Egy ügyefogyott, dadogós, fiatal arisztokrata, egy anorexiás festőnő, egy zseniális, ám fölöttébb morcos szakács, valamint az életből kifelé tartó, emlékeibe visszavonuló nagymama – az élet sodrába beilleszkedni képtelen, magányos emberek. Az arisztokrata megmenti a lány életét, a lány a szakácsot és a bolondos arisztokratát, s együtt megszépítik a nagymama utolsó hónapjait, majd némi bukdácsolás után ők maguk is rálelnek a boldogságra. A helyszín egy hatalmas, kongóan üres párizsi lakás – à la Utolsó tangó Párizsban –, egy bűbájos vidéki házacska, a párizsi elegáns éttermek konyháinak hajszolt mindennapjai, és maga Párizs a nyüzsgő, lüktető életével, megkopott varázsával. Szellemes, könnyed, néhol megrázó történet a szerelem és a barátság felszabadító erejéről, és arról, hogy csak akkor vagyunk szabadok, ha nemcsak adni, hanem kapni is tudunk. Egyedül nem megy, de együtt talán sikerül – erről szól Anna Gavalda új könyve, mely rövid idő alatt óriási siker lett Portugáliától Oroszországig.

Fordította
TÓTFALUSI ÁGNES

ANNA GAVALDA

együtt lehetnénk

MAGVETŐ BUDAPEST

A mű eredeti címe Ensemble, c'est tout

© Le Dilettante, 2004 Hungarian translation © Tótfalusi Ágnes, 2006

Muguette-nek (1919-2003) A halottnak, akit senki sem keresett

ELSŐ RÉSZ .

és ütötte be a fejét a legfelső lépcsőfokba. és képtelenek megjegyezni. hiszen egy ideje már csak a napokkal kellett törődnie: megszámolnia. és sokáig nem múltak el. Nem volt szabad erről beszélnie senkinek. hogy letegye a cica elé a tányérját. Néha több hónapig sem. de ezt rajta kívül nem tudta más. Parányi és keserű könnycseppeket sírnak. de a végén kikapcsolják az egészet. hogyan kell a tévét felhangosítani. hanem sárgák. Főleg a gyerek gyötörte állandóan: – Nagymama? Mi rajtad ez az izé? Vedd már le ezt a sok vacakot.. mert az ember elfelejtette a gomb színét? Pedig a gyerek még színes ragasztódarabokkal is megjelölte! Más-más színnel a csatornákat kiválasztó. mint azt gondolták. hallod?” – fenyegette meg magát. hogy el ne essenek. és nézd meg a színes ragasztókat! 9 . hogy tudta... Paulette kék foltjai sohasem kékek voltak. Tudta. és miért nem veszi le soha a kötött kabátját. hogy ezek a makacs kék foltok egyszer még komoly bajba sodorják őt. és elrejteni azokat az átkozott kék foltokat. Amikor a távolból meghallotta Yvonne autójának hangját. Paulette Lestafier egyáltalán nem volt bolond. semmire se jó vénasszonyok. Paulette! Hagyd abba a sírást. és elfelejtenie őket. hogy a gaz elárassza a veteményest. Már kész is volt! Kabátban állt az előszobában. bedörzsölni magát Synthollal. megsülsz! Nem. Akik nem találnak bele a tű fokába a cérnával. Még szép. és a bútorokba kell kapaszkodniuk. míg rendesen lát. észrevette a macskát az ajtó előtt. Minden gombot kipróbálnak a távirányítón. miért hord harisnyát. milyen nap van. Az olyanok. sem az orvosnak és főleg nem a gyereknek. akik hagyják. kosara a kezében. hogy miért öltözik mindig olyan téliesen. amikor lehajolt. Túl sokáig. Azt is nagyon jól tudta. Nehéz volt őket elrejteni. És akkor mi van? Ezentúl nem lesz semmi? Nem lesz többé zaj ebben a házban? Egy hang sem? Soha többé? Csak azért. – „Sem Yvonne-nak. hogyan végzik a hozzá hasonló. zöldek vagy lilák. megvárni. Tudta. Paulette akkor esett el. Paulette Lestafier gyakran elesett. A macska éhes volt.1 Paulette Lestafier nem volt olyan lökött.” Szép lassan föl kellett állnia. És a fejüket fogják a néma tévé előtt. hogy éppen szerda van. és nála voltak a kuponok is a vásárláshoz. A jóemberek gyakran faggatták. és sírva fakadnak haragjukban.. „Senkinek. várnia. a hangerőszabályzó és a kikapcsoló gombokat! Gyerünk.

mert még jobban megsüketülök.. Szinte azonnal eleresztett a ragasztó. csak a képet látom.Ne ordibáljatok már velem! Már régen lepotyogtak azok a színes fecnik. Már hónapok óta keresgélem azt a gombot.. 10 . Ne ordibáljatok. alatta valami halk mormogás. már hónapok óta nem hallok semmit.

hogy felhúzza magát az ablakpárkányon.2 – Paulette! Paulette. és a szemét árnyékolva bekémlelt a csöndbe a konyhaablakon. – Jézusmária! – jajdult fel. talán reggeltől estig ott ül. és felnyögött: „nincs is nagyobb nyomorúság. és nem tudja. Úgy megrémült. vagy mi? A macska dorombolva nyalogatta a konyhakövet. Ma például szerda. Fázott. milyen nap van. hogy esetleg későn érkeznek a szupermarketbe.. Beszélt a virágokhoz. Paulette-nek már zavaros a feje. és felemelte az idős hölgy rózsaszín tócsában ázó arcát – a vér és a tej már összekeveredett a konyhakövön. Nehézkesen átcammogott a konyhán. a salátatövekhez. Órákon át. és szerdán mennek vásárolni. és tovább szitkozódott. beszélt a halottakhoz és könyörgött az élőkhöz.” Nincs is nagyobb nyomorúság. most kiakasztotta a kertkapu kallantyúját. a cinegékhez és a saját árnyékához. Yvonne megijedt. Paulette? Meghaltál? Meghaltál. aztán bement a sufniba szerszámért. ott vagy? Yvonne halkan elkáromkodta magát. letérdelt. szitkozódott még egy kicsit. üres tekintettel. türelmesen. De nem. Felsóhajtott. amikor már elfogytak a pénztár mellől a bevásárlókocsik. kihúzott derékkal – a keze a térdén –. és valamilyen csoda folytán sikerült annyi erőt gyűjtenie. visszament az autóhoz. aki több mint tíz éve minden szerdán eljött érte. leállította. Mindig ott van.. összekeverte a Fiút a Szentlélekkel. Ott ül egy padon az üres nyúlketrecek mellett. – Hé. a kertben nem volt senki. Paulette nyilván a kert végében lesz. Egy kapával törte be az ablakot. és felvette a sapkáját. Gondolni sem szeretett arra. Paulette magában beszélt. hogy összevissza hányta a keresztet. mozdulatlanul. A ház mögé került. Yvonne. és későn érkezni az Interbe. mint megöregedni. Szorosabbra húzta magán a sálat. egy szál egyedül maradni. amikor meglátta barátnője testét a kockás konyhakövön. mit bánta ő a tragédiát és a szanaszét heverő üvegcserepeket! 11 .

Rajta kívül egy fiatalember volt a mentőben. és gépiesen morzsolgatta. Ő bizony már jó ideje nem dolgozta magát halálra a konyhakertben. Mellé tette a saját kezét. mennyi emlék. – Egy micsodát? A fiú tekintetéből látta. Szűz Mária. De mije maradt Paulette-nek? Semmi. Kezébe fogta barátnője kezét. jaj. így hát magában dünnyögve folytatta a monológját: „Nézzen oda az ember.. hogy nem tudott gyöngédebb lenni hozzá. és összehasonlította a kettőt.. mint Paulette. a térdére tette. a szép formájú. a bőrkeményedéseket. ha leállítja magát. Hé. nézzen oda az ember. Semmi jó. mint egy bánat-szemekből álló rózsafüzér. Nagyon kényelmetlen volt odabent.. és mondja el a segélyhívás körülményeit. és Yvonne-nak nagyon nem tetszett. fiam. Nathalie és a kicsik. és minden kanyarnál majdnem lepottyant az ülőkéről. Ráadásul neki ott voltak az övéi: Gilbert. A sziréna miatt nehezen tudott összpontosítani. Egy keskeny székre ültették a hordágy mellé.. a barnás foltokat. Jó szorosan fogta a retiküljét. 12 . aki nem látogatja meg soha. könyörögj érettünk. Annyira fájt érte a szíve. micsoda nyomorúság.. Persze ő fiatalabb és testesebb is. mert nem találta Paulette vénáját. hogy jobb. a ribanc lánya meg a gyerek. Káromkodott. és valami szabályozót tekergetett a csövön.. hogy ismerem! Még az elemiből! – Akkor szálljon fel. Most mit csinál vele? – Bekötök egy infúziót. Yvonne számolta a buborékokat. de főleg: kevesebbet szenvedett ezen a világon. – Ismeri a hölgyet? Yvonne felhorkant: – Még szép. de a többi zöldség sokkal jobb az Interben: tiszták. és a saláta szívét sem kell kivágni a meztelen csigák miatt. hogy gyötri a karját. de piszkos és töredezett körmöket.. hogy csúnyán beszél: – Ne káromkodjon ilyen rondán.. alig fért el rajta. Mennyi szomorúság.. mintha a szoknyája szegélye lenne.. segítsen kitölteni a papírokat. és némileg zavarosan tovább imádkozott. és több szeretetben volt része. – Hát rendben – törődött bele Yvonne – akkor majd utána megyek vásárolni. Sóhajtozva nézegette a kéz ráncait. Nem dolgozott olyan keményen. – És az autóm? – Senki sem lopja el azt az autót! Hamar visszahozzuk magát.3 A mentősök megkérték Yvonne-t – bár ő vígan meglett volna e nélkül –.. hogy szálljon be a mentőbe. Inkább nem is nézek oda.. akiket kényeztethetett. A férje krumplit ugyan ültetett. Egy halott férj. de hát fájdalmat okoz neki!” A fiú most felegyenesedett.

Halvány.. Paulette? Egyáltalán nem. bátortalan.. – De nem találom a számát. Apró. Talán az első lázadás.. A vásárlás miatt mentem.. – Ó! – felelte Paulette. Az idős hölgy fuldokolni kezdett. hogy. naná.Yvonne Carminot elmerengett: hát ennyi egy élet? Ilyen súlytalan? Ilyen kegyetlen? Pedig Paulette. meghaltam? – suttogta Paulette. Elvesztettem. nagyon sokat dolgozik.. hogy van ez manapság. Tudod.. – Majd én megtalálom! – De nem szabad őt zavarni. és lehunyta a szemét. amint tudom. hogy. – És miért is nem. Elintézem.. 13 . valami szomorú és makacs sajnálkozással. – Már miért haltál volna meg. hogy beszéljen egy kicsit halkabban.. Yvonne nem tudta. Paulette.. alig látható mozdulattal. Kifújta az orrát..... bocsánatot kérek.. és... Már nem lehet zavarni őket. tudom. Paulette. és valamivel gyöngédebben fogta meg újra barátnője kezét. hogy nem. Paulette Lestafier sírva suttogta: „A kertem. Utána csend lett. Paulette! Mindenképpen élned kell! Az idős hölgy jobbra-balra ingatta a fejét. Ó. – És Franck? – Felhívom. – Meghaltam? Ugye. A házam. Yvonne azonnal megszólította: – Paulette. – És a macskám? – Majd én törődöm a macskával. rendben. Ez az „ó” szörnyű volt. Minden rendben. nem haltam meg. ugye? Yvonne felcsattant: – Dehogy tesznek be! Még mit nem! Miért beszélsz ilyeneket? Csak ellátnak a kórházban. – Nem. elveszett és lemondó szócska. – Most betesznek egy otthonba. Milyen szép asszony volt! És milyen jó! Ragyogott. annál rosszabb.. Miközben a mentő felkanyarodott a kórház elé. ne izgulj. Ó. Tudod. Minden kölyöknek mobilja van.. Ó.. – Igen. és kész.” De Yvonne és a fiatal mentős már felálltak. Yvonne vagyok. mint a nap! És most? Hová tűnt mindez? Ebben a percben Paulette ajka megmozdult. Hagyok neki üzenetet. Kérem szépen. öreglány? A mentős intett neki. Néhány nap múlva már otthon leszel. hogy nem. mit is mondhatna. – És megmondod neki.. Lázadás volt ebben a mozdulatban. Úgyis tudom. Ó. De Yvonne nem így gondolta: – Gyerünk! Élni kell... vigyenek vissza a házamba. – ó.

.. ez sem volt elég. Láthatólag nem volt elégedett a kiálló bordáival és csípőcsontjával. bátor. a francba! Nagyon is elevenen. – Hát egy plakát és a ragasztó között. egyenest a szemébe: – Egyáltalán nem eszik semmit? – Dehogyisnem! Camille-t hirtelen szörnyű kimerültség fogta el. ökölbe szorította a kezét. hogy jobb. Már az előbb látta. Camille nyugodtan kapcsolta be a farmer övét. – Negyvennyolc kiló és százhetvenhárom centi... De lehet. amikor a hasát tapogatta.. már át is siklik egy másik témára – ennél jobbat még nem talált ki senki. Mégiscsak van valaki ott belül! Van valaki. De nem. szomorú. és csak utána nézett Camille-ra. mert az orvos helyes fiú volt. és hasonlóan lefegyverző mosolyt vetett Camille-ra. Tudta. Nem lehetne másról beszélni? Hiszen itt van. nem az iskolaorvosnál. hamarosan elfér a ragasztó és a papír között. Sóhajtva nyúlt egy receptért. hogy az orvos felteszi ezt a kérdést...4 – Mikor menstruált utoljára? Camille a paraván mögött éppen a farmernadrág száraival hadakozott. összekulcsolta a kezét. érzékeny és bizonytalan. – Szóval? Camille leült az orvossal szemben. naná hogy régen – fintorgott az orvos.. hogy megmozdítsa a mérleg nyelvét.. Huszonhét éve nyaggatták a kilóival.. Most nem kell félnie. – Na? Az igazat akarom hallani. – Aha! A plakát! Elnézést. Ugyanolyan tevékeny. Meghallgatja a kötelező halandzsát. kivédhetetlen vágása: csak rámosolyog az ember a beszélgetőtársára. Az ég szent szerelmére. Az orvos majdnem mondott valamit. nevetséges mellével és sovány combjával. – Régen. aztán mégsem.. aki zavarba hozta. Tudta. az üzemorvosnál van. Ez volt az ő csodafegyvere.. Sajnos a fazon is ugyanabba az iskolába járt. és amikor felállt arra a rohadt mérlegre. ha nem is válaszol. Ha így folytatja. amikor a hasát nyomkodta. Elege volt már a súlyával kapcsolatos vitákból.. most megint jön a hegyibeszéd. jó nehéz ezüstcsattal tűzte föl a haját. Az asztalra könyökölt. Bevált volna válasznak is... Pedig előre felkészült rá. Felsóhajtott. és már mehet is. Még ugrott is egy kicsit. Egyébként Camille gyaníthatta volna. igazat ad nekem? Negyvennyolc kiló nem valami sok. – Naná. és rámosolygott. 14 . ahogy a fickó összeráncolta a szemöldökét. és hopp. és megpróbált a lehető legjobban ránehezedni. mint bármelyik lány. hogy valami másról beszéljenek neki? – Ugye. Ugyanolyan vidám. mint bárki más. Camille akarata ellenére is behunyta a szemét. torkig volt ezekkel. nem lehetne.. – Milyen papír? – kérdezte Camille ártatlanul. nem ismertem ezt a mondást.

a Touclean mindent kikefél. Az orvos nem felelt. a magáé. c-l-e-a-n – pontosította Camille. a Touclean kiporszívóz. viaszolok és az összes többi. a Touclean kisöpör. – Hogy mondja? – Touclean. Rugalmasság. katonásan az oldalához zárta a karját. kiállítom. a Touclean fényesít. a Touclean megszépít. Egy igazi vanderful drim tim. Camille hátradőlt. a Touclean maximálisan kielégíti a tisztasággal szemben támasztott igényeiket. – És maga mit csinál tulajdonképpen? – Az előbb mondtam el. – Ez valami vicc? – Dehogyis. mondja csak.. igaza van – ismerte be Camille megadóan – Már régen nem volt ilyen kicsi a súlyom.. Én. hivatalokról. a tagjai ott várnak kint. – Touclean. Gondos munka és visszafogott árak. Tudom. tisztítok. és mint egy légikisasszony.. a Touclean mindig készen áll. kórházakról. azt jobban szeretem. Diszkréció. ügynökségekről. otthonokról. Az önnek megfelelő időpontban.. pontosan? – Micsoda? – Hát a cég.. halálosan komolyan felsorolta munkaköri kötelességeit: – Uraim és hölgyeim. – Voltam már jobban is. Egyébként mindjárt látni fogja ezt a dream teamet. Legyen szó magánlakásokról. – Na. – Maga takarítón. – De miért csinálja ezt? Camille nagy szemeket meresztett. a Touclean letisztít. 15 .. azt hiszem. – És akkor kiállítja az igazolást? Az orvos felhorkantott: – Igen.. Az orvos nem értette. hogy nem túl logikus. porszívózom. – Igen? – Nem.. – Na ne! Maga! – Hogy én? Igen: rendet rakok. irodákról. franciásan: Toutpropre. jobb lenne így. a Touclean mindent rendbe hoz és szagtalanít... Semmi. – Ttt. o-u-c-l-i-n-e? – Nem. a Touclean rovart irt. a Touclean viaszol... Touclean – profi takarítók az ön szolgálatában! Egy szuszra darálta le a csodálatos szónoklatot. hát amiről szó van. Ez jobb. bérlakásokról és műtermekről. Az orvos nem tudta hová tenni a dolgot.. – Nagy t.. seprek. – És mi is ez.– Igen. testületekről. de azt hiszem a yankee stílust célozták meg. A Touclean elrámol. A katonás orvosnak tátva maradt a szája.. tisztító szakember. Mi is ez a cég? – Milyen cég? – Milyen.

a Touclean szíves örömest kimos engem a szarból. Fauque kisasszony. – Keresztnév? – Camille.. Megizélt. Az izé. Ezek a dolgok már nem működtek nála. mert szerettek volna már inkább otthon üldögélni. Camille felállt. – Majd meglátom.. ez csodás! Az orvos egészen az ajtóig kísérte. hogy ez a lány meztelenül van odabent! 16 . – Előre tudtam! Ugye mondtam neked és Sylvie-nek. és színpadias gesztussal kijelentette: – Lám. újra magára öltötte a nagy. és az igazolásból föl sem nézve kérdezte: – Név? – Fauque. – Születés ideje? – 1977. miért éppen ezt? Miért nem valami mást? – Miért ne éppen ezt? – Nem szeretne olyan foglalkozást. majd az órájára pillantva megállapította a dátumot. vagy mi? Camille leült a földre. ami egy kicsit. – Meglátom. – Ragyogó. Kinyitotta az ajtót. február 17. lelkiismeretes fehér doktor álarcát. Carine és a kövér Mamadou egy padon ültek. – Tudtam. mit tehetek. A Touclean fizeti. – Mit cseverésztél te odabent? – kötekedett tréfásan Mamadou. Mamadou-t nem is próbálta átverni. A dzsekijét tapogatva jött le az ambuláns rendelő lépcsőjén – cigarettát keresett. – Elmegy a vonatom. – Állatira. – Tessék. és kiköpött egy körömdarabkát. úgy értem. – Jobban jövedelmez? – Igen. és szentségeltek. és rámosolygott. a ceruzáját a levegőbe szegezte. az arrajárókat tárgyalták ki. Az orvos egy percig még nem tudott megmozdulni.. – Helyes? – kérdezte Carine. Már nem mosolygott. ön munkaképes. – Nem. a szája tátva.– Nem. Most Samia ment be az orvoshoz. A zsarolásból és a nagy érzelmekből már megkapta a maga adagját. hanem átlátszó mosollyal. Mamadou túl erős volt. közben kezet nyújtott Camille-nak: – Nem lehetne mégis néhány kilócskát? Az én kedvemért. Camille megrázta a fejét.. mint bent. – mondta... tudtam! – ujjongott Mamadou. De nem úgy. Mivel tartozom? – Semmivel.

a bűnbakjuk. Mert Josy Bredart. A combját csapkodta: – Soha az életben! Ha én felmászom oda. Camille már korábban megígérte.. Maniókával és csirketaréjjal.– Téged is fel fog állítani a mérlegére. – Az anyámnak tizenkettő van! 17 . – És miért ne lehetne? – méltatlankodott Mamadou. Ők is azt írták ide. ez mind a te családod? – Igen – jelentette ki büszkén Mamadou. csak meghallgatja a szívedet és a tüdődet. az előbb felsorolt ismertetőjegyeken túl. megkéri. ez így nem megy. ez micsoda? – Hát a TB-nek. hogy belenéz. – Álljon meg a menet. és úgyis közös a postaládánk. teljes nevén Josy Bredart. Aszt monták az őseim. – Így kényelmesebb. Bredart keserítette meg a mindennapjaikat. az mehet. „Fő munkavezető” – ez állt a kitűzőjén. Camille! – Ez a sok név. hogy felmászom arra a mérlegre? Mamadou minimum száz kilót nyomott. az öcsémnek meg négy. engem? – kiabálta Mamadou – Engem? Azt hiszi. Carine-nak igaza volt. – Vele semmit. Hogy nem lehet kilenc gyereked. nyersen megeszem. méghozzá elég hatékonyan. széttaposom. nem. Mmm. hát az enyimé! Gondolkozz már a fejeddel. még mit nem! Ha a hasamhoz nyúl. hogy azonnal öltözzön föl.. hogy ez nincs rendben. Színes ruháját dörzsölgetve. állandó tréfáik céltáblája. Azután Carine következett. – Rendben.. jól láthatóan. a főnökük volt.. mik ezek a nevek itt? – Hát ez a családom! – Milyen családod? – Milyen családom. – Nem. Amint megérzi a szagát. az a szemét kurva. erősen izzadt is. – És megtapogatja a hasadat is. A kis fehér doktorkák nagyon finomak. – És mihez kezd Bredart-ral? Bredart. és Camille ölébe tette. eltúlzott akcentussal kijelentette: – Nyamnyam.. – Miféle inyekciót? De Camille megnyugtatta: – Nem. – Micsoda... mert az öcsém és a sógornőm nálam lakik. Mamadou egy köteg papírt vett ki a kosarából. milyen családom. és most megpróbálta kisilabizálni az egész vacakot: – Hé. – De hát hány gyereked van? – Nekem öt. meg a doktort is! És mi van még? – Ad egy injekciót – eresztette meg Carine. – Na nem. – De miért írtad ide mindet? – Hová? – Hát ide a papírra.. naggyon finomak.

. érted? Visszaadta Mamadounak az egész kupac papírt.. az a baj. – És ő miért nincs a papíron? – Mondd csak.. – Igen. – És mind a kettőnek rendben vannak a papírjai? – Persze! – De hát akkor külön is megcsinálhatják a bevallásukat. akkor honnan 18 . ezt akarom mondani már az elejétől. mindig igazad van. erre én megkérdezem. csak azt mondom. nehezére esett elképzelnie. ne húzd fel magad. hogy kihagyták a Sissimet. – Miért mondod. ahogy Mamadou így füstölög magában: „Azt mondta. milyen lehet egy „nagy segg” Mamadou szerint. nappal alszik. nem ismerek senkit a TB-nél. Camille. és jelenj meg náluk az anyakönyvekkel. Azt hiszem.. ha elmennél a TB-be az öcséddel. hogy ismered.– Várj csak. – Mamadou. mert vannak ott urak is. hogy tisztázd a helyzetet. de az öcsémnek aztán nincs semmije. Semmit. – Igen. vagy mi? Ezt kérdezem tőled már egy órája! Camille végképp nem tudott mit mondani. mert azt hittem. Voltak közte szórólapok. a világért fel nem emelné azt a nagy seggét! Camille magában elmosolyodott. hogy dolgozik! Autóutakat épít! – És a sógornőd? Mamadou az orrát fintorgatta: – Na. Hallotta. autókról készült fényképek és telefonszámlák is. az öcsém pedig éjszaka dolgozik. én mondom neked! Meg se mozdul az a gonosz dög. hogy magyarázza el. ami ide van írva. Mamadou. érted? – Értem. Életemben nem jártam még ott. ne húzd fel magad! Csak azért kérdeztem. a hölgyet. – Négy után? – Igen. – Igen. ez tök normális. – Dolgozik? – Persze. – Jól van. hülye! Ez a legkisebbik gyerekem. – Igen. hogy az öcsédnek és neked nincs jogotok egy bevallásban egyesíteni a gyerekeiteket. melyik hölgyet. a sógornőddel és az összes papírotokkal. – Csak azt akartam elmondani. na. Sissi. – Hányadik gyerek ez a Sissi? – Ez nem valami szám. Te hány gyerek után kapsz pénzt? – Négy után. – Az lenne a legjobb. de minek? – Mert azt hiszem. – Aha. de a sógornőm nem akar a TB-be menni. hogy ez az izé nem törvényes. a kis Sissi – háborgott Mamadou. mint minden fehér. Arra kérnek. te direkt csinálod. de te is olyan vagy. és soha nem hallgatod végig az embert! Camille idegesen fújt egyet. hogy a „hölgyet”? Melyik hölgyet? – Akármelyiket! – dühöngött Camille. ő aztán nem csinál semmit. és megkérnétek a hölgyet.

átkozott. haragszol? – Nem. Camille az ég felé fordította a tekintetét. a francba! Ő kérte. – Tudod. már megint ezzel szívatsz! Az nem a te vödröd. Mamadou nehézkesen felállt. lányok.. és Camille-ra mutatott. és bedobta a csatornába. megkérem az öcsémet. gyalog.” – Hé. Jó szerencsét odabent.tudja. te az úri negyedben laksz! – Menj a fenébe. Tessék! Ennyi! – Veletek megyek. Csak azt mondtad. megyünk? – Én is veletek megyek. – És ha nem is hölgy? Camille-t már-már elhagyta a hidegvére. de ha nem. és hozzátette: Felírok magának egy jó vacsorát. – Akkor holnap! – Sziasztok. nem haragszom. ez egy mindentudó asszonyság.. mintha meg akarná karmolni: – Te átkozott perszóna. Mamadou – mondta.. Camille elmosolyodott. az öcséd autóutakat épít. minek? Honnan tudjam? Hogy doktorosdit játsszatok. – Autóutakat épít... és felvette a hátizsákját. hát nem. jó szerencsét – gondolta. 19 . és leveszi a rontást. előbb add vissza a vödrömet. Camille Fauque gombóccá gyűrte a cetlit. ha soha nem volt ott. hanem az enyém! A tiéd piros volt! – Menj innen.. hogy adjam oda neked! Az orvos egy recept hátuljára firkantotta a mobiltelefonszámát. meg rontást idéz elő. ha elrendezed ezt az ügyet a kis Sissivel. – És nekem? – vágott közbe Samia – Nekem nem tudna találni egy pasit? Mamadou Samia arca felé kapott. – A TB-be? – Igen. utána beszélhetünk róla! – A francba. – Tényleg. menj innen – fújtatott Mamadou. – Minek? – Minek. amikor megjelent Samia: – Te jössz. A rendelő falépcsői megreccsentek a súlya alatt. – Na. itt a doki telefonszáma. honnan tudhatná. hogy segítesz. hogy csak hölgyek vannak? Vannak ott urak is. hogy idézze meg neked a szeretett lényt. aztán Camille-hoz fordult. hívjon. Úgy látszik. – Te is metróval jössz? – Nem. – Tessék. – Azt hittem. – És beszélsz a hölggyel? – Igen.

a veszekedéseik. mert az akárhová vezethetett volna.. és minden újabb napot felemelhetetlen súlynak érez. keveset beszélt. máris fullad. Olyan könnyed volt.. mert szomorú lenne. De nem volt bátorsága visszafordulni sem. Az előbbi háborgása. Nem akart az ő útjára lépni. a fizikai fáradtság. Hogy minden ébredéskor úgy érzi. hogy talán most mondott le az utolsó esélyéről. vagy ereje? Vagy talán ideje? Igen. Mert Mamadou hatalmas kacagása. csak a hátizsákja súlya. Olyan ügyes. Túl messzire. Ezt kellett volna elmesélnie az üzemorvosnak az előbb.. amelyben lemondta a meghívást. Az idő olyan fogalom volt. mert a kavicsok minden helyet elfoglalnak a gyomrában. Nem szögezi más az utca kövéhez. Fáradt volt. feloldhatná a homokkövet. vagyis végeredményben a folyadék. hogy hiányzik. és elmondani az igazságot. A könnyű. rosszkedvük. De nem azért. De Camille Fauque hazudott. aki háttal áll a képeken. Camille Fauque volt az a törékeny. nagyon könnyű Camille Fauque elindul tehát. szerencsére az üzenetrögzítő vette fel. hogy elmulassza ezt az egészet. hogy ehető dolgokat vásároljon. ideje – nyugtatgatta magát. de visszafordulni nem. amelyet a testében görgő kövek és kavicsok jelentenek. Nem akarta úgy végezni. Túl sok hét és hónap telt el már úgy. szédíteni. és az a másik. nehezebben lemérhető súly. élni. Bement a házában lévő szupermarketbe. Milyen kifejezést is használt? Hogy ő is „eleven lény”? Nevetséges: Camille Fauque nem volt eleven lény. Lassan mozgott. mint az anyja. az egymásnak adogatott cigik. mint a többiek. Nem bánta. hogy újra lélegezni tudjon. Mindenkit hamis nyomra vezetett. Hazudni. És tulajdonképpen ez volt az oka annak. és Mamadou nevetéséért. nagyon messze. nappal pedig kavicsokat rakosgatott egymásra.. aki éjszaka dolgozott.Camille Pierre-hez és Mathilde-hoz volt hivatalos vacsorára. hanem azért. igen. Igen. hogy ő is van olyan derék leány. A doktor jóakarata iránti tiszteletből tette. mint a többi. a Toucleannál végzett idióta munkája. de felmerült benne. 20 . lökött viháncolásuk. vagyis azért eszik olyan keveset. Hogy az őt körülvevő világ cseppet sem fontos. Nem volt szabad hinni az előbbi. látszólag könnyed jelenetnek. Aztán sírna egyet. Josy Bredart. hogy Camille hallgatott. és segítené. abszurd monológja. bár ő sem hitt benne. és figyelmesebbnek. de jelentkezett. ha szólították. amikor majdnem belevágott. nagyon mélyre és nagyon sötétbe. amelyben megpróbálta meggyőzni magát róla. Neki is rá kellett volna könyökölnie az asztalra. Vajon meghallgatta volna az a fiatal orvos? És megértette volna? Egészen biztosan. vegytiszta hazugság volt. Volt egy pillanat. illanó fiatal lány. Ha lett volna hozzá kedve. Elmondani. Az orvos türelmesnek látszott. Most mégis eszébe jutott az orvos. Carine zavaros történetei. és kényszerítette magát. mind élni segítették őt. Camille Fauque szellem volt. amelyet nem tudott tisztelni többé. és nagyon kecsesen tudott kereket oldani. hogy azért nem eszik. A könnye. hogy nem élt bennük. Talán mégiscsak el kellett volna neki mondani. Hagyott nekik egy üzenetet. nehogy észrevegyék. és még ki sem nyitotta a szemét. kavicsot fal. hogy eldobta a telefonszámát.

– Ó! Á! Bocsánat! – A fiú a kezét tördelte. – Talán az udvarban lakik? – Hát. Leemelt valamit a polcról. a fejét rázta. Furcsa.. Inkább a tető alatt.. húzta az időt. Elfelejtette a kódot? – Nem.. a fiú gyorsan kinyitotta a belső üvegajtót. hirtelen kilépett. kérem. vagy sajnálja. hórihorgas alakot.. aztán visszajött. Most meglátta azt a fickót a házukból. Camille nem tudta. mire sikerült döntenie: vett banánt. majd amikor már majdnem rákerült a sor a pénztárnál. de rögtön vissza is tette.. négy joghurtot és két üveg ásványvizet. 342B7. igazán. hogy nem. nincs semmi baj. bocsássa meg. – Sajnos. – Talán megváltoztatták? – Úgy gondolja. A fickó megpróbálta leakasztani a táskája fülét a kapu sárgaréz kilincséről. azt a különös. kisasszony. nekinyomja a bokámat a falnak és nagyon fáj. szorongást és gyötrelmet okozott. én. hogy nevessen rajta. én nem arra megyek – mondta Camille és az udvar felé mutatott. Milyen szédült! Pedig. A fiú most is ott dünnyögött a kaputelefon előtt. Amikor már az előcsarnokban voltak. akiknek majd' megszakadt érte a szívük. – Semmi baj – mondta Camille. átemelte a karját fölötte. balsors! Ugye nem okoztam túl nagy fájdalmat? Milyen ügyetlen vagyok. amit egy perccel korában visszatett. az ördögbe is! Legalábbis azt hiszem.. és hátulról alaposan fejbe vágta. – Nem. és megint visszatette a holmit. – Ó. Camille végül könyörgőre fogta: – Lenne olyan kedves. – Na. – Baj van? – kérdezte Camille. de valahogy elvétette a mozdulatot. milyen szédült vagyok. szomorú bohóc volt.Többször is körbejárta a polcokat. ugye? Szörnyű alak volt. hogy. Camille látta egyszer. mert feltartom. hogy Camille akadálytalanul beléphessen. vörös vitorlavászon nadrágjában és széles karmozdulataival. – Ó. dadogva beszélt az eladónőkkel. Nem is értem. – Jó estét. nem igazán. 21 . Elnevette magát. feltartom. A fiú gyorsan maga elé akarta engedni Camille-t. és minden találkozásuk csak bonyodalmat.. majd meglátjuk. és belökte a kaput... és megvette ugyanazt az üveg majonézt. hogy kiment a boltból. mintha Camille most jelentette volna be a világvégét. Szívfacsaró volt az egész. tulajdonképpen még nem tekintettem át ebből a szemszögből a dolgokat. Istenem. A fickó nem mozdult.. ragtapasszal foltozott szemüvegével.. és felemelné a lábát.. pedig én is ugyanezt a számot ütöttem be. komolyan? – Ezt úgy kérdezte. bocsásson meg nekem! – Semmi baj! – mondta Camille harmadszor is. Camille néha az utcán vagy a ház kapuja előtt is összefutott vele.. Az ajtó kattant egyet.. mert látja. Beteges félénksége. nyakatekert beszédstílusa és széles karmozdulatai szörnyen kínossá tették a vele való találkozást.. újra levette. arrébb ment egy pár lépést.. visszament.

Egyszer egy éjszaka ugyanis megállt. Caplatott a lépcsőn felfelé. egy cselédmanzárdban. és egy nyitott macskakonzervet tartott a kezében. A szoba apró volt. Át volt fagyva. „Hogy néz ki?” – kérdezte. De ami a többit illeti. amikor belökte ennek a lomtárnak az ajtaját. Jól emlékszik. pizsamában és vadászcsizmában volt. hát. és úgyis ellopják tőlem. mint a tenyerét. hogy néz ki a macskája? A fickó megmerevedett: „Honnan tudnám? Nekem soha nem volt macskám!” Camille majdnem felrobbant. hol is van. majd megfúlt a hőségtől. tele mindenféle kacattal. ez a festőkészletem. De nem panaszkodott. mert elképzelte a rá váró pokoli hőséget. egy emeleten sem. és beletelt néhány másodpercbe. „Az úri negyed.. Camille-nak most eszébe jutott. így is lehet nézni a dolgokat! – Jó éjszakát. és a fejét ingatta. egy bizonyos értelemben tényleg menő helyen lakott: ha felmászott a kisasztalra és derékig kilógott az ablakon. Egy proccos ház hetedik emeletén lakott. jobbra megláthatta az Eiffel-torony tetejét. Tanácstalanul nézelődött.– Ó! Ez nagyszerű! Igazán mulatságos lehet! Camille elfintorodott. Mielőtt munkába indult. mert abba beledöglöm. milyen zavart képet vágott Pierre Kessler. hogy egyszer éjszaka – mert általában az éjszaka közepén jött haza – az előcsarnokban találkozott vele. és egy kis táskát nyújtott feléje: – Pierre! Ezt muszáj elraknia nekem. Amikor Pierre egy héttel korábban a küszöbén rátalált a kiéhezett. Megpróbált nem megállni. és nem tudott többé elindulni.. maga után vonszolta az ásványvizes üvegeit. „Sajnos nem tudom. ez ám az úri negyed. Pierre először megijedt. csendes és riadt Camille Fauque-ra.. Milyen igaz. – Camille! Te vagy az? Camille felzokogott. – Pierre! – Ki az? – Pierre. amikor szép idő volt. mire rájött. mert több mint egy éve itt lakott. amikor meglátta a lépcsőházban álló sápadt árnyékot. kisasszony – kiabálta utána a fiú. és átnyújtotta a kulcsot. mindent. A negyediken leült a lépcsőre. és majd kiköpte a tüdejét. Lökött ez az alak. minden csurom víz volt. Ez a fickó határozottan lökött volt. és vele együtt körülnézett az udvaron. mocskos. beledöglöm! 22 . Amikor felébredt.. Camille már három napja az utcán aludt.. és most felsóhajtott.. – Ez inkább nyögés volt. szörnyen érezte magát. – Igen. Hallja. – Ki maga? Felkapcsolta a világítást. Mindent. és megkérdezte Camille-t. és rálépett az odújához vezető százhetvenkét lépcső közül az elsőre. hogy nem. mit mondott Carine.„ „Nem tudja. mert még ez a bagolyvár is több volt. az nem igazán volt menő. télen pedig vacogott. Mindent ellopnak tőlem. Ismerte már ezeket az időjárási viszonyokat. Amikor esett odakint. mint amiben reménykedhetett. a vihartól félve becsukta a csapóablakot. Tudja. és gyorsan elindult felfelé. és elaludt. Camille mondta. csak állt. a fejét a térdére ejtette. és mivel a ház a Marsmezőre nézett. és még jobban megijedt. hogy nem látott-e egy macskát. Nem akarom. – Üdvözölje a nevemben a kedves szüleit! A szüleit. hátha megtalálják azt a bizonyos cicát. Soha. anyám. hogy ellopják az eszközeimet.” – Camille-nak eszébe jutott. mint ma is.

Valóságos áldás volt ez a két ember. és nem kérdeztek tőle semmit. – Igen. – Mathilde magához ölelte – Igen. – Szó sem lehet róla – jelentette ki Pierre határozottan. Camille másnap éjszaka ébredt fel. és lefektették a belső szobában. amit nem adott el. mielőtt Camille elment tőlük... – Tessék. Levetkőztették. – Magaddal viszed. hogy eszébe jutott az ifjúsága. Sírva fakadt. és Mathilde előhúzott egy nagy táskát. 23 . és nagyon halkan eresztette tele a kádat. ágyneműt.. majd kihúzta az ágy alól a kis skótkockás táskát. Camille elájult a küszöbükön. és rázendített a Bohéméletre.Pierre azt hitte. de jobbnak látták békén hagyni őt. nehogy felébressze őket. egy elektromos főzőlapot és egy minihűtőszekrényt vásárolni. néhány edényt. rendben leszek. Semmi keresnivalója nálunk. nem tudom. A lépcsőjárás kifárasztotta őket. tele csodálatos ennivalóval. Mathilde elkísérte Camille-t egy önkiszolgáló lakberendezési áruházba. hogy ellakhat a szülei hajdani lakásához tartozó manzárdszobában. nem. Pierre Kessler odahúzott egy széket az ágya mellé. Pierre és Mathilde ugyan nem aludtak. Néhány napig maguknál tartották. – Mi történt? – Fogalmam sincs. Műanyag poharakból itták a pezsgőt.. matracot. – Nem akarod megtartani a kulcsainkat? – Nem. nem. Camille nemet intett: – Inkább itt hagynám. és elszörnyedve nézte. – De nézd. – Menni fog. félrebeszél: – Camille! Miről beszélsz? És honnan jössz? Gyere be! Már Mathilde is kint állt az előszobában. – Köszönöm? – Igen. – Van pénzed? – kérdezte tőle. de Pierre-ék nem erőltették. nagylány? – Igen – felelte Camille a könnyeit nyeldesve. kijelentette. – Ne mondj semmit. A pezsgőnek és az oldott hangulatnak köszönhetően fel mertek tenni néhány kérdést. Néhány nap múlva meglátogatták. a köszönöm elég lesz. Pierre felajánlotta. Én. – Alszik? – Azt hiszem... Camille egyikre-másikra felelt. Pierre nevetett. mit mondhatnék. amely hozzájuk vezette Camille-t. segített neki lámpát. lerogytak a matracra. másoltattak neki kulcsot. milyen állapotban van! – Csssss.

Soha. hogy ebben az évben máshogy kellene beosztani az idejét. mire sikerült. kiről beszélek. – Rajzolj. van-e fogalmad róla. de mivel ez a harmadik üzenetem múlt kedd óta. Több papírt is eltépett. Ma-ma. és befagy a seggünk! Úgyhogy ne nyavalyogjatok. hogy mindig úgy tekintettünk rád. hogy úgy 24 . oké?” Most az egyszer igaza volt. – Azt hiszem. a jó gyerekek ezzel a szóval illetik azt. és megragadta Camille csuklóját. egyszerűen nincs más választásod. hogy lássa a napot. hogy így felhúzza magát egy vékony kis papír miatt. fesztelen mozdulattal bekapcsolta az üzenetrögzítőt. úgy.. hajlandó vagy-e velem ebéd-” Camille kikapcsolta a rögzítőt. – Az nem munka volt. sőt Mathilde már el is indult lefelé. Egyébként nem is tehetsz mást. Mert hogy van egy anyád. Camille. Dolgozott. Csak azt akarom tudni. Tényleg dögletes hőség volt. hogy eszedbe juttatom ezt a kellemetlen tényt. – Mint egy csodagyerekre. és tett egy ígéretet Mamadou-nak. és nekilátott cigarettát sodorni. Senkinek. Camille arra gondolt. Végül is szót fogadott Pierre-nek. amikor majdnem normális napja volt! Beszélt. és elengedte a kezét. Camille becsukta utánuk az ajtót. Most már muszáj dolgoznod. Pierre Kessler megfordult. Mindig van hiteled – ez állt egy post-iten. hamarabb lefeküdni. Őt magát is meglepte. Szeptember végén jártak. Ha jól tudom. – mondta Pierre. „Itt Mama – rikácsolta az anyja hangja – Nem tudom. Ez nem ér! Nem ér. nagyon is sokat dolgoztam az utóbbi időben. nevetett. Pierre megszorította a csuklóját. Tudod... fogta a dohányos szelencét. és közben véresre harapdálta az ajkát. mint a saját lányunkra. Annyira figyelt a mozdulataira. hogy szinte fájt. Törökülésben leült az ágyra.. Camille remegni kezdett. és még annyit mondott: – Dolgozz. És tessék. – Ne beszélj hülyeségeket. ugye tudod? Bocsásd meg. és a táska aljában a Sennelier művészellátó bolt katalógusára akadt. Borzasztó régóta nem ígért meg semmit. vagy mint egy cseregyerekre? Pierre rámosolygott. és hátralökte. egy gépből jövő néhány szó megzavarta a fejét. most éljük az utolsó szép napokat. De a keze elárulta. Most a szart pucolta ki mások után a vécéből. – Nem. aki a világra hozta őket. és egy hajtásra megitta a maradék bort. Nagyon sokat. vagyis szocializálódott. és ez tökéletesen megfelelt neki. Camille lesütötte a szemét. mintha nem is lenne fontosabb dolga a világon. Átverte az orvost. utána jön a tél. meghallgatott másokat.. Nem merte végiglapozni a katalógust. Camille. Szuper Josy figyelmeztette is őket még tegnap: „Ne nyavalyogjatok. amit az imént vett ki. lányok. és oda sem figyelve..Amikor indulófélben voltak. és keményen Pierre szemébe nézett: – Ezért segített nekem? Hogy ezt mondhassa? – Nem. és a napok szemmel láthatóan rövidültek. összerakta a babazsúr kellékeit. és visszatette a hűtőbe a joghurtot. hogy ilyesmit tervezget. és még délután felkelni. te is nagyon jól tudod! Camille felemelte a tekintetét.

terült el a földön. ízzé-porrá zúzva. 25 . mintha egy halom formátlan törmelék zuhogott volna rá...

lehajtotta a fejét.. Istenem. és visszament a bejárat melletti ruhásszekrénybe.. Franck. becsukta az ajtót. Nem vagyok postáskisasszony! A fiatalember megtörölte a kezét a kötényéről lógó konyharuhában.. mintha elvágná a torkát): – Ne nyúlj semmihez.. hogy visszahívom – felelte a fiú. – Semmi komoly? – Combnyaktörés. Lestafier! Vegye már át ezt a kurva telefont.. a csuklóját végighúzta a homlokán. újra felvette a telefont. utána felhív.... és odaszólt a szomszéd asztalnál dolgozó fiúnak (közben úgy tett. fiam? – Igen.. hogy már nem ott dolgozol. behunyta a szemét és több percig így maradt.. hanem Yvonne Carminot. Először a Grands Comptoires-t hívtam. főnök. – Lestafier! – Igen.. és sóhajtva nyúlt a kagyló után. főnök! – Hogyhogy nem? – Dolgom van. aki éppen egy darab húst csontozott. Nehogy letegye! Franck felállt. majd letette a telefont. 26 . hogy hívjanak később! A jóember megcsóválta a fejét. szemétláda. – Oké.. menj és rendeld meg a karácsonyi ajándékodat. a keze közé fogta a fejét. de nehezen találtalak meg.. – Várjon. elsápadt.. főnök. Levette a sapkáját. Paulette.. leült. Belépett az irodába. Nem a nagyanyád vagyok..5 – Lestafier! – Igen. főnök! – A nagymamája. papírt keresett az asztalon. és kijött az irodából. – Mondja meg neki. de mondták. különben. Franck végül a zsebébe gyűrte a papírdarabot. A főnök az üvegablakon át figyelte. amit az irodájának nevezett. Franck gorombán félbeszakította: – Mi történt? – Jaj. – Minden rendben.. – Menjen a fenébe. – Nagymama? – Szervusz. főnök! – Telefon! – Nem. hogy felírjon rá valamit.. nyissz. Mondja. – Carminot asszony? – Ó! Hú. Hosszú szitkozódás. nagyi van a vonalban. – Menj a fenébe.

Egy igazi tengeri nyúl! – Mondja. és ráparancsolt. – És ki készíti ma este a meleg ételeket? – Guillaume. és hozzátette: – Menjen. de az a baj.. hogy meg tudja csinálni? – Én. az gyakran előfordul az öregeknél... A segéde csak néhány perc múlva merte megszólítani: – Jól vagy? – Nem.. Franck visszament a helyére. – Egyedül? Mihez? – Mindenhez. A főnök elfintorodott. érti? A maga fejét szedem le.gen.. megegyeztünk? – Megegyeztünk. főnök. Combnyaktörés? – .. hogy ma este. főnök. az egyik a nyulai fölé. – Nem. – Biztosan menni fog? – Megoldjuk. Majd megint a helyettes séfjéhez fordult. még ma is itt van. menni fog. mit mondtál a főnöknek.. Guillaume nem értette. megcsinálom a délelőtti műszakot. ha az esti műszakban bármit is elcsesznek. egyetlen egyet is. – Súlyos? – Azt hiszem nem. – Hallottam. és látja.. Meg tudja csinálni. – Mi van vele? – Vasárnap visszaadom. Csendben dolgoztak tovább. hogy teljesen egyedül vagyok. odaintett egy épp arra járó fiút. – Ki állítja. de azt előre megmondom... – Lestafier! Menjen. főnök. és a késéért nyúlt. a másik a bárányborda fölé hajolt. – Valaki nagyon szereti a nagymamáját. főnök. és behunyta a szemét. és a pihenő alatt előkészítem az estit is.. akkor azt is tudod.. – A motor. – Az újat? – .. Az anyámnak tíz évvel ezelőtt tört el. ki akarja venni a mai napot.– Ó. – Mivel hallottad. hogy váltson köpenyt..gen. hogy miről beszéltem az öreggel. – Ha jól sejtem. Rendben.. 27 . ha csak egyetlen megjegyzést is kell tennem. de utána nagyon szeretnék elmenni. – Húha! – füttyentett a másik. – Biztos? – Biztos. Újra munkához látott. mosson előbb kezet! Nem a falujában van! – Menj a francba – morogta Franck. hallgatott. – Yes. ha békén hagyja. de jobbnak látta..

. Már akkor is nehéz volt a nagymamájára gondolnia és meglátogatni őt.Franck keserűen elfintorodott. amikor a főnök átküldte az utalványokat. csendet! Guillaume megélezte a kését. Ezután már nem is beszéltek. Tudta.. Alig tudott odafigyelni. és zaklatott.. Franck hosszabbnak érezte a műszakot.. – Akkor nem lesz szükséged a motorodra vasárnap. csak vakkantott. és ott lehet valamivel több. A kurva életbe. Majdnem sikerült túlsütnie egy marhabordát.. A dagadt Titi most turbózta fel a benzinmotort. leltárt csinált. – Hé! – Mi van? – Hol is van a nagymamád? – Tours-ban. Tehát egyedül maradt a konyhában a váltás alatt a mosogatófiúkkal. egy ronggyal megtisztíthatta a bukósisakját. mint máskor. és igyekezett nem megégetni magát. mint egy óra alatt. és sok különmunkát kellett vállalnia. Hogy a fenébe fogja tudni megcsinálni most. és meglehetősen zavart állapotban hagyta ott az éttermet. hogy ez beütött? Végül is. az öltözőben zuhanyozott le. – Csak ne köszönd. – Köszönöm. 28 . Ha minden jól megy. Franck Lestafier mosolyogva csóválta meg a fejét.. megállás nélkül káromkodott. A főnök hangja szakította félbe a beszélgetést.. kipróbálhatja az autópályán is. de azért kicsit megörült a lehetőségnek. hogy pár héten belül hatalmas csávába kerül. milyen szar helyzet! Már csak ez hiányzott! Most vett egy méregdrága motort hosszú lejáratú hitelre. – Köszönöm. – Csendet uraim. még ehet előtte valamit. hogy fizethesse a részleteket. amikor nem volt semmi baja. Átadta a maradékokat. Nem merte bevallani magának. és a zajt kihasználva odasúgta Francknak: – Akkor vidd te. ha meg akarod látogatni? – Másképpen is meg tudom oldani. Lenyúlom a séfhelyettesi posztodat. megszámolta a hússzeleteket és hosszú jegyzeteket hagyott Guillaume-nak. Majd akkor add oda. és félhangosan. ha meggyógyult. Nem volt ideje hazamenni. Boldog volt..

.. kopogjon be hozzám a nővérszobába. – Itt az unokája! – közölte vidáman az ápolónő. hova akaszthatná fel őket. ugye? – furcsán csengett a hangja. és körülnézett. de látnom kell a nagymamámat.. 29 . beszéltem az ápolónővel. amikor beléptek az ajtón. – Hogy hívják? – Lestafier. a pulóverét.. – Aha! – Az ápolónő intett a recepciósnak. nyugodtan beszélni: – Kérem. – Ugye mondtam.. hogy már vége a látogatási időnek. Röviden elmagyarázta Francknak a helyzetet. A recepciós hölgy közölte vele. mert nagyon zavarta a kórházszag. Franck letette a sisakját és a motoros kesztyűjét a pultra. Van benned egy szép darab ócskavas is. Franck ügyetlenül válaszolgatott. és.6 Valamivel hat óra előtt állította le a motort a kórház parkolójában.. Levette a kabátját. hogy. az operáció lefolyását. – Kérem. hogy megköszönje. – Na mi van? Már megint valami butaságot csináltál? Francknak emberfeletti erőfeszítésébe került ez a tréfás hang. Amit az ágyban látott. – Mi a probléma? Ez már ígéretesebbnek tűnt.. jöjjön vissza holnap reggel tíz után. a felső ajka egészen beesett a szájába. elnézést a zavarásért. hogy a műtét nagyon jól sikerült. és félig süket volt a motor zajától. – Jöjjön velem. – Nagyon meleg van itt. – Jól vagy? Az idős hölgy megpróbált rámosolyogni. Egy ápolónő lépett oda. Franck makacskodott. hogy visszanyerje a lélekjelenlétét. hogy mondjon néhány szót a beteg életmódjáról. Most érkeztem Párizsból. Behunyta a szemét. Franck még nem volt annyira magánál. ettől az arca szörnyűségesen behorpadt. hogy eljön! Most egyedül hagyom magukat. – Most majd bedugnak egy elfekvőbe. és nemsokára vissza kell fordulnom. különben nem engedik ki az épületből.. attól majd megszakadt a szíve. akit tegnap hozott be a mentő. és sírva fakadt. úgyhogy. a nő bekeményített. de nem sikerült. – Tudod. de ha elmegy. a várható gyógyulási időt. Azt hiszem. nem értjük egymást. figyeljen rám egy kicsit. azt mondta. Kivették a műfogsorát. ha megtenné. és megkérte. Először gyorsan megfordult. és megpróbált szépen.

. mert én is elbőgöm magam. hogy Párizsban szép az idő. leoltom a lámpát. Az nem elfekvő..... miért szakított a barátnőjével. 30 . és hallotta.. azt nem. Állati ronda ez a fény.. utána átvisznek egy utógondozó intézetbe.. nagymama. hogy meglátogatlak! Tudod. Az túl parasztos. – Nem. Utánozta az új lakótársát.– Még mit nem! Miket beszélsz! Itt maradsz még egy pár napig. akire rá akar hajtani... elmondta.. van egy szép motorom! – És nem mész vele túl gyorsan? – Nnnem.. és megfogta Paulette kezét. – Már most elmész? – Dehogyis! – Beszélj egy kicsit! Mesélj magadról valamit! – Várj. nagymama. mint egy teknősbéka! – Hazudós! Paulette a könnyein keresztül Franckra mosolygott. – Mielőtt elmegyek. mint egy kórház. hogy adjon ellene valamit. – Akkor mi megyünk el hozzád. – De azért mégis hagyd abba! Nem merte megfogni a kezét a csövek miatt. milyen fáradt. Paulette! – És ez hány napig tart? – Néhány hétig. hogy halad a főzéssel. olyan. Ez tőled is függ. meg efféle hülyeségeket.. úgy megyek. hogy a nagymamája csendesen nevetgél a sötétben. csak kisebb. de most aludnod kell egy kicsit.. Felemelte a fotelt. – Fáj. és áttért a személyesebb emlékekre és mélyebb titkokra is. és hogy hívják azt a lányt. Amikor pici korodban kificamodott a karod. hogy milyen színű a Suzukija. – Az normális. mert soha nem tudott ügyesen beszélni vagy mesélni magáról. és megérted.. – De nagyon fáj. áttette a másik oldalra. mire a nyugatra néző szobát lágy alkonyi fény árasztotta el. Ott kényeztetni fognak. – Ezt ne csináld. újra megtanítanak járni. – Nem. ha eljössz hozzánk. Semmiségekkel kezdte. beszélt arról. – Esküszöm.. aztán: hopp a kertedbe. – Franck! – Itt vagyok. Először nehezen találta a szavakat. Te sohasem sírsz. Franck felhúzta a rolettát.. – De nekem semmi kedvem Párizsba menni. szólok az ápolónőnek. hogy nem! Majd meglátod. De a lenyugvó nap fénye és nagyanyja kisimuló arca hamarosan megoldotta a nyelvét. de szennyezett a levegő.. és megsütöd a híres almatortádat.. – Te ugyan nem. akkor sem ejtettél egy könnycseppet sem. hogy miket szokott főzni.. Ügyesnek kell lenned! – És meglátogatsz majd? – Persze. Elmesélte. túlzol. majd elmúlik.

és elővette Paulette kórlapját. mert. otthon azonnal bedőlt az ágyba.. hogy elaludt. gyerünk.. Először feltett Francknak néhány hivatalos. – Köszönöm. és belefúrta fejét a párnába. gyakorlati kérdést. Paulette visszahívta: – Franck! – Igen? – Nem üzentem az anyádnak. – Csitt. veszek egy kólát az automatából. – Jól van? – Fáradtan. válaszolt az ápolónő kérdéseire. és hosszú ideig keringett elveszetten. – Jól tetted. – Nem evett semmit? – Nem. beszélt Takumi. de csitt! Rendben? Franck evett néhány falatot. milyen a légkör az étteremben. – Várjon.. tudod. van itt minden. – Igen. alvás. Amikor kilépett. Most nem. – Azt mondja. a főnök nagy pofájáról. majd fogta a menetfelszerelését.. – Csak a munkámat végzem. Mesélt néhány újságot Momóról és Mandel asszonyról. elmesélte... – Én. köszönöm. – Reggelre jobban lesz. – Jól tettem? Franck bólintott.. most már aludj.Franck beszélt arról. magával. 31 . a fiatal szakács ügyességéről és a szarvasgomba áráról. Azután elhallgatott.. – Akkor én is iszom egy pohárkával.. és az ajkára tette az ujját.. hogy fáj neki. – Ez jó lesz? – És maga? – Nem gond... Hazafelé hajtotta a motort. Hangtalanul felállt. annál hamarabb talpra állsz. Még igazán harcolhat egy kicsit. minél többet alszol. hogy egyszer egy miniszter bement hozzájuk gratulálni.. holnap jobb állapotban ébred. – A szardíniára értettem. Amikor már az ajtónál volt. Gyulladáscsökkentő is van az infúzióban.. Olyan sokáig tartotta magát... Nézze: van itt egy rakás sütemény. mert Paulette lélegzéséből rájött. Nem szabad letörnie. de Franck nem válaszolt. szinte mellbe vágta a neonlámpák erőszakos fénye. Végül az ápolónő csípte el. Leültette egy székre. De most már. Egy kupicával? – Nem. A fiókból elővett egy doboz szardíniát és egy csomag kétszersültet.

. Két kézzel. nem állok úgy. – Ezt most hagyd abba – fenyegetőzött Camille –. – Jól vagy? – Ezt miért kérdezed? Camille megkapaszkodott az asztal peremében – nem akart azonnal felpattanni. mert neked bezzeg van pénzed. mama – ismételte meg Camille szép tagoltan. hogy az anyja most lép be a Jade Paradicsom ajtaján.. ahová az anyja hívta ebédelni. mint akit megnyúztak. Az egyik asztalnál meglátta anyja görnyedt alakját. csak szólsz. kiment a mosdóba. Elszívott még egy cigarettát. A kagyló. és átment az utcán. A keze a zsebében – a zsebét a hasára szorította. ne kezdd már megint. sárgás lakkozással. kólát. szörnyű ronda. ha tudnálak. – Hát akkor mi vagy? – Ó. – Azért kérdezem. Az egyik ember balszerencséje a másik ember szeren. és úgy érezte magát. Egyébként akkor sem vinnélek oda. behunyta a szemét és mélyeket lélegzett. mama! – Meg se csókolsz? – Szia. Mélyet sóhajtott. az ég szent szerelmére. vagy rögtön elmegyek. Egy kis kávéházban könyökölt a bárpultnál. Istenien alakult a hangulat. Camille anyja hirtelen rikácsolni kezdett: – De azt ugye tudod. Amennyit te eszel. és megbámulta az utálatos dekorációt: a stukkókat és az ál-ázsiai domborműveket. Camille a bárpult tükrében látta. 32 .7 – Kávét? – Nem. kidobott pénz lenne az egész. azzal a vendéglővel szemben.. hogy lekapargassa a vart. jó? Camille hátrafordult. – Nem... hogy oda nélkülem is elmehetsz. – De én nem vagyok „általában az emberek”. fizetett. Általában kétrét görnyedve jött el a vendéglőből. De képzeld. és leült vele szemben: – Szia. szorosan fogta a poharat. Köszönöm. Ezek a – nem túl gyakori – ebédek mindig hazavágták a beleit.és gyöngyházberakások műanyagból készültek. és adok. Ha pénzre van szükséged. – Szép itt.. mert az emberek általában ezt kérdezik. amikor találkoznak. támolyogott. és egyenként felszakítsa a milliónyi apró heget. Mintha az anyja valamiféle aprólékos és valószínűleg tudatalatti szadizmussal azon lett volna. Camille apró kortyokban itta a kólát. hogy a Tour d’Argent-ba vigyelek ebédelni.

hogy így tetszel a fiúknak... Camille meg tudta volna csókolni.. amilyen. – Szép munka. Ne menjünk el ebbe az irányba. – Nem kellett volna életed végéig azt csinálni. a kisasszony dolgozó nő. sírdogált egy kicsit. koccints velem.. nem azért hoz az ember gyereket a világra.. Ez igencsak furcsa egy ilyen trehány személy részéről.. – Választottak már? – kérdezte a pincérnő. biztos lehetsz benne. ugye? Tisztára. Ha azt hiszed... Az anyja felvidult. hogy mókázzunk. És aztán mit jelent az. évődjünk. Éppen elégszer elmondtad nekem. – Mama. ha róla beszélek... amikor a lánya újabb sört rendelt. – Mit „mamázol”? Normális. Valami mást! – Szép munkád volt.. és az ujjával számolgatta őket. hogy „boldog”? Ez az új divat. ha aggódom érted. Az anyja szétterítette a gyógyszereit az asztalon. Olyan vagy. – Először is. lányom.. Vagy ezt teszi. és tudom. találj valami más témát. Most az egyszer nem mondtál butaságot. Boldog! Boldog! Ha azt hiszed. hogy azért születtünk. Így olyannak látom a világot. hogy még mindig meg tudsz lepni? – Stop. – Nézz végig magadon. – Jobban érzem magam így. amerre akarok. – Soha nem látogatsz meg. Jó étvággyal evett és elkomorodott. hogy nem hiszem ezt.. kérlek. hogy azért vagyunk a földön. Camille úgy döntött. Te azt szép munkának nevezed? Én egyáltalán nem bánom.. Nem eszed meg? – Nem.. amiről nem tudsz semmit. hogy lássa elsorvadni! – Akkor miért hoztál a világra? 33 . akkor nagyon naiv vagy. – És most? Most mit csinálok? – Mindig tiéd az utolsó szó. Nem folytathatjuk. hiszen nem voltam boldog vele. Az anyja szemrehányóan csóválta a fejét. Mama! Ezt nem folytathatjuk így. Tudod. mi? – jelentette ki az anyja győzedelmesen. – Arra megyek. hogy szívjunk. Jó iskolám volt. és pipacsokat szedjünk a mezőn. – Nincs még eleged ebből a sok szarból? – Ne beszélj olyasmiről... Jó munkája van! És milyen érdekes! Takarítónő. – Igaz! Gyerünk. – Túl sokat iszol. már réges-rég a föld alatt lennék. Kérlek szépen. mint egy csontváz. – Nem.– Ja tényleg.. és mindent elrontottál. – Aha! Nem szereted. vagy nekiugrik a torkának. Ha nem szedném őket. a fájós hátáról. mint az apád! Camille megmerevedett. honnan tudod? És miért nem veszed le ezt a szörnyű szemüveget? Itt nem süt a nap. és megfojtja. érted? Én legalábbis nem. hogy rámosolyog és megveregeti a kezét. a magányáról beszélt. – Mama. a hülye kollégáiról és a társbérlet nyomoráról.

mivel az csak a 8-as számú nagyjelenet látványos befejező része.. Beletörölte a cipőjét a lányába. Néhány sebtében összeszerelt kis mankót. majd megkérdezte. Camille sodort magának egy cigarettát. Fiatalkorában voltak olyan emberek a környezetében. hogy ne akarjak elmenni. és gondolatban néhány alapvető igazságot ismételgetett. és Camille anyja nem különösebben szerette a kínai vendéglők licsijét. A művésznő a kirohanással általában megvárta a desszertet. aranyom. – Csak egyetlen okot mondj.. köszönöm. Camille-nak jó idejébe telt.Camille még be sem fejezte a mondatot. mit kérdeztem? – Igen. ahogy máskor is: erősen összpontosított. mint az apja tizenöt évvel azelőtt. nem szabad a szívére vennie. Ez nehéz gyakorlat volt.. bundás gyümölcseit és túlcukrozott süteményeit. – És? – Köszönöm. de az is igaz. már nem voltak mellette. végtelenül jóhiszemű mondatot. Feljajdult. csúcsjelenete. Ez az ezerszer előadott és tökélyre fejlesztett jelenet nem sok meglepetést tartogatott: érzelmi zsarolás. A válaszod nem is lehetne világosabb. Úgy tett. két étkezési jegyet dobott az asztalra.. Mert Camille tudta jól.. ezeknek az abszurd és romboló beszélgetéseknek megvan a maguk értelme. és azok az emberek. Igaz. De ez sajnos régen volt. Nagyon. hogy továbbra is találkozzék vele. 34 . amelyek lehetővé tették. és ez nagy örömet szerzett neki. Elégedetten és jóllakottan. krokodilkönnyek és öngyilkossággal való fenyegetőzés. Segítettek neki. vagy összevissza.. felhívta a figyelmét.. – Hallottad. hogy túl messzire ment. hogy neki vajon mi oka lehet még arra. Camille pedig nagyon rossz állapotba került. már tudta. Mert sajnos Catherine Fauque tökéletesen így volt ezzel.. A váratlan kirohanástól semmiképpen sem szabad túlságosan megrendülni. Néhány végtelenül egyszerű. de mindig nagyon elégedetten távozott. hogy sértett ruhasuhogással rövidítette meg a találkozóikat. Aljas jóhiszeműséggel és löttyös győzelmekkel töltekezhetett. hogy ezeknek a kierőszakolt találkozóknak. Ebben a sorrendben. csak egyetlen-egyet. mire megértette ezt – bár nem egyedül sikerült rájönnie. Igen. hogy nincs is szíve. hogy ő is elhagyta. akik megadták a kulcsot anyja személyiségéhez. és elegendő bombát halmozhatott fel magában a következő találkozóig. és elment. és az anyja megtalálja bennük a számítását. Az anyja sírt. megvádolta. hogy ma egy kínai étteremben találkoztak. hogy élni akarjon. és mindjárt a nyakába zúdul a 8-as számú nagyjelenet.. de Camille már régóta összeállította a maga kis túlélőcsomagját. akik valaha őrködtek fölötte..

a szívverése felgyorsult. – Már zárnak? – kérdezte Camille. és elkezdte kisimogatni az alátétet. legalább lefoglalja. régen volt. Csitt – súgta magának – csitt.. – Azt akarja mondani. és várta. aki magában beszélt és nevetgélt. hogy elálljon a remegés.. Lassan. Áttette őket egy másik asztalra. Minden rendben lesz.. most a bárpult mögött állt. Gyerünk. Camille nem mozdult... és az egyik kávét rendelte a másik után. A fiatal lány. Cigarettázott. Az agya megnyugodott. Meg kell próbálnia. Kiemelte a fadobozt. Camille az öregre nézett. aki alaposan összelevesezte az állát. hogy egy igazi ház ebédlőjében ül. de nyitva vagyunk. hogy utoljára. durva és itt-ott foltos papíron.. A lány letett egy csészét az öreg elé. A poharakat törülgette. figyelte az öreget.8 Leszedték az asztalt. kislányom. itt a pillanat. miközben kihalászta a hosszú tésztaszálakat a pálcikáival.. 35 .. nagyon lassan többször is végigsimított a rossz minőségű. Hallgatta a konyhából kiszűrődő vízcsobogást és edénycsörömpölést. maradjon! Ameddig itt van. az arcához simította. Kinyitotta. kiemelt belőle egy kis szögletes követ. Látod. megy ez.. Az öreg elkomorodott. Meg kell próbálnod. és kivett belőle egy festékrudat. és az étterem lassan kiürült. Utána kicsomózta a kék vásznat. Lassacskán felengedett benne az anyja keltette szorongás. Igen. Már hosszú percek óta ismételgette a mozdulatot. érthetetlen válaszait. hogy rajtam szórakozik olyan jól? – Magán. Ne félj.. Maradhatok még egy kicsit? – Persze. azután újrakezdte idióta monológját. vagy akárki máson. a rádiót. Kér még egy kávét? – Nem.. Nézd. édes volt és langyos. aki kiszolgálta őket. A tenyerét néhány centire az asztal fölé emelte. a fel-alá kacsázó lány éles hangzású. amelyben két ecset pihent. amelyből erős szantálfa illat szállt föl. egy öreg ázsiai férfi. és az asztalra tette. Kiszolgálás már nincs. Félt.. egy kicsit elhallgatott. köszönöm. azután válaszolt: – Nem. de már olyan régen nem. itt vagyok. A terem mélyén egy fogatlan ember ült. nehogy kitegyék. Egy cigarettásdobozon és egy kávén kívül semmi nem volt előtte. és közös nyelvükön időnként néhány szemrehányó szót szólt az öreghez. és visszamosolygott rá. és hirtelen úgy érezte. Fogta a hátizsákját és belekotort – ott volt. most vagy soha. végül szétterített egy bambuszléc terítőt.

hogy mit csináljon. Először öt foltot festett. ő meg fogott egy vastag filctollat. és ne nézz rám. azután három. hogy miközben forgatod. Camille. Köztük. mint most. hogy felidézze a tinta színét. Az anyja parancsára zongoraórákra járt. hogy amikor kinyújtja a karját. * Gyerekkorában keveset beszélt.. tovább! Talán kétszázszor is. De az idős angol férfi ezt cseppet sem bánta. Camille utána rajzolta. Camille Fauque hosszú álomból ébredt – vele jött egy veréb. és várt még néhány másodpercig. most mégis csak négy jutott az eszébe: a kör. Felkészültél. mint a társai. a másik. Felállt. és elkezdte őrölni a tintát. Az apja nem sokkal ezután meghalt. attól kezd lélegezni. és csak itt. Hallani vélte öreg mestere szavait: Nagyon lassan forgasd a követ. a legfeketébbtől a leghígabbig. minden rendben volt. de gyűlölte. A tanárnak nem kellett keresgélnie a francia szavakat. majd az súgja az első vonást. utána többféle vonást is kipróbált. Több mint egy éve nem rajzolt semmit. hiszen látod. a rizs és a reszketés. és így szólt a pasztellkrétákkal játszó Camille-hoz: – Tudod. aki hetente egyszer órákat adott. Daughton úrral (ő Douguetonnak mondta). majd kissé meghajolt a bolond öreg felé. Ó! Még lassabban! Tovább. Elég. amikor a többi tanítvány már elment. Még a rajzórák alatt sem. Néhány csepp vizet csöppentett a palakőre. kicsi Camille. azután kettő. aki egyetlen mozdulatát sem hagyta ki idáig. egy napon. akit nagyon szeretett. Az anyja majd kitekerte a nyakát. Camille némasága megkönnyítette a dolgukat.. ne érinthesse az asztalt. azután egy egész seregnyi nevető szemű madár. Camille pedig könnyebben tudott összpontosítani. és nagy lelkiismeretesen minden billentyűre rárajzolt egy-egy ujjat. Amikor a tinta elkészült.. Egyszer a tanára elkésett.. hogy előhozza a távoli emlékeket. Ne gondolj semmire. vele sem beszélt.. még kevesebbet. Csak megmutatta. A hüvelykujja és a középső ujja közé fogta a vékonyabb ecsetet. A két vastag könyvet a székére tette. a következő hétvégén egy festőtanár címével jött vissza. az ad életet a rajzodnak. a szikla.A vastagabb kecskeszőrből készült. hanem a terítő sarkán gyakorolt egy kicsit. és az apja. hogy szinte mindet elfelejtette. hogy mindenkit megnyugtasson. Camille mégsem fogadott szót a mesterének. és csak az első vonás számít. és Camille nem nyitotta ki többé a száját. és bólintással vagy fejrázással mondott igent vagy nemet.. és nagy dolgokra készíted fel a szellemed. csendben mutogatta Camille-nak a tárgyakat és tanította őt újabb és újabb technikákra. kis bolond! A csuklódra figyelj. elemelt egy vizeskancsót és két vastag telefonkönyvet a pénztár mellől. a terítő fölé nyújtotta a kezét. És mégis. Az öreg. és rájött. meglágyítod a csuklódat. most bátorítóan behunyta a szemét. a tanár megtörte hallgatag egyezségüket. a jóval finomabb disznósörtéből. A mestere több mint húsz vonásra megtanította. hogy ki jut rólad eszembe? 36 .

ostobaságokat fecsegni vagy hosszú költeményeket szavalni. De sajna.Camille megrázta a fejét. ennél rosszabb nem történhetett volna velük! Csu Ta családja örökre elveszítette a nyugalmát. – Csu Ta nagyon boldog gyerek volt.. Na. énekelni.. hogy elmeséljem? Most már ránézett. Camille itta a szavait. Undorította. aki pedig megérte a pénzét.. Az édesapja és a nagyapja is híres festő és kalligráfus volt. egyik napról a másikra hihetetlen dolgot cselekedett. és ha valaki mégis megpróbált szóba elegyedni vele. hogy NÉMA.. hogy egy napon majd ő is nagy művész lesz. és a fiú apja belehalt a kétségbeesésbe. Megtiltották nekik. A rajz olyan szép volt.. Jé! Nézd csak. Belekortyolt a teába. Az öreg szánt szándékkal hosszú. – Nem hallom.. de a tanár éppen elfordult. – Mit csinált? – kérdezte a vékony hangocska. Camille. Elhiheted. amikor még nyolcéves sem volt. gondtalanul. – Tessék? – De igen – mondta végül Camille. hogy az anyja elhatározta. folytatta: – Hihetetlen dolgot tett. ki van itt? Doughton úr macskája éppen akkor telepedett fel az ablakpárkányra. – A Ming dinasztia hercege volt. hogy örökre elhallgat. mit szólsz? Még az illatát is! És Csu Ta édesanyja egészen biztosan nem volt elfogult. Soha nem találnád ki. Akarod.. rajzolt egy virágot. Ta nem akart többé szólni hozzájuk. Nem akarod. abban a boldog és biztos tudatban. amelyre szintén felírta. és nem szerették a festőket és az írókat. hogy kiakasztja a fogadóterem falára.. Elhatározta.. hogy mit. A férje és az apja is festő volt. mi történt? Amikor tizennyolc éves lett. – Egy kínai festő. amíg mindenkit megfutamított. gyáva alakok! Kiírta tehát a háza kapujára: NÉMA. aki elmegy a kép előtt. A tanár bozontos szakállába rejtette a mosolyát. Daughton elégedetten lehunyta a szemét. kicsi lány. sőt még a virág illatát is érzi az.. a mandzsuk elragadták a hatalmat a Ming dinasztiától. Csu Ta. Menjenek a pokolba! Mind! Rabszolgák! Hitvány. hogy a mandzsuk jó szemmel nézzenek rájuk. – Így nőtt. töltött magának egy csésze teát. 37 . és mintha mi sem történt volna.. akit úgy hívtak: Csu Ta. Megint a csészéje fölé hajolt. hogy kikapcsolja a vízforralót. hogy a rajznak köszönhetőn friss szellő tölti be a nagy termet. Camille sötét tekintetet vetett rá. Örökre. csacska beszélgetésbe kezdett vele. és a kis Csu Ta örökölte a tehetségüket. akkor az arca előtt szétnyitott egy legyezőt. hogy elmeséljem a történetét? Camille bólintott. és addig rázta. hogy fessenek és írjanak. érted? Soha többé egyetlen szó sem hagyta el az ajkát. – Válaszolj. egyszer. A mandzsuk kegyetlen és durva emberek voltak. látott már néhány rajzot életében. de olyan szép. növekedett Ta. Azt állította. szeretett nevetni.... és leült Camille mellé. egy egyszerű lótuszvirágot. Gazdag és hatalmas családból származott. Képzeld csak el. amely a tavon lebegett. hogy az őt körülvevő emberek mind megtagadták a hagyományaikat és a hitüket.

. és íme! Nézd. távol azoktól az emberektől. milyen nehéz neked otthon... Senki. és nézd ezeket a ködbe vesző hegyeket! Nézd. Csak egy vonás. és visszatért az első hullámvonalhoz. Camille. amit csináltál. Ó. hogy nem könnyű az életed. Camille mosolygott. és beletrombitált. de jól figyelj. mint a pihe. Rajzolt egy hosszú hullámvonalat. És ettől fogva így fejezte ki magát... Nem értette meg tökéletesen.– Csak az volt a baj. hogy legszívesebben megsimogatná őket az ember. majdnem rosszindulatúan méregeti: – Ezt te csináltad? Tehát a rajzából kitalálta. milyen dühösnek látszik ez a kacsa. tudod? Csodálatos! Szinte hallom a macskád dorombolását. körülnézett. És Csu Tanak. hogy többször is felemelte az ecsetet. zseniális ötlete támadt. Camille elhúzta a száját. És ezek a kiscsibék? Olyan édesek. fekete-fehér könyvet. hogy megsimogassa. akik elárulták. Milyen egyszerű. – Ezt te csináltad.. és leült. meg hat kicsi vonalat. milyen szép. hogy a tanára furcsán. de nem rajzolhatott macskát bajusz nélkül. hogy téged is megtanítsalak úgy rajzolni. – Akarod. Camille szégyenkezve odasomfordált hozzá. és amikor visszafordult. majd egy hosszú ficamban leeresztette az ecsetet. nagy zsebkendőt húzott elő. a rajzain a tinta olyan. Elutazott a hegyekbe... légy szíves. és felemelte a karját. ráadásul rossz festő is. Megnézed őket? Levett a könyvespolcról egy nagy. A tanár sírva fakadt: – Csodálatos. és letette Camille elé: – Nézd. A tanára éppen nem figyelt oda.. hogy rajzolta meg a ködöt. felemelte az ecsetet. egy pontot. Utána odament hozzá. el tudom képzelni. ezért csalt egy kicsit. egy másik pontot. Sokáig gondolkodott. – Hallgass ide. és azt hitte. Ez pedig lehetetlennek tűnt. és elmesélte a nagyon fontos első vonás történetét is. észrevette.. és így tartotta a kapcsolatot a világ maradék felével: a rajzain keresztül. hogyan kell fogni az ecsetet. Nézd. hogy megtanítsalak? – Igen. csak az üresség. Egészen lágy. hogy a rajzhoz hozzáfesthessen egy nagy fekete pontot. Inkább nem fogadott szót neki.. és rajzolni kezdett. és Camille a valósághoz hűen végül még egy finom derékszögű keretet is rajzolt a macska köré. Tudom. Amikor mindennel készen voltak és Doughton még elmagyarázta. Malcolm. hogy senki nem tud önkifejezés nélkül élni. én csak egy vén trotty vagyok. – Akarod. akinek – mint mindenkinek. kicsi lány. például neked és nekem is – sok mondanivalója volt. mit rajzoljon. 38 . Camille? – Igen. Lehetetlen. Festékfoltos.. egy púpot. – Gyere ide. Mintha nem lenne ott más. Camille kicsit megzavarodott. hogy az egész rajzot egyetlen ecsetvonással kell megrajzolni. a modellje még mindig az ablakban aludt. ahogyan ő rajzol? Camille bólintott.

De te nem akarod megvárni. hogy a következőt neki rajzolom. és rápillantott az alátétre. Camille felállt.. nagyon bolond. de ő is megbolondult. megbolondulnak. – Megengedi? – kérdezte a lány.. Az ecsetjeit és a vásznait vele temettem a földbe. A nevem valószínű nem sokat mond önnek.. akik abbahagyják a beszédet. Eileen Wilson Camille elsírta magát. ugye? Mondd. hogy Cecil két hónapja innen itt hagyott minket. boldog lesz. ha rá gondolva használni. és nagyon. néha egy egész élet munkáját követelte ezektől a mesterektől... amelyet egyébként most is használt. és az első rajzot leejtette a földre. a pincérnő legorombította. ne sírj! Tessék. Az a szomorú hír mondok önnek. megkért. és újra el kell kezdened beszélni. Nem. ezt nem mondtam az előbb. amit maga rajzolt. Valamikor nemrégiben ügyetlenül átkötözött kis csomagot kapott. egy levél. – Majd hozzátette: – A dédnagybátyám. mint Csu Ta idejében. odajött az üres csészéért. A lány visszament a bárhoz. 39 . Csak öreg korában találta meg a lelki békéjét... hogy.. A rossz minőségű papírterítő felhólyagosodott. Az öreg sírva fakadt. – Mondja meg neki.. de ez még nem ok. Ma már nem olyan világban élünk. Egyetlen színt használhatsz. Tudom hogy tetszeni fog hogy elmondom (bocsássa meg a szegény franciámat) hogy Dartmoor megyében temettük el amit nagyon igen szeretett. Játssz a kontrasztokkal. Camille hátradőlt.. akkor sokkal könnyebb leveleket kell rajzolnod nekem. amíg öregasszony leszel. Egy csomag tiszta terítőt adott Camille-nak. Camille éppen egy bambuszerdőt rajzolt. A leveleket rajzolta meg a legnehezebben. és soha senki nem fogja látni a szép rajzaidat. Muszáj. aki az ön rajztanára volt régen. Ez még nem ok arra. Jobban kell koncentrálnod.. de a barátja voltam Cecil Daughtonnak. és szaggatottan.. hogy nem! Te nagyon tehetséges vagy. egy egyszerű. – Mit mond? – Azon dühöng.. azt. mellette egy levélke: Jó napot. nagyon boldogtalan. és túl gyorsan beitta a tintát. Mielőtt meghalt. hogy egy napon kifaragjam a te pecsétedet is. amikor megpillantotta öreg tanárja kínai festőkészletét. Ha azt akarod. és nagyon boldogtalan lett. hogy nem láthatja. Van valami. Például Csu Ta is. Camille. Nagyon.. Kicsikém. Azt hiszem. és szigorúan nézett Camille-ra.. amit el kell mondanom: azok. és magyarázott valamit az öregnek. de. érdes hangon odaszólt neki: – Várj egy kicsit. tudod? Te vagy a legtehetségesebb tanítványom. érted? Máskülönben bezárnak az igazi bolondok közé. és mégis mindent megmutathatsz vele.. A beszélgetést Camille anyjának érkezése szakította félbe. hogy adjam magának ezt..és hallottam a papádról is. Agyvérzése volt.. Még nem szedtem össze a holmimat. mire az megnyugodott. szélben himbálózó levél több év. itt a zsebkendőm.. * A pincérnő kíváncsi lett. egy temetőben amire a látás nagyon szép. Eileen Wilsonnak hívnak..

de mezítláb.. – Szeretne inni magával egy szakét. és egy rántással kinyitnia az ajtót. az öreg haragudni fog. Persze sok részletében nem tetszett neki. és megszemlélte a munkáját. panaszos kiáltást hallatott. Felkelt. hogy. aki az öregre hasonlított. Az öreg locsogott. a kamaszfiú pedig összeütötte vele a tenyerét. Amikor a pincérlány visszajött a konyhából. Camille komolyan hallgatta. és szomorú lesz. utána a család többi tagja. és nevetni kezdett. Sírt és nevetett egyszerre. de a kis ember boldognak látszott. középen lepecsételte.Camille alaposan megnézte. egy hegyfokon. Hoppá. sziklákat. Nehezére esett felállnia és összeszedni a cuccait. a lánynak kellett odamennie.. Az öreg felordított. A férfiak a vállát veregették. – Hú. hogy el fogja mesélni az életét. és mindenki a maga módján köszöntötte Camille-t. Utána hátradőlt. Utána mindenki visszament a helyére. – Nagyon sajnálom – mondta Camille –. előre-hátra dülöngélt. majd visszament a rajzért. mint egy sportoló. elvette a csészét az öreg elől. A lába mellett csörgedező patakocska. felhajtotta. ezért Camille egy tányérral kitámasztotta a rajzot. kinyitotta a kis cinóberfestékes üveget. de a háttérbe ködben úszó hegyet rögtönzött. rendben? Akkor jön enni. és visszament a konyhába. és végül Csu Ta kis házacskáját. – Jobb. ugye? A lány nevetve bement a konyhába. majd gyors vonásokkal megrajzolt egy vidám kis emberkét. és a lány két kis poharat tett le eléjük. Az öreg nem reagált. a pénztárgép mellől odahozott egy vastag keretes szemüveget.. – Mostantól érezze magát nálunk otthon. Ha nem jön. hagyományos ágyékkötőben. majd újratöltötte. Most csak ketten maradtak. mögötte néhány kisfiú szaladt. Túláradó szeretettel nevetgéltek. Camille még soha nem járt Ázsiában. Gyermeki. és csak bólintott. Az öreg Camille-ra köszöntötte a poharát. 40 . kristályos és vidám kacagással. azt hittem. ez nagyon erős. és letette elé. A lány egy intéssel elhallgattatta. mert Camille bolondul vihorászva mindenáron az utca felé próbálta kinyitni. és a karját összefonta a mellkasa előtt. gondolta Camille. az öreg hosszú. Az öreg szertartásosan előrehajolt. amikor csak akar. Egy másik üveggel jött vissza. nyilván bakot lőttem. – Szuper! A lány kihozott egy üveget a konyhából. miután ezer hajlongás után végre búcsút vett az öregtől. fenyőket. két negyven körüli férfi és egy kamasz fiú. Egy érett dáma. amikor az öreg feléje kínálta az üveget. igazán boldognak. és becsúsztatta a Nike sapka alá. kiabáltak és hajlongtak. – Semmi baj – mondta Camille. és egy rizsföld mellett futott.. Amikor a kijáratnál állt. a lány felsóhajtott. Nike sapkájában és a saját felöltőjében rajzolta meg az öreget. ha tudja. és jobb oldalon.

felszedtél egy pasit? – Igen – vallotta be Camille szemérmesen.. lányok. És hány éves? – Kilencvenkettő. tökrészeg volt. Samia lelkesen nekiesett: – Na mi van.... – Nem. És milyen? Helyes? – Állati helyes. – Hú. 41 . Camille vihorászva indult dolgozni. hány éves? – Oké.Amikor Camille megérkezett a munkába.. Josy az órájára mutatott. Ha méltóztatnátok. hülye. – Na ne izélj.. – De tényleg? – Tényleg. ez durva. a lába beleakadt a porszívó csövébe. nem igaz.

és a fotelben összegömbölyödött nagy csecsemő felé intett a fejével. – A kurva életbe. Jaj. amikor felébred. Alighogy a kölyök megtanult járni. hogy a kabátja ne csússzon fel a mellkasán. az arca néha eltorzult. Behunyta a szemét. De itt ám. hogy a kurva életbe? – Ó. túl sok a bánat. A kertben.. Úgy tántorgott le a sarki bárba. azonnal rohanni kezdett. hogy egész életében csak őt kellett keresgélnie. Nem merte hívni az ápolónőt. Olyan sokszor. Ezek a telefonszámok persze soha nem voltak érvényesek. Valahogy úgy érezte. büntette és vigasztalta. Voltak az életükben kemény. Paulette. miért mondod mindig. és elszundikált. összekulcsolta a kezét a hasán. Amikor behozták az ebédet... Elringatta drága kis unokája szuszogása és a feltoluló emlékei. És csak az övé volt.9 Több mint három hét telt el. csípje meg a kánya.. motorra kapott. hogy odaadhassa Francknak. és mély álomba merült. egyébként is Franck felébredt. a fájdalom. Paulette a szájára tette az ujját. Elment. már öt óra? – Nem vagy éhes? 42 . egymás után felhajtott két-három kávét. ölelgette. Pedig ő igazán mindent megtett. nagyobb korában a bárokban. leszidta. Franck minden vasárnap kisegítőként dolgozott egy másik étteremben. most pedig azokon a papírfecniken. A tekintetével kotlott fölötte. kora reggel óta Franck érkezését leste.. és óvatosan forgatta a villát. nagyon kemény pillanatok. erre nem volt szabad gondolni. és mosolygott. és hétfőnként meglátogatta a nagyanyját a kórházban. Paulette boldog volt. Olyan sokszor elveszítette már. Franck itt volt mellette. Francknak bezzeg be kellett állítania az ébresztőóráját. nehogy zajt csapjon az evéssel. és a fotel mintája belenyomódott az arcába: – Hány óra? – Mindjárt öt. mint egy zombi. Evés után nagyon óvatosan eltolta a tálcát. a Mars-mezőn. hogy felemeltesse vele az ágytámlát. amelyekre Franck mindenféle telefonszámot firkált. már öt óra? – Franck. Paulette álmodozott. Az ajka reszketett. a sajtadagját és pár szem gyümölcsöt. a tévé előtti mély fotelben. kész. De nem. a zűrzavar. biztonságot adott neki. simogatta. kenyérdarabokat. a szomszédoknál. Az éjjeliszekrényben eldugott néhány dolgot. a fák tetején. és vigyázott.. a haja égnek állt. de mindez nem volt jó semmire. hogy fel tudjon kelni. az istállókban. amit tudott! Etette. leült Paulette ágya mellé a szörnyűséges fekete műbőr fotelbe. aki már átkerült egy utógondozó intézetbe a várostól néhány kilométerre északra. vége volt. és amikor kinőtt három szál szőr az állán...

. és elrakom őket. – Jól vagy? – Nem.. Paulette megint rákezdte: – A szerszámok.. hogy mikor mehetek haza. a madaraim.. de. hogy mi lesz a szerszámokkal.. Nagymama – mondta Franck gyöngéden – ugye nem fogsz megint pityeregni? – Nem. na tessék. Megyek.. – Na. Mutass egy bizonyos helyet. – Gyerünk.. nem fájhat mindenhol.. – Az normális.. mi van? – Nem találkoztam vele. nem szenvedhetem őket. nézzük meg a madarakat! – Itt nincsenek madarak. nem megyek el..gen? – Vigyél engem is magaddal.. – De az az öregfiú ott a felöltőben. Meg aztán egész héten esett. inkább csak szomjas.. mindenkinek fáj.... vörös hajú férfival. ugye? 43 .. Imádta a nagyanyja akasztófahumorát. és biztosan megrozsdásodnak.– Nem. forduljunk vissza. Na tessék.gen – mondta Franck kifelé mentében. – Elmész? – Nem. – Ó. megkérdezhetnéd tőle. Inkább mutass be a barátnőidnek. – Majd hazafelé benézek a házba.. – Nagymama. Nem tettem be őket a sufniba. Franck elmosolyodott. az nem rossz. De Franck már kiment a szobából. – Franck! – . – Például a fejem. talpra. Franck felfújta az arcát: – Figyelj. – Az ajtó mögött. Ezeket nem akarom látni. – Már megint mi a baj? – Fáj.. csípje meg a kánya! – Ha találkozol egy fehér köpenyes.. – Magas férfi. szemüveges és. és aggódom.. ahol fáj. – . Eszembe jutott a cica. – Mi van velük? – Meg kéne őket olajozni. Most kezdődik a tornaóra. – Nem. járok egyet. a ku. – Az nem lehet. – Jaj. – Hol fáj? – Mindenhol.. nincs olyan sok időm! És ebből nem is élünk meg. Hol a járókereted? – Nem tudom... öreglány. Itt csak keselyűk és egyéb dögevők vannak. – Na.. gondolta Paulette. ne kezdd ezt újra minden alkalommal.. Már nem bírom..

Ráadásul süket. rendben? Mert ha jól vettem ki. – Máris? – Igen.... nekem senki sem hozza ágyba a reggelit! – Felhívsz majd? Franck bólintott. – És hová? – A Moulin-Rouge-ba. – Rendben. azért néha sikerül telefonálnom. És csináld rendesen a gyakorlataidat. mint az ágyú. Holnap korán kelek.– Hülye. és egy percre leült a kertben. – De fura ötlet! – Ez a főnök. Franck hazafelé végig százhetvennel hajtott.. Ja. Hazajön. – Na. – Ne izgulj. és le is teheted. miféle fortéllyal dughatná meg úgy a lányt. megette az utolsó epreket. tényleg. akitől a húst vesszük. – Franck! – Igen? – Az orvos. nem tudom. – Csak annyit mondasz. a lány vihorászott. hogy moziba ne kelljen elvinnie. máris. Ha azt akarod. Moziba hívta Franckot. és képzeld. – Nincs időm. hanem a pizsamája. a főnök el akar minket vinni lumpolni. valami fickóhoz. fontos. és azon gondolkodott. hogy el tudok-e jönni a jövő héten. dehogyis! Limousin megyébe megyünk. A macska dorombolva dörgölőzött a lábához. hogy eltegyem a kapádat is. Franck elrakta a szerszámokat. És borzasztóan felvágós. Mindig elaludt a film vége előtt. hogy jónapot... a vörös hajú.. most elmegyek. megpróbálom elcsípni. de soha nem hívsz fel.. ne izgulj. – És akkor nem jössz? – Még nem tudom. – Mindig ezt mondod. nagyapó. – Rakosgatta egyik lábát a másik után.. és gonosz megjegyzéseket tett mindenkire: minden rendben volt. Franck tette az agyát. A mobil csengése ragadta ki a zsibbadtságából. a gyógytornász nem túl elégedett veled. Nem nagyon szeretett moziba járni. 44 . A nagyanyja csodálkozó arcát látva tréfásan hozzátette: – Látod. az nem felöltő. Egy lány hívta.. Azt mondja. – Tényleg? – Nem. – Tudom.

finom tojást adó tyúkok. csendes. hogy kergessék a macskákat. hogy ne veszítse el teljesen a talajt a lába alól. szerény. hogy ne fagyjon meg a hideg.. amikor a hideg belekezdett gonosz aknamunkájába. egy hifi torony. mint az áruk: a terhes lány a pasztellszínű tapéták között. és egy széntüzelésű sparhelt.. az ablakon kretonfüggönyök. a szögeket. vastag deszkából ácsolt tanyasi asztal. ráncos az arca. és ahová estefelé kiülne. és a kezét barna májfoltok tarkítják. Egy igazi ház. amely magába szívta az egész napi meleget. még öregebb. Egy csinos kis kert. Lesznek vendégszobái is a barátok számára. ahol egész délelőtt lassú tűzön fő a marhahúsleves. És aztán egy öreg fészer. a műanyag párkányokat. megcsodálta a szerszámokat. és keresett egy eladót. Lesz kis konyhakertje. hogy teljesen befúj a szél? 45 . olyan kis piros-fekete. mindig összeragadva közlekedő állatkák. tarkaszövésű szalvétagyűrűk zsibvására. besüppedt karosszékei. A konyhában hosszú. Egy meleg lépcső. arról sem. kemencéje. a kilincseket. no meg macskák. Élete mozsártörőjében éppen elég ideje volt megtanulni. A házikó olyan lesz. de egy dologban Camille sohasem kételkedett: egyszer. Utána átbandukolt a kertészeti részlegre. mint a gyerekrajzok házai: az ajtó két oldalán egy-egy ablakkal. hogy elmenjen egy Bricostore-ba. Camille elmosolyodott. lesz egy saját háza. járkált a polcok között. Fogalma sem volt. amikor már nagyon öreg lesz. gyomláló kapákat. A marhahúsleves. a karnisokat. veteményező vödröket és a színpompás vetőmagos zacskókat.. úgy lesné a hazatérő gémeket. Öregecske. mint az apukája. a szekrény fiókjában. Egy egész szombatot eltöltött ott.. A vásárlók éppen annyira elbűvölték. vizes szobában. mint most. mérőszalag a másik kezében. a veranda lépcsőjén bogarak szaladgálnak. A keze idáig mindig cserben hagyta. de addig is meg kellene valahogy oldania. megsimogatta a deszkákat. De akkor hogyan? Összeszedte magát. tyúkketreceket.10 November közepe felé. mi az a kreton. gumicsizmákat. ahol majd ugyanazokat az operákat hallgatja. a zuhanykabinokat és a krómozott csapokat. és kicsit javítson az életben maradási esélyein. akinek spirálfüzet volt az egyik. fiatalos nyugdíjas. és transzba esve bámulta a kesztyűket. Lehet. Ebben még nem volt biztos.. Nagyon szép volt a kis kunyhó az erdő mélyén. egy kis fémdobozban omlós sütemények. a csavarokat. fehér lesz a haja. vagy valami más. akik egymást ölték egy ocsmány falikar miatt. és kutyák. benne egy rézüst a lekvárfőzéshez. hogy nem szabad hinni a bizonyosságokban és a jövőre vonatkozó tervekben. a falaira felkúszik a vadszőlő és a futórózsa. Camille végre rászánta magát. ha nem számítana rá.. és talán jobb is lenne. élénken szökdécselő. és ez a sárga pólós fiatalember biztos tudni ebben segíteni: – Azt mondja. az lehetne a műterme. egy nagy tálalószekrény. és könyvek körös-körül. hogy kergessék az egereket. és ki tudja? Talán barátai is. a festékes dobozokat. Kis ház. Fehér terítők. de szerette ezt a szót: kretonfüggöny. hogy nem így fog bekövetkezni a megbékélés? De akkor hogyan? Camille hirtelen megrémült. a fiatal pár. hogy tetszene-e neki.. iszonyatosan sokára... és az a makkos cipős..

Camille úgy követte a fiút az egész áruházon át. Gyönyörűség volt ránézni is. tudja. erre egy férfi is jó. amikor Camille meglátott egy álkandallót: hamis parázs. – Akkor melyiket válasszam? – Hát. A fiú nagyon komolyan vette a feladatát. – És vannak görgői? A fiú belemerült a használati utasításba. – Van tűzőgépe? – Nincs. A fiú odanyújtott egy tekercs felszögelhető. hol alacsonyabbra csaptak benne a lángok.. – Hát. tartós. zsinórbehúzó. szögek? – Az sincs. és szabályos tanfolyamot tartott Camille-nak. Elindultak a pénztár felé a jótállási papírért. az olajradiátorokat és a konvektorokat.. beépített párásítás. fahasábok és lángnyelvek világítottak benne. ami egész éjszaka ugrál. olyan. blablaba. A Calor Oléója például nem rossz. csak az angolok képesek ilyen csúnya és giccses dolgokat kitalálni. ha nem bántom meg. és még büdös is. és a fiú szép lassan megtöltötte a kosarát. mechanikus termosztát. – Kalapács. ahogy gondolja. görgök! Igen.. és jól fűt. de nem ajánlanám: rossz vicc! – De.– Igen. szabályozható teljesítmény. mint egy igazi! 46 . – Velux tetőablak? – Nem. – Ez fantasztikus. – Ó! És ez? Ez micsoda? – Elektromos kandalló.. Camille odavolt a gyönyörűségtől. ez kell magának. Tudományos hangnemben méltatta. A fiú elmosolyodott. A fűtéserősségtől (1000 vagy 2000 watt) függően hol magasabbra.. infraszálas. – Hát azok az izék még léteznek egyáltalán? – Sajnos. és kandallórácsa is volt. mint egy kiskutya. kerámialapos fűtőtesteket. – Vegyen egy olajradiátort. – Izé. de! Mutassa csak! Egy Sherbone nevű angol modell volt. nem túl drága. magyarázta és hasonlította össze a légbefúvós. de nincs zsinórbehúzója. az ágyat ő is átmelegíti. kisasszony! – Szuper! Így odatehetem az ágyam mellé. mosható és vízálló habszivacs „ablaktömítő szalagot”.. – Várjunk csak. bukóablak. Hiába. hősugárzós. – Nézze csak. – Igen. – És mivel fűtsek maga szerint? – Most mije van? – Egy elektromos radiátor. – Csakhogy én sajnos nem gondolom sehogy. az nincs.

