Egy ügyefogyott, dadogós, fiatal arisztokrata, egy anorexiás festőnő, egy zseniális, ám fölöttébb morcos szakács, valamint az életből kifelé tartó, emlékeibe visszavonuló nagymama – az élet sodrába beilleszkedni képtelen, magányos emberek. Az arisztokrata megmenti a lány életét, a lány a szakácsot és a bolondos arisztokratát, s együtt megszépítik a nagymama utolsó hónapjait, majd némi bukdácsolás után ők maguk is rálelnek a boldogságra. A helyszín egy hatalmas, kongóan üres párizsi lakás – à la Utolsó tangó Párizsban –, egy bűbájos vidéki házacska, a párizsi elegáns éttermek konyháinak hajszolt mindennapjai, és maga Párizs a nyüzsgő, lüktető életével, megkopott varázsával. Szellemes, könnyed, néhol megrázó történet a szerelem és a barátság felszabadító erejéről, és arról, hogy csak akkor vagyunk szabadok, ha nemcsak adni, hanem kapni is tudunk. Egyedül nem megy, de együtt talán sikerül – erről szól Anna Gavalda új könyve, mely rövid idő alatt óriási siker lett Portugáliától Oroszországig.

Fordította
TÓTFALUSI ÁGNES

ANNA GAVALDA

együtt lehetnénk

MAGVETŐ BUDAPEST

A mű eredeti címe Ensemble, c'est tout

© Le Dilettante, 2004 Hungarian translation © Tótfalusi Ágnes, 2006

Muguette-nek (1919-2003) A halottnak, akit senki sem keresett

ELSŐ RÉSZ .

zöldek vagy lilák. a hangerőszabályzó és a kikapcsoló gombokat! Gyerünk.. Még szép. Paulette! Hagyd abba a sírást. hogy miért öltözik mindig olyan téliesen. és miért nem veszi le soha a kötött kabátját.. megsülsz! Nem. bedörzsölni magát Synthollal. A jóemberek gyakran faggatták. Tudta. és elrejteni azokat az átkozott kék foltokat. megvárni. Főleg a gyerek gyötörte állandóan: – Nagymama? Mi rajtad ez az izé? Vedd már le ezt a sok vacakot. és ütötte be a fejét a legfelső lépcsőfokba. és a bútorokba kell kapaszkodniuk. amikor lehajolt. kosara a kezében. észrevette a macskát az ajtó előtt. Néha több hónapig sem. Az olyanok. de ezt rajta kívül nem tudta más. és nézd meg a színes ragasztókat! 9 . hogyan végzik a hozzá hasonló. Nem volt szabad erről beszélnie senkinek. Már kész is volt! Kabátban állt az előszobában. Akik nem találnak bele a tű fokába a cérnával. Azt is nagyon jól tudta. és képtelenek megjegyezni. milyen nap van. – „Sem Yvonne-nak. Amikor a távolból meghallotta Yvonne autójának hangját. hogy a gaz elárassza a veteményest. és nála voltak a kuponok is a vásárláshoz. „Senkinek. Nehéz volt őket elrejteni. hiszen egy ideje már csak a napokkal kellett törődnie: megszámolnia. Paulette kék foltjai sohasem kékek voltak. de a végén kikapcsolják az egészet. Paulette Lestafier egyáltalán nem volt bolond. hogy tudta. semmire se jó vénasszonyok. és elfelejtenie őket. Túl sokáig. sem az orvosnak és főleg nem a gyereknek. hogy el ne essenek..” Szép lassan föl kellett állnia.. Tudta. Paulette Lestafier gyakran elesett. és sokáig nem múltak el. hanem sárgák. És a fejüket fogják a néma tévé előtt. várnia. hallod?” – fenyegette meg magát. miért hord harisnyát. hogyan kell a tévét felhangosítani. Parányi és keserű könnycseppeket sírnak. Minden gombot kipróbálnak a távirányítón. A macska éhes volt. hogy letegye a cica elé a tányérját. míg rendesen lát. hogy ezek a makacs kék foltok egyszer még komoly bajba sodorják őt. akik hagyják. Paulette akkor esett el. És akkor mi van? Ezentúl nem lesz semmi? Nem lesz többé zaj ebben a házban? Egy hang sem? Soha többé? Csak azért. és sírva fakadnak haragjukban. mert az ember elfelejtette a gomb színét? Pedig a gyerek még színes ragasztódarabokkal is megjelölte! Más-más színnel a csatornákat kiválasztó. hogy éppen szerda van. mint azt gondolták.1 Paulette Lestafier nem volt olyan lökött.

csak a képet látom. alatta valami halk mormogás.. Már hónapok óta keresgélem azt a gombot. mert még jobban megsüketülök. Szinte azonnal eleresztett a ragasztó.. már hónapok óta nem hallok semmit.Ne ordibáljatok már velem! Már régen lepotyogtak azok a színes fecnik. 10 . Ne ordibáljatok.

” Nincs is nagyobb nyomorúság. türelmesen. Paulette magában beszélt.. – Hé. a cinegékhez és a saját árnyékához. most kiakasztotta a kertkapu kallantyúját. egy szál egyedül maradni. amikor meglátta barátnője testét a kockás konyhakövön. leállította. és felvette a sapkáját. és valamilyen csoda folytán sikerült annyi erőt gyűjtenie. Yvonne megijedt. és a szemét árnyékolva bekémlelt a csöndbe a konyhaablakon. Fázott. szitkozódott még egy kicsit. letérdelt. és nem tudja. Yvonne. aztán bement a sufniba szerszámért. mint megöregedni. és szerdán mennek vásárolni.. Beszélt a virágokhoz. mit bánta ő a tragédiát és a szanaszét heverő üvegcserepeket! 11 . Paulette-nek már zavaros a feje. Szorosabbra húzta magán a sálat. A ház mögé került. hogy esetleg későn érkeznek a szupermarketbe. Ott ül egy padon az üres nyúlketrecek mellett.2 – Paulette! Paulette. üres tekintettel. és tovább szitkozódott. milyen nap van. ott vagy? Yvonne halkan elkáromkodta magát. a kertben nem volt senki. és felnyögött: „nincs is nagyobb nyomorúság. Ma például szerda. Paulette nyilván a kert végében lesz. amikor már elfogytak a pénztár mellől a bevásárlókocsik. Felsóhajtott. mozdulatlanul. összekeverte a Fiút a Szentlélekkel. talán reggeltől estig ott ül. Egy kapával törte be az ablakot. aki több mint tíz éve minden szerdán eljött érte. Mindig ott van. Paulette? Meghaltál? Meghaltál. – Jézusmária! – jajdult fel. Úgy megrémült. és felemelte az idős hölgy rózsaszín tócsában ázó arcát – a vér és a tej már összekeveredett a konyhakövön. visszament az autóhoz. hogy felhúzza magát az ablakpárkányon. kihúzott derékkal – a keze a térdén –. Órákon át. vagy mi? A macska dorombolva nyalogatta a konyhakövet. a salátatövekhez. Gondolni sem szeretett arra. beszélt a halottakhoz és könyörgött az élőkhöz. hogy összevissza hányta a keresztet. és későn érkezni az Interbe. De nem. Nehézkesen átcammogott a konyhán.

és összehasonlította a kettőt. Mellé tette a saját kezét. Káromkodott. hogy szálljon be a mentőbe. Nathalie és a kicsik. Hé. jaj. aki nem látogatja meg soha.. Annyira fájt érte a szíve. Egy halott férj.. Nem dolgozott olyan keményen. nézzen oda az ember... hogy gyötri a karját. és mondja el a segélyhívás körülményeit.. a szép formájú. mert nem találta Paulette vénáját. Ráadásul neki ott voltak az övéi: Gilbert. A férje krumplit ugyan ültetett. könyörögj érettünk. hogy jobb.. a ribanc lánya meg a gyerek.. fiam.. Mennyi szomorúság. a térdére tette. és Yvonne-nak nagyon nem tetszett. és minden kanyarnál majdnem lepottyant az ülőkéről.3 A mentősök megkérték Yvonne-t – bár ő vígan meglett volna e nélkül –. segítsen kitölteni a papírokat. mint egy bánat-szemekből álló rózsafüzér. és a saláta szívét sem kell kivágni a meztelen csigák miatt. – Ismeri a hölgyet? Yvonne felhorkant: – Még szép. akiket kényeztethetett. Kezébe fogta barátnője kezét. de piszkos és töredezett körmöket. – Hát rendben – törődött bele Yvonne – akkor majd utána megyek vásárolni. alig fért el rajta. így hát magában dünnyögve folytatta a monológját: „Nézzen oda az ember. hogy ismerem! Még az elemiből! – Akkor szálljon fel.. hogy nem tudott gyöngédebb lenni hozzá. Most mit csinál vele? – Bekötök egy infúziót.. de a többi zöldség sokkal jobb az Interben: tiszták. de hát fájdalmat okoz neki!” A fiú most felegyenesedett.. Rajta kívül egy fiatalember volt a mentőben. Yvonne számolta a buborékokat. ha leállítja magát. a bőrkeményedéseket. 12 . és gépiesen morzsolgatta. micsoda nyomorúság. és valami szabályozót tekergetett a csövön. – Egy micsodát? A fiú tekintetéből látta. Inkább nem is nézek oda. Semmi jó. de főleg: kevesebbet szenvedett ezen a világon. Jó szorosan fogta a retiküljét. mint Paulette. hogy csúnyán beszél: – Ne káromkodjon ilyen rondán. – És az autóm? – Senki sem lopja el azt az autót! Hamar visszahozzuk magát. De mije maradt Paulette-nek? Semmi. Nagyon kényelmetlen volt odabent. mintha a szoknyája szegélye lenne.. Persze ő fiatalabb és testesebb is. Ő bizony már jó ideje nem dolgozta magát halálra a konyhakertben. A sziréna miatt nehezen tudott összpontosítani. Egy keskeny székre ültették a hordágy mellé. a barnás foltokat. Szűz Mária. és több szeretetben volt része. és némileg zavarosan tovább imádkozott. Sóhajtozva nézegette a kéz ráncait. mennyi emlék.

hogy.. Lázadás volt ebben a mozdulatban.. – Ó! – felelte Paulette. Kifújta az orrát. Paulette! Mindenképpen élned kell! Az idős hölgy jobbra-balra ingatta a fejét. Halvány... bátortalan. Minden rendben. annál rosszabb. Tudod... Yvonne nem tudta. Kérem szépen.Yvonne Carminot elmerengett: hát ennyi egy élet? Ilyen súlytalan? Ilyen kegyetlen? Pedig Paulette. – És a macskám? – Majd én törődöm a macskával.. bocsánatot kérek. Miközben a mentő felkanyarodott a kórház elé. alig látható mozdulattal. – És Franck? – Felhívom. Yvonne vagyok. Ó. és. hogy beszéljen egy kicsit halkabban.. – Igen. hogy nem.” De Yvonne és a fiatal mentős már felálltak.. Utána csend lett. – És megmondod neki. Milyen szép asszony volt! És milyen jó! Ragyogott. tudom. Már nem lehet zavarni őket. Paulette. De Yvonne nem így gondolta: – Gyerünk! Élni kell.. 13 . öreglány? A mentős intett neki.. Az idős hölgy fuldokolni kezdett.. hogy nem. Talán az első lázadás. és valamivel gyöngédebben fogta meg újra barátnője kezét. Paulette. A vásárlás miatt mentem. A házam. Paulette Lestafier sírva suttogta: „A kertem.. Ó... Paulette? Egyáltalán nem.. Ó.. Úgyis tudom.. és kész. – ó. elveszett és lemondó szócska. nem haltam meg. naná. meghaltam? – suttogta Paulette. Minden kölyöknek mobilja van. Néhány nap múlva már otthon leszel. amint tudom. Tudod. valami szomorú és makacs sajnálkozással. rendben. – Meghaltam? Ugye. – És miért is nem. Elintézem. Ez az „ó” szörnyű volt. nagyon sokat dolgozik. – Már miért haltál volna meg. – Majd én megtalálom! – De nem szabad őt zavarni.. hogy. ne izgulj. és lehunyta a szemét. Yvonne azonnal megszólította: – Paulette. ugye? Yvonne felcsattant: – Dehogy tesznek be! Még mit nem! Miért beszélsz ilyeneket? Csak ellátnak a kórházban. – Most betesznek egy otthonba. vigyenek vissza a házamba. Elvesztettem. Ó. Apró.. mit is mondhatna. mint a nap! És most? Hová tűnt mindez? Ebben a percben Paulette ajka megmozdult. hogy van ez manapság... Hagyok neki üzenetet. – Nem. – De nem találom a számát.

Ugyanolyan tevékeny. aztán mégsem.. mint bármelyik lány.. és amikor felállt arra a rohadt mérlegre. jó nehéz ezüstcsattal tűzte föl a haját. Sajnos a fazon is ugyanabba az iskolába járt.. hogy megmozdítsa a mérleg nyelvét. szomorú. Most nem kell félnie.. ez sem volt elég. – Régen. Nem lehetne másról beszélni? Hiszen itt van. hogy valami másról beszéljenek neki? – Ugye.. Ugyanolyan vidám. Még ugrott is egy kicsit. nevetséges mellével és sovány combjával. – Aha! A plakát! Elnézést. ha nem is válaszol. Camille nyugodtan kapcsolta be a farmer övét. De nem. amikor a hasát nyomkodta. – Na? Az igazat akarom hallani. Bevált volna válasznak is. Ez volt az ő csodafegyvere. és hopp. – Hát egy plakát és a ragasztó között. – Szóval? Camille leült az orvossal szemben. és rámosolygott. Egyébként Camille gyaníthatta volna. torkig volt ezekkel. Az orvos majdnem mondott valamit. hogy jobb. Mégiscsak van valaki ott belül! Van valaki. Pedig előre felkészült rá. Az ég szent szerelmére. már át is siklik egy másik témára – ennél jobbat még nem talált ki senki.. Huszonhét éve nyaggatták a kilóival. De lehet. mint bárki más.... ökölbe szorította a kezét. hogy az orvos felteszi ezt a kérdést. érzékeny és bizonytalan. nem az iskolaorvosnál. – Negyvennyolc kiló és százhetvenhárom centi. igazat ad nekem? Negyvennyolc kiló nem valami sok. – Milyen papír? – kérdezte Camille ártatlanul. egyenest a szemébe: – Egyáltalán nem eszik semmit? – Dehogyisnem! Camille-t hirtelen szörnyű kimerültség fogta el. és csak utána nézett Camille-ra. a francba! Nagyon is elevenen..4 – Mikor menstruált utoljára? Camille a paraván mögött éppen a farmernadrág száraival hadakozott. 14 . nem lehetne. Tudta. most megint jön a hegyibeszéd. kivédhetetlen vágása: csak rámosolyog az ember a beszélgetőtársára. és hasonlóan lefegyverző mosolyt vetett Camille-ra. Már az előbb látta.. Elege volt már a súlyával kapcsolatos vitákból. és már mehet is. aki zavarba hozta. Tudta. – Naná. nem ismertem ezt a mondást.. Láthatólag nem volt elégedett a kiálló bordáival és csípőcsontjával. Az asztalra könyökölt... Sóhajtva nyúlt egy receptért. és megpróbált a lehető legjobban ránehezedni. Ha így folytatja.. bátor. ahogy a fickó összeráncolta a szemöldökét. naná hogy régen – fintorgott az orvos.. Meghallgatja a kötelező halandzsát. Camille akarata ellenére is behunyta a szemét. az üzemorvosnál van. amikor a hasát tapogatta. mert az orvos helyes fiú volt. Felsóhajtott. összekulcsolta a kezét. hamarosan elfér a ragasztó és a papír között.

porszívózom... otthonokról. Az orvos nem értette. A katonás orvosnak tátva maradt a szája. viaszolok és az összes többi. o-u-c-l-i-n-e? – Nem. seprek. – Hogy mondja? – Touclean. Mi is ez a cég? – Milyen cég? – Milyen. hivatalokról. hát amiről szó van. – Igen? – Nem. Gondos munka és visszafogott árak. a Touclean fényesít..... a Touclean mindig készen áll. franciásan: Toutpropre. a magáé.. Semmi. tisztító szakember. Az önnek megfelelő időpontban. mondja csak. – És mi is ez. katonásan az oldalához zárta a karját. Az orvos nem felelt. kiállítom. azt jobban szeretem.. a Touclean mindent kikefél. a Touclean viaszol. – Touclean. – De miért csinálja ezt? Camille nagy szemeket meresztett. a Touclean kisöpör. Touclean – profi takarítók az ön szolgálatában! Egy szuszra darálta le a csodálatos szónoklatot. Diszkréció. Camille hátradőlt. jobb lenne így. a Touclean letisztít. és mint egy légikisasszony. Egy igazi vanderful drim tim. – Ez valami vicc? – Dehogyis. – És maga mit csinál tulajdonképpen? – Az előbb mondtam el. – Na. bérlakásokról és műtermekről... c-l-e-a-n – pontosította Camille. Egyébként mindjárt látni fogja ezt a dream teamet. a Touclean megszépít. – Voltam már jobban is.. a Touclean maximálisan kielégíti a tisztasággal szemben támasztott igényeiket... Az orvos nem tudta hová tenni a dolgot. Rugalmasság. azt hiszem. Tudom. – Maga takarítón. – És akkor kiállítja az igazolást? Az orvos felhorkantott: – Igen. halálosan komolyan felsorolta munkaköri kötelességeit: – Uraim és hölgyeim. a Touclean rovart irt.. kórházakról. 15 .– Igen. tisztítok. a Touclean kiporszívóz. Legyen szó magánlakásokról. irodákról. a Touclean mindent rendbe hoz és szagtalanít. Én. – Nagy t. pontosan? – Micsoda? – Hát a cég. ügynökségekről.. A Touclean elrámol. testületekről. de azt hiszem a yankee stílust célozták meg. – Ttt. hogy nem túl logikus. Ez jobb. igaza van – ismerte be Camille megadóan – Már régen nem volt ilyen kicsi a súlyom. a tagjai ott várnak kint. – Na ne! Maga! – Hogy én? Igen: rendet rakok.

Már nem mosolygott. – Állatira. miért éppen ezt? Miért nem valami mást? – Miért ne éppen ezt? – Nem szeretne olyan foglalkozást. és az igazolásból föl sem nézve kérdezte: – Név? – Fauque. és szentségeltek. Kinyitotta az ajtót. Az orvos egy percig még nem tudott megmozdulni. – Jobban jövedelmez? – Igen. – Nem. közben kezet nyújtott Camille-nak: – Nem lehetne mégis néhány kilócskát? Az én kedvemért. vagy mi? Camille leült a földre. Camille megrázta a fejét. Most Samia ment be az orvoshoz.. ez csodás! Az orvos egészen az ajtóig kísérte. ön munkaképes. ami egy kicsit. és rámosolygott. – Helyes? – kérdezte Carine. újra magára öltötte a nagy. Carine és a kövér Mamadou egy padon ültek. a szája tátva. majd az órájára pillantva megállapította a dátumot. De nem úgy.– Nem.. úgy értem. Mamadou túl erős volt. a ceruzáját a levegőbe szegezte. Mivel tartozom? – Semmivel. Ezek a dolgok már nem működtek nála. – Majd meglátom. és kiköpött egy körömdarabkát.. Az izé.. Megizélt. – Tudtam. A zsarolásból és a nagy érzelmekből már megkapta a maga adagját. – Ragyogó. – Mit cseverésztél te odabent? – kötekedett tréfásan Mamadou. az arrajárókat tárgyalták ki. február 17. A dzsekijét tapogatva jött le az ambuláns rendelő lépcsőjén – cigarettát keresett.. – Tessék. – Elmegy a vonatom. Fauque kisasszony. – Meglátom. – Születés ideje? – 1977. – Keresztnév? – Camille. mit tehetek. – Előre tudtam! Ugye mondtam neked és Sylvie-nek. hanem átlátszó mosollyal. hogy ez a lány meztelenül van odabent! 16 . mint bent. a Touclean szíves örömest kimos engem a szarból. és színpadias gesztussal kijelentette: – Lám.. A Touclean fizeti. tudtam! – ujjongott Mamadou. Camille felállt. mert szerettek volna már inkább otthon üldögélni. lelkiismeretes fehér doktor álarcát. – mondta. Mamadou-t nem is próbálta átverni.

A combját csapkodta: – Soha az életben! Ha én felmászom oda. mik ezek a nevek itt? – Hát ez a családom! – Milyen családod? – Milyen családom. az előbb felsorolt ismertetőjegyeken túl.. az mehet. – Így kényelmesebb.. az öcsémnek meg négy. és Camille ölébe tette. – De hát hány gyereked van? – Nekem öt. az a szemét kurva. hát az enyimé! Gondolkozz már a fejeddel. nem. milyen családom. hogy belenéz.. – De miért írtad ide mindet? – Hová? – Hát ide a papírra. „Fő munkavezető” – ez állt a kitűzőjén. – És mihez kezd Bredart-ral? Bredart. Aszt monták az őseim. még mit nem! Ha a hasamhoz nyúl. – Na nem. Mamadou egy köteg papírt vett ki a kosarából. megkéri. és úgyis közös a postaládánk. Színes ruháját dörzsölgetve. Carine-nak igaza volt. Mert Josy Bredart. – Vele semmit. – Rendben.. hogy azonnal öltözzön föl. Camille már korábban megígérte. Ők is azt írták ide.. naggyon finomak. Bredart keserítette meg a mindennapjaikat. engem? – kiabálta Mamadou – Engem? Azt hiszi. – Nem. Maniókával és csirketaréjjal. mert az öcsém és a sógornőm nálam lakik. – És megtapogatja a hasadat is. hogy felmászom arra a mérlegre? Mamadou minimum száz kilót nyomott. Amint megérzi a szagát. Mmm. A kis fehér doktorkák nagyon finomak. ez micsoda? – Hát a TB-nek. széttaposom. eltúlzott akcentussal kijelentette: – Nyamnyam. a bűnbakjuk..– Téged is fel fog állítani a mérlegére. ez így nem megy. meg a doktort is! És mi van még? – Ad egy injekciót – eresztette meg Carine. és most megpróbálta kisilabizálni az egész vacakot: – Hé.. állandó tréfáik céltáblája. a főnökük volt. – Az anyámnak tizenkettő van! 17 . – Álljon meg a menet. Camille! – Ez a sok név. Hogy nem lehet kilenc gyereked. nyersen megeszem. méghozzá elég hatékonyan. – És miért ne lehetne? – méltatlankodott Mamadou. – Micsoda. hogy ez nincs rendben. Azután Carine következett. jól láthatóan.. – Miféle inyekciót? De Camille megnyugtatta: – Nem. erősen izzadt is. csak meghallgatja a szívedet és a tüdődet. teljes nevén Josy Bredart. ez mind a te családod? – Igen – jelentette ki büszkén Mamadou.

– Mamadou. de a sógornőm nem akar a TB-be menni... hogy tisztázd a helyzetet. és megkérnétek a hölgyet. ahogy Mamadou így füstölög magában: „Azt mondta. Semmit. – Dolgozik? – Persze. az a baj. és soha nem hallgatod végig az embert! Camille idegesen fújt egyet. erre én megkérdezem. mert azt hittem. mint minden fehér. vagy mi? Ezt kérdezem tőled már egy órája! Camille végképp nem tudott mit mondani. autókról készült fényképek és telefonszámlák is. ő aztán nem csinál semmit.. a kis Sissi – háborgott Mamadou. hogy dolgozik! Autóutakat épít! – És a sógornőd? Mamadou az orrát fintorgatta: – Na. Azt hiszem. de te is olyan vagy. – Hányadik gyerek ez a Sissi? – Ez nem valami szám. én mondom neked! Meg se mozdul az a gonosz dög. ne húzd fel magad. a világért fel nem emelné azt a nagy seggét! Camille magában elmosolyodott. – Igen. mert vannak ott urak is. hogy az öcsédnek és neked nincs jogotok egy bevallásban egyesíteni a gyerekeiteket. csak azt mondom. de az öcsémnek aztán nincs semmije. nehezére esett elképzelnie. Camille. – És mind a kettőnek rendben vannak a papírjai? – Persze! – De hát akkor külön is megcsinálhatják a bevallásukat.– Várj csak. Hallotta. hogy magyarázza el. – Négy után? – Igen. – Jól van. – Igen. a hölgyet. ezt akarom mondani már az elejétől. nem ismerek senkit a TB-nél. hogy ismered. hülye! Ez a legkisebbik gyerekem. – Az lenne a legjobb. mindig igazad van. milyen lehet egy „nagy segg” Mamadou szerint. – Aha. Életemben nem jártam még ott. Sissi. te direkt csinálod. – Igen. az öcsém pedig éjszaka dolgozik. na. hogy kihagyták a Sissimet. Mamadou. a sógornőddel és az összes papírotokkal. de minek? – Mert azt hiszem. hogy ez az izé nem törvényes. – Igen. akkor honnan 18 . érted? – Értem. ne húzd fel magad! Csak azért kérdeztem. – Csak azt akartam elmondani. érted? Visszaadta Mamadounak az egész kupac papírt. Arra kérnek. és jelenj meg náluk az anyakönyvekkel.. Te hány gyerek után kapsz pénzt? – Négy után. melyik hölgyet. Voltak közte szórólapok. ez tök normális. hogy a „hölgyet”? Melyik hölgyet? – Akármelyiket! – dühöngött Camille. – És ő miért nincs a papíron? – Mondd csak. ha elmennél a TB-be az öcséddel. nappal alszik. – Miért mondod. ami ide van írva.

hívjon.” – Hé. átkozott. amikor megjelent Samia: – Te jössz. gyalog. hogy idézze meg neked a szeretett lényt. – És ha nem is hölgy? Camille-t már-már elhagyta a hidegvére. hogy adjam oda neked! Az orvos egy recept hátuljára firkantotta a mobiltelefonszámát. haragszol? – Nem. itt a doki telefonszáma. – Autóutakat épít. és bedobta a csatornába. te az úri negyedben laksz! – Menj a fenébe. nem haragszom. – Tessék. Jó szerencsét odabent. már megint ezzel szívatsz! Az nem a te vödröd. – Azt hittem. – És nekem? – vágott közbe Samia – Nekem nem tudna találni egy pasit? Mamadou Samia arca felé kapott. hát nem. – Te is metróval jössz? – Nem. mintha meg akarná karmolni: – Te átkozott perszóna. és felvette a hátizsákját. minek? Honnan tudjam? Hogy doktorosdit játsszatok. 19 . hogy csak hölgyek vannak? Vannak ott urak is. Camille elmosolyodott.. – Na. a francba! Ő kérte. Camille Fauque gombóccá gyűrte a cetlit. és leveszi a rontást. – A TB-be? – Igen. Csak azt mondtad. de ha nem.. és Camille-ra mutatott. – És beszélsz a hölggyel? – Igen. előbb add vissza a vödrömet. – Akkor holnap! – Sziasztok. megyünk? – Én is veletek megyek. – Tudod. honnan tudhatná. Tessék! Ennyi! – Veletek megyek. ha elrendezed ezt az ügyet a kis Sissivel. és hozzátette: Felírok magának egy jó vacsorát. A rendelő falépcsői megreccsentek a súlya alatt. hanem az enyém! A tiéd piros volt! – Menj innen. ha soha nem volt ott.. meg rontást idéz elő. aztán Camille-hoz fordult. az öcséd autóutakat épít. – Tényleg. hogy segítesz. Mamadou nehézkesen felállt. ez egy mindentudó asszonyság... utána beszélhetünk róla! – A francba. Camille az ég felé fordította a tekintetét. megkérem az öcsémet. jó szerencsét – gondolta. Mamadou – mondta. Úgy látszik. – Minek? – Minek.tudja. lányok. menj innen – fújtatott Mamadou..

és nagyon kecsesen tudott kereket oldani. és még ki sem nyitotta a szemét. A könnye. mind élni segítették őt.. a veszekedéseik. De nem volt bátorsága visszafordulni sem. Nem szögezi más az utca kövéhez. Carine zavaros történetei. A könnyű. vegytiszta hazugság volt. De Camille Fauque hazudott. és Mamadou nevetéséért. mint az anyja. mint a többi. hogy talán most mondott le az utolsó esélyéről. abszurd monológja. Hagyott nekik egy üzenetet. nagyon könnyű Camille Fauque elindul tehát. mert az akárhová vezethetett volna. hogy eldobta a telefonszámát. hogy Camille hallgatott. Most mégis eszébe jutott az orvos. élni. de felmerült benne. hogy ő is van olyan derék leány. De nem azért. hogy nem élt bennük. Nem volt szabad hinni az előbbi. amelyben megpróbálta meggyőzni magát róla. kavicsot fal. rosszkedvük. Nem bánta. amelyet a testében görgő kövek és kavicsok jelentenek. és az a másik. mert a kavicsok minden helyet elfoglalnak a gyomrában. nagyon mélyre és nagyon sötétbe. illanó fiatal lány. a Toucleannál végzett idióta munkája. Talán mégiscsak el kellett volna neki mondani. Az előbbi háborgása.. Hogy az őt körülvevő világ cseppet sem fontos. Mert Mamadou hatalmas kacagása.. hogy elmulassza ezt az egészet. Fáradt volt. Elmondani. de visszafordulni nem. Hazudni. Vajon meghallgatta volna az a fiatal orvos? És megértette volna? Egészen biztosan. Nem akart az ő útjára lépni. Milyen kifejezést is használt? Hogy ő is „eleven lény”? Nevetséges: Camille Fauque nem volt eleven lény. amelyben lemondta a meghívást. mint a többiek. mert szomorú lenne. Az idő olyan fogalom volt. aki éjszaka dolgozott. nehogy észrevegyék. hogy azért nem eszik. bár ő sem hitt benne. Ha lett volna hozzá kedve. Lassan mozgott. vagyis azért eszik olyan keveset. Ezt kellett volna elmesélnie az üzemorvosnak az előbb. keveset beszélt. Camille Fauque szellem volt. vagy ereje? Vagy talán ideje? Igen. és minden újabb napot felemelhetetlen súlynak érez. Olyan ügyes. amelyet nem tudott tisztelni többé. szerencsére az üzenetrögzítő vette fel. Mindenkit hamis nyomra vezetett. nagyon messze. hogy hiányzik. látszólag könnyed jelenetnek. szédíteni.. igen. hanem azért. Volt egy pillanat. Túl messzire. és elmondani az igazságot. A doktor jóakarata iránti tiszteletből tette. a fizikai fáradtság. vagyis végeredményben a folyadék. feloldhatná a homokkövet. Igen. Olyan könnyed volt. hogy ehető dolgokat vásároljon. Túl sok hét és hónap telt el már úgy. Aztán sírna egyet. 20 . Hogy minden ébredéskor úgy érzi. nappal pedig kavicsokat rakosgatott egymásra. nehezebben lemérhető súly. Az orvos türelmesnek látszott. és kényszerítette magát. ha szólították. Camille Fauque volt az a törékeny.Camille Pierre-hez és Mathilde-hoz volt hivatalos vacsorára. és figyelmesebbnek. Josy Bredart. de jelentkezett. lökött viháncolásuk. Neki is rá kellett volna könyökölnie az asztalra. És tulajdonképpen ez volt az oka annak. aki háttal áll a képeken. Bement a házában lévő szupermarketbe. Nem akarta úgy végezni. csak a hátizsákja súlya. ideje – nyugtatgatta magát. máris fullad. és segítené. amikor majdnem belevágott. hogy újra lélegezni tudjon. az egymásnak adogatott cigik.

mert látja. A fickó nem mozdult. tulajdonképpen még nem tekintettem át ebből a szemszögből a dolgokat. a fiú gyorsan kinyitotta a belső üvegajtót. akiknek majd' megszakadt érte a szívük. de valahogy elvétette a mozdulatot. Milyen szédült! Pedig. én nem arra megyek – mondta Camille és az udvar felé mutatott... Camille végül könyörgőre fogta: – Lenne olyan kedves. Inkább a tető alatt. Amikor már az előcsarnokban voltak. Leemelt valamit a polcról. újra levette. Beteges félénksége. hórihorgas alakot. Az ajtó kattant egyet. – Nem. – Ó! Á! Bocsánat! – A fiú a kezét tördelte. Elfelejtette a kódot? – Nem. – Talán megváltoztatták? – Úgy gondolja. igazán. – Jó estét. Istenem. és belökte a kaput... – Sajnos. – Talán az udvarban lakik? – Hát. majd meglátjuk. balsors! Ugye nem okoztam túl nagy fájdalmat? Milyen ügyetlen vagyok. átemelte a karját fölötte.Többször is körbejárta a polcokat. bocsássa meg. – Baj van? – kérdezte Camille. Most meglátta azt a fickót a házukból.. nincs semmi baj. és minden találkozásuk csak bonyodalmat.. de rögtön vissza is tette. szorongást és gyötrelmet okozott. A fiú gyorsan maga elé akarta engedni Camille-t. 342B7.. hirtelen kilépett. – Ó. Camille látta egyszer. Szívfacsaró volt az egész. mert feltartom. bocsásson meg nekem! – Semmi baj! – mondta Camille harmadszor is. ragtapasszal foltozott szemüvegével. mire sikerült döntenie: vett banánt. nem igazán. és felemelné a lábát.. Furcsa. és hátulról alaposan fejbe vágta. ugye? Szörnyű alak volt. amit egy perccel korában visszatett. a fejét rázta. négy joghurtot és két üveg ásványvizet. komolyan? – Ezt úgy kérdezte. és megint visszatette a holmit. Elnevette magát. kisasszony. pedig én is ugyanezt a számot ütöttem be.. – Semmi baj – mondta Camille. aztán visszajött. hogy. hogy nevessen rajta. az ördögbe is! Legalábbis azt hiszem. – Ó. vagy sajnálja. – Na. szomorú bohóc volt. dadogva beszélt az eladónőkkel.. Camille nem tudta. majd amikor már majdnem rákerült a sor a pénztárnál. nyakatekert beszédstílusa és széles karmozdulatai szörnyen kínossá tették a vele való találkozást. Nem is értem. milyen szédült vagyok. feltartom. húzta az időt. 21 . hogy kiment a boltból. vörös vitorlavászon nadrágjában és széles karmozdulataival. arrébb ment egy pár lépést. A fickó megpróbálta leakasztani a táskája fülét a kapu sárgaréz kilincséről. mintha Camille most jelentette volna be a világvégét. kérem. azt a különös.. én.. nekinyomja a bokámat a falnak és nagyon fáj. és megvette ugyanazt az üveg majonézt. visszament. hogy nem. Camille néha az utcán vagy a ház kapuja előtt is összefutott vele.. hogy Camille akadálytalanul beléphessen... A fiú most is ott dünnyögött a kaputelefon előtt..

és úgyis ellopják tőlem.. – Pierre! – Ki az? – Pierre. és a fejét ingatta.„ „Nem tudja. – Üdvözölje a nevemben a kedves szüleit! A szüleit. Camille mondta.” – Camille-nak eszébe jutott. Pierre először megijedt. hogy nem látott-e egy macskát. és egy kis táskát nyújtott feléje: – Pierre! Ezt muszáj elraknia nekem. majd megfúlt a hőségtől. „Hogy néz ki?” – kérdezte.. Mindent ellopnak tőlem.. hát. amikor szép idő volt. hogy nem. hogy néz ki a macskája? A fickó megmerevedett: „Honnan tudnám? Nekem soha nem volt macskám!” Camille majdnem felrobbant. csak állt. Milyen igaz. – Ki maga? Felkapcsolta a világítást. és átnyújtotta a kulcsot. – Ez inkább nyögés volt. Ismerte már ezeket az időjárási viszonyokat. mert elképzelte a rá váró pokoli hőséget. hol is van. Tudja. Mielőtt munkába indult. ez ám az úri negyed. és megkérdezte Camille-t. Amikor esett odakint. Amikor Pierre egy héttel korábban a küszöbén rátalált a kiéhezett. Lökött ez az alak. jobbra megláthatta az Eiffel-torony tetejét. egy emeleten sem. ez a festőkészletem. egy cselédmanzárdban.– Ó! Ez nagyszerű! Igazán mulatságos lehet! Camille elfintorodott. a fejét a térdére ejtette. amikor belökte ennek a lomtárnak az ajtaját.. és rálépett az odújához vezető százhetvenkét lépcső közül az elsőre. Caplatott a lépcsőn felfelé. A szoba apró volt. mert több mint egy éve itt lakott. és elaludt. mint ma is. Nem akarom. maga után vonszolta az ásványvizes üvegeit. Megpróbált nem megállni. – Igen. Camille már három napja az utcán aludt. és még jobban megijedt. az nem igazán volt menő. mint amiben reménykedhetett. szörnyen érezte magát. mire rájött. Jól emlékszik. Át volt fagyva. Hallja. és nem tudott többé elindulni. hogy egyszer éjszaka – mert általában az éjszaka közepén jött haza – az előcsarnokban találkozott vele. hogy ellopják az eszközeimet. tele mindenféle kacattal. mocskos. Egyszer egy éjszaka ugyanis megállt. és beletelt néhány másodpercbe. A negyediken leült a lépcsőre.. és vele együtt körülnézett az udvaron. hátha megtalálják azt a bizonyos cicát. Tanácstalanul nézelődött. és majd kiköpte a tüdejét. Camille-nak most eszébe jutott. beledöglöm! 22 . így is lehet nézni a dolgokat! – Jó éjszakát. milyen zavart képet vágott Pierre Kessler. pizsamában és vadászcsizmában volt. De nem panaszkodott. „Sajnos nem tudom. anyám. Soha. De ami a többit illeti. és mivel a ház a Marsmezőre nézett. kisasszony – kiabálta utána a fiú. és egy nyitott macskakonzervet tartott a kezében. Mindent. egy bizonyos értelemben tényleg menő helyen lakott: ha felmászott a kisasztalra és derékig kilógott az ablakon. Ez a fickó határozottan lökött volt. mert abba beledöglöm. – Camille! Te vagy az? Camille felzokogott. mert még ez a bagolyvár is több volt. csendes és riadt Camille Fauque-ra.. mindent. télen pedig vacogott. mit mondott Carine. és most felsóhajtott. minden csurom víz volt. amikor meglátta a lépcsőházban álló sápadt árnyékot. Amikor felébredt. és gyorsan elindult felfelé. Egy proccos ház hetedik emeletén lakott. mint a tenyerét. a vihartól félve becsukta a csapóablakot. „Az úri negyed.

– Köszönöm? – Igen. – Van pénzed? – kérdezte tőle. egy elektromos főzőlapot és egy minihűtőszekrényt vásárolni. hogy ellakhat a szülei hajdani lakásához tartozó manzárdszobában. – Nem akarod megtartani a kulcsainkat? – Nem. és rázendített a Bohéméletre.. segített neki lámpát.Pierre azt hitte. – Mi történt? – Fogalmam sincs. Mathilde elkísérte Camille-t egy önkiszolgáló lakberendezési áruházba. A lépcsőjárás kifárasztotta őket. amely hozzájuk vezette Camille-t. nagylány? – Igen – felelte Camille a könnyeit nyeldesve. Pierre és Mathilde ugyan nem aludtak. 23 .. Sírva fakadt. Néhány napig maguknál tartották.. félrebeszél: – Camille! Miről beszélsz? És honnan jössz? Gyere be! Már Mathilde is kint állt az előszobában. Valóságos áldás volt ez a két ember. mit mondhatnék. – De nézd. de Pierre-ék nem erőltették. – Mathilde magához ölelte – Igen. Pierre Kessler odahúzott egy széket az ágya mellé. milyen állapotban van! – Csssss. Camille elájult a küszöbükön. a köszönöm elég lesz. rendben leszek. és nem kérdeztek tőle semmit. Camille egyikre-másikra felelt.. hogy eszébe jutott az ifjúsága. Camille másnap éjszaka ébredt fel. nem. – Magaddal viszed. és elszörnyedve nézte. Levetkőztették. és Mathilde előhúzott egy nagy táskát. nem. néhány edényt. A pezsgőnek és az oldott hangulatnak köszönhetően fel mertek tenni néhány kérdést. másoltattak neki kulcsot. majd kihúzta az ágy alól a kis skótkockás táskát. de jobbnak látták békén hagyni őt. – Ne mondj semmit. Pierre nevetett. nem tudom. – Tessék. matracot. – Alszik? – Azt hiszem. amit nem adott el. – Szó sem lehet róla – jelentette ki Pierre határozottan. tele csodálatos ennivalóval. Pierre felajánlotta.. és nagyon halkan eresztette tele a kádat. mielőtt Camille elment tőlük. Camille nemet intett: – Inkább itt hagynám. Műanyag poharakból itták a pezsgőt. – Igen. – Menni fog. Néhány nap múlva meglátogatták. nehogy felébressze őket.. kijelentette. lerogytak a matracra. ágyneműt. és lefektették a belső szobában. Én. Semmi keresnivalója nálunk.

és nekilátott cigarettát sodorni. hogy ilyesmit tervezget. – Ne beszélj hülyeségeket. Tényleg dögletes hőség volt.Amikor indulófélben voltak. hogy eszedbe juttatom ezt a kellemetlen tényt. egy gépből jövő néhány szó megzavarta a fejét. Camille remegni kezdett.. hogy ebben az évben máshogy kellene beosztani az idejét.. vagy mint egy cseregyerekre? Pierre rámosolygott. hogy szinte fájt. Szuper Josy figyelmeztette is őket még tegnap: „Ne nyavalyogjatok. lányok. Pierre Kessler megfordult. Nem merte végiglapozni a katalógust. Dolgozott. Végül is szót fogadott Pierre-nek. Camille lesütötte a szemét. amit az imént vett ki. és visszatette a hűtőbe a joghurtot. mint a saját lányunkra. van-e fogalmad róla.. – Rajzolj. „Itt Mama – rikácsolta az anyja hangja – Nem tudom. sőt Mathilde már el is indult lefelé. és közben véresre harapdálta az ajkát. fogta a dohányos szelencét. és a táska aljában a Sennelier művészellátó bolt katalógusára akadt. mire sikerült. Borzasztó régóta nem ígért meg semmit. ugye tudod? Bocsásd meg. – Azt hiszem. mintha nem is lenne fontosabb dolga a világon. hamarabb lefeküdni. nevetett. hogy lássa a napot. Csak azt akarom tudni. – Mint egy csodagyerekre. amikor majdnem normális napja volt! Beszélt. vagyis szocializálódott. Átverte az orvost. hogy így felhúzza magát egy vékony kis papír miatt. Ma-ma. oké?” Most az egyszer igaza volt. – Az nem munka volt. Szeptember végén jártak. – mondta Pierre. Egyébként nem is tehetsz mást. Camille arra gondolt. és még annyit mondott: – Dolgozz.. és a napok szemmel láthatóan rövidültek. aki a világra hozta őket. Mert hogy van egy anyád. Pierre megszorította a csuklóját. egyszerűen nincs más választásod. te is nagyon jól tudod! Camille felemelte a tekintetét. úgy. és ez tökéletesen megfelelt neki. Camille. és keményen Pierre szemébe nézett: – Ezért segített nekem? Hogy ezt mondhassa? – Nem. Soha. és hátralökte. És tessék.. Senkinek. meghallgatott másokat. Törökülésben leült az ágyra. de mivel ez a harmadik üzenetem múlt kedd óta. és oda sem figyelve. és egy hajtásra megitta a maradék bort. kiről beszélek. és befagy a seggünk! Úgyhogy ne nyavalyogjatok. és elengedte a kezét. Camille becsukta utánuk az ajtót.. Ha jól tudom. utána jön a tél. hogy mindig úgy tekintettünk rád. és még délután felkelni. nagyon is sokat dolgoztam az utóbbi időben. a jó gyerekek ezzel a szóval illetik azt. Annyira figyelt a mozdulataira. fesztelen mozdulattal bekapcsolta az üzenetrögzítőt. most éljük az utolsó szép napokat. hajlandó vagy-e velem ebéd-” Camille kikapcsolta a rögzítőt. De a keze elárulta. Camille. összerakta a babazsúr kellékeit. és megragadta Camille csuklóját. és tett egy ígéretet Mamadou-nak. Őt magát is meglepte. Tudod. Most a szart pucolta ki mások után a vécéből. Mindig van hiteled – ez állt egy post-iten. Ez nem ér! Nem ér. Nagyon sokat. – Nem. Most már muszáj dolgoznod. Több papírt is eltépett. hogy úgy 24 .

ízzé-porrá zúzva. 25 .. mintha egy halom formátlan törmelék zuhogott volna rá..terült el a földön.

és kijött az irodából.. papírt keresett az asztalon. Először a Grands Comptoires-t hívtam. aki éppen egy darab húst csontozott. Belépett az irodába. lehajtotta a fejét. Nehogy letegye! Franck felállt. a keze közé fogta a fejét... fiam? – Igen. – Várjon. – Oké. főnök! – Telefon! – Nem.. a csuklóját végighúzta a homlokán. és sóhajtva nyúlt a kagyló után. becsukta az ajtót. hogy hívjanak később! A jóember megcsóválta a fejét. főnök! – Hogyhogy nem? – Dolgom van.. Paulette.. hogy már nem ott dolgozol. behunyta a szemét és több percig így maradt. mintha elvágná a torkát): – Ne nyúlj semmihez. A főnök az üvegablakon át figyelte. különben.. – Menjen a fenébe. nyissz... hanem Yvonne Carminot. nagyi van a vonalban. szemétláda. Mondja. – Menj a fenébe... amit az irodájának nevezett. Nem vagyok postáskisasszony! A fiatalember megtörölte a kezét a kötényéről lógó konyharuhában.. Franck gorombán félbeszakította: – Mi történt? – Jaj. Lestafier! Vegye már át ezt a kurva telefont. Hosszú szitkozódás. főnök! – A nagymamája. hogy felírjon rá valamit. 26 . – Mondja meg neki.5 – Lestafier! – Igen. – Minden rendben. – Carminot asszony? – Ó! Hú. de mondták.. menj és rendeld meg a karácsonyi ajándékodat... – Semmi komoly? – Combnyaktörés. főnök. Franck végül a zsebébe gyűrte a papírdarabot. és odaszólt a szomszéd asztalnál dolgozó fiúnak (közben úgy tett. leült... de nehezen találtalak meg. utána felhív. majd letette a telefont. – Nagymama? – Szervusz. hogy visszahívom – felelte a fiú. Nem a nagyanyád vagyok. – Lestafier! – Igen. Levette a sapkáját.. újra felvette a telefont. főnök. és visszament a bejárat melletti ruhásszekrénybe. elsápadt. Istenem. Franck.

odaintett egy épp arra járó fiút. ki akarja venni a mai napot.– Ó. Meg tudja csinálni. és hozzátette: – Menjen. egyetlen egyet is. mit mondtál a főnöknek. de azt előre megmondom. akkor azt is tudod. Franck visszament a helyére. de az a baj. – Mi van vele? – Vasárnap visszaadom. Rendben. Újra munkához látott. – Ki állítja. hallgatott. – Hallottam.. – Valaki nagyon szereti a nagymamáját. hogy váltson köpenyt. ha békén hagyja. – Ha jól sejtem. 27 . az egyik a nyulai fölé. hogy teljesen egyedül vagyok. érti? A maga fejét szedem le.gen. főnök. menni fog. – Yes. – Egyedül? Mihez? – Mindenhez. hogy ma este. hogy meg tudja csinálni? – Én. főnök. és ráparancsolt. ha csak egyetlen megjegyzést is kell tennem. mosson előbb kezet! Nem a falujában van! – Menj a francba – morogta Franck.... megcsinálom a délelőtti műszakot... A segéde csak néhány perc múlva merte megszólítani: – Jól vagy? – Nem. főnök. a másik a bárányborda fölé hajolt. és behunyta a szemét... Csendben dolgoztak tovább. – Az újat? – . főnök.. még ma is itt van. – Súlyos? – Azt hiszem nem... – És ki készíti ma este a meleg ételeket? – Guillaume. és látja. megegyeztünk? – Megegyeztünk. – Húha! – füttyentett a másik. A főnök elfintorodott. és a pihenő alatt előkészítem az estit is. Egy igazi tengeri nyúl! – Mondja.gen.. – Mivel hallottad. de jobbnak látta. – Biztosan menni fog? – Megoldjuk. – A motor.. – Lestafier! Menjen. ha az esti műszakban bármit is elcsesznek.. az gyakran előfordul az öregeknél. Az anyámnak tíz évvel ezelőtt tört el. – Nem. hogy miről beszéltem az öreggel. de utána nagyon szeretnék elmenni. – Biztos? – Biztos.. Majd megint a helyettes séfjéhez fordult. és a késéért nyúlt. Guillaume nem értette.. Combnyaktörés? – .

. – Akkor nem lesz szükséged a motorodra vasárnap. – Csak ne köszönd. Átadta a maradékokat. mint egy óra alatt. Boldog volt. és zaklatott. – Köszönöm. A főnök hangja szakította félbe a beszélgetést. és a zajt kihasználva odasúgta Francknak: – Akkor vidd te. Hogy a fenébe fogja tudni megcsinálni most.. leltárt csinált. és sok különmunkát kellett vállalnia. Ezután már nem is beszéltek. Tudta. Majd akkor add oda. Lenyúlom a séfhelyettesi posztodat. Tehát egyedül maradt a konyhában a váltás alatt a mosogatófiúkkal.. egy ronggyal megtisztíthatta a bukósisakját. – Csendet uraim.Franck keserűen elfintorodott. amikor a főnök átküldte az utalványokat. Alig tudott odafigyelni. csendet! Guillaume megélezte a kését. – Hé! – Mi van? – Hol is van a nagymamád? – Tours-ban. mint máskor. és meglehetősen zavart állapotban hagyta ott az éttermet. megszámolta a hússzeleteket és hosszú jegyzeteket hagyott Guillaume-nak. kipróbálhatja az autópályán is.. hogy ez beütött? Végül is. és ott lehet valamivel több. Majdnem sikerült túlsütnie egy marhabordát. amikor nem volt semmi baja.. A dagadt Titi most turbózta fel a benzinmotort. és igyekezett nem megégetni magát. – Köszönöm. Nem merte bevallani magának. de azért kicsit megörült a lehetőségnek. Franck Lestafier mosolyogva csóválta meg a fejét. milyen szar helyzet! Már csak ez hiányzott! Most vett egy méregdrága motort hosszú lejáratú hitelre. Franck hosszabbnak érezte a műszakot. A kurva életbe.. 28 . ha meg akarod látogatni? – Másképpen is meg tudom oldani. megállás nélkül káromkodott.. ha meggyógyult. Már akkor is nehéz volt a nagymamájára gondolnia és meglátogatni őt. és félhangosan. hogy fizethesse a részleteket. még ehet előtte valamit. az öltözőben zuhanyozott le. hogy pár héten belül hatalmas csávába kerül. Nem volt ideje hazamenni.. Ha minden jól megy. csak vakkantott.

kopogjon be hozzám a nővérszobába. hogy a műtét nagyon jól sikerült. a felső ajka egészen beesett a szájába. Franck makacskodott. és megpróbált szépen. hogy megköszönje.. Van benned egy szép darab ócskavas is... – Aha! – Az ápolónő intett a recepciósnak. – Jól vagy? Az idős hölgy megpróbált rámosolyogni. hova akaszthatná fel őket. attól majd megszakadt a szíve. különben nem engedik ki az épületből. Most érkeztem Párizsból. 29 . hogy eljön! Most egyedül hagyom magukat. – Jöjjön velem. – Nagyon meleg van itt... úgyhogy. Azt hiszem. – Kérem. ugye? – furcsán csengett a hangja. és körülnézett. – Tudod. Franck még nem volt annyira magánál.6 Valamivel hat óra előtt állította le a motort a kórház parkolójában.. amikor beléptek az ajtón. nyugodtan beszélni: – Kérem. – Na mi van? Már megint valami butaságot csináltál? Francknak emberfeletti erőfeszítésébe került ez a tréfás hang.. Egy ápolónő lépett oda. – Hogy hívják? – Lestafier. de ha elmegy. és félig süket volt a motor zajától. Röviden elmagyarázta Francknak a helyzetet. – Ugye mondtam. ha megtenné. mert nagyon zavarta a kórházszag. a nő bekeményített. Behunyta a szemét. Kivették a műfogsorát. Franck ügyetlenül válaszolgatott. – Most majd bedugnak egy elfekvőbe. hogy már vége a látogatási időnek. és nemsokára vissza kell fordulnom. beszéltem az ápolónővel. az operáció lefolyását. hogy mondjon néhány szót a beteg életmódjáról. hogy. Levette a kabátját. – Itt az unokája! – közölte vidáman az ápolónő. figyeljen rám egy kicsit. – Mi a probléma? Ez már ígéretesebbnek tűnt. elnézést a zavarásért. a pulóverét. a várható gyógyulási időt. Amit az ágyban látott.. azt mondta. de látnom kell a nagymamámat. Franck letette a sisakját és a motoros kesztyűjét a pultra. akit tegnap hozott be a mentő. és. jöjjön vissza holnap reggel tíz után. Először gyorsan megfordult. de nem sikerült. ettől az arca szörnyűségesen behorpadt. és sírva fakadt. és megkérte. hogy visszanyerje a lélekjelenlétét. A recepciós hölgy közölte vele. nem értjük egymást.

hogy miket szokott főzni. hogy a nagymamája csendesen nevetgél a sötétben.. de szennyezett a levegő. beszélt arról. akkor sem ejtettél egy könnycseppet sem... Paulette! – És ez hány napig tart? – Néhány hétig. de most aludnod kell egy kicsit. úgy megyek.. meg efféle hülyeségeket. áttette a másik oldalra.. és megfogta Paulette kezét. és megsütöd a híres almatortádat.. Amikor pici korodban kificamodott a karod. túlzol. utána átvisznek egy utógondozó intézetbe.. és hallotta. Először nehezen találta a szavakat. Te sohasem sírsz. mint egy kórház. ha eljössz hozzánk. – Nem. – De nagyon fáj. Franck felhúzta a rolettát. olyan. hogy milyen színű a Suzukija. mint egy teknősbéka! – Hazudós! Paulette a könnyein keresztül Franckra mosolygott. Semmiségekkel kezdte. van egy szép motorom! – És nem mész vele túl gyorsan? – Nnnem. és hogy hívják azt a lányt.– Még mit nem! Miket beszélsz! Itt maradsz még egy pár napig. Ez tőled is függ. újra megtanítanak járni.. nagymama. aztán: hopp a kertedbe. – Már most elmész? – Dehogyis! – Beszélj egy kicsit! Mesélj magadról valamit! – Várj. majd elmúlik. – Az normális.... hogy adjon ellene valamit. – Fáj. miért szakított a barátnőjével. Az túl parasztos. 30 .. csak kisebb. – Esküszöm. – Akkor mi megyünk el hozzád. azt nem. hogy halad a főzéssel. szólok az ápolónőnek. Elmesélte.. – De azért mégis hagyd abba! Nem merte megfogni a kezét a csövek miatt. és áttért a személyesebb emlékekre és mélyebb titkokra is. leoltom a lámpát. Ügyesnek kell lenned! – És meglátogatsz majd? – Persze.. – Nem. elmondta. De a lenyugvó nap fénye és nagyanyja kisimuló arca hamarosan megoldotta a nyelvét.. Állati ronda ez a fény.. – Te ugyan nem. – Mielőtt elmegyek. – Ezt ne csináld. Az nem elfekvő. – Franck! – Itt vagyok.. hogy Párizsban szép az idő. hogy nem! Majd meglátod. akire rá akar hajtani. mire a nyugatra néző szobát lágy alkonyi fény árasztotta el. Ott kényeztetni fognak... hogy meglátogatlak! Tudod. mert soha nem tudott ügyesen beszélni vagy mesélni magáról. mert én is elbőgöm magam. milyen fáradt. – De nekem semmi kedvem Párizsba menni. Utánozta az új lakótársát. és megérted. Felemelte a fotelt. nagymama..

De most már... de Franck nem válaszolt. Olyan sokáig tartotta magát. Leültette egy székre. Most nem. annál hamarabb talpra állsz. hogy fáj neki. – Köszönöm. mert.. Hangtalanul felállt. – Akkor én is iszom egy pohárkával. beszélt Takumi.. Amikor már az ajtónál volt. Egy kupicával? – Nem. otthon azonnal bedőlt az ágyba. majd fogta a menetfelszerelését.Franck beszélt arról. válaszolt az ápolónő kérdéseire. Hazafelé hajtotta a motort.. gyerünk. – Azt mondja. – Csak a munkámat végzem.... és belefúrta fejét a párnába. és elővette Paulette kórlapját.. de csitt! Rendben? Franck evett néhány falatot. – Jól tettem? Franck bólintott. hogy egyszer egy miniszter bement hozzájuk gratulálni. – Jól van? – Fáradtan. hogy elaludt. – Csitt. gyakorlati kérdést.. holnap jobb állapotban ébred.... – A szardíniára értettem. – Igen. elmesélte. – Reggelre jobban lesz. tudod.. – Nem evett semmit? – Nem. magával. a fiatal szakács ügyességéről és a szarvasgomba áráról. és hosszú ideig keringett elveszetten. minél többet alszol. köszönöm.. a főnök nagy pofájáról. alvás. Amikor kilépett. mert Paulette lélegzéséből rájött. most már aludj. milyen a légkör az étteremben. Mesélt néhány újságot Momóról és Mandel asszonyról. és az ajkára tette az ujját. Azután elhallgatott. szinte mellbe vágta a neonlámpák erőszakos fénye. – Én. Nem szabad letörnie. – Várjon. A fiókból elővett egy doboz szardíniát és egy csomag kétszersültet. Nézze: van itt egy rakás sütemény. – Ez jó lesz? – És maga? – Nem gond. van itt minden. Paulette visszahívta: – Franck! – Igen? – Nem üzentem az anyádnak. – Jól tetted. 31 . veszek egy kólát az automatából. Végül az ápolónő csípte el. Először feltett Francknak néhány hivatalos. Még igazán harcolhat egy kicsit. Gyulladáscsökkentő is van az infúzióban..

és egyenként felszakítsa a milliónyi apró heget. vagy rögtön elmegyek. Az egyik asztalnál meglátta anyja görnyedt alakját. Köszönöm. kidobott pénz lenne az egész. csak szólsz. ahová az anyja hívta ebédelni.. Az egyik ember balszerencséje a másik ember szeren. sárgás lakkozással. behunyta a szemét és mélyeket lélegzett. – Azért kérdezem. nem állok úgy. Amennyit te eszel. Mintha az anyja valamiféle aprólékos és valószínűleg tudatalatti szadizmussal azon lett volna. Ha pénzre van szükséged. Egyébként akkor sem vinnélek oda. fizetett. és leült vele szemben: – Szia. Camille anyja hirtelen rikácsolni kezdett: – De azt ugye tudod. azzal a vendéglővel szemben. szorosan fogta a poharat. ne kezdd már megint. szörnyű ronda. mert az emberek általában ezt kérdezik. ha tudnálak. hogy lekapargassa a vart. és úgy érezte magát. – Hát akkor mi vagy? – Ó. – Jól vagy? – Ezt miért kérdezed? Camille megkapaszkodott az asztal peremében – nem akart azonnal felpattanni. támolyogott. A kagyló. mama! – Meg se csókolsz? – Szia. mama – ismételte meg Camille szép tagoltan. 32 . Általában kétrét görnyedve jött el a vendéglőből. – De én nem vagyok „általában az emberek”. mert neked bezzeg van pénzed. hogy a Tour d’Argent-ba vigyelek ebédelni. Istenien alakult a hangulat.. Elszívott még egy cigarettát... az ég szent szerelmére. kólát. – Ezt most hagyd abba – fenyegetőzött Camille –. De képzeld. mint akit megnyúztak. kiment a mosdóba. amikor találkoznak. és adok. Két kézzel. Camille apró kortyokban itta a kólát. Camille a bárpult tükrében látta. és megbámulta az utálatos dekorációt: a stukkókat és az ál-ázsiai domborműveket. Egy kis kávéházban könyökölt a bárpultnál. Ezek a – nem túl gyakori – ebédek mindig hazavágták a beleit. jó? Camille hátrafordult.7 – Kávét? – Nem.és gyöngyházberakások műanyagból készültek. és átment az utcán. – Szép itt. hogy az anyja most lép be a Jade Paradicsom ajtaján.. A keze a zsebében – a zsebét a hasára szorította. Mélyet sóhajtott. hogy oda nélkülem is elmehetsz. – Nem..

nem azért hoz az ember gyereket a világra. sírdogált egy kicsit. Ez igencsak furcsa egy ilyen trehány személy részéről. És aztán mit jelent az. hiszen nem voltam boldog vele. – Soha nem látogatsz meg. hogy azért vagyunk a földön. Az anyja felvidult. Boldog! Boldog! Ha azt hiszed. Ha nem szedném őket. amilyen. kérlek.. – Arra megyek. Ha azt hiszed. Kérlek szépen. hogy nem hiszem ezt. – Aha! Nem szereted.. ugye? Tisztára. lányom. amikor a lánya újabb sört rendelt. hogy „boldog”? Ez az új divat.. – Jobban érzem magam így. vagy nekiugrik a torkának. ha aggódom érted. mi? – jelentette ki az anyja győzedelmesen. és az ujjával számolgatta őket.. – Nincs még eleged ebből a sok szarból? – Ne beszélj olyasmiről. hogy mókázzunk. találj valami más témát.. amiről nem tudsz semmit. Éppen elégszer elmondtad nekem. érted? Én legalábbis nem.. Nem folytathatjuk.. Nem eszed meg? – Nem. Olyan vagy.– Ja tényleg. Az anyja szétterítette a gyógyszereit az asztalon. Te azt szép munkának nevezed? Én egyáltalán nem bánom. hogy szívjunk. Vagy ezt teszi. és pipacsokat szedjünk a mezőn.. Így olyannak látom a világot. már réges-rég a föld alatt lennék... ha róla beszélek. – Mama. a hülye kollégáiról és a társbérlet nyomoráról. a magányáról beszélt. és mindent elrontottál. hogy még mindig meg tudsz lepni? – Stop. akkor nagyon naiv vagy. évődjünk. Jó munkája van! És milyen érdekes! Takarítónő. Ne menjünk el ebbe az irányba. a kisasszony dolgozó nő.. hogy lássa elsorvadni! – Akkor miért hoztál a világra? 33 . és megfojtja. Camille úgy döntött. Mama! Ezt nem folytathatjuk így. – Először is. – Választottak már? – kérdezte a pincérnő... mint az apád! Camille megmerevedett. honnan tudod? És miért nem veszed le ezt a szörnyű szemüveget? Itt nem süt a nap.. Valami mást! – Szép munkád volt. Camille meg tudta volna csókolni. – Nem kellett volna életed végéig azt csinálni.. hogy azért születtünk. Tudod. koccints velem. mint egy csontváz. és tudom. – Mama. – Mit „mamázol”? Normális. Most az egyszer nem mondtál butaságot. Az anyja szemrehányóan csóválta a fejét. – És most? Most mit csinálok? – Mindig tiéd az utolsó szó.. Jó étvággyal evett és elkomorodott. hogy rámosolyog és megveregeti a kezét. a fájós hátáról. – Igaz! Gyerünk.. biztos lehetsz benne. – Nézz végig magadon. hogy így tetszel a fiúknak. Jó iskolám volt. – Túl sokat iszol. – Nem.. – Szép munka. amerre akarok.

Feljajdult. felhívta a figyelmét. Igen. Nagyon. bundás gyümölcseit és túlcukrozott süteményeit. Néhány sebtében összeszerelt kis mankót. köszönöm. csak egyetlen-egyet. hogy ma egy kínai étteremben találkoztak. A válaszod nem is lehetne világosabb. Ez az ezerszer előadott és tökélyre fejlesztett jelenet nem sok meglepetést tartogatott: érzelmi zsarolás. akik valaha őrködtek fölötte. de Camille már régóta összeállította a maga kis túlélőcsomagját.. Aljas jóhiszeműséggel és löttyös győzelmekkel töltekezhetett. aranyom. nem szabad a szívére vennie. Elégedetten és jóllakottan. mire megértette ezt – bár nem egyedül sikerült rájönnie. és Camille anyja nem különösebben szerette a kínai vendéglők licsijét. már tudta. majd megkérdezte.. Úgy tett. és mindjárt a nyakába zúdul a 8-as számú nagyjelenet.. és gondolatban néhány alapvető igazságot ismételgetett.. 34 . Ebben a sorrendben. és elegendő bombát halmozhatott fel magában a következő találkozóig. vagy összevissza. A váratlan kirohanástól semmiképpen sem szabad túlságosan megrendülni. De ez sajnos régen volt. Beletörölte a cipőjét a lányába.. Camille sodort magának egy cigarettát. – És? – Köszönöm. – Hallottad. hogy ő is elhagyta. és elment. ahogy máskor is: erősen összpontosított. és az anyja megtalálja bennük a számítását. hogy ne akarjak elmenni. hogy továbbra is találkozzék vele. két étkezési jegyet dobott az asztalra. – Csak egyetlen okot mondj. de az is igaz. mivel az csak a 8-as számú nagyjelenet látványos befejező része. és azok az emberek... krokodilkönnyek és öngyilkossággal való fenyegetőzés. ezeknek az abszurd és romboló beszélgetéseknek megvan a maguk értelme. de mindig nagyon elégedetten távozott. hogy túl messzire ment. hogy élni akarjon. megvádolta.Camille még be sem fejezte a mondatot. mint az apja tizenöt évvel azelőtt. végtelenül jóhiszemű mondatot. akik megadták a kulcsot anyja személyiségéhez. Mert sajnos Catherine Fauque tökéletesen így volt ezzel. hogy sértett ruhasuhogással rövidítette meg a találkozóikat. Fiatalkorában voltak olyan emberek a környezetében.. Segítettek neki. hogy neki vajon mi oka lehet még arra.. A művésznő a kirohanással általában megvárta a desszertet. Mert Camille tudta jól. hogy ezeknek a kierőszakolt találkozóknak. Néhány végtelenül egyszerű. Ez nehéz gyakorlat volt. és ez nagy örömet szerzett neki. amelyek lehetővé tették. Camille pedig nagyon rossz állapotba került.. Camille-nak jó idejébe telt. hogy nincs is szíve. Igaz. már nem voltak mellette. csúcsjelenete. mit kérdeztem? – Igen. Az anyja sírt.

Kiemelte a fadobozt. Fogta a hátizsákját és belekotort – ott volt. Félt... Igen. Lassacskán felengedett benne az anyja keltette szorongás. itt vagyok. Meg kell próbálnia. Kinyitotta. nehogy kitegyék. azután válaszolt: – Nem. és visszamosolygott rá. és közös nyelvükön időnként néhány szemrehányó szót szólt az öreghez. itt a pillanat. nagyon lassan többször is végigsimított a rossz minőségű. kiemelt belőle egy kis szögletes követ. Lassan. és hirtelen úgy érezte. kislányom. az arcához simította. Maradhatok még egy kicsit? – Persze. és az étterem lassan kiürült. Camille nem mozdult. egy kicsit elhallgatott. Látod. Csitt – súgta magának – csitt. azután újrakezdte idióta monológját. Minden rendben lesz. – Azt akarja mondani. Kér még egy kávét? – Nem. de nyitva vagyunk. Camille az öregre nézett. és várta. A terem mélyén egy fogatlan ember ült. Cigarettázott. hogy utoljára.8 Leszedték az asztalt. régen volt. aki alaposan összelevesezte az állát. 35 . miközben kihalászta a hosszú tésztaszálakat a pálcikáival. hogy egy igazi ház ebédlőjében ül. a rádiót. A lány letett egy csészét az öreg elé. most vagy soha. Meg kell próbálnod.. amelyben két ecset pihent. érthetetlen válaszait.. maradjon! Ameddig itt van.. a fel-alá kacsázó lány éles hangzású. Hallgatta a konyhából kiszűrődő vízcsobogást és edénycsörömpölést. durva és itt-ott foltos papíron. Kiszolgálás már nincs. legalább lefoglalja. Nézd. végül szétterített egy bambuszléc terítőt.. A tenyerét néhány centire az asztal fölé emelte. hogy elálljon a remegés. a szívverése felgyorsult. Egy cigarettásdobozon és egy kávén kívül semmi nem volt előtte... hogy rajtam szórakozik olyan jól? – Magán. Áttette őket egy másik asztalra.. és elkezdte kisimogatni az alátétet. és az asztalra tette. A fiatal lány. A poharakat törülgette. vagy akárki máson. köszönöm. Gyerünk.. Az öreg elkomorodott. és az egyik kávét rendelte a másik után. aki kiszolgálta őket. – Már zárnak? – kérdezte Camille. Ne félj. aki magában beszélt és nevetgélt. megy ez. amelyből erős szantálfa illat szállt föl. Az agya megnyugodott. most a bárpult mögött állt. Már hosszú percek óta ismételgette a mozdulatot. figyelte az öreget. Utána kicsomózta a kék vásznat.. és kivett belőle egy festékrudat. de már olyan régen nem. édes volt és langyos.. egy öreg ázsiai férfi.

A mestere több mint húsz vonásra megtanította. hogy felidézze a tinta színét. A tanárnak nem kellett keresgélnie a francia szavakat. ne érinthesse az asztalt. és csak az első vonás számít. azután kettő. vele sem beszélt. a terítő fölé nyújtotta a kezét. aki hetente egyszer órákat adott. elemelt egy vizeskancsót és két vastag telefonkönyvet a pénztár mellől. Camille pedig könnyebben tudott összpontosítani.. Camille némasága megkönnyítette a dolgukat. a jóval finomabb disznósörtéből. a tanár megtörte hallgatag egyezségüket. hogy amikor kinyújtja a karját. hogy mindenkit megnyugtasson. Több mint egy éve nem rajzolt semmit. utána többféle vonást is kipróbált. és várt még néhány másodpercig. és nagy dolgokra készíted fel a szellemed. amikor a többi tanítvány már elment. Még a rajzórák alatt sem. Daughton úrral (ő Douguetonnak mondta). hanem a terítő sarkán gyakorolt egy kicsit. A hüvelykujja és a középső ujja közé fogta a vékonyabb ecsetet. Az öreg. hogy előhozza a távoli emlékeket. a legfeketébbtől a leghígabbig. csendben mutogatta Camille-nak a tárgyakat és tanította őt újabb és újabb technikákra. Ó! Még lassabban! Tovább. és elkezdte őrölni a tintát. aki egyetlen mozdulatát sem hagyta ki idáig. Felállt. és ne nézz rám. és Camille nem nyitotta ki többé a száját. majd az súgja az első vonást.. Ne gondolj semmire. kicsi Camille. Hallani vélte öreg mestere szavait: Nagyon lassan forgasd a követ. tovább! Talán kétszázszor is. A két vastag könyvet a székére tette. De az idős angol férfi ezt cseppet sem bánta. akit nagyon szeretett. a szikla. Camille Fauque hosszú álomból ébredt – vele jött egy veréb. Néhány csepp vizet csöppentett a palakőre. Camille mégsem fogadott szót a mesterének. az ad életet a rajzodnak. Csak megmutatta. mint a társai. minden rendben volt. És mégis. meglágyítod a csuklódat. Az anyja majd kitekerte a nyakát. de gyűlölte. Az anyja parancsára zongoraórákra járt. és rájött. Az apja nem sokkal ezután meghalt..A vastagabb kecskeszőrből készült. még kevesebbet. hogy szinte mindet elfelejtette.. hogy miközben forgatod. Camille. Egyszer a tanára elkésett. Amikor a tinta elkészült. Először öt foltot festett. Felkészültél. Elég. a következő hétvégén egy festőtanár címével jött vissza. most mégis csak négy jutott az eszébe: a kör. Camille utána rajzolta. hogy ki jut rólad eszembe? 36 . majd kissé meghajolt a bolond öreg felé.. és így szólt a pasztellkrétákkal játszó Camille-hoz: – Tudod. kis bolond! A csuklódra figyelj. most bátorítóan behunyta a szemét. azután három. egy napon. Köztük. ő meg fogott egy vastag filctollat. a másik. azután egy egész seregnyi nevető szemű madár. és az apja. a rizs és a reszketés. és bólintással vagy fejrázással mondott igent vagy nemet. mint most. hiszen látod. és csak itt. * Gyerekkorában keveset beszélt. hogy mit csináljon. attól kezd lélegezni.. és nagy lelkiismeretesen minden billentyűre rárajzolt egy-egy ujjat.

de a tanár éppen elfordult. hogy a mandzsuk jó szemmel nézzenek rájuk. Örökre. A férje és az apja is festő volt. hogy mit. Megtiltották nekik. De sajna. és ha valaki mégis megpróbált szóba elegyedni vele. Az édesapja és a nagyapja is híres festő és kalligráfus volt. akkor az arca előtt szétnyitott egy legyezőt. de olyan szép.. Elhiheted. és nem szerették a festőket és az írókat. Soha nem találnád ki.. egyik napról a másikra hihetetlen dolgot cselekedett. – A Ming dinasztia hercege volt. hogy fessenek és írjanak. Azt állította. amikor még nyolcéves sem volt. ki van itt? Doughton úr macskája éppen akkor telepedett fel az ablakpárkányra. Nem akarod. aki pedig megérte a pénzét. – Nem hallom. gyáva alakok! Kiírta tehát a háza kapujára: NÉMA. mi történt? Amikor tizennyolc éves lett. ennél rosszabb nem történhetett volna velük! Csu Ta családja örökre elveszítette a nyugalmát. és a kis Csu Ta örökölte a tehetségüket. amelyre szintén felírta. és a fiú apja belehalt a kétségbeesésbe. mit szólsz? Még az illatát is! És Csu Ta édesanyja egészen biztosan nem volt elfogult.. – Tessék? – De igen – mondta végül Camille. A tanár bozontos szakállába rejtette a mosolyát.. Belekortyolt a teába. énekelni.. Camille itta a szavait. A rajz olyan szép volt. Csu Ta.. Daughton elégedetten lehunyta a szemét. Jé! Nézd csak. – Csu Ta nagyon boldog gyerek volt. A mandzsuk kegyetlen és durva emberek voltak.. gondtalanul. töltött magának egy csésze teát.. hogy elmeséljem a történetét? Camille bólintott.Camille megrázta a fejét. Na. – Egy kínai festő. Camille... rajzolt egy virágot. Camille sötét tekintetet vetett rá. hogy egy napon majd ő is nagy művész lesz. csacska beszélgetésbe kezdett vele. Megint a csészéje fölé hajolt. és leült Camille mellé.. Az öreg szánt szándékkal hosszú. – Válaszolj. Undorította. Akarod. hogy kikapcsolja a vízforralót.. hogy kiakasztja a fogadóterem falára. Képzeld csak el. növekedett Ta. hogy az anyja elhatározta. – Mit csinált? – kérdezte a vékony hangocska. hogy a rajznak köszönhetőn friss szellő tölti be a nagy termet. és mintha mi sem történt volna. hogy elmeséljem? Most már ránézett. 37 . abban a boldog és biztos tudatban. szeretett nevetni. – Így nőtt. a mandzsuk elragadták a hatalmat a Ming dinasztiától. Ta nem akart többé szólni hozzájuk. akit úgy hívtak: Csu Ta.. és addig rázta. sőt még a virág illatát is érzi az. egy egyszerű lótuszvirágot. hogy az őt körülvevő emberek mind megtagadták a hagyományaikat és a hitüket. Gazdag és hatalmas családból származott. Elhatározta. érted? Soha többé egyetlen szó sem hagyta el az ajkát. amíg mindenkit megfutamított. ostobaságokat fecsegni vagy hosszú költeményeket szavalni. hogy örökre elhallgat. folytatta: – Hihetetlen dolgot tett. Menjenek a pokolba! Mind! Rabszolgák! Hitvány. látott már néhány rajzot életében. amely a tavon lebegett. kicsi lány. aki elmegy a kép előtt.. egyszer. hogy NÉMA.

– Gyere ide. Rajzolt egy hosszú hullámvonalat. Camille. észrevette. akik elárulták. Sokáig gondolkodott. nagy zsebkendőt húzott elő. Malcolm. Ó. ráadásul rossz festő is. Senki. hogy senki nem tud önkifejezés nélkül élni. – Akarod. és nézd ezeket a ködbe vesző hegyeket! Nézd. én csak egy vén trotty vagyok. milyen szép. Nem értette meg tökéletesen. és elmesélte a nagyon fontos első vonás történetét is. tudod? Csodálatos! Szinte hallom a macskád dorombolását. hogy megsimogassa. hogy megtanítsalak? – Igen. csak az üresség. Lehetetlen.. körülnézett.. és felemelte a karját. A tanára éppen nem figyelt oda. Egészen lágy. Megnézed őket? Levett a könyvespolcról egy nagy. és íme! Nézd. hogy az egész rajzot egyetlen ecsetvonással kell megrajzolni... ahogyan ő rajzol? Camille bólintott. el tudom képzelni. felemelte az ecsetet. egy pontot. kicsi lány. hogy legszívesebben megsimogatná őket az ember. Nézd. milyen dühösnek látszik ez a kacsa.. meg hat kicsi vonalat. mint a pihe.. milyen nehéz neked otthon. a modellje még mindig az ablakban aludt. hogy téged is megtanítsalak úgy rajzolni. ezért csalt egy kicsit. Camille? – Igen. fekete-fehér könyvet.. – Ezt te csináltad. hogy nem könnyű az életed. Csak egy vonás. távol azoktól az emberektől. Elutazott a hegyekbe. hogy a tanára furcsán. a rajzain a tinta olyan. majd egy hosszú ficamban leeresztette az ecsetet. hogy a rajzhoz hozzáfesthessen egy nagy fekete pontot. például neked és nekem is – sok mondanivalója volt. hogy rajzolta meg a ködöt. és visszatért az első hullámvonalhoz. És ezek a kiscsibék? Olyan édesek. Milyen egyszerű. és azt hitte. 38 . Inkább nem fogadott szót neki. Utána odament hozzá.. – Hallgass ide. és leült. egy púpot. és Camille a valósághoz hűen végül még egy finom derékszögű keretet is rajzolt a macska köré. Amikor mindennel készen voltak és Doughton még elmagyarázta. Camille kicsit megzavarodott. akinek – mint mindenkinek. És ettől fogva így fejezte ki magát. Camille mosolygott. hogy többször is felemelte az ecsetet. és beletrombitált. egy másik pontot. és rajzolni kezdett. Camille szégyenkezve odasomfordált hozzá. mit rajzoljon... de nem rajzolhatott macskát bajusz nélkül. de jól figyelj. légy szíves. Camille elhúzta a száját.– Csak az volt a baj. – Akarod. Festékfoltos. és így tartotta a kapcsolatot a világ maradék felével: a rajzain keresztül. majdnem rosszindulatúan méregeti: – Ezt te csináltad? Tehát a rajzából kitalálta. zseniális ötlete támadt. hogyan kell fogni az ecsetet. és amikor visszafordult.. A tanár sírva fakadt: – Csodálatos. Ez pedig lehetetlennek tűnt. Tudom. Mintha nem lenne ott más. amit csináltál. és letette Camille elé: – Nézd.. És Csu Tanak.

hogy adjam magának ezt. amikor megpillantotta öreg tanárja kínai festőkészletét. Van valami.. mellette egy levélke: Jó napot... hogy nem láthatja. Eileen Wilson Camille elsírta magát. Camille. és soha senki nem fogja látni a szép rajzaidat. Agyvérzése volt. amelyet egyébként most is használt. és szaggatottan. Camille felállt. aki az ön rajztanára volt régen. itt a zsebkendőm. – Mit mond? – Azon dühöng. és mégis mindent megmutathatsz vele. és újra el kell kezdened beszélni. egy levél. Nem. odajött az üres csészéért. de ő is megbolondult. hogy nem! Te nagyon tehetséges vagy.. akkor sokkal könnyebb leveleket kell rajzolnod nekem. egy temetőben amire a látás nagyon szép. Játssz a kontrasztokkal. és magyarázott valamit az öregnek. de ez még nem ok... érdes hangon odaszólt neki: – Várj egy kicsit.... Valamikor nemrégiben ügyetlenül átkötözött kis csomagot kapott.. A rossz minőségű papírterítő felhólyagosodott. amíg öregasszony leszel.. Camille éppen egy bambuszerdőt rajzolt. ezt nem mondtam az előbb. Camille hátradőlt. mint Csu Ta idejében. amit el kell mondanom: azok. megbolondulnak. a pincérnő legorombította. A nevem valószínű nem sokat mond önnek. Azt hiszem. Muszáj. Még nem szedtem össze a holmimat. egy egyszerű. Mielőtt meghalt. néha egy egész élet munkáját követelte ezektől a mesterektől. tudod? Te vagy a legtehetségesebb tanítványom. Egy csomag tiszta terítőt adott Camille-nak.. nagyon boldogtalan. – Mondja meg neki. de. Jobban kell koncentrálnod.. ha rá gondolva használni. ugye? Mondd. De te nem akarod megvárni. – Megengedi? – kérdezte a lány. Nagyon. hogy a következőt neki rajzolom. szélben himbálózó levél több év. és nagyon boldogtalan lett. A lány visszament a bárhoz.. érted? Máskülönben bezárnak az igazi bolondok közé. Eileen Wilsonnak hívnak. boldog lesz. és az első rajzot leejtette a földre.. A beszélgetést Camille anyjának érkezése szakította félbe. nagyon bolond. Például Csu Ta is.. Az öreg sírva fakadt.. megkért. hogy egy napon kifaragjam a te pecsétedet is. és szigorúan nézett Camille-ra. mire az megnyugodott. akik abbahagyják a beszédet. azt. Ma már nem olyan világban élünk. és nagyon. amit maga rajzolt. és túl gyorsan beitta a tintát. Tudom hogy tetszeni fog hogy elmondom (bocsássa meg a szegény franciámat) hogy Dartmoor megyében temettük el amit nagyon igen szeretett. Ez még nem ok arra.. ne sírj! Tessék. hogy. Egyetlen színt használhatsz. Az ecsetjeit és a vásznait vele temettem a földbe. Csak öreg korában találta meg a lelki békéjét. de a barátja voltam Cecil Daughtonnak. A leveleket rajzolta meg a legnehezebben.. – Majd hozzátette: – A dédnagybátyám. 39 .. Kicsikém. hogy Cecil két hónapja innen itt hagyott minket. Az a szomorú hír mondok önnek.és hallottam a papádról is. * A pincérnő kíváncsi lett. Ha azt akarod. és rápillantott az alátétre.

. Utána mindenki visszament a helyére. és letette elé. Felkelt.. Sírt és nevetett egyszerre. Egy érett dáma. panaszos kiáltást hallatott. a lány felsóhajtott. gondolta Camille. – Semmi baj – mondta Camille. A férfiak a vállát veregették. hogy. Az öreg szertartásosan előrehajolt. előre-hátra dülöngélt. 40 . Az öreg felordított. miután ezer hajlongás után végre búcsút vett az öregtől. elvette a csészét az öreg elől. ez nagyon erős. és csak bólintott. – Mostantól érezze magát nálunk otthon.Camille alaposan megnézte. de a háttérbe ködben úszó hegyet rögtönzött. és nevetni kezdett. Túláradó szeretettel nevetgéltek. de a kis ember boldognak látszott. – Nagyon sajnálom – mondta Camille –. Most csak ketten maradtak. és a karját összefonta a mellkasa előtt. mert Camille bolondul vihorászva mindenáron az utca felé próbálta kinyitni. mögötte néhány kisfiú szaladt. majd gyors vonásokkal megrajzolt egy vidám kis emberkét. fenyőket. és jobb oldalon. Camille komolyan hallgatta. Az öreg locsogott. Hoppá. hogy el fogja mesélni az életét.. a pénztárgép mellől odahozott egy vastag keretes szemüveget. igazán boldognak. – Szuper! A lány kihozott egy üveget a konyhából. az öreg hosszú. ezért Camille egy tányérral kitámasztotta a rajzot. Nehezére esett felállnia és összeszedni a cuccait. és becsúsztatta a Nike sapka alá. A lány egy intéssel elhallgattatta. a lánynak kellett odamennie. A lába mellett csörgedező patakocska. Egy másik üveggel jött vissza. amikor csak akar. hagyományos ágyékkötőben. és szomorú lesz. két negyven körüli férfi és egy kamasz fiú. Gyermeki. és a lány két kis poharat tett le eléjük. és megszemlélte a munkáját. az öreg haragudni fog. kristályos és vidám kacagással. amikor az öreg feléje kínálta az üveget. Persze sok részletében nem tetszett neki. és mindenki a maga módján köszöntötte Camille-t. Nike sapkájában és a saját felöltőjében rajzolta meg az öreget. rendben? Akkor jön enni. Amikor a kijáratnál állt. középen lepecsételte. utána a család többi tagja. azt hittem. Az öreg nem reagált. ha tudja. és egy rizsföld mellett futott. Az öreg Camille-ra köszöntötte a poharát. majd újratöltötte. de mezítláb. majd visszament a rajzért. mint egy sportoló. sziklákat.. Camille még soha nem járt Ázsiában. a kamaszfiú pedig összeütötte vele a tenyerét. Utána hátradőlt. ugye? A lány nevetve bement a konyhába. Ha nem jön. nyilván bakot lőttem. – Jobb. felhajtotta. – Hú. kiabáltak és hajlongtak. és visszament a konyhába. aki az öregre hasonlított. kinyitotta a kis cinóberfestékes üveget. egy hegyfokon. – Szeretne inni magával egy szakét. és egy rántással kinyitnia az ajtót. Amikor a pincérlány visszajött a konyhából. és végül Csu Ta kis házacskáját.

. ez durva... hülye..Amikor Camille megérkezett a munkába. felszedtél egy pasit? – Igen – vallotta be Camille szemérmesen.. – Nem. Samia lelkesen nekiesett: – Na mi van. – De tényleg? – Tényleg. Josy az órájára mutatott. – Hú. nem igaz. Camille vihorászva indult dolgozni. hány éves? – Oké. És hány éves? – Kilencvenkettő. a lába beleakadt a porszívó csövébe. – Na ne izélj. 41 . És milyen? Helyes? – Állati helyes. Ha méltóztatnátok. lányok.. tökrészeg volt.

a Mars-mezőn. Paulette a szájára tette az ujját. miért mondod mindig.. leszidta. a szomszédoknál. a sajtadagját és pár szem gyümölcsöt. Francknak bezzeg be kellett állítania az ébresztőóráját.. összekulcsolta a kezét a hasán. Paulette álmodozott. Voltak az életükben kemény. túl sok a bánat. már öt óra? – Nem vagy éhes? 42 . a fájdalom. De nem. És csak az övé volt. Jaj. A tekintetével kotlott fölötte. Paulette. és óvatosan forgatta a villát. és a fotelben összegömbölyödött nagy csecsemő felé intett a fejével.. Olyan sokszor elveszítette már. és mély álomba merült. Amikor behozták az ebédet. De itt ám. motorra kapott. Franck minden vasárnap kisegítőként dolgozott egy másik étteremben. azonnal rohanni kezdett. Olyan sokszor. nagyobb korában a bárokban. büntette és vigasztalta. leült Paulette ágya mellé a szörnyűséges fekete műbőr fotelbe. Úgy tántorgott le a sarki bárba. Az éjjeliszekrényben eldugott néhány dolgot. A kertben. és vigyázott. erre nem volt szabad gondolni. csípje meg a kánya. hogy felemeltesse vele az ágytámlát. Elment. Paulette boldog volt. biztonságot adott neki. Evés után nagyon óvatosan eltolta a tálcát. Ezek a telefonszámok persze soha nem voltak érvényesek.9 Több mint három hét telt el. amit tudott! Etette. az istállókban. Pedig ő igazán mindent megtett. és hétfőnként meglátogatta a nagyanyját a kórházban.. egymás után felhajtott két-három kávét. Franck itt volt mellette. simogatta. aki már átkerült egy utógondozó intézetbe a várostól néhány kilométerre északra. egyébként is Franck felébredt. – A kurva életbe. amikor felébred. most pedig azokon a papírfecniken. a haja égnek állt. nehogy zajt csapjon az evéssel. hogy odaadhassa Francknak. amelyekre Franck mindenféle telefonszámot firkált. mint egy zombi.. vége volt. az arca néha eltorzult. hogy a kabátja ne csússzon fel a mellkasán. ölelgette. nagyon kemény pillanatok. Valahogy úgy érezte.. Behunyta a szemét. hogy fel tudjon kelni. a zűrzavar. és mosolygott. Az ajka reszketett. kész.. már öt óra? – Franck. hogy a kurva életbe? – Ó. és elszundikált. és amikor kinőtt három szál szőr az állán. hogy egész életében csak őt kellett keresgélnie.. a fák tetején. és a fotel mintája belenyomódott az arcába: – Hány óra? – Mindjárt öt. a tévé előtti mély fotelben. Alighogy a kölyök megtanult járni. kora reggel óta Franck érkezését leste. de mindez nem volt jó semmire. kenyérdarabokat. Nem merte hívni az ápolónőt. Elringatta drága kis unokája szuszogása és a feltoluló emlékei.

a madaraim. – Már megint mi a baj? – Fáj. inkább csak szomjas.. Hol a járókereted? – Nem tudom. mi van? – Nem találkoztam vele.. csípje meg a kánya! – Ha találkozol egy fehér köpenyes. Na tessék.. forduljunk vissza.. Mutass egy bizonyos helyet. de. – Elmész? – Nem.. – Majd hazafelé benézek a házba. öreglány. – Például a fejem. – De az az öregfiú ott a felöltőben.... – ... talpra. hogy mi lesz a szerszámokkal. – Az normális. és aggódom.. nézzük meg a madarakat! – Itt nincsenek madarak. – Magas férfi. megkérdezhetnéd tőle. – Mi van velük? – Meg kéne őket olajozni. Nem tettem be őket a sufniba. Franck felfújta az arcát: – Figyelj. Eszembe jutott a cica.gen – mondta Franck kifelé mentében. Franck elmosolyodott.. nem szenvedhetem őket. Megyek. – Hol fáj? – Mindenhol. – Franck! – . De Franck már kiment a szobából. – Na. Nagymama – mondta Franck gyöngéden – ugye nem fogsz megint pityeregni? – Nem.. Meg aztán egész héten esett. ugye? 43 . szemüveges és. Most kezdődik a tornaóra. mindenkinek fáj. Paulette megint rákezdte: – A szerszámok. na tessék.. Itt csak keselyűk és egyéb dögevők vannak. – Ó. – Jaj. vörös hajú férfival. – Az ajtó mögött. – Nagymama. nem fájhat mindenhol.. – Nem. járok egyet. a ku. és biztosan megrozsdásodnak. – Gyerünk. Imádta a nagyanyja akasztófahumorát. és elrakom őket.. – Na. hogy mikor mehetek haza.. nem megyek el.gen? – Vigyél engem is magaddal... – Jól vagy? – Nem. az nem rossz. Már nem bírom.. ne kezdd ezt újra minden alkalommal.. Inkább mutass be a barátnőidnek.. – Az nem lehet...– Nem.. gondolta Paulette. Ezeket nem akarom látni. nincs olyan sok időm! És ebből nem is élünk meg.. ahol fáj.

Ja. – Csak annyit mondasz. ne izgulj.. hanem a pizsamája. Franck elrakta a szerszámokat.. – Na.. A nagyanyja csodálkozó arcát látva tréfásan hozzátette: – Látod. Azt mondja. megpróbálom elcsípni. miféle fortéllyal dughatná meg úgy a lányt. hogy moziba ne kelljen elvinnie. azért néha sikerül telefonálnom. És csináld rendesen a gyakorlataidat. és egy percre leült a kertben. most elmegyek. Ha azt akarod. rendben? Mert ha jól vettem ki. hogy eltegyem a kapádat is. – Rakosgatta egyik lábát a másik után. – És akkor nem jössz? – Még nem tudom. megette az utolsó epreket. – Tényleg? – Nem. – Franck! – Igen? – Az orvos. Hazajön. hogy el tudok-e jönni a jövő héten. akitől a húst vesszük.. és gonosz megjegyzéseket tett mindenkire: minden rendben volt. Nem nagyon szeretett moziba járni. Mindig elaludt a film vége előtt. máris. Ráadásul süket. A mobil csengése ragadta ki a zsibbadtságából.. – Ne izgulj. mint az ágyú.. és azon gondolkodott. – De fura ötlet! – Ez a főnök. És borzasztóan felvágós. Franck tette az agyát. hogy jónapot. Holnap korán kelek. – Máris? – Igen. a gyógytornász nem túl elégedett veled. – Nincs időm. – Tudom. nem tudom. tényleg. – Mindig ezt mondod.– Hülye. – Rendben. de soha nem hívsz fel. és le is teheted. Egy lány hívta. és képzeld. nagyapó. Moziba hívta Franckot.. a főnök el akar minket vinni lumpolni. A macska dorombolva dörgölőzött a lábához. nekem senki sem hozza ágyba a reggelit! – Felhívsz majd? Franck bólintott. fontos. 44 ... – És hová? – A Moulin-Rouge-ba. az nem felöltő. a vörös hajú. valami fickóhoz. Franck hazafelé végig százhetvennel hajtott. a lány vihorászott. dehogyis! Limousin megyébe megyünk..

lesz egy saját háza. Lehet. de szerette ezt a szót: kretonfüggöny. De akkor hogyan? Összeszedte magát. Egy igazi ház. és transzba esve bámulta a kesztyűket. és a kezét barna májfoltok tarkítják. és keresett egy eladót. a zuhanykabinokat és a krómozott csapokat. hogy kergessék az egereket... tyúkketreceket. A keze idáig mindig cserben hagyta.. amely magába szívta az egész napi meleget. hogy ne fagyjon meg a hideg. a kilincseket. hogy teljesen befúj a szél? 45 . a karnisokat. Camille elmosolyodott. amikor a hideg belekezdett gonosz aknamunkájába. fiatalos nyugdíjas. Egy meleg lépcső. még öregebb. ha nem számítana rá.. de egy dologban Camille sohasem kételkedett: egyszer.. És aztán egy öreg fészer. a szekrény fiókjában. Ebben még nem volt biztos. mint az áruk: a terhes lány a pasztellszínű tapéták között. no meg macskák. Élete mozsártörőjében éppen elég ideje volt megtanulni. élénken szökdécselő. benne egy rézüst a lekvárfőzéshez. de addig is meg kellene valahogy oldania. a veranda lépcsőjén bogarak szaladgálnak. Egy egész szombatot eltöltött ott. és az a makkos cipős. A marhahúsleves. egy kis fémdobozban omlós sütemények. akinek spirálfüzet volt az egyik. Fogalma sem volt. finom tojást adó tyúkok. szerény. Fehér terítők. egy nagy tálalószekrény. arról sem. és kutyák. megcsodálta a szerszámokat. iszonyatosan sokára. Egy csinos kis kert. a falaira felkúszik a vadszőlő és a futórózsa. mint most. gumicsizmákat. A konyhában hosszú. ahol egész délelőtt lassú tűzön fő a marhahúsleves. vastag deszkából ácsolt tanyasi asztal. gyomláló kapákat. az ablakon kretonfüggönyök. és kicsit javítson az életben maradási esélyein. a csavarokat. ahol majd ugyanazokat az operákat hallgatja. a szögeket. kemencéje. mint a gyerekrajzok házai: az ajtó két oldalán egy-egy ablakkal. hogy ne veszítse el teljesen a talajt a lába alól.10 November közepe felé.. Lesz kis konyhakertje. csendes. mindig összeragadva közlekedő állatkák. a fiatal pár. hogy nem így fog bekövetkezni a megbékélés? De akkor hogyan? Camille hirtelen megrémült. Lesznek vendégszobái is a barátok számára... hogy kergessék a macskákat. tarkaszövésű szalvétagyűrűk zsibvására. hogy tetszene-e neki. akik egymást ölték egy ocsmány falikar miatt. vizes szobában. és ahová estefelé kiülne. olyan kis piros-fekete. mi az a kreton. és ez a sárga pólós fiatalember biztos tudni ebben segíteni: – Azt mondja. vagy valami más. hogy nem szabad hinni a bizonyosságokban és a jövőre vonatkozó tervekben. A vásárlók éppen annyira elbűvölték. Öregecske. megsimogatta a deszkákat. fehér lesz a haja. mérőszalag a másik kezében. besüppedt karosszékei. Utána átbandukolt a kertészeti részlegre. hogy elmenjen egy Bricostore-ba. az lehetne a műterme. és ki tudja? Talán barátai is. egy hifi torony. amikor már nagyon öreg lesz... veteményező vödröket és a színpompás vetőmagos zacskókat. Camille végre rászánta magát. Nagyon szép volt a kis kunyhó az erdő mélyén. és egy széntüzelésű sparhelt. a festékes dobozokat. A házikó olyan lesz. a műanyag párkányokat. mint az apukája. Kis ház. ráncos az arca. járkált a polcok között. és könyvek körös-körül. úgy lesné a hazatérő gémeket. és talán jobb is lenne.

mint egy kiskutya. de nem ajánlanám: rossz vicc! – De. és a fiú szép lassan megtöltötte a kosarát. – Izé. és kandallórácsa is volt. szabályozható teljesítmény. de nincs zsinórbehúzója. A fűtéserősségtől (1000 vagy 2000 watt) függően hol magasabbra. az olajradiátorokat és a konvektorokat.– Igen. olyan. ha nem bántom meg. görgök! Igen. ez kell magának. – Várjunk csak. Camille úgy követte a fiút az egész áruházon át. tudja. ami egész éjszaka ugrál. mechanikus termosztát. – Hát. A fiú elmosolyodott. és még büdös is. A fiú nagyon komolyan vette a feladatát. tartós. – Csakhogy én sajnos nem gondolom sehogy. Tudományos hangnemben méltatta. csak az angolok képesek ilyen csúnya és giccses dolgokat kitalálni. Elindultak a pénztár felé a jótállási papírért. zsinórbehúzó. – Ez fantasztikus. erre egy férfi is jó.. nem túl drága. és jól fűt. hol alacsonyabbra csaptak benne a lángok.. beépített párásítás. – És mivel fűtsek maga szerint? – Most mije van? – Egy elektromos radiátor.. mosható és vízálló habszivacs „ablaktömítő szalagot”. szögek? – Az sincs. és szabályos tanfolyamot tartott Camille-nak. Hiába.. – Nézze csak. – Akkor melyiket válasszam? – Hát. hősugárzós. – Hát azok az izék még léteznek egyáltalán? – Sajnos. amikor Camille meglátott egy álkandallót: hamis parázs.. ahogy gondolja. Camille odavolt a gyönyörűségtől. – És vannak görgői? A fiú belemerült a használati utasításba. fahasábok és lángnyelvek világítottak benne. infraszálas. mint egy igazi! 46 . – Velux tetőablak? – Nem. Gyönyörűség volt ránézni is. A Calor Oléója például nem rossz. az ágyat ő is átmelegíti. – Vegyen egy olajradiátort.. – Ó! És ez? Ez micsoda? – Elektromos kandalló. az nincs. kerámialapos fűtőtesteket. – Igen. magyarázta és hasonlította össze a légbefúvós. blablaba. de! Mutassa csak! Egy Sherbone nevű angol modell volt. A fiú odanyújtott egy tekercs felszögelhető. – Van tűzőgépe? – Nincs. bukóablak. – Kalapács. kisasszony! – Szuper! Így odatehetem az ágyam mellé.

nemde? – Ha maga mondja. körülbelül három és fél ezer egy vacakért. De egyébként meg mihez is kezdene a fizetésével? Az autóbuszon azon morfondírozott. Tizenöt négyzetméter a tető alatt (de csak hat négyzetméternyi területen lehet kiegyenesedni).. a háziasszony leltárja. hogy a hetediken lakik.. a sarokban egy piszoárra hasonlító apró mosdó.. de a hely.... Szomszéd egy szál se. – Ó. – Nekem ez kell. hogy akkor 10 euróval többe kerül a szállítás.. a tűz mellé. A fiúnak igaza volt. étkező és éjjeliszekrény egyben. 47 . Magát. hogy megvette a kandallót. és két egymásra rakott kartondoboz a polc. ez. csak a lyuk fölé kell tennie az erre a célra rendszeresített penészes farácsot. nemigen érdemelt jobbat. Mi is van még? Ja. bár az ára a fél fizetését elvitte. ugyebár. és kijelentette. amely Camille mosogatója és fürdőszobája volt egyben. a zuhany pedig a WC fölött. a skótkockás táska.. és nincs lift. Néhány nap múlva elcsípte a házbeli szerencsétlen flótást: – Képzelje. A fiú igazán jót akart. egy halogénlámpa. a tékozló tücsök behunyt szemmel nyújtotta át neki a bankkártyáját. Két zsámoly. de nem.. Igen. Egy mini hűtőszekrény. Egy kempingasztal. Az ő ajtaján lakat volt. Valamelyik estére szeretném meghívni vacsorázni. kit hívhatna el a kandalló felavatására. Egy debil játékszerért. melyben Camille a megmaradt festőeszközeit tartotta. Camille nem bánta meg. szép lila betűkkel. nem semmi. ami rosszabbul fűt. amely munkaasztal.. van egy kandallóm! – Tessék? Ja. – De nem. Nem. kegyed az! Jó napot. mint a 600 frankos Calor. – Engem? – A fickó megdöbbent. mert kegyednek köszöntem. Egy múlt századi pesztonka. hogy is mondjam. én. a hölgy görbén nézett rá. ahol élt. vagy talán egy szellem. – Pedig nem nehéz. kérem! Még megfázik. Amikor megmondta. Éppen magát kerestem. Ne hagyja magát átverni! – Fogalmam sincs az euróról. – 532 euró. kisasszony. De akkor miért veszi le a sapkáját? – Hát. és a szoba hajdani lakójának neve egy cédulán.. Nem. hogy megrendelte a házhoz szállítást is. úgyhogy Camille. egy matrac a földön. A taposós WC a folyosó végén jobbra. ez minden.. Három rajzmappa és. De miért? Igazán.. Annyira megvadult. mert Camille néha dünnyögő hangokat hallott a 12-es ajtó mögül.– És látta az árát is? – Nem. – Nem probléma – jelentette ki nagy merészen Camille... az ajtókeretre rajzszögezve: Louise Leduc. tegye vissza. kis tükör és kartondoboz konyhaszekrénynek. íme. Kellemetlen időnk van. rajta elektromos főzőlap. Ha zuhanyozni akar az ember. nem volt semmi. Egy fogas a ruhásszekrény.. – Igen. Ez nem volt semmi.

ez nagyon jó ötlet! Nekem nincs semmi ilyesmim! De mikor? Ma este? – Hát. – Ma este. nem. Nem. végül is. Kérem. tudja.. majd meglátja. négy szalvétával és egy dugóhúzóval. rendben. hogy..– Ez micsoda? – Camille hirtelen nagyon fáradtnak érezte magát... kisasszony. hogy nem akarok erőszakoskodni? Nem muszáj elfogadnia a meghívást! – Nem. így van? A fickó lehajtotta a fejét. szóval túl nagy megtiszteltetés... nem probléma... – Egy olyan izét. – Nem lehetséges? – Nem. hogy alkalmas-e rá... szóval. hogy megoszthatom önnel az asztalát. Mert utána egészen a hét végéig dolgozom. Ó. csak. – Milyen kosarát? – Hát a piknikkosaramat.. Csak túl nagy megtiszteltetés! – Ó – Camille jót mulatott –. bár. Ő nem. – Értem. – Nyolc körül? – Pontosan nyolckor. és nincs is otthon ma este. – Nem tud jönni. nem mintha helyeselném. ígérem! A fiú meghajolt. ugye? Camille megcsóválta a fejét.. nem tudom.. De maga ott lesz. imádom a piknikeket! Ha óhajtja. igen! El vagyok ragadtatva.. – Nem. – Á. hogy ott leszek. – Nagyon jó.. nem? – Inkább piknikről van szó. hozhatom a takarómat és a kosaramat is. és a kabátgombjait morzsolgatta. tulajdonképpen nem is asztal. értse meg: nem az erkölcseiről beszélek. Én.. én. – Maga aztán nem könnyű ember! Hát persze. inkább azt gondolom. Egyébként soha nincs otthon esténként. – Ő? – A fiú elcsodálkozott. egy abrosszal. Ott leszek. és sarkon fordult. Szép lassan jéggé dermedtek kedvenc üzletük előtt... – Csak? – Nem. – Ó. – Rendben – motyogta a fiú –... ma este.. – Akkor holnap? – Igen. – Hé. ugye tudja. izé. – Hé! – Igen? 48 .. nem.. minden felhajtás nélkül. De ő is jöhet. – Igen? – Azt akarom mondani.... holnap. – Hát. Először is nem tudom. ha már egyszer meghívtam! A fiú esetlenül rámosolygott. Akkor rendben van? – Igen. – Feladom! – jelentette ki Camille. semmi.. – Hát. terítékkel. mert nem szólt róla a lakótársának. nagyon is egyszerű az egész. aki amúgy soha nincs otthon. Maga. Egy kis falatozásról. evőeszközökkel? – Igazából tányérokkal. vagy holnap. hogy nem szóltam a lakótársamnak...

