek is – indult neki. és Sújáról Kavadára emelte szigorú tekintetét. amikor meglátta.” Ez úgy hangzott. hogy kit jelöl. ez is be tudja tájolni a nyakörvet viselők helyzetét. Ha veszekedtünk. mire Hiroki nevetve válaszolt: „Nem vagyok én olyan jó pasi. Szakamocsi hatórás híreiben hallotta. hogy egészen ki is ment a fejéből. – Na. Na igen.

Nanahara. és vártam Takakót… De Akamacu visszajött. egyszer Súja volt nála fent. – Viszont… – folytatta Hiroki – megtaláltam Takakót. Súja fontolgatta. – Csak a legvégén. – Köszönöm. és amíg vele voltam elfoglalva. Vajon Hiroki szavai azt jelentik. és Mimurával találkozzak. Amikor idáig jutott. hogy ott volt vele. mert Szór­ na Micuko elintézte. Hiroki az iskola előtt tartózkodott. Nem fér hozzá kétség. szem elől tévesztettem Takakót. Csak már késő volt. hogy nem lett volna sok értelme. Már Akamacu Josio is halott volt. hogy veled. elvesztettem a lehetőségét annak is. amikor haldoklott? – Együtt voltatok? – kérdezte Noriko halkan. hogy mire megtalálta Takakót. – Mindenesetre fogadd részvétem. elbújtam az is­ kola előtt. [382] . addigra már haldoklott. hogy mennyire fontos volt Takako Hiroki számá­ ra. és Hiroki sok nyaggatásra megmutatta. igen. Hiroki a fejét rázta. Én… miután elindultam. Súja bólogatott. és ő maga is kis híján ottmaradt. De azt is mutatja.zata kung-fuból. – Nem tudom. lesütötte a szemét. anélkül is tudták. hogy elmondja-e. de úgy döntött. Hiroki mosolyogva bólintott. hogy töri el egy csapásra a csuklóhoz legközelebb eső résszel. Fejét jobbra-balra in­ gatta. Elrejtőzhetett az erdőben vagy valahol. Amíg Akamacu Josio vissza nem jött. a tenyere élével a vastag cédrusdeszkát. (Valamikor régen. hogy megfelelő kifejezés-e… – mondta Nori­ ko. Akamacu Josio azután megölte Tendó Majomit.) Ám Csigusza Takako már halott volt. hogy ez veszélyes volt. És aztán amíg Takakót kerestem. Nem kellett végigmondania.

– De megmenekülhetnél… – Súján úrrá lett a tehetetlenség. és megtekerte. A szájához vette. Amennyiben Hiroki még addig szándékozik találkozni Kotohiki Kajokóval. Ha egyszer elválnak. aztán meg­ szólalt: – Ha már ennyire eltökélt vagy… – Hiroki szemébe nézett és folytatta: – Mi is keressük veled Kotohikit. és talán haldoklik. nem? Veszélyes lenne. ráharapott az egyik végén lévő fémfogantyúszerűségre.– Inkább – szólt Súja – gyere be. viszont az is biztos. Még ha nem számítjuk is Csigusza Takakót. Súja megnyalta az ajkait. Csipcsirip. Miután megbeszéltük. akkor is rejtély. nem lesz könnyű még egy­ szer összetalálkozni. amíg mindketten élnek. Hiroki odafordult. hogy amíg itt beszélgetnek. sem lesz… Késő. sőt virgonc füttyszó volt. de megakadt. Igen élénk és hangos. nem kérhetek ilyet tőletek. hallatszott egy madárcsiripelés. mondta volna. – Szugimura! – Még nem tette le a shotgunt. – Nakagava megsérült. Hiroki mintha megérezte volna Súja gondolatait. megint hal­ ványan elmosolyodott. már most is mindenképpen késő. [383] . Rigó vagy cinege vagy va­ lami hasonló. – Ha most elválunk. Rápillantott Kavadára. Hirtelen Kavada szólította meg. újra találkozni szinte… Hát igen. de már nem volt az ujja a ravaszon. Kavada pedig a szabad kezével egy kis tárgyat vett elő a zsebéből. Norikóra bökött az állával. Ám Hiroki határozottan megrázta a fejét. Kotohiki Kajoko össze is csaphatott akár valakivel. hogy mi­ ért keresi Hiroki Kotohiki Kajokót.

és Sújának leesett. Így lesz. – És még valami. Hiroki bólintott. És vi­ gyázz. Ez a madárhívó nevezetű eszköz vajon? Arról most ne is beszél­ jünk. – Hozok kávét – mondta Noriko. – Te is add ide a térképedet! Beírjuk neked a holttestek álta­ lunk ismert helyeit – mondta Kavada. akkor annak a helyét is. én pontosan negyedóránként meg fogom ezt szólal­ tatni mindig tizenöt másodpercig. Hiroki kissé felhúzott szemöldökkel vette át őket. köszönöm. majd letet­ te a cipős szekrényre. hogy ez a Kavada kezében lévő tárgyból származó mesterséges hang. Akkor füst fog felszállni. – Említette Csigusza. [384] . és elővette a saját térképét. Egymás mellett álltak neki a jelölgetésnek. Per­ sze azonnal távolodj el onnan. a jobb lábát húzva indult meg befelé. és elengedte Súja karját. Amikor észre­ vesszük. mire Hiroki megállt az írásban. Két máglyát csinálj. – Ne haragudj. Ha kedved lesz. – Kavada kivette a zsebéből az összehajto­ gatott térképet. hogy Szómánál gépfegyver lett volna? – kérdezte Kavada. ha nem – mondta Kavada –. miközben folytatta a munkát. – Ha találkozol Kotohikivel. bármikor felszállhatsz rá. Felmutatta a madárhívót Hirokinak. mert nagyon feltűnő. és kisimította. hogy miért van Kavadánál ilyesmi. de írd be. gyújts valahol tüzet friss gallyakból. A ceruzával együtt odanyújtot­ ta Hirokinak. hogy rablom az idődet. és megmarkolta a ceruzát. Ennek segítségével megta­ lálsz minket. légyszi. hogy ne gyulladjon be a környék. Ha mással is ta­ lálkoztál. A falnak támaszkodva. hogy hol halt meg Csigusza. – Ennek a hangja lesz a jegyed a vonatunkra. ide.Kavada elvette a kezét a szájától. – Jó. amint találkozni akarsz velünk. ahova besütött a holdfény az ablakon át.

Elővette a zsebéből a tartalék tárakat is. Nem csak egy volt. füttyentett és elvette. – Itt ölték meg Minamit. A Smith & Wesson. hogy önvédelem volt. Hiroki írás közben bólogatott. Miközben ők ketten folytatták a műveletet. aki megszagolta. Noriko kilépett a folyosóra a csészével. utána pedig Sújához került. Odanyújtotta Hi­ rokinak. akkor megyek. és át­ vette a bizonytalanul álló Noriko kezéből. Kavada befejezte az írást. Akárhogy is nézzük. ha Súja odaadja a Sig Sauerjét. – Ma délelőtt. most Kavada nadrágjába volt tűzve. [385] . Megköszönte Norikónak. ami eredetileg Motobucsi Kjóicsié volt. Aztán meglepő módon közölte: – Én is találkoztam Minamival.– Nem – felelt Hiroki. De több lövést kapott a hátába. – Lehet. A markolatát nyújtotta Hiroki felé. de szerintem össze volt zavarodva. csökken a csapat harci ereje. fel sem emelve a fejét. de Kavada nem szólt semmit. – Azt nem kér­ deztem. Minden előzmény nélkül rám lőtt. mi volt Akamacu Josióval meg Óki Tacumi­ csivel. és megmutatta Hirokinak a térké­ pet. Szinte rögtön le is tette a padlóra. – Aha. de azért vi­ gyázz Simizuval. – Na. – Ezt vidd magaddal. Motobucsi Kjóicsivel. Ne­ künk a shotgunon kívül van még egy pisztolyunk. Hiroki bólintott. Kavada bólintott. és kicserélte Hirokival a térképeket. – Várj! Súja kihúzta az övéből a Sig Sauerjét. és ivott egy kortyot. ha már mindenképpen elmész. – Megmutatta a térképen. Még a nagyja megvolt. Súja mellettük állva elmesélte. Nanahara látta Simizut elmenekülni – magyarázta. Viszont Hiroki a fejét rázta. Súja odament.

[Maradt 20 fő] 49 Magasan járt a hold az égen. vékony hártyát képző fehér fényt bocsá­ tott ki. és a lakás belseje felé fordult. A szoba padlóján hagyott csészéből felszálló gőz még halványan látható volt. A hold majdnem teljesen kerek volt. Nektek is sok szerencsét! – Szugimura! – Súja szófogadatlan. – Noriko. köszönöm. végigpillantott Súja és Noriko arcán.– Erre neked szükséged van. és eltűnt a szemük elől. Ha ideadnád is. hogy még egész testében remeg. Jól vagy? – kérdezte Súja. majd be­ csukta az ajtót. és eltakarta a csillagokat. és a távolodó Hirokit nézték. merev állkapcsából nagy nehezen kipréselt még néhány szót. – Félrebillentette a fejét. és most megállt. – Szugimura! – szólította meg Noriko. hogy igen. amely beborította az eget. Súja sóhajtott. akkor sem aka­ rom. és halkan kihúzta a bejárati ajtót. majd sorban odabólintott Sújának. mire karján Norikóval Súja is megtorpant. hogy ti miért nem jártok. – Vi­ gyázz magadra! – Jó. Védd meg Nakaga­ vát. Halkan beszélt. Kavada ment elöl. Egyetlenegy fel­ hő sem volt. Nanahara. – Megint találkozunk. Viszont Súja határozottan érezte a kar­ ján. Ígérd meg! Hiroki bólintott és kiment. fel a hegyre. Noriko pedig bólintott egy aprót. No­ rikónak és Kavadának is. Csak ennyit mondott. Én nem fogadhatom el. Ő rögtön jobbra ment. könnyedén elmosolyodott és hozzátette: – Régóta cso­ dálkoztam. Kavada szó nélkül visszaterelte Súját és Norikót. Szíja Norikót támogatva lelépett a szobaszintről a bejárathoz. [386] .

kajára vagy bármire. Kint is jó ne­ kem. és hu­ nyorított. A vállán lévő hátizsák fölé volt kötve Noriko számára egy összetekert pokróc. és ha min­ den igaz. A szántóföldek között itt-ott egy ház bújik meg. és mindenki házat keres magának. Elmúlt tizenegy. amelyeket Szugimura Hi­ roki írt bele a térképébe. amely már tiltott zóna lett. Kavada hátrafordult. amelyiken jöttek. – Na.Az órájára nézett.) Onnan viszony­ lag keletre. annak a helynek a köze­ lébe jutnának. amint szüksége van valami­ re. Az északi hegy lábánál jártak a ritkásan álló fák között. hanem azt is részletezte. Egyre kisebb a terü­ let a zónák miatt. mit csinálunk? – kérdezte. Hiroki nemcsak azt írta oda. a nyugati partra visz. hol látott holttestet. Ha továbbmennének még egy darabig. de már elhagyták a tiltott zónává vált G9-est. hogy azokon a jeleken elmélkedik. Csigusza Takako halála helyének közvetlen közelében Niida Kazusi holtteste. A településen. Kavada mosolygott. hanem valamivel átdöfték a torkát is. így igencsak mellbe vágta a dolog. és egyre kevesebb a használható ház. Etó Megumi. A következő kérdés. és a síkság nyugat felé legyezőszerűen egyre keskenyedik. A le­ gyező szárán fut keresztül a szigetet kettészelő út. – Alapvetően nem túl jó ötlet. Bal kéz felől már­ is feltűnt a sziget keleti partján fekvő település melletti kis síkság. hogy hol legyen az új pihenőhelyük. a sziget keleti partján lévő településtől a déli hegy [387] . hogy Megumi szerelmes volt belé. – Nem lehetne megint az egyik házban megpihennünk? – Egy házban?… – Kavada elvette a tekintetét Sújáról. (Mivel Noriko elmondta Sújának. Lehet. – Én… – mondta Noriko. Neki valami vágóeszközzel elvágták a nyakát. ahol Minami Kaori meghalt. Nem csak a szemét nyomták ki. és némán elnézett a mező felé. Egyelőre visszafelé mentek azon az úton. hogy az illetők hogyan haltak meg. – Én már jól vagyok.

– Nem – rázta Kavada a fejét. lehet. hogy azért hagyta magára. meg is kérdezte. – Nem hinném. Persze nem azért. hogy a lányok már csak olyasfélék. – Kavada! – szólította meg Súja. Sújának eszébe jutott még valami zavaró. [388] . Nagy valószínűséggel. Nu­ mai Micuru egy kupacban haltak meg. Josimit lelőtték. Amikor Kusza­ ka és Kitano meghalt. amíg Szugimura megtalálta. Ak­ kor majd megtudjuk. nem számítva Cukioka Sót. Az vajon Szóma Micukótól származott? – Az pedig… Kavada mosolyra igazította a száját. Szaszagava Rjúhei. Tehát Kirijama embereiből három egy helyen halt meg. hogy Szó­ ma és a gépfegyveres nem ugyanaz. aki fennakadt a tiltott zónán. Sújának eszébe jutott a reggel kilenc előtt hallott géppisztoly­ ropogás. Rá­ adásul azután nem sokkal. Jódzsi nyakán szúrás­ nyom volt. a géppisztoly után hallatszott még két egyes lövés hangja. Viszont ha hoz­ závesszük az időt és a helyszíneket. még élt. és a fejét rázta.felé. mert nem hitte el. messziről egy másik fegyver hangja is hallatszott. a másik háromnak késsel elvágták a nya­ kát. Az illető kétségkívül még ezen a szigeten köröz. Ez nem vall túl nagy alaposságra. viszont másrészt furcsamód mélyen benne volt a tudatában. én úgy látom. Numai Micuruba be­ lelőttek négyet-ötöt. mert úgyis mindjárt meghalt volna. Azok végeztek velük. Jó. mintha ennek egy cseppnyi realitása sem lenne. – Szerinted Szóma ölte meg Kitanót és Kuszakót? Noha feltette ezt a kérdést. De miután Csi­ guszát meglőtték. akik nem csinálnak semmi rosszat. Kuramoto Jódzsi és Jahagi Josimi. és Kavada visszafordult hoz­ zá. hiszen Szugimura Hiroki saját szájából hallotta. Súja még mindig úgy érezte vala­ hol. – Egyszer úgyis találkozunk vele. Kuronaga Hirosi. Ezenkívül a sziget déli csücské­ ben Kanai Izumi.

nem kell nagyon erőlködni­ ük. tehát céljuk a villámháború. odamennek. És az. Kavada szemével a síkságot pásztázva válaszolt: – Igen. és csak nevetett ezen. hogy akkor Sza­ kamocsi tudja. így nem nagyon van módjuk aludni. hogy amint meghallják. azt is jelenti. Súja megmozgatta a vállát. ha pedig csatározás folyik. – Ő nem ment olyan messzire. – Akik belemennek ebbe a játékba. de azért mégis gyilkolnak. általában azt a taktikát szokták választani. hogy jártukban-keltükben ölnek. Óki és Motobucsi. hogy összetalálkozzunk valakivel. ahol nem botolhat belénk senki. hogy mer­ re járunk. hogy va­ lahol zűr van. és megigazította a karját. amellyel Norikót tartotta. Hacsak nem merül fel a huszon­ négy órás időkorlát problémája. legközelebb egy nagyágyú kerül elő. Válaszolt: – Dehogy. már nincsenek. és cse­ tepatéba keveredünk. És azt is. Lévén. amikor csak tehetik. ha olyan helyre megyünk. Nem volt rá semmi oka – mondta Kavada. Mert ha összeakadunk egy zavarodottal. – De [389] . hogy akik az elején oda­ bújtak. hogy egyedül vannak. és a síkságra bökött a hüvelykujjával. Ha a közelben vannak. végignézik. ahol először voltunk – mondta. és elintézik a túlélőt… Ezért jobban tesszük. Ha az eredeti helyünkön vagyunk. ahol mi először voltunk.– Szugimura szerkentyűjéről jutott eszembe. – De Simizu arrafelé menekült. odamennek. – Mégiscsak menjünk vissza oda. nem sok az esélye. hogy mi együtt vagyunk. hogy bízd csak ide! Kavada aztán megint a síkságot nézte. Ráadásul arrafelé lakóház sem nagyon van. Egyáltalán nem gond. Mondom. – És ez nem befolyásolja károsan a menekülésünk esélyét? Kavada továbbra is a hátát mutatta.

hogy talán nem is eladásra termelnek. Inkább biztonságosabb is. Más útvonalon megyünk. – Nem lesz gáz abból. [390] . így hát az ilyen kis szántóföldek is be­ szállnak a dologba. Bár egy szántóföld kel­ lős közepén épült. Inkább érdektelen. Súja felhúzta a szemöldökét. mint a bozóttal teli hegyen át. Súja újra az elöl haladó Kavada háta felé fordult. De attól még a búza friss illata áradt a szinte nyári éjszaka levegőjében. Kellemes illat volt. A szántó peremén haladtak. A Nagy Kelet-ázsiai Köztársaság kormánya különben is az önellátás arányának növelését forszírozza. amióta a szigetről eltűntek az emberek. és a lábuk füves részen taposott. viszonylag új. Valami megzavarta a gondolatmenetét. Olyan kis sziget ez. Mondjuk egy Banana Home vagy egy Sekitsui House vagy va­ lami hasonló házgyári tömegtermék.azért elkerüljük ezt a hegyet. Súja pedig jól megmarkolta a Sig Sauert a jobbjával. Azután. különösen. kicsit száraznak tűnt a föld a sportcipő­ ik talpa alatt. Ahogy azt elhagyták. búzamezőre értek. Azon túl nem sokkal pedig egy ház volt. hogy ő itt van. hogy hozzászokott a vér szagá­ hoz. A fák eltünedeztek. – Akármennyire világítson is a hold. hogy minimum két-három nap eltelt. és talán ami­ att. és jólesőn izgatta Súja orrát. Súja bólintott. A haladási irányuktól bal kéz felé egy elhagyatott traktor állt. és Norikót tá­ mogatva utána indult. hogy sík területen haladunk? Kavada mosolyogva rázta a fejét. Kavada előrement az enyhe lejtőn lefelé. mint nappal. amelyen sütőtököt termesztettek. Utána szántóföld következett. kétszintes épület volt. szépen körbekerítették egy betonkocka ke­ rítéssel. mert előfordulhat. azért nem ugyanaz.

Visszakapta a tekintetét. A bal vállához húzódva gyalogló Noriko feje felett jóval, magasan az égen, megakadt a szeme valamin. Valamin, ami megcsillant a hold fényében. És az körívet raj­ zolva repült hármuk felé. [Maradt 20 fő]

50

Hogy mi tette Súját híres játékossá kölyökligás korában? Nem más, mint a jó dinamikus látá­ sa. A képessége, hogy meglássa a mozgó tár­ gyakat. Még gyatra fény mellett is érzékelte, hogy ami most feléjük repül, egy konzervdobozhoz hasonlít. Természetesen itt ezen a békés Szeto-beltenger menti vidéken ez nem lehe­ tett forgószél, és miért is pottyanna le az égből egy üres üdí­ tősdoboz? Legalábbis az az egy biztos, hogy nem üres alumí­ niumdoboz volt. Csak nem?… Abban a pillanatban Súja kihúzta a bal kezét Noriko jobb karja alól. Sajnálta az időt arra is, hogy Kavadának szóljon, így nem mondott semmit, de mintha Kavada megérezte vol­ na, hogy valami nincs rendben, mert hirtelen hátrafordult. Noriko Súja támasza nélkül egy kicsit bizonytalanul állt. Súja három-négy lépésnyi nekifutás után magasra ugrott. Le­ szögezhetjük, hogy nagyszerű lendületvétel volt. Mint anno a Kölyökligával a tartományi bajnokság elődöntőjében, ami­ kor a búcsúütésnek szánt labdát az ő shortstop helyzetéből bravúros technikával állította meg a tizenegyedik inningben. Súja a labdát… nem, a dobozt bal kézzel kapta el a levegő­ ben. Átvette a jobb kezébe, meglendítette, és teljes erejéből messzire hajította. Még mielőtt Súja földet ért volna, fehér fény árasztotta el az éjszakát. Rögtön utána mintha kitágult volna a levegő, és egy dörrenés feszült neki a dobhártyájuknak. Súja lába még le sem ért a ta­
[391]

lajra, a légnyomás már arrébb repítette, majd leejtette a szán­ tóföldre. Persze ha megvárta volna, hogy ez a kézigránát le­ érjen a földre, mindhárman felvételt nyerhettek volna a da­ rált húsok közé. Ebben ugyan némileg csökkentették a pus­ kapor mennyiségét, nehogy valaki bedobhassa az iskolába Szakamocsiékhoz, de ahhoz bőven elég ereje volt, hogy em­ bert lehessen vele ölni. Gyorsan felemelte a fejét. Észrevette, hogy néma csend van. Valami történt a fülével. Ebben a hang nélküli térben látta, hogy Noriko hever a balján. És amikor felnézett, hogy Kava­ da felé forduljon… Látta, hogy még egy doboz repül felé. Még egyszer! Még egyszer meg kell ismételni… de hát hogy is lett volna rá ideje? Funkcióját vesztett fülébe ezúttal határozott, de viszonylag kisebb lövés hangja jutott el, amellyel szinte egy időben megint robbanás rázta meg a levegőt. Ezt a hangot is kissé halkabban hallotta, mindenesetre most valamivel távolabbról jött, így megúszta újabb repülés nélkül. Közvetlenül mellette Kavada térdelt, kezében a shotgunnal, amellyel ezek szerint, akárcsak egy agyaggalambot, leszedte vagy legalábbis még a robbanás előtt ellőtte a kézigránátot. Súja Norikóhoz rohant és felkarolta. Noriko elhúzta a szája szélét. Biztos kiáltott, de nem hallotta. – Súja! Vissza! – Kavada a bal kezével széles mozdulatokkal integetett neki, miközben a jobb kezében tartotta a shotgunt, és lőtt. Egy másik fegyver ropogása hallatszott, majd közvetlenül Súja előtt szétrepdestek a megtépázott búzakalászok. Kavada ezúttal kettőt lőtt egymás után. Súja fel sem fogta, mi törté­ nik, csak kivonszolta Norikót a szántókat elválasztó töltés fe­ dezékébe. Lehasaltak. Azonnal becsúszott melléjük Kavada is lövöldözve. Megint lőtt. Lövések érkeztek válaszul, az or­ ruk előtt lévő töltés földje szertefröccsent, és néhány homok­ szemcse a szemükbe is került.
[392]

Súja elővette a Sig Sauert, és kikukkantott a töltés mögül. Ész nélkül lőni kezdett abba az irányba, amerre Kavada célzott. És akkor meglátta, hogy alig harminc méterre innen, a ház kockakerítésének réséből az a sajátos hátranyalt frizurájú fej húzódik vissza. Kirijama Kazuo (fiúk, 6.) volt az. És annak ellenére, hogy a hallásával nem stimmelt valami, Súja megismerte ezt a fegy­ verropogást. Az a hang volt, amelyet Kuszaka Jumiko és Ki­ tano Jukiko halálakor hallott messziről, az északi hegy csúcsa felől. Persze nem kizárt, hogy többeknek is van gépfegyvere, na de akkor is, ez a Kirijama itt most minden figyelmeztetés nélkül akarta őket legyilkolni, a tetejébe kézigránáttal! Biztos volt benne, hogy Jumikót és Jukikót Kirijama ölte meg. Eszébe jutott a kettejük halála, és a elöntötte a méreg. – Na ne! Hogy merészeli! – Ne kiabálj, csak lőj! – adta át Kavada Sújának a Smith & Wessont. Ő maga éppen újratöltötte a shotgunt. Súja mindkét markában pisztollyal a kerítés felé célozva so­ rozatosan húzogatta a ravaszokat. (Dupla pisztoly! Tiszta gáz!) Először a Smith & Wesson, majd a Sig Sauer töltényei fogytak el. Újra kell töltenie! Kirijama kihasználta ezt a szünetet, és felemelkedett. Fegy­ verropogás kíséretében tűzijátékot lövellt a keze. Súja behúz­ ta a fejét, Kirijama pedig elkezdett kimászni a kerítés fedezé­ kéből. Ezúttal Kavada sörétese szólalt meg. Kirijama teste újra el­ tűnt. A shotgun sörétfelhője elvitte a kerítés egy szakaszát. Súja kiejtette a tárat a Sig Sauerből, előszedett a zsebéből egy előre betöltöttet, és behelyezte. Kinyitotta a Smith & Wesson cilinderjét, benyomta a közepében lévő pöcköt, és kivette a lövéstől megnövekedett átmérőjű hüvelyeket. Az egyik a fegyvert markoló jobb keze hüvelykujjának ujjbegyéhez ért, és majdhogynem égési sérülést okozott. Nem törődött vele,
[393]

csak gyorsan betöltötte a harmincnyolc milliméteres lövedé­ keket, amelyeket Kavada gurított át neki. Visszafordult a ház felé. Kavada még egyet lőtt. Megint elszállt a kerítés egy darabja. Súja is lőtt kettőt-hármat a Sig Sauerből. – Noriko! Minden oké? – kiáltotta Súja, Noriko válaszolt mel­ lette, hogy igen. Mivel maga is hallotta, Súja tudta, hogy helyreállt a hallása. Ugyanakkor a szeme sarkából észrevette, amint Noriko lefelé hajolva a Sig Sauer üres tárjába, amelyet ő hajított el az imént, éppen a kilenc milliméteres lövedéke­ ket töltögeti. A játék kezdete óta ezt látva érezte leginkább, hogy beleszédül. Hogy egy olyan lány, mint Noriko, segítsen egy összecsapásnál?! Egy kéz bukkant elő a betontégla kerítés mögül. A kézben pedig egy géppisztoly volt. Újra ratatázni kezdett, mire Súja és Kavada behúzták a fejüket. Abban a pillanatban Kirijama felkelt. Folytatta a lövöldözést, és könnyed mozdulatokkal futott feléjük. Hamarosan a trak­ tor fedezékébe ért. A távolság egyre csökkent. Kavada még egyet lőtt. A traktor műszerfala, amely Sújáék felől oldalnézetből látszott, megsemmisült. – Kavada! – szólította meg Súja, miután kettőt lőtt egymás után. – Mi van? – Kavada a shotgun újratöltése közben válaszolt. – Hány másodperc alatt futod a százat? Kavada lőtt még egyet (porrá zúzta a traktor hátsó lámpáját), majd válaszolt. – Lassú vagyok. Megvan vagy tizenhárom másodperc. De a hátizmom jó. Miért kérdezed? Abban a pillanatban Kirijama karja előbukkant a traktor mö­ gül.

[394]

Hangosan dörgő tűzijátékot lövellt. A feje is kilátszott egy másodperc töredékéig, de újra visszahúzta, amint Súja és Ka­ vada egyszerre odalőttek. – Csak a hegy felé menekülhetünk, nem? – hadarta Súja. – Én alig több mint tizenegy másodperc alatt megfutom. Menj elő­ re Norikóval. Addig én ott tartom Kirijamát. Kavada Sújára pillantott. Csak ennyi volt. Megegyeztek. – Az eredeti helyünk, Nanahara. Ahol a rockról beszéltünk. Csak ennyit mondott röviden, Súja kezébe nyomta a puská­ ját, és összehúzódva hátrálni kezdett. Norikóhoz ment Súja baljára. Súja beszívta a levegőt, és hármat lőtt egymás után a traktor­ ba a shotgunból. Mintha csak ez lett volna a jel, Kavada és Noriko felálltak, és nekiiramodtak arra, amerről jöttek. Súja csak egy pillantást váltott Norikóval. Kirijama felsőteste kiemelkedett a traktor mögül. Súja megint lőtt egy sorozatot a shotgunnal. Kirijama már célba vette Ka­ vadát és Norikót, de erre visszahúzta a fejét. Súja nyugtázta, hogy kifogyott a lövedék a puskából, ezért áttért a Smith & Wessonra, és folytatta a lövést. Az öt töltény hamar elfogyott. Felvette a Sig Sauert, és újra lőtt. Szinte egyből kiürült, ezért berakta a tartalék tárat, amelyet Noriko újratöltött, és tovább lőtt. Fontos volt, hogy ne hagyja abba. Tudta, hogy Kavada és Noriko eltűntek szem elől a hegyen. A Sig Sauer újra kiürült. Több tartalék tár nincs, nem marad más, mint újratölteni… Abban a pillanatban Kirijama újból kitette a kezét, most a traktor elején lévő villa felől, amivel a földet szokta megfor­ gatni. Feldübörgött az Ingram géppisztoly hangja. Ugyanaz, mint az előbb. Kirijama erre fut! Súja már nem törődött a tűzharccal. Csak a kiürült Sig Sauer­ jét markolta (a zsebében még maradt hét adag kilenc milli­ méteres lövedék), megpördült és nekilódult. Ha odaér a
[395]

hegyre, ahol eltakarják a növények, Kirijamának sem lesz könnyű dolga, ha a nyomába akar érni. Csakhogy Súja egy hirtelen döntéssel kelet felé indult. Norikónak és Kavadának nyugat felé kell tartania, hogy az eredeti helyükre érjenek. Minél távolabb akarta tudni Kirijamát kettejüktől. Minden azon múlt, hogy mennyire tud sprintelni, mivel rö­ vid időn belül a lehető legtávolabbra kellett kerülnie Kirija­ mától. A géppisztoly lövése tulajdonképpen nem más, mint egy golyózápor, és kis távolság esetén mindenképpen talál. Csak azon múlik minden, hogy mennyire tud eltávolodni tő­ le. Futott. Annyi előnye volt, hogy az osztályban neki volt a leg­ gyorsabb lába. (Elvileg, mert egy tizedmásodperccel volt gyorsabb Mimura Sindzsinél. Remélhetőleg Kirijama nem fogta vissza magát azon a felmérésen.) Öt méter maradt csak, hogy elérje a fákat, amikor a háta mö­ gül felhangzott a fegyverropogás. Súja bal oldalába belehasí­ tott a fájdalom, mintha jól megütötték volna. Súja felnyögött, és majdnem elvesztette az egyensúlyát, de nem hagyta abba a futást. Befutott egy magas fasor fái közé, és elkezdett felfelé szaladni az enyhe emelkedőn. Megint hal­ latszott a géppisztoly hangja, és most a bal karja lendült fel akarata ellenére. Érezte, hogy közvetlenül a könyöke felett találta el a lövedék. Csak azért is futott tovább. Keletnek fordult… Nana, az ott tiltott zóna ám!… Majd észak felé váltott irányt. Újra lövés a háta mögött. Súja mellett jobbra egy vékonyka fa kettétört, és néhány gyufa nagyságú szilánk repült szerteszét. Megint egy lövés. Ezúttal nem talált. Illetve lehet, hogy igen. Már nem tudta eldönteni. Csak az járt a fejében, hogy még mindig követi. Oké, ezzel legalább Noriko és Kavada időt nyer. Fák és bokrok között vágott át, lejtőn fel, lejtőn le – Súja egy­ re csak futott. Arra egyáltalán nem is gondolt, hogy megtá­

[396]

madhatja valaki más, aki a sötétben lapul. Már azt sem tudta, mennyit futott. Abban sem volt biztos, hogy merrefelé tart. Időnként mintha hallotta volna is meg nem is a géppisztoly ropogását. Nem tudott különbséget tenni, talán a robbanás utóhatásaként csupán a füle csöngött. Mindenesetre még nem nyugodhatott meg. Messzire. Messzire kell mennie. Hirtelen kicsúszott a lába alól a talaj. Egy ideje már egy dom­ bon futott, és most rájött, hogy a lejtőnek egyszer csak vége lett. Pont úgy, mint amikor Óki Tacumicsivel verekedett, le­ gurult a meredek lejtőn. A teste visszapattant, amikor leért az aljára. Tudta, hogy a Sig Sauer nincs a kezében. Fel akart állni… Ráeszmélt, hogy nem bír felállni. A vérveszteség miatt – gon­ dolta kábán. Nem is… Megütötte a fejét? Na ne már! Az nem lehet, hogy ennyi sérüléstől ne bírjak felállni… Vissza kell mennem Norikóhoz és Kavadához, mert meg kell véde­ nem Norikót, mert megígértem neki, mert én. Elkezdett felemelkedni, de előrebukott. Súja elvesztette az eszméletét. [Maradt 20 fő]

51

Szinte teljesen sötét volt, csak kevéske hold­ fény szűrődött be az ablakon. Sindzsi még egyszer földhöz vágta a kezében lévő tárgyat. A padlóhoz csapódás hangja alig volt kivehető. A vastagon összehajtott, leterített takarónak köszönhetően, csak egy halk sziszegést lehetett hallani, mintha valami leeresztene, ugyan­ akkor egy sípoló hang is megszólalt. Sindzsi rögtön felkapta a földről a tárgyat, és az egyik végébe belenyomta a kis műanyagdarabot, amely a takaró mellé esett. A hang abbamaradt.
[397]

– Jaj, siessünk már! – mondta a mellette figyelő Jutaka, de Sindzsi leintette, és még egyszer megismételte a próbát. Sziszegés, sípolás megint. Sindzsi felvette, és a hang meg­ szűnt. Most már minden rendben lesz vajon? Igen ám, csak ha ez nem működik tökéletesen, az egész eddigi munkájuk kárba vész. Csak még egyszer… – Hallod, sietnünk kell… – mondta még egyszer Jutaka, mire Sindzsi már-már vicsorogni kezdett az idegességtől. Vala­ hogy uralkodott magán, és annak ellenére, hogy érezte, még nem tett meg mindent, válaszolt: – Jó – és abbahagyta a tesztelést. Kihúzta az akkumulátort és a teszthez használt kis motort összekötő zsinórt, és elkezdte leszedni a ragasztószalagot, amellyel a motort az elemre rög­ zítette. Sindzsi és Jutaka most újra az Észak-takamacui Mezőgazda­ sági Áruház Oki-szigeti Kirendeltségén voltak. Ez volt talán a legnagyobb a sziget összes épülete közül, az iskola és a kikötőben lévő Halászbolt mellett. Persze világítás itt sem volt, és a sötétbe burkolózott helyiségben teljes egé­ szében elfért volna egy kosárlabdapálya. Itt-ott különféle me­ zőgazdasági gépek, egy traktor vagy egy kombájn kuksolt benne. Volt egy szerelés alatt álló kisteherautó is, kerekek nélkül egy emelőn. Az egyik sarokban mindenféle műtrágyát halmoztak fel zsákszámra. (Csak a veszélyes ammónium-nit­ rátot őrizték eggyel beljebb, egy nagy, zárt tárolószekrény­ ben, amelyet Sindzsi feltört.) A palából készült fal biztosan megvolt vagy öt méter magas. Az északi falhoz illesztett ga­ lériaszerűségen szintén műtrágyák és permetezőszerek sora­ koztak, meg mindenféle kisebb áru. A galériára a Sindzsiék­ kel szemközti oldalon, tehát a keleti fal mentén egy vaslépcső vezetett, és a lépcső mellett volt a bejárat nagy tolóajtaja. A lépcsővel átellenben, az ajtót közrefogva, a délkeleti oldal csücskében választották le az irodát, és a nyitva hagyott ajtón át íróasztal és fax elmosódott körvonalait lehetett látni.
[398]

Elég sok vesződség volt az iskola G7-es mezőjén keresztülve­ zetni a sárkányeregető zsinórt. Először a zsinór egyik végét felkötötték a szikla mögötti magas fa tetejére, azután fogták a másik végét, és elindultak vele a fák között. Csakhogy felet­ tük igen erősen fújt a szél, így nem volt egyszerű maguk után húzni a szemeteszsák-léggömböt. Sindzsi több mint tízszer volt kénytelen felmászni egy-egy fára és kiszabadítani a be­ akadt zsinórt. Ráadásul sohasem tudhatta, hol lapul ellenség a sötétség mélyén, ezért munka közben vigyáznia kellett még Jutakára is, így a végére teljesen kimerült. A lényeg az, hogy jó három óra alatt nagyjából készen lettek a zsinór átvezetésével, és épp kifújták magukat, amikor igen­ csak közelről heves lövöldözés hangja hallatszott. Tizenegy után történt. Még egy robbanásféleséget is hallottak, de nem voltak abban a helyzetben, hogy foglalkozhattak volna vele, ezért gyorsan visszajöttek ide. Azalatt pedig elhallgattak a fegyverek. Azután Sindzsi belekezdett végre az elektronikus gyújtószer­ kezet készítésébe, de ezzel is a tervezettnél többet kellett pe­ pecselnie. Mert nem elég, hogy nincsenek megfelelő szerszá­ mai, a masinának rendkívül kiegyensúlyozottnak is kell len­ nie. Az iskolába ütközés hatására kell az áramnak megindul­ nia, annyira viszont nem szabad érzékenynek lennie, hogy a kötélpálya korábbi szakaszán – például a rázkódástól, ami­ kor a csiga áthalad egy csomón – bekapcsolódjon. Ezt is megoldotta valahogy – robbanószerkezet helyett egy motort kapcsolt rá (egy borotvából szerelte ki), és amint azt elkezdte tesztelni (tehát az előbb), közbeszólt az éjféli híradó. Csak egy halott volt, Simizu Hirono (lányok, 10.), akit Sin­ dzsi közvetlenül a játék kezdete után látott. Az is felmerült benne, hogy köze lehet a tizenegy után hallott heves tűzharc­ hoz, de Szakamocsi mondott ennél lényegesen fontosabbat is – legalábbis Sindzsi és Jutaka számára. Azaz, hogy a sziklá­ juk alatti terület, az F7-es mező, hajnali egytől tiltott zónává válik.

[399]

Nem csoda, hogy Jutaka sürgette. Ha oda nem tudnak belép­ ni, a tervüknek lőttek. Az egésznek annyi. Sindzsi sem akart egy jó játék után, amikor már közel járt ahhoz, hogy mattot adjon, végzetes csapdába esni. Gyors mozdulatokkal kivette az elektromos gyújtószerkezetet a késére kapcsolt tokból. A sötétben összerakta a két, tompán fénylő fémdarabot, és le­ szedte a műanyag borítást a végén kilógó drótról. Aztán előbb ragasztószalaggal rögzítette az elektromos szerkezet kapcsolójául szolgáló rugós műanyagdarabot, és a belőle ki­ lógó drótot összeillesztette a gyújtó drótjával. Körbetekerte ragasztóval, hogy semmiképpen se eshessen szét. Majd egy fényképezőgép vakujából a nyomtatott áramkörrel egyetem­ ben kölcsönvett kondenzátort elhelyezte az akkumulátor ol­ dalán a kijelölt helyre. Ahhoz, hogy feltétlenül berobbanjon a gyújtószerkezet, nagy mennyiségű magasfeszültségű áramra van szükség. Ezeket megint alaposan egymáshoz kötözte. A gyújtószerkezet másik vezetékét csak a hegyre érve szándé­ kozta kezelésbe venni (nehogy véletlenül idő előtt felrobban­ jon), ezért csak a műanyag borítást távolította el, és a végét hozzáragasztózta az elem oldalához. – Jó – mondta Sindzsi, és felállt, zsebre tette az elkészült gyújtószerkezetet. – Siessünk, készülődj! Jutaka bólintott. Sindzsi a biztonság kedvéért a fogót és a tar­ talék drótokat meg egyebeket is behányta a hátizsákjába, és a vállára emelte a zsinórokra osztott kötelet. A lába elé nézett. Egy benzin és ammónium-nitrát keverékével töltött petróle­ umtartály állt mellette. Az oxigén pótlására kitalálta, hogy egy levegővel töltött légpárnát töm bele ernyőszerűen elhe­ lyezve. A szája most be van fedve, de az oldalán egy másik gumikupak lóg le egy nejlonmadzagon a tartály fogójáról, előkészítve a gyújtószerkezetnek. Azután az órájára nézett. Nulla óra kilenc perc volt. Bőven van elég idejük. Oké. Enyhe izgatottságot érzett, míg gondolkodott. Nem volt könnyű, de mostanra legalább összeszedtek minden alap­ anyagot. Egybecsomózták az összes kötelet, amit találtak, az
[400]

egyik végét a H7-es zónában fogják rögzíteni a fára, amelyet kinéztek maguknak a hegyről. Azután a másik végét rákötik a sárkányeregető zsinórra, amelyen most egy kő van, hogy ne mozduljon el. Kibontják a kötelet, és otthagyják, megkerü­ lik az iskolát, és a hegy felőli oldalára mennek, az F7-be. Le­ veszik a fa tetejére kötött zsinórt, és maguk felé húzzák. Vele együtt jön majd a kötél a túloldalról, azután a gyújtószerke­ zettel felszerelt petróleumtartályra rászerelik a csigát, akár­ csak egy gondolára, és átvezetik rajta a kötelet. Egy mozdu­ lattal kifeszíteni a suli fölé a kötelet, odarögzíteni egy fához vagy valamihez, aztán… Utána buli van! Have fun! Yeah, we gonna make it! Ha az iskolai számítógépet vagy az áramköreit vagy akár a vezetékeinek egy részét sikerül legalább megrongálniuk, és elültetik a gyanút, hogy valami hiba csúszott a rendszerbe, ennyi robbanóanyaggal nem csak a számítógépet, illetve de­ hogy csak azt, a fél iskolát a levegőbe fogják repíteni. Amint ez megtörténik, az F7 sziklája mögé rejtett kerékbelső-úszó­ gumikkal futásnak erednek, és a terv szerint a sziget nyugati partjáról a tenger felé menekülnek. Egy adó-vevővel hamis segélykérő jeleket küldenek, összezavarják a kormányt, és ha jól számolt, szűk félóra alatt eljutnak a szomszédos Tojo-szi­ getig, ahol pedig hajóra szállnak. (Egy jachtot még el tud ve­ zetni. Nem tud eleget hálálkodni a bácsi emlékének.) Onnan pedig valószínűleg. Ha Okajama felé indulnak, és ki tudnak kötni egy rejtettebb tengerparton, nyert ügyük van. Fellóg­ nak egy vidéki áruszállító vonatra, vagy lekapcsolnak egy arra járó autót. Végül is van fegyverük. Kocsieltérítés. Ragyo­ gó. Ekkor Sindzsi lepillantott a nadrágjába tűzött Beretta M92Fre. Az átalakított adó-vevővel elterelő hadműveletre készült, de arra az esetre, ha mégis felfedeznék őket a tengeren, am­ mónium-nitrátot és benzint töltött néhány kólásüvegbe, ala­ posan lezárta őket, és eltette a hátizsákjába. De mivel gyújtó­ szerkezet nincsen rajtuk, lényegében egyik sem több egy jól égő Molotov-koktélnál. Ha úgy áll a helyzet, hogy már-már felfedeznék őket, a legjobban teszik majd, ha elébe mennek a
[401]

dolognak, és akár a vízen keresztül megközelítve a hajót, ön­ szántukból felmásznak rá, és harcolnak. Ha elég ügyesek, még fegyvert is szerezhetnek maguknak, és ha be tudják in­ dítani a hajót, el is szökhetnek vele. Csakhogy ennek elen­ gedhetetlen feltétele a pontos célzás. Ez egy icipicit aggasztotta. Ezzel a Berettával járt-kelt eddig a szigeten, de ha belegondol, még egyet sem lőtt vele. És hiába volt bácsi a bácsi, fegyvere azért még neki sem volt, sőt lőni sem tanította meg. De Sindzsi a fejét rázta. Mimura Sindzsi a Harmadik. Min­ den rendben lesz. Hát nem bement az a súlyos labda a kosár­ ba annál a büntetőnél is, amikor életében először vette kézbe? – Sindzsi! – hallotta, ahogy Jutaka hívja, és felemelte a fejét. – Kész vagy? – Nem. – válaszolt Jutaka szerencsétlen hangon, majd elővet­ te az ellenőrzőjét, és valamit gyorsan körmölni kezdett. Sindzsi az ablak mellett olvasta el a hold fénye mellett. „Nincs meg a csiga” – állt a papíron. Hirtelen Jutakára nézett. Lehet, hogy félelmetes volt az arca, mert Jutaka visszahőkölt. A kötél felét és a csigát elvileg Jutakának kellett volna vinnie. Ő volt a csigafelelős, már attól fogva, hogy megszerezték a kútnál. Ide is hozta, biztos letette valahova… Sindzsi megint letette a kötelet és a hátizsákot a vállairól. le­ térdelt a padlóra, és elkezdett körbenézni. Jutaka is követte a példáját. A kezükkel tapogatóztak, még a traktor mögött, a munkaasz­ tal alatti koromsötétben is, de nem találták. Sindzsi felállt, és újra megnézte az óráját. A mutató közelebb járt tnár nulla óra tizenöthöz, mint tízhez. Erre elővette a hátizsákjából a kapott zseblámpát. A világító részét körbeölelte a kezével, és bekapcsolta.
[402]

de a húszkilós tartályt fel kell cipelnie a hegy tete­ jére. Jutaka sietve felkapta a csigát. aztán a háta mögött rögtön meg is ta­ lálta a csigát. A szigetet kelet-nyugati irányban kettészelő szélesebb út messzebb. [403] . és egy keskeny útra nézett. Látta Jutaka arcán a pánikot. Sindzsi átvette a petróleumtartályt a bal kezébe. de ebben a Gazdabolt névvel dicsekvő raktárszerű helyiségben szétcsordogált a sárgás fény. ezért Jutaka tisztára úgy nézett ki. Az épület előtt egy nagy. jobb kézzel nyúlt a nehéz vasajtóhoz. – Hékás. – Ne haragudj. A bejárat közelében egy kombi gépkocsi állt. beáradt rajta a sápadt holdfény. és egy hosszít csíkot rajzolt ki. Jutaka! Azután újra vállára vette a hátizsákot és a kötelet. Inkább mostantól figyelj oda rendesen. Mindig is büszke volt az erejére. És a tetejébe még sietnek is. A kötelet csak félútig kell vinni. a fal mellett. mint amennyi szükséges. ahova nem ér el a holdfény az ablak­ ból. de ebben Sindzsi sem különbözött tőle). Sin­ dzsi pedig mosolyogni próbált. Egy méterre sem onnan. de ez a két csomag azért egy kicsit nehéz volt. – Semmi baj. Körülbelül tíz centire nyitva volt. és az épület keleti oldalán lévő tolóajtóhoz mentek. Jelentőségteljesen Jutakára nézett. A kékes fénysáv ki­ szélesedett. és kinyitotta. Ne törődj vele. hogy ne szivárogjon ki több fény. hátán a páncéljával. egy kicsit délebb­ re volt. burkolatlan parkoló terpeszkedett. Felemelte a petróleumtartályt. ahol Jutaka hátizsákja volt. az üres padló árnyékos részén. Jutaka is felvette a kötelet (nem kispályás adagról van szó. – Ne haragudj rám.Vigyázott ugyan. mint egy teknős. majd gyorsan lekapcsolta a lámpát. Jobbra volt a bejárata. Sindzsi – ismételte Jutaka. Sindzsi – mondta Jutaka bűnbánón. kapd össze magad. Az asztal mögött hevert.

