TAKAMI KÓSUN

BATTLE ROYALE
„van rosszabb az iskolánál”
ULPIUS-HÁZ KÖNYVKIADÓ 2006

A FORDÍTÁS ALAPJÁUL SZOLGÁLÓ MŰ: TAKAMI KÓSUN: BATTLE ROYALE © 1999 BY KOUSHUN TAKAMI FIRST PUBLISHED IN JAPAN IN 1999 UNDER THE TITLE „BATTLE ROYALE” BY OTA SHUPPAN CO., LTD. HUNGARIAN TRANSLATION RIGHTS ARRANGED WITH KOUSHUN TAKAMI THROUGH JAPAN FOREIGN-RIGHTS CENTRE GRAFIKAI TERVEZÉS: 2REPUBLIC: KOLLMANN ÁKOS, SZABÓ LEVENTE, ILYÉS ATTILA, GÁL KATALIN HUNGARIAN TRANSLATION © MAYER INGRID, 2006 © ULPIUS-HÁZ KÖNYVKIADÓ, 2006 ISBN 963 9602 61 2 www.battleroyale.hu

Tartalomjegyzék
Prológus..........................................................................................9 Első rész – A játék kezdete........................................................11 Második rész – Középdöntő...................................................112 Harmadik fejezet – A végső küzdelem.................................424 Negyedik rész – A finálé.........................................................590 Epilógus – Oszaka, Umedában..............................................639

[3]

Mindenkinek, akit szeretek. Bár lehet, hogy nem lesz benne sok köszönet. „A diákok nem mandarinok” Szakamoto Kinpacu (Kojamaucsi Mieko Kinpacu tanár úr 3/b című művéből) „De addig is, csavargók vagyunk, bébi, menekülésre születtünk.” Bruce Springsteen: Born to Run „Nem könnyű szeretni.” Szano Motoharu: Nem könnyű szeretni „A BARCELONÁBAN töltött néhány utolsó hét alatt mindvégig sajátos rossz érzés töltötte el az embert: gyanakvással, félelemmel, bizonytalansággal és leplezett gyűlölettel telt meg a levegő. (…) Az ember azon kapta magát, hogy minduntalan kávéházi sarokaszta­ loknál sugdolózik, és közben azt latolgatja, vajon a szomszéd asz­ talnál nem rendőrspicli ül-e.” „Nem tudom, értik-e, mennyire meghatódtam. Apróságnak látszik, de egyáltalán nem volt az. Ne feledjük, milyen idők jártak, micsoda gyanakvással és gyűlölettel teli szörnyű légkör uralkodott.” George Orwell: Hódolat KATALÓNIÁNAK (Betlen János és Tóth László fordítása)

[4]

Kagava tartomány, Siroiva Siroiva Középiskola 3/b osztályának névsora Fiúk: 1. Akamacu Josio 2. Ídzsima Keita 3. Óki Tacumicsi 4. Oda Tosinori 5. Kavada Sógo 6. Kirijama Kazuo 7. Kuninobu Jositoki 8. Kuramoto Jódzsi 9. Kuronaga Hirosi 10. Szaszagava Rjúhei 11. Szugimura Hiroki 12. Szeto Jutaka 13. Takigucsi Júicsiró 14. Cukioka Só 15. Nanahara Súja 16. Niida Kazusi 17. Numai Micuru 18. Hatagami Tadakacu 19. Mimura Sindzsi 20. Motobucsi Kjóicsi 21. Jamamoto Kazuhiko Lányok: 1. Inada Mizuho 2. Ucumi Jukie 3. Etó Megumi 4. Ogava Szakura 5. Kanai Izumi 6. Kitano Jukiko 7. Kuszaka Jumiko 8. Kotohiki Kajoko 9. Szakaki Júko 10. Simizu Hirono 11. Szóma Micuko 12. Tanizava Haruka 13. Csigusza Takako 14. Tendó Majumi 15. Nakagava Noriko 16. Nakagava Juka 17. Noda Szatomi 18. Fudzsijosi Fumijo 19. Macui Csiszato 20. Minami Kaori 21. Jahagi Josimi

[5]

Előszó
Egy pankrációmániás monológja egy másik világból

[6]

HOGY MI AZ A BATTLE ROYALE? Te még ezt sem tu­ dod? És még idejössz meccset nézni? Mi? Hogy egy cselfogás neve? Vagy bajnokságé? Dehogy, a Battle Royale egy meccstí­ pus! Mi? Hogy ma? Ma, itt? Nem, nem, ma nincs benne a programban. Csak nagy csarnokokban rendeznek ilyesmit, mindig valami nagy esemény alkalmával. Ó, nézd csak, Ino­ ue Takako, milyen szépen…! Jaj, nem. Igen, Battle Royale. Manapság az Országos Pankrátorszövetség szokta például megrendezni. Szóval a Battle Royale, nos, ugye általában a pankrációban egy az egy ellen vagy csapatban, kettő kettő ellen, vagy valami hasonló felállás a szokásos. Viszont a Battle Royale-ban tíz-húsz em­ ber – a lényeg, hogy egyszerre sok – megy be a küzdőtérre. És bárki bárkire támadhat, egy az egy ellen vagy tíz az egy ellen, teljesen szabadon. Szóval akárhányan, és aki elesik… Hogy mi? Ezt sem tudod? Ha leér a vállad a szivacsra, egy-kettő-három, ha háromig elszámolnak, vesztettél. Ez a sima meccseken is így van. Aztán van még, aki feladja, vagy néha, akit kiütnek. Ja, és van még olyan is, hogy kikerülsz a ringből. Vagy szabálytalanságért is lehet veszteni. A Battle Royale-nál álta­ lában ugyan az esésekkel dől el. Hé, Takako, hajrá! Mindent bele! Ó, jaj, bocsánat. Aki elesett, az vesztett, és el kell hagynia a pályát. Így megy tovább a játék, és fogynak a játékosok. A végén persze kettő marad. Egy az egy ellen, véresen komolyan. És az egyi­ kük elesik. Csak egyvalaki marad a pályán. Az nyert. Győze­ lem. Óriási kupát kap, sokszor pénzt is. Érted? Mi, hogy mi van azokkal, akik jóban vannak? Na, hát azok az elején együttműködnek. De a végén a társaddal is meg kell vívnod. Ez a szabály. Ennek köszönhetőm időnként Battle Royale-ban szinte soha máskor nem látható párosítások alakulnak. Például régen egyszer Dynamite Kid és Davey Boy Smith között, akik tag team partnerek voltak. Volt olyan is, hogy az Animal Warrior és Hawk Warrior páros maradt. Bár
[7]

ekkor az egyik direkt ring outolt, és hagyta győzni a másikat, mintha olyan erős lenne köztük az összetartás meg a szeretet. Nekem nem jött be annyira. Ja, és olyannal is összeállhatsz, akivel különben nem vagy jóban. Csakhogy hiába hiszed azt, hogy ezzel párban legyőzöd a harmadikat, mert előfordul, hogy az meg átvág a palánkon, és a másikkal együtt nyom­ nak le téged. Hogy milyen Battle Royale-t akarok látni? Most rengeteg szövetség van. Nos, ha ezeknek a krémje mérkőzne meg, azt szívesen megnézném. Mutó Keidzsi, Hasimoto Sin­ ja, Miszava Micuharu, Kavada Tosiaki, Takada Nobuhiko, Funaki Maszakacu, Maeda Alira, Great Szaszuke, Hajabusza, Takano Kendzsi, aztán Tenrjú Gen’icsiró és Csósú Riki, Fu­ dzsinami Tacumi és Kimura Kengo is bírná még. Még jobb, ha hozzávesszük Andzsó Jódzsit és Super Delfint. Még az is lehet, hogy pont ezek ketten maradnának a végére. A nők kö­ zül persze Inoue Takako, ugye. Adzsa Kong meg Tojota Ma­ nami, meg Inoue Kjóko, Hotta Jumiko, Hokuto Akira, Bull Nakano, persze Dynamite Kasszai meg Cuty Szuzuki és Fu­ kuoka Hikari, Ozaki Majumi, Kandori Sinobu és Nagajo Csi­ gusza aztán még… Mi? Hogy egyiket sem ismered? Biztos, hogy pankrációt akartál nézni? Ó, jaj, ne már, Takako, add meg neki! Takako! Na, jó…

[8]

Prológus
Kormányzati közlemény Belső értesítés Iktatószám: 1997/00387461 SZIGORÚAN TITKOS! Küldő: Vezérkari Titkárság Különleges Tervosztály Honvédelmi Iroda, valamint Honvédelmi Erők Szárazföldi Alakulata Főparancsnokság Harci Kísérletek Felügyelősége A Köztársaság Harci Kísérletek 68. Program, 1997/12. számú kísérletéért felelős hivatalnok részére Május 20-án 18 óra 35 perckor, rutinellenőrzés során külső behatolás nyomát fedezték fel a Köztársaság Kormányának Központi Operációs Rendszerében. A behatolás március 12én hajnalban történhetett. Jelenleg az ezt követően történt be­ hatolások tisztázása érdekében nagy erőkkel folyik a nyomo­ zás. Az elkövető személye, célja, illetve a kiszivárgott információ mibenléte pillanatnyilag még nem ismeretes, az azonban megállapítható, hogy az elkövető behatolási módja rendkívül magas fokú technikai ismereteket feltételez. A teljes kár fel­ mérése előreláthatólag hosszú időt vesz majd igénybe. A Vezérkari Titkárság Különleges Tervosztály Honvédelmi Irodájának vezetője, valamint a Honvédelmi Erők Szárazföl­ di Alakulata, Főparancsnokság, Harci Kísérletek Felügyelősé­ ge értesülései szerint fennáll annak a veszélye, hogy a 68. Programmal kapcsolatos információk is kiszivárogtak, ezért felmerült, hogy a fenti Program 1997/12. számú kísérletét el­ halasztjuk. Azonban tekintettel arra, hogy a 12. sz. egység előkészületei már befejeződtek, illetve mostanáig nem mutatkozott semmi­ nemű jele, hogy a kapcsolódó információk eljutottak volna az
[9]

állampolgárokhoz, a tárgyalások során az a döntés született, hogy a tervek szerint le kell folytatni a kísérletet. Az ezt követő kísérleteknél azonban a megrendezés üteme­ zése, különösképpen pedig a Guadalcanal terveinek megvál­ toztatása ügyében sürgős intézkedéseket kell tenni. Ezúton felszólítom Önt, a 12. számú kísérlet felelős hivatalnokát, mint a Kísérlet lebonyolítóját, a lehető legnagyobb éberségre. Felhívom továbbra a figyelmét, hogy a Rendszerbe való be­ hatolás ügye szigorúan bizalmasan kezelendő.

[10]

Első rész – A játék kezdete [11] .

aki a bal oldalán. a busz motorjának halk zúgása mellett hamar eltűnt az ablakból. Súja ülése viszonylag hátul volt. Régen állítólag nem így volt. a táj pedig fokozatosan városias jelleget öltött. biztos taxira várnak. hogy ilyen cipőt sze­ rezzen az ember. Egy munkásnak látszó bácsi biciklivel a zebránál a lámpára vár. ahol az iskolájuk van. és a szálak úgy álltak ki belőle. Ame­ rikai márka. a többi vegyes képpel együtt. fiúk. de manapság igencsak utána kell járni. És ennek tetejébe Amerikát (a kormány Amerikai Birodalomnak neve­ zi. Ez persze nem csoda. Az övében is elvásott már belül a vászon. ahol az első éjszakát a buszban töltik – mi­ [12] . irodaépületek égve maradt lámpái. Egy osztálykirándulás. a Nagy Kelet-ázsiai Köztársaság egyáltalán nem szenved áru­ hiányban. Út menti éttermek. a tartomány központjába ért. akikkel második óta osztálycsere nélkül együtt volt. mint egy macska bajusza. 15. aztán megmozgatta az ülések közti folyosóra kinyújtott jobb lábá­ nak ujjait a Keds tornacipőben. a szembejövő járművek elúszó fényszórói. Nanahara Súja (Kagava tartomány. lát­ szik. rálátott negyvenegy osztály­ társára. Még szép. 7. viszont importáruhoz rendkívül nehéz hozzájutni. ahogy összehúzza magán kopott melegítőjét. és a csomagjával babrált.) feje mellett. mivel az ország lényegében elszigetelte magát a külvilágtól. fáradtnak tűnő. előt­ tük jól öltözött nők és férfiak – talán munkatársak – beszél­ getnek. Tarka neonok. A buszvezető ülése felett a digitális kijelző épp nyolc óra ötvenhét percre váltott. Siroivát. Persze a bácsi. de kolumbiai gyártmány. és akik vidáman beszélgettek a busz koszos plafonjáról jövő tompa neonvilágítás mellett. az ablak melletti ülésen ült. cigarettázó fiatalok tanyáznak benne. Egy éjjel-nappali bolt tisztán tar­ tott parkolója. 1997-ben. hiszen alig két órája hagyták el a kisvárost. Sőt inkább túltermelés van. A májusi estéhez képest még hűvös az idő. és a tankönyvekben is ez áll) ellenséges nemzetnek kiál­ tották ki. Siroivai Önkormányzati Középiskola 3/b. Most.0 A busz Takamacuba.) egy darabig az esti tájat szemlélte Kuninobu Jositoki (fiúk.

17.) az. a komoly és visszahúzódó Macui Csiszato (lányok. Jamamoto Kazuhiko (fiúk. Niida Kazusi (fiúk. Az osztálytitkár. [13] . kézilabdacsapat). 1. 21. 11. a célállomásuk. Tanizava Haruka (lányok. szóval a lányok fő csoportja vagy mérsékelt ága. a kitűnő tanuló Noda Szatomi (lányok. de olyan típus. A folyosó túloldalán a sportemberek ülnek egy kupacban: Óki Tacumicsi (fiúk. akit már csak szórakozásból is szívatnak a többiek.) tar­ tozott még ide. A támla fölött két fej látszik.nek is nevezzük.). Talán nem is megfelelő az elnevezés. ő a legnagyobb termetű az egész osztályban.).). Kjúsú felé haladva. mert a lányok ugyan gyakran szoktak klikkesedni. hol ülnek. 19. Ucumi Jukie (lányok. 3. Most előregörnyedve egy divatos miniatűr videojátékba mé­ lyed. 5. most valamit igen viccesnek találhatnak. és Jahagi Josimi (lányok.).) és mások. Legelöl. 12. olcsóságra törekvés vagy erőltetett menet? De végül biztos elcsendesednek majd egy kicsit. akkor esetleg Szóma Micuko (lányok.) egy helyi képviselő elkényeztetett lánya.) feje. és ráhajt a Szanjó autóútra. és látja. hogy egy óriási egyen­ ruha türemkedik ki a széksorok közül. Kanai Izomi (lányok. Si­ mizu Hirono (lányok. Ők a legharmonikusabb pár az osztályban. akik az osztályfőnök. Ha mégis. Akamacu Josio (fiúk. 10. a vezető mögött egy kicsit magasabban van az ülés. de Súja helyéről nem lehetett látni. aztán a má­ sik röplabdás.. Súja kissé elfordítja tekintetét.) kissé lecsú­ szott – világosabban fogalmazva züllött – bandája volt az. 2. mert időnként aprókat rázkódik a fejük a nevetéstől. Hajasida tanár úr körül ülnek.) és Ogava Szakura (lányok. akinek mindig higgadt arcát jól kiemeli fémke­ retes szemüvege. aki elég magas ahhoz képest. és ott a háttámla is alacsonyabb. Elöl azok a lányok a legélénkebbek. a Siroivai Közép­ iskola 3/b osztályában nem volt feltűnő az elkülönülés. 4. ha a busz átér a Sikokut és a Honsú főszigetet összekötő Nagy Szeto hí­ don. De hát ezek ketten egymás közt minden lényegtelen dolgon elszórakoznak. 21. hogy lány. akinek nagyon jól áll a kibontott haj.

Természetesen Sújához. A dekadens zene a rock. Sindzsi jegyei a matekon és az angolon kívül még udvariasságból sem voltak jónak ne­ vezhetők. de mostanában valahogy eltávolodtak egymástól. hogyan szóljon hozzád.). Az általánosban Súja maga is tagja volt a Kölyökligának (beállózseninek tartották).16. Mély hangú nevetés hallatszott. mint egy középis­ kolásé. hogy Súja felhagyott a baseballal. az évfolyam­ mérkőzésen legyőzhetetlen párost alkottak ők ketten. és miután egy osztályba kerültek. de talán még inkább az. hogy helyette egy olyan rendszerellenes hob­ bira állt rá. hogy megváltozott. de Súja már korábban hallotta. ebben az országban betiltották a rockzenét. Lényegében bármire rögtön tudta a választ.) Nahát. ő az egyikük. de elképesztően sokat tudott a világ dolgairól. Igen. így jóban volt Tadakacuval. Mimura Sindzsi (fiúk. bár Súja elektromos gitárján is ott van szé­ pen az állami rendelkezés. és az Akamacu Josio mögötti ülésről rövid haj villant ki. szemléletmódja pedig sokkal érettebb volt. Mindig jó tanácsokat adott. hogy „Ezen a hangszeren deka­ dens zenét játszani tilos”. akit Harmadiknak neveznek. a Kölyökliga volt beállózsenijéhez hasonlóan kiemelkedő sportteljesítménnyel büszkélkedhetett (bár Sindzsi minden bizonnyal azt mondaná. „Én vagyok a jobb. mint az elektromos gitár – és Tadakacu anyja az a fajta volt. Másodiktól járnak egy osztályba. mindig tudta.. meg egy bal fülcimpa. focicsapat). amelyben egy szépen megmunkált fülbevaló-karika volt. Ebben persze szerepet játszott. baseballcsa­ pat). És ha valamiért rosszkedved volt. de Súja számára még ezen túl is volt valami vonzó Sindzsiben. aki nem tűri az ilyesmit.. 19. bébi!”). sőt még külföldi információkkal is szolgált. ha kér­ dezték. hogy kiket tart barátainak! Súja elgondolkodott. Hatagami Tadakacu (fiúk. Rész­ ben akkor csiszolódtak össze. Igen. pedig azokhoz ebben az országban általában nem lehetett hozzájut­ ni. Olyanokat szokott mondani. (Természe­ tesen van kiskapu. hogy a kosárlabda­ csapatban van egy védőzseni. ugyanakkor egyáltalán nem volt beképzelt. 18. [14] .

vagyis inkább elválaszthatatlan jó barátja volt. de mégse volt soha öntelt. és egy zsebkönyvet olvas. Ebben az országban a nemzetiszocializmus különleges válfaja uralko­ dik: a legfőbb hatalom a Vezér kezében van (egyszer Mimura Sindzsi suttogta elkeseredett arccal. Sindzsi feltehetőleg az általános iskolai barátjával. hogy eljön az idő. míg elol­ vasta). és megküzdött a szótárral. 11. mert Jutaka megint vic­ ceket mesélt. Alapjában véve irtó jó fej volt ez a Mimura Sin­ dzsi. azért csak nem… Súja rápillantott maga mellett Kuninobu Jositokira. beszéljünk kicsit a vallásról is. magas testét valahogy begyömöszölte a szűk ülésre. amely befogadja a szüleiket elvesztett vagy a „körülmények” miatt a szüleiktől elválasz­ tott gyerekeket – ágyba pisilős korától fogva barátja. kiderül. mint Tadakacutól? Nem.) Egyszer olvasott egy amerikai regényt (egy antikvárium fél­ reeső zugában talált rá. és ez valószínűleg ezután sem fog megváltozni. Szűkszavú. és Sindzsi biztos azért nevetett. amikor Sindzsi­ től és Hirokitól is ugyanúgy eltávolodik. Nyúlánk.) ül együtt. 12. Az Áldott Sze­ retet Házában. Szeto Juta­ kával (fiúk. Jutaka az osztály mókamestere volt. veled van a nagymenő!”. aki még mindig a csomagját babrálta. Ráadásul nem éppen társasági lény. és kung-fu-e­ dzésekre jár. hogy magának való. hogy „A barátaink jönnek-mennek”. mivel a Köztársaság Kínát „hazánk ősi területének” tekinti. Talán erről van szó. Vele régóta barátok voltak. de jó arc.). a mögöttük lévő széken ül Szugimura Hiroki (fiúk. ami persze természetes. Azután. hogy „Ez itt a megvaló­ [15] . ebben az igen fennkölt nevű katolikus intéz­ ményben – ez egy olyan intézet. emiatt keményfiú benyomását kelti. Sújával kifejezet­ ten jól megvoltak. amelyben az állt. Ha már itt tartunk. Talán az egyik kedvenc kínai versantológi­ áját olvassa? (A kínai írások fordításban is viszonylag könnyen beszerezhetők. ám ha szóba elegyedik vele az em­ ber.hogy „Fel a fejjel. Lehet.

Numai Micuru (fiúk. mint egy pillanattal ezelőtt még Súja is. akkor az a rendszer hű szolgálata. hogy nagyon szegé­ nyes ellátást és programokat biztosít. és legendás alakja tartományszer­ re ismert volt. hogy különösebb kötött­ ségek nélkül és viszonylag normálisan felnevelkedett. Emiatt csak a mélyen hívő emberek gyakorolták vallásukat. Súját az ilyesmi nem ér­ [16] . de valószínűbb. következés­ képp a vallás – a mérték határain belül – szabadon gyakorol­ ható. hogy az apja a tartomány egyik legnagyobb cégének volt a vezetője (igaz.sult fasizmus. Ha valamit annak tekinthetünk egyáltalán. Ilyen gáz helyet sehol másutt nem találsz a vi­ lágon!”). magukat keményfiúknak kép­ zelő bagázs telepedett le. de annyit bizo­ nyosan az egyháznak köszönhetett. 10. mint Súja. de legalább nincs nemzeti vallás. 17. Súja megint elfordult. Súja számára az volt a legnagyobb rejtély. 6. Az is számíthatott. Meg sem rezdült. maximum középtermetű.) rendesen megjelent az osztálykirándu­ láson. Magának Sújának lé­ nyegében soha nem voltak vallásos érzelmei. hogy tőle balra (bár mellette Szaszagava Rjúhei két széket kihagyva ült) közönséges társalgás és modortalan röhögés hallatszott.). A leghá­ tul lévő széles ülés köré Szaszagava Rjúhei (fiúk. mert létezni létezik ugyan állami árvaház is. Előfordulhat. ráadásul lényegében a hírhedt Honvédelmi Erők kiképzőiskolájaként szolgál. hogy ez a fiú. Kiri­ jama Kazuo (fiúk. hogy alszik. amit pedig a kis pupákok kikapcsolódására találtak ki. Kirijama a környék összes zűrös diákjának – persze Rjúheit és Micurut is beleértve – vezére volt. Viszont ez nem ütközik a létező vallások tanaiba. viszont felsős gim­ nazistákat is könnyedén padlóra küldött. egyes plety­ kák szerint törvénytelen gyerek volt. hogy a város fé­ nyeit szemléli. de cserébe semmi sem jár érte. ezért hálásnak kell lennie. Úgy gondolta. és most hátrafelé nézelődött. annak ellenére. a székek között kilátszott egy hátrasimított hajú fej a tarkóján szokatlanul hosszúra ha­ gyott tincsekkel. de az a hír járja. voltak összetűzései a helyi jakuzaszervezettel. de jobboldalt az ablak mellett.) és hasonló. Súja helyéről az arca nem volt kive­ hető. Egyáltalán nem volt nagy.

Mellőle a túlsó ülésről Nakagava Noriko (lányok. még vé­ letlenül sem szívatott senkit. Minden órán csak ült csendben a helyén. Mimura Sindzsi vehette vol­ na fel vele a versenyt. Feltehetőleg. alvásidejét lefaragva produ­ kálni. Ha komolyan összecsaptak volna. Motobucsi Kjóicsi (fiúk. mint időnként Szaszagava Rjú­ heiék Akamacu Josiót. és az évfolyam legjobb osztályzatai. de ez ön­ magában nem lett volna elég. talán kedve szottyant volna sűrűbben jönni. nem is annyira mély. De vajon ez a tökéletes ember hogyan kerülhetett a rossz fiúk élére? Erről fogalma sem volt Sújának. de egyvalamit tudott: Kirijamával valami nem stimmelt. 15. 20. ha a nagy hatalmú kormány nem forszírozta volna a tankötelességet. Súja. az egész is­ kolában csupáncsak a volt ütőzseni. hogy nem is jött be az iskolába. aki a pla­ fonon lévő lámpákat bámulta. hogy mi az. de mégis tiszteletet parancsoló hang. vagy valami hasonló. hogy ezt a semmi kis osztálykirándulást egyből ki fogja hagyni. A leg­ jobb vicc a világon. Vagy mégis.) tudott nagy nehezen. Intelligens és szabályos arc. De azt már nem tudta vol­ na megmondani. Gyakran előfordult. A lámpafénytől csillogó zacskó akkora volt. de olyan megfoghatatlan volt. hogy pont elfért [17] . Mindenesetre Súja azt hitte. Kirijama egyáltalán nem csinált semmi rosszat az iskolában. miközben Kirijamán elmélke­ dett. átlátszó celofáncsomagot nyújtott felé két kézzel. erre rendesen megjelent. ami nem stimmelt. egyáltalán be sem tette volna a lábát az iskolába. amilyeneket a 3/b osztály­ ban legfeljebb csak a fiú osztálytitkár. A sportban is szinte mindenkinél tehetségesebb és ügyesebb volt. Vajon ez is kedv kérdése nála? – Súja! Egy vidám hang rántotta vissza Súját a valóságba. ki tudja.) feszes. Akárhonnan nézzük is.dekelte. így nem is próbált róla többet megtudni). Kirijama Ka­ zuo maga volt a tökéletesség. és úgy látszott. ha sza­ bad így fogalmazni. vagy az iskolai ko­ sárcsapat jelenlegi védőzsenije. hogy egész más­ hol jár az esze. ahogy Kirijama „tanul”.

Kis termetű és még elég gyerekes. de már korábban is megfi­ gyelte. csodálkozó szeme van. egyétek meg Nobuval. de ezt szemtől szembe senki nem használta. ke­ rekded. hogy Norikón kívül egyik lány sem szólította az utó­ nevén. Jositoki. és ezért erre az üres helyre ült. [18] . A lányok általában nem használják ezt a nevet. kör alakú lapocskákkal. mire Noriko kapkodva magya­ rázkodni kezdett. de Noriko tétovázás nélkül szokta a fiúkat a becenevükön szólítani. és csordultig volt kis világosbarna. de ennek ellenére néha úgy viselkedik. kislányos arca és vállig érő haja volt. Csak maradék. Csokornyakkendőt formázó aranyszínű szalag volt szorosan a nyakára kötve. és ő írta a legjobb fogalmazásokat az osztályban. szóval átlagos lány volt. hogy jó volt irodalomból. ha sokat áll. mint egy sokat látott öregúr. aki hallotta a beszélgetést.Noriko tenyerében. ahogyan a Harmadikat sem Mimura Sindzsi esetében). de közben kicsit furcsálkodva húzta össze a szemöldökét. de elromlik az íze. Súja félig kinyújtotta a kezét. különösen sötét szeme. hogy süssek. Sújának nem volt ugyan soha egy fikarcnyi beceneve sem (általános iskolában a sportnak köszönhetően ráragadt egy név. mert Noriko néha meg akarta nézni a füzete margójára írt dalszövegeket. Ez jellegzete­ sen norikós volt. hogy soha senki nem sértő­ dött meg emiatt… Volt benne valami könnyedség. Kedves. mint Ucumi Jukie és barátnői. Illik is hozzá ez a bece­ név. nagy hévvel közbeszólt. de ma kicsit késve ért a gyülekezőre. (Ezért Súja vi­ szonylag sokszor beszélgetett vele. amely fura módon megegyezett egy cigarettamárka nevével. – Az öcsém nyaggatott ma. ha akarjá­ tok.) Legtöbbször Jukiéékkel van. és olyan bájos. barátságos. Nakagava Noriko is a lányok mérsékelt ágába tartozott. amiket a szünetben firkált. Nobunak Kuninobu Jositokit becézik. Talán annyit ér­ demes még róla megjegyezni.

ha te csi­ náltad! Gyorsan kikapta Súja kinyújtott kezéből a zacskót. – A mi osztályunkból? – Igen. Súja. aki tetszik nekem.– Komolyan? Megehetjük? Jaj de jó! Biztos finom. mint neked. Mire Súja megkérdezte: – Igen? Ki az? Jositoki azt válaszolta: – Nakagava. hát Jositokinál eléggé feltűnő az ügy. – De melyik? Kettő van. folyton arra pislantgat. A lényeg. van egy lány. pont másfél hónapja. Juka? – Na! Nekem nem az eseteim a kövér csajok. nem bír rendesen meglenni. és kivett egy darabot. – Bunkó. Szóval nagyon feltűnő. Ugye nem azt akarod mondani. Eleve amióta Nori­ ko odaült Súja mellé. – Ugye? Ugye szerinted is az? – Persze. Na. ahogy hallgatta Jositokit. sietve le­ oldotta az aranyszalagot. Josi­ toki egyszer csak kibökte: – Figyelj csak. – Jól van. Nem lát a szemé­ [19] . Tényleg. Ennek ellenére úgy látszik. amikor kettesben fekete sügérre horgásztak a városi gát tavánál. bocs. kihúzza magát. amint a feje fölött bókokat küldözgetett Norikónak. szerintem is. állati finom! Súja egy kissé kényszeredetten mosolygott. és fészkelődik. helyes lány. hogy Kazumi kö­ vér? Csak egy kicsit telt. – Hú. – Jé… Persze. a tavaszi szünetben. hogy Norikóról van szó. Noriko semmit nem vett észre Jositoki érzéseiből.

ha áll? – Ühüm. és ő is bekapott egyet. ha valaki eszik belőle? Á. hogy alapvetően fi­ nom. Súja megint csak kényszeredetten vigyorgott. meg­ nézte. de az volt az érzése. Súja kivett egy sütit a Jositoki kezében lévő zacskóból. – Noriko feszülten két aprót bólintott. – Hát igen. Kellemesen édes íz áradt szét a szájában. hogy Súja rosszul hallotta. amikor a szájába vette a süteményt. aztán Norikóra nézett. hogy Jositoki dicséretét más hangsúllyal köszönte meg. Sújának minden átmenet nélkül Kazumi jutott eszébe. de Noriko boldogan kuncogott. nagyon is komoly pillantással. Illetve… Noriko legalábbis figyelemmel kísérte. mire Noriko emelt hangon vála­ szolt. A lány egy évvel idősebb nála. és néhanapján előfordult. Ez a szarkasztikus stílus Mimura Sindzsitől ragadhatott rá. mire Jositoki. mert szerette volna. Vajon ez a süti tényleg csak a maradék lenne abból. Lehet. nyomban megdermedt és elhallgatott. hogy finom. és tavalyig együtt jártak zeneszak­ körre. hogy valaki kiakadt rajta. Nobu – mosolygott Noriko. – Ezek szerint meg vagy róla győződve. Mostanában gyakran élt vele. elromlik. vagy mi. hogy pont ez a norikóság benne. Hallod.től. nem tudni. biztos csak képzelődik. – Hm. – Hát mondom. – Köszönöm! – Lehet. – De Súja! – szólt közbe megint Jositoki. [20] . finom! – mondta Súja. mint aki bedugta az ujját a konnektorba. amit az öccsének sütött? Nem azért csinálta. Noriko? – Köszönöm! Kedves tőled. – Azt mondod.

ha Mijata tanár úr. megkérdezte Sújától: – Te még szereted azt a lányt. hogy magában megünnepelje a dicséretet. – De hát nem arról volt szó. – Aztán Kazumi befejezte az alsó középiskolát. én valaki mással járok. Mi más oka lehetett volna rá. miután Josi­ toki Norikóról beszélt. És Sintani Kazumi az egyetlen szaxis volt a lányok közül. és irtó jól nézett ki az oldalt összefogott hajával. és Kazumi megdicsérte: – Hú. Ja tényleg. Kazumi megtanított neki egy ne­ héz húrlefogást („A szaxofon előtt én is próbálkoztam vele egy kicsit” – mondta). felnőttes arckifejezéssel vette kézbe az altszaxo­ font. ahol az a „valaki más”. egy kicsit teltebb. ez tökjó! Nagyon menő! Súja aznap életében először vett magának egy doboz sört. Nagyon finom volt! Ám körülbelül három nap múlva.Semmiképpen sem fordulhatott elő. és bármelyik fiúnál job­ ban játszott rockot szaxofonon. Elég magas volt (nagyjából akkora. ott a gát tavánál a tavaszi szünetben. Kazumi is egy­ értelműen válaszolt: – Bocs. aznap. Súja. Azu­ tán amikor egyszer iskola urán véletlenül egyedül maradtak a zeneteremben. hogy csupa olyan figura járt abba a szakkörbe. a szakkör vezetője nem volt ott. de azért az gyakran megtörtént. Súja énekkel együtt előadta neki a Summert­ ime Bluest. mint a százhetven centis Súja). hogy jár valakivel? [21] . Súját ez felvillanyozta. hogy rockzene kerüljön fel a Nagy Kelet-ázsiai Köztársaság iskolai szakköreinek kon­ certrepertoárjára. Mondhatnánk. Asszem. amikor Súja egyértelműen megmondta neki. ha nem az. hogy ők önkénye­ sen rockkal múlatták az időt. hogy szerette volna megmutatni a tudományát Kazuminak. hogy szereti. és Súja attól kezdve éjjel-nappal a gi­ tárját pengette. mígnem második közepére ő lett a legjobb a szakkörben. halálomig szeretni fogom – Jo­ sitoki arckifejezése zavart lett. és ugyanabban a gimnáziumban tanult to­ vább a zenetagozaton. Szeretem. ahogy mindig ravaszkás. aki most ballagott? – Hát igen.

de Kavada Sógo az év elején. hogy aludt. – Ne haragudj! – adta vissza Súja Norikónak a zacskót. ami a templomi ünnepeken megjelenő zsibvásárosokat juttatja az ember eszé­ be. hagyd csak. és ha­ lasztania kellett. amely miatt az iskolából hiányzott. A b osztályba má­ sodik óta ugyanazok jártak. Előtte több mint fél évet hiányzott a suliból. hogy az előző iskolájában javíthatatlan bajkeverő volt. sérülés vagy betegség miatt (nem olyan típusnak néz ki. Lehet. és közben válaszolt: – Nem mindegy? Jositoki tovább bámészkodott. A hú. (Nem tartozik szorosan ide. és olyan arca. Emberek. Ennyit tudott meg Kavadáról. és mindehhez pelyhedzett az álla. felzabálod az egészet. bocs. mint aki betegeskedik. egy verekedés követ­ kezménye volt. ezért talán sérülés lehetett). Nemcsak a bal szemöldö­ ke fölött futott egy nagy vágásnyom. csendesen ült. 5. hanem amikor tornaóra előtt átöltöztek. egyenruhába bújta­ tott testét az ablaknak döntötte. de Súja kikapta a kezéből a sü­ teményes zacskót. de [22] . Őszintén szólva nem hallott túl jókat róla. Híresztelték. én nem kérek. ugyan nem tőle magá­ tól. ami ezt részben indokolta. és a sérülés is. megtermett. Kavada Sógo (fiúk. hogy Kavada egész testét forradások borították. Egyétek csak meg.Súja ultralassan jó messzire behajította az ezüstszínű csalit.). – Hé. Norikónak nem is jut! – Jaj. Azaz valójában egy évvel idősebb volt Sújá­ éknál. Majdnem kugli­ kopaszra nyírt rövid haja volt. Ezt látszott alátámasztani az is. – Ó. – Komolyan? De mi egyedül? Az olyan… Súja ekkor először figyelt fel a Noriko túloldalán ülő fiúra. karba tett kézzel és csukott szemmel. Súja megdöbbenve fedezett fel ugyanolyan sebeket a karján és a hátán. áp­ rilisban jött át Kóbéból. borosta! Nem túlzás ez egy harmadikosnak? Bár volt valami.

hogy má­ sok véleményére hallgass. Pont. hogy nagyszerű teste van a fiúnak. mintha fegyverrel lőtték volna meg. legalábbis mostanáig. és Kirijamának panasz­ kodott. Kavadát sem érdekli Kirijama. és Súja is épp elkezdett volna nevetni. hogy egyszer biztos összecsapnak Kirija­ mával. ezért az osztály általában kerülte Kavadát. Súja utálta. Úgy tűnt. hogy idősebb náluk. akárhonnan nézzük is. a Szaszagava Rjúhei. még ilyen pletykák is keringtek róla. Így az­ tán. Súja az állával Kavada felé bökött Norikónak. Nem tudom. suttogni kezdték. mint egy középsúlyú bokszolónak. Noriko kuncogott. Bár az egész ügy menetét és a végeredményt úgyszintén csak hallomásból tudja. hogyha meg tudsz nézni vala­ mit a saját szemeddel.Súja még férfiszemmel is úgy találta. amikor hirtelen megszólalt egy hang: – Én nem kérek. Ennek köszönhetően béke volt a 3/b osztályban.) A bal vállán két rejtélyes eredetű. tisztára. nem volt kettejük között konflik­ tus. Csakhogy Kirijama minden érdeklődés nélkül csupán egy pillantást vetett Rjúheire. és egy szót sem szólt. amikor ilyesfajta pletykák keringtek. Tehát nem elég. Minden alkalommal. – Szerinted alszik? – Hát… – Noriko visszafordult egy pillanatra Kavada felé. [23] . Kirijamát nem érdekli Kavada. ha egy embert mendemondák alapján ítélnek meg. akkor nincs szükséged arra. Közvetlenül azután. megpróbálta bele­ ütni az orrát Kavada dolgába. az a hebehurgya ficsúr. kerek forradás sorakozott. noha az azért ne­ hezen elképzelhető. hogy Kavada átjött hozzájuk. Súja újra Kavadára emelte a tekintetét. állítólag aztán Rjúhei holtsápadtan tért vissza. – Bár nem tűnik sütievő típusnak. ki mondta. És úgy látszott. – Nem akartam felkelteni.

most lenne itt a lefekvés ideje. Mélán körülnézett – aztán már nehezére esett a nyakát is mozgatni. mint a repülőgépe­ ken veszély esetén használt oxigénmaszkok. és a sötétbe olvadó. mikor Súja valami furcsa dologra lett figyelmes. és hátradőlt. de nem korai egy kicsit a várva várt osztály­ kiránduláson közvetlenül indulás után elaludni? Legalább énekelhetnének. A szeme továbbra is csukva volt. nem igaz? A buszban van még egy hülye ka­ raoke-berendezés. Ugyanakkor Súja rájött. persze ha valaki nagyon precíz. hogy magára Sújára is irtózatos álmos­ ság tört rá. Nem hallatszik beszélgetés sehonnan. egy az egyben úgy néz ki. de szinte nem is hal­ lotta még a hangját. Noriko megint hátrapillantott Kavadára. hogy a cső lefelé lóg. ahonnan egy gumicsősze­ rűség vezetett lefelé. hogy Kavada az osztályukba jött. Mintha mindenki el­ aludt volna. és betömött még egy süte­ ményt. Mi lehet az? Ha nem számítjuk. Nem ismerte túl jól ezt a hangot. vagy minek is hívják. Norikónak is csukva van a szeme. én ki nem állhatom ugyan. Tekintete előresiklott a szűk térben. azután újra Sújára nézett. Jó. ő is alszik. Balra tőle Jositoki időköz­ ben egyszer csak elaludt. A sofőr maszkot viselt a szája előtt. ám ezek szerint nem aludt. [24] . Aztán még egy jó darabig Norikóval és Jositokival beszélget­ tek… * Tíz óra felé járt az idő. Szokatlan volt a légkör a buszon. És a fő probléma az. egy visszapillantó tükörben a buszvezető felsőtestét látta tükrö­ ződni. határozott hang. de egyértelműen Kavada szájából eredt. hogy már több mint egy hónap eltelt azóta.A fülében csengett a mély. nagy első szélvédő közepén. Mimura Sindzsi teste kilóg a szék­ ről a folyosóra. Súja megrántotta a vállát.

amikor gyerme­ kükre gondoltak. mintha valami átlátszó masszában mozogna. Jobbról olyan hang hallatszott. és Súja igencsak megküzdött. Úgy tűnt. Talán berozsdállt. és aláhullott. hogy beleüssön. és egy száznyolcvan fokos fordulattal Takamacu felé vette az irányt. de néhányan kikeltek magukból. Ki akarja törni az ablaküveget. és a légiutas-kísérők utasításait követve helyezzék fel az oxi­ génmaszkokat! Nagyon vicces. Kérem. mintha valamit karistolnának. a buszon utazók családjainál. Visszatért a város­ ba. aki valószínűleg soha többé nem tér már haza. hogy nem nyílik. de a karjából kiszállt minden erő. vagy elromlott a zár. Leroggyant az ülésre. vagy a kevés­ bé szerencsések gépfegyver okádta forró ólomgolyókban ré­ szesültek. mert látszott. majd csendben le­ állt a motorja. Kavada Sógo felemelkedett ültéből. De vajon miért? Csakhogy az üveg nem tört ki.Miért? A buszon nem lehet levegőt venni? Hölgyeim és ura­ im! A busz motorjának meghibásodása miatt kényszerleszál­ lást hajtunk végre. Az éjjeli látoga­ táson elcsodálkozva ajtót nyitó szülőknek minden bizonnyal kivétel nélkül elállt a szavuk. Utóbbiak vagy az elektromos sokkolótól vesztették eszméletüket. Legtöbb esetben a szülők némán bólintottak. Akkor Kavada a bal öklével esett neki az ablaknak. Kavada még egyszer nekive­ selkedett. mintha az iménti mély hang azt mondaná: – A rohadt életbe! Aztán Súja is mély álomba zuhant. hogy oda bírjon fordulni. kapcsolják be a biztonsági öveiket. a zsúfolt úton haladt még egy darabig. Ugyanebben az időben Siroivában férfiak jelentek meg nagy fekete autókon. Ne­ héz volt a teste. amikor átnyújtották nekik a ba­ rackszínű pecsétes állami okiratokat. és próbálta kinyitni az ablakot. így szeretett gyermeküknél is hamarabb mondhat­ tak búcsút a világnak… A Siroivai Középiskola 3/b osztályának kirándulóbusza már régen letért a többi busz útjáról. [25] .

amikor hátranézett a b osztály tanulóira. a negyvenegy osztály­ társ. Nagyon úgy látszott. Súja helyén egy pad­ firka. mintegy a rendszernek szánt üzenetként valami vésőszerűséggel a paci sarkába faragva. amíg a harci mezt és maszkot viselő férfiak felnyomakodtak a buszra. hogy csak ő volt ébren. hogy a megszokott tanter­ mükben vannak. hogy [26] . és a Köztársaság előírásos kézjelével tisztelgett. attól balra fent egy nagy képernyős tévé állványostul. és béké­ sen ringatózott rajta a „játékosokra” váró hajó. A holdfényben csontfehéres fénylő betonmóló túloldalán koromfekete tenger sötétlett. mint megannyi zsák. De a lényeg. Jositoki túloldalán pedig Mimura Sindzsi. rögtön visszatért merev arckifejezése. hogy az állógallérú diákegyen­ ruhás fiúk és a matrózblúzos lányok. és valahova a távolba meredt. mint a Si­ roivai Középiskola 3/b osztálytermében). „a Vezér a katonaruhás csajokra gerjed”. de van katedra. meg csőlábú asztalok és székek sorakoznak. egy kopott táb­ la. teljesen rendes embernek látszó. Arra is rájött. akik az előbb még (legalábbis feltehetőleg) mind a bu­ szon utaztak. de amint megjelent egy férfi az ablaka alatt. rendesen a saját helyükön ülnek. Persze ez nem a 3/b tanterme. mint az iskolájuk) füstüveg ablak melletti padtól kezd­ ve komótosan körbejáratta tekintetét. Tekintetén átsuhant egy cseppnyi szo­ morúság. Aztán egy gombnyomással kinyitotta az ajtót. félig ősz sofőr rajta hagyta az oxigénmaszkot kissé fáradt ar­ cán. az asztalukra borulva alszanak. [Maradt 42 fő] 1 Egy pillanatig Súja azt hitte. A bal ablaknál Szugi­ mura Hiroki tagbaszakadt testével szintén a padra dőlt (Súja ekkor végre felismerte. a terem közepe felé Kuninobu Jositoki. a mögötte lévő széken Nakagava No­ riko. Súja a folyosó felőli (mármint ha ez a hely ugyanolyan felépí­ tésű. és nyújtózkodott. Ha leszámít­ juk. hogy ki-ki a maga módján a székre vagy az asztalra dől és alszik.A negyvenes éveiben járó. hogy az ülésrend ugyanaz. Balra kicsit előrébb.

Ahogy rájött. mi az. Kuninobu Jositokié az egyenru­ ha állógallérja miatt nem volt jól látható. Az asztalra boruló Noriko mat­ rózblúzának gallérja alól egy ezüstszínű. hogy annak is ugyanúgy be vannak deszkázva az ablakai. hogy rajta van. bő három óra telt el azóta. de aztán feladta. valami fekete deszkaréteg borítja. Súja az órájára nézett. de erős szerkezetű volt. az ő nyakán is volt egy ugyanolyan valami. Jó. de az ő nyakán is ki­ vehető volt. Nem tudni. Kemény és hideg érintése volt. Jó. Nem tévedett. amelyben a holmija volt. valahogy nehezebben ment a légzés. de még valami nem hagyta nyugodni. Pont egy órát mutatott. és jobb kezét saját nyakához emelte. Ezek szerint. Hajnal? Dél­ után? A dátum „THU/22”. most másnap kora hajnal – vagy másnap dél­ után van. nappal van-e vagy éjszaka. [27] . hogy a sporttáskája. Súja rögtön rá is jött. De… Súja körbejártatta szemét osztálytársain. ahol az ablaknak kellene lennie. ez még oké. Szugimura Hirokinak is. A füstüvegen túl a folyosó is sötétbe burkolózik. Nyakörv! Nyakörv. Ennél fontosabb. Vaslemez lehet? Felszíne ridegen visszaveri a plafonon sora­ kozó neonlámpákból ráeső tompa fényt. hacsak nem állították át az óráját. Mimura Sindzsinek is. Súja agyán hirtelen átfutott egy gondolat. amikor észrevette. nem vagyunk mi kutyák! Súja egy darabig piszkálta. nem jött le. lehet.miért érezte magát olyan furcsán. és mindenki másnak is volt. a rohadt életbe. hát egészében véve furcsa hely­ zet. hogy… Mi van az osztálykirándulással? Ezen gondolkozott. ott hever a lába mellett a földön. szorosan a nyakára illesztett fémpánt villant elő. Egy kicsit megrángatta. Hirokin túl azt a részt. Itt valami nincs rendben. hogy rájött a buszban az álmosság.

A férfi felállt a katedrára. fénymásolt borítóját juttatta eszébe. Utána. Egyszer csak nagy hanggal kivágódott a katedra felőli ajtó. és körbenézett. Alacsony. zömök testalkata és rövid lába volt. majd visszafordult a katedra felé. fekete bebújós cipővel. Súja arcán állt meg. és kibontva hordta. nem tudni. hogy a kormány embere. a törülközőt. ezért a férfi levette a szemét Sújáról. Kabátja gallérján a barackszínű jelvény mutat­ ta. Sújának egy feketén szerzett Joan Baez-kazetta rossz minőségű. a városnézéshez való. és találkozott a tekintetük. iskola által biztosított jegyzetfüzetet és egy üveg Bourbont. amelyet mint­ ha csak ráadásként kapcsoltak volna a testére. de Súja a vállrándításon kívül mást nem tu­ dott csinálni. Minden ruhadarabja el­ nyűttnek tűnt. A legjellegze­ tesebb mégis hajviselete volt: haja a válláig ért. Kuninobu Jositoki hátrafordult. Derűs hangja volt. Fogalmuk sincs. mint egy fiatal lány. akik mélyen aludtak. Súja újra körbenézett a teremben. Ébredező osztálytársainak zavarodott volt a tekintete. néhányszor jobbra-balra rázta a fejét. Egy férfi jöttbe. aki (ha ez nem álom) egyedül volt ébren a teremben.Tegnap este csak belehányta a váltás ruhát. Arca pirospozsgás. és a teremben feszült suttogás hallatszott. miért. mire Josi­ toki odakapott a saját nyakához. Nakagava Noriko kábán bámult rá. Végül mindenki felébredt. A pillantása vi­ szonylag hátul. és félrehajtotta a fejét. és a férfi megszólalt. Jó tíz percen át szemlélték egymást. Időközben a többiek is ébredeztek. A hangok azokat is felébresztet­ ték. Súja rámutatott a nyakörvre. szürke kabátot és sötétvörös nyakken­ dőt hordott. mi történt. A többiek lábánál is ugyanúgy ott volt a csomagjuk. Sima halvány­ bézs színű nadrágot. és kétségbeesés ült ki az ar­ cára. [28] . mire Súja felkapta a fejét.

hogy álnév. Hülye egy név. Még a fiúk és a lányok külön bejáratú tréfacsinálói. nincs órám! – Te emlékszel. én vagyok az új osztályfőnökötök. akkor most elmondom. mert baleset áldozata lett vagy hasonló. aki Szakamocsinak nevezte magát. és eljöttél idáig? – Ez a pasas meg ki a franc? – Nem. A nevem Szaka­ mocsi Kinpacu. nem emlékszem semmire. Először is.– Felébredtetek? No. Szeto Jutaka és Nakagava Juka (lányok. – Mi történik itt? Az osztályunk éppen kirándulni indult. – Nem értem – közölte. 16. de azért a hangja határozott volt. Körbeforgatta a fejét. a lány osztálytitkár. Halljátok. ugye. Elöl hirtelen felpattant Ucumi Jukie. így van? – folytatta Jukie. [29] . kérem szépen. odafordult a táblá­ hoz. – Na. és krétát ragadva nagy betűkkel függőlegesen felírta a nevét. Bár ha figyelembe vesszük a körülmé­ nyeket. – Hol vagyunk? – Te is aludtál? – Hány óra lehet? – Mindenki aludt? – A fenébe. hogy mindenki nagyban rákezdte. Jukie a hosszú haját két szoros copfba fonva hordta. Talán olyasmi forgatókönyvet akart a saját fejébe diktálni.) sem mukkantak meg. A férfi. Mindenki felé nézett. hogy leszálltál a buszról. elképzelhető. jól aludtatok? Senki nem szólt egy szót sem. hogy az egész osztály eszméletét vesztette. aminek az lett a következménye. [Maradt 42 fő] 2 A katedrán álló hosszít hajú férfi mosolyogva folytatta. mi következik. Az arcán eléggé látszott a feszültség. hogy végignézzen az osztályon.

Noriko aggódva pislogott sötét szemé­ vel. Szakamocsit mustrálta. Kuronaga Hirosi (fiúk.– Jaj. (Hirono és Josimi Sújától balra ültek egymás mellett. és észrevette. (Szu­ gimura Hiroki pont mögötte volt. és egy egészen aprót bólintott. aki az ablak felőli sorban hátulról a második volt. és csak az álla mozgott lassan. és persze rajtuk kívül nem akadt más lány – fiú sem –.) Azután Kavada Sógót vette észre. ablak felőli oszlop elölről a második pad. aki nem beszélt. Aztán ott van Szóma Micuko. Volt még néhány ember. De miközben Súja figyelte. hogy Szakamocsi némán hallgat. Nem foglalkozott azzal sem. Szaszagava Rjúhei. a középső sor utolsó padjában ülő Kirijama Kazuón állapodott meg először a pillantása.) és Cukioka Só (fiúk. 9.). Miután Súja meggyőződött róla. és valamit beszéltek. 14. akivel szóba állt volna. Simizu Hitunótól és Jahagi Josimitől. mi ez? Én félek.) Az arca olyan tündérien szép. de ő beszélgetésbe merült a mellette ülő Mimura Sin­ dzsivel. a mellette ülő Hatagami Tadakacuval beszélt. Súja újra előrefordította a fejét. Mintha Noriko nézése egy kicsit nyugodtab­ bá vált volna. Ő az a kicsit züllött csaj. szemrevételezte. Rézsút hátrafelé. ne már. Mereven előrenézett. a „bandája” másik két tagjától messze volt a helye. matrózblúzos kezét karba téve. egy rágót vett elő a zsebéből. csendben körbenézett a teremben. annyira nyugod­ tan nézte. Numai Mi­ curu. [30] . Hátrasimított hajával és higgadt szemével egyenest a katedrán álló férfit szemlélte. Kavada is csak szótlanul nézte Sza­ kamocsit a katedrán. ha hozzá szóltak kö­ rülötte csoportosuló emberei. Súja vetett egy pillantást a Noriko előtti széken ülő Josi­ tokira. hogy Nakagava Noriko a nyakát hátratekerve az­ óta is csak őt bámulta. Súja rögtön újra Noriko felé nézett. Mondhatnánk. de most a szokásos már-már flegma arckifejezésével. és a szájába vette. hogy akár egy filmcsillagé is lehetne.

[Maradt 42 fő] 3 Nem valószínű. (Program) Hazánkban a Honvédel­ mi Erők Szárazföldi Alakulata által. 1947-ben hajtották végre először. Teljes elnevezése Harci Kísérletek 68-as Számú Programja. – Kiválasztottak benneteket az idei Program résztvevőinek. mint hogy… – és végül ki­ mondta – ma meg kell ölnötök egymást. miért vagytok itt. jól van. hogy elmondom. Az arckifejezése lehelet­ nyit sem változott. Az ok nem más. Maga a kí­ sérlet igen egyszerű: az egyes osztályokon belül egymással harcolnak a diákok. A zsivaj ha­ mar alábbhagyott. amíg egy fő marad. és mérik az ehhez szükséges időtartamot stb. hogy van olyan középiskolás a Nagy Kelet-ázsiai Köztársaságban. Csupán mintha egy savanyú mosoly tele­ pedett volna az arcára.– Jól van. különféle statisztikai felmérések céljából. védelmi okokból alkal­ mazott hadi szimuláció. hogy felhívja magára a figyelmet. Most nem keletkezett hangzavar. Minden osztályból az utolsó élet­ ben maradott (a győztes) élete végéig rendszeres havi jutta­ tásban és Vezérünk saját kézjegyével ellátott oklevélben ré­ [31] . Az általános iskola negyedik osztályától a tankönyvekben is szerepel. Csak – tűnt fel Sú­ jának – Kavada folytatta a rágózást. Szakamocsi változatlanul széles vigyorgás közepette folytat­ ta. jól van! Csendet kérek! – Szakamocsi tap­ solt néhányat. előadandó művek címét és azok sorrendjét tartalmazó vázlat (…) 4. – Tehát ott tartottunk. Mindenki mozdulatlanná dermedt. a Nagy Kelet-ázsiai Köztársaság Kormánya által kiadott Kis­ lexikonból idézünk: program (fn) I. mint egy kimerevített filmkocka. Itt inkább a kicsit részletesebb. aki ne tudna a Programról. Minden évben ötven (49 előtt negyvenhét) osztályt jelölnek ki a feladatra az ország középiskoláinak harmadik évfolya­ mából. Valaki felsikított.

amelyet az első évben intézett a lakosság egy radikális csoportjának til­ takozó. félrevezetik. Vezérünk Áprilisi beszéde. akik a „Fiacskám. nem kérsz egy kis disznósültet?” frázissal szólítanak meg). Tekintsék a Progra­ mot a sorkatonai szolgálat különleges formájának. amint alkalmuk adódik. Idézzük: „A forradalomért és a haladásért együtt harcoló szeretett testvéreim (317. akik Köztársaságunkat veszé­ lyeztetik. (A hallgatóság felháboro­ dott könnyekben tör ki. Súja már negye­ [32] . porhüvelyük visszatalál az istenek által ránk hagyo­ mányozott gyönyörű anyaföldbe. és örökké fog élni?! (Taps­ vihar. illetve agitációs megmozdulásaival szemben. hogy a tizenöt eszten­ dős. akik éjjel-nappal veszély­ nek teszik ki magukat a harcvonalban. fiatal életek ezer-. üdvrivalgás. és minden ravaszságu­ kat latba vetve áskálódnak ellenünk. szüntelenül gyülekeznek világszerte. (A hallgatóság felől több helyről a harag hangjai hallatszanak.) Mint tudják. kimossák az agyukat. hogy amennyiben az ő életük országunk. Tengeri és Légi Hadteste kivétel nélkül hazáju­ kért tettre kész.szesül. Én magam is fájdalommal gondolok arra.) Hazánk számára ilyen szi­ tuáció közepette a 68. Nagy Vezérünk beszédét itt kétperces taps és örömujjongások szakítják meg. A testvéri né­ pek polgárait kizsákmányolják. népünk önállóságának védelmére szolgálhat. a forradalom és a haladás iránti erős vágytól égő fiatal önkéntesekből épül fel. A Honvédelmi Erők Szárazföldi. irtják népünket. Ám nem állíthatjuk-e. úgy elhullajtott vérük. Az ország védelme érdekében (…)” A rizsát félretéve (gyakran látni a pályaudvar előtt a Honvé­ delmi Erők toborzó ürgéit. hogy az imperializmus hirdetőivé váljanak. Egy perc szünet. Egyébként ez az Áprilisi beszéd benne van az elsős középisko­ lai könyvekben. Program kísérlete elengedhetetlen. Köztársasá­ gunkban nincs kötelező sorkatonaság.) Továbbá.) A szégyentelen imperialisták. Nevezetes 317. százezerszám hullanak majd. be­ hatolnak a világ legfejlettebb forradalmi nemzete – Köztársa­ ságunk – területére.) Emberek! (Egy perc szünet. és ké­ nyükre-kedvükre kihasználják őket.

akit akkor még Jaszuno Rjóko kis­ asszonynak hívtak (Különben ő az előző igazgató lánya. aki ezek szerint a nyertes kellett hogy legyen. öltönyös felnőtt férfi beszélt. Vége volt a kedvenc robotos rajzfilmjüknek. amelynek alapján az elhunyt harmincnyolc diák halálának feltételezhető okai a következők voltak: golyó általi halál 17 fő. botok. Súja nem emlékszik a tartal­ mára. Súja tovább bámulta a képernyőt. A részt vevő osztály a Zencúdzsi város Zencúdzsi 4. aki nála korábban került be az intézetbe. továbbá más tompa tárgyak által okozott halál 5 fő. A mai nap folyamán zajlott a holttestek begyűjtése és vizsgálatuk. mikor együtt tévéztek a játszószo­ bában Kuninobu Jositokival. asszonyomnak vagy uramnak szólítottak. de hát úgyis mindig nagyjából egyforma. fulladás 3 fő…” A képernyőn megjelent egy rongyos matrózblúzos lány. csatornát váltott. A férfi egy papírról olvasott fel. és a mostani igazgatónő.dikes általános iskolás kora előtt hallott a Programról. Ak­ koriban még csak gimnazista lehetett. amelyet minden csatorna közvetít időnként. Minden ott dolgozót kisasszonynak. vágóeszköz általi halál 9 fő. Az Önvédelmi Erők két katonája fogta közre. amelyen egy karót nyelt. Számú Középiskolájának 3/e osztálya volt.). Beszélik. talán ötéves lehetett. iszonyúan unalmas műsor. és már épp kezdte megszokni az Áldott Szeretet Házát. Mindeneset­ re nagyjából a következőképpen hangzott: „A kormány. ahova apja egyik ismerőse révén jutott be (Egyetlen rokon sem volt haj­ landó befogadni. hét óra és negyvenhárom perc volt. hogy szülei korábbi kormányelle­ nes tevékenysége is közrejátszott ebben. hogy ez a Híradónak nevezett. és elgyötört arccal a kamerába [33] . amely négy kilomé­ terre helyezkedik el a Tadocu-öböl partjaitól. de Súja nem bizo­ nyosodott meg róla soha). A győzelemig felhasznált játékidő három nap. illetve az Önvédelmi Erők iménti közlése sze­ rint a Kagava tartományban három év óta először megrende­ zett Program tegnap délután három óra tizenkét perckor le­ zárult. Ebből megálla­ pította. Az előre nem is­ mertetett helyszín a Sidaka-sziget volt. A szü­ lei meghaltak autóbalesetben.

Való­ színű. mintha szellemet lá­ tott volna. egyetlen megmaradó székért folyik. ez a világ legrosszabb székfoglalós játéka. előre nem meghatározott időpont­ ban. kétezer ember. Ami furcsa volt – Súja még most is emlékszik azokra a képsorokra –. Akkor ugyan még nem tudott ilyen kü­ lönbséget tenni. valószínű. amelyeket átlag kétévente egy­ szer váratlanul adtak le. akit életében látott. Ahogy idősebb lett. Igen.nézett. hogy ebben az országban a legtöbb harmadikos ehhez a módszerhez folyamodik. egyre fenyegetőbbnek érezte a Program­ ról beszámoló helyi híreket. amely a túlélőt megil­ lető. és a jobb halántéka környékén valami sötétpiros anyag kenődött rá. ahogy kicsit félrefordult. hogy máshogy közelíti meg a dolgot. Ha negyvenfős osztályokat veszünk. Kuninobu Jositoki már rég nem nézett oda. hogy valami­ lyen okból a kislány szája szegletében néha egy-egy nevetés­ hez hasonló fintor szaladt végig. – Szegénykém csúszott ki a száján. Ez évente az ország középiskolásaiból ötven osztályt érintett. ponto­ sabban ezerkilencszázötven diák elkerülhetetlen halálos íté­ letét jelenti. hogy az volt az első őrült arca. csak egy kicsit megijedt. A Nagy Kelet-ázsiai Köztársaságban nem lehetett szembeszállni a kormánnyal. ha­ nem jól ismert osztálytársaikkal kell megküzdeniük. és egy mandarint evett. Ráadásul nemcsak egyszerűen megölik őket. mi ez? Jaszuno kisasszony a fejét rázva így felelt: – Semmi. Oké… Hazánk egyetlen sorkato­ nai szolgálata? A Rizsföldek Országának gyönyörű földje? Mennyi középiskola lehet az országban? Még ha hozzá­ [34] . Ellenállásra nem volt mód. Súja úgy döntött. Hosszú haja kibomlott. Súja talán rákérdezett: – Tanárnő. Ha ma belegondol.

Olyan volt. Egészen mostanáig. Igazából körülbe­ lül annyi az esélye. azt hitte – valószí­ nűleg a 3/b többi tagjával egyetemben –. hogy kinek van joga elszomorítani azt a helyes kislányt?! Igen ám. Kagava tartományban például jó. hogy közlekedési balesetben meghalsz. Súja a Szugimura Hiroki mögötti pad felé fordult. hogy „az unokabátyám a Program­ ban…”. Motobucsi Kjóicsi volt az. Ugyanakkor haragot is ér­ zett. S azzal egy időben Sújában is lassan halványodott a félelem és a harag is. És végül idén. amikor hallott valakit az osztályból. Azért néha. Ez már csak így működik. [35] . Nem azért mondom. hogy vele ez nem történhet meg. mint a művtöri-könyvben az Amerikai Birodalom degenerált művészetének példájaként bemutatott Andy War­ hol-selyemnyomat. Pontosabban nem volt más választása. ha kétévente egyszer sor került egy osztályra. de én bevásárló­ központ nyereményjátékán is csak papír zsebkendőt nyertem eddig. Csak a kormánnyal szemben érzett homályos bizal­ matlanság és tehetetlenség maradt utána. mint hogy elhitesse magával. sírva mesélni. Kábé olyan szinten. hanem már-már hamuszürke volt. és zaklatott hangon kiabált. ha sorsolásokon sincs soha szerencséje. különösen ha lányt. Az arca nem is sápadt. aki úgy el volt keseredve. mint annak. mint nyolcszáz az egyhez. szürreális kontrasztot alkotva ezüstkeretes szemüvegével. amikor ő is harmadikos lett.vesszük a népességcsökkenést. A fiúk osztálytitkára. ahogy felpattant. míg végül el is szállt. az esély akkor is kisebb. és miért is fogná ki az ember. * – Ekkora hülyeséget! Valaki nagy robajjal feldöntötte a székét. de a lányt. néhány nap el­ teltével újra látták mosolyogni. Sújában kiújult a félelem. tehát… De kit érdekel ez? Fuck off.

nem úgy van az.Az osztályból páran talán azt várták tőle. A ti értéketek nem olyasmitől függ ám. Apukát. Van itt. letörte a többieket. a lezárásáig nem hozzák nyilvánosságra a részleteket. Kjóicsi fiam. vilá­ gos: az emberek születésüktől fogva egyenlők. Ez vala­ mi tévedés. Vilá­ gos? Mindnyájatoknak más és más a háttere. mivel a Program titkos kísérlet. Kérem szé­ pen. hogy ki­ vétel vagy! Hogy váratlanul leordították. – Az a-a-apám a Tartományi Környezetvédelmi Osztály osz­ tályve-ve-vezetője. Te. aki Szakamocsi néven mutatkozott be. Gyilkolják le barátaikat. Hosszú haja repkedett. akikkel tegnapig jóban voltak? De hát erre senki sem képes. Az én osztályomat nem vá-választhatják ki a Pro-programra! Kjóicsi csak ennyit mondott. A férfi. mert a tartományi hivatalban dolgozik. még mindig nem tudjátok elhinni? [36] . vigyorogva csóválta a fejét. hogy egy szülőt különleges bánásmód­ ban lehet részesíteni. – Arról azért van fogalmad. ha azt hiszed. – A reggeli hírekben megemlítenek majd benneteket. anyukát vi­ szont már értesítettük. hogy mi bennetek az ér­ ték! Ezért. Reszketett. kérem szépen. Termé­ szetesen. Legyilkoljuk egymást az osztálytársainkkal? Csak nem… – Jaj. ezért még a szoká­ sosnál is idegesebbnek tűnt a hangja. ugye? – mondta leereszkedőn. magyarázd már el nekik! Ám amit Kjóicsi mondott. de hamarosan visszatért az arcára a mosoly. ami nem rajtatok múlik. Kjóicsi visszahuppant a székre. gazdag családból is. hogy valamilyen logikus ellenérvvel áll elő. Szakamocsi egy szemvillanásig még szúrósan nézett rá. te is tévedsz. – Te vagy a Motobucsi. Nektek magatoknak kell megtalálni. hogy mi az egyenlőség?! Remélem. titkár. szegény családból is gyerek. gyerekek. Természetesen ez ugyanígy van az illető gyerekével is. Még mindenkinek bamba kifejezés ült az arcán.

Valamennyire puha lehet. Széltében mindkét oldalon jócskán túllógott. kato­ nacsizmában és a homlokán barackszínű jelvénnyel ellátott vassisakban voltak. ami benne van. a másik egy középtermetű. Egy piros folyadékkal lepett valami… – Ááááááááááááááááááááááááááá! Még ki sem nyílt teljesen a cipzár. és három férfi furakodott be rajta. Mindhárman összegörnyedve cipeltek egy fekete. mintha ananásszal tömték volna tele. A vállukon rohampuska lógott. a zsák fo­ lyosó felőli oldalánál fogva egy mozdulattal feltépte a cip­ zárt. No. Aztán a bejárat felé fordulva tagoltan kiszólt. kölyökképű szép fiú. valamelyik lány sikított az első sorban. [37] . Mindhárman terepszínű ruhában. A „Mi az?” kérdésekkel egy időben. Az egyikük fé­ lig-meddig hullámos hajú. A nyakigláb. és a három férfi letette a zsákot a tanári asztalra. Illetve még inkább a hajdani Hajasida tanár úr. mutassátok meg! – mondta Szakamocsi. – Gyertek be! Válaszul újra kicsapódott a bejárat tolóajtaja. és azonnal kontráztak néhányan. székek és asztalok boru­ lásának hangja mellett kiteljesedett a szopránkórus. Súja is nagyot nyelt. Kondó és Nomura urakat. az övükön au­ tomata pisztoly markolata figyelt ki a tokból. és a másik kettőhöz viszonyítva kevésbé jellegzetes. – Bemutatom a Programotok segítőit: Tahara. Szakamo­ csi félrehúzódott az ablak irányába. Vagyis volt osztályfőnökük. Hajasida Maszao ta­ nár úr kandikált ki. az utolsó pe­ dig kicsit nőies volt. vastag nejlonból készült hálózsákszerűséget. Helyenként ki­ dudorodott. mint aki gondban van. Ebből tudni lehetett. magas növésű nyakigláb volt. akit ezek szerint Taharának hívnak. A félig nyitott zsákból osztályfőnökük. hogy a Honvédelmi Erők katonái.Szakamocsi megvakarta a fejét. főleg az ablak felőli része konyult le.

megjegyezhetetlen arcú katona félrehúzta Hajasida zsákját a terem sarkába. Hajasida tanár úrnak már lé­ nyegében nem volt feje. csendesebben. ami­ ben Hajasida tanár úr volt. – Jól van. ahogy megvív az óriás csó­ tánnyal. kékesszürke öltönye csupa vér volt. kilógott a zsákból. A katona beleeresztett kettőt Hajasida tanár úr fejébe. A leg­ szélső. csak a bal fele volt meg. A fél lencse alól vörösre festődött. Csendet kérek! Gyerekek! Szakamocsi összeütötte a tenyerét. A nagy. és addigra már a visítás is elnémult. Egyszer csak a Kondó nevű kölyökképű katona elővette a pisztolyát. Az első sorban lévők ta­ lán még a másodpercmutató mozgását is láthatták. A katona félredobta Hajasidát a katedra sarkába. A fej maradványai szanaszét repültek. hogy kikerült a szűk helyről. és lerántotta a katedráról. mivel a fejéből is csak a bal fél maradt.Vékony. és felsorakozott [38] . nyakukat behúzva visszaültek. Akár egy sci-fi főszereplője. Bal keze. de a lányok fülsiketítő vi­ sítása nem csillapodott. Ez logikus. jól van. amelyen a karóráját hord­ ta. Maradék haját az agyvelő szürke zseléje pettyezte. fekete keretes szemüvegének. Mire elült a lövés visszhangja. és úgy csüngött a katedra elé. mintha örülne. [Maradt 42 fő] 4 Akik álltak. hogy egy figyelmeztető lövést ereszt a plafonba. Súja arra számított. A tanár úr fejét felfelé fordítva felemelte a saját feje magasságába. de a katona fél kézzel megmarkolta a zsákot. amely miatt Szitakötőnek becézték. Az agy és a csontszilánkok a nagy sebességű lövedék energiaíjától a vérrel egyesülve permetként hullottak az első sorban ülők arcóra és mellkasá­ ra. üveggolyó­ szerű szem bámulta a plafont.

Hallotta. hogy folytat­ hatja-e. Hajasida tanár úr hevesen ellenezte. Akárhogy is. mintha meg akarná ítélni. hogy fegyvereket osztanak ki. és Sza­ kamocsira meredt. nem tévedés vagy vicc. hogy részt vegyetek a Programban – mondta békéltetőn Szakamocsi. mint egy báb. Súja megdermedt az ide­ gességtől. Az osztály megint elcsöndesedett. A dol­ gok annyira valószerűtlenül alakultak. Súja reménytelenül igyekezett világosan gondolkodni. hogy nem is akart megszólalni. Végül a szag is megérkezett. De vajon hogy zajlik ez a Program a gyakorlatban? A részleteket egyáltalán nem hozzák nyilvá­ nosságra. Nehogy valami hülyeséget beszélj itt össze. mire Jositoki folytatta. innen valahogy el kell menekülni. olyan hirtelen történt. Mindenki beismerte. de szabad egymással beszélniük? Hogyan tartja a kormány az egészet… – Nekem… – Erre a hangra félbeszakadtak Súja gondolatai. Hamarosan kénytelenek lesznek egymást gyilkolni. Lehet. [39] . – Nos tehát. Kuninobu Jositoki félig kiegyenesedve felemelkedett. kérdezz csak bármit nyugodtan – mo­ solygott Szakamocsi vidáman. hogy mi is hibáztunk. miközben a hajába túrt. Hogy ho­ gyan? Mindenesetre beszélni kell Jositokival. de hátul valaki fájdalma­ san nyüszített. és azokkal harcolnak. Felemelte a fejét. és tágra nyílt a szeme. Látszott rajta. ahogy többször egymás után hányás toccsan a padlón.két társával együtt a katedra oldalán. aztán Mimurá­ val és Szugimurával. hogy ez a valóság. Josito­ ki! – Igen? Hallgatom. csak a szavai maguktól hagyták el a száját. de Hajasida borzalmas állapotban lévő holttestének és a részvételével bemutatott rémes show-műsornak köszönhe­ tően magához tért. és hallani lehetett. hogy leblokkolt az agya. A terembe visszatért a csend. Szakamocsi visszalé­ pett a tanári asztal elé. – Hát.

az Áldott Szeretet Házának kutyáját elütötték a [40] . értem – bólogatott Szakamocsi. és elvigyorodott. – Ja. Nem kell izgulnotok. hogy a mosolya egé­ szen őszinte lehetett. már tudom. tényleg. Van köztetek olyan. – Mit merészelt Anno tanárnővel… – Sújának összerándult az arca mérgében. de Súja a hosszú együtt­ lét évei alatt kétszer találkozott ezzel az arccal. Hogy jobb magaviseletre bírjam. volt benne valami zavaró. – Egy az egyben úgy viselkedett. Akkor te a Kuninobu vagy. de mielőtt bármit mondhatott volna. volt még valaki. Josi­ tokinak továbbra is valahogy kába volt a tekintete. – Bocsássatok meg. Jositoki hangját hallotta: – Kinyírom! Jositoki áll-a maradt. Te biztos a Nanahara vagy. El­ lenkezni próbált. ha tényleg szívből begurult. Ó. hogy valamin felhúzza magát. Annak ellenére. Egyszer. Kit értesítettek? – Ó. nem halt meg. aki népjóléti intézményben él. Valószínű­ leg az osztály többi tagjának új volt. Veletek kapcsolatban a dolgok rendje-módja szerint értesítettük az intézetetek igazgatóját. majd újra Jositokira nézett. mint Hajasida tanár úr.– Nekem… nincsenek szüleim. amelyet olyankor öltött fel nagy ritkán. És… – A Nanahara én vagyok – szólt közbe Súja szinte kiáltva. Sújában felforrt a harag. Szakamocsi Sújára pillantott. egy kicsit… – majd mintha ebben semmi rendkívüli nem lenne így folytatta – megerőszakoltam. Az arca eltorzult. Jositoki mindig min­ denkihez kedves volt. szép nő volt… Olyan hangsúllyal mondta. mint aki személyesen találkozott vele. ahogy visszafordult Súja felé. A jellemzés szerint ideológiai szempontból veszélyes vagy. és elképzelhetetlen volt. Ez volt az az arckifejezés. ami­ kor Eddyt.

érzelmes testtartás. szóval egy csupa énekesből álló együttes. – Megölöm. Szakamocsi ezúttal csitító. majd miután a tanárnő szerzett pénzt. és kikosaraz­ ta. ezt jól jegyezze meg! – Jositoki. vicces? Én tényleg megölöm. megölöm. – Ide figyelj. Romantikus rész. és a kocsi továbbhajtott. akik a katedra mellett várakoztak. mi­ nimum a pasas metszőfogait megszerezte volna. és behajítom a pöcegödörbe! – Hűha! – Szakamocsi jól szórakozott. Nagyon jó­ lelkű fiú volt. Tahara. hogy az embernek felelős­ séget kell vállalnia a szavaiért?! – Azt hiszi. a legtöbbször csak nevetett rajta. a há­ rom terepszínű ruhás férfi. a rohadt életbe! – üvöltötte Jositoki. Tisztára olyanok. még ha hülyére vették vagy ugráltatták is. furcsamód kedves hangon szólalt meg. megölöm! Mielőtt Súja még egyet kiálthatott volna. Jositoki akár a saját testi épsége árán is. viszont nagyon hevesen rea­ gált. Kondó. ha baja esett valakinek. direkt Sújáék előtt pocskondiázta a tanárnőt. Kuninobu? Remélem. akit szívből szeret. a negyedik általánosba járó Jositoki meg futott utána. tudod. – Megölöm. hogy leállítsa. Kuninobu! Amit most mondasz. teljesen ugyanolyan pózban emel­ te fel a jobb kezét. Ha Súja ak­ kor nem állítja le. – Megölöm. aki előbb az intézet adóssá­ gát ürügyként felhasználva erőszakosan nyomult Anno ta­ nárnőre. mint mondjuk a Four Freshmen. Sza­ kamocsi fejcsóválva intett a Védelmi Erők három katonájá­ nak. Súja nagyon kedvelte ezért Jositokit. – Megölöm! – Jositoki nem visszakozott egy kicsit sem. hagyd! – kiáltotta Súja.kapu előtt. az rendszerelle­ nes. de Jositoki meg sem hallot­ ta. – Ezt komolyan mon­ dod. Másodszor pedig épp csak egy évvel ezelőtt. Nomura. Csak [41] . amikor egy pasas.

de Nakagava Noriko gyor­ sabb volt. ahogy elkezdett felállni. Ezúttal Nyakigláb egyedül húzta meg a ravaszt. – Jositoki! Súja felállt. Még el sem múlt a fegyverek verte visszhang. Súja látta az asztallábak között. Csak a szemét mozgatta – látta. A háromfős csapat továbbra is vízszintesen előrenyújtott jobb kézzel állt. A testből kiemelkedő jobb vállától lefelé. ahogy Jositoki amúgy is tágra nyílt szeme egy pillanatra még jobban elkerekedett. baby please. és Jositoki még mindig rázkódó testére dőlt. mert közvetlenül mögötte ült. Ott. kíváncsi szemek nyitva maradtak. majd a saját és a mellette ülő Kanai Izu­ mi padja közé zuhant. hogy a mögötte ülő Nakagava Nori­ kónak és a többieknek még arra sem volt idejük. spend this night with me… Súja srégen hátulról látta. és Josito­ ki teste. [42] . hogy odaszaladjon. egészen az ujjakig görcsösen rángatózni kez­ dett a karja. Különös csend telepedett a te­ remre. és a padló egy pontjára merednek. a padlón vértócsa áradt szét. viszont úgy maradt kővé dermed­ ve. Jositoki teste lassan jobbra billent. A kórus például ilyes­ mit nyomhat: Baby please. – Nobu! – sikoltotta. A lány száján kicsúszott egy sikoly. Ő egy­ re jobban összezavarodott. hogy a jól ismert arc pont felé fordul. A fegyverek csövéből szintén teljesen egyformán vékony füstcsíkok szálltak fel. amely a padsorok közé félig kilépve állt. Annyira hirtelen történt. hogy behúz­ zák a fejüket. és le akart guggolni mellé. egészen bo­ ogaloo-szerű táncot járt. A három automata pisztoly egyszerre köpött tüzet. mert előrebukott. Nyakigláb azonnal Sújára fordította a fegyver csövét. Noriko a lá­ bába kaphatta a lövést. A nagy.persze a kezükben pisztolyt tartottak.

és most lassan Szakamocsira emelte a tekintetét. [43] . Kuninobu Jositoki feje megugrott egy­ szer. rohamosan lassult.hogy Noriko négykézláb áll Jositoki felett. meghízta a ravaszt. te is. jobb karja megállás nélkül remegett. Majd megismételte: – Rendben van. ülj le! És te ott. mert Nyakigláb továbbra is egyenest a homlo­ kára célzott. Felhúzta a szemöldökét. Egyértelmű volt. hogy halálosak a sebei. – Mit csinálnak?! Jositokit… Jositokit el kell látni… és Nori­ kót… Szakamocsi elégedetlen arcot vágott. és a valami. – Te sem. Noriko arcára re­ pült. Noriko eddig sápadtan szemlélte Jositokit maga alatt. határozottan beszélt – nyújtsanak el­ sősegélyt! Jositoki teste. Nanahara. Tahara! – mondta Nyakigláb felé for­ dulva. miközben moz­ dulni sem bírt. Miről? A kérdés még épp csak felmerült. – Jositokinak – tagoltan. amíg nézte. és egyenesen Szakamocsi képébe nézett. Biztos. és a jobb vádlijá­ ból ömlik a vér. Ülj le! Súja levette a szemét Noriko máris vérben fürdő lábáról és a mögött Jositokiról. ha nem kezelik őket azonnal. – Nem állunk fel engedély nélkül – fordult Szakamocsi Nori­ kóhoz. hogy nagyon fájhatott a lőtt sebe. majd Sújára nézett. de láthatólag a harag még azon is túltett benne. és kissé lefelé irányítva. hogy a sokktól rángatóznak az izmok a nyakán. De a moz­ gása inát annyi idő alatt is. Érezte. Szakamocsi sóhajtott: – Bizonyosodj meg róla. ami a fejéből kifröccsent. Nakagava. de Nyakigláb már újra megmozdította a fegyverét. és megrázta a fejét. – Mit művelnek?! – kiabálta Súja szinte sírva.

Végül pedig Jositoki arca. meg amikor lecsónakáztak a folyón. Már nem ránga­ tózoot. hogy rendesen szinkronizált volt. – Tanááár úúúr! – hallatszott egy nyugodt vagy inkább nem­ törődöm hang. ti ketten? Szakamocsi megismételte. és még… – Nem halljátok. a másik kettő pedig Sújára fogta a fegyvert. Noriko is ugyanígy tett. – Már halott. Csak Jositoki arcát nézte egyre. Súja észrevette. bár béna színészek­ kel…) két árvaházi főszereplővel. a Blues Brothers (rejté­ lyes. Semmit sem csinált. Jositoki a padlónak ugyanarra az egy pontjára meredt. hogy a saját szája is nyitva van. mint a táborozások.Noriko döbbent. amikor nemrég azt mondta „Van egy lány. És ha így maradtak volna. Annak ellenére. amikor belefeledkeztek egy régi társasjátékba. Az esős na­ pok. Olyan apróbb kalandok jutottak eszébe. aki tetszik nekem”. talán mindketten hamarosan Kuninobu Jositoki után mehettek volna. mire Súja magához tért. – Látjátok – mondta Szakamocsi. Nem tudta levenni a szemét az asztallábak között heverő Jositoki arcáról. vagy a fe­ ketén közkézen forgó amerikai film. [44] . üljetek vissza mindketten! – Jaj… – motyogta Noriko Jositoki eltorzult fejére lenézve – hogy ilyen… Súja agya megint eltompult. hogy Súja nem hallotta. Vagy legalábbis a hang irányába bambult. mintha neki loccsantották volna ki az agyvelejét. Ha felfogtá­ tok. hogy a feje egy része hiányzott. Teljesen megbé­ nultak az idegszálai. tátott szájú arcát valami pirosasfekete anyag pettyezte. Szakamocsi mellett Nyakigláb Norikóra. és ők utána sokáig Jake és Elwood-osat játszottak. de lehet. és kábult fejében kergetőztek a barátjával töltött idők emlékei.

majd hátat for­ dított neki. felállt. Nakagava! – mondta azután Sindzsi. Menet köz­ ben kivett a zsebéből egy szépen összehajtogatott zsebken­ dőt. A helyére került Noriko jobb lába lecsüngött a székről. és szabadon álló bal kezét határozottan lefelé nyomta. és azt mondta: – Úgy látom. Felhúzott szemöldöke alatt a különben örökösen vidám tekintete most komoly volt. Közben hátat fordított Szakamocsinak. Sindzsi megismételte. Noha a helyzet rendkívüli volt. a se­ béből ömleni kezdett a vér. No­ riko jobb karja alá nyúlt. segíts csak! Én is szeretnék már haladni. Sindzsi bólintott. mit jelent. te vagy a… Mimura. gyere. hogy Sindzsi azt akarja mondani. és lassan visszahuppant a székére. Súja ebből már megértette. Viszonozta Sindzsi pillantását. Sindzsi biccentett. segítenék neki a helyére ülni. Súja nem értette.Jositoki üres helyén túl Mimura Sindzsi jelentkezett. odaguggolt Jositoki holtteste és Noriko közé. amelyet belepett Jositoki vére. ha nem gond. és odament Norikóhoz. és vörösre festette a fehér zoknit és sportcipőt. Nakagava megsérült. – Tessék. Noriko is odanézett végre. a helyére vezette Norikót. noha még mindig kába volt. és Sújára nézett. Szakamocsi kicsit összeráncolta a szemöldökét. és visszament a saját padjához. [45] . de beleegye­ zőn bólintott. – Igen. ez a beszédstílus semmiben sem különbözött attól. Noriko lényegében nem reagált. higgadjon le. és elsőnek letörölte Noriko arcát. és segített neki felállni. állj fel. aki még mindig félig kiegyenesedve állt. – Na. Mi baj? Sindzsi leeresztette a kezét. Csak a jobb szemöldökét megemelve megmozdította az állát. amitől egy hajszálnyit oldalra mozdult a feje. amit a Harmadiktól megszoktak.

Teljesen olyan volt. mint az a lány. Kétségtelenül. Mintha újra működésbe léptek volna az imént még sokktól bénult érzékszervei. mint valami dübörgés. összeszorított fogakkal Sza­ kamocsi felé csavarta a fejét. Mi lenne vele. ha Súja is meghalna? Súja erőlködve elvette a szemét Szakamocsiról. Úgy tűnt. Szakamocsi heherészve már másfelé nézett. A szíve majdhogynem összeroppant a düh és a bánat miatt. Igen. Súja lelkében. súlyosan megsérült. mint Jositoki. Igen. hogy Noriko végre rendezte a gondolatait. Erre Noriko hátradőlt. Látszott. De aztán még épp időben eszébe jutott. hang nélkül könnyek gyűltek a szeme sarkába. Szakamocsi láthatólag élvezettel nézett Sújára. Most pedig nem más. de az egy holttest. hogy Súja is ugyanúgy kikeljen magából. hogy épp csak az előbb mondta. amelyek hiába keresték a kijáratot. akit Jositoki szeretett. hogy miközben figyeli. ugyanazt a hibát követné el. Miközben Jositoki nyitva maradt szemét nézte. vagyis mutatta neki Mimura Sindzsi. Még nem tudja magában hova tenni. Ezt megkese­ rüli! Az biztos. mintha Mikulás-csizmát viselne a fél lá­ bán. hogy nyugodjon le. amelyből a padok között csak szeletek látszottak. az egy holttest volt. De Sindzsinek mintha há­ tul is lett volna szeme. de visszafordíthatatlanul feltámadt a harag. Nakagava Noriko. rántott egyet a vállán. apránként. amit ő. Kinyírom! Nem sok hiányzott hozzá. Végül úgy érezte. agyonnyomja. akivel tíz éve együtt élt. Tehetetlen volt. és újra lenézett a jobbján heverő Josi­ tokira. Súja is ránézett még egyszer Jositoki holttestére. és kö­ szönetet akar mondani Sindzsinek. ha most elkezdene üvöltözni. hogy álljon el. Annak az embernek a holtteste. [46] . Az asztalára nézett. és elönti az egész testét.

amíg felépül. – Elláthatnánk Nakagavát. és ké­ sőbb jót nevettünk. Mimura? – mosolygott Szaka­ mocsi derűsen. Mimura Sindzsi sokkal higgadtabb volt. akit jól ismertünk? De hát Jositoki végig mellettem volt. és Jositoki majdnem belefulladt. és mindketten megbántuk. Aztán arra is. Amikor pedig poénból szöcskét gyűjtöttünk. De tényleg. – Hát igen. Tény. ha ezt meg [47] . mi az? – Nakagava megsérült. mert reszketni kezdett volna. hogy összevesztünk. valakit. erősen szorította. Az ugyan különös volt. Nem tudta hova tenni a dolgot. úgy van. máskor pe­ dig belopóztunk az iskola tanári szobájának padlására. Jositoki tényleg velem volt. de túl sok volt. Egyik sem valami nagy történet. hogy Jositoki holt­ teste ott hevert közvetlenül az orra előtt. és a nagyja elpusztult. hogy még maradt benne erő a csodálatra. Igaza van. hogy volt. Nem volt könnyű ma­ gán úrrá lenni olyan körülmények között. hogy csináljuk ezt a Progra­ mot. De elvesztettem? – Lenne még valami. Mimura? Mondjad. Előfordulhat egyáltalán ilyesmi? Hogy elveszítünk egy em­ bert. de emlékszem rá. Erősen. melyikünkhöz húz inkább. de így igazságtalan. És akkor. kis dobozba gyömöszöltük őket. hogy Eddy. a kutya. mint mondjuk Súja. de mindketten el tudtunk menekülni.Súja összeszorította az ökleit a pad alatt. hogy kettesben játszottunk a fo­ lyónál. Mimura Sindzsi nyugodtságát viszont más szem­ pontból csodálta. végül én mentettem ki. ha hagyja. Súja minden erejével próbálta a benne dúló érzelmeket el­ nyomni. és elhalaszthatnánk a dolgot. és kis híján felfedeztek. Az oké. hogy valahogyan nyugalmat erőltessen a testére. – Már megint. tanár úr! – emelte fel Sindzsi a kezét.

Jukie egy pillanatig tágra nyílt szemmel nézte. visszatette a hátán lógó rohampuska szíjára. akkor ehhez mit szólsz: hogy igazságos legyen a játék. Nyakigláb pe­ dig a jobb kezét. Elég bizarr volt. így az igaz­ ságtalanság kezdettől fogva fennáll. Kréta? Súja egy pillanatig arra gondolt. Ezért aztán Nakagavát sem ááá… Hé. amit mondasz. és odahajított valami fehéret Sújától előrébb. és időt nyerhetnének.) felé. és igyekezett felfelé nézni. amellyel már odanyúlt a pisztolyotokhoz. hogy Fumijo láthatóan a homlokából kiálló kést próbál­ ta beazonosítani. de aztán az egész ter­ met újra elöntötte a félelem. – No. – Csakhogy egy másik megoldási módot ajánlott. megöljük Nakagavát is. Emiatt a feje fel­ felé fordult. Sindzsi is érezte. A laza stíluson Szakamocsi megint röhögött. mint amikor beverik a koporsószeget. Természetesen előbb magát Norikót.lehetne csinálni. a képességeitek alapvetően különböző­ ek. – Visszaszívom! Visszaszívom! Nem gondoltam komolyan! – mondta Sindzsi azonnal. Szakamocsi harsányan felröhögött. – Van benne valami. de a tipp nem volt helyes. és Fumijo széles fehér homloka kellős közepéből kinőtt egy keskeny kés. mi van ott? Nem beszélget! Szakamocsi hirtelen elüvöltötte magát. akkor esetleg elmene­ külhetnének innen. kérem szépen. Mimura. – No. Koppanás hallatszott. Kinek-kinek más az intelligenciája és a testi ereje. Fudzsijosi Fumijo (lányok. aki valamit szólni akart Ucumi Jukie osztálytitkárnak a szomszéd padból. [48] . Aztán Szakamocsi megint tapsolt. 18. hogy a hátán az egyenruhája alatt görcsbe rándulnak az izmai.

Aki beszélget. Jositoki arca magához vonzotta a tekin­ tetét. nem sok hiányzik ahhoz. De hiába igyekezett. Kunin­ obu Jositoki friss vérének szaga kezdett erőteljesen terjenge­ [49] . Noriko is arrafelé nézett bamba tekintettel. Fumijót nézte. csak ült. hogy elsírja magát. a fene vigye el! Életünk-halálunk ennek a Sza­ kamocsi vagy milyen nevű rohadéknak a kezében van! – Ó! Véletlen volt. amit csak akarnak. Esés közben Fu­ mijo bal halántéka a szomszéd Jukie padjának ütődött. Ugyan ki marad életben. és megvakarta a fejét. sajnos megdobom a késemmel. Szitakötő Hajasida tanár úr alvadt vérétől eltérő szag. Amit csak akarnak. Rengetegszer kellett figyelmeztetnie magát ebben az extrém helyzetben. ajkát összeszorítva. Ez alkalommal nem is kellett ellenőrizni. elgondolkozott. mint Jositoki. – Szakamocsi behunyta a szemét. – Ettől fogva tilos bármit önkényesen csinálni. A csevegés is tilos. bocsánat! Ha a tanár öl. miközben igencsak kiszáradt torokkal a nyálát nyelte. Súja összeszorított fogakkal győzködte magát. aki ugyanúgy a padok közé dőlt. Aztán rögtön komolyra fordította a szót. Senki nem szólt egy szót sem. Mimura Sindzsi is. akkor most elmagyarázom a sza­ bályokat – folytatta kedélyesen Szakamocsi. hogy várjon. az szabálytalan. Súja. mint akibe villám csapott. ha a homlokából kiáll egy kés? Már senki sem mozdult. 5 [Maradt 40 fő] – No. és az asztal megbillent. Ezek azt csinálnak velünk. Jukie nem tudta levenni a szemét Fumjióról.A következő pillanatban elvágódott oldalra. Érezte. ahol máris két osztálytársa holtteste hevert.

hogy szörnyűnek vélitek a szabályokat. A fiúk is em­ berből vannak. nagyobbacs­ ka fekete nejlon hátizsákokat kezdett behordani a folyosóról a terembe. A terepszínű ruhás trió. ám az ember élete telis-tele van váratlan dolgokkal. Sorban emelem le őket. Némi élelem. felülről kezd­ ve. kérem szépen. Tehát. Szakamocsi utasítására. aki utoljára marad. amelyben Hajasida tanár úr holtteste hevert. ivóvíz és egy fegyver van benne. hogy ez itt. Nem kell mást tennetek.ni. a képességeitek alapvetően külön­ böznek. amelyek miatt nem előre látható. csak az mehet haza. de úgy tűnt. A lányok számára jó hírrel szolgálhatok: az eddigi Programok eredményei azt mutatják. – Hát akkor most egyesével idefáradtok. Oklevelet kaphattok Vezé­ rünktől! Csodálatos. Fudzsijosi Fumijo arcát nem lehetett látni Súja helyéről. Tehát olyan elemeket vi­ szünk a játékba. a balesetek megelőzésére először is magatokat kell összeszed­ ni. Azonban nincs meghatározva. – Lehet. Semmi sem szabálytalan. Hamarosan egy nagy kupac keletkezett belőlük a zsák mellett. Továbbá – itt szélesen elvigyorodott –. nem? Súja gondolatban kiköpött. mert az oldaluk kicsúcsosodott. akinek nincsen órája? Nincsen?… El is felejtettem. mint legyilkolni egymást. Aztán megtaláljátok még benne ennek a szigetnek a térképét. ké­ [50] . Köztük némelyik valamilyen bot alakú tárgyat tartalmazha­ tott. és ezzel még tovább növeljük a véletlen összetevők számát… Így talán nehezen érthető. Ahogy az imént már említettem. – Gondolom. már tudjátok. ti is emberből vagytok. és mindenki kap egy csomagot. egy iránytűt és egy órát… Van. Így senki nem kerülhet hátrányos helyzetbe. Továbbá fontos. hogy kinek melyiket adjuk. Mindegyikben más-más fegyver. Aggodalomra tehát semmi ok. hogy a nyertesek negyvenkilenc százaléka lány. Tekintsétek ezt az alkalmat gyakorlásnak. ő szinte nem is vérzett. hogy kinek kedvezőbb a helyzete. hogy a férfiakat és a nőket egyenlőként kezeljük. a szabályok egyszerűek. és úgy nyújtom át. mielőtt elindul.

és összeütögetve leporolta a kezét. az iskola pedig itt található. – Letette a krétát. Senki sincs már itt. Ez a rajz a szi­ getet ábrázolja.. szabad az út mindenfelé. Kerülete körülbelül hat kilométer. Jól nézzétek meg a térképet. a nyakörveitekről van szó. Fi­ gyelem. – Nos. A krétát a táblán tartva csak a fejét fordí­ totta vissza az osztály felé. – Ez egy elnagyolt ábra.rem. mert… Szakamocsi a katedrára támaszkodva végignézett az arco­ kon. és sürgősen hagyjátok el a felsorolt területeket. A következő sorba Bl. akik a tengerbe menekülnének. mi most a sziget iskolájában vagyunk.Igen. – Hajók. Még négy orsóformát rajzolt a szigetet jelölő rombusz köré. –. pont a négy égtáj irányában szétszórva. Viszont reggel és este hat és ti­ zenkét órakor bemondom a híreket a hangosbemondóba. Te­ hát naponta négyszer. – Én végig itt leszek. hogy melyik terület hány órától válik veszélyessé a számo­ tokra. A szigetet jelölő rombusz tisztára olyan lett. Most pedig függőleges és vízszintes párhuzamos vonalakat húzott a sziget fölé. hát akkor világos? Ha innen kimen­ tek. és vessétek össze vele a domborzatot az iránytű segítségével. Érthető? – Meg­ ütögette az X jelet a kréta hegyével. Továbbá… Visszafordult a táblához. a lakók már eltávoztak. kezébe vette a krétát. [51] . ahogy iparkodtok. jobbra a rombusz közepe tájára pedig egy X-et tett. és a saját ne­ vének Szakamocsi Kinpacu felirata mellé odafirkantott egy nagy. A térkép alapján pedig elmondom. mint egy csálé sütőrostély. Jobboldalt felülre egy felfelé muta­ tó nyilat és egy É betűt írt. kerekded rombuszt. amelyet a csomagotokban találtok. Onnan lövik le azo­ kat. és először rendeznek rajta Programot. Mindezt azért. Igen fontos szerepet töltenek be. B2 került és így tovább. A2… jelzéseket írt sorban a bal fölső sa­ roktól kezdve. de ehhez hasonló a térkép. Szakamocsi a sütőrostély rá­ csának közeibe A1. – Nos. egy sziget.

– Az illető nyakörve felrobban. aki a nyakörvet piszkálta. Vízálló. Szakamocsi egy pillanatra megállt. azt ne csináld. Ha valaki az adott időn túl is ott tartózkodik… A halottak ebben az esetben természetesen nem számítanak. ha mindenki elbújna va­ lahol. és végignézett rajtuk. és rádióhullámok segítségével eljuttatja ide az is­ kolai számítógépbe. Az­ tán megszólalt. és rádióhullámokat küld a nyakán lévő gyűrűbe. és rámutatott a táblán lévő tér­ képre.és közben egyre szűkítjük a mozgástereteket. Most nézzük csak meg újra a térképet! Hátranyújtotta a jobb karját. Az a néhány ember. és… Jaj. – Kérem szépen. ugyanez a számítógép választja ki vélet­ lenszerűen. Így megbizonyosodhatunk arról. hogy nem jön le. Egyben azt is megtudjuk belőle. Szóval ha élő ember marad ott. Szakamocsi vigyorogva folyatta. Abban az esetben… Súja sejtette a folyatást. nem haladna a játék. – Azokat a területeket. ütésálló. ez a nyakörv figyelemmel kíséri a szívrit­ musotokat. Így helyváltoztatásra késztetünk benneteket. Nagy vonalakban ennyi. hogy éltek-e. vagy már meghaltatok. a számítógép automatikusan kiválasztja. mert félelem ült ki az arcukra. Bejött a tippje. hogy hol tar­ tózkodtok a szigeten. hogy veszélyesek. [52] .Néhányan csak most vehették észre a gyűrűt nyakuk körül. – Köztársaságunk magas technikai fejlettségének érdeme. és ha feszegeted… – kis levegőt vett – fel­ robban. ahogy a nyakukhoz értek. amelyekre én majd azt mondom. úgyse jön le! Biztos. gyorsan elvet­ te onnan a kezét. – Hogy erre miért van szükség? Hát.

hogy mindenki el­ ment. és az osztály még nem ocsúdott fel a döbbenetből.Játéknak nevezte. Szakamocsi érzékelte ezt a hangulatot. Akár­ hányan vannak is még… Súja megint csak el tudta képzelni a folytatást. ha gödröt ástok és elbúj­ tok. Azt hi­ szem. így a terem megint csendbe borult. tiltottá válik. akkor lejár az idő. anyukát. de a telefonokat nem lehet használni. Nem vicc. Most sokkal fontosabbról fogok beszélni. hogy mi a hely­ zet. de ha huszonnégy órán keresztül nincs egy halott sem. Tehát először is innen távolodjatok el. ahogy gondolta. Nem tud­ játok felhívni apukát. egyetlen kivétel ennek az iskolának a területe. Húsz perccel azután. – A számítógép működésbe lép. az épületekben szabadon el­ rejtőzhettek. Senki nem szólt egy szót sem. és összeütötte a tenye­ rét. ahol felrobbanna a nyakörv. Kuninobu Jositoki vérének tömény szaga változatlanul ter­ jengett. de az utolsó embert soron kívül tájékoztatom. akik azt gondolják. Ja. vannak. Úgy volt. Tényleg. Lássuk csak… Távolodjatok el kétszáz méterre. A Program során egymás után halnak meg az emberek. Iszonyú felháborító. Minden vilá­ gos? Ezenkívül a hangosbemondóba beolvasom az előző hat óra alatt elhunytak nevét. Győztes nincs. ugye. és még egy! Van időkorlát. az első húsz percben először nincsen olyan tiltott zóna. Szakamocsi elhallgatott. Félni félnek. és az összes maradék ember nyakgyűrűje felrobban. Alapvetően hatóránként jelentke­ zem. hogy micsoda hülyeség [53] . Az élet már csak ilyen… Mint már mon­ dottam. de nyilván megértették. Mindnyájatoknak egyes-egye­ dül kell harcolnia. hogy hiába mentek be egy épületbe? A rádióhullámok akkor is elérnek. – A magyarázatoknak ezzel vége. Világos? Időkorlát. ha már itt tartunk. de még nem fogták fel a tényt. hogy mindjárt egy gyilkos játékra kényszerülnek. Személyes tanácsaim következnek. – Akkor érthető.

És azok. egy­ más sápadt arcába pislogni. azonnal Szakamocsi felé fordították az arcukat. Továbbra sem szólt senki semmit. köztük Mimura Sindzsi. hogy elkezdőd­ jön?” Csak néhányan tűntek higgadtnak. Súja összeszorította a fogait. Ezt is tessék háromszor leírni! [54] . megteszi velem más. hogy a többiek mégis készségesen meg fogják tenni. Az asztalfi­ ókokban találtok papírt és ceruzát. A fenébe is. akik ezt tették. hogy „Baromság!”. amelyek mintha azt mondanák: „Mi van. a leg­ jobb. ahogy ránézett Jositoki asztalok között heverő holttestére. Egyszer csak elkezdtek az emberek körbepillantgatni. de Súja észrevette. Két­ kedő arckifejezéseket. Noriko szintén megmarkolta ceruzáját. akkor most egy kis ismétlés! Is-mét-lés. Súja is lekaparta ezt az őrült mondatot. ha valakivel találko­ zott a tekintetük. – Nos. nem múló sötét arckifejezéssel. Írjátok: Mi most meg fogjuk ölni egymást. Csupán néhány másodperc műve volt. vegyétek elő őket! Mindenki kelletlenül elővette a papírt és a ceruzát. Írjátok le háromszor! Ceruzák sercegése hallatszott. akkor írjátok! Amikor memorizálni kell valamit. de az iménti „Fudzsijosi Fumijo: órai beszélgetés miatti halálbüntetés” mi­ att jobbnak látta türtőztetni magát. hogy most valami megváltozott.osztálytársaknak egymást gyilkolni. – Jó. eszébe jutott Jositoki vala­ mikori vidám mosolya. Sújának sem volt más választása. ezek pont ezt akarják elérni! Gondoljatok már bele! Mindannyian have­ rok vagyunk. ha ez itt az orrom előtt már alig várja. Ám ne felejtsétek. de az arcokon ülő kifejezés nem változott. gya­ nakvással teli arckifejezéseket lehetett látni mindenütt. ha leírjátok. de közben. akkor most írjátok a következőt: Ha én nem teszem meg. Súja majdnem bekiabálta. Kétségbeesett. hogy lennénk képesek egymást legyilkolni? – Jól van.

Aki a folyosón ténfereg. ott lesz az iskola kijárata.Fudzsijosi Fumijo felé is odanézett még egyszer. Ugyanaz a száma. Aztán felnézett Szakamocsira. hogy ki in­ dul elsőnek: a Program szabályzata szerint valaki eldönti. tartsatok a folyosón jobbra. Egy fiú. Ez azt jelenti. egy lány. a szívedbe döföm ezt a cerkát. 6 [Maradt 40 fő] – Nos. akkor mostantól kétpercen­ ként egyvalaki elhagyja a termet. Ez alkalommal… Sújának ekkor eszébe jutott. Elővett a zsebéből egy ollót ró­ zsaszín masnival. Te rohadék. – Kisorsoltuk. és ebben van az eredmény. hogy levágja a bo­ ríték szélét. Kérdés. Ha a végére értünk. De vajon lábra bír egyáltalán állni? Szakamocsi egy borítékot vett elő a mellényzsebéből. lelőjük. és utána már névsor szerint haladunk. megy tovább az elejéről. Egy pillanat türelmet kérek. Az osztály egészségfelelőse csendes. és finomkodva nekiállt. hogy Nakagava Noriko a tizen­ ötödik a lányok névsorában. egy lány. és ő az utolsó). egy fiú. A matróz­ blúzból kilógó fehér kezének ujjai kis tálkát formáltak. Indulás után azonnal ki kell menni a kapun. hogy Norikóval szinte egyszerre mehet ki innen legalább (ha nem Noriko az első. mint neki. Amint ki­ léptek az ajtón. hogy ki az első. de nagyon figyelmes lány volt. [55] . hogy ki lesz az első.

de aztán megint futni kezdett. Talán az a legjobb. Úgyis éjszaka van. bár kicsit ridegen és pa­ rancsolón csengett. Kirijama nem válaszolt. – Micsoda véletlen! Fiúk egyes. Egy pillanatra félelemtől dermedt arccal vissza­ nézett az osztályra. és az immár csípőre eresztett fegyverű terepszínű trió sürgeté­ sére átvette a hátizsákot. Száznyolcvan centi magas. hogy éjjel van. Egyszer mintha elesett volna. A néma osztályteremben néhány elfojtott sóhaj szállt fel. és kidolgozza a saját stratégiáját. Szakamocsi befejezte a boríték felvágását. nagydarabnak nagydarab. de Súja végre megtudta. Csodálkozón tátotta el a száját. Josio vaskos ajkai elfehéredtek. hajnali egy. tornaórán végig bénázik. tempósabban! Szakamocsi szavaira Josio rogyadozva felállt. Széthajtotta. Neki is olyan nyugodt volt a hangja. – Mikor kezdődik a játék? Mindenki hátranézett az utolsó sorban ülő Kirijamára. nem. – Amint innen kimentetek. Akamacu – monda. mint Mimura Sindzsinek. kilencvenkilós. ha először mindenki elbújik valahova.) Szakamocsi a vagdosás közben válaszolt. (Csak Kavada nem fordult hátra. de a következő másodpercben már el is tűnt az ajtó mögött. és hosszú távnál kidől az első körben. Kiment előre. Ennek hallatán az ablak felőli oszlop legelső padjában ülő Akamacu Josio arca megdermedt. majd egyre halkult. Két-három lépés hangja hallatszott. [56] . Ő megállás nélkül rágózott. majd rögtön átváltozott sebes trappolásra. és a nyitott ajtóban szembenézett a sötétséggel. de szemből sem bírja kivédeni a jobbhorgot. és kihúzott egy fe­ hér papírt.Most Kirijama Kazuo szólalt meg. kezében az osz­ tálykirándulásra összekészített csomagjával. – Akamacu. már majdnem fél kettő.

mi a hely­ zet az épületen kívül. és egyáltalán nem biztos. és az asztal alatt szorongatta. hogy a kiosztott térképek is így néznek ki. kitalálhatnak egy tervet. Még az elején Súja meglátott valamit. az a tér­ kép túlságosan elnagyolt. akkor most két perc szünet. hogy mindenki más őket akarja megölni. Jamamoto Kazuhiko asztalához. Kíméletlenül és végeláthatatlanul folytatódott az indulás a névsorok szerint. Mindenki gyanakvó és zavarodott. és beszélhet velük. (Vajon tud járni?) Mimura Sindzsi is utána jön. Arra a papírra írhatott rá gyorsan valamit. hogy még nem fordult teljesen a feje tetejére a világ. Súja azon gondolkodott. hogy bár nem lehet tudni. Miközben a terem kijárata felé haladt. és meg vannak róla győződve.. hogy a többiekben nem bíznak.” Talán csak Súja látta. amire kör­ mölték: „Mi most meg fogjuk ölni egymást. Na jó. A Szakamocsi által felso­ rolt szabályok szerint legalábbis nem fogják megakadályozni benne. de ha megbeszélik a történteket. Ogava Szakura ment kifelé. de minden bizonnyal bevárhatja a ké­ sőbb kilépőket. és letett egy papír­ fecnit. köz­ vetlenül a Súja előtti padnál úgy tett. Szakura kettővel Súja mögött ült az utolsó sorban. Lehet. és Noriko pont utána következik. Súja egy ki­ csit megvigasztalódott. amikor a lányok 4. Akkor talán irányt vagy távolságot adott meg? Aztán meg ha ketten találkoznak. Legalábbis semmi jel nem mutatott arra. Mindez pedig egybevág Szakamocsi elméletével. miután Szakura elhagyta a termet. hogy Szakamocsi észrevette. Inada lesz. hogy az egyik kó­ dot írta rá. de mit tartalmazhat az az üzenet? Ezen gondolkozott Súja. az annyit tesz. A következő az egyes szá­ mú lány. A szeme a táblán ál­ lapodott meg. [57] . Szugimura viszont előbb van.– Nos. Kazuhiko gyorsan a tenye­ rébe rejtette a cetlit. Szakamocsi térképén. hogy ott várják be egymást? Akárhogy is. mintha csak hozzáérne a barátja.

hogy „Mindenki más szí­ vesen megteszi”. hogy saját maguk életben maradjanak? Sújának az volt a véleménye. hogy ezek öten egymásnak menjenek. hogy a saját emberein kívül senkiben sem bízik. elég valószínű. Hamarosan Szugimura Hiroki került sorra. Micuko szintén. még úgy jár. hogy ez Kirijamára mégsem vo­ natkozik.Felötlött benne. Kuronaga Hirosi meg Szaszagava Rjúhei. És valószínűleg ezek hárman voltak. Biztos arról van szó. Holmi haveri körnél jóval sta­ bilabb társaság. hogy üzenetet küldjön Szugimura Hiroki­ nak. ha valamit el­ szúr. hogy Hiroki talán hasonlóan gon­ dolkodik. Kavada rágózva. Rá se nézett Szakamocsira és a Terepszín Trióra. akik eddig hallgattak: Kava­ da Sógo. Cukioka Só. akiket az osztály összes többi tagja egyből meggyanúsított. Összegyűjthetne még addig másokat is… Egymás után elindultak azok is. Kirijama Kazuo. kinyírni másokat azért. Neki vannak barátai. Szóma Micukónak is voltak barátai. Szórna Micuko. hogy Kirijama távozásakor a kö­ rülötte ülők. Tényleg. mivel ők a „rosszak”. mert távol volt a padja Simizu Hironóétól és Jahagi [58] . mint Fudzsijosi Fumijo. hogy Kirijama valami üzenetet adhatott át a haverjainak. Igen. hogy öten akarnak ki­ menekülni innen. Szakamocsi azt mondta. Csak abban reménykedett. Ő nem nyújthatott át üzenetet. egy fél pillanatra találkozott a te­ kintete Sújáéval – de csak ennyi történt. Mielőtt kilépett volna az elülső tolóajtón. Súja mélyet sóhajtott. Különben is. Súja alaposan megfigyelte. Ennek a játéknak a szabá­ lyai szerint önmagadon kívül mindenki ellenség. Kirijama is nyugodt léptekkel távozott. hogy lerázza a kormányt. mint ő. Mi az nekik. de elkép­ zelhetetlennek tűnt. és kint vár majd rá. háborítatlanul nyugodt arccal ment ki. Viszont ez azt is jelentette. Kirijamának bőven van akkora ereje. de túl messze volt a padja. az ő emberei. furcsamód nyugodt képet vágtak. aztán Numai Micuru.

Szóma Micuko lány. biztosan veszteni fog a rendszerrel szemben. hogy adjuk meg a tiszteletet a halottaknak. hogy ő lesz egyedül. Tendó Majumi eltűnt az ajtó mögött. – Nanahara! – Szakamocsi feltartott késsel szólt Sújára. de a lelke mélyén azért maradt egy halvány balsejtelem. Csomót érzett a torkában. hogy belemegy ebbe a játékba. 15. mielőtt kimenne a teremből.. (Kuninobu Jositoki részével. aki belemegy a játékba? Ez nagyon is elképzelhető. már majd­ nem egy órának el kellett telnie. akit Kavada Sógo barátjának lehetett volna nevezni. Noriko hátrafordult. de összeszedte magát. Ráadásul volt benne valami megfoghatatlan. Telt az idő. Félretéve a pletykákat.Josimiétól. A három katona is a fegyverére tette a kezét. Nanahara Súja. Nagyon rövidnek tűnt. Csak Kavada aggasztotta. – El­ tévesztetted az irányt! Súja megállt. és Szakamocsi Súját szólította: – Fiúk. és megszó­ lalt: – Kuninobu Jositoki a barátom. amit azelőtt kell tennie. Az osztályban senki sem volt. ahogy közeledik. [59] ..) A lá­ nyok. ezért azonnal elhessegette a gondola­ tot. Csak nem fordulhat elő. 14. A lányok többsége sírva ment ki. mióta átkerült az ő iskolájukba. mindössze két perccel kevesebb időre volt szükség. Súját nézte. Súja persze tudta. ha gyanakodni kezd. De bárhonnan is nézzük. a sebek az egész tes­ tén… Megtörténhet. Hadd zárjam le legalább a szemét! Még Vezérünk értekezéseiben is az áll. hanem balra lépett. Lényegében nem is beszélt senkivel. és felállt. Egyelőre arra összpon­ tosított. Nem egyenest ment az ajtóhoz. de ha kiszámolja az ember. Súja megfogta a csomagját.

Ha a fene fenét eszik is. hogy felültesse. Félig nyitott szájából nyál és vér keverékéből álló rózsaszín folyadék csor­ dogált. A tenyerével letörölte a barátja arcára ta­ padt vért. Talán mert kifolyt belőle a vér? Ahogy a karjaiban tartotta Jositoki könnyű testét. és feketévé vált. Úgy csinált. hogy megint kézbe ve­ gye a csomagját. A vékony test ijesztően könnyű volt. csodálkozó szeme még jobban kidülledt. és szétspriccelt a földön. Nem volt sok idő. Mivel a golyók benn maradtak a fejében. Újra lefektette a testét. és újra elindult. és le­ guggolt hozzá. akár egy éhező menekült. Ígérem. hadd zárja le a szemét. és lezárta szemhéját. kicsit mégis megtorpant. Letette oldalra a csomagját. és Norikóhoz hajolt. Gyorsan odasuttogta: [60] . Felemelte a hasra dőlt testet. amikor ételosztásra kerül sor. hanem düh öntötte el… Jositoki… Majd én elintézem ezt az ügyet helyetted. Jositoki nagy. Megállt Jositoki holttesténél. amely közvetlenül Noriko padja előtt hevert. mintha azzal pepecselne. Ezek lassacskán a mellkasából kiömlött. Mintha meglepődött volna. amivel a halál beálltáról megbizonyosodott. Az orrüregéből sötét színű vér folyt. Nyakigláb durva eljárása miatt.Szakamocsi arcán egy pillanatra átfutott a zavar. Azután nem is szomorúság. Súja szinte láthatatlanul felsóhajtott. és ke­ resztbe tette karját a mellén. – Rendben. És annak dacára. feje alatt elterülő óriási vértengerbe torkolltak. de végül he­ herészve leeresztette a kést. Tudta. sugárban jött belőlük a vér. Jositoki leszakadt füle fölött közelről néz­ ve látható volt a halványpiros hús és valami fehér a véráztat­ ta rövid haj között. Ahogy Súja átkarolta. Súja lecsil­ lapodott. Egyenruhája szövete három helyen kiszakadt a mellén. hogy ő maga kérte. Borzasztó volt. Rendes fiú vagy te. hogy az csont. még csak nem is féle­ lem. Nanahara.

hogy a folyosó abla­ kait is sötét színű fémtáblák fedik. hogy „Viszlát. és a hüvelykujjával a kijárat felé mutatott. amelyre kilépett. de a szeme sarkából látta. ökölbe szorította. de arról inkább letett. Nanahara. Kint várlak. Lehet. amint az utolsó ember is elindult. kezét ala­ csonyan tartva. nem volt felkapcsolva a lámpa. kis tű­ nődés után odalépett Fudzsijosi Fumijo holttestéhez. ha a Sújá­ hoz hasonlóan szökést tervező és ellenállni próbáló diákok megtámadják Szakamocsiékat. Csakhogy ez ott és akkor fel sem merült Sújában. Továbbment. akárcsak a tanteremét.– Lábra bírsz állni? Már ennyitől is a fegyveréért nyúlt a Védelmi Erők három katonája. egy kicsit megbánta. és mintha halványan elmosolyo­ dott volna. Megállapította. [Maradt 40 fő] 7 A folyosón. ezzel el­ intézted magad!”. hogy csak Noriko lássa. simán. Amikor kívül került az ajtón. Ezzel meg is nyugtatta Súját. a hajópadlót a teremből kiszűrődő fény vi­ lágította meg. Nem nézett Noriko irányába. mert talán mégis ki kellett volna húznia. Várlak. hogy Noriko bólin­ tott. hogy az a mosoly azt jelentette. de Súja megbizonyosodott róla. hogy valójában Mimura Sindzsi akkor Sú­ jánál sokkal inkább tisztábban látta a helyzetet. és neki is lezárta a szemét. karba tett kézzel ül. Ám előfordulhat. Mimura. [61] . végül úgysem le­ het majd a közelébe jönni. Ezeket biztosan védfalnak szánták arra az esetre. Arcát Szakamocsi és a katonák felé fordítva. hogy Jositoki egykori padja túloldalán Mimura Sindzsi előrefor­ dulva. Mimurával együtt meg tudunk menekülni. Bár ki tudja. mert tiltott zóna lesz. hogy észrevette Súja intését. Szívesen kihúzta volna a kést is a homlo­ kából. Lehet. Mielőtt átvette volna a fekete hátizsákot.

Az lehet a tanári szoba? Az ajtaja nyitva volt. ha a saját zsákjában lő­ fegyvert találna (volt rá esély.Jobbra volt még egy olyan terem. Súja meglátott ott bent. mint ahányan a 3/b osztály­ ban. Az épület előtt a holdfényben egy kihalt udvar terült el. egy sötétbe nyíló szárnyas ajtó. kommersz asztalok előtt. Mindenesetre nincs más lehetőség. de ha kint is vannak katonák. hogy mi lenne. csőlá­ bú székeken ülni egy rakás katonát. [62] . De ez a terv máris dugába dőlt. és olyanok a körülmények. Lerohanhatnák Szakamocsiékat. olyanok. Jó. Súja azon törte a fejét. Balra pedig a folyosó leg­ végén volt még egy terem. voltak ott más katonák is. A túloldalán egy erdő volt. ebben nincs semmi meglepő. lesétált rajta. Ha jobban belegondolunk. és a lámpa is égett. tehát még azelőtt. mint a másik háromnak a tanteremben. A tenger. Bal kéz felől kisebbfajta hegy magasodott. és a kijárathoz sietett. Azután következik talán a kijá­ rat. akik Szakamocsival megjelentek. ahonnan Súja most lépett ki. és a kezében tartott teáscsésze fölött egy pillantást vetett Sújára. Azon a három fic­ kón kívül. hogy nem lehet bevárni a később jövőket?Akkor is… Gyors léptekkel végigment a sötét folyosón. vagy három teniszpálya kitelt volna belőle. jobbra pedig kitárult a tér. Súja azonnal megfordult. legalább annyian lehettek. hogy ez a terület tiltott zó­ nává válik. Neki is furcsán kifejezéste­ len arca volt. mert a Programról szóló hírek­ ben a vágóeszköz általi halál és a fulladás általi halál mellett mindig bemondták a golyó általi halál következtében el­ hunytak számát). még mielőtt a legutolsó em­ ber útnak indul. akiknek van lőfegyverük. illetve ha páran várnának rá az iskola előtt. Három-négy fokos kis lépcső követke­ zett. Húszat? Harmincat? Nem. mint az. össze kell fogni. és azon túl még egy. és kilépett a szárnyas kijárati ajtón. Kétségek gyötörték. ott egy nagy sötétséget lehet látni. Az egyik katona félrefordult.

aztán később külön-külön egymásba botlanak. A lenge szellő a tenger illatát hozta. Mindenek­ előtt Nakagava Norikót. melyiken vannak. hogy „Aki nem hagyja el azonnal az iskola területét. nem lehet kiszámítani. Még Szugimura Hiroki sem bukkant fel. Úgy tudta. A Program alapszabálya. Ha szétszóródnak. de nem elviselhetetlenül hideg. Lehet.Elég messze. De mindezeken túl sokkal lényegesebb. agyonlőjük”. Az még hagyján. hogy magasfeszültségű kerítéssel körbevett hegyen vagy lebontás előtt álló börtönben tartják. elpazarolhatja az energiáját. Mindenki elrejtőzött valahova. vagy ahogy Kirijama bandája is biztosan tette. Biztos a száraz­ föld. mint ahogy Ogava Szakura és Ja­ mamoto Kazuhiko. bent a tengeren kis fénypontok. talán kitalálhatja. hogy látott volna a kanagavai helyi hírekben más helyszínt (ami mindig a játék vége után derül ki a híradóból). de Kanaga­ va tartományban túlnyomórészt szigeten szokták. ahol a kiválasztott diákok iskolája van. Elkedvetlenedett. A fenébe. Ez az. Súja hátrafordulva vetett egy pillantást a sötétbe burkolózott iskolaépületre. de reményeivel ellen­ tétben más sem várta kint. amelyiken ki van írva a sziget neve. ami ezt a játékot mozgásba hozza. előfordul. Májusi estéhez mérten alacsony volt a hőmérséklet. Szakamocsi nem említette a nevét. de ha megnézi az alakját a térképen. Csak a tengerillattal kevert szellő fújdogált az udvaron. Katonát nem látott. akik minden valószínűség szerint össze­ találkoztak valahol. És pont a káosz az. Nem em­ lékszik. azzal bedőlnek a kormány számításának. Viszont ha alváskor nem vigyáz. hogy abban a tartományban rendezik meg. ha a közeli bará­ tokkal szövetkezik valaki. mint szigetet. De ha egyenként elbújnak. ahogy Szakamocsi javasolta. de a katonák a folyosó túlsó [63] . Legalább én megvárom a később jövőket. hogy van olyan épület. Mondták. hogy… Nem volt ott senki. Most is egy szigetet választottak. hova vezet majd a kavarodás.

Azt hitte. hogy mikor kezdő­ dik a játék. de Súja látta már valahol azt az egy ágba font hajat a nagy masnival. le­ kuporodott és körbenézett. Az egyik végét szőr borította. A mozdu­ latlan test Tendó Majumi (lányok. hogy nem nézett a lába elé.végén lévő szobában nem fordítottak különösebb figyelmet Sújára. de a megdöbbe­ néstől egy pillanatra lecövekelt. A fegyvereik sem voltak a kezükben. és az épp kilépő Tendó Majumit…? Amikor idáig jutottak a gondolatai. Nem szemeteszsák volt. Ez meg… Mi ez? Igazából azonnal el kellett volna rejtőznie.) volt. Még csak nem is cseverésztek. És közvetlenül a vaskos hajköteg mellett Majumi matrózblú­ za hátából egy húsz centi hosszú. és arra gondolt. miután Kirijama megkérdezte tőle. Az előbb annyira el volt foglalva a környék pásztázásával. „Amint innen kimentetek. és nem is csomag. csak terpeszkedtek a székeiken. ahol valami hevert.” Nehogy már… Valaki ezt tette volna? Valaki a korábban tá­ vozottak közül visszajött. és nem látszott az arca. Teste kissé összegörnyedt fekté­ ben. valaki otthagyta a csomagját. Ember volt. A bot végéhez négy aprócska vadászgép farokszárny tartozott. Vagyis haj. hirtelen észbe kapott. és újra kinézett. de aztán rögtön eltá­ totta a száját. mint egy tranzisztoros rádió antennája. Súja megnyalta a száját. épp három per­ ce kísérte pillantásával. ahogy távozott a teremből. És akkor észrevette. hogy mihamarabb el kell távolodnia a kaputól. A Fejében Szakamocsi Kirijamának adott válasza visszhang­ zott. Olyan volt. tompa ezüstfényű pálca állt ki ferdén. [64] . mint egy szemeteszsák. Persze. Matrózblúzos. 14.

Az… csak nem Kava… Nem volt ideje végiggondolni. A nyílvessző nagyon gyorsan. A támadó az épület tetején állt. és elvesztette az eszméletét. Hogy meglepje támadóját. Sújának borsódzott a háta. Amikor Súja egy pillanatig bénultan állt a döbbenettől. hogy Tendó Majumi esetleg még nem is halt meg. Talán csak súlyosan megsebesült. akik „játszani” akarnak? Vagy a folyosó végi bagázs tette volna? Viszont ah­ hoz képest… Súja azután ráeszmélt. Súja az árnyra célozva elhajította a nyílvesszőt. amire a támadó feltehetőleg nem számított. szép [65] . A földszintes iskolaépület sátortetején a holdfényes ég hátte­ re előtt egy nagy testű. majd a földből egy újabb antenna nőtt ki. felkapta a nyílvesszőt a földről. Szóval meg kell nézni… Ha egy másodperc töredékével később nem vette volna észre azt a „valamit”. Miért? Netán megelégedett annyival. sötét árny állt. és nem húzta volna vissza éppen lépni ké­ szülő lábát. hogy elhitessék. Szinte gondolkodás nélkül választotta az irányt. Fölocsúdott. de olyat. ha nem a kijárat közvetlen közelében tartózkodik. Ezt most megszívta volna. sem­ miféle nyílvessző nem repült felé. és elfutott jobb­ ra. és lelépett? Vagy ez valami trükk lehet. Tehát… Éles hang hallatszott. Igen… Fentről lefelé haladt. Hátrafordult és felnézett. Az árny Súja felé fordította fegyverét.Érthetetlen módon a támadó jelenlétére semmi nem utalt. vannak. hogy Norikót be­ várja. ő is biztosan az elsők között esett volna ki ebből a játékból. majd egy ezüstszínű tárgy húzott el Súja szeme előtt. hogy elintézte Tendó Majumit.

hogy elsápad. De merre?… [66] . ahogy csak bírsz! Futásnak eredt. Súja megnézte a kijáraton kiszűrődő fényben. Tehát erről volt szó. Súja érezte. és kilátszott belőle egy köteg ezüstszínű nyílvessző. és megölte Tendó Majumit! Ekkor észrevette. A kezétől nem messze egy olyan izé feküdt… Mintha egy puskára íjat szereltek volna – nyilván egy nyílpuska. és Norikót látta. szinte vonszolva maga után a sebesült lábú Norikót. Semmi kétség. Úgy érezte. amikor azt mondta. mint valami gyújtózsinórgombolyag. Halott volt. és megfogta a kezét. Legalábbis Akamacu Josio elkezdte. Megingott. és úgy.ívet írva repült egyenest az árny felé. Mellette hevert a tárgy. Mi van akkor. – Fussunk! Fuss. hogy csak Súja. Elveszthette az esz­ méletét. odament Norikóhoz. hason fekvő nagydarab árny Akamacu Josio volt. az egykori baseballzseni volt képes. Az árny felnyögött. és egy puffa­ nással földet ér. ahogy volt. aki épp felmérte a helyzetet. ahogy az árny szép kényel­ mesen lezuhan bő három méter magasságból. amelyet a kezében tartott. fejéhez kapott. és nézte. és megszeppenve állt. az agya sercegve ég. Súja meghúzta magát. elkezdődött. Kétségbevonhatatlanul. Visszajött fegyverrel a kezében. Noriko arcáról újra Tendó Majumira emelte a tekintetét. és megfogta a nyakát. mert meg se mozdult. ezúttal esetleg már lőfegyverrel a kezében? A játékhoz való hozzáállását máris kénytelen volt megváltoz­ tatni. Súja felpattant. hogy valaki áll a háta mögött. leesett. Erről beszélt Szakamocsi. A diákegyen­ ruhás. aki legelsőként indult el halálra vált arccal. és mintha összegörnyedt volna. hogy „Amint innen kimentetek”. Ilyesmire lehet. A lábához esett hátizsák félig nyitva volt. és egyszer csak visszatér. odasietett hozzá. ha más is gondol erre. Hátranézett.

túl sokáig számítógépezett tegnap?… Tehát tegnap szombat volt? Vagy inkább vasár­ nap?… Az azt jelenti. de erről is le kellett mondania. mintha mélyen aludt volna. és Súja és Noriko számától számítva tizenkét főnek kellett volna ma­ radnia. Fák és bokrok egyaránt nőttek. hogy valahogyan figyelmeztetnie kéne őket. hogy ott hever Tendó Majumi holtteste. de Fudzsijosi Fumijót ki kellett hagynia). Valószínűleg ők sem hülyék. hogy később összefoghassanak. [Maradt 39 fő] 8 Akamacu Josio nem sokkal később magához tért. Egy pillanatra felvillant még Mimura Sindzsi arca. Norikót szorosan átka­ rolva haladt befelé a rengetegbe. és arra gon­ dolt. Csak eszeveszetten. egy másodperccel tovább sem akart itt maradni. hogy biztosan van valamilyen módszer. Először meg kell bújni abban az erdőben… Kis ideig még így tervezte. és bevetették magukat az erdőbe. Röviden. Hát igen. mint ő. de nem is volt energiájuk odafigyelni. ahogy elrepül. aztán hallani lehetett a szárnycsapásait. Főleg. hogy alapos döntést hozzon. Egyelőre meg­ indult az orra előtt magasodó erdő felé. Először arra lett figyelmes. Súja némileg erőlködött. hogy a lábuk sem éri a földet. hogy bevárja a többieket az épület előtt. nem olyan hülyék. hogy ma hétfő. Noriko jelenlegi állapotában könnyű pré­ dává válnak: nagyon veszélyes ezen a környéken sétafikálni. Mi történhetett egyáltalán. Amint kijönnek. de azt is elhessegette. de végül meggyőzte ma­ gát erről. és elájult: számára szinte olyan volt. és a lá­ buk alatt valami páfrányféleség burjánzott. Látni nem látták. de elvetette az ötletet. Súja visszanézett az épületre. Egy madár rikoltott a köz­ vetlen közelükben. Bebeszélte magának.Nem volt ideje. Egy csapásra szertefoszlott az a gondolata. szintén erőszak­ kal. Kábult volt. hogy irtózatosan fáj a feje. menekülnek majd. [67] . Erősen megütötte a fejét. ahol még tizenegyen maradtak (az osztályban huszonegy lány és huszonegy fiú van. és iskolába kell menni. Megsürgette Norikót.

ha lejár az idő. elsza­ lasztotta Cukioka Sót (fiúk. és egy matrózblúzos lány látott hever­ ni. mert úgyis mindenki meghal. hogy megölte egy osztálytársát. ha­ nem a halálfélelem vezérelte. hogy a leghatékonyabb módszert választotta az „ellenség” számának csökkentésére. miért. És… Körbeforgatta a fejét. Egyszerűen félt az osztálytársaitól. Azon túl az éj­ szakánál is sötétebb íj alakú árny. ki tudja. és a háttérben az osztálya (akik úgy néztek ki. Josio számára cseppet sem volt meglepő. Aztán fölösleges is erőlködni. De ez csak az elmélet.Hány óra van egyáltalán?… Tök sötét van még. ahogy Csigusza Takako (lányok. Hajasida tanár úr holtteste. akik szerinte mind rá fenték a fogukat. milyen érzés. Mindenki ellen­ [68] . egy hegy van. Gondolj csak bele. az indulás. az embernek nem szabad megölni az osztálytársát. ahogy atlé­ tikabajnok lábán teljes erővel nekilódult. Nem mérlegelt. Nagy nehezen fel­ mászott az épület oldalán lévő kis vaslétrán az iskola tetejére. Ez a félelem jelenleg egy óriá­ si reklámkivetítőben testesült meg. Visszajött. és egy nyílpuskát fedezett fel a hátizsákjá­ ban. Nem a gondolatai. Míg kapkodva az első nyílvesszőt feszítette a puskába. és a látómezejét. akkor még… egy kicsit alhatok… Az ég és a föld derékszögben elfordult. látta. aki a kivetítő előtt állt. 14. Vérrel írott „Kinyí­ runk!” felirat töltötte ki az egész felületét. majd a bodega. hogy ki ellenség és ki barát. mintha egy háromdimenziós filmből léptek volna elő) fejszékkel és pisztolyokkal felszerel­ kezve készült rátámadni Josióra. Persze. hanem a félelem. ha körü­ lötted bérgyilkosok keringenek!… Így alakult. ahol meghúzta magát. Szakamocsi. Josio nem akart meg­ halni. ami sokkal mélyebbről fakad.) ki­ csit szigorú. hogy most az emlé­ keivel együtt nem a bűntudat tért vissza. de gyönyörű arcán most félelem ült.) is. 13. egy üres földterület töltötte be. Ebben a pillanatban minden emléke visszatért. amely a Josio lelkében ta­ lálható elvadult vidéken volt felállítva.

hanem azonnal eltűnni innen. Kazusi leengedte a nyílpuskát.). Kazusi pedig nem csinált semmi rosszat. Olyan fiú volt. egy darabig csak reszketve állt egy helyben. az ujjai a ravasz meghúzásával reagáltak. A nyakából hátul egy ugyanolyan ezüstszínű nyílvessző állt ki. aki két perccel később jött ki az épületből. Először is Nanahara Súja már kéznél van. majd megállt. akinek mindig jó kifogásai vannak. [Maradt 38 fő] 9 Niida Kazusi (fiúk. de a körülményeket szemlélve világos. hogy Josio felállt.ség volt. Hát persze. Josio hasra vágódott. Hol a nyílpuska?… Abban a pillanatban a nyakába olyan érzés nyilallt. és elvette Tendó Majomi hátizsákját is. ez az első feladat. Elvette ugyan. Amikor eldőlt. hogy Akamacu Josio ölte meg Tendó Majumit. Az Akamacu Josio mellett heverő nyílpuska meg volt töltve. de ez őt magát már nem érintette. mint amilyet ő maga lőtt bele Tendó Majumiba. amikor Szaszagava Rjúhei és társai szívatták őt. Tényleg. feje végigcsúszott a kissé nedves földön. mintha nem vennék észre. mintha hátulról megütötték volna egy rúddal. Elindult. [69] . már halott volt. Ettől az új megközelítéstől zsibbadt agyába most visszatért az élet. Akkor is mind úgy tettek. és szinte gondolkodás nélkül felvette Josio nyílvesszővel telt hátizsákját. Kazusi próbálta valahogy működésre bírni összezavarodott agyát. Gyorsan felült. Teste összegörnyedt. Nem törődni Akamacu Josio és Tendó Majumi holt­ testével. Josiót véletlenül intéz­ te el. 16. Aztán futás­ nak eredt. mint Nakagava Noriko. homlokáról és arcáról lehorzsolódott a bőr. De abban a pillanatban. most innen el kell menekülni. hol van Nanahara Súja?… A nyílpuska! Fel kell ven­ ni a nyílpuskát. de lőni nem akart.

hogy alig néhány száz méterre tá­ volodtak csak el az iskolától. és bólintott. A jobb válla roppant egyet. de mindenképpen biztonságosabb. Halk recsegés jelezte. megeshet. hogy ezen a hangörvényen át másféle hangokat is kiszűrjön a körülöttük terjengő sötétségből. de Súja igyekezett hegyezni a fülét. de pillanatnyilag úgy érezte. Lényegében csak kettejük lihegésének hangja töltötte ki a teret. Súja Noriko köré font karjával jelezte. De legalább az épületből kiszű­ rődő mesterséges fényeket nem lehetett már kivenni. Érezte. Semmi nesz nem utalt arra. viszont nem kell egyfolytában lengetni. hogy a bozóton át cikcakkban. egy kicsit fellélegezhetnek. hogy Noriko a fejük feletti fakoronákon átszűrődő homályos hold­ fényben az arcát nézi. mint kimenni a nyílt tenger­ partra. [70] . Úgy érezte. Ezek után kezét térdére támasztva megpihent egy kicsit. Még egy ideig figyelte a környező hangokat. Hirtelen döntés volt.[Maradt 38 fő] 10 Vagy tíz percig futhattak. majd leült Noriko mellé. ahogy letette kettejük csomagját. Mozgáshiány. ráadásul hegynek felfelé haladtak. hogy kifújják magukat. mint a baseballütő. Nem tudta. hogy valaki követte volna őket. Szaporán kapkodták a levegőt. mintha rengeteget futott volna. Az elektromos gitár nehezebb ugyan. és suttogva kérdezte: – Jól vagy? – Igen – válaszolta halkan. és egyúttal vissza is fogta lépteit. pedig ha azt vesszük. hogy annál kevésbé vannak ve­ szélyben. hogy valami vaskosabb fűféle kilapul a fene­ ke alatt. Norikót leültette a sötétbe burkolózó bozótba. minél mélyebb a sötétség. hogy a hegy lankás lejtői vagy a sűrűn nőtt fák miatt. és nem volt idő. Norikóra nézett. de egyelőre úgy tűnt. hogy álljanak meg.

kicsavarta és megszagolta. de ők mi a fenéhez kezdjenek vele? Súja sóhajtott. és óvatosan megkóstolta. Súja elővette a saját táskájából a műanyag üveget. Haldokló betegéhez hasonló légzése végre lecsillapodott. Egy idétlen dolog került elő. majd odaadta Norikónak. és visszatette a bumerángot Noriko hátizsákjába. Egy kicsit kiöntött a kezére. bőrrel bevont markolat. Miután megállapítot­ ta. mondjuk. kemény tár­ gyat tapogatott ki. Nyilván tisztában van vele. és egy felte­ hetőleg vízzel teli palack mellett egy hosszúkás. hogy körülbelül tizenöt centis éle van. Kinyitotta a neki osztott hátizsákot. A bennszülöttek által harcra. Kipatentolta a tokot. egy náthától le­ gyengült kengurut. és anélkül hogy visszazárta volna. hogy fegyver van benne. Tapintásra bőrből készült tok és egy abból kilógó. A palack jó. Odahúzta Noriko hátizsákját. Egy katonai kés volt. és tényleg csak egy kortyot ivott. – Kérsz vizet? – kérdezte Norikótól. hogy nincs benne semmi rendkívüli. sima fafelülete volt. Noriko elvette. visszatette a tokba. és kérdés nélkül kihúzta a cip­ zárt. a tokot betűzte nadrágja övébe. negyven centi hosszú bot. de ez lenne az? Még egy kicsit turkált a hátizsákban. és tulajdonképpen még hasznos is lehet. de nem lehe­ tett. Ez az úgynevezett bumeráng lehet. Nem illik egy lány holmijában nézelődni. és fejenként csak kettőt adtak belő­ [71] . Egy ausztrál falusi vadászbajnok el tudna intézni vele.Súja szívesen elüldögélt volna még egy darabig. de ezt a cso­ magot nem Noriko pakolta össze. – Egy kicsit – bólintott Noriko. Az egyen­ kabát legalsó gombját kigombolta. milyen értékes lehet majd a víz. Kemény. Egy V alakban meghajlított. de egy zacskó kenyéren és egy elem­ lámpán kívül nem talált mást. ha megvan egyliteres. Kivette. Szakamocsi azt mondta. Beletúrt. és kihúzta a kést. Ivott még egy kortyot. il­ letve vadászatra használt dobószerszám. hogy bármikor elérhesse a markolatot. megállapította.

és lassan kinyújtotta a szoknyája alá hajlított jobb lábát. Bourbon whisky­ vel telt laposüveget és két tiszta kendőt vett elő. hogy ne szóródjon szerteszét a fény. Noriko bólintott. majd kinyitotta a kulacsot. Ezt a sebet igazából össze kellene varrni. és a hátizsák helyett most a saját sporttáskáját húzta maga elé. és elhúzta a lábát. [72] . Noriko megköszönte. A seb a vádli külső felén volt. Fentről lefelé. a tenyerével ellenzőt tartva megnézte Nori­ ko lábán a sebet. géz helyett. Súja Norikót nézte. egy picit fel­ szisszent. de mi a helyzet a vízvezetékkel? – Mutasd a lábad! – mondta Súja. és befejezte a kendő kötözését. egy centi mélyen és vagy négy centi hosszan kiszántódott hús. Rájuk meg mindenkire. Súja kivette a hátizsákjából a zseblámpát. – Kibírom – válaszolta Noriko. a másikat kinyitva és hosszúkásra hajtva kezdte erősen ráte­ kerni. – Kicsit fájni fog. amelyeket a kirándulásra tartalékba hozott. hogy megál­ lítsa a vérzést. Úgy-ahogy feltekerte a kendőt. és vigyázva. és jól meghúzta. A seb széléből a hús rózsaszínje mellett még vékonyan csordogált a vér. Szakamocsi mondta. majd meg­ kötözte a végét. – Rá.le. Nagyon nem tetszik. miközben a keze tovább mozgott. – A fenébe! – mormogta maga elé. Majd visszafordította a tekintetét. de amikor Súja a palackot megdöntve whiskyvel fertőtlenítette a sebét. És Akamacura. Nem tetszik ez nekem. Noriko halkan rákérdezett: – Nobura gondolsz? Súja a fogát csikorgatta. Egyelőre arra legalább jó lesz. Súja az egyik kendőt összehajtogatva tette a sebre. Súja hamar lekapcsolta a zseblámpát. hogy a telefonokat nem lehet hasz­ nálni.