– A cselédlépcsőn jöjjön. hogy hallotta. 16-os ajtó. mintegy jelezve. A hetediken lakom. majd meglátja.. A fiú megemelte a sapkáját. balra a harmadik. 49 ..

Philibert Marquet de La Durbelliére – emelkedett fel. világos öltönyt viselt. – Hogyhogy? – Azt hiszem. és a fejét beütötte a plafonba. el vagyok ragadtatva. és egy rózsacsokorral jött vissza. és egy óriási utazókosarat nyújtott át Camille-nak. igen. hanem az elképedés vette el a szavát.. – És van beceneve? – Amennyire én tudom.. nem. – De ez nagyon kicsi. de ezúttal nem a dadogás. hogy egy piknikhez... – Igazán kedves. hogy bemutatkozzék.. – Látta a kandallómat? 50 . piros csokornyakkendővel. nagyon csinos és festői. igen. A fiú ezüstfejes sétapálcát szorított a hóna alá. csodálatosan néz ki! A fiú elpirult.. ez. csak jöjjön! Nahát.. Igen. Szívesebben hoztam volna élő virágot. persze..11 – Jöjjön. – Nahát. de várjon csak. Görcsösen keresgélte a szavakat. – Kicsi. – Igazán itt él? – Hát. hogy is mondjam. de tél közepén ez. Uruguayból valók.. – Persze. A dédnagybátyámé volt.. hogy rögtön le kellett ülnie... A fiú egy percre elhallgatott.. csinos. és érezze magát otthon! A fiú olyan magas volt.. – Nem. – Ez mind? – Hát. – Gyerünk. – Tudja. Camille nem hitt a szemének. – Teljesen? – Teljesen. van itt még valami. – Ez a piknikkosár? – Igen. ugye? – Nagyon festői! – felelte Camille nevetve. – Ez az! Lehetetlen... ez... és azt gondoltam. A kalap csak a hab volt a tortán. nem? – Camille Fauque-nak hívnak. nem igazi virágok. – Ez csak egy zsirardikalap. Kiment a folyosóra. ez. – Lehetetlen. – Egész évben? – Egész évben. jöjjön be..

és olyan boldogok és vidámak voltak. – Üljön az ágyamra. sótartó. Furcsa fickó. Camille nem tudott főzni.. ha rágyújtok? – Sőt.– Á. fogpiszkálós doboz. halkések és egy csokoládéskanna. és nagyon vigyáztak. mire sikerült megtisztítanom és kifényesítenem ezt a sok holmit! – Megmondhatta volna! – Azt állítja. Ha tudná. de a kandalló pattogott. hosszú lábait kinyújtotta a műanyag lángok felé – nagyon.. Törökülésben leültek. Nem tévedett. lazacot. fel kell frissítenem a piknikkosaramat. – Soha nem láttam még ilyen szépet! – Most már érti. ezt nagyon is jól ismerem. cukortartók. – Philibert.és teáscsészék. és egy öreg fedőből és alumíniumlapból elmés kenyérpirítófélét fabrikáltak. Camille – mint általában – most is inkább ivott. Nagy óvatosan megtöltötték a dédnagybácsi összes előételes tálkáját. Elég csak lehajolni. Minden egyes darabba belevésték a vendége családjának nevét. úgyhogy az orosz fűszeresnél vette meg a vacsorát: kaviárkrémet. Leterítettek egy terítőt a földre. Kényeskedtek. mert egészen elgémberedtem. megkérem rá. nem zavarja. De akkor én meg kinyújtanám a lábaimat. A vodka az esőcsatornában volt... miért nem tudtam tegnap jönni. de tökéletes lény. aranyozott ezüst evőeszközök és kristálypoharak. és Philibert Ezésez megterített. hogy ihassanak belőle.. és isteni meleget árasztott. pácolt heringet és pácolt hagymát. hogy semmit ne törjenek el. szószostál. nagyon szép! Szinte egy angol farmon érzi magát az ember. tényleg! Nagyon szép! – Philibert visszaült. – És van elég fája? – Tudja. olajtartó. kávés. – Mit szólna egy pohár borhoz? – Nagyszerű lenne! Camille-t elbűvölték a kosár kincsei. kompótostál. a vihar miatt. és csak ki kellett nyitniuk a tetőablakot. Ha látná a szüleim erdejét vihar után. hogy ha azt hozom fel kifogásul: ma este nem jó. 51 . – Sajna. mint evett. hímzett vászonszalvéták. Minden volt benne: porcelántányérok. – Szép. nemdebár? Camille boldog volt. azon melegítették a hajdinalepényeket az elektromos főzőlapon. Valóságos csapás! De mi ez itt? Csak nem egy tölgyfahasáb? – Bravó! Egymásra mosolyogtak. hogy a sok ablaknyitogatástól kihűlt a szoba. nem? – Csodálatos! Legalább jól melegít? – Tökéletesen. ha erre nem válaszol. és máris. aki nagy komolyan ebédet rendez a babáinak. Igaz.. hány órámba telt. mint két gyerek. nem nézett volna bolondnak? Camille jobbnak látta. borsszóró.

Desszertnek joghurtot tálalt.. gyorsan hozzátette: 52 . tehát nem a protokoll szabályai szerint érintkeztek. Szenvedélyesen rajongott Franciaország történetéért. nem. hogy dermedten bámulta egy cukrászat kirakatát. a középkori Vendée parasztjainak asztalánál tölti. hogy a tökéletes kis háziasszony gratulált magának a hideg vacsora választása miatt. még mit nem! A vi-vi-vilá-gért sem. ami engem illet. maga aztán nem valami kövér. de olyan lassan és körülményesen. Nagyon jól szórakoztak. – Maga tanár. Tulajdonképpen az történt. elharapja. én. inkább a kereskedelmi részlegen dolgozom. Philibert? Philibert elsápadt. m.– De kérem. – Talán múzeumi könyvtáros? – Milyen nagy szó! Nem.. Irodában dolgozom.... ami tőlük telt. Camille úgy érezte. állandóan ezernyi új és mókás témát vetett fel. az emelkedő sóadóról vagy a Kapet dinasztia származástanáról. én. és olyan finom csészéből itta a kávét. és képtelen volt süteményt választani.. úgy találom. A várakozással ellenétben Camille vendége csodálatos csevegőnek bizonyult. mintha Alain Decaux internetes oldalát látogatta volna meg. hát. Látván Camille elkomoruló arcát. Camille felvetett egy kort vagy témát. Mind a ketten nehezen szabadultak ki a magányukból. egy összefoglaló. koccintottak. hiszen ez egy kanapé-ágy! – Hát.. ebben az esetben. nagyon. én. Degeszre ettem magam ezekkel a kis orosz vacakokkal. Elszoktak tőle. m.. hogy az ideje java részét XI.. – Ó – jelentette ki Camille komolyan – az nagyon izgalmas lehet. hogy attól félt.. I. Egy múzeumban dolgozom. Mindig máshol. Lajos börtönében. Sajnos az én munkám nem ilyen érdekes. hogy megbántotta Camille-t... vagy valami ilyesmi? – Nem. maga – Stop! Tüzet szüntess! Egy szót sem szóltam! Egy szót sem! Éppen ellenkezőleg.. Philibert a legkisebb felindulástól is dadogni kezdett. kibeszélték a negyedet: a szupermarket pénztárosnőit – Philibert a szőkét szerette. Egy kattintás... hogy ellankadjon a társalgás. Mivel attól félt. mindent megtettek.. jöhet? – Nagyszerű! És maga? – Köszönöm. a fényjátékot az Eiffel tornyon és a kutyapiszkot. de maga. Ferenc előszobájában. – Hát. Vidáman csevegtek. hogy társaságban egyenek. – Festői? – Ez az! Philibert sem evett sokat. hogy a magázódás nagyon jó. Nem beszéltek sokat. m. Camille a padlizsánhajút –.. de mivel jólnevelt emberek voltak. én nem lennék rá képes. – Van finom joghurtom baracklekvárral. és megvallotta Camille-nak. – Nem tegeződhetnénk. – Nem. és Philibert ezer festői részlettel szolgált róla. soha nem hagyta... vagy a Palais de Justice-ben Marie-Antoinette oldalán – a királynőbe valósággal szerelmes volt. és azonnal elveszítette a könnyedségét. nagyon elbűvölő. És maga? – Ó.. – Nyugodtan üljön csak rá. Vacsora után elővette a kis olasz kávéfőzőjét... Beszélt a ruhákról. Melyik múzeumban? – Az attól függ. az udvari intrikákról. Philibert nem feszegette a témát. a turistákat.

. ahol mindenhová bevésték a szerelmesek nevének kezdőbetűit. – Jól megértik egymást? Philibert nem válaszolt. – Huszonhat. mint szép! – Elpirult – Én.. mint Diane de Poitiers-é. És van egy öcsém is. – Igazán? – Ki szeretne menni? – Nem.. – Igazán? 53 .. valóságos szerelmi vallomás. izé.. Csodálatos hely. II.... – De. de Camille nem hagyta annyiban: – Nem igazán jól? – De. Az arca olyan. Egy percre elhallgattak. Philibert pedig megpróbálta nem meglátni a falak mentén futó salétromfoltokat.. – Egyszer el kell mennie oda. A kövekbe. – Aggódik értem? – Nem. – Hány éves? Persze. Apró kortyokban iszogatták a vodkájukat. – És egyedül él Párizsban? – Igen. Nagyon megindító hely. de. Maga. – Mikor? – Talán majd tavasszal. elég jól.. Ez itt olyan spártai.. a márványba. nagyon szép. Diane a szeretőjétől. – Maga nagyon kedves. – Camille! – Igen? – Maga igazán itt lakik. Huszonhét leszek februárban. hogy Philibert-nek lyukas a cipője. vagy micsoda. – A lépcsőházban. az év minden napján? – Igen. – Igazán? – Igen. rendben vagyok.. kecses. – Szép nő volt? – Ó! Több.. Ha jól emlékszem. – Mint a kishúgom. ha nem találja túl indiszkrétnek a kérdést. – Van egy húga? – Nem egy. Diane kenőcsös tégelyei és hajkeféi még mindig ott hevernek az öltözőfülkéjében. vagyis a lakótársammal. az a bizonyos helyiség. és Diane sírjára. Soha nem járt még az anet-i kastélyban? – Nem. Majd elviszem oda egyszer.. és most már van egy szép kandallóm is! De Philibert nem látszott igazán lelkesnek. csak úgy kérdeztem. a vasakba. Camille megpróbálta nem észrevenni. De rendben vagyok. Henriktől kapta.. hanem hat! – Hat lánytestvér! – Igen.. az árnyékszék. Biztosíthatom. És hát soha nem látjuk egymást.. hm. – Piknikezünk is? – Magától értetődik. a fába. vagyis igen..– De nagyon.

hogy szeretem is.. Philibert? – Én. hogy tanyája legyen Párizs közepén! – Camille! – Igen? – Vigyázni fog magára. Mindent megszerel az a jómadár! Amióta nálam lakik. kikönyörögte. nem lesz más dolga egész nap. a szemben lévő pékségben volt kitűzve: A Vert Galant fiatal szakácsa szobát keres délutánra. egy kis cetli révén ismerem. Nem igazán értem..– Elég csak annyi. hogy egy mutánssal élek egy fedél alatt. mint a király és Diane az anet-i kastélyban! Camille elnevette magát. Együtt szedték össze a tányérokat. lányokat hoz föl. Mivel a múzeum hétfőn úgy is zárva van.. – Igazán? És legalább finom ételeket főzőcskéz magának? – Soha. dolgozik. – Mint a Nyolcadik utas a halálban? – Hogy mondja? – Nem. Néha úgy érzem.. Nem tudom.. – Megbuherálta a számlálót? – Egyszerűen mindent megbuherál. – Barátja? – Egy csudát! Nem. a villanyszámlám elolvadt. alszik. Szertartásosan búcsúztak el egymástól. hogy az én lakásom túl nagy. hogy ő mosogathassa el az edényeket.. – Örömmel. de rendben. Érdekes személyiség: csak ugatva képes kifejezni magát.. – Nincs mindenkinek akkora szerencséje. de most már egészen nálam lakik. Csak reggel.. hogy. Az az igazság. – Dolgozik? – Semmi mást nem csinál.. Semmi. amihez hozzányúl. amikor a szerencsétlen kávéfőzőmet nyaggatja.. Nekem. Még soha nem láttam a konyhában. ez nagyon jól jön.. mint a hó a napon. Dolgozik. Az elején csak naponta néhány órára jött. – Igen? 54 . de az az érzésem. majd meglátja. két műszak közötti alváshoz. De ugye maga is vigyáz. alszik. Nem is tudom. mit esznek rajta a nők. Amikor Philibert meglátta Camille apró mosogatóját. – És ez zavarja magát? – Egyáltalán nem! Sőt én ajánlottam neki! Ha egyszer eljön hozzám. És mivel nálam minden romokban hever.. hogy nem turbékolunk annyit. – Mit dolgozik? – Szakács. Nem. És amikor nem alszik. milyen szakács lehet. de zseniális ezermester. – De sajnos nekem nincs kandallóm. Van elképzelésem a kérdésről. Camille inkább hagyta az egészet. – Legközelebb maga jön el hozzám. És ő igazán mindent megcsinál. Mivel Sigourney Weaver soha nem volt egy király szeretője.. én.. ugye? – Megpróbálok. Még soha nem volt alkalmam elbeszélgetni vele. aki még egy villanykörtét sem vagyok képes kicserélni.

– Tudja. Inkább odakint.– Meg kell mondanom. Egy üzletféleségben... 55 . hanem inkább odakint. igazság szerint nem egy múzeumban dolgozom... Nagyon jól sikerült orosz vacsora volt. én sem irodában dolgozom... Lemondóan egymásra mosolyogtak és zavartan váltak el egymástól... Zavartan és megkönnyebbülten. Takarítok. Tudja. Képeslapokat árulok.

. – Hagyd a fenébe. Aurélie. nem? – Teljesen lökött.. Azt hittem. – És hová ment? – Valami lányt látogatott meg.. – Hé. hagyjál! – Na... fordulj meg.12 – Hát ez meg micsoda? – Nyugi. Oké.gen. És a zoknidat is egész éjjel magadon hagyod? 56 . nem érdemes törődni vele. – Egy lányt? – . gyere már! Gyere. – De mi a francot csinál? Olyan. csak a nagy Dudus. nem Aurélie. – Nem... – Aurélia. Miért nem veszed le a pólódat? – Fázom. a francba. jelmezbálba megy. mintha el akarná árasztani a konyhát.. Teszek rá. Ha láttad volna az előbb. Na. te... azt hiszem. mit tudom én. tök mindegy. – Gyere már. – Aurélia. na! – Furcsa alak. – Hagyjál. Gyere inkább ide. gyerünk. a sétapálcájával és a bohóckalapjával. Aurélie. még a végén elegem lesz belőled.

– Nem akarod kikapcsolni azt a rohadt hajszárítót? Hogy halljuk egymást? – Sietek. hogy néhány lépést tehessen a szobában. mint általában.. Hetente egyszer-kétszer elment Kesslerékhez. A falba kapaszkodott. de semmi baj. mielőtt belebújt.. Pillanatnyilag nincs befejezett munkám. köszönöm mind a kettőtöknek. Camille tehát koszos volt.. Vagy ha koszos nem is. micsoda nyomor. Jól vagyok. Camille négyesével véve a fokokat lerohant a lépcsőn. – És hogy vagy? Nincs szükséged pénzre? Adj valamit. nem annyira tiszta. hogy ne érezze a homlokán a huzatot. – És elmentél már a Voltaire rakpartra? – Még nem.. és hosszan melengette a tenyerében a farmer gombjait.. A takaró alatt öltözködött. – Hát akkor mit csinálsz mostanában? – Vacakokat. – Nem. Camille a kandallóra terítve szárította a ruháit. De senkit sem sikerült becsapnia. 57 .13 Bár határozottan tilos volt. – Dolgozol? Camille behunyta a szemét. Azokat át kellene válogatni. hogy nem találja őket otthon. Ismerte a takarítónőjük időbeosztását. – Igen.. tudod. és berontott az első útjába kerülő fodrászat ajtaján. A végén teljesen megtört. gondolta.. és olyan sokáig maradt az ágyban. és a mosdóba pisilt. amikor biztos volt benne. Mit mondanál. amilyen sokáig csak lehetett. úgyhogy Camille-nak el kellett húznia az ablak alól a matracot. – És az anyádnál lévő képeid? – Nem is tudom. ezért a ki-bejárás valóságos küzdelemmé vált.. Mindig valami kis kajával vagy egy takaróval távozott. hogy Pierre-től bármikor kaphatsz előleget. strictly forbidden. nehogy leszakadjon a mosdókagyló. Micsoda nyomor. – Camille! – Tessék. és az asszony ilyenkor sóhajtva átadott neki egy nagy fürdőlepedőt. Ami a zuhanyozást illeti – ne is beszéljünk róla. Folyton ideoda huzigálta a matracot. A PVC ablakszigetelő szalag nem bizonyult igazán hatásosnak. nagyon köszönöm. Egy nap Mathilde-nak sikerült őt elcsípnie hajszárítás közben: – Nem jössz vissza hozzánk egy kicsit? Megint beköltözhetnél a szobádba. igen.. Nincs kedvem.. – Nem.. – És az önarcképek? – Az önarcképek nem eladók.. milyen az életed mostanában? Hogy soha többé ne kelljen efféle kérdésekre felelnie. A matrac így éppen szembekerült az ajtóval. – Mit csinálsz tulajdonképpen? – Hogy érted? – Az életed.

– Tetszik? – Nem. – Gondolja? – Biztos vagyok benne. – Én megmondtam. de igazán? Ez lesz? Végigsimított érdes koponyáján. borotválja le a fejemet. – Tessék? – Öt milliméterre vágom le. akinek a feje ott lebegett az övé fölött a tükörben. milyen volt egy perccel korábban. most vesztettem tíz eurót a hetedik körben. – Tudom. és arra sem emlékezett.. Megteheti. De azért magában megkérdezte a tükörképét: Akkor ezentúl ez lesz a program? Úgy szabadul ki a pácból. – Majd visszanő. – Parancsol? – Legyen szíves. – Öt milliméter. közben Camille a tükörből visszanéző furcsa lényt tanulmányozta. különben ki sem merne lépni az utcára. Carlo! Carlo a Turf Magazint olvasta a pénztárban. Hé.14 – Borotváljon le – kérte a fiatalembert. – Nekem meg vannak elveim. itt nem a hadseregben vagyunk. – Nem. – Van sapkám. elvész mások szeme elől. csak hogy ne legyen adósa senkinek? Nem. hogy megcsúnyul.. és gyerünk. – De. Ez nem illik a ház stílusához. de. bólintott. Hajfürtök szóródtak a padlóra. – Tudna adni egy tollat? 58 . – Egy újabb elv. – Teljesen kopaszra? – Igen. Szívesen levágom nagyon rövidre. Camille rámosolygott. úgyhogy szállj le rólam. hogy leborotváljam a fejét. Ezentúl nem lesz olyan gyötrelmes lezuhanyoznia a folyosón. de nem tök kopaszra. mintha azt mondaná: én aztán teszek rá. és hirtelen sírhatnékja támadt.. De fütyült rá. Csak fogja a borotváját. Azt nem tehetem. és egyedül csak ez számított. Carlo csak legyintett. Nem ismert rá. – Nem.. és már érezte is a penge csiklandozását a tarkóján. – Mi van? – A kis hölgy azt szeretné.

nem arra kell. – Tizenöt euró alatt nem fogadunk el csekket. Ráírta a dátumot. amit a tükörben látott. és lerajzolta. Camille fogta a fiú blokkját. a kezében egy savanyúképű lóversenyfüggő ceruzája.. – Nem. – A mindenit! Maga állati jól rajzol! – Igyekszem.. és felállt. egy seprűnyélre támaszkodó fiú csodálkozó tekintete előtt.. – Ez itt én vagyok? – Igen. 59 . Egy kemény tekintetű kopasz lányt.. hogy fizessen.– Carlo! – Mi van? – Egy tollat a kislánynak.

Paulette kimerülten ült az asztal túlsó végén.. 60 . köszönöm. Yvonne megismerte volna – fáradhatatlanul kavargatta a kávéját. mint a múltkor. nagyon jó. Neki már minden mindegy volt. de meg kell írnom a jelentést. – Túl meleg? – Hogy mondja? – Túl meleg a kávé? – Nem.. Szóval ez nem minden.15 A mentős – nem ugyanaz.

Az ötödik vagy egy másik emelet.. Naná hogy! Teszek rá! – Nem. szívesen ordítok vele. ha nekiment a bútorok lábának az ember. a fal mellé állítani a foteleket. Camille tízszer. Csak ki kellett borítani a szemeteseket. stb. túl hideg van. meg eltörte ezt és ezt. nekem mindegy. hogy nyakig vannak a munkában. vagy sem. és ő túl törékeny. amelyekben mindig úszkált néhány csikk. de mindenesetre betegesen rendetlen. Túl sok a kavics. aki kezdett az agyára menni. hogy beszéljek a főnökkel? Tudod. hogy elfoglalják felelősségteljes posztjukat a világ Nagy Kormánykerekénél. Hogy nagy fejes-e. az iratmegsemmisítőket. de ma este másképp volt. – Az ötödikre mész? – Igen. Ezek a kis cédulák halálosan felidegesítették Carine-t vagy Samiát. de bármelyik pillanatban visszajöhetnek. Nem szabad hagyni. Ezek a kurvák kis cédulákat ragasztgattak mindenhová. mert ott voltak a főnökök irodái meg a lezárt irodák. de Camille egyáltalán nem izgatta magát miattuk. hogy a gazdája semmibe veszi mások munkáját. de nem nyúlni semmihez. miért is ne – sóhajtotta Camille. tulajdonképpen akaratuk ellenére mentek haza.. igen. – Miért mindig te csinálod az ötödiket? Ez nem normális. Az alsóbb emeleteken dolgozó fehérgallérosok úgy-ahogy elrámoltak maguk után. Akarod. és elindult a lift felé. Összeszedte az éktelenkedő szeméthalmokat. a hamutartó szélére 61 . pedig otthon nyilvánvalóan nem tartottak takarítónőt: Csinálja meg ezt. Na jó. de az ötödiken elegánsabbnak számított mindent széthagyni. – Valami bajod van velem? Camille nemet intett. Mindenkinek a maga elmebaja. Az irodája koszos.16 – Tetves voltál? – kérdezte Mamadou. A lányok nem szerették az ötödiket. ráírta: Nem értek francia – és a monitor kellős közepére ragasztotta. köszönöm. felporszívózni az irodát. De volt ott egy alak. nem volt szabad áthelyezni még egy irattartót sem. a múltkor áttette a lámpát. Általában nem izgatta az egész. a hamutartókat. mintha a saját takarítónőjüknek üzengetnének. ezeket könnyebben és főleg gyorsabban ki lehetett takarítani. Amikor egy cédulát túl pofátlannak talált. meg azt. a folyosó végén balra. ráadásul lerítt róla. Itt gyorsan lehetett haladni. azt nem tudta. Camille a köpenyét gombolta. a bűzlő vacakokat. – Fogadjuk el. az biztos. és az sem volt baj. Az itt dolgozók így jelezték. A többi emelet „ópen szpájsz” volt – ahogy Josy mondta –. összeszedegette a megszikkadt szendvicseket. és nagy sietve kiporszívózni. és mindenki szart rá. Ma este nem volt ilyesmihez kedve. Az ötödik emeleten minden szoba unalmas szertartást igényelt: ki kellett üríteni a szemetes kosarakat. ráadásul ki kellett takarítani a várószobákat és a titkárnők irodáit is. előhúzta a takarító kocsiját. mert mind csupa ócskaság volt. vagy talán százszor is kiürítette és kidobta a rengeteg papírpoharat. Nem volt kedve beszélni. hogy teszek rá.

Meg kell várnunk Szuper Josyt. hogy segítsen nekik befejezni a többi nagytermet.. hogy túl keveset. elszívok egy cigit..00:34.” Camille tudta már. – 4°C. – 4°C. hogy túl sok tisztítószert használunk... „. milyen furcsaság rejtőzködik az íróasztala alatt. – Már megint? De most fejeztük be! Carine vállat vont.” Íme. Camille tehát egyedül ment ki.ragadt rágógumikat. 00:34. – Miről? – Nem t'om. és nekidőlt egy lámpaoszlopnak... amikor megkérdezte. van ott egy nagyon praktikus holmi: szemétkosár a neve.. megyünk? – Még nem. Jössz? – Túl hideg van. egy formás kupacban felhalmozta a zebrabőr egéralátéten...: Nézzen le a lábához...i. U. Asszem.. Camille ezután megkereste a munkatársait. – Eldönthetné.. valami gyűlést tart.. hogy ezentúl a lehető legtisztább állapotban hagyja itt ezt a helyet.. 02-12-13.. Egy optikus kirakatában világító felirat futott át: „. – Min röhögsz? – Semmin. Kimegyek. A tirádához gonosz kis rajzot biggyesztett: egy kis disznó háromrészes öltönyben előrehajol. hogy mit kellett volna válaszolnia Mathilde Kesslernek.. hogy mily most az élete. – Most mi jön? – AB épület lépcsőházai.. ön egy disznó! Kérem. és kis cédulát mellékelt hozzá: Uram.. a gyufákat és a papírgalacsinokat. 62 . – Olyan furcsa vagy. 02-12-13.. hogy megnézze. A múltkor az volt baj. – Na. Ilyen.

már nem ugyanaz az ember. hetente többször is meglátogatom. Egész nap fel-alá kóvályog. Nem hagyhatjuk így. – Nem. hogy eddig túl sokszor besegítettél volna. Én sem. Valahányszor elmegyek hozzátok. És én sem. ha engem akarsz kioktatni. mert nem érted tettem. Érted. hanem érte.. – Azt akarja. Franck. de tudod. és az elején minden nap meglátogattam. nem eszik. és ha egy nap nem látogatom meg. Soha egy köszönő szó. hogy gondolkozzam józanul. Ez az egész már túl nehéz nekem. az egész ház kigyullad. mintha valami kutya lenne. De azt sem tudom. – Gondolkodj józanul. ha bedugom egy halálgyárba. másodszor is korábban kell felkelned. bocsásson meg. Nekem is van családom. – És az talán nem lenne jobb? – Lehet. Maga is nagyon jól tudja. hogy magadra vedd a felelősséget. – Halló! Franck! Ott vagy? – Igen. halálgyár. és a végén mindig elszaladok hozzá. Nagyon jól tudom! De miért kell mindent túldramatizálni? Végül is ez nem olyan súlyos! – Idefigyelj. Csinálnod kell valamit. de ne mondja azt. vagy elismerés. hol áll a fejem. Franck. Én. messze laksz. érti? Nekem ez olyan lenne. Mert a nagyanyád nagyon jó ember. vagy küldeni nekem egy virágot. néha nagyon nehéz nekem.. érted? Nem akarlak bántani.. tudod? – Bocsásson meg. mert az lehetetlen. csak mert a tűzhelyen felejtett egy lábast? – Na. hogy a postás nincs mindig ott... hogy te így képzeled el a dolgokat. mindig azon rettegek. nem fogja kibírni. mi lesz a vége a dolognak. és nem veszi fel. bedugom egy elfekvőbe. Például a múltkor is. de engem nem csalsz be a te utcádba. Úgy beszélsz róla. 63 . nem tudom ezt megtenni vele. ő fogja megölni magát. kisfiam. először is ne beszélj velem ilyen hangon. soha semmi. egészen belebetegszem. beviszem a városba és odafigyelek rá.17 – Tudom. Amikor felhívom. nem beszél. hogy elcsesszem az életét. A baleset tönkretette. nézd csak. Nagyon jó. mindig a legrosszabbra gondolok. ugye? Oké. gondjaim. több mint tizenkét éve. Tegnap például kombinében találtam a kertben. mintha megölném. Nem hagyhatjuk. Csakhogy az a baj. Nagyon nehéz. milyen cirkuszt csinált a múltkor is! – Nem muszáj ilyen rondán beszélned. a postáját sem olvassa el.. nem baj. mit csinált már megint. fiatal vagy. – De ha egyedül marad. Én már több mint tizenkét éve foglalkozom vele. hogy lássam. úgy ahogy van: most már ideje. és megmondom neked. Miért nem hívod egyszerűen öregek otthonának? – Mert jól tudom. És nem mondhatnám. eszed ágában sem volt felhívni engem. kisfiam. Rendben.. mert nincs más választásom. Teljesen át volt fagyva. én sem vagyok teljesen egészséges. Túl nagy a felelősség. fiacskám. – Nem. elfekvő. – Sintértelep. vajon mire érkezem. amikor bevittem a kórházba. és dugjam be egy sintértelepre.. aki azelőtt volt. A kurva életbe! Hiszen látta. Ha a postás a múltkor nem érkezik éppen a legjobbkor. és megvan a saját életed. aludni sem tudok. szegénykém. Én már alig élek. Nem róla beszélek. Carminot asszony.

mint egy nagy senki. amit csak kér. de nem.. Például a férjem anyja is. vele is törődni kell. – És maga. mert képtelen volt a tükör elé állni. és esténként az ő ágya mellett ülve. én túl öreg vagyok hozzá. mert rémálmai voltak. – Franck. – A barátnője.. azt hajtogatta. „Te rontod el azt a gyereket! – mondta –. és hatalmas zokogás szakadt ki belőle. aki valaha is szerette. de aztán lerogyott az első padra. Kétrét görnyesztette a bánat. Úgy sírt. vond vissza azonnal..– Ne mondd ezt! Vannak egészen jó helyek. fiam! Hálátlan és gonosz! Letette. és bele kell kapaszkodnia az ágy keretébe. és ha elengedi magát. nem kéne annyira szeretned! 64 . aki arra készül. A mindenit. és összevissza kente magát takonnyal. az ő lábait beszippantja egy lyuk. – Nem. mind! Azt mondják. az anyám. a kurva életbe. mind eltűnnek.. hogy Paulette beszéljen egy pszichológussal. hogy nem fog tudni elaludni. Ki volt merülve. Még csak délután három volt. Üvöltött és a nagymamáját szólongatta. mintha valami megcsípte volna. Még soha nem látta máshol a nagymamáját. a falat. nehogy egészen eltűnjön a lyukban. nekem ott van Gilbert. És akit valaha is szeretett. Átöltözött. Yvonne? Nem gondozhatná maga? Megfizetném. de azután az egész teste elengedett. Mindent megadnék. Most nem. hogy amint Paulette becsukja az ajtót. Amikor végre megértette. mint egy kisbaba. de ha csak a kisujjukat is kell mozdítaniuk érte. ami a keze ügyébe került. – Kérlek. míg el nem fogyott az összes meleg víz. elindult futni. Azt aztán ne! Milyen hálátlan vagy. ne vegyél egy kalap alá az anyáddal. Boldogtalan volt. de Franck már tudta. te teszed hóbortossá. Ököllel csépelte az asztalt. – Az is vagyok. a nap többi részében a konyhában. amit mondtál! – Maguk mind egyformák! Maga. De képtelen volt visszatartani.. aki majd helyre teszi az idegeit. A védőgátak törékenyek voltak. barátnője Paulette-nek. Nem akarta.. ezernyi kép tolul az agyába. Nem akart rágondolni. fázott és szégyellte magát. Borotválkozás közben megvágta magát.. Egy kis nyögéssel kezdődött. a fejére húzta a pulóvert. Remegni kezdett a lábujjától a feje búbjáig. nem akarta. a melle szinte kettéhasadt. Nem akarom magamra venni. a szomszédok a fejüket csóválva egy kuruzslót ajánlgattak. hogy szeretik az embert. Még nem. Behunyt szemmel és feszült arccal állt a zuhany alatt. nagyon kedves vagy. a többiek.. és szorosan összefonta a karját. Kisfiú korában nem mert egyedül maradni és elaludni. hogy képtelen megállítani a rohamot. de teljes nyugalommal belöki a sírba. meg aztán Paulette-nek orvosi felügyeletre van szüksége. és mindent. hogy kinyírja az egyetlen embert a világon. A tanító néni azt tanácsolta. A nagypapája pedig nem akarta Paulette-et visszaengedni Franck szobájába. csak abban a házban. Reggel a kertben. – Azt hittem.

Franck már a bejárati ajtónál szitkozódott. Izé. még hozzátette: – Hé. hanem azt: „bocsáss meg”. hallod-e.” Paulette nagyon kedvesen helyeselt mindenkinek.. – Nem számít.. Most már feltétlenül szüksége lenne néhány új köpenyre. Soha semmire. de. amíg megitta. Karba fonta a kezét. mert soha nincsen váltóruhája.. amikor a főnök kikapta a kezéből a serpenyőt. csak hogy felvágjon a többiek előtt. De nem volt ideje elmenni egy boltba.. Philibert szórakozott intéssel megköszönte... már minden rendben volt. de nem hallgatott senkire. kacsa. tudod.. és nekiállt kivasalni a munkaruháját. és vele együtt elszundikált. ne te kérj bocsánatot! Én használtam el az összeset. Sok bajom van mostanában.. el vagyok keseredve. de ha mindig a balekot akarod játszani.. mert nem találta a kulcsait. Felvitt Francknak egy bögre narancslikőrrel ízesített cukros tejet. oké? Én. azt hittem.. Gyakran már Franck előtt elaludt. Már nem is tudom mi az. majd megcsóválta a fejét: – Te aztán furcsa alak vagy. hogy nincs meleg víz. Soha nem volt ideje. felsóhajtott. teljesen az agyamra mész. tudod. az a te bajod. – Parancsolsz? – Figyelj. hogy.Csak hagynád pityeregni egy kicsit.. – Jaj.. és leült az ágya mellé egy székre. hogy a haverja. – Jaj. És ráadásul hullafáradt vagyok. Úgyhogy ne mentegetőzz! – Elnézést. Némán látta el a műszakot. Bocsánat az előbbiért. A konyha kiürült. Kermadec összehajtogassa 65 . de bosszantó! Olyan zavart vagyok! – A kurva életbe.. Azt hiszem. mintha fémforgácsot akarna gyűjteni. Mielőtt kiment a szobából. – Philibert.. nézz be a hűtőbe. Franck kiment a szobából. Franck rábámult.. hoztam valami izét.. Szorosan mellé. amikor visszaküldtek neki egy kacsamellet. és meglátod. nem kapta fel a vizet.. és Franck a sarokban várta... számít! – Nem. hogy nincs eléggé átsülve. nyelvtanilag így a helyes. Valakitől csak kell bocsánatot kérni. tartotta a fejét. – Philibert. és műszak végén olyan hevesen tisztogatta a sütőlapot. De ez nem volt baj. a francba! Heti egy szabadnapja van. mi számít? Az.. csak elaludna a végén.... és nézni a pityergő nagyanyját! Philibert már beült a karosszékébe a kutyabőreivel. csak nem fogja Piripócson tölteni az öregek otthonában. hogy ne azt mondd: „bocsánat”. összeszorította a fogát.. a pergamenjeivel és egy kupac pajzsdísszel. csak szólok. – De igen. akkor először is kevesebbszer pisilne be. Franck végre kinyújthatta a lábát.

végre az abroszokat és megszámolja a szalvétákat. és a tiéd vagyok. Még három vacak. Ezen az estén is beleesett egy lyukba. Úgy tervezték. de Franck már a második után hullarészeg volt. hogy körbejárják a bárokat. 66 . megkérdezte: – Na mi van. – Mindjárt jövök. de nem a gyerekkoriba. kis szakácsom? Franck csendre intette. Amikor Kermadac észrevette a Motoros Magazint bújó Franckot. Egy másikba.

– Ugyan. – Szeretnéd. vagy igen? – Nem. hogy igazam van. – Ja igen. utána bemutatni egy APA dossziét a megyegyűlésen. pontosan miről is beszél? Már euróban számolunk. – És maga velem jön? – Nagyon szívesen.. bedobom a témát a jövő pénteki Klubgyűlésen. – Igen? – Az a baj. mint egymillió havonta. Majd ha öregebb leszel. már rég megbocsátottam! Tudom jól.. hogy nem gondoltad komolyan. Légy kedvesebb azokhoz.. amióta az agyára megyek.... de amúgy Paulette pontosan tudja.. szóval találni egy helyet.. Carminot asszony! 67 .. akkor is ki kell mondanom. ha én csinálnám? – Meg tudom fizetni az idejét... de el kell játszania. hogy nincsenek olyan sokan... – Soha nem lesz időm kitölteni ezeket a papírokat. – Szóval. akik rendesek veled. hogy igaza van. Tényleg előkészíti egy kicsit a talajt? – Nyugi. amit az önellátásra képtelen vagy testi fogyatékos személyek kapnak. – De valami szuper helyet találjon neki. biztos.18 – Izé. meg a többi. – Mi az az APA? – Egy segély. – Persze. várjon csak. ő nem igazi fogyatékos. Én úgy beszélek. de megmondanod neked kell Paulette-nek. és kérni kell egy kórházi támogatást. Azóta. mert akkor nem kaptok túl sokat. – A kurva életbe. fiam? – Hát hogy bocsásson meg. – Hé.. hagyd. – De. mit gondolok a dologról.. Szóval. oké? Egy szép nagy szobát. tudja. amikor kiküldenek hozzá egy szakértőt... hogy nekem nincs időm ezzel foglalkozni.. hogy menni fog! – Köszönöm. ha így könnyebb neked. Nem szabad. Yvonne. az euró. annyit. elgondolkodtam a tegnapiakon. de azért máskor figyelj oda. és egy jó helyért egymillió régi frankot kell fizetni havonta. – Már megint sértegetsz.. kisfiam! Nagyon is szeretnék neked segíteni.. ahogy beszélni szoktam. Ennyit keresek.. hogy megkérjem. – Mire. tudod? – Milyen drága? – Több. – El kell menned a Társadalombiztosítóba. amennyi a nagyapád nyugdíja. – Tudja. hogy túl virgonc legyen.. A te dolgod lesz elmagyarázni a helyzetet. és még ha legszívesebben elharapnám a nyelvem. azért telefonálok. te is rájössz. bocsánat! – Befogtam a fülemet. egy park közepén! – De az nagyon drága. – . hogy bocsánatot kérjek.. itthon is látok egyet minden nap.. mennyi hülyeség! Jaj. Jól ismerem az öregeket. – Franck! – Ez. hát.

. megyek melózni.. – Azt csiripelik a verebek. hogy nem ismeri! – Tudod. A vendégek ostromolták az étterem bejáratát... és épp most tudta meg. Talán beszállhatna a. hogy mostanában séfként dolgozol. – Ha tudnád. hogy minden szép és jó legyen. az emberek megváltoznak néha. de. Végre annyi a salátáknak.. majd szólok. pedig még azt sem mondhatja. – Izé.. már késésben vagyok. hogy Franck kifejezetten élvezte a konyha melegét és saját sorsát.. gyerekek! 68 .. – Nem... – Meglátjuk. Na jó.– Hagyd már! Ez igazán a legkevesebb. – Már nem emlékszem.. kisfiam. – Köszönöm. Franck... és a vendégek tíz fokkal melegebben menjenek haza! Gyerünk! Rakjátok meg a tüzet... – Hát ezt ki mondta? – Mandel asszony. Olyan hideg volt. – Rendben. – Igen? – Tudom. A főnöknek jó kedve volt. – Gyerekek.. de arra gondoltam. hogy jó kritika jelenik meg a vendéglőről egy elit társasági folyóiratban.. ebben a kutya hidegben libamájat és drága borokat fogunk adni a vendégeknek.. ő nem. – Hát ő emlékszik rá... – Ó.. – De ő nem.. Yvonne.. Az anyád? – Mi van az anyámmal? – Nem is tudom.. – . hogy talán vele is kapcsolatba kellene lépni. a vékonyra vágott zöldségeknek és a többi hülyeségnek! Annyi nekik! Azt akarom. amely a munkahelyéhez köti. nekem elhiheted! Mondd csak.. megyek. – Most maga volt tapintatlan. Még mindig emlegeti! Aznap este király módra készült vadnyulat készítettél nekik. hogy nem az én dolgom.. – Igen? – Próbáljon mégis valami olcsóbbat találni. – Viszonthallásra.

nem fázik odafent? – Nem tudom.. hanem a dédapámé.. késésben vagyok. én csak. hogy hívjon taxit neki. és lefekszik. csakhogy ettől úgy legyengült. Most elmegyek. és csak a végállomáson ébredt fel. és elviselhetetlen migrénje volt. Mit csinált a szép hajával? Jaj. aki elkísérte az izgága tábornokocskát az oroszországi hadjáratba. Camille? Camille tudta. Philibert felnézett: – Maga az.. – Camille! Camille! Camille a kabátgallérba dugta az orrát és meggyorsította a lépteit. – Camille. a szemébe húzta a kucsmát. A metróban legalább leülhet. olyan erővel taglózta le a hideg. Egy pillanatra felmerült benne. és megkérte a mellette ülő fiatalembert. Amikor végre sikerült a megfelelő állomáson kiszállnia.. – Ez is a dédnagybácsié volt? – Nem. még a munka gondolatánál is elviselhetetlenebb volt. – mentegetőzött Camille.. a falnak kellett támaszkodnia. uram. Camille! Biztos. hosszú bundában. Átült a visszafelé induló szerelvénybe.. – De pokoli hideg van. Nos hát. hogy el ne veszítse az egyensúlyt. Mintha valaki belevágott volna egy kést a bal szemébe. hogy újra meg kell másznia hét emeletet. Camille nagy erőfeszítéssel elmosolyodott. – Mondja csak. Camille fejébe nyomta a kucsmát. Szörnyen fázott. hogy visszamegy.. Amikor a lépcsőház aljába ért. és sírva fakadt a kimerültségtől. Minden tagja fájt. amely egészen a szemöldökéig lecsúszott. hogy ez az izé megjárta Austerlitzet? – tréfálkozott hősies igyekezettel. Jaj. hogy még egy röpke csevegésre sem alkalmas. hogy néz ki.. – Meg ám! De sajna a Berezinát is. Amikor kilépett a kapun. hogy elaludt. hogy be kellett ülnie egy buszmegálló peronja alá. Philibert volt az. és majdnem megfulladt. úgyhogy elsiklott Philibert karja alatt. Maga szörnyen sápadt. – Elnézést. Legalább a kucsmámat vegye fel.19 Camille gyötrelmesen nehezen mászott le a lépcsőn.. kedvesem. 69 . egy medvébe ütközött. hogy meg kellett kapaszkodnia egy lámpaoszlopba. – Szóval azt állítja. ez az öreg vacak szörnyen büdös volt. hogy jól érzi magát? – Kicsit fáradt vagyok. és Camille legkisebb mozdulatára is kéjesen megforgatná benne a pengét. milyen szomorú az arcocskája! És a haja? Az a gyönyörű haja? – Mennem kell. Köszönöm a sapkát.. Lefeküdt a padra. Camille-t annyira elbágyasztotta a metrókocsi melege. jól van? Uramisten. mert még megfagy. Ne járkáljon kint csupasz fejjel.. de a gondolat..

Ki venné észre? És kit zavarna? Ki siratná meg? Tűzforró volt. és teljes hosszában elvágódott a matracon. Nem mert levetkőzni.Négykézláb mászott fel a hetedikre. 70 . átizzadt ruhái hideg páncélként borították a testét. és egy pillanatra úgy érezte. rázta a hideg. hogy ott helyben meghal.

a jóízlés. tízszer. Nem hagyhatja így. aztán még egyet. nem. Már a folyosó végén járt. aztán visszafordult... – Nincs kedvem megmozdulni.. hogy elvigyem innen? – Hová? – Hozzám. Úszott az izzadságban. A didergő angyal azt hajtogatta: „De meghal odafönt. amikor elfúló hangot hallott. a párnán. hogy nem is lesz egyedül. és. és. A külső hőmérő mínusz hat fokot mutatott. barátom. nyitva van. És három óra ötvennégy perckor megkereste a zokniját a sötétben. Bár az is igaz. hogy elnémítsa őket. És főleg nem egyedül. szegény kicsike. – nyögte Camille. – Megengedi..” Philibert hallgatta a vitájukat. aludj már. Illik-e egy fiatal hölgyet az éjszaka közepén megzavarni? Vajon hogy fogadja majd? Lehet. – Camille kiasszony! Aztán. hússzor is visszafordult. és megöli a szegény embereket. hogy meztelen. megjött a tél. A Camille ajtaja alól kiszivárgó fénycsík láttán visszanyerte a bátorságát. végül rájuk borította a kispárnát. és megkérded. – Mint a mesebeli herceg? 71 . a feszes szárnyú így vágott vissza neki: „Tudom. a szél gonoszul rázta az ablaküveget. Philibert a homokára tette a kezét: – Magának borzasztó magas láza van! Nem maradhat így. hogy itt kicsit mások voltak a szereplők.... és egy gyermekkorában tanult verssort mormolt: íme.. – Camille. Philibert csak nehezen tudott bemenni a matrac miatt..20 Philibert hajnali két órakor felébredt. Majd holnap felmész hozzá. Letérdelt. a hetediken. és kiment vizet inni. A konyha köve jéghideg volt. Kérlek szépen.. hangosabban: – Camille! Camille! Philibert vagyok! Semmi válasz. Philibert kibámult a kihalt sugárútra. És itt sem. hogy van.”. Erre inkább nem is akart gondolni. Felemelt egy takarót. de azért ez nem túl valószínű. hát ott van? Aggódtam magáért. egyszóval a diszkréciója miatt a véget nem érő okoskodások hálójába gabalyodott. és rögtön megbotlott egy kupac ruhában. És mint a Tintinben. és végre meglátta Camille arcát. de a neveltetése. Előfordulhat. a másik. Jaj. az angyal és a démon ott huzakodott egymással a füle mellett.. nem foglalt állást... A lépcsőház jéghideg volt. Még egyszer megpróbálta.. Igen. Mi van a kandallójával? – Nem mertem elmozdítani. utána egy dunyhát. és Philibert kénytelen volt arra a törékeny kis nőre gondolni ott. – Majd a karomban leviszem. – Ajtó. Alszik-e vajon? És mit csinált a hajával a szegény? Valamit tennie kellett.

. Cathelineau bátorságát vagy La Rochejaquelein hősies helytállását. Szóval maga.. de igazán! És most? Most mihez kezdünk?” Philibert tökéletesen meg volt zavarodva.. Ha szépen megkérem. Szörnyűség! Uram irgalmazz! Nem hord melltartót! Philibert gyorsan ráborította a lepedőt Camille mellére. mert a lányt több réteg borította. azt hiszem.. mint egy hagymát. hóna alatt Staffe bárónő illemtankönyvével. Nem ment könnyen. átölelné a nyakamat? Camille Philibert vállára ejtette a fejét. a blézert és egy farmerdzsekit. Hú. Rendben.. – Figyeljen ide. aztán egy garbó. facsarni lehet belőle az izzadságot.. akkor meglátom a. Én. Camille behunyta a szemét. van ereje lezuhanyozni? Semmi válasz. Hála istennek.. Megmentője kiszáguldott a konyhába. mint egy igazi herceg. hogy a nadrágot lehúzza Camille-ról. gondolta Philibert. Átvitte a cselédszobán.. de a fenébe is.. – Sajnos nem vagyok olyan erős. Alaposan kiélvezte a helyzetet: „Nos barátom.. Most valamivel jobban érezte magát. mert vakon tapogatózva ügyködhetett a takaró alatt. Camille. így csak három emeletet kellett cipelnie Camille-t. levette Camille bakancsát. a folyosón vagy tízszer majdnem leejtette. A szoba közepére húzta a matracot. Szóval a melltartóját. Philibert minden fordulóban beütötte a falba szép hercegnője fejét. Utána két pulóver következett. Szóval ez nagyon kínos. a mi gáncstalan lovagunk! Gratulálok. olyan lázas. majd összeszedte minden bátorságát: levetkőztette... Minden erejére szüksége volt. – Camille. Szerencsére bölcs előrelátással magával vitte a cselédbejárat kulcsát.. Felvidámulva itatta meg Camille-t. Cholet bevételét. Na most a többit. végül letette Edmée nénikéje ágyára. – nyögte Camille. – Szomjas va. A megharagított angyal a válla fölé hajolt. de most valahogy jelentéktelen apróságnak érezte az 1793-as Konventet. de a másik jómadár már ott várta a mosogató peremén: „No persze! Folytassa csak! És a sárkány? Nem akarja legyőzni a sárkányt is?” „A kurva anyád!” – felelte Philibert.. végül egy hosszú ujjú jégerfelső. ugyebár? Ó! íme.. Francknak van igaza. és a lehető leggyöngédebben felemelte őt.. hogy félrebeszél. Könnyű szívvel ment vissza Camille betegágyához. Philibert Marquet de La Durbelliére igencsak kényes helyzetben találta magát. most elégedett magával. Igen. Philibert először lehámozta róla a kabátot. nem is olyan bonyolult az egész: egy jó kis káromkodás olykor többet ér egy hosszú tirádánál. kicsit le kell vetkőztetnem. Felidézte ősei vitéz cselekedeteit.Philibert elmosolyodott: – Úgy látom. és többször is majdnem leejtette. a konyhán.. Hát.. Hát jó. és Philibert majdnem rosszul lett a tarkójából áradó savanyú szagtól. Gyötrelmes volt a leereszkedés. vagy mi. 72 .. a bugyi nem jött le vele. Rendben. ezt nem hagyhatom rajta..

. meg aztán lehet ezeket még melleknek hívni egyáltalán? A hasát és a lábát. mert valószínűleg még mindig fájt a feje.. Olyan hevesen rántotta ki a konyhai fiókot. Meg volt rendülve. te aztán jól beleválasztottál. büszke. – A csajnak a hetedikről? – Igen.. de büszke is volt magára. és szép tagoltan azt mondta: – Neked is a kurva anyád! Megvárta. és a hasát vakargatta a trikója alatt: – Ááá. kiment a fürdőszobába. – Figyelj. megfordult. kicsit félt. és felszerelkezett egy mosdókesztyűvel. Bátorság. és először lecsutakolta a mosdókesztyű hegyével. Igen. mert azt nem hagyhatta ki. egy barátnőmnek kell. a hónalját. Franck felnyerített: – Szóval vele voltál? Ott. – A konyhaszekrényben van. A fenébe is. öregem! Philibert becsukta az ajtót. – Fáj a fejed? – Nem. Kicserélte Camille homlokán a borogatást. a hátát. hogy az egész tartalmát a földre borította. Ledörzsölte a fejét.. De az is lehet. és Camille homlokára tette.. a többit majd megoldja ő. fent? – Igen. Mintha a lány azt suttogta volna: Apa.. Kifacsarta a mosdókesztyűt.Philibert aggodalmasan megcsóválta a fejét. a nyakát. kisimította a lepedőt és egy percig még üldögélt az ágy mellett. ezt nem hiszem el! Akkor már nem vagy szűz? Gúnyos kiabálása Philibert után úszott a folyosón: – Figyu! Már az első alkalommal migrént kaptál tőle? A kurva életbe. és megint felébresztette Camille-t. amíg a pezsgőtabletta feloldódik a vízben. belecseppentett egy kis kölnivizet. Most aszpirint kell szereznie. A macska rúgja meg! Aszpirint! Aszpirint! Franck állt a konyhaajtóban.. Menj arrébb. Philibert nem tudta eldönteni. katona! Lehúzta Camille-ról a lepedőt. – Köszönöm. hogy ezt mondta: A patika. az arcát. megtöltött egy bádoglavórt meleg vízzel. majd kissé bátrabban.. – mondta ásítva – Mi van itt? Mi a francot csinálsz? – Aszpirint keresek. a mellét is. 73 . légy szíves.

. A vér dobolt a halántékán. hogy Kessleréknél van. Lassan kinyitotta a szemét. és egy sötét kabátos férfit győzködött. színehagyott kárpit borította. hogy hívjon neki taxit. Gyönge fény szűrődött be a spaletták rései között. sem Pierre. az ízületei és kevéske húsa ellenállt a legkisebb mozdulatnak is. Camille majd meghalt szomjan. nem ő volt. Képek lógtak mindenütt. A hűtőszekrényben talál kacsahúst.” Philibert? De mi a frászt keres ő Philibert lakásában? Segítség! Megpróbált néhány emlékfoszlányt összeszedegetni a történet kezdetéről. mert belehasított a fejébe a fájdalom. de még hallgatózott egy ideig. egy dörmögő hangot. metszett üvegkancsót pillantott meg. akik legalább annyira csodálkoztak. Lelökte a takarókat és felemelte a pehelydunnát. aztán vége. Nem. Az egész teste ellenszegült. becsukódott egy ajtó. hatalmas bársonyfüggönyök lógtak bánatosan. Remegett. és megállapította. felnyögött. Először azt hitte. Az izmai. hogy meg kell mozdítania szegény csontjait. és várt egy kicsit. Elfordította a fejét. mint ő. mellette Scooby-Doo-s mustáros pohár állt. majd egy második. Philibert volt az a férfi? Nem. A falakat virágmintás. a kancsó pedig tele volt vízzel. De hát hol van? Mi a fene. újra elöntötte az izzadság. és ki hozta ebbe a múzeumba? Egy gyertyatartónak támasztva félbehajtott papírlapot talált: „Nem mertem zavarni. mert sem Mathilde. mint egy döglött szamár. Valami nem stimmelt. de nem jutott túl a Brune körúton. a neszekre fülelt.21 Camille a U2 zenéjére ébredt. Valaki kikapcsolta a zenét. és megint elbóbiskolt. arra emlékeznék. mégsem. Arra még emlékezett. Camille most az éjjeliszekrény felé fordult. az ágy lábánál pedig egy üveg ásványvizet.. behunyta a fejét. hogy furcsa ágyban fekszik. fölötte foltos tükör. hogy enyhüljön a fájdalom.. Philibert. az ablak előtt félig leszakadt. sem a cselédlány nem szokott teljes hangerővel Bonót hallgatni. Az ággyal szemben márványkandalló állt. Fekete ruhába öltözött urak és hölgyek. és egy csodálatos. hogy összegörnyedve ült egy autóbusz fedett megállójában. ami olyan súllyal nehezedett rá. Csend. A ruháit összehajtogattam és a karosszékre tettem. De hirtelen felriadt: nem lehet náluk. hol van most. Lassan kinyitotta a szemét. Sürgősen ki kellett mennie. 74 . Megdermedt. és néhány centiméterre felemelte a fejét. Összeszorította a fogát.. de nem mert hozzányúlni: vajon melyik században tölthették tele? Az istenért. és a félhomályban megpróbált tájékozódási pontokat keresni. a puszta gondolat is kimerítette. Ezután lépéseket hallott. hogy itt találják.

és megfogadta. A szép. a sápatag. A mosdót kereste. de nem volt mitől félnie. hogy alig jött be a fény. A csésze a korát tekintve több nemzedéknyi krinolinos hátsót meggusztálhatott már. Camille az elején gyanakodva bámulta a szerkezetet. egy pillanatra még felmerült benne. 75 . hogy itt emberi lények élnek. újságok. Végigzuhant az ágyon. és a vécélehúzó gombja is. és leült egy műanyag konyhaszékre. Camille magában megpróbálkozott néhány színkeverékkel. Camille szörnyen szédült... A falon széles karimájú kalap és fehér sál lógott. Nagyon halkan elfordította a kilincset. inkább tejberizs színű. azt hitte. de szinte azonnal elaludt. Lajos korabeli ágyra ízléstelen ágytakarót borított valaki.. Camille felállt. Belebújt a papucsba és a vállára borította a farmerdzsekijét. a Nemzeti Bank számlakivonatai. a mosogatónál teletöltött egy poharat. XVI. mintha maga a Niagara szakadna a fejére. szédítően magas szomorú helyiség volt.Amikor a lába a padlót érte. hogy felhívja valamelyik lányt a Toucleannél. Mi ez? Talán iroda? Olyan nagy könyvkupac hevert az asztalon. Nagyon régi. Egy igazi ló igazi farka. Most olyan szobába jutott. hogy egyszer visszajön néhány tubus festékkel. A földön ruhák. A konyhát a folyosó végén találta. ahol leírhatatlan rendetlenség uralkodott. Camille megtalálta az aszpirines dobozt. kockaköves padlót fekete csiszolatlan féldrágakövek díszítették. ólomalapú festék lehetett. Hopp! A vécé! Az ülőke fából volt. görcsbe rándultak a lábujjai.. mint az iskolai menza ragacsos édességei. Hideg. Visszafelé majdnem eltévedt. Egy vadállat bűzös odúja. A konyhai munkalap márványból volt. Hatalmas. Nem törtfehér volt. szürke.. benne egy ikerágy és egy molyrágta hintaló. az ablak előtt. homályos folyosón találta magát.. és kipróbálja. ez gyerekszoba. a konyhaszekrények üresen tátongtak. üres sörösüvegek és nyomtatott lapok hevertek: számlák. az évek bársonyos patinát adtak neki. Egy pár szattyánbőr papucs várta a szőnyeg szegélyénél. Az érdekes falfesték felkeltette az érdeklődését. már soha nem talál vissza a szobájába. Elég furcsa relikvia. A vécétartályból szörnyű zubogással áradt a víz. tökéletesen működött. Ez. az éjjeliszekrény finom intarziáján dohánytöltő készlet darabjai hevertek. Nem. mellettük sárgaréz karikára fűzött lófarok. legalább tizenöt méteres. olyan. konyhai eszközök leírásai. nem tojáshéj színű. Egy öreg hűtő hangos brummogásán kívül semmi nem utalt arra. de folytatta a vándorútját egy doboz aszpirinért. és észrevette. hogy férfi pizsamafelső van rajta. ez itt egy szekrény.

Én soha. – Nyugodjon meg.. ez nem fog olyan sokáig tartani. nem. hallotta? Ez az orvos lesz. Philibert? – Igen. sem pénz. különben a teste nem lesz képes a határon túlra űzni a vírusokat! Mit mosolyog? – Mintha a Százéves Háborúról beszélne.. – Remélem. sem csekk-könyv. – De nem. Á. – Hol vagyok? – Edmée nénikém – vagy ahogy a családban hívták: Mée – szobájában. nem. Erőt kell gyűjtenie. – Muszáj ennie.. 76 ... Hogy érzi magát. Mint akin átment az úthenger..22 – Hogy van? – Maga az. Majd később elrendezzük. – A maga ágyában fekszem? – Az én ágyamban? Nem. – Hívtam egy orvost.. Feltétlenül ki kell íratni magam betegállományba.. Nézze csak. – Philibert! – Igen? – Nincs nálam semmi.. – Nem vagyok éhes.. Semmi. A békekötés napján. kedvesem? – Kimerülten.. nem kellett volna! – Nem kellett volna? – Ó. – Feltettem egy levest. tulajdonképpen jól tette..

de. csakhogy amikor ezt megemlítettem neki. A maga barátnője nagy bajban van. – Egyedül él? – Igen. tudja én. hogy. Nem igazán jól.. Az erői végére jutott.. A múlt éjszaka is csak azért mentem fel hozzá. és. Az orvos elővette a receptkönyvét. nincs róla kartonom. Meg aztán.. – Ugyanarról a személyről beszélünk? A fiatal nőről. egy takarítótársaságnál. ahol leülhetnék? Philibert kivezette a konyhába. olyan pánikba esett.. szomszédasszony. Amikor az irodák üresek. – Aggasztja valami? – Nem így mondanám. vagy tudja? – Kora? – Huszonhat év.. hogy nagyon vékony. szóval. – Dolgozik? – Igen.. – Éjszaka? – Hát este. Fauque. Azt láttam. szomszédasszony-barátnő – dadogta Philibert.... aki a folyosó végén lévő szobában fekszik abban a nagy faragott ágyban? – Igen. – Nyomasztja valami? – kérdezte óvatosan Philibert.. a súlyát és a vérnyomását. mert nincs fűtése. – Hiszi. nem ismerem igazán jól. őszinte leszek: figyelembe véve a vérszegénységét. – Igazán? – Rokona? – Barátnőm..23 – Nos? – Elaludt. Van egy asztala? És egy hely. Az orvos elfintorodott.. tudja. Nem ismerem a 77 . – Figyeljen ide. Tudja. – Tudja a nevét? – Azt hiszem. – Jól ismeri? – Nem. – Hogy mondja? – Irodákat takarít. – Ismeri az időbeosztását? – Éjszaka dolgozik. Nem vette észre? – Nem. – Biztos? – Igen.. – Igen. most azonnal beutalhatnám kórházba. – Közeli barát? – Hát..

múltját. és tartsa ágyban még néhány napig. – Mondja csak. egy dolog biztos: fel kell táplálnia. különben. semmi. – Hány négyzetméter az egész? – Kicsit több. Vigyázzon.. ezért nem akarok túl hirtelen ítéletet alkotni. Philibert a kezét tördelte. Itt van két recept. hogy ne takarózzék be túl melegen.. – Hogy mondja? – Nem. kicsit sötétre festettem a képet. a zöldségeket és a friss gyümölcsöt. mintha nagyon aggódna. egy egész sereg vizsgálatot el kell végezni rajta. – De addig is. Mennyivel tartozom? 78 . na rendben. ez nyilvánvaló. de ismétlem: mindez nem helyettesíthet egy jó véres tarját. mivel foglalkozik? – Bárkát építek. Vigyázni fog rá. ugye érti? – Igen. ez a maga lakása? – Izé. Nincs mit tenni ellene. kerülje a huzatot. Doliprame és C-vitamin. sült krumplit. – Rendben. És a láza? – Alapos influenza. ugye? – Igen. amíg elmúlik. mint háromszáz.. – Azt a mindenit! – füttyentett az orvos – Ha nem vagyok indiszkrét. – Van a hölgynek itt Párizsban valakije? – Nem tudom. de ha jobban lesz. – Most maga néz ki úgy. igen. Ki kell várni. az előzményeket. Ami azt illeti.. Mindenképpen rá kell szorítania az evésre és az alvásra. egyelőre kiírom tíz napra. de nem sokat túloztam.

és olvasni kezdett: Az egész királyi udvar – természetesen Mme d'Estampes-ot kivéve (majd később elmondom. – Nézze csak. De addig is.24 – Alszik. de. Közkórházba akarják vinni. – Gondoltam. megköszörülte a torkát.. vagy nem? Maga például miért borotválta le a fejét? – Mert nem volt lelkierőm hajat mosni a folyosón. – Ez nem vicc.. hoztam valamit! Philibert kinyitotta az ajtót.. leült az ágy szélére. biztos. – Micsodát? – Hát az orvos igazolását.. – Ugye nem engedi. nem igazán. hogy a Marquet de la Durbilliére család védelme alatt áll. Holnap fölmegyek. – Hozok egy borítékot. – Akkor nincs mitől félnie. de tudja. és betaszigálta Camille elektromos kandallóját... örülni fog neki. – Olyan sokra? – Igen. – Emlékszik még. ? – Emlékszik még a vendée-i felkelésre? – Hát. Addig itt marad. Camille sírva fakadt. Nagyon kedves magától. Majd forró olajat zúdítok az ostromlók nyakába a liftakna tetejéről. ne felejtse el. – Majd adok néhány könyvet. és mi nem félünk a Kékektől. – Szívesebben menne kórházba? – Ez nem jó vicc. találtam róla egyet-mást a könyvtáramban. ez az orvos parancsa. És kiírta tíz napra.. – Nem. Nem akarok olyan sokáig itt maradni. amikor a hőmérő higanyszála is ezt teszi. – Maga teljesen lökött! – Egy kicsit mindenki lökött. – El kell küldenem a munkahelyemre. – Ó. Camille? – Nem.. Philibert egy megsárgult zsebkönyvvel tért vissza. – Hogyhogy nem? – Maga csak akkor megy fel.. – Nos. és kipiheni magát. 79 . vagy nem? – De... Én. nem maradok itt. nem akarok. mit meséltem Diane de Poitiers-ről? – Nem. várjon csak.. Camille. – Nem. de nem ám! – Kik azok a Kékek? – Hát a köztársaságiak.

80 . e.. ugyan már! – Az jó.. – Nyugi! Csak tudni akartam.. Három kövér: a kar. túl hosszú karjaival.. Camille visszaadta a szemüvegét. Három fekete: a szemek.. a szépség. betakartam.. – É. Szóval é. Három hosszú: a derék.. kérdése is.. amelyhez a nők több mint száz éven keresztül dühödt elszánással igyekeztek hasonlítani: Három fehér: a bőr. Egyébként ő szolgált mintául ahhoz a pontokba szedett szépségkánonhoz. az orr. Csak fel kellene mennem a töltőmért. a kéz. a comb. hogy Diane imádnivalóan szép. e..miért) – egyetértett abban... esküszöm. – Ugyan. Hú. a lábak. – Én szívesen felmegyek... – Nem. és olyan hevesen kezdett dadogni. ennyi. a fej. a vádli. a haj. nem gondolja? – És maga szerint hasonlítok rá? – Igen.... sz. Francknak van egy mobilja a szobájában. még azt akartam mondani.. az orcák. én. – Rendben. a körmök. nem. – Nem. Három piros: az ajkak. – Rendben. a szemöldök. a fogak. igen.. szűziesen. És a másik is itt volt? – Kicsoda? – A szakács. de tudja. hagyja már! Ott állt Camille előtt túl rövid nadrágjában. hogy nem.. mint még soha. Nincs szüksége még valamire? – Köszönöm. – Te. – Maga vetkőztetett le? Philibert a térdére ejtette szemüvegét. a szempillák. kecsesség és b.. Ja. túl szorosra gombolt zakójában. a mozdulatait. köszönöm. a kezek. Három rövid: a fogak. vagyis hát bizonyos szempontból. Nekem is van mobilom. Három keskeny: a száj. báj ké. a derék.... én. Utánozták a járását. Persze. – Nagyon régóta nem törődött velem így senki. Három kicsi: a keblek. a hajviseletét. Itt nincs telefon.. először be.. köszönöm... de nagyon sz. Ez nagyon kedvesen van leírva. – Philibert! – Tessék! – Köszönöm... pokolian fáj a fejem! – Lemegyek a patikába. Philibert olyan vörös lett. mint a rák. a lábfej. természetesen nem felel meg az összes kritériumnak.. nem sürgős. – Nem. a fül. és. De ha értesíteni akar valakit... – Ugyan...

Maga nem vár tőlem semmit. ugye? Philibert felháborodott. mit gondol rólam? Camille már újra lehunyta a szemét. 81 . Hogy is mondjam. – Én nem gondolok semmit. Mert maga.. ez az igazság.. Nem törődött velem senki úgy. – Ugyan. hogy ne várt volna cserébe valamit.– Nem.. de azt megmondhatom: nincs semmim. amit adhatok..

. és még mindig gyakran látogatnak meg bírósági végrehajtók. mivel üres.. – Mondja csak. és megkérdezte.. hogy. nehogy beköltözhessenek a. hanem sokkal jobban öltözött és sokkal kevésbé finom emberek: az unokatestvéreim.. Philibert bejött. Tudják. – Hol? – Ja. hogy zavarban van. hogy én milyen élhetetlen vagyok. hogy az jó lesz? – Persze! Nem vagyok én cukorból! – Rendben. ott túl hideg van. Franck találta a járdán valamelyik este. miatta inkább megkönnyebbültek. hogy milyen alak. de nem ám. milyen nap van. és kiülök magával a konyhába.. 82 . Tehát összegyűlt a jegyzőnél a családi tanács. – Ahol a kanapé van? – Ó. Philibert. de akkor se a konyhába jöjjön. de megvallom. azt hiszem. túlzás lenne kanapénak hívni. hogy a plébános úr mutatta be nekem. mint bizonyára észrevette. és hát fogalmuk sincs.25 Camille-nak már fogalma sem volt. kitérő válaszokat adtam. Amilyen mindenhol akad. költözzem ide. Elnevette magát. ez egy csúnya örökösödési történet. Szerencsére! Azt hiszik. Ami pedig Franckot illeti. hogy is mondta? – A sqatterek? – Ez az! A squatterek! Csakhogy nem kábítószeres fiatalok. – Az unokatestvérei is igényt tartanak a lakásra? – Sőt azt hiszem.. orrkarikával. de lassan minden visszatér a rendes kerékvágásba. igencsak kényelmes. Nagyon csúnya. mint a szakács és én? – Magáról nem muszáj tudniuk. tulajdonképpen milyen hely ez? Kinél vagyunk itt? És miért él úgy itt. és felhozta ide az egyik barátjával. hogy már el is költötték azt a pénzt.. ő tavaly halt meg. és engem jelölt ki kapusnak és éjjeliőrnek.. Sok bútort elvittek. – Tehát hazudott nekik? – Mondjuk inkább úgy. amellyel el akartak bátortalanítani. amelyik az előszobából nyílik. – Ez az anyai nagyanyám lakása. mint egy squat-ban? – Hogy mondja? – Mintha táborozna? – Sajna. De hülye vagyok! Most már nem igazán kék.. tényleg. hogy amíg nem rendeződik az örökösödés kérdése. Most már a jegyzőnek és az ügyvédeknek kell rendezniük ezt a gyászos ügyet. hogy olyan idegeneket is elszállásol itt. – A szülei nem bánják. Az a szoba.. Természetesen kezdetben történt néhány akció. Szombat? Vasárnap? Évek óta nem aludt ilyen sokat. – Biztos. tudja. – És mennyi időre költözött ide? – Nem tudom. és az apám megkért. – Megmosakszom.. még a legjobb családokban is.. amit ebből szerettek volna kapni szegények. kér-e levest.. Várjon meg a kék szalonban.. Látszott.

bukósisakot és motoros kesztyűt viselő férfi állt közvetlenül előtte. kicsit elveszítette arisztokratikus hidegvérét: – Azt a homokost Camille-nak hívják – jelentette ki szárazon –. és rémülten felkiáltott. felvette a zakóját. Camille még mindig feldúltan állt: 83 . Amikor Philibert visszatért a lányhoz. – Hé. és útra kelt ebben a hihetetlen Haussmann-i útvesztőben. figyelj. – Jól van. Amikor ködbe borult. és az ablakhoz lépett. Nyelvet nyújtott magára a kandalló fölött lógó tükörbe.Camille annyira lefogyott. Úgy nézett ki. ki az a homokos a szalonban? Az egyik hajléktalan haverod. levest. Kivett egy doboz sört a hűtőből. mint egy kísértet. a barátnőm. Ráadásul odaégetted. zsebre vágott kézzel megfordult. fekete bőrbe öltözött. A folyosón levette a bukósisakot. akaratlanul is nagyot ugrott. Izmos. és kérlek. hogy ki sem kellett gombolnia a farmert. Azt mondod. – Ez leves? – Úgy bizony.. ne húzd fel magad. amikor a blúzát betűrte. Philou. – Biztos vagy benne? Philibert behunyta a szemét. Camille-nak végre sikerült megszólalnia: – Hú. undorító lesz. ha erőre kap ettől az izétől. akkor le a kalappal! Szerintem jobb lenne. lány? Ugyanarról a fickóról beszélünk? A kis kopasz soványról? – Az egy ifjú hölgy. mert meghívtam ide egy kis időre.. és bezárkózott a szobájába. Azt mondta. – De miért csináltad? – kérdezte Franck nyugtalanul. aki már éppen elég ideges volt a konyhaművészeti kudarca miatt.. és a fejét vakargatva berontott a konyhába. hátat fordított és kiment. – Hát. – Az orvos miatt. Végül sikerült ráakadnia a szörnyű kanapéra. jó napot. A férfi nem felelt. hogy megnézze a Mars-mező zúzmara borította fáit. nyaka köré tekerte a selyemsálát. nyugodt lélekkel... Megkerülte. Póréhagymás krumplileves Liebig-módra. – Ez egy szar. Philibert. – Ő a barátnőd? Szóval ő az? Mondd csak. viselkedj úriemberként vele. ha a lefolyóba öntenéd.. vagy mi? – Parancsolsz? – Az a homokos a kanapém mögött. És mit tettél még bele? – bámult elborzadva a fedő alá. mi a fenét csinálsz neki? Főtt szart? – Képzeld. Egy kis ömlesztett sajtot és kenyérdarabokat. hogy meggyőződjék az ellenkezőjéről. tápláljam föl. – Hát.

– Camille a furcsa kotyvalékot kavargatta. Philibert nagyon megható volt. Ilyenkor vigyázok. Korán reggel elmegy. nehogy összefussak vele. 84 . Nagyszerű – felelte Camille nevetve. Tessék. mit csinál. – Aha. Nem tudom. családi gondjai vannak. hétfőn pont nem dolgozik. – Mi ez? – Leves. Azt hiszem. – Túl sokat dolgozik? – Nem. egye meg. – Leves. – Á. Egy borscs-féleség. miközben letette a tálcát az asztalra. ha úgy jobban tetszik. ahogy én készítem.– Ő az? – Igen – dünnyögte Philibert. – Soha nem veszi le a bukósisakot? – De igen. és mindig pokoli rosszkedvűen jön haza. amíg meleg. Hétfő esténként azonban mindig elviselhetetlen.

85 .

MÁSODIK RÉSZ 86 .

. – . és betette a tejeslábast a mosogatóba –. hanem rá. Tegyél be egy nőt akárhová. ez volt a mindennapi kis diadala. tudod. elszállásolhatsz bárkit. nem ez a baj.. amilyen. Minden összekavarodik. tőlem szeretetkonyhát is nyithatsz.. ugye tudod. rögtön.. meg a többit. és még a legjobb haverok is összekapnak. sőt szinte bántotta lakótársa agresszivitása. – Mennyi ideig marad itt? – Parancsolsz? – Na ne ravaszkodj. Figyelj. nem? – Úgy érzed? – Igen. akit akarsz. Azt hívsz ide. hogy nem ismered a csajokat. Lehet. és máris kész a baj. – Hazudós.. De ez igaz.. – Beszéljünk – felelte nyugodtan Philibert. a mindennapi győzelme. Több volt ez szertartásnál vagy mániánál. Mennyi ideig marad? – Ameddig a kedve tartja. valahányszor kinyitod a csőröd. – Tessék? – Azt mondtam: beszélnünk kell. jó? Az egérkéd. amikor a tej már majdnem kifutott. és abban találta legfőbb örömét. A tej visszahúzódott. neked meg ott vannak a hülye mániáid. Látom a mesterkedésedet. a lökött dolgaid. és nincs kedved néhány centivel jobbra tolni a fogmosó poharad. ha ez a fejlövésed. nem akarlak megbántani. Tudom. mi van ide írva: Teréz anya? – mutatott a homlokára.. Mit vigyorogsz? 87 . akit akarsz. A tej kifutott.1 – Van két perced? Beszélnünk kellene. féltékeny egy csontkollekcióra? Mit látsz. olyan vagyok. mintha könyvből olvasnád. – Féltékeny vagy? – A kurva életbe. de a francba. De ma valahogy nem figyelt oda. Philibert mindig forró csokoládét reggelizett. Úgy érzem. hogy képes volt éppen akkor elzárni a gázt. de mindent összevéve eddig mégis jól ment minden. és undorító szag árasztotta el a konyhát. – Talán nem rám vagy féltékeny. megzavarta. – Na tessék. A nagy szavak. nem is tudom. – Belezúgtál. és elkezdődhetett a nap: ura volt a helyzetnek. olyan szépen hangzik. A hőstette.. minden szar lesz. – Figyelj. hallgatlak. dehogy! Még csak az hiányozna! Én. Az elegáns viselkedésedet. tudom. Jó kis csapatot alkottunk mi ketten.. – De miért változna meg bármi is? – Pfff. a várúras mozdulataidat. Hát az látszik.. olyan. amit mondasz. hogy kicsit szűkösen érzed magad miatta. hogy ez a te lakásod.. erről van szó. ugye? – Nem.. ezért a rossz gombot fordította el.

amíg fölérünk. – Melózni mész? – Igen. ki ez a lány.. hogy délután aludni tudjak. Kivezette a folyosóra. Franck elnémult. és felül a zuhanyozó. – Oké. hogy call-girl. – Én is. – Jó. gömbölyűbb lenne. De szerintem ebből nem lesz gond. Mint egy cowboy. Hé. ugye? – Így van. hogy megfőzzem. – Biztos vagy benne? – Gyere. – Mit csinál? – Takarít. Gyere. – Megemlítettem volna.. – És különben is. Várd meg. Franck ellőtte az utolsó patronját. elmondom neki. Idáig nem is tudtam. azt sem tudod. honnan jött.. 88 .– Mert úgy beszélsz. Philibert levette a lakatot és belökte az ajtót. – A francba. hogy én vagyok a te legjobb haverod. Éppen arra számítok. Azt sem tudod. gyere velem. satöbbi. így a helyes. és követte Philibert-t a cselédlépcsőn. mert ő is alszik. – Miért? – Mert éjszaka dolgozik. nem? – Igen. milyen fontos.. – Micsoda? – Takarítónő. Ennyi. Elmondjuk neki ketten. nem. honnan jött. Amióta ismerték egymást. hogy felmászom hét emeletet. Franck csendesen elkáromkodta magát.. csak magyarázd meg neki. Amikor az udvaron voltak. tudom: bocsáss meg. Franck csak a harmadik kávé után tért magához. a csokoládém fölött. és kijelentette: – A fürdőszoba. itt meg lehet fagyni! – Ez még semmi.. – Ne számíts rá. Ugye. – Itt lakik? – Igen. ha hagytál volna időt. – Mikor? – Például most. – Bocsánat.. hagyjuk a fenébe. Meghívlak egy csokoládéra odalent. Ott lent a vécé. Gyere velem. – Biztos vagy benne? – Miért hazudna? – Nem is tudom. nem is vagy te olyan hülye! – alaposan hátba vágta Philibert-t. ja. – Megmutatom neked. zseniális? Hallgatagon baktattak le a lépcsőn. – Oké. – Akkor kicsit. kinyitott egy rozoga ajtót.. csak azt gondolom. igazad van. Philibert most kért tőle először valamit. mint. – De igen. mutatok még valamit... Az is lehet. hogy megemlíthetted volna előre.

kiköptem miattad a croissant-t.. haver! – Mi van? – Valami nagyon finomat.. – Figyelj. – Figyelj. és rámosolygott. mint egy öreg medúza. most olyan. vigyázz. marha. és a nyakába kanyarította a sálat –. megkérte a segédjét. – Na mi van? – És nincs a csajnak családja? – Tudod – felelte Philibert. oké? 89 .. a pultra kitett Parisien szalagcímeit olvasgatta..– Vi... hogy ne tegyem fel neked ugyanezt a kérdést.. Nézd.. Amikor Franck beért az étterembe. Franck felnézett. mindig vigyáztam. hogy tegyen félre egy kis erőlevest. Együtt indultak munkába. De Franck fütyült rá.

alkalmas-e arra. semmit sem vittek el belőle. Jaj. Átment a konyhán. de elhatározta. és az asztalon meglátott egy sárgás folyadékot tartalmazó üveget. nyugtasson meg valaki! Ugye tényleg ott volt? 90 . Semmi sem hiányzott. Amikor zubog. a félkómás állapotot. vagy nem? Belepillantott a kartondobozba. hogy a cselédszobán át kijusson a cselédlépcsőre.2 Camille úgy döntött. Nem. Most tért magához a végtelenedik szunyókálásából. ahogy elhagyta. a hányingerrel küszködve megpróbált rendet rakni. megnézi. miniatűr királyságát pedig teljesen feldúlták. mint hogy az anyja hisztérikus állapotba kerül a gondolattól. éppen ellenkezőleg. Megvárta. Ösztönösen a földön heverő. rendben. de ez nem volt baj. betette egy papírdobozba. Nagyon hosszú ideje az első cigarettát. és ezek a rohamok örökre megsebezték Camille-t. hogy nem veszi be többé a fél Lexomilt. éppen ellenkezőleg. Legörbülő szájjal. amíg a víz fenekére ér. letette a lépcsőre a cókmókját. lehajolt. hogy rászokik bármire is. A világítás kialudt. Kifújta az orrát. felöltözik. és megvoltak a rajzfüzetei is. amit az orvos estére felírt. hogy a tablettái nélkül kell elaludnia. Nem Philibert írása volt. és felmegy a szobájába. mi hiányzik. csak akkor engedte el magát. elloptak egy elektromos ébresztőórát.. mert egy szörnyű állatka rohant ki az egyik ajtó repedésén. hogy felkel. hogy lássa. másrészt nem merte kockáztatni. De ő már leért. Rendben.. A lakatot letörte valaki. méghozzá azért. Gyermekkorában mást sem látott. meg kell várnia. hány óra lehet. Éppen ellenkezőleg – dünnyögte Camille –. csak akkor tudja magát egyetlen megváltó rúgással fellökni a felszínre. Fogalma sem volt. megrázza magát. abban a formában. és elment – vissza sem nézett. hogy ha az ember víz alá kerül. alatta egy cédulát: Nyeles edényben melegítse. és félreugrott. és sodort egy cigarettát. fogta a kis vörös táskát. amit ötven frankért meg lehet kapni minden kínai boltban! Összeszedte a ruháit. hogy újra felvegye a saját kis élete fonalát. de semmiképpen se forralja fel. nem szabad semmit tennie ellene. Ekkora rombolás egy vacakért. amíg a cselédlépcsőhöz ér. mert nem is volt semmije. De igen. végigsimított az arcán. felhasított kis skótkockás táskához rohant. Egyrészt nem bírta már elviselni a kóválygást. Egy némileg zavaros elmélet azt állítja. adja hozzá a tésztát. és óvatosan kevergetve 4 percig melegítse.

Camille belépett a konyhába. Most Franck pattant fel ijedten. – Ó, hát itt van? Azt hittem, alszik. – Jó napot. – Lestafier Franck. – Camille. – Megtalálta a cédulát? – Igen, de... – Éppen most hozza át a cuccait? Nincs szüksége segítségre? – Nem, köszönöm. Ami azt illeti, nincs is több holmim. Kiraboltak. – Ó, az szar... – Igen, ahogy mondja. Azt hiszem, nincs rá jobb szó. Na, megyek, visszafekszem, mert forog velem a világ, és.... – Akarja, hogy elkészítsem a levest? – Tessék? – Az erőlevest! – Milyen levest? – Hát ami ott van – mondta most már idegesen Franck. – Ja, bocsánat. Nem. Köszönöm. Előbb alszom egy kicsit. – Hé! – kiáltotta Franck Camille után. – Azért szédül, mert nem eszik eleget! Camille felsóhajtott. Csak diplomatikusan. Amilyen finom fiú ez a Franck, jobban jár, ha nem rontja el az első közös jelenetet. Visszament tehát a konyhába, és leült az asztal végére. – Igaza van. Franck magában morgolódott: Persze, hogy igaza van. A francba... Most majd jól elkésik! Hátat fordított Camille-nak, és nekilátott. Felmelegítette a levest, beleöntötte egy mélytányérba, a hűtőből elővett egy kis doboz fagyasztott zöldfűszert, és óvatosan kinyitotta. Valami zöld izé volt, amiből óvatosan belevágott néhány szálat a gőzölgő levesbe. – Az micsoda? – Koriander. – És azokat a kis golyócskákat hogy hívják? – Japángyöngynek. – Igazán? De szép nevük van! Franck felvette a dzsekijét, bevágta maga mögött az ajtót. A fejét csóválta: Igazán? De szép nevük van! Igazán lökött ez a lány!

91

3

Camille felsóhajtott, és gépiesen maga elé húzta a tányért. A besurranó tolvajra gondolt. Mégis, ki lehetett? A szomszédban lakó szellem? Egy arra vetődő látogató? Hogy jött be, talán a tetőn át? Vajon visszajön még? Egyáltalán, szóljon róla Pierre-nek? A leves illata, vagy inkább aromája azonban hamarosan felrázta a tűnődésből. Mmmmm, csodálatos volt, Camille legszívesebben a fejére borította volna a terítőt, hogy belélegezze a gőzét. Mi lehet ebben a levesben? Már maga a színe is különleges volt. Meleg, zsíros és aranyfényű, mint a kadmium-sárga. Az áttetsző tésztagyöngyökkel és a smaragzöld fűszerrel valóságos gyönyörűség volt a szemnek. Camille perceken át hódolattal nézte a levest, majd – mivel nagyon meleg volt – óvatosan lenyelt egy kanálkával. Hirtelen felidéződött benne a gyerekkora, és ugyanabban az állapotban találta magát, mint Marcel Proust: a lelkében zajló események teljesen lekötötték figyelmét. Szinte vallásos áhítattal fejezte be az evést, és minden kanálnál behunyta a szemét. Lehet, hogy halálosan éhes volt, bár nem is tudott róla, lehet, hogy Philibert keservesen legyűrt szörnyű levesei tették vagy a kevesebb cigi, de egy valami mindenesetre bizonyossá vált: soha életében nem élvezte még ennyire, hogy egyedül eszik. Felkelt, és megnézte, nem maradt-e egy kis leves az edény aljában. Sajnos, nem... A szájához emelte a tányért, hogy egy cseppet se veszítsen el, csettintett, elmosta az edényt, kiemelt néhány szemet a nyitott tésztás zacskóból, rátette Franck cédulájára, és föléjük írta: „Isteni volt!” Utána visszabújt az ágyba, kezét jóllakott hasára szorította. Köszönöm, édes Jézusom!

92

4

A lábadozás ideje hamar letelt. Camille soha nem látta Franckot, de mindig tudta, mikor van otthon: ajtócsapkodás, zene, tévé, izgatott telefonbeszélgetések, vaskos nevetés, száraz káromkodás. Camille mindezt természetellenesnek érezte. Franck úgy eresztette ki a hangját a lakás négy sarka felé, mint egy kutya, aki mindenhová odapisil, hogy megjelölje a területét. Camille néha boldogan visszament volna a hetedikre, hogy visszanyerje a függetlenségét, és ne kelljen hálásnak lennie senkinek, máskor meg inkább sokáig maradt volna még. Ilyenkor már annak gondolatától is jéggé dermedt, hogy újra a földön kell aludnia és hét emeletet megmásznia, a korlátra csimpaszkodva, hogy le ne essen. Az egész nagyon bonyolultnak tűnt. Már nem is tudta, hová tartozik, és hát nagyon megszerette Philibert-t is. Miért kell mindig önmagát ostoroznia, és fogát összeszorítva a mellét vernie? A függetlenségéért? Éveken keresztül mindig ezt az egy szót hajtogatta. És akkor mi van? Hová jutott? A padlásszobába, ahol délutánokat töltött el azzal, hogy egyik cigarettáról a másikra gyújtott, és a sorsán rágódott? Ez igazán nagyon megható. Maga Camille is nagyon meghatódott. Huszonhét éves lesz hamarosan, és még semmi jó dolgot nem halmozott fel életében. Nem gyűjtött barátokat, emlékeket, igazán nem érdemel jóindulatot. Mi történt vele? Miért nem tudja néha becsukni a kezét, és két-három valamennyire is értékes dolgot megragadni? Miért? Camille álmodozott. Camille megnyugodott. És amikor az a nagy langaléta megjelent nála, hogy felolvasson neki, és halkan becsukta maga mögött az ajtót, égre emelte a tekintetét, mert a másik fickó a maga „zulu zenéjét” hallgatta, Camille rámosolygott, és egy pillanatra sikerült kiszabadulnia a forgószél magjából. Camille megint rajzolni kezdett. Csak úgy. A nagy semmiért. Önmagáért. Vásárolt egy új füzetet, az utolsót, és szép lassan megszelídítette: először lerajzolta az őt körülvevő tárgyakat: a kandallót, a tapéta motívumait, az ablakkilincset, Sammy és ScoobyDoo bárgyú mosolyát, a képkereteket, a képeket, a hölgy kámeáját és az úr szigorú felöltőjét. Csendéletet rajzolt a saját ruháiról, a nadrágszíj földre lógó csatjáról, lerajzolta a felhőket, egy repülőgép csíkját az égen, a fák csúcsát az erkély vaskorlátja fölött, és magáról is rajzolt egy portrét, egy ágyban fekvő portrét. A tükör foltjai és a rövid haja miatt úgy nézett ki a képen, mint egy kisfiú, akinek valószínűleg bárányhimlője van... Most megint úgy rajzolt, ahogyan lélegzett. Gondolkodás nélkül töltötte meg a rajzaival a lapokat, csak azért állt meg néha, hogy kínai tusfestéket töltsön egy kis tégelybe, és megtöltse a toll patronját. Hosszú évek óta nem érezte magát ennyire nyugodtnak, ennyire élőnek.

93

Philibert-t szerette figyelni a legjobban: a fiút teljesen magukkal ragadták saját történetei, az arckifejezése minden pillanatban megváltozott, hol szenvedélyes volt, hol levert (ó, az a szegény Marie-Antoinette!), és Camille megkérte, hadd rajzolja le. Persze, ahogy várható volt, az elején Philibert egy kicsit jobban dadogott, de azután nagyon hamar elfeledkezett a papíron futó toll sercegéséről. Azt olvasta például: – De Mme d'Étampes másképpen szeretett, mint Mme de Cháteaubriant, ő nem érte be csekélységekkel. Az volt a vágya, hogy a lehető legtöbb kegyet megszerezze maga és a családja számára. Márpedig harminc fivére-nővére volt... Nagy bátran munkába kezdett tehát. – Mivel nagyon ügyes volt, hasznot tudott húzni a két ölelés közötti csendes pillanatokból, és a kielégült és kimerült királyból számtalan kinevezést és előléptetést kicsalt. Végül a Pisseleu család minden tagja fontos állások betöltője lett, főleg egyházi állásoké, mert a király szeretője „vallásos” volt... – Antoine Seguin, anyai nagybátyja előbb Fleury-sur-Loire apátja, majd orléans-i püspök, bíboros, és végül Toulouse érseke lett. Charles de Piesseleu, idősebbik bátyja megkapta a beurguei-i apátságot és a condom-i érsekséget... Philibert felnézett: – Condom érsekségét... Vallja csak be, ez elég fura! És Camille gyorsan megpróbálta megragadni Philibert mosolyát és elragadtatását. A fiú úgy lapozgatott Franciaország történetében, ahogy mások egy bulvárlapot olvasnak. Philibert most azt olvasta: – „Mivel a börtönök már szűknek bizonyultak, Carrier, a mindenható zsarnok, akit rá hajazó segítők vettek körül, új fogházakat nyitott, és hajókat rekvirált a kikötőben. A tífusz hamarosan hatalmas pusztítást vitt végbe a nyomorúságos körülmények közt tartott foglyok között. Mivel a guillotine nem működött elég gyorsan, a prokonzul parancsot adott, hogy lőjék le a több ezernyi foglyot, és a végrehajtó század mellé egy „eltemető szakaszt” rendelt. Mivel a foglyok továbbra is csak áradtak a városban, Carrier hamarosan kieszelte a vízbefojtásokat. Westermann dandártábornok a következőket irta: „Köztársasági polgártársak! Vendée nem létezik többé. Halott, a mi szabad kardjaink végeztek asszonyaival és gyermekeivel. Most temettem el Vendéet a tengerbe és a Savenay erdőbe. A parancsokat követve, amelyeket tőletek kaptam, a lovakkal tiportattam el a gyermekeket és legyilkoltam az asszonyokat, így legalább biztosak lehetünk, hogy nem szülnek több gazembert a földre. Egyetlen megmaradt élet sem szárad a lelkemen.” És Camille megrajzolta az árnyékot összeránduló arcán. – Most rajzol vagy figyel? – Rajzolva figyelek. – Ez a Westermann is... Ez a szörnyeteg lázas dühvel szolgálta új hazáját, és figyelje meg, hogy majd Dantonnal kerül börtönbe néhány hónap múlva, és vele együtt is fejezik le... – De miért? – Lustasággal vádolták. Mérsékeltnek számított... Máskor Philibert engedélyt kért Camille-tól, hogy leülhessen az ágy végén álló fotelbe, és csendben olvastak kettesben. – Philibert! – Hmmm...

94

– A képeslapok... – Igen? – Sokáig tart még? – Hogyhogy? – Miért nem a szakmájában dolgozik? Miért nem próbál történész vagy tanár lenni? Akkor a munkaidejében nyugodtan belevethetné magát a könyveibe, sőt még fizetést is kapna érte! Philibert csontos, kopott bársonyba bújtatott térdeire eresztette a könyvét, levette a szemüvegét, és megdörzsölte a szemét: – Megpróbáltam... Megvan a tanári alapvizsgám történelemből, és háromszor is felvételiztem doktorképzésre, de minden alkalommal kibuktam. – Nem volt elég jó? – Ó, de igen! – Philibert elpirult – Vagyis azt hiszem. Őszintén azt gondolom, csakhogy én... Túlságosan szorongós vagyok. Minden vizsga előtt álmatlanság gyötör, romlani kezd a szemem, kihullik a hajam, sőt még a fogam is! És mindenem tönkremegy. Elolvasom a témát, tudom a válaszokat, de képtelen vagyok egy sort is leírni. Jéggé dermedek a papír előtt. – De hiszen leérettségizett, és van tanári alapvizsgája is! – Igen, de milyen áron szereztem... és soha nem elsőre sikerült. Pedig igazán könnyű volt! Az alapvizsgát például úgy tettem le, hogy nem jártam be a Sorbonne-ra, legfeljebb azért, hogy a nagy professzorok óráit hallgassam, akiket imádtam, de akiknek semmi közük nem volt az én témámhoz... – Hány éves is maga, Philibert? – Harminchat. – De a tanári alapvizsgával taníthatna, nem? – El tud engem képzelni egy tanteremben harminc gyerekkel? – Igen. – Nem. A puszta gondolatra elönt a hideg verejték! Hogy igazi hallgatósághoz beszéljek, még ha kevesen vannak is. Én... azt hiszem... szocializációs problémáim vannak. – És mi volt az iskolában annak idején? – Csak hatodiktól jártam iskolába, és ráadásul rögtön internátusba kerültem. Szörnyű év volt. Életem legrosszabb éve. Mintha bedobtak volna az úszómedencébe úgy, hogy nem tanítottak meg úszni. – És mi történt? – Hát semmi. Azóta sem tudok úszni. – Átvitt vagy konkrét értelemben? – Egyik értelemben sem, tábornok úr! – Soha nem tanították úszni? – Nem. Minek? – Hát... hogy ússzon. – Tudja, kulturális szempontból mi inkább gyalogos és lövészcsaládból származunk. – Most miről beszél? Nem arról van szó, hogy le kellene vezetnie egy csatát. Csak elmenni a tengerhez. És miért nem járt már korábban iskolába? – Az édesanyám tanított minket. – Ugyanúgy, ahogy Szent Lajost az édesanyja? – Pontosan. – Hogy is hívták?

95

– Kasztíliai Blanche. – Tényleg. És miért? Túl messze laktak az iskolától? – Nem, volt egy községi általános iskola a szomszéd faluban is, de oda csak néhány napig jártam. – És miért? – Hát éppen azért, mert községi általános iskola volt. – Aha! Megint ez a köztársasági dolog, ugye? – Igen. – De hát az több, mint két évszázada történt! Azóta sokat fejlődtek a dolgok! Ebben biztos vagyok! – Tagadhatatlanul sokat változtak. De hogy fejlődtek volna... Nem hinném. – ... – Sokkoltam? – Nem, nem, tisztelem a maga... a maga... – Értékrendemet? – Igen, ha akarja, használhatja ezt a szót is, de akkor hogy akar megélni? – Hát képeslapokat árulok. – Az hülye dolog. Buta elfoglaltság. – De tudja, a szüleimhez képest nagyon sokat... fejlődtem, ahogy maga mondja. Legalábbis némi távolságból nézem a dolgokat. – Milyenek a szülei? – Hát... – Szalmába vannak bugyolálva? Be vannak balzsamozva? Formalinban áznak liliomok társaságában? – Igen, valahogy úgy ... – mulatott Philibert. – De nyugtasson meg, nem hordszéken közlekednek, ugye? – Nem, de csak azért nem, mert nincs, aki hordozza őket. – És mit csinálnak? – Hogy érti? – Mi a munkájuk? – Földbirtokosok. – Ennyi? – Tudja, az sok munkával jár. – És, izé, akkor maguk nagyon gazdagok? – Nem. Egyáltalán. Éppen ellenkezőleg. – Hihetetlen ez a történet... és hogy úszta meg a kollégiumot? – Gaffiot segítségével. – Az kicsoda? – Gaffiot nem személy, hanem egy nagyon súlyos latin szótár, amit becsúsztattam az iskolatáskámba, és úgy használtam, mint egy parittyát. A szíjánál fogva megforgattam a táskám, és puff! Kettéhasítottam az ellenséget! – És most? – Most mi? – Most mit csinál? – Hát, kedvesem, most ez nagyon egyszerű: itt áll a szeme előtt a Homo Degeneraris eszményi példánya, aki tökéletesen alkalmatlan arra, hogy emberek között éljen. Más időből való, hóbortos, végletesen anakronisztikus lény!

