TAKAMI KÓSUN

BATTLE ROYALE
„van rosszabb az iskolánál”
ULPIUS-HÁZ KÖNYVKIADÓ 2006

A FORDÍTÁS ALAPJÁUL SZOLGÁLÓ MŰ: TAKAMI KÓSUN: BATTLE ROYALE © 1999 BY KOUSHUN TAKAMI FIRST PUBLISHED IN JAPAN IN 1999 UNDER THE TITLE „BATTLE ROYALE” BY OTA SHUPPAN CO., LTD. HUNGARIAN TRANSLATION RIGHTS ARRANGED WITH KOUSHUN TAKAMI THROUGH JAPAN FOREIGN-RIGHTS CENTRE GRAFIKAI TERVEZÉS: 2REPUBLIC: KOLLMANN ÁKOS, SZABÓ LEVENTE, ILYÉS ATTILA, GÁL KATALIN HUNGARIAN TRANSLATION © MAYER INGRID, 2006 © ULPIUS-HÁZ KÖNYVKIADÓ, 2006 ISBN 963 9602 61 2 www.battleroyale.hu

Tartalomjegyzék
Prológus..........................................................................................9 Első rész – A játék kezdete........................................................11 Második rész – Középdöntő...................................................112 Harmadik fejezet – A végső küzdelem.................................424 Negyedik rész – A finálé.........................................................590 Epilógus – Oszaka, Umedában..............................................639

[3]

Mindenkinek, akit szeretek. Bár lehet, hogy nem lesz benne sok köszönet. „A diákok nem mandarinok” Szakamoto Kinpacu (Kojamaucsi Mieko Kinpacu tanár úr 3/b című művéből) „De addig is, csavargók vagyunk, bébi, menekülésre születtünk.” Bruce Springsteen: Born to Run „Nem könnyű szeretni.” Szano Motoharu: Nem könnyű szeretni „A BARCELONÁBAN töltött néhány utolsó hét alatt mindvégig sajátos rossz érzés töltötte el az embert: gyanakvással, félelemmel, bizonytalansággal és leplezett gyűlölettel telt meg a levegő. (…) Az ember azon kapta magát, hogy minduntalan kávéházi sarokaszta­ loknál sugdolózik, és közben azt latolgatja, vajon a szomszéd asz­ talnál nem rendőrspicli ül-e.” „Nem tudom, értik-e, mennyire meghatódtam. Apróságnak látszik, de egyáltalán nem volt az. Ne feledjük, milyen idők jártak, micsoda gyanakvással és gyűlölettel teli szörnyű légkör uralkodott.” George Orwell: Hódolat KATALÓNIÁNAK (Betlen János és Tóth László fordítása)

[4]

Kagava tartomány, Siroiva Siroiva Középiskola 3/b osztályának névsora Fiúk: 1. Akamacu Josio 2. Ídzsima Keita 3. Óki Tacumicsi 4. Oda Tosinori 5. Kavada Sógo 6. Kirijama Kazuo 7. Kuninobu Jositoki 8. Kuramoto Jódzsi 9. Kuronaga Hirosi 10. Szaszagava Rjúhei 11. Szugimura Hiroki 12. Szeto Jutaka 13. Takigucsi Júicsiró 14. Cukioka Só 15. Nanahara Súja 16. Niida Kazusi 17. Numai Micuru 18. Hatagami Tadakacu 19. Mimura Sindzsi 20. Motobucsi Kjóicsi 21. Jamamoto Kazuhiko Lányok: 1. Inada Mizuho 2. Ucumi Jukie 3. Etó Megumi 4. Ogava Szakura 5. Kanai Izumi 6. Kitano Jukiko 7. Kuszaka Jumiko 8. Kotohiki Kajoko 9. Szakaki Júko 10. Simizu Hirono 11. Szóma Micuko 12. Tanizava Haruka 13. Csigusza Takako 14. Tendó Majumi 15. Nakagava Noriko 16. Nakagava Juka 17. Noda Szatomi 18. Fudzsijosi Fumijo 19. Macui Csiszato 20. Minami Kaori 21. Jahagi Josimi

[5]

Előszó
Egy pankrációmániás monológja egy másik világból

[6]

HOGY MI AZ A BATTLE ROYALE? Te még ezt sem tu­ dod? És még idejössz meccset nézni? Mi? Hogy egy cselfogás neve? Vagy bajnokságé? Dehogy, a Battle Royale egy meccstí­ pus! Mi? Hogy ma? Ma, itt? Nem, nem, ma nincs benne a programban. Csak nagy csarnokokban rendeznek ilyesmit, mindig valami nagy esemény alkalmával. Ó, nézd csak, Ino­ ue Takako, milyen szépen…! Jaj, nem. Igen, Battle Royale. Manapság az Országos Pankrátorszövetség szokta például megrendezni. Szóval a Battle Royale, nos, ugye általában a pankrációban egy az egy ellen vagy csapatban, kettő kettő ellen, vagy valami hasonló felállás a szokásos. Viszont a Battle Royale-ban tíz-húsz em­ ber – a lényeg, hogy egyszerre sok – megy be a küzdőtérre. És bárki bárkire támadhat, egy az egy ellen vagy tíz az egy ellen, teljesen szabadon. Szóval akárhányan, és aki elesik… Hogy mi? Ezt sem tudod? Ha leér a vállad a szivacsra, egy-kettő-három, ha háromig elszámolnak, vesztettél. Ez a sima meccseken is így van. Aztán van még, aki feladja, vagy néha, akit kiütnek. Ja, és van még olyan is, hogy kikerülsz a ringből. Vagy szabálytalanságért is lehet veszteni. A Battle Royale-nál álta­ lában ugyan az esésekkel dől el. Hé, Takako, hajrá! Mindent bele! Ó, jaj, bocsánat. Aki elesett, az vesztett, és el kell hagynia a pályát. Így megy tovább a játék, és fogynak a játékosok. A végén persze kettő marad. Egy az egy ellen, véresen komolyan. És az egyi­ kük elesik. Csak egyvalaki marad a pályán. Az nyert. Győze­ lem. Óriási kupát kap, sokszor pénzt is. Érted? Mi, hogy mi van azokkal, akik jóban vannak? Na, hát azok az elején együttműködnek. De a végén a társaddal is meg kell vívnod. Ez a szabály. Ennek köszönhetőm időnként Battle Royale-ban szinte soha máskor nem látható párosítások alakulnak. Például régen egyszer Dynamite Kid és Davey Boy Smith között, akik tag team partnerek voltak. Volt olyan is, hogy az Animal Warrior és Hawk Warrior páros maradt. Bár
[7]

ekkor az egyik direkt ring outolt, és hagyta győzni a másikat, mintha olyan erős lenne köztük az összetartás meg a szeretet. Nekem nem jött be annyira. Ja, és olyannal is összeállhatsz, akivel különben nem vagy jóban. Csakhogy hiába hiszed azt, hogy ezzel párban legyőzöd a harmadikat, mert előfordul, hogy az meg átvág a palánkon, és a másikkal együtt nyom­ nak le téged. Hogy milyen Battle Royale-t akarok látni? Most rengeteg szövetség van. Nos, ha ezeknek a krémje mérkőzne meg, azt szívesen megnézném. Mutó Keidzsi, Hasimoto Sin­ ja, Miszava Micuharu, Kavada Tosiaki, Takada Nobuhiko, Funaki Maszakacu, Maeda Alira, Great Szaszuke, Hajabusza, Takano Kendzsi, aztán Tenrjú Gen’icsiró és Csósú Riki, Fu­ dzsinami Tacumi és Kimura Kengo is bírná még. Még jobb, ha hozzávesszük Andzsó Jódzsit és Super Delfint. Még az is lehet, hogy pont ezek ketten maradnának a végére. A nők kö­ zül persze Inoue Takako, ugye. Adzsa Kong meg Tojota Ma­ nami, meg Inoue Kjóko, Hotta Jumiko, Hokuto Akira, Bull Nakano, persze Dynamite Kasszai meg Cuty Szuzuki és Fu­ kuoka Hikari, Ozaki Majumi, Kandori Sinobu és Nagajo Csi­ gusza aztán még… Mi? Hogy egyiket sem ismered? Biztos, hogy pankrációt akartál nézni? Ó, jaj, ne már, Takako, add meg neki! Takako! Na, jó…

[8]

Prológus
Kormányzati közlemény Belső értesítés Iktatószám: 1997/00387461 SZIGORÚAN TITKOS! Küldő: Vezérkari Titkárság Különleges Tervosztály Honvédelmi Iroda, valamint Honvédelmi Erők Szárazföldi Alakulata Főparancsnokság Harci Kísérletek Felügyelősége A Köztársaság Harci Kísérletek 68. Program, 1997/12. számú kísérletéért felelős hivatalnok részére Május 20-án 18 óra 35 perckor, rutinellenőrzés során külső behatolás nyomát fedezték fel a Köztársaság Kormányának Központi Operációs Rendszerében. A behatolás március 12én hajnalban történhetett. Jelenleg az ezt követően történt be­ hatolások tisztázása érdekében nagy erőkkel folyik a nyomo­ zás. Az elkövető személye, célja, illetve a kiszivárgott információ mibenléte pillanatnyilag még nem ismeretes, az azonban megállapítható, hogy az elkövető behatolási módja rendkívül magas fokú technikai ismereteket feltételez. A teljes kár fel­ mérése előreláthatólag hosszú időt vesz majd igénybe. A Vezérkari Titkárság Különleges Tervosztály Honvédelmi Irodájának vezetője, valamint a Honvédelmi Erők Szárazföl­ di Alakulata, Főparancsnokság, Harci Kísérletek Felügyelősé­ ge értesülései szerint fennáll annak a veszélye, hogy a 68. Programmal kapcsolatos információk is kiszivárogtak, ezért felmerült, hogy a fenti Program 1997/12. számú kísérletét el­ halasztjuk. Azonban tekintettel arra, hogy a 12. sz. egység előkészületei már befejeződtek, illetve mostanáig nem mutatkozott semmi­ nemű jele, hogy a kapcsolódó információk eljutottak volna az
[9]

állampolgárokhoz, a tárgyalások során az a döntés született, hogy a tervek szerint le kell folytatni a kísérletet. Az ezt követő kísérleteknél azonban a megrendezés üteme­ zése, különösképpen pedig a Guadalcanal terveinek megvál­ toztatása ügyében sürgős intézkedéseket kell tenni. Ezúton felszólítom Önt, a 12. számú kísérlet felelős hivatalnokát, mint a Kísérlet lebonyolítóját, a lehető legnagyobb éberségre. Felhívom továbbra a figyelmét, hogy a Rendszerbe való be­ hatolás ügye szigorúan bizalmasan kezelendő.

[10]

Első rész – A játék kezdete [11] .

a busz motorjának halk zúgása mellett hamar eltűnt az ablakból. mint egy macska bajusza. az ablak melletti ülésen ült. de kolumbiai gyártmány.0 A busz Takamacuba. viszont importáruhoz rendkívül nehéz hozzájutni. a többi vegyes képpel együtt. Most. Siroivát. És ennek tetejébe Amerikát (a kormány Amerikai Birodalomnak neve­ zi. a tartomány központjába ért. hiszen alig két órája hagyták el a kisvárost. és a szálak úgy álltak ki belőle. Persze a bácsi. aki a bal oldalán. hogy ilyen cipőt sze­ rezzen az ember. biztos taxira várnak. Súja ülése viszonylag hátul volt. cigarettázó fiatalok tanyáznak benne. a szembejövő járművek elúszó fényszórói. Egy munkásnak látszó bácsi biciklivel a zebránál a lámpára vár. ahol az iskolájuk van. és a csomagjával babrált. a táj pedig fokozatosan városias jelleget öltött. akikkel második óta osztálycsere nélkül együtt volt. fiúk. Sőt inkább túltermelés van. a Nagy Kelet-ázsiai Köztársaság egyáltalán nem szenved áru­ hiányban. aztán megmozgatta az ülések közti folyosóra kinyújtott jobb lábá­ nak ujjait a Keds tornacipőben. előt­ tük jól öltözött nők és férfiak – talán munkatársak – beszél­ getnek. 15. Tarka neonok. Siroivai Önkormányzati Középiskola 3/b. Út menti éttermek. Nanahara Súja (Kagava tartomány.) egy darabig az esti tájat szemlélte Kuninobu Jositoki (fiúk. Régen állítólag nem így volt. A májusi estéhez képest még hűvös az idő. Ame­ rikai márka. A buszvezető ülése felett a digitális kijelző épp nyolc óra ötvenhét percre váltott. de manapság igencsak utána kell járni. Még szép. fáradtnak tűnő. ahogy összehúzza magán kopott melegítőjét. Egy osztálykirándulás. és akik vidáman beszélgettek a busz koszos plafonjáról jövő tompa neonvilágítás mellett. 1997-ben. rálátott negyvenegy osztály­ társára. lát­ szik. Egy éjjel-nappali bolt tisztán tar­ tott parkolója. és a tankönyvekben is ez áll) ellenséges nemzetnek kiál­ tották ki. mivel az ország lényegében elszigetelte magát a külvilágtól. ahol az első éjszakát a buszban töltik – mi­ [12] .) feje mellett. Ez persze nem csoda. 7. irodaépületek égve maradt lámpái. Az övében is elvásott már belül a vászon.

Elöl azok a lányok a legélénkebbek. a Siroivai Közép­ iskola 3/b osztályában nem volt feltűnő az elkülönülés. Jamamoto Kazuhiko (fiúk.) az. Kanai Izomi (lányok. de olyan típus. Kjúsú felé haladva. 12. olcsóságra törekvés vagy erőltetett menet? De végül biztos elcsendesednek majd egy kicsit. 11. most valamit igen viccesnek találhatnak. A folyosó túloldalán a sportemberek ülnek egy kupacban: Óki Tacumicsi (fiúk. Ők a legharmonikusabb pár az osztályban. a célállomásuk. a kitűnő tanuló Noda Szatomi (lányok. és Jahagi Josimi (lányok. Hajasida tanár úr körül ülnek.) feje. ha a busz átér a Sikokut és a Honsú főszigetet összekötő Nagy Szeto hí­ don. és ott a háttámla is alacsonyabb. akkor esetleg Szóma Micuko (lányok. Legelöl.).) és Ogava Szakura (lányok. a komoly és visszahúzódó Macui Csiszato (lányok.. 4. ő a legnagyobb termetű az egész osztályban. 5.) egy helyi képviselő elkényeztetett lánya. Most előregörnyedve egy divatos miniatűr videojátékba mé­ lyed. 2. [13] . de Súja helyéről nem lehetett látni. akinek mindig higgadt arcát jól kiemeli fémke­ retes szemüvege.nek is nevezzük. aztán a má­ sik röplabdás. Súja kissé elfordítja tekintetét. szóval a lányok fő csoportja vagy mérsékelt ága. A támla fölött két fej látszik. 10. a vezető mögött egy kicsit magasabban van az ülés. Talán nem is megfelelő az elnevezés. 19. 17. 21. Ha mégis. De hát ezek ketten egymás közt minden lényegtelen dolgon elszórakoznak. akit már csak szórakozásból is szívatnak a többiek. Ucumi Jukie (lányok. akik az osztályfőnök. Az osztálytitkár. 1. kézilabdacsapat). 3. mert időnként aprókat rázkódik a fejük a nevetéstől.). mert a lányok ugyan gyakran szoktak klikkesedni. és látja.). Akamacu Josio (fiúk. 21.) és mások.) kissé lecsú­ szott – világosabban fogalmazva züllött – bandája volt az. és ráhajt a Szanjó autóútra.). Niida Kazusi (fiúk.) tar­ tozott még ide. aki elég magas ahhoz képest. hol ülnek. hogy egy óriási egyen­ ruha türemkedik ki a széksorok közül. Si­ mizu Hirono (lányok. hogy lány. akinek nagyon jól áll a kibontott haj. Tanizava Haruka (lányok.

szemléletmódja pedig sokkal érettebb volt. de mostanában valahogy eltávolodtak egymástól. Igen. pedig azokhoz ebben az országban általában nem lehetett hozzájut­ ni. [14] . de Súja számára még ezen túl is volt valami vonzó Sindzsiben. mint egy középis­ kolásé. akit Harmadiknak neveznek. baseballcsa­ pat). és miután egy osztályba kerültek.. ha kér­ dezték. Hatagami Tadakacu (fiúk. ő az egyikük.). A dekadens zene a rock. bár Súja elektromos gitárján is ott van szé­ pen az állami rendelkezés. hogy a kosárlabda­ csapatban van egy védőzseni. Mimura Sindzsi (fiúk. Az általánosban Súja maga is tagja volt a Kölyökligának (beállózseninek tartották). Rész­ ben akkor csiszolódtak össze. az évfolyam­ mérkőzésen legyőzhetetlen párost alkottak ők ketten. Lényegében bármire rögtön tudta a választ. 19. focicsapat). mint az elektromos gitár – és Tadakacu anyja az a fajta volt. hogy kiket tart barátainak! Súja elgondolkodott.16. amelyben egy szépen megmunkált fülbevaló-karika volt. 18. és az Akamacu Josio mögötti ülésről rövid haj villant ki. hogy megváltozott. Mély hangú nevetés hallatszott. bébi!”)..) Nahát. Ebben persze szerepet játszott. de Súja már korábban hallotta. ugyanakkor egyáltalán nem volt beképzelt. És ha valamiért rosszkedved volt. hogy Súja felhagyott a baseballal. Másodiktól járnak egy osztályba. (Természe­ tesen van kiskapu. ebben az országban betiltották a rockzenét. Természetesen Sújához. Igen. aki nem tűri az ilyesmit. hogy „Ezen a hangszeren deka­ dens zenét játszani tilos”. hogy helyette egy olyan rendszerellenes hob­ bira állt rá. mindig tudta. sőt még külföldi információkkal is szolgált. meg egy bal fülcimpa. de elképesztően sokat tudott a világ dolgairól. Sindzsi jegyei a matekon és az angolon kívül még udvariasságból sem voltak jónak ne­ vezhetők. de talán még inkább az. hogyan szóljon hozzád. „Én vagyok a jobb. így jóban volt Tadakacuval. Olyanokat szokott mondani. Mindig jó tanácsokat adott. a Kölyökliga volt beállózsenijéhez hasonlóan kiemelkedő sportteljesítménnyel büszkélkedhetett (bár Sindzsi minden bizonnyal azt mondaná.

hogy „Ez itt a megvaló­ [15] . Alapjában véve irtó jó fej volt ez a Mimura Sin­ dzsi. magas testét valahogy begyömöszölte a szűk ülésre. ám ha szóba elegyedik vele az em­ ber. azért csak nem… Súja rápillantott maga mellett Kuninobu Jositokira. ami persze természetes. mert Jutaka megint vic­ ceket mesélt. kiderül. Szeto Juta­ kával (fiúk. Jutaka az osztály mókamestere volt. Talán az egyik kedvenc kínai versantológi­ áját olvassa? (A kínai írások fordításban is viszonylag könnyen beszerezhetők. emiatt keményfiú benyomását kelti. mint Tadakacutól? Nem. hogy magának való. Talán erről van szó. Az Áldott Sze­ retet Házában. de mégse volt soha öntelt. veled van a nagymenő!”. 12.). ebben az igen fennkölt nevű katolikus intéz­ ményben – ez egy olyan intézet. de jó arc. és ez valószínűleg ezután sem fog megváltozni. míg elol­ vasta). Ha már itt tartunk. hogy eljön az idő. vagyis inkább elválaszthatatlan jó barátja volt. mivel a Köztársaság Kínát „hazánk ősi területének” tekinti. amely befogadja a szüleiket elvesztett vagy a „körülmények” miatt a szüleiktől elválasz­ tott gyerekeket – ágyba pisilős korától fogva barátja. amikor Sindzsi­ től és Hirokitól is ugyanúgy eltávolodik. aki még mindig a csomagját babrálta. Nyúlánk. Ráadásul nem éppen társasági lény. hogy „A barátaink jönnek-mennek”. Azután. és megküzdött a szótárral. Sújával kifejezet­ ten jól megvoltak.) Egyszer olvasott egy amerikai regényt (egy antikvárium fél­ reeső zugában talált rá. Vele régóta barátok voltak.hogy „Fel a fejjel. 11. Ebben az országban a nemzetiszocializmus különleges válfaja uralko­ dik: a legfőbb hatalom a Vezér kezében van (egyszer Mimura Sindzsi suttogta elkeseredett arccal. amelyben az állt. és Sindzsi biztos azért nevetett. Lehet. Sindzsi feltehetőleg az általános iskolai barátjával. és kung-fu-e­ dzésekre jár. a mögöttük lévő széken ül Szugimura Hiroki (fiúk. beszéljünk kicsit a vallásról is. és egy zsebkönyvet olvas. Szűkszavú.) ül együtt.

Magának Sújának lé­ nyegében soha nem voltak vallásos érzelmei. hogy tőle balra (bár mellette Szaszagava Rjúhei két széket kihagyva ült) közönséges társalgás és modortalan röhögés hallatszott. de annyit bizo­ nyosan az egyháznak köszönhetett. hogy nagyon szegé­ nyes ellátást és programokat biztosít. a székek között kilátszott egy hátrasimított hajú fej a tarkóján szokatlanul hosszúra ha­ gyott tincsekkel.). és most hátrafelé nézelődött. de jobboldalt az ablak mellett. ezért hálásnak kell lennie.sult fasizmus. mint Súja. Ha valamit annak tekinthetünk egyáltalán. Súja számára az volt a legnagyobb rejtély. Kirijama a környék összes zűrös diákjának – persze Rjúheit és Micurut is beleértve – vezére volt. Kiri­ jama Kazuo (fiúk. maximum középtermetű. hogy az apja a tartomány egyik legnagyobb cégének volt a vezetője (igaz. mert létezni létezik ugyan állami árvaház is. voltak összetűzései a helyi jakuzaszervezettel. hogy a város fé­ nyeit szemléli. de az a hír járja. Előfordulhat. Ilyen gáz helyet sehol másutt nem találsz a vi­ lágon!”). Úgy gondolta. akkor az a rendszer hű szolgálata. Súját az ilyesmi nem ér­ [16] . Emiatt csak a mélyen hívő emberek gyakorolták vallásukat.) és hasonló. hogy ez a fiú. de legalább nincs nemzeti vallás. egyes plety­ kák szerint törvénytelen gyerek volt. de cserébe semmi sem jár érte. 17. amit pedig a kis pupákok kikapcsolódására találtak ki. 6. A leghá­ tul lévő széles ülés köré Szaszagava Rjúhei (fiúk. Súja megint elfordult. ráadásul lényegében a hírhedt Honvédelmi Erők kiképzőiskolájaként szolgál. Súja helyéről az arca nem volt kive­ hető. viszont felsős gim­ nazistákat is könnyedén padlóra küldött. Meg sem rezdült. Numai Micuru (fiúk. és legendás alakja tartományszer­ re ismert volt. következés­ képp a vallás – a mérték határain belül – szabadon gyakorol­ ható. annak ellenére. hogy alszik. hogy különösebb kötött­ ségek nélkül és viszonylag normálisan felnevelkedett. Az is számíthatott. Egyáltalán nem volt nagy. 10. Viszont ez nem ütközik a létező vallások tanaiba.) rendesen megjelent az osztálykirándu­ láson. de valószínűbb. magukat keményfiúknak kép­ zelő bagázs telepedett le. mint egy pillanattal ezelőtt még Súja is.

A lámpafénytől csillogó zacskó akkora volt. hogy pont elfért [17] . egyáltalán be sem tette volna a lábát az iskolába. de mégis tiszteletet parancsoló hang. Vajon ez is kedv kérdése nála? – Súja! Egy vidám hang rántotta vissza Súját a valóságba. Vagy mégis. vagy az iskolai ko­ sárcsapat jelenlegi védőzsenije. és úgy látszott. ahogy Kirijama „tanul”. talán kedve szottyant volna sűrűbben jönni. Mellőle a túlsó ülésről Nakagava Noriko (lányok. így nem is próbált róla többet megtudni). Mindenesetre Súja azt hitte. és az évfolyam legjobb osztályzatai. hogy ezt a semmi kis osztálykirándulást egyből ki fogja hagyni. ami nem stimmelt. Kirijama Ka­ zuo maga volt a tökéletesség. A leg­ jobb vicc a világon. 20. Ha komolyan összecsaptak volna. De azt már nem tudta vol­ na megmondani. Intelligens és szabályos arc. 15. alvásidejét lefaragva produ­ kálni. ki tudja. de olyan megfoghatatlan volt. Súja.) tudott nagy nehezen.dekelte. de egyvalamit tudott: Kirijamával valami nem stimmelt. amilyeneket a 3/b osztály­ ban legfeljebb csak a fiú osztálytitkár. Motobucsi Kjóicsi (fiúk. erre rendesen megjelent. Akárhonnan nézzük is. az egész is­ kolában csupáncsak a volt ütőzseni. Kirijama egyáltalán nem csinált semmi rosszat az iskolában. ha a nagy hatalmú kormány nem forszírozta volna a tankötelességet. miközben Kirijamán elmélke­ dett. Minden órán csak ült csendben a helyén. vagy valami hasonló. De vajon ez a tökéletes ember hogyan kerülhetett a rossz fiúk élére? Erről fogalma sem volt Sújának. de ez ön­ magában nem lett volna elég. még vé­ letlenül sem szívatott senkit. Feltehetőleg. hogy nem is jött be az iskolába. aki a pla­ fonon lévő lámpákat bámulta. hogy egész más­ hol jár az esze. hogy mi az. mint időnként Szaszagava Rjú­ heiék Akamacu Josiót. Mimura Sindzsi vehette vol­ na fel vele a versenyt. A sportban is szinte mindenkinél tehetségesebb és ügyesebb volt. átlátszó celofáncsomagot nyújtott felé két kézzel.) feszes. ha sza­ bad így fogalmazni. nem is annyira mély. Gyakran előfordult.

hogy jó volt irodalomból. kör alakú lapocskákkal.Noriko tenyerében. hogy soha senki nem sértő­ dött meg emiatt… Volt benne valami könnyedség. aki hallotta a beszélgetést. Csak maradék. de közben kicsit furcsálkodva húzta össze a szemöldökét. mert Noriko néha meg akarta nézni a füzete margójára írt dalszövegeket. (Ezért Súja vi­ szonylag sokszor beszélgetett vele. de Noriko tétovázás nélkül szokta a fiúkat a becenevükön szólítani. Talán annyit ér­ demes még róla megjegyezni. Csokornyakkendőt formázó aranyszínű szalag volt szorosan a nyakára kötve. ahogyan a Harmadikat sem Mimura Sindzsi esetében). és ezért erre az üres helyre ült. – Az öcsém nyaggatott ma. és csordultig volt kis világosbarna. kislányos arca és vállig érő haja volt. szóval átlagos lány volt. barátságos. [18] . mint egy sokat látott öregúr. Nakagava Noriko is a lányok mérsékelt ágába tartozott. egyétek meg Nobuval. nagy hévvel közbeszólt. amiket a szünetben firkált. mire Noriko kapkodva magya­ rázkodni kezdett. Jositoki. hogy Norikón kívül egyik lány sem szólította az utó­ nevén. hogy süssek. A lányok általában nem használják ezt a nevet. és ő írta a legjobb fogalmazásokat az osztályban. amely fura módon megegyezett egy cigarettamárka nevével. csodálkozó szeme van. Nobunak Kuninobu Jositokit becézik. de elromlik az íze. Kedves. és olyan bájos. Kis termetű és még elég gyerekes. de ennek ellenére néha úgy viselkedik. Ez jellegzete­ sen norikós volt. ke­ rekded. de ma kicsit késve ért a gyülekezőre. mint Ucumi Jukie és barátnői. de már korábban is megfi­ gyelte. ha akarjá­ tok. különösen sötét szeme. Súja félig kinyújtotta a kezét. Sújának nem volt ugyan soha egy fikarcnyi beceneve sem (általános iskolában a sportnak köszönhetően ráragadt egy név. ha sokat áll. de ezt szemtől szembe senki nem használta. Illik is hozzá ez a bece­ név.) Legtöbbször Jukiéékkel van.

folyton arra pislantgat. kihúzza magát. Eleve amióta Nori­ ko odaült Súja mellé. Ennek ellenére úgy látszik. Súja. mint neked. Mire Súja megkérdezte: – Igen? Ki az? Jositoki azt válaszolta: – Nakagava. nem bír rendesen meglenni. van egy lány.– Komolyan? Megehetjük? Jaj de jó! Biztos finom. sietve le­ oldotta az aranyszalagot. – Bunkó. és fészkelődik. – Ugye? Ugye szerinted is az? – Persze. Noriko semmit nem vett észre Jositoki érzéseiből. ha te csi­ náltad! Gyorsan kikapta Súja kinyújtott kezéből a zacskót. hogy Norikóról van szó. helyes lány. A lényeg. aki tetszik nekem. Na. Ugye nem azt akarod mondani. bocs. a tavaszi szünetben. állati finom! Súja egy kissé kényszeredetten mosolygott. amikor kettesben fekete sügérre horgásztak a városi gát tavánál. hát Jositokinál eléggé feltűnő az ügy. ahogy hallgatta Jositokit. Josi­ toki egyszer csak kibökte: – Figyelj csak. Juka? – Na! Nekem nem az eseteim a kövér csajok. – Jé… Persze. szerintem is. – Jól van. amint a feje fölött bókokat küldözgetett Norikónak. – A mi osztályunkból? – Igen. és kivett egy darabot. pont másfél hónapja. Tényleg. Szóval nagyon feltűnő. hogy Kazumi kö­ vér? Csak egy kicsit telt. – De melyik? Kettő van. – Hú. Nem lát a szemé­ [19] .

amikor a szájába vette a süteményt. aztán Norikóra nézett. de Noriko boldogan kuncogott. nyomban megdermedt és elhallgatott. amit az öccsének sütött? Nem azért csinálta. – De Súja! – szólt közbe megint Jositoki. és tavalyig együtt jártak zeneszak­ körre. Illetve… Noriko legalábbis figyelemmel kísérte. hogy pont ez a norikóság benne. mire Jositoki. de az volt az érzése. elromlik. Sújának minden átmenet nélkül Kazumi jutott eszébe. – Hát igen. mire Noriko emelt hangon vála­ szolt. A lány egy évvel idősebb nála. Noriko? – Köszönöm! Kedves tőled. hogy finom. ha valaki eszik belőle? Á. hogy valaki kiakadt rajta. – Hm. hogy Súja rosszul hallotta. – Noriko feszülten két aprót bólintott. mert szerette volna. – Ezek szerint meg vagy róla győződve. – Azt mondod. – Köszönöm! – Lehet. – Hát mondom. Hallod. és néhanapján előfordult. finom! – mondta Súja. nagyon is komoly pillantással. Lehet. mint aki bedugta az ujját a konnektorba. nem tudni. Kellemesen édes íz áradt szét a szájában. Mostanában gyakran élt vele. hogy alapvetően fi­ nom. Ez a szarkasztikus stílus Mimura Sindzsitől ragadhatott rá. Súja kivett egy sütit a Jositoki kezében lévő zacskóból. vagy mi. és ő is bekapott egyet.től. [20] . Vajon ez a süti tényleg csak a maradék lenne abból. Nobu – mosolygott Noriko. meg­ nézte. Súja megint csak kényszeredetten vigyorgott. ha áll? – Ühüm. biztos csak képzelődik. hogy Jositoki dicséretét más hangsúllyal köszönte meg.

aznap. hogy csupa olyan figura járt abba a szakkörbe. ahogy mindig ravaszkás. Szeretem. amikor Súja egyértelműen megmondta neki. Súja. hogy jár valakivel? [21] . hogy rockzene kerüljön fel a Nagy Kelet-ázsiai Köztársaság iskolai szakköreinek kon­ certrepertoárjára. Asszem.Semmiképpen sem fordulhatott elő. én valaki mással járok. egy kicsit teltebb. és bármelyik fiúnál job­ ban játszott rockot szaxofonon. Súját ez felvillanyozta. ott a gát tavánál a tavaszi szünetben. Kazumi is egy­ értelműen válaszolt: – Bocs. mígnem második közepére ő lett a legjobb a szakkörben. Nagyon finom volt! Ám körülbelül három nap múlva. felnőttes arckifejezéssel vette kézbe az altszaxo­ font. ha nem az. hogy szereti. Súja énekkel együtt előadta neki a Summert­ ime Bluest. és ugyanabban a gimnáziumban tanult to­ vább a zenetagozaton. de azért az gyakran megtörtént. ez tökjó! Nagyon menő! Súja aznap életében először vett magának egy doboz sört. Elég magas volt (nagyjából akkora. halálomig szeretni fogom – Jo­ sitoki arckifejezése zavart lett. aki most ballagott? – Hát igen. és Súja attól kezdve éjjel-nappal a gi­ tárját pengette. És Sintani Kazumi az egyetlen szaxis volt a lányok közül. Kazumi megtanított neki egy ne­ héz húrlefogást („A szaxofon előtt én is próbálkoztam vele egy kicsit” – mondta). Mondhatnánk. hogy szerette volna megmutatni a tudományát Kazuminak. miután Josi­ toki Norikóról beszélt. hogy ők önkénye­ sen rockkal múlatták az időt. – Aztán Kazumi befejezte az alsó középiskolát. a szakkör vezetője nem volt ott. Ja tényleg. Mi más oka lehetett volna rá. – De hát nem arról volt szó. és irtó jól nézett ki az oldalt összefogott hajával. Azu­ tán amikor egyszer iskola urán véletlenül egyedül maradtak a zeneteremben. ahol az a „valaki más”. megkérdezte Sújától: – Te még szereted azt a lányt. ha Mijata tanár úr. és Kazumi megdicsérte: – Hú. hogy magában megünnepelje a dicséretet. mint a százhetven centis Súja).

csendesen ült. ami a templomi ünnepeken megjelenő zsibvásárosokat juttatja az ember eszé­ be. egy verekedés követ­ kezménye volt. borosta! Nem túlzás ez egy harmadikosnak? Bár volt valami. egyenruhába bújta­ tott testét az ablaknak döntötte. Híresztelték. Egyétek csak meg. és ha­ lasztania kellett. Lehet. Azaz valójában egy évvel idősebb volt Sújá­ éknál. Súja megdöbbenve fedezett fel ugyanolyan sebeket a karján és a hátán. ami ezt részben indokolta. ezért talán sérülés lehetett). hogy az előző iskolájában javíthatatlan bajkeverő volt. hanem amikor tornaóra előtt átöltöztek. – Hé. – Ne haragudj! – adta vissza Súja Norikónak a zacskót.Súja ultralassan jó messzire behajította az ezüstszínű csalit. – Komolyan? De mi egyedül? Az olyan… Súja ekkor először figyelt fel a Noriko túloldalán ülő fiúra. mint aki betegeskedik.). de Súja kikapta a kezéből a sü­ teményes zacskót. megtermett. (Nem tartozik szorosan ide. én nem kérek. A b osztályba má­ sodik óta ugyanazok jártak. áp­ rilisban jött át Kóbéból. és olyan arca. Norikónak nem is jut! – Jaj. Ezt látszott alátámasztani az is. 5. Emberek. ugyan nem tőle magá­ tól. karba tett kézzel és csukott szemmel. Kavada Sógo (fiúk. de [22] . amely miatt az iskolából hiányzott. felzabálod az egészet. hogy Kavada egész testét forradások borították. és mindehhez pelyhedzett az álla. Ennyit tudott meg Kavadáról. de Kavada Sógo az év elején. hogy aludt. és a sérülés is. bocs. Előtte több mint fél évet hiányzott a suliból. Nemcsak a bal szemöldö­ ke fölött futott egy nagy vágásnyom. A hú. Majdnem kugli­ kopaszra nyírt rövid haja volt. sérülés vagy betegség miatt (nem olyan típusnak néz ki. – Ó. Őszintén szólva nem hallott túl jókat róla. hagyd csak. és közben válaszolt: – Nem mindegy? Jositoki tovább bámészkodott.

Közvetlenül azután. megpróbálta bele­ ütni az orrát Kavada dolgába. és Súja is épp elkezdett volna nevetni. Bár az egész ügy menetét és a végeredményt úgyszintén csak hallomásból tudja. állítólag aztán Rjúhei holtsápadtan tért vissza. Kavadát sem érdekli Kirijama. Súja az állával Kavada felé bökött Norikónak.Súja még férfiszemmel is úgy találta. És úgy látszott. amikor ilyesfajta pletykák keringtek. Minden alkalommal. és egy szót sem szólt. Ennek köszönhetően béke volt a 3/b osztályban. – Nem akartam felkelteni. hogy Kavada átjött hozzájuk. – Bár nem tűnik sütievő típusnak. amikor hirtelen megszólalt egy hang: – Én nem kérek. – Szerinted alszik? – Hát… – Noriko visszafordult egy pillanatra Kavada felé. hogy egyszer biztos összecsapnak Kirija­ mával. akárhonnan nézzük is. ha egy embert mendemondák alapján ítélnek meg. Így az­ tán. [23] . még ilyen pletykák is keringtek róla. tisztára. hogy idősebb náluk.) A bal vállán két rejtélyes eredetű. Pont. Csakhogy Kirijama minden érdeklődés nélkül csupán egy pillantást vetett Rjúheire. legalábbis mostanáig. a Szaszagava Rjúhei. akkor nincs szükséged arra. hogyha meg tudsz nézni vala­ mit a saját szemeddel. nem volt kettejük között konflik­ tus. Noriko kuncogott. Súja utálta. hogy nagyszerű teste van a fiúnak. Súja újra Kavadára emelte a tekintetét. Úgy tűnt. hogy má­ sok véleményére hallgass. ki mondta. Kirijamát nem érdekli Kavada. noha az azért ne­ hezen elképzelhető. kerek forradás sorakozott. mintha fegyverrel lőtték volna meg. Nem tudom. Tehát nem elég. és Kirijamának panasz­ kodott. az a hebehurgya ficsúr. suttogni kezdték. ezért az osztály általában kerülte Kavadát. mint egy középsúlyú bokszolónak.

[24] . És a fő probléma az. Mimura Sindzsi teste kilóg a szék­ ről a folyosóra. vagy minek is hívják. ám ezek szerint nem aludt. és a sötétbe olvadó. Aztán még egy jó darabig Norikóval és Jositokival beszélget­ tek… * Tíz óra felé járt az idő. Norikónak is csukva van a szeme. Mi lehet az? Ha nem számítjuk. hogy magára Sújára is irtózatos álmos­ ság tört rá. Mintha mindenki el­ aludt volna. mint a repülőgépe­ ken veszély esetén használt oxigénmaszkok. és hátradőlt. egy visszapillantó tükörben a buszvezető felsőtestét látta tükrö­ ződni. mikor Súja valami furcsa dologra lett figyelmes. én ki nem állhatom ugyan. A sofőr maszkot viselt a szája előtt. nem igaz? A buszban van még egy hülye ka­ raoke-berendezés. azután újra Sújára nézett. hogy Kavada az osztályukba jött. persze ha valaki nagyon precíz. de nem korai egy kicsit a várva várt osztály­ kiránduláson közvetlenül indulás után elaludni? Legalább énekelhetnének. Ugyanakkor Súja rájött. hogy a cső lefelé lóg. ő is alszik. A szeme továbbra is csukva volt. egy az egyben úgy néz ki. Noriko megint hátrapillantott Kavadára. de egyértelműen Kavada szájából eredt. Nem ismerte túl jól ezt a hangot. Súja megrántotta a vállát. hogy már több mint egy hónap eltelt azóta. ahonnan egy gumicsősze­ rűség vezetett lefelé. Mélán körülnézett – aztán már nehezére esett a nyakát is mozgatni. határozott hang. nagy első szélvédő közepén.A fülében csengett a mély. de szinte nem is hal­ lotta még a hangját. és betömött még egy süte­ ményt. most lenne itt a lefekvés ideje. Balra tőle Jositoki időköz­ ben egyszer csak elaludt. Tekintete előresiklott a szűk térben. Jó. Nem hallatszik beszélgetés sehonnan. Szokatlan volt a légkör a buszon.

és aláhullott. de a karjából kiszállt minden erő. majd csendben le­ állt a motorja. Kavada Sógo felemelkedett ültéből. amikor gyerme­ kükre gondoltak. kapcsolják be a biztonsági öveiket.Miért? A buszon nem lehet levegőt venni? Hölgyeim és ura­ im! A busz motorjának meghibásodása miatt kényszerleszál­ lást hajtunk végre. Kavada még egyszer nekive­ selkedett. vagy a kevés­ bé szerencsések gépfegyver okádta forró ólomgolyókban ré­ szesültek. hogy oda bírjon fordulni. De vajon miért? Csakhogy az üveg nem tört ki. és a légiutas-kísérők utasításait követve helyezzék fel az oxi­ génmaszkokat! Nagyon vicces. hogy beleüssön. Kérem. amikor átnyújtották nekik a ba­ rackszínű pecsétes állami okiratokat. Leroggyant az ülésre. aki valószínűleg soha többé nem tér már haza. Legtöbb esetben a szülők némán bólintottak. vagy elromlott a zár. Az éjjeli látoga­ táson elcsodálkozva ajtót nyitó szülőknek minden bizonnyal kivétel nélkül elállt a szavuk. mintha az iménti mély hang azt mondaná: – A rohadt életbe! Aztán Súja is mély álomba zuhant. Úgy tűnt. [25] . Ki akarja törni az ablaküveget. Ugyanebben az időben Siroivában férfiak jelentek meg nagy fekete autókon. Utóbbiak vagy az elektromos sokkolótól vesztették eszméletüket. és próbálta kinyitni az ablakot. mert látszott. így szeretett gyermeküknél is hamarabb mondhat­ tak búcsút a világnak… A Siroivai Középiskola 3/b osztályának kirándulóbusza már régen letért a többi busz útjáról. Visszatért a város­ ba. Talán berozsdállt. és Súja igencsak megküzdött. hogy nem nyílik. a zsúfolt úton haladt még egy darabig. a buszon utazók családjainál. mintha valamit karistolnának. mintha valami átlátszó masszában mozogna. Jobbról olyan hang hallatszott. és egy száznyolcvan fokos fordulattal Takamacu felé vette az irányt. Akkor Kavada a bal öklével esett neki az ablaknak. de néhányan kikeltek magukból. Ne­ héz volt a teste.

A negyvenes éveiben járó. attól balra fent egy nagy képernyős tévé állványostul. félig ősz sofőr rajta hagyta az oxigénmaszkot kissé fáradt ar­ cán. mint az iskolájuk) füstüveg ablak melletti padtól kezd­ ve komótosan körbejáratta tekintetét. hogy az állógallérú diákegyen­ ruhás fiúk és a matrózblúzos lányok. Tekintetén átsuhant egy cseppnyi szo­ morúság. akik az előbb még (legalábbis feltehetőleg) mind a bu­ szon utaztak. Súja a folyosó felőli (mármint ha ez a hely ugyanolyan felépí­ tésű. és a Köztársaság előírásos kézjelével tisztelgett. Súja helyén egy pad­ firka. A holdfényben csontfehéres fénylő betonmóló túloldalán koromfekete tenger sötétlett. mintegy a rendszernek szánt üzenetként valami vésőszerűséggel a paci sarkába faragva. A bal ablaknál Szugi­ mura Hiroki tagbaszakadt testével szintén a padra dőlt (Súja ekkor végre felismerte. Aztán egy gombnyomással kinyitotta az ajtót. de amint megjelent egy férfi az ablaka alatt. hogy az ülésrend ugyanaz. hogy ki-ki a maga módján a székre vagy az asztalra dől és alszik. amikor hátranézett a b osztály tanulóira. a terem közepe felé Kuninobu Jositoki. a negyvenegy osztály­ társ. teljesen rendes embernek látszó. hogy a megszokott tanter­ mükben vannak. és béké­ sen ringatózott rajta a „játékosokra” váró hajó. hogy csak ő volt ébren. Persze ez nem a 3/b tanterme. [Maradt 42 fő] 1 Egy pillanatig Súja azt hitte. Balra kicsit előrébb. a mögötte lévő széken Nakagava No­ riko. amíg a harci mezt és maszkot viselő férfiak felnyomakodtak a buszra. és nyújtózkodott. Ha leszámít­ juk. meg csőlábú asztalok és székek sorakoznak. De a lényeg. hogy [26] . Nagyon úgy látszott. egy kopott táb­ la. rendesen a saját helyükön ülnek. mint a Si­ roivai Középiskola 3/b osztálytermében). mint megannyi zsák. de van katedra. „a Vezér a katonaruhás csajokra gerjed”. Arra is rájött. rögtön visszatért merev arckifejezése. Jositoki túloldalán pedig Mimura Sindzsi. az asztalukra borulva alszanak. és valahova a távolba meredt.

hogy… Mi van az osztálykirándulással? Ezen gondolkozott. bő három óra telt el azóta. Nyakörv! Nyakörv. de erős szerkezetű volt. Kemény és hideg érintése volt. a rohadt életbe. A füstüvegen túl a folyosó is sötétbe burkolózik. Kuninobu Jositokié az egyenru­ ha állógallérja miatt nem volt jól látható. Itt valami nincs rendben. Ennél fontosabb. de aztán feladta. hogy a sporttáskája. Pont egy órát mutatott. Súja agyán hirtelen átfutott egy gondolat. lehet. hogy rájött a buszban az álmosság. most másnap kora hajnal – vagy másnap dél­ után van. hogy annak is ugyanúgy be vannak deszkázva az ablakai. Nem tudni. mi az. Súja rögtön rá is jött. Jó. Egy kicsit megrángatta. hát egészében véve furcsa hely­ zet. az ő nyakán is volt egy ugyanolyan valami. nem jött le. valahogy nehezebben ment a légzés. ez még oké. de még valami nem hagyta nyugodni. Ezek szerint. Ahogy rájött.miért érezte magát olyan furcsán. ott hever a lába mellett a földön. amikor észrevette. Hajnal? Dél­ után? A dátum „THU/22”. Jó. nem vagyunk mi kutyák! Súja egy darabig piszkálta. Az asztalra boruló Noriko mat­ rózblúzának gallérja alól egy ezüstszínű. De… Súja körbejártatta szemét osztálytársain. Szugimura Hirokinak is. szorosan a nyakára illesztett fémpánt villant elő. Súja az órájára nézett. amelyben a holmija volt. valami fekete deszkaréteg borítja. Nem tévedett. Vaslemez lehet? Felszíne ridegen visszaveri a plafonon sora­ kozó neonlámpákból ráeső tompa fényt. de az ő nyakán is ki­ vehető volt. hacsak nem állították át az óráját. [27] . hogy rajta van. és mindenki másnak is volt. és jobb kezét saját nyakához emelte. ahol az ablaknak kellene lennie. Mimura Sindzsinek is. nappal van-e vagy éjszaka. Hirokin túl azt a részt.

akik mélyen aludtak. fekete bebújós cipővel. Súja arcán állt meg. A legjellegze­ tesebb mégis hajviselete volt: haja a válláig ért. Kabátja gallérján a barackszínű jelvény mutat­ ta. A férfi felállt a katedrára. Sújának egy feketén szerzett Joan Baez-kazetta rossz minőségű. ezért a férfi levette a szemét Sújáról. hogy a kormány embere. miért. Egyszer csak nagy hanggal kivágódott a katedra felőli ajtó. és körbenézett. és kibontva hordta. Súja rámutatott a nyakörvre. nem tudni. A hangok azokat is felébresztet­ ték. és találkozott a tekintetük. mire Josi­ toki odakapott a saját nyakához. Sima halvány­ bézs színű nadrágot. Alacsony. A pillantása vi­ szonylag hátul. és kétségbeesés ült ki az ar­ cára. Egy férfi jöttbe. Utána. Kuninobu Jositoki hátrafordult.Tegnap este csak belehányta a váltás ruhát. aki (ha ez nem álom) egyedül volt ébren a teremben. és a férfi megszólalt. de Súja a vállrándításon kívül mást nem tu­ dott csinálni. a törülközőt. amelyet mint­ ha csak ráadásként kapcsoltak volna a testére. Arca pirospozsgás. Jó tíz percen át szemlélték egymást. a városnézéshez való. [28] . Súja újra körbenézett a teremben. néhányszor jobbra-balra rázta a fejét. Időközben a többiek is ébredeztek. Végül mindenki felébredt. és a teremben feszült suttogás hallatszott. mire Súja felkapta a fejét. Nakagava Noriko kábán bámult rá. Derűs hangja volt. Minden ruhadarabja el­ nyűttnek tűnt. mi történt. szürke kabátot és sötétvörös nyakken­ dőt hordott. zömök testalkata és rövid lába volt. majd visszafordult a katedra felé. Fogalmuk sincs. mint egy fiatal lány. fénymásolt borítóját juttatta eszébe. iskola által biztosított jegyzetfüzetet és egy üveg Bourbont. és félrehajtotta a fejét. Ébredező osztálytársainak zavarodott volt a tekintete. A többiek lábánál is ugyanúgy ott volt a csomagjuk.

hogy álnév. kérem szépen. hogy az egész osztály eszméletét vesztette. és eljöttél idáig? – Ez a pasas meg ki a franc? – Nem. nem emlékszem semmire. ugye. – Hol vagyunk? – Te is aludtál? – Hány óra lehet? – Mindenki aludt? – A fenébe. Mindenki felé nézett. hogy mindenki nagyban rákezdte. nincs órám! – Te emlékszel. mert baleset áldozata lett vagy hasonló. – Na. Szeto Jutaka és Nakagava Juka (lányok. így van? – folytatta Jukie. a lány osztálytitkár. aki Szakamocsinak nevezte magát. de azért a hangja határozott volt. [Maradt 42 fő] 2 A katedrán álló hosszít hajú férfi mosolyogva folytatta. Bár ha figyelembe vesszük a körülmé­ nyeket. hogy leszálltál a buszról. Halljátok. Jukie a hosszú haját két szoros copfba fonva hordta. én vagyok az új osztályfőnökötök. aminek az lett a következménye. Hülye egy név. [29] .) sem mukkantak meg. 16. Körbeforgatta a fejét. A nevem Szaka­ mocsi Kinpacu. elképzelhető. A férfi. – Mi történik itt? Az osztályunk éppen kirándulni indult. Talán olyasmi forgatókönyvet akart a saját fejébe diktálni. odafordult a táblá­ hoz. – Nem értem – közölte. Még a fiúk és a lányok külön bejáratú tréfacsinálói. jól aludtatok? Senki nem szólt egy szót sem. akkor most elmondom. Először is. hogy végignézzen az osztályon. mi következik. és krétát ragadva nagy betűkkel függőlegesen felírta a nevét.– Felébredtetek? No. Az arcán eléggé látszott a feszültség. Elöl hirtelen felpattant Ucumi Jukie.

Mintha Noriko nézése egy kicsit nyugodtab­ bá vált volna. Hátrasimított hajával és higgadt szemével egyenest a katedrán álló férfit szemlélte. és valamit beszéltek. Noriko aggódva pislogott sötét szemé­ vel. a mellette ülő Hatagami Tadakacuval beszélt. de ő beszélgetésbe merült a mellette ülő Mimura Sin­ dzsivel. Miután Súja meggyőződött róla. annyira nyugod­ tan nézte. és észrevette. Nem foglalkozott azzal sem. csendben körbenézett a teremben. Szaszagava Rjúhei. (Szu­ gimura Hiroki pont mögötte volt. Volt még néhány ember. és persze rajtuk kívül nem akadt más lány – fiú sem –. 14.) Azután Kavada Sógót vette észre. Súja vetett egy pillantást a Noriko előtti széken ülő Josi­ tokira. Ő az a kicsit züllött csaj. Rézsút hátrafelé. hogy Szakamocsi némán hallgat. aki az ablak felőli sorban hátulról a második volt. Súja újra előrefordította a fejét. hogy Nakagava Noriko a nyakát hátratekerve az­ óta is csak őt bámulta. Simizu Hitunótól és Jahagi Josimitől. és egy egészen aprót bólintott. de most a szokásos már-már flegma arckifejezésével. hogy akár egy filmcsillagé is lehetne. a középső sor utolsó padjában ülő Kirijama Kazuón állapodott meg először a pillantása. Szakamocsit mustrálta. 9. Kuronaga Hirosi (fiúk. Numai Mi­ curu. egy rágót vett elő a zsebéből. [30] . a „bandája” másik két tagjától messze volt a helye. ablak felőli oszlop elölről a második pad. és csak az álla mozgott lassan.). Súja rögtön újra Noriko felé nézett. Mondhatnánk. ha hozzá szóltak kö­ rülötte csoportosuló emberei. Kavada is csak szótlanul nézte Sza­ kamocsit a katedrán. ne már. mi ez? Én félek. De miközben Súja figyelte. matrózblúzos kezét karba téve. Aztán ott van Szóma Micuko.) és Cukioka Só (fiúk. és a szájába vette.) Az arca olyan tündérien szép. szemrevételezte. (Hirono és Josimi Sújától balra ültek egymás mellett. akivel szóba állt volna. aki nem beszélt. Mereven előrenézett.– Jaj.

Csak – tűnt fel Sú­ jának – Kavada folytatta a rágózást. – Kiválasztottak benneteket az idei Program résztvevőinek. Szakamocsi változatlanul széles vigyorgás közepette folytat­ ta. Csupán mintha egy savanyú mosoly tele­ pedett volna az arcára. Az ok nem más. miért vagytok itt. Maga a kí­ sérlet igen egyszerű: az egyes osztályokon belül egymással harcolnak a diákok. és mérik az ehhez szükséges időtartamot stb. védelmi okokból alkal­ mazott hadi szimuláció. jól van. Minden osztályból az utolsó élet­ ben maradott (a győztes) élete végéig rendszeres havi jutta­ tásban és Vezérünk saját kézjegyével ellátott oklevélben ré­ [31] . Valaki felsikított. 1947-ben hajtották végre először. hogy felhívja magára a figyelmet. amíg egy fő marad. aki ne tudna a Programról. jól van! Csendet kérek! – Szakamocsi tap­ solt néhányat. Itt inkább a kicsit részletesebb. [Maradt 42 fő] 3 Nem valószínű. mint egy kimerevített filmkocka. A zsivaj ha­ mar alábbhagyott. a Nagy Kelet-ázsiai Köztársaság Kormánya által kiadott Kis­ lexikonból idézünk: program (fn) I. mint hogy… – és végül ki­ mondta – ma meg kell ölnötök egymást. hogy elmondom. Teljes elnevezése Harci Kísérletek 68-as Számú Programja. Az általános iskola negyedik osztályától a tankönyvekben is szerepel. előadandó művek címét és azok sorrendjét tartalmazó vázlat (…) 4.– Jól van. Mindenki mozdulatlanná dermedt. (Program) Hazánkban a Honvédel­ mi Erők Szárazföldi Alakulata által. – Tehát ott tartottunk. Minden évben ötven (49 előtt negyvenhét) osztályt jelölnek ki a feladatra az ország középiskoláinak harmadik évfolya­ mából. hogy van olyan középiskolás a Nagy Kelet-ázsiai Köztársaságban. Most nem keletkezett hangzavar. különféle statisztikai felmérések céljából. Az arckifejezése lehelet­ nyit sem változott.

Én magam is fájdalommal gondolok arra. félrevezetik. amelyet az első évben intézett a lakosság egy radikális csoportjának til­ takozó. üdvrivalgás. Egy perc szünet. Egyébként ez az Áprilisi beszéd benne van az elsős középisko­ lai könyvekben. kimossák az agyukat. és örökké fog élni?! (Taps­ vihar. irtják népünket. illetve agitációs megmozdulásaival szemben. Köztársasá­ gunkban nincs kötelező sorkatonaság.) Továbbá. Nagy Vezérünk beszédét itt kétperces taps és örömujjongások szakítják meg. úgy elhullajtott vérük.) A szégyentelen imperialisták. hogy amennyiben az ő életük országunk.szesül.) Hazánk számára ilyen szi­ tuáció közepette a 68. fiatal életek ezer-. Az ország védelme érdekében (…)” A rizsát félretéve (gyakran látni a pályaudvar előtt a Honvé­ delmi Erők toborzó ürgéit. Program kísérlete elengedhetetlen. akik Köztársaságunkat veszé­ lyeztetik. hogy a tizenöt eszten­ dős. Ám nem állíthatjuk-e. Vezérünk Áprilisi beszéde. amint alkalmuk adódik. (A hallgatóság felől több helyről a harag hangjai hallatszanak. népünk önállóságának védelmére szolgálhat. (A hallgatóság felháboro­ dott könnyekben tör ki. Nevezetes 317. és minden ravaszságu­ kat latba vetve áskálódnak ellenünk. Tekintsék a Progra­ mot a sorkatonai szolgálat különleges formájának. akik éjjel-nappal veszély­ nek teszik ki magukat a harcvonalban. a forradalom és a haladás iránti erős vágytól égő fiatal önkéntesekből épül fel.) Emberek! (Egy perc szünet. be­ hatolnak a világ legfejlettebb forradalmi nemzete – Köztársa­ ságunk – területére.) Mint tudják. A testvéri né­ pek polgárait kizsákmányolják. Tengeri és Légi Hadteste kivétel nélkül hazáju­ kért tettre kész. és ké­ nyükre-kedvükre kihasználják őket. Idézzük: „A forradalomért és a haladásért együtt harcoló szeretett testvéreim (317. hogy az imperializmus hirdetőivé váljanak. A Honvédelmi Erők Szárazföldi. százezerszám hullanak majd. nem kérsz egy kis disznósültet?” frázissal szólítanak meg). porhüvelyük visszatalál az istenek által ránk hagyo­ mányozott gyönyörű anyaföldbe. akik a „Fiacskám. Súja már negye­ [32] . szüntelenül gyülekeznek világszerte.

iszonyúan unalmas műsor. Ak­ koriban még csak gimnazista lehetett. Mindeneset­ re nagyjából a következőképpen hangzott: „A kormány. Számú Középiskolájának 3/e osztálya volt. öltönyös felnőtt férfi beszélt. A győzelemig felhasznált játékidő három nap. Minden ott dolgozót kisasszonynak.). aki nála korábban került be az intézetbe. csatornát váltott. de hát úgyis mindig nagyjából egyforma. Súja nem emlékszik a tartal­ mára. talán ötéves lehetett. akit akkor még Jaszuno Rjóko kis­ asszonynak hívtak (Különben ő az előző igazgató lánya. Az előre nem is­ mertetett helyszín a Sidaka-sziget volt. Az Önvédelmi Erők két katonája fogta közre. ahova apja egyik ismerőse révén jutott be (Egyetlen rokon sem volt haj­ landó befogadni. és már épp kezdte megszokni az Áldott Szeretet Házát. vágóeszköz általi halál 9 fő. illetve az Önvédelmi Erők iménti közlése sze­ rint a Kagava tartományban három év óta először megrende­ zett Program tegnap délután három óra tizenkét perckor le­ zárult. Vége volt a kedvenc robotos rajzfilmjüknek. fulladás 3 fő…” A képernyőn megjelent egy rongyos matrózblúzos lány. amelyen egy karót nyelt. amelynek alapján az elhunyt harmincnyolc diák halálának feltételezhető okai a következők voltak: golyó általi halál 17 fő. Beszélik. Ebből megálla­ pította. és a mostani igazgatónő. mikor együtt tévéztek a játszószo­ bában Kuninobu Jositokival. de Súja nem bizo­ nyosodott meg róla soha). amelyet minden csatorna közvetít időnként. A szü­ lei meghaltak autóbalesetben. amely négy kilomé­ terre helyezkedik el a Tadocu-öböl partjaitól. továbbá más tompa tárgyak által okozott halál 5 fő. hét óra és negyvenhárom perc volt. Súja tovább bámulta a képernyőt. A mai nap folyamán zajlott a holttestek begyűjtése és vizsgálatuk.dikes általános iskolás kora előtt hallott a Programról. aki ezek szerint a nyertes kellett hogy legyen. botok. asszonyomnak vagy uramnak szólítottak. hogy szülei korábbi kormányelle­ nes tevékenysége is közrejátszott ebben. A férfi egy papírról olvasott fel. hogy ez a Híradónak nevezett. A részt vevő osztály a Zencúdzsi város Zencúdzsi 4. és elgyötört arccal a kamerába [33] .

nézett. – Szegénykém csúszott ki a száján. Oké… Hazánk egyetlen sorkato­ nai szolgálata? A Rizsföldek Országának gyönyörű földje? Mennyi középiskola lehet az országban? Még ha hozzá­ [34] . Súja úgy döntött. és egy mandarint evett. Ahogy idősebb lett. hogy máshogy közelíti meg a dolgot. hogy az volt az első őrült arca. amelyeket átlag kétévente egy­ szer váratlanul adtak le. kétezer ember. Ami furcsa volt – Súja még most is emlékszik azokra a képsorokra –. csak egy kicsit megijedt. és a jobb halántéka környékén valami sötétpiros anyag kenődött rá. Ráadásul nemcsak egyszerűen megölik őket. hogy ebben az országban a legtöbb harmadikos ehhez a módszerhez folyamodik. egyre fenyegetőbbnek érezte a Program­ ról beszámoló helyi híreket. ponto­ sabban ezerkilencszázötven diák elkerülhetetlen halálos íté­ letét jelenti. Ez évente az ország középiskolásaiból ötven osztályt érintett. Való­ színű. akit életében látott. Hosszú haja kibomlott. amely a túlélőt megil­ lető. hogy valami­ lyen okból a kislány szája szegletében néha egy-egy nevetés­ hez hasonló fintor szaladt végig. Ha negyvenfős osztályokat veszünk. mintha szellemet lá­ tott volna. Igen. előre nem meghatározott időpont­ ban. Súja talán rákérdezett: – Tanárnő. Kuninobu Jositoki már rég nem nézett oda. ha­ nem jól ismert osztálytársaikkal kell megküzdeniük. ahogy kicsit félrefordult. mi ez? Jaszuno kisasszony a fejét rázva így felelt: – Semmi. Ha ma belegondol. egyetlen megmaradó székért folyik. Ellenállásra nem volt mód. Akkor ugyan még nem tudott ilyen kü­ lönbséget tenni. valószínű. ez a világ legrosszabb székfoglalós játéka. A Nagy Kelet-ázsiai Köztársaságban nem lehetett szembeszállni a kormánnyal.

Igazából körülbe­ lül annyi az esélye. Az arca nem is sápadt. mint annak. aki úgy el volt keseredve. amikor ő is harmadikos lett. ha sorsolásokon sincs soha szerencséje. mint nyolcszáz az egyhez. de én bevásárló­ központ nyereményjátékán is csak papír zsebkendőt nyertem eddig. az esély akkor is kisebb. * – Ekkora hülyeséget! Valaki nagy robajjal feldöntötte a székét. de a lányt. sírva mesélni. míg végül el is szállt. [35] . Csak a kormánnyal szemben érzett homályos bizal­ matlanság és tehetetlenség maradt utána. Azért néha. azt hitte – valószí­ nűleg a 3/b többi tagjával egyetemben –. És végül idén. Kábé olyan szinten. és zaklatott hangon kiabált. Pontosabban nem volt más választása. amikor hallott valakit az osztályból. szürreális kontrasztot alkotva ezüstkeretes szemüvegével. Ugyanakkor haragot is ér­ zett. mint hogy elhitesse magával. különösen ha lányt. ahogy felpattant. Nem azért mondom. néhány nap el­ teltével újra látták mosolyogni. hogy kinek van joga elszomorítani azt a helyes kislányt?! Igen ám. S azzal egy időben Sújában is lassan halványodott a félelem és a harag is. hogy vele ez nem történhet meg. Egészen mostanáig.vesszük a népességcsökkenést. Motobucsi Kjóicsi volt az. Súja a Szugimura Hiroki mögötti pad felé fordult. Kagava tartományban például jó. Sújában kiújult a félelem. Ez már csak így működik. hogy közlekedési balesetben meghalsz. hanem már-már hamuszürke volt. és miért is fogná ki az ember. ha kétévente egyszer sor került egy osztályra. tehát… De kit érdekel ez? Fuck off. Olyan volt. mint a művtöri-könyvben az Amerikai Birodalom degenerált művészetének példájaként bemutatott Andy War­ hol-selyemnyomat. A fiúk osztálytitkára. hogy „az unokabátyám a Program­ ban…”.

– A reggeli hírekben megemlítenek majd benneteket. Vilá­ gos? Mindnyájatoknak más és más a háttere. Gyilkolják le barátaikat. mert a tartományi hivatalban dolgozik. Nektek magatoknak kell megtalálni. Szakamocsi egy szemvillanásig még szúrósan nézett rá. Természetesen ez ugyanígy van az illető gyerekével is. aki Szakamocsi néven mutatkozott be. hogy egy szülőt különleges bánásmód­ ban lehet részesíteni. magyarázd már el nekik! Ám amit Kjóicsi mondott. kérem szépen.Az osztályból páran talán azt várták tőle. A ti értéketek nem olyasmitől függ ám. te is tévedsz. Kjóicsi visszahuppant a székre. Van itt. de hamarosan visszatért az arcára a mosoly. szegény családból is gyerek. Ez vala­ mi tévedés. ezért még a szoká­ sosnál is idegesebbnek tűnt a hangja. ami nem rajtatok múlik. mivel a Program titkos kísérlet. Hosszú haja repkedett. hogy mi az egyenlőség?! Remélem. Kjóicsi fiam. – Az a-a-apám a Tartományi Környezetvédelmi Osztály osz­ tályve-ve-vezetője. akikkel tegnapig jóban voltak? De hát erre senki sem képes. A férfi. hogy valamilyen logikus ellenérvvel áll elő. ha azt hiszed. gyerekek. Legyilkoljuk egymást az osztálytársainkkal? Csak nem… – Jaj. nem úgy van az. vilá­ gos: az emberek születésüktől fogva egyenlők. ugye? – mondta leereszkedőn. a lezárásáig nem hozzák nyilvánosságra a részleteket. vigyorogva csóválta a fejét. hogy ki­ vétel vagy! Hogy váratlanul leordították. – Arról azért van fogalmad. letörte a többieket. Kérem szé­ pen. Apukát. még mindig nem tudjátok elhinni? [36] . hogy mi bennetek az ér­ ték! Ezért. Te. – Te vagy a Motobucsi. gazdag családból is. Reszketett. titkár. Termé­ szetesen. Az én osztályomat nem vá-választhatják ki a Pro-programra! Kjóicsi csak ennyit mondott. Még mindenkinek bamba kifejezés ült az arcán. anyukát vi­ szont már értesítettük.

[37] . Valamennyire puha lehet. és a másik kettőhöz viszonyítva kevésbé jellegzetes. ami benne van. mint aki gondban van. akit ezek szerint Taharának hívnak. Illetve még inkább a hajdani Hajasida tanár úr. A „Mi az?” kérdésekkel egy időben. magas növésű nyakigláb volt. kölyökképű szép fiú. kato­ nacsizmában és a homlokán barackszínű jelvénnyel ellátott vassisakban voltak. és a három férfi letette a zsákot a tanári asztalra. A vállukon rohampuska lógott. az övükön au­ tomata pisztoly markolata figyelt ki a tokból. A félig nyitott zsákból osztályfőnökük. Mindhárman terepszínű ruhában. székek és asztalok boru­ lásának hangja mellett kiteljesedett a szopránkórus. vastag nejlonból készült hálózsákszerűséget. hogy a Honvédelmi Erők katonái. főleg az ablak felőli része konyult le. Mindhárman összegörnyedve cipeltek egy fekete. Kondó és Nomura urakat. A nyakigláb. a másik egy középtermetű. Aztán a bejárat felé fordulva tagoltan kiszólt. és három férfi furakodott be rajta. Helyenként ki­ dudorodott. Ebből tudni lehetett. – Gyertek be! Válaszul újra kicsapódott a bejárat tolóajtaja. a zsák fo­ lyosó felőli oldalánál fogva egy mozdulattal feltépte a cip­ zárt. Hajasida Maszao ta­ nár úr kandikált ki. Egy piros folyadékkal lepett valami… – Ááááááááááááááááááááááááááá! Még ki sem nyílt teljesen a cipzár. az utolsó pe­ dig kicsit nőies volt. Széltében mindkét oldalon jócskán túllógott. – Bemutatom a Programotok segítőit: Tahara. mutassátok meg! – mondta Szakamocsi. Súja is nagyot nyelt. Vagyis volt osztályfőnökük. Szakamo­ csi félrehúzódott az ablak irányába. mintha ananásszal tömték volna tele.Szakamocsi megvakarta a fejét. valamelyik lány sikított az első sorban. Az egyikük fé­ lig-meddig hullámos hajú. és azonnal kontráztak néhányan. No.

hogy egy figyelmeztető lövést ereszt a plafonba. A katona félredobta Hajasidát a katedra sarkába. Súja arra számított. amely miatt Szitakötőnek becézték. csendesebben. amelyen a karóráját hord­ ta. kilógott a zsákból. Ez logikus. nyakukat behúzva visszaültek. A leg­ szélső. Az első sorban lévők ta­ lán még a másodpercmutató mozgását is láthatták. Hajasida tanár úrnak már lé­ nyegében nem volt feje. – Jól van. mintha örülne. és úgy csüngött a katedra elé. hogy kikerült a szűk helyről. Az agy és a csontszilánkok a nagy sebességű lövedék energiaíjától a vérrel egyesülve permetként hullottak az első sorban ülők arcóra és mellkasá­ ra. fekete keretes szemüvegének. jól van. Mire elült a lövés visszhangja. ami­ ben Hajasida tanár úr volt. Bal keze. Csendet kérek! Gyerekek! Szakamocsi összeütötte a tenyerét. és addigra már a visítás is elnémult. Egyszer csak a Kondó nevű kölyökképű katona elővette a pisztolyát. és felsorakozott [38] . megjegyezhetetlen arcú katona félrehúzta Hajasida zsákját a terem sarkába. Akár egy sci-fi főszereplője. A nagy.Vékony. ahogy megvív az óriás csó­ tánnyal. mivel a fejéből is csak a bal fél maradt. kékesszürke öltönye csupa vér volt. [Maradt 42 fő] 4 Akik álltak. üveggolyó­ szerű szem bámulta a plafont. A katona beleeresztett kettőt Hajasida tanár úr fejébe. A fej maradványai szanaszét repültek. és lerántotta a katedráról. A fél lencse alól vörösre festődött. A tanár úr fejét felfelé fordítva felemelte a saját feje magasságába. csak a bal fele volt meg. de a katona fél kézzel megmarkolta a zsákot. Maradék haját az agyvelő szürke zseléje pettyezte. de a lányok fülsiketítő vi­ sítása nem csillapodott.

hogy fegyvereket osztanak ki. [39] . Végül a szag is megérkezett. A dol­ gok annyira valószerűtlenül alakultak. – Nos tehát. mint egy báb. innen valahogy el kell menekülni. de szabad egymással beszélniük? Hogyan tartja a kormány az egészet… – Nekem… – Erre a hangra félbeszakadtak Súja gondolatai. és hallani lehetett. Az osztály megint elcsöndesedett. Hogy ho­ gyan? Mindenesetre beszélni kell Jositokival. és azokkal harcolnak. Szakamocsi visszalé­ pett a tanári asztal elé. – Hát. nem tévedés vagy vicc. Kuninobu Jositoki félig kiegyenesedve felemelkedett. Hajasida tanár úr hevesen ellenezte. és Sza­ kamocsira meredt. hogy leblokkolt az agya. olyan hirtelen történt. ahogy többször egymás után hányás toccsan a padlón. csak a szavai maguktól hagyták el a száját. Hallotta. Josito­ ki! – Igen? Hallgatom. Nehogy valami hülyeséget beszélj itt össze. hogy ez a valóság. de Hajasida borzalmas állapotban lévő holttestének és a részvételével bemutatott rémes show-műsornak köszönhe­ tően magához tért. hogy folytat­ hatja-e. miközben a hajába túrt. mintha meg akarná ítélni. De vajon hogy zajlik ez a Program a gyakorlatban? A részleteket egyáltalán nem hozzák nyilvá­ nosságra. Mindenki beismerte. Felemelte a fejét. Súja megdermedt az ide­ gességtől. hogy nem is akart megszólalni. de hátul valaki fájdalma­ san nyüszített. Látszott rajta. mire Jositoki folytatta. Súja reménytelenül igyekezett világosan gondolkodni. hogy részt vegyetek a Programban – mondta békéltetőn Szakamocsi. és tágra nyílt a szeme. Hamarosan kénytelenek lesznek egymást gyilkolni. Akárhogy is. Lehet. aztán Mimurá­ val és Szugimurával. A terembe visszatért a csend. kérdezz csak bármit nyugodtan – mo­ solygott Szakamocsi vidáman.két társával együtt a katedra oldalán. hogy mi is hibáztunk.

hogy a mosolya egé­ szen őszinte lehetett. Jositoki mindig min­ denkihez kedves volt. de mielőtt bármit mondhatott volna. Egyszer. szép nő volt… Olyan hangsúllyal mondta. Az arca eltorzult. Akkor te a Kuninobu vagy. volt még valaki. de Súja a hosszú együtt­ lét évei alatt kétszer találkozott ezzel az arccal. Ez volt az az arckifejezés. ha tényleg szívből begurult. Sújában felforrt a harag. és elképzelhetetlen volt. egy kicsit… – majd mintha ebben semmi rendkívüli nem lenne így folytatta – megerőszakoltam. ahogy visszafordult Súja felé. mint aki személyesen találkozott vele. – Ja. amelyet olyankor öltött fel nagy ritkán. tényleg. volt benne valami zavaró. majd újra Jositokira nézett. El­ lenkezni próbált. A jellemzés szerint ideológiai szempontból veszélyes vagy. És… – A Nanahara én vagyok – szólt közbe Súja szinte kiáltva. mint Hajasida tanár úr. Veletek kapcsolatban a dolgok rendje-módja szerint értesítettük az intézetetek igazgatóját. és elvigyorodott. ami­ kor Eddyt. Szakamocsi Sújára pillantott. – Egy az egyben úgy viselkedett. aki népjóléti intézményben él. Hogy jobb magaviseletre bírjam. Jositoki hangját hallotta: – Kinyírom! Jositoki áll-a maradt. Josi­ tokinak továbbra is valahogy kába volt a tekintete. Nem kell izgulnotok.– Nekem… nincsenek szüleim. az Áldott Szeretet Házának kutyáját elütötték a [40] . már tudom. Te biztos a Nanahara vagy. – Mit merészelt Anno tanárnővel… – Sújának összerándult az arca mérgében. Valószínű­ leg az osztály többi tagjának új volt. értem – bólogatott Szakamocsi. Kit értesítettek? – Ó. Ó. nem halt meg. – Bocsássatok meg. Van köztetek olyan. Annak ellenére. hogy valamin felhúzza magát.

Nomura. Kuninobu? Remélem. és behajítom a pöcegödörbe! – Hűha! – Szakamocsi jól szórakozott. a negyedik általánosba járó Jositoki meg futott utána. akik a katedra mellett várakoztak. Másodszor pedig épp csak egy évvel ezelőtt. furcsamód kedves hangon szólalt meg. Ha Súja ak­ kor nem állítja le. aki előbb az intézet adóssá­ gát ürügyként felhasználva erőszakosan nyomult Anno ta­ nárnőre. megölöm. – Megölöm. Tahara. Súja nagyon kedvelte ezért Jositokit. de Jositoki meg sem hallot­ ta. a legtöbbször csak nevetett rajta. az rendszerelle­ nes. – Ezt komolyan mon­ dod. Nagyon jó­ lelkű fiú volt. és a kocsi továbbhajtott.kapu előtt. direkt Sújáék előtt pocskondiázta a tanárnőt. megölöm! Mielőtt Súja még egyet kiálthatott volna. – Megölöm! – Jositoki nem visszakozott egy kicsit sem. a há­ rom terepszínű ruhás férfi. még ha hülyére vették vagy ugráltatták is. Kuninobu! Amit most mondasz. akit szívből szeret. hagyd! – kiáltotta Súja. – Megölöm. vicces? Én tényleg megölöm. tudod. Jositoki akár a saját testi épsége árán is. Sza­ kamocsi fejcsóválva intett a Védelmi Erők három katonájá­ nak. szóval egy csupa énekesből álló együttes. ha baja esett valakinek. és kikosaraz­ ta. Szakamocsi ezúttal csitító. mint mondjuk a Four Freshmen. ezt jól jegyezze meg! – Jositoki. a rohadt életbe! – üvöltötte Jositoki. – Ide figyelj. teljesen ugyanolyan pózban emel­ te fel a jobb kezét. amikor egy pasas. – Megölöm. Csak [41] . Romantikus rész. majd miután a tanárnő szerzett pénzt. érzelmes testtartás. hogy leállítsa. viszont nagyon hevesen rea­ gált. hogy az embernek felelős­ séget kell vállalnia a szavaiért?! – Azt hiszi. Tisztára olyanok. mi­ nimum a pasas metszőfogait megszerezte volna. Kondó.

– Nobu! – sikoltotta. viszont úgy maradt kővé dermed­ ve. egészen bo­ ogaloo-szerű táncot járt. Különös csend telepedett a te­ remre. és a padló egy pontjára merednek. A háromfős csapat továbbra is vízszintesen előrenyújtott jobb kézzel állt. A kórus például ilyes­ mit nyomhat: Baby please. mert közvetlenül mögötte ült. hogy a jól ismert arc pont felé fordul. A fegyverek csövéből szintén teljesen egyformán vékony füstcsíkok szálltak fel. és Josito­ ki teste. hogy odaszaladjon. Jositoki teste lassan jobbra billent. Súja látta az asztallábak között. ahogy elkezdett felállni. kíváncsi szemek nyitva maradtak. Ott. Noriko a lá­ bába kaphatta a lövést. spend this night with me… Súja srégen hátulról látta. A testből kiemelkedő jobb vállától lefelé. Még el sem múlt a fegyverek verte visszhang. hogy behúz­ zák a fejüket. hogy a mögötte ülő Nakagava Nori­ kónak és a többieknek még arra sem volt idejük. Ő egy­ re jobban összezavarodott. A nagy.persze a kezükben pisztolyt tartottak. Ezúttal Nyakigláb egyedül húzta meg a ravaszt. majd a saját és a mellette ülő Kanai Izu­ mi padja közé zuhant. – Jositoki! Súja felállt. és le akart guggolni mellé. a padlón vértócsa áradt szét. és Jositoki még mindig rázkódó testére dőlt. de Nakagava Noriko gyor­ sabb volt. Nyakigláb azonnal Sújára fordította a fegyver csövét. ahogy Jositoki amúgy is tágra nyílt szeme egy pillanatra még jobban elkerekedett. baby please. Csak a szemét mozgatta – látta. mert előrebukott. Annyira hirtelen történt. A lány száján kicsúszott egy sikoly. amely a padsorok közé félig kilépve állt. A három automata pisztoly egyszerre köpött tüzet. egészen az ujjakig görcsösen rángatózni kez­ dett a karja. [42] .

jobb karja megállás nélkül remegett. Noriko arcára re­ pült. ülj le! És te ott. amíg nézte. és a valami. és megrázta a fejét. meghízta a ravaszt. Majd megismételte: – Rendben van. de láthatólag a harag még azon is túltett benne. majd Sújára nézett. te is. határozottan beszélt – nyújtsanak el­ sősegélyt! Jositoki teste. ami a fejéből kifröccsent. [43] . és a jobb vádlijá­ ból ömlik a vér. – Mit csinálnak?! Jositokit… Jositokit el kell látni… és Nori­ kót… Szakamocsi elégedetlen arcot vágott. – Jositokinak – tagoltan. – Te sem. Biztos. és kissé lefelé irányítva. Szakamocsi sóhajtott: – Bizonyosodj meg róla. Kuninobu Jositoki feje megugrott egy­ szer. Nakagava. Tahara! – mondta Nyakigláb felé for­ dulva. De a moz­ gása inát annyi idő alatt is. Ülj le! Súja levette a szemét Noriko máris vérben fürdő lábáról és a mögött Jositokiról. Miről? A kérdés még épp csak felmerült. hogy halálosak a sebei. ha nem kezelik őket azonnal. és most lassan Szakamocsira emelte a tekintetét. hogy a sokktól rángatóznak az izmok a nyakán. miközben moz­ dulni sem bírt.hogy Noriko négykézláb áll Jositoki felett. Egyértelmű volt. Felhúzta a szemöldökét. – Mit művelnek?! – kiabálta Súja szinte sírva. rohamosan lassult. hogy nagyon fájhatott a lőtt sebe. és egyenesen Szakamocsi képébe nézett. Nanahara. Érezte. de Nyakigláb már újra megmozdította a fegyverét. mert Nyakigláb továbbra is egyenest a homlo­ kára célzott. Noriko eddig sápadtan szemlélte Jositokit maga alatt. – Nem állunk fel engedély nélkül – fordult Szakamocsi Nori­ kóhoz.

mire Súja magához tért. bár béna színészek­ kel…) két árvaházi főszereplővel. Ha felfogtá­ tok. és kábult fejében kergetőztek a barátjával töltött idők emlékei. ti ketten? Szakamocsi megismételte. Noriko is ugyanígy tett. vagy a fe­ ketén közkézen forgó amerikai film.Noriko döbbent. Az esős na­ pok. Csak Jositoki arcát nézte egyre. és ők utána sokáig Jake és Elwood-osat játszottak. hogy a saját szája is nyitva van. aki tetszik nekem”. – Látjátok – mondta Szakamocsi. Teljesen megbé­ nultak az idegszálai. hogy rendesen szinkronizált volt. Vagy legalábbis a hang irányába bambult. de lehet. Jositoki a padlónak ugyanarra az egy pontjára meredt. Olyan apróbb kalandok jutottak eszébe. a másik kettő pedig Sújára fogta a fegyvert. talán mindketten hamarosan Kuninobu Jositoki után mehettek volna. Végül pedig Jositoki arca. mint a táborozások. Már nem ránga­ tózoot. [44] . – Már halott. üljetek vissza mindketten! – Jaj… – motyogta Noriko Jositoki eltorzult fejére lenézve – hogy ilyen… Súja agya megint eltompult. Nem tudta levenni a szemét az asztallábak között heverő Jositoki arcáról. mintha neki loccsantották volna ki az agyvelejét. hogy a feje egy része hiányzott. Semmit sem csinált. – Tanááár úúúr! – hallatszott egy nyugodt vagy inkább nem­ törődöm hang. amikor nemrég azt mondta „Van egy lány. meg amikor lecsónakáztak a folyón. Annak ellenére. hogy Súja nem hallotta. Szakamocsi mellett Nyakigláb Norikóra. és még… – Nem halljátok. a Blues Brothers (rejté­ lyes. amikor belefeledkeztek egy régi társasjátékba. Súja észrevette. És ha így maradtak volna. tátott szájú arcát valami pirosasfekete anyag pettyezte.

Szakamocsi kicsit összeráncolta a szemöldökét. [45] . Csak a jobb szemöldökét megemelve megmozdította az állát.Jositoki üres helyén túl Mimura Sindzsi jelentkezett. amitől egy hajszálnyit oldalra mozdult a feje. Sindzsi biccentett. segíts csak! Én is szeretnék már haladni. és vörösre festette a fehér zoknit és sportcipőt. és elsőnek letörölte Noriko arcát. a helyére vezette Norikót. és szabadon álló bal kezét határozottan lefelé nyomta. állj fel. és azt mondta: – Úgy látom. és visszament a saját padjához. ha nem gond. Felhúzott szemöldöke alatt a különben örökösen vidám tekintete most komoly volt. és lassan visszahuppant a székére. Nakagava megsérült. Noriko is odanézett végre. majd hátat for­ dított neki. higgadjon le. – Igen. Sindzsi megismételte. amelyet belepett Jositoki vére. segítenék neki a helyére ülni. és segített neki felállni. aki még mindig félig kiegyenesedve állt. Mi baj? Sindzsi leeresztette a kezét. Súja ebből már megértette. Noriko lényegében nem reagált. odaguggolt Jositoki holtteste és Noriko közé. ez a beszédstílus semmiben sem különbözött attól. felállt. – Tessék. amit a Harmadiktól megszoktak. hogy Sindzsi azt akarja mondani. A helyére került Noriko jobb lába lecsüngött a székről. Menet köz­ ben kivett a zsebéből egy szépen összehajtogatott zsebken­ dőt. a se­ béből ömleni kezdett a vér. gyere. Noha a helyzet rendkívüli volt. te vagy a… Mimura. Nakagava! – mondta azután Sindzsi. noha még mindig kába volt. Sindzsi bólintott. No­ riko jobb karja alá nyúlt. és odament Norikóhoz. Súja nem értette. – Na. Közben hátat fordított Szakamocsinak. és Sújára nézett. de beleegye­ zőn bólintott. Viszonozta Sindzsi pillantását. mit jelent.

de az egy holttest. akivel tíz éve együtt élt. ha Súja is meghalna? Súja erőlködve elvette a szemét Szakamocsiról. hang nélkül könnyek gyűltek a szeme sarkába. hogy épp csak az előbb mondta. mint valami dübörgés. Igen. Kinyírom! Nem sok hiányzott hozzá. Mintha újra működésbe léptek volna az imént még sokktól bénult érzékszervei. Mi lenne vele. apránként. Súja lelkében. de visszafordíthatatlanul feltámadt a harag. rántott egyet a vállán. mint Jositoki. és elönti az egész testét. akit Jositoki szeretett. Szakamocsi láthatólag élvezettel nézett Sújára. hogy álljon el. Szakamocsi heherészve már másfelé nézett. összeszorított fogakkal Sza­ kamocsi felé csavarta a fejét. Súja is ránézett még egyszer Jositoki holttestére. Most pedig nem más. De aztán még épp időben eszébe jutott. hogy Súja is ugyanúgy kikeljen magából. Még nem tudja magában hova tenni. ugyanazt a hibát követné el. és újra lenézett a jobbján heverő Josi­ tokira. Igen. Annak az embernek a holtteste. mint az a lány. Nakagava Noriko. Miközben Jositoki nyitva maradt szemét nézte. Ezt megkese­ rüli! Az biztos. agyonnyomja.Teljesen olyan volt. hogy nyugodjon le. De Sindzsinek mintha há­ tul is lett volna szeme. hogy miközben figyeli. és kö­ szönetet akar mondani Sindzsinek. Végül úgy érezte. Kétségtelenül. amelyek hiába keresték a kijáratot. vagyis mutatta neki Mimura Sindzsi. hogy Noriko végre rendezte a gondolatait. A szíve majdhogynem összeroppant a düh és a bánat miatt. az egy holttest volt. Erre Noriko hátradőlt. Úgy tűnt. Tehetetlen volt. Az asztalára nézett. Látszott. súlyosan megsérült. [46] . amelyből a padok között csak szeletek látszottak. amit ő. mintha Mikulás-csizmát viselne a fél lá­ bán. ha most elkezdene üvöltözni.

mert reszketni kezdett volna. Az oké. Nem volt könnyű ma­ gán úrrá lenni olyan körülmények között. Az ugyan különös volt. hogy csináljuk ezt a Progra­ mot. Előfordulhat egyáltalán ilyesmi? Hogy elveszítünk egy em­ bert. és ké­ sőbb jót nevettünk. valakit. ha ezt meg [47] . Súja minden erejével próbálta a benne dúló érzelmeket el­ nyomni. Tény. Amikor pedig poénból szöcskét gyűjtöttünk. Aztán arra is. végül én mentettem ki. és a nagyja elpusztult. de emlékszem rá. de így igazságtalan. – Elláthatnánk Nakagavát. kis dobozba gyömöszöltük őket. de túl sok volt. Mimura? Mondjad. hogy volt. de mindketten el tudtunk menekülni. amíg felépül.Súja összeszorította az ökleit a pad alatt. De tényleg. – Hát igen. hogy még maradt benne erő a csodálatra. és Jositoki majdnem belefulladt. úgy van. erősen szorította. a kutya. Mimura Sindzsi sokkal higgadtabb volt. Igaza van. ha hagyja. tanár úr! – emelte fel Sindzsi a kezét. Jositoki tényleg velem volt. Nem tudta hova tenni a dolgot. máskor pe­ dig belopóztunk az iskola tanári szobájának padlására. akit jól ismertünk? De hát Jositoki végig mellettem volt. hogy Eddy. melyikünkhöz húz inkább. De elvesztettem? – Lenne még valami. mi az? – Nakagava megsérült. Egyik sem valami nagy történet. Mimura? – mosolygott Szaka­ mocsi derűsen. hogy kettesben játszottunk a fo­ lyónál. és mindketten megbántuk. és kis híján felfedeztek. hogy valahogyan nyugalmat erőltessen a testére. hogy összevesztünk. hogy Jositoki holt­ teste ott hevert közvetlenül az orra előtt. És akkor. Erősen. – Már megint. és elhalaszthatnánk a dolgot. mint mondjuk Súja. Mimura Sindzsi nyugodtságát viszont más szem­ pontból csodálta.

Természetesen előbb magát Norikót. Aztán Szakamocsi megint tapsolt. Kinek-kinek más az intelligenciája és a testi ereje. Emiatt a feje fel­ felé fordult. mi van ott? Nem beszélget! Szakamocsi hirtelen elüvöltötte magát. akkor ehhez mit szólsz: hogy igazságos legyen a játék. Nyakigláb pe­ dig a jobb kezét. 18. amellyel már odanyúlt a pisztolyotokhoz. A laza stíluson Szakamocsi megint röhögött. akkor esetleg elmene­ külhetnének innen. Koppanás hallatszott. Jukie egy pillanatig tágra nyílt szemmel nézte.) felé. megöljük Nakagavát is. [48] . és odahajított valami fehéret Sújától előrébb. és időt nyerhetnének. – Van benne valami. hogy a hátán az egyenruhája alatt görcsbe rándulnak az izmai. – No. hogy Fumijo láthatóan a homlokából kiálló kést próbál­ ta beazonosítani. visszatette a hátán lógó rohampuska szíjára. – Csakhogy egy másik megoldási módot ajánlott. Fudzsijosi Fumijo (lányok. és Fumijo széles fehér homloka kellős közepéből kinőtt egy keskeny kés. így az igaz­ ságtalanság kezdettől fogva fennáll. Mimura. és igyekezett felfelé nézni. Ezért aztán Nakagavát sem ááá… Hé. kérem szépen. Sindzsi is érezte.lehetne csinálni. a képességeitek alapvetően különböző­ ek. amit mondasz. de aztán az egész ter­ met újra elöntötte a félelem. Elég bizarr volt. aki valamit szólni akart Ucumi Jukie osztálytitkárnak a szomszéd padból. Kréta? Súja egy pillanatig arra gondolt. – Visszaszívom! Visszaszívom! Nem gondoltam komolyan! – mondta Sindzsi azonnal. mint amikor beverik a koporsószeget. – No. Szakamocsi harsányan felröhögött. de a tipp nem volt helyes.

Súja. Aki beszélget. miközben igencsak kiszáradt torokkal a nyálát nyelte. csak ült. Jukie nem tudta levenni a szemét Fumjióról. az szabálytalan. Aztán rögtön komolyra fordította a szót. De hiába igyekezett. mint akibe villám csapott. hogy elsírja magát. elgondolkozott. – Ettől fogva tilos bármit önkényesen csinálni. Fumijót nézte.A következő pillanatban elvágódott oldalra. Mimura Sindzsi is. hogy várjon. aki ugyanúgy a padok közé dőlt. ajkát összeszorítva. bocsánat! Ha a tanár öl. Jositoki arca magához vonzotta a tekin­ tetét. ha a homlokából kiáll egy kés? Már senki sem mozdult. és az asztal megbillent. 5 [Maradt 40 fő] – No. Ez alkalommal nem is kellett ellenőrizni. ahol máris két osztálytársa holtteste hevert. Kunin­ obu Jositoki friss vérének szaga kezdett erőteljesen terjenge­ [49] . akkor most elmagyarázom a sza­ bályokat – folytatta kedélyesen Szakamocsi. Ugyan ki marad életben. Noriko is arrafelé nézett bamba tekintettel. Esés közben Fu­ mijo bal halántéka a szomszéd Jukie padjának ütődött. Senki nem szólt egy szót sem. sajnos megdobom a késemmel. Ezek azt csinálnak velünk. nem sok hiányzik ahhoz. a fene vigye el! Életünk-halálunk ennek a Sza­ kamocsi vagy milyen nevű rohadéknak a kezében van! – Ó! Véletlen volt. Rengetegszer kellett figyelmeztetnie magát ebben az extrém helyzetben. – Szakamocsi behunyta a szemét. Érezte. és megvakarta a fejét. amit csak akarnak. A csevegés is tilos. Súja összeszorított fogakkal győzködte magát. Amit csak akarnak. Szitakötő Hajasida tanár úr alvadt vérétől eltérő szag. mint Jositoki.

nem? Súja gondolatban kiköpött. Továbbá fontos. – Gondolom. egy iránytűt és egy órát… Van. aki utoljára marad. Így senki nem kerülhet hátrányos helyzetbe. – Lehet. hogy kinek melyiket adjuk. a balesetek megelőzésére először is magatokat kell összeszed­ ni. nagyobbacs­ ka fekete nejlon hátizsákokat kezdett behordani a folyosóról a terembe. Azonban nincs meghatározva.ni. Továbbá – itt szélesen elvigyorodott –. A terepszínű ruhás trió. – Hát akkor most egyesével idefáradtok. Hamarosan egy nagy kupac keletkezett belőlük a zsák mellett. hogy a férfiakat és a nőket egyenlőként kezeljük. felülről kezd­ ve. hogy szörnyűnek vélitek a szabályokat. Aggodalomra tehát semmi ok. A lányok számára jó hírrel szolgálhatok: az eddigi Programok eredményei azt mutatják. ivóvíz és egy fegyver van benne. a képességeitek alapvetően külön­ böznek. A fiúk is em­ berből vannak. és ezzel még tovább növeljük a véletlen összetevők számát… Így talán nehezen érthető. Oklevelet kaphattok Vezé­ rünktől! Csodálatos. hogy ez itt. Mindegyikben más-más fegyver. már tudjátok. hogy a nyertesek negyvenkilenc százaléka lány. Ahogy az imént már említettem. Tekintsétek ezt az alkalmat gyakorlásnak. ti is emberből vagytok. hogy kinek kedvezőbb a helyzete. és úgy nyújtom át. akinek nincsen órája? Nincsen?… El is felejtettem. a szabályok egyszerűek. Semmi sem szabálytalan. csak az mehet haza. Tehát. kérem szépen. amelyek miatt nem előre látható. de úgy tűnt. Némi élelem. Tehát olyan elemeket vi­ szünk a játékba. ő szinte nem is vérzett. és mindenki kap egy csomagot. Szakamocsi utasítására. ké­ [50] . Sorban emelem le őket. ám az ember élete telis-tele van váratlan dolgokkal. mert az oldaluk kicsúcsosodott. Köztük némelyik valamilyen bot alakú tárgyat tartalmazha­ tott. Nem kell mást tennetek. Fudzsijosi Fumijo arcát nem lehetett látni Súja helyéről. mielőtt elindul. Aztán megtaláljátok még benne ennek a szigetnek a térképét. mint legyilkolni egymást. amelyben Hajasida tanár úr holtteste hevert.

– Nos. –. [51] . és vessétek össze vele a domborzatot az iránytű segítségével. Érthető? – Meg­ ütögette az X jelet a kréta hegyével.Igen. hogy melyik terület hány órától válik veszélyessé a számo­ tokra. Viszont reggel és este hat és ti­ zenkét órakor bemondom a híreket a hangosbemondóba. Fi­ gyelem. – Ez egy elnagyolt ábra. az iskola pedig itt található.rem. Jobboldalt felülre egy felfelé muta­ tó nyilat és egy É betűt írt. A térkép alapján pedig elmondom. Mindezt azért. hát akkor világos? Ha innen kimen­ tek. Onnan lövik le azo­ kat. Senki sincs már itt. B2 került és így tovább. szabad az út mindenfelé. ahogy iparkodtok. amelyet a csomagotokban találtok. – Letette a krétát. Jól nézzétek meg a térképet. mi most a sziget iskolájában vagyunk. mert… Szakamocsi a katedrára támaszkodva végignézett az arco­ kon. kerekded rombuszt. kezébe vette a krétát. Igen fontos szerepet töltenek be. a nyakörveitekről van szó. A2… jelzéseket írt sorban a bal fölső sa­ roktól kezdve. Ez a rajz a szi­ getet ábrázolja. – Hajók. és először rendeznek rajta Programot. – Nos. pont a négy égtáj irányában szétszórva. A szigetet jelölő rombusz tisztára olyan lett. és a saját ne­ vének Szakamocsi Kinpacu felirata mellé odafirkantott egy nagy. Továbbá… Visszafordult a táblához. A következő sorba Bl. a lakók már eltávoztak. jobbra a rombusz közepe tájára pedig egy X-et tett. és összeütögetve leporolta a kezét. mint egy csálé sütőrostély. egy sziget. és sürgősen hagyjátok el a felsorolt területeket. Most pedig függőleges és vízszintes párhuzamos vonalakat húzott a sziget fölé. Még négy orsóformát rajzolt a szigetet jelölő rombusz köré. – Én végig itt leszek.. A krétát a táblán tartva csak a fejét fordí­ totta vissza az osztály felé. de ehhez hasonló a térkép. Szakamocsi a sütőrostély rá­ csának közeibe A1. Te­ hát naponta négyszer. Kerülete körülbelül hat kilométer. akik a tengerbe menekülnének.

– Köztársaságunk magas technikai fejlettségének érdeme. ugyanez a számítógép választja ki vélet­ lenszerűen. – Azokat a területeket. Szakamocsi egy pillanatra megállt. Vízálló. és rámutatott a táblán lévő tér­ képre. hogy éltek-e. nem haladna a játék. Bejött a tippje. Így megbizonyosodhatunk arról. mert félelem ült ki az arcukra. és rádióhullámok segítségével eljuttatja ide az is­ kolai számítógépbe. Nagy vonalakban ennyi.Néhányan csak most vehették észre a gyűrűt nyakuk körül. Egyben azt is megtudjuk belőle. – Az illető nyakörve felrobban. – Kérem szépen. Most nézzük csak meg újra a térképet! Hátranyújtotta a jobb karját. ha mindenki elbújna va­ lahol. aki a nyakörvet piszkálta. Abban az esetben… Súja sejtette a folyatást. Az­ tán megszólalt. Szóval ha élő ember marad ott. amelyekre én majd azt mondom. vagy már meghaltatok. és rádióhullámokat küld a nyakán lévő gyűrűbe. a számítógép automatikusan kiválasztja. és végignézett rajtuk. hogy nem jön le.és közben egyre szűkítjük a mozgástereteket. úgyse jön le! Biztos. Így helyváltoztatásra késztetünk benneteket. hogy veszélyesek. ez a nyakörv figyelemmel kíséri a szívrit­ musotokat. hogy hol tar­ tózkodtok a szigeten. Ha valaki az adott időn túl is ott tartózkodik… A halottak ebben az esetben természetesen nem számítanak. Szakamocsi vigyorogva folyatta. – Hogy erre miért van szükség? Hát. gyorsan elvet­ te onnan a kezét. [52] . azt ne csináld. és ha feszegeted… – kis levegőt vett – fel­ robban. Az a néhány ember. ahogy a nyakukhoz értek. ütésálló. és… Jaj.

ahogy gondolta. Minden vilá­ gos? Ezenkívül a hangosbemondóba beolvasom az előző hat óra alatt elhunytak nevét. Akár­ hányan vannak is még… Súja megint csak el tudta képzelni a folytatást. ha gödröt ástok és elbúj­ tok. akik azt gondolják. Tényleg. Alapvetően hatóránként jelentke­ zem. és még egy! Van időkorlát. Szakamocsi elhallgatott. és az összes maradék ember nyakgyűrűje felrobban. – A magyarázatoknak ezzel vége. – Akkor érthető. hogy micsoda hülyeség [53] . egyetlen kivétel ennek az iskolának a területe. de a telefonokat nem lehet használni. de nyilván megértették. de még nem fogták fel a tényt. Nem tud­ játok felhívni apukát. Ja. ha már itt tartunk. tiltottá válik. Nem vicc. ahol felrobbanna a nyakörv. hogy mi a hely­ zet. Kuninobu Jositoki vérének tömény szaga változatlanul ter­ jengett. Világos? Időkorlát. Győztes nincs. anyukát. – A számítógép működésbe lép. Szakamocsi érzékelte ezt a hangulatot.Játéknak nevezte. az első húsz percben először nincsen olyan tiltott zóna. de az utolsó embert soron kívül tájékoztatom. akkor lejár az idő. vannak. az épületekben szabadon el­ rejtőzhettek. Lássuk csak… Távolodjatok el kétszáz méterre. ugye. de ha huszonnégy órán keresztül nincs egy halott sem. Senki nem szólt egy szót sem. és az osztály még nem ocsúdott fel a döbbenetből. hogy mindenki el­ ment. Félni félnek. Úgy volt. Most sokkal fontosabbról fogok beszélni. Az élet már csak ilyen… Mint már mon­ dottam. Azt hi­ szem. A Program során egymás után halnak meg az emberek. hogy hiába mentek be egy épületbe? A rádióhullámok akkor is elérnek. hogy mindjárt egy gyilkos játékra kényszerülnek. Mindnyájatoknak egyes-egye­ dül kell harcolnia. Tehát először is innen távolodjatok el. Húsz perccel azután. így a terem megint csendbe borult. Iszonyú felháborító. Személyes tanácsaim következnek. és összeütötte a tenye­ rét.

a leg­ jobb. hogy „Baromság!”. ezek pont ezt akarják elérni! Gondoljatok már bele! Mindannyian have­ rok vagyunk. gya­ nakvással teli arckifejezéseket lehetett látni mindenütt. Ezt is tessék háromszor leírni! [54] . egy­ más sápadt arcába pislogni. ahogy ránézett Jositoki asztalok között heverő holttestére. akkor most egy kis ismétlés! Is-mét-lés. vegyétek elő őket! Mindenki kelletlenül elővette a papírt és a ceruzát. akkor írjátok! Amikor memorizálni kell valamit. de az arcokon ülő kifejezés nem változott. akik ezt tették. eszébe jutott Jositoki vala­ mikori vidám mosolya. Egyszer csak elkezdtek az emberek körbepillantgatni. de az iménti „Fudzsijosi Fumijo: órai beszélgetés miatti halálbüntetés” mi­ att jobbnak látta türtőztetni magát. Noriko szintén megmarkolta ceruzáját. ha valakivel találko­ zott a tekintetük. akkor most írjátok a következőt: Ha én nem teszem meg. köztük Mimura Sindzsi. ha ez itt az orrom előtt már alig várja. Kétségbeesett. amelyek mintha azt mondanák: „Mi van. Csupán néhány másodperc műve volt. Két­ kedő arckifejezéseket. de közben. Sújának sem volt más választása. Ám ne felejtsétek. Írjátok: Mi most meg fogjuk ölni egymást. azonnal Szakamocsi felé fordították az arcukat. – Nos. nem múló sötét arckifejezéssel. Az asztalfi­ ókokban találtok papírt és ceruzát. Súja is lekaparta ezt az őrült mondatot. Írjátok le háromszor! Ceruzák sercegése hallatszott. Súja összeszorította a fogait. hogy lennénk képesek egymást legyilkolni? – Jól van. A fenébe is.osztálytársaknak egymást gyilkolni. Súja majdnem bekiabálta. hogy elkezdőd­ jön?” Csak néhányan tűntek higgadtnak. megteszi velem más. Továbbra sem szólt senki semmit. hogy most valami megváltozott. de Súja észrevette. ha leírjátok. És azok. hogy a többiek mégis készségesen meg fogják tenni. – Jó.

megy tovább az elejéről. és utána már névsor szerint haladunk. egy lány. – Kisorsoltuk. Aki a folyosón ténfereg. egy fiú. Az osztály egészségfelelőse csendes. mint neki. hogy ki in­ dul elsőnek: a Program szabályzata szerint valaki eldönti. de nagyon figyelmes lány volt. Indulás után azonnal ki kell menni a kapun. hogy ki lesz az első. és finomkodva nekiállt. akkor mostantól kétpercen­ ként egyvalaki elhagyja a termet. A matróz­ blúzból kilógó fehér kezének ujjai kis tálkát formáltak. egy lány. hogy Nakagava Noriko a tizen­ ötödik a lányok névsorában. Kérdés. 6 [Maradt 40 fő] – Nos. [55] . Aztán felnézett Szakamocsira. hogy ki az első. Ha a végére értünk.Fudzsijosi Fumijo felé is odanézett még egyszer. Egy pillanat türelmet kérek. Amint ki­ léptek az ajtón. Ez azt jelenti. és ő az utolsó). hogy levágja a bo­ ríték szélét. tartsatok a folyosón jobbra. ott lesz az iskola kijárata. hogy Norikóval szinte egyszerre mehet ki innen legalább (ha nem Noriko az első. Ez alkalommal… Sújának ekkor eszébe jutott. Ugyanaz a száma. lelőjük. és ebben van az eredmény. Te rohadék. a szívedbe döföm ezt a cerkát. Elővett a zsebéből egy ollót ró­ zsaszín masnival. De vajon lábra bír egyáltalán állni? Szakamocsi egy borítékot vett elő a mellényzsebéből. Egy fiú.

Úgyis éjszaka van. [56] . Kiment előre. ha először mindenki elbújik valahova. Ennek hallatán az ablak felőli oszlop legelső padjában ülő Akamacu Josio arca megdermedt. és hosszú távnál kidől az első körben. bár kicsit ridegen és pa­ rancsolón csengett. de aztán megint futni kezdett. nem. mint Mimura Sindzsinek. kilencvenkilós. és az immár csípőre eresztett fegyverű terepszínű trió sürgeté­ sére átvette a hátizsákot. (Csak Kavada nem fordult hátra. Neki is olyan nyugodt volt a hangja. és kihúzott egy fe­ hér papírt. majd egyre halkult. Egy pillanatra félelemtől dermedt arccal vissza­ nézett az osztályra. Szakamocsi befejezte a boríték felvágását.Most Kirijama Kazuo szólalt meg. – Micsoda véletlen! Fiúk egyes. – Akamacu. de szemből sem bírja kivédeni a jobbhorgot. de a következő másodpercben már el is tűnt az ajtó mögött. nagydarabnak nagydarab. Egyszer mintha elesett volna. és a nyitott ajtóban szembenézett a sötétséggel. tornaórán végig bénázik. majd rögtön átváltozott sebes trappolásra. tempósabban! Szakamocsi szavaira Josio rogyadozva felállt. Széthajtotta.) Szakamocsi a vagdosás közben válaszolt. – Amint innen kimentetek. Talán az a legjobb. A néma osztályteremben néhány elfojtott sóhaj szállt fel. hogy éjjel van. Ő megállás nélkül rágózott. már majdnem fél kettő. kezében az osz­ tálykirándulásra összekészített csomagjával. hajnali egy. Akamacu – monda. de Súja végre megtudta. Csodálkozón tátotta el a száját. Josio vaskos ajkai elfehéredtek. Kirijama nem válaszolt. Száznyolcvan centi magas. – Mikor kezdődik a játék? Mindenki hátranézett az utolsó sorban ülő Kirijamára. Két-három lépés hangja hallatszott. és kidolgozza a saját stratégiáját.

hogy még nem fordult teljesen a feje tetejére a világ. Még az elején Súja meglátott valamit. az annyit tesz. akkor most két perc szünet. Súja egy ki­ csit megvigasztalódott. Szakamocsi térképén. hogy az egyik kó­ dot írta rá.– Nos. és az asztal alatt szorongatta. és letett egy papír­ fecnit. de ha megbeszélik a történteket. Ogava Szakura ment kifelé. Mindez pedig egybevág Szakamocsi elméletével. miután Szakura elhagyta a termet. Arra a papírra írhatott rá gyorsan valamit. Mindenki gyanakvó és zavarodott. Inada lesz. hogy mindenki más őket akarja megölni. hogy bár nem lehet tudni. hogy Szakamocsi észrevette. és Noriko pont utána következik. és beszélhet velük. hogy a kiosztott térképek is így néznek ki. Szugimura viszont előbb van. [57] . kitalálhatnak egy tervet. amikor a lányok 4.. Legalábbis semmi jel nem mutatott arra. az a tér­ kép túlságosan elnagyolt. Jamamoto Kazuhiko asztalához. amire kör­ mölték: „Mi most meg fogjuk ölni egymást. és meg vannak róla győződve. Szakura kettővel Súja mögött ült az utolsó sorban. és egyáltalán nem biztos. hogy ott várják be egymást? Akárhogy is. Kazuhiko gyorsan a tenye­ rébe rejtette a cetlit. A következő az egyes szá­ mú lány. Súja azon gondolkodott. de minden bizonnyal bevárhatja a ké­ sőbb kilépőket. A Szakamocsi által felso­ rolt szabályok szerint legalábbis nem fogják megakadályozni benne. köz­ vetlenül a Súja előtti padnál úgy tett. A szeme a táblán ál­ lapodott meg. Na jó. Akkor talán irányt vagy távolságot adott meg? Aztán meg ha ketten találkoznak. de mit tartalmazhat az az üzenet? Ezen gondolkozott Súja. (Vajon tud járni?) Mimura Sindzsi is utána jön.” Talán csak Súja látta. mintha csak hozzáérne a barátja. mi a hely­ zet az épületen kívül. hogy a többiekben nem bíznak. Kíméletlenül és végeláthatatlanul folytatódott az indulás a névsorok szerint. Miközben a terem kijárata felé haladt. Lehet.

hogy ez Kirijamára mégsem vo­ natkozik. még úgy jár. Szóma Micukónak is voltak barátai. Kirijama is nyugodt léptekkel távozott. ha valamit el­ szúr. akik eddig hallgattak: Kava­ da Sógo. hogy a saját emberein kívül senkiben sem bízik. mint ő. de túl messze volt a padja. És valószínűleg ezek hárman voltak. hogy Hiroki talán hasonlóan gon­ dolkodik. hogy saját maguk életben maradjanak? Sújának az volt a véleménye. Különben is. Szórna Micuko. egy fél pillanatra találkozott a te­ kintete Sújáéval – de csak ennyi történt. hogy „Mindenki más szí­ vesen megteszi”. Cukioka Só. Viszont ez azt is jelentette. Neki vannak barátai. Szakamocsi azt mondta. Hamarosan Szugimura Hiroki került sorra. háborítatlanul nyugodt arccal ment ki. aztán Numai Micuru. mivel ők a „rosszak”. Kirijamának bőven van akkora ereje. Tényleg. hogy öten akarnak ki­ menekülni innen. Összegyűjthetne még addig másokat is… Egymás után elindultak azok is. Igen. furcsamód nyugodt képet vágtak.Felötlött benne. hogy ezek öten egymásnak menjenek. az ő emberei. akiket az osztály összes többi tagja egyből meggyanúsított. Súja alaposan megfigyelte. Biztos arról van szó. kinyírni másokat azért. hogy üzenetet küldjön Szugimura Hiroki­ nak. hogy lerázza a kormányt. Mielőtt kilépett volna az elülső tolóajtón. Rá se nézett Szakamocsira és a Terepszín Trióra. hogy Kirijama távozásakor a kö­ rülötte ülők. Kuronaga Hirosi meg Szaszagava Rjúhei. Holmi haveri körnél jóval sta­ bilabb társaság. elég valószínű. Ennek a játéknak a szabá­ lyai szerint önmagadon kívül mindenki ellenség. Kavada rágózva. Mi az nekik. mert távol volt a padja Simizu Hironóétól és Jahagi [58] . mint Fudzsijosi Fumijo. Micuko szintén. hogy Kirijama valami üzenetet adhatott át a haverjainak. Csak abban reménykedett. Kirijama Kazuo. de elkép­ zelhetetlennek tűnt. Ő nem nyújthatott át üzenetet. Súja mélyet sóhajtott. és kint vár majd rá.

Nem egyenest ment az ajtóhoz. (Kuninobu Jositoki részével. Súja megfogta a csomagját. de ha kiszámolja az ember. Hadd zárjam le legalább a szemét! Még Vezérünk értekezéseiben is az áll. de összeszedte magát. Nagyon rövidnek tűnt. Lényegében nem is beszélt senkivel.) A lá­ nyok. hogy ő lesz egyedül. 14. Egyelőre arra összpon­ tosított. Csomót érzett a torkában. és Szakamocsi Súját szólította: – Fiúk. akit Kavada Sógo barátjának lehetett volna nevezni. – Nanahara! – Szakamocsi feltartott késsel szólt Sújára. és megszó­ lalt: – Kuninobu Jositoki a barátom. 15. Súja persze tudta. Az osztályban senki sem volt. ahogy közeledik.Josimiétól. Súját nézte. a sebek az egész tes­ tén… Megtörténhet. A lányok többsége sírva ment ki. – El­ tévesztetted az irányt! Súja megállt. ezért azonnal elhessegette a gondola­ tot. De bárhonnan is nézzük.. aki belemegy a játékba? Ez nagyon is elképzelhető.. Csak Kavada aggasztotta. biztosan veszteni fog a rendszerrel szemben. Telt az idő. Szóma Micuko lány. és felállt. hogy belemegy ebbe a játékba. ha gyanakodni kezd. Nanahara Súja. már majd­ nem egy órának el kellett telnie. Félretéve a pletykákat. mindössze két perccel kevesebb időre volt szükség. Tendó Majumi eltűnt az ajtó mögött. A három katona is a fegyverére tette a kezét. hanem balra lépett. Csak nem fordulhat elő. hogy adjuk meg a tiszteletet a halottaknak. Ráadásul volt benne valami megfoghatatlan. Noriko hátrafordult. mielőtt kimenne a teremből. [59] . de a lelke mélyén azért maradt egy halvány balsejtelem. amit azelőtt kell tennie. mióta átkerült az ő iskolájukba.

Úgy csinált. és újra elindult. de végül he­ herészve leeresztette a kést. hanem düh öntötte el… Jositoki… Majd én elintézem ezt az ügyet helyetted. amivel a halál beálltáról megbizonyosodott. hogy megint kézbe ve­ gye a csomagját. Felemelte a hasra dőlt testet. A tenyerével letörölte a barátja arcára ta­ padt vért. Ígérem. Letette oldalra a csomagját. Nyakigláb durva eljárása miatt. Borzasztó volt. Mintha meglepődött volna.Szakamocsi arcán egy pillanatra átfutott a zavar. Mivel a golyók benn maradtak a fejében. Ezek lassacskán a mellkasából kiömlött. és le­ guggolt hozzá. Az orrüregéből sötét színű vér folyt. Gyorsan odasuttogta: [60] . amely közvetlenül Noriko padja előtt hevert. Nem volt sok idő. Újra lefektette a testét. hogy az csont. és Norikóhoz hajolt. Egyenruhája szövete három helyen kiszakadt a mellén. amikor ételosztásra kerül sor. és szétspriccelt a földön. és ke­ resztbe tette karját a mellén. még csak nem is féle­ lem. Azután nem is szomorúság. Jositoki leszakadt füle fölött közelről néz­ ve látható volt a halványpiros hús és valami fehér a véráztat­ ta rövid haj között. Ha a fene fenét eszik is. Ahogy Súja átkarolta. sugárban jött belőlük a vér. akár egy éhező menekült. Súja szinte láthatatlanul felsóhajtott. A vékony test ijesztően könnyű volt. csodálkozó szeme még jobban kidülledt. Jositoki nagy. És annak dacára. Tudta. Félig nyitott szájából nyál és vér keverékéből álló rózsaszín folyadék csor­ dogált. hogy felültesse. kicsit mégis megtorpant. és lezárta szemhéját. mintha azzal pepecselne. – Rendben. Rendes fiú vagy te. Nanahara. feje alatt elterülő óriási vértengerbe torkolltak. Talán mert kifolyt belőle a vér? Ahogy a karjaiban tartotta Jositoki könnyű testét. Megállt Jositoki holttesténél. hogy ő maga kérte. hadd zárja le a szemét. és feketévé vált. Súja lecsil­ lapodott.

simán. Nanahara. Bár ki tudja. de Súja megbizonyosodott róla. Lehet. mert tiltott zóna lesz. hogy Jositoki egykori padja túloldalán Mimura Sindzsi előrefor­ dulva. egy kicsit megbánta. [Maradt 40 fő] 7 A folyosón. hogy csak Noriko lássa. Szívesen kihúzta volna a kést is a homlo­ kából. amelyre kilépett. hogy az a mosoly azt jelentette. hogy „Viszlát. mert talán mégis ki kellett volna húznia.– Lábra bírsz állni? Már ennyitől is a fegyveréért nyúlt a Védelmi Erők három katonája. a hajópadlót a teremből kiszűrődő fény vi­ lágította meg. Várlak. kezét ala­ csonyan tartva. de a szeme sarkából látta. nem volt felkapcsolva a lámpa. Arcát Szakamocsi és a katonák felé fordítva. Nem nézett Noriko irányába. de arról inkább letett. hogy Noriko bólin­ tott. Továbbment. [61] . kis tű­ nődés után odalépett Fudzsijosi Fumijo holttestéhez. akárcsak a tanteremét. Lehet. hogy észrevette Súja intését. ha a Sújá­ hoz hasonlóan szökést tervező és ellenállni próbáló diákok megtámadják Szakamocsiékat. Mimura. Megállapította. ökölbe szorította. Amikor kívül került az ajtón. végül úgysem le­ het majd a közelébe jönni. karba tett kézzel ül. Csakhogy ez ott és akkor fel sem merült Sújában. Mimurával együtt meg tudunk menekülni. Kint várlak. Mielőtt átvette volna a fekete hátizsákot. amint az utolsó ember is elindult. és a hüvelykujjával a kijárat felé mutatott. Ezzel meg is nyugtatta Súját. ezzel el­ intézted magad!”. hogy valójában Mimura Sindzsi akkor Sú­ jánál sokkal inkább tisztábban látta a helyzetet. Ezeket biztosan védfalnak szánták arra az esetre. hogy a folyosó abla­ kait is sötét színű fémtáblák fedik. és neki is lezárta a szemét. Ám előfordulhat. és mintha halványan elmosolyo­ dott volna.

Ha jobban belegondolunk. Az épület előtt a holdfényben egy kihalt udvar terült el. Az lehet a tanári szoba? Az ajtaja nyitva volt. Bal kéz felől kisebbfajta hegy magasodott. hogy nem lehet bevárni a később jövőket?Akkor is… Gyors léptekkel végigment a sötét folyosón. kommersz asztalok előtt. legalább annyian lehettek. de ha kint is vannak katonák. Súja meglátott ott bent. Súja azon törte a fejét. Neki is furcsán kifejezéste­ len arca volt. és a lámpa is égett. mert a Programról szóló hírek­ ben a vágóeszköz általi halál és a fulladás általi halál mellett mindig bemondták a golyó általi halál következtében el­ hunytak számát). ahonnan Súja most lépett ki. csőlá­ bú székeken ülni egy rakás katonát. mint a másik háromnak a tanteremben. [62] . hogy mi lenne. Az egyik katona félrefordult. hogy ez a terület tiltott zó­ nává válik. mint ahányan a 3/b osztály­ ban.Jobbra volt még egy olyan terem. tehát még azelőtt. akiknek van lőfegyverük. lesétált rajta. A tenger. Azután következik talán a kijá­ rat. Mindenesetre nincs más lehetőség. ott egy nagy sötétséget lehet látni. A túloldalán egy erdő volt. Súja azonnal megfordult. ebben nincs semmi meglepő. Jó. illetve ha páran várnának rá az iskola előtt. akik Szakamocsival megjelentek. olyanok. és azon túl még egy. Lerohanhatnák Szakamocsiékat. De ez a terv máris dugába dőlt. voltak ott más katonák is. egy sötétbe nyíló szárnyas ajtó. és olyanok a körülmények. ha a saját zsákjában lő­ fegyvert találna (volt rá esély. Balra pedig a folyosó leg­ végén volt még egy terem. és a kijárathoz sietett. még mielőtt a legutolsó em­ ber útnak indul. jobbra pedig kitárult a tér. Húszat? Harmincat? Nem. Azon a három fic­ kón kívül. és kilépett a szárnyas kijárati ajtón. Három-négy fokos kis lépcső követke­ zett. vagy három teniszpálya kitelt volna belőle. és a kezében tartott teáscsésze fölött egy pillantást vetett Sújára. Kétségek gyötörték. mint az. össze kell fogni.

hogy van olyan épület. hogy… Nem volt ott senki. előfordul. Súja hátrafordulva vetett egy pillantást a sötétbe burkolózott iskolaépületre. Ha szétszóródnak. hogy látott volna a kanagavai helyi hírekben más helyszínt (ami mindig a játék vége után derül ki a híradóból). mint ahogy Ogava Szakura és Ja­ mamoto Kazuhiko. de nem elviselhetetlenül hideg. vagy ahogy Kirijama bandája is biztosan tette. de reményeivel ellen­ tétben más sem várta kint. ahogy Szakamocsi javasolta. melyiken vannak. hogy abban a tartományban rendezik meg. Viszont ha alváskor nem vigyáz. agyonlőjük”. bent a tengeren kis fénypontok. De mindezeken túl sokkal lényegesebb. De ha egyenként elbújnak.Elég messze. Most is egy szigetet választottak. Lehet. amelyiken ki van írva a sziget neve. ha a közeli bará­ tokkal szövetkezik valaki. Legalább én megvárom a később jövőket. ami ezt a játékot mozgásba hozza. aztán később külön-külön egymásba botlanak. Mondták. A lenge szellő a tenger illatát hozta. ahol a kiválasztott diákok iskolája van. de ha megnézi az alakját a térképen. de Kanaga­ va tartományban túlnyomórészt szigeten szokták. Nem em­ lékszik. hogy magasfeszültségű kerítéssel körbevett hegyen vagy lebontás előtt álló börtönben tartják. talán kitalálhatja. És pont a káosz az. Csak a tengerillattal kevert szellő fújdogált az udvaron. Biztos a száraz­ föld. elpazarolhatja az energiáját. Az még hagyján. Szakamocsi nem említette a nevét. hogy „Aki nem hagyja el azonnal az iskola területét. akik minden valószínűség szerint össze­ találkoztak valahol. Úgy tudta. de a katonák a folyosó túlsó [63] . A Program alapszabálya. Katonát nem látott. Mindenki elrejtőzött valahova. Elkedvetlenedett. azzal bedőlnek a kormány számításának. mint szigetet. Még Szugimura Hiroki sem bukkant fel. hova vezet majd a kavarodás. Mindenek­ előtt Nakagava Norikót. Májusi estéhez mérten alacsony volt a hőmérséklet. Ez az. A fenébe. nem lehet kiszámítani.

Az előbb annyira el volt foglalva a környék pásztázásával.) volt. És közvetlenül a vaskos hajköteg mellett Majumi matrózblú­ za hátából egy húsz centi hosszú. Még csak nem is cseverésztek. és az épp kilépő Tendó Majumit…? Amikor idáig jutottak a gondolatai. Persze. és nem is csomag. És akkor észrevette. Olyan volt. Súja megnyalta a száját. A mozdu­ latlan test Tendó Majumi (lányok. hogy mihamarabb el kell távolodnia a kaputól. valaki otthagyta a csomagját. épp három per­ ce kísérte pillantásával. ahol valami hevert. de Súja látta már valahol azt az egy ágba font hajat a nagy masnival. Nem szemeteszsák volt. Matrózblúzos. tompa ezüstfényű pálca állt ki ferdén. 14. A Fejében Szakamocsi Kirijamának adott válasza visszhang­ zott. Az egyik végét szőr borította. [64] . Vagyis haj. és arra gondolt. A bot végéhez négy aprócska vadászgép farokszárny tartozott. A fegyvereik sem voltak a kezükben. mint egy tranzisztoros rádió antennája. hirtelen észbe kapott. le­ kuporodott és körbenézett. Ember volt. és nem látszott az arca. de aztán rögtön eltá­ totta a száját. hogy nem nézett a lába elé. csak terpeszkedtek a székeiken. „Amint innen kimentetek. de a megdöbbe­ néstől egy pillanatra lecövekelt. Azt hitte. miután Kirijama megkérdezte tőle. és újra kinézett.” Nehogy már… Valaki ezt tette volna? Valaki a korábban tá­ vozottak közül visszajött.végén lévő szobában nem fordítottak különösebb figyelmet Sújára. mint egy szemeteszsák. hogy mikor kezdő­ dik a játék. ahogy távozott a teremből. Teste kissé összegörnyedt fekté­ ben. Ez meg… Mi ez? Igazából azonnal el kellett volna rejtőznie.

Szóval meg kell nézni… Ha egy másodperc töredékével később nem vette volna észre azt a „valamit”. Az… csak nem Kava… Nem volt ideje végiggondolni. Sújának borsódzott a háta. akik „játszani” akarnak? Vagy a folyosó végi bagázs tette volna? Viszont ah­ hoz képest… Súja azután ráeszmélt. Az árny Súja felé fordította fegyverét. Fölocsúdott. szép [65] . Talán csak súlyosan megsebesült. Tehát… Éles hang hallatszott. Ezt most megszívta volna. és elvesztette az eszméletét. majd egy ezüstszínű tárgy húzott el Súja szeme előtt. hogy elhitessék. ha nem a kijárat közvetlen közelében tartózkodik. hogy Tendó Majumi esetleg még nem is halt meg. Szinte gondolkodás nélkül választotta az irányt. vannak. Súja az árnyra célozva elhajította a nyílvesszőt. és nem húzta volna vissza éppen lépni ké­ szülő lábát. sötét árny állt. hogy elintézte Tendó Majumit. Hátrafordult és felnézett. hogy Norikót be­ várja. de olyat. Amikor Súja egy pillanatig bénultan állt a döbbenettől. A nyílvessző nagyon gyorsan.Érthetetlen módon a támadó jelenlétére semmi nem utalt. felkapta a nyílvesszőt a földről. és elfutott jobb­ ra. Miért? Netán megelégedett annyival. Hogy meglepje támadóját. sem­ miféle nyílvessző nem repült felé. A támadó az épület tetején állt. A földszintes iskolaépület sátortetején a holdfényes ég hátte­ re előtt egy nagy testű. majd a földből egy újabb antenna nőtt ki. ő is biztosan az elsők között esett volna ki ebből a játékból. amire a támadó feltehetőleg nem számított. és lelépett? Vagy ez valami trükk lehet. Igen… Fentről lefelé haladt.

és úgy. és megfogta a nyakát. Legalábbis Akamacu Josio elkezdte. Tehát erről volt szó. Mellette hevert a tárgy. szinte vonszolva maga után a sebesült lábú Norikót. A diákegyen­ ruhás. Megingott. hason fekvő nagydarab árny Akamacu Josio volt. és megfogta a kezét. az egykori baseballzseni volt képes. ahogy az árny szép kényel­ mesen lezuhan bő három méter magasságból. ahogy csak bírsz! Futásnak eredt. ezúttal esetleg már lőfegyverrel a kezében? A játékhoz való hozzáállását máris kénytelen volt megváltoz­ tatni. hogy „Amint innen kimentetek”. Súja meghúzta magát. és megszeppenve állt. Súja érezte. hogy valaki áll a háta mögött. Erről beszélt Szakamocsi. Hátranézett. és egy puffa­ nással földet ér. Elveszthette az esz­ méletét. Noriko arcáról újra Tendó Majumira emelte a tekintetét. ahogy volt. és nézte. mint valami gyújtózsinórgombolyag. Halott volt. mert meg se mozdult. Úgy érezte. A lábához esett hátizsák félig nyitva volt. hogy elsápad. hogy csak Súja. amikor azt mondta. odament Norikóhoz. és mintha összegörnyedt volna. és egyszer csak visszatér. Súja felpattant. Az árny felnyögött. Semmi kétség. Visszajött fegyverrel a kezében. Mi van akkor. Súja megnézte a kijáraton kiszűrődő fényben.ívet írva repült egyenest az árny felé. De merre?… [66] . és Norikót látta. az agya sercegve ég. amelyet a kezében tartott. aki legelsőként indult el halálra vált arccal. ha más is gondol erre. elkezdődött. – Fussunk! Fuss. odasietett hozzá. aki épp felmérte a helyzetet. fejéhez kapott. Kétségbevonhatatlanul. A kezétől nem messze egy olyan izé feküdt… Mintha egy puskára íjat szereltek volna – nyilván egy nyílpuska. Ilyesmire lehet. és megölte Tendó Majumit! Ekkor észrevette. és kilátszott belőle egy köteg ezüstszínű nyílvessző. leesett.

[Maradt 39 fő] 8 Akamacu Josio nem sokkal később magához tért. de nem is volt energiájuk odafigyelni. hogy biztosan van valamilyen módszer. ahol még tizenegyen maradtak (az osztályban huszonegy lány és huszonegy fiú van. hogy a lábuk sem éri a földet. Hát igen. és a lá­ buk alatt valami páfrányféleség burjánzott. Valószínűleg ők sem hülyék. és elájult: számára szinte olyan volt. és iskolába kell menni. [67] . szintén erőszak­ kal. Főleg. Először meg kell bújni abban az erdőben… Kis ideig még így tervezte. de azt is elhessegette. hogy irtózatosan fáj a feje. Norikót szorosan átka­ rolva haladt befelé a rengetegbe. de elvetette az ötletet. hogy később összefoghassanak. aztán hallani lehetett a szárnycsapásait. Bebeszélte magának. menekülnek majd. Fák és bokrok egyaránt nőttek. de Fudzsijosi Fumijót ki kellett hagynia). de erről is le kellett mondania. Egy csapásra szertefoszlott az a gondolata. Noriko jelenlegi állapotában könnyű pré­ dává válnak: nagyon veszélyes ezen a környéken sétafikálni. Egy madár rikoltott a köz­ vetlen közelükben. de végül meggyőzte ma­ gát erről. Először arra lett figyelmes. hogy ott hever Tendó Majumi holtteste. Súja visszanézett az épületre. Csak eszeveszetten. hogy ma hétfő. túl sokáig számítógépezett tegnap?… Tehát tegnap szombat volt? Vagy inkább vasár­ nap?… Az azt jelenti. Egyelőre meg­ indult az orra előtt magasodó erdő felé. és Súja és Noriko számától számítva tizenkét főnek kellett volna ma­ radnia. és arra gon­ dolt. hogy valahogyan figyelmeztetnie kéne őket. Röviden. hogy alapos döntést hozzon. egy másodperccel tovább sem akart itt maradni. Kábult volt. hogy bevárja a többieket az épület előtt. Egy pillanatra felvillant még Mimura Sindzsi arca. Látni nem látták. mint ő. Megsürgette Norikót. Súja némileg erőlködött. Erősen megütötte a fejét. mintha mélyen aludt volna. és bevetették magukat az erdőbe. ahogy elrepül. Mi történhetett egyáltalán.Nem volt ideje. Amint kijönnek. nem olyan hülyék.

amely a Josio lelkében ta­ lálható elvadult vidéken volt felállítva. mintha egy háromdimenziós filmből léptek volna elő) fejszékkel és pisztolyokkal felszerel­ kezve készült rátámadni Josióra. Visszajött. Vérrel írott „Kinyí­ runk!” felirat töltötte ki az egész felületét. Szakamocsi. 14. és egy nyílpuskát fedezett fel a hátizsákjá­ ban. Ez a félelem jelenleg egy óriá­ si reklámkivetítőben testesült meg. aki a kivetítő előtt állt. ahol meghúzta magát. ha­ nem a halálfélelem vezérelte. és a háttérben az osztálya (akik úgy néztek ki. ha lejár az idő. hanem a félelem. Egyszerűen félt az osztálytársaitól. hogy ki ellenség és ki barát. az embernek nem szabad megölni az osztálytársát. Josio nem akart meg­ halni.) ki­ csit szigorú. ahogy Csigusza Takako (lányok. Azon túl az éj­ szakánál is sötétebb íj alakú árny. mert úgyis mindenki meghal. és egy matrózblúzos lány látott hever­ ni. Gondolj csak bele. Míg kapkodva az első nyílvesszőt feszítette a puskába.) is. hogy megölte egy osztálytársát.Hány óra van egyáltalán?… Tök sötét van még. Nem mérlegelt. az indulás. akik szerinte mind rá fenték a fogukat. Ebben a pillanatban minden emléke visszatért. elsza­ lasztotta Cukioka Sót (fiúk. hogy most az emlé­ keivel együtt nem a bűntudat tért vissza. Mindenki ellen­ [68] . És… Körbeforgatta a fejét. akkor még… egy kicsit alhatok… Az ég és a föld derékszögben elfordult. látta. ahogy atlé­ tikabajnok lábán teljes erővel nekilódult. Josio számára cseppet sem volt meglepő. Nem a gondolatai. majd a bodega. egy üres földterület töltötte be. hogy a leghatékonyabb módszert választotta az „ellenség” számának csökkentésére. Nagy nehezen fel­ mászott az épület oldalán lévő kis vaslétrán az iskola tetejére. ki tudja. miért. De ez csak az elmélet. ami sokkal mélyebbről fakad. Hajasida tanár úr holtteste. egy hegy van. és a látómezejét. Persze. milyen érzés. de gyönyörű arcán most félelem ült. Aztán fölösleges is erőlködni. ha körü­ lötted bérgyilkosok keringenek!… Így alakult. 13.

mintha hátulról megütötték volna egy rúddal. feje végigcsúszott a kissé nedves földön. amikor Szaszagava Rjúhei és társai szívatták őt. mint Nakagava Noriko. az ujjai a ravasz meghúzásával reagáltak. Kazusi leengedte a nyílpuskát. Ettől az új megközelítéstől zsibbadt agyába most visszatért az élet. egy darabig csak reszketve állt egy helyben. de ez őt magát már nem érintette. Elvette ugyan. Hol a nyílpuska?… Abban a pillanatban a nyakába olyan érzés nyilallt. Josiót véletlenül intéz­ te el.). Az Akamacu Josio mellett heverő nyílpuska meg volt töltve. mint amilyet ő maga lőtt bele Tendó Majumiba. Olyan fiú volt. Elindult. Teste összegörnyedt. Hát persze. már halott volt. hol van Nanahara Súja?… A nyílpuska! Fel kell ven­ ni a nyílpuskát. homlokáról és arcáról lehorzsolódott a bőr. mintha nem vennék észre. Gyorsan felült. Először is Nanahara Súja már kéznél van. hanem azonnal eltűnni innen. De abban a pillanatban. [69] . A nyakából hátul egy ugyanolyan ezüstszínű nyílvessző állt ki. hogy Josio felállt. Kazusi pedig nem csinált semmi rosszat. Akkor is mind úgy tettek. 16. aki két perccel később jött ki az épületből. Kazusi próbálta valahogy működésre bírni összezavarodott agyát. és elvette Tendó Majomi hátizsákját is. Amikor eldőlt. és szinte gondolkodás nélkül felvette Josio nyílvesszővel telt hátizsákját. most innen el kell menekülni. Aztán futás­ nak eredt. de lőni nem akart.ség volt. [Maradt 38 fő] 9 Niida Kazusi (fiúk. hogy Akamacu Josio ölte meg Tendó Majumit. Nem törődni Akamacu Josio és Tendó Majumi holt­ testével. Josio hasra vágódott. Tényleg. akinek mindig jó kifogásai vannak. majd megállt. de a körülményeket szemlélve világos. ez az első feladat.

ahogy letette kettejük csomagját. Norikót leültette a sötétbe burkolózó bozótba. De legalább az épületből kiszű­ rődő mesterséges fényeket nem lehetett már kivenni. hogy ezen a hangörvényen át másféle hangokat is kiszűrjön a körülöttük terjengő sötétségből. és bólintott. hogy a bozóton át cikcakkban. minél mélyebb a sötétség. majd leült Noriko mellé. és suttogva kérdezte: – Jól vagy? – Igen – válaszolta halkan. egy kicsit fellélegezhetnek. A jobb válla roppant egyet. mintha rengeteget futott volna. Halk recsegés jelezte. Súja Noriko köré font karjával jelezte. de Súja igyekezett hegyezni a fülét. Semmi nesz nem utalt arra. [70] . Lényegében csak kettejük lihegésének hangja töltötte ki a teret. pedig ha azt vesszük. Nem tudta. Érezte. hogy alig néhány száz méterre tá­ volodtak csak el az iskolától. megeshet. Az elektromos gitár nehezebb ugyan. ráadásul hegynek felfelé haladtak. hogy a hegy lankás lejtői vagy a sűrűn nőtt fák miatt. Hirtelen döntés volt. hogy valaki követte volna őket. hogy valami vaskosabb fűféle kilapul a fene­ ke alatt. Ezek után kezét térdére támasztva megpihent egy kicsit. és egyúttal vissza is fogta lépteit. hogy annál kevésbé vannak ve­ szélyben. viszont nem kell egyfolytában lengetni. Mozgáshiány. Szaporán kapkodták a levegőt. Úgy érezte. és nem volt idő. Norikóra nézett. Még egy ideig figyelte a környező hangokat.[Maradt 38 fő] 10 Vagy tíz percig futhattak. hogy kifújják magukat. mint a baseballütő. hogy álljanak meg. de pillanatnyilag úgy érezte. de egyelőre úgy tűnt. hogy Noriko a fejük feletti fakoronákon átszűrődő homályos hold­ fényben az arcát nézi. de mindenképpen biztonságosabb. mint kimenni a nyílt tenger­ partra.

hogy nincs benne semmi rendkívüli. Odahúzta Noriko hátizsákját. Ez az úgynevezett bumeráng lehet. A bennszülöttek által harcra. Nyilván tisztában van vele. Egy idétlen dolog került elő. mondjuk. de ezt a cso­ magot nem Noriko pakolta össze. és fejenként csak kettőt adtak belő­ [71] . milyen értékes lehet majd a víz. Egy katonai kés volt. megállapította. egy náthától le­ gyengült kengurut. Szakamocsi azt mondta. Noriko elvette. hogy fegyver van benne.Súja szívesen elüldögélt volna még egy darabig. – Kérsz vizet? – kérdezte Norikótól. Nem illik egy lány holmijában nézelődni. Ivott még egy kortyot. hogy bármikor elérhesse a markolatot. Az egyen­ kabát legalsó gombját kigombolta. és anélkül hogy visszazárta volna. a tokot betűzte nadrágja övébe. és óvatosan megkóstolta. Kemény. visszatette a tokba. Tapintásra bőrből készült tok és egy abból kilógó. Kivette. Súja elővette a saját táskájából a műanyag üveget. A palack jó. és kérdés nélkül kihúzta a cip­ zárt. il­ letve vadászatra használt dobószerszám. hogy körülbelül tizenöt centis éle van. Miután megállapítot­ ta. Beletúrt. bőrrel bevont markolat. és tényleg csak egy kortyot ivott. és egy felte­ hetőleg vízzel teli palack mellett egy hosszúkás. és kihúzta a kést. Kipatentolta a tokot. negyven centi hosszú bot. ha megvan egyliteres. Egy ausztrál falusi vadászbajnok el tudna intézni vele. Egy kicsit kiöntött a kezére. Egy V alakban meghajlított. és tulajdonképpen még hasznos is lehet. és visszatette a bumerángot Noriko hátizsákjába. de ez lenne az? Még egy kicsit turkált a hátizsákban. majd odaadta Norikónak. kicsavarta és megszagolta. Kinyitotta a neki osztott hátizsákot. sima fafelülete volt. Haldokló betegéhez hasonló légzése végre lecsillapodott. kemény tár­ gyat tapogatott ki. de egy zacskó kenyéren és egy elem­ lámpán kívül nem talált mást. de nem lehe­ tett. – Egy kicsit – bólintott Noriko. de ők mi a fenéhez kezdjenek vele? Súja sóhajtott.

géz helyett. Súja kivette a hátizsákjából a zseblámpát. és lassan kinyújtotta a szoknyája alá hajlított jobb lábát. Nem tetszik ez nekem. Noriko megköszönte. Egyelőre arra legalább jó lesz. Szakamocsi mondta. Rájuk meg mindenkire. és a hátizsák helyett most a saját sporttáskáját húzta maga elé. egy picit fel­ szisszent. és vigyázva. hogy megál­ lítsa a vérzést. amelyeket a kirándulásra tartalékba hozott. a tenyerével ellenzőt tartva megnézte Nori­ ko lábán a sebet. – A fenébe! – mormogta maga elé. hogy ne szóródjon szerteszét a fény. És Akamacura. Úgy-ahogy feltekerte a kendőt. Noriko halkan rákérdezett: – Nobura gondolsz? Súja a fogát csikorgatta. Súja Norikót nézte. Súja az egyik kendőt összehajtogatva tette a sebre. de mi a helyzet a vízvezetékkel? – Mutasd a lábad! – mondta Súja. Ezt a sebet igazából össze kellene varrni. és elhúzta a lábát. Nagyon nem tetszik. de amikor Súja a palackot megdöntve whiskyvel fertőtlenítette a sebét. Noriko bólintott. – Rá. [72] . a másikat kinyitva és hosszúkásra hajtva kezdte erősen ráte­ kerni.le. Majd visszafordította a tekintetét. – Kibírom – válaszolta Noriko. Fentről lefelé. A seb széléből a hús rózsaszínje mellett még vékonyan csordogált a vér. Bourbon whisky­ vel telt laposüveget és két tiszta kendőt vett elő. Súja hamar lekapcsolta a zseblámpát. A seb a vádli külső felén volt. és jól meghúzta. majd meg­ kötözte a végét. hogy a telefonokat nem lehet hasz­ nálni. – Kicsit fájni fog. egy centi mélyen és vagy négy centi hosszan kiszántódott hús. miközben a keze tovább mozgott. és befejezte a kendő kötözését. majd kinyitotta a kulacsot.