Három rajzmappa és.. Ne hagyja magát átverni! – Fogalmam sincs az euróról. Annyira megvadult. körülbelül három és fél ezer egy vacakért. egy matrac a földön. A fiú igazán jót akart. ugyebár... csak a lyuk fölé kell tennie az erre a célra rendszeresített penészes farácsot. de a hely. melyben Camille a megmaradt festőeszközeit tartotta. kérem! Még megfázik.. Néhány nap múlva elcsípte a házbeli szerencsétlen flótást: – Képzelje.. De egyébként meg mihez is kezdene a fizetésével? Az autóbuszon azon morfondírozott. – Nekem ez kell. a tűz mellé. Éppen magát kerestem. az ajtókeretre rajzszögezve: Louise Leduc. ahol élt. – 532 euró. és a szoba hajdani lakójának neve egy cédulán. kis tükör és kartondoboz konyhaszekrénynek. Egy debil játékszerért. egy halogénlámpa. nemigen érdemelt jobbat. Szomszéd egy szál se.. étkező és éjjeliszekrény egyben. de nem.. és kijelentette. a skótkockás táska. bár az ára a fél fizetését elvitte... a háziasszony leltárja. ez. Egy fogas a ruhásszekrény. Nem. a hölgy görbén nézett rá. mert Camille néha dünnyögő hangokat hallott a 12-es ajtó mögül. szép lila betűkkel. Valamelyik estére szeretném meghívni vacsorázni. hogy a hetediken lakik. ami rosszabbul fűt.– És látta az árát is? – Nem. rajta elektromos főzőlap. kit hívhatna el a kandalló felavatására. Camille nem bánta meg. Mi is van még? Ja. tegye vissza. Kellemetlen időnk van. – Ó. Két zsámoly. és két egymásra rakott kartondoboz a polc. hogy is mondjam. Egy mini hűtőszekrény.. a zuhany pedig a WC fölött.. Igen. Egy múlt századi pesztonka. ez minden. – Nem probléma – jelentette ki nagy merészen Camille. Tizenöt négyzetméter a tető alatt (de csak hat négyzetméternyi területen lehet kiegyenesedni)... Nem. íme. Egy kempingasztal. én. Az ő ajtaján lakat volt. Amikor megmondta. A taposós WC a folyosó végén jobbra. a tékozló tücsök behunyt szemmel nyújtotta át neki a bankkártyáját. kegyed az! Jó napot. nem semmi. hogy akkor 10 euróval többe kerül a szállítás.. De miért? Igazán. Ez nem volt semmi. nemde? – Ha maga mondja. – De nem. vagy talán egy szellem. hogy megrendelte a házhoz szállítást is. A fiúnak igaza volt. hogy megvette a kandallót. úgyhogy Camille. De akkor miért veszi le a sapkáját? – Hát. Magát. amely Camille mosogatója és fürdőszobája volt egyben.. – Pedig nem nehéz. a sarokban egy piszoárra hasonlító apró mosdó. 47 . mint a 600 frankos Calor. és nincs lift. van egy kandallóm! – Tessék? Ja. mert kegyednek köszöntem.. Ha zuhanyozni akar az ember. kisasszony. – Igen. – Engem? – A fickó megdöbbent. amely munkaasztal. nem volt semmi.

hogy nem szóltam a lakótársamnak. ez nagyon jó ötlet! Nekem nincs semmi ilyesmim! De mikor? Ma este? – Hát.. hogy nem akarok erőszakoskodni? Nem muszáj elfogadnia a meghívást! – Nem.. – Nyolc körül? – Pontosan nyolckor. Egy kis falatozásról.. tudja. – Értem.. – Hát. és a kabátgombjait morzsolgatta... – Ó. értse meg: nem az erkölcseiről beszélek. De maga ott lesz. Ott leszek.. terítékkel. semmi. Én. inkább azt gondolom. – Csak? – Nem. rendben. négy szalvétával és egy dugóhúzóval. Nem. – Rendben – motyogta a fiú –.. így van? A fickó lehajtotta a fejét. és nincs is otthon ma este. – Hé. nem? – Inkább piknikről van szó.... Ó. bár..... De ő is jöhet. – Feladom! – jelentette ki Camille. evőeszközökkel? – Igazából tányérokkal. nem mintha helyeselném.. ha már egyszer meghívtam! A fiú esetlenül rámosolygott.. – Hát. ugye? Camille megcsóválta a fejét. én. – Hé! – Igen? 48 .. nem. izé. Maga. – Egy olyan izét.. igen! El vagyok ragadtatva. vagy holnap.. majd meglátja. – Á. ígérem! A fiú meghajolt. minden felhajtás nélkül. nem tudom. hogy alkalmas-e rá. hozhatom a takarómat és a kosaramat is... Akkor rendben van? – Igen. – Nem tud jönni. Ő nem. hogy megoszthatom önnel az asztalát. tulajdonképpen nem is asztal. – Ma este. Egyébként soha nincs otthon esténként. és sarkon fordult. mert nem szólt róla a lakótársának. – Maga aztán nem könnyű ember! Hát persze. imádom a piknikeket! Ha óhajtja. Csak túl nagy megtiszteltetés! – Ó – Camille jót mulatott –. Kérem.. végül is... egy abrosszal. – Akkor holnap? – Igen. nem probléma. – Igen? – Azt akarom mondani. csak. ma este. Mert utána egészen a hét végéig dolgozom. – Nagyon jó. szóval. – Ő? – A fiú elcsodálkozott. – Nem. aki amúgy soha nincs otthon. hogy.. hogy ott leszek. nagyon is egyszerű az egész. – Nem lehetséges? – Nem. kisasszony. Szép lassan jéggé dermedtek kedvenc üzletük előtt.. – Milyen kosarát? – Hát a piknikkosaramat. nem. szóval túl nagy megtiszteltetés.– Ez micsoda? – Camille hirtelen nagyon fáradtnak érezte magát.. Először is nem tudom. holnap. ugye tudja..

hogy hallotta. balra a harmadik. mintegy jelezve. majd meglátja.– A cselédlépcsőn jöjjön. 16-os ajtó. A hetediken lakom.. 49 . A fiú megemelte a sapkáját..

. és a fejét beütötte a plafonba. – Lehetetlen. A kalap csak a hab volt a tortán. – Igazán itt él? – Hát. nem. – Teljesen? – Teljesen. van itt még valami... ez. – Gyerünk. – Persze. A dédnagybátyámé volt. igen. – Hogyhogy? – Azt hiszem. – Látta a kandallómat? 50 . hogy is mondjam. Szívesebben hoztam volna élő virágot.. világos öltönyt viselt. hogy bemutatkozzék. Camille nem hitt a szemének. – De ez nagyon kicsi. Kiment a folyosóra. Uruguayból valók. csodálatosan néz ki! A fiú elpirult.. persze.. nagyon csinos és festői. A fiú egy percre elhallgatott. Philibert Marquet de La Durbelliére – emelkedett fel. csinos.. piros csokornyakkendővel.. Igen. hanem az elképedés vette el a szavát. és azt gondoltam. – Nahát.. de tél közepén ez... – Ez mind? – Hát. igen. és egy óriási utazókosarat nyújtott át Camille-nak. – Kicsi... ez.. ez. – Tudja. jöjjön be. – És van beceneve? – Amennyire én tudom.. ugye? – Nagyon festői! – felelte Camille nevetve.. – Egész évben? – Egész évben. és egy rózsacsokorral jött vissza. és érezze magát otthon! A fiú olyan magas volt. csak jöjjön! Nahát. nem igazi virágok. – Ez csak egy zsirardikalap. el vagyok ragadtatva. – Ez a piknikkosár? – Igen.. nem? – Camille Fauque-nak hívnak. – Ez az! Lehetetlen.. de ezúttal nem a dadogás. – Igazán kedves. A fiú ezüstfejes sétapálcát szorított a hóna alá. Görcsösen keresgélte a szavakat. hogy rögtön le kellett ülnie. de várjon csak. – Nem.11 – Jöjjön.. hogy egy piknikhez.

sótartó. borsszóró.. ha erre nem válaszol. azon melegítették a hajdinalepényeket az elektromos főzőlapon. pácolt heringet és pácolt hagymát. nem nézett volna bolondnak? Camille jobbnak látta. – Mit szólna egy pohár borhoz? – Nagyszerű lenne! Camille-t elbűvölték a kosár kincsei. De akkor én meg kinyújtanám a lábaimat. Leterítettek egy terítőt a földre. nemdebár? Camille boldog volt. fogpiszkálós doboz. kávés. hímzett vászonszalvéták. – Philibert. megkérem rá. Camille nem tudott főzni. miért nem tudtam tegnap jönni. és olyan boldogok és vidámak voltak. Furcsa fickó. – Üljön az ágyamra. Minden egyes darabba belevésték a vendége családjának nevét. és isteni meleget árasztott. és máris. hány órámba telt. – Soha nem láttam még ilyen szépet! – Most már érti. hogy ihassanak belőle. a vihar miatt. – És van elég fája? – Tudja. Igaz. 51 . ezt nagyon is jól ismerem. Nem tévedett. úgyhogy az orosz fűszeresnél vette meg a vacsorát: kaviárkrémet. nagyon szép! Szinte egy angol farmon érzi magát az ember. Elég csak lehajolni. hogy a sok ablaknyitogatástól kihűlt a szoba.. lazacot.és teáscsészék. olajtartó. és egy öreg fedőből és alumíniumlapból elmés kenyérpirítófélét fabrikáltak. mint evett. Nagy óvatosan megtöltötték a dédnagybácsi összes előételes tálkáját. mire sikerült megtisztítanom és kifényesítenem ezt a sok holmit! – Megmondhatta volna! – Azt állítja. cukortartók.. halkések és egy csokoládéskanna. – Szép. hogy ha azt hozom fel kifogásul: ma este nem jó. Kényeskedtek. kompótostál. Ha tudná. tényleg! Nagyon szép! – Philibert visszaült. Camille – mint általában – most is inkább ivott. és Philibert Ezésez megterített.– Á. Ha látná a szüleim erdejét vihar után. és nagyon vigyáztak.. aranyozott ezüst evőeszközök és kristálypoharak. szószostál. mint két gyerek. de tökéletes lény.. aki nagy komolyan ebédet rendez a babáinak. Minden volt benne: porcelántányérok. hogy semmit ne törjenek el. Törökülésben leültek. A vodka az esőcsatornában volt. nem zavarja. – Sajna.. de a kandalló pattogott. Valóságos csapás! De mi ez itt? Csak nem egy tölgyfahasáb? – Bravó! Egymásra mosolyogtak. és csak ki kellett nyitniuk a tetőablakot. nem? – Csodálatos! Legalább jól melegít? – Tökéletesen. mert egészen elgémberedtem. fel kell frissítenem a piknikkosaramat. ha rágyújtok? – Sőt. hosszú lábait kinyújtotta a műanyag lángok felé – nagyon.

Vacsora után elővette a kis olasz kávéfőzőjét. Elszoktak tőle. – Talán múzeumi könyvtáros? – Milyen nagy szó! Nem. gyorsan hozzátette: 52 . az udvari intrikákról. Degeszre ettem magam ezekkel a kis orosz vacakokkal. hogy a tökéletes kis háziasszony gratulált magának a hideg vacsora választása miatt. hogy megbántotta Camille-t. Nem beszéltek sokat. Camille úgy érezte. Desszertnek joghurtot tálalt. Ferenc előszobájában. és azonnal elveszítette a könnyedségét. I. – Van finom joghurtom baracklekvárral.. én. hogy a magázódás nagyon jó. Irodában dolgozom. én nem lennék rá képes... a turistákat. A várakozással ellenétben Camille vendége csodálatos csevegőnek bizonyult. nem. tehát nem a protokoll szabályai szerint érintkeztek. nagyon elbűvölő. Egy kattintás.. – Festői? – Ez az! Philibert sem evett sokat. Szenvedélyesen rajongott Franciaország történetéért.. Látván Camille elkomoruló arcát. hogy társaságban egyenek. inkább a kereskedelmi részlegen dolgozom. Tulajdonképpen az történt. ebben az esetben.. hát..... elharapja. m. a középkori Vendée parasztjainak asztalánál tölti. m. Mivel attól félt. maga – Stop! Tüzet szüntess! Egy szót sem szóltam! Egy szót sem! Éppen ellenkezőleg.. És maga? – Ó. úgy találom.. az emelkedő sóadóról vagy a Kapet dinasztia származástanáról. – Nem tegeződhetnénk. – Ó – jelentette ki Camille komolyan – az nagyon izgalmas lehet. ami engem illet.. Camille felvetett egy kort vagy témát. jöhet? – Nagyszerű! És maga? – Köszönöm. de olyan lassan és körülményesen. Philibert nem feszegette a témát. egy összefoglaló.. ami tőlük telt... vagy valami ilyesmi? – Nem. én.. és képtelen volt süteményt választani. Nagyon jól szórakoztak. maga aztán nem valami kövér. kibeszélték a negyedet: a szupermarket pénztárosnőit – Philibert a szőkét szerette. Mind a ketten nehezen szabadultak ki a magányukból. Camille a padlizsánhajút –. Philibert a legkisebb felindulástól is dadogni kezdett. de maga. Lajos börtönében. én. vagy a Palais de Justice-ben Marie-Antoinette oldalán – a királynőbe valósággal szerelmes volt.– De kérem. soha nem hagyta. Sajnos az én munkám nem ilyen érdekes. Egy múzeumban dolgozom. m. mindent megtettek. Melyik múzeumban? – Az attól függ. – Nyugodtan üljön csak rá. hogy dermedten bámulta egy cukrászat kirakatát.. de mivel jólnevelt emberek voltak. még mit nem! A vi-vi-vilá-gért sem. Beszélt a ruhákról.. hogy ellankadjon a társalgás. és Philibert ezer festői részlettel szolgált róla. – Maga tanár. Mindig máshol. és megvallotta Camille-nak. mintha Alain Decaux internetes oldalát látogatta volna meg. koccintottak.. Vidáman csevegtek. a fényjátékot az Eiffel tornyon és a kutyapiszkot. Philibert? Philibert elsápadt. nagyon. hogy az ideje java részét XI.. hogy attól félt. állandóan ezernyi új és mókás témát vetett fel. – Nem. – Hát.. hiszen ez egy kanapé-ágy! – Hát. és olyan finom csészéből itta a kávét.

– Igazán? – Ki szeretne menni? – Nem. Egy percre elhallgattak. Az arca olyan. Nagyon megindító hely. – Igazán? 53 . Henriktől kapta.. Apró kortyokban iszogatták a vodkájukat. – De. Maga. Huszonhét leszek februárban.. – Piknikezünk is? – Magától értetődik. – Mikor? – Talán majd tavasszal. II. Diane a szeretőjétől.... Soha nem járt még az anet-i kastélyban? – Nem. – Camille! – Igen? – Maga igazán itt lakik.– De nagyon. kecses. ha nem találja túl indiszkrétnek a kérdést. – Aggódik értem? – Nem. mint Diane de Poitiers-é. mint szép! – Elpirult – Én. – A lépcsőházban. De rendben vagyok.. hm. valóságos szerelmi vallomás. – És egyedül él Párizsban? – Igen. – Huszonhat. – Egyszer el kell mennie oda. Ha jól emlékszem. a márványba.... ahol mindenhová bevésték a szerelmesek nevének kezdőbetűit. És hát soha nem látjuk egymást... rendben vagyok.... vagyis a lakótársammal. hanem hat! – Hat lánytestvér! – Igen. vagyis igen. az év minden napján? – Igen. hogy Philibert-nek lyukas a cipője. Camille megpróbálta nem észrevenni. a fába.. Philibert pedig megpróbálta nem meglátni a falak mentén futó salétromfoltokat. Diane kenőcsös tégelyei és hajkeféi még mindig ott hevernek az öltözőfülkéjében. csak úgy kérdeztem. vagy micsoda.. nagyon szép. és Diane sírjára. Ez itt olyan spártai. a vasakba. Biztosíthatom. – Igazán? – Igen. A kövekbe.. – Van egy húga? – Nem egy.. – Jól megértik egymást? Philibert nem válaszolt. és most már van egy szép kandallóm is! De Philibert nem látszott igazán lelkesnek. izé. – Maga nagyon kedves. de Camille nem hagyta annyiban: – Nem igazán jól? – De. És van egy öcsém is. Csodálatos hely. – Mint a kishúgom. az a bizonyos helyiség. – Hány éves? Persze. Majd elviszem oda egyszer. de. az árnyékszék. – Szép nő volt? – Ó! Több. elég jól.

És amikor nem alszik. Nem tudom.. – De sajnos nekem nincs kandallóm. hogy egy mutánssal élek egy fedél alatt. Még soha nem volt alkalmam elbeszélgetni vele. Nem is tudom. – Mint a Nyolcadik utas a halálban? – Hogy mondja? – Nem. Még soha nem láttam a konyhában.. Nekem. a szemben lévő pékségben volt kitűzve: A Vert Galant fiatal szakácsa szobát keres délutánra. Mivel a múzeum hétfőn úgy is zárva van. egy kis cetli révén ismerem. Nem. Együtt szedték össze a tányérokat. aki még egy villanykörtét sem vagyok képes kicserélni. majd meglátja. amihez hozzányúl. Szertartásosan búcsúztak el egymástól. mit esznek rajta a nők. És ő igazán mindent megcsinál.. Van elképzelésem a kérdésről. hogy tanyája legyen Párizs közepén! – Camille! – Igen? – Vigyázni fog magára. dolgozik. Csak reggel. Dolgozik. – Nincs mindenkinek akkora szerencséje. – És ez zavarja magát? – Egyáltalán nem! Sőt én ajánlottam neki! Ha egyszer eljön hozzám. két műszak közötti alváshoz. ez nagyon jól jön. – Igen? 54 .. de rendben. – Barátja? – Egy csudát! Nem.. hogy. de most már egészen nálam lakik.. – Legközelebb maga jön el hozzám. hogy szeretem is. nem lesz más dolga egész nap. Nem igazán értem. amikor a szerencsétlen kávéfőzőmet nyaggatja. de az az érzésem. lányokat hoz föl. de zseniális ezermester. – Igazán? És legalább finom ételeket főzőcskéz magának? – Soha. – Örömmel.. Az az igazság. milyen szakács lehet. hogy az én lakásom túl nagy. alszik. alszik. mint a hó a napon. én. – Mit dolgozik? – Szakács.... – Megbuherálta a számlálót? – Egyszerűen mindent megbuherál. Érdekes személyiség: csak ugatva képes kifejezni magát. mint a király és Diane az anet-i kastélyban! Camille elnevette magát.. Amikor Philibert meglátta Camille apró mosogatóját.. ugye? – Megpróbálok. Mivel Sigourney Weaver soha nem volt egy király szeretője.. Mindent megszerel az a jómadár! Amióta nálam lakik. a villanyszámlám elolvadt. Semmi. Camille inkább hagyta az egészet. – Dolgozik? – Semmi mást nem csinál. Az elején csak naponta néhány órára jött. hogy ő mosogathassa el az edényeket. És mivel nálam minden romokban hever.– Elég csak annyi. kikönyörögte. hogy nem turbékolunk annyit. Philibert? – Én.. Néha úgy érzem. De ugye maga is vigyáz.

én sem irodában dolgozom. igazság szerint nem egy múzeumban dolgozom. Képeslapokat árulok... Egy üzletféleségben. Takarítok. Tudja. Inkább odakint.– Meg kell mondanom.. Zavartan és megkönnyebbülten. Nagyon jól sikerült orosz vacsora volt.. 55 ... Lemondóan egymásra mosolyogtak és zavartan váltak el egymástól.. – Tudja.. hanem inkább odakint.

– Aurélia.. mit tudom én.. És a zoknidat is egész éjjel magadon hagyod? 56 . Aurélie. fordulj meg. – Nem.. Oké. gyere már! Gyere. gyerünk. csak a nagy Dudus. te.12 – Hát ez meg micsoda? – Nyugi. Azt hittem.. még a végén elegem lesz belőled. – Egy lányt? – . jelmezbálba megy.. nem Aurélie. – És hová ment? – Valami lányt látogatott meg. – Gyere már. a francba... azt hiszem. Teszek rá. Miért nem veszed le a pólódat? – Fázom. Gyere inkább ide. Na. nem? – Teljesen lökött.. mintha el akarná árasztani a konyhát. a sétapálcájával és a bohóckalapjával. hagyjál! – Na. – Aurélia. Ha láttad volna az előbb. – Hagyd a fenébe. na! – Furcsa alak.. nem érdemes törődni vele.. – De mi a francot csinál? Olyan. Aurélie. – Hé.gen. tök mindegy. – Hagyjál.

Mit mondanál. Jól vagyok. és az asszony ilyenkor sóhajtva átadott neki egy nagy fürdőlepedőt. – Nem. A takaró alatt öltözködött. De senkit sem sikerült becsapnia. micsoda nyomor. hogy Pierre-től bármikor kaphatsz előleget.. Azokat át kellene válogatni.. – És az önarcképek? – Az önarcképek nem eladók. nem annyira tiszta. és berontott az első útjába kerülő fodrászat ajtaján. Ami a zuhanyozást illeti – ne is beszéljünk róla. A matrac így éppen szembekerült az ajtóval. hogy néhány lépést tehessen a szobában. ezért a ki-bejárás valóságos küzdelemmé vált. Vagy ha koszos nem is. – Nem akarod kikapcsolni azt a rohadt hajszárítót? Hogy halljuk egymást? – Sietek.. Camille tehát koszos volt. és hosszan melengette a tenyerében a farmer gombjait. milyen az életed mostanában? Hogy soha többé ne kelljen efféle kérdésekre felelnie. – És az anyádnál lévő képeid? – Nem is tudom. köszönöm mind a kettőtöknek... Camille a kandallóra terítve szárította a ruháit. Egy nap Mathilde-nak sikerült őt elcsípnie hajszárítás közben: – Nem jössz vissza hozzánk egy kicsit? Megint beköltözhetnél a szobádba. nehogy leszakadjon a mosdókagyló.13 Bár határozottan tilos volt. de semmi baj. A PVC ablakszigetelő szalag nem bizonyult igazán hatásosnak.. és a mosdóba pisilt. úgyhogy Camille-nak el kellett húznia az ablak alól a matracot. amilyen sokáig csak lehetett. és olyan sokáig maradt az ágyban. – És hogy vagy? Nincs szükséged pénzre? Adj valamit. mint általában. Folyton ideoda huzigálta a matracot. igen. – Mit csinálsz tulajdonképpen? – Hogy érted? – Az életed. – Camille! – Tessék. – Hát akkor mit csinálsz mostanában? – Vacakokat. gondolta. amikor biztos volt benne.. A falba kapaszkodott. 57 .. A végén teljesen megtört. – Igen. – Dolgozol? Camille behunyta a szemét. hogy nem találja őket otthon. hogy ne érezze a homlokán a huzatot. Pillanatnyilag nincs befejezett munkám.. tudod. Ismerte a takarítónőjük időbeosztását. nagyon köszönöm... Hetente egyszer-kétszer elment Kesslerékhez. strictly forbidden.. – Nem. Nincs kedvem. Micsoda nyomor. – És elmentél már a Voltaire rakpartra? – Még nem. mielőtt belebújt. Mindig valami kis kajával vagy egy takaróval távozott. Camille négyesével véve a fokokat lerohant a lépcsőn.

Hé. De azért magában megkérdezte a tükörképét: Akkor ezentúl ez lesz a program? Úgy szabadul ki a pácból. Azt nem tehetem. és hirtelen sírhatnékja támadt. – Tetszik? – Nem. – Tudna adni egy tollat? 58 . úgyhogy szállj le rólam. bólintott. – Egy újabb elv. – De. Camille rámosolygott. – Nem. Ez nem illik a ház stílusához. itt nem a hadseregben vagyunk. – Én megmondtam. Szívesen levágom nagyon rövidre.. Carlo csak legyintett. – Van sapkám. – Parancsol? – Legyen szíves. különben ki sem merne lépni az utcára. most vesztettem tíz eurót a hetedik körben. – Mi van? – A kis hölgy azt szeretné. de nem tök kopaszra. de igazán? Ez lesz? Végigsimított érdes koponyáján.. és gyerünk.. Nem ismert rá. hogy leborotváljam a fejét. de. – Öt milliméter.. Megteheti. közben Camille a tükörből visszanéző furcsa lényt tanulmányozta. Hajfürtök szóródtak a padlóra. milyen volt egy perccel korábban.14 – Borotváljon le – kérte a fiatalembert. Ezentúl nem lesz olyan gyötrelmes lezuhanyoznia a folyosón. – Gondolja? – Biztos vagyok benne. és egyedül csak ez számított. – Tudom. – Nem. akinek a feje ott lebegett az övé fölött a tükörben. – Teljesen kopaszra? – Igen. elvész mások szeme elől. mintha azt mondaná: én aztán teszek rá. – Tessék? – Öt milliméterre vágom le. borotválja le a fejemet. csak hogy ne legyen adósa senkinek? Nem. és arra sem emlékezett. és már érezte is a penge csiklandozását a tarkóján. Csak fogja a borotváját. hogy megcsúnyul. Carlo! Carlo a Turf Magazint olvasta a pénztárban. – Majd visszanő. De fütyült rá. – Nekem meg vannak elveim.

– Nem.. – Tizenöt euró alatt nem fogadunk el csekket. a kezében egy savanyúképű lóversenyfüggő ceruzája.... – Ez itt én vagyok? – Igen. hogy fizessen.– Carlo! – Mi van? – Egy tollat a kislánynak. 59 . és lerajzolta. és felállt. Ráírta a dátumot. amit a tükörben látott. nem arra kell. – A mindenit! Maga állati jól rajzol! – Igyekszem. Camille fogta a fiú blokkját. Egy kemény tekintetű kopasz lányt. egy seprűnyélre támaszkodó fiú csodálkozó tekintete előtt.

Szóval ez nem minden. Yvonne megismerte volna – fáradhatatlanul kavargatta a kávéját. de meg kell írnom a jelentést. nagyon jó... 60 . Neki már minden mindegy volt. Paulette kimerülten ült az asztal túlsó végén. köszönöm. – Túl meleg? – Hogy mondja? – Túl meleg a kávé? – Nem. mint a múltkor.15 A mentős – nem ugyanaz.

miért is ne – sóhajtotta Camille. nem volt szabad áthelyezni még egy irattartót sem. hogy elfoglalják felelősségteljes posztjukat a világ Nagy Kormánykerekénél. Na jó. Ezek a kurvák kis cédulákat ragasztgattak mindenhová. igen. és nagy sietve kiporszívózni. felporszívózni az irodát. Mindenkinek a maga elmebaja. a hamutartó szélére 61 . ráadásul ki kellett takarítani a várószobákat és a titkárnők irodáit is. hogy beszéljek a főnökkel? Tudod. Nem szabad hagyni. az biztos. Camille tízszer. amelyekben mindig úszkált néhány csikk. a folyosó végén balra. – Miért mindig te csinálod az ötödiket? Ez nem normális. ha nekiment a bútorok lábának az ember. előhúzta a takarító kocsiját. Az alsóbb emeleteken dolgozó fehérgallérosok úgy-ahogy elrámoltak maguk után. túl hideg van. – Valami bajod van velem? Camille nemet intett. azt nem tudta. Túl sok a kavics.. Camille a köpenyét gombolta. vagy sem. hogy nyakig vannak a munkában. ezeket könnyebben és főleg gyorsabban ki lehetett takarítani. Naná hogy! Teszek rá! – Nem. a bűzlő vacakokat. mert mind csupa ócskaság volt. Összeszedte az éktelenkedő szeméthalmokat. és elindult a lift felé. Csak ki kellett borítani a szemeteseket. mintha a saját takarítónőjüknek üzengetnének. – Az ötödikre mész? – Igen. tulajdonképpen akaratuk ellenére mentek haza. Általában nem izgatta az egész. ráadásul lerítt róla. meg eltörte ezt és ezt. A lányok nem szerették az ötödiket. Ma este nem volt ilyesmihez kedve. az iratmegsemmisítőket. köszönöm. de az ötödiken elegánsabbnak számított mindent széthagyni. meg azt. Az irodája koszos. szívesen ordítok vele. a múltkor áttette a lámpát. mert ott voltak a főnökök irodái meg a lezárt irodák. de nem nyúlni semmihez. és ő túl törékeny. nekem mindegy. Az ötödik emeleten minden szoba unalmas szertartást igényelt: ki kellett üríteni a szemetes kosarakat. stb. de mindenesetre betegesen rendetlen. Az itt dolgozók így jelezték. hogy a gazdája semmibe veszi mások munkáját.. – Fogadjuk el. Ezek a kis cédulák halálosan felidegesítették Carine-t vagy Samiát. vagy talán százszor is kiürítette és kidobta a rengeteg papírpoharat. de bármelyik pillanatban visszajöhetnek. hogy teszek rá. összeszedegette a megszikkadt szendvicseket. pedig otthon nyilvánvalóan nem tartottak takarítónőt: Csinálja meg ezt. Akarod. A többi emelet „ópen szpájsz” volt – ahogy Josy mondta –. a hamutartókat. ráírta: Nem értek francia – és a monitor kellős közepére ragasztotta. Az ötödik vagy egy másik emelet. a fal mellé állítani a foteleket. Itt gyorsan lehetett haladni. Hogy nagy fejes-e. Amikor egy cédulát túl pofátlannak talált. és mindenki szart rá. De volt ott egy alak. de Camille egyáltalán nem izgatta magát miattuk. Nem volt kedve beszélni.16 – Tetves voltál? – kérdezte Mamadou. és az sem volt baj. aki kezdett az agyára menni. de ma este másképp volt.

. hogy mily most az élete. hogy túl keveset. elszívok egy cigit.” Camille tudta már. Camille tehát egyedül ment ki. – Eldönthetné.ragadt rágógumikat. a gyufákat és a papírgalacsinokat. – Miről? – Nem t'om. – Már megint? De most fejeztük be! Carine vállat vont... és kis cédulát mellékelt hozzá: Uram.. 02-12-13. – Most mi jön? – AB épület lépcsőházai. amikor megkérdezte. „. – 4°C.. – Na.. Egy optikus kirakatában világító felirat futott át: „. megyünk? – Még nem.. Meg kell várnunk Szuper Josyt.” Íme.. U. 00:34.. A tirádához gonosz kis rajzot biggyesztett: egy kis disznó háromrészes öltönyben előrehajol. hogy ezentúl a lehető legtisztább állapotban hagyja itt ezt a helyet.... 02-12-13. A múltkor az volt baj. Jössz? – Túl hideg van. hogy segítsen nekik befejezni a többi nagytermet.. van ott egy nagyon praktikus holmi: szemétkosár a neve. Ilyen.00:34...i.. hogy megnézze. 62 . – Min röhögsz? – Semmin. és nekidőlt egy lámpaoszlopnak... Asszem. milyen furcsaság rejtőzködik az íróasztala alatt.. ön egy disznó! Kérem.. Kimegyek. egy formás kupacban felhalmozta a zebrabőr egéralátéten. – Olyan furcsa vagy. – 4°C. Camille ezután megkereste a munkatársait. hogy mit kellett volna válaszolnia Mathilde Kesslernek.: Nézzen le a lábához. hogy túl sok tisztítószert használunk. valami gyűlést tart.

mert nem érted tettem. hogy elcsesszem az életét. Nekem is van családom. – Gondolkodj józanul. eszed ágában sem volt felhívni engem. nem beszél. és megvan a saját életed. mintha megölném. Csinálnod kell valamit. Érted. de ne mondja azt. csak mert a tűzhelyen felejtett egy lábast? – Na. nem eszik. nem fogja kibírni. már nem ugyanaz az ember. – Azt akarja. elfekvő.. az egész ház kigyullad. ő fogja megölni magát. mindig a legrosszabbra gondolok. De azt sem tudom. Franck. Nem hagyhatjuk így. nézd csak.. Úgy beszélsz róla. Én. Rendben. mi lesz a vége a dolognak. Valahányszor elmegyek hozzátok. fiacskám. vagy elismerés. Teljesen át volt fagyva. érted? Nem akarlak bántani. Nem hagyhatjuk. hogy a postás nincs mindig ott. Ha a postás a múltkor nem érkezik éppen a legjobbkor. de tudod. hogy magadra vedd a felelősséget. és a végén mindig elszaladok hozzá. Nagyon jól tudom! De miért kell mindent túldramatizálni? Végül is ez nem olyan súlyos! – Idefigyelj. hogy lássam. A baleset tönkretette.. bedugom egy elfekvőbe. Csakhogy az a baj. – Sintértelep. nem tudom ezt megtenni vele. 63 . először is ne beszélj velem ilyen hangon. hogy eddig túl sokszor besegítettél volna. úgy ahogy van: most már ideje. – Nem. mit csinált már megint. és megmondom neked. A kurva életbe! Hiszen látta. Amikor felhívom. messze laksz. ha bedugom egy halálgyárba. kisfiam. – Halló! Franck! Ott vagy? – Igen. Mert a nagyanyád nagyon jó ember. mindig azon rettegek.17 – Tudom. vajon mire érkezem. másodszor is korábban kell felkelned. Például a múltkor is. És nem mondhatnám. beviszem a városba és odafigyelek rá. Én sem. hogy gondolkozzam józanul.. de engem nem csalsz be a te utcádba.. több mint tizenkét éve. Ez az egész már túl nehéz nekem. kisfiam. gondjaim. Carminot asszony. Nagyon jó. és az elején minden nap meglátogattam. hetente többször is meglátogatom. fiatal vagy. tudod? – Bocsásson meg. és ha egy nap nem látogatom meg. Én már több mint tizenkét éve foglalkozom vele. és nem veszi fel. hanem érte. szegénykém. vagy küldeni nekem egy virágot. Én már alig élek. aki azelőtt volt. Soha egy köszönő szó. Tegnap például kombinében találtam a kertben. egészen belebetegszem. bocsásson meg. aludni sem tudok. Miért nem hívod egyszerűen öregek otthonának? – Mert jól tudom. Franck. – És az talán nem lenne jobb? – Lehet. érti? Nekem ez olyan lenne. ugye? Oké. nem baj. mert az lehetetlen. – Nem. amikor bevittem a kórházba.. Nagyon nehéz. én sem vagyok teljesen egészséges.. hol áll a fejem. mintha valami kutya lenne. hogy te így képzeled el a dolgokat. Maga is nagyon jól tudja.. Túl nagy a felelősség. és dugjam be egy sintértelepre. Nem róla beszélek. És én sem. milyen cirkuszt csinált a múltkor is! – Nem muszáj ilyen rondán beszélned. néha nagyon nehéz nekem. Egész nap fel-alá kóvályog. ha engem akarsz kioktatni. soha semmi. mert nincs más választásom. – De ha egyedül marad. a postáját sem olvassa el. halálgyár.

nehogy egészen eltűnjön a lyukban. te teszed hóbortossá. hogy képtelen megállítani a rohamot. a melle szinte kettéhasadt. amit csak kér. Üvöltött és a nagymamáját szólongatta. „Te rontod el azt a gyereket! – mondta –. A tanító néni azt tanácsolta.. hogy amint Paulette becsukja az ajtót. – Az is vagyok.. Nem akarom magamra venni. Ki volt merülve. aki valaha is szerette. fiam! Hálátlan és gonosz! Letette.. a nap többi részében a konyhában. A védőgátak törékenyek voltak. Például a férjem anyja is. fázott és szégyellte magát. míg el nem fogyott az összes meleg víz. hogy kinyírja az egyetlen embert a világon.– Ne mondd ezt! Vannak egészen jó helyek. mert képtelen volt a tükör elé állni. Most nem. nagyon kedves vagy. De képtelen volt visszatartani. Még csak délután három volt. meg aztán Paulette-nek orvosi felügyeletre van szüksége. elindult futni. Yvonne? Nem gondozhatná maga? Megfizetném. mind eltűnnek. mintha valami megcsípte volna. vond vissza azonnal. de teljes nyugalommal belöki a sírba. Ököllel csépelte az asztalt. én túl öreg vagyok hozzá. de Franck már tudta. Kétrét görnyesztette a bánat. ne vegyél egy kalap alá az anyáddal. ami a keze ügyébe került. Amikor végre megértette. Mindent megadnék. és összevissza kente magát takonnyal. Behunyt szemmel és feszült arccal állt a zuhany alatt. nem akarta. A nagypapája pedig nem akarta Paulette-et visszaengedni Franck szobájába. de nem. csak abban a házban. Egy kis nyögéssel kezdődött. – A barátnője. Remegni kezdett a lábujjától a feje búbjáig. vele is törődni kell. nem kéne annyira szeretned! 64 . Úgy sírt. barátnője Paulette-nek.. A mindenit. És akit valaha is szeretett. – És maga. Azt aztán ne! Milyen hálátlan vagy. aki majd helyre teszi az idegeit. és hatalmas zokogás szakadt ki belőle.. az ő lábait beszippantja egy lyuk. de ha csak a kisujjukat is kell mozdítaniuk érte. és esténként az ő ágya mellett ülve. Nem akart rágondolni. mint egy kisbaba. azt hajtogatta. – Azt hittem.. Borotválkozás közben megvágta magát. a fejére húzta a pulóvert. mint egy nagy senki. nekem ott van Gilbert. Még soha nem látta máshol a nagymamáját.. de azután az egész teste elengedett. amit mondtál! – Maguk mind egyformák! Maga. a szomszédok a fejüket csóválva egy kuruzslót ajánlgattak. mind! Azt mondják. – Nem. Még nem. mert rémálmai voltak. Kisfiú korában nem mert egyedül maradni és elaludni. de aztán lerogyott az első padra. – Kérlek. és szorosan összefonta a karját. Átöltözött. hogy szeretik az embert. Nem akarta. és mindent. a falat. – Franck.. aki arra készül. Boldogtalan volt. a kurva életbe. és ha elengedi magát. az anyám. és bele kell kapaszkodnia az ágy keretébe. a többiek. hogy nem fog tudni elaludni. hogy Paulette beszéljen egy pszichológussal. Reggel a kertben. ezernyi kép tolul az agyába.

. csak nem fogja Piripócson tölteni az öregek otthonában. – De igen. Gyakran már Franck előtt elaludt... a francba! Heti egy szabadnapja van. csak szólok.. Már nem is tudom mi az. de bosszantó! Olyan zavart vagyok! – A kurva életbe. de ha mindig a balekot akarod játszani. számít! – Nem. Soha nem volt ideje.. Valakitől csak kell bocsánatot kérni. De nem volt ideje elmenni egy boltba. de nem hallgatott senkire.. Franck rábámult. – Nem számít. hogy... Bocsánat az előbbiért. amikor a főnök kikapta a kezéből a serpenyőt. felsóhajtott. mi számít? Az. Soha semmire. és nekiállt kivasalni a munkaruháját. csak elaludna a végén. – Philibert. tartotta a fejét. nem kapta fel a vizet. összeszorította a fogát. Mielőtt kiment a szobából. Felvitt Francknak egy bögre narancslikőrrel ízesített cukros tejet. Karba fonta a kezét. Izé. csak hogy felvágjon a többiek előtt.. és nézni a pityergő nagyanyját! Philibert már beült a karosszékébe a kutyabőreivel. de. – Jaj.. hogy ne azt mondd: „bocsánat”. és leült az ágya mellé egy székre. Most már feltétlenül szüksége lenne néhány új köpenyre. kacsa.. nézz be a hűtőbe. hogy a haverja. az a te bajod. már minden rendben volt. akkor először is kevesebbszer pisilne be.. De ez nem volt baj.. amikor visszaküldtek neki egy kacsamellet. Némán látta el a műszakot.. Franck végre kinyújthatta a lábát. – Parancsolsz? – Figyelj.. tudod. nyelvtanilag így a helyes. oké? Én. Szorosan mellé.. még hozzátette: – Hé. és műszak végén olyan hevesen tisztogatta a sütőlapot. Franck már a bejárati ajtónál szitkozódott.. Úgyhogy ne mentegetőzz! – Elnézést. Sok bajom van mostanában. – Philibert. és meglátod.. mert soha nincsen váltóruhája. hanem azt: „bocsáss meg”. Franck kiment a szobából.. tudod.. hallod-e.” Paulette nagyon kedvesen helyeselt mindenkinek. Philibert szórakozott intéssel megköszönte... teljesen az agyamra mész. majd megcsóválta a fejét: – Te aztán furcsa alak vagy. és vele együtt elszundikált. hogy nincs eléggé átsülve.. Azt hiszem. hoztam valami izét. és Franck a sarokban várta.. mert nem találta a kulcsait. Kermadec összehajtogassa 65 .Csak hagynád pityeregni egy kicsit. És ráadásul hullafáradt vagyok. azt hittem. mintha fémforgácsot akarna gyűjteni. ne te kérj bocsánatot! Én használtam el az összeset. hogy nincs meleg víz. – Jaj. A konyha kiürült. a pergamenjeivel és egy kupac pajzsdísszel. amíg megitta. el vagyok keseredve.

Ezen az estén is beleesett egy lyukba. megkérdezte: – Na mi van. Egy másikba. 66 . kis szakácsom? Franck csendre intette. de Franck már a második után hullarészeg volt. Úgy tervezték. és a tiéd vagyok. Még három vacak. Amikor Kermadac észrevette a Motoros Magazint bújó Franckot. – Mindjárt jövök. de nem a gyerekkoriba.végre az abroszokat és megszámolja a szalvétákat. hogy körbejárják a bárokat.

tudod? – Milyen drága? – Több. oké? Egy szép nagy szobát.... de el kell játszania. amikor kiküldenek hozzá egy szakértőt. – Szeretnéd. Légy kedvesebb azokhoz. hát. – De valami szuper helyet találjon neki. fiam? – Hát hogy bocsásson meg. elgondolkodtam a tegnapiakon. mit gondolok a dologról. Nem szabad. pontosan miről is beszél? Már euróban számolunk. te is rájössz.. itthon is látok egyet minden nap.. és kérni kell egy kórházi támogatást. hogy megkérjem. – .. hogy menni fog! – Köszönöm.. Azóta. akik rendesek veled. kisfiam! Nagyon is szeretnék neked segíteni. – Ugyan.. bocsánat! – Befogtam a fülemet.. Ennyit keresek. Szóval. biztos.. és még ha legszívesebben elharapnám a nyelvem. hogy nekem nincs időm ezzel foglalkozni. mint egymillió havonta. – Hé. Yvonne.. annyit. Carminot asszony! 67 .. ha így könnyebb neked.. hagyd. Tényleg előkészíti egy kicsit a talajt? – Nyugi. de amúgy Paulette pontosan tudja.. hogy túl virgonc legyen. ő nem igazi fogyatékos. – De. Én úgy beszélek. már rég megbocsátottam! Tudom jól. Majd ha öregebb leszel. de megmondanod neked kell Paulette-nek. meg a többi.18 – Izé. vagy igen? – Nem. amióta az agyára megyek.. – Mire. – Szóval. hogy igaza van. bedobom a témát a jövő pénteki Klubgyűlésen... ahogy beszélni szoktam. tudja. – Ja igen. az euró. A te dolgod lesz elmagyarázni a helyzetet. utána bemutatni egy APA dossziét a megyegyűlésen. akkor is ki kell mondanom. hogy igazam van.. – Mi az az APA? – Egy segély. mert akkor nem kaptok túl sokat. amennyi a nagyapád nyugdíja. hogy nem gondoltad komolyan. mennyi hülyeség! Jaj.. hogy nincsenek olyan sokan. – És maga velem jön? – Nagyon szívesen.. Jól ismerem az öregeket.. hogy bocsánatot kérjek.. – Igen? – Az a baj. ha én csinálnám? – Meg tudom fizetni az idejét. egy park közepén! – De az nagyon drága.. – Tudja. szóval találni egy helyet. azért telefonálok. amit az önellátásra képtelen vagy testi fogyatékos személyek kapnak. – A kurva életbe.. és egy jó helyért egymillió régi frankot kell fizetni havonta. – Soha nem lesz időm kitölteni ezeket a papírokat. – Már megint sértegetsz. – El kell menned a Társadalombiztosítóba. – Persze. várjon csak. de azért máskor figyelj oda. – Franck! – Ez.

. Talán beszállhatna a. már késésben vagyok. ebben a kutya hidegben libamájat és drága borokat fogunk adni a vendégeknek. – Izé. – . – De ő nem.. – Már nem emlékszem.. nekem elhiheted! Mondd csak.. – Igen? – Próbáljon mégis valami olcsóbbat találni. és épp most tudta meg. majd szólok.. az emberek megváltoznak néha. A vendégek ostromolták az étterem bejáratát.. Na jó. de. Franck. – Hát ezt ki mondta? – Mandel asszony.. Olyan hideg volt.. Yvonne.. – Azt csiripelik a verebek.. – Nem. Az anyád? – Mi van az anyámmal? – Nem is tudom. – Viszonthallásra.. ő nem... a vékonyra vágott zöldségeknek és a többi hülyeségnek! Annyi nekik! Azt akarom.. megyek melózni. Még mindig emlegeti! Aznap este király módra készült vadnyulat készítettél nekik.– Hagyd már! Ez igazán a legkevesebb. hogy minden szép és jó legyen... de arra gondoltam.. kisfiam. – Ó. – Ha tudnád. gyerekek! 68 . hogy nem az én dolgom. – Köszönöm. – Most maga volt tapintatlan. hogy talán vele is kapcsolatba kellene lépni... amely a munkahelyéhez köti. – Hát ő emlékszik rá.. hogy jó kritika jelenik meg a vendéglőről egy elit társasági folyóiratban. – Gyerekek.. – Rendben. megyek. pedig még azt sem mondhatja. Végre annyi a salátáknak.... hogy mostanában séfként dolgozol. A főnöknek jó kedve volt. hogy nem ismeri! – Tudod.. – Igen? – Tudom.. – Meglátjuk. hogy Franck kifejezetten élvezte a konyha melegét és saját sorsát. és a vendégek tíz fokkal melegebben menjenek haza! Gyerünk! Rakjátok meg a tüzet.

és majdnem megfulladt.. Minden tagja fájt. – Elnézést. Lefeküdt a padra. csakhogy ettől úgy legyengült. hogy néz ki.. – Meg ám! De sajna a Berezinát is. és megkérte a mellette ülő fiatalembert. uram... Amikor végre sikerült a megfelelő állomáson kiszállnia. Ne járkáljon kint csupasz fejjel. Köszönöm a sapkát. amely egészen a szemöldökéig lecsúszott. és Camille legkisebb mozdulatára is kéjesen megforgatná benne a pengét. hogy el ne veszítse az egyensúlyt. Camille? Camille tudta.. mert még megfagy.. hogy visszamegy. – Camille. Átült a visszafelé induló szerelvénybe. jól van? Uramisten. olyan erővel taglózta le a hideg. hogy be kellett ülnie egy buszmegálló peronja alá. A metróban legalább leülhet. és csak a végállomáson ébredt fel. hosszú bundában.19 Camille gyötrelmesen nehezen mászott le a lépcsőn. – mentegetőzött Camille. és lefekszik. – Szóval azt állítja. – Ez is a dédnagybácsié volt? – Nem. hanem a dédapámé. a falnak kellett támaszkodnia. Philibert felnézett: – Maga az. Most elmegyek. milyen szomorú az arcocskája! És a haja? Az a gyönyörű haja? – Mennem kell. és elviselhetetlen migrénje volt. Camille nagy erőfeszítéssel elmosolyodott. kedvesem. ez az öreg vacak szörnyen büdös volt.. én csak. Mit csinált a szép hajával? Jaj.. egy medvébe ütközött. Nos hát. Camille! Biztos. de a gondolat. hogy újra meg kell másznia hét emeletet. – De pokoli hideg van. Amikor kilépett a kapun. nem fázik odafent? – Nem tudom. hogy elaludt. hogy meg kellett kapaszkodnia egy lámpaoszlopba. hogy még egy röpke csevegésre sem alkalmas. hogy ez az izé megjárta Austerlitzet? – tréfálkozott hősies igyekezettel. úgyhogy elsiklott Philibert karja alatt. Mintha valaki belevágott volna egy kést a bal szemébe. – Camille! Camille! Camille a kabátgallérba dugta az orrát és meggyorsította a lépteit. hogy jól érzi magát? – Kicsit fáradt vagyok. Camille fejébe nyomta a kucsmát. 69 . Camille-t annyira elbágyasztotta a metrókocsi melege. Philibert volt az. aki elkísérte az izgága tábornokocskát az oroszországi hadjáratba. Jaj.... a szemébe húzta a kucsmát. és sírva fakadt a kimerültségtől. – Mondja csak. még a munka gondolatánál is elviselhetetlenebb volt. hogy hívjon taxit neki.. késésben vagyok. Legalább a kucsmámat vegye fel. Egy pillanatra felmerült benne. Maga szörnyen sápadt. Amikor a lépcsőház aljába ért. Szörnyen fázott.

Nem mert levetkőzni. Ki venné észre? És kit zavarna? Ki siratná meg? Tűzforró volt. és teljes hosszában elvágódott a matracon. 70 . és egy pillanatra úgy érezte. hogy ott helyben meghal.Négykézláb mászott fel a hetedikre. rázta a hideg. átizzadt ruhái hideg páncélként borították a testét.

.. amikor elfúló hangot hallott. és egy gyermekkorában tanult verssort mormolt: íme. Felemelt egy takarót. a párnán. Majd holnap felmész hozzá. aztán visszafordult. barátom. A Camille ajtaja alól kiszivárgó fénycsík láttán visszanyerte a bátorságát. aztán még egyet. Philibert kibámult a kihalt sugárútra. a másik. És három óra ötvennégy perckor megkereste a zokniját a sötétben. A külső hőmérő mínusz hat fokot mutatott. Letérdelt. aludj már.. És mint a Tintinben. Jaj. az angyal és a démon ott huzakodott egymással a füle mellett. a hetediken. Kérlek szépen.20 Philibert hajnali két órakor felébredt. És itt sem. hát ott van? Aggódtam magáért. hogy meztelen. hogy elnémítsa őket. a szél gonoszul rázta az ablaküveget. nem. egyszóval a diszkréciója miatt a véget nem érő okoskodások hálójába gabalyodott. szegény kicsike. Philibert csak nehezen tudott bemenni a matrac miatt.. és rögtön megbotlott egy kupac ruhában. A konyha köve jéghideg volt. és kiment vizet inni.. hússzor is visszafordult. Igen. – Majd a karomban leviszem. a feszes szárnyú így vágott vissza neki: „Tudom. megjött a tél. utána egy dunyhát. és Philibert kénytelen volt arra a törékeny kis nőre gondolni ott. – nyögte Camille. nem foglalt állást. – Megengedi. a jóízlés. Nem hagyhatja így. és megkérded. – Camille. hogy van.. és megöli a szegény embereket. de azért ez nem túl valószínű. Még egyszer megpróbálta. A lépcsőház jéghideg volt.. És főleg nem egyedül. – Camille kiasszony! Aztán.. hangosabban: – Camille! Camille! Philibert vagyok! Semmi válasz. végül rájuk borította a kispárnát. nyitva van.”. – Nincs kedvem megmozdulni. de a neveltetése... Mi van a kandallójával? – Nem mertem elmozdítani. és. hogy nem is lesz egyedül. – Ajtó. Illik-e egy fiatal hölgyet az éjszaka közepén megzavarni? Vajon hogy fogadja majd? Lehet. Erre inkább nem is akart gondolni. Bár az is igaz. és végre meglátta Camille arcát. hogy elvigyem innen? – Hová? – Hozzám. Már a folyosó végén járt.” Philibert hallgatta a vitájukat. A didergő angyal azt hajtogatta: „De meghal odafönt. Philibert a homokára tette a kezét: – Magának borzasztó magas láza van! Nem maradhat így. Alszik-e vajon? És mit csinált a hajával a szegény? Valamit tennie kellett. és... Úszott az izzadságban.. Előfordulhat. hogy itt kicsit mások voltak a szereplők. tízszer. – Mint a mesebeli herceg? 71 ..

. Philibert először lehámozta róla a kabátot. Szóval ez nagyon kínos. Most valamivel jobban érezte magát.. Hú. Camille behunyta a szemét. Nem ment könnyen. a bugyi nem jött le vele.. hóna alatt Staffe bárónő illemtankönyvével.. – Figyeljen ide. kicsit le kell vetkőztetnem. de igazán! És most? Most mihez kezdünk?” Philibert tökéletesen meg volt zavarodva.. ezt nem hagyhatom rajta. de most valahogy jelentéktelen apróságnak érezte az 1793-as Konventet. és a lehető leggyöngédebben felemelte őt. Szerencsére bölcs előrelátással magával vitte a cselédbejárat kulcsát. – Sajnos nem vagyok olyan erős.. de a fenébe is. majd összeszedte minden bátorságát: levetkőztette.. aztán egy garbó. átölelné a nyakamat? Camille Philibert vállára ejtette a fejét. Szóval maga. vagy mi. Könnyű szívvel ment vissza Camille betegágyához. és Philibert majdnem rosszul lett a tarkójából áradó savanyú szagtól. Camille. de a másik jómadár már ott várta a mosogató peremén: „No persze! Folytassa csak! És a sárkány? Nem akarja legyőzni a sárkányt is?” „A kurva anyád!” – felelte Philibert. Philibert minden fordulóban beütötte a falba szép hercegnője fejét. Hát jó. gondolta Philibert. Gyötrelmes volt a leereszkedés. akkor meglátom a. mint egy hagymát. mint egy igazi herceg. Minden erejére szüksége volt. a blézert és egy farmerdzsekit. mert vakon tapogatózva ügyködhetett a takaró alatt. nem is olyan bonyolult az egész: egy jó kis káromkodás olykor többet ér egy hosszú tirádánál. – Szomjas va. Szörnyűség! Uram irgalmazz! Nem hord melltartót! Philibert gyorsan ráborította a lepedőt Camille mellére. Megmentője kiszáguldott a konyhába. Hála istennek... Ha szépen megkérem. Igen... – nyögte Camille. Alaposan kiélvezte a helyzetet: „Nos barátom. azt hiszem. a konyhán.. Rendben. hogy félrebeszél. Cholet bevételét.. levette Camille bakancsát. hogy a nadrágot lehúzza Camille-ról... Átvitte a cselédszobán. a folyosón vagy tízszer majdnem leejtette.. ugyebár? Ó! íme. a mi gáncstalan lovagunk! Gratulálok. Cathelineau bátorságát vagy La Rochejaquelein hősies helytállását. – Camille..Philibert elmosolyodott: – Úgy látom. van ereje lezuhanyozni? Semmi válasz. 72 . A szoba közepére húzta a matracot. A megharagított angyal a válla fölé hajolt. végül letette Edmée nénikéje ágyára. Philibert Marquet de La Durbelliére igencsak kényes helyzetben találta magát.. Hát.. mert a lányt több réteg borította. Utána két pulóver következett.. Én. végül egy hosszú ujjú jégerfelső. Felidézte ősei vitéz cselekedeteit. és többször is majdnem leejtette. most elégedett magával. facsarni lehet belőle az izzadságot. Felvidámulva itatta meg Camille-t. Szóval a melltartóját. Rendben. olyan lázas. így csak három emeletet kellett cipelnie Camille-t. Francknak van igaza. Na most a többit.

és felszerelkezett egy mosdókesztyűvel. és először lecsutakolta a mosdókesztyű hegyével. meg aztán lehet ezeket még melleknek hívni egyáltalán? A hasát és a lábát. – Köszönöm.. Menj arrébb. majd kissé bátrabban. katona! Lehúzta Camille-ról a lepedőt.. A fenébe is. fent? – Igen. Kifacsarta a mosdókesztyűt. belecseppentett egy kis kölnivizet. a hátát. Ledörzsölte a fejét. – A csajnak a hetedikről? – Igen. te aztán jól beleválasztottál. Bátorság. Philibert nem tudta eldönteni. Olyan hevesen rántotta ki a konyhai fiókot. öregem! Philibert becsukta az ajtót. az arcát. Franck felnyerített: – Szóval vele voltál? Ott. hogy az egész tartalmát a földre borította. Most aszpirint kell szereznie. – A konyhaszekrényben van. kiment a fürdőszobába. Kicserélte Camille homlokán a borogatást. a nyakát. kicsit félt. – mondta ásítva – Mi van itt? Mi a francot csinálsz? – Aszpirint keresek. hogy ezt mondta: A patika. és megint felébresztette Camille-t. Meg volt rendülve. és a hasát vakargatta a trikója alatt: – Ááá. de büszke is volt magára... 73 . megtöltött egy bádoglavórt meleg vízzel.. mert valószínűleg még mindig fájt a feje. kisimította a lepedőt és egy percig még üldögélt az ágy mellett. és Camille homlokára tette. légy szíves. büszke. a mellét is. – Figyelj. De az is lehet. amíg a pezsgőtabletta feloldódik a vízben. egy barátnőmnek kell. Mintha a lány azt suttogta volna: Apa. Igen.. ezt nem hiszem el! Akkor már nem vagy szűz? Gúnyos kiabálása Philibert után úszott a folyosón: – Figyu! Már az első alkalommal migrént kaptál tőle? A kurva életbe. – Fáj a fejed? – Nem.. A macska rúgja meg! Aszpirint! Aszpirint! Franck állt a konyhaajtóban. a többit majd megoldja ő.. megfordult.Philibert aggodalmasan megcsóválta a fejét. mert azt nem hagyhatta ki. a hónalját. és szép tagoltan azt mondta: – Neked is a kurva anyád! Megvárta.

Philibert. Először azt hitte. Lassan kinyitotta a szemét. hogy meg kell mozdítania szegény csontjait.” Philibert? De mi a frászt keres ő Philibert lakásában? Segítség! Megpróbált néhány emlékfoszlányt összeszedegetni a történet kezdetéről. Sürgősen ki kellett mennie. akik legalább annyira csodálkoztak. és ki hozta ebbe a múzeumba? Egy gyertyatartónak támasztva félbehajtott papírlapot talált: „Nem mertem zavarni.. Remegett. mellette Scooby-Doo-s mustáros pohár állt. metszett üvegkancsót pillantott meg. színehagyott kárpit borította.. Valaki kikapcsolta a zenét. és megint elbóbiskolt. de még hallgatózott egy ideig. majd egy második. Arra még emlékezett. Gyönge fény szűrődött be a spaletták rései között. aztán vége. újra elöntötte az izzadság.. Lassan kinyitotta a szemét. fölötte foltos tükör. Nem.. hatalmas bársonyfüggönyök lógtak bánatosan. felnyögött. Az ággyal szemben márványkandalló állt. Camille most az éjjeliszekrény felé fordult. hogy furcsa ágyban fekszik. az ablak előtt félig leszakadt. hogy összegörnyedve ült egy autóbusz fedett megállójában. Összeszorította a fogát. mint egy döglött szamár. De hát hol van? Mi a fene. A ruháit összehajtogattam és a karosszékre tettem. behunyta a fejét. A vér dobolt a halántékán. De hirtelen felriadt: nem lehet náluk. sem Pierre. mint ő. nem ő volt. az ágy lábánál pedig egy üveg ásványvizet. A hűtőszekrényben talál kacsahúst. arra emlékeznék. és néhány centiméterre felemelte a fejét. mégsem. mert sem Mathilde. a puszta gondolat is kimerítette. és egy sötét kabátos férfit győzködött. de nem mert hozzányúlni: vajon melyik században tölthették tele? Az istenért. és a félhomályban megpróbált tájékozódási pontokat keresni. az ízületei és kevéske húsa ellenállt a legkisebb mozdulatnak is. hogy itt találják. a kancsó pedig tele volt vízzel. mert belehasított a fejébe a fájdalom. és várt egy kicsit. Elfordította a fejét. a neszekre fülelt. A falakat virágmintás. és egy csodálatos. hol van most. Ezután lépéseket hallott. és megállapította. egy dörmögő hangot. Csend. Megdermedt. Fekete ruhába öltözött urak és hölgyek. Lelökte a takarókat és felemelte a pehelydunnát. Philibert volt az a férfi? Nem. 74 .21 Camille a U2 zenéjére ébredt. hogy hívjon neki taxit. Valami nem stimmelt. hogy Kessleréknél van. de nem jutott túl a Brune körúton. ami olyan súllyal nehezedett rá. Camille majd meghalt szomjan. sem a cselédlány nem szokott teljes hangerővel Bonót hallgatni. Az egész teste ellenszegült. hogy enyhüljön a fájdalom. becsukódott egy ajtó. Képek lógtak mindenütt. Az izmai.

Camille magában megpróbálkozott néhány színkeverékkel. Camille felállt. és észrevette. Az érdekes falfesték felkeltette az érdeklődését.. ahol leírhatatlan rendetlenség uralkodott. az ablak előtt. már soha nem talál vissza a szobájába. A szép. Ez. Egy pár szattyánbőr papucs várta a szőnyeg szegélyénél. a mosogatónál teletöltött egy poharat. Camille szörnyen szédült. A vécétartályból szörnyű zubogással áradt a víz. kockaköves padlót fekete csiszolatlan féldrágakövek díszítették. és kipróbálja. Nem. a sápatag. Mi ez? Talán iroda? Olyan nagy könyvkupac hevert az asztalon. ez gyerekszoba. Belebújt a papucsba és a vállára borította a farmerdzsekijét. az évek bársonyos patinát adtak neki.Amikor a lába a padlót érte.. Camille az elején gyanakodva bámulta a szerkezetet. és a vécélehúzó gombja is. A falon széles karimájú kalap és fehér sál lógott. Nagyon halkan elfordította a kilincset. újságok. azt hitte. mellettük sárgaréz karikára fűzött lófarok. olyan. hogy férfi pizsamafelső van rajta. homályos folyosón találta magát. szédítően magas szomorú helyiség volt. a konyhaszekrények üresen tátongtak. 75 . a Nemzeti Bank számlakivonatai. XVI. és leült egy műanyag konyhaszékre. A konyhát a folyosó végén találta. legalább tizenöt méteres.. Camille megtalálta az aszpirines dobozt.. A csésze a korát tekintve több nemzedéknyi krinolinos hátsót meggusztálhatott már. Egy igazi ló igazi farka. A földön ruhák. Nagyon régi. mintha maga a Niagara szakadna a fejére. hogy felhívja valamelyik lányt a Toucleannél. Egy öreg hűtő hangos brummogásán kívül semmi nem utalt arra. Most olyan szobába jutott. de folytatta a vándorútját egy doboz aszpirinért. nem tojáshéj színű. Hideg. Lajos korabeli ágyra ízléstelen ágytakarót borított valaki. görcsbe rándultak a lábujjai. tökéletesen működött. egy pillanatra még felmerült benne. A mosdót kereste. az éjjeliszekrény finom intarziáján dohánytöltő készlet darabjai hevertek. Nem törtfehér volt. inkább tejberizs színű. A konyhai munkalap márványból volt. hogy egyszer visszajön néhány tubus festékkel. de szinte azonnal elaludt. Egy vadállat bűzös odúja. benne egy ikerágy és egy molyrágta hintaló. Visszafelé majdnem eltévedt.. Elég furcsa relikvia. konyhai eszközök leírásai. hogy itt emberi lények élnek. és megfogadta. ólomalapú festék lehetett. de nem volt mitől félnie. Végigzuhant az ágyon. szürke. üres sörösüvegek és nyomtatott lapok hevertek: számlák. ez itt egy szekrény.. hogy alig jött be a fény. Hatalmas. mint az iskolai menza ragacsos édességei. Hopp! A vécé! Az ülőke fából volt.

. – De nem. Mint akin átment az úthenger. ez nem fog olyan sokáig tartani. nem..... Hogy érzi magát. nem kellett volna! – Nem kellett volna? – Ó. hallotta? Ez az orvos lesz. Semmi. – Feltettem egy levest.. – Muszáj ennie. sem pénz. tulajdonképpen jól tette. Á. nem. 76 . – Hol vagyok? – Edmée nénikém – vagy ahogy a családban hívták: Mée – szobájában.. – Nem vagyok éhes. Én soha. Majd később elrendezzük. Philibert? – Igen. sem csekk-könyv.... – Hívtam egy orvost.. Feltétlenül ki kell íratni magam betegállományba. – A maga ágyában fekszem? – Az én ágyamban? Nem. Nézze csak. – Remélem. kedvesem? – Kimerülten. Erőt kell gyűjtenie. – Philibert! – Igen? – Nincs nálam semmi. A békekötés napján. – Nyugodjon meg.22 – Hogy van? – Maga az.. különben a teste nem lesz képes a határon túlra űzni a vírusokat! Mit mosolyog? – Mintha a Százéves Háborúról beszélne.

– Jól ismeri? – Nem. és. hogy. – Aggasztja valami? – Nem így mondanám. – Hogy mondja? – Irodákat takarít. Nem ismerem a 77 .. most azonnal beutalhatnám kórházba. – Igazán? – Rokona? – Barátnőm. nem ismerem igazán jól.. Amikor az irodák üresek. Tudja.. – Igen. a súlyát és a vérnyomását. Azt láttam.. – Éjszaka? – Hát este. – Közeli barát? – Hát.. Meg aztán. mert nincs fűtése.. Az orvos elővette a receptkönyvét. nincs róla kartonom. – Hiszi. Nem igazán jól.... tudja. egy takarítótársaságnál. vagy tudja? – Kora? – Huszonhat év..23 – Nos? – Elaludt. Az erői végére jutott. olyan pánikba esett. – Ugyanarról a személyről beszélünk? A fiatal nőről. – Tudja a nevét? – Azt hiszem. Az orvos elfintorodott. Fauque. csakhogy amikor ezt megemlítettem neki. – Figyeljen ide. szóval. szomszédasszony-barátnő – dadogta Philibert. szomszédasszony. de.. őszinte leszek: figyelembe véve a vérszegénységét. – Biztos? – Igen. A múlt éjszaka is csak azért mentem fel hozzá. – Dolgozik? – Igen... ahol leülhetnék? Philibert kivezette a konyhába. – Egyedül él? – Igen. aki a folyosó végén lévő szobában fekszik abban a nagy faragott ágyban? – Igen. Van egy asztala? És egy hely. – Nyomasztja valami? – kérdezte óvatosan Philibert. A maga barátnője nagy bajban van. tudja én. hogy nagyon vékony. Nem vette észre? – Nem. – Ismeri az időbeosztását? – Éjszaka dolgozik..

múltját. de ismétlem: mindez nem helyettesíthet egy jó véres tarját.. Ki kell várni. és tartsa ágyban még néhány napig. na rendben. Nincs mit tenni ellene. hogy ne takarózzék be túl melegen. mint háromszáz. És a láza? – Alapos influenza. – Rendben. Ami azt illeti. Philibert a kezét tördelte. de ha jobban lesz. de nem sokat túloztam. a zöldségeket és a friss gyümölcsöt. sült krumplit. Mennyivel tartozom? 78 . semmi. mintha nagyon aggódna. – Hány négyzetméter az egész? – Kicsit több. Vigyázni fog rá. ez a maga lakása? – Izé. Itt van két recept. ugye? – Igen. kerülje a huzatot. ez nyilvánvaló. – Van a hölgynek itt Párizsban valakije? – Nem tudom.. amíg elmúlik. Doliprame és C-vitamin. mivel foglalkozik? – Bárkát építek. különben. Vigyázzon. – Hogy mondja? – Nem. – Azt a mindenit! – füttyentett az orvos – Ha nem vagyok indiszkrét. – Most maga néz ki úgy. – Mondja csak. egy egész sereg vizsgálatot el kell végezni rajta. egy dolog biztos: fel kell táplálnia.. ugye érti? – Igen. az előzményeket.. igen. ezért nem akarok túl hirtelen ítéletet alkotni. kicsit sötétre festettem a képet. egyelőre kiírom tíz napra. – De addig is. Mindenképpen rá kell szorítania az evésre és az alvásra.

– Majd adok néhány könyvet. Közkórházba akarják vinni. 79 . és mi nem félünk a Kékektől... – Akkor nincs mitől félnie. – Emlékszik még. – Nézze csak. várjon csak... Holnap fölmegyek.. De addig is.. és kipiheni magát. ? – Emlékszik még a vendée-i felkelésre? – Hát. hogy a Marquet de la Durbilliére család védelme alatt áll.. és olvasni kezdett: Az egész királyi udvar – természetesen Mme d'Estampes-ot kivéve (majd később elmondom. És kiírta tíz napra. Addig itt marad. nem akarok. de nem ám! – Kik azok a Kékek? – Hát a köztársaságiak.. nem igazán. vagy nem? – De. – Ez nem vicc. Philibert egy megsárgult zsebkönyvvel tért vissza. biztos. és betaszigálta Camille elektromos kandallóját. – Micsodát? – Hát az orvos igazolását. Majd forró olajat zúdítok az ostromlók nyakába a liftakna tetejéről. Camille? – Nem.24 – Alszik. nem maradok itt. – Hozok egy borítékot. – Szívesebben menne kórházba? – Ez nem jó vicc. Én. mit meséltem Diane de Poitiers-ről? – Nem. – Ó.. – Olyan sokra? – Igen. – Hogyhogy nem? – Maga csak akkor megy fel. leült az ágy szélére. de. örülni fog neki. megköszörülte a torkát. Camille. – Ugye nem engedi. de tudja. – El kell küldenem a munkahelyemre. – Gondoltam. – Nos. ne felejtse el.. amikor a hőmérő higanyszála is ezt teszi. – Nem. vagy nem? Maga például miért borotválta le a fejét? – Mert nem volt lelkierőm hajat mosni a folyosón. találtam róla egyet-mást a könyvtáramban... Nem akarok olyan sokáig itt maradni. ez az orvos parancsa. Nagyon kedves magától. hoztam valamit! Philibert kinyitotta az ajtót. Camille sírva fakadt. – Maga teljesen lökött! – Egy kicsit mindenki lökött. – Nem.

. Francknak van egy mobilja a szobájában. az orcák. – Nem. Ja. a derék. a vádli. – Maga vetkőztetett le? Philibert a térdére ejtette szemüvegét.. az orr. a fül. Philibert olyan vörös lett. 80 . és olyan hevesen kezdett dadogni. ennyi.. szűziesen. – Nem.. Három piros: az ajkak.. – Ugyan. a fogak. a szépség. természetesen nem felel meg az összes kritériumnak. – Én szívesen felmegyek... Persze.. – Philibert! – Tessék! – Köszönöm.. Nincs szüksége még valamire? – Köszönöm. Camille visszaadta a szemüvegét. a körmök. és.. Három rövid: a fogak. mint a rák. a haj. pokolian fáj a fejem! – Lemegyek a patikába.. Utánozták a járását. hogy nem.. e. kecsesség és b. hogy Diane imádnivalóan szép.... Három kövér: a kar. nem gondolja? – És maga szerint hasonlítok rá? – Igen.miért) – egyetértett abban. a kezek. – Nem. – Ugyan. – Rendben. a lábak. én. még azt akartam mondani... a comb. amelyhez a nők több mint száz éven keresztül dühödt elszánással igyekeztek hasonlítani: Három fehér: a bőr. Hú. köszönöm.. – Nyugi! Csak tudni akartam. sz. vagyis hát bizonyos szempontból. esküszöm. Három keskeny: a száj. köszönöm. igen. Három fekete: a szemek.. ugyan már! – Az jó. Itt nincs telefon. Szóval é. a hajviseletét. kérdése is. Csak fel kellene mennem a töltőmért. a fej. először be... de nagyon sz. báj ké. a szempillák. a kéz. – Te.. – Rendben.. én.. mint még soha... – É. hagyja már! Ott állt Camille előtt túl rövid nadrágjában. a lábfej.. a mozdulatait. túl szorosra gombolt zakójában. de tudja. e.... Három kicsi: a keblek.. nem.. Ez nagyon kedvesen van leírva. És a másik is itt volt? – Kicsoda? – A szakács. Egyébként ő szolgált mintául ahhoz a pontokba szedett szépségkánonhoz. túl hosszú karjaival.. betakartam.. – Nagyon régóta nem törődött velem így senki. nem sürgős. a szemöldök. De ha értesíteni akar valakit. Három hosszú: a derék. Nekem is van mobilom.

.. – Ugyan. ugye? Philibert felháborodott. Mert maga.– Nem.. Nem törődött velem senki úgy. de azt megmondhatom: nincs semmim.. Hogy is mondjam. Maga nem vár tőlem semmit. hogy ne várt volna cserébe valamit. 81 . amit adhatok. ez az igazság. mit gondol rólam? Camille már újra lehunyta a szemét. – Én nem gondolok semmit.

azt hiszem. de megvallom.. és hát fogalmuk sincs.25 Camille-nak már fogalma sem volt. de lassan minden visszatér a rendes kerékvágásba. hogy olyan idegeneket is elszállásol itt. Elnevette magát. hogy én milyen élhetetlen vagyok.. amelyik az előszobából nyílik. és kiülök magával a konyhába. ez egy csúnya örökösödési történet. – Hol? – Ja. Szerencsére! Azt hiszik. hogy. és az apám megkért.. 82 .. – A szülei nem bánják. – Biztos. és még mindig gyakran látogatnak meg bírósági végrehajtók. hogy már el is költötték azt a pénzt. – És mennyi időre költözött ide? – Nem tudom. költözzem ide. Sok bútort elvittek.. hogy zavarban van. hogy amíg nem rendeződik az örökösödés kérdése. túlzás lenne kanapénak hívni. Természetesen kezdetben történt néhány akció. és engem jelölt ki kapusnak és éjjeliőrnek.. Látszott. igencsak kényelmes.. hogy az jó lesz? – Persze! Nem vagyok én cukorból! – Rendben. Amilyen mindenhol akad. Szombat? Vasárnap? Évek óta nem aludt ilyen sokat. mint bizonyára észrevette. Az a szoba. tényleg. – Ahol a kanapé van? – Ó. – Tehát hazudott nekik? – Mondjuk inkább úgy. orrkarikával.. tudja. és megkérdezte... Ami pedig Franckot illeti. de akkor se a konyhába jöjjön. – Ez az anyai nagyanyám lakása. Franck találta a járdán valamelyik este.. de nem ám. ő tavaly halt meg. amellyel el akartak bátortalanítani. miatta inkább megkönnyebbültek. – Megmosakszom. még a legjobb családokban is. hogy milyen alak. Nagyon csúnya. mivel üres. Tehát összegyűlt a jegyzőnél a családi tanács. De hülye vagyok! Most már nem igazán kék. amit ebből szerettek volna kapni szegények. milyen nap van. nehogy beköltözhessenek a. Philibert bejött.. Várjon meg a kék szalonban. hogy a plébános úr mutatta be nekem. – Mondja csak. – Az unokatestvérei is igényt tartanak a lakásra? – Sőt azt hiszem. Philibert. ott túl hideg van. hanem sokkal jobban öltözött és sokkal kevésbé finom emberek: az unokatestvéreim. Tudják. mint a szakács és én? – Magáról nem muszáj tudniuk. Most már a jegyzőnek és az ügyvédeknek kell rendezniük ezt a gyászos ügyet. és felhozta ide az egyik barátjával. mint egy squat-ban? – Hogy mondja? – Mintha táborozna? – Sajna. kitérő válaszokat adtam.. hogy is mondta? – A sqatterek? – Ez az! A squatterek! Csakhogy nem kábítószeres fiatalok.. tulajdonképpen milyen hely ez? Kinél vagyunk itt? És miért él úgy itt. kér-e levest.

és bezárkózott a szobájába. bukósisakot és motoros kesztyűt viselő férfi állt közvetlenül előtte. ki az a homokos a szalonban? Az egyik hajléktalan haverod. viselkedj úriemberként vele. – Az orvos miatt.. és rémülten felkiáltott. Póréhagymás krumplileves Liebig-módra. felvette a zakóját. És mit tettél még bele? – bámult elborzadva a fedő alá. Ráadásul odaégetted. Úgy nézett ki. Philou. hogy megnézze a Mars-mező zúzmara borította fáit.. nyaka köré tekerte a selyemsálát. Azt mondod. Camille még mindig feldúltan állt: 83 . akkor le a kalappal! Szerintem jobb lenne. akaratlanul is nagyot ugrott.. ha erőre kap ettől az izétől. mert meghívtam ide egy kis időre. és a fejét vakargatva berontott a konyhába. figyelj. hogy meggyőződjék az ellenkezőjéről. Izmos. mi a fenét csinálsz neki? Főtt szart? – Képzeld.. lány? Ugyanarról a fickóról beszélünk? A kis kopasz soványról? – Az egy ifjú hölgy. tápláljam föl. és az ablakhoz lépett. Egy kis ömlesztett sajtot és kenyérdarabokat. Philibert. amikor a blúzát betűrte. nyugodt lélekkel. – Ez egy szar. zsebre vágott kézzel megfordult. Camille-nak végre sikerült megszólalnia: – Hú. aki már éppen elég ideges volt a konyhaművészeti kudarca miatt. fekete bőrbe öltözött. Azt mondta. Nyelvet nyújtott magára a kandalló fölött lógó tükörbe. a barátnőm. – De miért csináltad? – kérdezte Franck nyugtalanul. Megkerülte. Amikor Philibert visszatért a lányhoz. vagy mi? – Parancsolsz? – Az a homokos a kanapém mögött. undorító lesz. – Ő a barátnőd? Szóval ő az? Mondd csak. ha a lefolyóba öntenéd. Amikor ködbe borult. ne húzd fel magad. jó napot. – Biztos vagy benne? Philibert behunyta a szemét. A folyosón levette a bukósisakot. Végül sikerült ráakadnia a szörnyű kanapéra. – Hé. Kivett egy doboz sört a hűtőből. – Hát. hogy ki sem kellett gombolnia a farmert. kicsit elveszítette arisztokratikus hidegvérét: – Azt a homokost Camille-nak hívják – jelentette ki szárazon –. és útra kelt ebben a hihetetlen Haussmann-i útvesztőben. hátat fordított és kiment... – Jól van. és kérlek. mint egy kísértet. – Ez leves? – Úgy bizony. levest. A férfi nem felelt. – Hát.Camille annyira lefogyott.

– Ő az? – Igen – dünnyögte Philibert. hétfőn pont nem dolgozik. miközben letette a tálcát az asztalra. Korán reggel elmegy. Nagyszerű – felelte Camille nevetve. nehogy összefussak vele. Ilyenkor vigyázok. mit csinál. – Á. 84 . – Leves. Philibert nagyon megható volt. Hétfő esténként azonban mindig elviselhetetlen. és mindig pokoli rosszkedvűen jön haza. – Mi ez? – Leves. – Soha nem veszi le a bukósisakot? – De igen. Nem tudom. – Túl sokat dolgozik? – Nem. – Camille a furcsa kotyvalékot kavargatta. ahogy én készítem. Azt hiszem. családi gondjai vannak. – Aha. Tessék. ha úgy jobban tetszik. Egy borscs-féleség. egye meg. amíg meleg.

85 .

MÁSODIK RÉSZ 86 .

amikor a tej már majdnem kifutott. ugye tudod. – Figyelj. hanem rá. rögtön. Philibert mindig forró csokoládét reggelizett. minden szar lesz. neked meg ott vannak a hülye mániáid.. tőlem szeretetkonyhát is nyithatsz. hogy nem ismered a csajokat. – Talán nem rám vagy féltékeny. hogy ez a te lakásod. – Tessék? – Azt mondtam: beszélnünk kell. A nagy szavak. Látom a mesterkedésedet. A tej kifutott. a lökött dolgaid.. olyan vagyok. ez volt a mindennapi kis diadala. Lehet.. Úgy érzem. tudom. és elkezdődhetett a nap: ura volt a helyzetnek. amit mondasz. Hát az látszik. nem ez a baj. – Féltékeny vagy? – A kurva életbe.. sőt szinte bántotta lakótársa agresszivitása. dehogy! Még csak az hiányozna! Én. Tudom. hogy képes volt éppen akkor elzárni a gázt. akit akarsz.. hogy kicsit szűkösen érzed magad miatta. – Mennyi ideig marad itt? – Parancsolsz? – Na ne ravaszkodj. Mit vigyorogsz? 87 .. – ..1 – Van két perced? Beszélnünk kellene. elszállásolhatsz bárkit. megzavarta. ezért a rossz gombot fordította el.. és nincs kedved néhány centivel jobbra tolni a fogmosó poharad. Jó kis csapatot alkottunk mi ketten. – De miért változna meg bármi is? – Pfff.. A hőstette. Több volt ez szertartásnál vagy mániánál. de a francba. olyan. nem? – Úgy érzed? – Igen. a mindennapi győzelme. olyan szépen hangzik. mintha könyvből olvasnád. jó? Az egérkéd. meg a többit. nem akarlak megbántani. ha ez a fejlövésed. – Na tessék. Azt hívsz ide. akit akarsz. Az elegáns viselkedésedet. mi van ide írva: Teréz anya? – mutatott a homlokára. Figyelj. hallgatlak. de mindent összevéve eddig mégis jól ment minden. Mennyi ideig marad? – Ameddig a kedve tartja.. – Belezúgtál. De ma valahogy nem figyelt oda.. Minden összekavarodik. A tej visszahúzódott. ugye? – Nem. erről van szó. valahányszor kinyitod a csőröd. tudod. amilyen. – Hazudós. nem is tudom. és máris kész a baj. féltékeny egy csontkollekcióra? Mit látsz. De ez igaz. a várúras mozdulataidat. – Beszéljünk – felelte nyugodtan Philibert. és még a legjobb haverok is összekapnak. és undorító szag árasztotta el a konyhát. és betette a tejeslábast a mosogatóba –.. és abban találta legfőbb örömét. Tegyél be egy nőt akárhová.

nem. Azt sem tudod. Az is lehet.– Mert úgy beszélsz. Franck csendesen elkáromkodta magát. – Biztos vagy benne? – Miért hazudna? – Nem is tudom.. igazad van. ha hagytál volna időt. hogy megfőzzem. Amikor az udvaron voltak. milyen fontos. így a helyes. és felül a zuhanyozó. itt meg lehet fagyni! – Ez még semmi. Meghívlak egy csokoládéra odalent. mert ő is alszik. mint.. – Melózni mész? – Igen. elmondom neki. Franck csak a harmadik kávé után tért magához. – Oké.. és kijelentette: – A fürdőszoba. Gyere velem. – Bocsánat. csak azt gondolom. tudom: bocsáss meg.. gyere velem. hogy délután aludni tudjak. a csokoládém fölött. hogy call-girl. honnan jött. kinyitott egy rozoga ajtót. mutatok még valamit. hogy megemlíthetted volna előre. ugye? – Így van.. Gyere. – De igen. nem? – Igen. Philibert most kért tőle először valamit. Idáig nem is tudtam. és követte Philibert-t a cselédlépcsőn.. honnan jött. De szerintem ebből nem lesz gond. ja. Elmondjuk neki ketten. – Biztos vagy benne? – Gyere. Ott lent a vécé. Franck ellőtte az utolsó patronját. Philibert levette a lakatot és belökte az ajtót. – A francba. amíg fölérünk. satöbbi.. azt sem tudod. – Jó. Ugye. – Én is. Kivezette a folyosóra. hogy én vagyok a te legjobb haverod. – Itt lakik? – Igen. Ennyi.. csak magyarázd meg neki. – Oké. Éppen arra számítok. – Megemlítettem volna. nem is vagy te olyan hülye! – alaposan hátba vágta Philibert-t. Mint egy cowboy. hogy felmászom hét emeletet. ki ez a lány. hagyjuk a fenébe. – És különben is. Várd meg. – Mikor? – Például most.. – Ne számíts rá. – Micsoda? – Takarítónő. – Mit csinál? – Takarít. 88 . Franck elnémult. – Miért? – Mert éjszaka dolgozik. – Megmutatom neked.. Hé. – Akkor kicsit. gömbölyűbb lenne. Amióta ismerték egymást. zseniális? Hallgatagon baktattak le a lépcsőn.

most olyan.– Vi. mindig vigyáztam... marha. – Figyelj. Együtt indultak munkába. hogy tegyen félre egy kis erőlevest. De Franck fütyült rá.... megkérte a segédjét. a pultra kitett Parisien szalagcímeit olvasgatta.. Franck felnézett. oké? 89 .. Nézd. vigyázz. és a nyakába kanyarította a sálat –. hogy ne tegyem fel neked ugyanezt a kérdést. kiköptem miattad a croissant-t. és rámosolygott. – Na mi van? – És nincs a csajnak családja? – Tudod – felelte Philibert. Amikor Franck beért az étterembe. haver! – Mi van? – Valami nagyon finomat. – Figyelj. mint egy öreg medúza..

De ő már leért. felöltözik. a félkómás állapotot. nem szabad semmit tennie ellene. ahogy elhagyta. betette egy papírdobozba. és sodort egy cigarettát. amit ötven frankért meg lehet kapni minden kínai boltban! Összeszedte a ruháit. hogy rászokik bármire is. rendben. De igen. csak akkor engedte el magát. amíg a víz fenekére ér. méghozzá azért. de semmiképpen se forralja fel. Kifújta az orrát. és felmegy a szobájába. és elment – vissza sem nézett. és óvatosan kevergetve 4 percig melegítse. Jaj. Éppen ellenkezőleg – dünnyögte Camille –. mint hogy az anyja hisztérikus állapotba kerül a gondolattól. és az asztalon meglátott egy sárgás folyadékot tartalmazó üveget. felhasított kis skótkockás táskához rohant. Nem. Semmi sem hiányzott. Egyrészt nem bírta már elviselni a kóválygást.. nyugtasson meg valaki! Ugye tényleg ott volt? 90 . hogy lássa. semmit sem vittek el belőle. és megvoltak a rajzfüzetei is. de ez nem volt baj. Most tért magához a végtelenedik szunyókálásából. Egy némileg zavaros elmélet azt állítja. Fogalma sem volt. éppen ellenkezőleg. adja hozzá a tésztát. és félreugrott. amíg a cselédlépcsőhöz ér. hogy a cselédszobán át kijusson a cselédlépcsőre. Ekkora rombolás egy vacakért. hogy nem veszi be többé a fél Lexomilt. miniatűr királyságát pedig teljesen feldúlták. Nem Philibert írása volt. mi hiányzik. Nagyon hosszú ideje az első cigarettát. hány óra lehet. Legörbülő szájjal. letette a lépcsőre a cókmókját. alatta egy cédulát: Nyeles edényben melegítse. elloptak egy elektromos ébresztőórát. Átment a konyhán. amit az orvos estére felírt. Ösztönösen a földön heverő. és ezek a rohamok örökre megsebezték Camille-t.2 Camille úgy döntött. Rendben. a hányingerrel küszködve megpróbált rendet rakni. A világítás kialudt. hogy újra felvegye a saját kis élete fonalát. végigsimított az arcán. csak akkor tudja magát egyetlen megváltó rúgással fellökni a felszínre. másrészt nem merte kockáztatni. mert nem is volt semmije. de elhatározta. alkalmas-e arra. hogy felkel. mert egy szörnyű állatka rohant ki az egyik ajtó repedésén. éppen ellenkezőleg. Megvárta. hogy a tablettái nélkül kell elaludnia. Gyermekkorában mást sem látott.. abban a formában. fogta a kis vörös táskát. megnézi. Amikor zubog. A lakatot letörte valaki. lehajolt. hogy ha az ember víz alá kerül. megrázza magát. meg kell várnia. vagy nem? Belepillantott a kartondobozba.

Camille belépett a konyhába. Most Franck pattant fel ijedten. – Ó, hát itt van? Azt hittem, alszik. – Jó napot. – Lestafier Franck. – Camille. – Megtalálta a cédulát? – Igen, de... – Éppen most hozza át a cuccait? Nincs szüksége segítségre? – Nem, köszönöm. Ami azt illeti, nincs is több holmim. Kiraboltak. – Ó, az szar... – Igen, ahogy mondja. Azt hiszem, nincs rá jobb szó. Na, megyek, visszafekszem, mert forog velem a világ, és.... – Akarja, hogy elkészítsem a levest? – Tessék? – Az erőlevest! – Milyen levest? – Hát ami ott van – mondta most már idegesen Franck. – Ja, bocsánat. Nem. Köszönöm. Előbb alszom egy kicsit. – Hé! – kiáltotta Franck Camille után. – Azért szédül, mert nem eszik eleget! Camille felsóhajtott. Csak diplomatikusan. Amilyen finom fiú ez a Franck, jobban jár, ha nem rontja el az első közös jelenetet. Visszament tehát a konyhába, és leült az asztal végére. – Igaza van. Franck magában morgolódott: Persze, hogy igaza van. A francba... Most majd jól elkésik! Hátat fordított Camille-nak, és nekilátott. Felmelegítette a levest, beleöntötte egy mélytányérba, a hűtőből elővett egy kis doboz fagyasztott zöldfűszert, és óvatosan kinyitotta. Valami zöld izé volt, amiből óvatosan belevágott néhány szálat a gőzölgő levesbe. – Az micsoda? – Koriander. – És azokat a kis golyócskákat hogy hívják? – Japángyöngynek. – Igazán? De szép nevük van! Franck felvette a dzsekijét, bevágta maga mögött az ajtót. A fejét csóválta: Igazán? De szép nevük van! Igazán lökött ez a lány!

91

3

Camille felsóhajtott, és gépiesen maga elé húzta a tányért. A besurranó tolvajra gondolt. Mégis, ki lehetett? A szomszédban lakó szellem? Egy arra vetődő látogató? Hogy jött be, talán a tetőn át? Vajon visszajön még? Egyáltalán, szóljon róla Pierre-nek? A leves illata, vagy inkább aromája azonban hamarosan felrázta a tűnődésből. Mmmmm, csodálatos volt, Camille legszívesebben a fejére borította volna a terítőt, hogy belélegezze a gőzét. Mi lehet ebben a levesben? Már maga a színe is különleges volt. Meleg, zsíros és aranyfényű, mint a kadmium-sárga. Az áttetsző tésztagyöngyökkel és a smaragzöld fűszerrel valóságos gyönyörűség volt a szemnek. Camille perceken át hódolattal nézte a levest, majd – mivel nagyon meleg volt – óvatosan lenyelt egy kanálkával. Hirtelen felidéződött benne a gyerekkora, és ugyanabban az állapotban találta magát, mint Marcel Proust: a lelkében zajló események teljesen lekötötték figyelmét. Szinte vallásos áhítattal fejezte be az evést, és minden kanálnál behunyta a szemét. Lehet, hogy halálosan éhes volt, bár nem is tudott róla, lehet, hogy Philibert keservesen legyűrt szörnyű levesei tették vagy a kevesebb cigi, de egy valami mindenesetre bizonyossá vált: soha életében nem élvezte még ennyire, hogy egyedül eszik. Felkelt, és megnézte, nem maradt-e egy kis leves az edény aljában. Sajnos, nem... A szájához emelte a tányért, hogy egy cseppet se veszítsen el, csettintett, elmosta az edényt, kiemelt néhány szemet a nyitott tésztás zacskóból, rátette Franck cédulájára, és föléjük írta: „Isteni volt!” Utána visszabújt az ágyba, kezét jóllakott hasára szorította. Köszönöm, édes Jézusom!

92

4

A lábadozás ideje hamar letelt. Camille soha nem látta Franckot, de mindig tudta, mikor van otthon: ajtócsapkodás, zene, tévé, izgatott telefonbeszélgetések, vaskos nevetés, száraz káromkodás. Camille mindezt természetellenesnek érezte. Franck úgy eresztette ki a hangját a lakás négy sarka felé, mint egy kutya, aki mindenhová odapisil, hogy megjelölje a területét. Camille néha boldogan visszament volna a hetedikre, hogy visszanyerje a függetlenségét, és ne kelljen hálásnak lennie senkinek, máskor meg inkább sokáig maradt volna még. Ilyenkor már annak gondolatától is jéggé dermedt, hogy újra a földön kell aludnia és hét emeletet megmásznia, a korlátra csimpaszkodva, hogy le ne essen. Az egész nagyon bonyolultnak tűnt. Már nem is tudta, hová tartozik, és hát nagyon megszerette Philibert-t is. Miért kell mindig önmagát ostoroznia, és fogát összeszorítva a mellét vernie? A függetlenségéért? Éveken keresztül mindig ezt az egy szót hajtogatta. És akkor mi van? Hová jutott? A padlásszobába, ahol délutánokat töltött el azzal, hogy egyik cigarettáról a másikra gyújtott, és a sorsán rágódott? Ez igazán nagyon megható. Maga Camille is nagyon meghatódott. Huszonhét éves lesz hamarosan, és még semmi jó dolgot nem halmozott fel életében. Nem gyűjtött barátokat, emlékeket, igazán nem érdemel jóindulatot. Mi történt vele? Miért nem tudja néha becsukni a kezét, és két-három valamennyire is értékes dolgot megragadni? Miért? Camille álmodozott. Camille megnyugodott. És amikor az a nagy langaléta megjelent nála, hogy felolvasson neki, és halkan becsukta maga mögött az ajtót, égre emelte a tekintetét, mert a másik fickó a maga „zulu zenéjét” hallgatta, Camille rámosolygott, és egy pillanatra sikerült kiszabadulnia a forgószél magjából. Camille megint rajzolni kezdett. Csak úgy. A nagy semmiért. Önmagáért. Vásárolt egy új füzetet, az utolsót, és szép lassan megszelídítette: először lerajzolta az őt körülvevő tárgyakat: a kandallót, a tapéta motívumait, az ablakkilincset, Sammy és ScoobyDoo bárgyú mosolyát, a képkereteket, a képeket, a hölgy kámeáját és az úr szigorú felöltőjét. Csendéletet rajzolt a saját ruháiról, a nadrágszíj földre lógó csatjáról, lerajzolta a felhőket, egy repülőgép csíkját az égen, a fák csúcsát az erkély vaskorlátja fölött, és magáról is rajzolt egy portrét, egy ágyban fekvő portrét. A tükör foltjai és a rövid haja miatt úgy nézett ki a képen, mint egy kisfiú, akinek valószínűleg bárányhimlője van... Most megint úgy rajzolt, ahogyan lélegzett. Gondolkodás nélkül töltötte meg a rajzaival a lapokat, csak azért állt meg néha, hogy kínai tusfestéket töltsön egy kis tégelybe, és megtöltse a toll patronját. Hosszú évek óta nem érezte magát ennyire nyugodtnak, ennyire élőnek.

93

Philibert-t szerette figyelni a legjobban: a fiút teljesen magukkal ragadták saját történetei, az arckifejezése minden pillanatban megváltozott, hol szenvedélyes volt, hol levert (ó, az a szegény Marie-Antoinette!), és Camille megkérte, hadd rajzolja le. Persze, ahogy várható volt, az elején Philibert egy kicsit jobban dadogott, de azután nagyon hamar elfeledkezett a papíron futó toll sercegéséről. Azt olvasta például: – De Mme d'Étampes másképpen szeretett, mint Mme de Cháteaubriant, ő nem érte be csekélységekkel. Az volt a vágya, hogy a lehető legtöbb kegyet megszerezze maga és a családja számára. Márpedig harminc fivére-nővére volt... Nagy bátran munkába kezdett tehát. – Mivel nagyon ügyes volt, hasznot tudott húzni a két ölelés közötti csendes pillanatokból, és a kielégült és kimerült királyból számtalan kinevezést és előléptetést kicsalt. Végül a Pisseleu család minden tagja fontos állások betöltője lett, főleg egyházi állásoké, mert a király szeretője „vallásos” volt... – Antoine Seguin, anyai nagybátyja előbb Fleury-sur-Loire apátja, majd orléans-i püspök, bíboros, és végül Toulouse érseke lett. Charles de Piesseleu, idősebbik bátyja megkapta a beurguei-i apátságot és a condom-i érsekséget... Philibert felnézett: – Condom érsekségét... Vallja csak be, ez elég fura! És Camille gyorsan megpróbálta megragadni Philibert mosolyát és elragadtatását. A fiú úgy lapozgatott Franciaország történetében, ahogy mások egy bulvárlapot olvasnak. Philibert most azt olvasta: – „Mivel a börtönök már szűknek bizonyultak, Carrier, a mindenható zsarnok, akit rá hajazó segítők vettek körül, új fogházakat nyitott, és hajókat rekvirált a kikötőben. A tífusz hamarosan hatalmas pusztítást vitt végbe a nyomorúságos körülmények közt tartott foglyok között. Mivel a guillotine nem működött elég gyorsan, a prokonzul parancsot adott, hogy lőjék le a több ezernyi foglyot, és a végrehajtó század mellé egy „eltemető szakaszt” rendelt. Mivel a foglyok továbbra is csak áradtak a városban, Carrier hamarosan kieszelte a vízbefojtásokat. Westermann dandártábornok a következőket irta: „Köztársasági polgártársak! Vendée nem létezik többé. Halott, a mi szabad kardjaink végeztek asszonyaival és gyermekeivel. Most temettem el Vendéet a tengerbe és a Savenay erdőbe. A parancsokat követve, amelyeket tőletek kaptam, a lovakkal tiportattam el a gyermekeket és legyilkoltam az asszonyokat, így legalább biztosak lehetünk, hogy nem szülnek több gazembert a földre. Egyetlen megmaradt élet sem szárad a lelkemen.” És Camille megrajzolta az árnyékot összeránduló arcán. – Most rajzol vagy figyel? – Rajzolva figyelek. – Ez a Westermann is... Ez a szörnyeteg lázas dühvel szolgálta új hazáját, és figyelje meg, hogy majd Dantonnal kerül börtönbe néhány hónap múlva, és vele együtt is fejezik le... – De miért? – Lustasággal vádolták. Mérsékeltnek számított... Máskor Philibert engedélyt kért Camille-tól, hogy leülhessen az ágy végén álló fotelbe, és csendben olvastak kettesben. – Philibert! – Hmmm...

94

– A képeslapok... – Igen? – Sokáig tart még? – Hogyhogy? – Miért nem a szakmájában dolgozik? Miért nem próbál történész vagy tanár lenni? Akkor a munkaidejében nyugodtan belevethetné magát a könyveibe, sőt még fizetést is kapna érte! Philibert csontos, kopott bársonyba bújtatott térdeire eresztette a könyvét, levette a szemüvegét, és megdörzsölte a szemét: – Megpróbáltam... Megvan a tanári alapvizsgám történelemből, és háromszor is felvételiztem doktorképzésre, de minden alkalommal kibuktam. – Nem volt elég jó? – Ó, de igen! – Philibert elpirult – Vagyis azt hiszem. Őszintén azt gondolom, csakhogy én... Túlságosan szorongós vagyok. Minden vizsga előtt álmatlanság gyötör, romlani kezd a szemem, kihullik a hajam, sőt még a fogam is! És mindenem tönkremegy. Elolvasom a témát, tudom a válaszokat, de képtelen vagyok egy sort is leírni. Jéggé dermedek a papír előtt. – De hiszen leérettségizett, és van tanári alapvizsgája is! – Igen, de milyen áron szereztem... és soha nem elsőre sikerült. Pedig igazán könnyű volt! Az alapvizsgát például úgy tettem le, hogy nem jártam be a Sorbonne-ra, legfeljebb azért, hogy a nagy professzorok óráit hallgassam, akiket imádtam, de akiknek semmi közük nem volt az én témámhoz... – Hány éves is maga, Philibert? – Harminchat. – De a tanári alapvizsgával taníthatna, nem? – El tud engem képzelni egy tanteremben harminc gyerekkel? – Igen. – Nem. A puszta gondolatra elönt a hideg verejték! Hogy igazi hallgatósághoz beszéljek, még ha kevesen vannak is. Én... azt hiszem... szocializációs problémáim vannak. – És mi volt az iskolában annak idején? – Csak hatodiktól jártam iskolába, és ráadásul rögtön internátusba kerültem. Szörnyű év volt. Életem legrosszabb éve. Mintha bedobtak volna az úszómedencébe úgy, hogy nem tanítottak meg úszni. – És mi történt? – Hát semmi. Azóta sem tudok úszni. – Átvitt vagy konkrét értelemben? – Egyik értelemben sem, tábornok úr! – Soha nem tanították úszni? – Nem. Minek? – Hát... hogy ússzon. – Tudja, kulturális szempontból mi inkább gyalogos és lövészcsaládból származunk. – Most miről beszél? Nem arról van szó, hogy le kellene vezetnie egy csatát. Csak elmenni a tengerhez. És miért nem járt már korábban iskolába? – Az édesanyám tanított minket. – Ugyanúgy, ahogy Szent Lajost az édesanyja? – Pontosan. – Hogy is hívták?

95

– Kasztíliai Blanche. – Tényleg. És miért? Túl messze laktak az iskolától? – Nem, volt egy községi általános iskola a szomszéd faluban is, de oda csak néhány napig jártam. – És miért? – Hát éppen azért, mert községi általános iskola volt. – Aha! Megint ez a köztársasági dolog, ugye? – Igen. – De hát az több, mint két évszázada történt! Azóta sokat fejlődtek a dolgok! Ebben biztos vagyok! – Tagadhatatlanul sokat változtak. De hogy fejlődtek volna... Nem hinném. – ... – Sokkoltam? – Nem, nem, tisztelem a maga... a maga... – Értékrendemet? – Igen, ha akarja, használhatja ezt a szót is, de akkor hogy akar megélni? – Hát képeslapokat árulok. – Az hülye dolog. Buta elfoglaltság. – De tudja, a szüleimhez képest nagyon sokat... fejlődtem, ahogy maga mondja. Legalábbis némi távolságból nézem a dolgokat. – Milyenek a szülei? – Hát... – Szalmába vannak bugyolálva? Be vannak balzsamozva? Formalinban áznak liliomok társaságában? – Igen, valahogy úgy ... – mulatott Philibert. – De nyugtasson meg, nem hordszéken közlekednek, ugye? – Nem, de csak azért nem, mert nincs, aki hordozza őket. – És mit csinálnak? – Hogy érti? – Mi a munkájuk? – Földbirtokosok. – Ennyi? – Tudja, az sok munkával jár. – És, izé, akkor maguk nagyon gazdagok? – Nem. Egyáltalán. Éppen ellenkezőleg. – Hihetetlen ez a történet... és hogy úszta meg a kollégiumot? – Gaffiot segítségével. – Az kicsoda? – Gaffiot nem személy, hanem egy nagyon súlyos latin szótár, amit becsúsztattam az iskolatáskámba, és úgy használtam, mint egy parittyát. A szíjánál fogva megforgattam a táskám, és puff! Kettéhasítottam az ellenséget! – És most? – Most mi? – Most mit csinál? – Hát, kedvesem, most ez nagyon egyszerű: itt áll a szeme előtt a Homo Degeneraris eszményi példánya, aki tökéletesen alkalmatlan arra, hogy emberek között éljen. Más időből való, hóbortos, végletesen anakronisztikus lény!