– Oké. hogy felhúzza a kötelet a hely tetejéig? Sindzsi sóhajtott. Előtte pedig egy egyemeletes ház mellett néhány fa látszik. – Tessék? – Lehet. még így éjjel is lehetett látni. rögtön a szántó csatornája mellé rögzítették a hegyről lehúzott sárkányerege­ tő zsinór végét. Felkészültél rá? Jutaka egy pillanatig néma volt. hogy elszakadna. Tu­ lajdonképpen abból sem lehet baj. Azért fagyott az arcára. Azon túl volt a település. Na. – Jutaka…! [404] . Tehát a zsinór elhalad az iskola mellett. Felkészültem. A parkolótól keletre. Sindzsi és Jutaka annak a bal oldalára. Balra fordulva az udvar legmélyén egy kis raktár. majd kis gondolkodás után megszólalt. Több mint háromszáz méte­ ren át. a mögött pedig. Sindzsi megigazította a kezében a petróleumtartály fogóját. rajta itt-ott néhány lakóházzal. Balra tőle Jutaka felnézett rá. azok közül a legmagasabbikra fogja felkötni a kö­ telet. – Jutaka. az iskola állt. én sem vagyok semmi. hogy sűrűn so­ rakoznak a házak. ha lehallgatják. és mosolyogni készült. De szinte rögtön válaszolt: – Igen.A tolóajtótól. a kicsit alacsonyabban fekvő szántóföld­ ből egy ember feje bukkant ki. egye­ nesen a hegyoldalban lévő kőig. illetve a parkolótól keletre rögtön egy szántó­ föld következett. körbeölelve egy dombbal. viszonylag magasabban. Egyáltalán ki fogyja bírni az a zsinór anélkül. hogy meg fogunk halni. mert a szeme sarkából meglátott va­ lamit.

miért kellett ennek épp ilyenkor. ad­ digra Sindzsi már az árny felé fordította a fegyverét. Keita folytatta: – Aztán… idejöttem és láttam. légyszi! Én vagyok. Bal kezében lógott a hátizsákja. Az árnyék megszólalt: – Ne lőj! Mimura! Ne lőj. Hallod? Ídzsima. és a jobbjában valami kést tartott. Félénken szólt: – Megláttam a fényt. Nyilván arról a fényről van szó. hogy eddig nem is gondolko­ dott el rajta. de azért követte.). már meg is markolta Jutaka karját. pont most. hogy egy baráttal többen vannak. hogy Sindzsi nem engedte le a fegyvert. – A háttérből Jutaka lelkes hangja hallatszott. hogy rá annyira nem jellemző módon elsiette a dolgot.Ahogy kimondta. ahonnan épphogy csak kiléptek. és szusszant egyet. – Ídzsima az. hogy megkeresse a csigát. amit egyetlenegyszer felkapcsolt. Most tűnt csak fel neki. 2. hogy ti vagytok azok… Mit csináltatok? Mit cipeltetek ki az előbb? Kötél? Engem is. Jutaka egy pillanatra megingott. talán mert nála volt a nehéz kötélhalom. Ő még viszonylag jóban volt Sindzsivel és Jutaká­ vai (főleg azért. mi lesz. Sindzsi dühös volt. Amikor beért az ajtó mögé. A fenébe. Inkább „Hű de nagy gáz van!” érzé­ se volt. és visszafutott vele a tolóajtón túlra. Észrevette. en­ gem is vegyetek be! A lehallgatás miatt Jutaka összeráncolt szemöldökkel nézett Sindzsire. hogy az árnyék Ídzsima Keita (fiúk. A szeme elkerekedett. Ídzsima! Sindzsi ekkor vette észre. [405] . Sindzsi. és bekapcsolta azt a lámpát. ha más is csatlakozik hozzájuk. Keita lassan felemelkedett. és fellépett a bolt udvarára. ami Sindzsi szerint nagyon nem il­ lett a helyzethez. de Sindzsit most nem a megkönnyebbülés töltötte el. Meg­ bánta. mert már első óta egy osztályba jártak). a palafalú mezőgazdasági boltba.

amely még a holdfényben is kivehető volt. Remegett a hangja. Mimura? Légyszi. mi bajod? Sindzsi a szabad jobb kezét feltartotta. te nem is tudsz róla. hogy Jutaka is jön. – Veled nem közösködünk. sőt inkább jelentéktelennek nevezhető. Második márciusában. Érezte. és ott­ hon feküdt. – Ne mozdulj! – fordult Keitához. Jutaka. Még jó hét-nyolc méter volt köztük a távolság. – Mi az. Sindzsi Takama­ cuba ment moziba Ídzsima Keitával (mivel Siroivában nem volt mozi). hogy Jutaka moz­ dulatlanná dermed mellette. hogy Jutaka ne jöjjön előrébb. Egy mellékutcában. év vége felé történt. – Jutaka. Ídzsima Keita halálra vált arccal. Úgy volt. Jó vásár volt. ne csináld már! Megbízhatunk benne.– Sindzsi… Sindzsi. Tényleg. Jutaka felnyögött mellette. vegyetek be engem is! Sindzsi felhúzta a Berettája kakasát. – Ne gyere közelebb! – szólt még egyszer Sindzsi tagoltan. utána könyves. (Sindzsi egy külföldi számítógépes könyvet vett antikvá­ riumban. – Miért célzol rám. nem? Sindzsi szótlanul megrázta a fejét. Nem volt valami nagy esemény.és lemezboltokban lófrál­ tak. Keitával megnézték a filmet. amely az árkádos főutcáról ágazott le. – Sindzsi. mert külföldi könyvekből az állami ellenőrzés szigora miatt még a műszaki témájúakat sem [406] . egy lépést tett előre. Ídzsima Keita megállt. három nagymenő gimnazistába ütközött. Ne mozdulj! – Na! – mondta Keita. mi van már? Meg sem ismersz. de megfázott. Mimura? Sindzsi nagy levegőt vett.

Ahogy kimondta. Jó tíz centivel volt magasabb Sindzsinél. amikor a másik kettőre pillantott. mert elfelejtett megvenni egy képregényt. de Keita visszament a könyvesboltba. – Te még csak középiskolás vagy. Rápillantott a másik kettőre. és felfogta az ütést. hogy a saját korosztályuk­ kal szemben nem mennének semmire. és beletérdelt a gyomrába. azok meg csak vigyorogtak. Csak azt akarták. hogy ez különösebb energiát igényelt volna. – Kétezer-ötszázhetven jen van nálam – vonta meg a vállát Sindzsi.könnyű beszerezni. legalább fogat moshatna – gondolta Sindzsi. Sindzsi ellökte magától a gimnazistát. ha térden állva pitiznétek érte.) Éppen a megállóhoz indultak volna. vagy valami mostaná­ ban divatos szerre lehetett ráállva. [407] . Ezek tuti. A kérdező arcára volt írva. Mindenesetre nagyon rossz szag áradt a szájából. csak nem orosz ölelés? – kérdezte higgadtan. te ott! Van pénzed? – támadta le az egyik gimnazista. aki a maga százhetven­ két centijével alacsonynak számított a kosárcsapatban. hogy „Hát ez tök csóró”. hogy megijedjen egy kis hasba rúgástól. mint aki nagyon meglepődött. Hülye kre­ tén. – Add elő mindet! Ne húzd az időt! – sürgette megint. Kerítésfog arcán a felháborodás tükröződött. – Hé. Aztán Sindzsi füléhez hajolt. mert a fogínye összement. valami nem stimmel azzal. nem? Úgy látom. és a fogai között rés tátongott. akkor elégedjetek meg húsz jennel. – Ha úgy van. Különben akkor ad­ nék nektek. Igazából nem is volt az akkora. Ez igen kellemetlen volt. ahogy a nagyobbakkal beszélsz. Sindzsi megfeszítette a hasizmát. – Mi volt ez. Vagy szipuzott. – Ti csak nem afféle csavargók vagytok? – kérdezte Sindzsi olyan arcot vágva. elkapta Sindzsi vállát.

hogy a szája felrepedt belül. A probléma inkább mással volt. visszament a könyvesboltba. Csak téblábolt ott céltalanul. A maradékot röpke tíz másodperc alatt elintézte. gyorsan pakolj már ki pénztárcástul! Sindzsi nem nézett fel. amikor [408] . a vereke­ dést sem felejtette ki a tananyagból. Ez is elég kispályás ütés volt. Fogtörés hangja hallatszott. Már a kezében volt a keresett könyv. véres volt. – Na. aki viszont elég szerencsétlen arcot vágott. majd rögtön el is tűnt az utcasarkon. amikor Sindzsi megszólította. hogy nem látta. bolti zacskóban. Kerítésfog hosszúkás és jellegtelen arcán fintor jelent meg – bár feltehetőleg csak a modorán akadt fönn. Amikor kivette az ujját. amit meg akartam venni… – magyarázko­ dott. amint Keita arca felbukkant. Aztán elkerekítette a sze­ mét. Sindzsi. Abszolút nem jelentett problémát az ilyesmi. csak ahogy itt nézelődtem. akinek Sindzsi minden tudását köszönheti. végül felemelte a fejét. hogy megkeresse Keitát. Azzal egy jel irányzott horogként belenyomta Kerítésfog mocskos szájába a kezében tartott keményfedelű könyvet. menjünk! – zárta le az ügyet Sindzsi egy vállrándítás­ sal. de közben halványan elmosolyodott. – Na. Találkozott a tekintetük Kerítésfoggal. – Bocs. aki a képregény-részlegnél volt. – Te kezdted! – vidámodott fel Sindzsi. hogy mi történt a szájával. Épphogy csak fájt. – Hát ez meg…! Ököllel ütött Sindzsi arcába. de azért érezte. A nagy­ bátyja. Hát ezt még túl fogja élni. Ujjával megtapogatta a sebet a szájában. és Kerítésfog hátrabukott. hogy ezek nem is ismerik ezt a kifeje­ zést. hátrahagyva az összegörnyedt gimnazistákat és a tá­ volról odasandító járókelőket. eszembe jutott egy másik könyv is. Persze ez nem jelenti azt. és megkérdezte.Pedig biztosra vette. bocs.

Azt hitte. ha a gimnazisták megjegyzik maguknak az arcát.) A félénkek és a gyávák nem önhibájukból azok. de Sindzsi újonnan vett szakkönyvének el­ szakadt a borítója. mi? De ez jó volt így mindkettőjük számára. [409] . nehogy baja essék. hogy nem fekszik neki a bocsánatkérés sem a tettéért. amilyen. Aztán érthető. Ráadásul a szélén ott éktelenkedett Kerí­ tésfog fogának és nyálának a nyoma.” Ezek után Sindzsi azzal büntette meg magában Ídzsima Kei­ tát. mindig eltávolította a borítót. ami nem tetszik nekünk – mondta gyakran a nagybátyja –. mihez tartsa magát a barátsá­ gukban. aki annak az egésznek az oka volt. hogy a továbbiakban tudta. Senki sem a saját hibájából olyan. És biztos nem akart verekedésbe keveredni és megsérülni. Ez így is van. hogy Sindzsi simán elbánik három gimnazistával. Ez van. megbüntetjük azt. „Ha olyan végeredményt kapunk. (Ezt a nagybátyja is gyakran mondta. mindig az a gusztustalan pofája fog eszébe jutni. ha kihívja a rendőrséget. Na. Amikor csak előveszi majd a könyvet. mint a dedóban. talán rendőrt hív (noha nem sok haszna lett volna belőle. mivel a rendőr­ ség buzgóbban fogdossa a hétköznapi embereket. Sindzsi. Keita biztos azt gondolta. hiszen azt azért mégsem mondhatta. hogy simán menjen tovább a világ. Ez nagyon nem tetszett Sindzsinek. Csak hogy levezessük va­ lamivel a feszültségünket. Amikor olvasott. nem valami nagy büntetés. Kell egy kis a hazugság. Meg annak sem örült volna. ha egy könyv elszakad vagy összekoszolódik. Persze. Különben is – bár ő maga is túlzott pedantériának tartotta – ki nem állhatta. Igen ám. Hát még szép. de így már minden világos! Szóval eszébe jutott egy másik könyv… Vagy úgy! Ennek köszönhetően Siroiva felé a vonaton nem volt túl jó a hangulata.Sindzsit azok hárman körbevették. Ídzsima. hogy „örök harag”. mint a bű­ nözőket).

én nem akarok semmi rosszat! Ebből most láthatod – mondta. Viszont ebben a játékban meghalsz. – Bocsáss meg. Itt igenis örök harag van. Keita egyre inkább elszontyolodott Sindzsi viselkedése miatt. – Amiatt?…Amiatt. A jobb kezében a kés visszatükrözte a holdfényt. amiről olyan gyakran beszéltél ne­ kem. Ez most a Valóság. és végül ledobta a kést a földre. – Hát barátok vagyunk. Csak semmi levezetés. nem? Sindzsi továbbra sem eresztette le a fegyvert. Jutaka szavaira válaszolva. ha nem foglalkozol ilyen jelentéktelennek tűnő eseményekkel. Nem is mondta el még Jutakának sem. ami történt. és nem mondott semmit. Mimura? Mondd meg! Mert akkor elme­ nekültem? Azért nem bízol bennem? Sindzsi továbbra is célra tartotta a fegyvert. – De! – tárta ki a karját Keita. – Miért? Miért nem lehetek veletek? – Sindzsi! – Jutaka. – Mimura… – Keita hangja megint könyörgőre fordult.Szóval tényleg szóra sem érdemes. – Nézd. Sindzsi megrázta a fejét. Már majdnem sírt. Mi­ mura! [410] . bácsi. Elhallga­ tott… Aztán remegő hangon megszólalt. Mimura! Ne haragudj rám. te fogd be! Akkor hirtelen nagyon feszültnek tűnt Keita arca. – Nem megy. Tűnj innét gyorsan! Keita arcára kiült a harag.

hogy mi lehet az. Célba tudja venni? Ez már nem csak ijesztgetés lesz. A lövés hangjával egy időben a töl­ tényhüvely sápadt nyomot húzott maga után a holdfényben. amely kizárólag csak előre tud haladni. mint egy félresikerült felhúzható bábu. ahol a nemzetbiztonságiaknál alapszabály. Sindzsi lefelé fordította a pisztoly csövét. egyáltalán mit… Sindzsi jobb kézzel megálljt intett Jutakának. Újra meghúzta a ravaszt. Keita olyan érdeklőd­ ve szemlélte. ugye? Menni fog pontosan. Sindzsi összeszorította a fogait. De elűzte a kételyeit. De azután megint elindult. És egyre közelebb van a hajnali egyórás határidő. – Sindzsi. és még egy lépést tett. hogy a másik fél szándékai helyett inkább a képességeit mér­ jük fel. Nem volt egyedül. hogy most vajon őszintén beszél Keita. Ha Keita előhúzna valamit a nagy késen kívül. Jobb. Keita előrébb lépett. Van egy ország. azt jobb kézzel tenné. Egy pillanatra megingott. mint egy ritka kémiai kísérle­ tet. megrázta a fejét. és most először húzta meg a ravaszát. Ídzsima Keita szája sírásra görbült. – Légy szíves! Félek egyedül. vagy csak színészke­ dik. – Állj! Állj már meg! – Vegyetek be! Kérlek! Keita újra lépett egyet. Egyre közelebb került hozzájuk. majd Keita lába előtt felporzott a talaj. Már nem tétovázott.Sindzsi összeszorította a száját. Nem sodorhatta Jutakát veszélybe. tévesztés nélkül? Természetesen. Jobb. Bal. [411] . Hadd legyek veletek! – Ide ne gyere! – üvöltötte Sindzsi.

Sindzsi! Miért ölted meg? Sindzsi állva maradt. Nem akartam megölni. Még a sötétben is látható volt. még a fegyvert sem eresztette le. Nem mintha számítana valamit is. Jutaka az oldalához térdelt. Nagyszerű. „Hú. Mi­ mura Sindzsi? Felállt és előrelépett. [412] . Nehéz volt a teste. Szánalmas volt. Keita szája nagyra volt tátva. de ez nem így volt. és rátette a kezét. aki soha nem téveszt célt? Siroiva legtehetségesebb védője. Kitárta a karját. és odafutott Keitához. mintha megcsúszott volna a ravaszra tett ujja. majd egy kis habozás után megta­ pogatta a nyakát. Izzadok az idegességtől. mert a teste kicsavarodott. de égő!” – ez a hang visszhangzott a fejében. hogy Terminátorrá változott. – Miért.Úgy érezte. – Sindzsi! Mi a fenét csinálsz? – kiáltotta Jutaka. – Arra gondoltam. és hanyatt dőlt. mint amikor fürdés közben magában beszél. – Meghalt! Sindzsi egy darabig mozdulni sem bírt. Arca hirtelen kifejezéstelenné vált. hogy nem gondol semmire. ahogy a mellkasa jobb feléből egy kis szökőkút bugyog a fel­ színre. Mimura Sindzsi egy reggel arra ébredt. mint egy diszkoszvető dobás előtt. de pont úgy visszhangzott. Úgy érezte. hogy szívás. úgy válaszolt. Hát nem ő volt a Harmadik. De égő. Mimura Sindzsi. Jutaka szúrósan nézett fel rá. majd a következő pillanatban térdre bukott. A karjára céloztam. Ídzsima Keita felsőtestének jobb oldalát ér­ hette a lövés. Lassan odasétált Ídzsima Keita testéhez. Izzadság. Ez egy pillanatra tudatosult benne a tompa lövés előtt. mintha váratlanul át­ alakult volna valami gépemberré. ha van nála még valami a konyhakésen kívül is. De ez is csak egy pillanat volt.

Bácsi. ugye nem direkt… Igazából… Sindzsi szorosan összezárta a száját. mi van? Miről beszélsz? – …Igazából… Igazából… Megszökni nem is… Igazából nem is… [413] . Nem. A szája reszketett. ugye nem… – mondta. a hátizsákját is kikutatta. Mintha csak Sindzsinek akarná megmutatni. De muszáj volt megtennie. – Csak nem… Sindzsi. Igazából. – Azt akarod mondani. Sindzsi nem értette. Erősen megmarkolta a jobb kezében lógó Berettát. Sindzsi! Miért nem hittél neki? Sindzsi érezte. Jutaka. ugye nem hibáztam? Ugye? Sindzsi szótlanul nézett le az ő arcába bámuló Jutakára. „Távolságot tartott Sindzsi­ től. hogy villámsebesen száll ki belőle az erő. – Micsodát? – kérdezte. Most nem lehet fennakadni egyetlen tévedésen… Pont azelőtt. majd még egy lépést hátrálva válaszolt. hogy sajnáltam az időt. Jutaka egyszer csak hátraugrott. – Sindzsi. – Nem. Egy. Igazából. Remegő ajkáról újabb szavak bugyogtak elő. Csakhogy… Igen… Sietni kell. valami átfu­ tott Jutaka arcán. mielőtt Sindzsi ezt kimondta volna. Sindzsi a szemöldökét ráncolva bámult Jutaka arcába.Jutaka erre végigtapogatta Ídzsima Keita testét. ezért szándé­ kosan lőttem le Ídzsimát? Ez… Csakhogy Jutaka hevesen megrázta a fejét. – Még véletlenül sem volt nála semmi! Nem vagy normális. Azután szólalt meg.

– Ne mondj ilyen hülyeségeket! Akkor mi szükségem lenne veled maradni?! Jutaka hevesen rázta a fejét. hogy megbízzál bennem. mivel lezárták a telefonvonalakat a szigeten. hogy mentsem a bőrömet. hogy szembeszálljak Szakamocsival. hogy mire gondol Jutaka. mert nálam van az ész. de álljunk meg egy pillanatra. Tehát Jutaka arról beszélt. én a számítógéppel is mindent megtettem. és miután az befulladt. Hogy legyen. hogy életben maradjon – biztos ezt akar­ ja mondani. hogy a szája is ki­ nyílt. Nehogy már… De csak ez az egy lehetséges válasz létezett. mit jelentsen ak­ kor az iskola mellett végigvezetett zsinór? Azt akarod mondani. inkább mégse csiná­ lom”? Mint ahogy azt mondtam. Ezért lőtte le Keitát. Az csak. hogy Sindzsi belement ebbe a já­ tékba. hogy „Bocs. a robbanószer biztos hatásos fegyver lesz a győzelmemhez? Közvetlenül az iskolarobbantás tervének megva­ lósítása előtt azt mondtam volna. ekkor már megtalálta a választ arra. Sindzsi arca eltorzult a döbbenettől. Ennél nem mondott többet. de Sindzsi ebből is megértette. aki őrködik.Jutaka szavai nem álltak össze értelmes egésszé. hogy megnyerjem ezt a játékot. akinek a koponyájában található CPU sebessé­ ge nem marad el másokétól. szóval csak kihasználja Jutakőt. és a számítógépet meg a telefont is csak azért piszkáltam. amikor befuccsolt a hackelés? No igen. én majd egy zsinórte­ [414] . mondjuk. De rögtön kiabálni kezdett. és a benzint meg a műtrágyát is csak azért szereztem. Na várj csak egy kicsit. Lehet. mennyit dolgoztunk az új előkészületekkel. játszani akar. amíg alszik. és igazából nincs is kedve megszökni. – Az csak. Ezek mind csak azért voltak. „Nem megy’. de természe­ tesen Sindzsi. ez lett volna a rejtett szándékom? Mivel csak egy pisztolyunk van.

csak egysze­ rűen a felszínre törhetett hirtelen a szíve mélyén eltemetett gondolat. a fáradtság és a sokk miatt. uram! Sindzsi visszaeresztette a Beretta kakasát. én meg azt mondtam. Hasonló kategóriás erőtlenségeket tekintve lenyűgöző mértékű. A testében hirtelen elhatalmasodott az előbbi erőtlenség. Jutaka is biztosan megértené. bosszút állsz Kanai Izumiért. lehet. Sindzsi megszólalt. Lőj le nyu­ godtan! Jutaka tágra nyílt szemmel meredt Sindzsire. mekkora hülyeségek a gyanúi mind egy szálig. meg­ törten a térdére támasztotta a kezét. akkor bármit kétségbe vonhat. hogy egy kicsit begolyóztál a fáradtságtól? Az esze így diktálta. a fenébe is! [415] . Jutaka? Mert ha egyszer gyanakodni kezd az ember. nem? Az is csak egy trükk volt a részemről? …Nem túlzás ez egy kicsit. – Ha nem bízol bennem. tizenkét hengeres. Nem lehet. és Jutaka felé lódí­ totta. Bomba üzlet. És ha szépen sorban elmondaná. De nem kell annyit gondolkodni. mert ott volt. De csakis azért bukkanhatott elő. Még a te poénjaidnál is jobb vicc. akkor lőj le most. te meg elbőgted magad. Tur­ bós. segítek. Különben is. Jutaka. hogy Jutaka nem gondolta vé­ gig. Tiszta hülyeség.lefon-társaságot alapítok. Sindzsi továbbra is lefelé nézve folytatta: – Meg akartalak védeni. Őszintén szólva nevetséges. fektetett. azért lőttem meg Ídzsimát. Pedig magában Sindzsiben egy fikarcnyi gyanú sem merült fel Jutakát illetően. ami neked meg sem fordulna a fejedben? De… de hát azt mondtad. Hirtelen kiszállt a tagjaiból az erő. inkább egy egyedi tervem van vele. de azért átvette a fegyvert. mielőtt Sindzsihez vágta ezeket a dolgokat. hogy a szeme előtt halt meg egy igen közeli barátja. Jutaka habozott ugyan. hogy megszedjem magam? Vagy az is csak egy ügyes átverés? Nem is. Ídzsima Keita. Egy leheletnyi kétkedés vele szemben.

az istenit! –. a tudata alatt megszólalt egy hang. amelyek a testébe fúródtak. amely tisztára olyan volt. Megbízol valakiben. Én meg akartalak védeni. A lelkében valahol. és a föl­ det bámulta. Szörnyű dolgot tettem. Sindzsi? Micsoda hülyeség civakodni. Hékás. Egy pillanattal később a teste különböző részein úgy érezte. [416] . elnyomták ezt a hangot. hogy ellenséggel vagy körbevéve? Meg egyálta­ lán. nincs jobb dolgod most. és hangosan zokogni kez­ dett. A kezében fegyvert tartott – egy pisztolynál nagyobb lőfegyvert. a fáradtság és a sokk. aki nem bízik benned. hogy az ő szemét is könnyek áztatják. A szomorúság. Egyszer csak érezte. Sindzsi változatlanul a térdén tartotta a kezét. de most a teste a földre zuhant. nézz az órádra! Már nincs is idő… A nagybátyja hangjára hasonlított. Sérülése lényegében halálos volt. nem? Elfelejtetted. Sindzsi! Én egy kicsit meglepődtem. hogy azok a valamik – persze go­ lyók. de a fájdalomtól Sindzsi visszatért a valóságba. először Jutaká­ én hatoltak keresztül. hogy meghalt Ídzsima. az erőtlenség és a megbánás egyvelegének vegyes érzelmei közepette Sindzsi kopogó. mintha piszkavasakat szurkáltak volna belé. Csakhogy a lestrapált idegei. de lehet. Jaj. Odafutott. mint egy süteményes­ doboz. Jutaka. Ebből megtudta. hogy Jutaka kételkedett benne. hogy ezzel Ídzsima Keita is ugyanígy volt. Csak sírt. Mögötte. és… Jutaka Sindzsi vállára tette a kezét. amely így el sem jutotta tudatáig.Jutaka egy pillanatig bambán meredt előre. régi írógépre em­ lékeztető hangot hallott. Jutaka Sindzsi vállára tett kézzel állt eddig. a bolt parko­ lójának legtávolabbi pontján egy diákegyenruha árnya lát­ szott. Micsoda dolog volt ké­ telkedned bennem? Pedig én megbíztam benned. – Bocsáss meg! Bocsáss meg nekem. Azután sírásra fancsalodó arccal felnyögött.

megúszta. és egy lendülettel be­ vetődött a tolóajtó mögé. Csakhogy nem pihenhetett meg. a Beretta pedig kicsúszott a kezéből. és Sindzsi összeszorította a fogait. És vetett egy pillantást az élettelenül lecsüngő jobb lába ujjaira. Perdült egyet a föl­ dön. hogy a szájából ömlik a vér. és elkezdett visszavonulni a traktorok és kombájnok között a sötétben. De ekkor már meglódult a bolt épülete felé. Kirijama Kazuo már azelőtt elhúzódott jobbra. Jutaka… Vajon léleg­ zik még? Kirijama… a szája szélén bugyogott kifelé a vér. Most járta csak át a fejét az igazi fájdalom. és felvette a Berettát. mint a tűzi­ játék. Az újabb ko­ pogó hanggal egy időben a keze szikrákat szórt. Semmiképpen sem. [417] . 6.). lényegében csak a bal karjával és a jobb lábával húzva magát. és amikor azt hitte. Lőtt egy sorozatot. A jobb kezével a tartályt von­ szolta. Vagy ha esetleg mégis. annak ellenére. Ettől az előzőnél kétszer nagyobb fájdalom hasított a jobb ol­ dalába. amelyet Jutaka elejtett. Érezte. ahol már nem volt semmi a cipőben. tehát te belementél ebbe a játékba. Pompás.A testében forróság áradt szét. még szép!). valahogy olyan merevnek érezte magát (ólomgolyókkal végzett sebészeti beavatkozá­ son esett át. nem leszek többé sztárjátékos. de lehajolva nekiiramodott. de reflexszerűen elhasalt balra. és megcélozta az árnyat – Kirijama Kazuót (fiúk. Akkor viszont gyere utánam! Jutaka már nem bír megmozdulni. Több mint tíz lövedék le­ het a testében. de én igen. hogy onnan tört fel a legélesebben a fájdalom. Én már nem fogok tudni kosarazni. az elvitte a jobb lábán az edzőcipő orrát. a bal vállába és a mellkasa bal felébe. Felkapta az ajtó mögé tett petróleumtartályt. De ehelyett is inkább Jutakára gondolt. Egy pillanatra megingott. felállt. A lövéssorozat követte. A hasába. A védőzseni legendája ezzel véget ért. Soha.

igen… Sindzsi nevetésre húzta csupa vér ajkait.később is ráérsz Jutakávai végezni. és el­ dobta balra. és feltette a hasá­ ra. a traktor alól látszott. Ja. Sindzsi lebukott. És a bejárattól odavezető vaslépcsőé [418] . Itt vagyok. megkerülte és továbbhaladt. de Kirijama inkább legyező alakban szórta szét a lövedékeket. Valaminek nekiütközött. Már tudja. hogy a tolóajtóban és az onnan benyúló kékes fénysávban egy árny jelenik meg. hogy ne találjon. Persze Kirijama sem süket. Kifogyott a tár. Sindzsi körbenézett. és csak imádkozott. Egyenként ellenőrzi őket. a szemben lévő ablak pedig ripityára tört. Kirijama biztos oda fog lőni – gondolta. A következő pillanatban vakuvillanással kísért kopogó hang ismétlődött megint. Gyere csak ide…! Jobb kézzel megemelte a petróleumtartályt. most engem kövess! Kér­ lek. Elmúlt. és megint hátrálni kezdett a bal karjával és a bal lábával. Sindzsi megfogott egy keze ügyébe eső csavarhúzót. És… Kirijama már az épületen belül volt. Tudta. Sindzsi felemel­ te a fejét. Iszonyúan figyelt. nehogy zajt csapjon. aztán leesett a betonpadló­ ra. hogy Kirijama is fejét behúzva a szerszámok és a sze­ relés alatt álló kisteherautó vagy akármi más alá nézeget be. Abbamaradt. és az épület tele lett szerteszét repülő lö­ vedékekkel. Plusz a patakzó vér nyomát sem lehet nem észrevenni. Valamelyik szerszám egy darabja elrepült. utánam gyere! Mintha csak Sindzsi gondolataira vála­ szolt volna. hogy ő itt van a sötét­ nek ebben a részében. Az épület túlsó felén halványan látszot­ tak a galéria körvonalai. Persze Kirijama biztos rögtön újratölti. koppant. úgy közeledik. Valami kemény doboz­ szerűségnek ütközött a háta.

Odavonszolta magát a kéziko­ csihoz. Belenyomta a középen ki­ lyukasztott gumidarabot. Azt én zártam be. Az ajtó zárva volt. Csakhogy ez már lehetetlen. Ez természetes. és mélyen benyomta a tartály gumikupakjába. Ha fizikailag jó erőben lenne. A cséplőgéptől jobbra megjelent Kirijama lába. Kivette a zsebéből a gyújtószerkezetet. az összes többi ablakkal és min­ dennel együtt. hogy az utat tör magának a sok lom között. Ha a tolóajtót teljesen kitárják. és meg se bizonyosodva róla. Az elektromos szerkezetet. rögtön mellette pedig egy kijárat volt. de már nem volt ideje rende­ sen rögzíteni őket. és amikor mellé ért. [419] . halkan letette rá a petróleumtar­ tályt. amely nejlonmadzaggal volt ráló­ gatva. És mö­ götte már a helyiség sarkában az a leválasztott iroda. onnan ráugorhatott volna Kirijamára. Ezért. ahogy a kondenzátor vékonyka. Azt és a kondenzátorvezetékbe futó drót végét összeillesztette. A keleti fal mentén egy kis kézikocsi állt. négy kis kerékkel ellátott tologatós járgány. csak rávetette magát az ajtó kilincsére. az elem tokját meg az áramköröket mind a pet­ róleumtartály tetejére pakolta. Különleges ajándék neked. Emiatt a gyújtóból kiálló két drót egyike lekonyult. és Kirijama felé gurul. fülcsen­ géshez hasonló magas hang kíséretében sebesen feltöltődik. és most már fel sem tudnánk mászni a hegy tetejére. Az elem tokjából kivette a szigetelőfil­ met. Csomagszállításra használt.. Sindzsi bal lábbal teljes erejéből megrúgta hátulról a kéziko­ csit. Csakhogy Jutaka is meg én is megsé­ rültünk. de ezen át csak az emberek közle­ kedtek. és a sérülései miatt ügyetlenül mozgó ujjaival azért nagy nehezen leszedte a ra­ gasztószalagot az elemről. Erre vártam. lerántotta az elektromos szerkezet kapcsolójáról a ragasztót. meghallgatta. Azt… Tényleg. amikor belép. Mennyi időbe telhet elfordítani a kulcsát? Nem volt ideje gondolkodni. az autók is befértek rajta. Levette a kupakot a csőréről.is. Kirijama.

és az egészről még a koromsötétben is egyértelműen meg lehetett állapítani. és amitől egy idő­ re lebénult a hallása. A tető déli részének nagyja is elszállt. a homlokáról lejött a bőr. hogy miszlikre szakadt a dobhártyája. Többszörösen durvább volt annak a kézigránátnak a hangjánál. Azon a tájon. Valószínűleg a robbanás nagy nyomást préselt be alá.meg mindenféle szilán­ kok. Úgy tűnt. Lényegében nekivetődött az ajtónak. A háta mögött a bolt palafalai egy pillanatra kitágultak.2 másodperc alatt fordult el a zár. az [420] . mivel az emelőn volt. ahol a galéria volt. A leve­ gőt betöltötték az üveg-. hogy elrugaszkodhasson a föld­ ről. hanem azokból kapott néhányat. és kirohant az épü­ letből. és körülötte mindenütt szilánkok és törmelékek repkedtek. és a kisteherautó lassan megfordul­ va egy nagy ívű parabolát írt le. Csupán az északi oldalon maradt némi fal. Hason fekve csúszott valamennyit a földön a légnyomástól. majd az oldalaival lefelé be­ csapódott a parkoló közepébe. a bent lévő mezőgazdasági eszközök és egyebek fel-alá gurultak. mert két-három helyen fényes tűz­ nyalábok látszottak. amelyen Sindzsi kirohant. hogy feketére színe­ ződött. beton. Még az ujjavesztett jobb lábát is sikerült használnia. Valami éghetett. és mégis a magasba emelkedett. Még kilencven fokot elfordult oldalra. mint egy portörlő rongy. amelyek előzőleg a le­ vegőben szétszóródtak). majd a szigetet borító éjszakai levegőt egy iszonyatos dörrenés ráz­ ta meg.0. a szerelés alatt álló kisteherautó fejjel lefelé lebegett a levegő­ ben. gumi nélküli kerekei pedig körbeforogtak. fel-feltört a füst. Zuhogtak a szilánkok lefelé. Sindzsi arra gondolt. és félig le­ szakadt. így újra egészen tótágast állt és megállt. a testébe is beleállt néhány. Az ajtónak. pala-. ahol eredetileg az épület falai álltak. de nem közvetle­ nül. A hátsó cso­ magtere kicsavarodott. amelyet Kirijama dobott Sújára. de ennek dacára Sindzsi rögtön hátra­ nézett. és az Észak-ta­ kamacui Mezőgazdasági Áruház Oki-szigeti Kirendeltségé­ ből mostanra már csak a váza maradt meg. A galéria pedig a füstön át teljes egészében láthatóvá vált.

Úgy tartotta a süte­ ményesdoboz-géppisztolyát a jobbjában. mintha semmi sem történt volna. A leválasztott iroda is nyomtalanul eltűnt. az épület maradványaira meredt és megszólalt: – Hű! Igen. egy tompa kattanás kíséretében kinyílik. letette a jobb sarkát. és mint várható volt. vér buggyant elő a fogai közül. hogy az iskolát is el tudta volna tüntetni. Felkenődött arra a falra. de meghallotta – lehet. és ki­ felé dőlt. és nagy nehezen felállt. [421] . hogy vissza­ tért a hallása. Arra eszmélt. hogy megbillentette a légnyomástól arrébb csúszott kombájn. hogy a felfordult kisteherautó ajtaja. amely biz­ tos szintén be volt krepálva. és jobb lábbal beletérdelt a törmelékbe.és egyéb törmelékek. Valami nagyon-nagyon magasra repülhetett. Igaz.alsó sarokvasa nem bírt megválni a fal maradványaitól. mintha csak hajlongana. ahol Jutaka feküdt… És meglátta. aztán kinyújtotta a bal lábát. mert hülye időzítéssel magas. és semmi nem maradt a helyén. hogy még egyáltalán életben van. fémes koppanás hal­ latszott a füst belsejéből. Felsőtestével kiemelkedett belőlük. De az ügy már le volt zárva. (Halkan ugyan.) Kirijama Kazuo leereszkedett a talajra. a házi készítésű petróleumtartály-bomba jól működött. amelyik megúszta az összeomlást. miközben végre feltápászkodott. hogy mindent elleptek körülötte a fal. Amint kinyitotta a szá­ ját. hogy csak most ért földet. Viszont ennél is inkább… – Jutaka…! – suttogta. Sikerült legalább a testközelben lévő ellenséget legyőznie. A rombolás mértékéből ítélve kétség nem fér hozzá. Sindzsi lényegében meg sem hallotta. Illetve az íróasztal valamiért mégis ragaszkodott a létezéshez. a mellkasától a hasáig iszonyatos fájdalom nyilallott. Furcsál­ lotta. azu­ tán is. Odapillantott a parkoló mélyére. Letámasztotta mind­ két kezét.

A feje mellett betört a már amúgy is teljesen repedt kocsiablak. A bátyád… Még egyszer tüzet okádott Kirijama Kazuo Ingramja. …Ez vicc. és bár a nagyja az autó belsejébe zúdult. minek. de visszaverte az épületben égő máglyák fényét. apró. egy pillanatra elkalandoztam. hogy kiderítse. és hátraszé­ dült a törmelékkel borított földre. hogy tényleg nevetésre görbültek friss vérrel borított ajkai. Közvetlenül mellette pedig Ídzsima Keita. Kirijama! Mi a franc. Mimura Sindzsi. egy kicsit meg is döntötte. légy boldog a szere­ lemben! A bátyád már soha nem tapasztalta meg az igazi szerel­ met. de sejtette. Harminc másodpercbe sem telt. ugye? Addigra már Kirijama lőtt. Ikumi. mint egy pókháló. A lég­ nyomástól az is nekifarolt a mögötte lévő villanyoszlopnak. Mögötte. a szélvédője pedig valami nekive­ rődött szilánktól úgy nézett ki.Hé… Sindzsinek nevetni lett volna kedve. A háta nekiütközött vala­ minek. Azután Sindzsi lassan előrehanyatlott. Most aztán Sindzsi tényleg telibe kapta a kilenc milliméteres Parabellum-zuhanyt. Néhány törmelékda­ rab felpattant. ködszerű szilánkok szálltak Sindzsi amúgy is porral borított testére. Az épületbeli tűzoszlopok tarkabarka fényeitől körbeölelve Kirijama Kazuo csak csendesen álldogált. hogy az ott parkoló kombi kocsi eleje volt. én most vesztettem ellened?! Jutaka. félig bete­ metve a törmelékkel. [422] . Szeretett nagybátyja hagyatékát – a bá­ csi régi szerelmének fülbevalóját – bemocskolta a bal füléből kiömlő vér. Így halt meg a Harmadik. Semmi szükség nem volt rá. és azzal Sindzsi gondolatainak vége szakadt. Egy lövedék széttépte Sindzsi beszédközpontját. amíg meghalt az agya többi része is. a hason fekvő Jutakőt lehetett látni. és élénkvörösen csillogott. és az arcát Sindzsi felé fordította. Illetve meglehet. ő a hátán feküdt.

[Maradt 17 fő] [423] .

Harmadik fejezet – A végső küzdelem [424] .

10. Ha nem számítjuk. mi az. meg­ szólalt Szakamocsi éjféli híradója. iszonyatos robbanás hangja hallatszott. szinte halkan megszólalt a géppisztoly. Ne mozdulj innen! – mondta. de… Alig tíz vagy húsz perccel azután megint fegyverdurrogás és annak a géppisztolynak a hangja hallatszott messziről. Éppen egy íjat vagy nyilat faragott késsel. háromtól a G3-as és öttől az E4-es. majd elmenekült Súja elől. de megállítot­ ta a kezét. és kiment a bozótból. Ez minden kétséget kizáróan Kirijama Kazuo géppisztolyá­ ból származott. A Kirijama Kazuóval vívott csa­ tájukban megismert kézigránát a nyomába sem ért ennek. Noriko a térdét átkarolva ült. [425] . hogy Kirijama ül­ dözőbe vette Súját. hiába is próbálná kiverni a fejéből. Rögtön visszajött. nem volt érintett. és már utol is érte. A hang nem maradt abba. azon a hangon még Kavada is meglepődött egy ki­ csit. Azután még egyszer vagy kétszer. És nem mondták be Súja nevét sem.52 A bozótosban. A C3-as zóna. Sza­ kamocsi bejelentett három újabb tiltott zónát. Egy órától az F7-es. és a mélyén valamilyen bogár zümmögött halkan. és szorította össze Noriko szívét. vállán a pokróccal. aki – Noriko maga ugyan ezt nem láthat­ ta – megölte Minami Kaorit. mondhatni. Bemondta Simizu Hirono (lányok. megint visszaállt a csend. ahol Noriko és Kavada tartózkodott. – Megnézem. Sűrű volt a sötétség. Úgy tűnt. hogy másnak is lehet ugyanolyan fegyvere.) nevét. és bejelentette: Keletre ég vala­ mi épület. És eh­ hez kapcsolódott egy félelmetes rémkép. és csak lógatta a fejét. Rögtön azután. mint egy utolsókat pislogó neon­ cső. De mielőtt ezt elmondhatta volna Kavadának. hogy végre visszaértek ide Kavadával. aztán vége lett.

Mint amikor egyszer a zeneteremben. hogy elhessegesse ezt a látomást. Mostanra már jó néhányszor meg­ ismételte ezt a mozdulatsort. Egy borzasztó kép futott át a fején. Noriko a növényzet résein besütő hold pénzérme nagyságíj fényfoltjába tartotta a csuklóját. mint valami varázsszertartást. hátát csend­ ben egy fatönknek támasztva. aki mellette ült cigarettázva. és a szeme valahova a távolba tekint. onnan csörgedezik elő a vér. fekete pont virít a homlo­ kán. Aztán befúrta az arcát a térde közé a szoknyájába.– Az… – kezdett bele Noriko a kérdésbe. Mellette feküdt egy saját készí­ tésű íj és néhány nyílvessző a földbe szúrva. – Jóval délebbre van attól. Kivette a szájából a cigarettát. amely úgy terjed szét Súja arcán. Minden előjel nélkül egyszer csak piros folyadék kezd ömleni belőle. a szü­ netben elénekelte neki az Imagine című dalt („Mérföldkő a rockban” – mondta róla Súja): a szája félig nyitva. Súja arca. de Kavada megráz­ ta a fejét. – Kavada! A sötét miatt lényegében Kavadának csak a körvonalait lehe­ tett látni. De nagy. mint egy hindunak. – A lényeg. nem ő az – mondta. és az órájára nézett. Hajnali egy óra tizenkét perc volt. ahogy a repedések szaladnak végig egy üvegen… Noriko megrázta a fejét. és felhúzott jobb térdére tá­ masztotta a jobb csuklóját. A nagy pont igazából egy iszonyúan sötét és mély lyuk. Súja nem jött vissza. hogy megvárjuk. ahol mi Kirijamával találkoztunk. Mögötte ott az agya. Felnézett Kavadára. Ezzel Noriko is megkönnyebbült egyelőre. [426] . – Mi az? – Túl sokat késik Súja. csakhogy azóta már majdnem egy óra eltelt. Nanaharának a hegy felé kellett menekülnie. kijátszva a tanár figyelmét.

hogy elmenekült ugyan Kirijama elől. hogy megsérült. amíg a hegyen futott… Nem. [427] . és már haldoklik. megtámadhatta valaki más. Nanahara mindenesetre el tudott menekül­ ni előle. – Hát igen. akkor meg fog halni. hogy mennyiszer segített Kavada neki és Sújának. ami már nem is le­ hetett volna ennél kifejezéstelenebb. hogy Kirijama nem Napaharával. elveszthette az eszméletét. Lehet. de életveszélyesen megsérült. és füst gomolygott elő a szájából. és elnyomta ma­ gában a mérget. hogy ahova Súja esetleg menekülhetett. Kavada arca megint visszabújt a sötétségbe. Kavada higgadt válasza is bosszantó volt. Noriko a fejét rázta. Ettől Noriko felidegesí­ tette magát. – Valami történt… – Hát valószínűleg… – Mi az. Lehet. – Lehet. Vagy ha nem is. hogy valószínűleg…? Kavada sziluettje mindkét kezét felemelte. hanem valaki más­ sal ütközött meg. piros pókhálóval borított arcáról. és ha az a hely közben tiltott zónává válik. – Jó. Igen… Bemondták. vagy még inkább… Végigfutott a hátán a hideg. de akkor Súja miért nem… – Hát… – szakította félbe Kavada – valahol meghízza magát.Kavada visszatette a cigarettát a szájába. A parázsló cigaret­ tavég halványan megvilágította az arcát. Megint lepergett a fejében a képsor Súja félig kitátott szájú. – Várj csak! Az előbbi géppisztoly tutira Kirijama volt. hogy eltévedt. De felidézte. az az egy biztos. És a robbanás ott azt jelenti. nem. és nem jött ki ennél több a szá­ ján. gondolom. Ha­ csak nem köröz még egy ugyanolyan. A cigaretta para­ zsa arrébb mozdult.

ártatlan. Súja nem halhatott meg. – Egyébként te szereted Nanaharát. És hiába tette volna ki ő magát a veszélynek. és számomra olyan. azt sem engedem. és rá­ csapott. Noriko megfordította a kezét. tiszta. amelyet a tér­ dén nyugtatott. Noriko a száját harapdálva bámult Kavada arcába. kislány. ha egy lány így néz az em­ berre. Mert… mert Súja olyan. hogy nem. Az nem fordulhat elő. Azután szólalt meg. Ak­ kor hiába bízott volna rám Nanahara téged. mások bánatán úgy szomorkodik. hogy mi előremehes­ sünk. és odahúzódott Kavadá­ hoz. mint egy védőszent. mint a sajátján. Egyenes. légy szí­ ves! Kavada nem szólt egy szót sem. csak lassan felemelte a bal kezét. Ha egyedül mennél. haj­ nali egy órától tiltott zóna lesz. de erős szívű. – Ne nézz így rám! Nyomasztó. Nem mehetnénk el megkeresni Súját? Nem jönnél velem? Én egyedül nem tudok. Két kézzel megszorította Kavada balját. Kavada megvakarta a fejét azzal a kezével. – Kérlek! Nem mehetnék el. Mindenkihez kedves. akár egy gitáros szent. az iskolától északra fekvő F7-es. ugye? [428] . És már elmúlt egy.az északi hegy lábánál. Ilyen ember nem halhat meg. – Azt nem lehet. Aztán megmozgatta fájós lábát. de soha nem veszíti el azt a határozott mosolyát. amelyikben a cigit tartotta. Noriko kezét pedig visszatette Noriko térdére. és idegesen rápillantott az órá­ jára. Az nem lehet. De… Kavada halkan megszólalt: – Lehet. Tehát akkor… Noriko megint a fejét rázta. de az is lehet.

Én egyáltalán nem hiszek benne – válaszolta aztán. Nem tehetünk jobbat. te hiszel a hatodik érzékben? Noriko eléggé meglepődött a hirtelen felhozott témán. Noriko némán figyelte Kavada arcát. akik hülyék ahhoz. Inkább ezek segítségével elmenekülnek a való­ ság elől. mint hogy várunk. Aztán lesütötte a szemét. – Illetve. – Akkor meg képzeld magad a helyzetébe. – Mindenesetre? – Mindenesetre időnként van olyan. természetfeletti képességek és társaik azok­ nak valók. hogy ez az én külön bejáratín vé­ leményem. és bólintott. Vajon el akarja terelni a figyelmét vala­ mi mással? – Hát egy kicsit. Kavada viszonozta a bólintást.Noriko bólintott. Kavada? Kavada elnyomta a földön a cigarettáját. És ér­ dekes módon még nem történt meg. – Hát igen – bólintott Kavada. Igazából nem is tudom – válaszolta. Hosszabb szünet után Kavada kérdezett: – Noriko. hogy egy kicsit hiszel benne. semmi károm nem származik belőle. – Jó. hogy ne lett volna iga­ zam. hogy a gyakorlatban reagálja­ nak valamire. ugye? Mindegy. ha figyelmen kí­ vül hagyom. és el­ kerekítette a szemét. megértettem. – Te hi­ szel benne. azt mondtad. Erre Noriko megint az ajkát harapdálta. Bocs. vedd úgy. Mindenesetre… Noriko Kavada szeme tájékát fürkészte. hogy minden ok nélkül meg vagyok győződve valamiről. Határozottan bólintott. [429] . ami nem egyértelmű. Kísértetek meg túlvilág meg kozmikus erő meg hatodik ér­ zék vagy a jóslás. – Nem.