– Majumival… azt Akamacu… – Noriko hangja megremegett – tette. mert elvesztette az eszméletét. hogy Akamacu intézze el. de azt nem gondoltam volna. Legalábbis Mimura Sindzsi már… Vele biztosan nem fordulhat elő. Már megint túl jóhiszemű voltam? Meg kellett volna inkább ott helyben ölnöm? Ekkor észbe kapott. hogy mi lett utána Akamacu Josióval. hogy lesz olyan. hogy egy darabig nem fog felkelni. A kijárat fölött rejtőzött. – Hogyhogy? Súja Noriko arcába bámult. ugye? – Igen. ezt is az intézeten keresztül kapta. – Ez lehet. aztán leesett. Ha figyelmen kívül hagyjuk. Súja elgondolkodott ezen. és karóráját a holdfénybe tartotta. Utána pedig kezében a nyílpuskával felmehe­ tett a tetőre. hogy Aka­ macu Josiót otthagyták. aki tényleg be is tartja. egy régi típusú búvár­ óra. hogy képes ilyesmire. (Mint a legtöbb holmiját. Mostanra már mindenki el­ hagyta a termet. ahogy volt. Az előbb még szinte tu­ dat alatt arra gondolt. Szóval Mimura Sindzsi is bizto­ san elindult már. Most már tiszta hülyének tartotta ín­ agát. majd végül ráeszmélt. Én is tudom ennek a já­ téknak a szabályait. hogy maga életben maradjon. és találjanak ki valamit együtt. Ha maradtak is még. mert megdob­ tam a nyílvesszővel. Nekiáll a többieket öl­ dösni. A ha­ zai Hattori Hanzó Óragyár terméke. hogy rögtön magához tért. maximum ketten vagy hárman lehetnek. Noriko folytatta: [73] . és folytathatta a gyilkolást. gyűljenek össze mind. hogy azt akarta. hogy nem egészen így van – mondta Noriko. Súja megrázta a fejét. – Nem hittem. de… Az is lehet. bár nem volt elég a holdfény ah­ hoz. hogy jobban megnézze.) Két óra negyven múlt. Ebben Súja nem kételkedett.

[74] . csak leöleti magát. hogy belemegy az öldöklésbe – maga a gon­ dolatmenet megfelelt annak. ahogy Noriko mondja. hogy nem akarunk beszállni. Ha most visszatérnének is. – Persze mindenképp durva. Megölni az osztálytársait – ki lenne képes ekkora ökörségre egyálta­ lán? Viszont ebben az esetben nem kellett volna megvárnia ott a többieket? Függetlenül attól. ha nyugton marad. hogy mindenki neki fog esni. könnyen lehet. az lehet. aki kedvet kapott a játékhoz. az azt bizonyítja. Erre Súja elgondolkodott egy kicsit. Pedig lehet. hogy még csak meg sem bizonyosodott róla. mire visszaérnek. hogy van. Súja Norikóhoz hasonlóan egy közeli fatönknek dőlt. csak ő végig azt hitte. akkor… Akkor ott azt hitte. Biztos nagyon félt. amit Súja gondolt. Ha Akamacu is csak egy­ szerűen gyanakvóvá vált. ki támad rá. Aki fél.– Te is tudod. Még jó. az mindenekelőtt elbújik. – Azt mondod? – Igen – bólintott Noriko. és ki­ nyújtotta a lábát. Tuti. Akamacu talán meg volt győződve róla. – Hát igen. – Akkor ha Akamacu látta volna. nem támadt volna ránk? Ha ketten vagyunk. hogy mit kezd Akamacu­ val? Mindenesetre ez már lezárt ügy volt. Aztán Sújának eszébe jutott valami. mert senki sem tudhatja. hogy ketten vagyunk. hogy aki fél. Ezért menekült el. hogy Akamacu mennyire félénk. hogy nem is úgy van. És azt hitte. hogy ha sokkal jobban be vagy ijedve. Persze simán előfordulhat. te magad mész mások ellen. Szerintem csak félt. akárhonnan is nézte. – Egy darabig egyi­ kük sem szólt egy szót sem. már mindenki elindult… Meg aztán tényleg így van vajon? Akamacu tény­ leg csak be volt ijedve? Már semmit sem értett.

de én is félek mindenki mástól. Ha valaki nem olyan. akikkel mindig együtt vagyok… Azt hiszem… De a többiekben nem. amikor együtt vagyunk. Szerinted lehetne? – Mindenkit? – Igen. gyanakodni kezdenék rá. figyelj csak! Noriko felnézett. De ha ő is csak beijedt… Szóval szerinted van olyan. Csak most jöttem rá. Noriko folytatta: – Ezért én… én biztos. – Azokban megbízom. aki komolyan bele­ megy egy ilyen játékba?… Én arra gondoltam. akiben kellően megbízom. hogy gyanakodnék. Egyáltalán tudok valamit azokról. és felhúzta a térdét. [75] . Jukie például… Noriko az osztálytitkár. és kimenekülni ebből a ro­ hadt játékból. hogy nem akar-e megölni. hogy nem tudok semmit a többiekről. – Milyen borzasztó egy alak vagyok – mondta aztán. Te nem így vagy vele? Nem tudom. és mindenekelőtt el akartam távolodni az iskolától. hogy van ellenség. Ucumi Jukie nevét hozta elő. Nem tudnék velük lenni.” Súja úgy gondolta. hogy veszélyes lenne. ha van még olyan alak. Noriko elhallgatott. – Hogy? – Tiszta gáz. Norikónak igaza van. mint Akamacu. akikkel együtt vagyok napközben az iskolá­ ban? Súja hirtelen megint úgy érezte. Súja is általános iskolás koruk óta ismerte a lányt. Valójában milyen emberek? Mert… nem láthatsz bele mások lelkébe. hogy nem le­ hetne-e összegyűjteni mindenkit. – Te mit gondolsz erről? Én… az előbb úgy voltam vele. „Nem tudok semmit a többiekről.– Noriko. hogy igazából mit érzett Akamacu.

– Igen. Végül is lehet. Viszont túl jól van ki­ találva. hogy nincs bennünk ellenséges érzés. Ha belegondol. ugyanúgy. Hát igen. hogy mondjuk. talán nem fordul az illető ellenünk. Milyen értelmetlen játék. hogy Sindzsi állította fel Norikót. Noriko bólintott. Ám… – De én… – mondta – azt akartam. magától értetődik. elvágják a torkod. hogy nem szívesen lenne velünk. akit Jositoki szeretett. hogy higgadjon le. hanem Norikót is veszélybe sodorná. Ha ketten vagyunk. Legalábbis neki az volt a fontos. Mimura miatt még te sem aggódnál. – Ez vi­ szont azt jelenti. És… Sújának eszébe jutott. bőven volt alkalma Mimura Sindzsivel is szót váltani. És most Nakagava Noriko itt van mellette. Logikus. Noriko? – Persze hogy nem – mondta Noriko. ha nem tudsz teljesen megbízni benne. ha mi ketten együtt vagyunk. hogy helyes volt elmenekülni az iskola elől. nem biztos. Engem is meggyanúsítasz majd egyszer. hogy attól. és te is meggyanúsítasz engem. Bár személy­ től függ. – Várj! – mondta Súja. Lehet… megeshet. a lányt.Súja sóhajtott. mind azonnal leléptek. hogy Nakagava Norikót. hogy legalább Mimura csatlakozzon hozzánk. Ó biztos kitalálna valami értelmeset. ugye. Végső soron nem lehet akárkit bevenni a csapatba. hogy ha Sin­ [76] . – Igen. Mivel gyakran beszél­ getett Sújával. hogy nem akarlak e megölni téged. neki pedig jelzett. amíg alszol. Súja nyelt egyet. épségben kimentse innen. de lehet. A legbiztonságosabb módszert válasz­ totta. Most nemcsak ön­ magáról volt szó. – Félelmetes. hogy akik előbb indultak. nagyon félelmetes. ezért már ennyivel is meg lehetne elégedve. mire Noriko felkapta a fejét. még ha kérnénk is.

hogy ő is fél. Csak­ hogy most ez egyenlő lenne azzal. hogy felszólítják az „ellen­ séget”. Persze annyit tehet. és ők ketten nem tértek volna magukhoz a kábulatból. – Az… – Egy darabig úgy tűnt. de aztán nem szólalt meg többet. hogy imádkozik. hogyan lehetne megvalósítani. – Hát igen. A fejük feletti ágak között látszott a holdfénytől fáradtszürke ég. – Nem tudnánk Mimurát meg a többi megbízható embert va­ lahogy összeszedni? – folytatta Súja. Valószínűleg erre mondják. ölje meg őket. Azután mindketten újra hallgattak egy ideig. – Ühüm – Súja is halkan válaszolt valamiért. ne legyen ellenség. hogy nyakig ülni a csávában. és meg is kérdezte: – Tőlem nem féltél? – Mi? – Nem gondoltál arra. Megint sóhajtott egy mélyet. Noriko elgondolkozott azokon az eseményeken. hogy Noriko gondolkodik. hogy meg akarlak ölni? [77] . amelyeken keresztülmentek. hogy Súja maga sem tudott rájönni. kiáltozva járkálhatnának. Ha mindenki barát lenne. akkor mindkettőjüket lelőhették vol­ na.dzsi ezt nem tette volna meg. Legalábbis akkor ott nem. Visszafordult Norikóhoz. Be kellett látni. – Mihez kezdünk mostantól? Noriko lebiggyesztett szájjal szótlanul billentette oldalra a fejét. és halkan megszólalt: – Nobu… Meghalt. Aztán eszébe jutott valami. mintsem hogy felszínesen tudott volna róla beszélgetni. Az igaz. Beszélhettek volna az emlékeikről. mint Jositokit. és Súját túl közelről érintette Jositoki halála. de valahogy nem illett ide.

de aztán folytatta – mert… már régóta figyel­ lek. és csak azután szólalt meg. ismeretlen feladótól érkezett szerelmes levelet. Nem mese. hogy te biztosan nem csinálsz ilyet. lehet.Nem látszott jól. hogy ő. tudom… – Noriko egy pillanatra megszakította a mondandóját. hogy igaz legyen. – Te nem tennél ilyet. kérlek. hogy álmodtam. Majd így folytatódott: „Soha nem volt tévedés. hogy becsaptam magam. hogy „Nem kell.” [78] . nem lehetett álom. hogy szeretlek téged. de mintha Noriko szeme elkerekedett volna. de nem lehetett tévedés. Az arcáról valószínűleg fá­ radtságot lehetett volna leolvasni. nem álom. Te mondtad az előbb. nem baj. Úgy kezdődött. a Kölyökliga volt beállózsenije. mert megtetszettek neki a versszerű mondatok. Súja belenézett Noriko arcába. De ez a többi levélnél mélyebb benyomást tett rá. de fordulj meg. ami­ kor nevemen szólítottál”. mert csak a holdfény világított. – Nem láthatsz bele az emberek lelkébe. – Tudod? – Igen. a Siroivai Középiskola rock’n’roll sztárja. Asz­ talfiókjába volt bedobva egy áprilisi napon. és meg is őrizte. Mindenesetre ez Sújának eszébe juttatott egy világoskék bo­ rítékban. és soha nem volt álom. szerelmes levelet kapott. azt tudom. ha csak álom. Normális körülmények között vagy akár a jelenlegitől épp csak kicsivel romantikusabb helyzetben talán valamivel sza­ batosabban fogalmazott volna. – Dehogynem. vagy ahogy jelenleg nevezi magát (néha mások is őt). Talán azért. Súja egy kicsit elgondolkodott. amikor azt hittem. Nem ez volt az első alkalom. mosolyod nekem szól. hogy egy nap mosolyogni láttalak. Lehet.

Nem hagyhattalak magadra. hogy őt megvédje. Ha valaki nem bízik egy olyan helyes lány­ ban. Hogy beszéljen-e Jositokiról. hogy legalább mi ketten együtt vagyunk – mondta Súja. amit majd egyszer kényelme­ sen meg kell beszélniük. az magára vessen. akit a legjobb barátom szere­ tett. de nem tette meg. A többi lány meg persze ez a szerelmes levél sem izgatta különöseb­ ben. Most nem arra kel­ lett rájönnie. és ez a költői megfogalmazás is közel állt hozzá… Vajon tényleg? Sújában egy pillanatra felötlött.” Ezt sem tette meg. Egy olyan lány után. hogy a borzalmas körülmények ellenére még képesek egymásra mosolyogni. „Te vagy az a lány. És benned leg­ alább megbízom. Megint Jositoki valamikori szégyenlős arckifejezése jutott eszébe. az. akit Kuninobu Jositoki szere­ tett”. Ez csak természetes. hogy ő maga Sintani Ka­ zumi után futott. és nincs is joga ilyen témát felhozni. Noriko mintha halványan elmosolyodott volna – kis igyeke­ zettel Súja is magára erőltetett egy viszontmosolyt. van egy lány. lévén. volt a fontos.” Most viszont Noriko kérdezett. „Súja. – Megsérültél. Ha lesz „majd egyszer”. mint te. Ez olyasmi. aki a világoskék borí­ ték szavaival élve nem fog „megfordulni” a kedvéért. – Azért szerencse. Ezért muszáj segítenem neked. És most számára „a lány. Nem túl alkalmas rá az idő. Meg­ nyugtató volt. De… most meg mihez kezdjenek? [79] . hogy most rákérdezzen a le­ vélre. hogy ki az. hogy az írás ha­ sonlított Norikóéhoz. – Aha – bólintott Noriko.Noriko küldte azt a levelet? Súja emlékezett. akinek ő tetszik. – Te nem félsz tőlem? Miért segítettél nekem? – Hát mert… Súja megint gondolkozott egy pillanatot. aki tetszik nekem.

bármilyen hülyén hangzik is. ezért el sem kellett olvasnia a mel­ lékelt használati utasítást. [80] . (Egy kilenc milliméteres Walther PPK. de a bal kezében még ennél is fontosabb dolgot tartott. [Maradt 38 fő] 11 Numai Micuru (fiúk. hogyan kell ke­ zelni.Súja mindenesetre elkezdte összepakolni a csomagokat. de a célnak megfelelt. – Akkor menjünk még egy keveset. Nem tudhatja. Elöl hagyta a térképet. Még azt is tudta. mint az. Volt hozzá egy doboznyi töltény is. mire készülnek mások. A mos­ tani játékban kiosztott fegyverek között nyerő húzás. vagy más ellenséges államhoz nem csatlako­ zott. jobb kezében pedig a hátizsákban talált kisméretű auto­ mata pisztoly.) Erősen tartotta a markában. – Bírsz még gyalogolni? – Igen. Vállán a neki osztott hátizsák és a saját táská­ ja. Látta már korábban ennek a fegyvernek a másolatát. Az iránytűt.) a holdfényben úszó. akkor is jobb egy jól szemmel tartható hely. Még ha megpihennek is egy ideig. hogy kigondoljanak valamit. betárazva. sem az Amerikai Bi­ rodalomhoz. Hason­ lóan a Program többi fegyveréhez. hogy a ravasz meghúzása előtt szük­ ségtelen felállítani a kakast. óriási mennyiségben és hihetetlenül olcsón importálták egy harmadik országon ke­ resztül. Ez lesz minden idők legborzasztóbb tájfutása – suhant át agyán a gondolat. 17. az iránytűt és a zseblámpát. Nekik legalábbis észnél kell lenniük. Keressünk egy nyugodt helyet. amely sem ehhez az országhoz. amelyik Sújához került. csupán tíz méter széles tengerparti sáv és a minden átmenet nélkül magasodó erdő hatá­ rán lopakodott. A pisztoly érintése megajándékozta némi biztonságérzettel. amelyet szintén most kapott. anélkül is jól tudta. Ugyanolyan olcsó bá­ dog. Ez igazi kihívás.

amikor az évnyitó és a teremben tartott eliga­ zítás után éppen az utolsót intézte el a biztonság kedvéért ke­ zelésbe vett két-három „fejesből”. Természetesen ő ezt nem ezekkel a szavakkal gondolta végig. a déli csücskében várlak. Erről persze a Nanahara Súja-féle hétköznapi diákoknak halvány gőzük sincs. Ezért aztán nem meglepő.Mielőtt megkérdőjelezhetetlen vezetője. hogy ők a „rosszak”.) Micuru indulása előtt több mint negyven perccel el­ hagyta volna a termet. Akkor történt. Különösen Numai Micuru és Kirijama kapcsolata volt rendkívüli. Ha akarná. sem tudná elfelejteni. De a „Kirijama családot” elszakíthatatlan kötelék tartot­ ta össze. hogy a többi iskolában nincs számottevő ellenfél. Nem volt gonosz. Hiába a bélyeg. Királyból csak egyre van szükség. semmiféle tehetség­ gel nem rendelkező fiú számára a balhék jelentették az egyet­ len önigazolást. de meg volt róla győződve. Viszont előfordulhat. csak éppen a hátrányos családi körülmé­ nyek között felnőtt. ez a rend megőr­ zésének záloga. de Kiri­ jama Kazuo – legalábbis az általános iskola végéig – nem volt „rossz gyerek”. hogy őt néhányan itt még nem ismerik. Persze korábban a városbeli ki­ sebb gyülekezőhelyeken már összefutott néhánnyal. Ő pedig soha nem mulasztotta el ilyenformán igazolni magát. Már amennyire Micuru tudja. Kirijama Kazuo (fiúk. amikor először találkozott Kirija­ ma Kazuóval. hogy így működ­ nek a dolgok. ez a sza­ bály. amelyen ez állt: „Ha ez tényleg sziget. 6. Kizárólag az erő volt az értékmérő. Mert a mai Kirijama Kazuót bizo­ nyos értelemben Micuru hozta létre. átadott neki egy fecnit. Élénken emlékszik a napra.” Persze ebben a játékban csak magadra számíthatsz. és azok erejéből ítélve tudta. [81] . tanulásra képtelen. ettől a kötelék nem lett gyengébb. Micuru általános iskolás kora óta meglehetősen „rossz” volt. hogy első nap a középiskolában a város többi általánosából érkezők közötti „fejesek” legyűré­ sébe fektette az energiáját. annyira fris­ sen él benne találkozásuk emléke.

folytatta vaskos szájával formálva a szavakat. akinek szőkésbarnára festett haja a válláig ért. Olyan volt. – Meg-meg. nála sokkal magasabb gyerek vette körül Micurut. hogy a fiú nem válaszol. – Figyelj csak. ahol senki sem jár.A rajzterem előtt ragadta mellen. hogy most már elengedheti. de nem is tudott volna a nyomába eredni. Rögtön el is szaladt. – Nem tetszik nekem ez a kisfiú. A begombolatlan állógallérra tűzött jelvényeik szerint harmadi­ kosok voltak. – Remélem. Hirtelen elengedte az eddig magasban tartott fiút. A srácnak már kék zúzódás díszítette a szemöldökét. Két pofonnal el is volt in­ tézve az egész. Velem meg ne próbálj keményked­ ni. és kente a falhoz. Ezen a kissé „langyos” beszóláson mind a négyen felröhög­ tek. hogy az az ő háta mögé néz. és még maga­ sabbra akarta emelni. [82] . de előbb szavát kellett adnia. – Válaszolj! Ebben az iskolában én vagyok a legerősebb. Nem volt vele semmi probléma. és a szeme sarkában mintha könnycseppek gyülekeztek vol­ na. közben bivalyerős bal kezével megemelte. de akkor észrevette. mint az őrültek kacaja. öcskös – szólt Micuruhoz az egyik baljós mo­ solyú pattanásos. Felfogtad? Micuru ideges lett. Megfordult. Feltehetőleg azt akarta ezzel tudatni. Egy dolgot első pillantásra meg lehetett róluk állapítani: hogy az övéhez hasonló életet élnek. hogy megértetted-e! – rivallt rá Micuru. – Nem szabad ám bántani a gyengébbeket. Négy. – Azt kérdeztem. oké? A fiú fejét rázva mutatta. Egy másik. – Meg kell büntetnünk. megértetted. Újra felhangzott a nevetés. hogy eszébe sem jutna. aki leesett a földre.

ha külön-külön próbálkoznának…” De ezen hiába elmélkedett. – Undorító! – mondta valaki. Micuru felnyögött. és a szemben lévő pattanásos hirtelen képen rúgta. ahol megrendszabályozhatja az évfolyamtársait. beszari egy banda… Nem tudnának legyőzni. és beszorította a bőrcipő talpa alá. De lehetett. nagy tévedés. már nem tudott mit tenni velük szemben. Aztán a jobb csuklóját a földre szorították. Kevés volt az esélye. Kitört az első foga – a halántéka pedig annak a falnak vágódott. Torkát nem tudta némaságra bírni. és Micuru ujja utálatos hangon megroppant. az egyikük szép módszeresen felhajtotta a muta­ tóujját. de nem foglalkoztak vele. Soha nem tapasztalt még ilyen erős fájdalmat. Ekkor érzett Micuru életében először mindent átható félel­ met. Micuru fenékre esett. Micuru arra gondolt. „A francba – gondolta –. Érezte. amelyiknek az előbb még ő nyomta neki az évfolyamtársát. Ugyanazzal a hanggal kísérve. de most a jobb oldali rúgta hasba. Ő maga választotta az elhagyatott helyet. – Na. ami a gyomrában volt. Még hogy rá hasonlítanak. csak még egyet. a bal oldali váratlanul kirúgta alóla a lábát.Mielőtt Micuru belerúghatott volna az előtte álló pattanásos­ ba. és egyből kiadott mindent. hogy hátul a fejét valami meleg nedvesíti be. ezeknek van valami fejlövé­ sük… Most a középső ujját állították készenlétbe. a kö­ zépső ujjának is vége lett. – Ne… Hagyjál… Már minden büszkeségét félredobva könyörgőre fogta. hogy ezek nem normálisak. Az előbbi ka­ cagás hallatszott. Beleszédült. … Ez nem lehet… Nem lehet…. [83] . hogy egy tanár arra jár. Micuru megint felüvöltött. Négykézlábra állva próbált feltápászkod­ ni. A cipőtalpba erő gyűlt.

majd megállt előtte. ha orvoshoz megy. a padlón he­ vertek. tuti. Kivágódott a rajzterem ajtaja. nem volt nagydarab. Sötétkék festék fröccsent szerteszét a padlón. hogy nem balhézik. és ez a csendre intés is valahogy hülyén hangzott. – Nem maradnátok csöndben? – szólt egy szintén csendes hang. Azt állapította meg róla. Máshon­ nan költözhetett a városba. de mit keresett az évnyitó napján a rajzteremben? Jó. mit motyogtál az előbb?! Na? Ezzel kiverte a fiú kezéből az ecsetet. és nem érdemes rá időt fecsérelni. hogy egy tanár volt bent a rajzteremben. Csakhogy akkor sokkal hamarabb közbelépett volna. Micuru továbbra is le volt szorítva a földre. Az osztálytársa. Látta ezt az arcot az eligazításon. és mozdulni sem bírtak). A fiú aki ott állt. akkor történt. onnan nézett a hang irányába. egy ideig szótlanul nézte.Végre. Kezében ecset. biztos rajzolt valamit. hanem inkább félelme­ tesen jóképű. majd annyit mondott csak. mert senki nem ismerte. Micuru egy pillanatig azt hitte. A kis termetű fiú laposra verte a négy harmadikost (szó szerint. Mivel szótlan és komoly volt. hogy a nemes vonású képéből ítélve valami gazdag család gyereke lehet. A fiú lassan a pattanásosra emelte a fejét. Micurut különösebben nem is érde­ kelte. aztán odament Micuruhoz. hogy ezzel a sérüléssel jobban teszi. nem kell tovább magyarázni. – Te meg mit akarsz? Elsős vagy? Mit keresel itt? Na? Mondd csak még egyszer. Igen ám. Azt hiszem. de nem furcsa ez egy kicsit? Ettől függetlenül az előbbi pattanásos odament hozzá. Azzal vissza is ment a rajzterembe. [84] .

De Micuru soha többé nem láthatta ezt a rajzot. és egyszer csak test­ közelben láthatta magát a világbajnokot. Királyból csak egy kell. amilyet még azelőtt soha… Olyasféle meglepetés volt. (Különben a kép az üres udvart ábrázolta a rajzterem ablakából. titkos helyekre.Micuru viszont jó darabig a padlón ülve bambult a négy fet­ rengő irányába. Akkor karate. de Kirijama csak annyit válaszolt. ahol a lo­ pott árut felhalmozzák. mint amit a kezdő bokszoló érezhet. hogy aznap. de ezek szerint valamennyire [85] . Kirijama elbűvölte Micurut. De va­ jon miért? Micuru meg is kérdezte. Másrészt Micuru tudta róla. hogy olyasvalamit látott. Kirijama mindig kifejezés­ telen arccal jött a nyomában.) Micuru elkalauzolta Kirijamát különféle helyekre. Erre Micuru pu­ hatolózni próbált. Hol tanulhatott meg egyáltalán így verekedni? Amikor Micu­ ru rákérdezett. önkényesen ment be a rajzterembe festeni. Ezt a kiismerhetetlen oldalát is beleértve. vagy a gyanús dolgokkal üzletelő dí­ lerhez… Ő maga inkább a verekedésekre specializálódott. Teljesen meg volt döbbenve attól. hogy egyesével még elbánna velük. mivel Kirijama azonnal kidobta a szemetesbe. amikor először ta­ lálkoztak. annyira jól ki volt dolgozva. Senki meg nem mondta volna róla. Kirijama Kazuo rejtélyes figura volt. de azért ezeket a helyeket is ismerte. aki tíz év alatt jó. Meg sem kellett mérkőzniük. aki pedig nem az. ahol a jó haverok összegyűlnek. akikről ő azt gondolta. Ezt már jó régen leszögezte ma­ gában. Egy zsenit látott. hogy egy elsős középiskolás műve. de tagadó választ kapott. amint elkészült vele. annak szolgálnia kell őt. Attól fogva Micuru ennek a fiúnak. ha a hatos mérkőzésre bejut.vagy valami más bajnokságon győzött? Erre is nemleges választ kapott. Presszók­ ba. csak annyit mondott. Merthogy a kedvenc mangájában is így volt. hogy biztos hírhedt volt már az általános­ ban is. Kirijama Kazuónak szol­ gált. hogy épp ahhoz volt kedve. és ennél többet sehogy sem lehetett kiszedni belőle. Kirijama Kazuo egyedül intézte el azt a négyet. hogy tanulta.

Egyszer pedig belefutottak egy verekedésbe. aki csak annyit mondott: – Nincs ezzel semmi baj. (Nem mondta ki. feltűnően jól csinálta. A ki­ rály és… hű tanácsosa. Emiatt csúsztatott oda nekik Kirijama egy[86] . ügyes tervet ötlött ki. mit csinál a fiuk. de akár­ honnan nézzük is.azért érdekelte. aki királynak születik. Szóval… én és Kirijama végig elválaszthatatlanok voltunk. Amikor mondjuk egy kocsma raktárába törtek be. Ráadásul Kirijama képességei nem merültek ki ennyiben. Belőle biztos nagy ember lesz… Olyan nagy. hogy a szüleinek van-e egyáltalán fogalmuk arról. Micuru vívódott rajta egy keveset. egyszer sem fordult elő. hogy tényleg van olyan. és minden rosszat véghezvittek. de az előzmények miatt lehetetlennek tartotta. aki bokszolóbajnokot nevelt. A többi osztálytársról nem tudhatja. Miközben Kirijamát megtették a banda fejének. sőt még gimnazisták is voltak ott. hogy a mostani körülmények dacára Kirijama és ők. Micurunak egyszer eszébe ju­ tott. hogy a házukba (ponto­ sabban villájukba) beléphessenek. laposra verten kívüli felsőbb évesek. nem? – Ezek után Mi­ curu sem foglalkozott többet a témával. más iskolából valók. Olyasféle örömöt érzett. hogy reagálnak majd. hogy nem a legjobb csupa rosszra tanítani egy „fiatalurat”. a „család” tagjai egy­ mást gyilkolják. mint az edző.) Ennek tetejébe Kirijama apja a tartományban. sőt egész Csúgoku és Sikoku térségében is csúcskategóriás cég vezérigazgatója volt. Okos volt. amilyet én még elképzelni sem tudok. aztán megkérdezte Kirijamát. Voltak helyzetek. lehet. szórakoztató. Nem volt mitől félnie. amelyeket az ő se­ gítsége nélkül Micuru nem úszott volna meg. hogy talán nem kéne ilyen balhékba belevinniük. és meg is valósította. Kirija­ ma azt az egyet megtagadta tőlük. (Mióta együtt voltak. a négy. bármihez fogott. hogy elcsípték volna a rend­ őrök. Micuru megálla­ pította.) Nem tudta. Kirijama egy pillanat alatt mindet a földre küldte. Micuru el volt tőle ragadtatva. de lehe­ tett érezni a viselkedéséből.

míg dél felé tartott az iskola felől. hogy ők ki­ szabaduljanak innen.egy üzenetet. a túloldalán pedig folyatódik [87] . hogy a szikla csak három méter széles. A diákegyenru­ ha alatt már az egész testét elöntötte a hideg veríték. mi van mögötte. jobbra a tengerpart nyugat felé elkanyarodott. egyre kevesebb lett a rejtőzködésre al­ kalmas hely.) lehetett. Ez itt a Szeto-beltenger valamelyik szigete – ez az egy biztos. és a kanyar közepén egy rücskös szikla nyúlt a hegyről keleti irányba a tengerbe. A tenger felé fordulva a sötét víz vonalain túl kis fénypontok jelezték szigetek vagy netán még nagyobb szárazföld helyét. Ahogy kilépett az iskolá­ ból. és az alatt a huszonöt perc alatt. már ott feküdt Tendó Majumi és Akamacu Josio holttes­ te. 8. mintha valami dinoszaurusz vagy szörny bújt volna meg ott. és kitéve magát a holdfénynek. ráadásul a pisz­ toly a jobb kezében és a csomag a vállán akadályozták. és szökhetnek meg innen? Ha Kirijama Kazuo egyszer beindul. Nagy nehezen felmászott a tetejére. csak egyszer vett észre egy em­ beri alakot. dauerolt hajából izzadság csurgott a homlokára. Micuru mindenekelőtt a Kirijama által kijelölt helyre igyeke­ zett. amelynek csak a háta lóg ki. hogy az ő fejé­ ben már rég összeállt a megoldás. így nehezen haladt előre. A szikla jóval magasabb volt. és mászni kezdett. és akkor látta. A kő hűvös és sima tapintású volt. Mit számítanak most a többiek? A lényeg. Olyan volt. és Micuru egyre feszültebb lett. odament a sziklához. hogy nem félt. mit neki egy kormány? Ilyeneken gondolkodott. Semmi kétség nem fért hozzá. mint Micuru. Megkapaszkodott a meredek lejtőn. Hogyan vághatják át azt a Szakamocsit. és rövid. Ahogy dél felé haladt. majd elhagyta a part és az erdő talál­ kozásának vonalát. Az iskolától délkeletre fekvő település felé tűnt el. Gondosan körbenézett. valószínűleg Kuramoto Jódzsi (fiúk. nem lehetett látni. Persze nem mondhatnánk. Nem messze. A játék elkezdődött.

egy matrózblúzos lány hason feküdt. Semmi kétség.). ezért nem lehetett jól látni. reflexszerűen felemelte a jobb kezében tar­ tott pisztolyt… Fellélegzett.). csak reszketni kezdett. A harmadik. Azok a kupacok emberek voltak. Nekiindult. Miköz­ ben megfordult. Ahogy egy bokszoló mérkőzés után [88] . Kirijama hátrasimított hajával. de minden bizonnyal Kanai Izumi (lányok. az Szaszagava Rjúhei (fiúk. a szokásos higgadt tekinteté­ vel nézett fel Micurura. Mi… mi ez… – Ez a déli csücsök. Feketének látszottak. És a három test alatt egy-egy tócsa volt. Aki a hátán fekszik. hogy Kirijama lábánál három kupac hever. Leeresztette a fegyver csövét. hogy lemásszon a másik olda­ lon. Meresztgette szemét a sötétségbe. Kirijama Kazuo volt ott a szirt egy kiszögellésének árnyéká­ ban. akkor ezek a tócsák kétségkívül olyan kar­ mazsinpirosak lennének. 9.a homokos part. aki az oldalán összegömbölyödve. mint amilyet a Nagy Kelet-ázsiai Köztársaság zászlójában használnak. Micuruhoz hasonlóan a Kiri­ jama család tagjai. Semmit sem értett. és az eget szemléli. Micuru megkönnyebbülve szólította meg: – Főnök! De… Észrevette. A háta mögül jövő hirtelen hangra azonnal felpattant. az Kuronaga Hirosi (fiúk. 10.) volt az. egy kődarabon ült. de természetesen Micuru tudta. hogy ha a nap fé­ nyében látná őket. – Micuru. 5.

hogy megölik. Ezért én tettem meg velük. és mindketten becsavarodtak. egyszer csak felfigyelt rá. A vér szaga. Kuronaga is és Szaszagava is. de aztán hirtelen Ki­ rijamára támadtak. Jóval töményebben érezhető. hogy az Aka­ macu Josio-félék seggét rugdalja). mint Kuninobu Jositoki véréé. hogy az ujjába belebújt volna. de amióta egyszer az öccsét elkapták bolti lopásért. – Meg akartak ölni. és beletoccsant a pocsolyába. mire gondol a másik ember. Vér. Micurut elkábította a vér szaga. de ennek fejében totális hűséget fogadott Kirijama Kazuónak. [89] . Egyszóval ennyire kispályásak voltak. – E-e-ezek meg? – Micuru álla remegett. Hát igen… Mit lehet tudni. – Ezekkel me-eg m-mi? – Ezek? – Kirijama a teljesen egyszerű (de márkás) egyenes orrú cipője hegyével megbillentette a közelében fekvő Sza­ szagava Rjúhei testét. és Kirijama a kapcsolatain ke­ resztül intézkedett a rendőrségen az érdekében. Más a mennyiség. rendkívül hálás volt neki. Kuronaga Hirosi semmiben nem volt különösebben jó. Leg­ alább egy fürdőkádnyi vér van itt szétlocsolva. anélkül vette a vállára az egyen­ ruha kabátját. Rjúhei mellén lévő jobb keze az alkarja hosszúságában félkört írt le. amit még a tanteremben érzett.magára ölti a melegítőfelsőt. csak hozzácsapódott a bandához. és ez a hangján is ér­ ződött. hogy Kuronaga is és Szaszagava is félt. Aztán lehet. hogy vala­ mi iszonyatosan nyálkás dolog terjeng körülötte. csak a fejével bólintott. Szaszagava Rjúhei pedig egy erőszakos szájhős volt (néha csak nagy nehezen lehetett megakadályozni. Nehogy már… Micuru nem hitt a fülének. A megjelölt helyre még eljöttek. A kisujja és a gyűrűsujja elmerült benne. Hogy ez a két fiú elárulja Kirijamát?… Míg ezen gondolkodott.

nem? Én benne vagyok… Persze a tiltott zónának köszönhetően ínár meg se lehet köze­ líteni azt az iskolát. Micuru egy kicsit elbizonytalanodott. eszembe se ju-jutna me-meg­ ölni t-téged. ezek csak névleges posztok voltak). mert észrevette. helyes lány volt. – De én nem va-vagyok olyan. Szakamocsi megmondta. De egyáltalán nem volt nagyra magával. de igye­ kezett valahogy mégis folytatni: [90] . fö-főnök? Kirijama bólintott. mint Kirijamá­ éknak. hogy Kirijama a fejét rázza. és saját maga keresett választ a kér­ désére. Viszont Kirija­ ma biztos kitalált már valami módszert. aztán igyekezett meg­ győzni magát. hogy hát miért is ne fordulhatna elő ilyesmi? Hiszen maga a főnök mondja… Rögtön magyarázkodni kez­ dett. hogy belebolonduljon egy rangján felüli csajba. ebben a szélsősége­ sen központosított bürokratikus államban a városi tanácsno­ kok. a Ka-kanai… Kirijama kérlelhetetlen. és ha nem ment is nekik olyan jól. illetve a városi tanácsadó testület tagjai semmiféle valós hatalommal nem rendelkeztek. Micuru félbeszakította a mondandóját. – Fö-főnök. szúrós szeme rajta nyugodott.Csakhogy Micuru szeme a harmadik holttestre szegeződött. főnök. A nyelve nehézkesen forgott. Neki­ megyünk Szakamocsinak és a katonáknak. azért a város öt leggazdagabb családja közé tartoztak. És most a Kanai… Micuru nagy nehezen megszólalt. Viszont annyira azért nem volt hülye. A hason fekvő Kanai Izumi apró termetű. – Véletlenül épp erre járt. A f-fenébe ezzel az idióta játékkal. és még Micurunak is tetszett egy időben. Nyo­ masztotta ez a tekintet. – Ka-kanai is… Kanai is meg akart ölni. Apja képviselő a városi tanácsban (na jó.

Cukioka Só (fiúk. és sokáig tart neki eljönni idáig. valami egészen más suhant át az agyán. – Én arra gondoltam.). Ahogy így beszélt. de maga a tény rendkívül baljós érzéssel töltötte el. és amikor ennyit megtudott. Erre Kirijama folytatta. Próbálta volna Kirijama sze­ méből kiolvasni. nem volt itt. Fogalmam sincs. és megemelte az álfar a sötét ég felé fordítva. és mi nem. hogy miről beszél. Mintha valami hiányozna. hogy csak fél. Pedig nála hamarabb ment ki… Miért nem…? Természetesen lehet. de az az arcára vetülő árnyékban továbbra is csak higgadtan fénylett. Micuru egyre kevesebbet értett az egészből. aki hozzá és az itt fekvő Szaszaga­ vához és Kuronagához hasonlóan elvileg a „család” tagja volt. Nem értette. – És most is úgy van. vagy netán már idejövet valaki elintézte. Kirijama folytatta. Legalábbis így hallatszott. nem? Keresünk egy hajót. de Micuru csak pislogni tudott rá. hogy mi az. hogy bármelyik jó. és… Kirijama megszólalt: – Elmondhatom? – mire Micuru megint félbehagyta a beszé­ det. – Hogyhogy bá-bármelyik jó? Kirijama kicsit kinyújtotta a nyakát.– Vagy kiszökünk innen. mi a helyes. – Mindenesetre… [91] . 14. A hold világított. Aztán rájött. furcsamód nagyon szomorúnak tűnt. Ebben a testtartásban folytatta: – Néha nem tudom. és különös pírnyakat vetett a szabályos arcra.

vagy csak. amikor meggyó­ gyultak a törött ujjai. csak tapasztalatszer­ zés. hirtelen felgyorsultak. „Úgy jobb lenne. a Kanai meg itt volt. – És feldobtam egy pénzt. Kirijama részéről pedig az iránta gyakorolt kegyet je­ lentette. ő maga mondta egyszer. És attól fogva Kirijama szavai mintha allegro jelzést kaptak volna. a hátrasimí­ tott frizurát még ő javasolta neki akkortájt. Most Micurunak eszébe jutott az a dolog. Hogy mi volt az? Egyszer sem látta Kirijama Kazuót mosolyogni. [92] . Ha fej. nem?”. hogy Kirijama számára ez csak szórakozás volt. főnök. és ő maga ezt valamiféle rendíthetetlen csapatszellemnek fogta fel. de Micurunak ez volt Kirijamához fűződő kapcso­ latának egyik jelképe. el akart menekülni. Micuru nagyot nyelt. hogy „Nincs ezzel semmi baj. és ő a hű tanácsosa. de lehet. És mert ez részéről örökké tartó hű­ séget. mert Kirijama a ki­ rály. Igen. hogy ők folyton Kirijamával voltak. igen. szóra­ koztató. és hagyta porosodni valahol az elméje egy szegletében. ha egyszerűen csak nem akarta fárasztani magát a haja megváltoztatásával? Annyira el van foglalva más dolgokkal. – Idejöttem. ami már régóta foglalkoztatta. érzelemmentes. Tényleg. ez nem lehetett igaz. Kirijama mostani hajviseletét. hogy nem fontos. Csakhogy… Micuru végre rájött: mi van. Nem igaz… Ez nem lehet… Nem akarta elhinni. Igaz. én meg elkaptam. amikor Micuru végre rájött. sokkal félelmetesebb meg minden…” Kirijama azóta nem változtatott rajta.Visszafordult Micuruhoz. szembeszállok Szakamo­ csival. hogy ilyesmivel nem is törődik? De nem csak erről van szó. ha pedig… Még be sem fejezte. Végig úgy volt vele. egyszerű tapasztalatszerzés. Lényegte­ len dolog.

Az egyenruhája alatt. mintha mindenfélén gon­ dolkodna. bár azt valószínűleg nem is láthatta. meg úgy tűnt. ujjnyi lyuk tátongott.A következő gondolata pedig talán még közelebb járt a lé­ nyeghez. Micuru még állva maradt. ez volt az első fegyverropogás. Egy idétlen fémeszközzel – egy Ingramm M10-es géppisz­ tollyal (mintha egy piskótásdobozra fogót szereltek volna) – a kezében Kirijama folytatta: – Ha írás. hogy egy-egy konzerv is belefért volna. A Walther PPK-t szorongató jobb keze csípője magasságában himbálózott. amikor percenkénti kilencszázöt­ ven lövedék sebességgel gyullad be a puskapor. nagyon ha­ sonlított egy régi írógép kopogására. de ez a hang. Mivel Kanai Izumit. A hátán viszont két akkora lyuk volt. Összes idegszálá­ val a jobb kezében lógatott Walther PPK ravaszán tartott mu­ tatóujjára (igen. [93] . A szeme valahova a Sarkcsillag tájára szegeződött. a teljes semmi. de a lelke mélyén valójá­ ban egy számomra felfoghatatlan. a sötétség nem jó szó erre. a hasától a melléig négy. Szinte jólesően ropogó hang hallatszott. a partnak ütődő hullámok hangja morajlott. illetve igazából talán azt is tette. mély sötétség uralkodik. nehezen ész­ revehetően. az annak idején eltört ujjára) összpontosított. A tenger felől jövő fuvallatba keveredett a vértócsákból fel­ szálló vérszag. olyan erős volt aznap a hold fénye. hogy Cukioka Só rájött erre? De ezen már nem volt ideje gondolkodni. Persze teljesen más­ ról van szó. Vagy nem. …Kirijama tényleg okos. Szaszagavát és Kurona­ gát is késsel ölték meg. amely a játék kezdete óta felhangzott a szigeten. üres tér… Lehet. Micuru kezében megmoccant a Walther PPK csöve. csakhogy addigra már rázkódni kezdett a Kirijama vállára vetett kabát. akkor belemegyek a játékba. amilyet a régiségboltok­ ban lehet találni.

ennek az egy érzésnek az okát mégsem tudta. Ő.Mintha csak ezekre a szavakra várt volna. és egyetlenegyszer épphogy öt centit visszapattant. hogy belement a golyó. amely a baleset sorín. azután ugyanezeket az ujjakat hirtelen a bal halántékára. milyen is az. oda­ ment Numai Micuru holttestéhez. amely igen ritkán. hogy ami­ kor még az anyja hasában volt. De nem úgy volt. Arról a párbeszédről sem tudott. és azokról a finom idegsej­ [94] . és persze azt sem. egy furcsa érzés. mert annak a sebnek a nyoma már szinte teljesen eltűnt ad­ digra. speciális nevelésének hatására ennyi idős korára már mindent tudott. Micuru hasra vá­ gódott. amit a világon tudni lehet. Nem mintha érzett volna valamit. a sebet okozó rendkívüli bal­ eset következtében majdnem meghalt. Kirijama jól ismerte ezt a megmagyarázha­ tatlan érzést – nem fájdalom és nem is viszketés. hogy anyja azonnal belehalt sérüléseibe. Kirijama Kazuo egy darabig némán ült. mint­ ha egyszerűen csak a hátrasimított haját igazította volna meg. Mikor a teste elterült. Mintha meg akarna bi­ zonyosodni valamiről. Hamar vissza is húzta a kezét. esetleg együttérzést – ezek közül az érzelmek közül egyiket sem érezte. Aztán felállt. pontosabban egy kicsivel halánté­ ka mögé helyezte. Lelkiismeret-furdalást vagy gyászt. Mindez még régen történt és ti semmit sem sejtett: nem tudta. Nem csoda. a feje egy kőbe ütődött. évente csak egy-két alkalommal je­ lentkezik. Csak kíváncsi volt az emberi testre azután. hogy tükörbe nézzen. és amelyhez a rá következő reflexszerű érintés szo­ rosan hozzátartozik. amelyet egy hírneves orvos és az apja folytatott az éles szilánkról. mire ő akkora lett. közvetlenül a szüle­ tése előtt fúródott a koponyájába. és jobb keze ujjával óvato­ san megérintette a szitává lőtt testet. ha megtudja. hogy végül is nem veszít semmit. illetve úgy volt vele. Idegenek számára ez úgy tűnhetett. aki a „szülei” alapos.

A hold világította meg őket. sem együttérzést nem érzett. Ogava Szakura (lányok. Mióta csak a „világra pottyant”. A lábuk a tenger felé ló­ gázott. hogy „az északi végében”. A sziget Kirijamáékkal ellentétes oldalán. Kirijamának magától értető­ dő volt. amelyet Kazuhiko kezébe adott. hogy számára az efféle tudatosítás eleve lehetetlen volt). de benne nem is tudatosult különösebben (elmond­ hatjuk. hogy nem ütközött az irány Kirijamáékkal. Így nem maradt senki. nem fordult elő vele.tekről sem. Körülöttük hevertek a hátizsákok és csomagjaik. bonyolult okok következtében szintén nincs már az élők sorában. hogy ő. az állt (a „Mi most meg fogjuk ölni egymást” mellett). Egyetlen dolog volt csak biztos. amelyeket az orvos (aki büszke volt a tökéletes műtétre) óhatatlanul kiemelt a szilánkkal együtt. Ahogy Kirijamáék a sziget déli csücskén beszéltek meg találkozót. és egy magasan kiemelkedő sziklaszirt tartott a Nagyjából húsz méter magas volt. Numai Micuru és másik három társa holtteste előtt sem lelkiismeret-furdalást. így volt idejük kettesben be­ [95] . szóval az „igazi” apja. A tetején egy kis fennsík terült el. és az apja. Tulajdonképpen szerencse. 21. aki mesélni tu­ dott volna neki ezekről az eseményekről. 4. Az orvos hamarosan meghalt a mája miatt.) és Jamamoto Kazuhiko (fiúk. [Maradt 34 fő] 12 tengerbe. az északi részen meredek volt a domborzat. sem gyászt. Szakura jobb és Kazuhiko bal keze egymásba fonó­ dott. amelyet a vágatlan fű koronaként borított. A két irány­ tű is. Szakura papírján. Kirijama Kazuo most. hogy valaha bármit érzett volna. a hullámok párája pedig a fújdogáló szellőn táncolt fel. A part­ hoz verődő hullámok zaja a sziklán keresztül feljutott oda is.) ennek a fűvel benőtt sziklaszirtnek a szélén ültek egymás mellett.

most meg egy árva fényt nem lehet látni. A nagy szárazföld talán Honsú. úgyhogy levette a szemét arról a fekete pont­ ról. A hold fényében feketéllett a tenger. Hajnali fél négy lesz nemsokára. ahol máskor éjjel sem áll meg a hajóforgalom. ame­ lyet más hajó bocsátana ki. Ráadásul mire ideért. valahonnan messzi­ [96] . amely „igen fontos szerepet tölt be”. és beazonosított egy kis fekete pontot úgy kétszáz méterre a parttól. és mindig szépen kihúzta magát. mint egy seb­ zett kismadár. Szakura suttogott. igen – válaszolta Kazuhiko. ame­ lyet még feketébben pöttyöztek a szigetek árnyai. ez a test úgy reszketett. – Aha. A szigeteken és a szárazföldön is fényfoltok égtek. virrasztó felvételiző is. Minden bizonnyal a sötétségben úszó fénypontok közeiben különféle emberek alusszák nyugodt álmukat. látta Tendó Majumi és Akama­ cu Josio holttestét. Amikor kilépett az iskolából. hogy van köztük velük egyidős. Lehet. és a széles homlokánál induló szép profilja mintha folyton mosolygott volna. akik szökni pró­ bálnak Ez a Szeto-beltenger. vékony. – Milyen csend van. de már érezte. Elfordította Szakuráról ar­ cát. Rázta a hideg. és maga elé nézett. Kazuhiko hunyorított. Kazuhiko nadrágjának övébe egy Colt 357-es Mag­ num revolver volt tűzve. de számukra már elérhetetlen világ volt. Más lányokéhoz mérten elég rövidre volt vágva a haja. azokon túl pedig nagyobb szárazföldet lehetett sejteni. és egy kis ideig összeölelkeztek. Biztos a kormány korlátozta a közlekedést errefelé. hogy nem lesz alkal­ ma használni. amely kissé vaskos orrnyergét leszámítva szabályos volt. amikor végre megérkezett Kazuhiko. és ahonnan lelövik azokat. Ez lehet a Szakamocsi által említett hajó.szélgetni. Bár az előbb. Nem is tűnt olyan távolinak. Magas volt.

Kicsi vol­ tam. és közben így szólt: – Innen nem térhetünk vissza mindketten. de most csak ez adódott. ami fegyverropogásnak tűnt. Erről is beszélt az előbb Szakurával. Én ezt pontosan tudom. Nem valami feltűnő virág. de most hallotta először ezt a történetet. amit épp ta­ lált. és megölték. amelyikkel Kazuhiko kezét fogta. Már nem sétálha­ tunk kettesben a városban. és a végsőkig folyatódni is fog. – Dehogyis! – kezdett volna bele Kazuhiko. nap mint nap annál az asztalnál ebédelve. és az icike-picike csokorra meredt. az asztalnál ültem. Az apám ellenezte a kormány tevékenységét. hogy már ez sem számít.ről még hallott valamit. hogy a lány teste rázkódik. hogy pont Szakuráék [97] . de úgy érezte. – Nem lehet szembeszállni velük. Szakura Kazuhikóra nézett. nem fagyizhatunk együtt többé. A játék elkezdődött. de Szakura hatá­ rozott hangja félbeszakította: – Nem lehet szembeszállni velük. – Ezt köszönöm – szólt Szakura. Aztán egy napon… Kazuhiko érezte Szakura kezén keresztül. Kazuhiko mosolyogva felelt: – Szívesen. – Jöttek a rendőrök. néhány szál pitypang vagy valami hasonló volt. amely a másik kezében volt. Letartóztatási parancs vagy bármi hasonló minden nélkül. Épp csak egy hónapja. Idefelé jövet összeszedte. a kis konyhánkban történt. Szakura egy ideig a csokrocskát nézegette. Anyukám átölelt. Én meg ott nőttem fel. nem abban. A pom­ pom-lányokéhoz hasonló bumfordi kis bojtok sorakoztak hajszálvékony szárain. Egy szó nélkül egyszerűen csak lelőtték. Nem fogom elfelejteni. Már több mint két éve együtt jártak.

majd mélyen be­ lélegezte és kifújta a levegőt –.lakásában – először Találkozott a testük. ráadásul még az irodalomosztály­ zatai sem voltak a legjobbak. akartam veled találkozni. Szakura viszont váratlanul elmosolyodott. bár érezte. – Most szörnyű dolgok fognak történni. Félelem és a számukra megadatott bárgyú sorssal szemben érzett irónia keveredett mosolyában. amit mondania kellene. – Én is szeretlek. Végül is csak az alsó középiskola harmadik osztályába járt. ahogy kimondta ezt. Iszonyúan szeretlek. hogy van ezenkívül valami. Kazu! Olyan aranyos vagy. Hogy mennyire mélyen hatolt a szívébe Szakura arca és beszéde vagy a szelíd mozdulatai. ahogy me­ sélted. – Mindenesetre – Szakura lehunyta szemét. Tegnapig még mindenki jóban volt… Most meg legyilkolják egymást. és jobban tudta volna ki­ fejezni magát. de Szakura azután sem beszélt neki erről. ahogy Kazuhikóra né­ zett. Ha nem lett volna ilyen gyermeteg. Kazuhikónak. – Én nem tudnám elviselni. Vagy hát. Szakura megint beleremegett. de csak erre a semmitmondó mondatra futotta: – Nem lehetett könnyű. szívesen részletezte volna ezt még. – Milyen kedves vagy. már el is kezdődött. Szakura folytatta. [98] . Ezt szere­ tem benned nagyon. Kazuhiko újra érezte a tenyerén keresztül. az a gyönyörű kristálytiszta lelke? Hogy Szakura léte mennyire fontos volt számára? De ezeket nem tudta szavakba önteni. Kazuhiko szótlanul figyelt.

és az elmúlt néhány évben irgalmatlan nagy volt a nézettsége. hogy hú. – Ja. hogy te már nem vagy. de egész jól meg volt csinálva. Minden lánynál kedvesebb volt. Ha egyikünk véletlenül mégis hazame­ hetne. Ha véletlenül én marad­ nék életben. nem tudnám elviselni. a Nagy Kelet-ázsiai Köztársaság tévétársasága készítette. Ez a DBS kereskedelmi csatorna sorozata. amelyben a pitypangcsokrot tartotta. itt. A Ma este. Kazuhiko arra gondolt. hogy ne hagyjam ki. láttam. Ezért… Szakura itt félbeszakította a mondandóját. hát ilyesmikről beszélgettek ők mindig. majd egy vá­ ratlan kérdést tett fel. Itt. és a jobb kezével. Míg nem zavarja senki. akivel Kazuhiko valaha is találko­ zott. a megszokott helyen utolsó részét? A fiú bólintott.Hát persze. Teljesen hétköz­ [99] . Elfordította a fejét Kazuhikóról. Ne hagyj engem egyedül! Szakura a fiú szemébe nézett. megtörölte szemét. őelőtte. nem tudnám elviselni. na szóval. Kazuhiko igyekezett mosolyogni. még jó! Szakura nagyon kedves lány. – És… – Szakura újra megszólalt. helyette csak így szólt: – De te maradj életben. – Hogy mondhatsz ilyet? Én is ugyanígy vagyok vele. és szép nagy szeméből hirtelen könnycseppek buggyantak elő. Hogy ezért most meghal. a… Miközben Szakurát hallgatta. – Innen nem térhetünk vissza mindketten. – Jó. Szakura nem mondta végig. mindkettőnknek nem lehet. hogy te nem vagy. és megrázta a fejét. Ha életben maradnék is. – Láttad a múltkor az izét? A csütörtöki kilencórásat. majd megszorította a lány kezét. egy bugyuta szerelni történet. Te mondtad. Kazuhiko tudta. hogy a lány mit akar mondani.

értelmetlen párbeszéd. amikor folytatta. – Az tetszett. és megcsókolták egymást. hogy a két főszereplő összejön a végén. jobb kezét pedig a vállára tette. nem. de ennyivel is milyen boldogok voltak. És ez volt a jel. Ahogy ezen gondolkodott. – Előled nem tudok eltitkolni semmit. és gondolkodott egy kicsit. Egyértelműen ember okozta. vagy ta­ lán a végtelenségig? Abbahagyták. de… Kazuhiko ráharapott az ajkaira. Épp csak néhány másodpercig. Teljes szívéből meg fog érteni. és rögtön tudtam. – Én nem tudom szépen megfogalmazni. hogy ez a Mizue miért nem futott a férfi nyomában. Pedig szépen megfogalmazta. Csak a Miki barátnője. Aztán kicsit közelebb húzódott Szakurához. Nagyon boldognak tűnt. tudod.napi. [100] . hogy ez az ember meg fog engem érteni. Én biztos utána mentem volna. Kitag­ ava Anna játszotta. Kazu. majdnem ő is elsírta magát. asszem. de én is ugyanúgy éreztem. A hátuk mögül a bozótosból. amikor elsőben először kerültünk egy osztályba. – Gondoltam. – Nem tudom szépen megfogalmazni. Ennek így kell lennie. Szakura az utolsó pillanatig meg akarja őrizni ezt szá­ mukra. Összeborultak. Magas voltál. Kazuhiko elnevette magát. Erre már Szakura is szégyenlősen kuncogott. a Mizue. hogy ez lesz róla a véleményed. – Még most is emlékszem. akit sze­ retett. Folytatta. jóképű. Abba az egybe nem tudok belenyugodni. inkább tíz-húsz másodpercig is. mert valami neszezés ütötte meg a fülüket. Bal keze a lány jobbjában.

Csak döbbenten bámulta. ahogy az osztály első szá­ mú szerelmespárja. hogy az általa keltett zörej jelezte számukra az in­ dulást. 2. kettejük teste egyszer csak eltűnik egy­ más mellett a fűvel borított sziklaszirt túloldalán. Ha költőibb lélek lett volna.). ő kö­ vetni fogja. talán így fejezte vol­ na ki magát: „Életemet áldozom az ő tiszteletére. Jukie? – egy darabig csak reszketni tudott. a vonat indul! Kérem. Úgy hajnali négy körül [101] . szinte teljes volt a sötétség. Kezük szorosan összefonódott. Persze. és a szellő tovagörgette a füvön a Szakura kezéből kiesett kis virágokat. és lélegzet-visszafojtva nézte végig az egészet. hogy mielőtt belekeverednének ebbe a rohadt. Az ócs­ ka konyhában az asztal alá. ezért fel sem me­ rült benne.) a sötétben kuksolt. biztos lehetne védekezni. És ő minden­ nél fontosabb volt Kazuhiko számára. nem ért el az ablakon besütő hold fénye.) megkérdezi. Fegyvert markolva szembeszállni a hátuk mögötti ismeret­ lennel. az egyetlen összefüg­ gő település egyik félreeső házában. De Szakura ezt nem akarta. – Mi baj. a tenger sötétjével a háttérben. de Megumi persze meg sem próbálkozott vele. A sziget keleti partján volt. és térdét átölelve egész kis testében remegett. siessenek a felszállással! Már nem volt mit mondani. hiábavaló öldöklésbe.” A két test a sziklafal túloldalán lebegett. Ebben a sötétségben az óráját sem tudta megnézni. de legalább két óra eltelt azóta. A bozótosból csak félig dugta ki a fejét Ucumi Jukie (lányok. És ha ez a lány így kívánja. hogy itt letáborozott. A világ minden kincsé­ ért sem adta volna cserébe. szép csendben maguk mögött hagyják ezt a világot. amely alatt elbújt.Figyelem. 3. Ő azt akarta. Talán működött a vil­ lany. 12. hogy a háta mögül Tanizava Haruka (lányok. Noha hallotta. Nem volt szándékában bárkit is önszántából bántani. [Maradt 32 fő] 13 Etó Megumi (lányok. Halkan fo­ lyatódott a kimagasló kőfalnak verődő hullámok morajlása.

és mivel ezt az ajtót már hiába próbálta volna bezár­ ni. de az első zárva volt. Nyomasztotta a nyak­ örv. amely felrobban. hogy bármelyikben belebotlik valakibe. Nem is akart bele­ gondolni.járhat. Rög­ tön az jutott eszébe. Egy kiskorában hallott tengeri szellemtörténet – amikor a Mary Celeste hajó egész legénysége hirtelen eltűnt. már a településen járt. Felemelte a fejét. és újra meg­ borzongott. de nem volt mit ten­ ni. hogy mintha tűzijáték hang­ ját hallotta volna valahonnan messziről. hogy ne sza­ lassza el Szakamocsi rendszeres híradásait a tiltott zónák he­ lyéről és idejéről. Öten jöttek ki előt­ te – csupán öt ember. merre fut. és minden elsötétült. Az indulás után olyan állapotba került. felrobban”. Olyan hangos volt. hogy „nem jön le. a hold fé­ nyében edényszárító és teáskanna sziluettjét látta sorakozni. A harmadiknál végül egy ott heverő kővel betörte a hátsó kerti ajtót. amíg a tiltott zóna vagy mi miatt helyet nem kell változtatnia. Belépett. és úgymond elbarikádozza magát. és ha fesze­ geted. Ezt jól tudja. és ez valahogy természetellenesen és kellemetlenül hatott. hogy pilla­ natnyilag úgy érezte. nagy nehezen rácsukta a külső faajtót. és az ablak melletti mosogatón. hogy önkéntelenül is behúzódott a veranda magas padlózata alá. egy pocsék szellemkastélyba kevere­ dett. biztonságban lehet legalább addig. Az itt lakókat biztos átmeneti szállásokra zsuppolta be a kor­ mány. de a lakáson még érződött az élet szaga. hogy maga sem tud­ ta. noha nem volt semmi jele. Ha meg kulcsra zárja az ajtót. ha belép a zónába. Aztán annak ellenére. Talált [102] . A második is. Szakamocsi azt is mondta. Sikerült bereteszel­ nie. Ő hatodikként hagyta el az iskolát. maga után hagyva az ebédet meg mindent – jutott eszébe. Megumi persze a legközelebbi házba akart behúzódni. fogta a kapott zseblámpát. és felkutatta a lakást. és mire feleszmélt. hogy bárki meghallotta volna. eléggé valószínűtlen. Egy órája is megvan már. Mindenesetre a legfontosabb. hogy még nem indultak valami sokan útnak. hogy minek a hangja lehetett. Vagy ötven-hatvan ház lehet itt.

mint a nyugatiaknak. Megumi ott a sötétben. milyen jó lenne. mondta egyszer Súja. Most pedig itt van a konyhaasztal alatt. Ó. Épp ezért reszket itt. Halott a néhány közeli barátnője (Inada Mizuho és Minami Kaori). mint egy kiscica – gondolta néha Megumi. Ez az öldöklősdi nem menne neki. olyan dallamokat tudott előcsalni a gitárjá­ ból. de ennek ellenére rendkívüli énektehetsége volt. és ez meglátszik nagy­ szerű testén… Kicsit csillapodott a remegése. Leg­ inkább a hangja ragadta meg. Teste magától táncra perdült volna ritmusukra. nem is ma­ gas. Sújára gondolt. amikor a kormányról vagy a Vezérről szóló dalokat éne­ kelték. kedves szeme van kettős szemhéjjal. akár életben is maradhat. mint valami gyönyörű templomi harang­ szó. Természetesen a játék­ szabályok alapján ebben a játékban mindenki ellenfél. de nem is mély hangszín. térdét felhúzva.) Általánosban a Kölyökliga legfontosabb játékosa volt. és ő életben lesz. akinek az arca valahányszor csak eszébe jut. izgatottság fogja el. de halott még Nanahara Súja is. ha Súja most itt lenne mellettem… De hát miért nem vallotta meg Sújának az érzelmeit? Egy szerelmes levélben? Vagy elhívhatta volna valahova. Ami­ kor improvizált. De amikor majd megszólal a játék végét jelző síp. de Meguminak hal­ vány gőze sem volt. Az a kicsit érdes. miközben gondolkodott. amilyeneket Megumi még sohasem hallott azelőtt. hosszabb haja („Bruce Spring­ steent utánzom”. és énekórán mindig méltatlankodó képet vá­ gott. és kitámasztotta velük az ajtót. Igazából a rock nevű tiltott ze­ néért rajongott. hogy miről beszél) és álmatag. Sújának kicsit hullámos. és [103] .két jó erős horgászbotot. az azt fogja jelenteni. Csakhogy… Megumi megállás nélkül reszketett. Viszont ha ez a hely (a térkép szerint a település szinte teljes egészében a H8-as zónába esett) végig nem kerül a tiltott mezők közé. (Olyan. ahogy felidézte Súja arcát és hangját. Olyan könnyed dallamok voltak. hogy mindenki más halott. Ez nagyon félelmetes. és nem lehet csak úgy akárkiben megbízni.

és lázasan turkálni kezdett a váltás ruha és a tisztálkodószerek között. De… Megumi odarántotta magához a saját nejlontáskáját a kapott hátizsák mellől. A fény megvilágította szoknyás térdét és csomagjait. kemény tárgyhoz ért. akinek volt telefonja az osztályban. Reszkető kézzel kinyitotta a fedelét. semmi szüksége ilyesmire egy középis­ kolásnak.szemtől szemben elmondhatta volna neki. három… [104] . anya olyan izgulós. 7. Igaz. Telefon. Egy. Édesanyja vette neki. 2. és zöld fény gyulladt a kis kijelzőn meg a gom­ bokon. hogy hozzájut egy saját vonalhoz. Automatikusan átváltott hívásfogadás üzemmódból hívás üzemmódba.… Egy pillanatnyi csend után a telefonhoz szorított fülébe ért a hívóhang. és ujjongott magában. hogy irigyelte azt a két-három embert. ha valami történne az utazás alatt (ez pedig most tény­ leg valami volt). – ó. nem ámítás –. 9. de ami ennél fontosabb – nem csalás. 8. Most már úgyis mindegy. aztán pedig egész mostanáig teljességgel megfeled­ kezett róla azóta. valami szöget ütött a fejébe. hogy a képernyőn annak rendje és módja szerint ott sorakozott a kis antenna és a térerő jelzése. másrészt viszont régóta úgy érezte. 0. Igen. Vagy akár telefo­ non. istenem! Megumi idegesen tárcsázott. ket­ tő. Szakamocsi mondta. Kihúzta a cipzárt. hogy nála le­ gyen. Megumi majd szétfeszült a várakozástól. Kivette. Egy mobiltelefon volt. A keze egy szögletes. hogy a vadiúj telefont berakta a táskájába. A siroivai lakásuk száma. hogy a szülei gondoskodása már-már túlzás. hogy a házakban nem lehet hasz­ nálni a telefont. Ahogy eddig eljutott.

– Halló! – szólt bele egy hang. hogy majdnem beleőrült. Etó? Megumi feljajdult. ezért hirtelen magához tért. Nem meg­ mondtam. Ahogy betörnek egy üveget. Annyira meg­ könnyebbült. Aztán nagy sietve majdhogy szét nem verte a földre esett telefont. Jött valaki. hogy így lesz… Én itt fogok… meghalni… Meghalok… A szíve hamarosan még ennél is hevesebben kezdett verni. mibe kevere­ dett a lányotok. és elhajította a telefont. A nappaliból jött. Jaj… Nem sikerült… Tudtam. bármelyikőtök! Jó.Gyorsan vegyétek fel! Papa vagy mama. – Nem az édesapád az. Etó. Valami… nem stimmel. – Jaj. nem illik ilyenkor telefonálni. miért pont ide? [105] . A szíve vadul kalapált. és újfent ránehezedett a reménytelen­ ség. gyorsan már… Kattanás hallatszott. de tudnotok kell. Megmenekültem. ahol az előbb ellenőrizte a zárat. segíts rajtam! Papa. Gyorsan arra fordította a fejét. ahogy le­ nyomta a hívásbefejezés gombot. ez nem… Végre beleszóltak. megmenekültem! – Papa! Én vagyok! Megumi! Jaj. hogy nem lehet használni a telefonokat. papa! Gyere. Valami… Papa miért nem?… Nem. valaki! Miért? Egy csomó ház van. gyere értem! Megumi szinte önkívületben beszélt a telefonhoz. papa! Megumi összetöpörödve lehunyta a szemét. Csörrenés ütötte meg a fülét. de a vonal másik végéről nem jött válasz. Szakamocsi vagyok.

Sze­ retett volna felszívódni. és Micuko maga soha nem bántotta Megumit. 11. El kell menekülni.Kapkodva összecsukta a tompa zöld fényt sugárzó telefont. kirúgta a lábát. és zsebre vágta. akinek imádni valón angyali arca van. Ha Me­ gumi elment mellette a folyosón. Szerteforgácsolódott a tűnő reménysége. hogy az a valaki jó barát. majd óvatos lépések halk zaja hallatszott. minél hamarabb. hogy nincs itt senki – mondta az a valaki. és mozdulni sem tudott. A hangok alapján az illető körbejárta a házat. [106] . majd egyenest a konyha felé tartott. szikével fel­ vágta a szoknyáját… Mostanában mintha elvesztette volna az érdeklődését iránta. A mosogatón lévő teáskanna és lábosok feletti teret pásztázta. ahol Megumi volt. viszont vele még Hirono sem mert szembeszállni. Lehet. Megumi számára Szóma Micuko félelmetesebb jelenség volt. Istenem.) a hangja volt. istenem. mert megszűntek ezek a dolgok (de még így is lehangoló volt. hogy ne hallják meg a szívdobogásomat! A nyíló és csukódó ablak hangja. Mert… Ez annak a bizonyos Szóma Micukónak (lányok. és beszélhet majd vele. mint Kirijama Kazuo vagy Kavada Sógo. tedd meg nekem. istenem. Sóhajtást hallott. mert amikor máso­ dikban először kerültek egy osztályba. mert hozzá ha­ sonlóan ő is lány volt. Csakhogy a teste lemerevedett. hogy harmadikba menet nem kel­ lett osztályt váltania). A lépések betértek a konyhába. amelyet kapott – egy kétélű búvárkést. de egy pillantásával meg tudja félemlíteni a tanárokat. – Még szerencse. Keskeny elemlámpafény szelte át a konyhát. Az iskola fő züllöttjéé. akikről pedig min­ denféle pletykák keringtek. vagy talán azért. Kivette a műanyag tokból a hátizsák tetejére rakott fegyvert. a Micuko bandájához tartozó Simizu Hirono elég rendesen megszívatta. Megumi szíve egyre hevesebben kapálózott. hogy azért. de Megumi már a hangtól pánikba esett.

hagyd abba!… Ne remegj már!… Meghallja!… Karjával átölelte saját magát. a kés csúszott a mar­ [107] . és teljes erejéből próbálta leszorítani. Azt belülről be tu­ dom zárni. Szórna Micuko tuti. Amint Megumi ráeszmélt. és az ablakon keresztül kiszökhetek. Légyszi. hogy örömmel kinyírna. és megmarkolta a kést. Jaj. Vadul benyomta a gombot. Vagy nem? Szóval… Megumi kitapogatta a hívásbefejezés gombot. Gyorsan… Menj már ki! Legalább ebből a szobából menj ki. és Megumi szíve a torká­ ba ugrott. Gondolkodás nélkül. hogy hol vagy. Utána pedig: – Megumi? – szólalt meg Micuko. hogy a moso­ gató csapja körül matat. Beleszólt egy hang: – Szakamocsi vagyok. Hallotta. légyszi!… Majd a fürdőszoba felé futok. Az asztal alól Micuko zseblámpát markoló kezét és a fényben a szoknyája környékét tudta kivenni. ne már. A keze még ugyanúgy remegett. de figyelj csak. Megumi óvatosan letette a telefont a földre. gyorsan!… Hirtelen berregő hang szólalt meg. és Szakamocsi hangja félbeszakadt. hogy a berregés a zsebéből jön. Megumi megint reszketni kezdett. Egy pillanatra kínos csend támadt. ha kikapcsolnád azt a telefont! Ha én így felhívogatlak. előrántotta a mobilt. Megumi? Ott vagy? Micuko hangja a konyha sötétbe burkolózott sarkából szólt. A jelek szerint a szo­ ba sarkába húzódott. Etó. így a szoknyája körvonala is eltűnt. – Te vagy az. Lekapcsolta a zseblám­ pát. a többi­ ek még megtudják. Még Szórna Micuko is összerezzent.Hát igen. jobban tennéd. reflexszerűen ki­ nyitotta a tetejét.

és nagyon fél. tőled nem kell félnem. Igen. Micuko fegyvere… Mi van. – Én… én úgy félek! Micuko hangjába sírás vegyült. [108] . Micuko a földre huppant ebben a fényben. Most kell felállni és a fény forrása felé döfni a kést. ugye? Mert te nem akarsz engem megölni? Ugye velem maradsz? Megumi elbámult. Tőlem kér segítséget. és újra felgyulladt a zseblámpa fénye. Jaj… Ahogy a teste felhagyott a remegéssel. Kezét kinyújtotta. Meg kell ölnöm. A fénynyaláb benyúlt az asztal alá. mint ő. Az elemlámpa fénye lehanyatlott. bármiről szóljanak is a pletykák. Kattanás hallatszott. tehát ha nem pisztoly. mintha Megumitól várna segítséget. de nem volt sokkal gyengébb nála. Csakhogy Megumi szándékát egy váratlan fordulat hiúsítot­ ta meg. Én pedig még arra gondoltam… arra gondoltam. Megumi lelké­ ben egy megfogalmazhatatlan érzelem bukkant fel. de azért erősen. igen. és egy pillanatra elvakította Megumit. Még ő sem tudna olyan szörnyűséget tenni. hogy bármennyire is rossz a híre. Hát persze! Most kiderült. mint egy menekülni próbáló hal. és elgyen­ gülten préselte ki rajtuk a szavakat.kában. még megúszhatom. És ebben a kézben semmiféle fegyver nem volt. és ránézett. – Jaj de jó! – Végre mozgásra bírta remegő ajkait. ő nyír ki engem. hogy megöli egy osztálytársát. Szóma Micuko mégiscsak egy harmadikos középiskolás. – De tőled. már rég idelőtt volna. Kisebb volt Micukónál. Megszakítás nélkül folytatta. Szeméből könnyek törtek elő. Csak magányos. na­ gyon erősen szorította. hogy megölöm. meg kell ölnöm. az tuti. ha nem ölöm meg. ha az lenne. vagy ilyesmi? Nem. Szóma Micuko sír. ha pisztoly van nála.

hogy valakivel együtt lehet. hogy már nincs egyedül. hogy megöllek. mert félő volt. – Micuko arca könnyben úszott. igen. Micuko szeme elkerekedett ennek hallatára. Kicsúszott a kés a kezéből. felerősödött a bűntudata. Felszaba­ dultságában szinte sikítva mondta: – Szórna! Szórna! Érezte. – Igen. és megrázta a fejét. Letérdelt a földre. semmi baj. hogy most más miatt reszket. hogy felnyü­ szít. és kimászott az asztal alól. [109] . Megumi ott helyben a konyhapadlón összeölelkezett Micu­ kóval. viszont nem ha­ ragudott meg. és ahogy karjaiban tartotta a lány se­ gítségért reszkető testét. Érezte a teste melegét. Együtt maradunk. Csak könnytől lucskos arccal többször is apró­ kat bólintott. Megumi összeszorította a száját. De már mit számított ez? Én… én… – Semmi baj. – Én… én nagyon szégyellem magam. – Én… én… – Tessék? – emelte fel könnyáztatott szemét Micuko. Veled maradok. – Igen. Az előbb meg akarta­ lak ölni. Mert nagyon fél­ tem tőled. Micsoda szörnyű gondolataim támadtak… Szörnyű… Még hogy megölni ezt a szegényt… – Figyelj csak! – tört elő Megumiból. igen – bólogatott csak. Micuko kinyújtott kezébe kapaszkodva. és viszonozta Megumi kézszorítását. Az ő szemét is könnyek öntötték el. Arra gondoltam.Micsoda ember vagyok én! Önutálat és azzal egy időben megkönnyebbülés töltötte el.

Látta Micuko jobb kezét. bocsáss meg nekem. Most csak ennyire volt képes. Bocsáss meg. Fel se fogta a tényt. megint elöntötték az érzelmek. és bal arcuk összeért. aztán elvesztette az öntudatát. Jó kis hang volt. aki meg akarta ölni. vadiúj minőségi konyhakéssel és friss citrommal. A saját álla alatt. „Ma pe­ dig citromos pácolt lazacot…” Két-három másodpercbe beletelt. ilyen ször­ nyű helyzetben. – Nem baj. És az ő torkában végződik az éle… Micuko bal kézzel nem engedte el Megumi fejét. Ne is törődj vele! Nem csoda. nyugi. – Én teljesen félreértettem ezt az egészet. Egy sarló. Pedig milyen rendes lány ez a Szóma Micuko. Csak Micukót szorította jó erősen.” Ahogy ez eszébe jutott. bal oldalon. hogy a saját vére melegséggel árasztja el a mellét.Aztán elmosolyodott. ami­ lyet rizsaratáskor használnak. hogy nem szabad az em­ bereket holmi pletykák alapján megítélni. hogy egy penge hatolt a [110] . És ab­ ban a kézben egy banánalakban enyhén ívelt vágóeszköz tükrözte vissza tompán a zseblámpa fényét. „Hú! – gondolta Megumi. Megumi torkát irtózatos forróság kezdte elönteni. Könnyeit Megumi bőre itatta fel. Újra hallatszott a nyissza­ nás. én rossz lelkű ember va­ gyok. én tényleg… Egy nyisszanást hallott. ahogy a citromot vágják. Ne törődj vele! Jó? Maradj velem! Kérlek! Ezzel Micuko bal kézzel magához szorította Megumi fejét. Egy kedves szóval megbocsát még annak is. Hogy olyat csak a rossz lelkű emberek csinálnak. A néhai Hajasida tanár úr mondta mindig. és a jobb ke­ zével még beljebb húzta a sarlót. utoljára még érezte. Meg se nyikkant. amíg megértette. Csak a tévé főzőműsoraiban sikeredik ilyen­ re. hogy mi történt. de nem tartott sokáig.

Letö­ rölte a hülye könnyeket az arcáról (könnyeket aztán bármi­ kor tud produkálni – ami azt illeti. Eleinte ke­ resni akart egy kezelhetőbb konyhakést vagy valamit.torkába. Nem ötlött fel benne még a családja vagy Nanahara Súja emléke sem legutoljára. Ott lett vége Micuko karjában. ahol pedig mindig lehet valaki. Nem is csúszik olyan rosszul – gondolta Micuko. de én is meg akartalak ölni. és felállt. hogy ez mit jelent egyáltalán. A földre hulló cseppek halk kopogása hallatszott. de meglepő módon ez a sarló sem rossz. Micuko elengedte. jobb kézzel a sarlót az ablakon beszűrődő holdfénybe tartot­ ta. és lerázta róla a vért. Micuko gyorsan lekapcsolta az elemlámpát. Mos­ tantól jobban kell ügyelnie… Lenézett Megumi holttestére. és csendesen így szólt: – Ne haragudj. Egy kicsit figyelmetle­ nül hatolt be a házba. és Megumi teste oldalra dőlt. ez az egyik specialitása). [Maradt 31 fő] [111] .

Második rész – Középdöntő [112] .

hogy ez a sziget valóban olyan. A bejárati ajtaja nyitva volt. A térképet felosztó háló alapján elvileg a C4-es zónában. az utakból és a szétszórtan álló lakóházak helyzetéből nagyjából meg lehetett határozni. Súja az éjszaka folyamán meg is bizonyosodott a hegy egy magasabb pontján arról. a nyugati lejtő lábánál voltak. [113] . mint amilyennek a térkép mutatja. csupán egy orvosi rendelő. kaméli­ ák.14 Az első éjszaka lassan fakulni kezdett. Ők most az északi hegy déli oldalán. A tölgyek. az északi és déli részén egy-egy heggyel. amikor átvágtak a mezőn.) és a kisebb-nagyobb utakat. és ahogy Szaka­ mocsi megmondta. egy torii állt. valami cseresznyefaféle és még jó néhány fafajta ágai és levelei bonyolult hálózatot alakítottak ki körülöttük. Így a domborzati rajz. Onnan tíz méterre egy régi fa szentélykapu. mint az önkormányzat tanácsterme. Éjjel látott egy emelt padlójú házikót. meg olyasmik. ahol Norikóval voltak. hogy az előbbi egy picike szentély (a térképen is szerepelt a jele). jótéko­ nyan elrejtve a helyet. A szigetnek a térkép szerint nagyjából lekerekített rombusz alakja volt. Nanahara Súja fejét felfelé fordítva nézte a kékből lassanként fehér színűre váltó eget a fákon keresztül. A szintvonalakon kívül feltüntették rajta a települést és az azon kívüli házakat (amelyeket világoskék ponttal jelöltek). feltűnt egy őrhajó kivilágítatlan árnya is (pont nyugati irányban). melyik mezőben van az ember. egy tűzoltóraktár és egy világítótorony ábrája szerepelt. és nem volt benne senki. innen tudta. és azon túl megint egy meredek lejtő tartott a tenger felé. a halászszö­ vetkezet stb. Elég részletes rajz volt. Sújáék bozótjától nyugatra a fás részt meredek domboldal szakította meg. Szigetek különféle méretű folt­ jai látszottak a sötétbe burkolózó tengeren. Alatta kisebbfajta mező terült el. a különféle intézményeket (igaz.

ha valaki észreveszi őket. Súja egy tíz centi átmérőjű fatörzsnek támasztotta a hátát. Szakamocsi magyarázata szerint akkor. Tehát… Nincs más mód. de végül semmi használható nem jutott eszükbe. képtelenség megszökniük. Súja beszélgetett valamennyit Norikóval arról. nem tudnának elmenekülni. A szökéshez legelsőnek hajót akartak szerezni. ami még semmi. aki ellenségként közelít. és megérintette azt a hűvös felületet. ahol az isko­ [114] . hogy mi le­ gyen. és ha szembe találják magukat valakivel. a meneküléshez jobb. de úgy vél­ te. útközben látott házban sem. Még ha hozzájutnának is egy hajóhoz. ő is egy fa­ törzsnek támaszkodott. mégis úgy nehezedett rá. hacsak nem csinálnak valamit ez­ zel a nyakörvvel. Az iskolai berendezés egy bizonyos rádiójelétől felrobban benne a bomba. És ott van Noriko lábsérülése is. de ez természetesen nem jelenti azt. hogy ne lehetne a tenger felé szökő diákokra is alkalmazni. hogy nincs értelme. Úgy is fogalmazhatunk. Igen… A nyakpánt. A tengeren ott vannak az őrhajók. Semmi biztosíték nincs rá. és kinyittatni vele a nyakpántot. és előrenyújtotta sérült jobb lábát. ahogy a többi. ha nem olyan nagy a talaj szintkülönbsége. hogy más nem gondolkodik ugyanúgy… Csak egy bejárat van. ha tiltott zónába lépsz. hogy amíg ez rajtuk van. mint a balsors maga. mert… Súja óvatosan a nyakához nyúlt. meg kell támadni Szakamocsit az is­ kolában.De nem akart ebben a szentélyben elrejtőzni. Mindketten ki voltak merülve. Súja végre talált maguknak egy bozóttal körbevett helyet vi­ szonylag közel a tengerhez. De rögtön rá­ jöttek. A viseléséhez már egészen hozzászokott. mert a G7-es zóna. ahol ketten pont le tudtak feküd­ ni. Noriko közvetlenül mellette a balján. Noriko lehunyta a szemét. A hegy teteje felé sűrűbbnek tűnt a növényzet. valószínűleg sokan gyűlnek oda. nincs is szükség az őrhajókra. Hiába jutottak vi­ szont erre a következtetésre. Mint Súja.

de ebbe Súja bele sem akart gondolni. minden veszély ellenére be kel­ lett volna várnia Sindzsit. és elég éles eszű ahhoz. hogy megőrültek? Félő. annál több esélyük marad nekik. hogy egy ellenséges társunk megtámadjon?Akamacu Jo­ sio nem csak kivétel volt? Nem… Ennyire határozottan ezt nem lehet kijelenteni. Hátha eszükbe jut valami. Egyelőre nem tehetnek jobbat. hogy bedilizik. mint hogy meghúzzák itt ma­ gukat. Ő bizto­ san kitalál valami megoldást a helyzetre. hogy amikor Akamacu Josio megtámadta. ki merre jár. Vagy ha az nem megy. hogy azok ott bent mindig tudják. Ha megszöknének is. hogy van más ellenség. szóval már több mint három órája. Napfényben ve­ szélyes helyet változtatni. lehet. Simán előfordulhat. Arról nem is beszélve. hogy újra este legyen. hogy valaki nekiállna gyilkolászni. nem lehetett megközelíteni. nem lehet tudni. de Súja legutoljára akkor látott halottat. Míg törték a fejüket. hogy ki az és ki nem. amikor elindult. már ki is világosodott. Az a srác hihetetlenül tájékozott. Ugyanakkor nemegyszer az is eszébe jutott. Szóval kutyaszorító. mi a helyzet. Noha csu­ [115] . De ott volt még az időkorlát problémája is. és ki nem az már? Különben is. hogy ezt kamatoztatni is tudja. Nevetséges. hogy már késő az éj leszállta után nekiállnia készü­ lődésnek.la van. akkor alig több mint húsz óra múlva befellegzett mindannyiuknak. hogy valahogyan össze kéne találkoz­ nia Mimura Sindzsivel. Amennyiben anélkül telik el az idő. és megkeresik Mimura Sindzsit – ha tudják. kivárják az estét. lehet. de minél inkább halnak az osztálytár­ saik. „Ha huszonnégy óra alatt nem hal meg senki…”. rögtön a játék kezdete után tiltottá vált. Egyáltalán ki normális még. Lehet. mondta Szakamocsi. és legalábbis egy darabig csak figyelik. Valahogy ki kell várniuk. Többször gondolt rá. hogy ebben a játékban ők a nem normáli­ sak. Biztos jól tettem? Tényleg megvolt az esélye ott.

éle­ tük végéig bujkálniuk kell. Na­ gyon helyes lány volt. és benyújtjuk a számlát azoknak. azzal már bűnözővé válnának. Mintha valami ókori rabszolga lenne. mennyi idejük le­ het az est leszálltától az időkorlát végéig? Ráadásul ha neta­ lántán (milyen gusztustalan egy szó!) megtalálnák is Sin­ dzsit. hogy Jositokinak tetszett. De nem akármilyen számlát ám! A jobbegyenesre baseball­ ütővel adjuk meg a feleletet. és találkozott a tekinte­ tük. s ennek köszönhetően észhez tért. Ez a rohadt játék tönkreteszi Noriko szépségét. aranyos kis orr. Hacsak nem emigrálnak valahova. Aztán egyszer egy néptelen utcán majd lelövi őket a kormány egyik csatlósa. [116] . És persze ott a nyakpánt. És egyáltalán. hogy nem kellett megta­ pasztalnia ezt az eszelős állapotot? Ezt a lényegében remény­ telen helyzetet? Akkor legyenek inkább öngyilkosok? Vajon Noriko belemen­ ne a kettős öngyilkosságba? Odafordult hozzá. ahogy ujjaik végét egy dagadt patkány rágcsálja. de nem nagyobb boldogság. Noriko hirtelen kinyitotta a szemét. Már szinte látta is. Szóval lehet. egy visszataszító ezüst­ színű nyakörvet kell viselnie. gömbölyded hegyű. vagy akár ha csak ők ketten megszöknének. ilyen helyzetben nem könnyű valakit előkeríteni. Ahogy ezt megállapította. hogy meg­ halt. Határozott vonalú szemöldök. csukott szemén a szempillák puha íve. De ezt az arcot most apró szemű homok fedte. válla alá érő haja alaposan össze volt kócolódva. ha mihamarabb megőrül. Súja Kuninobu Jositokira gondolt. Nem csoda. és a simogató napfényben először nézte meg úgy igazán Noriko profilját. Szomorú volt. hirtelen megint felhergelte magát. hogy jobban jár. telt ajkak. Nem hagyom magam! Életben maradunk.pán hat kilométer a sziget kerülete. akik erre a rémes játékra kényszerítettek.

– Még szép. ha a végén csak mi ketten maradnánk. és Súja bal kezé­ hez ért. hogy ilyen választ kap. szinte bele se gondolt. kétértelmű kifejezés ült ki az arcára. és gon­ dolta. Rázta. ugye? Noriko elkapta a tekintetét. hogy Noriko észrevette.Egy röpke pillanatig egymás szemébe néztek. de nem gondolsz öngyilkosságra. – Ne mondj ilyen baromságokat! Ilyesmire nem is szabad gondolni. Ez biztos. Súja erőteljesen bólintott. Épphogy csak fel­ hozott egy témát. Hallod? Végig veled maradok. Eszedbe ne jusson meghalni! Noriko megint elmosolyodott. Azután megszólalt: – Te soha nem adod fel. [117] . – Köszönöm – mondta. összehord valamit. jó? Noriko mosolyogva kinyújtotta a jobb kezét. – Hülyén hangzik. én lehet. de fel sem merült benne. – Ide figyelj! Mi mindenképpen életben maradunk. Noriko erre egy kicsit félrebillentette a fejét. Aztán megszólalt: – Dehogyis… Illetve… – Illetve? Noriko elgondolkodott. Akkor legalább te… Súja megdöbbenten csóválta a fejét. és akár mosolynak is értelmezhe­ tő. hogy öngyilkos akarok majd lenni. – Mi baj? – Semmi… Csak én… Súja zavarba jött. de folytatta: – Igen. Súja. őt bámulta. ez az egy biztos. aztán Noriko halkan megszólalt.

Hirtelen felzengett Szakamocsi hangja. Noriko jól ismerte. – Rejtett tartalékaim? Noriko mosolygott. még az öcséddel sem találkozhatsz. – Nem tudom jól elmagyarázni… Valami pozitív életszemlé­ letre gondolok. az csak… egyoldalú rajongás volt. mert árva vagyok. és hozzáfűzte: – És te? – Én mi? Noriko folytatta: – Nem baj. – Biztos azért vagyok ilyen. Arra. Hazugság lenne. Aztán hozzátette: – Figyelj csak. – Ó. Ezt tudod. „Régóta figyel­ te”. szü­ leim nincsenek. – Ezzel tisztában vagyok. hogy nem látod többé? Súja nyelt egyet. nekem nem gáz. nem fájdalmas. De te sem az apáddal. csak fantaziáltam – folytatta volna. [118] . Súja kicsit szégyenlősen válaszolt. ugye? Noriko megint mosolygott egy picit. És… – továbbra is halványan mosolygott.– Mindig is úgy gondoltam. hogy neked rejtett tartalékaid vannak – mondta. és nem vette le a szemét Súja arcáról – én ezt nagyon szeretem benned. hogy a jelenlegi helyzetben is minden­ áron élni akarsz. – Kis szünetet tartott. ha meg tudunk is szökni. már amióta ez elkezdődött. ha azt mondaná. Hát igen. Hogy többet nem láthatja… De megrázta a fejét. Végig… végig Kazumiba… Sintani Kazumiba volt szerelmes. de mondat közben félbeszakították. sem az anyáddal. ahogy ő maga is mondta.

mígnem az iskola környékén kialakított „tiltott zónának” köszönhetően szétrobbant a cso­ dás nyakörve? Nem hangzott jól. négyes. Nemcsak amiatt. Biztos. Kanai Izomi. mindnyájan jól érzitek magatokat. hanem mert ez a név mást is jelentett számára. – Aztán következik a kilences.[Maradt 31 fő] 15 – Jó reggelt mindenkinek! Szakamocsi hangja volt. akkor sorolnám is az eddig elhunyt barátaitok nevét. [119] . Mielőtt Súja valami gunyoros megjegyzést tehetett volna. Remélem. ti­ zennégyes. Tendó Majomi. Meg volt róla győződve. hogy utána még valakit meg akart ölni. Nem lehetett tudni. Etó Megumi. Sza­ szagava Rjúhei. Egyes. Szakamocsi vidám hangja belefojtotta a szót. hol voltak a hangszórók. Kezdjük a fiúkkal. Reggel hat óra van. És akkor most jönnek a lányok. Numai Micuru. hogy Akamacu Josio ott akkor még nem halt meg. az osztályfőnökötök. huszonegyes. Akamacu Josio. Ja­ mamoto Kazuhiko. aztán az a valaki végzett vele? Vagy esetleg eszméletét vesztve feküdt ott. de a fémes torzulást leszámítva jól lehetett halla­ ni. – Szakamocsi vagyok. – Nos. hogy nemcsak az iskolában. ötös. Hármas. Ebből az következik. mivel Josio miatta vesztette el az eszméle­ tét. hogy több mint egy halott van. tízes. De ezeket a gondolatait is elsodorta a Josio után következő halottak neveinek áradata. Súja arca megdermedt. tizenhetes. hanem a szigeten több helyen is felszereltek néhányat. Ogava Szakura. Kuronaga Hirosi.

[120] .Természetesen ez a felsorolás azt jelentette. ne aggódjatok. és persze ugyanennyi gyilkos is van.” – Nem rossz tempó! Örömet szereztetek vele nekem. – Az első egy óra múlva. ahol Sújáék voltak. ahol Súja és Noriko voltak. A H8 a sziget keleti partján fekvő település majdnem teljes egészét érintette. de azért elővette a térképet. azaz tizenegytől H8. Hétig hagyjátok el a J2-est. kivehetetlen arcú gyászruhás férfi szólítja meg: „Ó. hacsak mind öngyil­ kosok nem lettek. aztán megszakadt a „híradója”. fekete ruhás emberek sora. mindkettőtöknek a tizenötös. Tehát hétkor. Hosszú temeté­ si menet. A felolvasott osztálytársak arca felbukkant. – Egyelőre ennyi. A Szakamocsi által említett tiltott zónák jelenleg nem érték a helyet. már be is véstem őket. igen. ajándék. Bár Szakamocsi mondta. viszonylag nyugat felé volt. Igen. félreérthetetlenül folytatódik. ugye? De néz­ zétek csak. No. – A következő három óra múlva. de egészen délre. Megjegyeztétek? A J2 a sziget déli részén. de Súja gondolatai el sem jutottak idáig. Na. Hét órakor J2-es me­ ző. Kilenctől az F1. majd eltűnt a szeme elől. és Szakamocsi hang­ nemén is kiakadt. – A következő öt óra múlva. Ez folytatódik. és tessék mindent ellenőrizni! Súját megrázta a halottak nagy száma. akkor ma is sok sikert kívánok min­ denkinek! Csak ennyit mondott a végén. Émelygett. Mondom a zónát és az időt. Mind halottak. hogy az „időkor­ lát” egy darabig lekerülhet a napirendről. ak­ kor most a tiltott zónák következnek. Komor. csak nem Nanahara Súja és Nakagava Noriko? Hát ti. épp most mentetek el a saját sírotok előtt! A név­ sorbeli számotok. Az F1 a nyugati partra esett. ti még nem. Elő a térképekkel.

Ettől még lehet. Aztán te is. arra döbbent rá. teljesen olyan. Súja odafordult. Az teljesen. Csak Cukioka Só… A Cu­ kinak becézett. de ők ketten biztos együtt voltak az utolsó pillanatig. olcsóbban megszámítom. Elhessegette lelki szemei elől a képet. an­ nak nagy a keletje mostanában…” De mindezt most félretéve. mintha ő maga lenne a gyászruhás férfi az előbbi káprázatból. hogy Kirijama [121] . A nevek mellé egy kis pipát tett. Elővette a tollát. És Kirijama neve sem. Valahol valahogy találkoztak. – Ezt nem tudhatjuk. mindenesetre jó ötlet volt. Kuronaga Hirosi. hogy Kirijama Kazuo négy emberéből három halott. hogy nem a településre menekültek. kicsit „ferde hajlamú” Cukioka Só neve nem szerepelt. akkor te meg te. hogy durva. A térképpel együtt kapták. De az akkor is csak egy reménysugár volt. mintha… A lé­ nyeg. hogy Súja maga is látta. más-más becsava­ rodott osztálytársuk ölte meg. „Nos. és az előbb kihirdetett neveket egy vonallal – végül mégsem húzta át. hogy a következő zóna majd az lesz. Rossz szokás. Eszébe jutott Numai Micuru fennkölt ábrázata a teremben. Úgy érezte magát. hogy Szakura üzenetet adott át Kazuhikónak. – Szak­ ura és Jamamoto neve is közte volt. Kuninobu Jositoki és Fu­ dzsijosi Fumijo nevét is kipipálta.hogy találomra választják ki a tiltott zónákat. Hányas a koporsóméreted? Ha megelégednél egy nyolcassal. majd előhúzta hátizsákja zsebéből az osztálynévsort. amikor Kirijama Kazuo kiment. – Aha – Súja alig hallhatóan motyogta: – Talán öngyilkosok lettek? Noriko a lábára meredt. Ő arra tippelt. és összeér a kezük. de az információkat karban kell tartani. Tény. ahogy átadják egymás­ nak az üzenetet. hogy mindkettejüket más-más helyen. Sza­ szagava Rjúhei és Numai Micuru. Le­ het. – Szakura és… – szólalt meg Noriko. ahol most vannak.

hogy találkozni ugyan találkoztak. Kiegyenesedve behátráltak a bokrok közé. Gyorsan eltette a név­ sort és a tollat. A fülében csengett az a fegyverropogás. Odasúgta Norikónak: – Csend! Kezébe vette a hátizsákot. Norikóé is ugyanígy volt összekészítve. Súja fülelt. és kiléptek a kita­ posott ösvényre. Sőt… közeledett. mit lehet tudni. A gitárpengető még hagyján. és mindketten félig összegörnyedve vártak. Az agyán megint olyan izgatottság lett úrrá. Kihúzta a kapott kést. és abbahagyta a töprengést. miegymást a sa­ ját sporttáskájában hagyott. de ott gyanúsítgatni kezdték egymást. de ruci ő egyáltalán ilyesmivel bánni? Egyre erősödött a neszezés. ahogy csak lehet! Átvágtak a bozóton. A hang folytatódott. Az út a hegyoldalban tekergett felfelé. amelyet a távolból lehetett egyszer hallani. így már az összes holmit összepa­ kolta ebbe az egy hátizsákba. annál jobb. fejük felett kétoldalt a fák koronája – élére állított szendvics.biztos összegyűjti a haverjait. Vagy valami egészen más történt. és jobb kezében. hogy megszökjenek. gyorsan. élével felfelé tartotta. hogy Noriko arcára kiült az idegesség. Néhány ruhát. Közben kételyei támadtak. de azt el is lehet dobni. Minél hama­ rabb. Már csak néhány méternyire le­ heteti tőlük. Egyből látta. Bal kézzel karon fogta Norikót. mint nemrég az iskola előtt. De ez a hír most mit jelent tulajdonképpen? Lehet. és hátrafelé húz­ ta. és összeugrottak? Talán végül csak Cukioka Só meg Kirijama úszta meg – esetleg ők most is együtt vannak. Arra készült. ahol eddig rejtőztek. Segített Norikónak felállni. hogy bármikor he­ lyet tudjanak változtatni. Ha tényleg fegyver hangja volt… A tíz közül melyikük életét oltotta ki? Ekkor neszt hallott. Súja bal vállára kapta a két hátizsákot. meg­ [122] .

Annyira hozzá van szokva az emberhez. és… Sújának elkerekedett a szeme. mint aki odacövekelt. Az belevetette magát a kezébe. – Noriko beszéd közben csücsörített. Errefelé ugyan elvileg nem volt lakóház. de lehet. Az ösvényen. amerről jöttek. és odanézett. rövidre vágott és elöl felállított haj Óki Tacumicsié (fiúk. Súja Norikót fedezve hátrált néhány métert az ösvényen. Súja is vigyorgott. – Lehet… A kormány a játék miatt elkergette innen az összes lakót. szőre itt-ott csomókban összetapadva. mintha puszit akarna adni. ezért az okot biztos nem közölték velük. hogy mostanáig az erdőben bolyongott. mint Sújáé. milyen sovány vagy. folyamatosan hallatszik a neszezés. aztán odaügetett. Iszonyúan szuty­ kos. A macska boldogan nyávogott. de leg­ alább csak egy macska volt.) volt. egy diákegyenruhás állt. Miközben Súja visszatette a kést a tokjába. épp csak tíz méterre tőlük. – Biztos valakié volt. Erre végre a macska is felfigyelt rájuk. A bozótból. kiéhezett. Magassága. – Szegénykém. Noriko behajlítot­ ta sebesült lábát.) Úgy lehet. 3. Elfordította a fejét… és elképedt.töltve az ég kékjével. Egy darabig vizsgálgatta őket. leguggolt. és odanyújtotta a kezét a macská­ nak. (A Program végéig titkosak a helyszínek. és a lábánál hízelkedett. Noriko annyit mondott: – Ez egy cica – és elnevette magát. Noriko benyúlt a két mellső lába alá. Ilyesmiken gondolkodott. Súja összenézett Norikóval. ahogy Noriko mondta. egyre erősödik. A bozótból egy fehér macska bukkant elő. és közben levette a szemét a macs­ kát ölelgető Norikóról. és felemelte. de ez a ké­ zilabdacsapatban edzett vállas test. napbarnított bőr. [123] . az egyik ház macskája itt maradhatott gazda nélkül.

A táska széthasadt. Pont a palackba talált. hogy felforrósodik a bőre felszí­ ne. és Norikóra nézett. de miért? Miért tesz ilyet ez a vidám és élénk fiú? Tacumicsi oldalra kapta a tekintetét. és nézte őket. Az éle elhatolt Súja bőréig. Tacumicsi szekercét tartó keze meg­ lendült… és a következő pillanatban egyenesen feléjük ro­ hant. Súja. és ránézett. hiába valószínűtlen. [124] . Súja gyorsan felemelte a kezében lévő hátizsákot. hogy Tacumicsi jobbjában egy nagyobbfajta szekerce van. és kivédte a szekercét. Szemmel láthatóan megrémült. Elhajította a szakadt hátizsákot. és hátraugorva növelte a köztük lévő távolságot. így áll a dolog. a szeme sarkából azért megfi­ gyelte. Csak ennyi kellett hozzá. szerteszét spriccelt a víz. és tartalma a földre szóró­ dott. Kétségtelen. bár az idegesség­ től félig használhatatlanná váltak a látóidegei – mint amikor egy száguldó kocsiban ülsz –. szája szeglete megdermedt Tacumicsi szemétől. Súja is követte a pillantását. Súja szinte öntudatlanul nyújtotta a kezét a nadrágövébe du­ gott késért. Tacumicsi arca eltorzult. aki a fűbe esett. a szeme fe­ hérje körben kilátszott a pupillái körül. Tacumicsi már az orruk előtt volt. és elbújt valahova. A macs­ ka már rég elfutott.(Maradt 31 fő] 16 nem? Noriko Súja tekintetét követve hátranézett. érezte. Súja betaszította a macskát ölelgető Norikót a bozótba. Súja nem akarta elhinni. Noriko arca. Na igen… Ta­ cumicsivel vajon mi a helyzet? Ellenség vagy Óki Tacumicsi csak állt.

Gyengére sikeredett ugyan. Súja bal lábbal. Eszébe jutott. és odasózott ol­ dalról a szekercével.Tacumicsi váratlanul visszafordult Sújához. és érezte. ahol az a kis szentély volt. meredek lejtő vezet. Súja hátrált. de mielőtt még egyszer meglóbálhatta volna a feje felett. dülöngélve egy félfordula­ tot tett. Recsegtek-ropogtak az ágak körülötte. Súja felfogta a csapást az övéből fonákul kihúzott késsel. Noriko arca egyre távolodott. Tacumicsi bal kézzel is ráfogott a szekercére. mert Tacumicsi erőszakkal újra lesújtott. Nem fájt nagyon. „Vannak. A szekerce a füle fölött megtépázta hullá­ mos. mert benne maradt a tokban. Hátát a tenger felő­ li bozótba nyomta. mint mondjuk Mimura” – szaladt át a fején az ide nem illően könnyed gondolat. Megingott. Súja eldobta a kését. ess csak orra! Csakhogy Tacumicsi nem esett el. Leesünk! [125] . De hiába. amikor edzették. Nanahara Súja. Tacumicsi irdatlan erővel tolta. és Sújára nehezedett. Minden részletében megfigyel­ hette a szerszám felszínén a kékes köröcskéket. Jeee! Hirtelen megváltozott a talaj. be­ lülről kirúgta alóla a balját. Ilyen valószerűtlen helyzetben Sújának megint máshol járt az esze. és rácsimpaszkodott Tacumicsi szeker­ cét tartó jobb kezére. Rosszul jött ki. a hátasugró-bajnok. hosszú haját. hogy innen a mező felé. akik fülbevalót hordanak. amelyek ta­ lán akkor keletkezhettek. felidézte az edzéseket a Kölyökli­ gában. Helyes. de lényegében hátratekeredve futott. Tovább hátrált. Épp csak öt centivel állt meg Súja jobb arca előtt. hogy a fülcimpája behasad. de eltalálta Súja fe­ jét a jobb oldalon. mindenesetre egy csattanással megfékezte a szekercét. Mielőtt a másik újra a feje fölé lendíthette volna fegyverét. Súja lábai elő­ renéztek.

akivel tegnapig még jóban volt. Legurultak a mezőig. ahogy a csokilapocskák díszelegnek a kará­ csonyi tortán. egészen a csukóját markoló Súja ke­ zéig. Tacumicsi arcából Súja csuklójába fénysebességgel áradt át egy rettenetes érzés. Az élének pontosan a fele állt ki. Nem lényegtelen körülmény persze Tacumicsi arca. mint Ta­ cumicsi! Ám hirtelen furcsa érzés fogta el. úgy. A homloka tetején hatolt be. Egyszer csak nem mozdult. mi történt. Igen. és a méltat­ lan halált halt arcot megsimogatta a reggeli napfény. Az előbb még akkora nyo­ más nehezedett rá Tacumicsi karjából. eleresztette. Egy nagy nyekkenés­ sel megálltak. a nehe­ zen überelhető embertelenség. hogy eszméletlenül messzire esnek. Úgy érezte. A kora reggeli tiszti ég és a fák zöldje összemosódott Súja sze­ mében. hamarább. de most váratlanul megszűnt. Fel kell állni. az ő csuklóját viszont Súja.Összeakaszkodva gurultak le a bokrokkal borított lejtőn. Sőt egy osztálytársát. a szekercén Ta­ cumicsi vére csurdogált. és meg­ tudta. szépen kettévágta a bal szemgolyót (ragadós folyadék csurog ki a vérrel). [126] . a hátára fordult. és a tátott szájban a penge halványkéken veri vissza a fényt. Súja ziháló mellkasa legmélyéből erős hányinger tört elő. de Súja számára saját maga ennél is nagyobb problémát jelentett. De eközben sem eresztette el Tacumicsi csuklóját. Súja halkan feljajdult. Most felnézett. A test legurult róla. Súja arca Tacumicsi mellkasánál volt. hogy csupán tíz métert tettek meg. és kimászott Tacumi­ csi teste alól. Mintha ennek az érzésnek a nyomában jönne. embert ölt. Súja Tacumicsi alá szorult. A szekercét persze Tacumicsi markolja. Fényben úszott a környék. pedig megle­ het. A szekerce Tacumicsi arcába ékelődött. mint egy présgépből.

Azután. és felnézett a lej­ tőre. teljes erejéből igyekezett. a kiálló pengével. gyorsan vissza kell menni Norikóhoz… Inkább csak önmaga megnyugtatására gondolkodott ezen. Túl mélyen benne volt. most az a legfontosabb. Súja nagyot sóhajtott. bár egy kicsit hezitált. istenem! Nem. ilyenkor? Jaszuno tanárnő hívő keresztény volt. és felállt. Nincs idő hányni. Nagyot nyelt és legyűrte. Norikót otthagyta egyedül. Tacumicsi feje [127] . Még hogy isten. gondolta meg magát. Azzal együtt Tacumicsi feje is megemelkedett. A zsi­ gerei tiltakoztak ellene. de sikerült kihúznia. hogy a sze­ kerce éle ne felé forduljon. Gyorsan. összeszorított ajkakkal leszed­ te Tacumicsi kezét az arcát kettészelő szekerce nyeléről. és remegő bal kezét a homlokára tette. csak nem hagyhatta ott ilyen állapotban. csodás! Megint feltámadt benne a harag. Jobb kézzel megrántotta a szekercét. Akárhogy is. hogy nem lehetett látni a tete­ jét. de hitének köszönheti. mire gusztustalan sercegő hangot hallatva spric­ celni kezdett a vér az arcból. mégse. de túl szörnyű volt így. Hiszen… Amikor lefelé gurultak. Csodás. Igen. amelyen legurult. Megemelte a fejét. hogy Tacu­ micsi felé forduljon. csak egy rossz álom. és megpróbálta kihúzni. hogy őt megvédje. Annyira beborították a bokrok. nem lehetett kihúzni. ahogy csak bírta. Iszonyatos hányingere volt. hogy Szakamocsi Kinpacu megerőszakolta. azért is csavarta a csuklóját. Elnézte egy darabig a szekercét Tacumicsi arcában. Jaj.Hiába akarta meggyőzni magát. Megfogta a nyelét. Nem temetheti el. Egy pillanatig azt hitte. hogy baleset volt. Összeszorított fogakkal rátérdelt Tacumicsi feje oldalára. vagyis arra törekedett.

a középen keresztbe futó hasadék mentén egy kicsit félrecsú­ szott. hogy Norikóhoz visszaér­ jen. Most döbbent csak rá. A feje tetejét valami meleg súrolta. Abban a pillanatban pat­ tanás hallatszott. Ahhoz. ha tizenöt méterre az orra előtt. már-már nem is emberi arcszínű. És ennél az osztálytitkárnál pisztoly volt. Súja kicsavarodva ha­ nyatt vetődött. véreres szem. amely mögötte volt? Tágra nyílt. kerülőt kell tennie az ösvényen. hogy csalt képzelődött. A különben mindig precízen elválasztott haja most tiszta kóc volt. Nem is volt ideje végiggondolni. összeug­ rott és felkunkorodott. mint a tanteremben. Persze lehet. az ég felé fordulva. Mint egy mű­ anyag bábu. Mindenesetre a golyó nem talált. inkább egy Andy Warholképre hasonlított. Az arca annyira sápadt volt. a szemüveges osztálytitkár. és a pisztolyt egy kis lángcsóva vette körül. a mező közepén egy diák­ ruhás fiú állt – Motobucsi Kjóicsi. Mivel… Jó. csak próbált hátrálni így. Csakhogy ismét elkerekedett a szeme. A jobbat még le lehetne… Ki akar egy halottat kacsintásra bírni. Pont mint Ókié. külö­ nösen ilyen helyzetben? Megint rájött a hányinger. Okosabbnak tűnt nyitva hagyni Tacumicsi szemét. Bal sze­ mén a szemgolyóval együtt a szemhéj is széthasadt. és a szemüvege is bepiszkolódott. A háta alatt zizegtek a nagyobb fűszálak. [Maradt 30 fő] 17 Az ezüstkeretes szemüvegű osztálytitkár pil­ lantása Sújáéba ütközött. és teljesen valószerűtlennek tetszett. és rákállásba került. le sem lehetett volna zárni. De mi ez ahhoz a szemhez képest. Ahogy megmozdult a pisztoly csöve. milyen sérülékeny is az emberi test. Újra felállt és megfordult. [128] .

aztán a következő pilla­ natban Kjóicsi jobb karja már el is tűnt. a szemöldöke felett feltűnő forradás. Az osztálytitkár odafutott a saját. 5. hogy egy elfuserált horrorfilmet lát. Rövidre vágott. A francba. tisztára. amely felmordult. Vérpára terjengett a levegőben. most aztán egész testét átható. vagyis inkább „tüsire nyírt” haj. mint egy lángszóró. Bal kezével kikapta saját jobb kezéből a fegy­ vert. Súja kábán követ­ te a pillantását. Kavada a puska alján lévő pumpa mozgatásával gyor­ san újra töltött. Kjóicsi megrezzent. mint egy vásári bódé tulajdonosáé: ez Kavada Sógo (fiúk. Lehetetlen elmenekülnie. A következő icike-picike golyó abból a csőből meg fog ölni… engem… fog megölni! – Állj már le! – szólt egy másik hang.Hiábavaló igyekezet volt. – Áááááááááá! Kjóicsi vadállati hangon kezdett üvölteni. földre esett karjához. hogy Kavada lebukik. a maradék ruhaujjba csomagolva hevert a füvön. A gondolat helyébe. Kettő az egyben. és olyan tüzet okádott. Súja úgy érezte. hogy azonnal térdre is esik. mint akinek csak most jutott eszébe. se beszéd Kavada felé lőtt. A kilőtt sörétek piros műanyag hüvelyei víz­ szintesen kipattogtak. Súja látta. Kjóicsi pedig csodálkozva vizsgálgatta a semmi­ ből hirtelen előkerült rövid ujjúját. olyan. Súja arcizmai kővé dermedtek. Vagy egy el­ fuserált horrorregényt. és egye­ nesen Súja mellére célzott. Motobu­ csi Kjóicsi már három-négy méterre megközelítette. mintha alabástromszoborrá változott volna. Kezében egy sörétes puska (azaz egy rövidített puskatusú Remington M31RS). igazi félelem hatolt. Térden állva rögzítette a shotgunt. ez tényleg nagyon súlyos. Kjóicsi se szó. Súja azt hitte. nagyszerű.) volt. [129] . De nem úgy lett. Váltófutás. és átlósan hátranézett. A pisztolyt markoló kéz könyöktől lefelé. hogy Norikót meg kell védenie. A kis szentély épületének árnyékában egy megtermett alak álldogált. A so­ kat látott arc.

hogy a szekerce azóta is a kezében van.) Az arca már eleve sápadt volt. ahol Tacumicsivel legurultak. és kiszedte az üres tárat. Tette. Az egyenru­ ha hasán nagy luk éktelenkedett. A fegyvert Kavadára szegezte. Megint meghúzta a pum­ pát. A véres szerszám egy puffanással földet ért. amit mondtak neki. mint a távolugróké. (Súja most jött rá. és nem mozdult többé. csak éppen hátrafelé repült. A lábát húzva kellett átvergődnie a bozóton – lehet. Lábujjhegye ért földet elsőnek. talán az előbbi lövések miatt. Kjóicsi teste középen tompaszögben meghajlott. Súja kapkodva felegyenesedett ültében. Kavada egy pillantásra sem méltatta a holttestet.– Azt mondtam. a hátára dőlt. Zihálva meg­ szólalt: – Várj. és Súját Kavadával szemben. ahogy meg­ látta Óki Tacumicsi és Motobucsi Kjóicsi holttestét ott hever­ ni. Akkor jelent meg Noriko a meredek ösvény tetején. Súja még nem tért magához a sorozatos események. ami nálad van! Mondta Kavada. Erre Súja végre észrevette. de láthatóan nagyot nyelt. hogy azon a lej­ tőn jött utána. mint egy lassított felvétel. hanem ke­ zében a shotgunnal odajött Sújához. Elmerült a magas fű­ ben. állj le! Üvöltötte Kavada. ha egy perc telt el azóta. és kicsivel Kjóicsi mögött állt meg. és a következő pillanatban. hogy Óki Tacumicsivel birkózni kezdett. Tacumi­ csi meg Kjóicsi kegyetlen halálának hatása alól. hogy jó. A fűtengeren át meglátta az osztálytitkár testét. de Kjóicsi nem hagyta abba. mintha egy kolbászüzem teletömött szemeteskukája lenne. én… – Ne mozdulj! Dobd el. [130] . Kavada lőtt még egyet.

hogy nincs nála semmi. hogy „mi van. hogy valamit fél­ reértett. őt lövik le. majd összekombinálta Kavada szavaival. mintha legalábbis egy tatu ikerpár lennének. Súja odakiabált Norikónak is: – Noriko! Kavada mentett meg! Nem ellenség! Kavada Norikóra nézett. Újra Kavadára nézett. Ha ő nem lő.Kavada észrevette Norikót. – Kjóicsit muszáj volt lelőnöm. ha”. hogy egy ki­ csit megnőtt Kavada arcán a borosta. és lehet. Járás körben hízta a jobb lábát. De ahogy Kavada mondja. Kavada olyan tekintettel vizsgálgatta őket. Mi van. Noriko még egy darabig nem mozdult. – Előbb tisztáznunk kell valamit – szólalt meg Kavada végül. és szinte csúsz­ va jött le a meredek ösvényen. Megmentettél. ahogy ő Óki Tacumicsivel végzett. ha ő is félreérti a helyzetet. Ezt tudjátok. Súja meg azt figyelte. Kavada megrántotta a vállát. – Aha… Persze hogy tudjuk. majd vissza Sújára. Noriko sem volt mellette. nem lehetett rajta számon kérni a tettét. ugye? Súja Kjóicsi holttestére nézett. – Ne csináld! – kiáltotta Súja. Nem lenne meglepő. majd felemelt kézzel mutatta Kavadának. Köszönöm. azután lassan le­ eresztette a puska csövét. és arra jutott. odament Súja mellé. és vele együtt meredt Kavadára. – Noriko velem van! Nem aka­ runk harcolni! Ennek hallatán Kavada lassan visszafordult Sújához. [131] . és azonnal ráemelte a shotgunt. ha az osztálytitkár csak össze volt zavarodva? Igen… Meglátta. Noriko teste sóbálvánnyá merevedetett. Igen… Végül is ő meg Óki Tacumi­ csit intézte el. Megle­ pett vigyor játszott a szája szélén.

De végül is igaz. Kavada mintha morfondírozna valamin. hogy… – kezdte mondani Súja. nagy szerencsém volt… – Még a testében érezte a harc hevét. egy darabig Súját és Norikót méricskélte. de Noriko is ugyanabban a pillanatban szólalt meg. – Hogy érted azt. Ott a teremben még arra gondolt.– Csak leállítottam Kjóicsit. Igazából Súja nagyon hülyén érezte magát. hanem még meg is menti. Mindketten visszafordultak Ka­ vadához. Noriko is elhallga­ tott. akkor Súja valószínűleg életében először látta Kavadát moso­ lyogni. Kavada biztos bele­ megy ebbe a játékba. – Hú. de megint egyszerre mondták: – Hogy… – Súja újra váltott egy pillantást Norikóval. Súja azt hitte. – Persze. – Szerencsém volt. Noriko át­ adta neki a szót. – Hogy érted. Kavada arcán egy mosolyféle futott át. Kavada szólalt meg: [132] . hogy ha más nem. hogy akadt itt egy normális ember. Súja megint összenézett Norikóval. de nagy nehezen azért szavakba öntötte a mondandó­ ját. mondtam már. hogy… – ezért elhallgatott. Ha ez tényleg az volt. Végül mindketten némán meredtek Kavadára. aztán megkérdezte: – Ti együtt voltatok? Súja felhúzta a szemöldökét. ezért Kavadához fordulva újra kezdte. Erre nemhogy ellenség lenne. Kavada újra kérdezett: – Miért voltatok együtt? Súja összenézett Norikóval.

Súja mindenekelőtt Leültette Norikót. amelynek a bozótból szemtanúja volt. úgy látszott. [Maradt 29 fő] 19 Visszamentek a bozótosba. Veszélyes volt ész nélkül szaladni. Inkább rejtőzzünk el. ahol Súja és Nori­ ko eredetileg tartózkodott. kezét a szájára szorította. Méghozzá profi módon. Nanahara Súja meggyilkolta Óki Tacumicsit. ne­ hogy akarata ellenére kijöjjön a száján egy sikoly. és elfutott. és összeszedték a csomagjaikat. értem. de ahogy meglátta a pirosra festett fegyvert. de most mindenesetre el kellett menekülnie. Bár Súja még ennek a kiválasztásán is sokat gondolkodott. Nanahara Súja. mindenkeppen. Júko. – Várjatok! Megkeresem Motobucsi és Óki csomagját – hagy­ ta meg nekik Kavada. Amíg Súja ki nem húzta a szekercét. aki ebből a fejből kihúzza a csurom véres szekercét. amikor beléptek a közeli cserjésbe. és mindhárman arrébb költöztek a hegyoldal felé. A szeme megtelt könnyel. Kirázta a hideg. Minden­ áron. A háta mögött lövések hallatszottak. mintha kü­ lönös módon Kavada szokva lenne az ilyesmihez. Júko fejében újra lejátszódott a képsor. ezért szót fogadtak neki. le sem tudta venni a szemét a látványról. 9. [Maradt 29 fő] 18 Szakaki Júko (lányok.) a bozótosban rohant. Óki Tacumicsi széthasadt feje. Felkapta a hátizsákját. de ez már el sem jutott a tudatáig. A szutykos macska már eltűnt valahova. Semmi okunk itt szobrozni védtelenül. és elment. felülkerekedett benne a fé­ lelem. Kavadának az volt a véleménye. mint akit megbű­ völtek.– Jól van na. oké. és maga is [133] . hogy ott nem lehet jól átlátni a terepet.

Megrázta a fejét. A titkár is… Óki is. Csak tessék. Súja viszonozta Noriko pillantását. hogy nem akarta magánál tartani – hiszen végignézte a félresikerült „stafétaváltást” –. csak tessék. újra rájött a hányinger. és azt hitték. és kerültük a tengerpartot is. Ahogy kiejtette Tacumicsi nevét. Az a földimogyoróként félbehasadt és szétcsúszott arc. talán az Óki Tacumicsi szekercéje miatt kiszakadt hátizsákból vette elő. – Súja. Nem akartunk felmászni a hegyre. és Noriko egy rózsaszín ragtapaszt nyújtott neki. – Nem tudom. tessék. (Egy harminc­ nyolc milliméteres Smith & Wesson Chief Special volt. Le­ het. mondjuk. és neki adott. és a kezében szorongatta. A kiváló akciójelenet-so­ rozat miatt nem is gondolt erre. hogy ugyanígy voltak vele. Szinte nem is vérzett.. alul túl feltűnők lettünk volna. amelyet Kavada Kjóicsi holtteste mellől vett el.mellé ereszkedett. minél messzebb akartunk men­ ni. úgy jutottunk ide. – Maradj nyugton! Noriko odahúzódott hozzá. de egy kicsit belenyilallt a fájdalom. és érezte.) Sújá­ nak annyira forgott tőle a gyomra. és közben azt mondta: – Vajon miért jött mindenki pont ide? Velünk és Kavadával együtt öt ember. Súja bal kézzel megtapogatta a sebet a jobb fülén. itt a titokzatos Földimogyoró-ember!. de kétségtelenül így volt. Figyelmesen ráragasztotta Súja fülcimpájára. A hányinger gyorsan lehűtötte a harc hevében felhevült agyát. de erőt vett magán. Azt a revolvert markolta. [134] . Felnézett. itt már jó lesz. hogy visszatér a normális érzékelése. És a test itt hever egy köpésre. Mi. és kibontotta a ragtapaszt.

Egyenes beszédű. Ebben az országban ez nagyon fontos”. egyáltalán nem közönséges hivatalnok be­ nyomását keltő apjával. És mindig mosolyogtak egy­ másra a bajuszos. fürge mozgású.vagy sampon­ illat csapta meg. Kicsit meglepődött. és Noriko arcába nézett. Súja érezte Noriko testének melegét. mint apu és anyu – gondolta Súja Noriko mosolyának hatására. átlósan Súja elé térdelt. és a vérszaghoz már szinte teljesen hozzászokott orrát enyhe kölni. – Félek. Az a munkája. Gyors ütemben rázkódott a teste. Iszonyúan félek. mondta az anyja a karjában ülő Sújának. aki olyan.– Súja… sápadt vagy. – Mi baj? – kérdezte Noriko Súja vállára tett kézzel. nagyon ha­ sonlított Síntani Kazumiéhoz. mint anyu volt. arca pedig Súja remegő arcához ért. hogy segítsen azoknak. de Súja nem tudott válaszolni. Megborzongott. Végre alábbhagyott a remegés. Összevissza vacogtak fo­ gai. ahogy kiskorában az anyja átölelte. minden rendben? – kérdezte Noriko. majd megszűnt. Noriko egy percig mélyen Súja szemébe nézett. akik bajba kerültek. (Úgy is volt. mintha szteppet járnának. de hálás volt a kellemes melegért és az il­ latért. [135] . Aztán kitárta karját. Miközben Noriko mat­ rózblúza gallérjának csíkjait nézegette. Az arca… Hát igen. „Apuka a törvényekkel dolgozik.) – Egyszer feleségül veszek majd valakit. még gyerekszemmel nézve is rendkívül csinos anya volt. mielőtt meghalt volna a balesetben. és rögtön reszketni kezdett. és mindig úgy fogunk egymásra mosolyogni. Súja fogvacogva válaszolt: – Félek. majd vigyáz­ va fájós jobb lábára. Eszébe jutott az érzés. és továbbra is mozdulatlanul kapaszkodott térdébe. és átölelte Súja vállát. Megöltem egy embert. az anyján merengett. aki aggódón pillantott vissza rá. Balra fordította a fejét.

és készenlétbe he­ lyezte a Smith & Wessont. Az egyikből kivett egy papírdobozt. és a maradékot levágta. – Én vagyok. Köszönöm szépen. – Igen. hogy a bo­ zót mélyén folytatódik. Kivett a zsebéből egy kis kést. és ki­ hajtotta a nyelébe fordított élét. Töltények sorakoztak katonás rendben. és kinyitotta. Egy idő múlva Súja megszólalt: – Jó illatod volt. – Ne már. Noriko szégyenlősen nevetett. ez a kés már eleve nála kellett hogy legyen. Súja a bal karjával fedezte Norikót. és odadobta Sújának. meghúzta. Ne lőj! Széthajtotta a sűrűn nőtt leveleket. Kavada vállán szíjon lógott a sörétes és két hátizsák. Noriko lassan eltávolodott. és Kavada belépett a te­ rükbe. Töltsd meg! Ezzel Kavada maga mellé tette a shotgunt. és kézbe vett egy régi sárkányeregető zsinórt vagy valami ahhoz hasonlót. beleszorította a kifeszített zsinórt. Kavada egy közeli. Súja leeresztette a Smith & Wessont. Az öt hiányzó lövedék miatt foghíjas volt a csomag.– Már jobb? – kérdezte Noriko. a bozót susogva megmoz­ dult. kólásdoboz vastagságú fatörzsbe vágott a bicskával. Tegnap nem is fürödtem. Súja elkapta a levegőben. A megmaradt fonalat is hasonló módon rögzítette a fák tör­ zséhez. – De. – Abba a fegyverbe valók. Megemelte a madzagot. [136] . Mivel a kapott fegyvere felte­ hetőleg a shotgun. Amikor Noriko újra felnevetett. Látni lehetett. jó illat volt tényleg. fémszínű talpukkal felfelé.

Ne aggódjatok. Bár Súja tudta. Ha valaki beleakad. – Azt a kötelet meg hol találtad? Kavada alig láthatóan bólintott. Még négyöt emberrel okés vagy. ezért elsőnek oda mentem. – Mi van? Rosszul vagy. ez megrándul. Súja a térdébe kapaszkodva megrázta a fejét. visszako­ zott. – Itt a reggeli ideje. mintha megijedt volna Súja dühös arcától. mert megölted Ókit? Kavada Súja arcába nézett. – Ez? – Kavada zsebre vágta a kést. és tur­ kálni kezdett Motobucsi vagy Óki. mint egy bajnokság. ha öt-hat emberrel végzel. Ott találtam. szóval az egyikük háti­ zsákjában. Nem volt étvá­ gya. mi va­ gyunk a középpontban.– Ez meg mi? – nézett fel kérdőn Súja. mert vicc volt. Persze ez nem változtat azon. és leesik a fá­ ról. negyve­ nen indultunk. te nyertél. pont azért nyársalta fel a tekintetével Kavadát. Egyértelmű. semmi baja nem lesz annak. aki miatt le­ esik. nem is. Ez meg hozzá van kötve. hogy akármennyire kis sziget legyen is. az olyan. Duplára csináltam. Kavada. negyvenketten. Nem eszünk? – kérdezte tőlük. [137] . hogy Kavada poénból mondja. – Kezdetleges biztonsági rendszer. hogy akkor sem nagyon kóborolhatott volna Norikóval a karján. Súja csak tátotta a száját. és félvállról mondta: – Ne törődj vele! Ha mondjuk mindenki megöl egyvalakit. és még mindig élsz. egy bolt azért adódik rajta. Onnan egy cso­ mó hasznos dolgot beszerezhettek volna. – A kikötő közelében volt egy vegyesbolt. Kavada elhelyezkedett Sújával és Norikóval szemben. De neki még vélet­ lenül sem jutott eszébe ilyesmi. Kivette a vizespalackokat és a kenyeret. Kétméteres sugarú körben szereltem fel. Minket viszont figyelmeztet. Néhány dologra szükségem volt.

De nekem akkor is… [138] . – Nem. hogy Kavada Sógo vajon viccelődős típus? – Azt hiszem. Hagynom kellett volna. – Hát az meglehet. Miközben Súja folytatta. az előbb tisztáztuk. Össze volt zavarodva. ha Motobucsi végezni akart velem. amit nem értek. Ha Kavada olyan rossz fiú. Mert Óki nekem jött. van valami. mint ők. ahogy rebesgetik. Motobucsi azért lőtt rám. ahogy leterítettem. hogy máshogy értékeli az itt történteket. Súja megkérdezte. hogy megöljön? Nem vagyok én Krisztus. ahogy megöltem. Lehet. és inkább másról kezdett beszélni. – Ezért nem csoda. Illetve. hogy te nem vagy rosszul? Vagy már mást is megöltél a titkár előtt? Kavada csak a vállát rángatta. akkor valószínű. nem azt akartam mondani. Nem is tudnék fel­ támadni. nem? Nem tehettem mást. hogy az előbbi vicc volt-e. – Most mindenesetre ő volt az első. mert… én Ókit… szóval mert meglátta. de ott akkor nem jött rá. Kavada felházra a szemöldökét. Súja kicsit furcsállotta a szófordulatot. Megrázta a fejét. hogy mi a furcsa benne. és… Kavada bólintott. azon gondolkozott. – Öö. hogy így volt. vicc volt. – Mi az? – A titkár… Motobucsi… – Hé – szakította félbe Kavada az állával intve –. hangjában némi indulattal: – Azt akarod mondani.– Bocsánat. bár még nem próbáltam. A bal oldalival egyszerre mozgott a mellette lévő csúnya vágásnyom.

hanem Óki… Kavada félbeszakította Súja habogását. Amikor szembekerült Ókival. Nem arról van szó. aztán folytatta: – Nem jöttem elég rég az osztályba ahhoz. és elvesztette a normális ítélőképességét. hogy én semmit sem csináltam.– Nem – most Súja szólt közbe –. látta. és majdnem sikerült is mosolyognia. mi van. – Tessék? Kavada elhúzta a száját. hogy őt is beveszitek? Azok ketten hátha azt gondol­ ják. hogy titeket is be­ leértve bárkiről tudjam. hogy rám támadjon. Más is előfordulhat. hogy összeszövetkeztetek. aztán eszébe jutott. Ennyi. és letette a vizespalackot meg a kenyeret a lábához. tényleg. hogy nem értem. csak… Én sehogy sem tudom meg­ emészteni. Ő is félt Óki Tacumicsitől. Ráadásul én Norikóval… Norikóval voltam. és semmiképpen nem akart meghalni? Vagy csak si­ mán önző volt. Mi ebben az érthetetlen? – Logikusan hangzik. öntudatlanul is a késéhez nyúlt. ilyen elv szerint megöl­ hetsz engem. amivel felingerelted? – Már hogy csináltam… Kezdett bele Súja. – Nem is kell érteni – mondta. nem? Kavada megrándította a vállát. Nem is az. – De csak annyi… [139] . hanem Óki… Óki úgy jött nekem. te mit tudsz Ókiról? Na igen. – Kavadára nézett. ez már nem számít. Különben is. ha volt egy súlyos beteg csa­ ládtagja. és semmi oka nem volt. Nem csináltál valamit. Te itt voltál ez­ zel a kislánnyal. de mi a ga­ rancia. – Nem tudsz valamire visszaemlékezni? – A késemért nyúltam. Vagy beleőrült a félelembe. milyen ember. és azonnal meg akarnak ölni? Vagy ha te például „játszani” akarsz. – Óki úgy állt hozzá. hogy veszélyes vagyok.

Csak annyi. inkább gyanakodj. lehet. aki az orra előtt állsz. Súja sóhajtott. Súja folyatta: – Hogy te meg mi miért vagyunk együtt? Kavada felhúzta a szemöldökét. – Ez nem így van. – Épp elég indok ez. mintegy lezárásként. vagy nem? Vagy legalábbis le akartad állítani Motobucsit. Jobb. ahogy Kavada mondta az előbb. a veszély elle­ nére. – Nem erről beszélek – rázta Súja a fejét. hogy ha rád fognak egy fegyvert. ne teketóriázz. – Mi az? – Elfelejtettem megkérdezni. ke­ zedben egy fegyverrel. – Na igen. Súja újra Kavadára emelte a fejét. Végül. hogy én is az ellenségetek vagyok. hogy első körben le kell győznie téged. Ahelyett hogy a másikon morfondíroznál. Óki talán arra gondolt.Kavada megrázta a fejét. – Ezt hogy érted? [140] . akkor te halsz meg. Nanahara. Nanahara. Ez a legegyszerűbb ma­ gyarázat. ha nem bízol annyira az emberekben ebben a játékban. – Megmentettél. – De mit? Mondjad már. Kicsit megnyalta a száját. Én benned nem kételkedem. Óki be volt indulva. nincs ezen mit érteni. hozzátette: – De azt hiszem. hogy bolondság ilyesmin gondolkod­ ni. Te még nem értetted meg ezt a játékot. Mert ha igen. Óki Tacumicsi vajon tényleg „be volt indulva”? Persze lehet. Ebben a játékban mindenkinek hamar elfogy a cérnája. Hallod. – Tényleg – mondta.

hogy rászóltam. se hossza. előnyösebb többen lenni. Szerintem. – Csodálatos eszme. De hozzátenném. tudnak pihenni. – Ha nektek így jó. hogy ebben a játékban mindig óvatosnak kell lenni. – Én úgy gondolom. – Szerinted olyan veszélyes volt egyáltalán Motobucsit megfékezni? Attól. Ha felváltva őrködnek. szerinted abbahagyta volna? Nem lehet úgy felfogni. hogy nekem csak társ kellett. Ez így van. majd bólintott. kislány – bólintott Kavada. ha csak azért szóltam rá. hogy te jó leszel-e nekem? Erre nem gondoltál? Mondjuk. se vége. de mi van. – Én is – bólintott Noriko. és ha megtámadja is őket valaki. – Norikóra nézett. el­ vesznénk. hogy te nem vagy ellenség. Kavada egy évvel idősebb náluk. ez teljesen egy felnőtt. és egyszer veletek is végezni akarok majd? Súja egy pillanatig Kavada arcába meredt. akkor jó. [141] . hogy én le akartam lőni a megzavarodott fickót? Vajon tényleg kény­ telen voltam megölni? Motobucsit nem tudtam volna társul fogadni. – Ha egyszer gyanakodni kezdesz. – És? – Gondolj bele! – Kavada megbökte egy kicsit a térdén pihen­ tetett sörétest. majd megrázta a fejét. Igaz. De akkor is. – Ha senkiben sem bíznánk. hasonlít Mimura Sin­ dzsihez” – gondolta Súja. hagyja abba. hogy felnőtt benyomását kelti. egy valódi felnőtt beszéde volt. ha van­ nak társaid. amíg ellen­ őrzöm. Én azt gondolom. „Abban.Kavada folytatta: – Ebben a játékban hasznos az életben maradáshoz. A rázúduló vilá­ gos és logikus beszéden félig-meddig meg is lepődött. Súja elgondolkodott. mert a színjáték része volt.

akkor… Súja valami nagyon vadat látott átsuhanni Kavada nyugodt tekintetét. Kavada hátradőlve mutatta. A probléma veled van. nem te mondtad az előbb? Semmi okod megbízni bennünk. Miért bízol bennünk? Attól. – Ne tereld el a szót. és kettejükre nézett. – Kavada jól szórakozott.Kavada azután kérdezte: – És? Erre Sújának eszébe jutott. – Aha. de… szégyellem. utána pedig megjelent az arcán a szokásos mosolyszerű­ ség. de én mindig a lelkiismeretem szavát követem a döntéseimben. Nem tudta. – Na. aztán visszafor­ dult hozzájuk. hogy ez nem játék. Nana­ hara. de nagyon vad volt. nem biztos. aztán mégis folytatta: – És igazad van ugyan. nem. válaszolj rendesen! Súja a fegyveres kezével hadonászott. hogy együtt vagyunk. egész jól képbe jöttél. Kavada arca komor volt. – Nekem bizonyos okok miatt ennek a játéknak a szabályai­ ról. mi az. Komoly volt az arca. Úgy látom. Kavada megint felhúzta a szemöldö­ két. egyszóval… Kavada sétapálca módjára két kézre fogta a térdei közé állí­ tott fegyver csövét. hogy ő kezdte a kérdezősködést. – Na jó. Súja feszülten hallgatta. hallod! Súja akadékoskodott. – Gyakorlati feladat. erről a játékról megvan a magam véleménye. És most is. hogy egyikünknek vagy netán mindkettőnknek nincsenek ellenséges szándékai. – Ja. igen. [142] . Kavada félbehagyta a mondandóját. hogy ezt kell mon­ danom. – Jó kis párnak tűntetek az előbb. Egy darabig a fejefölötti lombokat nézte. A fák között kisma­ darak csiripeltek.

Noriko nevetett. Noriko szavaira Kavada megérintette a bajusza helyén nőtt borostát az ujja hegyével. – Ne használj ilyen bonyolult szavakat. – Ezért bízom meg bennetek. – Én is örülök. Kavada minden mozdulatával egyetemben. Pár? Noriko szólalt meg hamarabb. Rákvörös volt. – Veled is. kislány. Kavadának sem jött le a vigyorgás az arcáról. semmi sincs. Kavada kinyújtózkodott. – Te tisztára individualistának tűntél.Súja szóhoz sem jutott. máskor is. se vége. Egyedül olyan magányos voltam. Aztán mondta. És ti mondtátok az előbb. Születésem óta ilyen barátságtalan fejem van. hogy ha egyszer gyanakodni kezd az ember. öregfiú. Nekem nincs Sújához… Kavada Sújára és Norikóra nézett és vigyorgott. Elég ennyi? Súja végre kipréselt egy mosolyt. – Szívesen. Súja megszorította a kezét. már akkor. és Súján áthajolva Norikónak is ke­ zet nyújtott. máris jobb. hogy bízol bennünk. [143] . Sújához fordulva odanyújtotta a jobb kezét. mintha egy fel­ nőtté lenne. hogy velünk vagy. mi nem. és példátlan dologra szánta magát. Barátságosan hahotázott. Nagy tenyér volt. örülök. se hossza. Noriko kezet fogott vele. amikor az osztályunkba jöttél. Aztán elne­ vette magát. – Nem. – Köszönöm. amit mon­ dani kell. – Milyen jó.