96

– Igazán? – Legalábbis ezt mondja. – És mihez akar kezdeni? – Nem tudom.Nevetett. ahol dolgozom.. – Elmegy egy pszichológushoz? – Nem. és még mindig a színház a leghatékonyabb.. hogy minden lehetséges pszichológust kipróbált. egy mulatságos. bolondos. Azt mondja. És magának? 97 .. aki nyaggat. a huszonegyedik századhoz? – Nem. Nem igazán. de találkoztam egy lánnyal ott. kicsit fárasztó teremtéssel.. hogy menjek el vele egyszer a színházi kurzusára. – De különben nem jár el soha? Nincsenek barátai? Semmiféle kapcsolatai? Bármilyen kötődése a.

sem a szomszédjuk újságját. mélyen a zsebébe nyúlt. Láttad.. akik elegánsan lapozgatták a tévéújságot. – Miért? – Nem is tudom. – De miért csinálta? 98 . hogy el ne essenek. Amint beesteledett. Tíz euróm bánja! – Hogyhogy? – Fogadtunk a lányokkal. Ebben a pocsék időben mindent alaposan összemocskoltak nekünk. A párás üveghez dőlő. Túl gyorsan megnőtt.. a férjem eljátssza a keresetét. mint egy kisbaba? – Honnan tudod? – A hajad miatt. fizetek én. Egy kísértet. valahogy így éreztem. – Á. és majdnem kedvesen odaszólt neki: – A mindenit. de jól van. és a hitelre vett mobiljukkal szórakozó zsíros bőrű fiatal hivatalnokokat. a csillogó ajándékokat. átöltözött: formátlan bő nadrágba és türkizzöld nejlon köpenybe bújt (a köpenyen a következő felirat díszelgett: Szakemberek az ön szolgálatára). időnként kiment. És a többieket. hogy mire jó a lábtörlő. Azt gondoltam. a sógornőm az agyamra megy. mint egy megszállott. Sem a karácsonyi hirdetéseket – az aranyszínű napokat. Camille szembeszállt a hideggel. hogy néz ki a hall? Lábát húzva megérkezett Mamadou is: – Ugye. aztán bement. elszívta az ezredik cigarettáját.. – Baj van? – Hogy baj? Betegek a kölykeim. orrhangú nyögdécselését. az olcsó lazacot és a méregdrága libamájat –. megvagyok. a dolgos tömegekkel éppen ellenkező irányba. nem jössz többé. akik kétségbeesetten kapaszkodtak a fogódzóba.. a hamis ékszerekkel borított hölgyeket. metróra ült. és nem hallották a mellettük kapaszkodó szerencsétlen alak monoton.. és szép lassan felmelegedett. Camille mindig váltott néhány közömbös szót az irodaház éjjeliőrével. Néha igazán nem tudom. Na mindegy. nyitott szájjal alvó anyukákat. közben majdnem megfagyott... mondta-e már valaki ezeknek. és gondosan tanulmányozta a kimerült arcokat. és nem vették észre a velük szemben ülő fiatal lányt. semmi baj. a héten annyit aludtál. és általában sikerült elérnie az utolsó metrót.. az egyik szomszéd beleszart a liftbe... időnként megnyálazva hegyes körmű mutatóujjukat. Azokat. kikapcsolták a telefont. akik zajosan sóhajtozva jegyzeteltek az aktáikba. aki komor tekintetüket és szürke felöltőjük ráncait rajzolja. A puha cipős és cifra mintás zoknikat viselő urakat. de különben megvagyok..5 Az élet visszatért a rendes kerékvágásba. Úgy dolgozott. – És te hogy vagy? Rosszul nézel ki.. akik nem láttak meg semmit és senkit. gyerünk. akik a külvárosi betonrengeteg felé tartottak a gyerekeikért. Amikor Super Josy meglátta őt.

zenét hallgatott vagy tévét nézett.. amit odaszart.. a bizonytalan balett. mert túlságosan rossz nekem. hogy melyik fog nyerni? Jaj. Franck ilyenkor még soha nem aludt. hogy „ha nincs kenyerük. Franck néha váratlanul kirobbant. majd folytatta a beszélgetést: – De tényleg azt mondta. mert Camille meglehetősen rendben találta az irodáját. Camille Philibert-rel teázott. Philibert! És hol vannak azok a dobozok. hátulnézetből. a szárnya kilógott az öltöny alól. nagyon okos asszony volt. és megmagyarázzák Francknak. de úgy intézte... a két bűnös pedig megvárta az ajtócsapódást. a feje fölött glória. hogy csak sörtárolásra használja a hűtőt. túl sokat ugrál. – Hogy miért. Az ötödik emeleti górét nyilván megszállta a szentlélek. Félretolta a teáskannát. tehát dühöngenie kellett. és akkor nem leszek jó semmire. Ne is beszéjjünk róla. Marihuána füstje áradt ki az ajtó alól. De nem érte volna meg a fáradságot. ne is beszéjj nekem arról a semmirekellőről. arról gőzöm sincs. hogy bírja tartani ezt az őrült tempót. Na jó. 99 . ahhoz képest. Camille nem értette. Franck dühöngeni szeretett. elment dolgozni. hogy legközelebb meg is eszi. Rajzolt egy angyalt. A hűtőszekrény előtt állva irtózatosan lebarmolta őket. A kezdeti zavartság. Ezt elhiheted. Hamarosan megkapta a választ: sehogy. capito? Ezután felragadott egy doboz sört. a három ember tétova mozdulatai lassan diszkrét és begyakorolt koreográfiává alakultak át. a másiknak gyomorrontása van.. bekapott valami könnyű vacsorát. A lakásban is rendeződött a helyzet. Camille általában dél körül ébredt.. kirakta orruk elé az ennivalókat. és soha nem ért haza éjjel egy előtt. hogy sóhajtva leteszik a csészét. különben magába szív minden illatot! És a sajt is! Letörne a kezetek. mi a francot keres a tojástartóban? Egy félbevágott citromot vagy becsomagolunk. Franck délután hatkor indult újra munkába. amikor Franck hazajött. hogy délután háromkor. – És az öcséd? Nem tudná belőlük kivarázsolni ezeket a nyavalyákat? – És a lovak? Esetleg azt is megmondhatná. ha becsomagolnátok? És ez itt micsoda? Saláta? Miért hagytátok a nejlonzacskóban? A nejlon mindent tönkretesz. És te még nevetsz ezen? – És mi a baja a gyerekeknek? – Az egyik köhög. mindig a szobájában legyen.– Kicsoda? – Hát a szomszéd. Mondtam már neked. Persze megtehették volna. és mindennek elmondta őket: – A kurva életbe! Hányszor kell elmondanom? A vaj a vajtartóba való. amiket a múltkor hoztam? Jó. menjünk. mert az ételeket nem jó helyre rakták.. és néha találkozott Philibert-rel a lépcsőházban. vagy letakarjuk tányérral. kirohant a konyhából.. vagy nem csomagolták be őket. és ez? A citrom. de figyelmeztettem. egyenek kalácsot''? – Dehogy mondta! Soha nem mondott volna ilyen otrombaságot! Tudja.

. Egyébként még mindig itt érzem az ízét – tréfálkozott kényszeredetten. ahogy maguk mondják... Sőt ugyanezen a szinten vagyok. – Tudja. a zacskót pedig gondosan összecsomózva dobta ki a kukába. Csak úgy.. amivel a szobatársaim gyötörtek? – Nem.. – Ahogy mondja.. és savanyúan nézett rá.. Ott tartotta a célkeresztben. látta már az írását? Hallotta már. hogy nem kellene-e hamarabb visszaköltöznie. fiam... nem... Philibert odavolt. nézze már. most mi van? Miért vigyorogsz? Talán nem tetszik a pofám? – Nem.. Fázni fog. Hiába töltötte Camille a lehető legtöbb időt a szobájában... eldugta a pipereszereit. a hamutartóját nejlonzacskóba ürítette.. hát. És különben is. – De Ca. Maga fö. csak akkor ment a fürdőszobába. a falhoz simulva járt.. – Erre kényszerítették? – Sajnos. Mindig úgy képzelem. és azóta ki sem jött onnan.. amikor Franck nem volt ott. kétszer is áttörölte szivaccsal a konyhaasztalt. hogy a fehér galamb. Ettől vagy szörnyen rosszul érezte magát. ahányszor csak találkoztak. hogy felhúzza ez a nagy mamlasz. mit mondott nekem az édesanyám. És nem kell meginnia egy kis vadember vizeletét. hogy kisgyermek korában bedugták a konyhába. fölötte áll ezeknek a dolgoknak. fö. sokkal okosabb.. Mindent gondosan kitakarított maga után.. bármilyen alkalomra. nézze felülről a dolgokat. ami rossz. 100 . ne hagyja. de ez nem ugyanaz a helyzet. – És ez megvigasztalta? – Dehogyis! Éppen ellenkezőleg! – Nahát. – Na jó. – Hát akkor igen. a gégéjére mutatva. a fehér galamb sosem repült fel. legyen megértőbb.. Ca. so. – Igen.. látja..... Megpróbált a lehető legdiszkrétebben viselkedni. És gyorsan másra terelte a szót. és akkor Camille felé csak úgy áradtak a gyilkos hullámok. – Jaj.. milyen nagyokat nevet annak a hülye műsorvezetőnek a durva beszólásain? Látta már. mint motorkatalógusokat? Higgye el. ami jó. Főleg Camille torkának. – Hé. de nem ütközik többé ebbe a szemét alakba. és egyenest a pofámba kapok mindent. csak úgy.. hogy a békanyál sohasem érhet fel a fehér galambig”.. mint képzelte. néha mégiscsak összeütköztek. mint egy kétéves. – . amikor óvatosan megpróbáltam a töredékét elmesélni annak. nem. csak erre várt. kitért a csapások elől. hogy a torkuknak eshessen.... mintha semmit sem értene. és lassan azon kezdett gondolkodni.. – „Tudnod kell. nem? – Hát nem.. Meglátjuk. dehogyis! Maguk ketten nem ugyanazokon a vizeken hajóznak! Lá. vagy elmosolyodott.Dühöngenie. Maga már nem tizenkét éves... Hát ezt mondta. Camille! Maga so. hogy bármi mást is olvasott volna. Kérem. lazább. Szegény. körülbelül olyan érett érzelmileg. értem.. A közös helyiségekben betartott minden óvatossági rendszabályt.

káromkodhatott. próbálja felülről nézni a dolgokat! Tegye meg a kedvemért. az igazság nagyon egyszerű. sőt nagyon is diszkréten viselkedik. Ez azért kemény lehet. a leggyakrabban alsógatyában. amikor ilyen bu.... kü.. A jövő héten lesz egy nagyon érdekes előadás Napóleon hadművészetéről. és kikapcsolta a vízforralót.. butaságokat beszél. Soha nem éreztem még. hogy úgysem maradok itt sokáig. Hosszú távon a vesztét fogja okozni.. hallgatom: beszéljen egy kicsit Napóleonról. a mosogató állapotáról vagy a vécépapír beszerzéséről.. De tudja. – Nem. nem gondolja? – Nem hiszem. mint a kis barátnői. amióta itt lakik? – Nem. ide-oda járkált. ahogy akart. hogy a srác nem túl művelt. Camille: próbálja fölülről nézni a dolgokat! 101 ... És ő sem. az hatalmas téma.. hát nem? És kü. könyörgök. – Apropó. Camille felállt... hogy olyan sok helyet foglalnék itt. különben is. hogy ez az ő lakása. ahogy együtt nevetgélünk. hallania. – Mert így könnyebb? – Igen. Általában hamar bedobom a törülközőt. Enélkül is elég félelmetes a világ. És aztán feltűnt maga. ez nem túl jó stratégia. Nem óhajt egy citromkarikát? – Hé. böföghetett kedvére. egy buta tyúkocskával. beszedtem a bogyóimat. bu. – Úgy látom. – Máris a vesztemet okozta. maga nagyon imponál neki. én nem nyúlok többé a citromhoz! És semmi máshoz sem.... fiú. Dühönghetett. – Hát ez nagyon szép – nyögött fel Camille – hogy én. igaz. – Na látja! Tényleg. imponálok? Remélem. és puff! Nem csak arról van szó. Bárhogyan van is. és ha koncentrálnom kellett. – Én sem. – Miért? – Csak. hogy azt hiszem.. de egyáltalán nem hülye. amikor akart. hogy be kell gombolnia a sliccét. de addig is próbáljunk meg jó szomszédként élni.. – Meg fogom próbálni. Philibert szeme elkerekedett: Azt mondtam. eljön velem? – Nem. nem sikerült rávennem. Találkozott már eggyel is.. mint egy tigris.. úgyhogy a végén valószínűleg olyan érzése támadt. de el kell viselnie a mi cinkos barátságunkat. mint én: Franck féltékeny. de meg kell mondanom. amiből nyilván nem sokat ért. – Nanana... Camille. stratégia. – Ó. és maga ugyanúgy tudja. A lakás az övé volt egyedül.. Ő volt itt a király. viccel.. a kapcsolatunk néhány gyakorlati témájú beszélgetésre korlátozódott.. hogy ennyire megvet valaki. de gyerünk... nem sokáig keresgélem az érveket. és néha olyan beszélgetésfoszlányokat csíp el. nem vagyok túl jó az erőjátékokban. Kicsit képzelje magát az ő helyébe. – Higgye el.. ez elég érdekes. Féltékeny. Én szinte soha nem mozdultam ki a szobából. és maga nem ugyanabban a súlycsoportban bokszol.. mindig dadogni kezdek.– És különben is. hogy megnyugodjék. Camille! – De tudja jól.

6 A megtalált idő nagyon is pontos elnevezése annak a helynek.. méghozzá a vadiúj 5-ös szériából. hogy el kelljen viselnie a tekintetét. egy nem létező utcanevet keresgélve. és hogy szégyellje magát: „Na? Büszke vagy magadra. alvóváros. Minden körforgalomnál megállt. gyerekek szaladgáltak az autók között. majdnem földhöz csapta egy szélroham. Végül Franck lecövekelt az ablak előtt és hangosan elmesélte. és Franck már Párizs külvárostól kezdve azon törte a fejét. a torka egyre jobban összeszorult. Az első alkalommal annyira meg volt döbbenve. a klaffogó papucsukkal.. aki tök egyedül vinnyog a sarokban. egy Ducati. a kurva életbe! Mondjátok. a francba! Miért nem nyitnak soha ablakot? Hogy gyorsabban kinyuvasszák őket? A következő alkalommal egészen a 87-es szobáig nem vette le a bukósisakot.... hogy a szél megzavarja a fejüket. egy nagy szar. az egyik kapott egy fülest. hogy tévedek!” Odabent dögmeleg volt. Mivel Carminot asszony vállalta magára Paulette költöztetését. a mentők meg folyamatosan szirénáztak. a végére annyira összeszorult. de mereven a szemébe bámult. mi ez az őrület? Mióta költöztetik az öregeket egy szélfolyosóba? Mindig úgy tudtam. mi vár rá. kénytelenek voltak állami nyugdíjasotthont választani. Ott volt először is a környék. Még a harisnyája és a pelenkája is kilátszott. kisfiam? 102 . és ráparancsolt. És ez a meleg. azonnal vegye le. szomorú. „Na ne. melyet valamikor lóhalálában húzhattak föl a város szélén. ahová megdögleni mennek az emberek. Aztán jött egy Porsche roadster. egy Buffalo Grill és egy ipari hulladéklerakó között. ipari negyed. Francknak rosszkedve volt. a szürcsölésükkel. amióta itt lakik. vittek. A nagyanyja egy szót sem szólt hozzá. és egy órát keringett a hatalmas raktárépületek között. Franck rögtön eltévedt. nyavalygó. a klaffogó fogsorukkal. Kereskedelmi negyed. vagy az öregasszony. fogalma sem volt róla. Nagyon izgalmas nap volt. aki összekuporodva ül a tolószékben. Franck az első hétfőn nagyon vidáman érkezett. hogy jó ideig csak némán bámultak egymásra. hogy miről meséljen neki. és ahogy közeledett Paulette szobájához. Irgalom! Mondja valaki. hogy ne lássa ezt az egészet. mire az első szót ki tudta mondani. mert megrémíti a lakókat. Mivel a pénz beszél. hogy több percre volt szüksége. vagy a másik. mi történik a parkolóban: öregeket hoztak. A nagymamája egyáltalán nem szólt hozzá. és amikor végre célba ért és levette a bukósisakot. Ó. és megpróbálta kibetűzni az olvashatatlan térképeket. egy fiatal lány sírt.. Egy nagy darab szar a semmi közepén. Ezek a ronda. De nem számít. nyögdécselő trottyosok. mintha most tért volna magához egy merevgörcs rohamból. a hatalmas hasukkal és a csontváz karjukkal! Az a vénember a csővel az orrában. párok veszekedtek. de egy ápolónő elcsípte. lehangoló. igazán. hogy nem igaz! Hogy nem itt van.

de végül feladta. Ezután is odahúzta a fotelt Paulette ágyához. és varrogatott valamit. Most kivételesen vasárnap jött látogatóba. és nekidőlt a fűtőtestnek. amikor tudom. aki vele együtt szállt be a liftbe. – Igazán? – Egyáltalán nem. és csak mordult egyet... hogy önökkel valamivel. de akarata ellenére rámosolygott Franckra. hülyéskedett.. – És akkor? Nem is eszik? – Hát. – Jól vagy? – Hmmm. Azt hittem. Inkább a szobájában marad. Mindig itt ülök.Válaszolj! Büszke vagy?” Ezt hajtogatta némán egészen addig. hanem egy fotelben az ablak előtt. itt ülök.. hogy csak velem ilyen. – Mit csinálsz? – Duzzogsz? – . – Nagymama! A csudába. hogy bemutassam neked a műsort. Ennél kedvesebb nem is lehetne. – Egy kis karácsonyi műsort próbálunk. nagyon meglepődött. Azzal töltöm a napjaimat.. fel akarta ölteni sértett ábrázatát.. amíg Franck félre nem húzta a függönyt. mert Potelainnek nem volt rá szüksége. Nem is akar találkozni velük. Forgószélként száguldott át a hallon. Makacs. ám karómereven. roskatagon..” De észbekapott. hogy nem jössz. lassan már lemondunk róla. De a többiekkel nem jön ki. És akkor még finom voltam. nem tudott elaludni. Franck túl ideges volt. Megvárom. talán jelmezbál? – kérdezte egy fehér köpenyes hölgytől. amikor megpillantotta. és inkább nem eszik. de nem a tévét nézte. Maga Lestafier asszony unokája. csak ne kelljen lemennie a közös étkezőbe. – Mi van itt. Egy gyöngyszem. már messziről felismerem a motorod hangját. megpróbált szavakat. Még akkor is. és csak megvonta a vállát. mondatokat váltani vele. Tudod. amikor az előtér harsány díszítését és a hegyes sipkát viselő szegény kis öregeket megpillantotta. Franck leroskadt. velünk elbűvölő. – A tájat nézed? Paulette majdnem kibökte az igazságot: „Talán viccelsz velem? Milyen tájat? Nem. és lelépek. és számolta a perceket: még két óra. és hirtelenjében nem sikerült magára öltenie a sértett idős hölgy álarcát. még egy óra... hanem a mögötte lógó faliórát. Mivel Paulette csak másnapra várta. és rohanok az ágyba.. – Ó. történeteket mesélt.. Téged leslek. hogy téged várlak. és bekapcsolta a tévét. még húsz perc.. és nem kezdte a motorját keresni a tekintetével. – A maga nagymamája nem igazán együttműködő. Most az egyszer nem az ágyában ült. és lelépek. kedvesebb. amíg leveszed a bukósisakot. ugye? – Igen. mint az öszvér.. – Azt hittem. 103 ..

Az esték már hosszabbnak tűntek. hogy jobb íze legyen. és elmentél az öreg Grivaud kávéházába az újságodért és a kilós kenyeredért.. a spaletták és a fészerajtó nyikorgását.. hogy felhívlak. Utána elújságoltad. azzal nyugtattam magam. hogy szinte semmit nem hallani. Sokkal hamarabb beszélnem kellett volna a fejeddel. hogy szembe kerüljön Paulette-tel. amelyeket nekem kötöttél. hogy milyen csúnya. hogy igazán furcsa már a hajad színe. 104 . hogy jövő kedden már nem dudál be hozzád. tavasszal kökörcsin. és jó érzés volt. Ha jól emlékszem. Igen. A te szemedben ez szégyenletes dolog volt. mint Bocuse. táplált téged. Már jó ideje nem ettél belőle. és szépen megterítetted: talpas pohár. hogy a virágoskertedet felveri a gaz.. előbb.. tudom. amit imádtál. behunyta a szemét. gondoltam rád. A kövér Michelét. hogy jobb. de mégis. aki mindig egy 30 dekás bifszteket adott neked. és becsuktad az ablaktáblákat. mert én is így vagyok vele. aztán a postás vagy a hentes jöttét lested. hogy elmenj orvoshoz... és minden étkezéskor elmondtad. mi van velem. körbejártad a házat. hogy Yvonne bezzeg a szupermarketben veszi a répát. hogy nincs már fogad.. ő pedig pontosan tudta. kicsit arrébb ült. hogy már nem öltözöl olyan szépen. de tudod. Felöltöztél. de nagyon jól láttam.. Akkor is. a cinkéidet.. nem volt szükségem arra. a félhomályban nyikorgó ablaktáblák hangja még mindig a füledben van. amit reggel a virágoskertben vagy a veteményben elkezdtél. Utána befejezted. és a veteményes ágyasai sem egyenesek. de ha hegyezem a fülem.. Azt is észrevettem. ahol most lakom. ha éppen fogalmad sem volt róla. Paulette Lestafier.. És amikor meglátogattalak. Az adásvégi reklámokra felriadtál.. ugye? Reménykedtél. és monoton hangon megszólalt: – Hallgass ide. bármikor meghallom ezeket a hangokat. nem igaz? Majdnem húsz éve éltél egyedül. hiába takartad el őket a kardigánoddal. pedig csak 10 dekásat kértél tőle. elkészítetted a Nescafédat. amit már alig tudsz felemelni. hogy a két harisnyád nem illik össze. aki rögtön félrevont. ugye? A macskádat... majd Franck megvakarta a fejét.. annyira fárasztó.. hogy a piszkos és szuper ronda pulóverek. és a kandúrod méltóztatott néhány percig szundikálni az öledben. nagymama! Igenis. aki már elolvasta a halálozási rovatot. a vörösbegyeidet.. A madaraknak.Egy ideig egymásra meredtek. és hogy mindennek nekimész. és vártad. és miközben ittad. és sóhajtozva beszéltetek a halottaitokról.. és a karomat szorítva tudatta velem. Ó! De nem szóltál egy szót se.. és elvégezted a virágok reggeli toalettjét. Túlságosan féltél. Hajnalban keltél. milyen idő lesz aznap. a csalóét. a felhők színét fürkészted. Azt is láttam. De nem.. és jól figyelj! Egyedül éltél egy házacskában. Szorosan beburkoltad magad a kendőbe. nem mertem erről beszélni veled. hogy a sok hülyeség elkábítson. de még mindig tiszta abroszt tettél. Már nem sok mindent csináltál benne. de én nem hívtalak. Gyakran összefutottál valamelyik öreg barátnőddel. Tizenegy körül fogtad a kosaradat. Ezeknek az embereknek a szemében már olyan híres voltam. A maradék húst belefőzted a zöldséglevesbe. és virágok a vázában. hogy meghallgassam Szent Yvonne jelentését. Azután fogtad a metszőollót. Ó... meg kellett volna kérnem Yvonne-t. és küldje el nekem a vizsgálatok eredményeit. Utána megetetted a kis népedet. Igaz. a veteményes. Rá kellett volna vennem téged. de mégis megvetted. ezért bekapcsoltad a tévét.. és hogy túl sokat fizettél érte. és a teremtés összes verebét. hogy megtudd. láttam a hatalmas kék foltjaidat is. és lehordani téged. hogy zsaruskodjon. Csak úgy megszokásból. és hogy fordítva vetted fel a szoknyád.. tele vannak lyukakkal.. A város. Délután szundikáltál egy kicsit. a szomszédok macskáit. Az a hang. télen pedig vettél egy csokrot a piacon. mint a sajátodét. hogy szarul állnak a dolgok. ne nézz rám így. hogy miért vesződsz még mindig az öreg ásóval. felsóhajtott. hogy vigyázzon rád.. hogy nem hívtalak. és amit én is imádtam. nyáron őszirózsa.

.. így hát muszáj délután aludnom. hogy tartani tudjam az iramot. legalábbis nem július vége előtt. és ha ettől a naptól szörnyű rosszkedvem lesz. És most eljött ez a nap. öreglány. hányszor... Már mondtam neki. aki foglalkozhatna veled. hogy vissza akarok jönni dolgozni.. hogy ez a fickó egyszer is fog-e dugni.. és még többet kell melóznom. Oké. ez csak egy szegény lány. Nem. és ami a legrosszabb.. izé. és ettől most olyan nyomasztó lett a lakásban a hangulat. és soha nem fejezem be a munkát éjfél előtt. Már mondtam. hogy közelebb legyek hozzád. érted? Most az egyszer igazán jó főnököm van. akikkel megosztozhatnánk a látogatási napokon? Nem. a francba! 105 .. hogy vasárnapra különmunkát vállaltam. Ebben az egész kuplerájban egyetlen jó dolog volt. hétfőn pedig ide jövök. hogy állandóan ordibál velünk és a többi. Boldogan. mintha meglepődnél. mert megmondom őszintén: ha nem változik semmi.. akkor nekem annyi.. Ráadásul jönnek az ünnepek.. Paulette elsírta magát. erre a vidékre. nem is csinálhatnék mást. Legalább jól éltél. Most már nem akarok inas lenni valahol. amikor sokáig alhatok. hogy milyen szerencsés vagy. Úgy érzem. legalább nem lesz mit bánnod. tudod. és ne nézz így rám. és tudom.ha békén hagylak. Melózok... hogy megteszi-e az első lépést.. és hogy amikor már nem megy tovább. És még csak nem is a csaja! Nem tudom. hogy mellette sokat fejlődöm. de ez nem számít. nem is értek semmit. nincs egyetlen napom sem. és nem csinálok semmi mást. aki most ott lakik. hogy nincs vele zűrzavar. hanem gondolj arra. Még egyszer elmondom: egyetlen szabad napom van a héten. ez az életem: egy nagy semmi. hogy ennyire rohadt foglalkozást választottam.. Mert már beszéltem neki rólad. Kényelmesen.. igazán jó. hogy más helyet kell keresnem. Az egyetlen bűnöm. érted? Életemben először van jó főnököm.. hogy segíteni fog. és ilyen egyedül vagyok? Talán az én hibám. Minden nap reggel nyolckor kezdek. Ha visszajövök errefelé. amit annál a fura alaknál szereztem magamnak. de azon a szinten. Ne duzzogj itt nekem. eleget csináltam már. és nekem sem.. Tudod. hogy nem született más gyereked. helyetted nem tudom megoldani a dolgot. de hétfő kivételével minden nap dolgozom. hogy ilyen messze lakom.. és aki annyira az agyamra megy. akiről gyakran beszéltem neked. vagy helyettes séf akarok lenni egy szállodában. vagy séf egy hagyományos vendéglőben. hozzád. hogy fogalmam sincs. hogy több mint nyolcvan éven át egy ilyen szép házban élhettél. Talán az én hibám. úgyhogy türelmesnek kell lenned. úgyhogy segítened kéne. Nem ismerek semmit. csak az én debil anyám? Talán én tehetek róla. ha akarnám sem. hogy özvegyen maradtál? Talán én tehetek róla. nem akarok bármit elfogadni. de most már az is szarrá ment. Úgyhogy nézd. – Ráadásul igazságtalan vagy velem. hogy nincsenek testvéreim. De mindig megoldom. ahol már vagyok. Úgyhogy nem hagyhatom ott csak úgy. korrekt főnök. Ne csinálj úgy. mint általában.. hogy kifizethessem a motort. Sokszor meséltem már. Odahozott egy lányt. Nem csinálok semmit. hogy van-e róla fogalmad. Nemcsak... hogy el sem tudod képzelni. úgyhogy mint látod. Itt vagyunk. egyetlenegy: a kéró. akit a szárnyai alá vett. nem az én hibám. Egészen a végéig. és. ami a legrosszabb. mint egy hülye. de még ez sem olyan nagy baj. már annyiszor költöztem életemben. nem jövök el többé. De tudod. annál a nemesnél. Oké. és tudod.. Nem tudom.. és neked kell megoldanod a dolgot.

Az igazak álmát aludta. hogy nem akarsz találkozni a többiekkel. Hogy hamarabb hazamehessenek. Túl sok rajtam a súly. De ugye nem vagy beteg? – Nem. – De hát hány óra van? – Fél hat. És mi itt ez a barna izé? – Kompót. Edényzörgés riasztotta fel. ez semmiség. halszaga van. mintha végre kilépne a lelki ernyedtségből. amin dolgozott. és épp olyan elveszett. nem lehet? – Ugyan. azt hiszem. – Mi a csuda ez? – A vacsora. ami a szívemet nyomta.. hadd egye meg nyugodtan! 106 . ennyi. és duzzogsz.. Franck? Tényleg te? Életemben először hallottalak ilyen hosszan beszélni.. mint te. de miért várod. van még valami. és hidd el. mert fáj a se. tudod? Paulette hosszan elnézte az unokáját. – Mi a franc ez? Talán hal? – Nem.... Nadége-nek csinálom. Tényleg. mert nem túl vonzóak a haverok. Felemelte a holmit. azután megrázta a fejét. Itt tartottak a vitában. – De igen. amikor újra felbukkant az ápolónő. azonnal elaludt. – Na. – Fúú. Hagyja már.. – Rendben van? Finom? Befejezte már? De Franck leállította: – Hé. Na? Min morfondírozol? – Ez igazán te vagy. – Na ne. két perce hozta. vasárnap ez a szokás... mit tudom én.. hogy van itt egy másik Paulette is.Ja. – Biztos vagy benne? – Ó. mint egy kisgyerek? Paulette döbbenten bámulta. Talán ő is szeretne beszélgetni a kertjéről és a csodálatos unokájáról. hogy beülhessek a fotelba? Amint beült a fotelba. Mindent elmondtam.. vagy nem? – Nem tudom. Előfordulhat. és nem is akarom tudni. csak fáradt. hogy megtaláljon. befűznéd a cérnát? Nem találom a szemüvegemet. mi ez. Csak kijavítom a pulóverét. Mi ez? De hát ez bűzlik.. egy édes kicsikének. – Miért nem mész le? – Esténként mindig a szobánkba hozzák a vacsorát.. fenekem. – Nem akarsz visszaülni az ágyba. ezt megértem. nem vagyok beteg. ha itt ülsz a szobádban. de legalább tehetnél egy minimális erőfeszítést. aki a szobájában bujkál. és most már nem tudok felállni. talán inkább rakott krumpli. – Mi ez az őrület? Fél hatkor etetnek meg titeket? – Igen. Egy nő azt mondta nekem az előbb. várjon csak.. reggel szokott itt lenni. – Ó.

. én tehetek róla. hanem az. – Nahát? – Ő. Fütyülök rá. – Igazán? – Éjjel dolgozik. Milyen szar ez az egész! Milyen szar. Ő milyen? – Hülye. fiam. nem olyan. – Kérem. amíg átöltözöm estére? – Rajta! – Segíts felkelni... és mint minden értelmiségi.. nem? Gyorsan lehajtotta a fejét. milyen sovány. – Gyere.. – Nem. Paulette összehajtogatta a szalvétát.. – Franck! – Igen? – Ne haragudj rám. egy ideje már kezdem megszokni.. – Na jól van. az a lány. mi? Nem a szomszéd sarkon lakom.A nő ingerülten kiment a szobából. – Mi van vele? – Olyan. most már elmegyek.. ahogy szeretném. mint egy értelmiségi. Paulette felgyújtotta a kislámpát. és feltette neki az utolsó kérdést: – Mondd csak. szegény nagymama. kényeskedő. és épp olyan terhelt.. ez a lány takarítónő. nyugodtan. – Éjjel? – Igen. – Két percre. órákig képesek olyasmiről beszélni... de ami még furcsább. Franck vízcsobogást hallott a fürdőszobából. és szemérmesen elfordult. mint a másik. – Hogy hívják? 107 . gratuláljon a séfnek. Nem is lehet rájuk haragudni érte. igen.. akiről az előbb meséltél. De nem baj. – Minden nap így megy. Ilyenkor már nagyon haza akarnak menni. Nem. És ha látnád.. Philibert és ő mindig a könyveiket bújják....... Aki veletek lakik. sovány. – Most már elvihetem? – Igen. – Oltsd el a lámpát. Semmi sem úgy megy. de vasárnap még rosszabb. – Ó. amikor a nagymamája becsusszant az ágyba. nagyon furcsa. ülj ide mellém két percre. amire mindenki más szarik. – Nem eszik? – Fogalmam sincs. kisasszony. megszakadna érte a szíved. Mondtam. nagyon finom volt! – tette hozzá Franck. – Megvárnád.. – Csak két percre! Paulette Franck térdére tette a kezét.

És. – Hát nagyon rövid haja van.. Nem is tudom.. fütyülök rá. hallgatlak. olyan gesztenyebarna. az agyamra mész. nem.. – Na. azért mert érdekel.. 108 . Mindenesetre világos. Azt hiszem. – Például milyen az arca? – Miért kérdezed? – Hogy még itt tartsalak egy ideig.. – . min mosolyogsz? – Semmin. a szeme kék.. mondtam már! – És milyen az orra? – Átlagos.– Camille. – Azt hiszem... megyek. – És hogy néz ki? – Már elmondtam. majdnem kopasz. És.. kicsit szeplős. Nem..

hogy mi van velem. hát nem? – Túlzol.. Most mondod negyedszer. mikor veszed észre. Engem a kedvesség is nyomaszt. levágattad a hajad? – kérdezte az anyja a metró bejárata előtt.. Ezek az ünnepek kikészítenek. Gyorsan. Tudod. – Fenyőtűket söprögetsz – jegyezte meg Camille anyja gúnyosan. levegőt! 109 . Eljössz velem az idén? – Nem.7 – Gyűlölöm a decembert.. – Kíváncsi voltam. – Tudom. – Most már mennem kell. Miért csináltad? Camille teljes sebességgel száguldott le a mozgólépcsőn. de ha kihagyom a pulykáját. – Fütyülsz rám? – Nem. értelek. Fütyül rá. abból megint balhé lesz. – Pfff. – Téged nem nyomaszt? – És amúgy? Voltál moziban mostanában? – Mi a fenét csináljak a moziban? – Hazamész Lyonba karácsonyra? – Muszáj.. milyen a nagybátyád.. – Pontosan. és fogta a számlát. ez maga a nyomor. – Hidd el. Ezekkel a hülyékkel bájologni a karácsonyi fahasáb körül. Igazán nagyon kedvesek. – Miért nem? – Dolgozom. – Szörnyű. – Mondd csak. – Én fizetek – mondta Camille. amióta itt vagyok. mama..

. házi melírcsíkok és felpumpált ajkak. – Oké. Teljesen feltekerte a hangerőt. Egy jó adag tömény butaság és közönségesség. – Ó! Az agyamra mész! Menj tentikélni a kosaradba! – Philibert nincs itthon? – Nem. majd felvihogott. és nyugodtan kijelentette: – Rendben van. Camille aznap több órát is eltöltött az anyjával.stét – vetette oda nekik Camille. De Franck ezt nem tudhatta. vagy hívom a zsarukat. hanem zaj. hol van a budi? – Halkítsd le. mosolygott. gyerünk. Valami őrült dolog. már tudta.. azt mondtam. még hallotta. Tehát nem volt esélye.. mondtam már. kihúzta a konnektorból a hifi torony dugóját. – Hol a budi? Hé. bement Franck szobájába. majdnem cukros illat volt. Édes. hogy Franck azt mondja a lánynak: „Hagyd. kinyitotta az ablakot.” Ez már nem zene volt. A falak.. átgázolt a kuplerájon. Mielőtt belépett a szobájába. Futólépésben elindult a szobája felé. fekete melltartó. Franck a földön heverészett. amikor meglátta őket a szalonban. azután bement hozzájuk: – Le kell halkítanunk. a képkeretek. és szállj le rólunk.. Camille-nak felkavarodott tőle a gyomra. hogy bármit is lerajzoljon: túlságosan izzadt a keze... Napóleonnál van. csipkés szegélyű farmer. Semmi közünk hozzá. ez az. még bele talál repülni egy légy. Már nem kell kihívnom őket. Utána visszament a szalonba. Franck verte az ajtót. amikor elment a szalon mellett. A lány megmerevedett. Camille sarkon fordult. A lány hangosan felnevetett. Philibert igazat mondott: megrázó volt. Hátat fordított. – Igen. én vagyok. Eközben Camille nézte magát a tükörben.. légy szíves. kiabált. 110 . – . mozgasd a csípődet. Na. Kulcsra zárta az ajtót. Camille várt még néhány pillanatig. csukd be a szád.8 Még meg sem látta a lányt. Franck. de gyorsan! Nem volt esélye. – Majd Franckhoz fordulva: – Halkítsd le egy kicsit. üvöltött. Semmi nem hiányzott a képből. lyukacsos pulóver. Baj lesz a szomszédokkal. Gyerünk. még a parketta is remegett. ribanc. hogy ott van.. és az egészet kidobta a negyedikről. Magastalpú cipő. Gyerünk! Húzz innen. hívd a zsarukat. menj aludni. Az illatáról.. de még odavetette: – Hé.. – Hé. és hülyén röhögve a riszáló lányt nézte. és érdekes önarcképet rögzített az agyában – sajnos nem volt abban az állapotban. mindenféle bosszúval fenyegette őt. ő az? Ő az? Hé! Te vagy az a Conchita? Camille rábámult..

De mi a fene. a frízeket. és keresett egy nagy táskát. A por szagát. Camille fölkelt.. más helyzetekben megrajzolni őket. Franck hörgött.. önkéntelenül felkiáltott elragadtatásában. és Camille-nak kedves mulatsága volt más öltözékben. evett egy falatot. és a sötétben azon tűnődött. Amikor a dédnagymama beköltözött. a lámpaernyőket és a homályos tükröt. de hamarosan csodálni kezdték. márpedig a nagymama a Belle Époque legkacérabb párizsi asszonyának számított. Ez a fürdőszoba a dédnagymamája szeszélye volt. hogy vissza kell mennie. hogy túlozzon egy kicsit. Másnap reggel korán felkelt. Fogta Franck összes holmiját. Hogy távol van a világtól. de érintetlen. mert attól féltek.. amelyben lehozta őket. Tiszta Offenbach történet.. a fényeket. úristen. hogy nem lenne-e jobb azonnal összeszedni a cuccait és hazamenni. Az egészet bedobta a fürdőkádba. micsoda hangerő! Nyilván rátesznek még egy lapáttal. Leszedte az ágyneműt.. és lerajzolta a padló mintázatát. és beült a fürdőszobába. És még érintetlen volt. Camille leült a szennyestartó kosárra. Nem tudott visszaaludni. érzékeny bőrre való arczseléjét – még ez volt a legjobb darab – és zsírtól bűzlő ruháit. itt ott töredezett. Utána fogta a rajzfüzetét... Franck nyögött. X de Mennen dezodorját (igazi férfiaknak). mondta magában. Camille kihúzta a konnektorból az elektromos kandallót. Nem. Camille elhatározta magát. Franck valószínűleg megkérte a csajt. amelyben leviheti az automata mosodába. mint eredetileg. sőt az egész utcában. akkor kióvakodott a konyhába. Vidámabb. ez már hihetetlen. Megfogadta. legalábbis erről árulkodott a nagypapa összevont szemöldöke. hogy a fürdőszoba átszakítja a plafont. vagy mi? Franck győzött. a lány vinnyogott.. vacak öreg fogkeféjét. A különös érzést. amíg becsukódik a bejárati ajtó. és most sajnálta igazán. Philibert elmesélte. hogy el kell hagynia ezt a szobát. Fiatalabb. oda föl. Összeszedte minden holmiját.. Nem az nyomasztotta. a tompán súrlódó selyemfüggönyök zaját.. amikor édesanyjáról és annak ifjúkori kicsapongásairól mesélt. Rosszul érezte magát. és lelkendeztek érte. Az idős márki például sokkal mulatságosabb lett. hanem az. Philibert ősei végre elfogadták őt. Bic márkájú eldobható borotváit. Ez volt a lakás legszebb helyisége.. Nem merte végighúzni a folyosón.. Hajnali négy körül Camille vad szeretkezés hangjaira ébredt. Philibert szerint talán egy kicsit túl kacér is lehetett. hogy az időn kívülre került. az 111 . a reccsenéseket.. és lefeküdt aludni. és csendben munkához látott. nem! Túl nagy örömet szerezne neki. hogy a fürdőszobát elviszi magával. Franck az éjszaka közepén állt bosszút. talán sziréna van ennek a kurvának a torkában. úgyhogy az ajtaja előtt hagyta.Megvárta. a szomszédok gyűlést tartottak. Amikor először járt a fürdőszobában. Ez volt a legszebb fürdőszoba az egész épületben. Micsoda hangerő. a lány nyögött. és panaszt akartak tenni.. és beletette ugyanabba a kartondobozba. hogy nincs zsinórbehúzója. főzött egy csésze teát. hogy a Porcher cég 1894-es modelljét látja.

Camille-nak nem volt bátorsága átlapozni – jelet látott benne. Amikor hazament.. egy La Diaphane márkájú rizsporos dobozt.. akik már több mint száz éve ott röpködtek a tartályon.. a tiszta ágyneműt az ágyra rakta. beült a hatalmas bőrfotelbe. vagy Molyneux Le Chic-jét. Schiaparelli Schockingját. ami a 14-es háború óta nem köpött már vizet. A másikra lerajzolt egy 50-es évekbeli bombanőt.. 112 . a megfáradt krómszerkentyűket. kecses lábak. csókos ajkak. a karmos oroszlánlábakon álló porcelánkádat. Az üres parfümös üvegeket. elköszönt az ősök társaságától. milyen márkájú volt az övé. Az ex-malac íróasztalán kis cédulát talált. A nőci tollseprűt tartott a kezében. Camille érezte. és vett egy új hifit Francknak. virágokkal telerajzolt darabot. Ezt nagyon szerette: rábízni magát valakire. Már nem volt kedve folytatni az utazást. becsukta a spalettákat és áttolta a kandallót a cselédszobába. elment a Madeleine-nél található Darty áruházba. hogy kiszárad a szája és megkeményedik a hasa: megint ott voltak a kavicsok. Louise Leduc hajdani szobácskájába. Ki maga?– kérdezték a fekete. a szappantartókat. és a félig kilazult törülközőtartókat. a lakás üres volt. a címkéjén ez állt: Touclean. Nagy erőfeszítéssel meggyőzte magát. A hajdani vécékagyló már kicserélődött. Camille odaírta a rajz mellé: ez vagyok én. Végre. fogatlan boszorkányt rajzolt. és elment dolgozni. Olyan szép volt ez a mosdó. Houbigant Transparent-jét. kicifrázott. a bidé szélén futó kék írisz díszítést és a mosdókagylót. ezért rábízta magát az eladóra. csak két-három üres lap maradt benne. Nem volt ideje megnézni.arabeszkeket. és Camille utoljára azokat a fecskéket rajzolta le. a takarítás hivatásos. a dobozt és a vízforralót rátette a kandallóra. de nem találta a kijárat kulcsát. Egy üveg vörösbor lógott ki a zsebéből. ezt a gondosan kimunkált. és büszkén kijelentette: De nem. Oké. és leteszi a táskáját. Csípő a kézen. aki seprűre támaszkodva gonoszul mosolygott. Magányosan. és amikor kiment a fürdőszobából. hogy nem kell sírnia: egyszerűen csak épp úgy gyűlöli az ünnepeket. A füzet majdnem betelt. és a hideg újrakezdte szomorú munkáját. Letette a Sony dobozát szomszédja ajtaja elé. Nem akart az adósa maradni. Ahogy közeledett az este. csendben dolgozott. föl. Camille-nak nem volt kedve körülnézni. fegyelmezett betűk. Kiöblítette a csészét. Vissza fog menni oda. mint egy szenteltvíztartó.. Camille letette az üvegtisztító spricnit és a rongyokat. Legalábbis csendes. és keresett két tiszta lapot. mint az anyja. ilyen vagyok. hogy Camille mindig szégyenkezve rakta le megsárgult lapjára ronda neszesszerjét. a hatalmas zuhanyrózsát. és bögyös mellek a csinos csipkekötényben. amelyek terebélyesek voltak. ettől elfeledkezett gyászos gondolatairól. Az elsőre egy torzonborz.stb. de a víztartály a régi volt. Tudomásul kellett vennie a nyilvánvaló igazságot: nem képes rá. Vége a füzetnek – vége a vakációnak. Miközben az ágynemű a gépben forgott.. nagyon halkan csukta be maga után az ajtót.

.. hogy zavaros érveivel visszatartsa őt. mintha forró krumpli lenne a szájában. És lehet. és minden rendben lesz. Amikor bement a ház kapuján. a búsképű lovag. és gyalog ment haza.. Az ökörködés miatt lekéste az utolsó metrót. De jó volt ez így is. amikor meglátta. Elindult a konyha felé. hogy ég a lámpa. Még néhány óra a hidegben. ha nem hal meg ma éjjel. és most arra készül. eszébe jutott. feltéve. 113 . Egy újabb jel. Nyilván Marquet de la Durbelliére ül ott. hogy nem adta vissza Philibert-nek a kulcsokat. és hogy a cselédlépcsőn kell felvinnie cuccait. szüksége lesz a kandallójára. hogy írnia kellene néhány szót a vendéglátójának. aki mindig úgy beszél. ugye erről van szó? Még egy utolsó erőfeszítés.Camille Stabilóval rúzsozta ki a nő száját. de talán még nem egészen. Már majdnem leért a víz fenekére.. Camille-nak nem volt elég bátorsága végighallgatni a zagyvaságait. De rendben. és elkámpicsorodott.

És te nem vagy képes normálisan beszélni másokkal.. Ha elmész.. Van egy haverom.. de hasonló. Gondolom.. hogy kevesebb dilibogyót szed.. és. és nem szeretnék fájdalmat okozni neki. és azt nem akarom. Camille megmarkolta a kilincset. Más dolog.gen. Talán nem ugyanabból az okból. Tégy úgy. hogy elmenj. hogy szenved.. – A zsebemben van. Úgyhogy én megyek el. de amióta te itt vagy. és egy sörösdoboz nyitóját piszkálgatta. talán a konyhák hangulata hat így rád. és azt is tudom. – Nem. Nem akarom ezt csinálni vele... és azóta ki sem jött a szobájából. a munkád az oka. a levegő annyira megtelik elektromossággal és agresszióval. úgyhogy..9 Franck az asztal túlsó végén állt. mielőtt te jöttél. Csend. Mondtam már: fáradt vagyok. mint egy kukac. Nem kell elmenned. hogy nem tudok természetesen viselkedni. Nem érted teszem. – Miért nem? – Mert nem akarom. képzeld: fáradt. amikor szarban voltam. – Nem láttad a cselédlépcső kulcsát? – kérdezte végül Camille. de az egész hasonló. 114 . – Ihatok egy sört? – Hogyne! Camille kitöltött egy pohár sört. Camille felsóhajtott. nem... – Nem akarsz leülni? – Nem. – Te? – Nem. Állandóan letolod és terrorizálod az embert. amikor valaki kérdez tőle valamit. Philibert a haláláig dühöngeni fog rám. Segített rajtam. Már ma is. Már egy kicsit jobban volt. Egy percig így maradtak. újévtől nála lakhatok. – Add ide.. én. semmi. Én fogok elhúzni. Akkor megint olyan lesz.. csendben. Bár ami azt illeti. Nem akarom látni. mintha itt sem lennék. – Igen? – . – Rágyújthatok? – Hogyne! Mondtam már. De egy biztos: visszaadom a meghittségeteket. és leült Franck-kal szemben. Nem ezt érdemli. – És mi? – És én is olyan vagyok.. Fogalmam sincs. Amikor te ott vagy egy szobában. Nagyon is jól tudom. mint azelőtt.. az nem megy.. hogy nem vagyok már képes másokkal élni. és tekereg. hanem érte. majdnem letépte a fejemet. a körmei a tenyerébe mélyedtek. – Nem. Én kevesebbet dolgozom. mint te. A fejem fáradt. – Vártalak. teszek rá. ez lehetetlen. Lehetetlen. majdnem normális. érted? Ráadásul el akarok menni. amikor meglátta a dobozodat.

– Most miért sírsz? – Azt hiszem.... De majdnem két órája várok rád itt a konyhában. ilyesmi volt? – Biztos. Szóval ez állati. az biztos! De nekem gőzöm sincs Marie-Antoinette fehér parókájáról.. amikor Franck a füzet felé intett az állával: – Te csináltad ezeket? – Hol találtad? – Nyugi! Itt volt. és a kulcsok? – Milyen kulcsok? – Na ne izélj... ja. fiacskám.. és ez lett a vesztem.. vagyis nem láttam meg semmit. én hagylak itt titeket. fontosabb lettél. nem sokat értek hozzá. és beüvölt: „Gyerünk.. Elnéztem ezeket... és nem éreztem az idő múlását. Az én Philou-mat meg a többi embert. Amikor Camille már a fürdőszobában volt. mondtam már.– Nem. Fogalmam sincs róla... – Ugye. hogy üres.. ahol majd megfagy az ember... Azonnal elaludt. nincs más választásom... és megvárta.. ez szuper! Állati szép. Ez. Milyen jól elkaptad őket. Kérsz még sört? – Köszönöm. lefekszem. az asztalon. Már több mint egy éve élek itt. Állati jól van megrajzolva. mint én. az idegeim. és azt hittem.. vagy mi. – És betűrted a lepedőt a matrac alá? – A francba. hogy a márki rámosolyog a kegyencei közül. – Csodálatos – foglalta össze Camille komoran. nem harapod le a fejemet? – Mindenesetre tégy egy próbát. hallotta. És a kéró. Én mondom... Camille felállt. te aztán igazán pofátlan vagy! Camille már majdnem kiment a konyhából. és már meg is ágyaztam. Csak átlapoztam.. – .. igaz is: köszönöm a hifitornyot. – A cuccaid a szobádban vannak. de még látta.. belelapozott. ezeket az arcokat. miközben vártam rád. Camille visszament a füzetért. mint te. 115 .. nem. de Franck folytatta: – Ha mondok valami kedveset. – Én jobban etettem őt..... Nem repült el a kismadár! Most már kimehetsz brunzolni!” Camille eloltotta a lámpát. Megyek... – Ilyen az élet – tette hozzá nevetve. És te..... ugye tudod? Sőt semmit. És most először egymás szemébe néztek.. Franck fogta a füzetet.. Egy percre sem unatkoztam. – Akkor beszéljünk másról. hogy Camille felé forduljon végre: – Tudod. Philou-nak te többet jelentesz.. és milyen széppé tetted. Minden rendben. – Rendben... hogy Franck megdöngeti Philibert ajtaját..

Ő a legkisebb változást sem viselte el. Mamadou is meglepte magát egy csodálatos műfonattal. Catherine. eszik. mint ti. Az egyik este két emelet között négyesben bepuszilták a pezsgőt. amiket mesélünk.. még a legfinomabban sem érdeklődött afelől. – hazudta Camille. Isabelle.10 Az idő megenyhült. Philibert soha.. 116 . hogy mi a fene történt a háta mögött azon az estén. úgy száguldott be a szobájába. – És te.. Sokkal többet. hogy újra láthatom a húgaimat. – Hát igen. Philibert bejelentette. tudod. A lelki egyensúlya egy cérnaszálon függött. amikor az Invalidusoknál járt. – Több mint négy óra! És mit csinált ilyen hosszú ideig? Jó gyerek? – Naná.. hogy az egész homlokodat epilálják? – Ó. Csodálatos mahagóni árnyalata még jobban kiemelte a szemüvegkeretét. Hogy hívják?– olvasta Camille az irodában. amit a lányok a fogadáson nyertek.. hogy véletlenül. amit Franck mondott a gyógyszerekről. mi nagyon sokat mesélünk. – És az öccsét hogy hívják? – Louis. és csak január közepén jön vissza. csak vicceltem.. és délutánonként mint a nyíl. és hallgatja a történeteket. mint négy órán át tartott. és bekapcsolta a porszívót.. Ki sem csomagolta az új hifitornyot. – Hogy hívják őket? – Anne. A lakásban is megenyhült a hangulat. és Josy B. Nem. igencsak kiszámítható a fiú. Talán két-három órát. könnyedség úszott a levegőben.. – A családdal leszel? – Igen. Például a Sissimnél több. – Na jó. – A kastélyába megy? – Igen. hogy karácsonyra elutazik. Franck éjszaka nem aludt otthon. hülyéskedik. hogy felment hozzá azon az éjszakán. Ugyanazt csinálja. Az emberek felalá szaladgáltak ajándékok után. Mekkora erőszakot kellett tennie magán! És most eszébe jutott az is. de a feleség és a két gyerek fényképe eltűnt az asztalról. vannak frizurák.. amit mi. Tudod. Valami vidámság. – De mennyi időt kell töltened a fodrásznál ahhoz. Carine? Te mit csinálsz karácsonykor? – Felszedek két kilót. amik sokkal tovább tartanak... Camille? – Én leadok két kilót.. Camille kidobta a papírt. újrafestette a haját.. és az órájára mutatott. hogy nem jó gyerek. Lehet. – Csupa király és királynő-név. Marie. lányok. – És jó lesz az magának? – Nagyon boldog vagyok. nem túl sokat... Ejnye. És te. ebből nem élünk meg – mondta Super Josy.. és Camille csak most fogta fel teljes súlyában annak a jelentőségét. Aliénor és Blanche. és Mamadou kisebb előadást tartott a hajviseletekről.

Én nagyon szeretném azt mondani: Philibert. én. Én nagyon nehezen tudnám letegezni magát. Philibert nem felelt.– És a maga neve? – Ó. 117 . Tudja. az én kis szüfrazsettem! Már megint a Forradalom.... köszönöm.. – Ó.. hogy jövőre összetegeződünk? – Ó. mert lehet. – Igen. egy jó ember. – Ne mondjon ilyet. elavultnak találtam.. Erről beszélek.. egy kis vidéki nemes. nem sokat értek ebből az arisztokrácia dologból. Philibert elpirult. – Én nem... egy hangyányit mindig nevetségesnek. hogy nem tudod. de valamiképpen megmentetted az életemet. Én vagyok a rút kiskacsa. és soha nem voltam fogékony a nemesi előnevekre. csak egy vidéki jóember vagyok. Philibert. Mondja csak. Lesütötte a szemét. Az igazat megvallva.. amit értem tettél. elképzelhető. de egy dolog biztos: maga igazi herceg.

hogy a mi zseniális kis szakácsunk kihozza a sodrából. a magas. – Melyik a kedvence? – A l.. – Nem? – Philibert elfintorodott.. Az üzletek. hogy egyre jobban eltorzul az arca.. rendben? – Nyugi. Több is.. fi. Camille a karjára tette a kezét: – Minden rendben? – I.. Ő. de közben bólintott. – Szép? – Ő. – Nekem nincs kishúgom... hanem jobbra.nem. a lámpafüzérek.. de Camille semmit nem hallott a hangosbeszélőtől. i. akiért elviselném a többieket. Rendeltek két forró csokoládét. Erősen tikkelt.. buzgón bólogatott. rettegő. és öntudatlanul is rossz felé indult. nagyon kedves hozzám.legkisebb. nyugi – felelte Camille.. Philibert elmosolyodott.. Fi. hogy kikísérhesse Philibert-t az állomásra. hogy a családjával kell találkoznia? – N. hogy gyalog megy haza... a lüktető élet miatt történt. hogy megöleljék egymást... kétbalkezes fickóvá. – felelte Philibert. Ahogy közeledett az indulás időpontja. hogy Camille kiszedte a kezéből a peronjegyét. – Ennyire stresszeli... és ő lyukasztotta ki helyette.. Philibert megpróbált válaszolni.. mint szép.. Camille látta. és újra átalakult a boltbeli szerencsétlen flótássá. de Philibert hozzá sem nyúlt a csészéjéhez. amikor helyretolja a szemüvegét. 118 ... aki alig merte kihúzni a kezét a zsebéből. nehogy megkarmolja az arcát. Arra képtelenek voltak.. Biztos. minden rendben.. és a vonat elindult.. – Blanche? – Igen. na... ami biztos.. Philibert mondott még valamit.11 Camille korán kelt. Minden rendben. Nem balra. – Elutazik a családjához? – Nem. – Gondoljon a húgaira.. nagyon jól vagyok.. de a peronon Philibert megfogta Camille karját: – Ugye nagyon fog vigyázni magára? – Igen. Philibert olyan ideges volt. – mondta Camille – Hé. figyeli az órát. Úgy döntött. – Ó. A vonatablakból még kiszólt: – És főleg ne hagyja.. na. igen. és egyszer csak a Rennes utcán találta magát. a Montparnasse Boulevard és az École Militaire irányába. ugye? – Csssss..

úgyis olyan kacér. Egy nagystílű. mondta magának.. Hát lehetett volna ennél is közhelyesebb? Fantáziátlanabb? Nem. itt bement egy könyvesboltba. könnyű és édes vacakságokat. elmenni moziba. Ne fordulj meg.. csecsebecséket a lányoknak. ami már nagyon régen nem szaladt ki a száján: hogy jól van. hogy jól érzi magát. Nehezen tudta volna megmagyarázni. A levertséget. szóval. ott van Mathilde. Ő is be akart menni a boltokba. no meg a lányok a felmosóvödör mellől. hogy karácsony van. ami ugyanolyan volt. Ott akart lenni köztük. Megismerkedett egy földönkívülivel. akiket szeret. megnézni egy kiállítást vagy csak futó pillantást vetni a galériák kirakataira. Lelassított: de kit is szeret ő tulajdonképpen? Na jól van. Igaz. Ez már bonyolultabb volt. Pierre-nek pedig szivarokat. Nem. amikor ezeket az őrült szavakat kimondtad. azért valamicskét előre jutott.. aki ezer mérfölddel a felhők fölött lebegett.. hogy fél kockázatot vállalni.. Bemenni egy könyvesboltba. más időkből való fickóval. légy szíves. az az ostoba gúnár is. hogy a nevét sem tudta megmondani a mentős fickónak.. Senki nem hallotta. mielőtt rászánta magát. a gyávaságot. nem tudta elmagyarázni. azt. mert félt. hogy kiesik a ritmusból. mint az emberek. Bement egy pékségbe. A Saint-Sulpice tér mellett végzett a körútjával. és vett néhány selyemgubó nevű süteményt. hülye.. Fantasztikus. elképesztő hely. nem kell elpirulni.. És ez nem csak afféle szókép volt.. hogy elkényeztesse azokat. éppen erről volt szó: elképzelhetőnek. mintha megszólított volna benne valamit. de legalább meghatódott. Pierre és Philibert. az olyan volt. hogy a motorján és a serpenyőin kívül mi a fene érdekli egyáltalán. „a jótevője” pedig gondosan elfelejtette figyelmeztetni rá. Hosszasan nyalogatta az ujjait. ezek. Gyerünk. és úgy látszott. ostobaságokat vásárolni. nyugi.. Egy parfümöt Mathilde-nak. A mostani utáni napról. Például ebben az ékszerboltban biztos találnál valami csecsebecsét Mamadounak. nem? Talán kimondhatná azt a néhány szót.. miközben felhajtotta a kabátja gallérját. ahol szeretett élni. Egy furcsa. és vegyen néhány apróságot mindenkinek.. Szóval akkor talán ki is mondhatná. akik lakták. Nagyon hosszú idő óta először nem gondolt a másnapra. gondolta... elképzelhetőnek tűnt. és tavalyelőtt olyan rengeteget dolgozott. hogy ezzel egyáltalán nincs is tisztában. Igen. és visszagondolt az elmúlt hetekre. Szent igaz.. Megszorította a kulcsokat a zsebében. vele kicsit bonyolultabbak a dolgok. hogy az élet szép. mintha 119 . mint ők: sietős. Könyvesboltban sem volt már nagyon régen. igazán lehetne egyszerűbb is: túl szűkszavú a használati utasítás.. hogy bemenjen egy boltba. olyan akart lenni. hogy igazából észre sem vette. Nagyon hosszú idő óta először a következő nap. Tavaly ugyanilyenkor olyan siralmas állapotban volt. Igen. Camille éhes volt. ott volt az a másik. Volt egy hely. egy pár kesztyűt Philibert-nek. de valahogy túl nagy fájdalmat okoztak neki ezek a helyek.. miközben a bámészkodók között bandukolt. kimondta. meghatódott. Mert éppen a másnapról volt szó. állj.. Egyszerűen nem mert efféle helyeken kódorogni.Olyan volt. izgatott. amikor átlapozta a rajzfüzetét. amit mindenki ugyanabban a pillanatban: sétált és a tizenharmadik hónapi fizetését költötte el gondolatban. aki összeszedte őt. ne kezdd. Hú. Camille nagyon hosszú idő óta először ugyanazt csinálta. Camille nem nagyon látta. gondterhelt. mint egy rovar: vonzotta a fény és a melegvérűek tömege. Ezek a világ leghülyébb karácsonyi ajándékai voltak – egyszóval tökéletes ajándékok.

ez itt egy toll. Arra ott vannak a gyerekrajzok meg a nagy áruházak selyempapírjai. amikor egy nyári reggelen a postás dzsipjének bal hátsó 120 . bár meglehetősen kétértelmű bókok nem vezetettek sehová. és hogy azóta sem találja. ez így nem jó. aki jóval fiatalabb nála. elolvasta a fülszövegeket.. bár kívülről ismerte. Elnézegette a borítókat. Az emberek már nem szép dolgokra vágynak. Különben nem nehéz. ahogy akarod. magányt és szarpucolást kell még magára rónia. Sőt. Camille tehát a könyvek között kóricált. hogy rajzolj valami szépet. hogy az élete hiábavaló. és keservesen elfintorodott. semmi elismerés. még mindig túl szép.. Egy mágikus palatáblára. hogy van. de jóval dicstelenebb okból. kishitűségét. te kis üres kagyló. A zsebkönyvek polca felé indult. Vagy éppenséggel túl későn. Túl korán lett volna. Szóval. Hogy nagyon tehetséges. amikor a postás a fejemre hajtott. a lehető legláthatatlanabb és leggyötrőbb küzdelem. be kell vallania magának. Ki érthetné ezt meg? Senki. Ez az ő belső küzdelme. ha mondom. ilyen vagy amolyan módon abból a pillanatból fakadt. beteg agyam és Istenbe vetett hitem.kézzelfoghatóan bebizonyítaná a saját középszerűségét. mindez együtt. amikor látta. ne is törődj vele. Nem azt kértük. fogalma sem volt az újdonságokról. amikor a hasonló nevű akadémián tanult. Ennyi könyv között ő már régen elveszítette a fonalat. egy kisfiú napszemüvegben.. Vajon hány éjszakányi takarítást. Nem volt esemény. amely az emberek érzékenységének köszönheti a létezését. és ma is. Semmi technika. azt mondanám: hétéves voltam. Túl tehetséges. húzd csak föl.. és emlékeztetné magát arra. megnézte... szívesen elcserélte volna ezt a két hordó ügyességet egy kis gyermeki ártatlanságra. amely nagyobb hatással lett volna rám. Nem.. Olyan ez. hogy egy kétségbeesett napon bedobta a törülközőt. de talán túl ügyes és kiszámított. Egyébként nem is lett volna kedve visszamenni az Akadémiára. A kezed már nem létezik. A rossz papírminőség és az apró betűk miatt máris nagyobb biztonságban érezte magát. mint a történet a medence fenekétől való elrugaszkodásról. nem is. gyürkőzésem az örömmel és a bánattal. Lehet.. Ha belép egy olyan helyre. semmi mesterségbeli tudás. Ezek az őszinte. te kis zseni. de a könyv eleje rögtön megragadta a figyelmét: Ha az életemet egyetlen tényre kellene visszavezetnem. amikor a modelljei vérét vámpírként szíva őrült tempóban töltötte meg a vázlatfüzeteit. mindenki azt hajtogatta.. Fogd a hüvelykujjad és a mutatóujjad közé. hány évesek a szerzők.. Akkor már inkább a szupermarket polcai. semmi. Minden máshol történik.. nézd csak. Elveszettnek érezte magát... fájdalmas létezésem. hogy tehetséges. Nagyon ígéretes. fogd. igen. Hogy mindent a nulláról tudjon kezdeni. Zűrzavaros. hogy most olyan életszakaszban van. Hogy ne legyen semmi ott fenn. Később is sokat álldogált itt. mert sokat nézegette. és akkor talán sikerül egy tökéletesen elrontott kört rajzolnod. hogy leszámoljon vele? Előbb a képzőművészeti könyvek polcát nézte át. amikor nem számíthat a Mesterek segítségére? Amióta ceruzát tudott venni a kezébe. Tehát húzd föl a kétujjas kesztyűdet.. Ez nem a válogatás legüdvözítőbb formája. Például itt ez ronda borító. és megőrjítették az új kiadványok piros szalagjai.

mobiltelefonált. az idős hölgyek esernyőjét és a helyzetek hihetetlen költőiségét. Utána már megy minden. A füzetemet pedig. és megnézte a magában nevetgélő Camille-t. bemásolt levélrészletek és szép kis alcímek is. de tudnod kell. Nagyon régóta várja a pillanatot. mint a karikacsapás.kereke odacsapta gyermekfejemet a San Carlos-i apacs rezervátum forró kavicsaira. belül sűrű sorokkal.” Az anyám mindenfelé nézett.. és mint mindig. jó vastag. hogy nem az én érdemem.. és egy dühödten dolgozó cukrászhoz beszélt. a pontos rajzvonásokat. hogy kényelmesebben élvezkedhessen. hogy meg kellene próbálnia? Miután Camille elolvasta a következő részt az utolsó fejezetből.” És egy sütemény formájú kalap volt rajta. erre mindent elmondanak az életükről. míg végre mindent elmondanak.. éppen olyan. és türelmesen hallgatom őket. amikor viszontláthat téged.. egy anya. és azt teszem. aki szarban van. Barry fölsóhajtott. mint az. a kis győzelmeikről. amelyen a cukrász dolgozott. és a kabátjával együtt a térde közé szorította. ez nem rossz. Vajon hogy csinálta? Hol talált rá minderre? Camille újra látta a templomi gyertyákat. Egy polccal arrébb Camille meglátta Sempé legújabb albumát.” Megrázni a szék támláját. Marthe? Suzanne vagyok. újra felépítettem az életem.. tenyerével tompítva a hangot: „Halló. hogy neked is kérjek valamit?” Jaj. és körülbelül a könyv harmadánál a következőre akadt: „Gloria – mondta Barry azon a kioktató hangján –. „Gloria. bizakodva csukta be a könyvet: Őszintén mondom. egy krémes sütemény. amit el akartak mondani. majd később veszünk másikat. Micsoda képzelőerő. és az emberek kitárulkoznak.. csak felém nem. Nem akármin nevetett: egy kövér dáma állt a képen. ez a fiad – ismételte. „Van még?” kérdezte Barrytől fuvolázó hangocskáján. a füstölőket és kedvenc szentfazeka barokk oltárát. „Ez az utolsó. Mindennél jobban szerette a nagy álmodó eme kis világát. egy zseb mélyére süllyesztett füzet. Hazamegyek. Becsöngetek.. és nagyon kiábrándultan nézett. az arckifejezéseket. most is kipirult az arca. amely egyébként csak a látszat miatt van nálam.. Voltak benne párbeszédek. és kivett egy újabb doboz sört a hűtőből. A hölgy azt mondta: „Robert! Eljárt fölöttünk az idő. általában becsúsztatom a zsebembe.” Letette az asztalra az anyám orra elé. Nem. Az asszonyság ezúttal egy templomban ült. Levette a sálat. Edgar. 121 . Lehet. Camille tovább lapozgatott a könyvben. Lassan lapozgatott. amitől összeszorult a gyomrom. nem akarod. itt a fiad. amit húsz év óta minden nap: legépelem az összes érdekes részletet. majd kicsit megrázta a széke támláját. – Itt van. leülök a Hermès jubilé elé.. A pocakos cukrászon magas cukrászsapka volt. de édes! Egy férfi hátrafordult. Egy gyermekkorban összezúzott fej. a haragjukról és a rejtett bánatukról. hogy soha nem felejtettelek el. Ráadásul a könyv kellemes formájú. a külvárosi kerti lakok öreg márkinőit. Itt ülök a Sainte-Eulalie-de-la-Rédemptionban.. Csak járkálok a füzetemmel.

Alvó húga.. két-három tollvonás. ha valaki egyszer elmagyarázná nekem. a selyemgubó – időtlen. aki valahányszor átlapozott egy Paris-Matchot és ráakadt egy Sempé-karikatúrára. akik tudják magukról. mi ebben a mulatságos. azonnal rákezdte: „Igazán nem értem. A festészetben kétféle kifejezési mód létezik. Ezek a miniatűr arcvonások elmondanak mindent.. a perspektívák 122 .. Olyan szép volt.. akik értik Sempé rajzait. megpróbál elcsípni egy menekülő libát. A háttal álló nő.. És ez valóban igaz: Vuillard őt nézte. azoknak a nőknek a kegyetlen nemtörődömségével.... Réjicolorral kifestett kis végzet asszonya. hosszú fekete ruhája és tökéletes csípőmozdulata. az Yvonne Printemps-ról készített ceruzavázlatok. Nincs szerencséje. ez a kedves ragadozóarcocska.. a foszladozó kárpitok.. hanem karton. de még soha nem látott róla ilyen nagy reprodukciót. Önarckép sétapálcával és szalmakalapban. Nagyon jó lenne. Hiszen egy mosolyt egyszerűen lehetetlen megragadni. Lucie Belin mosolya.. a barátnője. a kislányruhák mintája.. Vegyünk egyetlen példát: ismert egy bizonyos személyt... Mallarmé grafitportréja.. kettő közülük frakkban és cilinderben. és élesen belenyilallt a csodálat.. Rózsaszín pruszlikja... hogy igencsak találó.. és gyengéd mosolya mintha azt kérdezné: „Ó. Ugyanaz az érzés: a meleg anyaméh. Camille úgy gondolta. és neki mégis sikerült.. Hogy volt képes Vuillard visszaadni ezt a mozdulatot? Egy hátulról látható nő elegáns csípőmozdulatát? Méghozzá úgy.. hogy csak egy kis fekete színt használ? Hogy lehetséges ez a csoda? Minél tisztábbak az alkalmazott elemek. Méghozzá gyöngéden. lusta mozdulattal már majdnem egy évszázada csak felemeli a fejét. Folyton megzavarjuk az olvasásban.. akik nem. Az ember szinte látta. Nem egyszer úgy érezte. Egyébként nem is vászon. Amikor a pénztár felé indult. annál tisztább a mű szépsége. és azok.Nem volt szinte semmi. de a fiatal nő ráérős. Ezek a színek. Camille ismerte a képet.. hogy ellenállhatatlanok. naplója összefirkált lapjai. aki éppen kinyitja az ajtót. annál tisztább maga a mű. a vállkendő a kanapén. Vuillard naplórészletei színesítették az elemzést. és mégis. hogy egy Vuillardkép szobájában lakik. a dajkák a téren. Csak nincs valahol mostanában Vuillard kiállítás? De hol? – A Grand Palais-ban – adta meg a választ az egyik eladó. megnyugtató. Bár ez az elmélet együgyűnek és manicheusnak látszott. és minél tisztábbak a színek.. min lehet itt nevetni” Nincs szerencséje: ez a bizonyos személy az anyja volt. Kis bois-colombes-i Ava Gardner. és arra gondolt. A liba.. Olyan szép. te vagy az?” Ezt a kis vásznat Camille nem ismerte.. a durva kontrasztok... fojtogató és bénító. Ez egyszerűen zseniális. a forma és a szín.. A szobája. – Igazán? Ez érdekes egybeesés. Camille a katalógust lapozgatta. Misia Sert tarkója. Egy hatalmas katalógus borítóján tündökölt. a tekintete Vuillard-éval találkozott. hogy a világban kétféle ember létezik: azok.. Négy úriember. De hogy csinálta? Camille visszatette ezt a csodát. a hímzett párnák. ahogy a dáma ábrándos epekedéssel rebegteti a szempilláját... Nem. Camille az utóbbi néhány hétben megállás nélkül rá gondolt. az egymásba gabalyodó szőnyegek és a lámpák szűrt fénye.

Király! Viháncolva kiválasztottak maguknak egy-egy taxisofőrt.. kőkorszakbeli seprű és teljesen megrongálódott kockakő.. Talán majd a jövő hónapban. Lélegzetét visszafojtva hallgatta a bemondónőt: Nisi Dominus. csorgattuk a nyálunkat. és megnézte a katalógus árát: ajaj. Vivaldi.. ötvenkilenc euró.. Ősi mozdulatok. Camille csendesen zsörtölődött két féldrágakő berakás között. Saját magának már mást szánt: egy zenét. Nem. ideje dolgozni menni. milyen jól szórakozhatott. amelyet az irodaház egyik cége állított. amikor egy szoprán hangtól egyenként felállt karján az összes szőrszál. elég pénzt költöttünk. amelyet a rádióban hallott valamelyik nap. Oké.. 123 . Josy szemrehányóan rázta a fejét a nagy kupleráj láttán. és előre boldog karácsonyt kívántak egymásnak.összevisszasága. Ma este tovább tartott a munka a nagy karácsonyfa miatt. Ez nem lett volna ésszerű. Ó. Mind lekéstek az utolsó metrót.. de ez most nem számított: a Touclean mindnyájuknak kifizette a taxit. Mamadou pedig jól megtömte a táskáját mandarinnal és aprósüteménnyel. eleget ábrándoztunk. Vespri Solenni per la Festa deli' Assunzione di Maria Vergine. miközben a konyhát söpörte. amikor ezt a képet festette! Egy jó órával és egy alapos nyakmerevedéssel később Camille felemelte a fejét. mivel csak Camille és Samia iratkozott fel dolgozni december 24-re.

. majd kijelentette: – Tudom.. – Legalább jól szórakozol? – Igen. – Na ne! – De igen! – Gyerünk. akkor halljuk. mi az! – nógatta Pierre. Nem lehetett megúszni.12 Másnap. Nem árt az óvatosság. Camille kioldotta a szalagot.. az ajtókeret és az ezüst fejű sétapálca – pontosan olyan volt. Pierre ugrált örömében. nem. – Ez azt jelenti. hogy Camille nem fogja átvészelni a telet a cselédszobában. a sötét felöltő. mi ez.. Pierre úszott a gyönyörűségben. Ó. Kis apróságokkal. nem. nem voltak kétértelmű válaszok és zavart hallgatások. – Már megint az ilyen idomított kiskutya dolgok? – Nem. – Már megvan neked? – Nem. Még nem. hogy elköltözött. és vidáman beszélgettek. kerek szemek. vasárnap délben Camille Kessleréknél ebédelt. amikor Mathilde aggodalmaskodott. a tenyerével a súlyát méregette. Pierre felé fordította a rajzot: a zsirardikalap.. ugye? 124 . Azután: – Újrakezted? – Hát egy kicsit. Igazi karácsonyi fegyverszünet. Csak hárman voltak. a csomagot maga elé tette az asztalra. A dühödt kis mopszli még nem költözött ki végleg.. Camille átvette az ajándékát.. – Á. Nem merültek fel kényes kérdések. Beletelt egy kis időbe. a nadrággombra hasonlító. Ja. és elővette töltős ceruzáját. Nem akarta elárulni. Camille kénytelen volt lódítani. mintha lemásolta volna a borítót. – És hogy van a mamád? – vágott közbe Mathilde diplomatikusan. a vörös szakáll.. mire Pierre magához tért: – Hát ezt meg hogy csináltad? – Tegnap több mint egy órán keresztül ezt bámultam. Már rengeteg füzetet megtöltöttem. hogy minden rendben. Az ajándékot barna csomagolópapír borította.. – Ilyesfélékkel? – Pierre Édouard Vuillard portréjára mutatott. – Még mindig a szakadék szélén? – Most már inkább a mélyén. tökéletes.. Semmiségekkel. Megmutatod? – Nem. – Hú. úgyhogy bármikor kitörhet egy újabb pszichodráma. de jó lenne ezt a makacs öszvért kibillenteni a nyugalmából! Amikor befejezte.

. Nem ismert meg a hülye. Gyorsan és csendben dolgoztak. Békésen beállt egy elegáns élelmiszerbolt előtt a sorba. és korábban találkozott Samiával.. Na. a férfiak a menedzserkalkulátorukat böngészték. ajándékkal megrakodva. párhuzamokat állított fel. miért? – Á. mondtam már. és az irodák ötkor zártak. – Szuka? – Nem. semmi.. hogy helyet adjon Maurice-nak (Denis). nem – felelte Camille nevetve – nem reméltem. – Nem. de műértőnek csodálatos. voltak már hülye kutyáim. Öt nem hajtotta semmi. Szépen öltözött emberek rohantak az utcákon. és végtelen kitérőkbe bonyolódott.– Tökéletesen rendben – mosolygott Camille. – Kötelező ez a szakáll és a Mikulás sapka? – Á. Pierre csapnivaló kereskedő volt. nagyon szenvedélyesen. A többit illetően kicsit zavarban volt. Samia hamarabb hazament. Természetesen mondott butaságokat is – és ki nem mond butaságokat. Mathilde ásítozott. Pierre elemezte Vuillard munkásságát. jól fog esni egy hosszú séta. Mátrix – fordult a lába mellett heverésző nagy dobermannhoz. és Camille megitta a maradék pezsgőt. Délelőtt aludt néhány órát. Csak a kutyámra volt hatással. amikor művészetről beszél? –. hogy a könyvtárában bizonyítékokat keressen éleslátó megjegyzéseire. rokon vonásokat keresett más festőkkel. de Camille nemet mondott. Camille derűsen figyelte a nagy nyüzsgést. de jól mondta. fenéket! Mindenki fütyült rá. de azt is főleg azért. hogy nem ért ez semmit. – Ne reméld. Végül egy darab kecskesajtot és két kis diós cipót kért az eladótól. Félixnek (Valloton) és Henrinak (de Toulouse-Lautrec). mert Szenteste volt. hogy finom vacsorát vegyen magának. gyerekek cikáztak a lámpaoszlopok között. Már majdnem tíz óra volt. A lakás üres volt. Túl sokat evett.. ez a személyes kezdeményezésem. Pierre-nek (Bonnard). dehogy. Pierre felajánlotta. és tréfálkozott az éjjeliőrrel. Vagy inkább egy üveg jó bort. de ez a csúcs! – Hogy hívják? – Mátrix. és ettől valahogy sokkal nagyobbnak látszott. Piano ma sano. és morgott rám. Camille ott maradt még egy kicsit. Amikor Camille arca már majdnem eltűnt a szivarfüstben. Többször is felpattant. Esküszöm neked. hogy hazaviszi autóval. Camille bezárkózott a szobájába és az éjszaka hátralévő felében ki sem bújt az ajándékából. A fickó Stan és Pan volt egy személyben. mint általában. Az este hátralévő részében a festészetről beszélgettek. kizárólag a hangulat miatt! – És bevált? – Á. szia! Boldog karácsonyt. hogy megérti. A nőknek igencsak fájhatott a lábuk a lakk körömcipőben. hogy legyen mit ennie a bor mellé. 125 . és Camille-nak nemsokára a kanapé szélére kellett húzódnia.

Egy pillanat alatt a Purgatóriumban találta magát. A világ legnagyobb hangszervirtuóza sem képes a töredékét sem előidézni annak a felindulásnak. a hangok szinte sértik a fülét. Azt hittem. Egyedül van ebben a hatalmas. hogy ez olyasmi. és elvackolódott a pehelydunna alatt az öreg kanapén. a Nisi Dominusi a második CD-n találta meg. egy méregdrága kasmírba. hogy szobahőmérsékletűre melegítse a bort.. haereditas Domini filii: merces fructus ventris. Oké.. és éppen a második lemezt akarta betenni.. amit csak akkor ért meg az ember. tudod... – Nem mentél haza? – Hova. 126 . – Nem. Cum dederit dilactis suis somnum. Ez az ember isteni oldala. Az ötödik és a hatodik szám volt. Szörnyű volt. – Ó. fülig belemerült.és innivalót. ha már megöregedett. Azt hiszem. Most jött el az ő ideje. – Ma is melóztál? – Igen. beállította a szalonba. Kicsomagolta Franck hifitornyát. – Nem történt semmi. te itt vagy? – . legmegindítóbb hangszer mind közül. ráadásul nem a hivatalos sorrendben akarta végighallgatni a zsoltárokat. üres lakásban.. bocs. egy pohár nektárral a kezében. nincs itt senki. a szeme elé kapta a kezét. hogy miért mindig ugyanazt a zenét hallgatja. mire megértettem. apja így felelt: „Az emberi hang a legszebb. amelyet egy szép emberi hang vált ki belőlünk. de mit számít? Mi a francot számít? Megnyomta a távirányító gombját és behunyta a szemét: a Paradicsomban érezte magát. És a tizennegyedik alkalommal úgy érezte. vagy tizennégyszer meghallgatta.. minden villanyt leoltott. Utána pizsamát vett. Ecce. és csak egy óra múlva mászott ki belőle. vastag zoknit húzott. Legalábbis nekem sok időmbe került. Egy régen elmúlt korszak emléke. és hirtelen úgy érezte.. nem akarsz valami mást hallgatni? Talán a Halacskák mamáját?” Camille már megivott fél üveg bort.Kihúzta a dugót.. Egyszer... amikor kigyulladt a fény.. amikor kettesben ültek az autóban. föl a hetedikre? – Nem. és ő megkérdezte az apját. hogy a zene valahogy idegenül szól. ejnye! Na igen. – Á. tálcára rakta az enni. Teleengedte a kádat forró vízzel. és az üveget a fűtőtest mellé állította. Áttanulmányozta a Vivaldi CD programfüzetét. és az angyalok énekét hallgatja. Még az üvegcsillár is táncolt örömében. és belebújt kedvenc pulóverébe. De mondd csak. a szüleidhez. hogy valami felrobban a mellkasában. a Vecsernye Jézus mennybemenetelére nem éppen az alkalomhoz illő mise.

127 . vagy mi? Camille sóhajtva benyomta a Pause gombot. Utána szó nélkül átment a szobán. farmerban és félmeztelenül. siess... Mi a francot csináltok az edényekkel? Megeszitek. egy mise. a kurva életbe? Franck fél óra múlva került elő. Camille a pohár mögé bújt: valószínűleg elhasználta az összes meleg vizet. – Feltehetek egy tapintatlan kérdést? Miért keresel egy sárga Tupperwarét karácsony éjszakáján.– Mi ez az izé? Castafiore? – Nem. és kiment. – A francba. ez komoly darab! Te aztán kiköltekeztél a kedvemért! – Igen. légy szíves. felvette a füzetet. és bement a fürdőszobába zuhanyozni. – Ez az én hifi tornyom? – Igen. kiköltekeztem a kedvedért. Ezek ketten nagyon jól ellennének. ne izélj. ki használta el az összes melegvizet. nem nyúltam hozzájuk. – Nem.. igazán? Te vallásos vagy? Feltétlenül be kell mutatnia Franckot az éjjeliőrnek. mint a kisöregek a Muppet Showban. Franck kirámolta a hűtőt. de már semmi nem volt ugyanaz.. Szükségem van rá. amit mondok? – Csak úgy. keressük meg azt a dobozt. – Ó. kérlek! Az a szörnyű alak kereshetett valamit a konyhában. Camille kijózanodott. Soha nem talál meg semmit az ember ebben a kócerájban.. csak utána bújt bele a pulóverébe. Megtört a varázs.. Boldog karácsonyt. – Érezd magad otthon. Nézd csak. – A francba.. és a kanapé sem hasonlított már felhőre. Camille felállt és kikapcsolta a zenét.. Franck. siess a segítségemre! Igen. ahol tartott: Deus in itdiutorium meum intende Isten. Camille visszaült a kanapéra. Franck nagy szemeket meresztett: – Miért ismétled. Oké... és hangosan szitkozódott: – Mondd csak. két órakor? – Csak. és. balsors! – A nagyokat? – Aha. és megkereste a helyet. Még jobban. ennek annyi. Nagy hanyagul várt még egy pillanatot. – Nem. mert a konyhaszekrény fiókjait rángatta. Na gyere. Franck bocsánatot kért. Kapcsold le. isten. ott van a mikrohullámún. Próbált koncentrálni. Camille elmosolyodott: ez a fiú aztán szívlapáttal adagolja a csáberőt! – Megengeded? – kérdezte Franck a szőnyegre mutatva. – Jaj. igazából nem. Vettem a bátorságot. nem láttad a két sárga Tupperwarét? Ó.

gen.. Ráadásul ez nem is drog.. Ja. Hú. – Nem akarod kipróbálni? – Nem.. – Én azt hittem. ismerem magam. ha dolgozom.. Néha úgy érzem.. – És előtte? – Semmit. csak felnőtteknek. és belehalok. az alkohol rosszabb. Tudod. kérsz? – Nem. Semmit sem tudok normálisan..– Nem hiszek a szememnek: te eszel? – Sajtot és szőlőt. Mindig túl messzire megyek az egyik vagy a másik irányba. És nagyon jó szőlő. félretolt egy CD-tartót. Állati jó kis beszélgetés. köszönöm. túl sokat iszom. És te? – Fáradt vagyok. Nem tudom. hogy van egy kis feszültségproblémám... hogy hiányzik belőlem egy kapcsoló. Soha nem találom el az egyensúlyt. – Miért. nyugodtan csinálni. gondolta Camille. hogy is mondjam. pihenhetsz egy kicsit.. – Nincs igazad. – Holnap is dolgozol? – Nem. mint az M&M's. ez nagyon jó sajt. Saját maga is meglepődött. Egy kis édesség. – És amikor gyűlölsz? – Azt nem tudom. te tényleg komoly vagy. Hihetsz nekem. Franck. hogy berúgott egy kicsit? – Amikor iszom. És nagyon jó bor.. – Ha te mondod.. igen. – De tudod.. – Hú. – Akkor jó. – Nem... mert elég részegest láttam az életemben. hogy jól vagy-e. mint a drog? – . – Én mást választottam – mondta Camille a pohárra mutatva. Franck odalépett a dohányzóasztalhoz.. engem gyűlölsz. tényleg. amivel szabályozni lehet a mennyiséget. meg is szakadt volna a szíve. ha meg kell vele osztania a MoutonRothschildját. vagy nem? 128 . halálra dohányzom magam. nem. tudod. és minden irányban túl messzire megyek. – Jól vagy? – Tessék? – Azt kérdeztem.. és elővette a cigarettasodróját... Biztos. amikor dohányzom.. Vajon miért adta ki magát? Lehet. Csak annyi. hogy megszeretném! – És akkor mi van? – Semmi.. egy olyan izé. Franck megcsóválta a fejét. Köszönöm. – Hát.. elveszítem az eszem.. – Csináljak egyet neked is? – Nem. amikor szeretek.

. – Ki ez? – Egy szívtipró. bement a szobájába. és széttárta a karját –. – Ennyire kiszámíthatóak vagyunk? – Nem.. sajnos nem vagytok ennyire kiszámíthatóak..Camille elmosolyodott. – Rendben. akit te is szeretsz. Nem számított. találj! Franck most a joint készítésére koncentrált. – Na neee. Vagy nem jutottunk el vele idáig. és lekuporodott a hifitorony elé. – Nem. hogy nagy szívtipró! – Imádom! – Tudom. hagyd benne! Ez a kedvencem! Te a Sexual Healinget akartad.. ha bekövetkezik. This album is dedicated to you... – Sok lányt ismertél? – Mit értesz az alatt. egy volt! De nem emlékszem. – Mégiscsak van bennünk valami közös. Majd meglátod a különbséget. nem vagyok biztos benne. – Deee.. Várj csak. – Nem. Na és vége a misédnek? – Igen... hogy ugyanazokat a dolgokat szeretjük. Amikor elkészült vele.... hogy elmeséljem? 129 . Biztos találunk egy énekest. még nem. de Marvinnal mindig ez van.. – De igen. ezt nem gyakran hallgatom. ki. mi? Nem.. Még egy csajjal sem találkoztam. aki ne lett volna oda érte. – Richard Cocciante? – Dehogy.. – Herbert Léonard? – Figyelj. – Eggyel sem? – Eggyel sem! Ja nem. hogyan született ez az album? – Melyik? – Hát a Here my dear. hogy „ismerni”? – Most meg miért veszed ki? – Mert eltévesztettem. hadd gondolkodjam. – Akarod. – Gyerünk. nem ezt akartam feltenni. mondtam. – Tudom már! Roch Voisine! I gues I'll have to say. – Julio Iglésias? Luis Mariano? Frédéric Francois? – Nem.. – Akkor hallgassunk valami mást? – Hát. – Marvin? – Figyelj – mondta Franck. ti vagytok kiszámíthatóak! Legalább tudod.. visszajött. Majd meglátod..

Nem lehet így kiárusítani egy szerelmi történetet. Egy szó nélkül hallgatták végig a lemezt. hallod? Anger. és még sokáig azzal vádolta Marvint. sztár lett. gyerünk aludni.. Igen. – A kicsodája? – Olyan guru. – Nem. kedvesem. hogy hamar megszabaduljon ettől a kényszermunkától. nem tudom. Marvin első nagy szerelmét Anna Gordynak hívták. Röviden: dúlt a háború... amikor találkoztak. tanítómester. a szerelmüket. Marvin pedig vad volt.. és a házasságuk romokban hever. hogy az első szerelem mindig az utolsó is egyben. Az ügyvéd győzött. és megalkotta ezt a kis csodát. amikor minden elromlik? Utána a megnyugvást és az új szerelem kezdetét. Meggyújtott egy jointot. Anna pedig majdnem negyven. a gyereküket.. A nő a Motown egyik nagykutyájának. Bezárkózott tehát. úgyhogy csak nagy vonalakban mesélem el. és áradt belőle a tehetség.. – Hallgatlak.. hogy ez igaz-e. amin egy petákot sem keresett.. egy albumért.. szenvedély. gyűlölte.. hogy nem a bosszú süt belőle? Hogy még mindig szerelem van benne.. Berry Gordynak a lánya volt. Kinyújtózom. hogy kitálalta a legbensőbb titkaikat a világ elé. de ő nem volt képes.. a haragot... El tudod képzelni. Azt mondják.. Annának? – Igen. mint egy csikó. Az elithez tartozott. a gyűlöletet. sarkallta. szerelem.. indítómotor. Vagyis. Ő volt a Pygmalionja.. Telik-múlik az idő. Marvin robbant. eljegyzés és a többi. Van aki képes rá. már majdnem négy óra! Jó friss leszek reggel! Felállt. mint a rómaiak. milyen szép? Ugye elismered. bátorította stb. és sokszor elmondta magának. és végül örökbe fogadtak egyet. a féltékenységet. és Marvin ügyvédje. – Mire gondolsz? – Te hiszel benne? – Miben? – Hogy az első szerelem mindig az utolsó is? – Nem tudom. ha nem találkozik Annával. csakhogy képtelen volt rá. nem gondolod? Egészen mélyre nyúlt érte. hogy ez a legjobb alkalom. Húsz éves volt. aki. – Igen.. Dobj ide egy párnát. az első megbicsaklást.. villámcsapás. – Szóval. – És tetszett neki? – Kinek. – Na jó. Nagyon szép ajándék. amely elmeséli az egész történetüket: a találkozásukat. szinte isten.. hogy a következő album nyereségét adják a volt feleségnek. Remélem. Én nem vagyok Philibert. Anna indította el Marvint. Oké. Pedig sokat gondolkodott rajta. Sokat kínlódtak. igencsak mesés összegekért folyt a harc. Szóval a Here my dear körülbelül azt jelenti: Itt vagyok. saját maga legmélyére. Hallgasd: This is Anna’s song... és Marvin a kezét dörzsölte: kitervelte. nem. és a válásuk. Őrjöngött. – A családodhoz mész? – Ami maradt belőle. talán az alapítójának. de az biztos. hogy mindenkit megnyugtasson és rendezze a számlájukat. hogy gyerekük legyen. Ugye. mocskosra sikerült.. A francba. mint a bomba. azt tanácsolta Marvinnak.. ő tette sínre. mint minden válás. Igen. hogy Marvin nem lett volna az. és a könyökére támaszkodva elhevert. hogy összecsap valami szart. 130 .– Várj. már 77-ben vagyunk. ő segítette.

csak úgy kérdeztem. Jó éjszakát.– Nem maradt belőle sok? – Kábé ennyi. – Velem alszol? – Hogy mondod? – Nem.és a hüvelykujját a szeme előtt. Isten hozott a klubban. Elröhögte magát. Franck visszafordult. – És te? – Ennyi. – Camille a feje fölé emelte a tenyerét. Gyerünk. nem. – Itt alszol? – Baj? – Nem. – Franck egy centire szétnyitotta a mutató. – Oké. nem. 131 . csak úgy kérdeztem.

és sajnálta..). és maga alá húzta a lábát. és reszketve visszament a Szajna túlsó partjára. Philibert jutott az eszébe. Hosszan kellett gyalogolnia. Menjen el talán moziba? Pfff. Beledöglöm a magányba. a foszforeszkáló kúpokat.. Felöltözött és lement cigarettáért. úgy tett. Egy ideig elnézte a gördeszkás akrobatákat a Trocadérónál. és a papírterítőre lerajzolta a negyed aranyifjait. A VII. inkább csak ürügyet keresett. mondta Montaigne. Nincs olyan bánat. mint akit nem érdekel az egész. Vajon mit csinál most? Hamarosan lement a nap. hogy hagyja kicsit levegőzni a történetet. amelyek segítségével betörhették a pofájukat. és újult örömmel térhessen vissza frissen szerzett barátjához. amikor a postás a fejemre hajtott. de nem számított. hogy nyílik a bejárati ajtó. Ha egyetlen tényre kellene visszavezetnem az életemet.. Elolvasott még pár oldalt a könyvéből. A kicsit nehézkes és unalmas ugrásaiknál sokkal jobban szerette a zseniális kis eszközeiket: a rozoga trambulinokat. Ünnepnapon ez nagy szívásnak ígérkezett. stb. Már sok karácsonyfa hevert a járdán. Rendet tett. ha egyedül van az ember? Egész testével lökte be az ajtót. Végighallgatta az anyja sirámait (túl sokat ettem. de akkor már felhívta a nagybátyját. és nagyon elkeseredett. majd fogta a könyvét.13 Amikor Camille tizenegy körül felkelt. és visszabújt az ágyba. hogy üresen találta a lakást. felült a kanapén. mire nyitva tartó kávéházra talált. beledöglöm a magányba.. hogy otthon hagyta a füzetét. átöltözött. amelyet egy könyv ne tudna orvosolni. a lefelé fordított raklapokat és a többi fantasztikus eszközt. Camille főzött egy nagy kanna teát. Majd beledöglött a magányba. 132 . a sorba rakott üres üvegeket. és lecsapott rá a hideg. hajtogatta halkan. akik a drága jó édesanyjuk csekkjeit hasonlítgatták össze elragadó. Franck már nem volt ott. és a hangzavarból elértek hozzá a nyüzsgő család távoli jókívánságai is. akkor azt mondanám: hétéves voltam. Csak késő délután szakadt el a könyvtől. és Montaigne-nek mindig igaza van. Rendelt egy szendvicset az egyik Trocadéro tér melletti drága sörözőben. És kivel beszéljen utána a filmről? Mire jók az érzelmek. kerület nagy sugárútjain senki sem járt. Barbi módra kinyalt lányok derekát ölelve. és olvasni kezdett. Amikor meghallotta.

Nem mondtam semmit. – mondta most Franck valamivel gyöngédebben –. – Na mi van. Azt csinálsz. hogy elmegyünk vacsorázni valahová. nyugi! Hagyj békén. szia. amikor a konyhában meglátta a dunyhába burkolódzó Camille-t. mondtam már. te se ítéld meg az enyémet.. Megígérted. – Miért nézel így rám? – Tessék? – Mint egy darab szarra.. – Persze semmi. Gyorsan átmentek a folyosón. te itt voltál? Camille ránézett. Így mondják. Fütyölök az életedre. – Éjfél felé. amit akarsz. Meg aztán holnap melózok is. – Ó. Hm. a lakás másik végébe. Az egész családomat leráztam. én nem ítélem meg a te életedet. Itt soha nincs semmi. híztál egy kicsit. – Hé.. látom én! – idegeskedett Franck – Van valami probléma? Böki valami a csőrödet? – Hé...Franck egy lánnyal jött. igaz is. – Hulla vagyok. és bezárkóztak Franck szobájába. nincs kedvem elmenni. – Nem. mit beszélnek az ajtóban.. – Legalább igyunk valamit. – Figyelj. Ugye azt akarod. – Tényleg... de nem felelt. elhúzol? Te talán ettél? – Igen. Valamivel később véletlenül hallotta. nem? Végül fogta a könyvét. hogy húzzak el gyorsan? – Na. ugye nem csinálsz jelenetet? Gyere el holnap este az étterembe. A fejébe ment a vér. hulla vagyok. – Hát ezt nem hiszem el. hogy veled lehessek. Franck meglepődött. de ma minden zárva van. – Nem nézek úgy rád! – De. és átvándorolt a konyhába.. A vér. Mindegy. – Most haragszol? – Szia. – Milyen kaja van itthon? – Franck bekémlelt hűtőbe. összehúzta magán a vastag sálat.. Camille újra feltette a zenét. Nem vagyok az anyád! – Oké. Egy kevésbé attraktív lánnyal. Mit esztek ti Philibert-rel? Talán a könyveiteket? Vagy a döglött legyeket? Camille felsóhajtott. – Szomjas vagy? Akarsz egy sört? – Nem itt. Na jó. Ezt már jobban szeretem. – Na mi van. hogy ne hallja a szeretkezést. – Mikor? – Éjfél felé. nem úgy volt. nem jössz velem? – csodálkozott a lány. nem hiszem el. jó? Tényleg. Camille visszafordult: – Figyelj csak. hogy az ünnepek után elköltözöl egy haverodhoz? Ugye elmész? Akkor már 133 .

század eleji tanítónős rondírás. Vajon ki ez a Paulette? Franck édesanyja? Camille az éjszaka közepén fejezte be a könyvet. nagyon lazán és elég rosszul kötött sál: egy lyuk. Egy mentegetődző levélkét is talált a sál mellett. egy lyuk. nagyon hosszú. egy szál. Camille felállt az ágyra. egy sál volt. Oké. A szomszéd szépfiú gyanús ajándéka. Ez a karácsony is elmúlt. egy szál. Boldog Karácsonyt kívánok! Paulette Lestafier Camille beharapta az ajkát. elég sajátságosan követték egymást. A szörnyű csomagolópapírt láthatólag többször felhasználták már.. márpedig az nem igazán számított. – Igen! Franck egy csomagot dobott az ágyára. izé. ez volt az egyetlen ajándéka... Franck nem tudta megmondani. Kis idő múlva Franck bekopogott Camille-hoz.. mert valami olyasmit akart sugallni. és furcsa szagot árasztott. Puha. milyen színű a szeme. nyakába kanyarította a sálat. mint egy boát. sápadtkék tinta: Kisasszony. Lehet. négyszögletes csomag volt. két csomó. hogy „mások bezzeg létrehozzák az életművüket”. milyen csúnya.. hogy frissen kötötte valaki? A színek. Dohszagot és iskolai menzaszagot..csak egy hetet kell kibírnunk. úgyhogy mindenféle színt belekötöttem. stb. Az lesz a legegyszerűbb. 134 . – Mi ez? A fiú kiment. hogy felmosórongy van benne. és megmutatta a márkinak. Reszkető. Camille nagyon óvatosan kibontotta. Kesslerék könyvén kívül. Ó. és először azt hitte. ha nem szólsz többé hozzám. milyen gyönyörű. De nem. Valahogy csak sikerül megoldanunk. Ó.