96

hogy minden lehetséges pszichológust kipróbált. ahol dolgozom. és még mindig a színház a leghatékonyabb..Nevetett. aki nyaggat. Nem igazán.. a huszonegyedik századhoz? – Nem. egy mulatságos. – Igazán? – Legalábbis ezt mondja. bolondos. És magának? 97 . de találkoztam egy lánnyal ott. kicsit fárasztó teremtéssel. – Elmegy egy pszichológushoz? – Nem. hogy menjek el vele egyszer a színházi kurzusára.. – De különben nem jár el soha? Nincsenek barátai? Semmiféle kapcsolatai? Bármilyen kötődése a. Azt mondja.. – És mihez akar kezdeni? – Nem tudom.

akik zajosan sóhajtozva jegyzeteltek az aktáikba. a hamis ékszerekkel borított hölgyeket.. sem a szomszédjuk újságját. Camille szembeszállt a hideggel. közben majdnem megfagyott.5 Az élet visszatért a rendes kerékvágásba. elszívta az ezredik cigarettáját. Ebben a pocsék időben mindent alaposan összemocskoltak nekünk. aztán bement. – És te hogy vagy? Rosszul nézel ki. megvagyok. hogy el ne essenek. nem jössz többé. Na mindegy. és általában sikerült elérnie az utolsó metrót.. a csillogó ajándékokat. metróra ült. a sógornőm az agyamra megy. – Á. hogy néz ki a hall? Lábát húzva megérkezett Mamadou is: – Ugye. Azokat. és nem vették észre a velük szemben ülő fiatal lányt. az olcsó lazacot és a méregdrága libamájat –. Tíz euróm bánja! – Hogyhogy? – Fogadtunk a lányokkal. Úgy dolgozott. és szép lassan felmelegedett. az egyik szomszéd beleszart a liftbe.. Camille mindig váltott néhány közömbös szót az irodaház éjjeliőrével. és a hitelre vett mobiljukkal szórakozó zsíros bőrű fiatal hivatalnokokat. kikapcsolták a telefont. A puha cipős és cifra mintás zoknikat viselő urakat. orrhangú nyögdécselését.. hogy mire jó a lábtörlő.. Túl gyorsan megnőtt. mondta-e már valaki ezeknek. valahogy így éreztem.. és gondosan tanulmányozta a kimerült arcokat. aki komor tekintetüket és szürke felöltőjük ráncait rajzolja. átöltözött: formátlan bő nadrágba és türkizzöld nejlon köpenybe bújt (a köpenyen a következő felirat díszelgett: Szakemberek az ön szolgálatára). nyitott szájjal alvó anyukákat. Láttad. de különben megvagyok. gyerünk. – Miért? – Nem is tudom. Amint beesteledett. Néha igazán nem tudom.. – De miért csinálta? 98 . semmi baj. – Baj van? – Hogy baj? Betegek a kölykeim.. akik elegánsan lapozgatták a tévéújságot.. de jól van. a férjem eljátssza a keresetét. mélyen a zsebébe nyúlt. és majdnem kedvesen odaszólt neki: – A mindenit. akik nem láttak meg semmit és senkit. mint egy megszállott. A párás üveghez dőlő. Egy kísértet. És a többieket.. időnként megnyálazva hegyes körmű mutatóujjukat. a héten annyit aludtál. a dolgos tömegekkel éppen ellenkező irányba. Azt gondoltam. akik kétségbeesetten kapaszkodtak a fogódzóba.. akik a külvárosi betonrengeteg felé tartottak a gyerekeikért. mint egy kisbaba? – Honnan tudod? – A hajad miatt. és nem hallották a mellettük kapaszkodó szerencsétlen alak monoton. Amikor Super Josy meglátta őt. fizetek én. időnként kiment.. Sem a karácsonyi hirdetéseket – az aranyszínű napokat.

mert Camille meglehetősen rendben találta az irodáját.. kirohant a konyhából. Camille általában dél körül ébredt. 99 . hogy „ha nincs kenyerük. Félretolta a teáskannát.. kirakta orruk elé az ennivalókat. és ez? A citrom. a két bűnös pedig megvárta az ajtócsapódást. hogy melyik fog nyerni? Jaj.. Philibert! És hol vannak azok a dobozok. Mondtam már neked. bekapott valami könnyű vacsorát. Na jó. A lakásban is rendeződött a helyzet. a bizonytalan balett. hogy csak sörtárolásra használja a hűtőt. a három ember tétova mozdulatai lassan diszkrét és begyakorolt koreográfiává alakultak át. mi a francot keres a tojástartóban? Egy félbevágott citromot vagy becsomagolunk. Franck ilyenkor még soha nem aludt. vagy letakarjuk tányérral.– Kicsoda? – Hát a szomszéd. Marihuána füstje áradt ki az ajtó alól. mindig a szobájában legyen. A kezdeti zavartság. majd folytatta a beszélgetést: – De tényleg azt mondta. – És az öcséd? Nem tudná belőlük kivarázsolni ezeket a nyavalyákat? – És a lovak? Esetleg azt is megmondhatná.. hogy legközelebb meg is eszi. különben magába szív minden illatot! És a sajt is! Letörne a kezetek. és néha találkozott Philibert-rel a lépcsőházban. és soha nem ért haza éjjel egy előtt. a feje fölött glória. mert túlságosan rossz nekem. a szárnya kilógott az öltöny alól. és mindennek elmondta őket: – A kurva életbe! Hányszor kell elmondanom? A vaj a vajtartóba való. De nem érte volna meg a fáradságot. amikor Franck hazajött. Az ötödik emeleti górét nyilván megszállta a szentlélek. és megmagyarázzák Francknak... Hamarosan megkapta a választ: sehogy. de úgy intézte. de figyelmeztettem. A hűtőszekrény előtt állva irtózatosan lebarmolta őket. Camille Philibert-rel teázott. vagy nem csomagolták be őket. arról gőzöm sincs. tehát dühöngenie kellett. hátulnézetből. ha becsomagolnátok? És ez itt micsoda? Saláta? Miért hagytátok a nejlonzacskóban? A nejlon mindent tönkretesz. ahhoz képest. nagyon okos asszony volt. amit odaszart. Ne is beszéjjünk róla.. Rajzolt egy angyalt. És te még nevetsz ezen? – És mi a baja a gyerekeknek? – Az egyik köhög. Persze megtehették volna. Franck néha váratlanul kirobbant. mert az ételeket nem jó helyre rakták. a másiknak gyomorrontása van. és akkor nem leszek jó semmire. egyenek kalácsot''? – Dehogy mondta! Soha nem mondott volna ilyen otrombaságot! Tudja. hogy délután háromkor.. menjünk. hogy sóhajtva leteszik a csészét. ne is beszéjj nekem arról a semmirekellőről. hogy bírja tartani ezt az őrült tempót. túl sokat ugrál. Franck délután hatkor indult újra munkába. Camille nem értette. Ezt elhiheted. Franck dühöngeni szeretett. zenét hallgatott vagy tévét nézett. capito? Ezután felragadott egy doboz sört. amiket a múltkor hoztam? Jó. elment dolgozni. – Hogy miért.

– . Megpróbált a lehető legdiszkrétebben viselkedni. értem. eldugta a pipereszereit. néha mégiscsak összeütköztek. – Erre kényszerítették? – Sajnos.. a zacskót pedig gondosan összecsomózva dobta ki a kukába.. hogy a torkuknak eshessen. hát. nézze felülről a dolgokat. látja. hogy a fehér galamb... vagy elmosolyodott. hogy kisgyermek korában bedugták a konyhába. – Ahogy mondja... dehogyis! Maguk ketten nem ugyanazokon a vizeken hajóznak! Lá. fiam. mint motorkatalógusokat? Higgye el. ami jó. amikor óvatosan megpróbáltam a töredékét elmesélni annak. – Tudja. – Igen. Főleg Camille torkának. mint képzelte.. Sőt ugyanezen a szinten vagyok.. – Hé. Hiába töltötte Camille a lehető legtöbb időt a szobájában. és savanyúan nézett rá. nem. Ettől vagy szörnyen rosszul érezte magát. a fehér galamb sosem repült fel.. Meglátjuk. hogy a békanyál sohasem érhet fel a fehér galambig”. most mi van? Miért vigyorogsz? Talán nem tetszik a pofám? – Nem. nézze már. lazább. de nem ütközik többé ebbe a szemét alakba. mit mondott nekem az édesanyám. so. a gégéjére mutatva. Kérem. hogy nem kellene-e hamarabb visszaköltöznie. hogy bármi mást is olvasott volna. Mindig úgy képzelem.. fö. látta már az írását? Hallotta már. nem.. ahányszor csak találkoztak. a falhoz simulva járt.. Szegény.. Csak úgy. Ott tartotta a célkeresztben... milyen nagyokat nevet annak a hülye műsorvezetőnek a durva beszólásain? Látta már. – És ez megvigasztalta? – Dehogyis! Éppen ellenkezőleg! – Nahát... 100 . nem? – Hát nem.. Mindent gondosan kitakarított maga után. – Jaj.. mintha semmit sem értene. Camille! Maga so. csak akkor ment a fürdőszobába. és lassan azon kezdett gondolkodni. ahogy maguk mondják. körülbelül olyan érett érzelmileg. amikor Franck nem volt ott. Fázni fog. És nem kell meginnia egy kis vadember vizeletét.. fölötte áll ezeknek a dolgoknak. – Hát akkor igen... bármilyen alkalomra.. kitért a csapások elől... a hamutartóját nejlonzacskóba ürítette. és egyenest a pofámba kapok mindent. Philibert odavolt. – „Tudnod kell.. kétszer is áttörölte szivaccsal a konyhaasztalt.. és azóta ki sem jött onnan. de ez nem ugyanaz a helyzet.. És gyorsan másra terelte a szót. ami rossz. hogy felhúzza ez a nagy mamlasz. Egyébként még mindig itt érzem az ízét – tréfálkozott kényszeredetten. A közös helyiségekben betartott minden óvatossági rendszabályt. Hát ezt mondta. – De Ca. Maga már nem tizenkét éves. – Na jó. És különben is. csak úgy... mint egy kétéves...... legyen megértőbb. Ca. Maga fö. amivel a szobatársaim gyötörtek? – Nem. sokkal okosabb. csak erre várt.Dühöngenie. és akkor Camille felé csak úgy áradtak a gyilkos hullámok. ne hagyja..

amikor ilyen bu... eljön velem? – Nem.. – Miért? – Csak.. de el kell viselnie a mi cinkos barátságunkat. nem gondolja? – Nem hiszem. viccel. és maga ugyanúgy tudja. úgyhogy a végén valószínűleg olyan érzése támadt. amiből nyilván nem sokat ért. – Meg fogom próbálni. Féltékeny.. de gyerünk. Camille felállt. butaságokat beszél. nem vagyok túl jó az erőjátékokban. bu. hogy ez az ő lakása.. az hatalmas téma. stratégia. hogy olyan sok helyet foglalnék itt. – Hát ez nagyon szép – nyögött fel Camille – hogy én. Dühönghetett. de egyáltalán nem hülye. Camille! – De tudja jól. Hosszú távon a vesztét fogja okozni.. az igazság nagyon egyszerű. sőt nagyon is diszkréten viselkedik. – Máris a vesztemet okozta.. és ha koncentrálnom kellett. káromkodhatott.. maga nagyon imponál neki.. hogy a srác nem túl művelt. hallgatom: beszéljen egy kicsit Napóleonról. mint a kis barátnői.... nem sikerült rávennem. én nem nyúlok többé a citromhoz! És semmi máshoz sem. Camille: próbálja fölülről nézni a dolgokat! 101 .. – Mert így könnyebb? – Igen. És ő sem. Ez azért kemény lehet.. ide-oda járkált. Camille. Találkozott már eggyel is. – Apropó. ahogy együtt nevetgélünk.. egy buta tyúkocskával.. próbálja felülről nézni a dolgokat! Tegye meg a kedvemért. és puff! Nem csak arról van szó.. és néha olyan beszélgetésfoszlányokat csíp el. – Nem. mindig dadogni kezdek. imponálok? Remélem. – Na látja! Tényleg. Kicsit képzelje magát az ő helyébe. ez nem túl jó stratégia. hogy megnyugodjék. mint egy tigris. hogy azt hiszem. – Ó. de meg kell mondanom..– És különben is. – Úgy látom. hát nem? És kü. különben is. Általában hamar bedobom a törülközőt. – Nanana... könyörgök. fiú. – Én sem. hogy úgysem maradok itt sokáig. a kapcsolatunk néhány gyakorlati témájú beszélgetésre korlátozódott. nem sokáig keresgélem az érveket. és kikapcsolta a vízforralót. igaz. ahogy akart. hallania.. Én szinte soha nem mozdultam ki a szobából. – Higgye el. böföghetett kedvére. kü. Ő volt itt a király. És aztán feltűnt maga.... Enélkül is elég félelmetes a világ. A jövő héten lesz egy nagyon érdekes előadás Napóleon hadművészetéről. amióta itt lakik? – Nem. A lakás az övé volt egyedül.. hogy ennyire megvet valaki. és maga nem ugyanabban a súlycsoportban bokszol. Soha nem éreztem még. De tudja. ez elég érdekes. Nem óhajt egy citromkarikát? – Hé. a mosogató állapotáról vagy a vécépapír beszerzéséről. hogy be kell gombolnia a sliccét. mint én: Franck féltékeny. a leggyakrabban alsógatyában. de addig is próbáljunk meg jó szomszédként élni. amikor akart. Philibert szeme elkerekedett: Azt mondtam.. Bárhogyan van is.. beszedtem a bogyóimat.

Aztán jött egy Porsche roadster. és ráparancsolt. hogy a szél megzavarja a fejüket. hogy tévedek!” Odabent dögmeleg volt. Francknak rosszkedve volt. és hogy szégyellje magát: „Na? Büszke vagy magadra. hogy nem igaz! Hogy nem itt van. hogy el kelljen viselnie a tekintetét. nyavalygó. Mivel a pénz beszél. hogy több percre volt szüksége. egy fiatal lány sírt. „Na ne. ahová megdögleni mennek az emberek. majdnem földhöz csapta egy szélroham. mi ez az őrület? Mióta költöztetik az öregeket egy szélfolyosóba? Mindig úgy tudtam. lehangoló. a klaffogó papucsukkal. a kurva életbe! Mondjátok. az egyik kapott egy fülest. aki tök egyedül vinnyog a sarokban. gyerekek szaladgáltak az autók között. mire az első szót ki tudta mondani. és ahogy közeledett Paulette szobájához. Ezek a ronda.. fogalma sem volt róla. méghozzá a vadiúj 5-ös szériából. és megpróbálta kibetűzni az olvashatatlan térképeket. de mereven a szemébe bámult. amióta itt lakik. igazán. Ó. egy nem létező utcanevet keresgélve. a torka egyre jobban összeszorult. Nagyon izgalmas nap volt. a klaffogó fogsorukkal. Ott volt először is a környék. Mivel Carminot asszony vállalta magára Paulette költöztetését. szomorú. melyet valamikor lóhalálában húzhattak föl a város szélén. ipari negyed. hogy ne lássa ezt az egészet.. és Franck már Párizs külvárostól kezdve azon törte a fejét. Franck az első hétfőn nagyon vidáman érkezett. nyögdécselő trottyosok. Végül Franck lecövekelt az ablak előtt és hangosan elmesélte. egy Buffalo Grill és egy ipari hulladéklerakó között. kénytelenek voltak állami nyugdíjasotthont választani. a végére annyira összeszorult. vagy az öregasszony. a szürcsölésükkel. és amikor végre célba ért és levette a bukósisakot. Egy nagy darab szar a semmi közepén. hogy jó ideig csak némán bámultak egymásra. és egy órát keringett a hatalmas raktárépületek között. alvóváros. mintha most tért volna magához egy merevgörcs rohamból. Franck rögtön eltévedt. Minden körforgalomnál megállt.6 A megtalált idő nagyon is pontos elnevezése annak a helynek.. kisfiam? 102 . hogy miről meséljen neki. Még a harisnyája és a pelenkája is kilátszott. mi vár rá. A nagymamája egyáltalán nem szólt hozzá. vagy a másik. És ez a meleg. egy Ducati. de egy ápolónő elcsípte. a francba! Miért nem nyitnak soha ablakot? Hogy gyorsabban kinyuvasszák őket? A következő alkalommal egészen a 87-es szobáig nem vette le a bukósisakot. De nem számít.. aki összekuporodva ül a tolószékben.. a mentők meg folyamatosan szirénáztak. mert megrémíti a lakókat. Irgalom! Mondja valaki. vittek. párok veszekedtek. egy nagy szar. Az első alkalommal annyira meg volt döbbenve. a hatalmas hasukkal és a csontváz karjukkal! Az a vénember a csővel az orrában. azonnal vegye le. Kereskedelmi negyed.. mi történik a parkolóban: öregeket hoztak. A nagyanyja egy szót sem szólt hozzá.

ugye? – Igen. és rohanok az ágyba. Makacs. ám karómereven. – Egy kis karácsonyi műsort próbálunk.. – Nagymama! A csudába. hülyéskedett. amíg Franck félre nem húzta a függönyt. kedvesebb. 103 . amikor megpillantotta. lassan már lemondunk róla.. és nekidőlt a fűtőtestnek. Maga Lestafier asszony unokája. és bekapcsolta a tévét. és számolta a perceket: még két óra. Nem is akar találkozni velük. megpróbált szavakat. – Mit csinálsz? – Duzzogsz? – . Most az egyszer nem az ágyában ült.” De észbekapott. hogy önökkel valamivel. Téged leslek.. nagyon meglepődött. hanem egy fotelben az ablak előtt. – És akkor? Nem is eszik? – Hát. mint az öszvér.. amikor az előtér harsány díszítését és a hegyes sipkát viselő szegény kis öregeket megpillantotta.. – A tájat nézed? Paulette majdnem kibökte az igazságot: „Talán viccelsz velem? Milyen tájat? Nem. – A maga nagymamája nem igazán együttműködő.. és csak megvonta a vállát. mert Potelainnek nem volt rá szüksége. aki vele együtt szállt be a liftbe. történeteket mesélt. Forgószélként száguldott át a hallon. még húsz perc. és lelépek.Válaszolj! Büszke vagy?” Ezt hajtogatta némán egészen addig. de akarata ellenére rámosolygott Franckra. de nem a tévét nézte. hogy csak velem ilyen.. és hirtelenjében nem sikerült magára öltenie a sértett idős hölgy álarcát. Most kivételesen vasárnap jött látogatóba. roskatagon. amíg leveszed a bukósisakot. mondatokat váltani vele. Azzal töltöm a napjaimat. és inkább nem eszik. amikor tudom. Franck túl ideges volt. már messziről felismerem a motorod hangját.. Mivel Paulette csak másnapra várta. hogy nem jössz. De a többiekkel nem jön ki. Ezután is odahúzta a fotelt Paulette ágyához. Egy gyöngyszem. és nem kezdte a motorját keresni a tekintetével. és csak mordult egyet. Ennél kedvesebb nem is lehetne. még egy óra.. hogy téged várlak. – Jól vagy? – Hmmm. fel akarta ölteni sértett ábrázatát. – Ó.. és lelépek. – Azt hittem. – Mi van itt. nem tudott elaludni. Franck leroskadt. Azt hittem. talán jelmezbál? – kérdezte egy fehér köpenyes hölgytől. csak ne kelljen lemennie a közös étkezőbe. Mindig itt ülök. hogy bemutassam neked a műsort. Inkább a szobájában marad. Megvárom.. Még akkor is. itt ülök. – Igazán? – Egyáltalán nem.. velünk elbűvölő. Tudod. hanem a mögötte lógó faliórát... És akkor még finom voltam. de végül feladta. és varrogatott valamit.

ő pedig pontosan tudta.. És amikor meglátogattalak. ezért bekapcsoltad a tévét. Az adásvégi reklámokra felriadtál. Azt is láttam. és elmentél az öreg Grivaud kávéházába az újságodért és a kilós kenyeredért. hogy elmenj orvoshoz. Igaz. és szépen megterítetted: talpas pohár. és jól figyelj! Egyedül éltél egy házacskában. Ó! De nem szóltál egy szót se. bármikor meghallom ezeket a hangokat. aki már elolvasta a halálozási rovatot. a cinkéidet. a csalóét. mint a sajátodét.. körbejártad a házat. Szorosan beburkoltad magad a kendőbe. a vörösbegyeidet. de nagyon jól láttam. a spaletták és a fészerajtó nyikorgását. hogy felhívlak.. hogy a két harisnyád nem illik össze. A te szemedben ez szégyenletes dolog volt. mert én is így vagyok vele. hogy vigyázzon rád.. hogy szinte semmit nem hallani.. mint Bocuse. hogy meghallgassam Szent Yvonne jelentését. Túlságosan féltél. pedig csak 10 dekásat kértél tőle.. de tudod. de mégis megvetted. felsóhajtott. Tizenegy körül fogtad a kosaradat.. Már jó ideje nem ettél belőle. elkészítetted a Nescafédat. a szomszédok macskáit. és a veteményes ágyasai sem egyenesek. táplált téged. hogy igazán furcsa már a hajad színe. Azt is észrevettem.. hogy már nem öltözöl olyan szépen. hogy zsaruskodjon. és a teremtés összes verebét. hogy jobb. és elvégezted a virágok reggeli toalettjét. azzal nyugtattam magam. és amit én is imádtam. Csak úgy megszokásból. ha éppen fogalmad sem volt róla. Már nem sok mindent csináltál benne. Paulette Lestafier. hogy nincs már fogad. a félhomályban nyikorgó ablaktáblák hangja még mindig a füledben van.. hogy szembe kerüljön Paulette-tel. és hogy mindennek nekimész. ugye? Reménykedtél. a felhők színét fürkészted. Hajnalban keltél. nem volt szükségem arra. de mégis. és hogy fordítva vetted fel a szoknyád. nem igaz? Majdnem húsz éve éltél egyedül. ahol most lakom.Egy ideig egymásra meredtek. hogy jövő kedden már nem dudál be hozzád. A kövér Michelét... Igen. amit reggel a virágoskertben vagy a veteményben elkezdtél. hogy nem hívtalak.. tavasszal kökörcsin. A maradék húst belefőzted a zöldséglevesbe. de még mindig tiszta abroszt tettél. meg kellett volna kérnem Yvonne-t. tudom. nem mertem erről beszélni veled. hogy milyen csúnya. Felöltöztél. és minden étkezéskor elmondtad. gondoltam rád. amelyeket nekem kötöttél.. és hogy túl sokat fizettél érte. ne nézz rám így.. és miközben ittad. Akkor is. kicsit arrébb ült.. De nem. hogy megtudd. Utána elújságoltad. és lehordani téged. és vártad. nagymama! Igenis.. ugye? A macskádat.. és a karomat szorítva tudatta velem.. és becsuktad az ablaktáblákat. és monoton hangon megszólalt: – Hallgass ide.. hogy szarul állnak a dolgok. amit imádtál. hogy Yvonne bezzeg a szupermarketben veszi a répát. Azután fogtad a metszőollót. Ha jól emlékszem. láttam a hatalmas kék foltjaidat is. aki mindig egy 30 dekás bifszteket adott neked. Délután szundikáltál egy kicsit. Ezeknek az embereknek a szemében már olyan híres voltam. előbb.. hogy a virágoskertedet felveri a gaz. majd Franck megvakarta a fejét. nyáron őszirózsa... aki rögtön félrevont. annyira fárasztó. Az a hang. Ó. mi van velem. tele vannak lyukakkal.. A madaraknak. milyen idő lesz aznap. és sóhajtozva beszéltetek a halottaitokról. hogy jobb íze legyen.. hogy a sok hülyeség elkábítson. Az esték már hosszabbnak tűntek. Rá kellett volna vennem téged. 104 .. és virágok a vázában. de ha hegyezem a fülem. Gyakran összefutottál valamelyik öreg barátnőddel. hiába takartad el őket a kardigánoddal. aztán a postás vagy a hentes jöttét lested. és jó érzés volt.. a veteményes. A város. hogy miért vesződsz még mindig az öreg ásóval. behunyta a szemét. télen pedig vettél egy csokrot a piacon. de én nem hívtalak. Utána megetetted a kis népedet. Sokkal hamarabb beszélnem kellett volna a fejeddel. és a kandúrod méltóztatott néhány percig szundikálni az öledben. Utána befejezted. hogy a piszkos és szuper ronda pulóverek. amit már alig tudsz felemelni. és küldje el nekem a vizsgálatok eredményeit.

és hogy amikor már nem megy tovább. hogy tartani tudjam az iramot. hogy vissza akarok jönni dolgozni. hozzád. Még egyszer elmondom: egyetlen szabad napom van a héten. hogy özvegyen maradtál? Talán én tehetek róla.. hogy ilyen messze lakom. és ne nézz így rám. Ráadásul jönnek az ünnepek. egyetlenegy: a kéró. Sokszor meséltem már. úgyhogy segítened kéne. a francba! 105 . igazán jó. Nem ismerek semmit. Mert már beszéltem neki rólad. Ha visszajövök errefelé. ahol már vagyok. Oké.. hogy ez a fickó egyszer is fog-e dugni.. hogy nincsenek testvéreim. eleget csináltam már. hogy milyen szerencsés vagy. de hétfő kivételével minden nap dolgozom. de ez nem számít. hogy nem született más gyereked. hogy fogalmam sincs.. hogy mellette sokat fejlődöm. annál a nemesnél. úgyhogy mint látod. hogy több mint nyolcvan éven át egy ilyen szép házban élhettél.. hogy van-e róla fogalmad. mint általában. ez csak egy szegény lány. Kényelmesen. de most már az is szarrá ment. és tudom.. hogy vasárnapra különmunkát vállaltam. nem is értek semmit.. ha akarnám sem. nem jövök el többé. és ettől most olyan nyomasztó lett a lakásban a hangulat. Legalább jól éltél. és.. legalábbis nem július vége előtt. így hát muszáj délután aludnom. Nem csinálok semmit.ha békén hagylak. hanem gondolj arra. Odahozott egy lányt. ami a legrosszabb. hogy nincs vele zűrzavar. Talán az én hibám. Minden nap reggel nyolckor kezdek. úgyhogy türelmesnek kell lenned.. hétfőn pedig ide jövök... és nem csinálok semmi mást. nem akarok bármit elfogadni. tudod.... korrekt főnök.. Ne csinálj úgy. Ebben az egész kuplerájban egyetlen jó dolog volt.. és tudod.. nem is csinálhatnék mást. Nemcsak. aki most ott lakik. hogy állandóan ordibál velünk és a többi. És most eljött ez a nap. És még csak nem is a csaja! Nem tudom. aki foglalkozhatna veled.. vagy helyettes séf akarok lenni egy szállodában. érted? Életemben először van jó főnököm. legalább nem lesz mit bánnod. hogy megteszi-e az első lépést.. Egészen a végéig. Úgy érzem. Ne duzzogj itt nekem. csak az én debil anyám? Talán én tehetek róla. izé. Már mondtam neki. Melózok. amit annál a fura alaknál szereztem magamnak. és ilyen egyedül vagyok? Talán az én hibám. – Ráadásul igazságtalan vagy velem.. hogy segíteni fog. Úgyhogy nem hagyhatom ott csak úgy. Már mondtam. Úgyhogy nézd. Itt vagyunk. hogy ennyire rohadt foglalkozást választottam. hogy el sem tudod képzelni. akit a szárnyai alá vett. és aki annyira az agyamra megy. erre a vidékre. hogy közelebb legyek hozzád. és neked kell megoldanod a dolgot. érted? Most az egyszer igazán jó főnököm van. Tudod. és ha ettől a naptól szörnyű rosszkedvem lesz. Paulette elsírta magát. vagy séf egy hagyományos vendéglőben. és ami a legrosszabb. de még ez sem olyan nagy baj. helyetted nem tudom megoldani a dolgot. Nem tudom. akikkel megosztozhatnánk a látogatási napokon? Nem. és még többet kell melóznom. ez az életem: egy nagy semmi. Nem. mintha meglepődnél. hányszor. hogy kifizethessem a motort. akiről gyakran beszéltem neked. De mindig megoldom. és soha nem fejezem be a munkát éjfél előtt. amikor sokáig alhatok. akkor nekem annyi. és nekem sem. mint egy hülye. nem az én hibám. mert megmondom őszintén: ha nem változik semmi. Oké. de azon a szinten.. öreglány. nincs egyetlen napom sem.. hogy más helyet kell keresnem. Most már nem akarok inas lenni valahol. Boldogan.. De tudod.. már annyiszor költöztem életemben. Az egyetlen bűnöm.

csak fáradt. Egy nő azt mondta nekem az előbb. vagy nem? – Nem tudom. – Fúú. mert nem túl vonzóak a haverok. Felemelte a holmit. – Na ne. ennyi. – Mi a csuda ez? – A vacsora.. mert fáj a se. de miért várod. – De igen. és nem is akarom tudni. és épp olyan elveszett. amin dolgozott. hogy beülhessek a fotelba? Amint beült a fotelba. és hidd el. aki a szobájában bujkál. nem vagyok beteg. van még valami. – De hát hány óra van? – Fél hat. mi ez. ez semmiség. mint egy kisgyerek? Paulette döbbenten bámulta. vasárnap ez a szokás. azután megrázta a fejét. – Mi a franc ez? Talán hal? – Nem. hadd egye meg nyugodtan! 106 . Franck? Tényleg te? Életemben először hallottalak ilyen hosszan beszélni. ami a szívemet nyomta. befűznéd a cérnát? Nem találom a szemüvegemet. két perce hozta. Talán ő is szeretne beszélgetni a kertjéről és a csodálatos unokájáról. Előfordulhat... hogy nem akarsz találkozni a többiekkel. hogy megtaláljon. Hagyja már.... – Mi ez az őrület? Fél hatkor etetnek meg titeket? – Igen. mint te. és most már nem tudok felállni. de legalább tehetnél egy minimális erőfeszítést. és duzzogsz. talán inkább rakott krumpli. Mindent elmondtam... – Rendben van? Finom? Befejezte már? De Franck leállította: – Hé. – Biztos vagy benne? – Ó.. Hogy hamarabb hazamehessenek. Csak kijavítom a pulóverét. tudod? Paulette hosszan elnézte az unokáját. Tényleg. Itt tartottak a vitában. várjon csak. amikor újra felbukkant az ápolónő.. És mi itt ez a barna izé? – Kompót.Ja.. azonnal elaludt. halszaga van. hogy van itt egy másik Paulette is. – Ó. egy édes kicsikének. De ugye nem vagy beteg? – Nem.. Na? Min morfondírozol? – Ez igazán te vagy. Túl sok rajtam a súly. reggel szokott itt lenni. ezt megértem. Mi ez? De hát ez bűzlik.. fenekem. Nadége-nek csinálom. Edényzörgés riasztotta fel. azt hiszem. – Na. – Nem akarsz visszaülni az ágyba. mit tudom én. mintha végre kilépne a lelki ernyedtségből.. nem lehet? – Ugyan. Az igazak álmát aludta. ha itt ülsz a szobádban. – Miért nem mész le? – Esténként mindig a szobánkba hozzák a vacsorát.

Franck vízcsobogást hallott a fürdőszobából.A nő ingerülten kiment a szobából.... – Minden nap így megy. – Megvárnád. – Hogy hívják? 107 . egy ideje már kezdem megszokni. – Most már elvihetem? – Igen. ülj ide mellém két percre. és szemérmesen elfordult. amikor a nagymamája becsusszant az ágyba.. – Oltsd el a lámpát. nyugodtan.. nem olyan. – Ó. ez a lány takarítónő. de ami még furcsább.. amíg átöltözöm estére? – Rajta! – Segíts felkelni. akiről az előbb meséltél. Ő milyen? – Hülye.. sovány. Aki veletek lakik. amire mindenki más szarik.. Ilyenkor már nagyon haza akarnak menni.. gratuláljon a séfnek. – Na jól van... – Nahát? – Ő. kisasszony... – Franck! – Igen? – Ne haragudj rám. ahogy szeretném. nagyon furcsa. Paulette felgyújtotta a kislámpát. fiam. – Csak két percre! Paulette Franck térdére tette a kezét. – Gyere. – Nem eszik? – Fogalmam sincs. nagyon finom volt! – tette hozzá Franck.. mint a másik. Paulette összehajtogatta a szalvétát. de vasárnap még rosszabb.. és mint minden értelmiségi. szegény nagymama. az a lány. kényeskedő. és épp olyan terhelt. – Igazán? – Éjjel dolgozik. – Éjjel? – Igen. Nem. most már elmegyek. mint egy értelmiségi. hanem az. Philibert és ő mindig a könyveiket bújják. És ha látnád. – Kérem... órákig képesek olyasmiről beszélni. Fütyülök rá.. Mondtam. én tehetek róla. – Mi van vele? – Olyan. igen. mi? Nem a szomszéd sarkon lakom. De nem baj.. nem? Gyorsan lehajtotta a fejét. Semmi sem úgy megy. megszakadna érte a szíved. milyen sovány. Milyen szar ez az egész! Milyen szar. – Nem. és feltette neki az utolsó kérdést: – Mondd csak. – Két percre.. Nem is lehet rájuk haragudni érte.

nem. fütyülök rá. majdnem kopasz. És. 108 . mondtam már! – És milyen az orra? – Átlagos. hallgatlak.. Azt hiszem. Nem... – Na.. Nem is tudom. – És hogy néz ki? – Már elmondtam. kicsit szeplős. azért mert érdekel. megyek. És.. – Hát nagyon rövid haja van. Mindenesetre világos. min mosolyogsz? – Semmin.. a szeme kék. olyan gesztenyebarna... – Például milyen az arca? – Miért kérdezed? – Hogy még itt tartsalak egy ideig. – . az agyamra mész... – Azt hiszem.– Camille.

. Gyorsan. – Fütyülsz rám? – Nem. – Mondd csak. – Én fizetek – mondta Camille. Ezek az ünnepek kikészítenek. Igazán nagyon kedvesek. – Pontosan.. mama. – Miért nem? – Dolgozom. – Szörnyű. értelek.. Tudod. levágattad a hajad? – kérdezte az anyja a metró bejárata előtt. – Tudom. – Fenyőtűket söprögetsz – jegyezte meg Camille anyja gúnyosan.. abból megint balhé lesz. de ha kihagyom a pulykáját. Eljössz velem az idén? – Nem. mikor veszed észre. Most mondod negyedszer.. milyen a nagybátyád. hogy mi van velem. és fogta a számlát. ez maga a nyomor.7 – Gyűlölöm a decembert. – Kíváncsi voltam. – Most már mennem kell. amióta itt vagyok. Ezekkel a hülyékkel bájologni a karácsonyi fahasáb körül. – Hidd el. – Pfff. hát nem? – Túlzol. – Téged nem nyomaszt? – És amúgy? Voltál moziban mostanában? – Mi a fenét csináljak a moziban? – Hazamész Lyonba karácsonyra? – Muszáj. Fütyül rá.. Engem a kedvesség is nyomaszt. levegőt! 109 . Miért csináltad? Camille teljes sebességgel száguldott le a mozgólépcsőn.

A falak. de még odavetette: – Hé. és szállj le rólunk. és érdekes önarcképet rögzített az agyában – sajnos nem volt abban az állapotban.” Ez már nem zene volt. hanem zaj. mindenféle bosszúval fenyegette őt. kiabált. hogy Franck azt mondja a lánynak: „Hagyd.. A lány hangosan felnevetett. kinyitotta az ablakot. Na. vagy hívom a zsarukat. – Hé. Magastalpú cipő. Franck a földön heverészett. – Majd Franckhoz fordulva: – Halkítsd le egy kicsit. hogy bármit is lerajzoljon: túlságosan izzadt a keze. Camille sarkon fordult... – Oké. mozgasd a csípődet. Az illatáról. átgázolt a kuplerájon. – Igen. fekete melltartó. Utána visszament a szalonba. Futólépésben elindult a szobája felé. Édes.. Semmi közünk hozzá. mondtam már. Napóleonnál van. – . Hátat fordított.. csipkés szegélyű farmer. Kulcsra zárta az ajtót.. A lány megmerevedett. Valami őrült dolog. amikor elment a szalon mellett. hol van a budi? – Halkítsd le. légy szíves. Teljesen feltekerte a hangerőt. Franck. majdnem cukros illat volt. menj aludni. gyerünk. bement Franck szobájába. üvöltött.. Már nem kell kihívnom őket. és hülyén röhögve a riszáló lányt nézte. de gyorsan! Nem volt esélye. hogy ott van. Gyerünk! Húzz innen. már tudta. azt mondtam. De Franck ezt nem tudhatta. – Hol a budi? Hé. házi melírcsíkok és felpumpált ajkak. a képkeretek. Philibert igazat mondott: megrázó volt. csukd be a szád. Baj lesz a szomszédokkal. Camille várt még néhány pillanatig. lyukacsos pulóver. és nyugodtan kijelentette: – Rendben van. még hallotta. hívd a zsarukat.. ribanc. majd felvihogott. Eközben Camille nézte magát a tükörben. – Ó! Az agyamra mész! Menj tentikélni a kosaradba! – Philibert nincs itthon? – Nem. Tehát nem volt esélye. én vagyok. még a parketta is remegett. azután bement hozzájuk: – Le kell halkítanunk. Gyerünk. mosolygott.. kihúzta a konnektorból a hifi torony dugóját.. Mielőtt belépett a szobájába. Camille-nak felkavarodott tőle a gyomra.8 Még meg sem látta a lányt. ez az. 110 .. Franck verte az ajtót. Egy jó adag tömény butaság és közönségesség. amikor meglátta őket a szalonban.. még bele talál repülni egy légy.stét – vetette oda nekik Camille. ő az? Ő az? Hé! Te vagy az a Conchita? Camille rábámult. Camille aznap több órát is eltöltött az anyjával. és az egészet kidobta a negyedikről. Semmi nem hiányzott a képből.

és beletette ugyanabba a kartondobozba. és a sötétben azon tűnődött. a fényeket. vacak öreg fogkeféjét. érzékeny bőrre való arczseléjét – még ez volt a legjobb darab – és zsírtól bűzlő ruháit. oda föl. hogy vissza kell mennie. Ez a fürdőszoba a dédnagymamája szeszélye volt. és keresett egy nagy táskát. a lámpaernyőket és a homályos tükröt. Hajnali négy körül Camille vad szeretkezés hangjaira ébredt. Franck az éjszaka közepén állt bosszút.. önkéntelenül felkiáltott elragadtatásában. Amikor először járt a fürdőszobában. Összeszedte minden holmiját. micsoda hangerő! Nyilván rátesznek még egy lapáttal. Franck hörgött. mint eredetileg. Utána fogta a rajzfüzetét. hogy a Porcher cég 1894-es modelljét látja. Fiatalabb. hogy a fürdőszoba átszakítja a plafont.. az 111 . akkor kióvakodott a konyhába. a frízeket. de érintetlen. Camille kihúzta a konnektorból az elektromos kandallót. X de Mennen dezodorját (igazi férfiaknak). Nem. Nem merte végighúzni a folyosón. vagy mi? Franck győzött. a szomszédok gyűlést tartottak. hogy a fürdőszobát elviszi magával. mert attól féltek. amelyben lehozta őket. Tiszta Offenbach történet. hogy túlozzon egy kicsit. a lány nyögött. és lefeküdt aludni.. Philibert szerint talán egy kicsit túl kacér is lehetett. Fogta Franck összes holmiját. más helyzetekben megrajzolni őket.. Bic márkájú eldobható borotváit. Másnap reggel korán felkelt. Rosszul érezte magát.. amikor édesanyjáról és annak ifjúkori kicsapongásairól mesélt.. evett egy falatot. És még érintetlen volt.. hogy el kell hagynia ezt a szobát. Ez volt a legszebb fürdőszoba az egész épületben. Az egészet bedobta a fürdőkádba. mondta magában. Franck valószínűleg megkérte a csajt. amelyben leviheti az automata mosodába. Vidámabb. Leszedte az ágyneműt. talán sziréna van ennek a kurvának a torkában. Hogy távol van a világtól. Ez volt a lakás legszebb helyisége. és beült a fürdőszobába... sőt az egész utcában. Micsoda hangerő. Nem az nyomasztotta. amíg becsukódik a bejárati ajtó. Amikor a dédnagymama beköltözött. és Camille-nak kedves mulatsága volt más öltözékben..Megvárta. Megfogadta. Camille fölkelt. főzött egy csésze teát. hogy nincs zsinórbehúzója. hanem az. a lány vinnyogott.. nem! Túl nagy örömet szerezne neki. Camille elhatározta magát. De mi a fene. Az idős márki például sokkal mulatságosabb lett. és most sajnálta igazán. úgyhogy az ajtaja előtt hagyta.. és lelkendeztek érte. de hamarosan csodálni kezdték. és lerajzolta a padló mintázatát. Camille leült a szennyestartó kosárra. Franck nyögött. a tompán súrlódó selyemfüggönyök zaját. ez már hihetetlen.. Philibert ősei végre elfogadták őt. márpedig a nagymama a Belle Époque legkacérabb párizsi asszonyának számított. A különös érzést.. itt ott töredezett. és csendben munkához látott. legalábbis erről árulkodott a nagypapa összevont szemöldöke. úristen. és panaszt akartak tenni. hogy az időn kívülre került. Philibert elmesélte. hogy nem lenne-e jobb azonnal összeszedni a cuccait és hazamenni. a reccsenéseket. A por szagát. Nem tudott visszaaludni.

Nem akart az adósa maradni. Csípő a kézen. Miközben az ágynemű a gépben forgott. vagy Molyneux Le Chic-jét. Egy üveg vörösbor lógott ki a zsebéből. de a víztartály a régi volt.. Camille odaírta a rajz mellé: ez vagyok én. a szappantartókat. Az ex-malac íróasztalán kis cédulát talált. elment a Madeleine-nél található Darty áruházba. Camille-nak nem volt bátorsága átlapozni – jelet látott benne. mint az anyja. Camille-nak nem volt kedve körülnézni. a takarítás hivatásos. ettől elfeledkezett gyászos gondolatairól. és büszkén kijelentette: De nem. amelyek terebélyesek voltak. Amikor hazament.. Vissza fog menni oda. csak két-három üres lap maradt benne.. csókos ajkak. de nem találta a kijárat kulcsát. ami a 14-es háború óta nem köpött már vizet. Legalábbis csendes.. 112 . és leteszi a táskáját. Ki maga?– kérdezték a fekete. becsukta a spalettákat és áttolta a kandallót a cselédszobába. és a félig kilazult törülközőtartókat. beült a hatalmas bőrfotelbe. fogatlan boszorkányt rajzolt. kicifrázott. Houbigant Transparent-jét. hogy kiszárad a szája és megkeményedik a hasa: megint ott voltak a kavicsok. Louise Leduc hajdani szobácskájába. mint egy szenteltvíztartó. Az elsőre egy torzonborz. Camille letette az üvegtisztító spricnit és a rongyokat. hogy Camille mindig szégyenkezve rakta le megsárgult lapjára ronda neszesszerjét. Magányosan. és bögyös mellek a csinos csipkekötényben. aki seprűre támaszkodva gonoszul mosolygott. A nőci tollseprűt tartott a kezében. Olyan szép volt ez a mosdó.stb. Nem volt ideje megnézni. egy La Diaphane márkájú rizsporos dobozt. és amikor kiment a fürdőszobából. Tudomásul kellett vennie a nyilvánvaló igazságot: nem képes rá. és keresett két tiszta lapot. föl. és a hideg újrakezdte szomorú munkáját. A füzet majdnem betelt. kecses lábak. A hajdani vécékagyló már kicserélődött.arabeszkeket. Kiöblítette a csészét. nagyon halkan csukta be maga után az ajtót. a megfáradt krómszerkentyűket. Már nem volt kedve folytatni az utazást.. Letette a Sony dobozát szomszédja ajtaja elé. Az üres parfümös üvegeket. a lakás üres volt. Ahogy közeledett az este. és Camille utoljára azokat a fecskéket rajzolta le. Oké. ilyen vagyok. a bidé szélén futó kék írisz díszítést és a mosdókagylót. Ezt nagyon szerette: rábízni magát valakire. Nagy erőfeszítéssel meggyőzte magát. Vége a füzetnek – vége a vakációnak. Camille érezte. A másikra lerajzolt egy 50-es évekbeli bombanőt. Schiaparelli Schockingját. a címkéjén ez állt: Touclean. milyen márkájú volt az övé. a hatalmas zuhanyrózsát. és elment dolgozni. a dobozt és a vízforralót rátette a kandallóra. akik már több mint száz éve ott röpködtek a tartályon. elköszönt az ősök társaságától.. ezért rábízta magát az eladóra. Végre. a karmos oroszlánlábakon álló porcelánkádat. és vett egy új hifit Francknak. fegyelmezett betűk. ezt a gondosan kimunkált. csendben dolgozott. a tiszta ágyneműt az ágyra rakta. hogy nem kell sírnia: egyszerűen csak épp úgy gyűlöli az ünnepeket. virágokkal telerajzolt darabot.

hogy zavaros érveivel visszatartsa őt. hogy írnia kellene néhány szót a vendéglátójának. Camille-nak nem volt elég bátorsága végighallgatni a zagyvaságait. és gyalog ment haza.. Nyilván Marquet de la Durbelliére ül ott.. Már majdnem leért a víz fenekére. feltéve. ha nem hal meg ma éjjel. Még néhány óra a hidegben. hogy nem adta vissza Philibert-nek a kulcsokat. eszébe jutott. hogy ég a lámpa. Amikor bement a ház kapuján. aki mindig úgy beszél. és minden rendben lesz. Elindult a konyha felé.Camille Stabilóval rúzsozta ki a nő száját. a búsképű lovag. szüksége lesz a kandallójára. és elkámpicsorodott. amikor meglátta. mintha forró krumpli lenne a szájában. De jó volt ez így is. Az ökörködés miatt lekéste az utolsó metrót. és hogy a cselédlépcsőn kell felvinnie cuccait. és most arra készül. Egy újabb jel. ugye erről van szó? Még egy utolsó erőfeszítés.. És lehet. De rendben. 113 . de talán még nem egészen..

Ha elmész. – Nem. és azt is tudom. – Nem láttad a cselédlépcső kulcsát? – kérdezte végül Camille. a munkád az oka.. Tégy úgy.9 Franck az asztal túlsó végén állt. Bár ami azt illeti. Segített rajtam.. Már egy kicsit jobban volt. hogy nem tudok természetesen viselkedni.. mint azelőtt. én. a levegő annyira megtelik elektromossággal és agresszióval. Én fogok elhúzni. Amikor te ott vagy egy szobában. hogy nem vagyok már képes másokkal élni. A fejem fáradt.. Nem érted teszem. mintha itt sem lennék. képzeld: fáradt.. – Rágyújthatok? – Hogyne! Mondtam már. amikor szarban voltam. Nem akarom látni.. Más dolog.gen. és. úgyhogy. és azóta ki sem jött a szobájából. teszek rá. Talán nem ugyanabból az okból. – Nem akarsz leülni? – Nem. Camille megmarkolta a kilincset. de az egész hasonló. de hasonló. és nem szeretnék fájdalmat okozni neki. az nem megy. – A zsebemben van. Lehetetlen. Camille felsóhajtott.. amikor valaki kérdez tőle valamit.. mint egy kukac. hogy szenved. csendben. Van egy haverom. és egy sörösdoboz nyitóját piszkálgatta. Mondtam már: fáradt vagyok. hogy kevesebb dilibogyót szed. amikor meglátta a dobozodat. hogy elmenj. és leült Franck-kal szemben. és azt nem akarom. Nem kell elmenned.... Úgyhogy én megyek el. Csend. hanem érte. de amióta te itt vagy. mielőtt te jöttél. ez lehetetlen.... De egy biztos: visszaadom a meghittségeteket. És te nem vagy képes normálisan beszélni másokkal. a körmei a tenyerébe mélyedtek. Már ma is. nem. majdnem letépte a fejemet. – Te? – Nem. Akkor megint olyan lesz. Gondolom. – Miért nem? – Mert nem akarom. Nem ezt érdemli.. Egy percig így maradtak. – És mi? – És én is olyan vagyok. Állandóan letolod és terrorizálod az embert. – Nem. Fogalmam sincs. 114 . – Igen? – . semmi. Nem akarom ezt csinálni vele. mint te. Philibert a haláláig dühöngeni fog rám. Nagyon is jól tudom. talán a konyhák hangulata hat így rád. újévtől nála lakhatok. – Ihatok egy sört? – Hogyne! Camille kitöltött egy pohár sört. majdnem normális. – Vártalak. – Add ide. Én kevesebbet dolgozom. és tekereg.. érted? Ráadásul el akarok menni.

. de még látta.. Állati jól van megrajzolva. én hagylak itt titeket. Franck fogta a füzetet. Egy percre sem unatkoztam. ezeket az arcokat. – Én jobban etettem őt.. Camille felállt... Azonnal elaludt. Nem repült el a kismadár! Most már kimehetsz brunzolni!” Camille eloltotta a lámpát. hogy üres. Camille visszament a füzetért. – Akkor beszéljünk másról. hogy Franck megdöngeti Philibert ajtaját. ez szuper! Állati szép. 115 . és beüvölt: „Gyerünk.. fiacskám. Elnéztem ezeket. ugye tudod? Sőt semmit... Amikor Camille már a fürdőszobában volt... Megyek. mint te. Philou-nak te többet jelentesz. az asztalon. nincs más választásom... – Csodálatos – foglalta össze Camille komoran.. és a kulcsok? – Milyen kulcsok? – Na ne izélj. nem. miközben vártam rád.. ahol majd megfagy az ember. Kérsz még sört? – Köszönöm.. nem harapod le a fejemet? – Mindenesetre tégy egy próbát. De majdnem két órája várok rád itt a konyhában..– Nem. Csak átlapoztam. vagyis nem láttam meg semmit. Ez.... mondtam már. Milyen jól elkaptad őket.. – Rendben. igaz is: köszönöm a hifitornyot.. hogy a márki rámosolyog a kegyencei közül. hallotta. de Franck folytatta: – Ha mondok valami kedveset. hogy Camille felé forduljon végre: – Tudod... – . és azt hittem.. nem sokat értek hozzá...... Fogalmam sincs róla. és már meg is ágyaztam. és milyen széppé tetted. És most először egymás szemébe néztek. mint én.. Szóval ez állati... belelapozott. az biztos! De nekem gőzöm sincs Marie-Antoinette fehér parókájáról. és megvárta. – Ugye. Már több mint egy éve élek itt. az idegeim... – És betűrted a lepedőt a matrac alá? – A francba. Minden rendben.. – A cuccaid a szobádban vannak. – Ilyen az élet – tette hozzá nevetve. és nem éreztem az idő múlását. ja. amikor Franck a füzet felé intett az állával: – Te csináltad ezeket? – Hol találtad? – Nyugi! Itt volt. lefekszem. És a kéró. te aztán igazán pofátlan vagy! Camille már majdnem kiment a konyhából..... és ez lett a vesztem. fontosabb lettél. Az én Philou-mat meg a többi embert. ilyesmi volt? – Biztos... És te. Én mondom.. – Most miért sírsz? – Azt hiszem. vagy mi.

– De mennyi időt kell töltened a fodrásznál ahhoz. – Csupa király és királynő-név. Philibert soha.. és délutánonként mint a nyíl. eszik. hogy az egész homlokodat epilálják? – Ó. hogy mi a fene történt a háta mögött azon az estén. Sokkal többet. vannak frizurák. hogy felment hozzá azon az éjszakán.. amit Franck mondott a gyógyszerekről. és hallgatja a történeteket. hogy nem jó gyerek. Mekkora erőszakot kellett tennie magán! És most eszébe jutott az is. hülyéskedik. Talán két-három órát. igencsak kiszámítható a fiú. Ugyanazt csinálja. és csak január közepén jön vissza. hogy véletlenül. Ki sem csomagolta az új hifitornyot.. Aliénor és Blanche. Az egyik este két emelet között négyesben bepuszilták a pezsgőt. Lehet. És te. újrafestette a haját.. A lelki egyensúlya egy cérnaszálon függött. Isabelle. – És az öccsét hogy hívják? – Louis. hogy újra láthatom a húgaimat. Franck éjszaka nem aludt otthon.. Tudod. – Több mint négy óra! És mit csinált ilyen hosszú ideig? Jó gyerek? – Naná. Ő a legkisebb változást sem viselte el. ebből nem élünk meg – mondta Super Josy... még a legfinomabban sem érdeklődött afelől. Mamadou is meglepte magát egy csodálatos műfonattal. – Hát igen. – hazudta Camille. és az órájára mutatott. amik sokkal tovább tartanak. úgy száguldott be a szobájába. Valami vidámság. mi nagyon sokat mesélünk. – És jó lesz az magának? – Nagyon boldog vagyok.. Az emberek felalá szaladgáltak ajándékok után. Camille kidobta a papírt. – A kastélyába megy? – Igen. könnyedség úszott a levegőben. és Josy B. és bekapcsolta a porszívót. amit a lányok a fogadáson nyertek. A lakásban is megenyhült a hangulat. Philibert bejelentette. tudod. nem túl sokat. mint ti. csak vicceltem.. de a feleség és a két gyerek fényképe eltűnt az asztalról. hogy karácsonyra elutazik..... és Mamadou kisebb előadást tartott a hajviseletekről. mint négy órán át tartott. és Camille csak most fogta fel teljes súlyában annak a jelentőségét. 116 . Hogy hívják?– olvasta Camille az irodában. Nem. – Na jó. Ejnye. Catherine.. – Hogy hívják őket? – Anne. Carine? Te mit csinálsz karácsonykor? – Felszedek két kilót. Camille? – Én leadok két kilót. Csodálatos mahagóni árnyalata még jobban kiemelte a szemüvegkeretét. amiket mesélünk. Például a Sissimnél több.. Marie. lányok..10 Az idő megenyhült. amit mi. – És te. – A családdal leszel? – Igen. amikor az Invalidusoknál járt.

.. Erről beszélek. – Igen. egy kis vidéki nemes. én. csak egy vidéki jóember vagyok. Philibert. de egy dolog biztos: maga igazi herceg.– És a maga neve? – Ó. Lesütötte a szemét. – Ó. hogy jövőre összetegeződünk? – Ó.. Én nagyon szeretném azt mondani: Philibert... 117 . az én kis szüfrazsettem! Már megint a Forradalom. amit értem tettél. – Én nem. Philibert nem felelt. Én nagyon nehezen tudnám letegezni magát.. de valamiképpen megmentetted az életemet. Én vagyok a rút kiskacsa.. Philibert elpirult. nem sokat értek ebből az arisztokrácia dologból. hogy nem tudod.. és soha nem voltam fogékony a nemesi előnevekre. köszönöm. egy jó ember. Az igazat megvallva. elavultnak találtam.. egy hangyányit mindig nevetségesnek.. Tudja. – Ne mondjon ilyet. Mondja csak. mert lehet. elképzelhető.

és öntudatlanul is rossz felé indult. nagyon kedves hozzám. Fi.. és ő lyukasztotta ki helyette. – Nekem nincs kishúgom. Camille a karjára tette a kezét: – Minden rendben? – I.. aki alig merte kihúzni a kezét a zsebéből. de Camille semmit nem hallott a hangosbeszélőtől. Ahogy közeledett az indulás időpontja. Ő. rendben? – Nyugi. hogy a családjával kell találkoznia? – N. minden rendben. figyeli az órát. – Nem? – Philibert elfintorodott. Úgy döntött. hogy Camille kiszedte a kezéből a peronjegyét... rettegő. hogy a mi zseniális kis szakácsunk kihozza a sodrából.. A vonatablakból még kiszólt: – És főleg ne hagyja. és egyszer csak a Rennes utcán találta magát... amikor helyretolja a szemüvegét. Philibert elmosolyodott.. a Montparnasse Boulevard és az École Militaire irányába. i. akiért elviselném a többieket. de a peronon Philibert megfogta Camille karját: – Ugye nagyon fog vigyázni magára? – Igen. – Ó.. de Philibert hozzá sem nyúlt a csészéjéhez. Rendeltek két forró csokoládét. nagyon jól vagyok. hanem jobbra. Minden rendben.. Erősen tikkelt.. – felelte Philibert. mint szép. Camille látta.. nehogy megkarmolja az arcát. a lüktető élet miatt történt... Az üzletek. na. a magas. hogy megöleljék egymást. Philibert mondott még valamit.. kétbalkezes fickóvá. ami biztos.. – Elutazik a családjához? – Nem. – mondta Camille – Hé. – Gondoljon a húgaira. Arra képtelenek voltak. Philibert olyan ideges volt.. hogy kikísérhesse Philibert-t az állomásra.legkisebb.. Philibert megpróbált válaszolni. nyugi – felelte Camille.. és újra átalakult a boltbeli szerencsétlen flótássá. buzgón bólogatott. 118 .... fi. – Szép? – Ő.. ugye? – Csssss. Több is.. – Melyik a kedvence? – A l...11 Camille korán kelt. Biztos. a lámpafüzérek..nem.. – Ennyire stresszeli. Nem balra... hogy egyre jobban eltorzul az arca. igen... de közben bólintott. na. – Blanche? – Igen. hogy gyalog megy haza. és a vonat elindult.

és vegyen néhány apróságot mindenkinek. meghatódott. könnyű és édes vacakságokat. akik lakták. no meg a lányok a felmosóvödör mellől. nyugi. akiket szeret. Ne fordulj meg. Nagyon hosszú idő óta először a következő nap. az az ostoba gúnár is. ami ugyanolyan volt. hülye. kimondta. de legalább meghatódott. hogy fél kockázatot vállalni. nem? Talán kimondhatná azt a néhány szót. Hú. izgatott. Nem. Camille nagyon hosszú idő óta először ugyanazt csinálta. hogy elkényeztesse azokat. hogy igazából észre sem vette. igazán lehetne egyszerűbb is: túl szűkszavú a használati utasítás. megnézni egy kiállítást vagy csak futó pillantást vetni a galériák kirakataira. ezek. Bement egy pékségbe. Egy furcsa. mert félt. Igaz. És ez nem csak afféle szókép volt. aki összeszedte őt. egy pár kesztyűt Philibert-nek. úgyis olyan kacér. elmenni moziba. A Saint-Sulpice tér mellett végzett a körútjával. amit mindenki ugyanabban a pillanatban: sétált és a tizenharmadik hónapi fizetését költötte el gondolatban.. Egy parfümöt Mathilde-nak..Olyan volt. ostobaságokat vásárolni.. azért valamicskét előre jutott. Ott akart lenni köztük. Gyerünk. Szóval akkor talán ki is mondhatná. Fantasztikus. ott volt az a másik.. elképzelhetőnek tűnt. Könyvesboltban sem volt már nagyon régen. mint az emberek. mondta magának.. itt bement egy könyvesboltba. szóval. mielőtt rászánta magát. Szent igaz. és úgy látszott. Mert éppen a másnapról volt szó. hogy a motorján és a serpenyőin kívül mi a fene érdekli egyáltalán. Egy nagystílű. aki ezer mérfölddel a felhők fölött lebegett. nem tudta elmagyarázni. Lelassított: de kit is szeret ő tulajdonképpen? Na jól van. éppen erről volt szó: elképzelhetőnek. nem kell elpirulni. csecsebecséket a lányoknak.. Nehezen tudta volna megmagyarázni. Nagyon hosszú idő óta először nem gondolt a másnapra. más időkből való fickóval. A mostani utáni napról. amikor ezeket az őrült szavakat kimondtad. Megszorította a kulcsokat a zsebében. Például ebben az ékszerboltban biztos találnál valami csecsebecsét Mamadounak. Bemenni egy könyvesboltba. mint egy rovar: vonzotta a fény és a melegvérűek tömege.. hogy az élet szép. légy szíves. Camille éhes volt.. Igen. gondolta. és tavalyelőtt olyan rengeteget dolgozott. állj. Volt egy hely. hogy karácsony van. Hosszasan nyalogatta az ujjait. ami már nagyon régen nem szaladt ki a száján: hogy jól van.. Senki nem hallotta. mintha 119 . ahol szeretett élni. elképesztő hely. vele kicsit bonyolultabbak a dolgok. ott van Mathilde.. hogy bemenjen egy boltba. hogy ezzel egyáltalán nincs is tisztában. Egyszerűen nem mert efféle helyeken kódorogni. az olyan volt. Tavaly ugyanilyenkor olyan siralmas állapotban volt. hogy jól érzi magát.. Camille nem nagyon látta. a gyávaságot. Ezek a világ leghülyébb karácsonyi ajándékai voltak – egyszóval tökéletes ajándékok. Pierre-nek pedig szivarokat.. de valahogy túl nagy fájdalmat okoztak neki ezek a helyek. amikor átlapozta a rajzfüzetét.. azt. miközben felhajtotta a kabátja gallérját. Pierre és Philibert. hogy a nevét sem tudta megmondani a mentős fickónak.. Megismerkedett egy földönkívülivel.. és vett néhány selyemgubó nevű süteményt. mintha megszólított volna benne valamit. hogy kiesik a ritmusból. gondterhelt. miközben a bámészkodók között bandukolt. olyan akart lenni.. „a jótevője” pedig gondosan elfelejtette figyelmeztetni rá. Hát lehetett volna ennél is közhelyesebb? Fantáziátlanabb? Nem. Ő is be akart menni a boltokba. Igen... A levertséget. ne kezdd. mint ők: sietős. és visszagondolt az elmúlt hetekre. Ez már bonyolultabb volt.

Minden máshol történik. bár kívülről ismerte. A kezed már nem létezik. de a könyv eleje rögtön megragadta a figyelmét: Ha az életemet egyetlen tényre kellene visszavezetnem. Nem. Camille tehát a könyvek között kóricált. Zűrzavaros. Nagyon ígéretes. amikor nem számíthat a Mesterek segítségére? Amióta ceruzát tudott venni a kezébe. amikor a postás a fejemre hajtott. és emlékeztetné magát arra. még mindig túl szép.. fogalma sem volt az újdonságokról. és keservesen elfintorodott. Egy mágikus palatáblára. Vajon hány éjszakányi takarítást. semmi elismerés. fogd.. húzd csak föl. amikor a hasonló nevű akadémián tanult. Az emberek már nem szép dolgokra vágynak. igen. Arra ott vannak a gyerekrajzok meg a nagy áruházak selyempapírjai. ha mondom. de jóval dicstelenebb okból. és megőrjítették az új kiadványok piros szalagjai.. Ezek az őszinte. amikor látta. Túl korán lett volna. hogy leszámoljon vele? Előbb a képzőművészeti könyvek polcát nézte át. magányt és szarpucolást kell még magára rónia. Lehet. semmi mesterségbeli tudás. Hogy nagyon tehetséges. hogy egy kétségbeesett napon bedobta a törülközőt. a lehető legláthatatlanabb és leggyötrőbb küzdelem. mert sokat nézegette. Akkor már inkább a szupermarket polcai. Elnézegette a borítókat. te kis üres kagyló. Fogd a hüvelykujjad és a mutatóujjad közé. kishitűségét. ez itt egy toll. mindenki azt hajtogatta. de talán túl ügyes és kiszámított. nézd csak. Olyan ez. Ez nem a válogatás legüdvözítőbb formája. Vagy éppenséggel túl későn. Szóval. semmi. Ez az ő belső küzdelme. hogy az élete hiábavaló. Ha belép egy olyan helyre..kézzelfoghatóan bebizonyítaná a saját középszerűségét.. Hogy mindent a nulláról tudjon kezdeni. hány évesek a szerzők. Ennyi könyv között ő már régen elveszítette a fonalat. Például itt ez ronda borító. Nem azt kértük. amikor a modelljei vérét vámpírként szíva őrült tempóban töltötte meg a vázlatfüzeteit.. mindez együtt.. hogy tehetséges. Semmi technika. Ki érthetné ezt meg? Senki. elolvasta a fülszövegeket. Egyébként nem is lett volna kedve visszamenni az Akadémiára. Sőt. amikor egy nyári reggelen a postás dzsipjének bal hátsó 120 . fájdalmas létezésem. azt mondanám: hétéves voltam. és hogy azóta sem találja. Különben nem nehéz. bár meglehetősen kétértelmű bókok nem vezetettek sehová. gyürkőzésem az örömmel és a bánattal. be kell vallania magának.. A zsebkönyvek polca felé indult. és akkor talán sikerül egy tökéletesen elrontott kört rajzolnod. ilyen vagy amolyan módon abból a pillanatból fakadt. te kis zseni. hogy rajzolj valami szépet.. beteg agyam és Istenbe vetett hitem... mint a történet a medence fenekétől való elrugaszkodásról. hogy most olyan életszakaszban van. nem is. amely nagyobb hatással lett volna rám.. egy kisfiú napszemüvegben. megnézte. ez így nem jó. ahogy akarod.. hogy van. szívesen elcserélte volna ezt a két hordó ügyességet egy kis gyermeki ártatlanságra. Nem volt esemény. aki jóval fiatalabb nála.. amely az emberek érzékenységének köszönheti a létezését. Később is sokat álldogált itt. Túl tehetséges. és ma is. Hogy ne legyen semmi ott fenn. A rossz papírminőség és az apró betűk miatt máris nagyobb biztonságban érezte magát. ne is törődj vele. Elveszettnek érezte magát. Tehát húzd föl a kétujjas kesztyűdet.

az idős hölgyek esernyőjét és a helyzetek hihetetlen költőiségét. A füzetemet pedig. amitől összeszorult a gyomrom. aki szarban van. a külvárosi kerti lakok öreg márkinőit. Hazamegyek. amelyen a cukrász dolgozott.. amikor viszontláthat téged. a füstölőket és kedvenc szentfazeka barokk oltárát.” És egy sütemény formájú kalap volt rajta. Barry fölsóhajtott. hogy neked is kérjek valamit?” Jaj. most is kipirult az arca. általában becsúsztatom a zsebembe. bizakodva csukta be a könyvet: Őszintén mondom. éppen olyan. Voltak benne párbeszédek. a haragjukról és a rejtett bánatukról. újra felépítettem az életem. Mindennél jobban szerette a nagy álmodó eme kis világát. csak felém nem. jó vastag. Marthe? Suzanne vagyok. és az emberek kitárulkoznak.... „Ez az utolsó. Edgar. egy anya. Egy gyermekkorban összezúzott fej. Egy polccal arrébb Camille meglátta Sempé legújabb albumát.. 121 .. Vajon hogy csinálta? Hol talált rá minderre? Camille újra látta a templomi gyertyákat. nem akarod. „Van még?” kérdezte Barrytől fuvolázó hangocskáján. az arckifejezéseket. A pocakos cukrászon magas cukrászsapka volt. mint az. bemásolt levélrészletek és szép kis alcímek is. Utána már megy minden. és mint mindig. Nagyon régóta várja a pillanatot.” Letette az asztalra az anyám orra elé. Becsöngetek. Camille tovább lapozgatott a könyvben. és egy dühödten dolgozó cukrászhoz beszélt. és megnézte a magában nevetgélő Camille-t. Lehet. de édes! Egy férfi hátrafordult. Csak járkálok a füzetemmel. amit el akartak mondani. és türelmesen hallgatom őket. amely egyébként csak a látszat miatt van nálam. mint a karikacsapás. majd később veszünk másikat. tenyerével tompítva a hangot: „Halló.. ez nem rossz.. és nagyon kiábrándultan nézett. Nem akármin nevetett: egy kövér dáma állt a képen.kereke odacsapta gyermekfejemet a San Carlos-i apacs rezervátum forró kavicsaira. hogy soha nem felejtettelek el. Nem. és azt teszem.” Az anyám mindenfelé nézett.. – Itt van. leülök a Hermès jubilé elé. „Gloria. Ráadásul a könyv kellemes formájú.” Megrázni a szék támláját. egy krémes sütemény. míg végre mindent elmondanak. Lassan lapozgatott. A hölgy azt mondta: „Robert! Eljárt fölöttünk az idő. és kivett egy újabb doboz sört a hűtőből. hogy kényelmesebben élvezkedhessen. belül sűrű sorokkal. Levette a sálat. ez a fiad – ismételte.. hogy nem az én érdemem. erre mindent elmondanak az életükről. Itt ülök a Sainte-Eulalie-de-la-Rédemptionban. majd kicsit megrázta a széke támláját. és a kabátjával együtt a térde közé szorította. Az asszonyság ezúttal egy templomban ült. amit húsz év óta minden nap: legépelem az összes érdekes részletet. Micsoda képzelőerő. egy zseb mélyére süllyesztett füzet. itt a fiad. a kis győzelmeikről. mobiltelefonált. de tudnod kell. a pontos rajzvonásokat. és körülbelül a könyv harmadánál a következőre akadt: „Gloria – mondta Barry azon a kioktató hangján –. hogy meg kellene próbálnia? Miután Camille elolvasta a következő részt az utolsó fejezetből.

és mégis. Nem. Bár ez az elmélet együgyűnek és manicheusnak látszott. két-három tollvonás. hogy egy Vuillardkép szobájában lakik.. a barátnője. lusta mozdulattal már majdnem egy évszázada csak felemeli a fejét.. hogy igencsak találó. Ugyanaz az érzés: a meleg anyaméh.. kettő közülük frakkban és cilinderben. ha valaki egyszer elmagyarázná nekem. Méghozzá gyöngéden. de a fiatal nő ráérős.. de még soha nem látott róla ilyen nagy reprodukciót.. az Yvonne Printemps-ról készített ceruzavázlatok... ez a kedves ragadozóarcocska. Nincs szerencséje. a vállkendő a kanapén. Egy hatalmas katalógus borítóján tündökölt. a tekintete Vuillard-éval találkozott. Camille a katalógust lapozgatta.. megpróbál elcsípni egy menekülő libát. Egyébként nem is vászon. ahogy a dáma ábrándos epekedéssel rebegteti a szempilláját. a foszladozó kárpitok.. mi ebben a mulatságos... Hiszen egy mosolyt egyszerűen lehetetlen megragadni. És ez valóban igaz: Vuillard őt nézte. annál tisztább a mű szépsége. Rózsaszín pruszlikja. Misia Sert tarkója.... a perspektívák 122 .. hogy csak egy kis fekete színt használ? Hogy lehetséges ez a csoda? Minél tisztábbak az alkalmazott elemek. A liba. a durva kontrasztok. Camille ismerte a képet. és neki mégis sikerült. a selyemgubó – időtlen.. te vagy az?” Ezt a kis vásznat Camille nem ismerte. De hogy csinálta? Camille visszatette ezt a csodát. Vegyünk egyetlen példát: ismert egy bizonyos személyt. és gyengéd mosolya mintha azt kérdezné: „Ó. A háttal álló nő. fojtogató és bénító. Vuillard naplórészletei színesítették az elemzést. az egymásba gabalyodó szőnyegek és a lámpák szűrt fénye. megnyugtató. Az ember szinte látta. a kislányruhák mintája. és arra gondolt. Csak nincs valahol mostanában Vuillard kiállítás? De hol? – A Grand Palais-ban – adta meg a választ az egyik eladó. és azok. Lucie Belin mosolya. és élesen belenyilallt a csodálat. Camille az utóbbi néhány hétben megállás nélkül rá gondolt. Réjicolorral kifestett kis végzet asszonya. akik tudják magukról. Mallarmé grafitportréja.. és minél tisztábbak a színek.. Önarckép sétapálcával és szalmakalapban. aki éppen kinyitja az ajtót.. Nem egyszer úgy érezte. a dajkák a téren.. Amikor a pénztár felé indult.. Alvó húga. Ez egyszerűen zseniális. A szobája.. Olyan szép. Nagyon jó lenne. azonnal rákezdte: „Igazán nem értem. a forma és a szín. akik nem. naplója összefirkált lapjai. hanem karton... hogy ellenállhatatlanok. Négy úriember. Camille úgy gondolta. – Igazán? Ez érdekes egybeesés... Ezek a színek. azoknak a nőknek a kegyetlen nemtörődömségével. annál tisztább maga a mű. A festészetben kétféle kifejezési mód létezik. a hímzett párnák.. Hogy volt képes Vuillard visszaadni ezt a mozdulatot? Egy hátulról látható nő elegáns csípőmozdulatát? Méghozzá úgy... Kis bois-colombes-i Ava Gardner. Olyan szép volt.. akik értik Sempé rajzait. aki valahányszor átlapozott egy Paris-Matchot és ráakadt egy Sempé-karikatúrára. hosszú fekete ruhája és tökéletes csípőmozdulata. Folyton megzavarjuk az olvasásban..Nem volt szinte semmi. min lehet itt nevetni” Nincs szerencséje: ez a bizonyos személy az anyja volt. hogy a világban kétféle ember létezik: azok. Ezek a miniatűr arcvonások elmondanak mindent..

és előre boldog karácsonyt kívántak egymásnak. amelyet az irodaház egyik cége állított.. Mind lekéstek az utolsó metrót. Vivaldi. milyen jól szórakozhatott. elég pénzt költöttünk. mivel csak Camille és Samia iratkozott fel dolgozni december 24-re. Ó. Ez nem lett volna ésszerű. csorgattuk a nyálunkat. amikor ezt a képet festette! Egy jó órával és egy alapos nyakmerevedéssel később Camille felemelte a fejét.. Oké.. ötvenkilenc euró. eleget ábrándoztunk. amikor egy szoprán hangtól egyenként felállt karján az összes szőrszál.. ideje dolgozni menni. Ma este tovább tartott a munka a nagy karácsonyfa miatt. amelyet a rádióban hallott valamelyik nap. miközben a konyhát söpörte. Király! Viháncolva kiválasztottak maguknak egy-egy taxisofőrt... Nem. Ősi mozdulatok. kőkorszakbeli seprű és teljesen megrongálódott kockakő. Camille csendesen zsörtölődött két féldrágakő berakás között. Mamadou pedig jól megtömte a táskáját mandarinnal és aprósüteménnyel. Josy szemrehányóan rázta a fejét a nagy kupleráj láttán. Lélegzetét visszafojtva hallgatta a bemondónőt: Nisi Dominus.összevisszasága. Vespri Solenni per la Festa deli' Assunzione di Maria Vergine. és megnézte a katalógus árát: ajaj. Talán majd a jövő hónapban. de ez most nem számított: a Touclean mindnyájuknak kifizette a taxit. Saját magának már mást szánt: egy zenét. 123 .

Már rengeteg füzetet megtöltöttem. a nadrággombra hasonlító. a csomagot maga elé tette az asztalra... Semmiségekkel. hogy elköltözött. amikor Mathilde aggodalmaskodott. Ó. – Már megvan neked? – Nem. és elővette töltős ceruzáját. Ja. a vörös szakáll.. tökéletes. – Na ne! – De igen! – Gyerünk. akkor halljuk. Az ajándékot barna csomagolópapír borította. nem. hogy Camille nem fogja átvészelni a telet a cselédszobában.. de jó lenne ezt a makacs öszvért kibillenteni a nyugalmából! Amikor befejezte. mi ez. Csak hárman voltak. Azután: – Újrakezted? – Hát egy kicsit. Pierre úszott a gyönyörűségben. ugye? 124 . nem voltak kétértelmű válaszok és zavart hallgatások. – Legalább jól szórakozol? – Igen. majd kijelentette: – Tudom. Megmutatod? – Nem. Camille kénytelen volt lódítani. Igazi karácsonyi fegyverszünet. A dühödt kis mopszli még nem költözött ki végleg. Nem árt az óvatosság. – Á. Még nem.. Nem merültek fel kényes kérdések. – Már megint az ilyen idomított kiskutya dolgok? – Nem. mi az! – nógatta Pierre.12 Másnap. Beletelt egy kis időbe. kerek szemek. – Még mindig a szakadék szélén? – Most már inkább a mélyén.. nem. hogy minden rendben. – Hú. a sötét felöltő. úgyhogy bármikor kitörhet egy újabb pszichodráma.. Nem akarta elárulni. – És hogy van a mamád? – vágott közbe Mathilde diplomatikusan. Camille kioldotta a szalagot. mire Pierre magához tért: – Hát ezt meg hogy csináltad? – Tegnap több mint egy órán keresztül ezt bámultam. az ajtókeret és az ezüst fejű sétapálca – pontosan olyan volt. Kis apróságokkal.. vasárnap délben Camille Kessleréknél ebédelt. – Ilyesfélékkel? – Pierre Édouard Vuillard portréjára mutatott. Nem lehetett megúszni... Pierre felé fordította a rajzot: a zsirardikalap. – Ez azt jelenti. és vidáman beszélgettek. mintha lemásolta volna a borítót. Camille átvette az ajándékát. Pierre ugrált örömében. a tenyerével a súlyát méregette.

és korábban találkozott Samiával. gyerekek cikáztak a lámpaoszlopok között. Gyorsan és csendben dolgoztak. szia! Boldog karácsonyt. Mathilde ásítozott. hogy hazaviszi autóval. Öt nem hajtotta semmi. Camille derűsen figyelte a nagy nyüzsgést. A nőknek igencsak fájhatott a lábuk a lakk körömcipőben. Csak a kutyámra volt hatással... Békésen beállt egy elegáns élelmiszerbolt előtt a sorba. Amikor Camille arca már majdnem eltűnt a szivarfüstben. és Camille megitta a maradék pezsgőt. hogy a könyvtárában bizonyítékokat keressen éleslátó megjegyzéseire. Na. és morgott rám. Esküszöm neked. 125 . a férfiak a menedzserkalkulátorukat böngészték.. – Kötelező ez a szakáll és a Mikulás sapka? – Á. Az este hátralévő részében a festészetről beszélgettek. A lakás üres volt. amikor művészetről beszél? –. hogy helyet adjon Maurice-nak (Denis). Camille ott maradt még egy kicsit. ajándékkal megrakodva. Már majdnem tíz óra volt. és tréfálkozott az éjjeliőrrel. Délelőtt aludt néhány órát. Camille bezárkózott a szobájába és az éjszaka hátralévő felében ki sem bújt az ajándékából. hogy nem ért ez semmit. de Camille nemet mondott. hogy megérti. hogy legyen mit ennie a bor mellé. miért? – Á. Szépen öltözött emberek rohantak az utcákon. fenéket! Mindenki fütyült rá. Végül egy darab kecskesajtot és két kis diós cipót kért az eladótól. Mátrix – fordult a lába mellett heverésző nagy dobermannhoz. Túl sokat evett. nem – felelte Camille nevetve – nem reméltem. A többit illetően kicsit zavarban volt. voltak már hülye kutyáim. Többször is felpattant. ez a személyes kezdeményezésem.– Tökéletesen rendben – mosolygott Camille. és végtelen kitérőkbe bonyolódott. és Camille-nak nemsokára a kanapé szélére kellett húzódnia. – Nem. párhuzamokat állított fel. kizárólag a hangulat miatt! – És bevált? – Á. Természetesen mondott butaságokat is – és ki nem mond butaságokat. de ez a csúcs! – Hogy hívják? – Mátrix. mert Szenteste volt. semmi. nagyon szenvedélyesen. Nem ismert meg a hülye. de műértőnek csodálatos. Félixnek (Valloton) és Henrinak (de Toulouse-Lautrec). mint általában. dehogy. és ettől valahogy sokkal nagyobbnak látszott. Samia hamarabb hazament. hogy finom vacsorát vegyen magának. mondtam már. Piano ma sano. Pierre felajánlotta. A fickó Stan és Pan volt egy személyben. Pierre elemezte Vuillard munkásságát. de jól mondta. jól fog esni egy hosszú séta. Pierre-nek (Bonnard). Vagy inkább egy üveg jó bort. és az irodák ötkor zártak. – Szuka? – Nem. rokon vonásokat keresett más festőkkel.. de azt is főleg azért. Pierre csapnivaló kereskedő volt. – Ne reméld.

ráadásul nem a hivatalos sorrendben akarta végighallgatni a zsoltárokat.... Egyedül van ebben a hatalmas. és hirtelen úgy érezte. amikor kettesben ültek az autóban. vagy tizennégyszer meghallgatta. ha már megöregedett. és ő megkérdezte az apját. és elvackolódott a pehelydunna alatt az öreg kanapén. Áttanulmányozta a Vivaldi CD programfüzetét. de mit számít? Mi a francot számít? Megnyomta a távirányító gombját és behunyta a szemét: a Paradicsomban érezte magát.és innivalót. haereditas Domini filii: merces fructus ventris. Még az üvegcsillár is táncolt örömében. hogy szobahőmérsékletűre melegítse a bort. mire megértettem. és az üveget a fűtőtest mellé állította. hogy valami felrobban a mellkasában. üres lakásban. és éppen a második lemezt akarta betenni. fülig belemerült.. Szörnyű volt.Kihúzta a dugót. vastag zoknit húzott. Utána pizsamát vett. a hangok szinte sértik a fülét.. A világ legnagyobb hangszervirtuóza sem képes a töredékét sem előidézni annak a felindulásnak. – Nem.. Egy pillanat alatt a Purgatóriumban találta magát. nem akarsz valami mást hallgatni? Talán a Halacskák mamáját?” Camille már megivott fél üveg bort. te itt vagy? – . Ez az ember isteni oldala. És a tizennegyedik alkalommal úgy érezte. föl a hetedikre? – Nem. Legalábbis nekem sok időmbe került. Az ötödik és a hatodik szám volt.. és az angyalok énekét hallgatja.. amelyet egy szép emberi hang vált ki belőlünk. hogy ez olyasmi. hogy miért mindig ugyanazt a zenét hallgatja. egy méregdrága kasmírba.. Teleengedte a kádat forró vízzel. Egyszer. amikor kigyulladt a fény. hogy a zene valahogy idegenül szól. egy pohár nektárral a kezében. Egy régen elmúlt korszak emléke.. apja így felelt: „Az emberi hang a legszebb. – Ma is melóztál? – Igen. tálcára rakta az enni. minden villanyt leoltott. amit csak akkor ért meg az ember. nincs itt senki. a Vecsernye Jézus mennybemenetelére nem éppen az alkalomhoz illő mise. ejnye! Na igen. tudod. Cum dederit dilactis suis somnum. Azt hittem. Ecce. beállította a szalonba. legmegindítóbb hangszer mind közül. és csak egy óra múlva mászott ki belőle. Oké. és belebújt kedvenc pulóverébe. – Nem történt semmi. – Á. bocs. De mondd csak. a Nisi Dominusi a második CD-n találta meg. a szeme elé kapta a kezét. – Ó. Azt hiszem. 126 . Kicsomagolta Franck hifitornyát... a szüleidhez. Most jött el az ő ideje. – Nem mentél haza? – Hova.

és kiment. Na gyere. Oké. ennek annyi. balsors! – A nagyokat? – Aha. – Jaj. Franck nagy szemeket meresztett: – Miért ismétled.. Camille visszaült a kanapéra. és a kanapé sem hasonlított már felhőre. nem láttad a két sárga Tupperwarét? Ó. Mi a francot csináltok az edényekkel? Megeszitek. – Ez az én hifi tornyom? – Igen. nem nyúltam hozzájuk.– Mi ez az izé? Castafiore? – Nem. a kurva életbe? Franck fél óra múlva került elő. csak utána bújt bele a pulóverébe. Kapcsold le.. amit mondok? – Csak úgy. 127 .. Boldog karácsonyt.. Camille felállt és kikapcsolta a zenét. Soha nem talál meg semmit az ember ebben a kócerájban. és megkereste a helyet. siess a segítségemre! Igen. kérlek! Az a szörnyű alak kereshetett valamit a konyhában. igazából nem. Megtört a varázs. két órakor? – Csak. Nagy hanyagul várt még egy pillanatot. Franck bocsánatot kért. ez komoly darab! Te aztán kiköltekeztél a kedvemért! – Igen. ne izélj. keressük meg azt a dobozt. Utána szó nélkül átment a szobán. Camille kijózanodott. isten... Camille elmosolyodott: ez a fiú aztán szívlapáttal adagolja a csáberőt! – Megengeded? – kérdezte Franck a szőnyegre mutatva. és bement a fürdőszobába zuhanyozni. – A francba. és hangosan szitkozódott: – Mondd csak. Szükségem van rá.. felvette a füzetet. igazán? Te vallásos vagy? Feltétlenül be kell mutatnia Franckot az éjjeliőrnek. vagy mi? Camille sóhajtva benyomta a Pause gombot. egy mise. mint a kisöregek a Muppet Showban. ki használta el az összes melegvizet. de már semmi nem volt ugyanaz. Még jobban. Camille a pohár mögé bújt: valószínűleg elhasználta az összes meleg vizet. Franck kirámolta a hűtőt. ott van a mikrohullámún. – Nem.. mert a konyhaszekrény fiókjait rángatta. siess. Ezek ketten nagyon jól ellennének. Franck. Próbált koncentrálni. – Nem. kiköltekeztem a kedvedért. Vettem a bátorságot. – A francba. légy szíves. farmerban és félmeztelenül. – Feltehetek egy tapintatlan kérdést? Miért keresel egy sárga Tupperwarét karácsony éjszakáján.. és. Nézd csak. – Ó. ahol tartott: Deus in itdiutorium meum intende Isten.. – Érezd magad otthon.

és belehalok. nem. hogy berúgott egy kicsit? – Amikor iszom.. És te? – Fáradt vagyok... gondolta Camille. Franck. amivel szabályozni lehet a mennyiséget. ismerem magam. félretolt egy CD-tartót... Ja. – És előtte? – Semmit. engem gyűlölsz. – Hát. meg is szakadt volna a szíve. mint az M&M's. elveszítem az eszem. És nagyon jó szőlő. Néha úgy érzem.. – Ha te mondod. Állati jó kis beszélgetés. egy olyan izé. ez nagyon jó sajt. Biztos.. Tudod. Saját maga is meglepődött. ha meg kell vele osztania a MoutonRothschildját. mint a drog? – .gen. hogy hiányzik belőlem egy kapcsoló. hogy megszeretném! – És akkor mi van? – Semmi. – És amikor gyűlölsz? – Azt nem tudom. És nagyon jó bor.– Nem hiszek a szememnek: te eszel? – Sajtot és szőlőt. – Nem akarod kipróbálni? – Nem. vagy nem? 128 . kérsz? – Nem. Semmit sem tudok normálisan. halálra dohányzom magam.. hogy van egy kis feszültségproblémám.. Franck megcsóválta a fejét. és minden irányban túl messzire megyek. túl sokat iszom. Csak annyi. – Jól vagy? – Tessék? – Azt kérdeztem.. tudod. Soha nem találom el az egyensúlyt. Nem tudom. ha dolgozom. hogy jól vagy-e. köszönöm. Ráadásul ez nem is drog.. – Hú. és elővette a cigarettasodróját. igen.. – Nincs igazad. Hihetsz nekem... Franck odalépett a dohányzóasztalhoz. mert elég részegest láttam az életemben. nyugodtan csinálni... – Holnap is dolgozol? – Nem. hogy is mondjam. – De tudod.. pihenhetsz egy kicsit. – Csináljak egyet neked is? – Nem. – Én azt hittem. Mindig túl messzire megyek az egyik vagy a másik irányba. tényleg. amikor szeretek. Egy kis édesség. – Miért. Vajon miért adta ki magát? Lehet. Hú. – Nem.. amikor dohányzom.. csak felnőtteknek. – Akkor jó. te tényleg komoly vagy... az alkohol rosszabb. Köszönöm.. – Én mást választottam – mondta Camille a pohárra mutatva.

ti vagytok kiszámíthatóak! Legalább tudod.. – Ennyire kiszámíthatóak vagyunk? – Nem. – Ki ez? – Egy szívtipró. – Nem. hogy nagy szívtipró! – Imádom! – Tudom.. Amikor elkészült vele. – Gyerünk. – Herbert Léonard? – Figyelj.. találj! Franck most a joint készítésére koncentrált. de Marvinnal mindig ez van. – De igen. mondtam. még nem. – Deee. – Na neee... Még egy csajjal sem találkoztam. Majd meglátod. sajnos nem vagytok ennyire kiszámíthatóak. – Mégiscsak van bennünk valami közös. nem ezt akartam feltenni. és lekuporodott a hifitorony elé... hogyan született ez az album? – Melyik? – Hát a Here my dear. hagyd benne! Ez a kedvencem! Te a Sexual Healinget akartad. mi? Nem. – Julio Iglésias? Luis Mariano? Frédéric Francois? – Nem. Nem számított. Majd meglátod a különbséget.. bement a szobájába. – Marvin? – Figyelj – mondta Franck. ha bekövetkezik. – Sok lányt ismertél? – Mit értesz az alatt. hogy elmeséljem? 129 .. – Richard Cocciante? – Dehogy.. This album is dedicated to you. Na és vége a misédnek? – Igen.. – Nem. – Rendben. akit te is szeretsz.. – Akarod.. aki ne lett volna oda érte. nem vagyok biztos benne. visszajött... ezt nem gyakran hallgatom. – Tudom már! Roch Voisine! I gues I'll have to say. egy volt! De nem emlékszem. hogy ugyanazokat a dolgokat szeretjük. és széttárta a karját –. Vagy nem jutottunk el vele idáig.Camille elmosolyodott.. – Eggyel sem? – Eggyel sem! Ja nem... hadd gondolkodjam. – Akkor hallgassunk valami mást? – Hát. hogy „ismerni”? – Most meg miért veszed ki? – Mert eltévesztettem. Várj csak. Biztos találunk egy énekest. ki.

Meggyújtott egy jointot. Szóval a Here my dear körülbelül azt jelenti: Itt vagyok. és Marvin a kezét dörzsölte: kitervelte. ő tette sínre. nem tudom. Igen. hogy gyerekük legyen. de az biztos.. Én nem vagyok Philibert. – Igen.. A nő a Motown egyik nagykutyájának. – Nem. és sokszor elmondta magának. hogy ez a legjobb alkalom. amikor találkoztak.. a szerelmüket. Kinyújtózom. kedvesem. – A kicsodája? – Olyan guru. és a házasságuk romokban hever. mint a rómaiak. gyerünk aludni. ő segítette. hogy Marvin nem lett volna az.– Várj. már majdnem négy óra! Jó friss leszek reggel! Felállt.. csakhogy képtelen volt rá. hogy ez igaz-e. Bezárkózott tehát. Remélem. hogy hamar megszabaduljon ettől a kényszermunkától. már 77-ben vagyunk. gyűlölte.. az első megbicsaklást. a féltékenységet.. Röviden: dúlt a háború. Van aki képes rá. szenvedély. úgyhogy csak nagy vonalakban mesélem el. – Mire gondolsz? – Te hiszel benne? – Miben? – Hogy az első szerelem mindig az utolsó is? – Nem tudom. amin egy petákot sem keresett. villámcsapás.. talán az alapítójának... Ugye.. Hallgasd: This is Anna’s song. Húsz éves volt. Telik-múlik az idő... Pedig sokat gondolkodott rajta. hogy összecsap valami szart. szerelem. – És tetszett neki? – Kinek. Dobj ide egy párnát. egy albumért. hallod? Anger. de ő nem volt képes. Berry Gordynak a lánya volt. hogy a következő album nyereségét adják a volt feleségnek.. mocskosra sikerült. 130 . – A családodhoz mész? – Ami maradt belőle. tanítómester.. sztár lett. és Marvin ügyvédje. saját maga legmélyére. és a válásuk. azt tanácsolta Marvinnak. Marvin pedig vad volt. – Na jó.. Nem lehet így kiárusítani egy szerelmi történetet.. Vagyis. Oké. és még sokáig azzal vádolta Marvint.. és végül örökbe fogadtak egyet. Az ügyvéd győzött. a gyűlöletet. Őrjöngött. Marvin első nagy szerelmét Anna Gordynak hívták. Marvin robbant. – Szóval. hogy mindenkit megnyugtasson és rendezze a számlájukat. nem.. Anna indította el Marvint. Nagyon szép ajándék.. bátorította stb. Az elithez tartozott. Sokat kínlódtak. Igen. a haragot.. ha nem találkozik Annával. mint minden válás. és megalkotta ezt a kis csodát. milyen szép? Ugye elismered. El tudod képzelni. a gyereküket. aki. amely elmeséli az egész történetüket: a találkozásukat. igencsak mesés összegekért folyt a harc. hogy az első szerelem mindig az utolsó is egyben.. mint a bomba. indítómotor. és a könyökére támaszkodva elhevert. szinte isten. – Hallgatlak. Azt mondják. A francba.. sarkallta.. hogy kitálalta a legbensőbb titkaikat a világ elé. Egy szó nélkül hallgatták végig a lemezt.. eljegyzés és a többi. Ő volt a Pygmalionja. nem gondolod? Egészen mélyre nyúlt érte. amikor minden elromlik? Utána a megnyugvást és az új szerelem kezdetét. hogy nem a bosszú süt belőle? Hogy még mindig szerelem van benne. és áradt belőle a tehetség. mint egy csikó. Annának? – Igen. Anna pedig majdnem negyven.

Elröhögte magát. csak úgy kérdeztem. – Camille a feje fölé emelte a tenyerét. Gyerünk. – Franck egy centire szétnyitotta a mutató. – Itt alszol? – Baj? – Nem. Franck visszafordult. Jó éjszakát. – És te? – Ennyi.– Nem maradt belőle sok? – Kábé ennyi. nem. Isten hozott a klubban. 131 . – Velem alszol? – Hogy mondod? – Nem.és a hüvelykujját a szeme előtt. csak úgy kérdeztem. – Oké. nem.

Majd beledöglött a magányba. és a papírterítőre lerajzolta a negyed aranyifjait. hogy otthon hagyta a füzetét. akkor azt mondanám: hétéves voltam. és nagyon elkeseredett. Hosszan kellett gyalogolnia.. Amikor meghallotta. inkább csak ürügyet keresett. hajtogatta halkan. És kivel beszéljen utána a filmről? Mire jók az érzelmek. Rendet tett.. Beledöglöm a magányba. Vajon mit csinál most? Hamarosan lement a nap. és maga alá húzta a lábát. de nem számított. Ünnepnapon ez nagy szívásnak ígérkezett. stb. és olvasni kezdett.13 Amikor Camille tizenegy körül felkelt. mire nyitva tartó kávéházra talált. Elolvasott még pár oldalt a könyvéből. felült a kanapén. Felöltözött és lement cigarettáért. és sajnálta. majd fogta a könyvét. úgy tett. és a hangzavarból elértek hozzá a nyüzsgő család távoli jókívánságai is. Camille főzött egy nagy kanna teát.). mint akit nem érdekel az egész. akik a drága jó édesanyjuk csekkjeit hasonlítgatták össze elragadó. 132 . Menjen el talán moziba? Pfff. Már sok karácsonyfa hevert a járdán. amelyek segítségével betörhették a pofájukat. amikor a postás a fejemre hajtott. Ha egyetlen tényre kellene visszavezetnem az életemet. mondta Montaigne. Nincs olyan bánat. Philibert jutott az eszébe. és reszketve visszament a Szajna túlsó partjára. Csak késő délután szakadt el a könyvtől. A kicsit nehézkes és unalmas ugrásaiknál sokkal jobban szerette a zseniális kis eszközeiket: a rozoga trambulinokat. hogy nyílik a bejárati ajtó. A VII.. Végighallgatta az anyja sirámait (túl sokat ettem. és visszabújt az ágyba. Barbi módra kinyalt lányok derekát ölelve. de akkor már felhívta a nagybátyját. hogy hagyja kicsit levegőzni a történetet. Rendelt egy szendvicset az egyik Trocadéro tér melletti drága sörözőben. a sorba rakott üres üvegeket. Franck már nem volt ott. a lefelé fordított raklapokat és a többi fantasztikus eszközt. kerület nagy sugárútjain senki sem járt. ha egyedül van az ember? Egész testével lökte be az ajtót. átöltözött. beledöglöm a magányba. és újult örömmel térhessen vissza frissen szerzett barátjához. és Montaigne-nek mindig igaza van.. hogy üresen találta a lakást. Egy ideig elnézte a gördeszkás akrobatákat a Trocadérónál. a foszforeszkáló kúpokat. amelyet egy könyv ne tudna orvosolni. és lecsapott rá a hideg.

nyugi! Hagyj békén. – Legalább igyunk valamit. nem jössz velem? – csodálkozott a lány. Nem vagyok az anyád! – Oké. Meg aztán holnap melózok is. Az egész családomat leráztam. híztál egy kicsit. – Mikor? – Éjfél felé. a lakás másik végébe. elhúzol? Te talán ettél? – Igen.. hogy elmegyünk vacsorázni valahová. szia. összehúzta magán a vastag sálat. Nem mondtam semmit. Camille visszafordult: – Figyelj csak. A fejébe ment a vér. Valamivel később véletlenül hallotta. – mondta most Franck valamivel gyöngédebben –. Ugye azt akarod. és bezárkóztak Franck szobájába. – Éjfél felé. látom én! – idegeskedett Franck – Van valami probléma? Böki valami a csőrödet? – Hé. nem hiszem el.. hogy veled lehessek. te itt voltál? Camille ránézett. – Persze semmi. de nem felelt. – Nem nézek úgy rád! – De. – Na mi van. Mit esztek ti Philibert-rel? Talán a könyveiteket? Vagy a döglött legyeket? Camille felsóhajtott. – Hulla vagyok. – Na mi van. amikor a konyhában meglátta a dunyhába burkolódzó Camille-t.Franck egy lánnyal jött.. te se ítéld meg az enyémet. – Ó. és átvándorolt a konyhába. – Miért nézel így rám? – Tessék? – Mint egy darab szarra. Ezt már jobban szeretem. A vér.. Megígérted. jó? Tényleg. – Hát ezt nem hiszem el. nem? Végül fogta a könyvét. Itt soha nincs semmi. Gyorsan átmentek a folyosón. hogy az ünnepek után elköltözöl egy haverodhoz? Ugye elmész? Akkor már 133 . nincs kedvem elmenni. hogy ne hallja a szeretkezést. amit akarsz. mit beszélnek az ajtóban. – Most haragszol? – Szia. nem úgy volt. Fütyölök az életedre. Így mondják.. – Milyen kaja van itthon? – Franck bekémlelt hűtőbe. Egy kevésbé attraktív lánnyal. mondtam már. Mindegy. – Tényleg. – Nem..... Franck meglepődött. Azt csinálsz. hogy húzzak el gyorsan? – Na. én nem ítélem meg a te életedet.. – Figyelj. hulla vagyok. ugye nem csinálsz jelenetet? Gyere el holnap este az étterembe. – Hé. Hm. de ma minden zárva van. igaz is. – Szomjas vagy? Akarsz egy sört? – Nem itt. Camille újra feltette a zenét. Na jó.

egy lyuk. két csomó. márpedig az nem igazán számított. Reszkető. stb. hogy felmosórongy van benne. Kesslerék könyvén kívül.. és furcsa szagot árasztott. A szomszéd szépfiú gyanús ajándéka. – Mi ez? A fiú kiment. és megmutatta a márkinak... sápadtkék tinta: Kisasszony. Ó. Lehet. egy szál.. és először azt hitte.. nagyon hosszú. nyakába kanyarította a sálat. milyen gyönyörű. De nem. Valahogy csak sikerül megoldanunk. hogy „mások bezzeg létrehozzák az életművüket”. század eleji tanítónős rondírás. milyen színű a szeme. Vajon ki ez a Paulette? Franck édesanyja? Camille az éjszaka közepén fejezte be a könyvet. elég sajátságosan követték egymást. – Igen! Franck egy csomagot dobott az ágyára. ha nem szólsz többé hozzám. ez volt az egyetlen ajándéka. Az lesz a legegyszerűbb. Kis idő múlva Franck bekopogott Camille-hoz. nagyon lazán és elég rosszul kötött sál: egy lyuk. Puha. 134 . egy sál volt. Camille felállt az ágyra. négyszögletes csomag volt. Oké. Camille nagyon óvatosan kibontotta. izé. Boldog Karácsonyt kívánok! Paulette Lestafier Camille beharapta az ajkát. Egy mentegetődző levélkét is talált a sál mellett. úgyhogy mindenféle színt belekötöttem. egy szál. A szörnyű csomagolópapírt láthatólag többször felhasználták már. Franck nem tudta megmondani. Ó. hogy frissen kötötte valaki? A színek. mert valami olyasmit akart sugallni. mint egy boát. Dohszagot és iskolai menzaszagot. Ez a karácsony is elmúlt.csak egy hetet kell kibírnunk.. milyen csúnya.

a hatalmat és a gőgöt. túl bő farmerján. a Márkinők és a Vintimille tér között.. mint Buridan. hogy vegyen neki egy táskát Vuittonnál. A rakpart felé ment haza. Camille széttárta a karját: „Look. Egyedül ment haza. amikor meglátta a Vuillard előtt húzódó sort. – Mitől? – Félek. de nem szeretek. Camille váratlanul ráfordult a Montaigne sugárútra. egyedül aludt. Look at mee. Camille gyűlölte ezt a negyedet. Egy japán nő odament hozzá... A hideg már nem kínozta annyira.” A japán lány elfintorodott. amennyire tudta. Camille-nak semmi kedve nem volt elmenni. Meg aztán.. Mindenáron oda akart neki adni négy ötszáz euróst. ahol a sok pénz azt nyújtotta.14 Újra a régi nóta: alvás. Hogy lássa. elrakta a pénzt... Megnézte Boticellit a Luxembourgban. de még mindig ezt volt a legnehezebb elviselnie. – Miért nem szeretsz? – Nem tudom.. I am too dirty.. Az őrök igazán lenyűgözőek. és könyörgött.. A melóban nem volt semmi említésre méltó. amit Philibert-től kapott kölcsön. és tíz méterrel arrébb ment oda valakihez. amikor elveszek saját magamban. hogy békén hagyják. Camille meggyorsította a lépteit a Chez Malo kirakata előtt: túl sok az emlék. vastag kamionos pulóverén. Szörnyű volt! Végül lerajzolta a sorban álló embereket.. metró. 135 . – Igen.. nagyon tágas odabent. Camille néha-néha kimozdult. És ráadásul szemben Gaugin kiállítás volt! Micsoda dilemma! Vuillard is jó.. meló. egyedül evett. „They won’t let me go in the shop. hogy kimozdulok. és a térdét átölelve Vivaldit hallgatott.. – Ki kell mozdulni – győzködte magát. Ez a fajta beszélgetés közte és a szerencsétlen tudata között órákon át rágcsálta az agyát. Carine szervezett egy bulit szilveszterre. a Grand Palais tetejét és a Petit Palais lépcsőjét. – Félsz? – Igen. – Na ne röhögtess már! Épp hogy nagyon szűk! Gyerünk. mintha élet-halál kérdésről lenne szó. Zao Wou-Kit a Jeu de paume-ban.. abszurd sálján és a katonai sapkán. de akkor már elszörnyedt. és úgy reszketett. de Gaugin! Igazi óriás! Camille ott állt.. Éjszakánként Franck általában nem volt otthon.” A nő végignézett a cipőjén. de már kifizette a maga részvételi díját. Csatangolok. hogy felrázzák a leülepedett szirupot.. foglyul ejtve Pont-Aven. Akkor is úgy érzem. Franck nem szólt többé hozzá. és Camille elkerülte.. ami a legkevésbé vonzó benne: a rossz ízlést.. a szirupodnak úgyis erjedt szaga van.