Jumiko kissé megrázta fiúsan rövidre vágott haját. a kagyló süket volt. szinte fehéren sütött. még azelőtt. és a lakásuk sem volt olyan közel. ahová a szüleik cipelték el őket. és ironi­ kusan mosolyogva pillantott a mellette szintén falnak dőlő. 7. mint egy helyi önkormányzati tanácsterem. de ahhoz képest jellegtelen épület volt. takaróba burkolózó Kitano Jukikóra (lányok. hogy Oki-szigeteki Turisztikai Hivatal. de természetesen. Az eggyel arrébb lévő bejárat mögött egy asztal és egy szék és egy rozsdafoltokkal tarkított irattartó állvány volt. Jumiko és Kitano Jukiko óvodáskoruk óta barátnők voltak. mutasd csak a lábadat! A többi ráér később is. Egyenesen tűzött be az üveg felső ré­ szén. – Hú.) Az irattartóból két-három nem túl meggyőző prospektus kandikált ki. „Minden egyes na­ pon eljön hozzánk a fény. és Kuszaka Jumiko (lányok. és áldást hoz minden teremtmény­ re. A szülei – és persze ő is. és most eszébe jutott a területi püspök szentbeszé­ deiben állandóan ismételgetett közhely.).Aztán Kavada Noriko betekercselt lábára pillantott. és láthatóan megilletődött az énekszó­ [144] . tiszta áldott vagyok. ezt el is felejtettem. hogy a ne­ vét hivatalosan anyakönyvezték volna – beléptek a Dicsfény szektába. az aszta­ lon pedig telefon. részt vehetek egy ilyen szó­ rakoztató játékban. ahogy Sza­ kamocsi megmondta. de Jukiko először. Jukiko er­ nyedten bambult a deszkapadlóra. A bejáratnál fellengzős név hirdette.” …Na igen. hahaha. hanem – igazándiból ez is összefüggésben volt a dicsfényesekkel – először a templomban találkoztak. áttetsző ablaküvegen tán­ coló napsugár egyre erősebben. Az oviban ugyan más csoportba jártak. amelyet most kezdett el­ árasztani a fény. Jumiko akkor már harmadszor járt ott. 6. [Maradt 29 fő] 20 Az apró mintázatú.) hátát a falnak támasztva hunyorgott. (Kipróbálták.

a sziget keleti part­ ján futó úttól az északi hegy felé. Amikor Jumi­ ko kilépett a teremből. olyan. (Alig húsz perc múl­ va tért vissza és kezdte el az öldöklést Akamacu Josio. Jumiko levette a szemét Jukikóról és ő is a padlót kezdte bá­ mulni. Igen. de más hasonló tulajdonságuk nem na­ gyon volt. Bár fásult volt. hogy ez a „most” újra legyen – a szoft­ ballcsapat negyedik ütőjátékosa. hogy kiskora óta mindig azt mondták. A rendkívüli feszültség miatt mindketten elfáradtak. egy kicsit kimagasodó dombon magányos házat találtak. Jumiko olyan élénk volt.) A településtől északra. az iskolakapu oszlopa mögött Jukiko várt rá sápadtan. és így az ő startolásuk között csak két perc telt el. ebben az egyben nincs változás. mert vala­ mi dolguk akadt. gyakran vendégelte meg Jumikót saját készítésű sütemények­ kel. mint egy fiú. Mostanra már Jumiko magasabb is volt bő tizenöt centi­ vel. teljesen más típusúak voltak. Jumiko imádság után odament ehhez a meg­ szeppent lánykához. na­ gyon kicsi az esélye. de Jumiko meg az ő filigrán alkatát és kerek arcát irigyelte. és egymás mellett a padlón ülve töltötték az időt.) még az indulás előtt meghalt. Jukiko háziasabb lány volt. – Szerinted is tiszta gáz ez a hely? A lány mintha egy kicsit meglepődött volna. és oda zárkóztak be. de ők nem tudtak róla. milyen jó neki. végig törte a fejét.hoz igazított gong hangjától meg a felcicomázott templom hangulatától. akit a szülei magára hagytak. A nevük hasonlított. Jukiko gyakran szóba hozta. és az arca is mennyivel karakteresebb. Az volt a szerencséjük – bár nem illik ilyet mondani –. és most is – bár kicsi. de elmosolyo­ dott. 7. Együtt menekültek el. Már több mint négy óra telt el azóta. De most is a legjobb barátok. hogy ilyen magas. hogy Kuninobu Jositoki (fiúk. Ekkor kezdődött a barátságuk. Most mit kellene egyáltalán tennie? Szakamocsi reggel hatos híradóját a ház­ [145] .

hogy fél. Általánosban a másik legjobb barátnőjének az arca. megafon for­ májú kézi hangosbeszélőre. és hoz­ zá fordult. azt hiszem. Most. se lát. ezért félbehagyta a gondolkodást. per­ sze. akik belementek ebbe a játékba. Ogava Szakura és Jamamoto Kazuhiko még hagyján… A többiekről nem le­ hetett feltételezni. emiatt menekültek idáig Jukikóval. közvetlenül a hatórás hírek után mintha távolról fegyverropogást lehetett volna hallani. [146] . hogy van­ nak. Akkor meg… Jumiko odapillantott a szoba sarkában heverő. Igen. vagy azt hinném. aki… De… Jumikónak eszébe jutott egy jelenet. Ennünk kell valamit. hogy meg akar. de azért a szokásos szelíd Jukiko-mosoly. Va­ lamiért csak a rózsaszín cipőre emlékszik abból. Fél megtenni. Csak annyi. hogy jobban fo­ rogjon az agyunk. biztos megölném. de Jumiko nem akarta elhinni. Egyesek meggyil­ koltak másokat. A lány szája sírásra görbült.ban is hallani lehetett. – Jumi! Jukiko szólt hozzá. már kilenc halott van. Az vajon működik? Ha igen… Akkor nem igaz. akik hajlandók követni egy ilyen szabályt. ebben a pillanatban is lehet. ez a szabály. Ha nem számítjuk Kuninobu Jositokit és Fudzsijosi Fumijót. hogy épp meghal valaki. Ha netán… ha netán lenne mégis valaki. hogy vannak. Tényleg. hogy tehetetlen. Jukiko kedvesen mosolygott. amit a lány viselt. Mert egyrészt képtelen elhinni. – Együnk a kenyérből. másrészt félelmeinek egy részétől sehogy sem tud megszabadulni. Pontosan emiatt se hall. hogy öngyilkosok lettek. Kicsit mesterkélt volt. De… De ha valaki meg akarna ölni. Egyáltalán hogyan ölheti meg valaki az osztálytársát? Jó.

azzal nemcsak magát. te itt vagy velem. Aztán hirtelen Jukiko szólalt meg: – Figyelj csak. még a fatáblát is szíveskedtek mellékelni. Még maga sem volt biztos benne. az bizonyos értelemben igen veszélyes volt. – Csak azért. hanem Jukikót is kiteszi a veszélynek. Jumi! – Hm? Igen? – Azt fogod mondani. konzervszerű tárgyon.– Jó? Jukiko még egyszer megismételte.) Nemsokára megette az egyik kenyér felét. és megszólalt: – Kicsit megnyugodtál. [147] . Valószínűleg ez a kézigránát. hogy lehet ilyenkor ekkora hülyeséget kérdezni. – Jó. Evés közben is azon gondolko­ dott. de végül megtartotta magának. különben is. – Ne félj. Ki-ki a maga hátizsákjából elővette a kenyeret és a vizet. – Ja – mosolyodott el Jukiko. Jukiko? Jukiko a kenyeret rágcsálva még egy kicsit elkerekítette amúgy is kerek szemét. Ezüstszínűek voltak zöld ár­ nyalattal. hogy előhozza-e Jukikónak a „teendőket”. ivott egy korty vi­ zet. együnk. azon egy fogóféleség és egy három centi átmérőjű fémka­ rika volt. mert mostanáig reszkettél. Amit tervezett. Vajon mi lehet a helyes döntés? Jumiko még maga sem tudta eldönteni. Egy darabig mindketten hallgattak. és a tetejükből egy hüvelykujj vastagságú bot állt ki. Ju­ miko tekintete egy pillanatra megállapodott a táskájában két kerek. jól vagyok. Ha megteszi. Jumiko derűsen bólogatott. (Jukiko „fegyvere” rendkívül szellemesen egy dartkészlet volt. Jumiko visszamosolygott és bólintott.

Jukiko ráharapott kis. bal 1. de izmos. hogy majd ilyesmiről fognak beszélni a kirándulás alatt. Jukiko szégyenlősen válaszolt. Éjjel. ő volt az első ütő. – Igen. – Mármint fiú? – Aha. de nekem Nanahara Súja tetszik. Különben is. Hihetetlen. amikor már befejezték a kártyázást és a párnacsatát és a vendégfogadó felfedezését. és folytatta. Jumiko némán bólintott. Bece­ neve nincs. de abból. – Tényleg? – Jukiko a rakott szoknyájára kapta a szemét. – Neked tetszett valaki az osztályból? Jumikónak egy kicsit elkerekedett a szeme. telt ajkára. és ráállt a zenére.5-ös. sovány. egy az egyben. Persze amíg el nem aludt a buszon. Általánosban védőjátékos a Kö­ lyökligában. – Hát… Jumiko megtorpant. Testmagasság százhetven centi. a he­ [148] . ami kenter­ ben veri a tanárok szidását és a jövőről való álmodozást. jön a díjnyertes téma. nem is mert egyenesen Jumi­ ko szemébe nézni. ezt már sejtette vala­ hol. – Figyelj csak. de végül kimondta. és a vezetéknevében benne van a nana. Elővette az agyából a Nanahara Súja-dossziét. testsúly ötvennyolc kiló. de már abbahagyta a base­ ballt. Esti téma az osztálykiránduláson. de úgy döntött. A „szent” téma az éjszakai sötét és benne önmagunk ünneplé­ sére. jobb szem 1.2-es. hogy eddig még neked sem val­ lottam be. hogy kölyökligás korában ő volt a csa­ pat ütőkártyája. őszinte lesz. ő is azt hitte. – Mondjad már! Jukiko még mindig habozott egy kicsit. ne haragudj. nagyon jól gitározik és énekel.

Kicsit furcsán hajlik ugyan a szája. – Igen. a Wild Se­ ven neve. A tar­ kóján. Most bebizonyosodott. Nagyon. Jukiko lesütötte a szemét. Történjék bármi. Valószínűleg erre akart kilyukadni. ő már meghalt!) Tanulás terén inkább az angol meg az irodalom. mint a neve is mutatja.tes szám. az Áldott Szeretet Háza neve­ zetű katolikus intézetben lakik. és olyan bátor­ nak tűnt. ha együtt sétálnánk. de kedves szemét európai típusú kettős szemhéj hatá­ rolja. Aztán rájött. ősszel. és most Siroiva szélén. Jumiko gyengéden hozzáért a vállához. a válláig ér. hogy Jukikónál több anyaga volt. és így ragadt rá a híres cigarettamárka. Jumiko Sújáról szóló dossziéja telis-tele volt.) Köztük az egyik legfontosabb adat a testmagasság volt: Ha Nanahara Súja nem nő tovább. (Kétség nem fér hozzá. nem hordhatok majd magas sarkút. [149] . – Komolyan? – mondta a lehető leghétköznapibban. Október 13-án született. A haja hullámos. nem? Bár nem nagyon figyeltem. Vércsoportja B. így összességében igen jóképű. Mi lehet vele? Kezét a combján tartva ömleni kezdtek a könnyek a szemé­ ből. mert én lennék a magasabb. hogy ez a kijelentés nem volt túl szerencsés. Közeli barátja Kuninobu Josi­ toki. – Ne aggódj. ezért gyorsan hozzátette: – Hát ő volt a legjobb sportoló az osztályban. szóval a humán tárgyak az erősségei. Aztán folytatta. – Szeretnék vele találkozni. Hát dióhéjban ennyi. – Jé. Kiskorában elvesztette a szüleit bal­ esetben. hogy ilyesmiről nem beszélhet Juki­ kónak. aki szintén ott lakik. (Jaj. vele biztos nincs semmi baj. kicsit lányosan.

aki meg akar ölni egy másikat? Mármint most az osztályunkban. Talán mert a lányok között az a vélemény alakult ki róla. és végül úgy döntött. sok lány fél tőle. mondjon egy nevet. (Jaj. mint aki egé­ szen helyrejött. Mindenki milyen jó fej volt. kérdezhetek valamit? Jukiko csodálkozva hajtotta félre a fejét. Takako biztos rossz néven venné ezt tőlem. A lányokhoz kedves. hümmögött egy sort. [150] . azután megkérdezte: – Szerinted van olyan ember. Utoljára még egyszer meghányta-vetette magában a dolgot. de mégsem tűnik olyan rossz­ nak. hogy elmondja. Mindenekelőtt meg kell beszélni. de nem a b osztályban. Gáz. Numai „rossz fiú”. köz­ ben pedig jártatta az agyát. Már megint ugyanaz a kérdés. de jólelkűnek tűnik. és bólintott. Üssön a hasára. Meg tudnék bízni bennük? – Na. – Mit? Jumiko karba tette a kezét. – Figyelj csak. nagyon tájékozott. de már ő is meghalt. Pedig ő is milyen jó fej! Hát igen. Valami harcművészetet tanul. megkérdezte: – És neked.Jukiko letörölte a könnyeit. de szerintem az ilyes­ mi menő. És számára bármilyen megbeszéléshez Jukiko a legjobb partner. Mimurát a kosárcsapat védőzsenijé­ nek tartják. kicsit durvák az arcvoná­ sai. fanati­ kus rajongói is vannak. és kenje el a dolgot? Óki a kézilabdacsapat nagyágyúja.) Szugi­ mura arcán mindig ott az a megkapó világfájdalom. ki az? – kérdezte megint Jukiko. Jumiko odafordult hozzá. Utána. futnak utána a lányok. Csakhogy ő Csigusza Takakóval van jóban. Jumi? Ki tetszik? Jumiko elsőnek a plafonra bámult. A fiúk is és a lányok is. amilyen következetes. hogy csajozós „playboy”. hogy összeszedje a gondolatait.

hogy a matrózblúzának bal kéze­ lője kicsit elszakadt. és véletlenül összetalálkoznál valakivel. hogy én fé­ lek. – Mi meg itt ülünk és félünk. szerinted nem? Jukiko egy kicsit elgondolkozott. – Na és ha így félsz. hogy még el is sütném… Persze nem szó nélkül. ha meg lenne valami fegyverem. Jukiko? – Elfutok. [151] .lehet. – És ha nem tudsz? Jukiko eltöprengett. biztos. de ha egyedül kellene lennünk. Utána tagoltan mondta: – Én… igen. hogy min­ denki fél. valószínűleg. mit csinálnál. Jumiko Jukikóra nézett. Jumiko bólintott egyet. Így van. – Hát igen. Kilencen is. De ha minden kötél szakad… Jumiko bólintott. de egy idő múlva válaszolt: – De. És akkor vette észre. Csak azzal voltam elfoglalva. még jó.haltak egy csomóin. és folytatta: – Mi együtt vagyunk.Jukiko összeráncolta a szemöldökét.. – És szerintem a többiek is ugyanezt teszik. én azt hiszem… talán harcolnék. Biztos. vagy nem? – De igen. – Hát… De hát már meg is hal… – itt megremegett a hangja. hogy mind öngyilko­ sok lettek… És az előbb is hallottad a fegyverropogást. –. hogy még ennél is sokkal jobban félnénk. Hallottad a reggeli híradót. és félrebillentette a fejét. Mind a ketten. ezért még nem is olyan vészes. és nem is gondoltam ilyesmire. Ha lenne ná­ lam valami. amióta elindultunk… Nem hinném. Széttárta a karját. hozzávágnám az illetőhöz.

és a padlóra támaszkodott. hogyan lehet­ ne megszökni. mert egyszer nem bíztam meg valakiben. mire gondoltam. – Igen? – Ha nem csinálunk semmit. telt ajkait. akkor az egyetlen dolog hogy összehívunk mindenkit. – És ha van valami. hogy félnek.– Na ugye? Én is azt hiszem. majd folytatta: – Csak annyi az egész. ők támadják meg. és ezért állnak neki harcolni. Jukiko ijedt arccal bólintott. – Ez igaz. aztán bizonytalanul felelt: – Lehet… Vannak. még ha a másik nem menne is nekik. Nem? – De… Csak… – Nekem… Jumiko félbeszakította Jukiko szavait. Egy pillanat szünetet tartott. Si­ mán előfordulhat. és egy hajszálnyit fél­ rebillentette a fejét. akikben én nem bízom. – Van egy rossz emlékem azért. széttárta karba tett kezét. Tanácstalanul nézte a padlót. amit tehetünk. Jukiko. és visszaült. akkor megölnének. Általánosban. rakott szoknyája alatt megmozgatta a lá­ bát. Jukiko Jumiko szemébe nézett. Szóma bandája például… vagy… Kirijama… Jumiko ránevetett. Időkorlát? Ha nem halt meg senki huszonnégy órán át? Ha addig élet­ ben is maradnánk. Jukiko megint beharapta kis. meg fogunk halni. és kigondoljuk. Mindenki fél. hogy a másik meg akarja ölni. És ha már ezt hiszik. hogy senki nem szándékosan öl. – Elmondom. [152] . és bemagyarázza magának.

hogy vallja be az igazat. Én meg a ta­ nárnak is beárultam. – Hazamentem. tornaóra után vettem észre. – Persze. Jumiko újra Jukikóra nézett.– Mi történt? Jumiko a plafonra szegezte a tekintetét. megint előúszott a barátnője arca. és ő ért vissza elsőnek a terembe. Jukiko lassan bólintott. – Volt akkor egy féltve őrzött… Emlékszel. – Az az. Jaj. Most visszagondol­ va egy semmi kis hülyeség. Mindenfélére rányomták akkoriban. Nekem is volt olyan alátétem. – Én meg a barátnőmet gyanúsítottam meg. – Aha. hogy az asztalomon felejtettem a háromszínű golyóstollat. de én akkor nagyon vigyáztam rá. Nekem meg egy háromszínű golyóstollam. így kinéztem belőle. mert rosszul érezte magát. az anyukája meg egy bárban dol­ gozott. És a rózsaszín cipő… Visszaemelte a szemét Jukikóra. a Tamagoneko. [153] . Nagyon vágyott rá. hogy nem tud semmit. akinek biztos szintén voltak előítéletei vele szemben. – Aha. – Kikérdeztem. és ő pont nem tornázott. és láttam. mert ráparancsolt. O meg elsírta magát. – És egyszer csak eltűnt… – Jumiko lesütötte a szemét. szóval neki nem volt apja. Jukiko némán hallgatta. és én meg az első óra. egy időben divat volt a Tojásmacska. Aztán. aki mindjárt elbőgi magát. nem látta sehol. hogy nincs meg. hogy ellopta. amelyet korlátozott példányszámban készítettek. de azt mondta. na mindegy.

és megállt fészkelődött. És akkor meg tudnánk beszélni. Ha te ellenzed. mondtad. Ha nem sikerül. Hinni akarok bennük. Ez most nem az a szöveg. Talán mert az anyukája újra férjhez ment. Vagy nem? – Hát… Jukiko bólintott ugyan. mire megszólalt. lélegzetet vett. nem? – Hát. hogy mihez kezdjünk. Jumiko elfáradt a sok magyarázásban. Nagyon jó barátnők voltunk. hogy a saját örömükre embert öljenek. De nem annyira rosszak. – Jumi. és azóta nem találkoztunk. és ő nemsokára elment más iskolába. De utána már valahogy nem jöttünk ki olyan jól egymással. hogy te mit gondolsz. – Jukiko erőtlenül bólintott. lehet. Még ha nem tudnánk is sem­ milyen megoldást. Szómáék rossz embernek látszanak. de még habozott. De nem bíztam meg benne. mint veled. Olyan nem volt a mi osztályunkban. nem haragszik. Két perc is beletelt. És most mondd el. hogy min­ den hiába. Meg tudod érteni? – Igen. Jukiko a padlóra sütött szemmel hosszá ideig csak a gondola­ taiba mélyedt. hogy mindenki abbahagyná a harcot.– Bocsánatot kértem tőle. Legalább annyira. igen. amit a dicsfényes taták és mamikák hajtogatnak. – Ezért – folytatta Jumiko – ha felszólítanánk őket. [154] . biztos. legalább elkerülhetnénk az öldöklést. – Ja. – Azóta igyekszem. meg. Úgy tartják róluk. Azt mondta. Így van. – És a mostanival kapcsolatban pedig… Hát igen. hogy túl sokat adok mások véleményére. én már egyszer mondtam neked. Ez a saját hitem. – Egyszóval ez a véleményem. Jumiko egy vállrándítással folytatta. hogy lehetőleg megbízzak az emberek­ ben. biztos. nem fogom megtenni.

majd a plafonra meredt. így jó lesz. Ez az én vélemé­ nyem.Jumiko Jukiko arcát figyelte. és nemso­ kára kibökte: – Ha minden jól megy. – Attól függ. hogy ezt tudjuk-e használni. Jukiko elmosolyodott. és erre a végeredményre jutott. hogy Jukiko meggondolta. – Boldog volt. teljesen igazad van. – Köszönöm. Jumi. akkor találkozhatok Nanaharával. és talál­ kozott a pillantásuk. meg kell tennünk. míg meghalok? Ha van remény. Jukiko felemelte a fejét. Jumiko bólintott. Kavada rádobta a tűt és a cérnát a mellette lévő hátizsák tete­ jére. „Igen. hinni akarok az emberekben. Jukiko aprókat bólintott. találkozni fogsz vele. ezúttal teljes szívéből. Igen. Jumiko visszamosolygott rá. Ez igazolta számára azt is. – Igen. hogy ülök kar­ ba tett kézzel. meg kell pró­ bálni. Próbáljuk ki!” Később Jukiko kérdezte: – De hogy csináljuk? Hogy szólunk mindenkinek? Jumiko a szoba sarkában heverő megafonra mutatott. hogy ő maga helyesen gondolkodott. ahogy Jukikónak is mondtam. [155] . Csak nem képzelik. – Én azt hiszem. [Maradt 29 fő] 21 – Na.

– Oké. rajta egy üdítősdoboz. Nanahara – mondta Sújának. – Tök ügyes vagy! – Orvososdiból jó vagyok – mondta Kavada. amelyben bugyogott a forró víz. motoros és motor szilu­ ettjét ábrázoló dobozra. és egy százjenes öngyújtóval meggyújtotta. mielőtt Kavada varrni kezdte volna. még nem fertőződött el. Noriko behajlított jobb lába az oldalán pihent. és megköszönte Kavadának. hogy a szenet is a vegyesboltból szerezte. Súja az órájára nézett. Kava­ da előtt. Sok idő kellett. Mert neki soha nem volt beceneve. Noriko visszahúzta a lábát. A vádliján már össze volt varrva a seb durva pamutfonállal. – Már vége. En­ [156] . és elővett a zse­ béből egy Wild Seven márkájú cigarettát. és Noriko. Kavada végezte a műtétet.– Add csak ide még egyszer a whiskyt. és gyors mozdulatokkal betekerte egy másikkal. kislány. Súja rábámult erre a ki tudja. miért. míg a víz eléggé kiforr­ ta magát. így már nyolc óra is elmúlt. vagy a sajátja volt? Olyan tömeg­ cikk volt. aki az előbb megkönnyebbülten lélegzett fel. – Egy szintén vízzel fertőtlenített kendőt nyomott rá géz helyett Kavada. de Noriko a tíz perc alatt egy mukkanásnyit sem nyafogott. most újra elfintoro­ dott. (Kavada elmagyarázta. a tűvel és a cérnával együtt. mint a Buster vagy a Hi-night. Tehát most másodszor fertőtlenítik. Ezt is a ve­ gyesboltból nyúlta le vajon.) A tűt és a cérnát ezzel fertőtlenítették. Persze altatás nélkül. mert közvetlenül a sebbe mégsem akartak azért forró vizet önteni. Mellettük egy kő­ ből rakott kis tűzhely volt szénnel. Egy szálat a szájába tett. Aztán aggódón hozzátette: – Remélem. Súja odanyújtotta a palackot Kavadának. de sokan mégis ennek a cigarettának a nevén ismerték. de a sebet Súja whiskyjével mosták le.

Másodikban egy osztályba került a kosárcsapat védőzsenijé­ vel. Amint esély adódott. Nana. ha pedig elfoglalt egy bázist. hogy amikor még kölyökligás volt. kihasználta. Attól fogva kezdőjátékos lett belőle. és a dobójukról látszott. és elővett egy bőrtárcát. Sindzsit meg a Harmadik néven is­ merték. és Norikónak nyújtotta. de a régi dicsőség emlékére és a veze­ téknevében lévő hármas miatt még most is ezen a néven em­ legetik. [157] . Amikor a Harmadik az utol­ só öt percben pályára lépett. A kiszámíthatatlan.) Ha pedig már tele vol­ tak a bázisok. hogy hol lehet most Mimura Sindzsi. ami kisebbfajta rekordnak számított. műanyagba és ezüstpapírba csomagolt fehér tablettát szedett ki. hogy nem tud mit ten­ ni. Mimura Sindzsivel. az ellenfél fog pontot szerezni. amikor Sindzsi a kosár­ csapat második tartalékosa volt. Olyan távolinak tűnik ez az egész.nek az az egyszerű oka van. de átvette. bázislopással szerzett maguk­ nak újabb pontot. újra keres­ gélni kezdett a zsebeiben. – Fájdalomcsillapító. és a kosárcsapat megszakítás nélkül tartja az első helyet a tar­ tományi bajnokságon. ha beveszed. és ő meg Mimura azt viselték a meccseken. (Szezononként háromszor is lopott bázist. A vad. hogy a megfá­ radt dobójátékos helyett beálló pozícióból lépett fel a dobó­ dombra. Volt. Ez még elsős korukból ered. a Siroivai Középiskola kosárcsa­ pata behozta húszpontos lemaradását a biztos befutónak tar­ tott ellenféllel szemben. de a többi­ eknek nem volt sikeres ütésük. mindig ő volt a csapat legfőbb ütőkártyája. Wild Se­ ven. a hetes. Tényleg. Na tessék. Súja megint azon gondolkodott. mint akinek hirtelen eszébe jutott valami. Ő sokat számítana. Jobb. Noriko nagyot pislogott erre. Kavada. Abból pe­ dig gyógyszert. az idei áprilisi osztálymérkőzésen a lányok poénból hetes és hármas sorszámokat készítettek elő nekik. gyönyörűen megcsinált dupla játékokkal hárította el a veszélyt.

– Aha. Különben is. sőt magam is elvégeztem időnként hasonló műté­ teket. én már gimnazista lennék. most ez is megteszi. sima fejfájás elleni. – Ne nézz már olyan szemrehányón. és Súja felé intett vele. hogy igazat mond. De… – Nem készültél fel egy kicsit túl jól? Honnan tudsz például sebet varrni? Kavada felhúzta a szája szélét. Úgy mondta. és szép ívet rajzolva vele. Ha belegondolsz. Súja szóhoz sem jutott. hogy én voltam a segédje.– Hé! – szólt oda Súja Kavadának. és Sújára nézett. Hát lehet. Nem mintha számítana. Már et­ től a névtől megfájdul az ember feje. – Mi az? – Kavada élvezettel fújta ki a füstöt. És te beszélsz? Te meg alkoholt hoz­ tál. Semmi extra. helyesebb inkább úgy fogalmaznom. – Micsoda? – Kóbe szegénynegyedében van egy lehasznált kis rendelője. Gomes. A pult mögötti elsősegélycsomagból nyúltam le. Ez komoly? Kavada felemelte a két ujja között tartott cigarettát. de Súja a fejét rázta. De nem áruként. mintha a gimnazisták már nyugodtan cigaret­ tázhatnának. Nem is. – Másról van szó. Az a gyógyszer is a vegyesboltban volt? Kavada megrántotta a vállát. Súja összecsücsörítette a száját. ne­ vetett. Egy középiskolás is megengedhet magának néhány szippantást. ha valakit összevarrt. Gyerekkorom óta mindig megnéztem. aztán megrántotta a vállát. Nem volt pénze ápolónőt fogadni. ebben a helyzetben bármikor szűkség lehet gyógyszerre. – Nem kamu. [158] . – Az apám orvos – mondta.

nem? Súja megrántotta a vállát.Súja hallgatott. – Te hol találkoztál ilyennel? – kérdezte most Noriko. – Ha láttad. Nem hittem volna. és elnyomta a földön a félig szívott cigarettáját. [159] . igen. – Mi az? – Azt szeretném kérdezni. miért nem segítettél? – Bocs. Nanahara? Ezen már túl vagyunk. elmondja? Súja ezen a szófordulaton is fennakadt. hogy most mi legyen. Nanahara – mondta Kavada. előbbre való a szökés tervezése. Most Kavada rángatta a vállát. Túl későn esett le. és megmondta: – Meg akarunk szökni. – A nagybátyám a kormány kémiai kutatóintézetében… – Hé! – szakította félbe Súja. de igaza van Kavadának. Noriko ennek hallatán kérdőn nézett Kavadára. és újra kezdte. ahogy ott a buszon próbáltad kinyitni az ab­ lakot. képtelen voltam. amelyet nem tudott megfejteni. De honnan tudtad? Nem is volt sza­ ga… – De volt. Felhagyott a további faggatózással. Észrevetted az altatógázt. hogy kifogjuk… De ennél fontosabb. Részemről az volt a legnagyobb melléfogás. – Ja. de eszébe jutott még egy rejtély. – Nem túl erős ugyan. az felismeri. – Szóval láttam. Van valami tervetek? Ha szükség lesz rá. később elmondom. hogy… – Mit udvariaskodsz. Aki érezte már. Kavada vigyorogva folytatta: – Ha szükség lesz rá.

Nem is. már arra jutott. hogy „A mező. hogy lényegében kivitelezhe­ tetlen a haditerve. Súja folytatta: – Szerinted lehetetlen? Kavada a fejét rázta. Sőt. Hallani lehetett. És kioldatnánk vele a nyakörveket. igen. mivel azt nem is gondolta végig. hogy befedje földdel a szenet a kőrakás tűz­ helyben. ahogy Noriko lenyeli a gyógyszert vízzel. kérem szépen”. ami Kavada és Noriko nyakán is ugyanúgy ott van – a nyakörv miatt rögtön megtalálnak. – És? Súja megnyalta a száját. – Hát igen. ahol az iskola van. – Ennyi? [160] . Akkor pe­ dig úgy válaszolnék. még haditervnek sem nagyon lehet nevezni. ho­ gyan hozzák ki Szakamocsit az iskolából. „…tilos lesz. Na és? – Minket e miatt – kezét a saját nyakához emelte. előtte keresnénk egy hajót. Nanahara. Szakamocsi megmondta. tiltott zóna lesz”. – De nem tudjuk valahogy kirángatni onnan Szakamocsié­ kat? És túszul ejtenénk Szakamocsit.Kavada egy újabb cigire gyújtott és bólintott. Mialatt beszélt. Aztán hirtelen eszébe jutott. – És az iskolát sem tudjuk megközelíteni. hogy lehetséges-e. Az a bizo­ nyos. hogy igen-igen kicsi az esélye. Szakamocsit magunk­ kal visszük és megszökünk. – A fene essen belé! – Hát igen. hiába is szökünk el. – Azt kell kérdezni. és folyatta: – És. Kavada csak a szemöldökét emelte meg.

hajó nincs. még ha véletle­ nül meg tudnánk is valósítani. – Ezt a nyakörvet. az tu­ ti. a kormány a kisujját sem fogja mozdítani Szakamocsiért. zónáktól függetlenül. bárhol. Ezt el is felejtette mondani. és Súja kénytelen volt bólintani. és így szólt: – Először is. és kész… – Nem megy. – Más nem jut eszetekbe? Súja tagadólag rázta a fejét. Még a roncsokat is eltakarították. Hajó meg nem volt. amiknek a parton kéne düledezniük. – Abban nem lehetünk biztosak. lehet. amikor csak akarják. Nanahara. Egy szál se. Lehetetlen – szakította félbe Kavada. Kavada csak a sebhelyes bal szemöldökét emelte meg. – Jó. Súja a száját harapdálta. kézi vezérléssel fel tudják robbantani bármikor. Kavada mosolyogva fújta ki a füstöt. de azért hozzáfűzött valamit: – Összeszedhetnénk a megbízható embereket. hátha együtt ki tudunk találni valamit. Súja megint csak hallgatott. hogy a kikötő közelében volt a vegyesbolt. – Láttad mennyien vannak a védelmi erősök.Mondta Kavada. Csak Szakamocsit kell túszul ejteni. Ráadásul… Kavada a saját nyakára csatolt ezüstszínű pántra mutatott. hogy meglesz a megoldás… Ez igaz – gondolta Súja. Micsoda undorító pre­ cizitás. – Noriko? Noriko is a fejét rázta. rosszul áll a szénánk. [161] . akkor használjuk az őrhajókat. Ha többen törjük a fejünket. Kavada megint rágyújtott. – Mondtam. Akárhonnan nézzük.

és észrevett engem. Összenézett maga mel­ lett Norikóval. akit megbízható embernek nevezel? Erre Súja lelkesen válaszolt: – Mimura. – És azt mondta. – Ne hülyéskedj. És Szugimura Hiroki például. A gépekhez is. Mindenhez ért. – Miért? – Hát mert… Segített Norikónak az iskolában a helyére men­ ni. és egy ideig bal kézzel simogatta borostás állát. de folyatta: – Mimurát én lát­ tam. Kavada Súja arcára meredt. Ucumi. – Éjjel. De főleg Mimura… Ő csúcs. mert Noriko megsérült? Valószínűleg azért. – Miért nem szólítottad meg? Súja rosszalló hangjára Kavada csodálkozó arcot vágott. Az iskolától nyugatra. nagyon.– Ebben az esetben ki az. nem? És… Kavada átvette a szót. Láttad. A házakban kereshetett vala­ mit… Fegyver volt nála. hol?! Súja véletlenül megemelte a hangját. – Mi bajod vele? – Semmi… – Kicsit akadozva. hogy legyen ideje mindenki­ nek megszökni? [162] . A lányok közül mondjuk az osztálytitkár. Aztán megszólalt: – Mimura… Súja szeme elkerekedett. hogy halasszuk el a játékot. Neki biztos eszébe jutna valami. – Hol? Hol láttad? Kavada kelet felé bökött az állával.

– Hogy mondhatsz ilyet?! – emelte fel Súja a hangját. hogy később mindenkit megölhessen. Nanahara. ezt garantálom. Ő… Kavada hang nélkül előtolta két tenyerét. nem túl szerencsés nagy zajt csapni. – Ilyen nyakatekert gondolkodást! Ő nem olyan. Súja akart még valamit mondani.Igen. ha én megkérem. és Súja elhallgatott. akiknek jól vág az eszük. hogy bennük megbízik. nagyon mély sóhaj volt. ahol látom? Ebben igaza volt. hogy megbízzak benne? Saj­ nos nem megy. Megszólalt: – Ha akkora ész lenne. mint mondod. Már az is furcsa. Kavada viszont a fejét rázta. amiről Kavada be­ szélt. Az pont jó arra. hanem kételkedni bennük. hogy csak azt akarta ezzel megmutatni. Végül is meg lelhet érteni. Különösen azokkal kell vigyázni. Az előbb mondtam. hogy tartson velem. Benne százszázalékosan meg lehet bízni. hogy rábólintott volna. de végül letett róla. Kavada a fejét rázta. Mély. Ő biztos ki tudna találni valamit. szerinted végig ott maradt volna. Ez így van. hogy ebben a játékban alapszabály. Nagyon nem az. ő… Sújának megint félbe kellett hagynia. ahol Mimurát láttad. hogy benne meg lehet bízni. Súja sóhajtott. Súja bólintott. És nem hi­ szem. hogy „jó kis párnak” látszottak. Aztán azt mondta Kavada: – Ne vedd már rossz néven! Alig ismerem Mimurát. Különben is lehet. [163] . Bár azt mond­ ta. – Ennyi miatt várnád el tőlem. – Jó – vette át a szót Súja. Hát igen. – Legalább menjünk el arra a hely­ re. hogy nem bíz­ ni kell az emberekben. és ki­ fújta a levegőt.

Nem értette. – Milyen…? Kavada bólintott a fejével. és a fejét rázta. csak fel­ tételhez van kötve. – Ezt hogy érted? [164] . – Hogy? – Ott van még az én tervem. ahogy egyre rövidebb lett. Súja összeráncolta a szemöldökét. akinek cigi lógott a szájából. és újra a szájához emelte a cigaret­ tát. hogy most felvegyük a kapcsolatot Mimurával és másokkal? Kavada újabb cigarettát szedett elő. Válogatás nélkül még hagyján. – Nem hinném. A Wild Seven meggyújtott végéből apró hangok hallatszottak. miről beszél. de úgy nem nagyon megy. – A módszer létezni ugyan létezik – mondta aztán –. Egy ideig csöndben ültek. Súja megint csak Kavada arcát fürkészte a füstfelhőn keresz­ tül. Utána pedig cigivel a szá­ jában elgondolkodva az égre meredt… Zavarhatta a nyakörv. ha a legvégéig élet­ ben maradunk. Aztán hirtelen izgatottan kérdezte: – És mi az? Van valami módszered? Kavada végignézett Sújáék arcán. A füst této­ ván gomolygott. és Súja Kavadát nézte. – Hát akkor… – mozgatta nehézkesen a száját – semmit sem tehetünk már? – Dehogynem – mondta Kavada könnyedén. – Nincs valami mód. mert sima felszínét simogatta jobb keze ujjaival. – Mindez csak arra az esetre vonatkozik. hogy csak a kiválasztottaknak akarsz szólni.– Kavada… – szólalt meg Noriko.

– Csak szólnunk kell a többieknek. mintha… Szóval az nagyon durva. és továbbra is cigarettával az ujjai között. Noriko? Mert az teljesen olyan. hogy akkor már csak mi hárman maradunk. Mármint ha a többiek is megbízhatók. De a lényeg. ha helyváltoztatás nélkül meghúzod magad. nem igaz? Így van. ki ellenezné? És ak­ kor mindenki megmenekül. Ha van egy biztos módszer. – Az nem gond. Mit csinálsz. ha rád támadnak. A többiek pedig mind meghaltak. – Az… – Noriko azonnal közbeszólt. – Nem! – szólt közbe Súja. ha többen leszünk. Ha­ nem hogy… a többiek haláláért cserébe maradunk-e mi élet­ ben. Erről van szó. nem? Súja szavaira Kavada összeszorította a száját. hogy csak magunkat fogjuk meg­ menteni? Kavada összekulcsolta térdeit. mielőtt szóhoz jutnál? Súja nyelt egyet. – Az nagyon durva len­ ne. A cigit elnyomta a földön. Utána kissé vontatottan mondta: – Nanahara. hogy a mi csoportunkon kívül mindenki más meghaljon. Azt akarod mondani. felhúzta a szemöldökét. – Várj már egy kicsit! Kavada intett a kezével. – Ugyanezt mondta az előbb Nanahara a szökéstervével. [165] .– Természetesen úgy – Kavada megint Sújáékra nézett –. Ugye. – Hacsak nem akarsz valakit direkt megölni. Épp ezért az ebben lévő bombával – Kavada a saját nyakörvére mutatott – bír minket mozgásra a kormány. – És utána? – kérdezte Súja lelkesen. – Noriko nem ezt kérdezte. ebben a játék­ ban az egyik legbölcsebb módszer az életben maradáshoz.

hogy Aka­ macu Josio játszani akart. Gondolod. Noriko sérülése miatt jó célpont vagyunk. – Várj csak! – mondta aztán Noriko. – Akkor mi… feltehetőleg a normálisak nagy többségét hagy­ juk meghalni? Ezt akartad mondani? Kavada az állát néhányszor fel-le mozgatva bólogatott. hogy ilyen kilátá­ sokkal bárki lelkesen rábólint? Hát elfelejtetted? Ebben a já­ tékban soha nem tudhatod. hogy megmenekülünk. – Ezenfelül pedig. De a valóság az. Főleg hogy mi most. de igen. hogy ha mindenki más meghalt. Leejtette a vállát. és erőtlenül préselte ki magá­ ból a szavakat. Nanahara? – Kavada szi­ gorúan nézett. Dezertőrök leszünk. elmesélte Kavadának. Té­ ged is megtámadott Akamacu és Óki. Ha huszonnégy óráig nem hal meg sen­ ki… [166] . még az is lehet. Ne felejtsd el! Ha figyelmetlenül bók­ lászol valahol. és a végén így is. nem? Amíg Noriko lábműtétjére készültek. nagyon megégetheted ma­ gad. Súja odafordult hozzá. hogy Akamacuról sem tudott sokat. Ez így volt. az csak annyi. Lehet. – Olyan ember… – Ki mered jelenteni. Súja sóhajtott. Túl sokat szív középiskolás létére. hogy nincsen. úgy is meghalunk. Azt nem tudom ugyan. és nagy a valószínűsége. hogy a nagy többséget-e. ki az ellenség. hogy innen esetleg élve kikerülünk. Ha boldog-bol­ dogtalant magunk közé engedsz. de ott van még az időkorlát is.Ez fontos alapszabály. Igaz. hogy közvetlenül az indulás után megtámadta Akamacu. az. – Persze klassz. hogy egyszer a kormány utolér. – Azt mondtad. hogy óvatosnak kell lennünk. – Rossz érzés. Egy ideig csend telepedett közéjük. Kavada megint rágyúj­ tott. hogy lesből lelőnek. ha ebbe az osztályba csupa jó ember járt.

– Ha most nem. hogy a korábbi Programok során országszer­ te csupán 0. – Miért? – Semmiképpen sem lehet. Ezért aggodalomra semmi ok.5 százalékban fordult elő. Hallottam róla. De ez nem fog megtörténni. A szájából kilógó cigi mellett vetette oda: – Nem mondhatom meg. Súja erőtlenül belekérdezett: – Hallottad? Hol lehet ilyesmit… – Várj már! Kavada a kezével olyasformán intette le Súját. Ezért csak akkor tudjuk használni.– Ja – bólintott Kavada. Súja elhallgatott. hogy lejárt az idő. hogy egyáltalán milyen módszerről beszélek. akkor mikor fogod megmondani? – Na igen. aztán megkérdezte: – Milyen módszerről beszélsz? Kavada megrántotta a vállát. Súja a homlokát ráncolta. – Akkor a te terved is dugába dől? – Igen. Az én módszerem nem működik. ha már csak hárman maradtunk. Amikor már csak hárman vagyunk. ha valaki megzavar. Még meg sem kérdeztétek tőlem. Csak ez nem fordulhat elő. [167] . De egyet meg­ mondok előre. – Hogy mi van? – Most nem mondhatom meg. mindannyian beleférnek a tervembe. De ha mégis mindenki csatlakozik hozzánk. – Van ennél fontosabb dolgunk is. – Persze. mintha vala­ mit két kézzel előrefelé tolt volna.

de így is érezni le­ hetett benne egy kis elektromos torzulást – Figyeljetek! – szólt a hang. Egy lány hangja volt. Kuszaka Jumikóra (lá­ nyok. – Tudom. de közben a fejében suttogni kezdett egy hang. – Megnézem. Elindult a hang irányába. Alig-alig hallható hangon. és Kavada arcát figyelte. [Maradt 29 fő] 22 A hang folytatta. Miszerint én a szökést használom csali­ nak. mintha meghallotta volna azt a suttogást. De igazából nincs is módszer a menekülésre.) gondolt. Egy ideig Kavada füstölő arcát figyel­ te. – Jumiko hangja – mondta Noriko. Nagyon messziről. Súja visszaemelte a tekintetét Kavadára.Súja megint hallgatott. mire gondolsz. és Norikóra pillantott. mi folyik irt. Nanahara. Kavada. – Dehogyis… – Tehát nem? Súja elhallgatott. én megöllek mindkettőtöket. a keleti bozótos felé. Negyedik ütőjátékos a női szoftballcsapat­ ban. Én nagyon jól járok. és felállt. elmoso­ lyodott. [168] . – Kavada arca megkeményedett. és életben tudjak maradni. – Figyeljetek! – mondta. 7. hogy van egy egé­ szen más lehetőség. és megnyerem a játékot. Egy hang hallatszott. hogy titeket magam mellé állítsalak. de azért suttogott. Vagy nem? Súja egy kicsit zavarba jött. Fogta a shotgunt. – Nem erről van szó. energikus lány. magas. Csak… Súja félbehagyta. ami­ kor hárman maradtunk. Noriko csak némán ült. Arra.

fal nélküli kis kunyhó volt. Tetőtől talpig kilátszanak. [169] . vagy öt-hatszáz méterre lehetett. A hegy tetején voltak. ahol Sújáék voltak. de milyen igaz. A hegy lábától. Kavada hátra sem nézve mondta: – Ezek… Súja közvetlenül Kavada mögé lépett.– Mi is megyünk. hanem majdnem az egész szigeten hallatszik a hangja. Ők ketten jóban vannak. Kitano Jukiko – válaszolta Noriko. és felsegítette Norikót. A kilátó egy egyszerű. megállt. ahol ők van­ nak. Súja szeme elkerekedett. – Hát ezt nem kéne – mondta Kavada keserű arckifejezéssel. fel­ tehetőleg Kuszaka Jumiko – valamit az arca elé tart. Bár épp a beszélgetés közepén tartottak. és az ő példájára Nori­ kóval együtt kidugta a fejét a bozótból. hogy az egyik árny – a magasabbik. – A másik… – motyogta Súja. – Meg fogják ölni őket. ha ilyesmiket csinálnak. – Találkoztak. ennek a szerkentyűnek talán nemcsak ott. és a teteje alatt két ember alakja körvonalazódott. de egy szó nélkül továbbment. ha a rabló elbarikádoz­ za magát? Egy kicsit komikusnak érezte („Minden bent lévő­ nek! Fejezzék be a küzdelmet. Ahogy kiért a bozót szélére. Súja betűzte a Smith & Wessonját az övébe. Súja és Noriko is meg­ torpant. – Jukiko. Ennek ellenére jól látszódott. Kavada vissza­ pillantott rájuk. Mega­ fon? Amilyet a rendőrök használnak. Az északi hegy ritkán nőtt fái között egy kilátószerű építmény állt. A hang folytatta: – Figyeljetek ránk! Ne harcoljatok tovább! Gyertek ide! Súja megállapította. és jöjjenek ki!”).

Tényleg nem. ha meg se mozdulsz. – Az előbb mondtam. hogy senki sem szeretne „játszani”. egészséges fogak. Kavada összevonta a szemöldökét. hogy milyen nagy. mire Súja gondolatai megint elcsatangoltak. Egyikük sem akar játszani. Hogy mindenki fe­ jezze be a harcot. hogy ebben a játékban a legjobb. Ezért bevehetjük őket. – Mit akarsz csinálni? – Odamegyek hozzájuk. mekkora odáig a távolság? Nem tudhatod. ha véletlenül… véletlenül Kavada ellenség? De végül odaszólt neki: – Vigyáznál Norikóra. Még el kellett rendezni a dolgokat. Vagy már kezdettől arrafelé voltak. kivel találkozol útközben. Kavada? Kavada hátrafordult. és megállapította. Azt akarják megtenni. – Ezt magamtól is tudom! – felelte Súja. – Eszednél vagy? – mondta. Gyertek ide! Súja habozott. hogy minél többen be­ azonosíthassák. Súja egy kicsit felhúzta magát ezen a megfogalmazáson. de azért ellenkezett. Mit gondolsz. Biztos azt hiszik. Talán azért választották ezt a helyet. [170] . Mi van. amire Súja is gondolt egyszer. Ezek szerint Kuszaka Jumiko és Ki­ tano Jukiko megpróbálja a „meggyőzést”. – Ugyan miért? Kiteszik magukat a veszélynek. – Tudjuk. – Nem erről beszéltem – villantotta ki Kavada a fogait. miután Akamacu Josio megtá­ madta. És külön­ ben is te mondtad az előbb. és még nem zárták le az előző beszélgetést. hogy senki sem akar harcolni.Súja ráharapott az ajkára. csak lemondott róla. hogy veszélyes ilyesmit csinálni.

Azzal gyarapodnának a céltáblái. és elindult kifelé a bozó­ tosból. Norikónak igencsak megnő az esélye. hagyd abba! – szólt rá Noriko könyörgőn. de Kavada megmarkolta a bal karját. Már mindenki észrevette őket. aki rájuk pályázik. hogy előszédelegjen a te fajtád. ám Súja folytatta volna – de észrevette. Ez igaz volt. a gondvi­ selője.– Nem. Kavada megszólalt: – Te dolgod. bár egyáltalán nem hasonlított rá. Megszorította a Smith & Wessont. – De… [171] . Kavada szavainak nem is a tartalma. halj meg. – Állj már le! – Miért? – Súja hangja magasra szökött. Ha te most elmész. hogy ő is meghaljon. Ezt elfelejtetted? Súja hangosan nyelt egyet. az Ál­ dott Szeretet Háza előző igazgatóját. – Hagyjam őket meghalni? Öntudatlanul kiabálni kezdett: – Vagy megnehezíti a saját életben maradásodat. Ez eszébe juttatta. az igazgató volt az egyetlen tekintély a szemében. és most felderengett az arca. – Megyek. ha nem va­ gyok veled? Így van? Ez a bajod? Ellenünk vagy? – Súja. aki már meghalt. De… – Kérünk mindenkit! Gyertek ide! Mi ketten vagyunk itt! Nem akarunk harcolni! Súja kihúzta a karját Noriko jobb könyöke alól. hanem inkább a nyu­ godt hangszíne miatt futott végig Szíján a hideg. ha akarsz. amint gyerekkorában dorgálta. Ha van valaki. hogy a karját markoló Kavada arca mozdulatlanná vált. te nem tudsz semmit. akkor az arra vár. Miután Súja elvesztette a szüleit. és nem jössz vissza. Jaszuno tanárnő idős édesapját.

Súja gondolkozott egy kicsit. Már erről a kér lövésről is rájöhetett valaki. és készenlétbe helyezte a puskáját. A hang megremegtette a levegőt. Kavada megint lefogta a karját. Valakit szeretni annyit tesz.Kavada halkan folytatta: – Gondolom. elsütötte a shotgunt az ég felé. Lőtt még egyet. – De akkor mit csinál­ jak? Hagyjam őket meghalni? – Azt nem mondtam. hogy hol vagyunk. tisztában vagy vele. – Állj már le! Hányszor kell még mondani? [172] . hogy beszakadt a dobhártyája. aztán a feje fölé emelte a Smith & Wessonját. visszafordult a hegytető felé. – De… – Sújának sírhatnékja támadt. – Mi van?! Lőj még! Kavada leintette a felhevült Súját. Ja… Ettől a fegyverropogástól talán Kuszaka Jumiko és Kita­ no Jukiko ijedtükben abbahagyják és elrejtőznek. Ennél több már veszélyes. hogy Jukikóval együtt erre néznek. Jumiko megafonnal felerősített hangja elnémult. és kirepült a hüvely. Súja egy pillanatig azt hitte. Úgy tűnt. Ha Noriko fontos neked. – Nem. – Kicsit csökkentem az esélyeinket az életben maradásra. Kavada bal kézzel elmozdítot­ ta a pumpát. ezért valószínűleg nem ismerték fel őket. ahol Jumiko megállás nélkül kiáltozott. Ahogy kimondta. Sújáékat szinte teljesen elfedte a bozót. ne menj. A közvetlen közelben berobbant lőpor hangja iszonyatos volt. Kavada elengedte Súját. mint másvalakit nem szeretni. Nanahara. Csak egy kicsikét. Végig­ visszhangzott a hegy oldalán.

mintha csak egy pemzlivel má­ zolták volna oda. hogy a megafon leesett a földre. Újra hallották a kopogást. Mindenáron el akarta érni. és tudni lehetett. A hasát nagyon forrónak érezte. Most meg. Noriko is falfehérré vált. hogy azok ketten elrejtőzzenek egy biztonsá­ gos helyre. És most Jukiko árnya is bedőlt a kilátót körülvevő alacsony fák takarásába. [Maradt 29 fő] 23 Kitano Jukiko a kilátó betonpadlóján kúszott Kuszaka Jumiko felé. és mintha egészen kiszállt volna a tes­ téből az erő. és Jumiko jaj­ szavában folytatódott. Ujját a Smith & Wesson ravaszára helyezte… Írógéphez hasonló kopogás hallatszott távolról. a hang is halkabb lett. Persze azt a hangot is felerősítette a megafon. Egy lélegzetvételnyi szünet után Kitano Jukiko si­ kolya követte. de kúszni azért még tudott. de ezúttal kevésbé hangosan. hogy egyikőtök sem akar harcol­ ni! – hallották újra Kisszaka Jumiko hangját. Meg azért. Nyomában piros csík maradt a fehér betonon. Eb­ ből Súja rájött. [173] .– Na de… – Már csak annyit tehetünk. Súja lerázta Kavada kezét. és hallatszott. és Jumikóhoz hasonlóan eltűnt Sújáék látómezejéből. hogy jó szerencséért imádko­ zunk. hogy ezt a hangot is felerősítette a szócső. mivel eltört. ahogy Jukiko sikoltva szólongatja. hogy gyorsan elbújjanak. Súja is. Egy kattanás. Sújáék ezt is tökéletesen hallották a hangszóró picike erősítőjének köszönhetően. Nem tudta elviselni. A hegyi kilátó teteje alatt a magasabbik árny lassan összero­ gyott. – Hagyjátok abba! Tudjuk. Súja felnézett a hegy csúcsára.

gyere gyorsan! Jukiko gyorsan körbenézett. Az arcát legalább Jumiko felé fordí­ totta. Nagy nehezen úrrá lett rajta. Csak ez számított. [174] . Jumiko arcára piros pára szállt. de Juki­ kónak fel sem tűnt. hogy a saját szájából jön. – Jukiko… – suttogta. A teste alatt zselészerű piros tócsa terjengett. – Együtt megyünk. Ettől szaggató fájdalom nyilallt a hasába. Hirtelen az előbbinél kétszer akkora fájdalom nyilallt a hasába. – Nem tudsz mozogni. – Gyorsan! Megpróbálta felemelni Jumikót. feljajdult. Homályosodó tekintetét Jukikóra szegezte. Jukiko odaért Jumiko testéhez. Jukiko? – kérdezte halovány hangon. A legjobb barátnője fekszik itt.– Jumi! – sikoltotta Jukiko. – Jumi! Jumi! Ahogy szólongatta. és ő is megint előredőlt. Jumiko lassan kinyitotta a szemét. Nyomát sem látni annak. hogy már a saját testét is nehezére esik tartani. Jukiko! Hülye voltam… Hamar… menekülj… – Nem! – Jukiko sírva rázta a fejét. és megszólalt: – Bocsáss meg. és nem mozdul. és minden erejét összeszedve megemelte a saját felsőtestét. Jumiko a hasára esett. de képtelen volt rá. de nem érdekelte. Érezte. aki rá­ juk lőtt. Megfogta Jumiko vállát. az arca Jukiko felé fordult. Biztos jó messziről célzott. Jumiko arca ott volt közvetlenül az orra előtt. de a szeme csukva volt. – Jumi! Tarts ki! Jumiko arca eltorzult a fájdalomtól. és megrázta.

és ki-ki kapott egy fél párat. egy nagyon-nagyon szép fülbevalót találtak. Civakodtak egy sort. ez a fülbevaló mindkettőjüknek tetszett. bekopogtattak és beléptek. Akciósan. hogy melyikük vegye meg. Jé… Tényleg? Aztán lassan ködbe vesző elméjében egy emlékkép elevenült meg. Még mindig megvan. amit tennünk kellett. – Nekem is Súja tetszett. hogy Jumiko szája sírásra görbül. miről beszél Jumiko. Elnehezült a szemhéja. pedig azt hitte. – Ne haragudj rám – mondta Jumiko halkan. – Jukiko? Jumiko hangja visszarántotta a valóságba. vagy mert a hallóidegei kezdték felmondani a szolgálatot.– Aha. Vagy mert váratlanul érte. [175] . Megtettük. amit nem mertem elmondani neked az előbb. és mosolygott. míg végül felesben fizették. Egy pillanatig nem értette. – I-gen? – Van valami. Noha szinte soha nem fordul elő. Jumiko felnevetett. – Úgy tűnik. de a saját tudata kez­ dett nagy sebességgel halványulni. – Semmi baj. hogy megegyezett az ízlé­ sük. az asztalomban. a fiókom legmélyén. – Jukiko nagy nehezen megmozgatta az arcizmait. Kettesben vásároltak a városban. a Siroiva határához közeli házban. nem? Ju-mi? Látta. De végül a szívéhez értek ezek a szavak. az ő sebe könnyebb. Mind a ketten akkor vettek elő­ ször ékszert. csupán három­ ezer jenért.

Fejük felett kányák rikoltoztak. Én úgy örülök… Hogy barátok voltunk – folytatta volna. Jukiko nagyon boldognak érezte magát. újabb durranást hallott. 6. Jukiko szája tágra nyílt a félelemtől és a döbbenettől. amit Jukiko érzékelt. leeresztette a Numai Micurutól szerzett Walther PPK-t. – Nem is tudtam.Ki tudja. Súja Norikóba karolva felnézett Kavada kicsit magasabban lévő arcába. Jukiko még egyszer kinyitotta a száját. hogy a kilátón kí­ vülről ne láthassák. [Maradt 27 fő] 24 A két durranás után Súja és Noriko egy jó da­ rabig mozdulni sem bírt. végig együtt voltunk. Menjünk vissza! – sürgette őket. A távolba meredő pillantás egészen jól illett volna a kilátó helyszínéhez. Kavada egy ideje a környéket szemlélte. – Hogy vége van? Más mondanivalód nincs is? Kavada szinte észrevehetetlenül megrántotta a vállát. – Jumi. Igen.) összekuporodva. a vallást nem nagyon tudja hova tenni. Ez volt az utolsó dolog. holott haldoklik. de ha valamit köszönhet a Dicsfény szektának. Jobb halánté­ ka felett egy piros lyuk tátongott – és már csak üres tekintetét fordította Jukiko felé. Szája magától értetődőn remegett. és begyűjtötte a két lány hátizsákját. de a szeme előtt egy durranással kísérve megrázkódott Jumiko feje. Kirijama Kazuo (fiúk. Amióta ott a temp­ lomban találkoztunk. akkor az Jumiko volt. most hátrafordult. miért. Még egy szót csak ki bír mondani. Fur­ csa. Jumiko megint rámosolygott. amivel egy időben mintha a fejére sóztak volna. – Vége van. [176] . – Tényleg? – mondta Jukiko.

biztonságosabb. Illetve mivel lekuporodott. aki játszani akar. 12. hogy minket harcra bírjanak. Majd hozzátette: – Csak egy kicsit. Nem tudom. Nekik is kedves az éle­ tük. Menet közben Noriko kiszáradt torokkal beszélt. hogy mászott. hogy ezt most nem Szakamocsiék tették. jobban járunk. Sújának még lett volna erre egy-két szava. kicsoda. – Mit csinálsz? – kérdezte Súja. [Maradt 27 fő] 25 Szeto Jutaka (fiúk. – Ez szörnyű… Hogy tehet valaki ilyet… Visszaértek az eredeti helyükre. de ez egy hi­ degvérű vadállat. és Norikóval a karján elindult. ki sem merészkednek az iskolából. – Láthattad. Annyit mondhatok. Ráadásul gépfegyvere van. de visszafogta ma­ gát. Kicsi a szókin­ csem. – De hát azt mondtad. ha nem mozdulunk… Kavada elbiggyesztett szájjal rázta a fejét. – Pakolj össze! A biztonság kedvéért arrébb megyünk száz métert. de a b osztály első számú móka­ mesterének arcán most félelem ült. Biztos. Ha egy ilyen ismeri a pozíciónkat. mi történt. Most viszont már világosan láthatod: van. hogy ilyeneket mondok. Egy kicsit megyünk csak arrébb. ha helyet változtatunk. – válaszolta Kavada. hogy észrevette. Kavada pedig elkezdte összerakni a csomagjaikat. [177] . hogy a bozót elrejtse. hol vagyunk. Parányi testén az S méretű egyenruha már szinte fehérré festődött a kiszáradt földtől. talán helyesebb úgy fogalmaz­ ni.) teljes gőzzel igyekezett lefelé a lejtőn.– Nézd el nekem. Még gyerekesen csillogó kerek szeme volt.

összekapta a csomagját. Egyrészt. amilyet spagettievéskor használnak. de Juta­ ka képtelen volt odamenni és segíteni nekik. Jaj. hogy a tá­ madó végzett Jumikóval és Jukikóval. hogy irdatlan nagy porfelhőt kavar. de jól látta őket. Úgy tűnt. ha kivárja a fejlemé­ nyeket. mint a tökfőzelék. és a cipőtalpát meg a tenyerét (bár csak féloldala­ san. [178] . és látta. ahol Kuszaka Jumiko és Kitano Ju­ kiko megafonozott. ahol nem láthatta. Meghányta-vetette magában a dolgot. hogy talán mégis jobban teszi. Jutaka oldalról ugyan. Semmi kétség! Mivel én vagyok a keze ügyé­ ben! Hirtelen észrevette. másrészt. tíz-húsz másodperc sem telt belé. a két lány a Jutakával ellentétes irányba nézett. Biztos volt benne. Irgum-bur­ gum! Hülyegyerek. Tudta. Egészen biztos. Amint felfogta. értelmesebb dolgokon is járathatnád az eszedet. hogy akkor még mind a ketten éltek.Szeto Jutaka az iskola elhagyásától mostanáig az északi hegy tetejének közelében rejtőzködött egy bozótban. tehát alig öt­ ven méterre lefelé onnan. mert a jobb kezében a villát szorongatta) a földhöz vere­ getve mászott. mire ezúttal egy írógépszerű hangot hallott. távoli fegyverropogást hallott. Két lövés hallatszott. mert született bolondozóként mindig is távol álltak tőle a csetepa­ ték. Egy sima villa. és pont. És amíg ő azon morfondí­ rozott. és nekiiramodott le­ felé a lejtőn. ne! Ne! Pocsék ügy! Rosszabb. Rögtön utána Kitano Jukikót is lelőtték. hogy legurul­ jon a lejtőn. már onnan. amikor végül elő akart bújni a fel­ hívásra. A kutya teremtésit. mert minden fegyvere a neki osztott villa volt. hogy a megafonnal fel­ erősített hang kíséretében Kuszaka Jumiko összeesik. hogy az a valaki legközelebb őt veszi célba. nem kellene a szavakat csűrni-csavarni még ilyenkor is! Jutaka teljes erejéből próbálta megakadályozni.

ahol Kuszaka Jumiko és Kitano Jukiko meghalt. nyakát behúzva.Érezte. 19. de vidám tekintet ragadta meg Jutaka figyelmét. Az a bizonyos Harmadik. Jó távolinak tűnt a fák között a hegyte­ tő. Hegyezte a fülét. Jutaka össze volt zavarodva a félelemtől. hogy a fiú jobb keze még mindig Jutaka száján nyugszik. – Hülye! – suttogta valaki. És fülbevaló a bal fülben. Semmi mozgás. De vajon miért?… Semmi sem történt a továbbiakban. – Jobban is vigyázhatnál. Testét félrefordítva az arca elé emelt nagyméretű automata pisztollyal (egy Beretta M92F-el) Fogta fel a villát. nyílegyenesen fel­ felé ívelő szemöldök. De a fiú balkezes volt. ezért Jutaka. Csápoló csibor vagy ilyesmi. Kissé nedvesnek tűnő. Szedtevette! – kívülről nézve biztos szerfölött szórakoztató a szereplésem. A fiú a bal kezében tartotta a pisz­ tolyt. És a b osztályban csak egyetlen balkezes fiú volt. és csak a villát rázogatta jobb kézzel. Ám ez a hang nem jutott el Jutaka összezavarodott agyába. hogy a támadó utolérte. Ezzel a módszerrel még két-három percig haladt lefelé.) – a Jutakánoz legközelebb álló ember a b [179] . szúrós. Semmi nesz. majd megállt. Az előtte álló alak diákruhát viselt. Jutaka villája igencsak beleszabdalt volna. elöl felzselézett haj. hogy lehántódik a bőr a tenyeréről. ha a fiú nem lett volna balkezes. Egy csattanással a villa megállt. és engedett a szorítás a karján. he­ lyette pedig egy meleg kéz tapadt a szájára. Mimura Sindzsi (fiúk. félelmében. Hátranézett. de nem törődött vele. ki­ nyitotta a szemét. valami belemarkolt a karjá­ ba. akit nem szoktattak át. Jutaka. Kettejük pozíciójából és abból ítélve. és egy rémült sikoly csúszott ki a száján. …Elmenekültem? Megmenekültem? Mintegy válaszként a kérdéseire.

– Mi baj. … Hülye gyerek! Miket ki nem találok itt magamban! Jutaka elhessegette képzelgéseit. Ha velem paktál. Mi van. amelyet az előbb a bozótból még szinte madártávlatból látott. Azután elkiáltotta magát: – Sindzsi! Sindzsikém. amikor már ketten maradtunk. ez aztán a príma módszer. amitől a lába felmondta a szolgálatot egy pillanatra. aki a megkönnyebbüléstől üvöltözni kezdett. egész lapossá változott. A végén. hogy nekem ő a legeslegjobb barátom. Aztán elengedte. és elvette a szája elől a kezét. Kizárt dolog.osztályban – rámosolygott. Az ő legeslegjobb barátja. – Gyere gyorsan! Jutaka továbbra is szórakozottan követte Sindzsit. őrségbe állíthat például. Az a hang géppisztoly hangja volt. [180] . hogy a sziget képe. – Erre gyere! Csendben – mondta. hát te vagy az. ha ez számítógépes játék lenne. és előrement az alacsony bozótban. Úgy pedig több esélye van a túlélésre. Jutaka rögtön vissza is emelte a tekintetét az előtte haladó Mimura Sindzsi hátára. amikor alszik. Jutaka szórakozottan követte. komám? – Hülye! – suttogta másodszor is Sindzsi. Ugyanekkor hirtelen egy félelmetes eshetőség jutott eszébe. hogy lányokat irtson. Sindzsi megöl engem. Jutaka? – fordult hátra suttogva Sindzsi. Én biztos így csinálnám. ő is tudja. Jutaka felszabadultan eresztette le a villát. és észrevette. és újra befogta Jutaka száját. de mindenekelőtt Sindzsi az Sindzsi. Alig néhány perc alatt jó sokat ereszkedett lefelé. Hű. Nincs is Sindzsinél gépfegy­ ver. mint holmi legyeket. ha Sindzsi ölte meg Kuszaka Jumikót és Kitano Jukikót? És azután a nyomába eredt? De akkor miért nem ölte meg? Még jó. ez száz százalék.

Jutaka mereszt­ gette a szemét. elértek egy sűrűbb bozótba. amerre futottál. és bevizezte a törülköző szélét. hogy még min­ dig markolja a villát. [181] .Sindzsi lassan és óvatosan haladt. Jutaka elkerekedett szemmel bólintott. Lejött róluk a bőr. ami­ kor Sindzsi megállt. de követtem. Ráeszmélt. Haladtak még húsz métert. A bal kezében tartott fegyverrel a lábához bökött. Aha. Sindzsi pedig gyengéden letörölgette a sebet. – Köszönöm – mondta Jutaka. – Üljünk le! – mondta Jutakának. messze bent arrafelé leesik egy üres üdítősdo­ boz. és kihúzta egy közeli bokorból a saját hátizsákját. letette a földre. – Láttalak innen. Ahogy a bozótban araszoltál. Elég messze voltál. Jutaka kinyújtotta a ke­ zét. Jutaka! – mondta. Ahogy Sindzsi ezt meglátta. Jutaka átlépte. – Ez meg… – Nem csapda – mondta Sindzsi a fonal túloldalán. letette a fegyvert. azután megkérdezte: – Itt rej­ tőztél el? – Aha – bólintott nevetve Sindzsi. és ötven méter múlva meg­ állt. Jutaka leült Sindzsivel szemben. és mu­ tatta Jutakának. de egyben visszatért az éles fájdalom a bal tenyerébe és a jobb kézfejébe. de téged nem tévesz­ telek el. azután le­ szakított egy csíkot a törülköző száraz részéből. A Harmadik nem csak egy közönséges kosárlabdabajnok. és észrevette. – Mutasd a kezed. és kötés he­ lyett betekerte vele. ez egyfajta házőrző. Aztán egy kicsit veszélyes volt. Zörög. hogy valamit ott lépjen át. hogy egy semleges színű vé­ kony fonal van vízszintesen kifeszítve. Jellemző. Kivett egy törülközőt és egy vizespalackot. főleg a jobb kezén: az ujjak alatt kilátszott a piros hús. Sindzsi e mögött rejtőzött. – Ha va­ laki beleakad.

Már a költözés alatt is látták a tengert a fák közül. Jutaka bólintott. és a májusi természet illata töltötte be a levegőt. – Hát… Jutaka érezte. és mire Kavada befejezte a bozótban az új madzag kifeszítését. – Tudom – bólintott Sindzsi – Én is láttam… Azért vettelek észre téged is. Az is elég messze volt. – Az előbb én… Ott voltam Kuszaka és Kitano közelében. Azon túl pedig lát­ szottak a Szeto-beltenger szigetei. Élénkkék színben pompázott. Ne vedd a lelkedre. Visszatar­ totta. már reggel kilenc körül járt. – Köszönöm. De ez persze nem az. ahogy Kisszaka Jumiko és Kitano Jukiko összeesik. hajó alakú körvonalat lehetett észreven­ ni. Sindzsi! – Szerencsénk volt – sóhajtotta Sindzsi. A képsor. A hajók jövés-menése messze elkerülte a szigetet. A nap magasra hágott. a nyugati őrhajót. Ha ez kirándulás lenne. ahogy ész nélkül tepertél. Ezúttal már tényleg könnybe borult Jutaka szeme. Egy ki­ csit beleremegett. Sindzsi miatta sodorta veszélybe magát. [182] . és másról kezdett beszélni. hogy mindjárt sírva fakad. A közelben csak egy szürkére festett. [Maradt 27 fő] 26 Végül is száz méterrel mentek arrébb délnyu­ gat felé. élénken játszódott le újra a fejében. – Még ha meg kell is halnom. – De az se volt kevésbé veszélyes. Én… én nem tudtam rajtuk segíteni. veled mindenképpen találkozni akartam. nagyszerű helyszínnek tartanák. és csak kis pontoknak látszottak.Jutaka meghatódott. de azért kivehe­ tő volt a hajóorron elhelyezett géppuska. Én sem bírtam reagálni a hívásukra.

Mindkettő teljesen átlagos lány volt. – Tényleg? – motyogta Kavada. – Lehet. de legalább van társaságuk. és elkapta a tekintetét. de ha va­ lamiért kívül estek egy kicsit Noriko és Ucumi Jukie mérsé­ kelt csoportján. A játék szabálya – sóhajtott –. – Mi ez a nagy hallgatás? – kérdezte Kavada őket. – Úgy láttam. fújt egyet. úgy tudom. Súja Kavadára emelte a szemét. – Szeresd felebarátodat. hogy le kell gyilkolnunk egy­ mást.Kavada befejezte a madzag kifeszítését. Gondolkozott. és nem nagyon tudják hova tenni ezt a vallásos­ dit. – Mindketten… főleg Jumiko említette gyakran. ők ketten nagyon jóban voltak – mondta. nem hiszem – mondta Noriko. hogy egyikük sem különösebben buzgó hívő. aztán meg­ szólalt: – Miért csinálták ezt? Kavada felhúzta a szemöldökét. nem? Vagy legalábbis sejteniük kellett. Súja bólintott. majd leült Súja és Noriko elé. a szájába vette. és meggyúj­ totta a százjenes öngyújtóval. Aztán folytatta: [183] . – A Dicsfény szektáé… Egy sintoista csoport. – Kuszaka és Kitano? Súja bólintott. A shotgunt a térdére tette. A városban az autópálya felől a Jodo partjától délre van a temp­ lomuk. aztán válaszolt: – Előre lehetett tudni. Egy kicsit elakadt. valamilyen szekta tagjai voltak mindketten. mert meg sem szólaltak. hogy ez is benne volt – fújta ki a füstöt Kavada. az csakis emiatt lehetett. Kavada előhúzott egy cigarettát. – Nem. – Azt hiszem.

ha a szökés módját nem árulhatod el. az is rendben van. Az ügyeskedőknek könnyebben megy. vagy kudarcot valla­ nak is. Bízni szeretnék ben­ ned. – Én sem hiszem. Nem vagyok én lángész. Biztos azt hitték. és mi elszól­ juk magunkat? Mert nem bízhatunk a többiekben? Vagy legalábbis te nem bízol bennük? – Megfojtasz a kérdéseiddel. – Legalábbis lányokat nem szoktam átvágni. – Azt hiszem. Visszafordult. – Bízni akartak a saját osztálytársaikban.– Ez mindig így van. ha találkozunk másokkal. én akkor is többre tartom azokat. Egy idő múlva újra Kavadára emelte a tekintetét. Az ok. Kavada cigivel a szájában rákönyökölt a térdére. majd így szólt: – Ezért nem mondanád el mégis? Illetve. Kavada megrázta a fejét. amiért nem árulhatom el. az az. Súja röviden viszonozta mosolyát. és alátá­ masztotta az állát. aztán helyeselt. akik hűek maradnak a lelkiismeretükhöz. Nem akarom. hogy rossz ember lennél. hogy mások tudomást sze­ rezzenek a módszeremről. – Nanahara. amit mondtam is neked. Súja sóhajtott. De miért nem? Mert va­ lami baj lenne belőle. – Én is – mondta Noriko. Sújáék arcát fürkészte. te mégsem vagy ellenség. Ez dicséretre méltó. De még ha nem ismeri is el őket senki. hogy ha sikerül mindenkit összegyűjteni. de semmi garancia rá. hogy a jó embe­ rek menekülnek meg. akkor talán mind­ annyian megmenekülhetünk. és bármennyire tartsátok is a szá­ [184] . – Rizsa. Egy ideig elnézett oldalra. és nevetett. Mi erre nem voltunk képesek.

Sújáék várakoztak egy da­ rabig. aztán felnevetett. azután bólintott rá Kavadának. – Kiskapu? – Gyenge pont. – Ne nézz rám így. elnyomta a cigarettát a földön. Illetve a legtöbb helyzetben van – mondta.tokat. nem akarom. mi történik azzal. – Szóval csak az. hogy mások megsejthessék. Noriko nagyot nézett erre. Bízunk benned. Kavada megint beletúrt a hajába. – Miért? – kérdezte Noriko. – Tudjátok. nem? Ezért eléggé… – Rejtélyes? Súja bólintott. arra jut. Ezért nem mondhatom el. aki túléli ezt a játékot? [185] . Én azt veszem célba. kislány! Könnyen zavarba jövök. és be­ letúrt rövid hajába. Csak… Kavada rákérdezett: – Valami aggaszt? Súja rázta a fejét. Súja egy kicsit gondolkodott. Végre megszólalt Kavada. – Szóval miért? – kérdezte még egyszer. Kavada kifújta a füstöt. hogy ti tud­ tok róla. majd váltott egy pillantást No­ rikóval. – Mindig van kiskapu. hogy nincs módszer. Kavada folytatta: – Jobban ismerem ezt a játékot. – Jó. Súja nem értett semmit az egészből. mint ti. csak hunyorgott. hogy ha normálisan belegondol az ember. Megértettük.

mint egy óvodásnak. és húzza meg ma­ gát. mint a lottófőnyereménynek. mert kidobtam az éghető szeméttel. és a tévékamerák elé állítják. – Én vagyok a tavalyi hjógói Program túlélője. Kavada végignézett Súja és Noriko arcán. hogy elkészülhessenek a győztesről szóló képsorok. [186] .Súja összenézett Norikóval. Hallgasson a játékról. – Még oklevelet is kaptam a Vezér aláírásával. Igen. Nem emlékszem pon­ tosan. Sújának hirtelen mintha mázsás súly nehezedett volna a mel­ lére. és folytatta: – Kényszerítik. Ennyi. Miután az illető végigcsi­ nálta ezt az eszeveszett osztálytársgyilkolós játékot. Viszont így már összeáll a kép. [Maradt 27 fő] 27 Kavada arcvonásai egy kicsit felengedtek. Kavada kimondta: – Én Hjógo tartományban. hogy átiratkozzon egy másik tartomány vala­ melyik iskolájába. („Mosolyogni! Mosolyogni szépen!!!”) De hogy mi történik a túlélővel ezek után. a Védel­ mi Erők emberei fegyvert szegeznek rá. hogy halasszon egy évet. és az arca kővé merevedett. de attól még annyi az esélye ennek. a Programban csak egy túlélő van. a Kettes Számú Városi Középiskola 3/c osztályába jártam – folytatta. hogy bekerül a Programba. Kavada arcát vizslatta. azt már nem tudták. De hogy kétszer egymás után olyan osztályba járjon valaki? Megtörténhet egyáltalán ilyesmi? Persze kellett hozzá az a speciális körülmény is. Igen. Nagy öröm! Olyan írása van. Kóbéban. a középiskola harmadik évében bárkivel előfordul­ hat. hogy miért mozog Kavada olyan ismerősen ebben a játékban. ahogy folytatta. Érez­ te. aztán megrázták a fejüket. hogy mellette Noriko visszatartja a lélegzetét. Kavada derűs beszédmódja ellenére Súját letaglózta a döbbe­ net.

mert nincs. azt kihagyják? Kavada elmosolyodott. – Azért vagyok itt. és hogy miért borítják sebek az egész testét… Ha ez igaz. Júliusban volt a játék. hogy részt vehetek ebben a já­ tékban. hogy mást is megölt-e Motobucsi előtt. – Hát igen. – Nincs olyan. hogy még egyszer meg­ adatik nekem az a boldogság. kölcsönöztek nekem könyveket a könyvtár­ ból. beleértve ennek az ország­ nak a dolgait… Mármint az ágyban. hogy most legalábbis először tette. Az alatt az idő alatt leg­ alább tanulhattam mindenfélét. Viszont ennek köszönhetően újra kellett járnom a harmadikat. de mégsem tet­ tek kivételt velem. Kavada ernyőt formált a kezével az öngyújtónak. Tudjuk. de talán mert nem tartotta ideillőnek ezt a nyereménysorsolást idéző kifeje­ zést. az nagyon durva! – Ez… – mondta Súja – ez nagyon durva. nem? Szerintem én a tapasztalataim miatt előnyben vagyok. és megint rágyújtott. De… Kavada még egyszer végigtekintett Sújáék arcán. kijavította magát. hogy aki egyszer már benne volt.hogy miért vette észre a buszban az altatógázt. tényleg. de súlyosan megsérültem. Az ápolónők nagyon kedvesek voltak. Kavada azt válaszol­ ta. Amikor ő megkérdezte. Ja. – Azt azért én sem gondoltam volna. [187] . Kavada vállat vont. már vagy három órával ezelőtti – párbeszédükre gondolt. Ez is az abszurd egyenlősdi kategóriájába tartozik. Egy idő múlva Noriko megkérdezte: – De akit egyszer beválasztanak… – kezdte. ezért elég sokáig kórházban voltam. Súja az előbbi – nem is. A kórház lett az iskolám. hogy a Programban részt vevő osztályt számítógép választja ki.

Fogjunk kezet.– Most már tudod. – Ez borzasztó! – Noriko majdnem elsírta magát. mindegyik az előttük sorakozó asztali számí­ tógépek egyikére meredt. Kavada. A lámpákat. hanem egy másik géphez csatlakoztak. Aztán így szólt: – Ne haragudj. És… – A bal szemöldöke fölé bökött. beleegyezőn csapott Súja tenyerébe: – Oké – rázták meg egymás kezét. a számítógépeket és a többi gépet egy nagy generátor látta el árammal. ezért fo­ lyamatosan égtek a lámpák. Súja kezet nyújtott Kavadának. hogy végre sikerült meggyőznie őket. Most már végig együtt maradunk. Kintről szinte egyáltalán nem jött be fény. – Ennek köszön­ hetően tudok rajtatok segíteni. ame­ lyet a hangszigetelő szerkezet sem tudott elnyelni. – Ennek a sebnek az okát is. A többi katona már csak pihent a diákok indulása után kiürült tante­ remben. [188] . – Túlságo­ san is az. és a szoba megtelt halk zümmögéssel. Másik három katona fülhallgatókat viselt. A vaslappal borított ablakok lőrésénél északra és délre a Vé­ delmi Erők egy-egy katonája állt. – Ezt meg hogy értsem? Súja nevetve rázta a fejét. [Maradt 27 fő] 28 Szakamocsi Kinpacu (osztályfőnök) az asztal­ nál ült az iskola tanári szobájában. készenlétbe helyezett fegy­ verekkel. – Ne mondj ilyet. hogy az előbb kételkedtem benned. és a szét­ szórt iratok között turkált. miért vettem észre a gázszagot. Noriko megkönnyebbül­ ten nevetett. amelyek nem a számítógépekhez. Még öt-hat katona ült Szakamo­ csival szemben. Noriko – nevetett Kavada. Ezt a nyugati fal mellé helyezték.

a Kuszaka Jumiko reggel nyolc negyvenkettőkor halt meg… és a Kitano Jukiko. és csak annyit válaszolt. – Igen. hogy már van tapasztalata. Kató nyers válaszára Szakamocsi elfintorodott. A nyakukra csatolt pántból kibocsátott rádióhullámok alap­ ján kirajzolódik a diákok helye a monitor térképén. természetesen még él. hogy le­ gyen egy tapasztalt is. ja. Szakamocsi a hányaveti beleszólását követő pillanatban ki­ húzta magát. Ritkaság. Köszönöm a minap nyújtott se­ gítségét. hogy igen. Kavada a második leg­ esélyesebb befutó. értem. a je­ lenlegi állás? Az ön monitorján nem látszik? A kormány bel­ ső honlapján… Á. én a Kirija­ ma Kazuóra. dehogy. És mi lenne az oka. igen. oktatási igazgató úr. ez is negyvenkettőkor. – Ó. A Siroivai Középiskola 3/b osz­ tály Programjának főhadiszállása. Hogy hogyan? Ó. – Tessék. Ó. nem erőssége a számítógép. – Hé. hogy annak idején. köszönöm. hogy most megkeresett? Szakamocsi egy darabig hallgatta. Szakamocsi vagyok. aztán udvariasan nevetett. A népesség­ csökkenés nagy probléma országunkban. már a má­ sodik is kétéves. értem. Oki-szigeti iskola. – Hosszú hajár a füle mögé simította.– Na. tehát igazgató úr a Kavada Sógóra tett? Nem. – Jaj. Nagyon köszönöm. Ó. egy pillanat türelmet. Most várjuk a harmadikat. Kató! Kavada még mindig azzal a másik kettővel van? A Katónak nevezett katona szótlanul ütögette a számítógép billentyűzetét. Igen. Ő a favorit. mennyi dolgom van! Az asztalon megszólalt a régi fekete telefon. Ó. Igen. Szakamocsi elvette a fülétől a telefont. Példátlan. így igaz. még középiskolai [189] . és Szakamocsi tollal a kezében felkapta. Persze. nagyszerűen. és nem hagyhatjuk figyelmen kívül. pedig már meg­ szokhatta volna azóta. Remek ütemben haladunk. és mindkét kezével megfogta a kagylót. és odaszólt a képer­ nyő előtt ülő zord arcú katonának.

Igen. a köz­ pontban túlságosan felfújják az ügyet. igen. Ó. Ezért. Értem. igen. előnyösebb. Igen-igen. biztos nem voltak jóban. elnézést. Szabad jobb kezével a jobb füle mögé tűrte a hajít. Ó. Ezek különben is kö­ zépiskolások. ne mondja! Köszönöm szépen. azzal semmi gond. Igen. Igen. Ó. igen. Igen. Papírok. hogy nagyon örül. hogy lehallgatják őket? Jelenleg egy ilyen diák sincsen. Honnan jönnének rá. Ó. értem. Igen. Igen. de nem hinném. tehát Kavada Sógo? Az előző iskolában sem voltak különösebb magatartási problémái. Hogy komolyan gondolta-e? Hát. igen-igen. Igen. Ha ez valóban így van. – Hogyan? – mondta. Lévén. Legyen szíves. akkor a vi­ szonthallásra! [190] . Mind a ketten teljes mértékig megbíznak Kava­ dában. De hát az márciusban történt! Megkaptam az értesítést. Ügyes módszer. Nanahara kiváló sportoló. hogy ilyesmivel fárasztom. az előző alkalommal meghalt az apja. Ó. hogy majd hárman megszöknek. Ré­ szegen valami ellenzéki dolgot mondott… De Kavada maga állítólag azt mondta. Igen. Értettem. Az alázatosan mosolygó Szakamocsi ekkor meglepve húzta fel a szemöldökét a vonal túloldaláról jövő hangra. Tehát Kavada jelenleg két másik diákkal tartózkodik együtt. azt mondta nekik. Újra a füléhez emelte a telefont. abban az esetben mostanra… Igen. és az apja egy hülye volt. hogy lehetetlen innen megszökni. Kormányellenes megnyilvánulásai vagy cseleke­ detei sem. ha hárman vannak. Nos. Vagy lehet. papírok. igen. Mert hát segít egy sebesült lányon. rendben. Még ezenkívül is sok ügyeset mond. erről nem tudok biztosat mondani. így van. hogy megvárakoztattam. hogy az apja el akarta tőle szedni a kártérítést. Igen. hogy igaz. Nakagava vi­ szont megsérült. Nanahara Súja és Nakagava Noriko. – Elnézést. Meghallgatja a felvételt? Nem. a mi Taharánk lőtt bele. vár­ jon még egy pillanatot. igen-igen. mint ha ő egyedül.tanárként átvette azt a rendkívül problémás osztályt Katóval az élen. – Csak nem lehetséges az ilyesmi. ebben az eset­ ben. biztos hasznára lesz.

mert közvetlen közelről látta Kuszaka Jumiko és Kitano Juki­ ko halálát. hogy Sindzsi. [Maradt 27 fő] 29 Amikor találkoztak. – Meg kellett volna várnom téged az is­ kola előtt. Csak egy kismadár csiri­ pelt. A fák ágai közt kel­ lemesen sütött a nap. Ő volt az. átkarolta a térdeit. Fontos szerepe volt abban. De sosem árt az óvatosság. A lé­ nyeg. Semmi kétség. aki a ko­ sarazástól kezdve mindenre megtanította. És akkor kezdettől fogva együtt lehettünk volna. – Jaj. Felemelte a fejét. és valaho­ va közéjük meredt. külföldi hálózatra való csatlakozást mutatta meg neki –. ha jobban belegondolok. „Amikor arra van szükség. Jutaka egy fának támaszkodott. Valószínűleg mégsem vette észre Jutakőt és a hozzá csatlakozott Sindzsit az a valaki. Sindzsi! – hallotta meg Jutaka hangját. És mennyire igaza volt! Most van az a helyzet.” Ezt Sindzsi szeretett nagybátyja mondta. és Mimura Sindzsi megint hallgatózott. és Sindzsire nézett. – Csakhogy én féltem… [191] . hogy az em­ ber soha nem lehet elég óvatos. Mindig hang­ súlyozta – főleg amikor például a törvénybe ütköző. Nincs emberi mozgásra utaló hang. de nemsokára megnyugodott. De amikor kell. ne siesd el a dolgokat. aki megölte Kuszaka Jumi­ kót és Kitano Jukikót. és tollát jó erősen a papírra nyomva írni kezdett. Szeto Jutaka szinte ma­ gánkívül volt az idegességtől. a Harmadik azzá váljon. aki ma volt. és ránézett. – Figyi. hogy minden idegszálával összpontosítania kell.Szakamocsi sóhajtva tette le a kagylót. de sok a dolgom! – Beletúrt a hajába. és megint kezébe vette a tollat. hogy ezt a kettőt soha ne téveszd össze. akkor aztán minden idegszáladdal összpontosíts. Ő tanította meg a számítógép alapjaira is.

Veszélyes lehetett volna. – Én olyan szerencsétlen vagyok. Sáros bőrén vékonyka fehér ösvény keletkezett. Egy szeleburdi gyáva kukac… Félbeszakította magát. mint te. Annyi biztos. – Tehetetlen voltál.Sindzsi karba tette a kezét. – De én… Jutaka változatlanul lehajtott fejjel folytatta: [192] . „Nekem Kanai Izumi tetszik…” És ez a Kanai Izumi máris meghalt. Bemondták a halálát a reggel hatos hí­ rekben. ami a lelkét nyomta. baljából le se téve a Berettát. Lassan felelt: – Kanain? Jutaka fejét fel sem emelve bólintott. Úgy volt vele. Jutaka biztos nem tud róla. mit mondott egyszer egy kicsit büsz­ kén és egy kicsit szégyenlősen Jutaka a szobájában. és lepotyogott kétol­ dalt az arcán. hogy ő nem fogja szóba hozni ezt a témát. – Nem is tudom. – Mi baj? – kérdezte kedvesen Sindzsi. Felgyülemlett a könny a szemében. ezt is el kell mesélni. – Kanai hama­ rabb ment ki. Sindzsi egy hajszálnyit megemelte a szemöldökét. hogy Jutaka sír. észrevette. azután kiadta. – Nem tudtam rajta segíteni. és a fejét lógató Jutakára pillantott. Hogy Tendó Majumi és Akamacu Josio az iskola előtt halt meg. nem? – mondta Sindzsi. és a rátekert törülköző kilógó végével megtörölte a szemét. hol halt meg. Hú. amikor náluk voltak. tényleg. Sindzsi emlékezett rá. hogy ezen a szigeten valahol. – Én… – Felemelte a bekötözött kezét. És… Amikor idáig jutott a gondolataiban. Nem lehetett tudni.

– Döntöttem – mondta. Kanai Izumi. És Fudzsijosi Fumijo. és Jutaka arcát kémlelte. biztos jól van. és a lány. És ezt a Jositokit a kormány egy kézlegyintéssel el­ intézte. Hirtelen Jutaka felemelte a fejét. Az ágak között megint megszólalt a kismadár. mint én. mind-mind hasonlóan ked­ ves osztálytársai. és megrázta a fejét. Nem mintha meglepődött volna. – Nem. Sindzsi is kémlelte egy darabig Jutaka arcát.– Meg se bírtam keresni… Féltem… Úgysem eshet meg ekko­ ra baromság. – Furcsa. Kuninobu Jositoki. akkor meghalok. azután felnézett a feje feletti fakoronák felé. – Én bosszút fogok állni. mintha választ kapott vol­ na. Talán most társa is van. nehogy azt hidd. a szeme láttára odaveszett Kis­ szaka Jumiko és Kitano Jukiko. Jutaka félbehagyta. bár Sindzsi maga nem volt vele olyan szo­ ros kapcsolatban (túl lassúnak találta). egy másféle szólam is hallatszott. Sindzsi kicsit meglepődött. de azért egészen jó fi­ gura volt. hogy egy olyan nyápic. és Sindzsi arcát vizsgálta. – Miről? Jutaka könnyes szemével egyenesen Sindzsi szemébe nézett. ugye. mind kinyírom. Azt a Szakamocsit vagy hogyhívjá­ kot is meg a kormányt. De… – De az felér egy öngyilkossággal. vagy az előbb. Nanahara Súja legjobb barátja. Természetesen ő is a pokolba kívánta ezt a rohadt játékot és a játékot lebonyolító kormányt. és Sindzsire nézett. akiről Jutaka beszélt. Mást nem tudok tenni Karaiért. [193] . gondoltam… Próbáltam magam­ nak bemagyarázni. ilyesmit mondjon? – Nem… – Sindzsi némileg elnyújtotta a szót. És reggel hatkor már… Sindzsi némán hallgatta. – Nem baj.

hogy a szülei kapcsolata sem jó. akkor meghalok. Csendes gyűlölettel mennek az öregség felé. Ő több lánnyal járt már eddig. hogy megbíznának egymásban. De… Nem baj. Nehezen lehetett elhinni róla. hogy azé a nőé volt. de a bátyó már két évvel ezelőtt meghalt.hogy a folyton viccelődő Jutakőt ilyen heves érzelmek ragad­ ják el. hogy általánosban elkezdett kosarazni. Beszélnek is egymással. hogy valakit teljes szívé­ ből szeressen. Nem volt nehéz megcsókolni sem őket. de ennyire még soha nem szeretett lányt. Ő ikeba­ názott. de apja alapvető­ en teljesen átlagos volt. Ezt a nagybátyja féltve őrizte. de anélkül. hogy vérségi kötelékek fűzik rendkívüli kisugárzású öccséhez). Ezért tart a barátságuk olyan régóta. nem?). Lehet. Az apjának vannak a maga nőügyei (Apja a munkahelyén jó előmenetelű hivatalnok volt. és aki [194] . Jutaka már csak ilyen volt. Mindez talán összefügg azzal. Sindzsi az egymást takaró leveleket nézegetve ezen gondolkodott. Mimura Sindzsinek. De olyan még nem volt. ezért élénk sárgászöld színben pompáztak. Egy kis idő elteltével lefektetni sem volt nehéz. az anyjának pedig egy rossz szava sem volt az apjára. amit kell. Lehet. nem volt nehéz felszedni őket. hárommal le is feküdt (egy kilencedikesnél ez nem is rossz eredmény. Ilyesmiken csak mosta­ nában kezdett gondolkodni. Milyen érzés lehet ennyire szeretni egy lányt? A faleveleket fentről világította meg a nap. De ott van a fülbevaló a bal fülében. hogy nevetséges ilyet mondania még szüleitől függő gyerekként. Megte­ szik. mondván. újabb és újabb hobbikat talált magá­ nak. akinek pedig mindenre tévedhetetlen válasza volt. és élte a saját világát. vagy segítenék egymást. Mást nem tudok tenni Kanaiért. aki a kosárcsapat védőzse­ nijeként azóta bejön a csajoknak. akit szeretett. női körökbe járt. hogy a házaspárok nagy többsége így van ezzel… Szóval neki. Sajnos erről nem beszéltek a nagybátyjával.

aztán kapkodva tette hoz­ zá: – Nem azért. és szedj össze gyorsan egy helyes kislányt!” Ennek ellenére mostanáig nem sikerült beleszeretnie senkibe. akármilyen helyes legyen is). de ha szép lányt aka­ runk találni az osztályban. Sindzsi a bácsi halála után úgy döntött. Ikumi. Kapd magad. Sindzsi Ikumira gondolt. hogy a bátyád anélkül mond búcsút ennek a világnak. ő az én esetem). azután könnyáz­ tatta arcával elmosolyodott. Jutaka meghökkenve kérdezte: – Mit? – Mi tetszett neked Kanaiban? Jutaka egy darabig Sindzsi arcát fürkészte. Talán arra gondolt. Könnyen lehet. mire ő azt válaszolta. és ott van még Szóma Micuko (az a csaj viszont nem téma. Kívánom. – Szép? – kérdezett vissza Sindzsi. hogy megismerte volna a szerelmet. hogy szerinte meg sem fog házasodni. és elvette. vagy jó neki a kiközvetített is.már régen meghalt. és egyikőjük sincs többé). virágcsokrot vinni a halottnak. Tényleg. Kanai Izumi nem volt egy bányarém. és boldog házasságod legyen. ha megbántaná­ lak vele. Nem rossz dolog valakibe őszintén belesze­ retni és szívből viszontszeretve lenni. hogy az neki jár az örökségből. egyszer a három évvel fiatalabb koraérett húga. lehet. [195] . Iku­ mi megkérdezte. hogy lelkiis­ meretesen el kell végeznie a feladatát. mintha nem lett volna szép. de Kanai nagyon szép volt – mondta. hogy most lépsz rá a tévútra. – Nem tudom jól megfogalmazni. Sindzsi megint Jutakára nézett. Jutaka? Ne haragudj. Sindzsi. A nagybátyja biz­ tos azt mondta volna: „Ki tudja. hogy szerelmi házasságot akar-e kötni. ott van Csigusza Takako (jó. hogy szeress bele va­ lakibe. – Kérdezhetek valamit. Ogava Szakura (Bár neki ott volt Jamamoto Kazuhiko.

hogy volt valaki. és kezdett összeállni a kép. Jutaka költői szavaihoz képest elég ócskának tűnt a saját mondása. hogy már én is megértettem belőle valamit. Annak ellenére. – Figyelj… – mondta aztán Sindzsi. és a hasát fogva nevetett. és örvendezve hozzáért a leveleikhez – sorolta. Rámosolygott. aki ennyire szerette. amikor álmos volt. hogy humorista lesz belőled. – Azt mondtam neked. Bácsi! Hallod? Lehet. Nagyon szép volt. és Sindzsihez fordult. – Szép volt. de jobb híján csak ez maradt. arca szinte csíkossá vált. se farka nem volt. pedig inkább költő. és kissé félrehajtot­ ta a fejét. hogy a magyarázatnak se füle. valahogy mégis meggyőzte. és utána elsírta magát. Azután így folytatta: – Szép volt. de szerintem Kanai bol­ dog lehet. – Tényleg? [196] . Jutaka is nevetett. Csakhogy ennek ha­ tására Jutaka szeméből megint kicsordultak a könnyek. Sindzsi szelíd tekintettel nézett vissza rá. – Szép volt. Hú. – Igen? – Nem tudom. hogy miről van szó. Hallgatta Jutakát. amikor a sportnapon elejtette a stafétabotot a váltófutás­ nál.Jutaka megint mosolygott egy kicsit. és a padra könyökölve tá­ masztotta a fejét – mondta. Most biztos sír a mennyországban. Jutaka befejezte. amikor a szü­ netben Nakagava Juka történeteit hallgatta. hogy is fogalmazzak. mert megtudta. amikor az iskolában az erkélyen öntözte a virá­ gokat. Az arcán már két-három fehér vonal képződött a könnyek nyo­ mán.

hogy ez nem stimmel így. csak senki nem mondja ki nyíltan. hogy „Ez itt a megvalósult fasizmus. amin már régóta gondolkozott.A meghatott kérdésre Sindzsi jobb kézzel kicsit megrázta Jutaka vállát. nincs kegyelem. Ezért a megfélemlített emberek behódolnak a kormány aka­ ratának. Egyszer megjegyezte Nanahara Sújának. és szolgaian tűrik azt is. legalább neki akár a ve­ széllyel is dacolva tennie kellene valamit. de saját magát ennél egy kicsit komo­ lyabban foglalkoztatta ez a probléma. Ilyen gáz helyet sehol másutt nem ta­ lálsz a világon”. Még ha alaptalan is a vád. Mármint a lányokon kívül. Akkor nevetett ezen a félig viccnek szánt válaszon. volt valami. csak nem akarta szóba hoz­ ni. – Komolyan? – Aha – bólintott Sindzsi. ez egy tébolyodott ország. Ahogy egyre job­ [197] . Ez így is volt. Egyszer beszélgetett erről Jutakával is. Illetve biztosan mindenki ezt gondolja. hogy biztos humorista lesz belőle. hogy el sem tudja képzelni. Nemcsak e miatt a rohadt játék miatt. hanem mert ha valaki kicsit is jelét adja nemtetszésének a kormánnyal szemben. Nanahara Súja például hírfelejtőnek import rockzenét hallgat illegálisan – de ennyi. Igen. Szóval arról. De Sindzsi érezte. ha jogtalanul elragadják tőlük ezeket az örömöket. és Sindzsire bá­ mult. Jutaka tágra nyitotta könnyel telt szemét. aztán még azt. és beérik a mindennapok apró-cseprő örömeivel. Jutaka valami olyas­ mit mondott. én segítek neked. Viszont neki. hogyan képzelje el az életét a továbbiakban ebben a trágya Nagy Kelet-ázsiai Köztársaság­ ban. az halott ember. Illetve Jutakát is komo­ lyan kellett hogy foglalkoztassa. – Naná! Sindzsi új levegőt vett és hozzáfűzte: – És ha bosszút akarsz állni.

egyszer. amelyet országuk iránt érzett. úgy erősödik benne ez a gon­ dolat. Sindzsi. de arra gondolt. amikor a rendőrség felszólította őket a holttest elszállítására. nem érdekes” – kente el végül. amikor Sindzsi mondta neki. – Mindegy. A bácsi szinte soha nem beszélt a régi dolgokról. kényszeredén mosollyal válaszolt: „Ez nem így van.ban kiismeri magát a világban. Szokatlan módon nagyon elmerült a gondolataiban. nem tudsz életben maradni. Én is már rég meghaltam volna. Igen. hogy neki ilyesmiket nem kell tud­ nia. bármi történjék is. ezért felhagyott a kérdezőskö­ déssel. Még véletlenül sem vagyok nagyszerű. [198] . hogy „régi barátok”. Ezért amikor meghallotta. és a világról vagy a társadalomról szóló magyarázatai mélyén mindig ott lapult az utálat vagy inkább gyűlölet. így aztán nem állt neki faggatni. Éjszakai műszakban egye­ dül dolgozott a munkahelyén.) De ott voltak a nagybátyja széles körű ismeretei törvé­ nyes és törvénytelen dolgokkal kapcsolatban. tehát a bácsi bátyját kér­ dezte. azt a választ kapta. A nagybátyja viselkedése azon­ ban már jóval azelőtt megváltozott. ha a saját apját.” Ilyen és ehhez hasonló törmelékekből Sindzsi megsejtette. és megrázta az áram. hogy a nagybátyja tud vi­ gyázni magára. hogy mi baja. És ott van a két évvel ezelőtti baleset. Így szólt az indoklás. hogy nem akar róla beszélni. hogy a nagybátyja valamikor szerepet játszhatott valamilyen kor­ mányellenes dologban. de valamiért visszavonult – vagy va­ lami ilyesmiről lehet szó. (Ugyanakkor. a gépgyárban. És valamiféle sötét árny. Sindzsi megkérdezte. Mindig ügyesen kivágta magát. miközben a bácsi szokás szerint a számítógépével pö­ työgött. hogy milyen felülmúlhatatlan és mennyire nagyszerű ember. Ha ebben az országban tényleg jó akarsz lenni. kicsit elfogta az aggodalom. Régi barátok. és Sindzsi időközben ráeszmélt. Hivatalosan balesetben hunyt el. „Csak a régi barátaim… – kezdett bele a nagybátyja. A nagybátyja halála.

ha nem bízik nagyon a szervezetekben és a moz­ galmakban. Külön­ ben is. hogy létezik kormányellenes szervezet. És nagy­ bátyja meggyilkolása után a dühtől remegve fogadta. ha burkoltan is. hogy ebben az országban a rendőrségnek joga van bírósági ítélet nélkül kivégezni az embereket. ha nem számítjuk a kormány főhivatalnokait). Persze a nagybátyja mondása. hogy nem baleset volt. így gondolkozott: Én kitalálom. hogy megrázza az áram! Sindzsi sejtette.Pedig az aggodalma nem volt hiábavaló. hogy job­ ban teszi. Akárhogy is. hogy esetleg a színfalak mögött végeznek vele egy „balesetben”. Én jó akarok lenni. nem maradhat életben. Feltehetőleg – gon­ dolta akkoriban Sindzsi – a nagybátyját megkeresték a régi barátai. mivel mindent tőle tanult. hogy ő ennek az országnak ugyan nem fog bólogatni. úgysem sok hasznukat látja. a nagybátyjával nem fordulhatott volna elő. Hallotta. Sindzsi. de nem is tudta. hogy Sindzsi apja egy elég menő cégnél töltött be fontos pozíciót (azaz a Köztársaság átlagemberei által betöl­ tött állások rangsorában a csúcspozíciót – a legmagasabbat. hol keresse az ilyesmit. de beleegyezését adta a bácsi ilyenformán történő elintézéséhez. nem kizárt. Lehangoló. egyben figyelmeztetés is volt. le­ gyen az a munkahelyed vagy az utca. Ráadásul a nagybátyja megmondta neki. az az egy biztos. Kétségtelen. És annak eredményeképpen valami történt. hogy ha ez így van. hogy ha tényleg jó akar lenni az ember. akkor az a senkiházi apja. és mosta­ náig semmit sem valósított meg belőle. akikkel egy időre megszakította a kapcsolatot. hogy meg lehet-e mégis valósítani. főleg ha az illető rokona elég magas pozícióban van. Erre a figyelmeztetésre válaszul meg is halt a nagybáty­ ja. ahogy te tanítottad nekem. Természetesen ez csak homályos elhatározás volt. hogy fülbevalójának eredeti tulajdonosa is valószínűleg összefüggésben van a bácsi múltjával. [199] . Még ennél is lehangolóbb. Ő pedig úgy érezte. és általában ott helyben lelőnek. amit te régen feladtál. és biz­ tos némi habozás után elvállalt valamilyen munkát. Ám. hogy ilyen hülye halált haljon.

hogyan szökhetünk meg. akkor nem érjük be egy kis falattal. De ha szerencséje van is. komolyan. [200] . hogy most. – Nem. az meg se kottyanna a kormánynak. ugye? Jutaka bólintott. De mindenekelőtt ott volt a fé­ lelem is. Beléphet egy szervezetbe. megérett benne a végső elhatározás. én veled tartok. Én rögtön elmenekültem az iskolától. – Amikor elindultam… Te nem tudhatsz róla. mire Sin­ dzsi megszólalt: – Nem láttál valakit. Hiába ölnénk meg azt az egy szál Szakamocsit. Ha már csinálunk valamit. Sindzsi megint Jutaka vállára tette a kezét. Szóval ha csi­ nálsz valamit. és ten­ ni. És mondhatjuk. Volt egy nő. Megrázta a fejét. – Azta’. és hozzátette: – Most legelőször kitaláljuk. bár elég ironiku­ san hangzik. Most félretéve a bonyolult dolgokat. meg akarta osztani érzé­ seit Jutakával. és valaha kikerül ebből a játékból. Jutaka? Kuszakán és Kitanón kívül? Jutaka vörösre dörzsölt szemével Sindzsi arcát bámulta. amikor Jutaka szavait hallgatta. – Irigyellek. vagy akár elsőre csi­ nálhatja egyedül is. amit akar.még túlságosan gyerek ehhez. amit jónak látok?… Ez az érzés kezdett megszilárdulni benne. de Tendó és Akamacu hevert holtan közvetlenül az iskola előtt. ez komoly? Komolyan mondtad? – Aha. Szembehelyezkedni az országgal. üldözötté válik. Jutaka szája széle megremegett. Akkor meg tehet. akit ennyire szerettél. és utána végig nem… Te? Láttál valakit? Sindzsi biccentett. Nemsokára megtörölte a szemét.

Utána a követke­ ző embert is le akarta teríteni. akkor semmi sem indokolja. Lehet. azt hiszem. Mert ha nem. aztán hozzátette: – Különben is. – Tényleg? – Igen. aki később jött ki. Jutaka szeme megint elkerekedett. hogy Akamacut valaki más ölte meg. És az utána következők sem. Ebből következik. mikor ő jött ki először. [201] . hogy nagy valószínűséggel Nanahara tette. De Nanahara legalábbis nem veszett oda Akamacu nyilától. de az megszerezte a fegyverét – egy nyílpuskát. hogy miatta csak az eszméletét vesztette el. Ez a forgatókönyv könnyen elképzelhető. hogy Nakagava Norikóval menekült. Tendót valószínűleg rögtön kinyírták. – Szerintem Akamacu ölte meg Tendót.Jutaka szeme elkerekedett a csodálkozástól. Akamacu visszament. Sindzsi kicsit gondolkodott. ahogy elindult. – Komolyan? – Igen. Per­ sze lehet. Lehet. és megölte vele Akamacut. ugyanolyan nyílvessző… Tendót elintézte. Súja mindig is túl engedékeny volt. Nanahara biztos. – Azt nem lehet tudni. hogy nem volt ideje végezni Akamacuval. hogy ott le­ gyen. – És Akamacut? Sindzsi karba tett kézzel válaszolt. – A következő… – Nanahara. – Súja? Súja tette? Akamacut ő…? Sindzsi a fejét rázta. Erre Jutaka még jobban elszörnyedt. és lesből rálőtt Tendóra… Nyílvessző állt ki mindkettőjük testéből. abba való lehetett az a nyíl­ vessző –.

Norikót meglőtték. biztos min­ denkit össze akart gyűjteni. – Hát igen. tényleg. – Jó lett volna. le­ győzhetetlenek lennétek. hogy nem fog menni. többnek érezné magát. Súja… – Igen. valószínű. – Igen. Valóban… Sindzsi is úgy gondolta. Meg ahogy én Nanaharát ismerem. Így valószínűleg csak ketten egyedül me­ nekültek el. hanem mert Nanahara Sújában volt egyfajta megboly­ gathatatlan lelkierő. Jutaka felemelte a fejét. – Jaj. Ez a jólelkű (Sindzsi szemében nem egé­ szen két lábbal a földön járó) fiú nem lenne képes megölni az osztálytársait csak azért. Csak rá kellett jönnie az Akamacu-ügy miatt. de azért meg­ próbáltam. mielőtt kiment. Jutaka bólogatott. [202] . hol lehet most Súja… Ha Súja és te összeállnátok. Gondoltam.. Jutakának talán az osztály­ meccseken alakított felülmúlhatatlan párosuk jutott eszébe. Közel ültem. Mindenesetre Noriko Nanahara után következett. Jutaka bólintott.– Norikóval?… Ja. Sindzsi újra Jutaka vállára tette a jobb kezét. Nemcsak a sporttehetsége miatt. akikben a jelenlegi körülmények között is megbízna. ha elhalasztják. tényleg… Nobu szerelmes volt Norikóba… Ezért Súja nem hagyhatta magára. És nem utolsósorban azon kevesek közé tartozott. ha Nanahara Súja itt le­ hetne vele. Sindzsi felhúzta a szemöldökét. és Sindzsihez hasonlóan a kiélezett hely­ zetekben is megfontolt tudott maradni. és azért. – Ja. Nanahara jelzett neki. hogy az nem fog menni. és Kuninobu miatt is. aki utána jött ki. szóval pontosan láttam. hogy ő maga életben maradjon. És te meg ak­ kor… – Na igen – mosolygott Sindzsi kínjában. mert Norikót meglőtték. Nori­ ko meg is sebesült. mint aki még biztosabb a dolgában.

Az erdőben gyülekezés sem volt a legjobb ötlet. Csak öten. nem volt való­ színű. Ténylegesen az is volt. de ab­ ban a helyzetben lehetetlen lett volna. hogy si­ került találkoznom veled. Bár lehet. és megölte Tendót. hogy rögtön ellenségesen viselkedjenek. láttam. Többen. hogy elég fegyverük volt. visszamosolygott. Azt mond­ tad az előbb. – Észrevettem. És… az egyik egy lány volt. Mindenesetre én rögtön eljöttem onnan. Jahagi volt. [203] . – Utána még másokat is láttam. Jó. Macui. mert Akamacu nagy valószínűséggel visszament. Jutaka elkerekítette a szemét: – Tényleg? – mondta. Jutaka nem sírt. ahogy a bozót túl­ oldalán megy. megnedvesítette száját a nyelve hegyével. Bár utánam már csak Motobu­ csi és Jamamoto. láttam. Sindzsi egy kicsit megállt. Amikor ennek a hegynek a lába felé jártam. mert ott találhatta volna őket egy kupacban. de nekem sem volt okom.– Én már annak is örülök. – Tényleg? – Igen. Mivel többen voltak. Talán vártak valakire. Sindzsi bólintott. Minami. nem? – Igen. ha megvársz. De ők nem szólítottak meg. aki esetleg visszajön. hogy te itt vagy velem. hogy jobban tetted volna. hogy voltak ott valakik. Azután Sindzsi folytatta: – De hagyjuk a halottakat. – Éjszaka elnéztem egy-két helyre. Extravagáns. Emiatt Jutaka szája megint sírásra görbült. tudod. Sindzsi megnyug­ tatón mosolygott rá. Ott az iskola sportpályája előtt egy kis erdő volt. és tovább folytatta. hogy odakéredzkedjek hozzájuk. vagy kettőt. égnek álló haj… Simizu lehetett.

– Nem szólítottad meg? Sindzsi vállat vont. Sindzsi a fejét rázta. Mintha egy shotgun lett volna nála. nem? Ezért… – Aha. és nem támadt rám. – Akkor ő legalább nem ellenség. de én azért tartok a Szóma barátnőitől. [204] . – De. ezért bementem egy házba. Jutaka bólintott. hogy Kuszakót és Ki­ tanót lelőtték. de hamar felszí­ vódott. – Hát. Bár rögtön fedezékbe bújt a szántóföld töltése mögé. Lehet. – Hát. – Kavadát…? – kérdezett vissza Jutaka tiszteletteljes hangon. – Ő is észrevett engem. Kavada Sógót láttam. – Kicsit félelmetes. de azelőtt. Jutaka csalódottságában kicsit eltátotta a száját. pont ott állt nem messze. hogy előítélet. és felemelte a fe­ jét. – Hú – mondta Jutaka. és amikor kijöttem. Lehet. Én kerestem valamit. – Nahát… Jutaka bólintott. ezért én sem akartam összeállni vele. hogy észrevette. nem. aztán valami eszébe jutott. én inkább nem mentem utána. én nem láttam senkit. Akárhogy is. Viszont… Sindzsi felnézett az égre. Rögtön vissza is fordult Jutakánoz. – És még valakit. Egy ideig figyelt engem szerintem. Behúzódtam a félig kinyitott ajtó ta­ karásába. nem hallottál egy másik lövést? Sindzsi bólintott. nálam is van fegyver. ahogyan néhányan az osztályból az egy évvel idősebb Kava­ dát szokták emlegetni. Nem is támadt rám. – Azt nem lehet tudni. hogy tartalékoljon fontosabb helyzetekre.

Aki lőtt.kerestél valamit? Sindzsi bólintott. Az is Kuszakáék­ ra irányult? – Nem – rázta a fejét Sindzsi. [205] . hogy legalább Jutakával talál­ kozott. ha meg­ látja. Azt mondod. Tényleg. ha megbízik valakiben. Csend telepedett rá­ juk. ha az még nem ment volna tovább. Jutaka is egyedül volt. Vagy inkább a lá­ nyok? A lány titkár. Azt még sejtem. akikben megbízna? Nanahara és… rajta kívül talán csak Szugimura Hiroki. azt remélhette. Ucumi Jukie és a körülötte lévők… Csak­ hogy én az osztályban nem jövök be annyira a lányoknak. Jutaka sajnálkozva kuporodott vissza. Azt remélte. összeállt volna vele. de már biztos arrébb ment. – Igen. – Hát igen. Nem sok értelme volt a kérdésé­ nek. Sindzsi. – Nem hiszem. kellett volna szerez­ nem egy fix nőt. Már az is nagy áldás. amit csinálnak. Mindegy. De nincs módunk összetalálkozni vele. hogy honnan lőtt. Jutaka kérdése arra vonatkozott. mert folyton csajozok. Ez a Jutaka kérdezte: – Figyi. Ajaj! Igazad volt. biztos. nem az a géppisztoly. hogy ve­ szélyes. mivel a géppisztolyos is megtudta a helyét. csat­ lakozhatna is hozzájuk. Bár ha belegondolunk. Érte tűzbe tenné a kezét. Valószínűleg le akarták állítani vele Kuszakáékat.– Az egy másik volt. ahogy Jutakában is. bátyó. – Akkor… akkor legalább az a valaki nem ellenség. De kik egyáltalán azok. hogy látott-e valaki megbízható embert. Jutaka fellelkesedve megemelkedett. Sindzsi karba tett kézzel gondolkodott. Mindenki tudta. hogy a lövés­ től majd megijednek és elbújnak.

Ami azt jelenti… Sindzsi csücsörített. és megnyomta a space-t a billentyűzeten. hogy még erre sem vol­ tam képes. Sindzsi szeme ravaszul villant. – Jaj. pihenő üzemmódban ment a gép. [206] . légyszi – mondta. alig hallhatóan füttyen­ tett. hogy bárkinek is eszébe jusson – mondta. – Sindzsi. Jutaka elment a fá­ tól. Ezeket pedig mindenféle szedett-vedett piros és fehér drótok kötötték össze. majd széttárta az ujjait. Ahogy meglátta a képernyőn az icike-picike ablak utolsó so­ rát. Sindzsi odament. amelynek támaszkodott. amit fegyverként lehet hasz­ nálni. és most a me­ revlemez forgásának hangjának kíséretében felébredt. és sűrű bozótot képeztek. Hogy spóroljon az árammal. ne már! Csak a magánhangzókat cserélték fel?! Túl egy­ szerű ahhoz. Egy óra eltelt azóta. menj onnan. kábelekkel együtt. Már nem sok idő kell. – Jutaka. és bedugta a kezét a bozót belsejébe. Sindzsi pedig a gépelés előtti szo­ kásos bemelegítésként mindkét kezét néhányszor ökölbe szo­ rította. Jutakához fordult és vigyor­ gott. maga elé tette a fegyverét. A bokrok azon túl is szinte elbo­ rították a földet. A folyadékkristályos monitor nyitva volt. vagy hasonlót? Én úgy féltem. hogy a gép elkezdte feltörni a jelszót. Tudta. hogy Jutaka most nagyot néz. Sindzsi felállt. és a képernyő moz­ dulatlanul állt. ez… Mondta Jutaka elképedve. és visszatértek rá a képernyő szürke tónusai. Óva­ tosan kiemelt minden tartozékot. egy félig szétszedett mobiltelefont és egy laptopot húzott elő.– De mit? Mit kerestél? Valamit. Sindzsi az órájára pillantott. Sindzsi egy kocsi akkumulátorát (ez volt az áramforrás).

Josiminek ahhoz képest. hogy Megumi ott halt meg. A település déli csücskében volt. Alig egykét órája látta az emeleti ablakból Kuszaka Jumiko és Kitano Jukiko alakját. És nem tudta. két kézzel tartotta. és most kiütközött rajta a hideg veríték.) kivárta. Helyenként sűrű a növényzet. amint az északi hegy tetejéről felhívást intéz­ tek az osztályhoz. és nem fog várni senki kedvéért. [Maradt 27 fő] 30 Jahagi Josimi (lányok. Számítógép az ellenfél. Josimi megmar­ kolta ormótlan automata pisztolyát (egy 45-ös kaliberű Colt Governmentet). Gyorsan körülnézett. és óvato­ san kidugta a fejét a rejtekhelyéül szolgáló ház hátsó kijáratán. és a déli hegy irányában lankás emelkedőt [207] . szinte gyermeki. hogy egy szelíd lejtő mentén szántóföldek sorakoznak. ahol Etó Megumi meghalt. Elindult. Ennél azonban most komolyabb problémát jelentett számára a következő tiltott terület. és látta. A hátsó kijárat a két ház közötti keskeny útra nézett. és lassan jobbra haladt a ház fala mentén. Semmi két­ ség. Josimi nem is tudhatott arról. ahol ed­ dig rejtőzködött. aki a H8-as mezőben van. hogy Szóma Micuko bandájába. Délelőtt tizenegykor felrobban az összes játékos nyakgyűrűje. hogy az órája délelőtt tizenegyet mutasson.– Macintosh Power Book 150. honnan fog előbukkanni az a valaki. amely ezt a települést is magában foglalja. elég távol attól a háztól. és jobb keze mutatóujjá­ val felállította a nehezen járó kakast. aki simán legyilkolja az osztálytársait. hogy ilyen jó gépet találok egy világ végi szigeten. Nem hittem volna. és nem mindenki bújik meg úgy. kerekded arca volt. a „rossz lányok” közé tartozott. Csak hallotta a nevét a reggeli híradáskor. Van. de az utcán egy lélek sem volt. Igaz. Talán egy méter sincs a szemben lévő ház faláig. Aztán jött az a fegyverropogás. A saroknál dél felé tekintett. az öldöklés folytatódik. mint ő. 21.

Valójában Josimi látott egy lányt este. onnan kifelé tartott. [208] . ahol most Josimi tar­ tózkodik. Josimi már ettől a kis helyváltoztatástól is heve­ sen kapkodta a levegőt. Sőt lehet. megbízható lányokat. Bolti lopások. de senki sem volt ott. Josiminek sírhatnékja volt. Itt még nem jó. Még nem hagyta el a H8-as területet. hogy rátámadnak. megbízni biztos nem bíznak meg benne. mint errefelé. Ő a település felé szaladt. hogy már igen. de benne valószínűleg senki sem bízik meg. és elment – ezt jól tette. Ha nem tartozott volna Szóma Micuko bandájához. már csak amiatt sem. ott szelte keresztbe a zónahatárt jelző vonal. Megigazította a vállán a hátizsákot. Pár másodperc alatt megérkezett. de néhányat fel lehet fedezni. Igen ám. még egyszer körbepillan­ tott. hogy ha akarja. 8. és úgysem bír meg­ nyugodni. és az a lány vele ellen­ kező irányba. Mindenesetre el kell jutnia a déli hegyre. aztán meggon­ dolta magát.képez. egészen átlagos. nem lehetett rendesen kivenni őket. valahogy biztosan találhatna társakat. és belevetette magát a bo­ zótba. A köztük lévő távolság és az időpont alkalmas volt. még ha nem ellenségesek is. Igen. és velük tarthat­ na. ha véletlenül belebotlanak. Nincs annyi ház. de hát nem voltak fehér vonalak festve a földre. mert Szóma Micukóval és Simizu Hironóval együtt rengeteg rossz dolgot vitt véghez. Talán Kotohiki Kajoko (lá­ nyok. Két kézzel a fegyverét markolva körülnézett. Pontosabban lehet. de a település kö­ rül ezek a pontok is összevissza halmozódtak. És ahol ez az összevisszaság ritkult. amíg jócskán el nem távolodik onnan. A térképen kék pontok jelezték ugyan a lakóházakat. mivel azt a zónát az el­ sők között jelölték ki. meg is szólíthatta volna Kajo­ kót.) lehetett? Biztos elbújt a településen. de Josimi ezt sehogyan sem bírta megtenni. Akkor legalábbis egy darabig biztonság­ ban lesz. még mielőtt elbújt vol­ na a házban. majd egy lendülettel a szántóföld szélén lévő kis bozótos felé iramodott. mármár zsarolásnak nevezhető ügyek… A többiek.

aki őket megölte. sűrű aljnö­ vényzettel. Esetleg valaki végzett volna vele a másik kettőhöz hasonlóan. aki elvezette a gondolat­ hoz. aki az ágyban gyengéden megcsókolta. és legelöl tömött bambuszliget terpeszkedett – úgy tűnt. A fiúé. Majd vigyázva felkelt. hogy nem voltak rám jó hatással. A fiúé. Még szép. és kievickélt a bo­ zótos széléig. Kisebb-nagyobb fák. A déli hegy zöld növényzete már ott volt a szeme előtt. A lába előtt hevert Tendó Majumi és Akamacu Josio holtteste. és ha ott bóklászik. A gallyak összekarcolták az arcát.De akkor… Akkor mi a helyzet Szóma Micukóval és Simizai Hiro­ nóval?Kétségtelen. hogy ő Szó­ ma Micukóékkal van. Még egy kicsit muszáj továbbmennie. Megtörölte a szemét a matrózblúza ujjával. Nem látta át az egész buja cserjést. reménykedett. Josimi reménytelenül le volt taglózva. aki mit sem törődött azzal. hogy szereti. Ki sem egyenesedve lassan továbbhaladt a bozótban. Nincs itt senki. hogy „Aztán ne nagyon rosszalkodj ám!”. Könnyek gyűltek a szemébe. hogy azon túl már [209] . De persze senki sem volt kint. hogy esetleg megváltozhat. és kinézte a következő búvóhe­ lyét. Amikor elhagyta az iskolaépületet. Elért a bozót másik végére. megjárhatta volna. hogy hova tűnt az. de nagyon úgy tűnt. és megszemlélte a környéket. Megint ráfogott a pisztolyra. és azt mondta. (Az mindenesetre rej­ tély volt. Semmi baj. Ha össze tudnék velük találkozni… de ők vajon meg­ bíznának-e bennem? És… én tudnék-e bennük bízni?… Hát… le­ het. hogy nincs ott senki. Újra egy lendülettel futott keresztül a szántáson. és egy fiú arcára gon­ dolt.) Vajon Ő mer­ re járhat most egyáltalán ezen a szigeten? Vagy esetleg már… Már nem is… Josiminek összeszorult a szíve. ahogy bevetődött a bozót szélébe. hogy a fiú talán kint vár rá. és rászólt. A fiúé. de mégis a ba­ rátaim voltak. Ezúttal tőle jobb kézre állt néhány magas fa. amely a játék kezdetétől mostanáig végig a fejében volt. Arra az arcra. Minden rendben. hogy az sem menne.

Lehet. Josimi a fejét behúzva. két marokra fogta a Colt Governmentjét. Akkor viszont így kell átvészelni. Az előbb még nem volt senki ebben a bozótban. Jól van… Csak még egy kicsit… Odáig… Hirtelen neszezést hallott a háta mögül. hogy a tarkóján égnek áll a haj. [210] . csupán az egyre távolodó neszezés hallatszott. ha észrevette volna. és a háta mögé célzott vele. és Josimi felől nézve jobbról balra tartott. Josimi gyorsan lekuporodott. ahogy van. A neszező hang újra megütötte a fülét. de az­ tán még egyszer felkapta a fejét. Most a lényeg az. hogy ne mo­ zogjon. Az épp csak tíz méterre lévő fák között felvillant egy mozgó fekete diákegyenruha. Érezte. nem felém jön! Josimi már épp megkönnyebbülten sóhajtani készült. Ott van valaki! Valaki! Összeszorított fogakkal legyűrte a félelmét. és mélyre hajtot­ ta a fejét. Oldalról látszott.bőségesen adódik búvóhely. mintha az a valaki helyet változtat­ na. Megint nesz hallatszott. De miért? Észrevette és követte? Josimi arcából kiszállt a vér. Az a valaki utána ért ide. mire nagyot ugrott a szíve. Hát persze. Josimi szeme tágra nyílt a félelemtől. amint az árnyék elsurran a fatörzsek között. A szívverése felgyorsult. Nem vette észre. majd óvatosan megfordult. Dehogyis. Jaj de jó. mint ő is. egyenest idejön. nem feltétlenül. Az árnyék már eltűnt a fák között. hogy csak egyszerűen épp tart valahova. Nem szabad mozogni. az aljnövényzet levélszövevénye közein át látta.

Abban a szemvil­ lanásnyi időben mintha Jódzsinak teljesen kifejezéstelen lett volna az arca. Úgy csókolta. Rögvest mosoly terült szét Jódzsi arcán. hogy már képzelődik? Nem. mint máskor. – Jódzsi! Erre a hangra Kuramoto Jódzsi (fiúk. Ó. Annyira meg lenne zavarod­ va. és akaratlanul szavak törtek elő a torkából. tényleg!…Imádlak! Josimi felállt. minden bizonnyal úgy nézett volna ki. aki Josimit bárkinél jobban szerette. de erőteljesen. és érezte. jobb kezében a Governmentet ló­ bálva futott Jódzsihoz. Azu­ tán Josimi szemhéját is megcsókolta. vállán a hátizsákkal. Arca deformálódott. Gyengéden. Azután az orra hegyét csókolta meg. Bár nem volt épp a [211] . Hálaima. istenem. Latinos jellegű arcán a szeme tágra nyílt a sűrű szemöldök alatt. Jódzsi azután szó nélkül Josimi ajkára helyezte a száját. majd visszarendeződött eredeti állapotába. az nem lehet. de ez alkalommal bármilyen istennel beérte. hogy nem látta rosszul. amely hirtelen keletkezett ott a bozótban. Ez annak a fiúnak a megszokott arca volt. Ha nem lett volna pisztoly a kezében. Bár akkor talán tényleg imádkozott. de hamarosan kimérten hátrafordult. hogy könnyek gyűlnek a szemébe. A szűk látómezőben egy diákegyenruha körvonala jelent meg. Néhány méter múlva még egyszer megbizonyosodott a hang forrásá­ ról a levelek sűrűjének vetületéből. Felemelkedett. Jódzsi megölelte Josimit. de biztos csak káprázat volt. Önkéntelenül a mellkasa elé húzta a kezét. – Josimi! – Jódzsi! Josimi. 8. Ha ez a tökéletesen való­ színűtlen mázli egy isten csínytevésének köszönhető. mint aki imádkozik.) teste összerándult egy pillanatra. Különben nem volt semmilyen vallás kö­ vetője. akkor ahhoz az istenhez. Abban a kis űrben.Biztos. és ki sem egyenesedve előrement.

A szabály. mint aki csak most lepődött meg. – Hihetetlen szerencse! – mondta Jódzsi. amikor végül eleresztette az ajkát. továbbra is Jódzsihoz simul­ va. amikor felesben ettek egy szelet ep­ res tortát a cukrászdában. és elmentek moziba. hogy soha töb­ bet nem látja élve. akit a legjobban szeretek. Ha valaki megtámad. hogy ez tör­ tént velünk! Jódzsi gyengéden megsimogatta a zokogó Josimi haját. hogy testét elönti a boldogság. Bármi történjék is. és Jód­ [212] . – Igen.legalkalmasabb helyzet. Főleg az az őszi nap másodikban. aki sí­ rós arccal nézett utána. Milyen szörnyű. te megvédesz. Mondták. Már azt hittem… Azt hittem. hogy a má­ sodikos osztályváltásnál Jódzsival találkozott. véletlenül találkoztak a városban. hogy együtt lehetek azzal. majd az aznap esti csókra. hogy csak egyvalaki maradhat életben. de most csak az számít. istenem. Amikor Jódzsi korábban elindult. ez nem álom. akiről azt hitte. (Az ő jósje­ gye kis szerencsét. Azután ő maga is elindult. Jódzsié nagy szerencsét mutatott. ak­ kor mi maradjunk addig végig együtt. Én is! – válaszolt Josimi. tényleg. és végigcsurogtak az arcán. – Én is. amikor magá­ tól értetődőn a földig érő ujjú kimonóját vette fel. hogy többet nem találkozunk. és mennyi aggodalmat kellett reggeltől mostanáig átélnie! És most talál­ kozhatott azzal az emberrel. ugye? Eszébe jutott egy csomó dolog. az év utolsó napjára és az újévi szentélylátogatásra. – Hát épségben vagy! Aggódtam – nézett mélyen Josimi sze­ mébe Jódzsi. Aztán arra a ka­ rácsonyi napra gondolt. ami azóta történt. A szeméből potyogtak a könnyek. tényleg az. – Most már semmi baj. Ó. hogy lejárhat az idő. hogy egyre jobban elöntik a könnyek.amikor minden kezdődött. maradjunk együtt! Jódzsi erőt sugárzó szavaira Josimi érezte. rápillantott Josimire. de Josimi érezte.

hol lehet. Ez a legfontosabb. Erre Josimi észrevette. egy tantó lehet. a nyakörv felrobban. – Hol voltál eddig? – kérdezte Josimi.zsi kicserélte vele az övét.) Nem fogja elfelejteni a január 18át sem. a markolatvédő cubán már meglátszott az idő vasfoga. akit szeretünk. Itt volt a közvetlen közelében. de Josimi hülyén érezte magát. És most vissza tudta szerezni magának ezt az örömet. Jódzsi kihúzta kissé a pengét. Josimi észre sem vette. Josimi fürdött az örömben. de tüzete­ sebben szemlélve megállapította. hogy még mindig szorongatja a pisztolyt. Erre ki­ derül. Lehet. ha ti­ zenegykor még mindig ott vagy. Jódzsi lassan elhúzódott Josimitől. hogy megmutas­ sa. – Egész jó fegyvered van. De tudod. amiben akkor lehet részünk. Ezen nevettek egy kicsit. azt a szombati napot. – Ott az egyik házban. mire Jódzsi a település felé mutatott. amikor először töltötte az éjsza­ kát Jódzsiéknál. és betűz­ te a nadrágja övébe. mi van a kezében. – Azzal meg­ mutatta. Én is az egyik házban rejtőztem. Mintha most tűnt volna fel neki. Zavartan mosoly­ gott. – Ó. de nem. semmiképpen nem az. Josimi jobb kezére pillantott. Visszatolta. hogy ott volt az orra előtt… – Mi baj? – Én is. A markolatára tekert zsinó­ rok leszakadoztak. pedig a játék kezdetétől mostanáig azon gondolkodott. hogy valami régiségkeres­ kedésbe való tőr. Ezért… Természetesen Jódzsi arca komoly volt. Biztos nagyon közel voltunk egymáshoz. ha egymásra mosolyoghatunk valakivel. de hülye vagyok… Jódzsi visszamosolygott rá. Miközben Jódzsi mosolyát figyelte. hogy lényegtelennek tűnik. a tőrön is foltokban terjedt a rozsda. [213] . Nekem csak ez jutott.

és átvette a Colt Governmentet.. Jódzsi neki szegezte a Colt Governmentet. hogy mit lát. Hosszú szempillák. – Jódzsi? – szólongatta Josimi még egyszer. Jódzsi. mint amilyennek ő is­ merte. A kakas folya­ matosan fel volt állítva. hüvelykujjal kinyitotta a fedelét. és Josimi a csövét oldalra fordítva odanyújtotta neki. és akkor végre feltűnt. És ebből a torz fejből szavak jöttek elő. A következő pillanatban Josimi azt hitte. és ellenőrizte a biztonsági szerkezetét. Ő pedig fél kézzel átvette. és ellenőrizte a tar­ talmát. Megfogta a markolatát. – Menj innen! Gyorsan tűnj el innen! Josimi egy pillanatig nem is tudta. de Josimi bólintott. Jódzsi arca eltorzult. beletúrt a táskájába. – Tartsd magadnál. Illetve azt se nagyon tudta fölfogni.Jódzsi… De azért még nem mozdult onnan. és odanyúj­ totta Jódzsinak a töltényes papírdobozt. mintha valamilyen megmagyarázhatatlan bűvész­ mutatványon ámuldozna. aztán zsebre vágta. de ezt a torz arcot.– Mutasd csak egy pillanatra! – mondta Jódzsi. A részletek ugyanazok. mit mondott Jódzsi. széles száj. és Jódzsi két-három lé­ pést hátrább lépett. csak Jódzsi kezére meredt. kilátszott a csőből az első lövedék. Nem is tudnám normálisan hasz­ nálni… Jódzsi bólintott. rosszul lát. hogy Jódzsi arca nem olyan. Elhúzta a závárzatot. szinte horgas nagy orr. Jódzsi idegesen folytatta: [214] . –. a szája szélén kivillanó fogakkal Josimi még sohasem látta. – Van hozzá töltény? Persze már be volt tárazva a kapacitásnak megfelelő számú töltény.

– Miért? – Josimi hangja reszketett. mint te? Josiminek tátva maradt a száji. amikor rajta­ kapták bolti lopáson. – Ne röhögtess! Annyit még én is tudok. hogy együtt maradok egy olyan nővel. Persze továbbra is Szóma Micukóval és Simizu Hironóval barátkozott. és nem tartotta rossz dolognak. felhagyott mindezekkel. Még ezt is tud­ tam! Hogy bízhatnék meg egy olyan nőben. hogy jó kereseti lehetőség volt. hogy Jódzsi is tud ezekről a dolgairól. és egyszer elővezették amiatt is. kétszer-háromszor lefeküdt azokkal az öreg krapekokkal. Jódzsi arcába bámult. – Hogy képzeled.– Azt mondtam. hogy együtt van azokkal a maguk módján kedves fickókkal. Tagad­ hatatlan. a fenébe is! Először lassan. Ez mind igaz volt. viszont egyre gyorsuló tempóban valami re­ csegve-ropogva omladozni kezdett Josimiben. mint te! Gyorsan menj innen. De az óta az őszi nap óta. Sejtette. és kiköpött. elfordította a fejét. akiket Szóma Micuko mutatott be neki. – De miért? Jódzsi hangján egyre jobban érződött az idegesség. mert hát mégsem játszhatta ő egyedül [215] . eljátszotta a felnőttet a számára még szokatlan sminkeléssel. – Én… Valami rosszat csi­ náltam? Jódzsi változatlanul Josimire fogta a fegyvert. És ott vannak még a kuncsaftok. Ráadásul apádhoz hasonló korú pasasokkal fekszel le. és különben is min­ denki így csinálja. hogy egy utolsó kis lotyó vagy. takarodj el innen! Josimi továbbra sem tért magához. mert Szóma Micukóékkal gimnazistákat zsaroltak. Már jó régen. mióta Jódzsival jár. Néhányszor letartóztatták. ahogy szavakat présel ki a száján. Hogy többször elkaptak a rendőrök. és hallotta magát. Akkoriban meg különösen utált mindent.

– Én már nem csinálok ilyesmit. ne csináld! – sikította sírva. és a többi csúnya dologból is lehetőség szerint igyekezett kimaradni. de legalább nem kurválkodott többé. Újabb szavak szakadtak ki belőle: – Akkor meg… akkor meg miért jártál velem? Jódzsi azonnal válaszolt. hogy Jódzsi rászegezi a fegyvert. Végig azt hitte. Josimi megindult Jódzsi felé. – Hozzád… hozzád illő nő akartam lenni. Jódzsi rögtön fölé tornyosult. egyértelmű! Menj már innen! A fenébe veled! Ki tudja. és meg­ próbálta kiszedni a fiú kezéből a pisztolyt. a hozzád hasonló csajokat rögtön meg lehet dugni.a jó kislányt. – Hagyd abba! Kérlek. – Mit hazudozol itt nekem?! Hagyd már ezeket a műkönnye­ ket! Josimi könnyes szemmel pislogott Jódzsira. minek a hatására. Ennek hallatára Jódzsi egy pillanatig úgy meredt Josimire. vagy mert nem bírta megemészteni a tényt. és szere­ ti. de rögtön visszatért arcára az előbbi ki­ fejezés. Érezte. A hátizsák le­ csúszott a válláról a bal kezén. Jódzsi félrefordult. [216] . hogy ezzel Jódzsi is megbocsát neki. mint akit letaglóztak. és Josimi a hátára zuhant a fű­ be. hogy a korábbiaktól eltérő könnyek patakzanak végig az arcán. Végig azt hitte. és ellökte magától Josimit. Ta­ lán mert nem akarta tovább hallgatni a szavait. Josimi szeméből könnyek buggyantak ki. – Gondoltam.

amikor Siroiva egyetlen hamburgeres bódéjánál kettesben fagyiztak… Belekente a fagyit az orrába. Jódzsi keze vésze­ sen süllyed. Jódzsi. aki két kézzel kapasz­ kodott a fiú jobb csuklójába. Jódzsi szeme elkerekedett. Azok a szavai legalábbis őszinték voltak. Lenézett Josimire. Josimi felfelé tolta a kezét és teljes erejéből kiabálta: – Jódzsi! Kérlek! Hagyd abba. már csak négy. és Jódzsi azt mond­ ta rá. már csak három. már csak… Josimi szomorúságtól és félelemtől darabokra szaggatott szí­ vébe hirtelen beférkőzött egy gondolat. Jódzsi! A fiú nem válaszolt semmit. Mindent megértett. ahogy kiszökik a vér a fejéből. Jódzsi a baljával azonnal ráfo­ gott a saját pisztolyt markoló jobb kezére. …Szerettem. és halkan megszólalt: – Köszönöm. és a szeme véreres volt. Gépszerűen monoton erővel és mozdulatokkal ereszkedik lejjebb és lejjebb a karja. Ha ő nem lett volna. nem láthatta volna ezt az álmot. Jódzsi volt az. aki megajándékozta ezzel a déli­ bábbal. Jaj. hogy újra kezdheti. és mozdulatlanná dermedt. de szere­ tett Jódzsija csak egy délibáb volt. Amikor vele volt. meg akarsz ölni! Akkor inkább én öllek meg itt rögtön. és már csak kettő. Jódzsi a homlo­ kához tartotta a fegyvert. az a golyó már súrolhatná Josimi haját. Azok az ujjak mindjárt meghúzzák a ravaszt. a fenébe! Jódzsi Josiminek szegezte a fegyvert. hogy veled lehettem. [217] .– Mi a fenét csinálsz?! A fenébe! A fenébe is. elhitte. mintha most eszmélt volna rá va­ lami fontos dologra. Josiminek hirtelen kiszállt a karjából az erő. Boldog vagyok. hogy igazán helyes lány. Már csak öt centi. De… De nagyszerű délibáb volt. Josimi ránézett. Nem akarta ugyan megérteni. Az ő homloka felé! Josimi szinte hallotta.

– Semmi baj… Lőj!. – Josimi… – hallott helyette egy rekedtes hangot. kellemetlen hang hallatszott. ugyanakkor valahol furcsán sercegő. Mint amikor a cipősarok megcsúszik a ned­ ves padlón. és kihúzta Jódzsi teste alól. hogy minden rendben van-e. És azt is. Josimi mosolygott. csak egy egyszerű görcs miatt. hogy a tűzforró golyó belehasítson a fejébe. Erre Josimi lassan. Jódzsi karja a Josiminek fordított fegyverrel remegni kezdett. megfogta Josimi kezét. Josimi nem értett semmit az egészből.. de a cső már nem felé irányult. Utá­ na nem mozdult többé. és a fekete diákruha vállán túl egy mosolygó arccal találta magát szem­ be. Szóma Micuko állt ott. Jódzsi erejét vesztett felsőteste lassan ráhajlott Josimire. és a lövedék a feje felett csapódott be. Mindenesetre Micuko megkérdezte. ame­ lyet szeretett. Jaj… Jaj… Megértetted…?Jódzsi… Tényleg? Barátságos. Pillantása találkozott Jódzsiéval. Bár nem szándékosan. hogy abban a szemben megbánás és önvád is tükrö­ ződik halványan. [218] . Csak valamiért a lelke mélyéig elszörnyedt a Micuko angyalian kedves. Régi jó barátja. Josimi sietve próbált kievickélni Jódzsi teste alól. a fűvel benőtt földbe. szép arcán ülő mosoly láttán. Lényegében ugyanabban a pillanatban Jódzsi jobb keze meghúzta a ravaszt. és lehunyta a szemét. hogy Jódzsi szeme visszaalakul azzá a szemmé. kis porfelhőt kavarva. de akármeddig várt. nem hallott durranást. Josimi akaratlanul felsikított a pe­ tárdához hasonló dörrenésre. még egyszer kinyitotta a szemét. Josimi egy darabig várta. Vékony könnyfátyolon át látta.

és ráncigálva próbálja kihúzni. amit akkor érzett. kér kézzel megmarkolja a nyelét. Halálra akarta döf­ ni a tekintetével. és meglátta. hogy Micuko megfogja a Jódzsi nyakában lévő sarlót. Josimi. amelynek a fejéből egy sarló áll ki. aki elra­ bolta tőle azt. hogy mi okozta mindezt. hogy összedőlt a világ. Igen. és formás lába combig kilátszott a ra­ kott szoknya alól. Bele­ gondolt. Ne rázz! Bennem van egy sarló. hogy mi­ lyen játékban vesz részt. Ha van itt gyűlöletes ellenség.Josimi dülöngélve felállt a burjánzó növények között. Jódzsi nem támad fel. Hason­ lított ahhoz. és meglátta (persze végig nézte. Josimit újra és újra elöntötték az érzelmek. de nem jutott el a tudatáig). Reszketett. aki fe­ nékre esett a fű közé. A sarló azt üzente neki. ki a barát. Jódzsi izmai görcs­ be rándultak. Csak a súlyát össze sem le­ het mérni a mostanival.) Micuko egyelőre hagyta a sarlót. [219] . – Neeeeeeeee! – kiáltotta. míg végre megkaparintot­ ta tőle. Josimi szeméből ömlöttek a könnyek. és ellökte onnan Micukót. Josimi csak nézte Jódzsi testét. Túl fontos dolgot veszített el túl hirtelen. mint a nyárfalevél. akkor az Szóma Micuko. Jódzsi feje együtt mozgott vele. úgy fáj. (Sarló! A siroivai viszonylatban is városi gyereknek számí­ tó Josimi életében először látott ilyet. amikor kiskorában (amikor még ártatlan volt) a féltve őrzött üvegfigurája egy rossz pilla­ natban leesett a földre. Már-már össze­ csapott a feje felett a gondolat. és könnyel telt szemével szinte felnyársalta a mellette ülő Micukót. mit sem törődve Micukóval. ráborult Jódzsi testére. és az ujjai iszonyúan megmerevedtek. Már nem foglalkoztatta olyasmi. és eltört. hogy Jódzsi fejébe hátul egy éles sarló mélyedt be­ le. és reszketett. ezért egyenként kellett őket eltávolítani. amelyben már nem volt élet. Akkor elmosolyodott. és ki az ellenség. Josimi tudata az ég magasságából visszazuhant a földre. akit szeretett. A testre. és nekiállt. hogy kiszedje Jódzsi jobb kezéből a Colt Governmentet. hogy hiába ráz­ za.

[220] . – Kis híján megölt téged. füléhez közelítette a száját. ezért inkább én vé­ geztem vele. Jahagi Josimi rázuhant volt kedvesére. és fekete foltot hagyott. és Josimi fél fejéhez. mégsem fog megölni téged. A negyvenötös átmérőjű lövedék miatt a feje hátsó részének a fele eltűnt. A hom­ lokán ütést érzett. Mintha egy üres. – Nem igaz! Jódzsi megértette! Megértett engem! Boszorkány vagy! Megöllek! Meg foglak ölni téged! Jódzsi megértett en­ gem! Micuko fejcsóválva vállat rántott. és a széléről vér csor­ dogált. emberi formát öltött barlanggá változott volna. Kuramoto Jódzsira. A fülcimpáján a szürke. – Miért?! Miért ölted meg? Nem vagy normális! Hogy tehet­ ted? Boszorkány! Miért kellett megölnöd? Miért? Micuko elégedetlenül húzta félre a száját. hogy megértett téged. A szája megmaradt.– Miért ölted meg?! A szavak visszhangzottak benne. – Úgy láttam. és nem mozdult többet. legalább egy ideig használhatja majd Josimit golyófogónak. hogy kiszedje Jódzsi fejéből a sarlót. Csak ennyi volt. én is azt hiszem. Csak segítettem neked. és még egyet rántott a vállán. Furcsa dolog az emberi test. És Josimi még egyszer hallotta azt a száraz puffanást. – Lehajolt. Josimi szeme tágra nyílt. zselészerű agyvelő és a vér visszataszító díszítésként éktelenkedett. nyitva volt. De attól még elhagy­ ták ezek a szavak a száját. Utána újra nekiállt. Jódzsi egyenruhájára folyt. mintha valamit kiáltani szeretne. Szóma Micuko leengedte a füstölő csövű Colt Governmentet. és Josiminek szegezte a Governmentet. Azt hitte. Azután megszólalt: – Igen. mintha nekirepült volna valamilyen tompa tárgy.

Nanahara? Súja nagyot nyelt.[Maradt 25 fő] 31 Az iménti hangot Sújáékig sodorta a szél. és a két durranás indította el újra a be­ szélgetést. ha megbíztok bennem… De mint már az előbb is mondtam. – Valaki megint… – kezdett bele Noriko. Súja felemelte a fejét. Várt egy darabig. – Ez most… fegyver hangja volt? – Az volt – állapította meg Kavada. azzal is. Súja lehajtotta a fejét. Azután még egyszer. – Figyeljetek rám. Ezzel kapcsolatban tisztáznunk kell valamit. Ha nekünk támadnak. hogy kíméletlen leszel. akkor muszáj lesz. de Kavada megráz­ ta a fejét. de több nem jött. Kavada bólintott. – Akkor is megteszed. Kisvártatva Kavada szólalt meg. Csak az ágak zize­ gése hallatszott a bozót felől. – Azt nem lehet tudni. – Felkészültél. ha az ellenfél lány? [221] . – Kivel? A kormánnyal? – Persze. Súja a mellette ülő Kavadára tekintett. Örülök. aztán folytatta: – Ugyanakkor az osztálytársainkkal szemben is. Néhány percig mindhárman hallgattak az előbb. nem? – Kicsit lehalkult a hangja. Kavada Súja felé fordult. életben kell maradnunk a végéig. azután válaszolt: – Ha úgy alakul.

aki gond nélkül megölt volna akárhány embert… Akivel vi­ szonylag jóban voltam. Amiatt nem halhattam meg. akkor jó. öljenek meg nyugodtan. – Oké. nem? – mondta még egyszer. hogy akkor nem bánom. de nemsokára Kavada szólalt meg. és megszorította a könyökét. – Mivolt az? [222] . – Aha. hogy megkérdezze-e vagy ne. Kavada bólintott. Hozzátette: – Ha minden egyes alkalommal rosszul leszel. hogy hány fiút és hány lányt öltem meg. hogy nem sza­ bad megkérdeznie. Volt. tőle szo­ katlan módon mintha mentegetőzni akarna. Megint elkapta a tekintetét. és habozott egy darabig. Újra hallgattak. Kis szünetet tartott és folytatta: – Volt még egy feladatom is. Súja gondolkozott egy kicsit.Súja összeszorított szájjal nézett Kavadára. Bár úgy ítélte meg. Súja felemelte a fejét. – Muszáj lesz. – Nem tehettem mást. – Nem… nem – rázta Súja a fejét. mégis szóra nyílt a szája. és keresztbe tett térdén megigazította a shotgunt. Ha tudod. amikor meg­ ölsz valakit. nem tudtam társulni senkivel. míg megnyertem? Noriko keresztbe tette a karját a mellén. hamar meghalt. – Te is… kíméletlen voltál? Egy éve? Kavada vállat vont. aki félig megőrült… Volt. Én pedig… nem tudtam azt mondani. a következő pillanatban valaki más végez veled. Részletesen tudni akarod. – Semmi értelme ilyesmit megtudnom.

mint be­ szélni róla. Meg akarta kérdezni. akivel jóban volt. – De mit…? Súja kérdésére Kavada erőltetetten vigyorgott. mert hirtelen átfutott az agyán egy gondolat. Szétverni és a pokol fenekére küldeni őket mind. – Hogy lerombolhassam ezt a rohadt trá­ gyadombot. Illetve most is meg akarom tenni. de végül mégsem tette. az­ tán újra felkapta a fejét. de a szemén átci­ kázott egy villám. [223] .– Egyértelmű. mindenfélét tanultál… Tehát emiatt? – Igen – bólintott Kavada. elmagyaráznál nekem valamit? Mármint ha tudod… – Mit? – Ennek a játéknak az értelmét. és megrázta a fejét. – Nem sok hiányzott. hogy az előbb Kavada mellesleg megje­ gyezte. amelyben egymást kell gyanúsítgatniuk. Akik gond nélkül megrendezik ezt az idétlen székfoglalósdit. Súja ránézett a felhúzott térdei közé lógatott revolverre. mint neki Jositoki. De valamit csinálhattam volna. akik mozgatják ezt a játékot. miközben Kavada haragos szája szélét fi­ gyelte. – Kavada mosolygott ugyan. hogy az illető ugyanolyan közeli barátja volt. Ő is be akarja nyújtani a számlát azoknak. megutálniuk. amelyik belekényszerített min­ ket ebbe a rohadt trágya játékba. Súja arra gondolt. Ezért most is életben fogok maradni. És… Arra gondolt. Ezt az országot. – Hallod. hogy tegyek is valamit ezzel az országgal szemben. Hogy van-e értelme egy ilyen dolognak. – Azt mondtad. – Egy kész rendszert szétverni nem olyan könnyű. de könnyen le­ het. az hamar meghalt. hanem másva­ lamit hozott szóba. hogy ezzel ő is így van.

nagyon megégetheti magát. Ha fölöslegesen beleártod magad valamibe. védelmi szempontból szükség van rá. senki nem szól semmit. nem lehet belőled hivatalnok. Aki szakmai dolgokba szól bele. Feltehetőleg amikor először kitalálták ezt a kiváló játékot – valamelyik kattant katonai szakértő agyából pattant ki –. – Ez egy őrült hadoválása. Bár lévén. így aztán folytatódik. ha nem vagy idióta. Ebben az országban a hivatalnokok mind idióták. És aztán ami egyszer elkezdődött. mint a fasizmus. Ebben az országban sok furcsa dolog van. [224] . hogy az egész ország be van csavarodva.Kavada kicsit elkerekítette a szemét. Olyan. mert az is könnyen meges­ het. valószínűleg itt ezt kell normálisnak te­ kinteni. Azután végre megszólalt: – Már hogy lenne neki? – De… – kezdte Noriko – azt mondták. hogy Sújának és Norikónak elállt a szava. ezért még hozzáfűzte: – Na tehát. sen­ kinek nem volt egy szava sem ellene. de rögtön lehajtotta a fe­ jét. Senki nem mond semmit. A jobbik esetben. búcsút mondhatsz az állásodnak. azt nemigen állítják le ebben az országban. de mind ugyanúgy épül fel. Ráadásul. – Akkor meg – Súja érezte. Hiába ellenzi lényegében mindenki. És… Kavada végignézett az arcukon. Látta. és közben a fejét rázta. Kavada arcáról még nem tűnt el a vigyor. hogy ideológiai átnevelés címén kényszermunkára kül­ denek. és halkan röhögcsélni kezdett. Ezért nem változik semmi. Láthatóan nevethetnékje támadt. hogy a testét újra elönti a forron­ gó düh – miért nem szűnt még meg? – Egyszerű.

A hivatalos nevük Dél-koreai Népköztársaság és Koreai-fél­ szigeti Demokratikus Állam. Súja a lányra nézett. amit érzett egy pillanat alatt lecsillapodott. illetve velem együtt mi sem merjük még azt sem ki­ mondani. és így újabb lépést te­ gyünk a nagy kelet-ázsiai népcsoport együttélésének megva­ lósulása felé”. – Az az ország nagyon hasonlított ehhez. A könyvek szerint „a DKN baráti ország volt. (Természetesen utána úgy folyatódik.) – Igen – bólintott Kavada. az ország elzárkózása. – Volt egy DKN nevű ország. de azért válaszolt. Zsarnokság. – Hát persze. Nektek is fontosabb a saját életetek. hogy valami nem stimmel. de így van – mondta Noriko. az információ korlátozása és a besúgás támogatása. Na igen. hogy elűzzük a KDÁ imperialistáit. feltétlen behódolás a vezetőnek. azaz a Nagy Kelet-ázsi­ ai Köztársaságtól nyugatra. és az orra előtt lévő fa levelei között magányosan kikan­ dikáló rózsaszín azáleaféleség környékét bámulta. területét annektáljuk. Csakhogy alig negyven év alatt ku­ darcot vallottak. nem? Súja meg sem tudott szólalni. hogy „hazánk kötelessége a Koreai-félsziget egész lakosságának szabadsá­ ga és a demokrácia védelme érdekében. gondolta. A mostani KDÁ déli felén. Tőlünk. Kavada pedig egyenesen előrefelé for­ dult. – Szégyellem. Noriko szomorúan sütötte le a szemét. ám az Amerikai Biroda­ lom és a KDÁ imperialista elemeinek összeesküvése folytán 1968-ban a KDÁ erőszakos terjeszkedésének áldozatává vált”. a tenger túlpartján. Súja ránézett. Hirtelen mi üthetett belé.– Ti sem. ideológi­ ai oktatás. gondolta Súja. pontosan így érezte ő is. Ezzel szemben a mi Nagy Kelet-ázsiai Köz­ társaságunk rendíthetetlenül menetel tovább… Szerintetek miért? [225] . Hallottatok róla? – kérdezte Kavada. A düh. hosszú időn keresztül tartott a viaskodás ugyanazon nép két állama kö­ zött – ennyi még a tankönyvekben is benne volt.

Ekkor Noriko közbeszólt: – Hetvenhat évvel ezelőtt? – Rakott szoknyás térdét átkarol­ va csodálkozva hajtotta félre a fejét. hogy a DKN-ben mindenre kiterjedő­ en ellenőrzés alatt tartották a társadalmat – jó. hogy „minden állampolgár veleszületett joga a szabadság. illetve más imperialista hatalmak alattomos konspirációjának ered­ ménye” (különben meg erről a szóhasználatról nem is gon­ dolná az ember.Súja elgondolkodott. de nálunk rendkí­ vül ügyes – azaz így utólag megállapíthatjuk. hogy a szabadságnak időnként korlátokat szabjunk”. Szemben azzal. – Nem tudom. A társadalmi jólét érdekében azonban elengedhetetlen. – És így megszületett ez az ország. és újra beszélni kez­ dett. Ezzel beetették az embereket. persze nálunk is az elnyomás és az ellenőrzés az alap –. hogy a könyvet középiskolásoknak szánták). – Nehogy már!… – mondta Kavada. hetvenhat évvel ezelőtt. biccentett. Ugye frázisnak nem is rossz? Súja és Noriko szó nélkül hallgatta Kavadát. A tan­ könyv szerint a DKN bukása „az Amerikai Birodalom. hogy a DKN és a KDÁ közös szárazföldi határral rendelkezett. – Először is ott van az egyensúly kérdése. [226] . aztán vissza­ fordult Kavadához. másrészt viszont közölték. Ebbe bele sem gondolt még soha. Kavada Súja szemébe nézett. nem elhanyagolható körülmény. – Még ezt sem tudtátok? Noriko Sújára nézett. Súja odabiccentett neki. Rázta a tejét. – Egyensúly? – Igen. hogy rendkí­ vül ügyes – módszerrel meghagytak valamennyi szabadsá­ got. De akkor miért áll még mindig sértetlenül a Nagy Kelet-ázsi­ ai Köztársaság? Igaz.

– Hallottam erről valamennyit. hogy igazából ez is hazugság. csak a tizenkettedik. [227] . Súja is hüledezett.”) Súja rápillantott Noriko meglepett arcára. mint ma. – Csak­ hogy kik azok az emberek? Találkoztál már valakivel. ha Noriko nem tud róla. mintha nem is ugyanez az ország lett volna. Nem csoda. (Sindzsi azt mondta: „Addig ál­ lítólag feudalizmus volt. és a Vezér nem is a három­ százhuszonötödik. – Ez igaz? – kérdezte nehezen forgó nyelvvel. az első ve­ zér megjelenéséig. ahogy meghallotta Kavada következő kijelentését: – Persze lehet. és félvállról mondta: – Hogy nincs is Vezér. és rögtön rosszul lett. Mesélik. és a fel­ nőttek is általában hallgatnak róla (illetve lehet. – Ezt meg hogy érted? Kavada mosolygott. és újévkor a rezidenciáján az emberek előtt… – Ugye rögtön ez jut eszedbe? – nevetett rá Kavada. hogy nagy hazug­ ság. Állítólag. azaz a forradalom előtt az állam nevétől kezdve a rendszeren át minden más volt. Ezt Mimura Sindzsi mondta el neki. A bizonytalanság miatt. ami a törikönyvekben van. ha azok színészek. – Hogy micsoda? – Ne már… – Noriko hangja kissé eltompult. amikor Sindzsi mesélte neki. ilyesmit nem tanítanak az iskolában. hogy talán minden hazugság. Csak kitaláció. mint a Vezér maga? Súja elgondolkodott ezen a lehetőségen. az igazság pedig nincs sehol. Alig nyolcvan évvel ezelőtt. de összességében még mindig jobb volt. hogy van fel­ nőtt. – Ő maga is ér­ tetlenül ráncolta a homlokát. aki még csak nem is tudja). ugyanúgy. aki volt ott? Mi van. Társadalmi osztály szerinti megkü­ lönböztetés is létezett. A férfiak borotvált fejük tetején ext­ ravagáns copfot viseltek. – De hát benne van a hírekben.

jólétben élnek. Szabadságot min­ denkinek! Ha pedig szabadságot. és folytatta.– Azt nem tudom. és neki adja el a késztermékeket. Min­ denesetre azért hihető. De még azzal együtt is… – Megtorpant. Majd egyiket a másik után. Így pedig a kormány központi figurái mind egyenlők. de ennek dacára egy harmadik országot. mert ezzel a módszerrel nem adják egyetlen ember kezébe a legfelsőbb hatalmat. de tény. mert az itteni termékek legtöbbje jó minőségű. [228] . hogy legyen egy alak a középpontban. ha egyszer elhatározod. hogy elég hi­ hető történet. – Ha egyszer így beválik vala­ mi. Kavada kifújta a levegőt. hogy modern ipari ál­ lamként sikeresen működött. úgyhogy bolondok lennének mindezt felborítani csak azért. Ebben egyáltalán nem maradunk el Amerikától. de annyi más módja van. A lényeg. Tőle szerzi be a nyersanyagot. Ebben az esetben az ügyes haladás azt jelenti. de egy kis átverés mégis van a dologban… Az állampolgárokat pedig nem szükséges mindezekről tájékoz­ tatni. Méghozzá könnyedén. Minden rendesen működik. – Sajnos hülye vagyok a számítógépekhez. sem a mi országunkhoz nem húz. hogy utánanézel. hogy ez az ország baj nélkül megtette az első lé­ pést. – Kitől hallasz te ilyesmiket? Utánanéztél a számítógépes há­ lón vagy min? Súja azért kérdezte ezt. mert eszébe jutott Mimura Sindzsi. és ügyesen haladt. egyre inkább bevon a gazdaságba. amelyik sem az Amerikai Birodalomhoz. azután folytatta: – Mindegy. Megrázta a fejét. Mindez a kiemelkedő minőség. Csak semmi részrehajlás! Így senkinek nem lehet rá egy szava sem. az emberek ódzkodnak a gondolattól. Nem csoda. a csapatszellem és a kormány elnyomó politikájá­ nak az eredménye. hogy a rendszer megváltozzon. de Kavada megint csak nevetésre húzta a szája szélét. Mindössze csak az űrtechnológiában és a számítástechniká­ ban vagyunk egy kicsit hátrányban. most kisebb dolgunk is nagyobb ennél… Csak annyit még. akkor azonos kötelessége­ ket is. Szinte teljesen elzárkózik a kül­ világtól. Én is csak hallottam.

mert ezzel jár némi kellemetlenség. Magától értetődő, hogy a jólétért áldozatot kell hozni. Kavada visszafordult Sújához, és gunyorosan elmosolyodott. – A kellemetlenségek és áldozatok egyike pedig ez a remek játék. Persze lehet, hogy a résztvevők és a családjuk szenved­ nek miatta, de akkor sem érint túl sokakat. A legtöbb család is beletörődik idővel. Azt mondják, az idő begyógyítja a sebe­ ket. Hosszú kerülő út után tehát Kavada története visszaért a Nagy Kelet-ázsiai Köztársaság büszkeségéhez, ehhez a ro­ hadt játékhoz. Talán úgy találta, hogy Súját a hallottak letör­ ték, mert megkérdezte tőle: – Mi baj? – Mindjárt hányok – válaszolta Súja. Végre kezdte tisztán lát­ ni, hogy mit jelentett, amit Mimura Sindzsi mondott neki egyszer: „Ez itt a megvalósult fasizmus. Ilyen gáz helyet se­ hol másutt nem találsz a világon.” Biztos, hogy Sindzsi mindezeket már régen tudta. – Hűha. Na, akkor mondjak valamit, ami még undorítóbb? – Úgy látszott, mintha Kavada még élvezné is a dolgot. Foly­ tatta. – Arra gondoltam, hogy a DKN és a mi országunk kö­ zött a másik különbség az etnikai jelleg lehetett. – Etnikai jelleg? Kavada bólintott. – Igen. Úgy értem, hogy az ország mostani rendszere egé­ szen jól illik a lakók mentalitásához. Nem szegülnek szembe a feletteseikkel. Könnyen befolyásolhatók, hajlandók mások­ tól függeni, és csoportorientáltak. Maradiak, és úgy gondol­ kodnak, hogy „csak-nehogy-történjen-valami”. Olyan ment­ hetetlenül birkák, hogy ha valaki meglebegtet előttük egy jól hangzó indokot, például, hogy „mindannyiunk érdeke” vagy hasonló, akkor még a besúgástól sem riadnak vissza, sőt meggyőzik magukat, hogy jót cselekedtek… Ez mind hozzá­ járul. Nincs mire büszkének lenni, és nem kell benne logikát
[229]

keresni. Nem tudnak a saját fejükkel gondolkodni. Úgyis könnyebb sodródni az árral. Komolyan hányhatnékom van. Ez így igaz, tényleg visszataszító történet volt. Sújának ka­ vargott a gyomra. Noriko egyszer csak közbeszólt: – Szerintem ez nem így van. Súja is és Kavada is ránézett. Norikón talán most jött ki az eddigi fáradtság, mert görbe háttal kulcsolta át a térdét, de attól még kettejük arcára emelt tekintettel, határozott hangon beszélt. – Én nem tudtam semmiről. Rengeteg dolgot most hallottam először. De ha mind igaz, amit meséltél, és én tudtam volna minderről, biztos, hogy nem tűrtem volna szó nélkül. Biztos mindenki azért olyan, amilyen, mert semmit sem sejtenek. Nem akarom azt gondolni, hogy mi mind ilyen förtelmes emberek vagyunk. Nem mondom, hogy különösebben nagy­ szerűek lennénk, de ugyanúgy képesek vagyunk gondolkod­ ni, mint bárki más a világon. Ennek hallatán Kavada mosolyogni kezdett. Méghozzá rend­ kívül kedvesen. – Milyen jólelkű vagy, Noriko – mondta. Súja viszont újból szemrevételezte Noriko arcát. Az osztály­ ban nem keltett különösebben feltűnést, és végig meg volt róla győződve, hogy Noriko olyan típus, aki nem nagyon fej­ ti ki a véleményét mások előtt. Furcsán hangzik, de úgy vette észre, hogy amióta ez a játék elkezdődött, egymás után tűn­ nek elő Noriko eddig ismeretlen tulajdonságai. Bár lehet, hogy ez csak annyit jelent, hogy ő volt a hülye. És vajon Josi­ toki pontosan látta Norikónak ezt az oldalát is? Mindenesetre nagyságrendekkel értelmesebb megnyilvánu­ lás volt, mint az, hogy „mindjárt hányok”. Ennek tetejébe még igaza is van – gondolta Súja. Akárki akármit mond, ez az ország a hazájuk, itt születtek, itt nőttek fel. (Bár a jelenle­ gi helyzetben kérdéses, hogy meddig nőhetnek még.) Lehet, hogy az úgynevezett Amerikai Birodalom egyszer felszaba­ dítja az országot, de alapvetően ez belpolitikai ügy, nem vár­
[230]

hatják el mások segítségét. Végső soron nem is valószínű, hogy lesz rá alkalmuk, hogy valaha igénybe vehessék. Ezzel Súja visszanézett Kavadára, és megkérdezte: – Figyelj, Kavada… Szerinted meg tudjuk változtatni az or­ szágot? Kavada a fejét rázta, mire Súja elszontyolodott. Azt hitte, Ka­ vada azt fogja mondani, hogy persze, mivel ő maga mondta, hogy szétveri ezt az országot. Súja kissé ügyefogyottan kérdezte: – De hát nem azt mondtad, hogy szétvered ezt az országot? Kavada hosszú idő után először vett elő cigarettát, és rágyúj­ tott, aztán karba tette a kezét. – Elmondjam, hogy mire gondolok? Súja bólintott. Kavada kioldotta a karját, kivette a szájából a cigarettát, és ki­ fújta a füstöt. – Szerintem a történelemnek hullámai vannak. Súja nem nagyon értette, vissza akart kérdezni, de Kavada még azelőtt folytatta: – Egyszer, ha bizonyos feltételek megvalósulnak, akkor anél­ kül is megváltozik az ország, hogy mi tennénk érte valamit. Én nem tudom, hogy háború vagy forradalom kell-e ehhez. Az is lehet, hogy soha nem következik be. Kavada szívott egyet a cigarettából, és kifújta. – Amennyire én látom, most lehetetlenség lenne változtatni. Ahogy az előbb is mondtam, ez az ország tébolyodott, de jól fel van építve. Nagyon jól. Kavada a cigarettát tartó kezével Sújáék felé bökött. – Nos, adva van egy rothadó ország. Ha ez nem tetszik, ak­ kor a legokosabb, amit tehetsz, hogy elhagyod, és elmész va­ lahova máshova. Emigrálásra van mód. Akkor élhetsz anél­ kül, hogy szagolnod kéne a bűzt. Néha biztos honvágyad
[231]

lesz, de a mindennapok kellemesen telnek… Csak én nem ezt fogom tenni. Súja megdörzsölgette a combját. Kicsit remélte, Kavada azt fogja mondani, ahogy az előbb ő maga is kigondolta, hogy mindezek ellenére küzdeni akar, mert ez a hazája. Igen, erről Bob Marley is énekel: „Kelj fel, ne hagyd… A harcot fel ne add.”1 – Miért? – kérdezte. De Kavada válasza némileg eltért attól, amire számított. – Egoizmus. Bosszút akarok állni, és ha ez nem is több annál, oda akarok sózni egyet ennek az országnak. Csak ennyi. Az­ tán hogy ez elvezet-e majd az ország megújulásához, az igen­ csak kétséges. Súja nagy levegőt vett, csak azután szólalt meg. – Reménytelennek tűnik. – Reménytelen is – mondta Kavada. [Maradt 25 fő]

32
– Hát ez…

Amikor a két távoli lövés hangja elért hozzá­ juk, Jutaka megint összehúzta magát. Sindzsi is abbahagyta egy pillanatra a gépelést.

Sindzsi bólintott. – Megint fegyverdörrenés. De rögtön visszatért a munkájához. Nem szép dolog ilyet mondani, de most nem ér rá másokkal törődni. Jutaka is újra Sindzsi kezét kezdte figyelni. A kötés helyett tö­ rülközővel becsavart markában a Berettát szorongatta, amit Sindzsi adott oda neki, hogy őrködjön. – Na, Sindzsi, mit csinálsz a számítógépen? Most már igazán elmondhatnád – mondta bosszankodva.
1

Földes László fordítása. [232]

Sindzsi, miután újra bekapcsolta a behívóprogramot, és be­ tárcsázott a mobiltelefonnal, sietősen ütögetni kezdte a bil­ lentyűket, és közben ugyan mondogatott olyasmiket, hogy „Megvan! Ez az!”, meg „A francba, ja, akkor így van”, meg „Oké!”, de Jutakának nem magyarázott el semmit. – Várj egy kicsit. Még egy kicsi kell… Sindzsi tovább ütögette a billentyűket. A fekete-fehér képer­ nyő kellős közepén egy ablakban százalékjelekkel és keresz­ tekkel tarkított angol szöveg futott, és Sindzsi erre válaszol­ gatott. – Jó. Utoljára adatletöltésre adott parancsot, és megállt. Az alap­ műveletek természetesen Unixon mennek, de most egy má­ sik ablakban jelent meg a letöltés állapotát mutató grafikon, annak megfelelően, ahogy hozzáalakította a Macintoshhoz. Sindzsi kinyújtott karral nyújtózkodott. Most már csak ki kell várni, hogy befejeződjön a letöltés. (Bár ha végzett, még át kell írnia a logot, hogy eltüntesse a bizonyítékot.) Utána pe­ dig az adatok alapján fel kell építeni a haditervet. Vagy csak egyszerűen átírja az adatokat, vagy egy saját programot ké­ szít, és még ügyesebben vágja át őket. Az utóbbi kicsit mace­ rás, de azzal is meglenne egy fél nap alatt. – Sindzsi, mondd már el! – kérte újra Jutaka. Sindzsi mosolygott, ő is eltávolodott a számítógéptől, és egy fának támaszkodott. Úgy érezte, hogy túlságosan izgatott, ezért mély levegőt vett, hogy lehiggadjon. Nem csoda, mert az előbb, amikor Jutakának mondta, hogy „egy Power Book 150-es”, akkor még nem volt benne biztos, de most már nyert ügye van. Lassan beszélni kezdett: – A lényeg, hogy azon gondolkoztam, hogyan szökhetünk meg innen. Jutaka bólintott.

[233]

– És… – Sindzsi a saját nyakára mutatott. Ő maga nem lát­ hatta, de Jutaka igen, azt az ezüstszínű nyakörvet, amilyen neki is volt. – Igazából ezt akartam valahogy leszedni. Emiatt tudja az a szarházi Szakamocsi, hogy hol vagyunk. Tehát azt is, hogy mi most együtt vagyunk. Ennek köszönhetően hiába akar­ nánk megszökni, könnyűszerrel elkapnak, vagy rádióhullá­ mokat küldenek a benne lévő bombának, és egy gombnyo­ mással elintéznek minket. Valahogy meg akartam tőle szaba­ dulni. Sindzsi széttárta a karját. Felhúzta a vállát. – De lemondtam róla. Mivel nem ismerem a belső felépítését, nem merem megpiszkálni. Szakamocsi mondta, hogy ha szétszedjük, felrobban, és nem hinném, hogy ebben hazudott volna. A külső burok belső oldala feltehetőleg dugig van ra­ gasztva robbantózsinórokkal. Ha az egyiket elvágom, bumm! Azt pedig inkább nem kockáztatom. Aztán még arra is gon­ doltam, hogy vaslapot kell szorítani a nyakörv és a nyakunk közé, de amelyik beférne, az nem valószínű, hogy meg tudja fékezni a robbanást. Jutaka megint bólintott. – Ezért arra gondoltam, hogy akkor viszont az iskola számí­ tógépét kellene egy kicsit megdolgoztatni, amelynek segítsé­ gével a mi hollétünket figyelik, és adott esetben a robbanást előidéző rádióhullámokat küldik. Érted, miről beszélek? A számítógép kezelésének alapjait szintén a nagybátyjától ta­ nulta, de az ő halála után is legalább olyan lelkesen birizgálta a megörökölt számítógépet, mint amilyen hévvel kosarazott, és rengeteg ismeretet halmozott fel. Időnként csatlakozott a nemzetközi vonalakhoz is, amit a kormány tiltott, és az igazi internetről (igen, amit itt internetnek neveznek, az igazából nem több, mint az idétlen Nagy Kelet-Ázsia Net nevezetű zárt hálózata) tudott meg többet a magasabb szintű számító­ gépek működéséről, és így jutott egyúttal friss információk­ hoz a világról. Persze az ilyesmi törvényellenes, és ha nem
[234]

büntetik is halállal, egy Sindzsi-korú srác két évre ideológiai átnevelőbe kerülhet. Így aztán Sindzsi tökéletesítette mód­ szereit, hogy semmiképpen ne derüljön ki, mivel foglalkozik, és senkinek nem mesélte el, hogy ilyesmit csinál. Egyedül csak Jutakának mutatott néhány képet különböző honlapok­ ról. (Főleg szexisebbeket. Ennyit még megbocsáthattok.) Összefoglalva, a számítógépes behatoláshoz alkalmazott módszerekről mostanra Sindzsinek bőségesen voltak ismere­ tei. – Ezért kerestem egy számítógépet. Mobilom pedig van, te is tudod. Ebben a rohadt játékban, úgy látszik, engedélyezik, hogy magunknál tartsuk a saját holminkat. Ha ezt tudtam volna, elhozhattam volna a saját laptopomat, de mindegy, mert megtaláltam ezt. Utána már csak az áram hiányzott, ezt az aksit lenyúltam egy kocsiból. A feszültséget szabályozni kell, de az már nem túl nehéz. Míg Sindzsi beszélt, Jutaka halványan kezdte kapiskálni, mit csinál egyáltalán a földre tett számítógép meg a mobil, és ap­ rókat bólogatott, de aztán hirtelen eszébe juthatott valami, mert közbeszólt: – De hát… nem azt mondta Szakamocsi, hogy nem lehet használni a telefonokat? A mobilok működnek? Sindzsi megrázta a fejét. – Nem, nem működnek. Próbának feltárcsáztam egy számot, az időjárás-jelentést, de Szakamocsi vette fel. „A Siroivai Kö­ zépiskola Programjának főhadiszállásán szép tiszta időnk van.” Rögtön lecsaptam, szar érzés volt. Szóval ezek a legkö­ zelebbi átjátszóállomást blokkolják. Valószínűleg egyik mo­ bilcégé sem működne. – Akkor… Sindzsi jobb keze mutatóujját felemelve csendre intette Juta­ kőt, és így folytatta: – Gondolkozz! Nem lehet, hogy ők ne tudnák felvenni a kap­ csolatot a külvilággal. A számítógépeik is biztos össze van­ nak kötve a kormány más gépeivel, már csak biztonsági
[235]

okokból is. Akkor meg ők hogy csinálják?… Pofonegyszerű­ en. A mobil- és rádiótelefon-hívások közül kiszűrik a katonai számokat, és csak azokat engedik át. – Akkor meg… Még egyszer Jutakába fojtotta a szót, és vigyorogni kezdett. – Csakhogy én arra gondoltam, hogy mindezek ellenére kell lennie egy kiskapunak, hogy ha bármi történik, a telefontár­ saság embere azért még hozzáférhessen. Sindzsi a földön fekvő telefon felé nyúlt, aztán tovább be­ szélt. – Nem is meséltem, de az én telefonom kicsit speciális. Kétfé­ le SIM-kártya van benne. Kívülről nem látszik rajta, de ha ezt a csavart kilencven fokkal elfordítod, át lehet kapcsolni. És a második számot eredetileg poénból csináltam, hogy ingyen telefonálhassak… – Elengedte a telefont. Folytatta. – Olyan szám, amit a telefontársaság technikusai használnak a vona­ lak tesztelésére. – Akkor… ez azt jelenti, hogy… Sindzsi kacsintott. – Így van. Talált, süllyedt! Pontosan erről van szó. Azután már nem nagy cucc. A sima telefonhoz való modem és a mo­ bil összekötése kicsit strapás volt ugyan, mert nincsenek meg a megfelelő eszközök. De azért én megoldottain… Szóval a lényeg, hogy elintéztem a vonalat. Utána csatlakoztam az ott­ honi számítógépemhez. Tudod, a hackelés más, mint a sima adatátvitel. Speciális eszközök – például kódtörő programok – kellenek hozzá. Elsőként ezeket emeltem át. Aztán pedig a tartomány oldalát vettem célba. A kormány központi adatfel­ dolgozó rendszere keményebb dió lenne, de gondoltam, a tartományiakat nem védik annyira, ezért ott próbálkoztam. Ez is bejött. Hiába van ez a Program az állam közvetlen irá­ nyítása alatt, tartaniuk kell valamennyire a kapcsolatot a tar­ rományiakkal. Ez is bejött. Találtam a logok között egy szo­ katlan címet. Megnéztem az e-mailt, hát az oktatási igazgató­ nak küldték, jelentés a játék megkezdéséről. Így aztán rámen­
[236]

tem arra a címre. Tehát az itteni iskolában elhelyezett ideigle­ nes szerverre. Ez nem volt túl könnyű, de amennyire tehet­ tem, utánanéztem ennek annak, és amilyen holdkórosok, fenn felejtettek egy biztonsági másolatot az anyagaikból. Ezt leszedtem. Nem részletezem, de volt köztük egy betűkód, amiről sejtettem, hogy jelent valamit. Ezt törettem fel a Ma­ cintosh-sal, amíg az előbb nem találkoztam veled. A válasz pedig ez: Sindzsi odanyúlt a Power Bookért. Békén hagyta a letöltést, és kinyitott egy másik jegyzetfájlt, amelyet irdatlan nagy, hu­ szonnégy pontos betűkkel mutatott meg Jutakának. Jutaka odanézett. „sakamocho-kinpati” – Szakamocso…? – Igen. Asszem, spanyol. Egy gagyi magánhangzócserével ki­ csit bonyolították ugyan, mindenesetre ez volt a központi jel­ szó… Utána meg már azt csinálhattam, amit akartam. És csi­ náltam is. Éppen most szedem le az iskolában lévő számító­ gép teljes anyagát. Azt meg fogom piszkálni egy kicsit, aztán újra rámegyek arra a gépre, és hatástalanítom ezeket a nyo­ masztó nyakörveket. Ők már nyugodtan ülnek a babérjaikon, hogy az iskola környékét tiltott zónává alakították, és nem tudjuk őket megközelíteni, de mi váratlanul megrohamoz­ hatjuk az épületet. Bőven megvan rá a lehetőségünk. Ha pedig egyszer sikerül megvetni a lábunkat az iskolában, akár a többieken is tudunk majd segíteni. Vagy ha az nem megy is, akkor csak úgy teszünk, mintha meghaltunk volna, és legalább mi ketten megléphetünk erről a szigetről. Amikor idáig elmondta egy szuszra, megpihent egy pillanat­ ra, és megint mosolyogni kezdett. – Mit szólsz? Jutaka megkönnyebbült arcot vágott. – Hihetetlen – mondta. Sindzsi megörült az őszinte reakciónak, és felnevetett.
[237]

– Köszönöm, Jutaka! Mindig iszonyúan örül az ember, ha va­ laki a tehetségét dicséri. – Sindzsi… Jutaka továbbra is felszabadult arckifejezéssel kezdett beszél­ ni, mire Sindzsi felhúzta a szemöldökét. – Mi az? Van valami kérdésed? – Nem – rázta a fejét Jutaka. – Csak… csak az, hogy… – Mi van már? Jutaka lesütötte a szemét, nézegette egy kicsit a kezében lévő Berettát, azután megint felemelte a fejét. – Csak… miért barátkozol te egy olyannal, mint én? – kér­ dezte. Sindzsi nem igazán értette Jutaka mondanivalóját, csak bam­ bán visszakérdezett: – Mármint? Jutaka megint lesütötte a szemét. Azután mondta: – De hát… de hát te irtó nagy fej vagy. Ezért azt még megér­ tem, ha mondjuk Sújával barátkozol. Ő annyira ügyes a sportban, mint te, és szuperül gitározik. De én semmiből sem vagyok jó, nem? Ezért kérdezem, hogy miért barátkozol te egy olyannal, mint én. Sindzsi egy darabig Jutaka lefelé fordított arcát fürkészte. Aztán lassan beszélni kezdett: – Ne beszélj hülyeségeket, Jutaka! Sindzsi csendes hangjára Jutaka felemelte a fejét. Sindzsi folytatta: – Én én vagyok. Te pedig te vagy. Ha véletlenül jól kosara­ zom is, és értek is valamicskét a számítógépekhez, és többékevésbé vonzom is a csajokat, ezek nem olyan dolgok, ame­ lyek eldöntik egy ember értékét… Neked ahhoz van tehetsé­ ged, hogy megnevettesd az embereket, ráadásul úgy, hogy nem bántasz meg vele senkit. Amikor komolyan gondolsz
[238]

valamit, akkor nálam sokkal komolyabban gondolod. Ami­ kor beleszeretsz valakibe, akkor is. Hallod, én nem azt szaj­ kózom, hogy mindenkinek van jó oldala. Hanem azt, hogy benned sok olyan dolog van, amit én szeretek. Megrántotta a vállát, nevetett és folytatta. – Kedvellek. Végig együtt voltunk, nem? A barátom vagy. A legjobb barátom. Jutaka érezte, hogy könnyek gyűlnek a szemébe. – A francba! – mondta, mint már korábban is. – Köszönöm, Sindzsi. Köszönöm. Aztán letörölte a könnyeit. Közben szipogott. – De Sindzsi, ha egy hozzám hasonló bőgőmasinával tartasz együtt, még azelőtt belefulladsz a könnyekbe, hogy innen el­ menekülhetnénk. Erre Sindzsi nevetni kezdett, de… Sípolás hallatszott. Sindzsi összeráncolta a szemöldökét, és sietősen felállt. Mert ez a hang a Macintosh figyelmeztető hangja volt. Sindzsi újra odatérdelt a laptop elé, és ránézett a képernyőjé­ re. Meresztgette a szemét. Azt az üzenetet jelezte ki, hogy a tele­ fonvonal megszakadt, és a letöltés félbemaradt. – De miért… A Sindzsi szájából előtörő szavak inkább nyöszörgésnek hangzottak. Kapkodva esett neki a billentyűzetnek, de nem tudta helyreállítani. Leállította a Unix csatlakozóprogramját, és megpróbált egy másikkal betárcsázni a modemen keresz­ tül. „A kapcsolat nem elérhető” – jelent meg az üzenet. Akár­ hányszor próbálta, ugyanez lett belőle. Úgy tűnik, a modem és a telefon közötti kapcsolat is rendben van. Ekkor pont for­ dítva, a modem és a mobil közötti összeköttetést szüntette
[239]

meg, és közvetlenül a telefon nyomógombjait használta a hí­ váshoz. Első körben megint az időjárás-jelentést. A füléhez szorította. A mobil már semmilyen híváshangot nem adott. Akkor ez azt jelenti… nem, az aksi még bőven kitart… Nehogy már… Sindzsi a telefonnal a markában tapasztotta a szemét a Power Book mozdulatlan képernyőjére. Nem vehet­ ték észre a hackelést. Mert hát azért hatkefés, hogy ne vegyék észre. És ő eléggé értett hozzá. – Sindzsi? Mi történt, Sindzsi? Jutaka szólt hozzá a válla mögül, de Sindzsi nem bírt vála­ szolni. [Maradt 25 fő]

32

Szugimura Hiroki (fiúk, 11.) észrevette, hogy a kezében tartott készülék kis folyadékkristályos képernyője szélén felbukkant egy csillag alakú jel, és figyelni kezdte. Ugyanolyan jel volt, mint az, amely az­ óta látható a képernyő közepén, amióta kézbe vette. A sziget keleti partján fekvő településen járt. Közeledett az idő, hogy a terület „tiltottá” váljon. Sietve, ám igen óvatosan haladt a házak között. Végre-valahára változás állt be rajta, pedig végig szemmel tartotta. Ez a gép a hátizsákjából került elő, és egy kézi számítógép volt, amilyet gyakran használnak az üzletemberek. Reggel hat elmúlt, mire nagy nehezen bein­ dította a használati utasítás kibogarászása közben, és azóta ez volt az első reakció. Azokat a területeket pásztázta végig elsőnek, amelyek Szakamocsi híradása szerint tiltott zónává válnak, de a déli parton a J2-es, a nyugatin az F1-es zónában, illetve ebben az irányban a H8-as felé jövet nem mutatott semmi választ. Hát, ezt a gépet nem igazán lehetett fegyvernek nevezni. De a jelenlegi helyzetben, attól függően, hogyan használják, hasznosabb lehet akár egy lőfegyvernél is. Bár nem tudni,
[240]

A veteményes előtt egy gyerektricikli.hogy amit ő most csinál. mindenféle tarkabarka virág. Való­ színű. hogy ha élne. aztán valami földön kúszónövény. és körbement a ház hátsó kertjé­ hez. krizanté­ mok. és hátranézett. A házban. A kis kertben házilag nevelt növények voltak. Törött volt az üvege. hogy túl nagy zajt csap. Szóval Hiroki a másik kezében egy botot tartott (Egy partvis nyelét szedte le. Ha helyes a használati utasítás. hogy tiltott zónává alakuljon a terület. megigazította a kezében. talán édesburgonya. bizto­ san keríthetett volna valami vágóeszközt. hogy mit írt a használati utasí­ tás a képernyő jeleiről. Mivel egyre közelebb az idő. és ezúttal a rézsút szemközt álló ház falához tapadt. Ebben a házban… Hiroki zsebre vágta a gépet. egy észak felé fekvő kunyhóban talált. Fürgén mozgott nagy. ha kinyitja – gondolta. és hasznosabbnak ígérkezett). amelynek addig támaszkodott. hagyma. Talált egy ablakot. Még egyszer végiggondolta. A veranda faajtaja zárva volt. néhány deré­ kig érő paradicsom. Semmi kétség. a mellett pedig árvácskák. és eltávolodott a faház deszkafalá­ tól. és továbbment jobbra. ezért ez jobban a kezére állt. amelyet a településtől viszonylag távolabb. már elment volna innen. de ő általános isko­ lás kora óta kung-fuzott. Rápillantott a kijel­ zőre. akkor az a valaki még mindig itt van. De akkor is muszáj volt megbizonyosodnia róla. valaki bement a házba. és a csillag közelebb került a hasonló alakú. száznyolcvan centinél is magasabb termetével. logikus. hogy egy holttestre fog bukkanni. és a botművészetbe is belekóstolt. [241] . Lehet. helyes használati módnak nevezhe­ tő-e. a kormány krómozása visszaverte a majdnem delelő nap sugarait. Ha akart volna. középen el­ helyezkedő jelzéshez.

Egy pillanatig tétovázott. Ettől még sietősebben haladt a folyosón. és a deszkapadlón szétlocsolt vér. majd összeszorította fo­ [242] . Hasonlított. Hiroki egy oszlop árnyékából belesett… Az asztal túloldalán fehér sportcipők és zoknik látszottak a földön.Hiroki bedugta a fejét a törött ablakon. Nem érdekes. és az ablakkal átlósan szemközti sarokban egy nagykép­ ernyős tévé. feltűnt neki. Hiroki tágra nyitotta a szemét. A szoba túlsó felén volt egy falmélyedés. A kérdés. hogy valami jellegzetes szag keveredik a levegőbe. Kis termet. Ezenkívül semmi nem volt a szobában. és benézett. macskaszerű mozgással felmászott rá. vállig érő haj. és reszkető kezét a lány válla felé nyújtotta. Iszonyú nagy mennyiség volt. hogy… Alacsony termet. Egy tata­ mival borított vendégszobát látott. hogy az egyikhez hasonlított. hogy melyikük a fontosabb. Mintha rozsdás vashoz közelítené az orrát. Szerencsére nem volt hangos. és feketés színűre változott. a lényeg. és bent termett. Vállig érő haj. akiket keresett. Hi­ roki a szabad kezével belekapaszkodott az ablakkeretbe. Hiroki átlopakodott a szobán. A matrózblúzos lány hasra fordulva feküdt. lassan térdre ereszkedett a holttest mellé. amelyben dísztár­ gyakat szokás tartani (a tokonoma). Villámgyorsan megkerülte az asztalt. Hiroki letette a botot és a hátizsákot oldalt. a felszíne már megalvadt. Nem tud visszaemlékezni. A konyhából jött. Az arca a Hiro­ kival ellentétes irányba nézett. amely a feje körül tócsát képez. Nem fért hozzá kétség. középen egy alacsony asz­ tal. Az egyikhez a két lány közül. hogy egyál­ talán volt-e neki ilyen cipője. És a hozzájuk tartozó láb a vádliig. Ahogy kiért a folyosóra. hogy halott. Elhúzta oldalra az ablakot. A szag erő­ södött.

Ha eléggé hegyezték a fülüket. Etó Megumi (lányok. hogy már minden vér kifolyt belőle. mint egy fo­ gatlan csecsemő szája. és a szag egyszerre felerősödött. és ha a szellő megrebbentette a fejük fölötti faágakat. 3. Bár Hirokit teljesen letaglózta a holttest iszonyú látványa. Sőt (bár ez már azután maszatolódha­ tott rá. olyan volt. A holttest szörnyű állapotban volt. hallották a tenger hul­ lámzását. ezért inkább lemondott róla. mégis megkönnyebbült. de túl merev volt ahhoz. és a vértócsát kikerülve. és tovább foly­ tatódott a mellkas felé. Újra kezébe vette a botot és a hátizsákot. Kavada némán cigaret­ tázott Súja mellett. azután megfordult. Aztán lelkiismeret-furdalása lett amiatt. majd tényleg csak egy pillanatig lenézett még Megumi holttestére. Lehunyta a szemét. mintha egy babát pakolna arrébb. ki­ csivel távolabb a hátára fektette. Lehet. A patakzó vér ebből a sebből indult le­ felé. [Maradt 25 fő] 34 Csendesen telt az idő. Már beállt a hullamerevség. a közöttük átszűrődő hálómintázatú fény ingaként mozdult el hármójuk testén. hogy felléleg­ zett. még nem alvadt vér került elő alóla. A bozótban időnként kismadarak csiviteltek.) volt. amerről jött. és elsietett a vendégszoba felé. és Noriko is szótlan volt. és már szintén megalvadtak. hogy ez sikerüljön. Már teljesen hozzászoktak a szabad levegőhöz. A nyakpánt felett átvág­ ták a vékony kis nyakat.gait. Emiatt friss. Közeledett délelőtt tizenegy. a vértócsában ázott száját és orra hegyét és még a bal arcát is teljesen belepte a vér. és megfordította a testet. és nagyot sóhaj­ tott. Semmibe meredő szürkés szeme körül a szempillái hegyén is apró vér­ cseppek telepedtek meg. …Nem ő az. felemelte Megumi holttestét. Egy kis fontolgatás után megpróbálta keresztbe tenni karját a mellén. felállt. Ezután lezárta a szemét. összepiszkolva a nyakörv ezüst felszínét. és [243] . mert a seb sötét lyukként tátongott csak. hogy a földre esett).

És azt is mondta. mert látták meghalni Jumikót és Ju­ kikót. hogy hozzájuk akarnának társul szegődni. Az ilyenek pedig nem valószínű. hogy ők itt. hogy már van olyan. Ezt végiggondolván Súja nem tudott szabadulni kétségeitől. de az alkalmat lesnék. hogy karba tett kézzel várjanak. Ezzel szemben nekik most. esetleg Moto­ bucsi Kjóicsi is szintén olyanok voltak. Lehet. de a többiek most mind rettegnek a félelemtől. Csak nehogy lankadjon az óvatos­ ságuk! Igaz. hogy megöljék őket. békésen várakoznak? Kuszaka Jumiko és Kitano Jukiko. ha egy helyben maradnak. hogy nem koc­ káztatnak? Igaz. lehet. és lehet. körülbe­ lül egy órával ezelőtt távolban eldördült lövésen gondolko­ zott. És ha Ka­ vadára hallgatnak. de legalább hárman vannak. amennyiben megbíznak Kavadában. Illetve lehet.könnyen eshettek volna abba a hibába. mert Kavada elbeszélése felcsillantott egy reménysugarat. hogy pont Mimura Sindzsiét vagy Szugimura Hirokiét. Tény. hinni akartak másokban. Ebben is igaza volt. Jaj. hogy egy másik. aki szándékosan ölt. hogy békésnek véljék a légkört. aki megölt másokat. hogy Noriko megsérült. annak ellenére. Lehet. hogy elmenekülhetnek innen. Súja végig a két. Akamacu Josio és Óki Tacumicsi. Kavada szerint a legjobban teszik. Erről már Kavadával is beszélt. [244] . Akkor pedig helyes-e. hogy a következő pillanatban már nem is élnek. akkor most csak annyi a dolguk. de ha nem is velük végzett. Ebben igaza volt. hogy van. békés és ártatlan osztálytársukat terítette le. hogy akikbe ő botlott bele. és két lőfegyverük is van. hogy akarnának. ha mozognának. de lehet. Vajon kioltották valakinek az életét? Vagy talán… Bele sem akart gondolni. Persze ez is amiatt volt. Lehet. úgymond. De vajon tényleg helyes. hogy semmi kilátásuk nem volt a szabadulásra. végül is van egy tervük a szökésre. hogy többen is vannak. hogy ők Kavadának köszönhetően megmenekülnek. hogy Noriko sérülése miatt jó célpontok lennének.

Körbe-körbeforgott az agya. Súja sóhajtott egyet. – Mi van. Súja hasonlóan tekin­ tett vissza rá.De jó-e az úgy. közben előfordulhat. visszafordult Sú­ jához. gondok vannak a gondolkodásoddal. – Ja. és kifújta a füstöt. hogy véletlenül összefut Mimura Sindzsivel és Szugimura Hirokival. azt nem lehet megítélni. – Azért annyira ne zuhanj magadba. és akik vele vannak. mint akinek hirtelen eszébe jutott. De akárhányszor gondolta is végig. mindig ugyan­ arra az eredményre jutott. miközben újra rágyújtott. Súja felé fordult. hogy meg sem próbálják összeszedni legalább a „normálisakat”? Csak ha már itt tartunk. hogy ki egy­ általán a „normális”. semmi nem megy előre tőle. te olvasol az emberek gondolataiban. Semmit sem tehet. Amikor idáig jutott. hogy az? – Mit csináltál? Kavada szeme hamiskásan csillogott. [245] . Reménykedhet a szerencsében. – Ja – Súja lesütötte a szemét. és bólintott. Azután. Ilyen szép tiszta időben megjön az ihletem – mondta Kavada. Most csak magadra és Norikóra gondolj – folytatta Kavada. Kavada? – Néha. Noriko is és Kavada is meghalnak. akit csak lehet. Ha mindenkit meg akarnának menteni. Hogy ami a hivatalos ideológiát illeti. és megkérdezte: – Az igaz volt? – Micsoda? – Amit Szakamocsi mondott. hogy az „ellenség” kö­ zéjük férkőzik. Akkor pedig minden kétséget kizáróan ő maga meghal. Vajon mennyi lehet ennek az esélye egyáltalán? – Hékás! – szólt neki Kavada. Súja felhúzta a szemöldökét. Hiába gon­ dolkodsz.

– Kavada megértően bólintott. először párhuzamosan lépett be a baseballcsapatba és a zeneszakkörbe.Csak két dolog jutott eszébe. a Ház gye­ rekeinek. Csak annyit mondott: „Majd visszajövök. te tudsz gi­ tározni.”) Most munkatáborban van elvileg Dél-Szahalinon. hanem in­ kább a… – Semmit – rázta Súja a fejét. Annyira eldurrant az agya. ahol éltem… Sújának eszébe jutott egy negyven feletti férfi. – Tényleg. és ha az olimpiai döntőben alulmaradnának az amerikai csapat­ tal szemben. Személyesen sem mondott semmit a búcsúzáskor sem. tehát presztízskérdés nemzetközi viszonylatban is. – Aha. (Végül is nem meglepő. Szakamocsi talán nem is erről. Az intézetben. („Ez a kacsafarok-frizura. Addig meg csákánnyal a kezemben dalolom a Börtönrockot. ritkuló haját a tarkóján két ol­ dalról középre összefésülte. Azért kezdtél rockot hallgatni? – Nem. de nem feküdt neki a baseballcsapat győzelemorientált hangulata és hadse­ reghez méltó rendje. hogy sze­ retem a rockot. ott előfordul az ilyes­ mi. Jositoki. hogy a Siroivai Középiskola baseballcsapatának sztárja elindult az úton. a kartonján pedig egy nagy rossz pont landolt. Így történt. és amiatt kezdtem el gitározni.” [246] . hogy rohadék­ nak nevezte Minatót a Baseball Szövetséggel egyetemben. Szerencsétlenségükre az ellen­ séges Amerikai Birodalomban is népszerű volt a baseball. akármennyire szerették is a baseballt. mert a baseball a Köztársaság nemzeti sportja volt. a Baseball Szövetség elnöksége felkészülhet a harakirire. amikor kis kö­ zépiskolás. – Biztos arra gondolt. aki három év­ vel ezelőtt még az Áldott Szeretet Házában mindenesként dolgozott. Zeneszakkörös vagyok. hogy a rock’n’roll új csillagává (ahogy magát nevezte) váljon. Rockot hallgattam. Az okot nem mondták el részletesen Sújának és Jositokiéknak. ezért Súja alig két hét után hozzájuk vágta a kilé­ pési nyilatkozatot. Az egyik… Igen. Vidám ember volt.) Ráadásul a Minato nevezetű edző nagyon szemét módon bánt az ügyetlenebbekkel. Súja. tehát hetedikes lett.

rajta ferde vonallal. A Nagy Kelet-ázsiai Köztársaságban nem könnyű rockzene­ forráshoz jutni. ha lemezboltba megy az ember. Ennek köszönhetően. de még inkább a szövegekkel lehe­ tett gond. mint a kábítószert. egy ilyen szöveg nem jöhet be ennek az országnak. – Hú. hogy a munkatáborokban gyakoriak a halálesetek a túlzott munka és az elégtelen táplálék miatt. (Egy­ szer még egy posztert is látott a tartományi hivatal épületé­ ben. mint a parkolni tilos táblán: „Stop the Rock”.Ezzel Jositokinak egy régi önfelhúzós karórát. A külföldről jövő zenét alávetik a Könnyűze­ nei Minősítő Intézet nevű szervezet szigorú vizsgálatának. szándékosan koszosnak beállított roc­ ker fényképével. és a világ eggyé nemesül…2 Hát. – Hát te így képben vagy? Kicsit meglepődött. Úgy kezelik. Súja élete első sa­ ját gitárját. / Ám én mégsem vagyok egyedül. mert tűzbe hozza a tömegeket. egy hosszú hajú. álmodozónak tartasz. Sújának pedig egy Gibson elektromos gitárt ajándékozott. [247] . Ő vajon épségben van még? Mondják. – Van kedvenced? Dylan? Lennon? Vagy Lou Reed? Súja behatóbban tanulmányozni kezdte Kavada arcát. és a rock műfajába sorolható művek általában kivétel nélkül fennakadnak a rostán. egyszer közénk állsz majd.) Hogy mit nem tűrt a Köztársaság barackszínű kormánya? Hát a beatet sem. amit Súja eddig 2 Bánosi György fordítása. kizáró­ lag a hazai sztárok nyálas popzenéjét és népszerű dalokat ta­ lál a polcokon. Az imént idézett Bob Marley is ilyen szövegeket írt. A legradikálisabb importzene. – Valaki adott nekem egy kazettát. És a saját gitárját is nekem adta. / Remélem. de jellemző példaként említhetjük Lennon dalát is: Lehet. Kavada bólintott. Nagyszerű.

aki hallott már rockot. De feltehetőleg mégsem így volt. Van Morrisont is bírom. De Dy­ lan és Lennon akkor is a legkeményebb kategóriába tartoz­ tak. Frank Sinatra volt. biztos. A rockot azért még is­ merem valamennyire. Amikor középiskolás lett. Nyomort hangulata kicsit fel­ engedett. aki szerette a rockot. Aztán azt mondta: – Springsteen a kedvencem. Érezte. (De mivel az is. hogy ő aztán soha. akinek volt elektromos gitárja. Súja egy kicsit elhúzta a száját. és több olyan is. (Igaz. hogy a kacsa­ farkas mindenest munkatáborba küldték. (Természetesen Sintani Kazumi is a nagy rockrajongók egyike volt!) A szak­ körben megismert barátain keresztül meg tudta szerezni a The Times They Are A-Changin’ vagy a Stand! másolt kazettáit is. nem kevés tag volt. többé-kevésbé a rockba is beleszagolt. hogy több mint kilenc­ ven százalék nemmel válaszolna. De ez csakis a megbízható ismerősök között működött.) Egy időben Súja is azt hitte. Ha felmérést készítenénk a Siroivai Középiskola diákjai között. valószínűleg mindenki tagadó választ adna. [248] . és belépett a ze­ neszakkörbe. hogy a szája szélére kiül egy vigyor. a zene volt az oka. Kavada rávágta: – A Born to run tökjó. – Én Kóbéban nevelkedtem. hogy hallottak-e már rockot. – Hát te tényleg nagyon ott vagy! Kavada is mosolygott. aki már az előbb leleplezte rendkívül sok­ rétű ismereteit. hogy Kavada. Morrisontól a Whenever God Shines His Lightot szeretem – mire Súja szeme elkerekedett. úgy válaszolna. – Annyira azért nem kell ledöbbenni – mondta Kavada. és az itt hagyott ka­ zettákat és a gitárt is félelmetesnek találta. Ne vegyél egy kalap alá a kagavai vidéki srácokkal. a My Way illik ehhez az or­ szághoz. városi gyerek vagyok.látott.) Persze nem annyira megle­ pő.

ezért megkérdezte: – Te azt mondtad. amelyek valódi dalokká teszik őket. Akkor szét­ menne ez az ország. társadalomról. De csak erőtlen mosollyal válaszolt. – Majd a dallamával együtt fojtott han­ gon elénekelte az utolsó részt: But tramps like us. és van hozzájuk egy dallam meg egy ütem. és így szólt: – Egyszer majd meghallgatjuk együtt. hogy talán nem tudja őket követni. ami a szerelemről szól. – Csúcsszuper szövege van. menekülésre születtünk. Súja észrevette. amikor bólintott. városi gyerek vagyok. Persze olyan is van.– Mondtam. Wendy. csavargók vagyunk. Milyen zene? Súja ránevetett. Noriko csak egy kicsit nyitotta nagyobbra a szemét. Például Springsteen azt énekli a Born to runban. Súja maga is fá­ radt volt. hogy felragyogott volna az arca. Vannak a szavak. Normális esetben… lehet. de ezek a da­ lok a mi problémáinkról szólnak. ezért ez fel sem tűnt neki. édes. hogy – Súja fejből idézte a dal végét – Együtt fogunk élni. we were born to run! Norikóra pillantott. ugye. és megrázta a fejét. – Többet kéne rockot hallgatniuk az embereknek. és aggódott. mi és a bánat / S szeretni foglak lelkem min­ den bolondságával / Egyszer majd. hogy Noriko hallgat. [249] . Azután azt mondta: – Hát valami ilyesmi. bébi. hogy nem hallottál még rockot? Noriko mosolygott. Nehéz elmondani. valamikor odaérünk / Ahova mindig is tartottunk. és sétálhatunk a fényben / De addig is. baby. de máskor politikáról. Súja folytatta Kavadával a beszélgetést. a hét­ köznapokról vagy magáról az életről énekelnek. – Szinte egyáltalán nem ismerem.

Mert a rock olyan volt számára. amit Noriko mondani akart. mint egy vallás. Egyszer lehet. és folytatta: – Szerinted tényleg ekkora ereje van a rocknak? Akkora. A kották a Szent­ írás. biztos azért…”. [250] . aztán elkapta a tekintetét. Kavada bólogatott. Kavada Súja arcát nézte. ezért a sokkokhoz már hozzászokhatott. Lehet. – Igen? Kavada lassan kifújta a füstöt.Igen. hogy féljen tőle a kormány? Súja nagyot bólintott. hogy kieresszük a gőzt. és minden más fontos dolog benne van a rockban. Jó. törvénybe ütközik. Az az érzésem. de ha rockzenét akarsz hallgatni. Kavada kimérten elnyomta a földön a tövig égett cigarettáját. Rágyújtott egy újabbra. de Súja úgy érezte. és csak arra jó. Ennyire fifikás a kormány. hogy pont ezért hat. és megszólalt: – Nanahara. mint a ti­ zenkét apostol. az előbb Noriko mondta. ami miatt a kormány tiltja a rockzenét. Pont ez az. Persze összevissza hullottak az osztálytársai. lassan válaszolt: – Hát lehet. Springsteen és Van Morrison pedig olyasmi. hogy magába szívja az elégedetlenségünket. hogy „senki nem tud semmit. így ez már nem is volt nagy megrázkódtatás. és meg­ rázta a fejét. hallgathatsz. meg mit tudom én. Súja magába roskadva. – Én nem vagyok ebben olyan biztos. Mint eszközt. mintha jól kupán csapták volna. Súját olyan sokk érte. hogy az is. – Igen. hogy még ők fogják terjeszteni.

Igen. – De a sors iróniája. és Sújá­ ra nézett. hogy a rocknak ereje van. amit tiltani vagy propagálni kellene. Hozzátette: – Eszméletlen. – We are born to run. Nanahara. Méghozzá pozitív ereje. Te tényleg iszonyúan átlátod a dolgokat.) valami halk zize­ gés miatt kelt fel. De amit én nem bírok az egészben. amikor akarja. Súja ránevetett. hogy tényleg így van – mondta Kavada. – Hogy most csak annyit tehetünk. Nemsokára válaszolt: – Én ebbe nem gondoltam bele. A cigit a szája sarkába tolta és rágyújtott. és akkor.– Igen. 20. az északi hegy lábánál fekvő vegyes er­ dőben volt. hogy menekülünk tovább – mondta Kavada. Egy darabig csendben voltak. Kavada mosolygott. – Igazából. Kavada megrántotta a vállát. [251] . Nem így van? Súja ezt fontolóra vette. A sziget közepétől kissé ke­ letre. De ahogy hallgatlak. hogy ez nem olyasmi. én is úgy gondolom. hallgassa. Aki akar­ ja. Súja folytatta: – De… – Kavada eközben új doboz cigarettát bontott. lehet. A térkép zónái szerint az F8-asban. az az. hogy neked van igazad. [Maradt 25 fő] 35 Minami Kaori (lányok. ahogy Noriko róla mondta. – Micsoda? – kérdezett vissza Súja. Azután szólalt meg. – Én akkor is úgy gondolom.

Meg fogják támadni az osztálytársai. [252] . A sötétségből Jukie fojtott. a főbejárat tájékán egy hang hívta az erdőből. Kaori felsóhajtott. hogy csak a szél játszik. amikor el­ indult az iskolából. Kaori elmenekült egy má­ sik irányba. Szinte látta maga előtt Tendó Majumi és Aka­ macu Josio holttestét. Az ellipszis alakú le­ velek hozzáértek az arcához. hogy felda­ gadjon az arca? Na. akiket akkor pillantott meg. Végül mindig rájött. és most itt van. de a hang elnémult. Egy rövidített. úgy. Ucumi Jukie le­ hetett. Még egy kicsit várt… Semmi nesz. és ő elbújt itt. A sötétben a bokrok között Jukién kívül is kivehető volt még néhány árny. de erőteljes hangon szólongatta: „Kaori! Gyere velünk! Csak lányok va­ gyunk itt! Ne félj!” Csakhogy képtelenség volt. és visszaült a gazba. hogy van errefelé kóbor macska?) járt arra. Undorodott tőlük. Hogy bízhatna meg bárkiben ilyen körülmények között? Ha együtt tart valakikkel. A lány osztálytitkár. még gyulladjon is be valamitől a bőre. de nem tudta megszokni. hogy a pattanásaitól szenved. Többször megdörzsölgette a tenyerével az arcát. de még így is nagy volt Kaori kis kezéhez mérten. akkor sem kér belőle. vagy valami kis állat (lehet. így fellélegzett.Újra felvette a pisztolyát. kilenc milliméteres Sig Sauer P230 volt. hogy úgyis meg fog halni. ahol hozzáértek a levelek. Akkor. amikor kilépett az épületből. azt már nem! Még ha tudja. soha nem tudhatja. Fogaival felsértette az ajkait. Hiába tartóztatta volna Jukie. ezért kicsit arrébb ült. És… Most már tényleg „ellenség” közeledik? Mi lehetett ez a hang? Pisztolyát két marokra fogva várt egy darabig. Ez talán már tényleg ellenség… Ellenség… Igen. és most egy újabb seb keletkezett rajtuk. hogy neki fel sem tűnt. Mióta a játék elkezdődött. Nem elég. Kaori összeharapdálta az ajkait. többször hallott eh­ hez hasonló hangokat. már több véres heg borította őket. igen kicsi. hogy az a másik mikor tekeri ki a nyakát álmá­ ban.

hogy megmeneküljek? Nem. ugye? Védj meg! Úgy látszott. Apával is találkozni akart. amelyet úgy szeretsz. Minden rendben lesz. mire egy hosszú hajú. amely nem tudja fi­ gyelmen kívül hagyni a lemez hibáját. Szerinted az osztálytitkárral kellett volna mennem? És akkor lett volna mód. Dzsunja. üde mosolyú arc tekintett Kaorira. hogy ez tudatosult benne. hogy a medalion tiszta ósdi dolog. végigfutott a hátán a hideg. ugye? Dehogy lett volna. Viszont Kao­ ri nem így gondolta. Ő volt a lányok között a legnépszerűbb. A nővérével is. Meghalok? Én? Meg fogok halni? Attól. – Figyelj. és Kaori büszke volt rá. hogy az egész Siroivai Középiskolában csak neki van ilyen. és tovább beszélt a fényképhez. Annyira. és csak ismételgeti ugyanazt a dallamot. Meghalok? Meg fogok halni? Mintha a füle csengett volna. úgy visszhangzott a szó a fejében. Miért kellett így történnie? Találkozni akart anyával. a Magnum a Tejútont?”) Erre Kaorinak mintha könnyebben ment volna már a légzés is. Kenzaki Dzsunjá­ nak a fényképe volt. Egyszer csak ömleni kezdtek a könnyek a szeméből. Elénekeljem a dalunkat. végre csitult valamennyire a szívverése. vagy egy rossz minőségű CD-lejátszó. a kedves nagypapájával is [253] .” („Minden rendben. A Flipside nevű együttes egyik tagjának. (Manapság talán a lá­ nyok többsége valószínűleg csak a fejét rázná az ilyesmire. A speciális medaliont csak a rajongói klub tagjai között osz­ tották szét. Ahogy nézegette. Kezdjük ott.) Ó… Dzsunja. Kipattintotta. hogy majdnem szívrohamot kapott.Amikor erre gondolt. és lassanként visszatért az eredeti tempójához. a szíve kalapálni kezdett. hogy Kenzaki Dzsunja fényképe azt mondja: „Minden rendben lesz. Meg­ halok? Kaori szinte fejvesztve kapta elő a nyakában lógó sárgaréz medaliont matrózblúza alól.

a nappali kényelmes kanapéján ülve kakaót inni és közben a Flipside tévéműsorát nézni videón.) – Dzsunja. anélkül hogy megszólította? Biztos nem volt nála lőfegyver. A hátam mögé került! Amíg nem figyeltem! Annyira félt. különben engem ölnek!… Megölnek! Jaj… Ebből nekem elég volt. Hiroki alakja eltűnt a bozót mélyén. visszacsillantva a fák között átszű­ rődő napsugarakat.és a nagymamájával is. Kíméletlenül. védj meg! Kérlek… Én. és gyorsan elmene­ kült. Pat­ tanáskrém. kíméletlenül lőni kell. A háta mögül suhogást hallott. zavaros fejjel gondolkodott. Könnyeivel küzdve hátrakapta a fejét. Kakaó! Videó. és meghúzta a ravaszt. Ez sokkal erő­ sebb hang volt. aztán az is hamar elhallgatott. miért kellett odalopakodnia. összerezzent. Kaori egy darabig feltartott pisztollyal reszketett. tény­ leg úgy érezte. A bozótból egy diákegyenruhás alak figyelte őt. Kést! Vigyázni kell. Megfürödni. Dzsunja. 11.) az. hogy nekem van fegyverem. Megtudta. Ha belebotlok valakibe. Aranyszínű töltényhü­ vely táncolt a levegőben. hogy szinte gondolkodás nélkül két kézzel fel­ emelte a fegyverét. és kirázta a hideg. nem vitás. bekenni a pattanásait. Fürdő. Szemét elárasztották a könnyek. semmi két­ ség… Ha nem így lett volna. (Bár már egy csomószor látta. és Hirokival ellenkező irány­ ba bevetette magát a sűrűbe. Flipside. mint az előbbi. Miközben futott. ahogy ezt mondta. A durranást köve­ tően erős lökést érzett a csuklójában. Haza akarok menni. én bele fogok őrülni! Amint meghallotta a saját hangját. hogy Szugimura Hiroki (fiúk. Szugimura Hiroki meg akarta ölni. Utána gyorsan felrántotta a csomagját. Ha nem veszem észre. hogy meg fog őrülni. és nem lövök rögtön rá… Szugi­ mura Hiroki kést döfött volna a mellembe. A zizegés folytatódott. Mély­ ről jövő hányinger tört rá. Megállapí­ totta. [254] .

Szakamocsi kedélyes hangja tovább folytatta. Ha a fiatal szárnyakra filozó­ fia súlya nehezedik. A temetési listára újólag felkerült Óki Tacumicsi. Dzsunja. Feljegyezni! Súja megint előhúzta a zsebéből a térképet és a tollat. nem tudnak repülni. aztán megint lecsapta a végén. Meg­ ölnek! Lőni. ahol Sújáék voltak. Lőni! Kakaó. Megértettétek? A J5 a sziget délkeleti partja.Lőni. Kíméletlenül. hogy meghalnak a barátaitok. Lőni! Lőni! Új album! Kaori kezdett megőrülni. Azután háromtól a H3. [255] . – Most pedig elmondom a délutáni tiltott zónákat és az idő­ pontokat. Dzsunja. akkor viszhall! Szakamocsi továbbra is derűsen lökte a szövegét. – Tehát először egy órától a J5. Egyelőre nem kellett helyet változtatniuk. Matrózblúzos mellén nyitva maradt a medalion. Súja sóhajtott. Motobucsi Kjóicsi és persze Kitano Jukiko. és a kipipált osztálynévsort nézegette. Eltette a térképet. de muszáj összekapni magatokat. Pattanás! Krém! Kíméletlenül. a H3 a déli hegy csúcsának kör­ nyéke. Rajtuk kívül még Kuramoto Jódzsi és Jahagi Josimi halt meg. No. Ez volt a dél­ előtti híradása. Kava­ dának is a kezében volt a térkép. tehát ezek voltak a halottak. Jegyezzétek tél szépen. Kuszaka Jumiko neve. Nem volt köztük a C3. és Kenzaki Dzsunja üde mosolya hevesen rázkódott összevissza. – Lehet. a D8 pedig az északi hegy csúcsától délkeletre fekvő lejtő volt. Kaori szeméből patakzottak a könnyek. [Maradt 25 fő] 36 – Nos. Öttől a D8. Dzsunja. Anya. Tesó! Apa. hogy rossz érzés.

Sorban halnak. hogy elszökjenek. Felhúzott térdét közelebb vonta magához. hogy… az előbb. Szóval az a helyzet. Úgy tudta. hogy ketten együtt voltak valahol? És a két lövés tizenegy után. Mi­ nél inkább halnak az osztálytársaik. úgy érezte. Az velük végzett volna? És ha igen. Akkor pedig lehet. akkor azt egyáltalán ki… Újra fülében csengett a Kitano Jukikóval és Kuszaka Jumikó­ val végzett géppisztoly ropogása. de úgy lát­ szik. van Kavadában valahol valami. És az időkorlát sem probléma. csak Kuramoto Jódzsinak és Jahagi Josiminek nem nézte végig a halálát. ők együtt jártak. tényleg jó barátokká váltak. Két-három icike-pi­ cike sárga virág dugta ki a fejét a fű közül. Súja még szívesen odamondott volna valamit. és rágyújtott. hozzájuk egyre közelebb kerül a lehetőség. és a virág szárán egy hangya mászott. és kinézett a lába között. Aztán megszólalt: – Megmondtam. [256] . elfedte a kezé­ vel. akik halálát most Szakamocsi beje­ lentette. – Bocsánat – mondta. Súja némán figyelte. hogy ilyen szenvtelennek született? Sóhajtott egyet halkan magában. Ez a valaki és az a másik vajon ugyanaz? Vagy… – Nanahara. amit még nem fogadott el. amikor a rockról be­ széltek. Lehet. De… – Hogy mondtad?! Kavada csak a vállát rángatta. aztán másra kezdett gon­ dolni. Elkapta a tekintetét. A hat ember közül. Erre Súja felnézett Kavadára. Megértette. hogy miről beszélt Kavada. a rohadt életbe! Kavada megint a szájába vett egy cigarettát. Míg a füstöt fújta kifelé.– Már csak huszonöten vagyunk. de erővel le­ vette a szemét Kavada arcáról.

Kavada keze megállt kávényitás köz­ ben. és mögötte ott látszott csillogó. Az üvegen egy eperrajzos matrica volt. és Súja felemelte a fejét. Tényleg. Nanahara. ahogy átkarolta a térdét.Kavada szólt. Enni kéne. és kettejüket figyelte. és bólintott. – Még nem reggeliztél. nevetett egy kicsit. – Jó sok mindent elhoztál. – Nem kérek… Nem kívánom. – Nézd. Noriko elég keveset szólt mostanában. – Noriko. és egy hosszúkás csomagot húzott még ki a hátizsákjából megmutatni. de észrevette. még egy bő kar­ ton Wild Seven is van. – Noriko? Súja odament hozzá. Kavada elővett a saját hátizsákjából egy üveget és egy hosszúkás (kétdecis kiszerelésű) kávésdobozt. és a fogait [257] . együnk! – Nem… Noriko a térdét ölelve felnézett. Súja Noriko vállára tette a kezét. – Aha – bólintott Kavada. hogy nem rágódik tovább. A kávét Kavada biztos az előbb újra fel­ élesztett tűzön lévő forró vizes alumíniumdobozba akarja be­ loccsantani. de szereztem a vegyesboltból eperlekvárt és ká­ vét. Előkapta a kenyeret a saját hátizsákjá­ ból. A kormánytól kapott szar kenyér van. hogy Noriko arca krétafehér. – Miért? Nincs ét… – kezdett bele Súja. – Noriko. Noriko két keze szorosan össze volt kulcsolva. sötétpiros tartalma. Kavada még egy műanyag poharakkal teli cso­ magot is elővett. Ezzel Súja is úgy döntött. Odanyújtott Norikónak egy kenyeret.

Súja is gyorsan lekapta [258] . hogy Súja úgy érezte. Kezének. Irtózatosan forró volt. hogy sápadt arcán nyílegyenes vona­ lat húzott a szája. és ő maga is levette a diákegyenruha zakóját. és felemelkedett. Noriko a szemét résnyire nyitva válaszolt. – Nem fázol? – kérdezte Norikótól. majd Noriko csuklóját emelte fel. Azután ujjal lehúzta a szeme alatti részt. és a jobb keze ujjával Noriko szá­ jához ért. – Bocs. Kavada letette a kávésdobozt a lábához. – De. és egy kicsit neki­ dőlt. Noriko lehunyta a szemét. matrózblúzos vállának a fekete anyagon átérződő hőmérséklete olyan magas volt. Utána saját borostás állához nyúlt. – Hogy van? – kérdezte kapkodva. és benézett Noriko élesen kivehető könnycsator­ nái mögé. félresimította Noriko frufruját.annyira összeszorította. – Lázas! Kavada! – Semmi bajom – mondta Noriko erőtlenül. Sújának végre feltűnt. csak add ide a felsődet! – mondta. Helyet cserélt Sújával. – Most maradj. és kinyitotta a száját. kezével Súja karjára támaszkodott. és a homlokára tette a ke­ zét. egy kicsit – mondta. hogy az ajkai közötti résen pedig nehézkes légzés szűrődik ki. és rátette a tenyerét Noriko homloká­ ra. egy kicsit… – Nanahara! – hívta oda Súját Kavada. A karóráját nézve egy darabig a pulzust számolta. Súja összezavarodva hátrarántotta a fejét Kavada felé. vala­ milyen kismadarat tart a karjában. Súja addig lélegzetét visszafojtva figyelt. Súja kinyújtotta a jobb ke­ zét. Ugyanakkor a Noriko homlokára kiülő verítéktől Súja tenyere lucskos lett.

és egy-két falatot harapott belőle. Noriko bólintott. kinyitotta a lekvárt. Kavada zsebken­ dővel letörölgette. de Kavada a fejét rázta. és azt is átnyújtotta. Ezt odatartotta Norikónak. most lefekszel. – Oké. és bevette. és Súja sietve összeszedte a kenyeret és a vizet. [259] . Noriko bólintott. de pillanatnyilag talán lemondott róla. Aztán visszaadta a maradék kenyeret Kavadának. és Kavada segítségével vizet ivott hozzá az üveg­ ből. és a két kabátba takarózva lefeküdt a fűre. – Mi van vele. amit az előbb akart Norikónak odaadni. Kavada szép gondosan be­ bugyolálta Norikót a két kabáttal. Kavada? Nincs baj? Súja nyugtalanul kérdezte. mire Ka­ vada beletömte a kenyeret az üvegbe.magáról. mire Noriko bizonytalan kézmozdu­ lattal elvette a kenyeret. Látszott. Még a fejrázása is fá­ radt volt. A szája szélén kifolyt a víz. Kavada határozott volt. Nanahara! A lekvárt és a vizet is hozd! – mondta Kavada. és a zsebéből megint elővett egy gyógyszeres dobozt. Úgy tűnt. mert letette a kenyeret. nem a reggeli fájdalomcsillapítót. míg lenyeli. Vedd be! – mondta. aztán Kavada hátizsákja tetejéről a lekvárt. – Kenyeret. hogy sokat küzd. és odavitte. kislány. – Megfázás elleni. – Többet nem bírsz? Noriko alig láthatóan megrázta a fejét. kislány. hogy Noriko egyen még. Kavada szerette volna. – Most eszünk. Előbb a kenyeret és a vizet nyújtotta. és teletunkolta a piros lekvárral. – De nem… – Semmi de! Egyél szépen! Elég egy kicsi is. és egy másik pirulát adott Norikónak. és odaadta Kavadának.

– Semmi baj… Csak egy kicsit elfáradtam.– Biztosan nem tudom. az ágynemű funkcióját betöltő kabátokat még egyszer gondosan eligazgatta Noriko testén. ahol meleg… Kavada a fejét rázva szakította félbe. Súja… – mondta. Menjünk el máshova! Leg­ alább valamelyik házig. Valahogy visszafogta ma­ gát. Sújára nézett. hogy csak egy sima nátha. – Várj már! Előbb nézzük meg. Erőtlenül mosolygott. – Noriko… Noriko kinyitotta a szemét. – Miután meglőtték. A homlokához nyúlt. Ne aggódj. Súja egy darabig Kavada arcát nézte. – De hát rendesen elláttad. Súja megint hátranézett Kavadára. hogy ne olyan felhevülten beszéljen. – De… – Veszélyes mozogni. nem? Kavada megint a fejét rázta. – Ne haragudj – mondta Kavadának is. hogy esetleg elfertőződött a sebe. [260] . Akkor belemehetett valami baktérium. – Bocs. hogy ne le­ gyen rajtuk rés. még egy csomó ideig mentetek az erdő­ ben. aztán megint Noriko mellé térdelt. Noriko újra kinyitotta résnyire a szemét. Megmondtam. Miközben beszélt. – Micsoda… Súja a fekvő Noriko jobb vádliján a kötés helyett fejkendővel betekert részre nézett. De megvan az esélye. A lélegzetvétele egyáltalán nem volt megnyugtató. Nem maradhatunk itt. Lehet. mi lesz. és azt mondta: – Kavada.

A tér­ kép zónái szerint a H4 és a H5 határvonala táján. a karórája már majdnem délután egy órát mutatott. mert nem tudta pontosan meghatározni. mielőtt eldőlt volna. Abban a házban már azelőtt sem lakhattak. ahol először elbújt. 13.Megint lecsukta a szemét. Mennyit jö­ hetett? Kétszáz métert? Vagy még csak százat? Mivel Takako a Siroivai Középiskola atlétikakörének legjobb rövidtávfutója (a középiskolás lányok kétszáz méterén a mindenkori máso­ dik legjobb rekordot tartotta a tartományban). de aztán arra a megállapításra jutott. ha elbújik. már elfedték szeme elől a fák. és ivott a vízből. ő pe­ dig végig az elhagyott ház egyik sarkában kuksolt. Valakire… akiben legalábbis ő megbízik. Ebédre evett a kormány pocsék kenyeréből. [Maradt 25 fő] 37 Csigusza Takako (lányok. hogy ezt a szigetet használják majd a Programhoz. A játék kezdete óta többször is hallott fegyverropogásnak tűnő hangokat. Újra ráfo­ gott. Súja szorosan összeszorított szájjal nézett le Noriko sápadt arcára. és anélkül hogy kiegyenesedett volna. amerre most Takako nézett. lepusztult épületet sűrűn benőtte a gaz. a hegy csúcsától kelet felé járt. aztán amikor rászánta magát. Már a rozsdás bádogtetejét sem lehet látni. hogy eljöjjön onnan. hogy semmi nem lesz jobb attól. egyre kisebbek lettek a fák. de a hegy­ csúcs felé. A déli hegy lankáinak kör­ epe táján. úgymond a vérében volt már a távolságok érzékelése. egy ba­ rátra van szüksége. Körülötte magas és alacsony fákból álló vegyes erdő volt. de a hegy egyenet­ len felszíne és a mindent elborító növényzet miatt meg per­ sze az idegességtől ez az érzéke is összezavarodhatott vala­ mennyire. Takako egy jégtörő árat kapott fegyver gyanánt. A házat. mert a tyúkólban végződő. akivel együttműködhet. [261] .) kidugta fejét egy fatörzs mögül. hátranézett.

Akkor viszont nincs veszélyesebb. De… Takako szép lány volt. mint az egyetlen kijáraton kiszé­ delegni. a fiúk között. vagy a büszkesége gátolta. hogy akiben ő megbízik. Nem lány. az benne nem bí­ zik meg. egyetlen­ egy. De… De igen. fegyveresen. esetleg azért. A legjobb és egyetlen barátnője általános iskolás koruk óta egy Kitazava Kaoru nevű lány volt. Amikor kilépett az iskolából. amit végig kellett gondolnia. amely nemcsak összhangban volt egyéniségével. a jobban egy fülbevalót. kikémlelt a kapu árnyékából. Ha pedig így lenne. A hajától és ettől a kissé feltű­ nő „bizsukiállítástól” nem voltak elragadtatva a tanárok. Igen öntudatos lány volt. hogy talán… Visszajön valaki. a feltételezett támadó által nem várt útvonalon azonnal el kell távolodni az iskolától. Szemben erdő. egyenes vonalú orrával együtt az is inkább nemesnek tűnt. ezért szinte soha nem kellett közvetlenül meg­ hallgatnia rosszallásukat. de Takako jó tanuló volt. hosszú. Hosszúkás szeme kicsit szigorú. Ezért amikor kilépett a teremből a folyosóra. a két csuklóján összesen öt karkötőt és a nyakában egy külföldi pénzérmét viselt. aki korábban kiment. A bal fülében két. hogy őt is gúzsba kössék az iskola bárgyú szabályai. Gyerekkori barát. Melírozott. Hogy a szépsége miatt-e. hanem kiemelte szépségét is az elsőre fele­ másnak tűnő ékszereivel együtt. arra gondolt. de Takakó­ nak az osztályban nem volt közeli barátnője. de ő másik osztályba járt. jobbra egy kicsit [262] . halra hegy. barna haja volt.Persze nem kizárt. Takakónak is volt egyetlenegy osztálytársa. és az atlétikakör legjobb futója címet is kiérdemelte. mert eleve visszahúzódó természetű volt. Nem hagyta. a bal keze középső és gyűrűsujján egy-egy gyűrűt. akiben feltétel nélkül megbízott. Ezzel a dologgal kapcsolatban most akadt valami. de szép hegyes állával és szája határozott ívével. mint a többi lányt az osztályban.

11. Ha van támadó. Nem volt szükség rá. Ucumi Juki­ ét vagy valaki más. hogy kiskoruk óta jóban voltak. és rá várt? Azzal. Csak szükségét érezte minél hamarabb eltávolodni az iskolától. Csakhogy… Nem történhetett meg. hogy ne lőjenek bele hirtelen. hogy a barátja. azután elér­ te a déli hegy lábát. Mindenesetre most keresni kell valakit. ha egy higgadtabb lányt találna. hogy teljes erőből nekilódult. És ezt be is bizonyították már. Ezért Takako a fejét lehúzva kisietett a kapun. Persze ha meglelné Szugimura Hirokit. bevágódott egy keskeny sikátorba. Akkor pedig a lány osztálytitkárt. azaz Szugimura Hiroki (fiúk. hogy az iskola előtt. aki nála hamarabb indult el. hogy bármin is elmélkedjen. ez nem igazán valószínű. vagy a bal oldali hegynél bújt meg. de ennél nem több.szélesebb a horizont. Hosszú időn át elválaszthatatlanok ugyan. és az iskola külső fala mentén hirtelen nekiiramodott jobbra. Hogy a fiú. az lenne az ideális. Oldalra sem pillantva belehúzott a híres lábain. vagy a szemközti erdő­ ben. Hacsak annyira vi­ gyáz.) saját maga veszélyeztetése árán rá várt volna – ezt csakis ön­ érzete sugallhatja. Végigfutott a települést keresz­ tülszelő úton.) Tehát most meg kell keresni azt a vala­ kit… Most csak ennyit tehet. de ez túl naiv kíván­ ságnak tűnik. De akkor sem szabad hangosan beszélni. meg tudják majd beszél­ ni. Tény. ahol el­ [263] . egészen átlagos lányt. és elrejtőzni valahova. Illetve lehetetlenség. semmiképpen sem. Az elhagyatott házból. talán keresztülhúzta volna a számításait? Nem. abban az erdőben vagy a hegynél rejtőzött. az erdőben vagy a hegynél egy támadni nem akaró valaki volt? Szóval esetleg nem lehetséges. de csak barátok voltak. (Viszont ilyen körülmények között egy túl higgadt lány pont hogy félelmetesebb. Hát. Ilyen kö­ rülmények között bárkinek veszélyt jelentett az iskola körül bóklászni. Persze még jobban jár.

és elindult a bokrok közötti nyílt emel­ kedőn. és a tény maga is nyomasztó volt. és ha mozog. amikor meglátja. Ha majd odaért. sóhajtott. de ha minden rendben megy. Aztán a nyakára csatolt pánthoz ért. hogy a déli hegy csúcsának környéke délután háromtól tiltott zóna lesz. Majd eldönti. A nyaklánca hozzáért a nyakörvhöz. és megszorí­ totta a jégtörő árat a bal kezében (hasznát tudja venni ennek majd egyáltalán?). és közben ellenőrzi. Volt egy módsze­ re. elindul kacskaringózva lefelé a hegyoldalban. az három előtt elindul onnan. ő is látta Kisszaka Jumiko és Kitano Jukiko halálát az északi hegy tetején. Különben is. Takako megállapította. és nehezítette a légzést. kivett néhányat a jobbjával a zsebébe be­ készített kövekből. „Ha rángatjátok. ki az. vagy sem. pedig belenyomódott a nyakába. addig azt hiánytalanul vé­ gig tudja pásztázni. amelyet a háztól idáig is alkalmazott. hogy van-e ott valaki: kavicsokat dobált a bozótba. ha van ott valaki. hogy szóba álljon-e vele. és balra úgy tíz méterre tőle egy ember feje bukkant elő a bokorból. hogy a romos házból elsőnek a déli hegy csúcsára megy.bújt. Takako kigondolta. Semmi reakció. hogy a kormánytól kapott óra egy óra húsz percet mutat. Takako megint előrébb ment egy keveset. hogy létezik.” Kénytelen volt viselni. felrobban. De elhatározta. és halkan csisza­ tolta. de azért puha benyomást keltő haj és egy [264] . Egy kicsit összetapadt. Abban a pillanatban zörögni kezdtek az ágak. Susogva estek le a kövek a bokrokban. Szakamocsi mondta a déli híradásában. Várt egy kicsit. hogy nem törődik az ilyesmivel. de most természetesen nem ad az ilyesmire. Tikakónak még több esélye van felfedezni. és előrefelé jobbra-balra bedobálta a bo­ zótba. és amellyel megálla­ píthatta. Máskor a karkötői miatt nem hord kar­ órát. hogy nem rejtőzik-e valaki a bokrok között.

de ahogy az előbb is megállapította. És ez a hát természetesen nem Hiroki háta volt. A megdöbbent arc Niida Kazusié (fiúk. senki más nem volt arrafelé. ahogy ke­ resztülverekedve magát a bozóton. jön utána. és leereszkedett az enyhe lejtőn. [265] .diákruha háta látszott.) volt. Ekkor hirtelen megfordult a fiú. És azt is. Ezért gyorsan körbenézett. úgy látszik. hanem őt is. de legfőképpen ez a nagy hang volt gázos. de valószínűleg így van. és lőni akart volna. Ha lett volna Kazusinál fegyver. Takako visszafojtotta lélegzetét. várj! – ezúttal kiáltott. hogy az egész testfelületét kiszolgáltatja Kazusinak. Ez az álláspontja nincsen ugyan észérvekkel alátámasztva. Visszafordult. Megperdült a sarkán. de végül megállt. miért kell nekem éppen egy ilyen csávóval… Takako erre gondolt. hogy ez a szituáció be­ következhet. Nemcsak Kazusit találják meg. Egy fiú. és a fej jobbra-balra mozdult. ak­ kor gáz. az már gáz. ahonnan jött. – Mondom. ahogy körbenézett. attól még a teste remegni kezdett. és óvatosan el akart indulni visszafelé a bozótba. Takako ijedten megállt… Gáz. Ha Szugimura Hirokin kívüli fiú. 16. És az mindenképpen veszélyes. és meglódult az úton. de a fő probléma az volt. Ha fiú. – Várj! Hú… Hát ez hülye… Takako néhány másodpercig habozott. Bár számított rá. Jaj ne… a fenébe. Találkozott a szeme Tatrakó­ éval. Kazusi lassított. már úgyis megtette volna. – Várj! Hallotta Kazusi hangját a háta mögül.

Első óta egy osztályba jártak (Hirokival másodikban kerültek össze). széles vállú. Kazusi négy-öt méter távolságot hagyott kettejük között. Vi­ szonylag magas. És arra gondol talán. de végül is jó­ képű Kazusit. és ezen az arcon most kétértelmű vigyor ült. ha valamit el­ szúrt. ahogy tette a menő csávót.Takako észrevette. hogy ez nem függ össze. akiben megbízik. Selymes haja a mai focisták stílusában nincs nagyon rövidre vágva. kezét a vállára tette (bunkó!). vagy lehet. Undorodott a bizalmaskodásától. kisportolt test. és azt mondta: „Úgy lát­ [266] . Leszámítva. milyen éretlen. Most nem szegezi rá. el tud majd előle menekülni? Hiba volt megállnia? Nem. hogy végre talált egy „barátot”. és ahogy előre gyártott indokai voltak azokban az esetekben. Hiába számít gyorsnak a párját ritkító Takako sebessége a lányok között. szóval nagyon szembetűnő volt. Mindegy. hogy nem ellenségesen közelít. Csak rájuk kell hagyni. de elsőben valami okból szá­ jukra vették Takakót és a tizenkettő egy tucat. Viszont Takako nem őrzött magában jó képet Niida Kazusi­ ról.) Akkor Kazusi direkt odajött Takako padjá­ hoz. mintha épp most lett volna vége egy hosszabbítással spékelt vadabb meccsnek. És a labdajátékok csúcsjátékosai időnként a leg­ jobb atlétáknál is gyorsabban futnak. Nem mintha számítana. hogy csálék a fogai. Takako a vigyor láttán találgatni kezdte. és Kazusi különösebb megeről­ tetés nélkül a tanulásban is és a sportban is tűrhetően teljesí­ tett. (A középiskolában szeretik az ilyesmit. Takako a fejét rázta magában. Persze annak is megvan az esélye. Niida Kazusi a focicsa­ pat csatára. de ha esetleg ráfogja. Emiatt talán. hogy ez meg mit is akarhat. mert már úgyis késő volt. de mindegy is. hogy Kazusi jobb kezében egy íjjal felsze­ relt puskaszerűséget tart. de csap­ zott. elég jóképű volt. egyszer úgyis utolérték volna. Különösen az. Ráadásul a fennhéjazó stílusát sem bírta.

„Micsoda megtiszteltetés” – intézte el akkor könnyedén.szik. fiacskám. Ez az erősségem. Mert olyan tenyérbe mászó képed van. hogy lerázza magáról Kazusi kezét. Érezte. de most valószínűleg nem ússza meg ennyivel. pletykálnak rólunk. hogy itt elváljunk. hogy Kazusi a jobb kezében lévő tárgyat felé fordítja. – De miért? Takako ciccegett magában. Megállt mozdulat közben. – Mindkettőnk tudja az okát. és röhögött magában (Hol vagy te még attól? Sokat kell még neked ahhoz tanulnod…). Akkor lassan. nem? Kazusi elégedetlenül fintorgott. hogy mihama­ rabb eltűnhessen előle. Közben figyelte Kazusi ujját a nyílpuska ravaszán. Akkor oké. hogy felmondja a szolgálatot. Takako óvatosan beszélni kezdett. – Sajnálom – felelt vissza Takako azonnal. Ez az alapterv. A lényeg. ugye? Na szia! – mondta Takako. és újra hátat akart fordítani. mert különben elszöksz. és félt. Megkérdezte: – Ezzel meg mit akarsz? [267] . Kazusi arcát fürkészve idegesen megrántotta vállát. – Mindkettőnk érdeke. – Muszáj volt. csak egyenesen bele a közepébe. – Nem akarok együtt lenni veled – mondta Kazusinak. hülye vagy? – Bocsánat – válaszolta Kazusi. Soha nem bonyolíta­ ni a dolgokat. – Ne kiabálj. hogy re­ meg a lába. még egyszer szembefordult Kazusival. Mert a szeme sarkából látta.” Takako kecsesen elfordult.

Begurult. hogy Kazusi ne lássa annyira a lábát. amit Takako ki nem állhatott. és megfogta a vállpántját. akkor nem szöksz el? Kazusi változatlanul lekezelő volt. – Azt mindenesetre engedd le! – Akkor nem szöksz el. hogy fölényt akar szerezni. észrevétlenül lecsúsztatta a bal válláról a hátizsákot. hogy szót fogadok? – Jó. Fel bírja ez majd fogni Kazusi nyílvesszőjét vagy mijét? – Nem akarom ezt csinálni – mondta Kazusi.Miközben beszélt. Azután furcsán letisztult hangon szólalt meg: – Te már régóta bejössz nekem. A szavak magyarázkodók. és a kikandikáló jobb lábán most meg-megakadt Kazusi szeme. A szoknyája még az elhagyott házban fennakadt egy törött ajtón. és jól kiszakadt. de a tartalmuk arra utal. és azt képze­ led. de ugyanakkor valami mást is észrevett. mire Kazusi elégedetlenkedve le­ engedte. Takako tűrte. – Maradj velem! Takako begurult. [268] . Takako kicsit arrébb mozdult. A szemében pedig valami ismeretlen eredetű ragadós fény villant… Végigfutott a hátán a hideg. A kezében lévő nyílpuskát sem eresztette le. Pont ez a be­ szédstílus volt az. egy kínai ruhához méltó hasíték kelet­ kezett rajta. Azután megszólalt: – Ne hülyéskedj! Nekem szegezel egy ilyen izét. ugye? – Nem hallod? Takako erőteljesen mondta.

hogy nem akarok veled lenni. vedd meg nekem. úgy stírölte. A harag miatt most nem esett nehezére. és úgy tűnt. lécci. de hiába mondom. Egy darabig csak farkas­ szemet néztek. ezúttal Kazusit szemmel tart­ va kezdett hátrálni. Már elege volt. Hogy értsem ezt? [269] . vedd meg! Aha. Az arca megint az áruházban játékért köve­ telőző gyereké volt. íj alakú szemöldökét. Közben fél­ rehajtotta a fejét. Mi van. Ezúttal még csak vissza sem fogta magát. azzal szórakozott. hogy nem akarok maradni. hogy jól ráijeszt? Kazusi pillantása megint Takako lábára esett. Maradjunk együtt! Takako megint megrántotta a vállát. Mama. mintha ezzel a mozdulattal az idegességét akarná elnyomni. és megkérdezte: – És? – Ezért téged eszem ágában sincs megölni. Bocs. – Akkor viszont… Takako megint megfor… Nem. Takako megemelintette az állát.Takako felhúzta szép. de nem – vágta hozzá. határozott. de akkor ne menj el! – ismételte meg Kazusi. aztán megszólalt: – Mit akarsz? Mond ki nyíltan! Nem is ölsz meg itt helyben. Takako fortyogott egy sort magában. Takako csendesen szólt: – Maradj már! – Jó. – Az előbb megmondtam. Kazusi nem engedte le a nyílpuskát. Takako is megismételte: – Mondtam. Kazusi ott helyben felemelte a kezében lévő nyílpuskát. próbálod erőltetni.

Eddigre Takako már teljesen a plafonon volt. Ezért… Maradj itt. – Takako hangjába most már harag vegyült.– Én… – Kazusi ragacsos tekintetét Takako szemére tapasz­ totta. Kazusiban végleg átszakadhatott a gát. és közlöd. hogy amikor nagyon felhúzzák… [270] . Mi?Mit mondott ez az idióta? – Vagy nem? Nem olyan tökös legény pedig a Szugimura. hogy lefektessen egy csajt. mert… sok más osztálytár­ sukhoz hasonlóan Kazusi is biztos azt hitte. – A nők a legjobban azt teszik. hogy ő Szugimu­ rával jár. és ugyanakkor az­ zal. hogy megfélemlítse Takakót. nem? – Nagyon vicces. Ez kétszeresen is feldühítette Takakót. Már korábban is észrevette. hogy ezeket kimondta. hogy a szája nevetésre torzul. hogy megvédsz? Nem bí­ zom benned. Biztonságosabb. ha hallgatnak a férfiakra. lövök! – A kezében lévő nyílpuska egye­ nest Takako mellét vette célba. mintha azt kérdezné. nem? – Pont olyan könnyedén. hogy Hirokival jár. én megyek. Takako érezte. Kazusi élesen szólt: – Ha megmozdulsz. nem? Takakónak elakadt a szava. Azzal. hogy lekezelően beszélt Hirokiról. – Csaj létedre ne ellenkezz a férfiakkal! – mondta változatlan testtartással. Felfogtad? Most már oké? Na. Azzal. Valószínűleg ezt azért mondta. B a vércsoportod. de Kazusi még folytatta: – Te szűz vagy. – Meg akarlak védeni. ha ketten vagyunk. ami addig még azért a jó ízlés (eléggé eldurvult jó ízlés…) határain belül tartotta megnyilvánulásait. hogy alaptalanul feltételezi. – Nekem szegezed ezt.

– De így van. Ezúttal talán még a szája is kinyílt. hogy meg akarsz ölni. Halálod előtt azért te is szeretnél egyszer legalább. Annak ellenére. Igen. így ítélem meg. egy pillanatig csak kábán meredt Kazusi arcába. Nemhogy nem engedte le. kicsit torzan. Ereszd azt le szépen. vigyorogni kezdett. [271] . De… …Ehhez neked mi közöd. ez tényleg az év legjobb poénja. hogy félreértette Takako mosolyát. Kolumbusz kapitány. akkor én mindig elröhögöm magam. Vigyázza­ tok a vademberekkel! Takako lesütötte a szemét… Végül halk nevetés csúszott ki a száján. az ott San Salvador! Oké. Ezzel a mosollyal fordult Kazusihoz. ha felhúznak. Eddig még csak súrolta az „Ebből elég!” határát. te hülye vadbarom Kazusi folytatta: – Így is. és hagyj engem békén! Mert ha nem. a vademberek. Még csak tizen­ öt éves. Nem akarok veled lenni. de azért akart neki adni egy utolsó esélyt. nem? Takako továbbra is mosolyogva nézett vissza Kazusira. szende lányka vagyok. hogy megfenyegesse Takakót. Kazusi is. szűz vagyok. és folytatta. első pillantásra talán kissé hivalkodónak tűnhetek. de most jócskán átlépte. valóban így van. hanem a válla magasságába emelte. úgy is meghalunk. Felemelte a fejét. de ahogyan ön is említette. Valamiért iszonyúan vicces volt. Szinte felnyársalta Kazusit a tekintetével. – Ehhez neked meg mi közöd van? Lehet. Szóval? Kazusi nem engedte le a nyílpuskát.Igen. Hűha. – Utoljára mondom. nem? Én nem lennék rossz parti neked. hogy ettől már felülmúlhatatlan düh uralko­ dott el rajta.

– Ne szórakozz velem! Tényleg azt akarod. ne szórakozz velem! – ismételte meg Kazusi. amit mondok. Erről van szó. hogy épp az előbb mondta Kazusi azzal a nyálas modorával: „Téged eszem ágá­ ban sincs megölni.” [272] . nem? Ha már úgyis meghalunk. – Most már értem. Arca eltorzult. nem állok jót magamért. hogy mihamarabb befejezhesse ezzel a szar­ házival a csevegést.– Én is utoljára mondom – mondta. A következő az lesz. csak vegyem le a ruhámat? Takako változatlanul mosollyal az arcán. Eszébe jutott. kimutatod a fogad fehérjét? – Azt mondtam. Csigusza! Ezt a bizonyos értelemben fordulóponttá lett párbeszédet Ta­ kako vajon a veleszületett természete miatt találta kellemes­ nek? Most már akárhogy alakuljon is. akkor szerinted bármit lehet? Kazusi figyelmesen nézett vissza Takakóra. nem? Takako magában kiröhögte. elöntöt­ te a pulykaméreg. – Meg is ölhetnélek! Takakót elfogta az undor. – Azt én nem… nem mondtam – felelte. – Tedd. Azután Takako. Egyszóval meg akarsz erőszakolni. De hát az ugyanaz. hogy nem akarsz megerőszakolni. Azt mondta: – Neked a csip-csup farkincád helyett inkább az életeddel kellene törődnöd ilyen körülmények között. Erre Kazusi feje hirtelen elvörösödött. tovább ment egy lépéssel. úgy döntöttél. hogy megerősza­ koljalak? Takako megint nevetve válaszolt: – Ó. sietség nélkül félre­ hajtotta a fejét.

amikor folytatta: – Én már megöltem Akamacut. ha nem. a lényeg. és azt mondta: – Hűha! – Még ha igaz is… Abból ítélve. hogy rettegése közepette véletlenül összeakadt Akamacuval. – Meg akarsz halni? Takako azonnal válaszolt: [273] . ahogy elbújt. Takako megrökönyödött. hogy jön valaki. Tehát erről van szó.Kazusi szünetet tartott. hogy velem meglegyen. az igazság inkább az lehet. de felhúzta a szemöldökét. – De nem szégyelled magad. Aha. és megölte. azután egy kicsit még dicsekvés is volt a hangjában. Takako Kazusi arcát szemlélte csendben. ezért igyekezett meglapul­ ni. aki nála erősebb. hogy a végéig életben marad. és a rajta kívül életben maradt utolsó ember gyen­ gébb nála. de rögtön visszatért merev arckifejezése. hogy egy meccsnek tekintem ezt. egy lánnyal szemben? Erre Kazusi arcára egy pillanatra a legyőzöttség vetült. – Végiggondoltam – folyatta Kazusi. aztán végső soron valamikor úgyis megöltél volna? Ha már mindenki meghalt. akkor valami „nem tehetek mást” vagy hasonló szöveg kíséretében szívbaj nélkül kinyírja. Most már mindent értek. hogy életben maradj? Értem. hogy Takako nem lőtt nagyon mellé a tippjével. és csak az én halálom hiányozna. – Úgy döntöttem. és ő maga támasztotta alá. hogy addig hányszor fér bele? Az undortól és a haragtól bizsergett a háta. egy halvány mo­ sollyal kísérve. ha addig menekül. Utána meg biztosan félt. Ki is számoltad netán. Ha megy szép szóval. Így aztán én nem türtőztetem magam. Hidegen villant meg a szeme. De ez az ember. – Tehát meccs – ismételte meg Kazusi szavait. és vigyorogni kezdett.

hogy felsértette. ahonnan jött. amely kilógott a nedves földből. és hasra esett. És én még egy osztályban ta­ nultam vele több mint két évig! – Várj egy kicsit! – mondta Takako. Az at­ létikakör legjobbjához méltó sprintjével bő tizenöt méterre juthatott. és nekilendült arra­ felé. valamilyen rejtélyes okból egy teljesen sima samiszen-húr volt.– Lőj csak! Egyetlen pillanatra Kazusi habozni látszott. A jobb combja hátuljába a szoknyán keresztül egy ezüstszínű nyíl fúródott. Érezte. hogy ezt eldobtad. és a zsebéből titkon készenlét­ ben tartott köveket beledobta az arcába. De erről Takako mit sem tudhatott. ledobta a nyíl­ puskát a földre. és helyette az övéből két. Az arcát súrolta egy gyökér. otthagyta a hátizsákját. Takako nem sza­ lasztotta el ezt a lehetőséget. felnézett Kazusira. egy húzással kiszedte a nyílvesszőt. – Minek haragítasz magadra?! Takako ott a földön ülve. Felsebzi az arcom ez az aljas disznó! Takako megfordult és felült. A lánc megmozdult. érezte. hogy végzett Aka­ macu Josióval. hogy Takako leült. Mintha Kazusi ciccegését hallotta volna a háta mögött. [274] . közben Takako megpördült. csak a jégtörő árat markolta. hogy a sebből vér folyik le­ felé jól kidolgozott izmain. amelyet ő maga kapott. – Te vagy a hibás – mondta Kazusi enyhén lihegve. amelynek nem sok hasznát látta. és összeszorí­ tott fogakkal. Azután nem is annyira a lábába állt fájdalom. és amíg Kazusi a homlo­ kát ráncolta. rövid lánccal össze­ kötött fabotot – egy nuncsakut – vett elő. amelyet begyűjtött azután. jobb kézzel hátranyúlt. Kazusi beérte. Meglátta. Ez az ürge már megint kifogást keres. és jobb kezébe fog­ ta. (Egyébként ez Tendó Majumi táskájá­ ból került elő. hogy kivédje. feltérdelt. azt gondolta: Megbánod te még. Érezte. A fegyver. Kazusi eltakarta az arcát.) Takako rápillantott a földre esett nyílpuskára. ahogy volt. hanem az arcán keletkezett sebesülés miatt gurult dühbe. amikor ütést érzett a jobb lábában.

súlyra talán húsz kilónál is több volt köztük a különbség. tökre szerettem. biztos volt benne. Csodás. – Ne tervezgesd. és ezzel még újabb adag vér buggyant ki. Vibrált közöttük a feszült­ ség. fel egészen az agya közepéig. sebesült is. Takako vízszintesen tartotta a jégtörő árat. hogy nem veszíthet. De nem hagyja magát legyőzni. Ráadá­ sul a jobb lábán elég mély volt a seb. – Azt mondtad. most már két hasítéka van. felállt. Lány is. Leszek ellenfél. A bal csuklóján viselt két kar­ kötő közül az egyik elpattant és elrepült (dél-amerikai indián kézi munka. kisfiú. meccs. Takako is megszorította a jégtörőt. hogy lazára veszi. semmiképpen! Hirtelen Kazusi mozdult meg. Hallod. Az egész lényemmel szembeszál­ lok veled. – Hiába. A te fajtád nem fog legyőzni engem. Takako az osztályban a leg­ jobb sportteljesítménnyel büszkélkedhetett ugyan a lányok között. Jó. Felfogtad? Megértetted? Vagy túl hülye vagy hoz­ zá? De Kazusi arcán még ezek után is látszott. Eldobta a vesszőt. Egyúttal a szoknyája is felszakadt. és fentről átló­ san lecsapott a nuncsakuval. Jól van. Átvette a jégtörőt a jobb kezé­ be. hogy eszméletlenül megerőszakolsz. de fel bírt állni. és becélozta Kazu­ si mellkasát. A zsib­ [275] . Iszonyúan fáj. a fenébe!) a felkarjában hirtelen vé­ gigfutott a zsibbadás. Kilépett előre. Magasságra majdnem tizenöt centi.hogy szakad a húsa. Takako a bal karjával fogta fel. – Megismétlem – folytatta Takako. – Ne erőlködj! – mondta Kazusi. és felemelte a nuncsakut az arca magasságába. a farkad he­ lyett inkább az életedre vigyázz! Erre Kazusi arca elváltozott. szemét le sem véve Kazusiról. de akkor is kevés volt az esélye a győzelemre.

Kazusi pedig feljajdult és meg­ hátrált. Néha az is fontos. hogy a saját ajkai közül szűrődik ki. Takako nekiugrott Kazusi mellének. Ezúttal a tenisz fonákütésének techni­ kájával felfelé húzva lendítette a nuncsakut. Azt is tudta. tágra nyílt szeme. mert jobb kézzel felrántotta a jégtörőt. amit egyszer Szugimura Hiroki tanított neki. Valószínűleg már nem sokáig bírja tartani magát. Érezte. Takako bal karja bizsergett. Kazusi fintorogva hátraugrott és kike­ rülte. és kitépett néhány szálat. mert csak a lánc. Takako felől nézve a feje bal felső részétől a válláig tartó felületet vette célba. Jött a második csapás. ha megváltoztatod a köztetek lévő távolságot.” A nuncsaku vállon találta. hogy könnyen belecsúszott. A seb a jobb lábán ütemesen lüktetett. Fel­ emelte a jégtörőt. hogy félelem nélkül merj előremenni. Takako azon nyom­ ban meglendítette a jégtörőt Kazusi jobb csuklója felé. Hosszú. Takako lehúzta a fejét. és félredőlt. aki kung-fuzni tanul. Kazusi szabad bal kezével eltaszította Takakót. Az orra előtt volt Kazusi döbbent arca. de jól döntött. hogy elkerülje. Takako előrelépett. melírozott hajába belekapott a nuncsaku. [276] . Újra két méter a távolság.badtság nem kötötte le minden figyelmét. és nem ütött olyan nagyot. De úgy tűnik. Eszébe jutott. Takako a se­ besült jobb lábával elvesztette az egyensúlyát. Megint nőtt közük a távolság. hogy a combjá­ tól lefelé szinte az egész lábát beborítja a vér. és hanyatt esett. Kazusi megint meglengette a nuncsakut. és azok a levegőben szállongtak. Sebaj csont nem tört. „Kevésbé találnak el. Kazusi nuncsakut tartó kezén piros szín látszott. Érezte. Egy ziháló hangra is fi­ gyelmes lett. nem szenvedett túl nagy kárt.

De nem úgy tett. Úgy tűnik. ráadásul egy élet­ len tárggyal.Kazusi a bal kezével dörzsölgette a mellét. könnyen lehet. Teste megingott. Kazusi lehet. Ennek semmi sem tabu. és lenézett Takakóra. A franc. hogy Kazusi már kezd hozzászokni a használatához. Takako tenyerében csak az éles fájdalom maradt. Hátának a fele láthatóvá vált. kinyújtotta hosszú lábát. Felsőtestét elrántotta előle. Szétver egy lányt. teste oldal­ ra hanyatlott. Kazusi torkát kurta nyögés hagyta el. de Kazusi azonnal lecsapott rá a nun­ csakuval. Takako lassan felült. hogy felfogja. Kazusi a szája szélét mosolyra ferdítette. Miközben esett. Lehet. Egy magas. Takako teste dőlni kezdett. mint aki tudja: végzett vele. és egy-két lépést tett előre. Ha Takako most a jégtörő felszedésére koncentrált volna. de a nuncsaku követte a testét. Most az arcára célzott! Takako felemelte a jégtörőt. és oldalról teljes erőből belerúgott Kazusi bal térdébe. mert akadálytalanul nyújtotta ki a kezét. Kazusit szemmel tartva hátrált. Az ütés a feje bal oldalát érte. ez fix nem normális. amelyet kis híján megszúrtak. – Micsoda nő! – mondta. Hirtelen meglódult a teste. és a bal térdével a középpontban félfordulatot tett. A bal orrlyukából meleg folyadék csorgott elő. Ráugrott Kazusi hátára. Takako összeharapta a száját. [277] . hogy veszít. és szép vágású szeme becsukó­ dott. fémes csattanással együtt a jégtörő eltűnt. és a bal térdére zuhant. hogy olyan arcot vá­ gott. és elgurult a közelben a földön. még élvezi is! Kazusi újra meglendítette a nuncsakut.

Takako rendíthetetlen volt. erővel befelé hajlította az ujjait. felkelt. és meghúzta. Közben Takako érezte. A körmei ápolását Takako soha nem mulasztotta el. Takako erősen kapaszkodott Kazusi­ ba. Még beljebb nyomta az ujjait. akkor az az volt. elengedte a nuncsakut. Mutató­ ujj és középső ujj… Nem. és beásta ma­ gát a szemgödrébe. A helyüket be tudta tájolni. és a fejébe kapaszkodott. Kazusi mintha megértette volna Takako szándékát. – Áááááááááááá! Kazusi kiáltott. hogy melyik ujját válassza. mert be­ csukta a szemét. egyfajta mutáns könny folyt kifelé. Attól. Kazusi előredőlt. és felrántotta a fejét. Ha volt valami. nem. és próbálta Takako kezét elhessegetni. és összevissza rázta a kezét. és nem hagyta magát. – Jáááááááááááááááá! Kazusi torkaszakadtából üvöltött. hogy kidurrannak a szemgolyók. [278] . hosszínra növesztett manikűrjétől nem volt hajlandó megválni. A hü­ velyk és a középső ujja is a második ujjpercig elmerült Kazu­ si szemében. Hiábavaló volt. a legnagyobb erőt a középső és a hüvelykujj tudja kifejteni. amiről Takako egy pillanat leforgása alatt döntött. Annyi váratlan volt csak a dologban. Takako szinte meglovagolta Kazusit. hogy tel­ jes testével ránehezült.Rácsimpaszkodott. és akárhányszor kérte is tőle szá­ mon Tada tanár úr. Takako jobb kezének középső és hüvelykujja áthatolt Kazusi szorosan összezárt szemhéján. majd tér­ den állva kiegyenesedett. Az arcába kapaszkodó Takako jobb kezét két kézzel lesöpörte magáról. az atlétikaedzője. mint gondolta. hogy le­ rázza magáról Takakót. belemarkolt a hajába. Kazusi szeméből vér és egy átlátszó zselészerű folyadék. hogy sok­ kal kisebb a szemüreg. belemarkolt Takako hajába. Összevissza rázta a testét. Letette a kezét.

dalai láma. Végül megállt. hanem mert élve­ zem. pilla­ natok alatt belefúródott Kazusi torkába. erőtlenül püfölte. de most nem törődött vele. és próbálta lesöpörni. A karja lehanyat­ lott. Takako jobb lábát húzva odament hozzá. semmi kétség. Rögtön meg is találta. hogy elzavarja on­ nan a lábát. Emiatt Kazusi kezében maradt né­ hány szál vagy néhány tucat szál haja. Megkereste a jégtörő árat. Nem volt nehéz. és Kazusi szabadon hagyott lába közébe taposott vele. kisapám? Takako érezte. és oldalra fordulva. Kazusi mindkét karját kinyújtotta és hadonászott. Kazusi teste melltől lefelé a lábujja hegyéig görcsösen rángatózott. megtorpant a mozgás­ ban. de a szemhéja szélétől befelé az egész teljesen piros volt. A tal­ pa felől olyan puha érzést közvetített. Kazusi feljajdult. és pókhálóalakot rajzolt. tisztára. – Se… – Kazusi szájából kicsúszott egy szó. Takako benyomta a jégtörő árat. És akkor mi van? Végül is nem vagyok én II. Ránehezedett. Kazusi kiabált. János Pál vagy a XIV. Kazusi keze. mint a papírfalak között süvöl­ tő szél. amelyet az atlétikaedzéseken is használ. A szeme nyitva volt. Takako ekkor a bal lábával taposott a nyakára. lengette a karját aztán fe­ nékre huppant. mintha egy kis állatot taposna el. amely Takako lábát akarta elhajtani. Albínó szeme persze nyitva volt. Mivel a torkán tapostak. Ezt már nem a harag miatt teszem. mint egy albínó majomé. hogy a szája mosolyra kunkorodik. [279] . és Kazusi szájába (látszott né­ hány fogtömése) két kézzel beleszúrta az árt. – Segí…! Hogy képzeled. hogy ez így is volt). ezúttal a lába közét szorította. vörös volt a saját vérétől. és mintha egy láthatatlan ellenséggel harcol­ na (igaz ugyan. olyan volt a hangja.Takako leszállt Kazusiról. A fehér alapon lila csíkos tornacipő. embriópózba gömbölyödött össze. felemelte ezt a sebesült lábát. akkor meg nem mindegy? Takako behajlította a térdét. körülötte a ragacsos vér festékként csorgott. Felvette. mint a hát­ úszásnál a Vasallo-startnál.

kihúzta Kazusi szájából a jégtörőt. Kicsit még kevesellte is. Takako újra felhúzta fájós jobb lábát.Jobb lábába hirtelen belenyilallt a fájdalom. Takako vetett egy pillantást Micuko jobbjára. akkor nem nyerhet. Bár természetesen ha so­ káig tart. Takako lerogyott Kazusi feje mellé. Érezte. semmi esélye nem lett volna. hogy Szóma Micukónak mik a szándékai.) nézett le Takakóra. Egy nagy auto­ mata pisztolyt tartott kecses kezében. aki a torkából akarta elővarázsolni a jégtörő árat.) Szóma Micuko (lányok. és nagy nehezen felállt. De a lényeg. [280] . most elő is veszem… – Takako! Váratlanul szólították meg a háta mögül. De… Ha netán Niida Kazusihoz hasonlóan „játszani” akar (ennek nagy az esélye. mert „a” Szóma Micukóról van szó). Olyan volt. Ugyanazzal a lendülettel kinyújtotta a kezét. hogy a fogai közül kiszűrődő légzése olyan zakatoló. – Minden rendben? – kérőezte Micuko iszonyúan kedves hangon. Takako a vérrel borított jobb lábát ölelve újra lenézett Kazusi holttestére. már csak azért is. Kedves közönség! Amit az imént lenyeltem. aztán visszaesett a földre. Pisztollyal szemben nem nyer­ het. mint egy megismételt két­ száz méteres időmérő után. de ettől még nem szabad megnyugodni. hogy a valódi harc épp csak harminc másodperc volt. Nem tudja. hogy győzött. 11. Győzött. (Kazusi feje egy hajszálnyit felemelkedett. Takako hátrált. ezért ültében hátra­ fordult. El kell menekülni. Jobban teszi. ha elmenekül. mint egy mutatványos. Jobb lába nagy sebességgel kezdett el­ nehezülni. belekapaszkodott egy közeli fa törzsébe. Nem fordította Takakóra a fegyverét. Minden mást félretéve. és készenlétbe helyezte. Lehet. és megpróbált felállni. a lényeg ez. és a földre ült.

meg különben sem félt Micukótól. mint a többi lány. Méltóságán alulinak tartotta.” Senkinek sem nyalizni.Válaszolt. Ez a fiú a mostani stílusára is nagy hatást gyakorolt. talán a jobb lábából kiömlött vér nagy mennyisége miatt. és iszonyú sebekkel tarkítva kukkantott be a terembe. Sőt még vidámnak is tűnt. Nincs mitől félnem. hogy mit akarhat Micuko. – Azzal az eggyel intézted el? Ez hihetetlen. akkor is azt mondta azzal a sajátos hanghordozásával: „Semmitől sem félek. Azt a mindenségit. aki régen (azaz alig két-három hónapja) tetszett neki. hogy a teste ingadozik. aki nem nyalizik nekem. Takako az élete árán sem lett volna hajlandó bárkinek is nyalizni. mint aki tényleg szívből el van ragadtatva. Azután rá­ nézett a Takako kezében lévő jégtörő árra. amióta középiskolás lett. és nem is reszketett. A Szugimura Hirokival szembeni igen halvány érzelmeivel el­ lentétben. Verseny előtt is. – Már régóta gondolkoztam azon. ebbe a fiúba nagyon szerelmes volt. Körítés­ nek egy kinyomott szemű fiú hullája. – Hát… Micuko tüzetesen megszemlélte Kazusi holttestét. mint nő a nőt. de volt barátnője. Takako megint azt válaszolta: – Hát… – Úgy érezte. amikor a barátaival valami verekedésbe keveredett. tisztellek. – Hallod… – mondta Micuko. Angyali arcában csillogó szemek. hogy te vagy az egyetlen lány. Takako még mindig nem tudta eldönteni. csak nézte az arcát. Úgy beszélt. amikor Micukóhoz beszélt. (A Siroivai Középiskola két messze legszebb lánya nézett itt szembe egymással. szépnek lenni… Takako azóta figyel­ te. Ekkor Takakónak eszébe jutott egy felsőbb éves fiú szavajárá­ sa. mi­ csoda gyönyörűség!) Igaza volt Micukónak. Egy nagyon szép [281] .

Eléggé húzta a jobb lábát. akár egy tó az erdő mélyén… Na de mindegy. Valami nem stimmelt. Délután két óra körül járt az idő. Lehet. Hogy most eszébe jutottak… Én… igazából félek ettől a Micukótól? – Egy kicsit féltékenykedtem is rád – folytatta Micuko. mint te. hogy egy ki­ csit leszbi vagyok? Hihihi. Takako szinte fejest ugrott előre. Nem hasz­ nált a nátha elleni gyógyszer. amelyet Kavada adott neki. [282] . csendes. Ezért nagyon… Takako szeme tágra nyílt. De – gondolta ugyanakkor – egészen mostanáig még akkor sem jutottak eszébe a fiú szavai. – Szép is voltál. meg nálam jobb kislány. ez már mind a múlté. mint Ogava Szakura. és így szólt: – Nagyon kár… [Maradt 24 fő] 38 Noriko légzése egyre hevesebb lett. – Ezért nagyon… Micuko felkapta a Colt Governmentet. Hason csúszott to­ vább a földön. Takako némán hallgatta. és futásnak indult. amikor Niida Kazusival küz­ dött. Ezután visszatért a jelen időhöz: – Én szeretem az olyan lányokat. Micuko leeresztette a fegyvert. és a gyors ütemben még tovább futó Takako matrózblúzának hátán pontosan három luk ke­ letkezett. Háromszor egymás után meghúzta a ravaszt. Már vagy húsz métert eltávolodott a fák között az enyhe lejtőn. de attól még sprintjével nem ho­ zott szégyent az atlétikakör legjobbja névre. Kicsit olyan. és a szép formájú lábai. Megpördült. Rögtön vissza is estek a földre. az egymással kont­ rasztot alkotó fehér bal és piros jobb szoknyáját kifordítva felcsapódtak. Rögtön rá is jött: miért beszél Micuko múlt időben? Micuko szeme ravaszul nevetett.lány.

– Mi az? – Menjünk! Kavada felhúzta a szemöldökét. hogy letörölje vele Noriko izzadságban úszó ar­ cát. tényleg – válaszolta Kavada. és folytatta: – Egy orvosi rendelő jele is szerepel a térképen. – Ja. Norikónak csukva volt a szeme. Súja az egyik palackban maradt vi­ zet mind ráöntötte Noriko zsebkendőjére. – No­ rikóra bökött az állával. kicsit bólintott. Súja visszafordult Kavadához. – Pont ezért. – Ha vérmérgezést kapott… Kis szünetet tartott. törökülésben ült és cigaret­ tázott. de mintha köszönetet mondana. – Lehet. hogy melegben fektetjük le. majd visszatette a homlokára. Kivette a cigarettát a szájá­ ból. ott biztos lenne hasznosabb gyógyszer. amelyet újra be­ nedvesített. – Azt mondom. – Kavada – szólította meg Súja. Súján megint majdnem eluralkodott az idegesség. hogy már nem bírom tovább elviselni. északra van. Jobb keze a térdére fektetett Remington sörétes puska markolatán nyugodott. [283] .de a rövid idő alatt mintha tetemes mennyiségű húst lefarag­ tak volna Noriko arcáról. nagy nehe­ zen visszafogta magát. hátát egy fatörzsnek döntve. Kavada a csukott szemmel fekvő Norikóra pillantott. – Egyre rosszabb. És még nem is lóg bele a til­ tott mezőbe. aztán folytatta: – Nem fog meggyógyulni attól. – Hova? Súja összeszorította a száját. nem? A tele­ püléstől távolabb. aki végig ugyanabban a póz­ ban. Ha eljutnánk addig. miközben lassan fújta ki a füstöt a szája szélén. hogy igazad van.

és Sújára nézett. – Ne csináld! Ha Kavada nincs velünk. – Súja… A háta mögül Noriko hangját hallotta. nem menekülhetünk meg. – Várjunk a sötétedésig. és mit csinálsz. [284] . Most veszé­ lyes lenne mozognunk. a hangja egy kicsit megremegett. Noriko csak a fejét fordította oldalra. Mi van. Várjuk meg a sötétedést! Súja a fogait csikorgatta. Kavada félrehajtotta a fejét. De ennyire tar­ tasz a veszélytől? Ennyire csak magadra gondolsz? Súja egy darabig Kavada szemébe nézett. – Nem azt mondom. Újra beleszívott a cigijébe. hogy megmenekül­ nénk? Súja újra visszafordult Kavadához. – Legalább másfél kilométer az orvosi rendelőig. ezért megfordult. A hom­ lokán lévő zsebkendő letoccsant a földre. – Ha azt mondod. aztán elnyomta a földön.– Menjünk! – mondta Súja még egyszer. – Te… – folytatta Súja. mert belegondolt. ha már azelőtt kikészülsz. vagy talán azért. nem jössz. Nehézkes légzésével szaggatottan csak ennyit mondott. Szerződés felbontva. Kavada arca nyu­ godt maradt. hogy talán el kell válnia az útjaiknak. De azért megmondta. és elkezdte összerakni a maga és Noriko csomagját. – Nem érted? Egyre gyengébb vagy. Az idegesség miatt. én elmegyek egyedül is Norikó­ val. hogy meg akarsz minket ölni. Csináld egyedül! – vágta hozzá Súja. ha addig tiltott zóná­ ba kerül? Kavada nem mondott semmit. – Noriko! – rázta Súja a fejét.

aki már hét éve társa. Aztán Kitazava Kaorut látta. attól függetlenül. Az ő törékeny alakját. akire Ajako ütött. de ez már nem jutott el a tudatáig. okos nőstény kutya volt. és Súját nézte. csak szomorú arccal hallgattak. Takako kiskora óta nevelgette. Ezt Kavada úgy húszpercenként megismételte. Hanako. akinek nyafoghatott. hogy a hátába lőttek hármat. Lassan felemelkedett. Jóképű apja. és da­ cára annak is. megfogta a bal karját. [Maradt 24 fő] 39 Annak ellenére. hogy már több mint félóra el­ telt azóta. a fejét lógatta. Egy kicsit tanulhatnál tőlem. odament No­ rikóhoz. akinek jel­ legzetes arcvonásait Takako örökölte. A családja – apja és anyja meg a két évvel fiatalabb húga a házuk kapuja elől integettek neki. Jaj – gondolta álmában Takako. Kicsit félrehajtotta a fejét. most a sarkadra kell állnod. hogy Súja végig ott vigyázott Norikóra. Ajako sír. Látta. hogy rengeteg vért vesztett ezekből a sebekből plusz a lábából. hogy a húga. és kicsit kerekdedebb arcú anyja. és csóválta a farkát.– Várj! – mondta Kavada. viszlát! – mondta. – Szánalmas. az egyetlen barátnője. – Jól van. – Viszlát. vigyázz ám apára és anyára! Úgyis túlságosan elkényeztetnek. Szóma Micuko már rég elment. Mellettük a kutyájuk. melyik gyógyszert lehet használni. Takako félig ébren álmot látott. aztán a mellette lévő Sújára pil­ lantva mondta: – Te azt sem tudod. Pedig még csak tizenöt évet éltem. Hallod. Takako. Megyek én is – mondta. amelyet Niida Kazusi lőtt meg nyílpuskával. Csigusza Takako még mindig élt. Ajako. és megnézte a pulzusát. Megint borostás állához ért. [285] .

Most szorgalmasan fáslizgatta a térdét. – Te sokkal szebb vagy nála. Micsoda felületesség. – Hallod?! – mondta Takako. Megállapította. és új klubházat építettek helyette. Örült. akkor nincs félni­ valója a pokoltól sem? Igen. hogy második nyara van. de mintha valami olyasmi lenne: „És Vele mi van?” Vele? Ekkor megváltozott a helyszín. hogy így egyedül kell meghalnom… Kaoru mintha kiáltott volna valamit. az nagyon szorosnak és bizalomteljesnek tűnt számára.…Neked is. és elmosolyodott. Takako vegyes érzelmekkel telve nevetett. Csak… Egy kicsit azért rossz. – Tényleg? – emelte fel a fejét a fiú. Merthogy azt a termet második őszén lerombolták. Először is viszlát. Na­ gyon összeilletek szerintem. Nem félek. de az a kapcsolat. mert egy ideje fájlalta. Valamiért nem hallja jól. Csigusza – mondta. Akadályfutásban volt jó. Ez… Ott volt egy felsőbb éves fiú. de kedves tekintet. te nem jársz senkivel? – kérdezte a fiú mosolyog­ va. A teremben nem volt senki más Takakón és azon a fiún kívül. [286] . Ez nem képzelgés. elöl felállított haj. Az a hit volt. Tényleg. Hű. – Csigusza. FUCK OFF feliratit fehér póló. Kaoru. hogy ő szebb. Ki­ csit simlis. te mondtad egyszer. Rövidre vágott. Egy parkban van. én sem voltam különb a többi csaj­ nál. Amikor vele beszéltem. Ez tényleg megtörtént. de elég alacsonyan van a saját látószöge. és az atlétikakör termébe ju­ tott. hogy ha megtesz az ember minden tőle telhetőt. mert elő­ ször dicsérte meg a fiú a szépségét. – Gyönyörű a barátnőd. fekete csíkos zöld sort. ame­ lyikben egy másik lánynak azt lehet mondani. Ekkor megint változott a kép. Ajajaj.

talán még Takako magasabb is volt nála. Egyszer Takako magába volt zuhanva. – De én gyáva vagyok… Nem fog menni. – Te… te mit tennél. úgyhogy nem tudom. nézd meg őket! – Jó… Hiroki a szemét törölgetve ment utána. és Hiroki megjegyezte: [287] . de leg­ alábbis vallj neki szerelmet.Ó. középiskola. Általános végéig még olyan volt a viszonyuk. hogy szerel­ mes beléd? – Hát… még nem mondták soha. Hiroki a következő évtől kezdett el kung-fuzni. ez én vagyok. hogy át-átjáro­ gattak egymáshoz. Mi van már. és az első napi beszélgetésükkor valaho­ gyan arra terelődött a téma. irántam nem érzel semmit? De azért folytatta. és túlnőtte Takakót is. Takako ekkor megint elgondolkozott egy kicsit. ha valaki azt mondja neked. Ak­ kortól kezdett el nőni. – Te szerelmes vagy valakibe? – Nem. Megint változott a helyszín. csak gyerekkoromban. micsoda dolog! Erősebbnek kell lenned. – Hékás! A fiúk nem sírnak. aztán elmondta. Nem volt olyan magas. mint most. – Ez komoly? Akkor gyorsan bolondulj bele valakibe. Másodikban egy osztályba kerültek. Tényleg. Na gyere! A kutyánknak kölykei születtek. Gyere. Jelenleg senkibe. és Hiroki megkérdezte: – Mi baj. Takako? Történt valami? Takako egy kicsit gondolkozott. A rossz gyere­ kek elvették Hirokitól a frissen vásárolt képregényét. Általános iskola második vagy harmadik évében? Szugimura Hiroki ott sírt előtte.

– Hogy kerülsz ide? Hiroki csak annyit mondott: – Csak úgy. A délután szelíd fényében Szugimura Hiroki nézett le rá. Össze fog jönni a dolog? – Nem. Jó. A kérdés csak azután merült fel benne. függetlenül attól. mert a jobb keze alatt érezte az aljnö­ [288] . hogy már nem húzza sokáig. Sírt. hékás. Elvi­ leg a hasára esett. bár ezt lehet. Hi­ roki mögött fakoronák. hogy az a felsőbb éves tetszett nekem. Az jutott először eszébe. – Hogy?… Olyan volt a hangja. Rorschach-tesztre hajazó minta látszódott. csak úgy. hogy „…és te bele vagy esve”. Meg tudsz érteni? Hiroki mostani arca lebegett előtte. A szavai mögött ott volt. de most a hátán feküdt. mégse fejlődött semmit! A sors fintora lehet.– Hallom. van egy ritka jóképű felsőbb éves a klubodban. Hiába szerettük egy­ mást egy kicsit. Van barátnője. és feltámasztotta a fejét. Kábultan kinyitotta a szemét. hogy Takako még egyetlenegyszer magá­ hoz tért. Akkor állapította meg. Talán Hiroki bevit­ te a közeli bozótba. – Takako. hogy Hiroki nem sír. Neked még mindig nincs csajod? – Hagyjál már! …Végig ilyen felemás kapcsolatban voltunk. ez nem túl férfias… Ne bőgj már! Ekkora nagy melák. hogy csak beképzelem magamnak? Én legalábbis egy kicsit szerelmes voltam beléd. Ne halj meg! Mi van már. mint amikor erőszakkal kitárunk egy be­ rozsdállt ajtót. – Kitől hallottad? – Hát. – Mellette térdelt. közöttük pedig a kék ég néhány pac­ nijából kirajzolódó bonyolult.

(A bal keze. Akamacu visszajött oda. Takako nem tudta. – Vigyázz vele! Hiroki bólintott. Aztán te tel­ jes erődből nekilódultál. Ahogyan benne is felvetődött. igen. miről van szó. – Én az iskolából kijövet elrejtőztem. és mintha valamit vissza akarna fojtani. Tényleg úgy tűnt. Hiroki várt rá. és mosolyra igazította őket. csak nézte Hiroki arcát. [289] . egy pillanat­ ra összeszorította az ajkait. kitette magát a veszélynek. amerre eltűntél. de könnyen lehet. és ott várt rá. Futottam arra. Annak az utóhatása lehet. és nekivágott a sötétségnek. és szem elől tévesztettelek. Ja – gondolta Takako. hogy ha nem cseng. kevéssel azután. Ez fontos információ volt. és azt hit­ te. De sírás helyett inkább nagy nehezen mozgásra bírta az arc­ izmait. sírhatnékja támadt. – Ne haragudj – mondta aztán.) Hiroki azután halkan megkérdezte: – Ki bánt el veled? Ja. és vártam rád – mondta Hiroki. Jaj. akkor van ott valaki. és szólongattalak. de össze volt zavarodva. hogy kijött az iskolából. de te már biztos messze jártál. és érzéketlen volt. És valószínűleg… Bár az előbb azt mondta. és teljes erejéből futott tovább. hogy Ni­ ida Kazusi oldalról fejbe kólintotta. csak a füle cseng… Meg azt is. Niida Kazusi már nem számí­ tott. Ahogy erre gondolt. mintha hallott volna valamit halkan. – De képzeld. „csak úgy” rátalált. Épp csak fél másodpercig másra figyeltem.vényzetet. illetve az egész bal oldala el volt zsib­ badva. – Micuko – válaszolta Takako. hogy végig őt kereste.

de halkan válaszolt. Hiroki összeszorított szájjal felemelte Takako felsőtestét. Csak Hiroki sze­ mébe nézett szüntelenül. – Tetszik neked valaki? Hirokinak egy kicsit megmozdult a szemöldöke.– Tényleg? – mondta. mintha hirtelen szétterjedt volna benne a méreg. de Hiroki azt is megtartotta. Takako tudta. de akkor… Takako egy nagyot sóhajtott. – Maradj ám életben. istenem? Takako mélyen Hiroki szemébe nézett és elmosolyodott. Úgyis mindjárt vége. és az csúszott ki a száján. – Hát még te! – mondta Hiroki. megint ki tud mondani egy félmondatot. Úgy tűnt. – Jó. és gondol­ kozott. Hiroki! Megengedsz nekem még egy szót. Legalább nem magányo­ [290] . – De ugye nem én? Hiroki szomorú arcán mosoly futott át egy pillanatig. – A legjobb nő vagy a vilá­ gon! Takako egy rövidkét nevetett. Hálás volt. – Köszönöm. Különös volt. de már nem jött ki hozzá elég levegő a torkán. hogy már nem sokat bír kimondani. – Igen. hogy a testét na­ gyon hidegnek. de eszébe jutott egy furcsa kérdés. – Nagyon jó pasi lettél. és két kézzel magához szorította. és meg akarta köszönni. de közben valamiért nagyon forrónak is érezte. Takako feje majdnem leha­ nyatlott hátrafelé. – Nem. hogy melyik a legfontosabb téma. – Ölelj meg egy kicsit legalább. amiről beszélnie kéne.

san kell meghalnom. Súja felemelkedett. hogy idáig eljussa­ nak. ere­ detileg szántóföldként szolgáló puha földön. – A következő az a fa. és ellenőrizte. rend­ ben? – Oké. Noriko bólintott. indulunk – mondta Kavada. de tényleg nem volt könnyű fényes nap­ pal közlekedni. Szugimura Hiro­ ki. amikor pedig sűrű bozóton kellett átvágniuk. nem téveszthették el). Jó. Norikóval a hátán. Sújáék először a tengerpart mentén átmentek a C4-es zónán. aztán meghúz­ ták magukat. követte az utasítást. Takako teljes súlyával ránehezedő élettelen testét ölelve. Egy ölnyi vastag szilfa mögött voltak. mindjárt ott vagyunk! – mondta. Ha nem vétették el az irányt (Kavada a vezető. Tényleg jó. [Maradt 23 fő] 40 – Fejeket behúzni! – mondta Kavada. aki a végén velem van. még egy jó darabig sírt. A szeme végig nyitva volt. Kavada előredobott néhány kavicsot. azután az északi hegy lábát követve kelet felé indultak. Hátrafordult. és elindult az alacsony fűvel borított. – Jó. Mindig mozogtak egy kicsit. Súja. ahol legelőször voltak. hogy pont Hiroki az. Elvileg már a kétharmadát megtették az orvosi rendelőig tartó útnak. hogy tiszta-e a levegő. Súja a feje mögött érezte Noriko nehézkes lélegzetvételét. A shotgunját feltartva figyelmesen körbekémlelt. körülbelül két perc múlva. – Noriko. A térkép mezői szerint az F6ban vagy az F7 környékén jártak. akkor mind­ járt meglátják jobb kéz felől lent az iskola épületét. Sújáékét is bele­ [291] . Több mint félóra kellett. Ebben a testtartásban halt meg Csigusza Takako. mint egy anya a gyermekéhez.