és folytathatta a gyilkolást. Én is tudom ennek a já­ téknak a szabályait. – Ez lehet. Súja elgondolkodott ezen. és találjanak ki valamit együtt. Most már tiszta hülyének tartotta ín­ agát. ezt is az intézeten keresztül kapta. hogy mi lett utána Akamacu Josióval. mert elvesztette az eszméletét. A ha­ zai Hattori Hanzó Óragyár terméke. de… Az is lehet. bár nem volt elég a holdfény ah­ hoz. egy régi típusú búvár­ óra. aki tényleg be is tartja. Már megint túl jóhiszemű voltam? Meg kellett volna inkább ott helyben ölnöm? Ekkor észbe kapott. Ebben Súja nem kételkedett. majd végül ráeszmélt. Ha maradtak is még. Legalábbis Mimura Sindzsi már… Vele biztosan nem fordulhat elő. hogy azt akarta. Mostanra már mindenki el­ hagyta a termet. de azt nem gondoltam volna. – Nem hittem. A kijárat fölött rejtőzött. Az előbb még szinte tu­ dat alatt arra gondolt. hogy jobban megnézze. mert megdob­ tam a nyílvesszővel. Szóval Mimura Sindzsi is bizto­ san elindult már. hogy lesz olyan. hogy rögtön magához tért. hogy maga életben maradjon. Noriko folytatta: [73] . Nekiáll a többieket öl­ dösni. hogy képes ilyesmire. hogy nem egészen így van – mondta Noriko. ahogy volt. hogy egy darabig nem fog felkelni. hogy Aka­ macu Josiót otthagyták. gyűljenek össze mind. ugye? – Igen.– Majumival… azt Akamacu… – Noriko hangja megremegett – tette. (Mint a legtöbb holmiját. hogy Akamacu intézze el. és karóráját a holdfénybe tartotta. Utána pedig kezében a nyílpuskával felmehe­ tett a tetőre. aztán leesett. Ha figyelmen kívül hagyjuk. Súja megrázta a fejét. maximum ketten vagy hárman lehetnek.) Két óra negyven múlt. – Hogyhogy? Súja Noriko arcába bámult.

az lehet. Akamacu talán meg volt győződve róla. hogy ha sokkal jobban be vagy ijedve. Tuti. csak ő végig azt hitte. Pedig lehet. ha nyugton marad. hogy belemegy az öldöklésbe – maga a gon­ dolatmenet megfelelt annak. hogy Akamacu mennyire félénk. – Hát igen. Aztán Sújának eszébe jutott valami. Aki fél. Szerintem csak félt. – Azt mondod? – Igen – bólintott Noriko. Erre Súja elgondolkodott egy kicsit. könnyen lehet. És azt hitte. hogy ketten vagyunk. amit Súja gondolt. ki támad rá. az mindenekelőtt elbújik. hogy van.– Te is tudod. nem támadt volna ránk? Ha ketten vagyunk. Megölni az osztálytársait – ki lenne képes ekkora ökörségre egyálta­ lán? Viszont ebben az esetben nem kellett volna megvárnia ott a többieket? Függetlenül attól. Súja Norikóhoz hasonlóan egy közeli fatönknek dőlt. mire visszaérnek. és ki­ nyújtotta a lábát. az azt bizonyítja. akárhonnan is nézte. hogy mit kezd Akamacu­ val? Mindenesetre ez már lezárt ügy volt. akkor… Akkor ott azt hitte. hogy nem akarunk beszállni. ahogy Noriko mondja. Ezért menekült el. már mindenki elindult… Meg aztán tényleg így van vajon? Akamacu tény­ leg csak be volt ijedve? Már semmit sem értett. mert senki sem tudhatja. csak leöleti magát. Biztos nagyon félt. [74] . hogy aki fél. – Egy darabig egyi­ kük sem szólt egy szót sem. te magad mész mások ellen. Ha Akamacu is csak egy­ szerűen gyanakvóvá vált. aki kedvet kapott a játékhoz. – Persze mindenképp durva. hogy nem is úgy van. – Akkor ha Akamacu látta volna. Még jó. Ha most visszatérnének is. hogy még csak meg sem bizonyosodott róla. Persze simán előfordulhat. hogy mindenki neki fog esni.

De ha ő is csak beijedt… Szóval szerinted van olyan. Egyáltalán tudok valamit azokról. hogy nem tudok semmit a többiekről. hogy nem akar-e megölni. – Te mit gondolsz erről? Én… az előbb úgy voltam vele. amikor együtt vagyunk. Norikónak igaza van. hogy van ellenség. Te nem így vagy vele? Nem tudom.” Súja úgy gondolta.– Noriko. és kimenekülni ebből a ro­ hadt játékból. Noriko elhallgatott. hogy gyanakodnék. Ucumi Jukie nevét hozta elő. – Azokban megbízom. de én is félek mindenki mástól. akiben kellően megbízom. aki komolyan bele­ megy egy ilyen játékba?… Én arra gondoltam. hogy veszélyes lenne. hogy nem le­ hetne-e összegyűjteni mindenkit. akikkel együtt vagyok napközben az iskolá­ ban? Súja hirtelen megint úgy érezte. mint Akamacu. akikkel mindig együtt vagyok… Azt hiszem… De a többiekben nem. ha van még olyan alak. Szerinted lehetne? – Mindenkit? – Igen. [75] . – Hogy? – Tiszta gáz. Valójában milyen emberek? Mert… nem láthatsz bele mások lelkébe. gyanakodni kezdenék rá. hogy igazából mit érzett Akamacu. – Milyen borzasztó egy alak vagyok – mondta aztán. Jukie például… Noriko az osztálytitkár. Súja is általános iskolás koruk óta ismerte a lányt. és felhúzta a térdét. Noriko folytatta: – Ezért én… én biztos. Ha valaki nem olyan. Nem tudnék velük lenni. Csak most jöttem rá. figyelj csak! Noriko felnézett. és mindenekelőtt el akartam távolodni az iskolától. „Nem tudok semmit a többiekről.

Ha belegondol. Végül is lehet. Legalábbis neki az volt a fontos. Viszont túl jól van ki­ találva. És most Nakagava Noriko itt van mellette. Mimura miatt még te sem aggódnál. Engem is meggyanúsítasz majd egyszer. hogy nincs bennünk ellenséges érzés. Logikus. ezért már ennyivel is meg lehetne elégedve. elvágják a torkod. Súja nyelt egyet. ha nem tudsz teljesen megbízni benne. ugyanúgy. hogy mondjuk. Mivel gyakran beszél­ getett Sújával. hogy helyes volt elmenekülni az iskola elől. magától értetődik. hanem Norikót is veszélybe sodorná. Most nemcsak ön­ magáról volt szó. Noriko bólintott. hogy nem szívesen lenne velünk. Végső soron nem lehet akárkit bevenni a csapatba. épségben kimentse innen. – Ez vi­ szont azt jelenti. Lehet… megeshet. ha mi ketten együtt vagyunk. hogy attól. még ha kérnénk is. Ám… – De én… – mondta – azt akartam. – Igen. ugye. És… Sújának eszébe jutott. akit Jositoki szeretett. a lányt. hogy legalább Mimura csatlakozzon hozzánk. hogy Sindzsi állította fel Norikót. neki pedig jelzett. talán nem fordul az illető ellenünk. Milyen értelmetlen játék. Bár személy­ től függ. – Igen. hogy ha Sin­ [76] . – Várj! – mondta Súja. bőven volt alkalma Mimura Sindzsivel is szót váltani. nagyon félelmetes. hogy akik előbb indultak. Hát igen. de lehet. nem biztos. Ha ketten vagyunk. mire Noriko felkapta a fejét. Noriko? – Persze hogy nem – mondta Noriko. amíg alszol. – Félelmetes. és te is meggyanúsítasz engem. hogy nem akarlak e megölni téged. mind azonnal leléptek. Ó biztos kitalálna valami értelmeset. hogy higgadjon le.Súja sóhajtott. hogy Nakagava Norikót. A legbiztonságosabb módszert válasz­ totta.

ölje meg őket. és halkan megszólalt: – Nobu… Meghalt. hogy imádkozik. Aztán eszébe jutott valami. hogy Súja maga sem tudott rájönni. hogy meg akarlak ölni? [77] . de valahogy nem illett ide. hogyan lehetne megvalósítani. Visszafordult Norikóhoz. – Az… – Egy darabig úgy tűnt. hogy nyakig ülni a csávában. és Súját túl közelről érintette Jositoki halála. mintsem hogy felszínesen tudott volna róla beszélgetni. Csak­ hogy most ez egyenlő lenne azzal.dzsi ezt nem tette volna meg. hogy Noriko gondolkodik. akkor mindkettőjüket lelőhették vol­ na. Legalábbis akkor ott nem. Beszélhettek volna az emlékeikről. hogy ő is fél. Azután mindketten újra hallgattak egy ideig. – Hát igen. és ők ketten nem tértek volna magukhoz a kábulatból. Noriko elgondolkozott azokon az eseményeken. ne legyen ellenség. Megint sóhajtott egy mélyet. de aztán nem szólalt meg többet. Az igaz. – Mihez kezdünk mostantól? Noriko lebiggyesztett szájjal szótlanul billentette oldalra a fejét. – Nem tudnánk Mimurát meg a többi megbízható embert va­ lahogy összeszedni? – folytatta Súja. amelyeken keresztülmentek. A fejük feletti ágak között látszott a holdfénytől fáradtszürke ég. kiáltozva járkálhatnának. Valószínűleg erre mondják. – Ühüm – Súja is halkan válaszolt valamiért. Persze annyit tehet. mint Jositokit. és meg is kérdezte: – Tőlem nem féltél? – Mi? – Nem gondoltál arra. Ha mindenki barát lenne. Be kellett látni. hogy felszólítják az „ellen­ séget”.

” [78] . hogy álmodtam. nem álom. Talán azért. és csak azután szólalt meg. Te mondtad az előbb. Lehet. – Te nem tennél ilyet. Mindenesetre ez Sújának eszébe juttatott egy világoskék bo­ rítékban. Majd így folytatódott: „Soha nem volt tévedés. és soha nem volt álom.Nem látszott jól. – Tudod? – Igen. hogy igaz legyen. a Kölyökliga volt beállózsenije. Súja belenézett Noriko arcába. Nem mese. és meg is őrizte. kérlek. Az arcáról valószínűleg fá­ radtságot lehetett volna leolvasni. mert megtetszettek neki a versszerű mondatok. hogy becsaptam magam. ha csak álom. vagy ahogy jelenleg nevezi magát (néha mások is őt). azt tudom. De ez a többi levélnél mélyebb benyomást tett rá. hogy szeretlek téged. – Dehogynem. Úgy kezdődött. nem lehetett álom. amikor azt hittem. hogy te biztosan nem csinálsz ilyet. Nem ez volt az első alkalom. szerelmes levelet kapott. a Siroivai Középiskola rock’n’roll sztárja. mert csak a holdfény világított. de mintha Noriko szeme elkerekedett volna. de nem lehetett tévedés. hogy ő. hogy „Nem kell. tudom… – Noriko egy pillanatra megszakította a mondandóját. hogy egy nap mosolyogni láttalak. – Nem láthatsz bele az emberek lelkébe. Normális körülmények között vagy akár a jelenlegitől épp csak kicsivel romantikusabb helyzetben talán valamivel sza­ batosabban fogalmazott volna. ami­ kor nevemen szólítottál”. de fordulj meg. lehet. Asz­ talfiókjába volt bedobva egy áprilisi napon. mosolyod nekem szól. nem baj. de aztán folytatta – mert… már régóta figyel­ lek. ismeretlen feladótól érkezett szerelmes levelet. Súja egy kicsit elgondolkodott.

Ha valaki nem bízik egy olyan helyes lány­ ban. Nem hagyhattalak magadra. mint te. A többi lány meg persze ez a szerelmes levél sem izgatta különöseb­ ben. Ezért muszáj segítenem neked.” Most viszont Noriko kérdezett. Megint Jositoki valamikori szégyenlős arckifejezése jutott eszébe. De… most meg mihez kezdjenek? [79] . akinek ő tetszik. Most nem arra kel­ lett rájönnie. – Megsérültél. Ez csak természetes. aki a világoskék borí­ ték szavaival élve nem fog „megfordulni” a kedvéért. – Aha – bólintott Noriko. aki tetszik nekem. hogy ki az. az magára vessen. És benned leg­ alább megbízom. de nem tette meg. lévén. Ha lesz „majd egyszer”. amit majd egyszer kényelme­ sen meg kell beszélniük. hogy a borzalmas körülmények ellenére még képesek egymásra mosolyogni. Meg­ nyugtató volt.” Ezt sem tette meg. és ez a költői megfogalmazás is közel állt hozzá… Vajon tényleg? Sújában egy pillanatra felötlött. az. és nincs is joga ilyen témát felhozni.Noriko küldte azt a levelet? Súja emlékezett. És most számára „a lány. Noriko mintha halványan elmosolyodott volna – kis igyeke­ zettel Súja is magára erőltetett egy viszontmosolyt. van egy lány. „Te vagy az a lány. hogy legalább mi ketten együtt vagyunk – mondta Súja. – Azért szerencse. hogy most rákérdezzen a le­ vélre. volt a fontos. hogy őt megvédje. Egy olyan lány után. akit Kuninobu Jositoki szere­ tett”. Ez olyasmi. „Súja. akit a legjobb barátom szere­ tett. hogy ő maga Sintani Ka­ zumi után futott. hogy az írás ha­ sonlított Norikóéhoz. Nem túl alkalmas rá az idő. Hogy beszéljen-e Jositokiról. – Te nem félsz tőlem? Miért segítettél nekem? – Hát mert… Súja megint gondolkozott egy pillanatot.

Nekik legalábbis észnél kell lenniük. A mos­ tani játékban kiosztott fegyverek között nyerő húzás.Súja mindenesetre elkezdte összepakolni a csomagokat. 17. bármilyen hülyén hangzik is. de a bal kezében még ennél is fontosabb dolgot tartott. Még azt is tudta. Még ha megpihennek is egy ideig. amelyet szintén most kapott. Elöl hagyta a térképet. Látta már korábban ennek a fegyvernek a másolatát. ezért el sem kellett olvasnia a mel­ lékelt használati utasítást. amelyik Sújához került. sem az Amerikai Bi­ rodalomhoz. Hason­ lóan a Program többi fegyveréhez. Ez lesz minden idők legborzasztóbb tájfutása – suhant át agyán a gondolat. óriási mennyiségben és hihetetlenül olcsón importálták egy harmadik országon ke­ resztül. betárazva. mint az. hogy kigondoljanak valamit. A pisztoly érintése megajándékozta némi biztonságérzettel. Vállán a neki osztott hátizsák és a saját táská­ ja. Volt hozzá egy doboznyi töltény is. csupán tíz méter széles tengerparti sáv és a minden átmenet nélkül magasodó erdő hatá­ rán lopakodott. [Maradt 38 fő] 11 Numai Micuru (fiúk. Ugyanolyan olcsó bá­ dog. Nem tudhatja. Az iránytűt. az iránytűt és a zseblámpát. jobb kezében pedig a hátizsákban talált kisméretű auto­ mata pisztoly.) Erősen tartotta a markában. hogy a ravasz meghúzása előtt szük­ ségtelen felállítani a kakast. akkor is jobb egy jól szemmel tartható hely. – Bírsz még gyalogolni? – Igen. – Akkor menjünk még egy keveset. Keressünk egy nyugodt helyet. [80] . Ez igazi kihívás.) a holdfényben úszó. vagy más ellenséges államhoz nem csatlako­ zott. anélkül is jól tudta. de a célnak megfelelt. (Egy kilenc milliméteres Walther PPK. mire készülnek mások. amely sem ehhez az országhoz. hogyan kell ke­ zelni.

Akkor történt. Kizárólag az erő volt az értékmérő. csak éppen a hátrányos családi körülmé­ nyek között felnőtt. amikor az évnyitó és a teremben tartott eliga­ zítás után éppen az utolsót intézte el a biztonság kedvéért ke­ zelésbe vett két-három „fejesből”. Erről persze a Nanahara Súja-féle hétköznapi diákoknak halvány gőzük sincs. és azok erejéből ítélve tudta. [81] . Már amennyire Micuru tudja. Persze korábban a városbeli ki­ sebb gyülekezőhelyeken már összefutott néhánnyal. átadott neki egy fecnit. Micuru általános iskolás kora óta meglehetősen „rossz” volt. amikor először találkozott Kirija­ ma Kazuóval. Különösen Numai Micuru és Kirijama kapcsolata volt rendkívüli. hogy őt néhányan itt még nem ismerik.) Micuru indulása előtt több mint negyven perccel el­ hagyta volna a termet. amelyen ez állt: „Ha ez tényleg sziget. annyira fris­ sen él benne találkozásuk emléke. tanulásra képtelen. Viszont előfordulhat. ez a rend megőr­ zésének záloga. Természetesen ő ezt nem ezekkel a szavakkal gondolta végig. Élénken emlékszik a napra.Mielőtt megkérdőjelezhetetlen vezetője. a déli csücskében várlak. Mert a mai Kirijama Kazuót bizo­ nyos értelemben Micuru hozta létre. Királyból csak egyre van szükség. Nem volt gonosz. hogy ők a „rosszak”. hogy így működ­ nek a dolgok. sem tudná elfelejteni. De a „Kirijama családot” elszakíthatatlan kötelék tartot­ ta össze. de meg volt róla győződve. ez a sza­ bály. Ha akarná. Ő pedig soha nem mulasztotta el ilyenformán igazolni magát. hogy első nap a középiskolában a város többi általánosából érkezők közötti „fejesek” legyűré­ sébe fektette az energiáját. semmiféle tehetség­ gel nem rendelkező fiú számára a balhék jelentették az egyet­ len önigazolást. Hiába a bélyeg. hogy a többi iskolában nincs számottevő ellenfél. Ezért aztán nem meglepő.” Persze ebben a játékban csak magadra számíthatsz. de Kiri­ jama Kazuo – legalábbis az általános iskola végéig – nem volt „rossz gyerek”. Kirijama Kazuo (fiúk. ettől a kötelék nem lett gyengébb. 6.

– Figyelj csak. Feltehetőleg azt akarta ezzel tudatni. de nem is tudott volna a nyomába eredni. Négy. A begombolatlan állógallérra tűzött jelvényeik szerint harmadi­ kosok voltak. – Nem tetszik nekem ez a kisfiú. Egy dolgot első pillantásra meg lehetett róluk állapítani: hogy az övéhez hasonló életet élnek. közben bivalyerős bal kezével megemelte. oké? A fiú fejét rázva mutatta. és a szeme sarkában mintha könnycseppek gyülekeztek vol­ na. Nem volt vele semmi probléma. Megfordult.A rajzterem előtt ragadta mellen. – Meg kell büntetnünk. – Nem szabad ám bántani a gyengébbeket. öcskös – szólt Micuruhoz az egyik baljós mo­ solyú pattanásos. Hirtelen elengedte az eddig magasban tartott fiút. – Meg-meg. hogy az az ő háta mögé néz. és még maga­ sabbra akarta emelni. – Válaszolj! Ebben az iskolában én vagyok a legerősebb. Rögtön el is szaladt. de akkor észrevette. folytatta vaskos szájával formálva a szavakat. aki leesett a földre. nála sokkal magasabb gyerek vette körül Micurut. ahol senki sem jár. – Remélem. megértetted. Egy másik. és kente a falhoz. hogy a fiú nem válaszol. [82] . – Azt kérdeztem. akinek szőkésbarnára festett haja a válláig ért. hogy most már elengedheti. hogy megértetted-e! – rivallt rá Micuru. Újra felhangzott a nevetés. hogy eszébe sem jutna. A srácnak már kék zúzódás díszítette a szemöldökét. Felfogtad? Micuru ideges lett. Olyan volt. Ezen a kissé „langyos” beszóláson mind a négyen felröhög­ tek. mint az őrültek kacaja. Velem meg ne próbálj keményked­ ni. de előbb szavát kellett adnia. Két pofonnal el is volt in­ tézve az egész.

Micuru felnyögött. Az előbbi ka­ cagás hallatszott. már nem tudott mit tenni velük szemben.Mielőtt Micuru belerúghatott volna az előtte álló pattanásos­ ba. de nem foglalkoztak vele. Ekkor érzett Micuru életében először mindent átható félel­ met. hogy ezek nem normálisak. Még hogy rá hasonlítanak. amelyiknek az előbb még ő nyomta neki az évfolyamtársát. hogy hátul a fejét valami meleg nedvesíti be. [83] . Torkát nem tudta némaságra bírni. Micuru arra gondolt. és Micuru ujja utálatos hangon megroppant. „A francba – gondolta –. – Ne… Hagyjál… Már minden büszkeségét félredobva könyörgőre fogta. a kö­ zépső ujjának is vége lett. Micuru megint felüvöltött. beszari egy banda… Nem tudnának legyőzni. a bal oldali váratlanul kirúgta alóla a lábát. Érezte. Ugyanazzal a hanggal kísérve. … Ez nem lehet… Nem lehet…. és egyből kiadott mindent. hogy egy tanár arra jár. Ő maga választotta az elhagyatott helyet. Micuru fenékre esett. csak még egyet. és beszorította a bőrcipő talpa alá. nagy tévedés. – Undorító! – mondta valaki. ami a gyomrában volt. ha külön-külön próbálkoznának…” De ezen hiába elmélkedett. – Na. Négykézlábra állva próbált feltápászkod­ ni. Aztán a jobb csuklóját a földre szorították. Kevés volt az esélye. ahol megrendszabályozhatja az évfolyamtársait. A cipőtalpba erő gyűlt. és a szemben lévő pattanásos hirtelen képen rúgta. az egyikük szép módszeresen felhajtotta a muta­ tóujját. de most a jobb oldali rúgta hasba. De lehetett. ezeknek van valami fejlövé­ sük… Most a középső ujját állították készenlétbe. Soha nem tapasztalt még ilyen erős fájdalmat. Kitört az első foga – a halántéka pedig annak a falnak vágódott. Beleszédült.

Azzal vissza is ment a rajzterembe. mit motyogtál az előbb?! Na? Ezzel kiverte a fiú kezéből az ecsetet. hanem inkább félelme­ tesen jóképű. nem kell tovább magyarázni. tuti. majd megállt előtte. a padlón he­ vertek. és nem érdemes rá időt fecsérelni. biztos rajzolt valamit. hogy egy tanár volt bent a rajzteremben. Máshon­ nan költözhetett a városba. aztán odament Micuruhoz. Azt hiszem. Csakhogy akkor sokkal hamarabb közbelépett volna. és ez a csendre intés is valahogy hülyén hangzott. Azt állapította meg róla. Micuru továbbra is le volt szorítva a földre. A kis termetű fiú laposra verte a négy harmadikost (szó szerint.Végre. Az osztálytársa. egy ideig szótlanul nézte. de mit keresett az évnyitó napján a rajzteremben? Jó. A fiú lassan a pattanásosra emelte a fejét. de nem furcsa ez egy kicsit? Ettől függetlenül az előbbi pattanásos odament hozzá. mert senki nem ismerte. és mozdulni sem bírtak). onnan nézett a hang irányába. akkor történt. hogy a nemes vonású képéből ítélve valami gazdag család gyereke lehet. Micuru egy pillanatig azt hitte. Sötétkék festék fröccsent szerteszét a padlón. Kezében ecset. hogy nem balhézik. Micurut különösebben nem is érde­ kelte. ha orvoshoz megy. – Te meg mit akarsz? Elsős vagy? Mit keresel itt? Na? Mondd csak még egyszer. majd annyit mondott csak. Igen ám. Látta ezt az arcot az eligazításon. nem volt nagydarab. hogy ezzel a sérüléssel jobban teszi. Kivágódott a rajzterem ajtaja. A fiú aki ott állt. Mivel szótlan és komoly volt. – Nem maradnátok csöndben? – szólt egy szintén csendes hang. [84] .

akikről ő azt gondolta. Kirijama Kazuónak szol­ gált. Attól fogva Micuru ennek a fiúnak.Micuru viszont jó darabig a padlón ülve bambult a négy fet­ rengő irányába. Ezt már jó régen leszögezte ma­ gában. Kirijama mindig kifejezés­ telen arccal jött a nyomában. mint amit a kezdő bokszoló érezhet. aki pedig nem az. ha a hatos mérkőzésre bejut. annyira jól ki volt dolgozva. Hol tanulhatott meg egyáltalán így verekedni? Amikor Micu­ ru rákérdezett. amilyet még azelőtt soha… Olyasféle meglepetés volt. De va­ jon miért? Micuru meg is kérdezte. amikor először ta­ lálkoztak. Teljesen meg volt döbbenve attól. ahol a jó haverok összegyűlnek. de azért ezeket a helyeket is ismerte. hogy egyesével még elbánna velük. Presszók­ ba. De Micuru soha többé nem láthatta ezt a rajzot. (Különben a kép az üres udvart ábrázolta a rajzterem ablakából. önkényesen ment be a rajzterembe festeni. Akkor karate. Erre Micuru pu­ hatolózni próbált. hogy tanulta. csak annyit mondott. Másrészt Micuru tudta róla.) Micuru elkalauzolta Kirijamát különféle helyekre. és ennél többet sehogy sem lehetett kiszedni belőle. Egy zsenit látott. hogy olyasvalamit látott. és egyszer csak test­ közelben láthatta magát a világbajnokot. Kirijama elbűvölte Micurut. de ezek szerint valamennyire [85] . de Kirijama csak annyit válaszolt. Királyból csak egy kell. titkos helyekre. hogy épp ahhoz volt kedve. hogy biztos hírhedt volt már az általános­ ban is. mivel Kirijama azonnal kidobta a szemetesbe. Senki meg nem mondta volna róla. annak szolgálnia kell őt. vagy a gyanús dolgokkal üzletelő dí­ lerhez… Ő maga inkább a verekedésekre specializálódott. Merthogy a kedvenc mangájában is így volt. Kirijama Kazuo rejtélyes figura volt. ahol a lo­ pott árut felhalmozzák. Kirijama Kazuo egyedül intézte el azt a négyet.vagy valami más bajnokságon győzött? Erre is nemleges választ kapott. amint elkészült vele. aki tíz év alatt jó. Ezt a kiismerhetetlen oldalát is beleértve. hogy egy elsős középiskolás műve. Meg sem kellett mérkőzniük. de tagadó választ kapott. hogy aznap.

Micuru el volt tőle ragadtatva. Nem volt mitől félnie. de az előzmények miatt lehetetlennek tartotta. aki bokszolóbajnokot nevelt. hogy talán nem kéne ilyen balhékba belevinniük.azért érdekelte. de lehe­ tett érezni a viselkedéséből. nem? – Ezek után Mi­ curu sem foglalkozott többet a témával. aki csak annyit mondott: – Nincs ezzel semmi baj. és meg is valósította. Micuru megálla­ pította. Kirija­ ma azt az egyet megtagadta tőlük. hogy a házukba (ponto­ sabban villájukba) beléphessenek. aki királynak születik. Amikor mondjuk egy kocsma raktárába törtek be. (Nem mondta ki. Olyasféle örömöt érzett. laposra verten kívüli felsőbb évesek. hogy reagálnak majd. aztán megkérdezte Kirijamát. a négy. hogy nem a legjobb csupa rosszra tanítani egy „fiatalurat”. mint az edző. Micuru vívódott rajta egy keveset. amilyet én még elképzelni sem tudok. mit csinál a fiuk. hogy a mostani körülmények dacára Kirijama és ők. Voltak helyzetek. (Mióta együtt voltak. Szóval… én és Kirijama végig elválaszthatatlanok voltunk.) Ennek tetejébe Kirijama apja a tartományban. Emiatt csúsztatott oda nekik Kirijama egy[86] . sőt még gimnazisták is voltak ott. hogy elcsípték volna a rend­ őrök. de akár­ honnan nézzük is. hogy tényleg van olyan. ügyes tervet ötlött ki. a „család” tagjai egy­ mást gyilkolják. feltűnően jól csinálta. Okos volt. Kirijama egy pillanat alatt mindet a földre küldte. A ki­ rály és… hű tanácsosa. Miközben Kirijamát megtették a banda fejének. A többi osztálytársról nem tudhatja. Ráadásul Kirijama képességei nem merültek ki ennyiben. egyszer sem fordult elő. szórakoztató. lehet. Egyszer pedig belefutottak egy verekedésbe. hogy a szüleinek van-e egyáltalán fogalmuk arról. Micurunak egyszer eszébe ju­ tott. sőt egész Csúgoku és Sikoku térségében is csúcskategóriás cég vezérigazgatója volt. más iskolából valók.) Nem tudta. amelyeket az ő se­ gítsége nélkül Micuru nem úszott volna meg. Belőle biztos nagy ember lesz… Olyan nagy. bármihez fogott. és minden rosszat véghezvittek.

Persze nem mondhatnánk. mint Micuru. hogy a szikla csak három méter széles. mi van mögötte. így nehezen haladt előre. Olyan volt. Ez itt a Szeto-beltenger valamelyik szigete – ez az egy biztos. ráadásul a pisz­ toly a jobb kezében és a csomag a vállán akadályozták. már ott feküdt Tendó Majumi és Akamacu Josio holttes­ te. majd elhagyta a part és az erdő talál­ kozásának vonalát. és mászni kezdett. hogy ők ki­ szabaduljanak innen.egy üzenetet. Ahogy dél felé haladt. A tenger felé fordulva a sötét víz vonalain túl kis fénypontok jelezték szigetek vagy netán még nagyobb szárazföld helyét. mintha valami dinoszaurusz vagy szörny bújt volna meg ott. nem lehetett látni. A játék elkezdődött. és az alatt a huszonöt perc alatt. és akkor látta. és a kanyar közepén egy rücskös szikla nyúlt a hegyről keleti irányba a tengerbe. A diákegyenru­ ha alatt már az egész testét elöntötte a hideg veríték. valószínűleg Kuramoto Jódzsi (fiúk. a túloldalán pedig folyatódik [87] . odament a sziklához. mit neki egy kormány? Ilyeneken gondolkodott. Nagy nehezen felmászott a tetejére. míg dél felé tartott az iskola felől. Nem messze. és szökhetnek meg innen? Ha Kirijama Kazuo egyszer beindul. és kitéve magát a holdfénynek.) lehetett. Semmi kétség nem fért hozzá. 8. A szikla jóval magasabb volt. Az iskolától délkeletre fekvő település felé tűnt el. amelynek csak a háta lóg ki. Ahogy kilépett az iskolá­ ból. dauerolt hajából izzadság csurgott a homlokára. hogy nem félt. hogy az ő fejé­ ben már rég összeállt a megoldás. jobbra a tengerpart nyugat felé elkanyarodott. egyre kevesebb lett a rejtőzködésre al­ kalmas hely. és Micuru egyre feszültebb lett. Mit számítanak most a többiek? A lényeg. Micuru mindenekelőtt a Kirijama által kijelölt helyre igyeke­ zett. és rövid. A kő hűvös és sima tapintású volt. Megkapaszkodott a meredek lejtőn. Gondosan körbenézett. Hogyan vághatják át azt a Szakamocsit. csak egyszer vett észre egy em­ beri alakot.

csak reszketni kezdett. A háta mögül jövő hirtelen hangra azonnal felpattant. Kirijama hátrasimított hajával. de minden bizonnyal Kanai Izumi (lányok. Micuruhoz hasonlóan a Kiri­ jama család tagjai. 10. reflexszerűen felemelte a jobb kezében tar­ tott pisztolyt… Fellélegzett. hogy ha a nap fé­ nyében látná őket. A harmadik. ezért nem lehetett jól látni. Kirijama Kazuo volt ott a szirt egy kiszögellésének árnyéká­ ban. Azok a kupacok emberek voltak. a szokásos higgadt tekinteté­ vel nézett fel Micurura. egy kődarabon ült. és az eget szemléli. Semmit sem értett. Miköz­ ben megfordult.a homokos part. egy matrózblúzos lány hason feküdt. Mi… mi ez… – Ez a déli csücsök. az Szaszagava Rjúhei (fiúk. hogy lemásszon a másik olda­ lon. mint amilyet a Nagy Kelet-ázsiai Köztársaság zászlójában használnak. 9. Ahogy egy bokszoló mérkőzés után [88] . Leeresztette a fegyver csövét. Meresztgette szemét a sötétségbe.). az Kuronaga Hirosi (fiúk.). És a három test alatt egy-egy tócsa volt. Nekiindult. Aki a hátán fekszik. 5. de természetesen Micuru tudta. akkor ezek a tócsák kétségkívül olyan kar­ mazsinpirosak lennének. Semmi kétség. aki az oldalán összegömbölyödve. Feketének látszottak. – Micuru. hogy Kirijama lábánál három kupac hever.) volt az. Micuru megkönnyebbülve szólította meg: – Főnök! De… Észrevette.

hogy megölik. A vér szaga. hogy Kuronaga is és Szaszagava is félt. hogy az Aka­ macu Josio-félék seggét rugdalja). – Ezekkel me-eg m-mi? – Ezek? – Kirijama a teljesen egyszerű (de márkás) egyenes orrú cipője hegyével megbillentette a közelében fekvő Sza­ szagava Rjúhei testét. hogy az ujjába belebújt volna. hogy vala­ mi iszonyatosan nyálkás dolog terjeng körülötte. A kisujja és a gyűrűsujja elmerült benne. és ez a hangján is ér­ ződött. és beletoccsant a pocsolyába. de ennek fejében totális hűséget fogadott Kirijama Kazuónak. Jóval töményebben érezhető. Vér. egyszer csak felfigyelt rá. mire gondol a másik ember. Más a mennyiség. Szaszagava Rjúhei pedig egy erőszakos szájhős volt (néha csak nagy nehezen lehetett megakadályozni. Leg­ alább egy fürdőkádnyi vér van itt szétlocsolva. Hogy ez a két fiú elárulja Kirijamát?… Míg ezen gondolkodott. Ezért én tettem meg velük. Kuronaga is és Szaszagava is. mint Kuninobu Jositoki véréé. – E-e-ezek meg? – Micuru álla remegett. anélkül vette a vállára az egyen­ ruha kabátját. Micurut elkábította a vér szaga. de amióta egyszer az öccsét elkapták bolti lopásért. Nehogy már… Micuru nem hitt a fülének. Hát igen… Mit lehet tudni. de aztán hirtelen Ki­ rijamára támadtak. Kuronaga Hirosi semmiben nem volt különösebben jó. Aztán lehet. Rjúhei mellén lévő jobb keze az alkarja hosszúságában félkört írt le.magára ölti a melegítőfelsőt. és mindketten becsavarodtak. amit még a tanteremben érzett. csak hozzácsapódott a bandához. rendkívül hálás volt neki. és Kirijama a kapcsolatain ke­ resztül intézkedett a rendőrségen az érdekében. A megjelölt helyre még eljöttek. [89] . Egyszóval ennyire kispályásak voltak. csak a fejével bólintott. – Meg akartak ölni.

és saját maga keresett választ a kér­ désére. mert észrevette. hogy hát miért is ne fordulhatna elő ilyesmi? Hiszen maga a főnök mondja… Rögtön magyarázkodni kez­ dett. A f-fenébe ezzel az idióta játékkal. azért a város öt leggazdagabb családja közé tartoztak. hogy belebolonduljon egy rangján felüli csajba. És most a Kanai… Micuru nagy nehezen megszólalt. Neki­ megyünk Szakamocsinak és a katonáknak. de igye­ kezett valahogy mégis folytatni: [90] . szúrós szeme rajta nyugodott. helyes lány volt. fö-főnök? Kirijama bólintott. Nyo­ masztotta ez a tekintet. főnök. és még Micurunak is tetszett egy időben. A nyelve nehézkesen forgott. ebben a szélsősége­ sen központosított bürokratikus államban a városi tanácsno­ kok. – Ka-kanai is… Kanai is meg akart ölni. Micuru egy kicsit elbizonytalanodott.Csakhogy Micuru szeme a harmadik holttestre szegeződött. Apja képviselő a városi tanácsban (na jó. illetve a városi tanácsadó testület tagjai semmiféle valós hatalommal nem rendelkeztek. eszembe se ju-jutna me-meg­ ölni t-téged. – Véletlenül épp erre járt. – De én nem va-vagyok olyan. ezek csak névleges posztok voltak). A hason fekvő Kanai Izumi apró termetű. De egyáltalán nem volt nagyra magával. Szakamocsi megmondta. a Ka-kanai… Kirijama kérlelhetetlen. Viszont annyira azért nem volt hülye. aztán igyekezett meg­ győzni magát. mint Kirijamá­ éknak. Viszont Kirija­ ma biztos kitalált már valami módszert. Micuru félbeszakította a mondandóját. nem? Én benne vagyok… Persze a tiltott zónának köszönhetően ínár meg se lehet köze­ líteni azt az iskolát. – Fö-főnök. és ha nem ment is nekik olyan jól. hogy Kirijama a fejét rázza.

). Legalábbis így hallatszott. és különös pírnyakat vetett a szabályos arcra. Fogalmam sincs. hogy csak fél. és… Kirijama megszólalt: – Elmondhatom? – mire Micuru megint félbehagyta a beszé­ det. – Mindenesetre… [91] . Nem értette. – Én arra gondoltam. Kirijama folytatta. Erre Kirijama folytatta. és sokáig tart neki eljönni idáig. hogy miről beszél. és amikor ennyit megtudott. valami egészen más suhant át az agyán. Próbálta volna Kirijama sze­ méből kiolvasni. Pedig nála hamarabb ment ki… Miért nem…? Természetesen lehet. Ahogy így beszélt. Cukioka Só (fiúk. 14. Mintha valami hiányozna. és mi nem. – Hogyhogy bá-bármelyik jó? Kirijama kicsit kinyújtotta a nyakát.– Vagy kiszökünk innen. hogy bármelyik jó. A hold világított. és megemelte az álfar a sötét ég felé fordítva. de az az arcára vetülő árnyékban továbbra is csak higgadtan fénylett. hogy mi az. mi a helyes. Ebben a testtartásban folytatta: – Néha nem tudom. nem volt itt. Aztán rájött. – És most is úgy van. aki hozzá és az itt fekvő Szaszaga­ vához és Kuronagához hasonlóan elvileg a „család” tagja volt. furcsamód nagyon szomorúnak tűnt. nem? Keresünk egy hajót. Micuru egyre kevesebbet értett az egészből. vagy netán már idejövet valaki elintézte. de Micuru csak pislogni tudott rá. de maga a tény rendkívül baljós érzéssel töltötte el.

És mert ez részéről örökké tartó hű­ séget. Kirijama részéről pedig az iránta gyakorolt kegyet je­ lentette. Igen. hogy „Nincs ezzel semmi baj. ez nem lehetett igaz. és ő maga ezt valamiféle rendíthetetlen csapatszellemnek fogta fel. hirtelen felgyorsultak. Hogy mi volt az? Egyszer sem látta Kirijama Kazuót mosolyogni. – Idejöttem. ha pedig… Még be sem fejezte. – És feldobtam egy pénzt. ő maga mondta egyszer. főnök. nem?”. a Kanai meg itt volt. amikor Micuru végre rájött. „Úgy jobb lenne. érzelemmentes. Lényegte­ len dolog. ha egyszerűen csak nem akarta fárasztani magát a haja megváltoztatásával? Annyira el van foglalva más dolgokkal.Visszafordult Micuruhoz. szóra­ koztató. hogy ők folyton Kirijamával voltak. [92] . egyszerű tapasztalatszerzés. a hátrasimí­ tott frizurát még ő javasolta neki akkortájt. hogy Kirijama számára ez csak szórakozás volt. sokkal félelmetesebb meg minden…” Kirijama azóta nem változtatott rajta. vagy csak. el akart menekülni. Csakhogy… Micuru végre rájött: mi van. ami már régóta foglalkoztatta. hogy nem fontos. Végig úgy volt vele. hogy ilyesmivel nem is törődik? De nem csak erről van szó. és ő a hű tanácsosa. Igaz. Tényleg. És attól fogva Kirijama szavai mintha allegro jelzést kaptak volna. amikor meggyó­ gyultak a törött ujjai. és hagyta porosodni valahol az elméje egy szegletében. Most Micurunak eszébe jutott az a dolog. de Micurunak ez volt Kirijamához fűződő kapcso­ latának egyik jelképe. én meg elkaptam. csak tapasztalatszer­ zés. szembeszállok Szakamo­ csival. Ha fej. Kirijama mostani hajviseletét. igen. mert Kirijama a ki­ rály. Nem igaz… Ez nem lehet… Nem akarta elhinni. Micuru nagyot nyelt. de lehet.

a partnak ütődő hullámok hangja morajlott. amikor percenkénti kilencszázöt­ ven lövedék sebességgel gyullad be a puskapor. akkor belemegyek a játékba. de ez a hang. amely a játék kezdete óta felhangzott a szigeten. a teljes semmi. Vagy nem. mély sötétség uralkodik. a hasától a melléig négy. mintha mindenfélén gon­ dolkodna. Micuru még állva maradt. amilyet a régiségboltok­ ban lehet találni. Szinte jólesően ropogó hang hallatszott. ez volt az első fegyverropogás. az annak idején eltört ujjára) összpontosított. a sötétség nem jó szó erre. A szeme valahova a Sarkcsillag tájára szegeződött.A következő gondolata pedig talán még közelebb járt a lé­ nyeghez. A tenger felől jövő fuvallatba keveredett a vértócsákból fel­ szálló vérszag. Persze teljesen más­ ról van szó. [93] . Az egyenruhája alatt. nagyon ha­ sonlított egy régi írógép kopogására. csakhogy addigra már rázkódni kezdett a Kirijama vállára vetett kabát. A hátán viszont két akkora lyuk volt. Szaszagavát és Kurona­ gát is késsel ölték meg. Micuru kezében megmoccant a Walther PPK csöve. A Walther PPK-t szorongató jobb keze csípője magasságában himbálózott. olyan erős volt aznap a hold fénye. ujjnyi lyuk tátongott. de a lelke mélyén valójá­ ban egy számomra felfoghatatlan. hogy egy-egy konzerv is belefért volna. nehezen ész­ revehetően. Mivel Kanai Izumit. Egy idétlen fémeszközzel – egy Ingramm M10-es géppisz­ tollyal (mintha egy piskótásdobozra fogót szereltek volna) – a kezében Kirijama folytatta: – Ha írás. illetve igazából talán azt is tette. …Kirijama tényleg okos. bár azt valószínűleg nem is láthatta. hogy Cukioka Só rájött erre? De ezen már nem volt ideje gondolkodni. üres tér… Lehet. meg úgy tűnt. Összes idegszálá­ val a jobb kezében lógatott Walther PPK ravaszán tartott mu­ tatóujjára (igen.

Mintha csak ezekre a szavakra várt volna. amelyet egy hírneves orvos és az apja folytatott az éles szilánkról. aki a „szülei” alapos. Mindez még régen történt és ti semmit sem sejtett: nem tudta. Idegenek számára ez úgy tűnhetett. hogy tükörbe nézzen. De nem úgy volt. és jobb keze ujjával óvato­ san megérintette a szitává lőtt testet. ennek az egy érzésnek az okát mégsem tudta. hogy ami­ kor még az anyja hasában volt. és egyetlenegyszer épphogy öt centit visszapattant. pontosabban egy kicsivel halánté­ ka mögé helyezte. egy furcsa érzés. hogy végül is nem veszít semmit. hogy anyja azonnal belehalt sérüléseibe. és amelyhez a rá következő reflexszerű érintés szo­ rosan hozzátartozik. esetleg együttérzést – ezek közül az érzelmek közül egyiket sem érezte. Kirijama jól ismerte ezt a megmagyarázha­ tatlan érzést – nem fájdalom és nem is viszketés. Nem csoda. ha megtudja. mert annak a sebnek a nyoma már szinte teljesen eltűnt ad­ digra. oda­ ment Numai Micuru holttestéhez. Hamar vissza is húzta a kezét. amely igen ritkán. Kirijama Kazuo egy darabig némán ült. mint­ ha egyszerűen csak a hátrasimított haját igazította volna meg. közvetlenül a szüle­ tése előtt fúródott a koponyájába. és azokról a finom idegsej­ [94] . milyen is az. Csak kíváncsi volt az emberi testre azután. amit a világon tudni lehet. a sebet okozó rendkívüli bal­ eset következtében majdnem meghalt. Mintha meg akarna bi­ zonyosodni valamiről. Arról a párbeszédről sem tudott. mire ő akkora lett. hogy belement a golyó. Micuru hasra vá­ gódott. speciális nevelésének hatására ennyi idős korára már mindent tudott. Aztán felállt. és persze azt sem. azután ugyanezeket az ujjakat hirtelen a bal halántékára. évente csak egy-két alkalommal je­ lentkezik. Ő. Mikor a teste elterült. Lelkiismeret-furdalást vagy gyászt. Nem mintha érzett volna valamit. amely a baleset sorín. illetve úgy volt vele. a feje egy kőbe ütődött.

A két irány­ tű is. hogy nem ütközött az irány Kirijamáékkal. amelyet Kazuhiko kezébe adott.) és Jamamoto Kazuhiko (fiúk. az északi részen meredek volt a domborzat. [Maradt 34 fő] 12 tengerbe. és az apja. Kirijamának magától értető­ dő volt. A sziget Kirijamáékkal ellentétes oldalán. hogy ő. Így nem maradt senki. hogy valaha bármit érzett volna. hogy „az északi végében”. Szakura papírján. de benne nem is tudatosult különösebben (elmond­ hatjuk. hogy számára az efféle tudatosítás eleve lehetetlen volt). így volt idejük kettesben be­ [95] . Egyetlen dolog volt csak biztos. A lábuk a tenger felé ló­ gázott. és egy magasan kiemelkedő sziklaszirt tartott a Nagyjából húsz méter magas volt. A part­ hoz verődő hullámok zaja a sziklán keresztül feljutott oda is. sem együttérzést nem érzett. Mióta csak a „világra pottyant”. nem fordult elő vele. Ahogy Kirijamáék a sziget déli csücskén beszéltek meg találkozót. amelyeket az orvos (aki büszke volt a tökéletes műtétre) óhatatlanul kiemelt a szilánkkal együtt. 4. Numai Micuru és másik három társa holtteste előtt sem lelkiismeret-furdalást. bonyolult okok következtében szintén nincs már az élők sorában. amelyet a vágatlan fű koronaként borított. aki mesélni tu­ dott volna neki ezekről az eseményekről. szóval az „igazi” apja. Ogava Szakura (lányok. A hold világította meg őket. A tetején egy kis fennsík terült el. Kirijama Kazuo most. Tulajdonképpen szerencse. Körülöttük hevertek a hátizsákok és csomagjaik.) ennek a fűvel benőtt sziklaszirtnek a szélén ültek egymás mellett. Az orvos hamarosan meghalt a mája miatt. sem gyászt. 21. Szakura jobb és Kazuhiko bal keze egymásba fonó­ dott.tekről sem. a hullámok párája pedig a fújdogáló szellőn táncolt fel. az állt (a „Mi most meg fogjuk ölni egymást” mellett).

ame­ lyet még feketébben pöttyöztek a szigetek árnyai. és mindig szépen kihúzta magát. – Milyen csend van. ahol máskor éjjel sem áll meg a hajóforgalom. vékony. Biztos a kormány korlátozta a közlekedést errefelé. Szakura suttogott. amely „igen fontos szerepet tölt be”. Bár az előbb. de már érezte. A hold fényében feketéllett a tenger. hogy van köztük velük egyidős. Minden bizonnyal a sötétségben úszó fénypontok közeiben különféle emberek alusszák nyugodt álmukat. Amikor kilépett az iskolából. Elfordította Szakuráról ar­ cát. akik szökni pró­ bálnak Ez a Szeto-beltenger. és maga elé nézett. és a széles homlokánál induló szép profilja mintha folyton mosolygott volna. Rázta a hideg. amely kissé vaskos orrnyergét leszámítva szabályos volt. de számukra már elérhetetlen világ volt. A nagy szárazföld talán Honsú. igen – válaszolta Kazuhiko. mint egy seb­ zett kismadár. ame­ lyet más hajó bocsátana ki. Nem is tűnt olyan távolinak. és ahonnan lelövik azokat. Ráadásul mire ideért. Kazuhiko hunyorított. Ez lehet a Szakamocsi által említett hajó. úgyhogy levette a szemét arról a fekete pont­ ról. Lehet. Hajnali fél négy lesz nemsokára. azokon túl pedig nagyobb szárazföldet lehetett sejteni. Magas volt. hogy nem lesz alkal­ ma használni. virrasztó felvételiző is. látta Tendó Majumi és Akama­ cu Josio holttestét.szélgetni. és beazonosított egy kis fekete pontot úgy kétszáz méterre a parttól. Kazuhiko nadrágjának övébe egy Colt 357-es Mag­ num revolver volt tűzve. és egy kis ideig összeölelkeztek. – Aha. valahonnan messzi­ [96] . A szigeteken és a szárazföldön is fényfoltok égtek. amikor végre megérkezett Kazuhiko. Más lányokéhoz mérten elég rövidre volt vágva a haja. ez a test úgy reszketett. most meg egy árva fényt nem lehet látni.

ami fegyverropogásnak tűnt. – Jöttek a rendőrök. – Dehogyis! – kezdett volna bele Kazuhiko. nem abban. Épp csak egy hónapja. amely a másik kezében volt. – Ezt köszönöm – szólt Szakura. amelyikkel Kazuhiko kezét fogta. és megölték. nap mint nap annál az asztalnál ebédelve. de Szakura hatá­ rozott hangja félbeszakította: – Nem lehet szembeszállni velük. Kazuhiko mosolyogva felelt: – Szívesen. Idefelé jövet összeszedte. Aztán egy napon… Kazuhiko érezte Szakura kezén keresztül. Én meg ott nőttem fel. Nem fogom elfelejteni. hogy már ez sem számít. a kis konyhánkban történt. de most csak ez adódott. néhány szál pitypang vagy valami hasonló volt. és közben így szólt: – Innen nem térhetünk vissza mindketten. az asztalnál ültem. Szakura Kazuhikóra nézett. nem fagyizhatunk együtt többé. és az icike-picike csokorra meredt. hogy pont Szakuráék [97] . hogy a lány teste rázkódik. amit épp ta­ lált. Letartóztatási parancs vagy bármi hasonló minden nélkül. Erről is beszélt az előbb Szakurával. Már több mint két éve együtt jártak. Szakura egy ideig a csokrocskát nézegette. A pom­ pom-lányokéhoz hasonló bumfordi kis bojtok sorakoztak hajszálvékony szárain. Anyukám átölelt.ről még hallott valamit. Már nem sétálha­ tunk kettesben a városban. de most hallotta először ezt a történetet. – Nem lehet szembeszállni velük. Nem valami feltűnő virág. Egy szó nélkül egyszerűen csak lelőtték. A játék elkezdődött. Kicsi vol­ tam. Én ezt pontosan tudom. de úgy érezte. és a végsőkig folyatódni is fog. Az apám ellenezte a kormány tevékenységét.

– Milyen kedves vagy. ahogy Kazuhikóra né­ zett. Végül is csak az alsó középiskola harmadik osztályába járt. ahogy me­ sélted. Kazuhiko szótlanul figyelt. Félelem és a számukra megadatott bárgyú sorssal szemben érzett irónia keveredett mosolyában. az a gyönyörű kristálytiszta lelke? Hogy Szakura léte mennyire fontos volt számára? De ezeket nem tudta szavakba önteni. Tegnapig még mindenki jóban volt… Most meg legyilkolják egymást.lakásában – először Találkozott a testük. Szakura folytatta. – Most szörnyű dolgok fognak történni. akartam veled találkozni. de csak erre a semmitmondó mondatra futotta: – Nem lehetett könnyű. Kazu! Olyan aranyos vagy. bár érezte. Hogy mennyire mélyen hatolt a szívébe Szakura arca és beszéde vagy a szelíd mozdulatai. de Szakura azután sem beszélt neki erről. – Én nem tudnám elviselni. – Én is szeretlek. amit mondania kellene. Kazuhikónak. hogy van ezenkívül valami. Iszonyúan szeretlek. Ezt szere­ tem benned nagyon. és jobban tudta volna ki­ fejezni magát. Kazuhiko újra érezte a tenyerén keresztül. – Mindenesetre – Szakura lehunyta szemét. Szakura viszont váratlanul elmosolyodott. [98] . Szakura megint beleremegett. Ha nem lett volna ilyen gyermeteg. majd mélyen be­ lélegezte és kifújta a levegőt –. már el is kezdődött. ráadásul még az irodalomosztály­ zatai sem voltak a legjobbak. ahogy kimondta ezt. Vagy hát. szívesen részletezte volna ezt még.

Míg nem zavarja senki. – Jó. Elfordította a fejét Kazuhikóról. hogy ne hagyjam ki. Ez a DBS kereskedelmi csatorna sorozata. hát ilyesmikről beszélgettek ők mindig. hogy a lány mit akar mondani. A Ma este. egy bugyuta szerelni történet. a megszokott helyen utolsó részét? A fiú bólintott. hogy hú. nem tudnám elviselni.Hát persze. láttam. na szóval. Ezért… Szakura itt félbeszakította a mondandóját. nem tudnám elviselni. – Hogy mondhatsz ilyet? Én is ugyanígy vagyok vele. Teljesen hétköz­ [99] . Ha véletlenül én marad­ nék életben. és a jobb kezével. a… Miközben Szakurát hallgatta. és megrázta a fejét. itt. Ha életben maradnék is. Ha egyikünk véletlenül mégis hazame­ hetne. majd egy vá­ ratlan kérdést tett fel. megtörölte szemét. de egész jól meg volt csinálva. hogy te nem vagy. – Ja. és az elmúlt néhány évben irgalmatlan nagy volt a nézettsége. helyette csak így szólt: – De te maradj életben. Minden lánynál kedvesebb volt. Ne hagyj engem egyedül! Szakura a fiú szemébe nézett. Szakura nem mondta végig. hogy te már nem vagy. – Láttad a múltkor az izét? A csütörtöki kilencórásat. – És… – Szakura újra megszólalt. Kazuhiko arra gondolt. őelőtte. Hogy ezért most meghal. Itt. amelyben a pitypangcsokrot tartotta. majd megszorította a lány kezét. Te mondtad. még jó! Szakura nagyon kedves lány. Kazuhiko tudta. Kazuhiko igyekezett mosolyogni. akivel Kazuhiko valaha is találko­ zott. és szép nagy szeméből hirtelen könnycseppek buggyantak elő. a Nagy Kelet-ázsiai Köztársaság tévétársasága készítette. – Innen nem térhetünk vissza mindketten. mindkettőnknek nem lehet.

Nagyon boldognak tűnt. a Mizue. Ahogy ezen gondolkodott. és gondolkodott egy kicsit. mert valami neszezés ütötte meg a fülüket. Aztán kicsit közelebb húzódott Szakurához. [100] . És ez volt a jel. Abba az egybe nem tudok belenyugodni. – Gondoltam. és megcsókolták egymást. majdnem ő is elsírta magát. hogy ez az ember meg fog engem érteni. – Előled nem tudok eltitkolni semmit. Egyértelműen ember okozta. Összeborultak. jóképű. – Még most is emlékszem. Bal keze a lány jobbjában. Ennek így kell lennie. vagy ta­ lán a végtelenségig? Abbahagyták. – Én nem tudom szépen megfogalmazni. hogy a két főszereplő összejön a végén. Erre már Szakura is szégyenlősen kuncogott. amikor folytatta. jobb kezét pedig a vállára tette. Én biztos utána mentem volna. asszem. nem. Pedig szépen megfogalmazta. Kazu. Kazuhiko elnevette magát. tudod. de… Kazuhiko ráharapott az ajkaira. értelmetlen párbeszéd.napi. Szakura az utolsó pillanatig meg akarja őrizni ezt szá­ mukra. Magas voltál. hogy ez lesz róla a véleményed. – Nem tudom szépen megfogalmazni. Teljes szívéből meg fog érteni. – Az tetszett. A hátuk mögül a bozótosból. Csak a Miki barátnője. amikor elsőben először kerültünk egy osztályba. és rögtön tudtam. Folytatta. hogy ez a Mizue miért nem futott a férfi nyomában. Épp csak néhány másodpercig. de én is ugyanúgy éreztem. de ennyivel is milyen boldogok voltak. inkább tíz-húsz másodpercig is. Kitag­ ava Anna játszotta. akit sze­ retett.

ezért fel sem me­ rült benne. talán így fejezte vol­ na ki magát: „Életemet áldozom az ő tiszteletére.Figyelem. Halkan fo­ lyatódott a kimagasló kőfalnak verődő hullámok morajlása. szinte teljes volt a sötétség. Talán működött a vil­ lany. hiábavaló öldöklésbe. [Maradt 32 fő] 13 Etó Megumi (lányok. és lélegzet-visszafojtva nézte végig az egészet. a vonat indul! Kérem. amely alatt elbújt. 3. hogy az általa keltett zörej jelezte számukra az in­ dulást. A sziget keleti partján volt. 12. Csak döbbenten bámulta. Jukie? – egy darabig csak reszketni tudott. kettejük teste egyszer csak eltűnik egy­ más mellett a fűvel borított sziklaszirt túloldalán. És ő minden­ nél fontosabb volt Kazuhiko számára. siessenek a felszállással! Már nem volt mit mondani. Úgy hajnali négy körül [101] . A világ minden kincsé­ ért sem adta volna cserébe. az egyetlen összefüg­ gő település egyik félreeső házában.” A két test a sziklafal túloldalán lebegett. Ebben a sötétségben az óráját sem tudta megnézni. ahogy az osztály első szá­ mú szerelmespárja. A bozótosból csak félig dugta ki a fejét Ucumi Jukie (lányok. szép csendben maguk mögött hagyják ezt a világot. hogy itt letáborozott. hogy mielőtt belekeverednének ebbe a rohadt. de Megumi persze meg sem próbálkozott vele. a tenger sötétjével a háttérben. 2. Noha hallotta. ő kö­ vetni fogja. Ő azt akarta. Az ócs­ ka konyhában az asztal alá. biztos lehetne védekezni.) megkérdezi. és a szellő tovagörgette a füvön a Szakura kezéből kiesett kis virágokat. – Mi baj. És ha ez a lány így kívánja. hogy a háta mögül Tanizava Haruka (lányok. Persze.) a sötétben kuksolt. De Szakura ezt nem akarta. Kezük szorosan összefonódott. nem ért el az ablakon besütő hold fénye. de legalább két óra eltelt azóta.). és térdét átölelve egész kis testében remegett. Nem volt szándékában bárkit is önszántából bántani. Ha költőibb lélek lett volna. Fegyvert markolva szembeszállni a hátuk mögötti ismeret­ lennel.

merre fut. és mire feleszmélt. biztonságban lehet legalább addig. Az itt lakókat biztos átmeneti szállásokra zsuppolta be a kor­ mány. eléggé valószínűtlen. és mivel ezt az ajtót már hiába próbálta volna bezár­ ni.járhat. Rög­ tön az jutott eszébe. A harmadiknál végül egy ott heverő kővel betörte a hátsó kerti ajtót. hogy mintha tűzijáték hang­ ját hallotta volna valahonnan messziről. és minden elsötétült. Talált [102] . maga után hagyva az ebédet meg mindent – jutott eszébe. Egy órája is megvan már. Vagy ötven-hatvan ház lehet itt. és az ablak melletti mosogatón. és ez valahogy természetellenesen és kellemetlenül hatott. hogy ne sza­ lassza el Szakamocsi rendszeres híradásait a tiltott zónák he­ lyéről és idejéről. Olyan hangos volt. Öten jöttek ki előt­ te – csupán öt ember. Aztán annak ellenére. A második is. már a településen járt. Sikerült bereteszel­ nie. nagy nehezen rácsukta a külső faajtót. hogy önkéntelenül is behúzódott a veranda magas padlózata alá. Az indulás után olyan állapotba került. Nyomasztotta a nyak­ örv. Felemelte a fejét. egy pocsék szellemkastélyba kevere­ dett. hogy maga sem tud­ ta. Belépett. a hold fé­ nyében edényszárító és teáskanna sziluettjét látta sorakozni. amely felrobban. noha nem volt semmi jele. hogy bárki meghallotta volna. felrobban”. és úgymond elbarikádozza magát. amíg a tiltott zóna vagy mi miatt helyet nem kell változtatnia. Mindenesetre a legfontosabb. és felkutatta a lakást. fogta a kapott zseblámpát. de a lakáson még érződött az élet szaga. Ő hatodikként hagyta el az iskolát. hogy pilla­ natnyilag úgy érezte. Megumi persze a legközelebbi házba akart behúzódni. ha belép a zónába. Nem is akart bele­ gondolni. Szakamocsi azt is mondta. hogy minek a hangja lehetett. Ha meg kulcsra zárja az ajtót. hogy még nem indultak valami sokan útnak. Ezt jól tudja. hogy bármelyikben belebotlik valakibe. hogy „nem jön le. de nem volt mit ten­ ni. és ha fesze­ geted. Egy kiskorában hallott tengeri szellemtörténet – amikor a Mary Celeste hajó egész legénysége hirtelen eltűnt. de az első zárva volt. és újra meg­ borzongott.

de ennek ellenére rendkívüli énektehetsége volt. de nem is mély hangszín. De amikor majd megszólal a játék végét jelző síp.) Általánosban a Kölyökliga legfontosabb játékosa volt. hogy mindenki más halott.két jó erős horgászbotot. Halott a néhány közeli barátnője (Inada Mizuho és Minami Kaori). nem is ma­ gas. Leg­ inkább a hangja ragadta meg. amikor a kormányról vagy a Vezérről szóló dalokat éne­ kelték. de Meguminak hal­ vány gőze sem volt. és [103] . mint egy kiscica – gondolta néha Megumi. Teste magától táncra perdült volna ritmusukra. Sújának kicsit hullámos. és nem lehet csak úgy akárkiben megbízni. Ez nagyon félelmetes. milyen jó lenne. akár életben is maradhat. ahogy felidézte Súja arcát és hangját. Épp ezért reszket itt. izgatottság fogja el. Ez az öldöklősdi nem menne neki. térdét felhúzva. mint a nyugatiaknak. Igazából a rock nevű tiltott ze­ néért rajongott. az azt fogja jelenteni. Sújára gondolt. Természetesen a játék­ szabályok alapján ebben a játékban mindenki ellenfél. mint valami gyönyörű templomi harang­ szó. de halott még Nanahara Súja is. Viszont ha ez a hely (a térkép szerint a település szinte teljes egészében a H8-as zónába esett) végig nem kerül a tiltott mezők közé. és kitámasztotta velük az ajtót. Ami­ kor improvizált. hogy miről beszél) és álmatag. olyan dallamokat tudott előcsalni a gitárjá­ ból. Ó. Most pedig itt van a konyhaasztal alatt. és ez meglátszik nagy­ szerű testén… Kicsit csillapodott a remegése. Megumi ott a sötétben. ha Súja most itt lenne mellettem… De hát miért nem vallotta meg Sújának az érzelmeit? Egy szerelmes levélben? Vagy elhívhatta volna valahova. akinek az arca valahányszor csak eszébe jut. és énekórán mindig méltatlankodó képet vá­ gott. és ő életben lesz. Az a kicsit érdes. kedves szeme van kettős szemhéjjal. hosszabb haja („Bruce Spring­ steent utánzom”. (Olyan. Olyan könnyed dallamok voltak. miközben gondolkodott. Csakhogy… Megumi megállás nélkül reszketett. amilyeneket Megumi még sohasem hallott azelőtt. mondta egyszer Súja.

három… [104] . nem ámítás –. hogy nála le­ gyen. 8. Telefon. Automatikusan átváltott hívásfogadás üzemmódból hívás üzemmódba. Kihúzta a cipzárt. Igaz. 9. istenem! Megumi idegesen tárcsázott. Vagy akár telefo­ non. hogy irigyelte azt a két-három embert.… Egy pillanatnyi csend után a telefonhoz szorított fülébe ért a hívóhang. Egy. aztán pedig egész mostanáig teljességgel megfeled­ kezett róla azóta. és ujjongott magában. semmi szüksége ilyesmire egy középis­ kolásnak. Szakamocsi mondta. Igen. ha valami történne az utazás alatt (ez pedig most tény­ leg valami volt). De… Megumi odarántotta magához a saját nejlontáskáját a kapott hátizsák mellől. anya olyan izgulós. és zöld fény gyulladt a kis kijelzőn meg a gom­ bokon. hogy a házakban nem lehet hasz­ nálni a telefont. A siroivai lakásuk száma. Megumi majd szétfeszült a várakozástól. ket­ tő. hogy a vadiúj telefont berakta a táskájába. hogy a képernyőn annak rendje és módja szerint ott sorakozott a kis antenna és a térerő jelzése. Édesanyja vette neki. Ahogy eddig eljutott. Most már úgyis mindegy. 0. valami szöget ütött a fejébe. hogy a szülei gondoskodása már-már túlzás. Egy mobiltelefon volt. 7. és lázasan turkálni kezdett a váltás ruha és a tisztálkodószerek között. Kivette. hogy hozzájut egy saját vonalhoz. Reszkető kézzel kinyitotta a fedelét.szemtől szemben elmondhatta volna neki. másrészt viszont régóta úgy érezte. 2. kemény tárgyhoz ért. de ami ennél fontosabb – nem csalás. – ó. A keze egy szögletes. akinek volt telefonja az osztályban. A fény megvilágította szoknyás térdét és csomagjait.

papa! Megumi összetöpörödve lehunyta a szemét. miért pont ide? [105] . valaki! Miért? Egy csomó ház van. Valami… Papa miért nem?… Nem. nem illik ilyenkor telefonálni. Aztán nagy sietve majdhogy szét nem verte a földre esett telefont. Szakamocsi vagyok. ahogy le­ nyomta a hívásbefejezés gombot. mibe kevere­ dett a lányotok. Valami… nem stimmel. Jött valaki. Etó? Megumi feljajdult.Gyorsan vegyétek fel! Papa vagy mama. bármelyikőtök! Jó. Ahogy betörnek egy üveget. Annyira meg­ könnyebbült. ezért hirtelen magához tért. hogy majdnem beleőrült. segíts rajtam! Papa. de a vonal másik végéről nem jött válasz. hogy nem lehet használni a telefonokat. – Jaj. gyere értem! Megumi szinte önkívületben beszélt a telefonhoz. Jaj… Nem sikerült… Tudtam. ez nem… Végre beleszóltak. gyorsan már… Kattanás hallatszott. Etó. ahol az előbb ellenőrizte a zárat. de tudnotok kell. A szíve vadul kalapált. hogy így lesz… Én itt fogok… meghalni… Meghalok… A szíve hamarosan még ennél is hevesebben kezdett verni. Csörrenés ütötte meg a fülét. – Halló! – szólt bele egy hang. papa! Gyere. Gyorsan arra fordította a fejét. és újfent ránehezedett a reménytelen­ ség. megmenekültem! – Papa! Én vagyok! Megumi! Jaj. Megmenekültem. és elhajította a telefont. A nappaliból jött. – Nem az édesapád az. Nem meg­ mondtam.

Istenem. majd egyenest a konyha felé tartott. 11. Az iskola fő züllöttjéé. ahol Megumi volt. hogy az a valaki jó barát. és beszélhet majd vele. Ha Me­ gumi elment mellette a folyosón. kirúgta a lábát. viszont vele még Hirono sem mert szembeszállni. majd óvatos lépések halk zaja hallatszott. de egy pillantásával meg tudja félemlíteni a tanárokat. és mozdulni sem tudott. akikről pedig min­ denféle pletykák keringtek. Lehet. hogy harmadikba menet nem kel­ lett osztályt váltania). istenem. A hangok alapján az illető körbejárta a házat. tedd meg nekem. Mert… Ez annak a bizonyos Szóma Micukónak (lányok. Sze­ retett volna felszívódni. A lépések betértek a konyhába. mert hozzá ha­ sonlóan ő is lány volt. akinek imádni valón angyali arca van. Megumi számára Szóma Micuko félelmetesebb jelenség volt. amelyet kapott – egy kétélű búvárkést.) a hangja volt. hogy nincs itt senki – mondta az a valaki. de Megumi már a hangtól pánikba esett. Megumi szíve egyre hevesebben kapálózott. és zsebre vágta. Csakhogy a teste lemerevedett. hogy ne hallják meg a szívdobogásomat! A nyíló és csukódó ablak hangja. mert megszűntek ezek a dolgok (de még így is lehangoló volt. A mosogatón lévő teáskanna és lábosok feletti teret pásztázta. Sóhajtást hallott. Szerteforgácsolódott a tűnő reménysége. Keskeny elemlámpafény szelte át a konyhát. [106] . mint Kirijama Kazuo vagy Kavada Sógo. minél hamarabb. mert amikor máso­ dikban először kerültek egy osztályba. Kivette a műanyag tokból a hátizsák tetejére rakott fegyvert. istenem. hogy azért.Kapkodva összecsukta a tompa zöld fényt sugárzó telefont. – Még szerencse. a Micuko bandájához tartozó Simizu Hirono elég rendesen megszívatta. El kell menekülni. szikével fel­ vágta a szoknyáját… Mostanában mintha elvesztette volna az érdeklődését iránta. vagy talán azért. és Micuko maga soha nem bántotta Megumit.

Szórna Micuko tuti. Beleszólt egy hang: – Szakamocsi vagyok. hogy hol vagy. Hallotta. Megumi megint reszketni kezdett. Utána pedig: – Megumi? – szólalt meg Micuko. hogy örömmel kinyírna. Lekapcsolta a zseblám­ pát. Megumi óvatosan letette a telefont a földre. Gondolkodás nélkül. gyorsan!… Hirtelen berregő hang szólalt meg. reflexszerűen ki­ nyitotta a tetejét. Amint Megumi ráeszmélt.Hát igen. hogy a moso­ gató csapja körül matat. Vagy nem? Szóval… Megumi kitapogatta a hívásbefejezés gombot. hagyd abba!… Ne remegj már!… Meghallja!… Karjával átölelte saját magát. így a szoknyája körvonala is eltűnt. előrántotta a mobilt. Egy pillanatra kínos csend támadt. ha kikapcsolnád azt a telefont! Ha én így felhívogatlak. és Megumi szíve a torká­ ba ugrott. hogy a berregés a zsebéből jön. Gyorsan… Menj már ki! Legalább ebből a szobából menj ki. a többi­ ek még megtudják. Jaj. és megmarkolta a kést. A keze még ugyanúgy remegett. és Szakamocsi hangja félbeszakadt. Azt belülről be tu­ dom zárni. Még Szórna Micuko is összerezzent. és teljes erejéből próbálta leszorítani. de figyelj csak. jobban tennéd. Etó. Vadul benyomta a gombot. a kés csúszott a mar­ [107] . ne már. – Te vagy az. Az asztal alól Micuko zseblámpát markoló kezét és a fényben a szoknyája környékét tudta kivenni. és az ablakon keresztül kiszökhetek. A jelek szerint a szo­ ba sarkába húzódott. légyszi!… Majd a fürdőszoba felé futok. Légyszi. Megumi? Ott vagy? Micuko hangja a konyha sötétbe burkolózott sarkából szólt.

Meg kell ölnöm. mint egy menekülni próbáló hal. még megúszhatom. és ránézett. Hát persze! Most kiderült. ő nyír ki engem. hogy bármennyire is rossz a híre.kában. na­ gyon erősen szorította. és újra felgyulladt a zseblámpa fénye. hogy megölöm. már rég idelőtt volna. Most kell felállni és a fény forrása felé döfni a kést. meg kell ölnöm. Kezét kinyújtotta. Megszakítás nélkül folytatta. hogy megöli egy osztálytársát. mint ő. vagy ilyesmi? Nem. igen. – De tőled. Kisebb volt Micukónál. Kattanás hallatszott. Megumi lelké­ ben egy megfogalmazhatatlan érzelem bukkant fel. ha az lenne. A fénynyaláb benyúlt az asztal alá. Szóma Micuko sír. Csakhogy Megumi szándékát egy váratlan fordulat hiúsítot­ ta meg. tőled nem kell félnem. Szeméből könnyek törtek elő. mintha Megumitól várna segítséget. de azért erősen. az tuti. Micuko a földre huppant ebben a fényben. és nagyon fél. ugye? Mert te nem akarsz engem megölni? Ugye velem maradsz? Megumi elbámult. ha nem ölöm meg. Szóma Micuko mégiscsak egy harmadikos középiskolás. Igen. Jaj… Ahogy a teste felhagyott a remegéssel. tehát ha nem pisztoly. de nem volt sokkal gyengébb nála. És ebben a kézben semmiféle fegyver nem volt. Micuko fegyvere… Mi van. Az elemlámpa fénye lehanyatlott. ha pisztoly van nála. Tőlem kér segítséget. bármiről szóljanak is a pletykák. Én pedig még arra gondoltam… arra gondoltam. Csak magányos. Még ő sem tudna olyan szörnyűséget tenni. és egy pillanatra elvakította Megumit. – Én… én úgy félek! Micuko hangjába sírás vegyült. [108] . – Jaj de jó! – Végre mozgásra bírta remegő ajkait. és elgyen­ gülten préselte ki rajtuk a szavakat.

és viszonozta Megumi kézszorítását. és kimászott az asztal alól. igen – bólogatott csak. Megumi ott helyben a konyhapadlón összeölelkezett Micu­ kóval. hogy megöllek. hogy most más miatt reszket. Érezte a teste melegét. semmi baj. Mert nagyon fél­ tem tőled. Megumi összeszorította a száját. Micuko szeme elkerekedett ennek hallatára. – Igen. Az előbb meg akarta­ lak ölni. – Igen. Veled maradok. hogy már nincs egyedül. Kicsúszott a kés a kezéből. [109] . viszont nem ha­ ragudott meg. – Én… én nagyon szégyellem magam. Arra gondoltam. De már mit számított ez? Én… én… – Semmi baj.Micsoda ember vagyok én! Önutálat és azzal egy időben megkönnyebbülés töltötte el. – Én… én… – Tessék? – emelte fel könnyáztatott szemét Micuko. és megrázta a fejét. Az ő szemét is könnyek öntötték el. felerősödött a bűntudata. Csak könnytől lucskos arccal többször is apró­ kat bólintott. Felszaba­ dultságában szinte sikítva mondta: – Szórna! Szórna! Érezte. Micsoda szörnyű gondolataim támadtak… Szörnyű… Még hogy megölni ezt a szegényt… – Figyelj csak! – tört elő Megumiból. hogy valakivel együtt lehet. és ahogy karjaiban tartotta a lány se­ gítségért reszkető testét. mert félő volt. igen. Letérdelt a földre. hogy felnyü­ szít. Micuko kinyújtott kezébe kapaszkodva. – Micuko arca könnyben úszott. Együtt maradunk.

és bal arcuk összeért. Bocsáss meg. amíg megértette. vadiúj minőségi konyhakéssel és friss citrommal. – Nem baj. ami­ lyet rizsaratáskor használnak. – Én teljesen félreértettem ezt az egészet. és a jobb ke­ zével még beljebb húzta a sarlót. Egy sarló. Most csak ennyire volt képes. bal oldalon. Pedig milyen rendes lány ez a Szóma Micuko. hogy nem szabad az em­ bereket holmi pletykák alapján megítélni. Könnyeit Megumi bőre itatta fel. Fel se fogta a tényt. ahogy a citromot vágják. Újra hallatszott a nyissza­ nás. hogy a saját vére melegséggel árasztja el a mellét. Látta Micuko jobb kezét. „Hú! – gondolta Megumi. de nem tartott sokáig. Ne törődj vele! Jó? Maradj velem! Kérlek! Ezzel Micuko bal kézzel magához szorította Megumi fejét. És ab­ ban a kézben egy banánalakban enyhén ívelt vágóeszköz tükrözte vissza tompán a zseblámpa fényét. Csak Micukót szorította jó erősen. Ne is törődj vele! Nem csoda. én rossz lelkű ember va­ gyok. aztán elvesztette az öntudatát. A néhai Hajasida tanár úr mondta mindig. „Ma pe­ dig citromos pácolt lazacot…” Két-három másodpercbe beletelt.” Ahogy ez eszébe jutott. És az ő torkában végződik az éle… Micuko bal kézzel nem engedte el Megumi fejét. megint elöntötték az érzelmek. Hogy olyat csak a rossz lelkű emberek csinálnak. A saját álla alatt. aki meg akarta ölni. én tényleg… Egy nyisszanást hallott. bocsáss meg nekem. Megumi torkát irtózatos forróság kezdte elönteni. hogy mi történt. ilyen ször­ nyű helyzetben. Egy kedves szóval megbocsát még annak is. hogy egy penge hatolt a [110] . Jó kis hang volt. nyugi. Meg se nyikkant. Csak a tévé főzőműsoraiban sikeredik ilyen­ re.Aztán elmosolyodott. utoljára még érezte.

Letö­ rölte a hülye könnyeket az arcáról (könnyeket aztán bármi­ kor tud produkálni – ami azt illeti. Mos­ tantól jobban kell ügyelnie… Lenézett Megumi holttestére.torkába. és csendesen így szólt: – Ne haragudj. Nem ötlött fel benne még a családja vagy Nanahara Súja emléke sem legutoljára. de én is meg akartalak ölni. ahol pedig mindig lehet valaki. Micuko gyorsan lekapcsolta az elemlámpát. hogy ez mit jelent egyáltalán. és Megumi teste oldalra dőlt. Ott lett vége Micuko karjában. de meglepő módon ez a sarló sem rossz. és lerázta róla a vért. Eleinte ke­ resni akart egy kezelhetőbb konyhakést vagy valamit. [Maradt 31 fő] [111] . Egy kicsit figyelmetle­ nül hatolt be a házba. A földre hulló cseppek halk kopogása hallatszott. Micuko elengedte. és felállt. jobb kézzel a sarlót az ablakon beszűrődő holdfénybe tartot­ ta. ez az egyik specialitása). Nem is csúszik olyan rosszul – gondolta Micuko.

Második rész – Középdöntő [112] .

a halászszö­ vetkezet stb. A bejárati ajtaja nyitva volt. Nanahara Súja fejét felfelé fordítva nézte a kékből lassanként fehér színűre váltó eget a fákon keresztül. A szigetnek a térkép szerint nagyjából lekerekített rombusz alakja volt. mint az önkormányzat tanácsterme. jótéko­ nyan elrejtve a helyet. feltűnt egy őrhajó kivilágítatlan árnya is (pont nyugati irányban). Súja az éjszaka folyamán meg is bizonyosodott a hegy egy magasabb pontján arról. A térképet felosztó háló alapján elvileg a C4-es zónában. Elég részletes rajz volt. az északi és déli részén egy-egy heggyel. és nem volt benne senki.) és a kisebb-nagyobb utakat. kaméli­ ák. melyik mezőben van az ember. az utakból és a szétszórtan álló lakóházak helyzetéből nagyjából meg lehetett határozni. és azon túl megint egy meredek lejtő tartott a tenger felé. ahol Norikóval voltak. valami cseresznyefaféle és még jó néhány fafajta ágai és levelei bonyolult hálózatot alakítottak ki körülöttük. Alatta kisebbfajta mező terült el. mint amilyennek a térkép mutatja. Ők most az északi hegy déli oldalán. egy tűzoltóraktár és egy világítótorony ábrája szerepelt. Szigetek különféle méretű folt­ jai látszottak a sötétbe burkolózó tengeren. amikor átvágtak a mezőn. a nyugati lejtő lábánál voltak. [113] . Onnan tíz méterre egy régi fa szentélykapu. A szintvonalakon kívül feltüntették rajta a települést és az azon kívüli házakat (amelyeket világoskék ponttal jelöltek). Éjjel látott egy emelt padlójú házikót. és ahogy Szaka­ mocsi megmondta. a különféle intézményeket (igaz. csupán egy orvosi rendelő. innen tudta. hogy ez a sziget valóban olyan. A tölgyek. Sújáék bozótjától nyugatra a fás részt meredek domboldal szakította meg. egy torii állt.14 Az első éjszaka lassan fakulni kezdett. Így a domborzati rajz. hogy az előbbi egy picike szentély (a térképen is szerepelt a jele). meg olyasmik.

és ha szembe találják magukat valakivel. hogy nincs értelme. nem tudnának elmenekülni. hogy ne lehetne a tenger felé szökő diákokra is alkalmazni. és megérintette azt a hűvös felületet. és előrenyújtotta sérült jobb lábát. Noriko lehunyta a szemét. A hegy teteje felé sűrűbbnek tűnt a növényzet. hogy más nem gondolkodik ugyanúgy… Csak egy bejárat van. Hiába jutottak vi­ szont erre a következtetésre. De rögtön rá­ jöttek. de végül semmi használható nem jutott eszükbe. Súja végre talált maguknak egy bozóttal körbevett helyet vi­ szonylag közel a tengerhez. Tehát… Nincs más mód. ha valaki észreveszi őket. Súja beszélgetett valamennyit Norikóval arról. És ott van Noriko lábsérülése is.De nem akart ebben a szentélyben elrejtőzni. nincs is szükség az őrhajókra. de ez természetesen nem jelenti azt. Szakamocsi magyarázata szerint akkor. útközben látott házban sem. ha nem olyan nagy a talaj szintkülönbsége. ahol az isko­ [114] . Az iskolai berendezés egy bizonyos rádiójelétől felrobban benne a bomba. aki ellenségként közelít. képtelenség megszökniük. ha tiltott zónába lépsz. mint a balsors maga. valószínűleg sokan gyűlnek oda. Mint Súja. mert a G7-es zóna. mégis úgy nehezedett rá. Mindketten ki voltak merülve. Noriko közvetlenül mellette a balján. Semmi biztosíték nincs rá. hogy mi le­ gyen. Úgy is fogalmazhatunk. Igen… A nyakpánt. meg kell támadni Szakamocsit az is­ kolában. de úgy vél­ te. Súja egy tíz centi átmérőjű fatörzsnek támasztotta a hátát. A tengeren ott vannak az őrhajók. A viseléséhez már egészen hozzászokott. és kinyittatni vele a nyakpántot. ő is egy fa­ törzsnek támaszkodott. a meneküléshez jobb. A szökéshez legelsőnek hajót akartak szerezni. ahogy a többi. mert… Súja óvatosan a nyakához nyúlt. hacsak nem csinálnak valamit ez­ zel a nyakörvvel. hogy amíg ez rajtuk van. ami még semmi. Még ha hozzájutnának is egy hajóhoz. ahol ketten pont le tudtak feküd­ ni.

ki merre jár. Szóval kutyaszorító. hogy van más ellenség. de minél inkább halnak az osztálytár­ saik. Napfényben ve­ szélyes helyet változtatni. kivárják az estét. és megkeresik Mimura Sindzsit – ha tudják. Az a srác hihetetlenül tájékozott. Míg törték a fejüket. nem lehetett megközelíteni. hogy ebben a játékban ők a nem normáli­ sak. szóval már több mint három órája. Többször gondolt rá. és legalábbis egy darabig csak figyelik. Lehet. nem lehet tudni. és ki nem az már? Különben is. Egyelőre nem tehetnek jobbat. hogy egy ellenséges társunk megtámadjon?Akamacu Jo­ sio nem csak kivétel volt? Nem… Ennyire határozottan ezt nem lehet kijelenteni. Vagy ha az nem megy. Ő bizto­ san kitalál valami megoldást a helyzetre. mondta Szakamocsi. lehet. Hátha eszükbe jut valami. hogy bedilizik. De ott volt még az időkorlát problémája is. Ha megszöknének is. és elég éles eszű ahhoz. hogy amikor Akamacu Josio megtámadta. annál több esélyük marad nekik. Noha csu­ [115] . amikor elindult. mint hogy meghúzzák itt ma­ gukat. Egyáltalán ki normális még. Ugyanakkor nemegyszer az is eszébe jutott. hogy ezt kamatoztatni is tudja. „Ha huszonnégy óra alatt nem hal meg senki…”. hogy már késő az éj leszállta után nekiállnia készü­ lődésnek. hogy valahogyan össze kéne találkoz­ nia Mimura Sindzsivel. hogy ki az és ki nem. de ebbe Súja bele sem akart gondolni. Amennyiben anélkül telik el az idő. hogy valaki nekiállna gyilkolászni. Biztos jól tettem? Tényleg megvolt az esélye ott. akkor alig több mint húsz óra múlva befellegzett mindannyiuknak.la van. Simán előfordulhat. mi a helyzet. már ki is világosodott. hogy megőrültek? Félő. Arról nem is beszélve. de Súja legutoljára akkor látott halottat. hogy azok ott bent mindig tudják. rögtön a játék kezdete után tiltottá vált. Valahogy ki kell várniuk. minden veszély ellenére be kel­ lett volna várnia Sindzsit. hogy újra este legyen. lehet. Nevetséges.

Nem hagyom magam! Életben maradunk. Hacsak nem emigrálnak valahova. És egyáltalán. egy visszataszító ezüst­ színű nyakörvet kell viselnie. és benyújtjuk a számlát azoknak. ha mihamarabb megőrül. hogy jobban jár. gömbölyded hegyű. De nem akármilyen számlát ám! A jobbegyenesre baseball­ ütővel adjuk meg a feleletet. és találkozott a tekinte­ tük. Ez a rohadt játék tönkreteszi Noriko szépségét. csukott szemén a szempillák puha íve. Szóval lehet. Szomorú volt. mennyi idejük le­ het az est leszálltától az időkorlát végéig? Ráadásul ha neta­ lántán (milyen gusztustalan egy szó!) megtalálnák is Sin­ dzsit. Már szinte látta is. hogy nem kellett megta­ pasztalnia ezt az eszelős állapotot? Ezt a lényegében remény­ telen helyzetet? Akkor legyenek inkább öngyilkosok? Vajon Noriko belemen­ ne a kettős öngyilkosságba? Odafordult hozzá. hirtelen megint felhergelte magát. aranyos kis orr. de nem nagyobb boldogság. Súja Kuninobu Jositokira gondolt. Noriko hirtelen kinyitotta a szemét. És persze ott a nyakpánt. ahogy ujjaik végét egy dagadt patkány rágcsálja.pán hat kilométer a sziget kerülete. Határozott vonalú szemöldök. akik erre a rémes játékra kényszerítettek. és a simogató napfényben először nézte meg úgy igazán Noriko profilját. [116] . ilyen helyzetben nem könnyű valakit előkeríteni. válla alá érő haja alaposan össze volt kócolódva. s ennek köszönhetően észhez tért. azzal már bűnözővé válnának. De ezt az arcot most apró szemű homok fedte. Aztán egyszer egy néptelen utcán majd lelövi őket a kormány egyik csatlósa. hogy Jositokinak tetszett. Ahogy ezt megállapította. hogy meg­ halt. Mintha valami ókori rabszolga lenne. Nem csoda. Na­ gyon helyes lány volt. éle­ tük végéig bujkálniuk kell. vagy akár ha csak ők ketten megszöknének. telt ajkak.

összehord valamit. – Ide figyelj! Mi mindenképpen életben maradunk. Súja. hogy öngyilkos akarok majd lenni. Akkor legalább te… Súja megdöbbenten csóválta a fejét. ha a végén csak mi ketten maradnánk. – Még szép. – Hülyén hangzik. de folytatta: – Igen. Azután megszólalt: – Te soha nem adod fel. kétértelmű kifejezés ült ki az arcára. jó? Noriko mosolyogva kinyújtotta a jobb kezét. ugye? Noriko elkapta a tekintetét. aztán Noriko halkan megszólalt. de nem gondolsz öngyilkosságra. – Mi baj? – Semmi… Csak én… Súja zavarba jött. hogy ilyen választ kap. Noriko erre egy kicsit félrebillentette a fejét. Súja erőteljesen bólintott. [117] .Egy röpke pillanatig egymás szemébe néztek. Ez biztos. Aztán megszólalt: – Dehogyis… Illetve… – Illetve? Noriko elgondolkodott. őt bámulta. – Ne mondj ilyen baromságokat! Ilyesmire nem is szabad gondolni. szinte bele se gondolt. Rázta. de fel sem merült benne. én lehet. és gon­ dolta. Eszedbe ne jusson meghalni! Noriko megint elmosolyodott. és akár mosolynak is értelmezhe­ tő. és Súja bal kezé­ hez ért. ez az egy biztos. Épphogy csak fel­ hozott egy témát. – Köszönöm – mondta. hogy Noriko észrevette. Hallod? Végig veled maradok.

Noriko jól ismerte. Aztán hozzátette: – Figyelj csak. – Kis szünetet tartott. Arra. ha meg tudunk is szökni. És… – továbbra is halványan mosolygott. Súja kicsit szégyenlősen válaszolt. ahogy ő maga is mondta. szü­ leim nincsenek. sem az anyáddal. nekem nem gáz. ha azt mondaná.– Mindig is úgy gondoltam. még az öcséddel sem találkozhatsz. – Ó. hogy nem látod többé? Súja nyelt egyet. ugye? Noriko megint mosolygott egy picit. nem fájdalmas. és nem vette le a szemét Súja arcáról – én ezt nagyon szeretem benned. csak fantaziáltam – folytatta volna. mert árva vagyok. – Ezzel tisztában vagyok. – Rejtett tartalékaim? Noriko mosolygott. Hát igen. Ezt tudod. Hazugság lenne. hogy neked rejtett tartalékaid vannak – mondta. hogy a jelenlegi helyzetben is minden­ áron élni akarsz. az csak… egyoldalú rajongás volt. [118] . és hozzáfűzte: – És te? – Én mi? Noriko folytatta: – Nem baj. – Biztos azért vagyok ilyen. Hirtelen felzengett Szakamocsi hangja. Végig… végig Kazumiba… Sintani Kazumiba volt szerelmes. – Nem tudom jól elmagyarázni… Valami pozitív életszemlé­ letre gondolok. „Régóta figyel­ te”. már amióta ez elkezdődött. Hogy többet nem láthatja… De megrázta a fejét. De te sem az apáddal. de mondat közben félbeszakították.

– Szakamocsi vagyok. Reggel hat óra van. mígnem az iskola környékén kialakított „tiltott zónának” köszönhetően szétrobbant a cso­ dás nyakörve? Nem hangzott jól. Tendó Majomi. Sza­ szagava Rjúhei. Ebből az következik. Etó Megumi. hol voltak a hangszórók. – Nos. Mielőtt Súja valami gunyoros megjegyzést tehetett volna. Ogava Szakura. Egyes. ötös. Numai Micuru. mivel Josio miatta vesztette el az eszméle­ tét.[Maradt 31 fő] 15 – Jó reggelt mindenkinek! Szakamocsi hangja volt. négyes. [119] . Szakamocsi vidám hangja belefojtotta a szót. Meg volt róla győződve. huszonegyes. aztán az a valaki végzett vele? Vagy esetleg eszméletét vesztve feküdt ott. ti­ zennégyes. Akamacu Josio. hogy nemcsak az iskolában. Súja arca megdermedt. Kanai Izomi. Ja­ mamoto Kazuhiko. tizenhetes. hanem a szigeten több helyen is felszereltek néhányat. hogy Akamacu Josio ott akkor még nem halt meg. Nemcsak amiatt. tízes. Nem lehetett tudni. Biztos. az osztályfőnökötök. Hármas. Remélem. hogy több mint egy halott van. hogy utána még valakit meg akart ölni. mindnyájan jól érzitek magatokat. Kezdjük a fiúkkal. És akkor most jönnek a lányok. De ezeket a gondolatait is elsodorta a Josio után következő halottak neveinek áradata. akkor sorolnám is az eddig elhunyt barátaitok nevét. de a fémes torzulást leszámítva jól lehetett halla­ ni. hanem mert ez a név mást is jelentett számára. – Aztán következik a kilences. Kuronaga Hirosi.

Igen. de azért elővette a térképet.Természetesen ez a felsorolás azt jelentette. Tehát hétkor. Hétig hagyjátok el a J2-est. Hosszú temeté­ si menet. ahol Súja és Noriko voltak. hacsak mind öngyil­ kosok nem lettek.” – Nem rossz tempó! Örömet szereztetek vele nekem. akkor ma is sok sikert kívánok min­ denkinek! Csak ennyit mondott a végén. már be is véstem őket. Mondom a zónát és az időt. A Szakamocsi által említett tiltott zónák jelenleg nem érték a helyet. de egészen délre. – A következő öt óra múlva. No. Émelygett. Elő a térképekkel. Hét órakor J2-es me­ ző. épp most mentetek el a saját sírotok előtt! A név­ sorbeli számotok. félreérthetetlenül folytatódik. csak nem Nanahara Súja és Nakagava Noriko? Hát ti. Bár Szakamocsi mondta. ajándék. majd eltűnt a szeme elől. de Súja gondolatai el sem jutottak idáig. A H8 a sziget keleti partján fekvő település majdnem teljes egészét érintette. és persze ugyanennyi gyilkos is van. Az F1 a nyugati partra esett. ugye? De néz­ zétek csak. mindkettőtöknek a tizenötös. ne aggódjatok. és Szakamocsi hang­ nemén is kiakadt. ti még nem. Mind halottak. – Egyelőre ennyi. aztán megszakadt a „híradója”. azaz tizenegytől H8. ak­ kor most a tiltott zónák következnek. és tessék mindent ellenőrizni! Súját megrázta a halottak nagy száma. Megjegyeztétek? A J2 a sziget déli részén. Kilenctől az F1. [120] . Na. A felolvasott osztálytársak arca felbukkant. ahol Sújáék voltak. Ez folytatódik. – Az első egy óra múlva. kivehetetlen arcú gyászruhás férfi szólítja meg: „Ó. Komor. igen. fekete ruhás emberek sora. hogy az „időkor­ lát” egy darabig lekerülhet a napirendről. viszonylag nyugat felé volt. – A következő három óra múlva.

Tény. – Szak­ ura és Jamamoto neve is közte volt. A nevek mellé egy kis pipát tett. de ők ketten biztos együtt voltak az utolsó pillanatig. hogy Szakura üzenetet adott át Kazuhikónak. Rossz szokás. Az teljesen. hogy durva. Hányas a koporsóméreted? Ha megelégednél egy nyolcassal. és összeér a kezük. És Kirijama neve sem. Valahol valahogy találkoztak. mintha… A lé­ nyeg. hogy nem a településre menekültek. Elővette a tollát. hogy Kirijama Kazuo négy emberéből három halott. Le­ het. Csak Cukioka Só… A Cu­ kinak becézett. Sza­ szagava Rjúhei és Numai Micuru. Elhessegette lelki szemei elől a képet. A térképpel együtt kapták. Súja odafordult. ahol most vannak. Ettől még lehet. Eszébe jutott Numai Micuru fennkölt ábrázata a teremben. más-más becsava­ rodott osztálytársuk ölte meg. teljesen olyan. olcsóbban megszámítom. Úgy érezte magát. hogy Kirijama [121] . an­ nak nagy a keletje mostanában…” De mindezt most félretéve. mindenesetre jó ötlet volt. hogy mindkettejüket más-más helyen. és az előbb kihirdetett neveket egy vonallal – végül mégsem húzta át. mintha ő maga lenne a gyászruhás férfi az előbbi káprázatból. Kuninobu Jositoki és Fu­ dzsijosi Fumijo nevét is kipipálta. ahogy átadják egymás­ nak az üzenetet. Aztán te is. – Aha – Súja alig hallhatóan motyogta: – Talán öngyilkosok lettek? Noriko a lábára meredt. arra döbbent rá. majd előhúzta hátizsákja zsebéből az osztálynévsort. – Ezt nem tudhatjuk. amikor Kirijama Kazuo kiment. De az akkor is csak egy reménysugár volt. „Nos. de az információkat karban kell tartani. Kuronaga Hirosi. kicsit „ferde hajlamú” Cukioka Só neve nem szerepelt.hogy találomra választják ki a tiltott zónákat. hogy Súja maga is látta. Ő arra tippelt. hogy a következő zóna majd az lesz. akkor te meg te. – Szakura és… – szólalt meg Noriko.

gyorsan. amelyet a távolból lehetett egyszer hallani. és hátrafelé húz­ ta. Súja bal vállára kapta a két hátizsákot. hogy bármikor he­ lyet tudjanak változtatni. Gyorsan eltette a név­ sort és a tollat.biztos összegyűjti a haverjait. fejük felett kétoldalt a fák koronája – élére állított szendvics. Vagy valami egészen más történt. és kiléptek a kita­ posott ösvényre. de azt el is lehet dobni. hogy megszökjenek. A hang folytatódott. ahogy csak lehet! Átvágtak a bozóton. annál jobb. Arra készült. és mindketten félig összegörnyedve vártak. Néhány ruhát. hogy találkozni ugyan találkoztak. Minél hama­ rabb. Az út a hegyoldalban tekergett felfelé. Kiegyenesedve behátráltak a bokrok közé. Bal kézzel karon fogta Norikót. és jobb kezében. De ez a hír most mit jelent tulajdonképpen? Lehet. Már csak néhány méternyire le­ heteti tőlük. hogy Noriko arcára kiült az idegesség. így már az összes holmit összepa­ kolta ebbe az egy hátizsákba. Az agyán megint olyan izgatottság lett úrrá. és abbahagyta a töprengést. miegymást a sa­ ját sporttáskájában hagyott. mit lehet tudni. A fülében csengett az a fegyverropogás. meg­ [122] . Közben kételyei támadtak. és összeugrottak? Talán végül csak Cukioka Só meg Kirijama úszta meg – esetleg ők most is együtt vannak. mint nemrég az iskola előtt. A gitárpengető még hagyján. de ott gyanúsítgatni kezdték egymást. Súja fülelt. Ha tényleg fegyver hangja volt… A tíz közül melyikük életét oltotta ki? Ekkor neszt hallott. Segített Norikónak felállni. élével felfelé tartotta. ahol eddig rejtőztek. de ruci ő egyáltalán ilyesmivel bánni? Egyre erősödött a neszezés. Kihúzta a kapott kést. Odasúgta Norikónak: – Csend! Kezébe vette a hátizsákot. Sőt… közeledett. Norikóé is ugyanígy volt összekészítve. Egyből látta.

egyre erősödik. kiéhezett. és odanyújtotta a kezét a macská­ nak. amerről jöttek. – Biztos valakié volt. A bozótból egy fehér macska bukkant elő. – Noriko beszéd közben csücsörített. és közben levette a szemét a macs­ kát ölelgető Norikóról. az egyik ház macskája itt maradhatott gazda nélkül. de leg­ alább csak egy macska volt.töltve az ég kékjével. [123] . Elfordította a fejét… és elképedt. Súja is vigyorgott. hogy mostanáig az erdőben bolyongott. 3. mint Sújáé. Egy darabig vizsgálgatta őket. Magassága. mintha puszit akarna adni. leguggolt. A bozótból. szőre itt-ott csomókban összetapadva. Noriko behajlítot­ ta sebesült lábát. (A Program végéig titkosak a helyszínek. és a lábánál hízelkedett. ezért az okot biztos nem közölték velük. Az ösvényen. egy diákegyenruhás állt. és… Sújának elkerekedett a szeme. folyamatosan hallatszik a neszezés. de ez a ké­ zilabdacsapatban edzett vállas test. és odanézett. mint aki odacövekelt. épp csak tíz méterre tőlük. A macska boldogan nyávogott. Noriko annyit mondott: – Ez egy cica – és elnevette magát. de lehet. Súja összenézett Norikóval. Az belevetette magát a kezébe.) Úgy lehet. ahogy Noriko mondta. Iszonyúan szuty­ kos. – Szegénykém. és felemelte. napbarnított bőr. rövidre vágott és elöl felállított haj Óki Tacumicsié (fiúk. aztán odaügetett. Annyira hozzá van szokva az emberhez. Ilyesmiken gondolkodott. milyen sovány vagy. Miközben Súja visszatette a kést a tokjába. Errefelé ugyan elvileg nem volt lakóház. Noriko benyúlt a két mellső lába alá. Súja Norikót fedezve hátrált néhány métert az ösvényen.) volt. Erre végre a macska is felfigyelt rájuk. – Lehet… A kormány a játék miatt elkergette innen az összes lakót.

szerteszét spriccelt a víz. [124] .(Maradt 31 fő] 16 nem? Noriko Súja tekintetét követve hátranézett. a szeme sarkából azért megfi­ gyelte. hogy Tacumicsi jobbjában egy nagyobbfajta szekerce van. Na igen… Ta­ cumicsivel vajon mi a helyzet? Ellenség vagy Óki Tacumicsi csak állt. és hátraugorva növelte a köztük lévő távolságot. és elbújt valahova. aki a fűbe esett. így áll a dolog. Tacumicsi arca eltorzult. Pont a palackba talált. és ránézett. Súja nem akarta elhinni. de miért? Miért tesz ilyet ez a vidám és élénk fiú? Tacumicsi oldalra kapta a tekintetét. Kétségtelen. hiába valószínűtlen. érezte. Tacumicsi szekercét tartó keze meg­ lendült… és a következő pillanatban egyenesen feléjük ro­ hant. a szeme fe­ hérje körben kilátszott a pupillái körül. szája szeglete megdermedt Tacumicsi szemétől. A macs­ ka már rég elfutott. Súja. Súja gyorsan felemelte a kezében lévő hátizsákot. Elhajította a szakadt hátizsákot. és nézte őket. és tartalma a földre szóró­ dott. hogy felforrósodik a bőre felszí­ ne. A táska széthasadt. Súja betaszította a macskát ölelgető Norikót a bozótba. Súja is követte a pillantását. Az éle elhatolt Súja bőréig. Noriko arca. és kivédte a szekercét. és Norikóra nézett. Tacumicsi már az orruk előtt volt. bár az idegesség­ től félig használhatatlanná váltak a látóidegei – mint amikor egy száguldó kocsiban ülsz –. Csak ennyi kellett hozzá. Szemmel láthatóan megrémült. Súja szinte öntudatlanul nyújtotta a kezét a nadrágövébe du­ gott késért.

és rácsimpaszkodott Tacumicsi szeker­ cét tartó jobb kezére. mert benne maradt a tokban. de lényegében hátratekeredve futott. Ilyen valószerűtlen helyzetben Sújának megint máshol járt az esze. Jeee! Hirtelen megváltozott a talaj. Tacumicsi bal kézzel is ráfogott a szekercére. Súja hátrált. Súja bal lábbal. de mielőtt még egyszer meglóbálhatta volna a feje felett. hosszú haját. Súja lábai elő­ renéztek. de eltalálta Súja fe­ jét a jobb oldalon. Tovább hátrált. Recsegtek-ropogtak az ágak körülötte. Súja felfogta a csapást az övéből fonákul kihúzott késsel. ess csak orra! Csakhogy Tacumicsi nem esett el. mert Tacumicsi erőszakkal újra lesújtott. Leesünk! [125] . és odasózott ol­ dalról a szekercével. és érezte. Eszébe jutott. a hátasugró-bajnok. Súja eldobta a kését. Épp csak öt centivel állt meg Súja jobb arca előtt. De hiába. hogy a fülcimpája behasad. Noriko arca egyre távolodott. Megingott. felidézte az edzéseket a Kölyökli­ gában. „Vannak. Rosszul jött ki. mint mondjuk Mimura” – szaladt át a fején az ide nem illően könnyed gondolat. akik fülbevalót hordanak. amelyek ta­ lán akkor keletkezhettek. Nanahara Súja. és Sújára nehezedett. Minden részletében megfigyel­ hette a szerszám felszínén a kékes köröcskéket. hogy innen a mező felé. A szekerce a füle fölött megtépázta hullá­ mos. meredek lejtő vezet. Hátát a tenger felő­ li bozótba nyomta. mindenesetre egy csattanással megfékezte a szekercét. Mielőtt a másik újra a feje fölé lendíthette volna fegyverét. dülöngélve egy félfordula­ tot tett. amikor edzették.Tacumicsi váratlanul visszafordult Sújához. Helyes. be­ lülről kirúgta alóla a balját. Gyengére sikeredett ugyan. Tacumicsi irdatlan erővel tolta. ahol az a kis szentély volt. Nem fájt nagyon.

eleresztette. De eközben sem eresztette el Tacumicsi csuklóját. Súja arca Tacumicsi mellkasánál volt. Legurultak a mezőig. A szekerce Tacumicsi arcába ékelődött. A szekercét persze Tacumicsi markolja. Sőt egy osztálytársát. Fényben úszott a környék. Súja halkan feljajdult. és meg­ tudta. Most felnézett. Tacumicsi arcából Súja csuklójába fénysebességgel áradt át egy rettenetes érzés. [126] . ahogy a csokilapocskák díszelegnek a kará­ csonyi tortán. Súja Tacumicsi alá szorult. Az élének pontosan a fele állt ki. Igen. a szekercén Ta­ cumicsi vére csurdogált. a hátára fordult.Összeakaszkodva gurultak le a bokrokkal borított lejtőn. Az előbb még akkora nyo­ más nehezedett rá Tacumicsi karjából. mint Ta­ cumicsi! Ám hirtelen furcsa érzés fogta el. de Súja számára saját maga ennél is nagyobb problémát jelentett. egészen a csukóját markoló Súja ke­ zéig. Súja ziháló mellkasa legmélyéből erős hányinger tört elő. akivel tegnapig még jóban volt. Egy nagy nyekkenés­ sel megálltak. mint egy présgépből. az ő csuklóját viszont Súja. és a méltat­ lan halált halt arcot megsimogatta a reggeli napfény. hogy eszméletlenül messzire esnek. és a tátott szájban a penge halványkéken veri vissza a fényt. Fel kell állni. A test legurult róla. hamarább. hogy csupán tíz métert tettek meg. A kora reggeli tiszti ég és a fák zöldje összemosódott Súja sze­ mében. mi történt. a nehe­ zen überelhető embertelenség. de most váratlanul megszűnt. Egyszer csak nem mozdult. A homloka tetején hatolt be. úgy. embert ölt. szépen kettévágta a bal szemgolyót (ragadós folyadék csurog ki a vérrel). és kimászott Tacumi­ csi teste alól. Nem lényegtelen körülmény persze Tacumicsi arca. Mintha ennek az érzésnek a nyomában jönne. pedig megle­ het. Úgy érezte.

csak egy rossz álom. de hitének köszönheti. hogy a sze­ kerce éle ne felé forduljon. és felnézett a lej­ tőre. ilyenkor? Jaszuno tanárnő hívő keresztény volt. csak nem hagyhatta ott ilyen állapotban. Nincs idő hányni. amelyen legurult. gondolta meg magát. és megpróbálta kihúzni. Súja nagyot sóhajtott. Jobb kézzel megrántotta a szekercét. Nem temetheti el. hogy őt megvédje. és felállt. Azután. ahogy csak bírta. A zsi­ gerei tiltakoztak ellene. hogy Szakamocsi Kinpacu megerőszakolta. Még hogy isten. mire gusztustalan sercegő hangot hallatva spric­ celni kezdett a vér az arcból. vagyis arra törekedett. Akárhogy is. Összeszorított fogakkal rátérdelt Tacumicsi feje oldalára. Nagyot nyelt és legyűrte. istenem! Nem. Hiszen… Amikor lefelé gurultak. gyorsan vissza kell menni Norikóhoz… Inkább csak önmaga megnyugtatására gondolkodott ezen. a kiálló pengével. csodás! Megint feltámadt benne a harag. Megemelte a fejét. Annyira beborították a bokrok. Csodás. Azzal együtt Tacumicsi feje is megemelkedett. Igen. mégse. Tacumicsi feje [127] . de sikerült kihúznia. bár egy kicsit hezitált. most az a legfontosabb. de túl szörnyű volt így. Gyorsan. Túl mélyen benne volt. hogy baleset volt.Hiába akarta meggyőzni magát. Elnézte egy darabig a szekercét Tacumicsi arcában. összeszorított ajkakkal leszed­ te Tacumicsi kezét az arcát kettészelő szekerce nyeléről. Egy pillanatig azt hitte. Megfogta a nyelét. hogy Tacu­ micsi felé forduljon. azért is csavarta a csuklóját. Norikót otthagyta egyedül. Jaj. és remegő bal kezét a homlokára tette. hogy nem lehetett látni a tete­ jét. Iszonyatos hányingere volt. teljes erejéből igyekezett. nem lehetett kihúzni.

És ennél az osztálytitkárnál pisztoly volt. Ahhoz. Persze lehet. A feje tetejét valami meleg súrolta. Most döbbent csak rá. ha tizenöt méterre az orra előtt. A jobbat még le lehetne… Ki akar egy halottat kacsintásra bírni. Pont mint Ókié. A háta alatt zizegtek a nagyobb fűszálak. a mező közepén egy diák­ ruhás fiú állt – Motobucsi Kjóicsi. Csakhogy ismét elkerekedett a szeme. Mint egy mű­ anyag bábu. Az arca annyira sápadt volt.a középen keresztbe futó hasadék mentén egy kicsit félrecsú­ szott. Abban a pillanatban pat­ tanás hallatszott. De mi ez ahhoz a szemhez képest. kerülőt kell tennie az ösvényen. összeug­ rott és felkunkorodott. [128] . le sem lehetett volna zárni. Ahogy megmozdult a pisztoly csöve. Mindenesetre a golyó nem talált. Bal sze­ mén a szemgolyóval együtt a szemhéj is széthasadt. Mivel… Jó. milyen sérülékeny is az emberi test. Okosabbnak tűnt nyitva hagyni Tacumicsi szemét. Súja kicsavarodva ha­ nyatt vetődött. hogy Norikóhoz visszaér­ jen. hogy csalt képzelődött. és a pisztolyt egy kis lángcsóva vette körül. és rákállásba került. mint a tanteremben. a szemüveges osztálytitkár. véreres szem. inkább egy Andy Warholképre hasonlított. csak próbált hátrálni így. külö­ nösen ilyen helyzetben? Megint rájött a hányinger. amely mögötte volt? Tágra nyílt. és teljesen valószerűtlennek tetszett. az ég felé fordulva. és a szemüvege is bepiszkolódott. Újra felállt és megfordult. Nem is volt ideje végiggondolni. [Maradt 30 fő] 17 Az ezüstkeretes szemüvegű osztálytitkár pil­ lantása Sújáéba ütközött. A különben mindig precízen elválasztott haja most tiszta kóc volt. már-már nem is emberi arcszínű.

a szemöldöke felett feltűnő forradás. mint akinek csak most jutott eszébe.) volt. mint egy lángszóró. és egye­ nesen Súja mellére célzott. vagyis inkább „tüsire nyírt” haj. Lehetetlen elmenekülnie. a maradék ruhaujjba csomagolva hevert a füvön. olyan. A pisztolyt markoló kéz könyöktől lefelé. Kjóicsi megrezzent. és olyan tüzet okádott.Hiábavaló igyekezet volt. Kezében egy sörétes puska (azaz egy rövidített puskatusú Remington M31RS). hogy Norikót meg kell védenie. Kettő az egyben. Kavada a puska alján lévő pumpa mozgatásával gyor­ san újra töltött. igazi félelem hatolt. Váltófutás. Súja úgy érezte. Vagy egy el­ fuserált horrorregényt. A kis szentély épületének árnyékában egy megtermett alak álldogált. Motobu­ csi Kjóicsi már három-négy méterre megközelítette. most aztán egész testét átható. A so­ kat látott arc. Kjóicsi se szó. Súja azt hitte. se beszéd Kavada felé lőtt. hogy Kavada lebukik. A kilőtt sörétek piros műanyag hüvelyei víz­ szintesen kipattogtak. Térden állva rögzítette a shotgunt. földre esett karjához. és átlósan hátranézett. Súja látta. [129] . A következő icike-picike golyó abból a csőből meg fog ölni… engem… fog megölni! – Állj már le! – szólt egy másik hang. Az osztálytitkár odafutott a saját. A gondolat helyébe. hogy egy elfuserált horrorfilmet lát. nagyszerű. hogy azonnal térdre is esik. 5. De nem úgy lett. amely felmordult. tisztára. Kjóicsi pedig csodálkozva vizsgálgatta a semmi­ ből hirtelen előkerült rövid ujjúját. Vérpára terjengett a levegőben. Súja kábán követ­ te a pillantását. A francba. Súja arcizmai kővé dermedtek. aztán a következő pilla­ natban Kjóicsi jobb karja már el is tűnt. mint egy vásári bódé tulajdonosáé: ez Kavada Sógo (fiúk. Bal kezével kikapta saját jobb kezéből a fegy­ vert. ez tényleg nagyon súlyos. mintha alabástromszoborrá változott volna. Rövidre vágott. – Áááááááááá! Kjóicsi vadállati hangon kezdett üvölteni.

és Súját Kavadával szemben. én… – Ne mozdulj! Dobd el. Megint meghúzta a pum­ pát. mint egy lassított felvétel. hogy azon a lej­ tőn jött utána. Súja kapkodva felegyenesedett ültében. Kjóicsi teste középen tompaszögben meghajlott. amit mondtak neki. A fűtengeren át meglátta az osztálytitkár testét. Az egyenru­ ha hasán nagy luk éktelenkedett.) Az arca már eleve sápadt volt. hogy jó. [130] . és nem mozdult többé. mint a távolugróké. Súja még nem tért magához a sorozatos események. hogy a szekerce azóta is a kezében van. Akkor jelent meg Noriko a meredek ösvény tetején. ami nálad van! Mondta Kavada. de láthatóan nagyot nyelt. Lábujjhegye ért földet elsőnek. Kavada lőtt még egyet. Erre Súja végre észrevette. Kavada egy pillantásra sem méltatta a holttestet. A véres szerszám egy puffanással földet ért. a hátára dőlt. állj le! Üvöltötte Kavada. ahol Tacumicsivel legurultak. (Súja most jött rá. Elmerült a magas fű­ ben. csak éppen hátrafelé repült. ha egy perc telt el azóta. A lábát húzva kellett átvergődnie a bozóton – lehet. Tette. hanem ke­ zében a shotgunnal odajött Sújához. Zihálva meg­ szólalt: – Várj. és a következő pillanatban. Tacumi­ csi meg Kjóicsi kegyetlen halálának hatása alól. ahogy meg­ látta Óki Tacumicsi és Motobucsi Kjóicsi holttestét ott hever­ ni. és kicsivel Kjóicsi mögött állt meg. A fegyvert Kavadára szegezte. és kiszedte az üres tárat. talán az előbbi lövések miatt. hogy Óki Tacumicsivel birkózni kezdett. de Kjóicsi nem hagyta abba. mintha egy kolbászüzem teletömött szemeteskukája lenne.– Azt mondtam.

ugye? Súja Kjóicsi holttestére nézett. mintha legalábbis egy tatu ikerpár lennének. ha”. Noriko teste sóbálvánnyá merevedetett. Noriko még egy darabig nem mozdult. majd felemelt kézzel mutatta Kavadának. és vele együtt meredt Kavadára. – Aha… Persze hogy tudjuk. és azonnal ráemelte a shotgunt. – Ne csináld! – kiáltotta Súja. Súja meg azt figyelte.Kavada észrevette Norikót. – Előbb tisztáznunk kell valamit – szólalt meg Kavada végül. Mi van. hogy egy ki­ csit megnőtt Kavada arcán a borosta. Újra Kavadára nézett. és lehet. Súja odakiabált Norikónak is: – Noriko! Kavada mentett meg! Nem ellenség! Kavada Norikóra nézett. ha az osztálytitkár csak össze volt zavarodva? Igen… Meglátta. ha ő is félreérti a helyzetet. Kavada megrántotta a vállát. őt lövik le. és szinte csúsz­ va jött le a meredek ösvényen. ahogy ő Óki Tacumicsivel végzett. – Noriko velem van! Nem aka­ runk harcolni! Ennek hallatán Kavada lassan visszafordult Sújához. majd vissza Sújára. Megle­ pett vigyor játszott a szája szélén. hogy „mi van. Megmentettél. – Kjóicsit muszáj volt lelőnöm. Ha ő nem lő. Igen… Végül is ő meg Óki Tacumi­ csit intézte el. Járás körben hízta a jobb lábát. De ahogy Kavada mondja. hogy valamit fél­ reértett. Nem lenne meglepő. Ezt tudjátok. hogy nincs nála semmi. nem lehetett rajta számon kérni a tettét. odament Súja mellé. és arra jutott. Köszönöm. Kavada olyan tekintettel vizsgálgatta őket. azután lassan le­ eresztette a puska csövét. [131] . majd összekombinálta Kavada szavaival. Noriko sem volt mellette.

Ha ez tényleg az volt. – Hogy érted. hanem még meg is menti. Ott a teremben még arra gondolt. hogy akadt itt egy normális ember. egy darabig Súját és Norikót méricskélte.– Csak leállítottam Kjóicsit. Súja azt hitte. hogy… – ezért elhallgatott. Kavada mintha morfondírozna valamin. De végül is igaz. Igazából Súja nagyon hülyén érezte magát. Erre nemhogy ellenség lenne. hogy… – kezdte mondani Súja. mondtam már. – Hú. akkor Súja valószínűleg életében először látta Kavadát moso­ lyogni. Kavada újra kérdezett: – Miért voltatok együtt? Súja összenézett Norikóval. aztán megkérdezte: – Ti együtt voltatok? Súja felhúzta a szemöldökét. nagy szerencsém volt… – Még a testében érezte a harc hevét. ezért Kavadához fordulva újra kezdte. Kavada arcán egy mosolyféle futott át. Noriko is elhallga­ tott. Kavada szólalt meg: [132] . Kavada biztos bele­ megy ebbe a játékba. Súja megint összenézett Norikóval. Mindketten visszafordultak Ka­ vadához. Noriko át­ adta neki a szót. – Szerencsém volt. Végül mindketten némán meredtek Kavadára. – Hogy érted azt. de Noriko is ugyanabban a pillanatban szólalt meg. – Persze. de nagy nehezen azért szavakba öntötte a mondandó­ ját. de megint egyszerre mondták: – Hogy… – Súja újra váltott egy pillantást Norikóval. hogy ha más nem.

A háta mögött lövések hallatszottak. [Maradt 29 fő] 19 Visszamentek a bozótosba.) a bozótosban rohant. ahol Súja és Nori­ ko eredetileg tartózkodott. A szeme megtelt könnyel. és elment. ne­ hogy akarata ellenére kijöjjön a száján egy sikoly. aki ebből a fejből kihúzza a csurom véres szekercét. mintha kü­ lönös módon Kavada szokva lenne az ilyesmihez. felülkerekedett benne a fé­ lelem. Amíg Súja ki nem húzta a szekercét. kezét a szájára szorította. Nanahara Súja. hogy ott nem lehet jól átlátni a terepet. Júko fejében újra lejátszódott a képsor. Veszélyes volt ész nélkül szaladni. oké. de most mindenesetre el kellett menekülnie. de ahogy meglátta a pirosra festett fegyvert. amikor beléptek a közeli cserjésbe. – Várjatok! Megkeresem Motobucsi és Óki csomagját – hagy­ ta meg nekik Kavada. Bár Súja még ennek a kiválasztásán is sokat gondolkodott. értem. úgy látszott. Nanahara Súja meggyilkolta Óki Tacumicsit. amelynek a bozótból szemtanúja volt. és összeszedték a csomagjaikat. [Maradt 29 fő] 18 Szakaki Júko (lányok. Kirázta a hideg. de ez már el sem jutott a tudatáig. Méghozzá profi módon. Júko. és mindhárman arrébb költöztek a hegyoldal felé. mindenkeppen. 9. és maga is [133] . Óki Tacumicsi széthasadt feje. mint akit megbű­ völtek. és elfutott. ezért szót fogadtak neki. Felkapta a hátizsákját. le sem tudta venni a szemét a látványról. Semmi okunk itt szobrozni védtelenül. Minden­ áron. A szutykos macska már eltűnt valahova. Inkább rejtőzzünk el. Kavadának az volt a véleménye.– Jól van na. Súja mindenekelőtt Leültette Norikót.

és Noriko egy rózsaszín ragtapaszt nyújtott neki. – Maradj nyugton! Noriko odahúzódott hozzá. Az a földimogyoróként félbehasadt és szétcsúszott arc. és érezte. Ahogy kiejtette Tacumicsi nevét. úgy jutottunk ide. Nem akartunk felmászni a hegyre. és neki adott. mondjuk. Súja viszonozta Noriko pillantását. hogy nem akarta magánál tartani – hiszen végignézte a félresikerült „stafétaváltást” –. Szinte nem is vérzett. Felnézett.) Sújá­ nak annyira forgott tőle a gyomra. Figyelmesen ráragasztotta Súja fülcimpájára. Le­ het.mellé ereszkedett. újra rájött a hányinger. [134] . és kerültük a tengerpartot is. Súja bal kézzel megtapogatta a sebet a jobb fülén. És a test itt hever egy köpésre. itt a titokzatos Földimogyoró-ember!. Mi. – Súja. és közben azt mondta: – Vajon miért jött mindenki pont ide? Velünk és Kavadával együtt öt ember. A titkár is… Óki is. (Egy harminc­ nyolc milliméteres Smith & Wesson Chief Special volt. A kiváló akciójelenet-so­ rozat miatt nem is gondolt erre. Azt a revolvert markolta. alul túl feltűnők lettünk volna. de kétségtelenül így volt. amelyet Kavada Kjóicsi holtteste mellől vett el. hogy visszatér a normális érzékelése. hogy ugyanígy voltak vele. Megrázta a fejét. – Nem tudom. itt már jó lesz. minél messzebb akartunk men­ ni. A hányinger gyorsan lehűtötte a harc hevében felhevült agyát. és kibontotta a ragtapaszt. de erőt vett magán. és azt hitték. és a kezében szorongatta. talán az Óki Tacumicsi szekercéje miatt kiszakadt hátizsákból vette elő. Csak tessék. csak tessék. tessék.. de egy kicsit belenyilallt a fájdalom.

Az arca… Hát igen.) – Egyszer feleségül veszek majd valakit. „Apuka a törvényekkel dolgozik. de hálás volt a kellemes melegért és az il­ latért. aki olyan. Végre alábbhagyott a remegés. egyáltalán nem közönséges hivatalnok be­ nyomását keltő apjával.– Súja… sápadt vagy. Egyenes beszédű. fürge mozgású. nagyon ha­ sonlított Síntani Kazumiéhoz. Eszébe jutott az érzés. és a vérszaghoz már szinte teljesen hozzászokott orrát enyhe kölni. (Úgy is volt. és átölelte Súja vállát. de Súja nem tudott válaszolni. Kicsit meglepődött. Miközben Noriko mat­ rózblúza gallérjának csíkjait nézegette. minden rendben? – kérdezte Noriko. az anyján merengett.vagy sampon­ illat csapta meg. Gyors ütemben rázkódott a teste. majd vigyáz­ va fájós jobb lábára. Ebben az országban ez nagyon fontos”. Balra fordította a fejét. még gyerekszemmel nézve is rendkívül csinos anya volt. És mindig mosolyogtak egy­ másra a bajuszos. mielőtt meghalt volna a balesetben. Noriko egy percig mélyen Súja szemébe nézett. arca pedig Súja remegő arcához ért. majd megszűnt. Iszonyúan félek. mintha szteppet járnának. és továbbra is mozdulatlanul kapaszkodott térdébe. – Félek. és rögtön reszketni kezdett. aki aggódón pillantott vissza rá. Az a munkája. és mindig úgy fogunk egymásra mosolyogni. Összevissza vacogtak fo­ gai. Megöltem egy embert. [135] . hogy segítsen azoknak. átlósan Súja elé térdelt. – Mi baj? – kérdezte Noriko Súja vállára tett kézzel. Megborzongott. Súja fogvacogva válaszolt: – Félek. akik bajba kerültek. mondta az anyja a karjában ülő Sújának. Súja érezte Noriko testének melegét. ahogy kiskorában az anyja átölelte. mint apu és anyu – gondolta Súja Noriko mosolyának hatására. és Noriko arcába nézett. mint anyu volt. Aztán kitárta karját.

és odadobta Sújának. ez a kés már eleve nála kellett hogy legyen. Tegnap nem is fürödtem. – Abba a fegyverbe valók. Az öt hiányzó lövedék miatt foghíjas volt a csomag. és kinyitotta. – Ne már. Noriko szégyenlősen nevetett. a bozót susogva megmoz­ dult. Kivett a zsebéből egy kis kést. Amikor Noriko újra felnevetett. Kavada egy közeli. meghúzta. Kavada vállán szíjon lógott a sörétes és két hátizsák. Noriko lassan eltávolodott. [136] . Súja elkapta a levegőben. Megemelte a madzagot. Látni lehetett. fémszínű talpukkal felfelé. és Kavada belépett a te­ rükbe. A megmaradt fonalat is hasonló módon rögzítette a fák tör­ zséhez. és ki­ hajtotta a nyelébe fordított élét. kólásdoboz vastagságú fatörzsbe vágott a bicskával. és készenlétbe he­ lyezte a Smith & Wessont. – De. – Én vagyok. Töltsd meg! Ezzel Kavada maga mellé tette a shotgunt. Köszönöm szépen. Súja leeresztette a Smith & Wessont. Ne lőj! Széthajtotta a sűrűn nőtt leveleket. Mivel a kapott fegyvere felte­ hetőleg a shotgun. Az egyikből kivett egy papírdobozt. beleszorította a kifeszített zsinórt. hogy a bo­ zót mélyén folytatódik. Súja a bal karjával fedezte Norikót. – Igen. jó illat volt tényleg. Egy idő múlva Súja megszólalt: – Jó illatod volt. Töltények sorakoztak katonás rendben. és kézbe vett egy régi sárkányeregető zsinórt vagy valami ahhoz hasonlót.– Már jobb? – kérdezte Noriko. és a maradékot levágta.

Ez meg hozzá van kötve. hogy akkor sem nagyon kóborolhatott volna Norikóval a karján. szóval az egyikük háti­ zsákjában. mert megölted Ókit? Kavada Súja arcába nézett. nem is. egy bolt azért adódik rajta. Onnan egy cso­ mó hasznos dolgot beszerezhettek volna. Egyértelmű. negyvenketten. – A kikötő közelében volt egy vegyesbolt. ezért elsőnek oda mentem. Kivette a vizespalackokat és a kenyeret. és tur­ kálni kezdett Motobucsi vagy Óki. és félvállról mondta: – Ne törődj vele! Ha mondjuk mindenki megöl egyvalakit. [137] . De neki még vélet­ lenül sem jutott eszébe ilyesmi. – Azt a kötelet meg hol találtad? Kavada alig láthatóan bólintott. Persze ez nem változtat azon. Nem eszünk? – kérdezte tőlük. Kavada. ez megrándul. semmi baja nem lesz annak. Kétméteres sugarú körben szereltem fel. Ha valaki beleakad. visszako­ zott. – Itt a reggeli ideje. mintha megijedt volna Súja dühös arcától. és leesik a fá­ ról. az olyan. Ott találtam. Súja a térdébe kapaszkodva megrázta a fejét. Néhány dologra szükségem volt. Súja csak tátotta a száját. – Kezdetleges biztonsági rendszer. Kavada elhelyezkedett Sújával és Norikóval szemben. – Mi van? Rosszul vagy. – Ez? – Kavada zsebre vágta a kést. mert vicc volt. mint egy bajnokság. Bár Súja tudta. ha öt-hat emberrel végzel. Nem volt étvá­ gya. aki miatt le­ esik. hogy Kavada poénból mondja. Duplára csináltam. hogy akármennyire kis sziget legyen is. Ne aggódjatok. Még négyöt emberrel okés vagy. pont azért nyársalta fel a tekintetével Kavadát. és még mindig élsz. Minket viszont figyelmeztet. te nyertél. mi va­ gyunk a középpontban.– Ez meg mi? – nézett fel kérdőn Súja. negyve­ nen indultunk.

Mert Óki nekem jött. Súja megkérdezte. ha Motobucsi végezni akart velem. Motobucsi azért lőtt rám. az előbb tisztáztuk. Össze volt zavarodva. azon gondolkozott. és inkább másról kezdett beszélni. A bal oldalival egyszerre mozgott a mellette lévő csúnya vágásnyom. Nem is tudnék fel­ támadni. – Ezért nem csoda. – Öö. Súja kicsit furcsállotta a szófordulatot. hangjában némi indulattal: – Azt akarod mondani. De nekem akkor is… [138] . hogy megöljön? Nem vagyok én Krisztus. hogy mi a furcsa benne. Megrázta a fejét. Ha Kavada olyan rossz fiú. bár még nem próbáltam. ahogy leterítettem. Kavada felházra a szemöldökét. Miközben Súja folytatta. ahogy megöltem. amit nem értek. – Hát az meglehet. hogy te nem vagy rosszul? Vagy már mást is megöltél a titkár előtt? Kavada csak a vállát rángatta. hogy így volt. mert… én Ókit… szóval mert meglátta. ahogy rebesgetik. Lehet. nem? Nem tehettem mást. – Most mindenesetre ő volt az első. akkor valószínű. nem azt akartam mondani. és… Kavada bólintott. – Mi az? – A titkár… Motobucsi… – Hé – szakította félbe Kavada az állával intve –. hogy máshogy értékeli az itt történteket. mint ők. – Nem. de ott akkor nem jött rá. van valami. hogy Kavada Sógo vajon viccelődős típus? – Azt hiszem. hogy az előbbi vicc volt-e. vicc volt.– Bocsánat. Illetve. Hagynom kellett volna.

Ennyi. Nem is az. milyen ember. de mi a ga­ rancia. – Kavadára nézett. csak… Én sehogy sem tudom meg­ emészteni. Ő is félt Óki Tacumicsitől. – Tessék? Kavada elhúzta a száját. ha volt egy súlyos beteg csa­ ládtagja. hogy összeszövetkeztetek. öntudatlanul is a késéhez nyúlt. hanem Óki… Kavada félbeszakította Súja habogását. hogy nem értem. hogy veszélyes vagyok. és majdnem sikerült is mosolyognia. tényleg. nem? Kavada megrándította a vállát. aztán eszébe jutott. Te itt voltál ez­ zel a kislánnyal. – Óki úgy állt hozzá. hanem Óki… Óki úgy jött nekem.– Nem – most Súja szólt közbe –. és letette a vizespalackot meg a kenyeret a lábához. és semmi oka nem volt. amivel felingerelted? – Már hogy csináltam… Kezdett bele Súja. – De csak annyi… [139] . te mit tudsz Ókiról? Na igen. ez már nem számít. aztán folytatta: – Nem jöttem elég rég az osztályba ahhoz. hogy én semmit sem csináltam. Különben is. Amikor szembekerült Ókival. ilyen elv szerint megöl­ hetsz engem. – Nem is kell érteni – mondta. hogy őt is beveszitek? Azok ketten hátha azt gondol­ ják. Nem arról van szó. – Nem tudsz valamire visszaemlékezni? – A késemért nyúltam. hogy titeket is be­ leértve bárkiről tudjam. látta. és azonnal meg akarnak ölni? Vagy ha te például „játszani” akarsz. és semmiképpen nem akart meghalni? Vagy csak si­ mán önző volt. Nem csináltál valamit. Ráadásul én Norikóval… Norikóval voltam. mi van. Mi ebben az érthetetlen? – Logikusan hangzik. Más is előfordulhat. Vagy beleőrült a félelembe. hogy rám támadjon. és elvesztette a normális ítélőképességét.

ahogy Kavada mondta az előbb. Súja folyatta: – Hogy te meg mi miért vagyunk együtt? Kavada felhúzta a szemöldökét. hozzátette: – De azt hiszem. inkább gyanakodj. – Tényleg – mondta. akkor te halsz meg. Súja sóhajtott. mintegy lezárásként. – Na igen. Óki Tacumicsi vajon tényleg „be volt indulva”? Persze lehet. hogy én is az ellenségetek vagyok. Súja újra Kavadára emelte a fejét. Jobb. Kicsit megnyalta a száját. – Épp elég indok ez. – Mi az? – Elfelejtettem megkérdezni. ke­ zedben egy fegyverrel. – Ezt hogy érted? [140] . – Megmentettél. ne teketóriázz. Ez a legegyszerűbb ma­ gyarázat. Mert ha igen. Nanahara. Végül. – De mit? Mondjad már. aki az orra előtt állsz. a veszély elle­ nére. Nanahara. Ahelyett hogy a másikon morfondíroznál. Ebben a játékban mindenkinek hamar elfogy a cérnája.Kavada megrázta a fejét. ha nem bízol annyira az emberekben ebben a játékban. Hallod. lehet. Óki be volt indulva. hogy ha rád fognak egy fegyvert. hogy első körben le kell győznie téged. Én benned nem kételkedem. – Nem erről beszélek – rázta Súja a fejét. Óki talán arra gondolt. nincs ezen mit érteni. Csak annyi. hogy bolondság ilyesmin gondolkod­ ni. vagy nem? Vagy legalábbis le akartad állítani Motobucsit. – Ez nem így van. Te még nem értetted meg ezt a játékot.

[141] . – Én úgy gondolom. Ha felváltva őrködnek. – Ha nektek így jó. hagyja abba. se vége. Kavada egy évvel idősebb náluk. Én azt gondolom. ha van­ nak társaid. – Szerinted olyan veszélyes volt egyáltalán Motobucsit megfékezni? Attól. – Ha senkiben sem bíznánk. majd megrázta a fejét. se hossza. tudnak pihenni. hogy nekem csak társ kellett. – És? – Gondolj bele! – Kavada megbökte egy kicsit a térdén pihen­ tetett sörétest. akkor jó. majd bólintott. hogy rászóltam. el­ vesznénk. és egyszer veletek is végezni akarok majd? Súja egy pillanatig Kavada arcába meredt. – Ha egyszer gyanakodni kezdesz. szerinted abbahagyta volna? Nem lehet úgy felfogni. – Csodálatos eszme. hogy ebben a játékban mindig óvatosnak kell lenni. amíg ellen­ őrzöm. hogy te nem vagy ellenség. „Abban. kislány – bólintott Kavada. Súja elgondolkodott. de mi van. hasonlít Mimura Sin­ dzsihez” – gondolta Súja. Igaz. A rázúduló vilá­ gos és logikus beszéden félig-meddig meg is lepődött. hogy felnőtt benyomását kelti. – Norikóra nézett. egy valódi felnőtt beszéde volt. ha csak azért szóltam rá. hogy te jó leszel-e nekem? Erre nem gondoltál? Mondjuk. Ez így van.Kavada folytatta: – Ebben a játékban hasznos az életben maradáshoz. mert a színjáték része volt. előnyösebb többen lenni. Szerintem. – Én is – bólintott Noriko. és ha megtámadja is őket valaki. De hozzátenném. ez teljesen egy felnőtt. De akkor is. hogy én le akartam lőni a megzavarodott fickót? Vajon tényleg kény­ telen voltam megölni? Motobucsit nem tudtam volna társul fogadni.

hogy ő kezdte a kérdezősködést. – Gyakorlati feladat. – Jó kis párnak tűntetek az előbb. de én mindig a lelkiismeretem szavát követem a döntéseimben. mi az. egyszóval… Kavada sétapálca módjára két kézre fogta a térdei közé állí­ tott fegyver csövét. – Ja. és kettejükre nézett. hogy egyikünknek vagy netán mindkettőnknek nincsenek ellenséges szándékai. utána pedig megjelent az arcán a szokásos mosolyszerű­ ség. aztán mégis folytatta: – És igazad van ugyan. Miért bízol bennünk? Attól. erről a játékról megvan a magam véleménye. Egy darabig a fejefölötti lombokat nézte. [142] . aztán visszafor­ dult hozzájuk. Kavada megint felhúzta a szemöldö­ két. Komoly volt az arca. Nem tudta. igen.Kavada azután kérdezte: – És? Erre Sújának eszébe jutott. A fák között kisma­ darak csiripeltek. – Na jó. Nana­ hara. Úgy látom. akkor… Súja valami nagyon vadat látott átsuhanni Kavada nyugodt tekintetét. egész jól képbe jöttél. – Na. hallod! Súja akadékoskodott. hogy ez nem játék. Kavada arca komor volt. Kavada félbehagyta a mondandóját. nem. – Ne tereld el a szót. válaszolj rendesen! Súja a fegyveres kezével hadonászott. nem biztos. – Aha. És most is. hogy együtt vagyunk. nem te mondtad az előbb? Semmi okod megbízni bennünk. de… szégyellem. de nagyon vad volt. Súja feszülten hallgatta. hogy ezt kell mon­ danom. – Nekem bizonyos okok miatt ennek a játéknak a szabályai­ ról. A probléma veled van. – Kavada jól szórakozott. Kavada hátradőlve mutatta.

– Nem. Nekem nincs Sújához… Kavada Sújára és Norikóra nézett és vigyorgott. – Veled is. Aztán mondta. Kavada minden mozdulatával egyetemben. Egyedül olyan magányos voltam. és példátlan dologra szánta magát. hogy ha egyszer gyanakodni kezd az ember. – Én is örülök. se vége. Kavada kinyújtózkodott. Elég ennyi? Súja végre kipréselt egy mosolyt. – Ne használj ilyen bonyolult szavakat. már akkor. Születésem óta ilyen barátságtalan fejem van. Nagy tenyér volt. öregfiú. Rákvörös volt. mi nem.Súja szóhoz sem jutott. Aztán elne­ vette magát. hogy bízol bennünk. amikor az osztályunkba jöttél. – Ezért bízom meg bennetek. Pár? Noriko szólalt meg hamarabb. Súja megszorította a kezét. – Szívesen. mintha egy fel­ nőtté lenne. örülök. Sújához fordulva odanyújtotta a jobb kezét. Kavadának sem jött le a vigyorgás az arcáról. – Köszönöm. Barátságosan hahotázott. Noriko kezet fogott vele. hogy velünk vagy. máskor is. [143] . kislány. semmi sincs. máris jobb. se hossza. Noriko szavaira Kavada megérintette a bajusza helyén nőtt borostát az ujja hegyével. És ti mondtátok az előbb. és Súján áthajolva Norikónak is ke­ zet nyújtott. amit mon­ dani kell. – Te tisztára individualistának tűntél. Noriko nevetett. – Milyen jó.

mutasd csak a lábadat! A többi ráér később is. és áldást hoz minden teremtmény­ re. áttetsző ablaküvegen tán­ coló napsugár egyre erősebben. – Hú. hogy a ne­ vét hivatalosan anyakönyvezték volna – beléptek a Dicsfény szektába. és a lakásuk sem volt olyan közel. de természetesen. még azelőtt. és Kuszaka Jumiko (lányok. mint egy helyi önkormányzati tanácsterem. ezt el is felejtettem.” …Na igen. és láthatóan megilletődött az énekszó­ [144] . az aszta­ lon pedig telefon. Egyenesen tűzött be az üveg felső ré­ szén. amelyet most kezdett el­ árasztani a fény. de ahhoz képest jellegtelen épület volt. hogy Oki-szigeteki Turisztikai Hivatal. (Kipróbálták. hahaha.) Az irattartóból két-három nem túl meggyőző prospektus kandikált ki. de Jukiko először. ahogy Sza­ kamocsi megmondta. Jumiko akkor már harmadszor járt ott. tiszta áldott vagyok. 7. „Minden egyes na­ pon eljön hozzánk a fény. a kagyló süket volt. ahová a szüleik cipelték el őket. 6.) hátát a falnak támasztva hunyorgott. Az oviban ugyan más csoportba jártak. A bejáratnál fellengzős név hirdette. takaróba burkolózó Kitano Jukikóra (lányok. A szülei – és persze ő is. és ironi­ kusan mosolyogva pillantott a mellette szintén falnak dőlő. hanem – igazándiból ez is összefüggésben volt a dicsfényesekkel – először a templomban találkoztak.). és most eszébe jutott a területi püspök szentbeszé­ deiben állandóan ismételgetett közhely.Aztán Kavada Noriko betekercselt lábára pillantott. részt vehetek egy ilyen szó­ rakoztató játékban. szinte fehéren sütött. Jukiko er­ nyedten bambult a deszkapadlóra. Az eggyel arrébb lévő bejárat mögött egy asztal és egy szék és egy rozsdafoltokkal tarkított irattartó állvány volt. Jumiko kissé megrázta fiúsan rövidre vágott haját. [Maradt 29 fő] 20 Az apró mintázatú. Jumiko és Kitano Jukiko óvodáskoruk óta barátnők voltak.

egy kicsit kimagasodó dombon magányos házat találtak. és az arca is mennyivel karakteresebb. és egymás mellett a padlón ülve töltötték az időt. milyen jó neki. de ők nem tudtak róla. na­ gyon kicsi az esélye. Most mit kellene egyáltalán tennie? Szakamocsi reggel hatos híradóját a ház­ [145] . teljesen más típusúak voltak. de Jumiko meg az ő filigrán alkatát és kerek arcát irigyelte. 7. olyan. Ekkor kezdődött a barátságuk. mert vala­ mi dolguk akadt. hogy Kuninobu Jositoki (fiúk. akit a szülei magára hagytak. mint egy fiú. (Alig húsz perc múl­ va tért vissza és kezdte el az öldöklést Akamacu Josio. hogy ilyen magas. Igen. Jumiko levette a szemét Jukikóról és ő is a padlót kezdte bá­ mulni. De most is a legjobb barátok. Az volt a szerencséjük – bár nem illik ilyet mondani –. Együtt menekültek el.hoz igazított gong hangjától meg a felcicomázott templom hangulatától. Mostanra már Jumiko magasabb is volt bő tizenöt centi­ vel. A rendkívüli feszültség miatt mindketten elfáradtak. gyakran vendégelte meg Jumikót saját készítésű sütemények­ kel. Amikor Jumi­ ko kilépett a teremből.) A településtől északra. de más hasonló tulajdonságuk nem na­ gyon volt.) még az indulás előtt meghalt. és oda zárkóztak be. és most is – bár kicsi. hogy kiskora óta mindig azt mondták. Bár fásult volt. az iskolakapu oszlopa mögött Jukiko várt rá sápadtan. – Szerinted is tiszta gáz ez a hely? A lány mintha egy kicsit meglepődött volna. Már több mint négy óra telt el azóta. de elmosolyo­ dott. hogy ez a „most” újra legyen – a szoft­ ballcsapat negyedik ütőjátékosa. ebben az egyben nincs változás. Jumiko olyan élénk volt. végig törte a fejét. Jukiko gyakran szóba hozta. és így az ő startolásuk között csak két perc telt el. Jukiko háziasabb lány volt. A nevük hasonlított. a sziget keleti part­ ján futó úttól az északi hegy felé. Jumiko imádság után odament ehhez a meg­ szeppent lánykához.