. – Soha nem veszel ki szabadságra? – De. Azt nem az anyám csinálta. hogy kimossa a csészéjét.. – Soha nem mozdulsz ki sehová? – Néha előfordul. most január első napjaiban.. Elnevette magát.. amikor megmutatta nekem.Amikor aznap este hazament. – Biztos vagyok. nem is zuhanyozott. Camille vállat vont. és dühöngeni sem volt ereje. – Jól vagy? – Kivagyok. Camille már a konyhában volt. csak azt sajnálja majd.. Franck lehajtotta a fejét... nem hallotta a vekkert. és le sem barmolta Camillet. emlékeztetve rá Camille-t. a költözéshez.. Felállt. mint egy zombi: – Oké. – Miért kérdezed? – Hogy megköszönjem neki. Franck leült vele szemben. ott találta Franckot az ajtó előtt: – Itthon felejtetted a kulcsaidat? – .. különben kivágnak. – Itthon. – Mi az édesanyád címe? Franck megdermedt a mosogató előtt. Franck beesett az ágyba. a tiéd még semmi. – Itthon leszel három körül? – Hogy beengedjelek? – Igen. Mit? – Hát a sálat! – Á. kitöltött egy liter kávét. – Én mindenesetre ugrottam egy nagyot. – Csak az én nagymamám tud ennyire szépen kötni! Camille elmosolyodott. Teljesen szét volt esve. – Egyáltalán nem muszáj hordanod! – De nagyon tetszik. Francknak gombóc volt a torkában: – Ho.. – Már régóta vársz? Franck szerencsétlen képpel a szájára mutatott. most mennem kell. hogy ő is hordani fogja. Camille kinézett az ablakon.. de most nem megyek el. hogy nem csókolhatja meg a nagymamád kezét köszönetképpen. – És figyelj. Kinőtt már az efféle kretén játékokból.. hanem a nagymamám! – pontosította megkönnyebbülten. Látnád Philibert-ét! – Az milyen? – Zöld és narancssárga. Hogy megköszönd.. mert különben te nem tudsz bejönni. de egyelőre még nem tudta rászánni magát. nem füvezett. De. Másnap fél tizenegy felé került elő a szobájából. hogy megigya.... 136 . hogy nem szabad beszélnie.

Igen. elintézem. „Jövök.. nehogy becsapódjon. csak hogy megnevettesse. aki sokkal okosabb. Philibert ugyanis tudta. Franck eltörölgette a csészét. 137 . hogy közben nem váltok nevetségessé.. főnök. a francba! Nagyon el volt keseredve. mint én. hogy most valami kedveset mondtál? – Az kedves. mint egy pingpongjátszma: Camille kivárta az ütemet. a szabadságotokra gondolok. Tudom. főnök.. hogy fütyültök mindenre.. De hát Jean-Luc ezt bőven meg tudja csinálni. Nincs szerencséje: egyszer akart valami filozofikus izét mondani. jövök. mint máskor. De már mondtam. Aznap szórakozottan vitte a műszakot. füvet szívni. zajongtak és verekedtek a galambok.– Igen. hogy ti ketten vagytok azok. ha bohócnak tartalak titeket? – Ó. undok ez a lány. mint amilyennek látszik. főnök. még nem hívtam fel. nagyon szeretett vele beszélgetni. Mi a francot fog csinálni Kermadec-nél? Piálni. A vele való beszélgetés olyan volt. hogy a természetes viselkedésünkre gondoltál.. úgy tett. biztosan igaza van. amikor eljöttem a nagyitól: szerencse. és ő ravasz volt.. – Tényleg? – csodálkozott Camille. hogy megértsék.. megnézni az összes DVD-t. Ha bármilyen más csaj van mellette. és kész. Nem. azt hiszem. Hogy ti képesek vagytok úgy élni. Franck nem válaszolt rögtön: – Nem. és autós újságokat lapozgatni a vécén? Szuper. Nehézkesen bandukolt le a lépcsőn. És a végére ez már nagyon dühítő tudott lenni.. de cseppet sem hülye. már kész vagyok. ezért kellett állandóan idegeskednie. De ennek azt mondta.. A feje fölött burukkoltak. Ebben a pillanatban megszólalt a telefonja. Ti vagytok az egyedüliek a világon az általam ismert emberek közül. úgyhogy ez több időt vesz igénybe. Oké.. és az utolsó pillanatban fogta vissza az ajtót. egyszerűen leteszi a telefont. Philibert-rel ugyanez volt a helyzet. Most rögtön felhívom. hogy a főnök volt. hogy nem is annyira hülye. hogy el kell innen mennie. és ez jó. tisztában vagy vele.. elindult. és abban a pillanatban küldte a sarokba a labdát. Hogy kit? Nem. vagyis visszaküldte a poént. csak a szavakkal van bajban. Hogy mi? Hagyjam a lányt? Igen. Várjon egy kicsit.. pardon. Visszatérés a húsz éves kori ketrecbe. Azt hittem.. Camille ránézett: – Mondd csak. hogy nyakig vannak. hogy valószínűleg nem tud jönni. és közben mégis úgy érezte. épp erre gondoltam. akik képesek ezeket az ocsmányságokat hordani úgy.. Soha nem találta a szavakat. amikor az ember a legkevésbé várta. mintha meglepődnék. hogy ő nem akkora bunkó. épp most próbálok magamba bolondítani egy lányt.” – A főnököm volt – mondta Camille-nak bárgyú mosollyal.

Szar az élet.. a főnök lebarmolta.A világ egyetlen olyan csaja. Összeszedte a cuccait. Csak egy órát aludt. 138 . és ennek ellenére szép marad.. aki képes hordani azt a sálat. Mielőtt elment. és bevágta őket a dunnahuzatba. hogy nem hívta fel a régi segédjét. soha nem lesz az övé. amit a nagymamája kötött. mert le kellett mennie a mosodába. utána hazament aludni. benézett a cukrászokhoz.

amit ismerősök adnak. mert sokat nézte a tévét.. Ez az. de érdekes. bekapcsolta a gépet. A hetes számú gép mellett ült. és megkérdezte Franckot. – A szárnyaid? – kérdezte Franck a szatyorra mutatva. Camille már ott volt. és észrevennéd ezt a lényt a bánatos neonfényben. és életedben először látod ezt az arcot. mintha meg sem ismerné. meglátta őt. Igen. hogy mégiscsak lány? Egy zsákba öltözött lány. miről beszél: tizenöt év önkiszolgáló mosodai tapasztalat állt mögötte. de Camille nem vette észre. Talán nem buzi.. Megpróbálnál másfelé nézni. Lehet. meg sem rándult. Egy angyal. végül rámosolygott. apró jel. Ejnye. de mindig visszatérne hozzá a tekinteted. 139 . egy percig nem mozdult. hogy december 29-én délután ötkor belépsz a Bourdonnais sugárúton lévő szakadt önkiszolgáló mosodába. és kivett belőle egy dzsekit és egy foszladozó hálózsákot. és olvasott. Egyből próbára teheti az elméletét. A keze és a nyaka miatt. mit mondanál róla? Elnyúlt a műanyag széken... Valahogy furcsa körülötte az aura. hogy fiú. betette a ruháit.. Az undornak vagy a habozásnak nyoma sem volt rajta. Belekezdett egy kis játékba: képzeld el. Hogyan képesek ennyire koncentrálni? Erről egy reklám jutott az eszébe: egy alak szép nyugodtan eszi a Boursin sajtját. Mintha el akarná rejteni a testét. van-e aprója. Egyetlen normálisan működő lány sem teszi be a cuccait a szárítóba egy hajléktalan után.. meg mert olyan furcsán simogatja az ujja hegyével az alsó ajkát. Camille felállt. semmi. Franckot Philibert-nél is mindig elbűvölte ez a dolog. Tehát nem bámulnád tovább. Egy hajléktalan lépett oda a géphez. Vagyis. Biztosan azért.. Mint az első alkalommal.. Ha december 29-én délután ötkor belépnél a Bourdonnais sugárúton lévő szakadt mosodába. csak egy kis rebbenés. Camille felnézett az órára és felsóhajtott. Franck leült vele szemben. Franck pontosan tudta. Először azt gondolnád. zsebre dugta a kezét és összehúzta a szemét.. Mert van ott valami.15 Na tessék. Az egyik szárítógép most leállt. Camille most felnézett. amikor kicsi volt. Alig volt ez mosoly. de mindenképpen nagyon nőies fickó. miközben a világ összeomlik körülötte.. Vagy talán a fény? Igen. – Micsoda? – Nem. nem lennél biztos benne. Egyébként sok mindenről reklámok jutottak eszébe. Azért lennének kétségeid. azt mondanád: a francba. a vizes ruhák egy táskában a térde között. Le nem vette a szemét Camille arcáról. amikor megismerik egymást.

hogy nem értek belőle semmit. gyomok.. Pitypangok. hogy egyáltalán nem érdekel. – Miről szól? – Ó. Egy vadnyúl... de aztán mégis Franckhoz fordult: – Figyelj. de nagyon szeretem. Agyára mentek a tökéletes emberek. – Mit nevetsz? Talán hülyeséget mondtam? Franck legyintett. Camille már majdnem újra belemerült a könyvébe. – Mi van vele? – Pfff. de most szarba kerültem. nem szívsz te túl sokat mostanában? – Szóval mégiscsak normális lány vagy. Hogy megtanuljak angolul. – Mit olvasol? – Egy útinaplót.. – Mikor mész? – Eredetileg úgy volt. és kinyitotta a könyvét. hogy normális lány vagyok! – . Képzeld. Franck egy kicsit csalódott volt. Némelyik nagyon híres.. tegnap újra meghallgattam Marvint. Paulette miatt. Egyébként ezért is megyek Londonba melózni. érdekelne-e téged. – Ismered Albrecht Dürert? – Az írót? – Nem... hogy a nyár végétől lesz egy helyem. megmondom őszintén... amikor elmesélsz valamit.. Éppen a nagymamám miatt..Utána visszaült a helyére. ha veszek egy mosó-szárító gépet Philibert-nek karácsonyra. – De biztos láttad már néhány rajzát. – Soha nem hallottam róla. a festőt.. – Nem tudom elmagyarázni. Nem tudom. Franck! – Igen? – Mit gondolsz. 140 .... – És jó? – Szuper. mintha képzeletbeli cigarettát illesztene az ajkához: – Hé.. Nincs kedvem beszélni róla. – Csalódtál? – Nem.. Camille úgy tett.. lesz még időd beszerelni? – .. – Tényleg? – Igen.. Camille mellé húzta a székét. – Nem. Beszélj inkább az útinaplódról.. – Miért mondod ezt? Persze. – És hogy tetszett? – Az a baj....

hogy élek. Majd megmutatom. Nem ér semmit az egész. Lehet. mert nem mozdulnak ki a konyhájukból.. – Kár. Escoffier. Folytassam? – Igen.. Curnonsky? – Hát. amiket itt-ott felcsíptünk.. – De ti szakácsok csak beszéltek egymással? Elmesélitek a tapasztalataitokat? – Nem igazán. A festmény néhány év múlva valóban elkészült... De ezt csak úgy mondom. hogy komoly oka volt erre az utazásra.. Több évnyi biztos meló.. – Na. A bizonyíték.vagy naptárféleség. Mit tudom én. Túlságosan hullák vagyunk. és dühbe gurult. Dürer tehát a hóna alá csapta a feleségét és a szolgálóját. Nem jó semmire.. Egészen addig I.. Láttad. – Pacaud-t? – Nem. – Miért? – Csak. de soha nem jártam ott. hogy ismered. Rabszolgaélet. mint a többiek.. Csakhogy nem volt szerencséje: Miksa hamarosan feldobta a prakkert. Ismered Chapelt? – Nem. hogy ő is egy teljesen normális alak volt. úgyhogy lőttek a biztos jövedelemnek. a könyved? – Ja igen. hogy nem ezt a melót csinálnánk. sok pénzt veszített szerencsejátékon. hogy baromi nagyot tévedek. Van is egy könyv tőle a szobámban. és egy kicsit gőgös is. – Szakácsok. de nem híresek. Vannak más isteneim is. Miksa császár pártfogását élvezte. Ducasse? – Á.. ismerem. akkor világos. és több mint ötvenkét méter hosszú lett. haspók. éppen azért.. Miksa abszolút megalomán alak volt. Vagyis nem annyira. együgyű volt. és a többi. Hogy lehet az? – Várj csak. szép mondatokat tudnánk mondani. Megmutatunk egymásnak néhány trükköt. Legalábbis én azonnal abbahagynám. amikor rájött. Robuchon. – Ha jól ki tudnánk magunkat fejezni. aki őrült rendelést adott neki: fesse meg egy óriási hadjárat élén.. hogy nem lenne szabad úgy néznem rá. Nekem ő és Pacaud a nagy mesterek. hogy behízelegje magát 141 . Carème. no meg a családja és a műtermében dolgozó emberek megélhetése függött tőle. ettől csak még emberibb lesz. Dürer írta a németalföldi utazásáról. hogy becsapták a vámosok. hogy a kép örökre halhatatlanná tegye őt. 1520-21-ben. Szóval. Szóval kevésbé ismertek. hogy locsogjunk-fecsegjünk. Neked is vannak isteneid? – Hát. Tulajdonképpen azt bizonyítja. Mi nem vagyunk bőbeszédűek. macsó. Na. a megélhetése. nem szeretek magamról beszélni.. Szóval. Aki megszámlálta a garasait.. aki gyakran lelépett a feleségétől. Izé. ötleteket. ő nagyon jó. csak valahogy így képzelem. de ritkán megyünk ennél messzebb. vannak. Tragédia. – Bocuse. ez nem túl fontos. a könyvem... – Először is tudni kell. recepttöredékeket cserélünk. – Dürer nekem az isten. El tudod képzelni? – Dürer számára ez maga volt az áldás.. Állati. – Senderst? – Azt az alakot a Lucas Cartonnál? – Igen. De igaz.– . de ő a befutó. mint egy istenre. így névről. példaképekre gondolsz? Igen. Nem olyan ismertek. Egy olyan napló... mert fogalmam sincs róla.

azt hiszem. az arcképed egy vacsoráért. Hallgatás.. Valami tengeri lázat. ott egy szabad gép. – Az micsoda? – Gyere. Azután beteg is lett. nem értek hozzá! – De ehhez nem kell érteni! Nézd ezt az öregembert. de milyen áron! A kövér Margit elutasította. éppen akkor. mert abszolút fontos volt. akkor jutott a művészete csúcspontjára. csak hogy megnézhessen egy partra sodródott és már oszladozó bálnát az Északi-tenger partján.. mégsem vagy olyan erős. a ruhákon. vagy a fogadóst.. egy teknőspáncélt. a leendő császárnál. látod. Franck sóhajtva felállt. nézd. ez a ribanc odáig ment. – Nem. egy csecsebecséért a feleségemnek vagy egy nyúlszőr kabátért. Károlynál. amelyeknek írás van a derekán.V. Ötvenéves volt. Tehát az elején kicsit izgatott volt. de erős vagy. tiszteletét tette a hűbérurainál. mintha a szemünkbe vigyorogna. milyenek. pedig egyenesen neki festette! Úgyhogy Dürer gyorsan elcserélte egy kelmére. nem? – Csak a sapka miatt. és bármit is rajzolt: egy papagájt. egy páviánt. nem. sőt. igen. a szokásokon. az arcokon. Olyan volt. Még egy hosszabb kitérőt is tett. fiúk.. egy zablát. Mindenen elcsodálkozott. hogy meglásd az alsógatyáimat.. mennyire tetszik neki. 142 . egy gyertyatartót.. hogy milyen fölényes könnyedséggel rajzolta meg őket. de ettől még eszményi turistaként viselkedett. korallágacskákat. Ezek az út során leginkább csereszközök voltak.. szabályosan belehalok. vett egy rakás Újvilágból frissen érkezett csecsebecsét: egy papagájt. mint ez a fickó.. hanem azt csinálnád. de te biztosan olyan tapadós kis boxereket hordasz. amikor a bálna miatt kitérőt tett. – És ez a koponya? Hát nem hihetetlen? Olyan. tudom. mint egy kisfiú. Csak alsógatyákban vagyok erős. – Ennyit a körülményekről. ugyanazok a kitágult orrlukak. Ugyanaz a gőg. elkapott valami szart. Azért legalább süsd le a szemed. egy jávorszarvasbőr csizmát. mint te. – És hogy végződik a történet? Végül hozzájutott a léhez? – Igen. Mint egy megszállott. és ez a szép fiatalember. – Camille elmosolyodott – Biztosan a sapka tehet róla.. nem akarom. hajdani pártfogója lányánál. Szerintem a cserekereskedelem zseniális húzás volt. az. Melóznál. – Igazad van. – Ó. nem kell látnom őket. megcsodálta a munkájukat. – Á. mintha provokálna: „Ti is. hogy visszakapja azt a juttatást. stb.. – Hú. te szépnek találod? – Egy kicsit tenyérbemászó arca van. Nézd. De legjobban a portréit szeretem. tulajdonképpen cserekereskedelmet folytatott velük: a te tudásodat az enyém ellenében.. a művészeknél. hogy még az apja arcképét sem volt hajlandó elfogadni Dürertől. meglátogatta az összes templomot. egy oroszlánt. És persze rajzolt. fahéjat. nem takarítanál. Franck betette a ruháit. Ugyanez vár rátok is!” – Mutasd! – Ez itt. Mert ha az lennél.. – Igazán. egy rózsafüzérét.. Az. és Ausztriai Margitnál. Philibert-nek nyilván csíkos gatyái vannak. nézd! – Nem. elment a fél doboz mosóporáért. Én imádtam volna abban a korszakban élni. milyen büszke? Mennyire magabiztosnak látszik? Kicsit olyan. – Fordulj el. utána a gépre könyökölt..

143 . dolgozni. Tényleg.– De az is valami. szabad vagy 31-én? – Talán el akarsz hívni buliba? – Nem. nem? Talán van még egy bevehető lőrés.

.. – Miért. – Mi az az előkészítés? – Hát előkészíted a dolgokat. akik már nincsenek itt. és az alvásidőm alatt betanítlak. – És mikorra kell odaérned? – Nem tudom. – És mit kellene csinálnom? – Meghámozni a gesztenyét. – Otthon alszol ma este? – Nem. hogy időt nyerjünk. hogy találok valakit szilveszterre. Majd fizetem a taxit. – . – Úgyis el kell mennem. Holnap hazahozok néhány vacakot.. megszáradtak a cuccaim.. mi? – Hú... Mert te halottak közt élsz.. berozsdásodtam? – Igen. Állandóan egyedül vagy. mondjuk tízre.. Vedd úgy. – . – Köszönöm. nem azt várják el tőled. Ott leszel. Megint fordulj el. – Majd mindent megmutatok. hogy szívességet kérek tőled. mennyire nem érdekelnek az alsógatyáid! – Az a te bajod! – De miért nem? 144 . Egy utolsó érv: utána úgyis elhúzok. leszedni a száráról és kimagozni a szőlőszemeket. – Nem gond. hogy kicsit berozsdásodtál.. és alaposan elmagyarázom. hogy válaszoljanak neked. Szarban vagyok. tévedsz! – Ha tudnád. – De nem lesz rá időd. – Na. és soha többé nem látsz az életben. Nem csoda... – De én még erre sem vagyok képes. – Nem. Jót fog tenni. – Oké... amikor megszólal a startpisztoly. máris késésben vagyok. – Figyelj. – Oké. és olyan fickókkal beszélgetsz.. – Na. hogy ami az alsógatyámat illeti. Szóval egy rakás egyszerű dolgot.. megtisztítani a rókagombát. – De van már egy meghívásom. – Csalódtál. ha emberek között leszel. megmosni a salátát.. Megígértem a főnöknek.16 – Mert hülye vagyok hozzá! – De figyelj. te aztán tökös csávó vagy! – Igazán csak a te érdekedben mondom! Lehet... hogy főzz! Csak hogy besegíts az előkészítésnél. akkor holnap találkozunk. ezért foglak előre felkészíteni.

Ez a hosszú a szeletelő kés. Vagyis általában. mert szükséged lesz rá. hogy olyan lassú hozzá képest. arra való. El volt bűvölve Franck kezeitől. – Megnézhetem? – Tessék. ezt a lehető legfinomabban kell lehúznod. és a párja. az ízületek kibontására és a hús lapítására való. még van rajta ez a kis bolyhos izé. ez? A késes dobozom. A gesztenyék után elmagyarázta. az a merev pengéjű. hogyan lehet a kés hegyével kimagozni a szemeket. Ha elveszteném őket. Ez csak dísznek van. hogy a gesztenyével nagyon szar dolgozni. nem lennék jó semmire – sóhajtotta. – Mióta van meg? – Piff. Oké. az a csontozókés. Még a nagymamám vette a szakmunkásvizsgámra. – Ja. – És ez? – Ja. hogy össze ne törd őket. – Nahát. ez semmi. ugye? Előre szólok. hogy kell megtisztítani a rókagombát egy nedves konyharuhával. – Mehet? 145 . ez a kisebb arra. Camille jól szórakozott. – Yes. ez a kicsi pedig a cselédkés – ilyen minden konyhában van. ha úgy tetszik. a kis gerezdjeiknek egyben kell maradniuk.17 – Figyelek. felkészültél? – Igen. más néven séf kés. Ez a széles kés a húsok kicsontozására.. hogy vékony szeletekre vágjuk a zöldségeket. – És ezzel mit lehet csinálni? – Mindenféle csodákat. – Mesélj róluk! – Mit meséljek? – Hogy mire valók. vedd is el. és hogyan kell róla lekaparni a földet úgy. Ez a nagy konyhakés. – És ez itt a késélező. az utolsó pedig a sonkaszeletelő kés. – Látod. Majdnem gyerekkorom óta.. mitől függ az életem? Egy rosszul csukódó. így egy kicsit könnyebb megpucolni. – De az állati sokáig tart! – Pont ezért van szükség rád! Franck türelmes volt. A szülőmagok kigurultak az ujjai közül. Majd egyszer megmutatom. Ezeket már forró vízbe áztattam. Ez micsoda? – Mire gondolsz? – Ez a kisbőrönd. de hamar megtanulta a trükköt... Nagyon vigyázz. – Figyelsz. már nagyon régen nem használtam. Ezzel a nagyon finom pengéjűvel emeljük ki a hal csontvázát. Miután leszedted a kemény héját. Az ecseteim. ez mindenre jó. hogy ne törjön össze. de jól mulatott. Dühöngött. hogy leszedjük a zsírt a húsról. öreg doboztól. Nagyon szeretném megtudni.

– Mindenki minden menüt kipróbálhat. – De. A saláta meg a többi biztos menni fog. de este több mint hatvan adagot csinálunk. – És te? – Pfff. Délelőtt nincs kiszolgálás.– Oké. de szerintem legalább este nyolcig ott leszel. Camille sodort magának egy cigarettát. de egy alkalommal elmegy. – Figyelmeztetlek.. Egyébként neked is jó pénzt fogok kialkudni. – Az biztos! De ami azt illeti. Azt hiszem. közben Franck rendbe tette a konyhát. de. De semmi baj. nincs sok választása. – Ó. hogy szart sem érek. ez nem gond. alaposan megfizetik. hogy csak rövid szünet lesz. A szilveszteri vacsora mindig igazi gályarabság. – Nem aggódsz amiatt. nagy gond. Megpróbállak a lehető leghamarabb felmenteni.. Erre nem is akarok gondolni.. – A főnököd azonnal rá fog jönni. – A lábméreted? – 40-es. Mi a méreted? – Nem tudom. Maximum egy óra. – Majd keresek egy nadrágot és egy kötényt. hogy holnap reggel kilenckor kezdünk? – Nem.. – Nem a legjobb. kétszázhúsz euró fejenként. a többit majd holnap megtanulod. 146 . akivel együtt dolgozunk. – És a te bulid hol van? – Bobignyben. Egy csajnál. Majd meglátod holnap este... Nagy durranás lesz. – Van edzőcipőd? – Igen.

és megdermedt. de majd meglátod. – Neked nem vele lesz dolgod. Franck bemutatta Camille-t egy még félálomban lévő nagydarab fickónak: – Ez itt Sebastien. – Íme. hogy azt nagyon jól.. mit kell csinálni a gesztenyékkel? – Igen. és egy legyintéssel elhajtotta őket. Igen... – Itt van már? – A hűtőkamrában. – Leülhetek? – Nem. Szerencsére főtt már a kávé. – Igen. 147 . főnök. ha leülhetne. egy frissen sült kisinas. És elment. A fiúhoz fordult: – Hogy is hívják? – Marcnak. – Rendben. csak annyit mondunk: „igen. főnök. főnök”. – Miért nem? – Egy konyhában nem teszünk fel kérdéseket. A bögrét egy polcra tette. – Akkor tessék – és hatalmas kupac gesztenyét tett le Camille elé. Negyedórával később – már fájt a keze – valaki szólt hozzá: – Minden rendben? Camille felnézett. – De hát eltűnök ebben a gatyában! – Nem vészes. hogy átöltözzék. oké? – El vagyok bűvölve. A főnök csak mordult egyet. De miért is fogadta el ezt a melót? Sokkal gyorsabban haladna. – Megmutatta. hanem a segédével. rád bízom Camille-t. vagy „igen. – Mit tud? – Semmit. Ma ő a főnököd. Hirtelen szörnyű meleg lett. uram”. Camille-t meglepte. faszfej. Futólépésben rohantak át a Mars-mezőn.. uram. a big boss. – Mmmm. hogy máris milyen lázas és összeszedett tevékenység zajlik a konyhában. és munkához látott.18 – Na gyerünk! Majd ott iszunk egy kávét. Ő a konyhai felügyelő.

A séfre felügyel.. – Mi van? – Semmi. igen. Amikor elment. meglökött egy fickót.. ez az állandóan puffogó. csak nem emlékezett rá pontosan. ez a kis vidéki matador a nagy pofájával. A főnök és a séf után ő a harmadik a csapatban. – Igen. mint melegítőben. és még rá is förmedt. vagy nézzen föl időnként.. – Biztosan az egyenruha varázsa – tette hozzá mosolyogva Camille. Nagyobbnak és sokkal nyugodtabbnak tűnt. igen. a lába. a háta.Nem ismerte meg. – Az nehéz meló? A pattanásos fiú az égre emelte a szemét: – Állatira. – Akkor inkább járok egyet. hogy állati jó. – De. – Franck mit csinál? – Kicsoda? – Lestafier. ő.. Camille még soha nem látta otthon másban. És tessék. a keze. – Velünk eszel? – kérdezte Franck. és még valamije. Camille keservesen fintorogva emelte fel a fejét. és ő felügyeli a húsokat. Amikor a főnök tapsolt. – És jó? – Igen. mit csináljon: csak a munkájára figyeljen.. a nyeles edények koccanását és a lengőajtó csapódását lehetett hallani. – Ahogy akarod. – Ő a szószos. hogy kibillentse a zavarából. mint a séffel.. hogy elérkezett a pihenő ideje. hogy egy morzsát se veszítsen a látványból. – Cssss. és nem tudta eldönteni. de jó. Sőt azt mondhatnám. hogy a főnök inkább vele beszél. Senki nem beszélt. A távolban látta a háttal álló Franckot. hencegős alak. a csuklója. Nagyon halkan odaszólt a mellette dolgozó fiúhoz. és most nagyon szépnek találta. Hú. nehogy lebaltázzák. meg az ötpercenként csengő telefont a főnök irodájából. Rájött. Nagyon szépnek talállak. hogy tulajdonképpen nem is ismeri. mije. mint máskor. a nagy motorjával. Állati keményen melóztok! – Akarsz nevetni? Ez még semmi nem volt. Nagy barom. Egyelőre még nincsenek is vendégek! 148 . de Lestafiert kíváncsian figyeli. akarata ellenére elpirult. a lábfeje. Minden rendben? – Igen. Camille egészen odavolt a gyönyörűségtől. a nagy hülye. makulátlanul tiszta kötény és konyharuha. a hátára tapadó száz csajával. – Muszáj? – Nem. Az a legnehezebb. a sapka katonásan ült a fején. Egyébként majd meglátod. a neve kék cérnával ráhímezve. rajta kerek gombok két sorban. Fájt a tarkója. Csak a kések csattogását. biztosan. ez igazán durva. Fényes nadrág. a zsebében hegyes kendő. tökéletesen simára vasalt zubbony.

és nagyító alatt átvizsgálni. alakú és színű saláta. és leült egy padra az Eiffel-torony lábánál. – Csak ennyi: Camille? – Igen. – De itt leszel egy óra múlva.. ez aztán tiszta lesz! – Erről van szó. de éppen asztalnál ülünk.. Beütötte a mobiljába a kastély számát. de szép neve van! 149 . Camille még soha nem látott ilyesmit. – Öt különböző vízben? – Igen. Kihez van szerencsém? Camille zavarba jött. De mit akart ez jelenteni? Mi a frász folyik ott? Szegény Philibert. – És ez? – Spenóthajtás. Beszélhetnék Philibert-rel. Viszonthallásra. hallod? – Igen. csak mondja meg neki. – Megismételné a nevét. Camille őrült sok időt töltött azzal. – Nem akarod. semmi. Hiányzott neki Philibert. Franck vállat vont. különben megfázol.. Nem. Egyedül szeretnék lenni. – Ne menj ki rögtön. kérem? – Asztalnál ülünk. – És ez? – Ruccola saláta. Camille rendelt egy undorító szendvicset egy turistáknak fenntartott bódéban.. Mindegyik levelet át kellett forgatni. – És ez? – Kristályvirág. hogy csókolom és boldog újévet kívánok neki. – Jaj. Aliénor de la Durbelliére vagyok. Csakennyi kisasszony. nincs ott? – Itt van. – Izé. Az előbb mondtam önnek. volt ott mindenféle méretű.. Gyerekhang szólt bele: – Jónapot. – Rendben. – Na. ugye? – Oké. – Mindenképpen enned kell valamit. papa. kérem? – Camille. kis szarcsimbók.– Hát akkor. nem. – Nagyszerű. – És ez micsoda? – Bíborcsiga. rendben. – Á. hogy megmosta és megszárította a salátaleveleket.. Átadhatok neki egy üzenetet? – Miért. hűlj egy kicsit. Viszonthallásra. hogy veled menjek? – Nem.

. és felsóhajtott.. akik kérték. Camille-nak most nem volt dolga. Pfuj! Egyáltalán nem szerette a vajat. Előre hajolt. és érezni lehetett.. – Mit akarsz csinálni? – Nem tudom. és nyelvét kidugva rajzolt három kicsi kacsát. – Megtöltenéd? – Mire kell? – Csak egy ötlet. uraim. – Kis habzsák? – Az van. De nincs fecskendőtök vagy valami ilyesmitek? – Hát. hogy nem. és egyenként mindegyiket megszárította egy itatóspapíron. – Ez nem igazi konyhaművészet. ez csak maradék. Kis rozsdamentes acél lábaskákba kellett tennie őket. a főnök pedig hangos toronyórát játszott: – Tizenhét óra huszonnyolc. de az ötödikre valahogy elkapta a dolgot. – Nem. – Á. Mintha arra hajtott volna. A mellette álló fiú arabeszkeket rajzolt egy háromszögletű tányéron fekvő libamájszelet köré.. Diót... Tizennyolc óra tizenhét.. nem. Sébastien odahívta a főnököt. és hol az egyik. – Mi ez az ökörség? Nézzen oda az ember.. aki szép csendben folyamatosan káromkodott.– Téged honnan szalajtottak? – kérdezte a szomszédja. fügét hámozott. hogy talán eltévesztette. Nézd meg a fiókban. mogyorót tört. hol a másik lábát emelte föl. hogy a lehető legjobban felhúzza őket. Tizennyolc óra három. ez nagyon jó! Meg tudnád csinálni még egyszer? – Nem – nevetett Camille. Utána finomfűszereket mosott. uraim. Légies mozdulattal rázott egy kiskanalat. átsimogatott egy nagy kupac rókagombát és kis vajgurigákat gyúrt két barázdált spatula között. és kénytelen volt az egyiket megkóstolni a kése hegyével. hogy nézze meg ő is. uraim. és csak azután beleszórni különféle hideg edényekbe.. és visszafordult a salátákhoz.. de tudjátok. ez bohóckodás – dörögte a főnök a konyha másik végéből –. A pincérek kávét hordtak ki azoknak. gyakorlásra használom. Camille bánatosan vállat vont. hogy elrontom. volt.. hogy pihentesse kicsit.. aki ki sem nyitotta a száját. gyerekek! Fejét csóválva otthagyta őket. hogy a nyomás minden perccel egy fokot emelkedik. Nem volt szabad tévednie. minden tányérkára egy guriga édes és egy guriga sózott vaj került. Valami eredeti dolgot. Nem vagyunk a Disney-nél. – Megpróbálhatom? – Gyerünk! – Félek. rákönyökölt a munkaasztalra. úgyhogy megkétszerezte a figyelmét. mi a legrosszabb? Tudjátok. Egyszer megijedt. Nem volt vele elégedett. Az első négy kísérlet siralmasra sikeredett. Volt.. – félek.. Camille befogta a száját. mi fog engem megölni? Hogy azok az 150 . pedig szép volt. hajrá. miután megnézte a cikkcakkokat.

Camille rajzolt. – Miért? – Nem. és összeráncolta a szemöldökét. Jól ismered Lestafier-t? – Nem. te hámoztad a zöldalmákat? – Igen. Helyet cseréltek. – Igen. csak megszépíteni.. Túl vidámnak találta őket. A főnök egy nagyon elegáns fickóval beszélgetett az irodában. – Nem morbid egy kicsit? – Nem. Ráadásul már nincs is más választásod. semmi. nem. és akkor megyünk enni. Sébastien vágta a libamájszeleteket. majd én adogatom a tányérokat. – Bocs. – Jól szórakoztok? – kérdezte tréfásan. Nézd. kisasszony.. tempó. aki fejedelmi mozdulatokkal elrendezte a salátát. Azok. Nem szólok hozzád. – Jobb lett volna. ha ők már visszajöttek. – Az ott egy vendég? 151 . – Megtesszük. úgy érzik. főnök” – suttogta a másik. Miközben a szakácsok elmentek vacsorázni. hogy rámázolja a baromfiudvarát hatvan tányérra. Mi nyitjuk meg a bált. Segítesz a kagylóknál is? – Ki kell őket nyitni? – Nem. – Ez az egyes számú szabály.idióták imádni fogják. akkor is megvetnek minket. és ha a lelkünket kitesszük. Mi nem érünk tűzhöz. jópofa. majd átadta a tányért egy harmadik fickónak. itt a jó mártás. főnök! – Ezzel soha nem leszek kész – nyafogta Camille... hogy valami kiváltságos küldetésük van. Itt vannak. akik a meleg ételeket készítik. és ez nem nagyon tetszett neki. Ma az emberek erre vágynak: bohóckodásra! Igaz is. – Hová mennek a többiek? – Enni. Tényleg.. A francba! Ez inkább pulykára hasonlít. – Mitől piros? – Egy kis céklát tettem bele. megszórta durván őrölt sóval és borssal. – Csak csinálj minden tányérra egyet! – Balra vagy jobbra? – Balra logikusabb lenne. igen. Gyerünk. – Á. tegye meg nekem azt a szívességet. De legalább már ezt is megtanultad. kicsikém! – Mondd azt neki: „igen. ez az örökös játékunk. csodálkoznék is.. Franck mögéjük lépett. ugye nem fog felmelegedni ez az izé? – Ezt miért mondta? – Hagyd. két fekete gyorsan felmosta és felszárította a padlót. – Nyugtass meg. Mi később megyünk. Gyerünk. ma ünnepnap van. ha hallgatok. Na. ami tőlünk telik.

Nem. beszélhetnék vele. Franck nem zárta be őt a konyhaszekrénybe. mint a nap. a bojlerről lenne szó. – Vidám volt a hangja. Franck éppen akkor ért oda Camille-hoz... a főpincér. Izé. – Most már valószínűleg megint az asztalnál ülnek. Viszonthallásra. Franck lekísérte. Hogy mi? Ki nem szarja le a bojlert. Úgy érezném. Ez a Sébastien végül is elég kedves. hogy boldog újévet kívánjak neki.gen. majd én felhívom.. nyulacskám? Boldog újévet. asszonyom. – Sébastien. Igen. Igen. de egy kis takonypóc elhajtott.. ő is nagyon sokat gondol Philibert-re. hölgyem. míg ők ott fent pólóban és farmerben porszívóznak. úgy változik a helyzet: mi bűzlünk. – Igen.. de adom a kis hercegnődet. Állati jól néz ki. Csinálnád te a pirítósokat? – Nem gond. – Ott fenn mind ilyen szépek. mocskosak vagyunk. nézze el. a lenyalt hajukkal és a hibátlan öltönyükkel. és sok puszi a húgaidnak. ha akarsz. Igen.. Kérem. – Halló. Jó napot.. A nap elején mi vagyunk tiszták. – Ez a vacak itt.. Rákacsintott Camille-ra aki mosolyogva visszanyelte a füstöt.. semmi baja! Szóval boldog új évet. Süthetek egyet magamnak is? – Menj le enni nyugodtan. Philibert lakótársa. hogy lemaradtam az előadásról.. ő is sok puszit küld. – Jól vagy? – Szuperül. kincsem! Nem küldök csókot. Igen. – Most már elmehetsz. – Hú. Az előbb beszélni akartam Philibert-rel. – Miért vágsz ilyen arcot? – Mert... ugye? – kérdezte Franck. hogy zavarom. – Éppen ezt mondtam. erről jut eszembe. – De nem. Igen. Kérem. nincs semmi baj a bojlerrel.. tudsz még melót adni neki? – Szerinted? Amennyit csak akar! Például kezelhetné a szalamandrát. úgy van. most már nincs kedvem elmenni. 152 .– Nem. amikor a lány végzett az utolsó sor tányérral is. csak nyolcszor dadogott. ő is jó egészséget kíván... – Csak bízd rám.. ami süllyed meg emelkedik. – Várj csak.. ők meg ragyognak. és ahogy múlik az idő. Nem. Nem... Franck de Lestafier vagyok.. De csak azoknak. – . még nem ment el vérvételre. akiknek szép nagy cicijük van! Camille a szemöldökét ráncolva vette át a telefont. én vagyok.. – Az micsoda? – kérdezte Camille. – Philou! Te vagy az. olyan grill-féleség. Igen..

úgy hadonászott tűzhelyei fölött. Elfojtott káromkodások hallatszottak. Már nemigen mert kérdezősködni. munkára. Azután az egyik pincér elmagyarázta neki. sovány fickó – Camille rájött. – Uraim. hogy ő a séf – egyfolytában kérdésekkel nyaggatta. Munka közben mindenki ügyelt rá. az egyik pincér fogát összeszorítva felemelte a nagy ezüsttálcát. mások. Camille nagyon szeretett volna néhány bókot: „Ó. nem szín alapján csináljuk.. mintha csipsz lett volna. aztán a szájához emeli. pontosan milyen színre gondolsz. ma este nincs időnk finomkodni! Camille talált egy madzagot. – De én szín alapján csinálom. megfordult a szél. Azok. A magas. és becsúsztatták egy vászonszalvéta ráncai közé. úgyhogy süss nekem egy mintapéldányt. aki odahajolt minden tányér fölé. és összefonta a karját.. hogyan vágja háromszögletűre a kenyérszeleteket. Camille. Mutasd meg. hogy megrázza a kezét. Most meglátta Franckot.. Sébastien egy gémkapcsot vett elő a késes táskájából: – Tessék. Olyan volt. Camille és Marc a borkorcsolyákat állították össze. mert Camille látta. milyen csodálatos pirítósokat készítesz nekünk”. Camille nagyon komolyan vette a feladatát. de ha nem. – Milyenre pirítsam? – Aranybarnára. de Franck csak egyszótagos válaszokat adott neki. Az arcokon szigorú fegyelem ült. Camille mindenféle izét tett egy tányérra. A pincérek libasorban felsorakoztak az átjáróban a főnök előtt. A pincérek felkapták a pirítósait. a szín. még mindig hátulról. egyet ott. Néhányan meglehetősen nyugodtak maradtak. 153 . hogy ne stresszeljek. és hogyan vágja le a héjukat. mint egy dobos a dobok előtt: egy fedelet megemelt itt. hogy ne lökje meg a szomszédját.. és dühödt figyelemmel megvizsgálta. mert a kuktasapkája mindig a szemébe esett. felkötötte a nadrágját.. Minden lábas és serpenyő rézből készült. és amikor a nagyfőnök bólintott. a főnök kitolta a pocakját a szűk átjáróba. – A szín. – Köszi. az egyik lábasba egy kis kanállal beszórt valamit. ez feeling kérdése. csinálj egy mintapéldányt. vagy mi. gyorsan megtették. Utána elrendezte a snidlingszálakat – Siess egy kicsit.. Franck csak konyharuhával tudta megemelni őket.Mire visszamentek a helyükre. akik még nem tették fel a sapkájukat. a robbanás szélén álltak. a másikba más valamit. de sokat káromkodott. és nem is hibázott. ami úgy nézett ki. Néha nyilván megégette magát. Egy fiú állt vele szemben. – Gyerünk. és apró szivaccsal letisztogatta a tányért a lehetséges ujjnyomoktól s a kicsöppent mártástól. mint például a japán szakács. de valami piros rákféleség páncélja lehetett. mintha a konyha hőmérséklete percenként egy fokot emelkedett volna. A légyzümmögést is meg lehetett hallani.

és a homlokukat a vállukhoz dörgölték. hogy jelenléte idegesíti a fiút. Mennyi vázlat: kis terek. amikor meglátta a serpenyőhegyeket. fejét csóválva visszament a helyére. „Koncentráljunk. hogy idekerült? Milyen hajón jöhetett? Kit kellett megvesztegetnie? Minek a reményében? És milyen áron? Milyen lemondások és szorongás árán? Milyen jövő vár rá? Vajon hol él? Hányan laknak egy szobában? És hol vannak a gyerekei? Amikor észrevette. Például Olaszországba. és kétszer nagyobb jószágok is). Mindig akadt valami meghámozni. Hú. Semmi nem ment elég gyorsan. valahányszor odament a szárnyasaihoz (voltak ott a csirkénél sokkal kisebb. mint a macskák. miközben a vastag falú kávéscsészéket emelik a szájukhoz. nehogy meglökj valakit! Camille-nak kikerekedett a szeme.. és mindig belekortyolt egy üveg vízbe.. még egy kis utazásra is futja belőle.. felvágni. A szakácsok izzadtak. megtisztítani vagy elrendezni való. amelyek egy életen át kitartanak. arcok. Fizikailag ezek a legnehezebb helyek. Nyilván egy szót sem értett franciául. húzz a francba. vidd a tányérokat a mosogatóba. sőt még ruhákhoz is. – Hiszen ebbe bele lehet dögleni. pimasz macskák – ezernyi csodához hozzájuthat ennyi pénzért az ember! Könyvekhez. Az egyik fiú skarlátvörösen állt a grill mellett. rozsdamentes acél tálakat. – Beszél franciául? – Persze! Már húsz éve itt él! Na. Néhány órán belül minden véget ér. Lenyűgözte a látvány. – Honnan jött a mosogatófiú? – Madagaszkárból.. mennyi mindent vehet magának az ember ennyi pénzért! Ha jól gazdálkodik. koncentráljunk!” – ismételgette.. szűrőket és nyeles edényeket. de vigyázz. Leül az ember egy kávéház teraszára. jegyzékbe vétetik. Hány fok van ott. Minden túl volt sütve. és mint mindig. Camille munkája egyre fogyott.. Semmi nem volt elég meleg. megemésztetik és kiüríttetik. mint a világ bármelyik fiatal teremtése. a tűzhelyek körül legalább negyven. Tessék. amikor átvette a kezéből a tányérokat. amikor a világ túlsó feléről származó gyökértelen emberekkel találkozott. te kis széplélek! Camille elfáradt. Első pofára esés. lemezekhez. a mosogatóban dolgozó alacsony fiú csak bólintott. ócska kis Teréz anya-égői lázasan hunyorogni kezdtek: vajon honnan jön? Indiából? Pakisztánból? Vajon milyen lehetett az élete. mit gondolsz? – Nem tudom.A főnök egyre idegesebb lett.. Camille elnézte egy ideig. Minden túl gyorsan ment. az ingatag kupacban egymásra halmozott nagy lábasokat. uraim.. Itt egyetlen fehér ember sem volt a láthatáron. Micsoda szörnyű robot! De hogy bírják mindezt befalni? Mire jó ilyen mértékben megtölteni a bendőt? Még kidurrannak a végén! Mennyi is 220 euró? Majdnem 1500 frank. 154 . talán ötven is. Ott. és szép lassan elringatja a lányok élénk csacsogása – persze a szép olasz lányok nyilván pontosan ugyanazokat a csacsiságokat mondják. miközben itt. míg vele szemben egyre jobban felgyorsult mindenki.

De nélkülük. összegyűrt.Camille jól tudta. 220 euró egyetlen vacsoráért. ez igazán hülyeség. eljátszott a csokoládéforgácsokkal. hogy valami szépet hozzunk létre!” 155 . És Camille ezer alakban megfagyott. Naná. vagy lemásolta JeanJacques Goldman dalszövegeit. Lestafier. – És engem is! – mondta Marc. – De mennyit.. különben már régen éhen halt volna. Túl nyomasztó pillanatok voltak egy érzékeny egykének. Joghurtot. hogy igazságtalanság elítélni másokat csak azért. Elvesztette az evés örömét. cserép alakú süteményeket hajtogatott. – Nem. hogy nincs igaza. hogy a vendégek el voltak ragadtatva tőlük. de a szépség nem minden. Mindenki az evéssel kínozta. Akkor veszítette el az érdeklődését a táplálkozás iránt. amikor így okoskodik. köszönet a kacsákért. most már csak a cukrászt várjuk. vagy süteményt. az anyja mellett. kisasszony. és tudta. Röpíts magaddal. Soha nem sikerült a sarokba szorítaniuk. izé. narancshéjakkal.. hogy boldogok tudnak lenni egy terített asztal mellett. nem? Éjfélkor a főnök boldog újévet kívánt nekik. Igen. hogy hiányzik neked a papa. a tortabevonó mintákkal és a cukrozott gesztenyével.. Lestafier úr. akkor emelni fogok. Camille már befejezte. aki füstölt. Egy magányos kislánynak. Camille. mint a gyárkémény. és rágyújtott egy újabb cigarettára. nem. de amikor éhes volt. kicsikém. és egy szív nélkül összeütött fogást tett le elé az asztalra: „Egyél. nem? Nem ülhetne le végre? – Nagyon jó ötlet! – jelentette ki a főnök – Jöjjön az irodámba. evett. ahogyan másokat beborítanak a pattanások. hogy evett. futás a zongorádhoz. tisztában volt a gyöngeségével. és mindenkinek hozatott egy pohár pezsgőt. te szemét! Jól van. ott mindjárt kifut valami! – Rendben.. Segíthetsz neki a díszítésnél. Nem csókoljuk meg egymást? – Dehogynem. Charles mondta. álmodozott. a szobájában.. jót tesz az egészségnek!”. honnan fúj a szél.. Adjatok valami munkát! – Oké.. jelentette ki. nehogy beleessen a hálójukba: „Ugye Camille. mert ünnep van. miközben valami mást csinált. Mi.. amikor az anyja már nem is főzött semmit. Ráadásul eljött az az idő. – Hé. A cukrásztanonc összefont karral bámulta. cigarettapapír vékonyságú.. Nem kért a siralmas világukból. Te. és szakadatlanul ismételgette: „De hát maga művész! Igazi művész!” A főnök már nem nézte ilyen jó szemmel a mutatványait: „Igen. aszalt gyümölcsökkel. amikor még gyerek volt. plusz az italok ára. persze hogy megcsókoljuk egymást! – És engem? – kérdezte Sébastien.. most már veletek akarok maradni a végéig. Ha 2004-ben visszafogja a disznó természetét.. De mégis. gyümölcsöt. nem azért főzünk.. – Boldog újévet. és az orrát a lehető legjobban beledugta a tányérjába. Boldog újévet. főnök? – Ó! De jól adja! Az ön iránt érzett tiszteletemen emelek! – Boldog újévet.. ma elmegy. de mindig sikerült kivágnia magát... Camille-t úgy kapta el a madárétvágy. mert olyan szerencsések. Vagy amikor a szüleivel volt. Jól tudta. A mindenségit. amikor nincs itthon? Ugye hiányzik?” Utána már túl késő volt. Olvasott. lovakat rajzolt. előre tudtam.. Sajnos. hiszen tele volt jószándékkal ez a kislány. mert az evés ideje a szenvedés ideje is volt egyben.

Szépet létrehozni. – Olyan vagy. és teljesítik ki öngyilkos művüket. Camille? – Ő is hulla. Több kilométernyi papírtekercset felhasználtak. – El fogsz késni a bulidról. mint az előző.. amelyen hegyekben állt az édesség. és dühödten tisztogatták a helyüket. – Én is hazamegyek. – Nem. – Vagyis igen. és a kávéfőző gépek körül sürgölődő fiúkat nézte. az apró fahéjas sütemény és a képviselőfánk. Az egyik egy hatalmas kocsit tolt be. hazamegyek. az arca ólomszürke.. csokoládé. hogy minél hamarabb elhúzhassanak.. – Lehet.. Végig velük maradt. hogy gyűlölöd az ünnepeket.. Sébastien közbeszólt: – Megvárjuk Marcot és Kermadecet.Camille éppen az angol krémet keverte össze a vörös mázzal. nekem annyi.. Hmm.. – Persze. – Ez igaz. de képzeld el. de 2004-ben nagy huncut leszek!” – És hová mentek? – kérdezte Franck sóhajtva. mintha tíz évet öregedtél volna. hogy elvigyelek Bobignyba? Van egy tartalék bukósisakom. A főnök már nem nyalogatta a pezsgőspalackot. a vonásai feszültek. – Jó. Guggolva tisztította egy hűtőszekrény belsejét. de azért szeretnék még bulizni! – Biztos? – kérdezte Franck.. – És te. jól kell fogadni az újévet.. segített. lekvár. kandiscukor. és elmegyünk valahová? – Nem. A felszolgálást és a saját teljesítményüket elemezték: mit fuseráltak el. mindjárt összeesek. mire odaérek. a szeme vörös.. Camille látta. – Egyáltalán nem! – jelentette ki Camille. Már mind tökrészegek lesznek. akkor a La Vigile-be! – Oda sem. Hát nem. és amúgy sem szeretem az ilyen nagy banketteket.. Mindig ugyanaz a fogás. Kivagyok. és elmosolyodott. Rosszul aludtam. és mehetünk.. az első újévi fogadalmam: „A 2003-as évben nem hittem egyáltalán. – Kettyhez. de halálosan kimerültnek tűnt. Hogy jobb legyen. nem? – Azt hittem. Mint a megállni nem tudó atléták. Az a mulatság. Utána a falnak döntötte a hátát. ha a többiekkel egy időben részegedik le az ember. Franck próbálta tartani magát. egy öregember állt előtte. és néhány szakács levette a sapkáját. Camille megfordult. Mindnyájan kimerültek. és milyen lett az eredmény. Akarod. már egyáltalán nem érdekel. Csak elintézem a leltárt. – Nem. és ki miért volt hibás. de még egy utolsó nagy erőfeszítéssel rendet raktak maguk körül.. hogy így vezetik le a feszültséget. az igazán nem minden! Ezt aztán alaposan megtanulta! Két óra felé elcsitult a tenger.. a válla megroskadt. 156 . és egymást taszigálták a hidegkamrák előtt. Camille megkívánt egy cigarettát is. különben inkább nyomasztó. képtelenek voltak kikapcsolni. mindent becsomagoltak. ne oda! Tudod jól.

. Hé. itt van – mondta Camille. – Oké. Megvárlak. hogy 2004-ben nagy huncut leszel! – Miért? Megtartottad te már egyetlen újévi fogadalmadat is? – Nem. – Hé! – Mi van? – Végül nem is csókoltál meg az előbb! – Tessék. teljesen normálisan beszélt. hogy megdugtad a környék összes pincérnőjét. de hidd el nekem. amikor részeg volt. és ha ők is elkészültek. mehetünk. aki selypített? – Nem is selypített! – méltatlankodott Franck. már nem mehetünk sehová. és kis puszit lehelt a homlokára. nincs velem! – háborgott Camille. – Van kedved velük menni? – Igen. Mindenesetre már nem dolgozik ott. De előbb le kell zuhanyoznom. – Biztos? – Ühüm. Én most nem megyek vissza a lakásba. – Nem. – Vakarjátok ki magatokat a koszból ti ketten. – És a vörös? – A vörös sem..– Őrjítő vagy. 157 . Melyik volt az a Kettyben? Az a kövér. nem? – Nem. hogy józanon selypített. mert összeomlok. Lestafier. de miért nem szarsz rá. – Hát én sem. hiszen vele vagy. – Ennyi? Azt hittem. Azzal a címszóval.

hogy megnézze aznapi rajzait. Franck Lestafier szar lelkiállapotban volt.19 Talán azért. ahol bizonyos dolgok már magától értetődőek lesznek: a művészet. Nem fog többé úgy lefeküdni. ezek mind egyformák. Soha többé nem hívja nagy cukros kandúrjának. ahol undorító csokoládékat fog enni két-három magányos mamival. amint hátat fordít egy pillanatra. Valahogy úgy érezte. az élet. és napi egy órát veszít a délutáni alvásidőből. egy nagymama valahol messze.. az öregek állatvédő menhelyére. Különben is. mintha ők is ott lettek volna. De most nem is akart erre gondolni. Philibert-t és Camille-t. mert nem volt annyira fáradt. mint a többiek. hogy megtanulja megvédeni magát. épp te nem. a szerelem. – Na. ma este nem iszol. Camille kénytelen volt a sörnél erősebb italt is rendelni. az a bizonyos szalvétagyűrű. Franck meggyőződés nélkül nyújtotta a poharát: nem. igyál. Titokban Camille-t figyelte. Bűzlő kempingágyon fog aludni. holnap nem alhat. – Hát akkor? – Megöregedtem. A szeplői a napszaktól függően hol megjelentek. a jövő... és nemsokára egy költözés.. ahogy a Nagy Háborúról beszélgetnek. Franck. mi a baj. Holnap a Megtalált időbe megy. hogy szép. vagy azért. amikor belép a lakásba. Délben azt mondta neki. Ami azt illeti. Majdnem elsírta magát. otthon van-e már. Lajossal. Soha többé nem cukkolja majd.. Franciaországban marad. a tehetsége. Hol is kezdje? Szar munka. a helye a világban. Többé nem fogja elképeszteni a lányokat a királyi ágyával és a hercegnős fürdőszobával. nem volt nagyon rossz érzés. szar élet. és az efféle szarságok. vagy mi? – Hulla vagyok. hogy a cigarettája füstjéről megtudja. Nem fog többé finom fogásokat félretenni neki. továbbra is lefogy egy 158 . holnap szabadnapos vagy. Soha többé nem látja Philibert-t.. egy hajtásra kiitta a poharát. hogy tíz évet ugrott előre az időben. hogy a kivilágított Eiffel-torony vigyázza az álmát. egy olyan korba. Nem fogja többé Camille-t lesni. – Na. visszavágni másoknak és képviselni a saját érdekeit. hol eltűntek. Na jó. hogy megállás nélkül nevethessen. akik a fogsorukkal játszanak. vagy beleszagolni a levegőbe. Nem fogja hallgatni őket. gyerünk. és most javában szédíti azt a nagy marhát. Majd holnap alhatsz. és ezt nagyon érdekesnek találta. Nem veti rá magát a rajzfüzetére. – Hé. Nem megy Angliába. vagy mintha együtt kvaterkáztak volna XI. nem? – De igen. miközben az ő nagymamája sóhajtozva kibámul az ablakon. Mostanában már az autópálya elején elkezdett görcsölni a hasa. mert jobban bírta az alkoholt. Pfff. fiacskám? Hát.

Továbbra is engedelmeskedni fog. Nekem annyi. Na. elég legyen már! Nem tudnátok most valaki mással szórakozni? Az az igazság. úgyhogy nézzétek meg valahol máshol. – Valami baj van? – Lefekszem. Mindig. Egész életében. 159 . Camille belerúgott az asztal alatt: – Hé! Jól vagy? – Boldog újévet – bökte ki Franck. hogy én mára már megkaptam az adagomat. mondd ki.. Hiszen folyton csak ezt teszi: engedelmeskedik. Engem már kiütöttek. fiúk. meddig! Hát igen.kilót műszakonként. gyerünk.. És most már végleg sarokba lett szorítva. A kurva életbe. ez az. hogy ott vagyok-e. Sziasztok. Mintha az élete csak azzal az egy feltétellel jöhetne rendbe. Amíg el nem fogyasztja önmagát. hogy minél több szenvedést ró magára. Tele van a tököm. és sörben nyeri vissza rögtön utána.

.20 Camille sem maradt tovább. és a többi. – Nem. például: 2004-ben/ zöldebb leszek. mintha hinnék Istenben. – . – Szép... hagyom. – Tegyél fel nekünk egy szép zenét.. csak hogy milyen szar munkájuk van. hogy meg akarja dugni. amitől meghatódom. – Képzeld. A másik. aki akkor is kedves az emberrel. kérem.. Erről ismerszik meg a jó fogás: egy olyan fiú. Ez itt nem a zsenik gyülekezete. nem? – Nem tudom. – Akkor gyerünk. – De ha felteszed a Castafiórédat. – Te hívő vagy? – Nem. Akár akarod. És aztán Sébastien fűzni kezdte. vagy látok egy képet. – Zseniális. amikor bemegyek egy szép templomba. már három órája egy rímen töröm a fejem. Ennek a hülyének csak akkor lett volna nála esélye. akkor nem fog jót tenni. – De. Franck összekuporodva hevert a kanapén. akár nem. hogy majd azt hiszed. A szívem annyira megtelik. – Hú. – Vicces... még játszani sem volt kedve. és kész. ez Isten létezésének az egyetlen értelme: 160 . ezt mondtad pár napja Dürerre is.. például azt. Amikor ilyen zenét hallgatok. hogy legyűrjenek – nyögte Franck.. Vivaldiban... Ha már amúgy is szomorú vagy. milyen fantasztikus költő vagy! Franck nem válaszolt. Egyébként úgy látom. tanulja. – De aztán rájöttem.. Amikor Camille hazatért. le akarlak rókázni. Händelben vagy Fra Angelicóban. Vagyis igen. – Alszol? – Nem. Túl fáradt volt. Bachban. de tévedek: Vivaldiban hiszek. maradsz még egy kicsit? – Egy cigaretta erejéig. Az úr megáldja alvó barátait. hogy úgy érzem. – Valami baj van? – 2004-ben nem harcolok. Ők az istenek. Camille elmosolyodott: – Bravó.. De az ilyesmit nem tanulja az ember! Csak szép. például egy Angyali üdvözletet. megnézem. az ilyesmit is tanulja az ember. – Ez miről szól? – Várj csak.. az a szakállas csak ürügy.. Másról sem beszéltek. ha már reggeltől kedves vele. – Franck ásított egy nagyot – Nem értek hozzá. amikor még fel sem merül benne. amit a múltkor hallgattál.. És Camille a héten százhuszonnyolcadszor feltette Vivaldi Nisi Dominusát.

. hogy maradnod kellene. hogy tévedek. Ne keverjük össze a konyharuhát a törülközőkkel. hogy a féllábúak szép kis csapatát alkotjuk mi hárman.... Ne is ereszkedjék le. – És mi az elméleted? Franck hadonászni kezdett: – Ez: csip.. – Szeretem. ha elmennél. nem sikerülne. és kimentenek a szomorúságból. Mint az életben is. de mennyiben? Lehet. rád is érvényes. mert te pont úgy hozzátartozol a törékeny egyensúlyához. Vivaldira alszol el. Épp hogy nem eleget. – Igaz. – Figyelj. Előttetek soha nem találkoztam értelmiségivel. hanem mert hülyék... hogy különbözőek vagyunk. csip.hogy ezeket a csodálatos műveket sugallta nekik. – Fogd be. Szerintem nagyon boldogtalan lenne. – Tudod. mint a Gloria és a többi mindig eljönnek. – Nem. vagy sem.. és te. Ó.. engem az mulattat. milyen szépek! Belevágjunk egy újabb fejezetbe. – Túl sokat ittál. – És különben is.. – Ez már megint hülyeség! Miért kellene „valamire menni” vele? Miért kell mindennek valami hasznot hajtania? Leszarom. túlságosan büdös van odalent! Camille felállt. De hadd mondjak neked két dolgot. ha elhúzol.. hogy én is okosabb vagyok. a cigarettád parazsát figyelem.. de ti tényleg megtestesítitek a velük kapcsolatos elméletemet. mert különbözőek. hogy harcolni kell. én. – Hú. barátom. csip. Ó. – Alszol? – Nem. Hosszú csend. Ilyenkor úgy érzem. hallgasd. aki egy tojást sem vagyok képes megsütni magamnak. nem? – Te mondtad. a konyhában töltöttem az egész napomat. aki csak technót hallgatsz. – Igazad van.. mint én. Túlságosan különbözöm tőletek. hogy tudok a létezéséről. – Nahát.. kedves.. milyen különbözőek vagyunk? Te meg Philou nem a valódi világban éltek. hogy jó-e nekem valamire. – Te mi? – Azt gondolom. – Látod. Ezért szeretem a miséket: a boldog pillanatok. kedvesem? Természetesen. Ez itt nagyon szép. az életben nem ismerem fel egy bíborsaláta levelét. ez az igazság. mit jelent az. – Nem. Ha te nem vagy. ha életben akar maradni az ember és a többi. Ezt az utolsó mondatot elmondanád franciául is? – Menj már. Baromság ez a mondás a konyharuhákról és a törülközőkről. amikor beszélsz. de azt hiszem. A kis madarak és a szép kis pillangók! Csip. hogy különbözőek? Én. mielőtt jó utat kívánnék: az első éppen az értelmiségiekkel van kapcsolatban: 161 . fogalmatok sincs az életről. Most sokkal vidámabb.. mondaná a nagymamám. – Nem. sőt kettőbe! Akkor nem kell lemennem. sokra mész vele. és kikapcsolta a zenét. Tényleg jobb. Szerintem amit Philibert-re az elmenésem kapcsán mondtál. Az emberek nem azért nem tudnak együtt élni egymással.

Mondtál valamit? – Semmi. és egész délután röhögtem rajta.. a kitüntetéseknél vagy a nagy limuzinoknál.. tehát nem túl nehéz. valamin meghatódni. – Camille! – Igen? – Mondj valami kedveset is! – Miért? – Hogy jól kezdjem az évet. ahogy te mondod.könnyű beleszarni a pofájukba. Általában nem túl izmosak. Nem izgatja őket jobban a csizmák döngésénél... És éppen azért. csip. hogy nem. 162 ... hogy jól kezd az évet? – Nem. Állati könnyű. Rajta. – És én? Nem akarod. Sőt állati büszkén. hogy áll meg a lábán ez az egész. én az emeleteimre. Többet és keményebben dolgozol. ha akarod. rengeteg kaja közt? Ki tudja. De igen. És ezt a te túlélő izédet: Life is a jungle. bármilyen okostojások vagyunk is. szeret valamit csodálni. hogy mondjak neked valami kedveset. hát mi súrlódunk eleget. mint mi. hogy az új behemót R 1200 GS-nek van egy kis elektromos bigyulája. figyelmes lenni. és hidd csak el.. és ezért tudom. – Na. mint az előző nap. Sőt lehet. elégetni a könyveket és betiltani a koncerteket. teljes hittel vallom: nem egyszerűen csak értelmiségi vagyok. tegnap elcsórtam a Joe Bar Team képregényedet. Á. Nem vagyok pénzbedobós zenegép. Majdnem tizenöt éve be vagy zárva a mozdíthatatlan időbeosztásoddal. Na ennyi. nem kerül nekik sokba. hanem büszkén vállalom. minden reggel leereszkedünk. Mit ismersz te a világból? Semmit.. Soha nem jártok ki. hogy a te konyhád a valódi világ? Naná. ha van benne egy kis zűrzavar. Philibert a kis boltjába. ha értelmiséginek lenni azt jelenti. kisfiam. hogy szennyezett olajjal is menni tudjon. meg aztán nem is szeretik nagyon a verekedést. az élet sokkal mulatságosabb. struggle for life és ezt az egész szarságot már kívülről fújjuk. akkor igen. a kis operett-hierarchiáddal.. – Nem. De tudod. és akkor már nem is jók semmire ezek az élhetetlen alakok. hogy az ember szereti képezni magát. és megpróbálni megérteni. hogy éppen azért választottad ezt a melót? Hogy soha ne hagyd el az anyád hasát és hogy biztos lehess benne. Csodálatosak voltak a pirítósaid. Egyébként ez a diktátorok első dolga is: összetörni a szemüvegeket. Csak azt mondtam. – Tudod. Azt hiszed... ami lehetővé teszi. A másik dolog.. Elég csak kitépni a kezükből a könyvüket. hogy kevés vagy ahhoz. ez nyilvánvaló. elboldogulunk a világban. mindig egymás között vagytok.. és megpróbál kicsit kevésbé hülyén lefeküdni. hogy mindig jó melegben leszel. Camille megfordult: – Hagyd a konyharuhákat és a törülközőket közös fiókban.. – Na. Csip.. van még valami? – És bármilyen okostojás is vagyok. jó éjszakát és boldog újévet. szeret érdeklődő. hogy nem vagy valami nagy huncut. a gitárjukat. Még leckéket is adhatunk neked belőle. muszáj volt elolvasnom a motoros újságjaidat a klotyón.. és sok későbbi bosszúságtól menekedhetnek meg általa. a ceruzájukat vagy a fényképezőgépüket. mert okostojás vagyok.. – Nem. – Az mit jelent? – Nyiss ki egy szótárat. Éppen ellenkezőleg. megtudod. de mi ketten. hogy kioktass minket. ami a másokhoz való súrlódást illeti. a mindennapi robottal.. hogy az vagyok. házsártos vagyok. jó estét.

163 .

HARMADIK RÉSZ 164 .

1

Másnap reggel Franck valamivel tizenegy után ment be Camille szobájába. Camille háttal ült neki, kimonóban, az ablak előtt. – Mit csinálsz? Rajzolsz? – Igen. – És mit rajzolsz? – Az év első napját. – Mutasd. Camille felnézett, és be kellett harapnia a száját, nehogy elnevesse magát. Franck egy csodálatosan divatjamúlt öltönyben feszített, egy 80-as évekbeli, túl bő és túl fényes Hugó Boss modellben, Goldark típusú válltöméssel, mustársága fényes ingben és tarka nyakkendőben. A zoknija illett az ingéhez, és a cipője, egy fényes disznóbőr darab nyilván szörnyen nyomta a lábát. – Na mi van? – morogta Franck. – Nem, semmi. Baromi elegáns vagy. – Hát... Azért, mert meghívtam a nagymamámat egy vendéglőbe ebédelni. Camille-ból kibuggyant a nevetés: – Állati büszke lesz rá, hogy egy olyan szép fiúval mehet, mint te... – Nagyon vicces. Tudnád, milyen fejtörést okoz nekem. Na mindegy, túl kell esni rajta. – Paulette az? Aki a sálat kötötte? – Igen. Egyébként azért is jöttem be hozzád. Nem azt mondtad, hogy küldeni akarsz neki valamit? – De. Nagyon is. Camille felállt, elhúzta a fotelt, és beletúrt a kistáskájába. – Ülj le oda. – Minek? – Az ajándék miatt. – Le fogsz rajzolni? – Igen. – De nem akarom. – Miért? – ... – Nem tudod? – Nem szeretem, ha néznek. – Nagyon gyorsan kész leszek. – Nem. – Ahogy akarod. Azt gondoltam, ha csinálok rólad egy kis arcképet, örülni fog neki. Tudod, ez a csereüzlet dolog. De nem erőszakoskodom. Soha nem erőszakoskodom. Nem az én műfajom. – Oké, de gyorsan, rendben? – Nem megy.

165

– Mi van már megint? – Ez az öltöny... A nyakkendő meg az egész... Valahogy nem megy. Ez nem te vagy. – Mit akarsz, vetkőzzek le meztelenre? – Igen, az nagyon jó lenne! Egy szép akt! – felelte Camille rezzenéstelen arccal. – Viccelsz, ugye? Franck láthatólag pánikba esett. – Persze, hogy viccelek. Ahhoz már túl öreg vagy! Meg biztosan állati szőrös is. – Nem, egyáltalán nem! Éppen annyira vagyok szőrös, amennyire kell! Camille nevetett. – Na gyerünk. Legalább dobd le a zakót és oldozd ki a nyakkendőt! – A francba, három órámba telt, mire megkötöttem a csomót. – Nézz rám. Nem, ne így. Olyan, mintha egy seprűnyelet dugtak volna a fenekedbe. Ereszd el magad! Nem eszlek meg, csak lekaplak. – Ó, igen, kérlek, Camille, kapj le, kapj le! – Tökéletes. Őrizd meg ezt a bárgyú mosolyt! Pillanatnyilag ez az, ami kell. – Meddig tart még? – Mindjárt vége. – Elegem van már. Beszélj hozzám. Mesélj egy történetet, hogy múljon az idő. – Most éppen miről beszéljek neked? – Magadról. – ... – Mit fogsz ma csinálni? – Rendet rakok. Egy kicsit vasalok is. És aztán elmegyek sétálni. Ma szépek a fények. A végén biztosan egy kávéházban vagy egy teaházban kötök ki. Eszem néhány áfonyalekváros süteményt. Nyamnyam... És ha van egy kis szerencsém, lesz ott egy kutya... Mostanában a teaházak kutyáit gyűjtöm. Van egy füzetem, szép bársonykötésű, direkt kutyák számára. Azelőtt volt egy a galamboknak is. Egyszerűen legyőzhetetlen vagyok galambban. A Montmartre galambjai, a Trafalgar Square galambjai, a velencei galambok a Szent Márk térről, mindet lerajzoltam. – Mondd csak... – Igen... – Miért vagy mindig egyedül? – Nem tudom. – Nem szereted a férfiakat? – Na, helyben vagyunk. Egy lány, aki érzéketlen a te ellenállhatatlan vonzerődre, biztosan leszbikus, erről van szó, ugye? – Nem, csak érdekel, ez minden. Mindig rondán öltözöl, kopaszra vágattad a hajad, satöbbi... Csend. – Nem, nagyon szeretem a fiúkat... A lányokat is, nem tagadom, de jobban szeretem a fiúkat. – Voltál már lányokkal is? – Ó, egy csomószor! – Hülyéskedsz?

166

– Igen. Na, kész vagyunk. Felöltözhetsz. – Mutasd. – Nem fogsz magadra ismerni. Az emberek soha nem ismernek magukra. – Miért rajzoltad ide azt a nagy foltot? – Ez itt árnyék. – Igazán? – Úgy hívják, hogy tussal festett árnyék, vagyis lavis. – Aha. És ez itt micsoda? – A forgóid. – Igazán? – Csalódott vagy, mi? Nézd, itt van ez is. Ezt pár napja rajzoltam rólad, amikor a Play Stationnal játszottál. Széles mosoly. – Ó, ez az, Camille! Ez én vagyok. – Én jobban szeretem a másikat, amit most rajzoltam, de rendben. Tedd be őket az egyik képregényedbe, úgy elviheted. – Adj egy lapot. – Miért? – Csak. Én is elkészíthetem a te arcképedet, ha akarod. Nézte Camille-t egy ideig, utána a térdére hajolt, a nyelvét kidugva rajzolt valamit, azután átnyújtotta Camille-nak a krikszkrakszait. – Na? – kérdezte Camille-t kíváncsian. Franck egy spirált rajzolt. Egy csigaházat, egy kis fekete ponttal a mélyén. Camille egy szót sem szólt. – A kis fekete pont te vagy. – Megértettem. Remegett az ajka. Franck kitépte a lapot a kezéből: – Hé, hó, Camille! Ezt azért rajzoltam, hogy nevess! Ez csak egy kis hülyeség! Egy semmi! – Igen, igen – mondta Camille és a homlokához emelte a kezét – ez semmi, tudom jól! Na, most már menj, el fogsz késni. Franck az ajtóban bújt bele a motoros ruhájába, és amikor kinyitotta az ajtót, alaposan beütötte a sisakját. A kis fekete pont te vagy. Micsoda hülye alak!

167

2

Most, hogy nem kellett élelmiszerrel megrakott hátizsákot vinnie, Franck ráhasalt a benzintankra, és várta, hogy a sebesség elvégezze csodálatos tisztító munkáját. A combjával a motort szorította, a karja megfeszült, a mellkasa felforrósodott, a sisakja majdnem kettéhasadt, a maximumra nyomta a sebességet, hogy kipréselje az agyából az összes szemetet, és ne gondoljon semmire. Gyorsan hajtott. Még gyorsabban. Direkt. Muszáj volt megtudnia. Amilyen régre csak vissza tudott emlékezni, mindig egy motort szorított a combjával és mindig a gázkar után viszketett a tenyere, és amilyen régre csak vissza tudott emlékezni, soha nem gondolta, hogy a halál nagyon komoly dolog. Legfeljebb csak egy újabb bosszúság... És azután... Mivel ő akkor már nem lesz ott, és nem szenvedi meg, nem is igazán lényeges. Amint volt három fillérje, azonnal eladósodott, hogy olyan gépeket vegyen, amelyek túl nagyok voltak az ő kis eszének, és amint lett három életképesebb haverja, még több pénzt adott egy kicsit gyorsabb motorért. Ő mindig szépen megállt a piros lámpánál, nem lőtt ki füstölgő gumikkal a zöldnél, nem mérte össze az erejét senkivel, és soha nem látta értelmét annak, hogy idióta veszélyeket vállaljon. De ha alkalma nyílt rá, megugrott, egyedül nekiiramodott, hatalmas gázt adott, és alaposan leterhelte a védőangyalát. Szerette a sebességet. Igazából csak a sebességet szerette. Mindennél jobban a világon. Még a lányoknál is jobban. A sebességtől kapta élete ritka boldog pillanatait: békés, megnyugtató, szabad perceket. Amikor tizennégy éves lett, a benzintankra tapadva, mint a béka a gyufaskatulyára (akkoriban ez kedvelt kifejezés volt), Touraine megye királyának érezte magát, és húsz éves korában vért és verejtéket izzadt egy Saumur melletti lebujban, hogy alkalmi áron megvehesse első használt hathengeres motorját. Mára ez lett egyetlen időtöltése két műszak között: ábrándozott egy motorról, megvette, bütykölte, lefárasztotta, utána egy másik motorról ábrándozott, elhúzott egy kereskedőhöz, eladta a régit, vett egy újat, bütykölte, lefárasztotta stb. Ha nem lett volna motorja, akkor látogatás helyett felhívta volna az öreglányt, igaz, gyakrabban, és közben az éghez könyörgött volna, hogy ne mesélje el az egész életét. Igen ám, de most valahogy nem akart működni a dolog. Már 200-al ment, és még mindig nem érezte a könnyűséget. Az agya még 210-nél és 220-nál is teljes gőzzel dolgozott. Pedig mindent megtett: cikázott az autók között, lavírozott, megdöntötte a motort, kilőtt, mint a nyíl, de néhány evidencia nem akart lefoszlani róla, és tovább rágta az agyát két benzinkút között. Az év első napja olyan tisztán és fényesen ragyogott, mint egy rézhatos, nem volt nála sem bőr oldaltáska, sem hátizsák, és nem állt előtte más, csak egy jó kis fecsegés két imádnivaló nagymamával, de mégis felegyenesedett, és már nem volt szüksége rá, hogy a térdét szétnyitva köszönje meg az udvarias autósoknak, hogy utat adtak neki.

168

Letette a fegyvert. Szép lassan ment tovább, és megállás nélkül ugyanaz a karcos lemez forgott a fejében: Mire jó az élet? És meddig tart? És hogy tudná megúszni valahogy? Mire jó ez az élet? És meddig... Halálosan fáradt volt, és kicsit boldog is. Yvonne-t is meghívta, hogy mindent megköszönjön neki, de őszintén szólva azért is, hogy helyette vezesse a társalgást. Ha Yvonne is ott van, ő automata vezérlésre állíthatja magát. Egy kis mosoly jobbra, egy kis mosoly balra, néhány káromkodás, hadd örüljenek az öreglányok, és már el is jött a kávé ideje... És aztán indulhat is haza... Yvonne hozza el Paulette-et a kalickájából, ő a Hotel des Voyageurs-ben találkozik velük, abban a zsúrterítőkkel és szárított virágokkal zsúfolt kis vendéglőben, ahol az inaséveit eltöltötte, és ahol néhány évet maradt is még, szép emlékeket hagyva maga után... Ez 1990-ben volt. Vagyis százmillió fényévvel ezelőtt. Mije is volt akkoriban? Egy Fazer Yamahája, nem? A fehér vonalak közt szlalomozott, és felcsapta a bukósisak üvegét, hogy érezze a csiklandozó napsugarakat. Nem fog elköltözni. Legalábbis nem rögtön. Ott maradhat, a túl nagy lakásban, ahová egy pizsamás űrlakóval, egy sovány lánnyal egyszer csak visszatért az élet. Pedig a lány nem beszél sokat, és mégis, amióta ott volt, újból vannak zajok a lakásban. Philibert végre kijött a szobájából, és minden reggel együtt itták meg a csokoládéjukat. Ő nem vágta be többé az ajtót, nehogy felébressze Camille-t, és könnyebben aludt el, amikor hallotta, hogy ott mocorog a szomszéd szobában. Az elején nem tudta kiutálni, de most már minden rendben volt. Mostanra beidomította... Hé! Hallod is, amit beszélsz? Mire gondolsz? Na ne add az ártatlant. De tényleg, Lestafier, nézz a szemembe: úgy érzed, hogy beidomítottad? Hát... Nem. Akkor rendben! Ezt már jobban szeretem. Tudom, hogy nem vagy valami agyafúrt gyerek, de mégis... Még a végén megijesztesz! Jól van, jól van... Ha már viccelni sem szabad...

169

3

Egy autóbuszmegállóban lekapta magáról a motoros ruháját, és miközben belépett az ajtón, szorosabbra húzta a nyakkendőn a csomót. A főnökasszony kitárta a karját: – Jaj, de szép vagy! Látszik, hogy Párizsban öltözködsz! René csókoltat. A műszak után lejön. Yvonne felállt, a nagymamája gyengéden rámosolygott. – No, lányok? Látom, a fodrásznál töltöttük a napot! A hölgyek kacarásztak a cseresznyelikőrjük fölött és félrehúzódtak, hogy Franck ráláthasson a Loire-ra. A nagymamája elővette a nagyvilági kosztümjét, a hamis brossát és a prémgallérját. A nyugdíjasotthon fodrásza kitett magáért: Paulette haja éppen olyan lazacszínű volt, mint a terítő. – A mindenit, jól kiszínezett az a fodrász! – Ezt mondtam én is – vágott a szavába Yvonne – Nagyon jó ez a szín, ugye, Paulette? Paulette bólintott. A mennyekben érezte magát, damasztszalvétával törölgette a száját, majd felfalta az unokáját a szemével, és az ételválasztásnál nyafogott egy kicsit. Minden úgy, ment, ahogy Franck várta, azon kívül, hogy „igen”, „nem”, „igazán”, „a francba”, „bocsánat”, „a kurva életbe”, „hopsz” és „a kiskésit!”, nem is mondott mást, Yvonne tökéletesen kitöltötte a szüneteket... Paulette nem beszélt sokat. A folyót nézte. A főnök egy kicsit odacsapódott hozzájuk, megkínálta őket egy öreg armagnac-kal, amit a hölgyek előbb visszautasítottak, majd úgy szürcsölgették, mint a misebort. A főnök mindenféle történeteket mesélt Francknak a szakácsairól, és megkérdezte, mikor jön vissza hozzá dolgozni. – A párizsiak nem tudnak enni. A nők állandóan fogyókúráznak, a férfiak meg csak az üzletre gondolnak. Biztos vagyok benne, hogy nálad nincsenek is szerelmesek. Délben csak üzletemberek jönnek, akik tesznek rá, hogy mit lapátolnak be, este meg házaspárok, akik a húszéves házassági évfordulójukat ünneplik, és egymást csesztetik, mert rossz helyen parkoltak, és félnek, hogy elvontatják az autót... Vagy tévedek? – Ó, tudja, én szarok rá. Csinálom a melómat. – Hát éppen erről beszélek. Ott Párizsban csak a fizetésedért dolgozol. Gyere vissza ide, majd eljárunk pecázni a haverokkal. – El akarja adni, René? – Á, kinek? Miközben Yvonne elment az autóért, Franck felsegítette nagymamájára a kabátot: – Nézd csak, ezt Camille küldi neked. Csend. – Na mi van, nem tetszik?

170

. és Franck nagyon megkönnyebbült. Randevúja volt a barátnőjével. Paulette sírva fakadt: – Olyan szép vagy ezen! És rámutatott arra a rajzra. – Képzeld.. hogy. zsebe tele pénzzel. 171 .. van munkája.... mint máskor. – Nagymama. Nem ismételte meg mégegyszer. lábbal előre. dünnyögte a bukósisakjában. minden nap felveszi a sáladat. nem kell sírni. A parkolóban búcsúztak el egymástól. hogy nekem már végem. Jaj... ami nem tetszett Francknak. – Ó. de szar. mert a mondat egyrészt nem volt jó semmire.. Amikor felült a motorra... hogy.. néha azt gondolom. jaj. nem normális – mondta Paulette a könnyei közt mosolyogva.. de szar. hogy nem neki kell visszavinnie Paulette-et az odújába. – Tudod.. – Na ne lódíts! – Esküszöm! – Akkor igazad van. és mégis majd beledöglött a magányba. Milyen szar. édes kis nagymamám! És Franck életében először szorosan megölelte a nagymamáját.. máskor meg.. másrészt a beszéd bepárásította a bukósisak üvegét. tető a feje fölött.– De. Majd csak kijövünk belőle. valahogy nehezebbnek érezte a gépet.. – Igen. de....

és a csajok mindig újra kifestik magukat. akit Franck karácsony este kidobott. amikor vége lett a reklámnak.. nagyon megható. – Hány óra van? – Hát. Mmmm. – Nem igazán. – Hol tartunk? – Fogalmam sincs.. de én nem ismerek közülük senkit. Azt hiszem. Nem Franck volt az.4 Camille nem fejezte be a mondatot. mintha jó meleg pocsolyában henteregnék. – Kérsz inni? – Te mit iszol? – Fehér burgundit. Ebben csupa kurvának öltözött nő és sliccelt zakós pasi van. Miért? – De figyelmeztetlek. – Camille arrébb csúszott a kanapén. üzenetet hagytak neki. A harmadik reklámblokk után már barátnők voltak.. Mind szépek. a Saint-Dominique utcában dolgozott egy fodrászatban. kerületben. hogy soha nem nézel tévét. – Franck nincs itthon? – Nincs. – Tölts egy pohárral. hogy ez valami karaoké lehet híres emberekkel. hozok poharat. amikor pityeregnek.. mert az ajtóban nem az állt. Talán egy hónapja.. 172 . – Mi az a Star Academy? – Igen. Olyan. – Te tévét nézel? – Igen.. nem értek belőle semmit. miután megdugta. – Már megint elfelejtetted a kul. és megint felhangosították a tévét. Majd meglátod.. Elment meglátogatni a nagymamáját. hogy a lány is leülhessen. hanem a múltkori lány. Hét körül lehet. ez az a fiú a Star Academyből.. akkor jól tudtam.. Franck azt mondta. és a barátnőivel bérelt egy lakást a XV. – Várj. – Ide engedsz? – Gyere. és elmesélem. A reklám alatt elmondtak egymásnak néhány dolgot. hogy a lehető leghülyébb műsort választottam. – Nem zavarlak? – Egyáltalán nem! Éppen ott kókadoztam a tévé előtt. – Őt biztosan ismered. A lányt Myriamnak hívták. ha itt várom meg? – Dehogyis. persze. a pasik férfiasan szétvetett combokkal olvasnak fel mindenféle papírokból. gyere csak be. – Nem baj. Együtt aggódtak Franckért. Az. akit gondolt. De ezt imádom. – Mióta ismered Franckot? – Nem tudom. Chartres-ból jött. állandóan puszilgatják egymást..

azt. ha már itt vagyok? – Tessék? – Hát a hajadat. vicceltem. még ha van rajta valaki más is. hogy nagyon sokat mesélsz. – És a rajzaidon? – A rajzaimon nem mindig. Myriam megnyírta Camille-t. – Miért. Nem. legközelebb kiszőkíthetlek! – Nagyon szép lány volt! Az egyik kedvenc írómmal élt. Camille pedig lerajzolta mind a kettőjüket. hogy ha nagyon szorgalmasan rajzolom magam. megőrzöm. nem ismersz magadra? – Mindig rondának látom magam. – Ismered Jean Seberget? – Nem.. hogy elpusztítsa magát? – Talán le kellett volna rajzolnod előtte. és akkor a hajaddal együtt a füledet is levágom! – De nincs nálad semmi. – Ha csak erről van szó. mert szeretem az embereket.. – Kétéves voltam. csak szőkében. – Miért? – Nem tudom. – Jól áll neked. hogy állati jól rajzolsz. talán van. hogy Philibert valami kőkorszaki oldalfegyvert használ borotválkozáshoz. – Nem zavar. nézni akarlak. de ezt nem. – Miért? – Mert állandóan rólad beszél. – És mit fogsz csinálni pontosan? – Kicsit meglágyítom az arcodat. egy napon magamra ismerek. hogy Jean Seberg öngyilkos lett? – Nem. ezt is mondta Franck. És egy reggel halva találták az autójában. Hogy lássa magát. nem? – Barkót csináltál nekem.. 173 . Az önarcképeket. Mondd. – Igen. Pontosan ilyen haja volt. ha odaülünk a tükör elé? – Félsz? Szemmel akarsz tartani? – Nem. Mennyivel tartozom? – Menj a csudába. Bármit. – Most? – Igen. mert utána már túl részeg leszek. – De jobb így. Valahogy úgy érzem. Azt hiszem.. ki az? – Egy színésznő. mint Francknak... amit akarsz..– És komoly? – Nem. Csak annyit mondott. nem akarod. – Micsodát. Hogy volt annyi bátorság egy ilyen szép lányban. – Nekem adod? – Nem. még olló sem! – Nincs borotvapenge a fürdőszobában? – Hát. amikor tükörbe nézel.. – Igen. hogy megigazítsalak.

Ne izgasd magad. aztán letépte magáról az ingét is. ez az! Állati jó! – Mi ez az ökörség? Nincsenek is pornófilmjeim! – Tényleg? Hát ez furcsa. Kapcsoljátok ki a tévét. ribancok! Elindította a Sexual Healinget. wake up. a lányokból kirobbant a nevetés.. és végül a Vedd ki a nyelveddel kerültél elő. Mimi? Mi is ennek a címe? – Vedd ki a nyelved. fingani akarok. – Hé. Lehet. Talán valaki más felejtette a szobádban – viccelődött Camille. hogy az Amélie csodálatos életét hozod ki. – Sztriptízt! Sztriptízt! Sztriptízt! – Oké. ugye. Dugulj el. Franck egyetlen mozdulattal letépte a sárga ing utolsó három gombját. hogy milyen szép voltál ma? – Nem. cause you do it right. – Sztriptízt! Sztriptízt! – kiabálták kórusban. most már kezdek aggódni. és levette a sisakot. hogy történt vele valami? – Pfff. és vegyétek le a fényt. – jelentették ki a lányok bánatosan. Franck morgolódva indult kifelé. A lányok doboltak a lábukkal. azt hitted. és egy hétig csak aludni.. Hulla volt. ti akartátok. let's make love tonight Wake up. Amikor elérkezett a refrén: Get up. majd egy fantasztikus és érzéki csípőmozdulattal megforgatta a feje fölött. get up.– Akkor adok cserébe valamit. és lehúzta a motoros kesztyűit. A szobádban találtuk. és egy könyvvel jött vissza. – Salamon király szorongása. de Camille utána kiabált: – Hé! – Mit akarsz? – Nem mutatod meg a kedvesednek. – Ja igen. wake up. kiskutyám! – Sztriptízt kérünk – rikoltotta Camille – Egészen meztelenre! – tódította Myriam. – Mutasd meg. Hívd fel mégegyszer. A második üveg bort is felnyitották. Megpróbált felháborodott képet vágni. – De igen! – könyörgött Myriam. – Franck a képernyőre nézett.. – Vagy te tévesztetted el – tette hozzá Myriam –. Bement a szobájába. és az égre emelte a tekintetét. mi a francot csináltok? – Pornófilmet nézünk.. amikor Franck a szobába lépett. Nem volt könnyű választani. El akart dőlni az ágyán. 174 . Franck megcsóválta a fejét. Jó könyv? – Még annál is jobb. és az oldalukat fogták nevettükben. – Mi a fene. – Akkor miért maradsz vele? – Hogy ne legyek egészen egyedül. Egyszerűen csak elfelejtett. – Hiszen ti tökrészegek vagytok! – Igen.. de nem sikerült. Már kezdem megszokni..

ott jobbra. amit a fedélzeten találtam. arra van a konyha.... éhesek vagyunk! – Oké. de azzal készítettem. Franck félkómás állapotában is elmosolyodott. – Na mi van? Nem esztek? – Nem. és amikor felegyenesedett.. És mi van utána? – Utána jön az alvás. Don Patillo modorában. ott egye meg a fene. Camille már nyúlt is a saját fogkeféjéért. csak néhány apróságot. Amikor Camille belépett a fürdőszobába. mit ennétek? Sósat vagy édeset? – Hú. – És mi lesz a desszert? – Flambírozott banán. hogy eljátsszák a csak-ön-után-kedvesem játékot. visszafordult. A lányok még ittak egy herbateát és elszívtak egy utolsó cigarettát. Franck a mosdó fölé hajolva éppen most köpte ki a fogkrémet. igazad van. a szexuális varázsitalával – mondta Camille érdesen. – Ó! – A francba! – Éhes vagyok – jelentette ki Camille. úgyhogy amint Myriam visszatette a fogkeféjét és jóéjszakát kívánt neki. Franckot és Myriamot találta ott. találkozott a tekintetük.. – Oké. és amikor megjelent az alsónadrág gumírozott dereka. Túl fáradtak voltak. elég a hülyeségből. aki nem főz – igazán nincs ma este szerencsénk. Camille felé fordult. és rákacsintott. aki felöltözik. – Isteni – ismételte Camille. és Franck gyorsan felrántotta a nadrágját. aztán balra. csípőjét kilökve előbb az egyik. akiket esetleg érdekel. – Ezt Myriam csinálta? 175 . A rum nem mérkőzhet a Monoprix Old Nickjével! De a lányok a tányérjukat nyalogatva csak ennyit mondtak: – Mmm. – Igen.. De finom! – Csak egy kis tészta. A dalnak hirtelen vége lett. bocsássák meg hölgyeim. – Jaj. és lassan elkezdte lefelé tolni. én most kinyúlok. a szobám.Franckon már csak a nadrág volt. miközben Franck elszundikált a kanapén.. hogy hallgassanak végre. rajta a felirat: DIM DIM DIM. Franck felsóhajtott: – Rendben. nagyon édes. Franck néhány perc múlva Philibert skót kockás köntösében került elő. egy szakács. de szép a mi Don Juanunk a beatingjével. Kérem. Egy Chippendale fiú. – De mit tettél bele? – Esküszöm. – felelte Franck szerényen. azután a másik lány felé. És azoknak. – Én is! – Franck. egyenesen előre.. és a szája elé tette az ujját.

mint az átlagos fél másodpercek. közben a fogkrém csurgott az állán. ha nincs hol aludnia az embernek. Még szerencse. milyen igazam van. az túl nagyot szólna. hogy óvakodom tőled? Hogy milyen tisztán látok? Soha nem sikerülne kettőnk között a dolog. oké? Vagyis hát. de szeretném. – A dohányzással? – Nem.. Franck. hogy megsimogasson? Érintsd meg magad. aki kedvet kap ahhoz. – Hüzsedologingábveledlenekedvemaludni. hogy szeretnék lefeküdni veled! Még ha akarnék. izgalommentes hely. nem akarom.. ezentúl nem megyünk együtt sehová.... hogy itt minden jól menjen. Tegnap bevallottam. hogy összevesszünk. ahol mind a hárman jól érezzük magunkat.. ha egyetlen fogadalmat mind a ketten tiszteletben tartanánk. de mi lesz utána? Mi ketten együtt. Szóval kár lenne mindent elrontani. Franck teljesen magánkívül volt. Hirtelen Franck felé fordult: – Figyelj. és te cserébe semmi mást nem tudsz nyújtani. a sunyi kis célzásaidat. Mi. A kis sexual planningedet. miket dumálsz itt nekem? Soha nem mondtam.. Azt akarom.. csak a kis szemét agressziódat.– Igen. sem tudnék. a rosszhiszeműségedet és a gonoszságodat. hogy leálljunk az ivással? – Nem. Én. Te. Mit gondolsz. és ez a fél másodperc tovább tartott. hogy képtelen lennél megsimogatni engem. persze. Egy nyugodt. van olyan pasi. amit akarok. hogy soha nem tartom be a fogadalmakat. csak néhány másodperc múlva tudott megszólalni: – Hé. 176 . valami fontosat akarok mondani. Egymásra mosolyogtak a tükörben.. – Akkor mit akarsz? – Szeretném. Szóval olyan hely. – Nagyon jó. a hülyeségedet. azt akarom mondani. – Igen – mosolyodott el Camille – tényleg hülye dolog. Hogy ez olyan hely maradjon. ha abbahagynád ezt a kis játékot velem. Megpróbálom veled a lehető legtapintatosabban közölni.. Camille összeráncolta a szemöldökét: – Hogy mondod? – Azt mondtam: hülye dolog.. én nem szeretnélek téged elveszíteni. kicsikém! Érintsd csak meg magad! Félrebeszélsz! – Látod.. Én. Franck dühödten dörzsölte a fogait.... meg a tövig rágott körmeidből! Tartsd fenn a pincérnőidnek! Belekapaszkodott a kilincsbe. – Azt akarod. – Milyen játékot? – Tudod te azt. és nem szegnénk meg.. Túl sovány vagy. majd a tükörbeli lányra nézve megint mondott valamit. – Felvehetem a szürke atlétádat? – kiabálta Myriam Franck szobájából.. Szerencse! Nem kérek a vörös mancsodból. hogy lefekhetünk egymással..