. mint Buridan. a hatalmat és a gőgöt.. 135 . Ez a fajta beszélgetés közte és a szerencsétlen tudata között órákon át rágcsálta az agyát. hogy kimozdulok. „They won’t let me go in the shop. – Igen. amikor meglátta a Vuillard előtt húzódó sort. – Na ne röhögtess már! Épp hogy nagyon szűk! Gyerünk. amennyire tudta. de még mindig ezt volt a legnehezebb elviselnie. és úgy reszketett. A rakpart felé ment haza.” A japán lány elfintorodott.” A nő végignézett a cipőjén. Look at mee. Egyedül ment haza. – Félsz? – Igen. de Gaugin! Igazi óriás! Camille ott állt.. és a térdét átölelve Vivaldit hallgatott. Camille néha-néha kimozdult. meló. elrakta a pénzt.. de nem szeretek. Megnézte Boticellit a Luxembourgban. mintha élet-halál kérdésről lenne szó. hogy vegyen neki egy táskát Vuittonnál. abszurd sálján és a katonai sapkán.. és könyörgött. Az őrök igazán lenyűgözőek... vastag kamionos pulóverén. Camille váratlanul ráfordult a Montaigne sugárútra. foglyul ejtve Pont-Aven. Mindenáron oda akart neki adni négy ötszáz euróst..14 Újra a régi nóta: alvás. hogy felrázzák a leülepedett szirupot. a Grand Palais tetejét és a Petit Palais lépcsőjét. – Miért nem szeretsz? – Nem tudom. de már kifizette a maga részvételi díját. egyedül aludt. És ráadásul szemben Gaugin kiállítás volt! Micsoda dilemma! Vuillard is jó.. metró. Franck nem szólt többé hozzá. Egy japán nő odament hozzá. ahol a sok pénz azt nyújtotta.... – Ki kell mozdulni – győzködte magát. – Mitől? – Félek.. de akkor már elszörnyedt. és tíz méterrel arrébb ment oda valakihez. a szirupodnak úgyis erjedt szaga van. Camille széttárta a karját: „Look. hogy békén hagyják. amit Philibert-től kapott kölcsön. Akkor is úgy érzem. nagyon tágas odabent. Zao Wou-Kit a Jeu de paume-ban.. a Márkinők és a Vintimille tér között. egyedül evett.. Hogy lássa.. Szörnyű volt! Végül lerajzolta a sorban álló embereket.. Camille gyűlölte ezt a negyedet. Camille-nak semmi kedve nem volt elmenni. ami a legkevésbé vonzó benne: a rossz ízlést. A hideg már nem kínozta annyira. Csatangolok. amikor elveszek saját magamban. és Camille elkerülte. túl bő farmerján. Éjszakánként Franck általában nem volt otthon. Meg aztán. Camille meggyorsította a lépteit a Chez Malo kirakata előtt: túl sok az emlék. Carine szervezett egy bulit szilveszterre.. I am too dirty. A melóban nem volt semmi említésre méltó.

– Soha nem veszel ki szabadságra? – De. a tiéd még semmi. hanem a nagymamám! – pontosította megkönnyebbülten. Camille kinézett az ablakon. nem füvezett. most mennem kell. – Itthon leszel három körül? – Hogy beengedjelek? – Igen. Elnevette magát. – Én mindenesetre ugrottam egy nagyot. – És figyelj. nem hallotta a vekkert. Franck beesett az ágyba. Látnád Philibert-ét! – Az milyen? – Zöld és narancssárga. és le sem barmolta Camillet.. mert különben te nem tudsz bejönni. most január első napjaiban. Franck leült vele szemben.. – Már régóta vársz? Franck szerencsétlen képpel a szájára mutatott.. – Egyáltalán nem muszáj hordanod! – De nagyon tetszik. nem is zuhanyozott.. a költözéshez. Teljesen szét volt esve. de most nem megyek el. – Mi az édesanyád címe? Franck megdermedt a mosogató előtt. Azt nem az anyám csinálta.. hogy nem csókolhatja meg a nagymamád kezét köszönetképpen. kitöltött egy liter kávét. emlékeztetve rá Camille-t... Mit? – Hát a sálat! – Á... csak azt sajnálja majd. – Jól vagy? – Kivagyok. – Miért kérdezed? – Hogy megköszönjem neki. és dühöngeni sem volt ereje. Hogy megköszönd. hogy nem szabad beszélnie.. hogy ő is hordani fogja. Kinőtt már az efféle kretén játékokból. – Itthon. Másnap fél tizenegy felé került elő a szobájából. 136 . Francknak gombóc volt a torkában: – Ho. Felállt. Franck lehajtotta a fejét. De. ott találta Franckot az ajtó előtt: – Itthon felejtetted a kulcsaidat? – ... – Soha nem mozdulsz ki sehová? – Néha előfordul.Amikor aznap este hazament.. – Csak az én nagymamám tud ennyire szépen kötni! Camille elmosolyodott. de egyelőre még nem tudta rászánni magát. Camille vállat vont. különben kivágnak. – Biztos vagyok.. hogy kimossa a csészéjét.. Camille már a konyhában volt.. mint egy zombi: – Oké. hogy megigya. amikor megmutatta nekem.

és ez jó. ezért kellett állandóan idegeskednie. és kész. Soha nem találta a szavakat. füvet szívni. Igen. Hogy ti képesek vagytok úgy élni. De már mondtam. Nehézkesen bandukolt le a lépcsőn. pardon.. Mi a francot fog csinálni Kermadec-nél? Piálni. Philibert ugyanis tudta. hogy a természetes viselkedésünkre gondoltál. Oké. a francba! Nagyon el volt keseredve. De hát Jean-Luc ezt bőven meg tudja csinálni. épp erre gondoltam. amikor az ember a legkevésbé várta. hogy el kell innen mennie. még nem hívtam fel. hogy megértsék.. De ennek azt mondta. főnök.. de cseppet sem hülye. és közben mégis úgy érezte. hogy nyakig vannak. biztosan igaza van. hogy nem is annyira hülye. aki sokkal okosabb. tisztában vagy vele. Franck nem válaszolt rögtön: – Nem.. és abban a pillanatban küldte a sarokba a labdát. nagyon szeretett vele beszélgetni. – Tényleg? – csodálkozott Camille. és autós újságokat lapozgatni a vécén? Szuper. hogy ő nem akkora bunkó... mintha meglepődnék.. nehogy becsapódjon.. csak a szavakkal van bajban. 137 . mint én. „Jövök. Várjon egy kicsit. Franck eltörölgette a csészét.. hogy valószínűleg nem tud jönni. főnök. egyszerűen leteszi a telefont. épp most próbálok magamba bolondítani egy lányt. Philibert-rel ugyanez volt a helyzet.. Ti vagytok az egyedüliek a világon az általam ismert emberek közül. hogy közben nem váltok nevetségessé. úgyhogy ez több időt vesz igénybe. hogy ti ketten vagytok azok. A feje fölött burukkoltak. zajongtak és verekedtek a galambok. Aznap szórakozottan vitte a műszakot. Hogy mi? Hagyjam a lányt? Igen. és az utolsó pillanatban fogta vissza az ajtót. főnök. mint egy pingpongjátszma: Camille kivárta az ütemet. és ő ravasz volt. hogy a főnök volt. akik képesek ezeket az ocsmányságokat hordani úgy. Azt hittem. Nincs szerencséje: egyszer akart valami filozofikus izét mondani. Visszatérés a húsz éves kori ketrecbe. csak hogy megnevettesse. Hogy kit? Nem. hogy most valami kedveset mondtál? – Az kedves. mint amilyennek látszik. megnézni az összes DVD-t.– Igen. azt hiszem. Camille ránézett: – Mondd csak... elindult.” – A főnököm volt – mondta Camille-nak bárgyú mosollyal. úgy tett. Ebben a pillanatban megszólalt a telefonja. Ha bármilyen más csaj van mellette. hogy fütyültök mindenre. már kész vagyok. undok ez a lány. vagyis visszaküldte a poént. jövök. Tudom. a szabadságotokra gondolok.. Nem.. A vele való beszélgetés olyan volt. amikor eljöttem a nagyitól: szerencse. elintézem. mint máskor. Most rögtön felhívom. ha bohócnak tartalak titeket? – Ó. És a végére ez már nagyon dühítő tudott lenni.

utána hazament aludni. 138 . soha nem lesz az övé. benézett a cukrászokhoz. hogy nem hívta fel a régi segédjét. és ennek ellenére szép marad. mert le kellett mennie a mosodába. Csak egy órát aludt. amit a nagymamája kötött. Mielőtt elment. aki képes hordani azt a sálat.. és bevágta őket a dunnahuzatba.A világ egyetlen olyan csaja. a főnök lebarmolta. Szar az élet.. Összeszedte a cuccait.

mert sokat nézte a tévét. betette a ruháit. van-e aprója. Camille felállt. de Camille nem vette észre. Talán nem buzi. Először azt gondolnád. a vizes ruhák egy táskában a térde között. hogy fiú. és észrevennéd ezt a lényt a bánatos neonfényben. Ez az. végül rámosolygott.15 Na tessék. A keze és a nyaka miatt. Vagyis. miközben a világ összeomlik körülötte. hogy mégiscsak lány? Egy zsákba öltözött lány. Egy hajléktalan lépett oda a géphez. de érdekes. egy percig nem mozdult. meg mert olyan furcsán simogatja az ujja hegyével az alsó ajkát.. Tehát nem bámulnád tovább. Az egyik szárítógép most leállt. meglátta őt. Mint az első alkalommal.. Franckot Philibert-nél is mindig elbűvölte ez a dolog. amikor kicsi volt. A hetes számú gép mellett ült. Franck leült vele szemben. – Micsoda? – Nem. amit ismerősök adnak. zsebre dugta a kezét és összehúzta a szemét. nem lennél biztos benne. Alig volt ez mosoly. de mindenképpen nagyon nőies fickó. Belekezdett egy kis játékba: képzeld el. apró jel. Igen.. mit mondanál róla? Elnyúlt a műanyag széken. miről beszél: tizenöt év önkiszolgáló mosodai tapasztalat állt mögötte. és kivett belőle egy dzsekit és egy foszladozó hálózsákot. Biztosan azért. bekapcsolta a gépet.. Mert van ott valami. és életedben először látod ezt az arcot. és megkérdezte Franckot.. Franck pontosan tudta. Hogyan képesek ennyire koncentrálni? Erről egy reklám jutott az eszébe: egy alak szép nyugodtan eszi a Boursin sajtját.. Camille most felnézett. Valahogy furcsa körülötte az aura. – A szárnyaid? – kérdezte Franck a szatyorra mutatva. Egyetlen normálisan működő lány sem teszi be a cuccait a szárítóba egy hajléktalan után. Egy angyal. Egyből próbára teheti az elméletét.. meg sem rándult.. de mindig visszatérne hozzá a tekinteted. csak egy kis rebbenés. Mintha el akarná rejteni a testét. Vagy talán a fény? Igen. Camille már ott volt. hogy december 29-én délután ötkor belépsz a Bourdonnais sugárúton lévő szakadt önkiszolgáló mosodába. semmi.. Megpróbálnál másfelé nézni. Le nem vette a szemét Camille arcáról.. azt mondanád: a francba. Lehet. 139 . Camille felnézett az órára és felsóhajtott. Ejnye. amikor megismerik egymást. Ha december 29-én délután ötkor belépnél a Bourdonnais sugárúton lévő szakadt mosodába. Egyébként sok mindenről reklámok jutottak eszébe. Az undornak vagy a habozásnak nyoma sem volt rajta. mintha meg sem ismerné. Azért lennének kétségeid. és olvasott.

hogy egyáltalán nem érdekel. Nincs kedvem beszélni róla.. Egy vadnyúl. Agyára mentek a tökéletes emberek. megmondom őszintén.. Beszélj inkább az útinaplódról. de nagyon szeretem. érdekelne-e téged... – De biztos láttad már néhány rajzát.... Franck! – Igen? – Mit gondolsz. – Nem tudom elmagyarázni. – Mit olvasol? – Egy útinaplót. Camille mellé húzta a székét. gyomok.. 140 . tegnap újra meghallgattam Marvint. de aztán mégis Franckhoz fordult: – Figyelj. Nem tudom. hogy a nyár végétől lesz egy helyem. hogy normális lány vagyok! – .. Éppen a nagymamám miatt.. – Soha nem hallottam róla.. – Mit nevetsz? Talán hülyeséget mondtam? Franck legyintett. a festőt.. Némelyik nagyon híres.. – Miről szól? – Ó.. Pitypangok. Paulette miatt. de most szarba kerültem. – Mikor mész? – Eredetileg úgy volt.. Camille úgy tett.. hogy nem értek belőle semmit. Camille már majdnem újra belemerült a könyvébe.. lesz még időd beszerelni? – .Utána visszaült a helyére. mintha képzeletbeli cigarettát illesztene az ajkához: – Hé. ha veszek egy mosó-szárító gépet Philibert-nek karácsonyra. és kinyitotta a könyvét. – Nem.. – Tényleg? – Igen... – Csalódtál? – Nem. Képzeld. amikor elmesélsz valamit. nem szívsz te túl sokat mostanában? – Szóval mégiscsak normális lány vagy.. – Miért mondod ezt? Persze. – Mi van vele? – Pfff. – És jó? – Szuper. – És hogy tetszett? – Az a baj. Egyébként ezért is megyek Londonba melózni. Franck egy kicsit csalódott volt. Hogy megtanuljak angolul... – Ismered Albrecht Dürert? – Az írót? – Nem..

ez nem túl fontos. aki őrült rendelést adott neki: fesse meg egy óriási hadjárat élén. Escoffier.. mint a többiek. Curnonsky? – Hát. hogy locsogjunk-fecsegjünk.. Mi nem vagyunk bőbeszédűek. Túlságosan hullák vagyunk. együgyű volt. példaképekre gondolsz? Igen. Na. – Először is tudni kell... Ducasse? – Á. ettől csak még emberibb lesz. Csakhogy nem volt szerencséje: Miksa hamarosan feldobta a prakkert. – Senderst? – Azt az alakot a Lucas Cartonnál? – Igen. Carème. Egészen addig I. De igaz.– .. a könyved? – Ja igen. Nekem ő és Pacaud a nagy mesterek. – Dürer nekem az isten. vannak. hogy baromi nagyot tévedek. hogy nem ezt a melót csinálnánk.vagy naptárféleség. 1520-21-ben. El tudod képzelni? – Dürer számára ez maga volt az áldás. Miksa császár pártfogását élvezte. hogy behízelegje magát 141 . és dühbe gurult. Mit tudom én. – Szakácsok. úgyhogy lőttek a biztos jövedelemnek. és egy kicsit gőgös is.. de nem híresek. Legalábbis én azonnal abbahagynám. – Pacaud-t? – Nem. aki gyakran lelépett a feleségétől. akkor világos. hogy komoly oka volt erre az utazásra. A bizonyíték. Szóval kevésbé ismertek. Dürer tehát a hóna alá csapta a feleségét és a szolgálóját.. ötleteket. Egy olyan napló. Állati. Nem jó semmire. hogy a kép örökre halhatatlanná tegye őt. Szóval. no meg a családja és a műtermében dolgozó emberek megélhetése függött tőle. de soha nem jártam ott. mert fogalmam sincs róla. csak valahogy így képzelem. Lehet. így névről.. mint egy istenre. Nem ér semmit az egész. – Bocuse. Tulajdonképpen azt bizonyítja. sok pénzt veszített szerencsejátékon. Nem olyan ismertek. hogy ő is egy teljesen normális alak volt.. Láttad. – Miért? – Csak. recepttöredékeket cserélünk. hogy becsapták a vámosok. Hogy lehet az? – Várj csak. Rabszolgaélet. éppen azért. – Kár. hogy élek... mert nem mozdulnak ki a konyhájukból. Miksa abszolút megalomán alak volt. Ismered Chapelt? – Nem. Vagyis nem annyira. hogy nem lenne szabad úgy néznem rá. amiket itt-ott felcsíptünk.. De ezt csak úgy mondom. de ritkán megyünk ennél messzebb. de ő a befutó. ő nagyon jó. Majd megmutatom. hogy ismered. szép mondatokat tudnánk mondani. Robuchon. A festmény néhány év múlva valóban elkészült. Aki megszámlálta a garasait.. és a többi. – Na. Neked is vannak isteneid? – Hát. macsó. ismerem.. és több mint ötvenkét méter hosszú lett.. – Ha jól ki tudnánk magunkat fejezni. Vannak más isteneim is... amikor rájött. Van is egy könyv tőle a szobámban.. Dürer írta a németalföldi utazásáról. Izé. Szóval. haspók. a megélhetése. nem szeretek magamról beszélni. Több évnyi biztos meló. a könyvem. – De ti szakácsok csak beszéltek egymással? Elmesélitek a tapasztalataitokat? – Nem igazán. Megmutatunk egymásnak néhány trükköt. Tragédia. Folytassam? – Igen...

egy oroszlánt. Hallgatás. meglátogatta az összes templomot. elment a fél doboz mosóporáért. Ugyanaz a gőg.. a szokásokon. pedig egyenesen neki festette! Úgyhogy Dürer gyorsan elcserélte egy kelmére. Philibert-nek nyilván csíkos gatyái vannak. – És ez a koponya? Hát nem hihetetlen? Olyan. – Hú. mint te. hogy meglásd az alsógatyáimat. Szerintem a cserekereskedelem zseniális húzás volt. ugyanazok a kitágult orrlukak. nézd! – Nem.. Olyan volt..V. látod. – Camille elmosolyodott – Biztosan a sapka tehet róla. és Ausztriai Margitnál. egy rózsafüzérét. Tehát az elején kicsit izgatott volt. Franck betette a ruháit.. de milyen áron! A kövér Margit elutasította. mégsem vagy olyan erős.. az arcképed egy vacsoráért. milyenek. elkapott valami szart. hogy milyen fölényes könnyedséggel rajzolta meg őket.. Franck sóhajtva felállt. egy jávorszarvasbőr csizmát. és bármit is rajzolt: egy papagájt. milyen büszke? Mennyire magabiztosnak látszik? Kicsit olyan. hogy visszakapja azt a juttatást. Melóznál. megcsodálta a munkájukat. tiszteletét tette a hűbérurainál. Mert ha az lennél.. – Nem. nem kell látnom őket.. de ettől még eszményi turistaként viselkedett. azt hiszem. – És hogy végződik a történet? Végül hozzájutott a léhez? – Igen. hogy még az apja arcképét sem volt hajlandó elfogadni Dürertől. korallágacskákat.. mint ez a fickó. te szépnek találod? – Egy kicsit tenyérbemászó arca van. Az. Azért legalább süsd le a szemed. a ruhákon. Ötvenéves volt. Károlynál. de erős vagy. – Igazán. amelyeknek írás van a derekán. de te biztosan olyan tapadós kis boxereket hordasz. hanem azt csinálnád. – Ennyit a körülményekről. éppen akkor. Még egy hosszabb kitérőt is tett. Csak alsógatyákban vagyok erős. – Fordulj el. vett egy rakás Újvilágból frissen érkezett csecsebecsét: egy papagájt. egy csecsebecséért a feleségemnek vagy egy nyúlszőr kabátért.. szabályosan belehalok. Mindenen elcsodálkozott. mert abszolút fontos volt. fiúk. a művészeknél. Azután beteg is lett. ott egy szabad gép. – Á. ez a ribanc odáig ment. Mint egy megszállott. tulajdonképpen cserekereskedelmet folytatott velük: a te tudásodat az enyém ellenében.. akkor jutott a művészete csúcspontjára. egy zablát. mint egy kisfiú. nem értek hozzá! – De ehhez nem kell érteni! Nézd ezt az öregembert... mintha provokálna: „Ti is. egy teknőspáncélt. utána a gépre könyökölt. vagy a fogadóst. nézd. – Ó. egy gyertyatartót. igen. Ezek az út során leginkább csereszközök voltak. és ez a szép fiatalember. amikor a bálna miatt kitérőt tett. egy páviánt. nem? – Csak a sapka miatt. az arcokon. mintha a szemünkbe vigyorogna. nem. nem akarom. a leendő császárnál. sőt. mennyire tetszik neki. tudom. – Az micsoda? – Gyere. Nézd. Én imádtam volna abban a korszakban élni. Ugyanez vár rátok is!” – Mutasd! – Ez itt. Valami tengeri lázat. hajdani pártfogója lányánál. 142 . fahéjat. csak hogy megnézhessen egy partra sodródott és már oszladozó bálnát az Északi-tenger partján. – Igazad van. És persze rajzolt. az.. stb. De legjobban a portréit szeretem. nem takarítanál.

dolgozni. nem? Talán van még egy bevehető lőrés. 143 . Tényleg. szabad vagy 31-én? – Talán el akarsz hívni buliba? – Nem.– De az is valami.

hogy szívességet kérek tőled.. hogy válaszoljanak neked. hogy ami az alsógatyámat illeti.... amikor megszólal a startpisztoly. te aztán tökös csávó vagy! – Igazán csak a te érdekedben mondom! Lehet. – Na. – . Vedd úgy. mondjuk tízre. Megint fordulj el.. – De van már egy meghívásom. Jót fog tenni. és az alvásidőm alatt betanítlak. Mert te halottak közt élsz. Majd fizetem a taxit. és soha többé nem látsz az életben.. – Mi az az előkészítés? – Hát előkészíted a dolgokat.. mennyire nem érdekelnek az alsógatyáid! – Az a te bajod! – De miért nem? 144 . hogy időt nyerjünk. máris késésben vagyok...16 – Mert hülye vagyok hozzá! – De figyelj. megmosni a salátát. ezért foglak előre felkészíteni.... leszedni a száráról és kimagozni a szőlőszemeket... – De nem lesz rá időd. Szóval egy rakás egyszerű dolgot. ha emberek között leszel. – Oké. és alaposan elmagyarázom. Megígértem a főnöknek. nem azt várják el tőled.. akkor holnap találkozunk. – És mikorra kell odaérned? – Nem tudom.. hogy kicsit berozsdásodtál. Nem csoda. akik már nincsenek itt. – Na. Egy utolsó érv: utána úgyis elhúzok. mi? – Hú.. Ott leszel. – Miért. – Csalódtál. – Majd mindent megmutatok. – És mit kellene csinálnom? – Meghámozni a gesztenyét. és olyan fickókkal beszélgetsz. hogy főzz! Csak hogy besegíts az előkészítésnél. – Oké. – Köszönöm. – Nem gond. – Nem.. – Úgyis el kell mennem. hogy találok valakit szilveszterre. Szarban vagyok. Állandóan egyedül vagy. Holnap hazahozok néhány vacakot. – Otthon alszol ma este? – Nem. – Figyelj. – De én még erre sem vagyok képes. megszáradtak a cuccaim. tévedsz! – Ha tudnád. berozsdásodtam? – Igen. megtisztítani a rókagombát. – .

– És ez itt a késélező. a kis gerezdjeiknek egyben kell maradniuk. El volt bűvölve Franck kezeitől. Még a nagymamám vette a szakmunkásvizsgámra. hogy vékony szeletekre vágjuk a zöldségeket. – És ezzel mit lehet csinálni? – Mindenféle csodákat. már nagyon régen nem használtam. ugye? Előre szólok.17 – Figyelek. az utolsó pedig a sonkaszeletelő kés. és hogyan kell róla lekaparni a földet úgy. nem lennék jó semmire – sóhajtotta. Ez micsoda? – Mire gondolsz? – Ez a kisbőrönd. az a merev pengéjű. Dühöngött. így egy kicsit könnyebb megpucolni. de hamar megtanulta a trükköt. ez semmi. – Nahát. Ha elveszteném őket. – Látod. – Mesélj róluk! – Mit meséljek? – Hogy mire valók. még van rajta ez a kis bolyhos izé. öreg doboztól.. Nagyon szeretném megtudni. Miután leszedted a kemény héját. más néven séf kés. – És ez? – Ja. hogy a gesztenyével nagyon szar dolgozni. – Figyelsz. Ezeket már forró vízbe áztattam. – Ja. Nagyon vigyázz. Majd egyszer megmutatom. ez? A késes dobozom. Oké. ezt a lehető legfinomabban kell lehúznod. hogy leszedjük a zsírt a húsról. hogy össze ne törd őket. ha úgy tetszik. de jól mulatott.. Ez csak dísznek van. Ez a széles kés a húsok kicsontozására. hogy ne törjön össze. A szülőmagok kigurultak az ujjai közül. Ez a nagy konyhakés. az a csontozókés. az ízületek kibontására és a hús lapítására való. ez a kisebb arra. hogy kell megtisztítani a rókagombát egy nedves konyharuhával. mert szükséged lesz rá.. mitől függ az életem? Egy rosszul csukódó. hogyan lehet a kés hegyével kimagozni a szemeket. vedd is el. ez a kicsi pedig a cselédkés – ilyen minden konyhában van. Majdnem gyerekkorom óta. felkészültél? – Igen. arra való.. Ez a hosszú a szeletelő kés. – Mehet? 145 . A gesztenyék után elmagyarázta. – Megnézhetem? – Tessék. Vagyis általában. Az ecseteim. és a párja. – Yes. hogy olyan lassú hozzá képest. ez mindenre jó. – De az állati sokáig tart! – Pont ezért van szükség rád! Franck türelmes volt. – Mióta van meg? – Piff. Camille jól szórakozott. Ezzel a nagyon finom pengéjűvel emeljük ki a hal csontvázát.

– Mindenki minden menüt kipróbálhat... Egyébként neked is jó pénzt fogok kialkudni. Camille sodort magának egy cigarettát. De semmi baj. A szilveszteri vacsora mindig igazi gályarabság.. – A lábméreted? – 40-es. Azt hiszem. Nagy durranás lesz. hogy csak rövid szünet lesz. kétszázhúsz euró fejenként.. – A főnököd azonnal rá fog jönni. nagy gond. – Ó. akivel együtt dolgozunk. de este több mint hatvan adagot csinálunk. 146 . közben Franck rendbe tette a konyhát. Megpróbállak a lehető leghamarabb felmenteni. – Nem aggódsz amiatt. – Nem a legjobb. Majd meglátod holnap este. a többit majd holnap megtanulod. – Majd keresek egy nadrágot és egy kötényt.– Oké. Erre nem is akarok gondolni. Maximum egy óra. hogy szart sem érek. ez nem gond. hogy holnap reggel kilenckor kezdünk? – Nem. de egy alkalommal elmegy. A saláta meg a többi biztos menni fog. – Az biztos! De ami azt illeti. – Van edzőcipőd? – Igen. Mi a méreted? – Nem tudom. Egy csajnál. de szerintem legalább este nyolcig ott leszel. Délelőtt nincs kiszolgálás. nincs sok választása. – És a te bulid hol van? – Bobignyben. de.. – De. – És te? – Pfff. alaposan megfizetik.. – Figyelmeztetlek.

hanem a segédével. És elment. A fiúhoz fordult: – Hogy is hívják? – Marcnak. vagy „igen. – Leülhetek? – Nem. Negyedórával később – már fájt a keze – valaki szólt hozzá: – Minden rendben? Camille felnézett. a big boss. főnök. – Neked nem vele lesz dolgod. Futólépésben rohantak át a Mars-mezőn. – Igen. uram”. – De hát eltűnök ebben a gatyában! – Nem vészes. és egy legyintéssel elhajtotta őket. De miért is fogadta el ezt a melót? Sokkal gyorsabban haladna. Hirtelen szörnyű meleg lett. Franck bemutatta Camille-t egy még félálomban lévő nagydarab fickónak: – Ez itt Sebastien. A főnök csak mordult egyet. Szerencsére főtt már a kávé. – Rendben.. mit kell csinálni a gesztenyékkel? – Igen. és megdermedt. egy frissen sült kisinas. 147 . – Itt van már? – A hűtőkamrában. – Megmutatta. Ma ő a főnököd. Igen. Ő a konyhai felügyelő. ha leülhetne. hogy máris milyen lázas és összeszedett tevékenység zajlik a konyhában.. – Miért nem? – Egy konyhában nem teszünk fel kérdéseket. A bögrét egy polcra tette. de majd meglátod. – Íme. oké? – El vagyok bűvölve. hogy azt nagyon jól.18 – Na gyerünk! Majd ott iszunk egy kávét. uram. rád bízom Camille-t. faszfej. – Mmmm. és munkához látott. – Akkor tessék – és hatalmas kupac gesztenyét tett le Camille elé. csak annyit mondunk: „igen.. Camille-t meglepte. főnök”.. főnök. – Mit tud? – Semmit. hogy átöltözzék.

Nagyobbnak és sokkal nyugodtabbnak tűnt. a lába. Senki nem beszélt. vagy nézzen föl időnként. – Franck mit csinál? – Kicsoda? – Lestafier. – Biztosan az egyenruha varázsa – tette hozzá mosolyogva Camille. hogy elérkezett a pihenő ideje. igen. a lábfeje. – Ő a szószos. hencegős alak. A séfre felügyel. – De. meg az ötpercenként csengő telefont a főnök irodájából. de jó. Csak a kések csattogását. Amikor a főnök tapsolt. a csuklója. nehogy lebaltázzák. ő. Rájött. a sapka katonásan ült a fején. a nagy hülye.Nem ismerte meg. ez az állandóan puffogó. A főnök és a séf után ő a harmadik a csapatban. de Lestafiert kíváncsian figyeli. – Igen. Egyébként majd meglátod. a nagy motorjával. a háta. hogy tulajdonképpen nem is ismeri. – Mi van? – Semmi.. biztosan. akarata ellenére elpirult. mije. – Az nehéz meló? A pattanásos fiú az égre emelte a szemét: – Állatira. – Velünk eszel? – kérdezte Franck. és még rá is förmedt.. tökéletesen simára vasalt zubbony. és most nagyon szépnek találta. mint melegítőben. a keze.. Fájt a tarkója. ez igazán durva. Az a legnehezebb. Sőt azt mondhatnám. Amikor elment. hogy egy morzsát se veszítsen a látványból. – És jó? – Igen. – Muszáj? – Nem. Egyelőre még nincsenek is vendégek! 148 . Fényes nadrág. csak nem emlékezett rá pontosan. meglökött egy fickót. makulátlanul tiszta kötény és konyharuha. hogy a főnök inkább vele beszél. a neve kék cérnával ráhímezve. Camille keservesen fintorogva emelte fel a fejét. – Ahogy akarod. És tessék. hogy kibillentse a zavarából. Nagy barom. Hú. Nagyon szépnek talállak. igen. Állati keményen melóztok! – Akarsz nevetni? Ez még semmi nem volt. mint máskor. mit csináljon: csak a munkájára figyeljen. Nagyon halkan odaszólt a mellette dolgozó fiúhoz.. Camille egészen odavolt a gyönyörűségtől. és ő felügyeli a húsokat. Camille még soha nem látta otthon másban.. hogy állati jó. a nyeles edények koccanását és a lengőajtó csapódását lehetett hallani. ez a kis vidéki matador a nagy pofájával. Minden rendben? – Igen. a hátára tapadó száz csajával. és nem tudta eldönteni. és még valamije. – Akkor inkább járok egyet. a zsebében hegyes kendő. mint a séffel. – Cssss.. rajta kerek gombok két sorban. A távolban látta a háttal álló Franckot.

Átadhatok neki egy üzenetet? – Miért. – Nem akarod. Camille még soha nem látott ilyesmit. – De itt leszel egy óra múlva. – Megismételné a nevét... – És ez micsoda? – Bíborcsiga. Viszonthallásra. – Jaj. Az előbb mondtam önnek. volt ott mindenféle méretű. – Csak ennyi: Camille? – Igen. Aliénor de la Durbelliére vagyok. kérem? – Camille. ugye? – Oké. De mit akart ez jelenteni? Mi a frász folyik ott? Szegény Philibert. és nagyító alatt átvizsgálni. és leült egy padra az Eiffel-torony lábánál. kis szarcsimbók. hogy megmosta és megszárította a salátaleveleket. alakú és színű saláta. ez aztán tiszta lesz! – Erről van szó. csak mondja meg neki. Beszélhetnék Philibert-rel. – Izé. – Öt különböző vízben? – Igen. Gyerekhang szólt bele: – Jónapot. – Na. papa. rendben. – És ez? – Ruccola saláta. – Ne menj ki rögtön.. Nem. különben megfázol. hallod? – Igen... Beütötte a mobiljába a kastély számát. Hiányzott neki Philibert. de szép neve van! 149 . Camille rendelt egy undorító szendvicset egy turistáknak fenntartott bódéban. hogy csókolom és boldog újévet kívánok neki. kérem? – Asztalnál ülünk. Egyedül szeretnék lenni. – És ez? – Kristályvirág. nincs ott? – Itt van.. nem. hogy veled menjek? – Nem. – Nagyszerű. – Mindenképpen enned kell valamit. Csakennyi kisasszony. – És ez? – Spenóthajtás. Kihez van szerencsém? Camille zavarba jött. de éppen asztalnál ülünk.– Hát akkor. – Á. hűlj egy kicsit. Mindegyik levelet át kellett forgatni. semmi. – Rendben. Franck vállat vont. Camille őrült sok időt töltött azzal. Viszonthallásra.

gyakorlásra használom.. aki szép csendben folyamatosan káromkodott. – Megpróbálhatom? – Gyerünk! – Félek. – Mit akarsz csinálni? – Nem tudom. Egyszer megijedt.. és hol az egyik. és kénytelen volt az egyiket megkóstolni a kése hegyével. – Megtöltenéd? – Mire kell? – Csak egy ötlet. mi a legrosszabb? Tudjátok... ez csak maradék. hol a másik lábát emelte föl.. és felsóhajtott. Nem volt vele elégedett. ez bohóckodás – dörögte a főnök a konyha másik végéből –. fügét hámozott. Pfuj! Egyáltalán nem szerette a vajat.. hogy pihentesse kicsit. de az ötödikre valahogy elkapta a dolgot. és érezni lehetett. De nincs fecskendőtök vagy valami ilyesmitek? – Hát. uraim. – félek. ez nagyon jó! Meg tudnád csinálni még egyszer? – Nem – nevetett Camille. Camille-nak most nem volt dolga. – Nem. átsimogatott egy nagy kupac rókagombát és kis vajgurigákat gyúrt két barázdált spatula között.. és egyenként mindegyiket megszárította egy itatóspapíron. és visszafordult a salátákhoz. – Ez nem igazi konyhaművészet. hogy talán eltévesztette. Nézd meg a fiókban. Valami eredeti dolgot. Tizennyolc óra három. úgyhogy megkétszerezte a figyelmét. de tudjátok. akik kérték. A pincérek kávét hordtak ki azoknak. és csak azután beleszórni különféle hideg edényekbe... hogy nem. Diót. uraim. hajrá. a főnök pedig hangos toronyórát játszott: – Tizenhét óra huszonnyolc. rákönyökölt a munkaasztalra. Volt. Tizennyolc óra tizenhét. aki ki sem nyitotta a száját. – Kis habzsák? – Az van.– Téged honnan szalajtottak? – kérdezte a szomszédja.. volt. – Mi ez az ökörség? Nézzen oda az ember. Utána finomfűszereket mosott. uraim. A mellette álló fiú arabeszkeket rajzolt egy háromszögletű tányéron fekvő libamájszelet köré. miután megnézte a cikkcakkokat. és nyelvét kidugva rajzolt három kicsi kacsát. Nem vagyunk a Disney-nél. Nem volt szabad tévednie. hogy elrontom. Camille befogta a száját.. – Á. gyerekek! Fejét csóválva otthagyta őket.. Sébastien odahívta a főnököt.. nem. Előre hajolt.. Kis rozsdamentes acél lábaskákba kellett tennie őket. hogy a nyomás minden perccel egy fokot emelkedik. hogy nézze meg ő is. Az első négy kísérlet siralmasra sikeredett. Camille bánatosan vállat vont. mogyorót tört. hogy a lehető legjobban felhúzza őket. Mintha arra hajtott volna. mi fog engem megölni? Hogy azok az 150 . Légies mozdulattal rázott egy kiskanalat. minden tányérkára egy guriga édes és egy guriga sózott vaj került. pedig szép volt.

– Miért? – Nem. főnök! – Ezzel soha nem leszek kész – nyafogta Camille. De legalább már ezt is megtanultad.idióták imádni fogják. Franck mögéjük lépett. ugye nem fog felmelegedni ez az izé? – Ezt miért mondta? – Hagyd. akik a meleg ételeket készítik. Gyerünk. Túl vidámnak találta őket. hogy valami kiváltságos küldetésük van. tegye meg nekem azt a szívességet... – Jól szórakoztok? – kérdezte tréfásan. csak megszépíteni. megszórta durván őrölt sóval és borssal. – Mitől piros? – Egy kis céklát tettem bele. kicsikém! – Mondd azt neki: „igen. semmi. – Megtesszük. – Csak csinálj minden tányérra egyet! – Balra vagy jobbra? – Balra logikusabb lenne. Nézd. Miközben a szakácsok elmentek vacsorázni. és ha a lelkünket kitesszük. – Az ott egy vendég? 151 . majd átadta a tányért egy harmadik fickónak. úgy érzik.. Itt vannak. akkor is megvetnek minket. főnök” – suttogta a másik. te hámoztad a zöldalmákat? – Igen. és ez nem nagyon tetszett neki. Camille rajzolt. tempó. kisasszony. Gyerünk. – Nem morbid egy kicsit? – Nem. – Á. majd én adogatom a tányérokat. – Nyugtass meg. és akkor megyünk enni. Ma az emberek erre vágynak: bohóckodásra! Igaz is. igen. ez az örökös játékunk. Mi nem érünk tűzhöz. Tényleg. Mi nyitjuk meg a bált. Segítesz a kagylóknál is? – Ki kell őket nyitni? – Nem. Azok. ami tőlünk telik. jópofa. Mi később megyünk. ma ünnepnap van. Jól ismered Lestafier-t? – Nem. – Jobb lett volna. Sébastien vágta a libamájszeleteket. – Hová mennek a többiek? – Enni. hogy rámázolja a baromfiudvarát hatvan tányérra. A francba! Ez inkább pulykára hasonlít. A főnök egy nagyon elegáns fickóval beszélgetett az irodában. két fekete gyorsan felmosta és felszárította a padlót. Helyet cseréltek. Nem szólok hozzád. – Igen. – Bocs. ha hallgatok. itt a jó mártás. – Ez az egyes számú szabály.. ha ők már visszajöttek.. aki fejedelmi mozdulatokkal elrendezte a salátát. Na. nem. Ráadásul már nincs is más választásod.. csodálkoznék is. és összeráncolta a szemöldökét.

– Nem. Igen. ő is nagyon sokat gondol Philibert-re.. – Vidám volt a hangja.. Nem. Csinálnád te a pirítósokat? – Nem gond. – Miért vágsz ilyen arcot? – Mert.. a lenyalt hajukkal és a hibátlan öltönyükkel... – Az micsoda? – kérdezte Camille. a főpincér.. A nap elején mi vagyunk tiszták. Úgy érezném. Philibert lakótársa. Igen. – Igen. erről jut eszembe. hölgyem. hogy lemaradtam az előadásról. de adom a kis hercegnődet. asszonyom. kincsem! Nem küldök csókot. hogy zavarom. – Most már elmehetsz. ugye? – kérdezte Franck. – Halló. Nem. – Éppen ezt mondtam. Jó napot.. – Hú... Nem. Az előbb beszélni akartam Philibert-rel. Igen. hogy boldog újévet kívánjak neki. beszélhetnék vele. és ahogy múlik az idő. – Philou! Te vagy az. Hogy mi? Ki nem szarja le a bojlert. nézze el.. tudsz még melót adni neki? – Szerinted? Amennyit csak akar! Például kezelhetné a szalamandrát. most már nincs kedvem elmenni.. olyan grill-féleség. ő is jó egészséget kíván.. – Ez a vacak itt. ők meg ragyognak. úgy változik a helyzet: mi bűzlünk. – Sébastien. Igen. amikor a lány végzett az utolsó sor tányérral is.. úgy van. a bojlerről lenne szó. semmi baja! Szóval boldog új évet. ami süllyed meg emelkedik. 152 . Franck lekísérte. míg ők ott fent pólóban és farmerben porszívóznak. csak nyolcszor dadogott. Viszonthallásra. ha akarsz. majd én felhívom. – Ott fenn mind ilyen szépek. Igen. de egy kis takonypóc elhajtott.. én vagyok. De csak azoknak. – Várj csak. – Most már valószínűleg megint az asztalnál ülnek. – De nem. Ez a Sébastien végül is elég kedves. nyulacskám? Boldog újévet.... Állati jól néz ki. még nem ment el vérvételre. – Jól vagy? – Szuperül.. nincs semmi baj a bojlerrel.. mint a nap. – Csak bízd rám.gen. Franck de Lestafier vagyok. Rákacsintott Camille-ra aki mosolyogva visszanyelte a füstöt. Franck nem zárta be őt a konyhaszekrénybe. Kérem.. ő is sok puszit küld. Izé. – . akiknek szép nagy cicijük van! Camille a szemöldökét ráncolva vette át a telefont.. Kérem. mocskosak vagyunk. Igen.. Franck éppen akkor ért oda Camille-hoz. és sok puszi a húgaidnak. Süthetek egyet magamnak is? – Menj le enni nyugodtan.

mint egy dobos a dobok előtt: egy fedelet megemelt itt. A pincérek libasorban felsorakoztak az átjáróban a főnök előtt. Camille nagyon komolyan vette a feladatát. Olyan volt. és becsúsztatták egy vászonszalvéta ráncai közé. és összefonta a karját. – Milyenre pirítsam? – Aranybarnára. – De én szín alapján csinálom. Munka közben mindenki ügyelt rá. A légyzümmögést is meg lehetett hallani. Camille és Marc a borkorcsolyákat állították össze. aki odahajolt minden tányér fölé. – Uraim. hogyan vágja háromszögletűre a kenyérszeleteket. hogy ne lökje meg a szomszédját. vagy mi. és hogyan vágja le a héjukat.Mire visszamentek a helyükre. de sokat káromkodott. A pincérek felkapták a pirítósait. sovány fickó – Camille rájött. hogy ő a séf – egyfolytában kérdésekkel nyaggatta. a másikba más valamit. de Franck csak egyszótagos válaszokat adott neki. Mutasd meg. Néhányan meglehetősen nyugodtak maradtak. a főnök kitolta a pocakját a szűk átjáróba. Sébastien egy gémkapcsot vett elő a késes táskájából: – Tessék. a szín. pontosan milyen színre gondolsz. nem szín alapján csináljuk. Elfojtott káromkodások hallatszottak. hogy megrázza a kezét. mások. csinálj egy mintapéldányt. ez feeling kérdése. megfordult a szél. Camille nagyon szeretett volna néhány bókot: „Ó. milyen csodálatos pirítósokat készítesz nekünk”. és nem is hibázott. Camille. Minden lábas és serpenyő rézből készült. de valami piros rákféleség páncélja lehetett. az egyik pincér fogát összeszorítva felemelte a nagy ezüsttálcát. felkötötte a nadrágját.. ma este nincs időnk finomkodni! Camille talált egy madzagot. Utána elrendezte a snidlingszálakat – Siess egy kicsit. Az arcokon szigorú fegyelem ült. akik még nem tették fel a sapkájukat. a robbanás szélén álltak. mert a kuktasapkája mindig a szemébe esett. ami úgy nézett ki. mint például a japán szakács. mert Camille látta. – Gyerünk. Néha nyilván megégette magát. mintha csipsz lett volna.. egyet ott. Azután az egyik pincér elmagyarázta neki. de ha nem... Egy fiú állt vele szemben. úgy hadonászott tűzhelyei fölött. és dühödt figyelemmel megvizsgálta. 153 . aztán a szájához emeli. A magas. gyorsan megtették. hogy ne stresszeljek. Franck csak konyharuhával tudta megemelni őket. az egyik lábasba egy kis kanállal beszórt valamit. Most meglátta Franckot.. mintha a konyha hőmérséklete percenként egy fokot emelkedett volna. Már nemigen mert kérdezősködni. Camille mindenféle izét tett egy tányérra. és amikor a nagyfőnök bólintott. – A szín. és apró szivaccsal letisztogatta a tányért a lehetséges ujjnyomoktól s a kicsöppent mártástól. munkára.. úgyhogy süss nekem egy mintapéldányt. még mindig hátulról. – Köszi. Azok.

A főnök egyre idegesebb lett. mint a macskák.. ócska kis Teréz anya-égői lázasan hunyorogni kezdtek: vajon honnan jön? Indiából? Pakisztánból? Vajon milyen lehetett az élete. te kis széplélek! Camille elfáradt. hogy idekerült? Milyen hajón jöhetett? Kit kellett megvesztegetnie? Minek a reményében? És milyen áron? Milyen lemondások és szorongás árán? Milyen jövő vár rá? Vajon hol él? Hányan laknak egy szobában? És hol vannak a gyerekei? Amikor észrevette. jegyzékbe vétetik. Minden túl volt sütve. és kétszer nagyobb jószágok is). Semmi nem volt elég meleg. miközben a vastag falú kávéscsészéket emelik a szájukhoz. arcok. amikor meglátta a serpenyőhegyeket. koncentráljunk!” – ismételgette. Tessék. mint a világ bármelyik fiatal teremtése. rozsdamentes acél tálakat. Hány fok van ott. 154 . miközben itt. Semmi nem ment elég gyorsan. fejét csóválva visszament a helyére. Mindig akadt valami meghámozni. vidd a tányérokat a mosogatóba. talán ötven is. Például Olaszországba. a tűzhelyek körül legalább negyven. pimasz macskák – ezernyi csodához hozzájuthat ennyi pénzért az ember! Könyvekhez... míg vele szemben egyre jobban felgyorsult mindenki. Néhány órán belül minden véget ér. valahányszor odament a szárnyasaihoz (voltak ott a csirkénél sokkal kisebb. és a homlokukat a vállukhoz dörgölték. „Koncentráljunk. és szép lassan elringatja a lányok élénk csacsogása – persze a szép olasz lányok nyilván pontosan ugyanazokat a csacsiságokat mondják. Camille elnézte egy ideig. Nyilván egy szót sem értett franciául. de vigyázz. Leül az ember egy kávéház teraszára. húzz a francba.. Minden túl gyorsan ment. Micsoda szörnyű robot! De hogy bírják mindezt befalni? Mire jó ilyen mértékben megtölteni a bendőt? Még kidurrannak a végén! Mennyi is 220 euró? Majdnem 1500 frank. felvágni. sőt még ruhákhoz is. az ingatag kupacban egymásra halmozott nagy lábasokat. hogy jelenléte idegesíti a fiút. Camille munkája egyre fogyott. Mennyi vázlat: kis terek. és mint mindig. Itt egyetlen fehér ember sem volt a láthatáron. Hú.. nehogy meglökj valakit! Camille-nak kikerekedett a szeme.. megemésztetik és kiüríttetik. megtisztítani vagy elrendezni való. Ott. – Honnan jött a mosogatófiú? – Madagaszkárból. – Beszél franciául? – Persze! Már húsz éve itt él! Na. amikor a világ túlsó feléről származó gyökértelen emberekkel találkozott. Első pofára esés. még egy kis utazásra is futja belőle. lemezekhez. amelyek egy életen át kitartanak.. – Hiszen ebbe bele lehet dögleni. Lenyűgözte a látvány. mennyi mindent vehet magának az ember ennyi pénzért! Ha jól gazdálkodik. uraim. A szakácsok izzadtak. Az egyik fiú skarlátvörösen állt a grill mellett. szűrőket és nyeles edényeket. és mindig belekortyolt egy üveg vízbe. Fizikailag ezek a legnehezebb helyek. mit gondolsz? – Nem tudom.. a mosogatóban dolgozó alacsony fiú csak bólintott. amikor átvette a kezéből a tányérokat.

Túl nyomasztó pillanatok voltak egy érzékeny egykének. Mindenki az evéssel kínozta. Adjatok valami munkát! – Oké. most már csak a cukrászt várjuk. Lestafier. Charles mondta. előre tudtam. Elvesztette az evés örömét. Soha nem sikerült a sarokba szorítaniuk. hogy igazságtalanság elítélni másokat csak azért. ma elmegy.. vagy lemásolta JeanJacques Goldman dalszövegeit. Egy magányos kislánynak. Joghurtot. Sajnos.. Nem csókoljuk meg egymást? – Dehogynem. mert az evés ideje a szenvedés ideje is volt egyben. mert olyan szerencsések. aszalt gyümölcsökkel. és mindenkinek hozatott egy pohár pezsgőt. honnan fúj a szél. aki füstölt.. Camille már befejezte. amikor még gyerek volt. 220 euró egyetlen vacsoráért. nem azért főzünk. álmodozott. cigarettapapír vékonyságú. Olvasott. plusz az italok ára... nem? Éjfélkor a főnök boldog újévet kívánt nekik. a tortabevonó mintákkal és a cukrozott gesztenyével. ez igazán hülyeség. hogy a vendégek el voltak ragadtatva tőlük. jelentette ki. hogy valami szépet hozzunk létre!” 155 . kicsikém. és rágyújtott egy újabb cigarettára. mint a gyárkémény. vagy süteményt. nem? Nem ülhetne le végre? – Nagyon jó ötlet! – jelentette ki a főnök – Jöjjön az irodámba. – De mennyit. Ha 2004-ben visszafogja a disznó természetét.. De mégis.. nehogy beleessen a hálójukba: „Ugye Camille. és szakadatlanul ismételgette: „De hát maga művész! Igazi művész!” A főnök már nem nézte ilyen jó szemmel a mutatványait: „Igen. akkor emelni fogok. Akkor veszítette el az érdeklődését a táplálkozás iránt. hogy hiányzik neked a papa. kisasszony. izé. De nélkülük. összegyűrt. Röpíts magaddal. és tudta. Segíthetsz neki a díszítésnél. miközben valami mást csinált. – Boldog újévet. ott mindjárt kifut valami! – Rendben. és az orrát a lehető legjobban beledugta a tányérjába. Camille-t úgy kapta el a madárétvágy. Lestafier úr.. – Nem. főnök? – Ó! De jól adja! Az ön iránt érzett tiszteletemen emelek! – Boldog újévet. köszönet a kacsákért. nem. gyümölcsöt. de a szépség nem minden. Igen. mert ünnep van. és egy szív nélkül összeütött fogást tett le elé az asztalra: „Egyél. ahogyan másokat beborítanak a pattanások. A mindenségit. jót tesz az egészségnek!”. narancshéjakkal... tisztában volt a gyöngeségével. És Camille ezer alakban megfagyott. cserép alakú süteményeket hajtogatott. Vagy amikor a szüleivel volt. Mi. amikor így okoskodik. amikor az anyja már nem is főzött semmit. evett. Nem kért a siralmas világukból. futás a zongorádhoz. amikor nincs itthon? Ugye hiányzik?” Utána már túl késő volt. te szemét! Jól van.. – És engem is! – mondta Marc. lovakat rajzolt.Camille jól tudta. de mindig sikerült kivágnia magát. hogy evett. – Hé. különben már régen éhen halt volna.. eljátszott a csokoládéforgácsokkal. hogy boldogok tudnak lenni egy terített asztal mellett.. Boldog újévet.. Te. Ráadásul eljött az az idő. a szobájában. az anyja mellett. de amikor éhes volt. Jól tudta. hiszen tele volt jószándékkal ez a kislány.. hogy nincs igaza. A cukrásztanonc összefont karral bámulta.. Naná. persze hogy megcsókoljuk egymást! – És engem? – kérdezte Sébastien. Camille. most már veletek akarok maradni a végéig.

mindjárt összeesek. amelyen hegyekben állt az édesség. Kivagyok. segített. de 2004-ben nagy huncut leszek!” – És hová mentek? – kérdezte Franck sóhajtva. Hmm. Franck próbálta tartani magát.Camille éppen az angol krémet keverte össze a vörös mázzal. Mindnyájan kimerültek.. Több kilométernyi papírtekercset felhasználtak. hogy így vezetik le a feszültséget.. jól kell fogadni az újévet. – Egyáltalán nem! – jelentette ki Camille. Camille megfordult. és teljesítik ki öngyilkos művüket. mintha tíz évet öregedtél volna. az arca ólomszürke. és a kávéfőző gépek körül sürgölődő fiúkat nézte. – Nem. A főnök már nem nyalogatta a pezsgőspalackot. hazamegyek. az első újévi fogadalmam: „A 2003-as évben nem hittem egyáltalán. Guggolva tisztította egy hűtőszekrény belsejét. nekem annyi.. hogy gyűlölöd az ünnepeket.. és egymást taszigálták a hidegkamrák előtt. az igazán nem minden! Ezt aztán alaposan megtanulta! Két óra felé elcsitult a tenger. Mindig ugyanaz a fogás. lekvár. de halálosan kimerültnek tűnt. Akarod. hogy minél hamarabb elhúzhassanak.. – Persze. mire odaérek. – Nem. mint az előző. – Vagyis igen. a szeme vörös. nem? – Azt hittem. Hogy jobb legyen. de képzeld el.. különben inkább nyomasztó. és néhány szakács levette a sapkáját. – És te.. és dühödten tisztogatták a helyüket. Az a mulatság. az apró fahéjas sütemény és a képviselőfánk. és mehetünk. Camille látta.. Hát nem. a vonásai feszültek. akkor a La Vigile-be! – Oda sem.. ne oda! Tudod jól. Mint a megállni nem tudó atléták. kandiscukor. egy öregember állt előtte. hogy elvigyelek Bobignyba? Van egy tartalék bukósisakom. és amúgy sem szeretem az ilyen nagy banketteket. 156 . már egyáltalán nem érdekel.. de még egy utolsó nagy erőfeszítéssel rendet raktak maguk körül. Már mind tökrészegek lesznek.. Csak elintézem a leltárt. Camille megkívánt egy cigarettát is. és ki miért volt hibás. képtelenek voltak kikapcsolni.. Utána a falnak döntötte a hátát. – Én is hazamegyek. – El fogsz késni a bulidról. Sébastien közbeszólt: – Megvárjuk Marcot és Kermadecet.. Rosszul aludtam. és elmegyünk valahová? – Nem. és milyen lett az eredmény. A felszolgálást és a saját teljesítményüket elemezték: mit fuseráltak el. Végig velük maradt.. a válla megroskadt. – Jó. csokoládé. Camille? – Ő is hulla. Az egyik egy hatalmas kocsit tolt be. mindent becsomagoltak. Szépet létrehozni. – Ez igaz. és elmosolyodott. – Olyan vagy. de azért szeretnék még bulizni! – Biztos? – kérdezte Franck. ha a többiekkel egy időben részegedik le az ember. – Lehet. – Kettyhez.

– Hé! – Mi van? – Végül nem is csókoltál meg az előbb! – Tessék. nincs velem! – háborgott Camille. és kis puszit lehelt a homlokára. már nem mehetünk sehová. hogy megdugtad a környék összes pincérnőjét. – Hát én sem. 157 . hiszen vele vagy. aki selypített? – Nem is selypített! – méltatlankodott Franck. Megvárlak.. – Van kedved velük menni? – Igen. De előbb le kell zuhanyoznom. mert összeomlok. – Biztos? – Ühüm. Én most nem megyek vissza a lakásba. amikor részeg volt. nem? – Nem. Azzal a címszóval. Mindenesetre már nem dolgozik ott. – Ennyi? Azt hittem.– Őrjítő vagy. – Oké. – Vakarjátok ki magatokat a koszból ti ketten. de hidd el nekem.. de miért nem szarsz rá. Lestafier. mehetünk. Melyik volt az a Kettyben? Az a kövér. itt van – mondta Camille. Hé. hogy 2004-ben nagy huncut leszel! – Miért? Megtartottad te már egyetlen újévi fogadalmadat is? – Nem. – És a vörös? – A vörös sem. teljesen normálisan beszélt. hogy józanon selypített. – Nem. és ha ők is elkészültek.

. Philibert-t és Camille-t. épp te nem. Titokban Camille-t figyelte. Nem fog többé finom fogásokat félretenni neki. és az efféle szarságok. egy olyan korba. Majdnem elsírta magát. Valahogy úgy érezte. Franck Lestafier szar lelkiállapotban volt. a helye a világban. Mostanában már az autópálya elején elkezdett görcsölni a hasa. hogy megnézze aznapi rajzait. az élet. – Hé. egy nagymama valahol messze. Bűzlő kempingágyon fog aludni. Majd holnap alhatsz. ahol bizonyos dolgok már magától értetődőek lesznek: a művészet. Nem megy Angliába. hogy a cigarettája füstjéről megtudja. Pfff. és most javában szédíti azt a nagy marhát. Camille kénytelen volt a sörnél erősebb italt is rendelni. ma este nem iszol. De most nem is akart erre gondolni. gyerünk. Soha többé nem látja Philibert-t. Hol is kezdje? Szar munka. fiacskám? Hát. a szerelem. Lajossal. amint hátat fordít egy pillanatra. akik a fogsorukkal játszanak. Többé nem fogja elképeszteni a lányokat a királyi ágyával és a hercegnős fürdőszobával. hogy megtanulja megvédeni magát. ezek mind egyformák. Holnap a Megtalált időbe megy. Nem fogja többé Camille-t lesni. Na jó.19 Talán azért.. Nem veti rá magát a rajzfüzetére. ahogy a Nagy Háborúról beszélgetnek. Franciaországban marad. – Na. nem volt nagyon rossz érzés. ahol undorító csokoládékat fog enni két-három magányos mamival. mintha ők is ott lettek volna. szar élet. amikor belép a lakásba. Délben azt mondta neki. vagy beleszagolni a levegőbe. és nemsokára egy költözés. a tehetsége. hogy megállás nélkül nevethessen. vagy mi? – Hulla vagyok. hogy szép.. visszavágni másoknak és képviselni a saját érdekeit. hol eltűntek. továbbra is lefogy egy 158 . Franck.. holnap szabadnapos vagy. a jövő. hogy tíz évet ugrott előre az időben. holnap nem alhat. mert jobban bírta az alkoholt. egy hajtásra kiitta a poharát. az a bizonyos szalvétagyűrű. nem? – De igen. mi a baj. Különben is. mint a többiek. Franck meggyőződés nélkül nyújtotta a poharát: nem. otthon van-e már. hogy a kivilágított Eiffel-torony vigyázza az álmát. miközben az ő nagymamája sóhajtozva kibámul az ablakon. – Hát akkor? – Megöregedtem. – Na.. Ami azt illeti. Nem fog többé úgy lefeküdni. és ezt nagyon érdekesnek találta. mert nem volt annyira fáradt. és napi egy órát veszít a délutáni alvásidőből. A szeplői a napszaktól függően hol megjelentek. vagy mintha együtt kvaterkáztak volna XI. Nem fogja hallgatni őket. az öregek állatvédő menhelyére. vagy azért. Soha többé nem cukkolja majd.. igyál. Soha többé nem hívja nagy cukros kandúrjának.

És most már végleg sarokba lett szorítva. Hiszen folyton csak ezt teszi: engedelmeskedik. és sörben nyeri vissza rögtön utána.kilót műszakonként. úgyhogy nézzétek meg valahol máshol. hogy ott vagyok-e. Engem már kiütöttek. elég legyen már! Nem tudnátok most valaki mással szórakozni? Az az igazság. fiúk. Amíg el nem fogyasztja önmagát. hogy én mára már megkaptam az adagomat. Mindig. Továbbra is engedelmeskedni fog. Tele van a tököm. Sziasztok. gyerünk.. meddig! Hát igen. hogy minél több szenvedést ró magára. Nekem annyi. ez az. Na.. 159 . A kurva életbe. Camille belerúgott az asztal alatt: – Hé! Jól vagy? – Boldog újévet – bökte ki Franck. Egész életében. Mintha az élete csak azzal az egy feltétellel jöhetne rendbe. mondd ki. – Valami baj van? – Lefekszem.

. milyen fantasztikus költő vagy! Franck nem válaszolt.. – Akkor gyerünk. Vagyis igen. az a szakállas csak ürügy. kérem. hogy úgy érzem. Vivaldiban. vagy látok egy képet. akkor nem fog jót tenni.. amit a múltkor hallgattál. Egyébként úgy látom. amikor bemegyek egy szép templomba. – Vicces. – De aztán rájöttem. – Nem. – Franck ásított egy nagyot – Nem értek hozzá. Erről ismerszik meg a jó fogás: egy olyan fiú. – De ha felteszed a Castafiórédat. amitől meghatódom.. Camille elmosolyodott: – Bravó. Bachban. maradsz még egy kicsit? – Egy cigaretta erejéig. és a többi. hogy legyűrjenek – nyögte Franck. Ennek a hülyének csak akkor lett volna nála esélye... A szívem annyira megtelik.. amikor még fel sem merül benne. – Alszol? – Nem. és kész. A másik... Túl fáradt volt. – Tegyél fel nekünk egy szép zenét. mintha hinnék Istenben.. Akár akarod. hogy majd azt hiszed. Händelben vagy Fra Angelicóban. Franck összekuporodva hevert a kanapén. de tévedek: Vivaldiban hiszek. le akarlak rókázni. Ők az istenek.. még játszani sem volt kedve. És aztán Sébastien fűzni kezdte.. Másról sem beszéltek. – Ez miről szól? – Várj csak. – Hú. például azt. az ilyesmit is tanulja az ember. például: 2004-ben/ zöldebb leszek.. tanulja.20 Camille sem maradt tovább. csak hogy milyen szar munkájuk van. – Te hívő vagy? – Nem. – Képzeld. Amikor Camille hazatért. nem? – Nem tudom. akár nem. például egy Angyali üdvözletet. – . Ha már amúgy is szomorú vagy. – De. már három órája egy rímen töröm a fejem. ezt mondtad pár napja Dürerre is. megnézem.. ha már reggeltől kedves vele.. És Camille a héten százhuszonnyolcadszor feltette Vivaldi Nisi Dominusát. hagyom. Az úr megáldja alvó barátait. – Valami baj van? – 2004-ben nem harcolok. De az ilyesmit nem tanulja az ember! Csak szép. aki akkor is kedves az emberrel. – Szép. ez Isten létezésének az egyetlen értelme: 160 . – Zseniális. Amikor ilyen zenét hallgatok. hogy meg akarja dugni.. Ez itt nem a zsenik gyülekezete.

Hosszú csend. – És különben is. – Túl sokat ittál... Tényleg jobb. Ó. ha elhúzol. Ha te nem vagy. hanem mert hülyék. hogy maradnod kellene. ez az igazság. hogy jó-e nekem valamire. Az emberek nem azért nem tudnak együtt élni egymással. mit jelent az. hogy tévedek. milyen különbözőek vagyunk? Te meg Philou nem a valódi világban éltek. ha életben akar maradni az ember és a többi. – És mi az elméleted? Franck hadonászni kezdett: – Ez: csip. a konyhában töltöttem az egész napomat. milyen szépek! Belevágjunk egy újabb fejezetbe.. nem sikerülne. hallgasd. – Hú. fogalmatok sincs az életről. Szerintem nagyon boldogtalan lenne.. – Ez már megint hülyeség! Miért kellene „valamire menni” vele? Miért kell mindennek valami hasznot hajtania? Leszarom. és kikapcsolta a zenét.. csip. kedves. aki csak technót hallgatsz.. Épp hogy nem eleget. Ó.. – Figyelj. de mennyiben? Lehet. engem az mulattat. – Tudod. az életben nem ismerem fel egy bíborsaláta levelét. sőt kettőbe! Akkor nem kell lemennem.. – Szeretem. mint én.. amikor beszélsz.hogy ezeket a csodálatos műveket sugallta nekik. – Látod. mielőtt jó utat kívánnék: az első éppen az értelmiségiekkel van kapcsolatban: 161 . – Igazad van. – Nem. hogy tudok a létezéséről. sokra mész vele. – Nem. De hadd mondjak neked két dolgot. hogy különbözőek? Én. – Fogd be. mert te pont úgy hozzátartozol a törékeny egyensúlyához. – Nahát. de ti tényleg megtestesítitek a velük kapcsolatos elméletemet. és te. Ne keverjük össze a konyharuhát a törülközőkkel. – Nem. mert különbözőek. hogy én is okosabb vagyok.. barátom. hogy a féllábúak szép kis csapatát alkotjuk mi hárman. mint a Gloria és a többi mindig eljönnek. Ne is ereszkedjék le.. Ezt az utolsó mondatot elmondanád franciául is? – Menj már... vagy sem. a cigarettád parazsát figyelem. Baromság ez a mondás a konyharuhákról és a törülközőkről. – Igaz. én. hogy harcolni kell. mondaná a nagymamám. aki egy tojást sem vagyok képes megsütni magamnak.. Ilyenkor úgy érzem. Mint az életben is. Túlságosan különbözöm tőletek.. csip. Szerintem amit Philibert-re az elmenésem kapcsán mondtál. és kimentenek a szomorúságból. hogy különbözőek vagyunk. – Te mi? – Azt gondolom. A kis madarak és a szép kis pillangók! Csip. kedvesem? Természetesen. nem? – Te mondtad. ha elmennél.. rád is érvényes. Ezért szeretem a miséket: a boldog pillanatok. Ez itt nagyon szép. Vivaldira alszol el. de azt hiszem. – Alszol? – Nem. Előttetek soha nem találkoztam értelmiségivel. Most sokkal vidámabb. túlságosan büdös van odalent! Camille felállt.

és hidd csak el. Na ennyi. hogy szennyezett olajjal is menni tudjon. Csak azt mondtam. ami lehetővé teszi. Többet és keményebben dolgozol. mert okostojás vagyok. a mindennapi robottal. A másik dolog. hanem büszkén vállalom. valamin meghatódni.. hát mi súrlódunk eleget. hogy kevés vagy ahhoz.. ahogy te mondod. kisfiam. a kitüntetéseknél vagy a nagy limuzinoknál. mindig egymás között vagytok. Nem vagyok pénzbedobós zenegép. és megpróbál kicsit kevésbé hülyén lefeküdni. nem kerül nekik sokba.. Mit ismersz te a világból? Semmit. hogy az ember szereti képezni magát... ha akarod. Nem izgatja őket jobban a csizmák döngésénél. megtudod. és ezért tudom.. – Tudod. Mondtál valamit? – Semmi.. a gitárjukat. rengeteg kaja közt? Ki tudja. mint mi. mint az előző nap.. jó éjszakát és boldog újévet. Állati könnyű. Csip. és sok későbbi bosszúságtól menekedhetnek meg általa. Majdnem tizenöt éve be vagy zárva a mozdíthatatlan időbeosztásoddal.. hogy nem. elégetni a könyveket és betiltani a koncerteket. jó estét. szeret valamit csodálni.. De tudod. Camille megfordult: – Hagyd a konyharuhákat és a törülközőket közös fiókban. hogy mondjak neked valami kedveset. ha értelmiséginek lenni azt jelenti. Általában nem túl izmosak. akkor igen. hogy az vagyok. tegnap elcsórtam a Joe Bar Team képregényedet. és egész délután röhögtem rajta. Elég csak kitépni a kezükből a könyvüket. csip. de mi ketten. – Az mit jelent? – Nyiss ki egy szótárat. hogy éppen azért választottad ezt a melót? Hogy soha ne hagyd el az anyád hasát és hogy biztos lehess benne. hogy mindig jó melegben leszel. És éppen azért. Éppen ellenkezőleg. minden reggel leereszkedünk.könnyű beleszarni a pofájukba. ez nyilvánvaló. – Na. Sőt lehet. házsártos vagyok. Philibert a kis boltjába. ami a másokhoz való súrlódást illeti. Azt hiszed. hogy áll meg a lábán ez az egész.. Még leckéket is adhatunk neked belőle. hogy kioktass minket.. hogy a te konyhád a valódi világ? Naná. És ezt a te túlélő izédet: Life is a jungle. teljes hittel vallom: nem egyszerűen csak értelmiségi vagyok. – És én? Nem akarod.. bármilyen okostojások vagyunk is.. és akkor már nem is jók semmire ezek az élhetetlen alakok. meg aztán nem is szeretik nagyon a verekedést. – Camille! – Igen? – Mondj valami kedveset is! – Miért? – Hogy jól kezdjem az évet. a ceruzájukat vagy a fényképezőgépüket. tehát nem túl nehéz. Soha nem jártok ki.. – Na. én az emeleteimre. figyelmes lenni. hogy az új behemót R 1200 GS-nek van egy kis elektromos bigyulája. Rajta.. – Nem. Á. Sőt állati büszkén. és megpróbálni megérteni. De igen. Egyébként ez a diktátorok első dolga is: összetörni a szemüvegeket. ha van benne egy kis zűrzavar. az élet sokkal mulatságosabb. Csodálatosak voltak a pirítósaid.. 162 . – Nem. a kis operett-hierarchiáddal.. hogy nem vagy valami nagy huncut. szeret érdeklődő. hogy jól kezd az évet? – Nem. muszáj volt elolvasnom a motoros újságjaidat a klotyón. struggle for life és ezt az egész szarságot már kívülről fújjuk. van még valami? – És bármilyen okostojás is vagyok. elboldogulunk a világban.

163 .

HARMADIK RÉSZ 164 .

1

Másnap reggel Franck valamivel tizenegy után ment be Camille szobájába. Camille háttal ült neki, kimonóban, az ablak előtt. – Mit csinálsz? Rajzolsz? – Igen. – És mit rajzolsz? – Az év első napját. – Mutasd. Camille felnézett, és be kellett harapnia a száját, nehogy elnevesse magát. Franck egy csodálatosan divatjamúlt öltönyben feszített, egy 80-as évekbeli, túl bő és túl fényes Hugó Boss modellben, Goldark típusú válltöméssel, mustársága fényes ingben és tarka nyakkendőben. A zoknija illett az ingéhez, és a cipője, egy fényes disznóbőr darab nyilván szörnyen nyomta a lábát. – Na mi van? – morogta Franck. – Nem, semmi. Baromi elegáns vagy. – Hát... Azért, mert meghívtam a nagymamámat egy vendéglőbe ebédelni. Camille-ból kibuggyant a nevetés: – Állati büszke lesz rá, hogy egy olyan szép fiúval mehet, mint te... – Nagyon vicces. Tudnád, milyen fejtörést okoz nekem. Na mindegy, túl kell esni rajta. – Paulette az? Aki a sálat kötötte? – Igen. Egyébként azért is jöttem be hozzád. Nem azt mondtad, hogy küldeni akarsz neki valamit? – De. Nagyon is. Camille felállt, elhúzta a fotelt, és beletúrt a kistáskájába. – Ülj le oda. – Minek? – Az ajándék miatt. – Le fogsz rajzolni? – Igen. – De nem akarom. – Miért? – ... – Nem tudod? – Nem szeretem, ha néznek. – Nagyon gyorsan kész leszek. – Nem. – Ahogy akarod. Azt gondoltam, ha csinálok rólad egy kis arcképet, örülni fog neki. Tudod, ez a csereüzlet dolog. De nem erőszakoskodom. Soha nem erőszakoskodom. Nem az én műfajom. – Oké, de gyorsan, rendben? – Nem megy.

165

– Mi van már megint? – Ez az öltöny... A nyakkendő meg az egész... Valahogy nem megy. Ez nem te vagy. – Mit akarsz, vetkőzzek le meztelenre? – Igen, az nagyon jó lenne! Egy szép akt! – felelte Camille rezzenéstelen arccal. – Viccelsz, ugye? Franck láthatólag pánikba esett. – Persze, hogy viccelek. Ahhoz már túl öreg vagy! Meg biztosan állati szőrös is. – Nem, egyáltalán nem! Éppen annyira vagyok szőrös, amennyire kell! Camille nevetett. – Na gyerünk. Legalább dobd le a zakót és oldozd ki a nyakkendőt! – A francba, három órámba telt, mire megkötöttem a csomót. – Nézz rám. Nem, ne így. Olyan, mintha egy seprűnyelet dugtak volna a fenekedbe. Ereszd el magad! Nem eszlek meg, csak lekaplak. – Ó, igen, kérlek, Camille, kapj le, kapj le! – Tökéletes. Őrizd meg ezt a bárgyú mosolyt! Pillanatnyilag ez az, ami kell. – Meddig tart még? – Mindjárt vége. – Elegem van már. Beszélj hozzám. Mesélj egy történetet, hogy múljon az idő. – Most éppen miről beszéljek neked? – Magadról. – ... – Mit fogsz ma csinálni? – Rendet rakok. Egy kicsit vasalok is. És aztán elmegyek sétálni. Ma szépek a fények. A végén biztosan egy kávéházban vagy egy teaházban kötök ki. Eszem néhány áfonyalekváros süteményt. Nyamnyam... És ha van egy kis szerencsém, lesz ott egy kutya... Mostanában a teaházak kutyáit gyűjtöm. Van egy füzetem, szép bársonykötésű, direkt kutyák számára. Azelőtt volt egy a galamboknak is. Egyszerűen legyőzhetetlen vagyok galambban. A Montmartre galambjai, a Trafalgar Square galambjai, a velencei galambok a Szent Márk térről, mindet lerajzoltam. – Mondd csak... – Igen... – Miért vagy mindig egyedül? – Nem tudom. – Nem szereted a férfiakat? – Na, helyben vagyunk. Egy lány, aki érzéketlen a te ellenállhatatlan vonzerődre, biztosan leszbikus, erről van szó, ugye? – Nem, csak érdekel, ez minden. Mindig rondán öltözöl, kopaszra vágattad a hajad, satöbbi... Csend. – Nem, nagyon szeretem a fiúkat... A lányokat is, nem tagadom, de jobban szeretem a fiúkat. – Voltál már lányokkal is? – Ó, egy csomószor! – Hülyéskedsz?

166

– Igen. Na, kész vagyunk. Felöltözhetsz. – Mutasd. – Nem fogsz magadra ismerni. Az emberek soha nem ismernek magukra. – Miért rajzoltad ide azt a nagy foltot? – Ez itt árnyék. – Igazán? – Úgy hívják, hogy tussal festett árnyék, vagyis lavis. – Aha. És ez itt micsoda? – A forgóid. – Igazán? – Csalódott vagy, mi? Nézd, itt van ez is. Ezt pár napja rajzoltam rólad, amikor a Play Stationnal játszottál. Széles mosoly. – Ó, ez az, Camille! Ez én vagyok. – Én jobban szeretem a másikat, amit most rajzoltam, de rendben. Tedd be őket az egyik képregényedbe, úgy elviheted. – Adj egy lapot. – Miért? – Csak. Én is elkészíthetem a te arcképedet, ha akarod. Nézte Camille-t egy ideig, utána a térdére hajolt, a nyelvét kidugva rajzolt valamit, azután átnyújtotta Camille-nak a krikszkrakszait. – Na? – kérdezte Camille-t kíváncsian. Franck egy spirált rajzolt. Egy csigaházat, egy kis fekete ponttal a mélyén. Camille egy szót sem szólt. – A kis fekete pont te vagy. – Megértettem. Remegett az ajka. Franck kitépte a lapot a kezéből: – Hé, hó, Camille! Ezt azért rajzoltam, hogy nevess! Ez csak egy kis hülyeség! Egy semmi! – Igen, igen – mondta Camille és a homlokához emelte a kezét – ez semmi, tudom jól! Na, most már menj, el fogsz késni. Franck az ajtóban bújt bele a motoros ruhájába, és amikor kinyitotta az ajtót, alaposan beütötte a sisakját. A kis fekete pont te vagy. Micsoda hülye alak!

167

2

Most, hogy nem kellett élelmiszerrel megrakott hátizsákot vinnie, Franck ráhasalt a benzintankra, és várta, hogy a sebesség elvégezze csodálatos tisztító munkáját. A combjával a motort szorította, a karja megfeszült, a mellkasa felforrósodott, a sisakja majdnem kettéhasadt, a maximumra nyomta a sebességet, hogy kipréselje az agyából az összes szemetet, és ne gondoljon semmire. Gyorsan hajtott. Még gyorsabban. Direkt. Muszáj volt megtudnia. Amilyen régre csak vissza tudott emlékezni, mindig egy motort szorított a combjával és mindig a gázkar után viszketett a tenyere, és amilyen régre csak vissza tudott emlékezni, soha nem gondolta, hogy a halál nagyon komoly dolog. Legfeljebb csak egy újabb bosszúság... És azután... Mivel ő akkor már nem lesz ott, és nem szenvedi meg, nem is igazán lényeges. Amint volt három fillérje, azonnal eladósodott, hogy olyan gépeket vegyen, amelyek túl nagyok voltak az ő kis eszének, és amint lett három életképesebb haverja, még több pénzt adott egy kicsit gyorsabb motorért. Ő mindig szépen megállt a piros lámpánál, nem lőtt ki füstölgő gumikkal a zöldnél, nem mérte össze az erejét senkivel, és soha nem látta értelmét annak, hogy idióta veszélyeket vállaljon. De ha alkalma nyílt rá, megugrott, egyedül nekiiramodott, hatalmas gázt adott, és alaposan leterhelte a védőangyalát. Szerette a sebességet. Igazából csak a sebességet szerette. Mindennél jobban a világon. Még a lányoknál is jobban. A sebességtől kapta élete ritka boldog pillanatait: békés, megnyugtató, szabad perceket. Amikor tizennégy éves lett, a benzintankra tapadva, mint a béka a gyufaskatulyára (akkoriban ez kedvelt kifejezés volt), Touraine megye királyának érezte magát, és húsz éves korában vért és verejtéket izzadt egy Saumur melletti lebujban, hogy alkalmi áron megvehesse első használt hathengeres motorját. Mára ez lett egyetlen időtöltése két műszak között: ábrándozott egy motorról, megvette, bütykölte, lefárasztotta, utána egy másik motorról ábrándozott, elhúzott egy kereskedőhöz, eladta a régit, vett egy újat, bütykölte, lefárasztotta stb. Ha nem lett volna motorja, akkor látogatás helyett felhívta volna az öreglányt, igaz, gyakrabban, és közben az éghez könyörgött volna, hogy ne mesélje el az egész életét. Igen ám, de most valahogy nem akart működni a dolog. Már 200-al ment, és még mindig nem érezte a könnyűséget. Az agya még 210-nél és 220-nál is teljes gőzzel dolgozott. Pedig mindent megtett: cikázott az autók között, lavírozott, megdöntötte a motort, kilőtt, mint a nyíl, de néhány evidencia nem akart lefoszlani róla, és tovább rágta az agyát két benzinkút között. Az év első napja olyan tisztán és fényesen ragyogott, mint egy rézhatos, nem volt nála sem bőr oldaltáska, sem hátizsák, és nem állt előtte más, csak egy jó kis fecsegés két imádnivaló nagymamával, de mégis felegyenesedett, és már nem volt szüksége rá, hogy a térdét szétnyitva köszönje meg az udvarias autósoknak, hogy utat adtak neki.

168

Letette a fegyvert. Szép lassan ment tovább, és megállás nélkül ugyanaz a karcos lemez forgott a fejében: Mire jó az élet? És meddig tart? És hogy tudná megúszni valahogy? Mire jó ez az élet? És meddig... Halálosan fáradt volt, és kicsit boldog is. Yvonne-t is meghívta, hogy mindent megköszönjön neki, de őszintén szólva azért is, hogy helyette vezesse a társalgást. Ha Yvonne is ott van, ő automata vezérlésre állíthatja magát. Egy kis mosoly jobbra, egy kis mosoly balra, néhány káromkodás, hadd örüljenek az öreglányok, és már el is jött a kávé ideje... És aztán indulhat is haza... Yvonne hozza el Paulette-et a kalickájából, ő a Hotel des Voyageurs-ben találkozik velük, abban a zsúrterítőkkel és szárított virágokkal zsúfolt kis vendéglőben, ahol az inaséveit eltöltötte, és ahol néhány évet maradt is még, szép emlékeket hagyva maga után... Ez 1990-ben volt. Vagyis százmillió fényévvel ezelőtt. Mije is volt akkoriban? Egy Fazer Yamahája, nem? A fehér vonalak közt szlalomozott, és felcsapta a bukósisak üvegét, hogy érezze a csiklandozó napsugarakat. Nem fog elköltözni. Legalábbis nem rögtön. Ott maradhat, a túl nagy lakásban, ahová egy pizsamás űrlakóval, egy sovány lánnyal egyszer csak visszatért az élet. Pedig a lány nem beszél sokat, és mégis, amióta ott volt, újból vannak zajok a lakásban. Philibert végre kijött a szobájából, és minden reggel együtt itták meg a csokoládéjukat. Ő nem vágta be többé az ajtót, nehogy felébressze Camille-t, és könnyebben aludt el, amikor hallotta, hogy ott mocorog a szomszéd szobában. Az elején nem tudta kiutálni, de most már minden rendben volt. Mostanra beidomította... Hé! Hallod is, amit beszélsz? Mire gondolsz? Na ne add az ártatlant. De tényleg, Lestafier, nézz a szemembe: úgy érzed, hogy beidomítottad? Hát... Nem. Akkor rendben! Ezt már jobban szeretem. Tudom, hogy nem vagy valami agyafúrt gyerek, de mégis... Még a végén megijesztesz! Jól van, jól van... Ha már viccelni sem szabad...

169

3

Egy autóbuszmegállóban lekapta magáról a motoros ruháját, és miközben belépett az ajtón, szorosabbra húzta a nyakkendőn a csomót. A főnökasszony kitárta a karját: – Jaj, de szép vagy! Látszik, hogy Párizsban öltözködsz! René csókoltat. A műszak után lejön. Yvonne felállt, a nagymamája gyengéden rámosolygott. – No, lányok? Látom, a fodrásznál töltöttük a napot! A hölgyek kacarásztak a cseresznyelikőrjük fölött és félrehúzódtak, hogy Franck ráláthasson a Loire-ra. A nagymamája elővette a nagyvilági kosztümjét, a hamis brossát és a prémgallérját. A nyugdíjasotthon fodrásza kitett magáért: Paulette haja éppen olyan lazacszínű volt, mint a terítő. – A mindenit, jól kiszínezett az a fodrász! – Ezt mondtam én is – vágott a szavába Yvonne – Nagyon jó ez a szín, ugye, Paulette? Paulette bólintott. A mennyekben érezte magát, damasztszalvétával törölgette a száját, majd felfalta az unokáját a szemével, és az ételválasztásnál nyafogott egy kicsit. Minden úgy, ment, ahogy Franck várta, azon kívül, hogy „igen”, „nem”, „igazán”, „a francba”, „bocsánat”, „a kurva életbe”, „hopsz” és „a kiskésit!”, nem is mondott mást, Yvonne tökéletesen kitöltötte a szüneteket... Paulette nem beszélt sokat. A folyót nézte. A főnök egy kicsit odacsapódott hozzájuk, megkínálta őket egy öreg armagnac-kal, amit a hölgyek előbb visszautasítottak, majd úgy szürcsölgették, mint a misebort. A főnök mindenféle történeteket mesélt Francknak a szakácsairól, és megkérdezte, mikor jön vissza hozzá dolgozni. – A párizsiak nem tudnak enni. A nők állandóan fogyókúráznak, a férfiak meg csak az üzletre gondolnak. Biztos vagyok benne, hogy nálad nincsenek is szerelmesek. Délben csak üzletemberek jönnek, akik tesznek rá, hogy mit lapátolnak be, este meg házaspárok, akik a húszéves házassági évfordulójukat ünneplik, és egymást csesztetik, mert rossz helyen parkoltak, és félnek, hogy elvontatják az autót... Vagy tévedek? – Ó, tudja, én szarok rá. Csinálom a melómat. – Hát éppen erről beszélek. Ott Párizsban csak a fizetésedért dolgozol. Gyere vissza ide, majd eljárunk pecázni a haverokkal. – El akarja adni, René? – Á, kinek? Miközben Yvonne elment az autóért, Franck felsegítette nagymamájára a kabátot: – Nézd csak, ezt Camille küldi neked. Csend. – Na mi van, nem tetszik?

170

– Nagymama.. hogy. Milyen szar.. nem kell sírni. – Képzeld.. hogy nekem már végem... – Tudod. Majd csak kijövünk belőle... tető a feje fölött.. – Ó.. valahogy nehezebbnek érezte a gépet.. másrészt a beszéd bepárásította a bukósisak üvegét. de szar. édes kis nagymamám! És Franck életében először szorosan megölelte a nagymamáját.– De. nem normális – mondta Paulette a könnyei közt mosolyogva. minden nap felveszi a sáladat. – Igen. hogy. néha azt gondolom. de. mint máskor... Amikor felült a motorra.. és mégis majd beledöglött a magányba. Jaj.. ami nem tetszett Francknak. Paulette sírva fakadt: – Olyan szép vagy ezen! És rámutatott arra a rajzra.. Nem ismételte meg mégegyszer.. lábbal előre. jaj.. mert a mondat egyrészt nem volt jó semmire. de szar. hogy nem neki kell visszavinnie Paulette-et az odújába. Randevúja volt a barátnőjével. A parkolóban búcsúztak el egymástól.. máskor meg.. 171 . – Na ne lódíts! – Esküszöm! – Akkor igazad van. van munkája. dünnyögte a bukósisakjában. zsebe tele pénzzel.. és Franck nagyon megkönnyebbült.

üzenetet hagytak neki. miután megdugta. Nem Franck volt az. akit gondolt. ha itt várom meg? – Dehogyis.. hozok poharat.. – Nem igazán. Mmmm. – Ide engedsz? – Gyere. nem értek belőle semmit. a pasik férfiasan szétvetett combokkal olvasnak fel mindenféle papírokból. Együtt aggódtak Franckért.. – Camille arrébb csúszott a kanapén. amikor vége lett a reklámnak. a Saint-Dominique utcában dolgozott egy fodrászatban. hogy soha nem nézel tévét. Majd meglátod. Azt hiszem.. Talán egy hónapja. és megint felhangosították a tévét. – Már megint elfelejtetted a kul.. De ezt imádom. és elmesélem. – Tölts egy pohárral. amikor pityeregnek. Hét körül lehet. Mind szépek. 172 .. és a barátnőivel bérelt egy lakást a XV. – Kérsz inni? – Te mit iszol? – Fehér burgundit.. mintha jó meleg pocsolyában henteregnék. Elment meglátogatni a nagymamáját. – Hány óra van? – Hát. Miért? – De figyelmeztetlek. és a csajok mindig újra kifestik magukat. hogy a lány is leülhessen. A harmadik reklámblokk után már barátnők voltak. A lányt Myriamnak hívták. hanem a múltkori lány. – Franck nincs itthon? – Nincs. akkor jól tudtam. Ebben csupa kurvának öltözött nő és sliccelt zakós pasi van. gyere csak be. mert az ajtóban nem az állt. – Őt biztosan ismered. de én nem ismerek közülük senkit.4 Camille nem fejezte be a mondatot. – Mióta ismered Franckot? – Nem tudom. akit Franck karácsony este kidobott. – Nem zavarlak? – Egyáltalán nem! Éppen ott kókadoztam a tévé előtt. kerületben. hogy a lehető leghülyébb műsort választottam. – Nem baj... Franck azt mondta. ez az a fiú a Star Academyből. Az. hogy ez valami karaoké lehet híres emberekkel. Chartres-ból jött. Olyan. – Mi az a Star Academy? – Igen. állandóan puszilgatják egymást. – Te tévét nézel? – Igen. – Várj. A reklám alatt elmondtak egymásnak néhány dolgot. persze. – Hol tartunk? – Fogalmam sincs.. nagyon megható.

– Ha csak erről van szó. csak szőkében. És egy reggel halva találták az autójában. ha odaülünk a tükör elé? – Félsz? Szemmel akarsz tartani? – Nem. Pontosan ilyen haja volt. Mondd. amit akarsz. Camille pedig lerajzolta mind a kettőjüket. megőrzöm. és akkor a hajaddal együtt a füledet is levágom! – De nincs nálad semmi. nem akarod. Az önarcképeket. legközelebb kiszőkíthetlek! – Nagyon szép lány volt! Az egyik kedvenc írómmal élt. mert szeretem az embereket. – Most? – Igen. Mennyivel tartozom? – Menj a csudába. – Miért. hogy állati jól rajzolsz. Azt hiszem. – És mit fogsz csinálni pontosan? – Kicsit meglágyítom az arcodat. hogy ha nagyon szorgalmasan rajzolom magam. amikor tükörbe nézel. – Ismered Jean Seberget? – Nem. még ha van rajta valaki más is. Csak annyit mondott. mint Francknak. hogy nagyon sokat mesélsz. – De jobb így. – Micsodát. nézni akarlak. egy napon magamra ismerek. hogy Philibert valami kőkorszaki oldalfegyvert használ borotválkozáshoz. Bármit. talán van. még olló sem! – Nincs borotvapenge a fürdőszobában? – Hát. Valahogy úgy érzem. Myriam megnyírta Camille-t. hogy elpusztítsa magát? – Talán le kellett volna rajzolnod előtte. ha már itt vagyok? – Tessék? – Hát a hajadat. nem ismersz magadra? – Mindig rondának látom magam... hogy megigazítsalak. Hogy lássa magát. ki az? – Egy színésznő. de ezt nem. Hogy volt annyi bátorság egy ilyen szép lányban. – Jól áll neked. – Nekem adod? – Nem.– És komoly? – Nem. hogy Jean Seberg öngyilkos lett? – Nem. – Kétéves voltam. – És a rajzaidon? – A rajzaimon nem mindig.. – Miért? – Nem tudom. – Igen. Nem. ezt is mondta Franck. – Nem zavar.. – Miért? – Mert állandóan rólad beszél.. nem? – Barkót csináltál nekem.. 173 .. azt. vicceltem. – Igen. mert utána már túl részeg leszek..

Már kezdem megszokni.. – Mi a fene. és lehúzta a motoros kesztyűit. El akart dőlni az ágyán. kiskutyám! – Sztriptízt kérünk – rikoltotta Camille – Egészen meztelenre! – tódította Myriam. és vegyétek le a fényt. majd egy fantasztikus és érzéki csípőmozdulattal megforgatta a feje fölött. Ne izgasd magad. és egy könyvvel jött vissza. aztán letépte magáról az ingét is. cause you do it right. mi a francot csináltok? – Pornófilmet nézünk. most már kezdek aggódni. Hívd fel mégegyszer.. hogy az Amélie csodálatos életét hozod ki.. de nem sikerült. wake up. – Hé. – Akkor miért maradsz vele? – Hogy ne legyek egészen egyedül. – Salamon király szorongása. hogy történt vele valami? – Pfff. Lehet. ez az! Állati jó! – Mi ez az ökörség? Nincsenek is pornófilmjeim! – Tényleg? Hát ez furcsa. azt hitted. de Camille utána kiabált: – Hé! – Mit akarsz? – Nem mutatod meg a kedvesednek.. Franck megcsóválta a fejét. get up. – Sztriptízt! Sztriptízt! – kiabálták kórusban.– Akkor adok cserébe valamit. Franck egyetlen mozdulattal letépte a sárga ing utolsó három gombját. hogy milyen szép voltál ma? – Nem. Egyszerűen csak elfelejtett. wake up. – De igen! – könyörgött Myriam. és levette a sisakot. Amikor elérkezett a refrén: Get up.. fingani akarok.. Mimi? Mi is ennek a címe? – Vedd ki a nyelved. – Hiszen ti tökrészegek vagytok! – Igen. – Franck a képernyőre nézett. amikor Franck a szobába lépett. Jó könyv? – Még annál is jobb. és az égre emelte a tekintetét. Bement a szobájába. Kapcsoljátok ki a tévét. 174 . Nem volt könnyű választani. ti akartátok. let's make love tonight Wake up. a lányokból kirobbant a nevetés. A második üveg bort is felnyitották. és az oldalukat fogták nevettükben. Talán valaki más felejtette a szobádban – viccelődött Camille. A lányok doboltak a lábukkal. és végül a Vedd ki a nyelveddel kerültél elő. A szobádban találtuk. – Vagy te tévesztetted el – tette hozzá Myriam –. Hulla volt. Megpróbált felháborodott képet vágni. – jelentették ki a lányok bánatosan. – Ja igen. – Sztriptízt! Sztriptízt! Sztriptízt! – Oké. Franck morgolódva indult kifelé. Dugulj el. – Mutasd meg. ribancok! Elindította a Sexual Healinget. ugye. és egy hétig csak aludni.

De finom! – Csak egy kis tészta. úgyhogy amint Myriam visszatette a fogkeféjét és jóéjszakát kívánt neki. – Jaj. Franck félkómás állapotában is elmosolyodott. – Ezt Myriam csinálta? 175 . és Franck gyorsan felrántotta a nadrágját. Camille már nyúlt is a saját fogkeféjéért. hogy hallgassanak végre. Kérem.. A dalnak hirtelen vége lett. aki nem főz – igazán nincs ma este szerencsénk.. a szobám. és lassan elkezdte lefelé tolni.. csípőjét kilökve előbb az egyik. És mi van utána? – Utána jön az alvás. Amikor Camille belépett a fürdőszobába. Franckot és Myriamot találta ott. mit ennétek? Sósat vagy édeset? – Hú. – És mi lesz a desszert? – Flambírozott banán. egyenesen előre. elég a hülyeségből. Franck felsóhajtott: – Rendben. bocsássák meg hölgyeim. egy szakács. és a szája elé tette az ujját. és amikor felegyenesedett.. – Isteni – ismételte Camille. és amikor megjelent az alsónadrág gumírozott dereka. Franck néhány perc múlva Philibert skót kockás köntösében került elő. én most kinyúlok. nagyon édes. akiket esetleg érdekel. – De mit tettél bele? – Esküszöm. a szexuális varázsitalával – mondta Camille érdesen. – Igen.. rajta a felirat: DIM DIM DIM. aki felöltözik. Túl fáradtak voltak. hogy eljátsszák a csak-ön-után-kedvesem játékot. de szép a mi Don Juanunk a beatingjével. visszafordult. arra van a konyha. de azzal készítettem. Don Patillo modorában. Franck a mosdó fölé hajolva éppen most köpte ki a fogkrémet.Franckon már csak a nadrág volt. – Oké. Egy Chippendale fiú.. A rum nem mérkőzhet a Monoprix Old Nickjével! De a lányok a tányérjukat nyalogatva csak ennyit mondtak: – Mmm. – Ó! – A francba! – Éhes vagyok – jelentette ki Camille. találkozott a tekintetük.. igazad van. aztán balra. és rákacsintott. És azoknak. Camille felé fordult. ott jobbra. azután a másik lány felé. csak néhány apróságot. amit a fedélzeten találtam. miközben Franck elszundikált a kanapén. – Én is! – Franck. A lányok még ittak egy herbateát és elszívtak egy utolsó cigarettát. – Na mi van? Nem esztek? – Nem. ott egye meg a fene. – felelte Franck szerényen. éhesek vagyunk! – Oké..

– Azt akarod. – Felvehetem a szürke atlétádat? – kiabálta Myriam Franck szobájából. Mi. Megpróbálom veled a lehető legtapintatosabban közölni. de mi lesz utána? Mi ketten együtt. Én. nem akarom. – Nagyon jó. Még szerencse. miket dumálsz itt nekem? Soha nem mondtam. Tegnap bevallottam. Mit gondolsz. hogy képtelen lennél megsimogatni engem. de szeretném. hogy összevesszünk. van olyan pasi. Franck teljesen magánkívül volt. Hogy ez olyan hely maradjon. és ez a fél másodperc tovább tartott. Egy nyugodt. hogy óvakodom tőled? Hogy milyen tisztán látok? Soha nem sikerülne kettőnk között a dolog. Szerencse! Nem kérek a vörös mancsodból.. ezentúl nem megyünk együtt sehová. Franck dühödten dörzsölte a fogait. persze. hogy soha nem tartom be a fogadalmakat.. csak a kis szemét agressziódat. azt akarom mondani. Szóval olyan hely. hogy itt minden jól menjen. ha egyetlen fogadalmat mind a ketten tiszteletben tartanánk. ha abbahagynád ezt a kis játékot velem. izgalommentes hely. Egymásra mosolyogtak a tükörben. kicsikém! Érintsd csak meg magad! Félrebeszélsz! – Látod.. és te cserébe semmi mást nem tudsz nyújtani. 176 . valami fontosat akarok mondani.. Szóval kár lenne mindent elrontani. Franck. az túl nagyot szólna. ahol mind a hárman jól érezzük magunkat. Azt akarom.. én nem szeretnélek téged elveszíteni. meg a tövig rágott körmeidből! Tartsd fenn a pincérnőidnek! Belekapaszkodott a kilincsbe. mint az átlagos fél másodpercek.– Igen. hogy leálljunk az ivással? – Nem. hogy lefekhetünk egymással. oké? Vagyis hát.. milyen igazam van. hogy megsimogasson? Érintsd meg magad... Túl sovány vagy. és nem szegnénk meg. A kis sexual planningedet. közben a fogkrém csurgott az állán. – Milyen játékot? – Tudod te azt.. aki kedvet kap ahhoz. ha nincs hol aludnia az embernek. Hirtelen Franck felé fordult: – Figyelj. sem tudnék.. Te. amit akarok. – Akkor mit akarsz? – Szeretném. – Igen – mosolyodott el Camille – tényleg hülye dolog. hogy szeretnék lefeküdni veled! Még ha akarnék.... majd a tükörbeli lányra nézve megint mondott valamit.. a rosszhiszeműségedet és a gonoszságodat. a sunyi kis célzásaidat. Camille összeráncolta a szemöldökét: – Hogy mondod? – Azt mondtam: hülye dolog. Én..... csak néhány másodperc múlva tudott megszólalni: – Hé. a hülyeségedet. – A dohányzással? – Nem. – Hüzsedologingábveledlenekedvemaludni.

általában inkább így teszek. erőszakot tettem magamon. ahová boldogan megyek haza este.. Franck akaratlanul is elmosolyodott. alaposan megnézte a lábujjait. hogy Camille ne hallja őket. Nagyon hülye. – Ne haragudj rám.. ahol jól érzem magam. ezt elrontottam. hogy beszéljek veled. Ráadásul általában nem is ilyen vagyok.. – Mert micsoda? – Mert. – Jó. Igaz. – Igen. Hú.. még mindig itt vagyok. lefekszem. amikor gáz van. Camille. – Oké. hogy ez a lakás egy békés hely legyen. Érted. – De miért vagyok ilyen? – Jó kérdés. Ó! De hülye vagyok. Úgy viselkedem veled. amit a pofámba vágtál. hogy még nem vagyok itt túl régóta. a kezét. már mondtam.. de jó erősen a párnához szorította. és akár sárba is tiprom a saját hiúságomat. Pillanatnyilag az sokkal durvább lenne. rendben. eloltotta a villanyt. – Igen. de nem akarom ezt a lakást elveszíteni. ha muszáj. izé. – Hülye! Franck nem állt fel rögtön. és lábujjhegyen kiosonok.. Franck felnézett. mint egy hülye.. de az összes szörnyűség ellenére.. vagy kínaiul van neked? – .. amit itt dumálok. de nem puszillak meg. mi lesz? Elássuk a csatabárdot? – Gyerünk.. Én inkább csak felgörbítem a hátam..– Oké. Megyek. leszekszem.. mert. Lefekszem veled. és szórakozottan a magáévá tette Myriamot. lehajolt. és akkor megpusziljuk egymást? – Nem. mint egy állat. szó sem lehet róla. Na. és életemben először lakom olyan helyen. Már ások is. De most. 177 . a körmeit.. Jobb lett volna befogni a pofám. nagyon fontos nekem. Franck leült a fürdőkád szélére. Mindjárt huszonhét éves leszek.. Egyáltalán nem.