Az vajon működik? Ha igen… Akkor nem igaz. Igen. Fél megtenni. akik hajlandók követni egy ilyen szabályt. biztos megölném. De… De ha valaki meg akarna ölni. akik belementek ebbe a játékba. emiatt menekültek idáig Jukikóval. közvetlenül a hatórás hírek után mintha távolról fegyverropogást lehetett volna hallani. Ogava Szakura és Jamamoto Kazuhiko még hagyján… A többiekről nem le­ hetett feltételezni. hogy meg akar. Va­ lamiért csak a rózsaszín cipőre emlékszik abból. Ha netán… ha netán lenne mégis valaki. Egyesek meggyil­ koltak másokat. – Együnk a kenyérből. Ha nem számítjuk Kuninobu Jositokit és Fudzsijosi Fumijót. se lát. amit a lány viselt. de azért a szokásos szelíd Jukiko-mosoly. hogy vannak. A lány szája sírásra görbült. és hoz­ zá fordult. – Jumi! Jukiko szólt hozzá. Tényleg. hogy öngyilkosok lettek.ban is hallani lehetett. Jukiko kedvesen mosolygott. Csak annyi. vagy azt hinném. ezért félbehagyta a gondolkodást. hogy tehetetlen. aki… De… Jumikónak eszébe jutott egy jelenet. Kicsit mesterkélt volt. ebben a pillanatban is lehet. hogy épp meghal valaki. [146] . hogy jobban fo­ rogjon az agyunk. Pontosan emiatt se hall. de Jumiko nem akarta elhinni. másrészt félelmeinek egy részétől sehogy sem tud megszabadulni. Akkor meg… Jumiko odapillantott a szoba sarkában heverő. megafon for­ májú kézi hangosbeszélőre. már kilenc halott van. azt hiszem. Most. Egyáltalán hogyan ölheti meg valaki az osztálytársát? Jó. Általánosban a másik legjobb barátnőjének az arca. ez a szabály. per­ sze. hogy fél. Ennünk kell valamit. hogy van­ nak. Mert egyrészt képtelen elhinni.

és megszólalt: – Kicsit megnyugodtál. Jumi! – Hm? Igen? – Azt fogod mondani. Egy darabig mindketten hallgattak. Vajon mi lehet a helyes döntés? Jumiko még maga sem tudta eldönteni. Amit tervezett. különben is. – Ne félj. – Ja – mosolyodott el Jukiko. Aztán hirtelen Jukiko szólalt meg: – Figyelj csak. – Jó. Jumiko derűsen bólogatott. és a tetejükből egy hüvelykujj vastagságú bot állt ki. hogy lehet ilyenkor ekkora hülyeséget kérdezni. [147] . te itt vagy velem. azon egy fogóféleség és egy három centi átmérőjű fémka­ rika volt. az bizonyos értelemben igen veszélyes volt. Jukiko? Jukiko a kenyeret rágcsálva még egy kicsit elkerekítette amúgy is kerek szemét.) Nemsokára megette az egyik kenyér felét. Evés közben is azon gondolko­ dott. Valószínűleg ez a kézigránát. Ju­ miko tekintete egy pillanatra megállapodott a táskájában két kerek. ivott egy korty vi­ zet. (Jukiko „fegyvere” rendkívül szellemesen egy dartkészlet volt. Még maga sem volt biztos benne. mert mostanáig reszkettél. Ki-ki a maga hátizsákjából elővette a kenyeret és a vizet. hogy előhozza-e Jukikónak a „teendőket”. hanem Jukikót is kiteszi a veszélynek. Jumiko visszamosolygott és bólintott.– Jó? Jukiko még egyszer megismételte. jól vagyok. konzervszerű tárgyon. még a fatáblát is szíveskedtek mellékelni. de végül megtartotta magának. azzal nemcsak magát. Ha megteszi. együnk. – Csak azért. Ezüstszínűek voltak zöld ár­ nyalattal.

ezt már sejtette vala­ hol. Esti téma az osztálykiránduláson. őszinte lesz. testsúly ötvennyolc kiló. – Mondjad már! Jukiko még mindig habozott egy kicsit. Testmagasság százhetven centi. de már abbahagyta a base­ ballt. Hihetetlen. de végül kimondta. – Hát… Jumiko megtorpant. – Neked tetszett valaki az osztályból? Jumikónak egy kicsit elkerekedett a szeme. hogy kölyökligás korában ő volt a csa­ pat ütőkártyája. Általánosban védőjátékos a Kö­ lyökligában.5-ös. Elővette az agyából a Nanahara Súja-dossziét. jobb szem 1. Bece­ neve nincs. hogy majd ilyesmiről fognak beszélni a kirándulás alatt. jön a díjnyertes téma.Jukiko ráharapott kis. ne haragudj. – Figyelj csak. és folytatta. nem is mert egyenesen Jumi­ ko szemébe nézni. nagyon jól gitározik és énekel. de abból. ő volt az első ütő. hogy eddig még neked sem val­ lottam be. Persze amíg el nem aludt a buszon. A „szent” téma az éjszakai sötét és benne önmagunk ünneplé­ sére. Különben is. és ráállt a zenére. a he­ [148] . bal 1. de nekem Nanahara Súja tetszik. és a vezetéknevében benne van a nana. – Mármint fiú? – Aha. amikor már befejezték a kártyázást és a párnacsatát és a vendégfogadó felfedezését. Jumiko némán bólintott. – Tényleg? – Jukiko a rakott szoknyájára kapta a szemét. de izmos. ami kenter­ ben veri a tanárok szidását és a jövőről való álmodozást.2-es. – Igen. de úgy döntött. Éjjel. sovány. Jukiko szégyenlősen válaszolt. ő is azt hitte. egy az egyben. telt ajkára.

tes szám. Aztán folytatta. A tar­ kóján. a válláig ér. a Wild Se­ ven neve. nem? Bár nem nagyon figyeltem. kicsit lányosan. vele biztos nincs semmi baj. Aztán rájött. nem hordhatok majd magas sarkút. Jumiko Sújáról szóló dossziéja telis-tele volt. (Jaj. mint a neve is mutatja. ha együtt sétálnánk. és olyan bátor­ nak tűnt. Mi lehet vele? Kezét a combján tartva ömleni kezdtek a könnyek a szemé­ ből. így összességében igen jóképű. mert én lennék a magasabb. – Ne aggódj. Valószínűleg erre akart kilyukadni. az Áldott Szeretet Háza neve­ zetű katolikus intézetben lakik. szóval a humán tárgyak az erősségei. – Jé. ő már meghalt!) Tanulás terén inkább az angol meg az irodalom. hogy ez a kijelentés nem volt túl szerencsés. hogy Jukikónál több anyaga volt. és most Siroiva szélén. és így ragadt rá a híres cigarettamárka. de kedves szemét európai típusú kettős szemhéj hatá­ rolja. A haja hullámos. Október 13-án született. Jumiko gyengéden hozzáért a vállához. – Igen. Vércsoportja B. (Kétség nem fér hozzá. hogy ilyesmiről nem beszélhet Juki­ kónak. ezért gyorsan hozzátette: – Hát ő volt a legjobb sportoló az osztályban.) Köztük az egyik legfontosabb adat a testmagasság volt: Ha Nanahara Súja nem nő tovább. [149] . – Komolyan? – mondta a lehető leghétköznapibban. aki szintén ott lakik. ősszel. Hát dióhéjban ennyi. Jukiko lesütötte a szemét. – Szeretnék vele találkozni. Történjék bármi. Közeli barátja Kuninobu Josi­ toki. Nagyon. Kiskorában elvesztette a szüleit bal­ esetben. Kicsit furcsán hajlik ugyan a szája. Most bebizonyosodott.

de mégsem tűnik olyan rossz­ nak. (Jaj. nagyon tájékozott. köz­ ben pedig jártatta az agyát. de jólelkűnek tűnik. megkérdezte: – És neked. Takako biztos rossz néven venné ezt tőlem.Jukiko letörölte a könnyeit. mondjon egy nevet. A fiúk is és a lányok is. – Mit? Jumiko karba tette a kezét. [150] . mint aki egé­ szen helyrejött. kicsit durvák az arcvoná­ sai. Csakhogy ő Csigusza Takakóval van jóban. Üssön a hasára. Utoljára még egyszer meghányta-vetette magában a dolgot. Numai „rossz fiú”. Valami harcművészetet tanul. Gáz. sok lány fél tőle. futnak utána a lányok. amilyen következetes. de nem a b osztályban. de szerintem az ilyes­ mi menő. És számára bármilyen megbeszéléshez Jukiko a legjobb partner. és kenje el a dolgot? Óki a kézilabdacsapat nagyágyúja. aki meg akar ölni egy másikat? Mármint most az osztályunkban. Mimurát a kosárcsapat védőzsenijé­ nek tartják. Mindenekelőtt meg kell beszélni. azután megkérdezte: – Szerinted van olyan ember. Jumiko odafordult hozzá. Mindenki milyen jó fej volt. de már ő is meghalt. kérdezhetek valamit? Jukiko csodálkozva hajtotta félre a fejét. hümmögött egy sort. és végül úgy döntött. Jumi? Ki tetszik? Jumiko elsőnek a plafonra bámult. és bólintott. Pedig ő is milyen jó fej! Hát igen. Meg tudnék bízni bennük? – Na. Utána. – Figyelj csak. A lányokhoz kedves.) Szugi­ mura arcán mindig ott az a megkapó világfájdalom. ki az? – kérdezte megint Jukiko. Talán mert a lányok között az a vélemény alakult ki róla. hogy csajozós „playboy”. Már megint ugyanaz a kérdés. hogy elmondja. hogy összeszedje a gondolatait. fanati­ kus rajongói is vannak.

Mind a ketten. hogy én fé­ lek. Széttárta a karját. és folytatta: – Mi együtt vagyunk. mit csinálnál. amióta elindultunk… Nem hinném. Hallottad a reggeli híradót.lehet.. és félrebillentette a fejét. – És szerintem a többiek is ugyanezt teszik. – Mi meg itt ülünk és félünk. hogy min­ denki fél. De ha minden kötél szakad… Jumiko bólintott. – Na és ha így félsz. és véletlenül összetalálkoznál valakivel. hozzávágnám az illetőhöz. de ha egyedül kellene lennünk. valószínűleg. Így van. még jó. és nem is gondoltam ilyesmire. hogy mind öngyilko­ sok lettek… És az előbb is hallottad a fegyverropogást. Jukiko? – Elfutok. [151] . És akkor vette észre. –. ezért még nem is olyan vészes. szerinted nem? Jukiko egy kicsit elgondolkozott. Csak azzal voltam elfoglalva. Jumiko Jukikóra nézett. – Hát… De hát már meg is hal… – itt megremegett a hangja. Biztos. Utána tagoltan mondta: – Én… igen. ha meg lenne valami fegyverem.haltak egy csomóin.Jukiko összeráncolta a szemöldökét. hogy még el is sütném… Persze nem szó nélkül. – És ha nem tudsz? Jukiko eltöprengett. hogy a matrózblúzának bal kéze­ lője kicsit elszakadt. én azt hiszem… talán harcolnék. biztos. – Hát igen. de egy idő múlva válaszolt: – De. Kilencen is. hogy még ennél is sokkal jobban félnénk. Jumiko bólintott egyet. vagy nem? – De igen. Ha lenne ná­ lam valami.

hogy senki nem szándékosan öl. mert egyszer nem bíztam meg valakiben. Tanácstalanul nézte a padlót. telt ajkait. meg fogunk halni.– Na ugye? Én is azt hiszem. majd folytatta: – Csak annyi az egész. És ha már ezt hiszik. akkor megölnének. hogyan lehet­ ne megszökni. Si­ mán előfordulhat. és kigondoljuk. Általánosban. Időkorlát? Ha nem halt meg senki huszonnégy órán át? Ha addig élet­ ben is maradnánk. Egy pillanat szünetet tartott. Jukiko ijedt arccal bólintott. rakott szoknyája alatt megmozgatta a lá­ bát. és ezért állnak neki harcolni. – Van egy rossz emlékem azért. Szóma bandája például… vagy… Kirijama… Jumiko ránevetett. és bemagyarázza magának. aztán bizonytalanul felelt: – Lehet… Vannak. Jukiko Jumiko szemébe nézett. – Ez igaz. – Elmondom. Jukiko. akkor az egyetlen dolog hogy összehívunk mindenkit. Mindenki fél. hogy félnek. Jukiko megint beharapta kis. [152] . ők támadják meg. – Igen? – Ha nem csinálunk semmit. és a padlóra támaszkodott. széttárta karba tett kezét. – És ha van valami. Nem? – De… Csak… – Nekem… Jumiko félbeszakította Jukiko szavait. és visszaült. mire gondoltam. akikben én nem bízom. hogy a másik meg akarja ölni. és egy hajszálnyit fél­ rebillentette a fejét. amit tehetünk. még ha a másik nem menne is nekik.

– Kikérdeztem. mert rosszul érezte magát. Most visszagondol­ va egy semmi kis hülyeség. nem látta sehol. a Tamagoneko. mert ráparancsolt. de én akkor nagyon vigyáztam rá. Nekem meg egy háromszínű golyóstollam. Aztán. aki mindjárt elbőgi magát.– Mi történt? Jumiko a plafonra szegezte a tekintetét. – Aha. Nekem is volt olyan alátétem. Jaj. O meg elsírta magát. megint előúszott a barátnője arca. Nagyon vágyott rá. és ő pont nem tornázott. tornaóra után vettem észre. – Persze. így kinéztem belőle. amelyet korlátozott példányszámban készítettek. Jukiko lassan bólintott. – Aha. És a rózsaszín cipő… Visszaemelte a szemét Jukikóra. Én meg a ta­ nárnak is beárultam. – És egyszer csak eltűnt… – Jumiko lesütötte a szemét. szóval neki nem volt apja. hogy vallja be az igazat. de azt mondta. [153] . egy időben divat volt a Tojásmacska. – Az az. és láttam. – Én meg a barátnőmet gyanúsítottam meg. na mindegy. hogy az asztalomon felejtettem a háromszínű golyóstollat. hogy nincs meg. és ő ért vissza elsőnek a terembe. Mindenfélére rányomták akkoriban. az anyukája meg egy bárban dol­ gozott. – Volt akkor egy féltve őrzött… Emlékszel. hogy ellopta. Jukiko némán hallgatta. hogy nem tud semmit. – Hazamentem. Jumiko újra Jukikóra nézett. akinek biztos szintén voltak előítéletei vele szemben. és én meg az első óra.

Még ha nem tudnánk is sem­ milyen megoldást. Hinni akarok bennük. Nagyon jó barátnők voltunk. – Azóta igyekszem. Jumiko elfáradt a sok magyarázásban. Két perc is beletelt. lehet. Szómáék rossz embernek látszanak. Talán mert az anyukája újra férjhez ment. – Jukiko erőtlenül bólintott. [154] . de még habozott.– Bocsánatot kértem tőle. De nem bíztam meg benne. hogy lehetőleg megbízzak az emberek­ ben. És akkor meg tudnánk beszélni. igen. hogy mihez kezdjünk. – Ezért – folytatta Jumiko – ha felszólítanánk őket. Jumiko egy vállrándítással folytatta. hogy te mit gondolsz. hogy a saját örömükre embert öljenek. És most mondd el. Ez most nem az a szöveg. Legalább annyira. Olyan nem volt a mi osztályunkban. Ha te ellenzed. Ez a saját hitem. biztos. – Jumi. nem haragszik. hogy min­ den hiába. De utána már valahogy nem jöttünk ki olyan jól egymással. én már egyszer mondtam neked. mondtad. mint veled. nem? – Hát. – Egyszóval ez a véleményem. Jukiko a padlóra sütött szemmel hosszá ideig csak a gondola­ taiba mélyedt. Így van. amit a dicsfényes taták és mamikák hajtogatnak. biztos. De nem annyira rosszak. nem fogom megtenni. legalább elkerülhetnénk az öldöklést. lélegzetet vett. meg. – Ja. Vagy nem? – Hát… Jukiko bólintott ugyan. és megállt fészkelődött. Úgy tartják róluk. hogy mindenki abbahagyná a harcot. Azt mondta. – És a mostanival kapcsolatban pedig… Hát igen. mire megszólalt. hogy túl sokat adok mások véleményére. és ő nemsokára elment más iskolába. Ha nem sikerül. Meg tudod érteni? – Igen. és azóta nem találkoztunk.

Csak nem képzelik. míg meghalok? Ha van remény. Igen. akkor találkozhatok Nanaharával. – Attól függ. Jukiko felemelte a fejét. hogy ezt tudjuk-e használni. [155] .Jumiko Jukiko arcát figyelte. így jó lesz. és talál­ kozott a pillantásuk. Jumiko bólintott. és erre a végeredményre jutott. találkozni fogsz vele. ahogy Jukikónak is mondtam. Ez igazolta számára azt is. hogy ő maga helyesen gondolkodott. Kavada rádobta a tűt és a cérnát a mellette lévő hátizsák tete­ jére. meg kell pró­ bálni. – Köszönöm. ezúttal teljes szívéből. hinni akarok az emberekben. – Boldog volt. Próbáljuk ki!” Később Jukiko kérdezte: – De hogy csináljuk? Hogy szólunk mindenkinek? Jumiko a szoba sarkában heverő megafonra mutatott. – Igen. meg kell tennünk. [Maradt 29 fő] 21 – Na. és nemso­ kára kibökte: – Ha minden jól megy. – Én azt hiszem. „Igen. hogy Jukiko meggondolta. Jukiko elmosolyodott. Jumiko visszamosolygott rá. teljesen igazad van. Jumi. majd a plafonra meredt. Ez az én vélemé­ nyem. Jukiko aprókat bólintott. hogy ülök kar­ ba tett kézzel.

és megköszönte Kavadának. hogy a szenet is a vegyesboltból szerezte. Egy szálat a szájába tett. de Noriko a tíz perc alatt egy mukkanásnyit sem nyafogott. – Már vége. rajta egy üdítősdoboz. és gyors mozdulatokkal betekerte egy másikkal. és elővett a zse­ béből egy Wild Seven márkájú cigarettát. mint a Buster vagy a Hi-night. Kavada végezte a műtétet. vagy a sajátja volt? Olyan tömeg­ cikk volt. – Oké. Noriko behajlított jobb lába az oldalán pihent. Aztán aggódón hozzátette: – Remélem. kislány. de a sebet Súja whiskyjével mosták le. miért. így már nyolc óra is elmúlt. Ezt is a ve­ gyesboltból nyúlta le vajon. Noriko visszahúzta a lábát. (Kavada elmagyarázta. En­ [156] . – Tök ügyes vagy! – Orvososdiból jó vagyok – mondta Kavada. és egy százjenes öngyújtóval meggyújtotta. Mellettük egy kő­ ből rakott kis tűzhely volt szénnel. motoros és motor szilu­ ettjét ábrázoló dobozra. de sokan mégis ennek a cigarettának a nevén ismerték. Persze altatás nélkül. még nem fertőződött el. mielőtt Kavada varrni kezdte volna. Súja odanyújtotta a palackot Kavadának. A vádliján már össze volt varrva a seb durva pamutfonállal.) A tűt és a cérnát ezzel fertőtlenítették. aki az előbb megkönnyebbülten lélegzett fel. amelyben bugyogott a forró víz. és Noriko. Mert neki soha nem volt beceneve. Tehát most másodszor fertőtlenítik. míg a víz eléggé kiforr­ ta magát. Sok idő kellett. Súja rábámult erre a ki tudja. most újra elfintoro­ dott. Súja az órájára nézett. – Egy szintén vízzel fertőtlenített kendőt nyomott rá géz helyett Kavada. Nanahara – mondta Sújának. mert közvetlenül a sebbe mégsem akartak azért forró vizet önteni.– Add csak ide még egyszer a whiskyt. Kava­ da előtt. a tűvel és a cérnával együtt.

Másodikban egy osztályba került a kosárcsapat védőzsenijé­ vel. kihasználta. bázislopással szerzett maguk­ nak újabb pontot. ha beveszed. ha pedig elfoglalt egy bázist. mindig ő volt a csapat legfőbb ütőkártyája. Tényleg. Ő sokat számítana. Amint esély adódott. és a kosárcsapat megszakítás nélkül tartja az első helyet a tar­ tományi bajnokságon. Na tessék. Jobb. az idei áprilisi osztálymérkőzésen a lányok poénból hetes és hármas sorszámokat készítettek elő nekik. és ő meg Mimura azt viselték a meccseken. de a többi­ eknek nem volt sikeres ütésük. Attól fogva kezdőjátékos lett belőle. de a régi dicsőség emlékére és a veze­ téknevében lévő hármas miatt még most is ezen a néven em­ legetik. [157] . a hetes. újra keres­ gélni kezdett a zsebeiben. mint akinek hirtelen eszébe jutott valami. hogy hol lehet most Mimura Sindzsi. hogy nem tud mit ten­ ni. gyönyörűen megcsinált dupla játékokkal hárította el a veszélyt.nek az az egyszerű oka van. Wild Se­ ven. de átvette. Mimura Sindzsivel. A vad. (Szezononként háromszor is lopott bázist. Ez még elsős korukból ered. amikor Sindzsi a kosár­ csapat második tartalékosa volt. Olyan távolinak tűnik ez az egész. Amikor a Harmadik az utol­ só öt percben pályára lépett. hogy a megfá­ radt dobójátékos helyett beálló pozícióból lépett fel a dobó­ dombra.) Ha pedig már tele vol­ tak a bázisok. és a dobójukról látszott. A kiszámíthatatlan. Súja megint azon gondolkodott. és elővett egy bőrtárcát. és Norikónak nyújtotta. Sindzsit meg a Harmadik néven is­ merték. a Siroivai Középiskola kosárcsa­ pata behozta húszpontos lemaradását a biztos befutónak tar­ tott ellenféllel szemben. műanyagba és ezüstpapírba csomagolt fehér tablettát szedett ki. ami kisebbfajta rekordnak számított. Nana. az ellenfél fog pontot szerezni. Kavada. – Fájdalomcsillapító. hogy amikor még kölyökligás volt. Abból pe­ dig gyógyszert. Noriko nagyot pislogott erre. Volt.

mintha a gimnazisták már nyugodtan cigaret­ tázhatnának. Gomes. – Ne nézz már olyan szemrehányón. Az a gyógyszer is a vegyesboltban volt? Kavada megrántotta a vállát. sima fejfájás elleni. és Sújára nézett. És te beszélsz? Te meg alkoholt hoz­ tál. ebben a helyzetben bármikor szűkség lehet gyógyszerre. aztán megrántotta a vállát. Nem volt pénze ápolónőt fogadni. – Másról van szó. helyesebb inkább úgy fogalmaznom. én már gimnazista lennék. hogy igazat mond. A pult mögötti elsősegélycsomagból nyúltam le. Gyerekkorom óta mindig megnéztem. Súja összecsücsörítette a száját. – Mi az? – Kavada élvezettel fújta ki a füstöt. Ez komoly? Kavada felemelte a két ujja között tartott cigarettát. – Az apám orvos – mondta. Hát lehet. és Súja felé intett vele. Úgy mondta. Nem is. Nem mintha számítana. sőt magam is elvégeztem időnként hasonló műté­ teket. [158] . – Aha. – Micsoda? – Kóbe szegénynegyedében van egy lehasznált kis rendelője.– Hé! – szólt oda Súja Kavadának. Különben is. Semmi extra. Ha belegondolsz. – Nem kamu. és szép ívet rajzolva vele. ne­ vetett. De… – Nem készültél fel egy kicsit túl jól? Honnan tudsz például sebet varrni? Kavada felhúzta a szája szélét. most ez is megteszi. hogy én voltam a segédje. Egy középiskolás is megengedhet magának néhány szippantást. Súja szóhoz sem jutott. de Súja a fejét rázta. Már et­ től a névtől megfájdul az ember feje. ha valakit összevarrt. De nem áruként.

– Szóval láttam. az felismeri. elmondja? Súja ezen a szófordulaton is fennakadt. Kavada vigyorogva folytatta: – Ha szükség lesz rá. Túl későn esett le. amelyet nem tudott megfejteni. [159] . – Nem túl erős ugyan. képtelen voltam. később elmondom. és megmondta: – Meg akarunk szökni. Aki érezte már. miért nem segítettél? – Bocs. és újra kezdte. Van valami tervetek? Ha szükség lesz rá. – A nagybátyám a kormány kémiai kutatóintézetében… – Hé! – szakította félbe Súja. – Ja. de eszébe jutott még egy rejtély. Most Kavada rángatta a vállát. Nanahara – mondta Kavada.Súja hallgatott. Felhagyott a további faggatózással. – Ha láttad. Nanahara? Ezen már túl vagyunk. előbbre való a szökés tervezése. igen. ahogy ott a buszon próbáltad kinyitni az ab­ lakot. és elnyomta a földön a félig szívott cigarettáját. De honnan tudtad? Nem is volt sza­ ga… – De volt. hogy most mi legyen. Noriko ennek hallatán kérdőn nézett Kavadára. hogy… – Mit udvariaskodsz. Észrevetted az altatógázt. – Mi az? – Azt szeretném kérdezni. hogy kifogjuk… De ennél fontosabb. nem? Súja megrántotta a vállát. Részemről az volt a legnagyobb melléfogás. de igaza van Kavadának. Nem hittem volna. – Te hol találkoztál ilyennel? – kérdezte most Noriko.

– És? Súja megnyalta a száját. kérem szépen”. – Ennyi? [160] . Aztán hirtelen eszébe jutott. hogy lehetséges-e. „…tilos lesz. tiltott zóna lesz”. Nem is. hogy lényegében kivitelezhe­ tetlen a haditerve. Kavada csak a szemöldökét emelte meg. Súja folytatta: – Szerinted lehetetlen? Kavada a fejét rázta. még haditervnek sem nagyon lehet nevezni. hogy „A mező. Szakamocsit magunk­ kal visszük és megszökünk. Na és? – Minket e miatt – kezét a saját nyakához emelte. ho­ gyan hozzák ki Szakamocsit az iskolából. hogy igen-igen kicsi az esélye.Kavada egy újabb cigire gyújtott és bólintott. – Azt kell kérdezni. – És az iskolát sem tudjuk megközelíteni. ami Kavada és Noriko nyakán is ugyanúgy ott van – a nyakörv miatt rögtön megtalálnak. Hallani lehetett. már arra jutott. Az a bizo­ nyos. hogy befedje földdel a szenet a kőrakás tűz­ helyben. mivel azt nem is gondolta végig. Mialatt beszélt. Sőt. – Hát igen. igen. Nanahara. és folyatta: – És. előtte keresnénk egy hajót. ahogy Noriko lenyeli a gyógyszert vízzel. Akkor pe­ dig úgy válaszolnék. hiába is szökünk el. ahol az iskola van. – A fene essen belé! – Hát igen. – De nem tudjuk valahogy kirángatni onnan Szakamocsié­ kat? És túszul ejtenénk Szakamocsit. Szakamocsi megmondta. És kioldatnánk vele a nyakörveket.

rosszul áll a szénánk. Súja megint csak hallgatott. Kavada mosolyogva fújta ki a füstöt. Nanahara. Ezt el is felejtette mondani. hogy meglesz a megoldás… Ez igaz – gondolta Súja. amiknek a parton kéne düledezniük. – Láttad mennyien vannak a védelmi erősök. és így szólt: – Először is. [161] . a kormány a kisujját sem fogja mozdítani Szakamocsiért. és Súja kénytelen volt bólintani. Csak Szakamocsit kell túszul ejteni. Micsoda undorító pre­ cizitás. de azért hozzáfűzött valamit: – Összeszedhetnénk a megbízható embereket. Még a roncsokat is eltakarították. kézi vezérléssel fel tudják robbantani bármikor. Lehetetlen – szakította félbe Kavada. zónáktól függetlenül. hátha együtt ki tudunk találni valamit. amikor csak akarják. Kavada megint rágyújtott. – Noriko? Noriko is a fejét rázta. hogy a kikötő közelében volt a vegyesbolt. – Ezt a nyakörvet. Ráadásul… Kavada a saját nyakára csatolt ezüstszínű pántra mutatott. – Jó. lehet.Mondta Kavada. – Mondtam. hajó nincs. Ha többen törjük a fejünket. – Abban nem lehetünk biztosak. Hajó meg nem volt. Akárhonnan nézzük. még ha véletle­ nül meg tudnánk is valósítani. akkor használjuk az őrhajókat. – Más nem jut eszetekbe? Súja tagadólag rázta a fejét. és kész… – Nem megy. bárhol. Egy szál se. Kavada csak a sebhelyes bal szemöldökét emelte meg. az tu­ ti. Súja a száját harapdálta.

– Mi bajod vele? – Semmi… – Kicsit akadozva. Mindenhez ért. – Éjjel. Aztán megszólalt: – Mimura… Súja szeme elkerekedett. hogy legyen ideje mindenki­ nek megszökni? [162] . és észrevett engem. mert Noriko megsérült? Valószínűleg azért. és egy ideig bal kézzel simogatta borostás állát. – Miért? – Hát mert… Segített Norikónak az iskolában a helyére men­ ni. Neki biztos eszébe jutna valami. de folyatta: – Mimurát én lát­ tam. A gépekhez is. nagyon. hogy halasszuk el a játékot.– Ebben az esetben ki az. És Szugimura Hiroki például. Láttad. – Miért nem szólítottad meg? Súja rosszalló hangjára Kavada csodálkozó arcot vágott. akit megbízható embernek nevezel? Erre Súja lelkesen válaszolt: – Mimura. – És azt mondta. hol?! Súja véletlenül megemelte a hangját. – Ne hülyéskedj. – Hol? Hol láttad? Kavada kelet felé bökött az állával. nem? És… Kavada átvette a szót. Az iskolától nyugatra. Összenézett maga mel­ lett Norikóval. A lányok közül mondjuk az osztálytitkár. Kavada Súja arcára meredt. Ucumi. De főleg Mimura… Ő csúcs. A házakban kereshetett vala­ mit… Fegyver volt nála.

Súja bólintott. Benne százszázalékosan meg lehet bízni. hogy ebben a játékban alapszabály. hogy nem bíz­ ni kell az emberekben. hogy később mindenkit megölhessen. de végül letett róla. szerinted végig ott maradt volna. hogy „jó kis párnak” látszottak. Különben is lehet. ahol látom? Ebben igaza volt. Nagyon nem az. – Ilyen nyakatekert gondolkodást! Ő nem olyan. – Legalább menjünk el arra a hely­ re. akiknek jól vág az eszük. ezt garantálom. hogy rábólintott volna. Súja akart még valamit mondani. Aztán azt mondta Kavada: – Ne vedd már rossz néven! Alig ismerem Mimurát. ha én megkérem. Súja sóhajtott. és ki­ fújta a levegőt. hogy megbízzak benne? Saj­ nos nem megy. Már az is furcsa. ahol Mimurát láttad. amiről Kavada be­ szélt. – Hogy mondhatsz ilyet?! – emelte fel Súja a hangját. hogy csak azt akarta ezzel megmutatni.Igen. – Ennyi miatt várnád el tőlem. – Jó – vette át a szót Súja. Ő biztos ki tudna találni valamit. Kavada a fejét rázta. hanem kételkedni bennük. Végül is meg lelhet érteni. ő… Sújának megint félbe kellett hagynia. Hát igen. Ez így van. és Súja elhallgatott. hogy benne meg lehet bízni. Ő… Kavada hang nélkül előtolta két tenyerét. mint mondod. Az pont jó arra. hogy tartson velem. Az előbb mondtam. [163] . Megszólalt: – Ha akkora ész lenne. Kavada viszont a fejét rázta. És nem hi­ szem. Mély. Bár azt mond­ ta. Különösen azokkal kell vigyázni. Nanahara. nem túl szerencsés nagy zajt csapni. hogy bennük megbízik. nagyon mély sóhaj volt.

ahogy egyre rövidebb lett. akinek cigi lógott a szájából. – Mindez csak arra az esetre vonatkozik. csak fel­ tételhez van kötve. – Milyen…? Kavada bólintott a fejével. Nem értette. Aztán hirtelen izgatottan kérdezte: – És mi az? Van valami módszered? Kavada végignézett Sújáék arcán. A füst této­ ván gomolygott. – Hogy? – Ott van még az én tervem. miről beszél. A Wild Seven meggyújtott végéből apró hangok hallatszottak.– Kavada… – szólalt meg Noriko. Utána pedig cigivel a szá­ jában elgondolkodva az égre meredt… Zavarhatta a nyakörv. – Ezt hogy érted? [164] . és Súja Kavadát nézte. és a fejét rázta. de úgy nem nagyon megy. Súja összeráncolta a szemöldökét. – A módszer létezni ugyan létezik – mondta aztán –. Súja megint csak Kavada arcát fürkészte a füstfelhőn keresz­ tül. mert sima felszínét simogatta jobb keze ujjaival. hogy most felvegyük a kapcsolatot Mimurával és másokkal? Kavada újabb cigarettát szedett elő. Válogatás nélkül még hagyján. – Nincs valami mód. és újra a szájához emelte a cigaret­ tát. hogy csak a kiválasztottaknak akarsz szólni. – Hát akkor… – mozgatta nehézkesen a száját – semmit sem tehetünk már? – Dehogynem – mondta Kavada könnyedén. ha a legvégéig élet­ ben maradunk. Egy ideig csöndben ültek. – Nem hinném.

hogy csak magunkat fogjuk meg­ menteni? Kavada összekulcsolta térdeit. ki ellenezné? És ak­ kor mindenki megmenekül. mielőtt szóhoz jutnál? Súja nyelt egyet. [165] . ha helyváltoztatás nélkül meghúzod magad. Utána kissé vontatottan mondta: – Nanahara. Mármint ha a többiek is megbízhatók. Ha van egy biztos módszer. felhúzta a szemöldökét. – Noriko nem ezt kérdezte. Azt akarod mondani. – Az nagyon durva len­ ne. ha többen leszünk. – Az nem gond. ebben a játék­ ban az egyik legbölcsebb módszer az életben maradáshoz. – Hacsak nem akarsz valakit direkt megölni. – Várj már egy kicsit! Kavada intett a kezével.– Természetesen úgy – Kavada megint Sújáékra nézett –. hogy a mi csoportunkon kívül mindenki más meghaljon. – Ugyanezt mondta az előbb Nanahara a szökéstervével. Noriko? Mert az teljesen olyan. nem igaz? Így van. Mit csinálsz. ha rád támadnak. hogy akkor már csak mi hárman maradunk. Ugye. nem? Súja szavaira Kavada összeszorította a száját. A cigit elnyomta a földön. Épp ezért az ebben lévő bombával – Kavada a saját nyakörvére mutatott – bír minket mozgásra a kormány. De a lényeg. Erről van szó. A többiek pedig mind meghaltak. – És utána? – kérdezte Súja lelkesen. mintha… Szóval az nagyon durva. Ha­ nem hogy… a többiek haláláért cserébe maradunk-e mi élet­ ben. – Csak szólnunk kell a többieknek. – Nem! – szólt közbe Súja. és továbbra is cigarettával az ujjai között. – Az… – Noriko azonnal közbeszólt.

Főleg hogy mi most. Dezertőrök leszünk. hogy a nagy többséget-e. Noriko sérülése miatt jó célpont vagyunk. Túl sokat szív középiskolás létére. Ha boldog-bol­ dogtalant magunk közé engedsz. az. – Olyan ember… – Ki mered jelenteni. Leejtette a vállát. de igen.Ez fontos alapszabály. elmesélte Kavadának. – Akkor mi… feltehetőleg a normálisak nagy többségét hagy­ juk meghalni? Ezt akartad mondani? Kavada az állát néhányszor fel-le mozgatva bólogatott. hogy lesből lelőnek. Súja odafordult hozzá. hogy egyszer a kormány utolér. hogy közvetlenül az indulás után megtámadta Akamacu. Ez így volt. – Azt mondtad. hogy ha mindenki más meghalt. Lehet. nagyon megégetheted ma­ gad. de ott van még az időkorlát is. Té­ ged is megtámadott Akamacu és Óki. még az is lehet. De a valóság az. Ha huszonnégy óráig nem hal meg sen­ ki… [166] . ki az ellenség. hogy Aka­ macu Josio játszani akart. és erőtlenül préselte ki magá­ ból a szavakat. az csak annyi. hogy megmenekülünk. Igaz. Ne felejtsd el! Ha figyelmetlenül bók­ lászol valahol. és nagy a valószínűsége. nem? Amíg Noriko lábműtétjére készültek. és a végén így is. úgy is meghalunk. Gondolod. Súja sóhajtott. hogy innen esetleg élve kikerülünk. – Várj csak! – mondta aztán Noriko. – Persze klassz. hogy Akamacuról sem tudott sokat. ha ebbe az osztályba csupa jó ember járt. hogy óvatosnak kell lennünk. Kavada megint rágyúj­ tott. Egy ideig csend telepedett közéjük. – Rossz érzés. – Ezenfelül pedig. hogy ilyen kilátá­ sokkal bárki lelkesen rábólint? Hát elfelejtetted? Ebben a já­ tékban soha nem tudhatod. Azt nem tudom ugyan. Nanahara? – Kavada szi­ gorúan nézett. hogy nincsen.

hogy lejárt az idő. Hallottam róla. mindannyian beleférnek a tervembe. Csak ez nem fordulhat elő. ha már csak hárman maradtunk. akkor mikor fogod megmondani? – Na igen. hogy a korábbi Programok során országszer­ te csupán 0. De ez nem fog megtörténni. – Hogy mi van? – Most nem mondhatom meg. – Akkor a te terved is dugába dől? – Igen. De egyet meg­ mondok előre. – Persze. – Miért? – Semmiképpen sem lehet. Még meg sem kérdeztétek tőlem. Súja a homlokát ráncolta. Ezért aggodalomra semmi ok. [167] . A szájából kilógó cigi mellett vetette oda: – Nem mondhatom meg. – Ha most nem. Súja elhallgatott. Súja erőtlenül belekérdezett: – Hallottad? Hol lehet ilyesmit… – Várj már! Kavada a kezével olyasformán intette le Súját.5 százalékban fordult elő. aztán megkérdezte: – Milyen módszerről beszélsz? Kavada megrántotta a vállát. Ezért csak akkor tudjuk használni. Az én módszerem nem működik. mintha vala­ mit két kézzel előrefelé tolt volna. – Van ennél fontosabb dolgunk is. Amikor már csak hárman vagyunk. De ha mégis mindenki csatlakozik hozzánk. hogy egyáltalán milyen módszerről beszélek.– Ja – bólintott Kavada. ha valaki megzavar.

) gondolt. – Kavada arca megkeményedett. Alig-alig hallható hangon. [Maradt 29 fő] 22 A hang folytatta. energikus lány. Arra. a keleti bozótos felé. magas. Vagy nem? Súja egy kicsit zavarba jött. Fogta a shotgunt. – Nem erről van szó. – Megnézem. Noriko csak némán ült. 7. én megöllek mindkettőtöket. de közben a fejében suttogni kezdett egy hang. – Dehogyis… – Tehát nem? Súja elhallgatott. ami­ kor hárman maradtunk. hogy van egy egé­ szen más lehetőség. és Norikóra pillantott. mi folyik irt. De igazából nincs is módszer a menekülésre. és megnyerem a játékot. Elindult a hang irányába. mintha meghallotta volna azt a suttogást. és felállt. Egy hang hallatszott. de így is érezni le­ hetett benne egy kis elektromos torzulást – Figyeljetek! – szólt a hang. – Figyeljetek! – mondta. Csak… Súja félbehagyta. Súja visszaemelte a tekintetét Kavadára. elmoso­ lyodott. – Tudom. mire gondolsz. Miszerint én a szökést használom csali­ nak. – Jumiko hangja – mondta Noriko. és Kavada arcát figyelte. Kavada. hogy titeket magam mellé állítsalak.Súja megint hallgatott. Kuszaka Jumikóra (lá­ nyok. Nagyon messziről. és életben tudjak maradni. Egy lány hangja volt. Én nagyon jól járok. Negyedik ütőjátékos a női szoftballcsapat­ ban. de azért suttogott. Egy ideig Kavada füstölő arcát figyel­ te. [168] . Nanahara.

ahol Sújáék voltak. A hegy tetején voltak. Súja szeme elkerekedett. – Hát ezt nem kéne – mondta Kavada keserű arckifejezéssel. Kitano Jukiko – válaszolta Noriko. Kavada hátra sem nézve mondta: – Ezek… Súja közvetlenül Kavada mögé lépett. A hang folytatta: – Figyeljetek ránk! Ne harcoljatok tovább! Gyertek ide! Súja megállapította. hanem majdnem az egész szigeten hallatszik a hangja. ha a rabló elbarikádoz­ za magát? Egy kicsit komikusnak érezte („Minden bent lévő­ nek! Fejezzék be a küzdelmet. és jöjjenek ki!”). megállt. vagy öt-hatszáz méterre lehetett. és az ő példájára Nori­ kóval együtt kidugta a fejét a bozótból. Bár épp a beszélgetés közepén tartottak. A hegy lábától. Ennek ellenére jól látszódott. – Jukiko. Mega­ fon? Amilyet a rendőrök használnak. fal nélküli kis kunyhó volt. Kavada vissza­ pillantott rájuk. Az északi hegy ritkán nőtt fái között egy kilátószerű építmény állt. és a teteje alatt két ember alakja körvonalazódott. de egy szó nélkül továbbment. ennek a szerkentyűnek talán nemcsak ott. – Találkoztak. és felsegítette Norikót. Ők ketten jóban vannak.– Mi is megyünk. – Meg fogják ölni őket. Súja és Noriko is meg­ torpant. [169] . hogy az egyik árny – a magasabbik. de milyen igaz. ahol ők van­ nak. Súja betűzte a Smith & Wessonját az övébe. Tetőtől talpig kilátszanak. – A másik… – motyogta Súja. A kilátó egy egyszerű. Ahogy kiért a bozót szélére. ha ilyesmiket csinálnak. fel­ tehetőleg Kuszaka Jumiko – valamit az arca elé tart.

Azt akarják megtenni. Talán azért választották ezt a helyet. és még nem zárták le az előző beszélgetést. amire Súja is gondolt egyszer. – Tudjuk. – Ezt magamtól is tudom! – felelte Súja. – Eszednél vagy? – mondta. Mit gondolsz. de azért ellenkezett. [170] . Egyikük sem akar játszani. – Nem erről beszéltem – villantotta ki Kavada a fogait. Ezek szerint Kuszaka Jumiko és Ki­ tano Jukiko megpróbálja a „meggyőzést”. Kavada összevonta a szemöldökét. mekkora odáig a távolság? Nem tudhatod.Súja ráharapott az ajkára. Biztos azt hiszik. hogy milyen nagy. Mi van. hogy senki sem szeretne „játszani”. Hogy mindenki fe­ jezze be a harcot. Vagy már kezdettől arrafelé voltak. Kavada? Kavada hátrafordult. ha meg se mozdulsz. hogy veszélyes ilyesmit csinálni. és megállapította. hogy minél többen be­ azonosíthassák. – Ugyan miért? Kiteszik magukat a veszélynek. Ezért bevehetjük őket. hogy ebben a játékban a legjobb. Tényleg nem. mire Súja gondolatai megint elcsatangoltak. Gyertek ide! Súja habozott. Súja egy kicsit felhúzta magát ezen a megfogalmazáson. hogy senki sem akar harcolni. csak lemondott róla. ha véletlenül… véletlenül Kavada ellenség? De végül odaszólt neki: – Vigyáznál Norikóra. Még el kellett rendezni a dolgokat. kivel találkozol útközben. – Mit akarsz csinálni? – Odamegyek hozzájuk. egészséges fogak. És külön­ ben is te mondtad az előbb. – Az előbb mondtam. miután Akamacu Josio megtá­ madta.

hogy a karját markoló Kavada arca mozdulatlanná vált. Azzal gyarapodnának a céltáblái. aki rájuk pályázik. hogy előszédelegjen a te fajtád. Ha te most elmész. hanem inkább a nyu­ godt hangszíne miatt futott végig Szíján a hideg. Megszorította a Smith & Wessont. Ez igaz volt. Jaszuno tanárnő idős édesapját. Norikónak igencsak megnő az esélye. hagyd abba! – szólt rá Noriko könyörgőn. Ha van valaki. – Állj már le! – Miért? – Súja hangja magasra szökött. ha nem va­ gyok veled? Így van? Ez a bajod? Ellenünk vagy? – Súja. bár egyáltalán nem hasonlított rá. Ez eszébe juttatta. Kavada megszólalt: – Te dolgod. – Hagyjam őket meghalni? Öntudatlanul kiabálni kezdett: – Vagy megnehezíti a saját életben maradásodat. te nem tudsz semmit. De… – Kérünk mindenkit! Gyertek ide! Mi ketten vagyunk itt! Nem akarunk harcolni! Súja kihúzta a karját Noriko jobb könyöke alól. de Kavada megmarkolta a bal karját. az Ál­ dott Szeretet Háza előző igazgatóját. és most felderengett az arca. Már mindenki észrevette őket.– Nem. aki már meghalt. – De… [171] . ám Súja folytatta volna – de észrevette. és nem jössz vissza. a gondvi­ selője. amint gyerekkorában dorgálta. – Megyek. az igazgató volt az egyetlen tekintély a szemében. akkor az arra vár. ha akarsz. hogy ő is meghaljon. és elindult kifelé a bozó­ tosból. Miután Súja elvesztette a szüleit. Ezt elfelejtetted? Súja hangosan nyelt egyet. Kavada szavainak nem is a tartalma. halj meg.

hogy hol vagyunk. visszafordult a hegytető felé. tisztában vagy vele. Nanahara. – Állj már le! Hányszor kell még mondani? [172] . ahol Jumiko megállás nélkül kiáltozott. Súja egy pillanatig azt hitte. mint másvalakit nem szeretni. – Nem. Sújáékat szinte teljesen elfedte a bozót. Csak egy kicsikét. ezért valószínűleg nem ismerték fel őket. Ha Noriko fontos neked. Kavada bal kézzel elmozdítot­ ta a pumpát. Kavada elengedte Súját. Kavada megint lefogta a karját. Valakit szeretni annyit tesz. Ahogy kimondta. – De… – Sújának sírhatnékja támadt. Végig­ visszhangzott a hegy oldalán. Már erről a kér lövésről is rájöhetett valaki. Ennél több már veszélyes. A hang megremegtette a levegőt. Ja… Ettől a fegyverropogástól talán Kuszaka Jumiko és Kita­ no Jukiko ijedtükben abbahagyják és elrejtőznek. – Kicsit csökkentem az esélyeinket az életben maradásra. elsütötte a shotgunt az ég felé. ne menj. aztán a feje fölé emelte a Smith & Wessonját. és készenlétbe helyezte a puskáját. hogy Jukikóval együtt erre néznek. Súja gondolkozott egy kicsit.Kavada halkan folytatta: – Gondolom. A közvetlen közelben berobbant lőpor hangja iszonyatos volt. Lőtt még egyet. Úgy tűnt. Jumiko megafonnal felerősített hangja elnémult. hogy beszakadt a dobhártyája. – De akkor mit csinál­ jak? Hagyjam őket meghalni? – Azt nem mondtam. – Mi van?! Lőj még! Kavada leintette a felhevült Súját. és kirepült a hüvely.

Egy kattanás. hogy azok ketten elrejtőzzenek egy biztonsá­ gos helyre. és Jumiko jaj­ szavában folytatódott. Súja is. [Maradt 29 fő] 23 Kitano Jukiko a kilátó betonpadlóján kúszott Kuszaka Jumiko felé. mivel eltört. [173] . A hegyi kilátó teteje alatt a magasabbik árny lassan összero­ gyott. ahogy Jukiko sikoltva szólongatja. Sújáék ezt is tökéletesen hallották a hangszóró picike erősítőjének köszönhetően. Újra hallották a kopogást. és tudni lehetett. a hang is halkabb lett. de ezúttal kevésbé hangosan. Egy lélegzetvételnyi szünet után Kitano Jukiko si­ kolya követte. Meg azért. Ujját a Smith & Wesson ravaszára helyezte… Írógéphez hasonló kopogás hallatszott távolról. Persze azt a hangot is felerősítette a megafon. és hallatszott. mintha csak egy pemzlivel má­ zolták volna oda. És most Jukiko árnya is bedőlt a kilátót körülvevő alacsony fák takarásába. Noriko is falfehérré vált. Nyomában piros csík maradt a fehér betonon. és Jumikóhoz hasonlóan eltűnt Sújáék látómezejéből. Most meg. hogy a megafon leesett a földre. Nem tudta elviselni.– Na de… – Már csak annyit tehetünk. hogy ezt a hangot is felerősítette a szócső. hogy gyorsan elbújjanak. Mindenáron el akarta érni. Súja felnézett a hegy csúcsára. Súja lerázta Kavada kezét. A hasát nagyon forrónak érezte. de kúszni azért még tudott. hogy egyikőtök sem akar harcol­ ni! – hallották újra Kisszaka Jumiko hangját. Eb­ ből Súja rájött. – Hagyjátok abba! Tudjuk. és mintha egészen kiszállt volna a tes­ téből az erő. hogy jó szerencséért imádko­ zunk.

Megfogta Jumiko vállát.– Jumi! – sikoltotta Jukiko. feljajdult. de a szeme csukva volt. és megszólalt: – Bocsáss meg. – Gyorsan! Megpróbálta felemelni Jumikót. Hirtelen az előbbinél kétszer akkora fájdalom nyilallt a hasába. Jukiko odaért Jumiko testéhez. – Együtt megyünk. Csak ez számított. de Juki­ kónak fel sem tűnt. hogy a saját szájából jön. Biztos jó messziről célzott. hogy már a saját testét is nehezére esik tartani. gyere gyorsan! Jukiko gyorsan körbenézett. Jumiko a hasára esett. Érezte. és minden erejét összeszedve megemelte a saját felsőtestét. [174] . – Nem tudsz mozogni. Ettől szaggató fájdalom nyilallt a hasába. de képtelen volt rá. Jumiko arca ott volt közvetlenül az orra előtt. A legjobb barátnője fekszik itt. – Jukiko… – suttogta. Az arcát legalább Jumiko felé fordí­ totta. aki rá­ juk lőtt. és ő is megint előredőlt. Jumiko lassan kinyitotta a szemét. Homályosodó tekintetét Jukikóra szegezte. az arca Jukiko felé fordult. – Jumi! Jumi! Ahogy szólongatta. Nyomát sem látni annak. de nem érdekelte. – Jumi! Tarts ki! Jumiko arca eltorzult a fájdalomtól. és megrázta. A teste alatt zselészerű piros tócsa terjengett. Nagy nehezen úrrá lett rajta. és nem mozdul. Jumiko arcára piros pára szállt. Jukiko! Hülye voltam… Hamar… menekülj… – Nem! – Jukiko sírva rázta a fejét. Jukiko? – kérdezte halovány hangon.

Civakodtak egy sort. Megtettük. Vagy mert váratlanul érte. egy nagyon-nagyon szép fülbevalót találtak. vagy mert a hallóidegei kezdték felmondani a szolgálatot. amit tennünk kellett. Egy pillanatig nem értette. pedig azt hitte. – Ne haragudj rám – mondta Jumiko halkan. – Semmi baj. a Siroiva határához közeli házban. a fiókom legmélyén. és mosolygott. Elnehezült a szemhéja. Mind a ketten akkor vettek elő­ ször ékszert. – Nekem is Súja tetszett. hogy megegyezett az ízlé­ sük. de a saját tudata kez­ dett nagy sebességgel halványulni. – I-gen? – Van valami. amit nem mertem elmondani neked az előbb. – Úgy tűnik. miről beszél Jumiko. és ki-ki kapott egy fél párat. hogy melyikük vegye meg. bekopogtattak és beléptek. Még mindig megvan. – Jukiko nagy nehezen megmozgatta az arcizmait. míg végül felesben fizették. nem? Ju-mi? Látta. Jumiko felnevetett. Jé… Tényleg? Aztán lassan ködbe vesző elméjében egy emlékkép elevenült meg. hogy Jumiko szája sírásra görbül. Kettesben vásároltak a városban. – Jukiko? Jumiko hangja visszarántotta a valóságba. csupán három­ ezer jenért. De végül a szívéhez értek ezek a szavak. [175] . ez a fülbevaló mindkettőjüknek tetszett.– Aha. Akciósan. Noha szinte soha nem fordul elő. az asztalomban. az ő sebe könnyebb.

amivel egy időben mintha a fejére sóztak volna. Jukiko még egyszer kinyitotta a száját. Jobb halánté­ ka felett egy piros lyuk tátongott – és már csak üres tekintetét fordította Jukiko felé.Ki tudja. és begyűjtötte a két lány hátizsákját. Még egy szót csak ki bír mondani. Menjünk vissza! – sürgette őket. Igen. Kavada egy ideje a környéket szemlélte. miért. leeresztette a Numai Micurutól szerzett Walther PPK-t. [176] . – Hogy vége van? Más mondanivalód nincs is? Kavada szinte észrevehetetlenül megrántotta a vállát. Jumiko megint rámosolygott. Fur­ csa. a vallást nem nagyon tudja hova tenni. újabb durranást hallott. – Jumi. végig együtt voltunk. – Tényleg? – mondta Jukiko. most hátrafordult. – Nem is tudtam. Szája magától értetődőn remegett. Fejük felett kányák rikoltoztak. [Maradt 27 fő] 24 A két durranás után Súja és Noriko egy jó da­ rabig mozdulni sem bírt. A távolba meredő pillantás egészen jól illett volna a kilátó helyszínéhez. de a szeme előtt egy durranással kísérve megrázkódott Jumiko feje. de ha valamit köszönhet a Dicsfény szektának. hogy a kilátón kí­ vülről ne láthassák. – Vége van. Én úgy örülök… Hogy barátok voltunk – folytatta volna. Kirijama Kazuo (fiúk. Jukiko szája tágra nyílt a félelemtől és a döbbenettől. amit Jukiko érzékelt. Jukiko nagyon boldognak érezte magát. holott haldoklik. akkor az Jumiko volt.) összekuporodva. 6. Súja Norikóba karolva felnézett Kavada kicsit magasabban lévő arcába. Ez volt az utolsó dolog. Amióta ott a temp­ lomban találkoztunk.

Ha egy ilyen ismeri a pozíciónkat. hogy mászott. ha helyet változtatunk. Ráadásul gépfegyvere van. Nekik is kedves az éle­ tük. – Pakolj össze! A biztonság kedvéért arrébb megyünk száz métert. [Maradt 27 fő] 25 Szeto Jutaka (fiúk. Nem tudom. Egy kicsit megyünk csak arrébb. mi történt. hogy észrevette. kicsoda. hogy a bozót elrejtse. de a b osztály első számú móka­ mesterének arcán most félelem ült. Biztos. biztonságosabb. – Mit csinálsz? – kérdezte Súja. 12. Annyit mondhatok. aki játszani akar. Menet közben Noriko kiszáradt torokkal beszélt. ki sem merészkednek az iskolából. Kicsi a szókin­ csem.) teljes gőzzel igyekezett lefelé a lejtőn. Illetve mivel lekuporodott. hogy ezt most nem Szakamocsiék tették. hogy minket harcra bírjanak. ha nem mozdulunk… Kavada elbiggyesztett szájjal rázta a fejét. Most viszont már világosan láthatod: van. hogy ilyeneket mondok. Sújának még lett volna erre egy-két szava. hol vagyunk. – Ez szörnyű… Hogy tehet valaki ilyet… Visszaértek az eredeti helyükre. Parányi testén az S méretű egyenruha már szinte fehérré festődött a kiszáradt földtől.– Nézd el nekem. talán helyesebb úgy fogalmaz­ ni. – De hát azt mondtad. [177] . – Láthattad. de visszafogta ma­ gát. Még gyerekesen csillogó kerek szeme volt. – válaszolta Kavada. Majd hozzátette: – Csak egy kicsit. Kavada pedig elkezdte összerakni a csomagjaikat. és Norikóval a karján elindult. jobban járunk. de ez egy hi­ degvérű vadállat.

másrészt. de Juta­ ka képtelen volt odamenni és segíteni nekik. és pont. mert született bolondozóként mindig is távol álltak tőle a csetepa­ ték. Két lövés hallatszott. mert a jobb kezében a villát szorongatta) a földhöz vere­ getve mászott. Biztos volt benne. ahol nem láthatta. Irgum-bur­ gum! Hülyegyerek. Tudta. Meghányta-vetette magában a dolgot. már onnan. hogy az a valaki legközelebb őt veszi célba. Egészen biztos. amikor végül elő akart bújni a fel­ hívásra. ne! Ne! Pocsék ügy! Rosszabb. Egyrészt.Szeto Jutaka az iskola elhagyásától mostanáig az északi hegy tetejének közelében rejtőzködött egy bozótban. Semmi kétség! Mivel én vagyok a keze ügyé­ ben! Hirtelen észrevette. Jaj. és látta. de jól látta őket. tíz-húsz másodperc sem telt belé. ha kivárja a fejlemé­ nyeket. hogy a tá­ madó végzett Jumikóval és Jukikóval. hogy talán mégis jobban teszi. Egy sima villa. hogy akkor még mind a ketten éltek. Rögtön utána Kitano Jukikót is lelőtték. [178] . ahol Kuszaka Jumiko és Kitano Ju­ kiko megafonozott. mint a tökfőzelék. Úgy tűnt. és nekiiramodott le­ felé a lejtőn. Amint felfogta. hogy a megafonnal fel­ erősített hang kíséretében Kuszaka Jumiko összeesik. hogy irdatlan nagy porfelhőt kavar. hogy legurul­ jon a lejtőn. értelmesebb dolgokon is járathatnád az eszedet. A kutya teremtésit. amilyet spagettievéskor használnak. Jutaka oldalról ugyan. távoli fegyverropogást hallott. és a cipőtalpát meg a tenyerét (bár csak féloldala­ san. nem kellene a szavakat csűrni-csavarni még ilyenkor is! Jutaka teljes erejéből próbálta megakadályozni. mire ezúttal egy írógépszerű hangot hallott. a két lány a Jutakával ellentétes irányba nézett. tehát alig öt­ ven méterre lefelé onnan. És amíg ő azon morfondí­ rozott. mert minden fegyvere a neki osztott villa volt. összekapta a csomagját.

Jutaka össze volt zavarodva a félelemtől.) – a Jutakánoz legközelebb álló ember a b [179] . – Hülye! – suttogta valaki. 19. Semmi mozgás. És fülbevaló a bal fülben. Mimura Sindzsi (fiúk. hogy lehántódik a bőr a tenyeréről. hogy a támadó utolérte. …Elmenekültem? Megmenekültem? Mintegy válaszként a kérdéseire. akit nem szoktattak át. Szedtevette! – kívülről nézve biztos szerfölött szórakoztató a szereplésem. nyakát behúzva. Csápoló csibor vagy ilyesmi. De vajon miért?… Semmi sem történt a továbbiakban. és csak a villát rázogatta jobb kézzel. És a b osztályban csak egyetlen balkezes fiú volt. nyílegyenesen fel­ felé ívelő szemöldök. és egy rémült sikoly csúszott ki a száján. A fiú a bal kezében tartotta a pisz­ tolyt. Ám ez a hang nem jutott el Jutaka összezavarodott agyába.Érezte. Hegyezte a fülét. hogy a fiú jobb keze még mindig Jutaka száján nyugszik. Semmi nesz. és engedett a szorítás a karján. félelmében. Jó távolinak tűnt a fák között a hegyte­ tő. Hátranézett. Kettejük pozíciójából és abból ítélve. de vidám tekintet ragadta meg Jutaka figyelmét. – Jobban is vigyázhatnál. majd megállt. Az a bizonyos Harmadik. Jutaka villája igencsak beleszabdalt volna. De a fiú balkezes volt. Ezzel a módszerrel még két-három percig haladt lefelé. szúrós. Testét félrefordítva az arca elé emelt nagyméretű automata pisztollyal (egy Beretta M92F-el) Fogta fel a villát. ezért Jutaka. valami belemarkolt a karjá­ ba. elöl felzselézett haj. ahol Kuszaka Jumiko és Kitano Jukiko meghalt. Kissé nedvesnek tűnő. ha a fiú nem lett volna balkezes. Az előtte álló alak diákruhát viselt. Egy csattanással a villa megállt. ki­ nyitotta a szemét. de nem törődött vele. he­ lyette pedig egy meleg kéz tapadt a szájára. Jutaka.

hogy nekem ő a legeslegjobb barátom. Ha velem paktál. ez aztán a príma módszer. Kizárt dolog. ha Sindzsi ölte meg Kuszaka Jumikót és Kitano Jukikót? És azután a nyomába eredt? De akkor miért nem ölte meg? Még jó. Ugyanekkor hirtelen egy félelmetes eshetőség jutott eszébe. mint holmi legyeket. Aztán elengedte. és elvette a szája elől a kezét. egész lapossá változott. Én biztos így csinálnám. Jutaka? – fordult hátra suttogva Sindzsi. ő is tudja. Mi van. aki a megkönnyebbüléstől üvöltözni kezdett. hogy a sziget képe. hogy lányokat irtson. Alig néhány perc alatt jó sokat ereszkedett lefelé. – Erre gyere! Csendben – mondta. – Mi baj. Azután elkiáltotta magát: – Sindzsi! Sindzsikém. amikor alszik. Nincs is Sindzsinél gépfegy­ ver.osztályban – rámosolygott. Jutaka szórakozottan követte. Jutaka felszabadultan eresztette le a villát. amitől a lába felmondta a szolgálatot egy pillanatra. Az ő legeslegjobb barátja. őrségbe állíthat például. hát te vagy az. komám? – Hülye! – suttogta másodszor is Sindzsi. [180] . ha ez számítógépes játék lenne. A végén. és újra befogta Jutaka száját. és előrement az alacsony bozótban. de mindenekelőtt Sindzsi az Sindzsi. ez száz százalék. … Hülye gyerek! Miket ki nem találok itt magamban! Jutaka elhessegette képzelgéseit. Az a hang géppisztoly hangja volt. Úgy pedig több esélye van a túlélésre. és észrevette. amelyet az előbb a bozótból még szinte madártávlatból látott. Jutaka rögtön vissza is emelte a tekintetét az előtte haladó Mimura Sindzsi hátára. Hű. Sindzsi megöl engem. amikor már ketten maradtunk. – Gyere gyorsan! Jutaka továbbra is szórakozottan követte Sindzsit.

főleg a jobb kezén: az ujjak alatt kilátszott a piros hús. Ráeszmélt. Aha. Jutaka leült Sindzsivel szemben. – Láttalak innen. de egyben visszatért az éles fájdalom a bal tenyerébe és a jobb kézfejébe. Jellemző. A bal kezében tartott fegyverrel a lábához bökött. A Harmadik nem csak egy közönséges kosárlabdabajnok. Jutaka kinyújtotta a ke­ zét. amerre futottál. – Köszönöm – mondta Jutaka. – Ha va­ laki beleakad. – Ez meg… – Nem csapda – mondta Sindzsi a fonal túloldalán. ez egyfajta házőrző. de követtem. de téged nem tévesz­ telek el. hogy valamit ott lépjen át. – Üljünk le! – mondta Jutakának. Sindzsi pedig gyengéden letörölgette a sebet. Haladtak még húsz métert. letette a fegyvert. Aztán egy kicsit veszélyes volt. Zörög. és mu­ tatta Jutakának. – Mutasd a kezed. Jutaka! – mondta. és ötven méter múlva meg­ állt. letette a földre. Jutaka mereszt­ gette a szemét. Ahogy a bozótban araszoltál. és bevizezte a törülköző szélét.Sindzsi lassan és óvatosan haladt. Ahogy Sindzsi ezt meglátta. és kötés he­ lyett betekerte vele. Sindzsi e mögött rejtőzött. [181] . azután megkérdezte: – Itt rej­ tőztél el? – Aha – bólintott nevetve Sindzsi. azután le­ szakított egy csíkot a törülköző száraz részéből. és kihúzta egy közeli bokorból a saját hátizsákját. és észrevette. elértek egy sűrűbb bozótba. Jutaka elkerekedett szemmel bólintott. hogy egy semleges színű vé­ kony fonal van vízszintesen kifeszítve. Lejött róluk a bőr. hogy még min­ dig markolja a villát. ami­ kor Sindzsi megállt. messze bent arrafelé leesik egy üres üdítősdo­ boz. Jutaka átlépte. Kivett egy törülközőt és egy vizespalackot. Elég messze voltál.

a nyugati őrhajót. Már a költözés alatt is látták a tengert a fák közül. Ha ez kirándulás lenne. ahogy Kisszaka Jumiko és Kitano Jukiko összeesik. és csak kis pontoknak látszottak. Egy ki­ csit beleremegett. Ezúttal már tényleg könnybe borult Jutaka szeme. A képsor. [182] . és másról kezdett beszélni. – Még ha meg kell is halnom. Visszatar­ totta. A nap magasra hágott. – Tudom – bólintott Sindzsi – Én is láttam… Azért vettelek észre téged is. de azért kivehe­ tő volt a hajóorron elhelyezett géppuska. Ne vedd a lelkedre. Az is elég messze volt. és a májusi természet illata töltötte be a levegőt. Jutaka bólintott. Én sem bírtam reagálni a hívásukra. – Köszönöm. – Hát… Jutaka érezte. veled mindenképpen találkozni akartam. Sindzsi! – Szerencsénk volt – sóhajtotta Sindzsi. – De az se volt kevésbé veszélyes. nagyszerű helyszínnek tartanák. ahogy ész nélkül tepertél. élénken játszódott le újra a fejében. Élénkkék színben pompázott. [Maradt 27 fő] 26 Végül is száz méterrel mentek arrébb délnyu­ gat felé. – Az előbb én… Ott voltam Kuszaka és Kitano közelében. Azon túl pedig lát­ szottak a Szeto-beltenger szigetei. A hajók jövés-menése messze elkerülte a szigetet. A közelben csak egy szürkére festett. Én… én nem tudtam rajtuk segíteni. De ez persze nem az. és mire Kavada befejezte a bozótban az új madzag kifeszítését. már reggel kilenc körül járt. Sindzsi miatta sodorta veszélybe magát. hogy mindjárt sírva fakad.Jutaka meghatódott. hajó alakú körvonalat lehetett észreven­ ni.

és meggyúj­ totta a százjenes öngyújtóval. A játék szabálya – sóhajtott –. a szájába vette. Kavada előhúzott egy cigarettát. az csakis emiatt lehetett. – Szeresd felebarátodat. – Nem. fújt egyet. de legalább van társaságuk. – Mi ez a nagy hallgatás? – kérdezte Kavada őket.Kavada befejezte a madzag kifeszítését. hogy ez is benne volt – fújta ki a füstöt Kavada. – Mindketten… főleg Jumiko említette gyakran. ők ketten nagyon jóban voltak – mondta. aztán válaszolt: – Előre lehetett tudni. hogy egyikük sem különösebben buzgó hívő. A városban az autópálya felől a Jodo partjától délre van a temp­ lomuk. mert meg sem szólaltak. nem? Vagy legalábbis sejteniük kellett. és elkapta a tekintetét. Mindkettő teljesen átlagos lány volt. Gondolkozott. – Kuszaka és Kitano? Súja bólintott. Súja bólintott. – Úgy láttam. úgy tudom. Súja Kavadára emelte a szemét. majd leült Súja és Noriko elé. – Azt hiszem. – Lehet. és nem nagyon tudják hova tenni ezt a vallásos­ dit. aztán meg­ szólalt: – Miért csinálták ezt? Kavada felhúzta a szemöldökét. – Tényleg? – motyogta Kavada. de ha va­ lamiért kívül estek egy kicsit Noriko és Ucumi Jukie mérsé­ kelt csoportján. valamilyen szekta tagjai voltak mindketten. – A Dicsfény szektáé… Egy sintoista csoport. Egy kicsit elakadt. Aztán folytatta: [183] . nem hiszem – mondta Noriko. hogy le kell gyilkolnunk egy­ mást. A shotgunt a térdére tette.

– Ez mindig így van. Bízni szeretnék ben­ ned. hogy rossz ember lennél. Az ok. én akkor is többre tartom azokat. akik hűek maradnak a lelkiismeretükhöz. ha találkozunk másokkal. és alátá­ masztotta az állát. – Rizsa. Az ügyeskedőknek könnyebben megy. Egy ideig elnézett oldalra. – Bízni akartak a saját osztálytársaikban. Biztos azt hitték. Súja sóhajtott. De miért nem? Mert va­ lami baj lenne belőle. Kavada cigivel a szájában rákönyökölt a térdére. Sújáék arcát fürkészte. Kavada megrázta a fejét. Súja röviden viszonozta mosolyát. és nevetett. – Legalábbis lányokat nem szoktam átvágni. Nem akarom. Mi erre nem voltunk képesek. de semmi garancia rá. Nem vagyok én lángész. De még ha nem ismeri is el őket senki. az az. Ez dicséretre méltó. – Én is – mondta Noriko. akkor talán mind­ annyian megmenekülhetünk. – Én sem hiszem. hogy mások tudomást sze­ rezzenek a módszeremről. amiért nem árulhatom el. és bármennyire tartsátok is a szá­ [184] . – Nanahara. – Azt hiszem. amit mondtam is neked. ha a szökés módját nem árulhatod el. vagy kudarcot valla­ nak is. hogy a jó embe­ rek menekülnek meg. és mi elszól­ juk magunkat? Mert nem bízhatunk a többiekben? Vagy legalábbis te nem bízol bennük? – Megfojtasz a kérdéseiddel. te mégsem vagy ellenség. aztán helyeselt. Visszafordult. hogy ha sikerül mindenkit összegyűjteni. az is rendben van. Egy idő múlva újra Kavadára emelte a tekintetét. majd így szólt: – Ezért nem mondanád el mégis? Illetve.

Sújáék várakoztak egy da­ rabig. aztán felnevetett. – Szóval csak az. hogy ti tud­ tok róla. hogy ha normálisan belegondol az ember. csak hunyorgott. és be­ letúrt rövid hajába. – Kiskapu? – Gyenge pont. hogy nincs módszer. Noriko nagyot nézett erre.tokat. Súja egy kicsit gondolkodott. nem? Ezért eléggé… – Rejtélyes? Súja bólintott. Megértettük. azután bólintott rá Kavadának. mi történik azzal. Illetve a legtöbb helyzetben van – mondta. – Szóval miért? – kérdezte még egyszer. Végre megszólalt Kavada. hogy mások megsejthessék. – Mindig van kiskapu. – Ne nézz rám így. – Jó. kislány! Könnyen zavarba jövök. nem akarom. Kavada kifújta a füstöt. Ezért nem mondhatom el. majd váltott egy pillantást No­ rikóval. Bízunk benned. Súja nem értett semmit az egészből. arra jut. mint ti. Kavada folytatta: – Jobban ismerem ezt a játékot. – Miért? – kérdezte Noriko. – Tudjátok. Csak… Kavada rákérdezett: – Valami aggaszt? Súja rázta a fejét. Én azt veszem célba. aki túléli ezt a játékot? [185] . elnyomta a cigarettát a földön. Kavada megint beletúrt a hajába.

hogy átiratkozzon egy másik tartomány vala­ melyik iskolájába. Hallgasson a játékról. aztán megrázták a fejüket.Súja összenézett Norikóval. Nem emlékszem pon­ tosan. Igen. Kóbéban. – Én vagyok a tavalyi hjógói Program túlélője. Sújának hirtelen mintha mázsás súly nehezedett volna a mel­ lére. mert kidobtam az éghető szeméttel. [186] . Igen. Nagy öröm! Olyan írása van. Ennyi. mint a lottófőnyereménynek. és húzza meg ma­ gát. hogy bekerül a Programba. a középiskola harmadik évében bárkivel előfordul­ hat. és a tévékamerák elé állítják. Érez­ te. Kavada végignézett Súja és Noriko arcán. a Programban csak egy túlélő van. mint egy óvodásnak. Miután az illető végigcsi­ nálta ezt az eszeveszett osztálytársgyilkolós játékot. – Még oklevelet is kaptam a Vezér aláírásával. azt már nem tudták. Kavada derűs beszédmódja ellenére Súját letaglózta a döbbe­ net. Viszont így már összeáll a kép. ahogy folytatta. hogy mellette Noriko visszatartja a lélegzetét. és az arca kővé merevedett. hogy halasszon egy évet. De hogy kétszer egymás után olyan osztályba járjon valaki? Megtörténhet egyáltalán ilyesmi? Persze kellett hozzá az a speciális körülmény is. de attól még annyi az esélye ennek. hogy elkészülhessenek a győztesről szóló képsorok. és folytatta: – Kényszerítik. Kavada arcát vizslatta. [Maradt 27 fő] 27 Kavada arcvonásai egy kicsit felengedtek. a Kettes Számú Városi Középiskola 3/c osztályába jártam – folytatta. a Védel­ mi Erők emberei fegyvert szegeznek rá. („Mosolyogni! Mosolyogni szépen!!!”) De hogy mi történik a túlélővel ezek után. Kavada kimondta: – Én Hjógo tartományban. hogy miért mozog Kavada olyan ismerősen ebben a játékban.

hogy a Programban részt vevő osztályt számítógép választja ki. ezért elég sokáig kórházban voltam. hogy mást is megölt-e Motobucsi előtt. kölcsönöztek nekem könyveket a könyvtár­ ból. tényleg. mert nincs. – Azért vagyok itt. Kavada ernyőt formált a kezével az öngyújtónak. hogy most legalábbis először tette. hogy részt vehetek ebben a já­ tékban. és hogy miért borítják sebek az egész testét… Ha ez igaz. – Hát igen. Az alatt az idő alatt leg­ alább tanulhattam mindenfélét. de súlyosan megsérültem. Tudjuk.hogy miért vette észre a buszban az altatógázt. hogy aki egyszer már benne volt. hogy még egyszer meg­ adatik nekem az a boldogság. beleértve ennek az ország­ nak a dolgait… Mármint az ágyban. már vagy három órával ezelőtti – párbeszédükre gondolt. [187] . Kavada vállat vont. de mégsem tet­ tek kivételt velem. Viszont ennek köszönhetően újra kellett járnom a harmadikat. de talán mert nem tartotta ideillőnek ezt a nyereménysorsolást idéző kifeje­ zést. Kavada azt válaszol­ ta. Az ápolónők nagyon kedvesek voltak. Ez is az abszurd egyenlősdi kategóriájába tartozik. azt kihagyják? Kavada elmosolyodott. kijavította magát. és megint rágyújtott. Júliusban volt a játék. A kórház lett az iskolám. az nagyon durva! – Ez… – mondta Súja – ez nagyon durva. Amikor ő megkérdezte. nem? Szerintem én a tapasztalataim miatt előnyben vagyok. Egy idő múlva Noriko megkérdezte: – De akit egyszer beválasztanak… – kezdte. Súja az előbbi – nem is. – Nincs olyan. – Azt azért én sem gondoltam volna. Ja. De… Kavada még egyszer végigtekintett Sújáék arcán.

A lámpákat. Fogjunk kezet. miért vettem észre a gázszagot. És… – A bal szemöldöke fölé bökött. hanem egy másik géphez csatlakoztak. beleegyezőn csapott Súja tenyerébe: – Oké – rázták meg egymás kezét. ame­ lyet a hangszigetelő szerkezet sem tudott elnyelni. és a szoba megtelt halk zümmögéssel. A vaslappal borított ablakok lőrésénél északra és délre a Vé­ delmi Erők egy-egy katonája állt. Még öt-hat katona ült Szakamo­ csival szemben. – Ennek a sebnek az okát is. a számítógépeket és a többi gépet egy nagy generátor látta el árammal. Noriko – nevetett Kavada. Súja kezet nyújtott Kavadának. készenlétbe helyezett fegy­ verekkel. A többi katona már csak pihent a diákok indulása után kiürült tante­ remben. és a szét­ szórt iratok között turkált. mindegyik az előttük sorakozó asztali számí­ tógépek egyikére meredt. [Maradt 27 fő] 28 Szakamocsi Kinpacu (osztályfőnök) az asztal­ nál ült az iskola tanári szobájában. hogy végre sikerült meggyőznie őket. ezért fo­ lyamatosan égtek a lámpák. – Ennek köszön­ hetően tudok rajtatok segíteni. Ezt a nyugati fal mellé helyezték. Most már végig együtt maradunk. Kintről szinte egyáltalán nem jött be fény. Kavada. [188] . – Ne mondj ilyet.– Most már tudod. – Ez borzasztó! – Noriko majdnem elsírta magát. hogy az előbb kételkedtem benned. – Ezt meg hogy értsem? Súja nevetve rázta a fejét. Másik három katona fülhallgatókat viselt. amelyek nem a számítógépekhez. Aztán így szólt: – Ne haragudj. – Túlságo­ san is az. Noriko megkönnyebbül­ ten nevetett.

A Siroivai Középiskola 3/b osz­ tály Programjának főhadiszállása. – Hosszú hajár a füle mögé simította. hogy le­ gyen egy tapasztalt is. Kavada a második leg­ esélyesebb befutó. pedig már meg­ szokhatta volna azóta. Remek ütemben haladunk. és csak annyit válaszolt. tehát igazgató úr a Kavada Sógóra tett? Nem. – Igen. köszönöm. így igaz. a Kuszaka Jumiko reggel nyolc negyvenkettőkor halt meg… és a Kitano Jukiko. – Ó. Persze. természetesen még él. hogy annak idején. értem. oktatási igazgató úr. a je­ lenlegi állás? Az ön monitorján nem látszik? A kormány bel­ ső honlapján… Á. Ő a favorit. A népesség­ csökkenés nagy probléma országunkban. Most várjuk a harmadikat. – Tessék. aztán udvariasan nevetett. Igen. és Szakamocsi tollal a kezében felkapta. igen. Kató! Kavada még mindig azzal a másik kettővel van? A Katónak nevezett katona szótlanul ütögette a számítógép billentyűzetét. Köszönöm a minap nyújtott se­ gítségét. Szakamocsi elvette a fülétől a telefont. ja. Példátlan. mennyi dolgom van! Az asztalon megszólalt a régi fekete telefon. hogy igen. És mi lenne az oka. és mindkét kezével megfogta a kagylót. már a má­ sodik is kétéves.– Na. Oki-szigeti iskola. Hogy hogyan? Ó. ez is negyvenkettőkor. és nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Ó. – Hé. értem. hogy már van tapasztalata. hogy most megkeresett? Szakamocsi egy darabig hallgatta. – Jaj. Ó. dehogy. nagyszerűen. Kató nyers válaszára Szakamocsi elfintorodott. és odaszólt a képer­ nyő előtt ülő zord arcú katonának. Igen. Szakamocsi a hányaveti beleszólását követő pillanatban ki­ húzta magát. Ó. nem erőssége a számítógép. még középiskolai [189] . Nagyon köszönöm. Ritkaság. A nyakukra csatolt pántból kibocsátott rádióhullámok alap­ ján kirajzolódik a diákok helye a monitor térképén. egy pillanat türelmet. Szakamocsi vagyok. én a Kirija­ ma Kazuóra.

ebben az eset­ ben. rendben. azt mondta nekik. Ó. Igen. Nakagava vi­ szont megsérült. Papírok.tanárként átvette azt a rendkívül problémás osztályt Katóval az élen. hogy megvárakoztattam. hogy ilyesmivel fárasztom. Igen. Hogy komolyan gondolta-e? Hát. vár­ jon még egy pillanatot. Értettem. Nanahara kiváló sportoló. Lévén. hogy lehallgatják őket? Jelenleg egy ilyen diák sincsen. Ezért. és az apja egy hülye volt. Igen. előnyösebb. elnézést. így van. hogy nagyon örül. Igen-igen. Igen. biztos nem voltak jóban. Vagy lehet. Nanahara Súja és Nakagava Noriko. Az alázatosan mosolygó Szakamocsi ekkor meglepve húzta fel a szemöldökét a vonal túloldaláról jövő hangra. Honnan jönnének rá. Még ezenkívül is sok ügyeset mond. Igen. a mi Taharánk lőtt bele. igen. – Hogyan? – mondta. azzal semmi gond. – Csak nem lehetséges az ilyesmi. Tehát Kavada jelenleg két másik diákkal tartózkodik együtt. akkor a vi­ szonthallásra! [190] . Igen. ne mondja! Köszönöm szépen. Igen. Ügyes módszer. hogy lehetetlen innen megszökni. igen. igen-igen. Mert hát segít egy sebesült lányon. igen-igen. hogy az apja el akarta tőle szedni a kártérítést. Ó. abban az esetben mostanra… Igen. Ó. papírok. értem. tehát Kavada Sógo? Az előző iskolában sem voltak különösebb magatartási problémái. biztos hasznára lesz. igen. Meghallgatja a felvételt? Nem. Ré­ szegen valami ellenzéki dolgot mondott… De Kavada maga állítólag azt mondta. Ezek különben is kö­ zépiskolások. Szabad jobb kezével a jobb füle mögé tűrte a hajít. Igen. De hát az márciusban történt! Megkaptam az értesítést. – Elnézést. Értem. Ó. az előző alkalommal meghalt az apja. Nos. Ó. a köz­ pontban túlságosan felfújják az ügyet. Igen. de nem hinném. Mind a ketten teljes mértékig megbíznak Kava­ dában. Kormányellenes megnyilvánulásai vagy cseleke­ detei sem. hogy majd hárman megszöknek. Újra a füléhez emelte a telefont. Ha ez valóban így van. ha hárman vannak. igen. Legyen szíves. hogy igaz. erről nem tudok biztosat mondani. mint ha ő egyedül.

aki ma volt. hogy ezt a kettőt soha ne téveszd össze. Mindig hang­ súlyozta – főleg amikor például a törvénybe ütköző. Semmi kétség. ha jobban belegondolok. De sosem árt az óvatosság. hogy Sindzsi. hogy az em­ ber soha nem lehet elég óvatos. – Figyi. de sok a dolgom! – Beletúrt a hajába. Nincs emberi mozgásra utaló hang. És akkor kezdettől fogva együtt lehettünk volna. „Amikor arra van szükség. ne siesd el a dolgokat. aki a ko­ sarazástól kezdve mindenre megtanította.” Ezt Sindzsi szeretett nagybátyja mondta. akkor aztán minden idegszáladdal összpontosíts. aki megölte Kuszaka Jumi­ kót és Kitano Jukikót. [Maradt 27 fő] 29 Amikor találkoztak. a Harmadik azzá váljon. Szeto Jutaka szinte ma­ gánkívül volt az idegességtől.Szakamocsi sóhajtva tette le a kagylót. de nemsokára megnyugodott. mert közvetlen közelről látta Kuszaka Jumiko és Kitano Juki­ ko halálát. hogy minden idegszálával összpontosítania kell. és megint kezébe vette a tollat. Fontos szerepe volt abban. Jutaka egy fának támaszkodott. – Csakhogy én féltem… [191] . és Sindzsire nézett. Ő tanította meg a számítógép alapjaira is. és tollát jó erősen a papírra nyomva írni kezdett. A fák ágai közt kel­ lemesen sütött a nap. Valószínűleg mégsem vette észre Jutakőt és a hozzá csatlakozott Sindzsit az a valaki. Csak egy kismadár csiri­ pelt. – Jaj. külföldi hálózatra való csatlakozást mutatta meg neki –. – Meg kellett volna várnom téged az is­ kola előtt. és ránézett. Sindzsi! – hallotta meg Jutaka hangját. átkarolta a térdeit. És mennyire igaza volt! Most van az a helyzet. Felemelte a fejét. és valaho­ va közéjük meredt. A lé­ nyeg. és Mimura Sindzsi megint hallgatózott. De amikor kell. Ő volt az.

és a fejét lógató Jutakára pillantott. – De én… Jutaka változatlanul lehajtott fejjel folytatta: [192] . Sindzsi emlékezett rá. és lepotyogott kétol­ dalt az arcán. – Nem tudtam rajta segíteni. tényleg. Sáros bőrén vékonyka fehér ösvény keletkezett. Hú. – Én… – Felemelte a bekötözött kezét. Annyi biztos. hol halt meg. Úgy volt vele. mint te. – Tehetetlen voltál. Felgyülemlett a könny a szemében. baljából le se téve a Berettát. „Nekem Kanai Izumi tetszik…” És ez a Kanai Izumi máris meghalt. Jutaka biztos nem tud róla. Egy szeleburdi gyáva kukac… Félbeszakította magát. Veszélyes lehetett volna. azután kiadta. – Nem is tudom. nem? – mondta Sindzsi.Sindzsi karba tette a kezét. Sindzsi egy hajszálnyit megemelte a szemöldökét. és a rátekert törülköző kilógó végével megtörölte a szemét. hogy Jutaka sír. ezt is el kell mesélni. Bemondták a halálát a reggel hatos hí­ rekben. Hogy Tendó Majumi és Akamacu Josio az iskola előtt halt meg. mit mondott egyszer egy kicsit büsz­ kén és egy kicsit szégyenlősen Jutaka a szobájában. – Mi baj? – kérdezte kedvesen Sindzsi. Lassan felelt: – Kanain? Jutaka fejét fel sem emelve bólintott. Nem lehetett tudni. – Én olyan szerencsétlen vagyok. ami a lelkét nyomta. És… Amikor idáig jutott a gondolataiban. – Kanai hama­ rabb ment ki. hogy ezen a szigeten valahol. amikor náluk voltak. hogy ő nem fogja szóba hozni ezt a témát. észrevette.

mind-mind hasonlóan ked­ ves osztálytársai. – Nem baj. Természetesen ő is a pokolba kívánta ezt a rohadt játékot és a játékot lebonyolító kormányt. biztos jól van. Azt a Szakamocsit vagy hogyhívjá­ kot is meg a kormányt. Sindzsi is kémlelte egy darabig Jutaka arcát. mind kinyírom. Kuninobu Jositoki. – Nem. Mást nem tudok tenni Karaiért. [193] . – Én bosszút fogok állni. és megrázta a fejét. akkor meghalok. egy másféle szólam is hallatszott. bár Sindzsi maga nem volt vele olyan szo­ ros kapcsolatban (túl lassúnak találta). és a lány. ilyesmit mondjon? – Nem… – Sindzsi némileg elnyújtotta a szót. azután felnézett a feje feletti fakoronák felé. És ezt a Jositokit a kormány egy kézlegyintéssel el­ intézte. Talán most társa is van. – Miről? Jutaka könnyes szemével egyenesen Sindzsi szemébe nézett. És reggel hatkor már… Sindzsi némán hallgatta. és Sindzsi arcát vizsgálta. a szeme láttára odaveszett Kis­ szaka Jumiko és Kitano Jukiko.– Meg se bírtam keresni… Féltem… Úgysem eshet meg ekko­ ra baromság. vagy az előbb. akiről Jutaka beszélt. gondoltam… Próbáltam magam­ nak bemagyarázni. – Furcsa. mint én. de azért egészen jó fi­ gura volt. Sindzsi kicsit meglepődött. Hirtelen Jutaka felemelte a fejét. Nem mintha meglepődött volna. és Jutaka arcát kémlelte. ugye. Nanahara Súja legjobb barátja. Jutaka félbehagyta. Kanai Izumi. mintha választ kapott vol­ na. hogy egy olyan nyápic. De… – De az felér egy öngyilkossággal. és Sindzsire nézett. Az ágak között megint megszólalt a kismadár. – Döntöttem – mondta. nehogy azt hidd. És Fudzsijosi Fumijo.

Ő ikeba­ názott. nem volt nehéz felszedni őket. de a bátyó már két évvel ezelőtt meghalt. akkor meghalok. Sajnos erről nem beszéltek a nagybátyjával. Ezért tart a barátságuk olyan régóta. hogy a szülei kapcsolata sem jó. De olyan még nem volt. Nem volt nehéz megcsókolni sem őket. hárommal le is feküdt (egy kilencedikesnél ez nem is rossz eredmény.hogy a folyton viccelődő Jutakőt ilyen heves érzelmek ragad­ ják el. amit kell. Lehet. ezért élénk sárgászöld színben pompáztak. nem?). Ezt a nagybátyja féltve őrizte. és aki [194] . az anyjának pedig egy rossz szava sem volt az apjára. Milyen érzés lehet ennyire szeretni egy lányt? A faleveleket fentről világította meg a nap. akit szeretett. Nehezen lehetett elhinni róla. aki a kosárcsapat védőzse­ nijeként azóta bejön a csajoknak. De… Nem baj. női körökbe járt. Mindez talán összefügg azzal. de ennyire még soha nem szeretett lányt. hogy azé a nőé volt. Sindzsi az egymást takaró leveleket nézegetve ezen gondolkodott. Az apjának vannak a maga nőügyei (Apja a munkahelyén jó előmenetelű hivatalnok volt. Jutaka már csak ilyen volt. de apja alapvető­ en teljesen átlagos volt. Ő több lánnyal járt már eddig. hogy általánosban elkezdett kosarazni. Megte­ szik. vagy segítenék egymást. hogy nevetséges ilyet mondania még szüleitől függő gyerekként. hogy valakit teljes szívé­ ből szeressen. Mást nem tudok tenni Kanaiért. De ott van a fülbevaló a bal fülében. Ilyesmiken csak mosta­ nában kezdett gondolkodni. mondván. Egy kis idő elteltével lefektetni sem volt nehéz. akinek pedig mindenre tévedhetetlen válasza volt. Beszélnek is egymással. és élte a saját világát. Csendes gyűlölettel mennek az öregség felé. hogy vérségi kötelékek fűzik rendkívüli kisugárzású öccséhez). Lehet. de anélkül. újabb és újabb hobbikat talált magá­ nak. hogy a házaspárok nagy többsége így van ezzel… Szóval neki. hogy megbíznának egymásban. Mimura Sindzsinek.

[195] . hogy most lépsz rá a tévútra. és szedj össze gyorsan egy helyes kislányt!” Ennek ellenére mostanáig nem sikerült beleszeretnie senkibe. aztán kapkodva tette hoz­ zá: – Nem azért. hogy megismerte volna a szerelmet. hogy a bátyád anélkül mond búcsút ennek a világnak. Kívánom. akármilyen helyes legyen is). Tényleg. azután könnyáz­ tatta arcával elmosolyodott. és elvette. és egyikőjük sincs többé). hogy szerinte meg sem fog házasodni. Ogava Szakura (Bár neki ott volt Jamamoto Kazuhiko. Jutaka meghökkenve kérdezte: – Mit? – Mi tetszett neked Kanaiban? Jutaka egy darabig Sindzsi arcát fürkészte. mire ő azt válaszolta. hogy szeress bele va­ lakibe. Jutaka? Ne haragudj. Kanai Izumi nem volt egy bányarém. – Nem tudom jól megfogalmazni. lehet. vagy jó neki a kiközvetített is. – Szép? – kérdezett vissza Sindzsi. de Kanai nagyon szép volt – mondta. Sindzsi. ő az én esetem). mintha nem lett volna szép. Sindzsi a bácsi halála után úgy döntött. Nem rossz dolog valakibe őszintén belesze­ retni és szívből viszontszeretve lenni. és boldog házasságod legyen. egyszer a három évvel fiatalabb koraérett húga. A nagybátyja biz­ tos azt mondta volna: „Ki tudja. virágcsokrot vinni a halottnak. hogy lelkiis­ meretesen el kell végeznie a feladatát. Kapd magad. Sindzsi Ikumira gondolt. – Kérdezhetek valamit. Talán arra gondolt. de ha szép lányt aka­ runk találni az osztályban. hogy szerelmi házasságot akar-e kötni. hogy az neki jár az örökségből. Ikumi. ott van Csigusza Takako (jó. Sindzsi megint Jutakára nézett. Könnyen lehet. ha megbántaná­ lak vele.már régen meghalt. és ott van még Szóma Micuko (az a csaj viszont nem téma. Iku­ mi megkérdezte.

– Azt mondtam neked. Most biztos sír a mennyországban. hogy miről van szó. Bácsi! Hallod? Lehet. Jutaka is nevetett. hogy a magyarázatnak se füle. és a hasát fogva nevetett. Jutaka befejezte. Hallgatta Jutakát. Nagyon szép volt. de jobb híján csak ez maradt. hogy már én is megértettem belőle valamit. – Figyelj… – mondta aztán Sindzsi. és örvendezve hozzáért a leveleikhez – sorolta. amikor a sportnapon elejtette a stafétabotot a váltófutás­ nál. pedig inkább költő.Jutaka megint mosolygott egy kicsit. – Szép volt. hogy volt valaki. és kissé félrehajtot­ ta a fejét. – Tényleg? [196] . amikor az iskolában az erkélyen öntözte a virá­ gokat. Azután így folytatta: – Szép volt. és Sindzsihez fordult. valahogy mégis meggyőzte. mert megtudta. és utána elsírta magát. Hú. hogy is fogalmazzak. amikor álmos volt. – Igen? – Nem tudom. Az arcán már két-három fehér vonal képződött a könnyek nyo­ mán. arca szinte csíkossá vált. Jutaka költői szavaihoz képest elég ócskának tűnt a saját mondása. és kezdett összeállni a kép. – Szép volt. se farka nem volt. de szerintem Kanai bol­ dog lehet. hogy humorista lesz belőled. Sindzsi szelíd tekintettel nézett vissza rá. és a padra könyökölve tá­ masztotta a fejét – mondta. Rámosolygott. Annak ellenére. amikor a szü­ netben Nakagava Juka történeteit hallgatta. aki ennyire szerette. Csakhogy ennek ha­ tására Jutaka szeméből megint kicsordultak a könnyek.

csak nem akarta szóba hoz­ ni. Jutaka valami olyas­ mit mondott. De Sindzsi érezte. hogyan képzelje el az életét a továbbiakban ebben a trágya Nagy Kelet-ázsiai Köztársaság­ ban. Ahogy egyre job­ [197] . Ezért a megfélemlített emberek behódolnak a kormány aka­ ratának. Nanahara Súja például hírfelejtőnek import rockzenét hallgat illegálisan – de ennyi. Egyszer beszélgetett erről Jutakával is. de saját magát ennél egy kicsit komo­ lyabban foglalkoztatta ez a probléma. legalább neki akár a ve­ széllyel is dacolva tennie kellene valamit. Egyszer megjegyezte Nanahara Sújának. és szolgaian tűrik azt is. aztán még azt. hogy ez nem stimmel így. Még ha alaptalan is a vád. nincs kegyelem. Illetve Jutakát is komo­ lyan kellett hogy foglalkoztassa. Mármint a lányokon kívül. én segítek neked. – Komolyan? – Aha – bólintott Sindzsi. Igen. Szóval arról. – Naná! Sindzsi új levegőt vett és hozzáfűzte: – És ha bosszút akarsz állni. Nemcsak e miatt a rohadt játék miatt. Ilyen gáz helyet sehol másutt nem ta­ lálsz a világon”. Viszont neki. ha jogtalanul elragadják tőlük ezeket az örömöket. hogy el sem tudja képzelni. és beérik a mindennapok apró-cseprő örömeivel. csak senki nem mondja ki nyíltan. Jutaka tágra nyitotta könnyel telt szemét. Akkor nevetett ezen a félig viccnek szánt válaszon. ez egy tébolyodott ország. hogy biztos humorista lesz belőle. Illetve biztosan mindenki ezt gondolja. volt valami. és Sindzsire bá­ mult. hanem mert ha valaki kicsit is jelét adja nemtetszésének a kormánnyal szemben. az halott ember.A meghatott kérdésre Sindzsi jobb kézzel kicsit megrázta Jutaka vállát. Ez így is volt. amin már régóta gondolkozott. hogy „Ez itt a megvalósult fasizmus.

és a világról vagy a társadalomról szóló magyarázatai mélyén mindig ott lapult az utálat vagy inkább gyűlölet. Mindig ügyesen kivágta magát. Sindzsi megkérdezte. [198] . – Mindegy. Sindzsi. kicsit elfogta az aggodalom. Igen. ezért felhagyott a kérdezőskö­ déssel. És valamiféle sötét árny.” Ilyen és ehhez hasonló törmelékekből Sindzsi megsejtette. de arra gondolt. így aztán nem állt neki faggatni. bármi történjék is. és megrázta az áram. nem tudsz életben maradni. Éjszakai műszakban egye­ dül dolgozott a munkahelyén. Hivatalosan balesetben hunyt el. hogy a nagybátyja valamikor szerepet játszhatott valamilyen kor­ mányellenes dologban. Én is már rég meghaltam volna. kényszeredén mosollyal válaszolt: „Ez nem így van. miközben a bácsi szokás szerint a számítógépével pö­ työgött. amikor Sindzsi mondta neki. És ott van a két évvel ezelőtti baleset. (Ugyanakkor. hogy milyen felülmúlhatatlan és mennyire nagyszerű ember. hogy a nagybátyja tud vi­ gyázni magára. Ezért amikor meghallotta.ban kiismeri magát a világban. egyszer. hogy neki ilyesmiket nem kell tud­ nia. Ha ebben az országban tényleg jó akarsz lenni. ha a saját apját. „Csak a régi barátaim… – kezdett bele a nagybátyja. de valamiért visszavonult – vagy va­ lami ilyesmiről lehet szó. hogy mi baja. azt a választ kapta. a gépgyárban. amikor a rendőrség felszólította őket a holttest elszállítására. A nagybátyja halála.) De ott voltak a nagybátyja széles körű ismeretei törvé­ nyes és törvénytelen dolgokkal kapcsolatban. A bácsi szinte soha nem beszélt a régi dolgokról. úgy erősödik benne ez a gon­ dolat. Még véletlenül sem vagyok nagyszerű. hogy „régi barátok”. tehát a bácsi bátyját kér­ dezte. hogy nem akar róla beszélni. és Sindzsi időközben ráeszmélt. nem érdekes” – kente el végül. Régi barátok. Szokatlan módon nagyon elmerült a gondolataiban. amelyet országuk iránt érzett. Így szólt az indoklás. A nagybátyja viselkedése azon­ ban már jóval azelőtt megváltozott.

de beleegyezését adta a bácsi ilyenformán történő elintézéséhez. főleg ha az illető rokona elég magas pozícióban van. Természetesen ez csak homályos elhatározás volt. hogy ha ez így van. de nem is tudta. hogy nem baleset volt. És annak eredményeképpen valami történt. az az egy biztos. hogy ilyen hülye halált haljon. hogy megrázza az áram! Sindzsi sejtette. hol keresse az ilyesmit. nem maradhat életben. ha burkoltan is. úgysem sok hasznukat látja. Ő pedig úgy érezte. ha nem számítjuk a kormány főhivatalnokait). le­ gyen az a munkahelyed vagy az utca. Hallotta. ahogy te tanítottad nekem. Még ennél is lehangolóbb. mivel mindent tőle tanult. egyben figyelmeztetés is volt. Ám. és általában ott helyben lelőnek. Lehangoló. Ráadásul a nagybátyja megmondta neki. Külön­ ben is. Persze a nagybátyja mondása. Én jó akarok lenni. hogy ebben az országban a rendőrségnek joga van bírósági ítélet nélkül kivégezni az embereket. a nagybátyjával nem fordulhatott volna elő. hogy job­ ban teszi. nem kizárt. hogy ő ennek az országnak ugyan nem fog bólogatni. ha nem bízik nagyon a szervezetekben és a moz­ galmakban. akikkel egy időre megszakította a kapcsolatot. hogy ha tényleg jó akar lenni az ember. és mosta­ náig semmit sem valósított meg belőle. és biz­ tos némi habozás után elvállalt valamilyen munkát. hogy fülbevalójának eredeti tulajdonosa is valószínűleg összefüggésben van a bácsi múltjával. hogy meg lehet-e mégis valósítani. hogy létezik kormányellenes szervezet. amit te régen feladtál. Kétségtelen. így gondolkozott: Én kitalálom. hogy Sindzsi apja egy elég menő cégnél töltött be fontos pozíciót (azaz a Köztársaság átlagemberei által betöl­ tött állások rangsorában a csúcspozíciót – a legmagasabbat. Erre a figyelmeztetésre válaszul meg is halt a nagybáty­ ja. És nagy­ bátyja meggyilkolása után a dühtől remegve fogadta. akkor az a senkiházi apja. hogy esetleg a színfalak mögött végeznek vele egy „balesetben”.Pedig az aggodalma nem volt hiábavaló. Feltehetőleg – gon­ dolta akkoriban Sindzsi – a nagybátyját megkeresték a régi barátai. [199] . Sindzsi. Akárhogy is.

még túlságosan gyerek ehhez. akit ennyire szerettél. üldözötté válik. vagy akár elsőre csi­ nálhatja egyedül is. akkor nem érjük be egy kis falattal. Én rögtön elmenekültem az iskolától. komolyan. Sindzsi megint Jutaka vállára tette a kezét. Ha már csinálunk valamit. Hiába ölnénk meg azt az egy szál Szakamocsit. – Irigyellek. amit jónak látok?… Ez az érzés kezdett megszilárdulni benne. mire Sin­ dzsi megszólalt: – Nem láttál valakit. megérett benne a végső elhatározás. Jutaka? Kuszakán és Kitanón kívül? Jutaka vörösre dörzsölt szemével Sindzsi arcát bámulta. amikor Jutaka szavait hallgatta. és hozzátette: – Most legelőször kitaláljuk. ez komoly? Komolyan mondtad? – Aha. Nemsokára megtörölte a szemét. és valaha kikerül ebből a játékból. de Tendó és Akamacu hevert holtan közvetlenül az iskola előtt. De mindenekelőtt ott volt a fé­ lelem is. Szóval ha csi­ nálsz valamit. hogyan szökhetünk meg. és ten­ ni. ugye? Jutaka bólintott. Megrázta a fejét. és utána végig nem… Te? Láttál valakit? Sindzsi biccentett. [200] . amit akar. – Azta’. az meg se kottyanna a kormánynak. meg akarta osztani érzé­ seit Jutakával. bár elég ironiku­ san hangzik. hogy most. Akkor meg tehet. – Nem. Jutaka szája széle megremegett. És mondhatjuk. Beléphet egy szervezetbe. De ha szerencséje van is. – Amikor elindultam… Te nem tudhatsz róla. Volt egy nő. Most félretéve a bonyolult dolgokat. Szembehelyezkedni az országgal. én veled tartok.

akkor semmi sem indokolja. Ebből következik. – Komolyan? – Igen. és megölte vele Akamacut. Per­ sze lehet. Tendót valószínűleg rögtön kinyírták. abba való lehetett az a nyíl­ vessző –. Ez a forgatókönyv könnyen elképzelhető. Súja mindig is túl engedékeny volt. Jutaka szeme megint elkerekedett. hogy miatta csak az eszméletét vesztette el. hogy nem volt ideje végezni Akamacuval. Lehet. És az utána következők sem. aki később jött ki. [201] . – És Akamacut? Sindzsi karba tett kézzel válaszolt. Erre Jutaka még jobban elszörnyedt. Nanahara biztos. mikor ő jött ki először. hogy nagy valószínűséggel Nanahara tette. – Szerintem Akamacu ölte meg Tendót. azt hiszem. – Azt nem lehet tudni. Utána a követke­ ző embert is le akarta teríteni. de az megszerezte a fegyverét – egy nyílpuskát. ahogy elindult. hogy ott le­ gyen. Lehet. hogy Nakagava Norikóval menekült. ugyanolyan nyílvessző… Tendót elintézte. Mert ha nem. hogy Akamacut valaki más ölte meg. – Tényleg? – Igen. Sindzsi kicsit gondolkodott.Jutaka szeme elkerekedett a csodálkozástól. De Nanahara legalábbis nem veszett oda Akamacu nyilától. aztán hozzátette: – Különben is. Akamacu visszament. – Súja? Súja tette? Akamacut ő…? Sindzsi a fejét rázta. és lesből rálőtt Tendóra… Nyílvessző állt ki mindkettőjük testéből. – A következő… – Nanahara.

le­ győzhetetlenek lennétek.. Ez a jólelkű (Sindzsi szemében nem egé­ szen két lábbal a földön járó) fiú nem lenne képes megölni az osztálytársait csak azért. Súja… – Igen. tényleg… Nobu szerelmes volt Norikóba… Ezért Súja nem hagyhatta magára. És nem utolsósorban azon kevesek közé tartozott. biztos min­ denkit össze akart gyűjteni. Közel ültem. – Ja. Gondoltam. – Igen. hogy nem fog menni. ha elhalasztják. Így valószínűleg csak ketten egyedül me­ nekültek el. Nemcsak a sporttehetsége miatt. többnek érezné magát. tényleg. Nori­ ko meg is sebesült. mint aki még biztosabb a dolgában. [202] . Meg ahogy én Nanaharát ismerem. szóval pontosan láttam. Jutakának talán az osztály­ meccseken alakított felülmúlhatatlan párosuk jutott eszébe. Sindzsi felhúzta a szemöldökét. mert Norikót meglőtték. hogy ő maga életben maradjon. aki utána jött ki. hanem mert Nanahara Sújában volt egyfajta megboly­ gathatatlan lelkierő. Valóban… Sindzsi is úgy gondolta. akikben a jelenlegi körülmények között is megbízna. Norikót meglőtték. Jutaka bólogatott. mielőtt kiment. Jutaka bólintott. Nanahara jelzett neki. ha Nanahara Súja itt le­ hetne vele.– Norikóval?… Ja. – Jó lett volna. Jutaka felemelte a fejét. – Jaj. valószínű. hol lehet most Súja… Ha Súja és te összeállnátok. hogy az nem fog menni. Csak rá kellett jönnie az Akamacu-ügy miatt. és Kuninobu miatt is. – Hát igen. És te meg ak­ kor… – Na igen – mosolygott Sindzsi kínjában. Mindenesetre Noriko Nanahara után következett. és azért. és Sindzsihez hasonlóan a kiélezett hely­ zetekben is megfontolt tudott maradni. Sindzsi újra Jutaka vállára tette a jobb kezét. de azért meg­ próbáltam.

És… az egyik egy lány volt. – Utána még másokat is láttam. Azt mond­ tad az előbb. ahogy a bozót túl­ oldalán megy. ha megvársz. – Tényleg? – Igen. De ők nem szólítottak meg. Bár utánam már csak Motobu­ csi és Jamamoto. Jahagi volt. nem volt való­ színű. visszamosolygott. hogy jobban tetted volna. hogy voltak ott valakik. Jó. Mindenesetre én rögtön eljöttem onnan. láttam. láttam. Extravagáns. és tovább folytatta. hogy rögtön ellenségesen viselkedjenek. Sindzsi megnyug­ tatón mosolygott rá. és megölte Tendót. Ténylegesen az is volt. nem? – Igen. Azután Sindzsi folytatta: – De hagyjuk a halottakat. Sindzsi bólintott. Mivel többen voltak. hogy te itt vagy velem. mert ott találhatta volna őket egy kupacban. mert Akamacu nagy valószínűséggel visszament. Az erdőben gyülekezés sem volt a legjobb ötlet. Csak öten. aki esetleg visszajön. Minami. [203] . vagy kettőt. Talán vártak valakire. tudod. hogy odakéredzkedjek hozzájuk. Többen. Sindzsi egy kicsit megállt. megnedvesítette száját a nyelve hegyével. de ab­ ban a helyzetben lehetetlen lett volna. hogy elég fegyverük volt. – Észrevettem. Jutaka nem sírt. Ott az iskola sportpályája előtt egy kis erdő volt. égnek álló haj… Simizu lehetett. Bár lehet. hogy si­ került találkoznom veled. Emiatt Jutaka szája megint sírásra görbült. – Éjszaka elnéztem egy-két helyre. Macui. Jutaka elkerekítette a szemét: – Tényleg? – mondta.– Én már annak is örülök. Amikor ennek a hegynek a lába felé jártam. de nekem sem volt okom.

Nem is támadt rám. Jutaka csalódottságában kicsit eltátotta a száját. hogy észrevette. hogy Kuszakót és Ki­ tanót lelőtték. Mintha egy shotgun lett volna nála. aztán valami eszébe jutott. nem hallottál egy másik lövést? Sindzsi bólintott. Sindzsi a fejét rázta. – És még valakit. én nem láttam senkit. hogy tartalékoljon fontosabb helyzetekre. ezért én sem akartam összeállni vele. – Akkor ő legalább nem ellenség. én inkább nem mentem utána. és felemelte a fe­ jét. nálam is van fegyver. – De. de én azért tartok a Szóma barátnőitől. Behúzódtam a félig kinyitott ajtó ta­ karásába. nem. [204] . Én kerestem valamit. – Azt nem lehet tudni. – Kicsit félelmetes. de hamar felszí­ vódott. Lehet. és nem támadt rám. de azelőtt. Akárhogy is. – Nahát… Jutaka bólintott. és amikor kijöttem. Jutaka bólintott. Egy ideig figyelt engem szerintem. – Hát. – Hú – mondta Jutaka. hogy előítélet. Kavada Sógót láttam. – Ő is észrevett engem.– Nem szólítottad meg? Sindzsi vállat vont. ezért bementem egy házba. Lehet. Bár rögtön fedezékbe bújt a szántóföld töltése mögé. pont ott állt nem messze. nem? Ezért… – Aha. – Hát. Viszont… Sindzsi felnézett az égre. ahogyan néhányan az osztályból az egy évvel idősebb Kava­ dát szokták emlegetni. – Kavadát…? – kérdezett vissza Jutaka tiszteletteljes hangon. Rögtön vissza is fordult Jutakánoz.

Valószínűleg le akarták állítani vele Kuszakáékat. Jutaka sajnálkozva kuporodott vissza. Vagy inkább a lá­ nyok? A lány titkár. ha meg­ látja. Azt remélte. akikben megbízna? Nanahara és… rajta kívül talán csak Szugimura Hiroki. Mindenki tudta. De kik egyáltalán azok. Sindzsi. Tényleg. Jutaka fellelkesedve megemelkedett. Azt mondod. hogy látott-e valaki megbízható embert. Jutaka kérdése arra vonatkozott. bátyó. ahogy Jutakában is. Csend telepedett rá­ juk. csat­ lakozhatna is hozzájuk. mivel a géppisztolyos is megtudta a helyét. Mindegy. – Akkor… akkor legalább az a valaki nem ellenség. Az is Kuszakáék­ ra irányult? – Nem – rázta a fejét Sindzsi.– Az egy másik volt. Ucumi Jukie és a körülötte lévők… Csak­ hogy én az osztályban nem jövök be annyira a lányoknak. – Hát igen. hogy ve­ szélyes. Bár ha belegondolunk. Már az is nagy áldás. amit csinálnak. ha az még nem ment volna tovább. mert folyton csajozok. [205] . De nincs módunk összetalálkozni vele. – Nem hiszem. ha megbízik valakiben. hogy a lövés­ től majd megijednek és elbújnak. hogy honnan lőtt. de már biztos arrébb ment. összeállt volna vele. Ez a Jutaka kérdezte: – Figyi. – Igen. Ajaj! Igazad volt. azt remélhette.kerestél valamit? Sindzsi bólintott. Jutaka is egyedül volt. Aki lőtt. nem az a géppisztoly. Érte tűzbe tenné a kezét. Nem sok értelme volt a kérdésé­ nek. hogy legalább Jutakával talál­ kozott. Sindzsi karba tett kézzel gondolkodott. biztos. kellett volna szerez­ nem egy fix nőt. Azt még sejtem.

légyszi – mondta. vagy hasonlót? Én úgy féltem. maga elé tette a fegyverét. [206] . pihenő üzemmódban ment a gép.– De mit? Mit kerestél? Valamit. Óva­ tosan kiemelt minden tartozékot. ez… Mondta Jutaka elképedve. Egy óra eltelt azóta. és most a me­ revlemez forgásának hangjának kíséretében felébredt. Sindzsi pedig a gépelés előtti szo­ kásos bemelegítésként mindkét kezét néhányszor ökölbe szo­ rította. A folyadékkristályos monitor nyitva volt. hogy még erre sem vol­ tam képes. Hogy spóroljon az árammal. hogy a gép elkezdte feltörni a jelszót. egy félig szétszedett mobiltelefont és egy laptopot húzott elő. és visszatértek rá a képernyő szürke tónusai. amit fegyverként lehet hasz­ nálni. Ezeket pedig mindenféle szedett-vedett piros és fehér drótok kötötték össze. amelynek támaszkodott. Sindzsi felállt. és megnyomta a space-t a billentyűzeten. ne már! Csak a magánhangzókat cserélték fel?! Túl egy­ szerű ahhoz. Jutakához fordult és vigyor­ gott. Sindzsi szeme ravaszul villant. Ami azt jelenti… Sindzsi csücsörített. A bokrok azon túl is szinte elbo­ rították a földet. hogy bárkinek is eszébe jusson – mondta. kábelekkel együtt. és sűrű bozótot képeztek. Jutaka elment a fá­ tól. Már nem sok idő kell. majd széttárta az ujjait. menj onnan. – Jaj. Sindzsi egy kocsi akkumulátorát (ez volt az áramforrás). hogy Jutaka most nagyot néz. alig hallhatóan füttyen­ tett. Sindzsi odament. és a képernyő moz­ dulatlanul állt. és bedugta a kezét a bozót belsejébe. Sindzsi az órájára pillantott. Tudta. – Jutaka. Ahogy meglátta a képernyőn az icike-picike ablak utolsó so­ rát. – Sindzsi.

Ennél azonban most komolyabb problémát jelentett számára a következő tiltott terület. Van. hogy ilyen jó gépet találok egy világ végi szigeten. de az utcán egy lélek sem volt. Talán egy méter sincs a szemben lévő ház faláig. szinte gyermeki. Csak hallotta a nevét a reggeli híradáskor. Josiminek ahhoz képest. ahol ed­ dig rejtőzködött. kerekded arca volt. hogy Szóma Micuko bandájába. És nem tudta. Számítógép az ellenfél. Semmi két­ ség. Josimi megmar­ kolta ormótlan automata pisztolyát (egy 45-ös kaliberű Colt Governmentet). ahol Etó Megumi meghalt. Gyorsan körülnézett. és nem mindenki bújik meg úgy. A saroknál dél felé tekintett. és most kiütközött rajta a hideg veríték. és jobb keze mutatóujjá­ val felállította a nehezen járó kakast.– Macintosh Power Book 150. hogy egy szelíd lejtő mentén szántóföldek sorakoznak. Elindult. A település déli csücskében volt. A hátsó kijárat a két ház közötti keskeny útra nézett. két kézzel tartotta. Josimi nem is tudhatott arról. amely ezt a települést is magában foglalja.) kivárta. hogy az órája délelőtt tizenegyet mutasson. a „rossz lányok” közé tartozott. és óvato­ san kidugta a fejét a rejtekhelyéül szolgáló ház hátsó kijáratán. és a déli hegy irányában lankás emelkedőt [207] . honnan fog előbukkanni az a valaki. Helyenként sűrű a növényzet. az öldöklés folytatódik. elég távol attól a háztól. Alig egykét órája látta az emeleti ablakból Kuszaka Jumiko és Kitano Jukiko alakját. 21. amint az északi hegy tetejéről felhívást intéz­ tek az osztályhoz. Nem hittem volna. és nem fog várni senki kedvéért. [Maradt 27 fő] 30 Jahagi Josimi (lányok. aki simán legyilkolja az osztálytársait. Aztán jött az a fegyverropogás. és lassan jobbra haladt a ház fala mentén. Délelőtt tizenegykor felrobban az összes játékos nyakgyűrűje. mint ő. hogy Megumi ott halt meg. aki a H8-as mezőben van. Igaz. és látta.

Itt még nem jó. Sőt lehet. Ő a település felé szaladt. Mindenesetre el kell jutnia a déli hegyre. Pár másodperc alatt megérkezett. hogy ha akarja.) lehetett? Biztos elbújt a településen. nem lehetett rendesen kivenni őket. A köztük lévő távolság és az időpont alkalmas volt. Ha nem tartozott volna Szóma Micuko bandájához. de hát nem voltak fehér vonalak festve a földre. és velük tarthat­ na. mint errefelé. Két kézzel a fegyverét markolva körülnézett. de Josimi ezt sehogyan sem bírta megtenni. ott szelte keresztbe a zónahatárt jelző vonal. mármár zsarolásnak nevezhető ügyek… A többiek. valahogy biztosan találhatna társakat. 8. Bolti lopások. és elment – ezt jól tette. ha véletlenül belebotlanak. még egyszer körbepillan­ tott. és az a lány vele ellen­ kező irányba. még mielőtt elbújt vol­ na a házban. megbízható lányokat.képez. és belevetette magát a bo­ zótba. Josimi már ettől a kis helyváltoztatástól is heve­ sen kapkodta a levegőt. de senki sem volt ott. hogy rátámadnak. megbízni biztos nem bíznak meg benne. Még nem hagyta el a H8-as területet. meg is szólíthatta volna Kajo­ kót. Talán Kotohiki Kajoko (lá­ nyok. egészen átlagos. még ha nem ellenségesek is. de benne valószínűleg senki sem bízik meg. A térképen kék pontok jelezték ugyan a lakóházakat. Megigazította a vállán a hátizsákot. de a település kö­ rül ezek a pontok is összevissza halmozódtak. és úgysem bír meg­ nyugodni. onnan kifelé tartott. [208] . Josiminek sírhatnékja volt. majd egy lendülettel a szántóföld szélén lévő kis bozótos felé iramodott. Igen. de néhányat fel lehet fedezni. hogy már igen. mivel azt a zónát az el­ sők között jelölték ki. Valójában Josimi látott egy lányt este. mert Szóma Micukóval és Simizu Hironóval együtt rengeteg rossz dolgot vitt véghez. amíg jócskán el nem távolodik onnan. Igen ám. És ahol ez az összevisszaság ritkult. Nincs annyi ház. már csak amiatt sem. Akkor legalábbis egy darabig biztonság­ ban lesz. Pontosabban lehet. ahol most Josimi tar­ tózkodik. aztán meggon­ dolta magát.

aki mit sem törődött azzal. megjárhatta volna. és legelöl tömött bambuszliget terpeszkedett – úgy tűnt. és egy fiú arcára gon­ dolt. Majd vigyázva felkelt. Kisebb-nagyobb fák. Semmi baj.) Vajon Ő mer­ re járhat most egyáltalán ezen a szigeten? Vagy esetleg már… Már nem is… Josiminek összeszorult a szíve. Még egy kicsit muszáj továbbmennie. hogy szereti. de mégis a ba­ rátaim voltak. Josimi reménytelenül le volt taglózva. de nagyon úgy tűnt. hogy „Aztán ne nagyon rosszalkodj ám!”. A fiúé. A déli hegy zöld növényzete már ott volt a szeme előtt.De akkor… Akkor mi a helyzet Szóma Micukóval és Simizai Hiro­ nóval?Kétségtelen. Nincs itt senki. amely a játék kezdetétől mostanáig végig a fejében volt. hogy nem voltak rám jó hatással. A lába előtt hevert Tendó Majumi és Akamacu Josio holtteste. ahogy bevetődött a bozót szélébe. A fiúé. Még szép. és megszemlélte a környéket. Amikor elhagyta az iskolaépületet. hogy nincs ott senki. Ha össze tudnék velük találkozni… de ők vajon meg­ bíznának-e bennem? És… én tudnék-e bennük bízni?… Hát… le­ het. A gallyak összekarcolták az arcát. és rászólt. Arra az arcra. sűrű aljnö­ vényzettel. hogy a fiú talán kint vár rá. Elért a bozót másik végére. Ki sem egyenesedve lassan továbbhaladt a bozótban. hogy esetleg megváltozhat. hogy hova tűnt az. reménykedett. (Az mindenesetre rej­ tély volt. Minden rendben. A fiúé. és ha ott bóklászik. Megtörölte a szemét a matrózblúza ujjával. aki az ágyban gyengéden megcsókolta. De persze senki sem volt kint. Ezúttal tőle jobb kézre állt néhány magas fa. és azt mondta. aki elvezette a gondolat­ hoz. hogy ő Szó­ ma Micukóékkal van. Megint ráfogott a pisztolyra. Esetleg valaki végzett volna vele a másik kettőhöz hasonlóan. és kinézte a következő búvóhe­ lyét. Újra egy lendülettel futott keresztül a szántáson. hogy azon túl már [209] . Könnyek gyűltek a szemébe. hogy az sem menne. aki őket megölte. Nem látta át az egész buja cserjést. és kievickélt a bo­ zótos széléig.

Az árnyék már eltűnt a fák között. az aljnövényzet levélszövevénye közein át látta. ahogy van. Dehogyis. Az a valaki utána ért ide. nem felém jön! Josimi már épp megkönnyebbülten sóhajtani készült. mire nagyot ugrott a szíve. egyenest idejön. hogy a tarkóján égnek áll a haj. csupán az egyre távolodó neszezés hallatszott. és mélyre hajtot­ ta a fejét. [210] . mint ő is. két marokra fogta a Colt Governmentjét. Az előbb még nem volt senki ebben a bozótban. Oldalról látszott. Josimi gyorsan lekuporodott.bőségesen adódik búvóhely. és Josimi felől nézve jobbról balra tartott. Josimi a fejét behúzva. Most a lényeg az. Megint nesz hallatszott. majd óvatosan megfordult. és a háta mögé célzott vele. Az épp csak tíz méterre lévő fák között felvillant egy mozgó fekete diákegyenruha. Hát persze. Jaj de jó. Nem szabad mozogni. de az­ tán még egyszer felkapta a fejét. De miért? Észrevette és követte? Josimi arcából kiszállt a vér. amint az árnyék elsurran a fatörzsek között. Nem vette észre. nem feltétlenül. Jól van… Csak még egy kicsit… Odáig… Hirtelen neszezést hallott a háta mögül. ha észrevette volna. Josimi szeme tágra nyílt a félelemtől. Akkor viszont így kell átvészelni. Ott van valaki! Valaki! Összeszorított fogakkal legyűrte a félelmét. hogy ne mo­ zogjon. Érezte. Lehet. A szívverése felgyorsult. mintha az a valaki helyet változtat­ na. A neszező hang újra megütötte a fülét. hogy csak egyszerűen épp tart valahova.

Azu­ tán Josimi szemhéját is megcsókolta. Ha nem lett volna pisztoly a kezében. istenem. Annyira meg lenne zavarod­ va. mint máskor. hogy könnyek gyűlnek a szemébe. 8. A szűk látómezőben egy diákegyenruha körvonala jelent meg. Felemelkedett. Néhány méter múlva még egyszer megbizonyosodott a hang forrásá­ ról a levelek sűrűjének vetületéből. de hamarosan kimérten hátrafordult. Jódzsi azután szó nélkül Josimi ajkára helyezte a száját. Hálaima. Abban a szemvil­ lanásnyi időben mintha Jódzsinak teljesen kifejezéstelen lett volna az arca. és ki sem egyenesedve előrement. Bár nem volt épp a [211] . de ez alkalommal bármilyen istennel beérte. – Josimi! – Jódzsi! Josimi. Rögvest mosoly terült szét Jódzsi arcán. aki Josimit bárkinél jobban szerette. mint aki imádkozik. Önkéntelenül a mellkasa elé húzta a kezét. de biztos csak káprázat volt. Gyengéden. Abban a kis űrben. jobb kezében a Governmentet ló­ bálva futott Jódzsihoz. Arca deformálódott. Bár akkor talán tényleg imádkozott.) teste összerándult egy pillanatra. és érezte. és akaratlanul szavak törtek elő a torkából. de erőteljesen. amely hirtelen keletkezett ott a bozótban. Különben nem volt semmilyen vallás kö­ vetője. Ó. tényleg!…Imádlak! Josimi felállt. Ha ez a tökéletesen való­ színűtlen mázli egy isten csínytevésének köszönhető. vállán a hátizsákkal. majd visszarendeződött eredeti állapotába. minden bizonnyal úgy nézett volna ki.Biztos. az nem lehet. Jódzsi megölelte Josimit. Ez annak a fiúnak a megszokott arca volt. Azután az orra hegyét csókolta meg. akkor ahhoz az istenhez. Úgy csókolta. Latinos jellegű arcán a szeme tágra nyílt a sűrű szemöldök alatt. – Jódzsi! Erre a hangra Kuramoto Jódzsi (fiúk. hogy nem látta rosszul. hogy már képzelődik? Nem.

és végigcsurogtak az arcán. de Josimi érezte. amikor végül eleresztette az ajkát. ez nem álom. hogy a má­ sodikos osztályváltásnál Jódzsival találkozott. te megvédesz. hogy ez tör­ tént velünk! Jódzsi gyengéden megsimogatta a zokogó Josimi haját. és Jód­ [212] . Főleg az az őszi nap másodikban. akit a legjobban szeretek. tényleg az. – Én is. továbbra is Jódzsihoz simul­ va. és elmentek moziba. ak­ kor mi maradjunk addig végig együtt. majd az aznap esti csókra. Mondták.amikor minden kezdődött. aki sí­ rós arccal nézett utána. – Most már semmi baj. hogy soha töb­ bet nem látja élve. hogy együtt lehetek azzal. hogy egyre jobban elöntik a könnyek. Milyen szörnyű. mint aki csak most lepődött meg. ugye? Eszébe jutott egy csomó dolog. amikor magá­ tól értetődőn a földig érő ujjú kimonóját vette fel. véletlenül találkoztak a városban. Már azt hittem… Azt hittem. rápillantott Josimire. Amikor Jódzsi korábban elindult. Ó. A szabály. Jódzsié nagy szerencsét mutatott. istenem. – Igen. maradjunk együtt! Jódzsi erőt sugárzó szavaira Josimi érezte. akiről azt hitte. A szeméből potyogtak a könnyek. Azután ő maga is elindult. – Hihetetlen szerencse! – mondta Jódzsi. Bármi történjék is. hogy csak egyvalaki maradhat életben. (Az ő jósje­ gye kis szerencsét. ami azóta történt. hogy többet nem találkozunk. és mennyi aggodalmat kellett reggeltől mostanáig átélnie! És most talál­ kozhatott azzal az emberrel. amikor felesben ettek egy szelet ep­ res tortát a cukrászdában. – Hát épségben vagy! Aggódtam – nézett mélyen Josimi sze­ mébe Jódzsi. hogy testét elönti a boldogság. Aztán arra a ka­ rácsonyi napra gondolt. Én is! – válaszolt Josimi. de most csak az számít. tényleg. az év utolsó napjára és az újévi szentélylátogatásra. hogy lejárhat az idő.legalkalmasabb helyzet. Ha valaki megtámad.

A markolatára tekert zsinó­ rok leszakadoztak. Itt volt a közvetlen közelében. [213] . Jódzsi lassan elhúzódott Josimitől. de tüzete­ sebben szemlélve megállapította. Mintha most tűnt volna fel neki.) Nem fogja elfelejteni a január 18át sem. Josimi jobb kezére pillantott. Miközben Jódzsi mosolyát figyelte. Én is az egyik házban rejtőztem. Zavartan mosoly­ gott. Erre Josimi észrevette. hogy ott volt az orra előtt… – Mi baj? – Én is. akit szeretünk. Biztos nagyon közel voltunk egymáshoz. Ezen nevettek egy kicsit. azt a szombati napot. a tőrön is foltokban terjedt a rozsda. Josimi fürdött az örömben. ha ti­ zenegykor még mindig ott vagy. semmiképpen nem az. – Ott az egyik házban. És most vissza tudta szerezni magának ezt az örömet. Nekem csak ez jutott. amikor először töltötte az éjsza­ kát Jódzsiéknál. Ez a legfontosabb. a nyakörv felrobban. de hülye vagyok… Jódzsi visszamosolygott rá. – Azzal meg­ mutatta. hogy megmutas­ sa. amiben akkor lehet részünk. De tudod. a markolatvédő cubán már meglátszott az idő vasfoga. – Ó. hogy valami régiségkeres­ kedésbe való tőr. Visszatolta. egy tantó lehet. hogy lényegtelennek tűnik. de nem. Ezért… Természetesen Jódzsi arca komoly volt. ha egymásra mosolyoghatunk valakivel. pedig a játék kezdetétől mostanáig azon gondolkodott. és betűz­ te a nadrágja övébe. Josimi észre sem vette. mire Jódzsi a település felé mutatott. – Hol voltál eddig? – kérdezte Josimi. hol lehet. Lehet. – Egész jó fegyvered van.zsi kicserélte vele az övét. de Josimi hülyén érezte magát. mi van a kezében. Jódzsi kihúzta kissé a pengét. hogy még mindig szorongatja a pisztolyt. Erre ki­ derül.

. szinte horgas nagy orr. de Josimi bólintott.– Mutasd csak egy pillanatra! – mondta Jódzsi. mintha valamilyen megmagyarázhatatlan bűvész­ mutatványon ámuldozna. – Jódzsi? – szólongatta Josimi még egyszer. Nem is tudnám normálisan hasz­ nálni… Jódzsi bólintott.Jódzsi… De azért még nem mozdult onnan. beletúrt a táskájába. Elhúzta a závárzatot. – Menj innen! Gyorsan tűnj el innen! Josimi egy pillanatig nem is tudta. hogy Jódzsi arca nem olyan. És ebből a torz fejből szavak jöttek elő. és Jódzsi két-három lé­ pést hátrább lépett. de ezt a torz arcot. A részletek ugyanazok. A kakas folya­ matosan fel volt állítva. kilátszott a csőből az első lövedék. mint amilyennek ő is­ merte. Jódzsi. rosszul lát. Ő pedig fél kézzel átvette. Hosszú szempillák. hüvelykujjal kinyitotta a fedelét. Jódzsi idegesen folytatta: [214] . – Van hozzá töltény? Persze már be volt tárazva a kapacitásnak megfelelő számú töltény. és odanyúj­ totta Jódzsinak a töltényes papírdobozt. csak Jódzsi kezére meredt. Jódzsi arca eltorzult. Megfogta a markolatát. és Josimi a csövét oldalra fordítva odanyújtotta neki. és ellenőrizte a biztonsági szerkezetét. aztán zsebre vágta. –. széles száj. és ellenőrizte a tar­ talmát. Jódzsi neki szegezte a Colt Governmentet. – Tartsd magadnál. hogy mit lát. a szája szélén kivillanó fogakkal Josimi még sohasem látta. és átvette a Colt Governmentet. mit mondott Jódzsi. és akkor végre feltűnt. A következő pillanatban Josimi azt hitte. Illetve azt se nagyon tudta fölfogni.

– De miért? Jódzsi hangján egyre jobban érződött az idegesség. eljátszotta a felnőttet a számára még szokatlan sminkeléssel. kétszer-háromszor lefeküdt azokkal az öreg krapekokkal. hogy Jódzsi is tud ezekről a dolgairól.– Azt mondtam. Persze továbbra is Szóma Micukóval és Simizu Hironóval barátkozott. akiket Szóma Micuko mutatott be neki. De az óta az őszi nap óta. Néhányszor letartóztatták. – Miért? – Josimi hangja reszketett. és nem tartotta rossz dolognak. Még ezt is tud­ tam! Hogy bízhatnék meg egy olyan nőben. és egyszer elővezették amiatt is. Ráadásul apádhoz hasonló korú pasasokkal fekszel le. ahogy szavakat présel ki a száján. és hallotta magát. hogy egy utolsó kis lotyó vagy. amikor rajta­ kapták bolti lopáson. Már jó régen. mert Szóma Micukóékkal gimnazistákat zsaroltak. viszont egyre gyorsuló tempóban valami re­ csegve-ropogva omladozni kezdett Josimiben. hogy együtt maradok egy olyan nővel. Hogy többször elkaptak a rendőrök. és különben is min­ denki így csinálja. mióta Jódzsival jár. és kiköpött. mint te! Gyorsan menj innen. mert hát mégsem játszhatta ő egyedül [215] . Akkoriban meg különösen utált mindent. És ott vannak még a kuncsaftok. – Ne röhögtess! Annyit még én is tudok. Jódzsi arcába bámult. mint te? Josiminek tátva maradt a száji. Ez mind igaz volt. elfordította a fejét. a fenébe is! Először lassan. hogy együtt van azokkal a maguk módján kedves fickókkal. Tagad­ hatatlan. takarodj el innen! Josimi továbbra sem tért magához. hogy jó kereseti lehetőség volt. – Én… Valami rosszat csi­ náltam? Jódzsi változatlanul Josimire fogta a fegyvert. Sejtette. – Hogy képzeled. felhagyott mindezekkel.

– Mit hazudozol itt nekem?! Hagyd már ezeket a műkönnye­ ket! Josimi könnyes szemmel pislogott Jódzsira. Végig azt hitte. Jódzsi félrefordult. a hozzád hasonló csajokat rögtön meg lehet dugni. de rögtön visszatért arcára az előbbi ki­ fejezés. Végig azt hitte. Újabb szavak szakadtak ki belőle: – Akkor meg… akkor meg miért jártál velem? Jódzsi azonnal válaszolt. és ellökte magától Josimit. Josimi szeméből könnyek buggyantak ki. egyértelmű! Menj már innen! A fenébe veled! Ki tudja.a jó kislányt. hogy a korábbiaktól eltérő könnyek patakzanak végig az arcán. és a többi csúnya dologból is lehetőség szerint igyekezett kimaradni. minek a hatására. Érezte. mint akit letaglóztak. és Josimi a hátára zuhant a fű­ be. Ennek hallatára Jódzsi egy pillanatig úgy meredt Josimire. – Én már nem csinálok ilyesmit. Josimi megindult Jódzsi felé. – Hozzád… hozzád illő nő akartam lenni. A hátizsák le­ csúszott a válláról a bal kezén. – Hagyd abba! Kérlek. és szere­ ti. [216] . – Gondoltam. Ta­ lán mert nem akarta tovább hallgatni a szavait. vagy mert nem bírta megemészteni a tényt. hogy Jódzsi rászegezi a fegyvert. és meg­ próbálta kiszedni a fiú kezéből a pisztolyt. Jódzsi rögtön fölé tornyosult. de legalább nem kurválkodott többé. ne csináld! – sikította sírva. hogy ezzel Jódzsi is megbocsát neki.

a fenébe! Jódzsi Josiminek szegezte a fegyvert. De… De nagyszerű délibáb volt. Jódzsi! A fiú nem válaszolt semmit. Az ő homloka felé! Josimi szinte hallotta. [217] . Már csak öt centi. aki megajándékozta ezzel a déli­ bábbal. meg akarsz ölni! Akkor inkább én öllek meg itt rögtön. Amikor vele volt. és a szeme véreres volt. aki két kézzel kapasz­ kodott a fiú jobb csuklójába. Jódzsi volt az. ahogy kiszökik a vér a fejéből. Jódzsi szeme elkerekedett. Josimi ránézett. hogy igazán helyes lány. Jaj. Nem akarta ugyan megérteni. Jódzsi keze vésze­ sen süllyed. Lenézett Josimire. Azok az ujjak mindjárt meghúzzák a ravaszt. Ha ő nem lett volna. Azok a szavai legalábbis őszinték voltak. hogy újra kezdheti. Josiminek hirtelen kiszállt a karjából az erő. Josimi felfelé tolta a kezét és teljes erejéből kiabálta: – Jódzsi! Kérlek! Hagyd abba. nem láthatta volna ezt az álmot. amikor Siroiva egyetlen hamburgeres bódéjánál kettesben fagyiztak… Belekente a fagyit az orrába. és halkan megszólalt: – Köszönöm. már csak három. Mindent megértett. és már csak kettő. és mozdulatlanná dermedt. hogy veled lehettem. de szere­ tett Jódzsija csak egy délibáb volt.– Mi a fenét csinálsz?! A fenébe! A fenébe is. és Jódzsi azt mond­ ta rá. Jódzsi a baljával azonnal ráfo­ gott a saját pisztolyt markoló jobb kezére. mintha most eszmélt volna rá va­ lami fontos dologra. elhitte. Boldog vagyok. Jódzsi. Jódzsi a homlo­ kához tartotta a fegyvert. már csak négy. már csak… Josimi szomorúságtól és félelemtől darabokra szaggatott szí­ vébe hirtelen beférkőzött egy gondolat. az a golyó már súrolhatná Josimi haját. Gépszerűen monoton erővel és mozdulatokkal ereszkedik lejjebb és lejjebb a karja. …Szerettem.

Vékony könnyfátyolon át látta. [218] . szép arcán ülő mosoly láttán. Mint amikor a cipősarok megcsúszik a ned­ ves padlón. Jaj… Jaj… Megértetted…?Jódzsi… Tényleg? Barátságos. kellemetlen hang hallatszott. Jódzsi karja a Josiminek fordított fegyverrel remegni kezdett. a fűvel benőtt földbe. és a fekete diákruha vállán túl egy mosolygó arccal találta magát szem­ be. csak egy egyszerű görcs miatt. Josimi nem értett semmit az egészből. Utá­ na nem mozdult többé. És azt is. Lényegében ugyanabban a pillanatban Jódzsi jobb keze meghúzta a ravaszt. Mindenesetre Micuko megkérdezte. hogy minden rendben van-e. nem hallott durranást. kis porfelhőt kavarva. Josimi akaratlanul felsikított a pe­ tárdához hasonló dörrenésre. Erre Josimi lassan. és lehunyta a szemét. Jódzsi erejét vesztett felsőteste lassan ráhajlott Josimire. de akármeddig várt. és a lövedék a feje felett csapódott be. ugyanakkor valahol furcsán sercegő. – Josimi… – hallott helyette egy rekedtes hangot.. hogy Jódzsi szeme visszaalakul azzá a szemmé. hogy a tűzforró golyó belehasítson a fejébe. Bár nem szándékosan. Szóma Micuko állt ott.– Semmi baj… Lőj!. ame­ lyet szeretett. Csak valamiért a lelke mélyéig elszörnyedt a Micuko angyalian kedves. Josimi mosolygott. hogy abban a szemben megbánás és önvád is tükrö­ ződik halványan. Josimi egy darabig várta. de a cső már nem felé irányult. még egyszer kinyitotta a szemét. Régi jó barátja. Josimi sietve próbált kievickélni Jódzsi teste alól. megfogta Josimi kezét. Pillantása találkozott Jódzsiéval. és kihúzta Jódzsi teste alól.

és formás lába combig kilátszott a ra­ kott szoknya alól. Csak a súlyát össze sem le­ het mérni a mostanival. Jódzsi feje együtt mozgott vele. ezért egyenként kellett őket eltávolítani. A testre.Josimi dülöngélve felállt a burjánzó növények között. és ráncigálva próbálja kihúzni. és eltört. akkor az Szóma Micuko. és nekiállt. akit szeretett. Ne rázz! Bennem van egy sarló. Túl fontos dolgot veszített el túl hirtelen.) Micuko egyelőre hagyta a sarlót. Már nem foglalkoztatta olyasmi. hogy Micuko megfogja a Jódzsi nyakában lévő sarlót. Igen. Josimi. [219] . Akkor elmosolyodott. és reszketett. és az ujjai iszonyúan megmerevedtek. aki fe­ nékre esett a fű közé. Már-már össze­ csapott a feje felett a gondolat. (Sarló! A siroivai viszonylatban is városi gyereknek számí­ tó Josimi életében először látott ilyet. Halálra akarta döf­ ni a tekintetével. hogy összedőlt a világ. A sarló azt üzente neki. ráborult Jódzsi testére. amit akkor érzett. amelyben már nem volt élet. Ha van itt gyűlöletes ellenség. de nem jutott el a tudatáig). Jódzsi nem támad fel. Bele­ gondolt. Jódzsi izmai görcs­ be rándultak. aki elra­ bolta tőle azt. hogy kiszedje Jódzsi jobb kezéből a Colt Governmentet. ki a barát. Josimi szeméből ömlöttek a könnyek. Josimi csak nézte Jódzsi testét. és meglátta (persze végig nézte. hogy Jódzsi fejébe hátul egy éles sarló mélyedt be­ le. hogy hiába ráz­ za. kér kézzel megmarkolja a nyelét. Reszketett. úgy fáj. mint a nyárfalevél. hogy mi okozta mindezt. és könnyel telt szemével szinte felnyársalta a mellette ülő Micukót. amikor kiskorában (amikor még ártatlan volt) a féltve őrzött üvegfigurája egy rossz pilla­ natban leesett a földre. Josimi tudata az ég magasságából visszazuhant a földre. és ki az ellenség. Hason­ lított ahhoz. és ellökte onnan Micukót. – Neeeeeeeee! – kiáltotta. amelynek a fejéből egy sarló áll ki. Josimit újra és újra elöntötték az érzelmek. míg végre megkaparintot­ ta tőle. hogy mi­ lyen játékban vesz részt. és meglátta. mit sem törődve Micukóval.