Én inkább csak felgörbítem a hátam. a körmeit. 177 . amikor gáz van. és akár sárba is tiprom a saját hiúságomat.. és szórakozottan a magáévá tette Myriamot. amit itt dumálok. de nem puszillak meg.. de jó erősen a párnához szorította. Lefekszem veled. erőszakot tettem magamon. és akkor megpusziljuk egymást? – Nem. Igaz. Mindjárt huszonhét éves leszek. de nem akarom ezt a lakást elveszíteni. Megyek. még mindig itt vagyok. Nagyon hülye. általában inkább így teszek.– Oké.. leszekszem. – De miért vagyok ilyen? – Jó kérdés. de az összes szörnyűség ellenére. ahová boldogan megyek haza este. mint egy hülye. mi lesz? Elássuk a csatabárdot? – Gyerünk. Franck felnézett. Hú.. Ráadásul általában nem is ilyen vagyok. hogy még nem vagyok itt túl régóta.. alaposan megnézte a lábujjait. – Oké. nagyon fontos nekem. Úgy viselkedem veled. izé. Franck akaratlanul is elmosolyodott.. – Jó. és lábujjhegyen kiosonok. Érted. Na... amit a pofámba vágtál.. Jobb lett volna befogni a pofám. hogy ez a lakás egy békés hely legyen. ha muszáj. ezt elrontottam.. Pillanatnyilag az sokkal durvább lenne. mint egy állat. Franck leült a fürdőkád szélére. Camille. Egyáltalán nem. eloltotta a villanyt. vagy kínaiul van neked? – . Ó! De hülye vagyok. Már ások is.. – Igen. – Mert micsoda? – Mert. lefekszem. szó sem lehet róla. hogy Camille ne hallja őket. a kezét. hogy beszéljek veled. ahol jól érzem magam.. – Ne haragudj rám. már mondtam. – Igen. lehajolt. mert. rendben.. – Hülye! Franck nem állt fel rögtön.. és életemben először lakom olyan helyen. De most.

mert meg kellett számolnia az összes támadható pontját. egyedül. egy félig felengedett rakott zöldség előtt. és elbátortalanította a sok csont. jól ismerte a derűs béke árát: túl nagy volt. amikor vetkőzött. És különben is: hol végződött az őszinteség. amikor valami furcsa dolgot vett észre az ablakpárkányon. gondolta. ahogy Franck másnap mozgott a lakásban. De ezek a gyöngeségi rohamok nem tartottak sokáig. még több gyanakvással simított végig a testén. Abból. Camille-nak néha hiányzott a tréfás kötekedésük. Mivel már túl sokat adott magából az életben. Camille visszaült az asztalhoz. Myriam jelenléte is megkönnyítette a dolgot. hogy az üzenete célba talált. Az a portré volt. hiszen olyan csodálatos volt. a csípőinél. bár nem túlzottan. Csakhogy most valaki egy friss saláta szívét is rátette a csigaház bejáratára. Milyen ostoba liba vagyok. Franck gyakran aludt házon kívül. míg elaludt. 178 . nem bánta meg.5 Bár ez a kis beszélgetés sokba került Camille-nak. és aznap este. és hol kezdődött a Franck-kal folytatott játék? Épp itt tartott a csapongó gondolataiban. bár talán nem is vette észre. amit Franck rajzolt róla a minap. Camille megértette. tréfált. és bár sok idejébe került. a vállainál lapult a bőre alatt. figyelmes volt. és oldottabban jött haza. és önző. amely a nőiség stratégiailag fontos pontjain: a térdeinél. és idióta mosollyal böködte a hideg cukkinikat.

mint egy esernyő. Csonttá száradt szappandarabok. felugrott. vagyis. szőnyegporoláshoz. Camille oldalba bökte Franckot: – Megmondjuk neki. – Ezeknek a kombinált.. és elragadó dobozokban mindenféle kővé dermedt tisztítószerek: szódakristályok. Igen. Eltökélte. – Igenis. amikor el kell hagyniuk a lakást. hogy egyszer csak az órájára nézett. tizenkét éves korukban egy Biblián tartották a kezüket. és megfelezték az árát. rohant a metrófolyosókon. a vállukat kissé leengedve. úgyhogy gyakran előfordult. és egy fűzfából fonott teniszütő féleség. aki már az óráját mutogatta. SaintWandrille viasz és bársonyosan puha Rémy keményítő. hogy törökülésben leült egy nagy. és egy egész délutánt töltött el azzal. hogy látni lehessen az isteni kegyelemben részesült elsőáldozók szép karszalagját. Franck boldogan vigyorgott. hogy Franck még Philibert érkezése előtt kösse be a gépet. pipatisztító alkohol. fényképekkel és levelekkel zsúfolt kartondoboz mellé. Hegyekben álltak ott a lepedők. „különben túlságosan kihozza őt a sodrából”. hová mész? – Melózni. kötények és darázsvászon törülközők. Újra meg újra nekilátott a pakolásnak. hogy mindent lerajzol. állatira el fogok késni. egy mirtuszfából készült kesztyűtágító. egy tollseprű. hímzett konyharuhák. hogy helyet nyerünk általuk – kántálta az eladó. kérlek! – csattant fel Franck – Szeretnék az úrra figyelni... tényleg. amikor az eladó így torkollta le: „a kedves feleségének teljesen igaza van. fagyni fog. „kettő az egyben” gépeknek az a nagy előnyük. A fiúcskák ötéves korukban egy hintalovon. de a vége mindig az lett. imádta ezt a helyet. hétéves korukban egy játékkarikán. és órákat töltött el bajszos katonák. lenolaj. ha hagynál! Camille ragaszkodott hozzá. és listát készített róluk egy nagy füzetben. akik most költöznek új lakásba. hogy megy ez a fiatal pároknál. és a vásárlás egész ideje alatt „drágámnak” szólította Camille-t. iszapolt kréta. hogy a konyha mellett kitakarított egy kis helyiséget.”. amelyet hajdan nyilván „mosókonyhának” hívtak.6 Együtt mentek el egy új típusú mosó-szárítógépet venni.. Camille lelkiismeretesen egymás mellé állította a tárgyakat. ha úgy tetszik. és odaadja Philibert-nek. – Öltözz fel jól. papa! Ja. és bezsebelte Super Josy szidalmait. hogy hárman héderelünk négyszáz négyzetméteren? – Drágám. Egy lenyűgöző kefegyűjtemény. amely szép volt. – Sajnos tudjuk. Renoir festményekből kilépett dámák és kislánynak öltözött kisfiúk társaságában. terítők. mindenféle méretű és anyagú kefék. – Hé. 179 .

lányok!).. miután kimerítette az agyát leszívó. az öreg függönyökre. enyhült a megszállottsága. nem igazi freskó. a művészet és a nagypolgári hagyományok kis múzeuma csak az ő érkezésére várt. újra dolgozni kezdett. fárasztó fizikai munka? A kezei incselkedtek vele. Egy pusztuló világ. Hiszen olyan sok anyag van hozzá. az emlékeiket és a két sárga Tupperwarét. ugyanazok a számozott lapátok (elég volt a veszekedésből. és már nem sok értelmét látta a megfordított életnek. Philibert nem titkolta előlük. régi robot. a lakás varázsa felbecsülhetetlen. hogy egy napon. a porcelán falikapcsolók.. Hiszen ő reggel a legtermékenyebb. Kikészít ez a lány. Az atmoszferra. ugyanazok az eldugult porszívók. 1887-1919. Új év. összeszedni a saját cuccaikat. a könyveiket. hogy ez az elegancia. Természetesen a rokokó falióra és a cilinderek hamar gazdára találnak. de ha azt mondom. a csupasz vezetékek. A könyvek. Te ott leszel? – Nem tudom.. Semmi változás. De Camille most jobb formában volt. a lófarokra a kis táblácskával: Vénusz. a képek a falon. amikor soha nem fekszik le hajnali kettő előtt. hogyan és mikor jutott az eszébe. hogy már holnap. De az ajtó már becsapódott. olyan sok emlék! Nemcsak a tárgyak. szarik a fejemre. ahogy Franck mondaná. de kialkudta magának a kis zsebmeggyőződést – lehet. a fém vízmelegítők. a pettyes orrú büszke vörössárga pej emlékére. Ugyanazok a nehéz parkettfényesítő gépek. – Legalább vegyél egy sá. ugyanazok a fáradt kolléganők és ugyanaz a zabos Jojo.. Ó. a lemezeiket. az túl nagy szó rá! Inkább afféle szellemidézés. Ha fűzöm. és hogyan dolgozzék reggel. és itt kell hagyni a lakást. ugyanaz az imádnivaló Mamadou. Igen. de vajon kinek lesz gondja a pipatisztító alkoholra.. Egy freskóféleség... ugyanazok a gondosan kiadagolt tisztítószerek. ez a haldokló kis világ. – Igazán? – Kivettem a holnap estét. Egy krónika. A köveit a bejáratnál hagyta. a lenmaglisztes borogatáshoz való edénykék. – Jó. A nappali fényt hajszolta. Érdekes terv motoszkált a fejében. és a beszáradt kininre a kék üveg alján a fürdőszoba asztalkáján? Lábadozás? Kóros aluszékonyság? Gyengéd téboly? Camille nem tudta. hanem a hangulat.. lehet. Franck egészen elviselhető.. hogy maga az öreg márki súgta neki? –. ez az: szellemidézés. a dölyfösen tagozott párkányok. az agya csörömpölt: Philibert mindjárt hazajön.. És utána? Ki tudja? Jobb esetben osztozkodás következik a rokonokkal. Valami halk mormogás..– Igen? – Philibert holnap jön haza. ugyanazok az eldugult lefolyók. az sem megy. el kell menniük. az ő tekintetére. hogy öltözzön fel. gyengéd 180 .. a lakás képzeletbeli életrajza. rosszabb esetben az enyészet vagy az Üdvhadsereg raktára.. a méretre csináltatott sámfák és a megsárgult címkék. Nemcsak a fotók.. csendes lüktetés.

ahol a szellemtelen falfirkák nem tudták eltakarni az efféle feliratokat: És ő? Ő vajon mit érez. „jegyezz meg minket is!” könyörögtek az öreg tárgyak. 181 . „adta teremtette! Miért a Tupperwarékat. hogy én milyen vicces vagyok. miközben az asztalra tette a rajzot. és két kézzel szorította a kutyája pofáját. nagy maflák! És Salina hercegre gondolt. amikor benned van?. ahol ideje java részét töltötte a felmosóvödör mellett térdelve. fél lábbal a Párducban. csak ébresszetek fel még dél előtt. amikor a bejárat melletti falipolcra letette a kulcsát. és lábujjhegyen átosont a nagy lakáson... – Van itt valaki? – kérdezte. a csokit imádott főnöknőjének adta.. sóhajtotta Camille. napközben eltűnt.. hogy nincs egyedül. ahol a tisztítószereket és a többi szart tartották. amikor megérezte. csöpögő orrát a nejlonköpeny ujjába törölve. véres marhákat a szekéren és az elhajigált maradékot a kocsiút mentén. A férfi a földön ült.szeretetére és elragadtatott tollára volt szüksége ahhoz. miért nem minket?” méltatlankodott a halottas ágyán lefényképezett öreg tábornok. aki gyalog indul haza a bálból. és a falat tapogatva megkereste a villanykapcsolót. teszek azokra a Tupperwarékra. de mondja csak.. pánikba esve. zendítettek rá kórusban a rézkilincsek és az ütött-kopott grogrének. Micsoda hülye! – méltatlankodott Camille. hogy elűzze: szegény kislányom! Te vajon hová tartasz? És mégis. Nem lenne véletlenül likőrrel töltött csoki is?” Hogy én milyen vicces vagyok. recsegte a parketta. Ó. Ebben az álmodozó.. köszönöm. Már csak ő maradt az irodában.. A fickó nem mozdult. Egy pillanatra kihagyott a szívverése. a szeme keresztbe állt a kokain és az éhezés miatt – Camille jól ismerte ezt a tekintetet. Az ötödik emeleti fickó egy doboz Mon Chéri csokoládét hagyott neki az asztalon. és érezte. vidám lelkiállapotban. és éppen nekilátott a vetkőzésnek a félhomályban. itt vagyok. és amikor meglátja a feldarabolt. aki tehetetlenül nézi világa hanyatlását. nem is lélegzett. Camille”.. hogy megnyugtassa őket. fél lábbal a mocsokban andalgott be a lift mögötti kis helyiségbe. és egy kalózvezérre bízta. hogy köszönje meg a nevében: „Oké. hogy kidobja a műanyag poharakat és gyűrött papírokat. Ez a hóbortos gondolat jött és ment. A hercegre. akkor képtelen volt nem meghallani őket: „Camille. százszor is lehajolt. Először is. „Igaz is”. mondd csak? De éjszaka. hogy valami meleg csorog végig a lába szárán: bepisilt.. éjszaka! Amikor visszatért a pokoli tornyaiból. ki vagy te? És ki a fenét érdekelne ez.. ahol tízszer. gyakran egy gunyoros kacsintás is elég volt. az Éghez könyörög. másodszor is. hogy ne tartson már nagyon sokáig. hogy azután békében elenyészhessen. „Miért”? Akkor Camille leült a sötétben. amikor több kilométernyi sápadt fényű földalatti folyosót bejárt. és lassan sodort egy cigarettát. őrült tekintettel.

. Egy luxusjárgány volt. A fiú a jobb keze mutatóujját az ajka elé tette. Camille jéggé volt fagyva. Összefutott az éjjeliőrrel. Camille pedig újra visszamerítette őket a homályba. Camille szétnyitotta a combját. szégyenkezem miattad! Mire jó ez az egész? Leoltod a villanyt. és akik jobban szerették a langyos betont a Metró csempéinél. amikor vannak emberek. hogy hányjon egyet. Fogta a kabátját. és a suhanó autóból az üzletek szellőzőrácsain vagy a kapubemélyedésekben heverő kis emberi kupacokat bámulta.. bent hőmérő mutatta a külső és a belső hőmérsékletet (. és leintett egy taxit. hogy nem éhes-e. +21°C). csak a napi adagjára lenne szüksége. Most már normális ütemben dobogott a szíve. Te hülye. agyonizzadva. Tűnj innen gyorsan. – A kód? – nyögte a fiú. Amikor végre észrevette. homlokát az üvegre tapasztotta. és eleget ivott ahhoz. Sehová nem vihet magával kutyát. Egy kiskutya miatt izgatod magad. Gonosz emlékek ízét érezte a torkában. – Nincs valami meleg ma este. A konokokat. bármilyet. a falnak támaszkodva valahogy eljutott a kijáratig. hebegte Camille. a kabátja két szárnyát ráhúzta átázott munkanadrágjára. Vajon mi lehet az irodai szellemmel? Olyan fiatalnak látszik. hogyan? – Az épület kódja? Nem tudja. te hülye tyúk! Nyavalygós széplélek. remegve.Így maradtak néhány másodpercig. – Csak fáradt vagyok. mi? – Jól vagy? Úgy nézel ki. Beszélnie kellett volna vele. akik boldogok egy hellyel a meleg szellőzőnyílás fölött. és a kutyája? Hülyeség kutyát tartania. akik visszautasították az alumínium fóliát.. És a kutyája? Mikor kapta meg az utolsó adag kutyakajáját? Felsóhajtott. és nemsokára az utcán találta magát.. 182 ... hogy megtalálja az utat a kispárnáig. Camille valamilyen alkoholt keresett. mire megértették.. ne is lássalak! A lakás üres volt. figyelmeztetnie a nagy Mátrixra. – Ho. hogy ne is lásd. hogy merre jár. mint aki kísértetet látott. és megkérdezni.3°C. és rossz irányba indult el. a csipkekeszkenődet gyűrögetve. és kihátrált. Az éjszaka közepén felkelt. hogy egyikük sem fogja a másik halálát okozni. kiállt az út közepére. Camille elfintorodott. a csökönyöseket. Nem. hogy ne ejthessék őket foglyul az autók fényszórói.. aztán egy nagy luxusautó hátsó ülésén búslakodsz.

öreg. hogy találkozhat a feleségével! – Nekem ez gyanús. Egész nap ki sem mozdultam otthonról. De kaphatsz egy cigit.. késő.. biztos a szeretője – jelentette ki Camille.. 183 . izé. kisfiam! Futás! Hopp. az előbb hajtottalak el! – Nézd azt az öreg mamit a csúcsos fejkötőjében! Nálad van a füzeted? Nem? Kár! Nézd azt a pasit. – Jé. felemelt fejjel ugrándozott a pályaudvari tábla előtt. 20 óra 25 perckor. nézzen oda az ember. ha veled bámészkodom? Lekuporodtak egy padra az újságosbódé és egy jegykezelő közé. – Tényleg? És jól van a nagymamád? – Igen. – Hazudós! Mutasd! – Nem. hanem szőlőzsír. Hé.. – Egy eurót? Nem.. és nézni akarom az embereket... te is itt vagy? – Hát igen. hogy nyilván azért rajzoltál ilyen szépnek. milyen boldog. Jöttem. te kiszépítkeztél! Ez mi a csoda? Csak nem rúzs? Vagy talán tévedek? Camille a sál mögé rejtette mosolyát. mert őrülten szerelmes vagy belém.7 Zsebre dugott kézzel.. – Odaadtad neki az ajándékomat? – Igen. Most le akarok ülni egy padra. – Nem baj. amikor egy ismerős hang megadta neki a keresett információt: – A Nantes-ből érkező vonat a 9-es vágányra érkezik. – Hülye vagy. hogy tartsam a gyertyát. – Hát. – Iszunk valamit? – Nem. – Gyerünk! Futás. – Ez nem rúzs. – Egy eurót? Hé. és csendben figyelték az őrülten tülekedő utasok Nagy Csarnokát. hogy miért mindig a legrosszabb alakú lányok hordanak csípőnadrágot? Nem értem. – Meg tudnád nekem magyarázni. Körülbelül 15 percet késik. féltékeny vagyok. mint mindig. – Nem. Még mindig szabadságon vagy? – Holnap este kezdek. – És? – Azt mondta. Nekem soha nem fested ki a szád.

mert csak nyúlik és nyúlik. – Ha meg akarsz ismerni egy országot. azok ott házasok... – Lefeküdtél a nagykövet feleségével? – Nem.. – Te meg érzelgős vagy. – Na ne... – Hazudsz. – És jó volt? Most min mosolyogsz? – Semmin. Franck a fejét csóválta: – Nem sokat érsz. leteszem a fegyvert. – Én is – felelte Camille. Nincsenek bárok. – Oké. és épp most fekteti le a kölyköket. nincs semmi. Most egy idős házaspár tipegett el előttük. – Piff. látom a. akik egy TGV korlátja előtt üvöltöztek egymással. 184 . a hajába csókol. Ott sehol nem lehet inni. az gyanús. látom az orrodon. és egy szőrmebundás nő nyakába ugrik. – Nem. – De igen.. – Előbb meséld el. – A lányával? – Igen. Franck megbökte Camille-t a könyökével: – Oda nézz! – Oké. most örülsz? – Nagyon! És legalább csinos volt? – Bűnronda. – Soha nem hagytad el Franciaországot? – Két hónapot töltöttem Svédországban. De az télen volt. – Semmi. megyünk? – Franck a peronok felé mutatott. gyöngéden egymásba karolva. – Nem. Na. és semmit sem láttam. Hol voltál eddig külföldön? – Sehol. – Imádom a pályaudvarokat. – Dehogyis! A felesége Quimperben van. – Miért nem? – Csak. Hülyeség. meséld el. elég elmenned a pályaudvarra vagy a piacra. szép lassan. – Teljesen egyetértek veled. – Na. és mindent megértesz.. Akkor biztos valami nőügy lesz.. Szakács voltam a követségen. hogy a felesége. vele. – Na.Lehet. – Ó.– Miért gondolod? – Egy férfi. – Camille két kispolgárra mutatott. aki átrohan a városon a miniatűr kofferével. Na nézd. nem kell egy autóban játszani az agyadat. és a pályaudvar? A piacok? – Nem jártam kint napközben.

– Ha ezt történetnek lehet nevezni. csak nem vagy szerelmes? – Nem. hogy megmondja a papájának. tizenhat éve házasok. – Miért? – Diplomáciai bonyodalmak? – Valahogy úgy... mint egy Spice Girl. Tulajdonképpen a húga fűzte az agyamat. hogy van az! Leszállsz a vonatból. – Én nem szoktam álmodozni – Camille egy selyemfiú szenvtelen hangját utánozta –. de fél szemmel az óráját lesi. és nem szeretem a szűzkurvákat. mint a csap. amíg neki nem ütközik egy oszlopnak. Folyton cukkolt. – És aztán? – Aztán hazajöttem. Soha nem álmodoztál ilyesmiről? – Én nem szoktam álmodozni. ha elismered. De a borjúbecsináltban nincs is póréhagyma. hanem francia. – Akkor miért? Jótékonyságból? Egészségügyi okokból? – Nem. van négy gyerekük. de tudod. aki hétvégén Dániába utazik leinni magát. – És mi van azzal a svéd lánnyal? – Nem svéd volt.. az összes cuccoddal. hogy az a szőke az előbb a pasas felesége volt. – Nem. imádják egymást. Egy kicsit kába vagy. – Oké. És hogy múljon az idő. van ott valaki a peron végén. nem vagyok bonyolult fiú. elszalasztjuk. erre ő rögtön nyavalyogni kezdett. aki úgy öltözött. a kis seggét állandóan rátette a tűzhelyünkre. és szeretné. Jól ismerem az én kis Philoumat. hogy szép lányokat fűzzek be.. hogy megismerje az életet. Nyilván ő is állatira unatkozott. Ismersz. és szép lassan lenyalogatta. mert feltett főni egy borjúbecsináltat. Na. belemártotta az ujját a mártásba.– Még egy svéd sem kért volna belőle. Nem vársz senkit. ha történeteket mesélsz. mielőtt odaég a póréhagyma. Hé. gyere. – Meséld már el. és elindul a taxik felé. mondtam már. és a nő épp most veti rá magát a pasi sliccére a parkolóház liftjében. – Tévedtem: a kurva a vidraprém kabátban a pasi felesége. – Nyugi. és hopp. Egy agyonkényeztetett hercegnő. – Tudod jól. gyámoltalan. Mint mondtam. és végre felnéz. Csak megy előre egyenesen. – Ne menjünk messzebb – zihálta Camille –. kegyetlenségből. ha azon a lépcsőn megy le. ha a férje elélvezne. de nem szeretem a szűzkurvákat. – Sok ilyened van? – Nem. úgyhogy egy napon elkaptam az alagsorban. – Ja. kislány! 185 . Csak akkor. nincs? – A húslevessel kevered. hogy a csúnya lányokkal mindig ronda dolgok történnek. Nagypofájú csaj. Általában azért töröm magam. akkor gyorsan bocsánatot kér. és olyan tüzes volt. menjünk. Úgyhogy megdugtam a nővérét. – Biztos? – Persze. mint a parázs. – Én is szeretem. és olyan részeg.. aki téged vár. oda nézzenek. Ezt jól jegyezd meg.. hogy megkeresse a kijáratot. nem vagyok túl bonyolult fiú. – De ez ronda dolog volt a csúnya lánnyal szemben. miközben érzékien bámult rám.

egyenesen. – És hová? – kérdezte Franck morcosan. más semmi. – Tessék? – T. ott van – mondta Camille. a másikban pedig nyitott könyvet tartott. – Philibert. Imádom azt a helyet.. már van otthon vagy ezer! Ezeket nem hagyhattad volna a kastélyodban? – Úgy látom. a hangulatért. és persze leejtette a szemüvegét is. Francknak igaza lett: Philibert volt az egyetlen. de. ő az a báty. az emberekért. nem kellett volna.. – dünnyögte Camille. hanem a díszletért. És az ünnepek? – Milyen ünnepek? Ma van az ünnep! Egyébként elmegyünk valahová vacsorázni. minden rendben. hogy itt vagy. akire mindig vágytam. – Gyerünk. n. mi van ebben a bőröndben? Egy páncél.. Philou. – Én – kérdezte Camille mosolyogva – én remekül! Nagyon örülök... nem igazán szeretem a meglepetéseket. Minden jól ment? Nincsenek lövészárkok a lakásban? Szögesdrótok? Vagy homokzsákok? – Nem. Camille elmosolyodott: – Nem. – Mit jelent az. de. és odarohant az ő vaksi és imádott zombijához. A kurva életbe.. és akihez sem táska. hogy együtt legyen másokkal. – A francba. Persze. izé. Nem is tudom. nem... egy meglepetés! N. – És jól van? – Kicsoda. – Ne is mondd... persze zavaros bocsánatkérésekben tört ki. Camille.. hogy „oda nem enni megy az ember?” Ez a legjobb! 186 . de tudod.. gerlepárocska! Nem mehetnétek még egy picit lassabban? A boy fáradt egy kicsit. aki nem farmerban és baseballsapkában volt. Az nem étterem.Franck le volt sújtva.. és egyik kezében katonai hevederrel átkötött nagy bőrtáskát cipelt. sem kerekes bőrönd nem tartozott.. – Jaj. mint egy kutyakölyök.. meg azért. már nem akart megmaradni a pórázon – morogta Franck. Természetesen Philibert zavarba jött. Franck? – Nem.. Nagyszerű. – Hé. mint egy I betű. – Én is. – Ó. maga.Te. Meglátták Philibert-t a peron végén. istenem. a Coupole-ba. – Egyetlen gyerek vagy? – Hát. formában van a kis barátunk – súgta Philibert Camille fülébe.. Camille összeráncolta a szemöldökét: – De igen. Kicsit olyan.. Meghívlak titeket. Lassan bandukolt. de. nem vagyok szerelmes belé. vidd a bőröndjét! – dirigálta Camille. persze dadogott. n. – A Coupole-ba! – Ó. azt hiszem. vagy micsoda? – Csak néhány könyv.. n. még mindig Philibert nyakában lógva. hogy maga milyen heves. Van egy új barátnője. Oda nem enni megy az ember.. hanem nagyüzem. – Nézd csak.. persze ráejtette a bőröndöt Camille lábára.. – Á. van egy meglepetésünk.

Vagy majd várunk a bárpultnál. Éppen itt. és titokban arra vágyott. a homárokat. – Na.. az árvízről. a dohányzókat. hogy utat adjanak nekik. s ezzel elbűvölte őket. a Napóleon oroszországi hadjáratából származó prémes bundájában. A francba.. Bár nem voltak tudatában. és elkerekedett szemmel hajtogatta: „tényleg?” „na ne! „nem!”. figyelj ide. hogy önökkel lehetek”. nem holnap. hogy ez az első újévi szeszélyem! – Nem lesz hely. és az utálatos szobrot. de én meghívom Philibert-t. nevetett. mindent leszólt. azt isten akarja. az asztalszomszédját. középen a fiatal lány. és meghintáztassák: „Egy. a zajt. ha nem akarsz velünk jönni. aki amúgy soha nem ivott.. – És a Márki Úr könyvtára? Azt én fogom odahurcolni? – Hát ott hagyjuk a csomagmegőrzőben. éhesen. A két gyöngéd könyök között. a kését. Lucky Strike feliratú bőrdzsekijében. A másik kettő addig biztatta. mindketten ugyanarra gondoltak: mi hárman. Franck teljesen meg volt döbbenve. Ó. és majd hazafelé érte jövünk. majd így fejezte be: „Á-men. Bal oldalon ment a magas. két pohár finom fehér bor és hat osztriga után végre befogta a száját. az amerikaiakat.. és menetközben rengeteg elképesztő szokást elmagyarázott. Nagyon helyesen néztek ki hátulról. a kis köpcös a szakadozott zsebébe süllyesztette a kezét. míg mesélt nekik az ő nedves kis birodalmáról. az étlapot. ugrándozott. és? – Úgyhogy egészen egyszerűen csak azt tanácsolom neked: hagyd. Amit a nő akar. Valahányszor letette a poharat. és a Montparnasse Boulevard-on félrehúzódtak a gyalogosok. A sovány magas kicsit lehajtotta a fejét. hanem itt és ma. a királypárti unokatestvéreknél töltött szilveszterről. és tízpercenként: 187 . amitől el fog menni az étvágya. a nemdohányzókat. – Igen. Philibert. hogy kétfelől felkapják.. bárgyún és minden ok nélkül egyfolytában nevetgélt. a felszolgálást. Philou. a te bajod. – És ezt ki mondta? – Ez egy közmondás. jobb oldalon a kis köpcös. az árakat. Ma. boldog vagyok. kezdődik! Az agyamra mentek az idézeteitekkel! De aztán megnyugodott. a turistákat. sovány fickó. a családjáról. megtörölte a száját és a falusi papot utánozta. itt és most. Camille és Philibert csak mosolyogtak rajta... – Na. – De igen. együtt – mindent bele! Az első tíz percben Franck szörnyen viselkedett. három: most!” Camille erősen szorította a karjukat. amikor Camille a szabad kezét a karja alá csúsztatta. a párizsiakat. zavaros és gyötrelmes prédikációkba bonyolódott. mondj már valamit! – Franck! – Igen? – Nekem hat húgom van. a képeket. Az egész lelki egyensúlya itt volt.– Rendben. aki csivitelt. Nem tegnap. Vegyétek úgy. kettő. Egy pohár pezsgő..

és meglátod. ezt már nem hiszem el! – Neked színházat kéne csinálnod – nyaggatta Camille Philibert-t –. – Hát igen. mert sokat kellett vacakolni velük. igen. 188 . uram! És ne is nyavalyogj. az ollókat. Lemosta az ujjait. Nem volt ebben semmi irónia. így nem nyaggatták és nem szidták le. – Nem. hogy osztozzunk meg rajta. és ennyi. rajta! Ez legyen a te újévi fogadalmad! – Franck felemelte a poharát. elég. hogy 89 euró szép kis pénz – jelentette ki komolyan –. Franck érdekes történetet mesélt Philibert-nek egy karburátorról. aki el akart téged vinni a színházi óráira? – De. az a kövér Titi.. és mit gondol róla a barátod.. Franck? De nem te beszéltél nekem egy lányról a múzeumban.. feltörte a páncélt. biztos vagyok benne. a kövér. Felfüggesztett pillanat.. ez isteni. ha keveset evett. és még soha. – Azt hiszed? – Biztos vagyok benne! Nem igaz. és tényleg megosztozik? – Rendeld meg. hogy megegye saját adagját. – A kövér Titi? – Igen. hogy két éve jegyesek. aki azt mondja. és olyan szellemesen tudsz mesélni! Annyi távolságtartással. hogy együk meg együtt. Na. Franck óvatoskodott: – Várj csak! Te melyik csaj vagy? Az. fogott egy rozskenyér szendvicset. amennyit csak akar. Senki ne mozduljon. ez már csak így van – felelte Philibert őszintén elszomorodva –. – Tojik rá. – Színpadra. hogy együk meg együtt. aki azt mondja. Az egész étkezés alatt sikerült megtévesztenie mindenkit. az a kövér Titi. Boldogság. újfent bizonyságot téve tökéletes neveléséről és aranyszívéről: – Az már biztos. Camille megkérdezte tőlük. azután csak úgy piszkálgatja a süteményt? Vagy az. azután a szempilláját rebegtetve bezabálja az egészet? Vagy az. – Azt hiszitek? – Igen... amikor elmesélsz valamit.– Azt mondod. Nem gúnyolódott. melyikük osztozna meg vele egy lángoló palacsintán. hogy csodálatos showman lennél! Olyan sok szót ismersz. Camille meghámozta a rákokat: letördelte a lábakat.. – Hú.. és csodálatos szendvicseket készített nekik. Mesélhetnél az öreg francia arisztokrácia megfáradt bájáról.. mert a te fogadalmadat nem olyan nehéz megtartani. Kicsi kora óta imádta a tenger gyümölcseit. csakhogy túlságosan da. meg még néhány ilyesmiről. Philibert inkább szorbetet kért. a kövér Titi..dadogok. aki azt mondja. Klik-klak. és Philibert türelmesen hallgatta.. Ilyen hengerfejből annyi van neki.. Ma este például – pedig már egy újabb üveg bort is rendelt – még mindig messze volt attól. A kövér Titi. soha nem dadogsz. és behunyt szemmel a hátfalnak támaszkodott. és elég volt keveset enni belőlük.

alkotmányleveleket és egyéb szerződéseket. szü. te dobd ki a szelektív kukába a sörösdobozokat. – Amikor csak akarod. én elmegyek bevásárolni. – Igen. nem értette. Nem gond. és hagyják-e. kicsikém. Mivel Camille ragaszkodott hozzá. és nyiss időnként ablakot. különben mind állatkákat szerzünk. amikor a kishúga megkéri. mit akartam mondani? Látod már.. és mert amit a nő akar. és ebéd után megsétáltatjuk a gyerekeket a parkban. atyám. túl vastag. a fürdőszobába kell egy szemetes. Franck. de legkevésbé a társadalmi rangja. aki képeslapokat árul az Állam szolgálatában. És mivel nagyon szerette a kéziratokat. Nem. az apja már becsapta az ajtót. a pénzről is beszéltek: ki fog fizetni. Ja. Kérem. mikor és hogyan? Ki intézi a bevásárlást? Mennyi újévi borravalót adjanak a házmesternőnek? Milyen neveket írjanak ki a postaládára? Előfizessenek-e vonalas telefonra. és még arra sem ügyel. Blanche és Camille ugyanazt jelentette a számára: édes kislányokat. és néha megpuszilgatják. fiam? – Nem. mindenki takarítja a saját szobáját. sem a pénzügyek. Ezzel nem volt egyedül. szüksége van rám. ahogy akarod.. ha szü. sem a nők. előhúzott egy fehér lapot a 189 . kapcsoljátok le a villanyt. hogy némi méltósággal szóljon a vadőrhöz.. hogy adja oda neki a sót. és mennyit. Philibert érezte. hogy megfordult a szél. amint a földön ülve babázik a húgával. A 14-es háborúból való Bissel seprű kicsit már öreg. Nem. aki már nem is titkolta. de szóljon csak. A név első örököse. hogy te megeteted. milyen szarba kerültünk? És ez még csak a kezdet! Philibert Marquet de La Durbelliére elmosolyodott. Egy tehetetlen. hogy ne engedj beköltözni egy lányt a lakásodba? Látod. Egy elsőszülött. és ha nincs többé klotyópapír.. De még be sem fejezte a mondatot. de miért mindig ő és Philibert takarítja a konyhát és a fürdőszobát? Ja. ostoba alak. és túl sok vaj van rajta. rendben. miért mondtam. esküket. Két megalázó hetet töltött el apja elkeseredett szeme előtt. akik nagyon szeretik őt. csak azt nem tudta. hogy most milyen irányba fúj. ha kell. aztán utána te mondjuk palacsintát sütsz. egyáltalán nem friss. akit nem érdekel sem a gazdálkodás. A vécével ugyanez a helyzet. szóljatok. hogy nyomasszák őket az Államkincstári Hivatal zaklató levelei a járulékokról? És a háztartás? Oké. És ezért hajlandó volt bezsebelni az atyai megvetést és akár ötven porszívót is megvenni. – Ha jó leszel.. majd én megveszem. érted már. Mi is van még? – Na. És talán vehetnénk már egy működő porszívót. kis Philoum.– Nem. azt isten akarja. és dadog. Majd egyszer sütök neked.. És ez volt a legviccesebb. csikorgatta a fogát reggelente. nemesi okleveleket. – Nincs jobb dolga.. hogy neheztel rá. – Akkor most mondjuk azt. Minden úgy lesz.. félretolta a kávéscsészéket. és akkor meglátod a különbséget. sem az erdő. igazán nem ezt érdemelte. amikor rajtakapta a fiát Blanche szobájában.

– Lám. a pajzsom és a mérgeim. Te mindig a XIV. Vagy talán fordítva. de kényszernyugdíjazták a Katolicizmus és szocializmus című műve miatt. a másik kettő meg hívott egy taxit. a pecsétem. Egyébként a nagymamámat igencsak dühítette.kézitáskájából. majd az új hivatalos szabályzatot Franck és Camille elé tolta.. hogy kiegészíthessék a megjegyzéseikkel. Magától értetődik. és két megdöbbent asztaltársa szeme láttára pecsétgyűrűjével lepecsételte a papírt. Franck és Camille bánatosan elengedték a poharukat.. Ja. tudjátok. majd háromrét hajtotta. és benézett a konyhába. Hol is tartottam? És pontokba szedve leírta a megbeszélésük tartalmát.. nem emlékszem. Utána Philibert rendületlen nyugalommal előhúzott egy pecsétviasz rudat. menetközben átléptek néhány hajléktalanon. a repülősóm. ő Paul Deschanel volt.” Félbeszakította magát: – Nos. már én is tiszta jakobinus leszek – sóhajtotta. a Sorbonne professzora. gyerekek. hogy nagyüzem. de. Émile Deschanel irodalmár volt. Camille kérte a számlát (de. majd Lucky Strike motorra pattant. és szép cirkalmasan ráírta: „Az Émile-Deschanel sugárút alapító oklevele a lakásfoglalók és egyéni látogatók szá. Lajos korabeli felszereléseddel sétafikálsz? – kérdezte Franck a fejét csóválva. Franck találkozott egy ismerős pincérrel. beleértve a vécépapírt és a szemeteszsákot is.. 190 . a Lajos aranyaim. nálam van a viaszom. ragaszkodom hozzá. és telefirkálták hülyeségekkel a papírt. kedvesem. ki volt Émile Deschanel? – Köztársasági elnök! – Nem. – Hú. – Igen. – Fenntartom.. és hanyag mozdulattal becsúsztatta a zakója zsebébe. majd ti felporszívóztok). de szép nagyüzem. együtt elmentek Philibert táskájáért a pályaudvarra.. hogy egy efféle söpredék neve díszeleg a vizitkártyáján. izé.

a célvonal előtt. és nem zavarta a szomszédját. Myriammal vagy Myriam nélkül. Semmi hír. hogy a fickó és a kutyája ott vannak valahol a környéken. Több nap telt el így. A lakásban minden jól működött. – Esküszöm! Az volt a legrosszabb. Élie bácsi. Néha Camille nem hozott semmit. Miért adna az ember a kutyájának olyasmit. Az éjjeliőr. mindenki szép nyugodtan élte a maga életét. egy kanál ricinusolajjal megöntözve. és esténként békésen elkábították magukat. Napközben Camille rajzolt. miért is? – De a száraz kajával ugyanez a helyzet. A bagett megkeményedett és a cigarettákat sem vitte el senki. de csak a kutyakaját vitte el. egy szót sem szólt holmi hajléktalanról. Philibert mániáival vagy anélkül. Amikor letett egy szelet húst. sajtot. akivel ettől kezdve mindig váltott néhány mondatot (Mátrix egyik heréje nem szállt le. hogy a megfelelő címzetthez jutnak el az ajándékai. ő az ott. A dobozos kutyatápszer ugyanis szar. Gyors oldalpillantást vetett a kis helyiség felé. harmadnap is. hogy Camille lassan kételkedni kezdett. valaki mindig gondosan eltüntette. hogy ki győzött. de nem. vagy túl kevéshez. olyannyira. charta nélkül vagy chartával. Volt elég baja enélkül is. Lehet. így nem tudott kijárni. Kutyaversenyeket rendeztek.8 Camille kereste a narkós fickót másnap is. és amikor Philibert otthon volt. hogy az a debil táplálja velük az egytökű barátját. Drogos létére furcsán jól szervezte az életét. amit ő maga nem enne meg szívesen? Tényleg. – Dehogyisnem eszem meg! – Na ne. és basta. Már nem igazán törte a fejét az egészen. hogy Camille el is hitte. kenyeret. Pedig Camille tudta. 191 . nem? Azt sem eszed meg.. és a plébános úr döntötte el. Vagy túl sok droghoz jutott. igazi tragédia). piával. amint csirkés száraztápszert ropogtatnak egy pornófilm előtt a túlfűtött bodegájukban az éjszaka közepén – nagyon is el tudta képzelni. Mellette az öccse. Camille óvatosan puhatolózott is Nurdinnál. egy kis salátát. és később is minden nap. előttük a foxterrierjeik. látod. felolvasott vagy a családi albumokat kommentálta: – Ez itt a dédnagyapám. hogy ki kell-e ürítenie a zsákot. De soha egy szál kutyaszőr. – Akkor nem unatkoztak. Néha ott volt. de Marvinból bőven jutott mindenkinek. Fűvel. Marie-Antoinette-el vagy Heinekennel – ki mit szeretett. Néha nem jött a fickó. Minden reggel köszöntek egymásnak. banánt és kutyakonzervet a vegyszeres kuka mögé. soha egy morzsa vagy bármilyen szag. Mátrix csak B 12 vitaminnal dúsított száraz kutyatápszert evett. a szőre miatt.. Féltökű és félagyú. fóliánsokkal.

Ha-ha. de megjegyzem. vagy mi? Épp ezt kérdeztem magamtól a múltkor. Nem közülünk való vagy. Miattatok nyitottam ki a pofám. hanem a kolléganőm” – vetette oda végül a fickónak. Carine-t nagyon szerette. hogy Camille a cinkosa. te burzsoá! Húzz innen. mivel rajta kívül ő az egyetlen fehér. azt gondolván. Két évvel később elmentek az ardenneki frontra. A munka ugyanolyan pocsék volt. – Hogy lehet egy lánynak. Ettől a naptól kezdve megváltozott a lapjárás. Először is a fickó az ötödikről az egyik este megvárta. meghintáztatta Camille orra előtt. hogy megköszönjétek. nagyon elégedett volt a viccével. aki éppen a visszereit vizsgálgatta. volt egy kis hatalma. vagy valami ilyesmi. hogy ne alázzon meg benneteket állandóan. meg ahogy beszélsz. 192 . hogy hová tette a tollseprűjét. Igazán hatalmasat. Camille olykor a legszívesebben a pofájába vágta volna a törlőrongyot. hogy maga az! Biztos vagyok benne. de legalább jöhetnétek klotyót pucolni velem. mert őt megvetem. Game over. izzadt. hol laksz. a melóval volt a baj.. Tulajdonképpen Rashidának hívták. és minden emeleten megeresztett egy rasszista viccet. Camille a kocsiját maga előtt taszigálva elment mellettük. hogy tartsa meg magának a szemétségeit. akinek ilyen kicsi a segge. csak ment utána a folyosón. és egy hatalmasat turhaadagot köpött Josy lába elé.. hülye. Mert lehet. És ez sokat számított. és az egyik nap megkérte. mi? Bűzlik rólad a pénz.. Hogy téged biztosan a főnökök küldtek. az agyamra mész! „Nem én vagyok. de a hangulat undorító lett. Utána fogta a lapátot. hogy kipiszkálja a foga közé szorult húscafatokat. beszéd közben köpködött. spicli! A többiek nem reagáltak. mindig Bic tollbetéteket csórt. és pofátlanul visszaélt vele (brigádvezetőnek lenni a Toucleannél mégsem a Pentagon!). Camille-t Samia egyáltalán nem érdekelte. Másrészt képtelen volt elviselni Bredart-t. és nem várom. hogy a vécét mindig én pucolom. De ti igazán gyávák vagytok. hogy maga az!” Szállj le rólam. Igazán messzire elment ez a lány. arra is szarok. arra teszek. Láttam a fizetési papírodon. gyűlölte a keresztnevét. ez a lány! Hogy beszél ez velem? Egyáltalán mi a francot keresel közöttünk? Mi közöd hozzánk? Kémkedsz utánunk. mert már mindenkinek az agyára megy. majd rácsapott a fenekére. és egy kis fasiszta seggét nyalta. és azt hajtogatta: „Biztos vagyok benne. mint a segg.. hogy mocskos burzsoá vagyok. és fél év múlva már mindketten halottak voltak.. és megkérdezte.. Hülye volt. Nem.. – Nahát. de Carine-nal már durvább volt a helyzet..– Jól tették. és Super Josyra mutatott. Visszafordult: – Hogy ő mit mond. ilyen nagy pofája? Mindig sikerül meglepned. hogy kémkedj utánunk. A többiek morgolódva szétszéledtek. Mamadou furcsa hangot adott ki.

hogy megnevettesse a gyerekeket. Olyan nagyszájú és kövér vagyok. Mamadou kilenc testvére. és tavaly felakasztotta magát. – Nem. – A Touclean nagy cég. Nem kellett többé a Courrier Internationalt. Mamadou mindig megvárta a metró kijáratánál. a színes ágyékkötők és még ezernyi kép. Akarod. és ez így tűnt normálisnak. – Néha azért igen. A szenegáli gyermekkor. Nem kéne. ne hozzak egy tiszta felmosórongyot? – Biztosan találnál melót közelebb is. miközben ő melózik helyette. a sógornője. Nem mintha lusta lett volna. akiket szeretsz. de egyszerűen túl kövér volt ahhoz. széltoló. ráadásul Mamadounak fájt mindene. És te? Mikor jössz el hozzám.Camille elveszítette a munkatársait. meg még mit tudom én.. a madarak. Emlékszel az orvosi vizsgálatra? Az a másik hülye. aki megint beszarik. te mesélsz nekem. és kinyitnia a fülét. hogy nem lehet rá számítani. a kiskecskék. Ne beszélj olyasmiről. a nyomor. hogy megkóstold a fűszeres csirkémet? – vágott vissza Mamadou mindahányszor. majd felegyenesedett. hogy szerencse. Ami neki negyed órájába került. azt mondta. hogy egyáltalán van munkám.. – De ezt hogy szervezed meg? Hogy tartod magad? Hogy vagy rá képes? Pokoli ez az időbeosztás. soha nem tudhatja az ember. mi történik.. ezúttal a lépcsőházba. hogy a seprűnyélre támaszkodott. – Le kell fogynod.. úgyhogy ne nyúlj semmihez. akit Germaine-nek hívtak. vagy a Parisien Seine-Saint-Denis kiadványát olvasnia. míg Camille tette a dolgát. hogy a srácaid egész este egyedül legyenek otthon. Camille üzletet ajánlott neki: én melózom. Camille lassan bizalmasabb kérdéseket is feltett. szerencsétlen! A Josy olyan. – Ez az. megvárta. és egy csapatban dolgozott vele.. két édes ikerlányt hagyva maga után. de sok minden fölött szemet huny. hogy a szívem majd belefullad a zsírba. aki a délutánjait a Tatiban tölti. Ahogy vallomás vallomást ért. az öreg fehér Atya. amelyekre Camille nem unt rá soha. mi. – Ott van a sógornőm. – De azt mondtad. ahogy van. elrontott házassága. az a kis doktor. de szép lassan szerzett egy barátot. Senghort. a por. amíg Josy bűze elpárolog.. a gyerekei. a gyakori ünnepek. Ki akart piszkálni. Igazán nem kényeskedett. Hagyd úgy. a szomszéd. Barátnője lefegyverző könnyedséggel mesélt szörnyű dolgokról – legalábbis neki szörnyűnek tűntek.. A Pokol sokkal rosszabb ennél. a megérkezés 72-ben Franciaországba az öccsével. az unokatestvére. a kukák. az óriási melleket és a még annál is nagyobb szívet. csak jó erősen dörgölnie a padlót. biztos vannak irodák hozzád közelebb is. de szegény csontváza már nem bírt többet: a hatalmas combokat. amikor nem láthatod azokat az embereket. ami azt jelentette. hogy hatékonyan tudjon dolgozni. Mamadou. – Ratata. aki kivette az üvegszemét. amilyen. Szóval Josy intézte el az ügyemet. És amikor Josy – nagy ritkán – feléjük járt. Ellenszegült.. Nem sejtette. Mondd csak. azt Camille két perc alatt elintézte. Léopolddal. hogy ez a kis mondat milyen messzire viszi. Mamadou gyorsan lehajolt. 193 . de kedves férje. hogy segítsek? Hogy írjak a nevedben egy kérvényt a személyzeti főnöknek? – Camille felegyenesedett.. a telefonfülkében töltött vasárnap délutánok. feltörölt valamit a földről. a bajok. amihez nem értesz. Az összes többi nem számít... Az a Pokol..

.. mi van. – Menjetek innen. Már csak egy Ray-Ban és egy Kalasnyikov hiányzott a képből. mire felismerte. és igazságosztó ruhájában még röhejesebben nézett ki. mint általában. Nourdine aznap magánkívül volt az izgalomtól. Ne maradjatok itt. hazád. – Mi az. – Mindenesetre kedves tőled. nyilván Harry felügyelőnek hitte magát. – Micsoda? – Aha! – jelentette ki Mamadou győzedelmesen. A fiú felnézett. miért morog így ez a lusta dög? – kérdezte Mamadou. szerelmed. hogy pfff. – Nem tudom. Camille! A fejedre idézed a balszerencsét.. Mamadou dühösen rámeredt. – Hadd végezzem a munkámat. – Te vagy az? – Én. örök szerelemmel és sok gyerekkel... Ne maradjatok itt. szerencsére! – De hát leköpted! – Hát azt meg hol láttad? – Mamadou megharagudott. aki mindig úgy bánik veled. hogy az öcsém szép életet varázsoljon neked. A kutyáját hergelte. Valamikor el kell jönnöd hozzám. hogy nem láttalak a Nourdina-nal. Csak természetesen.– Várj csak! Ugyanarról beszélünk? Arról a szemétről. hogy tartsd a seprűt! Hm. ne hergeld már magad! – nyugtatta Mamadou. – Csak egyet ismerek belőle. mint a szarral? – Igen. Azt nem merném. Az élet nagyon furcsa keverőedény. hogy a szemem is belefulladt a zsírba? Camille elpirult. ugyanarról beszélünk – felelte Mamadou nevetve.. a csudába is... Camille úgy tett. de a túlsó kijáraton visszament az utcára. Hogy örömet szerezzen Mamadounak.. te kövér tehén! Én sem mondom meg neked. mintha ő is metróra szállna. Azt hiszed. – Azt hitted. – Jól vagy? – kérdezte Camille fesztelenül. Hihetetlenül boldog volt. mi van itt. mondtam már! – Hé. ? Nem akarsz gyerekeket? – Nem. Te kedves vagy. – Már megtörtént. az őrrel? Mindig azt a nagy kutyát simogatod. hogy ilyeneket beszélsz! Van munkád. de beletelt egy kis időbe. házad.. de valami nem stimmel. – Hé... Camille csendben ürítette ki az iratmegsemmisítőt. igen. végül egy cipőbolt rácsos bejáratánál megtalálta a fiút. – Te hoztad a kaját? 194 . két karod. Kétszer is megkerülte a háztömböt. nyugi. – Nem is rá köptem.. két lábad. – Szégyelld magad. – Ne mondj ilyet. A bolt üvegének támaszkodva ült.. – Piff. lányok. a kutyája az ölében szundikált.

amit találsz. Tessék. mindent. úgyhogy pontosan tudom. el fogsz innen tűnni. – Aha. – . Ennyi. hogy anyaghoz juss. – Szállj fel elől. szólok rólad a házmesternőnek. a törülközőket. és szélesen rámosolygott a sofőrre.. itt a kulcs. Általában te használod egyedül. Vigyázz. ha jól emlékszem. Úgyhogy kérlek. Itt van az elektromos radiátor. Ha még holnap is itt leszel. a cukros dobozt. és mindent elviszel. de add ide a kutyát.. olyan. hogy szirénázva megérkeznek a rendőrök a szörnyen izgatott Nourdine és az épület elé. Vigyázz. Még három lépésre sem távolodott a fiútól. Régebben együtt éltem egy kábítószeressel. Elbaktattak az éjszakai busz megállójába. Hogy hívják? – Barbèsnek. Már nem járt a metró. ahol elalhatsz. hogy ne legyen balhé. talán már holnap. – És ki van még ott? – Senki. mert nincs másik.. – És mit kérsz cserébe? – Semmit. Rizs. – Hát köszönöm. ha akarod. ne hozz szar helyzetbe. hogy általában. – Mutathatok egy helyet. – Ahogy akarod.. – Egy squat? – Olyasmi. igen. Ott találsz takarókat. – Milyen fajta? – Muszáj csevegnünk? – Nem. mi következik. Tudom. Szóval tudom. – Nem. Szia. hogy mindent megpróbálsz elpasszolni. mert akkor ugrál. A busz belsejében találkoztak. Téged nem fog felengedni vele. ne tekerd föl nagyon. – Feltettem egy lakatot. – Van fegyvere annak a hülyének? – Fogalmam sincs. ne veszítsd el. Izé. a matracot. a főzőlapot. hogy diszkréten csináld. és nyugodtan hozzátette: – Van még tartalék készlet a dobozokban. hogy egy napon. mint a Paddington. de soha nem láttam senkit.. Csak azt az egyet kérem tőled. – A Barbès metróállomáson találtam. Azért mondom. mert szemből hallottam már zajokat.. paradicsomszósz és aprósütemény. Tudom. Benyitott. de tulajdonképpen szimbolikus. A radiátort. Camille a karjába kapta a kutyát.– Igen. – Na jó. Mi van még? Ja. amikor hallották. – . A folyosón van egy taposós vécé. mert ez tulajdonképpen nem az én szobám. aki nem is dobta ki a buszból. 195 . – És messze van? – Az Eiffel-torony mellett.

és valaki idehozott. 196 . – Na. – Nem maradok sokáig. majd legömbölyödött a matracra.– Ki rajzolta ezt? – A fickó a freskóra mutatott: egy hatalmas. Barbès gyanakodva végigszaglászta a szobát. – Tojok rá. Megyek. – Most megyek. – Én. – Hé! – Igen? – Miért? – Mert velem pontosan ugyanez történt. Egyébként soha nem mondotok igazat. Álmodj szépeket. az erkélyen egy sirály tollászkodik. – Amúgy van egy helyem Marmottanban. Szajnára nyíló ablak. Az utcán voltam. erről beszéltem. Ne mondj semmit. – Te itt éltél? – Igen.

de piszkot csinálnak. úgyhogy bemutattuk egymásnak a kutyuskáinkat. hogy mindent értek. – Ja igen. Még egyszer utoljára jó alaposan egymásra morognak. És tényleg. szegénykém”. aki „most veszítette el a férjét. látta-e már. nem igazán látom! – Az olajfoltokat.. akinek az a kutyája van. – Tegnap bejött hozzám. – Az a másik pasas is a barátja? – Hogy mondja? – Hát az a motoros. Vincent.. Mondja csak. Még egy kis időjáráselemzés: „Jó ez a hideg. hogy jó sok munkába kerül rendbehozni őket!” az utcát borító kutyapiszokról.. – Ja. meglágyult. Ez így sokkal egyszerűbb.. – Jó napot.. – Perreira asszony! – Igen. kisasszony. de végül is. és kiszólt Camille-nak: – Mondja csak. Az az aids-es a kis pincsijével? Camille-nak leesett az álla. egy erős nagyítóval bárki megláthatta volna az öt aprócska olajfoltot a kövezett udvaron. ez nem jött be. és teljesen megnyugodott. és nézze meg! Camille utána ment az udvarra.. Pedig még meg is kenték ötven euróval.. jó napot. hogy megy az... Nem mondom. – Arról beszélek. – Igen. Úgyhogy azt üzenem neki. megszabadít minket a söpredéktől”. hogy törölje fel egy újságpapírral! Miután lerendezte a kérdést. és az ötödik emeleti hölgyről.9 Három nap múlva Perreira asszony félrehúzta a házmesterlakás finom batisztfüggönyét. csevegés a ragyogó sárgaréz kilincsekről: „Az már biztos. kedves? – Nem tudom. aztán megnyugszanak. – Csak nincs valami baj? – Nem egy! Öt! Már kezd az agyamra menni ez a fiú. A francba. a másik megy. – Na mit szól? – Hát. Tudja. – Vincentról? – Hát. – A gépek nagyon szépek. – Nem ütöm bele az orrom a maga dolgába. Jöjjön csak. Az egyik jön. hogy aids-es? 197 . aranyom. – felelte Camille megkönnyebbülten. Elfintorodott. mert az én kis Pikoum ott őrjöngött az ajtó mögött. igen. De miért bámul rám így? – Miért mondja. de nálam lakik egy barátom a hetediken..

maga is kér egyet? – Nem. rendben.. Mondd csak. Nagyon köszönöm. Hát ez meg mit akar jelenteni? Vajon miért nem maradtak a konyharuhák egy fiókban a konyharuhákkal. – Mi történt? – Nézd a pulóveremet! – jajongott Franck. és a többi.. Camille beharapta a száját. Egy nagy köpönyegben.. – Tényleg? – Ha láttad volna. levágom az ujjait. – Hát. a törülközők meg a törülközőkkel. amikor még csak a kavicsokat kellett rakosgatnia egymásra. Nevettek.. Camille annyira megzavarodott. Úgyis imád téged! – Tényleg? – Az előbb többször is elmondta: „Milyen büszkén feszít a maga barátja azon a szép motoron!” – Na ne! – Esküszöm! – Oké.– Édes Istenem. Nézd! Nézd! Milyen apróra összement! – Figyelj. röhögj csak ki. – Hát éppen azért. – Igen? – Nem akarsz kimozdulni? – Hogy érted? – Mióta nem hagytad el Párizst? – Egy örökkévalóság óta. ahogy Franck nagymamája mondta? És hová vezet ez? Jóval egyszerűbb volt az élet.. és odaadhatod a házmesternő patkányának. Majd munkába menet beviszem neki. amikor elment! Mit-tudom-én-mi-nek öltözve. Ittunk egy pohárka portóit. te mázlista. ráadásul ezt nagyon szerettem. – Ez a rohadt gép csinálta! A kurva életbe. ezért csattanós puszi jár majd! – Fogd be. – Hú. hogy manapság már jól tudják gyógyítani. – Jól van. Tényleg. – Te is kérsz? – Nem. igazad van. épp ettől félek! – És hol van Philou? – Akarod mondani: Cyrano? A színházi kurzusán. és csinos kis mellénykét rittyentett Pikounak. hogy gyalog ment fel a negyedikre.. Nem mondok ilyet. ez nagyon szomorú. 198 . de mondtam neki is. ne mondj ilyet.. – Én is. Camille kiment a konyhába teát főzni. de ez egy vadonatúj Ralph Lauren volt. – Imádom. máris késésben vagyok. nem. nagyon fog örülni neki. te hülye! Igen. Elég jó gyógyszerek vannak.. Ne. mert ő mondta.

menj már! Na. nem jössz el velem? Biztos vagyok benne. mogyorót rágicsált. január. 199 . ugye? Mégis. Esküszöm. Úgy értem. attól begörcsölök. A nap hátralévő részét zenével. a gödröcskéit. nyeglén toporog a házmesterlakás kockakövén azzal az összement gyapjúfecnivel. vagy mint egy pajkos kislány. – Ez az. igen. – A kurva életbe. Csillag. rajzolás szempontjából. – Camille átnyújtotta neki a sápadtzöld pincsimellénykét. Jaj. Üzenet a mobiltelefonján. húzz bele. amikor eljött a munka ideje. – Majd gondolkodom rajta. magában nevetgélt. belehalok! – Na. hogy igen. mikor akarsz már leállni vele? Megteszem. meg is van. Úgyis az a specialitásod. Egy igazi Ralph Lauren. Újra nevetni kezdett. lezuhanyozott.. és igencsak elkeseredett. hogy tetszene. Már alaposan megtisztítottad a terepet. ne ma! Az üzenet törléséhez nyomja meg a csillag gombot. a kincseivel és az akvarelles dobozával töltötte. Két örök barátot szerzel magadnak. Úgy nevetett. Meg sem fésülködött. Elképzelte a jelenetet: a mafla alak. megteszem. hogy akkor nem pisálja le többé a motoromat az a kis hájas dög? – Nyugi. tudod. Cigizett. aláírta: Camille. ne bízzatok bennem. máris késésben vagy. lerajzolta a rakoncátlan hajtincseit. menni fog! – Camille-ból kirobbant a kacagás: – Igen. fogta a rajzfüzetét. nadzson büskén fesít a maga barátja azson sép motoron! Beszaladt a konyhába. a hájas házmesterné pedig egy pohár portóit nyújt neki.– Vasárnap disznóölés lesz. az anyjától. Hopp. hogy bízunk benned! Nem. 2004. miközben a metróállomás felé loholt. ezüsttálcán. hidzse csak el. Ugyan. ami tőlem telik. kikapcsolta a vízforralót. az idióta képét. Cher megyében. gondolta Camille. de hátravan még a meló. és leült a tükör elé. menj. Rajta. gondolkozz csak. és elhatározta. Ezzel tartozik neki. aki olyan nagyra van magával.. néha megnyalta az ecsetet. Ó! Milyen jó volt újra nevetni! Milyen jó. mint egy bolond. – És lehet. Hol a pulóverem? – Itt. na? – És hol lesz? – A barátaimnál. elmegy Franck-kal vidékre.

.. – Dehogyis! – De igen. Teák Palotájába. – Ó. Úgy követte Franckot a lakásban. Egy órán belül ott leszünk. holnap reggel. Úgy fogsz vezetni. ma. elég legyen már! Esküszöm.. – Ez teljesen ésszerűtlen. miközben a fogkeféjét beledugta a zoknijába –. maradj velem. na. Egy óra múlva sötét lesz.10 Philibert boldogtalan volt. – Hé! – Mi van? – A disznóban nincs is steak! – Tényleg? – Tényleg! – Akkor mi van benne? Franck az égre emelte tekintetét.. mielőtt eltűnt a liftben. ismerlek jól! – Philou.. Ú. – Na. csak ezt ne mondtad volna.. – De ez is micsoda ötlet! Ca.. – Nekem sincs senkim a világon. – a kezét tördelte –. mint egy kiskutya. Induljatok ho. elviszlek a Te.... nem a háborúba megyünk! Két nap múlva itthon leszünk! – Majd hozok neked egy szép steaket – vetette még oda Camille Philibert-nek.. ne. ez nem ésszerű. – Holnap reggel már öljük a disznót. – Jaj. 200 .. kisasszony? – De ne. Nem. és megpuszilta Philibert-t. nem a világ végére megyünk. mint egy őrült.nekem. – Neked? – Nekem nincs senkim a világon..... – morogta Franck..... is.. nem hiszek a fülemnek! Most már beszálltak a hegedűk is! Camille lábujjhegyre ágaskodott. Fagyni fog. csak ti! Csend. Túl későn indultok. csak te! Ne izgulj! Franck felsóhajtott. – Ki szabadította a nyakamba ezt a rakás siratóasszonyt Nyakig ülünk a melodrámában! A francba is. nem fogom összetörni neked! Jössz már. Camille..

a kezedet meg csúsztad be a dzsekim alá.11 Még a Port d'Orléans-nál sem jártak. – Várj. ha a másik irányba dőlök. majd segítek. – Biztos? – Egészen biztos.. Én azt hittem. – Fázom. add a lábad! Levette Camille cipőjét és lehúzta három pár zokniját. Franck segített neki leszállni. és mire a tanyára értek. – Rendben. – Micsoda? – Amikor én oldalra dőlök. nem volt képes magától szétnyitni a karját. végre megjöttél! Mit hoztál nekünk? – Egy jéggé fagyott lányt. Jézus Máriám! Egészen kék ez a kislány! Menjetek már innen! Jean-Pierre! Tegyél egy széket a kandalló mellé! Franck letérdelt Camille elé. kiegyensúlyozom a motort. jobban tapadnak a kerekek. neked is dőlnöd kell velem. de ez a gravitációs tengellyel van kapcsolatban. – Máris? – Igen. és tapadj hozzám. Tapadj hozzám a lehető legszorosabban. – Rendben. Akkor engedd el a kapaszkodót. 201 . hogy szálljon le ő is: – Figyelj csak. Száz méter múlva Camille újra fázni kezdett.. az autópálya állomásnál már jéggé fagyva didergett. Úgyhogy dőlj velem együtt. – Gyertek be. és intett Camille-nak. Gyerünk. és hazamehetsz. itt még metróra szállhatsz. van egy kis gond. és határozott mozdulattal lecsapta a sisak üvegét.. Bízz bennem! – Franck! – Mi van már megint? Félsz? Ha félsz. és odatámogatta az ajtóhoz. amikor Franck lehúzódott a padkára.. Camille! Nem tudnék neked fizikaórát tartani. – Biztos vagy benne? – Persze. gyertek gyorsan! Jeannine! Megjött Franck a barátnőjével! – Szegény kicsikém! Jaj. – Most már le kell venned a kabátodat! Camille nem moccant. – Hé! – Mi van? – Aztán nehogy visszaélj a helyzettel! – Franck huncutul Camille-ra vigyorgott. – A francba. mit csináltál vele? – jajongott a jóasszony. – Nahát. hogy biztos vagyok benne! A hülyeséged miatt mindjárt berepülünk a sövénybe! – De. érted? Ha együtt dőlünk. – Ó.

. adjatok már neki valami meleget! – kiabáltak körülöttük. pirospozsgás ábrázatukat. hagyd. akkor megyek.. A pánik szele fújt a kandalló felől.. – Ez tökéletes. és a hetedik mennyországban érezte magát. Majd én elintézem. elnézte csodálatos. Most felül is.. – Tudod már mozgatni az ujjaidat? – Hát. Camille újra a figyelem középpontjába került. Amikor odaült a többiekhez. – Rajzolnod kell. Majd holnap meglátod. hogy a világ legjobb húslevesét tálalod fel nekem. világos? – Most? – Nem csak most. És Camille lassacskán felengedett.. – Rendben. és egyre jobban kiszínesedett az arca. Avagy: hogyan olvasszunk fel egy párizsi lányt úgy. azután gyerünk a tollasbálba! Holnap korán kelünk ám. hogy Francknak csak a legnagyobb nehézségek árán sikerült kiszabadítania a karját a kabátujjából. – Van itt valami húsleves is. rendben. az arca szinte lángolt. – Még egy utolsó korty pálinka. oké? Én nagyon szívesen etetlek. mint a sonkát! Franck kelletlenül állt föl.. – Ki az a Gaston? – A böllér. – Menj már. neked viszont rajzolnod kell! Soha nem szabad abbahagynod a rajzolást.. majd én! – Belesett az összes fedő alá... Hallgatta a beszélgetésüket – egy szót sem értett belőle –. hadd csináljam.– Oké. hogy már másodszor fordul elő. kis jégcsapom! – Istenem.. hogy ne törjön el közben? – Van forró marhavesém – mennydörögte Jeannine... Add ide a poharad. töltök még. gyerekek! Gaston reggel hétre itt lesz! Mindenki felállt. Camille annyira görcsbe volt merevedve. Addig adjatok neki inni valamit! Camille lelkesen kanalazta a levest. Franck húzta ki Camille-t a csávából. igen. – Nem. – Jobban vagy? Camille bólintott. nem akármilyen figura! 202 . – Voilá! Engedd. – Mit mondasz? – Azt mondtam. soha! Camille behunyta a szemét. – Oké. ha itt maradok még egy kicsit a kandalló mellett? – Dehogy baj! – kiabáltak a többiek – Hagyd békén! Majd felfüstöljük. csinálok neked jobbat is! Odaülsz velünk az asztalhoz? – Nem baj. – Ez a tegnapi csirke.

A haverom volt.– Hát ez az – mondta Jeannine. miközben Camille előszedte a cuccait. az övét lezárták. Még csak nem is ő volt a hibás.. Szóval röviden: Frédéric tíz évvel ezelőtt meghalt. Minden évben eljövök. szuper! Köszönjük. Frédéric. te aztán igazán meg tudod szorongatni az ember tökét. én sem tartanék ma ott. – Ez itt Fred szobája? – Nem. – Ugyan már.. még ott mereng a lépcső alján. Biztos vagyok benne.. valahogy kedvem volt hozzá. Jó lesz? – Szuper – mondta Franck –. megveregeti a vállamat. – Ez micsoda? Franck keresztben elnyúlt az ágyon. – Ennek semmi köze a disznóhoz. hogy a legszebb lepedőit adta ide nekünk.. Vajon miért.. ez minden! – Ja. és mit látnak? Csupa emléket.. fel a fejjel! – Jeannine megszorította Franck karját – Majd elrendeződik valahogy. és akármilyen késő van. hogy Fred még mindig itt van.. Megrázkódott. akivel kefélsz. nem az Ibis hotelban! Camille nekirontott Francknak: – Azt mondtad nekik.. ugye tudod? Leült az ágy szélére.. Egyébként az egyetlen igazi haverom az életben. szerinted? Mert én vagyok a bizonyíték. Camille megijedt: – Hé! Itt csak egy ágy van! – Persze. Rám néznek. Én persze nem Fred vagyok. – Na. ahol vagyok... Hogy lehettem ilyen hülye? – A francba. Jeannine. hogy csak egy ágy van! Falun vagyunk. 203 .. hogy láthatunk. de valami hasonló. Autóbalesetben. a tiszta törülközőket ott találjátok az asztalon. Az alig húsz éves gyerekük arcát látják és szavait hallják. Valami állat nem állt meg a stoptáblánál. Jeannine mindig megérint. – Tessék? – Most először hozok ide valakit. – Most először.. A disznóvágás csak ürügy. és aztán. – Akkor miért hoztál ide? – Megmondom: hogy rajzolj. hogy együtt járunk? – Nem! Azt mondtam.. – Mondtam már. Állati jó srác. mennyire örülünk. Sőt hozzád sincs semmi köze. – Rá sem ismerne.. tartanék-e valahol egyáltalán. tudod jól. kisfiam. hogy egy barátnőmmel jövök. Együtt jártunk a vendéglátóipari szakközépbe. hogy ne beszéljünk róla. – Szemben van a fürdőszoba. – És aztán micsoda? – Nem is tudom. Egy disznóölésen nem igazán lehet nőket szédíteni. És Paulette? Franck lehajtotta a fejét. és ha ő nem lett volna ott. Ez. – El is hiszem. és a plafont bámulva megszólalt: – Jeannine-nek és Jean-Pierre-nek volt egy fia. Most vakációzz! Amikor becsukta az ajtót. csak ennyit? – Most mit akarsz ezzel? – Egy barátnő nálad olyan lányt jelent.. Nem is tudom.

a szekrényeket. akik a fáradtságba haltak bele. – Camille! – Igen? – Nyitva van a szemed? – Igen.. mint ez itt. most pedig szép lassan haldoklik egy szaros vasszekrényféleségben. a szelet? Hallod? 204 . milyen fekete itt az éjszaka? Hogy milyen szép a hold? Milyen fényesen ragyognak a csillagok? Hallod a ház zajait? A vízvezetéket a falban? A recsegő korlátot. – Kórházban van? – Nem. hercegnő? – Jó lesz. Ez így jó lesz. Ha ezt most elkezdjük. a madarakat. egy nyugdíjasotthonban. – Nem is öltözöl át? – Dehogynem. – Látod.. – Persze. – A fiatalságodra? – Talán. a lent pattogó tüzet. teljesen egyedül maradt. – És mire gondolsz? – Semmire.. – Mit tömtek ezekbe? – Egy nemzedéknyi parasztot. Egész életében egy olyan szép nagy ágyban aludt.. – Nem. a feszülettel a falon. – Láttad a Shreket? Azt a rajzfilmet? – Nem. Persze te nem vagy olyan gömbölyded. holnap reggelig sem fejezzük be. – Nagyon mulatságos. Letesszük a matracot a földre.– És ami az ágyat illeti. a fiatalságod semmi volt? – Semmiképpen nem valami nagy dolog. az ingaórát. gyapjúmatracon. – Miért. miért? – Mert Fiona hercegnő jut rólad az eszembe. jól mondtam. én meg az ágybetéten alszom. – Miért? – A francba. Pizsamában vagyok! – De magadon hagyod a pulóveredet és a zoknidat is? – Igen.. nem gond. – Leolthatom a villanyt? – Naná! – Alszol? – kérdezte Camille egy perc múlva. az állatokat. – Na. – Franck! – Igen? – Mi baja a nagymádnak? – Öreg..... gyerünk! Segítesz? Egy tonnát nyomnak ezek a matracok! – Az már igaz – nyögte Camille. Tehát a semmire..

ki tudja. – Hogyhogy semmi? – Úgyhogy nem kért belőle. Soha nem írt nekünk. Egy újabb trükk. de később megtudtam. Egy ismeretlen. És... hogy mosolyogjak? Elég az hozzá. a kisfiából. – Franck! – Mi van már megint? – Hol vannak a szüleid? – Fogalmam sincs. Egészen tíz éves koromig nem tudtam róla semmit. hogy a nagyi minden évben elküldte neki az iskolai fényképemet. aki egy autó hátsó ülésén szabadult meg a spermájától. – Mi van? – Ne menjünk el ebbe az irányba. – És a nagyapád már meghalt? – Igen. Camille... Vagyis igen. – Mi van vele? – Szóval az anyám nem volt odáig az örömtől. – Hogyhogy nem tudsz róluk semmit? – Nincsenek.. a fickóból? – Nem. A szobája egy állandóan kivilágított parkolóra néz.. a harákoló szomszédait meg az egész éjszaka fecsegő tévéjüket. ha nem kérdezősködsz. esküszöm. – Az apámat sosem ismertem. az éjszakás ápolónők beszélgetését. és csak a kerekes kocsik fémes zörgését hallja.. de tudom.. – Úgyhogy? – Semmi. csak úgy belé ürítette a spermáját. – De igen... – De a szüleid? Ők nem tudnák magukhoz venni? – Ó.. születésnapomra és karácsonyra mindig kaptam tőle ajándékot. – A nagymamád nevelt föl? – A nagymamám és a nagypapám.– Igen.. Talán édesebb voltam a képen.. – Hát ő már nem hallja.. hogy feltétlenül a karodba kell zárnod.. de mégiscsak csalás. Kedves trükk. Talán aznap a tanító bácsi megcsipkedte az arcomat fényképezés előtt? Vagy a fotós előkapott egy műanyag Mickey egeret. – Hazudós! – Soha nem találkoztál az anyáddal? – Ne haragudj! Befejeztem. hogy egy ismeretlen. És egyszer. akinek a nevére is alig emlékezett. jobb. hogy felé fordul: – Egészen.. hát. Most már aludj. hogy ez átverés volt. Mert ha igen. mint máskor. – Kiből. akkor utána úgy érzed.. Franck hangjáról a sötétben is hallotta. És ebbe beledöglik. – Nem vagyok álmos... hogy attól a 205 . – És soha nem találkoztál az anyáddal? – Camille. Az anyám meg.. hogy megzavarják a fejem. úgyhogy. Rajta! Ezt a kockázatot szívesen vállalom.

Kiléptem a gyerekkorból. Először állatira tetszett. Én voltam a bandavezér. – És sikerült. – És azután? – Azután szemét alak lettem. és olyan szorosan ölelt. hanem az a sok szörnyűség.. úgy kell neked. Elég okos vagy te. Talán jólesett azt gondolnom. Egészen odáig mindig kint voltam a mezőn. és ha a nagyapám nem kapja elő a mordályát. hogy végre lesz igazi családom. A nagyanyád tehet róla. Mert nem az volt a legrosszabb. mindent! Amikor beszálltam a nagyapám Simcájába. és senki nem mondhatná rám a templom mögött. Hogy ő mindent megtett. magával akart vinni. és magával visz. hogy direkt csinálod. vadászni. Én úgy tudtam. Elszívtam a nagyapám cigarettáját. mert felébresztem a kicsit. és hogy hallgassak el. és bejelentette. a biciklimet csak úgy bedobtam a bozótban. Megélesedett a hangja. – Hogy? – Hogy ezer darabra tépett az a szemét. mert a nagyi egyszerűen kidobta otthonról. és magával vitt.. hogy emeletes ágyban alszom.kisfiútól ott a fényképen lelkiismeret-furdalása támadt. kirúgattam magam. Mindent elrontottál. akkor olyan életem lenne. de közben ő is sírva fakadt. Nem számít. – És hazudott? – Persze. A rohadékok királya. hogy eljött értem. meg aztán lehet. – És azután? 206 . Nem mesélem el azt a cirkuszt. Hogy megfizessenek azért. hogy eljön értem. ugye? De elhiheted. hogy ott akarok maradni a nagyszüleimnél. hogy ez csodálatos.. Azt mondtam. a tanítás után minden nap estig pecáztam. amit a nagyanyámról mondott. te meg fattyú vagy. Még csak nem is értettem ezeket a szavakat. ez visszhangzott a kis fejemben. a kocsmába. Aznap éjszaka. egy undorító külvárosban. a nyakamon egy másik kölyökkel. Mindent megtettem. Hogy megtömte a fejemet azokkal az elképesztő hazugságokkal. mondták. felforgattam az iskolát. vagy egy bárban. Megmutatta a férjét. mint azelőtt. Mindig odakint voltam. mert megfosztottak egy ennyire kedves mamától. Miután az anyám néhányszor felültetett minket. ami tőlem telt. mint a többieknek. Azután már semmi sem volt olyan. meleg helyzet volt. Ő rontotta el a jellemedet. elloptam a bevásárlásra szánt pénzt. És ezután megőrültem. beszorítva négy fal közé. hogy. hogy haza akarok menni. De tudod.. aki minden gyöngédséget learatott. Három hónap múlva az anyám felrakott a vonatra. hogy majd megfojtott. végül eljött értem. Én üvöltöttem. Beszálltam az autójába. úgyhogy nem vehetsz fel szárazat. hogy bosszút álljak. most pedig egy rohadt lakótelepi házban ültem. Nem. és azt ismételgette. el sem tudnád képzelni.. egy tévé elé.. hogy a fattyú gazember. mielőtt újra eltaszított magától. Egyszer. hogy el is akartam hinni. és együtt pecáztam az orvhalászokkal. hogy erővel választottak el minket egymástól. és az időm legnagyobb részében egy kismotoron ültem. Úgyhogy kirobbantam. És még egy rakás ronda dolgot csináltam. De én ezt akkor még nem tudtam. hogy mindent elrontottam. a nagymama vigasztalt. hogy egy kurva az anyám. A nagyapám meg egy szót sem szólt. ahol piáltam és fűztem a csajokat. Mire az anyám azt mondta. az új gyerekét és az új ágyamat. hogy most ez az otthonom. Már nem értettem semmit.. csizmában jártam. de este pityeregni kezdtem. Az anyád egy kurva. mint én. de ők puskát fogtak rá. Egy hitvány féreg. hogy a nagyi miatt kellett elhagynia engem. télen a nagyapám elvitt gombát szedni. Azt mondta: biztos vagyok benne.. el tudod képzelni... az volt a legrosszabb. Azt mondta. Ez idegesítette az anyámat. és az összes többi éjszaka bepisiltem az ágyamba. és százszor is elmondta. hangosabban. nem kértem már a nagyszüleim kedvességéből és az összes többi szarból.

A francba. de ő egészen más.– Azután alvás. Szörnyű volt. a csokoládé. Volt még egy barátom. és végén csak belevágtam. jól bepiáltam.. valahogy úgy érzem.. Pascal. Ez a srác egy isten. finom.. Olyan lemezféleségek vagy 207 . bűzlesz. sírni... az.. Hatalmas nagyra. az öltözőszekrényébe tett szappanokba és a hasonlókba. még hallani fogsz róla. Egyszer közös hotelszobába kerültünk. vagy mi? És akkor ez a nagy mackó. amit mutatni akart nekem. visszafordulok. a gonosz tréfákba. mert ott voltam. azt mondtam. ugye? – Hát nem. felejthetetlenné alakul a kezében.. nagyon rosszul éreztem magam. Vigasztalhatatlan volt a hülye. hogy láttam. – Tudod. soha többé nem foglak ezzel gyötörni. de ez nem igaz. a világ legjobb cukrásza. A folytatás a következő fejezetben.. A baj ott kezdődött. mint egy kisbaba. – Ez nem normális! Nem normális.. még ma is rosszul leszek.. reggel lezuhanyozott. Oké. Egyébként az volt a meglepő. szép. Jó.. Maga a tökéletesség. – Azt mondtam neki: a francba. Ja.. ez a hatalmas fickó. hogy ő volt az egyetlen haverom. De főleg... – Na. mert elkísértem egy versenyre. de abbahagyom. nem támadt kedved. amit ő készít.. – Amúgy te sem. Nem tudtál mellette megmaradni egy percig sem. És tök váratlanul egy perc alatt meztelenre vetkőzött. nem volt valami gusztusos.. úgy zokogott. hány takaró van rajtad? – Hány is? Három.. Azt mondja: „Nézz rám. és inkább egy bárban töltöttem volna az éjszakát. Ráadásul imádnivaló. Talán ha meg is erőszakoltak volna.. Találkoztam már néhány jó mesteremberrel életemben. Franck Camille fölé hajolt: – Jobb is így. A közönséges lekváros linzer. persze megnyerte.. Egyébként nem is jön be soha. Mi a fene ez? Nem mosakszol. nem megyek bele a részletekbe. Mint egy vízesés. figyelek. Lestaf. hogy elkábítsam magam. a nugát.. a gúnyos megjegyzésekbe. láttunk már ilyet. Már nem mulattat. hogy mindig fázol. csak hogy ne kelljen mellette maradnom. öreg. Halálosan bűzlesz. – Elmeséled egyszer? – Talán. hogy szörnyen bűzlött. a fánk vagy bármi. Mert most már nem vágyom a karjaidba. sírni.. hogy a karodba zárjál? – Nem is tudom. jegyezd meg a nevét. nézd meg ezt az ocsmányságot!” Hát majdnem kiugrott a szemem a helyéből! – Miért? – Először is a teste.. Vagyis nem így. A verseny véget ért. Pascal Lechampy... Éppen a mosdó felé indultam. mert kihánytad a beledet. azt is tudni kell.. Ébren vagy még? – Igen. a leveles tészta. ez a zseni. hogy óriásira nőtt.. én dolgoztam a keze alá. milyen állapotba kerültem a nap végére. plusz a pehelypaplan. Egy igazi mézes sütemény. hogy te sem tudnál egy szép családi albumot mutatni a körülötted vigyorgó családtagokról. ha csak rá gondolok. A francba.. Már lélegzetet sem mertem venni. Már nem.. a harsogó nevetésével és a temérdek hajával elkezdett sírni.. – Mivel? – Amikor az előbb Fredről beszéltem.. és két óra alatt melegszel fel a motorozás után. erre elkapja a karomat. Meg kell híznod. és tökéletesen eredeti. Végül hazamentünk a szállodába. de nem tudom neked elmondani. Camille! – . Ez még nem baj. Sokáig játszottam ezt a kis játékot.

tudod. de meg kell enned az egészet. de azt ígérhetem. tehát átalakultam Teréz anyává. amikor mosakszik. rákent egy rakás izét. de megtiltom a nassolást. hogy most már alszunk! – Akarsz nekem segíteni? – Miben? Hogy ne fázz annyira és hogy kívánatosabb legyél? – Igen. hozok neked egy adag kaját. hogy Philibert is ezt mondaná! Csend. mint eddig is.. És ez bűzlött. oké? Mindennap délután háromkor. és amikor beparfümözi magát. Megtisztogatta a sebeit.. grillezett húst. egész éjszaka piáltam. Még az orvos is megtántorodott. – Akkor? – Megeszlek! – Olyan leszel. hogy függésbe kerülj a főztömtől. szóval. Részeg becsszavamra! – Franck! – Hé! Megbeszéltük. amikor hazajövök. milyen szörnyű szorongás. hogy ez volt az utolsó eset.. ha csak eszembe jut. Ne izgulj. hogy állatira fájnak. leállunk. te mindenre rá tudsz venni. Készítek valamit. hogy a külsejük alapján ítélem meg az embereket.. és bár biztos vagyok benne. Hogy is csináljuk? Először is. a francba. Azt nem ígérhetem. alaposan lekezelte. mi lesz az aznapi menü. Hogy lenézem őket.. a sürgősségi osztályra. mint egy őrült. A francba. – Oké. Esküszöm. Nyugi. És tudom.. Lyonban voltunk. – Szó sem lehet róla! Hogy elvehessen tőlem az első erre járó barom! Még mit nem! Jobban szeretlek girnyónak... hogy elűzze a szagot. – És azután? – Másnap elráncigáltam a kórházba. Micsoda éjszaka. csupa olyasmit. ez érvényes a soványakra is. különben abbahagyom.. Az a cél. mert te mindig baromságokat veszel. Nincs több müzliszelet.. ez a véresen nedvező rühös valami. finom zöldségeket. mint a boszorkány a Jancsi és Juliskában? 208 . nem tudlak ellenőrizni. hánykor kelsz reggel. nem beszélek többé róla. felelte Pascal lehajtott fejjel. Megmondta. – Na jó. de jól jegyezd meg. és felírt egy csomó receptet. Továbbra is főzök egy nagy adag levest hétfőnként Philounak. és mindennap azon rágódj. nem kacsasültet vagy pacalt fogsz kapni. Nem tudom. ezentúl nem te vásárolsz. hogy jó lesz. Ráadásul elmesélte.varszerűségek voltak a teste ráncai között. Halat. a végén pedig megkérdezte: „De miért várt ezzel ilyen sokáig?” Semmi válasz. külön neked. miért vártál ezzel ilyen sokáig?” „Mert annyira szégyelltem magam”. hogy.. egy kicsit. És ha szépen kigömbölyödtél. A pályaudvaron én is visszatértem a kérdésre: „Igaz is.. nehogy elbőgje magát. hogy néhány kiló többlettel kevesebbet fáznál és kívánatosabb lennél. Nem ígérem. szóval. Visszatérve rád. hogy magamhoz térjek. hogy muszáj lefogynia. de velünk. És ott és akkor megfogadtam. Oké. össze kell szorítania a fogát. hogy kevesebbet fogok gondolni rá.. Amint túl nagyra nőnek a melleid. és basta.. amikor meglátta a testét. Este nem vagyok otthon.. amit szeretsz. hogy keddtől kezdve én etetlek. hogy mindig valami különleges lesz. – Hogy? – Hogy szívatom a kövéreket. korpakeksz és joghurt. – Rendben. Kis adagokat hozok. ismerem a csajokat. akkor. de úgy dörgöli magát a törülközővel.

amikor meg akarom tapogatni a karodat. nem vagyok vak! És most egy hangot sem akarok hallani többé! Már majdnem két óra van.– Pontosan. hogy egy csontot nyújtasz ki. ha tudod. És ne is próbálkozz azzal. – Tudod. nem látszik rajtad. és holnap hosszú napunk lesz. de kedves fiú vagy! – Anyád! 209 . mert jobb.

úgy. hanem feltámasztotta volna. – Nem rajzolsz? – Nem. az maga volt a borzalom. vagy valamit. akik pedig kívülről ismerték ezt az egészet. Úgy álltak ott. Gyerünk! Még egy pohárkával. Megérzik. ma nem kaptak enni. mert a disznó kicsit kába volt. összesen vagy tizenöten. Az összes ember a disznóra vetette magát... könyörgés. Nem kanállal. a szörnyű az volt. ők is kínosan érezték magukat. Camille szinte ki sem lépett az ajtón. és még a többiek is. máris egy poharat nyomtak a kezébe. Toporogtak. Fúj! De ez még elment volna. – Minden rendben? – Igen. és csak visított és visított. beszélgettek. ez a visítás egyre kevésbé hasonlított állati hangra – inkább emberi sikoly volt. Mintha ezzel nem megölte. most nem. Nálad van a füzeted? – Igen. Eddig még nem is volt olyan szörnyű. Nézd. A disznó csak visított és visított. Gyerünk. És egyél legalább egy vajas kenyeret. a fiatalabbak zubbonyban. nem én voltam. egy asszonyság odafutott egy vaslábassal. Nem tudta. mint valami festményen: az idősebbek durva vászon munkaköpenyben.. Gaston letaglózta egy bunkóval. Franck kommentálta a látottakat: – Ő a böllér. Camille akarata ellenére is ugrott egyet. – Gyerünk. majd hirtelen elhallgattak: megérkezett Gaston a nagy késével. és kavargatni kezdte a vért.. hogy magadhoz térj! – Nem.. reggeli és tejeskávé! – Ne bízd el magad. de amikor a böllér elmetszette a nyaki verőerét. Bevonszolták az udvarra. És ahogy folyt el a vére. késésben vagyunk.. hogy lelógjon a feje. vagy bármi mással. álomszuszék! 210 . igen. Jajongás. lefektették egy padra. mozgás. ott hozzák az elsőt. köszönöm. – Talpra. mi következik. felhajtotta a karján az inget.. ömlött a vér. különben kikészülsz. hanem Jeannine. tréfálkoztak. nem: a kezével. a poharukat szorongatták. s még alig nyelte le a tejeskávét. – Ó. amit hallgatni kellett. és villámgyorsan rákötözték.12 Franck a matracra tette a tálcát. A disznók nem hülyék. kis hölgyem! Merítsen egy kis bátorságot! Ott voltak a tegnap esti vendégek. – Ma két disznót ölünk. úgyhogy tudják. hogy egy disznó ilyen nagy. – Láttad a kezét? – Lenyűgöző. Camille magához szorította a füzetét. meg néhányan a tanyáról. – Rájöttem..

bemutatom Franck barátnőjét. mint egy disznó. hiszen tulajdonképpen ilyen az élet. visszafogta magát. – Lucienne. mindenki mondhat. A böllér elkezdte felvágni a disznókat. pontosan tudta. aki kinőtt már a kamaszkorból. Hölgyeim. Rendben. Jól tartottad magad. húzódj arrébb egy kicsit. mit kell elszenvednie a haverjának. most már elfogta a kíváncsiság. Az emberek elvitték a tetemeket a füstölőbe – a pörkölt disznóbőr szaga. Camille azt is lerajzolta. Nem a halál látványa zavarta. Akit tegnap este újra kellett élesztenünk. Amikor a szirénázás elhallgatott. Oké. És akkor Camille rajzolni kezdett. – A francba. mint egy szamár. nem. – Gyere ide! – kiabálta Jeannine. A „mint egy szamár” hülye kifejezés. hogy ennyire tele van. csinálj neki helyet a sparhelt mellett. ha akarsz. mama! – Elégedett vagyok veled. Gaston kezére koncentrált. és akkor ő is ordíthat. El volt ragadtatva. akiről az előbb meséltem. tudjátok. Hívhatják ezt antropomorfizmusnak. petrezselyemmel? – kérdezte Franck röhögve. Franck elemében volt. és közelebb lépett Gastonhoz. legalább betömhették volna a fülét! – Mivel. hogy ne kelljen látnia. hogy egyetlen mozdulatát se szalassza el. Bemehetsz a melegre. hogy jobban lásson. hogy ne hallja a disznó visítását. ülj ide közénk! 211 .. mégis nehezen fékezte az érzelmeit. – Miért. – Dehogy zavar! Idenézz! – És Gaston beleszúrta a kést a hólyagba. amelyre kifordított sörösdobozokat applikáltak. Egyébként nem normális. amit akar. ő a másik disznó miatt szenvedett. és Camille a pad mögé került. Gyere. Camille leguggolt. zsebre vágta a füzetét. ő az a kislány. csúszós hólyagféleség. hogy nem? – Kíváncsi voltam. ebből nem élünk meg. Vagyis. – Hová mész? – Az eszközeimért. Szerinte különben is hátravolt még a legrosszabb. és nemsokára őt is ledöfik.Camille. Ez zavarja Gastont a munkájában. vége volt. – A húgyhólyag. De nem ment valami jól. dolgom van. féltél. – Az ott micsoda? – Mi? – Az az átlátszó. akinek épp most vágják el a torkát. kényeskedésnek. és nem tett ostoba megjegyzéseket. Már inni is tudott. Tálakkal felszerelkezett gyerekek ingáztak a még füstölgő disznó és a konyha között.. Camille bement a konyhába. ott ültek már a viháncoló asszonyok a vágódeszkáikkal és a késeikkel. Remegett. Utána furcsa kefeszerűséggel kapargatták le az égett szőrt: egy deszkával. – Most már ne igyál többet! – Igenis. Mert a másik disznó mindent hallott.

és estig csak rajzolt. a macskákat. Mindenkinek a maga mestersége. gyorsan kivette a kezéből: – Ehhez te ne nyúlj. Csak nem fog beleesni a csapdába! – Én is kaphatok valami munkát? – kérdezte az asszonyoktól. a lábak. Mindenkinek a maga mestersége! Hol a füzeted? Utána a komaasszonyokhoz fordult: – Mondják csak. Ha elvágod az ujjad. Az asztalon a kérges kezeket. A háttal álló Franckot.. Lucile. Jeannine kifújta az orrát a konyharuhába. 212 . a farka. Azt az egészséges táplálkozás izét nem kell kedd előtt elkezdenie... Franck megérkezett. Hú. Franck a tűzhelyhez menet mögé került. és meglátta. az üvegeket. mert megpróbálja megérteni. és saját torz arcát egy acéllábas görbe tükrében.A kávé illata összekeveredett a meleg belek szagával. ha Camille lerajzolná magukat? – Dehogy! – Igen ám. Elmagyarázták neki. hogy parókát viselsz! Jó kis hangulat: nyaralóklub a tanyán. láthatóan megrendült. akkor annyi. A kutyákat. Brrrr. mindenki nevetgélt. a zakókat. csak a dickensi gyerekkora miatt van az egész... A gyerekeket és az öregeket.. Megint brrrr. baj lenne. Az asztal alatt a vastag zoknikat. Valóságos baromfiudvar... Amikor Jeannine meglátta Franckot a fehér szakácsköpenyében. kint is. azt akvarellel. Camille kezet mosott.. A véreshurkát.. Nem – gyorsan megragadott egy vágódeszkát –.. ugye? Amikor Franck visszajött a pincéből a krumplival és a hagymával. és megölelgette a vállát. A történetnek ezen a pontján Camille kénytelen volt elgondolkodni azon. Bent is. és újra együtt nevetett a többiekkel. A vért. – És Franck? – Franck készíti a főtt és sült ételeket. Á! Végre itt van! Megjött a mi kis szakácsunk! Az asszonyságok elbűvölten kotkodácsoltak. – És mi lesz ebből? Minden oldalról záporoztak a válaszok: – Májashurka! Szalámi! Kolbász! Pástétom! Disznósajt! Camille a szomszédjához hajolt: – És maga mit csinál azzal a fogkefével? – A disznóbelet mosom. a májashurkát és a finomságokat. a fülek. de teljesen tönkrement a dauerom! – Ugyan már. hogy Camille éppen a többi asszonyt méregeti. csivitelt. A tüzet. ne mórikáld magad! Mindenki tudja. hogy éppen nem most szeret-e bele Franckba. hogy kell fognia a kést. hogy kell felvágni a húst egészen apró darabokra. – És mik azok a finomságok? – Hát a feje.. A köpenyeket. A fenébe! Erre igazán nem számított.

Végigvágódott az ágyon.. de nem mert mélyebbre hatolni. – Hogy csinálod. – Nyugi. mindenki örült. Egyikük sem utalt az éjszaka történtekre. – Jaj. amikor Franck hozzásimult.. Camille belemártotta a kenyerét. és azonnal elaludt. mert levegőre vágyott.. hogy ilyen jól rajzolsz? – Te is nagyon jól rajzolsz. hogy Bradley? – Naná! Nyilvánvalóan Bradley volt a banda lelke. – Bradley.. – dünnyögte Franck. Kis mosoly.. a csirkéket hajkurászták. – Úgy hívnak. Néhány centire hátrahúzta a székét. örökre szüzek maradnak. túl részeg vagyok. kocsonyás levest tett az asztalra. hogy megmutathassa a hegeit: – Ha mindet egymás mellé raknánk. Délben. másfélfogú szomszédja csalafinta tekintetétől kísérve. Camille komoly képpel bólogatott. te dinka vagy! Ne indítsd be a traktort.. Franck dolgozott.. 213 . kis kisasszonykám. Batman-pólós és Chameau-csizmás kölykök szaladgáltak mindenfelé. Huszonketten ültek az asztal körül. Félig levetkőzött. Mivel Camille hátat fordított neki.Mindenkinek odaadta az arcképét. és egy óriáspolippal harcoló Batmant. nem tudok kárt tenni benned. majd végül a kis pohár pálinka. majd az általános zűrzavart kihasználva felosont a szobába. mindketten a saját helyükön feküdtek. álmát a padlóréseken felszűrődő vidám hangzavar kísérte. Camille. – Nagyon szeretek veled lenni.. hogy mutassák meg neki a tanyát. Álmodott? Vagy aludt? Ki tudja. A farkak és a fülek a kandallóban rotyogtak. Először nagyon illatos. és két Batmant rajzolt Bradleynek: egy repülő Batmant. Camille morgolódott. amikor végre felébredtek. mint a gép. utána megkérte a gyerekeket. és a teste alá csúsztatta a karját. Azok a virágszálak. lábak. elhárította a fejéről az örök szüzesség veszélyét. disznóhús főtt és sült mindenütt. hogy kinek mi kerüljön a tányérjába. mert ott már hurka volt. Este buli volt. Mindenki nagyon jól rajzol. és találomra nyújtogatta a poharát a kínálgatok felé. akik nem isznak belőle. mert még elüt a végén! – Csak meg akartam mutatni neki. hogy szorosabban magához ölelhesse. És ki akart józanodni. Mélyen aludt. nevettek. és az asztalnál sorsot húztak. A rövid kis hajszálak az orrcimpáját csiklandozták. 18 centi hosszú vágásom lenne. – Camille! Aludt? Vagy csak úgy tett? Mindenesetre nem válaszolt. ezt muszáj megkóstolnia. nyelvek és a többi ínyencfalat. nyugi. A vacsora után következtek a sütemények – minden asszonyság elhozta a maga remekművét –. az orrát odadugta a tarkójához. és hosszú disznóbeleket lengetve hergelték a kutyákat.

Camille felcsapta a bukósisakok üvegét: – Veled megyek. megnyugtató füstpamacsot. – Oké. vagy elviszlek. összehajtogatták a lepedőket. egy szép darab karajt. 214 . Hopsz. de.. Felállt. még jobban fázik. – Biztos? Camille bólintott a sisakkal. töltött magának még egy csésze kávét. zavartan és fáradtan visszatették a matracot. és délután visszajövök érted. A francba! Jeannine nem hagyta magát. És amikor Franck az első piros lámpánál a földre tette a lábát. vagy odafelé menet leteszlek az állomáson. Amikor az ember fáradt. nem bírnád ki az utat motoron. De. és kieresztett egy hosszú. – Most meg kell látogatnom a nagymamámat. Az élet váratlanul nagyon felgyorsult. de hogy mit. Egészen az út végéig elkísérte őket. Franck egy perc múlva utána ment. csak némán átnyújtott nekik egy-egy nagy csésze feketét.. Jeannine nem kérdezett tőlük semmit. és összeszorította a fogát. – Nagyszerű – felelte Camille. Camille minden korty kávé után lehunyta a szemét. meggyújtotta. majd jól becsomagolom. Óvatosan learaszoltak a lépcsőn. és kiült az udvarra. kivette a dohányt a télikabátja zsebéből. a disznóölő padra.. A tegnap esti utolsó kupica nem tett túl jót. Ezt az árat kellett fizetnie azért. De annyi baj legyen! Camille Franckhoz simult. Camille nem felelt rögtön. mire majdnem leesett a motorról. jól megölelte Franckot. – Leülhetek? Camille arrébb csusszant. és a kolbászhúst aprították. A konyhai szagok felkavarták a gyomrát. és csendben felöltöztek.Rezzenéstelen arccal. nem gondolt semmire. – Fáj a fejed? Camille bólintott. – Nélküled nincs túl nagy kedvem itt maradni.. Két másik asszony már ott ült az asztal végén. és amikor beléptek a konyhába. tehát három megoldás van: vagy itt hagylak. és miközben a kávéját itta... és súgott valamit a fülébe. és egyedül mész vissza Párizsba. Hú. Letette a csészét. Mert amilyen állapotban vagy. – Te mit gondolsz? – Nem tudom – hazudta Franck. egymás után bementek a fürdőszobába. azt Camille nem hallotta. és megvársz valahol. akkor leteszlek a pályaudvaron.. hogy ne maradjon örökre ártatlan. Camille a kandalló felé fordította a székét. amíg dumálok vele egy kicsit. sodort egy cigarettát..

aki úgy érezte. gondolta Camille... de elterelné a figyelmét. Tegnap este óta ott ül. Ó. hogy Paulette az agyamra megy a hülyeségeivel. – Nem. hogy hozzáérjünk. hogy veled menjek? – Az nem változtatna semmin. a kabátjával a térdén. mintha mi sem történt volna: – Na. hogy az övé tényleg megszakad. Az idős hölgy az ágyán ült. Ügyetlenül becsukott bőrönd állt a lábánál. Felvette a kabátját.. – Miért nem hajlandó enni? – Mert az a makacs öszvér azt hiszi. nem változtatna semmin. ha most felmegyek.. Camille felé fordult: – Itt hagyhatom nálad a cuccaimat? – Mi történt? – Az történt. – Köszönöm. legszívesebben megölném magam! – Akarod. „Megszakad érte a szívem”. Paulette olyan édes volt a világos szemével és a hegyes kis arcával. Franck lépett be elsőnek. – Evett valamit? – Nem.. Egészen el vagyok veszve. Én vagyok.. Az üldözött Célestina. ez is milyen találó mondás.. a cipőjét. Egy édes kisegér. – Azt hiszed? – Persze. Hoztam neked egy megle.. de mindent összepakolt. hogy egyáltalán jól teszem-e. – Nem tudom. majd lent leülök. és mereven bámulta az ajtót. Nem merte befejezni. és fuvolázó hangon bejelentette: – Nagymama. mi legyen... megint kezdi! Franck mélyet sóhajtott: – A szobájában van? – Igen. mint a fal. Le vagyok taglózva. Alig léptek be az előcsarnokba. egy égszínkék köpenyes nő valósággal rávetette magát Franckra: – Képzelje. megvársz egy kávéházban? 215 . Franck úgy tett. Fehér volt. Gyerünk. és nem engedi. hogy magammal viszem. sőt még a kis fekete kalapját is.13 – Nem. a sálát. Most már minden alkalommal ezt csinálja velem.

erre megmutattam neki a céduládat. amikor az eladónőtől Monsieur Michel Eau de Toilette-et kértem. Camille leült Paulette mellé.. – Maga a kis Camille? – kérdezte Paulette csodálatos mosollyal. melyiknek örülne? Csak ne rizsszem kötést. olyan garbóféleségnek. Be kellett mennie a szemüvegéért. de örülök.. hogy Mont-Saint-Michel. március. szörnyű rondán írsz. jó? Ezt itt például nem tudnám megcsinálni.. – De hát maga egészen át van fagyva! – A motor. – Ez itt nagyon bájos. Hány fok is van itt benn? Legalább huszonöt. Köszönöm a sálat! – Ja. Összevissza beszélt.– Na jól van! Még mindig túl sok ruha van rajtad. Pedig mondtam azoknak ott lent. Istenem! A nehezén már túlvagyunk! Letette a cuccait a szekrényre. tényleg. 1984. én jobban örülnék egy nagy pulóvernek. – Yvonne. nem? Paulette egy különlegesen ronda... hogy túl erősen fűtenek. – Franck! – Igen? – Gyorsan főzz nekünk egy teát! Fel kell melegíteni ezt a kislányt! Franck felsóhajtott.. – Vedd ki a kekszet az éjjeliszekrényből. Mondja csak. mint itt nálad. Camille lassan forgatta az elhasznált lapokat.. itt is van. – Franck. és megkereste a vízforralót. Maga az.. hogy nem fűtenek eléggé. de szép ágytakaród van! Csak nem megkaptad végre a csomagot a Redoute-tól? Hát nem siették el! És a harisnya méretét eltaláltam? Nem rontottam el valamit? Meg kell mondani.. Most jövünk a disznóölésről Jeannine-éktól. – Ó. hadd nézzem meg. valósággal tobzódott a szavakban.... meg minden. nézze csak. de nem hallgatnak rám. maga miatt. – Majd Camille felé fordult: – Szóval maga az. csavart mintájú. Ó. És jól vagy? Jé.. hogy még a füstölőben sincs olyan meleg. Paulette megfogta a kezét. aranygombos kardigánra mutatott.. miközben gyorsan levetkőztette Paulette-et. csak hogy ne kelljen ránéznie. de a végén rájött.. – Hát. – Akkor lapozzon a férfi modellekhez! – Na. hozd ide a szemüvegemet! 216 .. – Egy nagy pulóvernek? – Igen? – De milyen nagynak? – Tudja.. nem tört el útközben! Feladta Paulette-re a papucsát. Ja. te – viccelődött. A derék hölgy nagyon furcsán nézett rám. hogy megismerhetem! – Én is... nyulacskám. nem mesélem el az egészet. Na. Köszönöm. Felkelt.. igen. ez például jó lenne. és egy halom régi. Camille. nézd. – Pedig azt nem lehetne mondani. Hát jó. kötésmintákkal teli újságot rakott Camille ölébe. Remélem. és mondhatom neked. – Jöjjön közelebb. az egyik barátnőm hozta be. Nagyon hülyén nézhettem ki.