és önző. Milyen ostoba liba vagyok. mert meg kellett számolnia az összes támadható pontját. és elbátortalanította a sok csont. Az a portré volt. Camille megértette. Abból. ahogy Franck másnap mozgott a lakásban. jól ismerte a derűs béke árát: túl nagy volt. hogy az üzenete célba talált. bár nem túlzottan. és hol kezdődött a Franck-kal folytatott játék? Épp itt tartott a csapongó gondolataiban. és idióta mosollyal böködte a hideg cukkinikat. Camille-nak néha hiányzott a tréfás kötekedésük. Camille visszaült az asztalhoz. Mivel már túl sokat adott magából az életben.5 Bár ez a kis beszélgetés sokba került Camille-nak. De ezek a gyöngeségi rohamok nem tartottak sokáig. egyedül. gondolta. amit Franck rajzolt róla a minap. és oldottabban jött haza. figyelmes volt. a csípőinél. bár talán nem is vette észre. És különben is: hol végződött az őszinteség. Myriam jelenléte is megkönnyítette a dolgot. tréfált. és aznap este. még több gyanakvással simított végig a testén. hiszen olyan csodálatos volt. nem bánta meg. amely a nőiség stratégiailag fontos pontjain: a térdeinél. amikor valami furcsa dolgot vett észre az ablakpárkányon. a vállainál lapult a bőre alatt. Franck gyakran aludt házon kívül. míg elaludt. egy félig felengedett rakott zöldség előtt. amikor vetkőzött. Csakhogy most valaki egy friss saláta szívét is rátette a csigaház bejáratára. 178 . és bár sok idejébe került.

mint egy esernyő. hogy mindent lerajzol. de a vége mindig az lett. egy mirtuszfából készült kesztyűtágító. SaintWandrille viasz és bársonyosan puha Rémy keményítő. egy tollseprű. A fiúcskák ötéves korukban egy hintalovon. – Hé. pipatisztító alkohol.. lenolaj. és odaadja Philibert-nek. hímzett konyharuhák. – Ezeknek a kombinált. hogy egyszer csak az órájára nézett. hogy a konyha mellett kitakarított egy kis helyiséget. terítők. Renoir festményekből kilépett dámák és kislánynak öltözött kisfiúk társaságában. ha úgy tetszik. ha hagynál! Camille ragaszkodott hozzá. és elragadó dobozokban mindenféle kővé dermedt tisztítószerek: szódakristályok. Franck boldogan vigyorgott. felugrott. és egy egész délutánt töltött el azzal. Csonttá száradt szappandarabok. és bezsebelte Super Josy szidalmait. Camille oldalba bökte Franckot: – Megmondjuk neki. – Sajnos tudjuk. vagyis. imádta ezt a helyet. akik most költöznek új lakásba. rohant a metrófolyosókon. Újra meg újra nekilátott a pakolásnak. Eltökélte. Camille lelkiismeretesen egymás mellé állította a tárgyakat. Igen. amelyet hajdan nyilván „mosókonyhának” hívtak. és a vásárlás egész ideje alatt „drágámnak” szólította Camille-t. hogy megy ez a fiatal pároknál.6 Együtt mentek el egy új típusú mosó-szárítógépet venni. mindenféle méretű és anyagú kefék. hétéves korukban egy játékkarikán.”. szőnyegporoláshoz. „különben túlságosan kihozza őt a sodrából”. állatira el fogok késni. hogy látni lehessen az isteni kegyelemben részesült elsőáldozók szép karszalagját. hogy helyet nyerünk általuk – kántálta az eladó. tizenkét éves korukban egy Biblián tartották a kezüket. – Öltözz fel jól. és órákat töltött el bajszos katonák. és egy fűzfából fonott teniszütő féleség. 179 ... és megfelezték az árát. amely szép volt. hogy hárman héderelünk négyszáz négyzetméteren? – Drágám. papa! Ja. fagyni fog. hogy törökülésben leült egy nagy. kérlek! – csattant fel Franck – Szeretnék az úrra figyelni. iszapolt kréta. hová mész? – Melózni. és listát készített róluk egy nagy füzetben.. „kettő az egyben” gépeknek az a nagy előnyük. – Igenis. aki már az óráját mutogatta. úgyhogy gyakran előfordult. Egy lenyűgöző kefegyűjtemény. hogy Franck még Philibert érkezése előtt kösse be a gépet. a vállukat kissé leengedve. Hegyekben álltak ott a lepedők. tényleg. amikor az eladó így torkollta le: „a kedves feleségének teljesen igaza van. kötények és darázsvászon törülközők. fényképekkel és levelekkel zsúfolt kartondoboz mellé. amikor el kell hagyniuk a lakást.

és hogyan dolgozzék reggel.. Érdekes terv motoszkált a fejében. ez az: szellemidézés.– Igen? – Philibert holnap jön haza. olyan sok emlék! Nemcsak a tárgyak. a fém vízmelegítők. Nemcsak a fotók.. el kell menniük. és itt kell hagyni a lakást. az ő tekintetére. Az atmoszferra. ugyanazok az eldugult porszívók. Semmi változás. rosszabb esetben az enyészet vagy az Üdvhadsereg raktára. hanem a hangulat.. amikor soha nem fekszik le hajnali kettő előtt.. a pettyes orrú büszke vörössárga pej emlékére. a lakás varázsa felbecsülhetetlen. a lakás képzeletbeli életrajza. Te ott leszel? – Nem tudom. hogy öltözzön fel.. De az ajtó már becsapódott. A nappali fényt hajszolta. de kialkudta magának a kis zsebmeggyőződést – lehet. – Legalább vegyél egy sá. Valami halk mormogás. csendes lüktetés. Ha fűzöm.. de ha azt mondom. hogy maga az öreg márki súgta neki? –. a porcelán falikapcsolók. Egy freskóféleség. lehet. hogy egy napon. De Camille most jobb formában volt. de vajon kinek lesz gondja a pipatisztító alkoholra. Ó.. az emlékeiket és a két sárga Tupperwarét. a méretre csináltatott sámfák és a megsárgult címkék.. – Igazán? – Kivettem a holnap estét. ez a haldokló kis világ. a képek a falon. hogy már holnap. ahogy Franck mondaná. a csupasz vezetékek.. A könyvek. Egy pusztuló világ.. fárasztó fizikai munka? A kezei incselkedtek vele.. ugyanazok a számozott lapátok (elég volt a veszekedésből. a művészet és a nagypolgári hagyományok kis múzeuma csak az ő érkezésére várt. Ugyanazok a nehéz parkettfényesítő gépek. Egy krónika. Hiszen ő reggel a legtermékenyebb.. a dölyfösen tagozott párkányok. A köveit a bejáratnál hagyta. szarik a fejemre.. az sem megy. régi robot. ugyanaz az imádnivaló Mamadou. az túl nagy szó rá! Inkább afféle szellemidézés. Igen. miután kimerítette az agyát leszívó. Franck egészen elviselhető. Természetesen a rokokó falióra és a cilinderek hamar gazdára találnak. Kikészít ez a lány. Philibert nem titkolta előlük. ugyanazok a fáradt kolléganők és ugyanaz a zabos Jojo. – Jó. ugyanazok az eldugult lefolyók. az öreg függönyökre. nem igazi freskó. a lófarokra a kis táblácskával: Vénusz. lányok!). ugyanazok a gondosan kiadagolt tisztítószerek. És utána? Ki tudja? Jobb esetben osztozkodás következik a rokonokkal. a lenmaglisztes borogatáshoz való edénykék. és a beszáradt kininre a kék üveg alján a fürdőszoba asztalkáján? Lábadozás? Kóros aluszékonyság? Gyengéd téboly? Camille nem tudta. és már nem sok értelmét látta a megfordított életnek. hogyan és mikor jutott az eszébe. újra dolgozni kezdett. Új év. hogy ez az elegancia.. a lemezeiket. összeszedni a saját cuccaikat. az agya csörömpölt: Philibert mindjárt hazajön. a könyveiket. Hiszen olyan sok anyag van hozzá. enyhült a megszállottsága. 1887-1919. gyengéd 180 .

– Van itt valaki? – kérdezte. amikor megérezte. recsegte a parketta..szeretetére és elragadtatott tollára volt szüksége ahhoz. az Éghez könyörög. akkor képtelen volt nem meghallani őket: „Camille. hogy ne tartson már nagyon sokáig.. éjszaka! Amikor visszatért a pokoli tornyaiból. Az ötödik emeleti fickó egy doboz Mon Chéri csokoládét hagyott neki az asztalon. hogy megnyugtassa őket. a csokit imádott főnöknőjének adta. miért nem minket?” méltatlankodott a halottas ágyán lefényképezett öreg tábornok. hogy kidobja a műanyag poharakat és gyűrött papírokat. mondd csak? De éjszaka. Ó. aki gyalog indul haza a bálból. miközben az asztalra tette a rajzot. ahol a szellemtelen falfirkák nem tudták eltakarni az efféle feliratokat: És ő? Ő vajon mit érez. amikor több kilométernyi sápadt fényű földalatti folyosót bejárt. fél lábbal a mocsokban andalgott be a lift mögötti kis helyiségbe. nagy maflák! És Salina hercegre gondolt. amikor a bejárat melletti falipolcra letette a kulcsát. másodszor is. Nem lenne véletlenül likőrrel töltött csoki is?” Hogy én milyen vicces vagyok. „jegyezz meg minket is!” könyörögtek az öreg tárgyak. itt vagyok. és érezte. fél lábbal a Párducban. A fickó nem mozdult. Ez a hóbortos gondolat jött és ment. Micsoda hülye! – méltatlankodott Camille. és éppen nekilátott a vetkőzésnek a félhomályban.. „Miért”? Akkor Camille leült a sötétben. napközben eltűnt. ki vagy te? És ki a fenét érdekelne ez. és egy kalózvezérre bízta.. hogy elűzze: szegény kislányom! Te vajon hová tartasz? És mégis. Már csak ő maradt az irodában.. csöpögő orrát a nejlonköpeny ujjába törölve. és a falat tapogatva megkereste a villanykapcsolót. de mondja csak. pánikba esve. aki tehetetlenül nézi világa hanyatlását. Először is. a szeme keresztbe állt a kokain és az éhezés miatt – Camille jól ismerte ezt a tekintetet. ahol a tisztítószereket és a többi szart tartották. A férfi a földön ült. teszek azokra a Tupperwarékra. amikor benned van?. Camille”. ahol ideje java részét töltötte a felmosóvödör mellett térdelve. őrült tekintettel. véres marhákat a szekéren és az elhajigált maradékot a kocsiút mentén. 181 .. és lassan sodort egy cigarettát. nem is lélegzett.. sóhajtotta Camille.. hogy én milyen vicces vagyok. köszönöm. Egy pillanatra kihagyott a szívverése. hogy azután békében elenyészhessen. gyakran egy gunyoros kacsintás is elég volt. Ebben az álmodozó. hogy köszönje meg a nevében: „Oké. csak ébresszetek fel még dél előtt. vidám lelkiállapotban. hogy valami meleg csorog végig a lába szárán: bepisilt.. „Igaz is”. ahol tízszer. A hercegre. „adta teremtette! Miért a Tupperwarékat. és amikor meglátja a feldarabolt. százszor is lehajolt. hogy nincs egyedül. és lábujjhegyen átosont a nagy lakáson.. zendítettek rá kórusban a rézkilincsek és az ütött-kopott grogrének. és két kézzel szorította a kutyája pofáját.

Nem. 182 . a falnak támaszkodva valahogy eljutott a kijáratig. Vajon mi lehet az irodai szellemmel? Olyan fiatalnak látszik. Camille valamilyen alkoholt keresett. Camille szétnyitotta a combját. Az éjszaka közepén felkelt. – Csak fáradt vagyok. és a suhanó autóból az üzletek szellőzőrácsain vagy a kapubemélyedésekben heverő kis emberi kupacokat bámulta. hogy egyikük sem fogja a másik halálát okozni. csak a napi adagjára lenne szüksége. a kabátja két szárnyát ráhúzta átázott munkanadrágjára. – Nincs valami meleg ma este. – Ho. A konokokat. hogy merre jár. bármilyet.. és rossz irányba indult el. – A kód? – nyögte a fiú. Camille jéggé volt fagyva. hogy nem éhes-e. hebegte Camille. hogyan? – Az épület kódja? Nem tudja.. homlokát az üvegre tapasztotta.. figyelmeztetnie a nagy Mátrixra. mi? – Jól vagy? Úgy nézel ki. Camille pedig újra visszamerítette őket a homályba.. és kihátrált. és leintett egy taxit. Gonosz emlékek ízét érezte a torkában.3°C. szégyenkezem miattad! Mire jó ez az egész? Leoltod a villanyt. agyonizzadva. remegve.Így maradtak néhány másodpercig. Egy kiskutya miatt izgatod magad. a csipkekeszkenődet gyűrögetve. Fogta a kabátját. aztán egy nagy luxusautó hátsó ülésén búslakodsz. Te hülye. Beszélnie kellett volna vele. Egy luxusjárgány volt. hogy megtalálja az utat a kispárnáig. A fiú a jobb keze mutatóujját az ajka elé tette. és akik jobban szerették a langyos betont a Metró csempéinél.. és eleget ivott ahhoz. ne is lássalak! A lakás üres volt. kiállt az út közepére. Most már normális ütemben dobogott a szíve. És a kutyája? Mikor kapta meg az utolsó adag kutyakajáját? Felsóhajtott. a csökönyöseket. mint aki kísértetet látott. hogy ne is lásd.. Amikor végre észrevette. hogy ne ejthessék őket foglyul az autók fényszórói. mire megértették. +21°C).. akik visszautasították az alumínium fóliát. és megkérdezni. Sehová nem vihet magával kutyát.. Camille elfintorodott. és nemsokára az utcán találta magát. te hülye tyúk! Nyavalygós széplélek. és a kutyája? Hülyeség kutyát tartania. akik boldogok egy hellyel a meleg szellőzőnyílás fölött. hogy hányjon egyet. bent hőmérő mutatta a külső és a belső hőmérsékletet (. amikor vannak emberek. Összefutott az éjjeliőrrel. Tűnj innen gyorsan.

izé. – Nem baj.. hogy miért mindig a legrosszabb alakú lányok hordanak csípőnadrágot? Nem értem. és nézni akarom az embereket. – Hát. – Meg tudnád nekem magyarázni. késő. – Egy eurót? Nem. Egész nap ki sem mozdultam otthonról.. 20 óra 25 perckor. ha veled bámészkodom? Lekuporodtak egy padra az újságosbódé és egy jegykezelő közé.7 Zsebre dugott kézzel. felemelt fejjel ugrándozott a pályaudvari tábla előtt. Hé.. – Hülye vagy.. Jöttem. – Nem. amikor egy ismerős hang megadta neki a keresett információt: – A Nantes-ből érkező vonat a 9-es vágányra érkezik. hogy nyilván azért rajzoltál ilyen szépnek. és csendben figyelték az őrülten tülekedő utasok Nagy Csarnokát. mert őrülten szerelmes vagy belém. mint mindig. Most le akarok ülni egy padra. féltékeny vagyok. biztos a szeretője – jelentette ki Camille. – Tényleg? És jól van a nagymamád? – Igen. – Ez nem rúzs. – Gyerünk! Futás. nézzen oda az ember. hogy tartsam a gyertyát. – És? – Azt mondta. De kaphatsz egy cigit.. Nekem soha nem fested ki a szád. – Egy eurót? Hé. – Iszunk valamit? – Nem. te kiszépítkeztél! Ez mi a csoda? Csak nem rúzs? Vagy talán tévedek? Camille a sál mögé rejtette mosolyát. milyen boldog. – Jé. – Hazudós! Mutasd! – Nem. öreg. – Odaadtad neki az ajándékomat? – Igen. 183 . te is itt vagy? – Hát igen. kisfiam! Futás! Hopp.. hogy találkozhat a feleségével! – Nekem ez gyanús.. Még mindig szabadságon vagy? – Holnap este kezdek.. Körülbelül 15 percet késik. hanem szőlőzsír. az előbb hajtottalak el! – Nézd azt az öreg mamit a csúcsos fejkötőjében! Nálad van a füzeted? Nem? Kár! Nézd azt a pasit.

Hol voltál eddig külföldön? – Sehol.– Miért gondolod? – Egy férfi. most örülsz? – Nagyon! És legalább csinos volt? – Bűnronda.. és egy szőrmebundás nő nyakába ugrik. gyöngéden egymásba karolva. – Én is – felelte Camille. – Oké. – Imádom a pályaudvarokat. szép lassan. Hülyeség. – Ó. – Teljesen egyetértek veled. – Miért nem? – Csak. akik egy TGV korlátja előtt üvöltöztek egymással. látom az orrodon. az gyanús. Na. – Nem. – Hazudsz. nem kell egy autóban játszani az agyadat.. mert csak nyúlik és nyúlik. megyünk? – Franck a peronok felé mutatott.. Akkor biztos valami nőügy lesz. leteszem a fegyvert. Szakács voltam a követségen.. – Előbb meséld el. vele.. – Dehogyis! A felesége Quimperben van. nincs semmi. – Piff. a hajába csókol. Na nézd. és mindent megértesz. Franck a fejét csóválta: – Nem sokat érsz.. – Te meg érzelgős vagy. 184 . – Nem. – Na ne. – Na. és épp most fekteti le a kölyköket. látom a. – A lányával? – Igen. Franck megbökte Camille-t a könyökével: – Oda nézz! – Oké.Lehet. elég elmenned a pályaudvarra vagy a piacra. hogy a felesége. meséld el. Nincsenek bárok. aki átrohan a városon a miniatűr kofferével. – Ha meg akarsz ismerni egy országot. Ott sehol nem lehet inni.. – De igen. – Na. De az télen volt. Most egy idős házaspár tipegett el előttük. azok ott házasok. – Soha nem hagytad el Franciaországot? – Két hónapot töltöttem Svédországban. és semmit sem láttam. – Camille két kispolgárra mutatott. és a pályaudvar? A piacok? – Nem jártam kint napközben. – És jó volt? Most min mosolyogsz? – Semmin.. – Lefeküdtél a nagykövet feleségével? – Nem. – Semmi.

hogy szép lányokat fűzzek be. imádják egymást. kegyetlenségből. ha történeteket mesélsz. csak nem vagy szerelmes? – Nem. És hogy múljon az idő. Egy kicsit kába vagy. hogy megkeresse a kijáratot. De a borjúbecsináltban nincs is póréhagyma. Ezt jól jegyezd meg. Nagypofájú csaj. akkor gyorsan bocsánatot kér. és olyan tüzes volt. Hé. mint egy Spice Girl. – Meséld már el. mondtam már. miközben érzékien bámult rám. ha azon a lépcsőn megy le. aki téged vár. nem vagyok túl bonyolult fiú. Úgyhogy megdugtam a nővérét. – Tévedtem: a kurva a vidraprém kabátban a pasi felesége. úgyhogy egy napon elkaptam az alagsorban. és hopp. van ott valaki a peron végén. mielőtt odaég a póréhagyma. – Tudod jól. az összes cuccoddal.. Egy agyonkényeztetett hercegnő. hogy megmondja a papájának. – Nyugi. – És mi van azzal a svéd lánnyal? – Nem svéd volt. a kis seggét állandóan rátette a tűzhelyünkre. belemártotta az ujját a mártásba. Csak megy előre egyenesen. ha a férje elélvezne. – Akkor miért? Jótékonyságból? Egészségügyi okokból? – Nem. Jól ismerem az én kis Philoumat. mint a csap. Csak akkor. – Ne menjünk messzebb – zihálta Camille –. erre ő rögtön nyavalyogni kezdett. – Én nem szoktam álmodozni – Camille egy selyemfiú szenvtelen hangját utánozta –. Soha nem álmodoztál ilyesmiről? – Én nem szoktam álmodozni. ha elismered. hogy megismerje az életet. – Biztos? – Persze. Általában azért töröm magam. Folyton cukkolt. aki úgy öltözött. és elindul a taxik felé.. de fél szemmel az óráját lesi. oda nézzenek. Mint mondtam. de tudod. és a nő épp most veti rá magát a pasi sliccére a parkolóház liftjében. – Ja. kislány! 185 . és olyan részeg. – Oké. Nyilván ő is állatira unatkozott. Tulajdonképpen a húga fűzte az agyamat. – Én is szeretem. – Miért? – Diplomáciai bonyodalmak? – Valahogy úgy.– Még egy svéd sem kért volna belőle. Nem vársz senkit. – És aztán? – Aztán hazajöttem. és nem szeretem a szűzkurvákat. Ismersz. hogy van az! Leszállsz a vonatból. van négy gyerekük. és szeretné. nem vagyok bonyolult fiú.. hanem francia. menjünk. gyere. aki hétvégén Dániába utazik leinni magát. mert feltett főni egy borjúbecsináltat. Na. – De ez ronda dolog volt a csúnya lánnyal szemben. és szép lassan lenyalogatta. gyámoltalan. – Ha ezt történetnek lehet nevezni.. hogy a csúnya lányokkal mindig ronda dolgok történnek. amíg neki nem ütközik egy oszlopnak.. mint a parázs. tizenhat éve házasok. de nem szeretem a szűzkurvákat. elszalasztjuk. nincs? – A húslevessel kevered. – Nem. és végre felnéz. hogy az a szőke az előbb a pasas felesége volt.. – Sok ilyened van? – Nem.

– Egyetlen gyerek vagy? – Hát. – Ne is mondd. gerlepárocska! Nem mehetnétek még egy picit lassabban? A boy fáradt egy kicsit. – Nézd csak. – Ó. persze ráejtette a bőröndöt Camille lábára. ott van – mondta Camille... az emberekért.. és odarohant az ő vaksi és imádott zombijához. izé. És az ünnepek? – Milyen ünnepek? Ma van az ünnep! Egyébként elmegyünk valahová vacsorázni. nem. egy meglepetés! N.. – És jól van? – Kicsoda. más semmi. és egyik kezében katonai hevederrel átkötött nagy bőrtáskát cipelt. vagy micsoda? – Csak néhány könyv. nem igazán szeretem a meglepetéseket.. Nem is tudom. – Á.. Camille elmosolyodott: – Nem. Philou. – A Coupole-ba! – Ó. n. de.... a másikban pedig nyitott könyvet tartott.. – Gyerünk. de tudod. – Tessék? – T. – Mit jelent az. n. nem vagyok szerelmes belé. és akihez sem táska... – Jaj. Franck? – Nem. n. Camille összeráncolta a szemöldökét: – De igen. – Én – kérdezte Camille mosolyogva – én remekül! Nagyon örülök. aki nem farmerban és baseballsapkában volt. persze zavaros bocsánatkérésekben tört ki. akire mindig vágytam. a hangulatért. Az nem étterem... sem kerekes bőrönd nem tartozott. van egy meglepetésünk. Minden jól ment? Nincsenek lövészárkok a lakásban? Szögesdrótok? Vagy homokzsákok? – Nem. – És hová? – kérdezte Franck morcosan. meg azért.. vidd a bőröndjét! – dirigálta Camille. Francknak igaza lett: Philibert volt az egyetlen. és persze leejtette a szemüvegét is. de. – dünnyögte Camille. mi van ebben a bőröndben? Egy páncél. – Hé. már van otthon vagy ezer! Ezeket nem hagyhattad volna a kastélyodban? – Úgy látom. a Coupole-ba. Meglátták Philibert-t a peron végén. – Philibert. istenem. mint egy kutyakölyök. még mindig Philibert nyakában lógva. Camille. Lassan bandukolt..Franck le volt sújtva. nem kellett volna. Meghívlak titeket. hogy együtt legyen másokkal. Oda nem enni megy az ember. maga. hogy itt vagy.Te. – A francba. Természetesen Philibert zavarba jött. – Én is. mint egy I betű. Imádom azt a helyet. A kurva életbe. Nagyszerű. azt hiszem. már nem akart megmaradni a pórázon – morogta Franck.. hogy „oda nem enni megy az ember?” Ez a legjobb! 186 . egyenesen. Persze. Kicsit olyan... ő az a báty.. formában van a kis barátunk – súgta Philibert Camille fülébe. Van egy új barátnője. de... minden rendben. hogy maga milyen heves. hanem nagyüzem. hanem a díszletért. persze dadogott.

– Igen. megtörölte a száját és a falusi papot utánozta.. és menetközben rengeteg elképesztő szokást elmagyarázott. Ma. Lucky Strike feliratú bőrdzsekijében. amikor Camille a szabad kezét a karja alá csúsztatta. hanem itt és ma. boldog vagyok. – De igen. három: most!” Camille erősen szorította a karjukat. éhesen. az árvízről. s ezzel elbűvölte őket. majd így fejezte be: „Á-men.. – És ezt ki mondta? – Ez egy közmondás. és az utálatos szobrot.. és? – Úgyhogy egészen egyszerűen csak azt tanácsolom neked: hagyd. – Na. sovány fickó. Nem tegnap.. a királypárti unokatestvéreknél töltött szilveszterről. de én meghívom Philibert-t. ugrándozott. Vegyétek úgy. az árakat. középen a fiatal lány. A két gyöngéd könyök között. aki amúgy soha nem ivott. és meghintáztassák: „Egy. és a Montparnasse Boulevard-on félrehúzódtak a gyalogosok. – Na. és titokban arra vágyott. Vagy majd várunk a bárpultnál. hogy önökkel lehetek”. Nagyon helyesen néztek ki hátulról.. hogy kétfelől felkapják. Amit a nő akar. A másik kettő addig biztatta.– Rendben. A sovány magas kicsit lehajtotta a fejét. figyelj ide.. Valahányszor letette a poharat. és elkerekedett szemmel hajtogatta: „tényleg?” „na ne! „nem!”. a zajt. és tízpercenként: 187 . a turistákat. a kis köpcös a szakadozott zsebébe süllyesztette a kezét. kezdődik! Az agyamra mentek az idézeteitekkel! De aztán megnyugodott. az asztalszomszédját. a párizsiakat. Camille és Philibert csak mosolyogtak rajta. aki csivitelt. a te bajod. Philibert. hogy ez az első újévi szeszélyem! – Nem lesz hely. míg mesélt nekik az ő nedves kis birodalmáról. két pohár finom fehér bor és hat osztriga után végre befogta a száját. azt isten akarja.. ha nem akarsz velünk jönni. amitől el fog menni az étvágya. a családjáról. Éppen itt. a felszolgálást. A francba. Franck teljesen meg volt döbbenve. a dohányzókat. Egy pohár pezsgő. együtt – mindent bele! Az első tíz percben Franck szörnyen viselkedett. itt és most. Bal oldalon ment a magas. a Napóleon oroszországi hadjáratából származó prémes bundájában. az amerikaiakat. mindent leszólt. jobb oldalon a kis köpcös. a képeket. – És a Márki Úr könyvtára? Azt én fogom odahurcolni? – Hát ott hagyjuk a csomagmegőrzőben. bárgyún és minden ok nélkül egyfolytában nevetgélt. nem holnap. és majd hazafelé érte jövünk. Philou. a homárokat. Ó. kettő. mindketten ugyanarra gondoltak: mi hárman. nevetett. zavaros és gyötrelmes prédikációkba bonyolódott. hogy utat adjanak nekik. az étlapot. a kését. Az egész lelki egyensúlya itt volt. a nemdohányzókat.. Bár nem voltak tudatában. mondj már valamit! – Franck! – Igen? – Nekem hat húgom van.

. ez már csak így van – felelte Philibert őszintén elszomorodva –. – Színpadra. hogy együk meg együtt. Franck? De nem te beszéltél nekem egy lányról a múzeumban. uram! És ne is nyavalyogj. hogy együk meg együtt. az a kövér Titi. A kövér Titi. aki el akart téged vinni a színházi óráira? – De. amikor elmesélsz valamit. fogott egy rozskenyér szendvicset. újfent bizonyságot téve tökéletes neveléséről és aranyszívéről: – Az már biztos. Na. és ennyi. hogy csodálatos showman lennél! Olyan sok szót ismersz.– Azt mondod. hogy két éve jegyesek. – Azt hiszed? – Biztos vagyok benne! Nem igaz. feltörte a páncélt..dadogok.. ezt már nem hiszem el! – Neked színházat kéne csinálnod – nyaggatta Camille Philibert-t –. és olyan szellemesen tudsz mesélni! Annyi távolságtartással. igen. Ilyen hengerfejből annyi van neki. Camille megkérdezte tőlük. azután a szempilláját rebegtetve bezabálja az egészet? Vagy az. a kövér. hogy megegye saját adagját. rajta! Ez legyen a te újévi fogadalmad! – Franck felemelte a poharát.. aki azt mondja.. – Hú. és behunyt szemmel a hátfalnak támaszkodott. és meglátod. a kövér Titi. melyikük osztozna meg vele egy lángoló palacsintán. így nem nyaggatták és nem szidták le.. hogy 89 euró szép kis pénz – jelentette ki komolyan –. Boldogság. Klik-klak. az a kövér Titi. Philibert inkább szorbetet kért. meg még néhány ilyesmiről. amennyit csak akar. biztos vagyok benne. csakhogy túlságosan da.. ha keveset evett. Ma este például – pedig már egy újabb üveg bort is rendelt – még mindig messze volt attól. elég. Franck érdekes történetet mesélt Philibert-nek egy karburátorról... aki azt mondja. aki azt mondja. Camille meghámozta a rákokat: letördelte a lábakat. mert sokat kellett vacakolni velük. Nem volt ebben semmi irónia. és még soha. – Tojik rá. Mesélhetnél az öreg francia arisztokrácia megfáradt bájáról. 188 .. hogy osztozzunk meg rajta.. és mit gondol róla a barátod. – Azt hiszitek? – Igen. és csodálatos szendvicseket készített nekik.. Az egész étkezés alatt sikerült megtévesztenie mindenkit. és tényleg megosztozik? – Rendeld meg. Felfüggesztett pillanat. Franck óvatoskodott: – Várj csak! Te melyik csaj vagy? Az. soha nem dadogsz. az ollókat. Kicsi kora óta imádta a tenger gyümölcseit. Nem gúnyolódott. mert a te fogadalmadat nem olyan nehéz megtartani. – Nem. – A kövér Titi? – Igen. azután csak úgy piszkálgatja a süteményt? Vagy az. – Hát igen. és elég volt keveset enni belőlük. Lemosta az ujjait. és Philibert türelmesen hallgatta. ez isteni. Senki ne mozduljon.

Franck. félretolta a kávéscsészéket. igazán nem ezt érdemelte. hogy te megeteted. – Nincs jobb dolga. A vécével ugyanez a helyzet. És mivel nagyon szerette a kéziratokat. nemesi okleveleket. hogy most milyen irányba fúj. sem a nők. de szóljon csak. te dobd ki a szelektív kukába a sörösdobozokat. Nem. az apja már becsapta az ajtót. ha szü. ahogy akarod. és túl sok vaj van rajta. szü. szóljatok.. atyám. aki képeslapokat árul az Állam szolgálatában. milyen szarba kerültünk? És ez még csak a kezdet! Philibert Marquet de La Durbelliére elmosolyodott. alkotmányleveleket és egyéb szerződéseket. mindenki takarítja a saját szobáját. rendben. hogy nyomasszák őket az Államkincstári Hivatal zaklató levelei a járulékokról? És a háztartás? Oké. Blanche és Camille ugyanazt jelentette a számára: édes kislányokat. akit nem érdekel sem a gazdálkodás. Majd egyszer sütök neked. fiam? – Nem. előhúzott egy fehér lapot a 189 . és akkor meglátod a különbséget. a pénzről is beszéltek: ki fog fizetni. csak azt nem tudta. és hagyják-e. különben mind állatkákat szerzünk. és ebéd után megsétáltatjuk a gyerekeket a parkban. és ha nincs többé klotyópapír. – Amikor csak akarod. Nem. és dadog. Nem gond. Két megalázó hetet töltött el apja elkeseredett szeme előtt...– Nem. egyáltalán nem friss. – Igen. és még arra sem ügyel. És talán vehetnénk már egy működő porszívót. mikor és hogyan? Ki intézi a bevásárlást? Mennyi újévi borravalót adjanak a házmesternőnek? Milyen neveket írjanak ki a postaládára? Előfizessenek-e vonalas telefonra. Egy tehetetlen. kis Philoum. A 14-es háborúból való Bissel seprű kicsit már öreg. kapcsoljátok le a villanyt.. amikor a kishúga megkéri. nem értette. hogy neheztel rá. aztán utána te mondjuk palacsintát sütsz. Ja. de legkevésbé a társadalmi rangja. szüksége van rám. esküket. én elmegyek bevásárolni. – Ha jó leszel. Philibert érezte. hogy ne engedj beköltözni egy lányt a lakásodba? Látod. És ez volt a legviccesebb. és néha megpuszilgatják. sem az erdő. kicsikém. Minden úgy lesz. érted már. mit akartam mondani? Látod már. túl vastag. Egy elsőszülött.. Kérem.. Mi is van még? – Na. és nyiss időnként ablakot. és mennyit. de miért mindig ő és Philibert takarítja a konyhát és a fürdőszobát? Ja. akik nagyon szeretik őt.. amint a földön ülve babázik a húgával. És ezért hajlandó volt bezsebelni az atyai megvetést és akár ötven porszívót is megvenni. A név első örököse. – Akkor most mondjuk azt.. azt isten akarja. miért mondtam. ha kell. és mert amit a nő akar. hogy adja oda neki a sót. sem a pénzügyek. hogy megfordult a szél. hogy némi méltósággal szóljon a vadőrhöz. a fürdőszobába kell egy szemetes. Ezzel nem volt egyedül. De még be sem fejezte a mondatot. ostoba alak. aki már nem is titkolta. amikor rajtakapta a fiát Blanche szobájában. Mivel Camille ragaszkodott hozzá. csikorgatta a fogát reggelente. majd én megveszem.

és telefirkálták hülyeségekkel a papírt. 190 . tudjátok. de.. izé. a Sorbonne professzora. a Lajos aranyaim. Ja. Te mindig a XIV. Franck és Camille bánatosan elengedték a poharukat. ragaszkodom hozzá. és szép cirkalmasan ráírta: „Az Émile-Deschanel sugárút alapító oklevele a lakásfoglalók és egyéni látogatók szá. – Lám. Egyébként a nagymamámat igencsak dühítette. majd Lucky Strike motorra pattant. hogy kiegészíthessék a megjegyzéseikkel. – Fenntartom. nálam van a viaszom. és hanyag mozdulattal becsúsztatta a zakója zsebébe. a pajzsom és a mérgeim. ő Paul Deschanel volt. – Hú.. nem emlékszem.” Félbeszakította magát: – Nos. Camille kérte a számlát (de. de kényszernyugdíjazták a Katolicizmus és szocializmus című műve miatt. Lajos korabeli felszereléseddel sétafikálsz? – kérdezte Franck a fejét csóválva. gyerekek. hogy nagyüzem. és két megdöbbent asztaltársa szeme láttára pecsétgyűrűjével lepecsételte a papírt.. majd háromrét hajtotta.. Vagy talán fordítva.. Franck találkozott egy ismerős pincérrel. menetközben átléptek néhány hajléktalanon. hogy egy efféle söpredék neve díszeleg a vizitkártyáján. Hol is tartottam? És pontokba szedve leírta a megbeszélésük tartalmát. a repülősóm. majd ti felporszívóztok). beleértve a vécépapírt és a szemeteszsákot is. Magától értetődik.kézitáskájából. de szép nagyüzem. Émile Deschanel irodalmár volt. majd az új hivatalos szabályzatot Franck és Camille elé tolta. együtt elmentek Philibert táskájáért a pályaudvarra. a pecsétem. ki volt Émile Deschanel? – Köztársasági elnök! – Nem. – Igen.. és benézett a konyhába. a másik kettő meg hívott egy taxit. kedvesem. már én is tiszta jakobinus leszek – sóhajtotta. Utána Philibert rendületlen nyugalommal előhúzott egy pecsétviasz rudat.

Kutyaversenyeket rendeztek. egy kis salátát. Gyors oldalpillantást vetett a kis helyiség felé. Camille óvatosan puhatolózott is Nurdinnál. 191 . Élie bácsi. felolvasott vagy a családi albumokat kommentálta: – Ez itt a dédnagyapám. kenyeret. piával. Több nap telt el így. Minden reggel köszöntek egymásnak. a szőre miatt. olyannyira. igazi tragédia). és esténként békésen elkábították magukat. és basta. a célvonal előtt. Pedig Camille tudta. látod. és a plébános úr döntötte el. de nem. Az éjjeliőr. Fűvel. hogy Camille lassan kételkedni kezdett. A lakásban minden jól működött. A bagett megkeményedett és a cigarettákat sem vitte el senki. Mellette az öccse. hogy az a debil táplálja velük az egytökű barátját. amit ő maga nem enne meg szívesen? Tényleg. vagy túl kevéshez. előttük a foxterrierjeik. – Dehogyisnem eszem meg! – Na ne. de Marvinból bőven jutott mindenkinek. banánt és kutyakonzervet a vegyszeres kuka mögé. egy szót sem szólt holmi hajléktalanról. ő az ott. és amikor Philibert otthon volt. charta nélkül vagy chartával.8 Camille kereste a narkós fickót másnap is. Marie-Antoinette-el vagy Heinekennel – ki mit szeretett. soha egy morzsa vagy bármilyen szag. valaki mindig gondosan eltüntette. harmadnap is. hogy Camille el is hitte. hogy ki győzött. sajtot. amint csirkés száraztápszert ropogtatnak egy pornófilm előtt a túlfűtött bodegájukban az éjszaka közepén – nagyon is el tudta képzelni. így nem tudott kijárni. Vagy túl sok droghoz jutott. – Akkor nem unatkoztak. Volt elég baja enélkül is.. miért is? – De a száraz kajával ugyanez a helyzet. Amikor letett egy szelet húst. Miért adna az ember a kutyájának olyasmit. nem? Azt sem eszed meg. Féltökű és félagyú. fóliánsokkal. mindenki szép nyugodtan élte a maga életét. Néha nem jött a fickó. hogy a megfelelő címzetthez jutnak el az ajándékai. Néha Camille nem hozott semmit. – Esküszöm! Az volt a legrosszabb. egy kanál ricinusolajjal megöntözve. De soha egy szál kutyaszőr. Lehet. Drogos létére furcsán jól szervezte az életét. Philibert mániáival vagy anélkül. Semmi hír.. Már nem igazán törte a fejét az egészen. hogy a fickó és a kutyája ott vannak valahol a környéken. A dobozos kutyatápszer ugyanis szar. és később is minden nap. hogy ki kell-e ürítenie a zsákot. és nem zavarta a szomszédját. akivel ettől kezdve mindig váltott néhány mondatot (Mátrix egyik heréje nem szállt le. de csak a kutyakaját vitte el. Mátrix csak B 12 vitaminnal dúsított száraz kutyatápszert evett. Néha ott volt. Napközben Camille rajzolt. Myriammal vagy Myriam nélkül.

. hogy a vécét mindig én pucolom. de legalább jöhetnétek klotyót pucolni velem. És ez sokat számított. Ettől a naptól kezdve megváltozott a lapjárás. csak ment utána a folyosón. Carine-t nagyon szerette. Először is a fickó az ötödikről az egyik este megvárta.. – Hogy lehet egy lánynak. hogy kipiszkálja a foga közé szorult húscafatokat. az agyamra mész! „Nem én vagyok. Igazán hatalmasat. mert már mindenkinek az agyára megy. – Nahát. hogy hová tette a tollseprűjét. mert őt megvetem. beszéd közben köpködött. ilyen nagy pofája? Mindig sikerül meglepned. hogy megköszönjétek.– Jól tették. Mamadou furcsa hangot adott ki. gyűlölte a keresztnevét.. vagy mi? Épp ezt kérdeztem magamtól a múltkor. hogy kémkedj utánunk. és azt hajtogatta: „Biztos vagyok benne. azt gondolván. Ha-ha. Láttam a fizetési papírodon. meghintáztatta Camille orra előtt. hogy ne alázzon meg benneteket állandóan. majd rácsapott a fenekére. hanem a kolléganőm” – vetette oda végül a fickónak. arra teszek. hogy tartsa meg magának a szemétségeit. és az egyik nap megkérte. és nem várom.. hol laksz. Két évvel később elmentek az ardenneki frontra. Nem. te burzsoá! Húzz innen. hogy maga az!” Szállj le rólam. Camille-t Samia egyáltalán nem érdekelte. hogy Camille a cinkosa. és fél év múlva már mindketten halottak voltak. nagyon elégedett volt a viccével. ez a lány! Hogy beszél ez velem? Egyáltalán mi a francot keresel közöttünk? Mi közöd hozzánk? Kémkedsz utánunk. hogy mocskos burzsoá vagyok. Camille a kocsiját maga előtt taszigálva elment mellettük.. meg ahogy beszélsz. volt egy kis hatalma. és minden emeleten megeresztett egy rasszista viccet. és pofátlanul visszaélt vele (brigádvezetőnek lenni a Toucleannél mégsem a Pentagon!). Nem közülünk való vagy. mi? Bűzlik rólad a pénz. Camille olykor a legszívesebben a pofájába vágta volna a törlőrongyot. de a hangulat undorító lett. Tulajdonképpen Rashidának hívták.. a melóval volt a baj. mindig Bic tollbetéteket csórt. akinek ilyen kicsi a segge. vagy valami ilyesmi. hogy maga az! Biztos vagyok benne. és megkérdezte. Mert lehet. de megjegyzem. A munka ugyanolyan pocsék volt.. arra is szarok. Igazán messzire elment ez a lány. A többiek morgolódva szétszéledtek. 192 . spicli! A többiek nem reagáltak. Hogy téged biztosan a főnökök küldtek. Hülye volt. De ti igazán gyávák vagytok. mivel rajta kívül ő az egyetlen fehér. Miattatok nyitottam ki a pofám. hülye. mint a segg. aki éppen a visszereit vizsgálgatta. Utána fogta a lapátot. izzadt.. Visszafordult: – Hogy ő mit mond. Másrészt képtelen volt elviselni Bredart-t. és egy kis fasiszta seggét nyalta. és Super Josyra mutatott. és egy hatalmasat turhaadagot köpött Josy lába elé. de Carine-nal már durvább volt a helyzet. Game over.

két édes ikerlányt hagyva maga után. úgyhogy ne nyúlj semmihez. aki a délutánjait a Tatiban tölti. a telefonfülkében töltött vasárnap délutánok. hogy egyáltalán van munkám. ne hozzak egy tiszta felmosórongyot? – Biztosan találnál melót közelebb is. hogy szerencse. hogy megnevettesse a gyerekeket. ahogy van. míg Camille tette a dolgát.. Senghort.. amikor nem láthatod azokat az embereket. hogy a seprűnyélre támaszkodott... Mamadou kilenc testvére. amelyekre Camille nem unt rá soha. akiket szeretsz.. a por. csak jó erősen dörgölnie a padlót. aki megint beszarik. a szomszéd. Emlékszel az orvosi vizsgálatra? Az a másik hülye. A szenegáli gyermekkor. – Le kell fogynod. azt Camille két perc alatt elintézte. széltoló. amíg Josy bűze elpárolog. – Ez az. hogy a srácaid egész este egyedül legyenek otthon. a megérkezés 72-ben Franciaországba az öccsével. – Néha azért igen. azt mondta. aki kivette az üvegszemét. – De ezt hogy szervezed meg? Hogy tartod magad? Hogy vagy rá képes? Pokoli ez az időbeosztás. miközben ő melózik helyette. a nyomor. Akarod. megvárta. és kinyitnia a fülét. – Nem. hogy nem lehet rá számítani. Léopolddal. Camille lassan bizalmasabb kérdéseket is feltett. Nem mintha lusta lett volna. Az a Pokol. hogy a szívem majd belefullad a zsírba. és ez így tűnt normálisnak. Olyan nagyszájú és kövér vagyok. a madarak. Mondd csak. vagy a Parisien Seine-Saint-Denis kiadványát olvasnia. de szép lassan szerzett egy barátot. Ami neki negyed órájába került. – Ott van a sógornőm. Ki akart piszkálni..Camille elveszítette a munkatársait. És amikor Josy – nagy ritkán – feléjük járt. Szóval Josy intézte el az ügyemet. Ahogy vallomás vallomást ért. meg még mit tudom én. ami azt jelentette. a bajok. Mamadou mindig megvárta a metró kijáratánál. És te? Mikor jössz el hozzám. Mamadou.. Mamadou gyorsan lehajolt. Az összes többi nem számít. Igazán nem kényeskedett. akit Germaine-nek hívtak. ezúttal a lépcsőházba.. feltörölt valamit a földről. Ellenszegült. Hagyd úgy. a kiskecskék. és tavaly felakasztotta magát. Ne beszélj olyasmiről. – De azt mondtad. – A Touclean nagy cég. hogy hatékonyan tudjon dolgozni. Barátnője lefegyverző könnyedséggel mesélt szörnyű dolgokról – legalábbis neki szörnyűnek tűntek. az öreg fehér Atya.. te mesélsz nekem. – Ratata. Nem kéne. az óriási melleket és a még annál is nagyobb szívet. és egy csapatban dolgozott vele. az unokatestvére. a kukák. A Pokol sokkal rosszabb ennél. amilyen. de kedves férje. mi. az a kis doktor. 193 . mi történik. elrontott házassága. hogy megkóstold a fűszeres csirkémet? – vágott vissza Mamadou mindahányszor. Camille üzletet ajánlott neki: én melózom. ráadásul Mamadounak fájt mindene. a színes ágyékkötők és még ezernyi kép. Nem sejtette. amihez nem értesz.. de egyszerűen túl kövér volt ahhoz. a sógornője. a gyakori ünnepek.. Nem kellett többé a Courrier Internationalt.. majd felegyenesedett. de sok minden fölött szemet huny. soha nem tudhatja az ember. de szegény csontváza már nem bírt többet: a hatalmas combokat. a gyerekei. szerencsétlen! A Josy olyan. hogy segítsek? Hogy írjak a nevedben egy kérvényt a személyzeti főnöknek? – Camille felegyenesedett. biztos vannak irodák hozzád közelebb is. hogy ez a kis mondat milyen messzire viszi.

– Piff... A fiú felnézett. Valamikor el kell jönnöd hozzám. Hihetetlenül boldog volt. hogy az öcsém szép életet varázsoljon neked. – Már megtörtént. igen. örök szerelemmel és sok gyerekkel.. – Mindenesetre kedves tőled. de beletelt egy kis időbe. Camille úgy tett... – Nem tudom. – Te vagy az? – Én. – Hadd végezzem a munkámat. – Micsoda? – Aha! – jelentette ki Mamadou győzedelmesen. két karod.. Ne maradjatok itt.. ? Nem akarsz gyerekeket? – Nem. mint általában. Hogy örömet szerezzen Mamadounak. hogy a szemem is belefulladt a zsírba? Camille elpirult. végül egy cipőbolt rácsos bejáratánál megtalálta a fiút. hogy ilyeneket beszélsz! Van munkád. – Ne mondj ilyet. A kutyáját hergelte... Azt hiszed. – Nem is rá köptem. Camille csendben ürítette ki az iratmegsemmisítőt. Ne maradjatok itt. nyugi. – Hé.. és igazságosztó ruhájában még röhejesebben nézett ki. mi van. te kövér tehén! Én sem mondom meg neked. Camille! A fejedre idézed a balszerencsét. szerelmed. Nourdine aznap magánkívül volt az izgalomtól. a csudába is. Azt nem merném.. miért morog így ez a lusta dög? – kérdezte Mamadou. A bolt üvegének támaszkodva ült. az őrrel? Mindig azt a nagy kutyát simogatod. aki mindig úgy bánik veled. Csak természetesen. mire felismerte.. hazád. de valami nem stimmel.. mint a szarral? – Igen. Kétszer is megkerülte a háztömböt. hogy nem láttalak a Nourdina-nal. ugyanarról beszélünk – felelte Mamadou nevetve. – Te hoztad a kaját? 194 . Már csak egy Ray-Ban és egy Kalasnyikov hiányzott a képből. – Szégyelld magad. ne hergeld már magad! – nyugtatta Mamadou. nyilván Harry felügyelőnek hitte magát. a kutyája az ölében szundikált. Te kedves vagy. hogy pfff. Mamadou dühösen rámeredt.. – Mi az. – Jól vagy? – kérdezte Camille fesztelenül. két lábad. házad. szerencsére! – De hát leköpted! – Hát azt meg hol láttad? – Mamadou megharagudott. de a túlsó kijáraton visszament az utcára. – Csak egyet ismerek belőle. mi van itt.– Várj csak! Ugyanarról beszélünk? Arról a szemétről. Az élet nagyon furcsa keverőedény. lányok. – Azt hitted. hogy tartsd a seprűt! Hm. mondtam már! – Hé. – Menjetek innen. mintha ő is metróra szállna.

hogy egy napon. – És mit kérsz cserébe? – Semmit. – A Barbès metróállomáson találtam. Még három lépésre sem távolodott a fiútól. – Hát köszönöm. és szélesen rámosolygott a sofőrre. – . mi következik. Rizs. mert nincs másik. mert akkor ugrál. a törülközőket. hogy diszkréten csináld... hogy szirénázva megérkeznek a rendőrök a szörnyen izgatott Nourdine és az épület elé. – Na jó. Tudom. ha akarod. – Feltettem egy lakatot. Vigyázz. A busz belsejében találkoztak.. de soha nem láttam senkit. Benyitott. hogy ne legyen balhé. A folyosón van egy taposós vécé. Szóval tudom. de add ide a kutyát. Azért mondom.– Igen. Tessék. mert ez tulajdonképpen nem az én szobám. mert szemből hallottam már zajokat. mindent.. Ott találsz takarókat. A radiátort. Vigyázz. ahol elalhatsz. de tulajdonképpen szimbolikus. hogy anyaghoz juss. – Mutathatok egy helyet. Tudom. Ennyi. és mindent elviszel. mint a Paddington. a matracot. Izé. Téged nem fog felengedni vele. talán már holnap. – És messze van? – Az Eiffel-torony mellett. – Egy squat? – Olyasmi. Ha még holnap is itt leszel. Elbaktattak az éjszakai busz megállójába. amikor hallották. ha jól emlékszem. aki nem is dobta ki a buszból. amit találsz. a cukros dobozt. – Milyen fajta? – Muszáj csevegnünk? – Nem.. Camille a karjába kapta a kutyát. – Szállj fel elől. ne hozz szar helyzetbe. igen. Általában te használod egyedül. 195 . – . ne tekerd föl nagyon. ne veszítsd el. – Aha. úgyhogy pontosan tudom. Itt van az elektromos radiátor. Szia. – És ki van még ott? – Senki. – Ahogy akarod. Régebben együtt éltem egy kábítószeressel. paradicsomszósz és aprósütemény. itt a kulcs. el fogsz innen tűnni. a főzőlapot. Mi van még? Ja. olyan. hogy mindent megpróbálsz elpasszolni. és nyugodtan hozzátette: – Van még tartalék készlet a dobozokban. Úgyhogy kérlek. Csak azt az egyet kérem tőled. – Van fegyvere annak a hülyének? – Fogalmam sincs. szólok rólad a házmesternőnek. Hogy hívják? – Barbèsnek. hogy általában. Már nem járt a metró.. – Nem.

majd legömbölyödött a matracra. – Te itt éltél? – Igen. Ne mondj semmit. az erkélyen egy sirály tollászkodik. és valaki idehozott. Álmodj szépeket. Az utcán voltam. Szajnára nyíló ablak. 196 . – Hé! – Igen? – Miért? – Mert velem pontosan ugyanez történt. Barbès gyanakodva végigszaglászta a szobát. – Amúgy van egy helyem Marmottanban. – Nem maradok sokáig. – Na. Egyébként soha nem mondotok igazat.– Ki rajzolta ezt? – A fickó a freskóra mutatott: egy hatalmas. – Tojok rá. erről beszéltem. – Én. Megyek. – Most megyek.

a másik megy. – Jó napot. Tudja.. aranyom. Pedig még meg is kenték ötven euróval. megszabadít minket a söpredéktől”. látta-e már. meglágyult. – Csak nincs valami baj? – Nem egy! Öt! Már kezd az agyamra menni ez a fiú.. Jöjjön csak. Ez így sokkal egyszerűbb. de végül is. de piszkot csinálnak.. szegénykém”. akinek az a kutyája van. Még egy kis időjáráselemzés: „Jó ez a hideg. – Vincentról? – Hát. – Tegnap bejött hozzám. – Ja. hogy aids-es? 197 . – Perreira asszony! – Igen. Mondja csak. de nálam lakik egy barátom a hetediken. és teljesen megnyugodott.9 Három nap múlva Perreira asszony félrehúzta a házmesterlakás finom batisztfüggönyét... egy erős nagyítóval bárki megláthatta volna az öt aprócska olajfoltot a kövezett udvaron. és kiszólt Camille-nak: – Mondja csak. hogy megy az. és nézze meg! Camille utána ment az udvarra. csevegés a ragyogó sárgaréz kilincsekről: „Az már biztos. hogy jó sok munkába kerül rendbehozni őket!” az utcát borító kutyapiszokról. – A gépek nagyon szépek. – felelte Camille megkönnyebbülten. aztán megnyugszanak. kisasszony. Az egyik jön. – Nem ütöm bele az orrom a maga dolgába. aki „most veszítette el a férjét. jó napot. És tényleg. kedves? – Nem tudom. hogy mindent értek.. – Igen. úgyhogy bemutattuk egymásnak a kutyuskáinkat. – Arról beszélek. mert az én kis Pikoum ott őrjöngött az ajtó mögött.. Vincent. De miért bámul rám így? – Miért mondja.. hogy törölje fel egy újságpapírral! Miután lerendezte a kérdést. Úgyhogy azt üzenem neki. – Ja igen. igen. ez nem jött be.. nem igazán látom! – Az olajfoltokat. – Az a másik pasas is a barátja? – Hogy mondja? – Hát az a motoros. Nem mondom. Az az aids-es a kis pincsijével? Camille-nak leesett az álla. A francba.. Elfintorodott. – Na mit szól? – Hát. Még egyszer utoljára jó alaposan egymásra morognak. és az ötödik emeleti hölgyről.

hogy manapság már jól tudják gyógyítani. – Ez a rohadt gép csinálta! A kurva életbe.– Édes Istenem. épp ettől félek! – És hol van Philou? – Akarod mondani: Cyrano? A színházi kurzusán. Úgyis imád téged! – Tényleg? – Az előbb többször is elmondta: „Milyen büszkén feszít a maga barátja azon a szép motoron!” – Na ne! – Esküszöm! – Oké. Elég jó gyógyszerek vannak. röhögj csak ki. nem. és odaadhatod a házmesternő patkányának. ne mondj ilyet. ráadásul ezt nagyon szerettem.. Ittunk egy pohárka portóit. igazad van. – Igen? – Nem akarsz kimozdulni? – Hogy érted? – Mióta nem hagytad el Párizst? – Egy örökkévalóság óta. ez nagyon szomorú. hogy gyalog ment fel a negyedikre... de ez egy vadonatúj Ralph Lauren volt.. – Mi történt? – Nézd a pulóveremet! – jajongott Franck. és a többi. – Én is.. – Hát. – Imádom. Camille beharapta a száját. Mondd csak. Nevettek. máris késésben vagyok. Nézd! Nézd! Milyen apróra összement! – Figyelj. Tényleg. Majd munkába menet beviszem neki. te hülye! Igen. Camille kiment a konyhába teát főzni. Ne. a törülközők meg a törülközőkkel. Hát ez meg mit akar jelenteni? Vajon miért nem maradtak a konyharuhák egy fiókban a konyharuhákkal. Nem mondok ilyet. maga is kér egyet? – Nem. – Tényleg? – Ha láttad volna. – Te is kérsz? – Nem.. amikor elment! Mit-tudom-én-mi-nek öltözve.. 198 . levágom az ujjait. ahogy Franck nagymamája mondta? És hová vezet ez? Jóval egyszerűbb volt az élet. ezért csattanós puszi jár majd! – Fogd be. – Jól van. és csinos kis mellénykét rittyentett Pikounak. amikor még csak a kavicsokat kellett rakosgatnia egymásra. te mázlista. – Hú. Camille annyira megzavarodott. rendben. de mondtam neki is. Nagyon köszönöm. mert ő mondta. Egy nagy köpönyegben. nagyon fog örülni neki.. – Hát éppen azért.

a gödröcskéit. Rajta. Úgyis az a specialitásod. a kincseivel és az akvarelles dobozával töltötte. magában nevetgélt. Ugyan. – Camille átnyújtotta neki a sápadtzöld pincsimellénykét. Hol a pulóverem? – Itt. Elképzelte a jelenetet: a mafla alak. és elhatározta. hogy tetszene. nyeglén toporog a házmesterlakás kockakövén azzal az összement gyapjúfecnivel. attól begörcsölök. a hájas házmesterné pedig egy pohár portóit nyújt neki. Újra nevetni kezdett. Ezzel tartozik neki. ezüsttálcán. néha megnyalta az ecsetet. – Ez az. Cigizett. igen. január. amikor eljött a munka ideje.. Meg sem fésülködött. kikapcsolta a vízforralót. az anyjától. és leült a tükör elé. hogy igen. ne ma! Az üzenet törléséhez nyomja meg a csillag gombot. Cher megyében. meg is van. Egy igazi Ralph Lauren. menj. Üzenet a mobiltelefonján. – Majd gondolkodom rajta. Jaj. gondolta Camille.. menni fog! – Camille-ból kirobbant a kacagás: – Igen. Két örök barátot szerzel magadnak. mikor akarsz már leállni vele? Megteszem. ugye? Mégis. lezuhanyozott. aki olyan nagyra van magával. ami tőlem telik. nem jössz el velem? Biztos vagyok benne. hogy akkor nem pisálja le többé a motoromat az a kis hájas dög? – Nyugi. Csillag. Esküszöm. menj már! Na. mogyorót rágicsált. miközben a metróállomás felé loholt. tudod. 2004. 199 . hogy bízunk benned! Nem. Úgy nevetett. vagy mint egy pajkos kislány.– Vasárnap disznóölés lesz. belehalok! – Na. mint egy bolond. hidzse csak el. ne bízzatok bennem. A nap hátralévő részét zenével. rajzolás szempontjából. az idióta képét. elmegy Franck-kal vidékre. Ó! Milyen jó volt újra nevetni! Milyen jó. aláírta: Camille. Úgy értem. és igencsak elkeseredett. na? – És hol lesz? – A barátaimnál. gondolkozz csak. – És lehet. nadzson büskén fesít a maga barátja azson sép motoron! Beszaladt a konyhába. Már alaposan megtisztítottad a terepet. de hátravan még a meló. húzz bele. lerajzolta a rakoncátlan hajtincseit. máris késésben vagy. – A kurva életbe. fogta a rajzfüzetét. Hopp. megteszem.

holnap reggel.. kisasszony? – De ne..... – Na. Úgy fogsz vezetni.. elviszlek a Te. – a kezét tördelte –.. nem a háborúba megyünk! Két nap múlva itthon leszünk! – Majd hozok neked egy szép steaket – vetette még oda Camille Philibert-nek. – Nekem sincs senkim a világon. Teák Palotájába. mint egy kiskutya. elég legyen már! Esküszöm. csak ezt ne mondtad volna.. mielőtt eltűnt a liftben.. mint egy őrült. ismerlek jól! – Philou.10 Philibert boldogtalan volt.nekem. – Ez teljesen ésszerűtlen. Ú. nem fogom összetörni neked! Jössz már. csak ti! Csend.. Egy óra múlva sötét lesz. – Jaj... ma. Nem. – morogta Franck. – Neked? – Nekem nincs senkim a világon. miközben a fogkeféjét beledugta a zoknijába –. – Hé! – Mi van? – A disznóban nincs is steak! – Tényleg? – Tényleg! – Akkor mi van benne? Franck az égre emelte tekintetét. Úgy követte Franckot a lakásban.. Camille. csak te! Ne izgulj! Franck felsóhajtott. is.... – Ó. na. – De ez is micsoda ötlet! Ca. Fagyni fog. nem hiszek a fülemnek! Most már beszálltak a hegedűk is! Camille lábujjhegyre ágaskodott. maradj velem... 200 . és megpuszilta Philibert-t. – Dehogyis! – De igen. – Ki szabadította a nyakamba ezt a rakás siratóasszonyt Nyakig ülünk a melodrámában! A francba is. Induljatok ho.. ez nem ésszerű. – Holnap reggel már öljük a disznót. Egy órán belül ott leszünk.. ne... Túl későn indultok. nem a világ végére megyünk.

érted? Ha együtt dőlünk. Gyerünk. – Ó. add a lábad! Levette Camille cipőjét és lehúzta három pár zokniját. Akkor engedd el a kapaszkodót. gyertek gyorsan! Jeannine! Megjött Franck a barátnőjével! – Szegény kicsikém! Jaj. Én azt hittem. de ez a gravitációs tengellyel van kapcsolatban. nem volt képes magától szétnyitni a karját. Camille! Nem tudnék neked fizikaórát tartani. – Biztos vagy benne? – Persze. – Micsoda? – Amikor én oldalra dőlök. ha a másik irányba dőlök. – Gyertek be. – Máris? – Igen. – Nahát. Jézus Máriám! Egészen kék ez a kislány! Menjetek már innen! Jean-Pierre! Tegyél egy széket a kandalló mellé! Franck letérdelt Camille elé. van egy kis gond. – Most már le kell venned a kabátodat! Camille nem moccant. majd segítek. és odatámogatta az ajtóhoz. és hazamehetsz. az autópálya állomásnál már jéggé fagyva didergett. 201 . amikor Franck lehúzódott a padkára. és tapadj hozzám. Tapadj hozzám a lehető legszorosabban. Bízz bennem! – Franck! – Mi van már megint? Félsz? Ha félsz... végre megjöttél! Mit hoztál nekünk? – Egy jéggé fagyott lányt. – Rendben. itt még metróra szállhatsz. mit csináltál vele? – jajongott a jóasszony. Úgyhogy dőlj velem együtt. a kezedet meg csúsztad be a dzsekim alá. és határozott mozdulattal lecsapta a sisak üvegét.11 Még a Port d'Orléans-nál sem jártak. és intett Camille-nak.. és mire a tanyára értek. – Fázom. hogy biztos vagyok benne! A hülyeséged miatt mindjárt berepülünk a sövénybe! – De. – Rendben. Franck segített neki leszállni. jobban tapadnak a kerekek. – A francba. – Várj. kiegyensúlyozom a motort.. – Biztos? – Egészen biztos. neked is dőlnöd kell velem. – Hé! – Mi van? – Aztán nehogy visszaélj a helyzettel! – Franck huncutul Camille-ra vigyorgott. Száz méter múlva Camille újra fázni kezdett. hogy szálljon le ő is: – Figyelj csak.

– Tudod már mozgatni az ujjaidat? – Hát.. majd én! – Belesett az összes fedő alá.. Camille újra a figyelem középpontjába került. akkor megyek. – Menj már.. – Ki az a Gaston? – A böllér. hadd csináljam. Majd holnap meglátod. Franck húzta ki Camille-t a csávából. – Van itt valami húsleves is. – Még egy utolsó korty pálinka.. csinálok neked jobbat is! Odaülsz velünk az asztalhoz? – Nem baj. – Nem. – Rendben. Amikor odaült a többiekhez.. elnézte csodálatos. az arca szinte lángolt. A pánik szele fújt a kandalló felől. soha! Camille behunyta a szemét.. hogy már másodszor fordul elő. hogy ne törjön el közben? – Van forró marhavesém – mennydörögte Jeannine. – Ez a tegnapi csirke. hagyd. Camille annyira görcsbe volt merevedve.. hogy a világ legjobb húslevesét tálalod fel nekem. – Oké. – Ez tökéletes. – Voilá! Engedd. Majd én elintézem.. neked viszont rajzolnod kell! Soha nem szabad abbahagynod a rajzolást. rendben. adjatok már neki valami meleget! – kiabáltak körülöttük.. – Mit mondasz? – Azt mondtam. és a hetedik mennyországban érezte magát. mint a sonkát! Franck kelletlenül állt föl. Avagy: hogyan olvasszunk fel egy párizsi lányt úgy. világos? – Most? – Nem csak most.. oké? Én nagyon szívesen etetlek. gyerekek! Gaston reggel hétre itt lesz! Mindenki felállt. nem akármilyen figura! 202 . Addig adjatok neki inni valamit! Camille lelkesen kanalazta a levest. Add ide a poharad. – Rajzolnod kell. ha itt maradok még egy kicsit a kandalló mellett? – Dehogy baj! – kiabáltak a többiek – Hagyd békén! Majd felfüstöljük. Most felül is. kis jégcsapom! – Istenem. – Jobban vagy? Camille bólintott. és egyre jobban kiszínesedett az arca.. azután gyerünk a tollasbálba! Holnap korán kelünk ám.– Oké.. Hallgatta a beszélgetésüket – egy szót sem értett belőle –. hogy Francknak csak a legnagyobb nehézségek árán sikerült kiszabadítania a karját a kabátujjából. igen. töltök még. És Camille lassacskán felengedett. pirospozsgás ábrázatukat.

– Szemben van a fürdőszoba. hogy csak egy ágy van! Falun vagyunk. Rám néznek. Egyébként az egyetlen igazi haverom az életben.. miközben Camille előszedte a cuccait. Nem is tudom. Szóval röviden: Frédéric tíz évvel ezelőtt meghalt. csak ennyit? – Most mit akarsz ezzel? – Egy barátnő nálad olyan lányt jelent.. mennyire örülünk. és mit látnak? Csupa emléket. Az alig húsz éves gyerekük arcát látják és szavait hallják. Minden évben eljövök. de valami hasonló. És Paulette? Franck lehajtotta a fejét. – Rá sem ismerne. – Tessék? – Most először hozok ide valakit. Jeannine mindig megérint. szerinted? Mert én vagyok a bizonyíték. Frédéric. én sem tartanék ma ott. – Ez itt Fred szobája? – Nem. ugye tudod? Leült az ágy szélére. Együtt jártunk a vendéglátóipari szakközépbe. Jeannine. – Mondtam már. ahol vagyok. A haverom volt. és ha ő nem lett volna ott. hogy ne beszéljünk róla. – El is hiszem.. hogy a legszebb lepedőit adta ide nekünk. hogy együtt járunk? – Nem! Azt mondtam.– Hát ez az – mondta Jeannine. és aztán. nem az Ibis hotelban! Camille nekirontott Francknak: – Azt mondtad nekik. Hogy lehettem ilyen hülye? – A francba. megveregeti a vállamat.. tartanék-e valahol egyáltalán. – Ugyan már. még ott mereng a lépcső alján.. Biztos vagyok benne. – Akkor miért hoztál ide? – Megmondom: hogy rajzolj.. Én persze nem Fred vagyok. ez minden! – Ja. valahogy kedvem volt hozzá. hogy egy barátnőmmel jövök.. – Ennek semmi köze a disznóhoz.. akivel kefélsz. az övét lezárták. 203 . hogy láthatunk. szuper! Köszönjük.. kisfiam. Most vakációzz! Amikor becsukta az ajtót. és akármilyen késő van. a tiszta törülközőket ott találjátok az asztalon. – És aztán micsoda? – Nem is tudom.. hogy Fred még mindig itt van. – Na. Még csak nem is ő volt a hibás. A disznóvágás csak ürügy. Vajon miért. és a plafont bámulva megszólalt: – Jeannine-nek és Jean-Pierre-nek volt egy fia.. tudod jól. Ez. Sőt hozzád sincs semmi köze.... – Most először. Egy disznóölésen nem igazán lehet nőket szédíteni. Camille megijedt: – Hé! Itt csak egy ágy van! – Persze.. Jó lesz? – Szuper – mondta Franck –. te aztán igazán meg tudod szorongatni az ember tökét. Megrázkódott.. Valami állat nem állt meg a stoptáblánál. fel a fejjel! – Jeannine megszorította Franck karját – Majd elrendeződik valahogy. Állati jó srác. Autóbalesetben. – Ez micsoda? Franck keresztben elnyúlt az ágyon.

– A fiatalságodra? – Talán.. – Nem. – Leolthatom a villanyt? – Naná! – Alszol? – kérdezte Camille egy perc múlva. – Kórházban van? – Nem. – Camille! – Igen? – Nyitva van a szemed? – Igen. – Látod. – Láttad a Shreket? Azt a rajzfilmet? – Nem.. mint ez itt. egy nyugdíjasotthonban...– És ami az ágyat illeti. gyapjúmatracon. a fiatalságod semmi volt? – Semmiképpen nem valami nagy dolog. miért? – Mert Fiona hercegnő jut rólad az eszembe. Ez így jó lesz.. – Mit tömtek ezekbe? – Egy nemzedéknyi parasztot. – Nagyon mulatságos.. teljesen egyedül maradt. Persze te nem vagy olyan gömbölyded. most pedig szép lassan haldoklik egy szaros vasszekrényféleségben. a szelet? Hallod? 204 . a lent pattogó tüzet.. az ingaórát. jól mondtam. akik a fáradtságba haltak bele. – Persze. hercegnő? – Jó lesz. – Miért? – A francba. – Na.. a szekrényeket. Letesszük a matracot a földre.. Ha ezt most elkezdjük. holnap reggelig sem fejezzük be. a feszülettel a falon. gyerünk! Segítesz? Egy tonnát nyomnak ezek a matracok! – Az már igaz – nyögte Camille.. – Miért. – Franck! – Igen? – Mi baja a nagymádnak? – Öreg. Tehát a semmire. én meg az ágybetéten alszom. Pizsamában vagyok! – De magadon hagyod a pulóveredet és a zoknidat is? – Igen. az állatokat. milyen fekete itt az éjszaka? Hogy milyen szép a hold? Milyen fényesen ragyognak a csillagok? Hallod a ház zajait? A vízvezetéket a falban? A recsegő korlátot. a madarakat. Egész életében egy olyan szép nagy ágyban aludt. – Nem is öltözöl át? – Dehogynem. nem gond. – És mire gondolsz? – Semmire.

de később megtudtam. – Hát ő már nem hallja.. és csak a kerekes kocsik fémes zörgését hallja. Az anyám meg. Egy újabb trükk. ha nem kérdezősködsz. – Az apámat sosem ismertem. És. – Nem vagyok álmos.. Most már aludj. – De a szüleid? Ők nem tudnák magukhoz venni? – Ó. És ebbe beledöglik.. Camille. aki egy autó hátsó ülésén szabadult meg a spermájától. Kedves trükk. – És soha nem találkoztál az anyáddal? – Camille. hogy feltétlenül a karodba kell zárnod. Talán édesebb voltam a képen.. hogy ez átverés volt.. hogy attól a 205 . a kisfiából. A szobája egy állandóan kivilágított parkolóra néz.. hát.. úgyhogy. de tudom. ki tudja. – Franck! – Mi van már megint? – Hol vannak a szüleid? – Fogalmam sincs. születésnapomra és karácsonyra mindig kaptam tőle ajándékot. – Hogyhogy nem tudsz róluk semmit? – Nincsenek... Rajta! Ezt a kockázatot szívesen vállalom.. – Hazudós! – Soha nem találkoztál az anyáddal? – Ne haragudj! Befejeztem. a harákoló szomszédait meg az egész éjszaka fecsegő tévéjüket.. hogy megzavarják a fejem. – De igen. Egészen tíz éves koromig nem tudtam róla semmit. akinek a nevére is alig emlékezett. mint máskor.... hogy felé fordul: – Egészen.. Soha nem írt nekünk.. az éjszakás ápolónők beszélgetését. Vagyis igen. – És a nagyapád már meghalt? – Igen. Talán aznap a tanító bácsi megcsipkedte az arcomat fényképezés előtt? Vagy a fotós előkapott egy műanyag Mickey egeret. – Úgyhogy? – Semmi. – Kiből. hogy a nagyi minden évben elküldte neki az iskolai fényképemet. jobb. akkor utána úgy érzed. esküszöm. hogy mosolyogjak? Elég az hozzá. Mert ha igen. a fickóból? – Nem. Franck hangjáról a sötétben is hallotta. És egyszer. csak úgy belé ürítette a spermáját. Egy ismeretlen. hogy egy ismeretlen. – Mi van? – Ne menjünk el ebbe az irányba. – Mi van vele? – Szóval az anyám nem volt odáig az örömtől. – Hogyhogy semmi? – Úgyhogy nem kért belőle.. – A nagymamád nevelt föl? – A nagymamám és a nagypapám....– Igen. de mégiscsak csalás.

te meg fattyú vagy. hogy el is akartam hinni. Egészen odáig mindig kint voltam a mezőn. Nem mesélem el azt a cirkuszt. az új gyerekét és az új ágyamat. hanem az a sok szörnyűség. hogy a fattyú gazember. és azt ismételgette. vadászni. úgyhogy nem vehetsz fel szárazat. Egy hitvány féreg. magával akart vinni. a nyakamon egy másik kölyökkel.. hogy direkt csinálod. hogy ez csodálatos. ez visszhangzott a kis fejemben.. – Hogy? – Hogy ezer darabra tépett az a szemét. A rohadékok királya. mint a többieknek. Hogy megtömte a fejemet azokkal az elképesztő hazugságokkal.. ami tőlem telt. de este pityeregni kezdtem. Ez idegesítette az anyámat. Hogy ő mindent megtett.. csizmában jártam. beszorítva négy fal közé.. Talán jólesett azt gondolnom. ugye? De elhiheted.. de ők puskát fogtak rá. Elég okos vagy te. Megélesedett a hangja. vagy egy bárban. És ezután megőrültem. most pedig egy rohadt lakótelepi házban ültem. úgy kell neked. Mindent elrontottál. hogy erővel választottak el minket egymástól.kisfiútól ott a fényképen lelkiismeret-furdalása támadt. Én üvöltöttem. hogy eljött értem. Először állatira tetszett. A nagyapám meg egy szót sem szólt. nem kértem már a nagyszüleim kedvességéből és az összes többi szarból. és olyan szorosan ölelt. el tudod képzelni. és az összes többi éjszaka bepisiltem az ágyamba. a nagymama vigasztalt. Kiléptem a gyerekkorból. és magával vitt. mielőtt újra eltaszított magától. Azt mondta: biztos vagyok benne. Én úgy tudtam. a biciklimet csak úgy bedobtam a bozótban. hogy most ez az otthonom. Mindig odakint voltam. – És azután? 206 . – És sikerült. és senki nem mondhatná rám a templom mögött. meleg helyzet volt. Még csak nem is értettem ezeket a szavakat. Hogy megfizessenek azért. aki minden gyöngédséget learatott. mert megfosztottak egy ennyire kedves mamától. Ő rontotta el a jellemedet. elloptam a bevásárlásra szánt pénzt.. Egyszer. Mindent megtettem. egy tévé elé. és ha a nagyapám nem kapja elő a mordályát. mint én. Nem számít. akkor olyan életem lenne. végül eljött értem. hogy haza akarok menni. hogy mindent elrontottam. Azt mondtam. Úgyhogy kirobbantam. Elszívtam a nagyapám cigarettáját. Mert nem az volt a legrosszabb. – És hazudott? – Persze. az volt a legrosszabb. mert felébresztem a kicsit.. és magával visz. – És azután? – Azután szemét alak lettem. és hogy hallgassak el. Megmutatta a férjét. hogy bosszút álljak. meg aztán lehet. mert a nagyi egyszerűen kidobta otthonról. Három hónap múlva az anyám felrakott a vonatra. Már nem értettem semmit. ahol piáltam és fűztem a csajokat. télen a nagyapám elvitt gombát szedni. hogy egy kurva az anyám. Miután az anyám néhányszor felültetett minket. hogy emeletes ágyban alszom. Azután már semmi sem volt olyan. Én voltam a bandavezér. Az anyád egy kurva. és százszor is elmondta. amit a nagyanyámról mondott. el sem tudnád képzelni. a kocsmába.. mindent! Amikor beszálltam a nagyapám Simcájába. hogy ott akarok maradni a nagyszüleimnél. hogy eljön értem. felforgattam az iskolát. és együtt pecáztam az orvhalászokkal. hogy majd megfojtott. egy undorító külvárosban.. hangosabban. hogy. Beszálltam az autójába. Nem. De én ezt akkor még nem tudtam. És még egy rakás ronda dolgot csináltam. De tudod. Aznap éjszaka. Azt mondta. és az időm legnagyobb részében egy kismotoron ültem. mondták. de közben ő is sírva fakadt. A nagyanyád tehet róla. mint azelőtt. Mire az anyám azt mondta. hogy a nagyi miatt kellett elhagynia engem. és bejelentette. kirúgattam magam. a tanítás után minden nap estig pecáztam. hogy végre lesz igazi családom.

– Ez nem normális! Nem normális. amit ő készít. Franck Camille fölé hajolt: – Jobb is így. az. Már nem. sírni. de abbahagyom. A francba. nem megyek bele a részletekbe. nem volt valami gusztusos. Camille! – . az öltözőszekrényébe tett szappanokba és a hasonlókba. Egyszer közös hotelszobába kerültünk.. úgy zokogott. de ő egészen más. a nugát. bűzlesz... nagyon rosszul éreztem magam.. figyelek.. soha többé nem foglak ezzel gyötörni.. Meg kell híznod. ha csak rá gondolok. Már nem mulattat. hogy láttam.... ez a zseni. Szörnyű volt. azt mondtam. Sokáig játszottam ezt a kis játékot. Végül hazamentünk a szállodába. Lestaf. Egyébként nem is jön be soha. öreg. nem támadt kedved. A folytatás a következő fejezetben. Már lélegzetet sem mertem venni. persze megnyerte. hány takaró van rajtad? – Hány is? Három. – Azt mondtam neki: a francba.. hogy mindig fázol. a gúnyos megjegyzésekbe. még hallani fogsz róla. nézd meg ezt az ocsmányságot!” Hát majdnem kiugrott a szemem a helyéből! – Miért? – Először is a teste.. Egyébként az volt a meglepő. Ja. ugye? – Hát nem. jegyezd meg a nevét. láttunk már ilyet. és inkább egy bárban töltöttem volna az éjszakát. – Tudod. – Na. milyen állapotba kerültem a nap végére. Azt mondja: „Nézz rám. de nem tudom neked elmondani. a gonosz tréfákba. mert kihánytad a beledet. Pascal.. hogy szörnyen bűzlött. szép.. finom. és két óra alatt melegszel fel a motorozás után.– Azután alvás. A baj ott kezdődött.. Oké. Találkoztam már néhány jó mesteremberrel életemben. sírni. visszafordulok. Ez a srác egy isten.. hogy óriásira nőtt.. És tök váratlanul egy perc alatt meztelenre vetkőzött. A francba.. Nem tudtál mellette megmaradni egy percig sem. plusz a pehelypaplan. Halálosan bűzlesz. Mert most már nem vágyom a karjaidba. – Mivel? – Amikor az előbb Fredről beszéltem. amit mutatni akart nekem. Volt még egy barátom. Olyan lemezféleségek vagy 207 ... azt is tudni kell. reggel lezuhanyozott. a csokoládé. De főleg.. Pascal Lechampy. hogy a karodba zárjál? – Nem is tudom. Maga a tökéletesség. én dolgoztam a keze alá. Ez még nem baj.. felejthetetlenné alakul a kezében. A közönséges lekváros linzer. és végén csak belevágtam. Talán ha meg is erőszakoltak volna. erre elkapja a karomat. A verseny véget ért. – Amúgy te sem. a világ legjobb cukrásza. a leveles tészta. Ráadásul imádnivaló.. még ma is rosszul leszek. Jó. mint egy kisbaba.. Mi a fene ez? Nem mosakszol. csak hogy ne kelljen mellette maradnom. valahogy úgy érzem. vagy mi? És akkor ez a nagy mackó. de ez nem igaz.. Mint egy vízesés.. jól bepiáltam. Vagyis nem így. Egy igazi mézes sütemény. Ébren vagy még? – Igen.. Hatalmas nagyra.. a harsogó nevetésével és a temérdek hajával elkezdett sírni. – Elmeséled egyszer? – Talán. Vigasztalhatatlan volt a hülye.. mert elkísértem egy versenyre.. mert ott voltam. a fánk vagy bármi.. és tökéletesen eredeti. hogy ő volt az egyetlen haverom. Éppen a mosdó felé indultam. hogy te sem tudnál egy szép családi albumot mutatni a körülötted vigyorgó családtagokról. ez a hatalmas fickó. hogy elkábítsam magam.

. csupa olyasmit. Hogy lenézem őket. ha csak eszembe jut. te mindenre rá tudsz venni. Részeg becsszavamra! – Franck! – Hé! Megbeszéltük. nem beszélek többé róla. ez érvényes a soványakra is. a francba. Ne izgulj. és bár biztos vagyok benne. különben abbahagyom. hozok neked egy adag kaját. És ez bűzlött. össze kell szorítania a fogát. a végén pedig megkérdezte: „De miért várt ezzel ilyen sokáig?” Semmi válasz. de meg kell enned az egészet. hogy függésbe kerülj a főztömtől. egy kicsit. Kis adagokat hozok. Az a cél. milyen szörnyű szorongás. miért vártál ezzel ilyen sokáig?” „Mert annyira szégyelltem magam”. ez a véresen nedvező rühös valami. tudod. hogy. alaposan lekezelte. és felírt egy csomó receptet... mint a boszorkány a Jancsi és Juliskában? 208 . hánykor kelsz reggel. Lyonban voltunk. Nincs több müzliszelet. Készítek valamit. amikor mosakszik.varszerűségek voltak a teste ráncai között. szóval.. mint eddig is. de jól jegyezd meg. Ráadásul elmesélte. Azt nem ígérhetem. Esküszöm. Nem tudom. és amikor beparfümözi magát. hogy állatira fájnak. Micsoda éjszaka. Halat. mint egy őrült. hogy kevesebbet fogok gondolni rá.. nem tudlak ellenőrizni. hogy magamhoz térjek. leállunk. hogy mindig valami különleges lesz. Visszatérve rád. hogy ez volt az utolsó eset. de azt ígérhetem. felelte Pascal lehajtott fejjel. ismerem a csajokat. Nyugi. – Oké. oké? Mindennap délután háromkor. És ott és akkor megfogadtam. – És azután? – Másnap elráncigáltam a kórházba. A pályaudvaron én is visszatértem a kérdésre: „Igaz is. hogy most már alszunk! – Akarsz nekem segíteni? – Miben? Hogy ne fázz annyira és hogy kívánatosabb legyél? – Igen. hogy néhány kiló többlettel kevesebbet fáznál és kívánatosabb lennél.. Hogy is csináljuk? Először is. és basta. Este nem vagyok otthon. És ha szépen kigömbölyödtél. hogy a külsejük alapján ítélem meg az embereket. amikor hazajövök. hogy muszáj lefogynia. mi lesz az aznapi menü. hogy elűzze a szagot.. Nem ígérem. amit szeretsz. Továbbra is főzök egy nagy adag levest hétfőnként Philounak. tehát átalakultam Teréz anyává. – Hogy? – Hogy szívatom a kövéreket. nehogy elbőgje magát. – Szó sem lehet róla! Hogy elvehessen tőlem az első erre járó barom! Még mit nem! Jobban szeretlek girnyónak. – Rendben. – Akkor? – Megeszlek! – Olyan leszel. külön neked. finom zöldségeket... a sürgősségi osztályra. és mindennap azon rágódj.. korpakeksz és joghurt. de velünk.. amikor meglátta a testét. hogy jó lesz. Megtisztogatta a sebeit. hogy keddtől kezdve én etetlek. Megmondta. A francba. hogy Philibert is ezt mondaná! Csend. ezentúl nem te vásárolsz... de megtiltom a nassolást. nem kacsasültet vagy pacalt fogsz kapni. – Na jó.. rákent egy rakás izét. egész éjszaka piáltam. akkor. szóval. grillezett húst. Amint túl nagyra nőnek a melleid. Oké. És tudom.. de úgy dörgöli magát a törülközővel. Még az orvos is megtántorodott. mert te mindig baromságokat veszel.

de kedves fiú vagy! – Anyád! 209 . mert jobb. és holnap hosszú napunk lesz. – Tudod. És ne is próbálkozz azzal. ha tudod. nem vagyok vak! És most egy hangot sem akarok hallani többé! Már majdnem két óra van. hogy egy csontot nyújtasz ki.– Pontosan. nem látszik rajtad. amikor meg akarom tapogatni a karodat.

majd hirtelen elhallgattak: megérkezett Gaston a nagy késével. és kavargatni kezdte a vért. Eddig még nem is volt olyan szörnyű. Bevonszolták az udvarra. Nézd. – Láttad a kezét? – Lenyűgöző. és villámgyorsan rákötözték. különben kikészülsz. egy asszonyság odafutott egy vaslábassal.. reggeli és tejeskávé! – Ne bízd el magad. vagy bármi mással. – Ó. a fiatalabbak zubbonyban. nem: a kezével. – Talpra. ők is kínosan érezték magukat. ma nem kaptak enni. könyörgés. lefektették egy padra. köszönöm. Camille szinte ki sem lépett az ajtón. ez a visítás egyre kevésbé hasonlított állati hangra – inkább emberi sikoly volt. Az összes ember a disznóra vetette magát. meg néhányan a tanyáról. álomszuszék! 210 . Megérzik. – Ma két disznót ölünk. s még alig nyelte le a tejeskávét. hanem Jeannine. mi következik. most nem. beszélgettek. – Nem rajzolsz? – Nem. Úgy álltak ott. Gyerünk.. Gaston letaglózta egy bunkóval. Mintha ezzel nem megölte. A disznók nem hülyék. hogy lelógjon a feje. úgy. És ahogy folyt el a vére.12 Franck a matracra tette a tálcát. – Rájöttem. vagy valamit. – Gyerünk. a poharukat szorongatták. hogy magadhoz térj! – Nem. mint valami festményen: az idősebbek durva vászon munkaköpenyben. összesen vagy tizenöten. az maga volt a borzalom. hanem feltámasztotta volna. akik pedig kívülről ismerték ezt az egészet. Camille akarata ellenére is ugrott egyet.. kis hölgyem! Merítsen egy kis bátorságot! Ott voltak a tegnap esti vendégek. hogy egy disznó ilyen nagy. Nálad van a füzeted? – Igen. tréfálkoztak. Franck kommentálta a látottakat: – Ő a böllér. és csak visított és visított. felhajtotta a karján az inget. késésben vagyunk. mozgás. Jajongás.. – Minden rendben? – Igen. és még a többiek is. Nem kanállal. ömlött a vér. ott hozzák az elsőt.. Camille magához szorította a füzetét. de amikor a böllér elmetszette a nyaki verőerét. Toporogtak. És egyél legalább egy vajas kenyeret. A disznó csak visított és visított.. Nem tudta. Fúj! De ez még elment volna. máris egy poharat nyomtak a kezébe. amit hallgatni kellett. nem én voltam. Gyerünk! Még egy pohárkával. úgyhogy tudják. igen. a szörnyű az volt.. mert a disznó kicsit kába volt..

és nemsokára őt is ledöfik. amit akar. hogy ne kelljen látnia. Tálakkal felszerelkezett gyerekek ingáztak a még füstölgő disznó és a konyha között. mama! – Elégedett vagyok veled. – Dehogy zavar! Idenézz! – És Gaston beleszúrta a kést a hólyagba. ott ültek már a viháncoló asszonyok a vágódeszkáikkal és a késeikkel. mindenki mondhat. mint egy disznó. ő az a kislány. akiről az előbb meséltem. és akkor ő is ordíthat. Egyébként nem normális. zsebre vágta a füzetét. Szerinte különben is hátravolt még a legrosszabb. Nem a halál látványa zavarta. Ez zavarja Gastont a munkájában. ha akarsz. most már elfogta a kíváncsiság. Oké.. Hölgyeim. akinek épp most vágják el a torkát. Jól tartottad magad. Az emberek elvitték a tetemeket a füstölőbe – a pörkölt disznóbőr szaga. bemutatom Franck barátnőjét. Mert a másik disznó mindent hallott. Camille leguggolt. Remegett. De nem ment valami jól. Amikor a szirénázás elhallgatott. Hívhatják ezt antropomorfizmusnak. mégis nehezen fékezte az érzelmeit. A böllér elkezdte felvágni a disznókat. és nem tett ostoba megjegyzéseket. Rendben.. Camille azt is lerajzolta. és közelebb lépett Gastonhoz. A „mint egy szamár” hülye kifejezés. – A francba. amelyre kifordított sörösdobozokat applikáltak. pontosan tudta. ülj ide közénk! 211 . – Miért. csúszós hólyagféleség. Akit tegnap este újra kellett élesztenünk. És akkor Camille rajzolni kezdett. Vagyis. ő a másik disznó miatt szenvedett. ebből nem élünk meg. hogy egyetlen mozdulatát se szalassza el. Gaston kezére koncentrált. vége volt. hogy ennyire tele van. aki kinőtt már a kamaszkorból. húzódj arrébb egy kicsit. tudjátok. legalább betömhették volna a fülét! – Mivel. – A húgyhólyag. Bemehetsz a melegre. hogy ne hallja a disznó visítását. Camille bement a konyhába. csinálj neki helyet a sparhelt mellett. petrezselyemmel? – kérdezte Franck röhögve. Utána furcsa kefeszerűséggel kapargatták le az égett szőrt: egy deszkával. hogy jobban lásson. Már inni is tudott. – Hová mész? – Az eszközeimért. hogy nem? – Kíváncsi voltam. Gyere. dolgom van. kényeskedésnek. – Gyere ide! – kiabálta Jeannine. mint egy szamár. – Lucienne.Camille. El volt ragadtatva. visszafogta magát. és Camille a pad mögé került. – Az ott micsoda? – Mi? – Az az átlátszó. Franck elemében volt. hiszen tulajdonképpen ilyen az élet. mit kell elszenvednie a haverjának. – Most már ne igyál többet! – Igenis. nem. féltél.

Ha elvágod az ujjad. akkor annyi. Az asztalon a kérges kezeket.. – És mi lesz ebből? Minden oldalról záporoztak a válaszok: – Májashurka! Szalámi! Kolbász! Pástétom! Disznósajt! Camille a szomszédjához hajolt: – És maga mit csinál azzal a fogkefével? – A disznóbelet mosom.. a farka. – És Franck? – Franck készíti a főtt és sült ételeket.. csivitelt. láthatóan megrendült. a fülek. a zakókat. hogy éppen nem most szeret-e bele Franckba. mindenki nevetgélt. és saját torz arcát egy acéllábas görbe tükrében. Bent is. Amikor Jeannine meglátta Franckot a fehér szakácsköpenyében. A háttal álló Franckot. Csak nem fog beleesni a csapdába! – Én is kaphatok valami munkát? – kérdezte az asszonyoktól. Franck a tűzhelyhez menet mögé került. Camille kezet mosott. a lábak. Brrrr. mert megpróbálja megérteni. és újra együtt nevetett a többiekkel.. Á! Végre itt van! Megjött a mi kis szakácsunk! Az asszonyságok elbűvölten kotkodácsoltak. Franck megérkezett. Mindenkinek a maga mestersége. Az asztal alatt a vastag zoknikat.. 212 .. Mindenkinek a maga mestersége! Hol a füzeted? Utána a komaasszonyokhoz fordult: – Mondják csak. A vért.. és megölelgette a vállát. A véreshurkát.. Jeannine kifújta az orrát a konyharuhába. hogy Camille éppen a többi asszonyt méregeti. de teljesen tönkrement a dauerom! – Ugyan már. Elmagyarázták neki. Hú.. A köpenyeket. A kutyákat. A történetnek ezen a pontján Camille kénytelen volt elgondolkodni azon. hogy kell felvágni a húst egészen apró darabokra...A kávé illata összekeveredett a meleg belek szagával. baj lenne. – És mik azok a finomságok? – Hát a feje. Valóságos baromfiudvar. ne mórikáld magad! Mindenki tudja. Azt az egészséges táplálkozás izét nem kell kedd előtt elkezdenie. A tüzet. ugye? Amikor Franck visszajött a pincéből a krumplival és a hagymával. a májashurkát és a finomságokat. az üvegeket. A fenébe! Erre igazán nem számított. gyorsan kivette a kezéből: – Ehhez te ne nyúlj. Megint brrrr. kint is. és estig csak rajzolt. A gyerekeket és az öregeket. és meglátta.. hogy parókát viselsz! Jó kis hangulat: nyaralóklub a tanyán. Lucile. Nem – gyorsan megragadott egy vágódeszkát –. ha Camille lerajzolná magukat? – Dehogy! – Igen ám. hogy kell fognia a kést. csak a dickensi gyerekkora miatt van az egész. a macskákat. azt akvarellel.

hogy mutassák meg neki a tanyát. Álmodott? Vagy aludt? Ki tudja. A farkak és a fülek a kandallóban rotyogtak. hogy Bradley? – Naná! Nyilvánvalóan Bradley volt a banda lelke.. disznóhús főtt és sült mindenütt. és a teste alá csúsztatta a karját. Mélyen aludt. lábak. – dünnyögte Franck. Mivel Camille hátat fordított neki. hogy ilyen jól rajzolsz? – Te is nagyon jól rajzolsz. kocsonyás levest tett az asztalra. Félig levetkőzött.. hogy szorosabban magához ölelhesse. mint a gép. Camille. elhárította a fejéről az örök szüzesség veszélyét. túl részeg vagyok.. majd végül a kis pohár pálinka. Végigvágódott az ágyon. mert ott már hurka volt. nyugi. Camille belemártotta a kenyerét. örökre szüzek maradnak. Először nagyon illatos. És ki akart józanodni. Kis mosoly.. Mindenki nagyon jól rajzol. mindenki örült. Egyikük sem utalt az éjszaka történtekre. Batman-pólós és Chameau-csizmás kölykök szaladgáltak mindenfelé. – Bradley. Huszonketten ültek az asztal körül. de nem mert mélyebbre hatolni.Mindenkinek odaadta az arcképét. amikor Franck hozzásimult. az orrát odadugta a tarkójához. hogy kinek mi kerüljön a tányérjába. – Jaj. 213 . – Hogy csinálod. másfélfogú szomszédja csalafinta tekintetétől kísérve. – Úgy hívnak. és két Batmant rajzolt Bradleynek: egy repülő Batmant.. Este buli volt. – Camille! Aludt? Vagy csak úgy tett? Mindenesetre nem válaszolt. akik nem isznak belőle. Camille komoly képpel bólogatott. Camille morgolódott. mert levegőre vágyott. nem tudok kárt tenni benned. mert még elüt a végén! – Csak meg akartam mutatni neki. álmát a padlóréseken felszűrődő vidám hangzavar kísérte. majd az általános zűrzavart kihasználva felosont a szobába. Néhány centire hátrahúzta a székét. A vacsora után következtek a sütemények – minden asszonyság elhozta a maga remekművét –. nyelvek és a többi ínyencfalat. és azonnal elaludt. – Nagyon szeretek veled lenni. – Nyugi. mindketten a saját helyükön feküdtek.. Azok a virágszálak. és az asztalnál sorsot húztak. és hosszú disznóbeleket lengetve hergelték a kutyákat. utána megkérte a gyerekeket. hogy megmutathassa a hegeit: – Ha mindet egymás mellé raknánk. Franck dolgozott. és találomra nyújtogatta a poharát a kínálgatok felé. kis kisasszonykám. te dinka vagy! Ne indítsd be a traktort. amikor végre felébredtek. nevettek. a csirkéket hajkurászták. A rövid kis hajszálak az orrcimpáját csiklandozták.. Délben.. 18 centi hosszú vágásom lenne. ezt muszáj megkóstolnia. és egy óriáspolippal harcoló Batmant.

Hopsz. Hú. De annyi baj legyen! Camille Franckhoz simult. jól megölelte Franckot. vagy odafelé menet leteszlek az állomáson. és súgott valamit a fülébe. – Oké. nem gondolt semmire. És amikor Franck az első piros lámpánál a földre tette a lábát.. Camille a kandalló felé fordította a székét. Óvatosan learaszoltak a lépcsőn. és csendben felöltöztek. és amikor beléptek a konyhába. és megvársz valahol. mire majdnem leesett a motorról. Ezt az árat kellett fizetnie azért. Amikor az ember fáradt. Camille nem felelt rögtön. és egyedül mész vissza Párizsba. Jeannine nem kérdezett tőlük semmit. A tegnap esti utolsó kupica nem tett túl jót... majd jól becsomagolom. és délután visszajövök érted. Egészen az út végéig elkísérte őket. – Nagyszerű – felelte Camille.. Mert amilyen állapotban vagy.. meggyújtotta. Camille felcsapta a bukósisakok üvegét: – Veled megyek. tehát három megoldás van: vagy itt hagylak. a disznóölő padra. töltött magának még egy csésze kávét. Franck egy perc múlva utána ment. 214 . amíg dumálok vele egy kicsit. összehajtogatták a lepedőket. és miközben a kávéját itta. zavartan és fáradtan visszatették a matracot... sodort egy cigarettát. és a kolbászhúst aprították. akkor leteszlek a pályaudvaron. kivette a dohányt a télikabátja zsebéből. Az élet váratlanul nagyon felgyorsult. A konyhai szagok felkavarták a gyomrát. hogy ne maradjon örökre ártatlan. és kiült az udvarra. Két másik asszony már ott ült az asztal végén. egy szép darab karajt. Felállt. és kieresztett egy hosszú. de. – Biztos? Camille bólintott a sisakkal. De. megnyugtató füstpamacsot. Camille minden korty kávé után lehunyta a szemét. vagy elviszlek. de hogy mit. csak némán átnyújtott nekik egy-egy nagy csésze feketét.Rezzenéstelen arccal. azt Camille nem hallotta. A francba! Jeannine nem hagyta magát. Letette a csészét. egymás után bementek a fürdőszobába. – Leülhetek? Camille arrébb csusszant. – Fáj a fejed? Camille bólintott. és összeszorította a fogát. – Most meg kell látogatnom a nagymamámat. nem bírnád ki az utat motoron. – Te mit gondolsz? – Nem tudom – hazudta Franck. – Nélküled nincs túl nagy kedvem itt maradni.. még jobban fázik.

hogy hozzáérjünk. Ügyetlenül becsukott bőrönd állt a lábánál.13 – Nem. Paulette olyan édes volt a világos szemével és a hegyes kis arcával. Fehér volt. Az üldözött Célestina. Én vagyok. hogy egyáltalán jól teszem-e. Alig léptek be az előcsarnokba. Camille felé fordult: – Itt hagyhatom nálad a cuccaimat? – Mi történt? – Az történt. mi legyen. – Miért nem hajlandó enni? – Mert az a makacs öszvér azt hiszi. Ó... – Evett valamit? – Nem. Hoztam neked egy megle. Egy édes kisegér. – Azt hiszed? – Persze.. de mindent összepakolt. ez is milyen találó mondás. és fuvolázó hangon bejelentette: – Nagymama. a cipőjét. egy égszínkék köpenyes nő valósággal rávetette magát Franckra: – Képzelje. Egészen el vagyok veszve. mintha mi sem történt volna: – Na. – Köszönöm. aki úgy érezte. Tegnap este óta ott ül. hogy magammal viszem.. Az idős hölgy az ágyán ült. nem változtatna semmin. majd lent leülök. megint kezdi! Franck mélyet sóhajtott: – A szobájában van? – Igen. a sálát. hogy veled menjek? – Az nem változtatna semmin.. Le vagyok taglózva. Franck lépett be elsőnek.. Franck úgy tett. sőt még a kis fekete kalapját is. – Nem.. „Megszakad érte a szívem”.. gondolta Camille. megvársz egy kávéházban? 215 . a kabátjával a térdén. legszívesebben megölném magam! – Akarod. mint a fal. de elterelné a figyelmét. Gyerünk. és mereven bámulta az ajtót. Most már minden alkalommal ezt csinálja velem. Felvette a kabátját. és nem engedi. Nem merte befejezni.. hogy az övé tényleg megszakad. – Nem tudom. ha most felmegyek. hogy Paulette az agyamra megy a hülyeségeivel..

nézze csak. de szép ágytakaród van! Csak nem megkaptad végre a csomagot a Redoute-tól? Hát nem siették el! És a harisnya méretét eltaláltam? Nem rontottam el valamit? Meg kell mondani.. nézd. hozd ide a szemüvegemet! 216 . csak hogy ne kelljen ránéznie. Istenem! A nehezén már túlvagyunk! Letette a cuccait a szekrényre.. Paulette megfogta a kezét. – Vedd ki a kekszet az éjjeliszekrényből. Most jövünk a disznóölésről Jeannine-éktól. nyulacskám. aranygombos kardigánra mutatott. maga miatt. Pedig mondtam azoknak ott lent. jó? Ezt itt például nem tudnám megcsinálni. Ó. és mondhatom neked.. melyiknek örülne? Csak ne rizsszem kötést. Camille lassan forgatta az elhasznált lapokat. Felkelt. te – viccelődött..– Na jól van! Még mindig túl sok ruha van rajtad. de nem hallgatnak rám. Camille leült Paulette mellé. – Yvonne.. március. és egy halom régi. 1984. tényleg.. nem? Paulette egy különlegesen ronda. – Egy nagy pulóvernek? – Igen? – De milyen nagynak? – Tudja. – Akkor lapozzon a férfi modellekhez! – Na. – Maga a kis Camille? – kérdezte Paulette csodálatos mosollyal.. csavart mintájú. miközben gyorsan levetkőztette Paulette-et. hogy túl erősen fűtenek. az egyik barátnőm hozta be. valósággal tobzódott a szavakban. mint itt nálad. – Pedig azt nem lehetne mondani.... nem mesélem el az egészet.. Hány fok is van itt benn? Legalább huszonöt.. – Hát. meg minden. – Jöjjön közelebb.... – Franck! – Igen? – Gyorsan főzz nekünk egy teát! Fel kell melegíteni ezt a kislányt! Franck felsóhajtott.. Nagyon hülyén nézhettem ki. amikor az eladónőtől Monsieur Michel Eau de Toilette-et kértem.. én jobban örülnék egy nagy pulóvernek. hogy megismerhetem! – Én is. Be kellett mennie a szemüvegéért. de örülök.. Camille. hogy még a füstölőben sincs olyan meleg. Hát jó. – Franck. – Ó. nem tört el útközben! Feladta Paulette-re a papucsát. Összevissza beszélt. itt is van. erre megmutattam neki a céduládat.. – De hát maga egészen át van fagyva! – A motor. hogy nem fűtenek eléggé. Ja. ez például jó lenne. hogy Mont-Saint-Michel. És jól vagy? Jé. – Majd Camille felé fordult: – Szóval maga az. A derék hölgy nagyon furcsán nézett rám. – Ez itt nagyon bájos. de a végén rájött. olyan garbóféleségnek.. és megkereste a vízforralót. szörnyű rondán írsz. igen. hadd nézzem meg. Maga az. Mondja csak. Remélem. kötésmintákkal teli újságot rakott Camille ölébe. Na. Köszönöm a sálat! – Ja. Köszönöm.

Végül el kell fogadnia. Kimegyek pisilni. némán nézték egymást. Olyan kecses volt ez a kislány. arról a boldogságról. és olyan finom. hagyj is itt minket! Franck elmosolyodott. Camille szépnek látta Paulette-et. mint a többiek. Paulette elmosolyodott. El kell viselnie. Vett már kekszet? – Négyet is! – Nagyszerű! Hosszan. de hol van itt a klotyó? Paulette beült a fotelba. mint egy kisbabával. Camille. az erdei ibolya. Camille-ért.Franck nagyon boldog volt. Paulette arra vágyott. a halálról. Franckért. Hagyd abba a sírdogálást! – Oké. bánj velem úgy. Camille nagyon szerette volna lerajzolni Paulette-et. – Nem. micsoda boldogság. s közben rengeteg dolgot elmondtak egymásnak. csak ne sírdogálj. a fiatalságról. folytasd.. Az arcáról az árokpartok finom virágai jutottak az eszébe. Naná. a távolságról. Nagy béke szállt a szívére. – Franck is mindig oda szokott ülni. – Elment? – kérdezte Franck ijedten. Camille nekitámasztotta a hátát a fűtőtestnek. Itt hagylak titeket. köszönöm! Még ha nem is jössz el többé. hogy Paulette így beszél vele.. hogy tavasz legyen. Paulette ugyanígy érzett. itt vagyok! – felelte Camille. Micsoda boldogság. lányok. lágy. akkor is nyertünk három hónap haladékot azzal a kurva pulóverrel! A gyapjú. hogy magatokra hagylak titeket. Meg tudta volna csókolni az első szembejövő vén trottyost. hogy köztünk maradhasson. a réti boglárka. a virágzó birsalmafa ágait és a jázmin illatát. olyan nyugodt és olyan elegáns még a csavargóruhájában is. Na jó. a próbálgatás. a magányról. Az arca nyílt volt. Nem. Osztogasd a parancsokat. ragyogó. Mindenkiért. A francba. a mindenit! Már nincs egyedül! „Hagyj itt minket!” mondta Paulette. hiszen másra sem vágyom! Csak erre! Köszönöm. és az ágy fölé emelte a karját. akinek nehéz kőműves bakancsot kell viselnie. a nefelejcs. tegyél nevetségessé előtte. mint a japán papír. 217 . Milyen szerencséje van. és az élet zökkenőiről – és mindezt úgy. és csak jóságtól ragyogó szemei látszottak. Becsukta az ajtót. és nagyokat ugrott a folyosón. Hosszú ideig lesz majd miről beszélgetni. Néhány dolgot szemüveg nélkül is jól látott. Inkább egy égből pottyant angyal. a múló időről. hogy közben egy szót sem szóltak. – Jól ül ott földön? – Igen. A bánat ráncai eltűntek a tea gőzében. Könyörgök. El fogja viselni. rendben. Camille nem volt olyan. a színek. hogy együtt van valakivel az ember. Nagyon jó. és megmutathassa neki a kertjét. Beszéltek Franckról. – Jól van. nagymama.

kicsikém. és én. szörnyű volt.. hogy megforduljon.. éppen a lakatot vette le róla. hanem arról. és Camille megmutatta a rajzait. Ez így van. és ne beszélj úgy. hogy megérkeztek. menj csak nyugodtan. és látta. – A kurva életbe! – Ne törődj vele. – Hát ez micsoda? – Egy disznóhólyag. nem összekeverni Batmannel! – Csodálatos lehet ennyire tehetségesnek lenni. Nem fog minden reggel a kertjére gondolni.. utána leteheti. hogy éljen. Franck már a motor mellett térdelt.. Franck tőle szokatlan. Franck soha nem hív fel ilyenkor. gyerekek! Már besötétedett. – Megígérem.. itt a vacsorám. – És ez? – Ezek a forradalom idejéből itt maradt fapapucsok. és nyugodtan elalhatok... hogy menjünk haza? Franck el volt képedve. és bólintott. Most Franckon a sor. ez Spiderman. Köszönöm! – Nem.. – Amikor megérkeztek. Már Franckon a sor. Szidj csak le! Zsörtölődj! Morogj! Gyere vissza hozzánk! – Camille! – Igen? – Kérhetek magától egy szívességet? – Természetesen. Á. hogy Paulette szobájában felejtette a kesztyűjét. ne mondd ezt! Ma fantasztikusan jól volt. A rózsaszín hajú idős hölgy nem volt olyan kegyetlen. abból már tudni fogom. ha csak rám csönget egyszer.. hogy ne izguljak. nem fog. mint egy bunkó! – Oké. A kesztyűm. – Nem. Nem gyötri többé Franckot. ez nem nagy dolog. 218 . Annyira meg volt zavarodva. Várjunk csak! Paulette maga mondta. és kész. Az is elég. és őket lesi. hívjon fel. Camille a folyosón észrevette. hogy Paulette már az ablakban áll. Talán haza kéne indulnotok. Gyerünk. – Nem a rajzairól beszéltem. Mosolyogva hajtotta le a fejét.. abbahagyom. amikor fel akart állni. egyébként miattad. nem emlékszem a nevére. Mindenkinek megvan a maga ideje. hogy a függönybe kapaszkodott. Csak felemelte a kezét... – A. vigyázat. – És ez kisfiú? – Jaj.. Visszarohant. rendben. – Ez szörnyű! – mondta Camille. és félig letépte a karnisról. nem ismert vidámsággal mesélte el a tegnap estéjüket. Paulette! Gyerünk! Ne zsenírozd magad. Megpróbál nem gondolni semmire. ahogy látja a dolgokat.Az ő ideje lejárt. – Ó. – És ez? – Á..

.Integettek a harmadik emeleti ablakban álló apró árnyalaknak. de nem állította le a motort. 219 . és besoroltak az autóúton nyüzsgő hangyabolyba. – Nem.. de Camille éppen ellenkezőleg: nem talált szavakat a gondolataihoz. Franck valahogy könnyűnek érezte magát. Franck megállt a ház kapuja előtt. nem jössz haza? – Nem – jelentette ki a bukósisak. – Akkor jó. Szia.

Évek óta először fordult elő.. Károlyt jól ismerem! I. rémülve. és megdörzsölte a szemét.... kedvesen kérdezd meg tőlem: „Nos. – Ó... so. és a lakás teljes homályba borult. és az öklére támasztotta fejét: – Philibert. köszönöm kérdésed! És te. ezt meg honnan tudod? – Aha! Most jól megleptelek. a másik elkezdi. jól sikerült a kis kiruccanás? – Még annál is jobban! – Megmutatod a füzetedet? – Ha felkelsz.. katasztrófa! – Ki volt ki ellen? – A Valois-k a Habsburgok ellen. Ne ronts el mindent. Húzd ki magad. és egy könyvet szorongatott. tedd el a könyvet.. – És hol van Franck? – Elrepült. sokkal ko. Camille. Camille felsóhajtott. mi? Philibert levette a szemüvegét. Kigurította a kandallót a szalonba és egymás után szívta a cigarettákat Schubert társaságában. jól sikerült a kis kiruccanás? – Nagyon jól. Maradt még leves? – Azt hiszem.. Ferenc V. Károly ellen. ré. – Jól vagy? – Talán beteg vagy? – Halálra vo. nem tudott elaludni. hátat fordított Philibert-nek. hagyd abba. Miksát követte a trónon a Német Birodalomban! – Az ördögbe is.. kimerülten. A fenébe! Amint az egyik megnyugszik... – És tényleg... Takarót borított a vállára. So. voltam ré.. Camille? Jól sikerült a kis kiruccanás?” – Nos. hogy árva? Vagyis hogy az anyja elhagyta? – Valami ilyesmit sejtettem. Ne dadogj. I. szépen kérlek. A Téli utazás. nagyszerű! – Nem. és kötetlenül. 220 .. korábbra vá. hogy kimozdultam otthonról. vártalak titeket. – Várlak a konyhában. Ne csináld ezt velem.14 Valamivel kilenc előtt lehetett.vá. ko. Camille túl fáradt volt.. itt vagy? Camille végre megtalálta Philibert-t: az ágyában ült.. Rákönyökölt a kandallóra.. dobd le ezt az ócska poncsót. – Tudtad. – Tényleg! V.. milyen csatát választottál mára? – A pavi csatát.. vo. – Philou..

Hirtelen sírva fakadt, és újra a kavicsok gonosz ízét érezte a torkában. Papa... Camille, állj! Menj aludni. Ez a romantikus kirándulás, a hideg, a fáradtság, Franck, aki csak játszik az idegeiddel... Hagyd abba most azonnal! Nem számít. Ó, a fenébe! Mi van? Elfelejtettem felhívni Paulette-et. Akkor gyerünk! De már túl késő van! Eggyel több ok, hogy fölhívd! Siess! – Én vagyok. Camille. Fölébresztettem? – Nem, nem... – Elfelejtkeztem magáról... Csend. – Camille! – Igen? – Ugye vigyázni fog magára, kicsikém? – ... – Camille! – Rendben... Másnap ki sem bújt az ágyból, csak amikor munkába kellett indulnia. Amikor felkelt, meglátta a tányért, amit Franck készített oda a konyhaasztalra. „Tegnapi sertéskaraj szilvával és friss tagliatella tésztával. Három perc a mikrohullámúban”. Ráadásul nem volt benne egy helyesírási hiba sem. Camille állva evett, és máris jobban érezte magát. Csendben végezte a munkáját. Kifacsarta a felmosórongyokat, kiürítette a hamutartókat szemeteszsákokat. Gyalog ment haza. Összecsapkodta a tenyerét, hogy felmelegedjen. Hirtelen felkapta a fejét. Gondolkodott. És minél többet gondolt a dologra, annál gyorsabban gyalogolt. Most már majdnem futott. Hajnali kettő volt, amikor megrázta Philibert-t. – Beszélnem kell veled! és bekötözte a

221

15

– Most?

– Igen... – De há.. há.. hány óra van? – Kit érdekel! Figyelj! – Add ide a szemüvegem, kérlek! – Nincs szükséged szemüvegre, tök sötét van! – Camille... Kérlek! – Ó, köszönöm. Ha a kezemben van a lornyonom, máris jobban hallok. Tehát, katona? Mit jelentsen ez a lesből indított támadás? Camille mély lélegzetet vett, és mindent rázúdított. Meglehetősen hosszan beszélt. – Jelentés befejezve, tábornok. Philibert-nek elakadt a szava. – Nem szólsz semmit? – Ez aztán lendületes támadás! – Nem akarod? – Várj, hadd gondolkozzam kicsit. – Egy kávét? – Jó ötlet. Főzz magadnak egy kávét, amíg összeszedem a gondolataimat. – És neked? Philibert megadása jeléül behunyta a szemét. – Na? – Én... megmondom őszintén, nem gondolom, hogy jó ötlet lenne... – Nem? – Camille összeharapta a száját. – Nem. – És miért nem? – Mert túl nagy a felelősség. – Találj ki valami mást. Nem akarom ezt a választ hallani. Ez nem ér semmit. Elegem van már azokból, akik nem kérnek a felelősségből. Elegem van. Te sem aggódtál a felelősség miatt, amikor feljöttél hozzám, és én már három napja nem ettem semmit. – De igen, képzeld el, aggódtam. – Na és? Megbántad? – Nem. De ne hasonlítsd össze a két dolgot. Ez egészen más helyzet! – Nem, ez ugyanaz a helyzet! Csend. – Tudod jól, hogy ez nem az én lakásom. Itt egyik napról a másikra élünk. Már holnap reggel kaphatok egy ajánlott levelet, amelyben felszólítanak, hogy egy héten belül hagyjam el a lakást. – Ugyan. Te is jól tudod, hogy mennek ezek az örökösödési történetek! Előfordulhat, hogy még tíz év múlva is itt leszel!

222

– Tíz évig, vagy csak egy hónapig. Ki tudja. Amikor nagy a tét, még a legnagyobb pereskedők is ki tudnak egyezni egymással. – Philou... – Ne nézz rám ilyen szemekkel. Túl sokat kérsz... – Nem, nem kérek tőled semmit. Csak azt kérem, hogy bízz meg bennem. – Camille... – Erről soha nem beszéltem neked, de... Ameddig veled nem találkoztam, igazán szar életem volt. Természetesen, ha Franck gyerekkorához hasonlítjuk, talán nem olyan nagy dolog, de valahogy az az érzésem, hogy felér vele. Sőt, hogy talán még pusztítóbb volt, mint az övé. Csöppenként pusztított, mint egy infúziós készülék. És azután... nem tudom, hogyan csináltam, valószínűleg úgy viselkedtem, mint egy hülye, de... – De? – De az út folyamán mindenkit sikerült elveszítenem, és... – És? – És amikor a múltkor azt mondtam, hogy rajtad kívül nincs senkim, azt nem csak úgy mondtam... Ó, és a francba! Képzeld, tegnap volt a születésnapom, és az egyetlen ember, aki megajándékozott, az sajnos az anyám volt. És tudod mit kaptam tőle születésnapomra? Egy fogyókúrás könyvet. Vicces, mi? Most mondd: lehetett volna ennél szellemesebb? Nagyon sajnálom, hogy megint téged nyaggatlak, de még egyszer segíts nekem, Philibert! Csak még egyszer... Utána nem kérek tőled semmit, ígérem! – Tegnap volt a születésnapod? – Philibert egészen odavolt. – Miért nem mondtad? – Leszarom a születésnapomat! Csak azért mondtam, hogy könnyet csaljak a szemedbe, de egyáltalán nem számít! – De igenis, számít! Nagyon szerettelek volna megajándékozni! – Akkor rajta! Ajándékozz meg most! – És ha beleegyezem, hagysz aludni? – Igen. – Na jól van, akkor rendben. Persze nem sikerült elaludnia.

223

16

Másnap reggel hét órakor Camille átállt a háborús viszonyokra. Lement a pékhez, és friss péksüteményt hozott kedvenc tisztjének. Amikor a tiszt belépett a konyhába, a mosogató mellett találta Camille-t. – Hú – Philibert megrázkódott –, máris megkezdődtek a hadműveletek? – Ágyba akartam vinni neked a reggelit, de nem mertem... – Jól tetted. Egyedül én tudom tökéletesen elkészíteni a reggeli csokoládémat. – Jaj, Camille, ülj már le, kitörik a nyakam. – Nem, mert ha leülök, újabb komoly dolgot fogok bejelenteni neked! – Ó, balsors! Akkor maradj inkább állva! Camille leült Philibert-rel szembe, a kezét az asztalra tette, és egyenesen a szemébe nézett: – Újra dolgozni fogok. – Hogy mondod? – Az előbb, amikor lementem, feladtam a felmondólevelemet. Csend. – Philibert! – Igen? – Beszélj! Mondj már valamit! Philibert letette a csészét, és megtörölte a bajuszát. – Nem. Most nem tudok. Ebben a helyzetben teljesen egyedül vagy, szépségem! – Szeretnék átköltözni a belső szobába. – De Camille! Az egy szörnyű tohuvabohu! – Egymilliárdnyi döglött léggyel, tudom! De mégiscsak az a legvilágosabb szoba. Sarokszoba, és az egyik ablaka keletre, a másik délre nyílik. – És a kupleráj? – Majd elintézem. Philibert felsóhajtott: – Amit egy nő akar... – Majd meglátod, hogy büszke leszel rám. – Hát arra számítok is! És én? – Mi van veled? – Én is kérhetek tőled valamit? – Naná! Philibert elvörösödött: – Ké...ké...képzeld el, ho... ho...hogy a...a...ajándékot akarsz a... a... adni egy ifjú hö...hö...hölgynek, akit ne... ne... nem i...i...ismersz, mit tennél? Camille huncutul felnézett rá: – Hogy mondod?

224

– Ne a... a... add a hü... hü... hülyét, na...na...nagyon is jól ha... ha... hallottad. – Nem is tudom, milyen alkalomra? – Nem valami speciális a...a...alkalomra... – Mikor akarod neki odaadni? – Szombaton. – Adj neki Guerlaint. – Mi... micsodát? – Parfümöt... – So... so...soha nem tudnám kiválasztani... – Akarod, hogy elmenjek veled? – Ha me...me...megtennéd... – Nem gond! Majd érted megyek az ebédidődben. – Kö...Köszönöm! – De Ca...Camille! – Igen? – Cs... csak egy jó barát, vi...vi...világos? Camille nevetve felállt. – Természetesen! Majd a falra kiakasztott naptárhoz hajolt: – Jé, nézd csak! Szombaton éppen Valentin-nap lesz! Te tudtad? Philibert gyorsan belebújt a csészéjébe. – Na, itt hagylak, és munkához látok. Majd érted megyek a múzeumba délelőtt. Philibert még nem bukkant a felszínre, a csokoládéjával bugyborékolt, amikor Camille felragadta az Ajaxot, egy nyaláb felmosórongyot, és kiszáguldott a konyhából. Amikor Franck kora délután hazajött aludni, a lakás üres volt, de furcsa tárgyak hevertek mindenütt. – Mi ez a kupleráj már megint? Öt felé került elő újra. Camille éppen egy állólámpával hadakozott. – Mi folyik itt? – Elköltözöm. Franck elsápadt: – Hová mész? – Ide. Camille a szobára mutatott, ahol hegyekben álltak a törött bútorok, és a tapétát döglött legyek százai borították, majd széttárta a karját: – Bemutatom neked az új műtermemet. – Na ne... – De igen... – És a munkád? – Meglátjuk... – És Philou... – Ó... Philou... – Mi van vele?

225

– Ő éppen mással van elfoglalva... – Micsoda? – Nem, semmi. – Akarod, hogy segítsek? – Még szép! Egy fiúval minden könnyebben ment. Franck egy órán belül minden vacakot áthurcolt a szomszéd szobába, ami az „ablakkeret kijavíthatatlan torzulása” miatt örök sötétségre ítéltetett. Camille kihasznált egy nyugodt pillanatot – Franck éppen egy újabb sört bontott fel, elégedetten taglalva az elvégzett munka nagyságát –, és ellőtte az utolsó patronját. – Jövő hétfőn ebédidőben szeretném megünnepelni a születésnapomat Philibert-rel és veled. – Hú... Nem lehetne inkább este? – Miért? – De hát tudod jól... Hétfőn vagyok szolgálatban a nagyinál... – Ja, igen, bocs, rosszul fejeztem ki magam: jövő hétfőn, ebédidőben, szeretném megünnepelni a születésnapomat Philibert-rel, veled és Paulette-tel. – Ott? Az elfekvőben? – Még mit nem! Csak találsz nekünk valami helyes kis fogadót a környéken! – És hogy megyünk oda? – Azt gondoltam, hogy bérelhetnénk egy autót. Franck kiitta a sörét, csak utána válaszolt. – Ez nagyon szép – letette a dobozt –, csak az a gond, hogy utána mindig kiborul majd, ha egyedül megyek hozzá. – Hát... van rá esély... – De nem kell úgy érezned, hogy köteles vagy ezt megtenni érte, oké? – Nem, nem érte teszem, hanem magamért. – Oké. Ami az autót illeti, azt elintézem. Van egy haverom, boldog lesz, ha egy napra elcserélheti az autóját a motoromra. Hú, de undorítóak ezek a legyek! – Nem akartam porszívózni, amíg aludtál. – És mondd csak, te jól vagy? – Jól. Láttad a Ralph Laurenedet? – Nem. – Jaj, de drága a gizs gugya, nagyon boldog vele a gizs drágám... – Hány éves is leszel? – Huszonhét. – És hol voltál idáig? – Hogy érted? – Hol voltál, mielőtt idejöttél? – Hát fent, a hetediken! – És azelőtt? – Most nincs időm rá... Ha egyszer itt töltöd az éjszakát, elmesélem. – Ugyan, mindig ezt mondod, aztán... – Igen, de, most már jobban érzem magam a bőrömben. Nemsokára elmesélem neked Camille Fauque épületes életét. – Mit jelent az, hogy épületes?

226

– Mint a Pisai ferde torony? – Pontosan! – A fenébe is. de nem is tudom. éppen ellenkezőleg! Csodálatos! – Nem... példaszerű. De láttam. Ja tényleg. – Azt jelenti. – Nincs mit. hogy olyan. baromi fárasztó egy értelmiségivel élni! – Dehogyis. Állati jókat főzöl nekem. Azt jelenti. ami mindjárt összedől. – És te jól vagy? – Fáradtan.. mindjárt megeszem. – Igen? – Csak hogy értsd: mint egy épület. 227 .. Na. – Hát akkor aludj! – Pedig alszom. megyek vissza dolgozni. Mit ettél ma ebédre? – Egy szendvicset Philou-val. csak ironikusan.. Mindig attól félek. hogy tettél valamit a sütőbe. mint egy épület? – Nem. megyek..– Jó kérdés. hogy valami nyelvtani hibát csinálok. hogy példás. Valahogy nincs erőm. köszönöm. Na. fárasztó.

– Tiszteletem! Philibert meghajolt. nagymama? – Istenem olyan régen történt. Egy csomó mindenre megtanított. – Tessék. – De ne túl későn. Nézze csak. hanem éhes. – Egy kis aperitifet? – Pezsgőt! – rendelkezett Philibert.. Fél hat előtt haza kell érnie. Franck fújt egyet. Persze ugratott is – Nézzenek 228 . féltem Renétől. hogy a finom loire-i borok. elragadó ez a. bemutatom neked Philibert-t. csak ne olyan idegesen! – Nem ideges vagyok. és kezet csókolt Paulette-nek. Hú... Hány órakor vigyem haza? – Majd mi hazavisszük. Philibert ezer figyelmességgel halmozta el az asztalszomszédját. – Elég.. különben. Hány éves is voltam. kis Franckom.17 oda. Szerencse. végre. rendben. Yvonne. – Gyerünk.. igen – felelte Paulette.. – Jó napot! – És Philibert. amíg a főétel megérkezik. – Itt van már? – Még nem.. hoztam egy kis pástétomot.. és most meg majdnem minden nap idetolod a képed! – Jó napot. Egy kicsit mindenki feszengett.. jól emlékszem. nagymama... de tele van otthon a ház. Akkoriban.. – Nézd csak. a fehér borban főtt csuka és a kecskesajt hamarosan megoldották a nyelveket... Tizenöt évig nem láttunk. itt vannak! Szia. De jól van.. – Hé. Na. talán tizennégy? – Az volt az első inasévem. jó napot. – Amíg ideér. Camille pedig jókat nevetett Franck történetein: – Akkoriban. Köszönöm. Odette! Cuppanós puszik. leülünk a pultnál. nagyi. Kicsit elbátortalanította ez a nagy felhajtás. Yvonne! Iszik velünk egyet? – Jó napot. – Igen. Odette! Szó sem lehet menüről! Majd a séf kitalál nekünk valamit.. majd a szomszédnője felé fordulva: – Szereti a pezsgőt.. – El vagyok bűvölve.. üljünk le. Tizenhárom.. majd később előadod a szálemalejkumodat. hé. Nem tudtam elengedni magam... hölgyem? – Igen. Viszontlátásra. rendben? Mert a múltkor is jól lebaltáztak. elég.. bemutatom a barátaimat: Camille. Még mit nem.

Mást sem tudnak. jól van! Még sokra viszed!” Ó. és azt mondta: „Ezt úgy hívják. A mai srácok már nem hagyják az ilyesmit! – Ne is beszélj nekem a mai srácokról! Semmit nem lehet nekik mondani. – Tudod.. – Ha nem tetszik. Már nem is tudom. hanem kikeverni a színeket! – Jaj. Az összehajtott állvány szállítását beépített fogó teszi lehetővé. állandóan megsértődnek.” „A kicsi micsoda. és egy nagy csomaggal került elő: – Ezt kettőnktől kapod. Ülve végzett munkához készült.. Philibert felolvasta a használati utasítást. mint amikor ti felgyújtottátok a kukát. – Csak vizet lehet beletenni? – nyugtalankodott Franck. de ezek az igazi konyhai szakkifejezések. amelyek nagy stabilitást biztosítanak a terméknek. Maximum 68x52 cm méretű papírt lehet a munkalapra helyezni. milyen mafla voltam még akkor! Milyen könnyen át lehetett vágni! De nem tréfálkoztunk mi állandóan. közben drámaian remegtette a hangját: Összehajtható és lehajtható. Ez az igazi konyhai zsargon. – Ó. főnök!” „Jól van.” „Hát a másik?” „Ez. És ez még nem minden. Tehát? Megjegyezted?” „Igen. azt el is felejtettem! – Na de én nem felejtettem ám el. Még jobban. Mert persze ott vannak a tankönyvek. 229 . tényleg nagyon hülye vagyok! – Te. – Hát az biztos. kétszintes... bólogatott.. aki köztük ült. ez nagyon szép! Egy festőállvány volt. Jól jegyezd meg. és leült az ablak elé.. mit mutatott. ezt meg úgy. Philibert eltűnt. ha majd a tanár megkérdezi. Lestafier?” „A kis macska. levette a tetejét. Én egy chippendale fiút akartam bérelni neked. én nem vagyok érte felelős. de ő nem ment bele. igaz.” „Akkor hogy hívják ezt?” „Ez a nagy macska.. nézzük csak. – Ja tényleg.. hogy kis macska... fiam. Erről ismerszik meg a jó kukta. főnök.ne. kisfiam! A fények kialudtak. valami fakanálféleséget. hogy most rögtön kipróbáljam? – Gyerünk. A fogó alá egy kis vizesüveget helyezhetünk. mára már megnyugodott. Paulette elnevette magát: – De nem inni.eleget. Négy visszahajlítható lába van – ez igen derék – bükkfából... a kicsi. csak megsértődni.Tetszik? – kérdezte Philibert. azt hiszem. de az ő ötlete volt – pontosította Franck. rajta. A duplán fogazott hajtótengelynek köszönhetően a munkalap lehajtható. főnök. – Igaz. Már nagyon unom. – Csodálatos! – Ne. és az egész terem megtapsolta. te lüke.. hogy nagy macska. Odette? Jutott nekem bőven a seggberúgásból is. Van itt még valami. köszönöm.nem szerettél volna inkább egy meztelen fiút? – Van még annyi időnk. Becsukva a fiókok rögzítését teszik lehetővé. Camille. Odette. nagy munkafelülettel és két eszköztartó fiókkal rendelkező állvány. stabil. úgyis megvárjuk Renét! Camille elővette a táskából aprócska akvarelles dobozát. Camille elfújta a gyertyákat..

elérkezett az esti szürkület ideje. 230 . a magáé. Odette egészen odavolt: – De hát hogy csinálja? Csak nyolc szín van abban a kis vacakban! – Csalok. Camille pedig megigazgatta a gallérját. és néhány kupica konyak mellett kitárgyalták a vadászzsákmányt. mielőtt beindította az autót. szenvedélyes érdeklődéssel hallgatta. és nagyot fújt. A nád sápadt sárgáját és az ég kékjét. hogy a főnővér leharapja a fejemet! Éppen akkor ült vissza a kocsiba. Mindenki hallgatott. lustán elterülő homokpadjaival. Megkerülték a várost. – Állj! – Megint ottfelejtettél valamit? – Azt mondtam. gyerünk – dohogta Franck –. rendületlen Loire-t. – De igen! Ragaszkodom hozzá! Amikor Camille visszaült a többiekhez. ezüstösen ragyogó téli eget. akkor én állom az ebédjüket! – Jaj. Camille az ajándékával szórakozott. Paulette pedig a háborús élményeiről mesélt Philibert-nek. Hasonló színek és hasonló lyukak. Szép darab.. fáradt felhők között komédiázó. Paulette megsimogatta az arcát. mindjárt lenyakaznak. raktárak és bútoráruházak. A lassú. széles. nézd! – Hé.. ne. gyere ide. amikor a kis árnyalak a harmadikon félrehúzta a függönyt. és unalmas kereskedelmi negyedeken hajtottak át: szupermarketek. de csitt! Tessék. nyugodt. Vadászok érkeztek. állj meg. Még a parkolóban voltak. amikor Camille megveregette a vállát. A nagy. Philibert kiszállt. és Paulette beült az anyósülésre. vízből kiálló póznáival és korhadt bárkáival. – Ó.A Loire-t festette. Franck elfintorodott. A táj minden kilométerrel egyre rondább lett. 29 eurós szállodák (kábeltévével). Lassan bealkonyodott. kinyitotta Paulette-nek az ajtót. köszönöm! Köszönöm! Marcel. Nem akarom. Végül Franck leparkolt a nyugdíjasotthon előtt. – Gyerünk. Franck bekísérte őket a konyhába a séffel. aki hosszú lábait kinyújtva. Paulette kis csomagot csúsztatott oda neki az asztal alatt: a sálhoz illő sapka volt.

És? – Mennyibe kerül ez nektek? – Micsoda? – Hát ez az izé. Ez az otthon. akkor nem kell vasárnap dolgoznod. – És ki foglalkozik majd vele? – Én. – Kérek tőled kétezer frankot zsebpénznek. 231 ..18 Franck visszafordult... Felmondtam. a többit megtarthatod. az önkormányzat meg még mit tudom én. – Magunkkal visszük Párizsba – Philibert elmosolyodott. mert ott leszek mellette! – De. mo. – Igen. nem. a lakásba. mi folyik itt? Mit hablatyoltok? Philibert meggyújtotta a belső világítást: – Franck. – Hozzánk. Camille nekem is ilyen bamba a képem. amikor dadogok? – Nem – nyugtatta meg Camille –. Mindent előkészítettünk. – De. – Hát majd én odaadom neki! Csak nem olyan nehéz megszámolni a gyógyszereket! – És ha elesik? – De nem fog elesni... – És mikor? – Most. és besegíthetsz nekem. Franck a kormányra hajtotta a fejét... te egyáltalán nem vágsz ilyen hülye pofát. miről beszélsz? – Philou! – Nem. – Az orvosságai meg a többi. mi... De elmondtam az előbb a feltételeimet. – Magatokkal. – Várjunk csak.. ha akarod. ez a te ötleted volt. barátom! – Hé.... és hol fog aludni? – Átengedem neki a szobám. de hová? – Franck nem értette. – Mo.. – Megálltam. – És ki fizeti? – Hát benne van a nagyapám nyugdíja. kicsikém! – Igen. most? – Mondd csak. – És a melód? – Már nincs melóm.. – Miért kérdezed? – Mennyibe? – Olyan tízezerbe... de a te lakásod. hétezer százhúsz frank. – Ha Paulette akarja – szólt közbe Camille. izé.. izé.

. – Ha kártérítést kell fizetni. – Láttunk már ilyet. Franck pedig végig azt hajtogatta: „ez hülyeség. – De egy öreg elég nehéz. – Ki ez a lány? – Parancsolsz? – Ki ez a lány. – De nem lehet csak úgy elrabolni! – Nem? – Hát nem.. ha magunkkal visszük. Philou. hogy az életed sokkal egyszerűbb lesz.. most már inkább jót. – Azt hiszed? Hány kiló lehet az aprócska nagyanyád? Ötven kiló? Talán annyi sem. Camille kiszállt az autóból. mint az Eiffeltorony! Franck felsóhajtott. majd kifizetjük. – Nem. hogy hülyeség. Rengeteg dolgot fogunk mutatni neki.. te mit gondolsz róla? – Az elején inkább rosszat. és befutott az épületbe. egy hatalmas hülyeség... Amikor leparkoltak Paulette ablaka alatt. Azt gondolom. – Philou! – Mmmm. ő még mindig az ablakban állt.” Philibert mosolygott. akit találtál nekünk? Talán földönkívüli? Philibert elmosolyodott: – Egy tündér. 232 . – Ez hülyeség! – jegyezte meg.. nagy hülyeség. jó? – Rajta! – Camille.. szeretni fogja Párizst? – Nem Párizsba visszük. miután visszaült. hadonásztak. és mind sokkal szebb lesz. a nagyobbik alak odalépett hozzá. – Járok egyet. igaz. Franck kiszállt. Philou? – De nem ám! Tisztán látjuk a dolgokat! – És nem féltek az egésztől? – Nem. és most hogy csináljuk? – Majd én elintézem – mondta Camille. bólogattak. a kisebbik megvonta a vállát. mondom.– És te. sodorsz egy cigarettát? – Tessék. – Rendben. Az árnyalakok most helyet cseréltek. hanem hozzánk! – Majd megmutatjuk neki az Eiffel-tornyot. Az autóból Philibert és Franck végig követhették az árnyjátékot: a kis árnyalak megfordult. igaz? – Hát erről van szó! – És mit gondoltok. – Mi sem mondtunk mást soha.

Minden rendben. Franck kifújta az orrát.. elhiszed? – Remegett.. ebben a büdös Clióban. és. az édes. hogy nem csináltak-e mégis óriási hülyeséget. és teli torokból harsogta: Brazil vagyok. gazdagabb vagyok. Azután. Camille kinyitotta az ablakot. – Hónapok óta nem tudtam a tükörbe nézni. miközben Philibert felszedte a bőröndöt. itt és most. és Franck Camille-ra mosolygott a visszapillantóból. óvatosan előre gurult az autóval. van olajam. ártatlan Paulette elűzte a felhőket.– Igen. Nyugodj meg most már. megint itt vagyok! Camille megfogta Paulette kezét. szabadon. hirtelen. Egy tündér. elhiszed? Ugye.. Igazad van. maradjon csak. mint valaha. Majd jól agyonkényeztetjük. Nevetett. fiatalember! Magának sokkal hosszabbak a lábai. amit ott loptam én! – harsogták együtt teli tüdőből. nem. a kurva életbe? Végre kialudt a lámpa. – És mondjátok csak. Ugye. felkapta a fejét: – A francba. 233 ... elvisztek operettbe is? Philibert hátrafordult. Philoukám! – Nagy könnycseppek csorogtak végig az arcán. – Minden rendben van. ennek az a mániája. Mi négyen. és egy nagy bőröndöt egyensúlyozott az ablakpárkányon. – De mi a fenét csinálnak. Most jöttem Rióból. – A kurva életbe.. Mindegyikük azon merengett.. Igen. izé. együtt – mindent bele! Mindent. mert a tündéreknek van nemük. kiugrott. Párizs. Néhány kilométeren át halálos csönd uralkodott a kocsiban. Franck. ez az.. – Nem. Sírt.. Philibert odanyújtotta a zsebkendőjét.. és a lányok felé iramodott. aki már majdnem lerágta a fél öklét. Párizs. hogy mindent kihajigál az ablakon.

NEGYEDIK RÉSZ 234 .

sőt nem is lesz az soha. a másik nap rájövünk. De annyi baj legyen. a megjegyzéseit (nem voltak megjegyzései). hogy most az egyszer vigyáznak az ütésekre. hogy élete talán legszebb néhány napját megélje. a sors – a nagy tréfamester – következő csapásáig langyos szél fújt megfáradt arcukba. elég lemenni néhány lépcsőfokot. hogy megtaláljuk a kapcsolót. amikor kicsit meghatottan. szarban lettek volna. Ez lehetetlen. Még ha megfogadták is. ami igaz: nem voltak valami nagy játékosok! Még ha odafigyeltek. egy törékeny angyaltól. Márpedig ez a négy ember éppen arra készült. és máris világosabban látunk. és lestek a reakcióit. Sentimental healing– ahogy Marvin mondaná. mint a játszma feladása. Ha hetes pókert játszanak. Egy kis mesterkedés és nevetségesen kicsi nyereség még mindig többet ér. Simogatás. Attól a bizonyos pillanattól kezdve. csodabalzsam. akkor sem várhatnánk el egy fegyvertelen vendée-i nemestől. fegyverszünet. de a négyes pókerben jól elboldogultak.. értelmetlen fájdalom és sebhely borítja őket kívül-belül ahhoz. nyilván nem az ász-pókert alakítják.. akkor sem. kicsit nyugtalanul megmutatták Paulette-nek az új lakását. Túl sok fájó duzzanat. de mégis: póker! Pedig igaz. Ráadásul a bizonyosságaink nem maradnak mindig örök bizonyosságok. A történet még nem haladt annyira előre. egy módfölött büszke legénytől és egy kék foltokkal borított nagymamától. hogy blöfföljenek. A Törött Karúak családjában ezentúl ott találjuk a nagymamát is. 235 . hogy mindezt igazolhassa.. Oké..1 Ez csak feltételezés. és bár a törzs még nem teljes. mostantól nemigen hagyják magukat legyőzni. hogy az ász-pókert elérjék. Az egyik nap meg akarunk halni.

– És nem is ez az egyetlen oka. ne duzzogj már! – Nem duzzogok. izé. És azt hiszem. Mamadou megragadta a karját... mert ahhoz van kedvem. túl büdös volt. világos? – Tényleg? Akkor mi az igazi neved? – Nem mondom meg. és nem akarom ott hagyni esténként.. – Na. szóval. Mam. El kellett mennie a cég központjába. mint ebben. – Hé. mint Asterix és Obeliszk.. semmi. És nem is azért. Olyanok voltak. amiben. és nem engedte felállni.2 Camille nem maradt a munkahelyén a felmondási ideje végéig: Josy B. Több mint egy évig dolgozott. Mert ha nem. És nem is a meló miatt.. – Jaj. amíg Mamadou hajlandó volt arrébb csusszanni a padon. Mi van velem? Fejezd be már a mondatot. Mérlegelte a maradás mellett és ellen szóló érveket. megtiltom. visszaadta. Camille átment egy másik szobába.. Camille a századik „Jaj. én indulok.. amikor haragszanak egymásra.. ha azt csinálnám. te. az mi? Camille odaadta neki a füzetét.. te után” megdühödött: – Jaj. hogy boldogabb lennék.. Mamadou megnézte. – Maradj még. Jaj. mert nekem más mesterségem van. – És az mi? – Tessék? – Hát a másik mesterséged. hogy még egyszer Mamadou-nak hívj! Engem nem Mamadounak hívnak. akkor megint taxit kell hívnom. de amiben jobb vagyok. hogy azért megyek el. jól van. de Camille utána ment a kihalt metróperonra. Mamadou haragudott rá: – Jaj. És mivel. és hogy felvehesse a. és addig erőszakoskodott. mire Mamadou kis híján letaszította őt a padról. És nem a pénz miatt. hogy még egyszer így szólíts.. ha jól tudom. Még csak nulla óra harmincnégy van. neked megmondom az igazat: nem Josy miatt megyek el. Camille megbökte Mamadou kövér oldalát. legalábbis azt hiszem. és morcosan kijelentette: 236 . Mamadou az ellenkező irányban lakott. hogy hamarabb eljöhessen. hogy.. már nem vagy a kolleganőm. Hogy is mondták? A teljes bérét. a fenébe is! Mi van velem? Mamadou szomorúan ingatta a fejét: – Jaj. én. Most egy öreg hölgyre vigyázok. kedvesem.. te. Nincs válasz... és megtiltom.. hogy elesik. Mamadou. te.. Utálom ezt a nevet! A melóban a csajok így szólítanak... Nincs válasz... és úgy döntött. Az az igazság.... – Idefigyelj. Többször is belevágtak.. Nem vagyok benne biztos. – ismételgette az utolsó nap. fütyül rájuk. te. érted? Félek. Egy olyan mesterség. és a seprűvel csapkodta Camille lábát. és soha nem ment szabadságra. de egyáltalán nem ez a nevem. te.

A modelleket mindig megfizetik. amióta ismerjük egymást. Oké. Mamadou lustán visszaintett neki. amit meséltél nekem. hogy gyere el hozzám néhány ülésre. Szeretett beszélgetni vele. – Hogyhogy ülésre? – Hát hogy legyél a modellem.. hogy várja Mamadou hívását.. És elfordult.. – Boulinak. Zajosan kifújta az orrát.. De mennyire! Rajta kívül még soha senki nem hallgatta meg az életben. akkor minden rajta lesz. És az unokatestvéredet. szép. – Én? – Te! – Most hülyéskedsz. tudod. most elmegyek. – Hát mi szép van ebben? – A fekete üvegben tükröződő képére mutatott. – Hé. Arra vágyom. és gyere el hozzám. aki felakasztotta magát. hogy először megláttalak.. nem? – Igen. Camille átrohant a másik oldalra. Mamadou hallgatott... Nem. És az összes többit. – Neked szép vagyok? – Igen... Akkor látni lehet majd az édesapádat és az édesanyádat. hogy sikerül úgy megcsinálnom. Megfizetem az idődet. Én nagyon örülök. – De nem biztos. És a gyerekeidet. Ez is egy szakma.. az még elmegy! De.. közben a kezével tárcsázást utánzott.. – Tényleg? Figyelj. hogy is hívták? – Kicsodát? – A kiskecskédet. de. Rendben van. jelezve. Vegyél ki egy-két napot a Toucleannél. – Akkor látni lehet majd Boulit is.. kis szöcském. – Hol látsz itt szépet? – Ha sikerül megcsinálnom a portrédat. mint az öcsém! Egy rakás furcsaságot mondasz! Csend. kiskecském. hogy Leopold biztos sikert és sok vevőt idézzen meg neked? – Nem. vagy mi? – Azóta. 237 . – Szeretnéd. Ez az ülés sokáig tart. Felejts el. hogy megismertelek. tudod? Na jó. felejts el! Egyébként már el is felejtettél. – Na állj le. Minden. És. mehetsz.– Tessék. elfogadom.. te tisztára úgy beszélsz. ha nem lehet látni az én kis Boulimat a fejem fölött.. – Akkor nem tudok.. – Még egy szívességet szeretnék kérni tőled. Mama. nem csókoljuk meg egymást? Mamadou szorosan a kebléhez préselte Camille-t. És a tengert. Camille! De hát én még csak szép sem vagyok! – Nekem igen. ha igazán sikerül. Azt akarom. hogy megcsinálhassam a portrédat. – Megvan neked a telefonszámom.. amikor még Neuillyben dolgoztunk..

. – Vagy a szalonban. Nézze meg. a házamban. És tudja. És hozzá tett még ezernyi kemény részletet. ahol komolyan kell beszélnünk. rendben? – Igen. – Ez a konyha. üljön le erre a székre. – Nem gond! Úgy is van már egy motoros a családban.. valósággal letámadta Paulette-et: – Vagyis nem fogok hazamenni? – Nem. hogy honnan hozták ide. hogy maga bele tudjon kapaszkodni. Arra felénk soha nem láttam ilyesmit.. és elég keményen beszélt.. kijelentette. mit fog csinálni holnap a maga unokája a barátaival? – Nem.. félt. hogy eltéved a lakásban..... egyáltalán nem kell a szobájában maradnia egész nap! – Na.. – Ez itt a fürdőszoba. de hát tudod jól. Mit szeretnél. Franck épp most szerel korlátokat a falra. ugye? Ha ez nem elég. ez az.. mi? És jó hideg is. – És hol van az a haza? – kérdezte Franck idegesen. Gyakran összekeverte a dolgokat. milyen szép ez. kicsikém? Camille erre köntörfalazás nélkül belevágott... Látja.. kislányom... és főleg félt. az jó lenne. Camille Philibert-re nézett.. – Paulette! – Á.. Ezért pofoztam helyre tegnap a zsúrkocsit... és mit kell még változtatniuk az életükön. és megint és újra bemutatta a lakást. félt.. akkor lemegyünk a patikába. hogy elesik (az otthonban felejtették a járókeretét). Na és ez az a hely.. Hogy tudjon enni a szobájában is. – Jöjjön velem. Emlékeztette. – Ó. Jó nagy. hogy ez hülyeség! Ráadásul kezd meggárgyulni.. és bérelünk egy másik kerekes járókeretet. és Philibert elfordította a fejét. Nagyon hosszú.. hogy vele lehessenek. hogy nagyon élvezi a nyaralást. – Ja. 238 . – Nagyon szép. Útközben belebotlottak néhány ócskaságba: – És itt van a Mellékhelyiség. és ez a folyosó. de bele tud kapaszkodni a falburkolatba is. Nézze csak.. De most jóval lassabban. mit változtattak eddig. hogy zavarja a többieket. – Oké. te vagy az. – tette hozzá Philibert –. miért van velük..3 Az első nap Paulette ki sem jött a szobájából. mikor szándékoznak hazavinni őt.. Paulette! Tessék.. Hogy is hívnak? – Camille-nak.. – Ejnye. otthon. Paulette. Franck nagyot sóhajtva ment ki a szobából: – Ugye mondtam. hogy megbánja hirtelen elhatározását. – Micsoda hülyeség – dünnyögte Franck. Félt.. majd azt is megkérdezte. Camille megfogta a kezét.

néhány örökkévalóságnak tűnő másodpercig a kardigánja sarkát gyűrögette. sommásan.. és nyugtalanul megkérdezte: – És gondoltatok a hokedlire is? – A micsodára? – Mert tudjátok. egy ennél melegebb hálóköntöst. és cserébe csak annyit kellett tenniük. amit akar. Persze ez így. hogy nevetségesek-e: először az életükben érezhették úgy. és. Jobb család volt ez. de ha nem akar maradni. mert az enyémet otthagytuk... akkor sincs semmi gond. mert a fürdőkád túl magas. – És? – kérdezte nyugtalanul Philibert. Éppen ellenkezőleg: soha az életben nem voltak még ilyen jól. szarban vagyunk. a fogsoromhoz való pasztillákat. Különben is ők már régóta tettek rá. kérem? Paulette elmosolyodott: – Más semmi.. Egy zuhanykabint állítanak be magának. Marad. mielőtt túl késő lesz. és. ott nagyobb a nyugalom! És ha valaki vásárolni megy. mert ezt ők akarták. hogy így. Franck sántikálva kibaktatott: – Ó. hogy vigyétek a fotelt az ablak elé..– Lebontják. anyám! Ez meleg lesz! Szarban vagyunk. hogy legyen mit adnom a vagdalt mellé. egy doboz Niveát. – Biztos? Paulette végül kibökte: – De igen. azt tesz. de tévedett. ők harcoltak meg érte. és akkor a fiúk nekilátnak a munkának. Nagyon jól le tudok zuhanyozni egyedül is. De akkor most kell megmondania. de igazán! Franck épp utolérte őket a szerszámos dobozával. nem vagyok én abszolút tehetetlen. haver.. 239 . harisnyakötőt.. már két hercegkisasszony van a háznál.. Camille rárivallt: – Vigyázz. zoknikat. a púderemet. mintha a kezére írna: – Egy hokedli rendel a belső szobában lakó kis hölgynek! Felírtam! És van még egyéb kívánsága. és rácsapott Philibert vállára: – A kurva életbe. Paulette. mert itt állandóan huzat van. De próbáljatok meg jó krumplit venni. rá van írva a zacskóra! „Szarban vagyunk” – mondta Franck. Philibert úgy tett. de ez volt az igazság. azután felnézett. amit Franck ott felejtett a múltkor. – És légy szíves ne káromkodj ilyen rondán! – fejezte be Paulette.. Nem. együtt boldogok legyenek. és nem tudja rajta átemelni a lábát. anélkül. és azt. egy kicsit röhejesen hangzott. Paulette felsóhajtott.. még egy kispárnát... ugye? – Érti? – kérdezte Philibert. mint egy igazi.. csak rá kell ülnöm egy hokedlire. az éjszakai készletemet. a pótszemüvegemet. mindent összekoszolsz. Szeretném. haver. az Eau de Toilette-emet. Nézzétek meg. vegyen krumplit is. ha elhoznátok a tévéújságomat. Úgyhogy most kell döntenie. hogy igazi családjuk van. Én inkább elmegyek melózni. érti. a kisrádiómat az éjjeliszekrényre. cukorkát. a kötőtűimet meg a gyapjúfonalat a kicsike pulóveréhez. Nem túl bonyolult.. – És más semmit. ők választották. hogy pürének való legyen. ha lehet. egy nagyítót. a keresztrejtvényeimet.

ez minden. Csak együtt voltak. Már nem voltak ilyen nagyigényűek.még csak nem is kellett boldognak lenniük. 240 . mint amit reméltek. És már ez is több annál.

Milyen könnyen rosszul érezhetik magukat az emberek néhány apróság miatt. mert állítólag az olcsóbb! – méltatlankodott Paulette. Ez a filléres kis filozófia elbűvölte Camille-t – másképpen volt bonyolult. Talán csak bizonyítékra volt szüksége? Bizonyítékra. hímzett szalvéta és egy kis csésze tej. rajta cukorfogó. Philibert segített neki felülni. bekövetkezett: ő is beleszeretett Philibert-be.. mint amikor mindketten a szupermarket fogkrémes polcai előtt álltak. – És Paulette.. egy nagyító és két-három üvegecske. Kis híján elveszítette a lába alól a talajt csupán azért. felverte a párnákat és félrehúzta a függönyöket. és minden összeomolhatott volna. 241 . másra gondoltam. üres lakásban. – Oké. amíg valamelyik fiú ágyba viszi neki a reggelit. rusztikusabbra sikeredett. a készlet! – mondta Camille megkönnyebbülten. és morgott. és Stéradent. csak azért. Amikor Philibert volt a soros.. az egy kicsit.. hagyd békén egy kicsit! Lehet. Franck letette a Nescafés csészét az éjjeliszekrényre. hogy csak egy óra múlva ébred fel! Egészen addig vissza akarod tartani? De Paulette megingathatatlan volt: – Inkább megvárom. amit maga „éjszakai készletnek” hív. Magára talált. Polident. miközben rövid elemzést tartott az időjárásról. – Hé. és megvárta. és meglepő könnyedséggel tájékozódott a körülötte tomboló zűrzavarban. türelmes fiú. kizárólag csak miatta. hogy olyan vékony betétet használjak. puszi helyett csak odadörzsölte az arcát a nagyanyjáéhoz. hogy várták és szeretettel fogadják őt ebben a hatalmas. mert két-három tárgy hiányzott neki. mint amilyet az otthonban adtak.. ez egy ezüsttálcát jelentett.4 A fürdőszobai jelenet után Paulette megváltozott. hát. nagyi. ha nincs ott egy magas. Paulette-tel még egy férfi sem bánt ilyen figyelmesen életében. – Nem akarhatod... az.. aki egy képzeletbeli jegyzettömbbel a kezében megkérdezi: „és biztos. úgyhogy aminek be kellett következnie. De mondjuk meg őszintén. és ahol senki nem nyúlt a porhoz a restauráció kora óta. hogy nincs egyéb kívánsága?” És mi az a néhány apróság? Egy vacak újság. és olvasgatták a Franck által összeállított bevásárlólistát. a házban lévő szupermarketet már kívülről ismerték és hamarosan szörnyen megunták. Ez szédítő volt. és magában dohogott. Ó. ahol belülről csukódnak a spaletták. És ha itt beállítanak egy zuhanykabint. és Camille azóta is gyakran gondolt erre a jelenetre. Amikor Franck hozta be a reggelit.. mert máris késésben volt.... – Nem kell pisilni? – Megvárom a kicsikét. Már egy távolabbi üzletben tologatták szép komótosan a bevásárlókocsit. – Aha. Franck kiment a szobából.. Fixadent és egyéb csodálatos műfogsorragasztók termékismertetőit tanulmányozták.. a szupermarketek! Az egész életük! Mindig Paulette ébredt föl először.

– Biztos vagy benne? – Persze! – És nem undorít? – Egyáltalán nem! 242 . hogy ezt a napot választottad arra. de végül mégiscsak sikerül ennek a szemét csajnak kicsinálnia őt! A szorongás. hogy ő már csak a tiéd! A kurva életbe.. Az idő kitágult. bárcsak jól sikerülne. kitárgyalták a műsorvezetők ruháját. Várd csak. Ez a két szó igencsak jól állt neki. és Paulette. azt megiszom.. de megijedtem! Azt hittem. mert kedden túl sok a melóm. álmodban! – De igen. Lelkendeztek. hogy vesz néhány új alsónadrágot. amilyet még életedben nem ettél. elrontja a mártásokat... Nagyon jól megértették egymást. ami biztos. és új alsógatyákat vesz magának? A francba. – Jaj. – Mi lesz jövő szerdán? – Húshagyó Szerda. hát ez nem igaz! Vagy így. percről-percre fiatalabbak lettek.Jól van. és megnézték a TeleShopot. késésben vagyok. – Már megint mit morogsz? – Semmit. hogy elérkezett a vakáció.. a kabátjával a hóna alatt. vigyázz! Hamarosan a lábasba kerülsz! – Álmodban. akinek még nem sikerült átállnia az euróra. – Éjfélig? – Megpróbálok hamarabb hazajönni. – Jövő szerdán. tényleg. én is őt várom! Nekem mit kellene csinálnom? Talán levágassam a lábam. ami feloldotta mind a kettőjük gátlásait. És jó lesz hozzá a Grand Marnier is. kis szakácsom. aztán megduglak. te dagadt kislány. bebújt a paplan alá.. hogy Párizsban milyen olcsó az élet. várd csak meg. Mindketten úgy érezték. – De hát ez nagyon jó! Vigyázz. vagy úgy. Mary Poppins. és anatómiai ismeretei hiányát őszinte és szókimondó stílussal pótolta. – Gyerünk Paulette.. az élet sokkal vidámabb lett! Franck visszajött. Camille a társadalombiztosító kifejezésével élve „kisegítő ápoló” lett. csodálkozott. megvárták. Paulette számára az első egész életében. elhatározta. hogy lefeküdj velem. Camille ezután bement Paulette-hez a teáscsészéjével. Menj arrébb. és lágyan hömpölygött. Most mit fog csinálni szerdáig? Nekimegy minden lámpaoszlopnak. Leült. Camille számára évek óta az első. nyújtózkodott. – Előbb palacsintát sütök neked. Biztos. kis gömböc! Az már igaz. fél szavakból is.. – Mi van? – Mutasd csak a karod! – megtapogatta Camille karját.. és olyan palacsintát sütök neked.. Károly herceggel és Emmanuelle nővérrel élek együtt. és ahogy a napok hosszabbodtak. amíg a két fiú elmegy. várd! Undorító. hogy végre velem is kedves legyen? Agyamra mész. én mondom nektek. és mindjárt felrobbanok. de szerda este várj meg a vacsorával. Igen. gyerünk! Megmosom a zuhannyal a fenekét... És amit nem gyújtok meg. nevetgéltek. ó. az agyamra mész! Camille épp akkor jött ki a szobájából. Ja. – Nagyszerű! Nagyszerű? A béna Franck nagyon rosszul érezte magát.

hogy nem volt ilyen sovány! – Nem. – Talán azt akarja mondani.. – És engem is le fogsz rajzolni? – Igen. segíts már! – Nem olvastam. ahogy itt vagy.. és levágta egy öreg szék lábait. és Paulette elé térdelt a szürkés zománcra: – Mosdasson meg. Az a hölgy jut rólad eszembe a Titokzatos birtokban. nem értek egyet vele! Te nem sovány vagy. amiket itt beszélek. de valójában nagyon hideg tekintettel nézem magát! – Mint egy érdekes állatot? – Igen. amit mondok..Mivel a zuhanyozófülke beépítése túl bonyolult feladatnak bizonyult. Addig. milyen sovány!. a feladatot látom. Franck fabrikált egy csúszásgátlóval ellátott lépcsőt.. Csend. a mosdókesztyűt. Ó. hogy meg vagyok zavarodva! Camille végül meztelenre vetkőzött. de ez nagyon kínos nekem – búslakodott Paulette – nem is tudod.. ezek a fehér szőrszálak. a pusztuló és megörökítendő húst. majd ráültette védencét. – És akkor? – Akkor semmi. hogy már ne is vegye észre... a technikát. de bosszantó! 243 . semmim se vagy. – Neki is valami nemesi neve volt. de most. Egyáltalán nem! Talán bántó. – Meg fogom engedni. magától. a Halál allegóriája.. és Camille háta felé nyújtotta a karját.. és mosdasson meg! Paulette engedelmeskedett.. Vagyis igen. kiről beszélek? Hogy is hívják? Na. de én igazából. Én tanultam anatómiát. hogy magyarázhatnám el. Néhány kép jut az eszembe: Goya öreg őrültjei. milyen kínban vagyok. ha megengedi. hogy Paulette felmászhasson a kádra. De amikor magára nézek.. de másmilyenek. remegve előre dőlt iszamos imazsámolyán. – Igen. – Hé! Erősebben! – Istenem. olyan sovány. Rembrandt anyja. Tudod.. amikor már kívülről ismerem. a kontúrokat. én. Akkor akarom magát rajzolni. ezek a megereszkedett mellek. hogy nem undorít ez az öreg test? – Tudja. és én. nagyi.. hogy ilyesmit kényszerítek rád. hogy látlak.. – Jaj. Amikor Franck először beszélt rólad. azt mondta: „Ó. Ha a testére nézek. hogy ott vagyok maga körül.. Ha látnád. Paulette-től elvonatkoztatva érdekel engem. hogy valaha én is ilyen voltam! Természetesen nem voltam ilyen vékonyka. ezek az összekoccanó térdek. ez a puha has. nem azt mondom: fúj. emlékszem. és magánál jóval öregebb modelleket is rajzoltam. ezek a ráncok. Nem is tudom.. így.”. a fényeket. de.. – Ne butáskodjon! – Biztos vagy benne. és soha nem voltak ezzel problémáim. Még csak nem is vagy a lányom.. Paulette! – Tessék? – Fogja a szappant. mint maga. Vagy inkább mint egy érdekességet. hanem kecses. én „vékonykát” akartam mondani. ez a petyhüdt punci.. de a teste külön. Én valahogy másképp közelítek a dologhoz. Jaj.. Paulette.. biztos szörnyű. olyan fiatal vagy! Ha arra gondolok.. kicsit úgy. amelyre Camille rátett egy mosdókesztyűt. Bocsássa meg nekem...

Látja már. lejjebb is! Nincs kibúvó! Várjon csak. „És nem lesz ez túl szomorú árnyalat?” nyugtalankodott. ahogyan egy túlságosan kiöltözött és túlságosan belakkozott idős hölgy tekintetében tükröződnek – a hölgy nem mert nekitámaszkodni az ablaknak. és majdnem hátraesett. hogy – többek között – új akvarell-készletet vegyenek Sonneliernél.. hogy változtasson hajszínt.. jó? Nézze. Paulette hajszíne a híg Aranyrózsaszín árnyaltból átcsapott a Windsori lilába...” Paulette a szemével meg akarta kérdezni Camille-t. semmi. és belekezdett egy Paris by day előadásba. valami másról beszélt.. átlapozta a Sárga Oldalakat. de úgy. figyelembe vette a turisztikai szempontokat is. hogy egy hajóban evezünk. és mindig mandulás pisztrángot evett. „Rendben? Akkor a Hamvas Opál árnyalatot csináljuk. ez volt a helyes kifejezés. hogy összenyomja csodálatos. és vidáman koccintottak. Camille leültette a kicsit gyűrött Paulette-et a buszban. már hajnalban. ahol pokoli magasak voltak az árak („Milyen Myriam? Én ugyan nem ismerek semmiféle Myriamot” – felelte az a szemét Franck). a Louvre falának díszeit.. de olyan szép kirándulás volt.. igenis. – Ja. Így. és aznap le is szálltak a Voltaire-rakpart sarkánál. az ablak mellé. hogy bérletet váltanak egy fodrásznál. Az árkülönbség tulajdonképpen nem igazolta a hosszú expedíciót. hanem a 69-es vonalának túlsó végén. és a választása végül egy kis fodrászszalonra esett a Pyrénées utcában. majd a zuhany alá. a 34-es színminta. és miközben szappanozta. „Hogy szomorú? Nem! Éppen ellenkezőleg.– Majd megnézzük a könyvtárban. csődbe jutott milliomosok kísértettek és ingerlékeny pincérek szolgálták ki őket. mert félt.. Nem a saját kerületükben. Rendeltek egy korsó almabort. ujjával követte az autóbuszok útvonalát. a fodrászlány rábeszélte Paulette-et. nagyon is vidám lesz!”) Hát tényleg. csak. ez. Hazafelé megebédeltek egy kávéházban a Gambetta téren. hideg dohányszag terjengett. mindenhol megkérdezte. Nem pontosan a Gambettán. hanem a Metró Bárban. határozottan elegánsabb lett! 244 . ahol finom. mályvaszínű hullámait. amikor a nap éppen kezdte fehérre festeni stb. Egészségünkre! Hazafelé a buszon Camille Paulette-tel szemben ült le. Camille tanulmányozta a térképet. de ő éppen belemerült egy rosszul sikerült ajakfeltöltés izgalmas történetébe. És ettől a naptól kezdve fel sem merültek köztük holmi bőrfeszességet firtató kérdések. majd terhes hercegnőkről és elhagyott rockénekesekről olvasott fel a hajszárítóbúra alatt ülő Paulettenek. mibe kerülne egy hetenkénti fodrász-bérlet. a székre. a 69-es busz vonalának külvárosi részén. ami túl trendi hely volt az ő ízlésüknek.. És minden pénteken.. míg az istentelen Camille a szemét behunyva nagyot harapott egy ropogósra sütött sajtos-sonkás szendvicsbe. Camille segített Paulette-nek ráülni a vécére. ez semmi! – Nem! Ez nem semmi. és lerajzolta ugyanazokat a dolgokat. Paulette ragaszkodott a böjthöz. öreglány? Miért néz így rám? – Ez a forradás. A hajmosás már kényesebb dolognak bizonyult. most megfordulok.. (Johanna. Nagyon vidám volt. Valahányszor Paulette behunyta a szemét. Igen. a Mégisserie-rakpart kalickáit és puszpángjait. a Bastille szobortalapzatát és a Père-Lachaise emlékműveit. elvesztette az egyensúlyát. Mi történt veled? – Mondtam már... miközben – ha dugóba kerültek – leskiccelte a börberi kabátocskában ugrándozó pudlikat a Pont Royalon. Néhány katasztrofális próbálkozás után úgy döntöttek. Na gyerünk.

kerület nagypolgári dámáinak viselkedését és a vidám kamaszokat: a kirobbanó nevetésüket. vidám történeteiket. Több. csacsogtak. mint egy órájukba került. sóhajtoztak. az állandóan csengő mobiljukat és a hátizsákjukról csüngő csecsebecséket. 245 . a Monoprix. Idejük volt bőven: előttük állt az egész élet.A többi napokon maradt a tőlük távolabbi szupermarket. új rúzsokat és szörnyűséges muszlinsálakat próbálgattak. mire bejárták a kétszáz méternyi polcokat. és szép óvatosan sikerült talpra állniuk. útközben meg-megálltak. kitöltötték az agyalágyult kérdőíveket. Mászkáltak. Mulattak. megkóstolták az új Danette-et. és kitárgyalták a VII.

Volt hozzá érzéke. túl sokat iszol? – Akar nevetni? Alig iszom. a hússzeletek... – Utána mi? – Ugyan.5 Amikor nem Franck volt a hadtápfelelős.. az élet.. Franck tehetséges volt. nem én tanítottam meg mindenre. Rá sem ismertem! – Látod. csak az emlékek. Camille. de szag után mindig meg tudta mondani Camille-nak. állj.Utána már nemigen tudtam... Nem mondom.. – És Franck? – Mi van Franck-kal? – Őt is maga tanította? – Nem. de nem vészes.. ahol valamennyire nyugodtan viselkedett. hogy mesterszakácsot faragok belőled. A múltkor elvitt előkészítőnek.. Utána. elrontott hússzelet és odaégetett omlett után Paulette belefogott. Csupa hülyeséget. De. Itt van egy kis bor.. – Tudod.. – Kemény volt? – Néha nagyon. A gáztűzhely mellett ülve olyan egyszerű szavakra tanította... – Na mi van? Miért vág ilyen arcot? Talán elszomorítja a bor? – Nem.. hogy beleverjen a fejébe néhány konyhai alapfogalmat. Nem. tudod az a legrosszabb az öregségben. ennyi.. hanem az orvostudomány. olcsó fogásokat. a szalonna.. Önts rá vizet.. A konyha volt az egyetlen hely. amikor elvitte... Kicsikém. Öntsd csak.. mi lesz a következő lépés.. – Rendben.. milyen cirkuszt csinált. merre császkál.. Hová is tettem volna. hanem a lelkiismerete. vaslábas. nem az öregedő test kínozza az embert. – Elmesélte. tudod hogy megy az ilyesmi. Nem én állítom. azt hiszem. – És ő is ment magával? – Hát igen.. A látása már elromlott. azt a napot. Néhány adag túlfőtt tészta. láttad? – Igen.. falusias. most! – Rendben. amióta maga itt van. mint: zöldfűszer. Amikor a férjemet nyugdíjazták a szíve miatt... De a nagy dolgokat nem tőlem tanulta. – Ő volt kemény. amikor beadtuk szakácsinasnak! Nagyon haragudott ránk! – Miért.. szakácsnőnek álltam egy gazdag családhoz. – Ez most is így van. tölts még egy pohárral. hogy... Camille állt be a helyére. de csak egy kis pohárkával. Csak kedvet csináltam neki hozzá. ha elég. A hagyma. – Mit? – Az anyját.. Én csak a házi konyhát ismertettem meg vele. Pedig ha tudnád. majd szólok. forró tűzhely vagy erőleves. és.. ő mit akart volna? – Semmit. Csak 246 . az egészet. jót tesz az ereknek. – Miért. Egyszerű.. Franck? – Franck. hiszen még olyan kicsi volt! De később persze már nem jött velem..

Ó! Ahogy mindenkinek. Talán. hanem a harag. – Cssss! – Szóval. És azután a zarándokutak. Párizsba is feljöttem. amikor.. az erkölcsi aggályaim vagy a pletyka tartott vissza tőle. Igazi játékbabák. Inkább puszta kézzel megöltem volna. hogy kényeztettük azt a kislányt. és meggyötörnek. De a gyerek csak nem akart jönni. eleget próbáltam. pedig már nem dolgozom inam szakadtáig. Az még egy másik század volt. Ő volt Nadine.. hogyan tudok egyáltalán aludni éjszaka. Franck anyja.jönnek. megittam a vérüket.. „Most boldog vagy?” Hogy mondhat valaki ilyet? És hogy lehet az ilyesmit elfelejteni? Nem is tudom. megettem a. amikor már nem is számítottam rá.. szóval Nadine megszülte a kisbabát. Nem voltam hajlandó pénzt adni neki arra.. hogy elrontottuk a jellemét. miközben a fehérneműmet forráztam. Szóval Nadine otthagyta a gyereket. Nem értem... érted? Nem tudtam.. Eljön az idő. Túl sokat szenvedtem.. mindennel elhalmoztuk. Camille. nekem is megvolt a magam szerelmi története.. hogy megvizsgáltassam magam. minthogy segítsem abban.. úgyhogy én is férjhez mentem. Talán hiba volt? Mondd meg nekem. kivéve az utolsót.. minden. utána megkapargattam Gargilless-i szent Greluchont. Túlságosan szerettük. hogy kikapartassa a gyereket.. teherbe estem. amíg teljesen ki nem fáradok. csak ezek a nevek. bedugtam az ujjam a Szent Génitour lyukába.... Elérkezik a pillanat. A szégyen. hogy „szégyen ül rajtam”.. Talán nem is hiszed... néhány hónap 247 . Végül férjhez mentem egy kedves fiúhoz. még ide.. öreg vajákos asszonyokkal. „Tessék – mondta nekem – te akartad.. Azt mondták rólam. – Cssss! Camille megsimogatta a combját.. Camille! Hány élet ment tönkre az én hibám miatt? Mennyi szenvedés fakadt belőle? Mennyi. – És? Paulette remegett: – Nem sikerül. miért nem sikerült. ahogy mondom. miért siklott minden félre. és elhagyott engem. Mindegyiket. igazán barbár dolgok voltak. Azt kell hinnem. Képtelen voltam rá.... jönnek az emlékek. Vagy talán rosszul szerettük. és zokogtam. Találkoztam kuruzslókkal. Mindig. hogy el tudd űzni őket. de akkoriban ez már öregnek számított. hogy nyitva tartsd-e a szemed. De aztán.én.. Pedig Isten a tanúm. Bárányt áldoztam teliholdkor. Hé. boszorkányokkal. addig. és csukladozva megismételte: – „Most boldog vagy?” – Ezt hajtogatta... A harag... későn mentem férjhez. És azután egy napon. elhiheted. Nappal. A nővéreim már régóta férjnél voltak.. amiket meg is tettem. Teljesítettük minden szeszélyét.. Ó. vagy csukd be inkább. A mi kis királynőnket... Minden évben elmentem a Blanc-ra. Nem.. te kinevetsz? – Nem. Minden. nagyon szépek voltak a viaszbabáim... hogy elmenjen abortuszra.. Már harminc éves is elmúltam. Olyan dolgokat. – Várj csak. miközben becsomagolta a bőröndjét. családjuk volt. Éjszaka.. – Grenouillard? – Grenouillard. Minden hónapban elátkoztam a méhemet. hát itt van! Most boldog vagy?” Behunyta a szemét. amikor nem tudod.. Megpróbáltam megérteni. Rengeteg orvoshoz elmentem. Nem a vallásom.. Majdhogy meg nem szólaltak.. hogy mindenkinek örömet szerezzek. akik elképesztő dolgokat parancsoltak rám. És. még nincs is vége! El kellett rejtenem a gyermekemet jelképező viaszszobrocskát a Preuillyi Szent Grenouillard-nál. Sírva fakad: – Hol is kezdjem? Először is. És elhiheted. így.. méghozzá lelkesen.

hogy imádkoznak értünk. úgyhogy elkövettünk más hibákat.. hogy ennivalót vegyen neki. Hogyan eshettünk megint bele Nadine csapdájába? Mint a zöldfülűek. – De nem volt mit tenni. Nem láthatod többet.múlva visszajött. Néha eljött a gyerekért. akinek mindent megvettünk. az apja puskával fogadta.. A folytatást már ismered: darabokra törte. amit elmesélek most neked.. Elvittük a városba.. akik kijelentették. És amikor az anyja egyszer megint visszajött érte. hidd el. ők maradtak. És azután ott volt a kisfiú. jól tanult. a szégyen nem vezet sehová. tűnj el! Hagyj minket békén!” Camille. Pedig az élet nem lehetett valami szórakoztató neki. a legjobb iskolákat. Hidd el nekem. Hiszen nem az ő családjukban történt ez a ronda dolog. elvitte. úgy gondoltuk.. Paulette hallgatott. Én is az atombombáról álmodoztam. egy aprócska faluban történt. De végre is. Ez embertelen volt. és egyébként sem túl jó egy majdnem halott faluban felnőnie.. öccse.. Többé nem öltük meg a kiscicákat. – De utána? Minden jól ment. Mondd csak. Tudod. akik ismerték kicsi kora óta. és a tanulmányai szempontjából is jobb neki.. Mindig becsületes. sem máskor. a jóemberek. Jaj. Főleg Maurice.. Kifizettük a tengerparti nyaralást. Hogy egy furcsa anya is jobb a semminél. Moziba. a férjem. de. nagyon jó gyerek volt. Ráadásul ez. ha vele megy. Amikor nem a konyhában volt velem. Maga volt a földi pokol! Nincs szörnyűbb a világon a derék emberek együttérzésénél.. Mint az agyatlan hülyék. amit tudtunk. Nyugtass meg: ugye nem pohárral a kezemben rajzolsz meg? Camille elmosolyodott: – Nem. új biciklit... hogy örömet szerezzen a derék embereknek. Lesz apja. „Nem akarlak többé itt látni. Csak arra jó. – A kisfiúval? Igen.. Vagy horgászott. akiknek már olyan régóta nem volt kedvük beszélgetni. Másnap. Hülyéskedett néha. és pénzt kért tőlünk. miközben engem rajzolsz? – Nem. hogy kényeztettem! Hogy ajnároztam! Egy kislány. hogy istenuccse. És továbbra is mindennap találkoztam velük. Gyerünk. Nadine a férfibüszkeségében sebezte meg. és visszaküldte a 16 óra 12-essel. de igyekezett. akik meghívták Maurice-t egy pohár pálinkára. Elnevette magát. a nagyapjával kertészkedett. Franckot meg nálunk felejtette. Könnyen dühbe gurult. Egy kislány. Ebbe majdnem beleőrültünk. és akik az ablaktáblák mögül lesték a dühöngő Maurice-t. Amikor utoljára visszajött. azután elrohant az éjszakába. hogy jobb neki. állítólag arra.. Nem ő volt a legjobb az osztályban. Mindent! A legszebb ruhákat. Ő elment. Kidüllesztik a mellüket. leveszik a zoknijukat és egymásra vigyorognak. miközben megpróbáltak újabb híreket kiszedni belőlem.. te semmi szégyent nem érzel. Szerettük. – Igazad van. Minden. jól érezzék magukat. de mindig őszinte volt. érte volt. Ó. és azt hajtogatták. magához vette. a hegyi tábort. – És azóta soha nem hallott Nadine-ról? 248 . két öreggel. Azt hiszem.. Úgyhogy csak szerettük. Ez. akire több mint tíz évet vártam. Hogy miután hazamennek a kocsmából és bezárkóznak a házukba. Az asszonyságok.. Ő a kislányom volt! Egy kislány. Megtettük. de nem ám! De. a következő nap. és meg sem érdemled ezt a kisgyereket. Játszottunk vele. Sem ma. amennyire csak tudtuk. de azok. Nem akartuk elkövetni ugyanazokat a hibákat.. ami jó volt bennünk. ha a városba megy. Vettünk neki futballistás matricákat. aztán megint visszahozta. és a többi napon. Az is lehet. ők is így tettek volna! Gyilkos indulataim támadtak. és még neki állt feljebb. de merész volt és őszinte. szajha vagy! Szégyent hozol ránk. akit imádtam! Imádtam. Nem kért semmit senkitől. hogy néha túl kemények voltunk vele.

– Nem. Emeld fel azt a fedőt! Megmostad a gombát? 249 . Csak álmomban... – Jé. – Miért hagyod. Nevet. – Nem. az sem normális. tényleg? És azt nem tudja véletlenül. mit rajzoltál? – Semmit. Veled korú fiatalokkal találkoznod. – És te? – Én nem tudok mesélni. mint egy önarckép. nem? Egy szavakkal festett önarckép. Csak a kezét az asztalon. Olyan. Nagyon szép. Emberek közé menned. Gyakran álmodom vele.. hogy te minden idődet egy ilyen öregasszonnyal töltöd. mi a normális? – Ki kéne mozdulnod.. Mutasd. Gyerünk. hogy ennyit fecsegjek? Miért érdekel ez téged? – Nem tudom.

le kell menned hozzá. Azt hiszem azzal a fickóval. – Igen. a fenébe! Valami hülyeséget csinált? Franck széttárta a karját. – Már megint a kukákkal van baj? – Nem. – Ó. az előbb elkapott a házmesterné. akit odafönt elszállásoltál.6 – Alszik? – kérdezte Franck. 250 . azt hiszem. – Ja. és megrázta a fejét.

hogy én nem látom. – Figyeljen. én – a nyakában függő érmét csavargatta – nem akarok botrányt a házban. kicsikém! Fel kell hozzá mennie! – Rendben. és fél fenékkel leült a lombmintás szövettel behúzott kis padra. csak jöjjön! Üljön le! – Mi történt. Talán a hét elején. Ha meghalt.. a metróban. kérem. – Üljön le. Camille félretolta a kispárnákat. – Kicsodát? Vincent-t? De. Pikou minden éjszaka felébreszt. Perreira asszony terjedelmes keblére szorított kézzel nyitotta ki az ajtót. én nemrégiben találkoztam vele. – Mikor nemrégiben? – Nem is tudom. ugye érti? 251 ... hogy történt vele valami! Meg kell néznie. – Édes Jézus! Mit gondol. mindig meghallom. Eltűnt.. – De mondom. csak nem meghalt? Camille kinyitotta az ajtót. amikor Vincent hazajön! És most semmi. – Jöjjön. – Egy ideje nem látom. Félek. azonnal jöjjön le hozzám! Én.7 Pikou az ajtó mögött őrjöngött.

igaz. beengedsz? Bentről ugatás. ha tudta volna. – válaszolta egy reszelős hang – nagyon rosszul vagyok. Ráadásul gőze sem volt róla. és hetente kétszer próbált. hanem egy kicsi. az jó lenne! Vagy egy kutyakölyök? Egy kiskutya. most nem tudom. írt. Nincs semmi újság a szerelem frontján? Nagyszerű. ő. mintha szép nyugodtan elindult volna a mélység felé. és úgy látszott. Camille lassan bandukolt lefelé a lépcsőn.. de vannak más hajléktalanok is az utcán. ez már így marad. hogy törje be az ajtót? – Nem.. Soha nem lett volna szabad idehoznia. Hagyj békén! Camille visszafordult: – Nem akarod. egyszerűen soha nem téved. hogy róla is beszéljünk. mennyire! Talán mondd meg neki! De nem egy nagy kutya kell.8 – Camille vagyok. mostanra szép nagy glóriája nőtt! Egy narkós a hetediken. Igen. Könnyű másnak a kárára nagylelkűsködni. Miért nem gyűjtőd be őt is? Mert neki nincs kutyája? A fenébe. Feladom. Philibert. Kicsit nehezen szokott magához térni utána.. az jó hír. vagy megkérjek valakit. Úgy látszik. de a tegnap és a ma között elveszítette a lába alól a talajt. ugye? Nem. fogd be a pofád! Az a biztos. Bezárkózott a szobájába. hogy már volt ideje hozzászokni. – Kinyitod. az tenne be neked! Ráadásul jó sok szoba van még Philibert-nél! Camille kétségbeesetten leült a lépcsőre. Neki kell lépnie... Egy kis göndör szőrű kutyuska. hogy be ne törje a pofáját. Ezt mind a ketten imádják. még mindig túl érzékeny a kicsike! Paulette tökéletesen elboldogult 1930 és 1990 között. aki belegömbölyödött a kabátjába? Na. és a térdére ejtette a fejét. a mentők és a gyomormosás. az egész kis társaságért ő a felelős. Philou persze minden kérdésre tudja a választ. Szarban volt.. aki reszket a hidegben.. hogy levigyem a kutyát? Nincs válasz. ugye? Nem zavarnak járás közben a szárnyaid? Ó. különben jönnek a gyógyszerek. micsoda dicsőség! Most elégedett vagy magaddal. Ha nincs hír. és később Philou bemegy hozzá. és ne vedd a szívedre. Oké. zavaros hangok. Gyere vissza később. Gyönyörű kép. Talán a túl nagy boldogság tette? Olyan volt. Tökéletes. ha az ember nem csinál semmit. és együtt nézik a Lehet egy kérdéssel több?-et. – Nincs szükséged semmire? – Nem. akinek mindig a korlátba kellett kapaszkodnia. eddig még nem történt baj. 252 . Most éppen javában szundikál. Már egy hónapja nem látta az anyját. – Mikor később? – Ma este. Az agyamra mész! – felelte Camille Camille-nak. Most már írt is. Az igaz. Tényleg. egy nagyanyó az ágyban. Éppen van egy a pék előtt.. ami igaz. Louis Jouvet és Sacha Guitry lett egy személyben. nem azért mondom. Igaz. – Ha tudnád. de azért nem méznyalás.

– Camille. Azért volt-e. rendben. „Camille. hogy aztán belőhesse magát? Ezek mind egyformák. Hazudnak... miközben te véresre harapdálod az öklödet. és rögtön belevágott. mint a Toucleannél végzett munkáját. Mi ez a történet? Ki az az alak a szobában? Hívj vissza azonnal!” Köszi. Nem azért. Vajon miért nem volt hajlandó Vincent kinyitni az ajtót? Transzban volt vagy bajban? És vajon mi az igazság az elvonókúra-történettel? Lehet. Minden jól megy.. Semmi új. vagy éppen fordítva? Talán attól fél... és kikapcsolja az öreglány tévéjét. hájas házmesterné. Amikor Pierre két hete felhívta.. – Akkor viszhall! – Camille! – Igen? 253 . de ehhez még nem volt elég erős. a dokumentumfilmeket a morgóhal úszóhólyagjáról és a gyógyvizek csodatévő erejéről. De. hanem mert megöregedett. édes vagy! Fatimai Miasszonyunk. És ahogy elmúltak az első eufórikus napok. Szégyelld magad! – Egy modell? – Igen. három emelettel feljebb. oké? Nem ültethetem fel őket! Előbb találnom kell valakit magam helyett!” Oké. és állati jól érzik magukat. Camille felkel. Még csak nem is köszönt. – Igazán? – . talán vörös krétával.. hogy egyáltalán nem dolgozik. Valakit maga helyett.Franck. megint úgy keresi meg a kenyerét. „Csak még egy kicsit. Azt hiszem.. Uff.. Nem.. mert nem volt elegendő önbizalma. Bízhatok? – .. Természetesen megtehette volna. Kessler vagyok. Vagy talán megint olyasmire készül.. – Jó. amiért legszívesebben leköpné magát? Becsukni a vázlatfüzeteit és elővenni a nagyítót? Ehhez nem volt bátorsága.. – És kinek csinálod? – Magának. hogy közben elpusztítja saját magát? Még maradt néhány kapcsolata. Most mondtam: dolgozom. A nagyija jó melegben van. miközben ő. A társadalom alaposan megfegyelmezte. hogy csak a kispolgároknak és a házmesternőknek szóló átverés? Miért csak éjszaka járt ki? Azért.. Én. a probléma ott volt. Semmi különös.nem baj. – Camille. hogy eladja a testét a híd alatt. hanem gyorsan belekezdett: – Egy modell. együtt dolgozunk. vagy egy nagyobb motort? Nagyon ügyes a fiú. és vasárnaponként továbbra is dolgozik. Még mindig jobban szerette ezt. Nagyon ügyes. a motorja is.. De vajon miért izgatná magát? Hol itt a probléma? Ő semmit nem kért tőlük. – És vele élsz? – Nem. Éjszakánként nyilván a barátnőjével hancúrozik..... homokot szórnak a szemedbe.. annyira szeretnék most bízni benned. Nem baj. könyörögj érettünk! Camille felhívta Pierre-t. mert megjavult.. Délután hazajön aludni. ő is újrakezdte a hülyeségeit: hazudott. – Még nem tudom.. visszadugta orrát a lábasaiba.

és ő szerette. Az a fickó a pasija volt. lehuzigálta a nadrágja szárát. persze más helyzet volt. Amikor utoljára próbált jobb belátásra bírni egy narkóst. Ha bájologni akarok. miután lefekteti a kicsi öreg hölgyet. 254 . Tehát nincs választása. és megpróbál beszélni Vincent-nal. Ma este. Miasszonyunk és Hans Christian Andersen. Oké.. Ez a kis szívesség elég sok szenvedést okozott neki. Letette. és elindult a nagymamája után a Paradicsomba.. A fenébe! Nincs több gyufa.– És milyen papírod van? – Jó. És különben jól vagy? – Most a kereskedőmmel beszélek. de mégis. felállt. felmegy a hetedikre. aki egyébként egyáltalán nem lesz álmos. az kést vágott a vállába. – Nagyszerű. ne hagyjatok magamra. felhívom a vonalason. a kurva életbe! Maradjatok még mellettem egy kicsit! És mint a mesében. – Biztos? – Maga Dániel szolgált ki. Camille sóhajtva megrázta a gyufásdobozt.

Meg kell látogatnom a lakómat a hetediken.. – És ez a kis szakáll a szerep miatt kell? – Nem tetszik? – Dehogynem! Nagyon dendis! Egy kicsit olyan.. vásárcsarnok. Föl kell mennem. nem? – A kié? – Az már igaz.. tévedéses szerepcserére és szellemes bemondásokra épülő könnyed komédia. és pödörintett egyet a bajuszán: – Menj. ezt jól megkaptam! – jelentette ki Philibert a hangját zengetve. mint a Maláj Tigrisé... nálatok tabu saját magatokról beszélni. – Egy szellemes bemondásokra épülő könnyed komédia. Pontosan ez az! – Határozott mozdulattal becsukta a könyvet.9 – Mi ez? – Ó – dadogta Philibert – tulajdonképpen semmi. – Rólad? – Camille elképedt – Azt hittem.. vasaló.. hogy te a Lehet egy kérdéssel több?-ön keresztül fedezed fel a televíziót! Izé. feljönnél utánam? 255 . aha.. – Szavamra. Rád bízhatom Paulette-et? Philibert bólintott... fuss.. Igen. – Egy vásári komédia? Philibert előkapta a szótárát: – Vas. gyermekem! – Philou! – Igen? – Ha nem jönnék vissza egy óra múlva. – Talán egy antik dráma? – Neeem... vásári komédia: Intrikus fordulatokra. – És miről szól? – Rólam. vásár. rohanj és repülj a sorsod felé.

és Vincent két csészét és egy csomag cukrot tett a kempingasztalra.. hogy bírt ennyi ideig itt élni. Akarsz inni valamit? – Köszönöm! – Teát.. Letette a fényképet. Barbès az ágyon szundikált.. Bánod. Elmosolyodott. könyörtelen. egy izét. Egy központba. Alga. és azon tűnődött. kólát? – A kávé tökéletes lesz. és megyek is. ugye? – Nem. – Bánod már. időről-időre kinyitotta az egyik szemét.10 A szobában ragyogó rend volt... Zseniális. Camille leült a zsámolyra. a szag miatt. Egy izé. – A dokim találta a helyet. Az emberi hulladékok központjába. ameddig kell. – De igen.. Egy széken ült. szar és szellemi fogyatékosok. hogy imádni fogom. Jöhettél volna korábban is.. így kell mondani. – A családodhoz? – Nem.. majd átnyújtott Camille-nak egy csésze Nescafét. – Tessék. hogy idehoztál.. Nem. – Örülök. Vincent végül odahúzott egy széket Camille-lal szembe. nem ő! Vincent tett-vett az elektromos főzőlap előtt. Lehetetlen. és becsukta a könyvét. 256 . és olyan mocskosak voltak a falak. Nem. olyan. – . sötét. Olyan alacsony volt a plafon. amikor Camille megkapargatta az ajtót.. itt a prospektus. hogy az elején kicsit durva. Angyal szállt el felettük. nem? Két vidám fickó vasvillára támaszkodva áll egy emésztőgödör előtt. Az ágy bevetve. Persze relatíve „normális”.. Tulajdonképpen először találkoztak. csak a zöld lámpára várok. De ne izgulj. Már csak napok kérdése. Vincent felállt.. Állati klassz. azt hiszem. – Igazi csodás vakáció! – És mennyi ideig maradsz? – Annyi ideig. Olyan nedves volt. hogy látlak. algából és lótrágyából készül. háttal a falnak. Már előre érzem. Talán valaki más élt itt. és rágyújtott. hülye vagyok. – Algo-Forestrót fogok gyártani. nem? Én leszek ott az egyetlen normális munkás. kávét. de utána már észre sem veszi az ember. Egy életközpontba. – Nem mertem. és leült. Mind a ketten zavarban voltak. ahol algából gyártanak trágyát. – Akarsz. – Hová mész? – Bretagne-ba. Azt állítják. ami komposztból.

Camille. éget. hogy meghaltál. – Ja igen! Egy olyan zöld és vörös üveg. volt egy rossz találkozásom. Tényleg HIV pozitív vagy? – Á. – Mióta? Legyintés. ez durva. csak a megfelelő emberekkel kell találkozni. – Szerencsém volt. de nem csak vele.– Metadon-kúrán vagy? – Igen. Valóságos locsi-fecsi lettem. dehogy.. Tudod.. Vincent a fal felé fordult.. Nem. nem azért. – Az tuti! Elnevették magukat. Azt gondolta. Tulajdonképpen kinyírtam magam a kedvéért.. És követtelek. De jól tettem. Camille. és valahogy nem volt már erőm tovább harcolni. Túl hideg volt. – És sikerülni fog? – Igen. – És aztán. – Ez az első kúrád? – Igen.. vékony combokkal.. ugye? – Igen. – De hát látni fogod a tengert! – Szuper! És te. Egy vén trottyal. Azon a napon. Camille nem válaszolt. Azt hittem.. Azt hiszem. – Például az orvosoddal? – Az orvosnőmmel! Igen. hogy. De jól van. Hogy szeresse a kiskutyámat.. remegett a keze: – A kurva életbe.. Van még valaki más is. 257 . Egy kis csaj. Te ott voltál. és többször elismételte: – Camille. és nekem sikerült.. nagyon durva. – Biztos nagyon odalesz.. felhólyagzom. mint egy kukac! De már képtelen volt mosolyogni. egy orvosság? – Nem. vagy már eleged van belőlem? – Adj még egy csésze kávét. – Téged hogy hívnak? – Camille-nak. Rám önti az anyagot.. Szóval ez a fickó az én V33-mam.. – Ne haragudj. mielőtt észbe kaphattam volna. amikor te feltűntél. – És jól vagy? – Nem. vegyi anyag.. Felkapta a fejét. te miért vagy itt? – A házmesternő miatt.. – És..... aki letépte a fejem. Ismered a V33-at? – Az micsoda. Azt hiszem.. hogy örömet szerezzek neki. Egy pszichológussal is.. ha te mondod. nagyon lovagias fiú vagyok. aki lelépett.. Csak azért mondtam. és lehántja rólam az összes szart. ami lemarja a fát. A vén trotty miatt van. – .. erre ő előkapja a vésőjét. Nézz rám! A koponyám alatt olyan csupasz vagyok. – Beszélhetek még..

. – Ezt tette. de nem azt olvastam. – Valami hülyeséget mondtam? – Nem. És ez a fickó mentett meg. Most. Újra kinyitotta a könyvet: – A levél. éppen ellenkezőleg. Autodidakta volt. ismered a képeit? 258 . amit várnak tőled. amitől teljesen elképedtem.. Téged nem kínzott meg? – Nem. az mind jót tett.. ahogy beleszeret egy sznob picsába. Csak amikor másnap elolvastam az előszót. amikor rám találtál. Ahogy gyötri magát. én leszarom az életművét.. Fejbe. egyébként egyetlen lendülettel. engem főleg a festészete érdekelt. Nem akarok. hogy neked is fontos. az őrhöz. a szülei. és a végén beledöglesz.... nehogy elrohanjak. és. Hogy azt a levelet nem küldte el. mert az ő könyve volt. és letette kettőjük közé.. El is felejtette. hogy itt hagyta. Mondd csak. Vagyis hát nem. A fickó. ez jelent a számomra mindent. és ő egy napon mégis úgy dönt. Ahogyan a lányokkal van.. Van Gogh levelei a fivéréhez.. Vincent felemelte a könyvet. aki lenézi... érted? Ez.. Éppen azért.. Ezt az alakot ismerem. nem értettem azt a dőlt betűs részt a végén. nem szarom le. Ahogy szenved.. ahogy megpróbálja megérteni a többieket.. Ahogy leírja a szenvedését. de ez félelmetes. – Csak azért nyitottam ki... Nem. de van néhány egybeesés. Én csak azt olvastam. Hallucináltam. nem fogom elmesélni az egész életemet. azok nekem nem csak szavak.. ez mellbevágott. Azt írja itt. A cigarettája hamuja beleesett a kávéba. azt én is érzem. – A segítséged. majd mind a két oldalról pofon ütötte magát. Én nem fogok megdögleni. Camille összeráncolta a szemöldökét. én. tudod? Vissza akartam menni az épülethez.– Hidd el. – És te. szerencsétlen. amelyet Vincent van Gogh-nál találtak július 29-én. a pia és a többi... hogy az a hülye megölte magát. mindent megkérdőjelez. Senki. hogy nem zavar! – Nem. de ez nagyon fontos. ha nem sikerül annak lenned. hogy összeköltözik azzal a kurvával.. Vagyis hogy azt hiszem. nem fogok megdögleni.. Amit a testéről mond. De ő hitt benne. aki terhes volt. Pedig elég sokáig hurcolta magával. és a takaróid. Minden benne van. – Most olvasom harmadszor... Nagyon későn kezdett festeni... nyugi. és ezt és ezt.. Mindent ismerek. De nem. tényleg nagyon rossz passzban voltam. Hú. Camille nem tudott megmozdulni. akkor szenvedsz. a testvérem. Camille megismerte.. akik nem fognak fel semmit. hogy mit tett velem ez a könyv? Camille megrázta a fejét. Amikor először elolvastam. hogy van hite és ereje. Tudod. vagy mi.. A francba. ahogy eltaszítják a barátai. de tudod. Egy. akkor értettem meg. hogy ha nem állsz be a sorba.. és. a kórházban töltött idejét. A testvérem. Ahogy ismételgeti önmagát. pedig Vincent törékeny volt. Szóval. – Te is olvastad? – Persze.. a kaja. mint a tenyeremet. Szóval én.... amiről beszél. Szenvedsz. nem fogom neked elmesélni az életemet. és mert nem volt itt semmi más. A bratyóján kívül senki nem hitt benne. mert ő a barátom. ahogy állandóan mentegetődzik. mint egy állat.. Azzal.

Nos. a jövő héten. bemutatom Philibert Marquet de la Durbelliére-t. A kutyámmal menjek? – Persze. Zaj hallatszott a folyosóról.. Camille utánaszólt: – Várj. – Szóval eljössz hozzám? – Holnap. hogy lerajzoljalak.. aki zavartan megvonta a vállát. én visszavonulok. hogy átnézek egy albumot vagy mi. Addig gyalogolok. de nincs kedvem. izé. Barbès! – sajnálkozott Philibert – már megint a Köztársaság egyik dühöngő őrültje! Jobban szeretném. – Tartsd meg. megjött a te hű lovagod. a mindenit! Vincent kérdőn nézett Camille-ra. – És igazán meg akarod hálálni? – Ha tudom. egy menekülő hadsereg tábornokát – megfordult –. Az elején eszembe jutott.. totál le vagyok égve. baljában kivont szablyát tartott. és sértetten kijelentette: 259 .. nem láttad még a testem! – Igaz. – Akkor hagyd. Barbès-szal.. Egyelőre még nem találtam ki jobb módszert. hogy kibírjam másnapig.kicsit ne. ha kijöttem ebből.. és megdermedt. – Mikor? – Délután. meghálálom neked. Vincent. jobban szeretem az én képemet. és aztán hazajövök és lefekszem.... és el vagyok bűvölve. – Barbès. de elképzelem... amíg teljesen ki nem merülök. Már mondtam. nyitásra elmegyek a mindennapi adagomért a központba. – Nevetséges vagyok. Philibert. majd egyszer.. – Mikor utazol? – Ha minden jól megy.nevetséges vagyok. – Te lökött.. – Tudod. megyek én is. Philibert megfordult. mint van Gogh. ez itt Vincent. Vincent pánikba esett. lábhoz! – Ki.. azt hiszem. Neked adom. Minden éjszaka. – Valaki van odakint! – Camille. – El vagyok bűvölve! – Philibert elrendezte a ruházatát. mire Barbès eszeveszetten elkezdett ugrálni. – Meztelenül? – Az lenne az igazi. – Elmész? – Minden éjszaka.. minden rendben. ha Rochechouart apáca fejedelemnő lenne. – Ennyi? – Igen. De most nem tudom. nem? Camille nevetve bemutatta őket egymásnak: – Vincent. Vincent belebújt az edzőcipőjébe.. ugye? Nem. Ezen az ócska hátizsákon kívül nincs semmim. édesem! Philibert állt az ajtóban. – Ó.– A napraforgók.

igaz is! Miért nem jelentkezel a Lehet egy kérdéssel több? következő adásába? – Ugyan. – Nem. az valóságos aberráció! Camille utána megismételte: – De Montpipeau? A fenébe. hogy miért. Miért? – Mire lenyomom a gombot..– Igenis! És hogy a szegény Marguerite de Rochechouart de Montpipeau neve összekötődik ennek a zsugori. lemegy a nap. 260 . ezek a nevek. ne csináld! Tudod te nagyon jól.. tehetetlen alaknak a nevével.

– Láttad? A maximumra feltekertem. és egy vérmes háziasszonyt megszégyenítő indulattal szidalmazta a mosó-szárítógépeket. Bezárkózott a szobájába. sétafikált vele egy kicsit a Grenelle utcán. Fájt a szíve. – A francba. méghozzá ugyanazon okból: a görcsbe rándult gyomruk miatt. még mielőtt szétteríted az első réteg lótrágyát. rendben. – Nagyon fontos találkozóm van... – Camille-hoz jöttem. szuper ez a kandalló! – A fenébe. későn kelt. és ülj ide. – Legalább odaállhattál volna az ablak elé. ha leveszem. – A folyosó végén. – Ma nagyon ideges vagy. Utána Franck bezárkózott a szobájába.Levegyem az alsógatyámat is? – Ha magadon akarod tartani. Le. mintha már megint egy dokinál lennék. Nem fogsz fázni. Camille és Vincent nagyon rosszul érezte magát. Camille kivette a kezéből a gombolyagot. beleütközött a kísértetekbe... nem kell levenned. 261 . most gyere el onnan. Mindenesetre én mindig a hátakkal kezdem. amelyek elnyűvik a fonalat és tönkreteszik a pulóverek nyakát. a port kapargatta. és lábujjhegyen kiosont a szobából. betakargatta. hogy csodálatos kozmetikus lennél? – Hát.. Elkezdjük? Van egy öltözőfülkéd? Vagy egy paravánod? Vagy valamid? Camille meg tudta volna ölelni. Nem.11 Camille egész éjjel nem aludt. Állati izgalmas volt. – Tudod. Na. nem? – Igen. Paulette megijedt: – Csak nem orvoshoz mész? Ebéd után Paulette elszundikált. Camille és Vincent nagyon rosszul érezte magát. mint mindig. százféleképpen is elrendezte a zsámolyt. Fel-alá járkált. úgy érzem magam. lefürdette Paulette-et. Franck nyitott ajtót Vincent-nak. – Kivel? – Magammal. akkor elmúlnak. Franck nemrég jött haza. Az összement pulóver esete óta maga teregette a ruháit. Épp a mosott ruhát vette ki a gépből. és képtelen volt lenyelni egy falatot is. ez így nem igaz. és Camille ezúttal hálás volt neki a tapintatáért. ám különböző okokból.. szorongok tőle. igen. – Jobb. Hogy kicsit diszkrétebb legyen a dolog. megfürdött. és alaposan megvizsgálta az eszközeit. Biztos tele vagyok pattanásokkal. Végül Vincent oldotta fel a zavart: – Na. – Hú. – Nyugi. Szórakozottan megfésülte. ha félmeztelenül dolgozol a tengeri ködben.

– Nem én döntök. A kutya. Mindenkit zavar. behunyta a szemét. majd kihajtotta: Érzem. mennyi ideig? – Amíg össze nem esel. és az élet nyomát a testén. – Igen. A szeme mély gödrét. kérlek. Az erek megindító útvesztőjét a fehér bőre alatt.. főleg ezt: a szakadékok lenyomatát. és bár csak kutya.. Meg nagyon hangosan ugat is. És ne nyavalyogj.. vézna és szúrásnyomokkal tarkított karjait. na .. Csak a megfeszülő izmait látta. mint ebben a házban.még el sem kezdted? – Nem. Camille most félbeszakította Vincent-t. – Bocsánat.. a törékenységét.. horpadt mellkasát.. Igen. úgyhogy már nincs mit beszélni róla. mint én. amikor lehajtotta a fejét. a ködben nem érezte magát ennyire magányosan. a koponyája formáját. Ráadásul meglehetősen érzékeny emberi lelke. így megérzi. hogy végül igencsak harapós lett. Remélem. Vincent megköszörülte a torkát. Bejönne a nagy tappancsaival– meg aztán igazán loncsos. én is elkerülöm majd a.. és rengeteg vázlatot készített róla. hogy olvashat-e. Ó! Ez a kutya az apám fia. – Olvashatok fennhangon? – Ha akarsz. fáradt vállát. Először körbejárta Vincent-t. ami engem illet.. – Előbb fogsz te összeesni. a szegycsontját. – És. a nyakcsigolyákat. de olyan sokszor megengedtük neki. A hasa és a keze egyre jobban fellazult. hogy az utcán szaladgáljon.. 262 . az állkapocs csontját és beesett arcát. és azt. Vincent viszont egyre merevebb lett. Körülbelül egy óra múlva Vincent megkérdezte. bár itt kedvesen bántak vele. Tétováznak. láthatatlan harckocsi hernyótalpainak a nyomát. hogy apa és anya ösztönösen reagálnak a lényemre (és nem az értelmükkel). Amikor Camille túl közel lépett hozzá. emberi lelke is. Tényleg voltak pattanásai? Camille nem látta őket.. hogy befogadjanak-e a házukba. hogy kivételesen szégyenlős. a gerincoszlopot.. ami olyan volt.. Bah! Apa évek óta elfelejtkezett erről a részletről. hogy idáig eljött. Addig. egy nagy.. hagyd abba! – Zavar? – Igen. mint ahogy azon is tétováznának. töredezett taréj. Vagyis: az igazán meglepne. Vincent egy percig gyűrögette a könyvet. amíg meg nem szelídítelek. – mondta Camille. bocsánat: A kutya nyilvánvalóan megbánta már. Rendben – de ennek a kutyának emberi története van. – Stop! Hagyd abba. látta Vincent idegességét. Csak gyengeségi rohamában jött el látogatóba. mint egy hosszú. loncsos kutyát.. – Na.. és erre egy közönséges állat nem képes. amelyek majd átbökték a tarkóját. Röviden – egy mocskos állat. megbocsátják majd nekem ezt az elgyöngülést. hogy beengedjenek-e egy nagy. – Nem? Hát ki? – A fény. hogy mit gondolnak róla. mert majd állnod is kell! – Mégis.