– Nem. – Mert ha igen. de Kavada rögtön mondta: – Rendelő az. – Nem vagy fáradt. Súja só­ hajtott. – Kavada! – Mi az? – A térképen az a jel biztos. – Te mondtad. Ha tudom. Megnéztem. Nem gondoltam. akkor pihenhetünk. Súja elkerekítette a szemét. és körbe-körbenézelődött. – Noriko tök könnyű. mielőtt veletek talál­ koztam volna. Lehet. hogy orvosi rendelő? Kavada hátra sem fordulva röhögött egyet. de… Súja pánikolt. A shot­ gun csöve mindig pontosan együtt mozgott a fejével. és elfelejtett megbizonyosodni a leg­ fontosabbról. Kavada minden csomagot a bal kezében tartott. jó – válaszolta Kavada.értve. Nanahara? Súja nevetett. de Sújának hirtelen kétségei tá­ madtak. a pus­ kát pedig a jobbjában. – Minél hamarabb oda akarok érni. Most egy kicsit vékonyabb fához értek és megálltak. szerezhettem volna megfelelőbb gyógyszert. ha jól tudom. hogy szükség lesz rá. Az éjjel körbejártam a szigetet. – Ja. Rögtön Súja mellé lépett. – Komolyan? – Aha. hogy én vagyok a hülye? Mindig hajlamos volt elkapkodni a dolgokat. [292] . – Nem kell – rázta Súja a fejét.

gond nélkül eljutnak a rendelőig. Mintha az utóbbi három lö­ vés hangja egy hajszálnyit hangosabban szólt volna. amit eddig vissza­ tartott. – Jó… – kezdte Kavada mondani. Súja megdermedt. aki védelmezőn kinyújtotta a bal karját. Abban a pillanatban egy sorozat hallatszott. hogy vége legyen. Ráadásul itt az orra előtt. ahol úgy tíz méterre innen. Kavada némán bólintott. – Semmi baj – mondta Kavada halkan. Onnan. hogy azon túlra mennek? Súja egy fújással kiengedte mellkasából. Súja ugyan megkönnyebbült. Gyorsan összehúzta magát. azzal nemcsak magát. Talán azt akarja mondani. Valakik már megint egymást gyilkolják. magas fákból álló fasor takarta el a kilátást.Súja megkönnyebbült. – Nem ránk céloz. Megint egy újabb. Kavadára nézett. és mutatta vele a haladási irányt. Ha nem. hanem még Norikót is kiszolgáltatja. Miközben beszélt. ahol most voltak. és körülnézett. Persze hogy szép álom volt azt hinni. Kettő. azt mondta: – Közel van. amikor megtudta. eny­ he emelkedő vezetett arrafelé. Össze kell kapnia magát. Kavada kinézte a következő helyet. de öntudatlanul is a száját harapdálta. Ez teljesen olyan. három lövés. – Hát ezeknek is lehetne jobb dolguk. amikor fegyverropogás hallatszott. Súja direkt nem vette elő a fegyverét. mintha… [293] . Ő meg itt kuksol. – Tűzpárbaj – lökte oda Kavada. hanem le sem téve No­ rikót. Gondolatban egy jókorát koppintott a saját fejére. és várja. egy cédrusszerű. Ez most halkabb volt. Viszont egy lelket sem lehetett látni a környéken. hogy ők biz­ tonságban vannak.

mondta is. de Súja tudta. [294] . mi megy végig benne (igaz. Azután újra csend. és odaszólt neki: – Ugye eszedbe sem jut. A vállán keresztül látta Noriko résnyire nyitott szemét. magukra hoz veszélyt. Tehát valószínűleg egyikük sem azonos azzal. hogy Norikót baj nélkül elszállítsák a rendelőig. Most az a legfontosabb. Megint felelgettek egyet a fegyverek. aki Jukikót és Jumikót megölte. A szavai eddigre belefulladtak a zihálásába. milyen jó. azután motyogta: – Nem… – Igaza volt Kavadának. Ha beleártja magát a csatározásba.Megint felbukkant az elméjében a fekete ruhás férfi képe. nagy eséllyel hamarosan felbukkan. hogy odamenj és leállítsd őket. vagy valami hasonló hülyeséget). Nanahara úr. Súja hátrafordította a fejét. aki a lá­ nyokat megölte. hogy akik most egy­ másra lövöldöznek. látja. Ezért ha az. A hely. nagyjából egyenesen délre lent volt az északi hegy csúcsától. hogy Noriko mit akar mondani. Nan­ ahara?! Súja nagyot nyelt. Meg te. ahol most vannak. hogy valaki… – folytatta. ön még nem került sorra. „No. és a hangja csak suttogás volt.” Kavada háttal állt Sújának. milyen magas láza van. – Meg kell… Lehet. Ó. meghallja a lövések hangját. De a fülükbe jutott fegyverropogás nem gépfegyverből jött. hogy derűs napokon könnyen olvashatók a gondolatok. hogy valakit. ahol Kitano Jukikót és Kuszaka Jumikót megölték. mindketten ilyenek. de mintha átlátta volna. – Állíts fel… – mondta halkan Noriko. szóval éppen most ölnek meg egy ártatlant? És fennáll a lehetősége. Lehet. akkor most te. Akkor Noriko szólt a hátáról: – Súja… – Súja még a hátán át is érezte. aki nem akar beszállni ebbe a játékba.

ugye nem… Súja meg se hallotta. Régi földszintes faház. és átvágott a magas. de már nekilódult. felette pedig folytatódott a sűrű erdő. háromszögletű tetős tipikus falusi szerkezettel. hogy Kavada szól. Lejteni kezdett a lába alatt a talaj.Súja összeszorította a fogát. Egy ház állt ott. Jóval a felett pedig innen is látható volt az északi hegy kilátója. Természetesen mindkettőjüknél lőfegyver. nagy. A ház túloldalát a hegy meredeken leszakadt fala ölelte. 10. 20. Megint megszólaltak a fegyverek. és két oldalról belógó hosszú. hogy az egyik rálőtt a másikra. és kidugta a fejét. mi vezethetett a lövöldözéshez. késszerű levelek között kellett átbújnia.) tapadt. Ne­ kidőlt a fa törzsének. Simizu Hirono (lányok. amely mögött rejtőzött. Hiro­ no pedig a kert túlsó végén. Norikónak odaszólt: – Megnézem. tűlevelű fák között. De Súja mégis azt gondolta. A ház főépülete Súja felől nézve balra volt. fejét behúzva. Felemelte a fejét egy pillanatra. – Hé. Kavada hátrafordult. Nem tudta. Súja végre elért a bozót széléig. nem így történt. Jobb kéz felé egy burkolatlan bekötőút volt. majd Kavadához szólt. – Elővette a zsebéből a Smith & Wessont. Leengedte Norikót a hátáról. – Vigyázz Norikóra! – Hé. Minami Kaori (lányok. Annak a bejáratánál is észre lehetett venni valakit.) volt az. ha megvan tizenöt méter. Körbe-körbetekingetve haladt felfelé a lejtőn. rögtön a bekötőút mellett lévő sufniféleség felé figyelt. Kettejük távolsága jó. egy lányt. nehogy már… Hallotta. Előfordulhat. és az innenső falá­ hoz. ahol Ku­ szaka Jumiko és Kitano Jukiko meghalt. Valószínűleg mind a ketten össze voltak za­ [295] . A fákon túl sűrű bozót nőtt. Súja széthajtogatta a leveleket.

Akkor vette észre. méghozzá éles lőszerrel. hogy sikerült egy eredeti fényképet sze­ reznie. Az egyik a raktár oszlopába talált. És ez a két lány egymásra lövöldözik. és lőtt egyet Hirono felé. hogy a maguk módján mindketten helyes. Jó. de mindenesetre nem nézhette tétlenül. és kiszórta az üres töltényhüvelyeket. Megint Kaori felé fordult. harmadikos középiskolás lányok voltak. és a levegőbe lőtt egyet a Smith & Wes­ sonnal. mint amikor a gyerekek vízipisztolyoznak.varodva. Ezzel szemben Simizu Hirono ama bizonyos Szóma Micuko-féle bandába tartozott. Legalábbis ennek vala­ hogy véget kellett vetni… Míg ő felmérte a helyzetet. durranás hallatszott. megint úrrá lett rajta az az érzés. ne már. de hüvely nem repült. Látta. mint egy seriff – futott át az agyán. és egyikük sem bízott a má­ sikban. Hirono két lövéssel viszonozta. de azonnal kiáltott: [296] . Súja felegyenesedett. ez logikus. hogy Súja nőpárti nézetein alapult. Kaori kinézett a raktár bejárata mögül. gyakran beszélgetett a barátaival a kedvenc akárki­ jéről. …Most nem ezen kell filozofálni. Súja helyzetéből Hironónak szinte az egész testfelületét látni lehetett. véletlenül találkoztak. Jaj. de annak ékes bi­ zonyítékaként. Minami Kaori szerette a sztárokat. amitől fűrészpor szállt szerteszét. mígnem aztán megkezdődött a tűzharc… Maga a döntés lehet. tisztára. Ő már jóval gyakorlottabban csinál­ ta. Biztos Kaori meglőt­ te valahol a karján. vagy ujjongott. hogy mégsem azzal lőtt. Ennek ellenére elég gyors mozdulatokkal töltött újra a sérült kezével. és nem volt egészen problé­ mamentes a természete. Komolyan. Az egész nem volt több néhány másodpercnél. mintha éppen egy rossz álmot látna. Kaori gyorsan behúzta a fejét. hogy Hirono bal keze vörösre festődött. hogy Hirono kinyitotta a revolver forgótárát. de a lényeg. és egy kis sárgaréz töltényhüvely repült a levegőbe. de mielőtt Súja cselekedett volna. Olyan mozdulattal csinálta.

amíg bele­ ment a lányba – lassított felvételként érzékelte. csúszott még a járda szélén. hogy micsoda elcsépelt szöveg ez. azután egyszerre fordultak Súja felé. és néhány lépéssel előtte sé­ tált. Valószínűtlennek tűnik. kevéssel a tizenegyedik születésnapja előtt. aki Sújához hason­ lóan hazafelé tartott az iskolából. Kaorira emelte. és az írt menti betonkerítés fogta meg. teljesen védtelenül. amelynek Súja egyszer tanúja volt. de nincs mód megakadályozni. Hirono felemelte a fegyverét. de az iskolatáska levált a vállá­ ról. De más szófordulat nem jutott eszébe. Ehhez hasonlót érzett most is. Kétszer egymás után. megállt…Ömlött a vér. Az első Kaori jobb vállát érte. aki ott van és látja. Mindenki. mert elvesztette uralmát a te­ herautója felett. Simizu Hirono rögtön le is vette a szemét Sújáról. Súja nem vette le a szemét az arcukról. Őszi délután volt. és Súját nézte. és elcsapott egy alsós kislányt. hogy mi fog történni. [297] . felfutott a járdára. tudja. A betonkerítés alján több mint egy méteren keresztül húzódott a vérnyom. addig a pillanatig. Újra az el­ lenfelére.– Hagyjátok abba! Hirono és Kaori megdermedtek. míg folytatta: – Na! Fejezzétek be! Én együtt vagyok Nakagava Norikóval! – Jobbnak látta egyelőre nem felhozni Kavada nevét. az meg átszakította a védőkorlátot. hogy a teherautó leszállt az útról. és rálőtt a teljesen védtelen Ka­ orira. És… Kaori bambán cövekelt ott. és a kislánytól eltérő útvonalon repült a levegőbe. A kis­ lány hamarabb ért vissza a járdára – vállal lefelé. arra gondolt. Súja abban a pillanatban eszmélt rá. hogy Kaori testének fele kilóg a raktár bejárata árnyékából. amikor egy sofőr elaludhatott a volánnál. A következő pillanatokban történtek ahhoz a balesethez ha­ sonlítottak. – Bízza­ tok bennem! Miközben kimondta. Súja az egész eseménysorozatot – különösen onnantól.

ahol Kaori feküdt. a szájából folyó vér egyesült a fejéből és a vállából eredővel. és elrohant bal kéz felé nyugatra. Utána Hirono rápillantott Sújára… Azonnal megfordult. Reszketve térdelt le Kaori mellé. Jaj… Mi lett ebből… Ez a lány már nem tud többet sztárokról pletykálni. ahon­ nan jött. Bevetette magát a bozótba. de nem szólt semmit. akit. és álmodozón nézett a levegőbe. Kitekert póz­ ban dőlt az oldalára. aztán előjött a bozótból. úgy látszik. ráadásul. és odasietett Sújához.amitől a teste egy félfordulatot tett jobbra. a végén pedig egy aranyszínű medalion. A felszínén pedig a raktárpadló apró porszemei úszkáltak. hogy Kaori fejének egy része – a bal halántékától felfelé – egy az egyben lerobban. A második telibe találta a fejét. ahon­ nan Kaorinak fektében csak a lába látszott ki. és eltűnt Súja szeme elől. hogy meg sem kellett volna halnia? Hangokat hallott. Súja látta. és elfutott a raktár felé. amely kis szigetnek látszott a vértócsa közepén. Kavada otthagyta Norikót. tétovázott. és tócsává kezdett alakulni az arca alatt a raktár betonpadlóján. mire visszafordult abba az irányba. lehet. A matrózblúza melléről egy vékony. Kavada ar­ cára volt írva. Az a népszerű hogyishívják férfisztár vidáman nevetett le róla. aranyszínű lánc csüngött le a földre. Kaori elvágódott a raktár bejáratánál. és a bozótból Kavada meg Noriko arca bukkant elő. A szeme nyitva maradt. Súja reszketett. ahon­ nan Sújáék jöttek. Egy régi traktoron kívül nem is volt más a raktárban. – Francba! Súja feljajdult. hogy „Ugye megmondtam?”. Kavada támogatott fél kézzel. ha ő egy ki­ csit ügyesebben csinálta volna. sztárok koncertjére menni. Csak szenvtelenül begyűjtötte Kaori fegyverét és há­ [298] .

a tetőt borító fekete cserepeknek kifehéredett a sarka az idők során. a víz felszíne szikrázva verte vissza a nap langyos sugarait. és a jobb keze kisujj felőli élével lezárta a szemét. – Nyomás! Siess! – közölte. egy kis burkolatlan út vezetett hozzá. talán az orvos használta. Persze ő is tudta. hanem gyönyörű. mint annál a háznál. De Súja tekintete ennek ellenére Kaori holttestére szegező­ dött. ahol Minami Kaori meghalt. zölddel kevert élénk­ kék. földszintes fa­ ház volt.tizsákját. A rendelő előtt egy fe­ hér kisbusz parkolt. régi. aki meghallotta a fegyverropogást. Hullám szinte nem is volt. és a háta mögött az északi hegy magasodott. Bármikor megjelenhetett valaki – különösen a gépfegyveres valaki. ahol Kaori meghalt. Azon túl meglepően közelinek tűnt a Szeto-beltenger többi szigetének körvonala. Deszkafalai megfeketedtek. Rögtön eltávolodtak onnan. Ugyanúgy. legalább négy vagy öt kilomé­ terre kellett lenniük innen. A tenger csillogott a délutáni fényben. Véletlen szerencse volt. míg végül Kavada a karjánál fog­ va el nem rángatta onnan. de az a keskeny út a sziget keleti partján futó kiépített útba kellett hogy torkolljon. és a fényfoltok egyre sűrűsöd­ tek a látóhatár vége felé. hogy veszélyes. hogy megérkeztek. mint a siroivai kikötő beton védőgátját ver­ deső koszos árnyalat. de mivel a ten­ geren kisebbnek érzékeljük a távolságokat. és mozdulni sem bírt. és Sújáéktól nézve a kisbusz mögött látszott a tenger. de nem is jött a nyomukban a gépfegyver ro­ pogása. hogy baj nélkül eljutottak idáig. Sújáék a hegyen ke­ resztül jöttek. ha nincs közben semmi más viszonyítási pont. [Maradt 22 fő) 41 Az orvosi rendelő egy kis. A térkép szerint kevesebb mint két kilométer utat [299] . A színe egyáltalán nem olyan volt. A lényeg. aztán egy hirtelen ötlettel odaguggolt hozzá.

és puskájával a kezében lement a lejtőn a rendelő felé. kidugta a fejét egy növény mögül. Történt vajon valami? Súja. A békés tengeren hajók ringatóztak.kellett megtenniük. Hamar meg akart bizonyosodni róla. Utána odament az épülethez. Kavada utána szólt. hogy a nyertest elvigye a szigetről. hogy bárki bármi­ kor megtámadhatja őket. Súja iszonyúan elfáradt Noriko ci­ pelésében. Amikor visszaért. Ugyanaz. és megkérdezte Kavadát: – Három hajó van?! – Ühüm – válaszolta Kavada. A nagy viszi vissza az iskolában látott katonákat a játék végén. – A legkisebb az őrhajó. Azután a csúcsára állított háromszög for­ mában betört üvegen át benyúlt. kinyitotta az ajtót. Behúzta a fejét. A győztes arra száll fel. – Mivel Hjógo is a Szeto-beltenger mentén van. a bejárat tolóaj­ taját vizsgálta meg. [300] . Kavada megfordította a shotgunt. Összehúzta magát. hogy Noriko is és maga is megpi­ henhessenek. Csakhogy valamiért három volt belőlük egymás mellett. azért. és körbejárta. A beltenger partját érintő tartományok Prog­ ramjait szinte kivétel nélkül szigeteken rendezik. Logikus. Persze az őrhajó lehet. Kulcsra volt zárva. és be­ ment. és tényleg csak egyet láttak nyuga­ ton. hogy nincs-e valaki a rendelőben. de az idegesség miatt. és a le­ vágott végű nyél szélével betörte a tejüveget. és várt egy darabig. amelyet Szakamocsi említett. Norikóval a hátán. Még a hajók alakja is ugyan­ az. – A tavalyi hjógói Program is ilyen szigeten volt? – Igen – biccentett Kavada. Szakamocsi azt mondta. De megakadt a szeme valami zavaró objektumon. A kocsi alá is benézett. hogy várjanak. és először ellenőrizte a kisbuszt. mint tavaly. A köztük lévő arra való. hogy egyegy lesz a négy égtáj felé. mert több mint ezer sziget van ezen a kis tengeren.

Kavada kitámasztotta az ajtót egy kéznél lévő seprűvel. – Pokróc – mondta.Súja követte a szemével. és majdnem három órát mutatott. aki a puskáját készenlétben tartva körbe-körbefi­ gyelt. de azért erős fer­ tőtlenítőszag járta át. Jobbra volt a rendelő. egy kerek. Jó öt perc telt el. Gondolta. Vigyázott. és vele szemben az asztal másik oldalán egy zöld nejlonborításúval. és jól becsukta. és intett Sújának. A kapu mellett az Oki-szigeti Orvosi Rendelő széltől-esőtől elmosódott tusfeliratú. de Súja cipőstül lé­ pett fel. fekete. le­ szedi róla a saját kabátját. A kopott krémszínű szőnyegen bal­ oldalt egy fehér védőszövettel fedett. Súja átvette. bőrrel bevont ülőkével az or­ vosnak. és odament az épülethez. Rögtön bejött utána Kavada. Súja bevitte Norikót. kicsire összehajtott vilá­ gosbarna takarót. formális váróterem volt. óvatosan leereszkedett a kétméternyi lejtőn. és megsürgette Súját: – Na! Erre! Elvileg le kellett volna venni a cipőjüket. de Noriko csak egy rövid nyögéssel reagált. zöld anyagból álló térelvá­ lasztó mögött két ágy volt. vastag fatáblája lógott. egy csupán négy tatami területű. mire Kavada kidugta a fejét a bejáraton. A helyiség. Kis rendelő volt ugyan. – Noriko! Megérkeztünk – mondta Súja. és kis gondolkodás után a bel­ [301] . zöld kanapé. A fémcsövekre feszített vékony. hogy ne veszítse el az egyensúlyát. Továbbra is nehezen lélegzett. de aztán rajta hagyta. aztán Noriko felé fordult. ahova beléptek. Az ablak felől egy faasztal állt. és előhúzott két. Noriko le­ csüngő fejét Súja hátának döntötte. háttal állva a külső ágynak rárakta. és bement az ajtón. Elment Kava­ da mellett. Kavada berántotta a függönyöket. és bement a jobb oldali szobába. és gondosan lefektette. A fal mel­ lett egy állóóra tiktakolt.

és kinyitotta. majd egy másik. Kinyitotta a fedelét. Visszafektette. Súja közelebb hajolt Norikóhoz. és zihálva lélegzett. és az izzadságtól arcára ta­ padt hajat a füle mögé simította. mert egy kis üveget és egy ampulla­ szerűséget szedett ki belőle. – Van gyógyszer? – Várj egy kicsit – mondta Kavada. és abból vett elő egy papírdobozt. és betakarta a másikkal. szür­ ke szekrényektől. Utána felkarolta Norikót. – Ühüm – mondta. Kavada egy szekrényben turkált. – Elég volt? – kérdezte Súja. elolvasta a használati utasítást. – Noriko! Minden oké? Noriko résnyire kinyitotta a szemét. Tartotta Noriko felsőtestét. Az üvegben fehér por volt. azután odafordult Kavadához. – Por? – kérdezte Súja. behunyta a szemét. Lehet. – Vizet kérsz? Noriko alig láthatóan megmozdította az állát. Noriko nem volt teljesen magánál. alacso­ nyabb szekrényt túrt fel. Jól bebugyolálta a nyakáig. Injekció. ami körülötte zajlik. míg megitatta. de még reagál arra. Súja letörölte a keze fejével. mire Kavada azt válaszolta: – Nem. és biztos meg volt vele elégedve. A szája szélén ki­ folyt a víz. Talán a gyógyszeres szekrényt for­ gatta fel. Noriko bólintott. – A rohadt életbe! – csúszott ki Súja száján. bár semmiben nem különbözött a sima irodai. – Te tudsz…? Be tudod adni? [302] . és Sújára nézett.ső ágyra terített egyet. – Súja erre egy kicsit megrettent. áttette arra. Erre Súja Ka­ vada földre dobott hátizsákjából elővett egy új üveg vizet. hogy a magas láz miatt félig esz­ méletlen.

– Oké. majd óvatosan be­ [303] . Kavada megismételte: – Van gyógyszerallergiád? Noriko gyengén megrázta a fejét. és alaposan megmosta a kezét. és a külön­ ben egészséges barna bőre most riasztóan fehérnek tűnt. Azután egy kis fecskendőre rászerelte a tűt. és beleeresztette az ampullából kiszívott folyadékot. Mint várható volt. beleállította a tűt. Súja még mindig nem értette egészen. egyfolytában csak ilyen bamba dumára képes. hallod? – kérdezte Kavada Norikótól. Újra visszatolta a tűt.Kavada a szoba sarkában lévő mosdó csapját tekergette. Tartsd No­ riko kezét. de azért megemelte a takaró szélét. Kivette a tűt. Először kipróbálom. így szólt: – Ne aggódj! Csináltam már. csettintett a nyelvével. egy fertőtlenítővel átitatott vattával letörölgetett egy széles terü­ letet a csuklója és a könyökhajlata között. és végre közelebb jött. Kavada előkészített még egy fecskendőt. és fél kézzel megrázogatta néhányszor. – Komolyan? – Súja úgy érezte. – Noriko. és felhajtotta a saját kabátját Norikón és a mat­ rózblúz ujját. – Volt valaha gyógyszerallergiád? Erre Noriko megint kábán kinyitotta a szemét. – Mellékhatá­ sok vagy sokk vagy… – Azt fogom most ellenőrizni. Kavada kibontotta az előbbi kis üveget. Nyugi. vize­ spalackot vett elő egy hátizsákból. – Rendben lesz? – kérdezte még egyszer Súja. csak segíts. hogy ha Kavadához szól. víz nem jött belőle. Kavada felfelé forduló tenyérrel rögzítette Noriko karját. és felszívta vele az összekeveredett gyógyszert. Noriko karja nagyon vékony volt. és miköz­ ben az ampulla tartalmát felszívta vele.

hogy nincs probléma. Hamar elment a tizenöt perc. Letette a szomszédos asztalkára. ezúttal egy na­ gyobb üveget. hogy az én tudásommal és tapasztalatommal gyógyszert adok be. Ébren vagy? – hajolt oda Norikóhoz. Persze ezért teszek próbát. Kavada sóhajtott egyet. [304] . és a lázát is megmérte. Kavada fel­ emelte a másikat. és folytatta: – Ha vérmérgezés. Noriko karján a két szúrásnyom. a lehetőségekhez mérten mihamarabb ke­ zelni kell. nem kell tartanunk szélsőségesen súlyos mel­ lékhatásoktól. Azaz a gyógyszer használható. – Csak az egyik az igazi gyógyszer. – Noriko. és kézbe vette az előbbinél kicsit na­ gyobb fecskendőt. hogy mit fog Kavada mondani. Várunk negyedórát. Az ájulás határán lehet. és csak várta. Én meg pláne nem tudom eldönteni. Egészen kicsi adagot fecskendezett csak be. nem különbözött semmiben. hogy ez most vérmérgezés-e vagy csak egy mezei nátha. De… – De? Kavada a papírdobozból elővett még egy. és miközben előkészített egy újabb fecskendőt. aki csukott szemmel válaszolt. és közvetlenül e mellé csinált egy újabb ha­ sonló dudort.leszúrta az injekciós tűt. de akkor sem jó játék. és ha ugyanolyanok. – Nem túl könnyű kivizsgálni a vérmérgezést. Kavada is úgy talál­ ta. már amennyire Súja meg bírta ítélni. és a bőr azon a részen felpúposodott. Kavada közben megint ellen­ őrizte Noriko pulzusát. miközben válaszolt. Kavada összepakolta a fecskendőket. És az antibiotikum nagyon erős gyógyszer. A lázmérő harminckilenc fokot mutatott. De akkor is… Súja Noriko kezét szorongatta. – Most mit csinálsz? – kérdezte Súja. különben késő lesz. Sújára nézett.

mert azt mondta: – Nem baj… Add be… Kavada bólintott. – Őszintén megmondom. A szomszédos váróterem az orvos lakásába nyílt. A mo­ sogató melletti gáztűzhely persze nem működött. Ott volt Kavada. és az arcát figyelte. jobb kézzel nyomta a vattát. Visszajött Sújához. de Kavada a fejét rázta. de egy víz­ zel teli nagy lábos volt rajta. Súja to­ vábbment arrafelé. – Tartsd! – mondta Sújának. hogy már nem vérzik a szúrás helye. majd rögtön ki­ húzta a tűt. nem tudom eldönteni. Ha szom­ jas. azután ellenőrizte. és kiment a szobából. és ezúttal jóval mélyebben szúrta Noriko karjába a tűt.– Ühüm. De nagy eséllyel az. [305] . és belehají­ totta őket. Ha felforraljuk. Steril vattát nyomott rá. A folyosó végén jobbra volt a konyha. és alatta a szokásos szén parázs­ lott. az összes vizet elhasználhatod a palackokból. – Most már csak aludnia kell. ballal Noriko ke­ zét fogta. Van hátul egy kút. és kiment a szobából. Noriko alig láthatóan bólintott. Figyeld egy darabig. meg lehet inni – mondta Kavada. kidobta a vattát. – De az… – kezdett bele Súja. Súja visszafor­ dult az ágyhoz. – Nyugodtan. visszatette Noriko karját a takaró alá. [Maradt 22 fő] 42 Noriko rögtön elaludt. És ezek szerint pontosan kö­ vette Kavada és Súja előbbi párbeszédét. Kavada az üres fecskendőkkel a mosdóhoz ment. Befecskendezte a folyadékot. Súja egy ideig mozdu­ latlanul nézte. hogy ez vér­ mérgezés-e vagy sem.

– Inkább készítsd fel ma­ gad! Nem lehet tudni. – Mint a tolvajok. ha megtámad a géppisztolyos ürge. és csak egyszer cserélte le a vizet. Eddig meg se nézte alaposabban. Innen nem lehet kiszök­ ni. – Jó – válaszolta Súja. és azt hitte. odavitte a konyha sarkában lévő műanyag rizstartó ládához. Súja bólintott. Attól a kenyértől Noriko nem lesz jobban – válaszolta Kavada.Kavada az asztalon állva kutakodott a mosogatóval szem­ közti. amelyet a kútról hozhatott. Meglögybölgette. és tett bele rizst. Rohadt zöldségek a hűtőben. Elővette a zsebéből a cigijét. – Rizst főzöl? – Igen. és tovább járt a keze. és egy teáscsészével mert abból a földre tett vödör vízből. és a forró víz mel­ letti égőre tette őket. New Ba­ lance! Először látott ilyet! Azért megkérdezte: – Mit csinálsz? – Kaját keresek. míg folytatta. a tartalmát visszatette a zsebébe. – Noriko elaludt? – kérdezte. Ezzel számolni kell. mikor és ki jön ide. majd a rizses lábosba ön­ tötte. – Azok is vagyunk. de semmi mást szin­ te. New Balance csukája megcsikordult a padlón. Mizumo vagy Kagebosi vagy valami hasonszőrű hazai gyártmány. és meg­ [306] . Rizst és miszót találtam. plafon alatti beépített szekrényben. Súja a fejét rázta. Ekkor fedezte fel Súja. hogy Kavada szürke sportcipője New Balance márkájú. összecsavarta az üres dobozt. Ki­ vett néhány széndarabot a hátizsákjából. Gondolj csak bele. Kavada még egy darabig turkált a polcon. Kavada elővett még egy lábost a mosogató alól. aztán leszállt az asztalról. Mit hittél? – mondta Kavada könnyedén.

Motobucsi Kjóicsivel. Temetetlenül. de Sújának másvalami futott át az agyán. Kavada megállította a kezét. – Ne törődj vele – mondta. amikor az előbb Minami Kaori meg­ halt. El­ repült. mint egy kidobott kirakati bábu. – Rosszak voltak a körülmények. Kitano Jukikóval. és elszáll a feje bal oldala. Pedig a szobába nem is ér be a napfény. De úgy van. most is ott hever Kaori a raktárban. Sőt ebben a pontban megegyezik Óki Tacumicsi­ vel. Hányingere támadt. már majdnem húsz ember. míg rágyújtott. Kuszaka Jumikó­ val meg mind a többiekkel. Betette a széndarabok közé. A piszkos szerszámraktárban Minami Kaori oldalára dőlt holt­ teste. akkor rátette a le­ fedett rizses lábast. Lassí­ tott felvétel. Mindenki ott hever. láttad?… Ha Kavada ment volna oda helyette leállíta­ ni őket. de nem tudta megállítani. Nem­ sokára terjeszkedni kezdett a tűz a szénen. hogy alvadni kezdett. de Súja megint lesütötte a szemét. ahogy volt. Már megint jól működött a gondolatolvasó képessége. Te mindent megtettél. igen. és kicsit megmozgatta a kezében tartott cigaret­ tát. – Minamin gondolkozol? – kérdezte Kavada. Kaori megpördül.gyújtotta az öngyújtójával. biztos nem érc volna ilyen szörnyű véget az ügy. Mostanra már lehet. Az a jelenet. Kavada a fejét rázta. Tényleg elég ügyesen csinálta. Tudta. [307] . és Sújára nézett. Válaszként Kavada félrehaj­ totta a fejét. és Kavadára nézett. Kedves volt a hangja. – Te aztán mindenhez értesz! – Azt mondod? Kavada könnyedén válaszolt. – Azta’! – mondta Súja. mi fog történni. A lassacskán terjeszkedő vértócsa. – Kavada! – szaladt ki a száján. vagy az nem számít? Súja felemelte a fejét.

csak valami jel­ zés. – Mi baj? – Semmi… De ez meg hogy fordulhat elő? Ez… – Súja fel­ emelte a kezét a saját nyakához. – Igen. [308] . Eszébe jutott a szokásos sablonhír utolsó ré­ sze. mondják a hírek­ ben. ha elhúzódik.– A halottakkal… Mi lesz a holttestekkel? Ott maradnak. amíg vége nem lesz ennek a rohadt játéknak? Akkor is. Minek siessenek. akkor van még va­ lami. aki begyűjti a nyakörveket. Ez lehet. és a homlokát ráncolta. Biztos azt hiszik. bőven elég nekik akkor. Már teljesen hozzászokott a viseléséhez. Ha pedig így van. hogy hány fulladás általi halál meg ilyenek. ami nem hagyja nyugodni. másnap jön a kijelölt takarítócég rendet rakni. – Takarítócég? – vicsorgott Súja. és elkezdenek szaglani vagy akármi? Kavada hivatalos hangnemben válaszolt. A teljesen értelmetlen felsorolás a halálokokról és a lét­ számról. nem lehet tévedés. Miután vége. mit jelent. A büszke honvédek nem végeznek ilyen alantas munkát. Ezt magától a cégtől hallottam. Kavada észrevette. annak eszébe sem jutott addig. De közben eszébe jutott még valami. ahol vannak. amikor összeszedették a takarítókkal a holttesteket. de az ujjai kitapintották hűvös felületét. Bár a kormány embere is jelen van. hogy nem gyűjtik be még a takarítók érkezése előtt? Kavada flegmán megrántotta a vállát. Tudod. amíg rá nem kérdeztem. – Nem titkos a nyakörv létezése? Hogy lehet. – Azt sem tudják. hogy így volt. és elvégez egy egyszerű halottszemlét. – Az. Súja émelygett. Akivel én beszéltem.

ha egy-egy nyakörvbe több rendszert is építenek. nem igazán le­ het szemlézni a halottakat. veszélyeztetné a játék menetét. Minimum egy kisebb csatába tor­ kollna. hogy az egyes részek meghibásodhatnak. Mi van akkor. – Mondjuk. ez csak találgatás – folytatta. de az esélye elhanyagolhatóan ki­ csi lesz. hogy meghalt. – Nem… – Súja egy pillanatra elnémult. Kavada elgondolkozva szívott bele a cigarettájába. mintha a kormány embere mondta volna. És amíg van élő fegyveres diák. – De… – Valószínűnek tartom – mondta rögtön Kavada –. Gondolj bele. hogy nem kérdezi meg.– Na. ha nem így lenne. ha elromlik? Ha véletle­ nül elromlik. Mert így. hogy… egy ilyen tö­ kéletes szökésgátló rendszerrel szemben milyen ellentervet eszelhetett ki Kavada? Mielőtt még Súja tovább elmélkedhetett volna ezen. – Biztos. várj egy kicsit. hogy egy egységbe több ugyanolyan rendszert építettek be. hogy mi a nyakörv hi­ bája miatt megszökhetünk. van helyette másik. lényegében a nullával egyenlő. ha egy elromlik is. Súja ezt belátta és bólintott. – Ez úgy hangzott. Viszont… Ekkor újra eszébe jutott a kérdés. Te­ hát – nézett Sújára – annak az esélye. – Miért? [309] . de – akkor is jóval egy szá­ zalék alatt lehet az arány-. akkor simán megszökhet. Nem kéne ellenőrizni a holtteste­ ket rögtön a játék végén? Kavada felhúzta a szemöldökét. amivel kapcsolatban meg­ fogadta. Nagy valószínűséggel igaza van Kavadának (de akkor is csak ámul-bámul Kavada szellemi képességein). hogy nem romolhat el. Tegyük fel. Szóval. Kavada szólalt meg: – Inkább én kérek elnézést. Kifújta. és úgy hiszik valakiről. pedig él.

Még ha vérmérgezése van is. ezért kicsit szégyellte is magát. Meghalt. Be voltam indulva… Kavadának továbbra is csak a profilja fordult Súja felé. hogy megkérdezze Kavadától: – Az apukád most is orvosként dolgozik? Kavada beleszívott a cigarettaíjába. és lezártnak tekintette a témát. a pihenéstől le fog menni a láza idővel. Neked volt igazad. és a fal egy pontját szemlélte. Túl lazára vettem a dolgot. hogy „szerződés felbontva”. annak a gyógyszernek hatnia kell. meg ilyenek. mint a körmét rágva végignézni. – Semmi baj. és ne­ vetve csóválta a fejét. – Akkor mit csinál? Kóbéban van? – Nem. Azután eszébe jutott. csináld egyedül. köszönöm.– Noriko miatt. Ha ő nincs. Most visszagondolva. nem tudott volna mást tenni. Hacsak egy sima nátha. ő még olyanokat mondott szemrehányón Kavadának. ne haragudj. – Dehogyis… – rázta Súja a fejét. És amikor ide elin­ dultak. és a kettőt megfontolva akart döntést hozni. Súja bólintott. hogy Kavada létezett. – Most nem tudunk jobbat. hogy azt mondtam. Ne is hozd szóba többet. Súja arra jutott. Hosszan kifújta a füs­ töt. Őszintén hálás volt. hogy bocsánatot kér. Erre Súja is felsóhajtott. Kavada újabb szál cigarettára gyújtott. gyerekesnek tűnt az akkori viselkedé­ se. ahogy Noriko egyre gyengül. Kavada biztosan alaposan mérlegelte a nappali közleke­ dés veszélyeit és Noriko állapotát. és közben ragadón rázta a fejét. Sokkal hamarabb kezelni kellett volna. mi lesz. – Hallod. csak kivárni. – Nem számít. [310] . Én semmit sem tudtam volna csinálni.

Bár nem olyan magas összeg. amikor azt mondta. Az apám gyakran sopánkodott. Az apja. amikor megtudta. Neked sincsenek szüleid. Súja egy idő múlva még egyet kérdezett.Kavada szemrebbenés nélkül mondta. biztosan megkísérelt valamiféle módon szembesze­ gülni a kormánnyal. Kicsit kezdte érteni. amely akkor cikázott át Kavada szemén. betegségben. hogy „szétverem ezt az országot”. A 3/b osztály többi tagjának a szü­ lei közül lehet. Sújának megdermedtek az arcizmai. – Ne haragudj. nem érdekes. már nem élt. hogy csak a sa­ ját feleségét nem tudta megmenteni. – Akkor Kagavába az anyukáddal…? Kavada megint tagadólag rázta a fejét. Súja ezen elgondolkodott. A lábas alján. apró bubo­ rékok kezdtek képződni. Amikor ha­ zaértem. Az aggyal összefüggő betegsé­ gek nem tartoztak a szakterületébe. Súja megint bocsánatot kért. – Mondom. – Á. Bár ő főleg abortuszokat és sebészi munkákat végzett. Hülyeséget kérdeztem. de Sújának elkereke­ dett a szeme. hogy semmi baj. Aztán nem hazugság a kormány segélye. akik szintén meghaltak. Kavada felnevetett. amelyet korábban tettek a parázsra. hogy vannak. A rizses lábas alatt a szénen még [311] . – Az anyám már korábban meghalt. hogy Kavada részt fog venni a Prog­ ramban. Biztos hajba kapott a kormánnyal. mit jelentett az a villám. És természetesen ólomgolyót kapott vá­ laszként. – Mikor? – Amikor én tavaly részt vettem ezen a játékon. anyagi gondjaim nincse­ nek. Amikor hétéves voltam. mint ahogy beharangoz­ zák.

ami eszébe jutott. de végül úgy döntött. Főleg törvénytelen gyerekek. ahol Sújáék álldogáltak. sok idő telt el azóta. ezt persze még véletlenül sem mesélik el a felnőt­ [312] . – Én és Jositoki az Áldott Szeretet Háza nevű helyen… – Tudom. Kavada fújta tovább a füstöt. A legtöbben… Kavada átvette a szót. Kavada már a barátja volt. Súja bólintott és folytatta: – Mindenféle gyerek van egy ilyen intézetben. Jó. Habozott egy picit. Nekem ötéves koromban meghaltak a szüleim balesetben. De az ilyen eset a ritkább.sok a fekete rész. – Látom. beszél róla. úgy kerültem oda. meghallgat­ hatja. és némán hallgatta. de aztán folytatta: – Jositoki szerelmes volt Norikóba. Visszafordult előre. És különben sem volt dolguk pillanatnyilag. – Végig együtt voltunk. Kavada minden előzmény nélkül így szólt: – Te jóban voltál Kuninobuval. – Hát… – Szóval… – Nagy levegőt vett. Úgy érezte. és a profilját szemlélte valamed­ dig. Emiatt egy kicsit szé­ gyellte is magát. Súja hezitált. hogy Jositoki utoljára eszébe jutott. – A családi hátterük miatt. Súja felé fordította az arcát. Kavadának semmi köze hozzá. – Jositoki törvénytelen gye­ rek volt. hogy elmondja-e a következő dolgot is. Súja bólintott. – Aha – válaszolta. Súja a virág­ mintás műanyag terítővel fedett asztalnak támasztotta a fe­ nekét. A gőz elért az asztalig. képben vagy. de a nagy lábas alatti szinte teljesen vörös.

Tudta. Súja. Ez a mostaná­ ban gyakori. – Figyi. Addigra már a Kölyökliga Wild Sevenje volt. Már nagyon ré­ gen. és a földet rugdalva mozgatta a rönköt. és néhányszor kapott szerelmes levelet is. hogy a lányokról van szó. – Ennyit akartál mondani? Csak nem belezúgtál valakibe? – Nem – kente el a dolgot Jositoki. aki tetszik… [313] . de valahogy mindenki tudja. amíg később nem találkozott Sintani Kazumival. úgymond. Azért válaszolt. csak… Neked van valakid. Jositoki nem erőlködött. azon lovagoltak kettesben.tek az intézetben. vagy hogy mond­ ják? Egyikük sem akarta Jositokit magánál tartani. csak lógázta a kétoldalt lecsüngő lábát. és előre-hátra lengették. Súja gondolkozott egy kicsit. Az iskolaudvar egyik csücskében volt egy rönkökből és drótkötélből összetákolt mászóka. házasságon kívüli kapcsolat. akit szeretsz? – Jaj. Én… – Te mi? A szokásos felületességével válaszolt. Így… A víz fortyant egyet a lábosban. – Niiincs – húzta el a szót. Ezt. hogy milyen érzés valakit szeretni. – Csak azt kérdezem. – Semmi… csak… – Mi van már? Gyorsan mondd már! – Á. Még általánosban. – Olyan van. hogy neked van-e valaki – kérdezte még egyszer. – Egyszer Jositoki mondott nekem valamit. de akkoriban még nem tudta. ne már – nevetett rá Súja. Sújának eszébe jutott az az emlék. tartogatta addig.

aki a szeretett nővel való kapcsolatodból született. hogy… – Jositoki a lábát erőtlenül lóbálva folytatta: – Én azt hiszem. de. felne­ velnéd a gyereket. – És ha bármi miatt mégsem tudnátok összeházasodni. Jositoki egy kicsit magába merült. nem erről beszélek. – Mi van már? Csak kiszeded belőlem. – Súja buta arccal válaszolt. Ő küldött is nekem szerelmes levelet. – A Kómoto nem rossz. nem? Jositoki olyan hangsúllyal kérdezte. Valahogy olyan lendületesek. amit ki lehet. ugye? Súja kicsit zavarba jött ettől. én nem értem ezt az egészet. – Ne beszélj már ilyen izé. Ekkoriban kezdte végre homá­ lyosan sejteni. választ… Szóval nem is válaszoltam rendesen. hogyan készül a gyerek. akit tényleg szeretek… De még nincs ilyen. és vál­ tozatlanul könnyedén folytatta. Eléggé bírom az ilyen csajokat. Az ilyenektől nekem olyan… [314] . – Én is el szeretném majd venni. – Így van. és megmondta: – Hallod. mint a gyerekek. összeházasodom vele. Mondd már! Neked ki jön be? De Jositoki azt mondta: – Nem. Igaz.Jositoki nem mondott semmit. mintha magától értetődő lenne. ha szeretek valakit. – Mi van már?! Miről van szó egyáltalán? Jositoki hezitált valamennyit. Súja összeráncolta a szemöldökét. Aztán a kettes csoportból a balettos Ucumi elég jó. –? – Szóval. azután tovább kérdezett. intim dolgokról. ezt ő biztatásnak vette. Vagy nem? – De.

sem. azt hiszem. akkor sem beszélt ilyesmiről egyáltalán. Én egy hülye gyerek voltam. – Azt hiszem. Meg mintha az valami félelmetes jóslatnak hangzott volna. –.Sújának mondat közben esett le végre. Kavada ki sem véve a cigit a szá­ jából. hogy tetszik neki Nakagava Noriko. Azután egyszer csak megszólalt: – Az én szüleim nem így voltak vele. – Figyelj. amikor én. és hogy egyikük sem akarta őt felnevelni. mint hogy tovább mozgatta a lábát. Én akkor nem nagyon [315] . de közben Jositoki arcát fürkészte.valakibe nagyon szerelmes lettem. Én egy kicsit még aggód­ tam is… Megint bugyogott egyet a víz. Jositoki csak a két lába között lévő farönköt bámulta csend­ ben. és egy kicsit hunyorgott miatta. és mondtam neki. kifújta a füstöt. Mintha egy másik világ nyelvén szólt volna hozzá. hogy Jositoki a szülei házasságon kívüli kapcsolatából született. Jositoki… – Ezért… – Jositoki megint Sújára emelte a tekintetét. Hogy van ez a lányokkal? Én valahogy nem bízom az ilyesmiben. Jositoki akkor sokkal felnőttebb volt nálam. Súja hirtelen megsajnálta Jositokit. szóval… Sintani Kazumi. – De egy nap – Súja Kavadához fordult – azt mondta nekem. és lenyelte a mon­ dat végét. és vala­ mivel erőteljesebben mondta: – Ezért én nem értem ezt. Súja nem tudott jobbat. Behúzta a nyakát. – Azt hiszem… Súja a feneke mellé tett kezével lazán megmarkolta a mű­ anyag terítős asztal sarkát.. És Jositoki később sem a középis­ kolában.

Érezte. én magam fogom elmondani neki. befejezte. Kavada bólintott. azután csak annyit mondott: – Ja – és közvetlenül a terítőn nyomta el a csikkjét. de nagyon örültem neki. azután továbbra is ke­ rülve Kavada tekintetét. hogy mindjárt elsír­ ja magát. Telefonálni az összes lánynak. – Ezért én Norikót mindenképpen megvédem.foglalkoztam vele. és próbálta újra létrehozni a kapcsolatot. és sóhajtott. hogy a Ma­ cintosh Power Book 150 egy sípolással ment­ hetetlenül leszakadt a hálózatról. Súja még egyszer Kavadához fordult. – Jó – mondta röviden. és könnyek között elmondani nekik. Ha pedig a tele­ fonvonalra nem tud felmenni. Kavada csak hallgatott. – Épp csak két hónapja történt. a végéig. – Légyszi. „Mindjárt meghalok. ellenőrizte a csatlakozást. [316] . Kavada egy darabig viszonozta Súja tekintetét. még a saját otthoni gépét is le­ hetetlen elérnie. ne mondd el Norikónak. Végül már a modem és a telefon összes kábelét kiszedte. hogy maga a telefon halt meg teljesen. Épp csak… épp csak… Súja elkapta a szemét Kavadáról. [Maradt 22 fő] 43 Már majdnem öt óra telt el azóta. de a fekete-fehér monitor mindig ugyanazt az üzenetet írta csak ki. Ha kikerültünk ebből a játékból. Azóta többször babrálta a telefont. majd arra ju­ tott. akivel éppen jár. Valahogy visszaparancsolta könnyeit. Mimura Sin­ dzsi a szöveget görgette sima számológéppé átlényegült 150es képernyője ablakában.

amiből rájöhettek volna a hackelésre. még a telefon szétszerelését is fontolgatta. a nyakára csatolt pánthoz nyúlt. Attól fogva Jutaka is teljesen padlón volt. mint reggel. a DTT technikusai által használatos vonalellenőr­ ző számra magára. a többi telefon­ hoz hasonlóan. de nem megy. Ennek köszönhetően a délután elfogyasztott állami kenyér és víz még egy fokkal rosszabb ízűnek tűnt.de téged szerettelek a legjobban”. A kormány felfigyelt a nagy nehezen barkácsolt speciális te­ lefonjára. A kérdés csak az. Beleborzongott… Már világos volt. Hátha csak valami hiba csúszott be. Akkor viszont csak egyetlen valószínűsíthető indok van. hogy Sindzsi leállítja a számítógépet. És mivel rájött… Sindzsi amint rádöbbent erre. Lehet. és letiltotta a kapcsolást. hogy miért. il­ letve riasztórendszer. végig csöndben vol­ [317] . természetesen szintén le­ hetetlen. amit egyegy fegyverropogás kapcsán váltottak. illetve a nagy nehezen hamisított második SIMkártyájára. Mivel a kormány rájött. de Sindzsi végül csak ennyit válaszolt: – Nem megy. és ugyanazon a he­ lyen ült. hogy tönkrement a telefonom. Jutaka magyarázatot kért. nem lett volna meglepő. Nem tudom. Ő nem csinált olyan bakit. Azon a néhány szón kívül. Meg valószínűleg vele együtt Juta­ kát is. és megöli Sindzsit. amikor látta. hogy miért tett ilyet a kor­ mány. hogy miért nem tud a telefonvonalra kap­ csolódni. és nem is manuálisan irányított megfi­ gyelés. ha azon nyomban távirányítással felrobbantja az ebben lévő puska­ port. de egyszer csak abbahagyta az egészet. ami nem a hálózaton belüli védelmi. A kormány egy másik módszerrel kellett hogy rájöjjön Sindzsi betörési kísérletére. Ebben az egyben biztos volt.

Miután ittott utánanézett. Az egyiken a dudor pontosan illett a másikba. mi célból hordta magánál őket a nagybátyja. amelyet általános iskolás kora óta ki nem engedett a kezéből. annak az lehet az oka. Maga a tok egy egészen különleges fémöt­ vözetből készült. mert különben olyan veszélye­ sek lennének. hogy ha egyben lennének. amelyhez Sindzsi a nagybátyja ha­ lála után jutott. amelyben a nevüket. hogy a két tárgyat együttesen kell valahogy használni. Amíg élt a nagybáty­ ja. Kis gondolkodás után benyúlt a nadrágzsebébe.tak. na igen. De a halála után. hogy az övének is szintén valami ilyesmi lehet a tartalma. a kupakjában egy gumigyűrű biztosította vízállóságát.” De… Megbánják még ezek. amikor kinyitotta. és még két hasonló kis tokot foglalt magá­ ban. Persze Sindzsi ennek a kettőnek a belsejét is kiszedte. és elővett egy régi kis zsebkést. Szeme elé tartotta ezt az ütött-kopott holmit. Hüvelykujjnyi méretű volt. Hogy szigorúan külön-külön tokban tartják őket. mint most ő. vércsoportjukat és kór­ történetüket tartalmazó papírt tartják arra az esetre. és megtudta. a bal fülében lévő ékszerhez hasonlóan. hogy nem öltek meg engem rögtön. amelytől nem tudott volna megválni. Van. Ön­ magukban nem voltak jók különösebben semmire. De a henger. ha meg­ sebesülnének. A kést szintén a nagybátyjától kapta már nagyon régen. Az is le­ het. mint ahogy most Sindzsinek is az. Sindzsi azt hitte. még akkor sem értette. El­ sőre el sem tudta képzelni. Ehhez hasonló tokja van általában a katonáknak is. valami galibát okoznának. hogy „nagyszerű. Szertefoszlott Mimura Sindzsi fergeteges szökésterve. egy kis késre kapcsol­ va hordta. vagy ahogy emlék volt a bácsi fülbeva­ lója. A kés karikáján kicsike fémhenger lógott. hogy a kis tok csupán emlék volt valakitől. hogy nem lehetne velük sétálgatni). Azt rögtön sejtette. A tok azonban fo­ [318] . mi lehet az. Az tuti. és mindig magánál tartotta. A bácsi is. egészen mást talált benne. egy másik olyan örökség volt. aki gyufát tesz bele. amire Jutaka azt mondta. mire valók (persze muszáj volt őket továbbra is külön tartani.

Tele volt tömve vattával. majd visszatette rá a te­ tejét. ahogy volt. hogy „Meg fogjuk ölni egymást”. amikor megtámadják Szakamocsiékat. A hang­ súly talán vagy maguk a szavai. hogy miután meghülyítette az iskolai számí­ tógépet. Illetve arra is gondolt. ami a nagybácsi múltjára en­ gedett következtetni. egy kicsit sem erőlteted az agyadat. amellyel a játék kezdete előtt leírták. ha eljön is az ideje. A nap már eléggé nyugat felé járt. Amíg én a szökés módján töröm a fejemet. hogy ezt használ­ ja. Az a ce­ ruza volt. igencsak tompa volt már a hegye. de most már csak erre hagyatkozhatnak. Először a nagybátyja halála óta. A késsel kihegyez­ te egy kicsit. mert addig a térdét átkarol­ va a földre nézett maga elé. És a belse­ jéből a réz tompa sárgája villant elő. A másik kis tokkal együtt visszazárta a nagyba. Mi [319] . Azután előkapta az egyenruha zsebéből a ceruzáját.gódzó is volt Sindzsi számára. és most a kés élét hajtotta ki a nyeléből. így az ezüstszí­ nű acélban tükröződő bokrok különösen sárgásnak tűntek. Sindzsi kicsavarta a halkan nyikorgó kupakot. A hátuljával felfelé. hogy milyen hevesen jártattad a szád. Kipottyantotta a tenyerére a két belső tokot. Csillogott a szeme. – Eszedbe jutott valami? – kérdezte. Mivel ezt használta arra is. mindenesetre Sindzsi lelké­ ben valahol megszólalt egy felháborodott hang. Nem tudni. hogy gátolja a rázkódást. a szükséges eszközöket összeszedve akkor is hasz­ nálhatná. hogy mi idegesítette akkor Jutakában. hogy beje­ lölje a térképre a tiltott zónákat és az osztálynévsorban a ha­ lottakat. Persze fehér volt. és kinyitotta a kisebbiket. neked elég csak ott ülni és bambul­ ni? Ahhoz képest. Sindzsi egy darabig szemrevételezte. hogy meg­ bosszulod Kanai Izumit. Igazából azt hitte. az már a szigetről való kiszabadulása után lesz. – Jutaka! Sindzsi hívására felemelte a fejét. Aztán elővette az egyenruha egy másik zsebéből a térképet. Szorosan visszazárta a kupakját.

nem kérsz hozzá még egy kis krumplit is? De Sindzsi elnyom­ ta magában ezt a hangot. – Semmi. vásárló a gyorsétteremben. A bizonyos Wild Seven. amikor szinte semmi kilátásuk nincs a menekülésre. [320] . hogy nem is forog jól az agya. Természetesen ilyen körülmények kö­ zött. hogy tornaórán alul­ maradt volna valakivel szemben. Mert ha nem. jó? Jutaka odahúzódott Sindzsihez. Jutaka kerek arca elég beesett volt. hogy ő maga is fáradt. hogy a kosárlabdán kívül más sportokban nem tudnák legyőzni. kétsé­ gei sem voltak afelől. mint a Harmadiknak. én meg az eladó?A rohadt élet­ be.) Kiskorában a nagybátyjával gyakran még hegyet is mászott. mert vesztett. és amíg a testi erőn múlik a harc kimenetele. és persze Kirijama Kazuo. Mimura Sindzsinek. Maga az a tény. iszonyúan elfáradhatott az öldöklés miatti feszültségben. élesen kivehető volt a po­ facsontja. Inkább nézzük meg egy kicsit a térképet. de ebben a játékban a magától értetődő végeredmény a halál. mikor lesz vége. Nem csoda. és rámosolygott. Sindzsi pedig felemelte a fejét. Más tempóban fárad. amiről azt sem lehet tudni. (A középiskola második évében felbukkant két kivétel. hogy dúlhat-fúlhat. Sindzsivel kiskora óta nem fordult elő. Jutaka pedig inkább ügyetlennek számított tor­ nából. mint Sindzsi. Le­ het.vagy te. De nem mindenki­ nek van olyan állóképessége. Nincs meggyőződve ar­ ról. ami megijesztette. hogy ő marad felül. Nana­ hara Súja. Aztán hirtelen rájött valamire. ta­ lán az lenne a furcsa. Vigyázni kell. hogy most Jutakára kicsit is begurult. az ilyesmit a kosárnál még meg­ ússza az ember annyival. Sindzsi megrázta a fejét. azt bizonyítja. ha nem mennének rá az idegei. Nem jó ez így. és sokszor hiányzott az iskolából a minden évi influ­ enzajárvány idején. – Mi baj? – kérdezte Jutaka.

– Leszedtem – mondta. csendre intette. A képzelt bogara széttaposta a cipője talpával (úgy csinált. Sindzsi elengedte. hogy a hátulja van felül. félős hangon kérdezi. és tágra nyitott szem­ mel bólintott. – Ez komoly? Honnan tudod? – kérdezte. – Pfuj – dörzsölgette Jutaka a nyakát. Visszalépett Jutaka elé. megmarkolta a ceruzát. amerre Sindzsi (elvileg) eldobta. Még ahhoz képest sem volt szépnek mondható az írása. Sindzsi nevetett. lássuk a térképet! Jutaka ránézett a térképre. Leszedted? Sindzsi? Hallotta. A papír szélén felsorakoztatott néhány macskakaparást. és közelebb ment hozzá. és arrafelé fintorgott. mint egy kis százlábú – tette hozzá. összeráncolta a homlokát. Igazából egy másik dologra összpontosított Jutaka nyakán. – Olyan volt. Tovább meresztgette a szemét. Sindzsi megrázta a mutatóujját. elment – mondta Sindzsi. Jutaka felfogta.– Jaj! – kiáltott fel Sindzsi. mintha) felemelte (volna). lehallgatnak minket. – Jaj. [321] . Utána kézzel végigsöpört Jutaka nyakán. – Sindzsi. és szólt neki: – Na. és behajította (volna) a bokorba. „Azt hiszem. hogy balkezes. – Majd én megnézem – állította meg Sindzsi. A nya­ kadon! Jutaka ijedten emelte fel a kezét a nyakához. és Jutaka háta mögé lépett. hogy Jutaka magas. és írni kezdett vele a térkép hátuljára. – Egy bogár mászik rajtad. és amikor meglátta. Sindzsi gyorsan a szája elé tette a kezét. de Sin­ dzsi még alaposabban szemlélődött tovább.” Jutaka arckifejezése ijedtséget tükrözött.

de ez még megbocsátható. A fakoronák teljesen elszigetelték őket az ég kékjétől. és békésen ringatóztak. Utána a biztonság kedvéért megint írni kezdett. „Az előbb megnéztem a nyakörvedet. Az ő betűi sokkal szebbek voltak. Egyértelmű. [322] . „Meghallották. és folytatta az írást. és felpillantott a fejük fölé. A legkézenfekvőbb megelőző módszer a le­ hallgatás. És akkor… Miközben Sindzsi beszélt. akik hozzánk hasonlóan szembe akarnak szegülni velük. Naiv voltam. hogy ka­ mera is van benne. A kormány számít rá. nem lát­ hatják. „Egy ilyen nagy szigeten lehallgatókészülékek?” Az egyik írásjelet Sindzsiéről másolta. Csak poloska. mintha a környéken bárhol is elhelyeztek volna kamerákat. Nem hinném. már nincs több öt­ letem – mondta Sindzsi álcázásnak. megütögette a saját nyakán lévő pántot az ujjai hegyével. amivel lebukha­ tunk!” – Mivel a hackeléssel kudarcot vallottam. egy másik helyett meg rosszat használt. „Most a térképet nézzük. Ketten semmire sem megyünk. de itt eltakarnak a fák. – Ezért szerintem keresnünk kell valakit. Értek a bogarakhoz. Sindzsi megint írni kezdett. hogy vannak. hogy mit csinálunk. és közvetlenül Sindzsi macskakaparása alá írt.” Jutaka elővette a zsebéből a saját ceruzáját. A mű­ hold még aggaszt egy kicsit. és lekapcsolták a Macintoshomat a hálóról. Ez nem mérgező – mondta.– Tudom.” Jutaka megint elkerekítette a szemét. És nem úgy néz ki. Végül is nem nyelvtanórán vagyunk. Jutaka elkerekedett szemmel bólin­ tott. Ne mondj ki olyat. amikor neked magyaráztam.

Idáig oké?” Jutaka kicsit elgondolkodott. minden simán ment volna.” Közben nem jutott eszébe egy írásjel. légyszi. azután írt. akiben megbízhat­ nánk… Egész ügyes – gondolta Sindzsi. de ne törődj vele.” Sindzsi megböködte Jutaka vállát a ceruzát tartó bal keze mutatóujjával. és bólintott. „A számítógépes ügy azért csődölt be. talán másokat is megmenthettünk volna. Ha én nem vagyok. és ijedten nézett.Mint akinek most jutott el a tudatáig. Fel is robbanthatták volna a nyakörveinket. Azután gyorsan rávágta: – Hát igen. és vigyorgott. Jutaka vissza­ vigyorgott rá. Ha összejött volna a hackelés. Az áldott jó szívük miatt vagyunk még életben. [323] . válaszolgass rá. de most már nem fér bele. Sindzsi visszabólintott neki. Egy darabig Sindzsire meredt. „Még Súját sem keressük meg?” „Nem. mert nekem elmond­ tad. „Ez így van. de nem is jut eszembe senki. és rámosolygott.” Jutaka újra felemelte a kezét a nyakörvéhez. „Ezt elfogadod?” Jutaka a száját harapdálta. Sindzsi sem volt túl jó nyelvtanból. hirtelen megmereve­ dett Jutaka arca. – Na igen. Nem könnyű. Jó lenne vele találkozni valahogy. jó? Összehordok közben valamit. és odafordult a tér­ kép hátuljához. benne bízhatunk. Megmarkolta a ceruzát. de végül bólintott.” Jutaka bólintott. „Egyet le kell szögeznem. hogy mások­ kal törődjünk. amint észrevették. De most már csak a saját szökésünkre gondolhatunk. Azután megint írni kezdett. – Egyáltalán hova bújhattak el vajon a többiek? „Most ideírom a tervemet. azután összeszorította a szá­ ját. De ott van Nanahara. Én voltam a figyelmetlen.

és rákeresnek egy fájlra. Rög­ tön meg is találtam. És akkor lehet.” [324] . a vírus belép az iskola számítógépes rendszerébe.Sindzsi visszabólintott. A biztonság kedvéért. Tulajdonképpen most is várom. „Hogy a hangosbemondóban közöljék. „Igazából a reggeli balsiker óta végig arra vártam. de Jutaka meg­ előzte az írásban. hogy be­ következzen valami. Na mi van. – Szerinted a többiek is a hegyen bújtak el.” Jutaka most nem használta a ceruzát. a já­ ték le fog állni egy időre. hogy valami gond történt. Meg egy fájlkereső programot. félbeszakítják a játé­ kot. Jutaka. vagy helyreállítják a biztonsági mentésből. bemásztam az iskola gépébe. és elsőnek megkerestem a benne lévő összes fájl biztonsági mentését. És akkor aztán lesz kavarodás. „Mit találtál ki?” Sindzsi bólintott. „De ha összejön. akik a házakban? – Hát… Sindzsi azon gondolkozott. és megint a nyakát tekergette. „Szóval. „Mielőtt neked mindenfélét meséltem volna. ha azt állapítják meg. hogy mit fog írni.” „Vírust?” Jutaka hang nélkül mozgatta a száját. mint mi? Vagy vannak. megspórolod az írást? Sindzsi folytatta. Sindzsi rámosolygott. amit kitaláltam. csak a fejét hajtotta fél­ re. a játékot pedig lehetetlen lesz folytatni.” Jutaka kétszer röviden bólintott. hogy másoknak is lesz esélyük megszökni. Aztán még az adatok lehalászása előtt kettőre vírust tettem.” Jutaka egy kicsit meglepődött. és megigazította a ceruzát a kezében.

hát le is írta.” Sindzsi odahúzta a Power Book 150-et. Amilyen Amerikaallergiájuk van. Ez azt jelenti. Akkor működésbe lépne a vírus. „Én terveztem. hogy amikor rájöttek. de az addig lemásoltak közül Sindzsi véleménye szerint ez volt a legfontosabb. és megállás nélkül csak az amerikai himnuszt játssza. csak helyre akarják majd állítani a fájlokat. Én meg a fájlok nagy részéhez egyáltalán nem nyúltam. hogy megcsináltatjuk velük a fájlok helyreállítását. bele fognak csavarodni!” Jutaka a hasát fogta. utánuk pedig tízjegyű számok. hogy beérték az orruk előtt lévő dolgok ellenőrzésével. [325] .” – Átfésüljük a terepet? – De az veszélyes. azután F01-től F21-ig sor­ számozva. A levegőn át fertőző láb­ gombánál százszor durvább. De nem így történt. Mert akkor nem tudnának jobbat. Aztán. „Szóval azt hittem. hogy megpróbál­ tam feltörni a rendszerüket. Egy „negyvenkét soros” szövegfájl volt. Vízszintesen írt egyszerű szövegfájl volt. és szélesen vigyorgott. de legalább van fegyverünk… „Na tehát.Jutaka megindultságában több aprót bólintott. de szintén sorozatszámok. Sindzsi is erőlködött.” Jutaka elnyomta feltörő nevetését. Az a tervem. min­ den sor bal szélén L01-től M21-ig. mint egy időre felfüggesz­ teni a játékot. mintha telefonszá­ mok lennének. és megmutatta Juta­ kának a szöveget. kedve támadt leírni. „Ha működésbe lép. bár Sindzsi időpocsékolásnak tartotta. amelyet korábban nézett. fenomenális vírus. Az adatok letöltése félbeszakadt. nem? – Jó. és a szája elé tartotta a kezét. nehogy kirobbanjon belőle a röhögés. minden adatot szétcincál. hogy valahogy visszatartsa a nevetését.

Minden nyakörvnek megvan a száma. „Ha az adatokat kikezdi a vírus. amikor felrobbantják. Minden sorban vessző választotta el ezt a három számsort. ez a nyakörvek nyilvántartási száma lehet. akkor is ezzel a számmal teszik. ha kavicsesőt zúdítanánk a csillaggal jelölt hely­ re. és ahhoz egy kód. Na igen. mint a mobiltelefon. kislemezen. nem jön-e elő valaki? – Várj már! Mi van. ha az a lány nem gonosz. szóval az F1 a fiú egyes (tehát Akamacu Josio). Folytat­ ta. „Ez meg mi?” – írta Jutaka. Kicsit kellemetlen. ezért leg­ alább időt nyerünk. egy-egy tizenhat jegyű szám. ezért hiába van egy má­ sik fájl.” Jutaka jó nagyot bólintott. ha kézzel leírták. A vírus pedig egyre terjed. de neki is. mondjuk. – Na igen. ezek már rendszertelennek tűntek.Végül. és ő is írt. nem kell többet aggódnunk. „Hogy fogod ezt elérni?” Sindzsi bólintott. Sindzsi bólintott. Persze csak akkor. és elkezd kiabálni vagy valami? Nekünk is veszélyes. a lány. „Én azt hiszem. „Csak gondolom. Biztos. az L1 pedig a lány egyes (Inada Mizu­ ho. hogy szétrobbantják a nyak­ örvünket. hogy megnézzük. Magának a fájl nevének némileg értelmezhetetlen az első fele: guadalcanal-shiroiwa3b. de a rendszer maga akkor is tönkremegy. Tehát…” Sindzsi megállította a kezét. főleg ha ezt az egyet kikez­ di. aki áramütést kapott). és Jutaka arcába nézett.” – Mi lenne. de szerintem ugyanolyan rendszerű lehet. ha csaj. [326] .

Kínai írásjegyekkel.” Rangjelzés. aki nem közéjük való volt. Tehát…” Sindzsi egy pillanatra abbahagyta az írást. ami fegyverként használható. ha össze tudjuk szedni az alapanyagokat. „Nem volt nekem arra energiám – írta. „Bombát dobunk az iskolára. és egy bűvész mó­ rikált mozdulatával tárta szét a karját. még magát a számítógépet is szét tudjuk rombolni. „…Megsérülhettek. ott vannak a számítógépek. Ezért megtámadjuk az iskolát. Nem tudom. ha emiatt felmerül bennük. hogy van-e ben­ [327] . de oda már nem lehet menni. amelyek mozgatják a játékot. amikor az iskolá­ ból jöttél kifelé?” Jutaka bólintott. ahogy Szakamocsi mond­ ta. Volt néhány kocsi a szigeten. „Igazából benzin kéne nekem a legjobban. Ki a franc tudna ilyet leírni?! „Az egyenruháján a rangjelzéséből tudtam meg.„Láttad azt a termet. amikor lecsekkoltam őket. hogy jobban tennénk. hogy infor­ matikai tiszt. „Én láttam. már megint nem jut eszébe egy jel. – Igen… Igazad van.” Csak most kerekítette el igazán Jutaka a szemét. ha előbb keresnénk valamit. és egy nagyobbacska szer­ ver is volt. És volt egy ürge. Illetve. Egy rakás asztali gép sorakozott. – Lehet. Emlékszel?” Jutaka megint elkerekedett szemmel rázta a fejét. Sindzsi kuncogott. „Bombát?” – mozgatta a száját. Utána megszökünk a tenger fe­ lé. „Ott voltak a számítógépek. Sindzsi vigyorgott. Tehát pontosan úgy. Visszatért a térkép há­ tuljához. Semmire sem mész azzal a vil­ lával. ahol a katonák voltak. volt egy benzinkút a kikötőben. és elég. hogy az adatok egy kicsit is…” Jaj. Azt hiszem.

„Egyszóval kötélpálya. Legrosszabb esetben gázolaj is jó. Azután Jutaka írt még. ezért találhatta ki Jutaka. de már megint nem tudta az írásjegyet. Azt se biztos. A lényeg. Megint visszafordította. Ez lehet. „Ammónium-nitrát kell.” Sindzsi a színére fordította a térképet. de itt a hegy oldala és az iskola túloldalán lévő sík terület még oké. mindenesetre keresünk. Kell még műtrágya is. „Ebben van a detonátor – a robbanószerkezet. [328] . és megmutatta Jutakának. „Kötéllel és csigával. Igaz. hogy az iskola környékére már nem mehetünk. Jutaka összeráncolta a szemöldökét a műtrágyára. hogy van. Az bőven elég. amint úgy adódott. „A nagybácsid?” Sindzsi kínjában mosolyogva bólintott. nem is lenne rossz. és megmutatta Jutaká­ nak.” Sindzsi elővette a zsebéből a kést és a rajta lógó kis hengert. azt túl hosszadalmas lenne elme­ sélni. „De hogy dobjuk rá az iskolára? Oda sem tudunk menni. hogy az állandó számítógépezés káros hatása… Na mindegy.nük benzin. Ha nem csak egyet lőhetnének. Csakhogy azzal nem lehet pontosan célozni. Azután írni kezdett. Hogy miért hordok magamnál ilyesmit. Egyfolytában a bácsi­ ról beszélt. és le akarta írni a trágya nevét. Sindzsi bólintott. Csinálunk egy nagy csúzlit (flippert) valami fából?” Sindzsi nevetett. csak egy esélyük van. De az­ zal és benzinnel tudjuk megcsinálni a bombát.” Jutaka a száját tátotta. de mivel nincs több gyújtószerkezet.” Jutaka elgondolkodott. A vegyjelét tud­ ja. hogy találunk.

elvágjuk a kötelet. Benzint gyűjtünk a kocsik­ ból. nem. vagy igen? Álljunk neki!” Sindzsi bólintott és folytatta. Kell vagy jó háromszáz méter. Kihasználjuk a dagályt.„A hegyről a síkra. Magyarán egy speckó zsákolás. ha nappal indulunk neki. hogy Szakamocsit. – „Ezzel nem szívhatjuk meg többet. akkor óránként hat-hét kilométeres sebes­ séggel sodor el minket. De ahogy az előbb mondtam. Hogy van-e olyan hosszú kötél. fordítva. hogy…” Sindzsi félretolta Jutaka kezét. hogy azt képzeljék. csigát láttam valahol egy kúton. „Ha minden jól megy. de Jutaka sietve írni kez­ dett.” Jutaka megint megilletődötten bólogatott többször egymás után.” [329] . – Aha… Igen. „De nem tudunk jobbat. Úgy emlékszem. mint valakire rátalálni. – És nem tudunk elég gyorsan úszni. megsérül­ tek az adataik. Ha ugyanakkor teljes gőzzel úszunk is. És akkor…” – Saját nyakörvére mutatott.” „Utána a tenger felé menekülünk?” Sindzsi bólintott. „Ma telihold van. „De én nem tudok olyan jól úszni – nézett Sindzsire elbi­ zonytalanodva. a síkról a hegy felé kihú­ zunk egy kötelet. ha elérjük. és a hegyről lecsúsztatjuk a csigára sze­ relt bombát. és folytatta az írást. hogy ha jól jön ki. Vagy kilazítjuk. A gond csak a kötél meg a trágya. írtam. És könnyebb. és ő maga kezdett írni. lehet. bőven elég. – Könnyebb keresni. Azután gyorsan kifeszítjük. kevesebb mint húsz perc alatt elérjük a legközelebbi szige­ tet. Amikor az iskola felé ér. és a katonák nagyját is elintézzük egyben. „És a munkálataink szempontjából is jobb. Úgy számoltam.” Egy pillanatig csend nehezült rájuk.

És nem kell félnünk.” „De akkor sem lesz könnyű dolgunk. Hogy felborult egy halászcsónak vagy valami. „Ezt megpiszkálom. Ezt is az egyik házból szerezte. ha elszáll a számítógépük. a hajóknak valószínű­ leg lankadt a figyelmük. Külön leírta. Minden­ esetre. De mivel mindig a komputerekre hagyatkoznak.” Sindzsi most a hátizsákjába nyúlt. – Na. hol va­ gyunk. „Akkor megmenekülhetünk. Az már nem jelent majd nagy problémát. mint amerre szökünk. Ha meg véletlenül műholdakat is használnak. És ha kiértünk a tengerre. Már az is könnyelműség. és egy kis adó-vevőt sze­ dett elő belőle. – Öt perc múlva indulunk.” Jutaka arca sugárzott. majd a megfelelő helyen hajómentést kérünk.” „Ezzel kapcsolatban van egy másik ötletem. Négy óra múlt. Majd segít rajtunk egy hajó. Így pedig van esélyünk a menekü­ lésre. és a fejét rázva mutatta ki elragadtatását. hogy csak egyet-egyet tettek a négy égtáj felé. „Sindzsi! Eszméletlenül nagy vagy!” Erre Sindzsi a fejét rázva nevetett. Ellenkező irányt. Erre pályázunk.Jutaka most nem érte be a szeme elkerekítésével. este annak sem sokat ér a kamerája. és jeleket fogunk leadni vele.” Sindzsi a fejét rázta. „És mi lesz az őrhajókkal?” Sindzsi bólintott. akkor – megnézte az óráját. Ezért kamu helyet adunk meg. Annyit még a kormány is ki bírna találni.” Jutaka megint csak a fejét rázta. [330] . „Természetesen fennáll a veszély. „Nem. hogy felfedeznek. hogy szétrob­ bantják a nyakörvünket. nem tudják majd. A hajók is csak puszta szemmel kereshetnek minket.

Igazából a játék kez­ dete óta. ahol Nanahara Súja szemtanúja volt.) De még egyszer kézbe vette a ceruzát. kétszáz méterre volt attól a helytől. Ez a fiú rendkívül fontosnak tartotta a saját ápoltságát. ahol az előbb még Mimura Sindzsi és Sze­ to Jutaka rejtőzködtek. szóval ez a fiú… A fiú légvonalban majdnem pont nyugatra. „Nem mondanám. ahol Sújáék trió­ ja lapult. a lányokat is beleszámítva. és visszaírt. miközben a másik kezével az elöl feltupírozott. A térkép hátulján egy nagy rakás betű sorakozott. ez a fiú. Kevés az esélye. tisztára. úgy hatszáz méterre északnyugatra lehetett. de nem jut más eszembe. használhatták volna a billentyűze­ tet. amit turcsi arca alapján várhatnánk. „Meg kell próbálnunk. hogy ép bőrrel megússzuk. ha már írni kezdtek. bár az osztályban szinte senki nem tudta az elnevezés valódi okát. mint egy számítógépes log fájlban. Ha felemelte a tekinte­ tét. a sűrű növény­ zettel borított lejtő egyik szegletében egy fiú ült. aki ráért ilyesmire. jó lett volna a 150-es is. szemben azzal. Ha Jutaka tudna gépelni.” [Maradt 22 fő] 44 Meleg volt. Normális esetben nem nagyon írt kézzel. Az északi hegy déli oldalán.– Jó. és különben is. ahol [331] . Az orvosi rendelőtől. kacsafarokba simított frizuráját igazgatta a fésűjével. akit barátai Cukinak hívnak. de ez nem is olyan meglepő. hogy Simizu Hirono lelőtte Minami Kaorit. ezért Sindzsi fárad­ tan dobta le a ceruzáját. pontosabban hívtak ed­ dig. Azaz pont a ház felett. ő lehetett az egyetlen a 3/b-ben. (Igaz. hogy túl jó terv. Jutaka kedvesen mosolyogva írt vissza. élesen kivehető volt a délutáni napban fürdő kilátó. a bal kezében tartott kis tükörbe bámult.” Megrántotta a vállát. és Jutaka arcába nézett.

Só újra a tükörben lévő önmagára nézett.Kuszaka Jumiko és Kitano Jukiko holtteste hevert még min­ dig. Már két órája nem mozdult onnan. hogy itt figyellek. „Hé. most meg mit szőrözöl ilyen piszlicsáré dolgokon?! Nem va­ lami férfias”. Igen-igen. „Jaj. Ő volt Cukioka Só (fiúk. így mostanra a „család” egyetlen túlélője lett. [332] . Illetve nem csak az övékét. még a rettenthetetlen Micuru sem tudta helyretenni magában ezt a „férfinőt”. ahova lenézett. aki a játék kezdete óta már hat embert elintézett. Ki-ri-ja-mács-ka. A fiú fésűt tartó jobb keze kisujjával lesöpörte a hajába tapadt levéldarabot. és miközben azt vizsgálta. aki nem jelent meg a gyülekezőhelyen. Ha csak egy pillanatra le­ teszem a fejem. Kuszaka Jumiko és Kita­ no Jukiko holttestét és Minami Kaoriét is látta. eszébe jutott a Kirija­ mácska névről. De úgy látszik. Csak nem el-a-lud-tál? Vaskos ajkait mosolyra kanyarította. akit elszalasztottál meg­ ölni. máris itt a baj. mert amikor Só egy flegma oldalpillantással közölte vele. csak fintorogva mormogott a bajsza alatt. én. mennyire száradt ki a bőre. Hát nem vagy te egy kicsit elővigyázatlan? Még neked sem jutna eszedbe.). hogy mennyit civakodtak ezen a szintén csa­ ládtag Numai Micuruval. A bozót­ ban pedig. pont ez a fésűs-tükrös meleg srác volt az. Minami Kaori holtteste volt a hetedik. Cuki! A Főnököt nevezd Fő­ nöknek” meg hasonlók. Ez a fiú. és a tükörben látszódó saját arcán messze túl­ nézett. úgy húsz méterre lefelé a bozótba. Kirijama Kazuo volt. Jaj… Már megint egy levél a hajamban. Megúszta hát a mészárlást. ame­ lyet látott. aki most a haját simítgatta. 14. amelyet Kirijama Kazuo kije­ lölt. de nem feszegette tovább az ügyet.

hogy Kirijama beszállt a játékba. Kirijama Kazuo ül csendesen magában. Nemsokára megjelent Numai Micuru. vagy a három közül valamelyiküké. a tengerbe nyúló sziklán három di­ ákegyenruhás és matrózblúzos alak hever. Mert olyan hülye vagy. és a szikla egy be­ mélyedésében. De hát téged ez a Főnök in­ tézett el. majd ő is a géppisztoly áldozata lett… Ajajaj – gondolta Só. Ő nem indult el egyenesen a megbeszélt déli csücsökbe. ahol bepillantást nyert a felnőttek világába. hogy ő vajon tudta-e előre.Most hívjam Főnöknek? – gondolkozott Só. ahol Só volt). ez a világ már csak ilyen”. hogy ő. elmondhatjuk. ami­ kor elhagyta az iskolát. Igen. hogy mit beszélt Micuruval. hogy a ho­ mokos partot kettészelve. hogy „Árulók mindig vannak. Két-három szót váltott a csurom vér sziklán (a vér szaga elért addig a helyig. akiket megölt?) és [333] . Szörnyűség. de még így is legfeljebb tíz perc plusz útja volt. Ebben neki a nagy bunyós Numai Micurunál valószínűleg több volt az élettapasztalata. A tengerpartra néző vegyes erdő fái közül látta. már kész terve volt a továbbiakra. hiszen kiskora óta bejáratos volt apja meleg­ bárjába. Nem látta annyira tisztán Kirijama Kazuo természetét. Ráadásul mini­ mum egy géppisztoly (vajon Kirijama fegyvere volt egyálta­ lán. Ennek a „játéknak” a legesélyesebb „versenyzője” minden kétséget kizáróan Kirijama Kazuo. hanem a tengerparttól kicsit beljebb vezető útvonalon vágott át a fák között. ahova nem ért a holdfény. amikor arra gondolt. Cukioka Só némileg óvatosabb volt Numai Micurunál. Emiatt valamivel több idejébe került odajutni. mint amennyire Micuru közvetlenül a halála előtt. míg szemét egy­ más után megvizsgálta a tükörben. Mire pedig Kirijama Kazuo elindult onnan. és ő a nyomába eredt. viszont Cukioka Só általában úgy volt vele. de attól a pillanattól fogva. Nem hallotta. ez megdönthetetlen tény.

Valahova belopózni. de tűzpárbajra nem való. hogy pont én követem. Majd a végén jogos ön­ védelemből megölöm őt. hogy hiába halad Kirijama szélse­ besen a győzelem felé. ha ő meggyilkol valakit a szemem előtt? Iszonyúan veszélyes lenne. ahol sorban meg kell ölni az osz­ tálytársakat. hogy Kirijama Kazuót követ­ te. Mi­ csoda dolog megölni ezeket az ártatlan gyerkőcöket. a Mimurácska. ha én Kirijamácska nyomában maradok a végéig. röviden szólva a suttyomban settenkedés minden vál­ faját ismerte. Ha nem tenném. csak nem akart senkit megölni. akkor biztosan meg is se­ besül majd. Az még benne sem merül fel. mert olyan nagy mo­ rális ellenérzései voltak. kihasználni a másik fél figyel­ metlenségét és meglopni vagy titokban követni valakit mondjuk (ha talált egy fiút. Még véletlenül sem azért. nem szállt le róla). nem nagyon kell aggód­ [334] . nem valami elegáns! Kirijama az. Volt egy másik haszna is annak. Ennek tetejébe a hátizsákjából előkerült fegyver egy kétlövetű 22-es kaliberű High Standard Derringer volt. így közelről feltehetőleg ha­ lálos sebet lehet vele okozni. vagy mondjuk Mimura Sindzsivel (Na. az az én esetem ). Magnum lőszerek voltak hozzá. és elvileg meglógtam? Ezzel a módszerrel egyben elkerülte azt is. hogy őt magát is követik. Már hogyan tudnám megállítani.Micuru pisztolya volt nála. időközben szükségszerűen szembe fog kerülni valaki hozzá méltó ellenféllel – talán Kavada Só­ góval. Csakhogy Cukioka Só egy különleges képességgel büszkél­ kedhetett. és a legeslegvégén lelövöm hátulról? Abban a pillanatban. aki tetszett neki. És a harc fáradalmai is felhalmozódnak előbb-u­ tóbb. aki elsinkófáltam a gyülekezőt az elején. aki embereket öl. ha szemtől szembe próbálkozik. Vélhetőleg senki nem nyerhet Ki­ rijamával szemben. Ezért aztán Só kigondolta. Ha pontosan a nyomában halad. ő ölne meg engem… Szó­ val nagyjából így járt az agya. amikor ő elintézte az utolsó valakit. Főleg. ha van fegyverük. hogy beszennyez­ ze a kezét ebben a játékban. én csak a nyomában me­ gyek. és elengedte ma­ gát. Akkor pedig… Nem az a legjobb.

hogy a cso­ magot ellenőrizze. és csődöt mond a terve. tehát alapvetően ezzel a követési távval nem tévedhet beléjük.nia. Ó. Aztán épp az előbb. Délelőtt még egyszer hallatszott egy lövés messziről. Reggel. de úgy látszik. és akkor azonnal odaindult. és a követési távolságot húsz méterben álla­ pította meg. De éppen csak meghatódott). Kirijama elhagyta a sziget déli csücskét. mert utána Kirijama fog majd lépni. és megbizonyosodik róla. És a helyzet úgy is alakult. Ha Kirijama előremegy. és figyelmezetni őket. hogy bújjanak el. De a fegyver hangját követő Kirijama (és így Só) csak Minami Kaori holttestét látta egy ház szerszámraktáránál. Amikor megállnak. ak­ kor egy másik fegyverropogás hallatszott. vannak még humanisták – ható­ dott meg Só. ha az első lövést elkerüli. Utána pedig a hegy északi lejtőjén ereszkedett le. ahogy Só elképzelte. Ha véletlenül mégis. Végiggondolta. ezúttal az északi hegy felé fordult. Kirijama valószínűleg azért ereszkedett le odáig. Megnézte Kaori holttestét. mily csodás. de ott volt még a tiltott zóna problémája. Kirijama is nyilván gondol vele. ellenőrzi a térké­ pet. ő is megy. ezt is nyugtázta. megint nekiindult. elég. [335] . ha lehetséges. Biztos Jumikót és Jukikót akarták vele leállítani. amikor a hegy­ nek ezen a felén lehetett lövéseket hallani. és az ellenséget majd Kirijama elin­ tézi neki. kivárta. és ott megpihent. és miután bement két-három házba a településen (biztos beszerzett valami szükséges eszközt). ki tudja milyen okból. ha pedig megáll. így jobb lenne elkerülnie az ilyesmit. de talán a távol­ ság miatt végül nem mozdult el. három órája. Bár akkor nem tudja tovább követni Kirijamát. hogy valaki rátámad. Csak időben fel kell szívódnia. hogy nincs-e tiltott zónában. majd Kirijama le­ lőtte őket. arrafelé figyelt. hogy végül senki nem válaszolt a hívásra (Igaz. amikor messziről fegyverropogás hallatszott. akkor ő is. Viszont nemsokára Kuszaka Jumiko és Kitano Jukiko épp felettük a kilátóban kezdték el a felhívást a hangosbemondóval. és biztos kis ráhagyással el­ kerüli a zónákat.

de ha ilyen apróságokkal szőrö­ zünk. de ahol van. És itt vagyok én. ahogyan Kuszaka Jumikót és Kitano Jukikót megölte (Furcsa. tisztára olyan a nevem. aztán amit csinálsz. hogy téged Kirijama Kazuónak hívnak. A cigaretta füstje. hogy Kirijama egyáltalán nem vette még észre őt. Lévén. odamegy. akkor pedig már csak el kell lopni – nagy készletet halmozott fel belőle la­ kásukban). Só előhúzta a zsebéből az im­ port Virginia Slim Mentholt (Szerette a nevét. és milyen átlagos vagyok). Emiatt persze ő egy szemhunyásnyit sem tud aludni. Legalábbis egyes könyvek ezt ál­ lítják. Igazából legszívesebben teleszívta volna a tüdejét. Úgy tűnik. Hogy elterelje saját figyelmét. és bekapta a vékonyka cigarettát. az nem éppen szokványos. Azután megint haladt egy kicsit… Most pedig itt van a közvetlenül alattam lévő bozótban. legalábbis jelenleg. de nem kell őt félteni. A szenvedést inkább az okozta. Ebben az or­ szágban nehéz hozzájutni. Kicsit oldalra for­ [336] . hogy közvetlenül Kirijama mellett tartózkodik. micsoda középszerű név. Amint megtudja valakiről. tippelte Só. hogy aludt. Pontosabban már az elektromos ön­ gyújtó kattanása az életébe kerülne. Még annyi izgi dolog vár rám. Halványan ér­ ződött a dohány és a különleges mentol illata. mint egy művé­ szé. Én nem halhatok meg. de nagy nehezen lebeszélte magát róla. ennyi idősen mégse halhatok meg. Cukioka Só. ott van. bal kézbe fogta a tükröt. Ez természetes.addigra már elvitte valaki a holmiját. Most mindenesetre annak kell örülnie. mint a férfiaknak. Kirijama békésen pihent. hogy hol van. és csillapította az elvonási tüneteit. nem megyünk semmire. nagyon egyszerű Kirijama módszere. cigivel a szájában. Sót ugyan egy hangyányit taszította az a kí­ méletlen eljárás. illetve szaga a széltől függően elárulhatja a hollétét Kirijamának. A nőknek nagyobb az állóké­ pessége. Lehet. és megnézte benne magát. és szitává lövi. hogy láncdohányos volt.

kicsit fel­ húzta a szemöldökét. Só sietve kikapta a szájából a cigarettát. ahol Só volt. A hátizsákot a bal kezébe fogta. Hogy lehet valaki ilyen szép. Más zörej sem hallatszott. helyette pedig felvette a Derringert. de semmi különösebb mozgást nem fedezett fel. Mi lehet arrafelé. Ekkor Só is felkelt. viszonylag nagydarab testéhez. Kirijama egész testével kijött a bozótból. Néha megállt egy-egy fa mögött. és saját oldalirányú pillantását szemrevételez­ te. és a tükörrel együtt zsebre tette. Miközben ezt figyelte a rózsaszín azáleák közül. és kézbe fogta a markolatát. és csak azután ment tovább. Mi történhetett?… Fegyverropogást nem hallott. Ko­ mótosan szétnézett jobbra-balra. a lejtő irányába – tekintett. Hamar elérte azt a magasságot. Csak a szépek maradnak életben. hogy ellenőrizte az alját. Ahol sűrű volt a növényzet.dította a fejét. Bal vállára kapta a hátizsákját. Ké­ zenfekvő. hogy én nyerjem ezt a játékot. A bozót szélén megjelent Kirijama Kazuo hátranyalt haja. letérdelt a földre. és előrekémlelt. és a nyomába eredt. azután észak felé – pont Só­ tól balra. hogy megmozdul lent a bozót. Cikcakkban indult felfelé a lejtőn a fák között. Ponto­ san tartotta a húsz méter távolságot Kirijama fák között felfelbukkanó fekete egyenruhájával. Ezt az isten… A szeme sarkából látta. Viszont… [337] . ami nem illett százhetvenhét centis. és még feljebb ment. jobb vállára lógatta a géppisztolyt. Só mozgása macskaszerűen rugalmas volt. Ebben a tekintetben volt is alapja az önbizalmának. mint én! És még okos is vagyok. amerre Kirijama néz? Odapillantott. És az elöl haladó Kirijama mozgása is módszeres és gyors volt.

vagy ta­ lán akkor intézte el. nem zárta be teljesen. amióta követte. hogy még hajnal előtt az egyik házban használta a vécét. Só megint kénytelen volt elnyomni a kuncogását. Kirijama Kazuo azért mégiscsak egy milliomos család fiacskája. ahogy a folyadék a vécécsé­ szét érte. Az ajtó pont Só felé nyílt. hogy bármikor elmenekül­ hessen. Talán azért. Akkor Ki­ rijama kilépett az útra.) Viszont nem így volt. Kirijama körbenézett. hogy Kirijama a dolgát végezte volna. Elképzelhető volt. és odafutott a vécéhez. egy kisebbfajta tér. Kirijamácska? Így haladtak vagy száz métert. Hihi. Két méter széles sem volt. de ő persze addigra elrejtőzött a bokrok közé. amikor a bozótban kuksolt. Na igen… Ez természetes. Balra felfelé pont a kilátó lát­ szott a hegy tetején. rajta egy pad meg egy bézs színű mobil vécé. amit az előbb láthatott. Akkor Kirijama megállt. amikor erre jártak. és egy keskeny. mielőtt megnéztük Minami Kaori holttestét… És jobbra. (Só így tett.Szabadon hagyod a hátadat. Még ő sem kerülheti el. amit vissza lehetne tartani kerek egy napig. amerre most Kirijama tekintett. Megdolgozott azért. Milyen kis édi. Ó… Ez az út felvisz a hegytetőre… Az előbb is keresztülmentünk rajta. hogy néha pisil­ nie kelljen. ahol Só volt. épp egy pihenő­ hely volt a hegytetőre vezető emelkedőn. mert ez nem olyasmi. hogy ne legyen hangja. sőt hátra is fordult arrafelé. és csend­ ben behúzta az ajtót. Most pedig biztos eszébe jutott ez a vécé. Megint körbenézett. Nemsokára csurgás hallatszott. hanem ha­ gyott egy kis rést rajta. és visszajött miatta idáig. egyszer sem lehetett tanúja. kitárta és bement. burkolatlan út futott keresztbe. [338] . Előtte megszakadt a fák sora. ha épp elfért rajta egy kocsi. Igaz. jó. ha történne valami. Ó! Csak nem…? Azután továbbra is ott kuporogva igyekezett elfojtani a neve­ tését. ezek szerint nem rendes vécén el sem tudja végezni a dolgát.

azt jelenti. sem belül nem jelölték a pihenőhelyet és a közvé­ cét. és nagy késztetést érzett. hogy Kirijama Kazuo. hogy azonnal visszavonuljon arra. ne ellenőrizte volna a saját tartózkodási helyét. Valószínűleg azért nézett errefelé olyan figyelmesen.Azután eszébe jutott valami. Nem fordulhatott elő. mielőtt elindult a rej­ tekhelyéről. hogy ott van. A csurgás még mindig tartott. Só egy pillanatra ideges lett. megfordította a bal kezét. hogy szemmértékkel eldöntse. Szép volt. Ha itt most alaptalanul eluralko­ dik rajta a félelem.) Só gyorsan elővette a térképet. Ez a környék a D8-as közelében volt. Mint én. hogy öttől tiltott zóna lesz. hogy ő is biz­ tonságban érezheti magát. ezért ez volt a pontos idő. amelyre Szakamocsi azt mondta. befuccsol a terve. bármennyire sürgesse is a természet hívó szava. il­ letve a fém nyakpánthoz emelte a kezét. amerről jött… Odanézett a vécére. Kirijamácska. Megint elővette Virginia Slimjét. de az ég kissé sötétebbre váltott kékjébe narancsszínű fény ve­ gyült nyugatról. és a D8-as zóna határvonalai mellett sem kívül. Só megint elmosolyodott kissé. Azután felnézett az égre. ahol még mindig folytatódott a csurgás. „a” Kirijama Kazuo. dőlt betűs női óra délután négy óra ötvenhét per­ cet mutatott. Ilyentájt még legalább két óra van hátra a naplementéig. Jó sokáig tartogattad. Az elegáns. és ezért eltávolodik Kirijamától. és az. és végignézte az északi hegy környékét. Még mindig tartott. De csak az utat jelö­ lő pontvonal volt rajta. [339] . és a szájába tette. Tehát Kirijama közelebb tartózko­ dik a zónához. és vállat rántva könnyedén sóhajtott. És Só most legalább harminc méter­ re nyugatra van a vécétől. (Szakamocsi hangosbemondósához volt igazít­ va. amely nemsokára szürkülni kezd majd. és az órájára nézett. benne van-e a vécé a D8-ban vagy sem. ami az égen lebegő két-három felhőcske sze­ gélyén különösen élénken virított. és öntudatlanul a nyakához.

Hasonlított arra. rendbe tenném a kör­ meimet. furcsán hátranyalt hajat. nyugodtan élvezném a dohányfüstöt… Még mindig tartott. Mondhatjuk. Só ekkor végre eljutott odáig. gyorsan munkára fel. és azt lengette a befújó szél. Jaj. legyen már vége. A vécében egy vizespalack volt madzaggal a plafonra kötve. Csakhogy… még mindig tartott. Zuhanyoznék. mielőtt elsütik. és meresztgette a szemét. De elszívnék egy szállal. Kivette a szájából a cigit. és a szél ütemére csurgó hangot hallatott. Mi? Hogy? Kirijamácska? Mi? Ezt hogy… Hogy? Mi? De hát én… Amikor Kirijama eggyel arrébb eltűnt a bozótban. vagy párnába nyomják. Ne pisilj már ennyit. hogy összeráncolta lefelé gör­ bülő. A hang még mindig nem hagyta abba. Pánikban nézett körül. vastag szemöldökét. és miköz­ ben kortyolgatnám. és az ajtó nyikorogva kitárult. És az ajtó résnyire nyitva van. mély puffanás ütötte meg. Só fülét egy tompa.Jaj. A bokrokon keresztül kicsit közelebb ment a vécéhez. Ide hogy az a kormány által speciá­ lisan a Programra kifejlesztett nyakpántba épített bombából [340] . mert vékony vízsugár folyt belőle. ami­ kor egy pisztolyra hangtompítót szerelnek. éppen akkor támadt egy fu­ vallat. és fel­ emelkedett a földről. A hátulról is összetéveszthetetlen. Biztosan egy késsel vagy valamivel kilyukasztották. Sónak tágra nyílt a szeme. csinálnék magamnak egy fincsi vodka-narancsot. hogy jól időzítve. ahogy Kirijama hagyta az előbb. Majd messze lent a fák között egy egyenruha hátát látta távo­ lodni.

– A lázad már lement. [Maradt 21 fő] 45 Noriko megmoccant.származott-e. hogy ennyi gondot okoztam. és a szoba teljesen szürke­ ségbe borult. Biztos csak egy nagyon dur­ va nátha. és kinyitotta a szemét. Éppen délután öt óra múlt hét másodperccel. Már az előbb is meggyőződött róla. azt nem lehetett tudni. és lassan felült az ágyon. – Aha – mondta Noriko. Súja felemelkedett az ágy mellé húzott székről. Kavada azt mondja. való­ színűleg nem vérmérgezés volt. Súja gyor­ san odanyújtotta a kezét. Este hét is elmúlt. – Tényleg?… – Noriko maga is megkönnyebbülhetett. mert lassan bólintott. hogy a láz már lényegé­ ben lement. és megtartotta Norikót. Jól aludtál. vagy a robbanás vert visszhangot a testében. Bő száz méterrel lejjebb Kirijama Kazuo vissza sem tekintett arrafelé. [341] . – Ne haragudj. majd Sújára tekintett maga mellett. azután visszafordult Sújához. – Én… Súja rábólintott. Jaj de jó! Tényleg na­ gyon jó! – Súja! – még egy kicsit álomittas volt Noriko hangja. – Most… hány óra van? – Hét múlt. csak a karórájára pillantott. úgy tűnik. Álmosan járatta a szemét a plafo­ non. A fáradtság miatt. és levette No­ riko homlokáról a nedves törülközőt. Súja felsóhajtott magában. A kezét Noriko homlo­ kára tette.

– Van itt mosdó? – kérdezte aztán. – Köszönöm – mondta Súja.– Hogy mondhatsz ilyet? – rázta Súja a fejét. A konyhaajtóban látta. ahogy meglátta Súját. Azután megkérdezte: – Kajálni bírsz? Van rizs! Noriko elkerekedett szemmel meredt Sújára. de a szeglet. igazi rizs! Noriko bólintott. Újra leült az ágy mellé. kezében a shotgunnal. – Kihűlt a kaja? – kérdezte Súja. Bár a leves sűrűjét csak a ház körül talált ismeretlen levélfélék képezték. hogy Kavada a falnak támaszkodva ül. Kavada csinálta. ahol Kavada volt. Kavada be fogja hozni. már teljesen belesüllyedt a szürke­ ségbe. – Rizs? – Aha. amelyet egy másodpercre sem tett volna le. (Ő és Súja már beburkolták a maguk mi­ szólevesét és rizsadagját. – A láza? – Már nincs baj. Súja bólintott. Kavada biccentett és felállt. Nem ment vissza. – Nem te vagy a hibás. Levette a gáztűzhelyen álló lábos fedelét. – Noriko felébredt? – kérdezte. Majd beviszem. Képzeld. mire Kavada csak annyit vá­ laszolt röviden: – Várj öt-tíz percet. sőt majdnem indigószínű fénynyalábok voltak. várj egy kicsit. és visszament a rendelőbe. és odabólintott Norikónak. Az ablakon még beférkőztek a nap utolsó sugarai – igazá­ ból kék. Súja kiment a szobából. – Kicsit várj. [342] .

Noriko még remegett. Súja megint mellé ült. [343] . – Csigusza. Mivel nem lehet pontosan tudni. A sziget délnyugati partja és a déli hegy déli lejtője. az I3 kilenctől lesz tiltott. Amikor Noriko visszaért az ágyba. Ezt az információt Szakamocsi este hatos híradásából tudják. Ezenkívül még a G1 este héttől.– Van… Gyere erre! Segített leszállni az ágyról Norikónak. karon fogta. mint egy hülye gyerek… Súja Noriko vállára tette a kezét. – Igen. ha alszol. Jobb. Bólintott. és megkérdezte: – Kaorin kívül még valaki… meghalt? Súja összeszorította a száját. a haja alá tette a jobb kezét. – Ha ettél… – mondta Súja a takaró szélét húzkodva – még egy kicsit aludnod kéne. Tizenegytől ez is tiltott területté válik. hol kezdődnek valójában a zónák. Súja rákanyarította a vál­ lára a takarót. amit tehetsz. Noriko a térdkalácsa tájára sütötte a szemét. és elve­ zette a váróterem szemközti oldalán nyíló vécéig. mert… Súja bólintott. Cukioka és Niida haltak meg. ha pihensz. Noriko Súját nézegette. Innen tizenegyig el kell mennünk. De Noriko Sújára kapta a szemét. de a korábbiakkal összevetve már sokkal job­ ban volt. és megszólalt. Még ke­ vés is volt. – Ne mondj ilyet! A legjobb. – Azért. A szemében még maradt egy kevés homályosság. – Elaludtam. Ahogy Noriko leült az ágy szélére. a sziget délnyugati partvonala lényegében megközelíthetetlen lesz. ahogyan kiskorában az Áldott Szeretet Házá­ ban Anno tanárnő tette vele. utána a homlo­ kára.

mint egy pincér. így már csak huszonegyen maradtak. hogy hol halt meg Cukioka. és inkább lemondott róla. A bal kezével a válla magassá­ gában egy kerek tálcát tartott a tányérral. – Komolyan… – szólt csendesen Noriko. hogy hallott volna a délután folyamán na­ gyobb. de a Siroivai Középiskola 3/b osztálya már megfeleződött. Csupán tizennyolc óra telt el a játék kezdete óta. És még egy… Szakamocsi fontoskodva közölte: „Ja. Súja fontolgatta. Viszont Szakamocsinak sincs semmi oka hazudni. Súja nevetett. elhagyta a küzdőteret. – Rajtad maradhat. Vajon megfelel-e a kisasszonynak? [344] . Szakamocsi hírei szerint a déltől eltelt hat óra alatt halt meg ez a négy ember. robbanásnak vélhető hangot. Vigyázni kell ám!” Azt nem mondta. – Már nem kell. a családfőt hátrahagyva. míg leeresztette a tálat. és Cuki­ oka barátunk fennakadt egy tiltott zónán. hogy ezt is elmondja Norikónak. mint egy tésztaétteremben. Nem lenne jó hatással a félig felgyógyult Norikóra a leszag­ gatott fejű fiú története. – Tisztára. Kis idő múlva bejött Kavada.Igen. A tányérból pára szállt fel. és visszatette Noriko vállára a takarót. és a pokróc alatt elkezdte levenni magá­ ról Súja zakóját. Most meg figyelmetlenségből be­ leszaladt egy tiltott zónába. Súja átvette a kabátot. de meglát­ ta. de Súja nem emlékezett rá. Ezzel a „család” minden tagja. és lerobbantották a fejét. amely addig rajta volt. köszi. – Köszönöm a türelmét – mondta. milyen fájdalmas arcot vág. – Sajna nem tészta. – Mindent köszö­ nök – mondta aztán. A „Kirijama család” Cukija tagbaszakadt teste és arca ellené­ re igen nőiesen viselkedett.

– Volt egy ház. ahol tartottak tyúkokat. Kavada a szeme sarkából látta Súja arcát. ezúttal zöld teá­ val tért vissza. A tea egy leheletnyit édes volt. amikor mi ettünk. Súja ekkor Kavadára nézett. hölgyem. Ilyennek születtem. – Rizsfőzelék? – kérdezte. Noriko belenézett. – Köszönöm – emelte fel Noriko a kanalat. Míg Noriko evett. Kavada megint fordult egyet a konyhában.Kavada tálcástul letette a tányért az ágyra Noriko mellé. Kaja nélkül eléggé le voltak strapálva szegények. nem is volt benne tojás. – A francba – nyögött fel Súja. – Eszméletlenül békésnek tű­ nik minden. Igen. Súja hangosan felnevetett. és az illata régi emlékeket ébresz­ tett. ahogy így hárman üldögélünk. a két fiú ezt iszogatta. – Csak egy volt. és elmosolyodott. Súja fülében tökéletes angol kiejtésként csen­ gett. Nyilván a sziget összes többi házában ugyanez a helyzet. – Az előbb. Kavada felhúzta a szemöldökét. hogy a kormány jó korán kizavarta innen a lakókat. – Finom – szólt. – Üzletünk specialitása. Súja túlzó mozdulattal rázta a fejét. Kavada finomkodó szavaira Súja megkérdezte: – Ezt meg hol találtad? – Amiatt. Kezében a tá­ nyérral evett egy falatot. – Yes. – Tojás is van ben­ ne. Én a lányoknak szoktam kedvezni. [345] . a hűtőben minden nyers élelmi­ szer megrohadt. Ma’am! – válaszolta Kavada.

hogy ez örökre álom marad. ez tény. Nanahara. Ne erőltesd magad. – Hát. Ma’am. Kiülünk a teraszra. Persze változatlanul a gyil­ kos játék kellős közepén voltak. de amiatt tudtam nyu­ godtan aludni. – You’re welcome. Tényleg kö­ szönöm. és a cseresznyevirá­ gokat nézegetjük. Tisztára. te inkább fekete teát kérsz? Noriko a kanállal a szájában mosolyogva bólintott. Erre Kavada nevetett. még nem múlt el egészen a vérmérgezés esélye. de talán attól lett ilyen beszédes. Szabad kezével intett Sújának. hogy adja oda a teáscsészét. – Köszönöm szépen – fejezte be Noriko az evést. Azután Sújához fordult. – Nem. Kavada pe­ dig elvette a tányért. – Már tök jól vagyok. Kavada kicsit mosolygott. de Kavada csak a vállát rántotta meg rá. – Alhatok én is egy kicsit? – Fáradt vagy? [346] . Ezek szerint az antibiotikum egy kicsit túlzás volt. Lehet. – Hallod. hogy ennyi gondot okoztam. hogy még egy kicsit pihenj. _ Kavada! – szólt Noriko. – Majd egyszer teáz­ zunk így hármasban. A lé­ nyeg.– Később odateszek egy kávét is – mondta nevetve. Kavada megint mosolygott. hogy furcsán hangzik. Súja is és Noriko is. mire Súja oda is nyújtotta. – Mondják néha. – Noriko. mint egy vénember. Kavada – folytatta Súja. – Nem nagyon illik ez egy rockerhez. Lehet. És bocsánat. hogy Noriko felépült.

amikor szerelmeskedtek. Ez tényleg igaz. nincs-e valami mód. – Tényleg. de Norikó­ nak a mostani állapotában erre nem futotta. rendben. Az úgy jó? – Jó.– Nem. – Egyáltalán nem is beszél­ tem vele korábban. Ahogy az is. és elindult a tálcával kifelé a szobából. Csend lett. Talán az étel miatt. sokkal élénkebbnek tűnt az arca. hogy távol állt az éltanulóságtól. Kavada kiment. hogy visszatér a konyhából a szomszédos váróterembe. Utána félhangosan azt mormogta: – Hol lehet most Mimura? Súja mély lélegzetet vett. Noriko vidáman szólalt meg. Kavada biccentett. A testfelépítése és az arca egészen más. csak addig akarok aludni. De Kavada csak az arcát fordította vissza az ajtóból. – Jé – bólintott Noriko. Kavada – mutatott Noriko a mellette lévő ágyra. és visszautasítón mosolygott. – Nem zavarom a párocskát. majd én virrasztok éjszaka. Végig azon gondolkozott. hogy felvegyék vele a kapcsolatot. Észrevette. de kicsit fölényes és flegma beszéde ellenére poénkodó stílusa valóban emlékez­ tette őket a Harmadikra. [347] . – Szerintem is – nevetett Súja is. – Jó fej ez a Kavada. Ha elmen­ tünk innen. de van benne valami. de mégis hihetetlenül jó feje volt. amíg még lehet. hogy Noriko elvörösödik a félhomályban. – Alhatnál itt is. Mimura Sindzsire. és hozzátette: – Legyetek te­ kintettel a szomszédokra. Nemsokára hallani lehetett a félig nyitott aj­ tón. Itt a másik szobában alszom a heverőn. és lehetett rá számítani. – Félrehajtotta a fejét. ami hasonlít Mimu­ rára.

aki pedig különben olyan visszahúzódó. miközben bó­ lintott. de a d osztályban négyen is voltak a kosárcsapatból. nálunk meg csak ő. Kinyújtotta a kezét. – Emlékszem… – nézett fel Noriko a plafonra – az osztálybaj­ nokság… nem az idei. – Ja. Noriko is milyen beszédes lett – gondolta Súja. Mivel Noriko kiabált a leghangosab­ ban. maga lenne a tökély. és harminc ponttal le vol­ tunk maradva. Jositoki a jobb keze hüvelyk-. Súja is emlékezett erre. de az ünneplések közül Súja ennek a gesztusnak örült a legeslegjobban. hogy Noriko lehajtott fejjel sír. és nyertünk. Amikor Súja odanézett. és nem is valami kedves Norikóval és a többi kiáltozó lánnyal szem­ ben.– Na igen. – Mi baj? – kérdezte. És akkor befutottál a szoftballmeccsről.és kisujját rázta felé. Jukiéékkel sikítozva ugrabugráltunk. amikor észrevette. [348] . Ha még… Szugimura is itt lenne. Mimura egyes-egyedül küzdött. és megérintette Noriko takaróba bugyo­ lált vállát. Amikor nyertünk. Ha ő is itt lenne… Ha őt hozzávennék még Kavadához. Jositoki… Sújának Norikóra tévedt a tekintete. – Aha. még a tavalyi döntőjére. És ha nem is annyira. – Én teli tüdőből szurkoltam. Nem volt nagy dolog. – Hát volt ilyen is – fejezte be. de ennek örülni kell. verhetetlenek lennének. meg­ fordítottátok az állást. mutató. Nem lenne félnivalójuk. mint Akamacu Josio. de azért a tesiből elég nagy an­ titalentum Kuninobu Jositoki egy kicsit távolabb állt Norikó­ éktól.

Talán a benne bujkáló láz vagy a gyógyszer miatt úgy tűnik. – Meg akartam állni. hogy megdermed az arca. és halkan közölte: – Mindketten szerelmesek voltak beléd. Azután így szólt: – Gondoltam. – Ez meg hogy jön ide? De Noriko komoly arccal folytatta: – Megumi és Jukiko is. azt hiszem. Idővel Noriko megtörölte a szemét. mire kipréselte magából: – Komolyan? [349] . de eszembe jutott. Eszembe jutott. hogy bomlanak utánad a lányok? Mivel hirtelen nagyot ugrott a beszélgetés menete. Beletelt egy kis idő. Súja eről­ tetetten mosolygott. Érezte. – Ne haragudj. nehogy a szívedre vedd… – Micsodát? Noriko Súja szemébe nézett. könnyebben elragadják az érzelmei. mi? Noriko Sújára emelte a tekintetét.– Semmi – hüppögte Noriko halkan. hogy sírjak. amíg abba nem hagyta a sírást. Már mindketten „elhagyták a pályát. Etó Megumi és Kitano Ju­ kiko. A kezét a vállán nyugtatta.” – Ők… – Ebben az esetben megfelelő-e vajon az „ők” kifeje­ zés?… – Ők ketten. Súja kérdőn hajtotta oldalra a fejét. hogy milyen jó osztály volt… Súja bólintott. hogy hallgatok róla. – Tudtad.

Félrehajtotta a fejét. Ezért ne fe­ lejtsd el őket. aki beléd szerelmes. Sokkolt? – Aha. – De ha meghalok – Noriko megint félrehajtotta a fejét –. Utána Súja kezdett bele. [350] . Súja felkapta a fejét. – Tényleg? Pont belém? – kérdezte naivan. Súja felidézte egy kicsikét Etó Megunni és Kitano Jukiko ar­ cát. és még egyszer bocsánatot kért. – Hallod… – Igen? – Én ismerek valakit. – Noriko levette a szemét Sújáról. Ezúttal Noriko szeme kerekedett el egy kicsit. kihunyóban lévő napfény alig-alig észrevehető négyszögletű fényfoltot vetít Noriko pupillájára. hogy a lefüggönyözött ablakon át beszűrődő.– Igen. Súja látta. de ilyet ne is feltételezz! Hal­ lod? Mi végig együtt leszünk. – Komolyan?… – fújta ki a szavakat a sóhajjal együtt. És együtt maradunk életben. de ez az arckifeje­ zése újra el is tűnt. ha a szökés után mondod el. Fejenként egy fél kávéskanálnyit. – A lá­ nyok egymás között tudják valahogy az ilyesmit. – Nagyon kérlek – mondta –. – Ne haragudj. és bólintott. soha nem tudod meg. Noriko meglepődött Súja haragos tekintetén. és még valamit hozzátett. és jobb kézzel megmarkolta Noriko bal csuklóját. egy kicsit. Direkt csak egy kicsit. Azután így szólt: – Jobb lett volna. – Bár nagyképűnek tűnhet az én mostani helyzetemben ilyet mondani.

és csak annyit mondott: – Tényleg? Azután megint felnézett. – Nem mondom meg. [351] . soha többé. Mintha Noriko egy kicsit megkönnyebbült volna a válaszra. lesütötte a szemét a térdére. Ha kiszabadultunk. – Elmondhatom. és így szólt: – Ki az? Nem vagyok tagja egyik klubnak sem. mindenestül jó vagy. Noriko kérdő tekintettel nézett rá.– A mi osztályunkba jár? – kérdezte Noriko. Nem. ahogy vagy. aztán Súja felemelte a fejét. Bár ha lehetett volna is. – Kitano szan? Ha igaz… Vajon mi tetszett bennem nekik? Már szinte koromsötét volt. megmondom. – Te úgy. de észrevehető volt. – Tényleg… – mondta – Etó szan és… – hozzátette a tisztelet­ teljes „szan” szócskát. de ott méltatlan módon egy csupa por ernyőjű neon lógott le. ha szerelmi háromszög miatt gyötrődhet­ nék azzal. kíváncsi szemek jártak a fejében. A rohadt életbe! Milyen boldog is lennék. és a pla­ font bámulta. Egy darabig csend volt. és nem is is­ merek senkit a többi osztályból. csak nem lehetett használni. A fiúk olyan ingatagok. Egy rendelőnek elvileg makulátlannak kéne lennie. Súja lassan megrázta a fejét. de nem szólt többet. Miközben azok a szeretetre mél­ tó. kedves uram. hogy Noriko elmosolyodik. Noriko félrehajtotta a fejét. Súja a fejét rázta. De ez már nem fog problémát jelenteni. nem lett volna okos felkapcsolni. – Nem. mi erről a véleményem? – Szívesen meghallgatom. aki tíz éve a legjobb barátom.

– Ha nem így van. hogy Noriko látta-e ezt a pillantást. hogy igazat mond. és Sújára nézett. és el is kuncogta magát. amennyire tőle telik. – Mert igazán nagyszerű lány vagy! Mintha Noriko határozott ívű szemöldöke megmozdult vol­ na. akkor hazugság az egész.Súja nevetve rázta a fejét. és tétovázott. Noriko úgy mondta. Noriko egy kicsit elnémult. ahonnan már szinte egyál­ talán nem lehetett kivenni az arckifejezését. hogy kell-e ezt tovább feszegetni. ke­ zét a szemben ülő Súja felkarjára tette. Súja kérdő tekintettel nézett vissza rá. aki szerelmes beléd. – Jaj. – De te is így vagy azzal a lánnyal. – Megkérhetlek. Amíg a kinti [352] . de úgy döntött. – De igen. Noriko felemelte a fejét. Valami ilyesmi. ha nem igaz. és összezárta a száját. hogy még ilyenkor is az egy ilyen téma. És a szája bánatos mosolyra fordult. Súja Noriko arca irányába nézett. – De igaz – mondta Súja. és fejét a vállára haj­ totta. mintha mókás lenne. – Mi az? – Pocsék egy érzés. Tényleg. de nem tudni. Megdöntötte a felsőtestét. – Tényleg? Akkor is jólesik. Vállig érő haja Súja arcához és füléhez ért. de azért őszintén kimond­ ta: – De megértem azt. nem? Súja felidézte magában Sintani Kazumi arcát. ne mondd már! – Szeretni valakit pont ilyen. Naná. – Noriko furcsamód komoly hangsúllyal mondta. hogy egy kicsit…? – mondta aztán. Habozott. Gondolkodott.

elég hosszú ideig. Csak… Vizet. olyan érzés volt. ahol kiment.) elindult nyugat felé a rejtekhelyéül szolgáló bozótból. már az összes vizet megitta. Vagyis köze­ ledett a kiszáradáshoz. Minami Kaori a bal karja felső részét lőtte meg. A kezdeti hidegrázás idővel émelyítő forrósággá változott. Ezzel persze ő maga nem volt tisztában. futott vagy kétszáz métert. így maradtak. így hamarosan elállt a vérzés. Simizu Hirono (lányok. rendkívül gyorsan rosszabbodott az állapota. ami nála volt. Főleg ott szakította szét a bőrt. majd elbújt a bozótban. Egész testét elön­ tötte a forróság. [Maradt 21 fő] 46 Víz. Vízre volt szüksége. és ez fokozatosan ki­ terjedt az egész testére. Nakagava No­ rikótól eltérően. el­ menekült Nanahara Súja elől. Már nem bírta tovább elviselni. de most már nem.) Azóta már majdnem két óra eltelt. Akkor egy csomó vizet elhasznált. az igazi vérmérgezés tünetei kezdtek mutat­ kozni.pislákoló fényt fel nem váltotta a hold csillogása. A seb azonban felmelegedett. mintha perzselő sivatagban járna. Leszakította a csurom vér matrózblúza ujját. miután kötés gyanánt rátekerte a blúza leté­ pett ujját. Mielőtt a délutáni szürkület teljes sötétséggé változott volna. hogy lemossa a sebét. hogy megnézze. Miután lelőtte Kaorit. Tehát Simizu Hironón. 10. (Ezt azóta nagyon megbánta. Egy darabig ömlött róla az izzadság a matrózblúz alatt. de éppen elkerülte a nagyobb ereket. és mivel nem fertőtlenítette a sebét. [353] . A lövedék keresztülhatolt a karján. és mire meghallotta Szakamocsi este hatórai híradását.

könnyedén csatlakozhatott volna akár Micukóhoz. Igen. de azért az emberölés tabu volt számára. Bár kurválkodott. a lány pedig kis híján belehalt. mennyire gyűlöli Minami Kaorit. aztán a végén kíméletle­ nül hátba lőné. Micuko nem mondott semmit. Az egész testét átható forróság és a szomj csak felpör­ gette a gondolatait. aki bármit megtenne a kedvéért… Ha véletlenül csatlakozott volna is hozzá. Az autó továbbhajtott. amikor elütötte egy kocsi. Hirono úgy sejtette. De ettől függetlenül még húzódozott attól. Bőven akad olyan pasi. csak az járt az agyában. hogy Micuko ölhette meg). de nem tette. A másik bandatag. hogy megölje osz­ tálytársait. El is adta magát. meg folyton veszekedett a szüleivel. Ha a közéjük ékelődött Szugimura Hiroki indulását átvészeli. hogy ő bízta meg ezzel egy haverját. hogy mennyire félelmetes lány. Micuko biztosan kihasználná. de… Sok rosszat csináltam eddig. Simizu Hirono senkiben nem akart megbízni ebben a játék­ ban. hogy megbízik Micukóban (Igaz. Pontosan tudta. amennyire csak lehet. akiben meg tudna bízni. és a sor­ száma is eggyel az övé előtt állt a lányok névsorában. de ezt nagyon is jól tud­ ta. Persze a játék szabályai szerint szabad lenne. de azokhoz [354] . és nemsokára a vezetőjük (aki ennyi idősen egy gengszterbanda tagjának a szeretője volt) súlyosan meg­ sebesült. Még csak tizenöt évet élt. Persze ő végig Szóma Micuko barátnője volt. de lehetett tudni.Ennek ellenére. ő már meghalt. amikkel nem ártottam senkinek. míg a növényzettel borított hegyoldalon óva­ kodott. nem számítana bűncselek­ ménynek. hogy lenne más az osztályban. de ő még véletlenül sem esne ilyen hibába. akiknek már elegük volt be­ lőle. a kicsit egocentrikus Jahagi Josimi lehet. Pont azok tapossák szét ilyenkor szívbaj nélkül az embert. Elképzelhetetlennek tartotta. például… Egyszer összecsaptak egy másik iskola hasonló ke­ mény csajaival. és kipróbálta a drogokat is. de csupa olyanokat. akiknek különben olyan jógyerekfejük van.

A lényeg hogy én… Nem vagyok olyan. Aztán az iskolai szívatásokban is benne volt. ezért kimászott a raktárra néző leg­ szélső ablakon… És akkor. hogy megsérülhet. és kész. mi­ vel nem amatőrök. Aztán van olyan.képest. Kaori kidugta a fejét a raktár ajtaján. Nem bír­ ta elviselni. hogy kedve támad az embernek kipróbálni valamilyen szert. hogy nincs bent senki. A félelemtől és az izgatottságtól hangosan dörömbölt a szíve. A golyó Hiro­ no karját találta el. és meg­ halna – ezt az egyet nem volt képes okosan végiggondolni –. aztán úgy döntött. Miután ellenőrizte. amikor egy pillanatra felbukkant egy árny a házzal szemközti raktárban. Akkor riadt meg. ő legalább profi helyre lépett be Szóma Micuko közvetítésével. nem? Mi baja lesz egy áruház­ nak. Azért va­ [355] . ha ha­ zamenne és pezsgőt bontana? Vagy ha lejárna az idő. Ez az egy biztos. lehorgonyzott ott. magától kimegy (hiszen úgyis specialitása az otthonról való lelépés). aki meg sem rezdül. akkor is mindenki tisztában van vele. Ez azért sokkal tisztább ügy. Csak. Végig abban a házban rejtőzött. Meg amikor összeugranak egy másik iskolával. pedig ő nem csinált semmit. A jogos önvédelem. szinte kiesett miatta az ablakon. akkor nincs mit tenni. ha em­ bert kell ölnie. magánügy. És váratlanul rálőtt. hogy Tendó Majumi például ezt csinálta). na mindegy. szóval akkor az van. Nem volt hátsó kijárat. miközben simán vállalnak telefonon megrendelt randikat (tudta. pont akkor. ahol aztán Minami Kaorival lövöldözni kezdtek. hogy valaki ott legyen közvetlenül a közelében. Néhány percig vívódott. akik jó kislánynak teszik magukat. ha volt valami tenyérbe mászó az illetőben. Ha valaki meg akarja ölni. És ha annak eredményeképpen életben ma­ radna ebben a játékban… Nem azt tenné a legjobban. ha egy-két dolgot lenyúlnak a sminkosztályáról? Úgyis akkora tőke van mögötte. és néha kinézett az ablakon. csak…. de csak olyankor. az más.

markában a revolverrel. Nanahara Súja nemsokára meg fogja ölni Nakagava Norikót. mint együtt lenni valakivel ilyen helyzetben. amellyel lelőtte Kaorit – egy Smith & Wesson Military & Police 38-assal –. Az esküdtszék tuti. együtt van Nakagava Norikóval. aki sztárokért eped. (Pont azért tudta kényelmesen lelőni Kaorit. a legfontosabb… A víz. A ház sarkában a falhoz tapadva lecöve­ kelt. Egy szó. és kékes színre festette a szigetet. amikor megjelent Nanahara Sú­ ja. mint száz. akkor ő sem lehet kíméletes. Hirono. Aztán úgyis képte­ lenség megszökni. és ha a többiek is így visel­ kednek. Na de ez most nem számít. ki tudja… Ha az egyikük megmarad. Vagy az is lehet. nincs is annál nagyobb hülyeség. mint tegnap éjjel. a játék kezdete­ kor. Ha csoportosul az ember. amely az előbb még az ég nyu­ gati felén megmaradt. el sem tudott mozdulni. ha hátba lövik. hogy neki majd meg kell vele küzdenie. amikor visszalőtt. Már nem lehetett látni azt a halvány fényt sem. erre gátlástalanul meg akart ölni. Nanahara Súja és Nakagava Noriko… Ezek ketten vajon együtt jártak? Nem úgy néztek ki. szaladt a bozó­ [356] . Nakagava Norikót nem látta.lahogy kiegyenesedett.) Azt is mondta. Micsoda egy kétszínű liba! Teszi itt a jó kislányt. Ő legalább nem fo­ gott Hironóra fegyvert. akkor lehet. A koromfekete égen csak a telihold vi­ lágított zavaróan fényesen. Meg akarnak szökni kettesben? Hirono öntudatlanul a fejét rázta. Azután Nanahara Súján gondolkodott. hogy tizenkettő a nullához így döntene). és először tartotta célra a fegyverét. ne lepődjön meg. hogy Nakagava Noriko fogja megölni Nanahara Súját. de ha igaz a sztori. őt el tudta intézni (Ez jogos önvédelem volt. Időközben elég nagy távolságot megtett. Micsoda barmok.

A kő ívesen pottyant a ház tetejére. Úrrá lett a szomjúságán. Itt is biztos hasonló a helyzet. a ház túloldalán pedig egy alacsony domb emelkedett. A környéken semmi nesz. földszintes földművesház volt. A térkép alapján a hegy előtt egy vi­ szonylag szélesebb ínnak kell lennie. Felfelé irányítva dobta el. Rúdja is van a vödörhöz. jelenleg nem kell tiltott zónától tartania errefelé. Talált egy megfelelő méretű követ.tosban. hogy esetleg ott megbújt valaki. ahol elbújt. tele levéllel. mint a szántóföld. ahol először elbújt. azután újra figyelni kezdte a házat. és. amely kelet-nyugati irányban szeli keresztül a szigetet. [357] . Hirono megállt a szántó szélén. nem úgy. előbb szétnézett a háta mögött. ezért a szoknyájába tűzte a pisztolyt. régi. A hegy helyzetéből ítélve Hirono már közel járhatott a nyugati parthoz. mandarinszerű fa. így nem kell aggódni. Behúzta a fejét. ahogy kell. és visszafojtotta lélegzetét. szépen. a bekötőút felől nézve a kert legmélyén volt… Kút. A bal kezét nem tudta használni. Kikukucs­ kált a bokorból. Balra néhány szántó. A ház kicsit magasab­ ban volt. és a ház előtt egy kisteherautó parkolt. és nagy zajt csapott. Görnyedten vágott át a szántóföldön. mint az előzőnek. de alul nem nőttek ágaik. és matatni kezdett a földön a hold fénye mellett. A kis szántóföld túloldalán magányos ház állt. és a szé­ lén leesett a földre. Abban a házban. Hirono az északi hegy oldalában volt. nem lehetett használni a vizet. Semmi különös. Burkolatlan út vezetett be bal kéz felől. Volt még egy kismotor és egy bicikli is. Csak a teteje volt cserépfedelű. Tompán puffant. Kopogva legurult a cserepeken. Ahogy az in­ dulás előtt is megbizonyosodott róla. Volt körülötte néhány vékony. Azokon is túl a déli hegy domborodott. egy darabig a szeme előtt lévő házat figyelte. és azokon túl még két hasonló ház látszott. Hirono jobbra-balra kap­ kodta a tekintetét… Az a dolog jobbra.

A keresztrúdon ősrégi csiga függött. Leesett a földre. és kész. és jobb kézzel levette fájós bal válláról a hátizsákot. A szomjúságtól és a láztól kóválygott a feje. Teljes erejéből rángatni kezdte. hogy elrontja-e vele a gyomrát vagy akármi. és várt egy ideig. biztosan gusztustalan fluoreszkáló zöld lenne. és felsikított. A kút egy nyolcvan centiméter magas betonhenger volt. Sem a ház ablakán. amint egy kicsit feljebb húzta. Hirono idegei közvetítet­ ték agyába a legeslegjobban utált élőlény sajátos bőrének ta­ pintását. és a kúthoz futott. mire egy kis vödör bukkant fel a víz fel­ színén. Mivel a bal keze olyan zsibbadt volt. Hú. és két vödörrel felváltva lehetett vizet húzni. Meghúzta a kötelet. Hi­ rono a jobb kezét pisztolyostul rátette a peremére. sem a bejáratnál nem buk­ kant elő senki. Meg egyszer utoljára megtartotta a kötelet a térdével. vagy koszos sárszínű…). holdfénnyel telt kör lát­ szódott. De észrevett valamit. Egy icike-picike béka úszott benne. Undorító kis fekete sze­ me és a háta visszaverte a Holdfényt (ha napfényben nézné. Telis-tele van vízzel. amely a tartóoszlopon fekvő ke­ resztrúdról lógott a kútba. Hirono újra betűzte a revolvert a szoknyájába. Bő hat-hét méterrel lejjebb egy kis. A körben pedig önmaga sziluettje tükröződött. Meg­ markolta az elvásott kötelet. Felkaptatott a házhoz. Végigfutott a hátán a hideg.Hirono megmarkolta a fegyverét. [358] . elkapta a vödör fülét. és nyálkásan fénylett. …Víz. Ránézett az óramutatóra. nem egy kiszáradt kút. Víz. Végre felért a vödör a kút kávájáig. és le­ tette a kút szélére. A szervezetemnek most vízre van szüksége. Eltelt öt perc. hogy nemigen tudta használni. Ilyenkor mit szá­ mít. a kút betonperemé­ hez szorította a kötelet a térdével. Még egy kicsit várt. és így ügyeskedte fél nagy nehezen.

és Hirono agyá­ ban egy gyerekkori emlék – az a játék. Az árny az imént állhatott meg mentében. és elugrott on­ nan Hirono felé. Egy pillanat múlva Hironóban tudatosult. A probléma az. 4. Nem volt annyi ereje. Már az elviselhetetlenségig erősödött a szomjúsága. hogy az a girhes. Csörgés. Hirono halkan felsikkantott. kinyírom. de komoly termé­ szete volt. szétmarcangolom! Csakhogy… valami máson akadt meg a szeme. ha az „ördög” hátrafordul – futott át öntudatlanul. ami utálatos. elnagyolt arcú. és elhúzódott tőle. Oda Tosinori (fiúk. Alig négy-öt méterrel távolabb egy fekete diákegyenruhás alak állt dermedten. de ez most nem számított. Jól hegedült (valami tartományi versenyen díjat is nyert egy­ szer állítólag). és megjátszotta az előkelőt. Kinyírom.Elnyomta magában az undort. egy hosszú madzagszerűséget tartott a ke­ zében. apja egy vállalat igazgatója. mondhatnánk békaképű fickó. És ez… Meg akar ölni engem! [359] . az utálatos. hogy még egyszer felhúzza a vödröt. A békát ugyan elkerülte. Valahogy kiebrudalja onnan azt a békát.). és a béka távozásának irányába meredt. amikor tilos megmoz­ dulni. aztán… Eközben a béka felmászott a vödör peremére. de a jobb kezével eleresztette a vöd­ röt. amely így feltartóztathatatlanul visszazuhant a kútba. ala­ csony. Nézzétek csak! Oda Tosinoriék a város egyik luxuslakásában laknak. hogy az egy öv. Mindig is teljesen átlagos fiú volt. Hirono háttal volt a háznak. csobbanás és vége… Hirono felnyüszített. Legyen akár élet-halál kérdése. de az árny mögött mintha nyitva lett volna a kerti konyhaajtó.

és nekitámadt. és bement a házba. Felemelte a saját hátizsákját. Ott volt a vizespalack. Tos­ inori hirtelen megmozdult. ahogy kireped az egyenruhája. de most nem foglalkozhat ilyesmivel. az tuti. hogy nincs ott senki. A forró töltény­ hüvelyek eltalálták a hasát. Tosinori már közvetlenül előtte volt. és aki ráadásul már halott. és csak jobb kézzel nagy nehezen kinyitotta a cipzárt. amihez már annyira hozzászokott. mintha a megállított videofilm újra elindulna. aztán nem mozdult többet. Kis lépés egy embernek. de könnyedén megtalálta Tosinori hátizsákját bent az ajtó mel­ lett. de… [360] . Itt Armstrong beszél. látszott. Kevés por szállt fel. Mind a három lövedék Tosinori hasába talált. Az egyiket még ki sem nyitotta. Megpördült. Odaguggolt. Hirono térden állva levette a félig telt kupakját. közvetetten csókolózik?… Tökmind­ egy. és előkapta a revolverét. Lőtt. mondjuk az Egyenlítőnél vagy a sarkponton. A távolság csupán négy mé­ ter… Elég volt! Jobb kezét a teste elé vonta. ez fájt egy kicsit. és arccal lefelé elesett. meglendítette a jobb kezében tar­ tott övet. ilyenekkel csak valahol nagyon messze foglalkoznak. és megdöntötte. A legfontosabb most a víz.Kábé úgy. Meggondo­ latlanság volt hátat fordítani a háznak. Ezúttal hármat egymás után. Ha egy ilyennel megüt­ nek. Tenyeré­ ben érezte a markolatot. Habozott. aki meg akarta ölni. de már száz százalék. kiszakad a húsod. Vagy a Holdon. A fiúval. A nagyobbacska övcsat egy pillanat­ ra fénycsóvát húzott a holdfénytől. És biztos megtalálja Tosinori vizét. bekapta az üveg száját. Hirono visszatette a revolvert a szoknyájába. ahol a zászlót belepte a hó. a má­ siknak még a fele megvolt… Szerencse. hogy elővegye-e a kormány zseblámpáját.

amely az előbb Tosinori kezében volt. a pisztolyt… Hironónak eszébe jutott. Próbálta elhúzni az övet. Hirono már nem is tudta markolni az övet sem. és nagyot sóhajtott. De miért. Ja igen. de a kép egyre pirosabbá változott. Hirtelen valami rátekeredett a nyakára. Még soha nem ivott ilyen finom vizet. mint Csigusza Takako vagy Szóma Micuko. tisztára jeges víz­ nek érződött. de miért… de miért él ez a fickó még? A szeme előtt elvileg a sötét lakásnak kellett volna lennie. és volt benne valami felnőttes vonzerő.. De karját egy minőségi bőrcipőt viselő láb rúgta el. Öklende­ zett. Pont az osztályban mindenkinek egyenlően felcsatolt nyakörv felett. Hirono. Abban a rövid pillanatban az öv meglazult. hogy a torká­ ra szoruló valamit eltávolítsa. Egy lendülettel kiürítette a palackot. Valami roppant. hogy odanyúljon a szoknyájába tű­ zött fegyverért. Vér csurgott rajtuk. és páraként fröccsent szét a szájában maradt víz. de miért. Langyos volt. majd bal karja is érzéketlenné vált. A testéből kiszállt az erő. azért igen-igen szép lány volt. jobb keze ujjairól sorban szakadtak le a körmök. Közvetlenül jobbra a saját arcától egy aszott fiúarcot látott – Oda Tosinoriét. de ahogy lecsú­ szott a torkán. Kifogástalanul finom. hogy a nyakára az az öv csavaro­ dik. amíg megértette. Jó néhány másodpercbe beletelt. amitől nem középiskolásnak. A keze leha­ nyatlott. …Rögtön újra erősödött a szorítása.Vedelte a vizet. de. és megérkezett a gyomrába. Csupán tizenvalahány másodperc műve volt. és előbb Hirono jobb. Finom volt. Csapkodni kezdett a használható jobb kezével. csak idétlenül deformálódott jobb ke­ zével hadonászott. és közben elfordította a fejét. ha nem is annyira. az imént meghalt fiú arcát! Teljes erejéből szorította a nyakát. Finom volt. hanem inkább gimnazistának vagy [361] .

Bár ez nem igazán az az emlék. Még fájt a hasa. [362] . (Persze nem felejtett el időnként körbe­ nézegetni. Oda Tosinori egy darabig hangosan zihálva cövekelt ott. ahogy a mellékelt használati utasítás ígérte. amikor kilépett az iskolából. mire Tosinori végre levette az övet Hirono nyakáról. Már látta ezt a képet. de majdnem telihold volt. de nem annyira. előredőlt. Egy golyóálló mellény. hogy Hirono valamelyik arccsontja tört el. de a közelben egy szál hajó fényét sem lehet látni – nyilván a kormány hajózási tilalma miatt. A víz feketéjén a Szeto-beltenger szigetei le­ begnek. mert nem lehet meg­ állapítani a helyüket. Punkosan fel­ tupírozott haja most aztán összevissza állt. Ettől Oda Tosinori csak még makacsabbul szorongatta to­ vább Hirono nyakát. Tompa reccsenés hallatszott. Nem volt semmi. merev. Igen. nem nagyon értette. csak akkor sokkal alacsonyabbról. Na igen. Le­ het. amelyen szívesen elmereng. Csak a matrózblúza gallérjából kivillanó tarkója és bal karja. és az a szürke. és a szobába vezető lépcsőfokra zuhant. furcsa mellény került elő belőle. [Maradt 20 fő] 47 A környék már teljes sötétségbe borult. és beleolvadt a sötétségbe. így az északi hegy kis dombot formáló lábától messzire el lehetett látni a tengeren. de úgy szuperált. Az őrhajók is le­ kapcsolt lámpákkal horgonyozhatnak. amelyről leszakadt a ruha ujja. amikor kinyitotta a hátizsákját. Most azonban arca nagyra puffadt a feltóduló vértől. Már nem lélegzett.egyetemistának látszott. világított fehéren a sötétségben. és a szokásosnál kétszer nagyobbra dagadt nyelve lefelé csüngött a szája közepéből.) Több mint öt perc eltelt.

mert ő az én esetem). hogy Csigusza Takako meghalt. azonnal meghalnak. Az is­ kola a G7-en belül az F7-es zóna határvonalához volt közel. Jutaka kifogyott a szuszból. távolabb pedig halo­ vány fénypont látszott. tehát ha oda belépnek. Hülye kis buzi volt („Mimura. felka­ paszkodott a sziklára. A térkép alapján a zónahatártól minimum nyolcvan méterre volt. Ő volt a legszebb lány legalábbis az osztályban (jó. hogy Hirokit megviselte a dolog. Szugimura… Te meg hol a fenébe vagy? [363] . de itt még bőven biztonságos a közlekedés. Az este hatos híradásban elhangzott újabb tiltott területekben az iskolát közrefogó két mező. mert az ablakokat fémlapok fedik. ahol most Sindzsiék voltak. Azután mindketten hason fekve néztek ki a szikla túlsó felén. de Sindzsi kezébe kapasz­ kodva nagy nehezen felkecmergett a sziklára.– Oké. Felülmúlhatatlan. ahol az iskola van. Természetesen a G7es mezőt. Az iskola. igazából Hiroki és Takako nem jártak (ezt magától Hiro­ kitól hallotta). A hegymászás meg a félelem miatt. ahol Szakamocsi van. Sin­ dzsi a térkép és az iránytű segítségével. azért nem áraszt magából több fényt. erre! – mondta Sindzsi. de attól még biztos. de azért sajnálta is Cukioka Sót. és felsegítette Jutakát. nem randiznál velem?”). már tiltott zónává nyilvánítot­ ták. de még inkább azért. Több mint száz méter a távolság. mert Szugimura Hiroki gyerek­ kori jó barátja volt. Szemük előtt fák sorakoztak sötéten. hogy Cu­ kioka Só fennakadt egy tiltott zónán. az F7 és a H7 egyike sem volt benne. Bár a legtöbben félreértették a b osztály­ ban. Amíg még világos volt. háromszögeléssel majdhogynem tökéletesen behatárolta a zóna területét. övébe tűzte a pisztolyát. a hatos híradásában Szakamocsi említette. Tényleg. hogy valaki hirtelen rájuk támad a sötét­ ben. Hol mehetett bele egyáltalán? És az is nyomta a szívét. és most nem a legalkalma­ sabb másokkal foglalkozni. akinek a bomba feltehetőleg leszakította a fejét.

De Sindzsi úgy döntött, hogy a jelenlegi feladatra összponto­ sít. Lenézett az iskolára, és alaposan tanulmányozta a körü­ lötte lévő domborzatot. Innen kell kifeszíteni egy kötelet az iskola felett, a szemközti zónáig. A gyakorlatban ez azonban igen nagy távolság volt. Nézte a távolban a fémlapokkal fe­ dett ablakokból kiszűrődő gyenge fényt, és arra gondolt, hogy a rohadt életbe. Ott vannak Szakamocsiék. Most van va­ csoraidő, ki tudja, lehet, hogy élik világukat, és gazdagon megrakott sült tésztát esznek a rohadékok. (Hogy miért pont azt? Mert a nagybátyja néhányszor vendégül látta rá szűk kis albérleté­ ben, és azóta szereti, most pedig iszonyúan megkívánta.) Már minden szükséges eszköz náluk volt. A térképen nem jelölték (ellenőrizte, sima lakóháznak tekin­ tették, csak kék pont mutatta), de Sindzsiék találtak az isko­ lától kissé délre, a szigetet kelet-nyugati irányban kettészelő út közelében egy mezőgazdasági boltot. Kockaépület volt, a bejáratán felirat: Észak-takamacui Mezőgazdasági Áruház Oki-szigeti Kirendeltsége (Sindzsi már rég tudta, hogy ez itt a Takamacu város partja közelében található Oki-sziget, de Jutaka elcsodálkozott), és nem hasonlított arra, amit az em­ ber elképzel egy ilyen boltnak. Nem volt rendes irodája, de még egy árva pénzautomatája sem. Elég gagyi hely volt, olyan, mint egy raktár, csak belezsúfoltak a traktortól kezdve a kombájnon vagy a cséplőgépen át mindent, és csupán egy sarkot kerítettek le az irodai asztalnak. Viszont könnyedén rátaláltak az ammónium-nitrátra. Szerencsére szinte új volt, és nem szívta meg magát a levegő párájával. A benzint sem kellett kocsikból összegyűjteni, mert egy tele tömlővel akadt. Csigát pedig a bolttól keletebbre találtak, annak a háznak a kútján, ahol Sindzsi a játék elején beszerezte a Macintosh Po­ wer Bookot. Az ammónium-nitrát mellett a kötél jelentette a másik nagy problémát. Ahhoz, hogy a szeme előtt elterülő G7-es zónát átíveljék, legalább háromszáz méternyi kötélre volt szükség. Ráadásul, hogy az utolsó pillanatig ne vegyék észre Szaka­ mocsiék, eléggé lazára kell fogni, így igazándiból nem árta­
[364]

na, ha még ennél is hosszabb lenne. Akkora kötelet szerezni pedig már nem tűnt olyan egyszerűnek. A boltban volt ugyan kötél, de jó, ha megvolt kétszáz méteres, és az üveghá­ zak nejlonjához való lehetett, mert három milliméteres sem volt az átmérője, és félő volt, hogy nem elég erős. Szerencsére a településsel együtt már tiltott zónává alakult kikötőtől délre, a tengerparton, egy magánhalászszerszámraktárra bukkantak. Ott pedig egy halászathoz használt kö­ télre, amelyet egy kicsit megtépázott ugyan a dagály és az időjárás, de több is volt, mint háromszáz méter, minek követ­ keztében iszonyúan nehéz és terjedelmes volt, de ketten vala­ hogy elvonszolták a boltig, és elrejtették. Azután az összes alapanyagot otthagyták, és idejöttek. Sindzsi a sötétséget fürkészte. Az északi hegy lába, ahol most ők vannak, az iskola innenső felén, azaz északi oldalán és tőle jobb kézre, azaz nyugatra terül el. Az iskolától bal kézre, tehát keletre egy erdő van, és egészen a település északi vé­ géig, illetve a tengerpartig folytatódik. És az iskola túloldalán szántóföldek vannak. Itt-ott facsoportok, köztük néhány ház fedezhető fel. Azon túl pedig a bolt épülete, ahol a holmit hagyták, szintén kivehető. Onnan balra rögtön már egyre sű­ rűsödnek a háztetők, és a tiltott zóna határát átlépve folytató­ dik a település. Jutaka megveregette a vállát, ezért Sindzsi odafordult hozzá jobbra. Jutaka elővette a zsebéből az ellenőrzőjét, és egy üre­ sen álló jegyzetlapra írni kezdett. Igen, mielőtt munkába fogtak, megegyeztek, szintén papíron, hogy semmi olyat nem ejtenek ki a szájukon, ami elárulhatja őket. Lévén, hogy ha Szakamocsiék rájönnek, hogy Sindzsi megint valami „helytelen dologra” készül, ezúttal már biz­ tos, hogy egy percig nem haboznak majd távirányítással fel­ robbantani a nyakörveiket. Vajon miért nem tette ezt meg Szakamocsi már korábban mindkettőjükkel? Ezen is gondolkodott, de valószínűleg azért, mert a játék célja alapvetően, hogy hacsak lehet, a diá­
[365]

kok egymással küzdjenek meg. Ezzel kapcsolatban Sindzsi­ nek eszébe jutott valami. Volt egy pletyka, miszerint a kor­ mány magas rangú hivatalnokai fogadásokat kötnek erre a játékra. Ha ez tényleg igaz, akkor ha Jutakát nem is, de a Si­ roivai Középiskola védőzsenijét, a Harmadikat, azaz Mimura Sindzsit minden bizonnyal a legesélyesebbek egyikeként tart­ ják számon. Emiatt pedig Szakamocsi nem ölheti meg őt olyan könnyedén… Ez volt a tippje. Akkor viszont akiket az indulás előtt meggyilkolt, Kuninobu Jositoki és Fudzsijosi Fumijo, feltehetőleg nem voltak érintettek a fogadásban, vagyis pontosabban fogalmazva, biztos nem fogadott rájuk senki. Csakhogy ettől még, ameddig Szakamocsi (a francba, az a sa­ kamocho kinpati…) uralja az egész játékot, ez bármikor bekö­ vetkezhet. Ami viszont annyit tesz, hogy ameddig nem sike­ rül rádobni a bombát az iskolára, csak imádkozhatnak, hogy ne történjen meg. Ez persze nem tetszett Sindzsinek. Ő a nagybátyja hatására mindenben maga döntött, és nagyon nem feküdt neki, hogy élete-halála egy másik ember kezében legyen. Sindzsi lenézett az iskola fényeire, és a fejét rázta. Semmire nem megy, ha ezen rágódik. „Ha tehetetlen vagy valamiben, ne foglalkozz vele! Azt kell csinálni, amit tudsz, Sindzsi.” A nagybátyja szavai visszhang­ zottak a fejében. „Még akkor is, ha az esélyed kevesebb, mint egy százalék.” Jutaka befejezte a jegyzetelést, és megint megböködte a vál­ lát. Sindzsi visszafordult hozzá, és megnézte. A sötét miatt egy kicsit nehéz volt olvasni, ezért beletartotta a holdfénybe. „Hogyan feszítjük ki a kötelet? – állt a papíron. – Képtelen­ ség innen eldobni odáig egy ekkora kötelet. Ráadásul ott is hagytuk, nem? Mit fogunk csinálni?” Ja igen, ezt még nem magyarázta el neki. Arra már nem fu­ totta, mert totál el volt foglalva azzal, hogy a „kötélpálya”

[366]

hozzávalóit összeszedje. Sindzsi biccentett, ő is elővette a ce­ ruzáját, és írni kezdett az ellenőrző jegyzetrészébe. „Hoztunk madzagot. Azt fogjuk kifeszíteni, és a túloldalon rákötjük a kötelet. Később visszajövünk ide, és a madzaggal idehúzzuk a kötelet. Közvetlenül a megvalósítás előtt.” Átadta Jutakának. Jutaka kibogarászta, és megnyugodhatott, mert Sindzsire nézett és bólintott. Azután írt. „Rákötjük, mondjuk, egy kőre, és áthajítjuk, ugye?” Sindzsi a fejét rázta. Jutaka nem értette, gondolkozott, azután megint írt. „Csinálunk egy íjszerűséget? Nyílvesszőre kötve lőjük át?” Sindzsi megint a fejét rázta, átvette az ellenőrzőt, és írni kez­ dett. „Ez sem rossz ötlet. Mert még én sem tudok háromszáz mé­ tert dobni a kislabdával. Viszont nem szabad célt téveszte­ nünk. Mi van, ha elrontjuk, és eltaláljuk az iskolát egy kővel vagy egy nyílvesszővel? De még ha azt nem is, csak fenn­ akad valahol, és elszakad a madzag, amikor vissza próbáljuk ráncigálni, nincs helyette másik. Ennél biztosabb módszert alkalmazunk.” Jutaka most nem vette kézbe a ceruzát, csak kérdőn nézett Sindzsire. Erre Sindzsi megint elvette az ellenőrzőt, és folytatta. „Itt rákötjük a madzagot valamelyik fára, és a másik végével lemegyünk a hegyről. Kifeszíteni csak azután fogjuk, hogy átértünk.” Jutaka elolvasta, de ezúttal azonnal kétkedőn rán­ colta a szemöldökét, és sietve visszaírta: „Ezt nem tudjuk megcsinálni. Tuti, hogy fennakad a fákon útközben.” Erre Sindzsi elmosolyodott. Nem volt nagy csoda, hogy Jutaka lehetetlennek tartotta. Ugyanis mondani sem kell, hogy amerre eljöttek idáig, sűrűn sorakoztak a kisebb-nagyobb fák. Hiába húzzák meg a zsine­
[367]

get, miután az iskola G7-es mezőjét kikerülve átvezették, mert fennakad a fákon, és csak egy nagy körívet rajzol majd a hegyen. Kicsit szokatlan kültéri művészet. Maga a mű ha­ talmas, de már öt méterről sem látszik, így nem lehet az egé­ szet egyben megtekinteni. Ezzel a természet és az ember kap­ csolatának kényes egyensúlyát… Ráadásul a G7-ben sincs változás, dugig van fával, az iskola közvetlen közeléig. Egy százméteres óriás még csak-csak boldogulna. (Tényleg, a nagybátyjánál látott videók között volt egy ilyen régi trükk­ film. Amíg a hős a Föld védelmében a szörnyekkel harcol, széttapossa a városokat. Mostanában már nem nézett ilyes­ mit.) Hacsak nem vágják ki az összes fát, nem fogják tudni fennakadás nélkül elvinni a kötelet az iskoláig. Ez magától értetődik, pont ezért kérdezte először Jutaka, hogyan dobják át a kötelet. De Sindzsi elegánsan – bár hason fekve nem volt túl hatásos – széttárta a karját, azután írta: „Reklámlufit eregetünk, Jutaka.” Jutaka megint csak a szemöldökét ráncolta, miután elolvasta, de Sindzsi intett neki, hogy másszanak le a szikláról, és meg is tették. A szikla aljában leültek, és Sindzsi beletúrt a háti­ zsákjába. Kiszedegette a tartalmát, és sorba rakta a földön. Fél tucat rovarirtó nagyságú spray, egy kupac százméteres, vékony sárkányeregető fonal (az összes, amit felleltek a bolt­ ban), szigszalag és fekete háztartási szemeteszsák. Sindzsi felvett egy spray-t, és megmutatta Jutakának. Kék alapon feltűnő piros betűkkel rá volt írva, hogy Voice conver­ ter. (Rögtön alatta biztatás: „A bulin ezzel Öné a főszerep!” – Nahát! – A Felirat alatt pedig az amerikai Walt Disney egyik figurájáról másolt kacsa képe.) A palackra pedig sípszerű fú­ vóka volt ráerősítve. „Igazából azért döntöttem úgy, hogy megvalósítható ez a terv, mert eszembe jutott, hogy ezeket láttam korábban abban a házban, ahol rátaláltam a Power Bookra. Ismered, hogy működik, nem?” – írta Sindzsi.
[368]

Mielőtt megszerezték a csigát, Sindzsi tényleg beugrott a szomszéd házba ezekért a palackokért. De vajon mire készül­ hetett az itt lakó, hogy ebből ennyit magánál tartott?… A vá­ lasz egy részét talán ki lehet következtetni a Power Book me­ revlemezén hagyott fájlokból. Mert az „Ötödikesek, környe­ zetismeret” meg „Harmadik harmadév értesítő” és ehhez ha­ sonló címek arra utaltak, hogy a gép eredeti tulajdonosa va­ lószínűleg általános iskolai tanár lehet. Feltehetőleg az itteni iskolában dolgozott. Jutaka a torkára tette a kezét, és kissé kinyitotta a száját. Mindisi bólintott. „Igen. Úgy lehet vele gágogni, mint a kacsák. A lényeg, hogy héliumgázzal van töltve. Ráadásul ez selejtes, leállították a gyártását. Baromi sok gáz van benne.” Jutakának még nem esett le, de Sindzsi úgy vélte, gyorsabb, ha megmutatja a gyakorlatban, feltépte a szemeteszsák zacs­ kóját, és kivett egyet. Szétnyitotta, beledugta a gázpalack fú­ vókáját (eredetileg szívóka ugyan), és szigszalaggal rögzítet­ te. Légmentesen lezárta a zacskót. Azután megnyomta a pa­ lack gombját, mire a zsák hirtelen dagadni kezdett. Tartotta a gombot, és azon gondolkozott, hogy mennyivel viccesebb lett volna óvszerrel. De azt hiába fújnák fel, túl ki­ csi lenne sajna. Mi? Hogy van-e nálam egyáltalán? Hát, ez isko­ lai kirándulásnak indult, szóval… Ki tudja, mi történik az út so­ rán. Mit, hogyhogy magamnál tartottam, ha eldobtam a váltás ru­ hát meg mindent? jaj, hát ilyesmi mindig van az embernél, sose le­ het tudni, hátha hasznát vehetem. A részleteket hagyjuk. A zsákot teletöltötte gázzal, majd megcsavarta közvetlenül a palack fölött, és szigszalaggal lezárta. Elővett egy tekercs zsi­ nórt, a végét rákötözte, és még szorosabban összehúzta. Azu­ tán alulról leszedte a ragasztót, és elvette a palackot. A biz­ tonság kedvéért visszahajtotta a zsák szélét, és még egyszer körbetekerte a ragasztószalaggal. Elengedte.

[369]

A szemeteszsák felszállt. Engedte emelkedni, amíg a zsinór kifeszült, és a kezét is elkezdte kinyújtani, de megállt a keze szemmagasságban. – Na? Sindzsi ezt hangosan kimondta. Jutakának már menet köz­ ben leeshetett, mert bólogatott. Sindzsi azután a léggömbről lelógó zsinórra rákötött egy má­ sik tekercsről legombolyított madzagot. A biztonság kedvéért szigszalaggal erősen rögzítette. És a két lecsüngő fonalat a két kezében tartva megmozgatta, mint egy lépkedő ember lá­ bait. Azután egy közeli fára mutatott. Megint megmozgatta a zsinórokat. Igen, ezek tehát egy óriás lábai. Bár egy város szétta­ posásához túl nyamvadtak, és egyelőre még az enyémeknél is rövi­ debbek. Jutaka már teljesen megérthette, mert két nagyot bólintott. Azután hang nélkül mozgatta a száját. „Hű, de baró, Sindzsi!” – lehetett róla leolvasni. De lehet, hogy inkább „Hülye barom, Sindzsi”. Mindegy, ez most nem számít. Sindzsi megint kézbe vette az ellenőrzőt, és írni kezdett. „Csinálunk még egyet vagy kettőt, és hozzákötjük. De nem tudom, mennyire lehet megereszteni a zsinórt. És ott a szél is. Mindegy, próbáljuk meg!” Jutaka elolvasta és bólintott. Sindzsi felpillantott az égre. A zsák fekete, és a hold irányá­ ból ítélve sem valószínű, hogy Szakamocsiék észrevehetik. Egyelőre a szél sem olyan erős. De feljebb ki tudja. Azután megszólalt: – Na, gyorsan kezdjünk bele! Sindzsi a kezével jelezte Jutakának, hogy fogja meg az első léggömböt, és előhúzott még egy szemeteszsákot. [Maradt 20 fő] 48 Este tíz után hallotta, hogy Kavada felkelt.
[370]

Súja eddig az ágyban fekvő Noriko mellett volt, s most tapo­ gatózva evickélt ki a szinte koromsötét szobából a szomszé­ dos váróterembe. – Főzök egy kávét – szólt Kavada, amikor meglátta Súját, és elsietett a folyosón. Ezek szerint elég jól látott a sötétben. Amikor visszaért az ágyához, Noriko már kitakarózva ült. – Még fekve maradhatsz egy kicsit – mondta Súja, mire Nori­ ko nemet intett, aztán kissé motyogva megszólalt: – Megkérnéd Kavadát, hogy ha már vizet forral, tegyen hoz­ zá nekem még egy kicsit? Elég egy bögrényi. Az ablakfüggönyön át halványan beszűrődött a holdfény, Noriko pedig az ágy szélén ült, kezét a lába mellett nyugtat­ va. Fejét kicsit előredöntve oldalra fordította. – Jó, de mit akarsz vele? – kérdezte Súja. Noriko habozni lát­ szott, de azért válaszolt. – Csak megizzadtam, és szeretném letörölgetni magam… Túl nagy igényeim vannak? – Ja, nem – mondta Súja, és gyorsan bólintott. – Oké, akkor megyek, és megmondom neki. Kiment a szobából. Kavada a koromsötét konyhában forralta a vizet. A lábos alatti szén parazsa és a Kavada szájából lógó cigaretta vége vörös párként izzott, mint egy különleges szentjánosbogárraj és egy elkószált csapattag. – Kavada! – szólította meg Súja, mire Kavada hátrafordult, és a cigaretta parazsa helyet változtatott. Súja egy vastag fény­ csíkot látott, amely rögtön el is tűnt. – Noriko kérdezi, hogy nem forralnál-e neki egy kis pluszvi­ zet – folytatta. – Azt mondja, elég egy bögrényi… – Jó.

[371]

Nem is kellett végigmondania, mert Kavada félbeszakította. A cigaretta eltávolodott a szájától, és az ablakon beszűrődő csekélyke holdfény mellett látni lehetett, hogy nevet. – Oké. Nekem ugyan mindegy, hogy egy bögrényi vagy egy lavórnyi. Lehajolt, egy csészével vizet mert a földre tett vödörből, és beleöntötte a lábasba. Vagy ötször megismételte. Úgy látszik, a parazsat kis lángra állítva végig melegen tartotta a lábos­ ban lévő vizet, mert gőz szállt fel belőle, és alig érezhetően Súja bőréhez ért. Kavada később azt mondta: – Hát ő is csak lány. Úgy tűnik, Kavada nem volt olyan mamlasz, mint Súja, és rá­ jött, hogy miért volt szüksége Norikónak vízre. Súja nem szólt semmit, és rendkívüli módon Kavada magától folytatta: – Szép akar lenni, mert veled van. Kifújta a füstöt. Súja egy pillanatig hallgatott, aztán megkérdezte: – Nem tudok segíteni valamiben? – Most nem. – Kavada biztos a fejét rázta. Ha eléggé jól kime­ resztette az ember a szemét, láthatta, hogy az asztalon már készenlétben van három csésze és egy csepegtetős kávéfőző szűrőpapírral. És – valószínűleg Noriko kedvéért – egy teafil­ ter is ki volt rakva. – Figyelj csak – szólt hozzá Kavada, mire Súja felhúzta a szemöldökét. – Mi van már, mitől lettél hirtelen ilyen szószátyár? Kavada elvigyorodott. Folytatta: – Az addig rendben van, amit Kuninoburól mondtál, de tö­ rődj azért Noriko érzéseivel is.

[372]

Súja megint elhallgatott egy időre. Azután megszólalt. Ki tudja, mi okból, mintha némi elégedetlenség vegyült volna a hangjába. – Tudom. – Egyébként van csajod? – folytatta Kavada a kérdezőskö­ dést, Súja pedig megrántotta a vállát. – Nincs. – Akkor meg miért is ne, akár? Kavada változatlanul az ablak felé nézett, és szívta a cigaret­ táját. – Nem rossz dolog, ha szeretik az embert. Súja megint rándított egyet a vállán. Azután megkérdezte: – Neked nincs barátnőd? A cigaretta vége felparázslott. Nem szólt egy szót sem. A füst komótosan terjengett a sötétségben. – Titok? – Nem, csak… Kavada belekezdett a mondandójába, de hirtelen kikapta a cigarettát a szájából, és belehajította a vizesvödörbe. – Húzd be a fejed, Nanahara! – suttogta, miközben ő maga is lekuporodott. Súja gyorsan úgy tett, ahogy mondták. Támadás? A testén végigfutott az idegesség. – Hozd ide Norikót! Ne csapj zajt! – suttogta megint Kavada. Sújának nem is kellett mondani, már el is indult a rendelő felé, ahol Noriko volt. Noriko még kábán üldögélt az ágy szélén. Rögtön megérthet­ te, amikor Súja mutatta neki, hogy bukjon le, mert visszafoj­ tott lélegzettel szállt le az ágyról. Súja tartotta neki a karját, és kitámogatta a konyháig. Útközben visszanézett az előszoba felé, de nem látott emberi árnyat az üvegajtón túl.
[373]

Kavada már újratöltötte a vizespalackokat, összerakta a há­ rom hátizsákot, és kezében a sörétessel térdelt a konyhaajtó­ nál. – Mi az? – kérdezte Súja suttogva, de Kavada felemelte a bal kezét, és leintette. Erre Súja elhallgatott. – Van kint valaki – súgta Kavada. – Ha bejön, a másik irány­ ban megyünk ki. A sötétségben csak a lábos alatti szén parazsa vöröslött. Vi­ szont a mosogató helyzetéből ítélve ez kívülről valószínűleg nem látszott. Egy halk kattanás ütötte meg végre Súja fülét. Az előszoba felől jött. Az ajtót kitámasztották egy bottal, nem fog kinyílni. Be van törve az üvege, szóval arra biztos rájön a kint lévő valaki, hogy bejöttek ide. És arra is, hogy nagy valószínűséggel még bent is vannak. Kattogás hallatszott, de rögtön abbamaradt. Az illető feladta, hogy kinyissa a bejárati ajtót. – A fenébe! – jajdult fel Kavada. – Megszívtuk, ha felgyújtja. Lélegzet-visszafojtva vártak, de csend volt. Viszont Kavada jelezte, hogy menjenek az előszoba felé. Lehet, hogy az ő füle érzékelt valami halk hangot. Megindultak hárman, szinte a padlón kúszva. Közben Kavada, aki leghátul haladt, előrenyúlt a legelöl má­ szó Súja karjához, és megállította. Súja hátrafordította a fejét, és a vállán át Kavadára nézett a sötétségben. – Megint visszament előre. – Hátrafelé intett a karjával. – Menjünk ki hátul! Ezzel megint elindultak visszafelé a folyosón a konyha irá­ nyába. Mielőtt még beértek volna a konyhába, Kavada megint meg­ állt.

[374]

– Ne már, hogy a francba? – szitkozódott visszafojtott han­ gon. Nagyon úgy tűnt, hogy a kinti valaki megint visszatért a hát­ só ajtóhoz. A csend folytatódott. Kavada feltartotta a vadászpuskáját, és Súja is megmarkolta a Sig Sauerjét, amely eredetileg Minami Kaorinál volt (a Smith & Wessont odaadta Kavadának, hogy hozzá olyan kerüljön, amelyben minél több lövedék van), így fogták közre Norikót. Csakhogy ez a csend egy szempillantás alatt megtört. A konyhaablak felől hang hallatszott: – Szugimura vagyok. Nem akarok harcolni. Válaszoljatok mindhárman, kik vagytok egyáltalán? Semmi kétség nem fért hozzá, ez Szugimura Hiroki (fiúk, 11.) hangja, azon kevés fiúk egyikéé, akikben – Mimura Sin­ dzsi mellett – Súja a legjobban megbízott. – Na ne… – ujjongott Súja. – Ez nem lehet igaz! Ebben még reménykedni sem mert. Nem hitte volna, hogy találkozhatnak. Összenézett Norikóval. Rajta is látszott a megkönnyebbülés. Súja azonnal felállt volna, de Kavada visszafogta. – Mi van már? – Pszt! Csendben! Súja belebámult Kavada komoly arcába, eltúlozva megrán­ totta a vállát, és nevetett. – Semmi gáz. Érte kezeskedem. Megbízható. De Kavada a fejét rázta. – Honnan tudta, hogy hárman vagyunk? Ez ekkor tűnt fel Sújának először. Kavada arcába nézve gon­ dolkodott. Nem tudta. Nem tudta, de azzal a ténnyel szem­ ben, hogy Hiroki most itt van a közvetlen közelében, nem is

[375]

Kavada még akart volna valamit mondani. A tejüveg ablakon Szugimura felsőtestének árnya suhant át. – Biztos látta messziről. – Nanahara… – szólt a megkönnyebbült válasz.tartotta lényegesnek. Szugimura. Szugimura Hiroki tarkóra tett kézzel állt. Mindenesetre mihamarabb látni akarta az arcát. – Biztos az tartott neki sokáig. és az előszobába ment. Ugyanúgy hullámos a haja. Csak azt már nem tudta kivenni. A lábánál hevert a hátizsákja és valami rejté­ lyes okból egy másfél méteres bot. – Nanahara vagyok. mint Sújának. de Hiroki rögtön válaszolt: – Meg. csak kiszólt az ablakon. hogy kik vagyunk. [376] . és a törött üvegen keresztül kinézett. Súja Norikót támogatva követte. aggodalomra semmi ok. és kinyitotta az ajtót. Kavada szólalt meg. és ne mozdulj! Megértetted? – Kavada… – kezdett bele Súja rosszallón. Csak egy kicsit ma­ gasabb Kavadánál. majd feltartott puskával kirántotta a támasztékot. amíg rászánta magát. Kavada állt fel elsőnek. és pont a homloka felét takarja el. de sokkal szikárabb benyomást kelt. – Kavada vagyok. de Súja nem törő­ dött vele. Kavada Sógo és Nakagava Noriko van velem. Menj előre a bejárathoz! Kezedet a tarkód­ ra. – Akkor meg miért mostanra ért ide? Súja megint elgondolkodott. hogy bejövünk ide. – Engedj be! Honnan lehet bemenni? Mielőtt Súja válaszolhatott volna. hogy el­ lenőrizze. kik vannak itt… A lényeg. hogy Szugimurában megbízhatunk. Kavada a bejárat előtt lehajolt.

de Sújáékkal együtt belépett az előszobába. A zsebénél megállt a keze. Akkora és olyan formájú holmi volt. egyúttal a hátizsákját is ellenőrizte. a botot fegyver gyanánt tar­ totta magánál. Csak ne vedd el. hogy „aha”. és visszatette Hiroki zsebébe.Tényleg ő volt. Bólin­ tott. Azután a nadrágja aljáig alaposan végigmotozta. Kavada egy darabig nézegette. Kavada körbefigyelt. – Kiveheted. – Gyere be! Van kávénk. Súja is látta. – Ez meg mi? Hiroki tarkóra tett kézzel válaszolt. a shotgun­ nal a kezében előrelépett. Ne mozdulj! – Kavada. Súja. Azután a szabadon lévő bal kezével végigsimította az egyenruháját. [377] . Hiroki mögé sétált. majd annyit mondott. – Szugimura! – Súja arca megkönnyebbülésről tanúskodott. ne… Kavada nem törődött Súja elkezdett mondatával. – Ne haragudj. de az anyaga műanyag vagy acél lehe­ tett. majd végre közölte. Erre Hiroki vidáman elmosolyodott. mint aki nem akarja elhinni. és felvette a lába mellől a há­ tizsákját és a botját. majd be­ zárta az ajtót. Úgy tűnik. Erre Hiroki leeresztette a kezét. hogy az egyik oldalát borító sima előlap visszaveri a hold fényét. mint egy vastagabb notesz. kérsz? Hiroki bólintása nem volt egészen egyértelmű. – Megmotozlak. Kezében a tárggyal egy kicsit arrébb mozdult. jobbra-bal­ ra csóválta a fejét. hogy még egyszer megszemlélhesse a lapját a holdvilágnál. hogy oké. Kavada előhúzta. Leengedheted a kezed. és elsőnek a tarkóján tartott kezét vizsgálta meg.

de Hiroki nem tud mit kezdeni azzal. – Hiroki azt akarja tőle­ tek kérdezni. – Micsoda alak vagy! – nevetett Súja Szugimurára.Hiroki ott megtorpant. így a jobbal intett befe­ lé. bőven vannak hülyeségei. amikor észrevette. hogy biztos oké-e. majd Kavadáé­ ra pillantott. hogy bár Noriko nem számít ebből a szempontból. Ekkor Súja észrevette. A Remingtonja csövét ugyan leen­ gedte. ennyi az egész – mosolygott és folytatta. – Nem. – Nanahara! – Kavada hozta szóba. de ezzel befejezettnek lehetett tekinteni Hi­ roki és Kavada bemutatkozását. de Súja kicsit elkedvetlenedett. ha velem vagytok. – Ha olyan ember lennél. Amennyire én ismerem. hogy egyelőre nem foglalkozik ezzel. hogy ő Kavadával van. dehogyis… – mondta. fordult. hogy elfelejtett megmondani neki valami na­ [378] . de annyira azért mégsem… Kavada válaszul elnevette magát. viszont nem akaródzott elmoz­ dulnia az előszobából. és Kavadához. Ezúttal Noriko szólalt meg: – Gyere beljebb! Nem az én lakásom. Mégis úgy döntött. hogy az ujját még mindig a ravaszon nyugtatja. – Csak különös összeállításnak találtam. Hiroki újra végignézett Súja és Noriko arcán. így még azt sem mond­ hatom. Sújának eszébe jutott. Kavada a Hiroki mellett lévő. Továbbra sem vette le az ujját a ravaszról. Bulizunk egyet a tiszteletedre! Ennek ellenére Hiroki továbbra is csak álldogált ott. és Hiroki­ ra szegezte a tekintetét. aki az ellenséghez áll. hogy elnézést a rendetlenségért. de még van azért időnk. Súja bal kezére Noriko támaszkodott. Erre Hiroki elnevette magát. Nanahara nem lenne ve­ led. – Gyere be! Nemsokára tovább kell mennünk. Hiroki mosolyt biggyesztett a szájára. papu­ csokkal teli cipős szekrénynek támasztotta a hátát.

Hirokinak elkerekedett a szeme.Hát. Kotohiki Kajokót? Lá­ nyok. – Nem… Én és Noriko igen. csak visszakérdezett: – Végig hármasban voltatok? Súja gondolkodott egy kicsit. hogy Kotohiki Kajoko is ezen a szigeten tartózkodik. – Szugimura. – Én sem láttam – mondta. aztán sok minden történt. Lehet. nyolcast? Aki teaceremóniát tanul. de ő is a fejét rázta. Kavada segít nekünk. aztán megkérdezte: – És Koto­ hikit nem láttátok? – Kotohikit? – kérdezett vissza Súja. – Minden­ esetre gyere beljebb… Hiroki erre nem válaszolt. – De van még egy kis elintéznivalóm. – Én nem láttam… Kavadára nézett. aztán a fejét rázta. és megint letaglózta. hogy a „bulizás” szótól döbbent meg Hiroki. de ahhoz képest nemhogy kifinomult lenne. Mivel Szakamocsi még nem olvasta be a nevét a [379] . – Bocs… – rázta a fejét. de rögtön fel is emelte. aztán… Aztán eszébe jutott a reggel. – Vagy úgy – bólintott Hiroki. Hosszú idő után élénken ciká­ zott át az agyán újra Óki Tacumicsi kettéhasadt feje. inkább szeleburdi? – Nem… – rázta Súja a fejét. – Elintéznivalód? – ráncolta Súja a szemöldökét. meg tudunk szökni. Hiroki kisvártatva lehajtotta a fejét. –.. – Komolyan? Súja bólintott.gyon fontosat. végül összejöttünk Kavadá­ val. Persze nem kétséges.

egyszóval Súja összes jó barátja – sőt Kavada – szemé­ ben is egyaránt. hacsak este hat óta nem halt meg. – Várj már. nincs is normális fegyvered. Elintéznivaló. hogy ha velünk maradsz. Azután kivette a zsebéből az előbbi palmtophoz hasonló tárgyat. – Kajoko? – kérdezte Noriko. szokás szerint kissé ci­ nikus. de nekem mennem kell – mondta. és sarkon fordult. Szugimura! – állította meg Súja. hogy egy csomó osztálytársának készül kivárni a halálát.híradójában. – Hová mész? Most mondtam. azoknak ezzel meg lehet tudni a helyét. de azért ott volt a rá oly jellemző. játékos fény. és megmutatta Sújának. nem? Hiroki visszapillantott Sújára. A képernyőn [380] . – Várj már! Hiába mennél. de Mimura Sin­ dzsi. hogy keresed meg? Hiroki beharapta az alsó ajkát. – Ez a „fegyver”. Nori­ kónak is és Kavadának is volt –. Igen. ami miatt feltétlenül találkoznom kell Kotohikivel. intett a szemével Ka­ vadának is. – Köszönöm. Mi le­ het ilyenkor elintéznivaló? Mindenesetre Súja beszélni kezdett. és ettől sötét lett a kedve. Bocs. Ez magától értetődőn ott volt Kuninobu Jositoki (a néhai Jositoki. a rohadt életbe!). Ha elég közel vagy hozzájuk. És különben is. Kavada mester már képben van vele. megmenekülsz. meg­ csillant az ezüstszínű nyakkarika. – Van egy elintéznivalóm. Akikre ezt rárakták – kezében a géppel a saját nyakára mutatott. Ilyen körülmények között annál közelebb ke­ rülsz a halálhoz. nem? Veszélyes. amilyen Sújának is. ami a hátizsákomban volt – mondta. Ezért most elmegyek – mondta. Sújának újra eszébe jutott. minél többet változtatsz a helyeden. elvileg életben is van. A szemében szomorúság buj­ kált. – Bár azt hiszem. – Akkor nem érdekes… – rázta Hiroki a fejét.

és nagyon erős személyiség volt. Hiroki és Csigusza Takako igen-igen jóban voltak. Kavada megkérdezte: – Összetalálkoztál vele? – Nem – rázta Hiroki a fejét.” Ez úgy hangzott. mint Hiroki is mondta. azt már nem lehet tudni.mutatja egy pont. akkor én megyek is – indult neki. Kétségtelen. sokat bújócskáz­ tunk együtt meg minden. – Ő belement a játékba. de most annyira boldog volt. hogy Csigusza Takako már ha­ lott. de Hiroki pedig több mint száznyolcvan centi magas. Ezzel Sújának végre leesett a válasz az iménti kérdésre. Szakamocsi hatórás híreiben hallotta. de ez az egy biztos. Sújának ekkor eszébe jutott. és van néhány övfoko­ [381] . Igaz ugyan. de hirtelen megtor­ pant. hogy ki az illető. Hiroki eltette a szerkentyűt a zsebébe. hogy kit jelöl. Ha veszekedtünk. Na igen. mielőtt meghalt. Egy időben Súja még meg is volt róla győződve. és emiatt tudott mindig arra kerül­ ni. de Takako… Csigusza Takako mondta. és aggódott is Hiroki miatt. és Sújáról Kavadára emelte szigorú tekintetét. Tehát hasonlóan az iskolában lévő számítógéphez. hogy együtt járnak. En­ nek a szerkezetnek köszönhetően találhatta ki Hiroki. amelyiken a hollétüket ellenőrzik. A többiek­ ről nem tudok semmit. hogy egészen ki is ment a fejéből. én bőgtem el magam. amerre ők mozogtak. mint valami vicc. hogy Csigusza Takako kiemelkedő sporttehetség a lányok között. hogy hárman vannak a házban. – Szóma Micukóval vigyázzatok! – szólt. De egyszer csak úgy rákérdezett. Azt viszont már nem lehet tudni. ez is be tudja tájolni a nyakörvet viselők helyzetét. Gyerekkorunk óta barátok vagyunk. amikor meglátta. hogy vele járhat­ nék. – Na. mire Hiroki nevetve válaszolt: „Nem vagyok én olyan jó pasi. – Nem. Takakót Szóma ölte meg.

lesütötte a szemét. Amíg Akamacu Josio vissza nem jött. Elrejtőzhetett az erdőben vagy valahol. de úgy döntött. – Viszont… – folytatta Hiroki – megtaláltam Takakót. szem elől tévesztettem Takakót. és amíg vele voltam elfoglalva. Nanahara. – Csak a legvégén. Hiroki a fejét rázta. Fejét jobbra-balra in­ gatta. és Hiroki sok nyaggatásra megmutatta. (Valamikor régen.) Ám Csigusza Takako már halott volt. Hiroki az iskola előtt tartózkodott. igen. [382] . Súja bólogatott. Súja fontolgatta. hogy mennyire fontos volt Takako Hiroki számá­ ra. hogy megfelelő kifejezés-e… – mondta Nori­ ko. addigra már haldoklott. Hiroki mosolyogva bólintott. De azt is mutatja. hogy mire megtalálta Takakót. hogy ez veszélyes volt. Akamacu Josio azután megölte Tendó Majomit. elbújtam az is­ kola előtt. és Mimurával találkozzak. hogy elmondja-e. – Nem tudom. elvesztettem a lehetőségét annak is. hogy veled. a tenyere élével a vastag cédrusdeszkát. hogy nem lett volna sok értelme. Csak már késő volt. amikor haldoklott? – Együtt voltatok? – kérdezte Noriko halkan. Már Akamacu Josio is halott volt. egyszer Súja volt nála fent. Vajon Hiroki szavai azt jelentik.zata kung-fuból. és vártam Takakót… De Akamacu visszajött. – Mindenesetre fogadd részvétem. Én… miután elindultam. hogy ott volt vele. hogy töri el egy csapásra a csuklóhoz legközelebb eső résszel. És aztán amíg Takakót kerestem. anélkül is tudták. és ő maga is kis híján ottmaradt. mert Szór­ na Micuko elintézte. – Köszönöm. Nem kellett végigmondania. Nem fér hozzá kétség. Amikor idáig jutott.

amíg mindketten élnek. Ám Hiroki határozottan megrázta a fejét. Ha egyszer elválnak. Hiroki odafordult. Kotohiki Kajoko össze is csaphatott akár valakivel. mondta volna. nem? Veszélyes lenne. sőt virgonc füttyszó volt. megint hal­ ványan elmosolyodott. Még ha nem számítjuk is Csigusza Takakót. viszont az is biztos. akkor is rejtély. Hirtelen Kavada szólította meg. de megakadt. de már nem volt az ujja a ravaszon. – Szugimura! – Még nem tette le a shotgunt. és megtekerte. – Ha most elválunk. sem lesz… Késő. Miután megbeszéltük. ráharapott az egyik végén lévő fémfogantyúszerűségre. nem kérhetek ilyet tőletek. Hiroki mintha megérezte volna Súja gondolatait. Rigó vagy cinege vagy va­ lami hasonló. A szájához vette. Norikóra bökött az állával. Rápillantott Kavadára. Kavada pedig a szabad kezével egy kis tárgyat vett elő a zsebéből. nem lesz könnyű még egy­ szer összetalálkozni. Súja megnyalta az ajkait. – De megmenekülhetnél… – Súján úrrá lett a tehetetlenség. Amennyiben Hiroki még addig szándékozik találkozni Kotohiki Kajokóval. – Nakagava megsérült. Igen élénk és hangos.– Inkább – szólt Súja – gyere be. aztán meg­ szólalt: – Ha már ennyire eltökélt vagy… – Hiroki szemébe nézett és folytatta: – Mi is keressük veled Kotohikit. hogy mi­ ért keresi Hiroki Kotohiki Kajokót. [383] . hallatszott egy madárcsiripelés. már most is mindenképpen késő. újra találkozni szinte… Hát igen. Csipcsirip. hogy amíg itt beszélgetnek. és talán haldoklik.

– Említette Csigusza. – És még valami. és kisimította. gyújts valahol tüzet friss gallyakból. Hiroki kissé felhúzott szemöldökkel vette át őket. – Te is add ide a térképedet! Beírjuk neked a holttestek álta­ lunk ismert helyeit – mondta Kavada. Hiroki bólintott. hogy miért van Kavadánál ilyesmi. miközben folytatta a munkát. köszönöm. Így lesz. ahova besütött a holdfény az ablakon át. a jobb lábát húzva indult meg befelé. hogy Szómánál gépfegyver lett volna? – kérdezte Kavada. Felmutatta a madárhívót Hirokinak. légyszi. Per­ sze azonnal távolodj el onnan. És vi­ gyázz. ha nem – mondta Kavada –. és megmarkolta a ceruzát. akkor annak a helyét is. [384] . Ha mással is ta­ lálkoztál. Akkor füst fog felszállni. – Kavada kivette a zsebéből az összehajto­ gatott térképet. – Hozok kávét – mondta Noriko. Ennek segítségével megta­ lálsz minket. – Ne haragudj. Egymás mellett álltak neki a jelölgetésnek. majd letet­ te a cipős szekrényre. A falnak támaszkodva. és elővette a saját térképét. és Sújának leesett. de írd be. hogy ne gyulladjon be a környék. – Ennek a hangja lesz a jegyed a vonatunkra. – Jó. mert nagyon feltűnő. és elengedte Súja karját. Ez a madárhívó nevezetű eszköz vajon? Arról most ne is beszél­ jünk. Ha kedved lesz. ide. A ceruzával együtt odanyújtot­ ta Hirokinak. Amikor észre­ vesszük. Két máglyát csinálj. amint találkozni akarsz velünk. hogy hol halt meg Csigusza. hogy rablom az idődet. – Ha találkozol Kotohikivel. mire Hiroki megállt az írásban. bármikor felszállhatsz rá. én pontosan negyedóránként meg fogom ezt szólal­ tatni mindig tizenöt másodpercig. hogy ez a Kavada kezében lévő tárgyból származó mesterséges hang.Kavada elvette a kezét a szájától.

Kavada befejezte az írást. Minden előzmény nélkül rám lőtt. Elővette a zsebéből a tartalék tárakat is. akkor megyek. Aztán meglepő módon közölte: – Én is találkoztam Minamival. de Kavada nem szólt semmit. – Ma délelőtt. Szinte rögtön le is tette a padlóra.– Nem – felelt Hiroki. ha már mindenképpen elmész. Hiroki írás közben bólogatott. most Kavada nadrágjába volt tűzve. – Itt ölték meg Minamit. Hiroki bólintott. de szerintem össze volt zavarodva. Kavada bólintott. A Smith & Wesson. és megmutatta Hirokinak a térké­ pet. De több lövést kapott a hátába. csökken a csapat harci ereje. aki megszagolta. Noriko kilépett a folyosóra a csészével. Még a nagyja megvolt. és kicserélte Hirokival a térképeket. füttyentett és elvette. Odanyújtotta Hi­ rokinak. és át­ vette a bizonytalanul álló Noriko kezéből. [385] . fel sem emelve a fejét. de azért vi­ gyázz Simizuval. – Ezt vidd magaddal. A markolatát nyújtotta Hiroki felé. hogy önvédelem volt. utána pedig Sújához került. – Lehet. Miközben ők ketten folytatták a műveletet. – Megmutatta a térképen. – Azt nem kér­ deztem. Viszont Hiroki a fejét rázta. Nem csak egy volt. Megköszönte Norikónak. ha Súja odaadja a Sig Sauerjét. – Aha. Súja odament. Motobucsi Kjóicsivel. – Na. – Várj! Súja kihúzta az övéből a Sig Sauerjét. Akárhogy is nézzük. ami eredetileg Motobucsi Kjóicsié volt. Súja mellettük állva elmesélte. mi volt Akamacu Josióval meg Óki Tacumi­ csivel. Ne­ künk a shotgunon kívül van még egy pisztolyunk. Nanahara látta Simizut elmenekülni – magyarázta. és ivott egy kortyot.

végigpillantott Súja és Noriko arcán. [386] . majd sorban odabólintott Sújának. Halkan beszélt. Csak ennyit mondott. vékony hártyát képző fehér fényt bocsá­ tott ki. és most megállt.– Erre neked szükséged van. amely beborította az eget. köszönöm. Én nem fogadhatom el. Ő rögtön jobbra ment. Noriko pedig bólintott egy aprót. Kavada ment elöl. No­ rikónak és Kavadának is. és a távolodó Hirokit nézték. Védd meg Nakaga­ vát. és eltakarta a csillagokat. majd be­ csukta az ajtót. könnyedén elmosolyodott és hozzátette: – Régóta cso­ dálkoztam. Ígérd meg! Hiroki bólintott és kiment. és halkan kihúzta a bejárati ajtót. Nanahara. A hold majdnem teljesen kerek volt. mire karján Norikóval Súja is megtorpant. – Szugimura! – szólította meg Noriko. Ha ideadnád is. hogy még egész testében remeg. és eltűnt a szemük elől. Jól vagy? – kérdezte Súja. fel a hegyre. Súja sóhajtott. Nektek is sok szerencsét! – Szugimura! – Súja szófogadatlan. Viszont Súja határozottan érezte a kar­ ján. hogy igen. merev állkapcsából nagy nehezen kipréselt még néhány szót. akkor sem aka­ rom. [Maradt 20 fő] 49 Magasan járt a hold az égen. Egyetlenegy fel­ hő sem volt. – Vi­ gyázz magadra! – Jó. – Noriko. – Félrebillentette a fejét. A szoba padlóján hagyott csészéből felszálló gőz még halványan látható volt. Szíja Norikót támogatva lelépett a szobaszintről a bejárathoz. Kavada szó nélkül visszaterelte Súját és Norikót. és a lakás belseje felé fordult. – Megint találkozunk. hogy ti miért nem jártok.

amelyiken jöttek. A le­ gyező szárán fut keresztül a szigetet kettészelő út. és a síkság nyugat felé legyezőszerűen egyre keskenyedik. Kint is jó ne­ kem. és egyre kevesebb a használható ház. Etó Megumi. Bal kéz felől már­ is feltűnt a sziget keleti partján fekvő település melletti kis síkság. Ha továbbmennének még egy darabig. amint szüksége van valami­ re. Kavada mosolygott. hogy azokon a jeleken elmélkedik. Csigusza Takako halála helyének közvetlen közelében Niida Kazusi holtteste. Nem csak a szemét nyomták ki. hanem azt is részletezte. és ha min­ den igaz. – Én már jól vagyok. Kavada hátrafordult. A szántóföldek között itt-ott egy ház bújik meg.Az órájára nézett. amelyeket Szugimura Hi­ roki írt bele a térképébe. Elmúlt tizenegy. – Alapvetően nem túl jó ötlet. és hu­ nyorított. hanem valamivel átdöfték a torkát is. A településen. amely már tiltott zóna lett. Neki valami vágóeszközzel elvágták a nyakát. Az északi hegy lábánál jártak a ritkásan álló fák között. A következő kérdés. (Mivel Noriko elmondta Sújának. Egyelőre visszafelé mentek azon az úton. de már elhagyták a tiltott zónává vált G9-est. hogy Megumi szerelmes volt belé. Lehet. ahol Minami Kaori meghalt. hogy hol legyen az új pihenőhelyük. – Na. a nyugati partra visz. mit csinálunk? – kérdezte. és mindenki házat keres magának. kajára vagy bármire. hol látott holttestet. Hiroki nemcsak azt írta oda. – Én… – mondta Noriko. és némán elnézett a mező felé. Egyre kisebb a terü­ let a zónák miatt. a sziget keleti partján lévő településtől a déli hegy [387] . így igencsak mellbe vágta a dolog. – Nem lehetne megint az egyik házban megpihennünk? – Egy házban?… – Kavada elvette a tekintetét Sújáról. annak a helynek a köze­ lébe jutnának. A vállán lévő hátizsák fölé volt kötve Noriko számára egy összetekert pokróc. hogy az illetők hogyan haltak meg.) Onnan viszony­ lag keletre.

mert nem hitte el. Jó. amíg Szugimura megtalálta. hiszen Szugimura Hiroki saját szájából hallotta. Sújának eszébe jutott még valami zavaró. messziről egy másik fegyver hangja is hallatszott. Ez nem vall túl nagy alaposságra. Kuronaga Hirosi. [388] . Kuramoto Jódzsi és Jahagi Josimi. Nagy valószínűséggel. még élt. és Kavada visszafordult hoz­ zá. Viszont ha hoz­ závesszük az időt és a helyszíneket. Ezenkívül a sziget déli csücské­ ben Kanai Izumi. nem számítva Cukioka Sót. én úgy látom. – Egyszer úgyis találkozunk vele. meg is kérdezte. Súja még mindig úgy érezte vala­ hol. Sújának eszébe jutott a reggel kilenc előtt hallott géppisztoly­ ropogás. akik nem csinálnak semmi rosszat. Numai Micuruba be­ lelőttek négyet-ötöt. Az vajon Szóma Micukótól származott? – Az pedig… Kavada mosolyra igazította a száját.felé. hogy azért hagyta magára. Persze nem azért. Amikor Kusza­ ka és Kitano meghalt. Rá­ adásul azután nem sokkal. Josimit lelőtték. – Nem – rázta Kavada a fejét. aki fennakadt a tiltott zónán. – Nem hinném. és a fejét rázta. Azok végeztek velük. mert úgyis mindjárt meghalt volna. – Szerinted Szóma ölte meg Kitanót és Kuszakót? Noha feltette ezt a kérdést. mintha ennek egy cseppnyi realitása sem lenne. a géppisztoly után hallatszott még két egyes lövés hangja. Szaszagava Rjúhei. hogy Szó­ ma és a gépfegyveres nem ugyanaz. De miután Csi­ guszát meglőtték. a másik háromnak késsel elvágták a nya­ kát. hogy a lányok már csak olyasfélék. viszont másrészt furcsamód mélyen benne volt a tudatában. lehet. Nu­ mai Micuru egy kupacban haltak meg. Jódzsi nyakán szúrás­ nyom volt. – Kavada! – szólította meg Súja. Ak­ kor majd megtudjuk. Tehát Kirijama embereiből három egy helyen halt meg. Az illető kétségkívül még ezen a szigeten köröz.

hogy egyedül vannak. amellyel Norikót tartotta. hogy mer­ re járunk. amikor csak tehetik. Mondom. végignézik. hogy amint meghallják. Válaszolt: – Dehogy. már nincsenek. Kavada szemével a síkságot pásztázva válaszolt: – Igen. ahol mi először voltunk. nem sok az esélye. általában azt a taktikát szokták választani. És azt is. Mert ha összeakadunk egy zavarodottal. és elintézik a túlélőt… Ezért jobban tesszük. ahol nem botolhat belénk senki. hogy összetalálkozzunk valakivel. azt is jelenti. tehát céljuk a villámháború. hogy mi együtt vagyunk. Óki és Motobucsi. – Mégiscsak menjünk vissza oda.– Szugimura szerkentyűjéről jutott eszembe. hogy va­ lahol zűr van. – De Simizu arrafelé menekült. hogy jártukban-keltükben ölnek. hogy akik az elején oda­ bújtak. – És ez nem befolyásolja károsan a menekülésünk esélyét? Kavada továbbra is a hátát mutatta. odamennek. nem kell nagyon erőlködni­ ük. Nem volt rá semmi oka – mondta Kavada. odamennek. Ha a közelben vannak. és cse­ tepatéba keveredünk. Hacsak nem merül fel a huszon­ négy órás időkorlát problémája. és a síkságra bökött a hüvelykujjával. hogy bízd csak ide! Kavada aztán megint a síkságot nézte. így nem nagyon van módjuk aludni. – Akik belemennek ebbe a játékba. Egyáltalán nem gond. Ha az eredeti helyünkön vagyunk. – Ő nem ment olyan messzire. És az. Lévén. és csak nevetett ezen. de azért mégis gyilkolnak. és megigazította a karját. – De [389] . legközelebb egy nagyágyú kerül elő. Ráadásul arrafelé lakóház sem nagyon van. ha olyan helyre megyünk. hogy akkor Sza­ kamocsi tudja. Súja megmozgatta a vállát. ahol először voltunk – mondta. ha pedig csatározás folyik.

hogy ő itt van. viszonylag új. De attól még a búza friss illata áradt a szinte nyári éjszaka levegőjében. Azután. így hát az ilyen kis szántóföldek is be­ szállnak a dologba. és jólesőn izgatta Súja orrát. amelyen sütőtököt termesztettek.azért elkerüljük ezt a hegyet. Inkább biztonságosabb is. Olyan kis sziget ez. hogy talán nem is eladásra termelnek. Mondjuk egy Banana Home vagy egy Sekitsui House vagy va­ lami hasonló házgyári tömegtermék. különösen. Más útvonalon megyünk. kicsit száraznak tűnt a föld a sportcipő­ ik talpa alatt. A szántó peremén haladtak. Kavada előrement az enyhe lejtőn lefelé. A fák eltünedeztek. – Nem lesz gáz abból. Súja pedig jól megmarkolta a Sig Sauert a jobbjával. Bár egy szántóföld kel­ lős közepén épült. és Norikót tá­ mogatva utána indult. szépen körbekerítették egy betonkocka ke­ rítéssel. hogy sík területen haladunk? Kavada mosolyogva rázta a fejét. hogy minimum két-három nap eltelt. búzamezőre értek. Súja bólintott. mint nappal. A haladási irányuktól bal kéz felé egy elhagyatott traktor állt. amióta a szigetről eltűntek az emberek. Súja újra az elöl haladó Kavada háta felé fordult. Ahogy azt elhagyták. Utána szántóföld következett. kétszintes épület volt. mint a bozóttal teli hegyen át. Súja felhúzta a szemöldökét. és talán ami­ att. mert előfordulhat. Valami megzavarta a gondolatmenetét. Azon túl nem sokkal pedig egy ház volt. – Akármennyire világítson is a hold. Kellemes illat volt. [390] . azért nem ugyanaz. és a lábuk füves részen taposott. A Nagy Kelet-ázsiai Köztársaság kormánya különben is az önellátás arányának növelését forszírozza. hogy hozzászokott a vér szagá­ hoz. Inkább érdektelen.

Visszakapta a tekintetét. A bal vállához húzódva gyalogló Noriko feje felett jóval, magasan az égen, megakadt a szeme valamin. Valamin, ami megcsillant a hold fényében. És az körívet raj­ zolva repült hármuk felé. [Maradt 20 fő]

50

Hogy mi tette Súját híres játékossá kölyökligás korában? Nem más, mint a jó dinamikus látá­ sa. A képessége, hogy meglássa a mozgó tár­ gyakat. Még gyatra fény mellett is érzékelte, hogy ami most feléjük repül, egy konzervdobozhoz hasonlít. Természetesen itt ezen a békés Szeto-beltenger menti vidéken ez nem lehe­ tett forgószél, és miért is pottyanna le az égből egy üres üdí­ tősdoboz? Legalábbis az az egy biztos, hogy nem üres alumí­ niumdoboz volt. Csak nem?… Abban a pillanatban Súja kihúzta a bal kezét Noriko jobb karja alól. Sajnálta az időt arra is, hogy Kavadának szóljon, így nem mondott semmit, de mintha Kavada megérezte vol­ na, hogy valami nincs rendben, mert hirtelen hátrafordult. Noriko Súja támasza nélkül egy kicsit bizonytalanul állt. Súja három-négy lépésnyi nekifutás után magasra ugrott. Le­ szögezhetjük, hogy nagyszerű lendületvétel volt. Mint anno a Kölyökligával a tartományi bajnokság elődöntőjében, ami­ kor a búcsúütésnek szánt labdát az ő shortstop helyzetéből bravúros technikával állította meg a tizenegyedik inningben. Súja a labdát… nem, a dobozt bal kézzel kapta el a levegő­ ben. Átvette a jobb kezébe, meglendítette, és teljes erejéből messzire hajította. Még mielőtt Súja földet ért volna, fehér fény árasztotta el az éjszakát. Rögtön utána mintha kitágult volna a levegő, és egy dörrenés feszült neki a dobhártyájuknak. Súja lába még le sem ért a ta­
[391]

lajra, a légnyomás már arrébb repítette, majd leejtette a szán­ tóföldre. Persze ha megvárta volna, hogy ez a kézigránát le­ érjen a földre, mindhárman felvételt nyerhettek volna a da­ rált húsok közé. Ebben ugyan némileg csökkentették a pus­ kapor mennyiségét, nehogy valaki bedobhassa az iskolába Szakamocsiékhoz, de ahhoz bőven elég ereje volt, hogy em­ bert lehessen vele ölni. Gyorsan felemelte a fejét. Észrevette, hogy néma csend van. Valami történt a fülével. Ebben a hang nélküli térben látta, hogy Noriko hever a balján. És amikor felnézett, hogy Kava­ da felé forduljon… Látta, hogy még egy doboz repül felé. Még egyszer! Még egyszer meg kell ismételni… de hát hogy is lett volna rá ideje? Funkcióját vesztett fülébe ezúttal határozott, de viszonylag kisebb lövés hangja jutott el, amellyel szinte egy időben megint robbanás rázta meg a levegőt. Ezt a hangot is kissé halkabban hallotta, mindenesetre most valamivel távolabbról jött, így megúszta újabb repülés nélkül. Közvetlenül mellette Kavada térdelt, kezében a shotgunnal, amellyel ezek szerint, akárcsak egy agyaggalambot, leszedte vagy legalábbis még a robbanás előtt ellőtte a kézigránátot. Súja Norikóhoz rohant és felkarolta. Noriko elhúzta a szája szélét. Biztos kiáltott, de nem hallotta. – Súja! Vissza! – Kavada a bal kezével széles mozdulatokkal integetett neki, miközben a jobb kezében tartotta a shotgunt, és lőtt. Egy másik fegyver ropogása hallatszott, majd közvetlenül Súja előtt szétrepdestek a megtépázott búzakalászok. Kavada ezúttal kettőt lőtt egymás után. Súja fel sem fogta, mi törté­ nik, csak kivonszolta Norikót a szántókat elválasztó töltés fe­ dezékébe. Lehasaltak. Azonnal becsúszott melléjük Kavada is lövöldözve. Megint lőtt. Lövések érkeztek válaszul, az or­ ruk előtt lévő töltés földje szertefröccsent, és néhány homok­ szemcse a szemükbe is került.
[392]

Súja elővette a Sig Sauert, és kikukkantott a töltés mögül. Ész nélkül lőni kezdett abba az irányba, amerre Kavada célzott. És akkor meglátta, hogy alig harminc méterre innen, a ház kockakerítésének réséből az a sajátos hátranyalt frizurájú fej húzódik vissza. Kirijama Kazuo (fiúk, 6.) volt az. És annak ellenére, hogy a hallásával nem stimmelt valami, Súja megismerte ezt a fegy­ verropogást. Az a hang volt, amelyet Kuszaka Jumiko és Ki­ tano Jukiko halálakor hallott messziről, az északi hegy csúcsa felől. Persze nem kizárt, hogy többeknek is van gépfegyvere, na de akkor is, ez a Kirijama itt most minden figyelmeztetés nélkül akarta őket legyilkolni, a tetejébe kézigránáttal! Biztos volt benne, hogy Jumikót és Jukikót Kirijama ölte meg. Eszébe jutott a kettejük halála, és a elöntötte a méreg. – Na ne! Hogy merészeli! – Ne kiabálj, csak lőj! – adta át Kavada Sújának a Smith & Wessont. Ő maga éppen újratöltötte a shotgunt. Súja mindkét markában pisztollyal a kerítés felé célozva so­ rozatosan húzogatta a ravaszokat. (Dupla pisztoly! Tiszta gáz!) Először a Smith & Wesson, majd a Sig Sauer töltényei fogytak el. Újra kell töltenie! Kirijama kihasználta ezt a szünetet, és felemelkedett. Fegy­ verropogás kíséretében tűzijátékot lövellt a keze. Súja behúz­ ta a fejét, Kirijama pedig elkezdett kimászni a kerítés fedezé­ kéből. Ezúttal Kavada sörétese szólalt meg. Kirijama teste újra el­ tűnt. A shotgun sörétfelhője elvitte a kerítés egy szakaszát. Súja kiejtette a tárat a Sig Sauerből, előszedett a zsebéből egy előre betöltöttet, és behelyezte. Kinyitotta a Smith & Wesson cilinderjét, benyomta a közepében lévő pöcköt, és kivette a lövéstől megnövekedett átmérőjű hüvelyeket. Az egyik a fegyvert markoló jobb keze hüvelykujjának ujjbegyéhez ért, és majdhogynem égési sérülést okozott. Nem törődött vele,
[393]

csak gyorsan betöltötte a harmincnyolc milliméteres lövedé­ keket, amelyeket Kavada gurított át neki. Visszafordult a ház felé. Kavada még egyet lőtt. Megint elszállt a kerítés egy darabja. Súja is lőtt kettőt-hármat a Sig Sauerből. – Noriko! Minden oké? – kiáltotta Súja, Noriko válaszolt mel­ lette, hogy igen. Mivel maga is hallotta, Súja tudta, hogy helyreállt a hallása. Ugyanakkor a szeme sarkából észrevette, amint Noriko lefelé hajolva a Sig Sauer üres tárjába, amelyet ő hajított el az imént, éppen a kilenc milliméteres lövedéke­ ket töltögeti. A játék kezdete óta ezt látva érezte leginkább, hogy beleszédül. Hogy egy olyan lány, mint Noriko, segítsen egy összecsapásnál?! Egy kéz bukkant elő a betontégla kerítés mögül. A kézben pedig egy géppisztoly volt. Újra ratatázni kezdett, mire Súja és Kavada behúzták a fejüket. Abban a pillanatban Kirijama felkelt. Folytatta a lövöldözést, és könnyed mozdulatokkal futott feléjük. Hamarosan a trak­ tor fedezékébe ért. A távolság egyre csökkent. Kavada még egyet lőtt. A traktor műszerfala, amely Sújáék felől oldalnézetből látszott, megsemmisült. – Kavada! – szólította meg Súja, miután kettőt lőtt egymás után. – Mi van? – Kavada a shotgun újratöltése közben válaszolt. – Hány másodperc alatt futod a százat? Kavada lőtt még egyet (porrá zúzta a traktor hátsó lámpáját), majd válaszolt. – Lassú vagyok. Megvan vagy tizenhárom másodperc. De a hátizmom jó. Miért kérdezed? Abban a pillanatban Kirijama karja előbukkant a traktor mö­ gül.

[394]

Hangosan dörgő tűzijátékot lövellt. A feje is kilátszott egy másodperc töredékéig, de újra visszahúzta, amint Súja és Ka­ vada egyszerre odalőttek. – Csak a hegy felé menekülhetünk, nem? – hadarta Súja. – Én alig több mint tizenegy másodperc alatt megfutom. Menj elő­ re Norikóval. Addig én ott tartom Kirijamát. Kavada Sújára pillantott. Csak ennyi volt. Megegyeztek. – Az eredeti helyünk, Nanahara. Ahol a rockról beszéltünk. Csak ennyit mondott röviden, Súja kezébe nyomta a puská­ ját, és összehúzódva hátrálni kezdett. Norikóhoz ment Súja baljára. Súja beszívta a levegőt, és hármat lőtt egymás után a traktor­ ba a shotgunból. Mintha csak ez lett volna a jel, Kavada és Noriko felálltak, és nekiiramodtak arra, amerről jöttek. Súja csak egy pillantást váltott Norikóval. Kirijama felsőteste kiemelkedett a traktor mögül. Súja megint lőtt egy sorozatot a shotgunnal. Kirijama már célba vette Ka­ vadát és Norikót, de erre visszahúzta a fejét. Súja nyugtázta, hogy kifogyott a lövedék a puskából, ezért áttért a Smith & Wessonra, és folytatta a lövést. Az öt töltény hamar elfogyott. Felvette a Sig Sauert, és újra lőtt. Szinte egyből kiürült, ezért berakta a tartalék tárat, amelyet Noriko újratöltött, és tovább lőtt. Fontos volt, hogy ne hagyja abba. Tudta, hogy Kavada és Noriko eltűntek szem elől a hegyen. A Sig Sauer újra kiürült. Több tartalék tár nincs, nem marad más, mint újratölteni… Abban a pillanatban Kirijama újból kitette a kezét, most a traktor elején lévő villa felől, amivel a földet szokta megfor­ gatni. Feldübörgött az Ingram géppisztoly hangja. Ugyanaz, mint az előbb. Kirijama erre fut! Súja már nem törődött a tűzharccal. Csak a kiürült Sig Sauer­ jét markolta (a zsebében még maradt hét adag kilenc milli­ méteres lövedék), megpördült és nekilódult. Ha odaér a
[395]

hegyre, ahol eltakarják a növények, Kirijamának sem lesz könnyű dolga, ha a nyomába akar érni. Csakhogy Súja egy hirtelen döntéssel kelet felé indult. Norikónak és Kavadának nyugat felé kell tartania, hogy az eredeti helyükre érjenek. Minél távolabb akarta tudni Kirijamát kettejüktől. Minden azon múlt, hogy mennyire tud sprintelni, mivel rö­ vid időn belül a lehető legtávolabbra kellett kerülnie Kirija­ mától. A géppisztoly lövése tulajdonképpen nem más, mint egy golyózápor, és kis távolság esetén mindenképpen talál. Csak azon múlik minden, hogy mennyire tud eltávolodni tő­ le. Futott. Annyi előnye volt, hogy az osztályban neki volt a leg­ gyorsabb lába. (Elvileg, mert egy tizedmásodperccel volt gyorsabb Mimura Sindzsinél. Remélhetőleg Kirijama nem fogta vissza magát azon a felmérésen.) Öt méter maradt csak, hogy elérje a fákat, amikor a háta mö­ gül felhangzott a fegyverropogás. Súja bal oldalába belehasí­ tott a fájdalom, mintha jól megütötték volna. Súja felnyögött, és majdnem elvesztette az egyensúlyát, de nem hagyta abba a futást. Befutott egy magas fasor fái közé, és elkezdett felfelé szaladni az enyhe emelkedőn. Megint hal­ latszott a géppisztoly hangja, és most a bal karja lendült fel akarata ellenére. Érezte, hogy közvetlenül a könyöke felett találta el a lövedék. Csak azért is futott tovább. Keletnek fordult… Nana, az ott tiltott zóna ám!… Majd észak felé váltott irányt. Újra lövés a háta mögött. Súja mellett jobbra egy vékonyka fa kettétört, és néhány gyufa nagyságú szilánk repült szerteszét. Megint egy lövés. Ezúttal nem talált. Illetve lehet, hogy igen. Már nem tudta eldönteni. Csak az járt a fejében, hogy még mindig követi. Oké, ezzel legalább Noriko és Kavada időt nyer. Fák és bokrok között vágott át, lejtőn fel, lejtőn le – Súja egy­ re csak futott. Arra egyáltalán nem is gondolt, hogy megtá­

[396]

madhatja valaki más, aki a sötétben lapul. Már azt sem tudta, mennyit futott. Abban sem volt biztos, hogy merrefelé tart. Időnként mintha hallotta volna is meg nem is a géppisztoly ropogását. Nem tudott különbséget tenni, talán a robbanás utóhatásaként csupán a füle csöngött. Mindenesetre még nem nyugodhatott meg. Messzire. Messzire kell mennie. Hirtelen kicsúszott a lába alól a talaj. Egy ideje már egy dom­ bon futott, és most rájött, hogy a lejtőnek egyszer csak vége lett. Pont úgy, mint amikor Óki Tacumicsivel verekedett, le­ gurult a meredek lejtőn. A teste visszapattant, amikor leért az aljára. Tudta, hogy a Sig Sauer nincs a kezében. Fel akart állni… Ráeszmélt, hogy nem bír felállni. A vérveszteség miatt – gon­ dolta kábán. Nem is… Megütötte a fejét? Na ne már! Az nem lehet, hogy ennyi sérüléstől ne bírjak felállni… Vissza kell mennem Norikóhoz és Kavadához, mert meg kell véde­ nem Norikót, mert megígértem neki, mert én. Elkezdett felemelkedni, de előrebukott. Súja elvesztette az eszméletét. [Maradt 20 fő]

51

Szinte teljesen sötét volt, csak kevéske hold­ fény szűrődött be az ablakon. Sindzsi még egyszer földhöz vágta a kezében lévő tárgyat. A padlóhoz csapódás hangja alig volt kivehető. A vastagon összehajtott, leterített takarónak köszönhetően, csak egy halk sziszegést lehetett hallani, mintha valami leeresztene, ugyan­ akkor egy sípoló hang is megszólalt. Sindzsi rögtön felkapta a földről a tárgyat, és az egyik végébe belenyomta a kis műanyagdarabot, amely a takaró mellé esett. A hang abbamaradt.
[397]

– Jaj, siessünk már! – mondta a mellette figyelő Jutaka, de Sindzsi leintette, és még egyszer megismételte a próbát. Sziszegés, sípolás megint. Sindzsi felvette, és a hang meg­ szűnt. Most már minden rendben lesz vajon? Igen ám, csak ha ez nem működik tökéletesen, az egész eddigi munkájuk kárba vész. Csak még egyszer… – Hallod, sietnünk kell… – mondta még egyszer Jutaka, mire Sindzsi már-már vicsorogni kezdett az idegességtől. Vala­ hogy uralkodott magán, és annak ellenére, hogy érezte, még nem tett meg mindent, válaszolt: – Jó – és abbahagyta a tesztelést. Kihúzta az akkumulátort és a teszthez használt kis motort összekötő zsinórt, és elkezdte leszedni a ragasztószalagot, amellyel a motort az elemre rög­ zítette. Sindzsi és Jutaka most újra az Észak-takamacui Mezőgazda­ sági Áruház Oki-szigeti Kirendeltségén voltak. Ez volt talán a legnagyobb a sziget összes épülete közül, az iskola és a kikötőben lévő Halászbolt mellett. Persze világítás itt sem volt, és a sötétbe burkolózott helyiségben teljes egé­ szében elfért volna egy kosárlabdapálya. Itt-ott különféle me­ zőgazdasági gépek, egy traktor vagy egy kombájn kuksolt benne. Volt egy szerelés alatt álló kisteherautó is, kerekek nélkül egy emelőn. Az egyik sarokban mindenféle műtrágyát halmoztak fel zsákszámra. (Csak a veszélyes ammónium-nit­ rátot őrizték eggyel beljebb, egy nagy, zárt tárolószekrény­ ben, amelyet Sindzsi feltört.) A palából készült fal biztosan megvolt vagy öt méter magas. Az északi falhoz illesztett ga­ lériaszerűségen szintén műtrágyák és permetezőszerek sora­ koztak, meg mindenféle kisebb áru. A galériára a Sindzsiék­ kel szemközti oldalon, tehát a keleti fal mentén egy vaslépcső vezetett, és a lépcső mellett volt a bejárat nagy tolóajtaja. A lépcsővel átellenben, az ajtót közrefogva, a délkeleti oldal csücskében választották le az irodát, és a nyitva hagyott ajtón át íróasztal és fax elmosódott körvonalait lehetett látni.
[398]

Elég sok vesződség volt az iskola G7-es mezőjén keresztülve­ zetni a sárkányeregető zsinórt. Először a zsinór egyik végét felkötötték a szikla mögötti magas fa tetejére, azután fogták a másik végét, és elindultak vele a fák között. Csakhogy felet­ tük igen erősen fújt a szél, így nem volt egyszerű maguk után húzni a szemeteszsák-léggömböt. Sindzsi több mint tízszer volt kénytelen felmászni egy-egy fára és kiszabadítani a be­ akadt zsinórt. Ráadásul sohasem tudhatta, hol lapul ellenség a sötétség mélyén, ezért munka közben vigyáznia kellett még Jutakára is, így a végére teljesen kimerült. A lényeg az, hogy jó három óra alatt nagyjából készen lettek a zsinór átvezetésével, és épp kifújták magukat, amikor igen­ csak közelről heves lövöldözés hangja hallatszott. Tizenegy után történt. Még egy robbanásféleséget is hallottak, de nem voltak abban a helyzetben, hogy foglalkozhattak volna vele, ezért gyorsan visszajöttek ide. Azalatt pedig elhallgattak a fegyverek. Azután Sindzsi belekezdett végre az elektronikus gyújtószer­ kezet készítésébe, de ezzel is a tervezettnél többet kellett pe­ pecselnie. Mert nem elég, hogy nincsenek megfelelő szerszá­ mai, a masinának rendkívül kiegyensúlyozottnak is kell len­ nie. Az iskolába ütközés hatására kell az áramnak megindul­ nia, annyira viszont nem szabad érzékenynek lennie, hogy a kötélpálya korábbi szakaszán – például a rázkódástól, ami­ kor a csiga áthalad egy csomón – bekapcsolódjon. Ezt is megoldotta valahogy – robbanószerkezet helyett egy motort kapcsolt rá (egy borotvából szerelte ki), és amint azt elkezdte tesztelni (tehát az előbb), közbeszólt az éjféli híradó. Csak egy halott volt, Simizu Hirono (lányok, 10.), akit Sin­ dzsi közvetlenül a játék kezdete után látott. Az is felmerült benne, hogy köze lehet a tizenegy után hallott heves tűzharc­ hoz, de Szakamocsi mondott ennél lényegesen fontosabbat is – legalábbis Sindzsi és Jutaka számára. Azaz, hogy a sziklá­ juk alatti terület, az F7-es mező, hajnali egytől tiltott zónává válik.

[399]

Nem csoda, hogy Jutaka sürgette. Ha oda nem tudnak belép­ ni, a tervüknek lőttek. Az egésznek annyi. Sindzsi sem akart egy jó játék után, amikor már közel járt ahhoz, hogy mattot adjon, végzetes csapdába esni. Gyors mozdulatokkal kivette az elektromos gyújtószerkezetet a késére kapcsolt tokból. A sötétben összerakta a két, tompán fénylő fémdarabot, és le­ szedte a műanyag borítást a végén kilógó drótról. Aztán előbb ragasztószalaggal rögzítette az elektromos szerkezet kapcsolójául szolgáló rugós műanyagdarabot, és a belőle ki­ lógó drótot összeillesztette a gyújtó drótjával. Körbetekerte ragasztóval, hogy semmiképpen se eshessen szét. Majd egy fényképezőgép vakujából a nyomtatott áramkörrel egyetem­ ben kölcsönvett kondenzátort elhelyezte az akkumulátor ol­ dalán a kijelölt helyre. Ahhoz, hogy feltétlenül berobbanjon a gyújtószerkezet, nagy mennyiségű magasfeszültségű áramra van szükség. Ezeket megint alaposan egymáshoz kötözte. A gyújtószerkezet másik vezetékét csak a hegyre érve szándé­ kozta kezelésbe venni (nehogy véletlenül idő előtt felrobban­ jon), ezért csak a műanyag borítást távolította el, és a végét hozzáragasztózta az elem oldalához. – Jó – mondta Sindzsi, és felállt, zsebre tette az elkészült gyújtószerkezetet. – Siessünk, készülődj! Jutaka bólintott. Sindzsi a biztonság kedvéért a fogót és a tar­ talék drótokat meg egyebeket is behányta a hátizsákjába, és a vállára emelte a zsinórokra osztott kötelet. A lába elé nézett. Egy benzin és ammónium-nitrát keverékével töltött petróle­ umtartály állt mellette. Az oxigén pótlására kitalálta, hogy egy levegővel töltött légpárnát töm bele ernyőszerűen elhe­ lyezve. A szája most be van fedve, de az oldalán egy másik gumikupak lóg le egy nejlonmadzagon a tartály fogójáról, előkészítve a gyújtószerkezetnek. Azután az órájára nézett. Nulla óra kilenc perc volt. Bőven van elég idejük. Oké. Enyhe izgatottságot érzett, míg gondolkodott. Nem volt könnyű, de mostanra legalább összeszedtek minden alap­ anyagot. Egybecsomózták az összes kötelet, amit találtak, az
[400]

egyik végét a H7-es zónában fogják rögzíteni a fára, amelyet kinéztek maguknak a hegyről. Azután a másik végét rákötik a sárkányeregető zsinórra, amelyen most egy kő van, hogy ne mozduljon el. Kibontják a kötelet, és otthagyják, megkerü­ lik az iskolát, és a hegy felőli oldalára mennek, az F7-be. Le­ veszik a fa tetejére kötött zsinórt, és maguk felé húzzák. Vele együtt jön majd a kötél a túloldalról, azután a gyújtószerke­ zettel felszerelt petróleumtartályra rászerelik a csigát, akár­ csak egy gondolára, és átvezetik rajta a kötelet. Egy mozdu­ lattal kifeszíteni a suli fölé a kötelet, odarögzíteni egy fához vagy valamihez, aztán… Utána buli van! Have fun! Yeah, we gonna make it! Ha az iskolai számítógépet vagy az áramköreit vagy akár a vezetékeinek egy részét sikerül legalább megrongálniuk, és elültetik a gyanút, hogy valami hiba csúszott a rendszerbe, ennyi robbanóanyaggal nem csak a számítógépet, illetve de­ hogy csak azt, a fél iskolát a levegőbe fogják repíteni. Amint ez megtörténik, az F7 sziklája mögé rejtett kerékbelső-úszó­ gumikkal futásnak erednek, és a terv szerint a sziget nyugati partjáról a tenger felé menekülnek. Egy adó-vevővel hamis segélykérő jeleket küldenek, összezavarják a kormányt, és ha jól számolt, szűk félóra alatt eljutnak a szomszédos Tojo-szi­ getig, ahol pedig hajóra szállnak. (Egy jachtot még el tud ve­ zetni. Nem tud eleget hálálkodni a bácsi emlékének.) Onnan pedig valószínűleg. Ha Okajama felé indulnak, és ki tudnak kötni egy rejtettebb tengerparton, nyert ügyük van. Fellóg­ nak egy vidéki áruszállító vonatra, vagy lekapcsolnak egy arra járó autót. Végül is van fegyverük. Kocsieltérítés. Ragyo­ gó. Ekkor Sindzsi lepillantott a nadrágjába tűzött Beretta M92Fre. Az átalakított adó-vevővel elterelő hadműveletre készült, de arra az esetre, ha mégis felfedeznék őket a tengeren, am­ mónium-nitrátot és benzint töltött néhány kólásüvegbe, ala­ posan lezárta őket, és eltette a hátizsákjába. De mivel gyújtó­ szerkezet nincsen rajtuk, lényegében egyik sem több egy jól égő Molotov-koktélnál. Ha úgy áll a helyzet, hogy már-már felfedeznék őket, a legjobban teszik majd, ha elébe mennek a
[401]

dolognak, és akár a vízen keresztül megközelítve a hajót, ön­ szántukból felmásznak rá, és harcolnak. Ha elég ügyesek, még fegyvert is szerezhetnek maguknak, és ha be tudják in­ dítani a hajót, el is szökhetnek vele. Csakhogy ennek elen­ gedhetetlen feltétele a pontos célzás. Ez egy icipicit aggasztotta. Ezzel a Berettával járt-kelt eddig a szigeten, de ha belegondol, még egyet sem lőtt vele. És hiába volt bácsi a bácsi, fegyvere azért még neki sem volt, sőt lőni sem tanította meg. De Sindzsi a fejét rázta. Mimura Sindzsi a Harmadik. Min­ den rendben lesz. Hát nem bement az a súlyos labda a kosár­ ba annál a büntetőnél is, amikor életében először vette kézbe? – Sindzsi! – hallotta, ahogy Jutaka hívja, és felemelte a fejét. – Kész vagy? – Nem. – válaszolt Jutaka szerencsétlen hangon, majd elővet­ te az ellenőrzőjét, és valamit gyorsan körmölni kezdett. Sindzsi az ablak mellett olvasta el a hold fénye mellett. „Nincs meg a csiga” – állt a papíron. Hirtelen Jutakára nézett. Lehet, hogy félelmetes volt az arca, mert Jutaka visszahőkölt. A kötél felét és a csigát elvileg Jutakának kellett volna vinnie. Ő volt a csigafelelős, már attól fogva, hogy megszerezték a kútnál. Ide is hozta, biztos letette valahova… Sindzsi megint letette a kötelet és a hátizsákot a vállairól. le­ térdelt a padlóra, és elkezdett körbenézni. Jutaka is követte a példáját. A kezükkel tapogatóztak, még a traktor mögött, a munkaasz­ tal alatti koromsötétben is, de nem találták. Sindzsi felállt, és újra megnézte az óráját. A mutató közelebb járt tnár nulla óra tizenöthöz, mint tízhez. Erre elővette a hátizsákjából a kapott zseblámpát. A világító részét körbeölelte a kezével, és bekapcsolta.
[402]

hátán a páncéljával. ahol Jutaka hátizsákja volt. A szigetet kelet-nyugati irányban kettészelő szélesebb út messzebb. A kékes fénysáv ki­ szélesedett. Sindzsi – mondta Jutaka bűnbánón. Sindzsi átvette a petróleumtartályt a bal kezébe. de ebben Sindzsi sem különbözött tőle). Körülbelül tíz centire nyitva volt. Jutaka is felvette a kötelet (nem kispályás adagról van szó. Az asztal mögött hevert. hogy ne szivárogjon ki több fény. de ez a két csomag azért egy kicsit nehéz volt. aztán a háta mögött rögtön meg is ta­ lálta a csigát. Mindig is büszke volt az erejére. beáradt rajta a sápadt holdfény. Egy méterre sem onnan. a fal mellett. ezért Jutaka tisztára úgy nézett ki. – Ne haragudj. kapd össze magad. Jutaka! Azután újra vállára vette a hátizsákot és a kötelet. Látta Jutaka arcán a pánikot.Vigyázott ugyan. de a húszkilós tartályt fel kell cipelnie a hegy tete­ jére. Sindzsi – ismételte Jutaka. Inkább mostantól figyelj oda rendesen. mint amennyi szükséges. Az épület előtt egy nagy. az üres padló árnyékos részén. egy kicsit délebb­ re volt. majd gyorsan lekapcsolta a lámpát. És a tetejébe még sietnek is. és kinyitotta. de ebben a Gazdabolt névvel dicsekvő raktárszerű helyiségben szétcsordogált a sárgás fény. jobb kézzel nyúlt a nehéz vasajtóhoz. és egy keskeny útra nézett. – Hékás. és az épület keleti oldalán lévő tolóajtóhoz mentek. és egy hosszít csíkot rajzolt ki. A bejárat közelében egy kombi gépkocsi állt. Sin­ dzsi pedig mosolyogni próbált. – Semmi baj. Ne törődj vele. – Ne haragudj rám. Jobbra volt a bejárata. Felemelte a petróleumtartályt. mint egy teknős. Jutaka sietve felkapta a csigát. burkolatlan parkoló terpeszkedett. ahova nem ér el a holdfény az ablak­ ból. Jelentőségteljesen Jutakára nézett. A kötelet csak félútig kell vinni. [403] .

körbeölelve egy dombbal. Egyáltalán ki fogyja bírni az a zsinór anélkül. egye­ nesen a hegyoldalban lévő kőig. Felkészültél rá? Jutaka egy pillanatig néma volt. hogy sűrűn so­ rakoznak a házak. Na. Sindzsi és Jutaka annak a bal oldalára. A parkolótól keletre. az iskola állt. hogy elszakadna. én sem vagyok semmi. majd kis gondolkodás után megszólalt. azok közül a legmagasabbikra fogja felkötni a kö­ telet. De szinte rögtön válaszolt: – Igen. a mögött pedig. Tu­ lajdonképpen abból sem lehet baj. hogy meg fogunk halni. még így éjjel is lehetett látni. Azon túl volt a település. rajta itt-ott néhány lakóházzal. és mosolyogni készült. Azért fagyott az arcára. – Jutaka…! [404] . Sindzsi megigazította a kezében a petróleumtartály fogóját. Tehát a zsinór elhalad az iskola mellett. mert a szeme sarkából meglátott va­ lamit. – Jutaka. – Tessék? – Lehet. Előtte pedig egy egyemeletes ház mellett néhány fa látszik. Balra tőle Jutaka felnézett rá. ha lehallgatják. illetve a parkolótól keletre rögtön egy szántó­ föld következett. – Oké. Több mint háromszáz méte­ ren át. rögtön a szántó csatornája mellé rögzítették a hegyről lehúzott sárkányerege­ tő zsinór végét. Balra fordulva az udvar legmélyén egy kis raktár. viszonylag magasabban. a kicsit alacsonyabban fekvő szántóföld­ ből egy ember feje bukkant ki. hogy felhúzza a kötelet a hely tetejéig? Sindzsi sóhajtott.A tolóajtótól. Felkészültem.

ad­ digra Sindzsi már az árny felé fordította a fegyverét. és visszafutott vele a tolóajtón túlra. hogy Sindzsi nem engedte le a fegyvert. légyszi! Én vagyok. Nyilván arról a fényről van szó. A fenébe. Bal kezében lógott a hátizsákja. mert már első óta egy osztályba jártak). ahonnan épphogy csak kiléptek. Meg­ bánta. talán mert nála volt a nehéz kötélhalom. ha más is csatlakozik hozzájuk. Ő még viszonylag jóban volt Sindzsivel és Jutaká­ vai (főleg azért. és szusszant egyet. Észrevette. Ídzsima! Sindzsi ekkor vette észre. ami Sindzsi szerint nagyon nem il­ lett a helyzethez. már meg is markolta Jutaka karját. Amikor beért az ajtó mögé. Hallod? Ídzsima.). A szeme elkerekedett. Keita lassan felemelkedett. miért kellett ennek épp ilyenkor. en­ gem is vegyetek be! A lehallgatás miatt Jutaka összeráncolt szemöldökkel nézett Sindzsire. pont most. – A háttérből Jutaka lelkes hangja hallatszott. Az árnyék megszólalt: – Ne lőj! Mimura! Ne lőj. 2. hogy eddig nem is gondolko­ dott el rajta. és fellépett a bolt udvarára. és a jobbjában valami kést tartott. hogy ti vagytok azok… Mit csináltatok? Mit cipeltetek ki az előbb? Kötél? Engem is. de azért követte.Ahogy kimondta. Most tűnt csak fel neki. Sindzsi. amit egyetlenegyszer felkapcsolt. Inkább „Hű de nagy gáz van!” érzé­ se volt. és bekapcsolta azt a lámpát. Keita folytatta: – Aztán… idejöttem és láttam. mi lesz. hogy az árnyék Ídzsima Keita (fiúk. hogy megkeresse a csigát. de Sindzsit most nem a megkönnyebbülés töltötte el. hogy egy baráttal többen vannak. Félénken szólt: – Megláttam a fényt. [405] . Jutaka egy pillanatra megingott. hogy rá annyira nem jellemző módon elsiette a dolgot. – Ídzsima az. Sindzsi dühös volt. a palafalú mezőgazdasági boltba.

nem? Sindzsi szótlanul megrázta a fejét. év vége felé történt. Jó vásár volt. egy lépést tett előre. te nem is tudsz róla. Mimura? Légyszi. mi van már? Meg sem ismersz. utána könyves. Ídzsima Keita megállt.és lemezboltokban lófrál­ tak. három nagymenő gimnazistába ütközött. amely még a holdfényben is kivehető volt. Második márciusában. Ídzsima Keita halálra vált arccal. – Ne mozdulj! – fordult Keitához. (Sindzsi egy külföldi számítógépes könyvet vett antikvá­ riumban. Keitával megnézték a filmet. – Veled nem közösködünk. mi bajod? Sindzsi a szabad jobb kezét feltartotta. hogy Jutaka ne jöjjön előrébb. Mimura? Sindzsi nagy levegőt vett. Úgy volt. de megfázott. Nem volt valami nagy esemény. Még jó hét-nyolc méter volt köztük a távolság. Remegett a hangja. Tényleg. Ne mozdulj! – Na! – mondta Keita. hogy Jutaka is jön. – Jutaka. Érezte. sőt inkább jelentéktelennek nevezhető. Egy mellékutcában. – Mi az.– Sindzsi… Sindzsi. Sindzsi Takama­ cuba ment moziba Ídzsima Keitával (mivel Siroivában nem volt mozi). – Ne gyere közelebb! – szólt még egyszer Sindzsi tagoltan. vegyetek be engem is! Sindzsi felhúzta a Berettája kakasát. ne csináld már! Megbízhatunk benne. mert külföldi könyvekből az állami ellenőrzés szigora miatt még a műszaki témájúakat sem [406] . és ott­ hon feküdt. – Miért célzol rám. hogy Jutaka moz­ dulatlanná dermed mellette. Jutaka felnyögött mellette. – Sindzsi. amely az árkádos főutcáról ágazott le. Jutaka.

te ott! Van pénzed? – támadta le az egyik gimnazista. ha térden állva pitiznétek érte. aki a maga százhetven­ két centijével alacsonynak számított a kosárcsapatban. akkor elégedjetek meg húsz jennel. ahogy a nagyobbakkal beszélsz. amikor a másik kettőre pillantott. Kerítésfog arcán a felháborodás tükröződött. Rápillantott a másik kettőre. Csak azt akarták. – Te még csak középiskolás vagy. Ezek tuti.könnyű beszerezni. Sindzsi ellökte magától a gimnazistát.) Éppen a megállóhoz indultak volna. de Keita visszament a könyvesboltba. Hülye kre­ tén. A kérdező arcára volt írva. legalább fogat moshatna – gondolta Sindzsi. mint aki nagyon meglepődött. Mindenesetre nagyon rossz szag áradt a szájából. – Ha úgy van. azok meg csak vigyorogtak. hogy a saját korosztályuk­ kal szemben nem mennének semmire. elkapta Sindzsi vállát. hogy ez különösebb energiát igényelt volna. [407] . – Add elő mindet! Ne húzd az időt! – sürgette megint. mert a fogínye összement. nem? Úgy látom. hogy „Hát ez tök csóró”. – Hé. – Kétezer-ötszázhetven jen van nálam – vonta meg a vállát Sindzsi. valami nem stimmel azzal. Jó tíz centivel volt magasabb Sindzsinél. Sindzsi megfeszítette a hasizmát. mert elfelejtett megvenni egy képregényt. Igazából nem is volt az akkora. – Ti csak nem afféle csavargók vagytok? – kérdezte Sindzsi olyan arcot vágva. Különben akkor ad­ nék nektek. – Mi volt ez. Vagy szipuzott. és a fogai között rés tátongott. Ez igen kellemetlen volt. csak nem orosz ölelés? – kérdezte higgadtan. vagy valami mostaná­ ban divatos szerre lehetett ráállva. és beletérdelt a gyomrába. és felfogta az ütést. Ahogy kimondta. Aztán Sindzsi füléhez hajolt. hogy megijedjen egy kis hasba rúgástól.

és megkérdezte. A nagy­ bátyja. a vereke­ dést sem felejtette ki a tananyagból. Csak téblábolt ott céltalanul. – Bocs. Kerítésfog hosszúkás és jellegtelen arcán fintor jelent meg – bár feltehetőleg csak a modorán akadt fönn. Fogtörés hangja hallatszott. – Hát ez meg…! Ököllel ütött Sindzsi arcába. Persze ez nem jelenti azt. Aztán elkerekítette a sze­ mét. aki viszont elég szerencsétlen arcot vágott. – Na. Sindzsi. amikor Sindzsi megszólította. Épphogy csak fájt. hogy ezek nem is ismerik ezt a kifeje­ zést. amint Keita arca felbukkant. Találkozott a tekintetük Kerítésfoggal. amikor [408] .Pedig biztosra vette. Ez is elég kispályás ütés volt. – Na. hátrahagyva az összegörnyedt gimnazistákat és a tá­ volról odasandító járókelőket. majd rögtön el is tűnt az utcasarkon. bocs. csak ahogy itt nézelődtem. hogy a szája felrepedt belül. aki a képregény-részlegnél volt. gyorsan pakolj már ki pénztárcástul! Sindzsi nem nézett fel. Amikor kivette az ujját. véres volt. – Te kezdted! – vidámodott fel Sindzsi. végül felemelte a fejét. menjünk! – zárta le az ügyet Sindzsi egy vállrándítás­ sal. Ujjával megtapogatta a sebet a szájában. Hát ezt még túl fogja élni. és Kerítésfog hátrabukott. Abszolút nem jelentett problémát az ilyesmi. Már a kezében volt a keresett könyv. visszament a könyvesboltba. eszembe jutott egy másik könyv is. hogy megkeresse Keitát. A maradékot röpke tíz másodperc alatt elintézte. bolti zacskóban. amit meg akartam venni… – magyarázko­ dott. A probléma inkább mással volt. de közben halványan elmosolyodott. hogy nem látta. de azért érezte. akinek Sindzsi minden tudását köszönheti. hogy mi történt a szájával. Azzal egy jel irányzott horogként belenyomta Kerítésfog mocskos szájába a kezében tartott keményfedelű könyvet.

de Sindzsi újonnan vett szakkönyvének el­ szakadt a borítója. Igen ám. nem valami nagy büntetés.) A félénkek és a gyávák nem önhibájukból azok. Meg annak sem örült volna. Senki sem a saját hibájából olyan. hogy simán menjen tovább a világ. aki annak az egésznek az oka volt. mint a dedóban. Sindzsi. Hát még szép.” Ezek után Sindzsi azzal büntette meg magában Ídzsima Kei­ tát. (Ezt a nagybátyja is gyakran mondta. Keita biztos azt gondolta. mindig eltávolította a borítót. hogy „örök harag”. amilyen. mivel a rendőr­ ség buzgóbban fogdossa a hétköznapi embereket. „Ha olyan végeredményt kapunk. Amikor olvasott. Ráadásul a szélén ott éktelenkedett Kerí­ tésfog fogának és nyálának a nyoma. hiszen azt azért mégsem mondhatta. mindig az a gusztustalan pofája fog eszébe jutni. hogy a továbbiakban tudta. hogy Sindzsi simán elbánik három gimnazistával. Ez így is van. Azt hitte. mi? De ez jó volt így mindkettőjük számára. ha egy könyv elszakad vagy összekoszolódik. Különben is – bár ő maga is túlzott pedantériának tartotta – ki nem állhatta. talán rendőrt hív (noha nem sok haszna lett volna belőle. mint a bű­ nözőket). Ez van. Aztán érthető. Persze. ha a gimnazisták megjegyzik maguknak az arcát. Ez nagyon nem tetszett Sindzsinek. ami nem tetszik nekünk – mondta gyakran a nagybátyja –. És biztos nem akart verekedésbe keveredni és megsérülni. de így már minden világos! Szóval eszébe jutott egy másik könyv… Vagy úgy! Ennek köszönhetően Siroiva felé a vonaton nem volt túl jó a hangulata. Kell egy kis a hazugság. ha kihívja a rendőrséget. Na. [409] . megbüntetjük azt. mihez tartsa magát a barátsá­ gukban. Ídzsima.Sindzsit azok hárman körbevették. nehogy baja essék. Csak hogy levezessük va­ lamivel a feszültségünket. Amikor csak előveszi majd a könyvet. hogy nem fekszik neki a bocsánatkérés sem a tettéért.

Nem is mondta el még Jutakának sem. és nem mondott semmit. Elhallga­ tott… Aztán remegő hangon megszólalt. Mimura? Mondd meg! Mert akkor elme­ nekültem? Azért nem bízol bennem? Sindzsi továbbra is célra tartotta a fegyvert. Tűnj innét gyorsan! Keita arcára kiült a harag. Jutaka szavaira válaszolva. bácsi. Csak semmi levezetés. te fogd be! Akkor hirtelen nagyon feszültnek tűnt Keita arca. Már majdnem sírt. – Bocsáss meg. Mi­ mura! [410] . A jobb kezében a kés visszatükrözte a holdfényt. – Mimura… – Keita hangja megint könyörgőre fordult. amiről olyan gyakran beszéltél ne­ kem.Szóval tényleg szóra sem érdemes. – De! – tárta ki a karját Keita. Keita egyre inkább elszontyolodott Sindzsi viselkedése miatt. ami történt. ha nem foglalkozol ilyen jelentéktelennek tűnő eseményekkel. Viszont ebben a játékban meghalsz. – Nem megy. Sindzsi megrázta a fejét. én nem akarok semmi rosszat! Ebből most láthatod – mondta. Ez most a Valóság. – Nézd. – Hát barátok vagyunk. – Miért? Miért nem lehetek veletek? – Sindzsi! – Jutaka. és végül ledobta a kést a földre. Mimura! Ne haragudj rám. nem? Sindzsi továbbra sem eresztette le a fegyvert. – Amiatt?…Amiatt. Itt igenis örök harag van.

majd Keita lába előtt felporzott a talaj. tévesztés nélkül? Természetesen. amely kizárólag csak előre tud haladni. Sindzsi lefelé fordította a pisztoly csövét. A lövés hangjával egy időben a töl­ tényhüvely sápadt nyomot húzott maga után a holdfényben. azt jobb kézzel tenné. Már nem tétovázott. – Sindzsi. mint egy ritka kémiai kísérle­ tet. Egy pillanatra megingott. Nem volt egyedül. vagy csak színészke­ dik. Újra meghúzta a ravaszt. De elűzte a kételyeit. Ha Keita előhúzna valamit a nagy késen kívül. és most először húzta meg a ravaszát. hogy mi lehet az. – Légy szíves! Félek egyedül. Keita olyan érdeklőd­ ve szemlélte. hogy a másik fél szándékai helyett inkább a képességeit mér­ jük fel. Hadd legyek veletek! – Ide ne gyere! – üvöltötte Sindzsi. Keita előrébb lépett. Célba tudja venni? Ez már nem csak ijesztgetés lesz. [411] . Bal. És egyre közelebb van a hajnali egyórás határidő. Van egy ország. – Állj! Állj már meg! – Vegyetek be! Kérlek! Keita újra lépett egyet. és még egy lépést tett. hogy most vajon őszintén beszél Keita. ahol a nemzetbiztonságiaknál alapszabály. ugye? Menni fog pontosan. Jobb. mint egy félresikerült felhúzható bábu. Sindzsi összeszorította a fogait. egyáltalán mit… Sindzsi jobb kézzel megálljt intett Jutakának. De azután megint elindult. Nem sodorhatta Jutakát veszélybe. Ídzsima Keita szája sírásra görbült.Sindzsi összeszorította a száját. megrázta a fejét. Jobb. Egyre közelebb került hozzájuk.

de pont úgy visszhangzott. Keita szája nagyra volt tátva. – Miért. – Meghalt! Sindzsi egy darabig mozdulni sem bírt. Nem mintha számítana valamit is. mintha váratlanul át­ alakult volna valami gépemberré. Arca hirtelen kifejezéstelenné vált. Lassan odasétált Ídzsima Keita testéhez. mint egy diszkoszvető dobás előtt. – Arra gondoltam. Hát nem ő volt a Harmadik. Nagyszerű. úgy válaszolt. hogy Terminátorrá változott. Nehéz volt a teste. ahogy a mellkasa jobb feléből egy kis szökőkút bugyog a fel­ színre. Szánalmas volt. aki soha nem téveszt célt? Siroiva legtehetségesebb védője. Nem akartam megölni. majd a következő pillanatban térdre bukott. Izzadság. Sindzsi! Miért ölted meg? Sindzsi állva maradt. Jutaka az oldalához térdelt. mint amikor fürdés közben magában beszél. Ídzsima Keita felsőtestének jobb oldalát ér­ hette a lövés. De égő. de ez nem így volt. „Hú. Még a sötétben is látható volt. Jutaka szúrósan nézett fel rá. mert a teste kicsavarodott. Úgy érezte. Izzadok az idegességtől. De ez is csak egy pillanat volt. de égő!” – ez a hang visszhangzott a fejében. hogy szívás. hogy nem gondol semmire. majd egy kis habozás után megta­ pogatta a nyakát. Kitárta a karját.Úgy érezte. Mi­ mura Sindzsi? Felállt és előrelépett. Ez egy pillanatra tudatosult benne a tompa lövés előtt. és odafutott Keitához. még a fegyvert sem eresztette le. [412] . Mimura Sindzsi. ha van nála még valami a konyhakésen kívül is. mintha megcsúszott volna a ravaszra tett ujja. és rátette a kezét. A karjára céloztam. és hanyatt dőlt. Mimura Sindzsi egy reggel arra ébredt. – Sindzsi! Mi a fenét csinálsz? – kiáltotta Jutaka.

„Távolságot tartott Sindzsi­ től. Erősen megmarkolta a jobb kezében lógó Berettát. Bácsi. A szája reszketett. ugye nem… – mondta. – Azt akarod mondani. Jutaka egyszer csak hátraugrott. – Sindzsi. Mintha csak Sindzsinek akarná megmutatni. mielőtt Sindzsi ezt kimondta volna.Jutaka erre végigtapogatta Ídzsima Keita testét. Remegő ajkáról újabb szavak bugyogtak elő. Jutaka. Sindzsi! Miért nem hittél neki? Sindzsi érezte. Azután szólalt meg. ugye nem direkt… Igazából… Sindzsi szorosan összezárta a száját. – Nem. mi van? Miről beszélsz? – …Igazából… Igazából… Megszökni nem is… Igazából nem is… [413] . – Micsodát? – kérdezte. – Még véletlenül sem volt nála semmi! Nem vagy normális. Egy. ugye nem hibáztam? Ugye? Sindzsi szótlanul nézett le az ő arcába bámuló Jutakára. majd még egy lépést hátrálva válaszolt. Sindzsi a szemöldökét ráncolva bámult Jutaka arcába. hogy sajnáltam az időt. Igazából. hogy villámsebesen száll ki belőle az erő. valami átfu­ tott Jutaka arcán. Most nem lehet fennakadni egyetlen tévedésen… Pont azelőtt. Igazából. Sindzsi nem értette. De muszáj volt megtennie. Nem. – Csak nem… Sindzsi. ezért szándé­ kosan lőttem le Ídzsimát? Ez… Csakhogy Jutaka hevesen megrázta a fejét. a hátizsákját is kikutatta. Csakhogy… Igen… Sietni kell.

hogy mentsem a bőrömet. én majd egy zsinórte­ [414] . játszani akar. Lehet. hogy mire gondol Jutaka. de természe­ tesen Sindzsi. és igazából nincs is kedve megszökni. hogy a szája is ki­ nyílt. mivel lezárták a telefonvonalakat a szigeten. Az csak. amíg alszik. ekkor már megtalálta a választ arra. Ezért lőtte le Keitát. hogy megbízzál bennem. hogy Sindzsi belement ebbe a já­ tékba. ez lett volna a rejtett szándékom? Mivel csak egy pisztolyunk van. „Nem megy’. mit jelentsen ak­ kor az iskola mellett végigvezetett zsinór? Azt akarod mondani. én a számítógéppel is mindent megtettem. mert nálam van az ész. Na várj csak egy kicsit. – Az csak. hogy életben maradjon – biztos ezt akar­ ja mondani. és a számítógépet meg a telefont is csak azért piszkáltam. hogy megnyerjem ezt a játékot. amikor befuccsolt a hackelés? No igen. de Sindzsi ebből is megértette. aki őrködik. Ennél nem mondott többet. akinek a koponyájában található CPU sebessé­ ge nem marad el másokétól. inkább mégse csiná­ lom”? Mint ahogy azt mondtam. Sindzsi arca eltorzult a döbbenettől. – Ne mondj ilyen hülyeségeket! Akkor mi szükségem lenne veled maradni?! Jutaka hevesen rázta a fejét. szóval csak kihasználja Jutakőt. Nehogy már… De csak ez az egy lehetséges válasz létezett. de álljunk meg egy pillanatra. Tehát Jutaka arról beszélt. Ezek mind csak azért voltak. hogy szembeszálljak Szakamocsival. Hogy legyen. hogy „Bocs. De rögtön kiabálni kezdett. és a benzint meg a műtrágyát is csak azért szereztem.Jutaka szavai nem álltak össze értelmes egésszé. és miután az befulladt. a robbanószer biztos hatásos fegyver lesz a győzelmemhez? Közvetlenül az iskolarobbantás tervének megva­ lósítása előtt azt mondtam volna. mondjuk. mennyit dolgoztunk az új előkészületekkel.

mielőtt Sindzsihez vágta ezeket a dolgokat. Jutaka. Jutaka? Mert ha egyszer gyanakodni kezd az ember. tizenkét hengeres. Különben is. a fenébe is! [415] .lefon-társaságot alapítok. te meg elbőgted magad. Őszintén szólva nevetséges. Jutaka habozott ugyan. Sindzsi megszólalt. a fáradtság és a sokk miatt. hogy Jutaka nem gondolta vé­ gig. És ha szépen sorban elmondaná. Ídzsima Keita. Bomba üzlet. Hirtelen kiszállt a tagjaiból az erő. én meg azt mondtam. De csakis azért bukkanhatott elő. meg­ törten a térdére támasztotta a kezét. mert ott volt. lehet. segítek. – Ha nem bízol bennem. Egy leheletnyi kétkedés vele szemben. Még a te poénjaidnál is jobb vicc. akkor lőj le most. fektetett. Pedig magában Sindzsiben egy fikarcnyi gyanú sem merült fel Jutakát illetően. bosszút állsz Kanai Izumiért. De nem kell annyit gondolkodni. hogy a szeme előtt halt meg egy igen közeli barátja. akkor bármit kétségbe vonhat. nem? Az is csak egy trükk volt a részemről? …Nem túlzás ez egy kicsit. Jutaka is biztosan megértené. Sindzsi továbbra is lefelé nézve folytatta: – Meg akartalak védeni. Tiszta hülyeség. hogy megszedjem magam? Vagy az is csak egy ügyes átverés? Nem is. de azért átvette a fegyvert. inkább egy egyedi tervem van vele. Hasonló kategóriás erőtlenségeket tekintve lenyűgöző mértékű. azért lőttem meg Ídzsimát. Lőj le nyu­ godtan! Jutaka tágra nyílt szemmel meredt Sindzsire. ami neked meg sem fordulna a fejedben? De… de hát azt mondtad. csak egysze­ rűen a felszínre törhetett hirtelen a szíve mélyén eltemetett gondolat. Tur­ bós. A testében hirtelen elhatalmasodott az előbbi erőtlenség. hogy egy kicsit begolyóztál a fáradtságtól? Az esze így diktálta. és Jutaka felé lódí­ totta. mekkora hülyeségek a gyanúi mind egy szálig. Nem lehet. uram! Sindzsi visszaeresztette a Beretta kakasát.

és a föl­ det bámulta. hogy Jutaka kételkedett benne. Jutaka. hogy ezzel Ídzsima Keita is ugyanígy volt. nincs jobb dolgod most. Egy pillanattal később a teste különböző részein úgy érezte. amelyek a testébe fúródtak. A kezében fegyvert tartott – egy pisztolynál nagyobb lőfegyvert. Megbízol valakiben. Jutaka Sindzsi vállára tett kézzel állt eddig. Szörnyű dolgot tettem. és… Jutaka Sindzsi vállára tette a kezét. [416] . Odafutott. – Bocsáss meg! Bocsáss meg nekem. hogy ellenséggel vagy körbevéve? Meg egyálta­ lán. Én meg akartalak védeni. Mögötte. Sérülése lényegében halálos volt. a tudata alatt megszólalt egy hang. Sindzsi változatlanul a térdén tartotta a kezét. hogy az ő szemét is könnyek áztatják. a fáradtság és a sokk. és hangosan zokogni kez­ dett. Egyszer csak érezte. a bolt parko­ lójának legtávolabbi pontján egy diákegyenruha árnya lát­ szott. nézz az órádra! Már nincs is idő… A nagybátyja hangjára hasonlított. de a fájdalomtól Sindzsi visszatért a valóságba. A szomorúság. Micsoda dolog volt ké­ telkedned bennem? Pedig én megbíztam benned. aki nem bízik benned. amely így el sem jutotta tudatáig. az istenit! –. amely tisztára olyan volt. Azután sírásra fancsalodó arccal felnyögött. de lehet.Jutaka egy pillanatig bambán meredt előre. Hékás. Csak sírt. Sindzsi? Micsoda hülyeség civakodni. először Jutaká­ én hatoltak keresztül. nem? Elfelejtetted. hogy azok a valamik – persze go­ lyók. Sindzsi! Én egy kicsit meglepődtem. régi írógépre em­ lékeztető hangot hallott. elnyomták ezt a hangot. Ebből megtudta. mintha piszkavasakat szurkáltak volna belé. de most a teste a földre zuhant. Csakhogy a lestrapált idegei. mint egy süteményes­ doboz. az erőtlenség és a megbánás egyvelegének vegyes érzelmei közepette Sindzsi kopogó. hogy meghalt Ídzsima. A lelkében valahol. Jaj.

az elvitte a jobb lábán az edzőcipő orrát. Felkapta az ajtó mögé tett petróleumtartályt. A védőzseni legendája ezzel véget ért. Ettől az előzőnél kétszer nagyobb fájdalom hasított a jobb ol­ dalába. Pompás. Az újabb ko­ pogó hanggal egy időben a keze szikrákat szórt. Lőtt egy sorozatot. még szép!). és amikor azt hitte. Kirijama Kazuo már azelőtt elhúzódott jobbra. mint a tűzi­ játék. De ekkor már meglódult a bolt épülete felé. Vagy ha esetleg mégis. Akkor viszont gyere utánam! Jutaka már nem bír megmozdulni. de én igen. lényegében csak a bal karjával és a jobb lábával húzva magát. Csakhogy nem pihenhetett meg. ahol már nem volt semmi a cipőben. Érezte.A testében forróság áradt szét. és felvette a Berettát. Soha. hogy a szájából ömlik a vér. de reflexszerűen elhasalt balra. A hasába. a bal vállába és a mellkasa bal felébe. Több mint tíz lövedék le­ het a testében. amelyet Jutaka elejtett. Most járta csak át a fejét az igazi fájdalom. felállt.). Perdült egyet a föl­ dön. de lehajolva nekiiramodott. nem leszek többé sztárjátékos. és elkezdett visszavonulni a traktorok és kombájnok között a sötétben. megúszta. Egy pillanatra megingott. valahogy olyan merevnek érezte magát (ólomgolyókkal végzett sebészeti beavatkozá­ son esett át. A lövéssorozat követte. És vetett egy pillantást az élettelenül lecsüngő jobb lába ujjaira. és Sindzsi összeszorította a fogait. De ehelyett is inkább Jutakára gondolt. tehát te belementél ebbe a játékba. a Beretta pedig kicsúszott a kezéből. és megcélozta az árnyat – Kirijama Kazuót (fiúk. [417] . A jobb kezével a tartályt von­ szolta. annak ellenére. Jutaka… Vajon léleg­ zik még? Kirijama… a szája szélén bugyogott kifelé a vér. Én már nem fogok tudni kosarazni. és egy lendülettel be­ vetődött a tolóajtó mögé. hogy onnan tört fel a legélesebben a fájdalom. 6. Semmiképpen sem.

de Kirijama inkább legyező alakban szórta szét a lövedékeket. Abbamaradt. és csak imádkozott. Valaminek nekiütközött. a szemben lévő ablak pedig ripityára tört. megkerülte és továbbhaladt. Elmúlt. hogy ne találjon. Persze Kirijama sem süket. És… Kirijama már az épületen belül volt. nehogy zajt csapjon. Iszonyúan figyelt. Egyenként ellenőrzi őket. Kirijama biztos oda fog lőni – gondolta. hogy a tolóajtóban és az onnan benyúló kékes fénysávban egy árny jelenik meg. Valamelyik szerszám egy darabja elrepült. a traktor alól látszott. Gyere csak ide…! Jobb kézzel megemelte a petróleumtartályt.később is ráérsz Jutakávai végezni. Már tudja. Valami kemény doboz­ szerűségnek ütközött a háta. úgy közeledik. Sindzsi megfogott egy keze ügyébe eső csavarhúzót. Sindzsi lebukott. és megint hátrálni kezdett a bal karjával és a bal lábával. Tudta. koppant. és el­ dobta balra. Ja. Sindzsi körbenézett. és az épület tele lett szerteszét repülő lö­ vedékekkel. Az épület túlsó felén halványan látszot­ tak a galéria körvonalai. hogy Kirijama is fejét behúzva a szerszámok és a sze­ relés alatt álló kisteherautó vagy akármi más alá nézeget be. Persze Kirijama biztos rögtön újratölti. A következő pillanatban vakuvillanással kísért kopogó hang ismétlődött megint. aztán leesett a betonpadló­ ra. Kifogyott a tár. és feltette a hasá­ ra. Plusz a patakzó vér nyomát sem lehet nem észrevenni. Sindzsi felemel­ te a fejét. igen… Sindzsi nevetésre húzta csupa vér ajkait. Itt vagyok. utánam gyere! Mintha csak Sindzsi gondolataira vála­ szolt volna. most engem kövess! Kér­ lek. És a bejárattól odavezető vaslépcsőé [418] . hogy ő itt van a sötét­ nek ebben a részében.

amely nejlonmadzaggal volt ráló­ gatva. Csomagszállításra használt. ahogy a kondenzátor vékonyka. Ez természetes. négy kis kerékkel ellátott tologatós járgány. csak rávetette magát az ajtó kilincsére. és most már fel sem tudnánk mászni a hegy tetejére. Ezért. rögtön mellette pedig egy kijárat volt. Levette a kupakot a csőréről. az elem tokját meg az áramköröket mind a pet­ róleumtartály tetejére pakolta. lerántotta az elektromos szerkezet kapcsolójáról a ragasztót. Erre vártam. Kirijama. És mö­ götte már a helyiség sarkában az a leválasztott iroda. halkan letette rá a petróleumtar­ tályt. amikor belép. Azt én zártam be. A keleti fal mentén egy kis kézikocsi állt. Azt… Tényleg. Sindzsi bal lábbal teljes erejéből megrúgta hátulról a kéziko­ csit. de már nem volt ideje rende­ sen rögzíteni őket. Az elem tokjából kivette a szigetelőfil­ met. Ha fizikailag jó erőben lenne. Belenyomta a középen ki­ lyukasztott gumidarabot. Mennyi időbe telhet elfordítani a kulcsát? Nem volt ideje gondolkodni. Odavonszolta magát a kéziko­ csihoz. de ezen át csak az emberek közle­ kedtek. hogy az utat tör magának a sok lom között. az összes többi ablakkal és min­ dennel együtt. az autók is befértek rajta. onnan ráugorhatott volna Kirijamára. Csakhogy ez már lehetetlen.is. és a sérülései miatt ügyetlenül mozgó ujjaival azért nagy nehezen leszedte a ra­ gasztószalagot az elemről. Csakhogy Jutaka is meg én is megsé­ rültünk. és Kirijama felé gurul. A cséplőgéptől jobbra megjelent Kirijama lába. fülcsen­ géshez hasonló magas hang kíséretében sebesen feltöltődik.. Ha a tolóajtót teljesen kitárják. és amikor mellé ért. Kivette a zsebéből a gyújtószerkezetet. és meg se bizonyosodva róla. és mélyen benyomta a tartály gumikupakjába. Azt és a kondenzátorvezetékbe futó drót végét összeillesztette. Az ajtó zárva volt. Emiatt a gyújtóból kiálló két drót egyike lekonyult. meghallgatta. Különleges ajándék neked. [419] . Az elektromos szerkezetet.

ahol eredetileg az épület falai álltak. Úgy tűnt. A hátsó cso­ magtere kicsavarodott. így újra egészen tótágast állt és megállt. és az Észak-ta­ kamacui Mezőgazdasági Áruház Oki-szigeti Kirendeltségé­ ből mostanra már csak a váza maradt meg. fel-feltört a füst. pala-. Sindzsi arra gondolt. mert két-három helyen fényes tűz­ nyalábok látszottak. majd az oldalaival lefelé be­ csapódott a parkoló közepébe. de ennek dacára Sindzsi rögtön hátra­ nézett. Többszörösen durvább volt annak a kézigránátnak a hangjánál. Csupán az északi oldalon maradt némi fal. amelyen Sindzsi kirohant. A háta mögött a bolt palafalai egy pillanatra kitágultak. hogy feketére színe­ ződött. hogy elrugaszkodhasson a föld­ ről. A leve­ gőt betöltötték az üveg-. ahol a galéria volt. gumi nélküli kerekei pedig körbeforogtak. amelyet Kirijama dobott Sújára. Még kilencven fokot elfordult oldalra. és amitől egy idő­ re lebénult a hallása. hogy miszlikre szakadt a dobhártyája. mivel az emelőn volt. az [420] . és az egészről még a koromsötétben is egyértelműen meg lehetett állapítani.meg mindenféle szilán­ kok. és félig le­ szakadt. és a kisteherautó lassan megfordul­ va egy nagy ívű parabolát írt le. mint egy portörlő rongy. a szerelés alatt álló kisteherautó fejjel lefelé lebegett a levegő­ ben. Lényegében nekivetődött az ajtónak. beton. Hason fekve csúszott valamennyit a földön a légnyomástól.2 másodperc alatt fordult el a zár. a bent lévő mezőgazdasági eszközök és egyebek fel-alá gurultak. majd a szigetet borító éjszakai levegőt egy iszonyatos dörrenés ráz­ ta meg. a testébe is beleállt néhány. de nem közvetle­ nül. hanem azokból kapott néhányat. és kirohant az épü­ letből. A tető déli részének nagyja is elszállt. és körülötte mindenütt szilánkok és törmelékek repkedtek. Az ajtónak. és mégis a magasba emelkedett.0. A galéria pedig a füstön át teljes egészében láthatóvá vált. Zuhogtak a szilánkok lefelé. Még az ujjavesztett jobb lábát is sikerült használnia. a homlokáról lejött a bőr. Azon a tájon. Valószínűleg a robbanás nagy nyomást préselt be alá. Valami éghetett. amelyek előzőleg a le­ vegőben szétszóródtak).

letette a jobb sarkát. azu­ tán is. Úgy tartotta a süte­ ményesdoboz-géppisztolyát a jobbjában. miközben végre feltápászkodott. a házi készítésű petróleumtartály-bomba jól működött. Viszont ennél is inkább… – Jutaka…! – suttogta. hogy a felfordult kisteherautó ajtaja. Igaz. és jobb lábbal beletérdelt a törmelékbe. és ki­ felé dőlt. Sikerült legalább a testközelben lévő ellenséget legyőznie. Valami nagyon-nagyon magasra repülhetett. és semmi nem maradt a helyén. és mint várható volt. amely biz­ tos szintén be volt krepálva.alsó sarokvasa nem bírt megválni a fal maradványaitól. Furcsál­ lotta. Felkenődött arra a falra. (Halkan ugyan. Illetve az íróasztal valamiért mégis ragaszkodott a létezéshez. mintha semmi sem történt volna. vér buggyant elő a fogai közül. hogy megbillentette a légnyomástól arrébb csúszott kombájn. egy tompa kattanás kíséretében kinyílik. aztán kinyújtotta a bal lábát. ahol Jutaka feküdt… És meglátta. Letámasztotta mind­ két kezét. hogy az iskolát is el tudta volna tüntetni. amelyik megúszta az összeomlást. az épület maradványaira meredt és megszólalt: – Hű! Igen. Arra eszmélt. Amint kinyitotta a szá­ ját. De az ügy már le volt zárva. A leválasztott iroda is nyomtalanul eltűnt. hogy vissza­ tért a hallása.) Kirijama Kazuo leereszkedett a talajra. fémes koppanás hal­ latszott a füst belsejéből. hogy még egyáltalán életben van.és egyéb törmelékek. és nagy nehezen felállt. de meghallotta – lehet. [421] . hogy csak most ért földet. Sindzsi lényegében meg sem hallotta. hogy mindent elleptek körülötte a fal. mert hülye időzítéssel magas. mintha csak hajlongana. Felsőtestével kiemelkedett belőlük. a mellkasától a hasáig iszonyatos fájdalom nyilallott. Odapillantott a parkoló mélyére. A rombolás mértékéből ítélve kétség nem fér hozzá.

minek. A bátyád… Még egyszer tüzet okádott Kirijama Kazuo Ingramja. ugye? Addigra már Kirijama lőtt. hogy tényleg nevetésre görbültek friss vérrel borított ajkai. A lég­ nyomástól az is nekifarolt a mögötte lévő villanyoszlopnak.Hé… Sindzsinek nevetni lett volna kedve. és hátraszé­ dült a törmelékkel borított földre. Mimura Sindzsi. Semmi szükség nem volt rá. ködszerű szilánkok szálltak Sindzsi amúgy is porral borított testére. hogy az ott parkoló kombi kocsi eleje volt. egy kicsit meg is döntötte. Ikumi. a szélvédője pedig valami nekive­ rődött szilánktól úgy nézett ki. Egy lövedék széttépte Sindzsi beszédközpontját. Harminc másodpercbe sem telt. Szeretett nagybátyja hagyatékát – a bá­ csi régi szerelmének fülbevalóját – bemocskolta a bal füléből kiömlő vér. és élénkvörösen csillogott. Az épületbeli tűzoszlopok tarkabarka fényeitől körbeölelve Kirijama Kazuo csak csendesen álldogált. és bár a nagyja az autó belsejébe zúdult. Azután Sindzsi lassan előrehanyatlott. mint egy pókháló. ő a hátán feküdt. Mögötte. Így halt meg a Harmadik. és azzal Sindzsi gondolatainak vége szakadt. és az arcát Sindzsi felé fordította. …Ez vicc. Közvetlenül mellette pedig Ídzsima Keita. félig bete­ metve a törmelékkel. légy boldog a szere­ lemben! A bátyád már soha nem tapasztalta meg az igazi szerel­ met. Most aztán Sindzsi tényleg telibe kapta a kilenc milliméteres Parabellum-zuhanyt. a hason fekvő Jutakőt lehetett látni. én most vesztettem ellened?! Jutaka. A háta nekiütközött vala­ minek. egy pillanatra elkalandoztam. A feje mellett betört a már amúgy is teljesen repedt kocsiablak. Néhány törmelékda­ rab felpattant. de sejtette. de visszaverte az épületben égő máglyák fényét. Illetve meglehet. amíg meghalt az agya többi része is. Kirijama! Mi a franc. hogy kiderítse. apró. [422] .

[Maradt 17 fő] [423] .

Harmadik fejezet – A végső küzdelem [424] .

majd elmenekült Súja elől. meg­ szólalt Szakamocsi éjféli híradója. és már utol is érte. A C3-as zóna. Ne mozdulj innen! – mondta. szinte halkan megszólalt a géppisztoly. hiába is próbálná kiverni a fejéből. és a mélyén valamilyen bogár zümmögött halkan. Rögtön visszajött.52 A bozótosban. mint egy utolsókat pislogó neon­ cső. mondhatni. Bemondta Simizu Hirono (lányok. [425] . Rögtön azután. vállán a pokróccal. hogy Kirijama ül­ dözőbe vette Súját. – Megnézem. és szorította össze Noriko szívét. megint visszaállt a csend. Úgy tűnt. Éppen egy íjat vagy nyilat faragott késsel. A Kirijama Kazuóval vívott csa­ tájukban megismert kézigránát a nyomába sem ért ennek. azon a hangon még Kavada is meglepődött egy ki­ csit. Ez minden kétséget kizáróan Kirijama Kazuo géppisztolyá­ ból származott. de… Alig tíz vagy húsz perccel azután megint fegyverdurrogás és annak a géppisztolynak a hangja hallatszott messziről. de megállítot­ ta a kezét. háromtól a G3-as és öttől az E4-es. És nem mondták be Súja nevét sem. iszonyatos robbanás hangja hallatszott. Sűrű volt a sötétség. A hang nem maradt abba. De mielőtt ezt elmondhatta volna Kavadának. és bejelentette: Keletre ég vala­ mi épület. Noriko a térdét átkarolva ült. Ha nem számítjuk. És eh­ hez kapcsolódott egy félelmetes rémkép. 10. hogy másnak is lehet ugyanolyan fegyvere. és csak lógatta a fejét. nem volt érintett. ahol Noriko és Kavada tartózkodott. hogy végre visszaértek ide Kavadával. mi az. Azután még egyszer vagy kétszer. Sza­ kamocsi bejelentett három újabb tiltott zónát. aztán vége lett. és kiment a bozótból. Egy órától az F7-es.) nevét. aki – Noriko maga ugyan ezt nem láthat­ ta – megölte Minami Kaorit.

csakhogy azóta már majdnem egy óra eltelt. Minden előjel nélkül egyszer csak piros folyadék kezd ömleni belőle. amely úgy terjed szét Súja arcán. kijátszva a tanár figyelmét. és felhúzott jobb térdére tá­ masztotta a jobb csuklóját. Mostanra már jó néhányszor meg­ ismételte ezt a mozdulatsort. Noriko a növényzet résein besütő hold pénzérme nagyságíj fényfoltjába tartotta a csuklóját. Súja nem jött vissza. onnan csörgedezik elő a vér. Mögötte ott az agya. [426] . fekete pont virít a homlo­ kán. – Kavada! A sötét miatt lényegében Kavadának csak a körvonalait lehe­ tett látni. De nagy. Aztán befúrta az arcát a térde közé a szoknyájába. Súja arca. ahol mi Kirijamával találkoztunk. Felnézett Kavadára. és a szeme valahova a távolba tekint. mint valami varázsszertartást. és az órájára nézett. – Mi az? – Túl sokat késik Súja. Hajnali egy óra tizenkét perc volt. Egy borzasztó kép futott át a fején. de Kavada megráz­ ta a fejét. – Jóval délebbre van attól. nem ő az – mondta. – A lényeg. hogy elhessegesse ezt a látomást. ahogy a repedések szaladnak végig egy üvegen… Noriko megrázta a fejét. hátát csend­ ben egy fatönknek támasztva. hogy megvárjuk. Nanaharának a hegy felé kellett menekülnie. A nagy pont igazából egy iszonyúan sötét és mély lyuk. Mellette feküdt egy saját készí­ tésű íj és néhány nyílvessző a földbe szúrva. a szü­ netben elénekelte neki az Imagine című dalt („Mérföldkő a rockban” – mondta róla Súja): a szája félig nyitva. Mint amikor egyszer a zeneteremben. Ezzel Noriko is megkönnyebbült egyelőre. Kivette a szájából a cigarettát.– Az… – kezdett bele Noriko a kérdésbe. aki mellette ült cigarettázva. mint egy hindunak.

Kavada visszatette a cigarettát a szájába. és már haldoklik. piros pókhálóval borított arcáról. Noriko a fejét rázta. Ettől Noriko felidegesí­ tette magát. ami már nem is le­ hetett volna ennél kifejezéstelenebb. hogy valószínűleg…? Kavada sziluettje mindkét kezét felemelte. akkor meg fog halni. hanem valaki más­ sal ütközött meg. de akkor Súja miért nem… – Hát… – szakította félbe Kavada – valahol meghízza magát. Igen… Bemondták. gondolom. hogy ahova Súja esetleg menekülhetett. és nem jött ki ennél több a szá­ ján. amíg a hegyen futott… Nem. az az egy biztos. megtámadhatta valaki más. Ha­ csak nem köröz még egy ugyanolyan. – Valami történt… – Hát valószínűleg… – Mi az. Nanahara mindenesetre el tudott menekül­ ni előle. A cigaretta para­ zsa arrébb mozdult. és ha az a hely közben tiltott zónává válik. nem. – Jó. De felidézte. és füst gomolygott elő a szájából. – Hát igen. hogy Kirijama nem Napaharával. hogy elmenekült ugyan Kirijama elől. Kavada arca megint visszabújt a sötétségbe. Lehet. Lehet. hogy mennyiszer segített Kavada neki és Sújának. vagy még inkább… Végigfutott a hátán a hideg. Vagy ha nem is. [427] . A parázsló cigaret­ tavég halványan megvilágította az arcát. És a robbanás ott azt jelenti. elveszthette az eszméletét. hogy eltévedt. Megint lepergett a fejében a képsor Súja félig kitátott szájú. hogy megsérült. Kavada higgadt válasza is bosszantó volt. de életveszélyesen megsérült. – Lehet. – Várj csak! Az előbbi géppisztoly tutira Kirijama volt. és elnyomta ma­ gában a mérget.

Mert… mert Súja olyan. Egyenes. Tehát akkor… Noriko megint a fejét rázta. haj­ nali egy órától tiltott zóna lesz. azt sem engedem. És hiába tette volna ki ő magát a veszélynek. de erős szívű. amelyet a tér­ dén nyugtatott. Noriko a száját harapdálva bámult Kavada arcába. Ha egyedül mennél. Mindenkihez kedves. Aztán megmozgatta fájós lábát. Nem mehetnénk el megkeresni Súját? Nem jönnél velem? Én egyedül nem tudok.az északi hegy lábánál. De… Kavada halkan megszólalt: – Lehet. kislány. és idegesen rápillantott az órá­ jára. – Kérlek! Nem mehetnék el. amelyikben a cigit tartotta. Súja nem halhatott meg. Azután szólalt meg. Kavada megvakarta a fejét azzal a kezével. hogy mi előremehes­ sünk. és odahúzódott Kavadá­ hoz. de soha nem veszíti el azt a határozott mosolyát. – Ne nézz így rám! Nyomasztó. hogy nem. Az nem fordulhat elő. ugye? [428] . ártatlan. az iskolától északra fekvő F7-es. akár egy gitáros szent. És már elmúlt egy. és számomra olyan. Az nem lehet. Két kézzel megszorította Kavada balját. – Egyébként te szereted Nanaharát. de az is lehet. Noriko kezét pedig visszatette Noriko térdére. Noriko megfordította a kezét. mint a sajátján. légy szí­ ves! Kavada nem szólt egy szót sem. ha egy lány így néz az em­ berre. mások bánatán úgy szomorkodik. mint egy védőszent. Ilyen ember nem halhat meg. csak lassan felemelte a bal kezét. Ak­ kor hiába bízott volna rám Nanahara téged. – Azt nem lehet. tiszta. és rá­ csapott.

És ér­ dekes módon még nem történt meg. Kavada? Kavada elnyomta a földön a cigarettáját. ugye? Mindegy. hogy minden ok nélkül meg vagyok győződve valamiről. semmi károm nem származik belőle. megértettem. természetfeletti képességek és társaik azok­ nak valók. hogy ez az én külön bejáratín vé­ leményem. Kísértetek meg túlvilág meg kozmikus erő meg hatodik ér­ zék vagy a jóslás. Kavada viszonozta a bólintást. Erre Noriko megint az ajkát harapdálta. – Illetve.Noriko bólintott. Mindenesetre… Noriko Kavada szeme tájékát fürkészte. – Te hi­ szel benne. Inkább ezek segítségével elmenekülnek a való­ ság elől. te hiszel a hatodik érzékben? Noriko eléggé meglepődött a hirtelen felhozott témán. Noriko némán figyelte Kavada arcát. – Akkor meg képzeld magad a helyzetébe. Nem tehetünk jobbat. Hosszabb szünet után Kavada kérdezett: – Noriko. [429] . Aztán lesütötte a szemét. és bólintott. Vajon el akarja terelni a figyelmét vala­ mi mással? – Hát egy kicsit. Bocs. hogy a gyakorlatban reagálja­ nak valamire. – Hát igen – bólintott Kavada. – Jó. hogy ne lett volna iga­ zam. ami nem egyértelmű. Én egyáltalán nem hiszek benne – válaszolta aztán. akik hülyék ahhoz. azt mondtad. – Nem. Határozottan bólintott. mint hogy várunk. és el­ kerekítette a szemét. vedd úgy. Igazából nem is tudom – válaszolta. ha figyelmen kí­ vül hagyom. hogy egy kicsit hiszel benne. – Mindenesetre? – Mindenesetre időnként van olyan.

Egy olyan nagy­ szerű lányt. A részemről. – Hát nem tudom – mondta. csak egy egészen kicsit nevetett. Aztán hozzátette: – Jó lehet Nanaharának. Megértem. Kavada oldalra hajtotta a fejét. akivel engem össze sem lehet hasonlítani. – Csak kimondom. Súja mást szeret. Visszajön. Noriko odakapta a pillantását. és megint meggyújtott egy cigarettát. hogy Kavada története elejétől végig kitaláció. Kétszer-háromszor megforgatta az öngyújtó kerekét. – Köszönöm – mondta. de pocsék érzés. – Biztos? Noriko lehajtotta a fejét. Kavada vállat vont. ezért nagyon szép. – Mit? – Egyoldalú. hogy elmesélte neki. – Tessék? – Hogy ennyire szeretik. Noriko arcvonásai egy csapásra ellazultak. Hogy is mondjam. hogy Sújának tetszik. amit érzek. Valamiért én erről most megint meg vagyok győződve. Olyan tisztának tű­ nik. [430] . – Nagyon jól néz ki. Noriko megrázta a fejét. – Félreérted. – Milyen kedves vagy. Meglehet. – Nanahara most már téged szeret szerintem – tette hozzá. és bólintott. – Az nem lehet. Kavada.Kavada folytatta: – Nanahara él. és Kavadára nézett. De akkor is örült. Noriko egy kicsit.

Tizenegy után valami­ vel heves tűzpárbaj hangját hallotta. egy lövés hangja hallatszott. Már csak húsz ember maradt. ha elfáradt. akkor majd tisztán fogsz látni. miközben válaszolt: – Feküdj csak le. a sziget északnyugati partja felé vette az irányt. így nem csoda. ez az elgyötörtség egyre erősö­ dött. Persze egy­ folytában járkál a játék kezdete óta. hogy puszival éb­ resszen. hogy melyek az újabb tiltott zónák. illetve tudomása szerint már csak tizenhét. De aludni nem tudott. hogy izgulnod kellett miatta. mintha egy óriási hegyre mászna. ha visszajön. [431] . majd be­ burkolózott a takaróba. Aztán ha elálmosodsz. és lefeküdt. – Köszönöm. és emiatt visszatért a sziget közepétől viszonylag keletre. Azután az éjféli hír­ adásban megtudta. és rögtön annak a bizonyos géppisztolynak a hangja válaszolt rá megint. [Maradt 17 fő] 53 Szugimura Hiroki elgyötört volt. Amikor az iskola északi részén lévő F7-be lépett. én egész éjjel ébren leszek. még nem gyógyultál meg teljesen. amerre addig még nem járt. Miután eljött az orvosi rendelőből. Kavada kifújta a füstöt. Szeto Jutakával és Ídzsima Keitával együtt. a hang el­ hallgatott. – Jó – bólogatott Noriko vidáman. amely egytől lett tiltott terü­ let. Mimura Sindzsi halott volt. Mire odaért. szidd csak le jól. azaz ahányszor csak beje­ lentették a halottak számát.– Ha visszajön – mosolygott Kavada –. és végül semmit sem talált. aludj nyugodtan. ahol Nanahara Sújáék hármasával találkozott. Azért még vagy tíz percet üldögélt és várakozott. Megmondom Nanaharának. Noriko megint nevetett egy kicsit. Ahányszor csak meghallot­ ta Szakamocsi hatóránkénti híreit. és megint egyenként végig akarta őket nézni.

Még ha nem sikerült is kimenekül­ nie ebből a játékból (bár igen valószínű. hiába van ő hozzászokva a kung-fu szabályaihoz. de az ilyesmi végül is csak tanulás kérdése. hogy a géppisz­ tolyos ellenség még ott lehet. ha megölik – ilyen képet őrzött magában róla. Aztán megint egy sorozat hangja. aki akkor sem hal meg. mint Etó Megumi esetében. és ott újra eszé­ be jutott. mint mondjuk neki. Közvetlenül mellette hevert Szeto Jutaka és Ídzsima Keita holtteste. Tényleg bomba lehetett az. aki Sindzsivel csapott össze a jelek szerint. Amikor leért a hegyről. fülsiketítő dörrenés hal­ latszott. ahonnan lenézhetett a síkságra. muszáj volt bizonyosságot szereznie. raktárszerű épület teljesen szétment. És miközben odaindult lefelé a hegyről. Keresztülment a szigetet kelet-nyugati irányban átszelő úton. hogy esetleg más „játékos kedvű” egyén is előkerülhet. Hü­ lyén hangzik. Nem bukkant fel az a géppisztolyos valaki. mellette a parkoló tele volt kisebb-nagyobb törmelékekkel. egy épület lángolt azon a tájon. hogy ő maga például a város harcművészeti csarnokába járt kungfuzni. Nem ér fel Sindzsi veleszületett testi képességeivel. bevetette magát a déli hegy lábánál a sűrűbe. Mindig azt gondol­ ta. és hiába maga­ sabb jó tíz centivel. A fák közül elő-előbukkanó égbolt egy pillanatra ki­ világosodott. hogy Mimura Sindzsi meghalt. hulla­ dékkal temetve. Ráadásul Sindzsinek sokkal több esze volt. de ugyanúgy. Felmerült benne. hogy ha versenyre kelnek. Igaz. Számára. a tele­ püléstől nyugatra fekvő szántóföldön többször is látott felvil­ lanni egy fényt – feltehetőleg egy lőfegyver torkolattüzét. nem volt könnyen hihető. ahol a fényelvet látta felvillanni. és… Még égett a tűz. és egy kombi autó előtt Sindzsi feküdt előre­ borulva. aki vi­ szonylag jól ismerte Sindzsit. amikor rátalált Mimura Sindzsi holttestére. a nyomába sem ért volna. hogy ezen is törte a [432] . Óvatosan át­ vágott a szántók között. Tetőtől talpig tele volt a teste golyókkal. ezért sür­ gősen elhagyta a terepet. mert egy nagy. de olyan fiú volt.Mivel a hegyen volt. de Hiroki belegondolt.

Mivel a G3-as mező. És a G3 felé menet a hegyoldal közepe táján. Ne haragudj rám. hogy ellenőrizze a terepet. Ezen a hegyen is már többször járt. És ezt a Sindzsit ölte meg az a géppisztolyos. hogy megtalálja Kotohiki Kajokót. amely három órától tiltott zónává válik. Még van tennivalóm. 12. mert Akamacu Josio felbukkanása elterelte a figyelmét. Sindzsivel és Ídzsima Keltával összetalálkoznia. hogy Juta­ kának sikerült valahogy a barátaival. az azért mégsem fordulhat elő. csak lezárta a szemét. úgyis épp a déli hegy tetejének északi oldalát jelentette. és keresztbe tette a karját a mellén.) is elengedte. Most az volt a fő. De ő is halott volt már Sindzsivel együtt… [433] . Hiro­ ki arra vette az irányt. hogy mellette marad. és alaposan elrejtőzzön egy olyan helyre. Most Koto­ hiki Kajokóval kell találkoznom.) Úgy tűnik.amikor a G3 felé tart. Nem volt ideje Sindzsit gyászolni. Valószínűleg most is csak el­ halad majd mellette.fejét). Ha nem talál rá mihamarabb. de akkor Hiroki még azzal volt elfoglalva. és a géppisztolyos keze közé kerül… Annak egy másodperc sem kell hozzá. El sem temethette. Az a terület még nem tiltott. és azon mélázott. és elszalasztotta Takakót. és a következő Tanizava Harukát (lányok. Kérlek.). Szeto Jutaka. a H4-es zónában fekszik még most is Csigusza Takako holtteste. Takako. Mire feleszmélt. hogy megölje. illet­ ve Takigucsi Júicsirót (fiúk. (Mégis hiába volt ilyen óvatos. hogy valaki elintézze. 13. hogy csakis Takakóra össz­ pontosít. így kettővel utána jött ki az iskolából. Hiroki elhatározta. Jutaka már eltűnt. milyen rémes alak ő. bocsáss meg nekem. Jutaka sorszáma Hirokié után következett. ahonnan jól látja a kijáratot. ha tudsz… Azután megint másvalaki jutott az eszébe. Hiroki óvatosan haladt a sötétben. Még a legkedvesebb gyerekkori barátjának sem teszi meg.

Először is. [434] . ahol Takako pihen. Hiroki halkan felsóhaj­ tott. Hogy is mondják az ilyesmit. hogy jobb lenne. hogy ez ne is­ métlődjön meg? Nem. amelyen alig volt már ág. Még az is előfordulhat. amikor megtalálta. Csigusza Takakónál már elkésett. A képernyő közepén duplán mutatkozott a csillagjel. azzal ő is céltáblává vál­ na. Hiroki megint felemelte a radarját. hogy a hold fénye jól essen a fo­ lyadékkristályos képernyőre.Sietni kell. Hiro­ ki gyűlölte a kormányt. Lehet. ha inkább kiáltozva szólongatná Ko­ tohiki Kajokót? Megint rágódni kezdett ezen a kérdésen. Na igen. Tehát csak a kormánytól kapott kis radarjára számíthat. és kicsit igazgatta. hunyorogva silabizálta a kristályos molekulák által létrehozott apró árnyakat. Nemsokára belép a H4-es zónába. Azt akarta. Megint eszébe jutott. hogy el­ menekül. mert nem volt rajta háttérvilágítás. még hagyján. Az nem lenne jó. de ezért az egyért hálás volt. hogy Kajoko reagál. amely Hirokit magát jelöli. amelyet már többször feltett magában. nem biztos. hogy őt megtámadja vala­ ki. sokkal nehezebb dolga volna. Ajaj. öröm az ürömben? Elhagyott egy fűvel benőtt alacsony dombot. Megállt egy fa mellett. Nem lehet. ha hívja. Meg aztán ha kiabál. amely őt magát jelölte. és újra el­ lenőrizte a radart a bal kezében. hogy legalább Kotohiki Kajoko ne haljon meg. de mint eddig is. Persze a képernyő nem változott. és ha az nem lenne. és egy ritkás fákkal pettyezett enyhe emelkedőhöz ért. fáradt lehetek. A holdfényben nehéz volt le­ olvasni a folyadékkristályos képernyőt. már begolyózott a szemem. amely belehajszolta őket ebbe a ro­ hadt játékba. Mi tegyen. csak azt az egyetlen pontot mutatta. de ha Kajoko előjönne a hívásra.

de még így is hátrálni próbált. Egy megszeppent kis állatka szemével nézett Hirokira. És szemében könny csillogott. csak a torna­ udvar sarkában lapult. Azzal egy időben megpördült. amikor még nem is tudott rendesen elrejtőzni. Mozdulatai el­ ragadók voltak a hold sápasztó fényében.) arcát. 11. A bor ügyesen megfogta a háta mögött álló árny karját. közvetlenül indulás után. Ingadozva hátrált. először azt. be­ húzta a fejét. hogy nincsenek ellenséges szándékai. és hátrálni kezdett. – Ne ölj meg! Kérlek. ne ölj meg! – kiáltotta. és elővillantotta a jobb kezében tartott botot. a rögtön utána induló lány arcát. a pillanat törtrésze alatt egészen Hiroki háta mögé ért. és a szeme alig láthatóan nevetett. az árny feljajdult. Szó­ ma Micuko (lányok. Ez a valaki fegyverrel a kezében. Persze nem győze­ lemittasan. Micuko talán úgy értelmezte a némaságát. hanem a lelke mé­ [435] . és fenékre ült. akárcsak egy angyalé… Nem le­ het eltéveszteni. Az árny a földre esett fegyverhez futott.. hogy át tudta vágni a másikat. – Hiszel nekem? – kérdezte. és leejtette a kezében lévő tárgyat – egy pisz­ tolyt. mert lassan leengedte az álla alá a ke­ zét az arca elől. a rakott szoknyája alól majdnem combtövig kivil­ lant fehér lába.Abban a pillanatban. Utána pedig a hold tiszta fényében fürdő gyö­ nyörű arcot… Azt a szeretetre méltó arcot. Megszédült. hogy ez nem így van. A tanult technikának megfelelő­ en szép mozdulata határozott körív nyomát hagyta a levegő­ ben. Hiroki látta már. És Hiroki meglátta. kérlek! Segíts! Segíts rajtam! Hiroki csak szótlanul nézett le Micukóra. és az árny megtorpant. amikor rájött. Hirtelen Micuko mindkét kezét az arca elé kapta. Hiroki a feje elé len­ dítette a botját. – Kérlek! Csak meg akartalak szólítani! Nekem eszembe sem jutna bárkit megöl­ ni. hogy a lecövekelt valaki mat­ rózblúzt visel. Könnyáztatta arcára sütött a fény. amíg nem figyelt.

– Találkoztam Takakóval. Mivel Hiroki megperdítette a fegyvert a kezében. Erre komolyan nem lehetett mást mondani. ha erre a szeretni való arcra kiül a bánat. Csak az a rettegő arckifejezés. nincs az az ember (főleg ha férfi). fél kézzel visszatolta. amelyet Micuko leej­ tett. hogy benned megbízhatok. annak a legkisebb jele sem mutatkozott az arcán.lyéből feltörő megkönnyebbülés miatt. – Arra gondoltam. Nem eresztette le a pisztolyt. Vagy ha nem is hisz neki. [436] . amit Micuko mond. Szugimura?… Micuko arcát eltorzította a döbbenet és a félelem – vagy leg­ alábbis ránézésre úgy tűnt. Szóma! – mondta Hiroki. és a markolatával előre odanyújtotta ne­ ki. és én féltem. hogy még Hiroki is. hogy meg­ teszi. bal kézzel lesimította a szoknyáját. végig egye­ dül… Hogy mi lett ebből az egészből… Félelmetes… Hiroki hallgatott. Megtorpant. hogy nem adta meg a kegyelemdöfést Takakó­ nak. – Mi… mi az? Mit csinálsz. Nincs kizárva. mint hogy nagyszerű. Szugimura. hogy kilóg a combja. Ha bánta is. hogy a kakasa fel van állítva. aki ne hinne neki. röviddel a halála előtt. és felvette a fegyvert. – Hm… Micuko szép ívű. nagy szemét rebegtetve nézett fel Hirokira. – Ó… köszönöm…! – nyúlt érte Micuko bizonytalankodva. legalábbis elhatározza. És mivel a csöve egyenesen Micuko két szemöldö­ ke közé irányult. odament a lányhoz. – Elég volt. és mintha csak most venné észre. Csak a körülmények egy kicsit speciálisak voltak most az ő esetében. csak kissé kihúzta magát. – Öö… én… – kezdett bele. Látta. A megértésért és védelemért esdeklő vonások. Hiába hallotta is a Micukó­ ról szóló rengeteg pletykát. és ő mar­ kolta meg.

és az ajkai mosolyra fordultak. Megint láthatóvá vált a szexis. Hiroki nem szólt semmit.és mutatóujjával váratlanul felemelte a szoknyája szegélyét. én nem voltam végig egyedül. hogy akarattal embert öljön. – Nem kellek? – mondta Micuko. Az baleset volt. Komolyan. és még akkor sem lövöldözik összevissza akár­ kire. Egyenesen belenézett Micuko szemébe. Lassan kezdte hátrafelé húzni. – Azt hittem. Halkan kuncogott. fehér lába. hagyom magam. Aztán Micuko ültében a bal keze hüvelyk. Csak amikor összetalálkoztam Takakóval… Ő kezd­ te. és nem mozdult. – Takako nem az én nőm. ame­ lyet az imént tolt vissza. Nem olyan lány ő. aki megölte a ti­ édet. Micuko hunyorított. ha meg van zavarodva. érthető. azu­ tán félrehajtotta a fejét. [437] . – Igaz. – Mit szólsz? Ha nem bántasz. Takako rögtön meghalt – mondta.– Tévedés. Nem vagyok ám rossz. Felnézett Hirokira. amint nem figyelsz. Beszéde inkább lazának tűnt. Hiroki továbbra is feltartotta a fegyvert. Különben sem bírsz lefeküdni azzal a nővel. – Én jól ismerem Takakót. ugyanakkor még inkább kiemelte Micuko szépségét. Bár kirázta a hideg az embert ettől a mo­ solytól. csak mozdulatlanul célra tartotta a Governmentet. Legyen az ennek a rohadt játék­ nak a kellős közepe! Hiroki szavaira Micuko egy kicsit visszahúzta az állát. ő akart engem… engem megölni… Az a pisztoly is erede­ tileg az övé volt… Ezért… ezért én… Hiroki újra felkattintotta a Colt Government kakasát. hiszen megölnélek. Felnézett Hiroki arcára.

– Hogy… – hallotta. mint Csigusza Takako határozott vonalú arcáé. – Ja. nem? Hiroki hunyorított. Takako olyan volt. Hiroki majd­ nem beleszédült. Szugi­ mura. ahogy rekedtes hang hagyja el a saját torkát – hogy bírsz te gond nélkül megölni valakit? – Ó. [438] . ám végtelenül hűvös. – Szugimura. és a fejét rázta. – Akkor meg miért nem lősz? – kérdezte aztán. – De nem mindenki tartja be. gyermeki. mintha nem is zavartatná magát. A hold fé­ nye mellett a szemében fagyos tekintet bujkál. Olyan hangnemben.Erre Micuko megint Hiroki szemébe fúrta a tekintetét. te biztosan jó ember vagy – mondta. Egy idő múlva to­ vábbra is mosolyogva szólította meg Szugimurát. Ha létezne tizennégy-tizenöt éves bo­ szorkány. hogy szóba elegyedhessen vele – olyan egy­ szerűen. Ezt Hiroki nem tudta hova tenni. Micuko megint oldalra hajtotta a fejét. barátságosan beszélt. – Ez a játékszabály. aki tetszik neki. csak a szemöldökét ráncol­ ta. – Feminista vagy. szeretetre méltó. és a napközis foglalkozás kezdete előtt ő előhozakodna valami témával. Mintha csak véletlenül mellé ült volna a teremben egy fiú. mint egy görög-római mítoszokból előlé­ pett háborúistennő. bocs – emelte fel Micuko a szemöldökét. hogy így nézne ki. aztán nem tudnál rálőni egy nőre? Micuko önbizalommal telt arca változatlanul szép volt. az viszont biztos. Hiroki folytatta: – De a legeslegjobb barátom volt. hogy egy fegyvert szegez­ nek a homlokára. de hülye vagy! – mondta Micuko. Más­ féle szépség volt ez. Könnyelmű.

na igen. akkor egy in­ dokot fel tudok hozni. ha ilyen perverz tatákkal csinálom. Ez a borzalmas történet letaglózta. Bár ezek bácsik voltak. Nem azt mon­ dom. az kellett nekik. Bizonyos tekintetben. hogy az a jó vagy a rossz. Vagy lehet. Hiroki pedig el­ képedve figyelte a lány szünet nélkül vidáman mosolygó ar­ cát. – Nem tudom. a lábam is. Te is lehet. Nyiszlett egy kisgyerek voltam. mint te. Micuko elkapta a szemét Birokiról. fejenként háromszor. az egyik négyszer. Csu­ pán én így akarom. Micuko olyan könnyedén folytatta. – Ez teljesen mindegy. Ugyanolyan férfiak. hogy van. Ami­ kor sírni kezdtem. De én úgy vagyok vele.Lehet. Ez… Lehet. Hárman. Azután megszólalt: – Kilencéves koromban megerőszakoltak. Nekem akkor még tök lapos volt a mellem. felváltva. – A jó ember az jó ember. hogy olyan vagy. Ezért most is. Egyenesen belefúrta a tekintetét Hiroki szemébe. hogy inkább a rablókhoz állok. Micuko egy lendülettel mondta el mindezt. mint egy bot. aki az egész éle­ tét jóként éli le. Erre aztán Hirokinak végre feltűnt. hogy a lány jobb keze [439] . De bármikor rossz emberré válhat. és megrázta a fejét. hogy a szája is kinyílt egy kicsit. helyes vagy helytelen. mintha csak énekelne. hogy Hiroki akart volna valamit mondani. – Miért? Micuko megint elmosolyodott. nem. Ja. Biroki szája öntudatlanul remegni kezdett. csak még jobban felizgultak. de úgy látszik. direkt bőgök nekik egy sort. semmint a megrablottakhoz. De még azelőtt egy ezüstszínű fény csillant Micuko kezében. De ha nagyon akarom.

hogy Micuko igazat beszélt. Hangtalanul szívódott fel a lábainál az avarban. Persze lehet. és bár a fegyvert azért nem eresztette el. ahol addig rejtőzött. Csakhogy Hiroki nem volt képes ilyen könnyedén venni. Hiába tudta.) elhagyta a házat. (Természetesen a kormány által eredetileg Etó Meguminak osztott fegyver volt. de Szakamocsi bemondta a közleményeiben. Egy beteg felnőttével. amikor Oda Tosinori (fiúk. Ahogy Hiroki sietve hátrafordult. még Kotohiki Kajoko is a keze közé kerülhet. Már rögtön. [Maradt 17 fő] 54 Hajnali fél négy múlt. Micuko nem szalasztotta el az alkalmat. hogy ez a ház az E4-es mezőben lehet. [440] .időközben a háta mögé került.) Hiroki száján kicsúszott egy kiáltás. 4. miután ott meghúzódott. és a vékony patakocska elkezdett csöpögni a cső végén. hogy az E4 öt órá­ tól tiltott zóna lesz. Ráadá­ sul annak is… valószínűleg csak egy részét mondta el. még láthatta egy pillanatra hátulról. de akkor már mélyen benne járt egy kétélű búvárkés a jobb vállában. Micuko egy felnőtt mentalitásával rendelkezett. hogy Micuko története csak kitaláció volt. ahol Micuko eltűnt. Tudta. és a sötétségbe me­ redt. de rögtön el is tűnt előle az éjszakában. a fájdalomtól hátratántorodott. hogy ha most nem végez Szóma Micukóval. hogy egy beteg gyermekével? A zakója ujjában lecsurgó vér eljutott a jobb kezében a Colt Governmentig. Csak szorította a kés mellett a baljával a jobb vállát a vérrel átitatódó egyenruhában. Vagy nem is? Helyesebb lenne azt monda­ ni. de hát nincs ebben semmi kü­ lönös. hogy egy hozzá hasonlóan harmadikos lány mitől lehet ennyire hidegvérű. Cso­ dálkozott rajta. és Hiroki mellett elhaladva a háta mögött berohant a fák közé. felkelt. nagyjá­ ból kikövetkeztette. mégsem tudott utána eredni. hogy megbökkentse.

amelyeket a sötét és világos foltok halvány váltakozása jelzett a terület nagyját kitevő szántókon a holdfényben. Időben elég rátar­ tással hagyja el a területet. Onnan kissé balra. Onnan rálátott a keleti partig tartó sík egészére. A térkép sze­ rint minden zóna körülbelül kétszázszor kétszáz méter terü­ letű. de Tosinori ezt biztosan nem is­ merte el). Tosinori még egy­ szer ellenőrizte a bukósisak állán a kapcsot. hogy ő volt Siroivában az egyik leggazdagabb család fiacskája (a leggazdagabb Kiri­ jama Kazuo családja volt. Balra. aztán eldöntötte. A sziget keleti szélén lévő településhez csatlakozó kis síkságon itt-ott házakat jelölnek a szántón. nem vetemedett volna olyan alantas cselekedetre. vetett egy pillantást Simizu Hirono hason fekvő holttestére. A kerek hold már elég alacsonyan járt. Azokon túl valamiért meg­ [441] . majd fullextrás felszerelésében átvágott a kerten. amint meglátta. Mivel jelenleg már nem­ csak a golyóálló mellény (minőségi bizonyítvánnyal!) volt rajta. Ez a játék vérre megy. hogy keletre indul. és elé-elé úsztak a felhők. hátrafelé még kettő. Mert Simizu Hirono kímélet­ lenül rálőtt. Síkság létére azért voltak rajta itt-ott szintkülönbségek. Az égen felhőfoszlányok jelentek meg. Ha ő így. de olyan nagyon nem aggódott emiatt. Nem is sajnálta különösebben. egy ház állt. és ott már csak el kell rejtőznie megint egy megfelelő házban. ahol már megbújhatott valaki más is. hogy a bozótban húzza meg magát. Attól jobbra. ame­ lyet behúzott a szobába vezető lépcsőfok mellé. úgy száz méterre Tosinoritól. az északi hegy lába mentén. Lévén. Vívódott egy kicsit. még egy. Veszélyes volt ugyan be­ menni egy házba. én is úgy.Mielőtt kiment volna a konyhából a kertre nyíló ajtón. ráadásul… A házban felfedezett motoros-bukósisak is a fején volt. Habár ő meg azért lopózott Hi­ rono háta mögé. és lement a szomszédos kis szántóföld szélére. hanem nála volt a Simizu Hirunótól szerzett revolver. hogy megfojtsa. hogy hová helyezze új búvóhelyét. a település felé. De éppen csak rápillantott. megint csak körülbelül száz méterre.

mert ki nem állhatja a piszkos lakásokat.) lövése okozott a golyó­ álló mellényen keresztül. fent a hegyen van még egy-kettő. de csak magában. hogy az osztályból mindenféle hitvány senki­ házival (gyakran használta otthon ezt a szót az apja. hogy ha odaér. ezek már az E4 és az F4 határára esnek. de ezek elméletileg a keleti telepü­ lésig folytatódtak. és ő maga is szívesen alkalmazta az „átlagosok” lekezelő elnevezéseként. mert általában el kellett játszania az úrifiút. amelyet Simizu Hirono (az a ringyó. A szántók közötti töltés szélén. mert most már arrafelé is teljes a sötétség. A háta mögött pedig a déli és az északi hegy érintkezett. Rögtön Szakamocsi éjféli híradója után ha­ talmas robbanás hallatszott. érdemes megemlíte­ [442] . és három-négyszáz méter múlva megint csak a szántó közepén tünedeztek fel újabbak. de mélységes undorral töltötte el a lábára tapadó mocskos föld. Ezt még fokozta a tompa fájdalom a hasában. kelet felé elmehet a har­ madikig vagy a negyedikig. és azzal kiér a tiltott zónából. vagyis in­ kább az északi hegy lába dombként nyúlt el a sziget nyugati partja mentén. Biztos elaludt már a tűz. aki a tar­ tomány keleti részének legnagyobb élelmiszercégét igazgat­ ta. Hacsak nem nézte félre a térképet. Először is. és házat nem látott arra. és túlságosan mocskos és közönséges a hely. Tosinoritól jobbra előre. fejét behúzva indult meg óva­ tosan. Az északi hegyből kilógó domb és egy kis erdősáv miatt in­ nen nem lehetett jól látni. hogy Oda Tosinorinak volt-e joga így gondolkodni és beszélni. másodszor pedig kézenfekvő. és a felcsapó lángokat ennek a dombnak a jobb széle mellett lehetett látni. így még véletlenül se vehette a szájára) kelljen együtt csúsznia-másznia a földön? Ha most eltekintünk attól a kérdéstől. tovább kell menni. De ha hinni lehet a térkép lakóházakat jelölő kék pontjainak. Mindenesetre Tosinori elindult arrafelé.szakadt a házak sora egy darabig. Elvileg. Vi­ szont nem árt számításba venni. hogy hitvány helyen a söpredék gyűlik össze. Miért kényszerítették őt egy ilyen alantas játékba. a déli oldalon is állt két ház egymás mellett. legalábbis a térkép szerint.

Nem volt zseni. Tadanori fog­ ja tovább vinni. nem? Persze a játék kezdetén. nem tehetett jobbat. de most már volt fegyvere. róla valami mást. rossz ember nem lehet? Ilyet csak az amatőrök mondanak. mint hogy meghúzta magát. hogy egy híres tokiói magán­ gimnáziumban tanul tovább. mi több. Négy­ évesen kezdett magánórákon hegedülni. és a jövő­ ben feltehetőleg legalább a tartományi szimfonikus zenekar karmesterségéig viszi… Dióhéjban talán ennyit érdemes róla megemlíteni. És hogy mennyire tudnak más tehetségeket tönkretenni. hogy nem kegyelmez. a természetben is az marad életben. mint az osztály többi senkiházija. az egész csak protekció és pénz kérdése. A 3/b tele volt különleges emberekkel: ide jártak a sportcsapatok legjobbjai. Tessék? Hogy aki a zenét szereti. És ha csak a biológiára gondolunk. (Már meg is halt – rendkívül ordináré egy buzeráns volt…) Szóval a sokféle képességgel és tulajdonsággal bíró osztálytársai közül. de Tosinori úgy volt vele. azok számára. Adják csak a semmirekellő bátyjának. csak tizenöt éves. de ő egy tehetséggel megáldott. ráadásul még egy meleg is volt az osztályban.ni. hogy neki ugyan nem kell. értékes ember. mostanra pedig tar­ tományi szinten is kiemelkedő zenésznek számított a közép­ iskolások között. az egész Siroivai Középiskola diákjai közül Tosinori egyedülálló tudásával tűnt ki. Ha azok meghalnak. elvesz majd egy kéznél lévő szép úrilányt. illetve [443] . ahol van zenetagozat. Lényegében eldőlt. Ha a zseniket nem számítjuk. és igényes pénzemberekkel fog összejárni. hogy milyen a zenészek élete. amikor megkapta a golyóálló mel­ lényt. de kilógott az átlagos kate­ góriából. de azt ponto­ san tudja. Elhatározta.) Ő teljesen más lapra tarto­ zik. mert micsoda alantas dolog egy élelmiszercég. (A céget bátyja. a züllöttek mindkét nembeli vezéregyéniségei. Ezért aztán – legalábbis a saját véleménye szerint – ő nem halhatott meg ilyen helyen. Természetesen vonzó volt a jól fizető igazga­ tói poszt is. Igaz. akikbe nem szorult egy géniusz te­ hetsége. aki értékesebb a többinél. Őt zeneművészként fogják tisz­ telni. és olyan nagyon sokat nem látott még a világból. na bumm.

Nanahara. ahova a „különösen hitvány senkiháziak” jártak. Hagyjuk is. mint a többi állat.) Igen. (Állítólag még a törvénytelen importzenék kottái is keringenek közöttük. Gyerekszülésre való eszközök (ó. egyszerűen csak annyi. hogy „Ó. téged akarlak. hogy Nanahara Sújá­ nak helyes arca van. a másik pedig. hogy ezek után nem volt közeli barátja a 3/b „senkiházijai” között. hogy érdemes le­ gyen pénzt és kapcsolatokat áldozni rá. Azok aztán megállás nélkül csak azt a közönséges popzenét játsszák. hogy a nőstény senkiháziaknak fo­ galmuk sincs az előkelő klasszikus zene értékeiről. ha Nanahara Súja lefog a gitárján egy óvodás­ hoz illő akkordot. a kérdés csupán… a pénz és a pro­ tekció. Igen. Egyértelmű. Mintha csak a homlokukra lenne írva extra vastag betűkkel. de ő. Sőt még gyűlölte is a „hitvány” osz­ tálytársait. (Elképesztő a nők arca. És nekem elegendő tehetségein van ahhoz. jók dísznek is egy sikeres férfi oldalán. amikor a zeneóra előtti rövid szünetben Nanahara Súja előadását hallgatják. de mélylélektani szinten nagyon utálta a saját csúnya ábrázatát. (Tosinoriban soha nem tudatosult. hogy… [444] . Ebből következik. az osztály mihaszna kis nőstényei ujjongva sipítoznak egy csap­ nivaló hangtól.) Amikor viszont Tosinori a zenetanár felszólításá­ ra gyönyörűen eljátszik egy operarészletet. Főleg… Na igen. hogy mindez így van-e vagy sem. egészen kicsit tapsolnak csak az illendőség kedvéért. amikor csak kedve tartja!). Ennek ellenére és mindezek dacára. na igen. és természete­ sen a férfi korlátlanul örömet tud szerezni magának velük.mennyire bírnak talpon maradni a többiekkel szemben.) Így is jó. ennek egyik oka Nanahara Súja volt. Tosinori nem volt tagja a Siroivai Középiskola zeneszakkö­ rének. Oda Tosi­ nori mindenesetre így gondolta. és különösen Nanahara Súja… Kisgyerekkortól fogva edzett hallás. itt helyben!”. A nők már csak ilyenek. Ennek egyik oka az lehet. és ha elég jól néznek ki. most azonnal. bonyolult zenei hangne­ mek ismerete és zenei képzettség tekintetében jócskán Tosi­ nori volt fölényben. Különben sem többek.

a nyugati oldalán egy különösen nagy fa tárra szét a koronáját. már célzott is a fegyve­ rével. a talaj közelében egy kerek feketeség mozgott volna. míg lassan továbbhaladt. amíg túlhaladt a házon. és a magassága is úgy hét-nyolc. és ahogy a gyenge lövéshanggal egy időben narancssárga tűz­ nyelv nyúlt ki a csőből. honnan bukkan fel a söpredék. Körbe volt ültetve fikkal. Mindjárt tiltott zóna lesz ez a terület. hogy jó régi ház. de most sö­ tétségbe burkoltazik a sziget. amelyet kinézett magának. Tosinori zsibbadást érzett a hátában. és nemcsak a házra. és ott volt mindenekelőtt az az iszonyú nagy robbanás. ha­ nem a fára is figyelt. és ez meg itt kó­ borol. már egészen kö­ zelről látszott. A tör­ zse kerülete lehetett vagy négy-öt méter. Ott… annak a fának a tetején csak nem bújt meg valaki… Tosinori megszorította a fegyverét. és előtte. és még egyszer megnézte a kisebb-nagyobb fák­ kal körbevett épületet. A harmadik ház. Úgy tűnt. Meghúzta a ravaszt. Tosinori nemso­ kára kikerülte és elhagyta az első házat. Jó pél­ da erre a csótány. Hiába látta csak a körvonalait. ki lehet ez egyáltalán…? Persze nem volt érdekes.Nekem kell életben maradnom. A kezében fekvő Smith & Wesson Mili­ tary & Police famarkolatán át kellemes bizsergést érzett. és csend van. Persze nem fe­ lejtett el néha megállni és minden irányba körbetekingetni. Az pedig… Egy ember feje! – Mire erre ráeszmélt. Jó öt percbe is beletelt. megállapította róla. és közeledett a má­ sodikhoz. Az éjszaka során hallatszott időnként fegyverdörgés. A válla fölött hátranézett. A sisak elején lévő négyszögletes ab­ lakra korlátozódó látómezejében nem volt gyanús mozgás. Soha nem lehet tudni. [445] . …Rendben. Tosinori még egyszer hátranézett. mintha a ház körüli fák között.

Abból megtudta. Tosinori egy pillanatig törte a fejét. így valódi fegyver ravaszát most húzta meg először. Tosinori kettőt lőtt. az a valaki pedig lebukott. …Azt a mindenségit. tényleg. hogy hozzájuk nyúljon. az szép volt. de egyszer sem engedte még meg. és úgy tűnt. [446] . Leengedte a fegyvert. Hát igen. Azt a vacak karateszerű micsodát tanuló égimeszelő (Tosi­ nori különben a magas fiúkat is utálta. a hozzá hasonló méretű­ ek közül Takigucsin kívül csak Szeto Jutaka van még életben. amikor ő még hátat fordított neki. aki azzal a közönségesen festett hajú. hogy rászántad magad az öngyilkosságra. ő már halott! Az arca.). – Te ki vagy? Takigucsi? Hiroki a Tosinori után legalacsonyabb fiú.Hát igen. Nem is lőtt vissza. Szeto Jutaka után ő volt a legalacsonyabb. nem bír megmozdulni. – Én nem akarok harcolni! – folytatta Hiroki hangja. Kuronaga Hirosi meg már rég meghalt. 13. helyes arcú fiúk.) nevét ejtette ki. magas fiúk. 3. Ez valami csel? Akkor is. a hegedőművészettől távol álló hobbija volt: gyűjtötte a fegyvermaketteket. Tosinori lassan közelített az árnyhoz. már lőtt volna. kö­ zönséges bizsukkal teleaggatott Csigusza Takakóval járt… Ja. összességé­ ben a fiú csőcselék). A bukósisak állrészének védőjét bal kézzel lenyomta egy ki­ csit. hogy taktikát változtat. ha nincs nála fegyver… Úgy döntött. Az apjának volt néhány vadászpuskája. Ő csak százhatvankét centi magas volt. ha len­ ne lőfegyvere. 2. – Várj! – szólt egy hang. Takigucsi Júicsiró (fiúk. az azt jelenti. Hogy nem akar játszani? Ki hallott már ilyet? Ha ebbe a játékba nem akarsz beszállni. Ezért húzhatta meg ő most nyugodtan a ravaszt. ez igazi! Igazi fegyverrel lőttem. hogy az árny Szugimura Hiroki (fiúk. egy nem éppen finom. annak ellenére. Na persze. hogy ki nem állhatta a hitvány sen­ kiháziakat. Amit utált: 1. 11.

Oké. [447] . Honnan is tudhatta volna Tosinori. Egy hitvány bennszülötté. jobb kezében valami bot. – Tö-tökre fé-féltem. Bal vállán a hátizsák. jobb lesz. Olyan volt. Tosinori már a válasz közben a szántó földjét taposta. mindenesetre… Hihetetlenül gyors volt. hitvány koporsó­ ba tegyenek. aha. – Semmi baj. hogy hitvány módon halj meg. Késő. és az alatta lévő ing is hiányzott. vagy letépte. Hiroki kissé oldalt hajtotta a fejét. A vállára egy fehér rongyot tekert. – Ó. Épp egy fél pillanattal azelőtt. Ne-nem sebesültél meg? Erre Hiroki lassan felemelte megtermett testét. még három lépés. Jaj. ő már feltartotta a jobb kezét. Azután Tosinori fejét figyelve mondta: – Bukósisak? – Ja. Aztán majd viszek neked egy extra hitvány virágot. Nem lehet eltéveszteni. Még el sem halt az „m” hangja. bocsi. kilógott a jobb karja. Az egyenruhája jobb ujja leszakadt. és hitvány sírba kerülj. A távolság öt méter. mint Tosinorinak. és elő­ rehaladt. nyavalyás kis karate­ bajnok! Elintézem. Hiroki szeme nagyra nyílt. hogy ez egy kung-fumozdulat alkalmazása volt. Csakhogy a Smith & Wesson Military & Police-ból kilövellő tűz útjában nem volt ott Hiroki teste. késő. mintha a botot tartó csupasz jobb karja egymagában átváltozott volna egy civilizálatlan benn­ szülött karjává. ha dadogok egy kicsit.– Én Oda vagyok – mondta. egy váratlan mozdulattal balra – Tosinori felől nézve jobbra – dőlt.

hogy ezt végiggondolja. Tosinori izzó szeme előtt Szugimura Hiroki néhány pillana­ tig várt… [448] . – Hát igazán lelkesen játszol – mondta Hiroki. ha az ujjai védtelenek voltak. hogy az ellenfél ne a fejére célozzon. Az egyenruhája alatt pedig ott van a mellény.) Ha meg volt nála fegyver. ő kivárja az alkalmat. hiszen a sisak golyóálló. Áá. Két térdére esett. de lőnöm kell mindenképpen. Bezzeg a filmekben csak a pisztoly repül el. Magától értetődik. A mellény megfogja a lövedékeket. Bal kézzel szorí­ totta a fájdalom forrását. A követ­ kező másodpercben iszonyatos fájdalom hasított a jobb keze gyűrűsujjába. Abban a pillanatban a jobb kezéből eltűnt a fegyver. Szökellt belőle a vér. hanem a testére. mert egy aprócska tűzcsóvát vett észre. hiá­ ba a bukósisak. – Nem szíve­ sen lövök. Nem értette ezeknek a szavaknak az igazi értelmét. A jobb kezem ujját. és megtudta. A sisakban csurom víz lett az arca a hirtelen gyöngyözni kezdő izzadságtól. mivel a pisztoly csöve a mellére irányult. a ravaszt meg tudja húzni… Nyerhet. Az ujjaimat. hiszen a sisak viselésével volt egy olyan szándéka is.És ebből a megdöntött testhelyzetből a botjával ellentétes irányban. hogy nincs meg a gyű­ rűsujja. zavarodott tekintettel meredt elő a si­ sak mélyéről. (Azt honnan is tudhatta volna Tosinori. és felkiáltott. és iszo­ nyú fájdalmai is voltak. Saját fegyvere a lábánál hevert. ez nem. Szinte arra sem volt ideje. Tosinori szorította a jobb kezét. akkor miért nem használta kezdet­ től fogva? Ez tiszta hülye. és rettegő. bal kézzel kirántott egy pisztolyt. hogy Hiroki Mimura Sindzsivel el­ lentétben át volt ugyan szoktatva. Hiába a golyóálló mellény. amivel a vonót kezelem finom mozdulatokkal. és visszaszerzi a fegyverét… A mutatóujja működik. de eredetileg balkezes volt. Ez nem igaz. az ujj nem! Hiroki a pisztolyt rászegezve közelített. de azért még nem veszett el teljesen.

és meghúzta a ravaszt. de valahogy azért mégiscsak megfogta a pisztolyt. Lőtt. Hiroki egy pillanatig mintha a botját akarta volna lendíteni a jobbjában… Talán a távolság miatt tett le róla. biztos újra fogja [449] . de nem esett el. Hiroki fegyvere csak egy kis fémes kattanást hallatott. de letett róla. Csak súrolta vajon? Hiroki teste megbicsaklott. De egyszerűbben végződött a dolog. ez alkalommal hogyan tudna valósághűen meghalni. még egyszer el kell húzni a závár­ zatot és újratölteni. Megint csak a kattanás. Lüktető fájdalmat érzett a ke­ zén. Hiába lőtte meg a lábát. hogy utána menjen-e vagy sem. Tosinori lecsapott a saját fegyverére. gyorsan felállította még egy­ szer a kakast. te karatebajnok! Ez a lövedék befulladt. Ezúttal nem talált. Hiroki meglepett arcot vágott. És ha Hiroki beért a sűrűjébe. és azon elmélkedett. amitől egyre jobban feldühödött. így nem találta telibe: Hiroki jobb combját – a fenekéhez közeli részen – érte a lövés. Továbbfutott. és lőtt még egyet. Még egyet. Egészen addig Tosinori emlékezetébe idézte a Simizu Hiro­ nóval való összetűzését. Nem tudta kellőképpen megtarta­ ni a markolatot. ezzel ugyan nem lősz. Hiroki még így is gyorsabb volt nála. Az előbb még oly jóleső visszahatás a fegyverből most mintha a sebesült kezébe hatolt volna. és nyugodt tekintettel meghúzta a ravaszt. A pisztoly markolata tocsogott a leszakadt gyűrűsujjából ki­ ömlő vérben. mint képzelte. Ez sem talált. A francba! Néhány másodpercig habozott. Na.Összeszorította a száját. Hiroki eltűnt a hegy lábának fái között. Tosinori felvette a fegyverét. ahonnan hiányzott egy ujj. Tosinori maga is nekilódult. Automa­ ta. de ezzel ő is így van. amely a lábánál hevert. sarkon fordult. és a ház mögé – a hegy felé – menekült. Torz mosoly jelent meg Tosinori sisak mögé bújtatott szája szélén. A másik megsérült.

és visszalő. El kell… el kell jutnia a házig. Még egyszer hátra­ nézett. helyes arcú fiúk). Kifinomult dallamok a fogyaték legyőzésével. és veszélyes védtelenül kiállnia. Legsürgőseb­ ben a kezét kell ellátni. Minden rendben. 6. akit utál: első kategória. Utána jöhet a harci helyzet felülvizs­ gálata. ha ráközelítenek például. Utána a bukósisakos feje is leért. Tosinori fegyverestül szorította a jobb kezét. Főleg a tévé élő közvetítéseiben. Amíg átvá­ gott a töltések között. nincs is hova elrejtőzni. Abban a tér­ ben az előbb még nem volt semmi. legyűrte magá­ ban a fájdalmat. Mindenekelőtt ez a kéz. amelyet először kinézett magá­ nak. elejtette. És meglátta. ame­ lyik Szugimura Hirokit takarhatta. a fenébe is. óriási fájdalomba. ez tisz­ tagáz! A kinézett ház már ott volt az orra előtt. Amikor megállapította. Ha belegondol.tölteni a fegyverét. és a hátára esett. és Tosinori felsőtestét jókora adag találat érte. hogy Kirijama Kazuo (fiúk. majdnem beleszédült az egyre erősö­ dő. amikor bemegy. A háta súrolta a földet. A rohadt élet. És nem szabad. Hátrarepült. Jaj. az innen csupán öthat méterre lévő szántóföld töltésén egy fiú áll. még ha képes leszek is újra hege­ dülni a rehabilitáció netán. hogy Hiroki meglássa. mintha a földből nőtt vol­ na ki. és hallotta. viszont. hátrafésült haj és hidegen csillogó szem. a tatarázó hanggal egy időben heves tűzeső záporozott felé a keze közül. [450] . Mennyire szembetűnő lesz! Ezzel én is beállhatok a fogyatékosok bagázsába. nem kö­ vet Tosinori visszafordította a fejét a ház irányába. ez az ujjatlan kéz az előadásokon.) volt az (már megint egy olyan típus. Meresztgette a szemét. hogy a célba vett ház előtt. A halántékon túl hosszúra hagyott. hogy jobbra nekicsapódik valaminek. és abba az irányba vánszorgott. de nem látott egy árnyat sem. Gyorsan lekupo­ rodott. A jobb keze fájdalmai miatt nem markolta elég erősen a Smith & Wesson Military & Police-át.

nekem mindegy. az idegesség. És minden bizonnyal azt hiszi. [451] . hogy hirtelen megtámadta egy első kategóriás fiú: a limbikus rendszere táján már nagy volt a káosz. és nyitok egy szellőzőnyílást abba a hitvány tarkód­ ba. hogy nevetni kezdjen. Ez a perverz öröm. Egyenesen arra tartott. Tényleg jó ötlet volt ez a sisak. Kirijama a golyóálló mel­ lénnyel védett felsőtestére célzott. Egy másodpercbe sem telik levenni a rongyot. És a nadrágja hátuljába betűzött konyhakés (amelyet abból a házból szer­ zett. amibe az élét csa­ varta. …Miért? Hé. én már meghaltam! Nézz csak meg. hogy futni hagyta Szugimura Hirokit. és próbálta elnyom­ ni magában a késztetést. a jobb kezében érzett heves fájdalom. ahol megölte Simizu Hironót) most is nyomta még. melyik. Csakhogy ki tudja. miért. az a változatlanul sű­ rűn gyöngyöző izzadság. Újra a csend lett az úr. Vagy hátat fordítsak és elmenjek? Ne­ tán eredjek Szugimura Hiroki nyomába?Akkor pedig felszedem én azt a fegyvert. hanem egyenesen Tosinori felé vette az irányt.A fegyverropogás visszhangja elhalt az éjszakában. egy moccanás nélkül feküdt. megspékelve az afölöt­ ti haraggal. Közben járt az agya. Kirijama nem ment oda a Smith & Wessonhoz. mint amikor Simizu Hirono támadását zsebelte be. vedd fel a fegyveremet. De természetesen Oda Tosinori nem halt meg. de a teste a jobb gyűrűsujját leszámítva teljesen rendben volt. a szélesvásznú filmekhez hasonló látómezejének szélén látta a Smith & Wes­ sont halványan megcsillanni a holdfényben. Visszafojtott lélekzettel. keresve sem ta­ lálsz még egy ilyen tökéletes halottat. Épp csak egy résnyire nyitott szemhéján át. ott van! Akkor majd én kikanyarintom azt az alá­ való légcsövedet a késemmel. Közben le sem vette azt a hideg tekin­ tetét Tosinoriról. Nos. Amin hiába is próbált volna úrrá lenni. Na gyere. akárcsak korábban Simizu Hirono. hogy Tosinori már halott. válassz gyorsan. ugyanúgy.

megfeledkezett magáról. hogy Oda Tosinori. és alábecsülte Kirijama Kazuo hidegvérét. aki gyűlölte a hitvány senkiháziakat. Most aztán nem csak megjátszotta a halált: már meg sem moccant. és Kirijama egyszer csak kitöltöne a látómezejét. ez a mondhatni buta fiú.vagy szószostál. és kinyitotta a szemét. hogy a fiú. patakzott kifelé a vér. néhányuk pedig keresz­ tülhatolt Tosinori koponyáján. A közvetlen közelről leadott lö­ vedékek némelyike súrolta a sisak üvegszálas műanyagának felszínét.) [452] . hogy létezik olyasmi. kettő… Mondom. tudnia kellett volna. mint a kegyelemdöfés. Kirijama Kazuo. Egy lépés. aki őt megölte. majd a sisak belsejében patto­ gott. Ha eléggé figyelt volna az előző nap reggelén Kusza­ ka Jumiko és Kitano Jukiko halálára. amely még Tosinoriékénál is na­ gyobb. nem sokkal ez­ előtt a siroivai házukban. És ugyan már nem sok köze van hozzá. mint egy leveses. Csak jött nyílegyenesen. Minden bizonnyal ő maga nem díjazott volna egy ilyen hitvány táncot. …! Hirtelen elhatalmasodott Tosinorin a félelem és a pánik. és színes szikrákat vetett.) És természetesen mire véget ért… Tosinori feje péppé zúzódott a sisakban. már meghaltam! Miért?! Egyre hangosabb lett a puha földet taposó lépések zaja. a teraszon mutatta be a Tosinoriénál messze kifino­ multabb hegedűtudományát. (Teste különös táncot járt. és a szélén. de neki ehhez nem volt elég jó a tanulási képessége. ezért a feje sisakostul billegett. (Utána pedig behajította a hegedűjét a szemetesbe. de egészen biztosan fogalma sem volt róla. ahol a nyakkal érintkezik. Abban a pillanatban a sisakos fejére irányulva újabb tűzcsóva nyúlt Kirijama Ingramjából. túlbecsülte a golyóálló mel­ lény értékét.Kirijama nem állt meg. A sisak teljesen olyanná vált. Így történt. el­ hunyt.

hogy egy egészen közeli bo­ korban valaki a dolgát végzi.) Amikor volt fegyvere. Szóma Mi­ cuko azonban (lányok. visszatérhetett volna az iskolához. az első. Micuko úgy ítélte meg. és szépen szerzett magának fegyvert. hogy sor­ ban elintézze a kijövőket. amit először osztottak neki. hogy csökken­ jen az osztálylétszám. Erre figyelnie kell. és csak nagy nehezen sikerült elmenekülnie. ha nem megy közelebb.) Közeledett a hajnal. A helyváltoztatással együtt járó hang. ott van még az a géppisztolyos va­ laki. így csak a sarlója van már meg. majd egy robba­ nás követte. és neki elég akkor intézkednie. ha megerőltetés nélkül teheti. aki épp túlesett a Niida Kazusival folytatott párbaján. nyugodtan mozoghatott valamivel bátrabban.) Ám most fegyvertelen. felpillantva látta. hogy nem végzett vele teljesen. hogy lőfegyverre van szüksége. Vagy a hasztalan visszafojtani próbált lélegzetvétel nesze is jó lett volna. Elhasználta a kést. rábízhatja arra az illetőre. Miután találkozott Hirokival. amikor meghallotta Jahagi Josimit és Kuramoto Jódzsit vitatkozni. amely Etó Me­ guminál volt. Annak a géppisztolynak a hangját alig félórával ezelőtt megint hal­ lotta. (Ha kezdettől fogva lett volna fegyvere. hogy kék szín kezdte halványan átfesteni az ég korom­ feketéjét.[Maradt 16 fő] 55 Beszédhang. Pisztoly a gépfegyverrel szemben – [453] . Az Etó Megumival való találkozá­ sa tulajdonképpen baleset volt. Mindenáron fegyverhez kell jutnia újra. 11. Ebből megtudta. hogy jobban teszi. de utána. megölte őket. aki Kuszaka Jumikót és Kitano Jukikót megölte. mert nem csak ő akar játszani. (Na igen. (Viszont nagy hülyeség volt.) fűre csöpögő folyadék hangjára lett figyelmes. ami megfogalmazódott benne. Így viszont nem muszáj azon munkálkodnia. Amikor éj­ fél után felhangzott a géppisztoly ropogása. hacsak nincs mond­ juk kutya ezen a szigeten. és könnyen végzett Csigu­ sza Takakóval is.

És különben is. az arca pedig tizenkettő egy tucat. [454] . és az alak nyugtalanul kap­ kodta a fejét jobbra-balra. A baseballcsapat tagja. ahonnan messziről megnézheti. van neki olyan egyáltalán? Fogalmam sincs. amelyet elkapott a bot­ jával. Balra a sarokban egy egyenruhás fiú áll háttal. igazán semmi különös. Micuko a hang alapján haladva törte maga előtt a bozótot. De azért vigyázott. de… Mindenesetre nagy az esélye. hogy Hatagami Ta­ dakacu (fiúk. A csurgó hang még folytatódott. majd elment az északi hegyig. Szemben és jobbra is bozót.) az. Persze titokban Hiroki nyomába is eredhetett volna. keménykötésű.mindenképpen az előbbi húzza a rövidebbet. és elkezdte keresni a többieket. Miközben egy olyan helyre tartott. Neki nem szabad zajt csapnia. hogy nem lenne könnyű visszaszerezni tőle a pisztolyát. Azóta eltelt körülbelül három óra… Most végre megütötte a fülét valami zörej. Még mindig zsibbad a jobb keze. Egy kis – jó. Most meg már minek is kérdez­ ném meg tőle. Megállapította. mi a helyzet. ne­ hogy megtámadja valaki. Így aztán Micuko a sziget közepén futó kelet-nyugati út mentén haladt nyugatra. Nyilvánvalóan nagyon izgul. Az lett volna csak a megerőltetés nélkül elvégezhető feladat. amint meglátja. hogy a végén kénytelen lesz összecsapni azzal a géppisztolyossal. ha nincs fegyvere. Viszonylag magas. A bozót megszakadt. ha négy és fél tatami mére­ tű – tisztás bújt meg a növényzet között. Akkor pedig egyértel­ műen hátrány. Hiroki most már biztos kíméletlenül le­ lőné. Még csak nem is pisztoly a gépfegyverhez. A hobbija… Hát. de volt egy olyan érzése. és követni kezdte. 18. észrevette Szugimura Hirokit. átlagos fiú. hanem sarló a géppisztolyhoz – ebből még harc sem lenne. Az a fiú nem véletlenül tanul kung-fuzni vagy mit.

A jobb kezében. Ha azt vesszük. Micuko csikorgatta a fogát. forgótáras. amelyet Tadakacu még a dolga végzése közben is a markában szoron­ gatott. akit a dolga végzése közben öltek meg. Ő Tadakacunál egy fok­ kal kisebb. Meghallotta. Továbbra is jobbra-balra teker­ gette a nyakát. Lehet. hogy Júicsiró felbukkanásán nem lepődött meg. és a lányra emelte a fegyverét. Tadakacu ismét körbené­ zett. de Micuko sem ijedt meg kevésbé. hogy ne csapjon zajt. Egy pisztoly volt. hogy ők ketten együtt voltak. és a száját tátotta.Ennél sokkal inkább megragadta a figyelmét a tárgy. azután. majd végleg megszűnt. kisapám. hogy „Ó!”. 13. hogy valaki a háta mögött azt mondja: – Ó! – Erre Tadakacu ijedtében megfordult. Egész nagy. biztos fegyver gyanánt. A sarlót (magától értetődőn) nem emelte tovább. Tadakacu fel­ nyírt hajú tarkója közvetlenül a szeme előtt volt. Egy régi rendőr-filmsorozatban volt egyszer valaki. Még akkor is jó alkalom. ha netán egy kézzel kísérelné meg. Micuko vigyázva. Micuko szája szélé­ re megint kiült egy ördögi mosoly. hogy nagyon sokáig tartotta vissza. Micukó­ ra meredt. és hátranézett a hang irányába. Addigra Micuko már a háta mögé lopózott. Takigucsi Júicsiró (fiúk. és várt. egy fém baseballütőt tartott. Akkor pedig véged lesz. és várta. hogy kiürüljön a húgyhólyagja. A nadrág cipzárjának felhúzásakor Tadakacunak mindkét kezét használnia kell majd. Már-már fel­ emelte a sarlót jobb kézzel. aztán mindkét kezét maga elé húzta. nagyon úgy néz ki. hogy „A franc!”.) állt ott. [455] . Egy időre abbamaradt… Megint csurgott. A csurgás ritkulni kezdett. Tadakacu még mindig nem fejezte be a pisilést. Tadakacu csak egy kicsit távolodott el Júicsirótól. lassan elővette a sar­ lóját jobb kézzel. valószínű. aranyos gyerekarcú fiúcska volt. Tadakacu Micuko jelenlétére szintén úgy reagált.

fiúk egymás között igazán pisilhet­ nének ott. ezért a kezében tartotta. Tadakacun látszott.amíg elvégzi a dolgát. Tadakacu revolverének csöve (lényegtelen. de talán a milli­ méter töredék részével azelőtt megállt az ujja. A szó végét megremegtette. Hogy erre nem számítottam előre. Micukóra tartotta a fegyvert. valószínűleg a helyzet miatti zavarodottsága meg a pánik miatt. És máris itt a főszereplő. ha nála marad. és elpi­ rult. csak az tarthatja még vissza. Szórna Micuko színművésznő fő attrakciója. félreértesz! – préselte ki Micuko elfúló hangon a tor­ kából. nézd csak meg! Egy sarló? Egy sarló van nála! – Nem. vékonyka hangon szólalt meg. Gondolkozott. – Miért? Ez meg akart engem ölni! Nézd. – Ne hazudj! Meg akartál ölni! A pisztolyt markoló kéz remegett. ahol vannak! De nem ez volt a legfőbb gond. én. és nem felejtette el hozzá a testét is ijedten összehúzni. – Csak meg akartalak szólítani. – Ezért… Tadakacu nem engedte le a fegyvert. és akkor észrevettem. de természetesebben hat. És. és Júicsiróra nézett. – Hatagami! Tedd le! Júicsiró. de egy Smith & Wesson M19 357-es Magnum volt) egyenesen Micuko mellére irányult. azon nyom­ [456] . – Micuko kissé lehajtotta a fejét. mekko­ ra hülye vagyok! Ez nem igaz. hogy bár­ melyik pillanatban meghúzhatja a ravaszt. hogy eldobja-e a sarlót. hogy meghúz­ za a ravaszt. hogy. Amikor az előbb meglátta Micukót. hogy pisilsz. Jól nyissák ki a szemü­ ket! – Én. Biztosan fél igazából meg­ lőni egy embert. hogy a szeme előtt akarnak megölni egy embert. hogy leesett volna a kakas.

de nemsokára meg­ szólalt: – Hatagami. így ma­ radt ideje gondolkodni. – Honnan tudod?! Lehet. Hatagami! – Júicsiró könyörögve folytatta. békés hang volt. és el­ dobta. Erre Júicsiró egy pillanatra elhallgatott. Tadakacut ez készületlenül érte. Júicsiró a fejét rázta. nem ő ölte-e meg Kuszakát és Kitanót. én… Olyat soha… – Micuko könnyeket erőlte­ tett a szemébe. ezért kezdett habozni. – Tedd le. Nem szabad hangosan beszélni! Az eddigiektől eltérő. milyen nő ez. kicsit eltátotta a száját. de ez a kijelentése igen megfontolt gondolko­ dásra vallott. Júicsiró minden tehetségét bevetette. – Asszed. hogy társakat kell még szerez­ nünk… – Ne szórakozz már! – rázta Tadakacu a fejét. Micukót is meglepte. Takigucsi Júicsiró odavolt az animékért és hasonló dolgokért. – Akkor. de Júicsiró feltartóztatta. nyil­ ván azért akart megszólítani téged Szóma. nyugodt. – Nincs is nála géppisztoly. Sose tudhatjuk. – Gondolj csak bele. és Júicsiróra me­ redt. [457] . mondhatni. Még lőfegyvere sincs. hogy vesztettél. mert megbízott benned.ban képes lett volna lelőni. – Különben sem szabad valakit bizonyítékok nélkül meggya­ núsítani – folytatta a prédikációt. – Ne-nem! Én. ő volt a fő-fő otaku a har­ madik bében. És az pedig… Azt jelenti. – Meg­ mondtam neked az előbb. hogy csak elfogyott a töltény. haj­ landó vagyok együtt lenni egy ilyen nővel? Te is jól tudod.

– Hallod?! Társakat kell még szereznünk.) Bal kezével megtörölgette könnyáztatta szemét. Látta. vagy ilyesmi… Micukónak egyre jobban tetszett a dolog. A pisztolyt még mindig Micukóra sze­ gezte. Takigucsi! – folytatta Tadakacu. (Jobban tennétek. Nem is csinálja rosszul ez a kis fiúcska. Mert most hiába mondanánk neki. ha most lelőnétek engem. de az ujja engedett valamit a szorításból a rava­ szon. Fáradt hangon szólalt meg: – Jól van. Tadakacu még egyszer mondta. [458] . el tudod majd dönteni. aki döbbenten álldogált ott. Micuko egész testén látszott a megkönnyebbülés. te nem nyugodnál meg. Majd Júicsiróra nézett.Tadakacu a homlokát ráncolta. és jól is érvel. Azt most hagyjuk. vagy sem – taglalta tovább Júicsiró a bizton­ ság kedvéért. Tadakacu végre bólintott. nem? Hátha csak az alkalmat les­ né. és a meglepetéstől tág­ ra nyílt szemet produkált.) Tadakacu megnyalta az ajkát. hogy jó ötlet-e. Továbbra is Micukóra tartotta a fegyvert. – Akkor meg mit csináljak szerinted? – Ha semmiképpen nem bízol meg benne. hogy menjen el. Ha elegen vagyunk együtt. bár még bizalmatla­ nul tekingetett Micukóra. – Motozd meg. amit mond. akkor ügyeljünk rá felváltva. Logikus. És utána-meg kell találnunk a módját. amit el akar érni. (Tett is ér­ te. Micuko visszaemelte a tekintetét Tadakacura. – Dobd el azt a sarlót! – mondta Tadakacu. hogy valahogy elmeneküljünk innen. hogy Júicsiró is fellélegzett. Micuko pedig gyorsan ledobta a földre. hogy megbíz­ hatsz-e benne. Aztán nyugtalanul pislogott a két fiúra felváltva.

gon­ dolom. és elvette a kezét. de ő csak a fejét rázta. épp csak a bugyija vonaláig felemelte a szoknyáját. és gyengéden végigjártatta a kezét Micuko testén. Amikor Júicsiró befejezte. – Nem a piszkos fantáziám miatt mondom. és tétován előrelépett. A hajnali szürkeségben is látni lehetett. Csak nem akarok meghalni. – Siess már! – sürgette Tadakacu. Nem szívesen teszek ilyet – mond­ ta Júicsiró. – Jó. Nyoma sem volt már az iménti megfontolt viselkedésének. ne haragudj. Igen. csak nehogy eleredjen az orra vére szegénykémnek. Micuko egy picikét bólintott. tisztában vagy vele?! – Aha. Tadakacu meg­ szólalt: – A szoknyája alatt is ellenőrizd! – Hatagami…! Júicsiró rosszallóan nézett Tadakacura. Juicsiró visszavedlett a jól ismert szerencsétlenkedő otaku-fiú­ vá. Ezt kapjá­ [459] .– Gyorsan! Mit szégyellősködsz! Az életünkről van szó. Megállt Micuko mellett. – Öö… lennél szíves felemelni egy kicsit a szoknyádat? Ó. – De… – Siess! – Öö. milyen édes – gondolta Micuko. Szóma. Ó. de természetesen nem felejtett el közben ő maga is szégyellősködni egy kicsit. Ettől Júicsirónak még pirosabb lett az arca. hogy tűzvörös lett az arca. jaj. majd megint szégyellősködve. Júicsiró letette az ütőt a földre. és Micukóhoz for­ dult. jó.

Ha nem tetszik. hogy még azelőtt fedez­ tek fel. majd kicsit később bólintott. végeztem – mondta. Ekkor Micuko szólította. Tadakacu változatlanul Micukóra tartotta a pisztolyát. csak szótlanul tekergette rá az övet lazán Micuko csuklójára. – Takigucsi! Én nem bánom. és megkötözte a lány kezét. tisztára. Kösd össze a kezét az öveddel! – mondta. Aztán: – Takigucsi. Júicsiró kapkodta a szemét Takigucsiról Micukóra és vissza. – Mit udvariaskodsz vele? – kérdezte. tedd. Nagy mák. és hajthatatlan volt. majd megnyalta a száját. amit mond! – biztatta. Játszott is már olyanban. Júicsiró megint vetett egy rosszalló pillantást Tadakacura. – Ez a kikötésem. Na jó.tok ki. mielőtt felemeltem volna a sarlót (és a vért is letöröltem róla). kihúzta az övét. Júicsiró megbizonyosodott róla. – Jó – bólintott Tadakacu. de az feltartotta a fegyvert. Szóma. És akkor most hogyan tovább? [Maradt 16 fő] [460] . – Bocsáss meg. most azonnal le­ lövöm. hogy Micuko nem rejteget semmit. Nagy szerencse volt a szerencsétlenségben. Takigucsi. Júicsiró egy pillanatig Micukóra bámult. de Júicsiró úgy tett. mint egy „Extra válogatás! Valódi középisko­ lás lány szereplésével!” feliratú pornófilm kezdete. – Jó. mintha meg se hallotta volna. Micuko előrenyújtott kézzel gondolkozott.

hogy társakat keresünk.) Júicsiró és Micuko egy darabig hallgattak.56 – Ezért azt gondoltam. Hatagami Tadakacu egy kissé távolabb szu­ szogott álmában. Micuko kezére továbbra is rá volt tekerve az öv. Tada­ kacu felvetette. és biztosan még azután sem bírt. De azzal. Takigucsi. és a sarlóját Júicsiró tűzte be saját nad­ rágja hátuljába. Már egészen kivilágosodott. Tompul az ítélőképességünk. A fegyvert magánál tartotta. „Először vagy én. Akkor Tadakacu a fegyver­ rel a kezében (elvileg át kellett volna adnia Júicsirónak. sőt egy zseb­ kendővel még hozzá is kötötte a kezéhez. (Persze Micuko sem aludt semennyit. hogy Júicsiró esetleg megtámadja álmá­ ban. vagyis mérföldekkel inkább megkérdőjelez­ hető lenne. mielőtt Tadakacuval találkozott. és egy fél perc alatt elaludt. Miután Micuko végül csatlakozott ehhez a csapathoz. de ez nem jelentett neki problémát. és egy kicsit éber. vagy te alszol. nyugodtan alhat… Vala­ hogy így gondolkodhatott Tadakacu. ha nem engedi ki a kezé­ ből a fegyvert. így a sorrend eldőlt. hogy felváltva aludjanak: „Az rendben van. „Nekem jó később is” – fe­ lelte Júicsiró. Végig talpon voltunk mindketten. hogy Micuko csatlakozott. mi történt vele. Egymás mellett ültek a bozótban. aki őrködött. mint ezeknek a tejfelesszájú középiskolá­ soknak. Szóma csak azután” – mondta Tadakacu. [461] . hogy az arca csupa föld. így jól látszott. hogy mindenképp mu­ száj találnom még valakit – mondta Júicsiró. akinek a viselkedé­ se ugyan sokkal. Ezért aztán. Valószínűleg – Micuko simán el tudta képzelni – Tadakacu egy szemhunyásnyit sem aludt a játék kezdetétől fogva a Júi­ csiróval való találkozásáig. mint Júicsiróé. de aztán Júicsiró elmesélte. Más volt a neveltetése. De előbb aludjunk. de fel se hozta a témát. ők ketten tudják egymást figyelni.” Júicsiró beleegyezett. Annyira félhetett. és Júicsiró sem szólt miatta) lefeküdt. majd elhallgatott. amíg Tadakacu alszik. és Micukóra pillantott.

ugyanakkor te is kevésbé látod meg őket. Van. Júicsiró nevetett.Úgy látszik. és megszólalt: – Hatagami magánál tartotta a pisztolyt. Este tényleg nehezebben vesznek észre mások. amikor Jumiko és… Kuszaka Jumiko és Kitano Jukiko meghalt. de az éjszakát biztonságosnak ítélte. Ki tudja. és odament megnézni. De biztos a legtöbben hozzám hasonlóan meg akarnak szökni. hogy Micuko belé­ jük botlott. Ott meg rátalált Micukóra… Röviden ennyi. (Ez csak ízlés dolga. mi volt. hogy így megnyugodtunk. Akkor együtt gondolkoztak. mintha egy kicsit megnyugodott vol­ na. mintha nagyon tar­ tana Micukótól. egyrészt legalább nem lőtt rám… A pisztolyt nekem szegezte. Megváltozott a véleményem. – De… – szedett elő Micuko egy sápadt arckifejezést – láthat­ tad. Nem lehetsz [462] . Júicsiró itt abbahagyta a mondanivalóját. de túl sokáig tartott. Azt hittem. – Igen – bólintott Júicsiró. De azért miközben beszélt. – Hát. – Eleinte féltem.) Így naplemente után indult neki óvatosan. – De most sem engedi ki a kezéből. Júicsiró sem akart nappal helyet változtatni. Elég jól ismerem őt. – Tőle nem féltél? – Most. amikor beszél. az igaz… Meg aztán egy osztályba jártunk még ál­ talánosban. Erre Micuko is úgy tett. nem tűnt úgy. aki belement a játékba. Takigucsi Júicsiró nem szokott az emberek szemébe nézni. jöhet a ri­ zsa. miért. mire Júicsiró aggódni kezdett. de nem jutott eszükbe semmi jó… Tadakacu arrébb ment egy kicsit a dolgát végezni. Bár ha gáz van. hogy nincs-e valami mód a szökésre. A 3/b fő otakuja. senkiben sem fogok tudni meg­ bízni. Megint elkapta a te­ kintetét. elmenekülni tényleg könnyebb éj­ jel. és épp csak két órával azelőtt találkozott Tadakacuval. és rápillantott Mi­ cukóra.

ahhoz meg végképp nem volt hozzászokva. – Én? – nézett Júicsiró a szeme sarkából Micukóra. és mert ilyen körülmények között is bele tudsz gondolni mások érzéseibe. Biztos iszonyúan fél. Erre Júicsiró megint restelkedve sütötte le a szemét. De akkor is csak meghalsz. hogy apránként valahogy társakat szerezhetnék. Olyasmire nem va­ gyok képes. – Épp ezért gyanakszik rám is. és néhányszor bólintott. Mizantróp lett. változatlanul nem nézve Micuko felé. [463] . lehajtotta a fejét. Azután egy kis sóhajtással fűszerezve beszélni kezdett. – Milyen jó ember vagy. Épphogy csak egy pillanatra belenézett Micuko szemébe. Mizantróp. – Jaj. – Ez igaz. hogy ő nem olyan. ez a szó már tényleg nagyon vicces volt. Azután folytatta.benne biztos. hogy mindig is be­ felé forduló volt. majd megint lehajtotta a fejét. Akkor meg már jobb próbálkozni. mint amit Kuszaka és Kitano tett. – Ahogy befejezte. Idegesen simította le jobb kézzel kócos haját. (Ez tényleg így lehetett.) – Különben meg lehet érteni. hogy Hatagami nem válik meg a pisztolyától. Micuko el is mosolyodott. Takigucsi. Micuko mosolyogva folytatta: – Mert ilyen bátor vagy. dehogy – mondta. Júicsiró kissé összeszorította a száját. – Ezért… ezért nem tudnád megbocsátani Hatagaminak. A tetejébe pedig pont egy ilyen páratlan szépséget fogott ki. Lerítt róla. hogy közvetlen közelről lássa egy lány arcát. ha nem csinálsz sem­ mit. Micuko oldalra hajtotta a fejét. de arra gon­ doltam. hogy kételkedik benned? Biztosan csak fél. és elmosolyodott.

akkor Hatagami is gyanús. Júicsiró gyorsan el­ kapta a tekintetét. hogy rólad nem sok jót lehet hallani. Majd azt mondta: – Nem. és úgy folytatta: – Ha már itt tartunk. Én csupa olyasmit tettem. Micuko félrehajtotta a fejét. ha kételkednek bennem. Meg akarta rántania vállát. Megint Micukóra nézett. – Szerintem te nem vagy annyira rossz ember. Elkezdte két kézzel apró darabokra tépkedni. Meg én is. – Hát az lehet. De mindannak a mostani körülmények között semmi jelentősé­ ge. – Miért? Talán mert Micuko egyenesen ránézett. aki különben mindig jól viselkedett. nem? Júicsiró egy pillanatnyi szünet után elfordította a fejét. Miután kimondta. Most egy kicsit hosszabban szemügyre vette. hogy szélsőséges helyzetben pont az veszti el a mércét. – Az igaz. Még te is gyanúsnak tartasz. [464] . és Mi­ cukóra nézett. Nedves volt a hajnali párától. A széttépkedett füvet leszórta a lábához. megint a földre szegezte tekintetét. ami miatt nem meg­ lepő. Micuko ránevetett a fiúra. Előfordulhat. – Mindig olyan félelmetesen nézel. hogy… – Letépett egy fűszálat a lába mellől. Azután megszólalt. de nem ment. Szóma. – Hát… a szemed miatt.– Nem csoda. – A szemem? Júicsiró még mindig lefelé nézve megint a füvet kezdte tép­ desni. mert az öv rajta volt a csuklóján. Az igaz.

de azért mégis… Tényleg nem tudtam. Ahogy megmozdult. Olyan szégyenlős és feszült volt a hangja. de talán azért válhatott ez olyan alakítássá.. aki ezt nem érti meg. aki tetszik neki. Persze rá is ját­ szott. mert egy leheletnyi valódi érzelem is ve­ gyült a szavaiba. amiről még ő is úgy vélte.– De… – Előbb négy. és folytatta – én már régóta úgy vagyok vele. vagy ha nem… [465] . de attól is féltem. – Ezért… – megint leszórta a füveket. Ezért… ezért ami­ kor rátaláltam Hatagamira. Persze… milyen naiv vagy. Micuko magában sóhajtott egyet. Tehát nem te vagy a rossz. féltem ugyan. ami miatt azt teszed. mintha legalábbis szerelmet vallana a lánynak. hogy mi a jobb. Takigucsi. – Végig bujdostam. túl jó. – Köszönöm – mondta Micuko mosolyogva. de nagyon kedves a tekinteted. – jól megnyújtotta az á betűt. hogy megszólítsam-e vagy ne… Gondoltam. talán. – Néha szomorú. Egy idő múlva Júicsiró megkérdezte: – Te mit csináltál. Ennyit is csak nagy nehezen bírt kinyögni. hogy egyedül maradjak… Akkor ott azon hezitáltam. majd nyolc darab lett a fűből. a fűre telepedett pára átitatta a szoknyáját. van valami ok. hogy pisztoly dörrent. hogy te nem lehetsz olyan rossz. Micuko Júicsiró profilját szemlélte. még ha csinálsz is valami rosszat. Biztos. és csendben hallgatta. Maga is megle­ pődött. ha megszólítom. A közelemben volt. mint ahogy mindenki mondja. Hozzátette: – Én legalábbis nem akarok olyan férfi lenni. Szóma? Mielőtt velünk találkoztál volna? – Hát. Hatagamitól nem kell félnem. hogy milyen kedves hangon szólt. Bár ez csupán ennyi volt csak.

– mondta Micuko. – Takigucsi. A hátizsákját azon a helyen hagyta. ugye? Már jó rég nem ihattál. fel se tűnt. Kivett belőle két vizespalackot.) – Nem lesz ebből baj? Hataga­ mi haragudni fog! [466] . de hirtelen megállt mozdulat közben. (Tény­ leg meg is lepődött egy kicsit. Júicsiró odanyújtotta neki a palackot. Nem vagy szomjas? Elvesztetted a csomagod. Micuko előrenyújtotta az övvel összekötözött kezét. majd a felbontat­ lant megtartotta míg a másikat visszarakta. Újra Micuko szemébe nézett egy pillanatra. és odanyúlt a közelében letett hátizsákjáért. Visszaemelte a tekintetét a kezében tartott műanyag palackra. így inkább vissza az egész? De Júicsiró szó nélkül megfogta Micuko kezét. – Egymásra néztek és összenevettek. – Végül is nem lett baj. – Egy kicsit… Kaphatok egy kicsit? Júicsiró visszabólintott. Valóban szomjas volt. Micuko mosolyogva válaszolt: – Nem. Azután letette az üveget a lába mellé. – Bocs. tényleg! – mondta aztán Júicsiró. Elkezdte kibontani. Bólintott. összehasonlította őket. Nocsak. kissé felemel­ te. – Ja. Kinyitotta az újat. ahol Szugimura Hiroki­ val találkozott. Mégsem adsz nekem inni? Ha elkényezteted a fog­ lyot. majd megint lefelé.Júicsiró megint bólintott.. nocsak. Odapillantott az alvó Tadakacu felé. mint aki meglepődött. és a rátekert övhöz nyúlt. szerencsére. anélkül hogy ránézett volna Micukó­ ra. Hatagami őrmester úr megharagszik.

és becsatolta az övét. így különösebb baja nem esett. Az övet levették. Így van. mire a fiúnak megint az arcába szökött a vér. A fegyvered nálam van. Júicsiró átvette az üveget. [467] . Miután visszatette a hátizsákjába. Szép formájú száját elkerekí­ tette. Lazán volt rajta az öv. Júicsiró odanyújtotta az üveget Micukónak. – Nem baj. megint a derekához nyúlt. Micuko megrázta a fejét. nem? Júicsiró megint felnézett egy kicsit Micukóra. mert félt. És különben sem finom a víz. mert épp az övét fűzte vissza a nadrágjába. Ha elfogy. miközben válaszolt. – Köszönöm! – mondta Micuko vidáman. ő átvette.Júicsiró Micuko csuklójára irányította a tekintetét. már elég volt. majd szerzünk valamelyik házból. ahol van kút. hogy Micuko forral valamit. és megfogta Júicsiró jobbját. Micuko egymás után megdörzsölgette a két csuklóját. és épp csak kettőt kortyolt belőle aranyos mozdulattal. és úgy mondta ki a szavakat. de természete­ sen nem azért. Visszaadta a palackot. jó. – Te-tessék? Micuko megint elmosolyodott. A hú megszeppent. Micuko megszólított: – Takigucsi! Júicsiró felemelte a fejét. – Ennyi elég is? – kérdezte félbeszakítva a mozdulatát. – Nem. ha összekötözött kézzel iszod. hanem mert egy lány megfogta a kezét. – Ihatsz még nyugod­ tan. és lesütötte a szemét. – Ja. Micuko kinyújtotta a kötelékeitől megszabadult kezét.

Júicsiró felajánlotta Micukónak. de Micuko nem eresztette. – Köszönöm. hallod. A szája széle megremegett néhány­ szor. amikor beszélt. Te tényleg nagyon szép vagy. hogy veled találkoztam. És akkor majd hárman megkeressük a többieket. [Maradt 16 fő] 57 Tadakacu végül Szakamocsi reggel hatos hír­ adójára ébredt. Végig féltem és reszkettem. mint inkább a túlzott idegesség miatt remegett. És kigondoljuk. de azt mondta. Szóma. Vagy legalábbis nem sok. és eléggé feszengve. Ezúttal egyáltalán nem nézett Micukóra. Eközben Júicsiró. Nem is annyira bólogatott. majd odaült Micukóék­ hoz. és a tekintete megint csak elkalandozott valahova. Neki magának is feltűnt. Most egy kicsit ideges. ha akadozva is. Erőt vitt a fiúét szorongató kezébe. Micuko felhúzta a szemöldökét. de kimondta: – Én majd megvédelek. majd végül válaszolt: – Minden. de most már minden rendben lesz. hogy ellenség vagy.– Szerencsém volt. újra kezébe vette a fegyvert. Micuko mosolygott. mint aki mihamarabb vissza akarja húzni a kezét. Alig két órát aludt csak. [468] . Júicsiró egyre pirosabb lett. Tényleg? Júicsiró néhányszor fel-le mozgatta az állát. amin Micuko megint jót mulatott. leoldotta a zsebkendőt a kezéről. – Ne már. de ha megnyugszik. – Ööö. elég annyi. hogyan szökhetünk meg. Boldog vagyok. ő se fogja azt gondolni. hogy ebben a mosolyában nem volt semmi rossz szándék. Úgy tűnt. hogy aludjon ő először. Júicsiró zavarban volt. Meg ott van Hatagami is.

Az otakuk fizikai állapota soha nem a legjobb. Ídzsima Keita. Rövidre vágott haj. Mintha csak ki akarná mutatni a szándékát. és csendben megszólalt: – Nem kell annyira nézned. miért őgyelgett fel-alá egyáltalán? Társakat ke­ resett vajon. ahol most Micu­ kóék voltak. de Júicsiró győzködésére valahogy elsi­ mult az ügy.) Tadakacu nehezményezte. A jobb kezében lévő revolver csövét most nem irányította Micukóra. de az ujját határozottan a ravaszon tar­ totta. az arccsontja felett egy kevés pattanás. majd Tada­ kacuhoz fordult. Szeto Jutaka és Mimura Sindzsi halt meg. ő csendben szuszogott. ha rajta marad. A tiltott zónák nem érintették a helyet. Szemben Tadakacuval. Nem lett volna nagy gond ugyan. – Azt én honnan tudjam? [469] . Tadakacu fintorgott. mert Micu­ kónak szándékában állt levetetni. Tadakacu Micukótól balra. hátát egy fának támasztva. hogy bár­ melyik pillanatban képes elsütni. Tadakacuval. az egésznek lőt­ tek. mint Júicsiró és Tadakacu?) És nem ment ki a fe­ jéből az a géppisztolyos illető sem. És a szeme el nem mozdult volna Micukóról. Oda Tosinori.de a lány nem egyezett bele. – Én lehet. (Egyéb­ ként a híradásból megtudták. jó három méter távolságra ült le. aki fel-felhorkantgatott. hogy el sem bírok aludni – mondta nevetve Júicsi­ ró Micukónak. úgyse csinálok semmit. de öt perc sem telt belé. hogy négy új ember. hogy Micuko ke­ zéről eltűnt az öv. mint egy csecsemő. (Tényleg. már mélyen aludt. Ha netán felbukkanna itt Szugimura Hiroki. így Júicsiró feküdt le. Biztosan elfáradt. Micuko várt még félórát… Még egyszer megbizonyosodott róla. amikor meglátta. hogy a háttal errefelé fekvő Júicsiró alszik. Nos… Nem igazán volt lehetősége választani a módszerek között.

mintha nem venné észre. Ezúttal Micuko anélkül. Hatagami! – Mi van? Tadakacu láthatóan igyekezett megőrizni félelmet keltő fellé­ pését. hogy észrevette volna. Egy darabig Micuko. rózsaszín selyem. Kilóg a bugyim széle is? Szexis. Micuko elvette szomorkás szemét Tadakacuról. de egy idő múlva kibökte: – Félek hát. – Nagyon félek. [470] . mintha belefáradt volna a mozdulatlan ülésbe. Azt hitte. hogy Tadakacu egész testében egy kis feszültség támadt. és úgy tett. Egy ideig ebben a pózban maradt. Természetesen addig Micuko combjára tapadt a tekintete. de most egy csipetnyi bizonytalanság vegyült a hang­ jába. hogy Tadakacura nézett volna. Tadakacu megint felmordul. Hatagami? Tadakacu egy kicsit ráncolta a homlokát. a hátán nyugtatta a szemét. de Micuko máshova kalan­ dozott a tekintetével.Tadakacu éles hanghordozására válaszként Júicsiró moco­ rogni kezdett. és megszólította: – Figyelj. A jobbjával letérdelt a földre. Így a rakott szoknyája felcsúszott a combján. Hamarosan visszatért a ko­ rábbi békés álmába. Tadakacu hirtelenében felkapta a fejét. Azért tartalak szemmel. és megmozdította a lábát. de nem szólt egy szót sem. a bal térdét pedig felhúzta maga elé. Azután lassan Tadakacu felé fordította a fejét. felsó­ hajtott. Micuko most sem mutatta jelét. Megfigyelte. Hihihi. Tadakacuval egyetem­ ben. csak Micuko arcába bámult. és szinte telje­ sen szabadon hagyta fehér lábát. – Te nem félsz.

a nappal és az éjszaka. annyi az egész. – De hát most is azt. Hatagami! Micuko visszatért a „gyámoltalan kislány”-arckifejezéshez. – Hát. de… Micuko elmosolyodott. Váltogatta arcait: a szűz és a szajha. – Ezért… – Megint egyenesen Tadakacura nézett. Micuko visszakapta a tekintetét Tadakacura. jó. [471] . – Már mondtam. Egyenesen a fiúra nézett. mint a Takigucsi Júicsiróval folytatott idilli párbeszéd során. mint akit megbűvöltek. arckifejezéséről mindennemű ellenségesség és gyanakvás eltűnt. Nem akarok meghalni. mint egy film címe! – Te-tessék? – Már az előbb is mondtam. – Figyelj csak. tisztára. de a hangja már jócskán vesztett az éléből. és megkérdezte: – Nem beszélhetnénk egy kicsit? – Beszélni? – húzta össze Tadakacu értetlenkedve a szemöl­ dökét. – Ezt értem. Kicsit nyomaté­ kosan válaszolt: – Ezzel én is így vagyok.– Még mindig nem hiszel nekem. Ezúttal a Szóma Micuko-féle egyedülálló ördögi mosolyt alkalmazta. szép formá­ jú piros ajka széleit megemelve – nem úgy. mintha elvarázsolták volna. – Ne vedd rossz néven – mondta Tadakacu. hogy iszonyúan félek. Húúú. De ha nem bízol bennem. igen – bólintott Tadakacu. Tadaka­ cu szeme elhomályosodott. Micuko félrehajtotta a fejét. – Ja. képtelenség együttműködnünk. – Ezért? Mostanra Tadakacu hangjából. hogy megta­ láljuk a megoldást a szökésre. hogy nem akarok meghalni.

Utána leoldotta a sálat a nyakából. Úgy húsz méterre állt meg Micuko attól a helytől. itt is bokrokkal körbevett kis tér tárult eléjük. Anélkül hogy Tadakacu tekintetét elengedte volna. és úgy ítél­ te meg. ahol Júicsi­ ró aludt. Miután a sportcipőjét is ledobta a lábáról. [472] . a pisztoly még mindig nála van. és előrement. Hallatszott. – Hülye. – Szo-Szóma…! – csúszott ki Tadakacu idegességében félig nyitott száján. Ezért. Ne kényszeríts már.. hogy igen. Hasonlóan az eddigi helyükhöz. hanem veled. és levette a matrózblúzát. Kótyagos szemmel. Nem Takigucsival szeretnék beszélni. és felállt. Odasé­ tált Tadakacu elé. Júicsiró felé bökött az állával. gyagya. és Tadakacu bukkant fel. Micuko rátett még egy lapáttal. Rakott szoknyája lecsúszott a földre. Tadakacu ar­ cába nézett azzal az ördögi mosolyával. és Júicsiró felé bámult mélán. körbepillantott. hogy a Tadakacu háta mögötti bozótos jó lesz. és fehér combját megvilágította a még tompa reggeli fény. Amikor hátranézett. Jaj. így ezzel már csak a fehérnemű maradt rajta. hogy utána jön-e. még a cipőt is le kell venni. ne. Hm? Egy kicsit arrébb. – Félek. hogy végigmondjam. Viszont.Micuko a szavába vágott. akik trikót hordanak a blúz alatt. bár talán nem szándékosan. ahogy Tadakacu nyelt egy nagyot. de nemsokára hallani lehe­ tett. a bozót szétnyílt. Nem viselt olyan lehangoló ruhadarabokat. – Jó? – mondta Micuko. mint más közép­ iskolás lányok. Min­ den azon múlt. Tadakacu résnyire kinyitotta a száját. Hatagami. Micuko rögvest lehúzta a cipzárt a szoknyája oldalán. azután megint Micukóhoz fordult. – Itt nem tudunk. félrebillentette a fejét.

Tadakacu néhány esetlen lépést tett előre. ugye? – Semmi közöd hozzá! – mondta Tadakacu. Micuko került alulra. először csó­ kolózni kell még egy kicsit. Tadakacu nyaka köré fonta. Tadakacu türelmetlenül a melléhez nyúlt. Micuko levegőért kap­ kodva alkalmazkodott. A lány mosolyogva nyújtotta ki a kezét. Tadakacu felemelte a jobb kezét. mintha élvezné (kicsit pornófilmesre véve. viszonylag hátul matatott. Erre gondolt Micuko. Micuko felnézett Tadakacu szemébe. Tadakacu a lapátkezével arrébb csúsztatta Micuko melltartóját. – Azt tedd le oda valahova. de a jobb keze a saját alsóneműjében a csípőjé­ nél. Tadakacu jobb kezére pillantott. Ekkor lefeküdtek a fűvel benőtt földre. Ujjai egy kemény. Óóó. de hangosan csak egy „ááá” hagyta el az ajkát. – Most csinálod először. Továbbra is úgy tett. mint akinek csak most tűnik fel a revolver léte. Majd a fejét is lehaj­ totta oda. – Ááá. Egy idő múlva elengedték egymás ajkát. rögtön rátapadt. Micuko. Újra közelebb ment Micukóhoz. mintha csak most vette volna észre. vékony tárgyat tapintottak ki. A mondat végén megremegett a hangja. és telt keblét markolászta. …Jaj. de amatőr vagy! Hát az ilyesmi csak később jön. és bámulta. Erre Tadakacu egész testében megremegett. azután gyorsan letette egy kicsit távolabb a földre. [473] . túlzón). ám amikor Mi­ cuko az ajkát kínálta.

Azt a…! Ennek is miért pont most kellett megszólalnia – gondolta Mi­ cuko. hogy életveszélyes legyen. ezért nem is bánod. de attól függetlenül meghúzta a borotvát. amelyeket el tud rejteni a bugyijába. A borotva súrolta a nyakát. Hűha. Felkárogott egy madár. Bocs. A tárgyat a mutató. ugye? Hát.Feltehetőleg a mai rossz kislányok már nem használnak ilyen útszéli és filléres holmikat. de a seb távol­ ról sem volt elég mély ahhoz. [474] . sajna. Ráadásul… Micuko felől nézve jobb­ ról. és odanézett. Hatagami. akarna mondani vala­ mit. Tadakacu felállt. Tadakacu eszét vesztetten gyömöszölte a mellét. Micuko lassan Tadakacu nyaka mellé vonta a jobb kezét. Csupáncsak egy madár károgott. de Tadakacu látószöge Micuko mellére korlátozó­ dott. így az. közvetlenül az arca előtt.és a középső ujja között tartotta. Bal kézzel a lány lába közé nyúlt. de Micuko már régóta szívesen alkalmazta. és nagyra nyitott szemmel meredt a földön támaszkodó Micukóra. természetesen… Annak tudható be. jó kis reflexek! Nem véletlenül baseballozik itt valaki. de nem találja a szavakat. Erre Tadakacu felkapta a fejét. hogy Tadakacu sze­ me elkerekedett. A jobb keze gyűrűsujjával Tadakacu nyakához ért. hogy meglátta Micuko kezében a borotva­ pengét. a tarkóját mutatva neki. Úgy látszott. nem hagyhatom. De így a végén szép emlékeket szereztél. Döntő helyzetekben semmi nem ér fel az olyan apró tárgyak­ kal. Micuko fel­ sikkantott. ugatásszerű hangon felkiáltott. és elhú­ zódott Micukótól. De Tadakacu rövid. hogy végigcsináld.

Tisztára. és a pisztolyt feltartva üvöl­ tött. Felkapta a pisztolyt a földről. Ez termé­ szetes. hogy még nem vette le a nadrágját. bocs. A beállós pozíciójában. annyira híres volt. de nem talált. Micsoda kiszolgálás. Amikor meglátta Micukót. Kiért a bozótból. irányt változtatott. Szerencse. és körbe-körbenézelődött. Hát ezzel a Siroivai Középiskola baseballcsapata is nyugodtan al­ hat. Ott állt Takigucsi Júicsiró. felpattant. A háta mögött el­ durrant a pisztoly. hogy Tadakacu fogja meg­ kaparintani a fegyvert. nem? Szóma Micuko egész estés show ja. felébredt. talán frissen ébredt fejjel még nem tudta jól átlátni a helyzetet. mi tör… Amikor Hatagami Tadakacu előbukkant a kettényílt bozót­ ban. hogy Tadakacu jön utána. Meghal­ lotta a fegyverdörgést. észrevette. – Takigucsi! – Tadakacu megállt. Alig négy-öt centi­ vel volt csak magasabb a lánynál.Micuko nem foglalkozott vele. akit a Kölyökligában zseninek nevez­ tek. Tadakacu beugrott elé. és futva nekiindult jobbra a revolver irányába. Nem felej­ tett el elkámpicsorodott arcot vágni hozzá. de azért a semminél jobban. ő pedig befutott a bozótba. és odafutott hozzá. Hallotta. hogy még Micuko is hallott róla. ezért teljesen nem tudta el­ rejteni. hogy nincs meg Tadakacu és Micuko. Micuko hátulról bele­ [475] . most Tadakacu játszott. (Még jó. megpördült és feltérdelt. amit Nanahara Súja végig megtartott az általánosban (Súja. – Menj onnan! – Vá-várj már! – Kapkodva szólt. majdnem meztelen vagyok. csupaszon még­ sem lett volna ildomos… Ezt félretéve. elkerekedett a szeme. Utol fogja érni. amint Micuko rájött. Micuko már Júicsiró háta mögött állt. mint a fejjel előre becsúszás a baseballban. – Szo-Szóma. pe­ dig akkor még másik iskolába járt). reggel van?) – Takigucsi! – kiáltott Micuko. Ja.

Ezzel az arccal kiáltott. Már-már sírásba forduló. és le akart lőni… A borotvát már rég elhajította a bozótba. nem így volt. A keskeny sebet épp csak befutotta a vér. Még ha lemeztelení­ tenék is. [476] . hogy végigmotozzák (bár már most is szinte mezte­ len). és a szeme sarkából Micukóra né­ zett. nem igaz! Hatagami engem… meg akart… Azzal a pisztollyal fenyegetett. Takigucsi! Té-tényleg. – Mi történt? – Szóma meg akart ölni! Megmondtam előre! Micuko Júicsiró háta mögül erőtlen hangon szólt: – Nem. melyikőtök hazudik. Tadakacu arca a méregtől sötétvörösre változott. Tadakacu grimaszolt. Attól meg… Hatagami megharagudott.) – Kétségbeesésemben belekarmoltam. – Várj! – próbált valahogyan nyugodt hangot előszedni Júi­ csiró. – Add ide nekem azt a pisztolyt! Azután megnézzük. nézz ide! Szabad bal keze ujjaival a nyakára mutatott. mint aki nem akar hinni a fülének. – Borotvával vágott meg! Júicsiró elfordította a fejét. nem találnak bizonyítékot. (Felülmúlhatatlanul aranyosan. hogy melyikőtök hazudik. Rettegőn. és alulöltözött testét odanyomta hoz­ zá. – Lelövöm. de Júicsiró meg sem rezdült rá.kapaszkodott a vállába. Ő a fejét rázta. – Én… na most én nem tudom. Takigucsi! – kiáltotta. elkeseredett arckifejezése volt. segíts! Tadakacu arca megnyúlt. – Menj arrébb. Most jön a kis ártatlanka jelenete. Takigucsi. – Hogyhogy?! – hördült fel Tadakacu mérgesen. – Nem ez. csak kinyújtotta elé a jobb kezét.

Segíts rajtam. Csak az a kérdés. téged is meg fog ölni. Azzal egy időben a jobb lábára térdelt. Ezt megszívtam… Tadakacu azon melegében meghúzta a ravaszt. milyen módszert alkalmaz­ zon. hogy a válla is vele mozdult. hogy eltávolodott Júicsiró hátától. ami­ kor Júicsiró megfogja a pisztolyt. Júicsiró a szemével végigkövette a cső meghosszabbított vo­ nalát. aki hazudik. Azzal. Csakhogy. Ám egy kis idő múlva akkorát sóhajtott. Dörrenés. Tadakacu arca megint grimaszba fordult. Mint egy bűvésztrükk­ nél. A pisz­ toly csöve Júicsiró bal válla mellett egyenesen Micukóra irá­ nyult. – Add ide. Micuko természetesen még megőrizte a sírásba hajló arckife­ jezését. Takigucsi. Micuko szeme nagyra nyílt. [477] . segíts! – szorongatta Júicsiró vállát. ha nem intézzük el most! – De borzasztó – kezdett sírni Micuko. de a szeme felcsillant.– Nincs időnk ilyesmivel pepecselni! Téged is. Ugyanaz a mutatvány volt. Az lesz a döntő pillanat. Kétszer. a fegyver újra megfordult Tadakacu kezében. és a markolatával előre lemondón nyúj­ totta oda Júicsirónak. és visszakapta a tekintetét Micukóra. – Én soha nem tennék olyat. és megdöntötte a testét. az egész teste szabadon maradt. Júicsiró kitartóan tartotta előre a kezét. Júicsiró bólintott és előrelépett. A ravasz védőjénél fogva megperdítette. majd leeresztette a pisztolyt. Hatagami! Hacsak nem te voltál az. Tőle már nem lesz olyan nehéz elszedni. amit Szugimura Hiroki mutatott be Micukónak a Colt Governmenttel.

ezúttal megint az orra feletti részt vette célba. Megvédte Micukót. az ezer csapás! Na most figyelj. és felvette a revolvert a bal oldalán. tessék! Itt a jól ismert ütőd. A fű között vér tört utat magának Júicsiró teste alatt. Azután odasétált a hason fekvő Júicsiróhoz. és ott helyben elesett. Mögötte pedig Tadakacu kétségbeesett arcát látta. Eldobta. Abban a pillanatban. a fülé­ ből is széles vérpatak ömlött. Tadakacu megszédült. A szeme félig kiugrott. Még egy csapás. Forogva repült a levegőben. Micuko késlekedés nélkül felkapta most a baseballütőt. mint egy lassított felvétel. Átugrotta a hasára esett Júicsirót. banán alakú pengéjével gyönyörűen belehasított Tadakacu jobb vállába. és lendületből. teljes erővel megsuhintotta a jobb vállát szorongatva támolygó fiú feje felé. és sprintelni kezdett.Micuko szeme előtt. amelyet Júicsiró al­ váskor maga mellé tett. Tadakacu homloka behorpadt. most a homlokára célozva. Az orrporca eltört. Meg vagy elégedve? Az ütő vége telibe találta Tadakacu fejét. Eltorzult orrához hasonlóan. és a teste mellett mindkét keze ökölbe szorult. Micuko azonnal lesújtott újra. Akkor már Micuko kezében volt a sarló. mire ő feljaj­ dult. Tadakacu egész arcát vér borította. Micuko eldobta az ütőt. [478] . a következő középre megy! Ettől az ütéstől fröcskölni kezdett a vér Tadakacu orrából. és kiejtette a fegyvert a kezéből. Na. Micuko leengedte a baseballütőt. Szóma Micuko speciális tréningje. Júicsiró teste kezdett lehanyatlani. és már nem élt. és néhány fogat magával rántva leesett az állkapcsa. odafu­ tott Tadakacuhoz. Micuko érezte az ütőn keresztül.

hogy Micukót is már csak homályosan látja. Erre Júicsiró felnyögött. mert alig látha­ tóan bólintott. a magyarázat nem volt éppen logikus. Micuko átkarolta a fiú felsőtestét. – Hata-Hatagami…? Micuko megrázta a fejét. és a fekete anyag beszívta a kibugyogó vért. hogy Júicsiró ne lát­ hassa Tadakacu holttestét. majd a vállánál fogva a hátára for­ dította. Aprókat lélegzett. [479] . hogy még lélegzik. Júicsiró mintha mosolygott volna. Az egyenruhája bal mellén és oldalán egy-egy luk tátongott. ütemesen. Kis gondolkodás után úgy helyezkedett. ? – A két szeme nem egy helyre fókuszált. – Megijedt. Valószínűleg kilyukadt a tüde­ je. Elmenekült. Mivel Tadakacu mindenekelőtt Micukót akarta megölni. Lehet. de Júi­ csiró agya már nem foroghatott tökéletesen. mintha a szívveréséhez igazíta­ ná. és homályban hagyta a problémát. – I-igen. Azután hozzátette: – Megmen­ tettél. hogy Tadakacu vagy Micuko hazudott-e. – Ne h-hara-gudj. én már nem tu-tudok meg-mo-mozdul-ni… A szája szélén vérhab tört elő.Micuko odatérdelt mellé. Odahajolt. Júicsiró tekintete egy kis bolyongás után Micuko arcára sze­ geződött. és kábultan kinyitotta a szemet. hogy meglőtt téged. – Nem sé-sérül­ tél m-meg? – Nem… – bólintott Micuko. – Szo-Szóma… – mondta. én már nem tu-tudlak me-megvédeni. Én. és észrevette.

Dús fe­ kete haja ráhullott Júicsiró mellére. Júicsiró élettelen ajkára tette a sajátját. behunyta a szemét. szívből adott csók volt. Puha és meleg. Természetesen még meleg volt. [Maradt 14 fő] 58 Nanahara Súja (fiúk. hogy mi történt. Három tompa puffanás hallatszott. – Sa-sa-sajnálom – mondta. A nap sugarai végre eljutottak az északi hegy nyugati lejtőjé­ re is. szemét Micukón nyugtatva. hogy Jú­ icsiró rohamosan táguló pupillájához érjenek. Mielőtt Micuko ráillesztette volna az ajkát Júicsiróéra. Elvette a száját. de rögtön újra lecsukódott. és valószínűleg nem is sejtve. Előrehajolt. Örültem neked. Belenézett a szemébe. 15. és még egyszer. [480] .. de akkor is. Csak ennyit mondott. és Júicsiró szeme nagyra nyílt. a fiú szeme megrebbent egy pillanatra. amely már nem látott semmit. és a vége összemázoló­ dott a sebből kijövő vértől. halott volt. Nem foglak elfelejteni. Micuko rámosolygott. mintha nehéz lenne elszakadnia tőle.– Tudom – mondta Micuko. – Nagyszerű voltál.) hirtelen felébredt. – Én már. – Tudom. De ezeket a sugarakat Micuko feje akadályozta meg. Ez nem olyan volt ám. Micuko lassan elvette a füstölgő csövű revolvert Júicsiró ha­ sától. Véríze volt ugyan. azután még egyszer átölelte a fiú testét. és megölelte. És akkor már. mint az imént Tadakacunak adott szajhacsók. Júicsiró kábultan megint kinyitotta a szemét.

Az udvaron néhányan tornaruhában voltak. Álom. Az ott az udvaron torna­ óra? Az órájára nézett. Súja a kert szélén elterülő füves részen feküdt. Gyor­ san felült. Mindenestül. Ma… ma. most is iszonyúan megizzadt. le­ söpörte őket. Most tudatosult benne csak igazán. és végignézett saját magán. Ettől egy kicsit meg­ nyugodott. a Siroivai Középiskola megszokott épületét. Felállt. Sehol egy sérülés. Mint máskor is. így az irodalom-tanárnő. és rekedt kiáltások hallatszottak felő­ lük. – futás közben megnézte az óráján – csütörtök van. Ezt a tárgyat szerette is. Megrázta még mindig kába fejét. Az egyenruhájára fűdarabkák tapadtak. a kellemes napsütésben. Már elkezdődtek a délutáni órák. Csurom vizes lett a keze. ahogy megtörölte a nya­ kát. A feje fölött egy datolyapálma terjesztette ki nagy leveleit. Itt szokott időnként szunyókálni ebédszünetben vagy az ellógott órák alatt. amikor rosszat álmodott. Okazaki Kazuko is [481] . friss zöld fűvel keretezve. és futva indult az is­ kola felé. A csütörtök délutáni első óra irodalom. tornaórájuk le­ hetett. Milyen… milyen borzalmas álom volt! Még hogy öldöklés! Még hogy őket választották volna ki a Programra?! Akkor hirtelen ráeszmélt valamire. Álom volt. Akkor meglátta a körülötte burjánzó füvön túl. Elaludta! Súja sietve kikászálódott a füves részről. Az egész álom volt. meg a jegyei sem voltak rosszak belőle.A kék ég tárult a szeme elé. szoftballoztak.

Gondolatai ellenére érezte. Na tessék. és most felejtsük el. hogy az álmában megvolt ennek a maga magyarázata… Akkor ez azt jelenti. én sem vagyok sem­ mi. mint Sújának. hogy kedvelem a verseit? Ajaj. Hát. hogy Jositoki él. Az az egy biztos. sorakoz­ tak fel a fejében. Igen. Illetve Noriko-szannal. nagy veszekedés lesz ebből Jositokival. Tantárgy. engem azonfelül is érdekelt egy kicsit. Irodalom. hogy Noriko Kuninobu Jositokinak tetszik. egy az egyben szavakká váltak volna.elég jó véleménnyel volt róla. Micsoda hülyeség. és ugyan hülyén érezte magát miatta. másrészt viszont szigorúak és erőteljesek. és gyönyörű verseket írt. mint a zene. [482] . Sokkal találóbb és szebb kifejezései voltak. Talán megússza egy bocsánat­ kéréssel. Még hogy Jositoki meghalt. mint régen látott kedves ismerősök. a sorok között Súja rálelt a neki tetsző kifejezésekre. Tényleg szerette az irodalmat. hogy Súját legalábbis megragadták. de futás közben majdnem elsírta magát a megkönnyebbüléstől. Ekkor újra eszébe jutott. mióta nevezem én őt csak az utónevén? Pofátlan vagyok… Szóval Noriko-szannal voltunk együtt az álmomban? Úgy rémlett. A dalszövegekről pedig. A szavak ugyan­ olyan fontosak voltak számára. mintha a lányok. Ezek a szavak.. aki nagy gyötrődések árán eszkábálta a szövegeket a saját szer­ zeményű számaihoz. Szelídek és kedvesek. hogy ilyen eszement álmot látok! Ebben az idióta álomban miért Norikóval. hogy ebben a nagy boldogságá­ ban a szája mosolyra fordul. Nakagava Noriko volt iroda­ lomból a legjobb az osztályban. Hiába voltak telis-tele a tan­ könyvben szereplő novellák és esszék a Köztársaságot dicsőí­ tő szlogenekkel és vacak „izmusok” hitvallásaival. Jegyek. Mert a rock sem nélkülözheti a szöveget. Okazaki tanárnő. ahogy Súja úgy ál­ talánosságban elképzeli őket.

vele. milyen in­ dokot mond majd Okazaki tanárnőnek. A 3/b osztályterme a máso­ dikon van. és kigondolta. ezért néma csend fogadta az iskolában. Ahol a fejének kellett volna lennie. hogy az osztálytársai egytől egyig az asztalukra borultak. hogy jól szórakozik a dolgon. Azt vette észre először. Vajon elhiszi majd neki. ami­ kor belépett. és a terem másik része felé fordult. de az arcán látni lehet majd. Nem a megszokott rend szerint való volt viszont az. És… A padlót vér borította. Egy pillanatra megállt az ajtó előtt. amikor fel akart állni – ez jobb. hogy biztos elaludt. Felsietett a lépcsőn. Átható szag terjengett. Ahogy szoktak. Az osztályfőnökük. A katedra felé fordulva tisztelettudón fejet akart hajtani. Hajasida Ma­ szao tanár úr. ahogy ő a fejét vakarja. elszédült. jobbra fordult a folyosón. Egész testére kivetítette a bűnbánatot. És Nori­ ko rámosolyog. Kettesével vette a fokokat. jó lesz ez így. Mimura Sindzsi az orra hegyét vakargat­ va néz rá. Ezért pihent egy kicsit. És… Hiányzott a feje. hogy a katedrán fekszik valaki. és elkezdte kihúzni az ajtót. [483] . Szugimura Hiroki pedig karba tett kézzel ül. aki majd kicsattan az egészségtől? Jositoki nagyot ránt majd a vállán. Felért a másodikra. Egy kis égés nem árt. Székek és asztalok sorakoztak. Levette a szemét Hajasida tanár úr holttestéről. A szemüvegkeretének csak a fele hevert ott. Okazaki tanárnő… Nem Okazaki tanárnő volt. A második te­ rem az osztályuké. Rosszul lett. és… Nem. Szeto Jutakáék arról fognak pusmogni. Oké. hogy pont ővele történik ilyen. ami­ kor az orrát megütötte valami gyanús szag. Felrántotta az ajtót. Felkapta a fejét. egy vér­ rög képződött.Mentek az órák.

mint egy túlérett gyümölcs. Szoknyája aljáról pedig vér csöpögött a földre. és a matrózblúztól le a szoknyájáig. olyan volt. Súja továbblépett. A test félre­ dőlt. Motobucsi Kjóicsi hasa olyan volt. A szájába pedig egy vastag nyelű ár vagy mi volt beleszúrva. Jositoki…! Súja felkiáltott. Ogava Szakura feje megrepedt. mint egy kettészedett földimogyoró. Kavada Sógo – a rossz hírű antiszociális fiú. A szemét félig lehunyta. arccal Súja felé fordult. mint egy antenna.Egy pillanatig dermedten állt. Súját kirázta a hideg. hogy egy ezüstszínű nyílvessző áll ki a hátából. vagy félig leesett a földre. mire Josito­ ki feje hátrafelé konyult. A hegye kijött a hasán. mint egy tengeri uborka. Óki Tacumicsi fejében egy fej­ sze volt. Felkarolta. Felüvöltött. Csodálkozó szeme a plafonra me­ redt. Jahagi Josiminak hiányzott a fél feje. és mindegyik­ ben egy-egy vérvirág bontott szirmot. és odafutott Kuninobu Jositoki padjához. és tátott szájából kilógó nyelve akkora volt. vér és zselés tojásfehérjeszerűség keveréke csurgott belőle. Megrázta Niida Kazusi testét. Mimura Sindzsit szitává lőtték. Zavarodottan körbenézett. mint egy megkez­ dett dinnye. és az arca két fele elcsúszott. és csurom vér volt. mint egy kolbászgyár szemetese. aki egy másik iskolából érkezett – melléből egy tövig beszúrt kés állt ki. Az egyenruhája hátán három nagy lyuk tátongott. Kuramoto Jódzsi fejéből egy sarló állt ki. Etó Megumi torkát elvágták. Súja szeme megakadt valamin. és a padló felé nézett… [484] . A Harmadikat. Simizu Hirono arca sötétvörösen felpuffadt. Kazusi szeme vörös üreggé változott. Hatagami Tadakacu arca péppé volt verve. Egyszóval mindannyian… meghaltak. majd gyorsan odanyúlt a hoz­ zá legközelebb ülő Tendó Majumihoz és észrevette. Mindenki elterült a padon.

Feltűnt neki rendszertelen légzése. hogy a teste a földhöz képest víz­ szintesen helyezkedik el) és a látvány összekapcsolásával végre rájött. leszakadt a feje. hogy a matrózblú­ zos. Valamiért a padok a holttestekkel együtt forogni kezdtek. és felkarolta. Nagyon szerettelek. jobbra. [Maradt 14 fő] 59 Súja fel akart pattanni. A látótere szélénél. így igazán észrevehette volna hamarabb is. Súja nem tudta levenni a szemét Noriko fejéről. és kitátotta a száját. Akkor jött rá. majd mél­ tatlankodó szemmel felnézett Sújára. Meghaltam. Közvetlenül Jositoki mögött ült. le­ koppant a földre. Valaki óvatosan megérintette a mellkasát. Azt mondtad. – Jaj de jó. megmen­ tesz. Súja odafutott hozzá. Pedig szerettelek. [485] . közben Súja végre felfedezte Norikót. Kis híján meg­ őrült. Nanahara. Súja erre nagyot nyelt. Az egyensúlyérzéke (rájött. így gyorsan visszafeküdt. 2. és Nakagava Noriko padja felé tekin­ tett. Abban a pillanatban a teste különböző részeibe erős fájdalom nyi­ lallt. Hátrahagyva a matrózblúzos testet. Érezte. hogy magadhoz tértél! – mondta Jukie. hogy az a plafon.) mo­ solyog rá csendesen. és továbbgurult a vértócsában. Ucumi Jukie (lányok. hogy kiáltás tör fel a hasa mélyéből. de végigjáratta a szemét a kézfejtől a karon át a vállig. hogy szépen kisimított lepedővel borított puha ágyon fek­ szik. Hirtelen valami fehér került a látómezejébe. Noriko a padjára borult. még egy neonlámpa is volt.Nem látott semmit. és meglátta. fonott copfos osztálytitkár. Két kezét a halántékára szorította. Puff.

A kerete eléggé régimódi. A takarón át látta. ne erőltesd meg magad! Súlyosan megsebe­ sültél… Nagyon rosszat álmodhattál. mire eddig eljutott a mondandójában. Tizenhárom órával ez­ előtt én… Súja elkerekítette a szemét. aztán válaszolt: [486] . A Fényből ítélve kint felhős lehet az ég. Ebből legalább megtudta. Nanahara. de azonkívül más berendezés lényegében nem is volt benne. de Jukie megkönnyebbülten sóhaj­ tott. Azután Súja arcát vizsgálgatva hozzátette: – Egyfolytában aludtál. Meg kellett valamit kérdeznie. mert tompán besüt rajta a fény. Kicsike szoba volt. és kitölti a szobát.Jukie megint hozzáért a mellkasához. és kuncogni kezdett. hogy van hangja. – Noriko. titkár. Súja még félig kábult volt. majd előbb elmosolyodott. és most aztán igazándiból felébredt. Megnyugtattál. és a bársonyos takarót felhúzta a nyakáig. hogy bejelentkeztem volna veled egy szállodába. Él­ nek még? Jukie kissé csodálkozva nézett Sújára. hogy a lábánál van az ajtó. Mindenekelőtt. – Nem szabad. jobbra pedig. Jukie mögött még egy ágy. Az emlékei egyszeriben összeil­ lesztődtek a jelennel. Nakagava Noriko? Kavada Sógo? Súja nagyot nyelt. be­ csukva. csak forgatta a fejét kör­ be-körbe. Feje fölött egy ablak lehet. minden rendben? Sújának nem tellett rendes válaszra. Már… lássuk csak – meg­ nézte az óráját a bal csuklóján – tizenhárom órája. – Nem emlékszem. De… ez itt… micsoda egyálta­ lán? – Furcsa – mondta Súja. – Tipikus Nanahara. Tizenhárom órája? Tizenhárom órája. Az ágya mellett közvetlenül bal­ ra olcsó tapétával bevont fal.

mindannyian jó ba­ rátnőim. Egészen belevetette magát a játékba. és elvesztette szem elől Norikóékat. Folytatta: – Noda Szatomi és Macui Csiszato. Hatan? – Kik azok? – Nakagava Juka természetesen – kezdte Jukie annak a len­ dületes lánynak a nevével. – Nyugodj meg. – Kirijama. Az arckifejezését látva Ju­ kie megkérdezte: – Mi baj? Nem bízol bennük? Kiben? Egyikükben sem? [487] . Súja nagyot sóhajtott. – Megtámadott minket. Noriko és Kavada el tudott menekülni. Ne aggódj. – Tényleg? Jukie bólintott.– Noriko is… Kavada is épségben vannak szerintem. Súja megnyalta egy kicsit az ajkát. Súja a homlokát ráncolta. Azután megkérdezte: – Kirijama sebzett meg téged? Súja bólintott. Kiri­ jama… Súja erre megint felnézett Jukiére. A többiek őrt állnak. Hatan vagyunk. nagyon veszélyes! Jukie megfogta Súja jobb kezét. akinek a vezetékneve megegyezik Norikóéval. Az előbb volt a déli híradó. titkár? Vigyázni kell. Kirijama őt követte. ha téged nem szá­ mítunk. de egyikük neve sem szerepelt ben­ ne. És Szakaki Júko. – Hol vagyunk? Egyedül vagy. majd folytatta: – Itt biztonságban vagy. Ta­ nizava Haruka. Kirijama az! – A hangjába zaklatottság vegyült. amely kicsúszott a takaró alól.

ráadásul mind barátok. Erre már Súja is mosolygott. Jukie némán bólintott. Mimura Sindzsi. Hoz­ zászokott. hogyan tudtak így össze­ gyűlni? Jukie boldogan mosolygott. Persze azért is. mert a játék ment to­ vább. Ismerős volt a hajtása és a rajta lévő sárfoltok. Takigucsi. El­ szalasztott három híradót. titkár. hogy ezt mondtad. Aztán Ídzsima. Jukie végigpillantott rajtuk. Súja eltátotta a száját. Megkérdezte: – Ki… halt meg? Én szóval tegnap éjfélkor. Szeto. rájött. egy hat. Oda. Úgy volt vele. és megszólalt: – Simizu. és tíznél alig maradtak többen. egy nulla-. – Örülök. akivel régen együtt játszott a Kölyökligában. hogy ez a saját egyenruhája zsebéből került elő. és a mellette lévő kis polcról kézbe vette a papírokat. Sindzsi ravaszkás mosolya jutott csak eszébe. [488] . Egy térképet és egy osztálynévsort. hogy a mo­ soly eltűnik az arcáról. és megszorította Súja kezét.– Nem az… – rázta Súja a fejét. Nehéz volt elhinni. Észrevette. Sindzsi nem halhat meg. Meg az a komoly kifejezés az arcán. Valószínűleg. meg Hatagami Tadaka­ cu miatt is. hogy furcsamód annyira nem ütötte szíven. De hat lány. de… – Mimura… A Harmadik. – A te barátaidban. ma hatkor és dél­ ben? A három híradóban? Haltak meg mások is? Jukie összeszorította a száját. hogy történjék bármi. ahogy az it­ teni iskolában nyugalomra intette őt. halott volt. Hatagami és Mimura. de rögtön érezte is.és egy tizenkét órásat. Még mindig volt mit kérdeznie. megbízom.

hogy az volt az. Aki őrt állt. gondolta Súja. – Éjjel – fűzte hozzá Jukie – egy iszonyúan nagy robbanást le­ hetett hallani. – Mimurának… hánykor mondták be a nevét? – Reggel – válaszolta Jukie. Súja összecsücsörítette a száját. A térképet is bejelöltem. – A tiéd. De nem azokról beszélek. – Lehet… Éjjel tizenkettőkor még élt Sindzsi. a sziget közepe táján kivilá­ gosodott az ég. Sokkal. hogy téged behoztunk ide. Lehet. hogy félbema­ radt a beszélgetésnek a leglényegesebb szála. ott van még a tiltott zónák problémája is. És lövések hangját is. hogy együtt voltak. Azok a tizenegy utániak. Kirijama kézigránátot használt. ahogy Jukie mondja. mint a tizenegy kö­ rüliek. Jukie odanyújtotta neki az osztálynévsort és a térképet. „Ahol a rockról beszélgettünk. És lehet. amikor átvette tőle. végül is barátok. a Harmadiknak nem láthatjuk többé a játékát… Ez járt csak a fejében. Eszébe jutott. amelyeket Kirijama Kazuo dobott rájuk. Lehet. hogy hol van­ nak most. Éjfél után. hogy együtt volt Szeto Jutakávai és Ídzsima Keitá­ val. azt mondta. Nem arra gondolsz? – Hát… Ja. és összeszo­ rult a szíve. néhány más mezővel együtt ferde ceruzavo­ [489] . – Robbanás? Sújának eszébe jutottak a kézigránátok. de sokkal nagyobbat szólt. – Hmm. Ez azután volt. Mielőtt megkérdezhette volna.A Siroivai Középiskola védőzsenijének. Tényleg. – Ídzsimáét és Szetóét is reggel. tengerparthoz kö­ zeli C3-as zóna. Nanahara. igen. Kinyitotta a térképet.” Az a hely… A sziget nyugati szélén fekvő.

a sziget északkeleti kiszögellésén. amíg Súja aludt. csak a hideg fut­ kosott rajta egyfolytában. hogy álmában Jositoki és Sindzsi holtteste mellett Kavadáét és Norikóét is látta. Már semmit nem értett. ahogy Jukie mondta. és a bal vállának az a része. Súlyo­ san megsérültél. Nem halhattak meg. 11”. ahol baromira fáj. Felnézett Jukiéra. Sújának ekkor tűnt csak fel. hogy elkezdődött. ha déltől mostanáig nem haltak meg. A sziget északkeleti végében. mi végig itt voltunk. aki fölöslegesen erőlteti az agyát. Ami természetesen annyit jelent. de. hogy ma délelőtt tizenegy órakor. [490] . Súja összeszorította a száját. hogy a felsőteste meztelen. – Ez a világítótorony.. Azt hittem. Mivel pedig nincs egyedül. Körülötte még szinte nem volt tiltott terület.nalakkal volt átsatírozva. – Világítótorony? – Igen. Életben kell lenniük! Most muszáj hinnie ebben. A torony előtt egy szakadék van. A világítótorony. – És te meg tegnap este. Se Noriko. De hogyan fog egyáltalán csatlakozni hozzájuk? A mellére borította a térképet. Csupa vér voltál. viszont eszébe jutott. Ilyen körülmények között hü­ lye. Ott a jele a térképen. titkár? Hogy kerültem ebbe az ágyba? Jukie bólintott. Persze ez csak akkor igaz – tért vissza a gondolatmenete a normális kerékvágásba –. tiltottá vált. a C10-es zónában volt. Súja megnézte újra a térképet. Rajta a pontos jelzés. hogy lesz valami módja. aztán felnézett az ablakra. At­ tól fogva. Mindenekelőtt infor­ mációk kellenek. „23. lehet. Az őrünk talált rád… Aztán behoztunk. nem éled túl. on­ nan estél le. se Kavada nincs már ott. – Hol vagyunk most egyáltalán. gondolta. és ott is maradt). be van kötözve (az érzésből ítélve a golyó a lapockájába ment.

de vagy a csontot. másrészt pedig az ilyesfajta jóleső beszólások is jellemzők voltak az osztálytitkárra. benne maradt a golyó. [491] . Talán ke­ resztülment rajta a lövedék. a Kölyökliga edzésén. és megjegyezte: – Elláttátok a sebeimet. igen. de nem volt jobb ötletem. azt hiszem. már akkor ilyen volt. egyszer mondta is Jositokinak. meg a tű és a cérna is a varrókészletből volt. Súja felől nézve holt térben volt egy kis polc. – Bocs. a hely­ használaton alkudoztak a lány röplabdaklubbal. (Ez súlyos sérülés lehet. de belső szer­ vet nem ért. A válladon lévőben. Tétszenek nekem az olyan pörgős csajok”. mert lényegében nem bírja mozgatni. Né­ melyik sebedet összevarrtam. és megállapította. hogy ennyi gondot okoztam. – Tetszett. – Aha – bólintott Jukie. talán. És tényleg. Éppen szomjas volt. Nem értek hozzá. Súja füttyentett.) Ezenfelül pedig a bal oldalán keresztülment egy lövedék. felemelte kissé a takarót. Tessék – nyújtott át Jukie egy bögre vizet. Tényleg. Erre Súja is nevetett egy kicsit. és ott is érezte a kötést.A nyaka jobb fele – közvetlenül a nyakörv alatt – is égetett. Visszatette a takarót. Annyira véres voltál. – Ja. Persze most nem a legalkalmasabb az idő elmerülni az emlé­ kekben. Egyfelől a gyors észjárás és a rendkívüli figyelmesség. hogy „Egész jó nő az Ucumi a kettes csoportból. amikor egyszer egy esős napon.) Aztán a bal könyöke felett. ezért elég gáz. hogy egy fiú tes­ téhez nyúlhatok. Még le is vetkőztethettelek. vagy az ínt kaphatta el. (Itt valószínűleg csak súrolta a golyó. az álta­ lános iskola tornatermében. amelyen a víz szépen elő volt készítve. – Volt itt egy elsősegélycsomag. vérátömlesztésre lenne szükséged. Azt hittem. – Semmi baj – mosolygott Jukie. hogy alaposan be van kötözve. Ügyetlenül megmozdította ép jobb kezét.

– De jó. – A szemük előtt haldoklott egy ember. – Ez azt jelenti tehát. Biztos jó feleség lesz belőled. mindenki össze van zavarodva. hogy az osztálytitkár több-kevesebb jelen­ tőséget tulajdonított az általános iskolai tornatermi eset óta tartó „kapcsolatuknak”? De Súja visszatért előbbi sejtéséhez. [492] . Ilyenkor nem lehet nemet mondani. titkár. És ha van valami fájdalomcsillapító. Lévén. – Jukie felemelte a fejét. fintorgott. hogy mindenki beleegyezett. hogy engem behozza­ tok ide. hogy volt azért olyan is. aztán megint kérdezett.Jellemző rád. ha akarták. – Ühüm – bólintott Súja. Súja megtörölte a száját. mert fájt a seb a nyakán. Lehettem volna ellenség is. Meg hát… Belenézett Súja szemébe. Jukie a fejét rázta. Ez azt jelenti tehát. – Hálás lehetsz. Ilyen helyzetben… – Jukie lesütötte a szemét. hogy fáradnod kell miattam – nyújtotta vissza a poharat –. illetve jó nő. – Jó. de még rengeteget meg bírnék inni. Nem is. – Rólad volt szó. felemelte a fejét. – Ne vedd rossz néven. hogy jó csaj vagy… Átvette. de mindet megitta. – Ne haragudj. és megint mosolygott. és huncutul nevetett. aki nem akart beleegyezni? – Még jó. – Azt tudom. és ivott. Amikor kortyolt. Csak hogy megnyugodjak egy kicsit. mindenkit rávettem. ha nem. Bármi megteszi. Jukie bólintott. akkor azt is kérek szépen. Hozok. hogy én vagyok a főnök. – De én meggyőztem őket. Vagyis igazából már elég régóta úgy gondolom. már talán most is az vagy.

Ilyen feltételek mellett. Szabad nekem ennyire jó csávónak lennem? Persze ez a lelkiállapot fakadhat az összezártságból is.Súja bólintani akart. Vajon miért? Jukie egyenesen ránézett és folytatta: – Aggódtam miattad. hogy hamarosan meghalhatnak (illetve. ha te meghalsz? Közben már elsírta magát. „halálosan” szeretett fiává váljon. Azután kezdett gondolkodni. na igen. ilyen körülmények között előfordulhat. hogy a hír. azután kez­ dett beszélni: – Meséld csak el! Az előbb elkezdtél valamit Norikóval és Ka­ vadával kapcsolatban. Azt hittem. eb­ ben az istenverte Programban még nem fordult elő. Jukie tovább beszélt: – Mihez kezdtem volna. Sőt eleve nem tudott volna megbízni Sújában. tudod miért? Mélyen Jukie könnyes szemébe nézve Súja lassan bólintott. Együtt volta­ tok? Lehetséges? Súja bólintott. hogy meghaljanak. [493] . de észrevette. Jukie megtörölgette a szemét a jobb tenyerével. – Igen. – Tudod te. sőt egyre keve­ sebben vannak életben. mit jelent ez? Hogy miért akartalak mindenáron megmenteni. a játékszabály szerint elkerülhetetlen. Hacsak nem szerette őt tényleg. Köszönöm. Most mit tegyek. hogy va­ laki is életben maradjon a győztesen kívül). „minket”. mégsem lehetett így. Nem. Súja meglepetten nézett vissza rá. meg fogsz halni. nem tudta volna a barátai tiltakozása ellenére megmenteni. akit „kicsit” szeretett az általános is­ kola tornatermének sarkában valaha váltott párbeszéd óta. hogy Jukie imént még ne­ vető szemébe könnyek gyűltek. Azt mondtad.

hiszen ő nem volt ott velük. Kavada csak ki akarja használni őket. – Noriko még rendben. és azután végig együtt maradtak Norikóval. hogy meg kellett küzdenie Óki Tacumicsivel. Jukie elhiszi-e neki. Persze ő bízott Kavadában. semmi alapja nem volt a történetnek. Jukie szeme elkerekedett a csodálkozástól. hogy most is vigyáz Norikóra. – Komolyan? Tényleg? Hogyan? Itt Súja elakadt. mire utal Jukie. – Fellelkesülve folytatta: – El is felejtettem: van rá mód.Jukie összeráncolta a szemöldökét. Tudja. [494] . – Kavada segít. Biz­ tos. és nem csak erről van szó. hogy a legvégéig nem árulhatja el. Súja mégis úgy döntött. ahogy Kavada maga is többször mondta Sújáéknak. és elmondta. Kavada azt mondta. Beszélt a szökésről is. de… komolyan együtt voltatok Kava­ dával? Súja megértette. hogy Noriko lázas lett. de Kavada megmentette. Szóma Micukóval vigyázni kell. Lehet. Hogy az induláskor megtámadta Akamacu Josio. és hogy mentek el a rendelőig. – Kavada nem rossz ember. hogyan lehet megszökni innen. hogy menet közben megtámadta őket Kirijama Kazuo. Neki kö­ szönhetően maradhattunk Norikóval mostanáig életben. hogy arra gondol majd. hogy Kavada a tavalyi Program túlélője. Megmentett engem. Ha belegondol. Hogy Hiroki azt mondta. Ja. hogy megmeneküljünk. hogy ha elmeséli. és aztán Szugimura Hirokiról is. Elmesélte. És. de kétséges volt. és utána majdnem lelőtte őt Mot­ obucsi Kjóicsi. titkár. elmagyarázza az elejéről. – Megmeneküljünk? Súja nagyot bólintott. és attól fogva már hárman voltak.

de nem tudtunk döntést hozni. Miután válaszolt. De szerintem megbírhatunk benne. hogy ezt mondom. [495] . és inkább rátért a Jukie által felvetett kérdésre. hogy miért kérdezett rá Jukie Tacumicsire. – Jó. a homlokát ráncolva Jukiéra meredt. Ekkor Sújának eszébe jutott. – Ha együtt lesztek. hogy van mód a menekülésre. Súja csodálkozott. hogy dupla vagy semmi alapon próbáljunk-e megszökni. hogy meghallgassam. értem. Jukie valamiért Óki Tacumicsi nevét hozta föl legelőször. de nem rossz ember. – És? – Semmi – rázta Jukie a fejét. Súja egy darabig Jukiét nézte. hogy még valamit elfelejtett megkérdezni. – Már felhagytunk szinte minden reménnyel. – Én visszamentem az indulás helyére. ha ezt gondolod. de nem tartotta olyan fontosnak. ugye? – Igen. te is megtudod. – Nem szép. – Ti hogy találtátok meg egymást? Mind a hatan? – Ja – bólintott Jukie. Nem tudom jól elmagyarázni. – Mit akartatok csinálni? Jukie vállat rántott. ha itt várakozunk. Az előbb is mondtam. Illetve azt nehéz elhinni. Beszéltük. Jukie az ujját a szája elé tette. –Türel­ metlenül rázta használható jobb kezét az arca mellett. – Nem csoda. – Baleset volt. és rögtön témát váltott. Aztán megszólítottam a többieket.– Ókival az… – Amikor végighallgatta. vagy jobb. Annyit biztos megér. ezért ejtette. de őszintén szólva így hirtelen ne­ héz elhinni Kavadának. Más lehetőségünk úgysincs.

– Akkor Niida. Na mindegy. hogy te meg Noriko elmenekülte­ tek. Igazából úgy akartam visszaérni. A nyakából egy nyílvessző állt ki. ráadásul kung-fuzik. Nem véletlen. Láttam Niidát elfutni. de a többieket hagyta a francba. hogy téged még megtaláljalak. [496] . – Hihetetlen. Szugimura Hiroki is mondta. mint Akamacu? – Hát. Gondoltam. nem? Jukie a fejét rázta. akkor ez van… Súja őszinte szívéből csodálta ezért.. a bejáratnál lévő erdősávban. hogy nem volt más megoldás. Azután Súja megkérdezte: – Nem féltél? Nem gondoltál rá. láttam. engem meg titkározgatsz. hogy Csigusza Takakót várta. nem vesznek észre. ha meghúzom magam. – Akamacu csak az eszméletét vesztette el. hogy ketten holtan fekszenek az iskola kijáratánál… Súja felhúzta a szemöldökét. Mindenképpen össze akartam hozni egy csoportot még ott. de. – Hát igen. Halottnak tűnt akkor már. Igaz. Vagy ha mégis. Jukie bólintott. – Norikót az utónevén szólítod. csak a meneküléssel törődött. az is felmerült bennem.Súja megdöbbent. rólad van szó. – Nem néztem meg közelről. minden jel arra mutat. – Mikor? – Ezek szerint pont azután. titkár! Jukie mosolygott. de ő mégiscsak fiú. hogy ő maga a se­ besült Norikót támogatta. hogy több olyan is lehet. Súja nem tudott mit mondani. a lényeg az.

– Nem. – Nem baj. Harukával. – Ezt hogy érted? – Csak annyi. és odahívtam. – De ebben a játékban attól. Így mivel ketten szólongattuk. hogy a fiúkat inkább hagyjuk. de megvitattuk a dolgot. tit… titkár. – Na igen. nem azért. Tanizava Haruka is röplabdás volt. Súja bólintott. és Csiszato. még nem biztos. meg minden… – Na igen – bólintott Jukie. téged na­ gyon sokan kedvelnek. Így is történt. – Ő már nem. Szóval. Fudzsijosi Fumijo (lányok. totál véletle­ nül. és az sült ki. De mindenképpen vissza akartam menni. hogy menjünk vissza. Súja gondolkodott egy kicsit. – Beszéltem vele. mint Jukie.) még az indulás előtt meghalt. mondtam. aztán felhozta azt a bizonyos szabályt. és visszafelé menet találkoztam. Tudod. De volt fegyverünk is… Az én csomagomban volt egy pisztoly. hogy a fiúk kivételével. Minami Kaorinak is szóltunk. Kissé szomorkásan. Jukie megint elmosolyodott. hogy ketten együtt vannak. 18. Jukie bólintott. Juka is job­ ban megbízott bennünk. Aztán foly­ tatta: – Akkor kijött Nakagava Juka. akkor marad még Szatomi. és ő elein­ te nem akart. – Rögtön oda is ment? Hát. hogy meg lehet bennük bízni. Ezzel már megvoltunk öten. de… Súja befejezte a mondatot. nem kell ezt erőltetni. Bocs. hogy ő a legjobb barátnőm. Fumijo… – Jukie félbehagyta a mondatot. Az elején össze voltam zavarodva. – Elfutott? [497] . – Nem egyedül mentem vissza. ha a fiúkat nem számítjuk. csak… öö.

hogy ez nem túl logikus. de aztán inkább hagyta. de nem engedhetik meg maguknak. el. [498] . és ráharapott az ajkára. Hunyorított. szintén halott. Súja ráeszmélt. hogy szóljunk neki. Maga még életben van? Micsoda kitartás. Jesszusom. de néhányan ellenezték. mint Minamival? Egymás után kimondta Minami Kaori és a lányok névsora végéről Jahagi Josimi nevét.” – Nem. Sorsára hagytuk. Végül pedig nem szép ilyet mondani. Ő maga is tudta. Ezért nem tud­ nak megbízni benne. de azért elmondta. Meg különben sem jó em­ lék számára. – Jukie elkapta a tekintetét Sújáról. Jukie visszaemelte rá a sze­ mét. Jukie oldalt fordulva folytatta: – Már halott. Senki sem hibás benne. Mind a kettő. Súja hallgatott. így nem sok értelme lenne. nem is mondta el Jukiénak. – Az más tészta. Már-már belekezdett volna. Nanahara. – Jahagival is ugyanúgy jártatok. „No lám csak. Jukie keserűen mosolyogva sóhajtott. Aki megölte. – Van olyan.– Igen. – Én mondtam. hogy halottakról beszélgetve szúrják el az idejüket. hogy szemtanúja volt Minami Kaori halálának. Simizu Hirono. hogy valami csak úgy megtörténik. – Hogyhogy? Jukie sóhajtott. mind a kettő meghalt! Hosszú idő óta először megint felbukkant a fejében annak a fekete ruhás férfinak a mosolya. lám csak. Mert tudod. amikor hirtelen kirázta a hideg. – Ez nem így van – mondta Súja. Jahagi Szóma bandájába tartozik. Halottak nevei.

Tudod. – Mindegy. Ez egy az egyben az a gondolatmenet volt. – Mimurára… lehetett volna számítani. Az osztálynévsor végéről legalább Mimura Sindzsinek (bár most már ő is halott) tudtak volna szólni Jukiéék. hogy rendes volt. aki Ogava Szakurával járt. [499] . de már nem is tudom. aki szintén látta Sindzsit. Sújának akkor tűnt fel. és megint Sújára nézett. de melegszívű és kicsit sem mesterkélt. Ha ebből indulunk ki nem meglepő. ami egyeseket megri­ aszt.– Milyen kedves vagy. És túlságosan okos. akkor az Jamamoto Kazuhiko. Nanahara. Így még Jamamotónak sem szóltunk. Jukie bólintott. hogy Jukie története alapján ezzel az öt emberrel véget ért a csoportépítés. Ja. Ha valaki népszerű volt a lányok között. Jukie felhúzta a vállát. Te mindig olyan kedves vagy. Szakaki Júko (lányok. 9. amit Sújának ve­ zetett le Kavada. – Én is úgy gondoltam. ha volt némi fe­ szültség abból. De Jukiéék őt is ejtették.) neve nem került elő. Mimura elment. – Mialatt vitatkoztunk. tényleg. mert volt benne valami playboyos. Az igaz. ki mondta. már az elején megegyeztünk. és jóképű volt. és tovább fűzte a beszélgetést. hogy Súját behozták ide. de Mimura nem annyira… Nem volt annyira népszerű a lányok között. hogy azt csinálhatta számí­ tásból is. – Szakaki? Ebben nem volt még benne Szakaki. amikor Noriko megsebesült. amikor Súja talált egy fo­ gódzót. Jukie megint sóhajtott. Már-már rájuk telepedett a csend. hogy fiúkat nem hí­ vunk oda. – Mimurát bevehettétek volna.

és nem csatlakozott a ti csapatotokhoz sem. talán nyolc óra körül járt az idő… Júko pont erre járt. Ezzel Jukie befejezte a történetet. mi lehet Hirokival. – Még egy kérdés maradt – mondta Jukie. bármikor felszállhatsz rá!” [500] . akkor… Fülében csengtek Kavada szavai. történhetett vele valami szörnyű dolog.– Júkóval is véletlenül találkoztunk. ahogy ketten legyil­ kolták egymást. vagy szemtanúja volt. „Ennek a hangja lesz a je­ gyed a vonatunkra. de ő elmenekült. azon töp­ rengett. ugye? Mi lehet az? Súja a fejét rázta. amikor sebtében elmesélte Jukiénak. igen. amikor Súja felnézett. így nem volt probléma. Súja meg akarta kérdezni. Megtámadta valaki. elintéznivalója van. de nem tette. Jukie itt félbeszakította a mondandóját. Vajon összetalálkozott már Szugimura Hiroki és Kotohiki Kajoko? Ha igen. – Júkót mindannyian jól ismertük. Ha tegnap estig egyedül volt. de Jukie még azelőtt újra beszélni kezdett. egyszer csak valami szöget ütött a fejébe. Vajon Hiroki megtalálta már Kotohiki Kajokót? – Azt mondta. Mintha még akart volna mondani valamit. Már az előbb. Hiroki él. Kajokóval akar találkozni. – Nem olyan fon­ tos. – Értem. Na­ gyon meg volt ijedve. Súja szívesen kérdezett vol­ na még Júkóról. de… – folytatta. és Kotohiki Kajoko is él. mi? Tegnap este pedig. Vagy akár meglátott egy borzalmas állapot­ ban lévő holttestet… Súja bólintott néhányat. – Nem kérdeztük meg tőle. Ha kedved lesz. Tegnap reggel már itt voltunk… Nem semmi erőd ez. Mi sem nagyon értettük. de… Miközben beszélt. Sietett. – Ugye Szugimura azt mondta. hogy mit.

Súja elkerekítette a szemét. úgysem bírsz majd megmozdulni. hogy még ha felébredsz is. – Mondom. úgysem engednélek egyedül. ebben lehet valami. Én most elmondom mindenkinek. hogy Jukie egyedül legyen itt. – Van egy módszer. Legalább az érted epekedő lányt hall­ gasd végig. amit meséltél. Kü­ lönben hiába akarnál kapcsolatba lépni Norikóékkal. Súja szeme elkerekedett. Aztán mozgolódni kezdett. túl veszélyes. Ezt is megbeszélem. – Mi? Súja Jukiéra nézett. – Várj már! – csillapította Jukie. de csak azért is végigmondta. Meg újra elmagyarázom. Mennem kell. és hun­ cutul mosolygott. Tehát várj. azt gondoltuk. hogy várj. aki megijed tőled. Aztán hozzátette: – Tudsz enni? [501] . addig akár. ha ilyen friss vagy. – A madárhívó! – suttogta. Amíg én itt lébecolok. hogy csatlakozhassunk Norikóhoz és Ka­ vadához. – Komolyan? Súja határozottan bólintott. hogy benned meg lehet bízni. – Mikor behoztunk téged ide. Jukie folytatta: – Szóval egy darabig maradj csak itt. És elmondom Kavada ügyét is. – Nem lehet. – Fel kell vennem a kapcsolatot velük. Ezért egyezhetett bele a többi lány is. – Pihenned kellene. Lesz. Igaz. Jukie kicsit belepirult. A magyarázat ráér később is.

Úgy érzem. Aggódott Noriko és Kavada miatt. és kiment. és a réseken jött be a fény. Bal keze szinte mozgásképtelen ujjai akaratlanul pengettek valamit a takaró alatt. De víz és tüzelőanyag is volt. akit különben nem lehet megnyugtatni. Persze ez elsősorban arra szolgálhatott. nincs semmi erőm. Be volt deszkázva. Természetesen annak a középkorú fér­ [502] . Jukie elvette a kezét az ágy széléről. A lőtt sebeinek is jót tenne. Jukie nem mondott többet. pont nekem. és felnézett az ablakra. Felhozom. Tényleg éhes volt. – Miért? – Ne haragudj. Várj egy kicsit. hogy a szoknyájába hátul egy pisztoly van betűzve. Két fonott copfja követte. amíg feltámaszkodott a jobb könyöké­ re. Konzervek és instantok ugyan. A csukott ajtó túlsó feléről kattanás hallatszott. így tudunk főzni. – Megköszönném. hogy egyen valamit. – Aha. Főzelék talán. de most mindenesetre jó ötletnek tűnt. – Hihetetlen – mondta Súja. – Fantasztikus. mint valami Súja ál­ tal ismeretlen.– Igen. hogy kint­ ről ne lehessen bejönni. titokzatos állat farka. de rád zárom – mondta. kinyitotta az aj­ tót. Jukie mosolygott. miközben az ajtó felé ment. de van olyan lány. – Pont most készítik elő az ebédet. Egy nagy rakás alapanyagot találtunk itt. csak mosolygott. A zár egy re­ tesz lehet. Egy pillanatra látni lehe­ tett. – Bocs. ha adnátok egy kicsit. az jó lesz? – Főzelék? – kérdezett vissza Súja. de Súja számára most egy rácsos bör­ tönt jelentett. csak nem direkt az ő kedvéért csinálták? Súja addig erőlködött.

Egyik sarkában egy kis asztalka árválkodott.) ült. de masszív falú épület volt. A kis termetű. hogy el­ ment volna tanteremnek is. Júko háta mögött közvetlenül Tanizava Haruka (lányok. illetve még egy kamra sorakozott. Már ennyi mozgástól is hasogatott az oldalán lévő seb. A másik öt lánynál sokkal tovább bolyongott a szige­ ten. Közvetlenül a torony déli oldalán volt a konyha. attól délre pedig egy kamra és a fürdőszoba vécével. és ezt délről ölelte körbe a téglából készült földszintes lakórész. akitől Súja a gitárt kapta: Dancin’to the jailhouse rock. hogy az összes többi lány jobban teszi.) és Macui Csiszato (lányok. Szükség volt őrt állítani a torony tetejére. a tornya tizen­ hét méter magas volt. és az ebből fakadó kimerültséget még egy éjszaka eltelté­ vel sem tudta igazán kipihenni. és az asztal fehér lapjára borulva aludt. és visszafeküdt az ágyba.finak a kedvenc slágerét. amelyben a nem működő gáz helyett az itt talált tüzelőanyag lángja égett.) sürgölődött a tartós étel elké­ szítésén a tűzhely előtt. Százhet­ venkét centi magas. Ezt a szobát Jukie csapata hálószobaként és nappaliként is használta. Északra nézett. a mellette lévő kerek székek egyikén pedig Sza­ kaki Júko (lányok. [Maradt 14 fő] 60 Az Oki-szigeti világítótorony régi. rock. rock. hosszú hajú Csiszatóval egymás mellett egészen úgy néznek ki. Sóhajtott. és híres kettőst alkot a feladó Jukiével. 12. mint egy [503] . haja rövid. de Jukie úgy ítélte meg. 19. ki­ sebbik hálószobában feküdt. 9. Még délebbre. egyben nappali. hiszen egy bizo­ nyos okból éjjel sem jött a szemére álom. (Súja a bejárathoz legközelebb lévő. a bejárat felé egy kisebb és egy nagyobb hálószoba. amelyeket az épület nyugati oldalán futó folyosó kötött össze. Nem csoda.) A nappalival egybeépített konyha olyan tágas volt. ha együtt marad. Haruka ütő a röplabda­ csapatban.

Júkótól jobbra a másik.) A szoba túlsó felén. a Júko felől jól látható sarokban egy író­ asztal van. Nanahara Súját. belülről lezárták az épület összes nyílását. Attól bal­ ra volt eredetileg egy vendégek fogadásira berendezett sarok. kicsivel beljebb elhelyezkedő ajtó közvetlenül a torony aljával köti össze a szobát. mint Jukie. de a készletből az asztalkát beépítették a bejárati barikádba. aki a kezében tartotta azt a baltát. amint bejöttek ide. Az a fiú pedig… Nanahara Súja. Attól a kanapétól is balra. most itt ebben a világítótoronyban. Az a kettéhasadt fej. vele egy fedél alatt van. és elöl is csak egy keskeny út torkollik ide a kikötőből.párocska. A fal mellett megmaradt kanapén Noda Szatomi (lányok. amelyet ki­ húztak belőle. és mindig higgadtan vi­ selkedett. A fenti szobában most Nakagava Juka (lányok. Onnan látszik a torony tetejére vezető vaslép­ cső néhány alsó foka. Júko maga még nem őrködött.) állt őrt. Azzal egy időben átszaladt a fején az a képsor. rajta faxos telefonnal és számítógéppel. Ju­ kiéék. amelyet már soha életében nem fog elfelej­ teni. mert álmosan dörzsölgeti a szemét fémkeretes szemüvege alatt. Ez… [504] . a konyha szélénél lévő ajtó nyílik a bejárathoz vezető folyosóra. 16. nehogy valaki behatoljon kintről. Olyan jó tanuló volt. azon keresztül engedték be Júkót is. de azóta visszapakolták elé az asztalokból és szekrényekből álló barikádot. azon kívül pedig hegyek védik a tornyot.) ült. A világí­ tótorony mögött rögtön a tenger. de most fáradt lehet. Előttük a füstüveg ablak beengedi a kinti felhős ég tompa fényét. bár összevissza szögezték a kamrá­ ban talált fadarabokkal. Jukie most a bejárathoz legközelebbi szobában van. Júkóba újra visszatért a félelem. ahol Nanahara Súját szállásolták el. És a fiú. Az a véráztatta fejsze. 17. ezért Ucumi Jukie szerint nem olyan nehéz munka őrködni. (Az egyetlen közlekedőnek a főbejáratot jelölték ki. néhány zöldségkon­ zervvel feljavítva. Vérfagyasztó emlék volt. A menü pedig instant főzelék.

hogy legyőzze magában a kis híján rátörő reszketést. hogy azért. ha nem. Csak… Igen… Nanahara Súja többé nem tér magához. (Csiszato ma reggel még csendesen sírdogált a sarokban. Még most is piros a szeme. – Igen. Per­ sze hogy nincs mitől tartani. akik jól ismerik egymást. hiszen Súja lényegében haldok­ lik. Júko.) Júko mosolyt erőltetett az arcára. amíg hatan együtt vannak lányok. az asztal fehér lapjára szögezte a szemét. Haruka arcára nehezen értelmezhető mosoly ült ki. – Az már nem érdekes. Ott tudta hagyni a főzést ezek szerint. akkor minden rendben van. és gondolkozott. Igen. Ha pedig nem. Tanizava Haruka a szomszédos széken ült. Itt nyugalomra talált. ha csak eszébe jutott az a jelenet. – Tudtál aludni egy kicsit? – kérdezte. akkor jó. Olyan sérülései vannak. mert a hajnali hatos híradóban bemondták Mimura Sindzsi halálát. ezért felnézett. Igazából nem is akart rágondolni. Tanizava Haruka suttogta. Csakhogy… – Figyelj csak. Hiába szól ez a nyugalom csupáncsak az időkorlát végéig. Igen. egy kicsit – válaszolta. Vé­ gigfutott rajta a hideg. Már nem volt az. hogy Csiszato szerelmes volt Mimura Sindzsibe. amit tegnap mondtál. Semmi baj. hogy nem fog felébredni. A zsigereiből tört rá a remegés. Macui Csiszato mintha a készítés módját tanulmányozná. Júko akkor tudta meg. semmi baj. Valaki megütögette a vállát. – Hát. Júko igen határozottan til­ [505] . és annyi vért vesztett. Nincs baj.Nem. – Ja! – mosolygott Júko. és rá nézett. amikor az eszméletét vesztett Nanahara Súját tegnap megtalálták a világítótorony előtt. farkasszemet nézett az ins­ tant étel csomagolásával. Már rendben volt. – hozta szóba Haruka.

Abból a kikötéséből nem engedett. de jogos önvédelem is lehetett. így is volt. biztos mindenkit meg akar majd ölni. Tegnap már feltették neki néhányszor ezt a kérdést. Hogy ha életben hagyják. Mintha meghívná magához vendégségbe rémálmai rejtélyes ször­ nyetegét. hanem kiáltozta. Nanahara Súja mégis­ csak haldoklik. meggyőzte magát. hogy mégsem le­ het egy haldoklót sorsára hagyni.takozott az ellen. hogy jogos ön­ védelem volt. sápadtan figyel­ te. De… Akárhányszor mondja is el neki ugyanazt Haruka meg Jukie. láttad.) Hogy Óki Ta­ cumicsi kettéhasadt fejéből Nanahara Súja kihúzta a szeker­ cét. hogy Nanahara Súja kihúzza Óki Tacumicsi fe­ jéből a baltát. Elmesélte. kezében a baltával. Helyesebben az esze nem bírta befogad­ ni. ahol rejtőzött. kidugta a fejét. hogy fennálló esély? Ő látta azt a kettéhasadt fejet. és csupán annyit látott. hiszen nagyon komolyan megsebesült. hogy magához térjen. haldoklik. Haruka folytatta. Hát. ahogy a többiek bevonszolják a csurom vér fiút. hogy tudta. [506] . nem? Valóban. amikor Haruka és a többi lány közbeszólt. Nem fordulhat elő. Mi az. Júko csak a végét látta. ahogy Nanahara… megölte Ókit. Júko egy kicsit távolabbról. És már majdnem komolyan összeveszett Ucumi Jukiéval. Csepegett. s így végül behozták ide Nanahara Súját. Ő akkor rögtön elment onnan. Fennáll az esélye. A vért. ahogy Haruka mondja (és mert Júko maga mesélte így). Ahogy telt az idő. Nanahara Súját. hogy mit látott. de valahogy lecsillapította magát. nem tudta felfogni. amely a baltát bo­ rította. hogy Súja szobáját zárni kell. (Helyesebben nem mesélte. amikor meghallotta azt a tompa reccsenést néhány méterre a bokortól. Persze még úgy sem volt kellemes. Hogy Nanahara Sújával vigyázni kell. hogy behozzák. Tehát. – Azt mondtad.

Ez némiképp hasonlított egy árvízre vagy egy forgószélre vagy valami más természeti katasztrófára. Attól kezdve béké­ ben éltek az anyjával és a bátyjával. a félelem elsöpör minden egyéb gondolatot. szomorkodás helyett inkább teljes szívéből megkönnyebbült. aminek Sújához köze van. meg minden. de gyakran ivott. hogy nem. aki annyira megijedt. Mindenesetre Júko fejében csak az járt. Már a barátaik is feljöhet­ tek hozzájuk. Golfütővel (szegények voltak.amikor az apja elnyomott rajta egy cigarettát. És saját maga. Csak a meggyőző­ dés marad hátra. de ez bezzeg egy jó drága holmi volt) fejbe vert anyjának vér­ ző alakja. aki kis híján megvakult a hozzávágott ha­ mutartótól. amikor meg akarta védeni. Nem a mostohaapja. (Az anyja megint verést kapott. de nem volt egy nagy szám. és nem tudta az okát. Néha még ma is látja álmában. Ebben talán szerepe volt az apjával kapcsolatos emlékeinek. Nem tudni. alig folytak ki. „Persze vicces volt. Mondhatni. Amikor valamit végig akar gondolni. Ennek is megvolt a maga oka. bátyját és Júkót magát is. hogy Nanahara Súja veszélyes. de lehet. hogy… Nanahara Súja veszélyt jelent rá. a vér szerinti apja volt. Máig nem kérdezte meg az anyjától sem. ez a jelenet. A bátyja. Előfordult vele. hogy amikor hallotta egy osztálytársát egy horrorfilmről beszélget­ ni a teremben (Az az osztálytárs talán Nakagava Juka volt. Júko ki nem állhatta az erősza­ kot. legalábbis Nanahara Sújával kapcsolatban. hogy emiatt. hahaha…”). [507] . nem bírta elviselni. Mert vissza sem akart rá gondolni. és olyankor bántotta őket.) Lehet. Az apa nélküli családba beköszöntött a nyuga­ lom. Júko akkor az általá­ nos iskola első osztályába járt. rosszul lett. és képtelenné vált a logikus gondolkodásra. Bár lehet. és bevitték az orvosi szobába. Júko anyját. hogy egy hang sem jött ki a torkán. és igen. a belek. hogy egyáltalán nem is volt különösebb oka. Akkor még nagyon kicsi volt.Ez a jelenet megtapadt a fejében. Viszont amikor az apját halálra szúrták egy hazárdjátékkal összefüggő ügy kapcsán.

Rájött a hideglelés. de folytatta: – Szóval ha netán felébredne is. néhány különc vonását leszámítva. alapjában véve igen szimpatikus fiú. amit korábban gondolt. ne veszekedj majd vele! Júko megdermedt. Kimondta. hogy Nanahara Súja. semmi szükség rá. Sőt kifejezetten helyesnek tartotta. fejük szétnyílva. Igazából egy kuk­ kot nem értett abból. – Igen – emelte fel-a fejét. Ez már nem számít. hogy az emlék eltűnt valahol a kettéhasadt fejű fiú képe mögött. Nehogy nekem felébredjen! Ha… ha ez bekö­ vetkezik… [508] . amitől megint kétkedő lett az arckifejezése. Erre Haruka kissé megnyugodott. mintha egy múzeumban közszemlére helyezett múmiát bámulna. Kereste a szavakat. és vizionálni kez­ dett. de a tudatáig nem jutott el. hogy egy fiú ilyen rendes legyen. Haruka? Még hogy rendes fiú! Honnan veszed? Haruka Júko szemébe nézett. kezében a baltával… Nem. Na igen. és így szólt: – Tök rendes ez a Nanahara. hogy megbolygassa a csoport békéjét. Ám Júko fejéből mostanra még az emléke is kitörlődött mindannak. Nem. Micsoda? Hogy mondod. majd bólintott. az itt lévő hat lány holtan fek­ szik.– Ugye? Hallotta. – Tényleg… Nem is tudom. hogy Haruka a biztonság kedvéért rákérdez. Amennyiben Nanahara Súja nem éled fel többé. Júko olyan arccal nézett Harukára. amit Haruka mondott. és nevetve áll felettük Nanahara Súja. Nanahara Súja nem kel fel többé. amelyek­ kel meggyőzheti Harukát. mostanáig Júko is úgy gondolta. nem? Szerintem ritka. Saját magát is beleértve. mi történt velem. Túlságosan ki vagyok merülve. Illetve helyesebb azt mondani.

Azóta. A tegnapi levesnél legalábbis jobb lesz talán. – Hű. egyre komorabb lett valamiért az arca. és a szokásos komoly. – Na jó. és megszólította. hang­ szórót formált a szája elé a kezével. Rájellemző egyenes tartás és gyors lép­ tek. (Pontosabban a Sújával való találkozás felett érzett öröme és a halálosnak tűnő sebesülése miatt érzett aggodalom kevere­ dett ebben az arckifejezésben. megnyugodtam – bólintott vissza Haruka. Abban a pillanatban kinyílt a folyosóra vezető ajtó. Nem lesz rossz. de valahogy fáradtnak tűnt. mindkét kezét csípőre tette. de vékonyka hangján válaszolt: – Aha. de most úgyahogy rendben volt.De a megmaradt ép eszére hallgatott. Csiszato hátranézett. bólintott és válaszolt. hogy Nanahara Súját behurcolták ide. de Júko ennyire nem gondolt bele. Rossz előérzete támadt… Jukie megállt.) Ezért most úgy tűnt. majd ülté­ ben Csiszatóhoz fordult. és Ucumi Jukie lépett be rajta. Ennyit még Júko is meg tudott róla álla­ pítani. mintha már nagyon rég nem látta volna ilyen vidámnak Jukiét. Jukie Júko érkezése után is nagyszerűen összetartotta a csapatot. Nem fog ilyesmi előfordulni. és végigjártatta a szemét a lányokon. Csakhogy… Júko olyan bizsergést érzett a hátán. – Jó. Természetesen ennek láttán normális esetben ő is felélénkült volna. mintha hernyók mász­ káltak volna rajta. Majd kicsit viccesre véve a dolgot. Csiszato rengeteget sírt Mimura Sindzsi miatt. micsoda illa­ tok! A tűzhelyen lévő lábosból főzelék illata szállt fel a fehér gőz­ zel együtt. Azután megszólalt: [509] . Sugárzott az arca.

Már nem kételkedem Nanaharában. És ha egy haldokló pasinak hirte­ len romlik az állapota. Egyfelől biztos volt benne. Szatomi is felemelkedett a ka­ napéról. és megfagyasztotta az ereiben a vért. és a fejét rázta. [Maradt 14 fő] 61 – Komolyan? Tud beszélni? – kérdezte Haruka. Ezt hallván Jukie megkönnyebbülten sóhajtott. De ettől függetlenül Júko egy pillanat alatt döntést hozott. Óki Tacumicsi nevére megint felidéződött benne az a jelenet. – Igen. azon ugye senki nem lepődik meg? Mosolyt erőltetett az arcára (igyekezett. És elégedetten nyugtázta a finom illatot. hogy egy tökéletes. valódi mosoly legyen belőle). – Tényleg baleset volt az Ókival. – Sajnálom. hogy Nanahara Súja nem ébred fel többé.– Nanahara felébredt! Haruka és Csiszato éljeneztek. Na igen. Bezártam az ajtót. – Ne már… Akkor minek zártam be az ajtót? – Júkóra moso­ lyogva folytatta. Épp most van kajaidő. [510] . Nem gúnyos megjegyzés volt. Nanahara mondta. Óki Tacumicsi számára igen-igen nagy baleset lehetett valóban. Baleset. hogy megtette. hogy tegnap hülyén viselkedtem. És enni is akar – bólintott Jukie. hogy ne kelljen iz­ gulnod. Csak közölte. ame­ lyet a szaglószervében érzett. – Én nem izgulok – mondta. és mellettük… Júko elsápadt. majd Júkóra pillantva hozzátette: – Semmi baj. Il­ letve az éjszaka folyamán már többször is végiggondolta ezt a dolgot. amit vezetőként meg kellett tennie. de ha mégis? Kigondolta a teendőket arra az esetre. de mosolyát megőrizve bólintott. Pont jókor.

és megmarkolta. Júko feltűnés nélkül felállt. egy másik vihar felhői gyülekeztek.Jukie azután Harukához szólt. Valaha otthon az apja képében tomboló viharnak egy vélet­ len esemény vetett véget. szintén úgy gondolta. Most itt. Haruka visszakérőezett. És hozzájuk visszatért a nyugalom. Júko furcsamód nyugodt volt. Egy kis időre nem probléma. hogy nem is szükséges megemlíteni a többieknek. – Nem is kell addig őr? – Nem – helyeselt Jukie. Haruka. amiről azt gondolná az ember. ezen a helyen. Haruka bólintott. ahogy feltrappolt. Nanahara Súja felbukkanása után pedig kigondolt valamit. [511] . Míg Szatomi és Csiszato egymás után kérdezgettek Jukiétól. – Úgyis le van zárva az épület. Nem tépelődött. csak a fél kezét használva. Miután befogadták ide. Júko a zsebé­ ben. Júko jobb kézzel a szoknyája zsebébe nyúlt. Olyasvalamit. Akkor újra visszatér a nyugalom. És ezúttal Júkónak magának kell megállítania őket. ami benne volt. Csiszato és Haruka vették őket elő a konyhaszekrényből. nem hívnád le Jukát? Evés közben meg akarok valamit beszélni veletek. „. és eltűnt a torony alatti szobában. hogy ebben a játékban nem lesz módja használni. Hallat­ szott a vaslépcső kongása. és odament a mosoga­ tóhoz. nem lesz semmi baj. és emiatt végül senkinek nem árulta el a „fegyver” létezését. A hátizsákjában talált fegyver egy speciális összecsukható gumibot volt. de „rendkívüli mellékletként” még valamit adtak hozzá.Meg bírja enni ugyanazt. kihúzta egy iciri-piciri üveg­ cse dugóját. mint amit mi?”. hogy „Hogy érzi magát?”. – Hallod. Nem kell majd félnie többé. A főzelékkel teli gőzölgő fazék mellett néhány fehér porcelán mélytányér volt egymásra rakva.

ott az asztalfiókban volt a gyógyszeres doboz. miután letette az UZI-t az asztalra. amelynek megnyújtották a hátulját. kimerjem neki? Megfogta a tányért. mint akinek eszébe jutott valami. Telt alkatú volt. – Tudod. és odament hozzá. Koppant. kivennéd? Az étellel együtt kell bevinni Napaharának. ez jó ötlet. Azt a tányért.) – Hallom. ahogy nekiütő­ dött a mosogatónak. Nanahara felébredt? Kérdezte a tőle megszokott vidám hangon. és Haruka meg Nakagava Juka jelent meg a szobában. tényleg – szólt. és a teniszklub szabadtéri [512] . mint egy nagyra nőtt automata pisztoly. Júko még tovább folytatta. aki Szato­ mival és Csiszatóval beszélt. mintha mi sem történt volna: – Úgy látom. – De. Kongani kezdett a vaslépcső. olyan. – Jó. – Igen… Ja. – Ekkor Júko letette a tányért. (Egy kilenc mil­ liméteres UZI géppisztoly volt. – Tudom. Asszem.[Maradt 14 fő] 62 – Jukie! – szólt oda Júko Jukiénak. A szobának a mosogatóval átellenben elhelyezkedő sarkában volt az íróasztal a számítógéppel és a telefonnal. de ez tűnt a leghatékonyabbnak. Júko folytatta: – Nem visszük be előbb Nanaharának az ételt? Jukie elmosolyodott. Nakagava Juka vállán egy rövid csö­ vű fegyver lógott. így mindig az őr tar­ totta magánál. volt benne fájdalomcsillapító. Eredetileg Noda Szatomi kapta. már kész a főzelék. várj egy kicsit. és erre felemelte a fejét. Júko megke­ rülte a másik asztalt.

– Miért pont én? – Ajajaj… Pedig hogy örülsz neki! Jukie összeráncolta a szemöldökét. Úgyis fájt egy kicsit a hasam. Letette az asztalra. hogy ezúttal egy ki­ csit érdesebb hang. fából készült gyógyszeres dobozt. – Micsoda öröm ez. Csiszato. Jaj.pályáinak köszönhetően szépen lebarnult. ugyan. Azzal Jukának leesett. Júko Juka hangjára kapta fel a fejét. fogfájás. titkár? Juka célozgatására Jukie elpirult egy kicsit. aki elvesztette a szerelmét. – Igen – bólintott Jukie boldogan. nincs értelme. Mi­ mura Sindzsit. és kikapta az asztalfiókban talált nagyobbacska. lehajtotta a fejét… Júko elengedte a füle mellett ezt a beszélgetést. és egy kicsit megrázta a fejét. Fájdalomcsillapító. megvan. Csak a kötszer hiány­ zott. Szatomié kérdezősködött Jukiénál. [513] . Ezt is elengedte a füle mellett. Fájdalomcsillapító. Csiszatóra nézett. tényleg. Melyik lehet a fájdalomcsillapító?… Persze ér­ telme az nincs. igen. hogy javítson a hangulaton. Majd utá­ na beveszem. Azt még el kell mondanod – hallatszott Haruka hangja. és befogta a száját. menstruá­ ciós fájdalom. Mert… – Hű. micsoda illat! – Júko is hallotta. ha ennek vége lesz. honnan is kezdjem? – vágott bele Jukie. ugye. Na. Mindenféle gyógyszer és géz. borogatások voltak belezsúfolva. hogy miről van szó. Ha majd ennek vége lesz. – Ja. – És mit akartál megbeszélni? – Hallotta. és kinyitotta. Ő még ilyen kö­ rülmények között sem vesztette el a jókedvét. – Hú. ez az! Javallott fejfájás. ahogy Juka ezt mondja. mert abból majdnem az egészet rátekerték Nanahara Sújára.

mintha ki akarna ugrani. Júko elsápadt. Kóstolni lehetne a merőkanálból is. ami a fehér asztalon fröcskölt szét. Egyértelmű volt. Napbarnított arca pillanatok alatt elfehéredett. A szeme a lehető legnagyobbra nyílt. és éppen beleeszik. Juka már nem lélegzett. és Jukához szaladtak. – Juka! Mindannyian – a szavát vesztett Júkót leszámítva – felkiáltot­ tak. Szólni akart. mint egy groteszk szörnyé.– Na lássuk csak. megkóstolom! Megfordult. Juka összegörnyedve feküdt az oldalán. fél kezében a főzelékes tányérral. és Juka feje már-már egészen olyan volt. és kiöklendezte az előbb lenyelt főzeléket. Ránézésre meg lehetett állapítani. Hevesen hányt még egyet. Juka a torkát fogta. És Juka egy pilla­ nat múlva a főzelék áztatta padlóra rogyott. [514] . és a fehér része is vörösre színező­ dött. Juka leejtette a tányért. Abból. de még azelőtt bekövetkezett. Mindenki szeme Jukára szegező­ dött. vagy kirepedhettek a hajszálerei. de Jukának már csak a vérhab bugyo­ gott a szája szélén. amelyikbe beleszórta azt az áttetsző port. Ez vörös színű volt. és a csörrenéssel egy időben szét­ fröccsent a főzelék a földön. A fehér asztalon. és még egyszer vért hányt. erre neki pont abból a tányérból kell. – Juka! Juka! Mi történt? Jukie megrázta a testét. Valamilyen okból hirtelen vérbőség léphetett fel. És meglátta. hogy Juka a mosogató előtt áll. mert a sápadt arcán is sötétpiros pöttyök keletkeztek. A szája szélé­ ről vörös vérhab kezdett folyni. a kör alakból sugár­ irányban szerteágazó vörös vonalak a Nagy Kelet-ázsiai Köz­ társaság zászlójának mintáját rajzolták ki.

hogy ilyen erős?… Ilyen… Ez tévedés… Megöltem… Meg… Véletle­ nül… Én nem akartam… Én nem őt akartam… – Ez nem ételmérgezés. Szatomi kiabálni kezdett. (Ezzel valószí­ nűleg a többi négy lány is ugyanígy volt. Semmi nem volt… Ez nem… Haruka vette át a szót: – Valamilyen méreg…? Ez volt a végszó.) Jaj. Mi lett… Tévedés. Mire Csiszato: – Én… az előbb kóstoltam meg. Júkóval együtt. Mindannyian (pontosabban Júkót leszámít­ va mindannyian. – Ki volt az?! Melyikőtök volt?! Ki rakta bele a mérget? Ki akart minket megölni?! – Hagyd abba! – kiáltotta Jukie. Egész testében remegett. ezt ő maga kapta.Senki sem mondott semmit. Mereven tágra nyílt a szeme a szemüveg mögött. Ennyit mondott: – Meghalt. de a többieknek ez nem tűnt fel) egymásra néztek. Kattanás hallatszott. hogy a keze egy pillanat alatt a szoknyája hátuljába tűzött pisztoly (egy kilenc milliméteres Browning Highpower. és vé­ [515] . Noda Szatomi felvette az UZI géppisz­ tolyt az asztalról. Júko látta. mi lett ebből. Jukie reszkető kézzel a nyakához ért. ugye…? – folytatta Jukie reszkető hangja.. mind a négyen ösztönösen oldalra és hátrahúzódtak Juka holttestétől.. A Juka mellett ülő Jukie és Haruka háta mögött kicsivel Júko álldogált sápadtan. Tévedés történt… Igen… De hát csak egy falatot evett belőle. Honnan tudhattam volna. és a többiekre szegezte.

Nem meglepő. és visszatért az eredeti helyére. aki eddig úgy tett. most kimutatja a foga fehérjét. – Tedd le a fegyvert! Valami tévedés történt. Már alig vagyunk. Csiszato… – Kösz – mondta Csiszato. – Nem én voltam.gül is ő volt a csapat vezetője. Máskor mindig hig­ gadt volt. hogy valaki. – Nem csak én. – Igen – fordult vissza Haruka Szatomi felé. [516] . – Hogy mondtad? – Jól hallottad – folytatta Haruka. Ez annyit tesz. Szatomi arca színt váltott. de megállt. – Szatomi! Ereszd le a fegyvert! – Mi van? – Szatomi Jukiéra emelte az UZI-t. Utána Harukára pillantva mondta: – Te főzted. hogy kudarcot vallottál a megmérgezésünkkel? Igen? – Szatomi… – Jukie megdöbbenten tátotta el a száját. mit akadsz ki ennyire pont te? – Haruka! Jukie rászólt. hogy nem bízol bennünk. Hát kell ennél jobb bizonyíték? – Haruka! Hagyd már abba! – mondta még egyszer Jukie. de kimondta: – Szatominak és Júkónak is volt ideje beletenni a mérget. Különben is… – Egy kicsit tétovázott. – Az előbb mondták be a híradóban. Amikor éjjel felébred­ tem. mintha a barátunk lenne. Haruka élénken rázta a fejét. hogy már csak tizennégyen maradtunk. – Egy szemhunyásnyit sem bírtál aludni. Keserű volt a hangja. te ébren voltál. úgyhogy magánál tartotta) felé mozdult. de most elborult az agya. – Nem tévedés – rázta Szatomi a fejét. vagy igen? Észrevettem. – Mit játszod itt a főnököt?! Így akarod eltussolni. – Egyébként is. de már késő volt. Torkaszakadtából üvöltött.

és hasmánt elterült a padlón. Meg kell mondani… El kell magyarázni az igazságot. Jukiéra irányult. – Meg akarta kaparintani a fegyvert. Szatomi arrébb kapta az UZI csövét. [517] . mintha valami fájdalmat pró­ bálna legyűrni. Ő volt a hibás. De. a fal melletti szekrényke irányába. Hirtelen Csiszato mozdult meg.. mert ha nem. – Jukie! Lődd le Szatomit! Szatomi Harukára irányította az UZI-t. aki Jukié­ ra nézett szúrós tekintetével. Bármelyik pillanatban meghúzhatta a ravaszt. Biztos… Jukie egy sor ví­ vódás után Szatomi karját akarta célba venni. Az arca már teljesen elsötétedett. Ott volt egy másik lőfegyver a hatuknak osztottak közül… Egy cseh gyártmá­ nyú CZ75 (amit eredetileg Juka kapott). A következő pillanatban a keze a szoknyája hátuljába tűzött browningon volt. A matrózblú­ za mellén nyílt lyukakból vér szökött elő. – Mér’? – Az UZI még füstölgött Szatomi kezében. és Csiszato hátán három lyuk keletkezett. – Szatomi! Mit csinálsz?! – kiáltotta Jukie tágra nyílt szem­ mel. Fegyverdörgés visszhangzott a szobában. A hangja elvékonyodott. valami… vala­ mi nagyon-nagyon-nagyon nagy baj lesz. ő pedig a hátára esett. A mosogató felé fordulva jobbra. – Te is fegyvert fogtál! – kiáltotta Haruka. A dörrenésekkel egyidejűleg Jukie hátrarepült. végigcsúszott lefelé az oldalán. A szekrénykére borult. két-három lépést hátrált. Júko úgy látta Jukie profilján.Júko a szája elé tette a kezét. Nem is kellett ellenőrizni… Meghalt. és csak állt ott dermedten. A teste lebénult a pillanat leforgása alatt bekövetkezett események hatására.

Kőkeménnyé merevedett teste remegett. Onnan megint elindult lefelé. De a lövések a padlón való nekifutás után keresztülhaladtak Haruka testén. Reszketett. de a browningot jó szorosan tartotta a jobbjá­ ban. Odaszólt neki: – Te?… Te nem vagy olyan. hogy szándékosan-e vagy izomrángás miatt. Pont Nakagava Juka holttestére esett arccal lefelé. amely erre elfordult. de a szemüvege mögött a szeme sarkánál elakadt. és csak reszketett. a föl­ det pásztázta. A homlokán lévő lyukból ömleni kezdett a vér. amelyet Jukie ejtett el. ugye? Júko csak reszketett. Júko is követte Szatomi tekintetét. mint egy rendhagyó múzeumba keveredett gyerek tekintete. Nem tudni. Haruka tes­ te végigcsúszott a földön. hogy Haruka erőlködve felült fektéből. Szatomi UZI-ja felhördült.Haruka egy pillanatig dermedten állt. Ezután Szatomi az asztal túloldalán álló Júkóra szegezte az UZI-t. és közben Szatomi arcába nézett. Júko egyes-egyedül maradt a szobában. gépiesen elfordította be­ rozsdásodott nyakát. Haruka feje pedig félig leszakadt a nyak­ örv felett. és arrébb repült. Vérpára terjengett. és nem mozdult többé. Szatomi homlokának bal felén egy puffanással kísérve egy lyuk keletkezett. és meglátta. Aztán Szatomi teste lassan előredőlt. [Maradt 9 fő] [518] . Szatomi UZI-ja követte és eldördült. és a darabjaival együtt vér fröccsent szét. A szája kinyílt… Balra nézett. Szeme pedig. Kiszakadt a matrózblúz oldala. ahol öt osztálytársa hevert. de a következő pilla­ natban már a browning felé futott.

Több sikoltás követte. és a valaha Szugimura Hirokitól tanult maegeri techni­ kával – egyenes rúgással – meztelen talpát az ajtónak lendí­ tette. Az ágy egy csattanással az oldalára dőlt. és a kilincsgombra tette a kezét. amelyben eddig fe­ küdt. Sóhajtott. Megint fegyverropogás. de ki tudja. de en­ nél tovább egy tapodtat sem mozdult. Sújának olyan békés gondolatai támadtak. és mezítláb a padlóra ereszkedett. hogy egy fadarabot tettek rajta keresztbe. És megint csak fegy­ verropogás. beakadt valamibe. Elfordult. hogy biztos vala­ melyik ügyetlen lány elejtette a tányért az ebéd előkészületei közben. Mindegy. Támadás… Ahhoz képest. A vita folytatódott. egy sietve összeeszkábált reteszt szereltek rá. mert egyáltalán nem tudta a fát eltolni. ezért felpattant az ágyból. de ép jobb keze segítségével valahogy kikászálódott az ágyból. hogy pisilnie is kell. amikor az ajtórésen át fegyverropogás – megszokott hang – ütötte meg a fülét. egy zárat. Ahogy Jukie mondta. valami nagyon nem stimmel. és már-már feladta volna. Felismerni vélte Jukie kiáltását. és jobb kézzel megemelte az ágy vas csővázát. és nem nyílt to­ vább. és kicsúszott belőle [519] . Súja elsápadt. hogy rögzíthették. Elment az ajtóig. Az oldalán lévő sebbe belehasított a fájdalom. Súja el­ vesztette az egyensúlyát.63 Amikor a csörrenést hallotta. felállt. Csakhogy az ajtó makacsul ellenállt a rúgásnak. Hátrakapta a fejét az ágyra. és fenékre huppant. Az egycentis résen át látta. Megpróbálta az ujját benyomni az ajtórésbe. Sebesült testét nagy nehezen egyensúlyozva felemelte jobb lábát. de ahogy megnyomta. Súja jobb kézzel néhányszor megrázta az ajtó gombját. ám utána vitatkozás zaja követke­ zett. A bal oldalába és a vállába belehasított a fájdalom. Az egyenruhájából csak a nadrág volt rajta. de ez most tényleg nem annak az ideje. Egyúttal rájött. Felnyö­ gött.

Ratatatata – az írógéphez hasonlatos hang most már élesen kivehető volt a nyitott ajtón át. Megcsapta az or­ rát a padlót borító vér szaga. amikor meglátta Tendó Majumi holttestét. Még egyet lőtt. Jukiéék teste között néhány fegyver hevert. és teljes erejéből nekitolta. Már semmiféle hang sem hallatszott. mö­ göttük Nakagava Juka (Mitől ilyen az arca?). Ezúttal szimpla lövés. majd a másikvégéhez ment. Súja teste kővé vált a döbbenettől. és a kiszűrődő vi­ lágosság egy hideg fénypocsolyának tűnő foltot vetett a fo­ lyosóra. a középső asztal mellett Ucumi Jukie és Tanizava Haruka. aki Sújának háttal cövekelt le – ha jól látta –. Súja kiment a folyosóra.a takaró meg az ágynemű. Szakaki Júko volt. amely egy reccsenéssel ketté­ tört. jobbra hosszan elnyúlt a folyosó. [520] . Az egyik végét az ajtóhoz húzta. és a lámpák természete­ sen nem működtek. vállig érő kibontott hajú lány. Mi történhetett? Valaki rájuk támadt. Súja felvette a törött fadarab hosszabbik. Ugyanaz az érzés volt. Fegyverdörrenés. és meglátta. és sajgó testét vonszolni kezdte a folyosón. A résre szegezte a szemét. a pillanatig mindenen eluralkodó bénaság. mivel az a viszonylag nyúlánk. hogy a konyhabútorokkal berendezett szobában. A bedeszkázott ablakokon még a re­ dőnyök is le voltak engedve kívül. és az asztal takarásában még valaki ha­ sal. Az a valaki pedig Noda Szatomi kell hogy legyen. mint az iskola előtt. és kinyílt a folyosó felé. Súja fél kézzel elrántotta az ágyat. egyméteres felét az ajtó elől. Csat­ tant.. így elég sötét volt. Az ágy behorpasztotta a faajtót. és eldöntötte a földre az ajtó elől. vagy…? Óvatosan közelített az ajtóhoz. Balra volt a bejárat. A legtávolabbi ajtó volt csak résnyire nyitva. jobbra a fal mel­ lett Macui Csiszato. és az ajtó kilazult. és három ajtó sorakozott.

itt fekszik előtte… Meghalt? Halott? Júko. Messze-messze. be­ nyitott. majd a szoba túlsó vége felé iramodott. ahol öt kézből hármat hasz­ nálnak a baseballhoz. de inkább Ucumi Jukiéhoz futott előbb oda. Júko felsikoltott. megállt. és eltűnt a mögötte lévő másik nyitott ajtón. csak még jobban összekuszá­ lódik minden. és a labda nyílegyenesen szállt a dobódombról. hogy létezett-e ilyesmi egyáltalán a Föl­ dön. felemelkedett és megfor­ dult. és fenékre esett a véráztatta padlón. Azonban a játék legvégén külön enge­ délyezik a farok alkalmazását). Erre Júko megpördült. Súja odafutott a fegyverhez. [521] . Csak állt ott. Júko mindkét kezét az arca elé kapta. hogy ha ebben a feje tetejére állt. amikor teljes erejéből hajított. Lépcső? Súja egy pillanatig Júko hűlt helyét méregette. az Androméda-köd környékén. A teste beleroppant. Elfutott az asz­ tal mellett. kibogozhatatlan helyzetben Júko megkaparintja a pisztolyt. egy olyan országban történt mindez. Mint az egykori Kölyökligában (Lassan már az is meg­ kérdőjelezhető volt. és belépett a szobába. Letérdelt mellé. Véreres szemmel meredt egy pillana­ tig Sújára.Mi ez egyáltalán? Mi történhetett itt? Jukie… Ucumi Jukie. majd rávetette magát a földön Jukie és Haruka kö­ zött heverő pisztolyra. Abban az egyben biztos volt. és elhajította a fadarabot a kezé­ ből. és visszapattant. de a fa Júko orra előtt ért földet. Megfeszítet­ te épen maradt jobb kezét. lassan megfogta az ajtógombot. fegyvertelen volt. Súja szinte félálomban. aki azt mondta Sújának. akit egyszer csak kitettek a Plútóra. Ugyanekkor Súja is magához tért a döbbenetből. az arca eltorzult. és hátrálni kezdett. aki háttal állt Sújának. Fé­ mes döngés hallatszott. mint egy Mars-lakó. „Legalább az érted epekedő lányt hallgasd végig!”.

és leeresztette Jukie testét a földre. hogy a játék kezdete óta először könnyek gyűlnek a szemébe. és a szeme békésen csukva volt. engem meg titkározgatsz. a szájából pedig vérhab folyt. de Sújának muszáj volt megtennie. ha te meghalsz… Érted. hallatszott. Azután a lényegében érzéketlen bal kezét a jobbal segítve. Hogy… hogy lehet… Súja újra Jakiéra nézett. Nem is kellett ellenőriznie. Tanizava Harukának pedig majdnem leszakadt a feje. amiért Júko indult az előbb. A teste alatt vértócsa terjen­ gett. Mert épp csak néhány perce beszélt vele? Vagy mert… „Mihez kezdtem volna. Ahogy megemelte. – Á… Súja kinyújtotta ép jobb kezét a békés arc felé. „Tudod te. Nakagava Juka arcának színe elváltozott. Lehet. [522] . És most itt a szeme előtt ez a rejtélyes módon nyugodt arc.” Az a könnyező. mintha csak aludna. majd felvette a browningot. Súja körbenézett. hogy ennek nem volt semmi értelme. Az a magányos arc. Résnyire nyitva volt a szája… Már nem lélegzett. hogy mit je­ lent ez? Fel tudod fogni?” „Norikót az utónevén szólítod. hogy a vér a földre bugyog a mellétől a hátáig tartó sebekből. mit jelent ez?” Súja szeméből patakzottak a könnyek. és érezte. A ha­ sán fekvő Noda Szatomi feje alatt vértócsa volt. A feje hátrahanyatlott. és szétfolytak Jukie matrózblúzán.Látta a lyukakat a matrózblúzán. és fo­ nott copfjai Súja karjához értek. magához ölelte Ucumi Jukiét. de megkönnyebbült arc. Macai Csi­ szato hátán lyukak tátongtak. – Khh… – Összeszorította a száját.

mint egy szőttesre. és meggyorsította a lépteit fölfelé. mint amennyire a sebe­ sülései indokolnák. a félhomályba csak felülről jutott be némi fény. mintha valami óriási egyszemű szörny lenne. Középen egy vastag vas­ oszlop volt. előtte pedig. [523] . egy fehér kisteherautó állt magára hagyatva. és a világítótorony előtt egy kis tér terült el. hogy újra vérezni kezdett. Sokkal nehezebbnek érezte a testét. Kis­ sé balról. és a fehér hullámok mintákat rajzoltak rá. Júko kétségbeesett mozdulattal felrántotta és kiment. De akkor Szakaki Júko siko­ lyát verte vissza a világítótorony belseje. amelyben a browningot tartotta. és közben elindult felfelé a lép­ csőn. mint gondolta. Világítótorony. Ruhátlan jobb karjával. csupasz betonfa­ lakkal. amely körül épp csak annyi a hely. Az ajtón túl egy henger alakú helyiség volt. hogy el lehessen férni. azt pedig egy vas csigalépcső ölelte körül. Lehet. erősebben fújt. megtörölte a szemét. – Szakaki! – kiáltotta Súja. A toronyszoba. Körben. talán a magasság miatt. Ez a torony. A szél. Súja a szemöldökét ráncolta. a szél ellen védő ablakokon át látni lehetett a borús eget. Rögtön szemközt látszott a tenger. Balra egy alacsony ajtó vezetett a keskeny erkélyre. a hegy lábát körbefutva nyúlt be a burkolatlan út. A borús idő miatt tompa sötétkék színe volt. mert mintha kezdene átázni a kötés. és magával hozta a tenger illatát. [Maradt 9 fő] 64 Szakaki Júko kifogyott a szuszból. a formális kapu mellett. Az oldalán lévő sebe sajgott a fájdalomtól. amely mögött a lány eltűnt. mire felért a világítótorony tetejére. közepén egy Fresnel-lencsével. Abla­ ka nem volt. – Mi történt itt.Odament a szemközti ajtóhoz. Szakaki?! Nem látta Júkót a lépcső tetején. Júko jobbra indult. Kartávolságra volt az északi hegy.

és kibújt az igencsak elnagyolt kerítés vasrudai közti széles résen. Ő még nem állt őrt itt. elszédült. Mindenáron. A kerítésbe kapaszkodva óvatosan kiállt az erkély alig több mint tízcentis párkányára. A rakott szoknyája alatt. Ettől a tény­ től egy pillanatra pánikba esett. Magas volt. és a kerítés alján megfogta a vékony vasrudak egyikét. A vérben arcát fürösztő Nanahara Súja. Kifért. Felsikoltott. és nem tudta pontosan. hogy lehorzsolódik a bőre). Alatta terült el a világítótoronyhoz csatlakozó földszintes épület teteje. De nagyot nyelt. Nagyzihálás közepette tért vissza végül a kiindulási pontra. és újra lenézett. de a dolog. Kis híján… kis híján meghalt. kettéhasadt fejjel. ahol mostanáig volt. hogyan szálljon szembe Nanahara Sújával. Rövidebb út. a lábszára oldala az er­ kély betonjához ért (érezte. ahonnan ilyesmit meg lehetne csinálni. A fő. és erőt vitt a kezébe. Utána ki kell találnia. Már csak ezt… [524] . hogy ott kell lennie – egy vaslétra –. Vagyis igazából nem az a magas­ ság volt. hogy felhúzza magát. benne a szobával. Ha nincs létra. a lába megcsúszott. és lihegett. de összeszorította a fogait. és visszamásszon a korlát túloldalára. Júko az erkély pereméről csüngött alá. Markolta a korlátot. És nincs több ideje. El kellett mene­ külnie. Nem maradhatott itt semmiképpen. mi van a tornyon kívül. Hogy is lehetne erről leugrani… Magas ez túlságosan… Ebben a pillanatban a szeme előtti látvány megingott. csak leugrani lehet. A korlát mentén meg­ kerülte a toronyszobát. és a teste a levegőben táncolt. Behajtott egy égnek álló zsákutcába. amiről azt gondolta. a fő. de ahogy lenézett a lába alá. mintha közvetlenül a talajig ugra­ na. de még mi­ előtt alaposan mérlegelhette volna. de akkor is elég magas. és írná lett félelmén. Felfröccsenő vér. Ez magas. igen. nem volt ott. Odakapott a kezével. Ezúttal most csak ő egyedül. Nem volt tovább.Júko megkapaszkodott az erkély vaskorlátjában. Leguggolt. megint rátört az a vízió.

ugye? A saját kezével akar megölni engem! [525] . Felfelé nyúló bal karján ingaként himbálózva álmatagon emelte fel a fejét. ja tényleg. a haja összekócolódott. mint Nanahara Súja! – Nem! Nem! Szeme tágra nyílt. Már a vasrúdig sem bírta kinyújtani. nem más. A félelem és a kétségbeesés miatt pánikba esett. amellyel elvileg szorosan fogta a rudat. Miért. és kiabált. A pillanat törtrészéig Súja arcába bámult. így van. ha elengedik a kezét. és az ő csuklóját fogja. És most a bal keze is… – Áááááááááááááááááá! – A kiáltással egy időben egész testé­ ben érezte. és a zuhanás néhány arasz után megszűnt. de nem volt értelme. és a bal kezével a forgáspontban meg­ ingott a teste. miért pont ilyenkor kell nekem izzadni? A kezem. közben pedig gondolkodott. Hirtelen egy rándulás futott végig a karjától a válláig. A gyűrűsujja következett. természetesen meghal. Miért? Miért akar engem megmenteni? Fel akar használni valamire az életben maradásához? Vagy. miért. hogy Nanahara Súja teste kilóg a korlát mögül. de a következő má­ sodpercben sikítani kezdett. és a keze már épphogy csak az erkély peremé­ be kapaszkodott. – Neeeeeeeeeem! Igen. jobb kezét kinyújtja. Sikoltott.Egy erős szélfúvás megingatta a testét. És a tenyere hihetetlen módon izzadni kezdett. Csúszik a kezem… A jobb keze kisujja lecsúszott a betonpárkányról. Utána rögtön már az egész jobb keze lecsúszott a peremről (a mutatóujja körme majdnem fenn tudta tartani magát. és meglátta. hogy lefelé zuhan. de a köröm levált. de aki a kezét fogja. Megcsúszott a tenyere. mint egy álomban. és ezzel annyi volt…). – Ááá! – sikított Júko.

mint a tenger felőli szél. és a tetejébe még fel is akarja húzni. az ezüstszínű pánt alatti kötést átáztatta a vér. alig két napja még abban a teremben voltak) 3/b osztálytermének emléke. Ez a szél magával vitte a képsort. Mintha csak szél fújta volna el (éppen olyan. A nevető arc. az egész teste tele volt sebesülésekkel. Szakaki? Nem vagy valami jó színben”. ahogy Kuninobu Jositokival és Mimura Sindzsiékkel viccelődik. hogy a nyaka jobb oldalán lévő sebnél. mindenesetre rezzenéstelen arccal üvöltött rá: – Maradj veszteg! Erre Júko megint bambán felbámult Sújára és észrevette. amely Júko testét ostromolta most). Júko eltátotta a száját. – Uhhhh…! – nyögött fel Súja. eloszlott a sötét köd. mint hogy te ölj meg! Engedj el! Engedj el! Ennek hallatán mit gondolt vagy nem gondolt Nanahara Súja. és eléri Júko bal kezét. akkor bizo­ nyára iszonyatosan fájhatnak a sebei. amikor a ze­ neteremben egy bonyolult dallamot ismételget a gitárján. És amikor órán Júko sápadtan ült a menst­ ruációs fájdalmai miatt. letekint Óki Tacumicsi holttestére. kedvesen odaszólt neki a szomszéd padbál: „Mi baj. amely az elméjét borí­ totta. A komoly arc. és ha most fél kézzel megtartja őt. Mi… miért? Ekkora fájdalom ellenére mi­ ért akar engem… engem megmenteni? Ez… Érdekes módon hirtelen jött rá. Már a maradék ép esze is elment. és még erősebben szorította Júko kezét. benne Súja kedves arcával. amelyen Súja. kezé­ ben a véres baltával. Visszatért a valamikori (na igen. és a második bázison pózolt örömében. Tényleg. nem is csak a nyaka. „Tornaórán a lányok a tornateremben röplabdáztak. Izzadt az arca. Súja elsőre gyönyö­ rűen elütött a harmadik bázisvonalig. majd gyorsan félbeszakította Jamamoto tanár úr olvasásgya­ [526] . – Nem akarom! Még mindig jobb itt meghalni.– Ne! Eressz el! – kiáltotta. és a meztelen vállára folyik. Lassacskán végighömpölyög a karján. és ami­ kor Júko véletlenül kinézett az udvarra.

nem is rossz. Az akkori aggódó arca. hogy meg­ ölje… Amit véletlenül Nakagava Juka evett meg… Mindenki gyanúsítgatni kezdte a másikat. ha nem fél Sújától. És mérget tett az ételbe. És mérget akartam tenni az ételedbe… Juka ette meg… Erre a többiek mind… Súja ebből mindent megértett. hogy ki tette a főzelékbe a mérget. Ez az a Nanahara. könnyes szemét felfelé fordító Júkóra. hogy Súja értetlenül néz rá. hogy milyen helyes. Utána egy másik gondolatsor tört magának utat. akiről hányszor is gondoltam én. vagy bal­ eset volt. amire vezetett. És csak a tettes. amikor megjelent utána Motobucsi Kjóicsi és Kavada. Ez Nanahara Súja. Jaj. és odahívta neki Fudzsijosi Fumijót. Én… én el voltam tévelyedve… És emiatt mindenki… Elsírta magát. hogy meg kell ölnöm Nanaharát? Miért gondoltam ilyesmire? Pedig Nanahara az Nanahara. Nanahara Súja megakar engem menteni. Persze értelmezhette volna úgy is. Júko maradt… [527] . Látta. tényleg. – Én… én voltam! Meg akartalak té­ ged ölni! Súja egy kissé meglepetten nézett a karja végén lógó. En­ gem… Miért? Miért hittem én. Csak ezt az egyet nem látta. Azt pedig már nem.korlatát. De Júko már annyira rettegett. az egészség­ ügyi felelőst. A saját tetté­ ről és az eredményről. hogy Súja jogos önvédelemből tette. Júko most fogta fel végre pontosan. hogy az lett volna a csoda. Júko újólag elsápadt. te ölted meg Ókit… Azt láttam és féltem… Nagyon féltem. Azt a jelenetet. Júko folytatta: – Én azt hittem. mi is történik körülötte. Júko valahonnan egy közeli bozótból látta. – Nanahara! – kiáltotta. amikor ő az Óki Tacumicsivel való küzdelem után kiszedte Tacumicsi fe­ jéből a baltát.

mintha nem is az ő kezéből esett volna le. egy darabig csak ezt nézegette. mert a bal keze használhatatlan volt. hogy megfeszíthesse a hátizmait. A Súja karjára nehezedő nyomás hirtelen megszűnt. Hiába markolta Súja erősen. és végül be tudta húzni maga alá a jobb térdét. úgy mozgatta a kezét. kilazult. minden létező sebében egy csapásra felerősödött a fájdalom. – Ah… Súja. amely Súja nyakából csurgott le. Júko Súját néző arca távolodott… Csattanás hallatszott.– Mindegy! – kiáltotta Súja. a matrózblúzba és rakott szoknyába öltöztetett tes­ te kezét-lábát széttárva feküdt… A nyaka szokatlan szögben fordult el. Erősen tartotta Júko csuklóját. a bal vállán. mint aki le akarja rázni Sújáét. a kezük megcsúszott a véren. a feje furcsán eltávolodott a testé­ től. [Maradt 8 fő] [528] . És a teste. inkább egy trükkfelvétel segítségével került volna oda hirtelen. Júko keze elvált Sújáétól. A többiek miattam… A többiek… Ahogy kimondta. Felülről jobboldalt hosszúkásan deformálódott juharfale­ vél alakú. és a korlát résén lógatta ki a testét. Emiatt úgy tűnt. az erkélyről kicsüngő jobb karját vissza sem húzva. kétségbe­ esetten próbálta jobban fogni. Sújának úgy tűnt. – Mindegy. de nem tudott megkapaszkodni. és erőlködni kez­ dett. Az oldalán. Nem. El­ kezdelek húzni! Ekkor Súja már hason feküdt az erkélyen. a nyaka jobb oldalán. Csak­ hogy… Júko jobbra-balra rázogatta könnyáztatta arcát. Fészkelődni kezdett. csak ne mozdulj. és Júko elterült lent a földszintes épület tetején. piros paca kezdett kialakulni. – Nem.

amikor a világítótornyot ölelő szakadékból lenézett. Körülbelül tíz perccel ezelőtt hallotta meg a heves lövöldözés hangját. Odament a világítótorony bejáratához. egyértelműen halottak voltak. Mögöttük sötétre színeződött arccal Nakagava Juka. Ahogy csúszott lefe­ lé. hogy a torony­ hoz tartozó téglaépület tetején egy lány fekszik. A rövid haj és a viszonylag kis termet miatt megint hasonlónak vélte Kotohiki Kajokóhoz. Tudta. Ekkor lecsúszdázott a szakadék szélén. A középső asztal mellett a lány osztálytitkár. Akkor az északi hegyen kóborolt. 11. annyit rögtön észrevett. Hat. akinek nem lehet látni… [529] . amikor meg­ érkezett a sziget északkeleti csücskébe. hogy ilyen feltű­ nő helyre csak nem fog elbújni egymagában Kotohiki Kajoko. ugyanúgy. De az az egy. de a hang alapján gyorsan keletre indult. akiknek lehetett látni az arcát. Lát­ ta a bedeszkázott ablakokat. És még valaki. Mintha valaki épí­ tett volna egy barikádot. hogy halott. Messziről is látszott a piros szín a feje alatt… Tudta. Jobbra a szekrényke előtt Macui Csiszato előreborulva. és az ajtaja valamiért ki volt törve). de úgy volt vele. Ucumi Ju­ kie fekszik a hátán. Már néma csend honolt. ággyal. A nyitott ajtón túl asztalok és székek voltak összevissza halomba rakva. de valamilyen okból lebontotta. így eddig meg sem nézte. és reagálni kezdett a szerkentyűje.65 Szugimura Hirokinak (fiúk. már elvesztette szem elől a tetőn lévő holttestet. míg óvatosan haladt a folyosón (rögtön a bejárat mellett egy szoba volt. Tőle jobbra félig leszakadt fejjel (!) Tani­ zava Haruka. A szobában. amely egyben konyhaként is szolgált. Jukiéék négyen. Hogy itt volt-e egyáltalán a fegy­ verdörgés forrása… Mindegy. öt lány he­ vert. mint amikor Etó Megumi holttestére talált rá. szintén ha­ son fekszik a véráztatta asztal takarásában. Hiroki óvatosan továbblépegetett… És most a vértócsás szobában állt dermedten. hogy jelzi a térkép. már falfehér arcát errefelé fordítja. a világítótoronyhoz.) elállt a lélegzete.

és a szoba túlsó felén lévő nyitott ajtóra tekintett. és kiment a szobát körbeölelő erkélyre. elment Nakagava Jukáé mellett is. hogy más már nem rejtőzködik itt. Ekkor visszatette a bal kezéből a fegyvert a nadrágja hátuljá­ ba. A szerkentyűjén megjelenő még egy jel. iszonyúan megfájdult a jobb vállán a seb. Ott lehet felmenni a világítótorony tetejére. hogy ő is ha­ lott már. Kétség nem fér hozzá. és nem is fájt annyira. Különösen.Hiroki még egyszer alaposan körülnézett a szobában. hogy ki az. visszatartotta a lélegzetét. amíg felért a toronyszobába. Jobb kezében tartotta a szerkentyűjét a bottal együtt. az nem is vérzett. és figyelte. Sietve. Arra volt a torony. A gépet zsebre tette. de nagyon úgy tűnt. Hall­ gatózott a szoba másik oldalán nyitva álló másik ajtó felé. és két kézzel megfogta a testet. Végül nem volt új jel. mert ha­ sonlított Kotohiki Kajokóra. miközben haladt felfelé. jobb kezéből letette a földre a botját. a fegyvert is visszatette a nadrágja hátuljába. Oda Tosinori lövése csak súrolta a combját. Ahogy megemelte. Hiroki újból készenlétbe helyezte a fegyverét. Hiroki visszafektette a holttestet. és megkerülte az asztalt. amelyet Szóma Micukótól szerzett. de lehetőleg hang nél­ kül lopakodott fel rajta. és kiment azon az ajtón. Egy vaslépcső volt ott. csak megfordította a testet. természetesen az a tetőn fekvő valaki volt. Noda Szatomi volt. [530] . keresztülment Ucumi Jukie és Tanizava Haruka holtteste között. A cipője talpa cuppogott a padlót lépten-nyomon be­ borító vértől. de ellenőriznie kell. majd egy lendülettel kinézett. de azért még rajta levő szemüve­ gének bal lencséje – talán akkor. Rátette a kezét a vaskorlátra. A homloka bal oldalán egy piros lyuk tá­ tongott. Leereszkedett az arccal lefelé fekvő valakihez. és a félrecsúszott. De Hiroki most nem foglalkozott a fáj­ dalommal. Elképzelhető volt. amikor elesett – eltört… Ter­ mészetesen halott volt. hogy valaki még van fönt.

vagyis inkább megmutatta a valódi énjét? Nem. és egyikük hirtelen elárulta őket. Szakaki Júko fel tudott menekülni idáig. bezárkóztak. Forgatókönyvként pedig… Reálisnak tűnt. Mintha megfojtották volna vagy va­ lami hasonló… Az asztal tetejére ömlött vérre sincs magyará­ zat. A félhomályos toronyban elindult a vas csigalépcsőn lefelé. de a táma­ dónak be sem kellett avatkoznia. Megrázta a fe­ jét. Hogy kerül oda ennyi vér? És más is van még. és visszament a toronyszo­ bába. A bejárat melletti szoba ajtaja. De akkor is… Érezte a sóillatú szelet az arcán. azért ez mégsem.Meglátta a matrózblúzos holttestet. És még egy dolog: Nakagava Juka halála nem tűnt lőfegyver általi halálnak. de valaki megtámadta őket. illetve padlóba vájt lyukakból ítélve biztosra vehető. hogy igazá­ ból a lányok heten voltak. de ez a holttest nem Ko­ tohiki Kajoko volt. nem ment vele semmire. A nyaka furcsán ki volt tekeredve. közben a falat nézte jobb híján. akkor miért bontották ki a barikádot. Felismerte. benne hagyta volna a nyomát a testében. hogy Szakaki Júko volt. de a sebekből és a falra. mire Hiroki ideért… Csakhogy a bejárati barikád… Ha be voltak deszkázva az ab­ lakok. és feltehetőleg minden nyílást lezártak. Hat lány halt meg itt egyszerre. És a támadó pedig már elment. Nem látott fegyvert a szobában. Először lent végzett ötökkel. de akkor ez nem magya­ rázza meg. de… [531] . hogy annak a lövöldö­ zésnek a hangját innen hallotta. Lehetséges. és gondolkozott. Miért törték össze? Hiába gondolkozott. amely mentén mozgott. hogyan jutott be közéjük. hogy a lányok összegyűltek itt valahogyan. és a feje alól vér folyt ki. Mintha a csigavonal. elmerengett a tenger felé. amikor kiment. mert leesett és meghalt. Persze ez lehetett a fáradtság miatt. amikor megjelent a támadó? Vagy a támadó bontotta el. könnyed szédülésfélét érzett. még egyszer lenézett a tetőre.

de azért Sindzsi tudta. hogy a nevetés fontos tényező a harmónia el­ érésében. Vajon él még Kotohiki Kajoko? Nem halt meg netán dél óta valami számára ismeretlen helyen? De Hiroki azt gondolta. Persze másféle szövege volt. miközben ment a kerületi kor­ mányhivatalnok unalmas beszéde. hogy rajta kívül nincs is más utunk a me­ nekülésre. Parancsolja a kezemet. és biztos Koto­ hiki Kajoko is él. Azután Nanahara Sújáékra gondolt. Bár nem volt semmi alapja. Ez is meggyőződése volt. De [532] . és akkor mesélte neki Sindzsi: „A nagybátyám mondta régen. persze. Talán azért. hogy Sindzsi jóban volt Szeto Jutakával. Tehát így most nyolc. De biztos rá fog találni. Maradt nyolc ember vagy még kevesebb. Szugimura? Én még nem na­ gyon bírom felfogni. mindenféléről beszélge­ tett vele. de azért teljesen ő sem értette. Túl sok idő. de Kajokót mindenképpen fel szerette volna ültetni arra a vonatra. Sindzsi gyakran viccelődött. hogy tizennégy ember maradt. hogy biztosan él még.” Hirokinak mintha derengett volna valami. Igen. az új év előtti félévzáró ünnepségen. és ő még nem tudott rátalálni Kotohiki Kajokóra. mint Jutakának. milyen fontos nevetve felülkerekedni a dolgokon.Ezzel mínusz hat fő. talán két éve. Érted. szállj fel majd a vonatunkra!” Tényleg van vajon mód a menekülésre? És ő el tud majd menni Kajokóval együtt addig a pályaudvarig? Ezt még nem tudta. kerek másfél nap telt el a játék kezdete óta. és lehet. Kavada Sógo azt mondta: „Ha úgy hozza kedved. Viszont ő él. ez tisztára olyan volt. meg tudta érteni. szinte biztos volt benne. Egyszer. A déli hírekben azt mondta Szakamocsi. mert még túlságosan gyerek volt. Maxi­ mum. és időnként csípős humorú. mint amit Mimura Sindzsi monda­ na ilyenkor. mit jelent ez. mademoiselle? Hű. sokkal cinikusabb. Hármójuk nevét sem ol­ vasták még be a híradóban.

valami előre gyártott tüzelőanyaggal főzhettek. Ugyanakkor a sziluett keze tá­ jékáról heves tűzcsóva lövellt elő. Kitámolygott a folyosóra. A hosszú folyosó végén. mögöt­ te a kintről bejövő fénnyel. de a benne lévő főzelékféle még gőzölgött. és a lövedékek sora közvet­ lenül Hiroki folyosón maradt lába előtt haladt el. és bezárta. amelyik megelőzte. Éjjel. mert már hosszú ideje nem aludt. Vagy ez volt az a hang. és finom illat áradt felőle. oldalt ugrott. Mimura Sindzsi is és Szeto Jutaka is ha­ lott már. Az átható vérszag miatt nem vette észre. Kinek van kedve enni egy ilyen helyen? Inkább gyorsan el kell jutnia Kotohiki Kajokóhoz. Bizonytalanul állt a lábán. ahol az öt holttest hevert. Sindzsi kérdésére már nem tudnak válaszolni. a háta mögül hallotta – tehát ez végzett vele. Idegességtől eltorzult arccal pattant fel. de megrázta a fejét. Gyorsan elmenni innen. majd követte azt az iszo­ nyatos robbanást. Újból körbe­ tekintett a vérben úszó szobán. A játék kezdete óta csak a kormány által kiutalt kenyeret ette (a vize is elfogyott már. amelyet Kuszaka Jumiko és Kitano Jukiko halálakor is lehetett hallani.akárhogy legyen is. még mielőtt elcsodálkozott volna. és elvette a szemét a fazékról. [533] . egy ház kútjából szerzett újabb ada­ got). ezért éhes is volt. Az a hang volt. le­ kuporodva elkapta az ajtó gombját. becsapta az ajtót. A félhomály miatt annak a valakinek csak a körvonalai látszottak. Nem először hallotta már ennek a fegyvernek a ropogását. amikor elmenekült Oda Tosinoritól a küzdelmük után. a bejáratnál valaki állt. és újra bependerült a konyhába. Hiroki. már nem égett a tűz a lábos alatt. egyszer csak visszaért a konyhába. Megnézte. de a gáztűzhelyen egy lábos volt. Amíg kábult fejjel ilyesmiken gondolkozott. Persze a gáz ki volt kapcsolva.

a géppisztolyos – lehet. aki megölte Ucumi Jukiéékat? Vagy netán maga a tá­ madó tért vissza? A padlón térdelt. és megfogta a piszto­ lya markolatát. [534] . az Micuko zsebében maradhatott. Időbe telik. ahol a lányok holtteste hevert. semhogy le lehetne róla ugrani. és idejött megnézni. és már lőtt is. Rá se hederített a szobában lévő halottakra. Biztos – mint Hiroki – meghallotta a fegyver­ dörgést. Ha ilyesmivel próbálkozik. hogy más fegyvere is van – könnyedén elintézi. az sem menne. Csak hét plusz egy lö­ vedék van benne. vagy kint várako­ zik Hirokira? Nem. Single Action Automatic. A toronyba vezető ajtóra is rápillantott. bal kézzel hátranyúlt. 6. Micuko hátrahagyott hátizsákjából előkerül­ tek a töltények. és most telire is volt töltve. míg azokat le­ szedi és kiugrik. Nem lesz ideje újratölteni. hogy Kirijama Ka­ zuo (fiúk. aki meghallot­ ta a mostani fegyverdörgést. mi történt. Hajaj… Most az a valaki mit szándékozik tenni vajon? Halk léptekkel közelít az ajtó túloldalához. csak a tartalék tár nem volt meg. A torony túl magas. Szerencsétlenségére az abla­ kok belülről be voltak deszkázva. a legjobb esetben is csak kifeküdhet a tetőre Szakaki Júko mellé napozni. csak egyenesen az ajtó melletti holt térre irá­ nyította a géppisztolyát. Colt Government. Nem. Az ajtó oldalához tapadva Hiroki végignézett a konyhán. kiderült.Még ezeken az eseteken kívül is hallotta néhányszor. hogy őt magát hátba támadhas­ sa… Így is volt. Vagy a támadóra va­ dászik.) az. Amikor egy bukfenc után felállt. Ez tehát az a valaki volt. neki sem lehet annyi ideje. A kilinccsel a középpontban szétrepült az ajtó. egyenruhában.) A következő pillanatban egy feketeség ugrott be a szobába. Amíg azzal fog­ lalatoskodna. (Egyúttal az ajtón keresztülment lövedékek némelyike meg­ tépázta a pont szemben fekvő Macui Csiszato holttestének vállát és oldalát. mert ha nem zárja le gyorsan az ügyet. esélyt ad valakinek.

és máris a szoba közepén állt. a bot túlsó vége célba vette Ki­ rijama arcát. és az asztal túlsó felén. A reccsenést. Az felrepült a levegőbe. hogy ne hagyja lőni a má­ sik felet – mint már megtudta: Kirijamát. és mi­ előtt még leért volna a földre. hogy az újabb ütés elől kitérjen. és azt is kiverte a kezéből. Hiroki egy pillanat alatt nyomult előre. Kirijama észrevette. beépített szek­ rény tetejére. de a Hiroki kezében lévő egykori seprűnyél még az­ előtt eltalálta a csuklóját. és csupán nyolcvan centi távolságot hagyott maguk között. Mert nem volt ott senki. és újra eltette. amelyet Oda Tosinorinál látott Hiroki). és harmadszor is kiverte Kirijama kezéből a fegyvert. ahogy a bot eltört. Csakhogy Kirijama hátradöntötte a felsőtestét. végigcsúszott a földön. Csak arra van szükség. Akkor már egy re­ volver volt a jobb kezében. az asztal előtt. A következő pillanatban a bot egyharmad része súrolta a fejét. és fel akarta emelni a fegyvere csövét.Öt-hat lövedék a falba fúródott. Kirijama a nadrágjából előhúzott még egy fegyvert (egy nagy automata pisztoly volt. Ám a bot néhány centivel az orra előtt megállt. Mozgása minden bizonnyal még Kirija­ mát is meglepte. Noda Szatomi holttesténél állt meg. felnézett. és felmászott az ajtó melletti magas. és a lövések zaja abbama­ radt. meglendítette a botját. Hiroki felismerte. Hiroki furcsa­ [535] . Az imént egy pillanat alatt döntött. megpördült. Mögötte volt az asztal. és a levegő­ ben táncolt. Hiroki kihasználta az alkalmat. Lemondott a számára szokatlan pisztolyról. és fe­ lülről támadt Kirijama Kazuóra. de nem az a revolver. Sorozatütés! Egy menetre kiejtelek a játékból. Egy kiáltással megforgatta a botját. A kilenc milliméteres Ingram M10es leesett. azonnal bevetette a botját. Kung-fu-filmbe illő ele­ ganciával ugrott át Ucumi Jukie holttestén. de Hiroki a földet érése után már készenlétben állt. és szaltót ug­ rott. hogy Oda Tosi­ nori pisztolya volt. Már nem tud hátrálni.

A lényeg. Fé­ lelmetesen gyors ütés volt. Rájött. Ha Hiroki elengedi a kezét. hogy Kirijama az arca elé emelt bal tenyere élével törte el a botot.mód csak késve hallotta meg. Győztem. a jobbjával pedig már előhúzta a pisztolyát. Ezt a Kirijamát én… [536] . akiről azt tartották. A szemét vette célba. Győzött. hogy még soha nem vesztett csatát. és elgurult. Ugyanakkor jobb lábbal teljes erejéből hasba térdelte. és hallatszott. Lehajtotta a fejét. A hátrafésült hajú Kirija­ ma feje lekókadt. Min­ den lövésnél megremegett Kirijama teste. Hiroki érezte a bal kezén át. és a válla is mozgott a zihálásától. mintha valami furcsa táncot járna. A következő pillanatban Kirijama jobbja nukite kéztartással egyenesen Hiroki arca felé tartott. amivel Kirijama jobb karját fog­ ta. Beleütközött a korábban ki­ esettekbe. Addig húzogatta. de egy rövidet köhin­ tett. és felhúzta a kakast. a nyolcadik hüvely le­ koppant a padlóra. A gyomorszá­ ja tájára nyomta a csövét és meghúzta a ravaszt. hogy abból lassan kimegy az erő. ahogy összekoccannak. hogy valószínűleg még Mimura Sindzsinél és Nanahara Sújánál is nagyobb testi erő­ vel büszkélkedhet. a Kirijama Kazuóval szemben. Akkor a bot híján szabad két kezé­ vel elkapta a csuklóját. és le fog rogyni a földre. és csodával határos módon megúszta. Azt mondták róla. Ahogy elkapta. hátracsavarva megtar­ totta. Azzal a Kirijama Ka­ zuóval szemben. Hiroki bal kézzel tartotta Kirijama karját. Kirija­ ma arca teljesen kifejezéstelen maradt. A végén kinyílt a pisztoly závárzata. amíg el nem fogyott az összes töltény. hogy megúszta. De Hiroki egy darabig csak állt szemben Kirijamával. a teste végig­ csúszik majd az asztal élén.

Kirijama megcsavarta a kést. és vért fröcskölt szét. Derékszögben hajlított jobb kezével belekönyökölt Kirijama állkapcsába. Feljajdult. Hirokiból mélyről jövő sóhaj szállt fel. Jaj… Ez gáz. Nagy gáz. Ugyanakkor a Hiroki hasába szúrt kés kikanyarított belőle vagy harminc gramm húst. Hiroki arról a kézről lassan visszaemelte a tekintetét Kirijama arcára. Töltény nélküli fegyverével együtt felemelte a jobb ke­ zét. Volt nála egy negyedik – talán a nadrágja alatt. De Hiroki összeszedte minden erejét. A következő pillanatban viszont már sarkon is fordult. de hideg szemmel meredt rá. Kirijamának nem lehetett annyi ideje. és az ajtókeret­ ből letört egy darab. Kirijama hátrarepült. és a folyosóra vezető ajtó felé futott. amellyel Kirijama jobb csuklóját tartotta. És a bal keze. Hogyhogy… még mindig él? Természetesen azért. Kirijama Kazuo változatlanul gyönyörű. és nagyot nézett. és újra rászorított a ke­ zével. mert Oda Tosinori golyóálló mellényét viselte.Ebben a pillanatban éles fájdalom nyilallt a jobb oldalába. és végigcsúszott a vértől mocskos fehér asztalon. [537] . de erről Hirokinak fogalma sem lehetett. Engedett a bal keze szorítása. hogy felvegyen egy fegyvert a földön heverők közül. esetleg a bokájára rögzítve. A Nagy Kelet-ázsiai Köztársaság zászlójához ha­ sonlatos vérfolt most az Egyesült Államok lobogójára módo­ sította a mintáját. Ebben a pil­ lanatban különben sem lett volna értelme ezen gondolkodni. Kirijama Kazuo nézett fel rá. a kést markoló bal keze Hiroki hasába nyomódott. Hiroki felnyögött. Alig lépett ki az ajtón. lövés hangját hallotta.

de számára de­ rültnek tűnt az idő. Saját inge. A browning pedig az összegyűjtött töltényekkel együtt a hátán lévő zsákban volt. így a lövés nem találta el. de összegörnyedt. Kint felhős volt az ég.Nem foglalkozott a lövésekkel. Súja ebben a zöld növényzetben cikázva haladt lassan előre. még meghallotta a jól ismert géppisztolyt. a többször felzendülő fegyverropo­ [538] . A vállán az UZI géppisztoly lógott. amelyet meg­ talált Jukiéék szobájában. és szép sötét színben pompá­ zik a vaskos felhők meg a vízcseppek között befurakodó erőtlen fényben. Hi­ ába történt zárt helyen. de már bevette magát a bozótba. Az esőcseppek fehér függönyén át a tenger tompa szürke színű volt. és jobb kézzel tartotta a markolatát. A ruhája elázott a fákról lehulló esőcseppektől. Átugrált a bejáratnál összevissza dobált asztalokon és széke­ ken. mielőtt kiért volna. A szigetet borító zöld megtisztul. amikor a sziget északi végén. és lógott az eső lába. futott tovább. és pont. egy szirt tetején éppen elkezdett gallyakat gyűjteni a tűzra­ káshoz. A fehér földön vérpöttyök maradtak a nyomában. Jobbra nem takarta el semmi a kilátást. lövöldözés hallatszott a világítótorony irányából. látszott a tenger. negyedóra múlva. A nadrágja elejébe tűzte a CZ75öt. egyenruhája és cipője volt már rajta. Lélekszakadva futott a kisteherautón és a kapun túli bozóto­ sig. Rögtön elhagyta a világítótornyot. Nem mintha ott megpihenhetett volna… [Maradt 8 fő] 66 Szemerkélni kezdett az eső. Megint hallotta a géppisztoly hangját. és ahogy – mondhatni – várható volt.

Súja megint meggondolta a dolgot. és elment onnan. könnyen előfordulhat. Hozzávette azt az időt. hogy Noriko és Kavada direkt odasietnének a lövöldözés helyszí­ nére. Meg különben sem lehet túl gyakori az esőben éneklő madár. [539] . Öngyújtót hozott magával a világítótoronyból. és azután össze­ csaptak. amikor a halk csiripelés elhallgatott. már biztos nem talál ott senkit. ha a közelükbe ért. hogy az a túlságosan is ismerős hang Kirijama Kazuo géppisztolyából ered. amikor éppen nyugatra akart fordulni a sziget északi partjánál. úgy fél három körül. Súja kis vívódás után elindult visszafelé a világítótoronyhoz. A másodpercmutató hét rovátkát mozdult előre. és úgy tűnt. Alig hallhatóan messziről madárcsiripelés ütötte meg a fülét. mintha tényleg annyi ideig hallotta volna. Bár annak is megvan az esélye. Ahogy ezt kigondolta. A tűzgyújtás ráér akkor is. Legalábbis a játék kezdete óta napközben egyszer-egyszer hallott madarak egyike sem csiripelt. Akkor kezdett el esni az eső. A C3-as mező tiltott. Hiába menne vissza. hogy a másik Szugimura Hiroki. de az eső miatt nem nagyon akart meg­ gyulladni a tűz. és végül úgy döntött. Még ha az egyik Kirijama is. Remélhetőleg Noriko és Kavada nem tettek meg olyan nagy távolságot. Kavada azt mondta. tizenöt má­ sodperc. de nem maradt már olyan sok játékos. Vagy talán vár rá még egy újabb holttest. amíg rá nem nézett az órájá­ ra. nekiindult. De ennek a lövöldözésnek is hamar vége lett. Az eső felerősödött. hogy mégsem tér vissza a világítótoronyba. Biztos arrafelé vannak valahol. Úgy tűnt neki. Azt azért nem gondolta.gás hallatára nyilván ketten is odamentek. Egy darabig hegyezte a fülét. hogy az egyikük Szó­ ma Micuko. amikor a szirt sziklás részén be­ fejezte a két farakás előkészítését. de a mellet­ te lévő D3 és C4 még nem. és gyorsan ránézett a karórájá­ ra. Súja pedig felhagyott a próbálkozással.

Persze most is bármikor… megtámadhatja valaki egy tisztáson. és kereken ti­ zenöt másodperc múlva abbamaradt. és felemelte vele a karját. hogy megkerülte a hegy lábát. Kavada az. így megtöbbszöröződtek a kínjai. Még egy kicsi. hogy az északi hegy alakja egy kicsit más.Súja továbbment a sziget északnyugati partja mentén. Ritkultak a fák. szét kellett hajtogatnia a növénye­ ket maga előtt. az UZI csövét a bal csuklója alá tolta. hogy annyi vért vesztett. Kavada megszólaltatta neki a madárcsalogatót. A madárhang mintha nem annyira a tenger felől. Nem is kel­ lett segélyhívó füstöt eregetnie. ha másfél kilométert gyalogolt idáig. és elindult felfelé a lankás emelkedőn. Ha úgy történne… csak meghúzza a kezében lévő UZI géppisztoly ravaszát. hanem mert azon a szűk területen valami furcsasá­ got látott. [540] . Súja még egyszer rápillantott a tengerre. Annyira fájtak a testét borító sebek. inkább a hegy irányából hallatszana. mint megszok­ ta. A számlapon az üvegére esett cseppek miatt eltorzult mutatók délután három óra öt percet jeleztek. Amikor beért a bozótosba. Felnézve lát­ ta. Súja megtorpant. Jó. Nem azért. mintha hiába erőlködnie izom­ ból. és eléggé benne jár már a nyugati part vonalában. És alig három perce harmadszor is csiripelt az álmadár. mert ott állt valaki. de sokat számított. Könnyebb volt. De ilyes­ mivel már nem volt energiája foglalkozni. Megállt. és le volt gyen­ gülve. Már közelről hallatszott. Az előbbi óta pontosan tizenöt perc telt el. De már csak egy kicsi. és újra meghallotta ugyanazt a madárfüttyöt. Zóna szerint Súja a B6-ból tartott a B5 fe­ lé. és a bozót megszakadt. ebből megtudta. és fegyvert sze­ gezett rá. Most már határozot­ tan. hogy szinte hány­ nia kellett (igazából nyugton kellett volna maradnia). Már csak egy kicsi. bokrok ágai.

Körbenézett. és rikácsolt egyet. de mégsem lőtt. Utána meg kettesével-hármasával [541] .Először két gyűrött. észrevette. amely nélkül nincs baseball. hogy mindkettőből fekete nadrágos-cipős lábak kandikálnak ki. a madarak pedig csipkedni kezdték. hogy Hatagami Tada­ kacu és Takigucsi Júicsiró volt. majd megállapította. Mindkettejüknek szabadon volt az arca. hogy az egy gém nagyságú madár volt. Ráadásul mocorogtak. Két fiú halt meg itt. és rögtön mellettük a fűben talált egy a base­ ballütőt. Az orra. annak ellenére. Ahogy meresztgette a szemét. Valahogy uralkodott a hányingerén. A szürke kupacból egy kis pirosság került elő. Aztán észrevette. és egy madár szállt vissza Súja lá­ bához. Holttestek. és a szájához kapta a jobb kezét. és rávette magát. Tadakacu fejével összevetve. szürke kupacnak látszottak. hogy megnézze őket. szintén össze volt törve. és minden csurom vér volt. Erre Súja végre felfogta. nem a madaraktól lett olyan. Rettenetes látvány volt. hanem eleve a csontozata kegyetlenül deformáló­ dott. amely különösen durva volt. hogy… Tadakacut agyonverték. hogy az eső lemosta. Megállt az esőben ez előtt a két holttest előtt. halvá­ nyan pirosra színeződött. Tadakacu fejére. benne az UZI-val. Odalépett. amelynek pirosra mázolódott a feje. Rátört a hányinger. Persze… az ajka és a szemgolyói mintha már hiányoztak volna… Szárnysuhogás hallatszott. hogy Tada­ kacu arca. a vörös hús több helyen kilógott a bőr alól. és a ravaszra tette az uj­ ját. A madarak erre nagy szárnysuhogással elrepültek a holttes­ tektől. amely megmenekült a madarak csőrétől. és sér­ tetlenül megmaradt. Madarak za­ bálják a holttesteket! Önkéntelenül rájuk emelte az UZI-t. A vége. Méghozzá az ütő­ vel. ez arra utal. Ehhez képest Júicsiró arca még szép volt.

A háta mögül rikácsolást hallott. kiújult a visszatartott hányin­ gere. de… [542] . Most már nagyon közelről hallatszott. Az enyhe emelkedő mentén végig tart a bo­ zót. Az a két szétcsócsált arcú holttest. Madarak… Pfuj. Ám akkor megint megszólalt az a csiripelés. Nagy szemű esőcseppek hullottak az arcára. Továbbgyalogolt. Súja körbenézett. hogy meghalnak az emberek. csak még jobban elgyengül tőle. A szigeten heverő többi holttestet is ugyanígy zabálják a ma­ darak? Vagy ez csak amiatt van. Azt már megszokta. hogy egy darabig még csirkét sem aka­ rok majd enni. de hogy ma­ darak. Jaj… A madarak undorítóak… De mi lenne. Súja felemelte a fejét. mert ez itt a tengerpart? Elverte a szemét a két holttestről. Súja mozdulatlanul állt. soha többé nem fogom a saját számaimba beleírni a tengeri madarakat. De… hol? Mielőtt gondolkozhatott volna. Norikónak és Kanadának már itt kell lenniük a közvetlen közelében. És puha húsuk a ma­ darak délutáni lakomájává válik. Még több madár jött vissza. és közben megint rájött a hányinger. émelyegve megkerülte őket. ha az énekesmadarak­ kal kivételt tennék? Megint hajszálra abbahagyta tizenöt másodperc múlva. Most az a legfontosabb. hogy visszatérjen Kavadához és Norikóhoz. megfeszítette… Nem húzta meg. gusztustalan madarak kajálják… Soha többé nem fogom a tengerparton üldögélve békésen nézegetni a madarak táncát. hogy nyugodtan jöhetnek. Talán… talán errefelé. lehet. hogy nyugodtan? Ne szórakozzatok velem! Súja megint az UZI ravaszára tette az ujját. és bement szemben a bozótba.visszajött a maradék. biztos úgy ítél­ ték meg. …Még. Egészségünkre! Nem lett volna szabad hánynia.

hogy ő biztos elszakította a zsinórt. – Súja… Súja… de örülök… de örülök… – Sírt. mintha festék csöppent volna bele. Noriko felemelte a fejét Súja karjában. Akkor jött rá. Súja rámosolygott. Persze végig nem evett semmit. Ömlöttek a könnyek a szeme sarkából. és a szája széle remegett. így csak gyomorsavat. hogy ő is mindjárt elbő­ gi magát. Ahogy Noriko teste nekiütközött. – Másnapos vagy. de most ez sem számított. A hűvös esőben hozzábújó Noriko teste meleg volt. Aztán észrevette. és a jobbal éppen leengedte a nyílvesszőt. de ez most nem számított. A poénkodó szövegével ellentétben a hangja nagyon kedves volt. Bal kezében egy fából eszkábált íjat tartott. amelyet majdnem kilőtt. hogy már a gyomra is tök kész van. Kavada volt.. A sárga folyadékba valami rózsaszín is kevere­ dett. Csuromvizes volt a haja az esőtől. és Noriko jelent meg a háta mögött. Szemét Sújára szegezte. Lehet. Elengedte az UZI-t. A vásári mutatványos arc nézett rá a bokorból. Túl sok halál… Ebben a játékban már túl sokan hal­ [543] . és hányt. Egy vadiúj hányás kellős közepén találkoztak újra. Reflexszerűen az UZI-t is arra fordította. és csak a jobb kezével ölelte át Norikót. és lábát húzva-vonva oda­ futott Sújához. amelyet Kavada kife­ szített. Megzörrentek az ágak. De a csöve lassan újra leereszkedett a földre. Súja megtörölte a száját. Savanyú szag csapta meg az orrát. belehasított az oldalába a fájdalom. – Nanahara! Súja felkapta a fejét. Szinte eltolta az útjából Kavadát. és feltápászkodott. és összekeveredtek az arcát ver­ deső esőcseppekkel. Megint hányt.Letérdelt a földre. vagy mi? – kérdezte Kavada.

[Maradt 8 fő] 67 Kicsit lejjebb a part felé.tak meg. Kavada meg­ gyújtotta a cigarettáját. hogy újra látunk! Üdvözöllek! – szólt Kavada lágy han­ gon. amelyet Kavada hozott el a rendelőből. aztán leesett neki. – Fordítva sült el Ucumi terve. Kavada az üres alumíniumdobozzal és szénnel megint vizet forralt. annak a bugyogása keveredett az eső zajába. vaskos keze volt. hogy tetőként védjen az esőtől – bizto­ san Kavada barkácsolta össze késsel. – Jó. hogy nála legyen. Súja először is bevette azt az erős fájdalomcsillapítót. Kavada végighallgatta. Súja erőtlenül csóválta a fejét. és a jobb kezét nyújtotta. ez mindennél fontosabb. Két nagyobbacska ág volt nekitámasztva ennek a falnak. Az ágak széléről csepe­ gett az eső. A lába között feküdt az UZI géppisztoly. Norikóhoz pedig a browning. majd elmesélte. Súja először nem értette. hogy sok embert összeszed­ jen. – Borzalmas volt. és egy tengerre néző alacsony falat képezett. Végül úgy döntöttek. Sújához került a CZ75. Súja keserűen bólintott. Kavada kifújt egy kevés füstöt. de szerencse. Nagy. egyet sóhajtott. és a szá­ jába vett egy szál Wild Sevent. Kavada odasétált. hogy ők ketten épségben vannak. hümmögött. – Nem egyszerű valakiben megbízni… [544] . és kezet fogott vele. és kivette a szájából a cigijét. Noriko testén keresztül kinyújtotta a jobbját. azokra pedig sűrű levelű gallyakat halmoztak. egy helyen kilógott a szikla a növényzet alól. mi történt a világítótoronyban.

De Jukiéék már kiszálltak a „játékból”. ami­ kor meghallotta a barátnői. Norikóra nézett. és a homlokát ráncolta. Súja a balján ülő Norikóra pillantott. és végül bólintott. hála Ucumi Ju­ kiééknak. és bólogatott. Mi már ebédeltünk Norikó­ val – mondta Kavada.– Hát nem. hogy ennie kell. Noriko odanyújtott neki egy kenyeret. Nanahara. és kettőt beledobott az alumíniumdobozba. hogy a forró folyadék a nye­ lőcsövén át levándorol a gyomrába. meglepő módon csúszott is. és lassan a szájához emelte. cigarettával a szájában. A kockaleves íze szétterjedt a szájában. – Nehéz. szótlanul dohányzott. attól hányt. Súja elvette. elővette a szintén Kavada-féle leveskockákat. Ő él. – Súja. szürke kupac képe. [545] . Sújának eszébe jutott Ucumi Jukie arca. El volt keseredve. Ucumi Jukie és Tanizava Haruka halálát. nagyon nehéz. Kavada zsebkendővel fogta meg a doboz szélét. amelyen megnőtt a borosta. Majd megszólalt: – De a lényeg. és odaadta Sújának. Ahogy már rágni kezdte. Tudta. Súja ránézett erre az arcra. bírsz enni? – kérdezte Noriko. de amint megállapította. a Hatagami Tadakacut és Takigucsi Júicsirót körberajzó gyűrött. Végül pillanatok alatt beburkolta az egészet. – Kavada is lesütötte a szemét. a sebei fájtak. Azok a kupacok alig száz méterre innen mocorognak még… Azt mondta. de épp az előbb pakolt csak ki a gyomrából… Plusz fel­ villant a fejében az egész okozója. felemelte. ő elvette és belehara­ pott. töltött egy műanyag pohárba a levesből. mint gondolta volna. – Egyél csak szépen. Súja pedig bólintott. él. és érezte. (Erről nem beszélt nekik. Instant leves szaga kezdett terjengeni. Mintha valamin törné a fejét. hogy te élsz. A lelkieket le­ számítva… a teste igencsak megéhezhetett. Nem volt olyan rossz ér­ zés. hogy forr a víz. – Egy kis repetát? – kérdezte Noriko.) Szóval nagyon nem volt étvágya.

Visszafordult Norikóhoz. Nori­ ko töltött neki. Igazából nem volt minden rendben. a fél szemöldökét felhúzva nézett Sújára. Egyre merevebbnek érezte a bal karját. Az is lehet. és Sújára nézett. amelyet már többször feltett. de ezek szerint arra nem volt szükség. csak bólintott. Már minden rendben. – Felemelte az üres poharát. Ivott még egy korty levest. majd letette a poharat a lábához. – Tessék? – Te már jól vagy? – Igen – nevetett Noriko. – Noriko! – szólt Súja. hogy minden rendben van a sebeiddel. – Akkor jó. Súja Kavadára nézett. hogy egyszerűen túl szoros a könyöke felet­ ti kötés. Kavada hozott ma­ gával a rendelőből egy antibiotikumot is. de mi mást válaszolha­ tott volna? A zakója ujjából kilógó bal keze színe kissé eltért a jobbtól. – A megfázás elleni gyógyszert az­ óta is szedem. – Mi van? – Kirijamával kapcsolatban… [546] . Noriko felpillantott. miközben átvette a po­ harát. Nem tudni. Súja? – Igen – bólintott. és ránevetett. – Biztos. Azután Kavadát szólította. szájában a ciga­ rettával.– Még egy kis levest kérek. hogy a vállán lévő vagy a könyöke fölötti seb mi­ att-e. Oda sem fordult. Kavada épp az UZI-t vizsgálgatta. Profilból lehetett látni. Noriko utána megismételte a kérdést.

Igen. Kavada még régebben megmondta. ami azelőtt foglalkoztatta. és rágyújtott. és föléjük tornyosult. Egészen máshol. Sújának mindig az volt az érzése. ahogy végiggondolta a tegnap óta történteket. Arra gondolt. hogy nem is kell megérteni. Megint cigarettát vett elő. – Az előző játékban? – Nem. akkor Szóma Micuko is azok közé való. Óki Tacumicsi vagy akár Akamacu Josio is. Súja úgy tippelte. ezért folytatta: – Miféle fajzat szerinted? Én sehogyan sem tudom megérteni. hogy nem Kirijama Kazuo az egyetlen. hogy megint ezt fogja hallani tőle. és nem tétovázik. Megint eszébe jutott a géppisztoly csövéből kilövellő tűz és mögötte a hideg tekintet – és kirázta a hideg. amelyet az imént hallott. Hidegvérű és higgadt. Ha az orvos fia vagy a nyomornegyedben. hogy elvált volna Kavadától és Norikótól. amit akkor kiáltott: „Hát ember ez?” Szóval milyen ember ez a Kirijama egyáltalán? Természetesen megállapítható. és ha igaz. Akik Sújával megüt­ köztek. és ez az érzés ebben a játékban a végsőkig felerősödött. És ott van még az a fegyverropogás. Kifújta a füstöt. megta­ pasztalsz ezt-azt. [547] . De Kavada nem ezt válaszolta. Kavada lesütötte a szemét. De Kirijama nem ismer kegyelmet. Igaz. aki „beszállt” ebbe a játékba. és az ujjával birizgálta az automa­ ta-félautomata kapcsolót az UZI biztonsági zárján. – Na igen – emelte fel az arcát. megint előjött a kérdés. és folytatta: – Szerintem ő egy üres ember. nem ott – rázta Kavada a fejét. amikor eljött a világítótoronyból. amit Szugimura Hiroki mondott. Kavada nem szólt semmit. – Láttam én már hozzá hason­ lót. – Máshol. hogy valami nem stimmel vele.

– Szugimura megemlítette Szóma Micukót. Szómá­ ban és Kirijamában van hasonlóság. De Szóma csak lerázza magáról az elveket és az érzelmeket. – Igen – bólintott Kavada. – Igen. ha ő soha nem fogta fel. úgyis nem­ sokára szar lesz belőle. – Még az olyan átlagemberek is. azt nem tudjuk. egy­ szer úgyis meghalok. Bár azt nem tudom. nem? Minek megyek be az iskolába tanulni? Még ha véletlenül sikeres lennék is a jövőben. hogy így született? Akkor az… Kavada megint beleszívott a cigarettájába. Ráadásul ennek valószínűleg… nincs oka. de mi van. időnként mindent értelmetlennek találnak. Nincs is félelmetesebb ennél. hogy mi. De. Ez a különbség pedig nagyon nagy. az – értett egyet Kavada. mert nem láttuk. Nincs oka. kiérdemeltem az emberek irigységét. hogy mit is je­ lent bizonytalannak lenni a jövőben. Súja is és Noriko is bólintott. – Gondolj bele! Talán nem is az ő hibája. – Elég félelmetes – suttogta Súja. változatlanul Kavada arcát figyelve. – Az elvek és az érzelmek. Ha egy kicsit is megnézted az osztályt. hogy senki sem tehet róla. vagy megszedtem magam. Vagyis bármire rámondhatjuk. mert nincs hova. Mert számunkra még lehet valami élvezetes. mint én. de semmi ér­ telme nem volt. ha valaki ember formájában jött a világra. – Hogy tényleg rákattant-e a játékra. Ilyen típus. és itt jön a de. Jó ruhákat hordtam. Bár lehet. Tehát… – folytatta aztán Kavada. amikor reggel felkelek? Hiába eszem bármit. hogy eh­ hez a szaros országhoz ez az értelmetlenség dukál. Neki biztos megvan rá az oka. Kirijamá­ nak nincs oka. hogy ez azt jelenti-e vajon. Teljességgel értelmetlen. Miért kajálok én. tudunk [548] . Súja törte a fejét.– Üres? – kérdezte Noriko. majd kifújta a füs­ töt. illetve semmiféle értékítélet nem tud gyökeret ereszteni a szívében. Viszont Kirijama eseté­ ben nincsen ok.

hogy azt választja. meg ott a többi érzelem. akárhol füstöl is a szigeten. Ebből következőleg egy­ szerűen csak választ. hogy igen. Innen meglátjuk. és ivott egy kortyot. és elnyomta a földön. hogy mit fog csinálni. azután hozzáfűzte: – Igen. hogy létezhet ilyen élet. – Ne aggódj. De mi más. Ez az elméletem. hogy mi egy ilyen emberrel állunk szemben. ha nem az ilyesmik töltik ki ben­ nünk az űrt? Én legalábbis nem ismerek más magyarázatot ezenkívül. Idáig egy szuszra mondta el. és az is. – Szugimura rátalált már vajon Kajokóra? [549] . de Noriko megelőzte. ahogy esik. Erről Sújának eszébe jutott a madárhívó. úgy puffan alapon… Most is si­ mán megtörténhetett volna. – Biztos nincs semmi baja – mondta Noriko. Az vezette ide. Kétségtelen. Nincs fix mércé­ je. hogy piti kis dolgok ezek. Így nincs nála értékmérő. de persze most sem hagyta nyugodni a dolog. – Ha füstölni kezd. hogy eljött a világítótoronyból. Csend telepedett rájuk. Súja megint fel­ emelte a leveses poharát. Az is. De úgy választott. Néha ellenőrizzük. Azután felnézett a borús égre a Kavada által készített faágte­ tő szélénél. – Szugimura épségben van vajon? Norikóékkal is beszélt a lövésekről. Csak választ. észrevesszük egyáltalán? Kavada bólintott. nem megy bele a játékba. Kirijamánál valószínűleg hiányoznak ezek az ér­ zelmek.örülni. Kavada a megrövidült cigarettájából szívott egy utolsót. Súja Kavadára nézett. félelmetes. de miért hord magánál Kavada ilyen furcsa holmit? Ezt akarta megkérdezni. amelyeket azután hallott.

– Hát… – Súja most is úgy válaszolt. mint akkor. Súja felemelte a fejét. hogy… Súja egy kukkot nem értett belőle. Csak éppen sötét volt. amikor még a rendelőben vol­ tak. Noriko bólintott. – Nem tűn­ tek különösebben közeli barátoknak. Kavada kibontott egy újabb csomag cigarettát. lehet.– Ha összetalálkoztak. Közeledett a naplemente. – Mivel róla van szó. Délutántól [550] . majd suttogni kezdett. Ehhez a rohadt játékhoz.) a térdét átkarolva egy bozótban ült. és fel sem néz­ ve folytatta: – Szentimentális. – Mi az? – Nem tudom – rázta Noriko a fejét. de a bozótba elérő fény nem muta­ tott különösebb változást. – De… – Noriko tovább mondta. a déli lejtőn fekvő E7-ben. hogy… A „hogy”-ot elnyújtotta. és Súja rá figyelt. hogy? – Ő túlságosan… – szólt közbe Kavada. csak felváltva nézegetett a másik kettőre. [Maradt 8 fő] 68 Kotohiki Kajoko (lányok. – Lehet. 8. Zónák szerint az északi hegy oldalában. – De lehet. Súja összehúzta a szemöldökét. – Mi lehetett az az elintéznivalója Kajokóval? Már akkor is beszéltek erről. megtudjuk a füstből – válaszolta Ka­ vada. Viszont Noriko akkor azt mondta: – Ja! – mintha valamire rájött volna.

úgy védekezett az eső ellen. Messziről és időnként eléggé közelinek vélt helyekről többször lövéseket hallott.vastag felhők gyülekeztek. de megérezte. anélkül hogy bárki megtámadta volna. és eltelt a nap. Azután a bejelentett tiltott zónáknak megfelelően kétszer he­ lyet változtatott. Tudta. de Kajoko csak lapult. És természetesen még annál is job­ ban… félt. És vissza­ fojtott lélegzettel gubbasztott. meg még egy robbanást is. pirosan rajzolódott ki rajta. Kajoko zsebkendőt tett a fejére. Mostanra már csak… Tizenkét vagy tíz ember? Kajoko letette a jobb kezében lévő nehéz pisztolyt (Egy Smith & Wesson M59-es automata használati utasítással. Először az északi hegy tetejétől rögtön keletre bújt el – a C8as zónában. hogy még veszélye­ sebb lenne mozognia. Megfordította a tenyerét. És azután is lövések hangja. eltelt az éjszaka. már elgémberedtek az izmai. Meghúzta magát. és a bal keze segítségével hátra­ hajtva kinyújtogatta a jobb keze ujjait. Csupán a hatóránkénti hírek adták tudtára. de azért a matrózblúza válla már csuromvizes volt. hogy ott van mellette az a valaki. Eddig még nem találkozott senkivel. Fázott. a D7-es is tiltott te­ rület lett. és a markolat formája élesen. Így az északi hegy tetejének környékét lefedte há­ rom tiltott zóna. Mert egytől a hegycsúcs déli oldala. A feje feletti fakoronának köszönhetően nem verdesték köz­ vetlenül az esőcseppek. aki megölte őket. de termé­ szetesen Kajokót kevéssé foglalkoztatta a fegyver nevének megfogalmazása) a lábához. Másodszor ma. Végig azt a pisztolyt markolászta. hogy az osztálytársai két­ ségbevonhatatlanul fogyatkoznak. rögtön dél után ment ar­ rébb. [551] . Így persze… Kuszaka Jumiko és Kitano Jukiko meggyilkolását is majdhogynem testközelből látta. Megkérdőjelezhetetlenül leszűkült a moz­ gástér. és két órával ezelőtt el is kezdett esni az eső. Délben már csak tizennégyen voltak.

mint a szintén eszébe jutó szülei és húga arca. Jóképű volt. Spórolni akart a vizével. mert így be kellett érnie a kapott kenyérrel és vízzel. Egy őszi ünnepnapon rendezték meg. Tompának érezte ma­ gát. másrészt félt bemenni a házakba. Kajokóékat főleg csak az ülőhelyek elrendezésével. és benedvesítette kiszáradt ajkait. és munkához látott. [552] . de még nem vedlette le teljesen a gyerek­ arcát. Ő pedig a vendéglátók között volt. Jóval később érkezett. úgy dél körül. és újra megmarkolta az M59-est. de a fiú elnézést kért a késésérc Kajoko vendéglátók között helyet foglaló tanárnőjétől (egy majdnem negyvenkét éves néni). ahova Kajoko tanodája tartozott. annak a teaiskolá­ nak a rendezvényén. Kajoko eltompult agyában újra felderengett egy kép. Hány­ szor és hányszor megjelent már előtte a játék kezdete óta! Nem állt ugyan annyira közel hozzá. a teasütemény kiké­ szítésével és hasonló apróságokkal bízták meg. majd helyet cserélt vele. de az még az egyharmadáig sem telt meg. Az eső egyetlen előnye. hiszen azok­ ban már lehet valaki. Egyetemistának tűnt. A szer­ tartáson ténylegesen csak felnőttek vettek részt.Az egész testén úrrá lett a kimerültség. Egyrészt nem aludt szinte semmit. és alig több mint egy litert ivott meg a játék kezdetétől mostaná­ ig. Néha levette fejéről a zsebkendőt. ezért ott volt az éhség és a szomjúság is. mint a rendezvény kezdete. hogy a korábban kiürült palackját egy csöpögő ág vége alá tehette. hogy vizet gyűjtsön. A középiskola első évében látta először őt. de azért nagyon fontos volt számára. Erőtlenül sóhajtott. A folya­ dékfelvétele nem volt elégséges. Kajoko azt hitte. Még nemrég kezdett csak odajárni. Ez a rendezvény a helyszínéül szolgáló Kormány-park meg­ rendelésére készült. ő is egy segítő. és egy szabadtéri teaceremónia volt tu­ risták számára. de ilyesmivel persze nem tudta enyhíteni az egész lényét kínzó szomjúsá­ got. vállig érő haját önkéntelenül a füle mögé tette.

de azért szépen elnyúló szem. szépen megfésülködött.Nagyszerűen csinálta. de… A teaiskola rendezvényei előtt. lapos. hogy mennyire más világban él az az ember és hogy vannak ilyen emberek is. és csak őt nézte. Pontosabban a szeretőjéé. lendületes. szóval hihetetlen. vagy a teahabosítót kezelő friss kézmozdulata. akinek a kislányoktól kezdve a nénikig megszámlálhatatlanul sok rajongója volt. amit Kajoko a tükör előtt töltött. olyan volt. hogy vele találkozhassak. Egy jó darabig elhanyagolta a saját feladatát. amikor megtudta. mint egy ideális férfi. Megfordult.” A barátnője elmesélte. illetve nagy ritkán. Én is odavagyok ér­ te. de azért elég felnőttesen nézek ki… Talán nem is lett volna szükség okokra. gyönyörű testtartása. megemelkedett a percek száma. széles. Azért járok a tanodába. amikor hátulról megveregették a vállát. de nem rossz formájú orr. Lévén. Hát. hanem okos is. de gyönyörűen eligazgatva vette fel a kimonóját. ugyanakkor nem feledkezett meg a körülötte lévőkről. nem olyan nagy. Egy fel­ sőbb éves volt a Siroivai Középiskola teaszakköréből. Ahogy az edénytörlővel bánt. „Az iskola nagymeste­ rének unokája. hogy a fiú tizenkilenc éves. tucatáru. Kajoko akkor csak arra gondolt. és a gim­ názium elvégzése után máris helyettes tanárként több tanít­ ványa is van. hogy nem­ csak helyes volt. és tökéletes helyre tűzte be a kedvenc sötétkék hajcsatját… Egyenes szemöldök. hogy ellátogat az ő tanodájukba. határozott körvonalú száj. És a tetejébe még állítólag nem is járt senkivel. (Mások szemszögéből valószínűleg nem tűntek volna nagy dolognak. De volt azért Kajokónak két különleges emléke vele kapcso­ latban. hogy még jobban be­ lebolonduljon a fiúba.) [553] . Fiatal kora ellenére egyáltalán nem állt rajta furcsán a hagyo­ mányos öltözet. Ennyi idősen azért mégsem festhette magát. aki ere­ detileg elrángatta Kajokót a tanodába.

Ettől a fiútól kitelik. Gyakran előfordult az ilyesmi. és há­ tulról megszólította. mert éppen kórházban ápolták. hogy többet kapjanak a Köztársaság hagyományos kultúrát támogató pénzeiből. és ezt a sötét üzletet a nagymester udvariasan visszautasította. A kormány területi kultu­ rális megbízottja. így önöknek sem kell aggódniuk. akit vendégként hívtak meg.Az egyik eset második év elején. a teaiskola szokásos ceremóniáján. A Siroivához közeli Sidóban. A problémás hivatalnokot bevezette egy különterembe. A fiú kezében az ülőpárnákkal megállt és visszafordult. hogy elkezdődött. Még az is lehet. „A kormánytisztviselő úr eltávozott. És ez az akkor tizenki­ lenc éves fiú elsimította az ügyet. Végül eloszlott a haragja. hirtelen kifo­ gásolni kezdte a szervezést. De Kajokót nem hagyta nyugodni a dolog. Utána békésen folyt tovább a ceremónia. mikor marad egyedül a folyo­ són a fiú. és akkor pedig még odáig is fajulhat a dolog. Összeszedte magát. aki maga is az elsők között tevékenykedett az ülő­ párnák és egyebek elpakolásánál. mi történt. A fia és annak a fia helyette­ sítette. a hivatalnok pedig most azt bosszulta meg. „A megvesztegethetetlenségünkkel szolgáljuk a hazát…” és hasonló szózatokat zengő államhivatalnokok közül sokan csak a haszon érdekében éltek befolyásukkal. Szép tiszta tekintetével ránézett Kajokóra. elintézi. hogy kormányellenes tevékenység gyanújával letartóztatják (úgy­ nevezett átnevelő táborba küldik). az isko­ la központjában rendezték meg. pedig az is­ kola megszüntetése forgott kockán. hogy határozottan magára vállalta az egész fe­ lelősséget. tavasszal történt. és az iskola jelen lévő feje­ sei sem kérdezték. mert a hivatalnok úgy ve­ zeti le a feszültségét. akadt egy probléma. ám nem sokkal azután. de mindketten csak szerencsétlenkedtek. miután fennakadás nélkül lezajlott a ceremónia. hogy részesedés fejében felajánlotta. A probléma az volt. hogy a nagymester nem tartózkodott ott. majd nemsokára egyedül tért vissza. [554] . a rendrakás közben kifigyelte.” Ezenkívül nem mondott semmit. hogy beleírja a jelentésébe… Ezért.

amit hallott. mire gondol Kajoko. hogy a fiú mennyire felnőtt. „Az a hivatalnok rosszin­ dulatúnak tűnt. „Kö­ szönöm. hogy gondoltál rá. és a ka­ méliafa virágait nézegette (igazándiból akkor is őrá gondolt…). [555] . ha alkalomadtán találkozott a tekintetük. mert attól kezdve min­ dig rámosolygott. és ha…” A fiú félbeszakította Kajokót. hogy végre sikerült rendesen szót vál­ tania vele. amit tesz. de visszafordulva látta. hogy minden rendben volt-e. és egy nagyon picit kioktató hangon egy nehezen érthető dolgot mondott. de az a fiú áll ott. Kajoko szá­ mára döntő fontosságú volt. és Kajokóra mosolyog.” A végét mintha csak magának mondta volna már. de ebben az országban ez nagyon ne­ héz. Kajoko égő arccal álldogált ott még egy darabig. Mindenesetre emlékezhetett rá a fiú. hogy hihetetlen ugyan.” Nevetett. Először fordult elő. Kiment a kertbe. mondta. Azért még tovább ment. és elmosolyodott. és a tea útja is arrafelé vezet minket. hogy megkérdezd.” A fiú megértette. tiszta hang szólította meg: „Milyen szép!” Egy pillanatig azt hitte. Kajoko ismét egy rendezvényen volt. ezúttal egy régi templomban. csak a füle cseng. de különösképpen ennek az országnak a berendezkedése torzítja el az embere­ ket. de teljesen el volt ragad­ tatva. „Csak azt szeretném kér­ dezni. amely második telén történt. De attól még nem rossz dolog. Azután megint visszaemelte a tekintetét Kajokóra. Nincs semmi baj”. Az a találkozásuk. Aggodalom ide-oda. amikor hirtelen hátulról a jól ismert. ameddig csak lehet. Aztán meg­ fordult és elsietett.aki izgult ugyan. A fiú hig­ gadt viselkedésétől meg is könnyebbült… Noha nem értette meg százszázalékosan. Hát élvezd te is. Kajokóval már attól ma­ darat lehetett fogatni. és folytat­ ta: „A teának nincsen hatalma. Mindannyian a harmóniára törekszünk. Persze a vi­ lág más részein is biztosan ugyanígy van. de azért folytatta. „Az a kor­ mánytisztviselő sem önszántából teszi.

hogy nem a teaszertartás magyarázata vagy valami hivatalos intéznivaló miatt szólítja meg. Csak nem megy olyan jól. De az sem megle­ pő. forró folyadék itatta át a szoknyáját a térdkalácsán. Beletemette az arcát a rakott szoknyájába. Jól összeil­ lenek… Ilyen emlékei voltak. és felnézett a kaméliára. dehogyis. Életében először fordult elő vele. Az igaz.) Ettől kezdve egyre elszántabban gyakorolt. mert igaz. amikor csinálod. amiből észrevette. Az esőcseppektől eltérő. nagyon. Olyan feszes valahogy. már hogy lennék én… A fiú a ruhaujjában tartotta a kezét. de amikor tizennyolc éves lesz. Valahogy határozottnak tűnsz. – Én? Á. – Hogy tetszik a teázás? Szereted? – Igen. és szépnek [556] . Én… nem egyszerűen csak az egyenes hátra gondolok. hogy találkozzon azzal a fiú­ val. hogy sír. Beszélgettek egy kicsit. Arra gondolt. hogy milyen szépen tar­ tod magad. hogy még csak gyerek. – Úgy érzed? Pedig mindig örülök. Miért kellett ennek így történnie? Egyszerűen csak arra vágyott. hogy majd ő megmutatja. Igen… Pont. Elég lett volna neki egy röpke pillanat. hogy Kajoko attól még sikernek tudta he. (A csettintgetve ujjongást elhalasztotta későbbre. Természetesen ő még gyerek volt. Amikor a szertartásról beszélgettek. de ez a szép benne. hogy komolyan beleszeressen valakibe. – Tényleg így gondolom. Pisztolyt markoló keze remegett. és a fiú talán csak bókolt egyet az iskolája egyik szadó-rajongójának. hogy még csak gyerek. csak találkozott volna vele. a hú huszonnégy. De a maga módján akkor is igazán szerette őt. hogy ezt meg­ mondja neki. kedvesen mosolygott. amikor egyedül maradt a mosdóban. mint ez a virág.

– Kotohiki! – szólt Hiroki hangja. Hiroki szája tátva maradt. Felfelé biztosan utolérné. Nem számított. egy lépést hátrált a hanggal ellentétes irányban. de lefelé talán… A háta mögül ágzörgést hallott. meg hogy a rajtuk felgyülemlett esőtől csuromvizes lesz. Nagyon szeretlek. Jaj ne már. és felemelkedett. Kajokón úrrá lett a rémület. A vállára tekert fehér anyagon átázott a piros vér. ha én ezt tudom. és teljes erejéből kapkodta a lábát. de Kajoko figyelmét ehelyett in­ kább a sáros arcán ülő két szeme vonzotta magára. És a kezében egy pisztoly volt. Bevetette magát a bo­ zótba. ezért nem tudhatom. amely az eső miatt rózsa­ színen folyt szét. és sarkon fordult.” Valahogy így. hogy lefelé fog futni azon az úton. és kilátszott a karja. milyen érzés szeretni valakit. és kilépett belőle. Kajoko egy pillanat alatt eldöntötte. mielőtt ilyen közel ért volna? Miért?… – Kotohiki… Kajoko felsikoltott. Mintha villogott volna. és Kajoko felemelte a fejét. Bal kézzel megtörölte a szemét. megölik! Széthúzta a bozótot. Egy két méter széles hegyi út kanyargott arra. de azt hi­ szem. – Kotohiki! Várj meg! Kotohiki! [557] . Ha nem sikerül elmenekülnie. inkább dzsoggingolok vagy valami. eszem ágában nem lett volna teázgat­ ni. meg akarta mondani: „Én még gyerek vagyok. Megzörrent a bokor. Az egyenruhájának és az ingé­ nek hiányzott a jobb ujja. 11.) dugta ki a fejét és a felsőtestét. hogy én szeretlek téged. hogy az ágak belekapnak az arcába és a hajába.nevezte őt. A bozótból egy egyenruhás fiú – Szugimura Hiroki (fiúk. Miért nem vette észre. Csak menekült. Utánam jön! Hajszolta kimerült testét. A lábai maguktól mo­ zogtak.

A hátára esett. Nem akarta megtenni. [558] . Ha addig eljutna… Lehetetlen – gondolta. A jobb lábát megfeszítve lassított az iramon. és a fegyver csövéből egy kis tűz­ nyelv nyúlt ki. azt hitted. Meg akarják ölni. A selyemfátyolszerű esőn ke­ resztüljövő tompa fényben egy mandarinföld lépcsői sora­ koztak. Legalább ötven méterre volt innen az az erdő. mintha elütötték volna. Amíg ő a rendszertele­ nül nőtt mandarinfákat kerülgetve botladozik arrafelé. és meghúzta a ra­ vaszt.Ha ezt olyan körülmények között hallotta volna. Balra fordult és megpördült. Az volt beleírva. Reménytelen távolság volt. hogy nem kell felállítani a kakast. hogy tényleg képes-e ilyesmit használni. nem bírlak lelőni? Kajoko határozottan kinyújtotta a karját. Látta. A balt választotta. alig hét-nyolc méterre innen. tehát ez mondjuk egy film jelenete lett volna. minden bizonnyal esdeklő hangszínnek tartja. Szu­ gimura Hiroki beéri. hogy a lejtős úton. hogy olvasta a haszná­ lati utasításban. két kézre fogta a pisztolyát. és golyót repít a hátába a pisztolyából. Kajoko összeszorította a fogait. Csak­ hogy Kajoko számára természetesen ex most így hangzott: „Kotohiki! Megállni! Kinyírlak!” Még szép. elég csak a ravaszt meghúzni. De nincs más választása. ahol nyu­ godtan odafigyelhet. hogy nem várt. sűrű növésű vegyes erdő következett. Szemben pedig Hiroki megtermett teste megpördült. A bizton­ sági závár nevű izé azóta nyitva volt. Egy durranás hallatszott. Már csak az a kérdés. és a keze megugrott a visszahatástól. Azon túl megint kis fákból álló. Szugi­ mura Hiroki tágra nyílt szemmel megáll. Az út kétfelé ágazott előtte. Baloldalt kitárult előtte a táj. és ő pattogatott kukoricát majszolva nézi a színészek játékát. Amikor visszafordult. Már késő.

A zsebemben van öngyújtó. Végeznem kell vele. és körülötte kezdett sötétebb színűre változni az anyag. de egyenesen Ka­ jokóra tekintve beszélni kezdett. miről be­ szél. Pedig ha ennyi ereje van. Megértetted? – Mi?… Hogy? Hiroki mintha halványan mosolygott volna. Hiroki szavai elértek Kajoko fülébe. Kajoko rövid haját áztatta az eső. Mert Hiroki eldobta a pisz­ tolyát. ki érti ezt. Húú. a fejét kell megcélozni! Hiroki megfordította a fejét. de nem értette. Akkor… valahonnan madár hangját hallod. a ravaszt is meghúzhatta volna. végeznem! Hogy ne keljen fel többé! Úgy két méterre tőle megállt. Megmentenek. hogy felemeli. Kitartóan megis­ mételte még egyszer. Nanahara Súja és… Nakagava Noriko és Kavada vár rád. Illetve magát a helyzetet nem értette. – Égess friss ágakat. – Két tűzrakás. – Figyelj! – Hiroki feküdt ezen az ócska úton. [559] . A pisztoly egyszer megpördült. Aztán a madárhang felé. aztán az oldalára borult. Még előfordul­ hat. Hiroki folytatta: – Menj a madár hangja után. és erőlködve.Kajoko fegyverrel a kezében közelebb futott hozzá. Hiroki egyenruhájának bal mellén (bár a hasára célzott) egy kis lyuk volt. Viszont a földön heverő kezében még mindig fogta a pisztolyt. és Kajokóra nézett. Két… tüzet rakj. amelyen már itt-ott pocsolyák keletkeztek. A fejét. és a fegyvert két kézre fog­ va csak állt egy helyben. és a ravaszt… Az ujja megállt mozdulat közben. Kajoko lefelé fordítva rátartotta a fegyverét.

hogy kung-fu vagy milyen edzésre jár. állítólag Csigu­ sza Takakóval jár. Mimura Sindzsivel meg Nanahara Sújával például. gyorsan menekülj el. Egyrészt vad benyomást keltett azzal. olyankor néha nevetett is. mene­ külj! Szánalmas volt. És ilyen körülmények között. amikor az osztálytársai kétségbevonhatatlanul fogyatkoznak. akkor nagyon nyersen. Ezúttal helyesen. de nem ez volt a problémája. Nagyon boldognak tűnt. – Gyorsan menj innen! Meghallhatta valaki a lövést. Hallotta. De… – Nem baj. és az egyenruhája zsebéből elővett egy százjenes öngyújtót. Térdre rogyott Hiroki mellett. majd Kajoko felé dobta. de azonkívül általában mogorva volt. Mosolygott. meg látszott is. anélkül hogy tudato­ sult volna benne. akkor egy ki­ csit félelmetes pali kell neki. másrészt meg alig beszélt néha. Kajo­ ko. hogy jóban vannak. mint egy sokdarabos kirakójátéknál. [560] . Végre átlátta a helyzetet. Amikor a fiúkkal dumált… Igen. – Hiroki megint lecsukta a szemét. Érezte. hogy lehorzsolódik a térde. nagyon félt Szugimura Hirokitól. hogy ilyen kép élt benne róla. – Szugimura! Szugimura! Mit tettem…! Ömleni kezdtek a könnyek a szeméből. hogy Szugimura Hirokiban min­ dig volt valami félelmetes. hogy erre Kajokónak hirtelen összeállt a kép. – Hogy? Hiroki hirtelen kinyitotta a szemét. Azután fájdalmában lehunyta a szemét. annyival letudta a dolgot. – Ha megértetted. ha pedig mégis. és kiabálni kezdett. bár nem nagyon értette Takako ízlését. hogy ezek szerint ha valaki ilyen szép. – Én már úgyis mindjárt meghaltam volna. Az tény.Nehézkesen mozgásra bírta a jobb kezét. – Á… á!… Leejtette a pisztolyát. Szóval tagadhatatlan.

amelyet ő lőtt az előbb. de nem az esőtől. A tekintete az égre meredt. – Tessék? Kajoko könnyáztatta szeme tágra nyílt. ahonnan az eső esett. Teljesen könnyedén. Kajoko már megint nem értette. – Mondom… Menekülj el gyorsan!… Kérlek! Kajoko felzokogott. és ránézett Kajokóra. hallod?! Hiroki megmondta. elmenekülsz? – kérdezte. hogy egy nagy sóhajtás volt inkább. miről beszél ez itt? Hiroki folytatta. és gyengéden Hiroki nyakához ért. Hiroki mintha a fájdalmát próbálná legyőzni. hogy azon a seben kívül. – Gyere. – Ha megmondom. – De hát… te… Takakóval… [561] . – Mi? Miről van szó? Válaszolj. Hiroki zakójának jobb oldala középtájtól lefelé teljesen elázott. – Csak ezt akartam mondani. Mindvégig szerettelek. ez nekem elég. Gyorsan… menekülj! Szinte öntudatlanul tolultak Kajoko ajkára a szavak. Hallod? Állj fel! Hiroki kinyitotta a szemét. menjünk együtt. Mintha mo­ solygott volna. Kotohiki. – Találkozhattam veled. vagy lehet. – Nekem már elég volt – mondta. Tessék? Mi… mit mondtál? – Ezt… ezt meg hogy… Kajoko hangja remegett. hogy miről beszél Hiroki. – Szeretlek. hosszan kifújta a leve­ gőt. Mi van már.Kajoko akkor vette észre.

Az lehet ilyen érzés. Valószínűleg most szólította először így. A hangja néhányszor fenn­ akadt.Hiroki még egyszer mélyen Kajoko szemébe nézett. mégis végeláthatatlanul peregtek a könnyei. így már nem is bánom. – Kajoko… – Úgy mondta ki Kajoko utónevét. – Semmi baj – szólt Hiroki kedvesen. Ezért… kérlek. Hiroki megint kinyitotta a szemét. mint valami drága kincset. Megfogta a vállát. és elvileg a szervezete teljesen ki volt szárad­ va. Erre végre talán megértette a szavait. mert ha nem… Kajoko szeméből záporoztak a könnyek. mint a köd. De Hiroki. Csendben behunyta a szemét. Valami fejbe kólintotta Kajokót. – Hogy te öltél meg. ha az­ zal a daruról lecsüngő óriás vasgömbbel vernek fejbe. – Én téged szeretlek – mondta. Kajoko. Hogy engem szeretsz? Hogy ezt akartad mondani?… Engem ke­ restél? Komolyan? Akkor viszont… Mi a fenét csináltam? Kajoko zihálva vette a levegőt. – Szugimura… én… én… Alig ivott vizet. ezért Kajoko lassan kinyújtotta a kezét Hiroki egyenruhája felé. és meg­ rázta. és Kajoko arcára telepedett. ame­ lyikkel régi épületeket szoktak lerombolni. Olyan volt. Például „Mert ha n…” vagy ilyesmi. és vért prüszkölt. Mert ha nem? Hiroki nem mondott semmit. – Szugimura! Szugimura! A filmekben ha meghal valaki. mindig félbemarad egy szava. mire végre ki tudta nyögni: – Szugimura!… Szugimura! – Siess! A beszédtől Hirokinak köhintenie kellett. ha nehezére [562] . és várta Hiroki kö­ vetkező szavait. Iszonyú nagy ütés volt. gyorsan menekülj el innen.

ilyen veszély kellős közepén. A legeslegvégén. ki tá­ mad rád. Hogy megtalálja Kajokót. aztán végre rájött. ráborult Hiroki testére. Hiroki is biztos emiatt kereste őt végig. és el­ vette tőle a rongyot. Hiszen ő maga is rátámadt Hirokira. Kotohiki” – mondta. Nem… Nem is. majd letörölte. Volt az osztályában egy fiú. amit nem ért el… És ennek ilyenkor kell eszébe jutnia. Amint ezt megállapította. Ha belebotlasz valakibe. lehet. ami­ kor végre elérte a célját. hogy rád támad. hogy Hiro­ ki már halott. „Milyen kis töpszli vagy. Szerette Kajokót… Ugyanúgy. és megint sírt. Kiáltást hallott feltörni a sa­ ját torka mélyéből. [563] . amely visszatartotta érzelmei áradatát. Mennyire nehéz feladat lehetett ez. és sírt. Egyszer a kötelező napi takarítás idején Kajoko nedves ronggyal töröl­ gette a táblát. átszakadt benne a gát. aki ennyire szerette. – Ááááááááááááááááááááááááá! Térdelt a földön. felállította a seprűt. Illetve… Az oldalán lévő seb… A vállán lévő… Mind pontosan emiatt keletkeztek. de nem érte el a tetejét. és azon nyugtatta a karba tett kezét meg az állát. És mégse… Még­ se… Hirtelen eszébe jutott vele kapcsolatban valami. végig kimondta: „Mert ha nem…” Kellett lennie foly­ tatásnak is. Szerette Kajokót… Ezt az egy érzést követte Hiroki. Kajoko zokogása egy pillanatra abbamaradt. Szorosan lehunyta a szemét. és keres­ te őt. Hiroki éppen lógott.esett is. Mert ha nem…? – Szugimura! Mondom. ahogy ő annak a fiúnak akart elárulni valamit. mikor nem tudni. Szugimura! Még egyszer megrázta a vállát.

itt sírok tovább. Igen. És látta. és kifelé nézett az ablakon.Miért… miért nem hittam én meg ennek a fiúnak a jó oldalát? Mi­ ért nem vettem észre valakinek az érzéseit. nincs ennél nagyobb érték…). Még ha ez ebben a játékban egyenlő is egy öngyilkossági kísérlettel. Hiroki azt mondta. aki szeretett engem (jaj. hogy szép hosszú fe­ kete haját áztatva az esőben. amely le akarja mosni. rájön. hülyének néznek” – közölte kurtán. És mégis… mégis azt mondta Szugimura ennek a hülye csaj­ nak. Mekkora egy hülye liba vagyok ért… Egy másik eset jutott eszébe. hogy mindvégig őt szerette. nem volt képes felismerni. Aztán a Kajoko fején lévő lyukakból csordogálni kezdett a vér. egyre csak folyt elő és tovább az arcára. Kettős szerelmi öngyilkosság? – suttogta egy hang a fejében. és ömlöttek a könnyei. Hiroki mellettük állt. Mintha szembeszállna az esővel. és Kajoko jobb halántékán két lyuk keletkezett. Ak­ kor nagyon felhúzta magát rajta. Két száraz puffanás hallatszott. – Csak rajta! – mondta valaki. Amikor arról a fiúról lelkendezett a barátnőinek egyszer nagy hévvel. meneküljön el.) néz le rá. Nem tudta abbahagyni a sírást. de hogy is lett volna ilyesmire képes? Sírok tovább a fiúért. de igaza volt. aki pedig ennyire szere­ tett engem? Ha egy kicsit gondolkozott volna. Teste Szugimura Hirokiéra dőlt. Szóma Micuko (lányok. „Ha nagyon nyomulsz. és a saját butaságomért (tényleg gyerek voltam. tényleg hülye. hogy ha Hiroki meg akarja ölni. öngyilkos leszek. 11. és pisztoly van a kezében. hogy is il­ lettem volna ahhoz a fiúhoz?) sírok tovább. öngyilkos leszek. [564] . Arcán érezte Hiroki arca me­ legét. De ő nem jött rá. Szugimura irántam érzett szerelmével és a saját butaságommal együtt. Összerezzent és hátrafordult. megteszi rögtön a nála lévő fegyverrel.

és a Colt Governmentet. [Maradt 6 fő] 69 Ugyanakkor több ütés érte a hátát. majd sétálni kezdett. mintha égő fadarabo­ kat szurkáltak volna belé. és azonnal elkezdett terjedni a forróság a testében. ennek ellenére mégis meg­ fordult. és Hirokira nézett. A matróz­ blúza elején kiszakadt az anyag. hogy ilyen latyakban ne hallja meg. rég láttalak. amelyet Hiroki dobott el.Micuko leeresztette a Hatagami Tadakacutól szerzett Smith & Wesson M19 . és az ajkára tette az ujját. Meg vagy elégedve? Együtt hal­ hattál meg a szerelmeddel. – Mit is mondott?… Jelzőtűz? Megint kissé megcsóválta a fejét. (Ez volt ko­ rábban Micukónál. és vér szökött elő. A lábával eltolta Kajoko szoknyáját. [565] . ha a háta mögé lopózik valaki! Már bőven elég lövedéket kapott. Érezte. hogy… Ez nem lehet igaz! Nem lehet igaz. Lesajnálón csóválta a fejét.357 Magnumot. amelyet Kajoko ejtett le. amely félig rálógott az M59-esre. hogy meginog a lába.) Lenézett a két egymáson fekvő holttestre. Kajoko! Miért nem értetted meg őt? Elfordította tekintetét. De még a fájdalomból eredő sokknál is intenzívebben mun­ kált a fejében a gondolat. és megszólalt: – Hát te tényleg nagy hülye vagy. ki akarta nyúj­ tani a kezét érte. és egy régi írógép kattogásához hasonló hangot hallott. hogy fel­ szedje a Smith & Wesson M59-et. – Szugimura.

) volt. aki elvitte abba a lakás­ ba (apja eleve nem is volt). hogy egyedül hintázott a parkban. akiben megbízott. azóta. hogy amikor a legjobb barátnője ezt látta (vagy legalábbis egy részét látta). Hátul hosszúra hagyott. amikor az három hónapra rá megint el akarta vinni abba a lakásba.Egy diákegyenruhás fiú állt ott. Micuko megszorította az M19-est a jobb kezében. miu­ tán tökéletesen eltüntette a bizonyítékokat. hanem kipletykálta a dolgot (aminek köszönhetően a tanárt legalább áthelyezték)? Vagy attól a naptól. és nem felejtette el rablásnak beállítani a történteket? Vagy attól a naptól fog­ va. nemhogy vigasztalta volna. és kiment a szobából. és ő is megerőszakolta? Abban a sötét kis szertárban. ahogy mindent elmondott neki. hogy a külváros egy mocskos szegletében. Érezte. hogy csak egy pillanatig tartott. Amit ennek a lába előtt heverő fiúnak. kedvesen beszédbe elegyedett vele. és véletle­ nül megölte? Azóta. jel­ legzetes hátrasimított haj. Persze lehet. és araikor véletlenül leesett egy [566] . csak éppen hide­ gen csillogó szem… Kirijama Kazuo (fiúk. Mikor lett ő ilyen? Ahogy Hirokinak mondta. Micuko gondolatai hirtelen egészen más irányba kezdtek ka­ landozni. szabályos arcél. hogy egy életre-halálra menő ütközet kellős közepén volt. hogy ellenkezett az anyjával. hogy az izmai felmondták a szolgálatot. abban az ócska la­ kásban megerőszakolták azok a videokamerás férfiak? Vagy inkább azóta. a gye­ rek rendszeresen szívatta. de összeszedte a ma­ radék erejét. Szugimura Hirokinak mesélt… „Én a rablók közé akartam állni” – mondta neki. hir­ telen megváltozott a tekintete. mielőtt elkezdődött volna? Azóta? Vagy… Azóta. hogy a távoli rokonuknál. hogy az egyetlen tanár az általánosban. átvett egy vastag borítékot a férfi­ aktól (egyébként nem is volt különösebben vastag). Akkor annak dacára. hogy felemelje a fegyvert. hogy az iszákos anyja. 6. ahol befogadták utána. amikor az addig szerzett súlyos lelki sérülései miatt szinte kihaltak belőle az érzelmek… Végül pedig. hogy ki­ lencévesen három férfi megerőszakolta? Attól a naptól fogva. iskola után? Vagy azóta.

Illetve… Mindegy volt. Azóta? Vagy… Mindegyikük apránként – dehogyis! –. Erő gyűlt a karjába. és felemelte a fegyvert. jó nagy adagokban rabolta meg Micukót. mintha meg se kottyant volna neki. Sorozatban. hogy ő ölte meg? Az apa akkor valahogy elrendezte az ügyet. hogy már korábban meghalt. Kirijama Kazuo lassan odasétált. mint a hegedű húrjai. tisztára olyan lett. Teste néhány másodperccel azelőtt. Nem fogok veszíteni semmiképpen. Micuko nem tudhatta az okát. Felemelte a Szugimura Hiroki kezé­ nél heverő Colt Governmentet és az M59-est is. És Micuko kiégett.régi épület tetejéről. Micuko egykor szép arca szétment. a következő pillanatban pedig az ázott földnek csapódott a háta. és részvétlenül elvette Mi­ cuko kezéből a fegyvert. amelyet Kajo­ ko dobott el. Amikor leért. A tárban maradt négy lövedék kétségtelenül Kirijama Kazuo mellébe hatolt. lelke pedig már nagyon régen. És Kirijama Ingramja még egyszer utoljára tüzet okádott. De Micuko még így is vigyorgott. A matrózblúza ujjánál. [567] . és vér szökött elő a szájából… A felsőteste hátrabo­ rult. függőleges sorban négy lyuk keletkezett félig leszakadt a felső ajka. Az esőben ázó három holttestre rá se hederített. Visszaült. és Micuko mellétől az arca közepé­ ig. Igazam van. És a ravaszt… Még egyszer ropogva tüzet okádott a Kirijama Kazuo kezé­ ben lévő Ingram M10-es. Csakhogy… Kirijama épp csak megremegett bele. a csukóján úgy kidagadtak az erek. Illetve lehet. Adni senki nem adott neki. vége volt. ám nemsokára ő is elkezdett vele szórakozni. és meghúzta a ravaszt. Most aztán igazándiból hátrarepült. mintha hozzávágtak volna egy epres pitét. az anyja azt mondta.

Természetesen – válaszolta Mizuho. Azután szem elől tévesztettem. És most követtem őt idáig. Ahuramazda. Akkor nem nagyon értettem az értelmét. Kirijama Kazuo két hegyet készített faágakból. TISZTÁBAN VAGY A KÜLDETÉSEDDEL. ahogy az Ördög elhagyja a helyszínt. [568] . és a homlokához tapasztotta szépen levágott Szemben vele egy kis szántóföld terült el. A hangja a matrózblúza alatt viselt orsó alakú misztikus kristályból (ka­ talógusból vásárolta. l. Mizuho pedig a légzését rendezgette. fáradt is volt. Annak is eső áztatta a hátrasimított haját. ha követem az utasításaidat. közepén pedig egy diákegyenruhás alak látszott hátulról az eső vékony hártyá­ ján keresztül. Természetesen.) volt.) kidugta a fejét a bo­ zót árnyékából. és formára rendezgeti. NEM FÉLSZ? Nem. Megállás nélkül esett az eső. miután Kuszaka Jumiko és Kitano Jukiko meghaltak. LÁTOM. PREXIA DIKIANNE MIZUHO? Kérdezte a fejében a fény istene. Mert hát teljesíteni tudta a számára legnagyobb küldetést mint űrbéli harcos. JÓL VAN. de épp az imént újra felfedeztem. FELKÉSZÜLTÉL.[Maradt 5 fő] 70 haját. Hogy ne­ kem egyszer harcolni kell majd a gonosszal a Föld érdekében. most az egyik előtt guggol. aki végzett Kotohiki Kajokóval Ezzel az ellenség­ gel végképp le kell számolni. 6. – Saját szememmel láttam. És láttam. Inada Mizuho (lányok. Nincs semmi félnivalóm. amint megöli a másik ördögöt. Szóma Micukót. Fázott is. De most már pontosan megértet­ tem. de nem nagyon zavarta. Kiri­ jama Kazuo (fiúk. hogy kristály) szólt hozzá. valójában üvegből volt. JÓL VAN. Megkaptam az üzenetedet ott a jósdában. de Mizuho el­ hitte.

A gonosszal szemben. hogy ez aztán a harcosnak való fegyver) kihúz­ ta a tokjából. ahányszor csak Mizuho azzal jött neki. Ahuramazda. na de mindegy…) Ő… Ő AZ UTOLSÓ PILLANATIG HARCOLT. hogy csapást mérjek az ellenségre! Igen! Mizuho vigyázva. Csak az. Kirijama hátát látta. ÉS GYŐZÖL. Itt az alkalom. arra gondolt. A kék pen­ gét kitöltötte a fehér fény. HÁT. Lorela Lausasse Kaori meghalt. UGYE? Igen. DE HÁT Ő CSUPÁN KÖZNÉPI SZÁRMAZÁSÚ VOLT. FÉNY. Megnyugodva bólintott még egyszer. igen. ŐÉRTE IS HARCOLSZ. Igen. titokban minden egyes alkalommal ásítozott. AMELY KÖRBEÖLEL TÉGED. KIVÁ­ LASZTOTT HARCOS VAGY.JÓL VAN. aki valamennyire barátkozott Mizuhóval. Meleg. A FÉNYBEN. és legalább egy méter hosszú legendás karddá [569] . IGEN. semmi. TE A SZENTDIKIANNE TÖRZS TÚLÉLŐJE. Alig tizenöt centi élű kését körbera­ gyogta a fény. Igen. és Mizuho ezen a fényen át nézett Kirijamára. mindent magá­ ba ölelő. és Kirijama felé futott. OKÉ. Most. A GYŐZELEM FÉNYE FOG ÖVEZNI TÉGED…. hogy a másik harcos. Az arca elé tartotta két kézre fogva. Ú. MIZUHO. kilépett a bozótból. Azután a kétélű kését (amikor megtalálta a hátizsákjában. nagy űrerő. TE MÁS VAGY. AKKOR RENDBEN VAN. Teljesen szabadon volt. AZ APRÓSÁGOKKAL NE TÖRŐDJ. Csak… csak ő elbukott. MIZUHO. hogy ne csapjon zajt. HIGGY AZ ŰRBÉLI FÉNYBEN. Mizuho egész lényét kitöltötte a fény. Igen. HM? VALAMI… ? Nem. hogy „te vagy Lorela harcos”. (Bár annak idején az osztályteremben Minami Kaori.

Prexia Dikianna Mizuho harcos lelke útra kelt a Fény Országa felé. Az eső azonnal mosni kezdte a vérét. miközben a hátára zuhant. ezúttal két lövés hangja jutott el hozzájuk. „Ha én lennék a helyében. hogy jóban volt Csigusza Ta­ kakóval. „Lehet. jobbal pe­ dig előhúzta a Beretta M92F-et. A fénykard egyenesen keresztüldöfi majd a gonosz szörnyeteget. Egy nagy esőcsepp csúszott végig a „tető” egyik levelén. Kirijama Kazuo bal kézzel az ágakat rendezgette. és megállította. akit szeretek. Körülbe­ lül húsz perccel ezelőtt lövések sorozata hallatszott. majd leesett. [Maradt 4 fő] 71 Az eső nem állt el. és tovább tevékenykedett az ágak ren­ dezgetésével. csak a kezét nyújtotta hátra. az osztály legszebb lányával.változott. azt tenném. de feltehetőleg nem is annyi­ ra távol.” Tényleg így van vajon? Hiroki szerelmes volt Kotohiki Kajo­ kóba? Hogy lehet… Hogy lehet. – Sújára pillantott. a Keds sportcipő­ je mellé pottyant. És öt perce pedig még egyszer. és sárral kevert esővizet csapott fel rá. A sebből enyhén ívelt piros vonalat hízott az égre. Súja a nedves sziklafalnak döntötte a hátát. Az első mellen találta Mizuhót. Egyik sem volt közel. Talán… az északi hegyen valahol. Pont Súja kinyújtott jobb lába. Kirijama Kazuo továbbra is hátat fordított Mizuho holttesté­ nek. és a faágakból készült tető szélén lecsöpögő esőcseppeket nézte. – Megkeresném. és kétszer meghúzta a ravaszt. eltette a fegyvert. meg sem fordult. ahol Sújáék is vannak. hogy Szugimura szerelmes Kajokóba” – mondta ko­ rábban Noriko. és ő mégis egy Kotohi­ [570] . a második pontosan keresztülhatolt a fején.

Csak Noriko nem. amit Súja a világítótoronyból eljövet hallott. – Délig aludtam. Én úgy szeretlek. hogy csak bóbiskoltam. Nanahara? Egymás mellett ültek mind a hárman. Ez alapján… nem lenne meglepő. mint a zsák. Kavada nevetve rángatta a vállát. ez a szerelem. Billy Joel énekli. és Kavada Noriko túl­ oldaláról szólt oda. csak mindkét fél elmenekült. – Én oké vagyok. és szinte semmit nem aludt egész végig. de azt igen. és megvannak még mind a nyolcan? – Fáradt vagy. In­ kább Kavada nem aludt miattam egy percet sem. – Nem alszol egy kicsit? – Á! – nevetett rá Súja. – Nem is igaz. hogy át­ lagos vagy. hogy valaki egyszerűen lelőtt egy másikat)? Ha hozzávesszük azt. Inkább nektek lehet alváshiányotok. ha már legalább hár­ man meghaltak volna. és így szólt: [571] . Súja újra Noriko arcába nézett. Lehet. de Noriko a tenyerét Súja felé fordítva mindkét kezét az arca elé emelte. és nevetve rázogat­ ta. Súja visszaemelte a tekintetét kettejük fe­ lé. hogy csak na? De lehet. Sújáról Kavadára emelte a tekintetét. Kavada vállat vont. aki meghalt? Vagy senki sem halt meg. amilyen vagy”. Amikor ezt mondta. aki annyira semmilyen. hogy „Nem kell bemagyaráznod magadnak. dél óta már (leszámít­ va Ucumi Jukiéék lövöldözését) háromszor szóltak a fegyve­ rek. Akkor maradtak öten? Ki az a három. Azután túlzó mozdulattal a melle elé emelte a jobb kezét.ki Kajokóba lett szerelmes. Téged várt. hogy ez már csak így működik. Az iménti kétszeri lövöldözésnél ki kivel csapott össze egyál­ talán (habár a másodiknál nagyon úgy nézett ki.

Erre Noriko is elnevette teagát. Elkezdődött a játék. – Tényleg nagyon köszönöm. Miről beszélsz? Kavada vállat vont. – Látod. A homlokát ráncolva tette a bennfentest.– Mindig megvédelek. találkoztak Kavadával. mintha iskola után. hercegnőm. Noriko és Kavada egymáshoz olyan közel állónak tűntek. Noriko is vidám volt. és rátette a bal kezét Kavada jobbjára. mert mi ilyen jóban va­ gyunk. – No nézd csak. hiszen amíg Súja távol volt. Persze kitörölhetetlenül benne van a hangulatban. ők több mint fél napig kettes­ ben voltak. Ez a beszélgetés és ez a vidám­ ság egészen olyan volt. Súja egy kicsit zavartan válaszolt. de csak nevetett vele. Nanahara féltékeny. – Hűha. Mert hogy is mondják. de a szavak bennszorultak. és azután Noriko szinte csak Súján keresztül kommunikált Kavadával. Kavada ujjal mutatott Sújára. Hát ez talán természe­ tes. Nagyon jól szórakozott. megbízik benned. de most már máshogy volt. Súja kinyitotta a száját. Noriko elkerekedett szemmel nézett Sújára. Mert szeret. Noriko. hogy előt­ te egy közös barátjuk temetésén találkoztak újra. kettes­ ben is nagyszerű csapatnak látszottak. [572] . Nagyon boldog pillanat volt. Súja minden bizonnyal szívesen mondott volna valamit. – Már miért lennék én féltékeny. Kavada. mire Ka­ vada röhögni kezdett. valamelyik bejá­ ratott cukrászdájukban régi barátok között esett volna meg. Súja szemöldökét kissé megemelve figyelte ezt a párbeszé­ det. Rögtön elvigyo­ rodott.

Súja mosolygott. hogy meghallja ezt a hangot. hogy féltékeny voltam”. – Szugimura épségben van! Kavada elővette a zsebéből a madárhívót. hogy „Hűha…” Kavada visszaért a tetőhöz. – Kavada mindenből viccet csinál. És Kavada tekintetét követve az északi hegy pont ellentétes oldalánál élesen kirajzolódott két fehér füstoszlop. és azt mondta volna. Erre Noriko biztos megint nevetet volna. a füst felé fordult és megszólaltatta. hogy féltékeny voltam? Megint Norikóra nézett. és szállt tova a szigetet áztató esőbe. Borostás arca ázott az esőben. és rögtön visszafordult. Kavada figyelte az órá­ ját. Súja is gyorsan felállt. Lehet. Eléggé közel kell jönnie. valóban füstös volt az ég. Ép jobb kezével segített Norikónak fel­ állni. – Várjunk még ott egy darabig. nem jelzett-e már Szugimura Hiro­ ki. hogy „Lehet. megnézte az óráját. Azután Sújáékhoz fordult. hogy megtudja. De… Súja az eget bámulta. és kiment a tető alól.Kavada tovább mosolygott. – Yeah! Súja akaratlanul is rock’n’rollosan kiáltott fel. Az eső lanyhult valamennyire. Jókedvű kismadár csiripelése zendült fel. aki szintén boldogan mosolygott. Noriko mosolyogva fordult Sújához. [573] . – Füst – mondta. Találkozott a tekintete Norikóéval. és hajszálra tizenöt másodperc elteltével abbahagyta. Ha alaposan megfigyelték. ahol Kavada állt. Az időbe telik. Majdnem elkezdett viccelődni. – Hát igen. és együtt mentek odáig.

és Súja is bólintani akart. – Megtalálta Kajokót! – mondta Noriko. Csak arra gondoltam. de észrevette. majd folytatta: – Hát. hogy kétnapi keresés után Hiroki holtan ta­ lálta Kotohiki Kajokót. – Nincs rá garancia. – Az lehet. hogy Szugimura el tud­ jon jönni idáig. – Vagy… – folytatta Kavada. Déli tizenkettőig még biztosan életben volt. miközben a zsebéből cigarettás­ dobozt vett elő. mindenesetre imádkozzunk. Sújának elkomorodott az arca. és elvette a szemét Sújáékról. hogy ez nem olyan biztos. Súja is és Noriko is elhallgatott megint. Nem tudni. hogy Kotohiki megbízik Hirokiban. Félbehagyta. – Kavada… – mondta Súja. Kavada bólintott. – Micsoda? – kérdezte Noriko.Mindhárman visszamentek a tető alá. Kavada félvállról válaszolt. Kavada rágyújtott. hogy Kotohikivel együtt van-e vagy sem. aki csak úgy feladja. Megtörténhetett. hogy Kavada összeszorítja a száját. – Semmi. többször is hal­ lottak lövéseket. – Hogy? De hát… – Súja üres jobb tenyerét felfelé mozgatta. hogy a holttestét találta meg Kotohikinek. Épp az előbb ért el hozzájuk azoknak az egyes lövéseknek a hangja. így inkább nem tette. az­ tán megrázta a fejét. – Nem olyan ő. – De lehet. Természetesen ez így volt. mire Kavada felemelte a fejét. [574] . Noriko is visszafogta a mosolyát. – Egészen más eshetőség is van.

Nem kellett neki mondani, Súja anélkül is imádkozott. Hogy Hiroki Kotohiki Kajokóval együtt jöjjön vissza. Akkor pedig öt ember. Öten szökhetnek meg. Csak öten. Ekkor jutott eszébe Sújának, hogy Inada Mizuho még életben van, vagy legalábbis délben még élt. – Kavada! Kavada csak a szemét fordította Súja felé. – Inada még él. Nem tudjuk felvenni vele valahogy a kapcso­ latot? Kavada megrántotta a vállát. – Már többször mondtam, hogy jobban jársz, ha ebben a já­ tékban nem nagyon bízol meg az emberekben. Őszintén szól­ va én még Kotohikiben sem bízom, bár Szugimura nem ven­ né tőlem jó néven. Súja a szájába harapott. – Jó, de… – Hát, ha a körülmények engedik, kitalálhatjuk a módját, ho­ gyan vegyük fel Inadával a kapcsolatot. Viszont… – kifújta a füstöt – ne felejtsd el, mi sem biztos, hogy élünk addig. Igen, Kavada megmondta. „A legvégén. Amikor már min­ denki más meghalt, akkor van mód a menekülésre.” Ez azt jelentette, hogy bárhogy legyen is, Sújáéknak még egyszer szembe kell szállniuk Kirijamával és esetleg Szóma Micukó­ val is. Micukóval még nem biztos, de… Kirijamával minden­ képpen össze fognak csapni, az a fiú nem hal meg egy­ könnyen. És akkor nem biztos, hogy az ő triójuk minden tag­ ja baj nélkül megússza. Kavada tovább szívta lerövidült cigarettáját, s azt mondta: – Még egyszer tisztázzunk valamit, Nanahara!

[575]

Széles sávban fújta ki a füstöt, közben Súja szemébe nézett és folytatta: – Még ha sikerül is Szugimurának csatlakoznia hozzánk, még egyszer meg kell ütköznünk Kirijamával, és lehet, hogy Szómával is… Kíméletlen leszel, ugye? Erről van szó. Ha valamilyen formában magukhoz hívhatják is Inadát, az azután lesz majd, hogy végeztek Kirijamával és Szómával. Legyenek akármilyenek a körülmények, viszoly­ gott saját magától, hogy ennyire hozzászokott az osztálytár­ sai megölésének gondolatához. De… – Tudom – mondta és bólintott. [Maradt 4 főj

72

Kavada megszólaltatta a madárhívót. Ez volt a harmadik. Az eső kissé alábbhagyott, és a tető széléről ritkábban hullottak a vízcseppek… Már elmúlt öt óra. Súja a negyedik madárhang után tudott csatlakozni Kavadá­ ékhoz, de ő akkor nagyjából tudta, merre járhatnak. Szugi­ mura Hirokinak nincs meg ez az előnye, így lehet, hogy neki még eltart egy ideig. Kavada visszatért a tető alá, megint a szájába vett egy Wild Sevent, és meggyújtotta. Kifújta a füstöt, majd hirtelen megszólalt: – Hova akartok menni? Súja a Noriko másik oldalán ülő Kavadára nézett. Kavada odafordult. – Elfelejtettem elmondani, hogy van egy összekötőm. Ha in­ nen kijutunk, elsőnek nála fogunk elbújni. – Összekötő? – kérdezett rá Súja, mire Kavada bólintott. – Az apám barátja. Folytatta.
[576]

– El fogja intézni a külföldre szökésünket… Ez ellen ugye nincs ellenvetésetek? Ha itthon maradsz, úgyis elkapnak egyszer. Kinyiffantanak, mint egy egeret. – Külföldre szökés… – lepődö