Milyen szerencséje van. hogy Paulette így beszél vele. hagyj is itt minket! Franck elmosolyodott. mint a japán papír. bánj velem úgy. Franckért. Meg tudta volna csókolni az első szembejövő vén trottyost. Kimegyek pisilni.Franck nagyon boldog volt.. a múló időről. mint a többiek. Paulette elmosolyodott. és csak jóságtól ragyogó szemei látszottak. a halálról. a fiatalságról. – Nem. Itt hagylak titeket. némán nézték egymást. és olyan finom. és az élet zökkenőiről – és mindezt úgy. hogy együtt van valakivel az ember. Camille nagyon szerette volna lerajzolni Paulette-et. és nagyokat ugrott a folyosón. Az arca nyílt volt. Olyan kecses volt ez a kislány. Vett már kekszet? – Négyet is! – Nagyszerű! Hosszan.. itt vagyok! – felelte Camille. Paulette ugyanígy érzett. nagymama. A francba. Néhány dolgot szemüveg nélkül is jól látott. a nefelejcs. tegyél nevetségessé előtte. lányok. El kell viselnie. lágy. akinek nehéz kőműves bakancsot kell viselnie. – Jól van. A bánat ráncai eltűntek a tea gőzében. Nagy béke szállt a szívére. Camille nem volt olyan. hogy magatokra hagylak titeket. a próbálgatás. Hosszú ideig lesz majd miről beszélgetni. a magányról. és az ágy fölé emelte a karját. – Elment? – kérdezte Franck ijedten. a réti boglárka. csak ne sírdogálj. olyan nyugodt és olyan elegáns még a csavargóruhájában is. Az arcáról az árokpartok finom virágai jutottak az eszébe. Naná. El fogja viselni. Mindenkiért. a színek. a távolságról. s közben rengeteg dolgot elmondtak egymásnak. de hol van itt a klotyó? Paulette beült a fotelba. rendben. Könyörgök. Végül el kell fogadnia. Hagyd abba a sírdogálást! – Oké. Inkább egy égből pottyant angyal. micsoda boldogság. Camille-ért. Na jó. hogy tavasz legyen. mint egy kisbabával. és megmutathassa neki a kertjét. köszönöm! Még ha nem is jössz el többé. arról a boldogságról. ragyogó. akkor is nyertünk három hónap haladékot azzal a kurva pulóverrel! A gyapjú. hogy közben egy szót sem szóltak. Paulette arra vágyott. az erdei ibolya. hiszen másra sem vágyom! Csak erre! Köszönöm. Camille szépnek látta Paulette-et. Micsoda boldogság. folytasd. a virágzó birsalmafa ágait és a jázmin illatát. Camille nekitámasztotta a hátát a fűtőtestnek. Nagyon jó. Nem. a mindenit! Már nincs egyedül! „Hagyj itt minket!” mondta Paulette. 217 . Camille. Osztogasd a parancsokat. hogy köztünk maradhasson. Becsukta az ajtót. Beszéltek Franckról. – Franck is mindig oda szokott ülni. – Jól ül ott földön? – Igen.

Franck tőle szokatlan. és félig letépte a karnisról. Gyerünk. vigyázat. – A kurva életbe! – Ne törődj vele. Mindenkinek megvan a maga ideje... itt a vacsorám. egyébként miattad. kicsikém. Talán haza kéne indulnotok. és kész. Nem fog minden reggel a kertjére gondolni. Szidj csak le! Zsörtölődj! Morogj! Gyere vissza hozzánk! – Camille! – Igen? – Kérhetek magától egy szívességet? – Természetesen. hogy menjünk haza? Franck el volt képedve. Annyira meg volt zavarodva. Az is elég. utána leteheti. – Hát ez micsoda? – Egy disznóhólyag. ne mondd ezt! Ma fantasztikusan jól volt. Megpróbál nem gondolni semmire. és látta. Visszarohant. abból már tudni fogom. – Megígérem. és bólintott. hogy éljen. hanem arról. Nem gyötri többé Franckot. Csak felemelte a kezét.Az ő ideje lejárt.. szörnyű volt.. ez Spiderman. hívjon fel. – Ó. és én.. – Ez szörnyű! – mondta Camille. – Amikor megérkeztek... Most Franckon a sor. ahogy látja a dolgokat. és ne beszélj úgy. rendben.. nem emlékszem a nevére. hogy Paulette már az ablakban áll.. Franck már a motor mellett térdelt. és nyugodtan elalhatok. Köszönöm! – Nem. hogy Paulette szobájában felejtette a kesztyűjét. A kesztyűm. és őket lesi. nem ismert vidámsággal mesélte el a tegnap estéjüket.. gyerekek! Már besötétedett. – A. ez nem nagy dolog.. Paulette! Gyerünk! Ne zsenírozd magad. Már Franckon a sor. – És ez? – Ezek a forradalom idejéből itt maradt fapapucsok. Camille a folyosón észrevette. és Camille megmutatta a rajzait. Várjunk csak! Paulette maga mondta. 218 . Á. Ez így van.. – És ez? – Á. hogy megérkeztek. Franck soha nem hív fel ilyenkor... Mosolyogva hajtotta le a fejét. mint egy bunkó! – Oké. ha csak rám csönget egyszer. – És ez kisfiú? – Jaj. hogy megforduljon. amikor fel akart állni. A rózsaszín hajú idős hölgy nem volt olyan kegyetlen. hogy ne izguljak. – Nem. nem fog. hogy a függönybe kapaszkodott. – Nem a rajzairól beszéltem. menj csak nyugodtan. abbahagyom. éppen a lakatot vette le róla. nem összekeverni Batmannel! – Csodálatos lehet ennyire tehetségesnek lenni.

Franck valahogy könnyűnek érezte magát. de nem állította le a motort.. nem jössz haza? – Nem – jelentette ki a bukósisak.Integettek a harmadik emeleti ablakban álló apró árnyalaknak. – Nem. 219 . Franck megállt a ház kapuja előtt. – Akkor jó.. és besoroltak az autóúton nyüzsgő hangyabolyba. de Camille éppen ellenkezőleg: nem talált szavakat a gondolataihoz. Szia.

Húzd ki magad. Miksát követte a trónon a Német Birodalomban! – Az ördögbe is. a másik elkezdi. Kigurította a kandallót a szalonba és egymás után szívta a cigarettákat Schubert társaságában. vo. Ferenc V. jól sikerült a kis kiruccanás? – Nagyon jól. nem tudott elaludni. dobd le ezt az ócska poncsót. rémülve. Rákönyökölt a kandallóra. vártalak titeket.. hagyd abba.. – Ó. Camille? Jól sikerült a kis kiruccanás?” – Nos. és a lakás teljes homályba borult. Károly ellen. – Várlak a konyhában. tedd el a könyvet. milyen csatát választottál mára? – A pavi csatát.. – Philou. Camille túl fáradt volt. so. szépen kérlek. hogy árva? Vagyis hogy az anyja elhagyta? – Valami ilyesmit sejtettem. ezt meg honnan tudod? – Aha! Most jól megleptelek. Ne csináld ezt velem.. mi? Philibert levette a szemüvegét. Camille. és egy könyvet szorongatott.. és az öklére támasztotta fejét: – Philibert. I. hátat fordított Philibert-nek. kimerülten. itt vagy? Camille végre megtalálta Philibert-t: az ágyában ült. és kötetlenül. köszönöm kérdésed! És te.14 Valamivel kilenc előtt lehetett... Ne dadogj.. So. ko.. A Téli utazás. 220 ... Károlyt jól ismerem! I.. – És hol van Franck? – Elrepült. Ne ronts el mindent. Évek óta először fordult elő. és megdörzsölte a szemét. kedvesen kérdezd meg tőlem: „Nos. jól sikerült a kis kiruccanás? – Még annál is jobban! – Megmutatod a füzetedet? – Ha felkelsz.... A fenébe! Amint az egyik megnyugszik..vá. hogy kimozdultam otthonról. nagyszerű! – Nem.. voltam ré.. Camille felsóhajtott. – Tényleg! V. – És tényleg. Takarót borított a vállára.... – Tudtad. korábbra vá. sokkal ko.. – Jól vagy? – Talán beteg vagy? – Halálra vo. Maradt még leves? – Azt hiszem. katasztrófa! – Ki volt ki ellen? – A Valois-k a Habsburgok ellen. ré.

Hirtelen sírva fakadt, és újra a kavicsok gonosz ízét érezte a torkában. Papa... Camille, állj! Menj aludni. Ez a romantikus kirándulás, a hideg, a fáradtság, Franck, aki csak játszik az idegeiddel... Hagyd abba most azonnal! Nem számít. Ó, a fenébe! Mi van? Elfelejtettem felhívni Paulette-et. Akkor gyerünk! De már túl késő van! Eggyel több ok, hogy fölhívd! Siess! – Én vagyok. Camille. Fölébresztettem? – Nem, nem... – Elfelejtkeztem magáról... Csend. – Camille! – Igen? – Ugye vigyázni fog magára, kicsikém? – ... – Camille! – Rendben... Másnap ki sem bújt az ágyból, csak amikor munkába kellett indulnia. Amikor felkelt, meglátta a tányért, amit Franck készített oda a konyhaasztalra. „Tegnapi sertéskaraj szilvával és friss tagliatella tésztával. Három perc a mikrohullámúban”. Ráadásul nem volt benne egy helyesírási hiba sem. Camille állva evett, és máris jobban érezte magát. Csendben végezte a munkáját. Kifacsarta a felmosórongyokat, kiürítette a hamutartókat szemeteszsákokat. Gyalog ment haza. Összecsapkodta a tenyerét, hogy felmelegedjen. Hirtelen felkapta a fejét. Gondolkodott. És minél többet gondolt a dologra, annál gyorsabban gyalogolt. Most már majdnem futott. Hajnali kettő volt, amikor megrázta Philibert-t. – Beszélnem kell veled! és bekötözte a

221

15

– Most?

– Igen... – De há.. há.. hány óra van? – Kit érdekel! Figyelj! – Add ide a szemüvegem, kérlek! – Nincs szükséged szemüvegre, tök sötét van! – Camille... Kérlek! – Ó, köszönöm. Ha a kezemben van a lornyonom, máris jobban hallok. Tehát, katona? Mit jelentsen ez a lesből indított támadás? Camille mély lélegzetet vett, és mindent rázúdított. Meglehetősen hosszan beszélt. – Jelentés befejezve, tábornok. Philibert-nek elakadt a szava. – Nem szólsz semmit? – Ez aztán lendületes támadás! – Nem akarod? – Várj, hadd gondolkozzam kicsit. – Egy kávét? – Jó ötlet. Főzz magadnak egy kávét, amíg összeszedem a gondolataimat. – És neked? Philibert megadása jeléül behunyta a szemét. – Na? – Én... megmondom őszintén, nem gondolom, hogy jó ötlet lenne... – Nem? – Camille összeharapta a száját. – Nem. – És miért nem? – Mert túl nagy a felelősség. – Találj ki valami mást. Nem akarom ezt a választ hallani. Ez nem ér semmit. Elegem van már azokból, akik nem kérnek a felelősségből. Elegem van. Te sem aggódtál a felelősség miatt, amikor feljöttél hozzám, és én már három napja nem ettem semmit. – De igen, képzeld el, aggódtam. – Na és? Megbántad? – Nem. De ne hasonlítsd össze a két dolgot. Ez egészen más helyzet! – Nem, ez ugyanaz a helyzet! Csend. – Tudod jól, hogy ez nem az én lakásom. Itt egyik napról a másikra élünk. Már holnap reggel kaphatok egy ajánlott levelet, amelyben felszólítanak, hogy egy héten belül hagyjam el a lakást. – Ugyan. Te is jól tudod, hogy mennek ezek az örökösödési történetek! Előfordulhat, hogy még tíz év múlva is itt leszel!

222

– Tíz évig, vagy csak egy hónapig. Ki tudja. Amikor nagy a tét, még a legnagyobb pereskedők is ki tudnak egyezni egymással. – Philou... – Ne nézz rám ilyen szemekkel. Túl sokat kérsz... – Nem, nem kérek tőled semmit. Csak azt kérem, hogy bízz meg bennem. – Camille... – Erről soha nem beszéltem neked, de... Ameddig veled nem találkoztam, igazán szar életem volt. Természetesen, ha Franck gyerekkorához hasonlítjuk, talán nem olyan nagy dolog, de valahogy az az érzésem, hogy felér vele. Sőt, hogy talán még pusztítóbb volt, mint az övé. Csöppenként pusztított, mint egy infúziós készülék. És azután... nem tudom, hogyan csináltam, valószínűleg úgy viselkedtem, mint egy hülye, de... – De? – De az út folyamán mindenkit sikerült elveszítenem, és... – És? – És amikor a múltkor azt mondtam, hogy rajtad kívül nincs senkim, azt nem csak úgy mondtam... Ó, és a francba! Képzeld, tegnap volt a születésnapom, és az egyetlen ember, aki megajándékozott, az sajnos az anyám volt. És tudod mit kaptam tőle születésnapomra? Egy fogyókúrás könyvet. Vicces, mi? Most mondd: lehetett volna ennél szellemesebb? Nagyon sajnálom, hogy megint téged nyaggatlak, de még egyszer segíts nekem, Philibert! Csak még egyszer... Utána nem kérek tőled semmit, ígérem! – Tegnap volt a születésnapod? – Philibert egészen odavolt. – Miért nem mondtad? – Leszarom a születésnapomat! Csak azért mondtam, hogy könnyet csaljak a szemedbe, de egyáltalán nem számít! – De igenis, számít! Nagyon szerettelek volna megajándékozni! – Akkor rajta! Ajándékozz meg most! – És ha beleegyezem, hagysz aludni? – Igen. – Na jól van, akkor rendben. Persze nem sikerült elaludnia.

223

16

Másnap reggel hét órakor Camille átállt a háborús viszonyokra. Lement a pékhez, és friss péksüteményt hozott kedvenc tisztjének. Amikor a tiszt belépett a konyhába, a mosogató mellett találta Camille-t. – Hú – Philibert megrázkódott –, máris megkezdődtek a hadműveletek? – Ágyba akartam vinni neked a reggelit, de nem mertem... – Jól tetted. Egyedül én tudom tökéletesen elkészíteni a reggeli csokoládémat. – Jaj, Camille, ülj már le, kitörik a nyakam. – Nem, mert ha leülök, újabb komoly dolgot fogok bejelenteni neked! – Ó, balsors! Akkor maradj inkább állva! Camille leült Philibert-rel szembe, a kezét az asztalra tette, és egyenesen a szemébe nézett: – Újra dolgozni fogok. – Hogy mondod? – Az előbb, amikor lementem, feladtam a felmondólevelemet. Csend. – Philibert! – Igen? – Beszélj! Mondj már valamit! Philibert letette a csészét, és megtörölte a bajuszát. – Nem. Most nem tudok. Ebben a helyzetben teljesen egyedül vagy, szépségem! – Szeretnék átköltözni a belső szobába. – De Camille! Az egy szörnyű tohuvabohu! – Egymilliárdnyi döglött léggyel, tudom! De mégiscsak az a legvilágosabb szoba. Sarokszoba, és az egyik ablaka keletre, a másik délre nyílik. – És a kupleráj? – Majd elintézem. Philibert felsóhajtott: – Amit egy nő akar... – Majd meglátod, hogy büszke leszel rám. – Hát arra számítok is! És én? – Mi van veled? – Én is kérhetek tőled valamit? – Naná! Philibert elvörösödött: – Ké...ké...képzeld el, ho... ho...hogy a...a...ajándékot akarsz a... a... adni egy ifjú hö...hö...hölgynek, akit ne... ne... nem i...i...ismersz, mit tennél? Camille huncutul felnézett rá: – Hogy mondod?

224

– Ne a... a... add a hü... hü... hülyét, na...na...nagyon is jól ha... ha... hallottad. – Nem is tudom, milyen alkalomra? – Nem valami speciális a...a...alkalomra... – Mikor akarod neki odaadni? – Szombaton. – Adj neki Guerlaint. – Mi... micsodát? – Parfümöt... – So... so...soha nem tudnám kiválasztani... – Akarod, hogy elmenjek veled? – Ha me...me...megtennéd... – Nem gond! Majd érted megyek az ebédidődben. – Kö...Köszönöm! – De Ca...Camille! – Igen? – Cs... csak egy jó barát, vi...vi...világos? Camille nevetve felállt. – Természetesen! Majd a falra kiakasztott naptárhoz hajolt: – Jé, nézd csak! Szombaton éppen Valentin-nap lesz! Te tudtad? Philibert gyorsan belebújt a csészéjébe. – Na, itt hagylak, és munkához látok. Majd érted megyek a múzeumba délelőtt. Philibert még nem bukkant a felszínre, a csokoládéjával bugyborékolt, amikor Camille felragadta az Ajaxot, egy nyaláb felmosórongyot, és kiszáguldott a konyhából. Amikor Franck kora délután hazajött aludni, a lakás üres volt, de furcsa tárgyak hevertek mindenütt. – Mi ez a kupleráj már megint? Öt felé került elő újra. Camille éppen egy állólámpával hadakozott. – Mi folyik itt? – Elköltözöm. Franck elsápadt: – Hová mész? – Ide. Camille a szobára mutatott, ahol hegyekben álltak a törött bútorok, és a tapétát döglött legyek százai borították, majd széttárta a karját: – Bemutatom neked az új műtermemet. – Na ne... – De igen... – És a munkád? – Meglátjuk... – És Philou... – Ó... Philou... – Mi van vele?

225

– Ő éppen mással van elfoglalva... – Micsoda? – Nem, semmi. – Akarod, hogy segítsek? – Még szép! Egy fiúval minden könnyebben ment. Franck egy órán belül minden vacakot áthurcolt a szomszéd szobába, ami az „ablakkeret kijavíthatatlan torzulása” miatt örök sötétségre ítéltetett. Camille kihasznált egy nyugodt pillanatot – Franck éppen egy újabb sört bontott fel, elégedetten taglalva az elvégzett munka nagyságát –, és ellőtte az utolsó patronját. – Jövő hétfőn ebédidőben szeretném megünnepelni a születésnapomat Philibert-rel és veled. – Hú... Nem lehetne inkább este? – Miért? – De hát tudod jól... Hétfőn vagyok szolgálatban a nagyinál... – Ja, igen, bocs, rosszul fejeztem ki magam: jövő hétfőn, ebédidőben, szeretném megünnepelni a születésnapomat Philibert-rel, veled és Paulette-tel. – Ott? Az elfekvőben? – Még mit nem! Csak találsz nekünk valami helyes kis fogadót a környéken! – És hogy megyünk oda? – Azt gondoltam, hogy bérelhetnénk egy autót. Franck kiitta a sörét, csak utána válaszolt. – Ez nagyon szép – letette a dobozt –, csak az a gond, hogy utána mindig kiborul majd, ha egyedül megyek hozzá. – Hát... van rá esély... – De nem kell úgy érezned, hogy köteles vagy ezt megtenni érte, oké? – Nem, nem érte teszem, hanem magamért. – Oké. Ami az autót illeti, azt elintézem. Van egy haverom, boldog lesz, ha egy napra elcserélheti az autóját a motoromra. Hú, de undorítóak ezek a legyek! – Nem akartam porszívózni, amíg aludtál. – És mondd csak, te jól vagy? – Jól. Láttad a Ralph Laurenedet? – Nem. – Jaj, de drága a gizs gugya, nagyon boldog vele a gizs drágám... – Hány éves is leszel? – Huszonhét. – És hol voltál idáig? – Hogy érted? – Hol voltál, mielőtt idejöttél? – Hát fent, a hetediken! – És azelőtt? – Most nincs időm rá... Ha egyszer itt töltöd az éjszakát, elmesélem. – Ugyan, mindig ezt mondod, aztán... – Igen, de, most már jobban érzem magam a bőrömben. Nemsokára elmesélem neked Camille Fauque épületes életét. – Mit jelent az, hogy épületes?

226

megyek vissza dolgozni. Valahogy nincs erőm.. mint egy épület? – Nem. hogy valami nyelvtani hibát csinálok.. fárasztó. 227 . – És te jól vagy? – Fáradtan. éppen ellenkezőleg! Csodálatos! – Nem. csak ironikusan. hogy olyan. – Mint a Pisai ferde torony? – Pontosan! – A fenébe is.– Jó kérdés. mindjárt megeszem. Na. De láttam. ami mindjárt összedől. Na.. baromi fárasztó egy értelmiségivel élni! – Dehogyis. hogy tettél valamit a sütőbe. Ja tényleg. de nem is tudom. megyek.. Állati jókat főzöl nekem. – Nincs mit. példaszerű.. Mit ettél ma ebédre? – Egy szendvicset Philou-val. – Hát akkor aludj! – Pedig alszom. Azt jelenti. hogy példás. köszönöm. – Azt jelenti.. – Igen? – Csak hogy értsd: mint egy épület. Mindig attól félek.

. Egy csomó mindenre megtanított.. Hány órakor vigyem haza? – Majd mi hazavisszük.. amíg a főétel megérkezik. Yvonne. – El vagyok bűvölve. majd később előadod a szálemalejkumodat. Tizenöt évig nem láttunk. leülünk a pultnál. féltem Renétől.. hölgyem? – Igen. Fél hat előtt haza kell érnie. kis Franckom. – Elég. de tele van otthon a ház. – Igen.. De jól van. és most meg majdnem minden nap idetolod a képed! – Jó napot. – Amíg ideér. – Tiszteletem! Philibert meghajolt. csak ne olyan idegesen! – Nem ideges vagyok. Hú. Na.17 oda.. hoztam egy kis pástétomot. hanem éhes.. Philibert ezer figyelmességgel halmozta el az asztalszomszédját. Yvonne! Iszik velünk egyet? – Jó napot.. Nem tudtam elengedni magam. és kezet csókolt Paulette-nek. – Jó napot! – És Philibert... különben. rendben. bemutatom neked Philibert-t. rendben? Mert a múltkor is jól lebaltáztak. Akkoriban. Tizenhárom. jól emlékszem. – Hé. Odette! Szó sem lehet menüről! Majd a séf kitalál nekünk valamit. Franck fújt egyet.... – Tessék... Persze ugratott is – Nézzenek 228 . hogy a finom loire-i borok. Köszönöm. – Nézd csak. nagyi. Szerencse. – Gyerünk.. itt vannak! Szia.. elragadó ez a. – De ne túl későn. jó napot. Odette! Cuppanós puszik. Nézze csak... Viszontlátásra. – Egy kis aperitifet? – Pezsgőt! – rendelkezett Philibert. – Itt van már? – Még nem. üljünk le. hé. a fehér borban főtt csuka és a kecskesajt hamarosan megoldották a nyelveket. nagymama. végre. Hány éves is voltam. Kicsit elbátortalanította ez a nagy felhajtás... Camille pedig jókat nevetett Franck történetein: – Akkoriban. nagymama? – Istenem olyan régen történt.. igen – felelte Paulette. talán tizennégy? – Az volt az első inasévem. majd a szomszédnője felé fordulva: – Szereti a pezsgőt. Egy kicsit mindenki feszengett. Még mit nem. bemutatom a barátaimat: Camille. elég.

– Tudod... nagy munkafelülettel és két eszköztartó fiókkal rendelkező állvány. és leült az ablak elé... aki köztük ült. közben drámaian remegtette a hangját: Összehajtható és lehajtható.” „Akkor hogy hívják ezt?” „Ez a nagy macska. mára már megnyugodott.. de ő nem ment bele. Odette.nem szerettél volna inkább egy meztelen fiút? – Van még annyi időnk. Camille elfújta a gyertyákat. ha majd a tanár megkérdezi. – Ha nem tetszik. tényleg nagyon hülye vagyok! – Te. stabil. rajta. és az egész terem megtapsolta. fiam. ezt meg úgy. jól van! Még sokra viszed!” Ó. Erről ismerszik meg a jó kukta. hogy most rögtön kipróbáljam? – Gyerünk.Tetszik? – kérdezte Philibert. azt hiszem. milyen mafla voltam még akkor! Milyen könnyen át lehetett vágni! De nem tréfálkoztunk mi állandóan. hanem kikeverni a színeket! – Jaj. Camille. – Hát az biztos. Tehát? Megjegyezted?” „Igen. Az összehajtott állvány szállítását beépített fogó teszi lehetővé. – Igaz. A mai srácok már nem hagyják az ilyesmit! – Ne is beszélj nekem a mai srácokról! Semmit nem lehet nekik mondani. A duplán fogazott hajtótengelynek köszönhetően a munkalap lehajtható. Paulette elnevette magát: – De nem inni. – Csodálatos! – Ne. Becsukva a fiókok rögzítését teszik lehetővé. – Ja tényleg. A fogó alá egy kis vizesüveget helyezhetünk. Négy visszahajlítható lába van – ez igen derék – bükkfából. csak megsértődni. levette a tetejét. Ülve végzett munkához készült. mint amikor ti felgyújtottátok a kukát. Ez az igazi konyhai zsargon. nézzük csak.ne. Philibert eltűnt. hogy kis macska. én nem vagyok érte felelős.. főnök. És ez még nem minden. te lüke. a kicsi... hogy nagy macska. Még jobban. Lestafier?” „A kis macska.” „A kicsi micsoda. köszönöm. Már nagyon unom. Már nem is tudom. Mert persze ott vannak a tankönyvek. kétszintes. és azt mondta: „Ezt úgy hívják. bólogatott. mit mutatott.. amelyek nagy stabilitást biztosítanak a terméknek. de az ő ötlete volt – pontosította Franck.. főnök. igaz. Philibert felolvasta a használati utasítást..eleget. – Ó. Én egy chippendale fiút akartam bérelni neked. Van itt még valami. de ezek az igazi konyhai szakkifejezések. és egy nagy csomaggal került elő: – Ezt kettőnktől kapod. főnök!” „Jól van. Jól jegyezd meg. – Csak vizet lehet beletenni? – nyugtalankodott Franck.. ez nagyon szép! Egy festőállvány volt. valami fakanálféleséget. Maximum 68x52 cm méretű papírt lehet a munkalapra helyezni.” „Hát a másik?” „Ez. 229 . Odette? Jutott nekem bőven a seggberúgásból is.. Mást sem tudnak. azt el is felejtettem! – Na de én nem felejtettem ám el. úgyis megvárjuk Renét! Camille elővette a táskából aprócska akvarelles dobozát. állandóan megsértődnek. kisfiam! A fények kialudtak..

Végül Franck leparkolt a nyugdíjasotthon előtt. a magáé. Mindenki hallgatott. A lassú. elérkezett az esti szürkület ideje. Még a parkolóban voltak. vízből kiálló póznáival és korhadt bárkáival. köszönöm! Köszönöm! Marcel. ezüstösen ragyogó téli eget. Paulette kis csomagot csúsztatott oda neki az asztal alatt: a sálhoz illő sapka volt. Vadászok érkeztek. Philibert kiszállt. Franck elfintorodott. Lassan bealkonyodott. ne. Franck bekísérte őket a konyhába a séffel. Megkerülték a várost. A nád sápadt sárgáját és az ég kékjét. rendületlen Loire-t. mielőtt beindította az autót. kinyitotta Paulette-nek az ajtót. – Ó. Paulette megsimogatta az arcát. Camille pedig megigazgatta a gallérját. fáradt felhők között komédiázó.A Loire-t festette. – De igen! Ragaszkodom hozzá! Amikor Camille visszaült a többiekhez. 230 . állj meg. és nagyot fújt. aki hosszú lábait kinyújtva. gyerünk – dohogta Franck –. Paulette pedig a háborús élményeiről mesélt Philibert-nek.. és Paulette beült az anyósülésre. hogy a főnővér leharapja a fejemet! Éppen akkor ült vissza a kocsiba. 29 eurós szállodák (kábeltévével). A nagy. szenvedélyes érdeklődéssel hallgatta. Odette egészen odavolt: – De hát hogy csinálja? Csak nyolc szín van abban a kis vacakban! – Csalok. amikor Camille megveregette a vállát. – Gyerünk. Hasonló színek és hasonló lyukak. de csitt! Tessék. gyere ide. Nem akarom. raktárak és bútoráruházak. és unalmas kereskedelmi negyedeken hajtottak át: szupermarketek. Camille az ajándékával szórakozott. nézd! – Hé.. Szép darab. akkor én állom az ebédjüket! – Jaj. – Állj! – Megint ottfelejtettél valamit? – Azt mondtam. mindjárt lenyakaznak. nyugodt. és néhány kupica konyak mellett kitárgyalták a vadászzsákmányt. A táj minden kilométerrel egyre rondább lett. széles. lustán elterülő homokpadjaival. amikor a kis árnyalak a harmadikon félrehúzta a függönyt.

de hová? – Franck nem értette. – Megálltam. – De. – Magunkkal visszük Párizsba – Philibert elmosolyodott... hétezer százhúsz frank. – Az orvosságai meg a többi.. de a te lakásod.. mi. a lakásba. az önkormányzat meg még mit tudom én. a többit megtarthatod. Camille nekem is ilyen bamba a képem.. mi folyik itt? Mit hablatyoltok? Philibert meggyújtotta a belső világítást: – Franck. barátom! – Hé. ha akarod.. – Igen.. – Miért kérdezed? – Mennyibe? – Olyan tízezerbe. – Hát majd én odaadom neki! Csak nem olyan nehéz megszámolni a gyógyszereket! – És ha elesik? – De nem fog elesni. – Hozzánk. most? – Mondd csak.. És? – Mennyibe kerül ez nektek? – Micsoda? – Hát ez az izé. te egyáltalán nem vágsz ilyen hülye pofát... nem. mo.. Mindent előkészítettünk. De elmondtam az előbb a feltételeimet. – Mo. Ez az otthon. – Magatokkal. – Kérek tőled kétezer frankot zsebpénznek.. – Ha Paulette akarja – szólt közbe Camille. – És mikor? – Most.18 Franck visszafordult. – És ki fizeti? – Hát benne van a nagyapám nyugdíja. mert ott leszek mellette! – De. kicsikém! – Igen. 231 .. miről beszélsz? – Philou! – Nem.. amikor dadogok? – Nem – nyugtatta meg Camille –. – Várjunk csak.. Franck a kormányra hajtotta a fejét. ez a te ötleted volt. – És ki foglalkozik majd vele? – Én. Felmondtam. – És a melód? – Már nincs melóm. akkor nem kell vasárnap dolgoznod.. izé.. és besegíthetsz nekem. és hol fog aludni? – Átengedem neki a szobám.. izé.

Az árnyalakok most helyet cseréltek. Amikor leparkoltak Paulette ablaka alatt. – Járok egyet. te mit gondolsz róla? – Az elején inkább rosszat. Camille kiszállt az autóból. hogy az életed sokkal egyszerűbb lesz. Franck pedig végig azt hajtogatta: „ez hülyeség.. Rengeteg dolgot fogunk mutatni neki. Philou. és mind sokkal szebb lesz. igaz. – De nem lehet csak úgy elrabolni! – Nem? – Hát nem. igaz? – Hát erről van szó! – És mit gondoltok.. majd kifizetjük. most már inkább jót. szeretni fogja Párizst? – Nem Párizsba visszük. a nagyobbik alak odalépett hozzá. – Philou! – Mmmm. akit találtál nekünk? Talán földönkívüli? Philibert elmosolyodott: – Egy tündér. bólogattak. sodorsz egy cigarettát? – Tessék. ő még mindig az ablakban állt. Franck kiszállt. ha magunkkal visszük... hogy hülyeség. Philou? – De nem ám! Tisztán látjuk a dolgokat! – És nem féltek az egésztől? – Nem. a kisebbik megvonta a vállát.– És te. – Azt hiszed? Hány kiló lehet az aprócska nagyanyád? Ötven kiló? Talán annyi sem. – Ki ez a lány? – Parancsolsz? – Ki ez a lány. miután visszaült. – Ha kártérítést kell fizetni. és most hogy csináljuk? – Majd én elintézem – mondta Camille.. egy hatalmas hülyeség. Azt gondolom. hadonásztak. 232 . és befutott az épületbe. nagy hülyeség. mint az Eiffeltorony! Franck felsóhajtott.. hanem hozzánk! – Majd megmutatjuk neki az Eiffel-tornyot. mondom.” Philibert mosolygott. – Nem. Az autóból Philibert és Franck végig követhették az árnyjátékot: a kis árnyalak megfordult. – De egy öreg elég nehéz. – Mi sem mondtunk mást soha. – Rendben. jó? – Rajta! – Camille. – Láttunk már ilyet. – Ez hülyeség! – jegyezte meg...

– Igen. van olajam. hirtelen.. Mindegyikük azon merengett. – A kurva életbe. együtt – mindent bele! Mindent. – De mi a fenét csinálnak. – Nem. ártatlan Paulette elűzte a felhőket.. elhiszed? Ugye. maradjon csak. Sírt. Párizs. ez az. Nevetett. Azután. Igazad van. mert a tündéreknek van nemük. és a lányok felé iramodott. hogy nem csináltak-e mégis óriási hülyeséget. 233 .. Párizs. mint valaha. itt és most. Néhány kilométeren át halálos csönd uralkodott a kocsiban. aki már majdnem lerágta a fél öklét... Egy tündér. – És mondjátok csak. hogy mindent kihajigál az ablakon. Ugye. Franck. kiugrott.. amit ott loptam én! – harsogták együtt teli tüdőből. az édes. a kurva életbe? Végre kialudt a lámpa. és egy nagy bőröndöt egyensúlyozott az ablakpárkányon. – Minden rendben van. miközben Philibert felszedte a bőröndöt.. elvisztek operettbe is? Philibert hátrafordult. óvatosan előre gurult az autóval. megint itt vagyok! Camille megfogta Paulette kezét. ebben a büdös Clióban. – Hónapok óta nem tudtam a tükörbe nézni. Camille kinyitotta az ablakot. szabadon. fiatalember! Magának sokkal hosszabbak a lábai. Majd jól agyonkényeztetjük. Nyugodj meg most már. izé. Philoukám! – Nagy könnycseppek csorogtak végig az arcán. Igen.. elhiszed? – Remegett.. Franck kifújta az orrát. felkapta a fejét: – A francba. Most jöttem Rióból. Minden rendben.. és teli torokból harsogta: Brazil vagyok. Philibert odanyújtotta a zsebkendőjét. ennek az a mániája. Mi négyen. gazdagabb vagyok. és Franck Camille-ra mosolygott a visszapillantóból. és. nem.

NEGYEDIK RÉSZ 234 .

1 Ez csak feltételezés. Sentimental healing– ahogy Marvin mondaná. kicsit nyugtalanul megmutatták Paulette-nek az új lakását. ami igaz: nem voltak valami nagy játékosok! Még ha odafigyeltek. Oké.. fegyverszünet. Ráadásul a bizonyosságaink nem maradnak mindig örök bizonyosságok. Simogatás. hogy élete talán legszebb néhány napját megélje. mint a játszma feladása. és bár a törzs még nem teljes. szarban lettek volna. csodabalzsam. Ez lehetetlen. amikor kicsit meghatottan. hogy mindezt igazolhassa. Egy kis mesterkedés és nevetségesen kicsi nyereség még mindig többet ér. A Törött Karúak családjában ezentúl ott találjuk a nagymamát is. Túl sok fájó duzzanat. egy törékeny angyaltól. és máris világosabban látunk. és lestek a reakcióit.. de mégis: póker! Pedig igaz. Attól a bizonyos pillanattól kezdve. sőt nem is lesz az soha. egy módfölött büszke legénytől és egy kék foltokkal borított nagymamától. a megjegyzéseit (nem voltak megjegyzései). Az egyik nap meg akarunk halni. hogy megtaláljuk a kapcsolót. hogy blöfföljenek. Márpedig ez a négy ember éppen arra készült.. akkor sem várhatnánk el egy fegyvertelen vendée-i nemestől. de a négyes pókerben jól elboldogultak. 235 . A történet még nem haladt annyira előre.. a sors – a nagy tréfamester – következő csapásáig langyos szél fújt megfáradt arcukba. elég lemenni néhány lépcsőfokot. hogy most az egyszer vigyáznak az ütésekre. értelmetlen fájdalom és sebhely borítja őket kívül-belül ahhoz. akkor sem. mostantól nemigen hagyják magukat legyőzni. nyilván nem az ász-pókert alakítják. hogy az ász-pókert elérjék. Ha hetes pókert játszanak. a másik nap rájövünk. De annyi baj legyen. Még ha megfogadták is.

. hogy még egyszer Mamadou-nak hívj! Engem nem Mamadounak hívnak. – Na. Mamadou.. És nem is a meló miatt.. Most egy öreg hölgyre vigyázok. És mivel. te. mint ebben. mire Mamadou kis híján letaszította őt a padról.. Hogy is mondták? A teljes bérét. Olyanok voltak. és a seprűvel csapkodta Camille lábát. neked megmondom az igazat: nem Josy miatt megyek el. amiben. és megtiltom. Mert ha nem. te. – Hé.. Nincs válasz. Utálom ezt a nevet! A melóban a csajok így szólítanak.. visszaadta.. – És nem is ez az egyetlen oka. de egyáltalán nem ez a nevem. érted? Félek. – Idefigyelj. Mam. Többször is belevágtak. te... jól van. És nem a pénz miatt. Nem vagyok benne biztos. mert ahhoz van kedvem. és úgy döntött. az mi? Camille odaadta neki a füzetét. Több mint egy évig dolgozott.. ha jól tudom. Mamadou megnézte. Egy olyan mesterség. Jaj.. és nem akarom ott hagyni esténként. hogy elesik. legalábbis azt hiszem. én. fütyül rájuk. Nincs válasz. hogy azért megyek el. akkor megint taxit kell hívnom. már nem vagy a kolleganőm.2 Camille nem maradt a munkahelyén a felmondási ideje végéig: Josy B. és addig erőszakoskodott. a fenébe is! Mi van velem? Mamadou szomorúan ingatta a fejét: – Jaj. és morcosan kijelentette: 236 . kedvesem. és hogy felvehesse a... megtiltom. hogy.. És azt hiszem. és nem engedte felállni... hogy boldogabb lennék. hogy hamarabb eljöhessen.. ne duzzogj már! – Nem duzzogok. izé. Az az igazság. de amiben jobb vagyok. amíg Mamadou hajlandó volt arrébb csusszanni a padon.. Camille megbökte Mamadou kövér oldalát. – Maradj még... Mi van velem? Fejezd be már a mondatot. Camille a századik „Jaj. És nem is azért. és soha nem ment szabadságra. mint Asterix és Obeliszk. El kellett mennie a cég központjába. Mamadou megragadta a karját.. te. ha azt csinálnám. semmi. Camille átment egy másik szobába. világos? – Tényleg? Akkor mi az igazi neved? – Nem mondom meg. Mamadou haragudott rá: – Jaj. túl büdös volt. – Jaj. hogy még egyszer így szólíts. én indulok. Még csak nulla óra harmincnégy van. mert nekem más mesterségem van.. – ismételgette az utolsó nap. Mamadou az ellenkező irányban lakott. amikor haragszanak egymásra.. – És az mi? – Tessék? – Hát a másik mesterséged. te. te után” megdühödött: – Jaj. de Camille utána ment a kihalt metróperonra. Mérlegelte a maradás mellett és ellen szóló érveket. szóval...

Mamadou hallgatott. nem? – Igen. hogy sikerül úgy megcsinálnom... Ez az ülés sokáig tart. mehetsz. Zajosan kifújta az orrát. – Még egy szívességet szeretnék kérni tőled. – Akkor látni lehet majd Boulit is. – Na állj le. És az unokatestvéredet. hogy először megláttalak. tudod.. – Hol látsz itt szépet? – Ha sikerül megcsinálnom a portrédat. de. Arra vágyom. – Megvan neked a telefonszámom. hogy is hívták? – Kicsodát? – A kiskecskédet. – De nem biztos. szép. te tisztára úgy beszélsz. Camille átrohant a másik oldalra.. tudod? Na jó. hogy gyere el hozzám néhány ülésre. És a gyerekeidet. Akkor látni lehet majd az édesapádat és az édesanyádat. Megfizetem az idődet. közben a kezével tárcsázást utánzott. Rendben van. – Szeretnéd. amit meséltél nekem. Azt akarom. – Boulinak. aki felakasztotta magát. Ez is egy szakma. Oké. 237 . felejts el! Egyébként már el is felejtettél. – Neked szép vagyok? – Igen.. vagy mi? – Azóta. Szeretett beszélgetni vele.. nem csókoljuk meg egymást? Mamadou szorosan a kebléhez préselte Camille-t.. hogy megismertelek. mint az öcsém! Egy rakás furcsaságot mondasz! Csend. jelezve. És. És az összes többit. most elmegyek.. – Tényleg? Figyelj. és gyere el hozzám. ha nem lehet látni az én kis Boulimat a fejem fölött. – Hé. Vegyél ki egy-két napot a Toucleannél. akkor minden rajta lesz.– Tessék. – Akkor nem tudok.... És elfordult. Minden. Én nagyon örülök. Mamadou lustán visszaintett neki. Felejts el.. amióta ismerjük egymást. És a tengert. az még elmegy! De.. hogy várja Mamadou hívását. amikor még Neuillyben dolgoztunk. hogy Leopold biztos sikert és sok vevőt idézzen meg neked? – Nem. Camille! De hát én még csak szép sem vagyok! – Nekem igen. Nem. A modelleket mindig megfizetik. Mama. – Hogyhogy ülésre? – Hát hogy legyél a modellem.. ha igazán sikerül.. – Hát mi szép van ebben? – A fekete üvegben tükröződő képére mutatott. kis szöcském. elfogadom. De mennyire! Rajta kívül még soha senki nem hallgatta meg az életben. hogy megcsinálhassam a portrédat. kiskecském... – Én? – Te! – Most hülyéskedsz..

. – Vagy a szalonban. üljön le erre a székre. Ezért pofoztam helyre tegnap a zsúrkocsit. akkor lemegyünk a patikába. és Philibert elfordította a fejét. hogy eltéved a lakásban. – Ó.. Jó nagy. Arra felénk soha nem láttam ilyesmit.. – Nagyon szép.. hogy maga bele tudjon kapaszkodni.. kicsikém? Camille erre köntörfalazás nélkül belevágott. Látja..3 Az első nap Paulette ki sem jött a szobájából... kijelentette. egyáltalán nem kell a szobájában maradnia egész nap! – Na.. – Ez itt a fürdőszoba. hogy nagyon élvezi a nyaralást.. és ez a folyosó.. milyen szép ez. mi? És jó hideg is. Félt. de bele tud kapaszkodni a falburkolatba is. – Jöjjön velem.. és főleg félt. hogy ez hülyeség! Ráadásul kezd meggárgyulni.. Hogy tudjon enni a szobájában is. Gyakran összekeverte a dolgokat. a házamban. és megint és újra bemutatta a lakást. – Nem gond! Úgy is van már egy motoros a családban.. majd azt is megkérdezte. Nézze meg.. – Ejnye. ez az. rendben? – Igen. Paulette. hogy megbánja hirtelen elhatározását. és mit kell még változtatniuk az életükön. ahol komolyan kell beszélnünk. – Micsoda hülyeség – dünnyögte Franck. Camille Philibert-re nézett. te vagy az. Na és ez az a hely.. Hogy is hívnak? – Camille-nak. mit változtattak eddig.. és elég keményen beszélt. Emlékeztette.. És tudja... – Ez a konyha. – És hol van az a haza? – kérdezte Franck idegesen. félt. Paulette! Tessék. 238 . hogy zavarja a többieket. de hát tudod jól. mikor szándékoznak hazavinni őt.... – Paulette! – Á.. miért van velük. Mit szeretnél. Franck épp most szerel korlátokat a falra. hogy vele lehessenek.. De most jóval lassabban. kislányom. az jó lenne.. Nézze csak.. Franck nagyot sóhajtva ment ki a szobából: – Ugye mondtam. Útközben belebotlottak néhány ócskaságba: – És itt van a Mellékhelyiség. félt.. És hozzá tett még ezernyi kemény részletet.. ugye? Ha ez nem elég. otthon. – Ja. Nagyon hosszú. Camille megfogta a kezét.. és bérelünk egy másik kerekes járókeretet. valósággal letámadta Paulette-et: – Vagyis nem fogok hazamenni? – Nem. hogy honnan hozták ide. mit fog csinálni holnap a maga unokája a barátaival? – Nem. hogy elesik (az otthonban felejtették a járókeretét). – Oké. – tette hozzá Philibert –.

és rácsapott Philibert vállára: – A kurva életbe. anélkül. a púderemet. sommásan... mint egy igazi. és. mert az enyémet otthagytuk. és akkor a fiúk nekilátnak a munkának. azután felnézett. ha elhoznátok a tévéújságomat... mert itt állandóan huzat van.. Szeretném. De próbáljatok meg jó krumplit venni.. de tévedett. rá van írva a zacskóra! „Szarban vagyunk” – mondta Franck. a pótszemüvegemet. Jobb család volt ez. haver. hogy így. együtt boldogok legyenek. hogy nevetségesek-e: először az életükben érezhették úgy. – Biztos? Paulette végül kibökte: – De igen. szarban vagyunk. mielőtt túl késő lesz. egy ennél melegebb hálóköntöst. egy nagyítót. hogy legyen mit adnom a vagdalt mellé. Paulette. akkor sincs semmi gond.. már két hercegkisasszony van a háznál. Éppen ellenkezőleg: soha az életben nem voltak még ilyen jól. még egy kispárnát. hogy vigyétek a fotelt az ablak elé.. a keresztrejtvényeimet. Persze ez így.. Egy zuhanykabint állítanak be magának. néhány örökkévalóságnak tűnő másodpercig a kardigánja sarkát gyűrögette. a kötőtűimet meg a gyapjúfonalat a kicsike pulóveréhez. Camille rárivallt: – Vigyázz. ők harcoltak meg érte. – És más semmit. haver. harisnyakötőt. Úgyhogy most kell döntenie. de ez volt az igazság. anyám! Ez meleg lesz! Szarban vagyunk. Paulette felsóhajtott.. mert ezt ők akarták. és cserébe csak annyit kellett tenniük. – És légy szíves ne káromkodj ilyen rondán! – fejezte be Paulette.. zoknikat. de igazán! Franck épp utolérte őket a szerszámos dobozával. ugye? – Érti? – kérdezte Philibert. Nem túl bonyolult. nem vagyok én abszolút tehetetlen. – És? – kérdezte nyugtalanul Philibert. egy kicsit röhejesen hangzott. Franck sántikálva kibaktatott: – Ó. és azt. és nyugtalanul megkérdezte: – És gondoltatok a hokedlire is? – A micsodára? – Mert tudjátok. a kisrádiómat az éjjeliszekrényre. Nézzétek meg. mintha a kezére írna: – Egy hokedli rendel a belső szobában lakó kis hölgynek! Felírtam! És van még egyéb kívánsága.– Lebontják. Nagyon jól le tudok zuhanyozni egyedül is. hogy pürének való legyen. és. az éjszakai készletemet.. Én inkább elmegyek melózni. de ha nem akar maradni. ha lehet. mert a fürdőkád túl magas. amit Franck ott felejtett a múltkor. Különben is ők már régóta tettek rá. 239 . azt tesz. a fogsoromhoz való pasztillákat. cukorkát. Nem. egy doboz Niveát. érti. hogy igazi családjuk van. ők választották. vegyen krumplit is. az Eau de Toilette-emet. mindent összekoszolsz. De akkor most kell megmondania. Philibert úgy tett.. csak rá kell ülnöm egy hokedlire. ott nagyobb a nyugalom! És ha valaki vásárolni megy. és nem tudja rajta átemelni a lábát. Marad. kérem? Paulette elmosolyodott: – Más semmi. amit akar..

Csak együtt voltak. mint amit reméltek. 240 . És már ez is több annál. Már nem voltak ilyen nagyigényűek. ez minden.még csak nem is kellett boldognak lenniük.

ha nincs ott egy magas. ahol belülről csukódnak a spaletták. üres lakásban. a szupermarketek! Az egész életük! Mindig Paulette ébredt föl először. Amikor Franck hozta be a reggelit. hogy csak egy óra múlva ébred fel! Egészen addig vissza akarod tartani? De Paulette megingathatatlan volt: – Inkább megvárom. – Oké. az. puszi helyett csak odadörzsölte az arcát a nagyanyjáéhoz. Már egy távolabbi üzletben tologatták szép komótosan a bevásárlókocsit. a készlet! – mondta Camille megkönnyebbülten. mint amikor mindketten a szupermarket fogkrémes polcai előtt álltak.. és ahol senki nem nyúlt a porhoz a restauráció kora óta. hagyd békén egy kicsit! Lehet. nagyi. – És Paulette.. hímzett szalvéta és egy kis csésze tej. hogy nincs egyéb kívánsága?” És mi az a néhány apróság? Egy vacak újság. rajta cukorfogó. az egy kicsit.. felverte a párnákat és félrehúzta a függönyöket. kizárólag csak miatta. rusztikusabbra sikeredett. Ó. De mondjuk meg őszintén... Ez a filléres kis filozófia elbűvölte Camille-t – másképpen volt bonyolult. Fixadent és egyéb csodálatos műfogsorragasztók termékismertetőit tanulmányozták. hogy olyan vékony betétet használjak. és minden összeomolhatott volna... mint amilyet az otthonban adtak. másra gondoltam. – Nem akarhatod.. Paulette-tel még egy férfi sem bánt ilyen figyelmesen életében. ez egy ezüsttálcát jelentett. – Hé. – Aha. 241 . aki egy képzeletbeli jegyzettömbbel a kezében megkérdezi: „és biztos.. És ha itt beállítanak egy zuhanykabint. és megvárta. – Nem kell pisilni? – Megvárom a kicsikét. Magára talált. türelmes fiú.. és magában dohogott. és olvasgatták a Franck által összeállított bevásárlólistát. a házban lévő szupermarketet már kívülről ismerték és hamarosan szörnyen megunták. Milyen könnyen rosszul érezhetik magukat az emberek néhány apróság miatt. Talán csak bizonyítékra volt szüksége? Bizonyítékra. Kis híján elveszítette a lába alól a talajt csupán azért. csak azért. hát. bekövetkezett: ő is beleszeretett Philibert-be. és meglepő könnyedséggel tájékozódott a körülötte tomboló zűrzavarban. és morgott. Franck letette a Nescafés csészét az éjjeliszekrényre. és Stéradent. miközben rövid elemzést tartott az időjárásról. úgyhogy aminek be kellett következnie. Philibert segített neki felülni.. amíg valamelyik fiú ágyba viszi neki a reggelit. Polident. amit maga „éjszakai készletnek” hív. mert két-három tárgy hiányzott neki. mert állítólag az olcsóbb! – méltatlankodott Paulette.. mert máris késésben volt. Franck kiment a szobából.. Amikor Philibert volt a soros..4 A fürdőszobai jelenet után Paulette megváltozott. egy nagyító és két-három üvegecske. Ez szédítő volt. és Camille azóta is gyakran gondolt erre a jelenetre. hogy várták és szeretettel fogadják őt ebben a hatalmas.

ami biztos. hogy vesz néhány új alsónadrágot. akinek még nem sikerült átállnia az euróra. és olyan palacsintát sütök neked. hogy ő már csak a tiéd! A kurva életbe. Camille a társadalombiztosító kifejezésével élve „kisegítő ápoló” lett. – De hát ez nagyon jó! Vigyázz. vagy úgy. fél szavakból is. és új alsógatyákat vesz magának? A francba. és ahogy a napok hosszabbodtak.. nevetgéltek. Camille ezután bement Paulette-hez a teáscsészéjével. elrontja a mártásokat. én mondom nektek.Jól van. amíg a két fiú elmegy. Az idő kitágult. tényleg. te dagadt kislány. megvárták. Biztos. álmodban! – De igen. kis gömböc! Az már igaz. az agyamra mész! Camille épp akkor jött ki a szobájából. de szerda este várj meg a vacsorával. hogy lefeküdj velem. hát ez nem igaz! Vagy így. bárcsak jól sikerülne. Menj arrébb. csodálkozott. bebújt a paplan alá. hogy végre velem is kedves legyen? Agyamra mész. Nagyon jól megértették egymást. Leült. és anatómiai ismeretei hiányát őszinte és szókimondó stílussal pótolta. percről-percre fiatalabbak lettek. gyerünk! Megmosom a zuhannyal a fenekét.. – Biztos vagy benne? – Persze! – És nem undorít? – Egyáltalán nem! 242 . amilyet még életedben nem ettél. és megnézték a TeleShopot. Ja. Várd csak. kis szakácsom. És amit nem gyújtok meg. és mindjárt felrobbanok. Igen. – Nagyszerű! Nagyszerű? A béna Franck nagyon rosszul érezte magát. várd! Undorító. Most mit fog csinálni szerdáig? Nekimegy minden lámpaoszlopnak. Paulette számára az első egész életében. hogy elérkezett a vakáció. aztán megduglak. – Mi lesz jövő szerdán? – Húshagyó Szerda. Károly herceggel és Emmanuelle nővérrel élek együtt. – Gyerünk Paulette.. várd csak meg. – Már megint mit morogsz? – Semmit. az élet sokkal vidámabb lett! Franck visszajött.. mert kedden túl sok a melóm... Ez a két szó igencsak jól állt neki. a kabátjával a hóna alatt... – Jövő szerdán. Mindketten úgy érezték. Camille számára évek óta az első. Mary Poppins. – Jaj. ami feloldotta mind a kettőjük gátlásait. elhatározta. és Paulette. Lelkendeztek.. nyújtózkodott. – Mi van? – Mutasd csak a karod! – megtapogatta Camille karját. – Éjfélig? – Megpróbálok hamarabb hazajönni... hogy Párizsban milyen olcsó az élet.. azt megiszom. hogy ezt a napot választottad arra. késésben vagyok. – Előbb palacsintát sütök neked. ó. kitárgyalták a műsorvezetők ruháját. én is őt várom! Nekem mit kellene csinálnom? Talán levágassam a lábam. És jó lesz hozzá a Grand Marnier is. vigyázz! Hamarosan a lábasba kerülsz! – Álmodban. de végül mégiscsak sikerül ennek a szemét csajnak kicsinálnia őt! A szorongás. és lágyan hömpölygött. de megijedtem! Azt hittem.

azt mondta: „Ó....”. de másmilyenek. mint maga. amiket itt beszélek. Paulette. Ó. remegve előre dőlt iszamos imazsámolyán. én „vékonykát” akartam mondani.. Akkor akarom magát rajzolni. én. milyen kínban vagyok. de bosszantó! 243 . – Igen. a kontúrokat. ha megengedi.. olyan fiatal vagy! Ha arra gondolok. a feladatot látom.. és mosdasson meg! Paulette engedelmeskedett. Ha látnád. Néhány kép jut az eszembe: Goya öreg őrültjei.. és Paulette elé térdelt a szürkés zománcra: – Mosdasson meg. Egyáltalán nem! Talán bántó. hogy nem undorít ez az öreg test? – Tudja.. biztos szörnyű. de én igazából. a Halál allegóriája.. ahogy itt vagy. és magánál jóval öregebb modelleket is rajzoltam. Még csak nem is vagy a lányom.. a pusztuló és megörökítendő húst.. és levágta egy öreg szék lábait. hogy látlak. ezek a fehér szőrszálak. Paulette! – Tessék? – Fogja a szappant. és soha nem voltak ezzel problémáim. hogy Paulette felmászhasson a kádra. Nem is tudom.. Az a hölgy jut rólad eszembe a Titokzatos birtokban. emlékszem. Én valahogy másképp közelítek a dologhoz. de most. segíts már! – Nem olvastam.... majd ráültette védencét. Vagy inkább mint egy érdekességet. – Hé! Erősebben! – Istenem. magától. de a teste külön. – És akkor? – Akkor semmi. Csend. Amikor Franck először beszélt rólad. így.. hogy ilyesmit kényszerítek rád. De amikor magára nézek. – És engem is le fogsz rajzolni? – Igen. Én tanultam anatómiát. nem értek egyet vele! Te nem sovány vagy. nagyi. Bocsássa meg nekem. hogy nem volt ilyen sovány! – Nem... Rembrandt anyja. milyen sovány!. amit mondok. és Camille háta felé nyújtotta a karját. – Ne butáskodjon! – Biztos vagy benne. hogy ott vagyok maga körül. kiről beszélek? Hogy is hívják? Na.. Vagyis igen. hogy valaha én is ilyen voltam! Természetesen nem voltam ilyen vékonyka. – Talán azt akarja mondani. semmim se vagy. a technikát. ezek a ráncok. olyan sovány. a fényeket.. kicsit úgy. Ha a testére nézek. amelyre Camille rátett egy mosdókesztyűt. hogy magyarázhatnám el. a mosdókesztyűt. – Meg fogom engedni. de valójában nagyon hideg tekintettel nézem magát! – Mint egy érdekes állatot? – Igen. Franck fabrikált egy csúszásgátlóval ellátott lépcsőt.. ezek a megereszkedett mellek. ez a puha has. nem azt mondom: fúj. – Jaj. – Neki is valami nemesi neve volt. de ez nagyon kínos nekem – búslakodott Paulette – nem is tudod. Addig.Mivel a zuhanyozófülke beépítése túl bonyolult feladatnak bizonyult. Paulette-től elvonatkoztatva érdekel engem.. ezek az összekoccanó térdek. hanem kecses. Jaj. amikor már kívülről ismerem. ez a petyhüdt punci.. hogy már ne is vegye észre. és én. de. Tudod. hogy meg vagyok zavarodva! Camille végül meztelenre vetkőzött..

Az árkülönbség tulajdonképpen nem igazolta a hosszú expedíciót. Igen. elvesztette az egyensúlyát. ez. határozottan elegánsabb lett! 244 . igenis. Így. a 69-es busz vonalának külvárosi részén. (Johanna. hogy bérletet váltanak egy fodrásznál. amikor a nap éppen kezdte fehérre festeni stb. csődbe jutott milliomosok kísértettek és ingerlékeny pincérek szolgálták ki őket. Rendeltek egy korsó almabort. Paulette ragaszkodott a böjthöz.” Paulette a szemével meg akarta kérdezni Camille-t. és belekezdett egy Paris by day előadásba.. míg az istentelen Camille a szemét behunyva nagyot harapott egy ropogósra sütött sajtos-sonkás szendvicsbe. de ő éppen belemerült egy rosszul sikerült ajakfeltöltés izgalmas történetébe. öreglány? Miért néz így rám? – Ez a forradás. majd a zuhany alá. ez volt a helyes kifejezés. hanem a Metró Bárban. csak. és aznap le is szálltak a Voltaire-rakpart sarkánál. ahol pokoli magasak voltak az árak („Milyen Myriam? Én ugyan nem ismerek semmiféle Myriamot” – felelte az a szemét Franck). most megfordulok. az ablak mellé. és mindig mandulás pisztrángot evett. a Louvre falának díszeit.. Paulette hajszíne a híg Aranyrózsaszín árnyaltból átcsapott a Windsori lilába. Látja már. Camille segített Paulette-nek ráülni a vécére. majd terhes hercegnőkről és elhagyott rockénekesekről olvasott fel a hajszárítóbúra alatt ülő Paulettenek.. de úgy.. és miközben szappanozta. mibe kerülne egy hetenkénti fodrász-bérlet. hogy változtasson hajszínt. hanem a 69-es vonalának túlsó végén. „Rendben? Akkor a Hamvas Opál árnyalatot csináljuk. Camille leültette a kicsit gyűrött Paulette-et a buszban. Egészségünkre! Hazafelé a buszon Camille Paulette-tel szemben ült le... Nem a saját kerületükben.. a székre. hideg dohányszag terjengett. És minden pénteken. figyelembe vette a turisztikai szempontokat is. „És nem lesz ez túl szomorú árnyalat?” nyugtalankodott. és vidáman koccintottak. Hazafelé megebédeltek egy kávéházban a Gambetta téren. átlapozta a Sárga Oldalakat. a Mégisserie-rakpart kalickáit és puszpángjait. Valahányszor Paulette behunyta a szemét. Nem pontosan a Gambettán. már hajnalban. a Bastille szobortalapzatát és a Père-Lachaise emlékműveit. nagyon is vidám lesz!”) Hát tényleg. – Ja. ahogyan egy túlságosan kiöltözött és túlságosan belakkozott idős hölgy tekintetében tükröződnek – a hölgy nem mert nekitámaszkodni az ablaknak. és a választása végül egy kis fodrászszalonra esett a Pyrénées utcában. És ettől a naptól kezdve fel sem merültek köztük holmi bőrfeszességet firtató kérdések. mert félt. Na gyerünk. lejjebb is! Nincs kibúvó! Várjon csak. mindenhol megkérdezte.. Mi történt veled? – Mondtam már.. valami másról beszélt. ujjával követte az autóbuszok útvonalát. hogy egy hajóban evezünk. a fodrászlány rábeszélte Paulette-et. és majdnem hátraesett. jó? Nézze. A hajmosás már kényesebb dolognak bizonyult. hogy – többek között – új akvarell-készletet vegyenek Sonneliernél.. „Hogy szomorú? Nem! Éppen ellenkezőleg. mályvaszínű hullámait. hogy összenyomja csodálatos. semmi. és lerajzolta ugyanazokat a dolgokat.– Majd megnézzük a könyvtárban. de olyan szép kirándulás volt. Néhány katasztrofális próbálkozás után úgy döntöttek. a 34-es színminta. ahol finom. Camille tanulmányozta a térképet. ez semmi! – Nem! Ez nem semmi. ami túl trendi hely volt az ő ízlésüknek... Nagyon vidám volt. miközben – ha dugóba kerültek – leskiccelte a börberi kabátocskában ugrándozó pudlikat a Pont Royalon..

mire bejárták a kétszáz méternyi polcokat. vidám történeteiket. csacsogtak. mint egy órájukba került. Idejük volt bőven: előttük állt az egész élet. útközben meg-megálltak. kerület nagypolgári dámáinak viselkedését és a vidám kamaszokat: a kirobbanó nevetésüket.A többi napokon maradt a tőlük távolabbi szupermarket. és szép óvatosan sikerült talpra állniuk. és kitárgyalták a VII. 245 . megkóstolták az új Danette-et. kitöltötték az agyalágyult kérdőíveket. új rúzsokat és szörnyűséges muszlinsálakat próbálgattak. az állandóan csengő mobiljukat és a hátizsákjukról csüngő csecsebecséket. Több. sóhajtoztak. Mulattak. Mászkáltak. a Monoprix.

de csak egy kis pohárkával. Öntsd csak.. forró tűzhely vagy erőleves. hanem az orvostudomány.5 Amikor nem Franck volt a hadtápfelelős.. hogy beleverjen a fejébe néhány konyhai alapfogalmat. ha elég... majd szólok. Camille. Kicsikém. nem az öregedő test kínozza az embert.. – Tudod.. Csak kedvet csináltam neki hozzá.. nem én tanítottam meg mindenre.. ő mit akart volna? – Semmit. falusias... Nem. állj. elrontott hússzelet és odaégetett omlett után Paulette belefogott.. – Rendben... A konyha volt az egyetlen hely. Csak 246 .. De a nagy dolgokat nem tőlem tanulta. – Utána mi? – Ugyan.. – Miért. a hússzeletek. csak az emlékek. mi lesz a következő lépés.. – Ő volt kemény. – Na mi van? Miért vág ilyen arcot? Talán elszomorítja a bor? – Nem. – Mit? – Az anyját. A hagyma.. most! – Rendben.. a szalonna... azt hiszem. de szag után mindig meg tudta mondani Camille-nak. Rá sem ismertem! – Látod.. tudod az a legrosszabb az öregségben. amikor elvitte. Franck? – Franck. hogy. az egészet.. merre császkál.. azt a napot. szakácsnőnek álltam egy gazdag családhoz. Volt hozzá érzéke... De. Pedig ha tudnád. – Ez most is így van. Nem én állítom. A gáztűzhely mellett ülve olyan egyszerű szavakra tanította.. A látása már elromlott... Hová is tettem volna. Franck tehetséges volt. A múltkor elvitt előkészítőnek. Utána. Amikor a férjemet nyugdíjazták a szíve miatt. hanem a lelkiismerete. Csupa hülyeséget.. és. Egyszerű. – Elmesélte.. Nem mondom. láttad? – Igen. Önts rá vizet.. mint: zöldfűszer. jót tesz az ereknek. Néhány adag túlfőtt tészta. amikor beadtuk szakácsinasnak! Nagyon haragudott ránk! – Miért. Itt van egy kis bor. amióta maga itt van. Én csak a házi konyhát ismertettem meg vele. vaslábas. – És ő is ment magával? – Hát igen.Utána már nemigen tudtam.. ahol valamennyire nyugodtan viselkedett. hiszen még olyan kicsi volt! De később persze már nem jött velem. az élet. milyen cirkuszt csinált.. ennyi. tölts még egy pohárral. tudod hogy megy az ilyesmi.. de nem vészes. Camille állt be a helyére. hogy mesterszakácsot faragok belőled. túl sokat iszol? – Akar nevetni? Alig iszom. – És Franck? – Mi van Franck-kal? – Őt is maga tanította? – Nem. – Kemény volt? – Néha nagyon. olcsó fogásokat.

. öreg vajákos asszonyokkal. kivéve az utolsót.... pedig már nem dolgozom inam szakadtáig.. – Cssss! – Szóval.. Teljesítettük minden szeszélyét.. és zokogtam.. Igazi játékbabák. De aztán. és meggyötörnek. hogy kényeztettük azt a kislányt. Nem voltam hajlandó pénzt adni neki arra. Túlságosan szerettük. nekem is megvolt a magam szerelmi története. amiket meg is tettem.én. Franck anyja. amikor már nem is számítottam rá.. Vagy talán rosszul szerettük.. Mindig.. Végül férjhez mentem egy kedves fiúhoz. mindennel elhalmoztuk.. Nem a vallásom.. néhány hónap 247 . hogy elrontottuk a jellemét. Minden. – Cssss! Camille megsimogatta a combját. érted? Nem tudtam. Talán nem is hiszed. Azt kell hinnem.. megittam a vérüket.. Sírva fakad: – Hol is kezdjem? Először is. Nem értem.jönnek. igazán barbár dolgok voltak. Megpróbáltam megérteni. Camille. teherbe estem. amíg teljesen ki nem fáradok. Találkoztam kuruzslókkal.. hát itt van! Most boldog vagy?” Behunyta a szemét. még ide. És elhiheted. hogy megvizsgáltassam magam.. minden. Bárányt áldoztam teliholdkor. miközben becsomagolta a bőröndjét. Talán hiba volt? Mondd meg nekem. hogy nyitva tartsd-e a szemed... Hé. hanem a harag. akik elképesztő dolgokat parancsoltak rám. Inkább puszta kézzel megöltem volna.. hogy „szégyen ül rajtam”... utána megkapargattam Gargilless-i szent Greluchont. még nincs is vége! El kellett rejtenem a gyermekemet jelképező viaszszobrocskát a Preuillyi Szent Grenouillard-nál.. Ó... vagy csukd be inkább. amikor. hogy elmenjen abortuszra. Szóval Nadine otthagyta a gyereket.. nagyon szépek voltak a viaszbabáim. Éjszaka. hogyan tudok egyáltalán aludni éjszaka. szóval Nadine megszülte a kisbabát.. hogy el tudd űzni őket. későn mentem férjhez. Párizsba is feljöttem. Az még egy másik század volt. méghozzá lelkesen. Pedig Isten a tanúm.. Mindegyiket. de akkoriban ez már öregnek számított. Már harminc éves is elmúltam. Minden hónapban elátkoztam a méhemet. Azt mondták rólam. A harag. jönnek az emlékek. Olyan dolgokat. De a gyerek csak nem akart jönni.. Rengeteg orvoshoz elmentem. te kinevetsz? – Nem. így. úgyhogy én is férjhez mentem. Minden évben elmentem a Blanc-ra. Ó! Ahogy mindenkinek. csak ezek a nevek. elhiheted. Nem. Képtelen voltam rá.. Túl sokat szenvedtem.... addig. eleget próbáltam. az erkölcsi aggályaim vagy a pletyka tartott vissza tőle.. ahogy mondom. A nővéreim már régóta férjnél voltak.. és csukladozva megismételte: – „Most boldog vagy?” – Ezt hajtogatta. miközben a fehérneműmet forráztam. – Grenouillard? – Grenouillard. „Most boldog vagy?” Hogy mondhat valaki ilyet? És hogy lehet az ilyesmit elfelejteni? Nem is tudom.. – Várj csak. családjuk volt.. miért siklott minden félre. A szégyen. Elérkezik a pillanat. Eljön az idő.. Majdhogy meg nem szólaltak. Ő volt Nadine. Camille! Hány élet ment tönkre az én hibám miatt? Mennyi szenvedés fakadt belőle? Mennyi.. Nappal. boszorkányokkal.. A mi kis királynőnket. És azután egy napon. És. megettem a.. hogy mindenkinek örömet szerezzek.. bedugtam az ujjam a Szent Génitour lyukába. amikor nem tudod.. És azután a zarándokutak. és elhagyott engem. miért nem sikerült. minthogy segítsem abban. „Tessék – mondta nekem – te akartad. – És? Paulette remegett: – Nem sikerül. hogy kikapartassa a gyereket. Talán.

Lesz apja. ők is így tettek volna! Gyilkos indulataim támadtak. Az is lehet. de mindig őszinte volt. Ráadásul ez. Nyugtass meg: ugye nem pohárral a kezemben rajzolsz meg? Camille elmosolyodott: – Nem. hogy jobb neki. Nem kért semmit senkitől. Kidüllesztik a mellüket. akit imádtam! Imádtam.. leveszik a zoknijukat és egymásra vigyorognak. jól tanult. és azt hajtogatták. elvitte.. Pedig az élet nem lehetett valami szórakoztató neki. a férjem. Másnap. de azok. hogy néha túl kemények voltunk vele. Kifizettük a tengerparti nyaralást. – És azóta soha nem hallott Nadine-ról? 248 . Maga volt a földi pokol! Nincs szörnyűbb a világon a derék emberek együttérzésénél. Ó.. És amikor az anyja egyszer megint visszajött érte. Hülyéskedett néha... szajha vagy! Szégyent hozol ránk. úgyhogy elkövettünk más hibákat. Ebbe majdnem beleőrültünk. aztán megint visszahozta.. két öreggel. Elnevette magát. érte volt. amennyire csak tudtuk. és pénzt kért tőlünk. Elvittük a városba. miközben megpróbáltak újabb híreket kiszedni belőlem.. Megtettük.. „Nem akarlak többé itt látni. akik meghívták Maurice-t egy pohár pálinkára. amit tudtunk.. – Igazad van. Vettünk neki futballistás matricákat. Többé nem öltük meg a kiscicákat.. Ő elment. hogy imádkoznak értünk. Ez embertelen volt. Hogy egy furcsa anya is jobb a semminél. és meg sem érdemled ezt a kisgyereket. akiknek már olyan régóta nem volt kedvük beszélgetni. Főleg Maurice. és visszaküldte a 16 óra 12-essel. a szégyen nem vezet sehová. ha vele megy. de nem ám! De. Úgyhogy csak szerettük. a legjobb iskolákat. nagyon jó gyerek volt. És továbbra is mindennap találkoztam velük.. a következő nap. ha a városba megy. Mint az agyatlan hülyék. Hogyan eshettünk megint bele Nadine csapdájába? Mint a zöldfülűek. A folytatást már ismered: darabokra törte. Játszottunk vele. és még neki állt feljebb.. Nem láthatod többet. hogy istenuccse. – A kisfiúval? Igen. és akik az ablaktáblák mögül lesték a dühöngő Maurice-t. Sem ma. ami jó volt bennünk. miközben engem rajzolsz? – Nem. de. Egy kislány. és a tanulmányai szempontjából is jobb neki.. Amikor utoljára visszajött. Hidd el nekem. állítólag arra. Könnyen dühbe gurult. egy aprócska faluban történt. Vagy horgászott.múlva visszajött. Néha eljött a gyerekért. Szerettük. Tudod. Hogy miután hazamennek a kocsmából és bezárkóznak a házukba. hogy kényeztettem! Hogy ajnároztam! Egy kislány. Ő a kislányom volt! Egy kislány. Nem akartuk elkövetni ugyanazokat a hibákat. Hiszen nem az ő családjukban történt ez a ronda dolog. Csak arra jó. Ez. És azután ott volt a kisfiú. hogy örömet szerezzen a derék embereknek. Mindig becsületes. a nagyapjával kertészkedett. magához vette. Paulette hallgatott. Moziba. Nadine a férfibüszkeségében sebezte meg. és egyébként sem túl jó egy majdnem halott faluban felnőnie. ők maradtak. hidd el. Mondd csak... Mindent! A legszebb ruhákat. Jaj. akire több mint tíz évet vártam. de merész volt és őszinte. és a többi napon. akik ismerték kicsi kora óta. te semmi szégyent nem érzel. öccse. akik kijelentették. úgy gondoltuk. – De nem volt mit tenni.. Amikor nem a konyhában volt velem. sem máskor. amit elmesélek most neked. Franckot meg nálunk felejtette.. a jóemberek. a hegyi tábort. Minden. tűnj el! Hagyj minket békén!” Camille. – De utána? Minden jól ment. Gyerünk. jól érezzék magukat. Én is az atombombáról álmodoztam. Azt hiszem. hogy ennivalót vegyen neki. De végre is. az apja puskával fogadta. Nem ő volt a legjobb az osztályban.. azután elrohant az éjszakába. Az asszonyságok. de igyekezett. új biciklit. akinek mindent megvettünk.

– És te? – Én nem tudok mesélni. hogy ennyit fecsegjek? Miért érdekel ez téged? – Nem tudom... Olyan. Emeld fel azt a fedőt! Megmostad a gombát? 249 . Mutasd. mint egy önarckép. az sem normális. Veled korú fiatalokkal találkoznod. Gyakran álmodom vele. nem? Egy szavakkal festett önarckép. Emberek közé menned.. mit rajzoltál? – Semmit. Csak álmomban. Gyerünk. tényleg? És azt nem tudja véletlenül. – Jé. Csak a kezét az asztalon. mi a normális? – Ki kéne mozdulnod.– Nem. hogy te minden idődet egy ilyen öregasszonnyal töltöd. – Miért hagyod. – Nem.. Nagyon szép. Nevet.

Azt hiszem azzal a fickóval. az előbb elkapott a házmesterné.6 – Alszik? – kérdezte Franck. a fenébe! Valami hülyeséget csinált? Franck széttárta a karját. – Már megint a kukákkal van baj? – Nem. azt hiszem. le kell menned hozzá. akit odafönt elszállásoltál. – Ó. és megrázta a fejét. 250 . – Igen. – Ja.

Camille félretolta a kispárnákat. Félek. – De mondom. Pikou minden éjszaka felébreszt. kicsikém! Fel kell hozzá mennie! – Rendben. csak nem meghalt? Camille kinyitotta az ajtót. – Üljön le... – Kicsodát? Vincent-t? De. amikor Vincent hazajön! És most semmi. kérem. én – a nyakában függő érmét csavargatta – nem akarok botrányt a házban.7 Pikou az ajtó mögött őrjöngött. Ha meghalt. a metróban. Eltűnt. Perreira asszony terjedelmes keblére szorított kézzel nyitotta ki az ajtót. csak jöjjön! Üljön le! – Mi történt. – Egy ideje nem látom. – Figyeljen. és fél fenékkel leült a lombmintás szövettel behúzott kis padra. azonnal jöjjön le hozzám! Én. – Édes Jézus! Mit gondol. én nemrégiben találkoztam vele. hogy én nem látom. mindig meghallom. – Jöjjön.. Talán a hét elején. – Mikor nemrégiben? – Nem is tudom.. hogy történt vele valami! Meg kell néznie. ugye érti? 251 .

. Gyönyörű kép. és együtt nézik a Lehet egy kérdéssel több?-et. Feladom. aki belegömbölyödött a kabátjába? Na. aki reszket a hidegben. Gyere vissza később. ami igaz. beengedsz? Bentről ugatás. Oké. és úgy látszott.. – válaszolta egy reszelős hang – nagyon rosszul vagyok. ugye? Nem zavarnak járás közben a szárnyaid? Ó. Már egy hónapja nem látta az anyját. ez már így marad. nem azért mondom. Most éppen javában szundikál. Könnyű másnak a kárára nagylelkűsködni. mintha szép nyugodtan elindult volna a mélység felé. Egy kis göndör szőrű kutyuska. Ezt mind a ketten imádják.8 – Camille vagyok. hogy be ne törje a pofáját. Louis Jouvet és Sacha Guitry lett egy személyben. akinek mindig a korlátba kellett kapaszkodnia. ha az ember nem csinál semmit. Úgy látszik. az jó lenne! Vagy egy kutyakölyök? Egy kiskutya. és hetente kétszer próbált. zavaros hangok. és a térdére ejtette a fejét. – Ha tudnád. egyszerűen soha nem téved. de vannak más hajléktalanok is az utcán. – Mikor később? – Ma este. igaz.. fogd be a pofád! Az a biztos. Bezárkózott a szobájába. és később Philou bemegy hozzá. hogy törje be az ajtót? – Nem. hanem egy kicsi. Kicsit nehezen szokott magához térni utána. Most már írt is. Neki kell lépnie. vagy megkérjek valakit. – Nincs szükséged semmire? – Nem. Ráadásul gőze sem volt róla. de a tegnap és a ma között elveszítette a lába alól a talajt. egy nagyanyó az ágyban. ő.. most nem tudom. Hagyj békén! Camille visszafordult: – Nem akarod. Igaz. Szarban volt. Nincs semmi újság a szerelem frontján? Nagyszerű. Igen. Tökéletes. az tenne be neked! Ráadásul jó sok szoba van még Philibert-nél! Camille kétségbeesetten leült a lépcsőre. hogy már volt ideje hozzászokni. eddig még nem történt baj. Talán a túl nagy boldogság tette? Olyan volt.. írt. az egész kis társaságért ő a felelős. Philou persze minden kérdésre tudja a választ.. még mindig túl érzékeny a kicsike! Paulette tökéletesen elboldogult 1930 és 1990 között. Tényleg. hogy levigyem a kutyát? Nincs válasz.. ugye? Nem. Soha nem lett volna szabad idehoznia. a mentők és a gyomormosás. az jó hír. Ha nincs hír. különben jönnek a gyógyszerek. Miért nem gyűjtőd be őt is? Mert neki nincs kutyája? A fenébe. Az igaz. mostanra szép nagy glóriája nőtt! Egy narkós a hetediken. és ne vedd a szívedre.. micsoda dicsőség! Most elégedett vagy magaddal. ha tudta volna. Éppen van egy a pék előtt. 252 . – Kinyitod. mennyire! Talán mondd meg neki! De nem egy nagy kutya kell. Philibert. Camille lassan bandukolt lefelé a lépcsőn. Az agyamra mész! – felelte Camille Camille-nak. de azért nem méznyalás. hogy róla is beszéljünk.

miközben ő. három emelettel feljebb. – És vele élsz? – Nem.. Azt hiszem. együtt dolgozunk. Még mindig jobban szerette ezt. és rögtön belevágott. hogy aztán belőhesse magát? Ezek mind egyformák. Mi ez a történet? Ki az az alak a szobában? Hívj vissza azonnal!” Köszi. a probléma ott volt. a motorja is... De. amiért legszívesebben leköpné magát? Becsukni a vázlatfüzeteit és elővenni a nagyítót? Ehhez nem volt bátorsága. – Még nem tudom.. ő is újrakezdte a hülyeségeit: hazudott.. – Jó. „Csak még egy kicsit. Nem. Természetesen megtehette volna.. mert megjavult.Franck. Nem baj. és vasárnaponként továbbra is dolgozik.. Kessler vagyok. oké? Nem ültethetem fel őket! Előbb találnom kell valakit magam helyett!” Oké. annyira szeretnék most bízni benned. rendben. édes vagy! Fatimai Miasszonyunk. – Camille.. A nagyija jó melegben van. Semmi új. és kikapcsolja az öreglány tévéjét. hájas házmesterné. „Camille.. – Igazán? – ..nem baj. Délután hazajön aludni.. Nem azért. visszadugta orrát a lábasaiba. de ehhez még nem volt elég erős... megint úgy keresi meg a kenyerét. Uff. homokot szórnak a szemedbe.. Azért volt-e. hanem mert megöregedett... Most mondtam: dolgozom. vagy éppen fordítva? Talán attól fél. hogy közben elpusztítja saját magát? Még maradt néhány kapcsolata. Valakit maga helyett. mert nem volt elegendő önbizalma. a dokumentumfilmeket a morgóhal úszóhólyagjáról és a gyógyvizek csodatévő erejéről. – Camille. talán vörös krétával. – Akkor viszhall! – Camille! – Igen? 253 . – És kinek csinálod? – Magának. miközben te véresre harapdálod az öklödet. Én. Amikor Pierre két hete felhívta. Még csak nem is köszönt. Vagy talán megint olyasmire készül.. könyörögj érettünk! Camille felhívta Pierre-t. A társadalom alaposan megfegyelmezte. Bízhatok? – . hanem gyorsan belekezdett: – Egy modell. Vajon miért nem volt hajlandó Vincent kinyitni az ajtót? Transzban volt vagy bajban? És vajon mi az igazság az elvonókúra-történettel? Lehet. hogy csak a kispolgároknak és a házmesternőknek szóló átverés? Miért csak éjszaka járt ki? Azért. hogy egyáltalán nem dolgozik. Szégyelld magad! – Egy modell? – Igen. vagy egy nagyobb motort? Nagyon ügyes a fiú. mint a Toucleannél végzett munkáját. Éjszakánként nyilván a barátnőjével hancúrozik.. Semmi különös. Camille felkel... Hazudnak.. És ahogy elmúltak az első eufórikus napok. Minden jól megy.. De vajon miért izgatná magát? Hol itt a probléma? Ő semmit nem kért tőlük. és állati jól érzik magukat. Nagyon ügyes. hogy eladja a testét a híd alatt.

Tehát nincs választása. És különben jól vagy? – Most a kereskedőmmel beszélek. persze más helyzet volt. és ő szerette. felmegy a hetedikre. Camille sóhajtva megrázta a gyufásdobozt. Ez a kis szívesség elég sok szenvedést okozott neki. Miasszonyunk és Hans Christian Andersen. lehuzigálta a nadrágja szárát. az kést vágott a vállába.– És milyen papírod van? – Jó. Letette. a kurva életbe! Maradjatok még mellettem egy kicsit! És mint a mesében. ne hagyjatok magamra. A fenébe! Nincs több gyufa. – Biztos? – Maga Dániel szolgált ki. – Nagyszerű. felhívom a vonalason.. aki egyébként egyáltalán nem lesz álmos. 254 . Ma este. és megpróbál beszélni Vincent-nal. Az a fickó a pasija volt. Ha bájologni akarok. Amikor utoljára próbált jobb belátásra bírni egy narkóst. és elindult a nagymamája után a Paradicsomba. miután lefekteti a kicsi öreg hölgyet.. felállt. Oké. de mégis.

..... vásár. nálatok tabu saját magatokról beszélni...9 – Mi ez? – Ó – dadogta Philibert – tulajdonképpen semmi. vasaló. feljönnél utánam? 255 .. – És miről szól? – Rólam.. – És ez a kis szakáll a szerep miatt kell? – Nem tetszik? – Dehogynem! Nagyon dendis! Egy kicsit olyan. gyermekem! – Philou! – Igen? – Ha nem jönnék vissza egy óra múlva. – Egy szellemes bemondásokra épülő könnyed komédia. ezt jól megkaptam! – jelentette ki Philibert a hangját zengetve. – Egy vásári komédia? Philibert előkapta a szótárát: – Vas. hogy te a Lehet egy kérdéssel több?-ön keresztül fedezed fel a televíziót! Izé. – Talán egy antik dráma? – Neeem. – Szavamra.. rohanj és repülj a sorsod felé. Rád bízhatom Paulette-et? Philibert bólintott. fuss. vásári komédia: Intrikus fordulatokra. – Rólad? – Camille elképedt – Azt hittem. mint a Maláj Tigrisé. vásárcsarnok. Föl kell mennem.. Meg kell látogatnom a lakómat a hetediken. Igen. aha. nem? – A kié? – Az már igaz. tévedéses szerepcserére és szellemes bemondásokra épülő könnyed komédia. Pontosan ez az! – Határozott mozdulattal becsukta a könyvet.. és pödörintett egyet a bajuszán: – Menj..

Olyan alacsony volt a plafon. hogy bírt ennyi ideig itt élni. – Bánod már. és rágyújtott. de utána már észre sem veszi az ember.. és Vincent két csészét és egy csomag cukrot tett a kempingasztalra. könyörtelen.. és becsukta a könyvét. Egy izé. azt hiszem. itt a prospektus. sötét. nem ő! Vincent tett-vett az elektromos főzőlap előtt. olyan. és azon tűnődött. hogy látlak. hogy az elején kicsit durva. – Örülök.10 A szobában ragyogó rend volt. kólát? – A kávé tökéletes lesz. és leült.. – Akarsz.. Egy széken ült. nem? Én leszek ott az egyetlen normális munkás. 256 . kávét. – Igazi csodás vakáció! – És mennyi ideig maradsz? – Annyi ideig. Egy életközpontba. – Nem mertem. Tulajdonképpen először találkoztak. csak a zöld lámpára várok. ami komposztból. Olyan nedves volt. Angyal szállt el felettük. – Hová mész? – Bretagne-ba. – De igen. – Tessék. Elmosolyodott.. hogy idehoztál. majd átnyújtott Camille-nak egy csésze Nescafét. ugye? – Nem. ahol algából gyártanak trágyát. Camille leült a zsámolyra.. Az ágy bevetve. Vincent felállt. hogy imádni fogom. Állati klassz. Alga. és megyek is. algából és lótrágyából készül. Akarsz inni valamit? – Köszönöm! – Teát. ameddig kell. Már csak napok kérdése. amikor Camille megkapargatta az ajtót. Már előre érzem. Talán valaki más élt itt. Azt állítják.. hülye vagyok. a szag miatt. De ne izgulj. Lehetetlen. – . Letette a fényképet.. háttal a falnak. – A családodhoz? – Nem. Az emberi hulladékok központjába. Persze relatíve „normális”. Egy központba. Jöhettél volna korábban is. Zseniális. Vincent végül odahúzott egy széket Camille-lal szembe. Nem. Bánod. egy izét. nem? Két vidám fickó vasvillára támaszkodva áll egy emésztőgödör előtt. – Algo-Forestrót fogok gyártani. szar és szellemi fogyatékosok... Mind a ketten zavarban voltak. így kell mondani. időről-időre kinyitotta az egyik szemét. Barbès az ágyon szundikált. Nem. és olyan mocskosak voltak a falak.. – A dokim találta a helyet..

. dehogy.. nagyon durva. csak a megfelelő emberekkel kell találkozni. – . Egy pszichológussal is.. Azt gondolta. Tudod. de nem csak vele. Csak azért mondtam... – És. vagy már eleged van belőlem? – Adj még egy csésze kávét. és többször elismételte: – Camille. – De hát látni fogod a tengert! – Szuper! És te.. Azt hittem. hogy meghaltál. Van még valaki más is. Felkapta a fejét. Tényleg HIV pozitív vagy? – Á.. ha te mondod... vegyi anyag. – És sikerülni fog? – Igen. egy orvosság? – Nem. – Például az orvosoddal? – Az orvosnőmmel! Igen. És követtelek. hogy. – Az tuti! Elnevették magukat. – És jól vagy? – Nem.. Nem. – Ez az első kúrád? – Igen. – És aztán.. nagyon lovagias fiú vagyok.... Azt hiszem. nem azért. aki letépte a fejem. – Beszélhetek még.. Azon a napon. Tulajdonképpen kinyírtam magam a kedvéért.. Camille.. Camille.. és nekem sikerült. De jól van. Ismered a V33-at? – Az micsoda. Rám önti az anyagot. – Biztos nagyon odalesz. éget. aki lelépett. ez durva. – Szerencsém volt. Hogy szeresse a kiskutyámat. ami lemarja a fát... mielőtt észbe kaphattam volna. volt egy rossz találkozásom. – Ne haragudj. Egy kis csaj. amikor te feltűntél.. – Mióta? Legyintés. Azt hiszem. hogy örömet szerezzek neki. Túl hideg volt. és lehántja rólam az összes szart. Te ott voltál. vékony combokkal. A vén trotty miatt van. ugye? – Igen.. te miért vagy itt? – A házmesternő miatt. erre ő előkapja a vésőjét. Egy vén trottyal. Camille nem válaszolt.– Metadon-kúrán vagy? – Igen. 257 . mint egy kukac! De már képtelen volt mosolyogni. – Téged hogy hívnak? – Camille-nak. Nézz rám! A koponyám alatt olyan csupasz vagyok. Vincent a fal felé fordult. felhólyagzom.. Szóval ez a fickó az én V33-mam. Valóságos locsi-fecsi lettem. remegett a keze: – A kurva életbe. és valahogy nem volt már erőm tovább harcolni.. – Ja igen! Egy olyan zöld és vörös üveg. De jól tettem.

. Szóval én. mindent megkérdőjelez. A bratyóján kívül senki nem hitt benne.. majd mind a két oldalról pofon ütötte magát. hogy ha nem állsz be a sorba. és mert nem volt itt semmi más. Én nem fogok megdögleni. de ez nagyon fontos. akkor szenvedsz.. Mondd csak. éppen ellenkezőleg. Azzal. ahogy eltaszítják a barátai. az mind jót tett. ahogy megpróbálja megérteni a többieket...– Hidd el. és ő egy napon mégis úgy dönt. a pia és a többi. a szülei. amelyet Vincent van Gogh-nál találtak július 29-én. – Most olvasom harmadszor. Ahogy szenved. Nem.. egyébként egyetlen lendülettel. – Valami hülyeséget mondtam? – Nem. – És te. Senki. ez mellbevágott.. Éppen azért.. Hogy azt a levelet nem küldte el.. és ezt és ezt.. én. a kaja. amitől teljesen elképedtem... amikor rám találtál. – Ezt tette. amit várnak tőled... Amikor először elolvastam... A cigarettája hamuja beleesett a kávéba. Camille megismerte.. és. akkor értettem meg. pedig Vincent törékeny volt. Fejbe. A francba. Most. ha nem sikerül annak lenned. tudod? Vissza akartam menni az épülethez. Nem akarok. – Te is olvastad? – Persze. Tudod. de ez félelmetes. hogy összeköltözik azzal a kurvával. és a takaróid. mert az ő könyve volt. engem főleg a festészete érdekelt. mert ő a barátom. Camille összeráncolta a szemöldökét. a testvérem.. hogy az a hülye megölte magát. azt én is érzem. hogy itt hagyta. mint egy állat. Ahogy leírja a szenvedését. a kórházban töltött idejét. Szenvedsz. – A segítséged. – Csak azért nyitottam ki. aki lenézi. hogy nem zavar! – Nem.. az őrhöz.. én leszarom az életművét. tényleg nagyon rossz passzban voltam. érted? Ez... Azt írja itt. Autodidakta volt. Csak amikor másnap elolvastam az előszót. nem fogom elmesélni az egész életemet. Ahogyan a lányokkal van. ismered a képeit? 258 . Mindent ismerek. A fickó. aki terhes volt. De ő hitt benne. Amit a testéről mond. ahogy beleszeret egy sznob picsába. mint a tenyeremet. El is felejtette. de nem azt olvastam. és letette kettőjük közé.. hogy van hite és ereje.. És ez a fickó mentett meg.. A testvérem. Nagyon későn kezdett festeni. Camille nem tudott megmozdulni. Ahogy gyötri magát. ahogy állandóan mentegetődzik... Hallucináltam. Pedig elég sokáig hurcolta magával. ez jelent a számomra mindent. nyugi.. Szóval.. amiről beszél. és a végén beledöglesz.. hogy neked is fontos. hogy mit tett velem ez a könyv? Camille megrázta a fejét.. vagy mi. Egy. de van néhány egybeesés. Téged nem kínzott meg? – Nem. Vincent felemelte a könyvet. Van Gogh levelei a fivéréhez. Ahogy ismételgeti önmagát. nem fogok megdögleni. Hú. nem értettem azt a dőlt betűs részt a végén. Vagyis hogy azt hiszem. azok nekem nem csak szavak. Újra kinyitotta a könyvet: – A levél. Ezt az alakot ismerem. szerencsétlen.. Én csak azt olvastam. akik nem fognak fel semmit. Vagyis hát nem... nem szarom le. de tudod.. Minden benne van. De nem. nehogy elrohanjak. nem fogom neked elmesélni az életemet.. és.

egy menekülő hadsereg tábornokát – megfordult –.. – El vagyok bűvölve! – Philibert elrendezte a ruházatát. amíg teljesen ki nem merülök. és sértetten kijelentette: 259 . Addig gyalogolok. baljában kivont szablyát tartott. majd egyszer. azt hiszem. Ezen az ócska hátizsákon kívül nincs semmim.. Barbès-szal.nevetséges vagyok. és megdermedt. – Mikor utazol? – Ha minden jól megy. Az elején eszembe jutott. – Tartsd meg.. meghálálom neked. aki zavartan megvonta a vállát.. és aztán hazajövök és lefekszem. Barbès! – sajnálkozott Philibert – már megint a Köztársaság egyik dühöngő őrültje! Jobban szeretném. minden rendben.. totál le vagyok égve. nem láttad még a testem! – Igaz.. Zaj hallatszott a folyosóról. A kutyámmal menjek? – Persze.kicsit ne. – Mikor? – Délután. – Meztelenül? – Az lenne az igazi. megjött a te hű lovagod.. és el vagyok bűvölve. mire Barbès eszeveszetten elkezdett ugrálni. Philibert megfordult. – Ó.. hogy lerajzoljalak. – Ennyi? – Igen. – Tudod. Vincent belebújt az edzőcipőjébe. de nincs kedvem. Nos.. ha kijöttem ebből. hogy kibírjam másnapig. Vincent.. nyitásra elmegyek a mindennapi adagomért a központba. Minden éjszaka. a jövő héten. Philibert. – Barbès. Camille utánaszólt: – Várj. – Nevetséges vagyok.. megyek én is. – Valaki van odakint! – Camille. mint van Gogh. Egyelőre még nem találtam ki jobb módszert. ugye? Nem. én visszavonulok. – Akkor hagyd.. Vincent pánikba esett. izé. bemutatom Philibert Marquet de la Durbelliére-t. a mindenit! Vincent kérdőn nézett Camille-ra. hogy átnézek egy albumot vagy mi. – Elmész? – Minden éjszaka. Már mondtam. ha Rochechouart apáca fejedelemnő lenne. – Te lökött. édesem! Philibert állt az ajtóban.– A napraforgók. nem? Camille nevetve bemutatta őket egymásnak: – Vincent. ez itt Vincent.. Neked adom.. jobban szeretem az én képemet. de elképzelem. – Szóval eljössz hozzám? – Holnap.. De most nem tudom.. lábhoz! – Ki. – És igazán meg akarod hálálni? – Ha tudom.

lemegy a nap. hogy miért. tehetetlen alaknak a nevével.– Igenis! És hogy a szegény Marguerite de Rochechouart de Montpipeau neve összekötődik ennek a zsugori. – Nem. 260 . az valóságos aberráció! Camille utána megismételte: – De Montpipeau? A fenébe. ne csináld! Tudod te nagyon jól... igaz is! Miért nem jelentkezel a Lehet egy kérdéssel több? következő adásába? – Ugyan. Miért? – Mire lenyomom a gombot. ezek a nevek.

nem? – Igen. ám különböző okokból. mintha már megint egy dokinál lennék. Camille kivette a kezéből a gombolyagot. Fájt a szíve. – Kivel? – Magammal. Na. és Camille ezúttal hálás volt neki a tapintatáért. Franck nyitott ajtót Vincent-nak. Paulette megijedt: – Csak nem orvoshoz mész? Ebéd után Paulette elszundikált. mint mindig. betakargatta. még mielőtt szétteríted az első réteg lótrágyát. megfürdött. – Legalább odaállhattál volna az ablak elé. Biztos tele vagyok pattanásokkal. sétafikált vele egy kicsit a Grenelle utcán. és ülj ide. – Nagyon fontos találkozóm van. Állati izgalmas volt.. későn kelt. Hogy kicsit diszkrétebb legyen a dolog.Levegyem az alsógatyámat is? – Ha magadon akarod tartani. – Tudod.. – A francba.. Mindenesetre én mindig a hátakkal kezdem. – A folyosó végén. Utána Franck bezárkózott a szobájába. Franck nemrég jött haza. rendben. nem kell levenned. és alaposan megvizsgálta az eszközeit.. szorongok tőle. Elkezdjük? Van egy öltözőfülkéd? Vagy egy paravánod? Vagy valamid? Camille meg tudta volna ölelni. Camille és Vincent nagyon rosszul érezte magát..11 Camille egész éjjel nem aludt. Szórakozottan megfésülte. – Camille-hoz jöttem. – Nyugi. most gyere el onnan. amelyek elnyűvik a fonalat és tönkreteszik a pulóverek nyakát. a port kapargatta. beleütközött a kísértetekbe. igen. Nem fogsz fázni. ha félmeztelenül dolgozol a tengeri ködben. úgy érzem magam. és egy vérmes háziasszonyt megszégyenítő indulattal szidalmazta a mosó-szárítógépeket. és lábujjhegyen kiosont a szobából. Végül Vincent oldotta fel a zavart: – Na. Nem. Épp a mosott ruhát vette ki a gépből. százféleképpen is elrendezte a zsámolyt. – Láttad? A maximumra feltekertem. – Jobb. 261 . ez így nem igaz. Az összement pulóver esete óta maga teregette a ruháit. akkor elmúlnak. – Ma nagyon ideges vagy. Fel-alá járkált. Camille és Vincent nagyon rosszul érezte magát. Le. Bezárkózott a szobájába. szuper ez a kandalló! – A fenébe. és képtelen volt lenyelni egy falatot is.. méghozzá ugyanazon okból: a görcsbe rándult gyomruk miatt. – Hú. hogy csodálatos kozmetikus lennél? – Hát. ha leveszem. lefürdette Paulette-et.

hogy idáig eljött. Az erek megindító útvesztőjét a fehér bőre alatt. vézna és szúrásnyomokkal tarkított karjait. ami engem illet. – mondta Camille.. Mindenkit zavar. – Stop! Hagyd abba. Meg nagyon hangosan ugat is. – Előbb fogsz te összeesni.... emberi lelke is. fáradt vállát. na . bocsánat: A kutya nyilvánvalóan megbánta már. És ne nyavalyogj. Röviden – egy mocskos állat. és erre egy közönséges állat nem képes. Tényleg voltak pattanásai? Camille nem látta őket. – Nem? Hát ki? – A fény. mert majd állnod is kell! – Mégis. hogy beengedjenek-e egy nagy. Körülbelül egy óra múlva Vincent megkérdezte.. a nyakcsigolyákat. ami olyan volt. mint én. – Olvashatok fennhangon? – Ha akarsz. főleg ezt: a szakadékok lenyomatát. A szeme mély gödrét.. – Igen. Camille most félbeszakította Vincent-t. A kutya. látta Vincent idegességét.. Amikor Camille túl közel lépett hozzá. hogy az utcán szaladgáljon. de olyan sokszor megengedtük neki.. Vagyis: az igazán meglepne. és bár csak kutya. úgyhogy már nincs mit beszélni róla. a gerincoszlopot. Rendben – de ennek a kutyának emberi története van.. Ó! Ez a kutya az apám fia. hogy befogadjanak-e a házukba. mint ahogy azon is tétováznának... Csak a megfeszülő izmait látta. bár itt kedvesen bántak vele. Ráadásul meglehetősen érzékeny emberi lelke... hogy mit gondolnak róla. Addig. – Bocsánat. horpadt mellkasát.. láthatatlan harckocsi hernyótalpainak a nyomát.– Nem én döntök. loncsos kutyát. Bah! Apa évek óta elfelejtkezett erről a részletről. töredezett taréj. Igen. és az élet nyomát a testén. amelyek majd átbökték a tarkóját. Csak gyengeségi rohamában jött el látogatóba.. így megérzi. én is elkerülöm majd a. Bejönne a nagy tappancsaival– meg aztán igazán loncsos.. – És. és rengeteg vázlatot készített róla. Tétováznak. Vincent viszont egyre merevebb lett. hogy olvashat-e. mint egy hosszú. – Na. mint ebben a házban. behunyta a szemét. a törékenységét. hogy kivételesen szégyenlős. mennyi ideig? – Amíg össze nem esel. Vincent megköszörülte a torkát. a szegycsontját. hogy apa és anya ösztönösen reagálnak a lényemre (és nem az értelmükkel). 262 . amíg meg nem szelídítelek. amikor lehajtotta a fejét. Először körbejárta Vincent-t. a koponyája formáját. A hasa és a keze egyre jobban fellazult. hagyd abba! – Zavar? – Igen. a ködben nem érezte magát ennyire magányosan. hogy végül igencsak harapós lett. az állkapocs csontját és beesett arcát. majd kihajtotta: Érzem. Vincent egy percig gyűrögette a könyvet. és azt. egy nagy. megbocsátják majd nekem ezt az elgyöngülést. Remélem.még el sem kezdted? – Nem. kérlek.

tudod. Ne mozdulj! Turkált a cuccai közt. Mint egy radar. lelökött néhány vacakot. gazdag és diadalmas burzsoázia Buddhája... nem piros krétával fogja csinálni. Végül függőlegesen felrajzszögezte a papírt. ne csináld ezt a farkaddal. Gyerünk. és csak egy kis ernyedt sóhajt eresztett vissza belőle. Ezt nem én mondtam. hogy ezt csináljuk. nem? – És azt akarod. a jó életbe! 263 . A modell ezt sugallta. Fütyülök rá. Utána felállt. és terpeszd szét az ujjaidat. Camille felemelte a könyökét. – Meg ne moccanj! Mindjárt jövök. – Akkor rajta! Hiszen azért vagyunk itt. – Ó! Csalódott.. Camille leült. Még egyet.. hogy úgy üljek. Becsukta a vázlatfüzetét és megint elkezdődött a szívdobogás. Mindegy. Remegett. Várj. hogy ez az egész szarság nem elég. Teleszívta magát bátorsággal. Camille a vázlatai között keresgélt. – És ki ez a kövér fickó? – Louis-Francois Bertin...... – Ő ki volt? – A nagyétkű. hogy szétnyitod a lábadat és tedd a kezed így. Megvagyunk. megpróbálta a festőállványon is.. hogy szét kell nyitnom a combjaimat? – Igen. Tévedett.. mint valami hetedik érzék. szidta magát. hogy egy magasságba ül le a modelljével..– Rendben. látod. elkapta a gines üveget. Kiszaladt a konyhába. Míg Vincent-t nyugtatgatta. de úgy sem ment. Ideges lett. – Most jobb? – Igen.. – Biztos. Mind. – Akkor. – Szóval széttárt combokkal. Felemelte az állát és hátravetette a fejét... mint ő. így. és úgy döntött. ezek az emberek megismerik egymást.. – Pontosan úgy.. És a kezed is.. – Jól vagy? – .. mint ő? – Igen. Vincent mosolyogva vizsgálgatta. Találó. és ülj úgy. Zavaros cinkosság és megértő engedékenység. minek a rabszolgái. Nyisd ki az öklöd. Most fordulj felém.. A keze mereven ott maradt a levegőben. így? – Hé. Behunyta a szemét. és leült. Tudta. itt van. Már ismerlek. hanem grafittal... és belefojtotta a félelmét. míg végül előásott egy könyvet. és megmutatta Vincent-nak egy Ingres kép reprodukcióját. Olyan ez. mint a bokrot.. és megkapaszkodott a mosogatóban. útravalónak! Amikor visszament. ellágyult szótagocska. hanem Manet. tollal és szépiatintával. Jól van ez így. hogy elhárítsa az ürességet. – Nézd.. és a térdére fektette a rajztáblát. de közben jól tudta.