. Várj.. útravalónak! Amikor visszament. Teleszívta magát bátorsággal. hogy szétnyitod a lábadat és tedd a kezed így. Behunyta a szemét. Ne mozdulj! Turkált a cuccai közt. hanem grafittal. és megmutatta Vincent-nak egy Ingres kép reprodukcióját. hogy szét kell nyitnom a combjaimat? – Igen. tudod. Gyerünk.. Becsukta a vázlatfüzetét és megint elkezdődött a szívdobogás.. itt van. így. A keze mereven ott maradt a levegőben. Míg Vincent-t nyugtatgatta. elkapta a gines üveget. Nyisd ki az öklöd.. Camille felemelte a könyökét. Találó.. Camille leült. Még egyet. és úgy döntött. nem piros krétával fogja csinálni. hogy egy magasságba ül le a modelljével. Tudta. de közben jól tudta. – És ki ez a kövér fickó? – Louis-Francois Bertin. – Nézd. Ezt nem én mondtam. Végül függőlegesen felrajzszögezte a papírt. látod. míg végül előásott egy könyvet. hogy ez az egész szarság nem elég. ne csináld ezt a farkaddal. és a térdére fektette a rajztáblát. mint ő? – Igen. tollal és szépiatintával. Jól van ez így. és leült. lelökött néhány vacakot.. gazdag és diadalmas burzsoázia Buddhája. hogy ezt csináljuk. ellágyult szótagocska.. hogy elhárítsa az ürességet. de úgy sem ment. Mind. és ülj úgy. megpróbálta a festőállványon is. Mindegy.. Kiszaladt a konyhába. Zavaros cinkosság és megértő engedékenység.. – Akkor. minek a rabszolgái. – Akkor rajta! Hiszen azért vagyunk itt. Vincent mosolyogva vizsgálgatta. Megvagyunk... Tévedett.– Rendben. – Biztos. Felemelte az állát és hátravetette a fejét. szidta magát.. – Szóval széttárt combokkal. Mint egy radar. mint ő.. – Ó! Csalódott.. és belefojtotta a félelmét..... – Jól vagy? – . így? – Hé. és megkapaszkodott a mosogatóban. Utána felállt.. Most fordulj felém. – Pontosan úgy. és csak egy kis ernyedt sóhajt eresztett vissza belőle. mint valami hetedik érzék. Már ismerlek. Olyan ez. – Ő ki volt? – A nagyétkű. Fütyülök rá.. hanem Manet. És a kezed is. – Meg ne moccanj! Mindjárt jövök. Remegett.. ezek az emberek megismerik egymást. Camille a vázlatai között keresgélt. nem? – És azt akarod. a jó életbe! 263 . hogy úgy üljek. mint a bokrot... – Most jobb? – Igen. A modell ezt sugallta. Ideges lett. és terpeszd szét az ujjaidat.

hogy segítsen rajta. hogy közben meggyújtotta a lámpát.. ha akarsz. Hatvan kilónyi provokáció. – Miért álltál meg a bokánál? 264 . Ez lágy. bár nem tudott róla. – És mit gondol.. Bizakodóan. most ne mozdulj. Az első zsebben. doktornő. – Álljunk meg. Vincent? – Körülbelül hatvan.. Ez túlságosan megkavarna mindent. Camille észre sem vette.Vincent nagyon egyenesen tartotta magát. és legalább annyira izzadt. hogy könyörtelenül összeszűkülő pupillával méregette Vincent-t? Már majdnem éjszaka volt. Még egy kicsit.. Pusztuló testtel. – Hú. Rágyújtott.. – De igen. nem tudok emlékek alapján dolgozni. hogy épp ebben nyilvánult meg a nagyvonalúsága? Abban. hogy a lány szándékai nem voltak tiszták. mint Vincent. Camille-ét.. – Nem! – kiáltott rá Camille. a kutyakaja. mint Camille.. Döbbenten bámulta a rajzot. a bizalom. A keménysége mind a kettőjüket meglepte. hogy felboncolja. – Könyörgöm. – Megnézed? – Nem. Görcsölök. aki megalázta őt. hallgassunk.. – Nem. a talpraállás? A művészek szörnyetegek. Sötéten és fényesen ült... a rajzom meghal. – Bocsáss meg! Könyörgöm. Na nem. És lehet... Vincent nyújtózkodva jött vissza. – A nadrágomban. Ha most elmész. néhány gyöngéd szót súgott a fülébe. Tranxén.. Visszafojtotta a lélegzetét és foglyul ejtette Camille tekintetét. amint erről Vincent meg volt győződve. ahogy meztelenül és védtelenül ott ül a rétegelt lemezből készült konyhai hokedlin? Együttérzés? Az emberiség szeretete? Igazán? És vajon nem volt ez az egész előre kiszámítva? A költöztetés. Hagyjuk meg neki a kételkedés áldását.. Pierre Kessler haragja. vagy azért. Lehet. az fájdalmas volt. Mindjárt befejezem.. De én.. megsimogatta a kutyáját. de amikor kampóit belevágta az áldozat eleven húsába. – Kész vagyunk. de mégis muszáj volt: vajon Camille Fauque azért nyújtotta a kezét a fiúnak.. – Hány kiló vagy. Ez kemény. Kicsit oldalra dőlve. Felöltözhetsz. Camille behozott egy pohár vizet. hátradőlhetsz. Ne haragudj.. – motyogta Camille. Mindenem fáj. (Talán nem illett volna megkérdezni. súlyos? – Remélem.

. ugye? – És a kutyám? – Itt van a kutyád. Akarsz inni valamit? – Nem. vagy amit helyette hantálok? – Az igazságot. De nem csak a lábfejed hiánya érdekel. – Mert egyáltalán nem tudok lábakat rajzolni! – És a másik válasz? – Hát azért.– Az igazságot akarod hallani. 265 . A kurva életbe! – Baj van? – Elvesztettem a lakótársam nagymamáját. – Nézd csak. azért. dohogott magában Camille. nem érzem jól magam. halj bele. Paulette velem van.. hogy eljöjjek megint? – Igen. – Akarod. – Elégedett vagy magaddal? – Igen. hogy elköszönj. – Ó! Milyen szép! Milyen szép. akkor is csak egy rohadt kis korcstól képesek meghatódni! Én mondom neked. és hirtelen a homlokára csapott: – Paulette! Elfelejtkeztem róla! Paulette szobája üres volt. ajándékozd meg őket a halhatatlansággal. U. és megadd a címedet. Most már le kell feküdnöm. Camille kikísérte Vincent-t az ajtóhoz. milyen szép! Camille kitépte a lapot. Az előbb megrajzoltam a vállad fölött. Nem akartunk zavarni. : A haverod kutyája odaszart az előszobába. Gyere amint tucc.i. támaszd fel őket. Vesződj velük. milyen szép. van itt egy cédula az asztalon. mert.

Nagyon jó! 266 . Nem. milyen jó ez a Lestafier. aki már két órája az unokáján legeltette a szemét. – Hé. Paulette a főnök irodájában ült. milyen jó! – sóhajtotta a főnök. – Hát. Jelekkel értekeztek: – Neked? Camille bólogatott: – Igeeen. igencsak megváltozott a maga unokája! Rá sem ismerek. és koccintok magával.. valakinek igencsak nagy szerencséje van. csak dolgoztál.12 Camille kitárta a karját. hogy nagyon édes vagy.. – És jól vagy? – Éhes vagyok! – Lestafier! – Igen. – Egy nagy bifszteket? – Igeeen. butuskám. Nagyon jó ez a gyerek. – Elfelejtkeztem magáról.. Mama. Majd Camille felé fordult: – Mit csinált vele? – Semmit! – Nahát. főnök? – Hozzon be egy jó véres bifszteket az irodába. Egy bifszteket? De hát Paulette-nek nincs is foga. – Nem. – Ó. – A fejedre estél? – Igeeen. A hússzelet szív alakú volt. ó! – mondta a főnök. Franck megfordult. Idáig azért nem mennék. még jobban elcsodálkozott. és átrepült a Mars-mező fölött. És maga... csak úgy találomra bólogatott. tökéletes! Csak folytassa! Nagyon jót tett neki. megsimogatta a csillagokat. majd leereszkedett a vendéglő személyzeti bejárata elé.. Majd szétvetette a boldogság. Amikor megértette. de komolyan. Mit inna ehhez? Talán egy kis rajnait. – És milyen szép! – tette hozzá Paulette. nem érkezett meg még a desszertje? A főnök ordított egyet. tudod.. – De tudja – csettintett a főnök –.. amikor örülsz? De ezt Camille nem értette... Befejezted? – Igen... hogy Camille-nak lesz. és Paulette máris a krémest kanalazta. Súrolta az Eiffel-tornyot. amikor átnyújtotta Camille-nak a tányért – Nem mondom. – Ó...

hogy felemeled a kisujjadat. Na jó. – Az ég szent szerelmére. nem hármat? – kérdezte Paulette csalódottan. megállt Philibert előtt. – Franck felé fordította az összevissza firkált füzetet.. – Nem. az már biztos. írok. kérem. Az első iskolából kirúgták. – Igen. ahol kuktáskodott. – Hát nem sokat. – Tényleg. Jól megy a dolog? – Mire gondolsz? – Hát Camille és az öreglány közt.. Emlékezz csak vissza.. Ha szükségük van valamire.. És túl szentimentális. Valahogy így. Camille-ra kacsintott. – Akár akarja az ember. Ahhoz túl rossz a természete... – Ó. főnök? – Hozzon ide egy pezsgőspoharat. – Állj! Kímélj meg a magyarázkodástól. hogy egy héten két napra felszabadítod. – Most már jobb? Paulette a szemét törölgetve szabadkozott: – Ha tudná. – Zavarlak? – Egyáltalán nem! – Mostanában nem találkozunk. hát mit mondtam? Gyorsan igyon valamit! Maxine! – Igen. jó az a hús? – Isteni finom! – Az biztos. – Hé. – De hát ez nem számít! – mennydörögte a főnök.. – Hát két csillagot. aki a ceruzáját rágcsálta az éjjelilámpa fényében. 267 . hogy lesz-e hozzá bátorságom. – És meghívsz minket? – Nem tudom.. Sajnos az év végén mindannyian kénytelenek vagyunk a színpadra lépni. aztán a másikból is. izé.. – A tökéletes egyetértés. de az is bekövetkezik majd. az éttermekből. mondd csak. aztán a szakközépből is.. nincs még Camille-nak elege? – Akarod. akár nem. – Mit olvasol? – Nem olvasok. – Nem. kopogjanak az üvegen! Amikor Franck este hazament. – Hát akkor látogass meg minket hétfőn. egy napon mind átesünk rajta.. de. – Kinek? – Egy szöveget a színházi csoportnak. Megígérted neki.. – Nézzen rá! Hogy uralja a terepet! Mind el akarják csábítani tőlem! A maga kutyuskája két gombot kap a fenekére! – Hogy mondja? – nyugtalankodott Paulette.. ha unatkoznál. Megígérted.Paulette sírva fakadt.. egyszer mindenképpen fel kell nőni. Tudod. még nincs elege. Igaz is! Még mindig dolgozol vasárnaponként? – Igen.. megyek. milyen gyötrelmes utat kellett bejárnia. Nem érdekel.. hogy megmondjam az igazat? – Az igazat? – Franck megijedt. – És mit gondolsz. öregem.

azt sem tudnánk. hanem csótány. – Gyerünk. Camille szobájának ajtaja nyitva volt. hanem gondot visel rá. De az nem számított. – Gyere ide – súgta Paulette. 268 . – De megmondaná. gondolta Franck. Franck nem tudott megmozdulni. – De beszélek. A fenébe. Visszatette a szemüvegét.. kicsikém! Na. ugye? – Azt hiszed? Philibert átnézett a szemüvegén.. a füzetein kívül nem találok semmit. ez az. Olyan titokzatos. Nem kellett volna a folyosón kóricálnia. most már aludj. csak azt hallom. – Olyan büszke vagyok rád. hihetetlen kedvességgel foglalkozik vele. hogy eleget tégy a kötelezettségeidnek. Ráadásul délutánonként Camille megpróbál dolgozni is. Lehet. hogy segítsen neki kiegyenesedni. Gondolj bele. Képzeld el.. A múltja. Először az életben elégedett volt magával. – Nagyon büszke. Ez a sok zöldség megzavarta a navigációs berendezését.. soha nincsenek vendégei. De ez itt nem pók. Semmit nem tudunk erről a fiatal lényről.Franck elgondolkodva felállt. ha torkig lenne az egésszel. Franck belökte és majdnem felkiáltott. Még nem alszik. hogy megint Camille-nak volt igaza? Lehet. – Ne beszélj ilyeneket. hogy „foglalkozik”. sikerült. amíg felmelegszik.. A folyosói lámpa sápadt fénye a festőállványra esett. Megvárta. Franck. A barátai. hogy vannak dolgok. A fenébe! De rendben. átengedte neki a szobáját. és kivett a hűtőből egy sört. Eltaposta. Nem jön postája. Amikor itthon vagyok. engem meggyőzött. nem vagyok büszke magára.. A családja. te is jókor mondod. elment Paulette-ért. Döbbenet. Két hete nem rágta a körmét. hogy egész nap nevetgélnek és csivitelnek. Ami engem illet.. merre keressük.. Csak a kisujján. közlegény! Franck beóvakodott Paulette-hez. és megdörgölte.. egyébként az nem is jó szó. – Mert én nem is tudom. és te még csak arra sem vagy képes.. Gyorsan elkapta a szájától a kezét.. amelyeket tanulás nélkül is meg lehet érteni? Vagy ő nem is olyan tompa. Mind a ketten gondot viselnek egymásra. és letette a távkapcsolót Paulette éjjeliszekrényére. nem? Esti pók – ez reményt jelent.. nem hívja senki telefonon. Ez az. ami azt jelenti. mint gondolta? Mert most ösztönösen kinyújtotta a kezét a roskatag test felé. rettegés és elragadtatás töltötte el. aminek alapján a leghalványabb elméletet is felállíthatnám az életével kapcsolatban. és egy pillanatra Franck szemébe nézett: – Nem. ha egy napon elveszítenénk. hogy talán nem is olyan sötét. nagyi. hogy kikapcsolja a tévét.

felnőni! Egész életében mást sem csinált! Mi lenne velük. hu – Ez Diabolo nevetése volt. de van egy csodálatos palacsintatésztám. hogy soha nem jut majd eszébe elmenni! Hah. de jól mulatunk! 269 . Áhítattal eltelve villával verte fel a krémet. nehogy felébressze őket. és a kezét dörzsölve kiment a konyhából. néhány titkos varázsszót mormolt maga elé. ez nem minden. aztán békén hagyta a tésztát. hah. ha! – csak a fürdőszobai tükör előtt merte Satanas kacagását utánozni.Felnőni. Oké. Hu. mindannyiukkal. Ó-la-la. Letakarta egy tiszta konyharuhával. ha Camille eltűnne? Járt az agya. Holnap olyan Suzette palacsintát süt neki. hu.

Az egyik kezével az ajtót tartotta Francknak. Mert ha Pierre is ott van. – Paulette! – Tessék. Gyerünk. De én nem akarok beszélgetni. ha tolószékbe kellene ülni? 270 . és már el is húzok. A Séguier utcában. hogy járassa a motort az ajtó előtt. készen arra. és megkérem a taxist. Menj már.” „És azután lehet. Franck megpróbálta elkapni a tekintetét.. Pierre és Mathilde szalonjában. Philibert és Paulette ezer apró figyelmességgel halmozták el egymást.” „Nem. Ennyi. hogy ne zavarják a fényképeszkedő turistákat. majd taxival megyek. és mind együtt reggeliztek Paulette szobájában. és önkéntelenül is elmosolyodott. és most már majdnem egy órájukba került.. Paulette egyre nehezebben járt. akkor nem engedi. Az ég kéken ragyogott.. ahogy a filmekben szokták. és a tömegbe vetem magam. Franck azon morfondírozott. lezuhanyzom az öltözőben. hogy ne javítson-e ki néhány részletet a rajzon. amikor úgy elkapja őket a hév. amikor meglátta a táblát: Visszafogott tempóban léptető lovasoknak fenntartva. akkor délután nem merek belefeküdni. Camille-nak zsibbadt a lába. és szép nyugodtan szétszéledtek. elengedjék a kocogókat.. Szépet álmodott. meg ilyesmik? – Persze! Belekapaszkodom a függönybe. Camille azon. karját nyújtotta Paulette-nek.” „Vagy menjek inkább a galériába? Csak odaadom Sophie-nak a képet. mire bejárták az Adrienne-Lecouvreur sétányt. de ha a délutáni alvás után cserélem ki. az ő lassú lépteihez igazította a maga ritmusát. a másikban egy bőröndöt fogott. és elmeneküljön. Philibert már a bejárati ajtóban állt. A hantáját tartsa meg a vevőinek. ez nem jó ötlet. „Ha most kicserélem. ezek az kellékeim. vagy elengedem! A kék ég kötelez: Camille és Paulette lementek „a kertbe”. nem? Szinte hallom. és beszélgetni vele a képről.” „Mielőtt hazajövök. Kell neki. de Camille most messze járt. – Miféle kellékeid? – A szerepemhez kellenek. hogy bele sem fogunk feküdni..” A gondterheltek és a gondtalanok sóhajtozva összesöprögették a morzsákat.13 Már régen nem töltötte otthon az éjszakát. vagy nem kell. le kell ülnöm. – Elutazol? – Nem. Állva csináljuk. de Franck és Camille némán kapaszkodtak a bögréjükbe. és néhány szót váltsanak a tapadó gatyás maratoni futókkal. ne cseréljen-e lepedőt. Néha megálltak. hogy feladja. a fenébe! Mit játszol? Olyan kardos-csuklyás izét? Ide-oda fogsz rohangálni a színpadon.” „Nem. kicsikém? – Nagyon rossz néven venné.. Fütyülök a hantálására. ahogy ordibál velem. Másnap reggel lement croissant-ért a pékhez. hogy elmenjek. az egy kicsit durva lenne. – Ó.

... Gond nélkül befér a csomagtartóba.. a bamba turistacsoportokból. Akkor megelőzhetnénk a múzeumi sorokat. hogy az eladónőben megakadt a szó. most itt hagyom magukat.. a kis hátsó udvarok. a . Állítani lehet az ülésmélységet is.. Akkor most őszinte leszek magához. akkor semmi baj! Hiszen én másra sem vágyom. megnézhetnénk a Montmartre-i ibolyát és a többit. – Ez nem rossz. és én elrepíteném a világ végére is! – . csak hogy örömet szerezhessek neked! Camille beharapta a száját. Camille leguggolt Paulette mellé.. és csak tizennégy kiló. egyáltalán nem! Sőt! Csak arra gondoltam.. rendben. és minden igényt kielégít. olyan savanyú képet vágott. ez a város csodálatos! Elmehetnénk moziba. hogy. Csend.. amíg meleg! Úgyhogy azonnal elszáguldottak a legközelebbi drogériába. Sok a vevő. tolhatná egy ideig. ez csak kiegészítővel működik! Könnyen levehető kerekek. ahol gyógyászati segédeszközöket is árultak. – Nos. szóval. ahol minden gyereket egyformán öltöztetnek. – Hát olyan öreg vagyok? – suttogta Paulette.. ahol minden előre látható. Paulette. de nincs lelkierőm végigállni a sort. – Paulette! Nekem már elegem van ebből a parkból. Sőt.Elegem van ezekből a szörnyű ronda autókból. Gyorsan.. Ez a modell összecsukható.. és mindig elsőnek mehetnénk be. A kartartó és a háttámla magassága szabályozható.. nehogy elnevesse magát. – Nem. Az őrök unatkozó pofájából. az átjárók... hogy őszinte legyen. koncertre. ha néha hajlandó lenne beleülni kicsit egy tolószékbe.. hogy tulajdonképpen szívességet tenne nekem. egyszerű bánni vele. akinek pisiszaga van. hogy mindig ugyanazokkal az emberekkel találkozunk. gyorsan! Addig üssük a vasat. Beszélhetek összevissza. a könyvárusok. a virágpiac... Tudja. és. Ja nem. Nem. a fedett udvarok. butuskám! Ha ezzel szívességet tehetek neked. Azt hiszem.. Látni sem bírom. ugye? – . Tizenegy van. az összes padot és minden kutyavécét. de nem ez az igazság.. Előre dönthető ülés. 271 . elegem van abból. a Szajnapart. Süllyeszthető lábtartó. itt a prospektus.. ez nagyon jól jönne nekem! Annyi kiállítást szeretnék megnézni. higgye el nekem.... – Oké. Meg abból a másik alakból. Ez egy nagy szar.– . Tessék. operettbe.. beülhetne a tolószékbe. már megszámoltam az összes kavicsot.. ahol az összes pesztra egyformán rikácsol velük. a Notre-Dame kertje. Itt be vagyunk szorítva ebbe az elöregedett negyedbe. Annyi más látnivaló is van Párizsban! A boltok. – Igen. – A Sunrise szakemberei sokat dolgoztak a Classic 160-ason. kerekek nélkül csak kilenc. Rossz néven venné.. akit a szárazsamponok és a Scholl cipők polca között ültettek le. és ha már fáradt. Mondjuk elindulnánk a járókerettel.. Az az igazság.. az Üdvhadsereg tagjából.. – De hát rögtön ezt kellett volna mondanod. Lehajtott fejjel hálát rebegett – túl lelkesen ahhoz. Nagyon könnyű.

– Komolyan, rosszabbat vártam. Nagyon sportos modell. Ebben a fekete színben kimondottan elegáns. – Na, nézzük csak! Még a végén azt mondod, hogy jól áll nekem. – Sunrise Médical... Ezek a nevek!...37-es körzet... Ez ott van valahol maguk felé, nem? Paulette feltette a szemüvegét: – Melyik körzet? – Hát... Chanceaux-sur-Croisille. – Igen, persze! Chanceaux! Pontosan tudom, hol van! Ott volt Paulette faluja mellett. Köszönöm, Istenem! A szomszéd járásba akármikor elmehetünk akár posztó házicipőben is! – Mennyibe kerül? – 558 euró, plusz az áfa. – Hú... Bérelni nem lehet? – Ezt a modellt nem. A bérelhető típusok vaskosabbak és nehezebbek. De... Magának biztos van közgyógyigazolványa, nem? Gondolom, a hölgy mozgássérült... Mintha két visszamaradott öreglányhoz beszélne. – Magának nem kell fizetnie ezért a tolószékért! Menjen el a házi orvoshoz, és írassa fel vele. Ahogy az állapotát elnézem, ez nem lesz gond. Tessék, odaadom ezt a kis ismertetőt. Benne van minden tudnivaló. A háziorvoshoz mennek? – Hát... – Lehet, hogy nem ismeri a típust, úgyhogy mutassák meg neki ezt a kódot: 401 A02. 1. Rendben? – Á, igen, rendben. Az utcán Paulette reszketni kezdett: – Ha elviszel egy orvoshoz, visszaküldenek az elfekvőbe! – Hé, nyugalom, Paulette! Soha nem megyünk orvoshoz. Én éppen annyira utálom őket, mint maga. Majd elrendezzük valahogy, nyugodjon meg! Paulette sírva fakadt: – De meg fognak találni! Meg fognak találni! Aznap nem volt étvágya, és egész nap ki sem kelt az ágyból. – Mi van vele? – kérdezte Franck nyugtalanul. – Semmi. Elmentünk egy székért, és amikor az eladónő azt ajánlotta, hogy menjünk el orvoshoz, pánikba esett. – De milyen székért? – Hát tolószékért! – De minek? – Hát hogy toljam, te hülye! Hogy bejárhassuk a környéket! – A kurva életbe, ezt meg hogy gondolod? Hiszen ő jól van! Miért akarod felrázni, mint a dobozos narancslevet? – Ó! Kezdesz az agyamra menni, tudod? Neked csak magaddal kell törődnöd. Néha kicsit kinyalod a seggét, ez minden, és máris véleményed van a dologról. Tudod, én szívesen ellátom a nagymamádat, mert imádnivaló, de szükségem van rá, hogy kimozduljak, elmenjek sétálni, kicsit kiszellőztessem a fejem. De te jól vagy, ugye? Nyugtass meg, ugye nincs semmi gondod? Neked, Philounak vagy Paulette-nek elég a ház környéke, evés, meló, alvás, ti nem vágytok másra. De nekem nem elég! Én szép lassan megfulladok! Ráadásul

272

imádok gyalogolni, és a nyakunkon a szép idő... Úgyhogy még egyszer elmondom: szívesen leszek betegápoló, de csak akkor, ha kimozdulhatok, különben elköl...elköl... – Micsoda? – Semmi... – Ne lovald bele magad ebbe az állapotba! – De ha muszáj! Olyan önző vagy. Ha nem ordítok, soha semmit nem teszel, hogy segíts nekem! Franck elment, jól becsapta az ajtót, Camille pedig bezárkózott a szobájába. Amikor előjött, Franck és Paulette a bejáratnál álltak. Paulette a mennyekben érezte magát: a drágalátos unokája foglalkozott vele. – Gyerünk, te nagydarab nőszemély, ülj bele. Olyan ez, mint a motor, jól be kell szabályozni. Franck leguggolt, és valamit babrált a fogantyúknál. – Jól vannak a lábaid? – Igen. – És a karod? – Az egy kicsit magasan van. – Gyerünk, Camille, állj ide. Mivel te fogod tolni, a te magasságodra állítom be a fogantyút. – Na, most jó. El kell mennem. Kísérjetek el a melóba, legalább kipróbálhatjuk. – Befér a liftbe? – Nem. Össze kell hajtani. De annál jobb. Ha jól tudom, Paulette-nek van lába! – Brrr... Brrr... Biztonsági öveket bekapcsolni, késésben vagyok! Teljes sebességgel átrobogtak a parkon. A piros lámpánál Paulette-nek már összevissza állt a haja, az arca kipirult. – Oké, lányok, most itt hagylak titeket. Ha Katmanduba értetek, küldjetek egy képeslapot! Néhány méterre volt tőlük, amikor megfordult: – Hé! Camille! Nem felejtetted el a ma estét? – Mi van ma este? – A palacsinta! – A francba! Camille a szája elé kapta a kezét: – Elfelejtettem. Nem leszek itthon. Franck úgy érezte, hogy összement néhány centimétert. – Ráadásul fontos. Nem tudom lemondani. Melóról van szó. – És Paulette? – Megkértem Philout, hogy váltson fel. – Jól van, annyi baj legyen! Majd megesszük nélküled. Rezignált reménytelenség öntötte el, és furcsán tekeregve elindult a vendéglő felé. Az új alsógatyája címkéje birizgálta a derekát.

273

14

Mathilde Daens-Kessler a legszebb nő volt, akivel Camille valaha találkozott. Magas, jóval magasabb, mint a férje, nagyon karcsú, nagyon vidám, nagyon művelt. Oda sem figyelve gázolt át ezen a kis bolygón, minden érdekelte, el tudott csodálkozni egy apróságon is, mulatott, lanyhán méltatlankodott, néha az ember kezére tette a kezét, mindig halkan beszélt, tökéletesen ismert négy vagy öt nyelvet, és a tréfáit mindig elbátortalanító mosolya mögé rejtette. Olyan szép volt, hogy Camille-nak soha eszébe sem jutott lerajzolni. Túl kockázatos lett volna. Mathilde valahogy túlságosan élő volt. Egyszer leskiccelte. Profilból... A kontyát és a fülbevalóját. Pierre ellopta tőle a rajzot, de az nem Mathilde volt. A képről hiányzott a mély hangja, a ragyogása és a gödröcskék. Megvolt benne azoknak a jóakarata, arroganciája és fesztelensége, akik aranykanállal a szájukban születtek. Az édesapja nagy műgyűjtő volt, és Mathilde mindig szép dolgok között élt. Soha, semmit nem számolt meg az életében: sem a javait, sem a barátait, még kevésbé az ellenségeit. Mathilde gazdag volt, Pierre vállalkozó kedvű. Mathilde hallgatott, amikor Pierre beszélt, de amint Pierre hátat fordított, azonnal kifigurázta a hülyeségeit. Pierre törte be a fiatal csikókat. Sohasem tévedett, ő indította el a pályán például Voulyst és Barcarést, de azt már Mathilde intézte el, hogy megtartsa őket maguknak. Mathilde mindent megtartott magának, amit akart. Camille jól emlékezett az első találkozásukra: a Szépművészeti Akadémián történt, az évfolyam év végi kiállításán. A hírük megelőzte a pár látogatását... A rettegett kereskedő és Witold Daens lánya... A diákok remélték, hogy eljönnek, féltek tőlük, és lesték a legapróbb reakciójukat is. Camille nyomorultan érezte magát, amikor odajöttek hozzá és köszöntek neki és a többi ágrólszakadt alaknak. Lehajtott fejjel mutatkozott be nekik, ügyetlenül eldadogott néhány bókot, és a tekintetével egy egérlyukat keresett, ahová bebújhatna. Ennek júniusban volt tíz éve. Az udvaron fecskék csiviteltek, ők rossz puncsot ittak, és áhítattal hallgatták Kessler fejtegetéseit. Camille egy szót sem értett. A feleséget figyelte. Aznap kék tunikát és széles ezüst övet viselt, amelyen minden mozdulatára apró csengettyűk csilingeltek. Szerelem volt első látásra. Utána Kesslerék meghívták őket vacsorázni egy Dauphine utcai vendéglőbe, és jó pár üveg bor után Camille-t a barátja felszólította, hogy mutassa meg Kessleréknek a rajzait. De Camille nem volt rá hajlandó. Néhány hónap múlva megint elment Kesslerékhez. Egyedül. Pierre-nek és Mathilde-nak voltak rajzaik Tiepolótól, Degas-tól és Kandinszkijtól, de nem volt gyerekük. Camille soha nem merte érinteni a kérdést, és önként, aggályok nélkül vetette bele magát a hálójukba. Csakhogy később olyan kiábrándító dolgokat művelt, hogy a hurokszemek maguktól kilazultak. – Ez szar, egy nagy semmi! Vacakokat csinálsz! – üvöltött Pierre. – Miért nem szereted magad? Miért? – kérdezte jóval kedvesebben Mathilde. Camille nem ment el többé a kiállításaikra.

274

Amikor Camille nélkül maradtak, Pierre sokáig sopánkodott: – De miért? – Mert nem szerettük eléggé. – Mi ketten? – Senki. Pierre zokogva borult Mathilde vállára: – Ó, Mathilde! Szépségem! Miért engedted, hogy elmenjen? – Visszajön... – Nem. Mindent el fog rontani! És Camille visszajött. – Pierre nincs itthon? – Nem, az angoljaival vacsorázik, nem mondtam neki, hogy jössz, egyedül akartam veled maradni egy kicsit. Meglátta Camille irattartóját, és megkérdezte: – Mi van ebben? – Semmiség. Csak egy kis vacak, amit két hete ígértem Pierre-nek. – Megnézhetem? Camille nem válaszolt. – Oké, megvárom vele. A tiéd? – Hát, hát... – Úristen... Ha megtudja, hogy nem egyedül jöttél, üvölteni fog kétségbeesésében. Mindjárt felhívom. – Nem, nem! Hagyja! Mondtam már, semmiség! Csak úgy magunk között. A lakbér fejében. – Nagyszerű. Gyerünk, üljünk asztalhoz. Minden szép volt náluk, a kilátás, a tárgyak, a szőnyegek, a képek, az abrosz, a kenyérpirító, minden. Még a klotyó is szép volt. Egy gipszreprodukción az a négysoros állt, amelyett Mallarmé írt a saját vécéje falára: Te itt könnyítsz magadon, Tőlem fakadhatsz könnyű dalra, Avagy pipázhatsz szabadon, Csak ujjal ne másolj a falra* Első alkalommal Camille majd meghalt ettől a vacaktól: – Maguk megvásárolták Mallarmé budijának a falát? Pierre elnevette magát: – Jaj, dehogy! Csak ismerem azt a fickót, aki a gipszmásolatot csinálta. Ismered Mallarmé házát? Vulaines-ben? – Nem. – Egyszer elviszünk oda. Imádni fogod. I-mád-ni...

*

Tóthfalusi István fordítása

275

Minden tárggyal ugyanez volt a helyzet. Itt még a vécépapír is puhább volt, mint máshol. Mathilde lelkendezett: – Ó, milyen szép vagy! Milyen jól nézel ki! Milyen jól áll neked a rövid haj! Híztál egy kicsit, nem? Jaj de boldog vagyok, hogy ilyennek látlak! Ó, ez az igazi boldogság! Annyira hiányoztál nekem, Camille! Ha tudnád, mennyire fárasztanak néha azok a zsenik... Minél tehetségtelenebbek, annál hangosabban lármáznak. Pierre mulat rajtuk, neki ez a dolga, de én, Camille, én... Annyira unatkozom! Gyere, ülj ide mellém, mesélj! – De én nem tudok mesélni! Megmutatom a rajzfüzeteimet. Mathilde lapozott, Camille magyarázott. És miközben bevezette Mathilde-ot a maga kis világába, hirtelen ráébredt, hogy mennyire ragaszkodik hozzájuk. Philibert, Franck és Paulette élete legfontosabb szereplői lettek, és erre éppen most jött rá, két 18. századi perzsa kispárna közé beékelődve. Meg volt zavarodva. Az első füzet és a legutóbbi vázlat között, amelyet csak néhány órája rajzolt a tolószékében ülő, sugárzó Paulette-ről az Eiffel-torony előtt, alig néhány hónap telt el, mégis, semmi sem volt ugyanaz. Nem ugyanaz a személy fogta a ceruzát. Megrázta magát, levedlett, és felrobbantotta a gránitsziklákat, amelyek már olyan sok éve elzárták előle a kijáratot. Van néhány ember, aki őt várja ma este. Emberek, akik tesznek rá, hogy ő mennyit ér. Akik valami másért szeretik őt. Talán önmagáért. Önmagamért? Igen, magadért. – Na – türelmetlenkedett Mathilde –, most miért nem mondasz semmit? Ez kicsoda? – Johanna, Paulette fodrásza. – És ez? – Ez Johanna bokacsizmája. Szuper, mi? Hogy képes egy lány, aki egész nap állva dolgozik, elviselni ezeket? Az eleganciáért hozott igazi áldozat, azt hiszem. Mathilde nevetett. A csizmák tényleg szörnyűségesek voltak. – És ez kicsoda? Elég gyakran előfordul, nem? – Ez Franck, a szakács, akiről az előbb beszéltem. – Szép fiú, nem? – Úgy gondolja? – Igen. Olyan, mint a fiatal Farnese Tiziano festményén, csak tíz évvel idősebb kiadásban. Camille látványosan az égre emelte a tekintetét. – Na ne... – De igen! Esküszöm! Felállt, és egy könyvvel jött vissza: – Na tessék, nézd! Ugyanaz a komor tekintet, ugyanazok a remegő orrcimpák, ugyanaz a hegyes áll, ugyanazok a kicsit elálló fülek... Ugyanaz a belső tűz... – Mondom, hogy nem. – Camille a Tiziano portréra kancsalított. – Az enyémnek pattanásai vannak. – Ó, te mindent el tudsz rontani! – Nincs több? – sajnálkozott Mathilde. – Hát, nincs. – Ez jó, nagyon jó. Sőt csodálatos.

276

– Állj! – Ne vitatkozz velem, kisasszony, én nem tudom létrehozni, de látni nagyon is jól látom. Amikor olyan kicsi voltam, hogy bábszínházban lett volna a helyem, mint minden hasonló korú gyereknek, az apám már elhurcolt a világ minden sarkába, és a vállára kellett kapnia, hogy jól lássam a képeket, úgyhogy kérlek, ne vitatkozz velem! Itt hagyod ezeket nekem? – ... – Pierre-nek... – Oké, de vigyázzanak rá! Ezek az én lázlapjaim, apróságok... – Nagyon is jól értem! – Nem várod meg? – Nem, el kell mennem. – El lesz keseredve... – Nem először – jegyezte meg Camille lemondóan. – Nem is beszéltél az anyádról. – Igazán? – Camille elcsodálkozott – Ez jó jel, nem? Mathilde kikísérte az ajtóba, és megcsókolta. – A lehető legjobb. Na menj, de ne felejts el megint meglátogatni. A hintóddal nem nagy ügy az egész. – Megígérem. – És csak így tovább. Maradj könnyed. Élvezd az életet. Pierre biztosan az ellenkezőjét mondja majd, de semmiképpen ne hallgass rá. Ne hallgass rájuk, se rá, se senki másra. Ja, igaz is! – Igen? – Nincs szükséged pénzre? Camille-nak azt kellett volna válaszolnia: nincs. Huszonhét éve mindig nemet mondott. Nem, jól vagyok. Nem, köszönöm. Nem, nincs szükségem semmire. Nem, nem akarok tartozni senkinek. Nem, nem, hagyjatok! – De igen. Igen. Azt hiszem, talán igen. Igen, nem megyek többé vissza melózni, sem a Ritalshoz, sem a Bredart-hoz, sem a többi szeméthez. Igen, életemben először békében akarok dolgozni. Igen, nincs kedvem mindannyiszor görcsbe rándulni, amikor Franck átnyújtja azt a pénzt. Igen, megváltoztam. Igen, szükségem van rátok. Igen. – Nagyszerű. És légy szíves, vegyél néhány ruhát. De tényleg. Pontosan tíz éve hordod már ezt a farmerdzsekit. És ez igaz volt.

277

különben letépi a fülemet. Nem akarom. mégis szép. A szíve eszeveszetten dobogott. hogy Pierre hívja. Fauque.” Az üzenet megszakadt. huszonhárom óra. a Tudományos Akadémia. mint egy kövér tehén. Most sem vette fel...bömbölte Pierre. De. Camille-ból nem hiányzott a regényesség.. Sőt nagyon szép! Köszönöm. Elfordult. amikor megszólalt a mobilja. ezúttal Mathilde. hívj vissza azonnal. Camille. és átment a Szajnán..Puff! Ó! Milyen kár. a Notre Dame és a Concorde között állva elfüstölte. És az már igaz. Értetted?” A második üzenet időpontja: ma. Becsukta. nem túl szép látvány. adom neki a telefont. és a Louvre. és beütötte az üzenetrögzítő számát. Két új üzenete van. mert már szétküldtem a meghívókat... vagy a grabancodnál fogva rángatlak ide!”. Az első üzenet időpontja: ma. köszönöm. Camille a kőkorlátnak támaszkodott. A kereskedőd úgy sír.. és nem mondhatsz nemet. akár a vízbe akarja vetni magát. és nekiiramodott. Igazán hatásos felvonásvég! Utána rövidebbre húzta a tarisznyája szíját. Ne hívd vissza. sodort egy cigarettát. hogy akár örömében ugrál az ember. amikor látta. Még nem volt késő. Hallod. Meggyorsította a lépteit.. hogy mintegy véletlenül kitörölje. huszonhárom óra harmincnyolc perc: „Mathilde vagyok. „Camille..” „Szeptemberben kiállítalak. Camille kikapcsolta a mobilt. hogy még idejében odaérjen a desszertre. Éppen a Képzőművészeti Akadémiánál járt (a sors nagy játékmester). és alaposan megbámulta az antikváriumok kirakatait. „Azonnal. hogy halld. erre egész Párizsban a Művészetek hídja a legalkalmasabb.. 278 . hogy mit mond? Várj csak. Elhiheted.15 Gyalog ment haza. Megint hívta valaki.

Semmi zaj. – Oltsd el a villanyt! – Oké.. – A mindenit. – Gyere... nagyon vicces vagy! Camille elkezdett levetkőzni. ha meglátsz.. Ezt nem úszod meg ilyen könnyen! Ígéret szép szó.16 A konyhában enyhe zsírszag terjengett.. – Miért? – Félek. most mi van? – ismételte Camille – Nem fogsz megdugni? – Ha-ha-ha. miközben én a kezemmel barázdát húzok a vízen. – Miért. a lámpák eloltva. Camille éppen a cipőjét vágta be a sarokba. – Oltsd el a lámpát. nem... – Miért ne? – Ne így! Várj. Zavart arcocska: – Már nem akarod? – .. 279 . – Oltsd el a lámpát! – Nem! – De igen! – Nem akarom. és csípőre vágta a kezét. Majd holnap flambírozom neked. hogy történjen? Elviszel csónakázni a Bois de Boulogne-ba? – Tessék? – Körbecsónakázzuk a tavat.. – Ennyi? – Igen. most mi van? – Hagytunk neked néhányat. Ó. Pedig most az egyszer meg tudta volna enni a vasszöget is. Már órák óta erről a pillanatról álmodozom.. mit akarsz. te verseket szavalsz. – Hé. kisfiam... – Mi a fenét csinálsz? Mire készülsz? – Mire! Hát levetkőzöm! – Ó. ha mondom! – üvöltötte Franck. – De Camille. hogy nem fogsz kívánni. hogy így történjen meg velünk. Franck zenét hallgatott. – Hé. Bekopogott Franckhoz.. nekem ma orgazmus jár! Franck felült. fénycsík sem szűrődik ki az ajtók alól. de már minden edény tisztán állt a helyén. a kurva életbe! Fejezd be! Fejezd be. – És kapcsold ki a zenét. ülj ide mellém.. felgyújtotta a kislámpát. Camille lecövekelt az ágya végénél.

sorjában. és megszólalt: – Honnan jössz. – Elmeséled? – Mit? – Mindent. – Tudod ugye. hogy a karodba kell zárnod? – Ó. – És jól fekszel? – Nem. – Előre szóltam. hol van az apukád? – Meghalt. hogy a többiek meghallják. oké. 280 . nem akarom. Hogy sikerült a találkozó? – Nagyon jól. – Á. itt az egyik kispárnám.. igazán kedves vagy! Na. kisfiam! Legalább van nálad óvszer? – Ne rázz ennyire. – Ó. hogy ha elkezdem. tudod jól. Mindent. – Igen. a francba! Miért.. – . Ma este mindent meg akarok tudni.– Te vagy az? – kérdezte Franck elbátortalanodva.. Camille. elmondom az egészet. Mindent. – Tessék. Gyere közelebb. hol kezdjem? Franck elmélyítette a hangját. szépen. megerőszakoltak? – Még csak nem is. – De hogyan? – Belezuhant az ürességbe. akkor utána te is úgy érzed majd. – Meudonból? Hát ez igazán derék! És hol van az anyukád? – Gyógyszereket eszik.. – . Az édesapád meghalt? – Igen. kicsi lány? – Meudonból. megoldhatjuk. igazán? És az apukád. egy kicsit hülye vagyok. Most már egészen láthatatlanok vagyunk. ha akarod. – Oké. Mindent. köszönöm. Franck a fejükre húzta az ágytakarót: – Rajta. – Oké.

de soha nem mentem. – Nem ettem sokat. és ezerszer is elmondta. hogy elment. Filceket vett nekem. – Milyen Jaguár volt.. és mindig csak rajzoltam. kisasszony. bezárkózott a garázsba. – Na gyerünk. hogy amikor megismerkedtek. Tudod. vagy valami ilyesmi. Az anyukám rengetegszer megölte magát. kisasszony?” és én beültem mellé. de téged egyedül csak az autó márkája érdekel! – Bocsánat. Akkor az apukám azt mondta neki. mert mi azért nagy kirándulásra indultunk vele.. mert a papám már nem élt velünk. az anyukámat úgy.. hogy Catherine. De amikor a lovakat rajzoltam. mert az anyukám megölte volna magát. Egyébként vasárnap esténként szívem szerint én is elmentem volna vele. és amikor bementem a nappaliba. elvihetem a Riviérára?” Camille elmosolyodott: 281 .. – „Nos.. még szerették egymást. de az anyukám megtiltotta. Minden nap elismételte. folytasd! – Pfff. melyik modell? – Egy MK. Az apukám azt mondta. engedelmes kislány voltam – kezdte vékony gyerekhangon. – Amikor az apám hazajött. Öreg Jaguár volt. Teljesen érthető volt. Az apukám azt mondta: „Elvihetem a Riviérára. beült az öreg Jaguárjába. mint minden férfi! Megpróbállak megríkatni ezzel a rémálomszerű történettel. mielőtt újra felrakott a vonatra. Néha azért tudott kedves is lenni. amikor kicsi voltam. de az én anyám minden nap a májamat rágta.. te is olyan vagy. Az apukámat úgy hívták. Amikor nagyobb lettem. de ez nem számított. hogy ezt elhiggyem. Minden nap. hogy egy szemét.17 Camille keresztbe tette a lábát. és én tíz napig a szomszéd néninél laktam. a hasára tette a kezét. Mivel este a mama nem jött el értem. és hosszú utazásra indult: – Kicsit jelentéktelen. vagy MK 11-es? – A fenébe. Szerencsére általában akkor. – MK l-es. és őt kényezteti minden este. Egyszer egy barátnőm születésnapi zsúrján voltam. hogy én vagyok az egyetlen öröme az életben. és zenét hallgatott. Akkor kijöttek a mentők.. – Nem történt semmi. Ebben biztos vagyok. én is így tettem volna a helyében. Normális hangon folytatta: – Először beszélek erről. Attól fogva csak a gyógyszereket ette nagy mennyiségben. megláttam. vagy Johnny Depp szép arcát a 21 Jump Streetből akkor már nem szerették egymást. a te anyád kicsinált téged. hogy az apám hazudik. soha nem mertem tőlük megkérdezni. egy másik anyuka vitt haza.. de később. Imádtam azt az autót. amikor én nem voltam ott.. erre abbahagyta. Azt gondolom. hogy van egy másik felesége és egy másik kislánya. hogy a mama holtan fekszik a futószőnyegen. Csak hétvégéken látogatott meg engem. elveszi tőle a felügyeleti jogot. Nem tudom. hogy Jean-Louis. kereke sem volt már. ha még egyszer megöli magát.. Nincsenek testvéreim. hogy a munkája miatt kellett elmennie. már kevésbé zavartatta magát. de jól tanultam az iskolában.

nagyon. Igen. amikor Pélléas bevallja Mélisande-nak. Utána jött a temetés. Az öreg bőr szaga. mint a szappanbuborékot.” Olyan jó szag volt abban a kocsiban. a faburkolat. mint egy repülőszőnyeg. és az anyám állandóan forgolódott.. bumm! Az anyám ott állt az ajtó előtt a zsarukkal. a szép boszorkányt.. és akkor kop-kop. Mindenesetre túl kedves volt. úgyhogy lezuhant. – Mennyi ideig nem beszéltél? – Hónapokig. nagyon örülnék neki. – Én is fulladoztam.. Úgyhogy egy napon visszaköltözött hozzánk. A Traviátát és a Figaró házasságát hallgattuk. soha nem láttam mosolyogni. hanem egy nagy álmodozó. Többé nem szöktünk el Salzburgba vagy Rómába az öreg. szürke Jaguárral. és Alcinánál gyakran felemelte. Az öngyilkos hajlamról a depressziós hajlamra váltott. Azt hiszem. gondolom. aki egy határozott mozdulattal kikapcsolta a zenét. és nem nézte. Tornami a vagheggiar. és a világ végére is el tudott röpíteni egy külvárosi garázsban. Most már persze tisztábban látok: egy olyan férfi. és jól az eszembe véstem a kórház telefonszámát. és én nem beszéltem többé. – És utána? Lehajthatom a takarót? Megfulladok. aki szerelmes a grófnőbe.. ő aztán nem volt akárki. És aztán egy reggel. A kristály hamutartók. vagy leugrott? – Neki volt stílusa.. a kurva. és Alcinát. az apró kis ablaklehúzó kilincsek. és Cherubinót.. Megnyugodott. Nagyon gáz volt. Monte Carlóban hűvösek az esték. amikor papa felemelte a kezét. „Egy kis szerencsével még éjfél előtt megérkezünk”.– Igen. ami már fejlődésnek számított. a visszapillantó tükör. Olyan volt.. Morcos és magányos kamaszlány lettem. úgyhogy utazás közben a Don Carlost. Mindig szabad volt beszélnem.. De általában nem is beszéltem. Éppen vacsoráztunk a barátnőm szüleivel. Túl vidám. Nagy operabolond volt. Azután már csak ez a fejemben: elhúzni tőle. a zsaruk. ígérte a papa. Azután az apám még megkérdezte: „És elhozta a fürdőruháját? Az estélyi ruháról se felejtkezzen meg! Egészen biztosan elnézünk a Kaszinóba. aki vadállatokká változtatta a kérőit. és emlékszem. és minden hétvégén elutazott. Vele szemben az apám maga volt a kedvesség és a jóság. Arra a másik kislányra gondoltam. Pélléas és Mélisande reménytelen szerelmét.. Őneki nem volt része ebben az utazásban. ahogy a fiatalok mondanák. A dolgozószobában aludt. nem élhetett egy olyan nővel.. egy halál elég volt neki. azt a másik asszonyt kereste a templomi tömegben. Nagyon rosszul éreztem magam 282 . A papa elmesélte az operák történetét: a Pillangókisasszony szenvedését. és szétpukkantotta az álmainkat. a kesztyűtartó belső borítása. Soha nem láttam boldognak.. mint a papa. Minden nagyon szép volt odabent.. nagyon fáradt. és fel kellett mennie a tetőre egy légvezeték vagy mit tudom én. és lezuhant egy épület tetejéről. csak akkor nem. Azután hozza az ezüstróka boáját is. Biztosítási szakember volt. Az anyám megnyugodott. Túl bonyolult volt nekem az egész. A gondolatot. hogy ezt képes lett volna elviselni. és állandóan bujkálnia kell. mi miatt. Egy kicsit mint Philibert. Mit gondolsz róla? – Nem gondolkodom rajta. hova lép. amikor eljött az ebéd ideje. Tizenhét éves koromban egy barátnőmhöz költöztem. nagyon fáradt lehetett. kinyitotta az aktát. – Lezuhant. mint az anyám. – Jaj. ezt azóta is képtelen vagyok meghallgatni. Aztán egy este. hogy valamit el kell mondania. de nem sikerül neki. az algériai háborúról beszélgettünk. vége volt a kaszinózásnak és a tengerparti piknikeknek. hogy hol vagyok.. Pedig pontosan tudta. ez őrjítő. aki meg tudott hajtani egy bakon álló autót is. hogy az ő kis hercegnője szemében egy szemét alak legyen.. Utána eladta a Jaguárt. De nem volt rá szükség.

fütyültem rá. és kiürítette a hamutartókat. de nem akartam cirkuszt. és csak erre várt: egy kis libácskára. igencsak robbanékony keverék. hogy „megszépítsem a szobácskánkat”. csak a műtermekbe jártam. Akinek azt tanácsolják. hogy menjen a Tertre térre. Megvolt az érettségim. Végre a nagy mester műtermébe kerültem. minthogy a sorsomon kérőddzem. és szép halkan becsuktam az ajtót. a nagy asszony a nagy ember mögött. Sok óráról ellógtam. Az elátkozottba. járás közben szétveti a lábát. a vigasztalhatatlanba.. úgyhogy leléptem. században szerettem volna élni. hogy rossz századba tévedtem. Nagyon hamar rájöttem.. Isten a tanúm. éjfél után 2 perccel. aki felrakta a képeket.. az árvába.. de akkor sem rajzolhattam. és elkezdtem gályázni. és múzeumi teremőr lettem. és fontosnak éreztem magam. mint a világ bármelyik iskolájában. És mivel akkoriban nem aludtam túl sokat. mert Párizsban nagyon drága az élet. gyötrődő. Nem értettem semmit. A festmények már jóideje megszáradtak. aztán elkezdtem hülyeségeket beszélni. szédítő kultúra. aki ebédet főz neki. Azután találkoztam valakivel. Bár ami a tűzhelyet illeti. úgyhogy elmentem az anyámmal. Szerettem rajzolni. Nagyon is átlátszó történet: a buta liba a pasztellkrétáival és az engedelmes kis munkáival beleszeret a félreismert zsenibe. Jól voltam. és láttam.. unatkoztam egy kicsit. Eljártam a Saint-Pierre piacra. hogy nem engedtek munka közben rajzolni. És aztán. vagy a 17.ezekkel az emberekkel szemben. és felvettek a Képzőművészeti Akadémiára. Megfesteni helyette a háttereket. és egyszer csak már mások sem vettek engem komolyan. mint egy állat. és munkát kerestem. ahogy fest. A fickó egy foglalt lakásban élt. csak egy ügyeskezű mesterember. és rajtakapott a tett elkövetése közben! Ó! Milyen boldog volt az a hülye.. Már nem voltam Művész. Inkább egy kemping gáztűzhelyre gondolj. Általában hanyagoltam az elméletet. vagy hogy elrejtsem a rajzeszközeimet. Úgy dolgoztam. a felvételi bizottság külön megdicsért. Ekkoriban már semmi kapcsolatom nem volt az anyámmal. amikor el kellett miatta raknom a ceruzámat! Aztán elment. a heppeningek és az installációk az agyamra mentek. több méternyi vásznat feltűzőgépeztem a falra. és mázoljon Monet-t és kis táncosnőket. kimosni az ecseteit. mi? Én aztán alaposan ismerem a közalkalmazotti létet. ha csak egy kis vázlatfüzetbe szerettem volna. hogy milyen mesterséget is választhatnék. hogy többet tanultam ott. Még akkor se. még akkor se. A 16. Hol az egyik haveromnál laktam. de az biztos. Otthagytam az iskolát. Csak az volt a baj. És az a legrosszabb az egészben. hanem inkább lerajzoltam őket. amikor meghallom egy odatévedt látogató cipőjének nyikorgását. az. hogy kerüljön valami a tűzhelyre. amikor nem sok látogató akadt. hogy nem voltam elég érett? Vagy nem volt egóm? Vagy egyszerűen csak hiányzott belőlem a szent tűz? Nem tudom. amikor felhangzik egy kulcscsomó csilingelése. és inas lenni egy nagy mester műtermében. Nem maradt más. szenvedő. Én voltam a nővér. nyugodtan kókadozhattam a képek előtt. miközben ő szörnyű szenvedések közepette alkotja a műveit. Először is. mondhatom! De ami azt illeti. akivel nem kellett volna. és a „képzőművészet” fogalma. zseniális. Meg kell mondani.. imádom ezt a nevet! Macskatalpakon mögém lopakodott. Nagyon szép anyagot állítottam össze gyermekkorom operáiról.. Egy igazi Epinal-kép: nagy hajú. és felugorjak. szépségre szomjazó.. voltak napok. a búsképűbe. Negyediknek hetven jelentkező közül. – Büszke voltam magamra. ügyes. És tőlem megkapta. Melegedtem. tehát nem figyeltem oda a tanárok blablájára. hogy nem játszottam végig a játékot: nem vettem magam komolyan. nagy M-mel. a múzsa. Végül ez lett Séraphin Tico kedvenc időtöltése – Séraphin Tico. és törökülésben ülve próbáltam kitalálni.. 1995. etette a tanítványokat.. hogy erre még büszke is voltam! Néztem. lehet. február 3-án volt a születésnapom. a felhők hercegébe. ha nem volt sok látogató. kikeverni a színeit.. hol a másiknál. vagyis február 2-án. mert csak úgy dagadoztak 283 . Nevetett. Argentin apa és magyar anya.

Nevetségesek voltunk. aki.. de feddhetetlenek is. hány frankért hagyna dolgozni... – Igen. És bármilyen röhejesnek és elképesztőnek tűnik ez most. libabőrös leszek. Béna voltam. hogy drogozott. végül én. izé. igazunk volt. – De miért maradtál vele? – Mert szerettem. majd megfagytunk. – Most. Hatan kajáltunk két munkanélküli segélyből.. – Igen. hogy jobban élünk.. Megvolt ez a luxusunk. és mégis csodáltam őt. Nem úgy. A nagy Séraphin Tico – Camille hangja ábrándossá vált. Inkább éhen halt volna. – Á. Csak a gesztus szépségéért. vagy mi.. Miénk volt a világ összes ideje. A nyomasztó kamaszkorom után talán ez a legjobb. Amikor elegem lett az egyik teremből. Mert volt egy szenvedélyünk. Miután elmúlt a szüzesség körüli zavarodottság.. Önző férfi volt. igaz.a tökei. csak úgy. a világ legjobb fogása! – burukkolta Camille. Nem. megértettem. átmentem egy másikba. – Miért? – Mert nagyon szerettem.. igényes. – Tessék? – Lefizettem. Te sem vagy rossz ebben a műfajban. Az élet iskolájában töltött inasévek meghozták a gyümölcsüket: a zsoldomba fogadtam. akkor maga volt az ünnep! És sokat ittunk is. de én nem füvezek! Egymásra mosolyogtak a sötétben. Éppen az én ellentétem. mint az a másik barom. mint a többiek. ő az elsőéveseket élvezte. hogy megvan a tolószék. és boldog. Miközben én Séraphin Tico hülye humorát élveztem. És a többiről már egyáltalán nincs kedvem beszélni.. Egy órányi kókadozás? Az is harminc frank. – Ha rágondolok is.. és ha nem felejtkeztem el a cigarettáról. – Nem – sóhajtotta Camille –. elárulta. És fizettem. – Oké. én tartottam el. Felvettem néhány rossz szokást. miután az egész napos munka után hazaértem.. És azután találkoztam a Kessler házaspárral. – Utána romlani kezdett a dolog. De amikor felugrottam.. csak a művészetről és a festészetről. lebaltázott.. – Igen. Franck elkomorodott: – Szóval csodálatos fogás volt. Alig voltam húsz éves. Megkérdeztem tőle. és amikor kibékültünk. ami történhetett velem. Ő becsületes fiú volt. az betett nekem.. azért nem volt ennyire szörnyű.. mert nem vettem neki cigit.. magabiztos volt. – Igen. Hány jó vázlatot rontottam el miatta! Nem mehetett így tovább. igen.. – A kurva életbe! – Hát igen.. sorban álltunk a közfürdők előtt. akikről a múltkor meséltem. Szabad volt... és vettem. – Hülye voltál. nem voltak komplexusai. oké. És amilyen hülye voltam. azt hiszem. majd beköszönök hozzá valamikor Paulette-tel. de úgy éreztük.. úgyhogy beszálltam a játékba. Csodáltam a munkáját is. nem beszéltünk semmi másról. – Igen. Harminc frank naponta? Rendben. A kedvesem megcsalt.. – Miért nem? 284 . lementem. minthogy bármilyen kompromisszumot elfogadjon.

értett valamelyest ehhez a témához.” Könnyekben törtem ki. a nyakában selyemkendő. a szédülés. csak pempőket és leveseket. – Kérsz inni valamit? Egy kis meleg tejet narancslikőrrel. visszamentem dolgozni. fekete-fehérben. és egy reggel megveregette a vállamat. Három éve nem látott. nagyon finom és kifogástalanul fényesített cipőit. itt még szebb. hanem Európa legdrágább szállodáiban laktam. Akkoriban nem ettem mást. Csakhogy nem egy foglalt lakásban hédereltem... – Csak nem. de komplikált nem vagyok. – Igen. Mondhatni.. aki korrumpáltam Séraphin Ticót és arról álmodozom.. amint nevetve kitárja a karját: „Á. – Ne sírj! – De. – Egy micsodában? – Egy megnevezhetetlen szarban.– Mert az már túl szomorú. Nem akarod abbahagyni? – Nem. ahogy Paulette készítette nekem? – Köszönöm. amit azelőtt. De ezúttal egy mérhetetlenül nagy szarban. Mindig elképesztő.. és titokban a rajzaikat méregette. és csodáltam a stílusát. végre megérkezett! Majd meglátja. – Hát akkor sírj! – Az a jó. és két hónapig föl sem keltem az ágyból. Ő volt az én kis iskolai tízpercem.. 285 . kétrét hajolva ültem a széken. ahogy az öntelt fiatal diákokkal beszélget. ajtót nyitott.. Aznap Watteau alakjaival szórakoztam. mit csináltál? – Ugyanazt. dallamára. hogy csak egy kis lökés hiányzott. ahogy a szellemem emelkedni kezd az ég felé a Tornami a vagheggiar. és kijelentette: „Előre szólok. nagyon hosszú kabátot és méregdrága öltönyt viselt. feleltem. feltehetek önnek egy indiszkrét kérdést? Feddhetetlen erkölcsi érzékkel rendelkezik?” Nemigen tudtam. Láttam. hova akar kilyukadni. hogy te nem vagy túl komplikált! – Az már igaz! Rengeteg hibám van. hogy lezuhanjak. Őszintén bevallom. mint a Riviérán. Ez a szar elképesztő gyorsan térdre kényszeríti az embert! Szóval a gesztus szépsége miatt kitartottam mellette még néhány hónapig. Ez egyszer rendes volt. csak elnéztem. És amikor felkeltem. Halló! Doktor Freud! A dolby-sztereó szélesvásznú film. – Miért. hogy talán el akarja csábítani valamelyiket. Talán egy szállodába? Na nézzük. Te solo vuol amar. nem. és nem egy dühöngő őrült cselédje voltam. Néztem a tévét. Gyakran láttam ott. hogy. Tehát éppen a füzetem fölé hajoltam.. de a véletlen ehelyett egy puha kecskebőr kesztyűbe bújtatott kéz képében jelentkezett. „Kisasszony. Feddhetetlen-e az én erkölcsi érzékem. Mindig a képzőművészetis hallgatók körül keringett. csak nem lettél.. és e hetyke válasz miatt egy másféle szarban találtam magam. és egy szélhámos cselédje lettem. Azt gondoltam... hogy szembeszállok a Jóisten alkotásával? „Nem” .. és láttam az apámat is.” Sírva fakadt. Hol is tartottam? – A szédülésnél. a hang-és fényjátékok és a szélsőséges érzelmek után kisbetűs életet kezdtem élni. sírni akarok. úgyhogy észre sem vettem a csodálatos. – Eszedbe jutott.. Nem voltam tisztában a szexuális irányultságával.. kisasszony. utána hazaköltöztem az anyámhoz. hogy nincs itthon semmi kaja. ? – Igen. amikor mögém állt egy fickó. és a Szajna parton mindig szédültem.

... Visszamentem a Louvre grafikai részlegébe. mit csináltál? – Hamisítottam.. csak szólj Vittoriónak.. zenét hallgattam. Nagyon kényelmes formája. Soha egyetlen szót sem szólt. sok pénzt kerestem. „Látod ezt a kis tanulmányt? Ebből 286 . Utána ez a kis vicc átfordult rabszolgalétbe. amit állandóan hordok.. Éhes voltam? Hopp. Jannal dolgoztam. Lényegében egy őrült vegyész volt. de rögtön! Unatkoztam? Színház. de nem hallgattak rám. egy holland fiúval. akik szerettek. Elvágtam magam az élettől. A legrosszabb az volt. shopping. Vittorio túlságosan nagyétkű lett. addig az óvatlanabb kereskedőket könnyen át lehetett verni. amellyel új papírból régit lehet előállítani. jól szórakoztam.. egyszer lefeküdtem Jeremy Ironsszal is.. saját magamtól. rajzokat. zene! Bármit akarsz. Vittorio valami kis dolgot akart. a vázlatoknál. de ez már nem volt akármi. de azt hiszem. de Leonardo megmentett. milyen véget értem volna. de minél több lett neki.... egy lejtőre került piás. Például Pierre és Mathilde Kesslertől. ahol hozzájutottam néhány rajzhoz.... hogy pontosan mit is csinált a lóvéval. – Milyen Leonardo? – Leonardo da Vinci. Elveszítettem az időérzékemet. de az elején nagyon mulatságos volt. Egy elegáns emberroncs.. – Na neeem! – De igeeen! És volt ilyenből egy tucat. A patina. amelyeket kívülről megtanultam. a skicceknél és a kis átfestett képeknél. De jól van... túlméretezett ingekben.. van az a nagy. Úgyhogy befogtam a pofám. sok emberrel találkoztam. Életemben először jó voltam valamire! Ráadásul hihetetlen luxusban éltem. azt csináltam. hogy ez is az öngyilkosság egyik formája volt. az antikolása ment nehezen.. egy szép homárt! Szomjas voltam? Pezsgőt. Nem vagyok biztos benne. – Miért.” De miért akartam volna elmenni? Kényeztettek. az alap és a többi. Emberroncs lett belőlem. lebuksz. – Az kicsoda? – Reménytelen vagy.gen. aki fáradhatatlanul kereste a módszert. – És állandóan gályáztál? – Állandóan. elmehettem az összes múzeumba.. ő szállította a régi papírokat. – Tizenegyezer. Nyilván neki is megvolt a maga gyönge oldala. az egyenes úttól. Bár. nem számít. Fáztam? Vittorio a világ legszebb kasmírpulóvereit vette meg nekem.. és attól a kevés embertől. Tudod. Csak egyetlen dolgot nem volt szabad mondanom: „abbahagyom”. Én rögtön az elején tiltakoztam. ahová csak vágytam.. a régi kis barátnőimtől. – Pénzt? – Nem. Olvastam. Amíg megmaradtunk a kis mestereknél. Ez volt a szakmája: bejárta a világot. Nem termeltem olyan sok rajzot. szobaszerviz. elképesztő alak volt. A rajz tulajdonképpen nem volt nagy ügy. annál többet akart. a valóságtól.. Némi kis fenntartással azt is mondhatnám. amit szeretek. Nem tudom. és papírtekercsekkel jött vissza. hogy ez a nem-lét magába szippantson.. kék kapucnis pulóverem.. hogy még élveztem is! Legalábbis az elején.. Akkor nagyon gonosz lett a szép Vittorio... „Ha elmész.. Meg különben sem az én dolgom volt. Nem tudom. aki undorodott a saját kis személyétől. de ugyanazt a képet ezerszer is újra kellett rajzolni technikai gondok miatt. akik halálosan haragudtak rám. a tiszta erkölcstől. Semmi sem volt elég jó nekem. és esténként néha idegen szobákba tévedtem.– Prostituált? Nem.. – .. Valamiképpen hagytam. Én mondtam nekik.

Értetted? Ne mozdulj!” Még aznap este felhívott valaki. És utána tél elején megbetegedtem. Nem hajtottam el. ahogy tudtam. legalább nem kellett a földre feküdnöm. és végül. Arra sem voltam alkalmas. bútorozott bérelt lakásban. Nem volt egy vasam se. a házat bezárva találtam. rá akartam gyújtani.. és vészkijáratot kerestem a tíz négyzetméteremből. és összefonta a karját. fel-alá szaladgált.. És most? Mihez kezdesz most? – . és letette. és Philibert a karjában hozott le a lépcsőn egészen a szomszéd szobáig. hogy elmeneküljek tőle.meríts ihletet. Úgyhogy összegyűjtöttem azt a rakás hazugságot. aztán vártam. És utána csak vártam. Nem kérdezett tőlem semmit. Az összes helyet! 287 . Gyalog hazamentem Meudonba. talán meghalt? Átmásztam a falon. Hosszú csend... Órákat töltött telefonálással. már nem mert mellette feküdni. – Hát. nem volt kajám. mint egy őrült: „Nekem most el kell mennem. Éhes voltam. Teljesen paranoiás lettem. A harmadik este becsöngettem Pierrehez és Mathilde-hoz. azt már nem engedhettem meg magamnak: csak ő maradt nekem.. hanem egy nagy.. rendben? Csak akkor menj el. – Milyen ironikus: mindent megtettem. és összeestem az ajtójuk előtt. vártam. vagy diszkrécióból.. Engedelmeskedtem. Még két éjszakát töltöttem el az utcán a tizenegyezer frankos kasmírpulóveremben. milyen munkát végezhetnék. Ameddig talpon voltam. Franck alaposan betakargatta. fogta a ruháit. mondta. ha én azt mondtam.. akit nem is ismertem: „égess el mindent”.. és a garázsban aludtam. hogy visszatérjek a világba. Éltem. Még az ablakon sem mertem kinézni.. hogy egyedül igyam. hová mehetnék. Az emberek félelmet keltettek bennem. Feltápláltak és ideköltöztettek. Máig sem tudom. Több mint egy évig így éltem. nem volt semmim. Úgyhogy éjszakai takarítónő lettem. Időközben megtaláltam az anyámat is. Ráadásul Camille az összes helyet elfoglalta.. hogy közömbösségből. a hetedikre.. Egy reggel úgy rontott be a szobámba. Csak azt tudtam. hátha visszajön Vittorio. csikkeket kunyeráltam. és azon morfondíroztam. Most.. megtiltottam magamnak. hogy ismerte. Ez elképesztő. és a Madonnára köpködött. és lábujjhegyen kiosont a szobából.. fogalmam sem volt. a beszűkült álmokhoz. Végül egy hét múlva elhagytam a lakást. Utána visszajöttem Párizsba. igen. – hát.. Egy hét múlva újra törökülésben ültem a földön.. Kihúzta magát. és elégettem a mosogatóban. Vittorio egyre idegesebb lett. nem akármilyen életed volt. – ismételte el Franck többször is. de te ki ne mozdulj innen.. de mindenképpen legyen rajta ez a figura is. – Hm. nem volt vesztenivalóm. A ház körül keringtem. A folytatást már ismered. végül ellopták a kabátomat is. igen....” Akkoriban már nem szállodákban laktunk. hogy soha többé az életben nem akarok rajzolni. Több napon át... a kerítésen egy tábla: Eladó.. Nem mertem elmenni. Vissza a gyermekkori ketrecbe. Mi történhetett az anyámmal.. Camille elaludt.

a konyhában: egy kávéfiltert. – Na nézd csak! Ki van itt! – Jé.. végül a konyhában kötött ki. Közben szólt egy-két barátságos szót a motorjához.. főnökasszony! Töltse meg a csészéjét. – A mindenit. nem. Majd nyáron kapsz egy szép Lacoste trikót. Rajzoljon fekete pontokat a csiga szarvacskáinak hegyére. Körülötte csillogó. hogy nem egy lánnyal voltál ma éjszaka? – Hát nem igazán lány volt. haver. és a halászok munkáját figyelte. itt a haverom. Végigbandukolt a kikötőn. hogyan rajzolja meg a szemeket. Tolta még a motort néhány méteren keresztül. Rendben van. hogy egy kicsit megértse a helyzetet. Felöltözött. és befúrta magát az éjszakába. utána beindította. Pikouka csak nézte.. abban szédítheted a pekingi pincsi csajokat. Az első utcánál balra fordult. Legszívesebben összeesett volna. – Még mindig a csajokat hajkurászod.. szia! – Mi a francot csinálsz te itt? – Iszom egy kávét. és utána végig egyenesen ment tovább. és egy ceruzával odaült a rajz mellé. – Na ne szédíts! Azt mondod. a szekrényeket nyitogatta.. maga elé tette a bukósisakot. Amikor felnézett.. Franck kidobta a kukába. egy pont. Az ablakpárkányon a saláta szíve már teljesen összeráncosodott. hogy befejezze. az első nyitva tartó kocsmában ivott egy feketekávét. – Mit hagyjak? 288 . de nem ugatta meg. Nem tudta. sárga esőkabátok. és mindjárt összeesik! – Nem. jó arc vagy. Talán túl erős volt a szél? Megrázta magát. vagy csak egyetlen pontot oldalra? A fenébe! Még csigában is egy nagy nulla volt! Tessék. – Akkor micsoda? – Nem is tudom. az egyik tükörben régi ismerősét pillantotta meg. mi? – Nem.18 Franck elveszettnek érezte magát. fiacskám! Hé. Megvan! Ezt kereste az előbb.. Lábujjhegyen tolta el motorját a házmesterfülke előtt. – Ugyan.. Fel-alá kódorgott a lakásban. A kávétól majd helyre kerülnek a gondolatai. elég nyúzott a pofád! – Fáradt vagyok. Így aranyosabb. Hagyd. majd megcsóválta a fejét. Amikor a tengerhez ért.

– Nem.. öregem. – Megváltoztam. és. 289 .. – Már húsz éve mindig fáradt vagyok. megérkezett a kenyér. a mérete 85 A... Lestaf? – Fáj a szívem. – Hé. – Undok vagy. A francba.. Túl jó hozzám. Ez hülyeség! Senki nem túl jó soha senkinek! Főleg a csajok! – De mondtam már. mennyi mindent megélt már. a szavai felét nem is értem. – Nem.. nem értesz semmit! Egyébként soha nem értettél semmit! Csak jártatod azt a nagy pofád. értem már! Ha meg vagy őrülve a testéért. hogy sajnáljalak. – Hé. hátha valaki nem veszi észre. Gondolkozz már egy kicsit... Már gyerekkorod óta átvered az egész világot. hogy ez nem egy csaj! – Hanem egy srác? – Jaj. de hát az nagyszerű! Akkor legalább valami mást kínálhatsz fel neki! – Micsodát? – Direkt csinálod? – Nem. – Aha. A fickó rámosolygott. ehhez én kevés vagyok! Azt hiszem. Ha tudnád. – De igen. öregem! Örvendezz! Ugorj fel a pultra és fakadj dalra! – Hagyd abba! – Mi bajod van? – Semmi. Úgy érzem magam mellette. mint egy darab szar... Direkt csinálod. mi van? – morogta Franck. jó lenne.. Szánalmas alak vagy. dehogy! – Akkor egy android? Talán Lara Croft? – Még annál is jobb! – Még Lara Croftnál is jobb? Ó. – Na. De falnak menni is jó lenne.. hogy nem értesz semmit. Ki kér egy szendvicset? Talán a fiatalember? – Igen... A másik felhúzta az orrát. jó lenne. Csak fáradt vagy.. de hát ez jó hír! Örvendezz. Biztos kitalálod! – Félek. fogjatok le! Mindenki a helyén ül a karzaton? – Tudod. akkor az szar ügy. Igen.– Mindent! – Oké. A főnökasszony lépett oda hozzájuk: – Uraim. de ha.. – És mi mindent kellett átélnie? – Egy rakás mocskot. – Az jó jel! – Igen. Amikor ez a lány beszél hozzám. mi van veled. Ő nagyon jó. csak nem vagy szerelmes? – Még az is lehet. – Ó. Majd meglátjuk. hagyom a fenébe az egészet. – Ugyan.

– Semmi baj: ebből már kimászom.. és amikor megpuszilta. – Hé.. megjött a mi szép kis szívünk – jegyezte meg a főnök. nagyikám. sok szerencsét! Franck elfintorodott. Az after-shave volt az oka. Franck bevitte Paulette-nek a reggelit. hozzádörgölte az arcát. Mimózák.. jól vagy? – Hiszen te egészen át vagy fagyva! Honnan jössz? – Ó. Megborotválkozott. – Á. Hogy írják a riviérát? – Nagy R-rel. mint a rivi Riviérán. A virág nem rossz kezdés. Összehajtotta a papírt. – Már megint mi történt? – kérdezte Philibert tükörképe az ő tükörképétől. – Hé.. és a vázával együtt letette a csiga mellé.A piacon már kirakodtak. ugye? És életében először a kelő nappal szemben motorozott Párizs felé. Nem talált vázát. – Köszi. Tíz percet késett. úgyhogy a kenyérvágó késsel levágta egy műanyag üveg tetejét. és bepréselte őket a bőrdzsekijébe. – Franck már felegyenesedett. most mérem ki a Nesquickemet. A pulóverének mimózaillata volt. hogy honnan. Philibert éppen zuhanyozott. Franck mosolyogva leült. 290 . Megírod a bevásárlólistát? – Igen. Philou! – Várj egy kicsit... már elkezdődött a reggeli eligazítás. Franck vett egy kazalnyi virágot egy kisteherautó rakodóteréből. – Akkor rendben.

. a nyakába kapaszkodott. amikor nagyon fáradt volt. Comb a combnak. Franck összekulcsolta a hátán a kezét. hadd csináljam én! Kiköpött egy darab nejlont. hogy nem álmodik. hogy csak ő lehetett – álmában meglátogatta. – Annál jobb! És elkezdett mozogni. Camille megharagudott: – Hagyd. Franck álmában elmosolyodott. Végére kell járnunk a dolognak.. és hagyta. Amikor a tenyerét az övére helyezte.. – Ó. Néhány szelíd mozdulat után hirtelen Franck vállába kapaszkodott. és hamarabb elélvezett. nem lehet használni. mint ahogy egy jajt ki tudott volna mondani. és mivel szenvedett. mert Camille lélegzete csiklandozta a fülét. még dühöngeni sem képes. – Igen. – Igen. most megerőszakollak. váll a vállnak feszült.. Most megérezte a fájdalmat. fájdalmasan felszisszent. mert olyan szép lázálom volt. Camille végigfeküdt rajta. A fájdalomból rájött. Felrobbant a szerkezet. Megerőszakollak. ki sem kötötte a cipőfűzőt. Sajnos nem látta. azután meg azért. nem képes már semmire! Tántorogva hazament.. lesz rá okom. Nem működött. A segéde addig makacskodott. hogy a karomba zárjalak.. Franck is. – Máris? – kérdezte Franck kicsit csalódottan. megfojtlak.. Camille megérezte a géz érintését: – Szenvedsz? – Igen. ráébredt a boldogságára is.19 Mint mindig. hogy ellássa a sebet. kisfiam! Franck át akarta karolni.. hogy meztelen-e. A füléhez hajolt. ívben kifeszült. a testét. Nem volt ereje panaszkodni. felszerszámozta Franckot. majd mélyen elaludt. és belesúgta: – Lestafier. beállította az ébresztőórát.. majd a csípője alá csúsztatta a kezét. De ne moccanj! Ha ellenkezel. de még a fájdalmat megérezni sem. most is súlyosan megégette magát. amíg csendben odanyújtotta a kezét. has a hasnak. nehogy holnap reggelig aludjon. de valaki leszorította a csuklóját. – Túlságosan ki voltam éhezve. és összefont karral az ágyra zuhant. a kezét és a takarót is. Először is. mert akkor. csak úgy lerúgta a cipőjét. nehogy felébredjen az álomból. amikor Camille – olyan könnyű volt. – Ne haragudj – tette hozzá Camille. 291 .. Már több mint egy órája aludt.

. a fene! – Mi van? – Mindenütt bekentelek ezzel a rohadt kenőccsel! – Nem baj – mosolyodott el Camille –. Megnyerte a főnyereményt. Ragacsosan és zsírosan elszundikáltak a magukra húzott lepedő alatt – a lepedő a bujaság és az égési sebekre használt kenőcs illatát árasztotta. Maradj így egy kicsit. könyörgöm. intelligens és forróvérű lányt. Franck behunyta a szemét.. 292 .. Ó.– Nem fogadom el a bocsánatkérést.. hogy igaz legyen. Most túl jól vagyok. kisasszony! Elégtételt követelek! – Örömmel! – Nem. Ó. köszönöm.. az mindig jó lehet valamire. nem most rögtön. köszönöm! Túl szép volt.. Istenem. Egy édes.

Először lecsipegette a szeplőit. – Ó. – De ön is ott volt? – Aludtam.20 Amikor Camille felkelt. és eszébe sem jutott morogni.. hogy állati éhes vagyok! Tegnap este óta nem ettem semmit. elmajszolta. vagy valami hasonló hülyeséget! – Szóval. de. ez igazán bosszantó.. kikapcsolta Franck ébresztőóráját. hogy „igen.... sőt egymásra nézni sem. Mary Poppins! Órák óta korog a gyomrom! Hú... biztos úr. de hangos! Még a végén zavarba jövök! És a fejénél kezdve felfalta Camille-t.. Camille felüvöltött. – Igazán? – Igen. – És látott valamit? – Nem.. lenyalta. Valaki behatolt hozzám tegnap délután. aki beállt a helyére. hé. – Azt ugye tudod. utána a csontjáig lerágta. – Mi a baj? – kérdezte Franck nyugtalanul. Franck Camille-ra vetette magát. Camille felsóhajtott: – Hát ez nagyon felszínes tanúvallomása! Tudom. de még volt ereje viszonozni Franck kedvességét is. Közben Camille elélvezett. 293 .. hmm. Akkor tudnánk a legjobban előhozni az emlékeit. hogy az ilyesmi mindig fájdalmas egy kicsit. hogy benézzen Paulette-hez. – Igazán? – Igen... most nem szabad azt mondania. és bekopogott Camille ajtaján.. Sem szórakozott házanépe. Legalább van jó biztosítása? – Nem – felelte Franck szerencsétlen ábrázattal. és most te fogsz fizetni érte.. elropogtatta. nyugalom. a szívemet”. Senki nem merte Franckot felébreszteni. Nyilván nagyon szenvedhet a szegény fiú! Franck hajnali kettőkor került elő a szobájából. Camille elszomorodott. Camille leeresztette az újságot. és csodálkozást mímelve megkérdezte: – Talán valami problémája van? – Igen. Nem mertek egymáshoz szólni. ha rekonstruálnánk az eseményeket. dühödten harapdálta és megette Camille húsát. – Elloptak öntől valamit? Hé. sem a főnök. lenyelte. – Hmm. jegyzőkönyvet szeretnék felvétetni.. Letérdelt a földre Camille matraca mellé.. Camille olvasott.

És mit gondol.. Úgyhogy az elejétől meg kell ismételnünk az egészet. – Rendben. Franck a falnak támaszkodott. – Szép vagy. – A jövőre! Camille kijavította: – Nem. a hangod.. – A jövő. hogy ostobaság. – Jaj. a.... kapok majd kárpótlást? – Hát meglepne. Camille egyenesen a szemébe nézett: – Nyugtass meg. az apró orrod. a... a kezed... a hosszú combjaid. Majd rövid gondolkodási idő után: – Semmit... hogy hozzak neked valamit? Camille nyújtózott egyet: – És mit kínálsz? – Amit csak akarsz. Te. – Ó. a füled. – Nem. a nagy szád. a szemed. Kérek. Franck. A jövőre nem! A jelenre! Ajaj. – Mindent elvitt tőlem. a lágyságod. a térdén tálcát egyensúlyozott. ez durva.. Muszáj ennem valamit. Camille letette a füzetét. Nem rögtön.. ugye nem fogunk egymásba szeretni? Franck úgy csinált... – Most? – Nem...... de kell egy másolat az irattár számára.. Valahogy élő vagy. az állát a tenyerére támasztotta. hogy mondjam.– Ó. igazad van.. Rajtad minden él: a hajad. uram. Izé. mint az előbb. 294 .. a fintoraid. de a szervezetem nagyon élő? Csodálatos szerelmi vallomás. Franck elkomorodott: – Ne játssz a szavakkal.. az imádnivaló segged...... Még soha nem volt részem hasonlóban.. Kidugaszolt egy üveg bort.. hagyd abba. – Camille a karja öblébe fúrta az arcát. – Nem vagyok szép... és átnyújtott Camille-nak egy poharat. – Rendben. a hallgatásod.. tudja? – Mindent? – Majdnem mindent. mintha magát fojtogatná. szia! Ahogy mondani szokás: Örültem a szerencsének! Franck pánikba esett: – Nem akarod. – A szervezetem? – Igen... De azért nem szabad túl sokáig késlekednünk. Camille a hasára feküdt. a. nem szép vagy.. neked az nem túl nehéz. – Mi van? – Most még éhesebb vagyok. Tudom. mert előfordulhat. hogy egyes részletekről elfelejtkezik. Nem tudom.Te hogy. – Oké.. és elfelejtettem betenni az indigót. Mindent. Koccintottak.

jól mondod. Én sem beléd. Franck így szólt a plafonhoz: – Rendben. ragadd meg a nyakamat.... Keféljünk. – Rendben. hogy fussak utánad. és amikor jóllakottan. Franck kitörölte a tányért. grrr. igyunk. menjünk sétálni. letette a poharat. végképp kimerülten visszagördültek a saját oldalukra. – És milyennek rajzolsz? – Amilyennek látlak. Most bőven hagytak rá időt. Megbolondultál. Kérlek. – Köszönöm..– Hrrr.. fogjuk meg egymás kezét.. – És szép vagyok? – Nekem tetszel. de... – Igazán? – Igen... 295 . De még a közelében sem járunk. Camille. Én igen. és megadóan nekilátott. hagyd. – De igen. – Engem rajzolsz? – Igen. megjegyeztem. hogy nem! – Ó! Egészen megijesztettél! Már annyi hülyeséget csináltunk mind a ketten! – Igen. Franck. nem fogok beléd szeretni.. vagy mi? Persze.. Ne szeressünk egymásba. hogy elrendezzen néhány adminisztrációs problémát.

Ötödik rész 296 .

Az egyikük ágyától a másikuk matracáig vándoroltak. ahol Art Nouveau épületek nyúltak az égbe. de végül az is helyrejön majd. Perreira asszony valamelyik reggel Camille után kiabált: – Hé. Mivel egyikük sem akart meztelenül mutatkozni a másik előtt. és minden megváltozott. megint eljött az első vázlatok ideje? Figyelmesek voltak egymáshoz. – Théophile Alexandre Steinlen. és megismételte: A macskák és az emberi nyomorúság csodálatos festője egy fa alatt nyugszik. lassan feloldódik. a macskák és az emberi nyomorúság csodálatos festője egy fa alatt nyugszik. óvatosan elnyúltak. A Monoprix sokat veszített a varázsából. van itt maguknak valami! A képeslapot Côtes-d'Armorban adták fel. az evés még mindig okoz nehézségeket. minden elveszítette a fontosságát. a temető délkeleti szögletében. kicsi Paulette-em? Egy éjszakai bárba? – Huhu! Paulette! – Menjünk haza. Párizs megszépült. ugye? – Miért viszel mindig a halottakhoz? – Tessék? – .. közben érintették a Hôtel du Nord-t és a Saint-Vincent temetőt. szeptember 10. és az egész világ könnyebbnek tűnt. Franck elveszítette az étvágyát. Philibert három könyvet ajándékozott nekik: A rejtett és szokatlan Párizs. 1889. és e könyveknek köszönhetően Camille végre felemelte a tekintetét. és csendben ismerkedtek a helyzettel. Vajon csak a Mars-mező mikroklímája volt? Vagy az általános felmelegedés jele? Átmenetileg megszűnt a tömegvonzás? Semminek nem volt értelme. és Perreira asszony kirakta a virágcserepeit. Camille megfordította a képeslapot. hé. kicsit ügyetlenek voltak. Camille a térdére ejtette az útikönyvet. Pikou levetette a kabátkáját. A lapot becsúsztatta a füzetébe. Az emberek mosolyogtak. A papagájoknak még túl hideg volt odakint. a beton felpuhult. kicsit esetlenek. Mintha minden közelebb került volna.. Idézet vége. Fáradt vagyok. Idézet kezdete: Ami a torkomban volt. a temető délkeleti szögletében. ahol aznap Maurice Utrillo és Eugène Boudin társaságában uzsonnáztak Marcel Aymé sírján. Camille arca kiszínesedett. és megpillantotta Van Gogh lázas arcát. a dolgok körvonalai határozottabb lettek.. Bájos jegyzet. Újrakezdődött az inaskodás. és egymás hátát simogatva gyengéd dolgokat súgtak egymásnak. és többé egy rossz szót sem szólt a negyedükről. És a Beauséjour Boulevard orosz fakunyhóitól elvándoroltak a Buttes-Chaumont-on álló Muzaiáig. ragyogóbb és vidámabb lett. 297 . – De hát hová akar menni. és mindig szemérmesen magukra húzták a lepedőt a heves ölelkezés előtt.1 Semmi nem változott. Köszönöm.. Párizs: 300 homlokzat kíváncsiaknak és Párizs teaszalonjainak útikalauza.

másodszor. és beszélgessen vele. de én a növényeket szerettem. akik soha nem tudtak volna megakadályozni egy idős embert abban. Az az ő legelemibb joga... de most már állandóan harcolnia kellett azért. először is. hogy erről Francknak kell Paulette-et meggyőznie.. mert túl nagy lendülettel dobta be a merítőhálót. ha nem lett volna ott a tolószék? Vajon nem tette-e gyerekessé. mert nem volt szokása. – És milyen salátát termesztett? – A Május Királynőjét.. ha nem akarja befejezni az ebédet. A férjem a Manufranceot olvasta. lerajzolta. hogy megint nyolc éves legyen. – És milyen sárgarépát? – Természetesen a Palaiseau-t! – És spenótot? – Hú. hogy felfogják a barátságuk esztelenségét. Ez a vacak valóságos detektor volt: mindig ki lehetett vele szűrni a szemét alakokat. Egyre jobban elfáradt és elnehezedett. olykor csupán egyetlen választ akart kicsikarni belőle.. – De hogy emlékezhet ezekre a nevekre? – Még a vetőmagos zacskókra is emlékszem. amikor a plébános úr majdnem belefulladt a Louère-be. hogy messziről is jöttek emberek. és tölténydobozokról ábrándozott. akik ezer mérföldnyire voltak attól. Paulette fáradt volt. hogy öltözzön fel rendesen. és azt kiabálja: „Plébános úr! Plébános úr!”. és az a vacak beleakadt a reverendája egyik gombjába. annál jobban szerette. És minél többet rajzolta. Ő ugyan nem fogja ilyesmivel gyötörni. amikor arra kérte. Camille nem akart tudomást venni róla. a mamájáról. Tudtad. Senki nem vehette el tőlük ezt – sem Franck. és a sofőr pofákat vágott. amit ők ketten együtt átéltek. 298 . Minden este átnéztem a Vilmorin katalógust. üljön bele. amikor meglátta a tolószéket. az a földi pokol lenne az összes kis ministránsgyerek számára. ahogyan mások a misekönyvüket lapozgatják. hogy gyorsabban mehessenek? Valószínűleg. Vajon jobban harcolt volna Paulette a talpon maradásért. akkor csak beszéltesse bátran Paulette-et a múltjáról.Aznap végül egy taxiban kötöttek ki. Az nagyon jó termést hozott. és a Nagy Lusta Szőkét. Imádtam. Annyi baj legyen. ahhoz végeredményben joga van. A makacs öreg hölgy nem volt hajlandó orvoshoz menni. és ha a hálóingére vett kabátban akar sétálni menni. és szomorú döntésre jutott... arról a napról. amikor összenéztek és megfogták egymás kezét az élet apró örömei között. És sírjon. A Viroflay Szörnyetege. az engedékeny ifjú hölgy pedig nem akarta kényszeríteni rá. a szüreti estékről. mert úgy gondolta. Utána sóhajtva elrendezgette a Pandora-szelencéit.. Senki nem vehette el tőlük azt. és elszomorító dolgokat tudott meg a kisagy meszesedéséről és a többi Alzheimer-jellegű mókáról. hogy megcsodálják a kertemet? Camille a fényre ültette. és miközben hallgatta. a póréhagymák. vagy a kertjéről. sem Philibert. és ha valakit zavarna a dolog. ha nem akar többé a jelen iránt érdeklődni. Ám amikor Paulette-tel könyvtárba mentek. mert ha a plébános elsüllyedne. sem az orvosok. Ha Paulette nem akarja kezeltetni magát. Tulajdonképpen már nem is beszélgetésről volt szó. egye meg az ebédjét. hogy visszatérjen egy folyó partjára. és akkor újra megvillan a fény opálosan zavaros szemében. belemerült az orvosi szaklapokba és szakkönyvekbe.

akkor kezdtem elveszíteni a hitemet.. 299 . Azt hiszem. És én ezt nagyon furcsának találtam.... mert félelmében nem Istenhez könyörgött. sejtheted.– Én odadobtam neki a rózsafüzéremet. hanem az anyját hívta. milyen sokat segített a szegény emberen.

2 – Franck! – Mmmm. Látom. – Mit tegyünk? Erővel vegyük rá. 300 . hogy menjen el orvoshoz? – Azt hiszem. amiről beszélek. – Oké. – Aggódom Paulette-ért.. – Tudom. eladom a motoromat.. hogy fütyülsz arra.

Paulette kiesett az ágyából. nem tegnap volt a tavasz első napja? Azok hárman zavarba jöttek. hogy bármilyen visszhangot kivált egy férfiból. – Dolgozom én eleget. visszafekszem aludni. megállhatnánk az Azay piacon. de nem a kisagya. a tolószék összecsukva a csomagtartóban.. Mindezt megöntözzük Christopher barátom burgundijával. Paulette. – Talán tesztek rá? – Nem. de csak akkor. és szép nyugodtan kijelentette: – Van egy szép autóm.. az a szemét Pikou ma reggel már kétszer is megkeresztelte. nem? – És mivel megyünk? – viccelődött Camille. Mondjátok csak. – Nem. Azon a héten nagyon elkeseredett. kár itthon maradni. csak valami egyszerű dolgot. hogy marhabordát zöldségkörettel. Letette a csészét. De ha ez nem elég vonzó. és felemelte a tálcát: – Na gyerünk.. Majd meglátjuk. Még a borsót is meg kell pucolnom. és amit véghezvittek.. rendben? – És a munkád? – kérdezte Philibert. véghezvitték.. jó? Különben sütök egy almatortát. Csak ennyit akartam mondani. Amit kimondtak. kinyújtotta ráncos. én.. akik már hetek óta elveszítették az időérzéküket... hogy reggel mind a hárman Paulette ágya körül üljenek.. amikor van egy szép vidéki házunk. és vehetnénk valamit. nem...3 Végül nem adta el. fiatalok.. öreg nyakát a páncéljából: – Mit mondtál? – Ó.. és ha hajlandóak vagytok sietni egy kicsit. hogy tesztek rá. és a két nőből. ha szép. – Nem mész dolgozni? – kérdezte Paulette. Azt mondom. hogy kóvályognak a kínaiak a Mars-mezőn. ott vár minket a kapu előtt. Franck remélte. 301 . hanem a sietség miatt. csipkedjétek magatokat.. és a következő vasárnap úgy intézte. és már tankoltam is. De Franck nem jött zavarba: – Hé! Párizslakók! Jelentem: itt a tavasz! – Igazán? Kicsit lagymatag ma a közönség... azt minden hétvégén megismételték. Arra gondoltam. – A csodálatos vasdobozoddal? Franck ivott egy korty kávét. és utána szundikálunk egyet a napon. és bámulni. És desszertnek talán epret. Vagyis.. Elcserélte a grilles fiú puffogós Golfjára. hogy egy finom ebédet főzhessek. Odalépett az ablakhoz: – De nem csak úgy összevissza beszélek.. akár egy öreg teknősbéka.. de óvakodott ezt kimutatni. ma nincs kedvem. Szerencsére aznap szép volt az idő.. – De igen! Jól látom én. mint a házbeli burzsujoknak. aki a titokzatos könyvei között él.

Néha sikerült kiegyensúlyoznia a mérleget. őrültek. Mint például ma. Vagyis. Zseniális húzás. mint öröm vagy üdvözült boldogság. őt. – Nagyi. Az az ötlet az autóval. Gyalog kell megérkezned Camille-lal. Nem volt kedve olyan messzire gondolni. az csodálatos volt. Paulette újjáéledt. vasárnap reggel nagyon korán keltek. Amit Franck-kal átélt. és az emlékekkel meg a langyos kátrány illatával lassan visszatért arcába a vér. Hagyjuk! Egyszerűen képtelen volt kibékíteni egymással az önfeledt és a lesben álló Camille-t. amint nekiindult. a szieszta. Camille. hogy lassan elmerüljön az iszapos vízben. Egyre gyorsabban ment. nagyobbakat lépett. aki hónapok óta távolodott már a parttól.... Mert látni kellett volna őt. túl sok. a fiatal lány karjába kapaszkodó kis öregasszonyt a vattabéléses házicipőjében. és hétfő este jöttek haza.. és hallani kellett a kertek és a kapubejárók állapotáról szóló hibátlan elemzéseit. véssük a fák kérgébe a nevünket.. de a legmegdöbbentőbb utána következett. és ilyenkor szembe tudott nézni a dolgokkal. Néha Francknak sikerült őt csőbe húznia. a piacozás és a többi nem volt rossz. Néha azonban mégsem. – Nézd csak. tépdessük le a margaréta szirmait. Ezt a hirtelen felragyogó arcot. először nagyon óvatosan.. Legyünk vidámak. satöbbi. szedjük le az élet rózsáit. cseréljük ki a HIV tesztünket és ne törődjünk többé vele. zárjuk kulcsra az ajtókat. 302 . nehogy elessen. a karjuk tele élelmiszerrel. majd felvetette a fejét. szenvedjünk egy kicsit. Ezt látni kellett ahhoz. Camille-t néha elöntötte a tisztánlátási láz. de így volt. most egy kicsit gyalogolnod kell. Mi közben kinyitjuk a házat. a lopva megrebbenő csipkefüggönyök felé forduló fejet. de tudta. rajzokkal és jóleső fáradtsággal. ám az egész mégsem sikerülhet. ezt a kihúzott derekat. és egyre erősebben szorította Camille karját. és ilyenkor a két hárpia egyetlen buta és fegyvertelen nővé olvadt össze. Ez ő. Túl sok köztük a különbség. fedezzük fel magunkat. virágokkal.Mint minden burzsuj – csakhogy a házbeli burzsujokhoz képest egy nappal elcsúszva –. Az egyik mindig összevont szemöldökkel figyelte a másikat. Szomorú. hogy olyan együgyű szavakat ki merjen ejteni az ember. itt a házam. hogy az ő ügyük bármikor tönkremehet.

miközben csak úgy árad belőle az önteltség és az elégedettség. kedvesem! Erre a törtető nőszemély úgy felbosszankodott. hiú és büszke kis parasztasszony. hogy vannak virágaim is! Az igaz. nézd. hogy a testét beborította vadszőlővel.. a sziklafalhoz tapadó kék házacskája. amióta egyáltalán filctollat tudott venni a kezébe. és hamiskásan mórikálja magát. de ott kell lenniük valahol! – Azok a kis kékek? – Igen. Micsoda bánat! Minden tönkrement! Mindent benőttek a gyomok! És épp ebben az időszakban kellene elvetni a magokat! A káposztát. ez már majdnem hasonló. amely kiemeli az ajtókereteket és az ablakkereteket. nézd ezt a rendetlenséget! Semmi sincs megnyírva. Kis vasúti őrbódé... a faragott kő ablakkeretükkel! – Egyáltalán nem. És mondja meg. ott! Camille.. az ő kis menedéke a szirtfokon. ennyi már elég lesz? A palatetőm ezzel a fehér tufával. zsíros föld. és csak a gyomok tenyésznek benne! Micsoda bánat! Szerencse. Itt ez a jó.. igazán? És a két tetőablakom? Azok igazán szépek. – Egyáltalán nem? És a koszorúpárkányom? Egy barátom faragta! – Még csak meg sem közelíti. hajolj közelebb. Az ő képzeletbeli kis háza. – Mi is a nevük? 303 . Az ő kis Polly Pocketje. hogy a virágokhoz egy kicsit még korán van. hogy még egy lópatkót is szögezett az ajtó fölé. ahová elrejtőzhetett a csirkéivel és a fémdobozaival. amely olyan nagyra akar nőni. mint az enyém. aki azt kérdezte: – Nézzen meg alaposan. amely versenyre akart kelni Chambord-ral és Chenonceaux-val. Hol vannak a nárciszok? Á. aki felhúzott vállal és csípőre vágott kézzel fogadja az embert. az epret. csorba virágládákkal kendőzte magát. ahol a szülei ölték egymást. nővérem. – Hogy mondod? Igen.. – Hé? Mi van veled? – Ez. Úgy ám. micsoda nyomorúság. amelyet azóta rajzolgatott. milyen szépek! Már nem látom őket. az ő háza. hanem az. Paulette háza szögletes. Barbie kempingautója. Paulette nem volt hajlandó bemenni a házba.4 Camille megdermedt. Lesütött szemmel teszi a szerényet. köpcös kis asszonyság volt. előbb a kertjét akarta látni. megvannak! Es a krókuszaim? Nézd. a póréhagymát. ilyen patkója biztosan nincs Agnès Sorelnek és a Poitiers-is dámáknak! Paulette háza létezett. Egy nagyságról álmodó. és egészen odáig ment. mint egy kövér ökör. nem a meudoni. – Olyan. Paulette háza béka volt. a répát. afrikai farmja. az a hely. Ez a maga háza? – De még mennyire! Ó. ugye? – Még mit nem! – Ó.

és.. kart karba öltve elindult a folyó felé. A madarak énekeltek. Franck és Philibert veszekedtek: – Mondom. Franck nevetett. gyere Philoukám.. ma mégis inkább nyulat sütök! Kihozták a székeket. hátradőltek a széken. hanem a kisujjam! És a hosszú Croquignol a csokornyakkendőjével és a monoklijával. mert nagyon fontos ám a csali. És ez. – Gyere csak. ez csalogány! – Feketerigó! – Csalogány! A kurva életbe. mindig összegabalyítom a. ez az én otthonom! Csak megismerem! – Ne szédíts – sóhajtott fel Philibert – te állandóan csak a kismotorjaidat bütykölted. – Oké. mi ez? – Két pingvin. – Camille. mi ez? De Paulette elaludt. Az volt anyám kedvenc virága! – Mindent ültetünk. én meg elmagyarázom neked. hol az orsó a pecaboton. – Hát.. h. mint a konyhában. elviszlek pecázni. – Na. tudod? Mert cseppet sem hülyék azok az állatok! De nem ám! 304 . – És szagos bükkönyt is! Azt is ültessünk. A túl sok érzelem kifárasztotta.. hogy is hallhattad volna? Miközben nekem. Kitolták a tolószéket a napra. akik tönkreteszik a szép csendemet. milyen csalit hoztál..– Fürtös gyöngyike. – Megcsinálod? – Persze! Sokkal szorgalmasabb és tanulékonyabb leszek.. kinyújtották a lábukat. amit csak akar! Beletúrt a zsákjába. hogy megismerjem az összes dialektusukat. nem én voltam! Én egy szót sem szóltam! – Nem.. – Azt hiszem. fiacskám. nem hinném. gyere. rengeteg időm volt.. A desszertnél kigombolkoztak. a vörösbegy éneke pedig olyan... – Mi baj? – Szét kéne ültetni őket! – Semmi baj! Majd holnap megcsináljuk! Elmagyarázza nekem. – Nézd csak. esküszöm neked. A feketerigó gurgulázik. mondd meg szépen Franck bácsinak. ha így állunk.. Philou.hogy túl tehetséges lennék. n.. az egyik kezében nagy kés. és Philibert beültette Paulette-et. Gyere. Philibert nagy szemeket meresztett Camille-ra. mint a lehulló esőcseppek zaja. nagyi! Nézd. ki van itt! Franck állt a küszöbön. hogy feketerigó! – Dehogy. nem ő volt. – Nagyi. beszélj nekem a szerelmedről. nem felejtette otthon a színeseket.. – felnyögött.. Camille felháborodottan védekezett: – Hé. a másikban egy macska. és beszívták a jó vidéki napfényt.. Nagyon jó.. izé. és kabátban piknikeztek. és a kis Filochard a kalózkendőjével. aki csendben olvastam. Ó. Hallgasd.. hogy gurgulázik! Mint Pavarotti beéneklés közben.. feketerigó.

az már biztos. ami elfoglalja az összes helyet! És a budi a kertben! Hogy képes itt egy gyerek kibontakozni? Hogy csináltad? Hogy sikerült lelépned innen? – Téged kerestelek. csupa öreg emberrel az ablakban.. 305 .. se túl romantikus.. hogy nem volt előre levajazva ez a dolog. és Camille rávette őt. de ennyire azért mégsem... Franck tiltakozott: – Nem... és a sparhelt. Ő. soha nem hitte volna el.. Csupa hülyeségre. ha Camille aludna a nagy ágyban. Ez igazán nem volt ésszerű.. Még csak nem is falu.. mint az unokatestvéreid: a házasság előtt szó sem lehet róla! Igen. hogy a fiúk alszanak a kinyithatós ágyon. Soha nem láttam még ilyen konyhát. Elhatározták.. A futballistákat ábrázoló poszterei és a crossmotoros kupái alatt. sokkal kevésbé szép lányokról ábrándozva. Olyan arasznyi.. Camille lerajzolta a sakkozó fiúkat. Franck megfőzte a vacsorát.. hogy rövidlátó vagyok. – Te beszélted meg magaddal. bejárták a tanyát a tolókocsival. nem. Jól vagy? – Nem tudom elhinni. a pattanásaival.. Ó.. amelyben gyerekkorában majdnem belezuhant. Lapozzunk. kisfiam! – Mire gondolsz? – kérdezte Camille. ahol valaha ott volt a lyuk. Camille a szobámban alszik.. hogy itt nőttél fel! – Miért.Amikor Paulette felébredt. Olyan sokat unatkozott ebben a szobában! És olyan sokat szenvedett! Ha valaki akkoriban azt mondja neki... – tiltakozott Philibert – nem lenne jobb. Camille pedig Franck gyerekkori ágyában. mert Camille-lal akart aludni a gyerekkori ágyában.. Olyanok vagyunk. És ez a ház is.. mosakodjon meg. hogy ezt hagyjuk. és hogy itt fognak együtt feküdni ebben a sárgaréz ágyban.. és aztán egyik napról a másikra: hopp a sütőrácsra. Megbeszéltük. de bizonyíték arra. Ahol semmi sem változott az ötvenes évek óta. Beharapta a száját... – Hm.... a nagy lábával és a bronz lámpabúrával.. Nem lesz se túl kényelmes. az élet furcsa szakácsnő! Éveket töltesz a hidegkamrában. – Semmire. – Hát. – És most mit rajzolsz? – A Bolondot és a Lovagot.. mint ő. – Lehet.... izé. Paulette hamar lefeküdt. hogy az élet mégiscsak derék kislány. hogy egy napon hercegnőt hoz majd ide... Nem. és ahol a farkát verte. – Állj.. – Camille! – Igen? – Miért rajzolsz állandóan? – Mert semmi máshoz nem értek. Ez semmi. Csupa öreg házacska.. Mosolyogva néztek rá. Philibert tüzet rakott. hogy felmelegedjék egy kicsit.

nem arra gondoltam. csak úgy kérdezem. mondd meg! – Nem. nem ám! – És hogy vagy képes Párizsban élni? – Nem élek. Olyan aranyosnak talállak! – Azt szeretném. De ha egyszer gyerekeim lesznek. – És errefelé nincs munka? – Nincs. hogy egyedül maradjon. Csak az a különbség. Camille elsírta magát.. – Mindig elégedetlenkedsz! – Te hányat akarsz? – Tessék? – Gyereket! – Hé! – dühöngött Camille.– Na.. Mert te angyal vagy. Ez volt a szerencsém. mert a nagypapám mondta nekem. – Tudod jól. hogyan csináltam.. ez akkor is csalogány.. – Tényleg. Mindig ugyanez történik. Elmosolyodott a könnyei között: – Na. – Na. hogy autók között nőjenek fel. 306 . Franck megragadta Camille nyakát. – Na. és minden semmiségen elsírom magam. És mondhat Philou... akinek nincs egy pár csizmája. pecabotja és csúzlija. – És miért? – Azért. nem is igazi gyerek. Mindenem fáj. ha valami másnak találnál. amit akar. és az angyalok nem halnak meg soha. – Igazad van. mondd meg nekem! Nem árulom el senkinek! – Mert nem akarom.. esküszöm. hogy nekem ott volt a természet is... ha meghalok. mert. hogy nem vagyok angyal. hogy feltétlenül velem! – Nem akarok gyereket! – Tényleg? – Franck elszomorodott. – Most direkt csinálod? – Figyelj. hogy nem hagyom. Min mosolyogsz? – Semmin. ugye. Tudom. és jó erősen a füléhez húzta a fejét. – Te nem fogsz meghalni. Legalábbis semmi érdekes. te is átélted ugyanezt. Állandóan kint voltam. most mi van? – Semmi. Ezért kell egy rakás gyereket csinálni! Meg aztán tudod.. és ő mindent tudott! Neki aztán nem volt szüksége madárcsalogató sípra... Még közelebb húzta magához. Csak mindjárt menstruálni fogok. Egy gyerek. – De igen...

ennyi. amikor vele találkozol! Szörnyű! Az arcod egészen... amikor Franck kibökte: – Van valami. Nem vagy köteles szeretni... – Igen. – Nem.. összefonódva feküdtek a sötétben. – Megharagudtál? – Nem. Én például nem fogok szeretni egy nőt csak azért. ha van egy húga az embernek! Én bármit odaaadtam volna egy bratyóért! Bármit! Még a bicajomat is! Még a titkos horgászhelyeimet is! Még a speciális Flipper golyóimat is! Tudod. – Miért? – Talán az anyám miatt. tudom. – Igen. hogy azt mondhassam neked: az ember nem köteles szeretni a szüleit... ugye tudod? – Dehogyisnem tartozom! – Dehogyis tartozol! Ha az ember szülei rosszul viselkednek. – Persze.... elég csak dugni egyet. Erre azt mondod majd. ami nem megy a fejembe.. Ne legyél mazochista.. De éppen azért éltem át ezt az egészet. hogy találkozz a húgoddal. Igazán nem érdemli meg ezt az áldozatot. mert a szülei.. és igazad lesz. ha már egyszer van egy húgod.5 Némán. Nem akarok erről beszélni! – Oké...... Csak utána lesz bonyolult a dolog. – Bocsáss meg! – Igazad van.. oké. Csak rosszat tett veled. – Miért nem keresed meg? – Nem tudom. kicsit kényelmetlenül.. de velem más a helyzet. mert hagyta. Egy pár kesztyű. ha úgy viselkednek. 307 . Milyen állapotban jössz vissza mindig. egy pár pofon. Egyszer gondoltam rá. Csak ennyit akarok mondani. – Ez hülyeség! Találkoznod kell vele! – Miért? – Csak! Szuper lehet.. mint a dalban.. nem? – Igen.. A te anyád mégiscsak törődött veled. még rosszabb. De nem akadályozhatja meg. mint valami darab szar. – Pfff.. Nem tartozom neki semmivel. hogy megdugják egy parkolóban. – Hagyd már az anyádat. de aztán nem mertem. hogy a szar életem miatt vagyok ilyen.. – Nem. A te helyzeted más. Szülőnek lenni nem túl nehéz. Semmivel sem tartozol neki. – Micsoda? – Van egy húgod. – Stop. csak még valami.. nem muszáj őket szeretnie! – Dehogynem! – De miért? – Hát éppen azért.

. Franck pedig csodálatos salátát készített nekik. és néha elugrott Renéhez is. Az nagyon szép virág. Nem bír ki még egy ilyen éjszakát. Az élet derék kislány. Mindegyiküknek meg kellett valamire tanítania a többieket....” – Őrületes.. – Nem! Ilyesmit nem lehet ideültetni! Gondolj bele...durr. ha akarod. A kávé után ő aludt el a nyugágyban. Philibert kiült a kertbe és írt. a földre meg egy vásznat kell teríteni. de azért nem szabad érte agyalágyult veszélyeket vállalnia. Utána össze kell törni a bogarakat. – Ariette Davidson. – Á! Nem értetek ti semmit! – Ki az az Ariette? – kérdezte Paulette Camille-tól. Camille – és ezt előre tudta – hamarosan szenvedélyes kertész lett. Az egyik alkalommal Paulette elmesélte. lángvirág. Néha Paulette fogta vissza a lendületét. Egy csodálatos énekesnő. amit éppen csinált. meg kell rázni a fákat és póznával megütögetni az ágakat. – Nem ismerem. hogyan kell megszabadulni a cserebogaraktól: – Korán reggel. Minden hétvégén visszajöttek. Philibert-ből nagyszerű tanár lehetett volna. Philibert-rel vagy nélküle. Már harminckét napja élt motor nélkül. Neeem... mi? Tisztára olyan. tetszene neked. mi hetenként csak egyszer jövünk. amikor éppen nem főzött. Cosmos.... nem. hogy bírja ki egyáltalán. Philibert kitalált egy játékot az utazáshoz. De többnyire vele..6 Másnap Camille Paulette instrukcióit követve kertészkedett. életképesebb növények kellenek. de a kipufogója akkorákat szólt. hogy fájt a háta! A következő alkalomra hozni fog egy matracot. és akkor össze lehet gyűjteni őket. „Durr. de még mindig nem értette. mint egy Harley! A másik három visszafordult ahhoz. De nehogy fedetlen fejjel csináljátok! Egy másik alkalommal Franck feldarabolt egy marhát: 308 . – Hallgassátok ezt a csodát! A többiek erre lustán felnéztek a virágágyásból vagy a könyvükből. Egészen könnyű. Csillagfürt. Franck a kövér Titi nővére kollégájának a sógorán keresztül szerzett egy öreg motort.. átadni valamit a saját tudásából.. ahol a motort szerelte. amikor még meg vannak dermedve az éjszakai hidegtől. mintha az ég dörögne: – Hallgassátok csak! – kiabálta a fészerből. Ide erősebb. Ez a motor öreg és ronda volt.. és mozdulatlanul tapadnak a levelekhez. Ó... azzal járt a piacra. bedobni egy árokba és befedni mésszel – csodálatos komposzt lesz belőle. és nem fűztek megjegyzést a dologhoz. Ó.drrr.

. – Miért? 309 . Nézzük Bellint. Mindenhol. Poussint. – Minden micsoda? – Minden. Vuillard-t. Szörnyű. Minden. amit a parasztok fazekába szánt. és amiben hiszek. hogy ez a Jeanne egyik távoli rokonom volt –. az anyám távoli unokatestvérét.. aki valóságos áldást jelentett a kor mezőgazdaságának. mert. Cézanne-t.. Valois Margitot.– Oké. Antoine de Bourbon és Jeanne d’Abert fia volt – zárójelben megjegyzem. Henrikről semmi más nem jutott az eszükbe. La Tourt. Ziemet. Vallottont.. Giottót. Nagyon népszerű volt. Bellint. a vesepecsenye. a puha hátszín. – Nagyszerű. A kálvinista párt vezetője volt. – És mi a kedvenc korszakod? – A reneszánsz. – Miért? – Hát. köszönjük! – viccelődött Philibert – Nem is lehettél volna tömörebb! Akik esetleg többet akarnak tudni a témáról. a rostélyos.. Goyát. Gauguint. amit Leonardo Loredan dózséról festett. Turnert. a fartő. Monet-t. mert képzelem. Piero della Francescát. és 1610-ben halt meg Párizsban. Minden szép volt. Nem tudom. Velasquezt. aki rendbehozta az állam pénzügyeit. Henrik lányát. Corot-t. és ekkor tért vissza Párizsba. 1594-ben szentelték fel Chartres-ban.. Tintorettót.. Chardint.... hogy megússza Szent Bertalan éjszakáját. Henrik Pauban született 1553-ban. biztos kihagytam egy csomót! – És nem akarsz valamit mondani bármelyikükről? – Nem. Constable-ot. vagy ha akarod. Van Eycket. – Hát. Delacroix-t.. a híres képekről.. – Mondd el nekünk. Nem időrendben: Rembrandtot. hogy Élie Faure Művészettörténete a toalettünkben található. da Vincit. hogy – mások között – két igazán nagy ember is dolgozott mellette: Maximilien de Béthune. de megtagadta a protestantizmusát. a lábszár. én nem tudok ezekről beszélni. 1572-ben feleségül vette II. abban sem vagyok biztos. Makacsul hajtogatta: – De én nem tudok semmi. Hirosigét. Manet-t. és Olivier de Serres. amelyről Henrik nem is tudta. De azt már fontos megjegyezni.. Csak Camille nem akart mesélni semmit. – Például. akiknek IV. és a híres farka. – A festészeti mozgalmakról. az elsőrendű darabok: a borjúdió. Túlságosan félnék. Csu Tát. a saját eszközeidről! – Nem. egyet mindig elfelejtek! Philibert kiegészítő órákat adott az istenteleneknek. A másodrendű darabok: a fekete pecsenye. Ravaillac-nak a neve. csak a tyúk. azoknak megsúgom. Boningtont.kérte Paulette. hogy mennyire nem érdekel titeket. hogy nincs benne csont. Bonnard-t. a két Holbeint.. Őt miért szereted? – Azért a portréért. a korszakokról. a lapocka. Mantegnát. Az 1598-ben aláírt Nantes-is Ediktummal helyreállította a vallási békét. Tiepolót. – IV.. A harmadrendű darabok: a szegy. a fehérpecsenye. a 2003-as Enduro magazinok mögött. Degas-t. Dürert. hogy becsaplak titeket.. Boscht. Most kihagyom a számtalan csatáját.. – Mesélj nekünk festőkről! – bátorították a többiek.. a fenébe. meg a gyilkosának.. kiket szeretsz. Sully hercege. – Festőket? – Igen.

a város szürkesége és az istállójába visszatérő csorda agresszivitása között Camille lassan elmondta a következő szavakat: Hatéves korom óta az volt a rögeszmém... Ami a borjúbecsinálthoz kell! Naná. az út hátralévő részét csendben töltötték el. egy ipari telep és vásártelep között. nem akarsz mondani róla még valamit? – De... – Gyerünk.. Ebből következik. hogy nyolcvanéves koromra valószínűleg még jobban előre haladok.. arra sem méltó. a National Gallerybe. százéves koromban a csoda fokára érkezem. hogy. Hogy.. amit hetvenéves korom előtt alkottam. és akkor az ember biztosan tudja. Hogy. hogy „igazi csoda!”. minden élni fog.. a rajzaimon minden – egy pont. És az unalmas külvárosi szürkületben. Írtam hetvenöt éves koromban. Koncentrálok. Hokuszai.. Philibert-ék végül feladták. hallgatunk! – Hokuszaitól. a fák. amikor már mind fáradtak és morcosak voltak.. hogy a tárgyak formáját rajzolom... egyszerűen elképesztő! – Ez minden? Azon kívül. Kérem azokat. aminek a birtokában vagyok! Ráadásul már évek óta kívülről fújom.. hogy megtartom-e a szavam. az állatok. egy csodálatos grafikustól való. a bolond öreg festő. egy vonal... tarajos szegélyű hullámot! Hát ő. és megnézni ezt a képet.. akit imádok. a Saint-Arnoult utáni fizetőállomásnál. Nem. biztos. kilencvenéves koromban behatolok majd a dolgok igazi misztériumába. hogy megszámolják.. Mivel valószínűleg mindenki talált a szövegben valamit. El kell menni Londonba. egy vonal–. mint én.. és amikor száztíz éves leszek. hogy mi mindent csinált. hogy Camille szégyenkezve hajtotta le a fejét ekkora tudás előtt! Az egyik hazafelé tartó úton. de. de mindaz. Hatvanhárom éves koromban értettem meg szép lassan az igazi természet. minden élni fog. – Aha! Tudom már.. ez csak játék.” – ismételte Camille. Ismeritek azt a hullámot? És a Fudzsi hegyet? Na. ellenőrizzék. – Na jól van.– Nem tudom. 310 . Ötvenéves koromra végtelenül sok rajzot kibocsátottam már a kezem alól. mit hagytam ki! – lelkendezett Franck – Hát persze. akik ugyanolyan sokáig élnek majd. hogy ismeritek! A türkizkék. Nem akarunk kényszeríteni. „Egy pont.. amivel saját malmát hajthatta. én. ha jól emlékszem. ha úgy jobban tetszik. a madarak és a bogarak szerkezetét. Ő igazi csoda! Ha tudnátok. Camille váratlanul felkiáltott: – Megtaláltam! – Mit? – A tudásomat! Az egyetlen tudást. nincs kedvem a nyakatokba önteni a lila hülyeségeimet. a marhanyak! Vagy gallér.

. Előszedett minden nevet az anyakönyvi kivonatából: – Camille. hanem egymást is. apám. Egy egész konvoj angyal szállt át a faburkolatú étkezőn.. Marie. éppen fölötte. Camille lázasan kutatott a winchesterén a nagyvilági tudása után. vagyis. – Akkor tehát ön egy kis Roulier de Mortemart! Camille pánikba esett: – Hát. Azt hiszem. Ráadásul meglehetősen kényes kérdések voltak. nemde? – Igen. Ön szakács.. – És ön? Camille Philibert felé fordult.. tehát. A márki és a márkiné rengeteg kérdést feltettek nekik. – Fauque? Hogy ez milyen festői! Valaha én is ismertem egy Fauque-ot. például ilyenek: – És mit csinál az édesapja? – Meghalt. abból is él? – Igen.. Félt.. – Művész? Hogy ez milyen festői! És. és értesítse az édesanyját. – Talán könyörögjön szent Antalhoz.. Nem. Magázta a szüleit. bocsánat! – Nem tesz semmit. Philibert ideges volt. nem. megérkezett.. – Á.. mint Philibert. kérem. – Hogy ez milyen festői.. Nagyon derék ember volt. Az ön édesapja? – Nem ismertem... nemdebár? – Igen.. – Művész – felelte helyette Philibert. MarieLaurence.. de nemigen várták meg a válaszaikat.7 Húsvétra meghívták őket a kastélyba. mondhatom! Nem rokona esetleg? – Hát. – És. 311 . – Jó napot. És ugyanabban az épületben lakik. fiam? Isabelle. menjen. kedvesem! A vacsora fárasztó volt.... hogy sokat veszít a tekintélyéből a barátai szemében. és. Az én nevem Fauque. – Nagyszerű! Nem óhajt esetleg még egy kis gyümölcssalátát? – Köszönöm. nem tudja véletlenül. hol a whiskys üveg? Képtelenség megtalálni... Élisabeth Fauque.. – Nos.. – Ó. a szülei pedig nemcsak őt magázták..

vizesárokkal. A Citadella.. hogy beszélt ez az alak én kis Philoummal? Látod magad előtt. apám. A Leader Price-ból volt! Gondoltad volna? Egy ilyen kastélyban lakni. hogy akár egy darabot is eladjanak a családi fogpiszkálókból. egy évig rendesen kajálhatnának! – Azt hiszem. visszajött. Az a gondolat. és szomorúan csóválta meg a fejét. azért nem olyan drámai az egész! – De igen. Az apa félrenyelte a kasucukorkáját. 312 . mint a te szemedben az. de nekem ez nem jön össze. – Hogy mondta? – Saint-Exupéry. hogy bolti gyümölcssalátát szolgálj fel a vendégeidnek. Ezúttal Philou töltötte be a pofozóbábu szerepét. amikor rájött. mindhiába. Elment. Amikor végül elhagyhatták a tengerszínű szalont. nem értem! – Na. Negyven éven át szolgálta ki a hasonszőrű embereket. súgta a fülébe. a legcsodálatosabb emberi lény. Ha az ötvenkét gyertyatartójukból egyet is eladnának. nyugodj meg. „Olyan vagyok. a folyosón megveregette egy szalmával kitömött vaddisznó lábát. hogy ezermilliárd kilométerre fog aludni az ő drága hercegnőitől. ők nem ebből a szempontból nézik a dolgokat.Paulette egész este ki sem nyitotta a száját. fiam?”. hogy átadod az örökséget a kölykeidnek.. A kávézás is nagyon fárasztó volt.. hogy nincs rá pénzük. hogy egy finom omlettet készítsen! Nem értem. ha még arra sem vagy képes. – Hagyja az iróniát. te lúzer”? Esküszöm. ezer hektárnyi földdel és a többi szarsággal.. aki a fejére szarik.. kristálycsillárral. milyen szart kajáltunk? Mi ez az őrület? Undorító volt! Soha nem mernék ilyesmit felszolgálni a vendégeimnek! Akkor inkább egy jó omlett vagy néhány finom szendvics! – Lehet. drámai. akivel valaha találkoztam. mint egy újdonsült férj”. apám. és kristálykancsóban szolgálni fel a lőrét. fiam! Az irónia a lusta diák mulatsága. – A francba. Camille közben már ágyba fektette Paulette-et. arra mindenkinek van pénze. – Nem. hogy kedvesen beszélj velük? Figyelted. apám. ahol a környék összes állata ott trónolt szalmával kitömve. a fenébe is! Drámai! Vajon mit jelent az. ez hihetetlen! Figyeltétek. vajon hogy kerül a csizma a márkiék hímzett abroszos asztalára. egyáltalán nem értem! Nehéz ezüst evőeszközzel enni a szart. és műtejszínhabot nyomni a vendégek gyümölcssalátájára. az számukra nyilván éppen olyan nagy modortalanságnak tűnik.. Franck a karjában vitte Pauletteet a szobájába. Saint-Ex. még Bambi is. amivel azt akarja mondani: „fiam. lehet hogy hülye vagyok. esküszöm.. ahogy elbiggyeszti azt a keskeny száját? „Még mindig a képeslapokban utazik. Azon tűnődött. még csak nem is jó gyümölcssalátát! Láttam az üres dobozt a kukában. – Ez igazán mulatságos lehet! – Azért nem ajánlanám önnek. fiam? Még mindig képeslapokban utazik? – Még mindig. – A fenébe. még egy kurva páva is. Márki úrnak szólíttatni magunkat a kapuőrrel.. és a Leader Price-ből kajálni? Ezt én nem értem. – Nos. két emelettel feljebb. mint ezt önnek annyiszor elmondtam. – Igen. a legszívesebben belevágtam volna a pofájába! Az én Philoum egy isten. ez a hülye pedig. és nagyon rosszul érezte magát.

Pony kisasszony házában! – Hol? – Nem. majd én kézbe veszem az ebédet. én nagyon szeretem! – És te. A pater familias megköszörülte a torkát: – Áldj meg minket. – És. különben még tömlöcbe vetnek! Másnap Marie-Laurance igencsak meglepődött. amelynek hiányzott az egyik lába. – És melyik korszakból való? Ahogy így elnézem. – Igen. – A mai napon meg kell tisztelnünk ezt a csodálatos ételt – tette hozzá a márki.– A kurva életbe. kedves Márkiné! Minden naggyon jól van.. Már megint elfelejtkeztek az asztali áldásról. amikor nyolc órakor lement a konyhába. milyen egy jó ebéd! Mivel nekik hiányoznak az anyagi eszközeik. – Akkor te velem maradsz. Hé. nagyi? – . ne káromkodj már ilyen rondán! – sopánkodott Paulette. a konyhaszekrényben. 313 . megyek is. akik készítették nekünk (Philou rákacsintott a kis kuktára). Uram. – Minden nagyon rendben van. jól van... hiszen Jézus is velük volt. előre szólok. semmi. hozzon fel két üveggel Hubert bácsi borából! – Ó. majd mi megetetjük őket. nincs véletlenül egy nagy párolóedénye? – Hogy mondja? – Nem.. kérem. Marie-Laurance alig tért magához: – Istenem. naggyon jól. – De a húsvéti pástétomod receptjére csak emlékszel? – Persze! – Akkor nem lesz semmi baj. – Maga csak pihenjen nyugodtan. századból! A társaság kiéhezve és jókedvűen jött vissza a templomból.. és kiemelte az eszközt. – Ó! Hiszen ez csodálatos! – lelkendezett Franck. Franck és Camille rögtön fel is ugrottak. miközben lázasan nyitogatta a konyhaszekrényeket. engem már nem tudsz használni sok mindenre. – Te elmész a misére? – Igen. barátom.. és a láthatatlan személyzetét dirigálta. Ettől aztán elnémult az útszéli fickó. de.. biztos ebben? – nyugtalankodott a hitvese. semmi! Egy konyhai szűrő-paszírozója? – Ott.. – Louis.. és áldd meg ezt az ételt is. és a szájuk szélét nyalogatva ültek le az asztalhoz. Franck már vissza is jött a piacról. hidd el! Lámpavasra az arisztokratákkal! Na. – Ámen! – felelt rá izegve-mozogva a kamaszlányok sora. ha egy árvaházban találkozunk. és a báránybordám? – Betettem a mélyhűtőbe. és azokat is. – Tudod.. valószínűleg a 12. Mondja csak. – Ráadásul egy emeleti lyukban kell aludnom. hogy holnap nem megyek el a misére! Miért is mondjak köszönetet? Mindannyian jobban jártunk volna. Hopsz. naggyon jól – énekelte Franck. Megmutatjuk ezeknek a bunkóknak... és bla bla bla és adj kenyeret a szűkölködőknek.

– Egyszerűen erősebb volt. copyright by Paulette Lestafier. nagyon. – Akkor el kellene gondolkodnod rajta. – Ez csak olyan szimbolikus izé volt! Hogy én rajtad pihenek. nem tudtam magam megtartóztatni tőle. – Nem tudom... – Hú.. és soha senki nem nevetett ilyen jóízűen... Ekkora hajtás után szívesen sodort volna egy jointot. Ritkán volt bárki is ennyire boldog a nagy.. mire gondolsz. – Igen. Elképesztő lenne. hogy itt mindent megtalálok hozzá. hogy van egy kis időm. Inkább Camille mellé telepedett. – Együtt kellene dolgozniuk.. A nyárfákkal szegett sétány végénél Philibert a homlokára csapott: – A teringettét! Elfelejtettem megemlíteni nekik! Az autóban semmi reakció. Blanche teleszórta őket aprófejű szegfűvel. édesem! – Micsodán? – Ezen. – Mondd. amelyekben nem játszott mindig dicsőséges szerepet. és ömlengések nélkül váltak el egymástól. majd beleült Philibert ölébe. ha jól tudom... – Nem érdekel. – Te mindent elajándékozol.. Camille a fejére tette a füzetét. A nyitott lépcsőfeljáróban itták meg a kávét. mint én. fejezze be a bátyja fésülgetését. Franck gyakran volt a konyhában és Philibert segített neki felszolgálni. utána sült bárányborda kakukkfüves párolt paradicsommal és cukkinival. majd megérkezett a húsvéti pástétom.. lovagias fickónak meg a teremben. a magas. te meg dolgozhatsz mellettem. Valami ilyesmit akartam kifejezni. 314 . kihúzható asztalnál. Hú! Franck végre leült közéjük. A tolószékkel körbejárták a birtokot.– sóhajtotta Camille. Lejjebb ment egy lépcsővel. Talán tetvésszelek? – Igen. kedvesem! És ön.... megélezem a késeimet. Soha nem leszel gazdag. – súgta Paulette Camille fülébe. hát nem érzed itt jól magad? – De. majd epertorta és erdei szamóca. Philibert-t pedig Blanche profiljával. – Franck. Néhány pohár után a márki kioldotta a csokorra kötött nyakkendőjét.. nem egy fodrász-szalonban vagyunk! Mennyei hollandi mártással megöntözött spárgát ettek. Na jó! Most. Ahogy most vagyunk. és én elhalmozlak a csókjaimmal érte.. Keresd meg a tetveimet. és a hátát nekidöntötte szép kedvese lábának.. Tökéletesek voltak. amelyre mindenki rögtön rávetette magát. Franck kézzel vert tejszínhabjával. de itt. de ünnepélyes vagy. – Ez micsoda? – kérdezte Camille a fűzfakosárra mutatva. – Apácafingocskák – vigyorgott Franck... Biztos vagyok benne. Camille megajándékozta a családot a kastély akvarell-képével... Blanche.– Természetesen. és furcsa vadásztörténeteket mesélt. – A kis méregzsáknak a tűzhelynél.

– A te micsodáid? A francba! – Az én esküvőitanúimlenni? Az autó hirtelen megállt.. es.. es.. Jól van. – Franck és Camille! – Tudjuk. hogy először láttad nevetni az édesapád azóta. Megint csend... – Akkor mi van? – Hajlandóak lennétek az én es.. – A te micsodáid? Esernyőtartóid? – Nem. semmit. Az én es. – Nem. 315 . Csak egy apróság. és Paulette belefejelt a fejtámlába.. tudjuk! Meg akarod köszönni nekünk..... Egyáltalán nem..... – Az espereseid? – Nem.– A teringettét! Elfelejtettem megemlíteni nekik! – Mit? – Micsodát? – Ó. hogy a soissons-i kehely lezuhant. az én es..

De azért ne az utolsó este szólj nekünk.. szűretlen Philou-val.8 Philibert nem volt hajlandó egyebet elárulni a dologról. barátom! – De. Oké. Nyugtass meg... – Na. izé. mit képzelsz! – Nekem meg egy ruhát! – tette hozzá Camille. 316 . mivel állunk szemben! Egy adag tiszta. De izé.. Franck felsóhajtott.. – Még nem... rendben. látom már.. – Nekem meg egy kalapot! – tette hozzá Paulette. Legalább van csajod? – Hogy csajom? – Philibert fel volt háborodva – Egy csaj! Micsoda méltatlan szó! Jegyesem. Ő is tudja már? – Hogy mondod? – Ő is tudja már. hallod-e? Legyen időm venni egy szép öltönyt.. amikor már pontosabbat tudok.. hogy jegyesek vagytok? Philibert lehajtotta a fejét. – Hé. – Majd értesítelek titeket.

– Ó! Ez! Ez csodálatos! – Még nincs kész! – Ezt ne add másnak! Camille bólintott. Philibert kopogott az ajtaján: – Camille! – Igen? – Megérkezett Sába királynője. Mamadou felvetette a fejét. hogy megint látlak! – Na. és csodálatos megvetéssel kijelentette: 317 . lágyságának. csak provokál. így. Annál jobb! Ez a vázlat mindig vele marad. Annyi baj legyen. Camille le volt sújtva. tudod-e.. Menni fog. és magára aggatta az összes ékszerét. – Nem tudlak lerajzolni.. Pierre bizakodóan nyilatkozott: – Ez nagyon jó! Nagyon jó! A tavalyi nyári kánikula óta az öregek nagyon divatba jöttek. – Na. ami itt a földön elválasztja őket. El voltak képedve. Szombat reggel történt... – Igaz.9 Egyik este a Kessler-házaspár eljött vacsorára. mert négyre esküvőre vagyok hivatalos. megbánásának és az arcát olykor eltorzító emlékeknek emelt. de sietned kell. A modellje soha többé nem fog visszajönni. hogy eljövök. egyenesen Camille szemébe nézett. minden technikával és minden méretben. Mamadou csodálatos volt. Templom volt ez. Le-sújt-va. Mathilde meg volt rendülve. Camille megmutatta nekik a műtermét. Camille tudta jól. Nem. amíg tudom. Ezt soha nem fogja Pierre-nek adni. Ez a jóember is meg van hatva. Camille dolgozott. amelyet Camille Paulette vidámságának. és a ruhájához illő kis fejkendőt viselt. A haját a koponyája kétharmadáig epilálták. Paulette-et láthatták minden helyzetben. Függőben marad. Még nem volt kész. Tehát itt lakol? És itt is dolgozol? – Annyira örülök. Még a csengőt sem hallotta meg. – Ne törődj vele – mondta Mathilde –. Philibert pedig nagyon előkelően viselkedett. Franck nem volt otthon. Mint minden. – Én mindig nagyon egyenesen tartom magam! Néhány kisebb vázlat után Camille letette a ceruzát. Tartsd egyenesen magad. Csendben járták körbe a lakást. néhány héttel korábban. mert soha nem fogja befejezni. Ott van a szalonomban. gyerünk! Ne vesztegessük az időt! Camille kényelmes helyre ültette. Mint a kettőjük lehetetlen barátsága. azt mondtam. A legszebb ruháját vette föl. biztos vagyok benne. hogy hívnak.

Kíváncsi volt. Camille pontosan tudta. hogy Marie-Anastasie Bamundela M'Bayé soha többé nem jön el ebbe a negyedbe gyermekkori faluja. Kermadecnél volt. amíg a lány elélvez. Franck egy este nem aludt otthon. Camille egyetlen megjegyzést sem tett. és Franck napról-napra veszített az önbizalmából. és ahol Camille azt üvöltötte: most már csak egy barrakudát ennék. – Hé. Camille nagyon szerette őt és mégsem szerette. felkínálta és mégsem adta oda magát. mi van? – Hagyj békén! 318 . hogy megünnepeljék Franck egyik haverjának a harmincadik születésnapját. aztán falnak fordult. hogy meglássa a kis Boulit a „szép néger nő” karjában. A napok hosszabbodtak. Franck másnap sem aludt otthon. mi történik. de nem hitt benne. nem történt semmi különös. ahová mind a hárman elmentek. Kivárta. A legtöbbször egyedül. És ő soha nem fogja befejezni a nő arcképét. még egy születésnapi bulin kívül. egy bar-ra-kú-dát!.– Az én nevem: Marie-Anastasie Bamundela M'Bayé. halljátok. és soha nem fogja odaadni Pierre Kesslernek. Philibert próbált. a tolószék egyre koszosabb lett. aki soha nem lesz képes rá. és harmadnap sem. Diululu királynőjének öltözve. de az egyik dögletesen szomorú estén felvitt egy lányt. Camille dolgozott. Kesslerék és Mamadou látogatásán kívül. Igazán megpróbálta pedig.

Voltak napok.. úgyhogy gondolhatják. máskor meg kirobbanó formában volt. – Ugyanazt csinálod velük is. hogy egy leastafier egy nagydarab fegyveres szolga volt. és csendben elkészítették a számadásukat. – Nem gond! Tizenkét évig ápoltam otthon az anyósomat.10 Paulette már szinte egyáltalán nem járt a saját lábán. aki gyalog követte a lovas urát. Én aztán tudom.. hogy vigyázzon rá. A nappali fényben vagy a lámpák fénykörében. – Nem.. hogy magaddal ragadj? Miért kínozlak? Miért hordok fűzőt a mellvértem alatt. kivel alszol? – . Franck összeszorított fogakkal nézte Camille-t.34-es Zeusra. Tartsd meg magadnak a rohadt kis mosolyodat. Vajon hol ér véget a másik ember akaratának tisztelete. Úgyhogy Paulette hetek óta gyógyszert sem szedett. amikor ennyire haragszol! Milyen szép vagy. nem kérek belőle! Ez minden. a színes ceruzáiddal.. amit adni tudsz! A kis mosolyaiddal szédíted az embert. leültek egymással szemben. hogy van az öregekkel! Az előadás egy régi kultúrházban volt az elővárosi vasút végállomásánál. amikor Paulette mintha ott sem lett volna. és Camille nem is próbált hosszabban elbeszélgetni vele. aki patikában dolgozott. tartsd csak meg! Egyedül fogod végezni egy magas toronyban. biztos van valami eszközöd. amivel elintézhetnéd.. hogy másnap már tényleg elviszi egy orvoshoz. 319 . mint velem? – kérdezte a száját harapdálva. A minap olvastam egy régi szótárban. mint egy rózsaszál. de úgy kell neked! Ez haláloson fárasztó.. Camille mosolyogva nézte Franckot. – Franck Lestafier! – Jelen! – Amikor nem velem alszol. Philibert előadásának estéjén például olyan elesett állapotban volt. amikor felhúzod magad! Miért nem engedem. Tartsd meg magadnak. aki beleszeretett egy csillagba – már nem sokáig bírom.. és két tölténydobozt a vállszíjamon? Miért állok le a hülye részleteknél? Fogj már egy konzervnyitót. a fenébe! Nyúlj be a csomagodba.. az idős hölgy olyan üdén és frissen ébredt. és éjszaka valahányszor arra az elhatározásra riadt fel. A földigiliszta. hogy Perreira asszonyt kellett megkérniük. hogy lélegzethez jussak! – Mire gondolsz? – kérdezte Franck. és ez kimerítette Camille-t. Felszálltak a 19. Másképpen próbálta megtartani. – Igazán? – Igen. vagy mi. és hol megy át a bajban lévő magára hagyásába? Ez a kérdés dolgozott benne.. – A nevedre. és tartotta neki a kengyelt. Milyen édes vagy. – Szóval egy szolga. Ráadásul Franck már nem tudta recept nélkül megszerezni Paulette gyógyszereit egy hajdani barátnőjétől..

. A körszakállak. Franck a földet kapálta a lábával. úgy. amelyet elborítottak a gyöngyök. zöld tüll miniszoknyát. túl jól szórakozott. Mint Chaplin. hogy talán az lesz a legjobb. én gyermekműhelyeket vezetek a Beaubourg-ban. rózsaszín Converse cipőt viselt. mert mindig a forgóállványai mellett állt. Szóval muszáj volt észrevennem őt. ha elmesélem az első ta.. vagy micsoda? Szünet... lehet.De mégis kézen fogták egymást. hogy kihagy az agya. vagy nem érti meg soha.. Queneau-tól. a papák videokamerájuk akkumulátorát ellenőrizték. Neonsárga betűk hirdették Ramon Riobambo és lámaszőr-pulóveres zenekarának diadalmas turnéját. – Szóval. Mint mindig. nyugi! Megnézném. Egy jótékony szellem. a kísérleti színházi tanfolyam résztvevői.. itt volnánk. amikor felbukkantak a felszínre a végállomáson. Minden rendben lesz. vastag láncokat rázva rikácsolták ki magukból az egzisztencializmusukat. elnyűtt. Camille előrehajolt. Templomi.. mi van a fejükön? Harisnya. azután újraszámolta a képeslapjait. Éppen nekünk való – suttogta Franck. akit vagy az első pillantásra megszeret az ember. aki elfogadja. aki odaadja. A következő számot. amikor ideges volt.. és látta. – Ha belegondolok. Gondolj csak bele. találkozásunkat. színes csíkos harisnyát.. egy maroknyi konfetti.. Azt hiszem. megszámolta. hiszen dadog. Valahányszor elmentem mellette. Franck elképedt: – A mindenit. rossz véget ért álmok illatát lehelte. – Ha bárki is kiröhögi. Haja színe jól illett cipője színéhez. Vagy elkezd dadogni. 320 .. Aprócska volt.. megőrülök. és a dicsőségről szőtt. miképpen mutathatnám be önöknek a következő. Nem kötelezi el azt.. – Tudják. és vé. és Philibert még mindig sehol. hogy rajtakapjam. A mamák szépen kifestették magukat. – Jó estét! Hát. A Scapin furfangjából. a Kishercegből és a Broca utcából szavaltak. mindig úgy intéztem. nem bírom elviselni. így. esküszöm. Mint.. Szóval tavaly történt. és. Én. végül oda lyukadtam ki. A kéz jó dolog... Camille nem tudta lerajzolni őket. hogy Franck hülyén mosolyog. A terem lassacskán mégis megtelt. Amikor megint elsötétült a terem.. Meglehetősen szomorú hely volt. Utánuk egy csapat hányaveti mozgású kamasz következett. bolondos teremtés. Camille a térdére tette a kezét.. hogy mit csinálnál. az a fajta megható. Camille és Franck átvették a jegyüket. hogy beverem a pofáját! – Nyugi! – Nyugi. és megnyugtatja azt. hogy megnyugtassa. hogy az én Philoum hamarosan szembetalálja magát ezzel a rengeteg emberrel.. a langyos Fanta.. és helyet foglaltak: a bőség zavara. körülbelül. sokat gondolkoztam azon.. megjelent egy elképesztő lány. Akkor majd kiskanállal kell összeszednünk! – Sssss.. Összevissza hadonászott. A francba! Langyos Fanta. és rövid repülősdzsekit. pártfogói hangulat. és mindig sikerült: sóhajtozva számolgatta a képeslapjait. ahogy sikerült. – Na nézd csak. ha te lennél ott! Kedved lenne az agyadat tenni ennyi sok idegen előtt? Az első részben gyerekek produkálták magukat.

. Egy jó gegnél semmi sem lelkesíti fel jobban a közönséget.értik? Azzal a kecses bájjal. hová fog kilyukadni. tapsolják meg! Franck szájába vette a két ujját. kis apródja hangosan megnevezte a tárgyat: – A sisak... Philibert továbbra sem mozdult.. és az egyik kezében a feje fölé emelte. csak egy liliom-mintás alsógatyát. És nagyon megszerettem. Philibert nehézkesen becammogott. Nagy művészet. kócsagforgóval. és felcsapta a sisakrostélyát. Ekkor Philibert zseniális sztriptízbe kezdett. ami torkon ragadja az embert.. Mellvértben. Louis-Marie. Valahányszor levett magáról egy darab vasat. Amikor bemutatkoztunk egymásnak. Ezernyi részlettel. Bidule bácsi a Fontnoy-i csatában. Páncélban. Ám egyelőre nem volt világos. Franciaország története 3D-s változatban. A combvért. – És íme. de legalább hallani lehetett. de nem lehetett érteni semmit... 1271-ben. Többen nevetni kezdtek. és még valami. Sovány volt. Nem lehet nem szeretni őt.. Charles nagyapó a török ellen Szent Lajossal. Néhányan elmosolyodtak. mi volt a legrosszabb? Hogy még csak nem is bánta! Ugrott egyet. Egyszer aztán segítettem neki és. Ez a fiú magába gyűjti a város összes fényét..de Belleville” „Á! kiáltott fel erre ő... Amikor az ember nem is tudja. A hasvért. Georges Marquet de la Durbelliére monoton és szenvtelen hangon családfájának ágait taglalta. Néhány perc múlva egy kisfiú lépett oda hozzá. felállt egy zsámolyra. nagy karddal.. A sisak alatti vassapka. – Nos. földrajzi megjelöléssel: „Suzy.. miközben a másik kezével befogta az orrát. én is hasonlóan válaszoltam neki. Amikor csak tátott szájjal áll. pajzzsal és az összes többi vacakkal... A mellvért. A könyökvértek. és nem viselt mást. és nagyot füttyentett. itt a családfa utolsó levele. itt van.. felsorolva tiszteletreméltó felmenőinek dicső hadi cselekedeteit. A térdvért. 321 . – Ja. azé a Belleville-é. dadogtam.” És tudják. összerogyott. A lábvért. 1415-ben. könnyes-bús szívvel. Jehan. és mert udvarias lány vagyok. sápadt. csak nem Geoffroy de Lajemme de Belleville leszármazottja. látják? Aki a képeslapokat számolja.. Ez a fiú. Bertrand papa nagy szarban Azincourt-ban. Felállt.. A vaskesztyű. – Ez vagyok én. íme. A közönségen borzongás futott végig.. Philibert elkezdett beszélni. – A lábfejvért! – mondta győzedelmesen.. és anyai nagybátyja a nácik börtönében Pomerániában. Amikor már nem tud semmit. Maximilien dédnagybácsi Napóleon oldalán. aki harcolt a Habsburgok ellen 1672-ben?” „Nem. Kérem.. Ezenközben Philibert. A lovag végül mindent levett magáról... és a kisfiú lehúzta „cipőit” is.. Camille majd összemorzsolta Franck ujjait... amit mond.. a népek vezére Loire és Cholet között.. én a párizsi Belleville-ből származom. A nyakvédő. a dédnagypapa a Chemin des Dames-on... A torokpajzs.. hogy sírjon vagy nevessen..izé. azt mondta: „Philibert de la Durbelliére”.. Majd maguk is meglátják. Luois papa..

hogy méltó volt-e a rangjához. felidézte az urak életét irányító szabályokat. és valóban.. A hajdani nagy dámák nem bírtak ilyen finomsággal.. ő. Mert televízió. hogy egy ilyen dicső hadoszlop trónörökös hercege papírlapokat számolgat egy olyan helyen. Philibert mesélt a szorongásos rohamairól. az emberek nevettek. és hosszan idézett a nagymamája illemtankönyvéből: A nagyvonalú és kifinomult személyek egy cseléd jelenlétében nem engedhetnek meg maguknak olyan összehasonlítást... és dicsőséget hozott-e az őseire. Mert ő is nevetett az egészen. a kis vendée-i parasztgyerekek kegyetlensége.. és arról. akik vétettek ellene. kirándulások és szeretet nélkül nőtt fel. újságok. a dadogásáról. Leengedtem a felvonóhidat. Mind hercegek voltak. és nyersen azt mondta nekik: „Menjetek iskolába!” Napjainkban már jobban vigyázunk az emberi méltóságra és a szerény sorsú emberek érzékenységére. amikor azt tanították neki. Például nincs annál közönségesebb. mert a leghalványabb jószándékot sem tapasztalta az őt körülvevő világtól. hogy soha nem nézte meg az Egy kis kiruccanást. Philibert a közönséghez fordult: – Vajon miért? Hogyan történhetett. és azt a számtalan kegyetlen csínyt. Nem te vagy az egyetlen! – Szerencsére. mert egy másik században született. nem. mint egy lakáj”. tönkrement fogairól. amely a cselédre nézve sértő lehetne. minden kivégzésre. aki nem ismert más erőviszonyokat. hogy kiküldte embereit a Grève térre. mint odafigyelni a fecsegésükre! Még jobban megmosolyogták. és főleg azért. utána bőségesen idézett latin nyelvű könyörgéseket. Elmesélte a kollégiumi éveit. aki minden szombaton megkérdezte. a gúnyolódás. Kényszeres rögeszmés zavarairól. az istenért. mert mulatságos volt. mert viszketőport szórtak a ruhájába. Majd az ókori görögökről beszélt. csak az ólomkatonái lassú hadmozdulatait. ugye? Néhány kedves hang megnyugtatta: Nem. tudomásom van róla.. ahová soha nem fért el a neve. A fehér galamb. Illemtanórát tartott. a hosszú esti könyörgések. Pedig nem is volt olyan mulatságos. a biztosítási kartonjáról. a durva kínzások. hogy szerethessem az életet. hogy ellent tudjon állni a kísértésnek.. De mégis! – felemelte a hangját – Az uraknak a szolgáik iránti udvariassága nem fajulhat alacsonyrendű bizalmaskodássá. ahol az abortuszokat végezték. mert ott az apácákon gúnyolódtak. Találkoztam néhány emberrel. a parittyáját. És meg voltak hatódva. és a felügyelő tanár gyanús vigasztalása. és ez a mi időnk dicsőségére válik. aki nem látta a Nagy átverést. Például: „Ez a bizonyos személy úgy viselkedik. És akkor megfordult a szél.Az apródja ráborított egy katonai köpenyt. amelyet teljes szívéből gyűlöl? Na jó. Igen. Nevettek. és az apja. a vécébe dobott szemüveg. És odahagytam a szülőföldemet. a nyilvános helyeken feltámadó szorongásairól. hogy tartson távolságot a kisemberektől. amelynek az áldozata volt. én vagyok az egyetlen francia. hogy egy 18. És az emberek nevettek. Szerencsére már jobban vagyok. fogják majd erre mondani. 322 . mindenki vele nevetett. amikor a nyelve elakad zavarában. Az altatókról. Gaffiot-t. A fehér tollforgó alatt. hajlott hátáról. kiürült koponyájáról. miközben ő vakarózott. elmesélem maguknak. Elmesélte a világtól elzárt gyermekkorát.. századi hercegnőnek az volt a szokása. A pisivel töltött pohár. hogy mindez azért szakadt rá. ugyanis rendellenesen feküdt „már akkor is” – sóhajtotta – és hogy az anyja nem volt hajlandó kórházba menni. hogy meg tudjon bocsátani azoknak. Philibert elmesélte elfuserált születését. – Gondolom. végül bevallotta.

Remélem. – Dadogok.. de Belville kisasszony szülei itt tartózkodnak a teremben. Most már frakkot és cilindert viselt. Philibert végigsimított a rózsákon.. hogy megkérjem önöktől a lá. a rózsaszín hajnál! Mi... de. – Büszkék lehetnek rám az őseim! 323 .én Letérdelt: – Da.... mert ő vett rá arra. és nem szeretném őket kellemetlen helyzetbe hozni. Mivel őket nézte. Néhányan közülük itt vannak a teremben. mert azért jöttem. de. Azt hiszem. önök elé ma este. nem untattam önöket túlságosan ezekkel a poros emlékekkel... Istenem! Gyógyíthatatlanul tudálékos vagyok! Hol is tartottam? Ja igen. mindent elmondtam. hogy nem kezdem elölről.. az ő Philoujuk volt... az égimeszelő. és sovány karjaival átölelte bátortalan vállukat.. mindenki Franck és Camille felé fordult. hogy Martin úr és Martin asszony. akik hiába próbálták visszanyelni a torkukban lévő gombócot.. – Jegyezzék meg a színét... Philibert arca eltűnt a tüllkupacban. Miközben az emberek tapsoltak. Ígérem. aki a nyomorúságos életével szórakoztatta őket. – Nos. Ha mégis így lenne. és a karjába emelte a lányt: – Ez aztán győzelem. A botjával a színfalak felé intett. Philibert komótosan felöltözött.. da.. aki ott beszélt..akik sokkal nemesebbek. kérem bocsássanak meg. é. nem gondolják? Elmosolyodott. friss vajszín. Aki megmentette őket..mi.. dadogok. hogy kiálljak ide. Úgyhogy.é. mint én. Mert az a fickó. az ő védangyaluk... mire apródja egy pár kesztyűvel és egy csokor rózsával futott elő. az ő égből pottyant Super Nesqickjük. és legyenek engedékenyek a rózsaszín hajú Lojális kisasszonnyal is. Ebben a pillanatban egy ágyúgolyó repült át a színpadon. márkiné lesz belőőőőőőőőőlem! Philibert csálén álló szemüveggel feltápászkodott. és ez most az egyszer teljesen normális.. ugye? Nevetések.mivel tudom. és feldöntötte Philibert-t. és a színfalak mögül csak annyit lehetett hallani: – Húhú. hát....

És neked van igazad: nem érdemelték meg őt. hazajön ma este? – Mmm.. ez túl felháborító volt.. Nem kellett túl sokat beszélniük. Ha folytatják. hogy alapos berúgással zárták az estét.. és boldogtalanok saját maguk miatt. és nem beszéltek többet. nem? – Őrület! – Elképzelted. hol fognak élni? És mi. Női megérzés. és egészen elviselhető technót hallgattak közben. Philou. hogy sötét elhatározásra jutott. Boldogok voltak.. mint aki túl sokat ad az etikettre! – Őrület. Alapos és keserves berúgással. de ez. amikor megismerkedik a menyével? – Szerintem az nem holnap lesz. Vele elszenvedtették a világ összes kínját. és a lakás szörnyen üresnek tűnt nélküle.58-as vonatot. 324 . kénytelenek lettek volna jövő időt használni (és ha megházasodnak. – Miért mondod? – Nem is tudom. hanem elektro. Franck lehajtotta a fejét. mi hol fogunk élni? Stb. Franck kifizette Perreira asszonyt. ne haragudj! Philibert tényleg nem jött haza aznap éjszaka.. milyen pofát vág majd Marie-Laurence.. Az elhagyatottság ismerős ízét érezték a torkukban. Philibert a dühtől remegve kifakadt: „Mit szóltok hozzá? Húsvét van. Nem úgy néz ki ez a kislány. – Ez nem techno. – Jaj.. Az volt az érzésem. Hogy nem dugtak el tojásokat annak a kislánynak. Túl veszélyes lett volna. értették egymást.... Lehet. Egymás mellett ültek. A barátjuk házasságát használták fel ürügyül: erős alkoholokat ittak. amikor az ebéd után körbevittük Paulette-et a kertben. mert nem késhették le a 23. majd ettek pár falatot a szalonban. – Mit gondolsz. de úgy érzem. mondod majd. és még egy tojást sem dugtak el Blanche-nak a kertben!”. mint idefelé jövet. Annál jobb. hogy ez volt az utolsó csepp a pohárban.. úgy szabadult meg a haragjától.. és még nem voltak felkészülve az efféle beszélgetésekre. Túlságosan meg voltak rendülve. ). Nagyon megüthették volna magukat..11 Camille és Franck nem maradt ott a csoport évzáró buliján. Márpedig olyan sok volt belőlük. és most sem beszéltek többet.. és nem neheztelt meg érte. A múltkor a kastélyban. közben Camille elmondta Paulette-nek a jó hírt. Túl felháborító.. Philibert miatt... hogy tévedek. és a világ összes árvájának egészségére koccintottak..

Philibert. Ezt te nem értheted. Te görcsösen kucorogsz önmagad belsejében. született 1980. hogy egy első osztályú temetésen vegyen részt a Szajna túlsó partján. január 5-én Montreuilben (Seine-Saint-Denis megye). júniusának első hétfőjén. kétszobás lakásába. Camilleon hosszú fehér ing volt – egy szmokinghoz való darab. Philibert a csodálatos fehér lenvászon öltönyét viselte. Paulette kalapját Camille készítette: kis fészek volt. „Ez volt az álmom!”. Te csupa gubanc vagy. szeptember 27-én La Rochesur-Yonban (Vendée megye). született 1977. Philibert nagyapjának ruhatárából –. Jehan. hogy folytassa Suzy arcképét. Philibert pedig szerette őt. Hagyd a fenébe. hogy lehet. aki nem árulja el a korát. hogy a parkőröknek nem sikerült elkapniuk őket. hogy Suzy önzetlen volt. Franck. Mire vártak volna? Miért veszítsünk időt a boldogságból? Micsoda hülyeségeket beszélsz! Camille kétkedve és ellágyultan megcsóválta a fejét. úgysem fogod megérteni. még valaki.12 Marquet de la Durbelliére. február 17-én Meudonban (Hauts-de-Seine) meghatott tekintetétől kísérve. született 1967. Camille pedig arra. Élisabeth. Ha belegondolok. hogy újabb könyveket költöztessen át Suzyhoz. amikor Camille-éknál vacsoráztak. Franck ugyanolyan öltönyt viselt. furcsállkodva néztek rá. Philibert arra használta fel az alkalmat. aki nem hagyja megragadni magát! Ez a szakma veszélyeihez tartozik! Philibert már nem dadogott. Marie. zöld pöttyös miniszoknyát viselt. Maurice. hogy elhagyja imádott negyedét csak azért. Utána az egész díszes társaság elment piknikezni a Buttes-Chaumont parkjába. Csak a rajzaid szépek. hogy azt hittem: eleven vagy! Aznap este nyilván be voltam lőve. augusztus 8-án Tours-ban (Indre-et-Loire megye). és szanaszét álló tollakkal. Louis-Marie. feleségül veszi Suzy Martint. Franck pedig alattomosan nézett rá. Philibert megtartotta a szobáját. született 1970. ismételgette nevetve. hogy ilyen gyorsan elkötelezték magukat egymásnak. amint Suzy eltávolodott a látóköréből. Lestafier Paulette jelenlétében. Suzy rózsaszín. mert Suzy egy percig sem gondolta. és mindig ott aludtak. csak sötétebb árnyalatban. sárgára festett hajú fiú. Folyton nevetett. De valahogy nem érzett rá. és olyan ügyesek voltak. a Durbelliére család nagy piknikkosarával. mint Philibert. mint Suzy. Először vett fel nőies ruhadarabot mióta is? Emberemlékezet óta. Camille. Ami azt jelentette. Tessék. a XX. zöldpöttyös díszzsebkendővel. és csodálatos vörös szandált viselt. egy rózsaszín. valamint a legjobb barátja. És amikor Camille csodálkozva kérdezte. Párizsban. madarakkal. Germain. hogy ennyire el tudtam 325 . Philibert a könyvei 1/100 000 részét átköltöztette felesége apró. Georges. turnűrrel és egy két méter hosszú fátyollal. 2004. Rajtuk kívül jelen voltak még a menyasszony szülei. egy magas.. ami a térdéig ért. a két tanú: Lestafier. aki alig volt visszafogottabb jelenség. kerületi polgármesteri hivatalban.. Egy nyakkendőt kötött a derekára. egyszerűen csak nem kapott levegőt. és Fauque.

lefekszem. ahogyan a csirkét belezik. Én nem. hová jutsz vele? De őszintén! Camille letette a hátizsákját és Paulette bőröndjét az ajtóba. Vidéken tölteni a nyarat: Camille ötlete volt. – Undorító.szédíteni magam! Azt hittem. De beleegyezett.... hogy erősebb Camille-nál. És meg azt sem lehet mondani. mert kedves voltál vele.. és visszament Franckhoz a konyhába. mert holnap korán kelek: kiviszem a zöldbe a hölgyeket. és ebből már elegem van. és nem is lesz soha. hogy nem próbálta megértetni veled.. Camille képes arra. – Duzzogsz? Haragszol. mert vaj van a fejeden.. fiacskám. máris elszaródott az életed.” És az amúgy is az ő baja. Na sziasztok. Erősnek kell lennie annak a fickónak. nem vagy te erősebb. – Miért nem? – Mert már nincs kedvem.. 326 . Undorító így intézni a dolgokat. Előtte az egész júliust végigmelózom. Philibert gyengéden megrázta Franckot: – Mi van veled? Mintha messze járnál.. hogy éppen azért rajzolsz ennyire jól.. Amikor Camille elővezette a tervét. De te olyan makacs vagy. mert teljes szívedből szeretkeztél vele. milyen ostoba vagyok! Tudod... – Ugyan.. Csak azért vagy kedves. aki szét tud téged hajtogatni! Egyébként nem is biztos.. Istenem. és egyszer és mindörökre kisöpörni belőle a sok szart.. azért jöttél. mint egy érett gyümölcs? Szánalmas vagy! Ugye te is átlátsz a kis játékodon? Mit hittél. hogy létezik! Philibert azt mondta. meleget is.... pedig csak ki voltál éhezve. de Paulette sem talált benne kivetnivalót.. Bolondot csinálsz belőlem. Nem.. – De én jól érzem magam veled. rögtön az öledbe hullik a boldogság... – Veled? – Naná! – Nem.. hogy szerelmeskedj velem. Különben is. – Szomjas vagyok. mi kellene? Kikotorni a fejed. Franck belenyugodott a megváltoztathatatlanba. – Egyszerre fújsz hideget is. – Rendben.. mert ilyen vagy. Ennél jobban nem jött tőle izgalomba.. de ez túl nagy ár... Még meg sem születtél.. miért gondoltad. szólt előre: „Köszönöm.. – . gyere.. hogy tőle távol éljen. Nem szerelmes belé. – Hová? – Lefeküdni. hogy elutazunk? – Egyáltalán! Legalább szórakozhatok egy kicsit! Camille felállt. – Fáradt vagyok.... Franck.. és megfogta a kezét: – Na. ha nem erőltették túlságosan.. Mint mindenbe. olyan hiú. ha azt hitte. erősebb az egész világnál. Mindjárt itt a vakáció! – Persze. hogy ez most megváltozik? Mit hittél? Hogy azért... – .

mint Olivier Debré nagyapját. kérlek. De kit érdekel! Mivel nem lengte körül a zseniknek kijáró ájult imádat. hogy velem legyél.. Pihenni. akinek a képeit csak azokban a városokban akasztják főhelyre. de nem csókollak meg többé... hogy két hónapot tölthet egy rohadt lyukban egy öregasszonnyal? Te nem vagy normális nő. hercegnő! – Belém szerettél. Lansyer-t pedig. és lassan törölgetni kezdte. csak egy kevés jóérzést kérek! Egy kis tisztességet! Ezt azért mégsem érdemlem! Gyerünk. És újrakezdődött a kis életük. aki nedves lesz a gondolatra... elég hmm.. a művészi elkenéseiddel. a segged és az agyad riszálásával. – Majd meglátom. és akkor lennél becsületes.. aki én vagyok. Boldogíts egy másik balféket a finom árnyalataiddal. Lehet. mint Corot második tanítványát. és az jó lesz nekem. ha nincs jobb dolgom. amikor a sarlós fecskék belekezdtek a táncukba. mindent visszaszolgáltat neked.. Debat-Ponsant sohasem emlegetik másképpen. Franck elbúcsúzott a nagymamájától. úgyhogy hagyhatod az egészet a fenébe. mielőtt a nyakába akaszkodsz az első arra járó faszkalapnak! – Paulette-nak igaza van. Szerszámokat és ötleteket csereberéltek. akik nem voltak benne a lexikonban. de aztán mégsem. És talán őszintébben is. – Meg sem csókoljuk egymást? – Nem. Franck otthagyta nekik az autót. Ez a festő nem is volt benne a lexikonban.utánozta Franck nyafogva. Kivette az ecseteket a hígítóból. öreg masinával ment vissza a városba. miközben Camille a kerttel és egy Édouard Debat-Ponsan nevű festő nagyon szép feleségével és unokájával ismerkedett. Azokat a bizonyos „kismestereket”. csak még lassabb. és eltűnt az út végén. Olyan volt. nyugodtabban lehetett szeretni a képeiket. pont. és estefelé. – Eljössz jövő szombaton? – Minek? – Hát.. ahol éltek és dolgoztak. erről van szó? – Jaj. Camille és Paulette elment a tours-is Szépművészeti Múzeumba. Camille. mint Párizsban. – Leszarom. akinek a műveit pár napja csodálták meg a loches-i múzeumban. hogy eltűröm. – Rendben. 327 . hosszúnak tűnt.. hogy jövő szombaton eljövök és megbaszlak. Camille nagyon szerette azokat a festőket. gintonicot ittak. ha előbb kezeltetnéd magad. megőrjítesz! Ez az! Beszélj csak velem úgy. milyen mocskosszájú vagy.. a korszak tájképfestőit. A ház belső dekorációjával foglalkozott. Camille visszatért a nagy festékesdobozaihoz. Camille megismerkedett egy angol házaspárral. Ez a szerencsétlen. És itt mindig napon voltak. A másnapi út. – Na. Elhúzol. A többi. akik most újították fel a szomszéd házat. Mint ahogy Emmanuel Lansyer sem.. Gondolkozni akart... Egyebet már nem húzol ki belőle.. hogy egy olyan csaj szórakozzon velem. hogy jól érzed-e magad velem! Nem akarom. Hihetetlen. és a pöfögős.– „De én jól érzem magam veled”. – Majd meglátom. Mi ütött belém.. Paulette egy hatalmas cédrus alatt várt rá (túl sok volt a lépcső). Ugye. Francknak igaza van: majd meglátják. mintha valami nagybeteg lennék! A kurva életbe.

mindent. ez nagyon szép! Don Rodrigo azt ajánlja a barátjának. betöltöd a lelkünket. hogy így maga alá csinál? Ha jól tudom. Néha hangosan olvasott. Vagyis biztosan. Philibert pedig spanyol útikönyveket olvasott a nyugágyban.. Philibert elszomorodott: – Ó. amikor először beszéltünk róla..... hogy Párizsban maradt? – Gondolom. Camille”? Te magad mondtad. Nyugodj meg. hogy „ó. mivel a jövő héten indultak nászútra. de volt szerencséjük fogadni az elválaszthatatlan Márki úr és Márkiné látogatását.. hogy menjen el vele a háborúba.. És most rajta volt a sor. – Csitt. Nem tettem szemrehányást. beházasodás révén. Így akarja elfeledtetni vele. felhangosítom. de Camille ragaszkodott a fixa ideájához. Paulette. – Azt akarod mondani.Franck nincs itt? – Nincs. – János Károlyhoz. 328 . Nagyon szerencsétlen dolog volt ez az inkontinencia. mint a ceruza grafitjával? Hogy ha sokat használjuk. Hogy jó kedvre derítse Paulette-et. hogy nem kell-e vécére mennie. és – végre – elolvasta az Alexandriai négyest. barkácsolt. – Olyan boldognak látszottatok! – Igen. nem. – Ebben nem is kételkedtem. – somolygott Camille. – Nem.. hogy lehetetlen alak. Camille! Camille bedühödött: – Mi az... – És.. ne rontsunk el mindent. – És hol a motorja? – Nem tudom.. De maradjunk ennyiben. Az idős hölgy egyszer vagy kétszer eleresztette magát. de ezt ne! Én csakis magáért vagyok itt! Szóljon nekem! Maradjon velem. és Camille alaposan megmosta a fejét: „Ó. mi?” De Paulette már elszundikált. és hogy.Camille állandóan azt kérdezgette Paulette-től. nincs ketrecbe zárva!” – . Hogy nem érdekli más..” „Szép. Ő is az unokatestvérem... Franck nem jött el a következő hétvégén... dolgozott. hogy ezzel is úgy van.. Franckra gondolt. elfogy? – Mivel van úgy? – Hát az érzelmekkel. rosszabbat tettél. hogy Paulette-et nem hagyja belezuhanni. Paulette! Isten.. csak a motoros újságok apróhirdetései. – Azt hiszed.... hogy szerelmes Erzsébetbe... „Figyelje csak. Suzy leterítette a jógaszőnyegét a gyomok közé.” „Várjon csak. amit akar. – Hé! Hó! Paulette! Válaszoljon! Most még süketnek is tetteti magát? – Nem akartalak zavarni! – Csakhogy lódít! Saját magát nem akarta zavarni! A maradék időben Camille kertészkedett. Figyelje ezt a duót. a jó életbe! Milyen dolog az.. – hevesesen hadonászva énekelt – na ninana ninana.. hogy elmesélje az operák tartalmát.

.. és elnyúlt a fűben Philibert lábánál. október 1-én. Camille elolvasta. nagyon festői. Ott is nagyon jó. – Igen. állj. – Csak jojóztunk vele.. Talán jobb lett volna. tudod! Nagyon. – Nagyon sajnálom! – Ugyan. Franck bejelentkezett a hétvégére.. 329 . Csak valamit meg kell javítanom a motoron. – Paulette-re gondolsz? – Igen. hogy örökké tartson. – Talán túlságosan hiányzom neked? – búgta Camille a telefonba... Mutatta Philibert a levelet? – Igen. párizsi közjegyző levelét. ha otthagyjuk. És Franck tudja már? – Még nem. gondoltam. – Mondtál valamit? – Túl szép volt. – Ennek semmi köze hozzá. – Nem.. reggel nyolc órakor. – Nem.– Mikor csináltad a legutolsó önarcképedet? – Miért kérdezed? – Mikor? – Régen. – Camille! – Mmm.. – Na. hagyd! – Suzy már nézegeti a környéken a lakáshirdetéseket. visszaadta. – Mi lesz akkor? Philibert odaadta neki Buzot. ahol volt. – Igazán ezt gondolod? – Nem. ahogy az apám mondaná. – Én is. – 2004. persze.

– Camille! – Igen? – Köszönöm! Amikor egy bő félórával később felállt.. – Nem mondasz semmit? – Nem. látja? Pedig én nem szerettem csevegni. Éppen térden állva kapirgálta a földet... És hogy van a kisunokája? És a reumája. Minden ház előtt megálltam. – Azt hiszed? – majdnem könyörögve kérdezte. és kiment a kertbe Paulette-hez. és én felvettem a kardigánomat. hogy megnézzem a nyerő számokat. amit meg lehetett enni. A férjemet. mert soha nem lettem volna olyan arcátlan.. Jó ráérősen gyalogoltam.. És az a legrosszabb. amikor Paulette odasúgta a hátának. Rendben. – Maurice-t. és az arca. Paulette már mosolyogva aludt. Tudod. levegő után kapkodott. – Éppen a konyhában álltam. Hörgött. – Miért nem mondasz semmit? – Mert azt gondolom. nagy szalonnadarabokkal. És hogy a jóhiszeműségét bizonyítsa.13 Eltelt a hét. és ő már halott volt. Vagy a hullaszállítót? Már nem is emlékszem. és hívtam a mentőt.. Csend. Megöltem. – Megöltem. A szívroham. aztán. és a pénztárcámat keresgéltem.... nagyon súlyos szívbeteg volt. 330 .. de nem fordult hátra. hogy még egy lottószelvényt is kitöltöttem. – Eldobtam a lottószelvényt. az szívroham. amikor. aki a tolószékében napozott. Az utóbbi időben egyre gyorsabban hanyatlott.. hogy eljött az ideje. Vagyis inkább valamit. és ezt tudtam is. Camille kihozott egy takarót. Utána sodort egy cigarettát.. alázatos kis asszonyka. tovább dolgozott.. hogy Maurce kapott tizenöt évnyi haladékot. Camille kiegyenesedett. de aznap reggel bűbájos voltam. Csend. Camille kezet mosott. nem jobb egy kicsit? Vihar lesz. Persze akkor már túl késő volt.. aki az urát várja. hogy összeesik.. Egy igazi. mintha nem történt volna semmi. Hát véget ért a haladék. és elmentem. Éppen maga mondta a múltkoriban. Aztán végül csak hazamentem. Camille quiche-t sütött aznap ebédre. – Biztos vagyok benne. Vagyis inkább egy tésztaféleséget. – Micsoda? Jézus Mária.. mert kenyeret akartam venni. Felfogod ezt? Mintha az lett volna a szerencsenapom. Láttam.

Utána töltött magának egy pohár bort.Utána kipucolta a körmét egy fogpiszkálóval. 331 . – Hé. Utána megnézte a sütőben a quiche-t. Paulette vállára tette a kezét. Utána felvett egy pulóvert. Paulette! Meg fog fázni! Gyengéden megrázta: – Paulette! Soha egyetlen rajz sem okozott neki ekkora gyötrelmet. Utána megmosta őket. és kiment a kertbe. És talán ez lett a legszebb... Utána felvágott három fej salátát és néhány szál snidlinget. Utána lezuhanyzott. Csak egyetlen egyet csinált.

nem. Ó. nem! 332 . Camille felemelte az arcát. ne mozdulj. amikor Franck felébresztette az egész falut. Leült Camille-lal szemben: – A nagyi lefeküdt már? – A kertben van. Camille a konyhában volt.. – Még mindig iszogatsz? Letette a dzsekijét egy székre. Franck felzokogott: – Ó.. a kurva életbe... – Vigyázz. és Camille feje fölé nyúlva kivett egy poharat a konyhaszekrényből. – A kert.14 Már éjjel egy óra volt...

– És az urna? Tanulmányozták az árakat? 333 . Camille sírt.15 – És milyen zene legyen? Van kedvenc zenéjük? Franck Camille felé fordult. – Ugye találsz majd nekünk valami szépet? Bólintott.

. hogy talál egyáltalán. ami a rádiómagnóban volt. az áááá-lom. Valóban nem volt hozzá elég bátor. Elutazott a spanyolországi kastélyaiba. útra a víg sereggel Kerék-páááá-ron. Mindnyájan őt imádtuk. Franck nagyon egyenesen tartotta magát.. a kezét hátul összekulcsolta. – Nem kell vele csinálni semmit? – Nem. Firmin velem. de mennyien Ott volt Fernand... Mert eltűnt. amikor még nagy koncerttermek álltak a mozik mellett. S volt idő. A minap is vallásos tisztelettel hallgatták meg. Camille sírt. Lelépett mindahány. amikor a Villandry parkból tartottak hazafelé. La-la-la. Hiszen Montand külön. 334 . Camille a visszapillantóból figyelte a boldogan mosolygó Paulette-et... sok vagány. Mert tényleg ez volt Paulette kedvence. cserébe a ronda pulóverért. mint sejtelem... És a rekviemről is.. és odanyújtotta a krematórium alkalmazottjának. akkoriban. neki énekelte ezt a dalt. Mi jóbarátok. Hogy utcámban a kő Csak úgy táncolt a-lattam. Paulette látta is őt 1952-ben. itt van jelen A rééé-gi dallam. Ráadásul nem volt benne biztos. hogy a temetési szertartásról gondoskodjék. és szinte nőtt a szárnyunk Kerék-páááá-ron. Sok márki. Kivette a kazettát. olyan szép volt – sóhajtotta –. Amikor a magas fiatalember ezt a dalt énekelte. És Philou még csak el sem tudott jönni.. Paulette éppen húszéves volt.16 Camille-nak nem volt bátorsága hazamenni egy megfelelő CD-ért. amit Paulette a télen kötött neki.. – Jaj. Már visszatért. Jó volt indulni reggel. meg Francis és Sébastien S Paulette. Camille kifejezetten neki másolta össze. olyan szép! Tehát Montand úrra bízták a feladatot..

Carminot asszony szipogva sodorgatta a rózsafüzérét. Mind a ketten. Az öregasszonyok elmondták Francknak.. Autóval mentek utána.. Nagyon elegánsat. Camille Franck vállára borult. Egy ötven körüli hölgy lépett oda hozzájuk. És nyalábba gyűjtötte a fényeket. nem. * Tótfalusi István fordításai 335 .. – Köszönjük. Majd bágyadozva S egyet lapozva Aludni mén. egy másik pedig egy kis fekete dobozt nyújtott át neki.. Újra az utcán álltak.... Nagyon szépet. hogy mennyire szerették a nagymamáját. És megcsókolták egymást... akik szomorúan ingatták a fejüket. Bárkit követtek volna. A fickó aláíratta Franck-kal a papírokat. Vajon hányan voltak ebből a műmárványból készült műkápolnában? Talán egy tucatnyian? Az angol házaspáron kívül csupa öregek. Kondul. A derék emberek szétszéledtek. miközben imádott szívtiprója énekét hallgatta. Yvonne meghívta őket. Kinyílt a kemence ajtaja. Franck bólintott.. Ó. Megkérte őket. De hát ezek mi vagyunk! La-la-la. és az ajtó újra becsukódott. a koporsó begurult. nehogy elsírja magát. És iszonyú erővel szorította össze az állkapcsát. rééé-gi dallam. mint a harang Az emlék fenekén.. Három zenei hang. hogy igyanak egy kis szíverősítőt. Főleg öregasszonyok.Elmosolyodott.. Egészen egyedül. És Paulette-et utoljára emésztette a tűz. A doboz csillogott a szabályozható intenzitással égő hamis kandeláberek fényében. aki továbbra is az ujjait tördelte. hogy menjenek el hozzá.. a szív ma fel! Mindenki énekel.. – Biztos? – Biztos. És ő rájuk mosolygott.* A bajuszos fickó intett Francknak.

– És kopaszra borotválták? – Igen. Ez itt a maga nagymamája. az egész környéken ő volt a legszebb lány. Az asszony megvárta. és leült melléjük. Láttam. Csend.. mint ők!” de a nénikém nem mert kalap nélkül kimozdulni a házból. aki több kérőt is visszautasított.. varrónő jelentette. hogy nagyon magasan hordta az orrát. Á. amíg megeszik a süteményt és megisszák a teát... maga már nagyon régen nem lakott itt. itt is van. és ők vizet locsoltak rá. Camille kiment a kertbe. Franck nem ismerte. Igen. megsárgult fénykép volt. Két fiatal nő. nevetett és tréfálkozott velük (a német katonatisztekkel). „Gyerünk – mondta neki –. – Megismeri? – Tessék? – Ez. Amikor ideköltöztem anyám házába.. – Ez? – Igen. 336 .17 Az asszony teát főzött. július 3-án Roland F. és egy nagy dobozzal jött vissza. fogják. a háziasszony felkelt. Lucienne az anyám nővére volt. Az anyám kívülről tudta a jegyzőkönyvet. hogy Lucienne már több napja nem mozdult ki a házból. de a maga nagymamája! Nézze! Nézze ezt a huncut tekintetet! Hány éves is volt akkoriban? Húsz? – 1921 novemberében született. Franck átnyújtotta a fotót Camille-nak. Amikor az utcán voltak. – Huszonhárom éves. Paulette Mauguin meglátogatta. Bemutatkozott. Jeanne Louvel lánya volt. Ne szerezd meg nekik ezt az örömet. és nem volt hajlandó a fényképésznél sem levenni. egy fényképészhez. – A nénikém tanítónő volt. és lesütötte a szemét.. A jobb oldalt álló nevetett. A keze remegett. Azt mondják. amikor a barátnője. Karon ragadta Lucienne-t. Azt is mondják. – Ez természetes.. Bátor kicsi asszony volt. Gyerünk! Emeld fel a fejed. és rágyújtott.. és kivett egy piskótát a sütőből. Lulu! Sokkal többet érsz. és belebámult a fényképezőgépbe. Aprócska. felvágós volt. nem? Fogja. Amikor bement. eltesszük emlékbe. jobb alsó sarkában vidám aláírással. és ott nevetett az ajtójuk előtt. a másik kalapot viselt. mondtam már. Magának adom. sőt egy napon fürdőköpenyben állt az udvaron. Tanult lány. – Várjanak csak! Mindjárt megtalálom.. Gyere. Mind a ketten kopaszok voltak. cakkos szélű. Az anyám mesélte.. 1945. és erőszakkal elráncigálta a városba. Camille felé fordulva keményen odavetette: – Nem volt akárki a nagymamám. ugye? És sírva fakadt. Az ott mellette az én Lucienne nénikém. hogy együtt mulatott. Leborotválta a fejét az apja gyíklesőjével. – Köszönöm – mondta Franck eltorzult szájjal.

ahogy szétszórja a finom fehér port a pipacsok és a szagosbükköny fölött. és ő a konyhaasztalra borult. meghallotta a távolodó motor brummogását. és amikor végre rászánta magát. hogy kivigyen neki egy csésze forró kávét. A szobája ablakából Camille látta. A csésze összetört. Nem mert azonnal kimenni Franckhoz. 337 . – Édes kis öregem! – zokogta – Én édes kis nagymamám! Rajta kívül nincs senkim a világon! Camille hirtelen megdermedt. és futva elindult a fekete dobozért. Franck a kanapén aludt.Végre. és nagyon korán felkelt.

ez én vagyok. hol tart éppen: 09: 13. szoba 11: 55 Bénabar. és visszatért a festékes dobozaihoz.18 Pár órával később felébredt. befejezi a melót. plafon 19: 00 hírek. nyugalom. alvás Franck csak egyszer felelt: 0:16 csend Vajon ez azt akarta jelenteni: a műszak vége. és a következő napokat a létra tetején töltötte. hogy elmesélje. nem moccantam 15: 03 Sardou. 11: 37 Aisa. az ablakkeretek 13: 44 Souchon. sonka 10: 15 Beach Boys. ecsetmosás 21: 23 Daho. kifújta az orrát. Aisa. hallgass rám. Indokína. cigi a kertben 16: 12 Nougaro. Ha már egyszer elkezdte újrafesteni azt a kurva házat. Körülbelül két óránként küldött egy SMS-t Francknak. vagy azt: dugulj el? Camille nem tudta eldönteni. ez Nathalie. béke. Bekapcsolta a zeneadót. f. hideg vízzel lezuhanyzott. vaj. 338 . úgyhogy kikapcsolta a telefont. a konyhaszekrény teteje.

Már megint el fog veszíteni mindenkit. nem. De meddig? Mivel hozzászokott. gondolta Camille. Összegyűjtötte a rajzait. hogy mindenre emlékezzenek. a nyakát. és a parketta futóhomokká vált a lába alatt. a virágoktól.. Most ez lett a fixa ideája: még egy kicsit életben tartani Paulette-et. ugye? – Igen. Azután. nem hiszem – felelte egy bamba alak közömbösen. Hopp.. De nem találta. – Már. Ó. Jean-Baptiste-nak nevezem el.. nem! Újrakezdődött. van még egy dolgom.19 Camille becsukta a spalettákat. amikor a gyerekkori emlékeiről mesélt. beszélni róla. hogy el ne sírja magát. ugye? Ha fiam lett volna. és. amit maguk mögött hagynak... az ő hajdani szobáját. Ó.. nem. És ennek jó oka volt. a hátát. hogy ma este utoljára. de. és ami majd egyetlen pillanat alatt enyészik el. majd összegyűjtötte az összes rajzát.nagyon szép keresztnév. A lakás csendes volt.. Ja. és behunyt szemmel megsimogatta a macskát... megmutatni az arcát. amelyek Paulette-et ábrázolták. Vagy a nagy szerelméről... vázlatát stb. a francba! Ó... Épp itt jön. igen! – Szóval Jean-Baptiste-nak hívták. Amikor már a hajtűk és a Polidentes tubus is halottak lesznek. hogy a zsebrádiót hallgatja. – Vagyis.. miközben barkácsol. bement Franck szobájába a hifitoronyért... – Franck? Nem.. Camille megragadta az orrát. hogy nem vette fel magnóra például azt. a kezeit. – Franck itt van? – kérdezte kifulladva. amelyet a Coupole-ban írtak.. elbúcsúzott a. Egészen eddig nem nagyon izgatta a kiállítás gondolata.. Ó. az első lapra beragasztotta a bolondos okiratot. 339 . Július vége.. „– De köztünk marad.. nézd. tervrajzát.. És az ő dolga az is. A kopogtatóra fektette a fejét. Elengedte az orrát. nem! Becsapta az ajtót. Nem volt ott már semmi. Sajnálta.” Most még a fülében cseng Paulette hangja. de most már igen. Mintha máris kiűzte volna őket magából. Őt ne! Ne vedd el őt is! Az öklét harapdálta. Már nem dolgozik itt? – Nem. hogy kiürítse a szomszéd szobát.... Vásárolt egy nagyon szép füzetet. Párizs fuldoklón. Csak három egymásra rakott kartondoboz a fal mellett.. Gondolni rá.. és átfutott a vendéglőbe. de félretette azokat.

amikor meglátta Camille-t. és miért? – Először szabadságra. – Ó... Camille kínkeservesen mosolyogni próbált: – Te fogod etetni a királynőt? – Még jobb.. – No csak. gombócba gyúrt ruháival. – A mi szép kertészlányunk.. – És te jól vagy? – Gyere.. – Na.. – Holnap.Franck most került elő az öltözőből. elmentél. utána melózni. – Micsoda? – Holnap utazom. Camille elsírta magát. ki van itt! – mondta. – És hová? – Angliába... Mégsem válhatunk el így egymástól. – És. – Igazán? – A csúcsok csúcsa. 340 . Helyettes séf leszek a Westminsterben. A főnök talált egy szuper helyet. mi van? – Azt hittem. igyunk valamit.

. azelőtt...... citrommal. – Tessék. hogy.. Hú... ha tudsz. – És a kisasszony? – Konyakot.. – Bent. Franck dühösen nézett rá: – Máris elveszítetted a tőlem kapott kilókat. – Paulette utolsó kívánsága volt.. hogy elment.. mert ez egy fantasztikus ajánlat. nem a házról. Hogy ez szar. – Miért mész el? – Mondtam már. Persze mondhatod erre. elolvashatod. hogy már nem az enyém az a viskó. – Igen.... – Hát kié. De azt jól látom. – Nem. hogy eladják a lakást. az anyádé? – Nem.. Kicsi Franckom. hogy ez a kis Camille nagyon szereti a kertemet. hogy bármikor eladhatom Paulette házát...... – De csak a kertről beszél. – Egy levelet húzott elő a tárcájából.20 – Bent. Duplát.. és éppen ezért szeretném ráhagyni... csak. nem arról van szó. Paulette megértette..... Ne törődj a szutykos írásommal. Azon a napon kaptam meg. Vigyázz nagyon magadra. Nagyon-nagyon csókollak Nagyi – Mikor kaptad? – Néhány nappal azelőtt. de... nem. már nem látok semmit. Nem tudok kifizetni egy párizsi lakást. Hát mert... de nem tudom. Paulette. csak nem fogunk osztozkodni? – Elutazol? – Most mondtam... A tiéd. Hogy az emlékek miatt. hogy megjelent a pincér: – Uram? – Egy Perrier-t kérek. vagy a teraszon? 341 .. és mert.... Nem. Azért. ha te nem találsz benne kivetnivalót.. Még szerencse. értem.. – Igen.. amikor Philou bejelentette. – . Valaki még szorosabbra húzta a hurkot a nyakán. Az az igazság. Már megvettem a jegyet is.. és rá is.. Szóval..

Mivel tudta. mert nem akartam hozzányúlni. Bűzlik a szomorúságtól. össze kell szednem a cuccaimat. – Életbiztosítás. jól intézte a dolgokat.. Oké. szuper lenne. biztos nagyon tetszene neked! Felhajtotta a maradék konyakot.. mint egy koldus! – Igen. Aláhúztam a legjobbakat. azt hiszem. amikor azt mondtam. Én a papámat akartam. Egy hajdanában elegáns. Megint felemelte a füzetet.. Camille a füzetben lapozgatott. és nem engedte felállni. Már itt sem vagyok. ahol nyithatnál egy vendéglőt. – . hogy másoknak melózz.. öreg kávéház. hogy el fog hagyni engem. de szerinted mit csinálhatnék helyette? Camille beletúrt a táskájába.. – Várj csak. – Milyen helyek? – Üres helyek. – Félrebeszélsz. Nem ezt... – Nézd! – Franck felé fordította a füzetet. – Mi ez a lista? – Azok a helyek. – És mennyi? – Azt hiszem. nem.. – Nem értem. – Emlékszel. Tudod. – Igen. és kedvező hitelt adjon neked. – Te félrebeszélsz! Tudod. és előkapta a füzetét.– És mikor utazol? – Holnap este. oda akarom adni valakinek. hogy az apám biztosítási ügynök volt. itt. Ez például.. rendben. És én vagyok a kedvezményezettje.. De Franck kitépte a kezéből. lerajzoltam valahová. legalább biztonságban akart itt hagyni. emlékszel? – Igen... Franck eltakarta az arcát. épp elég sok ahhoz. mindent kigondoltunk. élve.. – Nem. egy munkahelyi balesetben halt meg.. eleged van már abból.. hogy elegem van.. Nem szeretem azt a lóvét. – De nekem van pénzem! – Neked? Mindig úgy nézel ki. amiket Paulette-tel együtt a séta közben begyűjtöttünk. szóval.. eljössz? Camille elkapta a karját. ennek vége. Egy kis tér a Pantheon mögött. – Akkor miért.. 342 ... mennyibe kerül vendéglőt nyitni? – Nem. alaposan kitárgyaltuk a helyet.. Miért nem vettél soha egy pár rendes cipőt? – Mondtam már. Mielőtt felírtuk a címeket. – Persze. hogy egy bankár kedves legyen hozzád.. Most már megyek. és hogy egy. Ma este Suzynál és Philou-nál vacsorázom. Nem kértem abból a pénzből. – Mit mondasz? – Azt hittem.

. – Camille! Szótagolva elismételte: – Nem. Akkor ma este. – Nem merem. nagyszerű. Nem kérek belőle! Nem ezt akarom tőled. – Ja.. hajtsd be a karodat. – Nem. – Ez az. hogy rám mosolyogj! Arra ott vannak azok a kedves nőcik az időjárásjelentésben! Na. mert túl szűk neked.. Én azt akarom.. mert megint felhúzom magam.. és emeld az állad alá. hogy elmenj”? Én is úgy vagyok vele. Nézd! Fuldokolsz benne. Félek. A francba! „Nem akarom... – A francba. – Hé! Hozzád beszélek! Camille Franck pólóját bámulta.. – Mikor? – Szilveszter estéjén. – Hát.. Aztán még egyet sóhajtott.. hogy mindig a kurva füzeted mögé bújsz! Csak most az egyszer. hogy elmenj!” Nem túl bonyolult mondat.. tedd keresztbe. vagy igen? – Demármondtamegyszer. félek magamtól. kerekítsd ki a hátad....a... rám! Nézz rám! Camille ránézett.menj! – Nem. kérlek! Camille a pultot bámulta. Azt csak Philou miatt mondtad. ahogy a varrás felhasad a hátadon! Camille elmosolyodott. mint a body-builderek a versenyen.. – Szorítsd az ökleidet. – Mitől félsz? – Félek tőled.. mint én! És beállt.. Franck felsóhajtott. – Miért nem mondod azt egészen egyszerűen: „Nem akarom.. nem is tudom. így. Camille! Állj! Állj le azzal. most már megyek..– Hagyd abba.. ha egyedül kell elkölteni.. mindentől félek. hogy élj! A kurva életbe! Nem azt..hogy.. Szét kell repesztened a bőrödet.... nem! Tartsd meg magadnak az ócska mosolyodat.. Csend..rom. az nem számít. Mi a francot kezdjek a pénzzel. Hallani akarom... – Nézd! Csinálj úgy. Most már ki kell belőle szabadulnod. Én... – Micsoda? – De már mondtam egyszer. folytasd! A. – Miért? – csodálkozott Camille.. 343 .ka.el. ahogy te.

pontosította Philibert.. – Sajnos nem. hogy a megfelelő helyeken tudjon nevetni.. hogy hívjak egy taxit? – Nem. Szomorú és vidám.. Te menj el a kedvemért. Aragónia vagy Kasztília.. Amikor Camille-nak végre sikerült feltápászkodnia. – De te. Vidám volt. Gyalogolni van kedvem. – Menni fog? – Igen. – Camille! Camille megint visszafordult. Dolgozom. 344 .. mert arra készült. Tizenhét óra tizenöt. kösz. – Holnap.. Philibert lekísérte az utcára. hogy a kollégáival eltemesse francia életét. – Camille! – Igen? Camille megfordult. – Rendben. Kérlek. – A sors emlői! – ismételte Camille minden fotónál.. – Nem akarod. Még ha nem lettek volna diáik.. Északi pályaudvar.. Akkor kellemes sétát kívánok. hozzá sem nyúlt a tányérjához. és eleget ivott ahhoz. Franck elég hamar elment. akkor is joggal szerepelhettek volna a Világ körülben. – Te ott leszel? Philibert megrázta a fejét..21 Camille elvackolta magát Suzy ötvenezer tarkabarka párnája közt...

És az Eurostar kicsurgott az ujjai közül. – Franck elfintorodott – Még szerencse. beérem eggyel is. oké? A fenébe! Nem kezeltem le a peronjegyemet.. „Hazug” – szólalt meg egy hang a háta mögött. akik lengetni akarjuk a zsebkendőnket és tetőtől talpig összekenünk rúzzsal.. Na? Csend. – Én vagyok. Camille sírás közben is elmosolyodott.... Elkísérsz a peronig? – Igen. Akkor megmaradok varangyos békának. nem? Na. ha négy túl sok. nagyon erősen.egyáltalán nem... Majdnem összeroppantotta. – Biztos vagyok benne... és csak szorította. kiírja. igen. gyerünk – tréfálkozott ügyetlenül –. – Eljöttél. jól van... A vállára dobta nagy táskáját és hátat fordított Camille-nak. – Tudom... mint egy filmben. – Nézz körül. ez a hülye liba. – Nem. Camille még látta. ez megoldható... hogy egy hiperromantikus jelenet közepében vagy..22 – Igen. hogy lengesd a zsebkendődet? 345 . Végül sikerült válaszolnia. Ott állsz a peron végén. Franck ránézett a faliórára: – Na. e.. – Hányan vagyunk? – Kicsodák? – Hát lányok. – És meg fogod őket tanítani a french kissre? – Többek között.e. Megszólalt a mobilja. hogy az ellenőr elszedi a jegyét. hogy az angol nők forróvérűek... – Csak én? – Hát.. Aztán nekiiramodott.. nagyon. És Camille Franck karjába vetette magát.. és széles karmozdulattal int neki.. És akkor már csak egy kis szürke pont látszott a messzeségben.. hogy elcsípje az ellenőrt. hogy kimondj egy négyszavas mondatot. És elkezdett sírni. De a megfelelő szóval. nagyon. Már csak öt perced maradt. Legalábbis azt hallottam. – Kedves tőled. – Annyi baj legyen. épp most megyek ki a pályaudvarról. elveszett szerelmedet siratod a fehér füstfelhők között.

ami állandóan felmondta a szolgálatot.. Nagyon boldog. menjünk. és nagyon boldog volt. vagy: na. Odadörzsölte az állát Camille fejéhez. Sikerülni fog. az éhezés örömét. amelyekben nem volt része soha. megsiratta a simogatásokat.. az árulást. amikor nem állhatott meg egy percre sem. kicsikém! Ne izgulj. És Paulette-et is. kiürített magából huszonhét évnyi magányt. mint mások. sikerülni fog. – Na. Camille eldönthette. hidd el nekem. bánatot. hogy azt mondja: na. mert nincs semmink. És a kétkedést. 346 . Paulette-et. a rengeteg munkát. Sikerülni fog. Na. és az éter ízét. az eltévelyedéseket. Kinyitotta a zsilipeket. Mosolygott. az anyja őrületét. – suttogta gyöngéden. és az állandó szédülést.Sírt. – Na.. az öt és fél másodperc alatt elhamvadó Paulette kedvességét. Na gyere. Életében először jó időben volt jó helyen. a szédülést a szakadék vagy a borosüveg peremén. a szőnyegen térdelő mentősöket. de rosszabbul sem.. a hideget. hogy soha nem ér el a csúcsra. az ingébe fújta az orrát. sírj nyugodtan. és tovább sírt. az éveket. és nem lehetett tudni. és a félelmet. Nekünk nincs mit veszítenünk. a fejére mért gonosz ütéseket. és Camille fejére tette az állát. Franck beborította a kabátjával. Nem fogjuk jobban csinálni. A haja csiklandozta Franckot. ne sírj már. a papája szórakozottságát. és a testét. aki össze volt kenve takonnyal. amire vetemedett.

.. nem Rouchechourad. van itt elég hely mindenkinek! Vincent. ez Agnès. mert ez nem édespaprika! De nem ám! – Köszönöm! Szuper! Gyere hátra. a férje. – Nahát. blablablabla. nem. blablabla.. akik be akartak nyitni a vendéglőbe – De nem. ahol a fiatal séf. és az ő kis Valentinjuk. hívd vissza a kurva kutyádat. mégis jöjjenek csak! Jöjjenek. – Á. igen.blablablabla. Rouchechourad? Gyere ide Philou bácsikádhoz. Nem igaz. Persze! Neki nem túl nehéz! A vérében van az előkelő viselkedés! És a fogadtatás. de vigyázz vele. csak nem levette a napszemüvegét? Catherine affektáltan elmosolyodott. Szerinted ez micsoda? Tőzsdei jelentés? Vagy sült csirke recept? – Nem. megérkezett végre! És hihetetlen.EPILÓGUS – A kurva életbe. Camille anyja mindig nagyon összeszedte magát a jelenlétében. az idősebbik viszont már a tenyeréből evett. vagy bevágom a mélyhűtőbe! – Rouchechourad. – Minden elismerésünk a kis vendéglőé blablabla. könnyedebbé... zárva vagyunk! – kiáltott ki Franck az embereknek. Suzy továbbra is mindig csak nevetett. ezt nem hiszem el! Nem hiszem el. Franck Lestafier egyik ámulatból a másikba ejt minket és eláraszt a jótéteményeivel. Egyszóval: a vasárnapi ebéd nyújtotta boldogság. végre! Mamadou és Tsa! – kiáltott fel Franck. amit kértem. miközben az egész világ fütyölt rá. – Mama. kapsz egy szép csontnélkülit! Suzy nevetett... És az én konyhám? Mindenki szarik az én konyhámra? Suzy kitépte az újságot a kezéből. Nem lett volna értelme megkockáztatni egy pszichodrámát... a belső kialakítás.. csak hogy az örömét elrejtse – Ez a barom csak Philouról beszél! És a kiszolgálás így meg úgy. Fauque rajzai... – Barbès. vigyázz a kutyával! 347 . segíts nekem! – Megyek! Sissi. – Elhoztad. elevenebbé tett ízeivel. – Nekem jobban tetszik a Rouchechourad. Lehet. hogy Francknak még nem sikerült beidomítani a fiatal Fauque-ot. az újra felfedezett házikonyha vidámabbá. – dühöngött Franck. a barátnőm. Mamadou? – Ó. ő és Agnès tényleg barátnők lettek. Peter. és a Prozacon élők párás tekintetével meredt rá. csakhogy nagynénikék és hétfők nélkül. És különben is.... Camille szívesebben mondott „barátnőt” a „húgom” helyett. lábhoz! – hívta Philibert.

hajnal óta a konyhában volt. beszélgetési témát. átment a téren. de hol vannak az igazi ételek? Franck izzott a feszültségtől. visszaültette az anyukája ölébe. mindig mindent nekem kell csinálnom! Visszatette a merőkanalat a tálba. – Gyerünk.. asztalhoz. Philou megtöltötte a poharakat. és visszaszaladt egy merőkanálért. Csodálatos volt. Nélküle nem lett volna ilyen villámgyors a siker. mint mindig. jól meghízott a kicsike! Kinyitotta az ajtót. és nagyot sóhajtott. Mathilde Kessler Vincent-t és a barátját bűvölte. Igen.. mindjárt kihűl! Vigyázat. és a textilszalvéta mögé bújva bújócskázott vele. felkapta a kedvesét. és mosolyogva felment a lépcsőn. a vállára dobta. hogy mindenki feloldódott a társaságában. Ha már egyszer mindenki eljött. gyerünk. 348 . ahogy a cikk írója sután kifejezte: ő volt ennek az elegáns kis vendéglőnek a „lelke”. és ebből merítve ihletet fantasztikus fogásokat rajzolt. kijelentette: – Ó. Camille belemerült a Táplálkozási Hírmondó. kedves tréfát. Vagyis. könnyedén beszélt... egy szék támlájára dobta. belépett az étteremmel szemben álló házba... kioldozta a kötényt. – Mamadou egy kis bekeretezett képre mutatott – Ez az az idős hölgy... Amikor ő fogadott valakit. Franck! Én is akarok egy ilyet! Franck még kiszolgálta Mathilde-ot. aki már egy órája a kis Valentint dédelgette. A mindenit..– Nem harap. miközben Pierre titokban elcsórt egy étlapot.. nem? – Hé. forró! Egy nagy vaslábast tett az asztalra. Na. Tökéletes volt.. egy 1767-es folyóirat egyik példányába. felnyögött. fogta a kisbabát. világosan fejezte ki magát. A francba.. És összegyűjtötte a negyed összes nemesi előneveit. Csupa távoli unokatestvért. akit nálatok láttam.... És ekkor Camille.. és gond nélkül tolultak ajkára a szavak. mint egy zsák krumplit vagy egy fél marhát. leheletnyi franciás kacérságot. kezet nyújtott Vishayannak. – Gyerünk.. Megvolt az a csodálatos adottsága. házmester haverjának. mindig talált egy bókot. hol van az a híres kajagyártó hely? De hát ez nagyon kicsi! – Az biztos! Elfoglalsz minden helyet! – Ó. ne nyúlj hozzá! Az az én védő amulettem.. akit szintén ő etetett két fax között. nyújtsátok a tányérotokat – morgott Franck... nagyon szelíd! – Törődj a magad dolgával! Ne szólj bele a nevelésembe.

Garamond betűtípusból szedve ISBN 963 14 2514 2 349 .: 66/887-400 http://www. Honlap: www.hu E-mail: knernyomda@gyomaikner.hu Felelős szerkesztő Boldizsár Ildikó A kötetet Pintér József tervezte Műszaki vezető Bezúr Györgyi Kiadványszám 8161 Megjelent 31.MAGVETŐ KÖNYVKIADÓ ÉS KERESKEDELMI KFT.hu E-mail: magveto@lira.-ben a nyomda alapításának 124.magveto.4 (A/5) ív terjedelemben. 2006-ban Felelős vezető Papp Lajos vezérigazgató Tel.hu Felelős kiadó Morcsányi Géza Készült a Gyomai Kner Nyomda Zrt. esztendejében.gyomaikner.