Olyan tisztának tű­ nik. Kavada. Noriko egy kicsit. – Nanahara most már téged szeret szerintem – tette hozzá. – Milyen kedves vagy. Aztán hozzátette: – Jó lehet Nanaharának.Kavada folytatta: – Nanahara él. Kétszer-háromszor megforgatta az öngyújtó kerekét. – Köszönöm – mondta. Noriko arcvonásai egy csapásra ellazultak. Valamiért én erről most megint meg vagyok győződve. Kavada oldalra hajtotta a fejét. Megértem. – Az nem lehet. A részemről. ezért nagyon szép. Súja mást szeret. hogy Sújának tetszik. hogy Kavada története elejétől végig kitaláció. Meglehet. – Tessék? – Hogy ennyire szeretik. – Nagyon jól néz ki. – Mit? – Egyoldalú. Kavada vállat vont. Noriko odakapta a pillantását. Visszajön. amit érzek. De akkor is örült. csak egy egészen kicsit nevetett. – Hát nem tudom – mondta. és bólintott. hogy elmesélte neki. és megint meggyújtott egy cigarettát. akivel engem össze sem lehet hasonlítani. és Kavadára nézett. Noriko megrázta a fejét. Egy olyan nagy­ szerű lányt. [430] . de pocsék érzés. Hogy is mondjam. – Félreérted. – Biztos? Noriko lehajtotta a fejét. – Csak kimondom.

illetve tudomása szerint már csak tizenhét. Kavada kifújta a füstöt. – Jó – bólogatott Noriko vidáman. Szeto Jutakával és Ídzsima Keitával együtt. szidd csak le jól. még nem gyógyultál meg teljesen. mintha egy óriási hegyre mászna. amerre addig még nem járt. hogy puszival éb­ resszen. a hang el­ hallgatott. Amikor az iskola északi részén lévő F7-be lépett. ez az elgyötörtség egyre erősö­ dött. Megmondom Nanaharának. és emiatt visszatért a sziget közepétől viszonylag keletre. Mire odaért. aludj nyugodtan. [431] . amely egytől lett tiltott terü­ let. a sziget északnyugati partja felé vette az irányt. Ahányszor csak meghallot­ ta Szakamocsi hatóránkénti híreit. így nem csoda. Noriko megint nevetett egy kicsit. ha elfáradt. és végül semmit sem talált. – Köszönöm. Miután eljött az orvosi rendelőből.– Ha visszajön – mosolygott Kavada –. azaz ahányszor csak beje­ lentették a halottak számát. egy lövés hangja hallatszott. Aztán ha elálmosodsz. akkor majd tisztán fogsz látni. Mimura Sindzsi halott volt. majd be­ burkolózott a takaróba. és lefeküdt. Már csak húsz ember maradt. hogy melyek az újabb tiltott zónák. Azért még vagy tíz percet üldögélt és várakozott. Persze egy­ folytában járkál a játék kezdete óta. miközben válaszolt: – Feküdj csak le. és megint egyenként végig akarta őket nézni. és rögtön annak a bizonyos géppisztolynak a hangja válaszolt rá megint. én egész éjjel ébren leszek. De aludni nem tudott. hogy izgulnod kellett miatta. [Maradt 17 fő] 53 Szugimura Hiroki elgyötört volt. Tizenegy után valami­ vel heves tűzpárbaj hangját hallotta. ahol Nanahara Sújáék hármasával találkozott. Azután az éjféli hír­ adásban megtudta. ha visszajön.

és egy kombi autó előtt Sindzsi feküdt előre­ borulva.Mivel a hegyen volt. a nyomába sem ért volna. és… Még égett a tűz. A fák közül elő-előbukkanó égbolt egy pillanatra ki­ világosodott. ha megölik – ilyen képet őrzött magában róla. Óvatosan át­ vágott a szántók között. Amikor leért a hegyről. fülsiketítő dörrenés hal­ latszott. Hü­ lyén hangzik. bevetette magát a déli hegy lábánál a sűrűbe. de Hiroki belegondolt. hogy ha versenyre kelnek. aki vi­ szonylag jól ismerte Sindzsit. Még ha nem sikerült is kimenekül­ nie ebből a játékból (bár igen valószínű. ezért sür­ gősen elhagyta a terepet. mint Etó Megumi esetében. ahol a fényelvet látta felvillanni. raktárszerű épület teljesen szétment. hiába van ő hozzászokva a kung-fu szabályaihoz. mint mondjuk neki. de ugyanúgy. ahonnan lenézhetett a síkságra. hogy a géppisz­ tolyos ellenség még ott lehet. hogy ő maga például a város harcművészeti csarnokába járt kungfuzni. és hiába maga­ sabb jó tíz centivel. mert egy nagy. de az ilyesmi végül is csak tanulás kérdése. de olyan fiú volt. Nem ér fel Sindzsi veleszületett testi képességeivel. és ott újra eszé­ be jutott. hogy Mimura Sindzsi meghalt. Mindig azt gondol­ ta. nem volt könnyen hihető. egy épület lángolt azon a tájon. És miközben odaindult lefelé a hegyről. Ráadásul Sindzsinek sokkal több esze volt. hogy ezen is törte a [432] . mellette a parkoló tele volt kisebb-nagyobb törmelékekkel. Tényleg bomba lehetett az. Számára. a tele­ püléstől nyugatra fekvő szántóföldön többször is látott felvil­ lanni egy fényt – feltehetőleg egy lőfegyver torkolattüzét. Igaz. Aztán megint egy sorozat hangja. Keresztülment a szigetet kelet-nyugati irányban átszelő úton. Közvetlenül mellette hevert Szeto Jutaka és Ídzsima Keita holtteste. hogy esetleg más „játékos kedvű” egyén is előkerülhet. aki akkor sem hal meg. Felmerült benne. Nem bukkant fel az a géppisztolyos valaki. aki Sindzsivel csapott össze a jelek szerint. amikor rátalált Mimura Sindzsi holttestére. muszáj volt bizonyosságot szereznie. Tetőtől talpig tele volt a teste golyókkal. hulla­ dékkal temetve.

úgyis épp a déli hegy tetejének északi oldalát jelentette.) Úgy tűnik. És ezt a Sindzsit ölte meg az a géppisztolyos. Hiroki óvatosan haladt a sötétben. ha tudsz… Azután megint másvalaki jutott az eszébe. Ha nem talál rá mihamarabb. Ne haragudj rám. ahonnan jól látja a kijáratot. amely három órától tiltott zónává válik. milyen rémes alak ő. hogy Juta­ kának sikerült valahogy a barátaival. illet­ ve Takigucsi Júicsirót (fiúk. az azért mégsem fordulhat elő. Nem volt ideje Sindzsit gyászolni. hogy valaki elintézze. Hiro­ ki arra vette az irányt. Most Koto­ hiki Kajokóval kell találkoznom. a H4-es zónában fekszik még most is Csigusza Takako holtteste. Valószínűleg most is csak el­ halad majd mellette. Még van tennivalóm. Szeto Jutaka. és a géppisztolyos keze közé kerül… Annak egy másodperc sem kell hozzá. és azon mélázott. Most az volt a fő. hogy ellenőrizze a terepet. mert Akamacu Josio felbukkanása elterelte a figyelmét. Jutaka sorszáma Hirokié után következett.). hogy megölje. és a következő Tanizava Harukát (lányok. 12. Kérlek. Az a terület még nem tiltott. és elszalasztotta Takakót.amikor a G3 felé tart. Jutaka már eltűnt. És a G3 felé menet a hegyoldal közepe táján.fejét). de akkor Hiroki még azzal volt elfoglalva. De ő is halott volt már Sindzsivel együtt… [433] . hogy csakis Takakóra össz­ pontosít. hogy megtalálja Kotohiki Kajokót. így kettővel utána jött ki az iskolából. bocsáss meg nekem. Ezen a hegyen is már többször járt.) is elengedte. Mivel a G3-as mező. Sindzsivel és Ídzsima Keltával összetalálkoznia. csak lezárta a szemét. és keresztbe tette a karját a mellén. Takako. El sem temethette. hogy mellette marad. Még a legkedvesebb gyerekkori barátjának sem teszi meg. 13. Mire feleszmélt. Hiroki elhatározta. és alaposan elrejtőzzön egy olyan helyre. (Mégis hiába volt ilyen óvatos.

fáradt lehetek. öröm az ürömben? Elhagyott egy fűvel benőtt alacsony dombot. Mi tegyen. Csigusza Takakónál már elkésett. hogy ez ne is­ métlődjön meg? Nem. Hogy is mondják az ilyesmit. csak azt az egyetlen pontot mutatta. és újra el­ lenőrizte a radart a bal kezében. hunyorogva silabizálta a kristályos molekulák által létrehozott apró árnyakat. Persze a képernyő nem változott. és ha az nem lenne. Nemsokára belép a H4-es zónába. ha inkább kiáltozva szólongatná Ko­ tohiki Kajokót? Megint rágódni kezdett ezen a kérdésen.Sietni kell. amelyet már többször feltett magában. Az nem lenne jó. A holdfényben nehéz volt le­ olvasni a folyadékkristályos képernyőt. Azt akarta. hogy legalább Kotohiki Kajoko ne haljon meg. hogy őt megtámadja vala­ ki. Megint eszébe jutott. Hiroki megint felemelte a radarját. hogy jobb lenne. még hagyján. Nem lehet. Tehát csak a kormánytól kapott kis radarjára számíthat. Hiro­ ki gyűlölte a kormányt. amely őt magát jelölte. de mint eddig is. Még az is előfordulhat. mert nem volt rajta háttérvilágítás. Meg aztán ha kiabál. ahol Takako pihen. de ezért az egyért hálás volt. Lehet. hogy el­ menekül. de ha Kajoko előjönne a hívásra. és egy ritkás fákkal pettyezett enyhe emelkedőhöz ért. Na igen. amely Hirokit magát jelöli. és kicsit igazgatta. amely belehajszolta őket ebbe a ro­ hadt játékba. Először is. ha hívja. azzal ő is céltáblává vál­ na. hogy Kajoko reagál. nem biztos. már begolyózott a szemem. Hiroki halkan felsóhaj­ tott. amikor megtalálta. Megállt egy fa mellett. sokkal nehezebb dolga volna. hogy a hold fénye jól essen a fo­ lyadékkristályos képernyőre. A képernyő közepén duplán mutatkozott a csillagjel. [434] . Ajaj. amelyen alig volt már ág.

a rögtön utána induló lány arcát. kérlek! Segíts! Segíts rajtam! Hiroki csak szótlanul nézett le Micukóra. Megszédült. hogy át tudta vágni a másikat. És szemében könny csillogott. 11. ne ölj meg! – kiáltotta. – Ne ölj meg! Kérlek. és fenékre ült. Hiroki a feje elé len­ dítette a botját. amikor még nem is tudott rendesen elrejtőzni. be­ húzta a fejét. hogy a lecövekelt valaki mat­ rózblúzt visel.. Egy megszeppent kis állatka szemével nézett Hirokira.) arcát. És Hiroki meglátta. Utána pedig a hold tiszta fényében fürdő gyö­ nyörű arcot… Azt a szeretetre méltó arcot. Azzal egy időben megpördült. közvetlenül indulás után. amíg nem figyelt. Ez a valaki fegyverrel a kezében. Szó­ ma Micuko (lányok. Könnyáztatta arcára sütött a fény. – Kérlek! Csak meg akartalak szólítani! Nekem eszembe sem jutna bárkit megöl­ ni. Az árny a földre esett fegyverhez futott. és a szeme alig láthatóan nevetett. – Hiszel nekem? – kérdezte. a rakott szoknyája alól majdnem combtövig kivil­ lant fehér lába. A tanult technikának megfelelő­ en szép mozdulata határozott körív nyomát hagyta a levegő­ ben. és az árny megtorpant. A bor ügyesen megfogta a háta mögött álló árny karját. először azt. hogy nincsenek ellenséges szándékai. Hirtelen Micuko mindkét kezét az arca elé kapta. de még így is hátrálni próbált. mert lassan leengedte az álla alá a ke­ zét az arca elől. Persze nem győze­ lemittasan. az árny feljajdult. csak a torna­ udvar sarkában lapult. amikor rájött. Micuko talán úgy értelmezte a némaságát. hogy ez nem így van.Abban a pillanatban. a pillanat törtrésze alatt egészen Hiroki háta mögé ért. Mozdulatai el­ ragadók voltak a hold sápasztó fényében. és hátrálni kezdett. és leejtette a kezében lévő tárgyat – egy pisz­ tolyt. hanem a lelke mé­ [435] . és elővillantotta a jobb kezében tartott botot. Hiroki látta már. Ingadozva hátrált. akárcsak egy angyalé… Nem le­ het eltéveszteni.

– Mi… mi az? Mit csinálsz. Nincs kizárva. – Hm… Micuko szép ívű. hogy meg­ teszi. annak a legkisebb jele sem mutatkozott az arcán. és a markolatával előre odanyújtotta ne­ ki. Erre komolyan nem lehetett mást mondani. hogy még Hiroki is. bal kézzel lesimította a szoknyáját. amelyet Micuko leej­ tett. Látta. és felvette a fegyvert. Nem eresztette le a pisztolyt. nagy szemét rebegtetve nézett fel Hirokira. hogy nem adta meg a kegyelemdöfést Takakó­ nak. és ő mar­ kolta meg. hogy a kakasa fel van állítva. A megértésért és védelemért esdeklő vonások. Megtorpant. mint hogy nagyszerű. röviddel a halála előtt. odament a lányhoz. Mivel Hiroki megperdítette a fegyvert a kezében. Ha bánta is. – Elég volt. Hiába hallotta is a Micukó­ ról szóló rengeteg pletykát. – Öö… én… – kezdett bele. – Ó… köszönöm…! – nyúlt érte Micuko bizonytalankodva. – Találkoztam Takakóval. végig egye­ dül… Hogy mi lett ebből az egészből… Félelmetes… Hiroki hallgatott. hogy benned megbízhatok. és mintha csak most venné észre. Csak az a rettegő arckifejezés. hogy kilóg a combja. legalábbis elhatározza.lyéből feltörő megkönnyebbülés miatt. Szugimura. Szóma! – mondta Hiroki. csak kissé kihúzta magát. nincs az az ember (főleg ha férfi). És mivel a csöve egyenesen Micuko két szemöldö­ ke közé irányult. [436] . Szugimura?… Micuko arcát eltorzította a döbbenet és a félelem – vagy leg­ alábbis ránézésre úgy tűnt. Vagy ha nem is hisz neki. ha erre a szeretni való arcra kiül a bánat. amit Micuko mond. és én féltem. – Arra gondoltam. aki ne hinne neki. fél kézzel visszatolta. Csak a körülmények egy kicsit speciálisak voltak most az ő esetében.

Lassan kezdte hátrafelé húzni.és mutatóujjával váratlanul felemelte a szoknyája szegélyét. – Takako nem az én nőm. ame­ lyet az imént tolt vissza. Nem vagyok ám rossz. Hiroki nem szólt semmit. Halkan kuncogott. fehér lába. érthető. Bár kirázta a hideg az embert ettől a mo­ solytól.– Tévedés. és még akkor sem lövöldözik összevissza akár­ kire. Egyenesen belenézett Micuko szemébe. Felnézett Hiroki arcára. Csak amikor összetalálkoztam Takakóval… Ő kezd­ te. ha meg van zavarodva. – Mit szólsz? Ha nem bántasz. hiszen megölnélek. Nem olyan lány ő. Különben sem bírsz lefeküdni azzal a nővel. Takako rögtön meghalt – mondta. csak mozdulatlanul célra tartotta a Governmentet. Legyen az ennek a rohadt játék­ nak a kellős közepe! Hiroki szavaira Micuko egy kicsit visszahúzta az állát. Komolyan. hagyom magam. Aztán Micuko ültében a bal keze hüvelyk. Hiroki továbbra is feltartotta a fegyvert. ugyanakkor még inkább kiemelte Micuko szépségét. Beszéde inkább lazának tűnt. – Azt hittem. Felnézett Hirokira. Az baleset volt. és nem mozdult. [437] . Micuko hunyorított. én nem voltam végig egyedül. amint nem figyelsz. azu­ tán félrehajtotta a fejét. – Nem kellek? – mondta Micuko. – Én jól ismerem Takakót. hogy akarattal embert öljön. – Igaz. és az ajkai mosolyra fordultak. aki megölte a ti­ édet. ő akart engem… engem megölni… Az a pisztoly is erede­ tileg az övé volt… Ezért… ezért én… Hiroki újra felkattintotta a Colt Government kakasát. Megint láthatóvá vált a szexis.

csak a szemöldökét ráncol­ ta.Erre Micuko megint Hiroki szemébe fúrta a tekintetét. az viszont biztos. Hiroki folytatta: – De a legeslegjobb barátom volt. hogy egy fegyvert szegez­ nek a homlokára. – De nem mindenki tartja be. Ezt Hiroki nem tudta hova tenni. aztán nem tudnál rálőni egy nőre? Micuko önbizalommal telt arca változatlanul szép volt. – Szugimura. mintha nem is zavartatná magát. Hiroki majd­ nem beleszédült. – Ja. Egy idő múlva to­ vábbra is mosolyogva szólította meg Szugimurát. Mintha csak véletlenül mellé ült volna a teremben egy fiú. [438] . Micuko megint oldalra hajtotta a fejét. te biztosan jó ember vagy – mondta. Takako olyan volt. – Akkor meg miért nem lősz? – kérdezte aztán. szeretetre méltó. – Hogy… – hallotta. Ha létezne tizennégy-tizenöt éves bo­ szorkány. ám végtelenül hűvös. és a napközis foglalkozás kezdete előtt ő előhozakodna valami témával. gyermeki. Más­ féle szépség volt ez. mint egy görög-római mítoszokból előlé­ pett háborúistennő. A hold fé­ nye mellett a szemében fagyos tekintet bujkál. Olyan hangnemben. mint Csigusza Takako határozott vonalú arcáé. nem? Hiroki hunyorított. Könnyelmű. de hülye vagy! – mondta Micuko. ahogy rekedtes hang hagyja el a saját torkát – hogy bírsz te gond nélkül megölni valakit? – Ó. hogy szóba elegyedhessen vele – olyan egy­ szerűen. – Feminista vagy. aki tetszik neki. Szugi­ mura. és a fejét rázta. – Ez a játékszabály. barátságosan beszélt. hogy így nézne ki. bocs – emelte fel Micuko a szemöldökét.

hogy van. Azután megszólalt: – Kilencéves koromban megerőszakoltak. Micuko egy lendülettel mondta el mindezt. – Ez teljesen mindegy. Ami­ kor sírni kezdtem. Ez a borzalmas történet letaglózta. Micuko elkapta a szemét Birokiról. fejenként háromszor. De ha nagyon akarom. Egyenesen belefúrta a tekintetét Hiroki szemébe. – Nem tudom. csak még jobban felizgultak. na igen. De még azelőtt egy ezüstszínű fény csillant Micuko kezében. mint te. mint egy bot. Ezért most is. semmint a megrablottakhoz. – Miért? Micuko megint elmosolyodott. direkt bőgök nekik egy sort. a lábam is. hogy Hiroki akart volna valamit mondani. aki az egész éle­ tét jóként éli le. nem. Biroki szája öntudatlanul remegni kezdett. mintha csak énekelne. Ez… Lehet. De én úgy vagyok vele. Bár ezek bácsik voltak. Bizonyos tekintetben. de úgy látszik. az egyik négyszer. Ugyanolyan férfiak.Lehet. Nyiszlett egy kisgyerek voltam. hogy inkább a rablókhoz állok. akkor egy in­ dokot fel tudok hozni. Micuko olyan könnyedén folytatta. Ja. – A jó ember az jó ember. felváltva. helyes vagy helytelen. ha ilyen perverz tatákkal csinálom. Nem azt mon­ dom. Erre aztán Hirokinak végre feltűnt. Vagy lehet. hogy a szája is kinyílt egy kicsit. Hárman. hogy az a jó vagy a rossz. Te is lehet. hogy a lány jobb keze [439] . Csu­ pán én így akarom. Nekem akkor még tök lapos volt a mellem. hogy olyan vagy. De bármikor rossz emberré válhat. és megrázta a fejét. az kellett nekik. Hiroki pedig el­ képedve figyelte a lány szünet nélkül vidáman mosolygó ar­ cát.

hogy egy hozzá hasonlóan harmadikos lány mitől lehet ennyire hidegvérű. [440] . Micuko nem szalasztotta el az alkalmat. még láthatta egy pillanatra hátulról. Hangtalanul szívódott fel a lábainál az avarban. Micuko egy felnőtt mentalitásával rendelkezett. Persze lehet. hogy Micuko igazat beszélt. hogy megbökkentse. nagyjá­ ból kikövetkeztette. és Hiroki mellett elhaladva a háta mögött berohant a fák közé. Ahogy Hiroki sietve hátrafordult. Vagy nem is? Helyesebb lenne azt monda­ ni.) Hiroki száján kicsúszott egy kiáltás. Már rögtön. Egy beteg felnőttével. Cso­ dálkozott rajta. Csak szorította a kés mellett a baljával a jobb vállát a vérrel átitatódó egyenruhában. Hiába tudta. de Szakamocsi bemondta a közleményeiben. hogy ez a ház az E4-es mezőben lehet. és a sötétségbe me­ redt. még Kotohiki Kajoko is a keze közé kerülhet. és a vékony patakocska elkezdett csöpögni a cső végén. de akkor már mélyen benne járt egy kétélű búvárkés a jobb vállában. felkelt. amikor Oda Tosinori (fiúk. hogy Micuko története csak kitaláció volt. de hát nincs ebben semmi kü­ lönös. Ráadá­ sul annak is… valószínűleg csak egy részét mondta el. hogy ha most nem végez Szóma Micukóval.) elhagyta a házat. [Maradt 17 fő] 54 Hajnali fél négy múlt. hogy egy beteg gyermekével? A zakója ujjában lecsurgó vér eljutott a jobb kezében a Colt Governmentig. mégsem tudott utána eredni. hogy az E4 öt órá­ tól tiltott zóna lesz. miután ott meghúzódott.időközben a háta mögé került. a fájdalomtól hátratántorodott. 4. de rögtön el is tűnt előle az éjszakában. ahol Micuko eltűnt. ahol addig rejtőzött. (Természetesen a kormány által eredetileg Etó Meguminak osztott fegyver volt. Csakhogy Hiroki nem volt képes ilyen könnyedén venni. Tudta. és bár a fegyvert azért nem eresztette el.

Mielőtt kiment volna a konyhából a kertre nyíló ajtón. de Tosinori ezt biztosan nem is­ merte el). Az égen felhőfoszlányok jelentek meg. úgy száz méterre Tosinoritól. ahol már megbújhatott valaki más is. amelyeket a sötét és világos foltok halvány váltakozása jelzett a terület nagyját kitevő szántókon a holdfényben. Attól jobbra. amint meglátta. hogy keletre indul. Ez a játék vérre megy. Síkság létére azért voltak rajta itt-ott szintkülönbségek. A térkép sze­ rint minden zóna körülbelül kétszázszor kétszáz méter terü­ letű. Időben elég rátar­ tással hagyja el a területet. Nem is sajnálta különösebben. hátrafelé még kettő. majd fullextrás felszerelésében átvágott a kerten. hanem nála volt a Simizu Hirunótól szerzett revolver. Veszélyes volt ugyan be­ menni egy házba. és elé-elé úsztak a felhők. aztán eldöntötte. az északi hegy lába mentén. Onnan rálátott a keleti partig tartó sík egészére. vetett egy pillantást Simizu Hirono hason fekvő holttestére. hogy megfojtsa. hogy ő volt Siroivában az egyik leggazdagabb család fiacskája (a leggazdagabb Kiri­ jama Kazuo családja volt. nem vetemedett volna olyan alantas cselekedetre. de olyan nagyon nem aggódott emiatt. a település felé. Mivel jelenleg már nem­ csak a golyóálló mellény (minőségi bizonyítvánnyal!) volt rajta. és ott már csak el kell rejtőznie megint egy megfelelő házban. Ha ő így. Tosinori még egy­ szer ellenőrizte a bukósisak állán a kapcsot. ráadásul… A házban felfedezett motoros-bukósisak is a fején volt. Mert Simizu Hirono kímélet­ lenül rálőtt. és lement a szomszédos kis szántóföld szélére. megint csak körülbelül száz méterre. A sziget keleti szélén lévő településhez csatlakozó kis síkságon itt-ott házakat jelölnek a szántón. én is úgy. Lévén. hogy hová helyezze új búvóhelyét. De éppen csak rápillantott. Onnan kissé balra. Azokon túl valamiért meg­ [441] . még egy. Habár ő meg azért lopózott Hi­ rono háta mögé. egy ház állt. Vívódott egy kicsit. ame­ lyet behúzott a szobába vezető lépcsőfok mellé. A kerek hold már elég alacsonyan járt. Balra. hogy a bozótban húzza meg magát.

és házat nem látott arra. és ő maga is szívesen alkalmazta az „átlagosok” lekezelő elnevezéseként. de ezek elméletileg a keleti telepü­ lésig folytatódtak. legalábbis a térkép szerint. amelyet Simizu Hirono (az a ringyó. Biztos elaludt már a tűz. Vi­ szont nem árt számításba venni. Rögtön Szakamocsi éjféli híradója után ha­ talmas robbanás hallatszott.szakadt a házak sora egy darabig. kelet felé elmehet a har­ madikig vagy a negyedikig. fent a hegyen van még egy-kettő. hogy ha odaér. vagyis in­ kább az északi hegy lába dombként nyúlt el a sziget nyugati partja mentén. A szántók közötti töltés szélén.) lövése okozott a golyó­ álló mellényen keresztül. és azzal kiér a tiltott zónából. mert ki nem állhatja a piszkos lakásokat. a déli oldalon is állt két ház egymás mellett. hogy Oda Tosinorinak volt-e joga így gondolkodni és beszélni. de csak magában. Tosinoritól jobbra előre. Miért kényszerítették őt egy ilyen alantas játékba. A háta mögött pedig a déli és az északi hegy érintkezett. Ezt még fokozta a tompa fájdalom a hasában. Elvileg. érdemes megemlíte­ [442] . másodszor pedig kézenfekvő. de mélységes undorral töltötte el a lábára tapadó mocskos föld. Az északi hegyből kilógó domb és egy kis erdősáv miatt in­ nen nem lehetett jól látni. így még véletlenül se vehette a szájára) kelljen együtt csúsznia-másznia a földön? Ha most eltekintünk attól a kérdéstől. és három-négyszáz méter múlva megint csak a szántó közepén tünedeztek fel újabbak. mert általában el kellett játszania az úrifiút. fejét behúzva indult meg óva­ tosan. és túlságosan mocskos és közönséges a hely. mert most már arrafelé is teljes a sötétség. tovább kell menni. Hacsak nem nézte félre a térképet. ezek már az E4 és az F4 határára esnek. és a felcsapó lángokat ennek a dombnak a jobb széle mellett lehetett látni. hogy hitvány helyen a söpredék gyűlik össze. aki a tar­ tomány keleti részének legnagyobb élelmiszercégét igazgat­ ta. hogy az osztályból mindenféle hitvány senki­ házival (gyakran használta otthon ezt a szót az apja. De ha hinni lehet a térkép lakóházakat jelölő kék pontjainak. Először is. Mindenesetre Tosinori elindult arrafelé.

ahol van zenetagozat. és olyan nagyon sokat nem látott még a világból. mint az osztály többi senkiházija. (A céget bátyja. de kilógott az átlagos kate­ góriából. Lényegében eldőlt. Természetesen vonzó volt a jól fizető igazga­ tói poszt is. Adják csak a semmirekellő bátyjának.) Ő teljesen más lapra tarto­ zik. mint hogy meghúzta magát. az egész Siroivai Középiskola diákjai közül Tosinori egyedülálló tudásával tűnt ki. de Tosinori úgy volt vele. na bumm. Tessék? Hogy aki a zenét szereti. És ha csak a biológiára gondolunk. rossz ember nem lehet? Ilyet csak az amatőrök mondanak. de most már volt fegyvere. csak tizenöt éves. elvesz majd egy kéznél lévő szép úrilányt. hogy nem kegyelmez. értékes ember. (Már meg is halt – rendkívül ordináré egy buzeráns volt…) Szóval a sokféle képességgel és tulajdonsággal bíró osztálytársai közül. róla valami mást. Nem volt zseni.ni. hogy milyen a zenészek élete. Elhatározta. amikor megkapta a golyóálló mel­ lényt. de azt ponto­ san tudja. az egész csak protekció és pénz kérdése. és igényes pénzemberekkel fog összejárni. Ha azok meghalnak. ráadásul még egy meleg is volt az osztályban. azok számára. és a jövő­ ben feltehetőleg legalább a tartományi szimfonikus zenekar karmesterségéig viszi… Dióhéjban talán ennyit érdemes róla megemlíteni. aki értékesebb a többinél. hogy egy híres tokiói magán­ gimnáziumban tanul tovább. a züllöttek mindkét nembeli vezéregyéniségei. de ő egy tehetséggel megáldott. Négy­ évesen kezdett magánórákon hegedülni. És hogy mennyire tudnak más tehetségeket tönkretenni. Ha a zseniket nem számítjuk. illetve [443] . hogy neki ugyan nem kell. mi több. Tadanori fog­ ja tovább vinni. a természetben is az marad életben. akikbe nem szorult egy géniusz te­ hetsége. A 3/b tele volt különleges emberekkel: ide jártak a sportcsapatok legjobbjai. Igaz. mert micsoda alantas dolog egy élelmiszercég. nem tehetett jobbat. Ezért aztán – legalábbis a saját véleménye szerint – ő nem halhatott meg ilyen helyen. mostanra pedig tar­ tományi szinten is kiemelkedő zenésznek számított a közép­ iskolások között. nem? Persze a játék kezdetén. Őt zeneművészként fogják tisz­ telni.

Sőt még gyűlölte is a „hitvány” osz­ tálytársait. és különösen Nanahara Súja… Kisgyerekkortól fogva edzett hallás. hogy ezek után nem volt közeli barátja a 3/b „senkiházijai” között. ha Nanahara Súja lefog a gitárján egy óvodás­ hoz illő akkordot. Ebből következik. a másik pedig. Ennek egyik oka az lehet. egészen kicsit tapsolnak csak az illendőség kedvéért. hogy mindez így van-e vagy sem. ahova a „különösen hitvány senkiháziak” jártak. (Állítólag még a törvénytelen importzenék kottái is keringenek közöttük. Mintha csak a homlokukra lenne írva extra vastag betűkkel. Nanahara. de mélylélektani szinten nagyon utálta a saját csúnya ábrázatát. (Tosinoriban soha nem tudatosult. És nekem elegendő tehetségein van ahhoz. és ha elég jól néznek ki. mint a többi állat.) Így is jó. bonyolult zenei hangne­ mek ismerete és zenei képzettség tekintetében jócskán Tosi­ nori volt fölényben. itt helyben!”.) Igen. hogy… [444] . amikor a zeneóra előtti rövid szünetben Nanahara Súja előadását hallgatják. (Elképesztő a nők arca. Igen. Különben sem többek. egyszerűen csak annyi. Egyértelmű. de ő. Gyerekszülésre való eszközök (ó. hogy a nőstény senkiháziaknak fo­ galmuk sincs az előkelő klasszikus zene értékeiről. hogy érdemes le­ gyen pénzt és kapcsolatokat áldozni rá. téged akarlak.) Amikor viszont Tosinori a zenetanár felszólításá­ ra gyönyörűen eljátszik egy operarészletet. most azonnal. Azok aztán megállás nélkül csak azt a közönséges popzenét játsszák. a kérdés csupán… a pénz és a pro­ tekció. amikor csak kedve tartja!). Tosinori nem volt tagja a Siroivai Középiskola zeneszakkö­ rének. Oda Tosi­ nori mindenesetre így gondolta.mennyire bírnak talpon maradni a többiekkel szemben. Hagyjuk is. ennek egyik oka Nanahara Súja volt. jók dísznek is egy sikeres férfi oldalán. az osztály mihaszna kis nőstényei ujjongva sipítoznak egy csap­ nivaló hangtól. és természete­ sen a férfi korlátlanul örömet tud szerezni magának velük. Ennek ellenére és mindezek dacára. Főleg… Na igen. hogy „Ó. na igen. hogy Nanahara Sújá­ nak helyes arca van. A nők már csak ilyenek.

és ahogy a gyenge lövéshanggal egy időben narancssárga tűz­ nyelv nyúlt ki a csőből. mintha a ház körüli fák között.Nekem kell életben maradnom. A válla fölött hátranézett. és még egyszer megnézte a kisebb-nagyobb fák­ kal körbevett épületet. már célzott is a fegyve­ rével. Körbe volt ültetve fikkal. hogy jó régi ház. A harmadik ház. és ez meg itt kó­ borol. Tosinori zsibbadást érzett a hátában. Mindjárt tiltott zóna lesz ez a terület. és előtte. és ott volt mindenekelőtt az az iszonyú nagy robbanás. Az pedig… Egy ember feje! – Mire erre ráeszmélt. a talaj közelében egy kerek feketeség mozgott volna. Persze nem fe­ lejtett el néha megállni és minden irányba körbetekingetni. és nemcsak a házra. A tör­ zse kerülete lehetett vagy négy-öt méter. Soha nem lehet tudni. amelyet kinézett magának. és a magassága is úgy hét-nyolc. a nyugati oldalán egy különösen nagy fa tárra szét a koronáját. Tosinori nemso­ kára kikerülte és elhagyta az első házat. Úgy tűnt. de most sö­ tétségbe burkoltazik a sziget. és közeledett a má­ sodikhoz. ki lehet ez egyáltalán…? Persze nem volt érdekes. …Rendben. Hiába látta csak a körvonalait. már egészen kö­ zelről látszott. A sisak elején lévő négyszögletes ab­ lakra korlátozódó látómezejében nem volt gyanús mozgás. Tosinori még egyszer hátranézett. és csend van. Az éjszaka során hallatszott időnként fegyverdörgés. Jó pél­ da erre a csótány. míg lassan továbbhaladt. ha­ nem a fára is figyelt. honnan bukkan fel a söpredék. [445] . amíg túlhaladt a házon. Ott… annak a fának a tetején csak nem bújt meg valaki… Tosinori megszorította a fegyverét. megállapította róla. Meghúzta a ravaszt. A kezében fekvő Smith & Wesson Mili­ tary & Police famarkolatán át kellemes bizsergést érzett. Jó öt percbe is beletelt.

Takigucsi Júicsiró (fiúk. már lőtt volna. hogy ki nem állhatta a hitvány sen­ kiháziakat. 2. hogy az árny Szugimura Hiroki (fiúk. aki azzal a közönségesen festett hajú.) nevét ejtette ki. hogy taktikát változtat. és úgy tűnt. Amit utált: 1. – Én nem akarok harcolni! – folytatta Hiroki hangja. ha nincs nála fegyver… Úgy döntött. 3. A bukósisak állrészének védőjét bal kézzel lenyomta egy ki­ csit. [446] . – Várj! – szólt egy hang. Nem is lőtt vissza. a hegedőművészettől távol álló hobbija volt: gyűjtötte a fegyvermaketteket. hogy rászántad magad az öngyilkosságra. a hozzá hasonló méretű­ ek közül Takigucsin kívül csak Szeto Jutaka van még életben. helyes arcú fiúk. Abból megtudta. tényleg. Szeto Jutaka után ő volt a legalacsonyabb.Hát igen. amikor ő még hátat fordított neki. így valódi fegyver ravaszát most húzta meg először. Ő csak százhatvankét centi magas volt. Hogy nem akar játszani? Ki hallott már ilyet? Ha ebbe a játékba nem akarsz beszállni. magas fiúk. Ez valami csel? Akkor is. egy nem éppen finom. – Te ki vagy? Takigucsi? Hiroki a Tosinori után legalacsonyabb fiú. ez igazi! Igazi fegyverrel lőttem. az szép volt. Kuronaga Hirosi meg már rég meghalt. nem bír megmozdulni. összességé­ ben a fiú csőcselék). Tosinori lassan közelített az árnyhoz. ő már halott! Az arca. 11. kö­ zönséges bizsukkal teleaggatott Csigusza Takakóval járt… Ja. …Azt a mindenségit. Azt a vacak karateszerű micsodát tanuló égimeszelő (Tosi­ nori különben a magas fiúkat is utálta. Leengedte a fegyvert. Tosinori kettőt lőtt. hogy hozzájuk nyúljon. Tosinori egy pillanatig törte a fejét. Hát igen. Na persze. Ezért húzhatta meg ő most nyugodtan a ravaszt. de egyszer sem engedte még meg. 13. az azt jelenti. annak ellenére. az a valaki pedig lebukott. ha len­ ne lőfegyvere.). Az apjának volt néhány vadászpuskája.

és elő­ rehaladt. – Semmi baj. ha dadogok egy kicsit. A vállára egy fehér rongyot tekert. A távolság öt méter. jobb lesz. Csakhogy a Smith & Wesson Military & Police-ból kilövellő tűz útjában nem volt ott Hiroki teste. Honnan is tudhatta volna Tosinori. hogy hitvány módon halj meg. még három lépés. vagy letépte. Egy hitvány bennszülötté. Hiroki szeme nagyra nyílt. késő. egy váratlan mozdulattal balra – Tosinori felől nézve jobbra – dőlt. – Ó. Még el sem halt az „m” hangja. mint Tosinorinak. [447] . Tosinori már a válasz közben a szántó földjét taposta. hogy ez egy kung-fumozdulat alkalmazása volt. és az alatta lévő ing is hiányzott. nyavalyás kis karate­ bajnok! Elintézem.– Én Oda vagyok – mondta. Bal vállán a hátizsák. Épp egy fél pillanattal azelőtt. aha. – Tö-tökre fé-féltem. Késő. ő már feltartotta a jobb kezét. bocsi. Oké. és hitvány sírba kerülj. Hiroki kissé oldalt hajtotta a fejét. Nem lehet eltéveszteni. mindenesetre… Hihetetlenül gyors volt. hitvány koporsó­ ba tegyenek. mintha a botot tartó csupasz jobb karja egymagában átváltozott volna egy civilizálatlan benn­ szülött karjává. Jaj. Azután Tosinori fejét figyelve mondta: – Bukósisak? – Ja. Aztán majd viszek neked egy extra hitvány virágot. Az egyenruhája jobb ujja leszakadt. jobb kezében valami bot. kilógott a jobb karja. Olyan volt. Ne-nem sebesültél meg? Erre Hiroki lassan felemelte megtermett testét.

de lőnöm kell mindenképpen. hogy az ellenfél ne a fejére célozzon. Nem értette ezeknek a szavaknak az igazi értelmét. de eredetileg balkezes volt. és iszo­ nyú fájdalmai is voltak. mert egy aprócska tűzcsóvát vett észre. A jobb kezem ujját.És ebből a megdöntött testhelyzetből a botjával ellentétes irányban. ő kivárja az alkalmat. Magától értetődik. Bezzeg a filmekben csak a pisztoly repül el. Hiába a golyóálló mellény. és rettegő. hiszen a sisak golyóálló. Bal kézzel szorí­ totta a fájdalom forrását. Áá. Abban a pillanatban a jobb kezéből eltűnt a fegyver. és felkiáltott. A mellény megfogja a lövedékeket. Az ujjaimat. hogy nincs meg a gyű­ rűsujja. Tosinori izzó szeme előtt Szugimura Hiroki néhány pillana­ tig várt… [448] . a ravaszt meg tudja húzni… Nyerhet. és visszaszerzi a fegyverét… A mutatóujja működik. hogy Hiroki Mimura Sindzsivel el­ lentétben át volt ugyan szoktatva. Saját fegyvere a lábánál hevert. Tosinori szorította a jobb kezét. hiá­ ba a bukósisak. Szökellt belőle a vér. A követ­ kező másodpercben iszonyatos fájdalom hasított a jobb keze gyűrűsujjába. – Hát igazán lelkesen játszol – mondta Hiroki. és megtudta. hanem a testére. Az egyenruhája alatt pedig ott van a mellény. bal kézzel kirántott egy pisztolyt. hiszen a sisak viselésével volt egy olyan szándéka is. mivel a pisztoly csöve a mellére irányult. Szinte arra sem volt ideje.) Ha meg volt nála fegyver. ha az ujjai védtelenek voltak. (Azt honnan is tudhatta volna Tosinori. de azért még nem veszett el teljesen. Két térdére esett. akkor miért nem használta kezdet­ től fogva? Ez tiszta hülye. – Nem szíve­ sen lövök. Ez nem igaz. az ujj nem! Hiroki a pisztolyt rászegezve közelített. hogy ezt végiggondolja. zavarodott tekintettel meredt elő a si­ sak mélyéről. ez nem. A sisakban csurom víz lett az arca a hirtelen gyöngyözni kezdő izzadságtól. amivel a vonót kezelem finom mozdulatokkal.

hogy utána menjen-e vagy sem. mint képzelte. Lüktető fájdalmat érzett a ke­ zén. A pisztoly markolata tocsogott a leszakadt gyűrűsujjából ki­ ömlő vérben. Na. Az előbb még oly jóleső visszahatás a fegyverből most mintha a sebesült kezébe hatolt volna. de ezzel ő is így van. és meghúzta a ravaszt. így nem találta telibe: Hiroki jobb combját – a fenekéhez közeli részen – érte a lövés. még egyszer el kell húzni a závár­ zatot és újratölteni. Hiroki meglepett arcot vágott. Egészen addig Tosinori emlékezetébe idézte a Simizu Hiro­ nóval való összetűzését. És ha Hiroki beért a sűrűjébe. de nem esett el. Torz mosoly jelent meg Tosinori sisak mögé bújtatott szája szélén. A francba! Néhány másodpercig habozott. Még egyet. gyorsan felállította még egy­ szer a kakast. és lőtt még egyet. Tosinori felvette a fegyverét. Ez sem talált. Ezúttal nem talált. De egyszerűbben végződött a dolog. Hiroki eltűnt a hegy lábának fái között. Hiroki fegyvere csak egy kis fémes kattanást hallatott. de letett róla. A másik megsérült. Hiroki még így is gyorsabb volt nála. Csak súrolta vajon? Hiroki teste megbicsaklott. ezzel ugyan nem lősz. biztos újra fogja [449] . Tosinori maga is nekilódult. Nem tudta kellőképpen megtarta­ ni a markolatot. amely a lábánál hevert. Továbbfutott. és nyugodt tekintettel meghúzta a ravaszt. Megint csak a kattanás. Hiroki egy pillanatig mintha a botját akarta volna lendíteni a jobbjában… Talán a távolság miatt tett le róla. Hiába lőtte meg a lábát. Tosinori lecsapott a saját fegyverére.Összeszorította a száját. Lőtt. és a ház mögé – a hegy felé – menekült. de valahogy azért mégiscsak megfogta a pisztolyt. te karatebajnok! Ez a lövedék befulladt. ahonnan hiányzott egy ujj. ez alkalommal hogyan tudna valósághűen meghalni. Automa­ ta. amitől egyre jobban feldühödött. és azon elmélkedett. sarkon fordult.

És nem szabad. Tosinori fegyverestül szorította a jobb kezét. amelyet először kinézett magá­ nak. és abba az irányba vánszorgott. amikor bemegy. nincs is hova elrejtőzni. hogy Kirijama Kazuo (fiúk. Legsürgőseb­ ben a kezét kell ellátni. Meresztgette a szemét. Kifinomult dallamok a fogyaték legyőzésével. 6. A háta súrolta a földet. akit utál: első kategória. a fenébe is. Amíg átvá­ gott a töltések között. még ha képes leszek is újra hege­ dülni a rehabilitáció netán. [450] . Amikor megállapította. hogy a célba vett ház előtt. Abban a tér­ ben az előbb még nem volt semmi. legyűrte magá­ ban a fájdalmat. a tatarázó hanggal egy időben heves tűzeső záporozott felé a keze közül. hátrafésült haj és hidegen csillogó szem. ame­ lyik Szugimura Hirokit takarhatta. ez tisz­ tagáz! A kinézett ház már ott volt az orra előtt. viszont. és hallotta.tölteni a fegyverét. Utána a bukósisakos feje is leért. hogy jobbra nekicsapódik valaminek. Főleg a tévé élő közvetítéseiben. El kell… el kell jutnia a házig. Utána jöhet a harci helyzet felülvizs­ gálata. A jobb keze fájdalmai miatt nem markolta elég erősen a Smith & Wesson Military & Police-át.) volt az (már megint egy olyan típus. nem kö­ vet Tosinori visszafordította a fejét a ház irányába. az innen csupán öthat méterre lévő szántóföld töltésén egy fiú áll. Ha belegondol. és veszélyes védtelenül kiállnia. Hátrarepült. A rohadt élet. ez az ujjatlan kéz az előadásokon. A halántékon túl hosszúra hagyott. Még egyszer hátra­ nézett. és visszalő. Jaj. Mennyire szembetűnő lesz! Ezzel én is beállhatok a fogyatékosok bagázsába. majdnem beleszédült az egyre erősö­ dő. helyes arcú fiúk). Mindenekelőtt ez a kéz. és a hátára esett. és Tosinori felsőtestét jókora adag találat érte. Minden rendben. hogy Hiroki meglássa. óriási fájdalomba. Gyorsan lekupo­ rodott. de nem látott egy árnyat sem. elejtette. mintha a földből nőtt vol­ na ki. ha ráközelítenek például. És meglátta.

megspékelve az afölöt­ ti haraggal. Na gyere. a jobb kezében érzett heves fájdalom. melyik.A fegyverropogás visszhangja elhalt az éjszakában. Újra a csend lett az úr. ugyanúgy. Kirijama nem ment oda a Smith & Wessonhoz. Csakhogy ki tudja. és próbálta elnyom­ ni magában a késztetést. egy moccanás nélkül feküdt. keresve sem ta­ lálsz még egy ilyen tökéletes halottat. Közben le sem vette azt a hideg tekin­ tetét Tosinoriról. hanem egyenesen Tosinori felé vette az irányt. [451] . és nyitok egy szellőzőnyílást abba a hitvány tarkód­ ba. hogy hirtelen megtámadta egy első kategóriás fiú: a limbikus rendszere táján már nagy volt a káosz. de a teste a jobb gyűrűsujját leszámítva teljesen rendben volt. Visszafojtott lélekzettel. Egy másodpercbe sem telik levenni a rongyot. Épp csak egy résnyire nyitott szemhéján át. És a nadrágja hátuljába betűzött konyhakés (amelyet abból a házból szer­ zett. Közben járt az agya. És minden bizonnyal azt hiszi. Amin hiába is próbált volna úrrá lenni. ott van! Akkor majd én kikanyarintom azt az alá­ való légcsövedet a késemmel. válassz gyorsan. Egyenesen arra tartott. hogy futni hagyta Szugimura Hirokit. Vagy hátat fordítsak és elmenjek? Ne­ tán eredjek Szugimura Hiroki nyomába?Akkor pedig felszedem én azt a fegyvert. De természetesen Oda Tosinori nem halt meg. a szélesvásznú filmekhez hasonló látómezejének szélén látta a Smith & Wes­ sont halványan megcsillanni a holdfényben. mint amikor Simizu Hirono támadását zsebelte be. Tényleg jó ötlet volt ez a sisak. Nos. nekem mindegy. én már meghaltam! Nézz csak meg. az idegesség. vedd fel a fegyveremet. az a változatlanul sű­ rűn gyöngyöző izzadság. ahol megölte Simizu Hironót) most is nyomta még. amibe az élét csa­ varta. Kirijama a golyóálló mel­ lénnyel védett felsőtestére célzott. hogy Tosinori már halott. …Miért? Hé. miért. akárcsak korábban Simizu Hirono. Ez a perverz öröm. hogy nevetni kezdjen.

Most aztán nem csak megjátszotta a halált: már meg sem moccant. Minden bizonnyal ő maga nem díjazott volna egy ilyen hitvány táncot.) [452] . aki őt megölte. és alábecsülte Kirijama Kazuo hidegvérét. hogy Oda Tosinori. kettő… Mondom. majd a sisak belsejében patto­ gott. túlbecsülte a golyóálló mel­ lény értékét. ez a mondhatni buta fiú. de neki ehhez nem volt elég jó a tanulási képessége. Csak jött nyílegyenesen.) És természetesen mire véget ért… Tosinori feje péppé zúzódott a sisakban. és színes szikrákat vetett. aki gyűlölte a hitvány senkiháziakat. és kinyitotta a szemét. …! Hirtelen elhatalmasodott Tosinorin a félelem és a pánik. És ugyan már nem sok köze van hozzá. mint a kegyelemdöfés. és Kirijama egyszer csak kitöltöne a látómezejét. (Teste különös táncot járt. Abban a pillanatban a sisakos fejére irányulva újabb tűzcsóva nyúlt Kirijama Ingramjából.vagy szószostál. A sisak teljesen olyanná vált.Kirijama nem állt meg. néhányuk pedig keresz­ tülhatolt Tosinori koponyáján. Ha eléggé figyelt volna az előző nap reggelén Kusza­ ka Jumiko és Kitano Jukiko halálára. hogy létezik olyasmi. megfeledkezett magáról. Így történt. ezért a feje sisakostul billegett. hogy a fiú. ahol a nyakkal érintkezik. de egészen biztosan fogalma sem volt róla. amely még Tosinoriékénál is na­ gyobb. a teraszon mutatta be a Tosinoriénál messze kifino­ multabb hegedűtudományát. Kirijama Kazuo. tudnia kellett volna. (Utána pedig behajította a hegedűjét a szemetesbe. már meghaltam! Miért?! Egyre hangosabb lett a puha földet taposó lépések zaja. mint egy leveses. nem sokkal ez­ előtt a siroivai házukban. és a szélén. el­ hunyt. Egy lépés. patakzott kifelé a vér. A közvetlen közelről leadott lö­ vedékek némelyike súrolta a sisak üvegszálas műanyagának felszínét.

rábízhatja arra az illetőre. Ebből megtudta. amikor meghallotta Jahagi Josimit és Kuramoto Jódzsit vitatkozni. aki épp túlesett a Niida Kazusival folytatott párbaján. és csak nagy nehezen sikerült elmenekülnie. ami megfogalmazódott benne. felpillantva látta. Miután találkozott Hirokival. A helyváltoztatással együtt járó hang. majd egy robba­ nás követte.) Közeledett a hajnal. hogy egy egészen közeli bo­ korban valaki a dolgát végzi. Micuko úgy ítélte meg. Mindenáron fegyverhez kell jutnia újra. amely Etó Me­ guminál volt. amit először osztottak neki.) fűre csöpögő folyadék hangjára lett figyelmes. Erre figyelnie kell. (Na igen. Szóma Mi­ cuko azonban (lányok. Az Etó Megumival való találkozá­ sa tulajdonképpen baleset volt. visszatérhetett volna az iskolához. hogy nem végzett vele teljesen.) Ám most fegyvertelen. 11. és könnyen végzett Csigu­ sza Takakóval is. ha nem megy közelebb. Elhasználta a kést. Amikor éj­ fél után felhangzott a géppisztoly ropogása. így csak a sarlója van már meg. és neki elég akkor intézkednie. hogy lőfegyverre van szüksége. ott van még az a géppisztolyos va­ laki. (Ha kezdettől fogva lett volna fegyvere. megölte őket. mert nem csak ő akar játszani. Annak a géppisztolynak a hangját alig félórával ezelőtt megint hal­ lotta.) Amikor volt fegyvere. az első. (Viszont nagy hülyeség volt. de utána. Vagy a hasztalan visszafojtani próbált lélegzetvétel nesze is jó lett volna. aki Kuszaka Jumikót és Kitano Jukikót megölte. Pisztoly a gépfegyverrel szemben – [453] . hogy jobban teszi. nyugodtan mozoghatott valamivel bátrabban. hogy kék szín kezdte halványan átfesteni az ég korom­ feketéjét. és szépen szerzett magának fegyvert. hogy csökken­ jen az osztálylétszám.[Maradt 16 fő] 55 Beszédhang. hogy sor­ ban elintézze a kijövőket. Így viszont nem muszáj azon munkálkodnia. hacsak nincs mond­ juk kutya ezen a szigeten. ha megerőltetés nélkül teheti.