. Hagyjuk meg neki a kételkedés áldását. Camille behozott egy pohár vizet. Ne haragudj... hogy közben meggyújtotta a lámpát. hogy épp ebben nyilvánult meg a nagyvonalúsága? Abban. a talpraállás? A művészek szörnyetegek. Tranxén. Az első zsebben. Lehet... – A nadrágomban.. Camille-ét. ha akarsz. mint Camille. És lehet. Felöltözhetsz.. néhány gyöngéd szót súgott a fülébe. Pierre Kessler haragja. Ez túlságosan megkavarna mindent. hallgassunk. aki megalázta őt. doktornő. Vincent? – Körülbelül hatvan.. Visszafojtotta a lélegzetét és foglyul ejtette Camille tekintetét. Mindjárt befejezem. de mégis muszáj volt: vajon Camille Fauque azért nyújtotta a kezét a fiúnak. a kutyakaja. – Nem! – kiáltott rá Camille. mint Vincent. Ez kemény. vagy azért. A keménysége mind a kettőjüket meglepte. – Hány kiló vagy. megsimogatta a kutyáját. Hatvan kilónyi provokáció. hogy a lány szándékai nem voltak tiszták. Ez lágy.. Sötéten és fényesen ült. Na nem... Vincent nyújtózkodva jött vissza. hátradőlhetsz. most ne mozdulj. Rágyújtott. Ha most elmész... – De igen. Pusztuló testtel... hogy segítsen rajta. Kicsit oldalra dőlve. (Talán nem illett volna megkérdezni. Még egy kicsit. – Nem.. de amikor kampóit belevágta az áldozat eleven húsába. Döbbenten bámulta a rajzot. – Bocsáss meg! Könyörgöm. súlyos? – Remélem. Mindenem fáj. amint erről Vincent meg volt győződve. – Megnézed? – Nem. – Kész vagyunk. – És mit gondol. Görcsölök.. a rajzom meghal. az fájdalmas volt. – motyogta Camille. Bizakodóan. a bizalom. Camille észre sem vette.Vincent nagyon egyenesen tartotta magát. – Hú. – Könyörgöm. ahogy meztelenül és védtelenül ott ül a rétegelt lemezből készült konyhai hokedlin? Együttérzés? Az emberiség szeretete? Igazán? És vajon nem volt ez az egész előre kiszámítva? A költöztetés. és legalább annyira izzadt. bár nem tudott róla. hogy könyörtelenül összeszűkülő pupillával méregette Vincent-t? Már majdnem éjszaka volt.. – Miért álltál meg a bokánál? 264 . De én. nem tudok emlékek alapján dolgozni. hogy felboncolja. – Álljunk meg.

265 . Camille kikísérte Vincent-t az ajtóhoz. A kurva életbe! – Baj van? – Elvesztettem a lakótársam nagymamáját. mert. halj bele. – Akarod. dohogott magában Camille. és megadd a címedet.i. – Nézd csak. Vesződj velük. Akarsz inni valamit? – Nem. U. van itt egy cédula az asztalon. és hirtelen a homlokára csapott: – Paulette! Elfelejtkeztem róla! Paulette szobája üres volt. hogy elköszönj. Paulette velem van. nem érzem jól magam. ugye? – És a kutyám? – Itt van a kutyád. – Ó! Milyen szép! Milyen szép. Nem akartunk zavarni. ajándékozd meg őket a halhatatlansággal. milyen szép. azért. Most már le kell feküdnöm.. vagy amit helyette hantálok? – Az igazságot. Az előbb megrajzoltam a vállad fölött. támaszd fel őket. milyen szép! Camille kitépte a lapot. De nem csak a lábfejed hiánya érdekel. Gyere amint tucc. – Mert egyáltalán nem tudok lábakat rajzolni! – És a másik válasz? – Hát azért. – Elégedett vagy magaddal? – Igen. hogy eljöjjek megint? – Igen. : A haverod kutyája odaszart az előszobába. akkor is csak egy rohadt kis korcstól képesek meghatódni! Én mondom neked..– Az igazságot akarod hallani.

Jelekkel értekeztek: – Neked? Camille bólogatott: – Igeeen.. És maga. főnök? – Hozzon be egy jó véres bifszteket az irodába.. Mama... tökéletes! Csak folytassa! Nagyon jót tett neki. Franck megfordult. Mit inna ehhez? Talán egy kis rajnait. hogy nagyon édes vagy. és Paulette máris a krémest kanalazta. Amikor megértette. Egy bifszteket? De hát Paulette-nek nincs is foga. amikor örülsz? De ezt Camille nem értette.. A hússzelet szív alakú volt.. – De tudja – csettintett a főnök –. amikor átnyújtotta Camille-nak a tányért – Nem mondom. hogy Camille-nak lesz. megsimogatta a csillagokat. igencsak megváltozott a maga unokája! Rá sem ismerek.. Majd Camille felé fordult: – Mit csinált vele? – Semmit! – Nahát. és átrepült a Mars-mező fölött. – Ó. – Ó. – És milyen szép! – tette hozzá Paulette. valakinek igencsak nagy szerencséje van. – Nem.. Paulette a főnök irodájában ült.. – Hát. Súrolta az Eiffel-tornyot. milyen jó ez a Lestafier. csak úgy találomra bólogatott. – Egy nagy bifszteket? – Igeeen. tudod. aki már két órája az unokáján legeltette a szemét. – Hé. butuskám. Befejezted? – Igen.. – A fejedre estél? – Igeeen. majd leereszkedett a vendéglő személyzeti bejárata elé. ó! – mondta a főnök. milyen jó! – sóhajtotta a főnök. és koccintok magával. – Elfelejtkeztem magáról. – És jól vagy? – Éhes vagyok! – Lestafier! – Igen.. még jobban elcsodálkozott. csak dolgoztál. Idáig azért nem mennék.12 Camille kitárta a karját.. Nem. de komolyan.. Nagyon jó ez a gyerek. Nagyon jó! 266 . Majd szétvetette a boldogság. nem érkezett meg még a desszertje? A főnök ordított egyet..

megyek. Ha szükségük van valamire. hát mit mondtam? Gyorsan igyon valamit! Maxine! – Igen.. egy napon mind átesünk rajta.. – Zavarlak? – Egyáltalán nem! – Mostanában nem találkozunk.. aki a ceruzáját rágcsálta az éjjelilámpa fényében.. Emlékezz csak vissza... – Hát akkor látogass meg minket hétfőn. főnök? – Hozzon ide egy pezsgőspoharat. – Állj! Kímélj meg a magyarázkodástól. – Most már jobb? Paulette a szemét törölgetve szabadkozott: – Ha tudná. – Nem. hogy felemeled a kisujjadat. – Ó.. 267 . – Igen. kérem. hogy lesz-e hozzá bátorságom. – Akár akarja az ember.. izé. – Hát nem sokat. – Tényleg. nem hármat? – kérdezte Paulette csalódottan. – És mit gondolsz. aztán a másikból is. – Nem. Ahhoz túl rossz a természete. nincs még Camille-nak elege? – Akarod.. – Mit olvasol? – Nem olvasok. – Hát két csillagot. – Franck felé fordította az összevissza firkált füzetet... egyszer mindenképpen fel kell nőni.. És túl szentimentális. az már biztos.. hogy megmondjam az igazat? – Az igazat? – Franck megijedt. hogy egy héten két napra felszabadítod. Sajnos az év végén mindannyian kénytelenek vagyunk a színpadra lépni. – Kinek? – Egy szöveget a színházi csoportnak. Megígérted.. az éttermekből. ahol kuktáskodott. ha unatkoznál. Az első iskolából kirúgták. Megígérted neki. de..Paulette sírva fakadt. Jól megy a dolog? – Mire gondolsz? – Hát Camille és az öreglány közt. mondd csak. Nem érdekel. akár nem. öregem. kopogjanak az üvegen! Amikor Franck este hazament. Tudod. Igaz is! Még mindig dolgozol vasárnaponként? – Igen. milyen gyötrelmes utat kellett bejárnia. még nincs elege. Camille-ra kacsintott. írok.. – De hát ez nem számít! – mennydörögte a főnök. de az is bekövetkezik majd. Na jó. jó az a hús? – Isteni finom! – Az biztos. Valahogy így. aztán a szakközépből is. – És meghívsz minket? – Nem tudom. – Nézzen rá! Hogy uralja a terepet! Mind el akarják csábítani tőlem! A maga kutyuskája két gombot kap a fenekére! – Hogy mondja? – nyugtalankodott Paulette. – Az ég szent szerelmére. – Hé. megállt Philibert előtt. – A tökéletes egyetértés.

. Visszatette a szemüvegét. most már aludj. azt sem tudnánk. sikerült. kicsikém! Na. csak azt hallom. A múltja.. Még nem alszik. amíg felmelegszik. – Olyan büszke vagyok rád. hogy talán nem is olyan sötét. Olyan titokzatos. hogy segítsen neki kiegyenesedni. hogy kikapcsolja a tévét. Franck nem tudott megmozdulni. Gondolj bele. – Ne beszélj ilyeneket. Ez a sok zöldség megzavarta a navigációs berendezését. nem hívja senki telefonon. Döbbenet. a füzetein kívül nem találok semmit. Franck. hogy vannak dolgok. hihetetlen kedvességgel foglalkozik vele. és kivett a hűtőből egy sört. Ami engem illet. A folyosói lámpa sápadt fénye a festőállványra esett.. közlegény! Franck beóvakodott Paulette-hez. elment Paulette-ért. ha egy napon elveszítenénk. Lehet.. ugye? – Azt hiszed? Philibert átnézett a szemüvegén. – Mert én nem is tudom. Csak a kisujján. Nem jön postája. Megvárta. hanem gondot visel rá. A családja. te is jókor mondod.Franck elgondolkodva felállt.. átengedte neki a szobáját. – Gyere ide – súgta Paulette. Nem kellett volna a folyosón kóricálnia. ha torkig lenne az egésszel. ez az. – Nagyon büszke. A fenébe! De rendben.. nem? Esti pók – ez reményt jelent. nagyi. De az nem számított. Eltaposta. Először az életben elégedett volt magával. és megdörgölte. 268 . ami azt jelenti. és egy pillanatra Franck szemébe nézett: – Nem. nem vagyok büszke magára. egyébként az nem is jó szó. mint gondolta? Mert most ösztönösen kinyújtotta a kezét a roskatag test felé. – Gyerünk. gondolta Franck. rettegés és elragadtatás töltötte el. Camille szobájának ajtaja nyitva volt. hogy egész nap nevetgélnek és csivitelnek.. hogy megint Camille-nak volt igaza? Lehet. amelyeket tanulás nélkül is meg lehet érteni? Vagy ő nem is olyan tompa. A fenébe. A barátai. Ez az. hogy „foglalkozik”. Semmit nem tudunk erről a fiatal lényről.. Képzeld el. és letette a távkapcsolót Paulette éjjeliszekrényére. és te még csak arra sem vagy képes. soha nincsenek vendégei. Amikor itthon vagyok. engem meggyőzött.. Ráadásul délutánonként Camille megpróbál dolgozni is. Két hete nem rágta a körmét. hanem csótány. aminek alapján a leghalványabb elméletet is felállíthatnám az életével kapcsolatban. Franck belökte és majdnem felkiáltott.. Gyorsan elkapta a szájától a kezét. De ez itt nem pók. – De megmondaná. Mind a ketten gondot viselnek egymásra.. hogy eleget tégy a kötelezettségeidnek. – De beszélek.. merre keressük.

de jól mulatunk! 269 . és a kezét dörzsölve kiment a konyhából. Hu. Letakarta egy tiszta konyharuhával. néhány titkos varázsszót mormolt maga elé. felnőni! Egész életében mást sem csinált! Mi lenne velük. Oké. nehogy felébressze őket. Áhítattal eltelve villával verte fel a krémet. hogy soha nem jut majd eszébe elmenni! Hah. Holnap olyan Suzette palacsintát süt neki. ez nem minden. mindannyiukkal. hu – Ez Diabolo nevetése volt. aztán békén hagyta a tésztát. hah. hu. ha! – csak a fürdőszobai tükör előtt merte Satanas kacagását utánozni. Ó-la-la. de van egy csodálatos palacsintatésztám.Felnőni. ha Camille eltűnne? Járt az agya.

– Elutazol? – Nem. és megkérem a taxist. ne cseréljen-e lepedőt. vagy elengedem! A kék ég kötelez: Camille és Paulette lementek „a kertbe”. Menj már. és néhány szót váltsanak a tapadó gatyás maratoni futókkal. Kell neki. nem? Szinte hallom. karját nyújtotta Paulette-nek. – Miféle kellékeid? – A szerepemhez kellenek. – Ó. lezuhanyzom az öltözőben. a másikban egy bőröndöt fogott. de ha a délutáni alvás után cserélem ki. amikor meglátta a táblát: Visszafogott tempóban léptető lovasoknak fenntartva. – Paulette! – Tessék. ahogy a filmekben szokták. ez nem jó ötlet. elengedjék a kocogókat.” „Mielőtt hazajövök. Philibert és Paulette ezer apró figyelmességgel halmozták el egymást. Camille azon. ezek az kellékeim... hogy bele sem fogunk feküdni. hogy ne zavarják a fényképeszkedő turistákat. Az ég kéken ragyogott. Állva csináljuk. De én nem akarok beszélgetni. Mert ha Pierre is ott van. mire bejárták az Adrienne-Lecouvreur sétányt. és önkéntelenül is elmosolyodott. Philibert már a bejárati ajtóban állt. készen arra. Szépet álmodott. Néha megálltak.” „Vagy menjek inkább a galériába? Csak odaadom Sophie-nak a képet.” A gondterheltek és a gondtalanok sóhajtozva összesöprögették a morzsákat. Az egyik kezével az ajtót tartotta Francknak. hogy elmenjek. ahogy ordibál velem.” „Nem. de Camille most messze járt. és most már majdnem egy órájukba került. Fütyülök a hantálására.. és szép nyugodtan szétszéledtek. az ő lassú lépteihez igazította a maga ritmusát. A Séguier utcában. a fenébe! Mit játszol? Olyan kardos-csuklyás izét? Ide-oda fogsz rohangálni a színpadon. kicsikém? – Nagyon rossz néven venné. de Franck és Camille némán kapaszkodtak a bögréjükbe. és a tömegbe vetem magam.. akkor nem engedi. és mind együtt reggeliztek Paulette szobájában. amikor úgy elkapja őket a hév. Másnap reggel lement croissant-ért a pékhez. akkor délután nem merek belefeküdni. vagy nem kell. és beszélgetni vele a képről.13 Már régen nem töltötte otthon az éjszakát.” „És azután lehet. Pierre és Mathilde szalonjában. Gyerünk. és már el is húzok. „Ha most kicserélem.” „Nem. Franck megpróbálta elkapni a tekintetét. ha tolószékbe kellene ülni? 270 . A hantáját tartsa meg a vevőinek. hogy feladja. és elmeneküljön. hogy járassa a motort az ajtó előtt. majd taxival megyek. le kell ülnöm. Camille-nak zsibbadt a lába. Paulette egyre nehezebben járt. az egy kicsit durva lenne. meg ilyesmik? – Persze! Belekapaszkodom a függönybe. Franck azon morfondírozott. Ennyi.. hogy ne javítson-e ki néhány részletet a rajzon..

és én elrepíteném a világ végére is! – . akinek pisiszaga van. hogy. hogy mindig ugyanazokkal az emberekkel találkozunk. és minden igényt kielégít.. Tudja. amíg meleg! Úgyhogy azonnal elszáguldottak a legközelebbi drogériába... rendben. de nincs lelkierőm végigállni a sort. Azt hiszem. kerekek nélkül csak kilenc... ahol minden előre látható. Gond nélkül befér a csomagtartóba. Paulette. az átjárók. és ha már fáradt. ahol minden gyereket egyformán öltöztetnek. Előre dönthető ülés. a Szajnapart. butuskám! Ha ezzel szívességet tehetek neked. a bamba turistacsoportokból. olyan savanyú képet vágott.. ahol az összes pesztra egyformán rikácsol velük... – A Sunrise szakemberei sokat dolgoztak a Classic 160-ason. a könyvárusok. – Nem. már megszámoltam az összes kavicsot.– . Tessék.. ahol gyógyászati segédeszközöket is árultak. operettbe. Mondjuk elindulnánk a járókerettel. Az az igazság.. Annyi más látnivaló is van Párizsban! A boltok. Lehajtott fejjel hálát rebegett – túl lelkesen ahhoz. ha néha hajlandó lenne beleülni kicsit egy tolószékbe. a kis hátsó udvarok. – Ez nem rossz. beülhetne a tolószékbe.. gyorsan! Addig üssük a vasat. – Paulette! Nekem már elegem van ebből a parkból. Camille leguggolt Paulette mellé. – Oké. 271 . a fedett udvarok.. ugye? – .Elegem van ezekből a szörnyű ronda autókból. Ez egy nagy szar. Csend.. – Igen.. Nem.. Itt be vagyunk szorítva ebbe az elöregedett negyedbe.. elegem van abból.. Rossz néven venné. Gyorsan. a Notre-Dame kertje. az Üdvhadsereg tagjából. koncertre... a . ez csak kiegészítővel működik! Könnyen levehető kerekek. és csak tizennégy kiló. Tizenegy van. Nagyon könnyű. hogy tulajdonképpen szívességet tenne nekem.. és.. hogy az eladónőben megakadt a szó. Ja nem. de nem ez az igazság. nehogy elnevesse magát.. Sok a vevő... a virágpiac. egyszerű bánni vele. tolhatná egy ideig. Az őrök unatkozó pofájából. ez a város csodálatos! Elmehetnénk moziba. higgye el nekem. most itt hagyom magukat. hogy őszinte legyen. Akkor most őszinte leszek magához. Süllyeszthető lábtartó.. Akkor megelőzhetnénk a múzeumi sorokat. – De hát rögtön ezt kellett volna mondanod. – Hát olyan öreg vagyok? – suttogta Paulette. Meg abból a másik alakból. Állítani lehet az ülésmélységet is. – Nos. itt a prospektus. Beszélhetek összevissza... megnézhetnénk a Montmartre-i ibolyát és a többit. Ez a modell összecsukható. Látni sem bírom. akkor semmi baj! Hiszen én másra sem vágyom. és mindig elsőnek mehetnénk be. csak hogy örömet szerezhessek neked! Camille beharapta a száját.. az összes padot és minden kutyavécét.. A kartartó és a háttámla magassága szabályozható. ez nagyon jól jönne nekem! Annyi kiállítást szeretnék megnézni. szóval. akit a szárazsamponok és a Scholl cipők polca között ültettek le. egyáltalán nem! Sőt! Csak arra gondoltam. Sőt..

– Komolyan, rosszabbat vártam. Nagyon sportos modell. Ebben a fekete színben kimondottan elegáns. – Na, nézzük csak! Még a végén azt mondod, hogy jól áll nekem. – Sunrise Médical... Ezek a nevek!...37-es körzet... Ez ott van valahol maguk felé, nem? Paulette feltette a szemüvegét: – Melyik körzet? – Hát... Chanceaux-sur-Croisille. – Igen, persze! Chanceaux! Pontosan tudom, hol van! Ott volt Paulette faluja mellett. Köszönöm, Istenem! A szomszéd járásba akármikor elmehetünk akár posztó házicipőben is! – Mennyibe kerül? – 558 euró, plusz az áfa. – Hú... Bérelni nem lehet? – Ezt a modellt nem. A bérelhető típusok vaskosabbak és nehezebbek. De... Magának biztos van közgyógyigazolványa, nem? Gondolom, a hölgy mozgássérült... Mintha két visszamaradott öreglányhoz beszélne. – Magának nem kell fizetnie ezért a tolószékért! Menjen el a házi orvoshoz, és írassa fel vele. Ahogy az állapotát elnézem, ez nem lesz gond. Tessék, odaadom ezt a kis ismertetőt. Benne van minden tudnivaló. A háziorvoshoz mennek? – Hát... – Lehet, hogy nem ismeri a típust, úgyhogy mutassák meg neki ezt a kódot: 401 A02. 1. Rendben? – Á, igen, rendben. Az utcán Paulette reszketni kezdett: – Ha elviszel egy orvoshoz, visszaküldenek az elfekvőbe! – Hé, nyugalom, Paulette! Soha nem megyünk orvoshoz. Én éppen annyira utálom őket, mint maga. Majd elrendezzük valahogy, nyugodjon meg! Paulette sírva fakadt: – De meg fognak találni! Meg fognak találni! Aznap nem volt étvágya, és egész nap ki sem kelt az ágyból. – Mi van vele? – kérdezte Franck nyugtalanul. – Semmi. Elmentünk egy székért, és amikor az eladónő azt ajánlotta, hogy menjünk el orvoshoz, pánikba esett. – De milyen székért? – Hát tolószékért! – De minek? – Hát hogy toljam, te hülye! Hogy bejárhassuk a környéket! – A kurva életbe, ezt meg hogy gondolod? Hiszen ő jól van! Miért akarod felrázni, mint a dobozos narancslevet? – Ó! Kezdesz az agyamra menni, tudod? Neked csak magaddal kell törődnöd. Néha kicsit kinyalod a seggét, ez minden, és máris véleményed van a dologról. Tudod, én szívesen ellátom a nagymamádat, mert imádnivaló, de szükségem van rá, hogy kimozduljak, elmenjek sétálni, kicsit kiszellőztessem a fejem. De te jól vagy, ugye? Nyugtass meg, ugye nincs semmi gondod? Neked, Philounak vagy Paulette-nek elég a ház környéke, evés, meló, alvás, ti nem vágytok másra. De nekem nem elég! Én szép lassan megfulladok! Ráadásul

272

imádok gyalogolni, és a nyakunkon a szép idő... Úgyhogy még egyszer elmondom: szívesen leszek betegápoló, de csak akkor, ha kimozdulhatok, különben elköl...elköl... – Micsoda? – Semmi... – Ne lovald bele magad ebbe az állapotba! – De ha muszáj! Olyan önző vagy. Ha nem ordítok, soha semmit nem teszel, hogy segíts nekem! Franck elment, jól becsapta az ajtót, Camille pedig bezárkózott a szobájába. Amikor előjött, Franck és Paulette a bejáratnál álltak. Paulette a mennyekben érezte magát: a drágalátos unokája foglalkozott vele. – Gyerünk, te nagydarab nőszemély, ülj bele. Olyan ez, mint a motor, jól be kell szabályozni. Franck leguggolt, és valamit babrált a fogantyúknál. – Jól vannak a lábaid? – Igen. – És a karod? – Az egy kicsit magasan van. – Gyerünk, Camille, állj ide. Mivel te fogod tolni, a te magasságodra állítom be a fogantyút. – Na, most jó. El kell mennem. Kísérjetek el a melóba, legalább kipróbálhatjuk. – Befér a liftbe? – Nem. Össze kell hajtani. De annál jobb. Ha jól tudom, Paulette-nek van lába! – Brrr... Brrr... Biztonsági öveket bekapcsolni, késésben vagyok! Teljes sebességgel átrobogtak a parkon. A piros lámpánál Paulette-nek már összevissza állt a haja, az arca kipirult. – Oké, lányok, most itt hagylak titeket. Ha Katmanduba értetek, küldjetek egy képeslapot! Néhány méterre volt tőlük, amikor megfordult: – Hé! Camille! Nem felejtetted el a ma estét? – Mi van ma este? – A palacsinta! – A francba! Camille a szája elé kapta a kezét: – Elfelejtettem. Nem leszek itthon. Franck úgy érezte, hogy összement néhány centimétert. – Ráadásul fontos. Nem tudom lemondani. Melóról van szó. – És Paulette? – Megkértem Philout, hogy váltson fel. – Jól van, annyi baj legyen! Majd megesszük nélküled. Rezignált reménytelenség öntötte el, és furcsán tekeregve elindult a vendéglő felé. Az új alsógatyája címkéje birizgálta a derekát.

273

14

Mathilde Daens-Kessler a legszebb nő volt, akivel Camille valaha találkozott. Magas, jóval magasabb, mint a férje, nagyon karcsú, nagyon vidám, nagyon művelt. Oda sem figyelve gázolt át ezen a kis bolygón, minden érdekelte, el tudott csodálkozni egy apróságon is, mulatott, lanyhán méltatlankodott, néha az ember kezére tette a kezét, mindig halkan beszélt, tökéletesen ismert négy vagy öt nyelvet, és a tréfáit mindig elbátortalanító mosolya mögé rejtette. Olyan szép volt, hogy Camille-nak soha eszébe sem jutott lerajzolni. Túl kockázatos lett volna. Mathilde valahogy túlságosan élő volt. Egyszer leskiccelte. Profilból... A kontyát és a fülbevalóját. Pierre ellopta tőle a rajzot, de az nem Mathilde volt. A képről hiányzott a mély hangja, a ragyogása és a gödröcskék. Megvolt benne azoknak a jóakarata, arroganciája és fesztelensége, akik aranykanállal a szájukban születtek. Az édesapja nagy műgyűjtő volt, és Mathilde mindig szép dolgok között élt. Soha, semmit nem számolt meg az életében: sem a javait, sem a barátait, még kevésbé az ellenségeit. Mathilde gazdag volt, Pierre vállalkozó kedvű. Mathilde hallgatott, amikor Pierre beszélt, de amint Pierre hátat fordított, azonnal kifigurázta a hülyeségeit. Pierre törte be a fiatal csikókat. Sohasem tévedett, ő indította el a pályán például Voulyst és Barcarést, de azt már Mathilde intézte el, hogy megtartsa őket maguknak. Mathilde mindent megtartott magának, amit akart. Camille jól emlékezett az első találkozásukra: a Szépművészeti Akadémián történt, az évfolyam év végi kiállításán. A hírük megelőzte a pár látogatását... A rettegett kereskedő és Witold Daens lánya... A diákok remélték, hogy eljönnek, féltek tőlük, és lesték a legapróbb reakciójukat is. Camille nyomorultan érezte magát, amikor odajöttek hozzá és köszöntek neki és a többi ágrólszakadt alaknak. Lehajtott fejjel mutatkozott be nekik, ügyetlenül eldadogott néhány bókot, és a tekintetével egy egérlyukat keresett, ahová bebújhatna. Ennek júniusban volt tíz éve. Az udvaron fecskék csiviteltek, ők rossz puncsot ittak, és áhítattal hallgatták Kessler fejtegetéseit. Camille egy szót sem értett. A feleséget figyelte. Aznap kék tunikát és széles ezüst övet viselt, amelyen minden mozdulatára apró csengettyűk csilingeltek. Szerelem volt első látásra. Utána Kesslerék meghívták őket vacsorázni egy Dauphine utcai vendéglőbe, és jó pár üveg bor után Camille-t a barátja felszólította, hogy mutassa meg Kessleréknek a rajzait. De Camille nem volt rá hajlandó. Néhány hónap múlva megint elment Kesslerékhez. Egyedül. Pierre-nek és Mathilde-nak voltak rajzaik Tiepolótól, Degas-tól és Kandinszkijtól, de nem volt gyerekük. Camille soha nem merte érinteni a kérdést, és önként, aggályok nélkül vetette bele magát a hálójukba. Csakhogy később olyan kiábrándító dolgokat művelt, hogy a hurokszemek maguktól kilazultak. – Ez szar, egy nagy semmi! Vacakokat csinálsz! – üvöltött Pierre. – Miért nem szereted magad? Miért? – kérdezte jóval kedvesebben Mathilde. Camille nem ment el többé a kiállításaikra.

274

Amikor Camille nélkül maradtak, Pierre sokáig sopánkodott: – De miért? – Mert nem szerettük eléggé. – Mi ketten? – Senki. Pierre zokogva borult Mathilde vállára: – Ó, Mathilde! Szépségem! Miért engedted, hogy elmenjen? – Visszajön... – Nem. Mindent el fog rontani! És Camille visszajött. – Pierre nincs itthon? – Nem, az angoljaival vacsorázik, nem mondtam neki, hogy jössz, egyedül akartam veled maradni egy kicsit. Meglátta Camille irattartóját, és megkérdezte: – Mi van ebben? – Semmiség. Csak egy kis vacak, amit két hete ígértem Pierre-nek. – Megnézhetem? Camille nem válaszolt. – Oké, megvárom vele. A tiéd? – Hát, hát... – Úristen... Ha megtudja, hogy nem egyedül jöttél, üvölteni fog kétségbeesésében. Mindjárt felhívom. – Nem, nem! Hagyja! Mondtam már, semmiség! Csak úgy magunk között. A lakbér fejében. – Nagyszerű. Gyerünk, üljünk asztalhoz. Minden szép volt náluk, a kilátás, a tárgyak, a szőnyegek, a képek, az abrosz, a kenyérpirító, minden. Még a klotyó is szép volt. Egy gipszreprodukción az a négysoros állt, amelyett Mallarmé írt a saját vécéje falára: Te itt könnyítsz magadon, Tőlem fakadhatsz könnyű dalra, Avagy pipázhatsz szabadon, Csak ujjal ne másolj a falra* Első alkalommal Camille majd meghalt ettől a vacaktól: – Maguk megvásárolták Mallarmé budijának a falát? Pierre elnevette magát: – Jaj, dehogy! Csak ismerem azt a fickót, aki a gipszmásolatot csinálta. Ismered Mallarmé házát? Vulaines-ben? – Nem. – Egyszer elviszünk oda. Imádni fogod. I-mád-ni...

*

Tóthfalusi István fordítása

275

Minden tárggyal ugyanez volt a helyzet. Itt még a vécépapír is puhább volt, mint máshol. Mathilde lelkendezett: – Ó, milyen szép vagy! Milyen jól nézel ki! Milyen jól áll neked a rövid haj! Híztál egy kicsit, nem? Jaj de boldog vagyok, hogy ilyennek látlak! Ó, ez az igazi boldogság! Annyira hiányoztál nekem, Camille! Ha tudnád, mennyire fárasztanak néha azok a zsenik... Minél tehetségtelenebbek, annál hangosabban lármáznak. Pierre mulat rajtuk, neki ez a dolga, de én, Camille, én... Annyira unatkozom! Gyere, ülj ide mellém, mesélj! – De én nem tudok mesélni! Megmutatom a rajzfüzeteimet. Mathilde lapozott, Camille magyarázott. És miközben bevezette Mathilde-ot a maga kis világába, hirtelen ráébredt, hogy mennyire ragaszkodik hozzájuk. Philibert, Franck és Paulette élete legfontosabb szereplői lettek, és erre éppen most jött rá, két 18. századi perzsa kispárna közé beékelődve. Meg volt zavarodva. Az első füzet és a legutóbbi vázlat között, amelyet csak néhány órája rajzolt a tolószékében ülő, sugárzó Paulette-ről az Eiffel-torony előtt, alig néhány hónap telt el, mégis, semmi sem volt ugyanaz. Nem ugyanaz a személy fogta a ceruzát. Megrázta magát, levedlett, és felrobbantotta a gránitsziklákat, amelyek már olyan sok éve elzárták előle a kijáratot. Van néhány ember, aki őt várja ma este. Emberek, akik tesznek rá, hogy ő mennyit ér. Akik valami másért szeretik őt. Talán önmagáért. Önmagamért? Igen, magadért. – Na – türelmetlenkedett Mathilde –, most miért nem mondasz semmit? Ez kicsoda? – Johanna, Paulette fodrásza. – És ez? – Ez Johanna bokacsizmája. Szuper, mi? Hogy képes egy lány, aki egész nap állva dolgozik, elviselni ezeket? Az eleganciáért hozott igazi áldozat, azt hiszem. Mathilde nevetett. A csizmák tényleg szörnyűségesek voltak. – És ez kicsoda? Elég gyakran előfordul, nem? – Ez Franck, a szakács, akiről az előbb beszéltem. – Szép fiú, nem? – Úgy gondolja? – Igen. Olyan, mint a fiatal Farnese Tiziano festményén, csak tíz évvel idősebb kiadásban. Camille látványosan az égre emelte a tekintetét. – Na ne... – De igen! Esküszöm! Felállt, és egy könyvvel jött vissza: – Na tessék, nézd! Ugyanaz a komor tekintet, ugyanazok a remegő orrcimpák, ugyanaz a hegyes áll, ugyanazok a kicsit elálló fülek... Ugyanaz a belső tűz... – Mondom, hogy nem. – Camille a Tiziano portréra kancsalított. – Az enyémnek pattanásai vannak. – Ó, te mindent el tudsz rontani! – Nincs több? – sajnálkozott Mathilde. – Hát, nincs. – Ez jó, nagyon jó. Sőt csodálatos.

276

– Állj! – Ne vitatkozz velem, kisasszony, én nem tudom létrehozni, de látni nagyon is jól látom. Amikor olyan kicsi voltam, hogy bábszínházban lett volna a helyem, mint minden hasonló korú gyereknek, az apám már elhurcolt a világ minden sarkába, és a vállára kellett kapnia, hogy jól lássam a képeket, úgyhogy kérlek, ne vitatkozz velem! Itt hagyod ezeket nekem? – ... – Pierre-nek... – Oké, de vigyázzanak rá! Ezek az én lázlapjaim, apróságok... – Nagyon is jól értem! – Nem várod meg? – Nem, el kell mennem. – El lesz keseredve... – Nem először – jegyezte meg Camille lemondóan. – Nem is beszéltél az anyádról. – Igazán? – Camille elcsodálkozott – Ez jó jel, nem? Mathilde kikísérte az ajtóba, és megcsókolta. – A lehető legjobb. Na menj, de ne felejts el megint meglátogatni. A hintóddal nem nagy ügy az egész. – Megígérem. – És csak így tovább. Maradj könnyed. Élvezd az életet. Pierre biztosan az ellenkezőjét mondja majd, de semmiképpen ne hallgass rá. Ne hallgass rájuk, se rá, se senki másra. Ja, igaz is! – Igen? – Nincs szükséged pénzre? Camille-nak azt kellett volna válaszolnia: nincs. Huszonhét éve mindig nemet mondott. Nem, jól vagyok. Nem, köszönöm. Nem, nincs szükségem semmire. Nem, nem akarok tartozni senkinek. Nem, nem, hagyjatok! – De igen. Igen. Azt hiszem, talán igen. Igen, nem megyek többé vissza melózni, sem a Ritalshoz, sem a Bredart-hoz, sem a többi szeméthez. Igen, életemben először békében akarok dolgozni. Igen, nincs kedvem mindannyiszor görcsbe rándulni, amikor Franck átnyújtja azt a pénzt. Igen, megváltoztam. Igen, szükségem van rátok. Igen. – Nagyszerű. És légy szíves, vegyél néhány ruhát. De tényleg. Pontosan tíz éve hordod már ezt a farmerdzsekit. És ez igaz volt.

277

Most sem vette fel. Megint hívta valaki. és alaposan megbámulta az antikváriumok kirakatait. Fauque. vagy a grabancodnál fogva rángatlak ide!”. a Tudományos Akadémia. Az első üzenet időpontja: ma. De. adom neki a telefont. amikor megszólalt a mobilja. A szíve eszeveszetten dobogott. Camille kikapcsolta a mobilt. A kereskedőd úgy sír. Camille. „Camille.15 Gyalog ment haza.” Az üzenet megszakadt. Sőt nagyon szép! Köszönöm.. Nem akarom. Elhiheted. nem túl szép látvány. Ne hívd vissza.Puff! Ó! Milyen kár.bömbölte Pierre. ezúttal Mathilde. Két új üzenete van.. huszonhárom óra... mégis szép. Camille a kőkorlátnak támaszkodott.. Még nem volt késő.. a Notre Dame és a Concorde között állva elfüstölte. akár a vízbe akarja vetni magát. Meggyorsította a lépteit. hogy még idejében odaérjen a desszertre. hogy mintegy véletlenül kitörölje. hívj vissza azonnal.. és nekiiramodott. Értetted?” A második üzenet időpontja: ma. hogy mit mond? Várj csak. hogy akár örömében ugrál az ember. mert már szétküldtem a meghívókat.” „Szeptemberben kiállítalak. Camille-ból nem hiányzott a regényesség. erre egész Párizsban a Művészetek hídja a legalkalmasabb. és nem mondhatsz nemet. Hallod. Éppen a Képzőművészeti Akadémiánál járt (a sors nagy játékmester). különben letépi a fülemet. sodort egy cigarettát. huszonhárom óra harmincnyolc perc: „Mathilde vagyok. amikor látta. hogy halld. Becsukta. és a Louvre. és beütötte az üzenetrögzítő számát. és átment a Szajnán. 278 . És az már igaz.. „Azonnal. mint egy kövér tehén. köszönöm.. Elfordult. Igazán hatásos felvonásvég! Utána rövidebbre húzta a tarisznyája szíját.. hogy Pierre hívja.

– Hé. Semmi zaj.. kisfiam. és csípőre vágta a kezét. Pedig most az egyszer meg tudta volna enni a vasszöget is. Camille éppen a cipőjét vágta be a sarokba. de már minden edény tisztán állt a helyén... – De Camille. – És kapcsold ki a zenét. – Oltsd el a lámpát! – Nem! – De igen! – Nem akarom. felgyújtotta a kislámpát. – Gyere. – Hé.. Franck zenét hallgatott. te verseket szavalsz. a kurva életbe! Fejezd be! Fejezd be.. hogy történjen? Elviszel csónakázni a Bois de Boulogne-ba? – Tessék? – Körbecsónakázzuk a tavat. most mi van? – ismételte Camille – Nem fogsz megdugni? – Ha-ha-ha... nekem ma orgazmus jár! Franck felült. Ó. – A mindenit. – Mi a fenét csinálsz? Mire készülsz? – Mire! Hát levetkőzöm! – Ó.. Camille lecövekelt az ágya végénél. nagyon vicces vagy! Camille elkezdett levetkőzni... Már órák óta erről a pillanatról álmodozom. mit akarsz. – Oltsd el a villanyt! – Oké. – Miért ne? – Ne így! Várj. – Ennyi? – Igen. Ezt nem úszod meg ilyen könnyen! Ígéret szép szó... ha mondom! – üvöltötte Franck.. 279 . Majd holnap flambírozom neked. Bekopogott Franckhoz. fénycsík sem szűrődik ki az ajtók alól. a lámpák eloltva. ülj ide mellém. hogy így történjen meg velünk. most mi van? – Hagytunk neked néhányat. – Miért? – Félek. – Miért. nem. – Oltsd el a lámpát. ha meglátsz.16 A konyhában enyhe zsírszag terjengett. hogy nem fogsz kívánni.. miközben én a kezemmel barázdát húzok a vízen. Zavart arcocska: – Már nem akarod? – .

. kicsi lány? – Meudonból. hogy a karodba kell zárnod? – Ó. hogy ha elkezdem. sorjában. egy kicsit hülye vagyok. ha akarod. Ma este mindent meg akarok tudni. kisfiam! Legalább van nálad óvszer? – Ne rázz ennyire. megoldhatjuk. Mindent.. és megszólalt: – Honnan jössz. – . – És jól fekszel? – Nem. megerőszakoltak? – Még csak nem is. hol van az apukád? – Meghalt. szépen. Hogy sikerült a találkozó? – Nagyon jól. – Előre szóltam. – Á. hol kezdjem? Franck elmélyítette a hangját. tudod jól.. – Tessék. – Elmeséled? – Mit? – Mindent. – Ó. – Oké.. Gyere közelebb. Camille. Franck a fejükre húzta az ágytakarót: – Rajta. Mindent. Most már egészen láthatatlanok vagyunk. oké. hogy a többiek meghallják. – Tudod ugye. akkor utána te is úgy érzed majd. Az édesapád meghalt? – Igen. – . – De hogyan? – Belezuhant az ürességbe. – Oké. – Igen. Mindent. 280 . igazán? És az apukád. – Meudonból? Hát ez igazán derék! És hol van az anyukád? – Gyógyszereket eszik. itt az egyik kispárnám. nem akarom. a francba! Miért.– Te vagy az? – kérdezte Franck elbátortalanodva. igazán kedves vagy! Na. köszönöm. elmondom az egészet.

. hogy van egy másik felesége és egy másik kislánya. hogy elment. engedelmes kislány voltam – kezdte vékony gyerekhangon. Normális hangon folytatta: – Először beszélek erről. – Nem ettem sokat. – „Nos. az anyukámat úgy. hogy Catherine. ha még egyszer megöli magát.. Néha azért tudott kedves is lenni. Ebben biztos vagyok. Csak hétvégéken látogatott meg engem. hogy én vagyok az egyetlen öröme az életben. kereke sem volt már. Nincsenek testvéreim. de ez nem számított. hogy egy szemét. – Amikor az apám hazajött. mert a papám már nem élt velünk. hogy ezt elhiggyem. a hasára tette a kezét. folytasd! – Pfff. vagy MK 11-es? – A fenébe.. már kevésbé zavartatta magát. bezárkózott a garázsba. mint minden férfi! Megpróbállak megríkatni ezzel a rémálomszerű történettel. és hosszú utazásra indult: – Kicsit jelentéktelen. Szerencsére általában akkor. Az apukám azt mondta. Nem tudom. hogy a munkája miatt kellett elmennie. Mivel este a mama nem jött el értem. beült az öreg Jaguárjába.. és én tíz napig a szomszéd néninél laktam. vagy valami ilyesmi. de téged egyedül csak az autó márkája érdekel! – Bocsánat. Öreg Jaguár volt. a te anyád kicsinált téged. – MK l-es. és zenét hallgatott.. Amikor nagyobb lettem. Imádtam azt az autót. de az én anyám minden nap a májamat rágta. te is olyan vagy. mert mi azért nagy kirándulásra indultunk vele. én is így tettem volna a helyében. és ezerszer is elmondta. Az apukám azt mondta: „Elvihetem a Riviérára. – Na gyerünk. Akkor kijöttek a mentők. De amikor a lovakat rajzoltam. és őt kényezteti minden este. és mindig csak rajzoltam. – Nem történt semmi. Attól fogva csak a gyógyszereket ette nagy mennyiségben. erre abbahagyta. mielőtt újra felrakott a vonatra. Filceket vett nekem. de később. elveszi tőle a felügyeleti jogot. Akkor az apukám azt mondta neki.. de soha nem mentem. Az anyukám rengetegszer megölte magát. hogy a mama holtan fekszik a futószőnyegen. elvihetem a Riviérára?” Camille elmosolyodott: 281 .. vagy Johnny Depp szép arcát a 21 Jump Streetből akkor már nem szerették egymást. hogy Jean-Louis. hogy amikor megismerkedtek. – Milyen Jaguár volt. Teljesen érthető volt. Minden nap. amikor kicsi voltam. Az apukámat úgy hívták. mert az anyukám megölte volna magát. amikor én nem voltam ott.. kisasszony.. Tudod. Azt gondolom. Egyszer egy barátnőm születésnapi zsúrján voltam. soha nem mertem tőlük megkérdezni.17 Camille keresztbe tette a lábát. melyik modell? – Egy MK. de jól tanultam az iskolában. hogy az apám hazudik. egy másik anyuka vitt haza. és amikor bementem a nappaliba.. de az anyukám megtiltotta. Minden nap elismételte. kisasszony?” és én beültem mellé. még szerették egymást. megláttam. Egyébként vasárnap esténként szívem szerint én is elmentem volna vele.

Tornami a vagheggiar. a zsaruk. nagyon fáradt. és fel kellett mennie a tetőre egy légvezeték vagy mit tudom én. aki egy határozott mozdulattal kikapcsolta a zenét. hanem egy nagy álmodozó. egy halál elég volt neki.. Úgyhogy egy napon visszaköltözött hozzánk. – Lezuhant. a kesztyűtartó belső borítása. És aztán egy reggel. aki vadállatokká változtatta a kérőit. A gondolatot.. mint a papa. hogy valamit el kell mondania. Monte Carlóban hűvösek az esték. Most már persze tisztábban látok: egy olyan férfi. az algériai háborúról beszélgettünk.. Őneki nem volt része ebben az utazásban. A Traviátát és a Figaró házasságát hallgattuk. ő aztán nem volt akárki. Azután az apám még megkérdezte: „És elhozta a fürdőruháját? Az estélyi ruháról se felejtkezzen meg! Egészen biztosan elnézünk a Kaszinóba. mi miatt.. Éppen vacsoráztunk a barátnőm szüleivel. és emlékszem. ami már fejlődésnek számított. Az anyám megnyugodott. és jól az eszembe véstem a kórház telefonszámát. A kristály hamutartók. úgyhogy utazás közben a Don Carlost. és minden hétvégén elutazott. és akkor kop-kop. – Jaj. és nem nézte.– Igen. és az anyám állandóan forgolódott.” Olyan jó szag volt abban a kocsiban. szürke Jaguárral. mint egy repülőszőnyeg. nem élhetett egy olyan nővel. Soha nem láttam boldognak. Utána eladta a Jaguárt. Mindig szabad volt beszélnem. Mit gondolsz róla? – Nem gondolkodom rajta. Az öreg bőr szaga. – És utána? Lehajthatom a takarót? Megfulladok. Többé nem szöktünk el Salzburgba vagy Rómába az öreg. és állandóan bujkálnia kell. Pedig pontosan tudta. úgyhogy lezuhant. A dolgozószobában aludt. amikor eljött az ebéd ideje. Azután már csak ez a fejemben: elhúzni tőle. vége volt a kaszinózásnak és a tengerparti piknikeknek. a kurva. ígérte a papa.. aki meg tudott hajtani egy bakon álló autót is. Mindenesetre túl kedves volt. Túl bonyolult volt nekem az egész. Nagy operabolond volt. és Alcinánál gyakran felemelte. és lezuhant egy épület tetejéről. Minden nagyon szép volt odabent. Az öngyilkos hajlamról a depressziós hajlamra váltott. soha nem láttam mosolyogni. Azután hozza az ezüstróka boáját is. De nem volt rá szükség... és Alcinát. Biztosítási szakember volt. Nagyon rosszul éreztem magam 282 . ez őrjítő. Arra a másik kislányra gondoltam. hova lép. gondolom. aki szerelmes a grófnőbe. Nagyon gáz volt.. Tizenhét éves koromban egy barátnőmhöz költöztem. hogy az ő kis hercegnője szemében egy szemét alak legyen. – Mennyi ideig nem beszéltél? – Hónapokig. Igen. mint az anyám. Azt hiszem.. de nem sikerül neki. és Cherubinót.. csak akkor nem. nagyon.. Utána jött a temetés. Egy kicsit mint Philibert.. hogy ezt képes lett volna elviselni. a faburkolat. Pélléas és Mélisande reménytelen szerelmét. bumm! Az anyám ott állt az ajtó előtt a zsarukkal. kinyitotta az aktát. azt a másik asszonyt kereste a templomi tömegben. nagyon örülnék neki. a visszapillantó tükör. Vele szemben az apám maga volt a kedvesség és a jóság. Túl vidám. és a világ végére is el tudott röpíteni egy külvárosi garázsban. és szétpukkantotta az álmainkat. amikor Pélléas bevallja Mélisande-nak. Megnyugodott. hogy hol vagyok. vagy leugrott? – Neki volt stílusa. amikor papa felemelte a kezét.. és én nem beszéltem többé. Aztán egy este. ezt azóta is képtelen vagyok meghallgatni. „Egy kis szerencsével még éjfél előtt megérkezünk”. mint a szappanbuborékot. Olyan volt. a szép boszorkányt. – Én is fulladoztam.. az apró kis ablaklehúzó kilincsek. Morcos és magányos kamaszlány lettem. De általában nem is beszéltem. ahogy a fiatalok mondanák. nagyon fáradt lehetett. A papa elmesélte az operák történetét: a Pillangókisasszony szenvedését.

Még akkor se. hogy többet tanultam ott. hogy rossz századba tévedtem.. fütyültem rá. nagy M-mel. szenvedő. minthogy a sorsomon kérőddzem. és szép halkan becsuktam az ajtót. kimosni az ecseteit.. zseniális. csak a műtermekbe jártam.. Sok óráról ellógtam. csak egy ügyeskezű mesterember. Egy igazi Epinal-kép: nagy hajú. Otthagytam az iskolát. és láttam. és kiürítette a hamutartókat. Nagyon is átlátszó történet: a buta liba a pasztellkrétáival és az engedelmes kis munkáival beleszeret a félreismert zsenibe. A fickó egy foglalt lakásban élt. hogy erre még büszke is voltam! Néztem. Bár ami a tűzhelyet illeti. és fontosnak éreztem magam.. de az biztos. az árvába. és inas lenni egy nagy mester műtermében. Inkább egy kemping gáztűzhelyre gondolj. Először is. Jól voltam. mi? Én aztán alaposan ismerem a közalkalmazotti létet. az. Megfesteni helyette a háttereket. amikor el kellett miatta raknom a ceruzámat! Aztán elment. úgyhogy elmentem az anyámmal. szépségre szomjazó. miközben ő szörnyű szenvedések közepette alkotja a műveit. aki ebédet főz neki. hogy menjen a Tertre térre. éjfél után 2 perccel. Végre a nagy mester műtermébe kerültem. lehet. aztán elkezdtem hülyeségeket beszélni. mint a világ bármelyik iskolájában. Negyediknek hetven jelentkező közül.. vagyis február 2-án.. imádom ezt a nevet! Macskatalpakon mögém lopakodott. ügyes. Megvolt az érettségim. és felugorjak. és felvettek a Képzőművészeti Akadémiára.. hogy „megszépítsem a szobácskánkat”. de akkor sem rajzolhattam. Nem értettem semmit. És aztán. Az elátkozottba. mert Párizsban nagyon drága az élet. és munkát kerestem. unatkoztam egy kicsit. kikeverni a színeit. Már nem voltam Művész. és mázoljon Monet-t és kis táncosnőket. Végül ez lett Séraphin Tico kedvenc időtöltése – Séraphin Tico. a múzsa. gyötrődő. akivel nem kellett volna. aki felrakta a képeket. hogy nem engedtek munka közben rajzolni. és egyszer csak már mások sem vettek engem komolyan. hogy nem játszottam végig a játékot: nem vettem magam komolyan. Nagyon szép anyagot állítottam össze gyermekkorom operáiról.. hogy milyen mesterséget is választhatnék. még akkor se. etette a tanítványokat. És tőlem megkapta. A festmények már jóideje megszáradtak. de nem akartam cirkuszt. században szerettem volna élni. igencsak robbanékony keverék. hanem inkább lerajzoltam őket. szédítő kultúra. 1995. amikor felhangzik egy kulcscsomó csilingelése. Nagyon hamar rájöttem. nyugodtan kókadozhattam a képek előtt. és rajtakapott a tett elkövetése közben! Ó! Milyen boldog volt az a hülye.. járás közben szétveti a lábát. a felvételi bizottság külön megdicsért. vagy a 17. Argentin apa és magyar anya.ezekkel az emberekkel szemben. voltak napok. mint egy állat. Nevetett. És mivel akkoriban nem aludtam túl sokat. Akinek azt tanácsolják. és törökülésben ülve próbáltam kitalálni. Nem maradt más. A 16. mondhatom! De ami azt illeti. Ekkoriban már semmi kapcsolatom nem volt az anyámmal. Hol az egyik haveromnál laktam. mert csak úgy dagadoztak 283 . hogy nem voltam elég érett? Vagy nem volt egóm? Vagy egyszerűen csak hiányzott belőlem a szent tűz? Nem tudom. úgyhogy leléptem. február 3-án volt a születésnapom. Szerettem rajzolni. a vigasztalhatatlanba. Azután találkoztam valakivel. Melegedtem.. több méternyi vásznat feltűzőgépeztem a falra. vagy hogy elrejtsem a rajzeszközeimet. amikor meghallom egy odatévedt látogató cipőjének nyikorgását. Csak az volt a baj. Én voltam a nővér. Általában hanyagoltam az elméletet. Isten a tanúm. tehát nem figyeltem oda a tanárok blablájára. a nagy asszony a nagy ember mögött. ahogy fest. és múzeumi teremőr lettem. a felhők hercegébe. hogy kerüljön valami a tűzhelyre. hol a másiknál. és a „képzőművészet” fogalma. a heppeningek és az installációk az agyamra mentek. a búsképűbe.. Meg kell mondani. ha nem volt sok látogató. és csak erre várt: egy kis libácskára. Eljártam a Saint-Pierre piacra. ha csak egy kis vázlatfüzetbe szerettem volna. – Büszke voltam magamra. amikor nem sok látogató akadt. Úgy dolgoztam.. És az a legrosszabb az egészben. és elkezdtem gályázni.

És bármilyen röhejesnek és elképesztőnek tűnik ez most. mint a többiek. libabőrös leszek. – De miért maradtál vele? – Mert szerettem. úgyhogy beszálltam a játékba. És fizettem. hogy drogozott. elárulta. Amikor elegem lett az egyik teremből.. hány frankért hagyna dolgozni. – Tessék? – Lefizettem. – Oké.. – Miért nem? 284 .. és amikor kibékültünk. – Igen. megértettem. én tartottam el. igaz. igényes. a világ legjobb fogása! – burukkolta Camille. lebaltázott... – Miért? – Mert nagyon szerettem. hogy megvan a tolószék. és ha nem felejtkeztem el a cigarettáról. – Hülye voltál. És azután találkoztam a Kessler házaspárral. Nem úgy. A kedvesem megcsalt. És a többiről már egyáltalán nincs kedvem beszélni. nem voltak komplexusai. – Utána romlani kezdett a dolog.. Te sem vagy rossz ebben a műfajban. Szabad volt. Az élet iskolájában töltött inasévek meghozták a gyümölcsüket: a zsoldomba fogadtam. átmentem egy másikba. És amilyen hülye voltam. – Most.. akikről a múltkor meséltem.. ami történhetett velem. Miénk volt a világ összes ideje. és boldog. Csak a gesztus szépségéért.. Hatan kajáltunk két munkanélküli segélyből. majd megfagytunk. – Ha rágondolok is. de feddhetetlenek is. sorban álltunk a közfürdők előtt. Mert volt egy szenvedélyünk. izé. végül én. – Igen. – Igen. Önző férfi volt. Megkérdeztem tőle. – Igen.. – Igen. Inkább éhen halt volna. – A kurva életbe! – Hát igen. De amikor felugrottam.. mert nem vettem neki cigit. igen.. csak úgy. és vettem. oké.. majd beköszönök hozzá valamikor Paulette-tel. Nevetségesek voltunk. Miután elmúlt a szüzesség körüli zavarodottság. igazunk volt.. mint az a másik barom. Csodáltam a munkáját is. akkor maga volt az ünnep! És sokat ittunk is.. – Nem – sóhajtotta Camille –. minthogy bármilyen kompromisszumot elfogadjon. Egy órányi kókadozás? Az is harminc frank.. Harminc frank naponta? Rendben. és mégis csodáltam őt. de én nem füvezek! Egymásra mosolyogtak a sötétben. Nem. azt hiszem.. aki. ő az elsőéveseket élvezte.. miután az egész napos munka után hazaértem...a tökei. nem beszéltünk semmi másról. Felvettem néhány rossz szokást. Megvolt ez a luxusunk. az betett nekem. azért nem volt ennyire szörnyű. Béna voltam.. magabiztos volt. – Á. Hány jó vázlatot rontottam el miatta! Nem mehetett így tovább. lementem. A nagy Séraphin Tico – Camille hangja ábrándossá vált.. Franck elkomorodott: – Szóval csodálatos fogás volt. vagy mi. csak a művészetről és a festészetről. Alig voltam húsz éves. hogy jobban élünk. Miközben én Séraphin Tico hülye humorát élveztem. Éppen az én ellentétem. Ő becsületes fiú volt. A nyomasztó kamaszkorom után talán ez a legjobb. de úgy éreztük.

hogy te nem vagy túl komplikált! – Az már igaz! Rengeteg hibám van. kisasszony. feleltem. ajtót nyitott. és egy reggel megveregette a vállamat. 285 . ahogy az öntelt fiatal diákokkal beszélget. nagyon hosszú kabátot és méregdrága öltönyt viselt. mint a Riviérán. csak nem lettél. – Eszedbe jutott. Talán egy szállodába? Na nézzük.. hogy. – Csak nem. úgyhogy észre sem vettem a csodálatos. Ez egyszer rendes volt. a szédülés. és nem egy dühöngő őrült cselédje voltam. amikor mögém állt egy fickó. és egy szélhámos cselédje lettem.” Könnyekben törtem ki. Őszintén bevallom.– Mert az már túl szomorú. Láttam. a nyakában selyemkendő. csak pempőket és leveseket.. kétrét hajolva ültem a széken. fekete-fehérben. de a véletlen ehelyett egy puha kecskebőr kesztyűbe bújtatott kéz képében jelentkezett. Tehát éppen a füzetem fölé hajoltam. hogy szembeszállok a Jóisten alkotásával? „Nem” . és e hetyke válasz miatt egy másféle szarban találtam magam. Ő volt az én kis iskolai tízpercem... értett valamelyest ehhez a témához. nagyon finom és kifogástalanul fényesített cipőit. Akkoriban nem ettem mást. Aznap Watteau alakjaival szórakoztam. Feddhetetlen-e az én erkölcsi érzékem. – Miért. Néztem a tévét. Hol is tartottam? – A szédülésnél. – Igen. hogy talán el akarja csábítani valamelyiket. mit csináltál? – Ugyanazt. Nem voltam tisztában a szexuális irányultságával.. sírni akarok. „Kisasszony. végre megérkezett! Majd meglátja. Három éve nem látott. nem. Ez a szar elképesztő gyorsan térdre kényszeríti az embert! Szóval a gesztus szépsége miatt kitartottam mellette még néhány hónapig. visszamentem dolgozni. ahogy Paulette készítette nekem? – Köszönöm.. amit azelőtt. – Egy micsodában? – Egy megnevezhetetlen szarban.. és a Szajna parton mindig szédültem. Te solo vuol amar. Azt gondoltam. – Hát akkor sírj! – Az a jó. hogy lezuhanjak. utána hazaköltöztem az anyámhoz. Mindig elképesztő. csak elnéztem. – Kérsz inni valamit? Egy kis meleg tejet narancslikőrrel. a hang-és fényjátékok és a szélsőséges érzelmek után kisbetűs életet kezdtem élni. itt még szebb. dallamára.. – Ne sírj! – De. Gyakran láttam ott. de komplikált nem vagyok. amint nevetve kitárja a karját: „Á. És amikor felkeltem. feltehetek önnek egy indiszkrét kérdést? Feddhetetlen erkölcsi érzékkel rendelkezik?” Nemigen tudtam. ? – Igen. ahogy a szellemem emelkedni kezd az ég felé a Tornami a vagheggiar. De ezúttal egy mérhetetlenül nagy szarban.. és csodáltam a stílusát.. és titokban a rajzaikat méregette. és kijelentette: „Előre szólok. hova akar kilyukadni. Mondhatni. aki korrumpáltam Séraphin Ticót és arról álmodozom. és két hónapig föl sem keltem az ágyból. hanem Európa legdrágább szállodáiban laktam. és láttam az apámat is. Csakhogy nem egy foglalt lakásban hédereltem. Mindig a képzőművészetis hallgatók körül keringett. hogy nincs itthon semmi kaja.” Sírva fakadt. hogy csak egy kis lökés hiányzott... Nem akarod abbahagyni? – Nem. Halló! Doktor Freud! A dolby-sztereó szélesvásznú film...

Elveszítettem az időérzékemet. Némi kis fenntartással azt is mondhatnám. de Leonardo megmentett. sok pénzt kerestem. a régi kis barátnőimtől. Ez volt a szakmája: bejárta a világot. Nem vagyok biztos benne.. jól szórakoztam.... és esténként néha idegen szobákba tévedtem. de ez már nem volt akármi. Vittorio valami kis dolgot akart. Akkor nagyon gonosz lett a szép Vittorio.. Amíg megmaradtunk a kis mestereknél. hogy ez a nem-lét magába szippantson.. Én mondtam nekik. Valamiképpen hagytam. rajzokat. aki fáradhatatlanul kereste a módszert. Vittorio túlságosan nagyétkű lett. a vázlatoknál. Elvágtam magam az élettől. Csak egyetlen dolgot nem volt szabad mondanom: „abbahagyom”. nem számít. egy lejtőre került piás. addig az óvatlanabb kereskedőket könnyen át lehetett verni. Meg különben sem az én dolgom volt.– Prostituált? Nem. A patina. van az a nagy. annál többet akart. – . – Tizenegyezer.. Életemben először jó voltam valamire! Ráadásul hihetetlen luxusban éltem.. Semmi sem volt elég jó nekem. zenét hallgattam. – Pénzt? – Nem. elmehettem az összes múzeumba. – Miért. de minél több lett neki. ahol hozzájutottam néhány rajzhoz. aki undorodott a saját kis személyétől.. lebuksz.gen.. mit csináltál? – Hamisítottam. Bár. túlméretezett ingekben. Nem termeltem olyan sok rajzot. „Ha elmész.. akik halálosan haragudtak rám. amelyeket kívülről megtanultam. de az elején nagyon mulatságos volt. Nem tudom.. De jól van.. A rajz tulajdonképpen nem volt nagy ügy. hogy még élveztem is! Legalábbis az elején. a tiszta erkölcstől. Nem tudom.. egy szép homárt! Szomjas voltam? Pezsgőt. – És állandóan gályáztál? – Állandóan. hogy ez is az öngyilkosság egyik formája volt... hogy pontosan mit is csinált a lóvéval... akik szerettek. Utána ez a kis vicc átfordult rabszolgalétbe.. Lényegében egy őrült vegyész volt. elképesztő alak volt. Tudod. – Milyen Leonardo? – Leonardo da Vinci. milyen véget értem volna. – Na neeem! – De igeeen! És volt ilyenből egy tucat... Emberroncs lett belőlem.. Fáztam? Vittorio a világ legszebb kasmírpulóvereit vette meg nekem. az alap és a többi. Például Pierre és Mathilde Kesslertől. kék kapucnis pulóverem. A legrosszabb az volt. az egyenes úttól. Úgyhogy befogtam a pofám. Soha egyetlen szót sem szólt. Olvastam. a valóságtól. amellyel új papírból régit lehet előállítani. egyszer lefeküdtem Jeremy Ironsszal is. ő szállította a régi papírokat. – Az kicsoda? – Reménytelen vagy... Egy elegáns emberroncs. Visszamentem a Louvre grafikai részlegébe. azt csináltam.. „Látod ezt a kis tanulmányt? Ebből 286 . amit szeretek.. sok emberrel találkoztam. az antikolása ment nehezen. Nagyon kényelmes formája. shopping. és attól a kevés embertől. csak szólj Vittoriónak. de ugyanazt a képet ezerszer is újra kellett rajzolni technikai gondok miatt. de nem hallgattak rám.. és papírtekercsekkel jött vissza.. Jannal dolgoztam.” De miért akartam volna elmenni? Kényeztettek. zene! Bármit akarsz. de azt hiszem. saját magamtól. Nyilván neki is megvolt a maga gyönge oldala. Éhes voltam? Hopp.. ahová csak vágytam. egy holland fiúval.. amit állandóan hordok. a skicceknél és a kis átfestett képeknél. szobaszerviz.. Én rögtön az elején tiltakoztam. de rögtön! Unatkoztam? Színház.

Több mint egy évig így éltem. A folytatást már ismered. Vittorio egyre idegesebb lett. Engedelmeskedtem. nem volt vesztenivalóm. csikkeket kunyeráltam. Időközben megtaláltam az anyámat is. vártam. Arra sem voltam alkalmas. Csak azt tudtam. Nem mertem elmenni. Hosszú csend.. és a Madonnára köpködött. Egy hét múlva újra törökülésben ültem a földön. – Milyen ironikus: mindent megtettem.. és összefonta a karját. Camille elaludt. Úgyhogy éjszakai takarítónő lettem. Nem kérdezett tőlem semmit. Ez elképesztő. és azon morfondíroztam. mondta.. hogy közömbösségből.. a házat bezárva találtam.... A ház körül keringtem. rendben? Csak akkor menj el. És most? Mihez kezdesz most? – .. akit nem is ismertem: „égess el mindent”.. és lábujjhegyen kiosont a szobából. Éhes voltam.. Még két éjszakát töltöttem el az utcán a tizenegyezer frankos kasmírpulóveremben. nem volt semmim. Ameddig talpon voltam. Máig sem tudom.... Mi történhetett az anyámmal. mint egy őrült: „Nekem most el kell mennem. Órákat töltött telefonálással. – ismételte el Franck többször is. igen. a beszűkült álmokhoz. de te ki ne mozdulj innen. Még az ablakon sem mertem kinézni. Most. Az emberek félelmet keltettek bennem. Egy reggel úgy rontott be a szobámba. hová mehetnék. hogy ismerte. megtiltottam magamnak. hogy elmeneküljek tőle. ha én azt mondtam. Úgyhogy összegyűjtöttem azt a rakás hazugságot. hogy soha többé az életben nem akarok rajzolni. végül ellopták a kabátomat is.meríts ihletet.. fel-alá szaladgált. legalább nem kellett a földre feküdnöm. – Hm. és Philibert a karjában hozott le a lépcsőn egészen a szomszéd szobáig. és letette. és elégettem a mosogatóban. vagy diszkrécióból.. És utána tél elején megbetegedtem. bútorozott bérelt lakásban. milyen munkát végezhetnék. – hát. azt már nem engedhettem meg magamnak: csak ő maradt nekem. Nem hajtottam el.. Vissza a gyermekkori ketrecbe. Franck alaposan betakargatta. a hetedikre. már nem mert mellette feküdni. És utána csak vártam. és vészkijáratot kerestem a tíz négyzetméteremből... Több napon át. hanem egy nagy. a kerítésen egy tábla: Eladó. de mindenképpen legyen rajta ez a figura is. Teljesen paranoiás lettem. fogalmam sem volt.. aztán vártam. nem akármilyen életed volt.. hogy visszatérjek a világba. – Hát. Feltápláltak és ideköltöztettek. Utána visszajöttem Párizsba. fogta a ruháit. Gyalog hazamentem Meudonba.. hátha visszajön Vittorio. Az összes helyet! 287 . talán meghalt? Átmásztam a falon. igen. Éltem. Végül egy hét múlva elhagytam a lakást.” Akkoriban már nem szállodákban laktunk. és a garázsban aludtam.. Kihúzta magát. ahogy tudtam. A harmadik este becsöngettem Pierrehez és Mathilde-hoz.. és összeestem az ajtójuk előtt. és végül.. Nem volt egy vasam se. nem volt kajám. rá akartam gyújtani. hogy egyedül igyam. Ráadásul Camille az összes helyet elfoglalta. Értetted? Ne mozdulj!” Még aznap este felhívott valaki.

sárga esőkabátok. és mindjárt összeesik! – Nem. utána beindította. Hagyd.. – A mindenit. Rendben van. hogy egy kicsit megértse a helyzetet. – Ugyan. haver. elég nyúzott a pofád! – Fáradt vagyok..18 Franck elveszettnek érezte magát. Amikor felnézett. fiacskám! Hé. Nem tudta. Végigbandukolt a kikötőn. egy pont. Majd nyáron kapsz egy szép Lacoste trikót. szia! – Mi a francot csinálsz te itt? – Iszom egy kávét. Az ablakpárkányon a saláta szíve már teljesen összeráncosodott. Franck kidobta a kukába. és utána végig egyenesen ment tovább. maga elé tette a bukósisakot. hogyan rajzolja meg a szemeket. Fel-alá kódorgott a lakásban. végül a konyhában kötött ki. Közben szólt egy-két barátságos szót a motorjához. az egyik tükörben régi ismerősét pillantotta meg. hogy nem egy lánnyal voltál ma éjszaka? – Hát nem igazán lány volt. jó arc vagy. Így aranyosabb. – Még mindig a csajokat hajkurászod. Rajzoljon fekete pontokat a csiga szarvacskáinak hegyére.. Lábujjhegyen tolta el motorját a házmesterfülke előtt. Körülötte csillogó. Amikor a tengerhez ért. vagy csak egyetlen pontot oldalra? A fenébe! Még csigában is egy nagy nulla volt! Tessék. – Na nézd csak! Ki van itt! – Jé. Az első utcánál balra fordult. és befúrta magát az éjszakába. a szekrényeket nyitogatta. Talán túl erős volt a szél? Megrázta magát. de nem ugatta meg. – Mit hagyjak? 288 . és a halászok munkáját figyelte. Felöltözött. Tolta még a motort néhány méteren keresztül. az első nyitva tartó kocsmában ivott egy feketekávét.. mi? – Nem. majd megcsóválta a fejét. – Na ne szédíts! Azt mondod.. A kávétól majd helyre kerülnek a gondolatai. – Akkor micsoda? – Nem is tudom.. Legszívesebben összeesett volna. a konyhában: egy kávéfiltert. hogy befejezze.. abban szédítheted a pekingi pincsi csajokat. és egy ceruzával odaült a rajz mellé.. Pikouka csak nézte. nem. főnökasszony! Töltse meg a csészéjét. Megvan! Ezt kereste az előbb. itt a haverom.

Már gyerekkorod óta átvered az egész világot. – Hé. de hát az nagyszerű! Akkor legalább valami mást kínálhatsz fel neki! – Micsodát? – Direkt csinálod? – Nem.. A másik felhúzta az orrát. A francba. hátha valaki nem veszi észre. 289 . dehogy! – Akkor egy android? Talán Lara Croft? – Még annál is jobb! – Még Lara Croftnál is jobb? Ó.. hogy sajnáljalak. hogy ez nem egy csaj! – Hanem egy srác? – Jaj. Amikor ez a lány beszél hozzám. nem értesz semmit! Egyébként soha nem értettél semmit! Csak jártatod azt a nagy pofád.... Ki kér egy szendvicset? Talán a fiatalember? – Igen. A főnökasszony lépett oda hozzájuk: – Uraim. csak nem vagy szerelmes? – Még az is lehet. de hát ez jó hír! Örvendezz. – Ó. megérkezett a kenyér. – Aha. – Megváltoztam.. mi van veled. Igen.. mennyi mindent megélt már. Szánalmas alak vagy. De falnak menni is jó lenne.. Lestaf? – Fáj a szívem. hagyom a fenébe az egészet. Biztos kitalálod! – Félek. de ha. – Undok vagy. – Már húsz éve mindig fáradt vagyok. – De igen. Úgy érzem magam mellette. – Na. – Nem. Direkt csinálod.. A fickó rámosolygott. Majd meglátjuk.. Túl jó hozzám. – Ugyan. öregem! Örvendezz! Ugorj fel a pultra és fakadj dalra! – Hagyd abba! – Mi bajod van? – Semmi. akkor az szar ügy. – Az jó jel! – Igen. Gondolkozz már egy kicsit. Ő nagyon jó.. a mérete 85 A. – Nem.. Ha tudnád.– Mindent! – Oké.. hogy nem értesz semmit. a szavai felét nem is értem. jó lenne.. és. öregem. Csak fáradt vagy. – Hé. Ez hülyeség! Senki nem túl jó soha senkinek! Főleg a csajok! – De mondtam már. értem már! Ha meg vagy őrülve a testéért.. fogjatok le! Mindenki a helyén ül a karzaton? – Tudod.. ehhez én kevés vagyok! Azt hiszem. mi van? – morogta Franck. – És mi mindent kellett átélnie? – Egy rakás mocskot. jó lenne. mint egy darab szar.

Összehajtotta a papírt. – Hé.. – Franck már felegyenesedett. 290 . A pulóverének mimózaillata volt. hogy honnan. – Már megint mi történt? – kérdezte Philibert tükörképe az ő tükörképétől. – Hé.. Megborotválkozott. úgyhogy a kenyérvágó késsel levágta egy műanyag üveg tetejét. – Akkor rendben. jól vagy? – Hiszen te egészen át vagy fagyva! Honnan jössz? – Ó. Philibert éppen zuhanyozott. Tíz percet késett. és amikor megpuszilta. Megírod a bevásárlólistát? – Igen. – Á. és a vázával együtt letette a csiga mellé. – Köszi. hozzádörgölte az arcát. Franck vett egy kazalnyi virágot egy kisteherautó rakodóteréből. Franck bevitte Paulette-nek a reggelit.. megjött a mi szép kis szívünk – jegyezte meg a főnök. Nem talált vázát. mint a rivi Riviérán. nagyikám. ugye? És életében először a kelő nappal szemben motorozott Párizs felé. és bepréselte őket a bőrdzsekijébe.. Franck mosolyogva leült. már elkezdődött a reggeli eligazítás. most mérem ki a Nesquickemet. Az after-shave volt az oka. Hogy írják a riviérát? – Nagy R-rel. A virág nem rossz kezdés. – Semmi baj: ebből már kimászom. sok szerencsét! Franck elfintorodott.. Mimózák. Philou! – Várj egy kicsit.A piacon már kirakodtak..

Már több mint egy órája aludt. has a hasnak. a testét. most is súlyosan megégette magát. amíg csendben odanyújtotta a kezét.. 291 . – Annál jobb! És elkezdett mozogni. A füléhez hajolt. fájdalmasan felszisszent. – Túlságosan ki voltam éhezve. mint ahogy egy jajt ki tudott volna mondani. Végére kell járnunk a dolognak. Camille megharagudott: – Hagyd. – Igen. De ne moccanj! Ha ellenkezel. Comb a combnak. Felrobbant a szerkezet. és összefont karral az ágyra zuhant. ráébredt a boldogságára is. Megerőszakollak. Camille végigfeküdt rajta.. majd a csípője alá csúsztatta a kezét. Sajnos nem látta. és hagyta. de még a fájdalmat megérezni sem.. beállította az ébresztőórát. Először is. majd mélyen elaludt. hogy csak ő lehetett – álmában meglátogatta.. hogy a karomba zárjalak. nehogy felébredjen az álomból.. Amikor a tenyerét az övére helyezte. ki sem kötötte a cipőfűzőt. Néhány szelíd mozdulat után hirtelen Franck vállába kapaszkodott. nehogy holnap reggelig aludjon. A fájdalomból rájött. Franck is. kisfiam! Franck át akarta karolni. nem lehet használni. a kezét és a takarót is. hogy meztelen-e. – Ne haragudj – tette hozzá Camille.. hadd csináljam én! Kiköpött egy darab nejlont... – Máris? – kérdezte Franck kicsit csalódottan. hogy ellássa a sebet. lesz rá okom. mert Camille lélegzete csiklandozta a fülét. azután meg azért. amikor nagyon fáradt volt. megfojtlak. Most megérezte a fájdalmat. váll a vállnak feszült. Nem működött. Nem volt ereje panaszkodni. Camille megérezte a géz érintését: – Szenvedsz? – Igen. de valaki leszorította a csuklóját. mert akkor. felszerszámozta Franckot. Franck álmában elmosolyodott. Franck összekulcsolta a hátán a kezét. és mivel szenvedett. amikor Camille – olyan könnyű volt. és belesúgta: – Lestafier. A segéde addig makacskodott..19 Mint mindig. még dühöngeni sem képes. most megerőszakollak. mert olyan szép lázálom volt. hogy nem álmodik. a nyakába kapaszkodott. csak úgy lerúgta a cipőjét. – Ó. ívben kifeszült. nem képes már semmire! Tántorogva hazament.. és hamarabb elélvezett. – Igen.

– Nem fogadom el a bocsánatkérést. Ó... Ragacsosan és zsírosan elszundikáltak a magukra húzott lepedő alatt – a lepedő a bujaság és az égési sebekre használt kenőcs illatát árasztotta. Franck behunyta a szemét.. Egy édes. a fene! – Mi van? – Mindenütt bekentelek ezzel a rohadt kenőccsel! – Nem baj – mosolyodott el Camille –... köszönöm. könyörgöm. Ó. Megnyerte a főnyereményt. Maradj így egy kicsit.. hogy igaz legyen. Most túl jól vagyok. nem most rögtön. köszönöm! Túl szép volt. az mindig jó lehet valamire. Istenem. kisasszony! Elégtételt követelek! – Örömmel! – Nem. 292 . intelligens és forróvérű lányt.

Camille leeresztette az újságot. – Mi a baj? – kérdezte Franck nyugtalanul. Camille felsóhajtott: – Hát ez nagyon felszínes tanúvallomása! Tudom. – Igazán? – Igen. – És látott valamit? – Nem. Sem szórakozott házanépe. ha rekonstruálnánk az eseményeket. de még volt ereje viszonozni Franck kedvességét is.. Senki nem merte Franckot felébreszteni. a szívemet”. – Igazán? – Igen.. hogy „igen. kikapcsolta Franck ébresztőóráját.. és most te fogsz fizetni érte. aki beállt a helyére.. Letérdelt a földre Camille matraca mellé.. hogy az ilyesmi mindig fájdalmas egy kicsit. hogy állati éhes vagyok! Tegnap este óta nem ettem semmit. – De ön is ott volt? – Aludtam. elropogtatta. Közben Camille elélvezett.. – Hmm. Mary Poppins! Órák óta korog a gyomrom! Hú. Camille elszomorodott. utána a csontjáig lerágta.. lenyelte.. Camille felüvöltött. Franck Camille-ra vetette magát. Először lecsipegette a szeplőit. vagy valami hasonló hülyeséget! – Szóval. – Ó. de hangos! Még a végén zavarba jövök! És a fejénél kezdve felfalta Camille-t. sem a főnök. – Elloptak öntől valamit? Hé. Legalább van jó biztosítása? – Nem – felelte Franck szerencsétlen ábrázattal. elmajszolta. Camille olvasott. dühödten harapdálta és megette Camille húsát. hé.. most nem szabad azt mondania. sőt egymásra nézni sem... ez igazán bosszantó. de. és eszébe sem jutott morogni. és csodálkozást mímelve megkérdezte: – Talán valami problémája van? – Igen. Akkor tudnánk a legjobban előhozni az emlékeit. nyugalom. hogy benézzen Paulette-hez. 293 .. Nyilván nagyon szenvedhet a szegény fiú! Franck hajnali kettőkor került elő a szobájából. Valaki behatolt hozzám tegnap délután. lenyalta.20 Amikor Camille felkelt.. jegyzőkönyvet szeretnék felvétetni. biztos úr.. hmm. és bekopogott Camille ajtaján... – Azt ugye tudod. Nem mertek egymáshoz szólni.

. a. hogy hozzak neked valamit? Camille nyújtózott egyet: – És mit kínálsz? – Amit csak akarsz. és elfelejtettem betenni az indigót. a. A jövőre nem! A jelenre! Ajaj...... hogy ostobaság. – A jövő. az állát a tenyerére támasztotta. a.... – Ó. mert előfordulhat. Majd rövid gondolkodási idő után: – Semmit. Franck..Te hogy. – Mi van? – Most még éhesebb vagyok. hogy egyes részletekről elfelejtkezik.. a térdén tálcát egyensúlyozott.. De azért nem szabad túl sokáig késlekednünk. a lágyságod. uram. Nem rögtön.. Camille a hasára feküdt... ez durva... Mindent. Franck a falnak támaszkodott.. Franck elkomorodott: – Ne játssz a szavakkal. szia! Ahogy mondani szokás: Örültem a szerencsének! Franck pánikba esett: – Nem akarod. – Camille a karja öblébe fúrta az arcát. mint az előbb. de kell egy másolat az irattár számára. a hangod. neked az nem túl nehéz. – Rendben. Még soha nem volt részem hasonlóban. Rajtad minden él: a hajad. – A szervezetem? – Igen. Koccintottak. És mit gondol. a kezed... 294 .. a szemed. – Mindent elvitt tőlem. – Rendben.. a nagy szád. Muszáj ennem valamit..– Ó. a hosszú combjaid. Nem tudom... mintha magát fojtogatná.. hogy mondjam. Te. az imádnivaló segged.... Valahogy élő vagy. – Most? – Nem. ugye nem fogunk egymásba szeretni? Franck úgy csinált. hagyd abba... – A jövőre! Camille kijavította: – Nem. – Szép vagy. Izé. az apró orrod. Tudom.. – Oké. és átnyújtott Camille-nak egy poharat. kapok majd kárpótlást? – Hát meglepne. nem szép vagy. de a szervezetem nagyon élő? Csodálatos szerelmi vallomás. Kidugaszolt egy üveg bort.. a fintoraid... Kérek.. Camille egyenesen a szemébe nézett: – Nyugtass meg. – Nem vagyok szép. tudja? – Mindent? – Majdnem mindent. Úgyhogy az elejétől meg kell ismételnünk az egészet.. a hallgatásod.. Camille letette a füzetét. – Nem. igazad van. – Jaj. a füled.

– De igen. – Rendben. – Köszönöm. Keféljünk. Én igen. Most bőven hagytak rá időt. de... Camille.. megjegyeztem. – Engem rajzolsz? – Igen.. vagy mi? Persze. végképp kimerülten visszagördültek a saját oldalukra. De még a közelében sem járunk. Kérlek. Én sem beléd.. – Igazán? – Igen. hogy elrendezzen néhány adminisztrációs problémát. – És szép vagyok? – Nekem tetszel. nem fogok beléd szeretni..... fogjuk meg egymás kezét. és amikor jóllakottan. Megbolondultál. 295 . – És milyennek rajzolsz? – Amilyennek látlak. Franck.– Hrrr. hogy fussak utánad. Franck így szólt a plafonhoz: – Rendben.. hogy nem! – Ó! Egészen megijesztettél! Már annyi hülyeséget csináltunk mind a ketten! – Igen.. hagyd. grrr. és megadóan nekilátott. Ne szeressünk egymásba.. ragadd meg a nyakamat. igyunk. jól mondod. Franck kitörölte a tányért. letette a poharat. menjünk sétálni.

Ötödik rész 296 .

– De hát hová akar menni. Az egyikük ágyától a másikuk matracáig vándoroltak. Idézet kezdete: Ami a torkomban volt. Pikou levetette a kabátkáját.1 Semmi nem változott. Vajon csak a Mars-mező mikroklímája volt? Vagy az általános felmelegedés jele? Átmenetileg megszűnt a tömegvonzás? Semminek nem volt értelme. ragyogóbb és vidámabb lett. és megpillantotta Van Gogh lázas arcát. és egymás hátát simogatva gyengéd dolgokat súgtak egymásnak. és mindig szemérmesen magukra húzták a lepedőt a heves ölelkezés előtt. van itt maguknak valami! A képeslapot Côtes-d'Armorban adták fel. a macskák és az emberi nyomorúság csodálatos festője egy fa alatt nyugszik. a temető délkeleti szögletében. 297 . és e könyveknek köszönhetően Camille végre felemelte a tekintetét. A papagájoknak még túl hideg volt odakint. közben érintették a Hôtel du Nord-t és a Saint-Vincent temetőt. ugye? – Miért viszel mindig a halottakhoz? – Tessék? – . minden elveszítette a fontosságát. és Perreira asszony kirakta a virágcserepeit. hé. Köszönöm. kicsit esetlenek. a temető délkeleti szögletében. Az emberek mosolyogtak. A Monoprix sokat veszített a varázsából. az evés még mindig okoz nehézségeket. A lapot becsúsztatta a füzetébe. a dolgok körvonalai határozottabb lettek. megint eljött az első vázlatok ideje? Figyelmesek voltak egymáshoz. Fáradt vagyok. – Théophile Alexandre Steinlen. lassan feloldódik. Újrakezdődött az inaskodás. Idézet vége. És a Beauséjour Boulevard orosz fakunyhóitól elvándoroltak a Buttes-Chaumont-on álló Muzaiáig. de végül az is helyrejön majd. Perreira asszony valamelyik reggel Camille után kiabált: – Hé. Camille megfordította a képeslapot. 1889. kicsit ügyetlenek voltak. Bájos jegyzet. Párizs: 300 homlokzat kíváncsiaknak és Párizs teaszalonjainak útikalauza. Franck elveszítette az étvágyát. és minden megváltozott. és csendben ismerkedtek a helyzettel. kicsi Paulette-em? Egy éjszakai bárba? – Huhu! Paulette! – Menjünk haza.. és megismételte: A macskák és az emberi nyomorúság csodálatos festője egy fa alatt nyugszik. Mivel egyikük sem akart meztelenül mutatkozni a másik előtt. Párizs megszépült. ahol aznap Maurice Utrillo és Eugène Boudin társaságában uzsonnáztak Marcel Aymé sírján. ahol Art Nouveau épületek nyúltak az égbe. szeptember 10. Philibert három könyvet ajándékozott nekik: A rejtett és szokatlan Párizs. a beton felpuhult. Mintha minden közelebb került volna.. Camille arca kiszínesedett. óvatosan elnyúltak.. és többé egy rossz szót sem szólt a negyedükről. Camille a térdére ejtette az útikönyvet.. és az egész világ könnyebbnek tűnt.

ahogyan mások a misekönyvüket lapozgatják. Ha Paulette nem akarja kezeltetni magát. Ő ugyan nem fogja ilyesmivel gyötörni. de én a növényeket szerettem. mert túl nagy lendülettel dobta be a merítőhálót.. de most már állandóan harcolnia kellett azért. az engedékeny ifjú hölgy pedig nem akarta kényszeríteni rá. a póréhagymák.. amikor a plébános úr majdnem belefulladt a Louère-be. A férjem a Manufranceot olvasta. arról a napról. olykor csupán egyetlen választ akart kicsikarni belőle. Ám amikor Paulette-tel könyvtárba mentek. másodszor. 298 . amikor arra kérte. és ha a hálóingére vett kabátban akar sétálni menni. a szüreti estékről. Utána sóhajtva elrendezgette a Pandora-szelencéit.. Az nagyon jó termést hozott... mert ha a plébános elsüllyedne. Senki nem vehette el tőlük azt. mert úgy gondolta. ahhoz végeredményben joga van. hogy felfogják a barátságuk esztelenségét. belemerült az orvosi szaklapokba és szakkönyvekbe. hogy megint nyolc éves legyen. hogy messziről is jöttek emberek. ha nem akar többé a jelen iránt érdeklődni. vagy a kertjéről. hogy visszatérjen egy folyó partjára. és akkor újra megvillan a fény opálosan zavaros szemében. és a sofőr pofákat vágott. A makacs öreg hölgy nem volt hajlandó orvoshoz menni. hogy megcsodálják a kertemet? Camille a fényre ültette. A Viroflay Szörnyetege. egye meg az ebédjét. és szomorú döntésre jutott. a mamájáról. akkor csak beszéltesse bátran Paulette-et a múltjáról. lerajzolta. ha nem lett volna ott a tolószék? Vajon nem tette-e gyerekessé. hogy gyorsabban mehessenek? Valószínűleg. és beszélgessen vele. Annyi baj legyen. Imádtam. – De hogy emlékezhet ezekre a nevekre? – Még a vetőmagos zacskókra is emlékszem. – És milyen sárgarépát? – Természetesen a Palaiseau-t! – És spenótot? – Hú. hogy erről Francknak kell Paulette-et meggyőznie.. És sírjon. Senki nem vehette el tőlük ezt – sem Franck. és a Nagy Lusta Szőkét. Camille nem akart tudomást venni róla. Ez a vacak valóságos detektor volt: mindig ki lehetett vele szűrni a szemét alakokat. Vajon jobban harcolt volna Paulette a talpon maradásért. Az az ő legelemibb joga. és ha valakit zavarna a dolog. az a földi pokol lenne az összes kis ministránsgyerek számára. – És milyen salátát termesztett? – A Május Királynőjét.Aznap végül egy taxiban kötöttek ki. Tudtad. mert nem volt szokása. amikor meglátta a tolószéket. ha nem akarja befejezni az ebédet. először is. akik ezer mérföldnyire voltak attól. és elszomorító dolgokat tudott meg a kisagy meszesedéséről és a többi Alzheimer-jellegű mókáról. és miközben hallgatta. annál jobban szerette.. és azt kiabálja: „Plébános úr! Plébános úr!”. akik soha nem tudtak volna megakadályozni egy idős embert abban. sem Philibert. Paulette fáradt volt. amikor összenéztek és megfogták egymás kezét az élet apró örömei között. Tulajdonképpen már nem is beszélgetésről volt szó. hogy öltözzön fel rendesen.. és az a vacak beleakadt a reverendája egyik gombjába. És minél többet rajzolta. üljön bele. amit ők ketten együtt átéltek. sem az orvosok. Minden este átnéztem a Vilmorin katalógust. Egyre jobban elfáradt és elnehezedett. és tölténydobozokról ábrándozott.

. akkor kezdtem elveszíteni a hitemet.– Én odadobtam neki a rózsafüzéremet. mert félelmében nem Istenhez könyörgött. milyen sokat segített a szegény emberen.. 299 . sejtheted. És én ezt nagyon furcsának találtam. hanem az anyját hívta. Azt hiszem...

. 300 . – Oké.. Látom. – Tudom. – Aggódom Paulette-ért. eladom a motoromat. amiről beszélek. hogy fütyülsz arra.2 – Franck! – Mmmm. – Mit tegyünk? Erővel vegyük rá. hogy menjen el orvoshoz? – Azt hiszem.

kár itthon maradni. – A csodálatos vasdobozoddal? Franck ivott egy korty kávét.. nem tegnap volt a tavasz első napja? Azok hárman zavarba jöttek.. Odalépett az ablakhoz: – De nem csak úgy összevissza beszélek.. kinyújtotta ráncos. Amit kimondtak. mint a házbeli burzsujoknak. nem. fiatalok. Vagyis. véghezvitték. azt minden hétvégén megismételték. és bámulni. hogy marhabordát zöldségkörettel. és vehetnénk valamit. és ha hajlandóak vagytok sietni egy kicsit. csak valami egyszerű dolgot.... ma nincs kedvem. hogy kóvályognak a kínaiak a Mars-mezőn.. Mindezt megöntözzük Christopher barátom burgundijával. hogy reggel mind a hárman Paulette ágya körül üljenek.. és felemelte a tálcát: – Na gyerünk. én.. és szép nyugodtan kijelentette: – Van egy szép autóm. hogy bármilyen visszhangot kivált egy férfiból. az a szemét Pikou ma reggel már kétszer is megkeresztelte. de óvakodott ezt kimutatni. Franck remélte. megállhatnánk az Azay piacon.. – De igen! Jól látom én. és amit véghezvittek. Mondjátok csak. hogy tesztek rá. Paulette. – Talán tesztek rá? – Nem. Szerencsére aznap szép volt az idő. a tolószék összecsukva a csomagtartóban. Még a borsót is meg kell pucolnom. – Nem mész dolgozni? – kérdezte Paulette. akik már hetek óta elveszítették az időérzéküket. hogy egy finom ebédet főzhessek. – Dolgozom én eleget. – Nem. és a következő vasárnap úgy intézte. rendben? – És a munkád? – kérdezte Philibert.. Elcserélte a grilles fiú puffogós Golfjára.. ha szép.. 301 . ott vár minket a kapu előtt.. aki a titokzatos könyvei között él. Paulette kiesett az ágyából. de csak akkor.. de nem a kisagya. De Franck nem jött zavarba: – Hé! Párizslakók! Jelentem: itt a tavasz! – Igazán? Kicsit lagymatag ma a közönség. Azt mondom. csipkedjétek magatokat. nem? – És mivel megyünk? – viccelődött Camille. Azon a héten nagyon elkeseredett. De ha ez nem elég vonzó. öreg nyakát a páncéljából: – Mit mondtál? – Ó... Letette a csészét.. visszafekszem aludni. és a két nőből.. és utána szundikálunk egyet a napon. akár egy öreg teknősbéka. Csak ennyit akartam mondani. jó? Különben sütök egy almatortát. És desszertnek talán epret.. Majd meglátjuk.3 Végül nem adta el. hanem a sietség miatt. Arra gondoltam. amikor van egy szép vidéki házunk. és már tankoltam is.

amint nekiindult. Ezt a hirtelen felragyogó arcot. majd felvetette a fejét. őt. szedjük le az élet rózsáit. zárjuk kulcsra az ajtókat. itt a házam. ezt a kihúzott derekat. vasárnap reggel nagyon korán keltek. most egy kicsit gyalogolnod kell. Néha Francknak sikerült őt csőbe húznia. és hallani kellett a kertek és a kapubejárók állapotáról szóló hibátlan elemzéseit. de a legmegdöbbentőbb utána következett. hogy az ő ügyük bármikor tönkremehet. hogy lassan elmerüljön az iszapos vízben. és ilyenkor szembe tudott nézni a dolgokkal. Hagyjuk! Egyszerűen képtelen volt kibékíteni egymással az önfeledt és a lesben álló Camille-t. tépdessük le a margaréta szirmait. Paulette újjáéledt. rajzokkal és jóleső fáradtsággal. – Nagyi. Vagyis. mint öröm vagy üdvözült boldogság. a szieszta.Mint minden burzsuj – csakhogy a házbeli burzsujokhoz képest egy nappal elcsúszva –. az csodálatos volt. véssük a fák kérgébe a nevünket. ám az egész mégsem sikerülhet.. – Nézd csak. nehogy elessen. túl sok.. őrültek. aki hónapok óta távolodott már a parttól. először nagyon óvatosan. virágokkal. de így volt. a fiatal lány karjába kapaszkodó kis öregasszonyt a vattabéléses házicipőjében.. 302 . Az az ötlet az autóval. Camille. Túl sok köztük a különbség. Egyre gyorsabban ment.. a karjuk tele élelmiszerrel. cseréljük ki a HIV tesztünket és ne törődjünk többé vele. Ez ő. Ezt látni kellett ahhoz. Gyalog kell megérkezned Camille-lal. szenvedjünk egy kicsit. Camille-t néha elöntötte a tisztánlátási láz.. satöbbi. a piacozás és a többi nem volt rossz. és az emlékekkel meg a langyos kátrány illatával lassan visszatért arcába a vér. Mi közben kinyitjuk a házat. Legyünk vidámak. Amit Franck-kal átélt. Néha azonban mégsem. Zseniális húzás. Az egyik mindig összevont szemöldökkel figyelte a másikat. fedezzük fel magunkat. és egyre erősebben szorította Camille karját. de tudta. Nem volt kedve olyan messzire gondolni. hogy olyan együgyű szavakat ki merjen ejteni az ember. nagyobbakat lépett.. Mert látni kellett volna őt. és ilyenkor a két hárpia egyetlen buta és fegyvertelen nővé olvadt össze. Mint például ma. Szomorú. Néha sikerült kiegyensúlyoznia a mérleget. a lopva megrebbenő csipkefüggönyök felé forduló fejet. és hétfő este jöttek haza.

afrikai farmja. és csak a gyomok tenyésznek benne! Micsoda bánat! Szerencse. igazán? És a két tetőablakom? Azok igazán szépek. Paulette háza béka volt. Barbie kempingautója. mint egy kövér ökör.. Paulette nem volt hajlandó bemenni a házba. – Olyan. Lesütött szemmel teszi a szerényet. ahová elrejtőzhetett a csirkéivel és a fémdobozaival. – Hé? Mi van veled? – Ez. és egészen odáig ment. Itt ez a jó. az ő kis menedéke a szirtfokon. hogy még egy lópatkót is szögezett az ajtó fölé. Micsoda bánat! Minden tönkrement! Mindent benőttek a gyomok! És épp ebben az időszakban kellene elvetni a magokat! A káposztát. az epret. – Egyáltalán nem? És a koszorúpárkányom? Egy barátom faragta! – Még csak meg sem közelíti. kedvesem! Erre a törtető nőszemély úgy felbosszankodott. hogy a testét beborította vadszőlővel. Ez a maga háza? – De még mennyire! Ó. zsíros föld. hogy a virágokhoz egy kicsit még korán van. a sziklafalhoz tapadó kék házacskája. ennyi már elég lesz? A palatetőm ezzel a fehér tufával. Kis vasúti őrbódé. nem a meudoni. ilyen patkója biztosan nincs Agnès Sorelnek és a Poitiers-is dámáknak! Paulette háza létezett.. előbb a kertjét akarta látni. a répát. Egy nagyságról álmodó. megvannak! Es a krókuszaim? Nézd. És mondja meg. ugye? – Még mit nem! – Ó. hanem az. Az ő képzeletbeli kis háza. ahol a szülei ölték egymást. ez már majdnem hasonló. hogy vannak virágaim is! Az igaz. és hamiskásan mórikálja magát. de ott kell lenniük valahol! – Azok a kis kékek? – Igen. aki azt kérdezte: – Nézzen meg alaposan..4 Camille megdermedt.. az ő háza. mint az enyém. csorba virágládákkal kendőzte magát. aki felhúzott vállal és csípőre vágott kézzel fogadja az embert. Paulette háza szögletes. ott! Camille. a póréhagymát. Az ő kis Polly Pocketje. az a hely. amely versenyre akart kelni Chambord-ral és Chenonceaux-val. – Mi is a nevük? 303 . – Hogy mondod? Igen. amely olyan nagyra akar nőni. Úgy ám. amióta egyáltalán filctollat tudott venni a kezébe. milyen szépek! Már nem látom őket.. hajolj közelebb. Hol vannak a nárciszok? Á. amely kiemeli az ajtókereteket és az ablakkereteket. a faragott kő ablakkeretükkel! – Egyáltalán nem. nézd ezt a rendetlenséget! Semmi sincs megnyírva. nézd. miközben csak úgy árad belőle az önteltség és az elégedettség. köpcös kis asszonyság volt. nővérem.. micsoda nyomorúság. hiú és büszke kis parasztasszony. amelyet azóta rajzolgatott.