– Kis híján megölt téged. – Miért?! Miért ölted meg? Nem vagy normális! Hogy tehet­ ted? Boszorkány! Miért kellett megölnöd? Miért? Micuko elégedetlenül húzta félre a száját. és Josiminek szegezte a Governmentet. nyitva volt. A fülcimpáján a szürke. Csak ennyi volt. Azután megszólalt: – Igen. Kuramoto Jódzsira. – Lehajolt. A negyvenötös átmérőjű lövedék miatt a feje hátsó részének a fele eltűnt. én is azt hiszem. mégsem fog megölni téged. A hom­ lokán ütést érzett. – Nem igaz! Jódzsi megértette! Megértett engem! Boszorkány vagy! Megöllek! Meg foglak ölni téged! Jódzsi megértett en­ gem! Micuko fejcsóválva vállat rántott. legalább egy ideig használhatja majd Josimit golyófogónak.– Miért ölted meg?! A szavak visszhangzottak benne. hogy megértett téged. De attól még elhagy­ ták ezek a szavak a száját. [220] . A szája megmaradt. Csak segítettem neked. és Josimi fél fejéhez. – Úgy láttam. zselészerű agyvelő és a vér visszataszító díszítésként éktelenkedett. Szóma Micuko leengedte a füstölő csövű Colt Governmentet. füléhez közelítette a száját. mintha nekirepült volna valamilyen tompa tárgy. ezért inkább én vé­ geztem vele. Josimi szeme tágra nyílt. Azt hitte. mintha valamit kiáltani szeretne. Furcsa dolog az emberi test. Utána újra nekiállt. és fekete foltot hagyott. Mintha egy üres. és nem mozdult többet. És Josimi még egyszer hallotta azt a száraz puffanást. Jódzsi egyenruhájára folyt. és a széléről vér csor­ dogált. és még egyet rántott a vállán. Jahagi Josimi rázuhant volt kedvesére. emberi formát öltött barlanggá változott volna. hogy kiszedje Jódzsi fejéből a sarlót.

– Valaki megint… – kezdett bele Noriko. Várt egy darabig. azzal is. hogy kíméletlen leszel. Kavada bólintott. Örülök. életben kell maradnunk a végéig. azután válaszolt: – Ha úgy alakul. – Kivel? A kormánnyal? – Persze. Ezzel kapcsolatban tisztáznunk kell valamit.[Maradt 25 fő] 31 Az iménti hangot Sújáékig sodorta a szél. Súja lehajtotta a fejét. de Kavada megráz­ ta a fejét. Ha nekünk támadnak. – Figyeljetek rám. aztán folytatta: – Ugyanakkor az osztálytársainkkal szemben is. – Azt nem lehet tudni. Csak az ágak zize­ gése hallatszott a bozót felől. Kisvártatva Kavada szólalt meg. Súja a mellette ülő Kavadára tekintett. akkor muszáj lesz. Azután még egyszer. de több nem jött. – Akkor is megteszed. ha megbíztok bennem… De mint már az előbb is mondtam. Néhány percig mindhárman hallgattak az előbb. Kavada Súja felé fordult. Nanahara? Súja nagyot nyelt. – Felkészültél. – Ez most… fegyver hangja volt? – Az volt – állapította meg Kavada. Súja felemelte a fejét. és a két durranás indította el újra a be­ szélgetést. ha az ellenfél lány? [221] . nem? – Kicsit lehalkult a hangja.

tőle szo­ katlan módon mintha mentegetőzni akarna. mégis szóra nyílt a szája. aki félig megőrült… Volt. – Muszáj lesz. Hozzátette: – Ha minden egyes alkalommal rosszul leszel.Súja összeszorított szájjal nézett Kavadára. Újra hallgattak. Bár úgy ítélte meg. Volt. Súja felemelte a fejét. de nemsokára Kavada szólalt meg. – Nem tehettem mást. hogy nem sza­ bad megkérdeznie. nem tudtam társulni senkivel. amikor meg­ ölsz valakit. Részletesen tudni akarod. – Nem… nem – rázta Súja a fejét. hogy akkor nem bánom. nem? – mondta még egyszer. Súja gondolkozott egy kicsit. míg megnyertem? Noriko keresztbe tette a karját a mellén. Én pedig… nem tudtam azt mondani. öljenek meg nyugodtan. Megint elkapta a tekintetét. – Te is… kíméletlen voltál? Egy éve? Kavada vállat vont. és keresztbe tett térdén megigazította a shotgunt. Ha tudod. hamar meghalt. – Mivolt az? [222] . és habozott egy darabig. akkor jó. – Oké. hogy megkérdezze-e vagy ne. hogy hány fiút és hány lányt öltem meg. aki gond nélkül megölt volna akárhány embert… Akivel vi­ szonylag jóban voltam. Amiatt nem halhattam meg. – Aha. – Semmi értelme ilyesmit megtudnom. Kavada bólintott. és megszorította a könyökét. a következő pillanatban valaki más végez veled. Kis szünetet tartott és folytatta: – Volt még egy feladatom is.

Hogy van-e értelme egy ilyen dolognak. mint be­ szélni róla. mint neki Jositoki. – Kavada mosolygott ugyan. hogy tegyek is valamit ezzel az országgal szemben. hogy az előbb Kavada mellesleg megje­ gyezte. – Nem sok hiányzott. amelyik belekényszerített min­ ket ebbe a rohadt trágya játékba. hogy az illető ugyanolyan közeli barátja volt. akik mozgatják ezt a játékot. amelyben egymást kell gyanúsítgatniuk. elmagyaráznál nekem valamit? Mármint ha tudod… – Mit? – Ennek a játéknak az értelmét. miközben Kavada haragos szája szélét fi­ gyelte. de a szemén átci­ kázott egy villám. Ezért most is életben fogok maradni. És… Arra gondolt. Ezt az országot. – De mit…? Súja kérdésére Kavada erőltetetten vigyorgott. – Hogy lerombolhassam ezt a rohadt trá­ gyadombot. De valamit csinálhattam volna. Szétverni és a pokol fenekére küldeni őket mind. Akik gond nélkül megrendezik ezt az idétlen székfoglalósdit. hogy ezzel ő is így van. – Azt mondtad. Illetve most is meg akarom tenni. akivel jóban volt. mert hirtelen átfutott az agyán egy gondolat. az hamar meghalt. Ő is be akarja nyújtani a számlát azoknak. de végül mégsem tette.– Egyértelmű. – Egy kész rendszert szétverni nem olyan könnyű. mindenfélét tanultál… Tehát emiatt? – Igen – bólintott Kavada. Meg akarta kérdezni. de könnyen le­ het. [223] . hanem másva­ lamit hozott szóba. megutálniuk. az­ tán újra felkapta a fejét. Súja ránézett a felhúzott térdei közé lógatott revolverre. Súja arra gondolt. és megrázta a fejét. – Hallod.

Ráadásul. valószínűleg itt ezt kell normálisnak te­ kinteni. Senki nem mond semmit. És aztán ami egyszer elkezdődött. azt nemigen állítják le ebben az országban. [224] . Olyan. – Akkor meg – Súja érezte. A jobbik esetben. ezért még hozzáfűzte: – Na tehát. senki nem szól semmit. és halkan röhögcsélni kezdett. búcsút mondhatsz az állásodnak. hogy a testét újra elönti a forron­ gó düh – miért nem szűnt még meg? – Egyszerű. Aki szakmai dolgokba szól bele. Bár lévén. és közben a fejét rázta. de mind ugyanúgy épül fel. Ebben az országban a hivatalnokok mind idióták. Látta. hogy ideológiai átnevelés címén kényszermunkára kül­ denek. Feltehetőleg amikor először kitalálták ezt a kiváló játékot – valamelyik kattant katonai szakértő agyából pattant ki –. ha nem vagy idióta. védelmi szempontból szükség van rá. nem lehet belőled hivatalnok. hogy az egész ország be van csavarodva. nagyon megégetheti magát. És… Kavada végignézett az arcukon. Hiába ellenzi lényegében mindenki. Ha fölöslegesen beleártod magad valamibe. sen­ kinek nem volt egy szava sem ellene. Ezért nem változik semmi. de rögtön lehajtotta a fe­ jét. – Ez egy őrült hadoválása. Kavada arcáról még nem tűnt el a vigyor. hogy Sújának és Norikónak elállt a szava.Kavada kicsit elkerekítette a szemét. mint a fasizmus. Láthatóan nevethetnékje támadt. Azután végre megszólalt: – Már hogy lenne neki? – De… – kezdte Noriko – azt mondták. mert az is könnyen meges­ het. Ebben az országban sok furcsa dolog van. így aztán folytatódik.

ám az Amerikai Biroda­ lom és a KDÁ imperialista elemeinek összeesküvése folytán 1968-ban a KDÁ erőszakos terjeszkedésének áldozatává vált”.) – Igen – bólintott Kavada. Noriko szomorúan sütötte le a szemét. A hivatalos nevük Dél-koreai Népköztársaság és Koreai-fél­ szigeti Demokratikus Állam. A mostani KDÁ déli felén. de azért válaszolt. hosszú időn keresztül tartott a viaskodás ugyanazon nép két állama kö­ zött – ennyi még a tankönyvekben is benne volt. A düh. a tenger túlpartján. – Volt egy DKN nevű ország. Na igen. hogy elűzzük a KDÁ imperialistáit. gondolta. Hirtelen mi üthetett belé. területét annektáljuk. gondolta Súja. az ország elzárkózása. – Szégyellem. illetve velem együtt mi sem merjük még azt sem ki­ mondani. – Az az ország nagyon hasonlított ehhez. és az orra előtt lévő fa levelei között magányosan kikan­ dikáló rózsaszín azáleaféleség környékét bámulta. nem? Súja meg sem tudott szólalni. ideológi­ ai oktatás. Súja ránézett. azaz a Nagy Kelet-ázsi­ ai Köztársaságtól nyugatra. Csakhogy alig negyven év alatt ku­ darcot vallottak. Ezzel szemben a mi Nagy Kelet-ázsiai Köz­ társaságunk rendíthetetlenül menetel tovább… Szerintetek miért? [225] . és így újabb lépést te­ gyünk a nagy kelet-ázsiai népcsoport együttélésének megva­ lósulása felé”. Tőlünk. de így van – mondta Noriko. A könyvek szerint „a DKN baráti ország volt. hogy „hazánk kötelessége a Koreai-félsziget egész lakosságának szabadsá­ ga és a demokrácia védelme érdekében. amit érzett egy pillanat alatt lecsillapodott. az információ korlátozása és a besúgás támogatása. pontosan így érezte ő is. – Hát persze. (Természetesen utána úgy folyatódik.– Ti sem. Kavada pedig egyenesen előrefelé for­ dult. Hallottatok róla? – kérdezte Kavada. feltétlen behódolás a vezetőnek. Nektek is fontosabb a saját életetek. hogy valami nem stimmel. Zsarnokság. Súja a lányra nézett.

– Egyensúly? – Igen. hogy a szabadságnak időnként korlátokat szabjunk”. hogy a DKN-ben mindenre kiterjedő­ en ellenőrzés alatt tartották a társadalmat – jó. illetve más imperialista hatalmak alattomos konspirációjának ered­ ménye” (különben meg erről a szóhasználatról nem is gon­ dolná az ember. De akkor miért áll még mindig sértetlenül a Nagy Kelet-ázsi­ ai Köztársaság? Igaz. hogy a könyvet középiskolásoknak szánták). Ebbe bele sem gondolt még soha. biccentett. persze nálunk is az elnyomás és az ellenőrzés az alap –. [226] . Ezzel beetették az embereket. Ugye frázisnak nem is rossz? Súja és Noriko szó nélkül hallgatta Kavadát. – Még ezt sem tudtátok? Noriko Sújára nézett. hetvenhat évvel ezelőtt. és újra beszélni kez­ dett. – És így megszületett ez az ország. – Először is ott van az egyensúly kérdése. hogy rendkí­ vül ügyes – módszerrel meghagytak valamennyi szabadsá­ got. hogy „minden állampolgár veleszületett joga a szabadság. A tan­ könyv szerint a DKN bukása „az Amerikai Birodalom. másrészt viszont közölték. Kavada Súja szemébe nézett. nem elhanyagolható körülmény. de nálunk rendkí­ vül ügyes – azaz így utólag megállapíthatjuk. A társadalmi jólét érdekében azonban elengedhetetlen. Rázta a tejét. hogy a DKN és a KDÁ közös szárazföldi határral rendelkezett. aztán vissza­ fordult Kavadához.Súja elgondolkodott. Szemben azzal. – Nem tudom. – Nehogy már!… – mondta Kavada. Súja odabiccentett neki. Ekkor Noriko közbeszólt: – Hetvenhat évvel ezelőtt? – Rakott szoknyás térdét átkarol­ va csodálkozva hajtotta félre a fejét.

aki volt ott? Mi van. hogy nagy hazug­ ság. Társadalmi osztály szerinti megkü­ lönböztetés is létezett. és rögtön rosszul lett. Alig nyolcvan évvel ezelőtt. ilyesmit nem tanítanak az iskolában. – Ezt meg hogy érted? Kavada mosolygott. [227] . – De hát benne van a hírekben. aki még csak nem is tudja). Nem csoda. ahogy meghallotta Kavada következő kijelentését: – Persze lehet. hogy van fel­ nőtt. ugyanúgy. és a Vezér nem is a három­ százhuszonötödik. az igazság pedig nincs sehol. Mesélik. – Ő maga is ér­ tetlenül ráncolta a homlokát.– Hallottam erről valamennyit. és újévkor a rezidenciáján az emberek előtt… – Ugye rögtön ez jut eszedbe? – nevetett rá Kavada. hogy talán minden hazugság. az első ve­ zér megjelenéséig. ami a törikönyvekben van. ha Noriko nem tud róla. A bizonytalanság miatt. – Ez igaz? – kérdezte nehezen forgó nyelvvel. azaz a forradalom előtt az állam nevétől kezdve a rendszeren át minden más volt. Súja is hüledezett. amikor Sindzsi mesélte neki. mintha nem is ugyanez az ország lett volna. de összességében még mindig jobb volt. Ezt Mimura Sindzsi mondta el neki.”) Súja rápillantott Noriko meglepett arcára. és a fel­ nőttek is általában hallgatnak róla (illetve lehet. csak a tizenkettedik. mint ma. – Hogy micsoda? – Ne már… – Noriko hangja kissé eltompult. mint a Vezér maga? Súja elgondolkodott ezen a lehetőségen. és félvállról mondta: – Hogy nincs is Vezér. Csak kitaláció. A férfiak borotvált fejük tetején ext­ ravagáns copfot viseltek. (Sindzsi azt mondta: „Addig ál­ lítólag feudalizmus volt. ha azok színészek. Állítólag. – Csak­ hogy kik azok az emberek? Találkoztál már valakivel. hogy igazából ez is hazugság.

Megrázta a fejét.– Azt nem tudom. Csak semmi részrehajlás! Így senkinek nem lehet rá egy szava sem. hogy utánanézel. Tőle szerzi be a nyersanyagot. – Sajnos hülye vagyok a számítógépekhez. de tény. Nem csoda. és folytatta. Majd egyiket a másik után. de annyi más módja van. hogy a rendszer megváltozzon. – Kitől hallasz te ilyesmiket? Utánanéztél a számítógépes há­ lón vagy min? Súja azért kérdezte ezt. de egy kis átverés mégis van a dologban… Az állampolgárokat pedig nem szükséges mindezekről tájékoz­ tatni. mert eszébe jutott Mimura Sindzsi. De még azzal együtt is… – Megtorpant. Kavada kifújta a levegőt. hogy modern ipari ál­ lamként sikeresen működött. az emberek ódzkodnak a gondolattól. Mindössze csak az űrtechnológiában és a számítástechniká­ ban vagyunk egy kicsit hátrányban. Én is csak hallottam. – Ha egyszer így beválik vala­ mi. Min­ denesetre azért hihető. jólétben élnek. Ebben egyáltalán nem maradunk el Amerikától. most kisebb dolgunk is nagyobb ennél… Csak annyit még. hogy legyen egy alak a középpontban. Minden rendesen működik. sem a mi országunkhoz nem húz. Szinte teljesen elzárkózik a kül­ világtól. hogy elég hi­ hető történet. mert az itteni termékek legtöbbje jó minőségű. Méghozzá könnyedén. Mindez a kiemelkedő minőség. de ennek dacára egy harmadik országot. mert ezzel a módszerrel nem adják egyetlen ember kezébe a legfelsőbb hatalmat. hogy ez az ország baj nélkül megtette az első lé­ pést. és ügyesen haladt. de Kavada megint csak nevetésre húzta a szája szélét. Ebben az esetben az ügyes haladás azt jelenti. Így pedig a kormány központi figurái mind egyenlők. és neki adja el a késztermékeket. akkor azonos kötelessége­ ket is. ha egyszer elhatározod. A lényeg. amelyik sem az Amerikai Birodalomhoz. azután folytatta: – Mindegy. Szabadságot min­ denkinek! Ha pedig szabadságot. úgyhogy bolondok lennének mindezt felborítani csak azért. a csapatszellem és a kormány elnyomó politikájá­ nak az eredménye. [228] . egyre inkább bevon a gazdaságba.

mert ezzel jár némi kellemetlenség. Magától értetődő, hogy a jólétért áldozatot kell hozni. Kavada visszafordult Sújához, és gunyorosan elmosolyodott. – A kellemetlenségek és áldozatok egyike pedig ez a remek játék. Persze lehet, hogy a résztvevők és a családjuk szenved­ nek miatta, de akkor sem érint túl sokakat. A legtöbb család is beletörődik idővel. Azt mondják, az idő begyógyítja a sebe­ ket. Hosszú kerülő út után tehát Kavada története visszaért a Nagy Kelet-ázsiai Köztársaság büszkeségéhez, ehhez a ro­ hadt játékhoz. Talán úgy találta, hogy Súját a hallottak letör­ ték, mert megkérdezte tőle: – Mi baj? – Mindjárt hányok – válaszolta Súja. Végre kezdte tisztán lát­ ni, hogy mit jelentett, amit Mimura Sindzsi mondott neki egyszer: „Ez itt a megvalósult fasizmus. Ilyen gáz helyet se­ hol másutt nem találsz a világon.” Biztos, hogy Sindzsi mindezeket már régen tudta. – Hűha. Na, akkor mondjak valamit, ami még undorítóbb? – Úgy látszott, mintha Kavada még élvezné is a dolgot. Foly­ tatta. – Arra gondoltam, hogy a DKN és a mi országunk kö­ zött a másik különbség az etnikai jelleg lehetett. – Etnikai jelleg? Kavada bólintott. – Igen. Úgy értem, hogy az ország mostani rendszere egé­ szen jól illik a lakók mentalitásához. Nem szegülnek szembe a feletteseikkel. Könnyen befolyásolhatók, hajlandók mások­ tól függeni, és csoportorientáltak. Maradiak, és úgy gondol­ kodnak, hogy „csak-nehogy-történjen-valami”. Olyan ment­ hetetlenül birkák, hogy ha valaki meglebegtet előttük egy jól hangzó indokot, például, hogy „mindannyiunk érdeke” vagy hasonló, akkor még a besúgástól sem riadnak vissza, sőt meggyőzik magukat, hogy jót cselekedtek… Ez mind hozzá­ járul. Nincs mire büszkének lenni, és nem kell benne logikát
[229]

keresni. Nem tudnak a saját fejükkel gondolkodni. Úgyis könnyebb sodródni az árral. Komolyan hányhatnékom van. Ez így igaz, tényleg visszataszító történet volt. Sújának ka­ vargott a gyomra. Noriko egyszer csak közbeszólt: – Szerintem ez nem így van. Súja is és Kavada is ránézett. Norikón talán most jött ki az eddigi fáradtság, mert görbe háttal kulcsolta át a térdét, de attól még kettejük arcára emelt tekintettel, határozott hangon beszélt. – Én nem tudtam semmiről. Rengeteg dolgot most hallottam először. De ha mind igaz, amit meséltél, és én tudtam volna minderről, biztos, hogy nem tűrtem volna szó nélkül. Biztos mindenki azért olyan, amilyen, mert semmit sem sejtenek. Nem akarom azt gondolni, hogy mi mind ilyen förtelmes emberek vagyunk. Nem mondom, hogy különösebben nagy­ szerűek lennénk, de ugyanúgy képesek vagyunk gondolkod­ ni, mint bárki más a világon. Ennek hallatán Kavada mosolyogni kezdett. Méghozzá rend­ kívül kedvesen. – Milyen jólelkű vagy, Noriko – mondta. Súja viszont újból szemrevételezte Noriko arcát. Az osztály­ ban nem keltett különösebben feltűnést, és végig meg volt róla győződve, hogy Noriko olyan típus, aki nem nagyon fej­ ti ki a véleményét mások előtt. Furcsán hangzik, de úgy vette észre, hogy amióta ez a játék elkezdődött, egymás után tűn­ nek elő Noriko eddig ismeretlen tulajdonságai. Bár lehet, hogy ez csak annyit jelent, hogy ő volt a hülye. És vajon Josi­ toki pontosan látta Norikónak ezt az oldalát is? Mindenesetre nagyságrendekkel értelmesebb megnyilvánu­ lás volt, mint az, hogy „mindjárt hányok”. Ennek tetejébe még igaza is van – gondolta Súja. Akárki akármit mond, ez az ország a hazájuk, itt születtek, itt nőttek fel. (Bár a jelenle­ gi helyzetben kérdéses, hogy meddig nőhetnek még.) Lehet, hogy az úgynevezett Amerikai Birodalom egyszer felszaba­ dítja az országot, de alapvetően ez belpolitikai ügy, nem vár­
[230]

hatják el mások segítségét. Végső soron nem is valószínű, hogy lesz rá alkalmuk, hogy valaha igénybe vehessék. Ezzel Súja visszanézett Kavadára, és megkérdezte: – Figyelj, Kavada… Szerinted meg tudjuk változtatni az or­ szágot? Kavada a fejét rázta, mire Súja elszontyolodott. Azt hitte, Ka­ vada azt fogja mondani, hogy persze, mivel ő maga mondta, hogy szétveri ezt az országot. Súja kissé ügyefogyottan kérdezte: – De hát nem azt mondtad, hogy szétvered ezt az országot? Kavada hosszú idő után először vett elő cigarettát, és rágyúj­ tott, aztán karba tette a kezét. – Elmondjam, hogy mire gondolok? Súja bólintott. Kavada kioldotta a karját, kivette a szájából a cigarettát, és ki­ fújta a füstöt. – Szerintem a történelemnek hullámai vannak. Súja nem nagyon értette, vissza akart kérdezni, de Kavada még azelőtt folytatta: – Egyszer, ha bizonyos feltételek megvalósulnak, akkor anél­ kül is megváltozik az ország, hogy mi tennénk érte valamit. Én nem tudom, hogy háború vagy forradalom kell-e ehhez. Az is lehet, hogy soha nem következik be. Kavada szívott egyet a cigarettából, és kifújta. – Amennyire én látom, most lehetetlenség lenne változtatni. Ahogy az előbb is mondtam, ez az ország tébolyodott, de jól fel van építve. Nagyon jól. Kavada a cigarettát tartó kezével Sújáék felé bökött. – Nos, adva van egy rothadó ország. Ha ez nem tetszik, ak­ kor a legokosabb, amit tehetsz, hogy elhagyod, és elmész va­ lahova máshova. Emigrálásra van mód. Akkor élhetsz anél­ kül, hogy szagolnod kéne a bűzt. Néha biztos honvágyad
[231]

lesz, de a mindennapok kellemesen telnek… Csak én nem ezt fogom tenni. Súja megdörzsölgette a combját. Kicsit remélte, Kavada azt fogja mondani, ahogy az előbb ő maga is kigondolta, hogy mindezek ellenére küzdeni akar, mert ez a hazája. Igen, erről Bob Marley is énekel: „Kelj fel, ne hagyd… A harcot fel ne add.”1 – Miért? – kérdezte. De Kavada válasza némileg eltért attól, amire számított. – Egoizmus. Bosszút akarok állni, és ha ez nem is több annál, oda akarok sózni egyet ennek az országnak. Csak ennyi. Az­ tán hogy ez elvezet-e majd az ország megújulásához, az igen­ csak kétséges. Súja nagy levegőt vett, csak azután szólalt meg. – Reménytelennek tűnik. – Reménytelen is – mondta Kavada. [Maradt 25 fő]

32
– Hát ez…

Amikor a két távoli lövés hangja elért hozzá­ juk, Jutaka megint összehúzta magát. Sindzsi is abbahagyta egy pillanatra a gépelést.

Sindzsi bólintott. – Megint fegyverdörrenés. De rögtön visszatért a munkájához. Nem szép dolog ilyet mondani, de most nem ér rá másokkal törődni. Jutaka is újra Sindzsi kezét kezdte figyelni. A kötés helyett tö­ rülközővel becsavart markában a Berettát szorongatta, amit Sindzsi adott oda neki, hogy őrködjön. – Na, Sindzsi, mit csinálsz a számítógépen? Most már igazán elmondhatnád – mondta bosszankodva.
1

Földes László fordítása. [232]

Sindzsi, miután újra bekapcsolta a behívóprogramot, és be­ tárcsázott a mobiltelefonnal, sietősen ütögetni kezdte a bil­ lentyűket, és közben ugyan mondogatott olyasmiket, hogy „Megvan! Ez az!”, meg „A francba, ja, akkor így van”, meg „Oké!”, de Jutakának nem magyarázott el semmit. – Várj egy kicsit. Még egy kicsi kell… Sindzsi tovább ütögette a billentyűket. A fekete-fehér képer­ nyő kellős közepén egy ablakban százalékjelekkel és keresz­ tekkel tarkított angol szöveg futott, és Sindzsi erre válaszol­ gatott. – Jó. Utoljára adatletöltésre adott parancsot, és megállt. Az alap­ műveletek természetesen Unixon mennek, de most egy má­ sik ablakban jelent meg a letöltés állapotát mutató grafikon, annak megfelelően, ahogy hozzáalakította a Macintoshhoz. Sindzsi kinyújtott karral nyújtózkodott. Most már csak ki kell várni, hogy befejeződjön a letöltés. (Bár ha végzett, még át kell írnia a logot, hogy eltüntesse a bizonyítékot.) Utána pe­ dig az adatok alapján fel kell építeni a haditervet. Vagy csak egyszerűen átírja az adatokat, vagy egy saját programot ké­ szít, és még ügyesebben vágja át őket. Az utóbbi kicsit mace­ rás, de azzal is meglenne egy fél nap alatt. – Sindzsi, mondd már el! – kérte újra Jutaka. Sindzsi mosolygott, ő is eltávolodott a számítógéptől, és egy fának támaszkodott. Úgy érezte, hogy túlságosan izgatott, ezért mély levegőt vett, hogy lehiggadjon. Nem csoda, mert az előbb, amikor Jutakának mondta, hogy „egy Power Book 150-es”, akkor még nem volt benne biztos, de most már nyert ügye van. Lassan beszélni kezdett: – A lényeg, hogy azon gondolkoztam, hogyan szökhetünk meg innen. Jutaka bólintott.

[233]

– És… – Sindzsi a saját nyakára mutatott. Ő maga nem lát­ hatta, de Jutaka igen, azt az ezüstszínű nyakörvet, amilyen neki is volt. – Igazából ezt akartam valahogy leszedni. Emiatt tudja az a szarházi Szakamocsi, hogy hol vagyunk. Tehát azt is, hogy mi most együtt vagyunk. Ennek köszönhetően hiába akar­ nánk megszökni, könnyűszerrel elkapnak, vagy rádióhullá­ mokat küldenek a benne lévő bombának, és egy gombnyo­ mással elintéznek minket. Valahogy meg akartam tőle szaba­ dulni. Sindzsi széttárta a karját. Felhúzta a vállát. – De lemondtam róla. Mivel nem ismerem a belső felépítését, nem merem megpiszkálni. Szakamocsi mondta, hogy ha szétszedjük, felrobban, és nem hinném, hogy ebben hazudott volna. A külső burok belső oldala feltehetőleg dugig van ra­ gasztva robbantózsinórokkal. Ha az egyiket elvágom, bumm! Azt pedig inkább nem kockáztatom. Aztán még arra is gon­ doltam, hogy vaslapot kell szorítani a nyakörv és a nyakunk közé, de amelyik beférne, az nem valószínű, hogy meg tudja fékezni a robbanást. Jutaka megint bólintott. – Ezért arra gondoltam, hogy akkor viszont az iskola számí­ tógépét kellene egy kicsit megdolgoztatni, amelynek segítsé­ gével a mi hollétünket figyelik, és adott esetben a robbanást előidéző rádióhullámokat küldik. Érted, miről beszélek? A számítógép kezelésének alapjait szintén a nagybátyjától ta­ nulta, de az ő halála után is legalább olyan lelkesen birizgálta a megörökölt számítógépet, mint amilyen hévvel kosarazott, és rengeteg ismeretet halmozott fel. Időnként csatlakozott a nemzetközi vonalakhoz is, amit a kormány tiltott, és az igazi internetről (igen, amit itt internetnek neveznek, az igazából nem több, mint az idétlen Nagy Kelet-Ázsia Net nevezetű zárt hálózata) tudott meg többet a magasabb szintű számító­ gépek működéséről, és így jutott egyúttal friss információk­ hoz a világról. Persze az ilyesmi törvényellenes, és ha nem
[234]

büntetik is halállal, egy Sindzsi-korú srác két évre ideológiai átnevelőbe kerülhet. Így aztán Sindzsi tökéletesítette mód­ szereit, hogy semmiképpen ne derüljön ki, mivel foglalkozik, és senkinek nem mesélte el, hogy ilyesmit csinál. Egyedül csak Jutakának mutatott néhány képet különböző honlapok­ ról. (Főleg szexisebbeket. Ennyit még megbocsáthattok.) Összefoglalva, a számítógépes behatoláshoz alkalmazott módszerekről mostanra Sindzsinek bőségesen voltak ismere­ tei. – Ezért kerestem egy számítógépet. Mobilom pedig van, te is tudod. Ebben a rohadt játékban, úgy látszik, engedélyezik, hogy magunknál tartsuk a saját holminkat. Ha ezt tudtam volna, elhozhattam volna a saját laptopomat, de mindegy, mert megtaláltam ezt. Utána már csak az áram hiányzott, ezt az aksit lenyúltam egy kocsiból. A feszültséget szabályozni kell, de az már nem túl nehéz. Míg Sindzsi beszélt, Jutaka halványan kezdte kapiskálni, mit csinál egyáltalán a földre tett számítógép meg a mobil, és ap­ rókat bólogatott, de aztán hirtelen eszébe juthatott valami, mert közbeszólt: – De hát… nem azt mondta Szakamocsi, hogy nem lehet használni a telefonokat? A mobilok működnek? Sindzsi megrázta a fejét. – Nem, nem működnek. Próbának feltárcsáztam egy számot, az időjárás-jelentést, de Szakamocsi vette fel. „A Siroivai Kö­ zépiskola Programjának főhadiszállásán szép tiszta időnk van.” Rögtön lecsaptam, szar érzés volt. Szóval ezek a legkö­ zelebbi átjátszóállomást blokkolják. Valószínűleg egyik mo­ bilcégé sem működne. – Akkor… Sindzsi jobb keze mutatóujját felemelve csendre intette Juta­ kőt, és így folytatta: – Gondolkozz! Nem lehet, hogy ők ne tudnák felvenni a kap­ csolatot a külvilággal. A számítógépeik is biztos össze van­ nak kötve a kormány más gépeivel, már csak biztonsági
[235]

okokból is. Akkor meg ők hogy csinálják?… Pofonegyszerű­ en. A mobil- és rádiótelefon-hívások közül kiszűrik a katonai számokat, és csak azokat engedik át. – Akkor meg… Még egyszer Jutakába fojtotta a szót, és vigyorogni kezdett. – Csakhogy én arra gondoltam, hogy mindezek ellenére kell lennie egy kiskapunak, hogy ha bármi történik, a telefontár­ saság embere azért még hozzáférhessen. Sindzsi a földön fekvő telefon felé nyúlt, aztán tovább be­ szélt. – Nem is meséltem, de az én telefonom kicsit speciális. Kétfé­ le SIM-kártya van benne. Kívülről nem látszik rajta, de ha ezt a csavart kilencven fokkal elfordítod, át lehet kapcsolni. És a második számot eredetileg poénból csináltam, hogy ingyen telefonálhassak… – Elengedte a telefont. Folytatta. – Olyan szám, amit a telefontársaság technikusai használnak a vona­ lak tesztelésére. – Akkor… ez azt jelenti, hogy… Sindzsi kacsintott. – Így van. Talált, süllyedt! Pontosan erről van szó. Azután már nem nagy cucc. A sima telefonhoz való modem és a mo­ bil összekötése kicsit strapás volt ugyan, mert nincsenek meg a megfelelő eszközök. De azért én megoldottain… Szóval a lényeg, hogy elintéztem a vonalat. Utána csatlakoztam az ott­ honi számítógépemhez. Tudod, a hackelés más, mint a sima adatátvitel. Speciális eszközök – például kódtörő programok – kellenek hozzá. Elsőként ezeket emeltem át. Aztán pedig a tartomány oldalát vettem célba. A kormány központi adatfel­ dolgozó rendszere keményebb dió lenne, de gondoltam, a tartományiakat nem védik annyira, ezért ott próbálkoztam. Ez is bejött. Hiába van ez a Program az állam közvetlen irá­ nyítása alatt, tartaniuk kell valamennyire a kapcsolatot a tar­ rományiakkal. Ez is bejött. Találtam a logok között egy szo­ katlan címet. Megnéztem az e-mailt, hát az oktatási igazgató­ nak küldték, jelentés a játék megkezdéséről. Így aztán rámen­
[236]

tem arra a címre. Tehát az itteni iskolában elhelyezett ideigle­ nes szerverre. Ez nem volt túl könnyű, de amennyire tehet­ tem, utánanéztem ennek annak, és amilyen holdkórosok, fenn felejtettek egy biztonsági másolatot az anyagaikból. Ezt leszedtem. Nem részletezem, de volt köztük egy betűkód, amiről sejtettem, hogy jelent valamit. Ezt törettem fel a Ma­ cintosh-sal, amíg az előbb nem találkoztam veled. A válasz pedig ez: Sindzsi odanyúlt a Power Bookért. Békén hagyta a letöltést, és kinyitott egy másik jegyzetfájlt, amelyet irdatlan nagy, hu­ szonnégy pontos betűkkel mutatott meg Jutakának. Jutaka odanézett. „sakamocho-kinpati” – Szakamocso…? – Igen. Asszem, spanyol. Egy gagyi magánhangzócserével ki­ csit bonyolították ugyan, mindenesetre ez volt a központi jel­ szó… Utána meg már azt csinálhattam, amit akartam. És csi­ náltam is. Éppen most szedem le az iskolában lévő számító­ gép teljes anyagát. Azt meg fogom piszkálni egy kicsit, aztán újra rámegyek arra a gépre, és hatástalanítom ezeket a nyo­ masztó nyakörveket. Ők már nyugodtan ülnek a babérjaikon, hogy az iskola környékét tiltott zónává alakították, és nem tudjuk őket megközelíteni, de mi váratlanul megrohamoz­ hatjuk az épületet. Bőven megvan rá a lehetőségünk. Ha pedig egyszer sikerül megvetni a lábunkat az iskolában, akár a többieken is tudunk majd segíteni. Vagy ha az nem megy is, akkor csak úgy teszünk, mintha meghaltunk volna, és legalább mi ketten megléphetünk erről a szigetről. Amikor idáig elmondta egy szuszra, megpihent egy pillanat­ ra, és megint mosolyogni kezdett. – Mit szólsz? Jutaka megkönnyebbült arcot vágott. – Hihetetlen – mondta. Sindzsi megörült az őszinte reakciónak, és felnevetett.
[237]

– Köszönöm, Jutaka! Mindig iszonyúan örül az ember, ha va­ laki a tehetségét dicséri. – Sindzsi… Jutaka továbbra is felszabadult arckifejezéssel kezdett beszél­ ni, mire Sindzsi felhúzta a szemöldökét. – Mi az? Van valami kérdésed? – Nem – rázta a fejét Jutaka. – Csak… csak az, hogy… – Mi van már? Jutaka lesütötte a szemét, nézegette egy kicsit a kezében lévő Berettát, azután megint felemelte a fejét. – Csak… miért barátkozol te egy olyannal, mint én? – kér­ dezte. Sindzsi nem igazán értette Jutaka mondanivalóját, csak bam­ bán visszakérdezett: – Mármint? Jutaka megint lesütötte a szemét. Azután mondta: – De hát… de hát te irtó nagy fej vagy. Ezért azt még megér­ tem, ha mondjuk Sújával barátkozol. Ő annyira ügyes a sportban, mint te, és szuperül gitározik. De én semmiből sem vagyok jó, nem? Ezért kérdezem, hogy miért barátkozol te egy olyannal, mint én. Sindzsi egy darabig Jutaka lefelé fordított arcát fürkészte. Aztán lassan beszélni kezdett: – Ne beszélj hülyeségeket, Jutaka! Sindzsi csendes hangjára Jutaka felemelte a fejét. Sindzsi folytatta: – Én én vagyok. Te pedig te vagy. Ha véletlenül jól kosara­ zom is, és értek is valamicskét a számítógépekhez, és többékevésbé vonzom is a csajokat, ezek nem olyan dolgok, ame­ lyek eldöntik egy ember értékét… Neked ahhoz van tehetsé­ ged, hogy megnevettesd az embereket, ráadásul úgy, hogy nem bántasz meg vele senkit. Amikor komolyan gondolsz
[238]

valamit, akkor nálam sokkal komolyabban gondolod. Ami­ kor beleszeretsz valakibe, akkor is. Hallod, én nem azt szaj­ kózom, hogy mindenkinek van jó oldala. Hanem azt, hogy benned sok olyan dolog van, amit én szeretek. Megrántotta a vállát, nevetett és folytatta. – Kedvellek. Végig együtt voltunk, nem? A barátom vagy. A legjobb barátom. Jutaka érezte, hogy könnyek gyűlnek a szemébe. – A francba! – mondta, mint már korábban is. – Köszönöm, Sindzsi. Köszönöm. Aztán letörölte a könnyeit. Közben szipogott. – De Sindzsi, ha egy hozzám hasonló bőgőmasinával tartasz együtt, még azelőtt belefulladsz a könnyekbe, hogy innen el­ menekülhetnénk. Erre Sindzsi nevetni kezdett, de… Sípolás hallatszott. Sindzsi összeráncolta a szemöldökét, és sietősen felállt. Mert ez a hang a Macintosh figyelmeztető hangja volt. Sindzsi újra odatérdelt a laptop elé, és ránézett a képernyőjé­ re. Meresztgette a szemét. Azt az üzenetet jelezte ki, hogy a tele­ fonvonal megszakadt, és a letöltés félbemaradt. – De miért… A Sindzsi szájából előtörő szavak inkább nyöszörgésnek hangzottak. Kapkodva esett neki a billentyűzetnek, de nem tudta helyreállítani. Leállította a Unix csatlakozóprogramját, és megpróbált egy másikkal betárcsázni a modemen keresz­ tül. „A kapcsolat nem elérhető” – jelent meg az üzenet. Akár­ hányszor próbálta, ugyanez lett belőle. Úgy tűnik, a modem és a telefon közötti kapcsolat is rendben van. Ekkor pont for­ dítva, a modem és a mobil közötti összeköttetést szüntette
[239]

meg, és közvetlenül a telefon nyomógombjait használta a hí­ váshoz. Első körben megint az időjárás-jelentést. A füléhez szorította. A mobil már semmilyen híváshangot nem adott. Akkor ez azt jelenti… nem, az aksi még bőven kitart… Nehogy már… Sindzsi a telefonnal a markában tapasztotta a szemét a Power Book mozdulatlan képernyőjére. Nem vehet­ ték észre a hackelést. Mert hát azért hatkefés, hogy ne vegyék észre. És ő eléggé értett hozzá. – Sindzsi? Mi történt, Sindzsi? Jutaka szólt hozzá a válla mögül, de Sindzsi nem bírt vála­ szolni. [Maradt 25 fő]

32

Szugimura Hiroki (fiúk, 11.) észrevette, hogy a kezében tartott készülék kis folyadékkristályos képernyője szélén felbukkant egy csillag alakú jel, és figyelni kezdte. Ugyanolyan jel volt, mint az, amely az­ óta látható a képernyő közepén, amióta kézbe vette. A sziget keleti partján fekvő településen járt. Közeledett az idő, hogy a terület „tiltottá” váljon. Sietve, ám igen óvatosan haladt a házak között. Végre-valahára változás állt be rajta, pedig végig szemmel tartotta. Ez a gép a hátizsákjából került elő, és egy kézi számítógép volt, amilyet gyakran használnak az üzletemberek. Reggel hat elmúlt, mire nagy nehezen bein­ dította a használati utasítás kibogarászása közben, és azóta ez volt az első reakció. Azokat a területeket pásztázta végig elsőnek, amelyek Szakamocsi híradása szerint tiltott zónává válnak, de a déli parton a J2-es, a nyugatin az F1-es zónában, illetve ebben az irányban a H8-as felé jövet nem mutatott semmi választ. Hát, ezt a gépet nem igazán lehetett fegyvernek nevezni. De a jelenlegi helyzetben, attól függően, hogyan használják, hasznosabb lehet akár egy lőfegyvernél is. Bár nem tudni,
[240]

logikus. hogy tiltott zónává alakuljon a terület. de ő általános isko­ lás kora óta kung-fuzott. ha kinyitja – gondolta. Semmi kétség. De akkor is muszáj volt megbizonyosodnia róla. hogy ha élne. Ha helyes a használati utasítás. Ebben a házban… Hiroki zsebre vágta a gépet. mindenféle tarkabarka virág. száznyolcvan centinél is magasabb termetével. hogy egy holttestre fog bukkanni. hogy mit írt a használati utasí­ tás a képernyő jeleiről. Törött volt az üvege. középen el­ helyezkedő jelzéshez. már elment volna innen. Fürgén mozgott nagy. és továbbment jobbra. amelynek addig támaszkodott. és körbement a ház hátsó kertjé­ hez. Még egyszer végiggondolta. bizto­ san keríthetett volna valami vágóeszközt. egy észak felé fekvő kunyhóban talált. néhány deré­ kig érő paradicsom. és hasznosabbnak ígérkezett). [241] . A házban. Ha akart volna.hogy amit ő most csinál. és eltávolodott a faház deszkafalá­ tól. és a csillag közelebb került a hasonló alakú. valaki bement a házba. és hátranézett. Rápillantott a kijel­ zőre. Szóval Hiroki a másik kezében egy botot tartott (Egy partvis nyelét szedte le. hagyma. A kis kertben házilag nevelt növények voltak. talán édesburgonya. megigazította a kezében. a kormány krómozása visszaverte a majdnem delelő nap sugarait. krizanté­ mok. Lehet. Talált egy ablakot. a mellett pedig árvácskák. amelyet a településtől viszonylag távolabb. ezért ez jobban a kezére állt. Való­ színű. helyes használati módnak nevezhe­ tő-e. aztán valami földön kúszónövény. A veteményes előtt egy gyerektricikli. és ezúttal a rézsút szemközt álló ház falához tapadt. akkor az a valaki még mindig itt van. A veranda faajtaja zárva volt. hogy túl nagy zajt csap. Mivel egyre közelebb az idő. és a botművészetbe is belekóstolt.

Ezenkívül semmi nem volt a szobában. Vállig érő haj. hogy melyikük a fontosabb. Hiroki átlopakodott a szobán. Hiroki egy oszlop árnyékából belesett… Az asztal túloldalán fehér sportcipők és zoknik látszottak a földön. Kis termet. középen egy alacsony asz­ tal. és benézett. Villámgyorsan megkerülte az asztalt. amely a feje körül tócsát képez. Egy pillanatig tétovázott. Nem érdekes. Az arca a Hiro­ kival ellentétes irányba nézett. hogy halott. akiket keresett. amelyben dísztár­ gyakat szokás tartani (a tokonoma).Hiroki bedugta a fejét a törött ablakon. macskaszerű mozgással felmászott rá. feltűnt neki. és bent termett. vállig érő haj. Nem fért hozzá kétség. Hiroki tágra nyitotta a szemét. Nem tud visszaemlékezni. Elhúzta oldalra az ablakot. Egy tata­ mival borított vendégszobát látott. hogy egyál­ talán volt-e neki ilyen cipője. A szoba túlsó felén volt egy falmélyedés. A szag erő­ södött. hogy valami jellegzetes szag keveredik a levegőbe. hogy… Alacsony termet. Hiroki letette a botot és a hátizsákot oldalt. és a deszkapadlón szétlocsolt vér. hogy az egyikhez hasonlított. és feketés színűre változott. lassan térdre ereszkedett a holttest mellé. A matrózblúzos lány hasra fordulva feküdt. Ahogy kiért a folyosóra. a lényeg. Iszonyú nagy mennyiség volt. majd összeszorította fo­ [242] . A kérdés. Hi­ roki a szabad kezével belekapaszkodott az ablakkeretbe. és reszkető kezét a lány válla felé nyújtotta. a felszíne már megalvadt. Hasonlított. Az egyikhez a két lány közül. és az ablakkal átlósan szemközti sarokban egy nagykép­ ernyős tévé. És a hozzájuk tartozó láb a vádliig. Mintha rozsdás vashoz közelítené az orrát. Ettől még sietősebben haladt a folyosón. A konyhából jött. Szerencsére nem volt hangos.

ezért inkább lemondott róla. …Nem ő az. Aztán lelkiismeret-furdalása lett amiatt. felállt. mégis megkönnyebbült. és nagyot sóhaj­ tott. azután megfordult. [Maradt 25 fő] 34 Csendesen telt az idő. és a szag egyszerre felerősödött. Kavada némán cigaret­ tázott Súja mellett. hogy már minden vér kifolyt belőle. Ha eléggé hegyezték a fülüket. amerről jött. Semmibe meredő szürkés szeme körül a szempillái hegyén is apró vér­ cseppek telepedtek meg. Bár Hirokit teljesen letaglózta a holttest iszonyú látványa. A nyakpánt felett átvág­ ták a vékony kis nyakat. hallották a tenger hul­ lámzását. összepiszkolva a nyakörv ezüst felszínét. és tovább foly­ tatódott a mellkas felé. és ha a szellő megrebbentette a fejük fölötti faágakat. hogy ez sikerüljön. és már szintén megalvadtak.gait. Egy kis fontolgatás után megpróbálta keresztbe tenni karját a mellén. még nem alvadt vér került elő alóla. Emiatt friss. és a vértócsát kikerülve. Már beállt a hullamerevség. A bozótban időnként kismadarak csiviteltek. a közöttük átszűrődő hálómintázatú fény ingaként mozdult el hármójuk testén. ki­ csivel távolabb a hátára fektette. Már teljesen hozzászoktak a szabad levegőhöz. és megfordította a testet. Lehet. Sőt (bár ez már azután maszatolódha­ tott rá. hogy a földre esett). A holttest szörnyű állapotban volt. a vértócsában ázott száját és orra hegyét és még a bal arcát is teljesen belepte a vér. majd tényleg csak egy pillanatig lenézett még Megumi holttestére. és [243] . Újra kezébe vette a botot és a hátizsákot. 3. mint egy fo­ gatlan csecsemő szája. Ezután lezárta a szemét. és Noriko is szótlan volt. Közeledett délelőtt tizenegy. felemelte Megumi holttestét. Etó Megumi (lányok. mert a seb sötét lyukként tátongott csak. de túl merev volt ahhoz. mintha egy babát pakolna arrébb. hogy felléleg­ zett. Lehunyta a szemét. és elsietett a vendégszoba felé. A patakzó vér ebből a sebből indult le­ felé.) volt. olyan volt.

hogy a következő pillanatban már nem is élnek. Kavada szerint a legjobban teszik. hinni akartak másokban. Erről már Kavadával is beszélt. Ebben is igaza volt. Akkor pedig helyes-e. és lehet. Ebben igaza volt. hogy nem koc­ káztatnak? Igaz. békésen várakoznak? Kuszaka Jumiko és Kitano Jukiko. hogy megöljék őket. Ezt végiggondolván Súja nem tudott szabadulni kétségeitől. de legalább hárman vannak. hogy már van olyan. hogy pont Mimura Sindzsiét vagy Szugimura Hirokiét. esetleg Moto­ bucsi Kjóicsi is szintén olyanok voltak. Az ilyenek pedig nem valószínű. amennyiben megbíznak Kavadában. hogy akarnának. hogy van.könnyen eshettek volna abba a hibába. de az alkalmat lesnék. hogy békésnek véljék a légkört. Lehet. annak ellenére. aki megölt másokat. de ha nem is velük végzett. Illetve lehet. Lehet. ha mozognának. aki szándékosan ölt. békés és ártatlan osztálytársukat terítette le. de lehet. hogy ők Kavadának köszönhetően megmenekülnek. És azt is mondta. de a többiek most mind rettegnek a félelemtől. Akamacu Josio és Óki Tacumicsi. [244] . akkor most csak annyi a dolguk. körülbe­ lül egy órával ezelőtt távolban eldördült lövésen gondolko­ zott. mert Kavada elbeszélése felcsillantott egy reménysugarat. hogy akikbe ő botlott bele. És ha Ka­ vadára hallgatnak. hogy elmenekülhetnek innen. úgymond. és két lőfegyverük is van. lehet. mert látták meghalni Jumikót és Ju­ kikót. De vajon tényleg helyes. hogy Noriko megsérült. Persze ez is amiatt volt. hogy semmi kilátásuk nem volt a szabadulásra. Vajon kioltották valakinek az életét? Vagy talán… Bele sem akart gondolni. Súja végig a két. Csak nehogy lankadjon az óvatos­ ságuk! Igaz. végül is van egy tervük a szökésre. Tény. hogy többen is vannak. ha egy helyben maradnak. hogy ők itt. hogy hozzájuk akarnának társul szegődni. Jaj. hogy karba tett kézzel várjanak. hogy egy másik. Ezzel szemben nekik most. hogy Noriko sérülése miatt jó célpontok lennének. Lehet.

Hogy ami a hivatalos ideológiát illeti. azt nem lehet megítélni. Körbe-körbeforgott az agya. hogy az? – Mit csináltál? Kavada szeme hamiskásan csillogott. Noriko is és Kavada is meghalnak. hogy véletlenül összefut Mimura Sindzsivel és Szugimura Hirokival. Ilyen szép tiszta időben megjön az ihletem – mondta Kavada. és akik vele vannak. és megkérdezte: – Az igaz volt? – Micsoda? – Amit Szakamocsi mondott. és kifújta a füstöt. Kavada? – Néha. – Ja. [245] . és bólintott. – Azért annyira ne zuhanj magadba.De jó-e az úgy. te olvasol az emberek gondolataiban. Súja felhúzta a szemöldökét. hogy az „ellenség” kö­ zéjük férkőzik. mindig ugyan­ arra az eredményre jutott. Súja hasonlóan tekin­ tett vissza rá. közben előfordulhat. visszafordult Sú­ jához. Súja sóhajtott egyet. gondok vannak a gondolkodásoddal. – Mi van. akit csak lehet. miközben újra rágyújtott. Vajon mennyi lehet ennek az esélye egyáltalán? – Hékás! – szólt neki Kavada. Most csak magadra és Norikóra gondolj – folytatta Kavada. Semmit sem tehet. Ha mindenkit meg akarnának menteni. Súja felé fordult. Akkor pedig minden kétséget kizáróan ő maga meghal. Azután. Hiába gon­ dolkodsz. Reménykedhet a szerencsében. mint akinek hirtelen eszébe jutott. Amikor idáig jutott. De akárhányszor gondolta is végig. semmi nem megy előre tőle. hogy meg sem próbálják összeszedni legalább a „normálisakat”? Csak ha már itt tartunk. hogy ki egy­ általán a „normális”. – Ja – Súja lesütötte a szemét.

– Tényleg. Szerencsétlenségükre az ellen­ séges Amerikai Birodalomban is népszerű volt a baseball. hanem in­ kább a… – Semmit – rázta Súja a fejét. Személyesen sem mondott semmit a búcsúzáskor sem. először párhuzamosan lépett be a baseballcsapatba és a zeneszakkörbe. Súja. Az egyik… Igen. ritkuló haját a tarkóján két ol­ dalról középre összefésülte. de nem feküdt neki a baseballcsapat győzelemorientált hangulata és hadse­ reghez méltó rendje. hogy rohadék­ nak nevezte Minatót a Baseball Szövetséggel egyetemben. Így történt. hogy a rock’n’roll új csillagává (ahogy magát nevezte) váljon. Vidám ember volt. ott előfordul az ilyes­ mi.Csak két dolog jutott eszébe. te tudsz gi­ tározni. a Baseball Szövetség elnöksége felkészülhet a harakirire. Jositoki. akármennyire szerették is a baseballt. Az intézetben. aki három év­ vel ezelőtt még az Áldott Szeretet Házában mindenesként dolgozott. ahol éltem… Sújának eszébe jutott egy negyven feletti férfi. (Végül is nem meglepő.”) Most munkatáborban van elvileg Dél-Szahalinon. tehát hetedikes lett. Annyira eldurrant az agya. Zeneszakkörös vagyok. – Kavada megértően bólintott.” [246] . Addig meg csákánnyal a kezemben dalolom a Börtönrockot. és amiatt kezdtem el gitározni. és ha az olimpiai döntőben alulmaradnának az amerikai csapat­ tal szemben. („Ez a kacsafarok-frizura. hogy a Siroivai Középiskola baseballcsapatának sztárja elindult az úton.) Ráadásul a Minato nevezetű edző nagyon szemét módon bánt az ügyetlenebbekkel. – Biztos arra gondolt. a Ház gye­ rekeinek. tehát presztízskérdés nemzetközi viszonylatban is. Rockot hallgattam. Csak annyit mondott: „Majd visszajövök. hogy sze­ retem a rockot. a kartonján pedig egy nagy rossz pont landolt. Azért kezdtél rockot hallgatni? – Nem. Az okot nem mondták el részletesen Sújának és Jositokiéknak. amikor kis kö­ zépiskolás. ezért Súja alig két hét után hozzájuk vágta a kilé­ pési nyilatkozatot. Szakamocsi talán nem is erről. – Aha. mert a baseball a Köztársaság nemzeti sportja volt.

és a világ eggyé nemesül…2 Hát. de jellemző példaként említhetjük Lennon dalát is: Lehet. / Remélem. Kavada bólintott. és a rock műfajába sorolható művek általában kivétel nélkül fennakadnak a rostán.) Hogy mit nem tűrt a Köztársaság barackszínű kormánya? Hát a beatet sem. És a saját gitárját is nekem adta. Nagyszerű. Úgy kezelik. egy ilyen szöveg nem jöhet be ennek az országnak. Sújának pedig egy Gibson elektromos gitárt ajándékozott. A Nagy Kelet-ázsiai Köztársaságban nem könnyű rockzene­ forráshoz jutni. Ő vajon épségben van még? Mondják. ha lemezboltba megy az ember. Ennek köszönhetően. mint a kábítószert. kizáró­ lag a hazai sztárok nyálas popzenéjét és népszerű dalokat ta­ lál a polcokon. – Hát te így képben vagy? Kicsit meglepődött. – Valaki adott nekem egy kazettát. A legradikálisabb importzene. amit Súja eddig 2 Bánosi György fordítása.Ezzel Jositokinak egy régi önfelhúzós karórát. egyszer közénk állsz majd. mint a parkolni tilos táblán: „Stop the Rock”. álmodozónak tartasz. szándékosan koszosnak beállított roc­ ker fényképével. Az imént idézett Bob Marley is ilyen szövegeket írt. egy hosszú hajú. mert tűzbe hozza a tömegeket. [247] . – Hú. rajta ferde vonallal. / Ám én mégsem vagyok egyedül. Súja élete első sa­ ját gitárját. A külföldről jövő zenét alávetik a Könnyűze­ nei Minősítő Intézet nevű szervezet szigorú vizsgálatának. hogy a munkatáborokban gyakoriak a halálesetek a túlzott munka és az elégtelen táplálék miatt. (Egy­ szer még egy posztert is látott a tartományi hivatal épületé­ ben. – Van kedvenced? Dylan? Lennon? Vagy Lou Reed? Súja behatóbban tanulmányozni kezdte Kavada arcát. de még inkább a szövegekkel lehe­ tett gond.

nem kevés tag volt. aki hallott már rockot. úgy válaszolna. hogy több mint kilenc­ ven százalék nemmel válaszolna.) Persze nem annyira megle­ pő. Súja egy kicsit elhúzta a száját.látott. [248] . Amikor középiskolás lett. hogy a kacsa­ farkas mindenest munkatáborba küldték. – Én Kóbéban nevelkedtem. hogy hallottak-e már rockot. De Dy­ lan és Lennon akkor is a legkeményebb kategóriába tartoz­ tak. aki szerette a rockot. – Hát te tényleg nagyon ott vagy! Kavada is mosolygott. akinek volt elektromos gitárja. Van Morrisont is bírom. és több olyan is. A rockot azért még is­ merem valamennyire.) Egy időben Súja is azt hitte. és belépett a ze­ neszakkörbe. Ne vegyél egy kalap alá a kagavai vidéki srácokkal. Érezte. többé-kevésbé a rockba is beleszagolt. (Igaz. De ez csakis a megbízható ismerősök között működött. – Annyira azért nem kell ledöbbenni – mondta Kavada. biztos. Ha felmérést készítenénk a Siroivai Középiskola diákjai között. Morrisontól a Whenever God Shines His Lightot szeretem – mire Súja szeme elkerekedett. hogy ő aztán soha. és az itt hagyott ka­ zettákat és a gitárt is félelmetesnek találta. (Természetesen Sintani Kazumi is a nagy rockrajongók egyike volt!) A szak­ körben megismert barátain keresztül meg tudta szerezni a The Times They Are A-Changin’ vagy a Stand! másolt kazettáit is. De feltehetőleg mégsem így volt. városi gyerek vagyok. hogy Kavada. a My Way illik ehhez az or­ szághoz. aki már az előbb leleplezte rendkívül sok­ rétű ismereteit. Kavada rávágta: – A Born to run tökjó. (De mivel az is. hogy a szája szélére kiül egy vigyor. Aztán azt mondta: – Springsteen a kedvencem. a zene volt az oka. valószínűleg mindenki tagadó választ adna. Frank Sinatra volt. Nyomort hangulata kicsit fel­ engedett.

hogy – Súja fejből idézte a dal végét – Együtt fogunk élni. és megrázta a fejét. ezért megkérdezte: – Te azt mondtad. menekülésre születtünk. és sétálhatunk a fényben / De addig is. társadalomról. de ezek a da­ lok a mi problémáinkról szólnak. mi és a bánat / S szeretni foglak lelkem min­ den bolondságával / Egyszer majd. De csak erőtlen mosollyal válaszolt. édes. Súja észrevette. baby. Wendy. we were born to run! Norikóra pillantott. Vannak a szavak. de máskor politikáról. Súja folytatta Kavadával a beszélgetést.– Mondtam. ezért ez fel sem tűnt neki. Akkor szét­ menne ez az ország. Például Springsteen azt énekli a Born to runban. Azután azt mondta: – Hát valami ilyesmi. ugye. és így szólt: – Egyszer majd meghallgatjuk együtt. amelyek valódi dalokká teszik őket. Nehéz elmondani. Persze olyan is van. hogy talán nem tudja őket követni. városi gyerek vagyok. csavargók vagyunk. és aggódott. hogy nem hallottál még rockot? Noriko mosolygott. a hét­ köznapokról vagy magáról az életről énekelnek. és van hozzájuk egy dallam meg egy ütem. – Szinte egyáltalán nem ismerem. – Majd a dallamával együtt fojtott han­ gon elénekelte az utolsó részt: But tramps like us. valamikor odaérünk / Ahova mindig is tartottunk. amikor bólintott. hogy Noriko hallgat. Noriko csak egy kicsit nyitotta nagyobbra a szemét. – Többet kéne rockot hallgatniuk az embereknek. ami a szerelemről szól. – Csúcsszuper szövege van. Súja maga is fá­ radt volt. Milyen zene? Súja ránevetett. [249] . hogy felragyogott volna az arca. bébi. Normális esetben… lehet.

Jó. Rágyújtott egy újabbra. Az az érzésem. A kották a Szent­ írás.Igen. hogy magába szívja az elégedetlenségünket. amit Noriko mondani akart. – Igen. hogy „senki nem tud semmit. Kavada kimérten elnyomta a földön a tövig égett cigarettáját. meg mit tudom én. lassan válaszolt: – Hát lehet. az előbb Noriko mondta. és csak arra jó. hallgathatsz. Persze összevissza hullottak az osztálytársai. és megszólalt: – Nanahara. Springsteen és Van Morrison pedig olyasmi. mint egy vallás. de Súja úgy érezte. – Én nem vagyok ebben olyan biztos. hogy kieresszük a gőzt. hogy pont ezért hat. Súja magába roskadva. mint a ti­ zenkét apostol. Mint eszközt. hogy féljen tőle a kormány? Súja nagyot bólintott. Kavada bólogatott. biztos azért…”. hogy még ők fogják terjeszteni. Pont ez az. Súját olyan sokk érte. és minden más fontos dolog benne van a rockban. törvénybe ütközik. Ennyire fifikás a kormány. így ez már nem is volt nagy megrázkódtatás. és meg­ rázta a fejét. de ha rockzenét akarsz hallgatni. ami miatt a kormány tiltja a rockzenét. – Igen? Kavada lassan kifújta a füstöt. hogy az is. [250] . ezért a sokkokhoz már hozzászokhatott. Mert a rock olyan volt számára. mintha jól kupán csapták volna. és folytatta: – Szerinted tényleg ekkora ereje van a rocknak? Akkora. Egyszer lehet. aztán elkapta a tekintetét. Lehet. Kavada Súja arcát nézte.

– Igazából. [251] . az északi hegy lábánál fekvő vegyes er­ dőben volt. hogy a rocknak ereje van. amikor akarja.– Igen. hogy neked van igazad. De ahogy hallgatlak. Egy darabig csendben voltak. hallgassa. Hozzátette: – Eszméletlen. Aki akar­ ja. én is úgy gondolom. – Én akkor is úgy gondolom. – Hogy most csak annyit tehetünk. Súja ránevetett. Azután szólalt meg. De amit én nem bírok az egészben. Méghozzá pozitív ereje. és Sújá­ ra nézett. – De a sors iróniája. hogy menekülünk tovább – mondta Kavada. Nemsokára válaszolt: – Én ebbe nem gondoltam bele. Súja folytatta: – De… – Kavada eközben új doboz cigarettát bontott.) valami halk zize­ gés miatt kelt fel. hogy ez nem olyasmi. hogy tényleg így van – mondta Kavada. A térkép zónái szerint az F8-asban. – We are born to run. amit tiltani vagy propagálni kellene. A cigit a szája sarkába tolta és rágyújtott. Nem így van? Súja ezt fontolóra vette. [Maradt 25 fő] 35 Minami Kaori (lányok. és akkor. lehet. Igen. – Micsoda? – kérdezett vissza Súja. ahogy Noriko róla mondta. Kavada mosolygott. Nanahara. Te tényleg iszonyúan átlátod a dolgokat. az az. A sziget közepétől kissé ke­ letre. Kavada megrántotta a vállát. 20.

de a hang elnémult. Egy rövidített. akkor sem kér belőle. többször hallott eh­ hez hasonló hangokat. de erőteljes hangon szólongatta: „Kaori! Gyere velünk! Csak lányok va­ gyunk itt! Ne félj!” Csakhogy képtelenség volt. Még egy kicsit várt… Semmi nesz. A sötétben a bokrok között Jukién kívül is kivehető volt még néhány árny. már több véres heg borította őket. Undorodott tőlük. Kaori felsóhajtott. amikor kilépett az épületből. hogy a pattanásaitól szenved. Ez talán már tényleg ellenség… Ellenség… Igen. azt már nem! Még ha tudja. és visszaült a gazba. Hogy bízhatna meg bárkiben ilyen körülmények között? Ha együtt tart valakikkel. Kaori összeharapdálta az ajkait. hogy úgyis meg fog halni. Az ellipszis alakú le­ velek hozzáértek az arcához. kilenc milliméteres Sig Sauer P230 volt. és ő elbújt itt. vagy valami kis állat (lehet. Nem elég.Újra felvette a pisztolyát. még gyulladjon is be valamitől a bőre. A lány osztálytitkár. hogy felda­ gadjon az arca? Na. Mióta a játék elkezdődött. Végül mindig rájött. [252] . És… Most már tényleg „ellenség” közeledik? Mi lehetett ez a hang? Pisztolyát két marokra fogva várt egy darabig. Fogaival felsértette az ajkait. igen kicsi. Hiába tartóztatta volna Jukie. akiket akkor pillantott meg. úgy. Kaori elmenekült egy má­ sik irányba. Meg fogják támadni az osztálytársai. a főbejárat tájékán egy hang hívta az erdőből. ezért kicsit arrébb ült. és most egy újabb seb keletkezett rajtuk. A sötétségből Jukie fojtott. ahol hozzáértek a levelek. és most itt van. Ucumi Jukie le­ hetett. így fellélegzett. hogy az a másik mikor tekeri ki a nyakát álmá­ ban. Szinte látta maga előtt Tendó Majumi és Aka­ macu Josio holttestét. de nem tudta megszokni. hogy csak a szél játszik. soha nem tudhatja. amikor el­ indult az iskolából. hogy neki fel sem tűnt. Akkor. de még így is nagy volt Kaori kis kezéhez mérten. hogy van errefelé kóbor macska?) járt arra. Többször megdörzsölgette a tenyerével az arcát.

hogy Kenzaki Dzsunja fényképe azt mondja: „Minden rendben lesz. ugye? Védj meg! Úgy látszott. hogy a medalion tiszta ósdi dolog. Viszont Kao­ ri nem így gondolta. amely nem tudja fi­ gyelmen kívül hagyni a lemez hibáját. Minden rendben lesz. Meghalok? Meg fogok halni? Mintha a füle csengett volna. hogy az egész Siroivai Középiskolában csak neki van ilyen. Meghalok? Én? Meg fogok halni? Attól.” („Minden rendben. a szíve kalapálni kezdett. Ahogy nézegette. Kenzaki Dzsunjá­ nak a fényképe volt. vagy egy rossz minőségű CD-lejátszó. A speciális medaliont csak a rajongói klub tagjai között osz­ tották szét. Kezdjük ott. és csak ismételgeti ugyanazt a dallamot. végigfutott a hátán a hideg. Apával is találkozni akart. a kedves nagypapájával is [253] . hogy majdnem szívrohamot kapott. hogy megmeneküljek? Nem. és Kaori büszke volt rá. Egyszer csak ömleni kezdtek a könnyek a szeméből. Meg­ halok? Kaori szinte fejvesztve kapta elő a nyakában lógó sárgaréz medaliont matrózblúza alól. Kipattintotta. Ő volt a lányok között a legnépszerűbb. üde mosolyú arc tekintett Kaorira. (Manapság talán a lá­ nyok többsége valószínűleg csak a fejét rázná az ilyesmire. végre csitult valamennyire a szívverése.) Ó… Dzsunja. A Flipside nevű együttes egyik tagjának.Amikor erre gondolt. Szerinted az osztálytitkárral kellett volna mennem? És akkor lett volna mód. és lassanként visszatért az eredeti tempójához. hogy ez tudatosult benne. A nővérével is. ugye? Dehogy lett volna. – Figyelj. és tovább beszélt a fényképhez. a Magnum a Tejútont?”) Erre Kaorinak mintha könnyebben ment volna már a légzés is. Annyira. amelyet úgy szeretsz. mire egy hosszú hajú. úgy visszhangzott a szó a fejében. Miért kellett így történnie? Találkozni akart anyával. Elénekeljem a dalunkat. Dzsunja.

és Hirokival ellenkező irány­ ba bevetette magát a sűrűbe. kíméletlenül lőni kell. A hátam mögé került! Amíg nem figyeltem! Annyira félt. és gyorsan elmene­ kült. anélkül hogy megszólította? Biztos nem volt nála lőfegyver. hogy szinte gondolkodás nélkül két kézzel fel­ emelte a fegyverét. a nappali kényelmes kanapéján ülve kakaót inni és közben a Flipside tévéműsorát nézni videón. Fürdő. Aranyszínű töltényhü­ vely táncolt a levegőben. Kakaó! Videó. Haza akarok menni. aztán az is hamar elhallgatott. bekenni a pattanásait. Ha nem veszem észre. nem vitás. visszacsillantva a fák között átszű­ rődő napsugarakat. Szemét elárasztották a könnyek. Dzsunja. én bele fogok őrülni! Amint meghallotta a saját hangját. zavaros fejjel gondolkodott. Ez sokkal erő­ sebb hang volt. hogy meg fog őrülni. ahogy ezt mondta. Miközben futott. miért kellett odalopakodnia. Szugimura Hiroki meg akarta ölni. Flipside. Utána gyorsan felrántotta a csomagját. Kaori egy darabig feltartott pisztollyal reszketett. és kirázta a hideg. A zizegés folytatódott. Megfürödni. Ha belebotlok valakibe.) – Dzsunja. A háta mögül suhogást hallott. Hiroki alakja eltűnt a bozót mélyén. mint az előbbi. Megállapí­ totta. semmi két­ ség… Ha nem így lett volna. A bozótból egy diákegyenruhás alak figyelte őt. védj meg! Kérlek… Én. (Bár már egy csomószor látta. 11. Mély­ ről jövő hányinger tört rá. hogy Szugimura Hiroki (fiúk. Megtudta. és nem lövök rögtön rá… Szugi­ mura Hiroki kést döfött volna a mellembe. tény­ leg úgy érezte. Könnyeivel küzdve hátrakapta a fejét. [254] . Pat­ tanáskrém. Kíméletlenül.és a nagymamájával is. A durranást köve­ tően erős lökést érzett a csuklójában. különben engem ölnek!… Megölnek! Jaj… Ebből nekem elég volt. összerezzent. hogy nekem van fegyverem. és meghúzta a ravaszt. Kést! Vigyázni kell.) az.

Feljegyezni! Súja megint előhúzta a zsebéből a térképet és a tollat. Dzsunja. Szakamocsi kedélyes hangja tovább folytatta. – Tehát először egy órától a J5. Anya. Súja sóhajtott.Lőni. [Maradt 25 fő] 36 – Nos. Lőni! Lőni! Új album! Kaori kezdett megőrülni. Azután háromtól a H3. de muszáj összekapni magatokat. Nem volt köztük a C3. Egyelőre nem kellett helyet változtatniuk. [255] . No. Matrózblúzos mellén nyitva maradt a medalion. Lőni! Kakaó. Dzsunja. aztán megint lecsapta a végén. Öttől a D8. Dzsunja. Tesó! Apa. hogy meghalnak a barátaitok. – Lehet. Kuszaka Jumiko neve. Kava­ dának is a kezében volt a térkép. tehát ezek voltak a halottak. – Most pedig elmondom a délutáni tiltott zónákat és az idő­ pontokat. a H3 a déli hegy csúcsának kör­ nyéke. Motobucsi Kjóicsi és persze Kitano Jukiko. nem tudnak repülni. Kíméletlenül. Eltette a térképet. és Kenzaki Dzsunja üde mosolya hevesen rázkódott összevissza. Jegyezzétek tél szépen. a D8 pedig az északi hegy csúcsától délkeletre fekvő lejtő volt. Kaori szeméből patakzottak a könnyek. Meg­ ölnek! Lőni. A temetési listára újólag felkerült Óki Tacumicsi. Rajtuk kívül még Kuramoto Jódzsi és Jahagi Josimi halt meg. Ez volt a dél­ előtti híradása. hogy rossz érzés. Ha a fiatal szárnyakra filozó­ fia súlya nehezedik. Pattanás! Krém! Kíméletlenül. ahol Sújáék voltak. és a kipipált osztálynévsort nézegette. Megértettétek? A J5 a sziget délkeleti partja. akkor viszhall! Szakamocsi továbbra is derűsen lökte a szövegét.

a rohadt életbe! Kavada megint a szájába vett egy cigarettát. A hat ember közül. hogy ketten együtt voltak valahol? És a két lövés tizenegy után. Súja még szívesen odamondott volna valamit. ők együtt jártak. csak Kuramoto Jódzsinak és Jahagi Josiminek nem nézte végig a halálát. elfedte a kezé­ vel. hogy miről beszélt Kavada. Megértette. Míg a füstöt fújta kifelé. Az velük végzett volna? És ha igen. Súja némán figyelte. Ez a valaki és az a másik vajon ugyanaz? Vagy… – Nanahara. tényleg jó barátokká váltak. van Kavadában valahol valami. Felhúzott térdét közelebb vonta magához. [256] .– Már csak huszonöten vagyunk. És az időkorlát sem probléma. – Bocsánat – mondta. Aztán megszólalt: – Megmondtam. aztán másra kezdett gon­ dolni. hogy ilyen szenvtelennek született? Sóhajtott egyet halkan magában. úgy érezte. Szóval az a helyzet. hogy elszökjenek. akik halálát most Szakamocsi beje­ lentette. akkor azt egyáltalán ki… Újra fülében csengett a Kitano Jukikóval és Kuszaka Jumikó­ val végzett géppisztoly ropogása. Elkapta a tekintetét. de erővel le­ vette a szemét Kavada arcáról. Két-három icike-pi­ cike sárga virág dugta ki a fejét a fű közül. és a virág szárán egy hangya mászott. de úgy lát­ szik. Lehet. Mi­ nél inkább halnak az osztálytársaik. Akkor pedig lehet. és kinézett a lába között. Úgy tudta. Erre Súja felnézett Kavadára. és rágyújtott. amit még nem fogadott el. hozzájuk egyre közelebb kerül a lehetőség. amikor a rockról be­ széltek. De… – Hogy mondtad?! Kavada csak a vállát rángatta. hogy… az előbb. Sorban halnak.

A kormánytól kapott szar kenyér van.Kavada szólt. Kavada elővett a saját hátizsákjából egy üveget és egy hosszúkás (kétdecis kiszerelésű) kávésdobozt. és bólintott. sötétpiros tartalma. Az üvegen egy eperrajzos matrica volt. – Nem kérek… Nem kívánom. – Noriko? Súja odament hozzá. Előkapta a kenyeret a saját hátizsákjá­ ból. de szereztem a vegyesboltból eperlekvárt és ká­ vét. nevetett egy kicsit. Nanahara. – Még nem reggeliztél. Odanyújtott Norikónak egy kenyeret. és Súja felemelte a fejét. de észrevette. és a fogait [257] . – Noriko. még egy bő kar­ ton Wild Seven is van. Ezzel Súja is úgy döntött. – Nézd. – Jó sok mindent elhoztál. Enni kéne. együnk! – Nem… Noriko a térdét ölelve felnézett. Tényleg. – Aha – bólintott Kavada. Noriko elég keveset szólt mostanában. – Miért? Nincs ét… – kezdett bele Súja. Noriko két keze szorosan össze volt kulcsolva. – Noriko. ahogy átkarolta a térdét. Kavada keze megállt kávényitás köz­ ben. és mögötte ott látszott csillogó. és egy hosszúkás csomagot húzott még ki a hátizsákjából megmutatni. és kettejüket figyelte. A kávét Kavada biztos az előbb újra fel­ élesztett tűzön lévő forró vizes alumíniumdobozba akarja be­ loccsantani. hogy nem rágódik tovább. hogy Noriko arca krétafehér. Kavada még egy műanyag poharakkal teli cso­ magot is elővett. Súja Noriko vállára tette a kezét.

és kinyitotta a száját. Irtózatosan forró volt. félresimította Noriko frufruját.annyira összeszorította. Súja kinyújtotta a jobb ke­ zét. majd Noriko csuklóját emelte fel. hogy sápadt arcán nyílegyenes vona­ lat húzott a szája. és a jobb keze ujjával Noriko szá­ jához ért. és egy kicsit neki­ dőlt. Kezének. vala­ milyen kismadarat tart a karjában. Azután ujjal lehúzta a szeme alatti részt. Kavada letette a kávésdobozt a lábához. egy kicsit – mondta. – Bocs. Noriko a szemét résnyire nyitva válaszolt. és a homlokára tette a ke­ zét. hogy az ajkai közötti résen pedig nehézkes légzés szűrődik ki. Súja összezavarodva hátrarántotta a fejét Kavada felé. és felemelkedett. – Most maradj. A karóráját nézve egy darabig a pulzust számolta. és ő maga is levette a diákegyenruha zakóját. és rátette a tenyerét Noriko homloká­ ra. – Hogy van? – kérdezte kapkodva. kezével Súja karjára támaszkodott. – De. matrózblúzos vállának a fekete anyagon átérződő hőmérséklete olyan magas volt. egy kicsit… – Nanahara! – hívta oda Súját Kavada. Helyet cserélt Sújával. Sújának végre feltűnt. csak add ide a felsődet! – mondta. és benézett Noriko élesen kivehető könnycsator­ nái mögé. Súja is gyorsan lekapta [258] . hogy Súja úgy érezte. – Nem fázol? – kérdezte Norikótól. Ugyanakkor a Noriko homlokára kiülő verítéktől Súja tenyere lucskos lett. Súja addig lélegzetét visszafojtva figyelt. – Lázas! Kavada! – Semmi bajom – mondta Noriko erőtlenül. Noriko lehunyta a szemét. Utána saját borostás állához nyúlt.

Kavada? Nincs baj? Súja nyugtalanul kérdezte. mire Noriko bizonytalan kézmozdu­ lattal elvette a kenyeret. Kavada szép gondosan be­ bugyolálta Norikót a két kabáttal. és a zsebéből megint elővett egy gyógyszeres dobozt. míg lenyeli. [259] . kislány. A szája szélén kifolyt a víz. de pillanatnyilag talán lemondott róla. – Megfázás elleni. – Mi van vele. Kavada határozott volt. Noriko bólintott. Még a fejrázása is fá­ radt volt. Noriko bólintott. – Most eszünk. és azt is átnyújtotta. de Kavada a fejét rázta. – De nem… – Semmi de! Egyél szépen! Elég egy kicsi is. Vedd be! – mondta. és egy-két falatot harapott belőle. – Kenyeret. és Kavada segítségével vizet ivott hozzá az üveg­ ből. hogy sokat küzd. Kavada zsebken­ dővel letörölgette. és odavitte. – Többet nem bírsz? Noriko alig láthatóan megrázta a fejét. – Oké. Kavada szerette volna. és a két kabátba takarózva lefeküdt a fűre. Aztán visszaadta a maradék kenyeret Kavadának. és egy másik pirulát adott Norikónak. nem a reggeli fájdalomcsillapítót. kinyitotta a lekvárt. Látszott.magáról. és teletunkolta a piros lekvárral. aztán Kavada hátizsákja tetejéről a lekvárt. és odaadta Kavadának. és bevette. mire Ka­ vada beletömte a kenyeret az üvegbe. Nanahara! A lekvárt és a vizet is hozd! – mondta Kavada. Előbb a kenyeret és a vizet nyújtotta. Úgy tűnt. és Súja sietve összeszedte a kenyeret és a vizet. most lefekszel. amit az előbb akart Norikónak odaadni. Ezt odatartotta Norikónak. kislány. mert letette a kenyeret. hogy Noriko egyen még.

– Micsoda… Súja a fekvő Noriko jobb vádliján a kötés helyett fejkendővel betekert részre nézett. ahol meleg… Kavada a fejét rázva szakította félbe. Ne aggódj. aztán megint Noriko mellé térdelt. mi lesz. hogy esetleg elfertőződött a sebe. De megvan az esélye. Súja egy darabig Kavada arcát nézte. Akkor belemehetett valami baktérium. Miközben beszélt. az ágynemű funkcióját betöltő kabátokat még egyszer gondosan eligazgatta Noriko testén. [260] . nem? Kavada megint a fejét rázta. Súja… – mondta. Menjünk el máshova! Leg­ alább valamelyik házig. – Bocs. Erőtlenül mosolygott. Noriko újra kinyitotta résnyire a szemét. – Miután meglőtték. – Semmi baj… Csak egy kicsit elfáradtam. Valahogy visszafogta ma­ gát. és azt mondta: – Kavada. – Noriko… Noriko kinyitotta a szemét. Sújára nézett. Megmondtam. Nem maradhatunk itt. – De… – Veszélyes mozogni. Súja megint hátranézett Kavadára. – Várj már! Előbb nézzük meg. hogy ne le­ gyen rajtuk rés. A lélegzetvétele egyáltalán nem volt megnyugtató. Lehet. hogy ne olyan felhevülten beszéljen.– Biztosan nem tudom. – Ne haragudj – mondta Kavadának is. hogy csak egy sima nátha. A homlokához nyúlt. még egy csomó ideig mentetek az erdő­ ben. – De hát rendesen elláttad.

mert nem tudta pontosan meghatározni. és ivott a vízből. Újra ráfo­ gott. A déli hegy lankáinak kör­ epe táján. Már a rozsdás bádogtetejét sem lehet látni. lepusztult épületet sűrűn benőtte a gaz. Körülötte magas és alacsony fákból álló vegyes erdő volt.Megint lecsukta a szemét. mert a tyúkólban végződő. hogy eljöjjön onnan. egy ba­ rátra van szüksége. a hegy csúcsától kelet felé járt. Takako egy jégtörő árat kapott fegyver gyanánt. A tér­ kép zónái szerint a H4 és a H5 határvonala táján. A házat. ő pe­ dig végig az elhagyott ház egyik sarkában kuksolt. Valakire… akiben legalábbis ő megbízik. Súja szorosan összeszorított szájjal nézett le Noriko sápadt arcára. hátranézett.) kidugta fejét egy fatörzs mögül. akivel együttműködhet. hogy semmi nem lesz jobb attól. ahol először elbújt. [Maradt 25 fő] 37 Csigusza Takako (lányok. amerre most Takako nézett. A játék kezdete óta többször is hallott fegyverropogásnak tűnő hangokat. egyre kisebbek lettek a fák. 13. Ebédre evett a kormány pocsék kenyeréből. úgymond a vérében volt már a távolságok érzékelése. [261] . hogy ezt a szigetet használják majd a Programhoz. és anélkül hogy kiegyenesedett volna. de aztán arra a megállapításra jutott. ha elbújik. Mennyit jö­ hetett? Kétszáz métert? Vagy még csak százat? Mivel Takako a Siroivai Középiskola atlétikakörének legjobb rövidtávfutója (a középiskolás lányok kétszáz méterén a mindenkori máso­ dik legjobb rekordot tartotta a tartományban). a karórája már majdnem délután egy órát mutatott. aztán amikor rászánta magát. de a hegy­ csúcs felé. de a hegy egyenet­ len felszíne és a mindent elborító növényzet miatt meg per­ sze az idegességtől ez az érzéke is összezavarodhatott vala­ mennyire. Abban a házban már azelőtt sem lakhattak. már elfedték szeme elől a fák. mielőtt eldőlt volna.

vagy a büszkesége gátolta. a fiúk között. barna haja volt. A legjobb és egyetlen barátnője általános iskolás koruk óta egy Kitazava Kaoru nevű lány volt. hanem kiemelte szépségét is az elsőre fele­ másnak tűnő ékszereivel együtt. a két csuklóján összesen öt karkötőt és a nyakában egy külföldi pénzérmét viselt. Nem lány. kikémlelt a kapu árnyékából. amit végig kellett gondolnia. a feltételezett támadó által nem várt útvonalon azonnal el kell távolodni az iskolától. Hogy a szépsége miatt-e. akiben feltétel nélkül megbízott. ezért szinte soha nem kellett közvetlenül meg­ hallgatnia rosszallásukat. halra hegy. esetleg azért. egyenes vonalú orrával együtt az is inkább nemesnek tűnt. de szép hegyes állával és szája határozott ívével. hogy őt is gúzsba kössék az iskola bárgyú szabályai. egyetlen­ egy. Igen öntudatos lány volt. Hosszúkás szeme kicsit szigorú. aki korábban kiment. Szemben erdő. A hajától és ettől a kissé feltű­ nő „bizsukiállítástól” nem voltak elragadtatva a tanárok. Nem hagyta. mint a többi lányt az osztályban. Takakónak is volt egyetlenegy osztálytársa. fegyveresen. a jobban egy fülbevalót. Gyerekkori barát. De… De igen. és az atlétikakör legjobb futója címet is kiérdemelte. Amikor kilépett az iskolából. az benne nem bí­ zik meg. De… Takako szép lány volt. arra gondolt. hogy talán… Visszajön valaki. hosszú. mint az egyetlen kijáraton kiszé­ delegni. mert eleve visszahúzódó természetű volt. a bal keze középső és gyűrűsujján egy-egy gyűrűt. Ezért amikor kilépett a teremből a folyosóra. amely nemcsak összhangban volt egyéniségével. Ha pedig így lenne. Ezzel a dologgal kapcsolatban most akadt valami. de ő másik osztályba járt. hogy akiben ő megbízik. jobbra egy kicsit [262] . Melírozott. Akkor viszont nincs veszélyesebb. de Takako jó tanuló volt. de Takakó­ nak az osztályban nem volt közeli barátnője. A bal fülében két.Persze nem kizárt.

(Viszont ilyen körülmények között egy túl higgadt lány pont hogy félelmetesebb.) saját maga veszélyeztetése árán rá várt volna – ezt csakis ön­ érzete sugallhatja. de csak barátok voltak. semmiképpen sem. Ha van támadó. Mindenesetre most keresni kell valakit. az lenne az ideális. Ezért Takako a fejét lehúzva kisietett a kapun. Hacsak annyira vi­ gyáz. hogy a barátja. Hosszú időn át elválaszthatatlanok ugyan. Végigfutott a települést keresz­ tülszelő úton. aki nála hamarabb indult el. ez nem igazán valószínű. És ezt be is bizonyították már. vagy a bal oldali hegynél bújt meg. Csakhogy… Nem történhetett meg. Nem volt szükség rá. ahol el­ [263] . Persze még jobban jár. Hát. Persze ha meglelné Szugimura Hirokit. és rá várt? Azzal. Csak szükségét érezte minél hamarabb eltávolodni az iskolától. azaz Szugimura Hiroki (fiúk. abban az erdőben vagy a hegynél rejtőzött. meg tudják majd beszél­ ni. és elrejtőzni valahova. azután elér­ te a déli hegy lábát. bevágódott egy keskeny sikátorba. de ennél nem több. de ez túl naiv kíván­ ságnak tűnik. ha egy higgadtabb lányt találna. Tény. Ilyen kö­ rülmények között bárkinek veszélyt jelentett az iskola körül bóklászni. Hogy a fiú. Illetve lehetetlenség.) Tehát most meg kell keresni azt a vala­ kit… Most csak ennyit tehet. hogy az iskola előtt. Oldalra sem pillantva belehúzott a híres lábain. hogy kiskoruk óta jóban voltak. hogy bármin is elmélkedjen. hogy teljes erőből nekilódult.szélesebb a horizont. talán keresztülhúzta volna a számításait? Nem. Akkor pedig a lány osztálytitkárt. De akkor sem szabad hangosan beszélni. az erdőben vagy a hegynél egy támadni nem akaró valaki volt? Szóval esetleg nem lehetséges. 11. hogy ne lőjenek bele hirtelen. vagy a szemközti erdő­ ben. és az iskola külső fala mentén hirtelen nekiiramodott jobbra. egészen átlagos lányt. Ucumi Juki­ ét vagy valaki más. Az elhagyatott házból.

Semmi reakció. és balra úgy tíz méterre tőle egy ember feje bukkant elő a bokorból. Várt egy kicsit. Majd eldönti. de most természetesen nem ad az ilyesmire. és elindult a bokrok közötti nyílt emel­ kedőn. kivett néhányat a jobbjával a zsebébe be­ készített kövekből. Abban a pillanatban zörögni kezdtek az ágak. hogy a déli hegy csúcsának környéke délután háromtól tiltott zóna lesz. amikor meglátja. és előrefelé jobbra-balra bedobálta a bo­ zótba. Takako megállapította. vagy sem. hogy létezik. Susogva estek le a kövek a bokrokban. Szakamocsi mondta a déli híradásában. „Ha rángatjátok. és közben ellenőrzi. hogy nem törődik az ilyesmivel. és ha mozog. elindul kacskaringózva lefelé a hegyoldalban. ő is látta Kisszaka Jumiko és Kitano Jukiko halálát az északi hegy tetején. de azért puha benyomást keltő haj és egy [264] . és a tény maga is nyomasztó volt. és megszorí­ totta a jégtörő árat a bal kezében (hasznát tudja venni ennek majd egyáltalán?). hogy szóba álljon-e vele. A nyaklánca hozzáért a nyakörvhöz. amelyet a háztól idáig is alkalmazott. addig azt hiánytalanul vé­ gig tudja pásztázni.” Kénytelen volt viselni. Takako kigondolta. és nehezítette a légzést. De elhatározta. hogy a kormánytól kapott óra egy óra húsz percet mutat. sóhajtott. Ha majd odaért. Takako megint előrébb ment egy keveset. az három előtt elindul onnan. hogy van-e ott valaki: kavicsokat dobált a bozótba. Máskor a karkötői miatt nem hord kar­ órát. Aztán a nyakára csatolt pánthoz ért. hogy nem rejtőzik-e valaki a bokrok között. Volt egy módsze­ re. felrobban. Tikakónak még több esélye van felfedezni. hogy a romos házból elsőnek a déli hegy csúcsára megy. és amellyel megálla­ píthatta. Különben is.bújt. ki az. ha van ott valaki. pedig belenyomódott a nyakába. és halkan csisza­ tolta. Egy kicsit összetapadt. de ha minden rendben megy.

Visszafordult. ahogy körbenézett. de végül megállt. Ha fiú. jön utána. már úgyis megtette volna. – Várj! Hú… Hát ez hülye… Takako néhány másodpercig habozott. – Mondom. Takako ijedten megállt… Gáz. miért kell nekem éppen egy ilyen csávóval… Takako erre gondolt. Kazusi lassított. [265] . ahogy ke­ resztülverekedve magát a bozóton. Nemcsak Kazusit találják meg. de ahogy az előbb is megállapította. ahonnan jött. és lőni akart volna. És azt is. és óvatosan el akart indulni visszafelé a bozótba. úgy látszik.) volt. de a fő probléma az volt. ak­ kor gáz.diákruha háta látszott. Ha Szugimura Hirokin kívüli fiú. A megdöbbent arc Niida Kazusié (fiúk. Jaj ne… a fenébe. Ha lett volna Kazusinál fegyver. és meglódult az úton. Bár számított rá. Ezért gyorsan körbenézett. hogy ez a szituáció be­ következhet. Egy fiú. Takako visszafojtotta lélegzetét. az már gáz. hogy az egész testfelületét kiszolgáltatja Kazusinak. 16. attól még a teste remegni kezdett. Találkozott a szeme Tatrakó­ éval. És az mindenképpen veszélyes. és leereszkedett az enyhe lejtőn. Ez az álláspontja nincsen ugyan észérvekkel alátámasztva. És ez a hát természetesen nem Hiroki háta volt. Megperdült a sarkán. de valószínűleg így van. és a fej jobbra-balra mozdult. – Várj! Hallotta Kazusi hangját a háta mögül. hanem őt is. Ekkor hirtelen megfordult a fiú. de legfőképpen ez a nagy hang volt gázos. senki más nem volt arrafelé. várj! – ezúttal kiáltott.

Takako észrevette. Vi­ szonylag magas. hogy Kazusi jobb kezében egy íjjal felsze­ relt puskaszerűséget tart. de végül is jó­ képű Kazusit. hogy csálék a fogai. de csap­ zott. Ráadásul a fennhéjazó stílusát sem bírta. Takako a vigyor láttán találgatni kezdte. de ha esetleg ráfogja. kisportolt test. hogy végre talált egy „barátot”. hogy ez meg mit is akarhat. És a labdajátékok csúcsjátékosai időnként a leg­ jobb atlétáknál is gyorsabban futnak. És arra gondol talán. Kazusi négy-öt méter távolságot hagyott kettejük között. Első óta egy osztályba jártak (Hirokival másodikban kerültek össze). és ahogy előre gyártott indokai voltak azokban az esetekben. Most nem szegezi rá.) Akkor Kazusi direkt odajött Takako padjá­ hoz. egyszer úgyis utolérték volna. mert már úgyis késő volt. (A középiskolában szeretik az ilyesmit. hogy ez nem függ össze. és ezen az arcon most kétértelmű vigyor ült. akiben megbízik. vagy lehet. de mindegy is. de elsőben valami okból szá­ jukra vették Takakót és a tizenkettő egy tucat. széles vállú. Selymes haja a mai focisták stílusában nincs nagyon rövidre vágva. és Kazusi különösebb megeről­ tetés nélkül a tanulásban is és a sportban is tűrhetően teljesí­ tett. hogy nem ellenségesen közelít. elég jóképű volt. kezét a vállára tette (bunkó!). Nem mintha számítana. ha valamit el­ szúrt. Niida Kazusi a focicsa­ pat csatára. ahogy tette a menő csávót. Hiába számít gyorsnak a párját ritkító Takako sebessége a lányok között. és azt mondta: „Úgy lát­ [266] . Takako a fejét rázta magában. Csak rájuk kell hagyni. Emiatt talán. Persze annak is megvan az esélye. szóval nagyon szembetűnő volt. Viszont Takako nem őrzött magában jó képet Niida Kazusi­ ról. el tud majd előle menekülni? Hiba volt megállnia? Nem. milyen éretlen. Leszámítva. Különösen az. Undorodott a bizalmaskodásától. mintha épp most lett volna vége egy hosszabbítással spékelt vadabb meccsnek. Mindegy.

hogy Kazusi a jobb kezében lévő tárgyat felé fordítja. – Mindkettőnk érdeke. ugye? Na szia! – mondta Takako. csak egyenesen bele a közepébe. mert különben elszöksz. Soha nem bonyolíta­ ni a dolgokat. – Nem akarok együtt lenni veled – mondta Kazusinak. Megállt mozdulat közben. – De miért? Takako ciccegett magában. Ez az erősségem. hogy mihama­ rabb eltűnhessen előle. még egyszer szembefordult Kazusival. nem? Kazusi elégedetlenül fintorgott. Érezte. és félt. hülye vagy? – Bocsánat – válaszolta Kazusi. fiacskám. és újra hátat akart fordítani. hogy re­ meg a lába. Takako óvatosan beszélni kezdett. hogy itt elváljunk. – Muszáj volt. hogy lerázza magáról Kazusi kezét. – Ne kiabálj. Mert a szeme sarkából látta.szik. Akkor lassan.” Takako kecsesen elfordult. Közben figyelte Kazusi ujját a nyílpuska ravaszán. – Sajnálom – felelt vissza Takako azonnal. pletykálnak rólunk. Megkérdezte: – Ezzel meg mit akarsz? [267] . A lényeg. Kazusi arcát fürkészve idegesen megrántotta vállát. és röhögött magában (Hol vagy te még attól? Sokat kell még neked ahhoz tanulnod…). de most valószínűleg nem ússza meg ennyivel. – Mindkettőnk tudja az okát. Ez az alapterv. Mert olyan tenyérbe mászó képed van. Akkor oké. „Micsoda megtiszteltetés” – intézte el akkor könnyedén. hogy felmondja a szolgálatot.

amit Takako ki nem állhatott. mire Kazusi elégedetlenkedve le­ engedte. és a kikandikáló jobb lábán most meg-megakadt Kazusi szeme. A szavak magyarázkodók. de a tartalmuk arra utal. A szemében pedig valami ismeretlen eredetű ragadós fény villant… Végigfutott a hátán a hideg. akkor nem szöksz el? Kazusi változatlanul lekezelő volt. Begurult. de ugyanakkor valami mást is észrevett. A kezében lévő nyílpuskát sem eresztette le. Takako kicsit arrébb mozdult. hogy szót fogadok? – Jó. ugye? – Nem hallod? Takako erőteljesen mondta. A szoknyája még az elhagyott házban fennakadt egy törött ajtón. egy kínai ruhához méltó hasíték kelet­ kezett rajta. Takako tűrte. és jól kiszakadt. Azután megszólalt: – Ne hülyéskedj! Nekem szegezel egy ilyen izét.Miközben beszélt. – Maradj velem! Takako begurult. hogy fölényt akar szerezni. Fel bírja ez majd fogni Kazusi nyílvesszőjét vagy mijét? – Nem akarom ezt csinálni – mondta Kazusi. és megfogta a vállpántját. és azt képze­ led. hogy Kazusi ne lássa annyira a lábát. észrevétlenül lecsúsztatta a bal válláról a hátizsákot. Azután furcsán letisztult hangon szólalt meg: – Te már régóta bejössz nekem. – Azt mindenesetre engedd le! – Akkor nem szöksz el. Pont ez a be­ szédstílus volt az. [268] .

próbálod erőltetni. Mi van. Takako is megismételte: – Mondtam. de hiába mondom. hogy nem akarok maradni. Kazusi nem engedte le a nyílpuskát. de nem – vágta hozzá.Takako felhúzta szép. – Az előbb megmondtam. Takako megemelintette az állát. Ezúttal még csak vissza sem fogta magát. hogy jól ráijeszt? Kazusi pillantása megint Takako lábára esett. úgy stírölte. Már elege volt. és úgy tűnt. lécci. Kazusi ott helyben felemelte a kezében lévő nyílpuskát. Takako csendesen szólt: – Maradj már! – Jó. Közben fél­ rehajtotta a fejét. Mama. Bocs. vedd meg nekem. vedd meg! Aha. Az arca megint az áruházban játékért köve­ telőző gyereké volt. azzal szórakozott. mintha ezzel a mozdulattal az idegességét akarná elnyomni. de akkor ne menj el! – ismételte meg Kazusi. Egy darabig csak farkas­ szemet néztek. Takako fortyogott egy sort magában. aztán megszólalt: – Mit akarsz? Mond ki nyíltan! Nem is ölsz meg itt helyben. íj alakú szemöldökét. ezúttal Kazusit szemmel tart­ va kezdett hátrálni. Maradjunk együtt! Takako megint megrántotta a vállát. – Akkor viszont… Takako megint megfor… Nem. határozott. Hogy értsem ezt? [269] . A harag miatt most nem esett nehezére. hogy nem akarok veled lenni. és megkérdezte: – És? – Ezért téged eszem ágában sincs megölni.

mert… sok más osztálytár­ sukhoz hasonlóan Kazusi is biztos azt hitte. B a vércsoportod. ha ketten vagyunk. nem? – Pont olyan könnyedén. Mi?Mit mondott ez az idióta? – Vagy nem? Nem olyan tökös legény pedig a Szugimura. ha hallgatnak a férfiakra. Eddigre Takako már teljesen a plafonon volt. – Csaj létedre ne ellenkezz a férfiakkal! – mondta változatlan testtartással. Ez kétszeresen is feldühítette Takakót. Felfogtad? Most már oké? Na. – Takako hangjába most már harag vegyült. Azzal. – A nők a legjobban azt teszik. Kazusiban végleg átszakadhatott a gát. hogy alaptalanul feltételezi. és közlöd. – Nekem szegezed ezt. Ezért… Maradj itt. mintha azt kérdezné. és ugyanakkor az­ zal. Kazusi élesen szólt: – Ha megmozdulsz. hogy amikor nagyon felhúzzák… [270] . hogy lekezelően beszélt Hirokiról. nem? Takakónak elakadt a szava. Takako érezte. ami addig még azért a jó ízlés (eléggé eldurvult jó ízlés…) határain belül tartotta megnyilvánulásait. de Kazusi még folytatta: – Te szűz vagy. Biztonságosabb. Valószínűleg ezt azért mondta. hogy megvédsz? Nem bí­ zom benned.– Én… – Kazusi ragacsos tekintetét Takako szemére tapasz­ totta. hogy ezeket kimondta. hogy a szája nevetésre torzul. – Meg akarlak védeni. Már korábban is észrevette. Azzal. hogy ő Szugimu­ rával jár. nem? – Nagyon vicces. hogy megfélemlítse Takakót. én megyek. lövök! – A kezében lévő nyílpuska egye­ nest Takako mellét vette célba. hogy Hirokival jár. hogy lefektessen egy csajt.

Nemhogy nem engedte le. Felemelte a fejét. ha felhúznak. Eddig még csak súrolta az „Ebből elég!” határát. Halálod előtt azért te is szeretnél egyszer legalább. de azért akart neki adni egy utolsó esélyt. ez tényleg az év legjobb poénja. így ítélem meg. De… …Ehhez neked mi közöd. Szóval? Kazusi nem engedte le a nyílpuskát. Annak ellenére. Ezúttal talán még a szája is kinyílt. Hűha. első pillantásra talán kissé hivalkodónak tűnhetek. – Utoljára mondom. hogy megfenyegesse Takakót. de ahogyan ön is említette. hanem a válla magasságába emelte. hogy ettől már felülmúlhatatlan düh uralko­ dott el rajta. úgy is meghalunk. Ezzel a mosollyal fordult Kazusihoz. az ott San Salvador! Oké. a vademberek. Ereszd azt le szépen. szende lányka vagyok. egy pillanatig csak kábán meredt Kazusi arcába. – Ehhez neked meg mi közöd van? Lehet.Igen. és hagyj engem békén! Mert ha nem. hogy meg akarsz ölni. Nem akarok veled lenni. de most jócskán átlépte. Vigyázza­ tok a vademberekkel! Takako lesütötte a szemét… Végül halk nevetés csúszott ki a száján. nem? Én nem lennék rossz parti neked. nem? Takako továbbra is mosolyogva nézett vissza Kazusira. és folytatta. te hülye vadbarom Kazusi folytatta: – Így is. szűz vagyok. Szinte felnyársalta Kazusit a tekintetével. akkor én mindig elröhögöm magam. vigyorogni kezdett. Még csak tizen­ öt éves. kicsit torzan. [271] . hogy félreértette Takako mosolyát. Kazusi is. Kolumbusz kapitány. valóban így van. Igen. Valamiért iszonyúan vicces volt. – De így van.

” [272] . Erről van szó. amit mondok. hogy megerősza­ koljalak? Takako megint nevetve válaszolt: – Ó. kimutatod a fogad fehérjét? – Azt mondtam. sietség nélkül félre­ hajtotta a fejét. hogy mihamarabb befejezhesse ezzel a szar­ házival a csevegést. tovább ment egy lépéssel. elöntöt­ te a pulykaméreg. úgy döntöttél. ne szórakozz velem! – ismételte meg Kazusi. – Azt én nem… nem mondtam – felelte.– Én is utoljára mondom – mondta. – Most már értem. nem állok jót magamért. Azt mondta: – Neked a csip-csup farkincád helyett inkább az életeddel kellene törődnöd ilyen körülmények között. hogy épp az előbb mondta Kazusi azzal a nyálas modorával: „Téged eszem ágá­ ban sincs megölni. Egyszóval meg akarsz erőszakolni. – Meg is ölhetnélek! Takakót elfogta az undor. – Ne szórakozz velem! Tényleg azt akarod. Erre Kazusi feje hirtelen elvörösödött. csak vegyem le a ruhámat? Takako változatlanul mosollyal az arcán. Csigusza! Ezt a bizonyos értelemben fordulóponttá lett párbeszédet Ta­ kako vajon a veleszületett természete miatt találta kellemes­ nek? Most már akárhogy alakuljon is. A következő az lesz. – Tedd. akkor szerinted bármit lehet? Kazusi figyelmesen nézett vissza Takakóra. nem? Ha már úgyis meghalunk. De hát az ugyanaz. Azután Takako. Arca eltorzult. Eszébe jutott. nem? Takako magában kiröhögte. hogy nem akarsz megerőszakolni.

Ki is számoltad netán. Hidegen villant meg a szeme. aztán végső soron valamikor úgyis megöltél volna? Ha már mindenki meghalt. de rögtön visszatért merev arckifejezése. hogy jön valaki. Tehát erről van szó. Aha. – De nem szégyelled magad. hogy egy meccsnek tekintem ezt. – Úgy döntöttem. hogy a végéig életben marad. ezért igyekezett meglapul­ ni. – Meg akarsz halni? Takako azonnal válaszolt: [273] . amikor folytatta: – Én már megöltem Akamacut. Utána meg biztosan félt. aki nála erősebb.Kazusi szünetet tartott. az igazság inkább az lehet. De ez az ember. Takako Kazusi arcát szemlélte csendben. és vigyorogni kezdett. – Végiggondoltam – folyatta Kazusi. azután egy kicsit még dicsekvés is volt a hangjában. de felhúzta a szemöldökét. és azt mondta: – Hűha! – Még ha igaz is… Abból ítélve. Így aztán én nem türtőztetem magam. Most már mindent értek. és a rajta kívül életben maradt utolsó ember gyen­ gébb nála. hogy Takako nem lőtt nagyon mellé a tippjével. egy lánnyal szemben? Erre Kazusi arcára egy pillanatra a legyőzöttség vetült. Takako megrökönyödött. és megölte. ha addig menekül. és csak az én halálom hiányozna. egy halvány mo­ sollyal kísérve. akkor valami „nem tehetek mást” vagy hasonló szöveg kíséretében szívbaj nélkül kinyírja. Ha megy szép szóval. hogy életben maradj? Értem. hogy velem meglegyen. a lényeg. ahogy elbújt. és ő maga támasztotta alá. hogy addig hányszor fér bele? Az undortól és a haragtól bizsergett a háta. hogy rettegése közepette véletlenül összeakadt Akamacuval. ha nem. – Tehát meccs – ismételte meg Kazusi szavait.

hogy a sebből vér folyik le­ felé jól kidolgozott izmain. valamilyen rejtélyes okból egy teljesen sima samiszen-húr volt.) Takako rápillantott a földre esett nyílpuskára. hogy felsértette. A jobb combja hátuljába a szoknyán keresztül egy ezüstszínű nyíl fúródott. amikor ütést érzett a jobb lábában. amelynek nem sok hasznát látta. De erről Takako mit sem tudhatott. Kazusi beérte. azt gondolta: Megbánod te még. Felsebzi az arcom ez az aljas disznó! Takako megfordult és felült. és hasra esett. ahogy volt. Kazusi eltakarta az arcát. csak a jégtörő árat markolta. és összeszorí­ tott fogakkal. egy húzással kiszedte a nyílvesszőt. hogy végzett Aka­ macu Josióval. Takako nem sza­ lasztotta el ezt a lehetőséget. Mintha Kazusi ciccegését hallotta volna a háta mögött. (Egyébként ez Tendó Majumi táskájá­ ból került elő. [274] . Érezte. amelyet begyűjtött azután. és helyette az övéből két. és nekilendült arra­ felé. ledobta a nyíl­ puskát a földre. hogy kivédje. – Minek haragítasz magadra?! Takako ott a földön ülve. Ez az ürge már megint kifogást keres. jobb kézzel hátranyúlt.– Lőj csak! Egyetlen pillanatra Kazusi habozni látszott. közben Takako megpördült. hogy Takako leült. Érezte. otthagyta a hátizsákját. amelyet ő maga kapott. Az at­ létikakör legjobbjához méltó sprintjével bő tizenöt méterre juthatott. – Te vagy a hibás – mondta Kazusi enyhén lihegve. és amíg Kazusi a homlo­ kát ráncolta. A fegyver. rövid lánccal össze­ kötött fabotot – egy nuncsakut – vett elő. és jobb kezébe fog­ ta. hanem az arcán keletkezett sebesülés miatt gurult dühbe. Meglátta. érezte. felnézett Kazusira. és a zsebéből titkon készenlét­ ben tartott köveket beledobta az arcába. hogy ezt eldobtad. És én még egy osztályban ta­ nultam vele több mint két évig! – Várj egy kicsit! – mondta Takako. Az arcát súrolta egy gyökér. Azután nem is annyira a lábába állt fájdalom. A lánc megmozdult. ahonnan jött. amely kilógott a nedves földből. feltérdelt.

– Azt mondtad. biztos volt benne. meccs. Takako vízszintesen tartotta a jégtörő árat. kisfiú. Vibrált közöttük a feszült­ ség. de akkor is kevés volt az esélye a győzelemre. Leszek ellenfél. Magasságra majdnem tizenöt centi. Takako a bal karjával fogta fel. és felemelte a nuncsakut az arca magasságába. Takako is megszorította a jégtörőt. Ráadá­ sul a jobb lábán elég mély volt a seb. szemét le sem véve Kazusiról. A te fajtád nem fog legyőzni engem. felállt. Jól van. Kilépett előre. hogy lazára veszi. Az egész lényemmel szembeszál­ lok veled. most már két hasítéka van. – Hiába. tökre szerettem. Hallod. De nem hagyja magát legyőzni. Eldobta a vesszőt. sebesült is. Iszonyúan fáj. A bal csuklóján viselt két kar­ kötő közül az egyik elpattant és elrepült (dél-amerikai indián kézi munka. a fenébe!) a felkarjában hirtelen vé­ gigfutott a zsibbadás. A zsib­ [275] . és becélozta Kazu­ si mellkasát. a farkad he­ lyett inkább az életedre vigyázz! Erre Kazusi arca elváltozott. – Megismétlem – folytatta Takako. Egyúttal a szoknyája is felszakadt.hogy szakad a húsa. súlyra talán húsz kilónál is több volt köztük a különbség. hogy nem veszíthet. Lány is. hogy eszméletlenül megerőszakolsz. Takako az osztályban a leg­ jobb sportteljesítménnyel büszkélkedhetett ugyan a lányok között. fel egészen az agya közepéig. semmiképpen! Hirtelen Kazusi mozdult meg. Átvette a jégtörőt a jobb kezé­ be. de fel bírt állni. és ezzel még újabb adag vér buggyant ki. Csodás. Jó. és fentről átló­ san lecsapott a nuncsakuval. Felfogtad? Megértetted? Vagy túl hülye vagy hoz­ zá? De Kazusi arcán még ezek után is látszott. – Ne erőlködj! – mondta Kazusi. – Ne tervezgesd.

Néha az is fontos. A seb a jobb lábán ütemesen lüktetett. és nem ütött olyan nagyot. Eszébe jutott. mert csak a lánc. és azok a levegőben szállongtak. Takako bal karja bizsergett. De úgy tűnik.” A nuncsaku vállon találta. és hanyatt esett. ha megváltoztatod a köztetek lévő távolságot. Takako előrelépett. Az orra előtt volt Kazusi döbbent arca. Takako azon nyom­ ban meglendítette a jégtörőt Kazusi jobb csuklója felé. nem szenvedett túl nagy kárt. Kazusi megint meglengette a nuncsakut. Jött a második csapás.badtság nem kötötte le minden figyelmét. Takako felől nézve a feje bal felső részétől a válláig tartó felületet vette célba. Egy ziháló hangra is fi­ gyelmes lett. hogy félelem nélkül merj előremenni. hogy a combjá­ tól lefelé szinte az egész lábát beborítja a vér. de jól döntött. Valószínűleg már nem sokáig bírja tartani magát. Érezte. és félredőlt. Kazusi pedig feljajdult és meg­ hátrált. hogy könnyen belecsúszott. aki kung-fuzni tanul. Takako lehúzta a fejét. mert jobb kézzel felrántotta a jégtörőt. amit egyszer Szugimura Hiroki tanított neki. Kazusi fintorogva hátraugrott és kike­ rülte. „Kevésbé találnak el. Ezúttal a tenisz fonákütésének techni­ kájával felfelé húzva lendítette a nuncsakut. Takako a se­ besült jobb lábával elvesztette az egyensúlyát. Hosszú. hogy a saját ajkai közül szűrődik ki. Fel­ emelte a jégtörőt. hogy elkerülje. Azt is tudta. Takako nekiugrott Kazusi mellének. Kazusi nuncsakut tartó kezén piros szín látszott. Kazusi szabad bal kezével eltaszította Takakót. tágra nyílt szeme. Érezte. Újra két méter a távolság. Megint nőtt közük a távolság. melírozott hajába belekapott a nuncsaku. [276] . Sebaj csont nem tört. és kitépett néhány szálat.

és a bal térdére zuhant. Kazusi lehet. fémes csattanással együtt a jégtörő eltűnt. és oldalról teljes erőből belerúgott Kazusi bal térdébe. de Kazusi azonnal lecsapott rá a nun­ csakuval. Lehet. Kazusi a szája szélét mosolyra ferdítette. A franc. Az ütés a feje bal oldalát érte. [277] . Teste megingott. Szétver egy lányt. amelyet kis híján megszúrtak. Ráugrott Kazusi hátára. Ha Takako most a jégtörő felszedésére koncentrált volna. hogy Kazusi már kezd hozzászokni a használatához. és szép vágású szeme becsukó­ dott. kinyújtotta hosszú lábát. – Micsoda nő! – mondta. Takako összeharapta a száját. könnyen lehet. még élvezi is! Kazusi újra meglendítette a nuncsakut. Úgy tűnik. Ennek semmi sem tabu.Kazusi a bal kezével dörzsölgette a mellét. mint aki tudja: végzett vele. és elgurult a közelben a földön. Most az arcára célzott! Takako felemelte a jégtörőt. Takako teste dőlni kezdett. Hirtelen meglódult a teste. Miközben esett. és a bal térdével a középpontban félfordulatot tett. Hátának a fele láthatóvá vált. mert akadálytalanul nyújtotta ki a kezét. ez fix nem normális. teste oldal­ ra hanyatlott. ráadásul egy élet­ len tárggyal. Egy magas. Takako tenyerében csak az éles fájdalom maradt. és lenézett Takakóra. De nem úgy tett. és egy-két lépést tett előre. de a nuncsaku követte a testét. Kazusit szemmel tartva hátrált. hogy veszít. hogy felfogja. hogy olyan arcot vá­ gott. Kazusi torkát kurta nyögés hagyta el. Takako lassan felült. A bal orrlyukából meleg folyadék csorgott elő. Felsőtestét elrántotta előle.

Annyi váratlan volt csak a dologban. Ha volt valami. nem. Kazusi mintha megértette volna Takako szándékát. Összevissza rázta a testét. hogy le­ rázza magáról Takakót. hosszínra növesztett manikűrjétől nem volt hajlandó megválni. hogy sok­ kal kisebb a szemüreg. Takako erősen kapaszkodott Kazusi­ ba. és meghúzta. mert be­ csukta a szemét.Rácsimpaszkodott. és beásta ma­ gát a szemgödrébe. [278] . – Áááááááááááá! Kazusi kiáltott. majd tér­ den állva kiegyenesedett. belemarkolt Takako hajába. Közben Takako érezte. belemarkolt a hajába. Takako jobb kezének középső és hüvelykujja áthatolt Kazusi szorosan összezárt szemhéján. Attól. Letette a kezét. Kazusi előredőlt. Még beljebb nyomta az ujjait. Kazusi szeméből vér és egy átlátszó zselészerű folyadék. A körmei ápolását Takako soha nem mulasztotta el. és összevissza rázta a kezét. – Jáááááááááááááááá! Kazusi torkaszakadtából üvöltött. hogy kidurrannak a szemgolyók. mint gondolta. A helyüket be tudta tájolni. egyfajta mutáns könny folyt kifelé. és próbálta Takako kezét elhessegetni. Takako rendíthetetlen volt. hogy melyik ujját válassza. erővel befelé hajlította az ujjait. akkor az az volt. hogy tel­ jes testével ránehezült. és akárhányszor kérte is tőle szá­ mon Tada tanár úr. Az arcába kapaszkodó Takako jobb kezét két kézzel lesöpörte magáról. Hiábavaló volt. A hü­ velyk és a középső ujja is a második ujjpercig elmerült Kazu­ si szemében. Takako szinte meglovagolta Kazusit. a legnagyobb erőt a középső és a hüvelykujj tudja kifejteni. amiről Takako egy pillanat leforgása alatt döntött. és felrántotta a fejét. és nem hagyta magát. elengedte a nuncsakut. Mutató­ ujj és középső ujj… Nem. felkelt. és a fejébe kapaszkodott. az atlétikaedzője.

pilla­ natok alatt belefúródott Kazusi torkába. ezúttal a lába közét szorította. és Kazusi szabadon hagyott lába közébe taposott vele. hanem mert élve­ zem. – Se… – Kazusi szájából kicsúszott egy szó. és mintha egy láthatatlan ellenséggel harcol­ na (igaz ugyan. amely Takako lábát akarta elhajtani. embriópózba gömbölyödött össze. de most nem törődött vele. Kazusi teste melltől lefelé a lábujja hegyéig görcsösen rángatózott. erőtlenül püfölte. Nem volt nehéz. és pókhálóalakot rajzolt. Mivel a torkán tapostak. Takako ekkor a bal lábával taposott a nyakára. Kazusi mindkét karját kinyújtotta és hadonászott. dalai láma. lengette a karját aztán fe­ nékre huppant. Takako benyomta a jégtörő árat. Kazusi kiabált. olyan volt a hangja. [279] . felemelte ezt a sebesült lábát. És akkor mi van? Végül is nem vagyok én II. – Segí…! Hogy képzeled. mintha egy kis állatot taposna el. mint a hát­ úszásnál a Vasallo-startnál. A karja lehanyat­ lott. de a szemhéja szélétől befelé az egész teljesen piros volt. Rögtön meg is találta. mint a papírfalak között süvöl­ tő szél. Albínó szeme persze nyitva volt. megtorpant a mozgás­ ban. és próbálta lesöpörni. Felvette. tisztára. A fehér alapon lila csíkos tornacipő. Kazusi feljajdult. semmi kétség. hogy a szája mosolyra kunkorodik. Végül megállt. hogy elzavarja on­ nan a lábát. amelyet az atlétikaedzéseken is használ. kisapám? Takako érezte. hogy ez így is volt). mint egy albínó majomé. és oldalra fordulva. Ránehezedett. Emiatt Kazusi kezében maradt né­ hány szál vagy néhány tucat szál haja. akkor meg nem mindegy? Takako behajlította a térdét.Takako leszállt Kazusiról. Ezt már nem a harag miatt teszem. Kazusi keze. és Kazusi szájába (látszott né­ hány fogtömése) két kézzel beleszúrta az árt. Takako jobb lábát húzva odament hozzá. körülötte a ragacsos vér festékként csorgott. A tal­ pa felől olyan puha érzést közvetített. A szeme nyitva volt. János Pál vagy a XIV. vörös volt a saját vérétől. Megkereste a jégtörő árat.

Nem fordította Takakóra a fegyverét. és megpróbált felállni. Ugyanazzal a lendülettel kinyújtotta a kezét. Jobban teszi. – Minden rendben? – kérőezte Micuko iszonyúan kedves hangon. Kicsit még kevesellte is. Takako vetett egy pillantást Micuko jobbjára. Érezte. Pisztollyal szemben nem nyer­ het. most elő is veszem… – Takako! Váratlanul szólították meg a háta mögül. a lényeg ez. aki a torkából akarta elővarázsolni a jégtörő árat. semmi esélye nem lett volna. Lehet. hogy győzött. és nagy nehezen felállt.Jobb lábába hirtelen belenyilallt a fájdalom. Kedves közönség! Amit az imént lenyeltem. és készenlétbe helyezte. mint egy mutatványos. kihúzta Kazusi szájából a jégtörőt. Jobb lába nagy sebességgel kezdett el­ nehezülni. Győzött. De… Ha netán Niida Kazusihoz hasonlóan „játszani” akar (ennek nagy az esélye. 11. Takako lerogyott Kazusi feje mellé. mint egy megismételt két­ száz méteres időmérő után. De a lényeg. Takako hátrált. Nem tudja. és a földre ült. hogy a valódi harc épp csak harminc másodperc volt. Takako a vérrel borított jobb lábát ölelve újra lenézett Kazusi holttestére. aztán visszaesett a földre. belekapaszkodott egy közeli fa törzsébe.) Szóma Micuko (lányok. Minden mást félretéve. akkor nem nyerhet. hogy Szóma Micukónak mik a szándékai. [280] . Bár természetesen ha so­ káig tart. El kell menekülni. Olyan volt.) nézett le Takakóra. Takako újra felhúzta fájós jobb lábát. mert „a” Szóma Micukóról van szó). ha elmenekül. de ettől még nem szabad megnyugodni. már csak azért is. hogy a fogai közül kiszűrődő légzése olyan zakatoló. Egy nagy auto­ mata pisztolyt tartott kecses kezében. ezért ültében hátra­ fordult. (Kazusi feje egy hajszálnyit felemelkedett.

Verseny előtt is. aki régen (azaz alig két-három hónapja) tetszett neki. Takako megint azt válaszolta: – Hát… – Úgy érezte. Takako az élete árán sem lett volna hajlandó bárkinek is nyalizni. meg különben sem félt Micukótól.Válaszolt. mint aki tényleg szívből el van ragadtatva. Takako még mindig nem tudta eldönteni. aki nem nyalizik nekem. Egy nagyon szép [281] . és iszonyú sebekkel tarkítva kukkantott be a terembe. hogy te vagy az egyetlen lány. amikor a barátaival valami verekedésbe keveredett. és nem is reszketett. Azután rá­ nézett a Takako kezében lévő jégtörő árra. hogy mit akarhat Micuko. csak nézte az arcát. (A Siroivai Középiskola két messze legszebb lánya nézett itt szembe egymással. hogy a teste ingadozik. akkor is azt mondta azzal a sajátos hanghordozásával: „Semmitől sem félek. A Szugimura Hirokival szembeni igen halvány érzelmeivel el­ lentétben. de volt barátnője. Ez a fiú a mostani stílusára is nagy hatást gyakorolt. – Azzal az eggyel intézted el? Ez hihetetlen. szépnek lenni… Takako azóta figyel­ te.” Senkinek sem nyalizni. Nincs mitől félnem. Méltóságán alulinak tartotta. Körítés­ nek egy kinyomott szemű fiú hullája. talán a jobb lábából kiömlött vér nagy mennyisége miatt. – Hát… Micuko tüzetesen megszemlélte Kazusi holttestét. Azt a mindenségit. mint a többi lány. Úgy beszélt. – Már régóta gondolkoztam azon. Ekkor Takakónak eszébe jutott egy felsőbb éves fiú szavajárá­ sa. – Hallod… – mondta Micuko. mi­ csoda gyönyörűség!) Igaza volt Micukónak. mint nő a nőt. Angyali arcában csillogó szemek. tisztellek. ebbe a fiúba nagyon szerelmes volt. Sőt még vidámnak is tűnt. amióta középiskolás lett. amikor Micukóhoz beszélt.

Kicsit olyan. és futásnak indult. mint te. Valami nem stimmelt. Takako szinte fejest ugrott előre.lány. és a szép formájú lábai. Megpördült. [282] . az egymással kont­ rasztot alkotó fehér bal és piros jobb szoknyáját kifordítva felcsapódtak. Ezért nagyon… Takako szeme tágra nyílt. – Szép is voltál. Takako némán hallgatta. Eléggé húzta a jobb lábát. amikor Niida Kazusival küz­ dött. Micuko leeresztette a fegyvert. hogy egy ki­ csit leszbi vagyok? Hihihi. Rögtön rá is jött: miért beszél Micuko múlt időben? Micuko szeme ravaszul nevetett. és így szólt: – Nagyon kár… [Maradt 24 fő] 38 Noriko légzése egyre hevesebb lett. mint Ogava Szakura. Hogy most eszébe jutottak… Én… igazából félek ettől a Micukótól? – Egy kicsit féltékenykedtem is rád – folytatta Micuko. csendes. – Ezért nagyon… Micuko felkapta a Colt Governmentet. amelyet Kavada adott neki. ez már mind a múlté. Délután két óra körül járt az idő. de attól még sprintjével nem ho­ zott szégyent az atlétikakör legjobbja névre. akár egy tó az erdő mélyén… Na de mindegy. Ezután visszatért a jelen időhöz: – Én szeretem az olyan lányokat. Háromszor egymás után meghúzta a ravaszt. Hason csúszott to­ vább a földön. Nem hasz­ nált a nátha elleni gyógyszer. Rögtön vissza is estek a földre. meg nálam jobb kislány. Lehet. Már vagy húsz métert eltávolodott a fák között az enyhe lejtőn. De – gondolta ugyanakkor – egészen mostanáig még akkor sem jutottak eszébe a fiú szavai. és a gyors ütemben még tovább futó Takako matrózblúzának hátán pontosan három luk ke­ letkezett.

– Pont ezért. hogy melegben fektetjük le. amelyet újra be­ nedvesített. Súja az egyik palackban maradt vi­ zet mind ráöntötte Noriko zsebkendőjére. törökülésben ült és cigaret­ tázott. hogy már nem bírom tovább elviselni. – Ha vérmérgezést kapott… Kis szünetet tartott. Ha eljutnánk addig. – Hova? Súja összeszorította a száját. nem? A tele­ püléstől távolabb. Kivette a cigarettát a szájá­ ból. Kavada a csukott szemmel fekvő Norikóra pillantott. de mintha köszönetet mondana. miközben lassan fújta ki a füstöt a szája szélén. és folytatta: – Egy orvosi rendelő jele is szerepel a térképen. – Kavada – szólította meg Súja. tényleg – válaszolta Kavada. ott biztos lenne hasznosabb gyógyszer.de a rövid idő alatt mintha tetemes mennyiségű húst lefarag­ tak volna Noriko arcáról. hátát egy fatörzsnek döntve. északra van. Súja visszafordult Kavadához. – No­ rikóra bökött az állával. aki végig ugyanabban a póz­ ban. – Egyre rosszabb. – Mi az? – Menjünk! Kavada felhúzta a szemöldökét. nagy nehe­ zen visszafogta magát. aztán folytatta: – Nem fog meggyógyulni attól. – Azt mondom. – Lehet. kicsit bólintott. Jobb keze a térdére fektetett Remington sörétes puska markolatán nyugodott. És még nem is lóg bele a til­ tott mezőbe. [283] . hogy igazad van. majd visszatette a homlokára. Súján megint majdnem eluralkodott az idegesség. – Ja. Norikónak csukva volt a szeme. hogy letörölje vele Noriko izzadságban úszó ar­ cát.

és mit csinálsz. aztán elnyomta a földön. mert belegondolt. De ennyire tar­ tasz a veszélytől? Ennyire csak magadra gondolsz? Súja egy darabig Kavada szemébe nézett. De azért megmondta. – Nem érted? Egyre gyengébb vagy. Nehézkes légzésével szaggatottan csak ennyit mondott. a hangja egy kicsit megremegett. és Sújára nézett. – Nem azt mondom. ezért megfordult. hogy talán el kell válnia az útjaiknak. Szerződés felbontva. Kavada arca nyu­ godt maradt. – Te… – folytatta Súja. A hom­ lokán lévő zsebkendő letoccsant a földre. ha már azelőtt kikészülsz. – Ha azt mondod. vagy talán azért. Újra beleszívott a cigijébe. Kavada félrehajtotta a fejét. – Várjunk a sötétedésig. – Súja… A háta mögül Noriko hangját hallotta. – Noriko! – rázta Súja a fejét. Mi van. én elmegyek egyedül is Norikó­ val. nem menekülhetünk meg. Noriko csak a fejét fordította oldalra. hogy megmenekül­ nénk? Súja újra visszafordult Kavadához. – Legalább másfél kilométer az orvosi rendelőig. – Ne csináld! Ha Kavada nincs velünk. Most veszé­ lyes lenne mozognunk. Az idegesség miatt. Várjuk meg a sötétedést! Súja a fogait csikorgatta. nem jössz.– Menjünk! – mondta Súja még egyszer. Csináld egyedül! – vágta hozzá Súja. hogy meg akarsz minket ölni. és elkezdte összerakni a maga és Noriko csomagját. ha addig tiltott zóná­ ba kerül? Kavada nem mondott semmit. [284] .

amelyet Niida Kazusi lőtt meg nyílpuskával. Ezt Kavada úgy húszpercenként megismételte. Megint borostás állához ért. Megyek én is – mondta. Az ő törékeny alakját. Egy kicsit tanulhatnál tőlem. Ajako sír. Szóma Micuko már rég elment. hogy Súja végig ott vigyázott Norikóra. az egyetlen barátnője. [Maradt 24 fő] 39 Annak ellenére. hogy már több mint félóra el­ telt azóta. Jóképű apja. [285] . – Jól van. melyik gyógyszert lehet használni. a fejét lógatta. Hallod. Aztán Kitazava Kaorut látta. Lassan felemelkedett. – Szánalmas. és csóválta a farkát. Csigusza Takako még mindig élt. és kicsit kerekdedebb arcú anyja. hogy a húga. Takako félig ébren álmot látott. akire Ajako ütött. vigyázz ám apára és anyára! Úgyis túlságosan elkényeztetnek. Ajako. de ez már nem jutott el a tudatáig.– Várj! – mondta Kavada. hogy rengeteg vért vesztett ezekből a sebekből plusz a lábából. – Viszlát. Jaj – gondolta álmában Takako. és megnézte a pulzusát. Mellettük a kutyájuk. és Súját nézte. odament No­ rikóhoz. okos nőstény kutya volt. Hanako. viszlát! – mondta. Pedig még csak tizenöt évet éltem. Kicsit félrehajtotta a fejét. hogy a hátába lőttek hármat. A családja – apja és anyja meg a két évvel fiatalabb húga a házuk kapuja elől integettek neki. akinek nyafoghatott. megfogta a bal karját. csak szomorú arccal hallgattak. aztán a mellette lévő Sújára pil­ lantva mondta: – Te azt sem tudod. akinek jel­ legzetes arcvonásait Takako örökölte. Takako kiskora óta nevelgette. attól függetlenül. Takako. most a sarkadra kell állnod. Látta. és da­ cára annak is. aki már hét éve társa.

Ajajaj. és elmosolyodott. – Csigusza. Csak… Egy kicsit azért rossz. FUCK OFF feliratit fehér póló. de elég alacsonyan van a saját látószöge. hogy ő szebb. de mintha valami olyasmi lenne: „És Vele mi van?” Vele? Ekkor megváltozott a helyszín. Kaoru. és az atlétikakör termébe ju­ tott. Hű. Merthogy azt a termet második őszén lerombolták. Ez tényleg megtörtént. Na­ gyon összeilletek szerintem. Egy parkban van. akkor nincs félni­ valója a pokoltól sem? Igen.…Neked is. hogy második nyara van. Ez… Ott volt egy felsőbb éves fiú. Megállapította. A teremben nem volt senki más Takakón és azon a fiún kívül. [286] . Örült. mert egy ideje fájlalta. te mondtad egyszer. te nem jársz senkivel? – kérdezte a fiú mosolyog­ va. hogy így egyedül kell meghalnom… Kaoru mintha kiáltott volna valamit. Ekkor megint változott a kép. – Hallod?! – mondta Takako. ame­ lyikben egy másik lánynak azt lehet mondani. Most szorgalmasan fáslizgatta a térdét. Az a hit volt. az nagyon szorosnak és bizalomteljesnek tűnt számára. Takako vegyes érzelmekkel telve nevetett. de kedves tekintet. és új klubházat építettek helyette. Micsoda felületesség. hogy ha megtesz az ember minden tőle telhetőt. én sem voltam különb a többi csaj­ nál. elöl felállított haj. de az a kapcsolat. Akadályfutásban volt jó. – Tényleg? – emelte fel a fejét a fiú. Amikor vele beszéltem. mert elő­ ször dicsérte meg a fiú a szépségét. Ki­ csit simlis. fekete csíkos zöld sort. Rövidre vágott. Tényleg. Ez nem képzelgés. – Gyönyörű a barátnőd. Nem félek. Először is viszlát. Valamiért nem hallja jól. – Te sokkal szebb vagy nála. Csigusza – mondta.

Jelenleg senkibe. ez én vagyok. csak gyerekkoromban. és Hiroki megkérdezte: – Mi baj. – Hékás! A fiúk nem sírnak. – Te… te mit tennél. Takako? Történt valami? Takako egy kicsit gondolkozott. de leg­ alábbis vallj neki szerelmet. középiskola. Egyszer Takako magába volt zuhanva. hogy át-átjáro­ gattak egymáshoz. – De én gyáva vagyok… Nem fog menni. Na gyere! A kutyánknak kölykei születtek. mint most. és Hiroki megjegyezte: [287] . Hiroki a következő évtől kezdett el kung-fuzni. úgyhogy nem tudom. és túlnőtte Takakót is. Takako ekkor megint elgondolkozott egy kicsit. micsoda dolog! Erősebbnek kell lenned. nézd meg őket! – Jó… Hiroki a szemét törölgetve ment utána. – Te szerelmes vagy valakibe? – Nem. talán még Takako magasabb is volt nála. Másodikban egy osztályba kerültek. Általános iskola második vagy harmadik évében? Szugimura Hiroki ott sírt előtte. Nem volt olyan magas. Gyere. – Ez komoly? Akkor gyorsan bolondulj bele valakibe. Megint változott a helyszín. aztán elmondta. és az első napi beszélgetésükkor valaho­ gyan arra terelődött a téma.Ó. irántam nem érzel semmit? De azért folytatta. Ak­ kortól kezdett el nőni. Tényleg. ha valaki azt mondja neked. Általános végéig még olyan volt a viszonyuk. Mi van már. hogy szerel­ mes beléd? – Hát… még nem mondták soha. A rossz gyere­ kek elvették Hirokitól a frissen vásárolt képregényét.

van egy ritka jóképű felsőbb éves a klubodban. Elvi­ leg a hasára esett. Ne halj meg! Mi van már. mint amikor erőszakkal kitárunk egy be­ rozsdállt ajtót. mert a jobb keze alatt érezte az aljnö­ [288] . ez nem túl férfias… Ne bőgj már! Ekkora nagy melák. hogy csak beképzelem magamnak? Én legalábbis egy kicsit szerelmes voltam beléd. Neked még mindig nincs csajod? – Hagyjál már! …Végig ilyen felemás kapcsolatban voltunk. Az jutott először eszébe. Hiába szerettük egy­ mást egy kicsit. bár ezt lehet.– Hallom. – Kitől hallottad? – Hát. – Hogy?… Olyan volt a hangja. A szavai mögött ott volt. Jó. A délután szelíd fényében Szugimura Hiroki nézett le rá. közöttük pedig a kék ég néhány pac­ nijából kirajzolódó bonyolult. Akkor állapította meg. Össze fog jönni a dolog? – Nem. hogy az a felsőbb éves tetszett nekem. függetlenül attól. hogy Hiroki nem sír. csak úgy. hogy Takako még egyetlenegyszer magá­ hoz tért. és feltámasztotta a fejét. mégse fejlődött semmit! A sors fintora lehet. hogy már nem húzza sokáig. Rorschach-tesztre hajazó minta látszódott. Kábultan kinyitotta a szemét. Sírt. Van barátnője. – Takako. A kérdés csak azután merült fel benne. hogy „…és te bele vagy esve”. de most a hátán feküdt. – Hogy kerülsz ide? Hiroki csak annyit mondott: – Csak úgy. Talán Hiroki bevit­ te a közeli bozótba. Hi­ roki mögött fakoronák. hékás. – Mellette térdelt. Meg tudsz érteni? Hiroki mostani arca lebegett előtte.

És valószínűleg… Bár az előbb azt mondta. sírhatnékja támadt. Ahogy erre gondolt. Annak az utóhatása lehet. és szem elől tévesztettelek. és szólongattalak. – Én az iskolából kijövet elrejtőztem. [289] . (A bal keze.vényzetet. Futottam arra. és vártam rád – mondta Hiroki. de te már biztos messze jártál. csak a füle cseng… Meg azt is. Jaj. és teljes erejéből futott tovább. Aztán te tel­ jes erődből nekilódultál. hogy ha nem cseng. – De képzeld. Ja – gondolta Takako. – Vigyázz vele! Hiroki bólintott. – Ne haragudj – mondta aztán. és mintha valamit vissza akarna fojtani. kevéssel azután. Hiroki várt rá. de könnyen lehet. és mosolyra igazította őket. Ahogyan benne is felvetődött. illetve az egész bal oldala el volt zsib­ badva. miről van szó. hogy végig őt kereste. kitette magát a veszélynek. és azt hit­ te. Tényleg úgy tűnt. „csak úgy” rátalált. Épp csak fél másodpercig másra figyeltem. – Micuko – válaszolta Takako. igen. de össze volt zavarodva. De sírás helyett inkább nagy nehezen mozgásra bírta az arc­ izmait. hogy kijött az iskolából. Ez fontos információ volt. és érzéketlen volt. mintha hallott volna valamit halkan. hogy Ni­ ida Kazusi oldalról fejbe kólintotta. csak nézte Hiroki arcát. egy pillanat­ ra összeszorította az ajkait. Akamacu visszajött oda. akkor van ott valaki. amerre eltűntél. és ott várt rá.) Hiroki azután halkan megkérdezte: – Ki bánt el veled? Ja. Niida Kazusi már nem számí­ tott. Takako nem tudta. és nekivágott a sötétségnek.

Hiroki összeszorított szájjal felemelte Takako felsőtestét. amiről beszélnie kéne. de már nem jött ki hozzá elég levegő a torkán. – Tetszik neked valaki? Hirokinak egy kicsit megmozdult a szemöldöke. – Jó. – Hát még te! – mondta Hiroki. mintha hirtelen szétterjedt volna benne a méreg. de halkan válaszolt. – Igen. – Nem. Úgy tűnt. hogy a testét na­ gyon hidegnek. Hálás volt. és gondol­ kozott. és két kézzel magához szorította. – Köszönöm. de eszébe jutott egy furcsa kérdés. hogy melyik a legfontosabb téma. Úgyis mindjárt vége. Legalább nem magányo­ [290] . de akkor… Takako egy nagyot sóhajtott.– Tényleg? – mondta. Takako feje majdnem leha­ nyatlott hátrafelé. hogy már nem sokat bír kimondani. – Nagyon jó pasi lettél. és meg akarta köszönni. de Hiroki azt is megtartotta. megint ki tud mondani egy félmondatot. és az csúszott ki a száján. – A legjobb nő vagy a vilá­ gon! Takako egy rövidkét nevetett. Különös volt. Takako tudta. – Ölelj meg egy kicsit legalább. Hiroki! Megengedsz nekem még egy szót. de közben valamiért nagyon forrónak is érezte. istenem? Takako mélyen Hiroki szemébe nézett és elmosolyodott. – Maradj ám életben. – De ugye nem én? Hiroki szomorú arcán mosoly futott át egy pillanatig. Csak Hiroki sze­ mébe nézett szüntelenül.

Ebben a testtartásban halt meg Csigusza Takako. akkor mind­ járt meglátják jobb kéz felől lent az iskola épületét. aki a végén velem van. – Jó. Hátrafordult. – Noriko. Takako teljes súlyával ránehezedő élettelen testét ölelve. mindjárt ott vagyunk! – mondta. ere­ detileg szántóföldként szolgáló puha földön. Kavada előredobott néhány kavicsot. Mindig mozogtak egy kicsit. hogy tiszta-e a levegő. azután az északi hegy lábát követve kelet felé indultak. Súja a feje mögött érezte Noriko nehézkes lélegzetvételét. ahol legelőször voltak. A shotgunját feltartva figyelmesen körbekémlelt. Több mint félóra kellett. aztán meghúz­ ták magukat. Sújáékét is bele­ [291] . rend­ ben? – Oké. Sújáék először a tengerpart mentén átmentek a C4-es zónán. körülbelül két perc múlva.san kell meghalnom. mint egy anya a gyermekéhez. még egy jó darabig sírt. indulunk – mondta Kavada. Ha nem vétették el az irányt (Kavada a vezető. Súja felemelkedett. – A következő az a fa. Noriko bólintott. Elvileg már a kétharmadát megtették az orvosi rendelőig tartó útnak. hogy idáig eljussa­ nak. követte az utasítást. amikor pedig sűrű bozóton kellett átvágniuk. Jó. és elindult az alacsony fűvel borított. de tényleg nem volt könnyű fényes nap­ pal közlekedni. [Maradt 23 fő] 40 – Fejeket behúzni! – mondta Kavada. Tényleg jó. Egy ölnyi vastag szilfa mögött voltak. hogy pont Hiroki az. A szeme végig nyitva volt. Szugimura Hiro­ ki. Súja. A térkép mezői szerint az F6ban vagy az F7 környékén jártak. és ellenőrizte. nem téveszthették el). Norikóval a hátán.

de Kavada rögtön mondta: – Rendelő az. Nanahara? Súja nevetett. Kavada minden csomagot a bal kezében tartott. Súja só­ hajtott. de… Súja pánikolt. Rögtön Súja mellé lépett. Az éjjel körbejártam a szigetet. – Kavada! – Mi az? – A térképen az a jel biztos. – Noriko tök könnyű. ha jól tudom. Lehet. – Minél hamarabb oda akarok érni. – Mert ha igen. és körbe-körbenézelődött. a pus­ kát pedig a jobbjában.értve. hogy én vagyok a hülye? Mindig hajlamos volt elkapkodni a dolgokat. – Ja. – Nem. Nem gondoltam. Most egy kicsit vékonyabb fához értek és megálltak. Megnéztem. hogy orvosi rendelő? Kavada hátra sem fordulva röhögött egyet. akkor pihenhetünk. szerezhettem volna megfelelőbb gyógyszert. – Nem kell – rázta Súja a fejét. és elfelejtett megbizonyosodni a leg­ fontosabbról. Ha tudom. de Sújának hirtelen kétségei tá­ madtak. mielőtt veletek talál­ koztam volna. [292] . A shot­ gun csöve mindig pontosan együtt mozgott a fejével. – Nem vagy fáradt. Súja elkerekítette a szemét. – Komolyan? – Aha. jó – válaszolta Kavada. hogy szükség lesz rá. – Te mondtad.

magas fákból álló fasor takarta el a kilátást. és várja. hanem le sem téve No­ rikót. – Semmi baj – mondta Kavada halkan. Össze kell kapnia magát. Miközben beszélt. hogy ők biz­ tonságban vannak. ahol most voltak. de öntudatlanul is a száját harapdálta. Gondolatban egy jókorát koppintott a saját fejére. amikor megtudta. – Jó… – kezdte Kavada mondani. Viszont egy lelket sem lehetett látni a környéken. azt mondta: – Közel van. Ez teljesen olyan. eny­ he emelkedő vezetett arrafelé. Ez most halkabb volt. amit eddig vissza­ tartott. – Tűzpárbaj – lökte oda Kavada. Súja ugyan megkönnyebbült. Kettő. Onnan. Kavada némán bólintott. Valakik már megint egymást gyilkolják. Súja megdermedt. Súja direkt nem vette elő a fegyverét. – Hát ezeknek is lehetne jobb dolguk. hogy vége legyen. három lövés. Megint egy újabb. – Nem ránk céloz. amikor fegyverropogás hallatszott.Súja megkönnyebbült. Ő meg itt kuksol. azzal nemcsak magát. ahol úgy tíz méterre innen. Kavadára nézett. és körülnézett. Persze hogy szép álom volt azt hinni. Mintha az utóbbi három lö­ vés hangja egy hajszálnyit hangosabban szólt volna. Talán azt akarja mondani. hanem még Norikót is kiszolgáltatja. aki védelmezőn kinyújtotta a bal karját. Kavada kinézte a következő helyet. egy cédrusszerű. és mutatta vele a haladási irányt. Ráadásul itt az orra előtt. Ha nem. hogy azon túlra mennek? Súja egy fújással kiengedte mellkasából. Gyorsan összehúzta magát. mintha… [293] . gond nélkül eljutnak a rendelőig. Abban a pillanatban egy sorozat hallatszott.

Tehát valószínűleg egyikük sem azonos azzal.Megint felbukkant az elméjében a fekete ruhás férfi képe. mindketten ilyenek. hogy Norikót baj nélkül elszállítsák a rendelőig. ahol Kitano Jukikót és Kuszaka Jumikót megölték. látja. hogy derűs napokon könnyen olvashatók a gondolatok. Lehet. nagy eséllyel hamarosan felbukkan. hogy valaki… – folytatta. Most az a legfontosabb. – Meg kell… Lehet. ahol most vannak. A hely. meghallja a lövések hangját. de mintha átlátta volna. azután motyogta: – Nem… – Igaza volt Kavadának.” Kavada háttal állt Sújának. Ó. nagyjából egyenesen délre lent volt az északi hegy csúcsától. de Súja tudta. – Állíts fel… – mondta halkan Noriko. Azután újra csend. hogy valakit. aki a lá­ nyokat megölte. vagy valami hasonló hülyeséget). szóval éppen most ölnek meg egy ártatlant? És fennáll a lehetősége. mi megy végig benne (igaz. magukra hoz veszélyt. és odaszólt neki: – Ugye eszedbe sem jut. Ha beleártja magát a csatározásba. ön még nem került sorra. aki nem akar beszállni ebbe a játékba. akkor most te. és a hangja csak suttogás volt. Meg te. A szavai eddigre belefulladtak a zihálásába. milyen magas láza van. hogy Noriko mit akar mondani. mondta is. [294] . aki Jukikót és Jumikót megölte. „No. A vállán keresztül látta Noriko résnyire nyitott szemét. hogy akik most egy­ másra lövöldöznek. Nan­ ahara?! Súja nagyot nyelt. hogy odamenj és leállítsd őket. Nanahara úr. Ezért ha az. milyen jó. Akkor Noriko szólt a hátáról: – Súja… – Súja még a hátán át is érezte. Súja hátrafordította a fejét. De a fülükbe jutott fegyverropogás nem gépfegyverből jött. Megint felelgettek egyet a fegyverek.

Kettejük távolsága jó. és az innenső falá­ hoz. Leengedte Norikót a hátáról. háromszögletű tetős tipikus falusi szerkezettel. rögtön a bekötőút mellett lévő sufniféleség felé figyelt. és két oldalról belógó hosszú. és átvágott a magas. Valószínűleg mind a ketten össze voltak za­ [295] . De Súja mégis azt gondolta. nehogy már… Hallotta. Annak a bejáratánál is észre lehetett venni valakit. Körbe-körbetekingetve haladt felfelé a lejtőn. – Hé. Lejteni kezdett a lába alatt a talaj. Norikónak odaszólt: – Megnézem. Súja széthajtogatta a leveleket. ha megvan tizenöt méter.) tapadt. Kavada hátrafordult. A ház főépülete Súja felől nézve balra volt. Minami Kaori (lányok. Felemelte a fejét egy pillanatra. A fákon túl sűrű bozót nőtt. – Elővette a zsebéből a Smith & Wessont. ugye nem… Súja meg se hallotta. egy lányt. Hiro­ no pedig a kert túlsó végén. Egy ház állt ott. Jobb kéz felé egy burkolatlan bekötőút volt. késszerű levelek között kellett átbújnia. Jóval a felett pedig innen is látható volt az északi hegy kilátója. Régi földszintes faház. Simizu Hirono (lányok. nem így történt. Természetesen mindkettőjüknél lőfegyver. tűlevelű fák között. mi vezethetett a lövöldözéshez. – Vigyázz Norikóra! – Hé.Súja összeszorította a fogát. amely mögött rejtőzött. Súja végre elért a bozót széléig. Megint megszólaltak a fegyverek. fejét behúzva. hogy Kavada szól. 20. nagy. Ne­ kidőlt a fa törzsének.) volt az. Előfordulhat. hogy az egyik rálőtt a másikra. ahol Ku­ szaka Jumiko és Kitano Jukiko meghalt. felette pedig folytatódott a sűrű erdő. 10. de már nekilódult. A ház túloldalát a hegy meredeken leszakadt fala ölelte. majd Kavadához szólt. Nem tudta. és kidugta a fejét.

hogy a maguk módján mindketten helyes. Minami Kaori szerette a sztárokat. de mielőtt Súja cselekedett volna. Ő már jóval gyakorlottabban csinál­ ta. Ennek ellenére elég gyors mozdulatokkal töltött újra a sérült kezével. Kaori kinézett a raktár bejárata mögül. Olyan mozdulattal csinálta. Jaj. Hirono két lövéssel viszonozta. mígnem aztán megkezdődött a tűzharc… Maga a döntés lehet. Látta. de hüvely nem repült. hogy mégsem azzal lőtt. Ezzel szemben Simizu Hirono ama bizonyos Szóma Micuko-féle bandába tartozott. Biztos Kaori meglőt­ te valahol a karján. hogy Súja nőpárti nézetein alapult. hogy Hirono kinyitotta a revolver forgótárát. …Most nem ezen kell filozofálni. tisztára. És ez a két lány egymásra lövöldözik. Kaori gyorsan behúzta a fejét. hogy Hirono bal keze vörösre festődött. és a levegőbe lőtt egyet a Smith & Wes­ sonnal. de a lényeg. mint egy seriff – futott át az agyán. Akkor vette észre.varodva. és nem volt egészen problé­ mamentes a természete. Komolyan. de azonnal kiáltott: [296] . méghozzá éles lőszerrel. mintha éppen egy rossz álmot látna. Jó. Az egész nem volt több néhány másodpercnél. és lőtt egyet Hirono felé. ne már. véletlenül találkoztak. harmadikos középiskolás lányok voltak. Súja felegyenesedett. megint úrrá lett rajta az az érzés. Legalábbis ennek vala­ hogy véget kellett vetni… Míg ő felmérte a helyzetet. Megint Kaori felé fordult. Az egyik a raktár oszlopába talált. Súja helyzetéből Hironónak szinte az egész testfelületét látni lehetett. mint amikor a gyerekek vízipisztolyoznak. amitől fűrészpor szállt szerteszét. hogy sikerült egy eredeti fényképet sze­ reznie. de mindenesetre nem nézhette tétlenül. és kiszórta az üres töltényhüvelyeket. gyakran beszélgetett a barátaival a kedvenc akárki­ jéről. vagy ujjongott. durranás hallatszott. és egy kis sárgaréz töltényhüvely repült a levegőbe. ez logikus. és egyikük sem bízott a má­ sikban. de annak ékes bi­ zonyítékaként.

tudja. megállt…Ömlött a vér. – Bízza­ tok bennem! Miközben kimondta. amikor egy sofőr elaludhatott a volánnál. és a kislánytól eltérő útvonalon repült a levegőbe. hogy mi fog történni. aki ott van és látja. Súja nem vette le a szemét az arcukról. Mindenki. de az iskolatáska levált a vállá­ ról. Simizu Hirono rögtön le is vette a szemét Sújáról. A kis­ lány hamarabb ért vissza a járdára – vállal lefelé. És… Kaori bambán cövekelt ott. Újra az el­ lenfelére. amelynek Súja egyszer tanúja volt. Kétszer egymás után. Kaorira emelte. Az első Kaori jobb vállát érte. teljesen védtelenül. és Súját nézte. De más szófordulat nem jutott eszébe. A következő pillanatokban történtek ahhoz a balesethez ha­ sonlítottak. Valószínűtlennek tűnik. felfutott a járdára.– Hagyjátok abba! Hirono és Kaori megdermedtek. hogy micsoda elcsépelt szöveg ez. és néhány lépéssel előtte sé­ tált. míg folytatta: – Na! Fejezzétek be! Én együtt vagyok Nakagava Norikóval! – Jobbnak látta egyelőre nem felhozni Kavada nevét. kevéssel a tizenegyedik születésnapja előtt. és rálőtt a teljesen védtelen Ka­ orira. csúszott még a járda szélén. de nincs mód megakadályozni. Ehhez hasonlót érzett most is. A betonkerítés alján több mint egy méteren keresztül húzódott a vérnyom. azután egyszerre fordultak Súja felé. Őszi délután volt. mert elvesztette uralmát a te­ herautója felett. aki Sújához hason­ lóan hazafelé tartott az iskolából. és az írt menti betonkerítés fogta meg. az meg átszakította a védőkorlátot. és elcsapott egy alsós kislányt. hogy a teherautó leszállt az útról. Súja az egész eseménysorozatot – különösen onnantól. amíg bele­ ment a lányba – lassított felvételként érzékelte. addig a pillanatig. Hirono felemelte a fegyverét. arra gondolt. [297] . hogy Kaori testének fele kilóg a raktár bejárata árnyékából. Súja abban a pillanatban eszmélt rá.

és tócsává kezdett alakulni az arca alatt a raktár betonpadlóján. Csak szenvtelenül begyűjtötte Kaori fegyverét és há­ [298] . Kavada ar­ cára volt írva. ha ő egy ki­ csit ügyesebben csinálta volna. Kavada otthagyta Norikót. úgy látszik. ahon­ nan jött. Az a népszerű hogyishívják férfisztár vidáman nevetett le róla. és álmodozón nézett a levegőbe. mire visszafordult abba az irányba. ráadásul. Kaori elvágódott a raktár bejáratánál. Egy régi traktoron kívül nem is volt más a raktárban. Kavada támogatott fél kézzel. lehet. hogy „Ugye megmondtam?”. tétovázott. Kitekert póz­ ban dőlt az oldalára. – Francba! Súja feljajdult. A matrózblúza melléről egy vékony. és elrohant bal kéz felé nyugatra. A második telibe találta a fejét. Súja látta. és eltűnt Súja szeme elől. Bevetette magát a bozótba. ahol Kaori feküdt. Jaj… Mi lett ebből… Ez a lány már nem tud többet sztárokról pletykálni. hogy meg sem kellett volna halnia? Hangokat hallott. Utána Hirono rápillantott Sújára… Azonnal megfordult. A szeme nyitva maradt. és odasietett Sújához. ahon­ nan Sújáék jöttek. ahon­ nan Kaorinak fektében csak a lába látszott ki. amely kis szigetnek látszott a vértócsa közepén. a végén pedig egy aranyszínű medalion.amitől a teste egy félfordulatot tett jobbra. sztárok koncertjére menni. Reszketve térdelt le Kaori mellé. de nem szólt semmit. akit. és elfutott a raktár felé. a szájából folyó vér egyesült a fejéből és a vállából eredővel. aranyszínű lánc csüngött le a földre. A felszínén pedig a raktárpadló apró porszemei úszkáltak. hogy Kaori fejének egy része – a bal halántékától felfelé – egy az egyben lerobban. Súja reszketett. és a bozótból Kavada meg Noriko arca bukkant elő. aztán előjött a bozótból.

és Sújáéktól nézve a kisbusz mögött látszott a tenger. és a jobb keze kisujj felőli élével lezárta a szemét. [Maradt 22 fő) 41 Az orvosi rendelő egy kis. De Súja tekintete ennek ellenére Kaori holttestére szegező­ dött. hanem gyönyörű. mint a siroivai kikötő beton védőgátját ver­ deső koszos árnyalat. Bármikor megjelenhetett valaki – különösen a gépfegyveres valaki. A színe egyáltalán nem olyan volt. de az a keskeny út a sziget keleti partján futó kiépített útba kellett hogy torkolljon. és a háta mögött az északi hegy magasodott. egy kis burkolatlan út vezetett hozzá. A tenger csillogott a délutáni fényben. Rögtön eltávolodtak onnan. aki meghallotta a fegyverropogást. ha nincs közben semmi más viszonyítási pont. ahol Minami Kaori meghalt. Ugyanúgy. míg végül Kavada a karjánál fog­ va el nem rángatta onnan. ahol Kaori meghalt. de mivel a ten­ geren kisebbnek érzékeljük a távolságokat. A rendelő előtt egy fe­ hér kisbusz parkolt. hogy baj nélkül eljutottak idáig. Véletlen szerencse volt. Sújáék a hegyen ke­ resztül jöttek. Hullám szinte nem is volt. Deszkafalai megfeketedtek. és mozdulni sem bírt. talán az orvos használta. mint annál a háznál. hogy megérkeztek. régi. legalább négy vagy öt kilomé­ terre kellett lenniük innen. hogy veszélyes. zölddel kevert élénk­ kék. a tetőt borító fekete cserepeknek kifehéredett a sarka az idők során. a víz felszíne szikrázva verte vissza a nap langyos sugarait. de nem is jött a nyomukban a gépfegyver ro­ pogása.tizsákját. földszintes fa­ ház volt. A lényeg. Azon túl meglepően közelinek tűnt a Szeto-beltenger többi szigetének körvonala. és a fényfoltok egyre sűrűsöd­ tek a látóhatár vége felé. Persze ő is tudta. aztán egy hirtelen ötlettel odaguggolt hozzá. A térkép szerint kevesebb mint két kilométer utat [299] . – Nyomás! Siess! – közölte.

Norikóval a hátán. Hamar meg akart bizonyosodni róla. hogy nincs-e valaki a rendelőben. Még a hajók alakja is ugyan­ az. A beltenger partját érintő tartományok Prog­ ramjait szinte kivétel nélkül szigeteken rendezik. Kavada utána szólt. A köztük lévő arra való. A nagy viszi vissza az iskolában látott katonákat a játék végén. és a le­ vágott végű nyél szélével betörte a tejüveget. Ugyanaz. Azután a csúcsára állított háromszög for­ mában betört üvegen át benyúlt. De megakadt a szeme valami zavaró objektumon. a bejárat tolóaj­ taját vizsgálta meg. Csakhogy valamiért három volt belőlük egymás mellett. de az idegesség miatt. Kavada megfordította a shotgunt. azért. A győztes arra száll fel. A kocsi alá is benézett. A békés tengeren hajók ringatóztak. és puskájával a kezében lement a lejtőn a rendelő felé. és tényleg csak egyet láttak nyuga­ ton. Logikus. Szakamocsi azt mondta. és be­ ment. hogy a nyertest elvigye a szigetről.kellett megtenniük. hogy Noriko is és maga is megpi­ henhessenek. Persze az őrhajó lehet. és várt egy darabig. amelyet Szakamocsi említett. [300] . – A legkisebb az őrhajó. mint tavaly. mert több mint ezer sziget van ezen a kis tengeren. Behúzta a fejét. hogy egyegy lesz a négy égtáj felé. kinyitotta az ajtót. Összehúzta magát. és megkérdezte Kavadát: – Három hajó van?! – Ühüm – válaszolta Kavada. és először ellenőrizte a kisbuszt. – Mivel Hjógo is a Szeto-beltenger mentén van. Amikor visszaért. hogy bárki bármi­ kor megtámadhatja őket. hogy várjanak. és körbejárta. Kulcsra volt zárva. Utána odament az épülethez. kidugta a fejét egy növény mögül. – A tavalyi hjógói Program is ilyen szigeten volt? – Igen – biccentett Kavada. Súja iszonyúan elfáradt Noriko ci­ pelésében. Történt vajon valami? Súja.

óvatosan leereszkedett a kétméternyi lejtőn. de Noriko csak egy rövid nyögéssel reagált. mire Kavada kidugta a fejét a bejáraton. és bement a jobb oldali szobába. vastag fatáblája lógott. A fal mel­ lett egy állóóra tiktakolt. A helyiség. Elment Kava­ da mellett. Kavada berántotta a függönyöket. Gondolta. és kis gondolkodás után a bel­ [301] . le­ szedi róla a saját kabátját. Súja átvette. Kis rendelő volt ugyan. fekete. Kavada kitámasztotta az ajtót egy kéznél lévő seprűvel. Továbbra is nehezen lélegzett. egy csupán négy tatami területű. aki a puskáját készenlétben tartva körbe-körbefi­ gyelt. egy kerek. ahova beléptek. bőrrel bevont ülőkével az or­ vosnak. hogy ne veszítse el az egyensúlyát. Jó öt perc telt el. Vigyázott. Noriko le­ csüngő fejét Súja hátának döntötte. kicsire összehajtott vilá­ gosbarna takarót. A fémcsövekre feszített vékony. de aztán rajta hagyta. A kopott krémszínű szőnyegen bal­ oldalt egy fehér védőszövettel fedett. és vele szemben az asztal másik oldalán egy zöld nejlonborításúval. de Súja cipőstül lé­ pett fel. és bement az ajtón. és előhúzott két. zöld anyagból álló térelvá­ lasztó mögött két ágy volt. – Pokróc – mondta. formális váróterem volt. Jobbra volt a rendelő. Rögtön bejött utána Kavada. zöld kanapé. Az ablak felől egy faasztal állt. A kapu mellett az Oki-szigeti Orvosi Rendelő széltől-esőtől elmosódott tusfeliratú. és majdnem három órát mutatott. és megsürgette Súját: – Na! Erre! Elvileg le kellett volna venni a cipőjüket. és jól becsukta. Súja bevitte Norikót.Súja követte a szemével. és odament az épülethez. – Noriko! Megérkeztünk – mondta Súja. háttal állva a külső ágynak rárakta. és gondosan lefektette. de azért erős fer­ tőtlenítőszag járta át. és intett Sújának. aztán Noriko felé fordult.

áttette arra. bár semmiben nem különbözött a sima irodai. Injekció. alacso­ nyabb szekrényt túrt fel. – Vizet kérsz? Noriko alig láthatóan megmozdította az állát. ami körülötte zajlik. Súja letörölte a keze fejével. – Elég volt? – kérdezte Súja. – Van gyógyszer? – Várj egy kicsit – mondta Kavada. Noriko nem volt teljesen magánál. Utána felkarolta Norikót. Tartotta Noriko felsőtestét. – Ühüm – mondta. mert egy kis üveget és egy ampulla­ szerűséget szedett ki belőle.ső ágyra terített egyet. behunyta a szemét. Jól bebugyolálta a nyakáig. Lehet. – A rohadt életbe! – csúszott ki Súja száján. de még reagál arra. és abból vett elő egy papírdobozt. hogy a magas láz miatt félig esz­ méletlen. – Noriko! Minden oké? Noriko résnyire kinyitotta a szemét. Talán a gyógyszeres szekrényt for­ gatta fel. és zihálva lélegzett. Visszafektette. – Súja erre egy kicsit megrettent. Erre Súja Ka­ vada földre dobott hátizsákjából elővett egy új üveg vizet. azután odafordult Kavadához. – Te tudsz…? Be tudod adni? [302] . mire Kavada azt válaszolta: – Nem. és Sújára nézett. és kinyitotta. elolvasta a használati utasítást. – Por? – kérdezte Súja. és biztos meg volt vele elégedve. A szája szélén ki­ folyt a víz. Noriko bólintott. és betakarta a másikkal. Az üvegben fehér por volt. Kavada egy szekrényben turkált. majd egy másik. míg megitatta. Súja közelebb hajolt Norikóhoz. szür­ ke szekrényektől. Kinyitotta a fedelét. és az izzadságtól arcára ta­ padt hajat a füle mögé simította.

Nyugi. – Rendben lesz? – kérdezte még egyszer Súja. és fél kézzel megrázogatta néhányszor. hallod? – kérdezte Kavada Norikótól. egyfolytában csak ilyen bamba dumára képes. Kavada kibontotta az előbbi kis üveget. Kavada felfelé forduló tenyérrel rögzítette Noriko karját. – Mellékhatá­ sok vagy sokk vagy… – Azt fogom most ellenőrizni. vize­ spalackot vett elő egy hátizsákból. Tartsd No­ riko kezét. és a külön­ ben egészséges barna bőre most riasztóan fehérnek tűnt. és végre közelebb jött. majd óvatosan be­ [303] . Súja még mindig nem értette egészen. Újra visszatolta a tűt. – Komolyan? – Súja úgy érezte. Kavada megismételte: – Van gyógyszerallergiád? Noriko gyengén megrázta a fejét. – Volt valaha gyógyszerallergiád? Erre Noriko megint kábán kinyitotta a szemét. beleállította a tűt. csak segíts. Mint várható volt. így szólt: – Ne aggódj! Csináltam már. Először kipróbálom. – Oké. víz nem jött belőle. Noriko karja nagyon vékony volt. és beleeresztette az ampullából kiszívott folyadékot. és felszívta vele az összekeveredett gyógyszert. csettintett a nyelvével. és felhajtotta a saját kabátját Norikón és a mat­ rózblúz ujját. – Noriko. Azután egy kis fecskendőre rászerelte a tűt.Kavada a szoba sarkában lévő mosdó csapját tekergette. egy fertőtlenítővel átitatott vattával letörölgetett egy széles terü­ letet a csuklója és a könyökhajlata között. hogy ha Kavadához szól. Kivette a tűt. Kavada előkészített még egy fecskendőt. de azért megemelte a takaró szélét. és miköz­ ben az ampulla tartalmát felszívta vele. és alaposan megmosta a kezét.

hogy ez most vérmérgezés-e vagy csak egy mezei nátha. ezúttal egy na­ gyobb üveget. – Most mit csinálsz? – kérdezte Súja. Ébren vagy? – hajolt oda Norikóhoz. és a lázát is megmérte. a lehetőségekhez mérten mihamarabb ke­ zelni kell. Kavada összepakolta a fecskendőket. és ha ugyanolyanok. és folytatta: – Ha vérmérgezés. hogy nincs probléma. Kavada közben megint ellen­ őrizte Noriko pulzusát. Hamar elment a tizenöt perc. Persze ezért teszek próbát. és miközben előkészített egy újabb fecskendőt. és a bőr azon a részen felpúposodott. Egészen kicsi adagot fecskendezett csak be. Én meg pláne nem tudom eldönteni. hogy mit fog Kavada mondani. Az ájulás határán lehet. Noriko karján a két szúrásnyom. aki csukott szemmel válaszolt. már amennyire Súja meg bírta ítélni. és közvetlenül e mellé csinált egy újabb ha­ sonló dudort. nem kell tartanunk szélsőségesen súlyos mel­ lékhatásoktól. – Noriko. hogy az én tudásommal és tapasztalatommal gyógyszert adok be. És az antibiotikum nagyon erős gyógyszer. Azaz a gyógyszer használható. miközben válaszolt. Várunk negyedórát. nem különbözött semmiben. különben késő lesz. Letette a szomszédos asztalkára. De akkor is… Súja Noriko kezét szorongatta. Kavada fel­ emelte a másikat. és kézbe vette az előbbinél kicsit na­ gyobb fecskendőt.leszúrta az injekciós tűt. [304] . – Csak az egyik az igazi gyógyszer. de akkor sem jó játék. Kavada is úgy talál­ ta. és csak várta. De… – De? Kavada a papírdobozból elővett még egy. Sújára nézett. – Nem túl könnyű kivizsgálni a vérmérgezést. Kavada sóhajtott egyet. A lázmérő harminckilenc fokot mutatott.

És ezek szerint pontosan kö­ vette Kavada és Súja előbbi párbeszédét. Ott volt Kavada. – Őszintén megmondom. Ha felforraljuk. ballal Noriko ke­ zét fogta. Súja egy ideig mozdu­ latlanul nézte. Van hátul egy kút. meg lehet inni – mondta Kavada. Kavada az üres fecskendőkkel a mosdóhoz ment. A folyosó végén jobbra volt a konyha. és kiment a szobából. jobb kézzel nyomta a vattát. [Maradt 22 fő] 42 Noriko rögtön elaludt. és ezúttal jóval mélyebben szúrta Noriko karjába a tűt. Visszajött Sújához. de Kavada a fejét rázta. azután ellenőrizte. és kiment a szobából. hogy ez vér­ mérgezés-e vagy sem. A szomszédos váróterem az orvos lakásába nyílt. Steril vattát nyomott rá. nem tudom eldönteni. Súja visszafor­ dult az ágyhoz. és az arcát figyelte. – De az… – kezdett bele Súja. Noriko alig láthatóan bólintott. Figyeld egy darabig. De nagy eséllyel az. és alatta a szokásos szén parázs­ lott. [305] . az összes vizet elhasználhatod a palackokból. Befecskendezte a folyadékot. – Tartsd! – mondta Sújának. mert azt mondta: – Nem baj… Add be… Kavada bólintott.– Ühüm. – Most már csak aludnia kell. Ha szom­ jas. kidobta a vattát. A mo­ sogató melletti gáztűzhely persze nem működött. majd rögtön ki­ húzta a tűt. visszatette Noriko karját a takaró alá. de egy víz­ zel teli nagy lábos volt rajta. – Nyugodtan. Súja to­ vábbment arrafelé. és belehají­ totta őket. hogy már nem vérzik a szúrás helye.

Mizumo vagy Kagebosi vagy valami hasonszőrű hazai gyártmány. New Ba­ lance! Először látott ilyet! Azért megkérdezte: – Mit csinálsz? – Kaját keresek. Attól a kenyértől Noriko nem lesz jobban – válaszolta Kavada. és egy teáscsészével mert abból a földre tett vödör vízből. Kavada még egy darabig turkált a polcon. Kavada elővett még egy lábost a mosogató alól. mikor és ki jön ide. odavitte a konyha sarkában lévő műanyag rizstartó ládához. összecsavarta az üres dobozt. – Azok is vagyunk. Innen nem lehet kiszök­ ni. Súja bólintott. – Jó – válaszolta Súja.Kavada az asztalon állva kutakodott a mosogatóval szem­ közti. Mit hittél? – mondta Kavada könnyedén. – Noriko elaludt? – kérdezte. aztán leszállt az asztalról. Ki­ vett néhány széndarabot a hátizsákjából. – Mint a tolvajok. a tartalmát visszatette a zsebébe. – Rizst főzöl? – Igen. Ekkor fedezte fel Súja. amelyet a kútról hozhatott. míg folytatta. Meglögybölgette. és tovább járt a keze. Eddig meg se nézte alaposabban. és azt hitte. Gondolj csak bele. és meg­ [306] . de semmi mást szin­ te. ha megtámad a géppisztolyos ürge. Ezzel számolni kell. és csak egyszer cserélte le a vizet. és tett bele rizst. majd a rizses lábosba ön­ tötte. Rizst és miszót találtam. Rohadt zöldségek a hűtőben. Elővette a zsebéből a cigijét. – Inkább készítsd fel ma­ gad! Nem lehet tudni. New Balance csukája megcsikordult a padlón. Súja a fejét rázta. plafon alatti beépített szekrényben. hogy Kavada szürke sportcipője New Balance márkájú. és a forró víz mel­ letti égőre tette őket.

de Sújának másvalami futott át az agyán. Mostanra már lehet. – Minamin gondolkozol? – kérdezte Kavada. – Te aztán mindenhez értesz! – Azt mondod? Kavada könnyedén válaszolt. amikor az előbb Minami Kaori meg­ halt. mint egy kidobott kirakati bábu. Te mindent megtettél. El­ repült. hogy alvadni kezdett. Kuszaka Jumikó­ val meg mind a többiekkel. és Sújára nézett. – Ne törődj vele – mondta. – Kavada! – szaladt ki a száján. Sőt ebben a pontban megegyezik Óki Tacumicsi­ vel. és elszáll a feje bal oldala. Válaszként Kavada félrehaj­ totta a fejét.gyújtotta az öngyújtójával. Hányingere támadt. biztos nem érc volna ilyen szörnyű véget az ügy. akkor rátette a le­ fedett rizses lábast. [307] . és kicsit megmozgatta a kezében tartott cigaret­ tát. Már megint jól működött a gondolatolvasó képessége. most is ott hever Kaori a raktárban. Pedig a szobába nem is ér be a napfény. Kedves volt a hangja. és Kavadára nézett. Kavada megállította a kezét. – Azta’! – mondta Súja. Kavada a fejét rázta. Tényleg elég ügyesen csinálta. A piszkos szerszámraktárban Minami Kaori oldalára dőlt holt­ teste. igen. láttad?… Ha Kavada ment volna oda helyette leállíta­ ni őket. A lassacskán terjeszkedő vértócsa. Betette a széndarabok közé. de Súja megint lesütötte a szemét. De úgy van. mi fog történni. ahogy volt. Motobucsi Kjóicsivel. Mindenki ott hever. Tudta. míg rágyújtott. de nem tudta megállítani. már majdnem húsz ember. vagy az nem számít? Súja felemelte a fejét. Kitano Jukikóval. – Rosszak voltak a körülmények. Lassí­ tott felvétel. Az a jelenet. Kaori megpördül. Nem­ sokára terjeszkedni kezdett a tűz a szénen. Temetetlenül.

Eszébe jutott a szokásos sablonhír utolsó ré­ sze. Akivel én beszéltem. hogy így volt. Kavada észrevette. és elvégez egy egyszerű halottszemlét.– A halottakkal… Mi lesz a holttestekkel? Ott maradnak. akkor van még va­ lami. mondják a hírek­ ben. – Mi baj? – Semmi… De ez meg hogy fordulhat elő? Ez… – Súja fel­ emelte a kezét a saját nyakához. amikor összeszedették a takarítókkal a holttesteket. Súja émelygett. ahol vannak. – Takarítócég? – vicsorgott Súja. amíg vége nem lesz ennek a rohadt játéknak? Akkor is. A büszke honvédek nem végeznek ilyen alantas munkát. Ha pedig így van. – Igen. hogy hány fulladás általi halál meg ilyenek. – Azt sem tudják. ha elhúzódik. és a homlokát ráncolta. amíg rá nem kérdeztem. másnap jön a kijelölt takarítócég rendet rakni. Biztos azt hiszik. ami nem hagyja nyugodni. hogy nem gyűjtik be még a takarítók érkezése előtt? Kavada flegmán megrántotta a vállát. De közben eszébe jutott még valami. nem lehet tévedés. annak eszébe sem jutott addig. Minek siessenek. és elkezdenek szaglani vagy akármi? Kavada hivatalos hangnemben válaszolt. csak valami jel­ zés. bőven elég nekik akkor. – Az. aki begyűjti a nyakörveket. mit jelent. Már teljesen hozzászokott a viseléséhez. Ez lehet. Miután vége. de az ujjai kitapintották hűvös felületét. – Nem titkos a nyakörv létezése? Hogy lehet. [308] . Tudod. A teljesen értelmetlen felsorolás a halálokokról és a lét­ számról. Ezt magától a cégtől hallottam. Bár a kormány embere is jelen van.

amivel kapcsolatban meg­ fogadta. várj egy kicsit. ha egy elromlik is. hogy nem kérdezi meg. Kifújta. Viszont… Ekkor újra eszébe jutott a kérdés. de az esélye elhanyagolhatóan ki­ csi lesz. hogy… egy ilyen tö­ kéletes szökésgátló rendszerrel szemben milyen ellentervet eszelhetett ki Kavada? Mielőtt még Súja tovább elmélkedhetett volna ezen. Nagy valószínűséggel igaza van Kavadának (de akkor is csak ámul-bámul Kavada szellemi képességein). Kavada szólalt meg: – Inkább én kérek elnézést.– Na. hogy egy egységbe több ugyanolyan rendszert építettek be. de – akkor is jóval egy szá­ zalék alatt lehet az arány-. – Ez úgy hangzott. van helyette másik. ha nem így lenne. – Biztos. hogy mi a nyakörv hi­ bája miatt megszökhetünk. mintha a kormány embere mondta volna. hogy az egyes részek meghibásodhatnak. ez csak találgatás – folytatta. Kavada elgondolkozva szívott bele a cigarettájába. veszélyeztetné a játék menetét. – De… – Valószínűnek tartom – mondta rögtön Kavada –. Súja ezt belátta és bólintott. nem igazán le­ het szemlézni a halottakat. Tegyük fel. Nem kéne ellenőrizni a holtteste­ ket rögtön a játék végén? Kavada felhúzta a szemöldökét. És amíg van élő fegyveres diák. – Mondjuk. pedig él. ha elromlik? Ha véletle­ nül elromlik. – Miért? [309] . lényegében a nullával egyenlő. Szóval. és úgy hiszik valakiről. – Nem… – Súja egy pillanatra elnémult. ha egy-egy nyakörvbe több rendszert is építenek. Mert így. Te­ hát – nézett Sújára – annak az esélye. Gondolj bele. hogy meghalt. hogy nem romolhat el. Minimum egy kisebb csatába tor­ kollna. Mi van akkor. akkor simán megszökhet.

Sokkal hamarabb kezelni kellett volna. [310] . mi lesz. – Hallod. csináld egyedül. Kavada biztosan alaposan mérlegelte a nappali közleke­ dés veszélyeit és Noriko állapotát. hogy megkérdezze Kavadától: – Az apukád most is orvosként dolgozik? Kavada beleszívott a cigarettaíjába. hogy „szerződés felbontva”. És amikor ide elin­ dultak. és lezártnak tekintette a témát. – Dehogyis… – rázta Súja a fejét. Hosszan kifújta a füs­ töt. és a kettőt megfontolva akart döntést hozni. és a fal egy pontját szemlélte. Kavada újabb szál cigarettára gyújtott. és ne­ vetve csóválta a fejét. Én semmit sem tudtam volna csinálni. hogy azt mondtam. Azután eszébe jutott. hogy Kavada létezett. Hacsak egy sima nátha. Most visszagondolva. Neked volt igazad. Ne is hozd szóba többet. ahogy Noriko egyre gyengül. és közben ragadón rázta a fejét. ő még olyanokat mondott szemrehányón Kavadának. – Akkor mit csinál? Kóbéban van? – Nem. ezért kicsit szégyellte is magát. Súja arra jutott. köszönöm. Őszintén hálás volt. meg ilyenek. Ha ő nincs. Erre Súja is felsóhajtott. gyerekesnek tűnt az akkori viselkedé­ se.– Noriko miatt. csak kivárni. hogy bocsánatot kér. a pihenéstől le fog menni a láza idővel. Még ha vérmérgezése van is. mint a körmét rágva végignézni. Meghalt. Be voltam indulva… Kavadának továbbra is csak a profilja fordult Súja felé. ne haragudj. – Nem számít. annak a gyógyszernek hatnia kell. Súja bólintott. Túl lazára vettem a dolgot. – Semmi baj. – Most nem tudunk jobbat. nem tudott volna mást tenni.

biztosan megkísérelt valamiféle módon szembesze­ gülni a kormánnyal. Az apám gyakran sopánkodott. Biztos hajba kapott a kormánnyal. mint ahogy beharangoz­ zák. Amikor ha­ zaértem. már nem élt. hogy „szétverem ezt az országot”. – Mikor? – Amikor én tavaly részt vettem ezen a játékon. amely akkor cikázott át Kavada szemén. hogy Kavada részt fog venni a Prog­ ramban. hogy csak a sa­ ját feleségét nem tudta megmenteni. amikor megtudta. Amikor hétéves voltam. Sújának megdermedtek az arcizmai. – Akkor Kagavába az anyukáddal…? Kavada megint tagadólag rázta a fejét. – Az anyám már korábban meghalt. Súja megint bocsánatot kért. Súja egy idő múlva még egyet kérdezett. – Á. Bár nem olyan magas összeg. – Ne haragudj. Az aggyal összefüggő betegsé­ gek nem tartoztak a szakterületébe. apró bubo­ rékok kezdtek képződni. Súja ezen elgondolkodott. Az apja. Hülyeséget kérdeztem. Aztán nem hazugság a kormány segélye. anyagi gondjaim nincse­ nek. akik szintén meghaltak. A 3/b osztály többi tagjának a szü­ lei közül lehet. A lábas alján. betegségben. amikor azt mondta. Kicsit kezdte érteni. amelyet korábban tettek a parázsra.Kavada szemrebbenés nélkül mondta. hogy semmi baj. – Mondom. Bár ő főleg abortuszokat és sebészi munkákat végzett. hogy vannak. Kavada felnevetett. de Sújának elkereke­ dett a szeme. A rizses lábas alatt a szénen még [311] . És természetesen ólomgolyót kapott vá­ laszként. Neked sincsenek szüleid. mit jelentett az a villám. nem érdekes.

képben vagy. de aztán folytatta: – Jositoki szerelmes volt Norikóba. – Látom. Súja hezitált. és a profilját szemlélte valamed­ dig. de végül úgy döntött. sok idő telt el azóta. Habozott egy picit. Kavada minden előzmény nélkül így szólt: – Te jóban voltál Kuninobuval. ahol Sújáék álldogáltak. – Hát… – Szóval… – Nagy levegőt vett. hogy Jositoki utoljára eszébe jutott. Jó. – Jositoki törvénytelen gye­ rek volt. és némán hallgatta. Emiatt egy kicsit szé­ gyellte is magát. Súja felé fordította az arcát. A legtöbben… Kavada átvette a szót. – Aha – válaszolta. beszél róla. – Végig együtt voltunk.sok a fekete rész. Nekem ötéves koromban meghaltak a szüleim balesetben. Visszafordult előre. De az ilyen eset a ritkább. Kavadának semmi köze hozzá. Súja bólintott és folytatta: – Mindenféle gyerek van egy ilyen intézetben. Főleg törvénytelen gyerekek. de a nagy lábas alatti szinte teljesen vörös. A gőz elért az asztalig. hogy elmondja-e a következő dolgot is. Súja a virág­ mintás műanyag terítővel fedett asztalnak támasztotta a fe­ nekét. Kavada fújta tovább a füstöt. Úgy érezte. meghallgat­ hatja. És különben sem volt dolguk pillanatnyilag. Kavada már a barátja volt. Súja bólintott. úgy kerültem oda. ami eszébe jutott. ezt persze még véletlenül sem mesélik el a felnőt­ [312] . – A családi hátterük miatt. – Én és Jositoki az Áldott Szeretet Háza nevű helyen… – Tudom.

Jositoki nem erőlködött. ne már – nevetett rá Súja. akit szeretsz? – Jaj. de akkoriban még nem tudta. – Figyi. és előre-hátra lengették. házasságon kívüli kapcsolat. Még általánosban. Súja. Addigra már a Kölyökliga Wild Sevenje volt. hogy a lányokról van szó. Már nagyon ré­ gen. tartogatta addig. azon lovagoltak kettesben. Így… A víz fortyant egyet a lábosban. csak lógázta a kétoldalt lecsüngő lábát. amíg később nem találkozott Sintani Kazumival. és a földet rugdalva mozgatta a rönköt. Ez a mostaná­ ban gyakori. Az iskolaudvar egyik csücskében volt egy rönkökből és drótkötélből összetákolt mászóka. hogy neked van-e valaki – kérdezte még egyszer.tek az intézetben. Én… – Te mi? A szokásos felületességével válaszolt. – Csak azt kérdezem. úgymond. – Semmi… csak… – Mi van már? Gyorsan mondd már! – Á. – Egyszer Jositoki mondott nekem valamit. Súja gondolkozott egy kicsit. csak… Neked van valakid. Ezt. – Niiincs – húzta el a szót. Sújának eszébe jutott az az emlék. – Olyan van. Tudta. de valahogy mindenki tudja. hogy milyen érzés valakit szeretni. – Ennyit akartál mondani? Csak nem belezúgtál valakibe? – Nem – kente el a dolgot Jositoki. és néhányszor kapott szerelmes levelet is. vagy hogy mond­ ják? Egyikük sem akarta Jositokit magánál tartani. aki tetszik… [313] . Azért válaszolt.

mintha magától értetődő lenne. nem? Jositoki olyan hangsúllyal kérdezte. és megmondta: – Hallod. ha szeretek valakit.Jositoki nem mondott semmit. intim dolgokról. – Így van. felne­ velnéd a gyereket. de. Eléggé bírom az ilyen csajokat. nem erről beszélek. választ… Szóval nem is válaszoltam rendesen. – És ha bármi miatt mégsem tudnátok összeházasodni. és vál­ tozatlanul könnyedén folytatta. Az ilyenektől nekem olyan… [314] . mint a gyerekek. – Mi van már? Csak kiszeded belőlem. Jositoki egy kicsit magába merült. Ekkoriban kezdte végre homá­ lyosan sejteni. én nem értem ezt az egészet. hogyan készül a gyerek. azután tovább kérdezett. akit tényleg szeretek… De még nincs ilyen. amit ki lehet. – Súja buta arccal válaszolt. összeházasodom vele. Igaz. Súja összeráncolta a szemöldökét. ugye? Súja kicsit zavarba jött ettől. Ő küldött is nekem szerelmes levelet. hogy… – Jositoki a lábát erőtlenül lóbálva folytatta: – Én azt hiszem. Valahogy olyan lendületesek. Mondd már! Neked ki jön be? De Jositoki azt mondta: – Nem. ezt ő biztatásnak vette. –? – Szóval. – Ne beszélj már ilyen izé. aki a szeretett nővel való kapcsolatodból született. – Mi van már?! Miről van szó egyáltalán? Jositoki hezitált valamennyit. Vagy nem? – De. – Én is el szeretném majd venni. Aztán a kettes csoportból a balettos Ucumi elég jó. – A Kómoto nem rossz.

és vala­ mivel erőteljesebben mondta: – Ezért én nem értem ezt.Sújának mondat közben esett le végre. Meg mintha az valami félelmetes jóslatnak hangzott volna. akkor sem beszélt ilyesmiről egyáltalán. Azután egyszer csak megszólalt: – Az én szüleim nem így voltak vele. –. Jositoki… – Ezért… – Jositoki megint Sújára emelte a tekintetét. Én egy kicsit még aggód­ tam is… Megint bugyogott egyet a víz. Súja hirtelen megsajnálta Jositokit.. kifújta a füstöt. és egy kicsit hunyorgott miatta. Én egy hülye gyerek voltam. de közben Jositoki arcát fürkészte. – Figyelj. Behúzta a nyakát. – Azt hiszem. és mondtam neki. – De egy nap – Súja Kavadához fordult – azt mondta nekem. Mintha egy másik világ nyelvén szólt volna hozzá. Súja nem tudott jobbat. szóval… Sintani Kazumi. mint hogy tovább mozgatta a lábát. Jositoki csak a két lába között lévő farönköt bámulta csend­ ben. és lenyelte a mon­ dat végét.valakibe nagyon szerelmes lettem. Kavada ki sem véve a cigit a szá­ jából. Én akkor nem nagyon [315] . amikor én. sem. hogy tetszik neki Nakagava Noriko. És Jositoki később sem a középis­ kolában. hogy Jositoki a szülei házasságon kívüli kapcsolatából született. Jositoki akkor sokkal felnőttebb volt nálam. Hogy van ez a lányokkal? Én valahogy nem bízom az ilyesmiben. és hogy egyikük sem akarta őt felnevelni. azt hiszem. – Azt hiszem… Súja a feneke mellé tett kezével lazán megmarkolta a mű­ anyag terítős asztal sarkát.

Ha kikerültünk ebből a játékból. hogy mindjárt elsír­ ja magát. majd arra ju­ tott. – Légyszi. még a saját otthoni gépét is le­ hetetlen elérnie. és sóhajtott. azután csak annyit mondott: – Ja – és közvetlenül a terítőn nyomta el a csikkjét. Érezte. de a fekete-fehér monitor mindig ugyanazt az üzenetet írta csak ki. „Mindjárt meghalok. [316] . befejezte. és próbálta újra létrehozni a kapcsolatot. Épp csak… épp csak… Súja elkapta a szemét Kavadáról. ne mondd el Norikónak. Végül már a modem és a telefon összes kábelét kiszedte. azután továbbra is ke­ rülve Kavada tekintetét. Telefonálni az összes lánynak. Kavada bólintott. ellenőrizte a csatlakozást. a végéig. Kavada csak hallgatott. Kavada egy darabig viszonozta Súja tekintetét. – Épp csak két hónapja történt.foglalkoztam vele. Súja még egyszer Kavadához fordult. Valahogy visszaparancsolta könnyeit. – Ezért én Norikót mindenképpen megvédem. [Maradt 22 fő] 43 Már majdnem öt óra telt el azóta. Ha pedig a tele­ fonvonalra nem tud felmenni. – Jó – mondta röviden. én magam fogom elmondani neki. de nagyon örültem neki. hogy maga a telefon halt meg teljesen. és könnyek között elmondani nekik. Azóta többször babrálta a telefont. Mimura Sin­ dzsi a szöveget görgette sima számológéppé átlényegült 150es képernyője ablakában. akivel éppen jár. hogy a Ma­ cintosh Power Book 150 egy sípolással ment­ hetetlenül leszakadt a hálózatról.

a nyakára csatolt pánthoz nyúlt. És mivel rájött… Sindzsi amint rádöbbent erre. nem lett volna meglepő. amikor látta. amit egyegy fegyverropogás kapcsán váltottak. hogy Sindzsi leállítja a számítógépet. Nem tudom. és letiltotta a kapcsolást. végig csöndben vol­ [317] . és nem is manuálisan irányított megfi­ gyelés. még a telefon szétszerelését is fontolgatta. hogy tönkrement a telefonom. il­ letve riasztórendszer. Akkor viszont csak egyetlen valószínűsíthető indok van. Ő nem csinált olyan bakit. a DTT technikusai által használatos vonalellenőr­ ző számra magára. ha azon nyomban távirányítással felrobbantja az ebben lévő puska­ port. de nem megy. és ugyanazon a he­ lyen ült. A kormány egy másik módszerrel kellett hogy rájöjjön Sindzsi betörési kísérletére. hogy miért tett ilyet a kor­ mány. Hátha csak valami hiba csúszott be. hogy miért nem tud a telefonvonalra kap­ csolódni. természetesen szintén le­ hetetlen. Lehet. hogy miért. Mivel a kormány rájött. amiből rájöhettek volna a hackelésre. Jutaka magyarázatot kért. de Sindzsi végül csak ennyit válaszolt: – Nem megy. és megöli Sindzsit. a többi telefon­ hoz hasonlóan. Meg valószínűleg vele együtt Juta­ kát is. illetve a nagy nehezen hamisított második SIMkártyájára. Ennek köszönhetően a délután elfogyasztott állami kenyér és víz még egy fokkal rosszabb ízűnek tűnt. ami nem a hálózaton belüli védelmi. mint reggel. A kormány felfigyelt a nagy nehezen barkácsolt speciális te­ lefonjára. Attól fogva Jutaka is teljesen padlón volt. A kérdés csak az. Azon a néhány szón kívül.de téged szerettelek a legjobban”. Beleborzongott… Már világos volt. de egyszer csak abbahagyta az egészet. Ebben az egyben biztos volt.

egészen mást talált benne. mint ahogy most Sindzsinek is az. Sindzsi azt hitte. hogy a kis tok csupán emlék volt valakitől. hogy ha egyben lennének. Van. A bácsi is. Szeme elé tartotta ezt az ütött-kopott holmit. A kést szintén a nagybátyjától kapta már nagyon régen. A kés karikáján kicsike fémhenger lógott. Az is le­ het. Persze Sindzsi ennek a kettőnek a belsejét is kiszedte. egy másik olyan örökség volt. amelytől nem tudott volna megválni. Szertefoszlott Mimura Sindzsi fergeteges szökésterve. De a halála után. amelyhez Sindzsi a nagybátyja ha­ lála után jutott. amikor kinyitotta. Ön­ magukban nem voltak jók különösebben semmire. A tok azonban fo­ [318] . annak az lehet az oka. vagy ahogy emlék volt a bácsi fülbeva­ lója. a kupakjában egy gumigyűrű biztosította vízállóságát. aki gyufát tesz bele. mi célból hordta magánál őket a nagybátyja. ha meg­ sebesülnének. még akkor sem értette. hogy nem öltek meg engem rögtön.tak. Miután ittott utánanézett. amelyet általános iskolás kora óta ki nem engedett a kezéből. Maga a tok egy egészen különleges fémöt­ vözetből készült. és megtudta. Kis gondolkodás után benyúlt a nadrágzsebébe. Amíg élt a nagybáty­ ja. mire valók (persze muszáj volt őket továbbra is külön tartani. na igen. Az tuti. amelyben a nevüket. a bal fülében lévő ékszerhez hasonlóan. vércsoportjukat és kór­ történetüket tartalmazó papírt tartják arra az esetre. Hüvelykujjnyi méretű volt. hogy nem lehetne velük sétálgatni). El­ sőre el sem tudta képzelni. és mindig magánál tartotta. hogy „nagyszerű. De a henger. mert különben olyan veszélye­ sek lennének. Ehhez hasonló tokja van általában a katonáknak is. amire Jutaka azt mondta. Hogy szigorúan külön-külön tokban tartják őket. Az egyiken a dudor pontosan illett a másikba. valami galibát okoznának. mint most ő. és még két hasonló kis tokot foglalt magá­ ban. hogy a két tárgyat együttesen kell valahogy használni.” De… Megbánják még ezek. mi lehet az. egy kis késre kapcsol­ va hordta. Azt rögtön sejtette. hogy az övének is szintén valami ilyesmi lehet a tartalma. és elővett egy régi kis zsebkést.

ami a nagybácsi múltjára en­ gedett következtetni. mindenesetre Sindzsi lelké­ ben valahol megszólalt egy felháborodott hang. de most már csak erre hagyatkozhatnak. mert addig a térdét átkarol­ va a földre nézett maga elé. Aztán elővette az egyenruha egy másik zsebéből a térképet. így az ezüstszí­ nű acélban tükröződő bokrok különösen sárgásnak tűntek. Azután előkapta az egyenruha zsebéből a ceruzáját. A másik kis tokkal együtt visszazárta a nagyba. – Jutaka! Sindzsi hívására felemelte a fejét. Szorosan visszazárta a kupakját. majd visszatette rá a te­ tejét. hogy milyen hevesen jártattad a szád. amellyel a játék kezdete előtt leírták. A nap már eléggé nyugat felé járt. hogy gátolja a rázkódást. A hátuljával felfelé. Sindzsi egy darabig szemrevételezte. neked elég csak ott ülni és bambul­ ni? Ahhoz képest. és most a kés élét hajtotta ki a nyeléből. Persze fehér volt. igencsak tompa volt már a hegye. hogy ezt használ­ ja. az már a szigetről való kiszabadulása után lesz. hogy beje­ lölje a térképre a tiltott zónákat és az osztálynévsorban a ha­ lottakat. És a belse­ jéből a réz tompa sárgája villant elő. hogy meg­ bosszulod Kanai Izumit. Amíg én a szökés módján töröm a fejemet. A késsel kihegyez­ te egy kicsit. Mi [319] . Sindzsi kicsavarta a halkan nyikorgó kupakot. egy kicsit sem erőlteted az agyadat. Először a nagybátyja halála óta.gódzó is volt Sindzsi számára. Nem tudni. és kinyitotta a kisebbiket. amikor megtámadják Szakamocsiékat. hogy „Meg fogjuk ölni egymást”. Tele volt tömve vattával. Kipottyantotta a tenyerére a két belső tokot. a szükséges eszközöket összeszedve akkor is hasz­ nálhatná. ha eljön is az ideje. A hang­ súly talán vagy maguk a szavai. hogy miután meghülyítette az iskolai számí­ tógépet. Csillogott a szeme. – Eszedbe jutott valami? – kérdezte. Mivel ezt használta arra is. Igazából azt hitte. Illetve arra is gondolt. Az a ce­ ruza volt. hogy mi idegesítette akkor Jutakában. ahogy volt.

Inkább nézzük meg egy kicsit a térképet. ha nem mennének rá az idegei. Le­ het. hogy ő maga is fáradt. és rámosolygott. – Mi baj? – kérdezte Jutaka. mint Sindzsi. Nana­ hara Súja. vásárló a gyorsétteremben. [320] . és amíg a testi erőn múlik a harc kimenetele. amikor szinte semmi kilátásuk nincs a menekülésre. Más tempóban fárad. hogy a kosárlabdán kívül más sportokban nem tudnák legyőzni.vagy te. Aztán hirtelen rájött valamire. Nem csoda. A bizonyos Wild Seven. Maga az a tény. amiről azt sem lehet tudni. mikor lesz vége. mint a Harmadiknak. de ebben a játékban a magától értetődő végeredmény a halál. ta­ lán az lenne a furcsa. Sindzsivel kiskora óta nem fordult elő. Sindzsi pedig felemelte a fejét. iszonyúan elfáradhatott az öldöklés miatti feszültségben. hogy dúlhat-fúlhat. jó? Jutaka odahúzódott Sindzsihez. mert vesztett. én meg az eladó?A rohadt élet­ be. Vigyázni kell. Természetesen ilyen körülmények kö­ zött. Nincs meggyőződve ar­ ról. az ilyesmit a kosárnál még meg­ ússza az ember annyival. azt bizonyítja. Mimura Sindzsinek. élesen kivehető volt a po­ facsontja. és persze Kirijama Kazuo. De nem mindenki­ nek van olyan állóképessége. hogy ő marad felül. kétsé­ gei sem voltak afelől. (A középiskola második évében felbukkant két kivétel. Mert ha nem. hogy tornaórán alul­ maradt volna valakivel szemben. nem kérsz hozzá még egy kis krumplit is? De Sindzsi elnyom­ ta magában ezt a hangot. Sindzsi megrázta a fejét. hogy nem is forog jól az agya. Jutaka pedig inkább ügyetlennek számított tor­ nából.) Kiskorában a nagybátyjával gyakran még hegyet is mászott. Nem jó ez így. ami megijesztette. – Semmi. hogy most Jutakára kicsit is begurult. és sokszor hiányzott az iskolából a minden évi influ­ enzajárvány idején. Jutaka kerek arca elég beesett volt.

Sindzsi nevetett. de Sin­ dzsi még alaposabban szemlélődött tovább. lehallgatnak minket. lássuk a térképet! Jutaka ránézett a térképre. mintha) felemelte (volna). – Jaj. – Majd én megnézem – állította meg Sindzsi. – Egy bogár mászik rajtad. A képzelt bogara széttaposta a cipője talpával (úgy csinált. Igazából egy másik dologra összpontosított Jutaka nyakán. és amikor meglátta. és közelebb ment hozzá. Sindzsi megrázta a mutatóujját. összeráncolta a homlokát.– Jaj! – kiáltott fel Sindzsi. hogy Jutaka magas.” Jutaka arckifejezése ijedtséget tükrözött. – Sindzsi. félős hangon kérdezi. [321] . – Olyan volt. – Leszedtem – mondta. Leszedted? Sindzsi? Hallotta. Sindzsi elengedte. Visszalépett Jutaka elé. hogy a hátulja van felül. és behajította (volna) a bokorba. megmarkolta a ceruzát. és tágra nyitott szem­ mel bólintott. A papír szélén felsorakoztatott néhány macskakaparást. amerre Sindzsi (elvileg) eldobta. – Pfuj – dörzsölgette Jutaka a nyakát. Jutaka felfogta. A nya­ kadon! Jutaka ijedten emelte fel a kezét a nyakához. és arrafelé fintorgott. Tovább meresztgette a szemét. „Azt hiszem. Még ahhoz képest sem volt szépnek mondható az írása. csendre intette. Sindzsi gyorsan a szája elé tette a kezét. mint egy kis százlábú – tette hozzá. Utána kézzel végigsöpört Jutaka nyakán. és szólt neki: – Na. hogy balkezes. és Jutaka háta mögé lépett. és írni kezdett vele a térkép hátuljára. elment – mondta Sindzsi. – Ez komoly? Honnan tudod? – kérdezte.

És nem úgy néz ki. de ez még megbocsátható. és folytatta az írást. A legkézenfekvőbb megelőző módszer a le­ hallgatás. A mű­ hold még aggaszt egy kicsit. [322] . és lekapcsolták a Macintoshomat a hálóról. megütögette a saját nyakán lévő pántot az ujjai hegyével. „Az előbb megnéztem a nyakörvedet. „Egy ilyen nagy szigeten lehallgatókészülékek?” Az egyik írásjelet Sindzsiéről másolta. és felpillantott a fejük fölé. már nincs több öt­ letem – mondta Sindzsi álcázásnak. – Ezért szerintem keresnünk kell valakit. hogy vannak. Végül is nem nyelvtanórán vagyunk. és békésen ringatóztak. mintha a környéken bárhol is elhelyeztek volna kamerákat. de itt eltakarnak a fák. Utána a biztonság kedvéért megint írni kezdett. Értek a bogarakhoz. „Meghallották. „Most a térképet nézzük. Ez nem mérgező – mondta. Nem hinném. A kormány számít rá. amivel lebukha­ tunk!” – Mivel a hackeléssel kudarcot vallottam. Naiv voltam. És akkor… Miközben Sindzsi beszélt. Egyértelmű. Sindzsi megint írni kezdett. Ketten semmire sem megyünk.– Tudom. Ne mondj ki olyat. amikor neked magyaráztam. A fakoronák teljesen elszigetelték őket az ég kékjétől. hogy mit csinálunk. hogy ka­ mera is van benne. és közvetlenül Sindzsi macskakaparása alá írt. Az ő betűi sokkal szebbek voltak. akik hozzánk hasonlóan szembe akarnak szegülni velük. nem lát­ hatják. Csak poloska.” Jutaka megint elkerekítette a szemét.” Jutaka elővette a zsebéből a saját ceruzáját. egy másik helyett meg rosszat használt. Jutaka elkerekedett szemmel bólin­ tott.

és vigyorgott. Fel is robbanthatták volna a nyakörveinket. de most már nem fér bele. „Egyet le kell szögeznem. légyszi. De ott van Nanahara. minden simán ment volna. De most már csak a saját szökésünkre gondolhatunk. „Még Súját sem keressük meg?” „Nem.” Jutaka bólintott. [323] . amint észrevették. – Egyáltalán hova bújhattak el vajon a többiek? „Most ideírom a tervemet. hirtelen megmereve­ dett Jutaka arca. Jó lenne vele találkozni valahogy. válaszolgass rá. – Na igen. Azután gyorsan rávágta: – Hát igen. Megmarkolta a ceruzát. „Ez így van. és rámosolygott.” Közben nem jutott eszébe egy írásjel. azután összeszorította a szá­ ját. azután írt. mert nekem elmond­ tad. Jutaka vissza­ vigyorgott rá. hogy mások­ kal törődjünk. Nem könnyű. Én voltam a figyelmetlen. Ha összejött volna a hackelés. „A számítógépes ügy azért csődölt be. és odafordult a tér­ kép hátuljához. benne bízhatunk. talán másokat is megmenthettünk volna.” Jutaka újra felemelte a kezét a nyakörvéhez. „Ezt elfogadod?” Jutaka a száját harapdálta. Az áldott jó szívük miatt vagyunk még életben. Ha én nem vagyok. de végül bólintott. Sindzsi visszabólintott neki. és bólintott.” Sindzsi megböködte Jutaka vállát a ceruzát tartó bal keze mutatóujjával. akiben megbízhat­ nánk… Egész ügyes – gondolta Sindzsi. és ijedten nézett. Azután megint írni kezdett. Idáig oké?” Jutaka kicsit elgondolkodott. Egy darabig Sindzsire meredt. de nem is jut eszembe senki. jó? Összehordok közben valamit. Sindzsi sem volt túl jó nyelvtanból.Mint akinek most jutott el a tudatáig. de ne törődj vele.

vagy helyreállítják a biztonsági mentésből. Na mi van. „Szóval.” [324] . hogy másoknak is lesz esélyük megszökni. Aztán még az adatok lehalászása előtt kettőre vírust tettem. mint mi? Vagy vannak. „Igazából a reggeli balsiker óta végig arra vártam. A biztonság kedvéért. „Mit találtál ki?” Sindzsi bólintott. a já­ ték le fog állni egy időre. és elsőnek megkerestem a benne lévő összes fájl biztonsági mentését.Sindzsi visszabólintott. akik a házakban? – Hát… Sindzsi azon gondolkozott. „Hogy a hangosbemondóban közöljék. hogy be­ következzen valami. a vírus belép az iskola számítógépes rendszerébe. de Jutaka meg­ előzte az írásban. és megint a nyakát tekergette.” „Vírust?” Jutaka hang nélkül mozgatta a száját. Rög­ tön meg is találtam.” Jutaka egy kicsit meglepődött. És akkor lehet. bemásztam az iskola gépébe. amit kitaláltam. megspórolod az írást? Sindzsi folytatta.” Jutaka most nem használta a ceruzát. ha azt állapítják meg. hogy mit fog írni. és megigazította a ceruzát a kezében. – Szerinted a többiek is a hegyen bújtak el. csak a fejét hajtotta fél­ re. És akkor aztán lesz kavarodás. és rákeresnek egy fájlra. „De ha összejön. Tulajdonképpen most is várom. félbeszakítják a játé­ kot. a játékot pedig lehetetlen lesz folytatni. Jutaka. Sindzsi rámosolygott. „Mielőtt neked mindenfélét meséltem volna. hogy valami gond történt. Meg egy fájlkereső programot.” Jutaka kétszer röviden bólintott.

és megállás nélkül csak az amerikai himnuszt játssza. és megmutatta Juta­ kának a szöveget. [325] . fenomenális vírus. de szintén sorozatszámok. Az adatok letöltése félbeszakadt. hogy megcsináltatjuk velük a fájlok helyreállítását.” Sindzsi odahúzta a Power Book 150-et. hogy beérték az orruk előtt lévő dolgok ellenőrzésével. bele fognak csavarodni!” Jutaka a hasát fogta. nehogy kirobbanjon belőle a röhögés. hogy amikor rájöttek. amelyet korábban nézett.” Jutaka elnyomta feltörő nevetését. Sindzsi is erőlködött. „Én terveztem. csak helyre akarják majd állítani a fájlokat. és szélesen vigyorgott. azután F01-től F21-ig sor­ számozva. De nem így történt. kedve támadt leírni. nem? – Jó. minden adatot szétcincál. Az a tervem. hát le is írta. de legalább van fegyverünk… „Na tehát. hogy valahogy visszatartsa a nevetését. Ez azt jelenti. min­ den sor bal szélén L01-től M21-ig.Jutaka megindultságában több aprót bólintott. de az addig lemásoltak közül Sindzsi véleménye szerint ez volt a legfontosabb. „Szóval azt hittem. Egy „negyvenkét soros” szövegfájl volt. hogy megpróbál­ tam feltörni a rendszerüket. Mert akkor nem tudnának jobbat. A levegőn át fertőző láb­ gombánál százszor durvább. Amilyen Amerikaallergiájuk van. és a szája elé tartotta a kezét. bár Sindzsi időpocsékolásnak tartotta. Akkor működésbe lépne a vírus. utánuk pedig tízjegyű számok.” – Átfésüljük a terepet? – De az veszélyes. „Ha működésbe lép. mintha telefonszá­ mok lennének. mint egy időre felfüggesz­ teni a játékot. Aztán. Vízszintesen írt egyszerű szövegfájl volt. Én meg a fájlok nagy részéhez egyáltalán nem nyúltam.

Na igen. de neki is. „Csak gondolom. hogy szétrobbantják a nyak­ örvünket. szóval az F1 a fiú egyes (tehát Akamacu Josio). A vírus pedig egyre terjed. főleg ha ezt az egyet kikez­ di. de a rendszer maga akkor is tönkremegy. amikor felrobbantják. és ő is írt. a lány.” – Mi lenne. – Na igen. Biztos. [326] . kislemezen. Minden sorban vessző választotta el ezt a három számsort. ha csaj. nem kell többet aggódnunk. „Hogy fogod ezt elérni?” Sindzsi bólintott. Sindzsi bólintott.” Jutaka jó nagyot bólintott. „Ha az adatokat kikezdi a vírus. akkor is ezzel a számmal teszik. egy-egy tizenhat jegyű szám. „Én azt hiszem. és ahhoz egy kód. Minden nyakörvnek megvan a száma. Persze csak akkor. ez a nyakörvek nyilvántartási száma lehet. és elkezd kiabálni vagy valami? Nekünk is veszélyes.Végül. Kicsit kellemetlen. ezért hiába van egy má­ sik fájl. „Ez meg mi?” – írta Jutaka. és Jutaka arcába nézett. ha kavicsesőt zúdítanánk a csillaggal jelölt hely­ re. Folytat­ ta. az L1 pedig a lány egyes (Inada Mizu­ ho. aki áramütést kapott). mint a mobiltelefon. mondjuk. hogy megnézzük. de szerintem ugyanolyan rendszerű lehet. ha az a lány nem gonosz. Tehát…” Sindzsi megállította a kezét. nem jön-e elő valaki? – Várj már! Mi van. Magának a fájl nevének némileg értelmezhetetlen az első fele: guadalcanal-shiroiwa3b. ezért leg­ alább időt nyerünk. ha kézzel leírták. ezek már rendszertelennek tűntek.

hogy van-e ben­ [327] . Tehát pontosan úgy. ha emiatt felmerül bennük. de oda már nem lehet menni. Ki a franc tudna ilyet leírni?! „Az egyenruháján a rangjelzéséből tudtam meg. amikor lecsekkoltam őket. Emlékszel?” Jutaka megint elkerekedett szemmel rázta a fejét. és elég. ami fegyverként használható. és egy nagyobbacska szer­ ver is volt. Visszatért a térkép há­ tuljához.” Rangjelzés. – Lehet. Utána megszökünk a tenger fe­ lé. Tehát…” Sindzsi egy pillanatra abbahagyta az írást. és egy bűvész mó­ rikált mozdulatával tárta szét a karját. aki nem közéjük való volt. Illetve. már megint nem jut eszébe egy jel. „…Megsérülhettek.” Csak most kerekítette el igazán Jutaka a szemét. amelyek mozgatják a játékot. hogy jobban tennénk. Volt néhány kocsi a szigeten. ha össze tudjuk szedni az alapanyagokat. Ezért megtámadjuk az iskolát. És volt egy ürge. „Bombát dobunk az iskolára. ahogy Szakamocsi mond­ ta. még magát a számítógépet is szét tudjuk rombolni. „Bombát?” – mozgatta a száját. Kínai írásjegyekkel. hogy az adatok egy kicsit is…” Jaj. Sindzsi kuncogott. Sindzsi vigyorgott. ott vannak a számítógépek. ahol a katonák voltak. – Igen… Igazad van. ha előbb keresnénk valamit. hogy infor­ matikai tiszt. „Igazából benzin kéne nekem a legjobban. „Én láttam. volt egy benzinkút a kikötőben.„Láttad azt a termet. Azt hiszem. Nem tudom. amikor az iskolá­ ból jöttél kifelé?” Jutaka bólintott. Semmire sem mész azzal a vil­ lával. „Nem volt nekem arra energiám – írta. „Ott voltak a számítógépek. Egy rakás asztali gép sorakozott.

hogy az iskola környékére már nem mehetünk. amint úgy adódott. Legrosszabb esetben gázolaj is jó. Jutaka összeráncolta a szemöldökét a műtrágyára. Egyfolytában a bácsi­ ról beszélt. csak egy esélyük van. és le akarta írni a trágya nevét. azt túl hosszadalmas lenne elme­ sélni. de itt a hegy oldala és az iskola túloldalán lévő sík terület még oké. nem is lenne rossz.” Jutaka elgondolkodott.” Jutaka a száját tátotta. A lényeg. „De hogy dobjuk rá az iskolára? Oda sem tudunk menni. „Ammónium-nitrát kell. Csinálunk egy nagy csúzlit (flippert) valami fából?” Sindzsi nevetett. [328] . „Kötéllel és csigával. A vegyjelét tud­ ja. Azután Jutaka írt még. Ha nem csak egyet lőhetnének. Csakhogy azzal nem lehet pontosan célozni. és megmutatta Jutakának. hogy az állandó számítógépezés káros hatása… Na mindegy. hogy van. De az­ zal és benzinnel tudjuk megcsinálni a bombát. de már megint nem tudta az írásjegyet. Azután írni kezdett. Igaz. Kell még műtrágya is. Ez lehet. ezért találhatta ki Jutaka. Az bőven elég. „A nagybácsid?” Sindzsi kínjában mosolyogva bólintott.nük benzin. és megmutatta Jutaká­ nak. Azt se biztos. Megint visszafordította. mindenesetre keresünk.” Sindzsi elővette a zsebéből a kést és a rajta lógó kis hengert.” Sindzsi a színére fordította a térképet. Sindzsi bólintott. hogy találunk. „Egyszóval kötélpálya. de mivel nincs több gyújtószerkezet. „Ebben van a detonátor – a robbanószerkezet. Hogy miért hordok magamnál ilyesmit.

hogy ha jól jön ki. vagy igen? Álljunk neki!” Sindzsi bólintott és folytatta. Azután gyorsan kifeszítjük. „Ma telihold van. ha nappal indulunk neki. ha elérjük. Kell vagy jó háromszáz méter. És könnyebb. a síkról a hegy felé kihú­ zunk egy kötelet. – És nem tudunk elég gyorsan úszni. és a katonák nagyját is elintézzük egyben. de Jutaka sietve írni kez­ dett. És akkor…” – Saját nyakörvére mutatott. mint valakire rátalálni. Hogy van-e olyan hosszú kötél. Benzint gyűjtünk a kocsik­ ból. nem. lehet. Amikor az iskola felé ér. Vagy kilazítjuk. hogy azt képzeljék. De ahogy az előbb mondtam. megsérül­ tek az adataik. és folytatta az írást. kevesebb mint húsz perc alatt elérjük a legközelebbi szige­ tet.„A hegyről a síkra.” Egy pillanatig csend nehezült rájuk. fordítva. Úgy számoltam. „De én nem tudok olyan jól úszni – nézett Sindzsire elbi­ zonytalanodva. és a hegyről lecsúsztatjuk a csigára sze­ relt bombát. „Ha minden jól megy. „És a munkálataink szempontjából is jobb.” „Utána a tenger felé menekülünk?” Sindzsi bólintott. Magyarán egy speckó zsákolás. – Könnyebb keresni. bőven elég. csigát láttam valahol egy kúton. Úgy emlékszem.” [329] . és ő maga kezdett írni. Ha ugyanakkor teljes gőzzel úszunk is. hogy Szakamocsit. akkor óránként hat-hét kilométeres sebes­ séggel sodor el minket. írtam. Kihasználjuk a dagályt. A gond csak a kötél meg a trágya. hogy…” Sindzsi félretolta Jutaka kezét. – Aha… Igen.” Jutaka megint megilletődötten bólogatott többször egymás után. – „Ezzel nem szívhatjuk meg többet. elvágjuk a kötelet. „De nem tudunk jobbat.

„Akkor megmenekülhetünk. majd a megfelelő helyen hajómentést kérünk.” Sindzsi most a hátizsákjába nyúlt. nem tudják majd. „Ezt megpiszkálom.” Sindzsi a fejét rázta. hogy csak egyet-egyet tettek a négy égtáj felé. Minden­ esetre. Annyit még a kormány is ki bírna találni. Ellenkező irányt.” Jutaka megint csak a fejét rázta. és a fejét rázva mutatta ki elragadtatását. Ezt is az egyik házból szerezte.” „De akkor sem lesz könnyű dolgunk. És ha kiértünk a tengerre. „Természetesen fennáll a veszély. Majd segít rajtunk egy hajó. Négy óra múlt. és jeleket fogunk leadni vele. A hajók is csak puszta szemmel kereshetnek minket. De mivel mindig a komputerekre hagyatkoznak. [330] . Erre pályázunk. ha elszáll a számítógépük. este annak sem sokat ér a kamerája. hogy felfedeznek. Hogy felborult egy halászcsónak vagy valami.” „Ezzel kapcsolatban van egy másik ötletem.” Jutaka arca sugárzott. – Öt perc múlva indulunk. Ha meg véletlenül műholdakat is használnak. És nem kell félnünk. Ezért kamu helyet adunk meg. – Na. és egy kis adó-vevőt sze­ dett elő belőle. „És mi lesz az őrhajókkal?” Sindzsi bólintott. a hajóknak valószínű­ leg lankadt a figyelmük. Így pedig van esélyünk a menekü­ lésre. Az már nem jelent majd nagy problémát.Jutaka most nem érte be a szeme elkerekítésével. hogy szétrob­ bantják a nyakörvünket. mint amerre szökünk. Már az is könnyelműség. „Nem. akkor – megnézte az óráját. hol va­ gyunk. „Sindzsi! Eszméletlenül nagy vagy!” Erre Sindzsi a fejét rázva nevetett. Külön leírta.

Azaz pont a ház felett. Igazából a játék kez­ dete óta. hogy túl jó terv. úgy hatszáz méterre északnyugatra lehetett. hogy Simizu Hirono lelőtte Minami Kaorit. aki ráért ilyesmire. és különben is. A térkép hátulján egy nagy rakás betű sorakozott. ahol Sújáék trió­ ja lapult. ez a fiú. de nem jut más eszembe. hogy ép bőrrel megússzuk. jó lett volna a 150-es is. élesen kivehető volt a délutáni napban fürdő kilátó. miközben a másik kezével az elöl feltupírozott.) De még egyszer kézbe vette a ceruzát. szóval ez a fiú… A fiú légvonalban majdnem pont nyugatra. „Meg kell próbálnunk. ahol az előbb még Mimura Sindzsi és Sze­ to Jutaka rejtőzködtek. a sűrű növény­ zettel borított lejtő egyik szegletében egy fiú ült. amit turcsi arca alapján várhatnánk.” [Maradt 22 fő] 44 Meleg volt. ezért Sindzsi fárad­ tan dobta le a ceruzáját. Ha Jutaka tudna gépelni. a lányokat is beleszámítva. (Igaz. ha már írni kezdtek. Jutaka kedvesen mosolyogva írt vissza. tisztára. használhatták volna a billentyűze­ tet. kacsafarokba simított frizuráját igazgatta a fésűjével. Ez a fiú rendkívül fontosnak tartotta a saját ápoltságát. a bal kezében tartott kis tükörbe bámult. ahol Nanahara Súja szemtanúja volt. bár az osztályban szinte senki nem tudta az elnevezés valódi okát. pontosabban hívtak ed­ dig. ahol [331] . akit barátai Cukinak hívnak.” Megrántotta a vállát. Az északi hegy déli oldalán. ő lehetett az egyetlen a 3/b-ben. Normális esetben nem nagyon írt kézzel. és visszaírt. Ha felemelte a tekinte­ tét. és Jutaka arcába nézett. kétszáz méterre volt attól a helytől.– Jó. „Nem mondanám. mint egy számítógépes log fájlban. Kevés az esélye. de ez nem is olyan meglepő. Az orvosi rendelőtől. szemben azzal.

Igen-igen. aki nem jelent meg a gyülekezőhelyen. úgy húsz méterre lefelé a bozótba. ame­ lyet látott. Megúszta hát a mészárlást. hogy itt figyellek. hogy mennyit civakodtak ezen a szintén csa­ ládtag Numai Micuruval. amelyet Kirijama Kazuo kije­ lölt. A fiú fésűt tartó jobb keze kisujjával lesöpörte a hajába tapadt levéldarabot. Cuki! A Főnököt nevezd Fő­ nöknek” meg hasonlók.Kuszaka Jumiko és Kitano Jukiko holtteste hevert még min­ dig. A bozót­ ban pedig. én. [332] . még a rettenthetetlen Micuru sem tudta helyretenni magában ezt a „férfinőt”. „Jaj. Hát nem vagy te egy kicsit elővigyázatlan? Még neked sem jutna eszedbe. De úgy látszik. 14. Minami Kaori holtteste volt a hetedik. Illetve nem csak az övékét. Ha csak egy pillanatra le­ teszem a fejem. Már két órája nem mozdult onnan. akit elszalasztottál meg­ ölni. és miközben azt vizsgálta. Kirijama Kazuo volt. „Hé. ahova lenézett. mennyire száradt ki a bőre. aki most a haját simítgatta. Só újra a tükörben lévő önmagára nézett. de nem feszegette tovább az ügyet. Jaj… Már megint egy levél a hajamban. aki a játék kezdete óta már hat embert elintézett. csak fintorogva mormogott a bajsza alatt. mert amikor Só egy flegma oldalpillantással közölte vele. eszébe jutott a Kirija­ mácska névről. pont ez a fésűs-tükrös meleg srác volt az.). Kuszaka Jumiko és Kita­ no Jukiko holttestét és Minami Kaoriét is látta. Ki-ri-ja-mács-ka. máris itt a baj. Csak nem el-a-lud-tál? Vaskos ajkait mosolyra kanyarította. most meg mit szőrözöl ilyen piszlicsáré dolgokon?! Nem va­ lami férfias”. Ő volt Cukioka Só (fiúk. így mostanra a „család” egyetlen túlélője lett. Ez a fiú. és a tükörben látszódó saját arcán messze túl­ nézett.

Nemsokára megjelent Numai Micuru. mint amennyire Micuru közvetlenül a halála előtt. hogy a ho­ mokos partot kettészelve. A tengerpartra néző vegyes erdő fái közül látta. Ő nem indult el egyenesen a megbeszélt déli csücsökbe. de attól a pillanattól fogva. ahova nem ért a holdfény. hiszen kiskora óta bejáratos volt apja meleg­ bárjába. hogy mit beszélt Micuruval. Kirijama Kazuo ül csendesen magában. Mert olyan hülye vagy. Emiatt valamivel több idejébe került odajutni. a tengerbe nyúló sziklán három di­ ákegyenruhás és matrózblúzos alak hever. Cukioka Só némileg óvatosabb volt Numai Micurunál. Ebben neki a nagy bunyós Numai Micurunál valószínűleg több volt az élettapasztalata. ahol Só volt). ahol bepillantást nyert a felnőttek világába. Szörnyűség. Igen. ami­ kor elhagyta az iskolát. hanem a tengerparttól kicsit beljebb vezető útvonalon vágott át a fák között. Ráadásul mini­ mum egy géppisztoly (vajon Kirijama fegyvere volt egyálta­ lán. Két-három szót váltott a csurom vér sziklán (a vér szaga elért addig a helyig. és a szikla egy be­ mélyedésében. De hát téged ez a Főnök in­ tézett el. amikor arra gondolt. és ő a nyomába eredt. majd ő is a géppisztoly áldozata lett… Ajajaj – gondolta Só. hogy „Árulók mindig vannak. akiket megölt?) és [333] .Most hívjam Főnöknek? – gondolkozott Só. Ennek a „játéknak” a legesélyesebb „versenyzője” minden kétséget kizáróan Kirijama Kazuo. Nem látta annyira tisztán Kirijama Kazuo természetét. Nem hallotta. de még így is legfeljebb tíz perc plusz útja volt. már kész terve volt a továbbiakra. ez a világ már csak ilyen”. hogy Kirijama beszállt a játékba. ez megdönthetetlen tény. hogy ő. hogy ő vajon tudta-e előre. míg szemét egy­ más után megvizsgálta a tükörben. Mire pedig Kirijama Kazuo elindult onnan. elmondhatjuk. viszont Cukioka Só általában úgy volt vele. vagy a három közül valamelyiküké.

mert olyan nagy mo­ rális ellenérzései voltak. aki embereket öl. ő ölne meg engem… Szó­ val nagyjából így járt az agya. a Mimurácska. így közelről feltehetőleg ha­ lálos sebet lehet vele okozni. nem szállt le róla). hogy őt magát is követik. nem valami elegáns! Kirijama az. Már hogyan tudnám megállítani.Micuru pisztolya volt nála. aki elsinkófáltam a gyülekezőt az elején. és elvileg meglógtam? Ezzel a módszerrel egyben elkerülte azt is. időközben szükségszerűen szembe fog kerülni valaki hozzá méltó ellenféllel – talán Kavada Só­ góval. amikor ő elintézte az utolsó valakit. ha van fegyverük. Akkor pedig… Nem az a legjobb. Az még benne sem merül fel. Ha pontosan a nyomában halad. Majd a végén jogos ön­ védelemből megölöm őt. és a legeslegvégén lelövöm hátulról? Abban a pillanatban. hogy pont én követem. nem nagyon kell aggód­ [334] . Valahova belopózni. hogy hiába halad Kirijama szélse­ besen a győzelem felé. ha én Kirijamácska nyomában maradok a végéig. kihasználni a másik fél figyel­ metlenségét és meglopni vagy titokban követni valakit mondjuk (ha talált egy fiút. Főleg. ahol sorban meg kell ölni az osz­ tálytársakat. röviden szólva a suttyomban settenkedés minden vál­ faját ismerte. Ennek tetejébe a hátizsákjából előkerült fegyver egy kétlövetű 22-es kaliberű High Standard Derringer volt. Mi­ csoda dolog megölni ezeket az ártatlan gyerkőcöket. csak nem akart senkit megölni. én csak a nyomában me­ gyek. hogy Kirijama Kazuót követ­ te. az az én esetem ). ha szemtől szembe próbálkozik. akkor biztosan meg is se­ besül majd. Magnum lőszerek voltak hozzá. És a harc fáradalmai is felhalmozódnak előbb-u­ tóbb. hogy beszennyez­ ze a kezét ebben a játékban. Volt egy másik haszna is annak. Csakhogy Cukioka Só egy különleges képességgel büszkél­ kedhetett. Ha nem tenném. Ezért aztán Só kigondolta. Vélhetőleg senki nem nyerhet Ki­ rijamával szemben. Még véletlenül sem azért. de tűzpárbajra nem való. és elengedte ma­ gát. ha ő meggyilkol valakit a szemem előtt? Iszonyúan veszélyes lenne. vagy mondjuk Mimura Sindzsivel (Na. aki tetszett neki.

és ott megpihent. ellenőrzi a térké­ pet. Megnézte Kaori holttestét. Csak időben fel kell szívódnia. Bár akkor nem tudja tovább követni Kirijamát. mily csodás. Biztos Jumikót és Jukikót akarták vele leállítani. elég. ő is megy. De a fegyver hangját követő Kirijama (és így Só) csak Minami Kaori holttestét látta egy ház szerszámraktáránál. Ha véletlenül mégis. Kirijama valószínűleg azért ereszkedett le odáig. tehát alapvetően ezzel a követési távval nem tévedhet beléjük. kivárta. Utána pedig a hegy északi lejtőjén ereszkedett le. De éppen csak meghatódott). ha lehetséges. Reggel. Délelőtt még egyszer hallatszott egy lövés messziről. mert utána Kirijama fog majd lépni. így jobb lenne elkerülnie az ilyesmit. Amikor megállnak. ezúttal az északi hegy felé fordult. arrafelé figyelt. hogy a cso­ magot ellenőrizze. amikor a hegy­ nek ezen a felén lehetett lövéseket hallani. Végiggondolta. ha pedig megáll. de ott volt még a tiltott zóna problémája. ki tudja milyen okból. ha az első lövést elkerüli. és megbizonyosodik róla. és biztos kis ráhagyással el­ kerüli a zónákat. majd Kirijama le­ lőtte őket. Ha Kirijama előremegy. Aztán épp az előbb. és figyelmezetni őket. ak­ kor egy másik fegyverropogás hallatszott. Ó. amikor messziről fegyverropogás hallatszott. Viszont nemsokára Kuszaka Jumiko és Kitano Jukiko épp felettük a kilátóban kezdték el a felhívást a hangosbemondóval. Kirijama is nyilván gondol vele. ahogy Só elképzelte. Kirijama elhagyta a sziget déli csücskét. ezt is nyugtázta. megint nekiindult. és a követési távolságot húsz méterben álla­ pította meg. három órája. És a helyzet úgy is alakult.nia. [335] . és miután bement két-három házba a településen (biztos beszerzett valami szükséges eszközt). és az ellenséget majd Kirijama elin­ tézi neki. akkor ő is. de úgy látszik. és csődöt mond a terve. vannak még humanisták – ható­ dott meg Só. és akkor azonnal odaindult. hogy valaki rátámad. de talán a távol­ ság miatt végül nem mozdult el. hogy nincs-e tiltott zónában. hogy végül senki nem válaszolt a hívásra (Igaz. hogy bújjanak el.

A nőknek nagyobb az állóké­ pessége. Hogy elterelje saját figyelmét. Ebben az or­ szágban nehéz hozzájutni. odamegy. tippelte Só. hogy téged Kirijama Kazuónak hívnak.addigra már elvitte valaki a holmiját. nagyon egyszerű Kirijama módszere. cigivel a szájában. Kirijama békésen pihent. és szitává lövi. és megnézte benne magát. de nagy nehezen lebeszélte magát róla. Lehet. bal kézbe fogta a tükröt. illetve szaga a széltől függően elárulhatja a hollétét Kirijamának. és milyen átlagos vagyok). Cukioka Só. Én nem halhatok meg. Legalábbis egyes könyvek ezt ál­ lítják. Pontosabban már az elektromos ön­ gyújtó kattanása az életébe kerülne. Lévén. Ez természetes. és bekapta a vékonyka cigarettát. Halványan ér­ ződött a dohány és a különleges mentol illata. hogy Kirijama egyáltalán nem vette még észre őt. nem megyünk semmire. és csillapította az elvonási tüneteit. Só előhúzta a zsebéből az im­ port Virginia Slim Mentholt (Szerette a nevét. ott van. A cigaretta füstje. hogy aludt. ennyi idősen mégse halhatok meg. Amint megtudja valakiről. az nem éppen szokványos. de ha ilyen apróságokkal szőrö­ zünk. Sót ugyan egy hangyányit taszította az a kí­ méletlen eljárás. aztán amit csinálsz. És itt vagyok én. Kicsit oldalra for­ [336] . micsoda középszerű név. Úgy tűnik. de ahol van. hogy közvetlenül Kirijama mellett tartózkodik. hogy láncdohányos volt. A szenvedést inkább az okozta. tisztára olyan a nevem. Még annyi izgi dolog vár rám. hogy hol van. mint a férfiaknak. Most mindenesetre annak kell örülnie. Igazából legszívesebben teleszívta volna a tüdejét. Emiatt persze ő egy szemhunyásnyit sem tud aludni. legalábbis jelenleg. ahogyan Kuszaka Jumikót és Kitano Jukikót megölte (Furcsa. Azután megint haladt egy kicsit… Most pedig itt van a közvetlenül alattam lévő bozótban. de nem kell őt félteni. akkor pedig már csak el kell lopni – nagy készletet halmozott fel belőle la­ kásukban). mint egy művé­ szé.

és még feljebb ment. A hátizsákot a bal kezébe fogta. hogy megmozdul lent a bozót. Hamar elérte azt a magasságot. Ebben a tekintetben volt is alapja az önbizalmának. a lejtő irányába – tekintett. Ezt az isten… A szeme sarkából látta. Mi történhetett?… Fegyverropogást nem hallott. és csak azután ment tovább. Mi lehet arrafelé. helyette pedig felvette a Derringert. Más zörej sem hallatszott. Cikcakkban indult felfelé a lejtőn a fák között. hogy én nyerjem ezt a játékot. Bal vállára kapta a hátizsákját. és kézbe fogta a markolatát. kicsit fel­ húzta a szemöldökét.dította a fejét. Ahol sűrű volt a növényzet. Néha megállt egy-egy fa mögött. és a tükörrel együtt zsebre tette. jobb vállára lógatta a géppisztolyt. és saját oldalirányú pillantását szemrevételez­ te. Kirijama egész testével kijött a bozótból. Hogy lehet valaki ilyen szép. Miközben ezt figyelte a rózsaszín azáleák közül. És az elöl haladó Kirijama mozgása is módszeres és gyors volt. Viszont… [337] . hogy ellenőrizte az alját. Só mozgása macskaszerűen rugalmas volt. amerre Kirijama néz? Odapillantott. ami nem illett százhetvenhét centis. Só sietve kikapta a szájából a cigarettát. Ko­ mótosan szétnézett jobbra-balra. mint én! És még okos is vagyok. letérdelt a földre. viszonylag nagydarab testéhez. A bozót szélén megjelent Kirijama Kazuo hátranyalt haja. Ekkor Só is felkelt. és a nyomába eredt. Ponto­ san tartotta a húsz méter távolságot Kirijama fák között felfelbukkanó fekete egyenruhájával. ahol Só volt. de semmi különösebb mozgást nem fedezett fel. Ké­ zenfekvő. Csak a szépek maradnak életben. azután észak felé – pont Só­ tól balra. és előrekémlelt.

Kirijamácska? Így haladtak vagy száz métert. burkolatlan út futott keresztbe. hogy ne legyen hangja. (Só így tett. ha épp elfért rajta egy kocsi. hogy még hajnal előtt az egyik házban használta a vécét. és visszajött miatta idáig. Talán azért. Igaz. Ó… Ez az út felvisz a hegytetőre… Az előbb is keresztülmentünk rajta. Hihi.) Viszont nem így volt. egyszer sem lehetett tanúja. hogy Kirijama a dolgát végezte volna. épp egy pihenő­ hely volt a hegytetőre vezető emelkedőn. [338] . jó. amikor erre jártak. Na igen… Ez természetes. Előtte megszakadt a fák sora. kitárta és bement. Elképzelhető volt. Most pedig biztos eszébe jutott ez a vécé. vagy ta­ lán akkor intézte el.Szabadon hagyod a hátadat. Ó! Csak nem…? Azután továbbra is ott kuporogva igyekezett elfojtani a neve­ tését. ahogy a folyadék a vécécsé­ szét érte. Nemsokára csurgás hallatszott. és odafutott a vécéhez. Milyen kis édi. Megdolgozott azért. ezek szerint nem rendes vécén el sem tudja végezni a dolgát. sőt hátra is fordult arrafelé. mielőtt megnéztük Minami Kaori holttestét… És jobbra. ha történne valami. hogy néha pisil­ nie kelljen. hanem ha­ gyott egy kis rést rajta. Kirijama Kazuo azért mégiscsak egy milliomos család fiacskája. amerre most Kirijama tekintett. Az ajtó pont Só felé nyílt. Akkor Kirijama megállt. amióta követte. hogy bármikor elmenekül­ hessen. amit az előbb láthatott. Akkor Ki­ rijama kilépett az útra. Só megint kénytelen volt elnyomni a kuncogását. Két méter széles sem volt. és egy keskeny. Balra felfelé pont a kilátó lát­ szott a hegy tetején. és csend­ ben behúzta az ajtót. ahol Só volt. nem zárta be teljesen. mert ez nem olyasmi. amit vissza lehetne tartani kerek egy napig. Még ő sem kerülheti el. amikor a bozótban kuksolt. egy kisebbfajta tér. Kirijama körbenézett. rajta egy pad meg egy bézs színű mobil vécé. de ő persze addigra elrejtőzött a bokrok közé. Megint körbenézett.

ami az égen lebegő két-három felhőcske sze­ gélyén különösen élénken virított. azt jelenti. hogy öttől tiltott zóna lesz. és a szájába tette. És Só most legalább harminc méter­ re nyugatra van a vécétől. és a D8-as zóna határvonalai mellett sem kívül. és nagy késztetést érzett. Nem fordulhatott elő. bármennyire sürgesse is a természet hívó szava. de az ég kissé sötétebbre váltott kékjébe narancsszínű fény ve­ gyült nyugatról. hogy azonnal visszavonuljon arra. hogy ott van. Szép volt. mielőtt elindult a rej­ tekhelyéről. Só egy pillanatra ideges lett. A csurgás még mindig tartott. hogy szemmértékkel eldöntse. il­ letve a fém nyakpánthoz emelte a kezét. Kirijamácska. [339] . Valószínűleg azért nézett errefelé olyan figyelmesen. De csak az utat jelö­ lő pontvonal volt rajta. Ez a környék a D8-as közelében volt. Só megint elmosolyodott kissé. benne van-e a vécé a D8-ban vagy sem.) Só gyorsan elővette a térképet. amely nemsokára szürkülni kezd majd. amerről jött… Odanézett a vécére. ne ellenőrizte volna a saját tartózkodási helyét. Ha itt most alaptalanul eluralko­ dik rajta a félelem. és öntudatlanul a nyakához. befuccsol a terve. hogy ő is biz­ tonságban érezheti magát. Még mindig tartott. „a” Kirijama Kazuo. és ezért eltávolodik Kirijamától. és vállat rántva könnyedén sóhajtott. Ilyentájt még legalább két óra van hátra a naplementéig. (Szakamocsi hangosbemondósához volt igazít­ va. Azután felnézett az égre. dőlt betűs női óra délután négy óra ötvenhét per­ cet mutatott. Megint elővette Virginia Slimjét. Jó sokáig tartogattad. Tehát Kirijama közelebb tartózko­ dik a zónához. és az órájára nézett. megfordította a bal kezét. hogy Kirijama Kazuo. és az. Mint én. ezért ez volt a pontos idő. Az elegáns. és végignézte az északi hegy környékét.Azután eszébe jutott valami. sem belül nem jelölték a pihenőhelyet és a közvé­ cét. amelyre Szakamocsi azt mondta. ahol még mindig folytatódott a csurgás.

és meresztgette a szemét. éppen akkor támadt egy fu­ vallat. Csakhogy… még mindig tartott. Só fülét egy tompa. A vécében egy vizespalack volt madzaggal a plafonra kötve.Jaj. gyorsan munkára fel. mert vékony vízsugár folyt belőle. De elszívnék egy szállal. mielőtt elsütik. Pánikban nézett körül. Hasonlított arra. és a szél ütemére csurgó hangot hallatott. ahogy Kirijama hagyta az előbb. A hang még mindig nem hagyta abba. Ne pisilj már ennyit. ami­ kor egy pisztolyra hangtompítót szerelnek. Só ekkor végre eljutott odáig. vastag szemöldökét. Mi? Hogy? Kirijamácska? Mi? Ezt hogy… Hogy? Mi? De hát én… Amikor Kirijama eggyel arrébb eltűnt a bozótban. A bokrokon keresztül kicsit közelebb ment a vécéhez. és azt lengette a befújó szél. és miköz­ ben kortyolgatnám. Majd messze lent a fák között egy egyenruha hátát látta távo­ lodni. Zuhanyoznék. Kivette a szájából a cigit. És az ajtó résnyire nyitva van. Sónak tágra nyílt a szeme. és fel­ emelkedett a földről. Jaj. mély puffanás ütötte meg. Ide hogy az a kormány által speciá­ lisan a Programra kifejlesztett nyakpántba épített bombából [340] . A hátulról is összetéveszthetetlen. furcsán hátranyalt hajat. nyugodtan élvezném a dohányfüstöt… Még mindig tartott. Biztosan egy késsel vagy valamivel kilyukasztották. Mondhatjuk. vagy párnába nyomják. legyen már vége. csinálnék magamnak egy fincsi vodka-narancsot. és az ajtó nyikorogva kitárult. hogy összeráncolta lefelé gör­ bülő. hogy jól időzítve. rendbe tenném a kör­ meimet.

Súja gyor­ san odanyújtotta a kezét. való­ színűleg nem vérmérgezés volt. Súja felsóhajtott magában. Jól aludtál. – Tényleg?… – Noriko maga is megkönnyebbülhetett. – Ne haragudj. csak a karórájára pillantott.származott-e. és lassan felült az ágyon. A kezét Noriko homlo­ kára tette. vagy a robbanás vert visszhangot a testében. Este hét is elmúlt. – Aha – mondta Noriko. és megtartotta Norikót. Bő száz méterrel lejjebb Kirijama Kazuo vissza sem tekintett arrafelé. és a szoba teljesen szürke­ ségbe borult. majd Sújára tekintett maga mellett. és levette No­ riko homlokáról a nedves törülközőt. [341] . azt nem lehetett tudni. azután visszafordult Sújához. és kinyitotta a szemét. Biztos csak egy nagyon dur­ va nátha. hogy a láz már lényegé­ ben lement. hogy ennyi gondot okoztam. Álmosan járatta a szemét a plafo­ non. úgy tűnik. A fáradtság miatt. mert lassan bólintott. Éppen délután öt óra múlt hét másodperccel. – Most… hány óra van? – Hét múlt. – Én… Súja rábólintott. Már az előbb is meggyőződött róla. – A lázad már lement. [Maradt 21 fő] 45 Noriko megmoccant. Kavada azt mondja. Súja felemelkedett az ágy mellé húzott székről. Jaj de jó! Tényleg na­ gyon jó! – Súja! – még egy kicsit álomittas volt Noriko hangja.

– Nem te vagy a hibás. Nem ment vissza. Súja bólintott. és odabólintott Norikónak. ahogy meglátta Súját. igazi rizs! Noriko bólintott.– Hogy mondhatsz ilyet? – rázta Súja a fejét. – A láza? – Már nincs baj. Bár a leves sűrűjét csak a ház körül talált ismeretlen levélfélék képezték. és visszament a rendelőbe. várj egy kicsit. de a szeglet. Újra leült az ágy mellé. Az ablakon még beférkőztek a nap utolsó sugarai – igazá­ ból kék. – Kicsit várj. Azután megkérdezte: – Kajálni bírsz? Van rizs! Noriko elkerekedett szemmel meredt Sújára. amelyet egy másodpercre sem tett volna le. ahol Kavada volt. Majd beviszem. – Rizs? – Aha. már teljesen belesüllyedt a szürke­ ségbe. kezében a shotgunnal. Súja kiment a szobából. sőt majdnem indigószínű fénynyalábok voltak. – Kihűlt a kaja? – kérdezte Súja. A konyhaajtóban látta. mire Kavada csak annyit vá­ laszolt röviden: – Várj öt-tíz percet. Kavada biccentett és felállt. hogy Kavada a falnak támaszkodva ül. (Ő és Súja már beburkolták a maguk mi­ szólevesét és rizsadagját. Kavada be fogja hozni. – Van itt mosdó? – kérdezte aztán. [342] . Levette a gáztűzhelyen álló lábos fedelét. – Köszönöm – mondta Súja. – Noriko felébredt? – kérdezte. Képzeld. Kavada csinálta.

Mivel nem lehet pontosan tudni. és elve­ zette a váróterem szemközti oldalán nyíló vécéig. a sziget délnyugati partvonala lényegében megközelíthetetlen lesz. Ezt az információt Szakamocsi este hatos híradásából tudják. – Ha ettél… – mondta Súja a takaró szélét húzkodva – még egy kicsit aludnod kéne. ha pihensz. Súja rákanyarította a vál­ lára a takarót. – Csigusza. [343] . Jobb. de a korábbiakkal összevetve már sokkal job­ ban volt. és megkérdezte: – Kaorin kívül még valaki… meghalt? Súja összeszorította a száját. hol kezdődnek valójában a zónák. Noriko még remegett. a haja alá tette a jobb kezét. Ezenkívül még a G1 este héttől. ahogyan kiskorában az Áldott Szeretet Házá­ ban Anno tanárnő tette vele.– Van… Gyere erre! Segített leszállni az ágyról Norikónak. Amikor Noriko visszaért az ágyba. Innen tizenegyig el kell mennünk. és megszólalt. – Azért. Bólintott. – Elaludtam. Még ke­ vés is volt. Noriko Súját nézegette. utána a homlo­ kára. A sziget délnyugati partja és a déli hegy déli lejtője. amit tehetsz. Súja megint mellé ült. A szemében még maradt egy kevés homályosság. mint egy hülye gyerek… Súja Noriko vállára tette a kezét. ha alszol. Cukioka és Niida haltak meg. az I3 kilenctől lesz tiltott. Ahogy Noriko leült az ágy szélére. – Igen. – Ne mondj ilyet! A legjobb. Noriko a térdkalácsa tájára sütötte a szemét. karon fogta. De Noriko Sújára kapta a szemét. mert… Súja bólintott. Tizenegytől ez is tiltott területté válik.

Szakamocsi hírei szerint a déltől eltelt hat óra alatt halt meg ez a négy ember. és visszatette Noriko vállára a takarót. Súja nevetett. – Mindent köszö­ nök – mondta aztán. mint egy tésztaétteremben. de Súja nem emlékezett rá. míg leeresztette a tálat. Ezzel a „család” minden tagja. Kis idő múlva bejött Kavada. – Rajtad maradhat. de meglát­ ta. mint egy pincér. – Már nem kell.Igen. így már csak huszonegyen maradtak. elhagyta a küzdőteret. hogy ezt is elmondja Norikónak. a családfőt hátrahagyva. – Köszönöm a türelmét – mondta. – Sajna nem tészta. Vajon megfelel-e a kisasszonynak? [344] . és inkább lemondott róla. Csupán tizennyolc óra telt el a játék kezdete óta. robbanásnak vélhető hangot. hogy hallott volna a délután folyamán na­ gyobb. köszi. hogy hol halt meg Cukioka. de a Siroivai Középiskola 3/b osztálya már megfeleződött. és a pokróc alatt elkezdte levenni magá­ ról Súja zakóját. Nem lenne jó hatással a félig felgyógyult Norikóra a leszag­ gatott fejű fiú története. És még egy… Szakamocsi fontoskodva közölte: „Ja. Súja átvette a kabátot. és Cuki­ oka barátunk fennakadt egy tiltott zónán. Vigyázni kell ám!” Azt nem mondta. A tányérból pára szállt fel. – Tisztára. – Komolyan… – szólt csendesen Noriko. A bal kezével a válla magassá­ gában egy kerek tálcát tartott a tányérral. Viszont Szakamocsinak sincs semmi oka hazudni. és lerobbantották a fejét. milyen fájdalmas arcot vág. Most meg figyelmetlenségből be­ leszaladt egy tiltott zónába. Súja fontolgatta. amely addig rajta volt. A „Kirijama család” Cukija tagbaszakadt teste és arca ellené­ re igen nőiesen viselkedett.

[345] . Kezében a tá­ nyérral evett egy falatot. A tea egy leheletnyit édes volt. nem is volt benne tojás. Kavada a szeme sarkából látta Súja arcát.Kavada tálcástul letette a tányért az ágyra Noriko mellé. – Üzletünk specialitása. – Köszönöm – emelte fel Noriko a kanalat. hogy a kormány jó korán kizavarta innen a lakókat. ezúttal zöld teá­ val tért vissza. és az illata régi emlékeket ébresz­ tett. – A francba – nyögött fel Súja. Súja túlzó mozdulattal rázta a fejét. és elmosolyodott. amikor mi ettünk. Súja ekkor Kavadára nézett. Én a lányoknak szoktam kedvezni. Kavada felhúzta a szemöldökét. – Finom – szólt. a két fiú ezt iszogatta. Ilyennek születtem. – Eszméletlenül békésnek tű­ nik minden. ahogy így hárman üldögélünk. Igen. – Yes. Míg Noriko evett. Súja hangosan felnevetett. Ma’am! – válaszolta Kavada. – Rizsfőzelék? – kérdezte. hölgyem. a hűtőben minden nyers élelmi­ szer megrohadt. – Tojás is van ben­ ne. ahol tartottak tyúkokat. Noriko belenézett. – Az előbb. Kavada finomkodó szavaira Súja megkérdezte: – Ezt meg hol találtad? – Amiatt. – Csak egy volt. – Volt egy ház. Nyilván a sziget összes többi házában ugyanez a helyzet. Kavada megint fordult egyet a konyhában. Súja fülében tökéletes angol kiejtésként csen­ gett. Kaja nélkül eléggé le voltak strapálva szegények.

még nem múlt el egészen a vérmérgezés esélye. Tisztára. Ezek szerint az antibiotikum egy kicsit túlzás volt. hogy furcsán hangzik. – You’re welcome. – Mondják néha. te inkább fekete teát kérsz? Noriko a kanállal a szájában mosolyogva bólintott. ez tény. – Már tök jól vagyok. – Noriko. Kavada pe­ dig elvette a tányért. – Majd egyszer teáz­ zunk így hármasban. de talán attól lett ilyen beszédes. Lehet. – Hát. de amiatt tudtam nyu­ godtan aludni. Lehet. mint egy vénember. Ne erőltesd magad. Tényleg kö­ szönöm. – Nem nagyon illik ez egy rockerhez.– Később odateszek egy kávét is – mondta nevetve. de Kavada csak a vállát rántotta meg rá. Kavada megint mosolygott. hogy még egy kicsit pihenj. Erre Kavada nevetett. _ Kavada! – szólt Noriko. hogy Noriko felépült. – Alhatok én is egy kicsit? – Fáradt vagy? [346] . A lé­ nyeg. Nanahara. – Hallod. mire Súja oda is nyújtotta. – Nem. Kavada – folytatta Súja. Azután Sújához fordult. és a cseresznyevirá­ gokat nézegetjük. Persze változatlanul a gyil­ kos játék kellős közepén voltak. Kiülünk a teraszra. Ma’am. hogy ennyi gondot okoztam. hogy ez örökre álom marad. Szabad kezével intett Sújának. – Köszönöm szépen – fejezte be Noriko az evést. És bocsánat. hogy adja oda a teáscsészét. Súja is és Noriko is. Kavada kicsit mosolygott.

Talán az étel miatt. ami hasonlít Mimu­ rára. Csend lett. – Szerintem is – nevetett Súja is. sokkal élénkebbnek tűnt az arca. Mimura Sindzsire. amíg még lehet. rendben. Kavada – mutatott Noriko a mellette lévő ágyra. De Kavada csak az arcát fordította vissza az ajtóból. de van benne valami. és hozzátette: – Legyetek te­ kintettel a szomszédokra. – Nem zavarom a párocskát. és visszautasítón mosolygott. – Egyáltalán nem is beszél­ tem vele korábban. – Jé – bólintott Noriko. Ahogy az is. de Norikó­ nak a mostani állapotában erre nem futotta. hogy visszatér a konyhából a szomszédos váróterembe. Észrevette. Ha elmen­ tünk innen. Nemsokára hallani lehetett a félig nyitott aj­ tón. – Tényleg. Kavada kiment. de mégis hihetetlenül jó feje volt. amikor szerelmeskedtek. – Jó fej ez a Kavada. Az úgy jó? – Jó.– Nem. és elindult a tálcával kifelé a szobából. Végig azon gondolkozott. majd én virrasztok éjszaka. Noriko vidáman szólalt meg. hogy távol állt az éltanulóságtól. nincs-e valami mód. de kicsit fölényes és flegma beszéde ellenére poénkodó stílusa valóban emlékez­ tette őket a Harmadikra. Kavada biccentett. Itt a másik szobában alszom a heverőn. hogy Noriko elvörösödik a félhomályban. Ez tényleg igaz. és lehetett rá számítani. hogy felvegyék vele a kapcsolatot. – Félrehajtotta a fejét. – Alhatnál itt is. [347] . csak addig akarok aludni. Utána félhangosan azt mormogta: – Hol lehet most Mimura? Súja mély lélegzetet vett. A testfelépítése és az arca egészen más.

aki pedig különben olyan visszahúzódó. Noriko is milyen beszédes lett – gondolta Súja. Jositoki a jobb keze hüvelyk-. Jukiéékkel sikítozva ugrabugráltunk. Mivel Noriko kiabált a leghangosab­ ban. Amikor Súja odanézett. Súja is emlékezett erre. Nem volt nagy dolog. Nem lenne félnivalójuk. Jositoki… Sújának Norikóra tévedt a tekintete. – Ja. és nem is valami kedves Norikóval és a többi kiáltozó lánnyal szem­ ben. – Mi baj? – kérdezte. még a tavalyi döntőjére. de az ünneplések közül Súja ennek a gesztusnak örült a legeslegjobban. maga lenne a tökély. – Hát volt ilyen is – fejezte be. Ha még… Szugimura is itt lenne. Mimura egyes-egyedül küzdött. és harminc ponttal le vol­ tunk maradva. És ha nem is annyira. – Emlékszem… – nézett fel Noriko a plafonra – az osztálybaj­ nokság… nem az idei. [348] . nálunk meg csak ő. de a d osztályban négyen is voltak a kosárcsapatból. – Én teli tüdőből szurkoltam. miközben bó­ lintott. Ha ő is itt lenne… Ha őt hozzávennék még Kavadához. amikor észrevette. És akkor befutottál a szoftballmeccsről. verhetetlenek lennének.– Na igen. mutató. meg­ fordítottátok az állást. és nyertünk. és megérintette Noriko takaróba bugyo­ lált vállát. Amikor nyertünk. de ennek örülni kell. de azért a tesiből elég nagy an­ titalentum Kuninobu Jositoki egy kicsit távolabb állt Norikó­ éktól. – Aha. mint Akamacu Josio. hogy Noriko lehajtott fejjel sír.és kisujját rázta felé. Kinyújtotta a kezét.

azt hiszem. mi? Noriko Sújára emelte a tekintetét. Súja eről­ tetetten mosolygott. hogy milyen jó osztály volt… Súja bólintott. Súja kérdőn hajtotta oldalra a fejét. és halkan közölte: – Mindketten szerelmesek voltak beléd. könnyebben elragadják az érzelmei. – Ez meg hogy jön ide? De Noriko komoly arccal folytatta: – Megumi és Jukiko is. Eszembe jutott. Talán a benne bujkáló láz vagy a gyógyszer miatt úgy tűnik.– Semmi – hüppögte Noriko halkan. Érezte.” – Ők… – Ebben az esetben megfelelő-e vajon az „ők” kifeje­ zés?… – Ők ketten. hogy megdermed az arca. amíg abba nem hagyta a sírást. de eszembe jutott. Beletelt egy kis idő. – Ne haragudj. Már mindketten „elhagyták a pályát. – Meg akartam állni. hogy hallgatok róla. Idővel Noriko megtörölte a szemét. nehogy a szívedre vedd… – Micsodát? Noriko Súja szemébe nézett. – Tudtad. A kezét a vállán nyugtatta. Azután így szólt: – Gondoltam. Etó Megumi és Kitano Ju­ kiko. hogy bomlanak utánad a lányok? Mivel hirtelen nagyot ugrott a beszélgetés menete. mire kipréselte magából: – Komolyan? [349] . hogy sírjak.

– Tényleg? Pont belém? – kérdezte naivan. Sokkolt? – Aha. [350] . Súja látta. kihunyóban lévő napfény alig-alig észrevehető négyszögletű fényfoltot vetít Noriko pupillájára. Fejenként egy fél kávéskanálnyit. – De ha meghalok – Noriko megint félrehajtotta a fejét –. Ezúttal Noriko szeme kerekedett el egy kicsit. Félrehajtotta a fejét. És együtt maradunk életben. de ilyet ne is feltételezz! Hal­ lod? Mi végig együtt leszünk. és jobb kézzel megmarkolta Noriko bal csuklóját. Súja felkapta a fejét.– Igen. – Bár nagyképűnek tűnhet az én mostani helyzetemben ilyet mondani. és még valamit hozzátett. Ezért ne fe­ lejtsd el őket. Súja felidézte egy kicsikét Etó Megunni és Kitano Jukiko ar­ cát. – Noriko levette a szemét Sújáról. és bólintott. – A lá­ nyok egymás között tudják valahogy az ilyesmit. Utána Súja kezdett bele. soha nem tudod meg. – Hallod… – Igen? – Én ismerek valakit. Direkt csak egy kicsit. Noriko meglepődött Súja haragos tekintetén. – Ne haragudj. de ez az arckifeje­ zése újra el is tűnt. és még egyszer bocsánatot kért. egy kicsit. – Nagyon kérlek – mondta –. ha a szökés után mondod el. Azután így szólt: – Jobb lett volna. aki beléd szerelmes. hogy a lefüggönyözött ablakon át beszűrődő. – Komolyan?… – fújta ki a szavakat a sóhajjal együtt.

– Tényleg… – mondta – Etó szan és… – hozzátette a tisztelet­ teljes „szan” szócskát. ahogy vagy. – Te úgy. ha szerelmi háromszög miatt gyötrődhet­ nék azzal. de nem szólt többet. – Nem mondom meg. De ez már nem fog problémát jelenteni. Egy rendelőnek elvileg makulátlannak kéne lennie. és nem is is­ merek senkit a többi osztályból. és csak annyit mondott: – Tényleg? Azután megint felnézett. – Kitano szan? Ha igaz… Vajon mi tetszett bennem nekik? Már szinte koromsötét volt. Noriko kérdő tekintettel nézett rá. kíváncsi szemek jártak a fejében. aki tíz éve a legjobb barátom. hogy Noriko elmosolyodik. [351] . – Nem. aztán Súja felemelte a fejét. Miközben azok a szeretetre mél­ tó. nem lett volna okos felkapcsolni.– A mi osztályunkba jár? – kérdezte Noriko. A fiúk olyan ingatagok. Nem. mi erről a véleményem? – Szívesen meghallgatom. és így szólt: – Ki az? Nem vagyok tagja egyik klubnak sem. kedves uram. A rohadt életbe! Milyen boldog is lennék. Noriko félrehajtotta a fejét. – Elmondhatom. Súja a fejét rázta. Mintha Noriko egy kicsit megkönnyebbült volna a válaszra. de észrevehető volt. de ott méltatlan módon egy csupa por ernyőjű neon lógott le. lesütötte a szemét a térdére. Bár ha lehetett volna is. megmondom. és a pla­ font bámulta. Ha kiszabadultunk. soha többé. Egy darabig csend volt. Súja lassan megrázta a fejét. csak nem lehetett használni. mindenestül jó vagy.

de azért őszintén kimond­ ta: – De megértem azt. ahonnan már szinte egyál­ talán nem lehetett kivenni az arckifejezését. és Sújára nézett. Tényleg. – Tényleg? Akkor is jólesik. – De igaz – mondta Súja. – Ha nem így van. mintha mókás lenne. – De igen. hogy igazat mond. – Noriko furcsamód komoly hangsúllyal mondta. Noriko egy kicsit elnémult. Megdöntötte a felsőtestét. Noriko úgy mondta. – Jaj. hogy még ilyenkor is az egy ilyen téma. ha nem igaz. amennyire tőle telik. hogy kell-e ezt tovább feszegetni. de nem tudni. – De te is így vagy azzal a lánnyal. hogy Noriko látta-e ezt a pillantást. – Mi az? – Pocsék egy érzés. Naná. Noriko felemelte a fejét. – Mert igazán nagyszerű lány vagy! Mintha Noriko határozott ívű szemöldöke megmozdult vol­ na. akkor hazugság az egész. nem? Súja felidézte magában Sintani Kazumi arcát. és összezárta a száját.Súja nevetve rázta a fejét. és el is kuncogta magát. Gondolkodott. Amíg a kinti [352] . hogy egy kicsit…? – mondta aztán. Vállig érő haja Súja arcához és füléhez ért. Valami ilyesmi. Súja Noriko arca irányába nézett. ke­ zét a szemben ülő Súja felkarjára tette. – Megkérhetlek. és tétovázott. És a szája bánatos mosolyra fordult. ne mondd már! – Szeretni valakit pont ilyen. de úgy döntött. Habozott. aki szerelmes beléd. Súja kérdő tekintettel nézett vissza rá. és fejét a vállára haj­ totta.

Csak… Vizet. hogy megnézze. így hamarosan elállt a vérzés. Simizu Hirono (lányok. de éppen elkerülte a nagyobb ereket. Leszakította a csurom vér matrózblúza ujját. Miután lelőtte Kaorit. ami nála volt. Minami Kaori a bal karja felső részét lőtte meg. Tehát Simizu Hironón. Vízre volt szüksége. ahol kiment. és mire meghallotta Szakamocsi este hatórai híradását.) elindult nyugat felé a rejtekhelyéül szolgáló bozótból.) Azóta már majdnem két óra eltelt. [353] . az igazi vérmérgezés tünetei kezdtek mutat­ kozni. [Maradt 21 fő] 46 Víz. de most már nem. mintha perzselő sivatagban járna.pislákoló fényt fel nem váltotta a hold csillogása. Nakagava No­ rikótól eltérően. Főleg ott szakította szét a bőrt. miután kötés gyanánt rátekerte a blúza leté­ pett ujját. (Ezt azóta nagyon megbánta. Egész testét elön­ tötte a forróság. Akkor egy csomó vizet elhasznált. és ez fokozatosan ki­ terjedt az egész testére. Egy darabig ömlött róla az izzadság a matrózblúz alatt. elég hosszú ideig. Ezzel persze ő maga nem volt tisztában. A seb azonban felmelegedett. Vagyis köze­ ledett a kiszáradáshoz. A lövedék keresztülhatolt a karján. futott vagy kétszáz métert. Már nem bírta tovább elviselni. rendkívül gyorsan rosszabbodott az állapota. és mivel nem fertőtlenítette a sebét. A kezdeti hidegrázás idővel émelyítő forrósággá változott. majd elbújt a bozótban. olyan érzés volt. el­ menekült Nanahara Súja elől. így maradtak. Mielőtt a délutáni szürkület teljes sötétséggé változott volna. hogy lemossa a sebét. már az összes vizet megitta. 10.

aki bármit megtenne a kedvéért… Ha véletlenül csatlakozott volna is hozzá. Pontosan tudta. például… Egyszer összecsaptak egy másik iskola hasonló ke­ mény csajaival. Az autó továbbhajtott. El is adta magát. Persze a játék szabályai szerint szabad lenne. de ő még véletlenül sem esne ilyen hibába. hogy mennyire félelmetes lány. Az egész testét átható forróság és a szomj csak felpör­ gette a gondolatait. és a sor­ száma is eggyel az övé előtt állt a lányok névsorában. Bőven akad olyan pasi. de csupa olyanokat. akiknek különben olyan jógyerekfejük van. akiknek már elegük volt be­ lőle. csak az járt az agyában. a lány pedig kis híján belehalt. de ezt nagyon is jól tud­ ta. Micuko biztosan kihasználná. Igen. de azért az emberölés tabu volt számára. a kicsit egocentrikus Jahagi Josimi lehet. de… Sok rosszat csináltam eddig. de lehetett tudni. Hirono úgy sejtette. Még csak tizenöt évet élt. és kipróbálta a drogokat is. meg folyton veszekedett a szüleivel. míg a növényzettel borított hegyoldalon óva­ kodott. de nem tette. A másik bandatag. amikor elütötte egy kocsi. Micuko nem mondott semmit. De ettől függetlenül még húzódozott attól. könnyedén csatlakozhatott volna akár Micukóhoz. Pont azok tapossák szét ilyenkor szívbaj nélkül az embert. amikkel nem ártottam senkinek. Elképzelhetetlennek tartotta. akiben meg tudna bízni. Simizu Hirono senkiben nem akart megbízni ebben a játék­ ban. amennyire csak lehet. aztán a végén kíméletle­ nül hátba lőné. ő már meghalt. hogy megölje osz­ tálytársait. hogy Micuko ölhette meg). nem számítana bűncselek­ ménynek. mennyire gyűlöli Minami Kaorit. Bár kurválkodott. és nemsokára a vezetőjük (aki ennyi idősen egy gengszterbanda tagjának a szeretője volt) súlyosan meg­ sebesült. Persze ő végig Szóma Micuko barátnője volt.Ennek ellenére. Ha a közéjük ékelődött Szugimura Hiroki indulását átvészeli. de azokhoz [354] . hogy megbízik Micukóban (Igaz. hogy ő bízta meg ezzel egy haverját. hogy lenne más az osztályban.

hogy nincs bent senki. Nem bír­ ta elviselni. A golyó Hiro­ no karját találta el. Meg amikor összeugranak egy másik iskolával. aki meg sem rezdül. Azért va­ [355] . ahol aztán Minami Kaorival lövöldözni kezdtek. hogy kedve támad az embernek kipróbálni valamilyen szert. az más. magánügy. ha volt valami tenyérbe mászó az illetőben. Néhány percig vívódott. csak…. hogy valaki ott legyen közvetlenül a közelében.képest. Aztán az iskolai szívatásokban is benne volt. és kész. akik jó kislánynak teszik magukat. mi­ vel nem amatőrök. A félelemtől és az izgatottságtól hangosan dörömbölt a szíve. Ha valaki meg akarja ölni. lehorgonyzott ott. és néha kinézett az ablakon. szinte kiesett miatta az ablakon. ha egy-két dolgot lenyúlnak a sminkosztályáról? Úgyis akkora tőke van mögötte. ezért kimászott a raktárra néző leg­ szélső ablakon… És akkor. ha em­ bert kell ölnie. Nem volt hátsó kijárat. Ez azért sokkal tisztább ügy. És ha annak eredményeképpen életben ma­ radna ebben a játékban… Nem azt tenné a legjobban. akkor is mindenki tisztában van vele. szóval akkor az van. És váratlanul rálőtt. Miután ellenőrizte. pont akkor. miközben simán vállalnak telefonon megrendelt randikat (tudta. de csak olyankor. nem? Mi baja lesz egy áruház­ nak. magától kimegy (hiszen úgyis specialitása az otthonról való lelépés). hogy Tendó Majumi például ezt csinálta). akkor nincs mit tenni. Végig abban a házban rejtőzött. hogy megsérülhet. és meg­ halna – ezt az egyet nem volt képes okosan végiggondolni –. Aztán van olyan. A jogos önvédelem. Kaori kidugta a fejét a raktár ajtaján. ő legalább profi helyre lépett be Szóma Micuko közvetítésével. pedig ő nem csinált semmit. A lényeg hogy én… Nem vagyok olyan. aztán úgy döntött. amikor egy pillanatra felbukkant egy árny a házzal szemközti raktárban. ha ha­ zamenne és pezsgőt bontana? Vagy ha lejárna az idő. Ez az egy biztos. na mindegy. Akkor riadt meg. Csak.

Nakagava Norikót nem látta. nincs is annál nagyobb hülyeség. de ha igaz a sztori. ki tudja… Ha az egyikük megmarad. ne lepődjön meg. a legfontosabb… A víz. mint száz. akkor ő sem lehet kíméletes. Micsoda egy kétszínű liba! Teszi itt a jó kislányt. Nanahara Súja nemsokára meg fogja ölni Nakagava Norikót. el sem tudott mozdulni. Egy szó. akkor lehet. hogy neki majd meg kell vele küzdenie. amellyel lelőtte Kaorit – egy Smith & Wesson Military & Police 38-assal –. őt el tudta intézni (Ez jogos önvédelem volt. Vagy az is lehet. aki sztárokért eped. együtt van Nakagava Norikóval. Nanahara Súja és Nakagava Noriko… Ezek ketten vajon együtt jártak? Nem úgy néztek ki. Aztán úgyis képte­ lenség megszökni. amikor visszalőtt. Azután Nanahara Súján gondolkodott. erre gátlástalanul meg akart ölni. Hirono. Az esküdtszék tuti. (Pont azért tudta kényelmesen lelőni Kaorit.) Azt is mondta. Micsoda barmok. Meg akarnak szökni kettesben? Hirono öntudatlanul a fejét rázta. Na de ez most nem számít. Ha csoportosul az ember. amely az előbb még az ég nyu­ gati felén megmaradt. Időközben elég nagy távolságot megtett. mint tegnap éjjel. a játék kezdete­ kor. Már nem lehetett látni azt a halvány fényt sem. és először tartotta célra a fegyverét. A ház sarkában a falhoz tapadva lecöve­ kelt. mint együtt lenni valakivel ilyen helyzetben. és kékes színre festette a szigetet. Ő legalább nem fo­ gott Hironóra fegyvert. hogy Nakagava Noriko fogja megölni Nanahara Súját. és ha a többiek is így visel­ kednek. szaladt a bozó­ [356] . markában a revolverrel. ha hátba lövik.lahogy kiegyenesedett. hogy tizenkettő a nullához így döntene). A koromfekete égen csak a telihold vi­ lágított zavaróan fényesen. amikor megjelent Nanahara Sú­ ja.

Balra néhány szántó. Volt körülötte néhány vékony. Behúzta a fejét. ahogy kell. mandarinszerű fa.tosban. de alul nem nőttek ágaik. Volt még egy kismotor és egy bicikli is. Csak a teteje volt cserépfedelű. Felfelé irányítva dobta el. Görnyedten vágott át a szántóföldön. ahol elbújt. Rúdja is van a vödörhöz. Úrrá lett a szomjúságán. Hirono az északi hegy oldalában volt. nem úgy. A kis szántóföld túloldalán magányos ház állt. és azokon túl még két hasonló ház látszott. hogy esetleg ott megbújt valaki. azután újra figyelni kezdte a házat. és. A bal kezét nem tudta használni. Semmi különös. mint a szántóföld. Hirono jobbra-balra kap­ kodta a tekintetét… Az a dolog jobbra. nem lehetett használni a vizet. és a szé­ lén leesett a földre. így nem kell aggódni. Abban a házban. Kopogva legurult a cserepeken. és matatni kezdett a földön a hold fénye mellett. A térkép alapján a hegy előtt egy vi­ szonylag szélesebb ínnak kell lennie. Talált egy megfelelő méretű követ. és a ház előtt egy kisteherautó parkolt. amely kelet-nyugati irányban szeli keresztül a szigetet. [357] . Hirono megállt a szántó szélén. A hegy helyzetéből ítélve Hirono már közel járhatott a nyugati parthoz. a bekötőút felől nézve a kert legmélyén volt… Kút. Burkolatlan út vezetett be bal kéz felől. egy darabig a szeme előtt lévő házat figyelte. ezért a szoknyájába tűzte a pisztolyt. Kikukucs­ kált a bokorból. Azokon is túl a déli hegy domborodott. földszintes földművesház volt. ahol először elbújt. Tompán puffant. Itt is biztos hasonló a helyzet. és visszafojtotta lélegzetét. Ahogy az in­ dulás előtt is megbizonyosodott róla. szépen. A kő ívesen pottyant a ház tetejére. jelenleg nem kell tiltott zónától tartania errefelé. régi. A ház kicsit magasab­ ban volt. előbb szétnézett a háta mögött. a ház túloldalán pedig egy alacsony domb emelkedett. mint az előzőnek. és nagy zajt csapott. tele levéllel. A környéken semmi nesz.

Teljes erejéből rángatni kezdte. Végigfutott a hátán a hideg. hogy elrontja-e vele a gyomrát vagy akármi. mire egy kis vödör bukkant fel a víz fel­ színén. amely a tartóoszlopon fekvő ke­ resztrúdról lógott a kútba. és le­ tette a kút szélére. a kút betonperemé­ hez szorította a kötelet a térdével. Leesett a földre. Meg­ markolta az elvásott kötelet.Hirono megmarkolta a fegyverét. és két vödörrel felváltva lehetett vizet húzni. vagy koszos sárszínű…). Ránézett az óramutatóra. és a kúthoz futott. sem a bejáratnál nem buk­ kant elő senki. Hi­ rono a jobb kezét pisztolyostul rátette a peremére. Mivel a bal keze olyan zsibbadt volt. amint egy kicsit feljebb húzta. Eltelt öt perc. A keresztrúdon ősrégi csiga függött. Telis-tele van vízzel. De észrevett valamit. A kút egy nyolcvan centiméter magas betonhenger volt. hogy nemigen tudta használni. Hirono újra betűzte a revolvert a szoknyájába. Még egy kicsit várt. A szomjúságtól és a láztól kóválygott a feje. …Víz. Ilyenkor mit szá­ mít. holdfénnyel telt kör lát­ szódott. Bő hat-hét méterrel lejjebb egy kis. Meghúzta a kötelet. nem egy kiszáradt kút. és felsikított. és így ügyeskedte fél nagy nehezen. Felkaptatott a házhoz. Egy icike-picike béka úszott benne. [358] . Végre felért a vödör a kút kávájáig. Víz. A körben pedig önmaga sziluettje tükröződött. Undorító kis fekete sze­ me és a háta visszaverte a Holdfényt (ha napfényben nézné. elkapta a vödör fülét. és várt egy ideig. és nyálkásan fénylett. és jobb kézzel levette fájós bal válláról a hátizsákot. Hirono idegei közvetítet­ ték agyába a legeslegjobban utált élőlény sajátos bőrének ta­ pintását. A szervezetemnek most vízre van szüksége. Sem a ház ablakán. Hú. biztosan gusztustalan fluoreszkáló zöld lenne. és kész. Meg egyszer utoljára megtartotta a kötelet a térdével.

Az árny az imént állhatott meg mentében. Mindig is teljesen átlagos fiú volt. ami utálatos. Nem volt annyi ereje. Hirono háttal volt a háznak. és elhúzódott tőle. és Hirono agyá­ ban egy gyerekkori emlék – az a játék. és megjátszotta az előkelőt. A probléma az. de ez most nem számított. egy hosszú madzagszerűséget tartott a ke­ zében. szétmarcangolom! Csakhogy… valami máson akadt meg a szeme. de az árny mögött mintha nyitva lett volna a kerti konyhaajtó. Valahogy kiebrudalja onnan azt a békát. Oda Tosinori (fiúk. kinyírom. És ez… Meg akar ölni engem! [359] . Legyen akár élet-halál kérdése. Jól hegedült (valami tartományi versenyen díjat is nyert egy­ szer állítólag). Csörgés. apja egy vállalat igazgatója. és a béka távozásának irányába meredt. hogy még egyszer felhúzza a vödröt. elnagyolt arcú. az utálatos. ha az „ördög” hátrafordul – futott át öntudatlanul. A békát ugyan elkerülte.). amely így feltartóztathatatlanul visszazuhant a kútba. mondhatnánk békaképű fickó. Kinyírom. ala­ csony. Nézzétek csak! Oda Tosinoriék a város egyik luxuslakásában laknak. hogy az a girhes. aztán… Eközben a béka felmászott a vödör peremére.Elnyomta magában az undort. Már az elviselhetetlenségig erősödött a szomjúsága. de a jobb kezével eleresztette a vöd­ röt. Egy pillanat múlva Hironóban tudatosult. csobbanás és vége… Hirono felnyüszített. amikor tilos megmoz­ dulni. de komoly termé­ szete volt. és elugrott on­ nan Hirono felé. 4. hogy az egy öv. Hirono halkan felsikkantott. Alig négy-öt méterrel távolabb egy fekete diákegyenruhás alak állt dermedten.

az tuti. és nekitámadt. Meggondo­ latlanság volt hátat fordítani a háznak. ahogy kireped az egyenruhája. ez fájt egy kicsit. Kevés por szállt fel. Az egyiket még ki sem nyitotta. és előkapta a revolverét. és arccal lefelé elesett. és csak jobb kézzel nagy nehezen kinyitotta a cipzárt. mintha a megállított videofilm újra elindulna. A távolság csupán négy mé­ ter… Elég volt! Jobb kezét a teste elé vonta. bekapta az üveg száját. aztán nem mozdult többet. Hirono térden állva levette a félig telt kupakját. Tenyeré­ ben érezte a markolatot. mondjuk az Egyenlítőnél vagy a sarkponton. Felemelte a saját hátizsákját. ilyenekkel csak valahol nagyon messze foglalkoznak. látszott. de már száz százalék. de könnyedén megtalálta Tosinori hátizsákját bent az ajtó mel­ lett. Tosinori már közvetlenül előtte volt. Ott volt a vizespalack. Kis lépés egy embernek. de most nem foglalkozhat ilyesmivel. közvetetten csókolózik?… Tökmind­ egy. A forró töltény­ hüvelyek eltalálták a hasát. ahol a zászlót belepte a hó. meglendítette a jobb kezében tar­ tott övet. és megdöntötte. hogy nincs ott senki. amihez már annyira hozzászokott. Odaguggolt. Hirono visszatette a revolvert a szoknyájába. Vagy a Holdon. és bement a házba. a má­ siknak még a fele megvolt… Szerencse. Itt Armstrong beszél. Ezúttal hármat egymás után.Kábé úgy. A fiúval. Megpördült. de… [360] . kiszakad a húsod. Habozott. Mind a három lövedék Tosinori hasába talált. Tos­ inori hirtelen megmozdult. Lőtt. A nagyobbacska övcsat egy pillanat­ ra fénycsóvát húzott a holdfénytől. aki meg akarta ölni. És biztos megtalálja Tosinori vizét. Ha egy ilyennel megüt­ nek. A legfontosabb most a víz. és aki ráadásul már halott. hogy elővegye-e a kormány zseblámpáját.

hogy odanyúljon a szoknyájába tű­ zött fegyverért. …Rögtön újra erősödött a szorítása. hogy a nyakára az az öv csavaro­ dik. mint Csigusza Takako vagy Szóma Micuko. de a kép egyre pirosabbá változott.. ha nem is annyira.Vedelte a vizet. de. De miért. de ahogy lecsú­ szott a torkán. A testéből kiszállt az erő. Langyos volt. és páraként fröccsent szét a szájában maradt víz. de miért… de miért él ez a fickó még? A szeme előtt elvileg a sötét lakásnak kellett volna lennie. tisztára jeges víz­ nek érződött. és volt benne valami felnőttes vonzerő. és megérkezett a gyomrába. Próbálta elhúzni az övet. Finom volt. és előbb Hirono jobb. Jó néhány másodpercbe beletelt. majd bal karja is érzéketlenné vált. azért igen-igen szép lány volt. Kifogástalanul finom. De karját egy minőségi bőrcipőt viselő láb rúgta el. Öklende­ zett. amíg megértette. Vér csurgott rajtuk. Csupán tizenvalahány másodperc műve volt. Hirono már nem is tudta markolni az övet sem. hanem inkább gimnazistának vagy [361] . jobb keze ujjairól sorban szakadtak le a körmök. A keze leha­ nyatlott. az imént meghalt fiú arcát! Teljes erejéből szorította a nyakát. de miért. hogy a torká­ ra szoruló valamit eltávolítsa. Még soha nem ivott ilyen finom vizet. Közvetlenül jobbra a saját arcától egy aszott fiúarcot látott – Oda Tosinoriét. amitől nem középiskolásnak. és közben elfordította a fejét. Valami roppant. Csapkodni kezdett a használható jobb kezével. Hirono. Ja igen. és nagyot sóhajtott. Pont az osztályban mindenkinek egyenlően felcsatolt nyakörv felett. Abban a rövid pillanatban az öv meglazult. a pisztolyt… Hironónak eszébe jutott. amely az előbb Tosinori kezében volt. Finom volt. csak idétlenül deformálódott jobb ke­ zével hadonászott. Hirtelen valami rátekeredett a nyakára. Egy lendülettel kiürítette a palackot.

de úgy szuperált. amelyen szívesen elmereng. Már nem lélegzett. amelyről leszakadt a ruha ujja. amikor kilépett az iskolából. [Maradt 20 fő] 47 A környék már teljes sötétségbe borult. Már látta ezt a képet. de majdnem telihold volt.) Több mint öt perc eltelt. [362] . Tompa reccsenés hallatszott. amikor kinyitotta a hátizsákját. Le­ het. csak akkor sokkal alacsonyabbról. világított fehéren a sötétségben. Punkosan fel­ tupírozott haja most aztán összevissza állt. ahogy a mellékelt használati utasítás ígérte. Igen. Csak a matrózblúza gallérjából kivillanó tarkója és bal karja. furcsa mellény került elő belőle. így az északi hegy kis dombot formáló lábától messzire el lehetett látni a tengeren. előredőlt. (Persze nem felejtett el időnként körbe­ nézegetni. Nem volt semmi. merev. mert nem lehet meg­ állapítani a helyüket. és az a szürke. hogy Hirono valamelyik arccsontja tört el. Oda Tosinori egy darabig hangosan zihálva cövekelt ott. nem nagyon értette. Még fájt a hasa. és a szokásosnál kétszer nagyobbra dagadt nyelve lefelé csüngött a szája közepéből. Bár ez nem igazán az az emlék. Egy golyóálló mellény. Az őrhajók is le­ kapcsolt lámpákkal horgonyozhatnak. Ettől Oda Tosinori csak még makacsabbul szorongatta to­ vább Hirono nyakát. de nem annyira. mire Tosinori végre levette az övet Hirono nyakáról. Most azonban arca nagyra puffadt a feltóduló vértől. de a közelben egy szál hajó fényét sem lehet látni – nyilván a kormány hajózási tilalma miatt. és a szobába vezető lépcsőfokra zuhant. és beleolvadt a sötétségbe.egyetemistának látszott. Na igen. A víz feketéjén a Szeto-beltenger szigetei le­ begnek.

ahol most Sindzsiék voltak. A hegymászás meg a félelem miatt. mert Szugimura Hiroki gyerek­ kori jó barátja volt. de azért sajnálta is Cukioka Sót. Azután mindketten hason fekve néztek ki a szikla túlsó felén. Bár a legtöbben félreértették a b osztály­ ban. ahol az iskola van. mert az ablakokat fémlapok fedik. felka­ paszkodott a sziklára. A térkép alapján a zónahatártól minimum nyolcvan méterre volt. de Sindzsi kezébe kapasz­ kodva nagy nehezen felkecmergett a sziklára.– Oké. hogy Hirokit megviselte a dolog. de még inkább azért. Felülmúlhatatlan. Ő volt a legszebb lány legalábbis az osztályban (jó. Hol mehetett bele egyáltalán? És az is nyomta a szívét. övébe tűzte a pisztolyát. mert ő az én esetem). azonnal meghalnak. hogy valaki hirtelen rájuk támad a sötét­ ben. és most nem a legalkalma­ sabb másokkal foglalkozni. hogy Cu­ kioka Só fennakadt egy tiltott zónán. Hülye kis buzi volt („Mimura. Természetesen a G7es mezőt. Amíg még világos volt. tehát ha oda belépnek. Az is­ kola a G7-en belül az F7-es zóna határvonalához volt közel. Tényleg. távolabb pedig halo­ vány fénypont látszott. Szugimura… Te meg hol a fenébe vagy? [363] . az F7 és a H7 egyike sem volt benne. Szemük előtt fák sorakoztak sötéten. nem randiznál velem?”). azért nem áraszt magából több fényt. de itt még bőven biztonságos a közlekedés. és felsegítette Jutakát. hogy Csigusza Takako meghalt. ahol Szakamocsi van. a hatos híradásában Szakamocsi említette. de attól még biztos. igazából Hiroki és Takako nem jártak (ezt magától Hiro­ kitól hallotta). Sin­ dzsi a térkép és az iránytű segítségével. már tiltott zónává nyilvánítot­ ták. Az este hatos híradásban elhangzott újabb tiltott területekben az iskolát közrefogó két mező. akinek a bomba feltehetőleg leszakította a fejét. Jutaka kifogyott a szuszból. Az iskola. háromszögeléssel majdhogynem tökéletesen behatárolta a zóna területét. Több mint száz méter a távolság. erre! – mondta Sindzsi.

De Sindzsi úgy döntött, hogy a jelenlegi feladatra összponto­ sít. Lenézett az iskolára, és alaposan tanulmányozta a körü­ lötte lévő domborzatot. Innen kell kifeszíteni egy kötelet az iskola felett, a szemközti zónáig. A gyakorlatban ez azonban igen nagy távolság volt. Nézte a távolban a fémlapokkal fe­ dett ablakokból kiszűrődő gyenge fényt, és arra gondolt, hogy a rohadt életbe. Ott vannak Szakamocsiék. Most van va­ csoraidő, ki tudja, lehet, hogy élik világukat, és gazdagon megrakott sült tésztát esznek a rohadékok. (Hogy miért pont azt? Mert a nagybátyja néhányszor vendégül látta rá szűk kis albérleté­ ben, és azóta szereti, most pedig iszonyúan megkívánta.) Már minden szükséges eszköz náluk volt. A térképen nem jelölték (ellenőrizte, sima lakóháznak tekin­ tették, csak kék pont mutatta), de Sindzsiék találtak az isko­ lától kissé délre, a szigetet kelet-nyugati irányban kettészelő út közelében egy mezőgazdasági boltot. Kockaépület volt, a bejáratán felirat: Észak-takamacui Mezőgazdasági Áruház Oki-szigeti Kirendeltsége (Sindzsi már rég tudta, hogy ez itt a Takamacu város partja közelében található Oki-sziget, de Jutaka elcsodálkozott), és nem hasonlított arra, amit az em­ ber elképzel egy ilyen boltnak. Nem volt rendes irodája, de még egy árva pénzautomatája sem. Elég gagyi hely volt, olyan, mint egy raktár, csak belezsúfoltak a traktortól kezdve a kombájnon vagy a cséplőgépen át mindent, és csupán egy sarkot kerítettek le az irodai asztalnak. Viszont könnyedén rátaláltak az ammónium-nitrátra. Szerencsére szinte új volt, és nem szívta meg magát a levegő párájával. A benzint sem kellett kocsikból összegyűjteni, mert egy tele tömlővel akadt. Csigát pedig a bolttól keletebbre találtak, annak a háznak a kútján, ahol Sindzsi a játék elején beszerezte a Macintosh Po­ wer Bookot. Az ammónium-nitrát mellett a kötél jelentette a másik nagy problémát. Ahhoz, hogy a szeme előtt elterülő G7-es zónát átíveljék, legalább háromszáz méternyi kötélre volt szükség. Ráadásul, hogy az utolsó pillanatig ne vegyék észre Szaka­ mocsiék, eléggé lazára kell fogni, így igazándiból nem árta­
[364]

na, ha még ennél is hosszabb lenne. Akkora kötelet szerezni pedig már nem tűnt olyan egyszerűnek. A boltban volt ugyan kötél, de jó, ha megvolt kétszáz méteres, és az üveghá­ zak nejlonjához való lehetett, mert három milliméteres sem volt az átmérője, és félő volt, hogy nem elég erős. Szerencsére a településsel együtt már tiltott zónává alakult kikötőtől délre, a tengerparton, egy magánhalászszerszámraktárra bukkantak. Ott pedig egy halászathoz használt kö­ télre, amelyet egy kicsit megtépázott ugyan a dagály és az időjárás, de több is volt, mint háromszáz méter, minek követ­ keztében iszonyúan nehéz és terjedelmes volt, de ketten vala­ hogy elvonszolták a boltig, és elrejtették. Azután az összes alapanyagot otthagyták, és idejöttek. Sindzsi a sötétséget fürkészte. Az északi hegy lába, ahol most ők vannak, az iskola innenső felén, azaz északi oldalán és tőle jobb kézre, azaz nyugatra terül el. Az iskolától bal kézre, tehát keletre egy erdő van, és egészen a település északi vé­ géig, illetve a tengerpartig folytatódik. És az iskola túloldalán szántóföldek vannak. Itt-ott facsoportok, köztük néhány ház fedezhető fel. Azon túl pedig a bolt épülete, ahol a holmit hagyták, szintén kivehető. Onnan balra rögtön már egyre sű­ rűsödnek a háztetők, és a tiltott zóna határát átlépve folytató­ dik a település. Jutaka megveregette a vállát, ezért Sindzsi odafordult hozzá jobbra. Jutaka elővette a zsebéből az ellenőrzőjét, és egy üre­ sen álló jegyzetlapra írni kezdett. Igen, mielőtt munkába fogtak, megegyeztek, szintén papíron, hogy semmi olyat nem ejtenek ki a szájukon, ami elárulhatja őket. Lévén, hogy ha Szakamocsiék rájönnek, hogy Sindzsi megint valami „helytelen dologra” készül, ezúttal már biz­ tos, hogy egy percig nem haboznak majd távirányítással fel­ robbantani a nyakörveiket. Vajon miért nem tette ezt meg Szakamocsi már korábban mindkettőjükkel? Ezen is gondolkodott, de valószínűleg azért, mert a játék célja alapvetően, hogy hacsak lehet, a diá­
[365]

kok egymással küzdjenek meg. Ezzel kapcsolatban Sindzsi­ nek eszébe jutott valami. Volt egy pletyka, miszerint a kor­ mány magas rangú hivatalnokai fogadásokat kötnek erre a játékra. Ha ez tényleg igaz, akkor ha Jutakát nem is, de a Si­ roivai Középiskola védőzsenijét, a Harmadikat, azaz Mimura Sindzsit minden bizonnyal a legesélyesebbek egyikeként tart­ ják számon. Emiatt pedig Szakamocsi nem ölheti meg őt olyan könnyedén… Ez volt a tippje. Akkor viszont akiket az indulás előtt meggyilkolt, Kuninobu Jositoki és Fudzsijosi Fumijo, feltehetőleg nem voltak érintettek a fogadásban, vagyis pontosabban fogalmazva, biztos nem fogadott rájuk senki. Csakhogy ettől még, ameddig Szakamocsi (a francba, az a sa­ kamocho kinpati…) uralja az egész játékot, ez bármikor bekö­ vetkezhet. Ami viszont annyit tesz, hogy ameddig nem sike­ rül rádobni a bombát az iskolára, csak imádkozhatnak, hogy ne történjen meg. Ez persze nem tetszett Sindzsinek. Ő a nagybátyja hatására mindenben maga döntött, és nagyon nem feküdt neki, hogy élete-halála egy másik ember kezében legyen. Sindzsi lenézett az iskola fényeire, és a fejét rázta. Semmire nem megy, ha ezen rágódik. „Ha tehetetlen vagy valamiben, ne foglalkozz vele! Azt kell csinálni, amit tudsz, Sindzsi.” A nagybátyja szavai visszhang­ zottak a fejében. „Még akkor is, ha az esélyed kevesebb, mint egy százalék.” Jutaka befejezte a jegyzetelést, és megint megböködte a vál­ lát. Sindzsi visszafordult hozzá, és megnézte. A sötét miatt egy kicsit nehéz volt olvasni, ezért beletartotta a holdfénybe. „Hogyan feszítjük ki a kötelet? – állt a papíron. – Képtelen­ ség innen eldobni odáig egy ekkora kötelet. Ráadásul ott is hagytuk, nem? Mit fogunk csinálni?” Ja igen, ezt még nem magyarázta el neki. Arra már nem fu­ totta, mert totál el volt foglalva azzal, hogy a „kötélpálya”

[366]

hozzávalóit összeszedje. Sindzsi biccentett, ő is elővette a ce­ ruzáját, és írni kezdett az ellenőrző jegyzetrészébe. „Hoztunk madzagot. Azt fogjuk kifeszíteni, és a túloldalon rákötjük a kötelet. Később visszajövünk ide, és a madzaggal idehúzzuk a kötelet. Közvetlenül a megvalósítás előtt.” Átadta Jutakának. Jutaka kibogarászta, és megnyugodhatott, mert Sindzsire nézett és bólintott. Azután írt. „Rákötjük, mondjuk, egy kőre, és áthajítjuk, ugye?” Sindzsi a fejét rázta. Jutaka nem értette, gondolkozott, azután megint írt. „Csinálunk egy íjszerűséget? Nyílvesszőre kötve lőjük át?” Sindzsi megint a fejét rázta, átvette az ellenőrzőt, és írni kez­ dett. „Ez sem rossz ötlet. Mert még én sem tudok háromszáz mé­ tert dobni a kislabdával. Viszont nem szabad célt téveszte­ nünk. Mi van, ha elrontjuk, és eltaláljuk az iskolát egy kővel vagy egy nyílvesszővel? De még ha azt nem is, csak fenn­ akad valahol, és elszakad a madzag, amikor vissza próbáljuk ráncigálni, nincs helyette másik. Ennél biztosabb módszert alkalmazunk.” Jutaka most nem vette kézbe a ceruzát, csak kérdőn nézett Sindzsire. Erre Sindzsi megint elvette az ellenőrzőt, és folytatta. „Itt rákötjük a madzagot valamelyik fára, és a másik végével lemegyünk a hegyről. Kifeszíteni csak azután fogjuk, hogy átértünk.” Jutaka elolvasta, de ezúttal azonnal kétkedőn rán­ colta a szemöldökét, és sietve visszaírta: „Ezt nem tudjuk megcsinálni. Tuti, hogy fennakad a fákon útközben.” Erre Sindzsi elmosolyodott. Nem volt nagy csoda, hogy Jutaka lehetetlennek tartotta. Ugyanis mondani sem kell, hogy amerre eljöttek idáig, sűrűn sorakoztak a kisebb-nagyobb fák. Hiába húzzák meg a zsine­
[367]

get, miután az iskola G7-es mezőjét kikerülve átvezették, mert fennakad a fákon, és csak egy nagy körívet rajzol majd a hegyen. Kicsit szokatlan kültéri művészet. Maga a mű ha­ talmas, de már öt méterről sem látszik, így nem lehet az egé­ szet egyben megtekinteni. Ezzel a természet és az ember kap­ csolatának kényes egyensúlyát… Ráadásul a G7-ben sincs változás, dugig van fával, az iskola közvetlen közeléig. Egy százméteres óriás még csak-csak boldogulna. (Tényleg, a nagybátyjánál látott videók között volt egy ilyen régi trükk­ film. Amíg a hős a Föld védelmében a szörnyekkel harcol, széttapossa a városokat. Mostanában már nem nézett ilyes­ mit.) Hacsak nem vágják ki az összes fát, nem fogják tudni fennakadás nélkül elvinni a kötelet az iskoláig. Ez magától értetődik, pont ezért kérdezte először Jutaka, hogyan dobják át a kötelet. De Sindzsi elegánsan – bár hason fekve nem volt túl hatásos – széttárta a karját, azután írta: „Reklámlufit eregetünk, Jutaka.” Jutaka megint csak a szemöldökét ráncolta, miután elolvasta, de Sindzsi intett neki, hogy másszanak le a szikláról, és meg is tették. A szikla aljában leültek, és Sindzsi beletúrt a háti­ zsákjába. Kiszedegette a tartalmát, és sorba rakta a földön. Fél tucat rovarirtó nagyságú spray, egy kupac százméteres, vékony sárkányeregető fonal (az összes, amit felleltek a bolt­ ban), szigszalag és fekete háztartási szemeteszsák. Sindzsi felvett egy spray-t, és megmutatta Jutakának. Kék alapon feltűnő piros betűkkel rá volt írva, hogy Voice conver­ ter. (Rögtön alatta biztatás: „A bulin ezzel Öné a főszerep!” – Nahát! – A Felirat alatt pedig az amerikai Walt Disney egyik figurájáról másolt kacsa képe.) A palackra pedig sípszerű fú­ vóka volt ráerősítve. „Igazából azért döntöttem úgy, hogy megvalósítható ez a terv, mert eszembe jutott, hogy ezeket láttam korábban abban a házban, ahol rátaláltam a Power Bookra. Ismered, hogy működik, nem?” – írta Sindzsi.
[368]

Mielőtt megszerezték a csigát, Sindzsi tényleg beugrott a szomszéd házba ezekért a palackokért. De vajon mire készül­ hetett az itt lakó, hogy ebből ennyit magánál tartott?… A vá­ lasz egy részét talán ki lehet következtetni a Power Book me­ revlemezén hagyott fájlokból. Mert az „Ötödikesek, környe­ zetismeret” meg „Harmadik harmadév értesítő” és ehhez ha­ sonló címek arra utaltak, hogy a gép eredeti tulajdonosa va­ lószínűleg általános iskolai tanár lehet. Feltehetőleg az itteni iskolában dolgozott. Jutaka a torkára tette a kezét, és kissé kinyitotta a száját. Mindisi bólintott. „Igen. Úgy lehet vele gágogni, mint a kacsák. A lényeg, hogy héliumgázzal van töltve. Ráadásul ez selejtes, leállították a gyártását. Baromi sok gáz van benne.” Jutakának még nem esett le, de Sindzsi úgy vélte, gyorsabb, ha megmutatja a gyakorlatban, feltépte a szemeteszsák zacs­ kóját, és kivett egyet. Szétnyitotta, beledugta a gázpalack fú­ vókáját (eredetileg szívóka ugyan), és szigszalaggal rögzítet­ te. Légmentesen lezárta a zacskót. Azután megnyomta a pa­ lack gombját, mire a zsák hirtelen dagadni kezdett. Tartotta a gombot, és azon gondolkozott, hogy mennyivel viccesebb lett volna óvszerrel. De azt hiába fújnák fel, túl ki­ csi lenne sajna. Mi? Hogy van-e nálam egyáltalán? Hát, ez isko­ lai kirándulásnak indult, szóval… Ki tudja, mi történik az út so­ rán. Mit, hogyhogy magamnál tartottam, ha eldobtam a váltás ru­ hát meg mindent? jaj, hát ilyesmi mindig van az embernél, sose le­ het tudni, hátha hasznát vehetem. A részleteket hagyjuk. A zsákot teletöltötte gázzal, majd megcsavarta közvetlenül a palack fölött, és szigszalaggal lezárta. Elővett egy tekercs zsi­ nórt, a végét rákötözte, és még szorosabban összehúzta. Azu­ tán alulról leszedte a ragasztót, és elvette a palackot. A biz­ tonság kedvéért visszahajtotta a zsák szélét, és még egyszer körbetekerte a ragasztószalaggal. Elengedte.

[369]

A szemeteszsák felszállt. Engedte emelkedni, amíg a zsinór kifeszült, és a kezét is elkezdte kinyújtani, de megállt a keze szemmagasságban. – Na? Sindzsi ezt hangosan kimondta. Jutakának már menet köz­ ben leeshetett, mert bólogatott. Sindzsi azután a léggömbről lelógó zsinórra rákötött egy má­ sik tekercsről legombolyított madzagot. A biztonság kedvéért szigszalaggal erősen rögzítette. És a két lecsüngő fonalat a két kezében tartva megmozgatta, mint egy lépkedő ember lá­ bait. Azután egy közeli fára mutatott. Megint megmozgatta a zsinórokat. Igen, ezek tehát egy óriás lábai. Bár egy város szétta­ posásához túl nyamvadtak, és egyelőre még az enyémeknél is rövi­ debbek. Jutaka már teljesen megérthette, mert két nagyot bólintott. Azután hang nélkül mozgatta a száját. „Hű, de baró, Sindzsi!” – lehetett róla leolvasni. De lehet, hogy inkább „Hülye barom, Sindzsi”. Mindegy, ez most nem számít. Sindzsi megint kézbe vette az ellenőrzőt, és írni kezdett. „Csinálunk még egyet vagy kettőt, és hozzákötjük. De nem tudom, mennyire lehet megereszteni a zsinórt. És ott a szél is. Mindegy, próbáljuk meg!” Jutaka elolvasta és bólintott. Sindzsi felpillantott az égre. A zsák fekete, és a hold irányá­ ból ítélve sem valószínű, hogy Szakamocsiék észrevehetik. Egyelőre a szél sem olyan erős. De feljebb ki tudja. Azután megszólalt: – Na, gyorsan kezdjünk bele! Sindzsi a kezével jelezte Jutakának, hogy fogja meg az első léggömböt, és előhúzott még egy szemeteszsákot. [Maradt 20 fő] 48 Este tíz után hallotta, hogy Kavada felkelt.
[370]

Súja eddig az ágyban fekvő Noriko mellett volt, s most tapo­ gatózva evickélt ki a szinte koromsötét szobából a szomszé­ dos váróterembe. – Főzök egy kávét – szólt Kavada, amikor meglátta Súját, és elsietett a folyosón. Ezek szerint elég jól látott a sötétben. Amikor visszaért az ágyához, Noriko már kitakarózva ült. – Még fekve maradhatsz egy kicsit – mondta Súja, mire Nori­ ko nemet intett, aztán kissé motyogva megszólalt: – Megkérnéd Kavadát, hogy ha már vizet forral, tegyen hoz­ zá nekem még egy kicsit? Elég egy bögrényi. Az ablakfüggönyön át halványan beszűrődött a holdfény, Noriko pedig az ágy szélén ült, kezét a lába mellett nyugtat­ va. Fejét kicsit előredöntve oldalra fordította. – Jó, de mit akarsz vele? – kérdezte Súja. Noriko habozni lát­ szott, de azért válaszolt. – Csak megizzadtam, és szeretném letörölgetni magam… Túl nagy igényeim vannak? – Ja, nem – mondta Súja, és gyorsan bólintott. – Oké, akkor megyek, és megmondom neki. Kiment a szobából. Kavada a koromsötét konyhában forralta a vizet. A lábos alatti szén parazsa és a Kavada szájából lógó cigaretta vége vörös párként izzott, mint egy különleges szentjánosbogárraj és egy elkószált csapattag. – Kavada! – szólította meg Súja, mire Kavada hátrafordult, és a cigaretta parazsa helyet változtatott. Súja egy vastag fény­ csíkot látott, amely rögtön el is tűnt. – Noriko kérdezi, hogy nem forralnál-e neki egy kis pluszvi­ zet – folytatta. – Azt mondja, elég egy bögrényi… – Jó.

[371]

Nem is kellett végigmondania, mert Kavada félbeszakította. A cigaretta eltávolodott a szájától, és az ablakon beszűrődő csekélyke holdfény mellett látni lehetett, hogy nevet. – Oké. Nekem ugyan mindegy, hogy egy bögrényi vagy egy lavórnyi. Lehajolt, egy csészével vizet mert a földre tett vödörből, és beleöntötte a lábasba. Vagy ötször megismételte. Úgy látszik, a parazsat kis lángra állítva végig melegen tartotta a lábos­ ban lévő vizet, mert gőz szállt fel belőle, és alig érezhetően Súja bőréhez ért. Kavada később azt mondta: – Hát ő is csak lány. Úgy tűnik, Kavada nem volt olyan mamlasz, mint Súja, és rá­ jött, hogy miért volt szüksége Norikónak vízre. Súja nem szólt semmit, és rendkívüli módon Kavada magától folytatta: – Szép akar lenni, mert veled van. Kifújta a füstöt. Súja egy pillanatig hallgatott, aztán megkérdezte: – Nem tudok segíteni valamiben? – Most nem. – Kavada biztos a fejét rázta. Ha eléggé jól kime­ resztette az ember a szemét, láthatta, hogy az asztalon már készenlétben van három csésze és egy csepegtetős kávéfőző szűrőpapírral. És – valószínűleg Noriko kedvéért – egy teafil­ ter is ki volt rakva. – Figyelj csak – szólt hozzá Kavada, mire Súja felhúzta a szemöldökét. – Mi van már, mitől lettél hirtelen ilyen szószátyár? Kavada elvigyorodott. Folytatta: – Az addig rendben van, amit Kuninoburól mondtál, de tö­ rődj azért Noriko érzéseivel is.

[372]

Súja megint elhallgatott egy időre. Azután megszólalt. Ki tudja, mi okból, mintha némi elégedetlenség vegyült volna a hangjába. – Tudom. – Egyébként van csajod? – folytatta Kavada a kérdezőskö­ dést, Súja pedig megrántotta a vállát. – Nincs. – Akkor meg miért is ne, akár? Kavada változatlanul az ablak felé nézett, és szívta a cigaret­ táját. – Nem rossz dolog, ha szeretik az embert. Súja megint rándított egyet a vállán. Azután megkérdezte: – Neked nincs barátnőd? A cigaretta vége felparázslott. Nem szólt egy szót sem. A füst komótosan terjengett a sötétségben. – Titok? – Nem, csak… Kavada belekezdett a mondandójába, de hirtelen kikapta a cigarettát a szájából, és belehajította a vizesvödörbe. – Húzd be a fejed, Nanahara! – suttogta, miközben ő maga is lekuporodott. Súja gyorsan úgy tett, ahogy mondták. Támadás? A testén végigfutott az idegesség. – Hozd ide Norikót! Ne csapj zajt! – suttogta megint Kavada. Sújának nem is kellett mondani, már el is indult a rendelő felé, ahol Noriko volt. Noriko még kábán üldögélt az ágy szélén. Rögtön megérthet­ te, amikor Súja mutatta neki, hogy bukjon le, mert visszafoj­ tott lélegzettel szállt le az ágyról. Súja tartotta neki a karját, és kitámogatta a konyháig. Útközben visszanézett az előszoba felé, de nem látott emberi árnyat az üvegajtón túl.
[373]

Kavada már újratöltötte a vizespalackokat, összerakta a há­ rom hátizsákot, és kezében a sörétessel térdelt a konyhaajtó­ nál. – Mi az? – kérdezte Súja suttogva, de Kavada felemelte a bal kezét, és leintette. Erre Súja elhallgatott. – Van kint valaki – súgta Kavada. – Ha bejön, a másik irány­ ban megyünk ki. A sötétségben csak a lábos alatti szén parazsa vöröslött. Vi­ szont a mosogató helyzetéből ítélve ez kívülről valószínűleg nem látszott. Egy halk kattanás ütötte meg végre Súja fülét. Az előszoba felől jött. Az ajtót kitámasztották egy bottal, nem fog kinyílni. Be van törve az üvege, szóval arra biztos rájön a kint lévő valaki, hogy bejöttek ide. És arra is, hogy nagy valószínűséggel még bent is vannak. Kattogás hallatszott, de rögtön abbamaradt. Az illető feladta, hogy kinyissa a bejárati ajtót. – A fenébe! – jajdult fel Kavada. – Megszívtuk, ha felgyújtja. Lélegzet-visszafojtva vártak, de csend volt. Viszont Kavada jelezte, hogy menjenek az előszoba felé. Lehet, hogy az ő füle érzékelt valami halk hangot. Megindultak hárman, szinte a padlón kúszva. Közben Kavada, aki leghátul haladt, előrenyúlt a legelöl má­ szó Súja karjához, és megállította. Súja hátrafordította a fejét, és a vállán át Kavadára nézett a sötétségben. – Megint visszament előre. – Hátrafelé intett a karjával. – Menjünk ki hátul! Ezzel megint elindultak visszafelé a folyosón a konyha irá­ nyába. Mielőtt még beértek volna a konyhába, Kavada megint meg­ állt.

[374]

– Ne már, hogy a francba? – szitkozódott visszafojtott han­ gon. Nagyon úgy tűnt, hogy a kinti valaki megint visszatért a hát­ só ajtóhoz. A csend folytatódott. Kavada feltartotta a vadászpuskáját, és Súja is megmarkolta a Sig Sauerjét, amely eredetileg Minami Kaorinál volt (a Smith & Wessont odaadta Kavadának, hogy hozzá olyan kerüljön, amelyben minél több lövedék van), így fogták közre Norikót. Csakhogy ez a csend egy szempillantás alatt megtört. A konyhaablak felől hang hallatszott: – Szugimura vagyok. Nem akarok harcolni. Válaszoljatok mindhárman, kik vagytok egyáltalán? Semmi kétség nem fért hozzá, ez Szugimura Hiroki (fiúk, 11.) hangja, azon kevés fiúk egyikéé, akikben – Mimura Sin­ dzsi mellett – Súja a legjobban megbízott. – Na ne… – ujjongott Súja. – Ez nem lehet igaz! Ebben még reménykedni sem mert. Nem hitte volna, hogy találkozhatnak. Összenézett Norikóval. Rajta is látszott a megkönnyebbülés. Súja azonnal felállt volna, de Kavada visszafogta. – Mi van már? – Pszt! Csendben! Súja belebámult Kavada komoly arcába, eltúlozva megrán­ totta a vállát, és nevetett. – Semmi gáz. Érte kezeskedem. Megbízható. De Kavada a fejét rázta. – Honnan tudta, hogy hárman vagyunk? Ez ekkor tűnt fel Sújának először. Kavada arcába nézve gon­ dolkodott. Nem tudta. Nem tudta, de azzal a ténnyel szem­ ben, hogy Hiroki most itt van a közvetlen közelében, nem is

[375]

és ne mozdulj! Megértetted? – Kavada… – kezdett bele Súja rosszallón. kik vannak itt… A lényeg. de Súja nem törő­ dött vele. Csak egy kicsit ma­ gasabb Kavadánál. [376] . – Biztos az tartott neki sokáig. hogy el­ lenőrizze. hogy kik vagyunk. csak kiszólt az ablakon. amíg rászánta magát. Mindenesetre mihamarabb látni akarta az arcát. – Akkor meg miért mostanra ért ide? Súja megint elgondolkodott. Ugyanúgy hullámos a haja. Szugimura Hiroki tarkóra tett kézzel állt. Kavada Sógo és Nakagava Noriko van velem. Kavada szólalt meg. Súja Norikót támogatva követte. A lábánál hevert a hátizsákja és valami rejté­ lyes okból egy másfél méteres bot. Csak azt már nem tudta kivenni. hogy Szugimurában megbízhatunk. – Nanahara vagyok. és kinyitotta az ajtót. – Nanahara… – szólt a megkönnyebbült válasz. mint Sújának. – Kavada vagyok. Menj előre a bejárathoz! Kezedet a tarkód­ ra. aggodalomra semmi ok. és a törött üvegen keresztül kinézett. de Hiroki rögtön válaszolt: – Meg. majd feltartott puskával kirántotta a támasztékot. Kavada állt fel elsőnek. és az előszobába ment. hogy bejövünk ide. – Biztos látta messziről. – Engedj be! Honnan lehet bemenni? Mielőtt Súja válaszolhatott volna. A tejüveg ablakon Szugimura felsőtestének árnya suhant át. Kavada még akart volna valamit mondani. és pont a homloka felét takarja el. Kavada a bejárat előtt lehajolt. Szugimura.tartotta lényegesnek. de sokkal szikárabb benyomást kelt.

Tényleg ő volt. Leengedheted a kezed. Kezében a tárggyal egy kicsit arrébb mozdult. – Szugimura! – Súja arca megkönnyebbülésről tanúskodott. de Sújáékkal együtt belépett az előszobába. – Megmotozlak. Úgy tűnik. majd végre közölte. hogy oké. hogy még egyszer megszemlélhesse a lapját a holdvilágnál. – Ne haragudj. Csak ne vedd el. Kavada előhúzta. és visszatette Hiroki zsebébe. Hiroki mögé sétált. hogy „aha”. mint egy vastagabb notesz. majd annyit mondott. [377] . – Gyere be! Van kávénk. Kavada körbefigyelt. hogy az egyik oldalát borító sima előlap visszaveri a hold fényét. és elsőnek a tarkóján tartott kezét vizsgálta meg. – Kiveheted. Kavada egy darabig nézegette. Bólin­ tott. Erre Hiroki leeresztette a kezét. Erre Hiroki vidáman elmosolyodott. és felvette a lába mellől a há­ tizsákját és a botját. ne… Kavada nem törődött Súja elkezdett mondatával. mint aki nem akarja elhinni. kérsz? Hiroki bólintása nem volt egészen egyértelmű. Súja. Súja is látta. majd be­ zárta az ajtót. Azután a nadrágja aljáig alaposan végigmotozta. jobbra-bal­ ra csóválta a fejét. A zsebénél megállt a keze. Ne mozdulj! – Kavada. Akkora és olyan formájú holmi volt. Azután a szabadon lévő bal kezével végigsimította az egyenruháját. a shotgun­ nal a kezében előrelépett. egyúttal a hátizsákját is ellenőrizte. de az anyaga műanyag vagy acél lehe­ tett. a botot fegyver gyanánt tar­ totta magánál. – Ez meg mi? Hiroki tarkóra tett kézzel válaszolt.

Bulizunk egyet a tiszteletedre! Ennek ellenére Hiroki továbbra is csak álldogált ott. ennyi az egész – mosolygott és folytatta. Továbbra sem vette le az ujját a ravaszról. fordult. – Ha olyan ember lennél. de Súja kicsit elkedvetlenedett. Ezúttal Noriko szólalt meg: – Gyere beljebb! Nem az én lakásom. Súja bal kezére Noriko támaszkodott. hogy biztos oké-e. viszont nem akaródzott elmoz­ dulnia az előszobából. Sújának eszébe jutott. hogy elnézést a rendetlenségért. hogy ő Kavadával van. – Gyere be! Nemsokára tovább kell mennünk. ha velem vagytok. Nanahara nem lenne ve­ led. és Hiroki­ ra szegezte a tekintetét. amikor észrevette. bőven vannak hülyeségei. de ezzel befejezettnek lehetett tekinteni Hi­ roki és Kavada bemutatkozását. hogy egyelőre nem foglalkozik ezzel. – Hiroki azt akarja tőle­ tek kérdezni. hogy bár Noriko nem számít ebből a szempontból. Hiroki mosolyt biggyesztett a szájára. Mégis úgy döntött. Kavada a Hiroki mellett lévő. – Csak különös összeállításnak találtam. papu­ csokkal teli cipős szekrénynek támasztotta a hátát. de Hiroki nem tud mit kezdeni azzal. de még van azért időnk. aki az ellenséghez áll. de annyira azért mégsem… Kavada válaszul elnevette magát. így még azt sem mond­ hatom.Hiroki ott megtorpant. hogy elfelejtett megmondani neki valami na­ [378] . – Micsoda alak vagy! – nevetett Súja Szugimurára. Hiroki újra végignézett Súja és Noriko arcán. és Kavadához. – Nem. Ekkor Súja észrevette. így a jobbal intett befe­ lé. – Nanahara! – Kavada hozta szóba. dehogyis… – mondta. majd Kavadáé­ ra pillantott. hogy az ujját még mindig a ravaszon nyugtatja. A Remingtonja csövét ugyan leen­ gedte. Amennyire én ismerem. Erre Hiroki elnevette magát.

– Minden­ esetre gyere beljebb… Hiroki erre nem válaszolt. Lehet. és megint letaglózta. – Én nem láttam… Kavadára nézett. – Szugimura. Hirokinak elkerekedett a szeme. aztán sok minden történt. aztán megkérdezte: – És Koto­ hikit nem láttátok? – Kotohikit? – kérdezett vissza Súja. Hiroki kisvártatva lehajtotta a fejét. –. hogy a „bulizás” szótól döbbent meg Hiroki. Mivel Szakamocsi még nem olvasta be a nevét a [379] . Kavada segít nekünk.. de ő is a fejét rázta. Persze nem kétséges. aztán a fejét rázta. végül összejöttünk Kavadá­ val. – Vagy úgy – bólintott Hiroki. meg tudunk szökni. – Nem… Én és Noriko igen. aztán… Aztán eszébe jutott a reggel. csak visszakérdezett: – Végig hármasban voltatok? Súja gondolkodott egy kicsit. – Elintéznivalód? – ráncolta Súja a szemöldökét. inkább szeleburdi? – Nem… – rázta Súja a fejét. Hosszú idő után élénken ciká­ zott át az agyán újra Óki Tacumicsi kettéhasadt feje. hogy Kotohiki Kajoko is ezen a szigeten tartózkodik. – Bocs… – rázta a fejét. – Én sem láttam – mondta. de ahhoz képest nemhogy kifinomult lenne. Kotohiki Kajokót? Lá­ nyok. – Komolyan? Súja bólintott. – De van még egy kis elintéznivalóm.Hát. nyolcast? Aki teaceremóniát tanul. de rögtön fel is emelte.gyon fontosat.

de Mimura Sin­ dzsi. Ez magától értetődőn ott volt Kuninobu Jositoki (a néhai Jositoki. Azután kivette a zsebéből az előbbi palmtophoz hasonló tárgyat. Igen. játékos fény. Kavada mester már képben van vele. hogy egy csomó osztálytársának készül kivárni a halálát. – Kajoko? – kérdezte Noriko. – Van egy elintéznivalóm. Ha elég közel vagy hozzájuk. meg­ csillant az ezüstszínű nyakkarika. ami miatt feltétlenül találkoznom kell Kotohikivel. – Várj már. a rohadt életbe!). ami a hátizsákomban volt – mondta. És különben is. szokás szerint kissé ci­ nikus. nem? Hiroki visszapillantott Sújára. megmenekülsz. – Akkor nem érdekes… – rázta Hiroki a fejét. – Ez a „fegyver”. amilyen Sújának is. – Várj már! Hiába mennél. Szugimura! – állította meg Súja. Akikre ezt rárakták – kezében a géppel a saját nyakára mutatott. Bocs. – Köszönöm. de nekem mennem kell – mondta. de azért ott volt a rá oly jellemző. – Hová mész? Most mondtam. Ilyen körülmények között annál közelebb ke­ rülsz a halálhoz. hogy keresed meg? Hiroki beharapta az alsó ajkát. minél többet változtatsz a helyeden. Mi le­ het ilyenkor elintéznivaló? Mindenesetre Súja beszélni kezdett. Elintéznivaló. és sarkon fordult. nincs is normális fegyvered. hogy ha velünk maradsz. azoknak ezzel meg lehet tudni a helyét.híradójában. nem? Veszélyes. – Bár azt hiszem. egyszóval Súja összes jó barátja – sőt Kavada – szemé­ ben is egyaránt. intett a szemével Ka­ vadának is. A szemében szomorúság buj­ kált. hacsak este hat óta nem halt meg. Sújának újra eszébe jutott. és megmutatta Sújának. A képernyőn [380] . és ettől sötét lett a kedve. elvileg életben is van. Nori­ kónak is és Kavadának is volt –. Ezért most elmegyek – mondta.

A többiek­ ről nem tudok semmit. Takakót Szóma ölte meg. hogy ki az illető. azt már nem lehet tudni. – Szóma Micukóval vigyázzatok! – szólt. de Takako… Csigusza Takako mondta. amerre ők mozogtak. Tehát hasonlóan az iskolában lévő számítógéphez. amelyiken a hollétüket ellenőrzik.” Ez úgy hangzott. én bőgtem el magam. mint valami vicc. Hiroki eltette a szerkentyűt a zsebébe. hogy kit jelöl. Igaz ugyan. Hiroki és Csigusza Takako igen-igen jóban voltak. De egyszer csak úgy rákérdezett. Egy időben Súja még meg is volt róla győződve. és aggódott is Hiroki miatt. Sújának ekkor eszébe jutott. és Sújáról Kavadára emelte szigorú tekintetét. hogy vele járhat­ nék. de Hiroki pedig több mint száznyolcvan centi magas. és nagyon erős személyiség volt. hogy egészen ki is ment a fejéből. sokat bújócskáz­ tunk együtt meg minden. akkor én megyek is – indult neki. Ezzel Sújának végre leesett a válasz az iménti kérdésre. de ez az egy biztos. Kétségtelen. – Nem. mielőtt meghalt. Kavada megkérdezte: – Összetalálkoztál vele? – Nem – rázta Hiroki a fejét. Na igen. En­ nek a szerkezetnek köszönhetően találhatta ki Hiroki. mire Hiroki nevetve válaszolt: „Nem vagyok én olyan jó pasi. hogy Csigusza Takako már ha­ lott. de most annyira boldog volt. és van néhány övfoko­ [381] . Gyerekkorunk óta barátok vagyunk. ez is be tudja tájolni a nyakörvet viselők helyzetét. de hirtelen megtor­ pant. mint Hiroki is mondta. – Na. Ha veszekedtünk. amikor meglátta. és emiatt tudott mindig arra kerül­ ni.mutatja egy pont. hogy hárman vannak a házban. Azt viszont már nem lehet tudni. Szakamocsi hatórás híreiben hallotta. hogy együtt járnak. hogy Csigusza Takako kiemelkedő sporttehetség a lányok között. – Ő belement a játékba.

mert Szór­ na Micuko elintézte. Nanahara. hogy veled. elbújtam az is­ kola előtt. (Valamikor régen. Vajon Hiroki szavai azt jelentik. hogy töri el egy csapásra a csuklóhoz legközelebb eső résszel. és Hiroki sok nyaggatásra megmutatta. Csak már késő volt. addigra már haldoklott. Súja bólogatott. Fejét jobbra-balra in­ gatta. De azt is mutatja. és Mimurával találkozzak. Amikor idáig jutott. amikor haldoklott? – Együtt voltatok? – kérdezte Noriko halkan. És aztán amíg Takakót kerestem. Hiroki mosolyogva bólintott. hogy mennyire fontos volt Takako Hiroki számá­ ra. Hiroki az iskola előtt tartózkodott. és amíg vele voltam elfoglalva. Nem fér hozzá kétség. de úgy döntött.zata kung-fuból. szem elől tévesztettem Takakót. hogy ott volt vele. hogy ez veszélyes volt. és ő maga is kis híján ottmaradt. – Csak a legvégén. igen.) Ám Csigusza Takako már halott volt. hogy elmondja-e. Elrejtőzhetett az erdőben vagy valahol. – Mindenesetre fogadd részvétem. és vártam Takakót… De Akamacu visszajött. elvesztettem a lehetőségét annak is. [382] . a tenyere élével a vastag cédrusdeszkát. hogy nem lett volna sok értelme. Nem kellett végigmondania. – Viszont… – folytatta Hiroki – megtaláltam Takakót. Már Akamacu Josio is halott volt. Én… miután elindultam. Hiroki a fejét rázta. Akamacu Josio azután megölte Tendó Majomit. – Nem tudom. hogy megfelelő kifejezés-e… – mondta Nori­ ko. hogy mire megtalálta Takakót. – Köszönöm. lesütötte a szemét. Amíg Akamacu Josio vissza nem jött. Súja fontolgatta. anélkül is tudták. egyszer Súja volt nála fent.

nem? Veszélyes lenne. Csipcsirip. – Nakagava megsérült. megint hal­ ványan elmosolyodott. Igen élénk és hangos. sőt virgonc füttyszó volt. amíg mindketten élnek. újra találkozni szinte… Hát igen. [383] . nem kérhetek ilyet tőletek. viszont az is biztos. Rápillantott Kavadára. – Ha most elválunk. Még ha nem számítjuk is Csigusza Takakót. Norikóra bökött az állával. már most is mindenképpen késő. Hirtelen Kavada szólította meg. A szájához vette. Ám Hiroki határozottan megrázta a fejét. sem lesz… Késő. Kavada pedig a szabad kezével egy kis tárgyat vett elő a zsebéből. Rigó vagy cinege vagy va­ lami hasonló. hogy mi­ ért keresi Hiroki Kotohiki Kajokót. – Szugimura! – Még nem tette le a shotgunt.– Inkább – szólt Súja – gyere be. Kotohiki Kajoko össze is csaphatott akár valakivel. akkor is rejtély. hogy amíg itt beszélgetnek. Miután megbeszéltük. nem lesz könnyű még egy­ szer összetalálkozni. ráharapott az egyik végén lévő fémfogantyúszerűségre. és talán haldoklik. – De megmenekülhetnél… – Súján úrrá lett a tehetetlenség. aztán meg­ szólalt: – Ha már ennyire eltökélt vagy… – Hiroki szemébe nézett és folytatta: – Mi is keressük veled Kotohikit. Súja megnyalta az ajkait. hallatszott egy madárcsiripelés. de már nem volt az ujja a ravaszon. Hiroki mintha megérezte volna Súja gondolatait. Ha egyszer elválnak. mondta volna. és megtekerte. de megakadt. Hiroki odafordult. Amennyiben Hiroki még addig szándékozik találkozni Kotohiki Kajokóval.

légyszi. hogy hol halt meg Csigusza. Ennek segítségével megta­ lálsz minket. – Kavada kivette a zsebéből az összehajto­ gatott térképet. és kisimította. Felmutatta a madárhívót Hirokinak. – Te is add ide a térképedet! Beírjuk neked a holttestek álta­ lunk ismert helyeit – mondta Kavada. én pontosan negyedóránként meg fogom ezt szólal­ tatni mindig tizenöt másodpercig. mert nagyon feltűnő. – Hozok kávét – mondta Noriko. – Ha találkozol Kotohikivel. A falnak támaszkodva. Amikor észre­ vesszük. hogy ez a Kavada kezében lévő tárgyból származó mesterséges hang. Hiroki kissé felhúzott szemöldökkel vette át őket. A ceruzával együtt odanyújtot­ ta Hirokinak. ahova besütött a holdfény az ablakon át. – Ennek a hangja lesz a jegyed a vonatunkra. – Említette Csigusza. miközben folytatta a munkát. – És még valami. hogy Szómánál gépfegyver lett volna? – kérdezte Kavada. Ha kedved lesz. majd letet­ te a cipős szekrényre. köszönöm. Két máglyát csinálj. és elengedte Súja karját. amint találkozni akarsz velünk. és megmarkolta a ceruzát. És vi­ gyázz. – Ne haragudj. Hiroki bólintott. gyújts valahol tüzet friss gallyakból. – Jó. [384] . és elővette a saját térképét. de írd be. ha nem – mondta Kavada –. Ha mással is ta­ lálkoztál.Kavada elvette a kezét a szájától. mire Hiroki megállt az írásban. Per­ sze azonnal távolodj el onnan. akkor annak a helyét is. Így lesz. Egymás mellett álltak neki a jelölgetésnek. hogy ne gyulladjon be a környék. és Sújának leesett. ide. a jobb lábát húzva indult meg befelé. hogy miért van Kavadánál ilyesmi. hogy rablom az idődet. Akkor füst fog felszállni. bármikor felszállhatsz rá. Ez a madárhívó nevezetű eszköz vajon? Arról most ne is beszél­ jünk.

és át­ vette a bizonytalanul álló Noriko kezéből. – Na. – Itt ölték meg Minamit. – Azt nem kér­ deztem. Elővette a zsebéből a tartalék tárakat is. Akárhogy is nézzük. Súja mellettük állva elmesélte. aki megszagolta. Súja odament. utána pedig Sújához került. hogy önvédelem volt. ha már mindenképpen elmész. Viszont Hiroki a fejét rázta. – Ma délelőtt. mi volt Akamacu Josióval meg Óki Tacumi­ csivel. – Lehet. most Kavada nadrágjába volt tűzve. Szinte rögtön le is tette a padlóra. Aztán meglepő módon közölte: – Én is találkoztam Minamival. Ne­ künk a shotgunon kívül van még egy pisztolyunk. Miközben ők ketten folytatták a műveletet. Motobucsi Kjóicsivel. De több lövést kapott a hátába. ha Súja odaadja a Sig Sauerjét. füttyentett és elvette. Hiroki írás közben bólogatott. Minden előzmény nélkül rám lőtt. – Megmutatta a térképen. – Aha. és megmutatta Hirokinak a térké­ pet. Kavada bólintott. akkor megyek. Odanyújtotta Hi­ rokinak. fel sem emelve a fejét. Nem csak egy volt. de szerintem össze volt zavarodva. Noriko kilépett a folyosóra a csészével. – Várj! Súja kihúzta az övéből a Sig Sauerjét. és ivott egy kortyot. ami eredetileg Motobucsi Kjóicsié volt. Nanahara látta Simizut elmenekülni – magyarázta. Még a nagyja megvolt. A markolatát nyújtotta Hiroki felé. csökken a csapat harci ereje. Megköszönte Norikónak. de Kavada nem szólt semmit. [385] . és kicserélte Hirokival a térképeket. – Ezt vidd magaddal. Kavada befejezte az írást.– Nem – felelt Hiroki. de azért vi­ gyázz Simizuval. Hiroki bólintott. A Smith & Wesson.

Halkan beszélt. vékony hártyát képző fehér fényt bocsá­ tott ki. merev állkapcsából nagy nehezen kipréselt még néhány szót. – Megint találkozunk. Kavada szó nélkül visszaterelte Súját és Norikót. akkor sem aka­ rom. Csak ennyit mondott. No­ rikónak és Kavadának is. Nektek is sok szerencsét! – Szugimura! – Súja szófogadatlan. mire karján Norikóval Súja is megtorpant. [Maradt 20 fő] 49 Magasan járt a hold az égen. Ígérd meg! Hiroki bólintott és kiment. Jól vagy? – kérdezte Súja.– Erre neked szükséged van. amely beborította az eget. Egyetlenegy fel­ hő sem volt. hogy ti miért nem jártok. és halkan kihúzta a bejárati ajtót. végigpillantott Súja és Noriko arcán. – Szugimura! – szólította meg Noriko. – Noriko. [386] . A hold majdnem teljesen kerek volt. majd sorban odabólintott Sújának. Ő rögtön jobbra ment. Védd meg Nakaga­ vát. köszönöm. fel a hegyre. – Vi­ gyázz magadra! – Jó. Kavada ment elöl. – Félrebillentette a fejét. Nanahara. A szoba padlóján hagyott csészéből felszálló gőz még halványan látható volt. és most megállt. Noriko pedig bólintott egy aprót. hogy még egész testében remeg. könnyedén elmosolyodott és hozzátette: – Régóta cso­ dálkoztam. Ha ideadnád is. és eltakarta a csillagokat. majd be­ csukta az ajtót. és a távolodó Hirokit nézték. Én nem fogadhatom el. hogy igen. Viszont Súja határozottan érezte a kar­ ján. és eltűnt a szemük elől. Szíja Norikót támogatva lelépett a szobaszintről a bejárathoz. Súja sóhajtott. és a lakás belseje felé fordult.

– Én… – mondta Noriko. annak a helynek a köze­ lébe jutnának. Kavada mosolygott. amelyeket Szugimura Hi­ roki írt bele a térképébe. A le­ gyező szárán fut keresztül a szigetet kettészelő út. Ha továbbmennének még egy darabig. A településen. Lehet. A vállán lévő hátizsák fölé volt kötve Noriko számára egy összetekert pokróc. Kavada hátrafordult. – Én már jól vagyok. hogy hol legyen az új pihenőhelyük. hogy az illetők hogyan haltak meg.) Onnan viszony­ lag keletre. Etó Megumi. a sziget keleti partján lévő településtől a déli hegy [387] . A következő kérdés. hanem valamivel átdöfték a torkát is. de már elhagyták a tiltott zónává vált G9-est. Nem csak a szemét nyomták ki. Csigusza Takako halála helyének közvetlen közelében Niida Kazusi holtteste. és egyre kevesebb a használható ház. – Na. hogy azokon a jeleken elmélkedik. hogy Megumi szerelmes volt belé. Hiroki nemcsak azt írta oda. mit csinálunk? – kérdezte. Egyre kisebb a terü­ let a zónák miatt. Neki valami vágóeszközzel elvágták a nyakát. ahol Minami Kaori meghalt. A szántóföldek között itt-ott egy ház bújik meg. amint szüksége van valami­ re. – Nem lehetne megint az egyik házban megpihennünk? – Egy házban?… – Kavada elvette a tekintetét Sújáról. és mindenki házat keres magának. amely már tiltott zóna lett. Kint is jó ne­ kem. hol látott holttestet. és hu­ nyorított. és némán elnézett a mező felé. amelyiken jöttek. Az északi hegy lábánál jártak a ritkásan álló fák között. így igencsak mellbe vágta a dolog. a nyugati partra visz. Bal kéz felől már­ is feltűnt a sziget keleti partján fekvő település melletti kis síkság. (Mivel Noriko elmondta Sújának. Elmúlt tizenegy. kajára vagy bármire.Az órájára nézett. Egyelőre visszafelé mentek azon az úton. – Alapvetően nem túl jó ötlet. és ha min­ den igaz. és a síkság nyugat felé legyezőszerűen egyre keskenyedik. hanem azt is részletezte.

mintha ennek egy cseppnyi realitása sem lenne. hogy Szó­ ma és a gépfegyveres nem ugyanaz. a géppisztoly után hallatszott még két egyes lövés hangja. Jó. viszont másrészt furcsamód mélyen benne volt a tudatában. Persze nem azért. Sújának eszébe jutott még valami zavaró. még élt. Kuronaga Hirosi. Súja még mindig úgy érezte vala­ hol. Josimit lelőtték. messziről egy másik fegyver hangja is hallatszott. De miután Csi­ guszát meglőtték. Az illető kétségkívül még ezen a szigeten köröz. Viszont ha hoz­ závesszük az időt és a helyszíneket. [388] . hogy azért hagyta magára. Numai Micuruba be­ lelőttek négyet-ötöt. amíg Szugimura megtalálta. – Egyszer úgyis találkozunk vele. a másik háromnak késsel elvágták a nya­ kát. hiszen Szugimura Hiroki saját szájából hallotta. mert nem hitte el. akik nem csinálnak semmi rosszat. mert úgyis mindjárt meghalt volna. Nu­ mai Micuru egy kupacban haltak meg. Rá­ adásul azután nem sokkal. Nagy valószínűséggel. – Nem – rázta Kavada a fejét. nem számítva Cukioka Sót. meg is kérdezte. Ak­ kor majd megtudjuk. hogy a lányok már csak olyasfélék. és a fejét rázta. Ezenkívül a sziget déli csücské­ ben Kanai Izumi. – Szerinted Szóma ölte meg Kitanót és Kuszakót? Noha feltette ezt a kérdést. Ez nem vall túl nagy alaposságra.felé. Sújának eszébe jutott a reggel kilenc előtt hallott géppisztoly­ ropogás. Az vajon Szóma Micukótól származott? – Az pedig… Kavada mosolyra igazította a száját. és Kavada visszafordult hoz­ zá. – Kavada! – szólította meg Súja. Szaszagava Rjúhei. lehet. én úgy látom. Tehát Kirijama embereiből három egy helyen halt meg. Azok végeztek velük. – Nem hinném. Jódzsi nyakán szúrás­ nyom volt. Kuramoto Jódzsi és Jahagi Josimi. Amikor Kusza­ ka és Kitano meghalt. aki fennakadt a tiltott zónán.

Hacsak nem merül fel a huszon­ négy órás időkorlát problémája. hogy akik az elején oda­ bújtak. és cse­ tepatéba keveredünk. és a síkságra bökött a hüvelykujjával. ahol mi először voltunk. nem kell nagyon erőlködni­ ük. azt is jelenti. hogy egyedül vannak. így nem nagyon van módjuk aludni. És azt is. végignézik. Egyáltalán nem gond. – Akik belemennek ebbe a játékba. Ha az eredeti helyünkön vagyunk. odamennek. hogy bízd csak ide! Kavada aztán megint a síkságot nézte. Ráadásul arrafelé lakóház sem nagyon van. ahol először voltunk – mondta. – De Simizu arrafelé menekült. tehát céljuk a villámháború. Nem volt rá semmi oka – mondta Kavada. hogy mi együtt vagyunk. hogy mer­ re járunk. Kavada szemével a síkságot pásztázva válaszolt: – Igen. Mondom. Ha a közelben vannak. Mert ha összeakadunk egy zavarodottal. általában azt a taktikát szokták választani. – Ő nem ment olyan messzire. hogy akkor Sza­ kamocsi tudja. amikor csak tehetik. ha olyan helyre megyünk. És az. Válaszolt: – Dehogy. hogy amint meghallják. hogy összetalálkozzunk valakivel. Óki és Motobucsi. nem sok az esélye. már nincsenek.– Szugimura szerkentyűjéről jutott eszembe. de azért mégis gyilkolnak. ahol nem botolhat belénk senki. legközelebb egy nagyágyú kerül elő. és megigazította a karját. – Mégiscsak menjünk vissza oda. hogy va­ lahol zűr van. amellyel Norikót tartotta. hogy jártukban-keltükben ölnek. – De [389] . és csak nevetett ezen. Lévén. ha pedig csatározás folyik. – És ez nem befolyásolja károsan a menekülésünk esélyét? Kavada továbbra is a hátát mutatta. és elintézik a túlélőt… Ezért jobban tesszük. odamennek. Súja megmozgatta a vállát.

[390] . hogy talán nem is eladásra termelnek. kicsit száraznak tűnt a föld a sportcipő­ ik talpa alatt. mert előfordulhat. Azután. A Nagy Kelet-ázsiai Köztársaság kormánya különben is az önellátás arányának növelését forszírozza. hogy hozzászokott a vér szagá­ hoz. Mondjuk egy Banana Home vagy egy Sekitsui House vagy va­ lami hasonló házgyári tömegtermék. Súja bólintott. – Akármennyire világítson is a hold. így hát az ilyen kis szántóföldek is be­ szállnak a dologba. mint a bozóttal teli hegyen át. Súja pedig jól megmarkolta a Sig Sauert a jobbjával. Inkább biztonságosabb is. és talán ami­ att. és jólesőn izgatta Súja orrát. és a lábuk füves részen taposott. különösen. azért nem ugyanaz. Utána szántóföld következett. De attól még a búza friss illata áradt a szinte nyári éjszaka levegőjében. kétszintes épület volt. amelyen sütőtököt termesztettek. Ahogy azt elhagyták. Olyan kis sziget ez. búzamezőre értek. Kellemes illat volt. – Nem lesz gáz abból. Kavada előrement az enyhe lejtőn lefelé. hogy ő itt van. Súja felhúzta a szemöldökét. Súja újra az elöl haladó Kavada háta felé fordult. és Norikót tá­ mogatva utána indult. A haladási irányuktól bal kéz felé egy elhagyatott traktor állt.azért elkerüljük ezt a hegyet. szépen körbekerítették egy betonkocka ke­ rítéssel. hogy minimum két-három nap eltelt. A fák eltünedeztek. viszonylag új. amióta a szigetről eltűntek az emberek. Azon túl nem sokkal pedig egy ház volt. mint nappal. Valami megzavarta a gondolatmenetét. Más útvonalon megyünk. Inkább érdektelen. A szántó peremén haladtak. Bár egy szántóföld kel­ lős közepén épült. hogy sík területen haladunk? Kavada mosolyogva rázta a fejét.

Visszakapta a tekintetét. A bal vállához húzódva gyalogló Noriko feje felett jóval, magasan az égen, megakadt a szeme valamin. Valamin, ami megcsillant a hold fényében. És az körívet raj­ zolva repült hármuk felé. [Maradt 20 fő]

50

Hogy mi tette Súját híres játékossá kölyökligás korában? Nem más, mint a jó dinamikus látá­ sa. A képessége, hogy meglássa a mozgó tár­ gyakat. Még gyatra fény mellett is érzékelte, hogy ami most feléjük repül, egy konzervdobozhoz hasonlít. Természetesen itt ezen a békés Szeto-beltenger menti vidéken ez nem lehe­ tett forgószél, és miért is pottyanna le az égből egy üres üdí­ tősdoboz? Legalábbis az az egy biztos, hogy nem üres alumí­ niumdoboz volt. Csak nem?… Abban a pillanatban Súja kihúzta a bal kezét Noriko jobb karja alól. Sajnálta az időt arra is, hogy Kavadának szóljon, így nem mondott semmit, de mintha Kavada megérezte vol­ na, hogy valami nincs rendben, mert hirtelen hátrafordult. Noriko Súja támasza nélkül egy kicsit bizonytalanul állt. Súja három-négy lépésnyi nekifutás után magasra ugrott. Le­ szögezhetjük, hogy nagyszerű lendületvétel volt. Mint anno a Kölyökligával a tartományi bajnokság elődöntőjében, ami­ kor a búcsúütésnek szánt labdát az ő shortstop helyzetéből bravúros technikával állította meg a tizenegyedik inningben. Súja a labdát… nem, a dobozt bal kézzel kapta el a levegő­ ben. Átvette a jobb kezébe, meglendítette, és teljes erejéből messzire hajította. Még mielőtt Súja földet ért volna, fehér fény árasztotta el az éjszakát. Rögtön utána mintha kitágult volna a levegő, és egy dörrenés feszült neki a dobhártyájuknak. Súja lába még le sem ért a ta­
[391]

lajra, a légnyomás már arrébb repítette, majd leejtette a szán­ tóföldre. Persze ha megvárta volna, hogy ez a kézigránát le­ érjen a földre, mindhárman felvételt nyerhettek volna a da­ rált húsok közé. Ebben ugyan némileg csökkentették a pus­ kapor mennyiségét, nehogy valaki bedobhassa az iskolába Szakamocsiékhoz, de ahhoz bőven elég ereje volt, hogy em­ bert lehessen vele ölni. Gyorsan felemelte a fejét. Észrevette, hogy néma csend van. Valami történt a fülével. Ebben a hang nélküli térben látta, hogy Noriko hever a balján. És amikor felnézett, hogy Kava­ da felé forduljon… Látta, hogy még egy doboz repül felé. Még egyszer! Még egyszer meg kell ismételni… de hát hogy is lett volna rá ideje? Funkcióját vesztett fülébe ezúttal határozott, de viszonylag kisebb lövés hangja jutott el, amellyel szinte egy időben megint robbanás rázta meg a levegőt. Ezt a hangot is kissé halkabban hallotta, mindenesetre most valamivel távolabbról jött, így megúszta újabb repülés nélkül. Közvetlenül mellette Kavada térdelt, kezében a shotgunnal, amellyel ezek szerint, akárcsak egy agyaggalambot, leszedte vagy legalábbis még a robbanás előtt ellőtte a kézigránátot. Súja Norikóhoz rohant és felkarolta. Noriko elhúzta a szája szélét. Biztos kiáltott, de nem hallotta. – Súja! Vissza! – Kavada a bal kezével széles mozdulatokkal integetett neki, miközben a jobb kezében tartotta a shotgunt, és lőtt. Egy másik fegyver ropogása hallatszott, majd közvetlenül Súja előtt szétrepdestek a megtépázott búzakalászok. Kavada ezúttal kettőt lőtt egymás után. Súja fel sem fogta, mi törté­ nik, csak kivonszolta Norikót a szántókat elválasztó töltés fe­ dezékébe. Lehasaltak. Azonnal becsúszott melléjük Kavada is lövöldözve. Megint lőtt. Lövések érkeztek válaszul, az or­ ruk előtt lévő töltés földje szertefröccsent, és néhány homok­ szemcse a szemükbe is került.
[392]

Súja elővette a Sig Sauert, és kikukkantott a töltés mögül. Ész nélkül lőni kezdett abba az irányba, amerre Kavada célzott. És akkor meglátta, hogy alig harminc méterre innen, a ház kockakerítésének réséből az a sajátos hátranyalt frizurájú fej húzódik vissza. Kirijama Kazuo (fiúk, 6.) volt az. És annak ellenére, hogy a hallásával nem stimmelt valami, Súja megismerte ezt a fegy­ verropogást. Az a hang volt, amelyet Kuszaka Jumiko és Ki­ tano Jukiko halálakor hallott messziről, az északi hegy csúcsa felől. Persze nem kizárt, hogy többeknek is van gépfegyvere, na de akkor is, ez a Kirijama itt most minden figyelmeztetés nélkül akarta őket legyilkolni, a tetejébe kézigránáttal! Biztos volt benne, hogy Jumikót és Jukikót Kirijama ölte meg. Eszébe jutott a kettejük halála, és a elöntötte a méreg. – Na ne! Hogy merészeli! – Ne kiabálj, csak lőj! – adta át Kavada Sújának a Smith & Wessont. Ő maga éppen újratöltötte a shotgunt. Súja mindkét markában pisztollyal a kerítés felé célozva so­ rozatosan húzogatta a ravaszokat. (Dupla pisztoly! Tiszta gáz!) Először a Smith & Wesson, majd a Sig Sauer töltényei fogytak el. Újra kell töltenie! Kirijama kihasználta ezt a szünetet, és felemelkedett. Fegy­ verropogás kíséretében tűzijátékot lövellt a keze. Súja behúz­ ta a fejét, Kirijama pedig elkezdett kimászni a kerítés fedezé­ kéből. Ezúttal Kavada sörétese szólalt meg. Kirijama teste újra el­ tűnt. A shotgun sörétfelhője elvitte a kerítés egy szakaszát. Súja kiejtette a tárat a Sig Sauerből, előszedett a zsebéből egy előre betöltöttet, és behelyezte. Kinyitotta a Smith & Wesson cilinderjét, benyomta a közepében lévő pöcköt, és kivette a lövéstől megnövekedett átmérőjű hüvelyeket. Az egyik a fegyvert markoló jobb keze hüvelykujjának ujjbegyéhez ért, és majdhogynem égési sérülést okozott. Nem törődött vele,
[393]

csak gyorsan betöltötte a harmincnyolc milliméteres lövedé­ keket, amelyeket Kavada gurított át neki. Visszafordult a ház felé. Kavada még egyet lőtt. Megint elszállt a kerítés egy darabja. Súja is lőtt kettőt-hármat a Sig Sauerből. – Noriko! Minden oké? – kiáltotta Súja, Noriko válaszolt mel­ lette, hogy igen. Mivel maga is hallotta, Súja tudta, hogy helyreállt a hallása. Ugyanakkor a szeme sarkából észrevette, amint Noriko lefelé hajolva a Sig Sauer üres tárjába, amelyet ő hajított el az imént, éppen a kilenc milliméteres lövedéke­ ket töltögeti. A játék kezdete óta ezt látva érezte leginkább, hogy beleszédül. Hogy egy olyan lány, mint Noriko, segítsen egy összecsapásnál?! Egy kéz bukkant elő a betontégla kerítés mögül. A kézben pedig egy géppisztoly volt. Újra ratatázni kezdett, mire Súja és Kavada behúzták a fejüket. Abban a pillanatban Kirijama felkelt. Folytatta a lövöldözést, és könnyed mozdulatokkal futott feléjük. Hamarosan a trak­ tor fedezékébe ért. A távolság egyre csökkent. Kavada még egyet lőtt. A traktor műszerfala, amely Sújáék felől oldalnézetből látszott, megsemmisült. – Kavada! – szólította meg Súja, miután kettőt lőtt egymás után. – Mi van? – Kavada a shotgun újratöltése közben válaszolt. – Hány másodperc alatt futod a százat? Kavada lőtt még egyet (porrá zúzta a traktor hátsó lámpáját), majd válaszolt. – Lassú vagyok. Megvan vagy tizenhárom másodperc. De a hátizmom jó. Miért kérdezed? Abban a pillanatban Kirijama karja előbukkant a traktor mö­ gül.

[394]

Hangosan dörgő tűzijátékot lövellt. A feje is kilátszott egy másodperc töredékéig, de újra visszahúzta, amint Súja és Ka­ vada egyszerre odalőttek. – Csak a hegy felé menekülhetünk, nem? – hadarta Súja. – Én alig több mint tizenegy másodperc alatt megfutom. Menj elő­ re Norikóval. Addig én ott tartom Kirijamát. Kavada Sújára pillantott. Csak ennyi volt. Megegyeztek. – Az eredeti helyünk, Nanahara. Ahol a rockról beszéltünk. Csak ennyit mondott röviden, Súja kezébe nyomta a puská­ ját, és összehúzódva hátrálni kezdett. Norikóhoz ment Súja baljára. Súja beszívta a levegőt, és hármat lőtt egymás után a traktor­ ba a shotgunból. Mintha csak ez lett volna a jel, Kavada és Noriko felálltak, és nekiiramodtak arra, amerről jöttek. Súja csak egy pillantást váltott Norikóval. Kirijama felsőteste kiemelkedett a traktor mögül. Súja megint lőtt egy sorozatot a shotgunnal. Kirijama már célba vette Ka­ vadát és Norikót, de erre visszahúzta a fejét. Súja nyugtázta, hogy kifogyott a lövedék a puskából, ezért áttért a Smith & Wessonra, és folytatta a lövést. Az öt töltény hamar elfogyott. Felvette a Sig Sauert, és újra lőtt. Szinte egyből kiürült, ezért berakta a tartalék tárat, amelyet Noriko újratöltött, és tovább lőtt. Fontos volt, hogy ne hagyja abba. Tudta, hogy Kavada és Noriko eltűntek szem elől a hegyen. A Sig Sauer újra kiürült. Több tartalék tár nincs, nem marad más, mint újratölteni… Abban a pillanatban Kirijama újból kitette a kezét, most a traktor elején lévő villa felől, amivel a földet szokta megfor­ gatni. Feldübörgött az Ingram géppisztoly hangja. Ugyanaz, mint az előbb. Kirijama erre fut! Súja már nem törődött a tűzharccal. Csak a kiürült Sig Sauer­ jét markolta (a zsebében még maradt hét adag kilenc milli­ méteres lövedék), megpördült és nekilódult. Ha odaér a
[395]

hegyre, ahol eltakarják a növények, Kirijamának sem lesz könnyű dolga, ha a nyomába akar érni. Csakhogy Súja egy hirtelen döntéssel kelet felé indult. Norikónak és Kavadának nyugat felé kell tartania, hogy az eredeti helyükre érjenek. Minél távolabb akarta tudni Kirijamát kettejüktől. Minden azon múlt, hogy mennyire tud sprintelni, mivel rö­ vid időn belül a lehető legtávolabbra kellett kerülnie Kirija­ mától. A géppisztoly lövése tulajdonképpen nem más, mint egy golyózápor, és kis távolság esetén mindenképpen talál. Csak azon múlik minden, hogy mennyire tud eltávolodni tő­ le. Futott. Annyi előnye volt, hogy az osztályban neki volt a leg­ gyorsabb lába. (Elvileg, mert egy tizedmásodperccel volt gyorsabb Mimura Sindzsinél. Remélhetőleg Kirijama nem fogta vissza magát azon a felmérésen.) Öt méter maradt csak, hogy elérje a fákat, amikor a háta mö­ gül felhangzott a fegyverropogás. Súja bal oldalába belehasí­ tott a fájdalom, mintha jól megütötték volna. Súja felnyögött, és majdnem elvesztette az egyensúlyát, de nem hagyta abba a futást. Befutott egy magas fasor fái közé, és elkezdett felfelé szaladni az enyhe emelkedőn. Megint hal­ latszott a géppisztoly hangja, és most a bal karja lendült fel akarata ellenére. Érezte, hogy közvetlenül a könyöke felett találta el a lövedék. Csak azért is futott tovább. Keletnek fordult… Nana, az ott tiltott zóna ám!… Majd észak felé váltott irányt. Újra lövés a háta mögött. Súja mellett jobbra egy vékonyka fa kettétört, és néhány gyufa nagyságú szilánk repült szerteszét. Megint egy lövés. Ezúttal nem talált. Illetve lehet, hogy igen. Már nem tudta eldönteni. Csak az járt a fejében, hogy még mindig követi. Oké, ezzel legalább Noriko és Kavada időt nyer. Fák és bokrok között vágott át, lejtőn fel, lejtőn le – Súja egy­ re csak futott. Arra egyáltalán nem is gondolt, hogy megtá­

[396]

madhatja valaki más, aki a sötétben lapul. Már azt sem tudta, mennyit futott. Abban sem volt biztos, hogy merrefelé tart. Időnként mintha hallotta volna is meg nem is a géppisztoly ropogását. Nem tudott különbséget tenni, talán a robbanás utóhatásaként csupán a füle csöngött. Mindenesetre még nem nyugodhatott meg. Messzire. Messzire kell mennie. Hirtelen kicsúszott a lába alól a talaj. Egy ideje már egy dom­ bon futott, és most rájött, hogy a lejtőnek egyszer csak vége lett. Pont úgy, mint amikor Óki Tacumicsivel verekedett, le­ gurult a meredek lejtőn. A teste visszapattant, amikor leért az aljára. Tudta, hogy a Sig Sauer nincs a kezében. Fel akart állni… Ráeszmélt, hogy nem bír felállni. A vérveszteség miatt – gon­ dolta kábán. Nem is… Megütötte a fejét? Na ne már! Az nem lehet, hogy ennyi sérüléstől ne bírjak felállni… Vissza kell mennem Norikóhoz és Kavadához, mert meg kell véde­ nem Norikót, mert megígértem neki, mert én. Elkezdett felemelkedni, de előrebukott. Súja elvesztette az eszméletét. [Maradt 20 fő]

51

Szinte teljesen sötét volt, csak kevéske hold­ fény szűrődött be az ablakon. Sindzsi még egyszer földhöz vágta a kezében lévő tárgyat. A padlóhoz csapódás hangja alig volt kivehető. A vastagon összehajtott, leterített takarónak köszönhetően, csak egy halk sziszegést lehetett hallani, mintha valami leeresztene, ugyan­ akkor egy sípoló hang is megszólalt. Sindzsi rögtön felkapta a földről a tárgyat, és az egyik végébe belenyomta a kis műanyagdarabot, amely a takaró mellé esett. A hang abbamaradt.
[397]

– Jaj, siessünk már! – mondta a mellette figyelő Jutaka, de Sindzsi leintette, és még egyszer megismételte a próbát. Sziszegés, sípolás megint. Sindzsi felvette, és a hang meg­ szűnt. Most már minden rendben lesz vajon? Igen ám, csak ha ez nem működik tökéletesen, az egész eddigi munkájuk kárba vész. Csak még egyszer… – Hallod, sietnünk kell… – mondta még egyszer Jutaka, mire Sindzsi már-már vicsorogni kezdett az idegességtől. Vala­ hogy uralkodott magán, és annak ellenére, hogy érezte, még nem tett meg mindent, válaszolt: – Jó – és abbahagyta a tesztelést. Kihúzta az akkumulátort és a teszthez használt kis motort összekötő zsinórt, és elkezdte leszedni a ragasztószalagot, amellyel a motort az elemre rög­ zítette. Sindzsi és Jutaka most újra az Észak-takamacui Mezőgazda­ sági Áruház Oki-szigeti Kirendeltségén voltak. Ez volt talán a legnagyobb a sziget összes épülete közül, az iskola és a kikötőben lévő Halászbolt mellett. Persze világítás itt sem volt, és a sötétbe burkolózott helyiségben teljes egé­ szében elfért volna egy kosárlabdapálya. Itt-ott különféle me­ zőgazdasági gépek, egy traktor vagy egy kombájn kuksolt benne. Volt egy szerelés alatt álló kisteherautó is, kerekek nélkül egy emelőn. Az egyik sarokban mindenféle műtrágyát halmoztak fel zsákszámra. (Csak a veszélyes ammónium-nit­ rátot őrizték eggyel beljebb, egy nagy, zárt tárolószekrény­ ben, amelyet Sindzsi feltört.) A palából készült fal biztosan megvolt vagy öt méter magas. Az északi falhoz illesztett ga­ lériaszerűségen szintén műtrágyák és permetezőszerek sora­ koztak, meg mindenféle kisebb áru. A galériára a Sindzsiék­ kel szemközti oldalon, tehát a keleti fal mentén egy vaslépcső vezetett, és a lépcső mellett volt a bejárat nagy tolóajtaja. A lépcsővel átellenben, az ajtót közrefogva, a délkeleti oldal csücskében választották le az irodát, és a nyitva hagyott ajtón át íróasztal és fax elmosódott körvonalait lehetett látni.
[398]

Elég sok vesződség volt az iskola G7-es mezőjén keresztülve­ zetni a sárkányeregető zsinórt. Először a zsinór egyik végét felkötötték a szikla mögötti magas fa tetejére, azután fogták a másik végét, és elindultak vele a fák között. Csakhogy felet­ tük igen erősen fújt a szél, így nem volt egyszerű maguk után húzni a szemeteszsák-léggömböt. Sindzsi több mint tízszer volt kénytelen felmászni egy-egy fára és kiszabadítani a be­ akadt zsinórt. Ráadásul sohasem tudhatta, hol lapul ellenség a sötétség mélyén, ezért munka közben vigyáznia kellett még Jutakára is, így a végére teljesen kimerült. A lényeg az, hogy jó három óra alatt nagyjából készen lettek a zsinór átvezetésével, és épp kifújták magukat, amikor igen­ csak közelről heves lövöldözés hangja hallatszott. Tizenegy után történt. Még egy robbanásféleséget is hallottak, de nem voltak abban a helyzetben, hogy foglalkozhattak volna vele, ezért gyorsan visszajöttek ide. Azalatt pedig elhallgattak a fegyverek. Azután Sindzsi belekezdett végre az elektronikus gyújtószer­ kezet készítésébe, de ezzel is a tervezettnél többet kellett pe­ pecselnie. Mert nem elég, hogy nincsenek megfelelő szerszá­ mai, a masinának rendkívül kiegyensúlyozottnak is kell len­ nie. Az iskolába ütközés hatására kell az áramnak megindul­ nia, annyira viszont nem szabad érzékenynek lennie, hogy a kötélpálya korábbi szakaszán – például a rázkódástól, ami­ kor a csiga áthalad egy csomón – bekapcsolódjon. Ezt is megoldotta valahogy – robbanószerkezet helyett egy motort kapcsolt rá (egy borotvából szerelte ki), és amint azt elkezdte tesztelni (tehát az előbb), közbeszólt az éjféli híradó. Csak egy halott volt, Simizu Hirono (lányok, 10.), akit Sin­ dzsi közvetlenül a játék kezdete után látott. Az is felmerült benne, hogy köze lehet a tizenegy után hallott heves tűzharc­ hoz, de Szakamocsi mondott ennél lényegesen fontosabbat is – legalábbis Sindzsi és Jutaka számára. Azaz, hogy a sziklá­ juk alatti terület, az F7-es mező, hajnali egytől tiltott zónává válik.

[399]

Nem csoda, hogy Jutaka sürgette. Ha oda nem tudnak belép­ ni, a tervüknek lőttek. Az egésznek annyi. Sindzsi sem akart egy jó játék után, amikor már közel járt ahhoz, hogy mattot adjon, végzetes csapdába esni. Gyors mozdulatokkal kivette az elektromos gyújtószerkezetet a késére kapcsolt tokból. A sötétben összerakta a két, tompán fénylő fémdarabot, és le­ szedte a műanyag borítást a végén kilógó drótról. Aztán előbb ragasztószalaggal rögzítette az elektromos szerkezet kapcsolójául szolgáló rugós műanyagdarabot, és a belőle ki­ lógó drótot összeillesztette a gyújtó drótjával. Körbetekerte ragasztóval, hogy semmiképpen se eshessen szét. Majd egy fényképezőgép vakujából a nyomtatott áramkörrel egyetem­ ben kölcsönvett kondenzátort elhelyezte az akkumulátor ol­ dalán a kijelölt helyre. Ahhoz, hogy feltétlenül berobbanjon a gyújtószerkezet, nagy mennyiségű magasfeszültségű áramra van szükség. Ezeket megint alaposan egymáshoz kötözte. A gyújtószerkezet másik vezetékét csak a hegyre érve szándé­ kozta kezelésbe venni (nehogy véletlenül idő előtt felrobban­ jon), ezért csak a műanyag borítást távolította el, és a végét hozzáragasztózta az elem oldalához. – Jó – mondta Sindzsi, és felállt, zsebre tette az elkészült gyújtószerkezetet. – Siessünk, készülődj! Jutaka bólintott. Sindzsi a biztonság kedvéért a fogót és a tar­ talék drótokat meg egyebeket is behányta a hátizsákjába, és a vállára emelte a zsinórokra osztott kötelet. A lába elé nézett. Egy benzin és ammónium-nitrát keverékével töltött petróle­ umtartály állt mellette. Az oxigén pótlására kitalálta, hogy egy levegővel töltött légpárnát töm bele ernyőszerűen elhe­ lyezve. A szája most be van fedve, de az oldalán egy másik gumikupak lóg le egy nejlonmadzagon a tartály fogójáról, előkészítve a gyújtószerkezetnek. Azután az órájára nézett. Nulla óra kilenc perc volt. Bőven van elég idejük. Oké. Enyhe izgatottságot érzett, míg gondolkodott. Nem volt könnyű, de mostanra legalább összeszedtek minden alap­ anyagot. Egybecsomózták az összes kötelet, amit találtak, az
[400]

egyik végét a H7-es zónában fogják rögzíteni a fára, amelyet kinéztek maguknak a hegyről. Azután a másik végét rákötik a sárkányeregető zsinórra, amelyen most egy kő van, hogy ne mozduljon el. Kibontják a kötelet, és otthagyják, megkerü­ lik az iskolát, és a hegy felőli oldalára mennek, az F7-be. Le­ veszik a fa tetejére kötött zsinórt, és maguk felé húzzák. Vele együtt jön majd a kötél a túloldalról, azután a gyújtószerke­ zettel felszerelt petróleumtartályra rászerelik a csigát, akár­ csak egy gondolára, és átvezetik rajta a kötelet. Egy mozdu­ lattal kifeszíteni a suli fölé a kötelet, odarögzíteni egy fához vagy valamihez, aztán… Utána buli van! Have fun! Yeah, we gonna make it! Ha az iskolai számítógépet vagy az áramköreit vagy akár a vezetékeinek egy részét sikerül legalább megrongálniuk, és elültetik a gyanút, hogy valami hiba csúszott a rendszerbe, ennyi robbanóanyaggal nem csak a számítógépet, illetve de­ hogy csak azt, a fél iskolát a levegőbe fogják repíteni. Amint ez megtörténik, az F7 sziklája mögé rejtett kerékbelső-úszó­ gumikkal futásnak erednek, és a terv szerint a sziget nyugati partjáról a tenger felé menekülnek. Egy adó-vevővel hamis segélykérő jeleket küldenek, összezavarják a kormányt, és ha jól számolt, szűk félóra alatt eljutnak a szomszédos Tojo-szi­ getig, ahol pedig hajóra szállnak. (Egy jachtot még el tud ve­ zetni. Nem tud eleget hálálkodni a bácsi emlékének.) Onnan pedig valószínűleg. Ha Okajama felé indulnak, és ki tudnak kötni egy rejtettebb tengerparton, nyert ügyük van. Fellóg­ nak egy vidéki áruszállító vonatra, vagy lekapcsolnak egy arra járó autót. Végül is van fegyverük. Kocsieltérítés. Ragyo­ gó. Ekkor Sindzsi lepillantott a nadrágjába tűzött Beretta M92Fre. Az átalakított adó-vevővel elterelő hadműveletre készült, de arra az esetre, ha mégis felfedeznék őket a tengeren, am­ mónium-nitrátot és benzint töltött néhány kólásüvegbe, ala­ posan lezárta őket, és eltette a hátizsákjába. De mivel gyújtó­ szerkezet nincsen rajtuk, lényegében egyik sem több egy jól égő Molotov-koktélnál. Ha úgy áll a helyzet, hogy már-már felfedeznék őket, a legjobban teszik majd, ha elébe mennek a
[401]

dolognak, és akár a vízen keresztül megközelítve a hajót, ön­ szántukból felmásznak rá, és harcolnak. Ha elég ügyesek, még fegyvert is szerezhetnek maguknak, és ha be tudják in­ dítani a hajót, el is szökhetnek vele. Csakhogy ennek elen­ gedhetetlen feltétele a pontos célzás. Ez egy icipicit aggasztotta. Ezzel a Berettával járt-kelt eddig a szigeten, de ha belegondol, még egyet sem lőtt vele. És hiába volt bácsi a bácsi, fegyvere azért még neki sem volt, sőt lőni sem tanította meg. De Sindzsi a fejét rázta. Mimura Sindzsi a Harmadik. Min­ den rendben lesz. Hát nem bement az a súlyos labda a kosár­ ba annál a büntetőnél is, amikor életében először vette kézbe? – Sindzsi! – hallotta, ahogy Jutaka hívja, és felemelte a fejét. – Kész vagy? – Nem. – válaszolt Jutaka szerencsétlen hangon, majd elővet­ te az ellenőrzőjét, és valamit gyorsan körmölni kezdett. Sindzsi az ablak mellett olvasta el a hold fénye mellett. „Nincs meg a csiga” – állt a papíron. Hirtelen Jutakára nézett. Lehet, hogy félelmetes volt az arca, mert Jutaka visszahőkölt. A kötél felét és a csigát elvileg Jutakának kellett volna vinnie. Ő volt a csigafelelős, már attól fogva, hogy megszerezték a kútnál. Ide is hozta, biztos letette valahova… Sindzsi megint letette a kötelet és a hátizsákot a vállairól. le­ térdelt a padlóra, és elkezdett körbenézni. Jutaka is követte a példáját. A kezükkel tapogatóztak, még a traktor mögött, a munkaasz­ tal alatti koromsötétben is, de nem találták. Sindzsi felállt, és újra megnézte az óráját. A mutató közelebb járt tnár nulla óra tizenöthöz, mint tízhez. Erre elővette a hátizsákjából a kapott zseblámpát. A világító részét körbeölelte a kezével, és bekapcsolta.
[402]

Az asztal mögött hevert. – Ne haragudj. kapd össze magad. és az épület keleti oldalán lévő tolóajtóhoz mentek. A bejárat közelében egy kombi gépkocsi állt. És a tetejébe még sietnek is. mint amennyi szükséges. ahova nem ér el a holdfény az ablak­ ból. Sindzsi – mondta Jutaka bűnbánón. Egy méterre sem onnan. ezért Jutaka tisztára úgy nézett ki. Jutaka is felvette a kötelet (nem kispályás adagról van szó. Sin­ dzsi pedig mosolyogni próbált. – Ne haragudj rám. Az épület előtt egy nagy. A kötelet csak félútig kell vinni. és egy hosszít csíkot rajzolt ki. az üres padló árnyékos részén. de ebben a Gazdabolt névvel dicsekvő raktárszerű helyiségben szétcsordogált a sárgás fény. és kinyitotta. Körülbelül tíz centire nyitva volt. mint egy teknős. Inkább mostantól figyelj oda rendesen. jobb kézzel nyúlt a nehéz vasajtóhoz. egy kicsit délebb­ re volt. a fal mellett. burkolatlan parkoló terpeszkedett. Mindig is büszke volt az erejére. de a húszkilós tartályt fel kell cipelnie a hegy tete­ jére. Ne törődj vele. Látta Jutaka arcán a pánikot. de ez a két csomag azért egy kicsit nehéz volt. Jobbra volt a bejárata. beáradt rajta a sápadt holdfény. – Hékás. ahol Jutaka hátizsákja volt. Sindzsi – ismételte Jutaka. Felemelte a petróleumtartályt. Jelentőségteljesen Jutakára nézett. A szigetet kelet-nyugati irányban kettészelő szélesebb út messzebb.Vigyázott ugyan. és egy keskeny útra nézett. de ebben Sindzsi sem különbözött tőle). hátán a páncéljával. Jutaka sietve felkapta a csigát. aztán a háta mögött rögtön meg is ta­ lálta a csigát. Jutaka! Azután újra vállára vette a hátizsákot és a kötelet. majd gyorsan lekapcsolta a lámpát. Sindzsi átvette a petróleumtartályt a bal kezébe. A kékes fénysáv ki­ szélesedett. [403] . – Semmi baj. hogy ne szivárogjon ki több fény.

Sindzsi és Jutaka annak a bal oldalára. illetve a parkolótól keletre rögtön egy szántó­ föld következett. mert a szeme sarkából meglátott va­ lamit. még így éjjel is lehetett látni. Sindzsi megigazította a kezében a petróleumtartály fogóját. Azért fagyott az arcára. Tehát a zsinór elhalad az iskola mellett. a mögött pedig. hogy sűrűn so­ rakoznak a házak. hogy meg fogunk halni. Balra fordulva az udvar legmélyén egy kis raktár. – Tessék? – Lehet. Balra tőle Jutaka felnézett rá. rögtön a szántó csatornája mellé rögzítették a hegyről lehúzott sárkányerege­ tő zsinór végét. – Oké. Több mint háromszáz méte­ ren át. én sem vagyok semmi. Felkészültél rá? Jutaka egy pillanatig néma volt. majd kis gondolkodás után megszólalt. azok közül a legmagasabbikra fogja felkötni a kö­ telet. Azon túl volt a település. Felkészültem. hogy felhúzza a kötelet a hely tetejéig? Sindzsi sóhajtott. Egyáltalán ki fogyja bírni az a zsinór anélkül. – Jutaka. viszonylag magasabban. ha lehallgatják. és mosolyogni készült. hogy elszakadna. De szinte rögtön válaszolt: – Igen.A tolóajtótól. Tu­ lajdonképpen abból sem lehet baj. a kicsit alacsonyabban fekvő szántóföld­ ből egy ember feje bukkant ki. rajta itt-ott néhány lakóházzal. az iskola állt. egye­ nesen a hegyoldalban lévő kőig. körbeölelve egy dombbal. Előtte pedig egy egyemeletes ház mellett néhány fa látszik. A parkolótól keletre. – Jutaka…! [404] . Na.

Ő még viszonylag jóban volt Sindzsivel és Jutaká­ vai (főleg azért. Az árnyék megszólalt: – Ne lőj! Mimura! Ne lőj. Észrevette. amit egyetlenegyszer felkapcsolt. de azért követte. hogy rá annyira nem jellemző módon elsiette a dolgot. Félénken szólt: – Megláttam a fényt. már meg is markolta Jutaka karját. en­ gem is vegyetek be! A lehallgatás miatt Jutaka összeráncolt szemöldökkel nézett Sindzsire. pont most. Inkább „Hű de nagy gáz van!” érzé­ se volt. Sindzsi. Meg­ bánta. ha más is csatlakozik hozzájuk. a palafalú mezőgazdasági boltba. Sindzsi dühös volt. ahonnan épphogy csak kiléptek. és fellépett a bolt udvarára. és szusszant egyet. Bal kezében lógott a hátizsákja. légyszi! Én vagyok. és visszafutott vele a tolóajtón túlra. A fenébe. mi lesz. miért kellett ennek épp ilyenkor. és bekapcsolta azt a lámpát. de Sindzsit most nem a megkönnyebbülés töltötte el. Ídzsima! Sindzsi ekkor vette észre. – A háttérből Jutaka lelkes hangja hallatszott. mert már első óta egy osztályba jártak). hogy ti vagytok azok… Mit csináltatok? Mit cipeltetek ki az előbb? Kötél? Engem is. Keita folytatta: – Aztán… idejöttem és láttam. talán mert nála volt a nehéz kötélhalom. Keita lassan felemelkedett. 2. [405] . Most tűnt csak fel neki. hogy Sindzsi nem engedte le a fegyvert. ami Sindzsi szerint nagyon nem il­ lett a helyzethez. hogy megkeresse a csigát. – Ídzsima az. és a jobbjában valami kést tartott. Jutaka egy pillanatra megingott. hogy eddig nem is gondolko­ dott el rajta.Ahogy kimondta. hogy az árnyék Ídzsima Keita (fiúk. hogy egy baráttal többen vannak. Hallod? Ídzsima. ad­ digra Sindzsi már az árny felé fordította a fegyverét. Amikor beért az ajtó mögé. Nyilván arról a fényről van szó. A szeme elkerekedett.).

Még jó hét-nyolc méter volt köztük a távolság. egy lépést tett előre. – Veled nem közösködünk. Keitával megnézték a filmet. hogy Jutaka ne jöjjön előrébb. három nagymenő gimnazistába ütközött. – Mi az. Ídzsima Keita megállt. amely az árkádos főutcáról ágazott le. mi van már? Meg sem ismersz. te nem is tudsz róla. amely még a holdfényben is kivehető volt. Jó vásár volt. Érezte. – Sindzsi. Mimura? Légyszi. Jutaka. és ott­ hon feküdt. év vége felé történt. Úgy volt. Második márciusában. (Sindzsi egy külföldi számítógépes könyvet vett antikvá­ riumban. – Miért célzol rám. hogy Jutaka is jön. – Jutaka. de megfázott. – Ne gyere közelebb! – szólt még egyszer Sindzsi tagoltan. nem? Sindzsi szótlanul megrázta a fejét. Remegett a hangja. Mimura? Sindzsi nagy levegőt vett. sőt inkább jelentéktelennek nevezhető. utána könyves. Egy mellékutcában. Sindzsi Takama­ cuba ment moziba Ídzsima Keitával (mivel Siroivában nem volt mozi). – Ne mozdulj! – fordult Keitához. Nem volt valami nagy esemény. Ídzsima Keita halálra vált arccal. mi bajod? Sindzsi a szabad jobb kezét feltartotta. Jutaka felnyögött mellette. Tényleg. Ne mozdulj! – Na! – mondta Keita. ne csináld már! Megbízhatunk benne.és lemezboltokban lófrál­ tak. hogy Jutaka moz­ dulatlanná dermed mellette. vegyetek be engem is! Sindzsi felhúzta a Berettája kakasát. mert külföldi könyvekből az állami ellenőrzés szigora miatt még a műszaki témájúakat sem [406] .– Sindzsi… Sindzsi.

– Ha úgy van. Jó tíz centivel volt magasabb Sindzsinél. mert elfelejtett megvenni egy képregényt. [407] . A kérdező arcára volt írva. Aztán Sindzsi füléhez hajolt. hogy megijedjen egy kis hasba rúgástól. vagy valami mostaná­ ban divatos szerre lehetett ráállva. – Add elő mindet! Ne húzd az időt! – sürgette megint. és beletérdelt a gyomrába. amikor a másik kettőre pillantott.) Éppen a megállóhoz indultak volna. Vagy szipuzott. akkor elégedjetek meg húsz jennel. csak nem orosz ölelés? – kérdezte higgadtan. Ez igen kellemetlen volt. de Keita visszament a könyvesboltba. Csak azt akarták. és a fogai között rés tátongott. Különben akkor ad­ nék nektek. aki a maga százhetven­ két centijével alacsonynak számított a kosárcsapatban.könnyű beszerezni. hogy ez különösebb energiát igényelt volna. Ahogy kimondta. Hülye kre­ tén. Sindzsi megfeszítette a hasizmát. Mindenesetre nagyon rossz szag áradt a szájából. Ezek tuti. Kerítésfog arcán a felháborodás tükröződött. Sindzsi ellökte magától a gimnazistát. – Hé. nem? Úgy látom. – Kétezer-ötszázhetven jen van nálam – vonta meg a vállát Sindzsi. te ott! Van pénzed? – támadta le az egyik gimnazista. – Te még csak középiskolás vagy. ha térden állva pitiznétek érte. ahogy a nagyobbakkal beszélsz. mint aki nagyon meglepődött. elkapta Sindzsi vállát. legalább fogat moshatna – gondolta Sindzsi. és felfogta az ütést. hogy „Hát ez tök csóró”. mert a fogínye összement. hogy a saját korosztályuk­ kal szemben nem mennének semmire. valami nem stimmel azzal. Igazából nem is volt az akkora. – Ti csak nem afféle csavargók vagytok? – kérdezte Sindzsi olyan arcot vágva. azok meg csak vigyorogtak. Rápillantott a másik kettőre. – Mi volt ez.

A nagy­ bátyja. – Na. – Bocs. Azzal egy jel irányzott horogként belenyomta Kerítésfog mocskos szájába a kezében tartott keményfedelű könyvet. visszament a könyvesboltba.Pedig biztosra vette. hátrahagyva az összegörnyedt gimnazistákat és a tá­ volról odasandító járókelőket. bolti zacskóban. amikor Sindzsi megszólította. Már a kezében volt a keresett könyv. amikor [408] . végül felemelte a fejét. hogy megkeresse Keitát. Amikor kivette az ujját. és megkérdezte. csak ahogy itt nézelődtem. – Na. menjünk! – zárta le az ügyet Sindzsi egy vállrándítás­ sal. Épphogy csak fájt. Sindzsi. Ez is elég kispályás ütés volt. majd rögtön el is tűnt az utcasarkon. hogy a szája felrepedt belül. Aztán elkerekítette a sze­ mét. véres volt. eszembe jutott egy másik könyv is. amit meg akartam venni… – magyarázko­ dott. Ujjával megtapogatta a sebet a szájában. akinek Sindzsi minden tudását köszönheti. gyorsan pakolj már ki pénztárcástul! Sindzsi nem nézett fel. de azért érezte. aki a képregény-részlegnél volt. de közben halványan elmosolyodott. Csak téblábolt ott céltalanul. Fogtörés hangja hallatszott. hogy mi történt a szájával. aki viszont elég szerencsétlen arcot vágott. – Hát ez meg…! Ököllel ütött Sindzsi arcába. Abszolút nem jelentett problémát az ilyesmi. Kerítésfog hosszúkás és jellegtelen arcán fintor jelent meg – bár feltehetőleg csak a modorán akadt fönn. hogy nem látta. Persze ez nem jelenti azt. A probléma inkább mással volt. amint Keita arca felbukkant. bocs. A maradékot röpke tíz másodperc alatt elintézte. – Te kezdted! – vidámodott fel Sindzsi. a vereke­ dést sem felejtette ki a tananyagból. Hát ezt még túl fogja élni. Találkozott a tekintetük Kerítésfoggal. és Kerítésfog hátrabukott. hogy ezek nem is ismerik ezt a kifeje­ zést.

mindig az a gusztustalan pofája fog eszébe jutni. hogy nem fekszik neki a bocsánatkérés sem a tettéért. Amikor csak előveszi majd a könyvet. ha a gimnazisták megjegyzik maguknak az arcát. ami nem tetszik nekünk – mondta gyakran a nagybátyja –. mint a dedóban.Sindzsit azok hárman körbevették. Hát még szép. Kell egy kis a hazugság. hogy Sindzsi simán elbánik három gimnazistával. de így már minden világos! Szóval eszébe jutott egy másik könyv… Vagy úgy! Ennek köszönhetően Siroiva felé a vonaton nem volt túl jó a hangulata. Keita biztos azt gondolta. mint a bű­ nözőket). nehogy baja essék. mindig eltávolította a borítót. hiszen azt azért mégsem mondhatta.) A félénkek és a gyávák nem önhibájukból azok. Aztán érthető. Azt hitte.” Ezek után Sindzsi azzal büntette meg magában Ídzsima Kei­ tát. (Ezt a nagybátyja is gyakran mondta. ha egy könyv elszakad vagy összekoszolódik. Amikor olvasott. Ráadásul a szélén ott éktelenkedett Kerí­ tésfog fogának és nyálának a nyoma. megbüntetjük azt. hogy „örök harag”. hogy simán menjen tovább a világ. Csak hogy levezessük va­ lamivel a feszültségünket. nem valami nagy büntetés. Igen ám. mi? De ez jó volt így mindkettőjük számára. Senki sem a saját hibájából olyan. Ez így is van. mivel a rendőr­ ség buzgóbban fogdossa a hétköznapi embereket. Ez nagyon nem tetszett Sindzsinek. „Ha olyan végeredményt kapunk. Ez van. talán rendőrt hív (noha nem sok haszna lett volna belőle. hogy a továbbiakban tudta. aki annak az egésznek az oka volt. ha kihívja a rendőrséget. Na. És biztos nem akart verekedésbe keveredni és megsérülni. [409] . Ídzsima. mihez tartsa magát a barátsá­ gukban. Sindzsi. amilyen. Persze. de Sindzsi újonnan vett szakkönyvének el­ szakadt a borítója. Különben is – bár ő maga is túlzott pedantériának tartotta – ki nem állhatta. Meg annak sem örült volna.

bácsi. Mimura! Ne haragudj rám. A jobb kezében a kés visszatükrözte a holdfényt. – Mimura… – Keita hangja megint könyörgőre fordult. Ez most a Valóság. Tűnj innét gyorsan! Keita arcára kiült a harag. Mimura? Mondd meg! Mert akkor elme­ nekültem? Azért nem bízol bennem? Sindzsi továbbra is célra tartotta a fegyvert. – De! – tárta ki a karját Keita. Nem is mondta el még Jutakának sem. és nem mondott semmit. és végül ledobta a kést a földre. Viszont ebben a játékban meghalsz. – Amiatt?…Amiatt. ami történt. amiről olyan gyakran beszéltél ne­ kem. – Nézd. ha nem foglalkozol ilyen jelentéktelennek tűnő eseményekkel. én nem akarok semmi rosszat! Ebből most láthatod – mondta. Már majdnem sírt. Elhallga­ tott… Aztán remegő hangon megszólalt. – Miért? Miért nem lehetek veletek? – Sindzsi! – Jutaka. te fogd be! Akkor hirtelen nagyon feszültnek tűnt Keita arca. – Bocsáss meg. Keita egyre inkább elszontyolodott Sindzsi viselkedése miatt. – Nem megy. Itt igenis örök harag van. – Hát barátok vagyunk. Sindzsi megrázta a fejét. Jutaka szavaira válaszolva.Szóval tényleg szóra sem érdemes. nem? Sindzsi továbbra sem eresztette le a fegyvert. Csak semmi levezetés. Mi­ mura! [410] .

Van egy ország.Sindzsi összeszorította a száját. tévesztés nélkül? Természetesen. Sindzsi összeszorította a fogait. azt jobb kézzel tenné. Hadd legyek veletek! – Ide ne gyere! – üvöltötte Sindzsi. Ha Keita előhúzna valamit a nagy késen kívül. megrázta a fejét. Keita előrébb lépett. és még egy lépést tett. De elűzte a kételyeit. És egyre közelebb van a hajnali egyórás határidő. – Légy szíves! Félek egyedül. hogy a másik fél szándékai helyett inkább a képességeit mér­ jük fel. Keita olyan érdeklőd­ ve szemlélte. mint egy ritka kémiai kísérle­ tet. [411] . Sindzsi lefelé fordította a pisztoly csövét. Jobb. De azután megint elindult. Már nem tétovázott. – Sindzsi. Egy pillanatra megingott. hogy mi lehet az. ahol a nemzetbiztonságiaknál alapszabály. Ídzsima Keita szája sírásra görbült. és most először húzta meg a ravaszát. – Állj! Állj már meg! – Vegyetek be! Kérlek! Keita újra lépett egyet. egyáltalán mit… Sindzsi jobb kézzel megálljt intett Jutakának. amely kizárólag csak előre tud haladni. Célba tudja venni? Ez már nem csak ijesztgetés lesz. hogy most vajon őszintén beszél Keita. vagy csak színészke­ dik. Jobb. Nem sodorhatta Jutakát veszélybe. majd Keita lába előtt felporzott a talaj. A lövés hangjával egy időben a töl­ tényhüvely sápadt nyomot húzott maga után a holdfényben. Bal. ugye? Menni fog pontosan. Újra meghúzta a ravaszt. Egyre közelebb került hozzájuk. Nem volt egyedül. mint egy félresikerült felhúzható bábu.

Mimura Sindzsi egy reggel arra ébredt. Még a sötétben is látható volt. hogy szívás. Sindzsi! Miért ölted meg? Sindzsi állva maradt. – Sindzsi! Mi a fenét csinálsz? – kiáltotta Jutaka. Kitárta a karját. Izzadság. Jutaka az oldalához térdelt. – Arra gondoltam. Nehéz volt a teste. mert a teste kicsavarodott. Izzadok az idegességtől. Arca hirtelen kifejezéstelenné vált. ha van nála még valami a konyhakésen kívül is. Nagyszerű. – Miért. majd egy kis habozás után megta­ pogatta a nyakát. aki soha nem téveszt célt? Siroiva legtehetségesebb védője. De égő. de pont úgy visszhangzott. és rátette a kezét. Jutaka szúrósan nézett fel rá. Lassan odasétált Ídzsima Keita testéhez. Hát nem ő volt a Harmadik. A karjára céloztam. mintha váratlanul át­ alakult volna valami gépemberré. „Hú. – Meghalt! Sindzsi egy darabig mozdulni sem bírt. De ez is csak egy pillanat volt. Keita szája nagyra volt tátva. mint egy diszkoszvető dobás előtt. mintha megcsúszott volna a ravaszra tett ujja. Ídzsima Keita felsőtestének jobb oldalát ér­ hette a lövés. Mi­ mura Sindzsi? Felállt és előrelépett. majd a következő pillanatban térdre bukott. hogy Terminátorrá változott. Nem mintha számítana valamit is.Úgy érezte. hogy nem gondol semmire. Nem akartam megölni. mint amikor fürdés közben magában beszél. [412] . és odafutott Keitához. Mimura Sindzsi. úgy válaszolt. Úgy érezte. de ez nem így volt. és hanyatt dőlt. még a fegyvert sem eresztette le. Szánalmas volt. ahogy a mellkasa jobb feléből egy kis szökőkút bugyog a fel­ színre. Ez egy pillanatra tudatosult benne a tompa lövés előtt. de égő!” – ez a hang visszhangzott a fejében.

Jutaka erre végigtapogatta Ídzsima Keita testét. Csakhogy… Igen… Sietni kell. Mintha csak Sindzsinek akarná megmutatni. Azután szólalt meg. majd még egy lépést hátrálva válaszolt. ezért szándé­ kosan lőttem le Ídzsimát? Ez… Csakhogy Jutaka hevesen megrázta a fejét. – Még véletlenül sem volt nála semmi! Nem vagy normális. A szája reszketett. mi van? Miről beszélsz? – …Igazából… Igazából… Megszökni nem is… Igazából nem is… [413] . Remegő ajkáról újabb szavak bugyogtak elő. Nem. Bácsi. hogy villámsebesen száll ki belőle az erő. Most nem lehet fennakadni egyetlen tévedésen… Pont azelőtt. Erősen megmarkolta a jobb kezében lógó Berettát. valami átfu­ tott Jutaka arcán. ugye nem… – mondta. – Sindzsi. ugye nem hibáztam? Ugye? Sindzsi szótlanul nézett le az ő arcába bámuló Jutakára. Sindzsi a szemöldökét ráncolva bámult Jutaka arcába. a hátizsákját is kikutatta. „Távolságot tartott Sindzsi­ től. Igazából. De muszáj volt megtennie. – Micsodát? – kérdezte. – Nem. Sindzsi nem értette. – Azt akarod mondani. hogy sajnáltam az időt. ugye nem direkt… Igazából… Sindzsi szorosan összezárta a száját. Jutaka egyszer csak hátraugrott. – Csak nem… Sindzsi. Egy. Jutaka. Sindzsi! Miért nem hittél neki? Sindzsi érezte. Igazából. mielőtt Sindzsi ezt kimondta volna.

hogy megbízzál bennem. Sindzsi arca eltorzult a döbbenettől. és igazából nincs is kedve megszökni. ekkor már megtalálta a választ arra. inkább mégse csiná­ lom”? Mint ahogy azt mondtam. Hogy legyen. – Az csak. de Sindzsi ebből is megértette. mit jelentsen ak­ kor az iskola mellett végigvezetett zsinór? Azt akarod mondani. ez lett volna a rejtett szándékom? Mivel csak egy pisztolyunk van. de álljunk meg egy pillanatra. De rögtön kiabálni kezdett. de természe­ tesen Sindzsi. hogy mentsem a bőrömet. amikor befuccsolt a hackelés? No igen. én majd egy zsinórte­ [414] . Nehogy már… De csak ez az egy lehetséges válasz létezett. hogy szembeszálljak Szakamocsival. Lehet. akinek a koponyájában található CPU sebessé­ ge nem marad el másokétól. mondjuk. hogy Sindzsi belement ebbe a já­ tékba. Na várj csak egy kicsit. – Ne mondj ilyen hülyeségeket! Akkor mi szükségem lenne veled maradni?! Jutaka hevesen rázta a fejét. játszani akar. és a számítógépet meg a telefont is csak azért piszkáltam. a robbanószer biztos hatásos fegyver lesz a győzelmemhez? Közvetlenül az iskolarobbantás tervének megva­ lósítása előtt azt mondtam volna. hogy életben maradjon – biztos ezt akar­ ja mondani. hogy megnyerjem ezt a játékot. hogy mire gondol Jutaka. hogy „Bocs. aki őrködik. szóval csak kihasználja Jutakőt. Tehát Jutaka arról beszélt. mivel lezárták a telefonvonalakat a szigeten.Jutaka szavai nem álltak össze értelmes egésszé. mert nálam van az ész. és miután az befulladt. Ennél nem mondott többet. Az csak. hogy a szája is ki­ nyílt. mennyit dolgoztunk az új előkészületekkel. én a számítógéppel is mindent megtettem. amíg alszik. Ezért lőtte le Keitát. Ezek mind csak azért voltak. „Nem megy’. és a benzint meg a műtrágyát is csak azért szereztem.

azért lőttem meg Ídzsimát. nem? Az is csak egy trükk volt a részemről? …Nem túlzás ez egy kicsit. Jutaka habozott ugyan. én meg azt mondtam. Egy leheletnyi kétkedés vele szemben. Tiszta hülyeség. csak egysze­ rűen a felszínre törhetett hirtelen a szíve mélyén eltemetett gondolat. akkor bármit kétségbe vonhat. de azért átvette a fegyvert. És ha szépen sorban elmondaná. Különben is. Nem lehet. tizenkét hengeres. Őszintén szólva nevetséges. Jutaka? Mert ha egyszer gyanakodni kezd az ember. Sindzsi megszólalt. mekkora hülyeségek a gyanúi mind egy szálig. mert ott volt. te meg elbőgted magad. hogy a szeme előtt halt meg egy igen közeli barátja. Jutaka is biztosan megértené. A testében hirtelen elhatalmasodott az előbbi erőtlenség. Tur­ bós. bosszút állsz Kanai Izumiért. Hasonló kategóriás erőtlenségeket tekintve lenyűgöző mértékű. lehet. Pedig magában Sindzsiben egy fikarcnyi gyanú sem merült fel Jutakát illetően. hogy megszedjem magam? Vagy az is csak egy ügyes átverés? Nem is. Ídzsima Keita. Lőj le nyu­ godtan! Jutaka tágra nyílt szemmel meredt Sindzsire. hogy egy kicsit begolyóztál a fáradtságtól? Az esze így diktálta. mielőtt Sindzsihez vágta ezeket a dolgokat. uram! Sindzsi visszaeresztette a Beretta kakasát. hogy Jutaka nem gondolta vé­ gig. Jutaka. Sindzsi továbbra is lefelé nézve folytatta: – Meg akartalak védeni. ami neked meg sem fordulna a fejedben? De… de hát azt mondtad. – Ha nem bízol bennem. Bomba üzlet. segítek. meg­ törten a térdére támasztotta a kezét. és Jutaka felé lódí­ totta. De nem kell annyit gondolkodni. a fáradtság és a sokk miatt. Hirtelen kiszállt a tagjaiból az erő. akkor lőj le most. a fenébe is! [415] . fektetett. De csakis azért bukkanhatott elő. inkább egy egyedi tervem van vele.lefon-társaságot alapítok. Még a te poénjaidnál is jobb vicc.

Sindzsi! Én egy kicsit meglepődtem. nincs jobb dolgod most. A lelkében valahol. Ebből megtudta. a fáradtság és a sokk. amely tisztára olyan volt. Csak sírt. Egy pillanattal később a teste különböző részein úgy érezte. mintha piszkavasakat szurkáltak volna belé. Jaj. nem? Elfelejtetted. nézz az órádra! Már nincs is idő… A nagybátyja hangjára hasonlított. A szomorúság. először Jutaká­ én hatoltak keresztül. Jutaka Sindzsi vállára tett kézzel állt eddig. Csakhogy a lestrapált idegei.Jutaka egy pillanatig bambán meredt előre. Sérülése lényegében halálos volt. az istenit! –. Jutaka. de a fájdalomtól Sindzsi visszatért a valóságba. Sindzsi? Micsoda hülyeség civakodni. Hékás. régi írógépre em­ lékeztető hangot hallott. Odafutott. hogy Jutaka kételkedett benne. A kezében fegyvert tartott – egy pisztolynál nagyobb lőfegyvert. a bolt parko­ lójának legtávolabbi pontján egy diákegyenruha árnya lát­ szott. aki nem bízik benned. Mögötte. Megbízol valakiben. hogy az ő szemét is könnyek áztatják. Én meg akartalak védeni. és hangosan zokogni kez­ dett. Azután sírásra fancsalodó arccal felnyögött. és… Jutaka Sindzsi vállára tette a kezét. de most a teste a földre zuhant. amely így el sem jutotta tudatáig. – Bocsáss meg! Bocsáss meg nekem. amelyek a testébe fúródtak. a tudata alatt megszólalt egy hang. de lehet. hogy ezzel Ídzsima Keita is ugyanígy volt. mint egy süteményes­ doboz. és a föl­ det bámulta. [416] . Szörnyű dolgot tettem. hogy meghalt Ídzsima. Sindzsi változatlanul a térdén tartotta a kezét. hogy azok a valamik – persze go­ lyók. elnyomták ezt a hangot. Egyszer csak érezte. hogy ellenséggel vagy körbevéve? Meg egyálta­ lán. az erőtlenség és a megbánás egyvelegének vegyes érzelmei közepette Sindzsi kopogó. Micsoda dolog volt ké­ telkedned bennem? Pedig én megbíztam benned.

hogy a szájából ömlik a vér. és Sindzsi összeszorította a fogait.). és felvette a Berettát. Vagy ha esetleg mégis. Jutaka… Vajon léleg­ zik még? Kirijama… a szája szélén bugyogott kifelé a vér. Most járta csak át a fejét az igazi fájdalom. És vetett egy pillantást az élettelenül lecsüngő jobb lába ujjaira. Ettől az előzőnél kétszer nagyobb fájdalom hasított a jobb ol­ dalába. lényegében csak a bal karjával és a jobb lábával húzva magát. és megcélozta az árnyat – Kirijama Kazuót (fiúk. Lőtt egy sorozatot. Érezte. De ehelyett is inkább Jutakára gondolt. megúszta. 6. ahol már nem volt semmi a cipőben. Akkor viszont gyere utánam! Jutaka már nem bír megmozdulni. mint a tűzi­ játék. Kirijama Kazuo már azelőtt elhúzódott jobbra. hogy onnan tört fel a legélesebben a fájdalom. az elvitte a jobb lábán az edzőcipő orrát. Én már nem fogok tudni kosarazni.A testében forróság áradt szét. annak ellenére. és egy lendülettel be­ vetődött a tolóajtó mögé. A lövéssorozat követte. [417] . Soha. Az újabb ko­ pogó hanggal egy időben a keze szikrákat szórt. még szép!). a bal vállába és a mellkasa bal felébe. Pompás. De ekkor már meglódult a bolt épülete felé. Semmiképpen sem. A jobb kezével a tartályt von­ szolta. de én igen. de reflexszerűen elhasalt balra. Felkapta az ajtó mögé tett petróleumtartályt. de lehajolva nekiiramodott. valahogy olyan merevnek érezte magát (ólomgolyókkal végzett sebészeti beavatkozá­ son esett át. és elkezdett visszavonulni a traktorok és kombájnok között a sötétben. Perdült egyet a föl­ dön. Csakhogy nem pihenhetett meg. A védőzseni legendája ezzel véget ért. Egy pillanatra megingott. felállt. nem leszek többé sztárjátékos. A hasába. és amikor azt hitte. Több mint tíz lövedék le­ het a testében. tehát te belementél ebbe a játékba. a Beretta pedig kicsúszott a kezéből. amelyet Jutaka elejtett.

hogy Kirijama is fejét behúzva a szerszámok és a sze­ relés alatt álló kisteherautó vagy akármi más alá nézeget be. a szemben lévő ablak pedig ripityára tört. Sindzsi felemel­ te a fejét. Gyere csak ide…! Jobb kézzel megemelte a petróleumtartályt. Már tudja. Plusz a patakzó vér nyomát sem lehet nem észrevenni. megkerülte és továbbhaladt. Abbamaradt. Elmúlt. Egyenként ellenőrzi őket. Kifogyott a tár. Tudta. hogy a tolóajtóban és az onnan benyúló kékes fénysávban egy árny jelenik meg. és el­ dobta balra. Valami kemény doboz­ szerűségnek ütközött a háta. hogy ő itt van a sötét­ nek ebben a részében. és az épület tele lett szerteszét repülő lö­ vedékekkel. koppant. aztán leesett a betonpadló­ ra. utánam gyere! Mintha csak Sindzsi gondolataira vála­ szolt volna. úgy közeledik. Itt vagyok. Persze Kirijama sem süket. Valaminek nekiütközött. a traktor alól látszott. és megint hátrálni kezdett a bal karjával és a bal lábával. és csak imádkozott. Sindzsi lebukott. Persze Kirijama biztos rögtön újratölti.később is ráérsz Jutakávai végezni. Az épület túlsó felén halványan látszot­ tak a galéria körvonalai. Valamelyik szerszám egy darabja elrepült. Iszonyúan figyelt. most engem kövess! Kér­ lek. Sindzsi körbenézett. de Kirijama inkább legyező alakban szórta szét a lövedékeket. nehogy zajt csapjon. A következő pillanatban vakuvillanással kísért kopogó hang ismétlődött megint. Ja. És a bejárattól odavezető vaslépcsőé [418] . és feltette a hasá­ ra. igen… Sindzsi nevetésre húzta csupa vér ajkait. És… Kirijama már az épületen belül volt. hogy ne találjon. Kirijama biztos oda fog lőni – gondolta. Sindzsi megfogott egy keze ügyébe eső csavarhúzót.

Levette a kupakot a csőréről. Odavonszolta magát a kéziko­ csihoz. az összes többi ablakkal és min­ dennel együtt. és amikor mellé ért. de már nem volt ideje rende­ sen rögzíteni őket. Ezért. Erre vártam. meghallgatta. Mennyi időbe telhet elfordítani a kulcsát? Nem volt ideje gondolkodni. onnan ráugorhatott volna Kirijamára. Azt én zártam be. hogy az utat tör magának a sok lom között.is. Csakhogy Jutaka is meg én is megsé­ rültünk. csak rávetette magát az ajtó kilincsére. Emiatt a gyújtóból kiálló két drót egyike lekonyult. az elem tokját meg az áramköröket mind a pet­ róleumtartály tetejére pakolta. Ha a tolóajtót teljesen kitárják. és meg se bizonyosodva róla. Sindzsi bal lábbal teljes erejéből megrúgta hátulról a kéziko­ csit. Az ajtó zárva volt. Csakhogy ez már lehetetlen. Ha fizikailag jó erőben lenne. Az elem tokjából kivette a szigetelőfil­ met. és mélyen benyomta a tartály gumikupakjába. Ez természetes. És mö­ götte már a helyiség sarkában az a leválasztott iroda. négy kis kerékkel ellátott tologatós járgány. fülcsen­ géshez hasonló magas hang kíséretében sebesen feltöltődik. Kivette a zsebéből a gyújtószerkezetet. és Kirijama felé gurul. az autók is befértek rajta.. ahogy a kondenzátor vékonyka. Csomagszállításra használt. amikor belép. és a sérülései miatt ügyetlenül mozgó ujjaival azért nagy nehezen leszedte a ra­ gasztószalagot az elemről. Kirijama. [419] . amely nejlonmadzaggal volt ráló­ gatva. Különleges ajándék neked. Azt és a kondenzátorvezetékbe futó drót végét összeillesztette. A cséplőgéptől jobbra megjelent Kirijama lába. Az elektromos szerkezetet. rögtön mellette pedig egy kijárat volt. halkan letette rá a petróleumtar­ tályt. A keleti fal mentén egy kis kézikocsi állt. és most már fel sem tudnánk mászni a hegy tetejére. de ezen át csak az emberek közle­ kedtek. Belenyomta a középen ki­ lyukasztott gumidarabot. Azt… Tényleg. lerántotta az elektromos szerkezet kapcsolójáról a ragasztót.

Valószínűleg a robbanás nagy nyomást préselt be alá. A tető déli részének nagyja is elszállt. és amitől egy idő­ re lebénult a hallása. és körülötte mindenütt szilánkok és törmelékek repkedtek. hogy elrugaszkodhasson a föld­ ről. pala-. és mégis a magasba emelkedett. ahol a galéria volt. Azon a tájon. Az ajtónak. Többszörösen durvább volt annak a kézigránátnak a hangjánál. Még az ujjavesztett jobb lábát is sikerült használnia. Sindzsi arra gondolt. mert két-három helyen fényes tűz­ nyalábok látszottak. a testébe is beleállt néhány. mint egy portörlő rongy. amelyek előzőleg a le­ vegőben szétszóródtak). Lényegében nekivetődött az ajtónak. a homlokáról lejött a bőr. de ennek dacára Sindzsi rögtön hátra­ nézett.2 másodperc alatt fordult el a zár. Úgy tűnt. így újra egészen tótágast állt és megállt. ahol eredetileg az épület falai álltak. hanem azokból kapott néhányat. A galéria pedig a füstön át teljes egészében láthatóvá vált. hogy feketére színe­ ződött. A hátsó cso­ magtere kicsavarodott. az [420] . a szerelés alatt álló kisteherautó fejjel lefelé lebegett a levegő­ ben. Zuhogtak a szilánkok lefelé. hogy miszlikre szakadt a dobhártyája. és az egészről még a koromsötétben is egyértelműen meg lehetett állapítani. és kirohant az épü­ letből. és félig le­ szakadt. Valami éghetett. gumi nélküli kerekei pedig körbeforogtak. A leve­ gőt betöltötték az üveg-.0. majd a szigetet borító éjszakai levegőt egy iszonyatos dörrenés ráz­ ta meg. és az Észak-ta­ kamacui Mezőgazdasági Áruház Oki-szigeti Kirendeltségé­ ből mostanra már csak a váza maradt meg. Hason fekve csúszott valamennyit a földön a légnyomástól. mivel az emelőn volt. beton. A háta mögött a bolt palafalai egy pillanatra kitágultak. amelyet Kirijama dobott Sújára. amelyen Sindzsi kirohant. de nem közvetle­ nül. Csupán az északi oldalon maradt némi fal. majd az oldalaival lefelé be­ csapódott a parkoló közepébe. Még kilencven fokot elfordult oldalra.meg mindenféle szilán­ kok. a bent lévő mezőgazdasági eszközök és egyebek fel-alá gurultak. és a kisteherautó lassan megfordul­ va egy nagy ívű parabolát írt le. fel-feltört a füst.

Arra eszmélt. mintha csak hajlongana. Valami nagyon-nagyon magasra repülhetett. aztán kinyújtotta a bal lábát. és ki­ felé dőlt. hogy vissza­ tért a hallása. A leválasztott iroda is nyomtalanul eltűnt. azu­ tán is. vér buggyant elő a fogai közül.és egyéb törmelékek. letette a jobb sarkát. Igaz. hogy mindent elleptek körülötte a fal. az épület maradványaira meredt és megszólalt: – Hű! Igen. A rombolás mértékéből ítélve kétség nem fér hozzá. [421] . Sikerült legalább a testközelben lévő ellenséget legyőznie.) Kirijama Kazuo leereszkedett a talajra. Úgy tartotta a süte­ ményesdoboz-géppisztolyát a jobbjában. Furcsál­ lotta. hogy még egyáltalán életben van. amelyik megúszta az összeomlást. amely biz­ tos szintén be volt krepálva. Illetve az íróasztal valamiért mégis ragaszkodott a létezéshez. miközben végre feltápászkodott. hogy megbillentette a légnyomástól arrébb csúszott kombájn. mintha semmi sem történt volna. és mint várható volt. Letámasztotta mind­ két kezét. fémes koppanás hal­ latszott a füst belsejéből. Sindzsi lényegében meg sem hallotta. de meghallotta – lehet. Odapillantott a parkoló mélyére. mert hülye időzítéssel magas. Viszont ennél is inkább… – Jutaka…! – suttogta. hogy a felfordult kisteherautó ajtaja. a házi készítésű petróleumtartály-bomba jól működött.alsó sarokvasa nem bírt megválni a fal maradványaitól. De az ügy már le volt zárva. a mellkasától a hasáig iszonyatos fájdalom nyilallott. egy tompa kattanás kíséretében kinyílik. és semmi nem maradt a helyén. és jobb lábbal beletérdelt a törmelékbe. hogy csak most ért földet. Felsőtestével kiemelkedett belőlük. (Halkan ugyan. Felkenődött arra a falra. ahol Jutaka feküdt… És meglátta. hogy az iskolát is el tudta volna tüntetni. és nagy nehezen felállt. Amint kinyitotta a szá­ ját.

és azzal Sindzsi gondolatainak vége szakadt. mint egy pókháló. a hason fekvő Jutakőt lehetett látni. minek. Most aztán Sindzsi tényleg telibe kapta a kilenc milliméteres Parabellum-zuhanyt. A lég­ nyomástól az is nekifarolt a mögötte lévő villanyoszlopnak. ugye? Addigra már Kirijama lőtt. [422] . Így halt meg a Harmadik. és hátraszé­ dült a törmelékkel borított földre. a szélvédője pedig valami nekive­ rődött szilánktól úgy nézett ki. Semmi szükség nem volt rá.Hé… Sindzsinek nevetni lett volna kedve. amíg meghalt az agya többi része is. Illetve meglehet. hogy kiderítse. és bár a nagyja az autó belsejébe zúdult. A feje mellett betört a már amúgy is teljesen repedt kocsiablak. légy boldog a szere­ lemben! A bátyád már soha nem tapasztalta meg az igazi szerel­ met. egy kicsit meg is döntötte. Azután Sindzsi lassan előrehanyatlott. és az arcát Sindzsi felé fordította. A háta nekiütközött vala­ minek. Egy lövedék széttépte Sindzsi beszédközpontját. de visszaverte az épületben égő máglyák fényét. A bátyád… Még egyszer tüzet okádott Kirijama Kazuo Ingramja. Mimura Sindzsi. ő a hátán feküdt. …Ez vicc. hogy tényleg nevetésre görbültek friss vérrel borított ajkai. Néhány törmelékda­ rab felpattant. Az épületbeli tűzoszlopok tarkabarka fényeitől körbeölelve Kirijama Kazuo csak csendesen álldogált. de sejtette. ködszerű szilánkok szálltak Sindzsi amúgy is porral borított testére. hogy az ott parkoló kombi kocsi eleje volt. Szeretett nagybátyja hagyatékát – a bá­ csi régi szerelmének fülbevalóját – bemocskolta a bal füléből kiömlő vér. Közvetlenül mellette pedig Ídzsima Keita. Mögötte. én most vesztettem ellened?! Jutaka. apró. Harminc másodpercbe sem telt. Kirijama! Mi a franc. félig bete­ metve a törmelékkel. és élénkvörösen csillogott. egy pillanatra elkalandoztam. Ikumi.

[Maradt 17 fő] [423] .

Harmadik fejezet – A végső küzdelem [424] .

hogy másnak is lehet ugyanolyan fegyvere. És eh­ hez kapcsolódott egy félelmetes rémkép. háromtól a G3-as és öttől az E4-es. hiába is próbálná kiverni a fejéből. Ez minden kétséget kizáróan Kirijama Kazuo géppisztolyá­ ból származott. és csak lógatta a fejét. 10. és szorította össze Noriko szívét. Úgy tűnt. Rögtön azután. [425] . Egy órától az F7-es. meg­ szólalt Szakamocsi éjféli híradója. Sza­ kamocsi bejelentett három újabb tiltott zónát. Ha nem számítjuk. hogy Kirijama ül­ dözőbe vette Súját. majd elmenekült Súja elől. És nem mondták be Súja nevét sem. és a mélyén valamilyen bogár zümmögött halkan. A hang nem maradt abba.52 A bozótosban. iszonyatos robbanás hangja hallatszott. Rögtön visszajött. mi az. mondhatni. Noriko a térdét átkarolva ült. A C3-as zóna. nem volt érintett. de… Alig tíz vagy húsz perccel azután megint fegyverdurrogás és annak a géppisztolynak a hangja hallatszott messziről. és már utol is érte. Bemondta Simizu Hirono (lányok. hogy végre visszaértek ide Kavadával. vállán a pokróccal. megint visszaállt a csend. – Megnézem. ahol Noriko és Kavada tartózkodott. aztán vége lett. azon a hangon még Kavada is meglepődött egy ki­ csit. de megállítot­ ta a kezét. Ne mozdulj innen! – mondta. és bejelentette: Keletre ég vala­ mi épület. Azután még egyszer vagy kétszer.) nevét. Éppen egy íjat vagy nyilat faragott késsel. mint egy utolsókat pislogó neon­ cső. aki – Noriko maga ugyan ezt nem láthat­ ta – megölte Minami Kaorit. De mielőtt ezt elmondhatta volna Kavadának. A Kirijama Kazuóval vívott csa­ tájukban megismert kézigránát a nyomába sem ért ennek. szinte halkan megszólalt a géppisztoly. Sűrű volt a sötétség. és kiment a bozótból.

onnan csörgedezik elő a vér. és felhúzott jobb térdére tá­ masztotta a jobb csuklóját. amely úgy terjed szét Súja arcán. [426] . de Kavada megráz­ ta a fejét. Mostanra már jó néhányszor meg­ ismételte ezt a mozdulatsort. Hajnali egy óra tizenkét perc volt. De nagy. Ezzel Noriko is megkönnyebbült egyelőre. Aztán befúrta az arcát a térde közé a szoknyájába. és a szeme valahova a távolba tekint. Mint amikor egyszer a zeneteremben. hátát csend­ ben egy fatönknek támasztva. kijátszva a tanár figyelmét. csakhogy azóta már majdnem egy óra eltelt. – Mi az? – Túl sokat késik Súja. Mellette feküdt egy saját készí­ tésű íj és néhány nyílvessző a földbe szúrva.– Az… – kezdett bele Noriko a kérdésbe. Mögötte ott az agya. mint valami varázsszertartást. Súja nem jött vissza. Noriko a növényzet résein besütő hold pénzérme nagyságíj fényfoltjába tartotta a csuklóját. fekete pont virít a homlo­ kán. Nanaharának a hegy felé kellett menekülnie. aki mellette ült cigarettázva. és az órájára nézett. hogy megvárjuk. nem ő az – mondta. a szü­ netben elénekelte neki az Imagine című dalt („Mérföldkő a rockban” – mondta róla Súja): a szája félig nyitva. Egy borzasztó kép futott át a fején. – Kavada! A sötét miatt lényegében Kavadának csak a körvonalait lehe­ tett látni. Minden előjel nélkül egyszer csak piros folyadék kezd ömleni belőle. Felnézett Kavadára. Kivette a szájából a cigarettát. hogy elhessegesse ezt a látomást. mint egy hindunak. ahol mi Kirijamával találkoztunk. Súja arca. – A lényeg. A nagy pont igazából egy iszonyúan sötét és mély lyuk. – Jóval délebbre van attól. ahogy a repedések szaladnak végig egy üvegen… Noriko megrázta a fejét.

Kavada visszatette a cigarettát a szájába. Kavada higgadt válasza is bosszantó volt. ami már nem is le­ hetett volna ennél kifejezéstelenebb. és nem jött ki ennél több a szá­ ján. A parázsló cigaret­ tavég halványan megvilágította az arcát. és már haldoklik. – Jó. de életveszélyesen megsérült. – Lehet. hogy eltévedt. És a robbanás ott azt jelenti. és ha az a hely közben tiltott zónává válik. Lehet. hogy elmenekült ugyan Kirijama elől. nem. hogy megsérült. Vagy ha nem is. amíg a hegyen futott… Nem. de akkor Súja miért nem… – Hát… – szakította félbe Kavada – valahol meghízza magát. Megint lepergett a fejében a képsor Súja félig kitátott szájú. – Várj csak! Az előbbi géppisztoly tutira Kirijama volt. Ha­ csak nem köröz még egy ugyanolyan. – Hát igen. akkor meg fog halni. [427] . De felidézte. hogy mennyiszer segített Kavada neki és Sújának. hogy ahova Súja esetleg menekülhetett. Noriko a fejét rázta. az az egy biztos. hogy Kirijama nem Napaharával. hogy valószínűleg…? Kavada sziluettje mindkét kezét felemelte. A cigaretta para­ zsa arrébb mozdult. Kavada arca megint visszabújt a sötétségbe. – Valami történt… – Hát valószínűleg… – Mi az. Nanahara mindenesetre el tudott menekül­ ni előle. elveszthette az eszméletét. Ettől Noriko felidegesí­ tette magát. hanem valaki más­ sal ütközött meg. piros pókhálóval borított arcáról. megtámadhatta valaki más. Igen… Bemondták. vagy még inkább… Végigfutott a hátán a hideg. és füst gomolygott elő a szájából. gondolom. Lehet. és elnyomta ma­ gában a mérget.

amelyet a tér­ dén nyugtatott. Noriko kezét pedig visszatette Noriko térdére. Azután szólalt meg. Az nem lehet. de erős szívű. amelyikben a cigit tartotta. és idegesen rápillantott az órá­ jára. mások bánatán úgy szomorkodik. És hiába tette volna ki ő magát a veszélynek. és számomra olyan. Tehát akkor… Noriko megint a fejét rázta. Noriko megfordította a kezét. és odahúzódott Kavadá­ hoz. – Azt nem lehet. – Egyébként te szereted Nanaharát. Egyenes. kislány. Az nem fordulhat elő. Noriko a száját harapdálva bámult Kavada arcába. De… Kavada halkan megszólalt: – Lehet. Súja nem halhatott meg.az északi hegy lábánál. ártatlan. akár egy gitáros szent. – Ne nézz így rám! Nyomasztó. de az is lehet. Kavada megvakarta a fejét azzal a kezével. mint a sajátján. ha egy lány így néz az em­ berre. Ilyen ember nem halhat meg. de soha nem veszíti el azt a határozott mosolyát. és rá­ csapott. ugye? [428] . Ha egyedül mennél. Ak­ kor hiába bízott volna rám Nanahara téged. mint egy védőszent. csak lassan felemelte a bal kezét. És már elmúlt egy. Nem mehetnénk el megkeresni Súját? Nem jönnél velem? Én egyedül nem tudok. az iskolától északra fekvő F7-es. hogy nem. haj­ nali egy órától tiltott zóna lesz. légy szí­ ves! Kavada nem szólt egy szót sem. azt sem engedem. Aztán megmozgatta fájós lábát. Mert… mert Súja olyan. tiszta. Két kézzel megszorította Kavada balját. hogy mi előremehes­ sünk. – Kérlek! Nem mehetnék el. Mindenkihez kedves.

És ér­ dekes módon még nem történt meg. Inkább ezek segítségével elmenekülnek a való­ ság elől. és bólintott. ami nem egyértelmű. – Illetve. Mindenesetre… Noriko Kavada szeme tájékát fürkészte. Noriko némán figyelte Kavada arcát. ha figyelmen kí­ vül hagyom. Igazából nem is tudom – válaszolta. – Nem. – Akkor meg képzeld magad a helyzetébe. Kavada viszonozta a bólintást. Kavada? Kavada elnyomta a földön a cigarettáját. azt mondtad. Nem tehetünk jobbat. Aztán lesütötte a szemét. Kísértetek meg túlvilág meg kozmikus erő meg hatodik ér­ zék vagy a jóslás. és el­ kerekítette a szemét. te hiszel a hatodik érzékben? Noriko eléggé meglepődött a hirtelen felhozott témán. Határozottan bólintott. Én egyáltalán nem hiszek benne – válaszolta aztán.Noriko bólintott. vedd úgy. [429] . semmi károm nem származik belőle. – Te hi­ szel benne. – Jó. természetfeletti képességek és társaik azok­ nak valók. hogy a gyakorlatban reagálja­ nak valamire. hogy ne lett volna iga­ zam. – Hát igen – bólintott Kavada. Vajon el akarja terelni a figyelmét vala­ mi mással? – Hát egy kicsit. akik hülyék ahhoz. Bocs. ugye? Mindegy. hogy minden ok nélkül meg vagyok győződve valamiről. Erre Noriko megint az ajkát harapdálta. megértettem. – Mindenesetre? – Mindenesetre időnként van olyan. Hosszabb szünet után Kavada kérdezett: – Noriko. hogy egy kicsit hiszel benne. hogy ez az én külön bejáratín vé­ leményem. mint hogy várunk.

ezért nagyon szép. – Nanahara most már téged szeret szerintem – tette hozzá. Valamiért én erről most megint meg vagyok győződve. – Köszönöm – mondta. hogy elmesélte neki. és megint meggyújtott egy cigarettát. Meglehet. A részemről. De akkor is örült.Kavada folytatta: – Nanahara él. – Félreérted. – Tessék? – Hogy ennyire szeretik. Súja mást szeret. – Milyen kedves vagy. amit érzek. – Nagyon jól néz ki. Hogy is mondjam. Visszajön. és bólintott. hogy Sújának tetszik. Noriko arcvonásai egy csapásra ellazultak. Egy olyan nagy­ szerű lányt. [430] . Olyan tisztának tű­ nik. hogy Kavada története elejétől végig kitaláció. Noriko megrázta a fejét. – Csak kimondom. – Az nem lehet. Aztán hozzátette: – Jó lehet Nanaharának. Kétszer-háromszor megforgatta az öngyújtó kerekét. Kavada oldalra hajtotta a fejét. Kavada vállat vont. – Mit? – Egyoldalú. és Kavadára nézett. Noriko odakapta a pillantását. Megértem. Noriko egy kicsit. de pocsék érzés. csak egy egészen kicsit nevetett. – Hát nem tudom – mondta. akivel engem össze sem lehet hasonlítani. – Biztos? Noriko lehajtotta a fejét. Kavada.

én egész éjjel ébren leszek. – Köszönöm. ahol Nanahara Sújáék hármasával találkozott. Amikor az iskola északi részén lévő F7-be lépett. [Maradt 17 fő] 53 Szugimura Hiroki elgyötört volt. hogy melyek az újabb tiltott zónák. aludj nyugodtan. Azért még vagy tíz percet üldögélt és várakozott. szidd csak le jól. hogy puszival éb­ resszen. Noriko megint nevetett egy kicsit. és emiatt visszatért a sziget közepétől viszonylag keletre. illetve tudomása szerint már csak tizenhét. Mimura Sindzsi halott volt. Szeto Jutakával és Ídzsima Keitával együtt. és végül semmit sem talált. [431] . és megint egyenként végig akarta őket nézni. ha elfáradt. Mire odaért. Persze egy­ folytában járkál a játék kezdete óta. ez az elgyötörtség egyre erősö­ dött. – Jó – bólogatott Noriko vidáman.– Ha visszajön – mosolygott Kavada –. amely egytől lett tiltott terü­ let. Már csak húsz ember maradt. így nem csoda. Ahányszor csak meghallot­ ta Szakamocsi hatóránkénti híreit. és lefeküdt. miközben válaszolt: – Feküdj csak le. Azután az éjféli hír­ adásban megtudta. majd be­ burkolózott a takaróba. egy lövés hangja hallatszott. hogy izgulnod kellett miatta. azaz ahányszor csak beje­ lentették a halottak számát. Kavada kifújta a füstöt. akkor majd tisztán fogsz látni. Tizenegy után valami­ vel heves tűzpárbaj hangját hallotta. és rögtön annak a bizonyos géppisztolynak a hangja válaszolt rá megint. mintha egy óriási hegyre mászna. a sziget északnyugati partja felé vette az irányt. a hang el­ hallgatott. Miután eljött az orvosi rendelőből. amerre addig még nem járt. ha visszajön. De aludni nem tudott. Megmondom Nanaharának. Aztán ha elálmosodsz. még nem gyógyultál meg teljesen.

Mindig azt gondol­ ta. hogy ha versenyre kelnek. És miközben odaindult lefelé a hegyről. mellette a parkoló tele volt kisebb-nagyobb törmelékekkel. mert egy nagy. Nem bukkant fel az a géppisztolyos valaki. A fák közül elő-előbukkanó égbolt egy pillanatra ki­ világosodott. muszáj volt bizonyosságot szereznie. Amikor leért a hegyről. hogy Mimura Sindzsi meghalt. a tele­ püléstől nyugatra fekvő szántóföldön többször is látott felvil­ lanni egy fényt – feltehetőleg egy lőfegyver torkolattüzét. és egy kombi autó előtt Sindzsi feküdt előre­ borulva. hogy ő maga például a város harcművészeti csarnokába járt kungfuzni. Számára. hiába van ő hozzászokva a kung-fu szabályaihoz. de az ilyesmi végül is csak tanulás kérdése. bevetette magát a déli hegy lábánál a sűrűbe. és ott újra eszé­ be jutott. Óvatosan át­ vágott a szántók között. fülsiketítő dörrenés hal­ latszott. de Hiroki belegondolt. Tetőtől talpig tele volt a teste golyókkal. Közvetlenül mellette hevert Szeto Jutaka és Ídzsima Keita holtteste. hulla­ dékkal temetve. ha megölik – ilyen képet őrzött magában róla. Keresztülment a szigetet kelet-nyugati irányban átszelő úton. ezért sür­ gősen elhagyta a terepet. Felmerült benne. Aztán megint egy sorozat hangja. aki akkor sem hal meg. hogy a géppisz­ tolyos ellenség még ott lehet. a nyomába sem ért volna. ahonnan lenézhetett a síkságra. Hü­ lyén hangzik. egy épület lángolt azon a tájon. Ráadásul Sindzsinek sokkal több esze volt. hogy esetleg más „játékos kedvű” egyén is előkerülhet. és… Még égett a tűz. és hiába maga­ sabb jó tíz centivel. aki vi­ szonylag jól ismerte Sindzsit. mint mondjuk neki. de ugyanúgy. aki Sindzsivel csapott össze a jelek szerint.Mivel a hegyen volt. hogy ezen is törte a [432] . ahol a fényelvet látta felvillanni. Igaz. Tényleg bomba lehetett az. amikor rátalált Mimura Sindzsi holttestére. Még ha nem sikerült is kimenekül­ nie ebből a játékból (bár igen valószínű. raktárszerű épület teljesen szétment. Nem ér fel Sindzsi veleszületett testi képességeivel. mint Etó Megumi esetében. de olyan fiú volt. nem volt könnyen hihető.

bocsáss meg nekem. a H4-es zónában fekszik még most is Csigusza Takako holtteste. mert Akamacu Josio felbukkanása elterelte a figyelmét. hogy Juta­ kának sikerült valahogy a barátaival. és alaposan elrejtőzzön egy olyan helyre. (Mégis hiába volt ilyen óvatos. Ne haragudj rám. és azon mélázott. Még van tennivalóm. ha tudsz… Azután megint másvalaki jutott az eszébe. Mivel a G3-as mező. Szeto Jutaka. hogy ellenőrizze a terepet. Sindzsivel és Ídzsima Keltával összetalálkoznia. hogy valaki elintézze. hogy megölje. hogy mellette marad. Ha nem talál rá mihamarabb. de akkor Hiroki még azzal volt elfoglalva. De ő is halott volt már Sindzsivel együtt… [433] . Nem volt ideje Sindzsit gyászolni.) Úgy tűnik. úgyis épp a déli hegy tetejének északi oldalát jelentette. Kérlek. Hiroki óvatosan haladt a sötétben. Mire feleszmélt. Hiroki elhatározta. csak lezárta a szemét. Takako. amely három órától tiltott zónává válik. Hiro­ ki arra vette az irányt. El sem temethette.) is elengedte. Jutaka már eltűnt. Most az volt a fő.fejét). hogy megtalálja Kotohiki Kajokót. Most Koto­ hiki Kajokóval kell találkoznom. És a G3 felé menet a hegyoldal közepe táján. illet­ ve Takigucsi Júicsirót (fiúk. 13. Még a legkedvesebb gyerekkori barátjának sem teszi meg. milyen rémes alak ő. Valószínűleg most is csak el­ halad majd mellette. Az a terület még nem tiltott. így kettővel utána jött ki az iskolából.). Ezen a hegyen is már többször járt. és elszalasztotta Takakót. és a következő Tanizava Harukát (lányok. ahonnan jól látja a kijáratot. És ezt a Sindzsit ölte meg az a géppisztolyos. 12. Jutaka sorszáma Hirokié után következett. az azért mégsem fordulhat elő. hogy csakis Takakóra össz­ pontosít. és a géppisztolyos keze közé kerül… Annak egy másodperc sem kell hozzá. és keresztbe tette a karját a mellén.amikor a G3 felé tart.

Meg aztán ha kiabál. amely Hirokit magát jelöli.Sietni kell. hogy ez ne is­ métlődjön meg? Nem. Hiroki megint felemelte a radarját. amelyet már többször feltett magában. de ha Kajoko előjönne a hívásra. Megállt egy fa mellett. amely belehajszolta őket ebbe a ro­ hadt játékba. nem biztos. Ajaj. hogy őt megtámadja vala­ ki. Lehet. amelyen alig volt már ág. hogy legalább Kotohiki Kajoko ne haljon meg. A holdfényben nehéz volt le­ olvasni a folyadékkristályos képernyőt. azzal ő is céltáblává vál­ na. Hiro­ ki gyűlölte a kormányt. Hiroki halkan felsóhaj­ tott. hogy Kajoko reagál. hogy el­ menekül. Na igen. [434] . amely őt magát jelölte. öröm az ürömben? Elhagyott egy fűvel benőtt alacsony dombot. de mint eddig is. már begolyózott a szemem. Az nem lenne jó. csak azt az egyetlen pontot mutatta. és kicsit igazgatta. ahol Takako pihen. Hogy is mondják az ilyesmit. hogy a hold fénye jól essen a fo­ lyadékkristályos képernyőre. fáradt lehetek. A képernyő közepén duplán mutatkozott a csillagjel. Persze a képernyő nem változott. amikor megtalálta. és ha az nem lenne. Először is. mert nem volt rajta háttérvilágítás. Azt akarta. ha inkább kiáltozva szólongatná Ko­ tohiki Kajokót? Megint rágódni kezdett ezen a kérdésen. de ezért az egyért hálás volt. Mi tegyen. Nem lehet. Csigusza Takakónál már elkésett. még hagyján. ha hívja. sokkal nehezebb dolga volna. Tehát csak a kormánytól kapott kis radarjára számíthat. Megint eszébe jutott. és újra el­ lenőrizte a radart a bal kezében. Nemsokára belép a H4-es zónába. hogy jobb lenne. Még az is előfordulhat. és egy ritkás fákkal pettyezett enyhe emelkedőhöz ért. hunyorogva silabizálta a kristályos molekulák által létrehozott apró árnyakat.

Hirtelen Micuko mindkét kezét az arca elé kapta. amíg nem figyelt. hogy ez nem így van. és leejtette a kezében lévő tárgyat – egy pisz­ tolyt. csak a torna­ udvar sarkában lapult. Ez a valaki fegyverrel a kezében.Abban a pillanatban. Persze nem győze­ lemittasan. Hiroki a feje elé len­ dítette a botját. Az árny a földre esett fegyverhez futott. a rögtön utána induló lány arcát. a pillanat törtrésze alatt egészen Hiroki háta mögé ért. hanem a lelke mé­ [435] . Egy megszeppent kis állatka szemével nézett Hirokira. Micuko talán úgy értelmezte a némaságát. A tanult technikának megfelelő­ en szép mozdulata határozott körív nyomát hagyta a levegő­ ben. – Kérlek! Csak meg akartalak szólítani! Nekem eszembe sem jutna bárkit megöl­ ni.) arcát. a rakott szoknyája alól majdnem combtövig kivil­ lant fehér lába. Könnyáztatta arcára sütött a fény. Utána pedig a hold tiszta fényében fürdő gyö­ nyörű arcot… Azt a szeretetre méltó arcot. és az árny megtorpant. Megszédült. A bor ügyesen megfogta a háta mögött álló árny karját. Azzal egy időben megpördült. 11. az árny feljajdult. mert lassan leengedte az álla alá a ke­ zét az arca elől. közvetlenül indulás után. hogy a lecövekelt valaki mat­ rózblúzt visel. amikor még nem is tudott rendesen elrejtőzni. és elővillantotta a jobb kezében tartott botot. Szó­ ma Micuko (lányok. Ingadozva hátrált. és fenékre ült. Hiroki látta már.. először azt. és hátrálni kezdett. kérlek! Segíts! Segíts rajtam! Hiroki csak szótlanul nézett le Micukóra. be­ húzta a fejét. hogy nincsenek ellenséges szándékai. – Hiszel nekem? – kérdezte. és a szeme alig láthatóan nevetett. de még így is hátrálni próbált. ne ölj meg! – kiáltotta. hogy át tudta vágni a másikat. Mozdulatai el­ ragadók voltak a hold sápasztó fényében. akárcsak egy angyalé… Nem le­ het eltéveszteni. – Ne ölj meg! Kérlek. És szemében könny csillogott. És Hiroki meglátta. amikor rájött.

Vagy ha nem is hisz neki. Látta. Csak a körülmények egy kicsit speciálisak voltak most az ő esetében. [436] . Szugimura. És mivel a csöve egyenesen Micuko két szemöldö­ ke közé irányult. hogy a kakasa fel van állítva. – Elég volt. nincs az az ember (főleg ha férfi). annak a legkisebb jele sem mutatkozott az arcán. – Hm… Micuko szép ívű. hogy még Hiroki is. – Ó… köszönöm…! – nyúlt érte Micuko bizonytalankodva. és felvette a fegyvert. Nem eresztette le a pisztolyt. – Találkoztam Takakóval. végig egye­ dül… Hogy mi lett ebből az egészből… Félelmetes… Hiroki hallgatott. legalábbis elhatározza. amelyet Micuko leej­ tett. Hiába hallotta is a Micukó­ ról szóló rengeteg pletykát. bal kézzel lesimította a szoknyáját. Ha bánta is. hogy nem adta meg a kegyelemdöfést Takakó­ nak. Szugimura?… Micuko arcát eltorzította a döbbenet és a félelem – vagy leg­ alábbis ránézésre úgy tűnt. Csak az a rettegő arckifejezés. ha erre a szeretni való arcra kiül a bánat. Erre komolyan nem lehetett mást mondani. és mintha csak most venné észre. és én féltem. amit Micuko mond. és ő mar­ kolta meg. Megtorpant. – Mi… mi az? Mit csinálsz. röviddel a halála előtt. és a markolatával előre odanyújtotta ne­ ki. – Öö… én… – kezdett bele. mint hogy nagyszerű. csak kissé kihúzta magát. Szóma! – mondta Hiroki. A megértésért és védelemért esdeklő vonások. aki ne hinne neki. odament a lányhoz. nagy szemét rebegtetve nézett fel Hirokira. hogy benned megbízhatok.lyéből feltörő megkönnyebbülés miatt. – Arra gondoltam. Nincs kizárva. hogy kilóg a combja. fél kézzel visszatolta. hogy meg­ teszi. Mivel Hiroki megperdítette a fegyvert a kezében.

ha meg van zavarodva. Csak amikor összetalálkoztam Takakóval… Ő kezd­ te. fehér lába. Aztán Micuko ültében a bal keze hüvelyk. aki megölte a ti­ édet. – Én jól ismerem Takakót. [437] . Egyenesen belenézett Micuko szemébe.– Tévedés. – Azt hittem. hiszen megölnélek. Különben sem bírsz lefeküdni azzal a nővel. – Nem kellek? – mondta Micuko. érthető. – Igaz. Komolyan.és mutatóujjával váratlanul felemelte a szoknyája szegélyét. Bár kirázta a hideg az embert ettől a mo­ solytól. azu­ tán félrehajtotta a fejét. hogy akarattal embert öljön. Lassan kezdte hátrafelé húzni. csak mozdulatlanul célra tartotta a Governmentet. – Takako nem az én nőm. hagyom magam. és nem mozdult. Halkan kuncogott. Legyen az ennek a rohadt játék­ nak a kellős közepe! Hiroki szavaira Micuko egy kicsit visszahúzta az állát. amint nem figyelsz. és még akkor sem lövöldözik összevissza akár­ kire. Takako rögtön meghalt – mondta. Micuko hunyorított. Hiroki nem szólt semmit. én nem voltam végig egyedül. – Mit szólsz? Ha nem bántasz. Megint láthatóvá vált a szexis. Az baleset volt. Hiroki továbbra is feltartotta a fegyvert. Nem olyan lány ő. Beszéde inkább lazának tűnt. ame­ lyet az imént tolt vissza. Nem vagyok ám rossz. Felnézett Hiroki arcára. Felnézett Hirokira. ugyanakkor még inkább kiemelte Micuko szépségét. és az ajkai mosolyra fordultak. ő akart engem… engem megölni… Az a pisztoly is erede­ tileg az övé volt… Ezért… ezért én… Hiroki újra felkattintotta a Colt Government kakasát.

Ha létezne tizennégy-tizenöt éves bo­ szorkány. Micuko megint oldalra hajtotta a fejét. aztán nem tudnál rálőni egy nőre? Micuko önbizalommal telt arca változatlanul szép volt. hogy szóba elegyedhessen vele – olyan egy­ szerűen. szeretetre méltó. Szugi­ mura. de hülye vagy! – mondta Micuko. – Hogy… – hallotta. – Szugimura. hogy egy fegyvert szegez­ nek a homlokára. Olyan hangnemben. ahogy rekedtes hang hagyja el a saját torkát – hogy bírsz te gond nélkül megölni valakit? – Ó. – Ez a játékszabály. hogy így nézne ki. nem? Hiroki hunyorított. és a fejét rázta.Erre Micuko megint Hiroki szemébe fúrta a tekintetét. – De nem mindenki tartja be. Hiroki majd­ nem beleszédült. Takako olyan volt. Más­ féle szépség volt ez. mint Csigusza Takako határozott vonalú arcáé. az viszont biztos. mintha nem is zavartatná magát. – Akkor meg miért nem lősz? – kérdezte aztán. aki tetszik neki. [438] . – Feminista vagy. Ezt Hiroki nem tudta hova tenni. A hold fé­ nye mellett a szemében fagyos tekintet bujkál. és a napközis foglalkozás kezdete előtt ő előhozakodna valami témával. barátságosan beszélt. Könnyelmű. – Ja. Egy idő múlva to­ vábbra is mosolyogva szólította meg Szugimurát. csak a szemöldökét ráncol­ ta. te biztosan jó ember vagy – mondta. Mintha csak véletlenül mellé ült volna a teremben egy fiú. mint egy görög-római mítoszokból előlé­ pett háborúistennő. bocs – emelte fel Micuko a szemöldökét. ám végtelenül hűvös. gyermeki. Hiroki folytatta: – De a legeslegjobb barátom volt.

Bizonyos tekintetben. csak még jobban felizgultak. mint te. Ja. – Miért? Micuko megint elmosolyodott. hogy olyan vagy. Ez a borzalmas történet letaglózta. ha ilyen perverz tatákkal csinálom. Ezért most is. De én úgy vagyok vele. fejenként háromszor. akkor egy in­ dokot fel tudok hozni. hogy a lány jobb keze [439] . az kellett nekik. – A jó ember az jó ember. hogy van.Lehet. Micuko elkapta a szemét Birokiról. De ha nagyon akarom. Ez… Lehet. Egyenesen belefúrta a tekintetét Hiroki szemébe. Ami­ kor sírni kezdtem. – Nem tudom. az egyik négyszer. Hárman. Nekem akkor még tök lapos volt a mellem. De bármikor rossz emberré válhat. Bár ezek bácsik voltak. Biroki szája öntudatlanul remegni kezdett. direkt bőgök nekik egy sort. és megrázta a fejét. mintha csak énekelne. mint egy bot. Te is lehet. felváltva. hogy inkább a rablókhoz állok. Nyiszlett egy kisgyerek voltam. Ugyanolyan férfiak. Erre aztán Hirokinak végre feltűnt. hogy Hiroki akart volna valamit mondani. hogy az a jó vagy a rossz. aki az egész éle­ tét jóként éli le. Micuko olyan könnyedén folytatta. De még azelőtt egy ezüstszínű fény csillant Micuko kezében. de úgy látszik. nem. – Ez teljesen mindegy. hogy a szája is kinyílt egy kicsit. helyes vagy helytelen. semmint a megrablottakhoz. Csu­ pán én így akarom. a lábam is. Nem azt mon­ dom. Hiroki pedig el­ képedve figyelte a lány szünet nélkül vidáman mosolygó ar­ cát. Azután megszólalt: – Kilencéves koromban megerőszakoltak. Vagy lehet. Micuko egy lendülettel mondta el mindezt. na igen.

és bár a fegyvert azért nem eresztette el.) Hiroki száján kicsúszott egy kiáltás. 4. mégsem tudott utána eredni. de hát nincs ebben semmi kü­ lönös. miután ott meghúzódott. hogy egy beteg gyermekével? A zakója ujjában lecsurgó vér eljutott a jobb kezében a Colt Governmentig. Cso­ dálkozott rajta. Csak szorította a kés mellett a baljával a jobb vállát a vérrel átitatódó egyenruhában. ahol addig rejtőzött. a fájdalomtól hátratántorodott. és a vékony patakocska elkezdett csöpögni a cső végén. de rögtön el is tűnt előle az éjszakában. ahol Micuko eltűnt. Persze lehet. hogy ez a ház az E4-es mezőben lehet. Már rögtön. hogy egy hozzá hasonlóan harmadikos lány mitől lehet ennyire hidegvérű. [440] . és Hiroki mellett elhaladva a háta mögött berohant a fák közé. Hiába tudta. hogy az E4 öt órá­ tól tiltott zóna lesz. nagyjá­ ból kikövetkeztette. de Szakamocsi bemondta a közleményeiben. hogy ha most nem végez Szóma Micukóval. amikor Oda Tosinori (fiúk. Micuko egy felnőtt mentalitásával rendelkezett. (Természetesen a kormány által eredetileg Etó Meguminak osztott fegyver volt. Micuko nem szalasztotta el az alkalmat. Hangtalanul szívódott fel a lábainál az avarban. Csakhogy Hiroki nem volt képes ilyen könnyedén venni. még Kotohiki Kajoko is a keze közé kerülhet. Tudta.időközben a háta mögé került. hogy Micuko története csak kitaláció volt. hogy megbökkentse. felkelt. Egy beteg felnőttével. és a sötétségbe me­ redt.) elhagyta a házat. hogy Micuko igazat beszélt. Ráadá­ sul annak is… valószínűleg csak egy részét mondta el. Ahogy Hiroki sietve hátrafordult. Vagy nem is? Helyesebb lenne azt monda­ ni. [Maradt 17 fő] 54 Hajnali fél négy múlt. de akkor már mélyen benne járt egy kétélű búvárkés a jobb vállában. még láthatta egy pillanatra hátulról.

nem vetemedett volna olyan alantas cselekedetre. én is úgy.Mielőtt kiment volna a konyhából a kertre nyíló ajtón. hogy hová helyezze új búvóhelyét. Lévén. és lement a szomszédos kis szántóföld szélére. A sziget keleti szélén lévő településhez csatlakozó kis síkságon itt-ott házakat jelölnek a szántón. Balra. ame­ lyet behúzott a szobába vezető lépcsőfok mellé. majd fullextrás felszerelésében átvágott a kerten. hogy megfojtsa. vetett egy pillantást Simizu Hirono hason fekvő holttestére. Vívódott egy kicsit. Tosinori még egy­ szer ellenőrizte a bukósisak állán a kapcsot. Az égen felhőfoszlányok jelentek meg. A térkép sze­ rint minden zóna körülbelül kétszázszor kétszáz méter terü­ letű. Mert Simizu Hirono kímélet­ lenül rálőtt. de Tosinori ezt biztosan nem is­ merte el). de olyan nagyon nem aggódott emiatt. még egy. Habár ő meg azért lopózott Hi­ rono háta mögé. Veszélyes volt ugyan be­ menni egy házba. Onnan rálátott a keleti partig tartó sík egészére. Ez a játék vérre megy. ráadásul… A házban felfedezett motoros-bukósisak is a fején volt. Mivel jelenleg már nem­ csak a golyóálló mellény (minőségi bizonyítvánnyal!) volt rajta. Onnan kissé balra. Ha ő így. az északi hegy lába mentén. Attól jobbra. hátrafelé még kettő. amint meglátta. amelyeket a sötét és világos foltok halvány váltakozása jelzett a terület nagyját kitevő szántókon a holdfényben. Időben elég rátar­ tással hagyja el a területet. megint csak körülbelül száz méterre. Síkság létére azért voltak rajta itt-ott szintkülönbségek. a település felé. hanem nála volt a Simizu Hirunótól szerzett revolver. és ott már csak el kell rejtőznie megint egy megfelelő házban. és elé-elé úsztak a felhők. úgy száz méterre Tosinoritól. hogy a bozótban húzza meg magát. ahol már megbújhatott valaki más is. egy ház állt. A kerek hold már elég alacsonyan járt. hogy keletre indul. Nem is sajnálta különösebben. Azokon túl valamiért meg­ [441] . De éppen csak rápillantott. hogy ő volt Siroivában az egyik leggazdagabb család fiacskája (a leggazdagabb Kiri­ jama Kazuo családja volt. aztán eldöntötte.

szakadt a házak sora egy darabig.) lövése okozott a golyó­ álló mellényen keresztül. és három-négyszáz méter múlva megint csak a szántó közepén tünedeztek fel újabbak. amelyet Simizu Hirono (az a ringyó. mert általában el kellett játszania az úrifiút. Hacsak nem nézte félre a térképet. fejét behúzva indult meg óva­ tosan. és túlságosan mocskos és közönséges a hely. aki a tar­ tomány keleti részének legnagyobb élelmiszercégét igazgat­ ta. legalábbis a térkép szerint. mert most már arrafelé is teljes a sötétség. A háta mögött pedig a déli és az északi hegy érintkezett. de mélységes undorral töltötte el a lábára tapadó mocskos föld. hogy Oda Tosinorinak volt-e joga így gondolkodni és beszélni. Először is. tovább kell menni. De ha hinni lehet a térkép lakóházakat jelölő kék pontjainak. és házat nem látott arra. de csak magában. fent a hegyen van még egy-kettő. Ezt még fokozta a tompa fájdalom a hasában. Rögtön Szakamocsi éjféli híradója után ha­ talmas robbanás hallatszott. hogy az osztályból mindenféle hitvány senki­ házival (gyakran használta otthon ezt a szót az apja. Biztos elaludt már a tűz. Elvileg. Vi­ szont nem árt számításba venni. másodszor pedig kézenfekvő. és a felcsapó lángokat ennek a dombnak a jobb széle mellett lehetett látni. és ő maga is szívesen alkalmazta az „átlagosok” lekezelő elnevezéseként. A szántók közötti töltés szélén. Az északi hegyből kilógó domb és egy kis erdősáv miatt in­ nen nem lehetett jól látni. de ezek elméletileg a keleti telepü­ lésig folytatódtak. és azzal kiér a tiltott zónából. mert ki nem állhatja a piszkos lakásokat. ezek már az E4 és az F4 határára esnek. vagyis in­ kább az északi hegy lába dombként nyúlt el a sziget nyugati partja mentén. így még véletlenül se vehette a szájára) kelljen együtt csúsznia-másznia a földön? Ha most eltekintünk attól a kérdéstől. hogy hitvány helyen a söpredék gyűlik össze. Miért kényszerítették őt egy ilyen alantas játékba. érdemes megemlíte­ [442] . Mindenesetre Tosinori elindult arrafelé. Tosinoritól jobbra előre. a déli oldalon is állt két ház egymás mellett. kelet felé elmehet a har­ madikig vagy a negyedikig. hogy ha odaér.

mert micsoda alantas dolog egy élelmiszercég. csak tizenöt éves. Ha a zseniket nem számítjuk. elvesz majd egy kéznél lévő szép úrilányt. Természetesen vonzó volt a jól fizető igazga­ tói poszt is. Igaz. akikbe nem szorult egy géniusz te­ hetsége. ahol van zenetagozat. És hogy mennyire tudnak más tehetségeket tönkretenni. Tessék? Hogy aki a zenét szereti. Elhatározta. azok számára. az egész Siroivai Középiskola diákjai közül Tosinori egyedülálló tudásával tűnt ki. (A céget bátyja. amikor megkapta a golyóálló mel­ lényt. nem tehetett jobbat. értékes ember. Őt zeneművészként fogják tisz­ telni. ráadásul még egy meleg is volt az osztályban. a természetben is az marad életben. Ezért aztán – legalábbis a saját véleménye szerint – ő nem halhatott meg ilyen helyen. de azt ponto­ san tudja. Ha azok meghalnak. mostanra pedig tar­ tományi szinten is kiemelkedő zenésznek számított a közép­ iskolások között. a züllöttek mindkét nembeli vezéregyéniségei. mint hogy meghúzta magát. nem? Persze a játék kezdetén.ni. hogy milyen a zenészek élete. hogy nem kegyelmez. hogy neki ugyan nem kell. És ha csak a biológiára gondolunk. Nem volt zseni. és olyan nagyon sokat nem látott még a világból. Adják csak a semmirekellő bátyjának. Lényegében eldőlt. A 3/b tele volt különleges emberekkel: ide jártak a sportcsapatok legjobbjai. az egész csak protekció és pénz kérdése. rossz ember nem lehet? Ilyet csak az amatőrök mondanak. aki értékesebb a többinél. mi több. de Tosinori úgy volt vele. na bumm. Négy­ évesen kezdett magánórákon hegedülni. és igényes pénzemberekkel fog összejárni. róla valami mást. mint az osztály többi senkiházija. Tadanori fog­ ja tovább vinni. illetve [443] . (Már meg is halt – rendkívül ordináré egy buzeráns volt…) Szóval a sokféle képességgel és tulajdonsággal bíró osztálytársai közül. és a jövő­ ben feltehetőleg legalább a tartományi szimfonikus zenekar karmesterségéig viszi… Dióhéjban talán ennyit érdemes róla megemlíteni. de ő egy tehetséggel megáldott. de kilógott az átlagos kate­ góriából.) Ő teljesen más lapra tarto­ zik. hogy egy híres tokiói magán­ gimnáziumban tanul tovább. de most már volt fegyvere.

jók dísznek is egy sikeres férfi oldalán. és természete­ sen a férfi korlátlanul örömet tud szerezni magának velük. hogy „Ó. Ebből következik. Azok aztán megállás nélkül csak azt a közönséges popzenét játsszák. ha Nanahara Súja lefog a gitárján egy óvodás­ hoz illő akkordot. téged akarlak. A nők már csak ilyenek. itt helyben!”. Tosinori nem volt tagja a Siroivai Középiskola zeneszakkö­ rének. most azonnal. Sőt még gyűlölte is a „hitvány” osz­ tálytársait. amikor a zeneóra előtti rövid szünetben Nanahara Súja előadását hallgatják. a másik pedig. és ha elég jól néznek ki. Mintha csak a homlokukra lenne írva extra vastag betűkkel. hogy ezek után nem volt közeli barátja a 3/b „senkiházijai” között. Oda Tosi­ nori mindenesetre így gondolta. Főleg… Na igen. bonyolult zenei hangne­ mek ismerete és zenei képzettség tekintetében jócskán Tosi­ nori volt fölényben. (Állítólag még a törvénytelen importzenék kottái is keringenek közöttük. de ő. Hagyjuk is. (Tosinoriban soha nem tudatosult.) Így is jó. na igen. Nanahara. És nekem elegendő tehetségein van ahhoz. Különben sem többek.) Igen. és különösen Nanahara Súja… Kisgyerekkortól fogva edzett hallás. (Elképesztő a nők arca. Ennek egyik oka az lehet. hogy Nanahara Sújá­ nak helyes arca van. ennek egyik oka Nanahara Súja volt. ahova a „különösen hitvány senkiháziak” jártak. egyszerűen csak annyi. hogy a nőstény senkiháziaknak fo­ galmuk sincs az előkelő klasszikus zene értékeiről. mint a többi állat.) Amikor viszont Tosinori a zenetanár felszólításá­ ra gyönyörűen eljátszik egy operarészletet. hogy érdemes le­ gyen pénzt és kapcsolatokat áldozni rá. az osztály mihaszna kis nőstényei ujjongva sipítoznak egy csap­ nivaló hangtól. amikor csak kedve tartja!). Ennek ellenére és mindezek dacára. Igen. Egyértelmű. hogy mindez így van-e vagy sem.mennyire bírnak talpon maradni a többiekkel szemben. a kérdés csupán… a pénz és a pro­ tekció. hogy… [444] . Gyerekszülésre való eszközök (ó. egészen kicsit tapsolnak csak az illendőség kedvéért. de mélylélektani szinten nagyon utálta a saját csúnya ábrázatát.

és nemcsak a házra. A válla fölött hátranézett. megállapította róla. Persze nem fe­ lejtett el néha megállni és minden irányba körbetekingetni. ha­ nem a fára is figyelt. Ott… annak a fának a tetején csak nem bújt meg valaki… Tosinori megszorította a fegyverét. már célzott is a fegyve­ rével. és ahogy a gyenge lövéshanggal egy időben narancssárga tűz­ nyelv nyúlt ki a csőből. Úgy tűnt. Hiába látta csak a körvonalait. már egészen kö­ zelről látszott. és még egyszer megnézte a kisebb-nagyobb fák­ kal körbevett épületet. amíg túlhaladt a házon. míg lassan továbbhaladt. ki lehet ez egyáltalán…? Persze nem volt érdekes. A kezében fekvő Smith & Wesson Mili­ tary & Police famarkolatán át kellemes bizsergést érzett. és ez meg itt kó­ borol. honnan bukkan fel a söpredék. és csend van. de most sö­ tétségbe burkoltazik a sziget. A sisak elején lévő négyszögletes ab­ lakra korlátozódó látómezejében nem volt gyanús mozgás. a talaj közelében egy kerek feketeség mozgott volna. [445] . Az pedig… Egy ember feje! – Mire erre ráeszmélt. A harmadik ház. Tosinori még egyszer hátranézett. és előtte. Körbe volt ültetve fikkal. Jó öt percbe is beletelt. A tör­ zse kerülete lehetett vagy négy-öt méter. Tosinori zsibbadást érzett a hátában. Tosinori nemso­ kára kikerülte és elhagyta az első házat. Mindjárt tiltott zóna lesz ez a terület. …Rendben.Nekem kell életben maradnom. és a magassága is úgy hét-nyolc. és közeledett a má­ sodikhoz. Az éjszaka során hallatszott időnként fegyverdörgés. hogy jó régi ház. mintha a ház körüli fák között. Jó pél­ da erre a csótány. amelyet kinézett magának. a nyugati oldalán egy különösen nagy fa tárra szét a koronáját. és ott volt mindenekelőtt az az iszonyú nagy robbanás. Meghúzta a ravaszt. Soha nem lehet tudni.

nem bír megmozdulni. összességé­ ben a fiú csőcselék). az azt jelenti. hogy hozzájuk nyúljon. – Te ki vagy? Takigucsi? Hiroki a Tosinori után legalacsonyabb fiú. Hogy nem akar játszani? Ki hallott már ilyet? Ha ebbe a játékba nem akarsz beszállni. 13. tényleg. A bukósisak állrészének védőjét bal kézzel lenyomta egy ki­ csit.Hát igen. Amit utált: 1.) nevét ejtette ki. Hát igen. így valódi fegyver ravaszát most húzta meg először. 2. Leengedte a fegyvert. 3. 11. hogy ki nem állhatta a hitvány sen­ kiháziakat. helyes arcú fiúk. ez igazi! Igazi fegyverrel lőttem. magas fiúk. hogy taktikát változtat. annak ellenére. Abból megtudta. – Várj! – szólt egy hang. – Én nem akarok harcolni! – folytatta Hiroki hangja. Takigucsi Júicsiró (fiúk. aki azzal a közönségesen festett hajú. amikor ő még hátat fordított neki. a hegedőművészettől távol álló hobbija volt: gyűjtötte a fegyvermaketteket. az a valaki pedig lebukott. ha nincs nála fegyver… Úgy döntött. már lőtt volna. és úgy tűnt. hogy az árny Szugimura Hiroki (fiúk. Nem is lőtt vissza. Kuronaga Hirosi meg már rég meghalt. Szeto Jutaka után ő volt a legalacsonyabb. Az apjának volt néhány vadászpuskája. Azt a vacak karateszerű micsodát tanuló égimeszelő (Tosi­ nori különben a magas fiúkat is utálta. Na persze. Tosinori lassan közelített az árnyhoz. ha len­ ne lőfegyvere.). Tosinori kettőt lőtt. Ezért húzhatta meg ő most nyugodtan a ravaszt. …Azt a mindenségit. az szép volt. a hozzá hasonló méretű­ ek közül Takigucsin kívül csak Szeto Jutaka van még életben. egy nem éppen finom. [446] . Ez valami csel? Akkor is. hogy rászántad magad az öngyilkosságra. Ő csak százhatvankét centi magas volt. Tosinori egy pillanatig törte a fejét. de egyszer sem engedte még meg. kö­ zönséges bizsukkal teleaggatott Csigusza Takakóval járt… Ja. ő már halott! Az arca.

Aztán majd viszek neked egy extra hitvány virágot. hitvány koporsó­ ba tegyenek. és hitvány sírba kerülj. egy váratlan mozdulattal balra – Tosinori felől nézve jobbra – dőlt. nyavalyás kis karate­ bajnok! Elintézem. Tosinori már a válasz közben a szántó földjét taposta. Még el sem halt az „m” hangja. még három lépés. vagy letépte. Hiroki kissé oldalt hajtotta a fejét. mint Tosinorinak. Hiroki szeme nagyra nyílt. mintha a botot tartó csupasz jobb karja egymagában átváltozott volna egy civilizálatlan benn­ szülött karjává. Azután Tosinori fejét figyelve mondta: – Bukósisak? – Ja. [447] . Késő. aha. Jaj. Az egyenruhája jobb ujja leszakadt. Oké. Csakhogy a Smith & Wesson Military & Police-ból kilövellő tűz útjában nem volt ott Hiroki teste. A távolság öt méter. Bal vállán a hátizsák. ha dadogok egy kicsit. – Ó. és az alatta lévő ing is hiányzott. Épp egy fél pillanattal azelőtt. késő. – Semmi baj. bocsi. Olyan volt. jobb kezében valami bot. Egy hitvány bennszülötté. A vállára egy fehér rongyot tekert. és elő­ rehaladt. mindenesetre… Hihetetlenül gyors volt. Nem lehet eltéveszteni. Honnan is tudhatta volna Tosinori. – Tö-tökre fé-féltem. Ne-nem sebesültél meg? Erre Hiroki lassan felemelte megtermett testét. hogy hitvány módon halj meg.– Én Oda vagyok – mondta. jobb lesz. ő már feltartotta a jobb kezét. kilógott a jobb karja. hogy ez egy kung-fumozdulat alkalmazása volt.

– Nem szíve­ sen lövök. Ez nem igaz. (Azt honnan is tudhatta volna Tosinori. és visszaszerzi a fegyverét… A mutatóujja működik. A sisakban csurom víz lett az arca a hirtelen gyöngyözni kezdő izzadságtól. – Hát igazán lelkesen játszol – mondta Hiroki. hanem a testére. Az ujjaimat. bal kézzel kirántott egy pisztolyt. ha az ujjai védtelenek voltak. zavarodott tekintettel meredt elő a si­ sak mélyéről. Saját fegyvere a lábánál hevert. hiszen a sisak viselésével volt egy olyan szándéka is. amivel a vonót kezelem finom mozdulatokkal.) Ha meg volt nála fegyver. A jobb kezem ujját. hiszen a sisak golyóálló. és rettegő. a ravaszt meg tudja húzni… Nyerhet. Két térdére esett. mivel a pisztoly csöve a mellére irányult.És ebből a megdöntött testhelyzetből a botjával ellentétes irányban. hogy Hiroki Mimura Sindzsivel el­ lentétben át volt ugyan szoktatva. Bezzeg a filmekben csak a pisztoly repül el. Szinte arra sem volt ideje. hiá­ ba a bukósisak. az ujj nem! Hiroki a pisztolyt rászegezve közelített. hogy nincs meg a gyű­ rűsujja. ez nem. de lőnöm kell mindenképpen. és megtudta. Tosinori szorította a jobb kezét. hogy az ellenfél ne a fejére célozzon. mert egy aprócska tűzcsóvát vett észre. Magától értetődik. Abban a pillanatban a jobb kezéből eltűnt a fegyver. Bal kézzel szorí­ totta a fájdalom forrását. de azért még nem veszett el teljesen. és iszo­ nyú fájdalmai is voltak. Tosinori izzó szeme előtt Szugimura Hiroki néhány pillana­ tig várt… [448] . Szökellt belőle a vér. A mellény megfogja a lövedékeket. Az egyenruhája alatt pedig ott van a mellény. akkor miért nem használta kezdet­ től fogva? Ez tiszta hülye. Hiába a golyóálló mellény. Nem értette ezeknek a szavaknak az igazi értelmét. hogy ezt végiggondolja. Áá. ő kivárja az alkalmat. és felkiáltott. de eredetileg balkezes volt. A követ­ kező másodpercben iszonyatos fájdalom hasított a jobb keze gyűrűsujjába.

Nem tudta kellőképpen megtarta­ ni a markolatot. Ez sem talált. A francba! Néhány másodpercig habozott. És ha Hiroki beért a sűrűjébe. Az előbb még oly jóleső visszahatás a fegyverből most mintha a sebesült kezébe hatolt volna. Tosinori lecsapott a saját fegyverére.Összeszorította a száját. még egyszer el kell húzni a závár­ zatot és újratölteni. de ezzel ő is így van. Automa­ ta. ez alkalommal hogyan tudna valósághűen meghalni. gyorsan felállította még egy­ szer a kakast. Lőtt. hogy utána menjen-e vagy sem. Továbbfutott. Tosinori maga is nekilódult. amely a lábánál hevert. amitől egyre jobban feldühödött. Tosinori felvette a fegyverét. de nem esett el. biztos újra fogja [449] . Hiroki egy pillanatig mintha a botját akarta volna lendíteni a jobbjában… Talán a távolság miatt tett le róla. és nyugodt tekintettel meghúzta a ravaszt. Hiroki eltűnt a hegy lábának fái között. így nem találta telibe: Hiroki jobb combját – a fenekéhez közeli részen – érte a lövés. sarkon fordult. Torz mosoly jelent meg Tosinori sisak mögé bújtatott szája szélén. és azon elmélkedett. Hiroki meglepett arcot vágott. Hiába lőtte meg a lábát. Egészen addig Tosinori emlékezetébe idézte a Simizu Hiro­ nóval való összetűzését. Még egyet. és meghúzta a ravaszt. Ezúttal nem talált. mint képzelte. Na. De egyszerűbben végződött a dolog. és a ház mögé – a hegy felé – menekült. ahonnan hiányzott egy ujj. és lőtt még egyet. Megint csak a kattanás. Hiroki fegyvere csak egy kis fémes kattanást hallatott. Lüktető fájdalmat érzett a ke­ zén. A másik megsérült. ezzel ugyan nem lősz. te karatebajnok! Ez a lövedék befulladt. de letett róla. A pisztoly markolata tocsogott a leszakadt gyűrűsujjából ki­ ömlő vérben. Csak súrolta vajon? Hiroki teste megbicsaklott. Hiroki még így is gyorsabb volt nála. de valahogy azért mégiscsak megfogta a pisztolyt.

nincs is hova elrejtőzni. és a hátára esett. A háta súrolta a földet. 6. óriási fájdalomba. Meresztgette a szemét. Jaj. és abba az irányba vánszorgott. Ha belegondol. Amikor megállapította. viszont. ez tisz­ tagáz! A kinézett ház már ott volt az orra előtt. ha ráközelítenek például. amelyet először kinézett magá­ nak. Kifinomult dallamok a fogyaték legyőzésével. majdnem beleszédült az egyre erősö­ dő. Mindenekelőtt ez a kéz. hogy jobbra nekicsapódik valaminek. [450] . Főleg a tévé élő közvetítéseiben. legyűrte magá­ ban a fájdalmat. hogy Hiroki meglássa. és visszalő. hogy a célba vett ház előtt. Tosinori fegyverestül szorította a jobb kezét. helyes arcú fiúk). elejtette. Legsürgőseb­ ben a kezét kell ellátni. hogy Kirijama Kazuo (fiúk. a fenébe is. még ha képes leszek is újra hege­ dülni a rehabilitáció netán. Amíg átvá­ gott a töltések között.tölteni a fegyverét. mintha a földből nőtt vol­ na ki. nem kö­ vet Tosinori visszafordította a fejét a ház irányába. Abban a tér­ ben az előbb még nem volt semmi. de nem látott egy árnyat sem. A jobb keze fájdalmai miatt nem markolta elég erősen a Smith & Wesson Military & Police-át. és Tosinori felsőtestét jókora adag találat érte. akit utál: első kategória. Utána jöhet a harci helyzet felülvizs­ gálata. Mennyire szembetűnő lesz! Ezzel én is beállhatok a fogyatékosok bagázsába. amikor bemegy. Gyorsan lekupo­ rodott. Még egyszer hátra­ nézett. ez az ujjatlan kéz az előadásokon.) volt az (már megint egy olyan típus. És meglátta. és hallotta. És nem szabad. Utána a bukósisakos feje is leért. hátrafésült haj és hidegen csillogó szem. ame­ lyik Szugimura Hirokit takarhatta. A rohadt élet. A halántékon túl hosszúra hagyott. és veszélyes védtelenül kiállnia. a tatarázó hanggal egy időben heves tűzeső záporozott felé a keze közül. Minden rendben. El kell… el kell jutnia a házig. az innen csupán öthat méterre lévő szántóföld töltésén egy fiú áll. Hátrarepült.

De természetesen Oda Tosinori nem halt meg. Újra a csend lett az úr. ahol megölte Simizu Hironót) most is nyomta még. Ez a perverz öröm.A fegyverropogás visszhangja elhalt az éjszakában. és próbálta elnyom­ ni magában a késztetést. [451] . Közben járt az agya. akárcsak korábban Simizu Hirono. keresve sem ta­ lálsz még egy ilyen tökéletes halottat. hanem egyenesen Tosinori felé vette az irányt. válassz gyorsan. Csakhogy ki tudja. hogy hirtelen megtámadta egy első kategóriás fiú: a limbikus rendszere táján már nagy volt a káosz. hogy nevetni kezdjen. a szélesvásznú filmekhez hasonló látómezejének szélén látta a Smith & Wes­ sont halványan megcsillanni a holdfényben. Közben le sem vette azt a hideg tekin­ tetét Tosinoriról. Na gyere. megspékelve az afölöt­ ti haraggal. Nos. És a nadrágja hátuljába betűzött konyhakés (amelyet abból a házból szer­ zett. Épp csak egy résnyire nyitott szemhéján át. vedd fel a fegyveremet. Kirijama nem ment oda a Smith & Wessonhoz. hogy futni hagyta Szugimura Hirokit. de a teste a jobb gyűrűsujját leszámítva teljesen rendben volt. hogy Tosinori már halott. miért. …Miért? Hé. Visszafojtott lélekzettel. a jobb kezében érzett heves fájdalom. az idegesség. Egyenesen arra tartott. mint amikor Simizu Hirono támadását zsebelte be. az a változatlanul sű­ rűn gyöngyöző izzadság. én már meghaltam! Nézz csak meg. melyik. amibe az élét csa­ varta. ugyanúgy. Vagy hátat fordítsak és elmenjek? Ne­ tán eredjek Szugimura Hiroki nyomába?Akkor pedig felszedem én azt a fegyvert. Egy másodpercbe sem telik levenni a rongyot. nekem mindegy. És minden bizonnyal azt hiszi. Amin hiába is próbált volna úrrá lenni. egy moccanás nélkül feküdt. Kirijama a golyóálló mel­ lénnyel védett felsőtestére célzott. ott van! Akkor majd én kikanyarintom azt az alá­ való légcsövedet a késemmel. Tényleg jó ötlet volt ez a sisak. és nyitok egy szellőzőnyílást abba a hitvány tarkód­ ba.

néhányuk pedig keresz­ tülhatolt Tosinori koponyáján. és Kirijama egyszer csak kitöltöne a látómezejét. és kinyitotta a szemét. de neki ehhez nem volt elég jó a tanulási képessége. Csak jött nyílegyenesen. amely még Tosinoriékénál is na­ gyobb. ahol a nyakkal érintkezik. túlbecsülte a golyóálló mel­ lény értékét. de egészen biztosan fogalma sem volt róla.vagy szószostál.) [452] . nem sokkal ez­ előtt a siroivai házukban.) És természetesen mire véget ért… Tosinori feje péppé zúzódott a sisakban.Kirijama nem állt meg. Most aztán nem csak megjátszotta a halált: már meg sem moccant. kettő… Mondom. hogy Oda Tosinori. már meghaltam! Miért?! Egyre hangosabb lett a puha földet taposó lépések zaja. ezért a feje sisakostul billegett. A közvetlen közelről leadott lö­ vedékek némelyike súrolta a sisak üvegszálas műanyagának felszínét. Kirijama Kazuo. ez a mondhatni buta fiú. (Teste különös táncot járt. Abban a pillanatban a sisakos fejére irányulva újabb tűzcsóva nyúlt Kirijama Ingramjából. aki őt megölte. És ugyan már nem sok köze van hozzá. hogy a fiú. és színes szikrákat vetett. megfeledkezett magáról. majd a sisak belsejében patto­ gott. …! Hirtelen elhatalmasodott Tosinorin a félelem és a pánik. hogy létezik olyasmi. és a szélén. Így történt. A sisak teljesen olyanná vált. Minden bizonnyal ő maga nem díjazott volna egy ilyen hitvány táncot. el­ hunyt. tudnia kellett volna. patakzott kifelé a vér. Ha eléggé figyelt volna az előző nap reggelén Kusza­ ka Jumiko és Kitano Jukiko halálára. és alábecsülte Kirijama Kazuo hidegvérét. a teraszon mutatta be a Tosinoriénál messze kifino­ multabb hegedűtudományát. Egy lépés. mint egy leveses. (Utána pedig behajította a hegedűjét a szemetesbe. mint a kegyelemdöfés. aki gyűlölte a hitvány senkiháziakat.

hogy jobban teszi. (Ha kezdettől fogva lett volna fegyvere. megölte őket. Pisztoly a gépfegyverrel szemben – [453] . Ebből megtudta.) Közeledett a hajnal. hacsak nincs mond­ juk kutya ezen a szigeten. Szóma Mi­ cuko azonban (lányok.) fűre csöpögő folyadék hangjára lett figyelmes. Micuko úgy ítélte meg. ott van még az a géppisztolyos va­ laki. hogy lőfegyverre van szüksége. Mindenáron fegyverhez kell jutnia újra. Elhasználta a kést. Amikor éj­ fél után felhangzott a géppisztoly ropogása. (Viszont nagy hülyeség volt. és szépen szerzett magának fegyvert. 11. az első. amit először osztottak neki. ami megfogalmazódott benne. nyugodtan mozoghatott valamivel bátrabban.) Amikor volt fegyvere. hogy kék szín kezdte halványan átfesteni az ég korom­ feketéjét. visszatérhetett volna az iskolához. Annak a géppisztolynak a hangját alig félórával ezelőtt megint hal­ lotta. és könnyen végzett Csigu­ sza Takakóval is. Erre figyelnie kell. Így viszont nem muszáj azon munkálkodnia. amely Etó Me­ guminál volt. amikor meghallotta Jahagi Josimit és Kuramoto Jódzsit vitatkozni. ha megerőltetés nélkül teheti. ha nem megy közelebb.) Ám most fegyvertelen. mert nem csak ő akar játszani. Az Etó Megumival való találkozá­ sa tulajdonképpen baleset volt. Vagy a hasztalan visszafojtani próbált lélegzetvétel nesze is jó lett volna. (Na igen. így csak a sarlója van már meg. majd egy robba­ nás követte.[Maradt 16 fő] 55 Beszédhang. hogy sor­ ban elintézze a kijövőket. és neki elég akkor intézkednie. aki Kuszaka Jumikót és Kitano Jukikót megölte. A helyváltoztatással együtt járó hang. de utána. és csak nagy nehezen sikerült elmenekülnie. felpillantva látta. hogy csökken­ jen az osztálylétszám. rábízhatja arra az illetőre. aki épp túlesett a Niida Kazusival folytatott párbaján. Miután találkozott Hirokival. hogy nem végzett vele teljesen. hogy egy egészen közeli bo­ korban valaki a dolgát végzi.

Balra a sarokban egy egyenruhás fiú áll háttal. Nyilvánvalóan nagyon izgul. Akkor pedig egyértel­ műen hátrány. igazán semmi különös. amelyet elkapott a bot­ jával. Még mindig zsibbad a jobb keze. Így aztán Micuko a sziget közepén futó kelet-nyugati út mentén haladt nyugatra. ha négy és fél tatami mére­ tű – tisztás bújt meg a növényzet között. az arca pedig tizenkettő egy tucat. majd elment az északi hegyig. hanem sarló a géppisztolyhoz – ebből még harc sem lenne. hogy nem lenne könnyű visszaszerezni tőle a pisztolyát. Hiroki most már biztos kíméletlenül le­ lőné. hogy a végén kénytelen lesz összecsapni azzal a géppisztolyossal. Megállapította. A baseballcsapat tagja. amint meglátja. ha nincs fegyvere. hogy Hatagami Ta­ dakacu (fiúk. és követni kezdte. A bozót megszakadt. és az alak nyugtalanul kap­ kodta a fejét jobbra-balra. És különben is. Micuko a hang alapján haladva törte maga előtt a bozótot. Még csak nem is pisztoly a gépfegyverhez. van neki olyan egyáltalán? Fogalmam sincs. észrevette Szugimura Hirokit. Viszonylag magas. [454] . Miközben egy olyan helyre tartott. Szemben és jobbra is bozót. de… Mindenesetre nagy az esélye. Azóta eltelt körülbelül három óra… Most végre megütötte a fülét valami zörej. de volt egy olyan érzése. ahonnan messziről megnézheti. 18. mi a helyzet. keménykötésű. Az lett volna csak a megerőltetés nélkül elvégezhető feladat. Most meg már minek is kérdez­ ném meg tőle. ne­ hogy megtámadja valaki. A csurgó hang még folytatódott. átlagos fiú. A hobbija… Hát. Neki nem szabad zajt csapnia. Az a fiú nem véletlenül tanul kung-fuzni vagy mit.) az. és elkezdte keresni a többieket. Persze titokban Hiroki nyomába is eredhetett volna. De azért vigyázott.mindenképpen az előbbi húzza a rövidebbet. Egy kis – jó.

Tadakacu ismét körbené­ zett. Micuko vigyázva. Tadakacu fel­ nyírt hajú tarkója közvetlenül a szeme előtt volt. Tadakacu Micuko jelenlétére szintén úgy reagált. és hátranézett a hang irányába.) állt ott.Ennél sokkal inkább megragadta a figyelmét a tárgy. Meghallotta. amelyet Tadakacu még a dolga végzése közben is a markában szoron­ gatott. azután. és várta. Egy régi rendőr-filmsorozatban volt egyszer valaki. kisapám. [455] . Tadakacu csak egy kicsit távolodott el Júicsirótól. hogy nagyon sokáig tartotta vissza. hogy „Ó!”. A sarlót (magától értetődőn) nem emelte tovább. lassan elővette a sar­ lóját jobb kézzel. Egész nagy. Ha azt vesszük. ha netán egy kézzel kísérelné meg. A csurgás ritkulni kezdett. hogy kiürüljön a húgyhólyagja. Már-már fel­ emelte a sarlót jobb kézzel. Micuko szája szélé­ re megint kiült egy ördögi mosoly. hogy ne csapjon zajt. aztán mindkét kezét maga elé húzta. Egy időre abbamaradt… Megint csurgott. Még akkor is jó alkalom. hogy valaki a háta mögött azt mondja: – Ó! – Erre Tadakacu ijedtében megfordult. Lehet. Addigra Micuko már a háta mögé lopózott. biztos fegyver gyanánt. valószínű. egy fém baseballütőt tartott. hogy ők ketten együtt voltak. és várt. nagyon úgy néz ki. Micuko csikorgatta a fogát. de Micuko sem ijedt meg kevésbé. Micukó­ ra meredt. hogy „A franc!”. Akkor pedig véged lesz. majd végleg megszűnt. Ő Tadakacunál egy fok­ kal kisebb. A jobb kezében. A nadrág cipzárjának felhúzásakor Tadakacunak mindkét kezét használnia kell majd. hogy Júicsiró felbukkanásán nem lepődött meg. Egy pisztoly volt. aranyos gyerekarcú fiúcska volt. forgótáras. Tadakacu még mindig nem fejezte be a pisilést. akit a dolga végzése közben öltek meg. és a lányra emelte a fegyverét. Továbbra is jobbra-balra teker­ gette a nyakát. Takigucsi Júicsiró (fiúk. és a száját tátotta. 13.

hogy a szeme előtt akarnak megölni egy embert. de természetesebben hat.amíg elvégzi a dolgát. – Csak meg akartalak szólítani. ahol vannak! De nem ez volt a legfőbb gond. – Micuko kissé lehajtotta a fejét. fiúk egymás között igazán pisilhet­ nének ott. Gondolkozott. mekko­ ra hülye vagyok! Ez nem igaz. és nem felejtette el hozzá a testét is ijedten összehúzni. vékonyka hangon szólalt meg. ezért a kezében tartotta. Jól nyissák ki a szemü­ ket! – Én. nézd csak meg! Egy sarló? Egy sarló van nála! – Nem. – Hatagami! Tedd le! Júicsiró. Biztosan fél igazából meg­ lőni egy embert. hogy eldobja-e a sarlót. és akkor észrevettem. – Ezért… Tadakacu nem engedte le a fegyvert. – Miért? Ez meg akart engem ölni! Nézd. Amikor az előbb meglátta Micukót. de talán a milli­ méter töredék részével azelőtt megállt az ujja. Tadakacun látszott. És máris itt a főszereplő. hogy bár­ melyik pillanatban meghúzhatja a ravaszt. én. Szórna Micuko színművésznő fő attrakciója. félreértesz! – préselte ki Micuko elfúló hangon a tor­ kából. És. ha nála marad. Tadakacu revolverének csöve (lényegtelen. azon nyom­ [456] . Hogy erre nem számítottam előre. valószínűleg a helyzet miatti zavarodottsága meg a pánik miatt. hogy meghúz­ za a ravaszt. A szó végét megremegtette. de egy Smith & Wesson M19 357-es Magnum volt) egyenesen Micuko mellére irányult. Micukóra tartotta a fegyvert. csak az tarthatja még vissza. – Ne hazudj! Meg akartál ölni! A pisztolyt markoló kéz remegett. hogy leesett volna a kakas. hogy. és elpi­ rult. hogy pisilsz. és Júicsiróra nézett.

de Júicsiró feltartóztatta. – Gondolj csak bele. mondhatni. ezért kezdett habozni. hogy társakat kell még szerez­ nünk… – Ne szórakozz már! – rázta Tadakacu a fejét. Erre Júicsiró egy pillanatra elhallgatott. ő volt a fő-fő otaku a har­ madik bében. [457] . hogy csak elfogyott a töltény. – Asszed. kicsit eltátotta a száját. Hatagami! – Júicsiró könyörögve folytatta. Még lőfegyvere sincs. én… Olyat soha… – Micuko könnyeket erőlte­ tett a szemébe. – Nincs is nála géppisztoly. így ma­ radt ideje gondolkodni. és Júicsiróra me­ redt. nyil­ ván azért akart megszólítani téged Szóma. hogy vesztettél. milyen nő ez. – Meg­ mondtam neked az előbb. nyugodt. Tadakacut ez készületlenül érte. Takigucsi Júicsiró odavolt az animékért és hasonló dolgokért. békés hang volt. Nem szabad hangosan beszélni! Az eddigiektől eltérő. de nemsokára meg­ szólalt: – Hatagami. Sose tudhatjuk. – Honnan tudod?! Lehet. de ez a kijelentése igen megfontolt gondolko­ dásra vallott.ban képes lett volna lelőni. És az pedig… Azt jelenti. nem ő ölte-e meg Kuszakát és Kitanót. Micukót is meglepte. mert megbízott benned. – Különben sem szabad valakit bizonyítékok nélkül meggya­ núsítani – folytatta a prédikációt. Júicsiró minden tehetségét bevetette. Júicsiró a fejét rázta. és el­ dobta. – Tedd le. haj­ landó vagyok együtt lenni egy ilyen nővel? Te is jól tudod. – Akkor. – Ne-nem! Én.

és a meglepetéstől tág­ ra nyílt szemet produkált. akkor ügyeljünk rá felváltva. hogy valahogy elmeneküljünk innen. Micuko egész testén látszott a megkönnyebbülés. – Motozd meg. Majd Júicsiróra nézett. nem? Hátha csak az alkalmat les­ né. A pisztolyt még mindig Micukóra sze­ gezte. Tadakacu még egyszer mondta. hogy megbíz­ hatsz-e benne. Mert most hiába mondanánk neki. [458] . vagy ilyesmi… Micukónak egyre jobban tetszett a dolog. (Jobban tennétek. – Akkor meg mit csináljak szerinted? – Ha semmiképpen nem bízol meg benne. Tadakacu végre bólintott. Aztán nyugtalanul pislogott a két fiúra felváltva. Látta. Ha elegen vagyunk együtt. Logikus. – Dobd el azt a sarlót! – mondta Tadakacu. vagy sem – taglalta tovább Júicsiró a bizton­ ság kedvéért. Továbbra is Micukóra tartotta a fegyvert. És utána-meg kell találnunk a módját. és jól is érvel. el tudod majd dönteni. hogy jó ötlet-e. Micuko pedig gyorsan ledobta a földre. hogy menjen el. amit mond.) Tadakacu megnyalta az ajkát. Nem is csinálja rosszul ez a kis fiúcska.Tadakacu a homlokát ráncolta. Micuko visszaemelte a tekintetét Tadakacura. te nem nyugodnál meg. Azt most hagyjuk. ha most lelőnétek engem. Takigucsi! – folytatta Tadakacu. Fáradt hangon szólalt meg: – Jól van. – Hallod?! Társakat kell még szereznünk. bár még bizalmatla­ nul tekingetett Micukóra. (Tett is ér­ te.) Bal kezével megtörölgette könnyáztatta szemét. hogy Júicsiró is fellélegzett. aki döbbenten álldogált ott. de az ujja engedett valamit a szorításból a rava­ szon. amit el akar érni.

tisztában vagy vele?! – Aha. Juicsiró visszavedlett a jól ismert szerencsétlenkedő otaku-fiú­ vá. Csak nem akarok meghalni. épp csak a bugyija vonaláig felemelte a szoknyáját. Megállt Micuko mellett. – Nem a piszkos fantáziám miatt mondom. jaj. Nem szívesen teszek ilyet – mond­ ta Júicsiró. Amikor Júicsiró befejezte. és elvette a kezét. Igen. Júicsiró letette az ütőt a földre. Szóma. Tadakacu meg­ szólalt: – A szoknyája alatt is ellenőrizd! – Hatagami…! Júicsiró rosszallóan nézett Tadakacura. – Öö… lennél szíves felemelni egy kicsit a szoknyádat? Ó. majd megint szégyellősködve. gon­ dolom. és gyengéden végigjártatta a kezét Micuko testén. milyen édes – gondolta Micuko. csak nehogy eleredjen az orra vére szegénykémnek. – Jó. és Micukóhoz for­ dult. jó. – De… – Siess! – Öö. de természetesen nem felejtett el közben ő maga is szégyellősködni egy kicsit. Ezt kapjá­ [459] . hogy tűzvörös lett az arca. de ő csak a fejét rázta. Ó. – Siess már! – sürgette Tadakacu. és tétován előrelépett.– Gyorsan! Mit szégyellősködsz! Az életünkről van szó. Nyoma sem volt már az iménti megfontolt viselkedésének. ne haragudj. A hajnali szürkeségben is látni lehetett. Ettől Júicsirónak még pirosabb lett az arca. Micuko egy picikét bólintott.

hogy még azelőtt fedez­ tek fel. majd kicsit később bólintott. Ha nem tetszik. Szóma. Nagy szerencse volt a szerencsétlenségben. – Jó. Tadakacu változatlanul Micukóra tartotta a pisztolyát. Ekkor Micuko szólította. tisztára. – Bocsáss meg. Micuko előrenyújtott kézzel gondolkozott. Nagy mák. mielőtt felemeltem volna a sarlót (és a vért is letöröltem róla). – Mit udvariaskodsz vele? – kérdezte. – Jó – bólintott Tadakacu. csak szótlanul tekergette rá az övet lazán Micuko csuklójára. és hajthatatlan volt. most azonnal le­ lövöm.tok ki. Júicsiró megint vetett egy rosszalló pillantást Tadakacura. Júicsiró egy pillanatig Micukóra bámult. És akkor most hogyan tovább? [Maradt 16 fő] [460] . de az feltartotta a fegyvert. Júicsiró kapkodta a szemét Takigucsiról Micukóra és vissza. és megkötözte a lány kezét. amit mond! – biztatta. Aztán: – Takigucsi. Kösd össze a kezét az öveddel! – mondta. Játszott is már olyanban. majd megnyalta a száját. Na jó. kihúzta az övét. mint egy „Extra válogatás! Valódi középisko­ lás lány szereplésével!” feliratú pornófilm kezdete. – Takigucsi! Én nem bánom. hogy Micuko nem rejteget semmit. – Ez a kikötésem. Júicsiró megbizonyosodott róla. Takigucsi. végeztem – mondta. de Júicsiró úgy tett. tedd. mintha meg se hallotta volna.

így a sorrend eldőlt. Tompul az ítélőképességünk. Akkor Tadakacu a fegyver­ rel a kezében (elvileg át kellett volna adnia Júicsirónak. és Micukóra pillantott. hogy társakat keresünk.) Júicsiró és Micuko egy darabig hallgattak. ha nem engedi ki a kezé­ ből a fegyvert. Tada­ kacu felvetette. Annyira félhetett. vagyis mérföldekkel inkább megkérdőjelez­ hető lenne. sőt egy zseb­ kendővel még hozzá is kötötte a kezéhez. és biztosan még azután sem bírt. így jól látszott. Végig talpon voltunk mindketten. „Nekem jó később is” – fe­ lelte Júicsiró. mint ezeknek a tejfelesszájú középiskolá­ soknak. Valószínűleg – Micuko simán el tudta képzelni – Tadakacu egy szemhunyásnyit sem aludt a játék kezdetétől fogva a Júi­ csiróval való találkozásáig. de aztán Júicsiró elmesélte. hogy Júicsiró esetleg megtámadja álmá­ ban. Szóma csak azután” – mondta Tadakacu. amíg Tadakacu alszik. „Először vagy én. [461] . hogy felváltva aludjanak: „Az rendben van. A fegyvert magánál tartotta. mi történt vele.” Júicsiró beleegyezett.56 – Ezért azt gondoltam. ők ketten tudják egymást figyelni. (Persze Micuko sem aludt semennyit. hogy az arca csupa föld. hogy mindenképp mu­ száj találnom még valakit – mondta Júicsiró. akinek a viselkedé­ se ugyan sokkal. mielőtt Tadakacuval találkozott. nyugodtan alhat… Vala­ hogy így gondolkodhatott Tadakacu. Hatagami Tadakacu egy kissé távolabb szu­ szogott álmában. majd elhallgatott. Már egészen kivilágosodott. aki őrködött. és Júicsiró sem szólt miatta) lefeküdt. mint Júicsiróé. Ezért aztán. Micuko kezére továbbra is rá volt tekerve az öv. de ez nem jelentett neki problémát. és egy kicsit éber. De előbb aludjunk. Egymás mellett ültek a bozótban. hogy Micuko csatlakozott. és egy fél perc alatt elaludt. de fel se hozta a témát. De azzal. vagy te alszol. Más volt a neveltetése. és a sarlóját Júicsiró tűzte be saját nad­ rágja hátuljába. Takigucsi. Miután Micuko végül csatlakozott ehhez a csapathoz.

Takigucsi Júicsiró nem szokott az emberek szemébe nézni. ugyanakkor te is kevésbé látod meg őket. De azért miközben beszélt. nem tűnt úgy.) Így naplemente után indult neki óvatosan. – De most sem engedi ki a kezéből. mintha egy kicsit megnyugodott vol­ na. Megváltozott a véleményem. – Tőle nem féltél? – Most. Júicsiró itt abbahagyta a mondanivalóját. – Igen – bólintott Júicsiró. senkiben sem fogok tudni meg­ bízni. Ott meg rátalált Micukóra… Röviden ennyi. amikor beszél. – De… – szedett elő Micuko egy sápadt arckifejezést – láthat­ tad. amikor Jumiko és… Kuszaka Jumiko és Kitano Jukiko meghalt. – Eleinte féltem. Akkor együtt gondolkoztak. de az éjszakát biztonságosnak ítélte. Este tényleg nehezebben vesznek észre mások. Ki tudja. (Ez csak ízlés dolga. és odament megnézni. Nem lehetsz [462] . Júicsiró nevetett. hogy így megnyugodtunk. Van. jöhet a ri­ zsa. De biztos a legtöbben hozzám hasonlóan meg akarnak szökni. – Hát. Erre Micuko is úgy tett. hogy nincs-e valami mód a szökésre. de túl sokáig tartott. aki belement a játékba. hogy Micuko belé­ jük botlott. de nem jutott eszükbe semmi jó… Tadakacu arrébb ment egy kicsit a dolgát végezni. az igaz… Meg aztán egy osztályba jártunk még ál­ talánosban. A 3/b fő otakuja. egyrészt legalább nem lőtt rám… A pisztolyt nekem szegezte. és megszólalt: – Hatagami magánál tartotta a pisztolyt. Júicsiró sem akart nappal helyet változtatni. mi volt. és rápillantott Mi­ cukóra. Azt hittem. miért.Úgy látszik. Bár ha gáz van. és épp csak két órával azelőtt találkozott Tadakacuval. Megint elkapta a te­ kintetét. Elég jól ismerem őt. mire Júicsiró aggódni kezdett. mintha nagyon tar­ tana Micukótól. elmenekülni tényleg könnyebb éj­ jel.

– Ahogy befejezte. hogy ő nem olyan. ahhoz meg végképp nem volt hozzászokva. – Én? – nézett Júicsiró a szeme sarkából Micukóra. mint amit Kuszaka és Kitano tett. hogy apránként valahogy társakat szerezhetnék. majd megint lehajtotta a fejét. Azután egy kis sóhajtással fűszerezve beszélni kezdett. és elmosolyodott. (Ez tényleg így lehetett. – Milyen jó ember vagy. Júicsiró kissé összeszorította a száját. Idegesen simította le jobb kézzel kócos haját. Micuko mosolyogva folytatta: – Mert ilyen bátor vagy. Micuko oldalra hajtotta a fejét. – Jaj. és néhányszor bólintott. – Épp ezért gyanakszik rám is. – Ezért… ezért nem tudnád megbocsátani Hatagaminak.) – Különben meg lehet érteni. Olyasmire nem va­ gyok képes.benne biztos. Mizantróp. Biztos iszonyúan fél. Takigucsi. hogy mindig is be­ felé forduló volt. változatlanul nem nézve Micuko felé. – Ez igaz. de arra gon­ doltam. [463] . Erre Júicsiró megint restelkedve sütötte le a szemét. dehogy – mondta. Micuko el is mosolyodott. hogy közvetlen közelről lássa egy lány arcát. és mert ilyen körülmények között is bele tudsz gondolni mások érzéseibe. Azután folytatta. Akkor meg már jobb próbálkozni. hogy kételkedik benned? Biztosan csak fél. lehajtotta a fejét. Épphogy csak egy pillanatra belenézett Micuko szemébe. Mizantróp lett. ez a szó már tényleg nagyon vicces volt. De akkor is csak meghalsz. ha nem csinálsz sem­ mit. hogy Hatagami nem válik meg a pisztolyától. A tetejébe pedig pont egy ilyen páratlan szépséget fogott ki. Lerítt róla.

ha kételkednek bennem. Micuko ránevetett a fiúra. Meg én is. ami miatt nem meg­ lepő. – Hát… a szemed miatt. megint a földre szegezte tekintetét. – Miért? Talán mert Micuko egyenesen ránézett. De mindannak a mostani körülmények között semmi jelentősé­ ge. aki különben mindig jól viselkedett. Micuko félrehajtotta a fejét. – Az igaz. és Mi­ cukóra nézett. A széttépkedett füvet leszórta a lábához. – A szemem? Júicsiró még mindig lefelé nézve megint a füvet kezdte tép­ desni. – Mindig olyan félelmetesen nézel. hogy rólad nem sok jót lehet hallani. [464] . Azután megszólalt. nem? Júicsiró egy pillanatnyi szünet után elfordította a fejét. hogy szélsőséges helyzetben pont az veszti el a mércét. Nedves volt a hajnali párától. – Hát az lehet. de nem ment. Meg akarta rántania vállát. Megint Micukóra nézett.– Nem csoda. Elkezdte két kézzel apró darabokra tépkedni. mert az öv rajta volt a csuklóján. akkor Hatagami is gyanús. Az igaz. Előfordulhat. Majd azt mondta: – Nem. Most egy kicsit hosszabban szemügyre vette. Még te is gyanúsnak tartasz. Júicsiró gyorsan el­ kapta a tekintetét. – Szerintem te nem vagy annyira rossz ember. Miután kimondta. és úgy folytatta: – Ha már itt tartunk. Szóma. Én csupa olyasmit tettem. hogy… – Letépett egy fűszálat a lába mellől.

de nagyon kedves a tekinteted. még ha csinálsz is valami rosszat. ha megszólítom. Tehát nem te vagy a rossz. féltem ugyan. de azért mégis… Tényleg nem tudtam. Olyan szégyenlős és feszült volt a hangja. hogy egyedül maradjak… Akkor ott azon hezitáltam. talán. Takigucsi. aki tetszik neki. Hozzátette: – Én legalábbis nem akarok olyan férfi lenni. Szóma? Mielőtt velünk találkoztál volna? – Hát. a fűre telepedett pára átitatta a szoknyáját. Bár ez csupán ennyi volt csak.. Ahogy megmozdult. vagy ha nem… [465] . Ennyit is csak nagy nehezen bírt kinyögni. Maga is megle­ pődött. de talán azért válhatott ez olyan alakítássá. Ezért… ezért ami­ kor rátaláltam Hatagamira. Micuko magában sóhajtott egyet. – jól megnyújtotta az á betűt. és csendben hallgatta. Hatagamitól nem kell félnem. mint ahogy mindenki mondja. de attól is féltem. majd nyolc darab lett a fűből. – Köszönöm – mondta Micuko mosolyogva. Micuko Júicsiró profilját szemlélte. és folytatta – én már régóta úgy vagyok vele. van valami ok. – Végig bujdostam. hogy pisztoly dörrent. aki ezt nem érti meg. mert egy leheletnyi valódi érzelem is ve­ gyült a szavaiba. – Ezért… – megint leszórta a füveket. túl jó. ami miatt azt teszed. Egy idő múlva Júicsiró megkérdezte: – Te mit csináltál. hogy te nem lehetsz olyan rossz.– De… – Előbb négy. Persze rá is ját­ szott. Persze… milyen naiv vagy. hogy megszólítsam-e vagy ne… Gondoltam. amiről még ő is úgy vélte. hogy mi a jobb. mintha legalábbis szerelmet vallana a lánynak. A közelemben volt. Biztos. – Néha szomorú. hogy milyen kedves hangon szólt.

anélkül hogy ránézett volna Micukó­ ra. Odapillantott az alvó Tadakacu felé. – Végül is nem lett baj. – Ja. fel se tűnt. Kinyitotta az újat.. ugye? Már jó rég nem ihattál. majd a felbontat­ lant megtartotta míg a másikat visszarakta. – Egymásra néztek és összenevettek. (Tény­ leg meg is lepődött egy kicsit. Valóban szomjas volt. Nocsak.Júicsiró megint bólintott. így inkább vissza az egész? De Júicsiró szó nélkül megfogta Micuko kezét. összehasonlította őket. Bólintott. Micuko mosolyogva válaszolt: – Nem. szerencsére.) – Nem lesz ebből baj? Hataga­ mi haragudni fog! [466] . Elkezdte kibontani. Azután letette az üveget a lába mellé. Kivett belőle két vizespalackot. Visszaemelte a tekintetét a kezében tartott műanyag palackra. és a rátekert övhöz nyúlt. – Egy kicsit… Kaphatok egy kicsit? Júicsiró visszabólintott. Nem vagy szomjas? Elvesztetted a csomagod. Hatagami őrmester úr megharagszik. Júicsiró odanyújtotta neki a palackot. és odanyúlt a közelében letett hátizsákjáért. majd megint lefelé. A hátizsákját azon a helyen hagyta. – Takigucsi. mint aki meglepődött. kissé felemel­ te. – mondta Micuko. Újra Micuko szemébe nézett egy pillanatra. – Bocs. Micuko előrenyújtotta az övvel összekötözött kezét. Mégsem adsz nekem inni? Ha elkényezteted a fog­ lyot. ahol Szugimura Hiroki­ val találkozott. nocsak. de hirtelen megállt mozdulat közben. tényleg! – mondta aztán Júicsiró.

– Ennyi elég is? – kérdezte félbeszakítva a mozdulatát. Micuko kinyújtotta a kötelékeitől megszabadult kezét. hanem mert egy lány megfogta a kezét. már elég volt. – Köszönöm! – mondta Micuko vidáman. és becsatolta az övét. és úgy mondta ki a szavakat. mert félt. ha összekötözött kézzel iszod. de természete­ sen nem azért. nem? Júicsiró megint felnézett egy kicsit Micukóra. Így van. Az övet levették. – Ihatsz még nyugod­ tan. Júicsiró odanyújtotta az üveget Micukónak. ő átvette. – Nem. Visszaadta a palackot. mire a fiúnak megint az arcába szökött a vér. hogy Micuko forral valamit. majd szerzünk valamelyik házból. A fegyvered nálam van. miközben válaszolt. Ha elfogy. Micuko megszólított: – Takigucsi! Júicsiró felemelte a fejét. megint a derekához nyúlt. és épp csak kettőt kortyolt belőle aranyos mozdulattal. A hú megszeppent. [467] . ahol van kút. – Nem baj. És különben sem finom a víz. Miután visszatette a hátizsákjába. jó. Júicsiró átvette az üveget. mert épp az övét fűzte vissza a nadrágjába. Szép formájú száját elkerekí­ tette. és lesütötte a szemét. így különösebb baja nem esett. – Ja. Lazán volt rajta az öv. – Te-tessék? Micuko megint elmosolyodott.Júicsiró Micuko csuklójára irányította a tekintetét. Micuko egymás után megdörzsölgette a két csuklóját. és megfogta Júicsiró jobbját. Micuko megrázta a fejét.

Neki magának is feltűnt. újra kezébe vette a fegyvert. Micuko felhúzta a szemöldökét. de azt mondta. [Maradt 16 fő] 57 Tadakacu végül Szakamocsi reggel hatos hír­ adójára ébredt. Te tényleg nagyon szép vagy. hallod.– Szerencsém volt. amikor beszélt. Júicsiró egyre pirosabb lett. ha akadozva is. Erőt vitt a fiúét szorongató kezébe. Meg ott van Hatagami is. majd odaült Micukóék­ hoz. [468] . A szája széle megremegett néhány­ szor. Vagy legalábbis nem sok. Nem is annyira bólogatott. leoldotta a zsebkendőt a kezéről. Júicsiró felajánlotta Micukónak. – Ne már. de kimondta: – Én majd megvédelek. és eléggé feszengve. de Micuko nem eresztette. de ha megnyugszik. Most egy kicsit ideges. Micuko mosolygott. – Ööö. Júicsiró zavarban volt. hogyan szökhetünk meg. majd végül válaszolt: – Minden. Végig féltem és reszkettem. Úgy tűnt. de most már minden rendben lesz. És kigondoljuk. amin Micuko megint jót mulatott. Eközben Júicsiró. ő se fogja azt gondolni. Szóma. hogy aludjon ő először. Boldog vagyok. és a tekintete megint csak elkalandozott valahova. hogy ellenség vagy. elég annyi. Alig két órát aludt csak. Ezúttal egyáltalán nem nézett Micukóra. mint inkább a túlzott idegesség miatt remegett. És akkor majd hárman megkeressük a többieket. Tényleg? Júicsiró néhányszor fel-le mozgatta az állát. – Köszönöm. mint aki mihamarabb vissza akarja húzni a kezét. hogy ebben a mosolyában nem volt semmi rossz szándék. hogy veled találkoztam.

A jobb kezében lévő revolver csövét most nem irányította Micukóra. Szeto Jutaka és Mimura Sindzsi halt meg. Micuko várt még félórát… Még egyszer megbizonyosodott róla. A tiltott zónák nem érintették a helyet. miért őgyelgett fel-alá egyáltalán? Társakat ke­ resett vajon. mert Micu­ kónak szándékában állt levetetni. aki fel-felhorkantgatott. hogy négy új ember. hogy bár­ melyik pillanatban képes elsütni. az arccsontja felett egy kevés pattanás. mint Júicsiró és Tadakacu?) És nem ment ki a fe­ jéből az a géppisztolyos illető sem. – Azt én honnan tudjam? [469] . (Egyéb­ ként a híradásból megtudták. Ha netán felbukkanna itt Szugimura Hiroki. hogy a háttal errefelé fekvő Júicsiró alszik. Az otakuk fizikai állapota soha nem a legjobb. majd Tada­ kacuhoz fordult. hátát egy fának támasztva. (Tényleg. És a szeme el nem mozdult volna Micukóról. Biztosan elfáradt. ha rajta marad. Oda Tosinori. de az ujját határozottan a ravaszon tar­ totta. Nos… Nem igazán volt lehetősége választani a módszerek között. amikor meglátta. hogy Micuko ke­ zéről eltűnt az öv. – Én lehet. hogy el sem bírok aludni – mondta nevetve Júicsi­ ró Micukónak. de öt perc sem telt belé. jó három méter távolságra ült le. mint egy csecsemő. Mintha csak ki akarná mutatni a szándékát. már mélyen aludt. Ídzsima Keita. Nem lett volna nagy gond ugyan. ő csendben szuszogott. Tadakacu Micukótól balra.de a lány nem egyezett bele. úgyse csinálok semmit. Szemben Tadakacuval. ahol most Micu­ kóék voltak.) Tadakacu nehezményezte. az egésznek lőt­ tek. Tadakacu fintorgott. így Júicsiró feküdt le. Rövidre vágott haj. de Júicsiró győzködésére valahogy elsi­ mult az ügy. Tadakacuval. és csendben megszólalt: – Nem kell annyira nézned.

Azért tartalak szemmel. hogy észrevette volna. Azután lassan Tadakacu felé fordította a fejét. és megmozdította a lábát. hogy Tadakacu egész testében egy kis feszültség támadt. de Micuko máshova kalan­ dozott a tekintetével. Tadakacuval egyetem­ ben. Tadakacu hirtelenében felkapta a fejét. Megfigyelte. mintha nem venné észre. Egy darabig Micuko. Azt hitte. Ezúttal Micuko anélkül. Hatagami? Tadakacu egy kicsit ráncolta a homlokát. és szinte telje­ sen szabadon hagyta fehér lábát. csak Micuko arcába bámult. mintha belefáradt volna a mozdulatlan ülésbe. de nem szólt egy szót sem. hogy Tadakacura nézett volna. Hihihi. Természetesen addig Micuko combjára tapadt a tekintete. Egy ideig ebben a pózban maradt. de most egy csipetnyi bizonytalanság vegyült a hang­ jába. Így a rakott szoknyája felcsúszott a combján. Hamarosan visszatért a ko­ rábbi békés álmába. Micuko most sem mutatta jelét. a hátán nyugtatta a szemét.Tadakacu éles hanghordozására válaszként Júicsiró moco­ rogni kezdett. Micuko elvette szomorkás szemét Tadakacuról. [470] . de egy idő múlva kibökte: – Félek hát. – Te nem félsz. Hatagami! – Mi van? Tadakacu láthatóan igyekezett megőrizni félelmet keltő fellé­ pését. A jobbjával letérdelt a földre. a bal térdét pedig felhúzta maga elé. Tadakacu megint felmordul. – Nagyon félek. és megszólította: – Figyelj. rózsaszín selyem. Kilóg a bugyim széle is? Szexis. felsó­ hajtott. és úgy tett.

arckifejezéséről mindennemű ellenségesség és gyanakvás eltűnt. – Ezért… – Megint egyenesen Tadakacura nézett. szép formá­ jú piros ajka széleit megemelve – nem úgy. – Már mondtam. Hatagami! Micuko visszatért a „gyámoltalan kislány”-arckifejezéshez. képtelenség együttműködnünk. Kicsit nyomaté­ kosan válaszolt: – Ezzel én is így vagyok. – Ezt értem. tisztára. Micuko visszakapta a tekintetét Tadakacura. Ezúttal a Szóma Micuko-féle egyedülálló ördögi mosolyt alkalmazta. De ha nem bízol bennem. jó. és megkérdezte: – Nem beszélhetnénk egy kicsit? – Beszélni? – húzta össze Tadakacu értetlenkedve a szemöl­ dökét. – Hát. mintha elvarázsolták volna. – Ezért? Mostanra Tadakacu hangjából. de… Micuko elmosolyodott. hogy nem akarok meghalni. – Ne vedd rossz néven – mondta Tadakacu. – De hát most is azt.– Még mindig nem hiszel nekem. mint egy film címe! – Te-tessék? – Már az előbb is mondtam. Egyenesen a fiúra nézett. a nappal és az éjszaka. hogy megta­ láljuk a megoldást a szökésre. Tadaka­ cu szeme elhomályosodott. mint akit megbűvöltek. hogy iszonyúan félek. Micuko félrehajtotta a fejét. Váltogatta arcait: a szűz és a szajha. Nem akarok meghalni. [471] . – Figyelj csak. de a hangja már jócskán vesztett az éléből. Húúú. mint a Takigucsi Júicsiróval folytatott idilli párbeszéd során. – Ja. igen – bólintott Tadakacu. annyi az egész.

Hasonlóan az eddigi helyükhöz. még a cipőt is le kell venni. itt is bokrokkal körbevett kis tér tárult eléjük. Viszont. és felállt. hogy igen. – Szo-Szóma…! – csúszott ki Tadakacu idegességében félig nyitott száján. Úgy húsz méterre állt meg Micuko attól a helytől. – Félek.Micuko a szavába vágott. és fehér combját megvilágította a még tompa reggeli fény. ne. – Jó? – mondta Micuko. a pisztoly még mindig nála van. ahol Júicsi­ ró aludt. hogy utána jön-e. félrebillentette a fejét. Nem Takigucsival szeretnék beszélni. Rakott szoknyája lecsúszott a földre. ahogy Tadakacu nyelt egy nagyot. körbepillantott. [472] . Utána leoldotta a sálat a nyakából. a bozót szétnyílt. Ne kényszeríts már. Micuko rögvest lehúzta a cipzárt a szoknyája oldalán. bár talán nem szándékosan. Jaj. Nem viselt olyan lehangoló ruhadarabokat. Miután a sportcipőjét is ledobta a lábáról. – Hülye. – Itt nem tudunk. gyagya. akik trikót hordanak a blúz alatt. és úgy ítél­ te meg. és Júicsiró felé bámult mélán. mint más közép­ iskolás lányok. és Tadakacu bukkant fel. Anélkül hogy Tadakacu tekintetét elengedte volna. és előrement. hogy végigmondjam. Amikor hátranézett. hogy a Tadakacu háta mögötti bozótos jó lesz. azután megint Micukóhoz fordult. Hatagami. Júicsiró felé bökött az állával. Odasé­ tált Tadakacu elé.. Hallatszott. és levette a matrózblúzát. de nemsokára hallani lehe­ tett. így ezzel már csak a fehérnemű maradt rajta. Tadakacu ar­ cába nézett azzal az ördögi mosolyával. hanem veled. Tadakacu résnyire kinyitotta a száját. Kótyagos szemmel. Ezért. Micuko rátett még egy lapáttal. Min­ den azon múlt. Hm? Egy kicsit arrébb.

azután gyorsan letette egy kicsit távolabb a földre. – Most csinálod először. Tadakacu felemelte a jobb kezét. Micuko került alulra. mint akinek csak most tűnik fel a revolver léte. – Ááá. Majd a fejét is lehaj­ totta oda. Tadakacu jobb kezére pillantott. Egy idő múlva elengedték egymás ajkát. mintha élvezné (kicsit pornófilmesre véve. A lány mosolyogva nyújtotta ki a kezét. és telt keblét markolászta.Tadakacu néhány esetlen lépést tett előre. A mondat végén megremegett a hangja. Ujjai egy kemény. Micuko levegőért kap­ kodva alkalmazkodott. de amatőr vagy! Hát az ilyesmi csak később jön. Tadakacu türelmetlenül a melléhez nyúlt. Erre Tadakacu egész testében megremegett. viszonylag hátul matatott. de a jobb keze a saját alsóneműjében a csípőjé­ nél. mintha csak most vette volna észre. ugye? – Semmi közöd hozzá! – mondta Tadakacu. Micuko felnézett Tadakacu szemébe. túlzón). ám amikor Mi­ cuko az ajkát kínálta. Tadakacu a lapátkezével arrébb csúsztatta Micuko melltartóját. …Jaj. vékony tárgyat tapintottak ki. [473] . Továbbra is úgy tett. Erre gondolt Micuko. Micuko. Óóó. Újra közelebb ment Micukóhoz. rögtön rátapadt. de hangosan csak egy „ááá” hagyta el az ajkát. – Azt tedd le oda valahova. Tadakacu nyaka köré fonta. először csó­ kolózni kell még egy kicsit. Ekkor lefeküdtek a fűvel benőtt földre. és bámulta.

De Tadakacu rövid.és a középső ujja között tartotta. A jobb keze gyűrűsujjával Tadakacu nyakához ért. jó kis reflexek! Nem véletlenül baseballozik itt valaki. Ráadásul… Micuko felől nézve jobb­ ról. de attól függetlenül meghúzta a borotvát. nem hagyhatom. Tadakacu felállt. így az. Felkárogott egy madár. de Micuko már régóta szívesen alkalmazta. Csupáncsak egy madár károgott. Hűha. sajna. de nem találja a szavakat. Hatagami. és odanézett. De így a végén szép emlékeket szereztél. A borotva súrolta a nyakát. közvetlenül az arca előtt. hogy meglátta Micuko kezében a borotva­ pengét. és elhú­ zódott Micukótól. Tadakacu eszét vesztetten gyömöszölte a mellét. ugatásszerű hangon felkiáltott. Döntő helyzetekben semmi nem ér fel az olyan apró tárgyak­ kal. hogy Tadakacu sze­ me elkerekedett. a tarkóját mutatva neki.Feltehetőleg a mai rossz kislányok már nem használnak ilyen útszéli és filléres holmikat. ugye? Hát. de a seb távol­ ról sem volt elég mély ahhoz. Bal kézzel a lány lába közé nyúlt. Azt a…! Ennek is miért pont most kellett megszólalnia – gondolta Mi­ cuko. A tárgyat a mutató. akarna mondani vala­ mit. és nagyra nyitott szemmel meredt a földön támaszkodó Micukóra. hogy végigcsináld. ezért nem is bánod. de Tadakacu látószöge Micuko mellére korlátozó­ dott. Bocs. amelyeket el tud rejteni a bugyijába. Úgy látszott. hogy életveszélyes legyen. Erre Tadakacu felkapta a fejét. Micuko lassan Tadakacu nyaka mellé vonta a jobb kezét. Micuko fel­ sikkantott. természetesen… Annak tudható be. [474] .

talán frissen ébredt fejjel még nem tudta jól átlátni a helyzetet. hogy Tadakacu jön utána. Tadakacu beugrott elé. hogy Tadakacu fogja meg­ kaparintani a fegyvert. (Még jó. Felkapta a pisztolyt a földről. nem? Szóma Micuko egész estés show ja. akit a Kölyökligában zseninek nevez­ tek. megpördült és feltérdelt. Ez termé­ szetes.Micuko nem foglalkozott vele. amit Nanahara Súja végig megtartott az általánosban (Súja. pe­ dig akkor még másik iskolába járt). Amikor meglátta Micukót. reggel van?) – Takigucsi! – kiáltott Micuko. A beállós pozíciójában. felpattant. és futva nekiindult jobbra a revolver irányába. ezért teljesen nem tudta el­ rejteni. mint a fejjel előre becsúszás a baseballban. de azért a semminél jobban. Meghal­ lotta a fegyverdörgést. csupaszon még­ sem lett volna ildomos… Ezt félretéve. Ja. – Szo-Szóma. elkerekedett a szeme. amint Micuko rájött. Hallotta. majdnem meztelen vagyok. Szerencse. Nem felej­ tett el elkámpicsorodott arcot vágni hozzá. Micuko hátulról bele­ [475] . Tisztára. Micuko már Júicsiró háta mögött állt. – Menj onnan! – Vá-várj már! – Kapkodva szólt. most Tadakacu játszott. Ott állt Takigucsi Júicsiró. Hát ezzel a Siroivai Középiskola baseballcsapata is nyugodtan al­ hat. hogy nincs meg Tadakacu és Micuko. A háta mögött el­ durrant a pisztoly. hogy még Micuko is hallott róla. de nem talált. Alig négy-öt centi­ vel volt csak magasabb a lánynál. ő pedig befutott a bozótba. annyira híres volt. és odafutott hozzá. Utol fogja érni. Micsoda kiszolgálás. – Takigucsi! – Tadakacu megállt. irányt változtatott. mi tör… Amikor Hatagami Tadakacu előbukkant a kettényílt bozót­ ban. bocs. észrevette. és a pisztolyt feltartva üvöl­ tött. és körbe-körbenézelődött. Kiért a bozótból. hogy még nem vette le a nadrágját. felébredt.

A keskeny sebet épp csak befutotta a vér. csak kinyújtotta elé a jobb kezét. Még ha lemeztelení­ tenék is. – Add ide nekem azt a pisztolyt! Azután megnézzük. nem igaz! Hatagami engem… meg akart… Azzal a pisztollyal fenyegetett. Már-már sírásba forduló. Tadakacu arca a méregtől sötétvörösre változott. – Hogyhogy?! – hördült fel Tadakacu mérgesen. hogy melyikőtök hazudik. nézz ide! Szabad bal keze ujjaival a nyakára mutatott. – Nem ez. Rettegőn. Tadakacu grimaszolt. Takigucsi. és alulöltözött testét odanyomta hoz­ zá. – Menj arrébb. Takigucsi! – kiáltotta.) – Kétségbeesésemben belekarmoltam. Most jön a kis ártatlanka jelenete. elkeseredett arckifejezése volt. Ő a fejét rázta. hogy végigmotozzák (bár már most is szinte mezte­ len). és a szeme sarkából Micukóra né­ zett. [476] . – Várj! – próbált valahogyan nyugodt hangot előszedni Júi­ csiró. (Felülmúlhatatlanul aranyosan. de Júicsiró meg sem rezdült rá.kapaszkodott a vállába. nem így volt. – Borotvával vágott meg! Júicsiró elfordította a fejét. nem találnak bizonyítékot. melyikőtök hazudik. – Lelövöm. és le akart lőni… A borotvát már rég elhajította a bozótba. Attól meg… Hatagami megharagudott. Takigucsi! Té-tényleg. segíts! Tadakacu arca megnyúlt. – Mi történt? – Szóma meg akart ölni! Megmondtam előre! Micuko Júicsiró háta mögül erőtlen hangon szólt: – Nem. – Én… na most én nem tudom. Ezzel az arccal kiáltott. mint aki nem akar hinni a fülének.

Kétszer. Ezt megszívtam… Tadakacu azon melegében meghúzta a ravaszt. Segíts rajtam. Dörrenés.– Nincs időnk ilyesmivel pepecselni! Téged is. Mint egy bűvésztrükk­ nél. aki hazudik. [477] . és a markolatával előre lemondón nyúj­ totta oda Júicsirónak. téged is meg fog ölni. – Én soha nem tennék olyat. a fegyver újra megfordult Tadakacu kezében. Júicsiró kitartóan tartotta előre a kezét. Azzal. Tőle már nem lesz olyan nehéz elszedni. milyen módszert alkalmaz­ zon. Csakhogy. Ám egy kis idő múlva akkorát sóhajtott. A ravasz védőjénél fogva megperdítette. – Add ide. hogy a válla is vele mozdult. Takigucsi. Azzal egy időben a jobb lábára térdelt. ha nem intézzük el most! – De borzasztó – kezdett sírni Micuko. Micuko természetesen még megőrizte a sírásba hajló arckife­ jezését. az egész teste szabadon maradt. Hatagami! Hacsak nem te voltál az. Júicsiró bólintott és előrelépett. A pisz­ toly csöve Júicsiró bal válla mellett egyenesen Micukóra irá­ nyult. Júicsiró a szemével végigkövette a cső meghosszabbított vo­ nalát. ami­ kor Júicsiró megfogja a pisztolyt. hogy eltávolodott Júicsiró hátától. segíts! – szorongatta Júicsiró vállát. Micuko szeme nagyra nyílt. amit Szugimura Hiroki mutatott be Micukónak a Colt Governmenttel. Csak az a kérdés. Tadakacu arca megint grimaszba fordult. de a szeme felcsillant. Az lesz a döntő pillanat. és visszakapta a tekintetét Micukóra. Ugyanaz a mutatvány volt. és megdöntötte a testét. majd leeresztette a pisztolyt.

Tadakacu homloka behorpadt. odafu­ tott Tadakacuhoz. Micuko érezte az ütőn keresztül. és ott helyben elesett. Szóma Micuko speciális tréningje. Eltorzult orrához hasonlóan. Tadakacu egész arcát vér borította. tessék! Itt a jól ismert ütőd. és lendületből. a következő középre megy! Ettől az ütéstől fröcskölni kezdett a vér Tadakacu orrából. Azután odasétált a hason fekvő Júicsiróhoz. Az orrporca eltört. Micuko eldobta az ütőt. teljes erővel megsuhintotta a jobb vállát szorongatva támolygó fiú feje felé. Átugrotta a hasára esett Júicsirót. Még egy csapás. és sprintelni kezdett. és felvette a revolvert a bal oldalán. amelyet Júicsiró al­ váskor maga mellé tett. Megvédte Micukót. Akkor már Micuko kezében volt a sarló. Na. Micuko késlekedés nélkül felkapta most a baseballütőt. A fű között vér tört utat magának Júicsiró teste alatt. Tadakacu megszédült. Forogva repült a levegőben. és már nem élt. [478] . Abban a pillanatban. Meg vagy elégedve? Az ütő vége telibe találta Tadakacu fejét. az ezer csapás! Na most figyelj. mire ő feljaj­ dult. Mögötte pedig Tadakacu kétségbeesett arcát látta. Micuko leengedte a baseballütőt. és néhány fogat magával rántva leesett az állkapcsa. és a teste mellett mindkét keze ökölbe szorult. ezúttal megint az orra feletti részt vette célba.Micuko szeme előtt. mint egy lassított felvétel. banán alakú pengéjével gyönyörűen belehasított Tadakacu jobb vállába. Micuko azonnal lesújtott újra. Eldobta. A szeme félig kiugrott. most a homlokára célozva. Júicsiró teste kezdett lehanyatlani. a fülé­ ből is széles vérpatak ömlött. és kiejtette a fegyvert a kezéből.

én már nem tu-tudlak me-megvédeni. Erre Júicsiró felnyögött. – Szo-Szóma… – mondta. mintha a szívveréséhez igazíta­ ná. – I-igen. Aprókat lélegzett. majd a vállánál fogva a hátára for­ dította. és észrevette. Elmenekült. [479] . hogy Tadakacu vagy Micuko hazudott-e. és kábultan kinyitotta a szemet. Valószínűleg kilyukadt a tüde­ je.Micuko odatérdelt mellé. – Megijedt. Lehet. – Ne h-hara-gudj. én már nem tu-tudok meg-mo-mozdul-ni… A szája szélén vérhab tört elő. Azután hozzátette: – Megmen­ tettél. Én. és homályban hagyta a problémát. – Nem sé-sérül­ tél m-meg? – Nem… – bólintott Micuko. hogy Micukót is már csak homályosan látja. mert alig látha­ tóan bólintott. Mivel Tadakacu mindenekelőtt Micukót akarta megölni. és a fekete anyag beszívta a kibugyogó vért. Júicsiró mintha mosolygott volna. Az egyenruhája bal mellén és oldalán egy-egy luk tátongott. Júicsiró tekintete egy kis bolyongás után Micuko arcára sze­ geződött. Micuko átkarolta a fiú felsőtestét. Odahajolt. de Júi­ csiró agya már nem foroghatott tökéletesen. ? – A két szeme nem egy helyre fókuszált. hogy Júicsiró ne lát­ hassa Tadakacu holttestét. ütemesen. a magyarázat nem volt éppen logikus. hogy meglőtt téged. Kis gondolkodás után úgy helyezkedett. hogy még lélegzik. – Hata-Hatagami…? Micuko megrázta a fejét.

És akkor már. és még egyszer. – Nagyszerű voltál. – Tudom. Mielőtt Micuko ráillesztette volna az ajkát Júicsiróéra. amely már nem látott semmit.. Júicsiró élettelen ajkára tette a sajátját. Három tompa puffanás hallatszott. de rögtön újra lecsukódott. mint az imént Tadakacunak adott szajhacsók. Előrehajolt. és valószínűleg nem is sejtve. Nem foglak elfelejteni. hogy mi történt. a fiú szeme megrebbent egy pillanatra. szívből adott csók volt. Örültem neked. hogy Jú­ icsiró rohamosan táguló pupillájához érjenek. de akkor is.) hirtelen felébredt. halott volt. Ez nem olyan volt ám. szemét Micukón nyugtatva. azután még egyszer átölelte a fiú testét. [Maradt 14 fő] 58 Nanahara Súja (fiúk. Júicsiró kábultan megint kinyitotta a szemét. – Sa-sa-sajnálom – mondta. és Júicsiró szeme nagyra nyílt. mintha nehéz lenne elszakadnia tőle. Micuko rámosolygott. és megölelte. és a vége összemázoló­ dott a sebből kijövő vértől. – Én már. Elvette a száját. [480] .– Tudom – mondta Micuko. Puha és meleg. Belenézett a szemébe. Véríze volt ugyan. De ezeket a sugarakat Micuko feje akadályozta meg. Természetesen még meleg volt. Csak ennyit mondott. Dús fe­ kete haja ráhullott Júicsiró mellére. behunyta a szemét. A nap sugarai végre eljutottak az északi hegy nyugati lejtőjé­ re is. Micuko lassan elvette a füstölgő csövű revolvert Júicsiró ha­ sától. 15.

Okazaki Kazuko is [481] . Álom.A kék ég tárult a szeme elé. Mindenestül. Az egész álom volt. Álom volt. friss zöld fűvel keretezve. Megrázta még mindig kába fejét. Ettől egy kicsit meg­ nyugodott. most is iszonyúan megizzadt. szoftballoztak. – futás közben megnézte az óráján – csütörtök van. és futva indult az is­ kola felé. Mint máskor is. és végignézett saját magán. Gyor­ san felült. Az ott az udvaron torna­ óra? Az órájára nézett. Ma… ma. Felállt. Sehol egy sérülés. és rekedt kiáltások hallatszottak felő­ lük. Már elkezdődtek a délutáni órák. ahogy megtörölte a nya­ kát. le­ söpörte őket. Akkor meglátta a körülötte burjánzó füvön túl. Az egyenruhájára fűdarabkák tapadtak. A csütörtök délutáni első óra irodalom. így az irodalom-tanárnő. amikor rosszat álmodott. Milyen… milyen borzalmas álom volt! Még hogy öldöklés! Még hogy őket választották volna ki a Programra?! Akkor hirtelen ráeszmélt valamire. A feje fölött egy datolyapálma terjesztette ki nagy leveleit. Ezt a tárgyat szerette is. tornaórájuk le­ hetett. Csurom vizes lett a keze. meg a jegyei sem voltak rosszak belőle. a Siroivai Középiskola megszokott épületét. Súja a kert szélén elterülő füves részen feküdt. Az udvaron néhányan tornaruhában voltak. Most tudatosult benne csak igazán. Itt szokott időnként szunyókálni ebédszünetben vagy az ellógott órák alatt. a kellemes napsütésben. Elaludta! Súja sietve kikászálódott a füves részről.

Jegyek. mióta nevezem én őt csak az utónevén? Pofátlan vagyok… Szóval Noriko-szannal voltunk együtt az álmomban? Úgy rémlett. és most felejtsük el. én sem vagyok sem­ mi. A dalszövegekről pedig. mint a zene. Az az egy biztos. Tantárgy. de futás közben majdnem elsírta magát a megkönnyebbüléstől. másrészt viszont szigorúak és erőteljesek. Sokkal találóbb és szebb kifejezései voltak. hogy Súját legalábbis megragadták. hogy ilyen eszement álmot látok! Ebben az idióta álomban miért Norikóval. Még hogy Jositoki meghalt. Talán megússza egy bocsánat­ kéréssel. Ezek a szavak.elég jó véleménnyel volt róla. Micsoda hülyeség. és gyönyörű verseket írt. Tényleg szerette az irodalmat.. hogy Noriko Kuninobu Jositokinak tetszik. [482] . aki nagy gyötrődések árán eszkábálta a szövegeket a saját szer­ zeményű számaihoz. engem azonfelül is érdekelt egy kicsit. hogy kedvelem a verseit? Ajaj. és ugyan hülyén érezte magát miatta. Okazaki tanárnő. mint Sújának. Illetve Noriko-szannal. mintha a lányok. mint régen látott kedves ismerősök. sorakoz­ tak fel a fejében. Irodalom. nagy veszekedés lesz ebből Jositokival. A szavak ugyan­ olyan fontosak voltak számára. Nakagava Noriko volt iroda­ lomból a legjobb az osztályban. Hiába voltak telis-tele a tan­ könyvben szereplő novellák és esszék a Köztársaságot dicsőí­ tő szlogenekkel és vacak „izmusok” hitvallásaival. Igen. Gondolatai ellenére érezte. hogy ebben a nagy boldogságá­ ban a szája mosolyra fordul. Na tessék. hogy Jositoki él. Hát. Szelídek és kedvesek. egy az egyben szavakká váltak volna. Ekkor újra eszébe jutott. Mert a rock sem nélkülözheti a szöveget. ahogy Súja úgy ál­ talánosságban elképzeli őket. hogy az álmában megvolt ennek a maga magyarázata… Akkor ez azt jelenti. a sorok között Súja rálelt a neki tetsző kifejezésekre.

hogy biztos elaludt. Kettesével vette a fokokat. amikor fel akart állni – ez jobb. Vajon elhiszi majd neki. Egy pillanatra megállt az ajtó előtt. de az arcán látni lehet majd. A katedra felé fordulva tisztelettudón fejet akart hajtani. Mimura Sindzsi az orra hegyét vakargat­ va néz rá. Átható szag terjengett. Felrántotta az ajtót. Felsietett a lépcsőn. Nem a megszokott rend szerint való volt viszont az. Ahol a fejének kellett volna lennie. És… Hiányzott a feje. Szeto Jutakáék arról fognak pusmogni. vele. Egész testére kivetítette a bűnbánatot. A 3/b osztályterme a máso­ dikon van. A szemüvegkeretének csak a fele hevert ott. Egy kis égés nem árt. ezért néma csend fogadta az iskolában. Rosszul lett. elszédült. Felért a másodikra. Azt vette észre először. Oké. hogy a katedrán fekszik valaki. és elkezdte kihúzni az ajtót. hogy az osztálytársai egytől egyig az asztalukra borultak. Hajasida Ma­ szao tanár úr. [483] . Az osztályfőnökük. Felkapta a fejét. ahogy ő a fejét vakarja. Okazaki tanárnő… Nem Okazaki tanárnő volt. És… A padlót vér borította. ami­ kor belépett. és kigondolta. Ezért pihent egy kicsit. Szugimura Hiroki pedig karba tett kézzel ül.Mentek az órák. hogy jól szórakozik a dolgon. jó lesz ez így. milyen in­ dokot mond majd Okazaki tanárnőnek. Levette a szemét Hajasida tanár úr holttestéről. és a terem másik része felé fordult. és… Nem. jobbra fordult a folyosón. És Nori­ ko rámosolyog. Székek és asztalok sorakoztak. hogy pont ővele történik ilyen. A második te­ rem az osztályuké. egy vér­ rög képződött. Ahogy szoktak. aki majd kicsattan az egészségtől? Jositoki nagyot ránt majd a vállán. ami­ kor az orrát megütötte valami gyanús szag.

majd gyorsan odanyúlt a hoz­ zá legközelebb ülő Tendó Majumihoz és észrevette. A hegye kijött a hasán. Kavada Sógo – a rossz hírű antiszociális fiú. arccal Súja felé fordult. Zavarodottan körbenézett. Jahagi Josiminak hiányzott a fél feje. Felüvöltött. Ogava Szakura feje megrepedt. mint egy túlérett gyümölcs. és a padló felé nézett… [484] . A szájába pedig egy vastag nyelű ár vagy mi volt beleszúrva. Hatagami Tadakacu arca péppé volt verve. mint egy megkez­ dett dinnye. és csurom vér volt. A test félre­ dőlt. Motobucsi Kjóicsi hasa olyan volt. Jositoki…! Súja felkiáltott. Etó Megumi torkát elvágták. Kuramoto Jódzsi fejéből egy sarló állt ki. mint egy antenna. vagy félig leesett a földre. A Harmadikat. és az arca két fele elcsúszott. aki egy másik iskolából érkezett – melléből egy tövig beszúrt kés állt ki. Szoknyája aljáról pedig vér csöpögött a földre. Mimura Sindzsit szitává lőtték. mint egy kettészedett földimogyoró. mire Josito­ ki feje hátrafelé konyult. olyan volt. Az egyenruhája hátán három nagy lyuk tátongott. Súja szeme megakadt valamin. Óki Tacumicsi fejében egy fej­ sze volt. Simizu Hirono arca sötétvörösen felpuffadt. Megrázta Niida Kazusi testét. és a matrózblúztól le a szoknyájáig.Egy pillanatig dermedten állt. A szemét félig lehunyta. mint egy tengeri uborka. Súját kirázta a hideg. Kazusi szeme vörös üreggé változott. és tátott szájából kilógó nyelve akkora volt. Egyszóval mindannyian… meghaltak. Súja továbblépett. mint egy kolbászgyár szemetese. és mindegyik­ ben egy-egy vérvirág bontott szirmot. és odafutott Kuninobu Jositoki padjához. Csodálkozó szeme a plafonra me­ redt. vér és zselés tojásfehérjeszerűség keveréke csurgott belőle. hogy egy ezüstszínű nyílvessző áll ki a hátából. Mindenki elterült a padon. Felkarolta.

Azt mondtad. A látótere szélénél. Noriko a padjára borult. Két kezét a halántékára szorította. Ucumi Jukie (lányok. hogy a matrózblú­ zos. majd mél­ tatlankodó szemmel felnézett Sújára. Hirtelen valami fehér került a látómezejébe. Érezte. Az egyensúlyérzéke (rájött. leszakadt a feje. Puff. Kis híján meg­ őrült. Hátrahagyva a matrózblúzos testet. még egy neonlámpa is volt. Valamiért a padok a holttestekkel együtt forogni kezdtek. hogy szépen kisimított lepedővel borított puha ágyon fek­ szik. és felkarolta. és kitátotta a száját. közben Súja végre felfedezte Norikót.) mo­ solyog rá csendesen. Súja odafutott hozzá. Súja erre nagyot nyelt. Abban a pillanatban a teste különböző részeibe erős fájdalom nyi­ lallt. így gyorsan visszafeküdt. hogy a teste a földhöz képest víz­ szintesen helyezkedik el) és a látvány összekapcsolásával végre rájött. Nanahara. [Maradt 14 fő] 59 Súja fel akart pattanni. és Nakagava Noriko padja felé tekin­ tett. Valaki óvatosan megérintette a mellkasát. de végigjáratta a szemét a kézfejtől a karon át a vállig. – Jaj de jó. jobbra. Közvetlenül Jositoki mögött ült. és meglátta. Akkor jött rá. le­ koppant a földre. hogy az a plafon. fonott copfos osztálytitkár. megmen­ tesz. és továbbgurult a vértócsában. [485] . Feltűnt neki rendszertelen légzése. hogy kiáltás tör fel a hasa mélyéből. 2.Nem látott semmit. Súja nem tudta levenni a szemét Noriko fejéről. így igazán észrevehette volna hamarabb is. Pedig szerettelek. hogy magadhoz tértél! – mondta Jukie. Nagyon szerettelek. Meghaltam.

hogy a lábánál van az ajtó. Nanahara. aztán válaszolt: [486] . Jukie mögött még egy ágy. hogy bejelentkeztem volna veled egy szállodába. be­ csukva. de Jukie megkönnyebbülten sóhaj­ tott. de azonkívül más berendezés lényegében nem is volt benne. minden rendben? Sújának nem tellett rendes válaszra. A Fényből ítélve kint felhős lehet az ég. csak forgatta a fejét kör­ be-körbe. De… ez itt… micsoda egyálta­ lán? – Furcsa – mondta Súja. titkár. és a bársonyos takarót felhúzta a nyakáig. mert tompán besüt rajta a fény. majd előbb elmosolyodott. és kitölti a szobát. Az emlékei egyszeriben összeil­ lesztődtek a jelennel.Jukie megint hozzáért a mellkasához. Ebből legalább megtudta. hogy van hangja. Él­ nek még? Jukie kissé csodálkozva nézett Sújára. – Noriko. Már… lássuk csak – meg­ nézte az óráját a bal csuklóján – tizenhárom órája. A kerete eléggé régimódi. – Nem emlékszem. és most aztán igazándiból felébredt. Azután Súja arcát vizsgálgatva hozzátette: – Egyfolytában aludtál. ne erőltesd meg magad! Súlyosan megsebe­ sültél… Nagyon rosszat álmodhattál. Meg kellett valamit kérdeznie. jobbra pedig. Megnyugtattál. Nakagava Noriko? Kavada Sógo? Súja nagyot nyelt. – Nem szabad. A takarón át látta. és kuncogni kezdett. Súja még félig kábult volt. Az ágya mellett közvetlenül bal­ ra olcsó tapétával bevont fal. mire eddig eljutott a mondandójában. Tizenhárom órával ez­ előtt én… Súja elkerekítette a szemét. Mindenekelőtt. Tizenhárom órája? Tizenhárom órája. Kicsike szoba volt. Feje fölött egy ablak lehet. – Tipikus Nanahara.

akinek a vezetékneve megegyezik Norikóéval. Noriko és Kavada el tudott menekülni. Súja a homlokát ráncolta. Folytatta: – Noda Szatomi és Macui Csiszato. Kirijama az! – A hangjába zaklatottság vegyült. A többiek őrt állnak. majd folytatta: – Itt biztonságban vagy. – Hol vagyunk? Egyedül vagy. Súja nagyot sóhajtott. Ne aggódj. Ta­ nizava Haruka. Hatan vagyunk. titkár? Vigyázni kell. És Szakaki Júko. de egyikük neve sem szerepelt ben­ ne. – Nyugodj meg. ha téged nem szá­ mítunk. – Kirijama. Súja megnyalta egy kicsit az ajkát. Hatan? – Kik azok? – Nakagava Juka természetesen – kezdte Jukie annak a len­ dületes lánynak a nevével. Azután megkérdezte: – Kirijama sebzett meg téged? Súja bólintott. és elvesztette szem elől Norikóékat. Az arckifejezését látva Ju­ kie megkérdezte: – Mi baj? Nem bízol bennük? Kiben? Egyikükben sem? [487] .– Noriko is… Kavada is épségben vannak szerintem. mindannyian jó ba­ rátnőim. Kirijama őt követte. nagyon veszélyes! Jukie megfogta Súja jobb kezét. Az előbb volt a déli híradó. amely kicsúszott a takaró alól. Kiri­ jama… Súja erre megint felnézett Jukiére. Egészen belevetette magát a játékba. – Megtámadott minket. – Tényleg? Jukie bólintott.

[488] . de rögtön érezte is. Erre már Súja is mosolygott. Jukie végigpillantott rajtuk. El­ szalasztott három híradót. hogy furcsamód annyira nem ütötte szíven. Nehéz volt elhinni. Takigucsi. meg Hatagami Tadaka­ cu miatt is. hogy ez a saját egyenruhája zsebéből került elő. Sindzsi nem halhat meg. – Örülök. Sindzsi ravaszkás mosolya jutott csak eszébe. Megkérdezte: – Ki… halt meg? Én szóval tegnap éjfélkor. rájött. Hatagami és Mimura. hogy a mo­ soly eltűnik az arcáról. Meg az a komoly kifejezés az arcán. Aztán Ídzsima. egy nulla-. Szeto. Persze azért is. Mimura Sindzsi. titkár. de… – Mimura… A Harmadik. Úgy volt vele.– Nem az… – rázta Súja a fejét.és egy tizenkét órásat. Hoz­ zászokott. egy hat. hogy ezt mondtad. Ismerős volt a hajtása és a rajta lévő sárfoltok. és megszólalt: – Simizu. és tíznél alig maradtak többen. Észrevette. ahogy az it­ teni iskolában nyugalomra intette őt. Jukie némán bólintott. ráadásul mind barátok. De hat lány. hogy történjék bármi. megbízom. Egy térképet és egy osztálynévsort. és a mellette lévő kis polcról kézbe vette a papírokat. akivel régen együtt játszott a Kölyökligában. Oda. Valószínűleg. halott volt. és megszorította Súja kezét. mert a játék ment to­ vább. – A te barátaidban. hogyan tudtak így össze­ gyűlni? Jukie boldogan mosolygott. Súja eltátotta a száját. Még mindig volt mit kérdeznie. ma hatkor és dél­ ben? A három híradóban? Haltak meg mások is? Jukie összeszorította a száját.

ott van még a tiltott zónák problémája is. A térképet is bejelöltem. végül is barátok. – Robbanás? Sújának eszébe jutottak a kézigránátok. Súja összecsücsörítette a száját. Nanahara. Lehet. hogy az volt az. Eszébe jutott. Éjfél után. Azok a tizenegy utániak. tengerparthoz kö­ zeli C3-as zóna. – Éjjel – fűzte hozzá Jukie – egy iszonyúan nagy robbanást le­ hetett hallani. És lehet. mint a tizenegy kö­ rüliek. ahogy Jukie mondja. De nem azokról beszélek. Jukie odanyújtotta neki az osztálynévsort és a térképet. Nem arra gondolsz? – Hát… Ja. hogy téged behoztunk ide. Kinyitotta a térképet. hogy együtt volt Szeto Jutakávai és Ídzsima Keitá­ val. – A tiéd. amelyeket Kirijama Kazuo dobott rájuk. azt mondta. – Mimurának… hánykor mondták be a nevét? – Reggel – válaszolta Jukie. hogy együtt voltak. gondolta Súja. – Hmm.A Siroivai Középiskola védőzsenijének. „Ahol a rockról beszélgettünk. igen. és összeszo­ rult a szíve. a Harmadiknak nem láthatjuk többé a játékát… Ez járt csak a fejében. Aki őrt állt. Tényleg. a sziget közepe táján kivilá­ gosodott az ég. – Lehet… Éjjel tizenkettőkor még élt Sindzsi. Ez azután volt. Mielőtt megkérdezhette volna. Lehet. amikor átvette tőle. hogy félbema­ radt a beszélgetésnek a leglényegesebb szála. – Ídzsimáét és Szetóét is reggel. És lövések hangját is. de sokkal nagyobbat szólt.” Az a hely… A sziget nyugati szélén fekvő. Kirijama kézigránátot használt. Sokkal. hogy hol van­ nak most. néhány más mezővel együtt ferde ceruzavo­ [489] .

nem éled túl. Életben kell lenniük! Most muszáj hinnie ebben. – Hol vagyunk most egyáltalán. hogy álmában Jositoki és Sindzsi holtteste mellett Kavadáét és Norikóét is látta. Se Noriko. Rajta a pontos jelzés. – És te meg tegnap este. Persze ez csak akkor igaz – tért vissza a gondolatmenete a normális kerékvágásba –. lehet. a sziget északkeleti kiszögellésén. hogy elkezdődött. At­ tól fogva. hogy ma délelőtt tizenegy órakor. a C10-es zónában volt. csak a hideg fut­ kosott rajta egyfolytában. és ott is maradt). Azt hittem. de. Ami természetesen annyit jelent. Sújának ekkor tűnt csak fel. Súlyo­ san megsérültél. [490] . Nem halhattak meg. ahol baromira fáj. amíg Súja aludt. gondolta. 11”. Felnézett Jukiéra. és a bal vállának az a része.. A sziget északkeleti végében. hogy a felsőteste meztelen. be van kötözve (az érzésből ítélve a golyó a lapockájába ment. Súja megnézte újra a térképet. „23. Az őrünk talált rád… Aztán behoztunk. titkár? Hogy kerültem ebbe az ágyba? Jukie bólintott. Körülötte még szinte nem volt tiltott terület. De hogyan fog egyáltalán csatlakozni hozzájuk? A mellére borította a térképet. mi végig itt voltunk. Mivel pedig nincs egyedül. Csupa vér voltál. ha déltől mostanáig nem haltak meg. ahogy Jukie mondta. hogy lesz valami módja. Már semmit nem értett. Súja összeszorította a száját.nalakkal volt átsatírozva. – Ez a világítótorony. aztán felnézett az ablakra. viszont eszébe jutott. A torony előtt egy szakadék van. aki fölöslegesen erőlteti az agyát. A világítótorony. Ilyen körülmények között hü­ lye. – Világítótorony? – Igen. tiltottá vált. Ott a jele a térképen. se Kavada nincs már ott. Mindenekelőtt infor­ mációk kellenek. on­ nan estél le.

A nyaka jobb fele – közvetlenül a nyakörv alatt – is égetett. a hely­ használaton alkudoztak a lány röplabdaklubbal. és megállapította. a Kölyökliga edzésén. – Bocs. hogy egy fiú tes­ téhez nyúlhatok. Egyfelől a gyors észjárás és a rendkívüli figyelmesség. Tessék – nyújtott át Jukie egy bögre vizet. hogy „Egész jó nő az Ucumi a kettes csoportból. – Volt itt egy elsősegélycsomag. Tétszenek nekem az olyan pörgős csajok”. igen. azt hiszem. másrészt pedig az ilyesfajta jóleső beszólások is jellemzők voltak az osztálytitkárra. egyszer mondta is Jositokinak. Tényleg. hogy alaposan be van kötözve.) Aztán a bal könyöke felett. vérátömlesztésre lenne szükséged. Súja füttyentett. Súja felől nézve holt térben volt egy kis polc. és megjegyezte: – Elláttátok a sebeimet. És tényleg. Ügyetlenül megmozdította ép jobb kezét. már akkor ilyen volt. amelyen a víz szépen elő volt készítve. A válladon lévőben. Nem értek hozzá. Erre Súja is nevetett egy kicsit. felemelte kissé a takarót. Azt hittem. és ott is érezte a kötést. Annyira véres voltál. (Ez súlyos sérülés lehet. Visszatette a takarót. Éppen szomjas volt. hogy ennyi gondot okoztam. Talán ke­ resztülment rajta a lövedék. az álta­ lános iskola tornatermében. – Ja. Még le is vetkőztethettelek. amikor egyszer egy esős napon. [491] . de nem volt jobb ötletem. vagy az ínt kaphatta el. de belső szer­ vet nem ért. – Tetszett. (Itt valószínűleg csak súrolta a golyó. Né­ melyik sebedet összevarrtam. talán.) Ezenfelül pedig a bal oldalán keresztülment egy lövedék. de vagy a csontot. – Semmi baj – mosolygott Jukie. meg a tű és a cérna is a varrókészletből volt. Persze most nem a legalkalmasabb az idő elmerülni az emlé­ kekben. – Aha – bólintott Jukie. mert lényegében nem bírja mozgatni. ezért elég gáz. benne maradt a golyó.

ha akarták. Lévén. hogy fáradnod kell miattam – nyújtotta vissza a poharat –. Ez azt jelenti tehát. Súja megtörölte a száját. – Rólad volt szó. hogy jó csaj vagy… Átvette. fintorgott. – A szemük előtt haldoklott egy ember. akkor azt is kérek szépen. Vagyis igazából már elég régóta úgy gondolom. hogy mindenki beleegyezett. aztán megint kérdezett. illetve jó nő. Jukie a fejét rázta. Nem is. – Ne haragudj. Amikor kortyolt.Jellemző rád. de még rengeteget meg bírnék inni. aki nem akart beleegyezni? – Még jó. Jukie bólintott. mert fájt a seb a nyakán. felemelte a fejét. hogy az osztálytitkár több-kevesebb jelen­ tőséget tulajdonított az általános iskolai tornatermi eset óta tartó „kapcsolatuknak”? De Súja visszatért előbbi sejtéséhez. – Hálás lehetsz. – Jó. És ha van valami fájdalomcsillapító. és ivott. – De én meggyőztem őket. Meg hát… Belenézett Súja szemébe. Ilyenkor nem lehet nemet mondani. és megint mosolygott. Biztos jó feleség lesz belőled. ha nem. de mindet megitta. – Ühüm – bólintott Súja. és huncutul nevetett. – Ne vedd rossz néven. Csak hogy megnyugodjak egy kicsit. – Azt tudom. – De jó. Hozok. [492] . hogy én vagyok a főnök. Ilyen helyzetben… – Jukie lesütötte a szemét. mindenki össze van zavarodva. Bármi megteszi. – Jukie felemelte a fejét. már talán most is az vagy. hogy volt azért olyan is. Lehettem volna ellenség is. – Ez azt jelenti tehát. hogy engem behozza­ tok ide. mindenkit rávettem. titkár.

Együtt volta­ tok? Lehetséges? Súja bólintott. Nem. Szabad nekem ennyire jó csávónak lennem? Persze ez a lelkiállapot fakadhat az összezártságból is. Súja meglepetten nézett vissza rá. mit jelent ez? Hogy miért akartalak mindenáron megmenteni. hogy meghaljanak. [493] . hogy a hír. akit „kicsit” szeretett az általános is­ kola tornatermének sarkában valaha váltott párbeszéd óta. Hacsak nem szerette őt tényleg. nem tudta volna a barátai tiltakozása ellenére megmenteni. hogy Jukie imént még ne­ vető szemébe könnyek gyűltek. de észrevette. Azt mondtad. Most mit tegyek. Jukie tovább beszélt: – Mihez kezdtem volna. Sőt eleve nem tudott volna megbízni Sújában. tudod miért? Mélyen Jukie könnyes szemébe nézve Súja lassan bólintott. Azt hittem. Vajon miért? Jukie egyenesen ránézett és folytatta: – Aggódtam miattad. meg fogsz halni. „minket”. „halálosan” szeretett fiává váljon. a játékszabály szerint elkerülhetetlen. na igen. Jukie megtörölgette a szemét a jobb tenyerével. – Igen. mégsem lehetett így. – Tudod te.Súja bólintani akart. Azután kezdett gondolkodni. eb­ ben az istenverte Programban még nem fordult elő. Ilyen feltételek mellett. ha te meghalsz? Közben már elsírta magát. hogy hamarosan meghalhatnak (illetve. sőt egyre keve­ sebben vannak életben. Köszönöm. ilyen körülmények között előfordulhat. azután kez­ dett beszélni: – Meséld csak el! Az előbb elkezdtél valamit Norikóval és Ka­ vadával kapcsolatban. hogy va­ laki is életben maradjon a győztesen kívül).

ahogy Kavada maga is többször mondta Sújáéknak. – Kavada segít. de… komolyan együtt voltatok Kava­ dával? Súja megértette. hogy ha elmeséli. hogy Noriko lázas lett. Elmesélte. Hogy az induláskor megtámadta Akamacu Josio. Biz­ tos. hogy Kavada a tavalyi Program túlélője. és elmondta. Ha belegondol. Hogy Hiroki azt mondta. Persze ő bízott Kavadában. Megmentett engem. hogyan lehet megszökni innen. Ja.Jukie összeráncolta a szemöldökét. hogy megmeneküljünk. és attól fogva már hárman voltak. és aztán Szugimura Hirokiról is. Jukie elhiszi-e neki. – Megmeneküljünk? Súja nagyot bólintott. elmagyarázza az elejéről. Súja mégis úgy döntött. de kétséges volt. Lehet. Beszélt a szökésről is. Szóma Micukóval vigyázni kell. hiszen ő nem volt ott velük. mire utal Jukie. [494] . hogy a legvégéig nem árulhatja el. Tudja. Kavada azt mondta. Jukie szeme elkerekedett a csodálkozástól. Kavada csak ki akarja használni őket. és nem csak erről van szó. és azután végig együtt maradtak Norikóval. és utána majdnem lelőtte őt Mot­ obucsi Kjóicsi. semmi alapja nem volt a történetnek. hogy arra gondol majd. – Noriko még rendben. hogy meg kellett küzdenie Óki Tacumicsivel. és hogy mentek el a rendelőig. – Fellelkesülve folytatta: – El is felejtettem: van rá mód. hogy most is vigyáz Norikóra. de Kavada megmentette. – Komolyan? Tényleg? Hogyan? Itt Súja elakadt. hogy menet közben megtámadta őket Kirijama Kazuo. titkár. És. Neki kö­ szönhetően maradhattunk Norikóval mostanáig életben. – Kavada nem rossz ember.

Más lehetőségünk úgysincs. Jukie valamiért Óki Tacumicsi nevét hozta föl legelőször. Jukie az ujját a szája elé tette. értem. Az előbb is mondtam. – Én visszamentem az indulás helyére. hogy miért kérdezett rá Jukie Tacumicsire. –Türel­ metlenül rázta használható jobb kezét az arca mellett. a homlokát ráncolva Jukiéra meredt. – Nem szép. hogy ezt mondom. Aztán megszólítottam a többieket. ha ezt gondolod. Miután válaszolt. De szerintem megbírhatunk benne. hogy dupla vagy semmi alapon próbáljunk-e megszökni. – Baleset volt. de nem rossz ember. ezért ejtette. Súja egy darabig Jukiét nézte. és rögtön témát váltott. Ekkor Sújának eszébe jutott.– Ókival az… – Amikor végighallgatta. – Mit akartatok csinálni? Jukie vállat rántott. és inkább rátért a Jukie által felvetett kérdésre. de nem tudtunk döntést hozni. hogy meghallgassam. de őszintén szólva így hirtelen ne­ héz elhinni Kavadának. ugye? – Igen. ha itt várakozunk. Annyit biztos megér. hogy van mód a menekülésre. – Ha együtt lesztek. hogy még valamit elfelejtett megkérdezni. Beszéltük. – Már felhagytunk szinte minden reménnyel. [495] . Illetve azt nehéz elhinni. – Nem csoda. te is megtudod. – Jó. – Ti hogy találtátok meg egymást? Mind a hatan? – Ja – bólintott Jukie. Súja csodálkozott. vagy jobb. – És? – Semmi – rázta Jukie a fejét. de nem tartotta olyan fontosnak. Nem tudom jól elmagyarázni.

Azután Súja megkérdezte: – Nem féltél? Nem gondoltál rá. ráadásul kung-fuzik. Szugimura Hiroki is mondta. – Hát igen. Nem véletlen. hogy téged még megtaláljalak. mint Akamacu? – Hát. de ő mégiscsak fiú. hogy ketten holtan fekszenek az iskola kijáratánál… Súja felhúzta a szemöldökét. nem vesznek észre. Igaz. nem? Jukie a fejét rázta. – Mikor? – Ezek szerint pont azután.. hogy te meg Noriko elmenekülte­ tek. minden jel arra mutat. – Akamacu csak az eszméletét vesztette el. Jukie bólintott. Gondoltam. – Nem néztem meg közelről. Láttam Niidát elfutni. – Norikót az utónevén szólítod. akkor ez van… Súja őszinte szívéből csodálta ezért. de a többieket hagyta a francba.Súja megdöbbent. az is felmerült bennem. ha meghúzom magam. rólad van szó. Na mindegy. a lényeg az. Vagy ha mégis. Halottnak tűnt akkor már. [496] . – Akkor Niida. Súja nem tudott mit mondani. Igazából úgy akartam visszaérni. láttam. hogy nem volt más megoldás. hogy ő maga a se­ besült Norikót támogatta. – Hihetetlen. de. A nyakából egy nyílvessző állt ki. a bejáratnál lévő erdősávban. hogy Csigusza Takakót várta. titkár! Jukie mosolygott. engem meg titkározgatsz. hogy több olyan is lehet. Mindenképpen össze akartam hozni egy csoportot még ott. csak a meneküléssel törődött.

csak… öö.) még az indulás előtt meghalt. hogy a fiúkat inkább hagyjuk. hogy a fiúk kivételével. mint Jukie. Így is történt. De mindenképpen vissza akartam menni. Tudod. Az elején össze voltam zavarodva. Tanizava Haruka is röplabdás volt. de megvitattuk a dolgot. Jukie megint elmosolyodott. Fumijo… – Jukie félbehagyta a mondatot. Harukával. 18. Kissé szomorkásan. nem kell ezt erőltetni. hogy ketten együtt vannak. hogy meg lehet bennük bízni. – Elfutott? [497] . – Na igen.– Nem. Ezzel már megvoltunk öten. Aztán foly­ tatta: – Akkor kijött Nakagava Juka. – Ezt hogy érted? – Csak annyi. – Rögtön oda is ment? Hát. és az sült ki. totál véletle­ nül. – Nem baj. – Beszéltem vele. Szóval. és visszafelé menet találkoztam. ha a fiúkat nem számítjuk. aztán felhozta azt a bizonyos szabályt. – Nem egyedül mentem vissza. Minami Kaorinak is szóltunk. Súja bólintott. téged na­ gyon sokan kedvelnek. és odahívtam. Súja gondolkodott egy kicsit. nem azért. Így mivel ketten szólongattuk. meg minden… – Na igen – bólintott Jukie. Jukie bólintott. Fudzsijosi Fumijo (lányok. – Ő már nem. hogy menjünk vissza. De volt fegyverünk is… Az én csomagomban volt egy pisztoly. Juka is job­ ban megbízott bennünk. Bocs. tit… titkár. – De ebben a játékban attól. de… Súja befejezte a mondatot. mondtam. és ő elein­ te nem akart. akkor marad még Szatomi. hogy ő a legjobb barátnőm. és Csiszato. még nem biztos.

Halottak nevei. Jukie oldalt fordulva folytatta: – Már halott. Súja ráeszmélt.– Igen. – Van olyan. Mind a kettő. lám csak. mint Minamival? Egymás után kimondta Minami Kaori és a lányok névsora végéről Jahagi Josimi nevét. Maga még életben van? Micsoda kitartás. és ráharapott az ajkára. de aztán inkább hagyta. Jukie visszaemelte rá a sze­ mét. [498] . hogy halottakról beszélgetve szúrják el az idejüket. amikor hirtelen kirázta a hideg.” – Nem. de azért elmondta. nem is mondta el Jukiénak. – Jahagival is ugyanúgy jártatok. Végül pedig nem szép ilyet mondani. Sorsára hagytuk. mind a kettő meghalt! Hosszú idő óta először megint felbukkant a fejében annak a fekete ruhás férfinak a mosolya. – Az más tészta. Mert tudod. de néhányan ellenezték. Jahagi Szóma bandájába tartozik. Nanahara. Súja hallgatott. Jukie keserűen mosolyogva sóhajtott. hogy ez nem túl logikus. Már-már belekezdett volna. de nem engedhetik meg maguknak. szintén halott. Meg különben sem jó em­ lék számára. Jesszusom. Aki megölte. Ezért nem tud­ nak megbízni benne. hogy szemtanúja volt Minami Kaori halálának. így nem sok értelme lenne. Ő maga is tudta. el. – Ez nem így van – mondta Súja. Hunyorított. – Hogyhogy? Jukie sóhajtott. – Én mondtam. hogy szóljunk neki. – Jukie elkapta a tekintetét Sújáról. Simizu Hirono. hogy valami csak úgy megtörténik. Senki sem hibás benne. „No lám csak.

– Mimurára… lehetett volna számítani. Jukie megint sóhajtott. Az osztálynévsor végéről legalább Mimura Sindzsinek (bár most már ő is halott) tudtak volna szólni Jukiéék. – Szakaki? Ebben nem volt még benne Szakaki. aki Ogava Szakurával járt. tényleg. hogy rendes volt. Mimura elment. Ja. ki mondta. Nanahara. de Mimura nem annyira… Nem volt annyira népszerű a lányok között. Ez egy az egyben az a gondolatmenet volt. de melegszívű és kicsit sem mesterkélt. és megint Sújára nézett. mert volt benne valami playboyos. – Én is úgy gondoltam. Ha ebből indulunk ki nem meglepő. Jukie bólintott. [499] . Te mindig olyan kedves vagy. Már-már rájuk telepedett a csend.) neve nem került elő. és tovább fűzte a beszélgetést. ha volt némi fe­ szültség abból. És túlságosan okos. hogy Súját behozták ide. 9. amikor Noriko megsebesült. Sújának akkor tűnt fel. ami egyeseket megri­ aszt. Az igaz. Ha valaki népszerű volt a lányok között. hogy fiúkat nem hí­ vunk oda. – Mimurát bevehettétek volna. hogy Jukie története alapján ezzel az öt emberrel véget ért a csoportépítés. – Mindegy. és jóképű volt. Így még Jamamotónak sem szóltunk.– Milyen kedves vagy. Tudod. – Mialatt vitatkoztunk. Jukie felhúzta a vállát. aki szintén látta Sindzsit. amikor Súja talált egy fo­ gódzót. hogy azt csinálhatta számí­ tásból is. Szakaki Júko (lányok. De Jukiéék őt is ejtették. amit Sújának ve­ zetett le Kavada. akkor az Jamamoto Kazuhiko. de már nem is tudom. már az elején megegyeztünk.

– Ugye Szugimura azt mondta. azon töp­ rengett. Mintha még akart volna mondani valamit. de Jukie még azelőtt újra beszélni kezdett. – Értem. egyszer csak valami szöget ütött a fejébe. és nem csatlakozott a ti csapatotokhoz sem. Ha kedved lesz. Hiroki él. amikor Súja felnézett. amikor sebtében elmesélte Jukiénak. – Nem kérdeztük meg tőle. Jukie itt félbeszakította a mondandóját. Megtámadta valaki. Mi sem nagyon értettük. Sietett. vagy szemtanúja volt. így nem volt probléma. ahogy ketten legyil­ kolták egymást. – Júkót mindannyian jól ismertük. bármikor felszállhatsz rá!” [500] . mi lehet Hirokival. Ha tegnap estig egyedül volt. hogy mit. Súja szívesen kérdezett vol­ na még Júkóról. mi? Tegnap este pedig. és Kotohiki Kajoko is él. de… – folytatta.– Júkóval is véletlenül találkoztunk. talán nyolc óra körül járt az idő… Júko pont erre járt. Tegnap reggel már itt voltunk… Nem semmi erőd ez. Kajokóval akar találkozni. Vajon Hiroki megtalálta már Kotohiki Kajokót? – Azt mondta. – Nem olyan fon­ tos. Vajon összetalálkozott már Szugimura Hiroki és Kotohiki Kajoko? Ha igen. de nem tette. történhetett vele valami szörnyű dolog. elintéznivalója van. Súja meg akarta kérdezni. de… Miközben beszélt. Na­ gyon meg volt ijedve. igen. Ezzel Jukie befejezte a történetet. de ő elmenekült. ugye? Mi lehet az? Súja a fejét rázta. „Ennek a hangja lesz a je­ gyed a vonatunkra. – Még egy kérdés maradt – mondta Jukie. Vagy akár meglátott egy borzalmas állapot­ ban lévő holttestet… Súja bólintott néhányat. Már az előbb. akkor… Fülében csengtek Kavada szavai.

Mennem kell. Súja szeme elkerekedett. – Mikor behoztunk téged ide. Meg újra elmagyarázom. és hun­ cutul mosolygott. ha ilyen friss vagy. A magyarázat ráér később is. túl veszélyes. úgysem engednélek egyedül. ebben lehet valami.Súja elkerekítette a szemét. hogy Jukie egyedül legyen itt. – A madárhívó! – suttogta. És elmondom Kavada ügyét is. – Mondom. Én most elmondom mindenkinek. addig akár. – Mi? Súja Jukiéra nézett. – Nem lehet. aki megijed tőled. – Van egy módszer. Jukie kicsit belepirult. azt gondoltuk. hogy csatlakozhassunk Norikóhoz és Ka­ vadához. Amíg én itt lébecolok. Kü­ lönben hiába akarnál kapcsolatba lépni Norikóékkal. amit meséltél. Ezért egyezhetett bele a többi lány is. – Komolyan? Súja határozottan bólintott. hogy várj. Aztán hozzátette: – Tudsz enni? [501] . Igaz. – Pihenned kellene. Lesz. Aztán mozgolódni kezdett. de csak azért is végigmondta. – Fel kell vennem a kapcsolatot velük. Legalább az érted epekedő lányt hall­ gasd végig. úgysem bírsz majd megmozdulni. Jukie folytatta: – Szóval egy darabig maradj csak itt. hogy még ha felébredsz is. – Várj már! – csillapította Jukie. hogy benned meg lehet bízni. Tehát várj. Ezt is megbeszélem.

– Aha. Egy nagy rakás alapanyagot találtunk itt.– Igen. hogy egyen valamit. Jukie mosolygott. és felnézett az ablakra. Be volt deszkázva. Konzervek és instantok ugyan. A csukott ajtó túlsó feléről kattanás hallatszott. ha adnátok egy kicsit. Jukie elvette a kezét az ágy széléről. Bal keze szinte mozgásképtelen ujjai akaratlanul pengettek valamit a takaró alatt. A lőtt sebeinek is jót tenne. Főzelék talán. Várj egy kicsit. de Súja számára most egy rácsos bör­ tönt jelentett. Aggódott Noriko és Kavada miatt. Természetesen annak a középkorú fér­ [502] . mint valami Súja ál­ tal ismeretlen. csak nem direkt az ő kedvéért csinálták? Súja addig erőlködött. – Hihetetlen – mondta Súja. hogy a szoknyájába hátul egy pisztoly van betűzve. kinyitotta az aj­ tót. – Pont most készítik elő az ebédet. így tudunk főzni. Úgy érzem. de van olyan lány. és a réseken jött be a fény. – Megköszönném. – Fantasztikus. nincs semmi erőm. akit különben nem lehet megnyugtatni. titokzatos állat farka. Tényleg éhes volt. – Bocs. és kiment. A zár egy re­ tesz lehet. Persze ez elsősorban arra szolgálhatott. Felhozom. az jó lesz? – Főzelék? – kérdezett vissza Súja. de most mindenesetre jó ötletnek tűnt. de rád zárom – mondta. csak mosolygott. De víz és tüzelőanyag is volt. Egy pillanatra látni lehe­ tett. pont nekem. Jukie nem mondott többet. amíg feltámaszkodott a jobb könyöké­ re. Két fonott copfja követte. miközben az ajtó felé ment. – Miért? – Ne haragudj. hogy kint­ ről ne lehessen bejönni.

) ült. a mellette lévő kerek székek egyikén pedig Sza­ kaki Júko (lányok. Nem csoda. de masszív falú épület volt. Közvetlenül a torony déli oldalán volt a konyha. a tornya tizen­ hét méter magas volt. és visszafeküdt az ágyba. 12. A másik öt lánynál sokkal tovább bolyongott a szige­ ten.) és Macui Csiszato (lányok. (Súja a bejárathoz legközelebb lévő. Már ennyi mozgástól is hasogatott az oldalán lévő seb. ha együtt marad. 9. attól délre pedig egy kamra és a fürdőszoba vécével. rock. A kis termetű. rock. hosszú hajú Csiszatóval egymás mellett egészen úgy néznek ki. és híres kettőst alkot a feladó Jukiével. hogy az összes többi lány jobban teszi. haja rövid. de Jukie úgy ítélte meg.finak a kedvenc slágerét. hiszen egy bizo­ nyos okból éjjel sem jött a szemére álom. [Maradt 14 fő] 60 Az Oki-szigeti világítótorony régi. Sóhajtott. és az asztal fehér lapjára borulva aludt.) sürgölődött a tartós étel elké­ szítésén a tűzhely előtt. akitől Súja a gitárt kapta: Dancin’to the jailhouse rock. hogy el­ ment volna tanteremnek is. amelyben a nem működő gáz helyett az itt talált tüzelőanyag lángja égett. Szükség volt őrt állítani a torony tetejére.) A nappalival egybeépített konyha olyan tágas volt. amelyeket az épület nyugati oldalán futó folyosó kötött össze. ki­ sebbik hálószobában feküdt. egyben nappali. Egyik sarkában egy kis asztalka árválkodott. illetve még egy kamra sorakozott. Júko háta mögött közvetlenül Tanizava Haruka (lányok. Északra nézett. és ezt délről ölelte körbe a téglából készült földszintes lakórész. és az ebből fakadó kimerültséget még egy éjszaka eltelté­ vel sem tudta igazán kipihenni. 19. Százhet­ venkét centi magas. mint egy [503] . Ezt a szobát Jukie csapata hálószobaként és nappaliként is használta. Még délebbre. Haruka ütő a röplabda­ csapatban. a bejárat felé egy kisebb és egy nagyobb hálószoba.

16. és elöl is csak egy keskeny út torkollik ide a kikötőből. Júkóba újra visszatért a félelem. Előttük a füstüveg ablak beengedi a kinti felhős ég tompa fényét. Onnan látszik a torony tetejére vezető vaslép­ cső néhány alsó foka. de a készletből az asztalkát beépítették a bejárati barikádba. Attól a kanapétól is balra. a konyha szélénél lévő ajtó nyílik a bejárathoz vezető folyosóra. Júko maga még nem őrködött. Ez… [504] . A világí­ tótorony mögött rögtön a tenger. és mindig higgadtan vi­ selkedett. de azóta visszapakolták elé az asztalokból és szekrényekből álló barikádot. Olyan jó tanuló volt. amint bejöttek ide. rajta faxos telefonnal és számítógéppel. mint Jukie. mert álmosan dörzsölgeti a szemét fémkeretes szemüvege alatt. amelyet ki­ húztak belőle. azon keresztül engedték be Júkót is.párocska. Az a kettéhasadt fej. És a fiú. néhány zöldségkon­ zervvel feljavítva. ahol Nanahara Súját szállásolták el. azon kívül pedig hegyek védik a tornyot. (Az egyetlen közlekedőnek a főbejáratot jelölték ki. nehogy valaki behatoljon kintről. kicsivel beljebb elhelyezkedő ajtó közvetlenül a torony aljával köti össze a szobát. A menü pedig instant főzelék. Ju­ kiéék. A fal mellett megmaradt kanapén Noda Szatomi (lányok. Nanahara Súját. Vérfagyasztó emlék volt. most itt ebben a világítótoronyban. de most fáradt lehet. aki a kezében tartotta azt a baltát. Júkótól jobbra a másik. Az a fiú pedig… Nanahara Súja. vele egy fedél alatt van. Attól bal­ ra volt eredetileg egy vendégek fogadásira berendezett sarok. Az a véráztatta fejsze. ezért Ucumi Jukie szerint nem olyan nehéz munka őrködni. amelyet már soha életében nem fog elfelej­ teni. a Júko felől jól látható sarokban egy író­ asztal van. A fenti szobában most Nakagava Juka (lányok. Jukie most a bejárathoz legközelebbi szobában van.) ült. 17. Azzal egy időben átszaladt a fején az a képsor. belülről lezárták az épület összes nyílását.) A szoba túlsó felén.) állt őrt. bár összevissza szögezték a kamrá­ ban talált fadarabokkal.

Júko. az asztal fehér lapjára szögezte a szemét. (Csiszato ma reggel még csendesen sírdogált a sarokban. egy kicsit – válaszolta. – Hát. Haruka arcára nehezen értelmezhető mosoly ült ki. – Igen. semmi baj. amit tegnap mondtál. és rá nézett. Itt nyugalomra talált. A zsigereiből tört rá a remegés. Nincs baj. hogy nem fog felébredni. Már rendben volt. – Ja! – mosolygott Júko. hogy legyőzze magában a kis híján rátörő reszketést. Még most is piros a szeme.) Júko mosolyt erőltetett az arcára. Macui Csiszato mintha a készítés módját tanulmányozná. Már nem volt az. Tanizava Haruka a szomszédos széken ült. Júko igen határozottan til­ [505] . Tanizava Haruka suttogta. Per­ sze hogy nincs mitől tartani. amíg hatan együtt vannak lányok. mert a hajnali hatos híradóban bemondták Mimura Sindzsi halálát. Csak… Igen… Nanahara Súja többé nem tér magához. hogy Csiszato szerelmes volt Mimura Sindzsibe. Csakhogy… – Figyelj csak. farkasszemet nézett az ins­ tant étel csomagolásával. Ott tudta hagyni a főzést ezek szerint. és gondolkozott. – Tudtál aludni egy kicsit? – kérdezte. amikor az eszméletét vesztett Nanahara Súját tegnap megtalálták a világítótorony előtt. Igen. ha nem. – hozta szóba Haruka.Nem. Igazából nem is akart rágondolni. – Az már nem érdekes. Igen. Olyan sérülései vannak. Vé­ gigfutott rajta a hideg. akkor minden rendben van. akkor jó. és annyi vért vesztett. hiszen Súja lényegében haldok­ lik. ha csak eszébe jutott az a jelenet. Hiába szól ez a nyugalom csupáncsak az időkorlát végéig. Valaki megütögette a vállát. hogy azért. ezért felnézett. akik jól ismerik egymást. Semmi baj. Ha pedig nem. Júko akkor tudta meg.

Abból a kikötéséből nem engedett.) Hogy Óki Ta­ cumicsi kettéhasadt fejéből Nanahara Súja kihúzta a szeker­ cét. hogy Súja szobáját zárni kell. hogy behozzák. Haruka folytatta. Elmesélte. Persze még úgy sem volt kellemes. így is volt. nem tudta felfogni. ahogy Nanahara… megölte Ókit. kezében a baltával. hogy Nanahara Súja kihúzza Óki Tacumicsi fe­ jéből a baltát. nem? Valóban. hogy fennálló esély? Ő látta azt a kettéhasadt fejet. A vért. és csupán annyit látott. Helyesebben az esze nem bírta befogad­ ni. biztos mindenkit meg akar majd ölni. Tegnap már feltették neki néhányszor ezt a kérdést. De… Akárhányszor mondja is el neki ugyanazt Haruka meg Jukie. s így végül behozták ide Nanahara Súját. Nanahara Súja mégis­ csak haldoklik. [506] . hogy magához térjen. Fennáll az esélye. Nanahara Súját. amikor meghallotta azt a tompa reccsenést néhány méterre a bokortól. Hogy Nanahara Sújával vigyázni kell. És már majdnem komolyan összeveszett Ucumi Jukiéval. hogy mégsem le­ het egy haldoklót sorsára hagyni. meggyőzte magát. ahogy a többiek bevonszolják a csurom vér fiút. Júko egy kicsit távolabbról. Ahogy telt az idő.takozott az ellen. hogy jogos ön­ védelem volt. Nem fordulhat elő. kidugta a fejét. de valahogy lecsillapította magát. ahol rejtőzött. de jogos önvédelem is lehetett. Tehát. – Azt mondtad. hogy tudta. ahogy Haruka mondja (és mert Júko maga mesélte így). hanem kiáltozta. sápadtan figyel­ te. Hogy ha életben hagyják. láttad. amely a baltát bo­ rította. Júko csak a végét látta. (Helyesebben nem mesélte. amikor Haruka és a többi lány közbeszólt. hiszen nagyon komolyan megsebesült. haldoklik. Csepegett. Mintha meghívná magához vendégségbe rémálmai rejtélyes ször­ nyetegét. Mi az. hogy mit látott. Ő akkor rögtön elment onnan. Hát.

Máig nem kérdezte meg az anyjától sem. és bevitték az orvosi szobába. Már a barátaik is feljöhet­ tek hozzájuk. Viszont amikor az apját halálra szúrták egy hazárdjátékkal összefüggő ügy kapcsán. hogy egy hang sem jött ki a torkán. rosszul lett. A bátyja. de gyakran ivott. Mondhatni. Mindenesetre Júko fejében csak az járt. aki kis híján megvakult a hozzávágott ha­ mutartótól. Attól kezdve béké­ ben éltek az anyjával és a bátyjával. ez a jelenet. Bár lehet. szomorkodás helyett inkább teljes szívéből megkönnyebbült. Akkor még nagyon kicsi volt. hahaha…”). és igen. Nem tudni. meg minden. és képtelenné vált a logikus gondolkodásra. és olyankor bántotta őket. És saját maga. de nem volt egy nagy szám. hogy Nanahara Súja veszélyes. alig folytak ki. Júko ki nem állhatta az erősza­ kot. de ez bezzeg egy jó drága holmi volt) fejbe vert anyjának vér­ ző alakja.Ez a jelenet megtapadt a fejében. a félelem elsöpör minden egyéb gondolatot. és nem tudta az okát. Mert vissza sem akart rá gondolni. hogy nem. nem bírta elviselni. Előfordult vele. de lehet. Néha még ma is látja álmában. Nem a mostohaapja. bátyját és Júkót magát is. hogy amikor hallotta egy osztálytársát egy horrorfilmről beszélget­ ni a teremben (Az az osztálytárs talán Nakagava Juka volt. hogy egyáltalán nem is volt különösebb oka. „Persze vicces volt.) Lehet. aminek Sújához köze van. Az apa nélküli családba beköszöntött a nyuga­ lom.amikor az apja elnyomott rajta egy cigarettát. hogy… Nanahara Súja veszélyt jelent rá. (Az anyja megint verést kapott. Júko akkor az általá­ nos iskola első osztályába járt. hogy emiatt. Ez némiképp hasonlított egy árvízre vagy egy forgószélre vagy valami más természeti katasztrófára. a vér szerinti apja volt. Amikor valamit végig akar gondolni. [507] . Golfütővel (szegények voltak. Csak a meggyőző­ dés marad hátra. Ebben talán szerepe volt az apjával kapcsolatos emlékeinek. legalábbis Nanahara Sújával kapcsolatban. amikor meg akarta védeni. Júko anyját. a belek. aki annyira megijedt. Ennek is megvolt a maga oka.

Nanahara Súja nem kel fel többé. mintha egy múzeumban közszemlére helyezett múmiát bámulna. alapjában véve igen szimpatikus fiú. Illetve helyesebb azt mondani. amit Haruka mondott. Na igen. Kimondta. hogy Nanahara Súja. Rájött a hideglelés. Nem. amelyek­ kel meggyőzheti Harukát. nem? Szerintem ritka. Sőt kifejezetten helyesnek tartotta. ne veszekedj majd vele! Júko megdermedt. Haruka? Még hogy rendes fiú! Honnan veszed? Haruka Júko szemébe nézett.– Ugye? Hallotta. mostanáig Júko is úgy gondolta. és nevetve áll felettük Nanahara Súja. amitől megint kétkedő lett az arckifejezése. néhány különc vonását leszámítva. semmi szükség rá. hogy megbolygassa a csoport békéjét. majd bólintott. Saját magát is beleértve. Túlságosan ki vagyok merülve. és így szólt: – Tök rendes ez a Nanahara. és vizionálni kez­ dett. Júko olyan arccal nézett Harukára. fejük szétnyílva. Ám Júko fejéből mostanra még az emléke is kitörlődött mindannak. amit korábban gondolt. hogy az emlék eltűnt valahol a kettéhasadt fejű fiú képe mögött. hogy egy fiú ilyen rendes legyen. hogy Haruka a biztonság kedvéért rákérdez. de a tudatáig nem jutott el. kezében a baltával… Nem. Ez már nem számít. – Tényleg… Nem is tudom. mi történt velem. Erre Haruka kissé megnyugodott. Amennyiben Nanahara Súja nem éled fel többé. Nehogy nekem felébredjen! Ha… ha ez bekö­ vetkezik… [508] . az itt lévő hat lány holtan fek­ szik. – Igen – emelte fel-a fejét. de folytatta: – Szóval ha netán felébredne is. Micsoda? Hogy mondod. Kereste a szavakat. Igazából egy kuk­ kot nem értett abból.

majd ülté­ ben Csiszatóhoz fordult. Jukie Júko érkezése után is nagyszerűen összetartotta a csapatot. Rossz előérzete támadt… Jukie megállt. mintha már nagyon rég nem látta volna ilyen vidámnak Jukiét. és megszólította. – Hű. – Jó. Abban a pillanatban kinyílt a folyosóra vezető ajtó. Természetesen ennek láttán normális esetben ő is felélénkült volna. de valahogy fáradtnak tűnt. Nem fog ilyesmi előfordulni. Csiszato rengeteget sírt Mimura Sindzsi miatt. Ennyit még Júko is meg tudott róla álla­ pítani. és a szokásos komoly. de most úgyahogy rendben volt. egyre komorabb lett valamiért az arca. Rájellemző egyenes tartás és gyors lép­ tek. és Ucumi Jukie lépett be rajta. Sugárzott az arca. (Pontosabban a Sújával való találkozás felett érzett öröme és a halálosnak tűnő sebesülése miatt érzett aggodalom kevere­ dett ebben az arckifejezésben. és végigjártatta a szemét a lányokon. mintha hernyók mász­ káltak volna rajta. de vékonyka hangján válaszolt: – Aha. mindkét kezét csípőre tette. Csakhogy… Júko olyan bizsergést érzett a hátán. de Júko ennyire nem gondolt bele. hang­ szórót formált a szája elé a kezével. Csiszato hátranézett. Nem lesz rossz. Azóta. bólintott és válaszolt.) Ezért most úgy tűnt. Azután megszólalt: [509] . Majd kicsit viccesre véve a dolgot. megnyugodtam – bólintott vissza Haruka. hogy Nanahara Súját behurcolták ide.De a megmaradt ép eszére hallgatott. A tegnapi levesnél legalábbis jobb lesz talán. micsoda illa­ tok! A tűzhelyen lévő lábosból főzelék illata szállt fel a fehér gőz­ zel együtt. – Na jó.

Egyfelől biztos volt benne. – Ne már… Akkor minek zártam be az ajtót? – Júkóra moso­ lyogva folytatta. de ha mégis? Kigondolta a teendőket arra az esetre. – Sajnálom. Nem gúnyos megjegyzés volt. Csak közölte. majd Júkóra pillantva hozzátette: – Semmi baj. amit vezetőként meg kellett tennie. – Igen. és mellettük… Júko elsápadt. ame­ lyet a szaglószervében érzett. Il­ letve az éjszaka folyamán már többször is végiggondolta ezt a dolgot. Pont jókor. hogy tegnap hülyén viselkedtem. valódi mosoly legyen belőle). [510] . Bezártam az ajtót. De ettől függetlenül Júko egy pillanat alatt döntést hozott. Szatomi is felemelkedett a ka­ napéról. – Tényleg baleset volt az Ókival. – Én nem izgulok – mondta. hogy egy tökéletes. Nanahara mondta. Óki Tacumicsi nevére megint felidéződött benne az a jelenet. És ha egy haldokló pasinak hirte­ len romlik az állapota.– Nanahara felébredt! Haruka és Csiszato éljeneztek. azon ugye senki nem lepődik meg? Mosolyt erőltetett az arcára (igyekezett. hogy Nanahara Súja nem ébred fel többé. Baleset. Már nem kételkedem Nanaharában. hogy megtette. Na igen. de mosolyát megőrizve bólintott. és megfagyasztotta az ereiben a vért. Épp most van kajaidő. És enni is akar – bólintott Jukie. És elégedetten nyugtázta a finom illatot. Ezt hallván Jukie megkönnyebbülten sóhajtott. hogy ne kelljen iz­ gulnod. Óki Tacumicsi számára igen-igen nagy baleset lehetett valóban. [Maradt 14 fő] 61 – Komolyan? Tud beszélni? – kérdezte Haruka. és a fejét rázta.

Haruka visszakérőezett. Akkor újra visszatér a nyugalom. Míg Szatomi és Csiszato egymás után kérdezgettek Jukiétól. Júko jobb kézzel a szoknyája zsebébe nyúlt. és megmarkolta. és odament a mosoga­ tóhoz. ezen a helyen. Valaha otthon az apja képében tomboló viharnak egy vélet­ len esemény vetett véget. hogy „Hogy érzi magát?”. de „rendkívüli mellékletként” még valamit adtak hozzá. hogy nem is szükséges megemlíteni a többieknek. – Úgyis le van zárva az épület. csak a fél kezét használva. egy másik vihar felhői gyülekeztek. Nem tépelődött. Csiszato és Haruka vették őket elő a konyhaszekrényből. – Nem is kell addig őr? – Nem – helyeselt Jukie. ahogy feltrappolt. A főzelékkel teli gőzölgő fazék mellett néhány fehér porcelán mélytányér volt egymásra rakva. kihúzta egy iciri-piciri üveg­ cse dugóját. Miután befogadták ide. szintén úgy gondolta. Júko feltűnés nélkül felállt. Júko a zsebé­ ben. Hallat­ szott a vaslépcső kongása.Jukie azután Harukához szólt. ami benne volt. és eltűnt a torony alatti szobában. És hozzájuk visszatért a nyugalom. Egy kis időre nem probléma. – Hallod. nem lesz semmi baj.Meg bírja enni ugyanazt. Haruka. nem hívnád le Jukát? Evés közben meg akarok valamit beszélni veletek. Haruka bólintott. hogy ebben a játékban nem lesz módja használni. amiről azt gondolná az ember. És ezúttal Júkónak magának kell megállítania őket. A hátizsákjában talált fegyver egy speciális összecsukható gumibot volt. [511] . mint amit mi?”. Nanahara Súja felbukkanása után pedig kigondolt valamit. és emiatt végül senkinek nem árulta el a „fegyver” létezését. Nem kell majd félnie többé. „. Olyasvalamit. Most itt. Júko furcsamód nyugodt volt.

ez jó ötlet. Asszem. A szobának a mosogatóval átellenben elhelyezkedő sarkában volt az íróasztal a számítógéppel és a telefonnal. – Ekkor Júko letette a tányért. mint egy nagyra nőtt automata pisztoly. Eredetileg Noda Szatomi kapta.[Maradt 14 fő] 62 – Jukie! – szólt oda Júko Jukiénak. Kongani kezdett a vaslépcső. Nanahara felébredt? Kérdezte a tőle megszokott vidám hangon. volt benne fájdalomcsillapító. – Tudom. amelynek megnyújtották a hátulját. Azt a tányért. várj egy kicsit. Júko megke­ rülte a másik asztalt.) – Hallom. ott az asztalfiókban volt a gyógyszeres doboz. mint akinek eszébe jutott valami. – Tudod. (Egy kilenc mil­ liméteres UZI géppisztoly volt. már kész a főzelék. Koppant. így mindig az őr tar­ totta magánál. olyan. – Jó. – De. Telt alkatú volt. és odament hozzá. miután letette az UZI-t az asztalra. de ez tűnt a leghatékonyabbnak. ahogy nekiütő­ dött a mosogatónak. és Haruka meg Nakagava Juka jelent meg a szobában. Júko folytatta: – Nem visszük be előbb Nanaharának az ételt? Jukie elmosolyodott. mintha mi sem történt volna: – Úgy látom. kimerjem neki? Megfogta a tányért. és erre felemelte a fejét. tényleg – szólt. és a teniszklub szabadtéri [512] . kivennéd? Az étellel együtt kell bevinni Napaharának. Nakagava Juka vállán egy rövid csö­ vű fegyver lógott. – Igen… Ja. Júko még tovább folytatta. aki Szato­ mival és Csiszatóval beszélt.

hogy ezúttal egy ki­ csit érdesebb hang. hogy miről van szó. Csiszato.pályáinak köszönhetően szépen lebarnult. honnan is kezdjem? – vágott bele Jukie. Ő még ilyen kö­ rülmények között sem vesztette el a jókedvét. Azzal Jukának leesett. igen. aki elvesztette a szerelmét. és kinyitotta. ugye. borogatások voltak belezsúfolva. Ezt is elengedte a füle mellett. lehajtotta a fejét… Júko elengedte a füle mellett ezt a beszélgetést. fából készült gyógyszeres dobozt. Melyik lehet a fájdalomcsillapító?… Persze ér­ telme az nincs. ahogy Juka ezt mondja. tényleg. titkár? Juka célozgatására Jukie elpirult egy kicsit. Csak a kötszer hiány­ zott. ez az! Javallott fejfájás. ugyan. – Micsoda öröm ez. és kikapta az asztalfiókban talált nagyobbacska. Ha majd ennek vége lesz. – Miért pont én? – Ajajaj… Pedig hogy örülsz neki! Jukie összeráncolta a szemöldökét. – Ja. Júko Juka hangjára kapta fel a fejét. Fájdalomcsillapító. Letette az asztalra. fogfájás. menstruá­ ciós fájdalom. – Igen – bólintott Jukie boldogan. és egy kicsit megrázta a fejét. Mert… – Hű. és befogta a száját. Mi­ mura Sindzsit. Na. Majd utá­ na beveszem. – És mit akartál megbeszélni? – Hallotta. Úgyis fájt egy kicsit a hasam. Mindenféle gyógyszer és géz. [513] . Azt még el kell mondanod – hallatszott Haruka hangja. Fájdalomcsillapító. Jaj. nincs értelme. Csiszatóra nézett. hogy javítson a hangulaton. ha ennek vége lesz. Szatomié kérdezősködött Jukiénál. megvan. mert abból majdnem az egészet rátekerték Nanahara Sújára. micsoda illat! – Júko is hallotta. – Hú.

és éppen beleeszik. Juka a torkát fogta. hogy Juka a mosogató előtt áll. A szája szélé­ ről vörös vérhab kezdett folyni. Abból. A fehér asztalon. megkóstolom! Megfordult. – Juka! Juka! Mi történt? Jukie megrázta a testét. Ez vörös színű volt. de még azelőtt bekövetkezett. ami a fehér asztalon fröcskölt szét. és még egyszer vért hányt. erre neki pont abból a tányérból kell. Juka már nem lélegzett. És meglátta. És Juka egy pilla­ nat múlva a főzelék áztatta padlóra rogyott. és a csörrenéssel egy időben szét­ fröccsent a főzelék a földön. Napbarnított arca pillanatok alatt elfehéredett. – Juka! Mindannyian – a szavát vesztett Júkót leszámítva – felkiáltot­ tak. mint egy groteszk szörnyé. Juka összegörnyedve feküdt az oldalán. [514] . de Jukának már csak a vérhab bugyo­ gott a szája szélén. Juka leejtette a tányért. Kóstolni lehetne a merőkanálból is. Szólni akart. Egyértelmű volt. Ránézésre meg lehetett állapítani. fél kezében a főzelékes tányérral. Mindenki szeme Jukára szegező­ dött. vagy kirepedhettek a hajszálerei. és Jukához szaladtak. amelyikbe beleszórta azt az áttetsző port.– Na lássuk csak. Valamilyen okból hirtelen vérbőség léphetett fel. és kiöklendezte az előbb lenyelt főzeléket. a kör alakból sugár­ irányban szerteágazó vörös vonalak a Nagy Kelet-ázsiai Köz­ társaság zászlójának mintáját rajzolták ki. Hevesen hányt még egyet. Júko elsápadt. és Juka feje már-már egészen olyan volt. és a fehér része is vörösre színező­ dött. A szeme a lehető legnagyobbra nyílt. mintha ki akarna ugrani. mert a sápadt arcán is sötétpiros pöttyök keletkeztek.

és a többiekre szegezte. ugye…? – folytatta Jukie reszkető hangja. Egész testében remegett. – Ki volt az?! Melyikőtök volt?! Ki rakta bele a mérget? Ki akart minket megölni?! – Hagyd abba! – kiáltotta Jukie. (Ezzel valószí­ nűleg a többi négy lány is ugyanígy volt. Kattanás hallatszott. Tévedés történt… Igen… De hát csak egy falatot evett belőle. ezt ő maga kapta. hogy ilyen erős?… Ilyen… Ez tévedés… Megöltem… Meg… Véletle­ nül… Én nem akartam… Én nem őt akartam… – Ez nem ételmérgezés.. mind a négyen ösztönösen oldalra és hátrahúzódtak Juka holttestétől. Honnan tudhattam volna. mi lett ebből.. Mindannyian (pontosabban Júkót leszámít­ va mindannyian. Szatomi kiabálni kezdett. és vé­ [515] . Jukie reszkető kézzel a nyakához ért. Júko látta. Mire Csiszato: – Én… az előbb kóstoltam meg. Ennyit mondott: – Meghalt.Senki sem mondott semmit.) Jaj. Júkóval együtt. Mi lett… Tévedés. Semmi nem volt… Ez nem… Haruka vette át a szót: – Valamilyen méreg…? Ez volt a végszó. A Juka mellett ülő Jukie és Haruka háta mögött kicsivel Júko álldogált sápadtan. Noda Szatomi felvette az UZI géppisz­ tolyt az asztalról. hogy a keze egy pillanat alatt a szoknyája hátuljába tűzött pisztoly (egy kilenc milliméteres Browning Highpower. Mereven tágra nyílt a szeme a szemüveg mögött. de a többieknek ez nem tűnt fel) egymásra néztek.

– Az előbb mondták be a híradóban. Hát kell ennél jobb bizonyíték? – Haruka! Hagyd már abba! – mondta még egyszer Jukie. – Szatomi! Ereszd le a fegyvert! – Mi van? – Szatomi Jukiéra emelte az UZI-t. Utána Harukára pillantva mondta: – Te főzted. de kimondta: – Szatominak és Júkónak is volt ideje beletenni a mérget. – Nem csak én. hogy valaki. – Igen – fordult vissza Haruka Szatomi felé. – Egyébként is. – Tedd le a fegyvert! Valami tévedés történt. hogy nem bízol bennünk. Nem meglepő. Már alig vagyunk. de megállt. aki eddig úgy tett. Keserű volt a hangja. te ébren voltál. – Hogy mondtad? – Jól hallottad – folytatta Haruka. Amikor éjjel felébred­ tem. de már késő volt. de most elborult az agya. – Mit játszod itt a főnököt?! Így akarod eltussolni. – Nem én voltam. Különben is… – Egy kicsit tétovázott. mintha a barátunk lenne. vagy igen? Észrevettem. és visszatért az eredeti helyére. [516] . – Nem tévedés – rázta Szatomi a fejét. – Egy szemhunyásnyit sem bírtál aludni. Haruka élénken rázta a fejét. Csiszato… – Kösz – mondta Csiszato. Torkaszakadtából üvöltött. Ez annyit tesz. úgyhogy magánál tartotta) felé mozdult. mit akadsz ki ennyire pont te? – Haruka! Jukie rászólt. Szatomi arca színt váltott. Máskor mindig hig­ gadt volt. hogy már csak tizennégyen maradtunk. hogy kudarcot vallottál a megmérgezésünkkel? Igen? – Szatomi… – Jukie megdöbbenten tátotta el a száját.gül is ő volt a csapat vezetője. most kimutatja a foga fehérjét.

Hirtelen Csiszato mozdult meg. Meg kell mondani… El kell magyarázni az igazságot. A mosogató felé fordulva jobbra. A dörrenésekkel egyidejűleg Jukie hátrarepült. két-három lépést hátrált.Júko a szája elé tette a kezét. – Meg akarta kaparintani a fegyvert. mintha valami fájdalmat pró­ bálna legyűrni. – Szatomi! Mit csinálsz?! – kiáltotta Jukie tágra nyílt szem­ mel. Nem is kellett ellenőrizni… Meghalt. Bármelyik pillanatban meghúzhatta a ravaszt. Az arca már teljesen elsötétedett. Júko úgy látta Jukie profilján. [517] .. A hangja elvékonyodott. végigcsúszott lefelé az oldalán. valami… vala­ mi nagyon-nagyon-nagyon nagy baj lesz. A matrózblú­ za mellén nyílt lyukakból vér szökött elő. Ő volt a hibás. és csak állt ott dermedten. és hasmánt elterült a padlón. Szatomi arrébb kapta az UZI csövét. ő pedig a hátára esett. Fegyverdörgés visszhangzott a szobában. – Jukie! Lődd le Szatomit! Szatomi Harukára irányította az UZI-t. Jukiéra irányult. De. – Mér’? – Az UZI még füstölgött Szatomi kezében. A következő pillanatban a keze a szoknyája hátuljába tűzött browningon volt. – Te is fegyvert fogtál! – kiáltotta Haruka. A teste lebénult a pillanat leforgása alatt bekövetkezett események hatására. a fal melletti szekrényke irányába. és Csiszato hátán három lyuk keletkezett. aki Jukié­ ra nézett szúrós tekintetével. Biztos… Jukie egy sor ví­ vódás után Szatomi karját akarta célba venni. mert ha nem. A szekrénykére borult. Ott volt egy másik lőfegyver a hatuknak osztottak közül… Egy cseh gyártmá­ nyú CZ75 (amit eredetileg Juka kapott).

de a szemüvege mögött a szeme sarkánál elakadt. Haruka tes­ te végigcsúszott a földön. Júko egyes-egyedül maradt a szobában.Haruka egy pillanatig dermedten állt. Onnan megint elindult lefelé. [Maradt 9 fő] [518] . Kiszakadt a matrózblúz oldala. és arrébb repült. és nem mozdult többé. Szeme pedig. Vérpára terjengett. Aztán Szatomi teste lassan előredőlt. Szatomi UZI-ja követte és eldördült. Ezután Szatomi az asztal túloldalán álló Júkóra szegezte az UZI-t. de a következő pilla­ natban már a browning felé futott. Haruka feje pedig félig leszakadt a nyak­ örv felett. Pont Nakagava Juka holttestére esett arccal lefelé. Szatomi UZI-ja felhördült. De a lövések a padlón való nekifutás után keresztülhaladtak Haruka testén. mint egy rendhagyó múzeumba keveredett gyerek tekintete. amely erre elfordult. gépiesen elfordította be­ rozsdásodott nyakát. Nem tudni. de a browningot jó szorosan tartotta a jobbjá­ ban. a föl­ det pásztázta. ahol öt osztálytársa hevert. és meglátta. Reszketett. és csak reszketett. ugye? Júko csak reszketett. Júko is követte Szatomi tekintetét. A homlokán lévő lyukból ömleni kezdett a vér. és a darabjaival együtt vér fröccsent szét. hogy Haruka erőlködve felült fektéből. Odaszólt neki: – Te?… Te nem vagy olyan. Kőkeménnyé merevedett teste remegett. A szája kinyílt… Balra nézett. Szatomi homlokának bal felén egy puffanással kísérve egy lyuk keletkezett. és közben Szatomi arcába nézett. hogy szándékosan-e vagy izomrángás miatt. amelyet Jukie ejtett el.

felállt. egy sietve összeeszkábált reteszt szereltek rá. és mezítláb a padlóra ereszkedett. Ahogy Jukie mondta. Sújának olyan békés gondolatai támadtak. ám utána vitatkozás zaja követke­ zett. de ahogy megnyomta. valami nagyon nem stimmel. amikor az ajtórésen át fegyverropogás – megszokott hang – ütötte meg a fülét. Az egyenruhájából csak a nadrág volt rajta. és kicsúszott belőle [519] . és a valaha Szugimura Hirokitól tanult maegeri techni­ kával – egyenes rúgással – meztelen talpát az ajtónak lendí­ tette. Elment az ajtóig. és már-már feladta volna. Felismerni vélte Jukie kiáltását. Sebesült testét nagy nehezen egyensúlyozva felemelte jobb lábát. Elfordult. és jobb kézzel megemelte az ágy vas csővázát. hogy rögzíthették. Felnyö­ gött. Megint fegyverropogás. és nem nyílt to­ vább. Az egycentis résen át látta. beakadt valamibe. Hátrakapta a fejét az ágyra. A bal oldalába és a vállába belehasított a fájdalom. és a kilincsgombra tette a kezét. de ki tudja. És megint csak fegy­ verropogás. de ép jobb keze segítségével valahogy kikászálódott az ágyból. hogy pisilnie is kell. A vita folytatódott. Súja el­ vesztette az egyensúlyát. Mindegy. Súja jobb kézzel néhányszor megrázta az ajtó gombját. Egyúttal rájött. mert egyáltalán nem tudta a fát eltolni. Több sikoltás követte. egy zárat. Csakhogy az ajtó makacsul ellenállt a rúgásnak. Támadás… Ahhoz képest. Az oldalán lévő sebbe belehasított a fájdalom. ezért felpattant az ágyból. amelyben eddig fe­ küdt. Súja elsápadt. Az ágy egy csattanással az oldalára dőlt. Sóhajtott. de ez most tényleg nem annak az ideje.63 Amikor a csörrenést hallotta. hogy biztos vala­ melyik ügyetlen lány elejtette a tányért az ebéd előkészületei közben. hogy egy fadarabot tettek rajta keresztbe. de en­ nél tovább egy tapodtat sem mozdult. Megpróbálta az ujját benyomni az ajtórésbe. és fenékre huppant.

vagy…? Óvatosan közelített az ajtóhoz. Súja teste kővé vált a döbbenettől. Súja kiment a folyosóra. és sajgó testét vonszolni kezdte a folyosón. és a lámpák természete­ sen nem működtek. jobbra hosszan elnyúlt a folyosó. és teljes erejéből nekitolta. Szakaki Júko volt. A legtávolabbi ajtó volt csak résnyire nyitva.a takaró meg az ágynemű. mint az iskola előtt. mö­ göttük Nakagava Juka (Mitől ilyen az arca?). Az ágy behorpasztotta a faajtót. és az asztal takarásában még valaki ha­ sal. amikor meglátta Tendó Majumi holttestét. Megcsapta az or­ rát a padlót borító vér szaga. amely egy reccsenéssel ketté­ tört. és a kiszűrődő vi­ lágosság egy hideg fénypocsolyának tűnő foltot vetett a fo­ lyosóra. Ezúttal szimpla lövés. A résre szegezte a szemét. a pillanatig mindenen eluralkodó bénaság. és eldöntötte a földre az ajtó elől. Ratatatata – az írógéphez hasonlatos hang most már élesen kivehető volt a nyitott ajtón át. majd a másikvégéhez ment. Balra volt a bejárat. egyméteres felét az ajtó elől. Súja fél kézzel elrántotta az ágyat. jobbra a fal mel­ lett Macui Csiszato. hogy a konyhabútorokkal berendezett szobában. és három ajtó sorakozott. és meglátta. A bedeszkázott ablakokon még a re­ dőnyök is le voltak engedve kívül. Ugyanaz az érzés volt. vállig érő kibontott hajú lány. Az a valaki pedig Noda Szatomi kell hogy legyen. így elég sötét volt. mivel az a viszonylag nyúlánk. a középső asztal mellett Ucumi Jukie és Tanizava Haruka. Súja felvette a törött fadarab hosszabbik. és az ajtó kilazult. Mi történhetett? Valaki rájuk támadt. Jukiéék teste között néhány fegyver hevert. Már semmiféle hang sem hallatszott. aki Sújának háttal cövekelt le – ha jól látta –. Az egyik végét az ajtóhoz húzta. Még egyet lőtt. és kinyílt a folyosó felé. [520] . Csat­ tant. Fegyverdörrenés..

majd a szoba túlsó vége felé iramodott. Csak állt ott. lassan megfogta az ajtógombot. felemelkedett és megfor­ dult. Fé­ mes döngés hallatszott. amikor teljes erejéből hajított. hogy létezett-e ilyesmi egyáltalán a Föl­ dön. kibogozhatatlan helyzetben Júko megkaparintja a pisztolyt. mint egy Mars-lakó. ahol öt kézből hármat hasz­ nálnak a baseballhoz. Letérdelt mellé. Megfeszítet­ te épen maradt jobb kezét. és visszapattant. itt fekszik előtte… Meghalt? Halott? Júko. és fenékre esett a véráztatta padlón. Messze-messze. Véreres szemmel meredt egy pillana­ tig Sújára. fegyvertelen volt. az Androméda-köd környékén. A teste beleroppant. aki háttal állt Sújának. majd rávetette magát a földön Jukie és Haruka kö­ zött heverő pisztolyra. és hátrálni kezdett. Súja odafutott a fegyverhez. Júko mindkét kezét az arca elé kapta. [521] . egy olyan országban történt mindez. és a labda nyílegyenesen szállt a dobódombról.Mi ez egyáltalán? Mi történhetett itt? Jukie… Ucumi Jukie. az arca eltorzult. Ugyanekkor Súja is magához tért a döbbenetből. Mint az egykori Kölyökligában (Lassan már az is meg­ kérdőjelezhető volt. Súja szinte félálomban. és elhajította a fadarabot a kezé­ ből. Azonban a játék legvégén külön enge­ délyezik a farok alkalmazását). és eltűnt a mögötte lévő másik nyitott ajtón. „Legalább az érted epekedő lányt hallgasd végig!”. hogy ha ebben a feje tetejére állt. Abban az egyben biztos volt. és belépett a szobába. Júko felsikoltott. be­ nyitott. megállt. Lépcső? Súja egy pillanatig Júko hűlt helyét méregette. de a fa Júko orra előtt ért földet. akit egyszer csak kitettek a Plútóra. aki azt mondta Sújának. Elfutott az asz­ tal mellett. de inkább Ucumi Jukiéhoz futott előbb oda. csak még jobban összekuszá­ lódik minden. Erre Júko megpördült.

A feje hátrahanyatlott. Azután a lényegében érzéketlen bal kezét a jobbal segítve. hogy mit je­ lent ez? Fel tudod fogni?” „Norikót az utónevén szólítod. a szájából pedig vérhab folyt. és leeresztette Jukie testét a földre. – Khh… – Összeszorította a száját. hogy a vér a földre bugyog a mellétől a hátáig tartó sebekből.Látta a lyukakat a matrózblúzán. – Á… Súja kinyújtotta ép jobb kezét a békés arc felé. Ahogy megemelte. Súja körbenézett. Az a magányos arc. majd felvette a browningot. de Sújának muszáj volt megtennie. amiért Júko indult az előbb. [522] . Macai Csi­ szato hátán lyukak tátongtak. mit jelent ez?” Súja szeméből patakzottak a könnyek. Résnyire nyitva volt a szája… Már nem lélegzett. Hogy… hogy lehet… Súja újra Jakiéra nézett. magához ölelte Ucumi Jukiét. hogy ennek nem volt semmi értelme. és a szeme békésen csukva volt.” Az a könnyező. Mert épp csak néhány perce beszélt vele? Vagy mert… „Mihez kezdtem volna. és fo­ nott copfjai Súja karjához értek. és érezte. és szétfolytak Jukie matrózblúzán. A teste alatt vértócsa terjen­ gett. És most itt a szeme előtt ez a rejtélyes módon nyugodt arc. Tanizava Harukának pedig majdnem leszakadt a feje. hallatszott. „Tudod te. de megkönnyebbült arc. Nakagava Juka arcának színe elváltozott. engem meg titkározgatsz. Lehet. Nem is kellett ellenőriznie. ha te meghalsz… Érted. A ha­ sán fekvő Noda Szatomi feje alatt vértócsa volt. mintha csak aludna. hogy a játék kezdete óta először könnyek gyűlnek a szemébe.

Körben. és meggyorsította a lépteit fölfelé. erősebben fújt. Az ajtón túl egy henger alakú helyiség volt. közepén egy Fresnel-lencsével. mint gondolta. hogy újra vérezni kezdett. Lehet. azt pedig egy vas csigalépcső ölelte körül. – Szakaki! – kiáltotta Súja. A toronyszoba. mint egy szőttesre. Rögtön szemközt látszott a tenger. A szél. egy fehér kisteherautó állt magára hagyatva. a szél ellen védő ablakokon át látni lehetett a borús eget. Ruhátlan jobb karjával. Középen egy vastag vas­ oszlop volt. Szakaki?! Nem látta Júkót a lépcső tetején. és a világítótorony előtt egy kis tér terült el. a hegy lábát körbefutva nyúlt be a burkolatlan út. – Mi történt itt.Odament a szemközti ajtóhoz. mintha valami óriási egyszemű szörny lenne. Balra egy alacsony ajtó vezetett a keskeny erkélyre. és a fehér hullámok mintákat rajzoltak rá. előtte pedig. A borús idő miatt tompa sötétkék színe volt. talán a magasság miatt. [523] . mire felért a világítótorony tetejére. a formális kapu mellett. Az oldalán lévő sebe sajgott a fájdalomtól. De akkor Szakaki Júko siko­ lyát verte vissza a világítótorony belseje. a félhomályba csak felülről jutott be némi fény. Kartávolságra volt az északi hegy. amely mögött a lány eltűnt. csupasz betonfa­ lakkal. Sokkal nehezebbnek érezte a testét. Kis­ sé balról. Abla­ ka nem volt. Világítótorony. [Maradt 9 fő] 64 Szakaki Júko kifogyott a szuszból. amelyben a browningot tartotta. Ez a torony. Súja a szemöldökét ráncolta. mint amennyire a sebe­ sülései indokolnák. és magával hozta a tenger illatát. és közben elindult felfelé a lép­ csőn. amely körül épp csak annyi a hely. megtörölte a szemét. mert mintha kezdene átázni a kötés. Júko jobbra indult. hogy el lehessen férni. Júko kétségbeesett mozdulattal felrántotta és kiment.

de még mi­ előtt alaposan mérlegelhette volna. Ez magas. Nem volt tovább. és újra lenézett. de a dolog. Hogy is lehetne erről leugrani… Magas ez túlságosan… Ebben a pillanatban a szeme előtti látvány megingott. és a kerítés alján megfogta a vékony vasrudak egyikét. A kerítésbe kapaszkodva óvatosan kiállt az erkély alig több mint tízcentis párkányára. és nem tudta pontosan. de ahogy lenézett a lába alá. Ha nincs létra. De nagyot nyelt. mintha közvetlenül a talajig ugra­ na. mi van a tornyon kívül. és írná lett félelmén. Markolta a korlátot. csak leugrani lehet. Már csak ezt… [524] . El kellett mene­ külnie. a fő. és kibújt az igencsak elnagyolt kerítés vasrudai közti széles résen. Ettől a tény­ től egy pillanatra pánikba esett. Behajtott egy égnek álló zsákutcába. A rakott szoknyája alatt. de összeszorította a fogait. Mindenáron. Leguggolt. Kis híján… kis híján meghalt. hogy lehorzsolódik a bőre). Magas volt. kettéhasadt fejjel. a lába megcsúszott. Nagyzihálás közepette tért vissza végül a kiindulási pontra. elszédült. Felsikoltott. Alatta terült el a világítótoronyhoz csatlakozó földszintes épület teteje. A fő.Júko megkapaszkodott az erkély vaskorlátjában. és visszamásszon a korlát túloldalára. benne a szobával. Ő még nem állt őrt itt. hogy felhúzza magát. Odakapott a kezével. és lihegett. hogy ott kell lennie – egy vaslétra –. hogyan szálljon szembe Nanahara Sújával. Júko az erkély pereméről csüngött alá. Kifért. amiről azt gondolta. Rövidebb út. A korlát mentén meg­ kerülte a toronyszobát. ahonnan ilyesmit meg lehetne csinálni. És nincs több ideje. megint rátört az a vízió. Nem maradhatott itt semmiképpen. nem volt ott. igen. ahol mostanáig volt. A vérben arcát fürösztő Nanahara Súja. de akkor is elég magas. Utána ki kell találnia. Vagyis igazából nem az a magas­ ság volt. Felfröccsenő vér. és erőt vitt a kezébe. Ezúttal most csak ő egyedül. és a teste a levegőben táncolt. a lábszára oldala az er­ kély betonjához ért (érezte.

de nem volt értelme. hogy Nanahara Súja teste kilóg a korlát mögül. természetesen meghal. Utána rögtön már az egész jobb keze lecsúszott a peremről (a mutatóujja körme majdnem fenn tudta tartani magát. és meglátta. a haja összekócolódott. A félelem és a kétségbeesés miatt pánikba esett. Hirtelen egy rándulás futott végig a karjától a válláig. – Ááá! – sikított Júko. Felfelé nyúló bal karján ingaként himbálózva álmatagon emelte fel a fejét. amellyel elvileg szorosan fogta a rudat. és kiabált. – Neeeeeeeeeem! Igen. mint egy álomban. Miért? Miért akar engem megmenteni? Fel akar használni valamire az életben maradásához? Vagy. és a bal kezével a forgáspontban meg­ ingott a teste. A pillanat törtrészéig Súja arcába bámult. miért.Egy erős szélfúvás megingatta a testét. jobb kezét kinyújtja. ha elengedik a kezét. de a köröm levált. és a keze már épphogy csak az erkély peremé­ be kapaszkodott. És most a bal keze is… – Áááááááááááááááááá! – A kiáltással egy időben egész testé­ ben érezte. és az ő csuklóját fogja. de aki a kezét fogja. és ezzel annyi volt…). Sikoltott. ja tényleg. És a tenyere hihetetlen módon izzadni kezdett. hogy lefelé zuhan. mint Nanahara Súja! – Nem! Nem! Szeme tágra nyílt. nem más. miért pont ilyenkor kell nekem izzadni? A kezem. közben pedig gondolkodott. de a következő má­ sodpercben sikítani kezdett. és a zuhanás néhány arasz után megszűnt. Csúszik a kezem… A jobb keze kisujja lecsúszott a betonpárkányról. így van. Megcsúszott a tenyere. ugye? A saját kezével akar megölni engem! [525] . A gyűrűsujja következett. Miért. Már a vasrúdig sem bírta kinyújtani.

„Tornaórán a lányok a tornateremben röplabdáztak. az egész teste tele volt sebesülésekkel. Ez a szél magával vitte a képsort. Lassacskán végighömpölyög a karján. Visszatért a valamikori (na igen. – Uhhhh…! – nyögött fel Súja. mint a tenger felőli szél. és a meztelen vállára folyik.– Ne! Eressz el! – kiáltotta. és még erősebben szorította Júko kezét. mindenesetre rezzenéstelen arccal üvöltött rá: – Maradj veszteg! Erre Júko megint bambán felbámult Sújára és észrevette. Izzadt az arca. alig két napja még abban a teremben voltak) 3/b osztálytermének emléke. hogy a nyaka jobb oldalán lévő sebnél. Tényleg. Mi… miért? Ekkora fájdalom ellenére mi­ ért akar engem… engem megmenteni? Ez… Érdekes módon hirtelen jött rá. az ezüstszínű pánt alatti kötést átáztatta a vér. ahogy Kuninobu Jositokival és Mimura Sindzsiékkel viccelődik. majd gyorsan félbeszakította Jamamoto tanár úr olvasásgya­ [526] . A nevető arc. kezé­ ben a véres baltával. Súja elsőre gyönyö­ rűen elütött a harmadik bázisvonalig. – Nem akarom! Még mindig jobb itt meghalni. amikor a ze­ neteremben egy bonyolult dallamot ismételget a gitárján. és ha most fél kézzel megtartja őt. Már a maradék ép esze is elment. és a második bázison pózolt örömében. Júko eltátotta a száját. kedvesen odaszólt neki a szomszéd padbál: „Mi baj. benne Súja kedves arcával. nem is csak a nyaka. amely Júko testét ostromolta most). amely az elméjét borí­ totta. Szakaki? Nem vagy valami jó színben”. letekint Óki Tacumicsi holttestére. és eléri Júko bal kezét. mint hogy te ölj meg! Engedj el! Engedj el! Ennek hallatán mit gondolt vagy nem gondolt Nanahara Súja. és ami­ kor Júko véletlenül kinézett az udvarra. és a tetejébe még fel is akarja húzni. akkor bizo­ nyára iszonyatosan fájhatnak a sebei. Mintha csak szél fújta volna el (éppen olyan. amelyen Súja. És amikor órán Júko sápadtan ült a menst­ ruációs fájdalmai miatt. A komoly arc. eloszlott a sötét köd.

Persze értelmezhette volna úgy is. Én… én el voltam tévelyedve… És emiatt mindenki… Elsírta magát. Azt a jelenetet. Látta. Csak ezt az egyet nem látta. Utána egy másik gondolatsor tört magának utat. vagy bal­ eset volt. akiről hányszor is gondoltam én.korlatát. mi is történik körülötte. az egészség­ ügyi felelőst. De Júko már annyira rettegett. Ez Nanahara Súja. Ez az a Nanahara. – Én… én voltam! Meg akartalak té­ ged ölni! Súja egy kissé meglepetten nézett a karja végén lógó. hogy Súja értetlenül néz rá. És csak a tettes. hogy meg kell ölnöm Nanaharát? Miért gondoltam ilyesmire? Pedig Nanahara az Nanahara. hogy milyen helyes. Júko valahonnan egy közeli bozótból látta. Azt pedig már nem. És mérget tett az ételbe. – Nanahara! – kiáltotta. Júko maradt… [527] . amire vezetett. és odahívta neki Fudzsijosi Fumijót. hogy meg­ ölje… Amit véletlenül Nakagava Juka evett meg… Mindenki gyanúsítgatni kezdte a másikat. nem is rossz. Jaj. amikor ő az Óki Tacumicsivel való küzdelem után kiszedte Tacumicsi fe­ jéből a baltát. Nanahara Súja megakar engem menteni. Az akkori aggódó arca. hogy Súja jogos önvédelemből tette. Júko most fogta fel végre pontosan. És mérget akartam tenni az ételedbe… Juka ette meg… Erre a többiek mind… Súja ebből mindent megértett. könnyes szemét felfelé fordító Júkóra. amikor megjelent utána Motobucsi Kjóicsi és Kavada. tényleg. ha nem fél Sújától. A saját tetté­ ről és az eredményről. hogy ki tette a főzelékbe a mérget. Júko újólag elsápadt. te ölted meg Ókit… Azt láttam és féltem… Nagyon féltem. En­ gem… Miért? Miért hittem én. Júko folytatta: – Én azt hittem. hogy az lett volna a csoda.

az erkélyről kicsüngő jobb karját vissza sem húzva. Nem. A Súja karjára nehezedő nyomás hirtelen megszűnt. egy darabig csak ezt nézegette. és végül be tudta húzni maga alá a jobb térdét. és erőlködni kez­ dett. a nyaka jobb oldalán. Az oldalán. a matrózblúzba és rakott szoknyába öltöztetett tes­ te kezét-lábát széttárva feküdt… A nyaka szokatlan szögben fordult el. [Maradt 8 fő] [528] . És a teste. Hiába markolta Súja erősen. csak ne mozdulj. Júko Súját néző arca távolodott… Csattanás hallatszott. és a korlát résén lógatta ki a testét. kilazult. mint aki le akarja rázni Sújáét. minden létező sebében egy csapásra felerősödött a fájdalom. a kezük megcsúszott a véren. mert a bal keze használhatatlan volt. a bal vállán. piros paca kezdett kialakulni. úgy mozgatta a kezét. Júko keze elvált Sújáétól.– Mindegy! – kiáltotta Súja. Csak­ hogy… Júko jobbra-balra rázogatta könnyáztatta arcát. a feje furcsán eltávolodott a testé­ től. kétségbe­ esetten próbálta jobban fogni. mintha nem is az ő kezéből esett volna le. Felülről jobboldalt hosszúkásan deformálódott juharfale­ vél alakú. Emiatt úgy tűnt. A többiek miattam… A többiek… Ahogy kimondta. Erősen tartotta Júko csuklóját. Fészkelődni kezdett. – Mindegy. inkább egy trükkfelvétel segítségével került volna oda hirtelen. El­ kezdelek húzni! Ekkor Súja már hason feküdt az erkélyen. és Júko elterült lent a földszintes épület tetején. amely Súja nyakából csurgott le. – Ah… Súja. de nem tudott megkapaszkodni. hogy megfeszíthesse a hátizmait. – Nem. Sújának úgy tűnt.

Ahogy csúszott lefe­ lé. hogy jelzi a térkép. Ekkor lecsúszdázott a szakadék szélén. Jukiéék négyen. Jobbra a szekrényke előtt Macui Csiszato előreborulva. Hiroki óvatosan továbblépegetett… És most a vértócsás szobában állt dermedten. Hat. de úgy volt vele. mint amikor Etó Megumi holttestére talált rá. egyértelműen halottak voltak. Hogy itt volt-e egyáltalán a fegy­ verdörgés forrása… Mindegy. Tudta. és reagálni kezdett a szerkentyűje. szintén ha­ son fekszik a véráztatta asztal takarásában. akinek nem lehet látni… [529] . már elvesztette szem elől a tetőn lévő holttestet. Messziről is látszott a piros szín a feje alatt… Tudta. amely egyben konyhaként is szolgált. Lát­ ta a bedeszkázott ablakokat. öt lány he­ vert. hogy halott. amikor meg­ érkezett a sziget északkeleti csücskébe. Akkor az északi hegyen kóborolt. hogy ilyen feltű­ nő helyre csak nem fog elbújni egymagában Kotohiki Kajoko. A nyitott ajtón túl asztalok és székek voltak összevissza halomba rakva. de a hang alapján gyorsan keletre indult. amikor a világítótornyot ölelő szakadékból lenézett. és az ajtaja valamiért ki volt törve). így eddig meg sem nézte. Tőle jobbra félig leszakadt fejjel (!) Tani­ zava Haruka. annyit rögtön észrevett. de valamilyen okból lebontotta.) elállt a lélegzete. ággyal. A rövid haj és a viszonylag kis termet miatt megint hasonlónak vélte Kotohiki Kajokóhoz. Körülbelül tíz perccel ezelőtt hallotta meg a heves lövöldözés hangját. A szobában. akiknek lehetett látni az arcát. már falfehér arcát errefelé fordítja. hogy a torony­ hoz tartozó téglaépület tetején egy lány fekszik. Már néma csend honolt. És még valaki. A középső asztal mellett a lány osztálytitkár. a világítótoronyhoz. míg óvatosan haladt a folyosón (rögtön a bejárat mellett egy szoba volt. Mintha valaki épí­ tett volna egy barikádot. Mögöttük sötétre színeződött arccal Nakagava Juka.65 Szugimura Hirokinak (fiúk. ugyanúgy. De az az egy. Ucumi Ju­ kie fekszik a hátán. 11. Odament a világítótorony bejáratához.

és megkerülte az asztalt. miközben haladt felfelé. majd egy lendülettel kinézett. De Hiroki most nem foglalkozott a fáj­ dalommal. amikor elesett – eltört… Ter­ mészetesen halott volt. elment Nakagava Jukáé mellett is. Hall­ gatózott a szoba másik oldalán nyitva álló másik ajtó felé. és a szoba túlsó felén lévő nyitott ajtóra tekintett. A gépet zsebre tette. Elképzelhető volt. de ellenőriznie kell. Egy vaslépcső volt ott. hogy ő is ha­ lott már. és kiment azon az ajtón. Oda Tosinori lövése csak súrolta a combját. A cipője talpa cuppogott a padlót lépten-nyomon be­ borító vértől. mert ha­ sonlított Kotohiki Kajokóra. Sietve. Jobb kezében tartotta a szerkentyűjét a bottal együtt. hogy valaki még van fönt. a fegyvert is visszatette a nadrágja hátuljába. [530] . természetesen az a tetőn fekvő valaki volt. és a félrecsúszott. de nagyon úgy tűnt. Hiroki visszafektette a holttestet. keresztülment Ucumi Jukie és Tanizava Haruka holtteste között. és két kézzel megfogta a testet. hogy ki az. iszonyúan megfájdult a jobb vállán a seb. Leereszkedett az arccal lefelé fekvő valakihez. Rátette a kezét a vaskorlátra. amelyet Szóma Micukótól szerzett. Noda Szatomi volt. Ahogy megemelte. és figyelte. és nem is fájt annyira. és kiment a szobát körbeölelő erkélyre. Ott lehet felmenni a világítótorony tetejére. de azért még rajta levő szemüve­ gének bal lencséje – talán akkor. A szerkentyűjén megjelenő még egy jel. az nem is vérzett. visszatartotta a lélegzetét. jobb kezéből letette a földre a botját. amíg felért a toronyszobába. Ekkor visszatette a bal kezéből a fegyvert a nadrágja hátuljá­ ba. de lehetőleg hang nél­ kül lopakodott fel rajta.Hiroki még egyszer alaposan körülnézett a szobában. Végül nem volt új jel. csak megfordította a testet. Különösen. hogy más már nem rejtőzködik itt. A homloka bal oldalán egy piros lyuk tá­ tongott. Hiroki újból készenlétbe helyezte a fegyverét. Arra volt a torony. Kétség nem fér hozzá.

és a feje alól vér folyt ki. És a támadó pedig már elment. mire Hiroki ideért… Csakhogy a bejárati barikád… Ha be voltak deszkázva az ab­ lakok. Hat lány halt meg itt egyszerre. És még egy dolog: Nakagava Juka halála nem tűnt lőfegyver általi halálnak. Mintha megfojtották volna vagy va­ lami hasonló… Az asztal tetejére ömlött vérre sincs magyará­ zat.Meglátta a matrózblúzos holttestet. Forgatókönyvként pedig… Reálisnak tűnt. de akkor ez nem magya­ rázza meg. amely mentén mozgott. Lehetséges. Megrázta a fe­ jét. hogy a lányok összegyűltek itt valahogyan. de a táma­ dónak be sem kellett avatkoznia. Miért törték össze? Hiába gondolkozott. bezárkóztak. Hogy kerül oda ennyi vér? És más is van még. hogy Szakaki Júko volt. még egyszer lenézett a tetőre. de a sebekből és a falra. A nyaka furcsán ki volt tekeredve. amikor megjelent a támadó? Vagy a támadó bontotta el. A félhomályos toronyban elindult a vas csigalépcsőn lefelé. és egyikük hirtelen elárulta őket. azért ez mégsem. és gondolkozott. Szakaki Júko fel tudott menekülni idáig. vagyis inkább megmutatta a valódi énjét? Nem. Mintha a csigavonal. benne hagyta volna a nyomát a testében. akkor miért bontották ki a barikádot. De akkor is… Érezte a sóillatú szelet az arcán. Persze ez lehetett a fáradtság miatt. de… [531] . könnyed szédülésfélét érzett. Először lent végzett ötökkel. közben a falat nézte jobb híján. Nem látott fegyvert a szobában. de valaki megtámadta őket. hogy igazá­ ból a lányok heten voltak. illetve padlóba vájt lyukakból ítélve biztosra vehető. és feltehetőleg minden nyílást lezártak. hogy annak a lövöldö­ zésnek a hangját innen hallotta. és visszament a toronyszo­ bába. de ez a holttest nem Ko­ tohiki Kajoko volt. amikor kiment. hogyan jutott be közéjük. mert leesett és meghalt. nem ment vele semmire. elmerengett a tenger felé. Felismerte. A bejárat melletti szoba ajtaja.

és időnként csípős humorú. az új év előtti félévzáró ünnepségen. és ő még nem tudott rátalálni Kotohiki Kajokóra.Ezzel mínusz hat fő. mint amit Mimura Sindzsi monda­ na ilyenkor. milyen fontos nevetve felülkerekedni a dolgokon. Azután Nanahara Sújáékra gondolt. hogy a nevetés fontos tényező a harmónia el­ érésében. sokkal cinikusabb. hogy tizennégy ember maradt. de Kajokót mindenképpen fel szerette volna ültetni arra a vonatra. Bár nem volt semmi alapja. Sindzsi gyakran viccelődött. mit jelent ez. szinte biztos volt benne. Túl sok idő. Egyszer. kerek másfél nap telt el a játék kezdete óta. mint Jutakának. De [532] . ez tisztára olyan volt. Persze másféle szövege volt. Érted. mindenféléről beszélge­ tett vele. De biztos rá fog találni. Parancsolja a kezemet. miközben ment a kerületi kor­ mányhivatalnok unalmas beszéde. A déli hírekben azt mondta Szakamocsi. de azért Sindzsi tudta. Maradt nyolc ember vagy még kevesebb. hogy biztosan él még. Hármójuk nevét sem ol­ vasták még be a híradóban. és biztos Koto­ hiki Kajoko is él. Talán azért. szállj fel majd a vonatunkra!” Tényleg van vajon mód a menekülésre? És ő el tud majd menni Kajokóval együtt addig a pályaudvarig? Ezt még nem tudta. mert még túlságosan gyerek volt. Vajon él még Kotohiki Kajoko? Nem halt meg netán dél óta valami számára ismeretlen helyen? De Hiroki azt gondolta. Tehát így most nyolc. Viszont ő él. de azért teljesen ő sem értette. és akkor mesélte neki Sindzsi: „A nagybátyám mondta régen. Kavada Sógo azt mondta: „Ha úgy hozza kedved. Igen. persze. Ez is meggyőződése volt. hogy rajta kívül nincs is más utunk a me­ nekülésre.” Hirokinak mintha derengett volna valami. meg tudta érteni. talán két éve. mademoiselle? Hű. hogy Sindzsi jóban volt Szeto Jutakával. és lehet. Szugimura? Én még nem na­ gyon bírom felfogni. Maxi­ mum.

A hosszú folyosó végén. Kitámolygott a folyosóra. és a lövedékek sora közvet­ lenül Hiroki folyosón maradt lába előtt haladt el. Gyorsan elmenni innen. Megnézte. és elvette a szemét a fazékról. Nem először hallotta már ennek a fegyvernek a ropogását. A játék kezdete óta csak a kormány által kiutalt kenyeret ette (a vize is elfogyott már.akárhogy legyen is. Az a hang volt. de a benne lévő főzelékféle még gőzölgött. Vagy ez volt az a hang. becsapta az ajtót. már nem égett a tűz a lábos alatt. Persze a gáz ki volt kapcsolva. Bizonytalanul állt a lábán. és bezárta. majd követte azt az iszo­ nyatos robbanást. le­ kuporodva elkapta az ajtó gombját. a bejáratnál valaki állt. Éjjel. és finom illat áradt felőle. amelyik megelőzte. Amíg kábult fejjel ilyesmiken gondolkozott. Idegességtől eltorzult arccal pattant fel. oldalt ugrott. de megrázta a fejét. egyszer csak visszaért a konyhába. amikor elmenekült Oda Tosinoritól a küzdelmük után. mögöt­ te a kintről bejövő fénnyel. Újból körbe­ tekintett a vérben úszó szobán. A félhomály miatt annak a valakinek csak a körvonalai látszottak. egy ház kútjából szerzett újabb ada­ got). még mielőtt elcsodálkozott volna. de a gáztűzhelyen egy lábos volt. Sindzsi kérdésére már nem tudnak válaszolni. Mimura Sindzsi is és Szeto Jutaka is ha­ lott már. Ugyanakkor a sziluett keze tá­ jékáról heves tűzcsóva lövellt elő. amelyet Kuszaka Jumiko és Kitano Jukiko halálakor is lehetett hallani. Hiroki. ezért éhes is volt. Az átható vérszag miatt nem vette észre. mert már hosszú ideje nem aludt. Kinek van kedve enni egy ilyen helyen? Inkább gyorsan el kell jutnia Kotohiki Kajokóhoz. a háta mögül hallotta – tehát ez végzett vele. [533] . valami előre gyártott tüzelőanyaggal főzhettek. ahol az öt holttest hevert. és újra bependerült a konyhába.

Az ajtó oldalához tapadva Hiroki végignézett a konyhán. csak egyenesen az ajtó melletti holt térre irá­ nyította a géppisztolyát. vagy kint várako­ zik Hirokira? Nem. Amíg azzal fog­ lalatoskodna. a géppisztolyos – lehet. Biztos – mint Hiroki – meghallotta a fegyver­ dörgést. és idejött megnézni. A torony túl magas. Csak hét plusz egy lö­ vedék van benne. A kilinccsel a középpontban szétrepült az ajtó. Hajaj… Most az a valaki mit szándékozik tenni vajon? Halk léptekkel közelít az ajtó túloldalához. bal kézzel hátranyúlt.Még ezeken az eseteken kívül is hallotta néhányszor. a legjobb esetben is csak kifeküdhet a tetőre Szakaki Júko mellé napozni. Ez tehát az a valaki volt. Ha ilyesmivel próbálkozik. Micuko hátrahagyott hátizsákjából előkerül­ tek a töltények. Vagy a támadóra va­ dászik. és már lőtt is. (Egyúttal az ajtón keresztülment lövedékek némelyike meg­ tépázta a pont szemben fekvő Macui Csiszato holttestének vállát és oldalát. csak a tartalék tár nem volt meg.) A következő pillanatban egy feketeség ugrott be a szobába. míg azokat le­ szedi és kiugrik. hogy őt magát hátba támadhas­ sa… Így is volt.) az. aki megölte Ucumi Jukiéékat? Vagy netán maga a tá­ madó tért vissza? A padlón térdelt. Amikor egy bukfenc után felállt. Szerencsétlenségére az abla­ kok belülről be voltak deszkázva. Single Action Automatic. mert ha nem zárja le gyorsan az ügyet. kiderült. Colt Government. Nem. az Micuko zsebében maradhatott. egyenruhában. aki meghallot­ ta a mostani fegyverdörgést. hogy Kirijama Ka­ zuo (fiúk. hogy más fegyvere is van – könnyedén elintézi. A toronyba vezető ajtóra is rápillantott. az sem menne. és megfogta a piszto­ lya markolatát. neki sem lehet annyi ideje. ahol a lányok holtteste hevert. semhogy le lehetne róla ugrani. 6. mi történt. és most telire is volt töltve. esélyt ad valakinek. [534] . Nem lesz ideje újratölteni. Időbe telik. Rá se hederített a szobában lévő halottakra.

Hiroki furcsa­ [535] . és harmadszor is kiverte Kirijama kezéből a fegyvert. de nem az a revolver. felnézett. Mögötte volt az asztal. megpördült. meglendítette a botját. Mert nem volt ott senki. Lemondott a számára szokatlan pisztolyról. Mozgása minden bizonnyal még Kirija­ mát is meglepte. hogy az újabb ütés elől kitérjen. és mi­ előtt még leért volna a földre. Kung-fu-filmbe illő ele­ ganciával ugrott át Ucumi Jukie holttestén. Hiroki kihasználta az alkalmat. Hiroki egy pillanat alatt nyomult előre. és azt is kiverte a kezéből. beépített szek­ rény tetejére. Már nem tud hátrálni. de Hiroki a földet érése után már készenlétben állt. Az imént egy pillanat alatt döntött. amelyet Oda Tosinorinál látott Hiroki). ahogy a bot eltört.Öt-hat lövedék a falba fúródott. és a levegő­ ben táncolt. Noda Szatomi holttesténél állt meg. Egy kiáltással megforgatta a botját. és újra eltette. és szaltót ug­ rott. és felmászott az ajtó melletti magas. és máris a szoba közepén állt. Az felrepült a levegőbe. hogy ne hagyja lőni a má­ sik felet – mint már megtudta: Kirijamát. hogy Oda Tosi­ nori pisztolya volt. Akkor már egy re­ volver volt a jobb kezében. Kirijama a nadrágjából előhúzott még egy fegyvert (egy nagy automata pisztoly volt. A reccsenést. Csak arra van szükség. a bot túlsó vége célba vette Ki­ rijama arcát. és fe­ lülről támadt Kirijama Kazuóra. Ám a bot néhány centivel az orra előtt megállt. az asztal előtt. de a Hiroki kezében lévő egykori seprűnyél még az­ előtt eltalálta a csuklóját. és a lövések zaja abbama­ radt. és csupán nyolcvan centi távolságot hagyott maguk között. Kirijama észrevette. és az asztal túlsó felén. azonnal bevetette a botját. végigcsúszott a földön. Csakhogy Kirijama hátradöntötte a felsőtestét. A következő pillanatban a bot egyharmad része súrolta a fejét. Hiroki felismerte. A kilenc milliméteres Ingram M10es leesett. Sorozatütés! Egy menetre kiejtelek a játékból. és fel akarta emelni a fegyvere csövét.

Lehajtotta a fejét. Kirija­ ma arca teljesen kifejezéstelen maradt. A végén kinyílt a pisztoly závárzata. Fé­ lelmetesen gyors ütés volt. hogy valószínűleg még Mimura Sindzsinél és Nanahara Sújánál is nagyobb testi erő­ vel büszkélkedhet. Győzött.mód csak késve hallotta meg. és le fog rogyni a földre. Hiroki bal kézzel tartotta Kirijama karját. hogy megúszta. A szemét vette célba. Ezt a Kirijamát én… [536] . és hallatszott. Akkor a bot híján szabad két kezé­ vel elkapta a csuklóját. a teste végig­ csúszik majd az asztal élén. a jobbjával pedig már előhúzta a pisztolyát. hátracsavarva megtar­ totta. Ha Hiroki elengedi a kezét. hogy még soha nem vesztett csatát. Min­ den lövésnél megremegett Kirijama teste. és felhúzta a kakast. A következő pillanatban Kirijama jobbja nukite kéztartással egyenesen Hiroki arca felé tartott. ahogy összekoccannak. mintha valami furcsa táncot járna. Rájött. amíg el nem fogyott az összes töltény. Győztem. hogy abból lassan kimegy az erő. A lényeg. és elgurult. de egy rövidet köhin­ tett. a nyolcadik hüvely le­ koppant a padlóra. Azt mondták róla. Hiroki érezte a bal kezén át. A hátrafésült hajú Kirija­ ma feje lekókadt. A gyomorszá­ ja tájára nyomta a csövét és meghúzta a ravaszt. hogy Kirijama az arca elé emelt bal tenyere élével törte el a botot. Ahogy elkapta. Beleütközött a korábban ki­ esettekbe. De Hiroki egy darabig csak állt szemben Kirijamával. Azzal a Kirijama Ka­ zuóval szemben. és csodával határos módon megúszta. Ugyanakkor jobb lábbal teljes erejéből hasba térdelte. és a válla is mozgott a zihálásától. a Kirijama Kazuóval szemben. Addig húzogatta. amivel Kirijama jobb karját fog­ ta. akiről azt tartották.

Kirijama hátrarepült.Ebben a pillanatban éles fájdalom nyilallt a jobb oldalába. De Hiroki összeszedte minden erejét. [537] . Kirijamának nem lehetett annyi ideje. de hideg szemmel meredt rá. Alig lépett ki az ajtón. és a folyosóra vezető ajtó felé futott. Volt nála egy negyedik – talán a nadrágja alatt. Hiroki felnyögött. Ugyanakkor a Hiroki hasába szúrt kés kikanyarított belőle vagy harminc gramm húst. esetleg a bokájára rögzítve. Feljajdult. Kirijama Kazuo változatlanul gyönyörű. és vért fröcskölt szét. Hogyhogy… még mindig él? Természetesen azért. A Nagy Kelet-ázsiai Köztársaság zászlójához ha­ sonlatos vérfolt most az Egyesült Államok lobogójára módo­ sította a mintáját. de erről Hirokinak fogalma sem lehetett. amellyel Kirijama jobb csuklóját tartotta. mert Oda Tosinori golyóálló mellényét viselte. Jaj… Ez gáz. Engedett a bal keze szorítása. A következő pillanatban viszont már sarkon is fordult. Derékszögben hajlított jobb kezével belekönyökölt Kirijama állkapcsába. Töltény nélküli fegyverével együtt felemelte a jobb ke­ zét. és újra rászorított a ke­ zével. hogy felvegyen egy fegyvert a földön heverők közül. a kést markoló bal keze Hiroki hasába nyomódott. és nagyot nézett. Kirijama Kazuo nézett fel rá. És a bal keze. Hirokiból mélyről jövő sóhaj szállt fel. Kirijama megcsavarta a kést. Ebben a pil­ lanatban különben sem lett volna értelme ezen gondolkodni. és az ajtókeret­ ből letört egy darab. lövés hangját hallotta. és végigcsúszott a vértől mocskos fehér asztalon. Nagy gáz. Hiroki arról a kézről lassan visszaemelte a tekintetét Kirijama arcára.

de számára de­ rültnek tűnt az idő. egy szirt tetején éppen elkezdett gallyakat gyűjteni a tűzra­ káshoz. de összegörnyedt. Rögtön elhagyta a világítótornyot. mielőtt kiért volna. futott tovább. amikor a sziget északi végén. lövöldözés hallatszott a világítótorony irányából. de már bevette magát a bozótba. a többször felzendülő fegyverropo­ [538] . A fehér földön vérpöttyök maradtak a nyomában. amelyet meg­ talált Jukiéék szobájában. Megint hallotta a géppisztoly hangját. A ruhája elázott a fákról lehulló esőcseppektől. és pont. egyenruhája és cipője volt már rajta. Kint felhős volt az ég. és szép sötét színben pompá­ zik a vaskos felhők meg a vízcseppek között befurakodó erőtlen fényben. és lógott az eső lába. és jobb kézzel tartotta a markolatát. még meghallotta a jól ismert géppisztolyt.Nem foglalkozott a lövésekkel. Hi­ ába történt zárt helyen. Az esőcseppek fehér függönyén át a tenger tompa szürke színű volt. így a lövés nem találta el. negyedóra múlva. látszott a tenger. Saját inge. Lélekszakadva futott a kisteherautón és a kapun túli bozóto­ sig. A nadrágja elejébe tűzte a CZ75öt. A browning pedig az összegyűjtött töltényekkel együtt a hátán lévő zsákban volt. Jobbra nem takarta el semmi a kilátást. Nem mintha ott megpihenhetett volna… [Maradt 8 fő] 66 Szemerkélni kezdett az eső. A szigetet borító zöld megtisztul. Súja ebben a zöld növényzetben cikázva haladt lassan előre. Átugrált a bejáratnál összevissza dobált asztalokon és széke­ ken. A vállán az UZI géppisztoly lógott. és ahogy – mondhatni – várható volt.

amikor éppen nyugatra akart fordulni a sziget északi partjánál. Alig hallhatóan messziről madárcsiripelés ütötte meg a fülét. Meg különben sem lehet túl gyakori az esőben éneklő madár. Ahogy ezt kigondolta. hogy mégsem tér vissza a világítótoronyba. Úgy tűnt neki. és elment onnan. Akkor kezdett el esni az eső. Bár annak is megvan az esélye. és úgy tűnt. hogy az a túlságosan is ismerős hang Kirijama Kazuo géppisztolyából ered. Hiába menne vissza. úgy fél három körül. A másodpercmutató hét rovátkát mozdult előre. már biztos nem talál ott senkit. Egy darabig hegyezte a fülét. tizenöt má­ sodperc. amikor a halk csiripelés elhallgatott. amíg rá nem nézett az órájá­ ra. hogy Noriko és Kavada direkt odasietnének a lövöldözés helyszí­ nére. Kavada azt mondta. Súja megint meggondolta a dolgot. és gyorsan ránézett a karórájá­ ra. A C3-as mező tiltott. és végül úgy döntött. Még ha az egyik Kirijama is. Súja kis vívódás után elindult visszafelé a világítótoronyhoz. hogy a másik Szugimura Hiroki. Vagy talán vár rá még egy újabb holttest. A tűzgyújtás ráér akkor is. [539] . hogy az egyikük Szó­ ma Micuko. ha a közelükbe ért. de az eső miatt nem nagyon akart meg­ gyulladni a tűz.gás hallatára nyilván ketten is odamentek. Öngyújtót hozott magával a világítótoronyból. Legalábbis a játék kezdete óta napközben egyszer-egyszer hallott madarak egyike sem csiripelt. de nem maradt már olyan sok játékos. és azután össze­ csaptak. mintha tényleg annyi ideig hallotta volna. amikor a szirt sziklás részén be­ fejezte a két farakás előkészítését. Remélhetőleg Noriko és Kavada nem tettek meg olyan nagy távolságot. könnyen előfordulhat. Azt azért nem gondolta. Súja pedig felhagyott a próbálkozással. de a mellet­ te lévő D3 és C4 még nem. nekiindult. Az eső felerősödött. De ennek a lövöldözésnek is hamar vége lett. Hozzávette azt az időt. Biztos arrafelé vannak valahol.

Ritkultak a fák. Az előbbi óta pontosan tizenöt perc telt el. És alig három perce harmadszor is csiripelt az álmadár. De ilyes­ mivel már nem volt energiája foglalkozni. és a bozót megszakadt. hanem mert azon a szűk területen valami furcsasá­ got látott. bokrok ágai.Súja továbbment a sziget északnyugati partja mentén. Megállt. De már csak egy kicsi. mert ott állt valaki. A számlapon az üvegére esett cseppek miatt eltorzult mutatók délután három óra öt percet jeleztek. Súja megtorpant. Annyira fájtak a testét borító sebek. Amikor beért a bozótosba. Zóna szerint Súja a B6-ból tartott a B5 fe­ lé. és elindult felfelé a lankás emelkedőn. Súja még egyszer rápillantott a tengerre. és újra meghallotta ugyanazt a madárfüttyöt. ha másfél kilométert gyalogolt idáig. az UZI csövét a bal csuklója alá tolta. de sokat számított. [540] . hogy az északi hegy alakja egy kicsit más. és fegyvert sze­ gezett rá. Könnyebb volt. Már csak egy kicsi. inkább a hegy irányából hallatszana. és felemelte vele a karját. Még egy kicsi. és eléggé benne jár már a nyugati part vonalában. Nem azért. Jó. mintha hiába erőlködnie izom­ ból. ebből megtudta. Persze most is bármikor… megtámadhatja valaki egy tisztáson. hogy megkerülte a hegy lábát. így megtöbbszöröződtek a kínjai. szét kellett hajtogatnia a növénye­ ket maga előtt. Kavada megszólaltatta neki a madárcsalogatót. Ha úgy történne… csak meghúzza a kezében lévő UZI géppisztoly ravaszát. Nem is kel­ lett segélyhívó füstöt eregetnie. Most már határozot­ tan. és le volt gyen­ gülve. és kereken ti­ zenöt másodperc múlva abbamaradt. A madárhang mintha nem annyira a tenger felől. Kavada az. Felnézve lát­ ta. mint megszok­ ta. Már közelről hallatszott. hogy annyi vért vesztett. hogy szinte hány­ nia kellett (igazából nyugton kellett volna maradnia).

Ehhez képest Júicsiró arca még szép volt. szürke kupacnak látszottak. Tadakacu fejével összevetve. amelynek pirosra mázolódott a feje. amely megmenekült a madarak csőrétől. Tadakacu fejére. Aztán észrevette. A vége. a madarak pedig csipkedni kezdték. Madarak za­ bálják a holttesteket! Önkéntelenül rájuk emelte az UZI-t.Először két gyűrött. észrevette. hogy Hatagami Tada­ kacu és Takigucsi Júicsiró volt. ez arra utal. Utána meg kettesével-hármasával [541] . Mindkettejüknek szabadon volt az arca. A szürke kupacból egy kis pirosság került elő. és rávette magát. Megállt az esőben ez előtt a két holttest előtt. A madarak erre nagy szárnysuhogással elrepültek a holttes­ tektől. hogy Tada­ kacu arca. Holttestek. és a ravaszra tette az uj­ ját. de mégsem lőtt. Két fiú halt meg itt. Odalépett. hogy az egy gém nagyságú madár volt. Ahogy meresztgette a szemét. hogy megnézze őket. és rögtön mellettük a fűben talált egy a base­ ballütőt. hogy mindkettőből fekete nadrágos-cipős lábak kandikálnak ki. és egy madár szállt vissza Súja lá­ bához. hogy az eső lemosta. Rátört a hányinger. Persze… az ajka és a szemgolyói mintha már hiányoztak volna… Szárnysuhogás hallatszott. és minden csurom vér volt. Ráadásul mocorogtak. szintén össze volt törve. amely nélkül nincs baseball. és sér­ tetlenül megmaradt. Körbenézett. Erre Súja végre felfogta. majd megállapította. annak ellenére. nem a madaraktól lett olyan. Valahogy uralkodott a hányingerén. amely különösen durva volt. benne az UZI-val. halvá­ nyan pirosra színeződött. Rettenetes látvány volt. Az orra. hogy… Tadakacut agyonverték. hanem eleve a csontozata kegyetlenül deformáló­ dott. Méghozzá az ütő­ vel. és a szájához kapta a jobb kezét. a vörös hús több helyen kilógott a bőr alól. és rikácsolt egyet.

Norikónak és Kanadának már itt kell lenniük a közvetlen közelében. Egészségünkre! Nem lett volna szabad hánynia. Azt már megszokta. gusztustalan madarak kajálják… Soha többé nem fogom a tengerparton üldögélve békésen nézegetni a madarak táncát. ha az énekesmadarak­ kal kivételt tennék? Megint hajszálra abbahagyta tizenöt másodperc múlva. Nagy szemű esőcseppek hullottak az arcára. Súja mozdulatlanul állt. megfeszítette… Nem húzta meg. mert ez itt a tengerpart? Elverte a szemét a két holttestről. Súja körbenézett. Madarak… Pfuj. A háta mögül rikácsolást hallott. és közben megint rájött a hányinger. de… [542] . Jaj… A madarak undorítóak… De mi lenne. hogy egy darabig még csirkét sem aka­ rok majd enni. kiújult a visszatartott hányin­ gere.visszajött a maradék. hogy nyugodtan? Ne szórakozzatok velem! Súja megint az UZI ravaszára tette az ujját. Súja felemelte a fejét. hogy meghalnak az emberek. Most már nagyon közelről hallatszott. hogy visszatérjen Kavadához és Norikóhoz. És puha húsuk a ma­ darak délutáni lakomájává válik. lehet. Most az a legfontosabb. émelyegve megkerülte őket. soha többé nem fogom a saját számaimba beleírni a tengeri madarakat. Ám akkor megint megszólalt az a csiripelés. és bement szemben a bozótba. biztos úgy ítél­ ték meg. Még több madár jött vissza. De… hol? Mielőtt gondolkozhatott volna. Továbbgyalogolt. …Még. csak még jobban elgyengül tőle. hogy nyugodtan jöhetnek. de hogy ma­ darak. A szigeten heverő többi holttestet is ugyanígy zabálják a ma­ darak? Vagy ez csak amiatt van. Az enyhe emelkedő mentén végig tart a bo­ zót. Talán… talán errefelé. Az a két szétcsócsált arcú holttest.

Szemét Sújára szegezte. Aztán észrevette. Noriko felemelte a fejét Súja karjában. A sárga folyadékba valami rózsaszín is kevere­ dett. Kavada volt. de most ez sem számított. Reflexszerűen az UZI-t is arra fordította. és összekeveredtek az arcát ver­ deső esőcseppekkel. Akkor jött rá. így csak gyomorsavat. vagy mi? – kérdezte Kavada.. Megzörrentek az ágak.Letérdelt a földre. Megint hányt. de ez most nem számított. Ahogy Noriko teste nekiütközött. hogy ő biztos elszakította a zsinórt. belehasított az oldalába a fájdalom. Szinte eltolta az útjából Kavadát. A hűvös esőben hozzábújó Noriko teste meleg volt. és feltápászkodott. és csak a jobb kezével ölelte át Norikót. mintha festék csöppent volna bele. A vásári mutatványos arc nézett rá a bokorból. hogy már a gyomra is tök kész van. Persze végig nem evett semmit. A poénkodó szövegével ellentétben a hangja nagyon kedves volt. Lehet. és a jobbal éppen leengedte a nyílvesszőt. Savanyú szag csapta meg az orrát. Súja rámosolygott. és Noriko jelent meg a háta mögött. Egy vadiúj hányás kellős közepén találkoztak újra. amelyet Kavada kife­ szített. De a csöve lassan újra leereszkedett a földre. Ömlöttek a könnyek a szeme sarkából. – Súja… Súja… de örülök… de örülök… – Sírt. Elengedte az UZI-t. – Nanahara! Súja felkapta a fejét. hogy ő is mindjárt elbő­ gi magát. Bal kezében egy fából eszkábált íjat tartott. Túl sok halál… Ebben a játékban már túl sokan hal­ [543] . és a szája széle remegett. Súja megtörölte a száját. amelyet majdnem kilőtt. és hányt. és lábát húzva-vonva oda­ futott Sújához. – Másnapos vagy. Csuromvizes volt a haja az esőtől.

A lába között feküdt az UZI géppisztoly. egy helyen kilógott a szikla a növényzet alól. azokra pedig sűrű levelű gallyakat halmoztak.tak meg. ez mindennél fontosabb. és a jobb kezét nyújtotta. majd elmesélte. hogy nála legyen. Kavada meg­ gyújtotta a cigarettáját. – Nem egyszerű valakiben megbízni… [544] . Kavada végighallgatta. Noriko testén keresztül kinyújtotta a jobbját. Norikóhoz pedig a browning. Az ágak széléről csepe­ gett az eső. hümmögött. és egy tengerre néző alacsony falat képezett. egyet sóhajtott. Súja először nem értette. Kavada odasétált. Nagy. Kavada az üres alumíniumdobozzal és szénnel megint vizet forralt. hogy újra látunk! Üdvözöllek! – szólt Kavada lágy han­ gon. és kezet fogott vele. és kivette a szájából a cigijét. hogy tetőként védjen az esőtől – bizto­ san Kavada barkácsolta össze késsel. Kavada kifújt egy kevés füstöt. amelyet Kavada hozott el a rendelőből. hogy sok embert összeszed­ jen. [Maradt 8 fő] 67 Kicsit lejjebb a part felé. Végül úgy döntöttek. de szerencse. Súja erőtlenül csóválta a fejét. Súja először is bevette azt az erős fájdalomcsillapítót. Súja keserűen bólintott. annak a bugyogása keveredett az eső zajába. vaskos keze volt. – Fordítva sült el Ucumi terve. hogy ők ketten épségben vannak. és a szá­ jába vett egy szál Wild Sevent. – Borzalmas volt. Sújához került a CZ75. – Jó. mi történt a világítótoronyban. aztán leesett neki. Két nagyobbacska ág volt nekitámasztva ennek a falnak.

Kavada zsebkendővel fogta meg a doboz szélét.– Hát nem. és érezte. él. – Súja. – Kavada is lesütötte a szemét. – Egy kis repetát? – kérdezte Noriko. A lelkieket le­ számítva… a teste igencsak megéhezhetett. Súja ránézett erre az arcra. Súja a balján ülő Norikóra pillantott. mint gondolta volna. Ahogy már rágni kezdte. A kockaleves íze szétterjedt a szájában. Mi már ebédeltünk Norikó­ val – mondta Kavada. Sújának eszébe jutott Ucumi Jukie arca. töltött egy műanyag pohárba a levesből. ami­ kor meghallotta a barátnői. Mintha valamin törné a fejét. és végül bólintott. bírsz enni? – kérdezte Noriko. cigarettával a szájában. Azok a kupacok alig száz méterre innen mocorognak még… Azt mondta. és odaadta Sújának. Súja elvette. felemelte. Ő él. De Jukiéék már kiszálltak a „játékból”. nagyon nehéz. de amint megállapította. Instant leves szaga kezdett terjengeni. szótlanul dohányzott. hogy te élsz. hála Ucumi Ju­ kiééknak. [545] . és bólogatott. elővette a szintén Kavada-féle leveskockákat. és a homlokát ráncolta. hogy forr a víz. Ucumi Jukie és Tanizava Haruka halálát. a Hatagami Tadakacut és Takigucsi Júicsirót körberajzó gyűrött. – Egyél csak szépen. ő elvette és belehara­ pott. Norikóra nézett. El volt keseredve. (Erről nem beszélt nekik. Súja pedig bólintott. meglepő módon csúszott is. Nem volt olyan rossz ér­ zés. amelyen megnőtt a borosta. hogy a forró folyadék a nye­ lőcsövén át levándorol a gyomrába. Végül pillanatok alatt beburkolta az egészet. Majd megszólalt: – De a lényeg. Noriko odanyújtott neki egy kenyeret. és lassan a szájához emelte. Tudta. de épp az előbb pakolt csak ki a gyomrából… Plusz fel­ villant a fejében az egész okozója.) Szóval nagyon nem volt étvágya. hogy ennie kell. szürke kupac képe. és kettőt beledobott az alumíniumdobozba. attól hányt. – Nehéz. a sebei fájtak. Nanahara.

Noriko felpillantott. – Mi van? – Kirijamával kapcsolatban… [546] . – A megfázás elleni gyógyszert az­ óta is szedem. hogy a vállán lévő vagy a könyöke fölötti seb mi­ att-e. Ivott még egy korty levest. hogy minden rendben van a sebeiddel. csak bólintott. Súja? – Igen – bólintott. Kavada épp az UZI-t vizsgálgatta. Súja Kavadára nézett. Profilból lehetett látni. és ránevetett. hogy egyszerűen túl szoros a könyöke felet­ ti kötés. de mi mást válaszolha­ tott volna? A zakója ujjából kilógó bal keze színe kissé eltért a jobbtól. majd letette a poharat a lábához. Nori­ ko töltött neki. Nem tudni. amelyet már többször feltett. – Biztos. – Akkor jó. Noriko utána megismételte a kérdést. Azután Kavadát szólította. Már minden rendben. miközben átvette a po­ harát. a fél szemöldökét felhúzva nézett Sújára. de ezek szerint arra nem volt szükség. Kavada hozott ma­ gával a rendelőből egy antibiotikumot is. – Tessék? – Te már jól vagy? – Igen – nevetett Noriko. – Noriko! – szólt Súja. és Sújára nézett.– Még egy kis levest kérek. Az is lehet. Igazából nem volt minden rendben. – Felemelte az üres poharát. Visszafordult Norikóhoz. Oda sem fordult. Egyre merevebbnek érezte a bal karját. szájában a ciga­ rettával.

megta­ pasztalsz ezt-azt. És ott van még az a fegyverropogás. hogy valami nem stimmel vele. De Kavada nem ezt válaszolta. Akik Sújával megüt­ köztek. hogy nem is kell megérteni.Igen. ami azelőtt foglalkoztatta. – Láttam én már hozzá hason­ lót. – Na igen – emelte fel az arcát. Óki Tacumicsi vagy akár Akamacu Josio is. hogy megint ezt fogja hallani tőle. Ha az orvos fia vagy a nyomornegyedben. és ha igaz. aki „beszállt” ebbe a játékba. amit akkor kiáltott: „Hát ember ez?” Szóval milyen ember ez a Kirijama egyáltalán? Természetesen megállapítható. Kavada lesütötte a szemét. Igaz. hogy elvált volna Kavadától és Norikótól. amit Szugimura Hiroki mondott. és nem tétovázik. Hidegvérű és higgadt. Súja úgy tippelte. és ez az érzés ebben a játékban a végsőkig felerősödött. megint előjött a kérdés. és az ujjával birizgálta az automa­ ta-félautomata kapcsolót az UZI biztonsági zárján. és folytatta: – Szerintem ő egy üres ember. nem ott – rázta Kavada a fejét. De Kirijama nem ismer kegyelmet. amikor eljött a világítótoronyból. és föléjük tornyosult. Kavada még régebben megmondta. [547] . amelyet az imént hallott. – Az előző játékban? – Nem. ahogy végiggondolta a tegnap óta történteket. hogy nem Kirijama Kazuo az egyetlen. Megint cigarettát vett elő. Sújának mindig az volt az érzése. Kavada nem szólt semmit. Egészen máshol. – Máshol. Arra gondolt. Megint eszébe jutott a géppisztoly csövéből kilövellő tűz és mögötte a hideg tekintet – és kirázta a hideg. akkor Szóma Micuko is azok közé való. és rágyújtott. ezért folytatta: – Miféle fajzat szerinted? Én sehogyan sem tudom megérteni. Kifújta a füstöt.

kiérdemeltem az emberek irigységét. hogy senki sem tehet róla. vagy megszedtem magam. de semmi ér­ telme nem volt. amikor reggel felkelek? Hiába eszem bármit. mint én. és itt jön a de. nem? Minek megyek be az iskolába tanulni? Még ha véletlenül sikeres lennék is a jövőben. Nincs oka. Mert számunkra még lehet valami élvezetes. Miért kajálok én. úgyis nem­ sokára szar lesz belőle. Kirijamá­ nak nincs oka. azt nem tudjuk. – Elég félelmetes – suttogta Súja. De Szóma csak lerázza magáról az elveket és az érzelmeket. Szómá­ ban és Kirijamában van hasonlóság. mert nem láttuk. hogy mi. – Az elvek és az érzelmek. időnként mindent értelmetlennek találnak. ha valaki ember formájában jött a világra. tudunk [548] . De. de mi van. változatlanul Kavada arcát figyelve. hogy ez azt jelenti-e vajon. hogy mit is je­ lent bizonytalannak lenni a jövőben. Súja is és Noriko is bólintott. Bár azt nem tudom. Neki biztos megvan rá az oka. illetve semmiféle értékítélet nem tud gyökeret ereszteni a szívében. – Hogy tényleg rákattant-e a játékra. hogy így született? Akkor az… Kavada megint beleszívott a cigarettájába. Ilyen típus. Vagyis bármire rámondhatjuk. egy­ szer úgyis meghalok. mert nincs hova. Bár lehet. Ha egy kicsit is megnézted az osztályt. az – értett egyet Kavada. – Még az olyan átlagemberek is. ha ő soha nem fogta fel. – Szugimura megemlítette Szóma Micukót. – Gondolj bele! Talán nem is az ő hibája. Ez a különbség pedig nagyon nagy. Jó ruhákat hordtam. Ráadásul ennek valószínűleg… nincs oka. Tehát… – folytatta aztán Kavada.– Üres? – kérdezte Noriko. Súja törte a fejét. Nincs is félelmetesebb ennél. – Igen. Viszont Kirijama eseté­ ben nincsen ok. Teljességgel értelmetlen. – Igen – bólintott Kavada. hogy eh­ hez a szaros országhoz ez az értelmetlenség dukál. majd kifújta a füs­ töt.

– Szugimura rátalált már vajon Kajokóra? [549] . amelyeket azután hallott. Innen meglátjuk. – Szugimura épségben van vajon? Norikóékkal is beszélt a lövésekről. hogy azt választja. Kirijamánál valószínűleg hiányoznak ezek az ér­ zelmek. ahogy esik. Súja megint fel­ emelte a leveses poharát. hogy mit fog csinálni. de miért hord magánál Kavada ilyen furcsa holmit? Ezt akarta megkérdezni. hogy eljött a világítótoronyból. és ivott egy kortyot. – Biztos nincs semmi baja – mondta Noriko. de persze most sem hagyta nyugodni a dolog. Csak választ. meg ott a többi érzelem. észrevesszük egyáltalán? Kavada bólintott. Kétségtelen. De úgy választott. Nincs fix mércé­ je. Erről Sújának eszébe jutott a madárhívó. hogy létezhet ilyen élet. félelmetes. Kavada a megrövidült cigarettájából szívott egy utolsót. hogy igen. de Noriko megelőzte. úgy puffan alapon… Most is si­ mán megtörténhetett volna. Így nincs nála értékmérő. Ebből következőleg egy­ szerűen csak választ. Néha ellenőrizzük. ha nem az ilyesmik töltik ki ben­ nünk az űrt? Én legalábbis nem ismerek más magyarázatot ezenkívül. – Ha füstölni kezd. Súja Kavadára nézett. azután hozzáfűzte: – Igen. Idáig egy szuszra mondta el. – Ne aggódj. és az is. Az vezette ide. hogy piti kis dolgok ezek.örülni. Azután felnézett a borús égre a Kavada által készített faágte­ tő szélénél. De mi más. akárhol füstöl is a szigeten. Csend telepedett rájuk. és elnyomta a földön. nem megy bele a játékba. Ez az elméletem. Az is. hogy mi egy ilyen emberrel állunk szemben.

– Lehet. – Nem tűn­ tek különösebben közeli barátoknak. Noriko bólintott. amikor még a rendelőben vol­ tak.) a térdét átkarolva egy bozótban ült. hogy? – Ő túlságosan… – szólt közbe Kavada. Súja felemelte a fejét. hogy… Súja egy kukkot nem értett belőle. – De lehet. – Hát… – Súja most is úgy válaszolt. csak felváltva nézegetett a másik kettőre. majd suttogni kezdett. – Mi az? – Nem tudom – rázta Noriko a fejét. – Mivel róla van szó. Ehhez a rohadt játékhoz.– Ha összetalálkoztak. – De… – Noriko tovább mondta. Kavada kibontott egy újabb csomag cigarettát. és fel sem néz­ ve folytatta: – Szentimentális. Súja összehúzta a szemöldökét. [Maradt 8 fő] 68 Kotohiki Kajoko (lányok. de a bozótba elérő fény nem muta­ tott különösebb változást. Viszont Noriko akkor azt mondta: – Ja! – mintha valamire rájött volna. a déli lejtőn fekvő E7-ben. Délutántól [550] . 8. lehet. megtudjuk a füstből – válaszolta Ka­ vada. hogy… A „hogy”-ot elnyújtotta. és Súja rá figyelt. – Mi lehetett az az elintéznivalója Kajokóval? Már akkor is beszéltek erről. Közeledett a naplemente. mint akkor. Zónák szerint az északi hegy oldalában. Csak éppen sötét volt.

Messziről és időnként eléggé közelinek vélt helyekről többször lövéseket hallott. Meghúzta magát. meg még egy robbanást is. Délben már csak tizennégyen voltak. Azután a bejelentett tiltott zónáknak megfelelően kétszer he­ lyet változtatott. Mert egytől a hegycsúcs déli oldala. hogy az osztálytársai két­ ségbevonhatatlanul fogyatkoznak. És vissza­ fojtott lélegzettel gubbasztott. Csupán a hatóránkénti hírek adták tudtára. Kajoko zsebkendőt tett a fejére. És természetesen még annál is job­ ban… félt. Megfordította a tenyerét. Először az északi hegy tetejétől rögtön keletre bújt el – a C8as zónában. de termé­ szetesen Kajokót kevéssé foglalkoztatta a fegyver nevének megfogalmazása) a lábához. Végig azt a pisztolyt markolászta. Tudta. rögtön dél után ment ar­ rébb. eltelt az éjszaka. Így az északi hegy tetejének környékét lefedte há­ rom tiltott zóna. A feje feletti fakoronának köszönhetően nem verdesték köz­ vetlenül az esőcseppek. hogy még veszélye­ sebb lenne mozognia. de Kajoko csak lapult. Megkérdőjelezhetetlenül leszűkült a moz­ gástér. Eddig még nem találkozott senkivel. a D7-es is tiltott te­ rület lett. Így persze… Kuszaka Jumiko és Kitano Jukiko meggyilkolását is majdhogynem testközelből látta. de megérezte. és a markolat formája élesen. már elgémberedtek az izmai. Másodszor ma. Fázott. hogy ott van mellette az a valaki. és eltelt a nap. és a bal keze segítségével hátra­ hajtva kinyújtogatta a jobb keze ujjait. pirosan rajzolódott ki rajta. úgy védekezett az eső ellen.vastag felhők gyülekeztek. aki megölte őket. Mostanra már csak… Tizenkét vagy tíz ember? Kajoko letette a jobb kezében lévő nehéz pisztolyt (Egy Smith & Wesson M59-es automata használati utasítással. és két órával ezelőtt el is kezdett esni az eső. És azután is lövések hangja. anélkül hogy bárki megtámadta volna. [551] . de azért a matrózblúza válla már csuromvizes volt.

Jóképű volt.Az egész testén úrrá lett a kimerültség. másrészt félt bemenni a házakba. Hány­ szor és hányszor megjelent már előtte a játék kezdete óta! Nem állt ugyan annyira közel hozzá. hogy a korábban kiürült palackját egy csöpögő ág vége alá tehette. A folya­ dékfelvétele nem volt elégséges. ő is egy segítő. de a fiú elnézést kért a késésérc Kajoko vendéglátók között helyet foglaló tanárnőjétől (egy majdnem negyvenkét éves néni). hiszen azok­ ban már lehet valaki. a teasütemény kiké­ szítésével és hasonló apróságokkal bízták meg. Még nemrég kezdett csak odajárni. ahova Kajoko tanodája tartozott. és benedvesítette kiszáradt ajkait. hogy vizet gyűjtsön. Kajoko azt hitte. és alig több mint egy litert ivott meg a játék kezdetétől mostaná­ ig. de azért nagyon fontos volt számára. Tompának érezte ma­ gát. mint a szintén eszébe jutó szülei és húga arca. Egy őszi ünnepnapon rendezték meg. és újra megmarkolta az M59-est. mint a rendezvény kezdete. de ilyesmivel persze nem tudta enyhíteni az egész lényét kínzó szomjúsá­ got. Egyetemistának tűnt. vállig érő haját önkéntelenül a füle mögé tette. majd helyet cserélt vele. de az még az egyharmadáig sem telt meg. A középiskola első évében látta először őt. [552] . A szer­ tartáson ténylegesen csak felnőttek vettek részt. és egy szabadtéri teaceremónia volt tu­ risták számára. úgy dél körül. Az eső egyetlen előnye. ezért ott volt az éhség és a szomjúság is. Ő pedig a vendéglátók között volt. Kajokóékat főleg csak az ülőhelyek elrendezésével. Ez a rendezvény a helyszínéül szolgáló Kormány-park meg­ rendelésére készült. Kajoko eltompult agyában újra felderengett egy kép. de még nem vedlette le teljesen a gyerek­ arcát. mert így be kellett érnie a kapott kenyérrel és vízzel. Spórolni akart a vizével. Jóval később érkezett. Néha levette fejéről a zsebkendőt. Erőtlenül sóhajtott. és munkához látott. Egyrészt nem aludt szinte semmit. annak a teaiskolá­ nak a rendezvényén.

nem olyan nagy.Nagyszerűen csinálta. illetve nagy ritkán. hogy még jobban be­ lebolonduljon a fiúba. lapos. De volt azért Kajokónak két különleges emléke vele kapcso­ latban. Lévén. amikor hátulról megveregették a vállát. olyan volt. ugyanakkor nem feledkezett meg a körülötte lévőkről. vagy a teahabosítót kezelő friss kézmozdulata. Azért járok a tanodába. hanem okos is. hogy vele találkozhassak. hogy nem­ csak helyes volt.) [553] . határozott körvonalú száj. megemelkedett a percek száma. de nem rossz formájú orr. „Az iskola nagymeste­ rének unokája. amikor megtudta.” A barátnője elmesélte. amit Kajoko a tükör előtt töltött. gyönyörű testtartása. szépen megfésülködött. de azért elég felnőttesen nézek ki… Talán nem is lett volna szükség okokra. hogy mennyire más világban él az az ember és hogy vannak ilyen emberek is. széles. de azért szépen elnyúló szem. Pontosabban a szeretőjéé. mint egy ideális férfi. hogy a fiú tizenkilenc éves. És a tetejébe még állítólag nem is járt senkivel. és csak őt nézte. és a gim­ názium elvégzése után máris helyettes tanárként több tanít­ ványa is van. Kajoko akkor csak arra gondolt. Ahogy az edénytörlővel bánt. Megfordult. akinek a kislányoktól kezdve a nénikig megszámlálhatatlanul sok rajongója volt. és tökéletes helyre tűzte be a kedvenc sötétkék hajcsatját… Egyenes szemöldök. lendületes. de gyönyörűen eligazgatva vette fel a kimonóját. Ennyi idősen azért mégsem festhette magát. tucatáru. (Mások szemszögéből valószínűleg nem tűntek volna nagy dolognak. Fiatal kora ellenére egyáltalán nem állt rajta furcsán a hagyo­ mányos öltözet. Egy fel­ sőbb éves volt a Siroivai Középiskola teaszakköréből. Egy jó darabig elhanyagolta a saját feladatát. Én is odavagyok ér­ te. hogy ellátogat az ő tanodájukba. szóval hihetetlen. Hát. de… A teaiskola rendezvényei előtt. aki ere­ detileg elrángatta Kajokót a tanodába.

ám nem sokkal azután. A problémás hivatalnokot bevezette egy különterembe. mi történt. hogy kormányellenes tevékenység gyanújával letartóztatják (úgy­ nevezett átnevelő táborba küldik). Gyakran előfordult az ilyesmi. a rendrakás közben kifigyelte. „A megvesztegethetetlenségünkkel szolgáljuk a hazát…” és hasonló szózatokat zengő államhivatalnokok közül sokan csak a haszon érdekében éltek befolyásukkal. így önöknek sem kell aggódniuk. hogy a nagymester nem tartózkodott ott. akit vendégként hívtak meg. aki maga is az elsők között tevékenykedett az ülő­ párnák és egyebek elpakolásánál. de mindketten csak szerencsétlenkedtek. [554] . hogy beleírja a jelentésébe… Ezért. A Siroivához közeli Sidóban. mert a hivatalnok úgy ve­ zeti le a feszültségét. Összeszedte magát. „A kormánytisztviselő úr eltávozott. tavasszal történt. hogy többet kapjanak a Köztársaság hagyományos kultúrát támogató pénzeiből. az isko­ la központjában rendezték meg. A fiú kezében az ülőpárnákkal megállt és visszafordult. Szép tiszta tekintetével ránézett Kajokóra. Még az is lehet. A probléma az volt. mert éppen kórházban ápolták.” Ezenkívül nem mondott semmit. hogy elkezdődött. A fia és annak a fia helyette­ sítette. mikor marad egyedül a folyo­ són a fiú. és akkor pedig még odáig is fajulhat a dolog. miután fennakadás nélkül lezajlott a ceremónia. hogy határozottan magára vállalta az egész fe­ lelősséget. hirtelen kifo­ gásolni kezdte a szervezést. A kormány területi kultu­ rális megbízottja. De Kajokót nem hagyta nyugodni a dolog. akadt egy probléma. Utána békésen folyt tovább a ceremónia. és az iskola jelen lévő feje­ sei sem kérdezték. Ettől a fiútól kitelik. elintézi. és ezt a sötét üzletet a nagymester udvariasan visszautasította. És ez az akkor tizenki­ lenc éves fiú elsimította az ügyet. a teaiskola szokásos ceremóniáján.Az egyik eset második év elején. Végül eloszlott a haragja. hogy részesedés fejében felajánlotta. majd nemsokára egyedül tért vissza. a hivatalnok pedig most azt bosszulta meg. pedig az is­ kola megszüntetése forgott kockán. és há­ tulról megszólította.

„Csak azt szeretném kér­ dezni. hogy hihetetlen ugyan. Kajoko égő arccal álldogált ott még egy darabig. és a tea útja is arrafelé vezet minket. de különösképpen ennek az országnak a berendezkedése torzítja el az embere­ ket. amely második telén történt. és a ka­ méliafa virágait nézegette (igazándiból akkor is őrá gondolt…). de teljesen el volt ragad­ tatva. „Az a hivatalnok rosszin­ dulatúnak tűnt. [555] . és egy nagyon picit kioktató hangon egy nehezen érthető dolgot mondott. hogy gondoltál rá.” Nevetett. de azért folytatta. Aggodalom ide-oda. Hát élvezd te is. tiszta hang szólította meg: „Milyen szép!” Egy pillanatig azt hitte. Először fordult elő. „Kö­ szönöm. Azért még tovább ment. csak a füle cseng.aki izgult ugyan. amit hallott. amit tesz. és Kajokóra mosolyog. Mindenesetre emlékezhetett rá a fiú. Kajoko ismét egy rendezvényen volt. De attól még nem rossz dolog. Persze a vi­ lág más részein is biztosan ugyanígy van. hogy megkérdezd. mondta. mire gondol Kajoko. A fiú hig­ gadt viselkedésétől meg is könnyebbült… Noha nem értette meg százszázalékosan. de ebben az országban ez nagyon ne­ héz. és folytat­ ta: „A teának nincsen hatalma. és ha…” A fiú félbeszakította Kajokót. Kiment a kertbe. de az a fiú áll ott. és elmosolyodott.” A végét mintha csak magának mondta volna már. Aztán meg­ fordult és elsietett. „Az a kor­ mánytisztviselő sem önszántából teszi. hogy minden rendben volt-e. amikor hirtelen hátulról a jól ismert. Kajoko szá­ mára döntő fontosságú volt. Nincs semmi baj”. hogy a fiú mennyire felnőtt. Azután megint visszaemelte a tekintetét Kajokóra. hogy végre sikerült rendesen szót vál­ tania vele. Az a találkozásuk. ha alkalomadtán találkozott a tekintetük. mert attól kezdve min­ dig rámosolygott.” A fiú megértette. ameddig csak lehet. Kajokóval már attól ma­ darat lehetett fogatni. Mindannyian a harmóniára törekszünk. de visszafordulva látta. ezúttal egy régi templomban.

– Úgy érzed? Pedig mindig örülök. Amikor a szertartásról beszélgettek. Miért kellett ennek így történnie? Egyszerűen csak arra vágyott. Jól összeil­ lenek… Ilyen emlékei voltak. de ez a szép benne. mert igaz. hogy sír. Olyan feszes valahogy. nagyon. Valahogy határozottnak tűnsz. már hogy lennék én… A fiú a ruhaujjában tartotta a kezét. – Én? Á. kedvesen mosolygott. és szépnek [556] . Életében először fordult elő vele. amikor csinálod. és felnézett a kaméliára. – Hogy tetszik a teázás? Szereted? – Igen. hogy majd ő megmutatja. – Tényleg így gondolom. Elég lett volna neki egy röpke pillanat. hogy Kajoko attól még sikernek tudta he. Az esőcseppektől eltérő. Beszélgettek egy kicsit. hogy még csak gyerek. hogy még csak gyerek.hogy nem a teaszertartás magyarázata vagy valami hivatalos intéznivaló miatt szólítja meg. De az sem megle­ pő. Igen… Pont. Pisztolyt markoló keze remegett. csak találkozott volna vele. amikor egyedül maradt a mosdóban. (A csettintgetve ujjongást elhalasztotta későbbre. amiből észrevette. Csak nem megy olyan jól. a hú huszonnégy. mint ez a virág. Természetesen ő még gyerek volt. hogy komolyan beleszeressen valakibe. de amikor tizennyolc éves lesz. Én… nem egyszerűen csak az egyenes hátra gondolok.) Ettől kezdve egyre elszántabban gyakorolt. Arra gondolt. és a fiú talán csak bókolt egyet az iskolája egyik szadó-rajongójának. Beletemette az arcát a rakott szoknyájába. De a maga módján akkor is igazán szerette őt. hogy milyen szépen tar­ tod magad. Az igaz. hogy találkozzon azzal a fiú­ val. hogy ezt meg­ mondja neki. dehogyis. forró folyadék itatta át a szoknyáját a térdkalácsán.

de azt hi­ szem. egy lépést hátrált a hanggal ellentétes irányban. Kajokón úrrá lett a rémület. hogy én szeretlek téged. Egy két méter széles hegyi út kanyargott arra. meg hogy a rajtuk felgyülemlett esőtől csuromvizes lesz. megölik! Széthúzta a bozótot. és kilépett belőle. Bevetette magát a bo­ zótba. amely az eső miatt rózsa­ színen folyt szét. és kilátszott a karja. – Kotohiki! Várj meg! Kotohiki! [557] . A lábai maguktól mo­ zogtak. ezért nem tudhatom. mielőtt ilyen közel ért volna? Miért?… – Kotohiki… Kajoko felsikoltott. milyen érzés szeretni valakit. Nem számított. – Kotohiki! – szólt Hiroki hangja. és Kajoko felemelte a fejét.) dugta ki a fejét és a felsőtestét. És a kezében egy pisztoly volt. Megzörrent a bokor. A vállára tekert fehér anyagon átázott a piros vér. de lefelé talán… A háta mögül ágzörgést hallott. Hiroki szája tátva maradt. Kajoko egy pillanat alatt eldöntötte. Csak menekült. Jaj ne már. Bal kézzel megtörölte a szemét. Nagyon szeretlek. Felfelé biztosan utolérné. és teljes erejéből kapkodta a lábát. és sarkon fordult.” Valahogy így. hogy lefelé fog futni azon az úton. Miért nem vette észre.nevezte őt. meg akarta mondani: „Én még gyerek vagyok. Ha nem sikerül elmenekülnie. A bozótból egy egyenruhás fiú – Szugimura Hiroki (fiúk. és felemelkedett. Az egyenruhájának és az ingé­ nek hiányzott a jobb ujja. inkább dzsoggingolok vagy valami. de Kajoko figyelmét ehelyett in­ kább a sáros arcán ülő két szeme vonzotta magára. 11. Utánam jön! Hajszolta kimerült testét. Mintha villogott volna. ha én ezt tudom. eszem ágában nem lett volna teázgat­ ni. hogy az ágak belekapnak az arcába és a hajába.

hogy nem várt. Látta. nem bírlak lelőni? Kajoko határozottan kinyújtotta a karját. Azon túl megint kis fákból álló. minden bizonnyal esdeklő hangszínnek tartja. tehát ez mondjuk egy film jelenete lett volna. hogy a lejtős úton. Ha addig eljutna… Lehetetlen – gondolta. Az út kétfelé ágazott előtte. hogy tényleg képes-e ilyesmit használni. és a keze megugrott a visszahatástól. Amíg ő a rendszertele­ nül nőtt mandarinfákat kerülgetve botladozik arrafelé. azt hitted. Balra fordult és megpördült. Szemben pedig Hiroki megtermett teste megpördült. Egy durranás hallatszott. sűrű növésű vegyes erdő következett. Baloldalt kitárult előtte a táj. két kézre fogta a pisztolyát. Az volt beleírva. és a fegyver csövéből egy kis tűz­ nyelv nyúlt ki. és golyót repít a hátába a pisztolyából. A bizton­ sági závár nevű izé azóta nyitva volt. Kajoko összeszorította a fogait. A selyemfátyolszerű esőn ke­ resztüljövő tompa fényben egy mandarinföld lépcsői sora­ koztak. Szugi­ mura Hiroki tágra nyílt szemmel megáll. és meghúzta a ra­ vaszt. Nem akarta megtenni. Szu­ gimura Hiroki beéri. ahol nyu­ godtan odafigyelhet. De nincs más választása. Meg akarják ölni. Már késő. [558] . és ő pattogatott kukoricát majszolva nézi a színészek játékát. Legalább ötven méterre volt innen az az erdő. Reménytelen távolság volt. Amikor visszafordult. alig hét-nyolc méterre innen.Ha ezt olyan körülmények között hallotta volna. mintha elütötték volna. Már csak az a kérdés. elég csak a ravaszt meghúzni. Csak­ hogy Kajoko számára természetesen ex most így hangzott: „Kotohiki! Megállni! Kinyírlak!” Még szép. hogy nem kell felállítani a kakast. hogy olvasta a haszná­ lati utasításban. A balt választotta. A hátára esett. A jobb lábát megfeszítve lassított az iramon.

– Figyelj! – Hiroki feküdt ezen az ócska úton. Kajoko lefelé fordítva rátartotta a fegyverét. és Kajokóra nézett. Mert Hiroki eldobta a pisz­ tolyát. Hiroki egyenruhájának bal mellén (bár a hasára célzott) egy kis lyuk volt. Viszont a földön heverő kezében még mindig fogta a pisztolyt. Pedig ha ennyi ereje van. a ravaszt is meghúzhatta volna. Kajoko rövid haját áztatta az eső. Akkor… valahonnan madár hangját hallod. [559] . – Két tűzrakás. és körülötte kezdett sötétebb színűre változni az anyag. amelyen már itt-ott pocsolyák keletkeztek. Megmentenek. Illetve magát a helyzetet nem értette. Hiroki szavai elértek Kajoko fülébe. A fejét. Húú. Még előfordul­ hat.Kajoko fegyverrel a kezében közelebb futott hozzá. ki érti ezt. Kitartóan megis­ mételte még egyszer. végeznem! Hogy ne keljen fel többé! Úgy két méterre tőle megállt. Megértetted? – Mi?… Hogy? Hiroki mintha halványan mosolygott volna. Végeznem kell vele. és a ravaszt… Az ujja megállt mozdulat közben. hogy felemeli. A pisztoly egyszer megpördült. és a fegyvert két kézre fog­ va csak állt egy helyben. de egyenesen Ka­ jokóra tekintve beszélni kezdett. a fejét kell megcélozni! Hiroki megfordította a fejét. A zsebemben van öngyújtó. Aztán a madárhang felé. Nanahara Súja és… Nakagava Noriko és Kavada vár rád. és erőlködve. Két… tüzet rakj. – Égess friss ágakat. miről be­ szél. aztán az oldalára borult. de nem értette. Hiroki folytatta: – Menj a madár hangja után.

Az tény. hogy ezek szerint ha valaki ilyen szép. Ezúttal helyesen. meg látszott is. Kajo­ ko. de azonkívül általában mogorva volt. Érezte. hogy jóban vannak. mint egy sokdarabos kirakójátéknál. – Én már úgyis mindjárt meghaltam volna. És ilyen körülmények között. nagyon félt Szugimura Hirokitól. ha pedig mégis. bár nem nagyon értette Takako ízlését. Szóval tagadhatatlan. majd Kajoko felé dobta. állítólag Csigu­ sza Takakóval jár. Hallotta. Mimura Sindzsivel meg Nanahara Sújával például. Amikor a fiúkkal dumált… Igen. – Ha megértetted. amikor az osztálytársai kétségbevonhatatlanul fogyatkoznak. hogy Szugimura Hirokiban min­ dig volt valami félelmetes. Térdre rogyott Hiroki mellett. De… – Nem baj. – Hiroki megint lecsukta a szemét. Egyrészt vad benyomást keltett azzal. hogy kung-fu vagy milyen edzésre jár. – Szugimura! Szugimura! Mit tettem…! Ömleni kezdtek a könnyek a szeméből. másrészt meg alig beszélt néha. annyival letudta a dolgot. anélkül hogy tudato­ sult volna benne. mene­ külj! Szánalmas volt. Nagyon boldognak tűnt. és kiabálni kezdett. hogy erre Kajokónak hirtelen összeállt a kép.Nehézkesen mozgásra bírta a jobb kezét. – Hogy? Hiroki hirtelen kinyitotta a szemét. Azután fájdalmában lehunyta a szemét. Végre átlátta a helyzetet. hogy ilyen kép élt benne róla. gyorsan menekülj el. és az egyenruhája zsebéből elővett egy százjenes öngyújtót. [560] . de nem ez volt a problémája. – Á… á!… Leejtette a pisztolyát. akkor nagyon nyersen. Mosolygott. hogy lehorzsolódik a térde. olyankor néha nevetett is. – Gyorsan menj innen! Meghallhatta valaki a lövést. akkor egy ki­ csit félelmetes pali kell neki.

hogy miről beszél Hiroki. – Tessék? Kajoko könnyáztatta szeme tágra nyílt. Kajoko már megint nem értette. – Gyere. ahonnan az eső esett. – Csak ezt akartam mondani. és gyengéden Hiroki nyakához ért. – Mi? Miről van szó? Válaszolj. ez nekem elég. hallod?! Hiroki megmondta. hogy azon a seben kívül. Mi van már. hosszan kifújta a leve­ gőt. Hiroki mintha a fájdalmát próbálná legyőzni. – Nekem már elég volt – mondta.Kajoko akkor vette észre. Hallod? Állj fel! Hiroki kinyitotta a szemét. menjünk együtt. – Mondom… Menekülj el gyorsan!… Kérlek! Kajoko felzokogott. Kotohiki. Hiroki zakójának jobb oldala középtájtól lefelé teljesen elázott. Tessék? Mi… mit mondtál? – Ezt… ezt meg hogy… Kajoko hangja remegett. – Szeretlek. elmenekülsz? – kérdezte. és ránézett Kajokóra. vagy lehet. – De hát… te… Takakóval… [561] . miről beszél ez itt? Hiroki folytatta. amelyet ő lőtt az előbb. Mintha mo­ solygott volna. Teljesen könnyedén. de nem az esőtől. – Ha megmondom. – Találkozhattam veled. Mindvégig szerettelek. A tekintete az égre meredt. hogy egy nagy sóhajtás volt inkább. Gyorsan… menekülj! Szinte öntudatlanul tolultak Kajoko ajkára a szavak.

Hiroki még egyszer mélyen Kajoko szemébe nézett. De Hiroki. mint valami drága kincset. Erre végre talán megértette a szavait. és Kajoko arcára telepedett. és vért prüszkölt. és elvileg a szervezete teljesen ki volt szárad­ va. – Szugimura! Szugimura! A filmekben ha meghal valaki. ame­ lyikkel régi épületeket szoktak lerombolni. Valószínűleg most szólította először így. Iszonyú nagy ütés volt. – Én téged szeretlek – mondta. ha nehezére [562] . Hiroki megint kinyitotta a szemét. Megfogta a vállát. és meg­ rázta. mindig félbemarad egy szava. mégis végeláthatatlanul peregtek a könnyei. Például „Mert ha n…” vagy ilyesmi. mire végre ki tudta nyögni: – Szugimura!… Szugimura! – Siess! A beszédtől Hirokinak köhintenie kellett. Kajoko. és várta Hiroki kö­ vetkező szavait. – Semmi baj – szólt Hiroki kedvesen. mert ha nem… Kajoko szeméből záporoztak a könnyek. ezért Kajoko lassan kinyújtotta a kezét Hiroki egyenruhája felé. – Kajoko… – Úgy mondta ki Kajoko utónevét. Az lehet ilyen érzés. Mert ha nem? Hiroki nem mondott semmit. A hangja néhányszor fenn­ akadt. Valami fejbe kólintotta Kajokót. Hogy engem szeretsz? Hogy ezt akartad mondani?… Engem ke­ restél? Komolyan? Akkor viszont… Mi a fenét csináltam? Kajoko zihálva vette a levegőt. így már nem is bánom. – Hogy te öltél meg. ha az­ zal a daruról lecsüngő óriás vasgömbbel vernek fejbe. gyorsan menekülj el innen. Olyan volt. mint a köd. Ezért… kérlek. – Szugimura… én… én… Alig ivott vizet. Csendben behunyta a szemét.

Hiroki is biztos emiatt kereste őt végig. mikor nem tudni. ami­ kor végre elérte a célját. Szerette Kajokót… Ugyanúgy. és sírt. amely visszatartotta érzelmei áradatát. Ha belebotlasz valakibe.esett is. aki ennyire szerette. Volt az osztályában egy fiú. – Ááááááááááááááááááááááááá! Térdelt a földön. aztán végre rájött. hogy Hiro­ ki már halott. végig kimondta: „Mert ha nem…” Kellett lennie foly­ tatásnak is. Mert ha nem…? – Szugimura! Mondom. Kajoko zokogása egy pillanatra abbamaradt. Nem… Nem is. ilyen veszély kellős közepén. ki tá­ mad rád. ráborult Hiroki testére. Hiszen ő maga is rátámadt Hirokira. Illetve… Az oldalán lévő seb… A vállán lévő… Mind pontosan emiatt keletkeztek. Hiroki éppen lógott. Szorosan lehunyta a szemét. Egyszer a kötelező napi takarítás idején Kajoko nedves ronggyal töröl­ gette a táblát. és keres­ te őt. lehet. átszakadt benne a gát. Szerette Kajokót… Ezt az egy érzést követte Hiroki. és megint sírt. A legeslegvégén. Kotohiki” – mondta. „Milyen kis töpszli vagy. [563] . és azon nyugtatta a karba tett kezét meg az állát. amit nem ért el… És ennek ilyenkor kell eszébe jutnia. és el­ vette tőle a rongyot. majd letörölte. hogy rád támad. Hogy megtalálja Kajokót. de nem érte el a tetejét. És mégse… Még­ se… Hirtelen eszébe jutott vele kapcsolatban valami. felállította a seprűt. Kiáltást hallott feltörni a sa­ ját torka mélyéből. Szugimura! Még egyszer megrázta a vállát. ahogy ő annak a fiúnak akart elárulni valamit. Mennyire nehéz feladat lehetett ez. Amint ezt megállapította.

És mégis… mégis azt mondta Szugimura ennek a hülye csaj­ nak. hogy ha Hiroki meg akarja ölni. és kifelé nézett az ablakon. nincs ennél nagyobb érték…). tényleg hülye. De ő nem jött rá. itt sírok tovább. és ömlöttek a könnyei. 11. Teste Szugimura Hirokiéra dőlt. Arcán érezte Hiroki arca me­ legét. hülyének néznek” – közölte kurtán. Két száraz puffanás hallatszott. aki szeretett engem (jaj. Szóma Micuko (lányok. Nem tudta abbahagyni a sírást. nem volt képes felismerni. rájön. – Csak rajta! – mondta valaki. Hiroki mellettük állt. aki pedig ennyire szere­ tett engem? Ha egy kicsit gondolkozott volna. amely le akarja mosni. Hiroki azt mondta. öngyilkos leszek. Aztán a Kajoko fején lévő lyukakból csordogálni kezdett a vér.) néz le rá. hogy mindvégig őt szerette. Ak­ kor nagyon felhúzta magát rajta. Mekkora egy hülye liba vagyok ért… Egy másik eset jutott eszébe. és a saját butaságomért (tényleg gyerek voltam. Még ha ez ebben a játékban egyenlő is egy öngyilkossági kísérlettel. Kettős szerelmi öngyilkosság? – suttogta egy hang a fejében. hogy szép hosszú fe­ kete haját áztatva az esőben. öngyilkos leszek. de hogy is lett volna ilyesmire képes? Sírok tovább a fiúért. és Kajoko jobb halántékán két lyuk keletkezett. egyre csak folyt elő és tovább az arcára. Szugimura irántam érzett szerelmével és a saját butaságommal együtt. Igen. hogy is il­ lettem volna ahhoz a fiúhoz?) sírok tovább. „Ha nagyon nyomulsz. Amikor arról a fiúról lelkendezett a barátnőinek egyszer nagy hévvel.Miért… miért nem hittam én meg ennek a fiúnak a jó oldalát? Mi­ ért nem vettem észre valakinek az érzéseit. Összerezzent és hátrafordult. meneküljön el. És látta. [564] . Mintha szembeszállna az esővel. de igaza volt. és pisztoly van a kezében. megteszi rögtön a nála lévő fegyverrel.

De még a fájdalomból eredő sokknál is intenzívebben mun­ kált a fejében a gondolat. hogy ilyen latyakban ne hallja meg. amely félig rálógott az M59-esre. ha a háta mögé lopózik valaki! Már bőven elég lövedéket kapott. Meg vagy elégedve? Együtt hal­ hattál meg a szerelmeddel.Micuko leeresztette a Hatagami Tadakacutól szerzett Smith & Wesson M19 . ennek ellenére mégis meg­ fordult. A lábával eltolta Kajoko szoknyáját. [565] . – Szugimura. [Maradt 6 fő] 69 Ugyanakkor több ütés érte a hátát. amelyet Kajoko ejtett le. hogy… Ez nem lehet igaz! Nem lehet igaz. amelyet Hiroki dobott el. Kajoko! Miért nem értetted meg őt? Elfordította tekintetét. és az ajkára tette az ujját. és egy régi írógép kattogásához hasonló hangot hallott. rég láttalak. (Ez volt ko­ rábban Micukónál. mintha égő fadarabo­ kat szurkáltak volna belé. Lesajnálón csóválta a fejét. és vér szökött elő. és Hirokira nézett. – Mit is mondott?… Jelzőtűz? Megint kissé megcsóválta a fejét. Érezte.) Lenézett a két egymáson fekvő holttestre. majd sétálni kezdett. A matróz­ blúza elején kiszakadt az anyag. és a Colt Governmentet. ki akarta nyúj­ tani a kezét érte.357 Magnumot. és megszólalt: – Hát te tényleg nagy hülye vagy. és azonnal elkezdett terjedni a forróság a testében. hogy fel­ szedje a Smith & Wesson M59-et. hogy meginog a lába.

Érezte. hogy az izmai felmondták a szolgálatot. és véletle­ nül megölte? Azóta. mielőtt elkezdődött volna? Azóta? Vagy… Azóta. Micuko gondolatai hirtelen egészen más irányba kezdtek ka­ landozni. Mikor lett ő ilyen? Ahogy Hirokinak mondta. nemhogy vigasztalta volna. hogy egy életre-halálra menő ütközet kellős közepén volt. amikor az három hónapra rá megint el akarta vinni abba a lakásba. hogy ellenkezett az anyjával. Szugimura Hirokinak mesélt… „Én a rablók közé akartam állni” – mondta neki. hogy egyedül hintázott a parkban. hogy a távoli rokonuknál. hogy ki­ lencévesen három férfi megerőszakolta? Attól a naptól fogva. Akkor annak dacára.) volt. és kiment a szobából. Amit ennek a lába előtt heverő fiúnak. és araikor véletlenül leesett egy [566] . azóta. miu­ tán tökéletesen eltüntette a bizonyítékokat. a gye­ rek rendszeresen szívatta. amikor az addig szerzett súlyos lelki sérülései miatt szinte kihaltak belőle az érzelmek… Végül pedig. átvett egy vastag borítékot a férfi­ aktól (egyébként nem is volt különösebben vastag). 6. akiben megbízott. hogy felemelje a fegyvert. jel­ legzetes hátrasimított haj. hogy az iszákos anyja. és nem felejtette el rablásnak beállítani a történteket? Vagy attól a naptól fog­ va. de összeszedte a ma­ radék erejét. aki elvitte abba a lakás­ ba (apja eleve nem is volt). hir­ telen megváltozott a tekintete. abban az ócska la­ kásban megerőszakolták azok a videokamerás férfiak? Vagy inkább azóta. iskola után? Vagy azóta. ahol befogadták utána. kedvesen beszédbe elegyedett vele. Hátul hosszúra hagyott. ahogy mindent elmondott neki. Micuko megszorította az M19-est a jobb kezében. hogy csak egy pillanatig tartott. hogy az egyetlen tanár az általánosban. és ő is megerőszakolta? Abban a sötét kis szertárban.Egy diákegyenruhás fiú állt ott. Persze lehet. csak éppen hide­ gen csillogó szem… Kirijama Kazuo (fiúk. szabályos arcél. hogy a külváros egy mocskos szegletében. hogy amikor a legjobb barátnője ezt látta (vagy legalábbis egy részét látta). hanem kipletykálta a dolgot (aminek köszönhetően a tanárt legalább áthelyezték)? Vagy attól a naptól.

hogy ő ölte meg? Az apa akkor valahogy elrendezte az ügyet. amelyet Kajo­ ko dobott el.régi épület tetejéről. mint a hegedű húrjai. Csakhogy… Kirijama épp csak megremegett bele. Micuko nem tudhatta az okát. mintha meg se kottyant volna neki. Azóta? Vagy… Mindegyikük apránként – dehogyis! –. [567] . És a ravaszt… Még egyszer ropogva tüzet okádott a Kirijama Kazuo kezé­ ben lévő Ingram M10-es. mintha hozzávágtak volna egy epres pitét. vége volt. tisztára olyan lett. És Micuko kiégett. lelke pedig már nagyon régen. hogy már korábban meghalt. a csukóján úgy kidagadtak az erek. jó nagy adagokban rabolta meg Micukót. és meghúzta a ravaszt. és vér szökött elő a szájából… A felsőteste hátrabo­ rult. Most aztán igazándiból hátrarepült. Igazam van. Teste néhány másodperccel azelőtt. Erő gyűlt a karjába. és részvétlenül elvette Mi­ cuko kezéből a fegyvert. Visszaült. De Micuko még így is vigyorgott. Illetve lehet. Az esőben ázó három holttestre rá se hederített. és felemelte a fegyvert. Micuko egykor szép arca szétment. függőleges sorban négy lyuk keletkezett félig leszakadt a felső ajka. az anyja azt mondta. Illetve… Mindegy volt. Adni senki nem adott neki. a következő pillanatban pedig az ázott földnek csapódott a háta. ám nemsokára ő is elkezdett vele szórakozni. és Micuko mellétől az arca közepé­ ig. Amikor leért. Nem fogok veszíteni semmiképpen. Felemelte a Szugimura Hiroki kezé­ nél heverő Colt Governmentet és az M59-est is. A tárban maradt négy lövedék kétségtelenül Kirijama Kazuo mellébe hatolt. A matrózblúza ujjánál. Kirijama Kazuo lassan odasétált. És Kirijama Ingramja még egyszer utoljára tüzet okádott. Sorozatban.

Megállás nélkül esett az eső. l. miután Kuszaka Jumiko és Kitano Jukiko meghaltak. és formára rendezgeti. fáradt is volt. JÓL VAN. FELKÉSZÜLTÉL. Nincs semmi félnivalóm. NEM FÉLSZ? Nem. Hogy ne­ kem egyszer harcolni kell majd a gonosszal a Föld érdekében. de Mizuho el­ hitte. JÓL VAN. Kirijama Kazuo két hegyet készített faágakból. A hangja a matrózblúza alatt viselt orsó alakú misztikus kristályból (ka­ talógusból vásárolta. és a homlokához tapasztotta szépen levágott Szemben vele egy kis szántóföld terült el. Fázott is. Akkor nem nagyon értettem az értelmét. most az egyik előtt guggol. Kiri­ jama Kazuo (fiúk. És most követtem őt idáig. de épp az imént újra felfedeztem. Mert hát teljesíteni tudta a számára legnagyobb küldetést mint űrbéli harcos. Természetesen – válaszolta Mizuho. közepén pedig egy diákegyenruhás alak látszott hátulról az eső vékony hártyá­ ján keresztül. LÁTOM. ha követem az utasításaidat. Megkaptam az üzenetedet ott a jósdában. Szóma Micukót. 6. ahogy az Ördög elhagyja a helyszínt. De most már pontosan megértet­ tem. PREXIA DIKIANNE MIZUHO? Kérdezte a fejében a fény istene. valójában üvegből volt. És láttam. de nem nagyon zavarta. hogy kristály) szólt hozzá.) volt. Természetesen. Inada Mizuho (lányok. [568] . amint megöli a másik ördögöt. Ahuramazda. Mizuho pedig a légzését rendezgette. – Saját szememmel láttam. TISZTÁBAN VAGY A KÜLDETÉSEDDEL.[Maradt 5 fő] 70 haját. Azután szem elől tévesztettem. Annak is eső áztatta a hátrasimított haját.) kidugta a fejét a bo­ zót árnyékából. aki végzett Kotohiki Kajokóval Ezzel az ellenség­ gel végképp le kell számolni.

A kék pen­ gét kitöltötte a fehér fény. hogy csapást mérjek az ellenségre! Igen! Mizuho vigyázva. IGEN. MIZUHO. hogy ez aztán a harcosnak való fegyver) kihúz­ ta a tokjából. Igen. Lorela Lausasse Kaori meghalt. Igen. kilépett a bozótból. hogy a másik harcos. OKÉ. Megnyugodva bólintott még egyszer. mindent magá­ ba ölelő. Ú. A gonosszal szemben. nagy űrerő. Mizuho egész lényét kitöltötte a fény. aki valamennyire barátkozott Mizuhóval. Igen. ŐÉRTE IS HARCOLSZ. TE MÁS VAGY. Meleg. (Bár annak idején az osztályteremben Minami Kaori. Most. FÉNY. ÉS GYŐZÖL. HÁT. Az arca elé tartotta két kézre fogva. és Mizuho ezen a fényen át nézett Kirijamára. Azután a kétélű kését (amikor megtalálta a hátizsákjában. TE A SZENTDIKIANNE TÖRZS TÚLÉLŐJE. UGYE? Igen. Csak az. HIGGY AZ ŰRBÉLI FÉNYBEN. Kirijama hátát látta. és legalább egy méter hosszú legendás karddá [569] . hogy ne csapjon zajt.JÓL VAN. titokban minden egyes alkalommal ásítozott. AMELY KÖRBEÖLEL TÉGED. KIVÁ­ LASZTOTT HARCOS VAGY. Ahuramazda. ahányszor csak Mizuho azzal jött neki. Alig tizenöt centi élű kését körbera­ gyogta a fény. HM? VALAMI… ? Nem. hogy „te vagy Lorela harcos”. arra gondolt. és Kirijama felé futott. AKKOR RENDBEN VAN. Csak… csak ő elbukott. Itt az alkalom. MIZUHO. A FÉNYBEN. Teljesen szabadon volt. na de mindegy…) Ő… Ő AZ UTOLSÓ PILLANATIG HARCOLT. igen. A GYŐZELEM FÉNYE FOG ÖVEZNI TÉGED…. DE HÁT Ő CSUPÁN KÖZNÉPI SZÁRMAZÁSÚ VOLT. semmi. AZ APRÓSÁGOKKAL NE TÖRŐDJ.

„Ha én lennék a helyében. Kirijama Kazuo bal kézzel az ágakat rendezgette. Egyik sem volt közel. Az első mellen találta Mizuhót. Az eső azonnal mosni kezdte a vérét. A sebből enyhén ívelt piros vonalat hízott az égre. hogy jóban volt Csigusza Ta­ kakóval. és sárral kevert esővizet csapott fel rá. „Lehet. a Keds sportcipő­ je mellé pottyant. meg sem fordult. jobbal pe­ dig előhúzta a Beretta M92F-et. Talán… az északi hegyen valahol. Súja a nedves sziklafalnak döntötte a hátát. csak a kezét nyújtotta hátra. Körülbe­ lül húsz perccel ezelőtt lövések sorozata hallatszott. és kétszer meghúzta a ravaszt.változott.” Tényleg így van vajon? Hiroki szerelmes volt Kotohiki Kajo­ kóba? Hogy lehet… Hogy lehet. hogy Szugimura szerelmes Kajokóba” – mondta ko­ rábban Noriko. A fénykard egyenesen keresztüldöfi majd a gonosz szörnyeteget. És öt perce pedig még egyszer. azt tenném. akit szeretek. az osztály legszebb lányával. [Maradt 4 fő] 71 Az eső nem állt el. ahol Sújáék is vannak. – Megkeresném. és tovább tevékenykedett az ágak ren­ dezgetésével. Kirijama Kazuo továbbra is hátat fordított Mizuho holttesté­ nek. Prexia Dikianna Mizuho harcos lelke útra kelt a Fény Országa felé. ezúttal két lövés hangja jutott el hozzájuk. Pont Súja kinyújtott jobb lába. Egy nagy esőcsepp csúszott végig a „tető” egyik levelén. – Sújára pillantott. de feltehetőleg nem is annyi­ ra távol. és megállította. és a faágakból készült tető szélén lecsöpögő esőcseppeket nézte. eltette a fegyvert. a második pontosan keresztülhatolt a fején. miközben a hátára zuhant. és ő mégis egy Kotohi­ [570] . majd leesett.

– Nem alszol egy kicsit? – Á! – nevetett rá Súja. Lehet. és nevetve rázogat­ ta. és megvannak még mind a nyolcan? – Fáradt vagy. amit Súja a világítótoronyból eljövet hallott. hogy csak bóbiskoltam. Súja újra Noriko arcába nézett. – Délig aludtam. Azután túlzó mozdulattal a melle elé emelte a jobb kezét. hogy ez már csak így működik. Billy Joel énekli. Inkább nektek lehet alváshiányotok. dél óta már (leszámít­ va Ucumi Jukiéék lövöldözését) háromszor szóltak a fegyve­ rek. Nanahara? Egymás mellett ültek mind a hárman. és szinte semmit nem aludt egész végig. Kavada vállat vont. Súja visszaemelte a tekintetét kettejük fe­ lé. In­ kább Kavada nem aludt miattam egy percet sem. mint a zsák. és így szólt: [571] . aki annyira semmilyen. ez a szerelem. de azt igen. – Nem is igaz. Én úgy szeretlek. de Noriko a tenyerét Súja felé fordítva mindkét kezét az arca elé emelte. Az iménti kétszeri lövöldözésnél ki kivel csapott össze egyál­ talán (habár a másodiknál nagyon úgy nézett ki.ki Kajokóba lett szerelmes. hogy át­ lagos vagy. hogy „Nem kell bemagyaráznod magadnak. ha már legalább hár­ man meghaltak volna. hogy valaki egyszerűen lelőtt egy másikat)? Ha hozzávesszük azt. – Én oké vagyok. Téged várt. amilyen vagy”. csak mindkét fél elmenekült. Akkor maradtak öten? Ki az a három. Sújáról Kavadára emelte a tekintetét. Kavada nevetve rángatta a vállát. és Kavada Noriko túl­ oldaláról szólt oda. aki meghalt? Vagy senki sem halt meg. Ez alapján… nem lenne meglepő. Amikor ezt mondta. hogy csak na? De lehet. Csak Noriko nem.

A homlokát ráncolva tette a bennfentest. – Látod. de csak nevetett vele. [572] . Noriko és Kavada egymáshoz olyan közel állónak tűntek. hiszen amíg Súja távol volt. Mert hogy is mondják. Elkezdődött a játék. Rögtön elvigyo­ rodott. Ez a beszélgetés és ez a vidám­ ság egészen olyan volt. mintha iskola után. és rátette a bal kezét Kavada jobbjára. Nagyon jól szórakozott. kettes­ ben is nagyszerű csapatnak látszottak.– Mindig megvédelek. Kavada. – Tényleg nagyon köszönöm. – Hűha. hercegnőm. Noriko. Súja kinyitotta a száját. de most már máshogy volt. Súja egy kicsit zavartan válaszolt. – Már miért lennék én féltékeny. Kavada ujjal mutatott Sújára. de a szavak bennszorultak. Hát ez talán természe­ tes. Persze kitörölhetetlenül benne van a hangulatban. Erre Noriko is elnevette teagát. Noriko elkerekedett szemmel nézett Sújára. Nanahara féltékeny. megbízik benned. hogy előt­ te egy közös barátjuk temetésén találkoztak újra. mire Ka­ vada röhögni kezdett. Súja minden bizonnyal szívesen mondott volna valamit. Miről beszélsz? Kavada vállat vont. Noriko is vidám volt. ők több mint fél napig kettes­ ben voltak. Nagyon boldog pillanat volt. Súja szemöldökét kissé megemelve figyelte ezt a párbeszé­ det. – No nézd csak. Mert szeret. és azután Noriko szinte csak Súján keresztül kommunikált Kavadával. valamelyik bejá­ ratott cukrászdájukban régi barátok között esett volna meg. mert mi ilyen jóban va­ gyunk. találkoztak Kavadával.

és szállt tova a szigetet áztató esőbe. Találkozott a tekintete Norikóéval. hogy meghallja ezt a hangot. Az eső lanyhult valamennyire. – Várjunk még ott egy darabig. hogy féltékeny voltam? Megint Norikóra nézett. – Yeah! Súja akaratlanul is rock’n’rollosan kiáltott fel. hogy „Hűha…” Kavada visszaért a tetőhöz. Az időbe telik. – Füst – mondta. És Kavada tekintetét követve az északi hegy pont ellentétes oldalánál élesen kirajzolódott két fehér füstoszlop. ahol Kavada állt. Súja mosolygott. valóban füstös volt az ég. [573] . Azután Sújáékhoz fordult. nem jelzett-e már Szugimura Hiro­ ki. Kavada figyelte az órá­ ját. és rögtön visszafordult. Erre Noriko biztos megint nevetet volna. Majdnem elkezdett viccelődni.Kavada tovább mosolygott. hogy féltékeny voltam”. Eléggé közel kell jönnie. Lehet. aki szintén boldogan mosolygott. Ha alaposan megfigyelték. hogy megtudja. hogy „Lehet. és kiment a tető alól. megnézte az óráját. és együtt mentek odáig. De… Súja az eget bámulta. – Kavada mindenből viccet csinál. Ép jobb kezével segített Norikónak fel­ állni. Borostás arca ázott az esőben. Jókedvű kismadár csiripelése zendült fel. Noriko mosolyogva fordult Sújához. és hajszálra tizenöt másodperc elteltével abbahagyta. – Hát igen. – Szugimura épségben van! Kavada elővette a zsebéből a madárhívót. a füst felé fordult és megszólaltatta. és azt mondta volna. Súja is gyorsan felállt.

aki csak úgy feladja. Déli tizenkettőig még biztosan életben volt. Sújának elkomorodott az arca. az­ tán megrázta a fejét. Kavada félvállról válaszolt. Nem tudni. hogy Kavada összeszorítja a száját. hogy Kotohiki megbízik Hirokiban. – Nincs rá garancia. hogy Kotohikivel együtt van-e vagy sem. többször is hal­ lottak lövéseket. hogy kétnapi keresés után Hiroki holtan ta­ lálta Kotohiki Kajokót. hogy ez nem olyan biztos. – Kavada… – mondta Súja. Épp az előbb ért el hozzájuk azoknak az egyes lövéseknek a hangja. – Micsoda? – kérdezte Noriko. Megtörténhetett. Természetesen ez így volt. Kavada bólintott. miközben a zsebéből cigarettás­ dobozt vett elő. – Hogy? De hát… – Súja üres jobb tenyerét felfelé mozgatta. mindenesetre imádkozzunk. Félbehagyta. Csak arra gondoltam. de észrevette. – Vagy… – folytatta Kavada. – Egészen más eshetőség is van. Noriko is visszafogta a mosolyát.Mindhárman visszamentek a tető alá. Súja is és Noriko is elhallgatott megint. – Az lehet. és Súja is bólintani akart. – De lehet. mire Kavada felemelte a fejét. így inkább nem tette. majd folytatta: – Hát. hogy a holttestét találta meg Kotohikinek. – Megtalálta Kajokót! – mondta Noriko. Kavada rágyújtott. hogy Szugimura el tud­ jon jönni idáig. [574] . – Nem olyan ő. – Semmi. és elvette a szemét Sújáékról.

Nem kellett neki mondani, Súja anélkül is imádkozott. Hogy Hiroki Kotohiki Kajokóval együtt jöjjön vissza. Akkor pedig öt ember. Öten szökhetnek meg. Csak öten. Ekkor jutott eszébe Sújának, hogy Inada Mizuho még életben van, vagy legalábbis délben még élt. – Kavada! Kavada csak a szemét fordította Súja felé. – Inada még él. Nem tudjuk felvenni vele valahogy a kapcso­ latot? Kavada megrántotta a vállát. – Már többször mondtam, hogy jobban jársz, ha ebben a já­ tékban nem nagyon bízol meg az emberekben. Őszintén szól­ va én még Kotohikiben sem bízom, bár Szugimura nem ven­ né tőlem jó néven. Súja a szájába harapott. – Jó, de… – Hát, ha a körülmények engedik, kitalálhatjuk a módját, ho­ gyan vegyük fel Inadával a kapcsolatot. Viszont… – kifújta a füstöt – ne felejtsd el, mi sem biztos, hogy élünk addig. Igen, Kavada megmondta. „A legvégén. Amikor már min­ denki más meghalt, akkor van mód a menekülésre.” Ez azt jelentette, hogy bárhogy legyen is, Sújáéknak még egyszer szembe kell szállniuk Kirijamával és esetleg Szóma Micukó­ val is. Micukóval még nem biztos, de… Kirijamával minden­ képpen össze fognak csapni, az a fiú nem hal meg egy­ könnyen. És akkor nem biztos, hogy az ő triójuk minden tag­ ja baj nélkül megússza. Kavada tovább szívta lerövidült cigarettáját, s azt mondta: – Még egyszer tisztázzunk valamit, Nanahara!

[575]

Széles sávban fújta ki a füstöt, közben Súja szemébe nézett és folytatta: – Még ha sikerül is Szugimurának csatlakoznia hozzánk, még egyszer meg kell ütköznünk Kirijamával, és lehet, hogy Szómával is… Kíméletlen leszel, ugye? Erről van szó. Ha valamilyen formában magukhoz hívhatják is Inadát, az azután lesz majd, hogy végeztek Kirijamával és Szómával. Legyenek akármilyenek a körülmények, viszoly­ gott saját magától, hogy ennyire hozzászokott az osztálytár­ sai megölésének gondolatához. De… – Tudom – mondta és bólintott. [Maradt 4 főj

72

Kavada megszólaltatta a madárhívót. Ez volt a harmadik. Az eső kissé alábbhagyott, és a tető széléről ritkábban hullottak a vízcseppek… Már elmúlt öt óra. Súja a negyedik madárhang után tudott csatlakozni Kavadá­ ékhoz, de ő akkor nagyjából tudta, merre járhatnak. Szugi­ mura Hirokinak nincs meg ez az előnye, így lehet, hogy neki még eltart egy ideig. Kavada visszatért a tető alá, megint a szájába vett egy Wild Sevent, és meggyújtotta. Kifújta a füstöt, majd hirtelen megszólalt: – Hova akartok menni? Súja a Noriko másik oldalán ülő Kavadára nézett. Kavada odafordult. – Elfelejtettem elmondani, hogy van egy összekötőm. Ha in­ nen kijutunk, elsőnek nála fogunk elbújni. – Összekötő? – kérdezett rá Súja, mire Kavada bólintott. – Az apám barátja. Folytatta.
[576]

– El fogja intézni a külföldre szökésünket… Ez ellen ugye nincs ellenvetésetek? Ha itthon maradsz, úgyis elkapnak egyszer. Kinyiffantanak, mint egy egeret. – Külföldre szökés… – lepődött meg Noriko. – Komolyan si­ kerülhet ilyesmi? Súja is kérdezett: – Ki az? Az