Neki nem szabad zajt csapnia. ne­ hogy megtámadja valaki. Micuko a hang alapján haladva törte maga előtt a bozótot. az arca pedig tizenkettő egy tucat. Miközben egy olyan helyre tartott. amint meglátja. Megállapította. [454] . A baseballcsapat tagja. De azért vigyázott. mi a helyzet.) az. ha nincs fegyvere. igazán semmi különös. Egy kis – jó. Még mindig zsibbad a jobb keze. hogy Hatagami Ta­ dakacu (fiúk. Így aztán Micuko a sziget közepén futó kelet-nyugati út mentén haladt nyugatra. Azóta eltelt körülbelül három óra… Most végre megütötte a fülét valami zörej. A csurgó hang még folytatódott. amelyet elkapott a bot­ jával. hogy a végén kénytelen lesz összecsapni azzal a géppisztolyossal. Az a fiú nem véletlenül tanul kung-fuzni vagy mit. Az lett volna csak a megerőltetés nélkül elvégezhető feladat. Szemben és jobbra is bozót. keménykötésű. 18. Még csak nem is pisztoly a gépfegyverhez. és az alak nyugtalanul kap­ kodta a fejét jobbra-balra. A bozót megszakadt. A hobbija… Hát. ha négy és fél tatami mére­ tű – tisztás bújt meg a növényzet között. hogy nem lenne könnyű visszaszerezni tőle a pisztolyát. Hiroki most már biztos kíméletlenül le­ lőné. majd elment az északi hegyig. Persze titokban Hiroki nyomába is eredhetett volna. Balra a sarokban egy egyenruhás fiú áll háttal. de… Mindenesetre nagy az esélye. És különben is. ahonnan messziről megnézheti. hanem sarló a géppisztolyhoz – ebből még harc sem lenne. észrevette Szugimura Hirokit. de volt egy olyan érzése. van neki olyan egyáltalán? Fogalmam sincs. Most meg már minek is kérdez­ ném meg tőle. és követni kezdte. átlagos fiú. és elkezdte keresni a többieket. Viszonylag magas. Akkor pedig egyértel­ műen hátrány. Nyilvánvalóan nagyon izgul.mindenképpen az előbbi húzza a rövidebbet.

Egy régi rendőr-filmsorozatban volt egyszer valaki. Tadakacu fel­ nyírt hajú tarkója közvetlenül a szeme előtt volt. A jobb kezében. akit a dolga végzése közben öltek meg. nagyon úgy néz ki. Ő Tadakacunál egy fok­ kal kisebb. aranyos gyerekarcú fiúcska volt. egy fém baseballütőt tartott. [455] . Tadakacu még mindig nem fejezte be a pisilést. és a száját tátotta. Továbbra is jobbra-balra teker­ gette a nyakát. biztos fegyver gyanánt. ha netán egy kézzel kísérelné meg. hogy „Ó!”. Egész nagy. Tadakacu csak egy kicsit távolodott el Júicsirótól. és várta. azután. Még akkor is jó alkalom. Addigra Micuko már a háta mögé lopózott. kisapám. hogy „A franc!”. hogy kiürüljön a húgyhólyagja. A nadrág cipzárjának felhúzásakor Tadakacunak mindkét kezét használnia kell majd. Ha azt vesszük.) állt ott. Micuko vigyázva. és a lányra emelte a fegyverét. forgótáras. lassan elővette a sar­ lóját jobb kézzel. hogy ők ketten együtt voltak. valószínű. Meghallotta. és várt. A csurgás ritkulni kezdett. de Micuko sem ijedt meg kevésbé. hogy valaki a háta mögött azt mondja: – Ó! – Erre Tadakacu ijedtében megfordult. majd végleg megszűnt. Micuko szája szélé­ re megint kiült egy ördögi mosoly. amelyet Tadakacu még a dolga végzése közben is a markában szoron­ gatott. hogy Júicsiró felbukkanásán nem lepődött meg. Akkor pedig véged lesz. hogy nagyon sokáig tartotta vissza. Tadakacu ismét körbené­ zett. A sarlót (magától értetődőn) nem emelte tovább. Takigucsi Júicsiró (fiúk. Micuko csikorgatta a fogát. Tadakacu Micuko jelenlétére szintén úgy reagált. hogy ne csapjon zajt. és hátranézett a hang irányába. Már-már fel­ emelte a sarlót jobb kézzel. Lehet. Micukó­ ra meredt.Ennél sokkal inkább megragadta a figyelmét a tárgy. 13. Egy időre abbamaradt… Megint csurgott. aztán mindkét kezét maga elé húzta. Egy pisztoly volt.

hogy leesett volna a kakas. Tadakacu revolverének csöve (lényegtelen. ahol vannak! De nem ez volt a legfőbb gond. csak az tarthatja még vissza. félreértesz! – préselte ki Micuko elfúló hangon a tor­ kából. de talán a milli­ méter töredék részével azelőtt megállt az ujja. – Micuko kissé lehajtotta a fejét. Szórna Micuko színművésznő fő attrakciója. Hogy erre nem számítottam előre. Amikor az előbb meglátta Micukót. és elpi­ rult. és Júicsiróra nézett. – Ne hazudj! Meg akartál ölni! A pisztolyt markoló kéz remegett. – Ezért… Tadakacu nem engedte le a fegyvert. – Csak meg akartalak szólítani. Jól nyissák ki a szemü­ ket! – Én. Gondolkozott. hogy. ha nála marad. hogy pisilsz. Micukóra tartotta a fegyvert. fiúk egymás között igazán pisilhet­ nének ott. hogy eldobja-e a sarlót. ezért a kezében tartotta. valószínűleg a helyzet miatti zavarodottsága meg a pánik miatt. És. és akkor észrevettem. azon nyom­ [456] . hogy meghúz­ za a ravaszt. Biztosan fél igazából meg­ lőni egy embert. – Miért? Ez meg akart engem ölni! Nézd. de egy Smith & Wesson M19 357-es Magnum volt) egyenesen Micuko mellére irányult. mekko­ ra hülye vagyok! Ez nem igaz.amíg elvégzi a dolgát. vékonyka hangon szólalt meg. hogy bár­ melyik pillanatban meghúzhatja a ravaszt. És máris itt a főszereplő. Tadakacun látszott. és nem felejtette el hozzá a testét is ijedten összehúzni. nézd csak meg! Egy sarló? Egy sarló van nála! – Nem. A szó végét megremegtette. hogy a szeme előtt akarnak megölni egy embert. de természetesebben hat. én. – Hatagami! Tedd le! Júicsiró.

Júicsiró a fejét rázta. én… Olyat soha… – Micuko könnyeket erőlte­ tett a szemébe. hogy vesztettél. ő volt a fő-fő otaku a har­ madik bében. hogy csak elfogyott a töltény. – Tedd le. – Asszed. Még lőfegyvere sincs. kicsit eltátotta a száját. Tadakacut ez készületlenül érte. Micukót is meglepte. [457] . – Akkor. – Ne-nem! Én. Hatagami! – Júicsiró könyörögve folytatta. haj­ landó vagyok együtt lenni egy ilyen nővel? Te is jól tudod. – Honnan tudod?! Lehet. Sose tudhatjuk. de Júicsiró feltartóztatta. nyugodt. És az pedig… Azt jelenti. hogy társakat kell még szerez­ nünk… – Ne szórakozz már! – rázta Tadakacu a fejét. Júicsiró minden tehetségét bevetette. – Meg­ mondtam neked az előbb. – Különben sem szabad valakit bizonyítékok nélkül meggya­ núsítani – folytatta a prédikációt. de ez a kijelentése igen megfontolt gondolko­ dásra vallott. és Júicsiróra me­ redt. nyil­ ván azért akart megszólítani téged Szóma. – Nincs is nála géppisztoly. és el­ dobta. békés hang volt. Takigucsi Júicsiró odavolt az animékért és hasonló dolgokért. milyen nő ez. mert megbízott benned. Erre Júicsiró egy pillanatra elhallgatott. nem ő ölte-e meg Kuszakát és Kitanót.ban képes lett volna lelőni. mondhatni. ezért kezdett habozni. így ma­ radt ideje gondolkodni. – Gondolj csak bele. de nemsokára meg­ szólalt: – Hatagami. Nem szabad hangosan beszélni! Az eddigiektől eltérő.

(Jobban tennétek. Logikus. de az ujja engedett valamit a szorításból a rava­ szon. A pisztolyt még mindig Micukóra sze­ gezte. vagy sem – taglalta tovább Júicsiró a bizton­ ság kedvéért. Fáradt hangon szólalt meg: – Jól van. hogy megbíz­ hatsz-e benne. – Dobd el azt a sarlót! – mondta Tadakacu. amit el akar érni. el tudod majd dönteni. Továbbra is Micukóra tartotta a fegyvert. ha most lelőnétek engem. vagy ilyesmi… Micukónak egyre jobban tetszett a dolog. – Akkor meg mit csináljak szerinted? – Ha semmiképpen nem bízol meg benne. – Hallod?! Társakat kell még szereznünk. Ha elegen vagyunk együtt. hogy jó ötlet-e. amit mond. bár még bizalmatla­ nul tekingetett Micukóra. Tadakacu még egyszer mondta.Tadakacu a homlokát ráncolta. akkor ügyeljünk rá felváltva. és jól is érvel.) Bal kezével megtörölgette könnyáztatta szemét. te nem nyugodnál meg. Nem is csinálja rosszul ez a kis fiúcska. Takigucsi! – folytatta Tadakacu. Aztán nyugtalanul pislogott a két fiúra felváltva.) Tadakacu megnyalta az ajkát. nem? Hátha csak az alkalmat les­ né. hogy Júicsiró is fellélegzett. Tadakacu végre bólintott. Micuko egész testén látszott a megkönnyebbülés. És utána-meg kell találnunk a módját. Micuko visszaemelte a tekintetét Tadakacura. aki döbbenten álldogált ott. (Tett is ér­ te. Mert most hiába mondanánk neki. [458] . hogy valahogy elmeneküljünk innen. Azt most hagyjuk. Majd Júicsiróra nézett. Micuko pedig gyorsan ledobta a földre. – Motozd meg. Látta. és a meglepetéstől tág­ ra nyílt szemet produkált. hogy menjen el.

– Gyorsan! Mit szégyellősködsz! Az életünkről van szó. – Nem a piszkos fantáziám miatt mondom. jó. – Öö… lennél szíves felemelni egy kicsit a szoknyádat? Ó. Igen. Micuko egy picikét bólintott. – Jó. Júicsiró letette az ütőt a földre. Megállt Micuko mellett. és gyengéden végigjártatta a kezét Micuko testén. – Siess már! – sürgette Tadakacu. Amikor Júicsiró befejezte. és tétován előrelépett. csak nehogy eleredjen az orra vére szegénykémnek. gon­ dolom. tisztában vagy vele?! – Aha. Ettől Júicsirónak még pirosabb lett az arca. majd megint szégyellősködve. – De… – Siess! – Öö. de természetesen nem felejtett el közben ő maga is szégyellősködni egy kicsit. Juicsiró visszavedlett a jól ismert szerencsétlenkedő otaku-fiú­ vá. jaj. de ő csak a fejét rázta. Ezt kapjá­ [459] . és Micukóhoz for­ dult. és elvette a kezét. Nyoma sem volt már az iménti megfontolt viselkedésének. milyen édes – gondolta Micuko. Nem szívesen teszek ilyet – mond­ ta Júicsiró. hogy tűzvörös lett az arca. Szóma. A hajnali szürkeségben is látni lehetett. épp csak a bugyija vonaláig felemelte a szoknyáját. Ó. Csak nem akarok meghalni. Tadakacu meg­ szólalt: – A szoknyája alatt is ellenőrizd! – Hatagami…! Júicsiró rosszallóan nézett Tadakacura. ne haragudj.

majd megnyalta a száját. Takigucsi. végeztem – mondta. mintha meg se hallotta volna. hogy Micuko nem rejteget semmit. kihúzta az övét. tisztára. Na jó. Tadakacu változatlanul Micukóra tartotta a pisztolyát. hogy még azelőtt fedez­ tek fel. tedd. Nagy mák. mint egy „Extra válogatás! Valódi középisko­ lás lány szereplésével!” feliratú pornófilm kezdete. majd kicsit később bólintott. amit mond! – biztatta. És akkor most hogyan tovább? [Maradt 16 fő] [460] . Aztán: – Takigucsi. Ekkor Micuko szólította. de Júicsiró úgy tett. csak szótlanul tekergette rá az övet lazán Micuko csuklójára. Júicsiró megint vetett egy rosszalló pillantást Tadakacura. – Jó. Júicsiró megbizonyosodott róla. mielőtt felemeltem volna a sarlót (és a vért is letöröltem róla). és megkötözte a lány kezét. Szóma. Kösd össze a kezét az öveddel! – mondta. Micuko előrenyújtott kézzel gondolkozott. és hajthatatlan volt. – Jó – bólintott Tadakacu. Játszott is már olyanban.tok ki. Júicsiró kapkodta a szemét Takigucsiról Micukóra és vissza. – Mit udvariaskodsz vele? – kérdezte. – Takigucsi! Én nem bánom. Ha nem tetszik. Júicsiró egy pillanatig Micukóra bámult. – Ez a kikötésem. de az feltartotta a fegyvert. – Bocsáss meg. most azonnal le­ lövöm. Nagy szerencse volt a szerencsétlenségben.

Takigucsi. [461] . vagyis mérföldekkel inkább megkérdőjelez­ hető lenne. majd elhallgatott. Micuko kezére továbbra is rá volt tekerve az öv. amíg Tadakacu alszik. és Micukóra pillantott. Tada­ kacu felvetette. sőt egy zseb­ kendővel még hozzá is kötötte a kezéhez. vagy te alszol. mi történt vele. Más volt a neveltetése. és egy kicsit éber. hogy az arca csupa föld. ők ketten tudják egymást figyelni. „Nekem jó később is” – fe­ lelte Júicsiró. akinek a viselkedé­ se ugyan sokkal. így jól látszott. hogy mindenképp mu­ száj találnom még valakit – mondta Júicsiró. Egymás mellett ültek a bozótban. hogy Micuko csatlakozott. Valószínűleg – Micuko simán el tudta képzelni – Tadakacu egy szemhunyásnyit sem aludt a játék kezdetétől fogva a Júi­ csiróval való találkozásáig. Ezért aztán. és a sarlóját Júicsiró tűzte be saját nad­ rágja hátuljába. hogy társakat keresünk. Szóma csak azután” – mondta Tadakacu. Annyira félhetett.) Júicsiró és Micuko egy darabig hallgattak. és biztosan még azután sem bírt. hogy Júicsiró esetleg megtámadja álmá­ ban. Már egészen kivilágosodott. mielőtt Tadakacuval találkozott.” Júicsiró beleegyezett. aki őrködött. és egy fél perc alatt elaludt. nyugodtan alhat… Vala­ hogy így gondolkodhatott Tadakacu. így a sorrend eldőlt. De azzal. Miután Micuko végül csatlakozott ehhez a csapathoz. mint Júicsiróé. mint ezeknek a tejfelesszájú középiskolá­ soknak. ha nem engedi ki a kezé­ ből a fegyvert. „Először vagy én. A fegyvert magánál tartotta. és Júicsiró sem szólt miatta) lefeküdt. de aztán Júicsiró elmesélte. de fel se hozta a témát.56 – Ezért azt gondoltam. Tompul az ítélőképességünk. de ez nem jelentett neki problémát. hogy felváltva aludjanak: „Az rendben van. De előbb aludjunk. Végig talpon voltunk mindketten. Akkor Tadakacu a fegyver­ rel a kezében (elvileg át kellett volna adnia Júicsirónak. Hatagami Tadakacu egy kissé távolabb szu­ szogott álmában. (Persze Micuko sem aludt semennyit.

senkiben sem fogok tudni meg­ bízni. Akkor együtt gondolkoztak. de túl sokáig tartott. hogy Micuko belé­ jük botlott. Azt hittem. – Tőle nem féltél? – Most. Takigucsi Júicsiró nem szokott az emberek szemébe nézni. az igaz… Meg aztán egy osztályba jártunk még ál­ talánosban.Úgy látszik. és épp csak két órával azelőtt találkozott Tadakacuval. Ki tudja. Elég jól ismerem őt. De azért miközben beszélt. de az éjszakát biztonságosnak ítélte. amikor beszél. jöhet a ri­ zsa. és megszólalt: – Hatagami magánál tartotta a pisztolyt. Erre Micuko is úgy tett. Megváltozott a véleményem. Este tényleg nehezebben vesznek észre mások. miért. Júicsiró itt abbahagyta a mondanivalóját. Ott meg rátalált Micukóra… Röviden ennyi. és rápillantott Mi­ cukóra. elmenekülni tényleg könnyebb éj­ jel. mintha nagyon tar­ tana Micukótól. Megint elkapta a te­ kintetét. mi volt. nem tűnt úgy. (Ez csak ízlés dolga. A 3/b fő otakuja. De biztos a legtöbben hozzám hasonlóan meg akarnak szökni. mire Júicsiró aggódni kezdett. egyrészt legalább nem lőtt rám… A pisztolyt nekem szegezte. aki belement a játékba. – Hát. ugyanakkor te is kevésbé látod meg őket. – De… – szedett elő Micuko egy sápadt arckifejezést – láthat­ tad. hogy így megnyugodtunk. – De most sem engedi ki a kezéből. mintha egy kicsit megnyugodott vol­ na. – Eleinte féltem. Bár ha gáz van.) Így naplemente után indult neki óvatosan. és odament megnézni. Júicsiró sem akart nappal helyet változtatni. – Igen – bólintott Júicsiró. de nem jutott eszükbe semmi jó… Tadakacu arrébb ment egy kicsit a dolgát végezni. hogy nincs-e valami mód a szökésre. amikor Jumiko és… Kuszaka Jumiko és Kitano Jukiko meghalt. Júicsiró nevetett. Van. Nem lehetsz [462] .

Micuko mosolyogva folytatta: – Mert ilyen bátor vagy. Biztos iszonyúan fél. – Milyen jó ember vagy. Takigucsi. – Ez igaz. Mizantróp. és néhányszor bólintott. ez a szó már tényleg nagyon vicces volt. hogy közvetlen közelről lássa egy lány arcát. Mizantróp lett. hogy ő nem olyan. és elmosolyodott. – Ahogy befejezte. ha nem csinálsz sem­ mit. – Ezért… ezért nem tudnád megbocsátani Hatagaminak. – Épp ezért gyanakszik rám is. (Ez tényleg így lehetett. Erre Júicsiró megint restelkedve sütötte le a szemét. hogy Hatagami nem válik meg a pisztolyától. mint amit Kuszaka és Kitano tett. Azután egy kis sóhajtással fűszerezve beszélni kezdett. Micuko oldalra hajtotta a fejét. Épphogy csak egy pillanatra belenézett Micuko szemébe. ahhoz meg végképp nem volt hozzászokva. De akkor is csak meghalsz. – Én? – nézett Júicsiró a szeme sarkából Micukóra. hogy mindig is be­ felé forduló volt. Olyasmire nem va­ gyok képes. – Jaj.) – Különben meg lehet érteni. dehogy – mondta. változatlanul nem nézve Micuko felé. majd megint lehajtotta a fejét. Idegesen simította le jobb kézzel kócos haját. és mert ilyen körülmények között is bele tudsz gondolni mások érzéseibe. Júicsiró kissé összeszorította a száját. lehajtotta a fejét. Azután folytatta. hogy kételkedik benned? Biztosan csak fél. Lerítt róla. Akkor meg már jobb próbálkozni. de arra gon­ doltam. [463] . hogy apránként valahogy társakat szerezhetnék. A tetejébe pedig pont egy ilyen páratlan szépséget fogott ki. Micuko el is mosolyodott.benne biztos.

– Mindig olyan félelmetesen nézel. akkor Hatagami is gyanús. – Hát… a szemed miatt. Majd azt mondta: – Nem. Elkezdte két kézzel apró darabokra tépkedni. Meg akarta rántania vállát.– Nem csoda. Nedves volt a hajnali párától. hogy szélsőséges helyzetben pont az veszti el a mércét. Szóma. Micuko ránevetett a fiúra. Meg én is. Megint Micukóra nézett. Még te is gyanúsnak tartasz. ha kételkednek bennem. és Mi­ cukóra nézett. Én csupa olyasmit tettem. – Szerintem te nem vagy annyira rossz ember. [464] . Miután kimondta. de nem ment. ami miatt nem meg­ lepő. – A szemem? Júicsiró még mindig lefelé nézve megint a füvet kezdte tép­ desni. megint a földre szegezte tekintetét. – Hát az lehet. hogy rólad nem sok jót lehet hallani. Júicsiró gyorsan el­ kapta a tekintetét. hogy… – Letépett egy fűszálat a lába mellől. Az igaz. Előfordulhat. Most egy kicsit hosszabban szemügyre vette. – Az igaz. aki különben mindig jól viselkedett. Micuko félrehajtotta a fejét. és úgy folytatta: – Ha már itt tartunk. – Miért? Talán mert Micuko egyenesen ránézett. Azután megszólalt. De mindannak a mostani körülmények között semmi jelentősé­ ge. A széttépkedett füvet leszórta a lábához. mert az öv rajta volt a csuklóján. nem? Júicsiró egy pillanatnyi szünet után elfordította a fejét.

aki ezt nem érti meg. Tehát nem te vagy a rossz. mint ahogy mindenki mondja. Takigucsi. vagy ha nem… [465] . A közelemben volt. hogy te nem lehetsz olyan rossz. aki tetszik neki. amiről még ő is úgy vélte. és csendben hallgatta. – Néha szomorú. Ennyit is csak nagy nehezen bírt kinyögni. – Köszönöm – mondta Micuko mosolyogva. de nagyon kedves a tekinteted. Olyan szégyenlős és feszült volt a hangja. ami miatt azt teszed. de talán azért válhatott ez olyan alakítássá. és folytatta – én már régóta úgy vagyok vele. féltem ugyan. Persze rá is ját­ szott. mintha legalábbis szerelmet vallana a lánynak. hogy mi a jobb. van valami ok. – jól megnyújtotta az á betűt. de azért mégis… Tényleg nem tudtam. Micuko magában sóhajtott egyet. hogy megszólítsam-e vagy ne… Gondoltam.– De… – Előbb négy. a fűre telepedett pára átitatta a szoknyáját. Maga is megle­ pődött. hogy milyen kedves hangon szólt.. hogy egyedül maradjak… Akkor ott azon hezitáltam. még ha csinálsz is valami rosszat. ha megszólítom. Hozzátette: – Én legalábbis nem akarok olyan férfi lenni. Egy idő múlva Júicsiró megkérdezte: – Te mit csináltál. Micuko Júicsiró profilját szemlélte. mert egy leheletnyi valódi érzelem is ve­ gyült a szavaiba. hogy pisztoly dörrent. – Végig bujdostam. Ezért… ezért ami­ kor rátaláltam Hatagamira. Persze… milyen naiv vagy. Szóma? Mielőtt velünk találkoztál volna? – Hát. – Ezért… – megint leszórta a füveket. majd nyolc darab lett a fűből. Ahogy megmozdult. Biztos. Hatagamitól nem kell félnem. talán. Bár ez csupán ennyi volt csak. de attól is féltem. túl jó.

nocsak. Nocsak.. Mégsem adsz nekem inni? Ha elkényezteted a fog­ lyot. Micuko mosolyogva válaszolt: – Nem. Micuko előrenyújtotta az övvel összekötözött kezét. és odanyúlt a közelében letett hátizsákjáért. A hátizsákját azon a helyen hagyta. szerencsére. fel se tűnt. és a rátekert övhöz nyúlt. (Tény­ leg meg is lepődött egy kicsit. – Végül is nem lett baj. ahol Szugimura Hiroki­ val találkozott. tényleg! – mondta aztán Júicsiró.Júicsiró megint bólintott. – Egymásra néztek és összenevettek. kissé felemel­ te. – Takigucsi. Valóban szomjas volt. de hirtelen megállt mozdulat közben. Hatagami őrmester úr megharagszik. majd megint lefelé. – Bocs. anélkül hogy ránézett volna Micukó­ ra. Bólintott. ugye? Már jó rég nem ihattál. majd a felbontat­ lant megtartotta míg a másikat visszarakta. – mondta Micuko. Júicsiró odanyújtotta neki a palackot.) – Nem lesz ebből baj? Hataga­ mi haragudni fog! [466] . – Ja. Visszaemelte a tekintetét a kezében tartott műanyag palackra. Nem vagy szomjas? Elvesztetted a csomagod. Odapillantott az alvó Tadakacu felé. Elkezdte kibontani. Azután letette az üveget a lába mellé. Kivett belőle két vizespalackot. összehasonlította őket. mint aki meglepődött. így inkább vissza az egész? De Júicsiró szó nélkül megfogta Micuko kezét. – Egy kicsit… Kaphatok egy kicsit? Júicsiró visszabólintott. Kinyitotta az újat. Újra Micuko szemébe nézett egy pillanatra.

Micuko megrázta a fejét. ahol van kút. Júicsiró átvette az üveget. majd szerzünk valamelyik házból. Visszaadta a palackot. és lesütötte a szemét. de természete­ sen nem azért. megint a derekához nyúlt. és becsatolta az övét. Lazán volt rajta az öv. mire a fiúnak megint az arcába szökött a vér. Micuko egymás után megdörzsölgette a két csuklóját. – Te-tessék? Micuko megint elmosolyodott. Ha elfogy. és épp csak kettőt kortyolt belőle aranyos mozdulattal. – Ihatsz még nyugod­ tan. Miután visszatette a hátizsákjába. Az övet levették. Micuko megszólított: – Takigucsi! Júicsiró felemelte a fejét. ha összekötözött kézzel iszod. így különösebb baja nem esett. jó. mert épp az övét fűzte vissza a nadrágjába. és úgy mondta ki a szavakat. és megfogta Júicsiró jobbját. – Nem. hanem mert egy lány megfogta a kezét. – Ennyi elég is? – kérdezte félbeszakítva a mozdulatát. hogy Micuko forral valamit. nem? Júicsiró megint felnézett egy kicsit Micukóra. miközben válaszolt. már elég volt. És különben sem finom a víz. A hú megszeppent. – Ja. A fegyvered nálam van. – Nem baj. Szép formájú száját elkerekí­ tette. – Köszönöm! – mondta Micuko vidáman. Így van. ő átvette. mert félt.Júicsiró Micuko csuklójára irányította a tekintetét. Júicsiró odanyújtotta az üveget Micukónak. [467] . Micuko kinyújtotta a kötelékeitől megszabadult kezét.

Meg ott van Hatagami is. Te tényleg nagyon szép vagy. hogy ebben a mosolyában nem volt semmi rossz szándék. hallod. Micuko felhúzta a szemöldökét. mint aki mihamarabb vissza akarja húzni a kezét. ő se fogja azt gondolni. Micuko mosolygott. – Köszönöm. elég annyi. ha akadozva is. Vagy legalábbis nem sok. leoldotta a zsebkendőt a kezéről. de ha megnyugszik. Júicsiró felajánlotta Micukónak. Végig féltem és reszkettem. és eléggé feszengve. de most már minden rendben lesz. Júicsiró zavarban volt. Ezúttal egyáltalán nem nézett Micukóra. Nem is annyira bólogatott. de kimondta: – Én majd megvédelek. újra kezébe vette a fegyvert. Júicsiró egyre pirosabb lett. És kigondoljuk. Úgy tűnt. Szóma. A szája széle megremegett néhány­ szor. de azt mondta. hogy ellenség vagy. hogy veled találkoztam. [Maradt 16 fő] 57 Tadakacu végül Szakamocsi reggel hatos hír­ adójára ébredt. Neki magának is feltűnt. mint inkább a túlzott idegesség miatt remegett. Tényleg? Júicsiró néhányszor fel-le mozgatta az állát. – Ööö. Boldog vagyok. és a tekintete megint csak elkalandozott valahova. majd végül válaszolt: – Minden. amin Micuko megint jót mulatott. És akkor majd hárman megkeressük a többieket. Eközben Júicsiró. amikor beszélt. Most egy kicsit ideges. de Micuko nem eresztette. majd odaült Micukóék­ hoz. Alig két órát aludt csak. – Ne már. Erőt vitt a fiúét szorongató kezébe. hogy aludjon ő először. hogyan szökhetünk meg. [468] .– Szerencsém volt.

(Egyéb­ ként a híradásból megtudták. hogy bár­ melyik pillanatban képes elsütni. Nos… Nem igazán volt lehetősége választani a módszerek között. ha rajta marad. mert Micu­ kónak szándékában állt levetetni. Szemben Tadakacuval. de Júicsiró győzködésére valahogy elsi­ mult az ügy. – Azt én honnan tudjam? [469] . jó három méter távolságra ült le. – Én lehet. Tadakacuval. mint egy csecsemő. Az otakuk fizikai állapota soha nem a legjobb. és csendben megszólalt: – Nem kell annyira nézned. úgyse csinálok semmit. Szeto Jutaka és Mimura Sindzsi halt meg. Oda Tosinori.de a lány nem egyezett bele. Nem lett volna nagy gond ugyan. Ídzsima Keita. Ha netán felbukkanna itt Szugimura Hiroki. Mintha csak ki akarná mutatni a szándékát. az egésznek lőt­ tek. A tiltott zónák nem érintették a helyet. (Tényleg. Micuko várt még félórát… Még egyszer megbizonyosodott róla. hogy el sem bírok aludni – mondta nevetve Júicsi­ ró Micukónak. hátát egy fának támasztva. amikor meglátta. Biztosan elfáradt. miért őgyelgett fel-alá egyáltalán? Társakat ke­ resett vajon. az arccsontja felett egy kevés pattanás. ahol most Micu­ kóék voltak. hogy négy új ember. És a szeme el nem mozdult volna Micukóról. hogy a háttal errefelé fekvő Júicsiró alszik. mint Júicsiró és Tadakacu?) És nem ment ki a fe­ jéből az a géppisztolyos illető sem. de az ujját határozottan a ravaszon tar­ totta. ő csendben szuszogott. Tadakacu Micukótól balra. Rövidre vágott haj. hogy Micuko ke­ zéről eltűnt az öv. így Júicsiró feküdt le. Tadakacu fintorgott. majd Tada­ kacuhoz fordult. aki fel-felhorkantgatott.) Tadakacu nehezményezte. de öt perc sem telt belé. már mélyen aludt. A jobb kezében lévő revolver csövét most nem irányította Micukóra.

Ezúttal Micuko anélkül. mintha nem venné észre. Micuko most sem mutatta jelét. de most egy csipetnyi bizonytalanság vegyült a hang­ jába.Tadakacu éles hanghordozására válaszként Júicsiró moco­ rogni kezdett. Hamarosan visszatért a ko­ rábbi békés álmába. és megszólította: – Figyelj. és úgy tett. Tadakacuval egyetem­ ben. Azért tartalak szemmel. hogy észrevette volna. de egy idő múlva kibökte: – Félek hát. Micuko elvette szomorkás szemét Tadakacuról. – Nagyon félek. Hatagami? Tadakacu egy kicsit ráncolta a homlokát. Azután lassan Tadakacu felé fordította a fejét. de nem szólt egy szót sem. és szinte telje­ sen szabadon hagyta fehér lábát. Hihihi. Azt hitte. Megfigyelte. csak Micuko arcába bámult. rózsaszín selyem. a hátán nyugtatta a szemét. A jobbjával letérdelt a földre. hogy Tadakacura nézett volna. Hatagami! – Mi van? Tadakacu láthatóan igyekezett megőrizni félelmet keltő fellé­ pését. és megmozdította a lábát. de Micuko máshova kalan­ dozott a tekintetével. Természetesen addig Micuko combjára tapadt a tekintete. Kilóg a bugyim széle is? Szexis. felsó­ hajtott. Egy ideig ebben a pózban maradt. mintha belefáradt volna a mozdulatlan ülésbe. Tadakacu hirtelenében felkapta a fejét. a bal térdét pedig felhúzta maga elé. Egy darabig Micuko. [470] . hogy Tadakacu egész testében egy kis feszültség támadt. Így a rakott szoknyája felcsúszott a combján. Tadakacu megint felmordul. – Te nem félsz.

Micuko félrehajtotta a fejét. – De hát most is azt. mintha elvarázsolták volna. igen – bólintott Tadakacu. mint egy film címe! – Te-tessék? – Már az előbb is mondtam. Nem akarok meghalni. – Ezért? Mostanra Tadakacu hangjából. szép formá­ jú piros ajka széleit megemelve – nem úgy. de… Micuko elmosolyodott.– Még mindig nem hiszel nekem. – Már mondtam. képtelenség együttműködnünk. hogy nem akarok meghalni. mint akit megbűvöltek. hogy iszonyúan félek. jó. annyi az egész. tisztára. Húúú. – Ezért… – Megint egyenesen Tadakacura nézett. – Hát. és megkérdezte: – Nem beszélhetnénk egy kicsit? – Beszélni? – húzta össze Tadakacu értetlenkedve a szemöl­ dökét. – Ja. Tadaka­ cu szeme elhomályosodott. [471] . – Ezt értem. hogy megta­ láljuk a megoldást a szökésre. de a hangja már jócskán vesztett az éléből. Váltogatta arcait: a szűz és a szajha. Kicsit nyomaté­ kosan válaszolt: – Ezzel én is így vagyok. Ezúttal a Szóma Micuko-féle egyedülálló ördögi mosolyt alkalmazta. – Ne vedd rossz néven – mondta Tadakacu. mint a Takigucsi Júicsiróval folytatott idilli párbeszéd során. Egyenesen a fiúra nézett. Hatagami! Micuko visszatért a „gyámoltalan kislány”-arckifejezéshez. De ha nem bízol bennem. – Figyelj csak. Micuko visszakapta a tekintetét Tadakacura. arckifejezéséről mindennemű ellenségesség és gyanakvás eltűnt. a nappal és az éjszaka.

és előrement. hanem veled. de nemsokára hallani lehe­ tett. Miután a sportcipőjét is ledobta a lábáról. és Tadakacu bukkant fel. félrebillentette a fejét. hogy utána jön-e. Hasonlóan az eddigi helyükhöz. hogy igen. Úgy húsz méterre állt meg Micuko attól a helytől. – Itt nem tudunk. még a cipőt is le kell venni. Hatagami. Nem viselt olyan lehangoló ruhadarabokat. Utána leoldotta a sálat a nyakából. Kótyagos szemmel.. mint más közép­ iskolás lányok.Micuko a szavába vágott. akik trikót hordanak a blúz alatt. Micuko rögvest lehúzta a cipzárt a szoknyája oldalán. a pisztoly még mindig nála van. Viszont. és levette a matrózblúzát. Tadakacu résnyire kinyitotta a száját. Hm? Egy kicsit arrébb. Jaj. bár talán nem szándékosan. hogy a Tadakacu háta mögötti bozótos jó lesz. Anélkül hogy Tadakacu tekintetét elengedte volna. Rakott szoknyája lecsúszott a földre. Júicsiró felé bökött az állával. Ne kényszeríts már. Min­ den azon múlt. ne. [472] . Tadakacu ar­ cába nézett azzal az ördögi mosolyával. – Félek. hogy végigmondjam. körbepillantott. Micuko rátett még egy lapáttal. és felállt. Hallatszott. a bozót szétnyílt. itt is bokrokkal körbevett kis tér tárult eléjük. Amikor hátranézett. és Júicsiró felé bámult mélán. azután megint Micukóhoz fordult. Odasé­ tált Tadakacu elé. így ezzel már csak a fehérnemű maradt rajta. gyagya. Ezért. ahogy Tadakacu nyelt egy nagyot. Nem Takigucsival szeretnék beszélni. ahol Júicsi­ ró aludt. – Hülye. és fehér combját megvilágította a még tompa reggeli fény. – Jó? – mondta Micuko. – Szo-Szóma…! – csúszott ki Tadakacu idegességében félig nyitott száján. és úgy ítél­ te meg.

Micuko került alulra. túlzón). A lány mosolyogva nyújtotta ki a kezét. viszonylag hátul matatott. ám amikor Mi­ cuko az ajkát kínálta. [473] . Ekkor lefeküdtek a fűvel benőtt földre.Tadakacu néhány esetlen lépést tett előre. és bámulta. …Jaj. ugye? – Semmi közöd hozzá! – mondta Tadakacu. Micuko. A mondat végén megremegett a hangja. Erre gondolt Micuko. Tadakacu türelmetlenül a melléhez nyúlt. Óóó. – Most csinálod először. – Ááá. Tadakacu felemelte a jobb kezét. rögtön rátapadt. vékony tárgyat tapintottak ki. Újra közelebb ment Micukóhoz. mintha élvezné (kicsit pornófilmesre véve. Micuko felnézett Tadakacu szemébe. Tadakacu jobb kezére pillantott. Tadakacu nyaka köré fonta. Tadakacu a lapátkezével arrébb csúsztatta Micuko melltartóját. mint akinek csak most tűnik fel a revolver léte. Erre Tadakacu egész testében megremegett. Ujjai egy kemény. Micuko levegőért kap­ kodva alkalmazkodott. és telt keblét markolászta. de a jobb keze a saját alsóneműjében a csípőjé­ nél. – Azt tedd le oda valahova. először csó­ kolózni kell még egy kicsit. de hangosan csak egy „ááá” hagyta el az ajkát. Továbbra is úgy tett. de amatőr vagy! Hát az ilyesmi csak később jön. azután gyorsan letette egy kicsit távolabb a földre. mintha csak most vette volna észre. Egy idő múlva elengedték egymás ajkát. Majd a fejét is lehaj­ totta oda.

de nem találja a szavakat. sajna. Felkárogott egy madár. így az. Tadakacu felállt. Csupáncsak egy madár károgott. Micuko fel­ sikkantott. akarna mondani vala­ mit. Tadakacu eszét vesztetten gyömöszölte a mellét. Azt a…! Ennek is miért pont most kellett megszólalnia – gondolta Mi­ cuko.és a középső ujja között tartotta. és elhú­ zódott Micukótól. Bal kézzel a lány lába közé nyúlt. nem hagyhatom. Ráadásul… Micuko felől nézve jobb­ ról. a tarkóját mutatva neki. amelyeket el tud rejteni a bugyijába. hogy végigcsináld.Feltehetőleg a mai rossz kislányok már nem használnak ilyen útszéli és filléres holmikat. De így a végén szép emlékeket szereztél. és nagyra nyitott szemmel meredt a földön támaszkodó Micukóra. természetesen… Annak tudható be. Micuko lassan Tadakacu nyaka mellé vonta a jobb kezét. hogy meglátta Micuko kezében a borotva­ pengét. Hatagami. ezért nem is bánod. és odanézett. De Tadakacu rövid. de attól függetlenül meghúzta a borotvát. Úgy látszott. [474] . de a seb távol­ ról sem volt elég mély ahhoz. Erre Tadakacu felkapta a fejét. de Micuko már régóta szívesen alkalmazta. A borotva súrolta a nyakát. hogy Tadakacu sze­ me elkerekedett. Bocs. hogy életveszélyes legyen. Döntő helyzetekben semmi nem ér fel az olyan apró tárgyak­ kal. A jobb keze gyűrűsujjával Tadakacu nyakához ért. Hűha. A tárgyat a mutató. ugatásszerű hangon felkiáltott. ugye? Hát. jó kis reflexek! Nem véletlenül baseballozik itt valaki. de Tadakacu látószöge Micuko mellére korlátozó­ dott. közvetlenül az arca előtt.

Meghal­ lotta a fegyverdörgést. de nem talált. – Takigucsi! – Tadakacu megállt. de azért a semminél jobban. – Menj onnan! – Vá-várj már! – Kapkodva szólt. amint Micuko rájött. Ott állt Takigucsi Júicsiró. majdnem meztelen vagyok. Alig négy-öt centi­ vel volt csak magasabb a lánynál. felébredt. hogy Tadakacu jön utána.Micuko nem foglalkozott vele. – Szo-Szóma. Felkapta a pisztolyt a földről. hogy még Micuko is hallott róla. és futva nekiindult jobbra a revolver irányába. és odafutott hozzá. és körbe-körbenézelődött. Szerencse. észrevette. hogy nincs meg Tadakacu és Micuko. A beállós pozíciójában. talán frissen ébredt fejjel még nem tudta jól átlátni a helyzetet. Micuko hátulról bele­ [475] . Ja. mi tör… Amikor Hatagami Tadakacu előbukkant a kettényílt bozót­ ban. nem? Szóma Micuko egész estés show ja. hogy Tadakacu fogja meg­ kaparintani a fegyvert. pe­ dig akkor még másik iskolába járt). irányt változtatott. Hallotta. felpattant. és a pisztolyt feltartva üvöl­ tött. most Tadakacu játszott. Hát ezzel a Siroivai Középiskola baseballcsapata is nyugodtan al­ hat. Ez termé­ szetes. Nem felej­ tett el elkámpicsorodott arcot vágni hozzá. bocs. reggel van?) – Takigucsi! – kiáltott Micuko. hogy még nem vette le a nadrágját. elkerekedett a szeme. Tadakacu beugrott elé. Micsoda kiszolgálás. (Még jó. ezért teljesen nem tudta el­ rejteni. amit Nanahara Súja végig megtartott az általánosban (Súja. Kiért a bozótból. annyira híres volt. mint a fejjel előre becsúszás a baseballban. akit a Kölyökligában zseninek nevez­ tek. ő pedig befutott a bozótba. Tisztára. Micuko már Júicsiró háta mögött állt. A háta mögött el­ durrant a pisztoly. csupaszon még­ sem lett volna ildomos… Ezt félretéve. megpördült és feltérdelt. Utol fogja érni. Amikor meglátta Micukót.

– Hogyhogy?! – hördült fel Tadakacu mérgesen. Ezzel az arccal kiáltott. mint aki nem akar hinni a fülének. nem találnak bizonyítékot. és alulöltözött testét odanyomta hoz­ zá. – Várj! – próbált valahogyan nyugodt hangot előszedni Júi­ csiró. (Felülmúlhatatlanul aranyosan. nézz ide! Szabad bal keze ujjaival a nyakára mutatott.) – Kétségbeesésemben belekarmoltam.kapaszkodott a vállába. – Mi történt? – Szóma meg akart ölni! Megmondtam előre! Micuko Júicsiró háta mögül erőtlen hangon szólt: – Nem. Még ha lemeztelení­ tenék is. [476] . Attól meg… Hatagami megharagudott. Rettegőn. Takigucsi. – Én… na most én nem tudom. Tadakacu grimaszolt. hogy melyikőtök hazudik. elkeseredett arckifejezése volt. nem igaz! Hatagami engem… meg akart… Azzal a pisztollyal fenyegetett. – Borotvával vágott meg! Júicsiró elfordította a fejét. Most jön a kis ártatlanka jelenete. – Lelövöm. segíts! Tadakacu arca megnyúlt. Ő a fejét rázta. csak kinyújtotta elé a jobb kezét. hogy végigmotozzák (bár már most is szinte mezte­ len). Takigucsi! Té-tényleg. – Nem ez. Már-már sírásba forduló. – Add ide nekem azt a pisztolyt! Azután megnézzük. de Júicsiró meg sem rezdült rá. melyikőtök hazudik. nem így volt. Takigucsi! – kiáltotta. – Menj arrébb. és a szeme sarkából Micukóra né­ zett. és le akart lőni… A borotvát már rég elhajította a bozótba. Tadakacu arca a méregtől sötétvörösre változott. A keskeny sebet épp csak befutotta a vér.

[477] . – Én soha nem tennék olyat. téged is meg fog ölni. segíts! – szorongatta Júicsiró vállát. Micuko természetesen még megőrizte a sírásba hajló arckife­ jezését. A ravasz védőjénél fogva megperdítette. ha nem intézzük el most! – De borzasztó – kezdett sírni Micuko. A pisz­ toly csöve Júicsiró bal válla mellett egyenesen Micukóra irá­ nyult. Júicsiró a szemével végigkövette a cső meghosszabbított vo­ nalát. Takigucsi. hogy eltávolodott Júicsiró hátától. Micuko szeme nagyra nyílt. és a markolatával előre lemondón nyúj­ totta oda Júicsirónak. az egész teste szabadon maradt. Ugyanaz a mutatvány volt. Tőle már nem lesz olyan nehéz elszedni. és visszakapta a tekintetét Micukóra. Azzal. Csakhogy. milyen módszert alkalmaz­ zon. – Add ide. Azzal egy időben a jobb lábára térdelt. hogy a válla is vele mozdult. de a szeme felcsillant. ami­ kor Júicsiró megfogja a pisztolyt. a fegyver újra megfordult Tadakacu kezében. majd leeresztette a pisztolyt. Júicsiró bólintott és előrelépett. Csak az a kérdés. Segíts rajtam. Az lesz a döntő pillanat. amit Szugimura Hiroki mutatott be Micukónak a Colt Governmenttel. Ám egy kis idő múlva akkorát sóhajtott. és megdöntötte a testét.– Nincs időnk ilyesmivel pepecselni! Téged is. aki hazudik. Mint egy bűvésztrükk­ nél. Dörrenés. Júicsiró kitartóan tartotta előre a kezét. Kétszer. Tadakacu arca megint grimaszba fordult. Hatagami! Hacsak nem te voltál az. Ezt megszívtam… Tadakacu azon melegében meghúzta a ravaszt.

Átugrotta a hasára esett Júicsirót. Abban a pillanatban. és néhány fogat magával rántva leesett az állkapcsa. Júicsiró teste kezdett lehanyatlani. és a teste mellett mindkét keze ökölbe szorult. Eldobta. most a homlokára célozva. Eltorzult orrához hasonlóan. Na. Micuko eldobta az ütőt. amelyet Júicsiró al­ váskor maga mellé tett. az ezer csapás! Na most figyelj. a következő középre megy! Ettől az ütéstől fröcskölni kezdett a vér Tadakacu orrából. Tadakacu homloka behorpadt. és lendületből. és már nem élt. és ott helyben elesett. Micuko leengedte a baseballütőt. A fű között vér tört utat magának Júicsiró teste alatt. a fülé­ ből is széles vérpatak ömlött. mire ő feljaj­ dult. és sprintelni kezdett. Akkor már Micuko kezében volt a sarló. odafu­ tott Tadakacuhoz. teljes erővel megsuhintotta a jobb vállát szorongatva támolygó fiú feje felé. ezúttal megint az orra feletti részt vette célba. Meg vagy elégedve? Az ütő vége telibe találta Tadakacu fejét. Micuko késlekedés nélkül felkapta most a baseballütőt. [478] . Még egy csapás. A szeme félig kiugrott. és kiejtette a fegyvert a kezéből. Azután odasétált a hason fekvő Júicsiróhoz. Megvédte Micukót. Szóma Micuko speciális tréningje. és felvette a revolvert a bal oldalán. tessék! Itt a jól ismert ütőd. Mögötte pedig Tadakacu kétségbeesett arcát látta. Micuko azonnal lesújtott újra. Az orrporca eltört. banán alakú pengéjével gyönyörűen belehasított Tadakacu jobb vállába. Tadakacu megszédült. mint egy lassított felvétel. Micuko érezte az ütőn keresztül. Forogva repült a levegőben.Micuko szeme előtt. Tadakacu egész arcát vér borította.

mintha a szívveréséhez igazíta­ ná. hogy még lélegzik. de Júi­ csiró agya már nem foroghatott tökéletesen. majd a vállánál fogva a hátára for­ dította. a magyarázat nem volt éppen logikus. – Ne h-hara-gudj. Micuko átkarolta a fiú felsőtestét.Micuko odatérdelt mellé. Azután hozzátette: – Megmen­ tettél. Júicsiró tekintete egy kis bolyongás után Micuko arcára sze­ geződött. hogy Tadakacu vagy Micuko hazudott-e. és kábultan kinyitotta a szemet. és észrevette. hogy Júicsiró ne lát­ hassa Tadakacu holttestét. ütemesen. Az egyenruhája bal mellén és oldalán egy-egy luk tátongott. – Hata-Hatagami…? Micuko megrázta a fejét. én már nem tu-tudok meg-mo-mozdul-ni… A szája szélén vérhab tört elő. Erre Júicsiró felnyögött. mert alig látha­ tóan bólintott. Én. – I-igen. Valószínűleg kilyukadt a tüde­ je. Odahajolt. hogy meglőtt téged. hogy Micukót is már csak homályosan látja. Mivel Tadakacu mindenekelőtt Micukót akarta megölni. és a fekete anyag beszívta a kibugyogó vért. – Nem sé-sérül­ tél m-meg? – Nem… – bólintott Micuko. Aprókat lélegzett. Kis gondolkodás után úgy helyezkedett. Júicsiró mintha mosolygott volna. ? – A két szeme nem egy helyre fókuszált. – Megijedt. én már nem tu-tudlak me-megvédeni. Elmenekült. – Szo-Szóma… – mondta. [479] . Lehet. és homályban hagyta a problémát.

mintha nehéz lenne elszakadnia tőle.– Tudom – mondta Micuko. Csak ennyit mondott. Természetesen még meleg volt. Előrehajolt. Belenézett a szemébe. Júicsiró kábultan megint kinyitotta a szemét. azután még egyszer átölelte a fiú testét. Júicsiró élettelen ajkára tette a sajátját. és Júicsiró szeme nagyra nyílt. Örültem neked. Micuko rámosolygott. És akkor már. Mielőtt Micuko ráillesztette volna az ajkát Júicsiróéra. Ez nem olyan volt ám. mint az imént Tadakacunak adott szajhacsók. Elvette a száját. és még egyszer. szemét Micukón nyugtatva. és a vége összemázoló­ dott a sebből kijövő vértől. Három tompa puffanás hallatszott. – Nagyszerű voltál. és megölelte. és valószínűleg nem is sejtve. amely már nem látott semmit.. behunyta a szemét. de rögtön újra lecsukódott. szívből adott csók volt. Véríze volt ugyan. halott volt. A nap sugarai végre eljutottak az északi hegy nyugati lejtőjé­ re is. Dús fe­ kete haja ráhullott Júicsiró mellére. Micuko lassan elvette a füstölgő csövű revolvert Júicsiró ha­ sától. De ezeket a sugarakat Micuko feje akadályozta meg. hogy Jú­ icsiró rohamosan táguló pupillájához érjenek.) hirtelen felébredt. – Tudom. – Én már. Puha és meleg. Nem foglak elfelejteni. 15. a fiú szeme megrebbent egy pillanatra. [480] . de akkor is. hogy mi történt. – Sa-sa-sajnálom – mondta. [Maradt 14 fő] 58 Nanahara Súja (fiúk.

a Siroivai Középiskola megszokott épületét. Ettől egy kicsit meg­ nyugodott. szoftballoztak. a kellemes napsütésben. tornaórájuk le­ hetett. Álom. Csurom vizes lett a keze. friss zöld fűvel keretezve. meg a jegyei sem voltak rosszak belőle. így az irodalom-tanárnő. Megrázta még mindig kába fejét. Az udvaron néhányan tornaruhában voltak. most is iszonyúan megizzadt. Ma… ma. Mindenestül. Akkor meglátta a körülötte burjánzó füvön túl. Most tudatosult benne csak igazán. amikor rosszat álmodott. ahogy megtörölte a nya­ kát. Sehol egy sérülés. Mint máskor is. Milyen… milyen borzalmas álom volt! Még hogy öldöklés! Még hogy őket választották volna ki a Programra?! Akkor hirtelen ráeszmélt valamire. Felállt. Az ott az udvaron torna­ óra? Az órájára nézett. és rekedt kiáltások hallatszottak felő­ lük. Okazaki Kazuko is [481] . le­ söpörte őket. Gyor­ san felült. Itt szokott időnként szunyókálni ebédszünetben vagy az ellógott órák alatt. Álom volt. és futva indult az is­ kola felé.A kék ég tárult a szeme elé. és végignézett saját magán. Súja a kert szélén elterülő füves részen feküdt. Elaludta! Súja sietve kikászálódott a füves részről. Az egész álom volt. A csütörtök délutáni első óra irodalom. – futás közben megnézte az óráján – csütörtök van. Ezt a tárgyat szerette is. Már elkezdődtek a délutáni órák. Az egyenruhájára fűdarabkák tapadtak. A feje fölött egy datolyapálma terjesztette ki nagy leveleit.

Még hogy Jositoki meghalt. Az az egy biztos. és gyönyörű verseket írt. hogy Noriko Kuninobu Jositokinak tetszik. Micsoda hülyeség. mióta nevezem én őt csak az utónevén? Pofátlan vagyok… Szóval Noriko-szannal voltunk együtt az álmomban? Úgy rémlett. Ekkor újra eszébe jutott. Hiába voltak telis-tele a tan­ könyvben szereplő novellák és esszék a Köztársaságot dicsőí­ tő szlogenekkel és vacak „izmusok” hitvallásaival. Talán megússza egy bocsánat­ kéréssel. hogy ebben a nagy boldogságá­ ban a szája mosolyra fordul. [482] . a sorok között Súja rálelt a neki tetsző kifejezésekre. Szelídek és kedvesek. Gondolatai ellenére érezte. mint Sújának.elég jó véleménnyel volt róla. Tényleg szerette az irodalmat. mint a zene. hogy Jositoki él. A dalszövegekről pedig. és ugyan hülyén érezte magát miatta. mintha a lányok. egy az egyben szavakká váltak volna.. hogy kedvelem a verseit? Ajaj. ahogy Súja úgy ál­ talánosságban elképzeli őket. Na tessék. én sem vagyok sem­ mi. Tantárgy. engem azonfelül is érdekelt egy kicsit. de futás közben majdnem elsírta magát a megkönnyebbüléstől. hogy az álmában megvolt ennek a maga magyarázata… Akkor ez azt jelenti. Ezek a szavak. Mert a rock sem nélkülözheti a szöveget. másrészt viszont szigorúak és erőteljesek. aki nagy gyötrődések árán eszkábálta a szövegeket a saját szer­ zeményű számaihoz. és most felejtsük el. hogy ilyen eszement álmot látok! Ebben az idióta álomban miért Norikóval. A szavak ugyan­ olyan fontosak voltak számára. nagy veszekedés lesz ebből Jositokival. Jegyek. Sokkal találóbb és szebb kifejezései voltak. Irodalom. sorakoz­ tak fel a fejében. mint régen látott kedves ismerősök. Hát. Okazaki tanárnő. Igen. Nakagava Noriko volt iroda­ lomból a legjobb az osztályban. hogy Súját legalábbis megragadták. Illetve Noriko-szannal.

Ezért pihent egy kicsit. hogy pont ővele történik ilyen. Felkapta a fejét. hogy az osztálytársai egytől egyig az asztalukra borultak. elszédült. és… Nem. ami­ kor belépett. Nem a megszokott rend szerint való volt viszont az. A 3/b osztályterme a máso­ dikon van. Rosszul lett. és elkezdte kihúzni az ajtót. és a terem másik része felé fordult. Hajasida Ma­ szao tanár úr. Egy kis égés nem árt. Felért a másodikra. de az arcán látni lehet majd. hogy jól szórakozik a dolgon. ahogy ő a fejét vakarja. Mimura Sindzsi az orra hegyét vakargat­ va néz rá. ami­ kor az orrát megütötte valami gyanús szag. Székek és asztalok sorakoztak. A szemüvegkeretének csak a fele hevert ott. Egy pillanatra megállt az ajtó előtt. Felsietett a lépcsőn. Okazaki tanárnő… Nem Okazaki tanárnő volt. Ahogy szoktak. Szugimura Hiroki pedig karba tett kézzel ül. Átható szag terjengett. [483] . Ahol a fejének kellett volna lennie. hogy a katedrán fekszik valaki. És… Hiányzott a feje. Szeto Jutakáék arról fognak pusmogni. milyen in­ dokot mond majd Okazaki tanárnőnek. Egész testére kivetítette a bűnbánatot. hogy biztos elaludt. Vajon elhiszi majd neki. Oké. És… A padlót vér borította. A második te­ rem az osztályuké. Levette a szemét Hajasida tanár úr holttestéről. egy vér­ rög képződött. amikor fel akart állni – ez jobb. És Nori­ ko rámosolyog. Felrántotta az ajtót. Kettesével vette a fokokat. és kigondolta. A katedra felé fordulva tisztelettudón fejet akart hajtani.Mentek az órák. jobbra fordult a folyosón. vele. Azt vette észre először. Az osztályfőnökük. jó lesz ez így. aki majd kicsattan az egészségtől? Jositoki nagyot ránt majd a vállán. ezért néma csend fogadta az iskolában.

Felkarolta. Mimura Sindzsit szitává lőtték. és a matrózblúztól le a szoknyájáig. és tátott szájából kilógó nyelve akkora volt. Mindenki elterült a padon. majd gyorsan odanyúlt a hoz­ zá legközelebb ülő Tendó Majumihoz és észrevette. mint egy túlérett gyümölcs. Súját kirázta a hideg. Szoknyája aljáról pedig vér csöpögött a földre. Jositoki…! Súja felkiáltott. Felüvöltött. mint egy tengeri uborka. A szemét félig lehunyta. Kuramoto Jódzsi fejéből egy sarló állt ki. A szájába pedig egy vastag nyelű ár vagy mi volt beleszúrva. vér és zselés tojásfehérjeszerűség keveréke csurgott belőle. Ogava Szakura feje megrepedt. Megrázta Niida Kazusi testét. vagy félig leesett a földre. arccal Súja felé fordult. és a padló felé nézett… [484] . Zavarodottan körbenézett. Súja továbblépett. olyan volt. A test félre­ dőlt. Motobucsi Kjóicsi hasa olyan volt. Óki Tacumicsi fejében egy fej­ sze volt. hogy egy ezüstszínű nyílvessző áll ki a hátából. mint egy kettészedett földimogyoró. Csodálkozó szeme a plafonra me­ redt. Az egyenruhája hátán három nagy lyuk tátongott. mint egy kolbászgyár szemetese. Jahagi Josiminak hiányzott a fél feje. Súja szeme megakadt valamin. mint egy megkez­ dett dinnye. és az arca két fele elcsúszott. Hatagami Tadakacu arca péppé volt verve. Egyszóval mindannyian… meghaltak. Etó Megumi torkát elvágták.Egy pillanatig dermedten állt. mint egy antenna. és csurom vér volt. Kazusi szeme vörös üreggé változott. A Harmadikat. aki egy másik iskolából érkezett – melléből egy tövig beszúrt kés állt ki. mire Josito­ ki feje hátrafelé konyult. és odafutott Kuninobu Jositoki padjához. Kavada Sógo – a rossz hírű antiszociális fiú. A hegye kijött a hasán. és mindegyik­ ben egy-egy vérvirág bontott szirmot. Simizu Hirono arca sötétvörösen felpuffadt.

Érezte. így gyorsan visszafeküdt. Valaki óvatosan megérintette a mellkasát. – Jaj de jó. Hirtelen valami fehér került a látómezejébe. Két kezét a halántékára szorította. hogy szépen kisimított lepedővel borított puha ágyon fek­ szik. A látótere szélénél. hogy kiáltás tör fel a hasa mélyéből. leszakadt a feje. így igazán észrevehette volna hamarabb is. és felkarolta. és kitátotta a száját. Nanahara. le­ koppant a földre. Feltűnt neki rendszertelen légzése. Közvetlenül Jositoki mögött ült. 2.) mo­ solyog rá csendesen. Az egyensúlyérzéke (rájött. Súja nem tudta levenni a szemét Noriko fejéről. jobbra. Noriko a padjára borult. Súja odafutott hozzá. Azt mondtad. hogy a teste a földhöz képest víz­ szintesen helyezkedik el) és a látvány összekapcsolásával végre rájött. Akkor jött rá. de végigjáratta a szemét a kézfejtől a karon át a vállig. [485] . és Nakagava Noriko padja felé tekin­ tett. közben Súja végre felfedezte Norikót. hogy a matrózblú­ zos. és meglátta.Nem látott semmit. Súja erre nagyot nyelt. megmen­ tesz. még egy neonlámpa is volt. Valamiért a padok a holttestekkel együtt forogni kezdtek. Puff. Abban a pillanatban a teste különböző részeibe erős fájdalom nyi­ lallt. hogy magadhoz tértél! – mondta Jukie. Hátrahagyva a matrózblúzos testet. hogy az a plafon. Kis híján meg­ őrült. [Maradt 14 fő] 59 Súja fel akart pattanni. fonott copfos osztálytitkár. Pedig szerettelek. majd mél­ tatlankodó szemmel felnézett Sújára. Nagyon szerettelek. Meghaltam. Ucumi Jukie (lányok. és továbbgurult a vértócsában.

hogy a lábánál van az ajtó. De… ez itt… micsoda egyálta­ lán? – Furcsa – mondta Súja. Meg kellett valamit kérdeznie. Az ágya mellett közvetlenül bal­ ra olcsó tapétával bevont fal. mire eddig eljutott a mondandójában. Azután Súja arcát vizsgálgatva hozzátette: – Egyfolytában aludtál. hogy bejelentkeztem volna veled egy szállodába. A takarón át látta. Kicsike szoba volt. és a bársonyos takarót felhúzta a nyakáig. Feje fölött egy ablak lehet. – Nem szabad. – Nem emlékszem. Nanahara. Él­ nek még? Jukie kissé csodálkozva nézett Sújára. A kerete eléggé régimódi. de azonkívül más berendezés lényegében nem is volt benne. hogy van hangja. Jukie mögött még egy ágy. ne erőltesd meg magad! Súlyosan megsebe­ sültél… Nagyon rosszat álmodhattál. Mindenekelőtt. A Fényből ítélve kint felhős lehet az ég. aztán válaszolt: [486] . és kuncogni kezdett. titkár. de Jukie megkönnyebbülten sóhaj­ tott. Ebből legalább megtudta. Tizenhárom órával ez­ előtt én… Súja elkerekítette a szemét. Már… lássuk csak – meg­ nézte az óráját a bal csuklóján – tizenhárom órája. minden rendben? Sújának nem tellett rendes válaszra. jobbra pedig. Megnyugtattál. és most aztán igazándiból felébredt. – Noriko. majd előbb elmosolyodott. – Tipikus Nanahara. Nakagava Noriko? Kavada Sógo? Súja nagyot nyelt. Az emlékei egyszeriben összeil­ lesztődtek a jelennel. Súja még félig kábult volt.Jukie megint hozzáért a mellkasához. be­ csukva. és kitölti a szobát. Tizenhárom órája? Tizenhárom órája. mert tompán besüt rajta a fény. csak forgatta a fejét kör­ be-körbe.

Az előbb volt a déli híradó. Ne aggódj. – Megtámadott minket. amely kicsúszott a takaró alól. akinek a vezetékneve megegyezik Norikóéval. nagyon veszélyes! Jukie megfogta Súja jobb kezét. Noriko és Kavada el tudott menekülni. Kiri­ jama… Súja erre megint felnézett Jukiére. de egyikük neve sem szerepelt ben­ ne. Kirijama őt követte. Ta­ nizava Haruka. A többiek őrt állnak. Kirijama az! – A hangjába zaklatottság vegyült.– Noriko is… Kavada is épségben vannak szerintem. majd folytatta: – Itt biztonságban vagy. Hatan? – Kik azok? – Nakagava Juka természetesen – kezdte Jukie annak a len­ dületes lánynak a nevével. Hatan vagyunk. Folytatta: – Noda Szatomi és Macui Csiszato. – Kirijama. Súja nagyot sóhajtott. Súja a homlokát ráncolta. és elvesztette szem elől Norikóékat. – Hol vagyunk? Egyedül vagy. Az arckifejezését látva Ju­ kie megkérdezte: – Mi baj? Nem bízol bennük? Kiben? Egyikükben sem? [487] . ha téged nem szá­ mítunk. És Szakaki Júko. Egészen belevetette magát a játékba. Azután megkérdezte: – Kirijama sebzett meg téged? Súja bólintott. – Tényleg? Jukie bólintott. titkár? Vigyázni kell. mindannyian jó ba­ rátnőim. – Nyugodj meg. Súja megnyalta egy kicsit az ajkát.

hogy a mo­ soly eltűnik az arcáról. – A te barátaidban. Észrevette. Mimura Sindzsi. Erre már Súja is mosolygott. hogy furcsamód annyira nem ütötte szíven. titkár. Hoz­ zászokott. halott volt. és megszólalt: – Simizu. ráadásul mind barátok. Aztán Ídzsima. megbízom. Súja eltátotta a száját. [488] . Hatagami és Mimura. Oda. hogyan tudtak így össze­ gyűlni? Jukie boldogan mosolygott. de rögtön érezte is. Egy térképet és egy osztálynévsort. egy hat.– Nem az… – rázta Súja a fejét. Sindzsi nem halhat meg. El­ szalasztott három híradót. Jukie végigpillantott rajtuk. Persze azért is. és a mellette lévő kis polcról kézbe vette a papírokat. Takigucsi. rájött. Még mindig volt mit kérdeznie. Ismerős volt a hajtása és a rajta lévő sárfoltok. Úgy volt vele. De hat lány. hogy ez a saját egyenruhája zsebéből került elő. meg Hatagami Tadaka­ cu miatt is. Sindzsi ravaszkás mosolya jutott csak eszébe. – Örülök. ahogy az it­ teni iskolában nyugalomra intette őt. és megszorította Súja kezét. Szeto. akivel régen együtt játszott a Kölyökligában. mert a játék ment to­ vább.és egy tizenkét órásat. hogy ezt mondtad. Megkérdezte: – Ki… halt meg? Én szóval tegnap éjfélkor. Jukie némán bólintott. hogy történjék bármi. ma hatkor és dél­ ben? A három híradóban? Haltak meg mások is? Jukie összeszorította a száját. Nehéz volt elhinni. de… – Mimura… A Harmadik. Meg az a komoly kifejezés az arcán. egy nulla-. Valószínűleg. és tíznél alig maradtak többen.

Éjfél után. Lehet. Tényleg. ott van még a tiltott zónák problémája is. Súja összecsücsörítette a száját. – Ídzsimáét és Szetóét is reggel. – Lehet… Éjjel tizenkettőkor még élt Sindzsi. és összeszo­ rult a szíve. Kirijama kézigránátot használt. tengerparthoz kö­ zeli C3-as zóna. ahogy Jukie mondja. Nem arra gondolsz? – Hát… Ja. – Robbanás? Sújának eszébe jutottak a kézigránátok. hogy az volt az. „Ahol a rockról beszélgettünk. Aki őrt állt. – Mimurának… hánykor mondták be a nevét? – Reggel – válaszolta Jukie. Eszébe jutott. De nem azokról beszélek. a sziget közepe táján kivilá­ gosodott az ég. hogy téged behoztunk ide. a Harmadiknak nem láthatjuk többé a játékát… Ez járt csak a fejében. igen. hogy együtt voltak. Lehet. Mielőtt megkérdezhette volna. Jukie odanyújtotta neki az osztálynévsort és a térképet. azt mondta. – A tiéd. – Éjjel – fűzte hozzá Jukie – egy iszonyúan nagy robbanást le­ hetett hallani. hogy hol van­ nak most. gondolta Súja. végül is barátok. de sokkal nagyobbat szólt. Ez azután volt. mint a tizenegy kö­ rüliek.A Siroivai Középiskola védőzsenijének. néhány más mezővel együtt ferde ceruzavo­ [489] . Sokkal. – Hmm. hogy együtt volt Szeto Jutakávai és Ídzsima Keitá­ val. amikor átvette tőle. És lehet. Nanahara. amelyeket Kirijama Kazuo dobott rájuk. Azok a tizenegy utániak. hogy félbema­ radt a beszélgetésnek a leglényegesebb szála. És lövések hangját is.” Az a hely… A sziget nyugati szélén fekvő. A térképet is bejelöltem. Kinyitotta a térképet.

on­ nan estél le. Felnézett Jukiéra. mi végig itt voltunk. A torony előtt egy szakadék van. hogy álmában Jositoki és Sindzsi holtteste mellett Kavadáét és Norikóét is látta. Már semmit nem értett. aki fölöslegesen erőlteti az agyát. aztán felnézett az ablakra. Ott a jele a térképen. se Kavada nincs már ott. ha déltől mostanáig nem haltak meg. Se Noriko. és a bal vállának az a része. de.nalakkal volt átsatírozva. Persze ez csak akkor igaz – tért vissza a gondolatmenete a normális kerékvágásba –. Sújának ekkor tűnt csak fel. Az őrünk talált rád… Aztán behoztunk. – És te meg tegnap este. A világítótorony. ahogy Jukie mondta. Súlyo­ san megsérültél. hogy elkezdődött. [490] . titkár? Hogy kerültem ebbe az ágyba? Jukie bólintott. a C10-es zónában volt. lehet. Súja megnézte újra a térképet.. és ott is maradt). Ami természetesen annyit jelent. De hogyan fog egyáltalán csatlakozni hozzájuk? A mellére borította a térképet. tiltottá vált. ahol baromira fáj. A sziget északkeleti végében. Nem halhattak meg. Mindenekelőtt infor­ mációk kellenek. Körülötte még szinte nem volt tiltott terület. – Hol vagyunk most egyáltalán. Mivel pedig nincs egyedül. At­ tól fogva. amíg Súja aludt. csak a hideg fut­ kosott rajta egyfolytában. 11”. Súja összeszorította a száját. viszont eszébe jutott. hogy ma délelőtt tizenegy órakor. Azt hittem. Ilyen körülmények között hü­ lye. Rajta a pontos jelzés. Csupa vér voltál. a sziget északkeleti kiszögellésén. hogy a felsőteste meztelen. – Világítótorony? – Igen. Életben kell lenniük! Most muszáj hinnie ebben. be van kötözve (az érzésből ítélve a golyó a lapockájába ment. „23. nem éled túl. hogy lesz valami módja. – Ez a világítótorony. gondolta.

És tényleg. amikor egyszer egy esős napon. Tényleg. – Aha – bólintott Jukie. felemelte kissé a takarót. a Kölyökliga edzésén. Azt hittem. – Tetszett.) Ezenfelül pedig a bal oldalán keresztülment egy lövedék. Éppen szomjas volt. Ügyetlenül megmozdította ép jobb kezét. de belső szer­ vet nem ért. vagy az ínt kaphatta el. (Ez súlyos sérülés lehet. (Itt valószínűleg csak súrolta a golyó. Persze most nem a legalkalmasabb az idő elmerülni az emlé­ kekben. egyszer mondta is Jositokinak. benne maradt a golyó. – Semmi baj – mosolygott Jukie. az álta­ lános iskola tornatermében. A válladon lévőben. Tessék – nyújtott át Jukie egy bögre vizet. Súja felől nézve holt térben volt egy kis polc. talán.) Aztán a bal könyöke felett. vérátömlesztésre lenne szükséged. Né­ melyik sebedet összevarrtam. de vagy a csontot. hogy alaposan be van kötözve. [491] . és megállapította. Visszatette a takarót. azt hiszem. – Volt itt egy elsősegélycsomag. és megjegyezte: – Elláttátok a sebeimet. amelyen a víz szépen elő volt készítve. Még le is vetkőztethettelek. másrészt pedig az ilyesfajta jóleső beszólások is jellemzők voltak az osztálytitkárra. Súja füttyentett. de nem volt jobb ötletem. Annyira véres voltál. Talán ke­ resztülment rajta a lövedék. a hely­ használaton alkudoztak a lány röplabdaklubbal. és ott is érezte a kötést. – Bocs. ezért elég gáz. Nem értek hozzá. hogy egy fiú tes­ téhez nyúlhatok. mert lényegében nem bírja mozgatni. már akkor ilyen volt. Erre Súja is nevetett egy kicsit. – Ja.A nyaka jobb fele – közvetlenül a nyakörv alatt – is égetett. hogy „Egész jó nő az Ucumi a kettes csoportból. Tétszenek nekem az olyan pörgős csajok”. meg a tű és a cérna is a varrókészletből volt. Egyfelől a gyors észjárás és a rendkívüli figyelmesség. hogy ennyi gondot okoztam. igen.

Amikor kortyolt. – Ne haragudj. ha akarták. titkár. Ilyenkor nem lehet nemet mondani. mert fájt a seb a nyakán. Jukie a fejét rázta. de mindet megitta. – De én meggyőztem őket. aztán megint kérdezett. – Hálás lehetsz. hogy volt azért olyan is. és ivott. Nem is. hogy az osztálytitkár több-kevesebb jelen­ tőséget tulajdonított az általános iskolai tornatermi eset óta tartó „kapcsolatuknak”? De Súja visszatért előbbi sejtéséhez. aki nem akart beleegyezni? – Még jó. – Jó. [492] .Jellemző rád. – A szemük előtt haldoklott egy ember. Súja megtörölte a száját. hogy fáradnod kell miattam – nyújtotta vissza a poharat –. És ha van valami fájdalomcsillapító. hogy mindenki beleegyezett. Meg hát… Belenézett Súja szemébe. Ez azt jelenti tehát. hogy engem behozza­ tok ide. – Ühüm – bólintott Súja. de még rengeteget meg bírnék inni. – Jukie felemelte a fejét. Bármi megteszi. már talán most is az vagy. hogy jó csaj vagy… Átvette. mindenki össze van zavarodva. Csak hogy megnyugodjak egy kicsit. Lévén. mindenkit rávettem. – De jó. Lehettem volna ellenség is. Hozok. – Ez azt jelenti tehát. és huncutul nevetett. – Azt tudom. – Rólad volt szó. illetve jó nő. – Ne vedd rossz néven. Ilyen helyzetben… – Jukie lesütötte a szemét. Biztos jó feleség lesz belőled. és megint mosolygott. Jukie bólintott. ha nem. fintorgott. felemelte a fejét. akkor azt is kérek szépen. Vagyis igazából már elég régóta úgy gondolom. hogy én vagyok a főnök.

„halálosan” szeretett fiává váljon. [493] . Vajon miért? Jukie egyenesen ránézett és folytatta: – Aggódtam miattad. sőt egyre keve­ sebben vannak életben. hogy hamarosan meghalhatnak (illetve. Jukie tovább beszélt: – Mihez kezdtem volna. a játékszabály szerint elkerülhetetlen. Hacsak nem szerette őt tényleg. de észrevette. – Tudod te. Súja meglepetten nézett vissza rá. Szabad nekem ennyire jó csávónak lennem? Persze ez a lelkiállapot fakadhat az összezártságból is. Sőt eleve nem tudott volna megbízni Sújában. Jukie megtörölgette a szemét a jobb tenyerével. – Igen. Azután kezdett gondolkodni. Köszönöm. eb­ ben az istenverte Programban még nem fordult elő. hogy meghaljanak. meg fogsz halni. Együtt volta­ tok? Lehetséges? Súja bólintott. mégsem lehetett így. Nem. „minket”. azután kez­ dett beszélni: – Meséld csak el! Az előbb elkezdtél valamit Norikóval és Ka­ vadával kapcsolatban. hogy va­ laki is életben maradjon a győztesen kívül). Azt mondtad. tudod miért? Mélyen Jukie könnyes szemébe nézve Súja lassan bólintott. Ilyen feltételek mellett. hogy Jukie imént még ne­ vető szemébe könnyek gyűltek. nem tudta volna a barátai tiltakozása ellenére megmenteni.Súja bólintani akart. akit „kicsit” szeretett az általános is­ kola tornatermének sarkában valaha váltott párbeszéd óta. mit jelent ez? Hogy miért akartalak mindenáron megmenteni. ha te meghalsz? Közben már elsírta magát. Most mit tegyek. hogy a hír. ilyen körülmények között előfordulhat. na igen. Azt hittem.

hogy Kavada a tavalyi Program túlélője. Jukie szeme elkerekedett a csodálkozástól. Ha belegondol. Elmesélte.Jukie összeráncolta a szemöldökét. ahogy Kavada maga is többször mondta Sújáéknak. mire utal Jukie. hogy Noriko lázas lett. [494] . de Kavada megmentette. Megmentett engem. és attól fogva már hárman voltak. hogy ha elmeséli. Kavada azt mondta. Kavada csak ki akarja használni őket. és azután végig együtt maradtak Norikóval. Biz­ tos. Neki kö­ szönhetően maradhattunk Norikóval mostanáig életben. – Kavada segít. Beszélt a szökésről is. hogy meg kellett küzdenie Óki Tacumicsivel. – Fellelkesülve folytatta: – El is felejtettem: van rá mód. és aztán Szugimura Hirokiról is. – Komolyan? Tényleg? Hogyan? Itt Súja elakadt. hogy megmeneküljünk. Tudja. hogy arra gondol majd. Jukie elhiszi-e neki. titkár. semmi alapja nem volt a történetnek. – Noriko még rendben. – Kavada nem rossz ember. de kétséges volt. és elmondta. Hogy Hiroki azt mondta. de… komolyan együtt voltatok Kava­ dával? Súja megértette. hogy a legvégéig nem árulhatja el. Hogy az induláskor megtámadta Akamacu Josio. – Megmeneküljünk? Súja nagyot bólintott. Súja mégis úgy döntött. Szóma Micukóval vigyázni kell. hiszen ő nem volt ott velük. és hogy mentek el a rendelőig. Ja. és nem csak erről van szó. hogy most is vigyáz Norikóra. elmagyarázza az elejéről. hogyan lehet megszökni innen. hogy menet közben megtámadta őket Kirijama Kazuo. Persze ő bízott Kavadában. És. Lehet. és utána majdnem lelőtte őt Mot­ obucsi Kjóicsi.

de őszintén szólva így hirtelen ne­ héz elhinni Kavadának. Miután válaszolt. Ekkor Sújának eszébe jutott. Beszéltük. hogy van mód a menekülésre. – Nem csoda. ha itt várakozunk. hogy még valamit elfelejtett megkérdezni. Annyit biztos megér. – És? – Semmi – rázta Jukie a fejét. de nem rossz ember. Súja csodálkozott. te is megtudod. ugye? – Igen. hogy ezt mondom. Az előbb is mondtam. – Ha együtt lesztek. Más lehetőségünk úgysincs. Aztán megszólítottam a többieket. értem. de nem tartotta olyan fontosnak.– Ókival az… – Amikor végighallgatta. [495] . Jukie valamiért Óki Tacumicsi nevét hozta föl legelőször. ezért ejtette. ha ezt gondolod. – Jó. – Nem szép. és inkább rátért a Jukie által felvetett kérdésre. – Ti hogy találtátok meg egymást? Mind a hatan? – Ja – bólintott Jukie. hogy dupla vagy semmi alapon próbáljunk-e megszökni. – Baleset volt. De szerintem megbírhatunk benne. Súja egy darabig Jukiét nézte. vagy jobb. Nem tudom jól elmagyarázni. hogy miért kérdezett rá Jukie Tacumicsire. – Már felhagytunk szinte minden reménnyel. – Mit akartatok csinálni? Jukie vállat rántott. hogy meghallgassam. Jukie az ujját a szája elé tette. de nem tudtunk döntést hozni. Illetve azt nehéz elhinni. és rögtön témát váltott. – Én visszamentem az indulás helyére. –Türel­ metlenül rázta használható jobb kezét az arca mellett. a homlokát ráncolva Jukiéra meredt.

akkor ez van… Súja őszinte szívéből csodálta ezért. Na mindegy. de ő mégiscsak fiú. hogy több olyan is lehet. [496] . – Hát igen. Láttam Niidát elfutni. a lényeg az. hogy ő maga a se­ besült Norikót támogatta. Jukie bólintott. – Nem néztem meg közelről. láttam. minden jel arra mutat. – Norikót az utónevén szólítod. rólad van szó. Nem véletlen. a bejáratnál lévő erdősávban. – Akamacu csak az eszméletét vesztette el. nem vesznek észre. Gondoltam. Azután Súja megkérdezte: – Nem féltél? Nem gondoltál rá. Halottnak tűnt akkor már..Súja megdöbbent. de. engem meg titkározgatsz. titkár! Jukie mosolygott. de a többieket hagyta a francba. – Hihetetlen. Súja nem tudott mit mondani. hogy téged még megtaláljalak. csak a meneküléssel törődött. Szugimura Hiroki is mondta. hogy te meg Noriko elmenekülte­ tek. mint Akamacu? – Hát. ha meghúzom magam. nem? Jukie a fejét rázta. ráadásul kung-fuzik. hogy nem volt más megoldás. hogy Csigusza Takakót várta. Vagy ha mégis. hogy ketten holtan fekszenek az iskola kijáratánál… Súja felhúzta a szemöldökét. – Akkor Niida. Mindenképpen össze akartam hozni egy csoportot még ott. Igazából úgy akartam visszaérni. Igaz. A nyakából egy nyílvessző állt ki. az is felmerült bennem. – Mikor? – Ezek szerint pont azután.

Aztán foly­ tatta: – Akkor kijött Nakagava Juka. aztán felhozta azt a bizonyos szabályt. és az sült ki. még nem biztos. Kissé szomorkásan. Bocs. – Nem baj. hogy ketten együtt vannak. de megvitattuk a dolgot. – Ezt hogy érted? – Csak annyi. – Ő már nem. 18. hogy menjünk vissza. Így mivel ketten szólongattuk.) még az indulás előtt meghalt. Tanizava Haruka is röplabdás volt. – Beszéltem vele. és Csiszato. Súja bólintott. és odahívtam. nem azért. akkor marad még Szatomi. ha a fiúkat nem számítjuk. és ő elein­ te nem akart. De mindenképpen vissza akartam menni. – De ebben a játékban attól.– Nem. és visszafelé menet találkoztam. Az elején össze voltam zavarodva. Fumijo… – Jukie félbehagyta a mondatot. nem kell ezt erőltetni. – Elfutott? [497] . Ezzel már megvoltunk öten. Fudzsijosi Fumijo (lányok. meg minden… – Na igen – bólintott Jukie. hogy a fiúkat inkább hagyjuk. hogy ő a legjobb barátnőm. Súja gondolkodott egy kicsit. Szóval. Jukie bólintott. hogy a fiúk kivételével. tit… titkár. Jukie megint elmosolyodott. Tudod. de… Súja befejezte a mondatot. Juka is job­ ban megbízott bennünk. mondtam. hogy meg lehet bennük bízni. De volt fegyverünk is… Az én csomagomban volt egy pisztoly. Így is történt. – Nem egyedül mentem vissza. – Rögtön oda is ment? Hát. téged na­ gyon sokan kedvelnek. totál véletle­ nül. mint Jukie. Minami Kaorinak is szóltunk. csak… öö. – Na igen. Harukával.

– Ez nem így van – mondta Súja. de aztán inkább hagyta. Jesszusom. de azért elmondta.– Igen. és ráharapott az ajkára. Mind a kettő. – Van olyan. Simizu Hirono. Súja hallgatott. Súja ráeszmélt. így nem sok értelme lenne. Jukie keserűen mosolyogva sóhajtott. Jukie visszaemelte rá a sze­ mét. Nanahara. hogy szemtanúja volt Minami Kaori halálának. Mert tudod. Már-már belekezdett volna. hogy ez nem túl logikus. el. – Jukie elkapta a tekintetét Sújáról. Jukie oldalt fordulva folytatta: – Már halott. hogy valami csak úgy megtörténik. – Az más tészta. Senki sem hibás benne. hogy szóljunk neki. Meg különben sem jó em­ lék számára. Halottak nevei. amikor hirtelen kirázta a hideg. Jahagi Szóma bandájába tartozik. Hunyorított. – Hogyhogy? Jukie sóhajtott. de nem engedhetik meg maguknak.” – Nem. mint Minamival? Egymás után kimondta Minami Kaori és a lányok névsora végéről Jahagi Josimi nevét. – Jahagival is ugyanúgy jártatok. hogy halottakról beszélgetve szúrják el az idejüket. szintén halott. Ezért nem tud­ nak megbízni benne. mind a kettő meghalt! Hosszú idő óta először megint felbukkant a fejében annak a fekete ruhás férfinak a mosolya. Sorsára hagytuk. [498] . lám csak. nem is mondta el Jukiénak. Maga még életben van? Micsoda kitartás. Ő maga is tudta. – Én mondtam. de néhányan ellenezték. „No lám csak. Végül pedig nem szép ilyet mondani. Aki megölte.

Ez egy az egyben az a gondolatmenet volt. hogy fiúkat nem hí­ vunk oda. – Szakaki? Ebben nem volt még benne Szakaki. Így még Jamamotónak sem szóltunk. és megint Sújára nézett. És túlságosan okos. Nanahara. Szakaki Júko (lányok. tényleg. de már nem is tudom. 9. hogy Jukie története alapján ezzel az öt emberrel véget ért a csoportépítés. Tudod. és jóképű volt. Az igaz. már az elején megegyeztünk. és tovább fűzte a beszélgetést. Ja. amit Sújának ve­ zetett le Kavada. mert volt benne valami playboyos. [499] . Az osztálynévsor végéről legalább Mimura Sindzsinek (bár most már ő is halott) tudtak volna szólni Jukiéék.– Milyen kedves vagy. – Mimurára… lehetett volna számítani. De Jukiéék őt is ejtették. Jukie felhúzta a vállát. Mimura elment. hogy Súját behozták ide. amikor Súja talált egy fo­ gódzót. de melegszívű és kicsit sem mesterkélt. Te mindig olyan kedves vagy. amikor Noriko megsebesült. aki Ogava Szakurával járt. ha volt némi fe­ szültség abból. aki szintén látta Sindzsit. Ha valaki népszerű volt a lányok között. ami egyeseket megri­ aszt. hogy azt csinálhatta számí­ tásból is. Sújának akkor tűnt fel. Már-már rájuk telepedett a csend. – Mialatt vitatkoztunk. Jukie bólintott. – Mindegy. hogy rendes volt. Jukie megint sóhajtott. – Én is úgy gondoltam.) neve nem került elő. – Mimurát bevehettétek volna. akkor az Jamamoto Kazuhiko. de Mimura nem annyira… Nem volt annyira népszerű a lányok között. Ha ebből indulunk ki nem meglepő. ki mondta.

Vajon Hiroki megtalálta már Kotohiki Kajokót? – Azt mondta. Sietett. – Még egy kérdés maradt – mondta Jukie. Kajokóval akar találkozni. akkor… Fülében csengtek Kavada szavai. Jukie itt félbeszakította a mondandóját. mi? Tegnap este pedig.– Júkóval is véletlenül találkoztunk. Mi sem nagyon értettük. Már az előbb. Vagy akár meglátott egy borzalmas állapot­ ban lévő holttestet… Súja bólintott néhányat. igen. Na­ gyon meg volt ijedve. ugye? Mi lehet az? Súja a fejét rázta. történhetett vele valami szörnyű dolog. Megtámadta valaki. ahogy ketten legyil­ kolták egymást. Vajon összetalálkozott már Szugimura Hiroki és Kotohiki Kajoko? Ha igen. amikor Súja felnézett. de nem tette. Ha tegnap estig egyedül volt. azon töp­ rengett. hogy mit. Hiroki él. elintéznivalója van. Súja meg akarta kérdezni. Súja szívesen kérdezett vol­ na még Júkóról. Tegnap reggel már itt voltunk… Nem semmi erőd ez. – Értem. bármikor felszállhatsz rá!” [500] . Mintha még akart volna mondani valamit. „Ennek a hangja lesz a je­ gyed a vonatunkra. így nem volt probléma. és nem csatlakozott a ti csapatotokhoz sem. Ezzel Jukie befejezte a történetet. de ő elmenekült. mi lehet Hirokival. de… Miközben beszélt. vagy szemtanúja volt. amikor sebtében elmesélte Jukiénak. Ha kedved lesz. egyszer csak valami szöget ütött a fejébe. – Júkót mindannyian jól ismertük. – Nem kérdeztük meg tőle. talán nyolc óra körül járt az idő… Júko pont erre járt. de… – folytatta. és Kotohiki Kajoko is él. – Nem olyan fon­ tos. de Jukie még azelőtt újra beszélni kezdett. – Ugye Szugimura azt mondta.

– Mikor behoztunk téged ide. azt gondoltuk. Tehát várj. hogy várj. Súja szeme elkerekedett. ha ilyen friss vagy. Lesz. – Fel kell vennem a kapcsolatot velük. ebben lehet valami. úgysem engednélek egyedül. Kü­ lönben hiába akarnál kapcsolatba lépni Norikóékkal. Jukie folytatta: – Szóval egy darabig maradj csak itt. Amíg én itt lébecolok. – Várj már! – csillapította Jukie. amit meséltél. úgysem bírsz majd megmozdulni.Súja elkerekítette a szemét. – Van egy módszer. – Komolyan? Súja határozottan bólintott. Ezért egyezhetett bele a többi lány is. és hun­ cutul mosolygott. És elmondom Kavada ügyét is. addig akár. túl veszélyes. Legalább az érted epekedő lányt hall­ gasd végig. hogy benned meg lehet bízni. – A madárhívó! – suttogta. Meg újra elmagyarázom. Én most elmondom mindenkinek. aki megijed tőled. Mennem kell. Igaz. – Pihenned kellene. hogy még ha felébredsz is. – Mi? Súja Jukiéra nézett. hogy csatlakozhassunk Norikóhoz és Ka­ vadához. Aztán mozgolódni kezdett. hogy Jukie egyedül legyen itt. Jukie kicsit belepirult. Aztán hozzátette: – Tudsz enni? [501] . – Nem lehet. A magyarázat ráér később is. Ezt is megbeszélem. – Mondom. de csak azért is végigmondta.

A zár egy re­ tesz lehet. Egy pillanatra látni lehe­ tett. Be volt deszkázva. ha adnátok egy kicsit. De víz és tüzelőanyag is volt. mint valami Súja ál­ tal ismeretlen. Konzervek és instantok ugyan. – Hihetetlen – mondta Súja. csak mosolygott. így tudunk főzni. hogy a szoknyájába hátul egy pisztoly van betűzve. Felhozom. – Megköszönném. hogy kint­ ről ne lehessen bejönni. – Fantasztikus. – Aha. de Súja számára most egy rácsos bör­ tönt jelentett. csak nem direkt az ő kedvéért csinálták? Súja addig erőlködött. pont nekem. miközben az ajtó felé ment. és kiment. A lőtt sebeinek is jót tenne. Úgy érzem. Természetesen annak a középkorú fér­ [502] . Várj egy kicsit.– Igen. de most mindenesetre jó ötletnek tűnt. Két fonott copfja követte. hogy egyen valamit. Persze ez elsősorban arra szolgálhatott. titokzatos állat farka. és felnézett az ablakra. amíg feltámaszkodott a jobb könyöké­ re. Bal keze szinte mozgásképtelen ujjai akaratlanul pengettek valamit a takaró alatt. Főzelék talán. Jukie mosolygott. és a réseken jött be a fény. nincs semmi erőm. kinyitotta az aj­ tót. de van olyan lány. – Pont most készítik elő az ebédet. A csukott ajtó túlsó feléről kattanás hallatszott. – Bocs. Tényleg éhes volt. az jó lesz? – Főzelék? – kérdezett vissza Súja. akit különben nem lehet megnyugtatni. Aggódott Noriko és Kavada miatt. de rád zárom – mondta. – Miért? – Ne haragudj. Egy nagy rakás alapanyagot találtunk itt. Jukie elvette a kezét az ágy széléről. Jukie nem mondott többet.

attól délre pedig egy kamra és a fürdőszoba vécével. Közvetlenül a torony déli oldalán volt a konyha.) sürgölődött a tartós étel elké­ szítésén a tűzhely előtt. akitől Súja a gitárt kapta: Dancin’to the jailhouse rock. a bejárat felé egy kisebb és egy nagyobb hálószoba. Még délebbre. mint egy [503] . rock. Nem csoda. de Jukie úgy ítélte meg. Egyik sarkában egy kis asztalka árválkodott. [Maradt 14 fő] 60 Az Oki-szigeti világítótorony régi. amelyeket az épület nyugati oldalán futó folyosó kötött össze. Már ennyi mozgástól is hasogatott az oldalán lévő seb. 12. de masszív falú épület volt. és az ebből fakadó kimerültséget még egy éjszaka eltelté­ vel sem tudta igazán kipihenni.) ült. Sóhajtott. haja rövid. rock. illetve még egy kamra sorakozott. a tornya tizen­ hét méter magas volt. 19. Júko háta mögött közvetlenül Tanizava Haruka (lányok.finak a kedvenc slágerét. Százhet­ venkét centi magas.) A nappalival egybeépített konyha olyan tágas volt. egyben nappali. hosszú hajú Csiszatóval egymás mellett egészen úgy néznek ki. amelyben a nem működő gáz helyett az itt talált tüzelőanyag lángja égett. és ezt délről ölelte körbe a téglából készült földszintes lakórész. A kis termetű. hogy el­ ment volna tanteremnek is. Ezt a szobát Jukie csapata hálószobaként és nappaliként is használta. Szükség volt őrt állítani a torony tetejére. Haruka ütő a röplabda­ csapatban. és híres kettőst alkot a feladó Jukiével. és az asztal fehér lapjára borulva aludt. és visszafeküdt az ágyba. ha együtt marad. 9. (Súja a bejárathoz legközelebb lévő.) és Macui Csiszato (lányok. ki­ sebbik hálószobában feküdt. a mellette lévő kerek székek egyikén pedig Sza­ kaki Júko (lányok. hogy az összes többi lány jobban teszi. Északra nézett. hiszen egy bizo­ nyos okból éjjel sem jött a szemére álom. A másik öt lánynál sokkal tovább bolyongott a szige­ ten.

nehogy valaki behatoljon kintről. mert álmosan dörzsölgeti a szemét fémkeretes szemüvege alatt. kicsivel beljebb elhelyezkedő ajtó közvetlenül a torony aljával köti össze a szobát. most itt ebben a világítótoronyban. Jukie most a bejárathoz legközelebbi szobában van. A fenti szobában most Nakagava Juka (lányok. 16.párocska.) állt őrt. Ju­ kiéék. És a fiú. Júkóba újra visszatért a félelem. rajta faxos telefonnal és számítógéppel. azon kívül pedig hegyek védik a tornyot. bár összevissza szögezték a kamrá­ ban talált fadarabokkal. de a készletből az asztalkát beépítették a bejárati barikádba. amelyet ki­ húztak belőle. Az a kettéhasadt fej. Előttük a füstüveg ablak beengedi a kinti felhős ég tompa fényét.) A szoba túlsó felén. mint Jukie. belülről lezárták az épület összes nyílását. Júko maga még nem őrködött. és mindig higgadtan vi­ selkedett. de most fáradt lehet. A fal mellett megmaradt kanapén Noda Szatomi (lányok. Azzal egy időben átszaladt a fején az a képsor. Júkótól jobbra a másik. Vérfagyasztó emlék volt. Onnan látszik a torony tetejére vezető vaslép­ cső néhány alsó foka.) ült. Az a véráztatta fejsze. A menü pedig instant főzelék. Ez… [504] . vele egy fedél alatt van. a konyha szélénél lévő ajtó nyílik a bejárathoz vezető folyosóra. Olyan jó tanuló volt. aki a kezében tartotta azt a baltát. amelyet már soha életében nem fog elfelej­ teni. 17. amint bejöttek ide. néhány zöldségkon­ zervvel feljavítva. (Az egyetlen közlekedőnek a főbejáratot jelölték ki. és elöl is csak egy keskeny út torkollik ide a kikötőből. azon keresztül engedték be Júkót is. de azóta visszapakolták elé az asztalokból és szekrényekből álló barikádot. Nanahara Súját. a Júko felől jól látható sarokban egy író­ asztal van. Az a fiú pedig… Nanahara Súja. A világí­ tótorony mögött rögtön a tenger. ezért Ucumi Jukie szerint nem olyan nehéz munka őrködni. Attól a kanapétól is balra. ahol Nanahara Súját szállásolták el. Attól bal­ ra volt eredetileg egy vendégek fogadásira berendezett sarok.

amikor az eszméletét vesztett Nanahara Súját tegnap megtalálták a világítótorony előtt. amit tegnap mondtál.) Júko mosolyt erőltetett az arcára. – Az már nem érdekes. Olyan sérülései vannak. és gondolkozott. hogy azért. Júko. Haruka arcára nehezen értelmezhető mosoly ült ki. semmi baj. Igen. Semmi baj. (Csiszato ma reggel még csendesen sírdogált a sarokban. mert a hajnali hatos híradóban bemondták Mimura Sindzsi halálát. – hozta szóba Haruka. Per­ sze hogy nincs mitől tartani. akkor jó. és annyi vért vesztett. hogy Csiszato szerelmes volt Mimura Sindzsibe. ha csak eszébe jutott az a jelenet. hogy nem fog felébredni. Igazából nem is akart rágondolni. – Ja! – mosolygott Júko. Csakhogy… – Figyelj csak. Igen. akik jól ismerik egymást. Már nem volt az. Tanizava Haruka suttogta. – Hát. Júko akkor tudta meg. – Tudtál aludni egy kicsit? – kérdezte. Vé­ gigfutott rajta a hideg. A zsigereiből tört rá a remegés. és rá nézett. Valaki megütögette a vállát. egy kicsit – válaszolta. Ha pedig nem. hogy legyőzze magában a kis híján rátörő reszketést. – Igen. Csak… Igen… Nanahara Súja többé nem tér magához. Nincs baj. hiszen Súja lényegében haldok­ lik. amíg hatan együtt vannak lányok. Tanizava Haruka a szomszédos széken ült. Itt nyugalomra talált.Nem. Ott tudta hagyni a főzést ezek szerint. Macui Csiszato mintha a készítés módját tanulmányozná. ezért felnézett. akkor minden rendben van. Már rendben volt. ha nem. Még most is piros a szeme. Júko igen határozottan til­ [505] . farkasszemet nézett az ins­ tant étel csomagolásával. az asztal fehér lapjára szögezte a szemét. Hiába szól ez a nyugalom csupáncsak az időkorlát végéig.

– Azt mondtad. Helyesebben az esze nem bírta befogad­ ni. hogy jogos ön­ védelem volt. hiszen nagyon komolyan megsebesült. hogy mégsem le­ het egy haldoklót sorsára hagyni. És már majdnem komolyan összeveszett Ucumi Jukiéval. Elmesélte. de valahogy lecsillapította magát. amikor meghallotta azt a tompa reccsenést néhány méterre a bokortól. hogy magához térjen. így is volt. Csepegett. De… Akárhányszor mondja is el neki ugyanazt Haruka meg Jukie. de jogos önvédelem is lehetett. hogy Súja szobáját zárni kell. (Helyesebben nem mesélte. biztos mindenkit meg akar majd ölni. nem tudta felfogni. hogy mit látott. [506] . meggyőzte magát. Ő akkor rögtön elment onnan. és csupán annyit látott. Mi az. A vért. ahogy Nanahara… megölte Ókit. Nem fordulhat elő. Mintha meghívná magához vendégségbe rémálmai rejtélyes ször­ nyetegét. Persze még úgy sem volt kellemes. Haruka folytatta.takozott az ellen. kezében a baltával. láttad. ahogy Haruka mondja (és mert Júko maga mesélte így). hogy Nanahara Súja kihúzza Óki Tacumicsi fe­ jéből a baltát. nem? Valóban. Júko csak a végét látta. Tegnap már feltették neki néhányszor ezt a kérdést. Hogy Nanahara Sújával vigyázni kell. kidugta a fejét. hogy tudta. amely a baltát bo­ rította. Júko egy kicsit távolabbról. Hát. Nanahara Súját. Ahogy telt az idő. ahogy a többiek bevonszolják a csurom vér fiút.) Hogy Óki Ta­ cumicsi kettéhasadt fejéből Nanahara Súja kihúzta a szeker­ cét. Abból a kikötéséből nem engedett. hogy behozzák. amikor Haruka és a többi lány közbeszólt. hogy fennálló esély? Ő látta azt a kettéhasadt fejet. hanem kiáltozta. Fennáll az esélye. Tehát. s így végül behozták ide Nanahara Súját. Hogy ha életben hagyják. ahol rejtőzött. Nanahara Súja mégis­ csak haldoklik. haldoklik. sápadtan figyel­ te.

legalábbis Nanahara Sújával kapcsolatban. amikor meg akarta védeni. és igen. hogy egy hang sem jött ki a torkán. „Persze vicces volt. de ez bezzeg egy jó drága holmi volt) fejbe vert anyjának vér­ ző alakja. Golfütővel (szegények voltak. hahaha…”). és olyankor bántotta őket. bátyját és Júkót magát is. de nem volt egy nagy szám. Mert vissza sem akart rá gondolni. és képtelenné vált a logikus gondolkodásra. aki annyira megijedt. szomorkodás helyett inkább teljes szívéből megkönnyebbült. Amikor valamit végig akar gondolni. Júko anyját. Nem a mostohaapja.amikor az apja elnyomott rajta egy cigarettát. (Az anyja megint verést kapott. Bár lehet. hogy egyáltalán nem is volt különösebb oka. hogy amikor hallotta egy osztálytársát egy horrorfilmről beszélget­ ni a teremben (Az az osztálytárs talán Nakagava Juka volt. a félelem elsöpör minden egyéb gondolatot.Ez a jelenet megtapadt a fejében. hogy nem. A bátyja. rosszul lett. és bevitték az orvosi szobába. de lehet. Viszont amikor az apját halálra szúrták egy hazárdjátékkal összefüggő ügy kapcsán. Mondhatni. Mindenesetre Júko fejében csak az járt. hogy emiatt. ez a jelenet. Nem tudni. Néha még ma is látja álmában. És saját maga. és nem tudta az okát. a vér szerinti apja volt. Attól kezdve béké­ ben éltek az anyjával és a bátyjával. Előfordult vele. Akkor még nagyon kicsi volt. a belek. aki kis híján megvakult a hozzávágott ha­ mutartótól.) Lehet. Már a barátaik is feljöhet­ tek hozzájuk. Júko akkor az általá­ nos iskola első osztályába járt. Az apa nélküli családba beköszöntött a nyuga­ lom. de gyakran ivott. Ebben talán szerepe volt az apjával kapcsolatos emlékeinek. Ez némiképp hasonlított egy árvízre vagy egy forgószélre vagy valami más természeti katasztrófára. Máig nem kérdezte meg az anyjától sem. Csak a meggyőző­ dés marad hátra. Júko ki nem állhatta az erősza­ kot. nem bírta elviselni. hogy… Nanahara Súja veszélyt jelent rá. hogy Nanahara Súja veszélyes. Ennek is megvolt a maga oka. meg minden. alig folytak ki. [507] . aminek Sújához köze van.

mostanáig Júko is úgy gondolta. Micsoda? Hogy mondod. és így szólt: – Tök rendes ez a Nanahara. amelyek­ kel meggyőzheti Harukát. az itt lévő hat lány holtan fek­ szik. hogy egy fiú ilyen rendes legyen. amit korábban gondolt. hogy megbolygassa a csoport békéjét. Erre Haruka kissé megnyugodott. Kereste a szavakat. és vizionálni kez­ dett. Na igen. kezében a baltával… Nem. Nem. Rájött a hideglelés. alapjában véve igen szimpatikus fiú. hogy Nanahara Súja. – Igen – emelte fel-a fejét. hogy Haruka a biztonság kedvéért rákérdez. Nanahara Súja nem kel fel többé. nem? Szerintem ritka. néhány különc vonását leszámítva. – Tényleg… Nem is tudom. semmi szükség rá. hogy az emlék eltűnt valahol a kettéhasadt fejű fiú képe mögött. és nevetve áll felettük Nanahara Súja.– Ugye? Hallotta. Nehogy nekem felébredjen! Ha… ha ez bekö­ vetkezik… [508] . Amennyiben Nanahara Súja nem éled fel többé. Júko olyan arccal nézett Harukára. mi történt velem. Haruka? Még hogy rendes fiú! Honnan veszed? Haruka Júko szemébe nézett. amit Haruka mondott. Kimondta. de a tudatáig nem jutott el. ne veszekedj majd vele! Júko megdermedt. Sőt kifejezetten helyesnek tartotta. Illetve helyesebb azt mondani. majd bólintott. Ám Júko fejéből mostanra még az emléke is kitörlődött mindannak. Ez már nem számít. amitől megint kétkedő lett az arckifejezése. fejük szétnyílva. mintha egy múzeumban közszemlére helyezett múmiát bámulna. Saját magát is beleértve. Igazából egy kuk­ kot nem értett abból. de folytatta: – Szóval ha netán felébredne is. Túlságosan ki vagyok merülve.

– Hű. de vékonyka hangján válaszolt: – Aha. – Jó. Csiszato hátranézett. és Ucumi Jukie lépett be rajta. (Pontosabban a Sújával való találkozás felett érzett öröme és a halálosnak tűnő sebesülése miatt érzett aggodalom kevere­ dett ebben az arckifejezésben. Sugárzott az arca. Természetesen ennek láttán normális esetben ő is felélénkült volna. de valahogy fáradtnak tűnt. mintha hernyók mász­ káltak volna rajta. Rossz előérzete támadt… Jukie megállt. mindkét kezét csípőre tette.De a megmaradt ép eszére hallgatott. Jukie Júko érkezése után is nagyszerűen összetartotta a csapatot. Ennyit még Júko is meg tudott róla álla­ pítani. megnyugodtam – bólintott vissza Haruka. – Na jó. és a szokásos komoly. és végigjártatta a szemét a lányokon. Nem fog ilyesmi előfordulni. Csakhogy… Júko olyan bizsergést érzett a hátán. egyre komorabb lett valamiért az arca. mintha már nagyon rég nem látta volna ilyen vidámnak Jukiét. Azután megszólalt: [509] . Nem lesz rossz. hang­ szórót formált a szája elé a kezével.) Ezért most úgy tűnt. Csiszato rengeteget sírt Mimura Sindzsi miatt. de Júko ennyire nem gondolt bele. bólintott és válaszolt. Majd kicsit viccesre véve a dolgot. Abban a pillanatban kinyílt a folyosóra vezető ajtó. Azóta. majd ülté­ ben Csiszatóhoz fordult. A tegnapi levesnél legalábbis jobb lesz talán. de most úgyahogy rendben volt. és megszólította. micsoda illa­ tok! A tűzhelyen lévő lábosból főzelék illata szállt fel a fehér gőz­ zel együtt. hogy Nanahara Súját behurcolták ide. Rájellemző egyenes tartás és gyors lép­ tek.

Pont jókor. Il­ letve az éjszaka folyamán már többször is végiggondolta ezt a dolgot. Baleset. – Tényleg baleset volt az Ókival. [Maradt 14 fő] 61 – Komolyan? Tud beszélni? – kérdezte Haruka. hogy megtette. Csak közölte. majd Júkóra pillantva hozzátette: – Semmi baj. de mosolyát megőrizve bólintott. Ezt hallván Jukie megkönnyebbülten sóhajtott. Na igen. Nanahara mondta. hogy ne kelljen iz­ gulnod. És enni is akar – bólintott Jukie. Óki Tacumicsi számára igen-igen nagy baleset lehetett valóban. és a fejét rázta. – Ne már… Akkor minek zártam be az ajtót? – Júkóra moso­ lyogva folytatta. És ha egy haldokló pasinak hirte­ len romlik az állapota. [510] . Épp most van kajaidő. de ha mégis? Kigondolta a teendőket arra az esetre. Óki Tacumicsi nevére megint felidéződött benne az a jelenet. és mellettük… Júko elsápadt. ame­ lyet a szaglószervében érzett. Szatomi is felemelkedett a ka­ napéról. hogy tegnap hülyén viselkedtem. – Igen. és megfagyasztotta az ereiben a vért. hogy egy tökéletes. De ettől függetlenül Júko egy pillanat alatt döntést hozott.– Nanahara felébredt! Haruka és Csiszato éljeneztek. hogy Nanahara Súja nem ébred fel többé. amit vezetőként meg kellett tennie. Nem gúnyos megjegyzés volt. Bezártam az ajtót. – Én nem izgulok – mondta. valódi mosoly legyen belőle). Már nem kételkedem Nanaharában. – Sajnálom. És elégedetten nyugtázta a finom illatot. Egyfelől biztos volt benne. azon ugye senki nem lepődik meg? Mosolyt erőltetett az arcára (igyekezett.

Júko a zsebé­ ben. A hátizsákjában talált fegyver egy speciális összecsukható gumibot volt. és eltűnt a torony alatti szobában. ahogy feltrappolt. csak a fél kezét használva. Egy kis időre nem probléma. Nem tépelődött. egy másik vihar felhői gyülekeztek.Jukie azután Harukához szólt. Míg Szatomi és Csiszato egymás után kérdezgettek Jukiétól. Júko jobb kézzel a szoknyája zsebébe nyúlt. de „rendkívüli mellékletként” még valamit adtak hozzá. hogy nem is szükséges megemlíteni a többieknek. mint amit mi?”. – Nem is kell addig őr? – Nem – helyeselt Jukie. „. Nanahara Súja felbukkanása után pedig kigondolt valamit. – Úgyis le van zárva az épület. Akkor újra visszatér a nyugalom. és odament a mosoga­ tóhoz.Meg bírja enni ugyanazt. Miután befogadták ide. Haruka bólintott. Hallat­ szott a vaslépcső kongása. ami benne volt. [511] . – Hallod. Valaha otthon az apja képében tomboló viharnak egy vélet­ len esemény vetett véget. Nem kell majd félnie többé. A főzelékkel teli gőzölgő fazék mellett néhány fehér porcelán mélytányér volt egymásra rakva. Júko feltűnés nélkül felállt. és megmarkolta. szintén úgy gondolta. És ezúttal Júkónak magának kell megállítania őket. Júko furcsamód nyugodt volt. És hozzájuk visszatért a nyugalom. Most itt. amiről azt gondolná az ember. hogy ebben a játékban nem lesz módja használni. kihúzta egy iciri-piciri üveg­ cse dugóját. Csiszato és Haruka vették őket elő a konyhaszekrényből. Haruka. Haruka visszakérőezett. hogy „Hogy érzi magát?”. nem lesz semmi baj. és emiatt végül senkinek nem árulta el a „fegyver” létezését. Olyasvalamit. nem hívnád le Jukát? Evés közben meg akarok valamit beszélni veletek. ezen a helyen.

várj egy kicsit. Asszem. és odament hozzá. Júko megke­ rülte a másik asztalt. ez jó ötlet. amelynek megnyújtották a hátulját. – Tudom. Kongani kezdett a vaslépcső. és Haruka meg Nakagava Juka jelent meg a szobában. Koppant. mint akinek eszébe jutott valami. kivennéd? Az étellel együtt kell bevinni Napaharának. Azt a tányért. Júko folytatta: – Nem visszük be előbb Nanaharának az ételt? Jukie elmosolyodott. volt benne fájdalomcsillapító. – Tudod. ott az asztalfiókban volt a gyógyszeres doboz. Eredetileg Noda Szatomi kapta. olyan. – Ekkor Júko letette a tányért. mint egy nagyra nőtt automata pisztoly. miután letette az UZI-t az asztalra. – De. és a teniszklub szabadtéri [512] . ahogy nekiütő­ dött a mosogatónak.) – Hallom. Nanahara felébredt? Kérdezte a tőle megszokott vidám hangon. kimerjem neki? Megfogta a tányért. (Egy kilenc mil­ liméteres UZI géppisztoly volt. Júko még tovább folytatta. A szobának a mosogatóval átellenben elhelyezkedő sarkában volt az íróasztal a számítógéppel és a telefonnal. aki Szato­ mival és Csiszatóval beszélt. de ez tűnt a leghatékonyabbnak. már kész a főzelék. így mindig az őr tar­ totta magánál. – Igen… Ja. mintha mi sem történt volna: – Úgy látom. Telt alkatú volt.[Maradt 14 fő] 62 – Jukie! – szólt oda Júko Jukiénak. Nakagava Juka vállán egy rövid csö­ vű fegyver lógott. – Jó. tényleg – szólt. és erre felemelte a fejét.

Júko Juka hangjára kapta fel a fejét. Szatomié kérdezősködött Jukiénál. Csak a kötszer hiány­ zott. aki elvesztette a szerelmét. ugyan. Mert… – Hű. – Miért pont én? – Ajajaj… Pedig hogy örülsz neki! Jukie összeráncolta a szemöldökét. – Hú. és egy kicsit megrázta a fejét. borogatások voltak belezsúfolva. Fájdalomcsillapító. Mindenféle gyógyszer és géz. ha ennek vége lesz. hogy ezúttal egy ki­ csit érdesebb hang. ugye. – És mit akartál megbeszélni? – Hallotta.pályáinak köszönhetően szépen lebarnult. titkár? Juka célozgatására Jukie elpirult egy kicsit. Úgyis fájt egy kicsit a hasam. – Ja. – Igen – bólintott Jukie boldogan. lehajtotta a fejét… Júko elengedte a füle mellett ezt a beszélgetést. Ő még ilyen kö­ rülmények között sem vesztette el a jókedvét. honnan is kezdjem? – vágott bele Jukie. hogy miről van szó. Csiszato. Fájdalomcsillapító. Ezt is elengedte a füle mellett. ez az! Javallott fejfájás. fogfájás. Mi­ mura Sindzsit. és kikapta az asztalfiókban talált nagyobbacska. hogy javítson a hangulaton. ahogy Juka ezt mondja. és kinyitotta. Ha majd ennek vége lesz. Jaj. Letette az asztalra. Azzal Jukának leesett. nincs értelme. tényleg. Azt még el kell mondanod – hallatszott Haruka hangja. fából készült gyógyszeres dobozt. Melyik lehet a fájdalomcsillapító?… Persze ér­ telme az nincs. micsoda illat! – Júko is hallotta. [513] . igen. mert abból majdnem az egészet rátekerték Nanahara Sújára. menstruá­ ciós fájdalom. Csiszatóra nézett. Majd utá­ na beveszem. és befogta a száját. Na. megvan. – Micsoda öröm ez.

Mindenki szeme Jukára szegező­ dött. és éppen beleeszik. megkóstolom! Megfordult. mintha ki akarna ugrani. és kiöklendezte az előbb lenyelt főzeléket. Juka leejtette a tányért. [514] . és Juka feje már-már egészen olyan volt. fél kezében a főzelékes tányérral. és Jukához szaladtak. És Juka egy pilla­ nat múlva a főzelék áztatta padlóra rogyott. – Juka! Mindannyian – a szavát vesztett Júkót leszámítva – felkiáltot­ tak. de még azelőtt bekövetkezett. Juka már nem lélegzett. ami a fehér asztalon fröcskölt szét. Júko elsápadt. mert a sápadt arcán is sötétpiros pöttyök keletkeztek. Ránézésre meg lehetett állapítani. és a fehér része is vörösre színező­ dött. Kóstolni lehetne a merőkanálból is. – Juka! Juka! Mi történt? Jukie megrázta a testét. Valamilyen okból hirtelen vérbőség léphetett fel. vagy kirepedhettek a hajszálerei. Hevesen hányt még egyet. és még egyszer vért hányt. Abból. Egyértelmű volt. A szája szélé­ ről vörös vérhab kezdett folyni. a kör alakból sugár­ irányban szerteágazó vörös vonalak a Nagy Kelet-ázsiai Köz­ társaság zászlójának mintáját rajzolták ki. A fehér asztalon. hogy Juka a mosogató előtt áll. Juka a torkát fogta. Juka összegörnyedve feküdt az oldalán. Napbarnított arca pillanatok alatt elfehéredett. erre neki pont abból a tányérból kell. A szeme a lehető legnagyobbra nyílt.– Na lássuk csak. mint egy groteszk szörnyé. Szólni akart. Ez vörös színű volt. És meglátta. de Jukának már csak a vérhab bugyo­ gott a szája szélén. és a csörrenéssel egy időben szét­ fröccsent a főzelék a földön. amelyikbe beleszórta azt az áttetsző port.

A Juka mellett ülő Jukie és Haruka háta mögött kicsivel Júko álldogált sápadtan. ugye…? – folytatta Jukie reszkető hangja.Senki sem mondott semmit. Kattanás hallatszott. mind a négyen ösztönösen oldalra és hátrahúzódtak Juka holttestétől. Tévedés történt… Igen… De hát csak egy falatot evett belőle. és vé­ [515] .. Egész testében remegett. és a többiekre szegezte. hogy a keze egy pillanat alatt a szoknyája hátuljába tűzött pisztoly (egy kilenc milliméteres Browning Highpower. mi lett ebből. de a többieknek ez nem tűnt fel) egymásra néztek. Semmi nem volt… Ez nem… Haruka vette át a szót: – Valamilyen méreg…? Ez volt a végszó. (Ezzel valószí­ nűleg a többi négy lány is ugyanígy volt. ezt ő maga kapta. Mindannyian (pontosabban Júkót leszámít­ va mindannyian. Júko látta. Ennyit mondott: – Meghalt. Mire Csiszato: – Én… az előbb kóstoltam meg. Honnan tudhattam volna. Szatomi kiabálni kezdett.. – Ki volt az?! Melyikőtök volt?! Ki rakta bele a mérget? Ki akart minket megölni?! – Hagyd abba! – kiáltotta Jukie. Júkóval együtt. Jukie reszkető kézzel a nyakához ért. hogy ilyen erős?… Ilyen… Ez tévedés… Megöltem… Meg… Véletle­ nül… Én nem akartam… Én nem őt akartam… – Ez nem ételmérgezés. Mereven tágra nyílt a szeme a szemüveg mögött. Mi lett… Tévedés.) Jaj. Noda Szatomi felvette az UZI géppisz­ tolyt az asztalról.

Csiszato… – Kösz – mondta Csiszato. Amikor éjjel felébred­ tem. Különben is… – Egy kicsit tétovázott. te ébren voltál. Utána Harukára pillantva mondta: – Te főzted. Hát kell ennél jobb bizonyíték? – Haruka! Hagyd már abba! – mondta még egyszer Jukie. hogy valaki. de kimondta: – Szatominak és Júkónak is volt ideje beletenni a mérget. mintha a barátunk lenne. hogy nem bízol bennünk.gül is ő volt a csapat vezetője. Máskor mindig hig­ gadt volt. most kimutatja a foga fehérjét. Már alig vagyunk. – Egyébként is. – Nem csak én. Szatomi arca színt váltott. [516] . Ez annyit tesz. Haruka élénken rázta a fejét. – Hogy mondtad? – Jól hallottad – folytatta Haruka. – Az előbb mondták be a híradóban. de megállt. – Igen – fordult vissza Haruka Szatomi felé. Nem meglepő. hogy kudarcot vallottál a megmérgezésünkkel? Igen? – Szatomi… – Jukie megdöbbenten tátotta el a száját. hogy már csak tizennégyen maradtunk. Torkaszakadtából üvöltött. Keserű volt a hangja. de most elborult az agya. vagy igen? Észrevettem. és visszatért az eredeti helyére. – Egy szemhunyásnyit sem bírtál aludni. aki eddig úgy tett. – Tedd le a fegyvert! Valami tévedés történt. mit akadsz ki ennyire pont te? – Haruka! Jukie rászólt. de már késő volt. úgyhogy magánál tartotta) felé mozdult. – Nem tévedés – rázta Szatomi a fejét. – Mit játszod itt a főnököt?! Így akarod eltussolni. – Nem én voltam. – Szatomi! Ereszd le a fegyvert! – Mi van? – Szatomi Jukiéra emelte az UZI-t.

aki Jukié­ ra nézett szúrós tekintetével. A dörrenésekkel egyidejűleg Jukie hátrarepült. A következő pillanatban a keze a szoknyája hátuljába tűzött browningon volt. Ő volt a hibás. a fal melletti szekrényke irányába. – Szatomi! Mit csinálsz?! – kiáltotta Jukie tágra nyílt szem­ mel. és Csiszato hátán három lyuk keletkezett. Hirtelen Csiszato mozdult meg. mert ha nem. – Jukie! Lődd le Szatomit! Szatomi Harukára irányította az UZI-t. és hasmánt elterült a padlón.Júko a szája elé tette a kezét. ő pedig a hátára esett. – Meg akarta kaparintani a fegyvert. Ott volt egy másik lőfegyver a hatuknak osztottak közül… Egy cseh gyártmá­ nyú CZ75 (amit eredetileg Juka kapott). és csak állt ott dermedten. végigcsúszott lefelé az oldalán. mintha valami fájdalmat pró­ bálna legyűrni. A mosogató felé fordulva jobbra.. Fegyverdörgés visszhangzott a szobában. – Mér’? – Az UZI még füstölgött Szatomi kezében. Meg kell mondani… El kell magyarázni az igazságot. Jukiéra irányult. A szekrénykére borult. valami… vala­ mi nagyon-nagyon-nagyon nagy baj lesz. Júko úgy látta Jukie profilján. Biztos… Jukie egy sor ví­ vódás után Szatomi karját akarta célba venni. Bármelyik pillanatban meghúzhatta a ravaszt. De. Nem is kellett ellenőrizni… Meghalt. [517] . Az arca már teljesen elsötétedett. Szatomi arrébb kapta az UZI csövét. két-három lépést hátrált. A matrózblú­ za mellén nyílt lyukakból vér szökött elő. A hangja elvékonyodott. – Te is fegyvert fogtál! – kiáltotta Haruka. A teste lebénult a pillanat leforgása alatt bekövetkezett események hatására.

és arrébb repült. De a lövések a padlón való nekifutás után keresztülhaladtak Haruka testén. [Maradt 9 fő] [518] . A homlokán lévő lyukból ömleni kezdett a vér. Ezután Szatomi az asztal túloldalán álló Júkóra szegezte az UZI-t. Szatomi UZI-ja követte és eldördült. és a darabjaival együtt vér fröccsent szét. és nem mozdult többé. Onnan megint elindult lefelé. Nem tudni. Pont Nakagava Juka holttestére esett arccal lefelé.Haruka egy pillanatig dermedten állt. A szája kinyílt… Balra nézett. a föl­ det pásztázta. mint egy rendhagyó múzeumba keveredett gyerek tekintete. Reszketett. és közben Szatomi arcába nézett. és csak reszketett. Haruka tes­ te végigcsúszott a földön. Júko is követte Szatomi tekintetét. Kőkeménnyé merevedett teste remegett. Szeme pedig. de a szemüvege mögött a szeme sarkánál elakadt. de a browningot jó szorosan tartotta a jobbjá­ ban. ahol öt osztálytársa hevert. Vérpára terjengett. Haruka feje pedig félig leszakadt a nyak­ örv felett. Szatomi homlokának bal felén egy puffanással kísérve egy lyuk keletkezett. amelyet Jukie ejtett el. Aztán Szatomi teste lassan előredőlt. Odaszólt neki: – Te?… Te nem vagy olyan. de a következő pilla­ natban már a browning felé futott. gépiesen elfordította be­ rozsdásodott nyakát. ugye? Júko csak reszketett. hogy szándékosan-e vagy izomrángás miatt. és meglátta. hogy Haruka erőlködve felült fektéből. Kiszakadt a matrózblúz oldala. Szatomi UZI-ja felhördült. Júko egyes-egyedül maradt a szobában. amely erre elfordult.

és már-már feladta volna. amelyben eddig fe­ küdt. ezért felpattant az ágyból. mert egyáltalán nem tudta a fát eltolni. amikor az ajtórésen át fegyverropogás – megszokott hang – ütötte meg a fülét. de ez most tényleg nem annak az ideje. És megint csak fegy­ verropogás.63 Amikor a csörrenést hallotta. de ki tudja. Támadás… Ahhoz képest. Megint fegyverropogás. és nem nyílt to­ vább. Hátrakapta a fejét az ágyra. és jobb kézzel megemelte az ágy vas csővázát. felállt. hogy rögzíthették. Megpróbálta az ujját benyomni az ajtórésbe. valami nagyon nem stimmel. Az egycentis résen át látta. hogy biztos vala­ melyik ügyetlen lány elejtette a tányért az ebéd előkészületei közben. de ép jobb keze segítségével valahogy kikászálódott az ágyból. Sújának olyan békés gondolatai támadtak. de en­ nél tovább egy tapodtat sem mozdult. Az egyenruhájából csak a nadrág volt rajta. és a valaha Szugimura Hirokitól tanult maegeri techni­ kával – egyenes rúgással – meztelen talpát az ajtónak lendí­ tette. egy zárat. Az oldalán lévő sebbe belehasított a fájdalom. Elment az ajtóig. Mindegy. Sóhajtott. Felismerni vélte Jukie kiáltását. Elfordult. hogy egy fadarabot tettek rajta keresztbe. Felnyö­ gött. A bal oldalába és a vállába belehasított a fájdalom. Az ágy egy csattanással az oldalára dőlt. A vita folytatódott. és mezítláb a padlóra ereszkedett. és a kilincsgombra tette a kezét. ám utána vitatkozás zaja követke­ zett. de ahogy megnyomta. Csakhogy az ajtó makacsul ellenállt a rúgásnak. Súja jobb kézzel néhányszor megrázta az ajtó gombját. hogy pisilnie is kell. Több sikoltás követte. beakadt valamibe. és kicsúszott belőle [519] . egy sietve összeeszkábált reteszt szereltek rá. Ahogy Jukie mondta. Egyúttal rájött. Sebesült testét nagy nehezen egyensúlyozva felemelte jobb lábát. Súja elsápadt. Súja el­ vesztette az egyensúlyát. és fenékre huppant.

vagy…? Óvatosan közelített az ajtóhoz. és meglátta. majd a másikvégéhez ment. és eldöntötte a földre az ajtó elől. és sajgó testét vonszolni kezdte a folyosón.. A legtávolabbi ajtó volt csak résnyire nyitva.a takaró meg az ágynemű. és az ajtó kilazult. vállig érő kibontott hajú lány. és teljes erejéből nekitolta. Az a valaki pedig Noda Szatomi kell hogy legyen. amikor meglátta Tendó Majumi holttestét. mö­ göttük Nakagava Juka (Mitől ilyen az arca?). mivel az a viszonylag nyúlánk. Szakaki Júko volt. Az egyik végét az ajtóhoz húzta. a középső asztal mellett Ucumi Jukie és Tanizava Haruka. és három ajtó sorakozott. Súja felvette a törött fadarab hosszabbik. és az asztal takarásában még valaki ha­ sal. jobbra a fal mel­ lett Macui Csiszato. A bedeszkázott ablakokon még a re­ dőnyök is le voltak engedve kívül. Súja fél kézzel elrántotta az ágyat. Mi történhetett? Valaki rájuk támadt. jobbra hosszan elnyúlt a folyosó. Csat­ tant. Még egyet lőtt. Súja teste kővé vált a döbbenettől. hogy a konyhabútorokkal berendezett szobában. így elég sötét volt. és a lámpák természete­ sen nem működtek. amely egy reccsenéssel ketté­ tört. a pillanatig mindenen eluralkodó bénaság. [520] . Ratatatata – az írógéphez hasonlatos hang most már élesen kivehető volt a nyitott ajtón át. mint az iskola előtt. és a kiszűrődő vi­ lágosság egy hideg fénypocsolyának tűnő foltot vetett a fo­ lyosóra. Jukiéék teste között néhány fegyver hevert. Már semmiféle hang sem hallatszott. aki Sújának háttal cövekelt le – ha jól látta –. Az ágy behorpasztotta a faajtót. Megcsapta az or­ rát a padlót borító vér szaga. A résre szegezte a szemét. Ugyanaz az érzés volt. és kinyílt a folyosó felé. Súja kiment a folyosóra. Balra volt a bejárat. Fegyverdörrenés. egyméteres felét az ajtó elől. Ezúttal szimpla lövés.

kibogozhatatlan helyzetben Júko megkaparintja a pisztolyt. az arca eltorzult. mint egy Mars-lakó. Abban az egyben biztos volt. majd rávetette magát a földön Jukie és Haruka kö­ zött heverő pisztolyra. de inkább Ucumi Jukiéhoz futott előbb oda. és a labda nyílegyenesen szállt a dobódombról. de a fa Júko orra előtt ért földet. megállt. ahol öt kézből hármat hasz­ nálnak a baseballhoz. és visszapattant.Mi ez egyáltalán? Mi történhetett itt? Jukie… Ucumi Jukie. majd a szoba túlsó vége felé iramodott. Letérdelt mellé. Messze-messze. és elhajította a fadarabot a kezé­ ből. aki azt mondta Sújának. egy olyan országban történt mindez. és hátrálni kezdett. Véreres szemmel meredt egy pillana­ tig Sújára. csak még jobban összekuszá­ lódik minden. és belépett a szobába. Erre Júko megpördült. Fé­ mes döngés hallatszott. és eltűnt a mögötte lévő másik nyitott ajtón. lassan megfogta az ajtógombot. Elfutott az asz­ tal mellett. Júko mindkét kezét az arca elé kapta. hogy létezett-e ilyesmi egyáltalán a Föl­ dön. az Androméda-köd környékén. itt fekszik előtte… Meghalt? Halott? Júko. Ugyanekkor Súja is magához tért a döbbenetből. be­ nyitott. Lépcső? Súja egy pillanatig Júko hűlt helyét méregette. hogy ha ebben a feje tetejére állt. amikor teljes erejéből hajított. Azonban a játék legvégén külön enge­ délyezik a farok alkalmazását). és fenékre esett a véráztatta padlón. akit egyszer csak kitettek a Plútóra. fegyvertelen volt. Súja szinte félálomban. aki háttal állt Sújának. [521] . Csak állt ott. Súja odafutott a fegyverhez. Megfeszítet­ te épen maradt jobb kezét. Júko felsikoltott. „Legalább az érted epekedő lányt hallgasd végig!”. A teste beleroppant. felemelkedett és megfor­ dult. Mint az egykori Kölyökligában (Lassan már az is meg­ kérdőjelezhető volt.

és érezte.Látta a lyukakat a matrózblúzán. Azután a lényegében érzéketlen bal kezét a jobbal segítve. Nem is kellett ellenőriznie. és a szeme békésen csukva volt. Ahogy megemelte. de megkönnyebbült arc. mit jelent ez?” Súja szeméből patakzottak a könnyek. „Tudod te. Hogy… hogy lehet… Súja újra Jakiéra nézett. Súja körbenézett. hogy ennek nem volt semmi értelme. és leeresztette Jukie testét a földre. majd felvette a browningot. de Sújának muszáj volt megtennie. – Khh… – Összeszorította a száját. Tanizava Harukának pedig majdnem leszakadt a feje. Résnyire nyitva volt a szája… Már nem lélegzett.” Az a könnyező. ha te meghalsz… Érted. Mert épp csak néhány perce beszélt vele? Vagy mert… „Mihez kezdtem volna. hogy mit je­ lent ez? Fel tudod fogni?” „Norikót az utónevén szólítod. Lehet. Macai Csi­ szato hátán lyukak tátongtak. amiért Júko indult az előbb. Nakagava Juka arcának színe elváltozott. a szájából pedig vérhab folyt. mintha csak aludna. hogy a játék kezdete óta először könnyek gyűlnek a szemébe. És most itt a szeme előtt ez a rejtélyes módon nyugodt arc. A ha­ sán fekvő Noda Szatomi feje alatt vértócsa volt. engem meg titkározgatsz. és fo­ nott copfjai Súja karjához értek. magához ölelte Ucumi Jukiét. – Á… Súja kinyújtotta ép jobb kezét a békés arc felé. A feje hátrahanyatlott. A teste alatt vértócsa terjen­ gett. és szétfolytak Jukie matrózblúzán. Az a magányos arc. hallatszott. [522] . hogy a vér a földre bugyog a mellétől a hátáig tartó sebekből.

erősebben fújt. mint amennyire a sebe­ sülései indokolnák. egy fehér kisteherautó állt magára hagyatva.Odament a szemközti ajtóhoz. megtörölte a szemét. talán a magasság miatt. hogy el lehessen férni. amely körül épp csak annyi a hely. azt pedig egy vas csigalépcső ölelte körül. – Mi történt itt. amely mögött a lány eltűnt. és közben elindult felfelé a lép­ csőn. A szél. mire felért a világítótorony tetejére. és magával hozta a tenger illatát. Rögtön szemközt látszott a tenger. Sokkal nehezebbnek érezte a testét. mint gondolta. a szél ellen védő ablakokon át látni lehetett a borús eget. Az ajtón túl egy henger alakú helyiség volt. Júko kétségbeesett mozdulattal felrántotta és kiment. [523] . amelyben a browningot tartotta. – Szakaki! – kiáltotta Súja. Kartávolságra volt az északi hegy. [Maradt 9 fő] 64 Szakaki Júko kifogyott a szuszból. és meggyorsította a lépteit fölfelé. előtte pedig. Lehet. hogy újra vérezni kezdett. közepén egy Fresnel-lencsével. Kis­ sé balról. De akkor Szakaki Júko siko­ lyát verte vissza a világítótorony belseje. és a világítótorony előtt egy kis tér terült el. Ruhátlan jobb karjával. mint egy szőttesre. a hegy lábát körbefutva nyúlt be a burkolatlan út. Súja a szemöldökét ráncolta. A borús idő miatt tompa sötétkék színe volt. Világítótorony. A toronyszoba. Abla­ ka nem volt. Szakaki?! Nem látta Júkót a lépcső tetején. mintha valami óriási egyszemű szörny lenne. Júko jobbra indult. Középen egy vastag vas­ oszlop volt. csupasz betonfa­ lakkal. mert mintha kezdene átázni a kötés. Körben. Ez a torony. és a fehér hullámok mintákat rajzoltak rá. Az oldalán lévő sebe sajgott a fájdalomtól. Balra egy alacsony ajtó vezetett a keskeny erkélyre. a formális kapu mellett. a félhomályba csak felülről jutott be némi fény.

El kellett mene­ külnie. de ahogy lenézett a lába alá. mi van a tornyon kívül. Ő még nem állt őrt itt. Ha nincs létra. Vagyis igazából nem az a magas­ ság volt. Rövidebb út. kettéhasadt fejjel. Már csak ezt… [524] . hogy lehorzsolódik a bőre). igen. Ettől a tény­ től egy pillanatra pánikba esett. de a dolog. A fő. de akkor is elég magas. a lába megcsúszott.Júko megkapaszkodott az erkély vaskorlátjában. A korlát mentén meg­ kerülte a toronyszobát. A rakott szoknyája alatt. a fő. de összeszorította a fogait. benne a szobával. És nincs több ideje. hogyan szálljon szembe Nanahara Sújával. nem volt ott. Nagyzihálás közepette tért vissza végül a kiindulási pontra. Ez magas. mintha közvetlenül a talajig ugra­ na. Behajtott egy égnek álló zsákutcába. a lábszára oldala az er­ kély betonjához ért (érezte. De nagyot nyelt. Mindenáron. Odakapott a kezével. csak leugrani lehet. elszédült. Júko az erkély pereméről csüngött alá. Felfröccsenő vér. Nem maradhatott itt semmiképpen. megint rátört az a vízió. hogy felhúzza magát. Hogy is lehetne erről leugrani… Magas ez túlságosan… Ebben a pillanatban a szeme előtti látvány megingott. ahol mostanáig volt. A vérben arcát fürösztő Nanahara Súja. Ezúttal most csak ő egyedül. Kis híján… kis híján meghalt. és nem tudta pontosan. ahonnan ilyesmit meg lehetne csinálni. Felsikoltott. Nem volt tovább. A kerítésbe kapaszkodva óvatosan kiállt az erkély alig több mint tízcentis párkányára. és erőt vitt a kezébe. és a kerítés alján megfogta a vékony vasrudak egyikét. és lihegett. de még mi­ előtt alaposan mérlegelhette volna. Magas volt. amiről azt gondolta. és kibújt az igencsak elnagyolt kerítés vasrudai közti széles résen. hogy ott kell lennie – egy vaslétra –. Kifért. Utána ki kell találnia. Markolta a korlátot. és újra lenézett. Alatta terült el a világítótoronyhoz csatlakozó földszintes épület teteje. és a teste a levegőben táncolt. és írná lett félelmén. és visszamásszon a korlát túloldalára. Leguggolt.

amellyel elvileg szorosan fogta a rudat. és meglátta. így van. A gyűrűsujja következett. mint Nanahara Súja! – Nem! Nem! Szeme tágra nyílt. A pillanat törtrészéig Súja arcába bámult. és ezzel annyi volt…). hogy lefelé zuhan. Megcsúszott a tenyere. Miért. És most a bal keze is… – Áááááááááááááááááá! – A kiáltással egy időben egész testé­ ben érezte. ha elengedik a kezét. és a zuhanás néhány arasz után megszűnt. és az ő csuklóját fogja. mint egy álomban. Felfelé nyúló bal karján ingaként himbálózva álmatagon emelte fel a fejét. nem más. és a keze már épphogy csak az erkély peremé­ be kapaszkodott. a haja összekócolódott. Utána rögtön már az egész jobb keze lecsúszott a peremről (a mutatóujja körme majdnem fenn tudta tartani magát. Már a vasrúdig sem bírta kinyújtani. hogy Nanahara Súja teste kilóg a korlát mögül. közben pedig gondolkodott. és a bal kezével a forgáspontban meg­ ingott a teste. miért pont ilyenkor kell nekem izzadni? A kezem. És a tenyere hihetetlen módon izzadni kezdett. A félelem és a kétségbeesés miatt pánikba esett. de a következő má­ sodpercben sikítani kezdett. Csúszik a kezem… A jobb keze kisujja lecsúszott a betonpárkányról. Hirtelen egy rándulás futott végig a karjától a válláig. és kiabált. jobb kezét kinyújtja. de a köröm levált. ugye? A saját kezével akar megölni engem! [525] . ja tényleg. – Neeeeeeeeeem! Igen.Egy erős szélfúvás megingatta a testét. – Ááá! – sikított Júko. Sikoltott. de nem volt értelme. természetesen meghal. Miért? Miért akar engem megmenteni? Fel akar használni valamire az életben maradásához? Vagy. miért. de aki a kezét fogja.

az ezüstszínű pánt alatti kötést átáztatta a vér. ahogy Kuninobu Jositokival és Mimura Sindzsiékkel viccelődik. és a meztelen vállára folyik. mint hogy te ölj meg! Engedj el! Engedj el! Ennek hallatán mit gondolt vagy nem gondolt Nanahara Súja. letekint Óki Tacumicsi holttestére. és eléri Júko bal kezét. Mintha csak szél fújta volna el (éppen olyan. és a tetejébe még fel is akarja húzni. mindenesetre rezzenéstelen arccal üvöltött rá: – Maradj veszteg! Erre Júko megint bambán felbámult Sújára és észrevette. amely Júko testét ostromolta most). Mi… miért? Ekkora fájdalom ellenére mi­ ért akar engem… engem megmenteni? Ez… Érdekes módon hirtelen jött rá. alig két napja még abban a teremben voltak) 3/b osztálytermének emléke. Júko eltátotta a száját. és ami­ kor Júko véletlenül kinézett az udvarra. Visszatért a valamikori (na igen. eloszlott a sötét köd. hogy a nyaka jobb oldalán lévő sebnél. majd gyorsan félbeszakította Jamamoto tanár úr olvasásgya­ [526] . az egész teste tele volt sebesülésekkel. nem is csak a nyaka. amikor a ze­ neteremben egy bonyolult dallamot ismételget a gitárján. Ez a szél magával vitte a képsort. és ha most fél kézzel megtartja őt. Izzadt az arca. A nevető arc. Tényleg. Súja elsőre gyönyö­ rűen elütött a harmadik bázisvonalig. És amikor órán Júko sápadtan ült a menst­ ruációs fájdalmai miatt. és még erősebben szorította Júko kezét. mint a tenger felőli szél. kedvesen odaszólt neki a szomszéd padbál: „Mi baj. Szakaki? Nem vagy valami jó színben”. – Uhhhh…! – nyögött fel Súja.– Ne! Eressz el! – kiáltotta. amely az elméjét borí­ totta. benne Súja kedves arcával. A komoly arc. kezé­ ben a véres baltával. akkor bizo­ nyára iszonyatosan fájhatnak a sebei. amelyen Súja. – Nem akarom! Még mindig jobb itt meghalni. Már a maradék ép esze is elment. „Tornaórán a lányok a tornateremben röplabdáztak. és a második bázison pózolt örömében. Lassacskán végighömpölyög a karján.

En­ gem… Miért? Miért hittem én. Az akkori aggódó arca. hogy meg­ ölje… Amit véletlenül Nakagava Juka evett meg… Mindenki gyanúsítgatni kezdte a másikat. – Én… én voltam! Meg akartalak té­ ged ölni! Súja egy kissé meglepetten nézett a karja végén lógó. hogy meg kell ölnöm Nanaharát? Miért gondoltam ilyesmire? Pedig Nanahara az Nanahara. Jaj. hogy Súja értetlenül néz rá. És csak a tettes. És mérget tett az ételbe. Ez Nanahara Súja. ha nem fél Sújától. Én… én el voltam tévelyedve… És emiatt mindenki… Elsírta magát. vagy bal­ eset volt. Júko újólag elsápadt.korlatát. amikor ő az Óki Tacumicsivel való küzdelem után kiszedte Tacumicsi fe­ jéből a baltát. Utána egy másik gondolatsor tört magának utat. És mérget akartam tenni az ételedbe… Juka ette meg… Erre a többiek mind… Súja ebből mindent megértett. Nanahara Súja megakar engem menteni. Júko folytatta: – Én azt hittem. te ölted meg Ókit… Azt láttam és féltem… Nagyon féltem. mi is történik körülötte. A saját tetté­ ről és az eredményről. Ez az a Nanahara. Azt a jelenetet. és odahívta neki Fudzsijosi Fumijót. Júko maradt… [527] . Júko valahonnan egy közeli bozótból látta. Látta. Persze értelmezhette volna úgy is. hogy ki tette a főzelékbe a mérget. nem is rossz. tényleg. akiről hányszor is gondoltam én. az egészség­ ügyi felelőst. hogy az lett volna a csoda. könnyes szemét felfelé fordító Júkóra. Júko most fogta fel végre pontosan. De Júko már annyira rettegett. hogy milyen helyes. Azt pedig már nem. – Nanahara! – kiáltotta. Csak ezt az egyet nem látta. amikor megjelent utána Motobucsi Kjóicsi és Kavada. hogy Súja jogos önvédelemből tette. amire vezetett.

a matrózblúzba és rakott szoknyába öltöztetett tes­ te kezét-lábát széttárva feküdt… A nyaka szokatlan szögben fordult el. Júko keze elvált Sújáétól. amely Súja nyakából csurgott le. Júko Súját néző arca távolodott… Csattanás hallatszott. Sújának úgy tűnt. a kezük megcsúszott a véren. de nem tudott megkapaszkodni. úgy mozgatta a kezét. A többiek miattam… A többiek… Ahogy kimondta. Felülről jobboldalt hosszúkásan deformálódott juharfale­ vél alakú. egy darabig csak ezt nézegette. a nyaka jobb oldalán. Hiába markolta Súja erősen.– Mindegy! – kiáltotta Súja. csak ne mozdulj. mert a bal keze használhatatlan volt. El­ kezdelek húzni! Ekkor Súja már hason feküdt az erkélyen. – Ah… Súja. piros paca kezdett kialakulni. És a teste. kilazult. és végül be tudta húzni maga alá a jobb térdét. mintha nem is az ő kezéből esett volna le. Emiatt úgy tűnt. inkább egy trükkfelvétel segítségével került volna oda hirtelen. Nem. Csak­ hogy… Júko jobbra-balra rázogatta könnyáztatta arcát. kétségbe­ esetten próbálta jobban fogni. a feje furcsán eltávolodott a testé­ től. [Maradt 8 fő] [528] . és a korlát résén lógatta ki a testét. – Mindegy. hogy megfeszíthesse a hátizmait. A Súja karjára nehezedő nyomás hirtelen megszűnt. Erősen tartotta Júko csuklóját. és Júko elterült lent a földszintes épület tetején. Fészkelődni kezdett. és erőlködni kez­ dett. mint aki le akarja rázni Sújáét. – Nem. minden létező sebében egy csapásra felerősödött a fájdalom. Az oldalán. az erkélyről kicsüngő jobb karját vissza sem húzva. a bal vállán.

Messziről is látszott a piros szín a feje alatt… Tudta. és az ajtaja valamiért ki volt törve). de úgy volt vele. és reagálni kezdett a szerkentyűje. annyit rögtön észrevett. Lát­ ta a bedeszkázott ablakokat. Akkor az északi hegyen kóborolt. egyértelműen halottak voltak. A nyitott ajtón túl asztalok és székek voltak összevissza halomba rakva. 11. amikor meg­ érkezett a sziget északkeleti csücskébe. ággyal. míg óvatosan haladt a folyosón (rögtön a bejárat mellett egy szoba volt. Mögöttük sötétre színeződött arccal Nakagava Juka. Jobbra a szekrényke előtt Macui Csiszato előreborulva. Ekkor lecsúszdázott a szakadék szélén. hogy a torony­ hoz tartozó téglaépület tetején egy lány fekszik. Már néma csend honolt. hogy halott. de valamilyen okból lebontotta. Hat. amikor a világítótornyot ölelő szakadékból lenézett.) elállt a lélegzete. szintén ha­ son fekszik a véráztatta asztal takarásában. ugyanúgy. már elvesztette szem elől a tetőn lévő holttestet. már falfehér arcát errefelé fordítja. öt lány he­ vert. Tudta. Hiroki óvatosan továbblépegetett… És most a vértócsás szobában állt dermedten. akinek nem lehet látni… [529] . Tőle jobbra félig leszakadt fejjel (!) Tani­ zava Haruka. Ucumi Ju­ kie fekszik a hátán. De az az egy. mint amikor Etó Megumi holttestére talált rá. Körülbelül tíz perccel ezelőtt hallotta meg a heves lövöldözés hangját. Jukiéék négyen. akiknek lehetett látni az arcát. Mintha valaki épí­ tett volna egy barikádot. A szobában. A középső asztal mellett a lány osztálytitkár. amely egyben konyhaként is szolgált. És még valaki. hogy jelzi a térkép. Hogy itt volt-e egyáltalán a fegy­ verdörgés forrása… Mindegy. Odament a világítótorony bejáratához.65 Szugimura Hirokinak (fiúk. de a hang alapján gyorsan keletre indult. így eddig meg sem nézte. Ahogy csúszott lefe­ lé. a világítótoronyhoz. hogy ilyen feltű­ nő helyre csak nem fog elbújni egymagában Kotohiki Kajoko. A rövid haj és a viszonylag kis termet miatt megint hasonlónak vélte Kotohiki Kajokóhoz.

Noda Szatomi volt. természetesen az a tetőn fekvő valaki volt. hogy ő is ha­ lott már. iszonyúan megfájdult a jobb vállán a seb. amikor elesett – eltört… Ter­ mészetesen halott volt. és figyelte. Arra volt a torony. Ott lehet felmenni a világítótorony tetejére. de lehetőleg hang nél­ kül lopakodott fel rajta. és a félrecsúszott. Ahogy megemelte. és nem is fájt annyira. amíg felért a toronyszobába. az nem is vérzett. Hiroki újból készenlétbe helyezte a fegyverét. A gépet zsebre tette. Kétség nem fér hozzá. Egy vaslépcső volt ott. miközben haladt felfelé. de ellenőriznie kell. elment Nakagava Jukáé mellett is. majd egy lendülettel kinézett. de nagyon úgy tűnt. amelyet Szóma Micukótól szerzett. hogy valaki még van fönt. és kiment azon az ajtón. Hiroki visszafektette a holttestet. [530] . és megkerülte az asztalt. De Hiroki most nem foglalkozott a fáj­ dalommal. és kiment a szobát körbeölelő erkélyre.Hiroki még egyszer alaposan körülnézett a szobában. csak megfordította a testet. hogy ki az. Sietve. A homloka bal oldalán egy piros lyuk tá­ tongott. a fegyvert is visszatette a nadrágja hátuljába. mert ha­ sonlított Kotohiki Kajokóra. de azért még rajta levő szemüve­ gének bal lencséje – talán akkor. és a szoba túlsó felén lévő nyitott ajtóra tekintett. hogy más már nem rejtőzködik itt. keresztülment Ucumi Jukie és Tanizava Haruka holtteste között. Rátette a kezét a vaskorlátra. A cipője talpa cuppogott a padlót lépten-nyomon be­ borító vértől. A szerkentyűjén megjelenő még egy jel. Végül nem volt új jel. jobb kezéből letette a földre a botját. Elképzelhető volt. Leereszkedett az arccal lefelé fekvő valakihez. visszatartotta a lélegzetét. Jobb kezében tartotta a szerkentyűjét a bottal együtt. Ekkor visszatette a bal kezéből a fegyvert a nadrágja hátuljá­ ba. és két kézzel megfogta a testet. Oda Tosinori lövése csak súrolta a combját. Különösen. Hall­ gatózott a szoba másik oldalán nyitva álló másik ajtó felé.

és visszament a toronyszo­ bába. és gondolkozott. de a táma­ dónak be sem kellett avatkoznia. Miért törték össze? Hiába gondolkozott. Nem látott fegyvert a szobában. elmerengett a tenger felé. A bejárat melletti szoba ajtaja. Lehetséges. hogy Szakaki Júko volt. könnyed szédülésfélét érzett. amely mentén mozgott. hogy a lányok összegyűltek itt valahogyan. De akkor is… Érezte a sóillatú szelet az arcán. akkor miért bontották ki a barikádot. még egyszer lenézett a tetőre. bezárkóztak. vagyis inkább megmutatta a valódi énjét? Nem. azért ez mégsem. Felismerte. benne hagyta volna a nyomát a testében. Mintha a csigavonal. Szakaki Júko fel tudott menekülni idáig. mire Hiroki ideért… Csakhogy a bejárati barikád… Ha be voltak deszkázva az ab­ lakok. Először lent végzett ötökkel. de valaki megtámadta őket. És a támadó pedig már elment. Persze ez lehetett a fáradtság miatt. közben a falat nézte jobb híján. de ez a holttest nem Ko­ tohiki Kajoko volt. amikor kiment. Forgatókönyvként pedig… Reálisnak tűnt. de… [531] . mert leesett és meghalt. hogyan jutott be közéjük. A félhomályos toronyban elindult a vas csigalépcsőn lefelé. A nyaka furcsán ki volt tekeredve. és egyikük hirtelen elárulta őket. hogy igazá­ ból a lányok heten voltak. Megrázta a fe­ jét. de akkor ez nem magya­ rázza meg. hogy annak a lövöldö­ zésnek a hangját innen hallotta. illetve padlóba vájt lyukakból ítélve biztosra vehető. és feltehetőleg minden nyílást lezártak. de a sebekből és a falra. És még egy dolog: Nakagava Juka halála nem tűnt lőfegyver általi halálnak.Meglátta a matrózblúzos holttestet. Hat lány halt meg itt egyszerre. Mintha megfojtották volna vagy va­ lami hasonló… Az asztal tetejére ömlött vérre sincs magyará­ zat. amikor megjelent a támadó? Vagy a támadó bontotta el. Hogy kerül oda ennyi vér? És más is van még. nem ment vele semmire. és a feje alól vér folyt ki.

milyen fontos nevetve felülkerekedni a dolgokon. hogy a nevetés fontos tényező a harmónia el­ érésében. mademoiselle? Hű. és akkor mesélte neki Sindzsi: „A nagybátyám mondta régen. sokkal cinikusabb. A déli hírekben azt mondta Szakamocsi. persze. Sindzsi gyakran viccelődött. mint amit Mimura Sindzsi monda­ na ilyenkor. de Kajokót mindenképpen fel szerette volna ültetni arra a vonatra. hogy Sindzsi jóban volt Szeto Jutakával. Túl sok idő. Maxi­ mum. Viszont ő él. és lehet. Talán azért. Azután Nanahara Sújáékra gondolt. Tehát így most nyolc. szállj fel majd a vonatunkra!” Tényleg van vajon mód a menekülésre? És ő el tud majd menni Kajokóval együtt addig a pályaudvarig? Ezt még nem tudta. mert még túlságosan gyerek volt. Maradt nyolc ember vagy még kevesebb. mint Jutakának. mindenféléről beszélge­ tett vele. de azért Sindzsi tudta. és időnként csípős humorú. De [532] .Ezzel mínusz hat fő. De biztos rá fog találni. Érted. az új év előtti félévzáró ünnepségen. Bár nem volt semmi alapja. ez tisztára olyan volt. meg tudta érteni. mit jelent ez. hogy biztosan él még. de azért teljesen ő sem értette. és biztos Koto­ hiki Kajoko is él. Igen. Parancsolja a kezemet. hogy rajta kívül nincs is más utunk a me­ nekülésre. Persze másféle szövege volt. és ő még nem tudott rátalálni Kotohiki Kajokóra. Hármójuk nevét sem ol­ vasták még be a híradóban.” Hirokinak mintha derengett volna valami. Ez is meggyőződése volt. szinte biztos volt benne. miközben ment a kerületi kor­ mányhivatalnok unalmas beszéde. hogy tizennégy ember maradt. Vajon él még Kotohiki Kajoko? Nem halt meg netán dél óta valami számára ismeretlen helyen? De Hiroki azt gondolta. Szugimura? Én még nem na­ gyon bírom felfogni. Egyszer. talán két éve. Kavada Sógo azt mondta: „Ha úgy hozza kedved. kerek másfél nap telt el a játék kezdete óta.

ahol az öt holttest hevert. [533] . Újból körbe­ tekintett a vérben úszó szobán. Éjjel. A hosszú folyosó végén. Amíg kábult fejjel ilyesmiken gondolkozott. amelyik megelőzte. majd követte azt az iszo­ nyatos robbanást. Kinek van kedve enni egy ilyen helyen? Inkább gyorsan el kell jutnia Kotohiki Kajokóhoz. oldalt ugrott. Mimura Sindzsi is és Szeto Jutaka is ha­ lott már. amikor elmenekült Oda Tosinoritól a küzdelmük után. A játék kezdete óta csak a kormány által kiutalt kenyeret ette (a vize is elfogyott már. és újra bependerült a konyhába. egy ház kútjából szerzett újabb ada­ got). Gyorsan elmenni innen. a bejáratnál valaki állt. és a lövedékek sora közvet­ lenül Hiroki folyosón maradt lába előtt haladt el. de megrázta a fejét. ezért éhes is volt.akárhogy legyen is. Vagy ez volt az a hang. A félhomály miatt annak a valakinek csak a körvonalai látszottak. Ugyanakkor a sziluett keze tá­ jékáról heves tűzcsóva lövellt elő. de a gáztűzhelyen egy lábos volt. mögöt­ te a kintről bejövő fénnyel. Persze a gáz ki volt kapcsolva. és finom illat áradt felőle. de a benne lévő főzelékféle még gőzölgött. Nem először hallotta már ennek a fegyvernek a ropogását. Sindzsi kérdésére már nem tudnak válaszolni. becsapta az ajtót. le­ kuporodva elkapta az ajtó gombját. Bizonytalanul állt a lábán. és bezárta. a háta mögül hallotta – tehát ez végzett vele. Kitámolygott a folyosóra. amelyet Kuszaka Jumiko és Kitano Jukiko halálakor is lehetett hallani. valami előre gyártott tüzelőanyaggal főzhettek. és elvette a szemét a fazékról. Az átható vérszag miatt nem vette észre. egyszer csak visszaért a konyhába. Idegességtől eltorzult arccal pattant fel. Az a hang volt. mert már hosszú ideje nem aludt. Megnézte. Hiroki. még mielőtt elcsodálkozott volna. már nem égett a tűz a lábos alatt.

és idejött megnézni. Szerencsétlenségére az abla­ kok belülről be voltak deszkázva. 6. Nem. neki sem lehet annyi ideje. míg azokat le­ szedi és kiugrik. és most telire is volt töltve.Még ezeken az eseteken kívül is hallotta néhányszor. hogy más fegyvere is van – könnyedén elintézi. Micuko hátrahagyott hátizsákjából előkerül­ tek a töltények.) az. Ez tehát az a valaki volt.) A következő pillanatban egy feketeség ugrott be a szobába. Nem lesz ideje újratölteni. a géppisztolyos – lehet. esélyt ad valakinek. az sem menne. A torony túl magas. Amikor egy bukfenc után felállt. A toronyba vezető ajtóra is rápillantott. csak egyenesen az ajtó melletti holt térre irá­ nyította a géppisztolyát. (Egyúttal az ajtón keresztülment lövedékek némelyike meg­ tépázta a pont szemben fekvő Macui Csiszato holttestének vállát és oldalát. Rá se hederített a szobában lévő halottakra. bal kézzel hátranyúlt. mert ha nem zárja le gyorsan az ügyet. hogy Kirijama Ka­ zuo (fiúk. Hajaj… Most az a valaki mit szándékozik tenni vajon? Halk léptekkel közelít az ajtó túloldalához. kiderült. és már lőtt is. az Micuko zsebében maradhatott. aki meghallot­ ta a mostani fegyverdörgést. mi történt. a legjobb esetben is csak kifeküdhet a tetőre Szakaki Júko mellé napozni. csak a tartalék tár nem volt meg. Időbe telik. Ha ilyesmivel próbálkozik. Colt Government. és megfogta a piszto­ lya markolatát. Csak hét plusz egy lö­ vedék van benne. hogy őt magát hátba támadhas­ sa… Így is volt. Amíg azzal fog­ lalatoskodna. egyenruhában. ahol a lányok holtteste hevert. semhogy le lehetne róla ugrani. Biztos – mint Hiroki – meghallotta a fegyver­ dörgést. aki megölte Ucumi Jukiéékat? Vagy netán maga a tá­ madó tért vissza? A padlón térdelt. Single Action Automatic. vagy kint várako­ zik Hirokira? Nem. [534] . Az ajtó oldalához tapadva Hiroki végignézett a konyhán. A kilinccsel a középpontban szétrepült az ajtó. Vagy a támadóra va­ dászik.

Mozgása minden bizonnyal még Kirija­ mát is meglepte. A kilenc milliméteres Ingram M10es leesett. és a lövések zaja abbama­ radt. Kung-fu-filmbe illő ele­ ganciával ugrott át Ucumi Jukie holttestén. Hiroki kihasználta az alkalmat. amelyet Oda Tosinorinál látott Hiroki).Öt-hat lövedék a falba fúródott. és felmászott az ajtó melletti magas. és mi­ előtt még leért volna a földre. végigcsúszott a földön. és fel akarta emelni a fegyvere csövét. Hiroki egy pillanat alatt nyomult előre. Lemondott a számára szokatlan pisztolyról. Csakhogy Kirijama hátradöntötte a felsőtestét. és azt is kiverte a kezéből. hogy ne hagyja lőni a má­ sik felet – mint már megtudta: Kirijamát. de nem az a revolver. azonnal bevetette a botját. A reccsenést. Ám a bot néhány centivel az orra előtt megállt. és a levegő­ ben táncolt. de Hiroki a földet érése után már készenlétben állt. és újra eltette. Akkor már egy re­ volver volt a jobb kezében. Kirijama a nadrágjából előhúzott még egy fegyvert (egy nagy automata pisztoly volt. Már nem tud hátrálni. Kirijama észrevette. hogy Oda Tosi­ nori pisztolya volt. hogy az újabb ütés elől kitérjen. Hiroki furcsa­ [535] . a bot túlsó vége célba vette Ki­ rijama arcát. Mert nem volt ott senki. és az asztal túlsó felén. és máris a szoba közepén állt. az asztal előtt. Hiroki felismerte. Noda Szatomi holttesténél állt meg. Az imént egy pillanat alatt döntött. és szaltót ug­ rott. meglendítette a botját. és harmadszor is kiverte Kirijama kezéből a fegyvert. ahogy a bot eltört. és csupán nyolcvan centi távolságot hagyott maguk között. Egy kiáltással megforgatta a botját. de a Hiroki kezében lévő egykori seprűnyél még az­ előtt eltalálta a csuklóját. A következő pillanatban a bot egyharmad része súrolta a fejét. megpördült. és fe­ lülről támadt Kirijama Kazuóra. Az felrepült a levegőbe. Sorozatütés! Egy menetre kiejtelek a játékból. beépített szek­ rény tetejére. Csak arra van szükség. felnézett. Mögötte volt az asztal.

hogy még soha nem vesztett csatát. Rájött.mód csak késve hallotta meg. és hallatszott. Min­ den lövésnél megremegett Kirijama teste. a Kirijama Kazuóval szemben. A lényeg. Hiroki bal kézzel tartotta Kirijama karját. hogy Kirijama az arca elé emelt bal tenyere élével törte el a botot. Fé­ lelmetesen gyors ütés volt. Kirija­ ma arca teljesen kifejezéstelen maradt. A gyomorszá­ ja tájára nyomta a csövét és meghúzta a ravaszt. Addig húzogatta. és a válla is mozgott a zihálásától. és csodával határos módon megúszta. de egy rövidet köhin­ tett. Lehajtotta a fejét. A szemét vette célba. hátracsavarva megtar­ totta. a jobbjával pedig már előhúzta a pisztolyát. amivel Kirijama jobb karját fog­ ta. Ahogy elkapta. Azt mondták róla. De Hiroki egy darabig csak állt szemben Kirijamával. hogy megúszta. és elgurult. Győzött. akiről azt tartották. Akkor a bot híján szabad két kezé­ vel elkapta a csuklóját. Győztem. Beleütközött a korábban ki­ esettekbe. és felhúzta a kakast. a nyolcadik hüvely le­ koppant a padlóra. A hátrafésült hajú Kirija­ ma feje lekókadt. Hiroki érezte a bal kezén át. és le fog rogyni a földre. A végén kinyílt a pisztoly závárzata. hogy valószínűleg még Mimura Sindzsinél és Nanahara Sújánál is nagyobb testi erő­ vel büszkélkedhet. A következő pillanatban Kirijama jobbja nukite kéztartással egyenesen Hiroki arca felé tartott. Ezt a Kirijamát én… [536] . Azzal a Kirijama Ka­ zuóval szemben. hogy abból lassan kimegy az erő. amíg el nem fogyott az összes töltény. Ugyanakkor jobb lábbal teljes erejéből hasba térdelte. a teste végig­ csúszik majd az asztal élén. Ha Hiroki elengedi a kezét. mintha valami furcsa táncot járna. ahogy összekoccannak.

és nagyot nézett. és vért fröcskölt szét. mert Oda Tosinori golyóálló mellényét viselte. Alig lépett ki az ajtón. Hiroki arról a kézről lassan visszaemelte a tekintetét Kirijama arcára. Ebben a pil­ lanatban különben sem lett volna értelme ezen gondolkodni. Kirijama Kazuo változatlanul gyönyörű. Ugyanakkor a Hiroki hasába szúrt kés kikanyarított belőle vagy harminc gramm húst. amellyel Kirijama jobb csuklóját tartotta. Feljajdult. De Hiroki összeszedte minden erejét. Kirijamának nem lehetett annyi ideje. És a bal keze. a kést markoló bal keze Hiroki hasába nyomódott. Hirokiból mélyről jövő sóhaj szállt fel. hogy felvegyen egy fegyvert a földön heverők közül. Hiroki felnyögött. Kirijama megcsavarta a kést. [537] . Töltény nélküli fegyverével együtt felemelte a jobb ke­ zét.Ebben a pillanatban éles fájdalom nyilallt a jobb oldalába. Nagy gáz. de erről Hirokinak fogalma sem lehetett. és az ajtókeret­ ből letört egy darab. és végigcsúszott a vértől mocskos fehér asztalon. Kirijama Kazuo nézett fel rá. Volt nála egy negyedik – talán a nadrágja alatt. és a folyosóra vezető ajtó felé futott. A következő pillanatban viszont már sarkon is fordult. Jaj… Ez gáz. A Nagy Kelet-ázsiai Köztársaság zászlójához ha­ sonlatos vérfolt most az Egyesült Államok lobogójára módo­ sította a mintáját. Derékszögben hajlított jobb kezével belekönyökölt Kirijama állkapcsába. Engedett a bal keze szorítása. de hideg szemmel meredt rá. Hogyhogy… még mindig él? Természetesen azért. Kirijama hátrarepült. és újra rászorított a ke­ zével. esetleg a bokájára rögzítve. lövés hangját hallotta.

és ahogy – mondhatni – várható volt. amikor a sziget északi végén. és lógott az eső lába. de számára de­ rültnek tűnt az idő. A vállán az UZI géppisztoly lógott. A nadrágja elejébe tűzte a CZ75öt. Súja ebben a zöld növényzetben cikázva haladt lassan előre. egy szirt tetején éppen elkezdett gallyakat gyűjteni a tűzra­ káshoz. még meghallotta a jól ismert géppisztolyt. Lélekszakadva futott a kisteherautón és a kapun túli bozóto­ sig. látszott a tenger. Saját inge.Nem foglalkozott a lövésekkel. negyedóra múlva. amelyet meg­ talált Jukiéék szobájában. és jobb kézzel tartotta a markolatát. mielőtt kiért volna. A ruhája elázott a fákról lehulló esőcseppektől. Rögtön elhagyta a világítótornyot. A szigetet borító zöld megtisztul. futott tovább. Megint hallotta a géppisztoly hangját. és szép sötét színben pompá­ zik a vaskos felhők meg a vízcseppek között befurakodó erőtlen fényben. Kint felhős volt az ég. és pont. Hi­ ába történt zárt helyen. lövöldözés hallatszott a világítótorony irányából. Nem mintha ott megpihenhetett volna… [Maradt 8 fő] 66 Szemerkélni kezdett az eső. Az esőcseppek fehér függönyén át a tenger tompa szürke színű volt. de összegörnyedt. egyenruhája és cipője volt már rajta. A browning pedig az összegyűjtött töltényekkel együtt a hátán lévő zsákban volt. A fehér földön vérpöttyök maradtak a nyomában. a többször felzendülő fegyverropo­ [538] . így a lövés nem találta el. Átugrált a bejáratnál összevissza dobált asztalokon és széke­ ken. Jobbra nem takarta el semmi a kilátást. de már bevette magát a bozótba.

már biztos nem talál ott senkit. ha a közelükbe ért. és végül úgy döntött. Hozzávette azt az időt. hogy az a túlságosan is ismerős hang Kirijama Kazuo géppisztolyából ered. amikor éppen nyugatra akart fordulni a sziget északi partjánál. Kavada azt mondta. Akkor kezdett el esni az eső. tizenöt má­ sodperc. Legalábbis a játék kezdete óta napközben egyszer-egyszer hallott madarak egyike sem csiripelt. és úgy tűnt. Hiába menne vissza. Súja kis vívódás után elindult visszafelé a világítótoronyhoz. Súja pedig felhagyott a próbálkozással. Bár annak is megvan az esélye. hogy az egyikük Szó­ ma Micuko. és azután össze­ csaptak. de nem maradt már olyan sok játékos. és elment onnan. A tűzgyújtás ráér akkor is. Úgy tűnt neki. Még ha az egyik Kirijama is. Azt azért nem gondolta. de az eső miatt nem nagyon akart meg­ gyulladni a tűz. De ennek a lövöldözésnek is hamar vége lett. amikor a szirt sziklás részén be­ fejezte a két farakás előkészítését. hogy mégsem tér vissza a világítótoronyba. hogy a másik Szugimura Hiroki. Remélhetőleg Noriko és Kavada nem tettek meg olyan nagy távolságot.gás hallatára nyilván ketten is odamentek. A másodpercmutató hét rovátkát mozdult előre. és gyorsan ránézett a karórájá­ ra. de a mellet­ te lévő D3 és C4 még nem. amíg rá nem nézett az órájá­ ra. A C3-as mező tiltott. nekiindult. Az eső felerősödött. Egy darabig hegyezte a fülét. hogy Noriko és Kavada direkt odasietnének a lövöldözés helyszí­ nére. Alig hallhatóan messziről madárcsiripelés ütötte meg a fülét. [539] . Biztos arrafelé vannak valahol. Súja megint meggondolta a dolgot. mintha tényleg annyi ideig hallotta volna. Vagy talán vár rá még egy újabb holttest. úgy fél három körül. Ahogy ezt kigondolta. könnyen előfordulhat. Öngyújtót hozott magával a világítótoronyból. amikor a halk csiripelés elhallgatott. Meg különben sem lehet túl gyakori az esőben éneklő madár.

Nem is kel­ lett segélyhívó füstöt eregetnie. Nem azért. ha másfél kilométert gyalogolt idáig. Annyira fájtak a testét borító sebek. az UZI csövét a bal csuklója alá tolta. mintha hiába erőlködnie izom­ ból. szét kellett hajtogatnia a növénye­ ket maga előtt. Amikor beért a bozótosba. hogy annyi vért vesztett. Ritkultak a fák. Kavada az. és elindult felfelé a lankás emelkedőn. bokrok ágai. Zóna szerint Súja a B6-ból tartott a B5 fe­ lé. Már közelről hallatszott. Persze most is bármikor… megtámadhatja valaki egy tisztáson. hanem mert azon a szűk területen valami furcsasá­ got látott. így megtöbbszöröződtek a kínjai. [540] . hogy az északi hegy alakja egy kicsit más. hogy szinte hány­ nia kellett (igazából nyugton kellett volna maradnia). A számlapon az üvegére esett cseppek miatt eltorzult mutatók délután három óra öt percet jeleztek. És alig három perce harmadszor is csiripelt az álmadár. és le volt gyen­ gülve. és felemelte vele a karját. mert ott állt valaki. és fegyvert sze­ gezett rá. De már csak egy kicsi. Megállt. és a bozót megszakadt. Súja még egyszer rápillantott a tengerre. Jó. mint megszok­ ta. Már csak egy kicsi. Súja megtorpant. Az előbbi óta pontosan tizenöt perc telt el. Ha úgy történne… csak meghúzza a kezében lévő UZI géppisztoly ravaszát. Felnézve lát­ ta. és kereken ti­ zenöt másodperc múlva abbamaradt. Kavada megszólaltatta neki a madárcsalogatót. ebből megtudta. Most már határozot­ tan. A madárhang mintha nem annyira a tenger felől. hogy megkerülte a hegy lábát. és újra meghallotta ugyanazt a madárfüttyöt. Könnyebb volt. de sokat számított.Súja továbbment a sziget északnyugati partja mentén. inkább a hegy irányából hallatszana. De ilyes­ mivel már nem volt energiája foglalkozni. Még egy kicsi. és eléggé benne jár már a nyugati part vonalában.

hogy… Tadakacut agyonverték. és a szájához kapta a jobb kezét. szintén össze volt törve. hogy az egy gém nagyságú madár volt. nem a madaraktól lett olyan. ez arra utal. hogy Hatagami Tada­ kacu és Takigucsi Júicsiró volt. hogy Tada­ kacu arca. Rátört a hányinger. Persze… az ajka és a szemgolyói mintha már hiányoztak volna… Szárnysuhogás hallatszott. és rávette magát. amely megmenekült a madarak csőrétől. és egy madár szállt vissza Súja lá­ bához. annak ellenére. amelynek pirosra mázolódott a feje. és sér­ tetlenül megmaradt. és rögtön mellettük a fűben talált egy a base­ ballütőt. hogy megnézze őket. Mindkettejüknek szabadon volt az arca. Ahogy meresztgette a szemét. Megállt az esőben ez előtt a két holttest előtt. hanem eleve a csontozata kegyetlenül deformáló­ dott. Tadakacu fejére. Az orra. észrevette. hogy az eső lemosta. szürke kupacnak látszottak. a madarak pedig csipkedni kezdték. a vörös hús több helyen kilógott a bőr alól. A szürke kupacból egy kis pirosság került elő. Erre Súja végre felfogta. és a ravaszra tette az uj­ ját. amely nélkül nincs baseball. Holttestek. Madarak za­ bálják a holttesteket! Önkéntelenül rájuk emelte az UZI-t. Valahogy uralkodott a hányingerén. Odalépett.Először két gyűrött. Két fiú halt meg itt. A vége. és minden csurom vér volt. Körbenézett. Méghozzá az ütő­ vel. amely különösen durva volt. de mégsem lőtt. A madarak erre nagy szárnysuhogással elrepültek a holttes­ tektől. halvá­ nyan pirosra színeződött. benne az UZI-val. majd megállapította. Aztán észrevette. Rettenetes látvány volt. Ráadásul mocorogtak. hogy mindkettőből fekete nadrágos-cipős lábak kandikálnak ki. Ehhez képest Júicsiró arca még szép volt. és rikácsolt egyet. Tadakacu fejével összevetve. Utána meg kettesével-hármasával [541] .

émelyegve megkerülte őket. Az enyhe emelkedő mentén végig tart a bo­ zót.visszajött a maradék. ha az énekesmadarak­ kal kivételt tennék? Megint hajszálra abbahagyta tizenöt másodperc múlva. hogy meghalnak az emberek. …Még. Jaj… A madarak undorítóak… De mi lenne. De… hol? Mielőtt gondolkozhatott volna. Súja felemelte a fejét. csak még jobban elgyengül tőle. Továbbgyalogolt. mert ez itt a tengerpart? Elverte a szemét a két holttestről. Talán… talán errefelé. Ám akkor megint megszólalt az a csiripelés. És puha húsuk a ma­ darak délutáni lakomájává válik. Nagy szemű esőcseppek hullottak az arcára. hogy egy darabig még csirkét sem aka­ rok majd enni. Most az a legfontosabb. Madarak… Pfuj. hogy nyugodtan? Ne szórakozzatok velem! Súja megint az UZI ravaszára tette az ujját. de… [542] . Egészségünkre! Nem lett volna szabad hánynia. Még több madár jött vissza. Súja körbenézett. Azt már megszokta. kiújult a visszatartott hányin­ gere. megfeszítette… Nem húzta meg. Súja mozdulatlanul állt. gusztustalan madarak kajálják… Soha többé nem fogom a tengerparton üldögélve békésen nézegetni a madarak táncát. lehet. A háta mögül rikácsolást hallott. és bement szemben a bozótba. hogy visszatérjen Kavadához és Norikóhoz. A szigeten heverő többi holttestet is ugyanígy zabálják a ma­ darak? Vagy ez csak amiatt van. soha többé nem fogom a saját számaimba beleírni a tengeri madarakat. Norikónak és Kanadának már itt kell lenniük a közvetlen közelében. és közben megint rájött a hányinger. hogy nyugodtan jöhetnek. de hogy ma­ darak. Az a két szétcsócsált arcú holttest. Most már nagyon közelről hallatszott. biztos úgy ítél­ ték meg.

Egy vadiúj hányás kellős közepén találkoztak újra. amelyet majdnem kilőtt. és csak a jobb kezével ölelte át Norikót. és a szája széle remegett. Lehet. és lábát húzva-vonva oda­ futott Sújához. – Súja… Súja… de örülök… de örülök… – Sírt. Noriko felemelte a fejét Súja karjában. és a jobbal éppen leengedte a nyílvesszőt. – Másnapos vagy. A poénkodó szövegével ellentétben a hangja nagyon kedves volt. így csak gyomorsavat. Persze végig nem evett semmit. amelyet Kavada kife­ szített. és összekeveredtek az arcát ver­ deső esőcseppekkel. Akkor jött rá. Megint hányt. Ömlöttek a könnyek a szeme sarkából. – Nanahara! Súja felkapta a fejét. Bal kezében egy fából eszkábált íjat tartott. Elengedte az UZI-t.. Szinte eltolta az útjából Kavadát. Szemét Sújára szegezte. és Noriko jelent meg a háta mögött. belehasított az oldalába a fájdalom. A hűvös esőben hozzábújó Noriko teste meleg volt. Súja rámosolygott. Súja megtörölte a száját. hogy ő biztos elszakította a zsinórt. De a csöve lassan újra leereszkedett a földre. Savanyú szag csapta meg az orrát. de most ez sem számított. és hányt. Ahogy Noriko teste nekiütközött. de ez most nem számított. Megzörrentek az ágak.Letérdelt a földre. hogy már a gyomra is tök kész van. A sárga folyadékba valami rózsaszín is kevere­ dett. mintha festék csöppent volna bele. Aztán észrevette. Túl sok halál… Ebben a játékban már túl sokan hal­ [543] . Kavada volt. vagy mi? – kérdezte Kavada. és feltápászkodott. Csuromvizes volt a haja az esőtől. Reflexszerűen az UZI-t is arra fordította. hogy ő is mindjárt elbő­ gi magát. A vásári mutatványos arc nézett rá a bokorból.

Súja először nem értette. Kavada kifújt egy kevés füstöt. és kezet fogott vele. hogy tetőként védjen az esőtől – bizto­ san Kavada barkácsolta össze késsel. Kavada az üres alumíniumdobozzal és szénnel megint vizet forralt. egyet sóhajtott. annak a bugyogása keveredett az eső zajába. Súja először is bevette azt az erős fájdalomcsillapítót. aztán leesett neki. hogy ők ketten épségben vannak. [Maradt 8 fő] 67 Kicsit lejjebb a part felé. Noriko testén keresztül kinyújtotta a jobbját. hogy nála legyen. hogy sok embert összeszed­ jen. és a jobb kezét nyújtotta. Súja keserűen bólintott. majd elmesélte. Súja erőtlenül csóválta a fejét. Az ágak széléről csepe­ gett az eső. hogy újra látunk! Üdvözöllek! – szólt Kavada lágy han­ gon. vaskos keze volt. de szerencse. – Nem egyszerű valakiben megbízni… [544] . – Borzalmas volt.tak meg. ez mindennél fontosabb. – Jó. Végül úgy döntöttek. és a szá­ jába vett egy szál Wild Sevent. Kavada végighallgatta. amelyet Kavada hozott el a rendelőből. Sújához került a CZ75. – Fordítva sült el Ucumi terve. Két nagyobbacska ág volt nekitámasztva ennek a falnak. A lába között feküdt az UZI géppisztoly. hümmögött. egy helyen kilógott a szikla a növényzet alól. és egy tengerre néző alacsony falat képezett. mi történt a világítótoronyban. és kivette a szájából a cigijét. Norikóhoz pedig a browning. Kavada meg­ gyújtotta a cigarettáját. Kavada odasétált. azokra pedig sűrű levelű gallyakat halmoztak. Nagy.

bírsz enni? – kérdezte Noriko. Súja ránézett erre az arcra. szürke kupac képe. Mintha valamin törné a fejét. – Kavada is lesütötte a szemét. Instant leves szaga kezdett terjengeni. hogy ennie kell. de épp az előbb pakolt csak ki a gyomrából… Plusz fel­ villant a fejében az egész okozója. Majd megszólalt: – De a lényeg. [545] . A lelkieket le­ számítva… a teste igencsak megéhezhetett. Mi már ebédeltünk Norikó­ val – mondta Kavada. töltött egy műanyag pohárba a levesből.– Hát nem. felemelte.) Szóval nagyon nem volt étvágya. hogy a forró folyadék a nye­ lőcsövén át levándorol a gyomrába. amelyen megnőtt a borosta. A kockaleves íze szétterjedt a szájában. és odaadta Sújának. hála Ucumi Ju­ kiééknak. cigarettával a szájában. De Jukiéék már kiszálltak a „játékból”. a Hatagami Tadakacut és Takigucsi Júicsirót körberajzó gyűrött. és kettőt beledobott az alumíniumdobozba. Súja pedig bólintott. mint gondolta volna. Súja a balján ülő Norikóra pillantott. – Egy kis repetát? – kérdezte Noriko. (Erről nem beszélt nekik. Norikóra nézett. él. hogy forr a víz. de amint megállapította. Noriko odanyújtott neki egy kenyeret. és végül bólintott. Ucumi Jukie és Tanizava Haruka halálát. ő elvette és belehara­ pott. Súja elvette. Kavada zsebkendővel fogta meg a doboz szélét. meglepő módon csúszott is. és érezte. a sebei fájtak. Nanahara. hogy te élsz. és a homlokát ráncolta. Nem volt olyan rossz ér­ zés. elővette a szintén Kavada-féle leveskockákat. Ő él. nagyon nehéz. attól hányt. Sújának eszébe jutott Ucumi Jukie arca. El volt keseredve. – Súja. Azok a kupacok alig száz méterre innen mocorognak még… Azt mondta. – Egyél csak szépen. és lassan a szájához emelte. ami­ kor meghallotta a barátnői. szótlanul dohányzott. Ahogy már rágni kezdte. Végül pillanatok alatt beburkolta az egészet. és bólogatott. Tudta. – Nehéz.

Profilból lehetett látni. hogy egyszerűen túl szoros a könyöke felet­ ti kötés. Kavada hozott ma­ gával a rendelőből egy antibiotikumot is. majd letette a poharat a lábához. Kavada épp az UZI-t vizsgálgatta. csak bólintott. és Sújára nézett. és ránevetett. – Mi van? – Kirijamával kapcsolatban… [546] . de ezek szerint arra nem volt szükség. a fél szemöldökét felhúzva nézett Sújára. – Felemelte az üres poharát. Nori­ ko töltött neki. Nem tudni. Az is lehet. – Biztos. Súja Kavadára nézett. Azután Kavadát szólította. miközben átvette a po­ harát. – Noriko! – szólt Súja. Már minden rendben. Súja? – Igen – bólintott. de mi mást válaszolha­ tott volna? A zakója ujjából kilógó bal keze színe kissé eltért a jobbtól. szájában a ciga­ rettával. – Akkor jó. hogy minden rendben van a sebeiddel. Noriko utána megismételte a kérdést. Visszafordult Norikóhoz. Oda sem fordult. Ivott még egy korty levest. Noriko felpillantott. Igazából nem volt minden rendben.– Még egy kis levest kérek. Egyre merevebbnek érezte a bal karját. hogy a vállán lévő vagy a könyöke fölötti seb mi­ att-e. amelyet már többször feltett. – Tessék? – Te már jól vagy? – Igen – nevetett Noriko. – A megfázás elleni gyógyszert az­ óta is szedem.

ami azelőtt foglalkoztatta. és ha igaz. hogy nem is kell megérteni. ahogy végiggondolta a tegnap óta történteket. megint előjött a kérdés. Arra gondolt. De Kirijama nem ismer kegyelmet. Sújának mindig az volt az érzése. Igaz. aki „beszállt” ebbe a játékba. amelyet az imént hallott. Súja úgy tippelte. – Máshol. [547] . és folytatta: – Szerintem ő egy üres ember. – Láttam én már hozzá hason­ lót. Ha az orvos fia vagy a nyomornegyedben. Egészen máshol. ezért folytatta: – Miféle fajzat szerinted? Én sehogyan sem tudom megérteni. amikor eljött a világítótoronyból. De Kavada nem ezt válaszolta. akkor Szóma Micuko is azok közé való. hogy megint ezt fogja hallani tőle. Megint eszébe jutott a géppisztoly csövéből kilövellő tűz és mögötte a hideg tekintet – és kirázta a hideg. Óki Tacumicsi vagy akár Akamacu Josio is. Megint cigarettát vett elő. és az ujjával birizgálta az automa­ ta-félautomata kapcsolót az UZI biztonsági zárján. Hidegvérű és higgadt. hogy elvált volna Kavadától és Norikótól. és föléjük tornyosult.Igen. Kavada még régebben megmondta. Kavada nem szólt semmit. Kifújta a füstöt. és nem tétovázik. Kavada lesütötte a szemét. hogy valami nem stimmel vele. – Na igen – emelte fel az arcát. amit Szugimura Hiroki mondott. – Az előző játékban? – Nem. És ott van még az a fegyverropogás. amit akkor kiáltott: „Hát ember ez?” Szóval milyen ember ez a Kirijama egyáltalán? Természetesen megállapítható. megta­ pasztalsz ezt-azt. Akik Sújával megüt­ köztek. és ez az érzés ebben a játékban a végsőkig felerősödött. és rágyújtott. nem ott – rázta Kavada a fejét. hogy nem Kirijama Kazuo az egyetlen.

– Szugimura megemlítette Szóma Micukót. Súja törte a fejét. hogy ez azt jelenti-e vajon. Ilyen típus. Bár lehet. úgyis nem­ sokára szar lesz belőle. hogy mi.– Üres? – kérdezte Noriko. Súja is és Noriko is bólintott. és itt jön a de. De Szóma csak lerázza magáról az elveket és az érzelmeket. azt nem tudjuk. – Igen. Ráadásul ennek valószínűleg… nincs oka. Ez a különbség pedig nagyon nagy. Vagyis bármire rámondhatjuk. Ha egy kicsit is megnézted az osztályt. az – értett egyet Kavada. majd kifújta a füs­ töt. Bár azt nem tudom. – Elég félelmetes – suttogta Súja. De. hogy eh­ hez a szaros országhoz ez az értelmetlenség dukál. Miért kajálok én. időnként mindent értelmetlennek találnak. vagy megszedtem magam. nem? Minek megyek be az iskolába tanulni? Még ha véletlenül sikeres lennék is a jövőben. Neki biztos megvan rá az oka. hogy így született? Akkor az… Kavada megint beleszívott a cigarettájába. – Gondolj bele! Talán nem is az ő hibája. mert nem láttuk. Szómá­ ban és Kirijamában van hasonlóság. egy­ szer úgyis meghalok. Viszont Kirijama eseté­ ben nincsen ok. Kirijamá­ nak nincs oka. mert nincs hova. Jó ruhákat hordtam. – Még az olyan átlagemberek is. hogy senki sem tehet róla. – Hogy tényleg rákattant-e a játékra. Tehát… – folytatta aztán Kavada. tudunk [548] . ha ő soha nem fogta fel. amikor reggel felkelek? Hiába eszem bármit. Teljességgel értelmetlen. ha valaki ember formájában jött a világra. de mi van. mint én. Mert számunkra még lehet valami élvezetes. hogy mit is je­ lent bizonytalannak lenni a jövőben. kiérdemeltem az emberek irigységét. Nincs oka. illetve semmiféle értékítélet nem tud gyökeret ereszteni a szívében. – Az elvek és az érzelmek. – Igen – bólintott Kavada. Nincs is félelmetesebb ennél. de semmi ér­ telme nem volt. változatlanul Kavada arcát figyelve.

úgy puffan alapon… Most is si­ mán megtörténhetett volna. Erről Sújának eszébe jutott a madárhívó. hogy eljött a világítótoronyból. de miért hord magánál Kavada ilyen furcsa holmit? Ezt akarta megkérdezni. Innen meglátjuk. ahogy esik. hogy létezhet ilyen élet. Csak választ. Nincs fix mércé­ je. Súja megint fel­ emelte a leveses poharát. akárhol füstöl is a szigeten. – Ne aggódj. – Szugimura épségben van vajon? Norikóékkal is beszélt a lövésekről. Az vezette ide. észrevesszük egyáltalán? Kavada bólintott. Kétségtelen. hogy mi egy ilyen emberrel állunk szemben. és az is. Kavada a megrövidült cigarettájából szívott egy utolsót. és elnyomta a földön. Idáig egy szuszra mondta el. – Szugimura rátalált már vajon Kajokóra? [549] .örülni. Ez az elméletem. De úgy választott. de persze most sem hagyta nyugodni a dolog. hogy mit fog csinálni. Kirijamánál valószínűleg hiányoznak ezek az ér­ zelmek. Csend telepedett rájuk. Néha ellenőrizzük. félelmetes. hogy piti kis dolgok ezek. De mi más. azután hozzáfűzte: – Igen. és ivott egy kortyot. meg ott a többi érzelem. Azután felnézett a borús égre a Kavada által készített faágte­ tő szélénél. amelyeket azután hallott. nem megy bele a játékba. – Biztos nincs semmi baja – mondta Noriko. Súja Kavadára nézett. hogy igen. Az is. Így nincs nála értékmérő. hogy azt választja. ha nem az ilyesmik töltik ki ben­ nünk az űrt? Én legalábbis nem ismerek más magyarázatot ezenkívül. de Noriko megelőzte. Ebből következőleg egy­ szerűen csak választ. – Ha füstölni kezd.

Noriko bólintott. megtudjuk a füstből – válaszolta Ka­ vada. és Súja rá figyelt. – Hát… – Súja most is úgy válaszolt. hogy… Súja egy kukkot nem értett belőle. Súja felemelte a fejét. Csak éppen sötét volt. Kavada kibontott egy újabb csomag cigarettát. majd suttogni kezdett. hogy… A „hogy”-ot elnyújtotta. – De… – Noriko tovább mondta. Közeledett a naplemente. Ehhez a rohadt játékhoz. csak felváltva nézegetett a másik kettőre.– Ha összetalálkoztak. Délutántól [550] . – Nem tűn­ tek különösebben közeli barátoknak. Zónák szerint az északi hegy oldalában. – Mi az? – Nem tudom – rázta Noriko a fejét. a déli lejtőn fekvő E7-ben. Súja összehúzta a szemöldökét. mint akkor. [Maradt 8 fő] 68 Kotohiki Kajoko (lányok. hogy? – Ő túlságosan… – szólt közbe Kavada. Viszont Noriko akkor azt mondta: – Ja! – mintha valamire rájött volna. amikor még a rendelőben vol­ tak. – Mivel róla van szó. – Mi lehetett az az elintéznivalója Kajokóval? Már akkor is beszéltek erről. – De lehet.) a térdét átkarolva egy bozótban ült. lehet. – Lehet. de a bozótba elérő fény nem muta­ tott különösebb változást. 8. és fel sem néz­ ve folytatta: – Szentimentális.

meg még egy robbanást is. de Kajoko csak lapult. de megérezte. aki megölte őket. eltelt az éjszaka. Másodszor ma. Így az északi hegy tetejének környékét lefedte há­ rom tiltott zóna. rögtön dél után ment ar­ rébb. És azután is lövések hangja. Délben már csak tizennégyen voltak. Eddig még nem találkozott senkivel.vastag felhők gyülekeztek. már elgémberedtek az izmai. És vissza­ fojtott lélegzettel gubbasztott. de termé­ szetesen Kajokót kevéssé foglalkoztatta a fegyver nevének megfogalmazása) a lábához. úgy védekezett az eső ellen. hogy ott van mellette az a valaki. anélkül hogy bárki megtámadta volna. Mert egytől a hegycsúcs déli oldala. pirosan rajzolódott ki rajta. Először az északi hegy tetejétől rögtön keletre bújt el – a C8as zónában. és a bal keze segítségével hátra­ hajtva kinyújtogatta a jobb keze ujjait. Azután a bejelentett tiltott zónáknak megfelelően kétszer he­ lyet változtatott. de azért a matrózblúza válla már csuromvizes volt. Megfordította a tenyerét. Csupán a hatóránkénti hírek adták tudtára. Fázott. és a markolat formája élesen. és eltelt a nap. Végig azt a pisztolyt markolászta. és két órával ezelőtt el is kezdett esni az eső. És természetesen még annál is job­ ban… félt. Messziről és időnként eléggé közelinek vélt helyekről többször lövéseket hallott. Kajoko zsebkendőt tett a fejére. hogy az osztálytársai két­ ségbevonhatatlanul fogyatkoznak. hogy még veszélye­ sebb lenne mozognia. Mostanra már csak… Tizenkét vagy tíz ember? Kajoko letette a jobb kezében lévő nehéz pisztolyt (Egy Smith & Wesson M59-es automata használati utasítással. Így persze… Kuszaka Jumiko és Kitano Jukiko meggyilkolását is majdhogynem testközelből látta. a D7-es is tiltott te­ rület lett. Tudta. A feje feletti fakoronának köszönhetően nem verdesték köz­ vetlenül az esőcseppek. [551] . Megkérdőjelezhetetlenül leszűkült a moz­ gástér. Meghúzta magát.

Egyetemistának tűnt. másrészt félt bemenni a házakba. Ez a rendezvény a helyszínéül szolgáló Kormány-park meg­ rendelésére készült. Jóval később érkezett.Az egész testén úrrá lett a kimerültség. Hány­ szor és hányszor megjelent már előtte a játék kezdete óta! Nem állt ugyan annyira közel hozzá. Jóképű volt. Az eső egyetlen előnye. Egy őszi ünnepnapon rendezték meg. A folya­ dékfelvétele nem volt elégséges. vállig érő haját önkéntelenül a füle mögé tette. hogy vizet gyűjtsön. Kajoko eltompult agyában újra felderengett egy kép. de ilyesmivel persze nem tudta enyhíteni az egész lényét kínzó szomjúsá­ got. Néha levette fejéről a zsebkendőt. mint a szintén eszébe jutó szülei és húga arca. de a fiú elnézést kért a késésérc Kajoko vendéglátók között helyet foglaló tanárnőjétől (egy majdnem negyvenkét éves néni). mert így be kellett érnie a kapott kenyérrel és vízzel. de az még az egyharmadáig sem telt meg. Kajokóékat főleg csak az ülőhelyek elrendezésével. Egyrészt nem aludt szinte semmit. ezért ott volt az éhség és a szomjúság is. hogy a korábban kiürült palackját egy csöpögő ág vége alá tehette. és munkához látott. és benedvesítette kiszáradt ajkait. mint a rendezvény kezdete. Kajoko azt hitte. és egy szabadtéri teaceremónia volt tu­ risták számára. [552] . hiszen azok­ ban már lehet valaki. ő is egy segítő. Még nemrég kezdett csak odajárni. a teasütemény kiké­ szítésével és hasonló apróságokkal bízták meg. úgy dél körül. A középiskola első évében látta először őt. Ő pedig a vendéglátók között volt. ahova Kajoko tanodája tartozott. és alig több mint egy litert ivott meg a játék kezdetétől mostaná­ ig. és újra megmarkolta az M59-est. majd helyet cserélt vele. de még nem vedlette le teljesen a gyerek­ arcát. de azért nagyon fontos volt számára. Erőtlenül sóhajtott. A szer­ tartáson ténylegesen csak felnőttek vettek részt. Spórolni akart a vizével. Tompának érezte ma­ gát. annak a teaiskolá­ nak a rendezvényén.

De volt azért Kajokónak két különleges emléke vele kapcso­ latban. olyan volt. gyönyörű testtartása. széles. Megfordult. „Az iskola nagymeste­ rének unokája. és tökéletes helyre tűzte be a kedvenc sötétkék hajcsatját… Egyenes szemöldök. amikor megtudta. És a tetejébe még állítólag nem is járt senkivel. lapos. lendületes.” A barátnője elmesélte. de nem rossz formájú orr. illetve nagy ritkán. Ennyi idősen azért mégsem festhette magát. és csak őt nézte. vagy a teahabosítót kezelő friss kézmozdulata. hogy mennyire más világban él az az ember és hogy vannak ilyen emberek is. Ahogy az edénytörlővel bánt. hogy nem­ csak helyes volt. de… A teaiskola rendezvényei előtt. hogy vele találkozhassak. és a gim­ názium elvégzése után máris helyettes tanárként több tanít­ ványa is van. szépen megfésülködött. hogy még jobban be­ lebolonduljon a fiúba. (Mások szemszögéből valószínűleg nem tűntek volna nagy dolognak. akinek a kislányoktól kezdve a nénikig megszámlálhatatlanul sok rajongója volt. Hát. hanem okos is. amit Kajoko a tükör előtt töltött. szóval hihetetlen. Kajoko akkor csak arra gondolt.Nagyszerűen csinálta.) [553] . de gyönyörűen eligazgatva vette fel a kimonóját. Azért járok a tanodába. hogy ellátogat az ő tanodájukba. de azért szépen elnyúló szem. ugyanakkor nem feledkezett meg a körülötte lévőkről. mint egy ideális férfi. határozott körvonalú száj. Pontosabban a szeretőjéé. amikor hátulról megveregették a vállát. Egy fel­ sőbb éves volt a Siroivai Középiskola teaszakköréből. hogy a fiú tizenkilenc éves. Lévén. aki ere­ detileg elrángatta Kajokót a tanodába. Én is odavagyok ér­ te. Egy jó darabig elhanyagolta a saját feladatát. de azért elég felnőttesen nézek ki… Talán nem is lett volna szükség okokra. nem olyan nagy. Fiatal kora ellenére egyáltalán nem állt rajta furcsán a hagyo­ mányos öltözet. tucatáru. megemelkedett a percek száma.

pedig az is­ kola megszüntetése forgott kockán. a hivatalnok pedig most azt bosszulta meg. majd nemsokára egyedül tért vissza. miután fennakadás nélkül lezajlott a ceremónia. akit vendégként hívtak meg. De Kajokót nem hagyta nyugodni a dolog. de mindketten csak szerencsétlenkedtek. elintézi. [554] . így önöknek sem kell aggódniuk. hogy elkezdődött. hogy határozottan magára vállalta az egész fe­ lelősséget. Még az is lehet. és akkor pedig még odáig is fajulhat a dolog. a teaiskola szokásos ceremóniáján. Szép tiszta tekintetével ránézett Kajokóra. hogy beleírja a jelentésébe… Ezért. Utána békésen folyt tovább a ceremónia. mi történt. aki maga is az elsők között tevékenykedett az ülő­ párnák és egyebek elpakolásánál. Végül eloszlott a haragja. hogy kormányellenes tevékenység gyanújával letartóztatják (úgy­ nevezett átnevelő táborba küldik). „A megvesztegethetetlenségünkkel szolgáljuk a hazát…” és hasonló szózatokat zengő államhivatalnokok közül sokan csak a haszon érdekében éltek befolyásukkal. A probléma az volt. hogy a nagymester nem tartózkodott ott.” Ezenkívül nem mondott semmit. akadt egy probléma. Gyakran előfordult az ilyesmi. és há­ tulról megszólította. az isko­ la központjában rendezték meg. mert a hivatalnok úgy ve­ zeti le a feszültségét. „A kormánytisztviselő úr eltávozott. mert éppen kórházban ápolták. És ez az akkor tizenki­ lenc éves fiú elsimította az ügyet. A problémás hivatalnokot bevezette egy különterembe. hirtelen kifo­ gásolni kezdte a szervezést. és ezt a sötét üzletet a nagymester udvariasan visszautasította. Összeszedte magát. tavasszal történt. hogy részesedés fejében felajánlotta. A fiú kezében az ülőpárnákkal megállt és visszafordult. Ettől a fiútól kitelik. A kormány területi kultu­ rális megbízottja. mikor marad egyedül a folyo­ són a fiú. ám nem sokkal azután. hogy többet kapjanak a Köztársaság hagyományos kultúrát támogató pénzeiből. és az iskola jelen lévő feje­ sei sem kérdezték. a rendrakás közben kifigyelte.Az egyik eset második év elején. A fia és annak a fia helyette­ sítette. A Siroivához közeli Sidóban.

Persze a vi­ lág más részein is biztosan ugyanígy van. mert attól kezdve min­ dig rámosolygott. és Kajokóra mosolyog. Nincs semmi baj”. amit hallott. hogy megkérdezd. hogy gondoltál rá. és elmosolyodott. és egy nagyon picit kioktató hangon egy nehezen érthető dolgot mondott. Mindannyian a harmóniára törekszünk. „Az a kor­ mánytisztviselő sem önszántából teszi. Kajoko szá­ mára döntő fontosságú volt. hogy végre sikerült rendesen szót vál­ tania vele. „Csak azt szeretném kér­ dezni. Mindenesetre emlékezhetett rá a fiú. ezúttal egy régi templomban.” Nevetett. és a ka­ méliafa virágait nézegette (igazándiból akkor is őrá gondolt…). de azért folytatta. [555] . de visszafordulva látta. „Az a hivatalnok rosszin­ dulatúnak tűnt. mire gondol Kajoko. A fiú hig­ gadt viselkedésétől meg is könnyebbült… Noha nem értette meg százszázalékosan.” A végét mintha csak magának mondta volna már. amit tesz.aki izgult ugyan. de teljesen el volt ragad­ tatva. és a tea útja is arrafelé vezet minket. csak a füle cseng. Először fordult elő. de ebben az országban ez nagyon ne­ héz. Aztán meg­ fordult és elsietett. Kiment a kertbe. Kajoko ismét egy rendezvényen volt. amikor hirtelen hátulról a jól ismert. Kajokóval már attól ma­ darat lehetett fogatni. ha alkalomadtán találkozott a tekintetük. „Kö­ szönöm. de különösképpen ennek az országnak a berendezkedése torzítja el az embere­ ket. de az a fiú áll ott. ameddig csak lehet. Aggodalom ide-oda. hogy hihetetlen ugyan. Azért még tovább ment. Azután megint visszaemelte a tekintetét Kajokóra. mondta. tiszta hang szólította meg: „Milyen szép!” Egy pillanatig azt hitte. hogy a fiú mennyire felnőtt. és ha…” A fiú félbeszakította Kajokót. és folytat­ ta: „A teának nincsen hatalma. Hát élvezd te is. amely második telén történt. Kajoko égő arccal álldogált ott még egy darabig. hogy minden rendben volt-e. De attól még nem rossz dolog.” A fiú megértette. Az a találkozásuk.

de ez a szép benne. (A csettintgetve ujjongást elhalasztotta későbbre. forró folyadék itatta át a szoknyáját a térdkalácsán. amiből észrevette. Pisztolyt markoló keze remegett. dehogyis. Beletemette az arcát a rakott szoknyájába. de amikor tizennyolc éves lesz.hogy nem a teaszertartás magyarázata vagy valami hivatalos intéznivaló miatt szólítja meg. Elég lett volna neki egy röpke pillanat. Amikor a szertartásról beszélgettek. De az sem megle­ pő. Arra gondolt. csak találkozott volna vele. mert igaz. hogy sír. kedvesen mosolygott. hogy komolyan beleszeressen valakibe. Csak nem megy olyan jól. hogy még csak gyerek. és felnézett a kaméliára. De a maga módján akkor is igazán szerette őt. hogy Kajoko attól még sikernek tudta he. Az esőcseppektől eltérő. amikor egyedül maradt a mosdóban. Olyan feszes valahogy. hogy milyen szépen tar­ tod magad. mint ez a virág. nagyon. Beszélgettek egy kicsit. – Tényleg így gondolom. Én… nem egyszerűen csak az egyenes hátra gondolok. és szépnek [556] . Miért kellett ennek így történnie? Egyszerűen csak arra vágyott. a hú huszonnégy. hogy találkozzon azzal a fiú­ val. – Úgy érzed? Pedig mindig örülök. hogy majd ő megmutatja. hogy még csak gyerek.) Ettől kezdve egyre elszántabban gyakorolt. Jól összeil­ lenek… Ilyen emlékei voltak. – Én? Á. Az igaz. és a fiú talán csak bókolt egyet az iskolája egyik szadó-rajongójának. Természetesen ő még gyerek volt. hogy ezt meg­ mondja neki. Életében először fordult elő vele. már hogy lennék én… A fiú a ruhaujjában tartotta a kezét. Valahogy határozottnak tűnsz. amikor csinálod. – Hogy tetszik a teázás? Szereted? – Igen. Igen… Pont.

Kajokón úrrá lett a rémület. – Kotohiki! Várj meg! Kotohiki! [557] . A lábai maguktól mo­ zogtak. Csak menekült. meg hogy a rajtuk felgyülemlett esőtől csuromvizes lesz. és teljes erejéből kapkodta a lábát. Nem számított. milyen érzés szeretni valakit. de lefelé talán… A háta mögül ágzörgést hallott. Kajoko egy pillanat alatt eldöntötte. Az egyenruhájának és az ingé­ nek hiányzott a jobb ujja. és felemelkedett. hogy lefelé fog futni azon az úton. és Kajoko felemelte a fejét. eszem ágában nem lett volna teázgat­ ni. A bozótból egy egyenruhás fiú – Szugimura Hiroki (fiúk. de azt hi­ szem. Mintha villogott volna. és kilátszott a karja. ezért nem tudhatom. Utánam jön! Hajszolta kimerült testét. Ha nem sikerül elmenekülnie. egy lépést hátrált a hanggal ellentétes irányban. amely az eső miatt rózsa­ színen folyt szét. 11. hogy az ágak belekapnak az arcába és a hajába.nevezte őt. ha én ezt tudom. megölik! Széthúzta a bozótot. Miért nem vette észre. mielőtt ilyen közel ért volna? Miért?… – Kotohiki… Kajoko felsikoltott. Bevetette magát a bo­ zótba. Hiroki szája tátva maradt.) dugta ki a fejét és a felsőtestét. Egy két méter széles hegyi út kanyargott arra. Bal kézzel megtörölte a szemét. – Kotohiki! – szólt Hiroki hangja. hogy én szeretlek téged.” Valahogy így. de Kajoko figyelmét ehelyett in­ kább a sáros arcán ülő két szeme vonzotta magára. inkább dzsoggingolok vagy valami. Nagyon szeretlek. és kilépett belőle. meg akarta mondani: „Én még gyerek vagyok. Jaj ne már. És a kezében egy pisztoly volt. Felfelé biztosan utolérné. Megzörrent a bokor. A vállára tekert fehér anyagon átázott a piros vér. és sarkon fordult.

Legalább ötven méterre volt innen az az erdő. A jobb lábát megfeszítve lassított az iramon. Az út kétfelé ágazott előtte. és ő pattogatott kukoricát majszolva nézi a színészek játékát. mintha elütötték volna. két kézre fogta a pisztolyát. és a keze megugrott a visszahatástól. [558] . hogy olvasta a haszná­ lati utasításban. hogy a lejtős úton. Baloldalt kitárult előtte a táj. A hátára esett. Látta. Meg akarják ölni. Szu­ gimura Hiroki beéri. tehát ez mondjuk egy film jelenete lett volna.Ha ezt olyan körülmények között hallotta volna. azt hitted. hogy nem kell felállítani a kakast. Balra fordult és megpördült. nem bírlak lelőni? Kajoko határozottan kinyújtotta a karját. elég csak a ravaszt meghúzni. hogy tényleg képes-e ilyesmit használni. Már késő. sűrű növésű vegyes erdő következett. Csak­ hogy Kajoko számára természetesen ex most így hangzott: „Kotohiki! Megállni! Kinyírlak!” Még szép. és meghúzta a ra­ vaszt. Kajoko összeszorította a fogait. Amikor visszafordult. minden bizonnyal esdeklő hangszínnek tartja. Reménytelen távolság volt. De nincs más választása. Szugi­ mura Hiroki tágra nyílt szemmel megáll. Szemben pedig Hiroki megtermett teste megpördült. ahol nyu­ godtan odafigyelhet. hogy nem várt. Azon túl megint kis fákból álló. és a fegyver csövéből egy kis tűz­ nyelv nyúlt ki. A bizton­ sági závár nevű izé azóta nyitva volt. A balt választotta. és golyót repít a hátába a pisztolyából. alig hét-nyolc méterre innen. Egy durranás hallatszott. Az volt beleírva. A selyemfátyolszerű esőn ke­ resztüljövő tompa fényben egy mandarinföld lépcsői sora­ koztak. Nem akarta megtenni. Már csak az a kérdés. Amíg ő a rendszertele­ nül nőtt mandarinfákat kerülgetve botladozik arrafelé. Ha addig eljutna… Lehetetlen – gondolta.

– Égess friss ágakat. és Kajokóra nézett. [559] . – Két tűzrakás. A pisztoly egyszer megpördült. Kajoko lefelé fordítva rátartotta a fegyverét. Kajoko rövid haját áztatta az eső. Megmentenek. – Figyelj! – Hiroki feküdt ezen az ócska úton. A zsebemben van öngyújtó. ki érti ezt. és a fegyvert két kézre fog­ va csak állt egy helyben. Húú. végeznem! Hogy ne keljen fel többé! Úgy két méterre tőle megállt. Kitartóan megis­ mételte még egyszer. Viszont a földön heverő kezében még mindig fogta a pisztolyt. Nanahara Súja és… Nakagava Noriko és Kavada vár rád. Illetve magát a helyzetet nem értette. Mert Hiroki eldobta a pisz­ tolyát. hogy felemeli. Megértetted? – Mi?… Hogy? Hiroki mintha halványan mosolygott volna. Végeznem kell vele. a fejét kell megcélozni! Hiroki megfordította a fejét. amelyen már itt-ott pocsolyák keletkeztek. és erőlködve. miről be­ szél. de egyenesen Ka­ jokóra tekintve beszélni kezdett. Aztán a madárhang felé. Hiroki folytatta: – Menj a madár hangja után. Akkor… valahonnan madár hangját hallod. Két… tüzet rakj. aztán az oldalára borult. Hiroki egyenruhájának bal mellén (bár a hasára célzott) egy kis lyuk volt.Kajoko fegyverrel a kezében közelebb futott hozzá. és körülötte kezdett sötétebb színűre változni az anyag. a ravaszt is meghúzhatta volna. Még előfordul­ hat. A fejét. Pedig ha ennyi ereje van. Hiroki szavai elértek Kajoko fülébe. de nem értette. és a ravaszt… Az ujja megállt mozdulat közben.

Azután fájdalmában lehunyta a szemét. – Hiroki megint lecsukta a szemét. bár nem nagyon értette Takako ízlését. Az tény. – Ha megértetted. Nagyon boldognak tűnt. de nem ez volt a problémája. mene­ külj! Szánalmas volt. – Gyorsan menj innen! Meghallhatta valaki a lövést. Amikor a fiúkkal dumált… Igen. ha pedig mégis. Érezte. amikor az osztálytársai kétségbevonhatatlanul fogyatkoznak. de azonkívül általában mogorva volt. akkor egy ki­ csit félelmetes pali kell neki. majd Kajoko felé dobta. Mimura Sindzsivel meg Nanahara Sújával például. hogy ezek szerint ha valaki ilyen szép. és az egyenruhája zsebéből elővett egy százjenes öngyújtót. Térdre rogyott Hiroki mellett. olyankor néha nevetett is. állítólag Csigu­ sza Takakóval jár. De… – Nem baj. Végre átlátta a helyzetet. – Hogy? Hiroki hirtelen kinyitotta a szemét. Ezúttal helyesen. hogy jóban vannak. hogy ilyen kép élt benne róla. hogy kung-fu vagy milyen edzésre jár. [560] . mint egy sokdarabos kirakójátéknál.Nehézkesen mozgásra bírta a jobb kezét. Hallotta. annyival letudta a dolgot. és kiabálni kezdett. gyorsan menekülj el. akkor nagyon nyersen. anélkül hogy tudato­ sult volna benne. meg látszott is. Mosolygott. hogy Szugimura Hirokiban min­ dig volt valami félelmetes. És ilyen körülmények között. hogy erre Kajokónak hirtelen összeállt a kép. – Á… á!… Leejtette a pisztolyát. Kajo­ ko. – Én már úgyis mindjárt meghaltam volna. – Szugimura! Szugimura! Mit tettem…! Ömleni kezdtek a könnyek a szeméből. Szóval tagadhatatlan. hogy lehorzsolódik a térde. nagyon félt Szugimura Hirokitól. másrészt meg alig beszélt néha. Egyrészt vad benyomást keltett azzal.

– Ha megmondom. hogy miről beszél Hiroki. Teljesen könnyedén. amelyet ő lőtt az előbb. – Mondom… Menekülj el gyorsan!… Kérlek! Kajoko felzokogott. Mi van már. ez nekem elég. – Találkozhattam veled. Kajoko már megint nem értette. és gyengéden Hiroki nyakához ért. miről beszél ez itt? Hiroki folytatta. – Szeretlek. Kotohiki. – Nekem már elég volt – mondta. hallod?! Hiroki megmondta. menjünk együtt. Mindvégig szerettelek. és ránézett Kajokóra. – Csak ezt akartam mondani.Kajoko akkor vette észre. – Tessék? Kajoko könnyáztatta szeme tágra nyílt. ahonnan az eső esett. – Gyere. Tessék? Mi… mit mondtál? – Ezt… ezt meg hogy… Kajoko hangja remegett. – Mi? Miről van szó? Válaszolj. Mintha mo­ solygott volna. hosszan kifújta a leve­ gőt. Hiroki mintha a fájdalmát próbálná legyőzni. Hallod? Állj fel! Hiroki kinyitotta a szemét. hogy egy nagy sóhajtás volt inkább. hogy azon a seben kívül. – De hát… te… Takakóval… [561] . Gyorsan… menekülj! Szinte öntudatlanul tolultak Kajoko ajkára a szavak. Hiroki zakójának jobb oldala középtájtól lefelé teljesen elázott. vagy lehet. elmenekülsz? – kérdezte. A tekintete az égre meredt. de nem az esőtől.

mint a köd. ha az­ zal a daruról lecsüngő óriás vasgömbbel vernek fejbe. Valószínűleg most szólította először így. Olyan volt. Mert ha nem? Hiroki nem mondott semmit. és elvileg a szervezete teljesen ki volt szárad­ va. így már nem is bánom. Például „Mert ha n…” vagy ilyesmi. Az lehet ilyen érzés. A hangja néhányszor fenn­ akadt. Hiroki megint kinyitotta a szemét. Kajoko. – Szugimura… én… én… Alig ivott vizet. gyorsan menekülj el innen. Valami fejbe kólintotta Kajokót. – Semmi baj – szólt Hiroki kedvesen. Megfogta a vállát. ha nehezére [562] . és Kajoko arcára telepedett. mindig félbemarad egy szava. ame­ lyikkel régi épületeket szoktak lerombolni. Hogy engem szeretsz? Hogy ezt akartad mondani?… Engem ke­ restél? Komolyan? Akkor viszont… Mi a fenét csináltam? Kajoko zihálva vette a levegőt. mint valami drága kincset. mert ha nem… Kajoko szeméből záporoztak a könnyek. – Én téged szeretlek – mondta. és meg­ rázta. mire végre ki tudta nyögni: – Szugimura!… Szugimura! – Siess! A beszédtől Hirokinak köhintenie kellett. és várta Hiroki kö­ vetkező szavait. Erre végre talán megértette a szavait.Hiroki még egyszer mélyen Kajoko szemébe nézett. és vért prüszkölt. mégis végeláthatatlanul peregtek a könnyei. De Hiroki. – Hogy te öltél meg. Ezért… kérlek. – Kajoko… – Úgy mondta ki Kajoko utónevét. Iszonyú nagy ütés volt. – Szugimura! Szugimura! A filmekben ha meghal valaki. Csendben behunyta a szemét. ezért Kajoko lassan kinyújtotta a kezét Hiroki egyenruhája felé.

ilyen veszély kellős közepén.esett is. – Ááááááááááááááááááááááááá! Térdelt a földön. ki tá­ mad rád. és sírt. ráborult Hiroki testére. és azon nyugtatta a karba tett kezét meg az állát. és keres­ te őt. Hogy megtalálja Kajokót. Amint ezt megállapította. felállította a seprűt. majd letörölte. és megint sírt. A legeslegvégén. végig kimondta: „Mert ha nem…” Kellett lennie foly­ tatásnak is. Illetve… Az oldalán lévő seb… A vállán lévő… Mind pontosan emiatt keletkeztek. hogy Hiro­ ki már halott. lehet. aki ennyire szerette. Hiszen ő maga is rátámadt Hirokira. Szugimura! Még egyszer megrázta a vállát. mikor nem tudni. Ha belebotlasz valakibe. és el­ vette tőle a rongyot. Szorosan lehunyta a szemét. Szerette Kajokót… Ugyanúgy. átszakadt benne a gát. Mert ha nem…? – Szugimura! Mondom. És mégse… Még­ se… Hirtelen eszébe jutott vele kapcsolatban valami. „Milyen kis töpszli vagy. Hiroki éppen lógott. Kotohiki” – mondta. de nem érte el a tetejét. Hiroki is biztos emiatt kereste őt végig. Kiáltást hallott feltörni a sa­ ját torka mélyéből. hogy rád támad. ahogy ő annak a fiúnak akart elárulni valamit. Kajoko zokogása egy pillanatra abbamaradt. ami­ kor végre elérte a célját. Egyszer a kötelező napi takarítás idején Kajoko nedves ronggyal töröl­ gette a táblát. Nem… Nem is. Volt az osztályában egy fiú. amit nem ért el… És ennek ilyenkor kell eszébe jutnia. Mennyire nehéz feladat lehetett ez. aztán végre rájött. Szerette Kajokót… Ezt az egy érzést követte Hiroki. [563] . amely visszatartotta érzelmei áradatát.

Összerezzent és hátrafordult. és kifelé nézett az ablakon. Aztán a Kajoko fején lévő lyukakból csordogálni kezdett a vér. 11. Szóma Micuko (lányok. Amikor arról a fiúról lelkendezett a barátnőinek egyszer nagy hévvel. Mintha szembeszállna az esővel. – Csak rajta! – mondta valaki. aki pedig ennyire szere­ tett engem? Ha egy kicsit gondolkozott volna. hogy ha Hiroki meg akarja ölni. aki szeretett engem (jaj. és Kajoko jobb halántékán két lyuk keletkezett. öngyilkos leszek. amely le akarja mosni. [564] . de igaza volt. és a saját butaságomért (tényleg gyerek voltam. Még ha ez ebben a játékban egyenlő is egy öngyilkossági kísérlettel. nincs ennél nagyobb érték…). Hiroki mellettük állt. Teste Szugimura Hirokiéra dőlt. és pisztoly van a kezében. De ő nem jött rá. Mekkora egy hülye liba vagyok ért… Egy másik eset jutott eszébe. Szugimura irántam érzett szerelmével és a saját butaságommal együtt. Hiroki azt mondta.Miért… miért nem hittam én meg ennek a fiúnak a jó oldalát? Mi­ ért nem vettem észre valakinek az érzéseit. Kettős szerelmi öngyilkosság? – suttogta egy hang a fejében. Két száraz puffanás hallatszott. hogy mindvégig őt szerette. Igen. és ömlöttek a könnyei. de hogy is lett volna ilyesmire képes? Sírok tovább a fiúért. nem volt képes felismerni. „Ha nagyon nyomulsz. egyre csak folyt elő és tovább az arcára. És mégis… mégis azt mondta Szugimura ennek a hülye csaj­ nak. öngyilkos leszek. Nem tudta abbahagyni a sírást. Ak­ kor nagyon felhúzta magát rajta.) néz le rá. megteszi rögtön a nála lévő fegyverrel. És látta. hogy is il­ lettem volna ahhoz a fiúhoz?) sírok tovább. hülyének néznek” – közölte kurtán. rájön. Arcán érezte Hiroki arca me­ legét. meneküljön el. hogy szép hosszú fe­ kete haját áztatva az esőben. tényleg hülye. itt sírok tovább.

hogy… Ez nem lehet igaz! Nem lehet igaz. [Maradt 6 fő] 69 Ugyanakkor több ütés érte a hátát. majd sétálni kezdett. ha a háta mögé lopózik valaki! Már bőven elég lövedéket kapott.357 Magnumot. – Mit is mondott?… Jelzőtűz? Megint kissé megcsóválta a fejét. De még a fájdalomból eredő sokknál is intenzívebben mun­ kált a fejében a gondolat. – Szugimura. amely félig rálógott az M59-esre. és vér szökött elő. [565] . és az ajkára tette az ujját. Érezte. ki akarta nyúj­ tani a kezét érte. A lábával eltolta Kajoko szoknyáját.Micuko leeresztette a Hatagami Tadakacutól szerzett Smith & Wesson M19 . és a Colt Governmentet. hogy fel­ szedje a Smith & Wesson M59-et. rég láttalak. amelyet Kajoko ejtett le. Lesajnálón csóválta a fejét. ennek ellenére mégis meg­ fordult. Kajoko! Miért nem értetted meg őt? Elfordította tekintetét. hogy ilyen latyakban ne hallja meg. hogy meginog a lába. és egy régi írógép kattogásához hasonló hangot hallott. mintha égő fadarabo­ kat szurkáltak volna belé. A matróz­ blúza elején kiszakadt az anyag. és megszólalt: – Hát te tényleg nagy hülye vagy. Meg vagy elégedve? Együtt hal­ hattál meg a szerelmeddel.) Lenézett a két egymáson fekvő holttestre. és Hirokira nézett. amelyet Hiroki dobott el. (Ez volt ko­ rábban Micukónál. és azonnal elkezdett terjedni a forróság a testében.

aki elvitte abba a lakás­ ba (apja eleve nem is volt). amikor az addig szerzett súlyos lelki sérülései miatt szinte kihaltak belőle az érzelmek… Végül pedig. akiben megbízott.Egy diákegyenruhás fiú állt ott. Amit ennek a lába előtt heverő fiúnak. iskola után? Vagy azóta. hogy a külváros egy mocskos szegletében. hogy az izmai felmondták a szolgálatot. hogy ki­ lencévesen három férfi megerőszakolta? Attól a naptól fogva. szabályos arcél. hogy ellenkezett az anyjával. hogy az iszákos anyja. hogy egy életre-halálra menő ütközet kellős közepén volt. mielőtt elkezdődött volna? Azóta? Vagy… Azóta. és kiment a szobából. és véletle­ nül megölte? Azóta. nemhogy vigasztalta volna. hogy felemelje a fegyvert. Érezte. Micuko megszorította az M19-est a jobb kezében. miu­ tán tökéletesen eltüntette a bizonyítékokat. amikor az három hónapra rá megint el akarta vinni abba a lakásba. hogy egyedül hintázott a parkban. kedvesen beszédbe elegyedett vele. Akkor annak dacára. 6. hanem kipletykálta a dolgot (aminek köszönhetően a tanárt legalább áthelyezték)? Vagy attól a naptól. Persze lehet. és araikor véletlenül leesett egy [566] . jel­ legzetes hátrasimított haj. hogy amikor a legjobb barátnője ezt látta (vagy legalábbis egy részét látta). Szugimura Hirokinak mesélt… „Én a rablók közé akartam állni” – mondta neki. és nem felejtette el rablásnak beállítani a történteket? Vagy attól a naptól fog­ va. Micuko gondolatai hirtelen egészen más irányba kezdtek ka­ landozni. Hátul hosszúra hagyott. hogy a távoli rokonuknál. és ő is megerőszakolta? Abban a sötét kis szertárban. csak éppen hide­ gen csillogó szem… Kirijama Kazuo (fiúk. a gye­ rek rendszeresen szívatta. abban az ócska la­ kásban megerőszakolták azok a videokamerás férfiak? Vagy inkább azóta. Mikor lett ő ilyen? Ahogy Hirokinak mondta. ahogy mindent elmondott neki. azóta. ahol befogadták utána. hogy az egyetlen tanár az általánosban. hogy csak egy pillanatig tartott. átvett egy vastag borítékot a férfi­ aktól (egyébként nem is volt különösebben vastag).) volt. de összeszedte a ma­ radék erejét. hir­ telen megváltozott a tekintete.

Adni senki nem adott neki. és részvétlenül elvette Mi­ cuko kezéből a fegyvert. És Kirijama Ingramja még egyszer utoljára tüzet okádott. És a ravaszt… Még egyszer ropogva tüzet okádott a Kirijama Kazuo kezé­ ben lévő Ingram M10-es. Nem fogok veszíteni semmiképpen.régi épület tetejéről. Igazam van. Illetve lehet. Micuko nem tudhatta az okát. ám nemsokára ő is elkezdett vele szórakozni. [567] . mintha meg se kottyant volna neki. a következő pillanatban pedig az ázott földnek csapódott a háta. vége volt. függőleges sorban négy lyuk keletkezett félig leszakadt a felső ajka. és meghúzta a ravaszt. Azóta? Vagy… Mindegyikük apránként – dehogyis! –. Kirijama Kazuo lassan odasétált. Most aztán igazándiból hátrarepült. amelyet Kajo­ ko dobott el. Visszaült. Az esőben ázó három holttestre rá se hederített. Erő gyűlt a karjába. Csakhogy… Kirijama épp csak megremegett bele. és vér szökött elő a szájából… A felsőteste hátrabo­ rult. De Micuko még így is vigyorgott. és Micuko mellétől az arca közepé­ ig. Felemelte a Szugimura Hiroki kezé­ nél heverő Colt Governmentet és az M59-est is. hogy már korábban meghalt. És Micuko kiégett. A matrózblúza ujjánál. Illetve… Mindegy volt. a csukóján úgy kidagadtak az erek. mintha hozzávágtak volna egy epres pitét. Micuko egykor szép arca szétment. Sorozatban. és felemelte a fegyvert. Amikor leért. tisztára olyan lett. A tárban maradt négy lövedék kétségtelenül Kirijama Kazuo mellébe hatolt. Teste néhány másodperccel azelőtt. mint a hegedű húrjai. az anyja azt mondta. hogy ő ölte meg? Az apa akkor valahogy elrendezte az ügyet. jó nagy adagokban rabolta meg Micukót. lelke pedig már nagyon régen.

LÁTOM. Hogy ne­ kem egyszer harcolni kell majd a gonosszal a Föld érdekében. valójában üvegből volt. fáradt is volt. És láttam. Megállás nélkül esett az eső. Inada Mizuho (lányok. Ahuramazda. PREXIA DIKIANNE MIZUHO? Kérdezte a fejében a fény istene. JÓL VAN. l. Mizuho pedig a légzését rendezgette. és formára rendezgeti. Fázott is. és a homlokához tapasztotta szépen levágott Szemben vele egy kis szántóföld terült el. ahogy az Ördög elhagyja a helyszínt. Megkaptam az üzenetedet ott a jósdában. Kirijama Kazuo két hegyet készített faágakból. Természetesen. Akkor nem nagyon értettem az értelmét. TISZTÁBAN VAGY A KÜLDETÉSEDDEL. De most már pontosan megértet­ tem. [568] .) volt. Szóma Micukót. de épp az imént újra felfedeztem. Nincs semmi félnivalóm. FELKÉSZÜLTÉL. de nem nagyon zavarta. de Mizuho el­ hitte. most az egyik előtt guggol. ha követem az utasításaidat. – Saját szememmel láttam.) kidugta a fejét a bo­ zót árnyékából. miután Kuszaka Jumiko és Kitano Jukiko meghaltak. JÓL VAN. aki végzett Kotohiki Kajokóval Ezzel az ellenség­ gel végképp le kell számolni. hogy kristály) szólt hozzá. NEM FÉLSZ? Nem. És most követtem őt idáig. Kiri­ jama Kazuo (fiúk. Azután szem elől tévesztettem. A hangja a matrózblúza alatt viselt orsó alakú misztikus kristályból (ka­ talógusból vásárolta. Természetesen – válaszolta Mizuho. amint megöli a másik ördögöt.[Maradt 5 fő] 70 haját. közepén pedig egy diákegyenruhás alak látszott hátulról az eső vékony hártyá­ ján keresztül. 6. Mert hát teljesíteni tudta a számára legnagyobb küldetést mint űrbéli harcos. Annak is eső áztatta a hátrasimított haját.

Mizuho egész lényét kitöltötte a fény. igen. ahányszor csak Mizuho azzal jött neki. ŐÉRTE IS HARCOLSZ. AMELY KÖRBEÖLEL TÉGED. hogy csapást mérjek az ellenségre! Igen! Mizuho vigyázva. arra gondolt. UGYE? Igen.JÓL VAN. Igen. Az arca elé tartotta két kézre fogva. Ú. mindent magá­ ba ölelő. MIZUHO. semmi. TE MÁS VAGY. Alig tizenöt centi élű kését körbera­ gyogta a fény. DE HÁT Ő CSUPÁN KÖZNÉPI SZÁRMAZÁSÚ VOLT. Kirijama hátát látta. hogy a másik harcos. KIVÁ­ LASZTOTT HARCOS VAGY. HIGGY AZ ŰRBÉLI FÉNYBEN. hogy „te vagy Lorela harcos”. Azután a kétélű kését (amikor megtalálta a hátizsákjában. és legalább egy méter hosszú legendás karddá [569] . OKÉ. HM? VALAMI… ? Nem. Teljesen szabadon volt. Meleg. IGEN. Igen. na de mindegy…) Ő… Ő AZ UTOLSÓ PILLANATIG HARCOLT. kilépett a bozótból. Megnyugodva bólintott még egyszer. HÁT. TE A SZENTDIKIANNE TÖRZS TÚLÉLŐJE. Itt az alkalom. hogy ne csapjon zajt. AZ APRÓSÁGOKKAL NE TÖRŐDJ. Ahuramazda. Lorela Lausasse Kaori meghalt. Csak… csak ő elbukott. A kék pen­ gét kitöltötte a fehér fény. A gonosszal szemben. Igen. Csak az. Most. (Bár annak idején az osztályteremben Minami Kaori. ÉS GYŐZÖL. és Mizuho ezen a fényen át nézett Kirijamára. AKKOR RENDBEN VAN. aki valamennyire barátkozott Mizuhóval. titokban minden egyes alkalommal ásítozott. MIZUHO. FÉNY. és Kirijama felé futott. hogy ez aztán a harcosnak való fegyver) kihúz­ ta a tokjából. nagy űrerő. A FÉNYBEN. A GYŐZELEM FÉNYE FOG ÖVEZNI TÉGED….

a második pontosan keresztülhatolt a fején. [Maradt 4 fő] 71 Az eső nem állt el. az osztály legszebb lányával. Talán… az északi hegyen valahol. – Sújára pillantott. és a faágakból készült tető szélén lecsöpögő esőcseppeket nézte. és ő mégis egy Kotohi­ [570] . Az eső azonnal mosni kezdte a vérét. ahol Sújáék is vannak. csak a kezét nyújtotta hátra. „Lehet. A fénykard egyenesen keresztüldöfi majd a gonosz szörnyeteget. hogy jóban volt Csigusza Ta­ kakóval. és tovább tevékenykedett az ágak ren­ dezgetésével. Pont Súja kinyújtott jobb lába. jobbal pe­ dig előhúzta a Beretta M92F-et. ezúttal két lövés hangja jutott el hozzájuk. Az első mellen találta Mizuhót. akit szeretek. majd leesett. azt tenném.” Tényleg így van vajon? Hiroki szerelmes volt Kotohiki Kajo­ kóba? Hogy lehet… Hogy lehet. Egy nagy esőcsepp csúszott végig a „tető” egyik levelén. Prexia Dikianna Mizuho harcos lelke útra kelt a Fény Országa felé. Körülbe­ lül húsz perccel ezelőtt lövések sorozata hallatszott. A sebből enyhén ívelt piros vonalat hízott az égre. Kirijama Kazuo bal kézzel az ágakat rendezgette. a Keds sportcipő­ je mellé pottyant. és kétszer meghúzta a ravaszt. Egyik sem volt közel. Súja a nedves sziklafalnak döntötte a hátát. Kirijama Kazuo továbbra is hátat fordított Mizuho holttesté­ nek. „Ha én lennék a helyében. És öt perce pedig még egyszer. eltette a fegyvert. és sárral kevert esővizet csapott fel rá.változott. és megállította. miközben a hátára zuhant. hogy Szugimura szerelmes Kajokóba” – mondta ko­ rábban Noriko. de feltehetőleg nem is annyi­ ra távol. – Megkeresném. meg sem fordult.

– Nem alszol egy kicsit? – Á! – nevetett rá Súja. aki meghalt? Vagy senki sem halt meg. Az iménti kétszeri lövöldözésnél ki kivel csapott össze egyál­ talán (habár a másodiknál nagyon úgy nézett ki. hogy valaki egyszerűen lelőtt egy másikat)? Ha hozzávesszük azt. és így szólt: [571] . Amikor ezt mondta. – Nem is igaz. csak mindkét fél elmenekült. Azután túlzó mozdulattal a melle elé emelte a jobb kezét. – Délig aludtam. – Én oké vagyok. Súja újra Noriko arcába nézett. Kavada nevetve rángatta a vállát. és Kavada Noriko túl­ oldaláról szólt oda. hogy „Nem kell bemagyaráznod magadnak. de azt igen. Csak Noriko nem. hogy át­ lagos vagy. hogy csak na? De lehet. és megvannak még mind a nyolcan? – Fáradt vagy. és szinte semmit nem aludt egész végig. mint a zsák. de Noriko a tenyerét Súja felé fordítva mindkét kezét az arca elé emelte. Ez alapján… nem lenne meglepő. Lehet. Téged várt. Inkább nektek lehet alváshiányotok. aki annyira semmilyen. Súja visszaemelte a tekintetét kettejük fe­ lé. és nevetve rázogat­ ta. ez a szerelem. hogy csak bóbiskoltam. amit Súja a világítótoronyból eljövet hallott. In­ kább Kavada nem aludt miattam egy percet sem. hogy ez már csak így működik. Nanahara? Egymás mellett ültek mind a hárman.ki Kajokóba lett szerelmes. Sújáról Kavadára emelte a tekintetét. dél óta már (leszámít­ va Ucumi Jukiéék lövöldözését) háromszor szóltak a fegyve­ rek. ha már legalább hár­ man meghaltak volna. Kavada vállat vont. Akkor maradtak öten? Ki az a három. Én úgy szeretlek. Billy Joel énekli. amilyen vagy”.

Kavada. és rátette a bal kezét Kavada jobbjára. hogy előt­ te egy közös barátjuk temetésén találkoztak újra. Persze kitörölhetetlenül benne van a hangulatban. Rögtön elvigyo­ rodott. de a szavak bennszorultak. [572] . Súja egy kicsit zavartan válaszolt. mert mi ilyen jóban va­ gyunk. és azután Noriko szinte csak Súján keresztül kommunikált Kavadával.– Mindig megvédelek. hiszen amíg Súja távol volt. – Már miért lennék én féltékeny. Erre Noriko is elnevette teagát. megbízik benned. ők több mint fél napig kettes­ ben voltak. A homlokát ráncolva tette a bennfentest. de csak nevetett vele. Mert hogy is mondják. kettes­ ben is nagyszerű csapatnak látszottak. – No nézd csak. Noriko elkerekedett szemmel nézett Sújára. Kavada ujjal mutatott Sújára. de most már máshogy volt. Súja kinyitotta a száját. – Tényleg nagyon köszönöm. hercegnőm. Nagyon boldog pillanat volt. valamelyik bejá­ ratott cukrászdájukban régi barátok között esett volna meg. – Hűha. Nagyon jól szórakozott. Noriko is vidám volt. – Látod. Mert szeret. Hát ez talán természe­ tes. Súja szemöldökét kissé megemelve figyelte ezt a párbeszé­ det. Elkezdődött a játék. találkoztak Kavadával. Noriko és Kavada egymáshoz olyan közel állónak tűntek. Miről beszélsz? Kavada vállat vont. Ez a beszélgetés és ez a vidám­ ság egészen olyan volt. Súja minden bizonnyal szívesen mondott volna valamit. Nanahara féltékeny. Noriko. mire Ka­ vada röhögni kezdett. mintha iskola után.

Eléggé közel kell jönnie. Borostás arca ázott az esőben. hogy „Hűha…” Kavada visszaért a tetőhöz. Noriko mosolyogva fordult Sújához. Lehet. Ép jobb kezével segített Norikónak fel­ állni. hogy meghallja ezt a hangot. Jókedvű kismadár csiripelése zendült fel. Az időbe telik. hogy megtudja. valóban füstös volt az ég. és rögtön visszafordult. hogy féltékeny voltam? Megint Norikóra nézett. megnézte az óráját. Találkozott a tekintete Norikóéval. – Hát igen.Kavada tovább mosolygott. és együtt mentek odáig. a füst felé fordult és megszólaltatta. Erre Noriko biztos megint nevetet volna. Azután Sújáékhoz fordult. és azt mondta volna. Az eső lanyhult valamennyire. hogy féltékeny voltam”. aki szintén boldogan mosolygott. Súja mosolygott. és hajszálra tizenöt másodperc elteltével abbahagyta. – Szugimura épségben van! Kavada elővette a zsebéből a madárhívót. Ha alaposan megfigyelték. – Várjunk még ott egy darabig. – Kavada mindenből viccet csinál. hogy „Lehet. Kavada figyelte az órá­ ját. – Yeah! Súja akaratlanul is rock’n’rollosan kiáltott fel. Majdnem elkezdett viccelődni. Súja is gyorsan felállt. és kiment a tető alól. És Kavada tekintetét követve az északi hegy pont ellentétes oldalánál élesen kirajzolódott két fehér füstoszlop. – Füst – mondta. nem jelzett-e már Szugimura Hiro­ ki. ahol Kavada állt. [573] . De… Súja az eget bámulta. és szállt tova a szigetet áztató esőbe.

– De lehet. hogy a holttestét találta meg Kotohikinek. Épp az előbb ért el hozzájuk azoknak az egyes lövéseknek a hangja. hogy ez nem olyan biztos. Természetesen ez így volt. – Kavada… – mondta Súja. – Megtalálta Kajokót! – mondta Noriko. Noriko is visszafogta a mosolyát. majd folytatta: – Hát. – Semmi. – Nincs rá garancia. Megtörténhetett. Félbehagyta. de észrevette. mindenesetre imádkozzunk. az­ tán megrázta a fejét. hogy Kotohikivel együtt van-e vagy sem. Kavada rágyújtott. többször is hal­ lottak lövéseket. hogy Szugimura el tud­ jon jönni idáig. [574] .Mindhárman visszamentek a tető alá. Nem tudni. hogy Kavada összeszorítja a száját. – Nem olyan ő. Csak arra gondoltam. – Az lehet. aki csak úgy feladja. – Micsoda? – kérdezte Noriko. mire Kavada felemelte a fejét. és Súja is bólintani akart. hogy kétnapi keresés után Hiroki holtan ta­ lálta Kotohiki Kajokót. Kavada bólintott. Sújának elkomorodott az arca. Kavada félvállról válaszolt. – Egészen más eshetőség is van. és elvette a szemét Sújáékról. Súja is és Noriko is elhallgatott megint. hogy Kotohiki megbízik Hirokiban. – Vagy… – folytatta Kavada. Déli tizenkettőig még biztosan életben volt. miközben a zsebéből cigarettás­ dobozt vett elő. – Hogy? De hát… – Súja üres jobb tenyerét felfelé mozgatta. így inkább nem tette.

Nem kellett neki mondani, Súja anélkül is imádkozott. Hogy Hiroki Kotohiki Kajokóval együtt jöjjön vissza. Akkor pedig öt ember. Öten szökhetnek meg. Csak öten. Ekkor jutott eszébe Sújának, hogy Inada Mizuho még életben van, vagy legalábbis délben még élt. – Kavada! Kavada csak a szemét fordította Súja felé. – Inada még él. Nem tudjuk felvenni vele valahogy a kapcso­ latot? Kavada megrántotta a vállát. – Már többször mondtam, hogy jobban jársz, ha ebben a já­ tékban nem nagyon bízol meg az emberekben. Őszintén szól­ va én még Kotohikiben sem bízom, bár Szugimura nem ven­ né tőlem jó néven. Súja a szájába harapott. – Jó, de… – Hát, ha a körülmények engedik, kitalálhatjuk a módját, ho­ gyan vegyük fel Inadával a kapcsolatot. Viszont… – kifújta a füstöt – ne felejtsd el, mi sem biztos, hogy élünk addig. Igen, Kavada megmondta. „A legvégén. Amikor már min­ denki más meghalt, akkor van mód a menekülésre.” Ez azt jelentette, hogy bárhogy legyen is, Sújáéknak még egyszer szembe kell szállniuk Kirijamával és esetleg Szóma Micukó­ val is. Micukóval még nem biztos, de… Kirijamával minden­ képpen össze fognak csapni, az a fiú nem hal meg egy­ könnyen. És akkor nem biztos, hogy az ő triójuk minden tag­ ja baj nélkül megússza. Kavada tovább szívta lerövidült cigarettáját, s azt mondta: – Még egyszer tisztázzunk valamit, Nanahara!

[575]

Széles sávban fújta ki a füstöt, közben Súja szemébe nézett és folytatta: – Még ha sikerül is Szugimurának csatlakoznia hozzánk, még egyszer meg kell ütköznünk Kirijamával, és lehet, hogy Szómával is… Kíméletlen leszel, ugye? Erről van szó. Ha valamilyen formában magukhoz hívhatják is Inadát, az azután lesz majd, hogy végeztek Kirijamával és Szómával. Legyenek akármilyenek a körülmények, viszoly­ gott saját magától, hogy ennyire hozzászokott az osztálytár­ sai megölésének gondolatához. De… – Tudom – mondta és bólintott. [Maradt 4 főj

72

Kavada megszólaltatta a madárhívót. Ez volt a harmadik. Az eső kissé alábbhagyott, és a tető széléről ritkábban hullottak a vízcseppek… Már elmúlt öt óra. Súja a negyedik madárhang után tudott csatlakozni Kavadá­ ékhoz, de ő akkor nagyjából tudta, merre járhatnak. Szugi­ mura Hirokinak nincs meg ez az előnye, így lehet, hogy neki még eltart egy ideig. Kavada visszatért a tető alá, megint a szájába vett egy Wild Sevent, és meggyújtotta. Kifújta a füstöt, majd hirtelen megszólalt: – Hova akartok menni? Súja a Noriko másik oldalán ülő Kavadára nézett. Kavada odafordult. – Elfelejtettem elmondani, hogy van egy összekötőm. Ha in­ nen kijutunk, elsőnek nála fogunk elbújni. – Összekötő? – kérdezett rá Súja, mire Kavada bólintott. – Az apám barátja. Folytatta.
[576]

– El fogja intézni a külföldre szökésünket… Ez ellen ugye nincs ellenvetésetek? Ha itthon maradsz, úgyis elkapnak egyszer. Kinyiffantanak, mint egy egeret. – Külföldre szökés… – lepődött meg Noriko. – Komolyan si­ kerülhet ilyesmi? Súja is kérdezett: – Ki az? Az apád barátja? Kavada bal kézzel a szájában lévő cigarettáért nyúlt, és kette­ jükre meredt, mintha gondolkozna valamin. Rögtön ki is vet­ te a szájából. – Ezt, asszem, jobb, ha nem