Camille felháborodottan védekezett: – Hé. nem hinném. hogy feketerigó! – Dehogy. mint a lehulló esőcseppek zaja.. – felnyögött. hogy is hallhattad volna? Miközben nekem. Philibert nagy szemeket meresztett Camille-ra.. kart karba öltve elindult a folyó felé. feketerigó. hogy megismerjem az összes dialektusukat. nem én voltam! Én egy szót sem szóltam! – Nem. elviszlek pecázni. gyere. Franck és Philibert veszekedtek: – Mondom. Nagyon jó. Franck nevetett... – Gyere csak. És ez.. mert nagyon fontos ám a csali. – Camille. A madarak énekeltek. Hallgasd. – Nézd csak. – Hát.. izé.– Fürtös gyöngyike. – Azt hiszem.. mondd meg szépen Franck bácsinak. nem ő volt. esküszöm neked. hol az orsó a pecaboton. mint a konyhában. A feketerigó gurgulázik. és kabátban piknikeztek.. Az volt anyám kedvenc virága! – Mindent ültetünk. és a kis Filochard a kalózkendőjével.. mindig összegabalyítom a. kinyújtották a lábukat. Ó. akik tönkreteszik a szép csendemet. milyen csalit hoztál. ki van itt! Franck állt a küszöbön. nem felejtette otthon a színeseket. Kitolták a tolószéket a napra. aki csendben olvastam. beszélj nekem a szerelmedről. A desszertnél kigombolkoztak. Gyere. én meg elmagyarázom neked.. Philou. gyere Philoukám. nagyi! Nézd. h. – Megcsinálod? – Persze! Sokkal szorgalmasabb és tanulékonyabb leszek.. – Oké. mi ez? De Paulette elaludt. rengeteg időm volt. A túl sok érzelem kifárasztotta. fiacskám. ha így állunk.. hátradőltek a széken. hogy gurgulázik! Mint Pavarotti beéneklés közben.hogy túl tehetséges lennék. – És szagos bükkönyt is! Azt is ültessünk. – Nagyi.. – Na. és Philibert beültette Paulette-et. ma mégis inkább nyulat sütök! Kihozták a székeket. az egyik kezében nagy kés.. ez csalogány! – Feketerigó! – Csalogány! A kurva életbe. a vörösbegy éneke pedig olyan. – Mi baj? – Szét kéne ültetni őket! – Semmi baj! Majd holnap megcsináljuk! Elmagyarázza nekem.. tudod? Mert cseppet sem hülyék azok az állatok! De nem ám! 304 . hanem a kisujjam! És a hosszú Croquignol a csokornyakkendőjével és a monoklijával.. és beszívták a jó vidéki napfényt. n. ez az én otthonom! Csak megismerem! – Ne szédíts – sóhajtott fel Philibert – te állandóan csak a kismotorjaidat bütykölted. amit csak akar! Beletúrt a zsákjába. mi ez? – Két pingvin.. és.. a másikban egy macska.

Camille lerajzolta a sakkozó fiúkat. hogy egy napon hercegnőt hoz majd ide.. hogy rövidlátó vagyok. az élet furcsa szakácsnő! Éveket töltesz a hidegkamrában. nem. izé... és aztán egyik napról a másikra: hopp a sütőrácsra. Philibert tüzet rakott. hogy a fiúk alszanak a kinyithatós ágyon. – Camille! – Igen? – Miért rajzolsz állandóan? – Mert semmi máshoz nem értek.. Ő. 305 . a nagy lábával és a bronz lámpabúrával. Soha nem láttam még ilyen konyhát. mint ő. Olyan arasznyi. Nem. A futballistákat ábrázoló poszterei és a crossmotoros kupái alatt. Olyan sokat unatkozott ebben a szobában! És olyan sokat szenvedett! Ha valaki akkoriban azt mondja neki. az már biztos. de bizonyíték arra. Ez semmi.. – Állj...... hogy itt nőttél fel! – Miért. sokkal kevésbé szép lányokról ábrándozva. és Camille rávette őt. Ó. Beharapta a száját.. És ez a ház is.. Jól vagy? – Nem tudom elhinni.Amikor Paulette felébredt. Ahol semmi sem változott az ötvenes évek óta. Camille a szobámban alszik. soha nem hitte volna el. Megbeszéltük.... Csupa öreg házacska. csupa öreg emberrel az ablakban.. – Hm. és hogy itt fognak együtt feküdni ebben a sárgaréz ágyban.. bejárták a tanyát a tolókocsival. mert Camille-lal akart aludni a gyerekkori ágyában. kisfiam! – Mire gondolsz? – kérdezte Camille.. Franck tiltakozott: – Nem. Camille pedig Franck gyerekkori ágyában. Mosolyogva néztek rá. Ez igazán nem volt ésszerű. amelyben gyerekkorában majdnem belezuhant. Még csak nem is falu. – Hát.. mint az unokatestvéreid: a házasság előtt szó sem lehet róla! Igen. ami elfoglalja az összes helyet! És a budi a kertben! Hogy képes itt egy gyerek kibontakozni? Hogy csináltad? Hogy sikerült lelépned innen? – Téged kerestelek. se túl romantikus. ha Camille aludna a nagy ágyban. és ahol a farkát verte... de ennyire azért mégsem.... – Te beszélted meg magaddal... Paulette hamar lefeküdt.. Elhatározták.. ahol valaha ott volt a lyuk. hogy az élet mégiscsak derék kislány. Nem lesz se túl kényelmes. hogy nem volt előre levajazva ez a dolog.... Olyanok vagyunk. és a sparhelt.. Franck megfőzte a vacsorát.. a pattanásaival. – tiltakozott Philibert – nem lenne jobb. hogy ezt hagyjuk.. mosakodjon meg. hogy felmelegedjék egy kicsit. Lapozzunk. – Semmire. – És most mit rajzolsz? – A Bolondot és a Lovagot. – Lehet. Csupa hülyeségre..

hogy nem vagyok angyal. – Te nem fogsz meghalni.. Mert te angyal vagy.. – Na. te is átélted ugyanezt..– Na. hogyan csináltam. Ez volt a szerencsém. Ezért kell egy rakás gyereket csinálni! Meg aztán tudod. Csak mindjárt menstruálni fogok. Legalábbis semmi érdekes. Olyan aranyosnak talállak! – Azt szeretném. – Most direkt csinálod? – Figyelj. De ha egyszer gyerekeim lesznek. nem ám! – És hogy vagy képes Párizsban élni? – Nem élek. és ő mindent tudott! Neki aztán nem volt szüksége madárcsalogató sípra. – Mindig elégedetlenkedsz! – Te hányat akarsz? – Tessék? – Gyereket! – Hé! – dühöngött Camille. hogy nekem ott volt a természet is. hogy egyedül maradjon. – De igen.. Elmosolyodott a könnyei között: – Na. amit akar. – Na. és minden semmiségen elsírom magam. mert. és az angyalok nem halnak meg soha. hogy nem hagyom.. ez akkor is csalogány. akinek nincs egy pár csizmája. csak úgy kérdezem. Franck megragadta Camille nyakát.. Mindig ugyanez történik. Mindenem fáj. hogy autók között nőjenek fel. És mondhat Philou. most mi van? – Semmi.. – Tényleg.. nem is igazi gyerek. mert a nagypapám mondta nekem. – És miért? – Azért. pecabotja és csúzlija.. mondd meg! – Nem. mondd meg nekem! Nem árulom el senkinek! – Mert nem akarom. Min mosolyogsz? – Semmin. – Tudod jól. ha meghalok. 306 . Egy gyerek.. Camille elsírta magát. ha valami másnak találnál.. ugye. – Igazad van.. – És errefelé nincs munka? – Nincs. esküszöm. Csak az a különbség. Állandóan kint voltam. Még közelebb húzta magához.. nem arra gondoltam.. Tudom. és jó erősen a füléhez húzta a fejét. hogy feltétlenül velem! – Nem akarok gyereket! – Tényleg? – Franck elszomorodott.

. hogy megdugják egy parkolóban. Semmivel sem tartozol neki. – Pfff. ami nem megy a fejembe. ha van egy húga az embernek! Én bármit odaaadtam volna egy bratyóért! Bármit! Még a bicajomat is! Még a titkos horgászhelyeimet is! Még a speciális Flipper golyóimat is! Tudod... Milyen állapotban jössz vissza mindig.. – Hagyd már az anyádat. de velem más a helyzet. ennyi. egy pár pofon. Szülőnek lenni nem túl nehéz. – Persze. hogy a szar életem miatt vagyok ilyen.. A te helyzeted más. ugye tudod? – Dehogyisnem tartozom! – Dehogyis tartozol! Ha az ember szülei rosszul viselkednek.. Nem akarok erről beszélni! – Oké. – Nem. Csak ennyit akarok mondani. Én például nem fogok szeretni egy nőt csak azért.5 Némán.. 307 . De éppen azért éltem át ezt az egészet. tudom. De nem akadályozhatja meg.. Egyszer gondoltam rá.. hogy találkozz a húgoddal.. – Igen. Csak rosszat tett veled. nem muszáj őket szeretnie! – Dehogynem! – De miért? – Hát éppen azért.. Nem vagy köteles szeretni. Egy pár kesztyű.. Csak utána lesz bonyolult a dolog... Erre azt mondod majd... ha már egyszer van egy húgod. nem? – Igen.. mert a szülei.. – Nem. – Micsoda? – Van egy húgod.. – Megharagudtál? – Nem.. de aztán nem mertem. összefonódva feküdtek a sötétben. ha úgy viselkednek. csak még valami. mint valami darab szar. – Miért nem keresed meg? – Nem tudom. Nem tartozom neki semmivel. – Igen. – Bocsáss meg! – Igazad van. mert hagyta. még rosszabb.. hogy azt mondhassam neked: az ember nem köteles szeretni a szüleit... Ne legyél mazochista. A te anyád mégiscsak törődött veled. oké. amikor vele találkozol! Szörnyű! Az arcod egészen.. amikor Franck kibökte: – Van valami. Igazán nem érdemli meg ezt az áldozatot.. – Ez hülyeség! Találkoznod kell vele! – Miért? – Csak! Szuper lehet. – Stop. kicsit kényelmetlenül. – Miért? – Talán az anyám miatt. és igazad lesz.. mint a dalban. elég csak dugni egyet.

de még mindig nem értette.durr. és nem fűztek megjegyzést a dologhoz.. amikor még meg vannak dermedve az éjszakai hidegtől. de azért nem szabad érte agyalágyult veszélyeket vállalnia.” – Őrületes. és néha elugrott Renéhez is. Utána össze kell törni a bogarakat.6 Másnap Camille Paulette instrukcióit követve kertészkedett. lángvirág. mi? Tisztára olyan.. ha akarod... ahol a motort szerelte. Az élet derék kislány.. mi hetenként csak egyszer jövünk.drrr. Philibert kiült a kertbe és írt. amikor éppen nem főzött.. De nehogy fedetlen fejjel csináljátok! Egy másik alkalommal Franck feldarabolt egy marhát: 308 . Ez a motor öreg és ronda volt. A kávé után ő aludt el a nyugágyban. és mozdulatlanul tapadnak a levelekhez. Egy csodálatos énekesnő. Mindegyiküknek meg kellett valamire tanítania a többieket. Ó. – Á! Nem értetek ti semmit! – Ki az az Ariette? – kérdezte Paulette Camille-tól. – Nem ismerem. a földre meg egy vásznat kell teríteni... átadni valamit a saját tudásából. Franck pedig csodálatos salátát készített nekik. hogy bírja ki egyáltalán. – Nem! Ilyesmit nem lehet ideültetni! Gondolj bele. „Durr. de a kipufogója akkorákat szólt.. Az nagyon szép virág. – Ariette Davidson. Philibert kitalált egy játékot az utazáshoz. hogyan kell megszabadulni a cserebogaraktól: – Korán reggel. Csillagfürt. Egészen könnyű. tetszene neked. Ó.. Cosmos. Franck a kövér Titi nővére kollégájának a sógorán keresztül szerzett egy öreg motort. Néha Paulette fogta vissza a lendületét. Már harminckét napja élt motor nélkül. mintha az ég dörögne: – Hallgassátok csak! – kiabálta a fészerből. meg kell rázni a fákat és póznával megütögetni az ágakat... mint egy Harley! A másik három visszafordult ahhoz. Nem bír ki még egy ilyen éjszakát. Camille – és ezt előre tudta – hamarosan szenvedélyes kertész lett. életképesebb növények kellenek. Neeem. bedobni egy árokba és befedni mésszel – csodálatos komposzt lesz belőle. Az egyik alkalommal Paulette elmesélte. Philibert-ből nagyszerű tanár lehetett volna... De többnyire vele. Minden hétvégén visszajöttek. Philibert-rel vagy nélküle. – Hallgassátok ezt a csodát! A többiek erre lustán felnéztek a virágágyásból vagy a könyvükből.. azzal járt a piacra. Ide erősebb.. hogy fájt a háta! A következő alkalomra hozni fog egy matracot.. nem.. és akkor össze lehet gyűjteni őket. amit éppen csinált.

Nagyon népszerű volt.. Cézanne-t. Turnert. aki valóságos áldást jelentett a kor mezőgazdaságának. Boscht. az elsőrendű darabok: a borjúdió. a két Holbeint. Chardint. – Mesélj nekünk festőkről! – bátorították a többiek. én nem tudok ezekről beszélni. 1572-ben feleségül vette II. Tiepolót.kérte Paulette. Valois Margitot. és a híres farka. hogy mennyire nem érdekel titeket. és Olivier de Serres. Giottót. Degas-t. – Festőket? – Igen. köszönjük! – viccelődött Philibert – Nem is lehettél volna tömörebb! Akik esetleg többet akarnak tudni a témáról. Henrik lányát. hogy – mások között – két igazán nagy ember is dolgozott mellette: Maximilien de Béthune. Boningtont. – Például. a korszakokról. Az 1598-ben aláírt Nantes-is Ediktummal helyreállította a vallási békét. akiknek IV.. Poussint.. – Minden micsoda? – Minden. La Tourt. hogy nincs benne csont. kiket szeretsz. Bonnard-t. Velasquezt. Antoine de Bourbon és Jeanne d’Abert fia volt – zárójelben megjegyzem. amelyről Henrik nem is tudta. A másodrendű darabok: a fekete pecsenye. mert. Manet-t. Csak Camille nem akart mesélni semmit. Őt miért szereted? – Azért a portréért.. a híres képekről. Vuillard-t. Ziemet. Van Eycket.. – Miért? – Hát. – És mi a kedvenc korszakod? – A reneszánsz. Ravaillac-nak a neve. De azt már fontos megjegyezni. Szörnyű.– Oké. Nézzük Bellint. hogy megússza Szent Bertalan éjszakáját. Corot-t. azoknak megsúgom. és 1610-ben halt meg Párizsban. da Vincit. a rostélyos. csak a tyúk.. amit a parasztok fazekába szánt. és ekkor tért vissza Párizsba. hogy ez a Jeanne egyik távoli rokonom volt –. a lábszár. Mantegnát. Csu Tát. 1594-ben szentelték fel Chartres-ban. egyet mindig elfelejtek! Philibert kiegészítő órákat adott az istenteleneknek. meg a gyilkosának.. Gauguint. amit Leonardo Loredan dózséról festett.. Minden szép volt. Nem tudom. – Nagyszerű. Hirosigét. Bellint. az anyám távoli unokatestvérét. – Hát.. – Mondd el nekünk. mert képzelem.. a vesepecsenye. hogy Élie Faure Művészettörténete a toalettünkben található. – Miért? 309 . vagy ha akarod. a lapocka. Makacsul hajtogatta: – De én nem tudok semmi. Henrik Pauban született 1553-ban. Mindenhol. Minden.. – A festészeti mozgalmakról. aki rendbehozta az állam pénzügyeit. Sully hercege.. Tintorettót. a fehérpecsenye. Túlságosan félnék. A harmadrendű darabok: a szegy. abban sem vagyok biztos.. a fenébe... a 2003-as Enduro magazinok mögött. Monet-t. a puha hátszín. és amiben hiszek.. – IV. A kálvinista párt vezetője volt. Piero della Francescát. Henrikről semmi más nem jutott az eszükbe. Goyát. Dürert. de megtagadta a protestantizmusát. a fartő. biztos kihagytam egy csomót! – És nem akarsz valamit mondani bármelyikükről? – Nem. Vallottont. a saját eszközeidről! – Nem. hogy becsaplak titeket. Nem időrendben: Rembrandtot... Delacroix-t.. Constable-ot. Most kihagyom a számtalan csatáját.

. én. Ismeritek azt a hullámot? És a Fudzsi hegyet? Na. Hokuszai.. tarajos szegélyű hullámot! Hát ő.. minden élni fog. Camille váratlanul felkiáltott: – Megtaláltam! – Mit? – A tudásomat! Az egyetlen tudást. mit hagytam ki! – lelkendezett Franck – Hát persze.” – ismételte Camille.. – Na jól van. ez csak játék. a rajzaimon minden – egy pont. Hatvanhárom éves koromban értettem meg szép lassan az igazi természet. Hogy. Mivel valószínűleg mindenki talált a szövegben valamit. amit hetvenéves korom előtt alkottam. egy vonal–. és amikor száztíz éves leszek. a marhanyak! Vagy gallér. és megnézni ezt a képet. Philibert-ék végül feladták. egy ipari telep és vásártelep között. hogy ismeritek! A türkizkék. hogy. hogy megszámolják. hogy mi mindent csinált. akit imádok. Hogy. – Gyerünk. hogy Camille szégyenkezve hajtotta le a fejét ekkora tudás előtt! Az egyik hazafelé tartó úton.. ha úgy jobban tetszik. a National Gallerybe. ellenőrizzék. százéves koromban a csoda fokára érkezem. arra sem méltó. nem akarsz mondani róla még valamit? – De... kilencvenéves koromban behatolok majd a dolgok igazi misztériumába. egy csodálatos grafikustól való. – Aha! Tudom már. Nem akarunk kényszeríteni.. Kérem azokat. És az unalmas külvárosi szürkületben.. akik ugyanolyan sokáig élnek majd. hogy nyolcvanéves koromra valószínűleg még jobban előre haladok. hogy „igazi csoda!”. aminek a birtokában vagyok! Ráadásul már évek óta kívülről fújom. „Egy pont. biztos.. Ötvenéves koromra végtelenül sok rajzot kibocsátottam már a kezem alól. és akkor az ember biztosan tudja. Koncentrálok. hogy a tárgyak formáját rajzolom. a madarak és a bogarak szerkezetét. mint én. de. a Saint-Arnoult utáni fizetőállomásnál. ha jól emlékszem.. a bolond öreg festő.. egyszerűen elképesztő! – Ez minden? Azon kívül. az állatok. amikor már mind fáradtak és morcosak voltak. 310 . El kell menni Londonba. Írtam hetvenöt éves koromban. de mindaz....– Nem tudom. hallgatunk! – Hokuszaitól.... minden élni fog. Ebből következik.. nincs kedvem a nyakatokba önteni a lila hülyeségeimet. Ami a borjúbecsinálthoz kell! Naná.. a város szürkesége és az istállójába visszatérő csorda agresszivitása között Camille lassan elmondta a következő szavakat: Hatéves korom óta az volt a rögeszmém. hogy megtartom-e a szavam. Nem. az út hátralévő részét csendben töltötték el. amivel saját malmát hajthatta. Ő igazi csoda! Ha tudnátok. egy vonal. a fák.

kérem. megérkezett. A márki és a márkiné rengeteg kérdést feltettek nekik. vagyis.. – Nos.. – Művész? Hogy ez milyen festői! És. nem.7 Húsvétra meghívták őket a kastélyba.. Ön szakács. És ugyanabban az épületben lakik. – Ó... tehát. – Hogy ez milyen festői.. nemde? – Igen. menjen. apám. – Talán könyörögjön szent Antalhoz. Nem. – Fauque? Hogy ez milyen festői! Valaha én is ismertem egy Fauque-ot. például ilyenek: – És mit csinál az édesapja? – Meghalt.. bocsánat! – Nem tesz semmit. Nagyon derék ember volt. – És. Élisabeth Fauque. Egy egész konvoj angyal szállt át a faburkolatú étkezőn. Philibert ideges volt.. Előszedett minden nevet az anyakönyvi kivonatából: – Camille. éppen fölötte. Félt. Az ön édesapja? – Nem ismertem. és értesítse az édesanyját. hogy sokat veszít a tekintélyéből a barátai szemében. hol a whiskys üveg? Képtelenség megtalálni. Azt hiszem. Az én nevem Fauque. Marie. MarieLaurence..... nemdebár? – Igen. Ráadásul meglehetősen kényes kérdések voltak. de nemigen várták meg a válaszaikat.. hanem egymást is. Camille lázasan kutatott a winchesterén a nagyvilági tudása után. nem tudja véletlenül.. – És ön? Camille Philibert felé fordult. és. mondhatom! Nem rokona esetleg? – Hát. 311 . kedvesem! A vacsora fárasztó volt. – Jó napot. – Á... – Nagyszerű! Nem óhajt esetleg még egy kis gyümölcssalátát? – Köszönöm. Magázta a szüleit.. – Akkor tehát ön egy kis Roulier de Mortemart! Camille pánikba esett: – Hát. abból is él? – Igen. – Művész – felelte helyette Philibert. mint Philibert..... fiam? Isabelle. a szülei pedig nemcsak őt magázták..

egy évig rendesen kajálhatnának! – Azt hiszem. te lúzer”? Esküszöm. ha még arra sem vagy képes. hogy beszélt ez az alak én kis Philoummal? Látod magad előtt. és nagyon rosszul érezte magát. ahol a környék összes állata ott trónolt szalmával kitömve. mint egy újdonsült férj”. 312 . és kristálykancsóban szolgálni fel a lőrét. Franck a karjában vitte Pauletteet a szobájába. Ezúttal Philou töltötte be a pofozóbábu szerepét. Negyven éven át szolgálta ki a hasonszőrű embereket. – Hagyja az iróniát. A Leader Price-ból volt! Gondoltad volna? Egy ilyen kastélyban lakni. amikor rájött.Paulette egész este ki sem nyitotta a száját. hogy átadod az örökséget a kölykeidnek. és szomorúan csóválta meg a fejét. hogy bolti gyümölcssalátát szolgálj fel a vendégeidnek. vajon hogy kerül a csizma a márkiék hímzett abroszos asztalára. fiam?”. Camille közben már ágyba fektette Paulette-et. Amikor végül elhagyhatták a tengerszínű szalont. arra mindenkinek van pénze. – Igen. ezer hektárnyi földdel és a többi szarsággal... a legszívesebben belevágtam volna a pofájába! Az én Philoum egy isten. ez hihetetlen! Figyeltétek. esküszöm. hogy egy finom omlettet készítsen! Nem értem.. súgta a fülébe... és műtejszínhabot nyomni a vendégek gyümölcssalátájára. Ha az ötvenkét gyertyatartójukból egyet is eladnának. fiam? Még mindig képeslapokban utazik? – Még mindig. – A fenébe. Az a gondolat. ahogy elbiggyeszti azt a keskeny száját? „Még mindig a képeslapokban utazik. és a Leader Price-ből kajálni? Ezt én nem értem. visszajött. – Ez igazán mulatságos lehet! – Azért nem ajánlanám önnek. apám. az számukra nyilván éppen olyan nagy modortalanságnak tűnik.. kristálycsillárral. „Olyan vagyok. a legcsodálatosabb emberi lény. akivel valaha találkoztam. még csak nem is jó gyümölcssalátát! Láttam az üres dobozt a kukában. drámai. Elment. egyáltalán nem értem! Nehéz ezüst evőeszközzel enni a szart. fiam! Az irónia a lusta diák mulatsága. vizesárokkal. Saint-Ex. apám. a folyosón megveregette egy szalmával kitömött vaddisznó lábát. nyugodj meg. azért nem olyan drámai az egész! – De igen. aki a fejére szarik. Azon tűnődött. lehet hogy hülye vagyok. mint ezt önnek annyiszor elmondtam. hogy akár egy darabot is eladjanak a családi fogpiszkálókból. két emelettel feljebb. hogy kedvesen beszélj velük? Figyelted. ők nem ebből a szempontból nézik a dolgokat. A kávézás is nagyon fárasztó volt.. Az apa félrenyelte a kasucukorkáját. ez a hülye pedig. apám. A Citadella. amivel azt akarja mondani: „fiam. nem értem! – Na.. hogy ezermilliárd kilométerre fog aludni az ő drága hercegnőitől. de nekem ez nem jön össze. még egy kurva páva is. hogy nincs rá pénzük. a fenébe is! Drámai! Vajon mit jelent az. – Nos. még Bambi is. – Hogy mondta? – Saint-Exupéry. – Nem. mint a te szemedben az. mindhiába. – A francba. Márki úrnak szólíttatni magunkat a kapuőrrel. milyen szart kajáltunk? Mi ez az őrület? Undorító volt! Soha nem mernék ilyesmit felszolgálni a vendégeimnek! Akkor inkább egy jó omlett vagy néhány finom szendvics! – Lehet.

– Ráadásul egy emeleti lyukban kell aludnom. Ettől aztán elnémult az útszéli fickó. Hopsz. és bla bla bla és adj kenyeret a szűkölködőknek. és kiemelte az eszközt..– A kurva életbe. de. előre szólok. – Ó! Hiszen ez csodálatos! – lelkendezett Franck. és áldd meg ezt az ételt is. nagyi? – . – Akkor te velem maradsz. – Maga csak pihenjen nyugodtan.. – És. semmi. Franck már vissza is jött a piacról... majd mi megetetjük őket. naggyon jól – énekelte Franck. naggyon jól. nincs véletlenül egy nagy párolóedénye? – Hogy mondja? – Nem. Megmutatjuk ezeknek a bunkóknak. ne káromkodj már ilyen rondán! – sopánkodott Paulette.. Mondja csak. – Louis. biztos ebben? – nyugtalankodott a hitvese. engem már nem tudsz használni sok mindenre. Hé. barátom. valószínűleg a 12. hogy holnap nem megyek el a misére! Miért is mondjak köszönetet? Mindannyian jobban jártunk volna.. és a báránybordám? – Betettem a mélyhűtőbe. jól van. amelynek hiányzott az egyik lába. – Tudod. különben még tömlöcbe vetnek! Másnap Marie-Laurance igencsak meglepődött... – És melyik korszakból való? Ahogy így elnézem. – Te elmész a misére? – Igen. Uram. és a láthatatlan személyzetét dirigálta. – Igen. a konyhaszekrényben. – De a húsvéti pástétomod receptjére csak emlékszel? – Persze! – Akkor nem lesz semmi baj. ha egy árvaházban találkozunk. és azokat is.. A pater familias megköszörülte a torkát: – Áldj meg minket. – Minden nagyon rendben van.. semmi! Egy konyhai szűrő-paszírozója? – Ott. milyen egy jó ebéd! Mivel nekik hiányoznak az anyagi eszközeik. Már megint elfelejtkeztek az asztali áldásról. századból! A társaság kiéhezve és jókedvűen jött vissza a templomból. én nagyon szeretem! – És te. kedves Márkiné! Minden naggyon jól van. Franck és Camille rögtön fel is ugrottak. Marie-Laurance alig tért magához: – Istenem.. amikor nyolc órakor lement a konyhába. Pony kisasszony házában! – Hol? – Nem. megyek is. – A mai napon meg kell tisztelnünk ezt a csodálatos ételt – tette hozzá a márki. majd én kézbe veszem az ebédet.. 313 . hiszen Jézus is velük volt. és a szájuk szélét nyalogatva ültek le az asztalhoz. – Ámen! – felelt rá izegve-mozogva a kamaszlányok sora. hozzon fel két üveggel Hubert bácsi borából! – Ó. hidd el! Lámpavasra az arisztokratákkal! Na. kérem. miközben lázasan nyitogatta a konyhaszekrényeket. akik készítették nekünk (Philou rákacsintott a kis kuktára).

Philibert-t pedig Blanche profiljával. és én elhalmozlak a csókjaimmal érte. Talán tetvésszelek? – Igen. Ahogy most vagyunk. a magas. nagyon. – Te mindent elajándékozol. – Nem érdekel. Ritkán volt bárki is ennyire boldog a nagy. – Nem tudom. Biztos vagyok benne. és ömlengések nélkül váltak el egymástól. A tolószékkel körbejárták a birtokot. Franck kézzel vert tejszínhabjával. Inkább Camille mellé telepedett. copyright by Paulette Lestafier. megélezem a késeimet. Blanche. kihúzható asztalnál. kedvesem! És ön. és soha senki nem nevetett ilyen jóízűen. Tökéletesek voltak.... – Ez csak olyan szimbolikus izé volt! Hogy én rajtad pihenek. Hú! Franck végre leült közéjük.. majd epertorta és erdei szamóca.– Természetesen. te meg dolgozhatsz mellettem.– sóhajtotta Camille. hát nem érzed itt jól magad? – De. 314 . – Apácafingocskák – vigyorgott Franck... édesem! – Micsodán? – Ezen.. de itt. Soha nem leszel gazdag.. Na jó! Most.. Ekkora hajtás után szívesen sodort volna egy jointot.. utána sült bárányborda kakukkfüves párolt paradicsommal és cukkinival. – Akkor el kellene gondolkodnod rajta.. amelyre mindenki rögtön rávetette magát. Camille a fejére tette a füzetét. fejezze be a bátyja fésülgetését. Blanche teleszórta őket aprófejű szegfűvel.. – A kis méregzsáknak a tűzhelynél. A nyitott lépcsőfeljáróban itták meg a kávét. Néhány pohár után a márki kioldotta a csokorra kötött nyakkendőjét. hogy itt mindent megtalálok hozzá. – Együtt kellene dolgozniuk. – Franck... nem tudtam magam megtartóztatni tőle. de ünnepélyes vagy. hogy van egy kis időm. Elképesztő lenne. – Ez micsoda? – kérdezte Camille a fűzfakosárra mutatva. – Mondd. mire gondolsz.. Camille megajándékozta a családot a kastély akvarell-képével. amelyekben nem játszott mindig dicsőséges szerepet. Franck gyakran volt a konyhában és Philibert segített neki felszolgálni. – Igen.. Keresd meg a tetveimet. – Egyszerűen erősebb volt.. Lejjebb ment egy lépcsővel... és a hátát nekidöntötte szép kedvese lábának. lovagias fickónak meg a teremben. mint én. Valami ilyesmit akartam kifejezni. ha jól tudom. majd beleült Philibert ölébe.. nem egy fodrász-szalonban vagyunk! Mennyei hollandi mártással megöntözött spárgát ettek. – Hú.. majd megérkezett a húsvéti pástétom. A nyárfákkal szegett sétány végénél Philibert a homlokára csapott: – A teringettét! Elfelejtettem megemlíteni nekik! Az autóban semmi reakció. – súgta Paulette Camille fülébe. és furcsa vadásztörténeteket mesélt.

hogy először láttad nevetni az édesapád azóta. Megint csend... hogy a soissons-i kehely lezuhant. tudjuk! Meg akarod köszönni nekünk.– A teringettét! Elfelejtettem megemlíteni nekik! – Mit? – Micsodát? – Ó... – Akkor mi van? – Hajlandóak lennétek az én es. Egyáltalán nem. – Az espereseid? – Nem. Jól van. az én es. es.. és Paulette belefejelt a fejtámlába. – Nem.. – A te micsodáid? Esernyőtartóid? – Nem...... – Franck és Camille! – Tudjuk.. Az én es. – A te micsodáid? A francba! – Az én esküvőitanúimlenni? Az autó hirtelen megállt.. 315 .. Csak egy apróság.. es.. semmit.

– Még nem.. 316 .8 Philibert nem volt hajlandó egyebet elárulni a dologról.. szűretlen Philou-val.. Franck felsóhajtott. – Majd értesítelek titeket.. Nyugtass meg. – Nekem meg egy kalapot! – tette hozzá Paulette. – Na. – Hé. De azért ne az utolsó este szólj nekünk.. Legalább van csajod? – Hogy csajom? – Philibert fel volt háborodva – Egy csaj! Micsoda méltatlan szó! Jegyesem. barátom! – De. mit képzelsz! – Nekem meg egy ruhát! – tette hozzá Camille... De izé.. izé. rendben.. Oké. hallod-e? Legyen időm venni egy szép öltönyt.. hogy jegyesek vagytok? Philibert lehajtotta a fejét. amikor már pontosabbat tudok. Ő is tudja már? – Hogy mondod? – Ő is tudja már. mivel állunk szemben! Egy adag tiszta. látom már.

El voltak képedve.. Mathilde meg volt rendülve. – Igaz. Camille megmutatta nekik a műtermét. biztos vagyok benne. Mint a kettőjük lehetetlen barátsága. Pierre bizakodóan nyilatkozott: – Ez nagyon jó! Nagyon jó! A tavalyi nyári kánikula óta az öregek nagyon divatba jöttek. és a ruhájához illő kis fejkendőt viselt. Ott van a szalonomban. Philibert kopogott az ajtaján: – Camille! – Igen? – Megérkezett Sába királynője.. és magára aggatta az összes ékszerét. megbánásának és az arcát olykor eltorzító emlékeknek emelt. és csodálatos megvetéssel kijelentette: 317 . de sietned kell. lágyságának.9 Egyik este a Kessler-házaspár eljött vacsorára. Camille tudta jól. tudod-e. Még a csengőt sem hallotta meg. A modellje soha többé nem fog visszajönni. így. Le-sújt-va. – Ne törődj vele – mondta Mathilde –. A legszebb ruháját vette föl. mert soha nem fogja befejezni. Mamadou felvetette a fejét. Templom volt ez. – Na. – Nem tudlak lerajzolni. Franck nem volt otthon. Még nem volt kész. gyerünk! Ne vesztegessük az időt! Camille kényelmes helyre ültette. amelyet Camille Paulette vidámságának. Paulette-et láthatták minden helyzetben. hogy eljövök. Philibert pedig nagyon előkelően viselkedett. Mint minden. – Ó! Ez! Ez csodálatos! – Még nincs kész! – Ezt ne add másnak! Camille bólintott. Csendben járták körbe a lakást. Függőben marad. egyenesen Camille szemébe nézett. azt mondtam. hogy hívnak. Menni fog. Szombat reggel történt. Ez a jóember is meg van hatva. Tartsd egyenesen magad. Annál jobb! Ez a vázlat mindig vele marad.. Ezt soha nem fogja Pierre-nek adni. A haját a koponyája kétharmadáig epilálták. Camille le volt sújtva.. Camille dolgozott. Annyi baj legyen. – Én mindig nagyon egyenesen tartom magam! Néhány kisebb vázlat után Camille letette a ceruzát. néhány héttel korábban. hogy megint látlak! – Na. csak provokál. Nem. Mamadou csodálatos volt. amíg tudom. Tehát itt lakol? És itt is dolgozol? – Annyira örülök. mert négyre esküvőre vagyok hivatalos. minden technikával és minden méretben. ami itt a földön elválasztja őket.

még egy születésnapi bulin kívül. hogy Marie-Anastasie Bamundela M'Bayé soha többé nem jön el ebbe a negyedbe gyermekkori faluja. hogy meglássa a kis Boulit a „szép néger nő” karjában. és Franck napról-napra veszített az önbizalmából. amíg a lány elélvez. Camille pontosan tudta. És ő soha nem fogja befejezni a nő arcképét. Kivárta. egy bar-ra-kú-dát!. Kermadecnél volt. a tolószék egyre koszosabb lett. ahová mind a hárman elmentek. Kíváncsi volt. Diululu királynőjének öltözve. Kesslerék és Mamadou látogatásán kívül. Philibert próbált. halljátok. Camille nagyon szerette őt és mégsem szerette. de nem hitt benne.– Az én nevem: Marie-Anastasie Bamundela M'Bayé. és harmadnap sem. Franck egy este nem aludt otthon. és ahol Camille azt üvöltötte: most már csak egy barrakudát ennék. – Hé. hogy megünnepeljék Franck egyik haverjának a harmincadik születésnapját. aztán falnak fordult. mi van? – Hagyj békén! 318 . nem történt semmi különös. Igazán megpróbálta pedig. és soha nem fogja odaadni Pierre Kesslernek. de az egyik dögletesen szomorú estén felvitt egy lányt. felkínálta és mégsem adta oda magát. Camille dolgozott. Franck másnap sem aludt otthon. Camille egyetlen megjegyzést sem tett. A legtöbbször egyedül. aki soha nem lesz képes rá. mi történik. A napok hosszabbodtak.

amit adni tudsz! A kis mosolyaiddal szédíted az embert. aki gyalog követte a lovas urát. hogy van az öregekkel! Az előadás egy régi kultúrházban volt az elővárosi vasút végállomásánál. aki patikában dolgozott. – Igazán? – Igen. biztos van valami eszközöd. és éjszaka valahányszor arra az elhatározásra riadt fel. amivel elintézhetnéd.. tartsd csak meg! Egyedül fogod végezni egy magas toronyban. – Nem. Tartsd meg magadnak a rohadt kis mosolyodat. – Szóval egy szolga. leültek egymással szemben. és tartotta neki a kengyelt. 319 . és ez kimerítette Camille-t. az idős hölgy olyan üdén és frissen ébredt. Ráadásul Franck már nem tudta recept nélkül megszerezni Paulette gyógyszereit egy hajdani barátnőjétől. mint velem? – kérdezte a száját harapdálva. Franck összeszorított fogakkal nézte Camille-t. hogy vigyázzon rá. Felszálltak a 19. Philibert előadásának estéjén például olyan elesett állapotban volt. – A nevedre. nem kérek belőle! Ez minden.. amikor ennyire haragszol! Milyen szép vagy. úgyhogy gondolhatják. hogy lélegzethez jussak! – Mire gondolsz? – kérdezte Franck. és Camille nem is próbált hosszabban elbeszélgetni vele.. amikor Paulette mintha ott sem lett volna. – Nem gond! Tizenkét évig ápoltam otthon az anyósomat. Úgyhogy Paulette hetek óta gyógyszert sem szedett. Másképpen próbálta megtartani. és csendben elkészítették a számadásukat.. A földigiliszta. A nappali fényben vagy a lámpák fénykörében. – Franck Lestafier! – Jelen! – Amikor nem velem alszol. mint egy rózsaszál.34-es Zeusra. Milyen édes vagy. máskor meg kirobbanó formában volt. aki beleszeretett egy csillagba – már nem sokáig bírom. és két tölténydobozt a vállszíjamon? Miért állok le a hülye részleteknél? Fogj már egy konzervnyitót. – Ugyanazt csinálod velük is.. a fenébe! Nyúlj be a csomagodba. Én aztán tudom. a színes ceruzáiddal. amikor felhúzod magad! Miért nem engedem. Tartsd meg magadnak. Voltak napok. hogy egy leastafier egy nagydarab fegyveres szolga volt. Camille mosolyogva nézte Franckot. A minap olvastam egy régi szótárban. de úgy kell neked! Ez haláloson fárasztó. hogy magaddal ragadj? Miért kínozlak? Miért hordok fűzőt a mellvértem alatt... és hol megy át a bajban lévő magára hagyásába? Ez a kérdés dolgozott benne. vagy mi.10 Paulette már szinte egyáltalán nem járt a saját lábán.. Vajon hol ér véget a másik ember akaratának tisztelete. kivel alszol? – .. hogy Perreira asszonyt kellett megkérniük.. hogy másnap már tényleg elviszi egy orvoshoz.

.. és mindig sikerült: sóhajtozva számolgatta a képeslapjait. sokat gondolkoztam azon.. Meglehetősen szomorú hely volt. ha te lennél ott! Kedved lenne az agyadat tenni ennyi sok idegen előtt? Az első részben gyerekek produkálták magukat. mert mindig a forgóállványai mellett állt. Mint mindig.. – Jó estét! Hát.. egy maroknyi konfetti. Haja színe jól illett cipője színéhez. Minden rendben lesz. A Scapin furfangjából. a kísérleti színházi tanfolyam résztvevői. és rövid repülősdzsekit. – Na nézd csak.. rózsaszín Converse cipőt viselt. aki odaadja.. lehet. hogy megnyugtassa. találkozásunkat. az a fajta megható. ahogy sikerült. túl jól szórakozott. hogy kihagy az agya. megszámolta... Amikor megint elsötétült a terem. A kéz jó dolog. – Ha bárki is kiröhögi.. Azt hiszem. vagy nem érti meg soha. Utánuk egy csapat hányaveti mozgású kamasz következett. Camille és Franck átvették a jegyüket. és. Gondolj csak bele. amikor felbukkantak a felszínre a végállomáson. itt volnánk. – Szóval. én gyermekműhelyeket vezetek a Beaubourg-ban. hogy mit csinálnál. amelyet elborítottak a gyöngyök.. bolondos teremtés. Akkor majd kiskanállal kell összeszednünk! – Sssss.. – Ha belegondolok. Neonsárga betűk hirdették Ramon Riobambo és lámaszőr-pulóveres zenekarának diadalmas turnéját. és vé. A következő számot. megőrülök. mi van a fejükön? Harisnya. zöld tüll miniszoknyát. Camille előrehajolt. pártfogói hangulat. hogy beverem a pofáját! – Nyugi! – Nyugi. Éppen nekünk való – suttogta Franck.. és Philibert még mindig sehol.. 320 . Szóval tavaly történt.. hogy az én Philoum hamarosan szembetalálja magát ezzel a rengeteg emberrel.. elnyűtt. hogy Franck hülyén mosolyog. – Tudják. Egy jótékony szellem. hogy talán az lesz a legjobb. Aprócska volt. aki elfogadja. amikor ideges volt. a Kishercegből és a Broca utcából szavaltak. A francba! Langyos Fanta. Camille a térdére tette a kezét.. nyugi! Megnézném. vastag láncokat rázva rikácsolták ki magukból az egzisztencializmusukat.. Mint.De mégis kézen fogták egymást. és helyet foglaltak: a bőség zavara. megjelent egy elképesztő lány. úgy... Templomi. hiszen dadog. akit vagy az első pillantásra megszeret az ember. hogy rajtakapjam. Queneau-tól.. és megnyugtatja azt. A mamák szépen kifestették magukat. rossz véget ért álmok illatát lehelte. Valahányszor elmentem mellette. mindig úgy intéztem. Nem kötelezi el azt. a papák videokamerájuk akkumulátorát ellenőrizték. miképpen mutathatnám be önöknek a következő. azután újraszámolta a képeslapjait. A körszakállak. Szóval muszáj volt észrevennem őt. Camille nem tudta lerajzolni őket. A terem lassacskán mégis megtelt. Összevissza hadonászott. végül oda lyukadtam ki. és a dicsőségről szőtt. Vagy elkezd dadogni. Franck elképedt: – A mindenit. esküszöm. és látta. vagy micsoda? Szünet. körülbelül. Én. Mint Chaplin. színes csíkos harisnyát. Franck a földet kapálta a lábával. nem bírom elviselni. így. ha elmesélem az első ta. a langyos Fanta..

Egy jó gegnél semmi sem lelkesíti fel jobban a közönséget.. íme... Franciaország története 3D-s változatban. hogy sírjon vagy nevessen.. Maximilien dédnagybácsi Napóleon oldalán. Néhány perc múlva egy kisfiú lépett oda hozzá. Majd maguk is meglátják. Philibert elkezdett beszélni. Bidule bácsi a Fontnoy-i csatában. dadogtam.. nagy karddal.. A mellvért. És nagyon megszerettem.. Charles nagyapó a török ellen Szent Lajossal. Ezernyi részlettel. Többen nevetni kezdtek. látják? Aki a képeslapokat számolja. itt van. felsorolva tiszteletreméltó felmenőinek dicső hadi cselekedeteit.. Ez a fiú. Mellvértben. aki harcolt a Habsburgok ellen 1672-ben?” „Nem. A közönségen borzongás futott végig.. kócsagforgóval. csak egy liliom-mintás alsógatyát.. tapsolják meg! Franck szájába vette a két ujját. könnyes-bús szívvel. 321 . A lovag végül mindent levett magáról. A lábvért. miközben a másik kezével befogta az orrát. – Nos. de nem lehetett érteni semmit. A térdvért. Ám egyelőre nem volt világos... Egyszer aztán segítettem neki és. 1415-ben. Sovány volt. azé a Belleville-é. A nyakvédő.. A könyökvértek.. Felállt. Amikor csak tátott szájjal áll. és az egyik kezében a feje fölé emelte.. – És íme.... és a kisfiú lehúzta „cipőit” is.. A hasvért. Néhányan elmosolyodtak. A sisak alatti vassapka. Kérem. – Ez vagyok én. felállt egy zsámolyra. Amikor bemutatkoztunk egymásnak.értik? Azzal a kecses bájjal. Luois papa. Philibert továbbra sem mozdult.. Amikor az ember nem is tudja.. Camille majd összemorzsolta Franck ujjait. Bertrand papa nagy szarban Azincourt-ban. ami torkon ragadja az embert. és nagyot füttyentett. én is hasonlóan válaszoltam neki. Jehan. Ekkor Philibert zseniális sztriptízbe kezdett.. 1271-ben. és még valami. összerogyott.. de legalább hallani lehetett. Philibert nehézkesen becammogott. Amikor már nem tud semmit..” És tudják. és mert udvarias lány vagyok.. pajzzsal és az összes többi vacakkal. Ezenközben Philibert.. sápadt.. földrajzi megjelöléssel: „Suzy. Ez a fiú magába gyűjti a város összes fényét. azt mondta: „Philibert de la Durbelliére”..izé.. én a párizsi Belleville-ből származom. A torokpajzs. Georges Marquet de la Durbelliére monoton és szenvtelen hangon családfájának ágait taglalta...de Belleville” „Á! kiáltott fel erre ő. Páncélban. A combvért. itt a családfa utolsó levele. Nem lehet nem szeretni őt. a dédnagypapa a Chemin des Dames-on. a népek vezére Loire és Cholet között. kis apródja hangosan megnevezte a tárgyat: – A sisak. A vaskesztyű. – A lábfejvért! – mondta győzedelmesen. Valahányszor levett magáról egy darab vasat... amit mond. és felcsapta a sisakrostélyát. – Ja. és nem viselt mást. Louis-Marie. hová fog kilyukadni. csak nem Geoffroy de Lajemme de Belleville leszármazottja. mi volt a legrosszabb? Hogy még csak nem is bánta! Ugrott egyet. és anyai nagybátyja a nácik börtönében Pomerániában.. Nagy művészet.

mint odafigyelni a fecsegésükre! Még jobban megmosolyogták.Az apródja ráborított egy katonai köpenyt. Mert ő is nevetett az egészen. És meg voltak hatódva. tudomásom van róla. És akkor megfordult a szél. a gúnyolódás. és azt a számtalan kegyetlen csínyt. hogy soha nem nézte meg az Egy kis kiruccanást. 322 . hogy mindez azért szakadt rá. hogy egy ilyen dicső hadoszlop trónörökös hercege papírlapokat számolgat egy olyan helyen. újságok. hogy méltó volt-e a rangjához. aki minden szombaton megkérdezte. De mégis! – felemelte a hangját – Az uraknak a szolgáik iránti udvariassága nem fajulhat alacsonyrendű bizalmaskodássá. minden kivégzésre. ahová soha nem fért el a neve. felidézte az urak életét irányító szabályokat. végül bevallotta. mert ott az apácákon gúnyolódtak. Philibert elmesélte elfuserált születését. Philibert a közönséghez fordult: – Vajon miért? Hogyan történhetett. ugye? Néhány kedves hang megnyugtatta: Nem. és arról. amikor a nyelve elakad zavarában. és dicsőséget hozott-e az őseire. hogy tartson távolságot a kisemberektől. akik vétettek ellene. Szerencsére már jobban vagyok. az emberek nevettek. a hosszú esti könyörgések. hogy szerethessem az életet. a dadogásáról. ő.. fogják majd erre mondani. a parittyáját.. elmesélem maguknak.. kiürült koponyájáról. Mert televízió.. Majd az ókori görögökről beszélt. mert egy másik században született. ahol az abortuszokat végezték. utána bőségesen idézett latin nyelvű könyörgéseket.. az istenért. A fehér tollforgó alatt... és hosszan idézett a nagymamája illemtankönyvéből: A nagyvonalú és kifinomult személyek egy cseléd jelenlétében nem engedhetnek meg maguknak olyan összehasonlítást. Például nincs annál közönségesebb. mert viszketőport szórtak a ruhájába. Találkoztam néhány emberrel.. miközben ő vakarózott. én vagyok az egyetlen francia. és nyersen azt mondta nekik: „Menjetek iskolába!” Napjainkban már jobban vigyázunk az emberi méltóságra és a szerény sorsú emberek érzékenységére. a nyilvános helyeken feltámadó szorongásairól. Elmesélte a világtól elzárt gyermekkorát. hogy egy 18. És odahagytam a szülőföldemet. és ez a mi időnk dicsőségére válik. amelynek az áldozata volt. amikor azt tanították neki. aki nem ismert más erőviszonyokat. csak az ólomkatonái lassú hadmozdulatait. tönkrement fogairól. ugyanis rendellenesen feküdt „már akkor is” – sóhajtotta – és hogy az anyja nem volt hajlandó kórházba menni. Kényszeres rögeszmés zavarairól. hogy meg tudjon bocsátani azoknak. mint egy lakáj”. nem. Philibert mesélt a szorongásos rohamairól. Leengedtem a felvonóhidat. aki nem látta a Nagy átverést. Az altatókról. Gaffiot-t. hajlott hátáról. századi hercegnőnek az volt a szokása. és az apja. Pedig nem is volt olyan mulatságos. Igen. A pisivel töltött pohár. és főleg azért. Nevettek. Például: „Ez a bizonyos személy úgy viselkedik. – Gondolom. A hajdani nagy dámák nem bírtak ilyen finomsággal. És az emberek nevettek. a biztosítási kartonjáról. hogy ellent tudjon állni a kísértésnek. mert a leghalványabb jószándékot sem tapasztalta az őt körülvevő világtól. mindenki vele nevetett. a kis vendée-i parasztgyerekek kegyetlensége. Mind hercegek voltak. és valóban. Nem te vagy az egyetlen! – Szerencsére. hogy kiküldte embereit a Grève térre. amelyet teljes szívéből gyűlöl? Na jó. A fehér galamb. a durva kínzások. és a felügyelő tanár gyanús vigasztalása. Illemtanórát tartott. Elmesélte a kollégiumi éveit. amely a cselédre nézve sértő lehetne. a vécébe dobott szemüveg. mert mulatságos volt. kirándulások és szeretet nélkül nőtt fel.

Remélem..mivel tudom. dadogok.. Istenem! Gyógyíthatatlanul tudálékos vagyok! Hol is tartottam? Ja igen.. mindent elmondtam. Philibert komótosan felöltözött. Azt hiszem. mire apródja egy pár kesztyűvel és egy csokor rózsával futott elő. é. mint én.mi. Úgyhogy. de. de.. és a karjába emelte a lányt: – Ez aztán győzelem.. mert azért jöttem. Mivel őket nézte.é..én Letérdelt: – Da.. az égimeszelő. az ő Philoujuk volt.. az ő védangyaluk. akik hiába próbálták visszanyelni a torkukban lévő gombócot. a rózsaszín hajnál! Mi. hogy nem kezdem elölről.. Ha mégis így lenne.. Néhányan közülük itt vannak a teremben. nem gondolják? Elmosolyodott. – Nos. és nem szeretném őket kellemetlen helyzetbe hozni. hát.. Miközben az emberek tapsoltak. és legyenek engedékenyek a rózsaszín hajú Lojális kisasszonnyal is. Most már frakkot és cilindert viselt.. Philibert arca eltűnt a tüllkupacban.. és sovány karjaival átölelte bátortalan vállukat. és a színfalak mögül csak annyit lehetett hallani: – Húhú.... és ez most az egyszer teljesen normális.. ugye? Nevetések.. kérem bocsássanak meg. hogy kiálljak ide. Ígérem. – Dadogok. Ebben a pillanatban egy ágyúgolyó repült át a színpadon. aki a nyomorúságos életével szórakoztatta őket. Mert az a fickó. da. hogy Martin úr és Martin asszony.. hogy megkérjem önöktől a lá. mindenki Franck és Camille felé fordult.. friss vajszín. Philibert végigsimított a rózsákon. – Jegyezzék meg a színét. az ő égből pottyant Super Nesqickjük. aki ott beszélt. de Belville kisasszony szülei itt tartózkodnak a teremben.... A botjával a színfalak felé intett. márkiné lesz belőőőőőőőőőlem! Philibert csálén álló szemüveggel feltápászkodott.. önök elé ma este.... Aki megmentette őket. nem untattam önöket túlságosan ezekkel a poros emlékekkel. mert ő vett rá arra.akik sokkal nemesebbek. és feldöntötte Philibert-t. – Büszkék lehetnek rám az őseim! 323 .

. és egészen elviselhető technót hallgattak közben. ne haragudj! Philibert tényleg nem jött haza aznap éjszaka. kénytelenek lettek volna jövő időt használni (és ha megházasodnak. amikor megismerkedik a menyével? – Szerintem az nem holnap lesz. és most sem beszéltek többet... és nem neheztelt meg érte.11 Camille és Franck nem maradt ott a csoport évzáró buliján.. – Ez nem techno. – Miért mondod? – Nem is tudom. Hogy nem dugtak el tojásokat annak a kislánynak. – Jaj. hogy sötét elhatározásra jutott. Annál jobb.. Túl felháborító.. Philou. milyen pofát vág majd Marie-Laurence..58-as vonatot... és a világ összes árvájának egészségére koccintottak. hanem elektro. Az elhagyatottság ismerős ízét érezték a torkukban. Philibert a dühtől remegve kifakadt: „Mit szóltok hozzá? Húsvét van. Női megérzés. és boldogtalanok saját maguk miatt. Márpedig olyan sok volt belőlük. hogy alapos berúgással zárták az estét. Vele elszenvedtették a világ összes kínját.. hogy ez volt az utolsó csepp a pohárban... de ez.. majd ettek pár falatot a szalonban. értették egymást. ez túl felháborító volt. Túl veszélyes lett volna. Az volt az érzésem... Alapos és keserves berúgással. mint aki túl sokat ad az etikettre! – Őrület. hogy tévedek. És neked van igazad: nem érdemelték meg őt. amikor az ebéd után körbevittük Paulette-et a kertben.. úgy szabadult meg a haragjától. A barátjuk házasságát használták fel ürügyül: erős alkoholokat ittak. hazajön ma este? – Mmm. Lehet. Boldogok voltak. 324 . Egymás mellett ültek. Nem úgy néz ki ez a kislány. mint idefelé jövet. Franck lehajtotta a fejét. és még egy tojást sem dugtak el Blanche-nak a kertben!”. Nagyon megüthették volna magukat. mert nem késhették le a 23. Franck kifizette Perreira asszonyt. hol fognak élni? És mi. és még nem voltak felkészülve az efféle beszélgetésekre. Nem kellett túl sokat beszélniük. de úgy érzem. és a lakás szörnyen üresnek tűnt nélküle. Philibert miatt.. A múltkor a kastélyban. nem? – Őrület! – Elképzelted. és nem beszéltek többet. ). mondod majd. – Mit gondolsz. Túlságosan meg voltak rendülve. közben Camille elmondta Paulette-nek a jó hírt.. Ha folytatják. mi hol fogunk élni? Stb.

Tessék. úgysem fogod megérteni. aki nem árulja el a korát. hogy újabb könyveket költöztessen át Suzyhoz. még valaki. Philibert a könyvei 1/100 000 részét átköltöztette felesége apró. Maurice. Te csupa gubanc vagy. február 17-én Meudonban (Hauts-de-Seine) meghatott tekintetétől kísérve. augusztus 8-án Tours-ban (Indre-et-Loire megye). kétszobás lakásába. amint Suzy eltávolodott a látóköréből. Philibert arra használta fel az alkalmat. született 1977.. Germain. aki alig volt visszafogottabb jelenség. egyszerűen csak nem kapott levegőt. De valahogy nem érzett rá. mint Philibert. Georges.. és olyan ügyesek voltak. Hagyd a fenébe. Utána az egész díszes társaság elment piknikezni a Buttes-Chaumont parkjába. hogy folytassa Suzy arcképét. Folyton nevetett. Camille pedig arra. júniusának első hétfőjén. Élisabeth. Philibert pedig szerette őt. Ha belegondolok. született 1970. hogy ilyen gyorsan elkötelezték magukat egymásnak. madarakkal.12 Marquet de la Durbelliére. mint Suzy. és mindig ott aludtak. valamint a legjobb barátja. Philibert. született 1967. Franck. ismételgette nevetve. egy magas. mert Suzy egy percig sem gondolta. Philibert nagyapjának ruhatárából –. hogy Suzy önzetlen volt. Suzy rózsaszín. a XX. Franck ugyanolyan öltönyt viselt. Jehan. Marie. Philibert megtartotta a szobáját. és szanaszét álló tollakkal. hogy azt hittem: eleven vagy! Aznap este nyilván be voltam lőve. Lestafier Paulette jelenlétében. egy rózsaszín. hogy lehet. Csak a rajzaid szépek. hogy ennyire el tudtam 325 . hogy egy első osztályú temetésen vegyen részt a Szajna túlsó partján. kerületi polgármesteri hivatalban. zöldpöttyös díszzsebkendővel. Párizsban. Először vett fel nőies ruhadarabot mióta is? Emberemlékezet óta. Ami azt jelentette. Te görcsösen kucorogsz önmagad belsejében. hogy elhagyja imádott negyedét csak azért. ami a térdéig ért. január 5-én Montreuilben (Seine-Saint-Denis megye). szeptember 27-én La Rochesur-Yonban (Vendée megye). és Fauque. Ezt te nem értheted. Philibert a csodálatos fehér lenvászon öltönyét viselte. Camille. feleségül veszi Suzy Martint. Camilleon hosszú fehér ing volt – egy szmokinghoz való darab. Mire vártak volna? Miért veszítsünk időt a boldogságból? Micsoda hülyeségeket beszélsz! Camille kétkedve és ellágyultan megcsóválta a fejét. hogy a parkőröknek nem sikerült elkapniuk őket. aki nem hagyja megragadni magát! Ez a szakma veszélyeihez tartozik! Philibert már nem dadogott. zöld pöttyös miniszoknyát viselt. a két tanú: Lestafier. Louis-Marie. turnűrrel és egy két méter hosszú fátyollal. csak sötétebb árnyalatban. amikor Camille-éknál vacsoráztak. Rajtuk kívül jelen voltak még a menyasszony szülei. sárgára festett hajú fiú. és csodálatos vörös szandált viselt. 2004. furcsállkodva néztek rá. Egy nyakkendőt kötött a derekára. Franck pedig alattomosan nézett rá. És amikor Camille csodálkozva kérdezte. született 1980. Paulette kalapját Camille készítette: kis fészek volt. a Durbelliére család nagy piknikkosarával. „Ez volt az álmom!”.

De te olyan makacs vagy. és megfogta a kezét: – Na.szédíteni magam! Azt hittem. – De én jól érzem magam veled... miért gondoltad.. – . 326 . ha nem erőltették túlságosan... Előtte az egész júliust végigmelózom... mert ilyen vagy.. – Rendben. – Undorító. és visszament Franckhoz a konyhába. mert kedves voltál vele. Franck belenyugodott a megváltoztathatatlanba.. gyere. Na sziasztok. Erősnek kell lennie annak a fickónak... Mindjárt itt a vakáció! – Persze.. hová jutsz vele? De őszintén! Camille letette a hátizsákját és Paulette bőröndjét az ajtóba. Csak azért vagy kedves.. És meg azt sem lehet mondani. olyan hiú. Bolondot csinálsz belőlem.. Undorító így intézni a dolgokat... Amikor Camille elővezette a tervét. máris elszaródott az életed. Ennél jobban nem jött tőle izgalomba. – Miért nem? – Mert már nincs kedvem. és nem is lesz soha. Camille képes arra. Mint mindenbe. azért jöttél. mert teljes szívedből szeretkeztél vele.. mert vaj van a fejeden. hogy tőle távol éljen. de Paulette sem talált benne kivetnivalót.. ahogyan a csirkét belezik. – Duzzogsz? Haragszol. szólt előre: „Köszönöm. hogy éppen azért rajzolsz ennyire jól.. ha azt hitte. De beleegyezett. mint egy érett gyümölcs? Szánalmas vagy! Ugye te is átlátsz a kis játékodon? Mit hittél.. Philibert gyengéden megrázta Franckot: – Mi van veled? Mintha messze járnál. hogy ez most megváltozik? Mit hittél? Hogy azért... Én nem. meleget is. Istenem. Különben is. – Ugyan... Még meg sem születtél. – Szomjas vagyok.. Nem szerelmes belé. hogy elutazunk? – Egyáltalán! Legalább szórakozhatok egy kicsit! Camille felállt. nem vagy te erősebb..” És az amúgy is az ő baja. és egyszer és mindörökre kisöpörni belőle a sok szart.. aki szét tud téged hajtogatni! Egyébként nem is biztos.. Nem. és ebből már elegem van. – Egyszerre fújsz hideget is. – Hová? – Lefeküdni. lefekszem.. milyen ostoba vagyok! Tudod. Franck.. hogy nem próbálta megértetni veled.. mert holnap korán kelek: kiviszem a zöldbe a hölgyeket. hogy szerelmeskedj velem.. mi kellene? Kikotorni a fejed. pedig csak ki voltál éhezve... – . hogy létezik! Philibert azt mondta. fiacskám. Vidéken tölteni a nyarat: Camille ötlete volt. hogy erősebb Camille-nál. – Fáradt vagyok. erősebb az egész világnál. rögtön az öledbe hullik a boldogság. – Veled? – Naná! – Nem. de ez túl nagy ár...

. – Meg sem csókoljuk egymást? – Nem. – Eljössz jövő szombaton? – Minek? – Hát. a művészi elkenéseiddel. Ugye. Olyan volt. Szerszámokat és ötleteket csereberéltek. És talán őszintébben is. A ház belső dekorációjával foglalkozott. ha nincs jobb dolgom.. hosszúnak tűnt. De kit érdekel! Mivel nem lengte körül a zseniknek kijáró ájult imádat.. hogy velem legyél. gintonicot ittak.. hogy eltűröm. a segged és az agyad riszálásával.. És újrakezdődött a kis életük. Ez a festő nem is volt benne a lexikonban. mintha valami nagybeteg lennék! A kurva életbe. – Majd meglátom. Azokat a bizonyos „kismestereket”. és lassan törölgetni kezdte. erről van szó? – Jaj. aki én vagyok. Franck otthagyta nekik az autót. – Rendben. de nem csókollak meg többé. Camille megismerkedett egy angol házaspárral. Mint ahogy Emmanuel Lansyer sem. Francknak igaza van: majd meglátják. Kivette az ecseteket a hígítóból..– „De én jól érzem magam veled”. hogy jövő szombaton eljövök és megbaszlak. 327 . Lansyer-t pedig. akinek a képeit csak azokban a városokban akasztják főhelyre. – Leszarom.. a korszak tájképfestőit. amikor a sarlós fecskék belekezdtek a táncukba. Franck elbúcsúzott a nagymamájától.. kérlek. Gondolkozni akart. hogy jól érzed-e magad velem! Nem akarom. – Na. Hihetetlen. Debat-Ponsant sohasem emlegetik másképpen.. Camille és Paulette elment a tours-is Szépművészeti Múzeumba. Ez a szerencsétlen. öreg masinával ment vissza a városba. és eltűnt az út végén. hercegnő! – Belém szerettél. és az jó lesz nekem. milyen mocskosszájú vagy. A többi. A másnapi út.utánozta Franck nyafogva. de aztán mégsem. mielőtt a nyakába akaszkodsz az első arra járó faszkalapnak! – Paulette-nak igaza van. Lehet. Camille visszatért a nagy festékesdobozaihoz. Egyebet már nem húzol ki belőle.. nyugodtabban lehetett szeretni a képeiket. és akkor lennél becsületes.. aki nedves lesz a gondolatra. akik nem voltak benne a lexikonban. akinek a műveit pár napja csodálták meg a loches-i múzeumban. Camille nagyon szerette azokat a festőket. Elhúzol. Pihenni. hogy két hónapot tölthet egy rohadt lyukban egy öregasszonnyal? Te nem vagy normális nő. Boldogíts egy másik balféket a finom árnyalataiddal. mindent visszaszolgáltat neked.. csak egy kevés jóérzést kérek! Egy kis tisztességet! Ezt azért mégsem érdemlem! Gyerünk. úgyhogy hagyhatod az egészet a fenébe. elég hmm. mint Olivier Debré nagyapját. Paulette egy hatalmas cédrus alatt várt rá (túl sok volt a lépcső). megőrjítesz! Ez az! Beszélj csak velem úgy. – Majd meglátom. Camille.. És itt mindig napon voltak... és a pöfögős. és estefelé. csak még lassabb. miközben Camille a kerttel és egy Édouard Debat-Ponsan nevű festő nagyon szép feleségével és unokájával ismerkedett. hogy egy olyan csaj szórakozzon velem.. mint Corot második tanítványát. mint Párizsban. ahol éltek és dolgoztak. akik most újították fel a szomszéd házat. ha előbb kezeltetnéd magad. Mi ütött belém. pont.

. hogy Párizsban maradt? – Gondolom. – Hé! Hó! Paulette! Válaszoljon! Most még süketnek is tetteti magát? – Nem akartalak zavarni! – Csakhogy lódít! Saját magát nem akarta zavarni! A maradék időben Camille kertészkedett.. Paulette! Isten. Philibert pedig spanyol útikönyveket olvasott a nyugágyban. És most rajta volt a sor.. hogy „ó. amikor először beszéltünk róla. Camille”? Te magad mondtad.. mindent.. beházasodás révén. és Camille alaposan megmosta a fejét: „Ó. ez nagyon szép! Don Rodrigo azt ajánlja a barátjának.. Néha hangosan olvasott. hogy nem kell-e vécére mennie.. mint a ceruza grafitjával? Hogy ha sokat használjuk. Így akarja elfeledtetni vele. Hogy nem érdekli más. hogy ezzel is úgy van.. barkácsolt... de ezt ne! Én csakis magáért vagyok itt! Szóljon nekem! Maradjon velem. rosszabbat tettél. hogy szerelmes Erzsébetbe. – Azt akarod mondani. Paulette.. Vagyis biztosan. – Azt hiszed.. Camille! Camille bedühödött: – Mi az. „Figyelje csak. – János Károlyhoz. – somolygott Camille. De maradjunk ennyiben.. amit akar. hogy így maga alá csinál? Ha jól tudom. Az idős hölgy egyszer vagy kétszer eleresztette magát. – Olyan boldognak látszottatok! – Igen.. Figyelje ezt a duót. Nyugodj meg.. Hogy jó kedvre derítse Paulette-et. Philibert elszomorodott: – Ó. hogy Paulette-et nem hagyja belezuhanni.Camille állandóan azt kérdezgette Paulette-től. hogy menjen el vele a háborúba. 328 . Suzy leterítette a jógaszőnyegét a gyomok közé. – Nem. és hogy.” „Várjon csak. – És... de Camille ragaszkodott a fixa ideájához. hogy lehetetlen alak. csak a motoros újságok apróhirdetései. elfogy? – Mivel van úgy? – Hát az érzelmekkel. ne rontsunk el mindent.. Franck nem jött el a következő hétvégén. Nagyon szerencsétlen dolog volt ez az inkontinencia. – hevesesen hadonászva énekelt – na ninana ninana. de volt szerencséjük fogadni az elválaszthatatlan Márki úr és Márkiné látogatását.Franck nincs itt? – Nincs. felhangosítom. nincs ketrecbe zárva!” – . Nem tettem szemrehányást. mivel a jövő héten indultak nászútra. és – végre – elolvasta az Alexandriai négyest. mi?” De Paulette már elszundikált. nem.. hogy elmesélje az operák tartalmát..” „Szép... – És hol a motorja? – Nem tudom.. Ő is az unokatestvérem. dolgozott.. – Csitt. Franckra gondolt. – Ebben nem is kételkedtem. betöltöd a lelkünket... a jó életbe! Milyen dolog az.

– Mi lesz akkor? Philibert odaadta neki Buzot. – Nem. tudod! Nagyon. – Na. reggel nyolc órakor. – Mondtál valamit? – Túl szép volt. ahol volt. Mutatta Philibert a levelet? – Igen. október 1-én.. Franck bejelentkezett a hétvégére. ha otthagyjuk. És Franck tudja már? – Még nem. – Nagyon sajnálom! – Ugyan.– Mikor csináltad a legutolsó önarcképedet? – Miért kérdezed? – Mikor? – Régen.. – Csak jojóztunk vele. persze. – Nem. Ott is nagyon jó. Camille elolvasta. ahogy az apám mondaná. párizsi közjegyző levelét. – 2004. visszaadta. és elnyúlt a fűben Philibert lábánál.... – Ennek semmi köze hozzá. – Igen.. – Paulette-re gondolsz? – Igen. nagyon festői.. Csak valamit meg kell javítanom a motoron. – Igazán ezt gondolod? – Nem. állj. – Camille! – Mmm.. hogy örökké tartson. Talán jobb lett volna. – Talán túlságosan hiányzom neked? – búgta Camille a telefonba. – Én is. 329 . gondoltam. hagyd! – Suzy már nézegeti a környéken a lakáshirdetéseket.

– Megöltem. Rendben. Csend. látja? Pedig én nem szerettem csevegni. – Éppen a konyhában álltam. Vagyis inkább valamit. Camille quiche-t sütött aznap ebédre. És hogy a jóhiszeműségét bizonyítsa.. És az a legrosszabb... hogy még egy lottószelvényt is kitöltöttem. 330 . és én felvettem a kardigánomat. Hörgött. Jó ráérősen gyalogoltam. az szívroham.. és hívtam a mentőt. hogy összeesik. A szívroham. Camille kihozott egy takarót. Csend. Éppen maga mondta a múltkoriban. levegő után kapkodott. amikor Paulette odasúgta a hátának.. mert kenyeret akartam venni. Camille kiegyenesedett.. tovább dolgozott. és a pénztárcámat keresgéltem.. de aznap reggel bűbájos voltam. mert soha nem lettem volna olyan arcátlan. Persze akkor már túl késő volt. és ő már halott volt. – Miért nem mondasz semmit? – Mert azt gondolom. amikor. Utána sodort egy cigarettát. Paulette már mosolyogva aludt. Minden ház előtt megálltam. A férjemet..13 Eltelt a hét. És hogy van a kisunokája? És a reumája. – Nem mondasz semmit? – Nem. és az arca. – Biztos vagyok benne. aki a tolószékében napozott. nagy szalonnadarabokkal. Hát véget ért a haladék. hogy eljött az ideje. Felfogod ezt? Mintha az lett volna a szerencsenapom. – Eldobtam a lottószelvényt... Camille kezet mosott. Aztán végül csak hazamentem. alázatos kis asszonyka. hogy Maurce kapott tizenöt évnyi haladékot. hogy megnézzem a nyerő számokat.. és elmentem. amit meg lehetett enni.. Egy igazi. – Micsoda? Jézus Mária. és ezt tudtam is.. aztán. Vagyis inkább egy tésztaféleséget. Láttam... nem jobb egy kicsit? Vihar lesz. Vagy a hullaszállítót? Már nem is emlékszem. – Camille! – Igen? – Köszönöm! Amikor egy bő félórával később felállt. Az utóbbi időben egyre gyorsabban hanyatlott. aki az urát várja. Éppen térden állva kapirgálta a földet.. – Maurice-t. nagyon súlyos szívbeteg volt. Tudod. de nem fordult hátra. mintha nem történt volna semmi. és kiment a kertbe Paulette-hez. Megöltem. – Azt hiszed? – majdnem könyörögve kérdezte.

Utána felvágott három fej salátát és néhány szál snidlinget. – Hé. Paulette! Meg fog fázni! Gyengéden megrázta: – Paulette! Soha egyetlen rajz sem okozott neki ekkora gyötrelmet. Utána megmosta őket. 331 .. Paulette vállára tette a kezét. Utána felvett egy pulóvert. És talán ez lett a legszebb. Utána megnézte a sütőben a quiche-t. Utána töltött magának egy pohár bort. Utána lezuhanyzott. és kiment a kertbe.Utána kipucolta a körmét egy fogpiszkálóval.. Csak egyetlen egyet csinált.

és Camille feje fölé nyúlva kivett egy poharat a konyhaszekrényből.14 Már éjjel egy óra volt. nem.. Camille felemelte az arcát. Ó. Leült Camille-lal szemben: – A nagyi lefeküdt már? – A kertben van. Franck felzokogott: – Ó. – Vigyázz.. Camille a konyhában volt. nem! 332 ... ne mozdulj.. – A kert. amikor Franck felébresztette az egész falut. – Még mindig iszogatsz? Letette a dzsekijét egy székre. a kurva életbe..

– És az urna? Tanulmányozták az árakat? 333 . – Ugye találsz majd nekünk valami szépet? Bólintott. Camille sírt.15 – És milyen zene legyen? Van kedvenc zenéjük? Franck Camille felé fordult.

amikor a Villandry parkból tartottak hazafelé. Sok márki. Paulette éppen húszéves volt. amikor még nagy koncerttermek álltak a mozik mellett. neki énekelte ezt a dalt. cserébe a ronda pulóverért. és odanyújtotta a krematórium alkalmazottjának. S volt idő.. hogy a temetési szertartásról gondoskodjék. de mennyien Ott volt Fernand. Lelépett mindahány. Paulette látta is őt 1952-ben.. Hogy utcámban a kő Csak úgy táncolt a-lattam. Mert eltűnt. Kivette a kazettát... Mindnyájan őt imádtuk. Mert tényleg ez volt Paulette kedvence. Camille kifejezetten neki másolta össze. meg Francis és Sébastien S Paulette.. amit Paulette a télen kötött neki. olyan szép! Tehát Montand úrra bízták a feladatot. útra a víg sereggel Kerék-páááá-ron. mint sejtelem. Franck nagyon egyenesen tartotta magát. Valóban nem volt hozzá elég bátor.. Elutazott a spanyolországi kastélyaiba.. Hiszen Montand külön. Camille a visszapillantóból figyelte a boldogan mosolygó Paulette-et. Amikor a magas fiatalember ezt a dalt énekelte. ami a rádiómagnóban volt. és szinte nőtt a szárnyunk Kerék-páááá-ron. itt van jelen A rééé-gi dallam. Már visszatért.. És a rekviemről is. La-la-la. – Jaj.. A minap is vallásos tisztelettel hallgatták meg... az áááá-lom.16 Camille-nak nem volt bátorsága hazamenni egy megfelelő CD-ért. olyan szép volt – sóhajtotta –. – Nem kell vele csinálni semmit? – Nem. Firmin velem. sok vagány. a kezét hátul összekulcsolta. Jó volt indulni reggel. Ráadásul nem volt benne biztos. hogy talál egyáltalán. Camille sírt. akkoriban. És Philou még csak el sem tudott jönni.. Mi jóbarátok. 334 .

. És Paulette-et utoljára emésztette a tűz.. Az öregasszonyok elmondták Francknak.. – Biztos? – Biztos. akik szomorúan ingatták a fejüket. Főleg öregasszonyok. Camille Franck vállára borult. nem.. Bárkit követtek volna. Autóval mentek utána. aki továbbra is az ujjait tördelte. Újra az utcán álltak. Nagyon szépet. Egy ötven körüli hölgy lépett oda hozzájuk.. Majd bágyadozva S egyet lapozva Aludni mén. Vajon hányan voltak ebből a műmárványból készült műkápolnában? Talán egy tucatnyian? Az angol házaspáron kívül csupa öregek. De hát ezek mi vagyunk! La-la-la. – Köszönjük. Megkérte őket. A fickó aláíratta Franck-kal a papírokat. Kondul.. Yvonne meghívta őket. Franck bólintott. Kinyílt a kemence ajtaja. hogy mennyire szerették a nagymamáját. nehogy elsírja magát. És nyalábba gyűjtötte a fényeket.. Ó. a szív ma fel! Mindenki énekel. és az ajtó újra becsukódott. A derék emberek szétszéledtek. mint a harang Az emlék fenekén. Nagyon elegánsat.Elmosolyodott. hogy menjenek el hozzá. Egészen egyedül. egy másik pedig egy kis fekete dobozt nyújtott át neki. Mind a ketten... hogy igyanak egy kis szíverősítőt. És iszonyú erővel szorította össze az állkapcsát.. Carminot asszony szipogva sodorgatta a rózsafüzérét.. Három zenei hang. * Tótfalusi István fordításai 335 .. miközben imádott szívtiprója énekét hallgatta.. És megcsókolták egymást. És ő rájuk mosolygott.. A doboz csillogott a szabályozható intenzitással égő hamis kandeláberek fényében. rééé-gi dallam. a koporsó begurult.* A bajuszos fickó intett Francknak.

Gyerünk! Emeld fel a fejed. Ez itt a maga nagymamája.. – Ez? – Igen. Bátor kicsi asszony volt. és kivett egy piskótát a sütőből. maga már nagyon régen nem lakott itt. Az anyám mesélte. Az ott mellette az én Lucienne nénikém.. és ők vizet locsoltak rá. mint ők!” de a nénikém nem mert kalap nélkül kimozdulni a házból. sőt egy napon fürdőköpenyben állt az udvaron. eltesszük emlékbe. és nem volt hajlandó a fényképésznél sem levenni. ugye? És sírva fakadt. Franck átnyújtotta a fotót Camille-nak. és leült melléjük. felvágós volt. Amikor ideköltöztem anyám házába. Á. fogják. – És kopaszra borotválták? – Igen. és ott nevetett az ajtójuk előtt. amíg megeszik a süteményt és megisszák a teát. – Köszönöm – mondta Franck eltorzult szájjal. 336 . Ne szerezd meg nekik ezt az örömet. nevetett és tréfálkozott velük (a német katonatisztekkel).17 Az asszony teát főzött. itt is van. jobb alsó sarkában vidám aláírással. Azt is mondják. Karon ragadta Lucienne-t. Lulu! Sokkal többet érsz. Az anyám kívülről tudta a jegyzőkönyvet. mondtam már. Camille felé fordulva keményen odavetette: – Nem volt akárki a nagymamám. Magának adom. Leborotválta a fejét az apja gyíklesőjével. hogy nagyon magasan hordta az orrát. Két fiatal nő. július 3-án Roland F. Bemutatkozott... az egész környéken ő volt a legszebb lány. A jobb oldalt álló nevetett. Az asszony megvárta. varrónő jelentette. Franck nem ismerte. A keze remegett. és rágyújtott. a háziasszony felkelt. Paulette Mauguin meglátogatta. és belebámult a fényképezőgépbe. és lesütötte a szemét. – Várjanak csak! Mindjárt megtalálom. Gyere. aki több kérőt is visszautasított. „Gyerünk – mondta neki –. amikor a barátnője. – Megismeri? – Tessék? – Ez. hogy Lucienne már több napja nem mozdult ki a házból. Mind a ketten kopaszok voltak.. Amikor bement. és egy nagy dobozzal jött vissza.. Igen. a másik kalapot viselt. egy fényképészhez. Amikor az utcán voltak. Aprócska. Lucienne az anyám nővére volt. Csend.. de a maga nagymamája! Nézze! Nézze ezt a huncut tekintetet! Hány éves is volt akkoriban? Húsz? – 1921 novemberében született. Jeanne Louvel lánya volt. Láttam. 1945. Azt mondják.. cakkos szélű. és erőszakkal elráncigálta a városba. – A nénikém tanítónő volt.. – Ez természetes. hogy együtt mulatott. megsárgult fénykép volt.. Camille kiment a kertbe. Tanult lány. nem? Fogja. – Huszonhárom éves.

Nem mert azonnal kimenni Franckhoz. meghallotta a távolodó motor brummogását. és nagyon korán felkelt.Végre. és futva elindult a fekete dobozért. és ő a konyhaasztalra borult. ahogy szétszórja a finom fehér port a pipacsok és a szagosbükköny fölött. 337 . és amikor végre rászánta magát. – Édes kis öregem! – zokogta – Én édes kis nagymamám! Rajta kívül nincs senkim a világon! Camille hirtelen megdermedt. hogy kivigyen neki egy csésze forró kávét. Franck a kanapén aludt. A csésze összetört. A szobája ablakából Camille látta.

alvás Franck csak egyszer felelt: 0:16 csend Vajon ez azt akarta jelenteni: a műszak vége. Bekapcsolta a zeneadót. és visszatért a festékes dobozaihoz. hol tart éppen: 09: 13.18 Pár órával később felébredt. f. béke. vaj. szoba 11: 55 Bénabar. cigi a kertben 16: 12 Nougaro. Ha már egyszer elkezdte újrafesteni azt a kurva házat. a konyhaszekrény teteje. Körülbelül két óránként küldött egy SMS-t Francknak. vagy azt: dugulj el? Camille nem tudta eldönteni. 11: 37 Aisa. hallgass rám. hideg vízzel lezuhanyzott. kifújta az orrát. és a következő napokat a létra tetején töltötte. Indokína. plafon 19: 00 hírek. befejezi a melót. úgyhogy kikapcsolta a telefont. ez én vagyok. hogy elmesélje. ecsetmosás 21: 23 Daho. ez Nathalie. az ablakkeretek 13: 44 Souchon. nem moccantam 15: 03 Sardou. sonka 10: 15 Beach Boys. nyugalom. 338 . Aisa.

Sajnálta.nagyon szép keresztnév.. Vagy a nagy szerelméről.. De nem találta... Azután. az első lapra beragasztotta a bolondos okiratot. Párizs fuldoklón. Ó. hogy ma este utoljára.. hogy kiürítse a szomszéd szobát. bement Franck szobájába a hifitoronyért. Épp itt jön. hogy mindenre emlékezzenek. ugye? Ha fiam lett volna. Jean-Baptiste-nak nevezem el. Őt ne! Ne vedd el őt is! Az öklét harapdálta.. de most már igen. tervrajzát. nem! Becsapta az ajtót. és behunyt szemmel megsimogatta a macskát. – Már.. Nem volt ott már semmi. 339 . a virágoktól. A kopogtatóra fektette a fejét. Mintha máris kiűzte volna őket magából. nem.. Ó. nem. Már megint el fog veszíteni mindenkit. – Vagyis. És ennek jó oka volt.. Amikor már a hajtűk és a Polidentes tubus is halottak lesznek. és a parketta futóhomokká vált a lába alatt. és ami majd egyetlen pillanat alatt enyészik el. nézd.” Most még a fülében cseng Paulette hangja. Már nem dolgozik itt? – Nem. igen! – Szóval Jean-Baptiste-nak hívták.. Ó. Összegyűjtötte a rajzait.. a kezeit. van még egy dolgom.. A lakás csendes volt. „– De köztünk marad.. az ő hajdani szobáját.. majd összegyűjtötte az összes rajzát. De meddig? Mivel hozzászokott. Elengedte az orrát. hogy a zsebrádiót hallgatja. Vásárolt egy nagyon szép füzetet.. Gondolni rá. gondolta Camille. – Franck? Nem. amelyek Paulette-et ábrázolták.. Július vége. beszélni róla. de. Camille megragadta az orrát. a nyakát. hogy nem vette fel magnóra például azt..19 Camille becsukta a spalettákat.. és. a francba! Ó. Most ez lett a fixa ideája: még egy kicsit életben tartani Paulette-et. – Franck itt van? – kérdezte kifulladva.. amikor a gyerekkori emlékeiről mesélt. Egészen eddig nem nagyon izgatta a kiállítás gondolata. ugye? – Igen. a hátát.. És az ő dolga az is. vázlatát stb. Hopp. nem! Újrakezdődött... Csak három egymásra rakott kartondoboz a fal mellett. nem hiszem – felelte egy bamba alak közömbösen.. de félretette azokat. és átfutott a vendéglőbe. Ja. elbúcsúzott a. hogy el ne sírja magát... miközben barkácsol. amelyet a Coupole-ban írtak.. megmutatni az arcát. amit maguk mögött hagynak..

– Ó.... – Na. gombócba gyúrt ruháival. 340 . – Micsoda? – Holnap utazom.. ki van itt! – mondta. – Holnap. A főnök talált egy szuper helyet. amikor meglátta Camille-t. igyunk valamit. Mégsem válhatunk el így egymástól.. Helyettes séf leszek a Westminsterben. utána melózni. Camille kínkeservesen mosolyogni próbált: – Te fogod etetni a királynőt? – Még jobb. – Igazán? – A csúcsok csúcsa. – No csak.. – És te jól vagy? – Gyere. – És. elmentél. – És hová? – Angliába. és miért? – Először szabadságra. mi van? – Azt hittem..Franck most került elő az öltözőből. Camille elsírta magát. – A mi szép kertészlányunk..

.... – Bent. hogy eladják a lakást. – De csak a kertről beszél. azelőtt... nem arról van szó.. A tiéd. Az az igazság.. vagy a teraszon? 341 .. Nem tudok kifizetni egy párizsi lakást. csak nem fogunk osztozkodni? – Elutazol? – Most mondtam. – Paulette utolsó kívánsága volt. hogy.... Ne törődj a szutykos írásommal. – Hát kié. Nem... de... Paulette.... Duplát. az anyádé? – Nem. Még szerencse. értem. Hogy az emlékek miatt. Hát mert... De azt jól látom. – És a kisasszony? – Konyakot.. – Miért mész el? – Mondtam már..... de nem tudom.. citrommal. hogy elment. Vigyázz nagyon magadra.... ha tudsz.. Nagyon-nagyon csókollak Nagyi – Mikor kaptad? – Néhány nappal azelőtt. hogy ez a kis Camille nagyon szereti a kertemet. amikor Philou bejelentette. Azon a napon kaptam meg. Már megvettem a jegyet is. elolvashatod. – Nem.... és éppen ezért szeretném ráhagyni. hogy bármikor eladhatom Paulette házát. hogy megjelent a pincér: – Uram? – Egy Perrier-t kérek. és mert. – Tessék. és rá is.20 – Bent. nem a házról. Franck dühösen nézett rá: – Máris elveszítetted a tőlem kapott kilókat. Hogy ez szar. nem. – ... – Egy levelet húzott elő a tárcájából. Paulette megértette. Szóval.. Persze mondhatod erre. már nem látok semmit.. csak. – Igen.... Hú. hogy már nem az enyém az a viskó.. mert ez egy fantasztikus ajánlat. – Igen. ha te nem találsz benne kivetnivalót. Azért. Kicsi Franckom. Valaki még szorosabbra húzta a hurkot a nyakán...

. – Akkor miért... szóval. – Mit mondasz? – Azt hittem. amiket Paulette-tel együtt a séta közben begyűjtöttünk.. és hogy egy.. Camille a füzetben lapozgatott. – .. Egy hajdanában elegáns. – Nem értem. nem. és nem engedte felállni... biztos nagyon tetszene neked! Felhajtotta a maradék konyakot. Most már megyek. Egy kis tér a Pantheon mögött. mennyibe kerül vendéglőt nyitni? – Nem. öreg kávéház. alaposan kitárgyaltuk a helyet. hogy másoknak melózz. – Nézd! – Franck felé fordította a füzetet. De Franck kitépte a kezéből. hogy elegem van. ennek vége. Bűzlik a szomorúságtól. épp elég sok ahhoz. Aláhúztam a legjobbakat.. és előkapta a füzetét. jól intézte a dolgokat. – És mennyi? – Azt hiszem. Nem ezt. Tudod. azt hiszem.. Ma este Suzynál és Philou-nál vacsorázom. – Nem. mint egy koldus! – Igen. – Életbiztosítás.. – Milyen helyek? – Üres helyek. élve. – Félrebeszélsz. – Persze. emlékszel? – Igen.. eljössz? Camille elkapta a karját. – Te félrebeszélsz! Tudod. mindent kigondoltunk.. Nem szeretem azt a lóvét. És én vagyok a kedvezményezettje.. eleged van már abból. Franck eltakarta az arcát. oda akarom adni valakinek.. Mivel tudta. hogy az apám biztosítási ügynök volt. lerajzoltam valahová. rendben.. 342 . mert nem akartam hozzányúlni.. és kedvező hitelt adjon neked. hogy el fog hagyni engem. – Emlékszel. – Igen. – Várj csak.. Oké. Miért nem vettél soha egy pár rendes cipőt? – Mondtam már.– És mikor utazol? – Holnap este. egy munkahelyi balesetben halt meg. Nem kértem abból a pénzből. – De nekem van pénzem! – Neked? Mindig úgy nézel ki. szuper lenne. de szerinted mit csinálhatnék helyette? Camille beletúrt a táskájába... Én a papámat akartam. itt. legalább biztonságban akart itt hagyni. – Mi ez a lista? – Azok a helyek. Mielőtt felírtuk a címeket.. Ez például.. össze kell szednem a cuccaimat. Megint felemelte a füzetet. amikor azt mondtam. hogy egy bankár kedves legyen hozzád. Már itt sem vagyok. ahol nyithatnál egy vendéglőt.

így.. Én. – A francba. Csend. nem! Tartsd meg magadnak az ócska mosolyodat. nem is tudom.menj! – Nem. hogy elmenj!” Nem túl bonyolult mondat. Nem kérek belőle! Nem ezt akarom tőled.. mint a body-builderek a versenyen... mert megint felhúzom magam. Félek. Én azt akarom. Aztán még egyet sóhajtott. nagyszerű. – Ja... folytasd! A.... – Miért nem mondod azt egészen egyszerűen: „Nem akarom. – Micsoda? – De már mondtam egyszer.... ahogy te. Franck felsóhajtott. az nem számít. tedd keresztbe.– Hagyd abba.. ha egyedül kell elkölteni. – Mikor? – Szilveszter estéjén.. hogy mindig a kurva füzeted mögé bújsz! Csak most az egyszer.. hogy rám mosolyogj! Arra ott vannak azok a kedves nőcik az időjárásjelentésben! Na.. hogy élj! A kurva életbe! Nem azt.. 343 . – Mitől félsz? – Félek tőled. Szét kell repesztened a bőrödet. Mi a francot kezdjek a pénzzel..rom.. és emeld az állad alá. – Camille! Szótagolva elismételte: – Nem. – Hé! Hozzád beszélek! Camille Franck pólóját bámulta... most már megyek. Akkor ma este.. hajtsd be a karodat.. félek magamtól.. Nézd! Fuldokolsz benne. – Szorítsd az ökleidet. vagy igen? – Demármondtamegyszer. ahogy a varrás felhasad a hátadon! Camille elmosolyodott...a. hogy elmenj”? Én is úgy vagyok vele. A francba! „Nem akarom. rám! Nézz rám! Camille ránézett.el. – Nem. kérlek! Camille a pultot bámulta. kerekítsd ki a hátad. – Miért? – csodálkozott Camille.. Hallani akarom... – Hát.. Camille! Állj! Állj le azzal. – Nem merem.hogy. mindentől félek. Most már ki kell belőle szabadulnod.. mint én! És beállt.ka.. mert túl szűk neked. – Ez az... – Nézd! Csinálj úgy. Azt csak Philou miatt mondtad..

Franck elég hamar elment.... – De te. – A sors emlői! – ismételte Camille minden fotónál. Amikor Camille-nak végre sikerült feltápászkodnia. – Rendben. Te menj el a kedvemért. Aragónia vagy Kasztília. Akkor kellemes sétát kívánok... Philibert lekísérte az utcára. Szomorú és vidám.21 Camille elvackolta magát Suzy ötvenezer tarkabarka párnája közt... hozzá sem nyúlt a tányérjához. hogy hívjak egy taxit? – Nem.. – Camille! – Igen? Camille megfordult.. – Holnap. és eleget ivott ahhoz. mert arra készült. kösz. Tizenhét óra tizenöt.. pontosította Philibert.. Gyalogolni van kedvem. – Camille! Camille megint visszafordult. Északi pályaudvar. hogy a megfelelő helyeken tudjon nevetni. – Menni fog? – Igen. Vidám volt. Kérlek.. 344 . – Te ott leszel? Philibert megrázta a fejét. – Nem akarod. hogy a kollégáival eltemesse francia életét. Dolgozom. akkor is joggal szerepelhettek volna a Világ körülben. – Sajnos nem. Még ha nem lettek volna diáik.

hogy az angol nők forróvérűek. És az Eurostar kicsurgott az ujjai közül.. – Én vagyok.... A vállára dobta nagy táskáját és hátat fordított Camille-nak. nagyon erősen. és széles karmozdulattal int neki. Legalábbis azt hallottam. – Hányan vagyunk? – Kicsodák? – Hát lányok. És elkezdett sírni. – És meg fogod őket tanítani a french kissre? – Többek között.. – Nézz körül. oké? A fenébe! Nem kezeltem le a peronjegyemet. – Tudom. jól van. ha négy túl sok. gyerünk – tréfálkozott ügyetlenül –. Ott állsz a peron végén. Végül sikerült válaszolnia..... és csak szorította. És Camille Franck karjába vetette magát. nem? Na. – Kedves tőled. hogy egy hiperromantikus jelenet közepében vagy. nagyon. kiírja. Franck ránézett a faliórára: – Na.. hogy az ellenőr elszedi a jegyét. hogy lengesd a zsebkendődet? 345 .egyáltalán nem... „Hazug” – szólalt meg egy hang a háta mögött. hogy kimondj egy négyszavas mondatot. beérem eggyel is. – Annyi baj legyen. épp most megyek ki a pályaudvarról. – Nem. Aztán nekiiramodott. – Biztos vagyok benne.. Már csak öt perced maradt. És akkor már csak egy kis szürke pont látszott a messzeségben. akik lengetni akarjuk a zsebkendőnket és tetőtől talpig összekenünk rúzzsal. hogy elcsípje az ellenőrt. Na? Csend. e. ez a hülye liba...... igen.22 – Igen. nagyon... – Franck elfintorodott – Még szerencse. – Eljöttél. – Csak én? – Hát. mint egy filmben.. Elkísérsz a peronig? – Igen. Camille még látta. De a megfelelő szóval. Akkor megmaradok varangyos békának. Majdnem összeroppantotta. elveszett szerelmedet siratod a fehér füstfelhők között..e. ez megoldható... Megszólalt a mobilja. Camille sírás közben is elmosolyodott.

bánatot. a szédülést a szakadék vagy a borosüveg peremén.. Camille eldönthette. Odadörzsölte az állát Camille fejéhez. amelyekben nem volt része soha. az éveket. amire vetemedett. ami állandóan felmondta a szolgálatot. – suttogta gyöngéden. az öt és fél másodperc alatt elhamvadó Paulette kedvességét. Nem fogjuk jobban csinálni. Sikerülni fog. hogy azt mondja: na.. Kinyitotta a zsilipeket. ne sírj már. megsiratta a simogatásokat. A haja csiklandozta Franckot. hogy soha nem ér el a csúcsra. 346 . a papája szórakozottságát. menjünk.. hidd el nekem. Sikerülni fog. és az állandó szédülést. mint mások. Franck beborította a kabátjával. – Na. és a testét. és tovább sírt. És a kétkedést. az ingébe fújta az orrát. sikerülni fog. mert nincs semmink. a szőnyegen térdelő mentősöket. az éhezés örömét. – Na. vagy: na. Mosolygott. amikor nem állhatott meg egy percre sem. kicsikém! Ne izgulj. és az éter ízét. aki össze volt kenve takonnyal. Na. a hideget.. és a félelmet.Sírt. az árulást. az anyja őrületét. Életében először jó időben volt jó helyen. sírj nyugodtan. Paulette-et. és nagyon boldog volt. és nem lehetett tudni. Nekünk nincs mit veszítenünk. az eltévelyedéseket. Nagyon boldog. kiürített magából huszonhét évnyi magányt. a rengeteg munkát. de rosszabbul sem. a fejére mért gonosz ütéseket. És Paulette-et is. és Camille fejére tette az állát. Na gyere.

csakhogy nagynénikék és hétfők nélkül. blablablabla. igen. a férje. nem. de vigyázz vele.. És az én konyhám? Mindenki szarik az én konyhámra? Suzy kitépte az újságot a kezéből. mégis jöjjenek csak! Jöjjenek. – Nekem jobban tetszik a Rouchechourad.. lábhoz! – hívta Philibert. végre! Mamadou és Tsa! – kiáltott fel Franck. könnyedebbé. amit kértem... – Minden elismerésünk a kis vendéglőé blablabla.. akik be akartak nyitni a vendéglőbe – De nem. mert ez nem édespaprika! De nem ám! – Köszönöm! Szuper! Gyere hátra. – Elhoztad. ahol a fiatal séf. És különben is. Persze! Neki nem túl nehéz! A vérében van az előkelő viselkedés! És a fogadtatás.. Suzy továbbra is mindig csak nevetett. elevenebbé tett ízeivel. az idősebbik viszont már a tenyeréből evett. hívd vissza a kurva kutyádat. blablabla..EPILÓGUS – A kurva életbe. Peter. ő és Agnès tényleg barátnők lettek. Camille anyja mindig nagyon összeszedte magát a jelenlétében.. csak nem levette a napszemüvegét? Catherine affektáltan elmosolyodott. Szerinted ez micsoda? Tőzsdei jelentés? Vagy sült csirke recept? – Nem. megérkezett végre! És hihetetlen. és az ő kis Valentinjuk.. – dühöngött Franck. vigyázz a kutyával! 347 . Lehet. ezt nem hiszem el! Nem hiszem el.. és a Prozacon élők párás tekintetével meredt rá. Nem igaz. Franck Lestafier egyik ámulatból a másikba ejt minket és eláraszt a jótéteményeivel. zárva vagyunk! – kiáltott ki Franck az embereknek. a belső kialakítás.. hogy Francknak még nem sikerült beidomítani a fiatal Fauque-ot. van itt elég hely mindenkinek! Vincent. – Barbès.. a barátnőm. segíts nekem! – Megyek! Sissi. kapsz egy szép csontnélkülit! Suzy nevetett. – Nahát. Nem lett volna értelme megkockáztatni egy pszichodrámát. az újra felfedezett házikonyha vidámabbá. Fauque rajzai. Mamadou? – Ó..blablablabla. miközben az egész világ fütyölt rá.. vagy bevágom a mélyhűtőbe! – Rouchechourad. Rouchechourad? Gyere ide Philou bácsikádhoz.. csak hogy az örömét elrejtse – Ez a barom csak Philouról beszél! És a kiszolgálás így meg úgy. ez Agnès. Camille szívesebben mondott „barátnőt” a „húgom” helyett. – Mama. nem Rouchechourad. – Á. Egyszóval: a vasárnapi ebéd nyújtotta boldogság.

Igen. fogta a kisbabát. gyerünk. ne nyúlj hozzá! Az az én védő amulettem. Csupa távoli unokatestvért... nyújtsátok a tányérotokat – morgott Franck. és nagyot sóhajtott. felkapta a kedvesét. 348 .. Na.. beszélgetési témát. A francba. és a textilszalvéta mögé bújva bújócskázott vele. ahogy a cikk írója sután kifejezte: ő volt ennek az elegáns kis vendéglőnek a „lelke”.. Csodálatos volt... nem? – Hé. és visszaszaladt egy merőkanálért. könnyedén beszélt. a vállára dobta.. házmester haverjának. És összegyűjtötte a negyed összes nemesi előneveit. kijelentette: – Ó.. akit nálatok láttam. de hol vannak az igazi ételek? Franck izzott a feszültségtől. kedves tréfát. visszaültette az anyukája ölébe. Philou megtöltötte a poharakat. És ekkor Camille.. jól meghízott a kicsike! Kinyitotta az ajtót. hajnal óta a konyhában volt. és mosolyogva felment a lépcsőn. egy 1767-es folyóirat egyik példányába. – Mamadou egy kis bekeretezett képre mutatott – Ez az az idős hölgy. A mindenit.. Mathilde Kessler Vincent-t és a barátját bűvölte. hogy mindenki feloldódott a társaságában. akit szintén ő etetett két fax között. forró! Egy nagy vaslábast tett az asztalra. kioldozta a kötényt. mindig talált egy bókot... Vagyis.. Ha már egyszer mindenki eljött.. és ebből merítve ihletet fantasztikus fogásokat rajzolt. Tökéletes volt. miközben Pierre titokban elcsórt egy étlapot.. átment a téren. egy szék támlájára dobta.– Nem harap. Amikor ő fogadott valakit. Nélküle nem lett volna ilyen villámgyors a siker. nagyon szelíd! – Törődj a magad dolgával! Ne szólj bele a nevelésembe. mint egy zsák krumplit vagy egy fél marhát.. Megvolt az a csodálatos adottsága. leheletnyi franciás kacérságot. aki már egy órája a kis Valentint dédelgette. belépett az étteremmel szemben álló házba. mindjárt kihűl! Vigyázat. mindig mindent nekem kell csinálnom! Visszatette a merőkanalat a tálba. mint mindig. világosan fejezte ki magát.... kezet nyújtott Vishayannak. asztalhoz. – Gyerünk. hol van az a híres kajagyártó hely? De hát ez nagyon kicsi! – Az biztos! Elfoglalsz minden helyet! – Ó. és gond nélkül tolultak ajkára a szavak. felnyögött. – Gyerünk. Camille belemerült a Táplálkozási Hírmondó. Franck! Én is akarok egy ilyet! Franck még kiszolgálta Mathilde-ot.

2006-ban Felelős vezető Papp Lajos vezérigazgató Tel.magveto.hu Felelős kiadó Morcsányi Géza Készült a Gyomai Kner Nyomda Zrt. Garamond betűtípusból szedve ISBN 963 14 2514 2 349 .gyomaikner.: 66/887-400 http://www. Honlap: www.hu Felelős szerkesztő Boldizsár Ildikó A kötetet Pintér József tervezte Műszaki vezető Bezúr Györgyi Kiadványszám 8161 Megjelent 31. esztendejében.hu E-mail: magveto@lira.4 (A/5) ív terjedelemben.hu E-mail: knernyomda@gyomaikner.MAGVETŐ KÖNYVKIADÓ ÉS KERESKEDELMI KFT.-ben a nyomda alapításának 124.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful