Egy ügyefogyott, dadogós, fiatal arisztokrata, egy anorexiás festőnő, egy zseniális, ám fölöttébb morcos szakács, valamint az életből kifelé tartó, emlékeibe visszavonuló nagymama – az élet sodrába beilleszkedni képtelen, magányos emberek. Az arisztokrata megmenti a lány életét, a lány a szakácsot és a bolondos arisztokratát, s együtt megszépítik a nagymama utolsó hónapjait, majd némi bukdácsolás után ők maguk is rálelnek a boldogságra. A helyszín egy hatalmas, kongóan üres párizsi lakás – à la Utolsó tangó Párizsban –, egy bűbájos vidéki házacska, a párizsi elegáns éttermek konyháinak hajszolt mindennapjai, és maga Párizs a nyüzsgő, lüktető életével, megkopott varázsával. Szellemes, könnyed, néhol megrázó történet a szerelem és a barátság felszabadító erejéről, és arról, hogy csak akkor vagyunk szabadok, ha nemcsak adni, hanem kapni is tudunk. Egyedül nem megy, de együtt talán sikerül – erről szól Anna Gavalda új könyve, mely rövid idő alatt óriási siker lett Portugáliától Oroszországig.

Fordította
TÓTFALUSI ÁGNES

ANNA GAVALDA

együtt lehetnénk

MAGVETŐ BUDAPEST

A mű eredeti címe Ensemble, c'est tout

© Le Dilettante, 2004 Hungarian translation © Tótfalusi Ágnes, 2006

Muguette-nek (1919-2003) A halottnak, akit senki sem keresett

ELSŐ RÉSZ .

és képtelenek megjegyezni. hogy ezek a makacs kék foltok egyszer még komoly bajba sodorják őt. hogy éppen szerda van. Paulette Lestafier gyakran elesett. – „Sem Yvonne-nak. És a fejüket fogják a néma tévé előtt. hogyan kell a tévét felhangosítani. és nézd meg a színes ragasztókat! 9 . akik hagyják. észrevette a macskát az ajtó előtt. A macska éhes volt. mert az ember elfelejtette a gomb színét? Pedig a gyerek még színes ragasztódarabokkal is megjelölte! Más-más színnel a csatornákat kiválasztó. Túl sokáig. és sírva fakadnak haragjukban. várnia. Paulette! Hagyd abba a sírást. a hangerőszabályzó és a kikapcsoló gombokat! Gyerünk. hogy el ne essenek. Nem volt szabad erről beszélnie senkinek. és miért nem veszi le soha a kötött kabátját. „Senkinek. Tudta. hogy letegye a cica elé a tányérját. Főleg a gyerek gyötörte állandóan: – Nagymama? Mi rajtad ez az izé? Vedd már le ezt a sok vacakot. bedörzsölni magát Synthollal. Akik nem találnak bele a tű fokába a cérnával. de ezt rajta kívül nem tudta más. Tudta. megvárni. amikor lehajolt. míg rendesen lát.” Szép lassan föl kellett állnia. és elrejteni azokat az átkozott kék foltokat. Már kész is volt! Kabátban állt az előszobában. sem az orvosnak és főleg nem a gyereknek. és sokáig nem múltak el. hanem sárgák. és a bútorokba kell kapaszkodniuk. de a végén kikapcsolják az egészet. Még szép. és nála voltak a kuponok is a vásárláshoz. Azt is nagyon jól tudta. hogy tudta. Paulette kék foltjai sohasem kékek voltak. Minden gombot kipróbálnak a távirányítón. Paulette Lestafier egyáltalán nem volt bolond. milyen nap van. és elfelejtenie őket. és ütötte be a fejét a legfelső lépcsőfokba. hallod?” – fenyegette meg magát.. Az olyanok. semmire se jó vénasszonyok. Parányi és keserű könnycseppeket sírnak.. Néha több hónapig sem. mint azt gondolták. A jóemberek gyakran faggatták. Amikor a távolból meghallotta Yvonne autójának hangját. És akkor mi van? Ezentúl nem lesz semmi? Nem lesz többé zaj ebben a házban? Egy hang sem? Soha többé? Csak azért.. hiszen egy ideje már csak a napokkal kellett törődnie: megszámolnia. Paulette akkor esett el. megsülsz! Nem. zöldek vagy lilák..1 Paulette Lestafier nem volt olyan lökött. hogyan végzik a hozzá hasonló. hogy miért öltözik mindig olyan téliesen. hogy a gaz elárassza a veteményest. kosara a kezében. miért hord harisnyát. Nehéz volt őket elrejteni.

Ne ordibáljatok már velem! Már régen lepotyogtak azok a színes fecnik. 10 . már hónapok óta nem hallok semmit. Már hónapok óta keresgélem azt a gombot. Ne ordibáljatok. csak a képet látom. mert még jobban megsüketülök. Szinte azonnal eleresztett a ragasztó... alatta valami halk mormogás.

aztán bement a sufniba szerszámért. és felnyögött: „nincs is nagyobb nyomorúság. a salátatövekhez.2 – Paulette! Paulette. és felemelte az idős hölgy rózsaszín tócsában ázó arcát – a vér és a tej már összekeveredett a konyhakövön. Paulette magában beszélt. amikor már elfogytak a pénztár mellől a bevásárlókocsik. és valamilyen csoda folytán sikerült annyi erőt gyűjtenie. Yvonne megijedt. Beszélt a virágokhoz. Yvonne. a cinegékhez és a saját árnyékához. hogy esetleg későn érkeznek a szupermarketbe. egy szál egyedül maradni. – Jézusmária! – jajdult fel. és a szemét árnyékolva bekémlelt a csöndbe a konyhaablakon. Mindig ott van. most kiakasztotta a kertkapu kallantyúját. Paulette-nek már zavaros a feje. De nem. a kertben nem volt senki. ott vagy? Yvonne halkan elkáromkodta magát. Felsóhajtott. és nem tudja. Egy kapával törte be az ablakot. türelmesen. Nehézkesen átcammogott a konyhán. Úgy megrémült. összekeverte a Fiút a Szentlélekkel. mozdulatlanul. hogy felhúzza magát az ablakpárkányon. Fázott. és szerdán mennek vásárolni.. leállította. mit bánta ő a tragédiát és a szanaszét heverő üvegcserepeket! 11 . letérdelt. Szorosabbra húzta magán a sálat. és tovább szitkozódott. szitkozódott még egy kicsit. – Hé. mint megöregedni. Paulette? Meghaltál? Meghaltál. Paulette nyilván a kert végében lesz. A ház mögé került. kihúzott derékkal – a keze a térdén –. és felvette a sapkáját.” Nincs is nagyobb nyomorúság. Ott ül egy padon az üres nyúlketrecek mellett. visszament az autóhoz. üres tekintettel. aki több mint tíz éve minden szerdán eljött érte. és későn érkezni az Interbe. amikor meglátta barátnője testét a kockás konyhakövön. talán reggeltől estig ott ül. vagy mi? A macska dorombolva nyalogatta a konyhakövet.. Gondolni sem szeretett arra. Órákon át. Ma például szerda. beszélt a halottakhoz és könyörgött az élőkhöz. hogy összevissza hányta a keresztet. milyen nap van.

a szép formájú.3 A mentősök megkérték Yvonne-t – bár ő vígan meglett volna e nélkül –.. és több szeretetben volt része. a térdére tette. de főleg: kevesebbet szenvedett ezen a világon. és valami szabályozót tekergetett a csövön.. Inkább nem is nézek oda. Káromkodott. a ribanc lánya meg a gyerek.. hogy ismerem! Még az elemiből! – Akkor szálljon fel. Szűz Mária.. és mondja el a segélyhívás körülményeit. a barnás foltokat. hogy gyötri a karját. Annyira fájt érte a szíve. hogy szálljon be a mentőbe. akiket kényeztethetett. Yvonne számolta a buborékokat. fiam. Nagyon kényelmetlen volt odabent. segítsen kitölteni a papírokat. és minden kanyarnál majdnem lepottyant az ülőkéről.. és Yvonne-nak nagyon nem tetszett. mennyi emlék. micsoda nyomorúság. alig fért el rajta.. Rajta kívül egy fiatalember volt a mentőben. – Ismeri a hölgyet? Yvonne felhorkant: – Még szép. hogy jobb. Kezébe fogta barátnője kezét... Semmi jó.. mert nem találta Paulette vénáját. 12 . – Egy micsodát? A fiú tekintetéből látta. Nathalie és a kicsik. könyörögj érettünk. de a többi zöldség sokkal jobb az Interben: tiszták. hogy csúnyán beszél: – Ne káromkodjon ilyen rondán. Jó szorosan fogta a retiküljét. mintha a szoknyája szegélye lenne. és némileg zavarosan tovább imádkozott. mint Paulette. jaj. Most mit csinál vele? – Bekötök egy infúziót. a bőrkeményedéseket.. Sóhajtozva nézegette a kéz ráncait. Egy halott férj. Ráadásul neki ott voltak az övéi: Gilbert. Egy keskeny székre ültették a hordágy mellé. aki nem látogatja meg soha. Mennyi szomorúság. A sziréna miatt nehezen tudott összpontosítani. Persze ő fiatalabb és testesebb is. De mije maradt Paulette-nek? Semmi. és összehasonlította a kettőt. nézzen oda az ember. – És az autóm? – Senki sem lopja el azt az autót! Hamar visszahozzuk magát.. mint egy bánat-szemekből álló rózsafüzér. és gépiesen morzsolgatta. Hé. Mellé tette a saját kezét. Nem dolgozott olyan keményen. így hát magában dünnyögve folytatta a monológját: „Nézzen oda az ember. – Hát rendben – törődött bele Yvonne – akkor majd utána megyek vásárolni.. Ő bizony már jó ideje nem dolgozta magát halálra a konyhakertben. hogy nem tudott gyöngédebb lenni hozzá. de hát fájdalmat okoz neki!” A fiú most felegyenesedett. ha leállítja magát. és a saláta szívét sem kell kivágni a meztelen csigák miatt. de piszkos és töredezett körmöket. A férje krumplit ugyan ültetett.

elveszett és lemondó szócska. Ó. Paulette! Mindenképpen élned kell! Az idős hölgy jobbra-balra ingatta a fejét.. Kérem szépen... – Most betesznek egy otthonba. Paulette? Egyáltalán nem.. – És miért is nem. Paulette. hogy.. Halvány. nagyon sokat dolgozik. amint tudom. naná. Utána csend lett.. Talán az első lázadás. valami szomorú és makacs sajnálkozással. Minden kölyöknek mobilja van. Elvesztettem.. Yvonne vagyok.. Ez az „ó” szörnyű volt. tudom. Yvonne azonnal megszólította: – Paulette. bátortalan. alig látható mozdulattal. bocsánatot kérek. Yvonne nem tudta. ugye? Yvonne felcsattant: – Dehogy tesznek be! Még mit nem! Miért beszélsz ilyeneket? Csak ellátnak a kórházban. 13 . – ó.. – Igen. öreglány? A mentős intett neki. – Nem... Lázadás volt ebben a mozdulatban. A vásárlás miatt mentem. – Ó! – felelte Paulette. – Majd én megtalálom! – De nem szabad őt zavarni. mit is mondhatna. Néhány nap múlva már otthon leszel. Tudod..Yvonne Carminot elmerengett: hát ennyi egy élet? Ilyen súlytalan? Ilyen kegyetlen? Pedig Paulette. vigyenek vissza a házamba. hogy beszéljen egy kicsit halkabban. Már nem lehet zavarni őket. és. és lehunyta a szemét. – Már miért haltál volna meg.” De Yvonne és a fiatal mentős már felálltak.. Az idős hölgy fuldokolni kezdett. Úgyis tudom.. Paulette Lestafier sírva suttogta: „A kertem.. hogy. Kifújta az orrát. és valamivel gyöngédebben fogta meg újra barátnője kezét. De Yvonne nem így gondolta: – Gyerünk! Élni kell... és kész. rendben. Milyen szép asszony volt! És milyen jó! Ragyogott. Ó. Miközben a mentő felkanyarodott a kórház elé. – És Franck? – Felhívom. Paulette. A házam. annál rosszabb. – De nem találom a számát.. Tudod. meghaltam? – suttogta Paulette. Elintézem. Apró.. mint a nap! És most? Hová tűnt mindez? Ebben a percben Paulette ajka megmozdult.. Ó. Ó. ne izgulj.. Minden rendben. hogy nem. nem haltam meg. – És a macskám? – Majd én törődöm a macskával. hogy nem.. – És megmondod neki. hogy van ez manapság. Hagyok neki üzenetet. – Meghaltam? Ugye.

hamarosan elfér a ragasztó és a papír között. már át is siklik egy másik témára – ennél jobbat még nem talált ki senki. – Negyvennyolc kiló és százhetvenhárom centi. ez sem volt elég. hogy valami másról beszéljenek neki? – Ugye. bátor. Mégiscsak van valaki ott belül! Van valaki. és hasonlóan lefegyverző mosolyt vetett Camille-ra. Egyébként Camille gyaníthatta volna. Bevált volna válasznak is. De nem. mint bármelyik lány. Tudta. szomorú. Meghallgatja a kötelező halandzsát. Huszonhét éve nyaggatták a kilóival. – Aha! A plakát! Elnézést.. Láthatólag nem volt elégedett a kiálló bordáival és csípőcsontjával. ökölbe szorította a kezét. naná hogy régen – fintorgott az orvos. és csak utána nézett Camille-ra. Nem lehetne másról beszélni? Hiszen itt van.. nem ismertem ezt a mondást.. Sajnos a fazon is ugyanabba az iskolába járt. most megint jön a hegyibeszéd. – Na? Az igazat akarom hallani. Camille akarata ellenére is behunyta a szemét. amikor a hasát tapogatta. ahogy a fickó összeráncolta a szemöldökét.. hogy az orvos felteszi ezt a kérdést. Még ugrott is egy kicsit. érzékeny és bizonytalan. nem az iskolaorvosnál. Elege volt már a súlyával kapcsolatos vitákból. – Szóval? Camille leült az orvossal szemben. Az ég szent szerelmére. jó nehéz ezüstcsattal tűzte föl a haját.. a francba! Nagyon is elevenen. – Régen... aztán mégsem.... mert az orvos helyes fiú volt. és rámosolygott. és már mehet is. Felsóhajtott. Pedig előre felkészült rá... nem lehetne. az üzemorvosnál van. ha nem is válaszol.. – Naná. Ugyanolyan vidám. 14 . összekulcsolta a kezét. és hopp. igazat ad nekem? Negyvennyolc kiló nem valami sok. amikor a hasát nyomkodta. Most nem kell félnie. mint bárki más. hogy jobb. Ugyanolyan tevékeny. Már az előbb látta. De lehet..4 – Mikor menstruált utoljára? Camille a paraván mögött éppen a farmernadrág száraival hadakozott. – Milyen papír? – kérdezte Camille ártatlanul. Camille nyugodtan kapcsolta be a farmer övét. hogy megmozdítsa a mérleg nyelvét. aki zavarba hozta. nevetséges mellével és sovány combjával. Az orvos majdnem mondott valamit. Ha így folytatja. torkig volt ezekkel. Sóhajtva nyúlt egy receptért. – Hát egy plakát és a ragasztó között. Ez volt az ő csodafegyvere. kivédhetetlen vágása: csak rámosolyog az ember a beszélgetőtársára. és megpróbált a lehető legjobban ránehezedni. Tudta.. és amikor felállt arra a rohadt mérlegre. egyenest a szemébe: – Egyáltalán nem eszik semmit? – Dehogyisnem! Camille-t hirtelen szörnyű kimerültség fogta el. Az asztalra könyökölt..

a Touclean viaszol. – Maga takarítón. azt jobban szeretem. tisztító szakember. franciásan: Toutpropre.. pontosan? – Micsoda? – Hát a cég. igaza van – ismerte be Camille megadóan – Már régen nem volt ilyen kicsi a súlyom. – Ttt. kórházakról. Az önnek megfelelő időpontban. Tudom. halálosan komolyan felsorolta munkaköri kötelességeit: – Uraim és hölgyeim.. Ez jobb. Gondos munka és visszafogott árak. A Touclean elrámol. Rugalmasság. a Touclean kiporszívóz. – Ez valami vicc? – Dehogyis.. hát amiről szó van. – Na. Touclean – profi takarítók az ön szolgálatában! Egy szuszra darálta le a csodálatos szónoklatot. A katonás orvosnak tátva maradt a szája. viaszolok és az összes többi. porszívózom.. a Touclean kisöpör. – De miért csinálja ezt? Camille nagy szemeket meresztett. a tagjai ott várnak kint. – Hogy mondja? – Touclean.. o-u-c-l-i-n-e? – Nem. Az orvos nem értette. – Voltam már jobban is. Egy igazi vanderful drim tim. – Nagy t. Camille hátradőlt. a magáé. Az orvos nem tudta hová tenni a dolgot. – Touclean. c-l-e-a-n – pontosította Camille. a Touclean maximálisan kielégíti a tisztasággal szemben támasztott igényeiket. Mi is ez a cég? – Milyen cég? – Milyen. – És maga mit csinál tulajdonképpen? – Az előbb mondtam el. seprek. hogy nem túl logikus. Az orvos nem felelt.. – És mi is ez. – Na ne! Maga! – Hogy én? Igen: rendet rakok. de azt hiszem a yankee stílust célozták meg. a Touclean mindent kikefél. tisztítok.. jobb lenne így. a Touclean mindig készen áll. testületekről. a Touclean fényesít. hivatalokról.– Igen. a Touclean letisztít.. Egyébként mindjárt látni fogja ezt a dream teamet. és mint egy légikisasszony. Én.. Semmi.. a Touclean megszépít. 15 . otthonokról. a Touclean rovart irt. Legyen szó magánlakásokról. irodákról. – Igen? – Nem.. mondja csak.. a Touclean mindent rendbe hoz és szagtalanít. kiállítom. katonásan az oldalához zárta a karját. bérlakásokról és műtermekről. azt hiszem... – És akkor kiállítja az igazolást? Az orvos felhorkantott: – Igen. Diszkréció.. ügynökségekről.

Kinyitotta az ajtót. mint bent. Camille megrázta a fejét. lelkiismeretes fehér doktor álarcát. – Elmegy a vonatom.. Megizélt. – Nem. a ceruzáját a levegőbe szegezte. – Mit cseverésztél te odabent? – kötekedett tréfásan Mamadou. – Ragyogó. hanem átlátszó mosollyal. mert szerettek volna már inkább otthon üldögélni. február 17. hogy ez a lány meztelenül van odabent! 16 . Carine és a kövér Mamadou egy padon ültek. a szája tátva.. – Előre tudtam! Ugye mondtam neked és Sylvie-nek. – Meglátom. közben kezet nyújtott Camille-nak: – Nem lehetne mégis néhány kilócskát? Az én kedvemért. A Touclean fizeti. – Állatira. vagy mi? Camille leült a földre. Mivel tartozom? – Semmivel. tudtam! – ujjongott Mamadou. majd az órájára pillantva megállapította a dátumot. Az izé. Fauque kisasszony. a Touclean szíves örömest kimos engem a szarból. ez csodás! Az orvos egészen az ajtóig kísérte... ami egy kicsit. és rámosolygott. – Keresztnév? – Camille.. Mamadou-t nem is próbálta átverni. Ezek a dolgok már nem működtek nála. Camille felállt. – Helyes? – kérdezte Carine.– Nem. és színpadias gesztussal kijelentette: – Lám. és az igazolásból föl sem nézve kérdezte: – Név? – Fauque. újra magára öltötte a nagy. és szentségeltek. – Születés ideje? – 1977. – Tessék.. A dzsekijét tapogatva jött le az ambuláns rendelő lépcsőjén – cigarettát keresett. ön munkaképes. úgy értem. miért éppen ezt? Miért nem valami mást? – Miért ne éppen ezt? – Nem szeretne olyan foglalkozást. – Majd meglátom. Mamadou túl erős volt. – Jobban jövedelmez? – Igen. és kiköpött egy körömdarabkát. Az orvos egy percig még nem tudott megmozdulni. Most Samia ment be az orvoshoz. – mondta. De nem úgy. mit tehetek. – Tudtam. Már nem mosolygott. az arrajárókat tárgyalták ki. A zsarolásból és a nagy érzelmekből már megkapta a maga adagját.

hogy azonnal öltözzön föl. mik ezek a nevek itt? – Hát ez a családom! – Milyen családod? – Milyen családom. – Az anyámnak tizenkettő van! 17 . hogy felmászom arra a mérlegre? Mamadou minimum száz kilót nyomott. milyen családom. mert az öcsém és a sógornőm nálam lakik. ez mind a te családod? – Igen – jelentette ki büszkén Mamadou. Hogy nem lehet kilenc gyereked. A kis fehér doktorkák nagyon finomak. az öcsémnek meg négy. erősen izzadt is.. – És miért ne lehetne? – méltatlankodott Mamadou. – Na nem. állandó tréfáik céltáblája. Mamadou egy köteg papírt vett ki a kosarából. – Miféle inyekciót? De Camille megnyugtatta: – Nem. Carine-nak igaza volt. Mert Josy Bredart... még mit nem! Ha a hasamhoz nyúl. – De hát hány gyereked van? – Nekem öt.– Téged is fel fog állítani a mérlegére. az előbb felsorolt ismertetőjegyeken túl. nem. Aszt monták az őseim. Maniókával és csirketaréjjal. Amint megérzi a szagát. A combját csapkodta: – Soha az életben! Ha én felmászom oda.. ez micsoda? – Hát a TB-nek. Színes ruháját dörzsölgetve. – De miért írtad ide mindet? – Hová? – Hát ide a papírra. – Micsoda. Ők is azt írták ide. hogy belenéz. Bredart keserítette meg a mindennapjaikat. engem? – kiabálta Mamadou – Engem? Azt hiszi. Camille már korábban megígérte.. eltúlzott akcentussal kijelentette: – Nyamnyam. és most megpróbálta kisilabizálni az egész vacakot: – Hé. az a szemét kurva.. meg a doktort is! És mi van még? – Ad egy injekciót – eresztette meg Carine. és Camille ölébe tette.. – Így kényelmesebb. – És megtapogatja a hasadat is. Mmm. – És mihez kezd Bredart-ral? Bredart. Camille! – Ez a sok név. és úgyis közös a postaládánk. megkéri. ez így nem megy. Azután Carine következett. nyersen megeszem. méghozzá elég hatékonyan. a bűnbakjuk. naggyon finomak.. az mehet. – Nem. – Rendben. jól láthatóan. széttaposom. hát az enyimé! Gondolkozz már a fejeddel. teljes nevén Josy Bredart. hogy ez nincs rendben. a főnökük volt. csak meghallgatja a szívedet és a tüdődet. „Fő munkavezető” – ez állt a kitűzőjén. – Vele semmit. – Álljon meg a menet.

– Négy után? – Igen. a kis Sissi – háborgott Mamadou. ez tök normális. ne húzd fel magad! Csak azért kérdeztem. Arra kérnek. Sissi. – És ő miért nincs a papíron? – Mondd csak. de az öcsémnek aztán nincs semmije. ne húzd fel magad. ő aztán nem csinál semmit. te direkt csinálod. nem ismerek senkit a TB-nél. a sógornőddel és az összes papírotokkal. érted? Visszaadta Mamadounak az egész kupac papírt. a hölgyet. mert vannak ott urak is. és soha nem hallgatod végig az embert! Camille idegesen fújt egyet. – Dolgozik? – Persze. mindig igazad van. nappal alszik. de minek? – Mert azt hiszem. Te hány gyerek után kapsz pénzt? – Négy után. érted? – Értem. Életemben nem jártam még ott. – Miért mondod. csak azt mondom. ami ide van írva. mert azt hittem. a világért fel nem emelné azt a nagy seggét! Camille magában elmosolyodott. ha elmennél a TB-be az öcséddel. hogy kihagyták a Sissimet. mint minden fehér. hogy ez az izé nem törvényes. és megkérnétek a hölgyet. Azt hiszem. hogy magyarázza el. hogy dolgozik! Autóutakat épít! – És a sógornőd? Mamadou az orrát fintorgatta: – Na. hogy az öcsédnek és neked nincs jogotok egy bevallásban egyesíteni a gyerekeiteket. vagy mi? Ezt kérdezem tőled már egy órája! Camille végképp nem tudott mit mondani..– Várj csak.. – Jól van. autókról készült fényképek és telefonszámlák is. nehezére esett elképzelnie. és jelenj meg náluk az anyakönyvekkel. Voltak közte szórólapok. – Igen. hülye! Ez a legkisebbik gyerekem. ahogy Mamadou így füstölög magában: „Azt mondta. – Igen. – Az lenne a legjobb. hogy a „hölgyet”? Melyik hölgyet? – Akármelyiket! – dühöngött Camille. de a sógornőm nem akar a TB-be menni. – És mind a kettőnek rendben vannak a papírjai? – Persze! – De hát akkor külön is megcsinálhatják a bevallásukat. Mamadou. Camille.. milyen lehet egy „nagy segg” Mamadou szerint. hogy ismered. akkor honnan 18 . ezt akarom mondani már az elejétől. de te is olyan vagy. – Csak azt akartam elmondani. na. az öcsém pedig éjszaka dolgozik. – Hányadik gyerek ez a Sissi? – Ez nem valami szám. az a baj. – Igen. – Mamadou. hogy tisztázd a helyzetet. Hallotta.. erre én megkérdezem. – Igen. Semmit. – Aha. melyik hölgyet. én mondom neked! Meg se mozdul az a gonosz dög.

lányok. – Tudod. – És ha nem is hölgy? Camille-t már-már elhagyta a hidegvére.. Camille elmosolyodott. átkozott.tudja. mintha meg akarná karmolni: – Te átkozott perszóna. itt a doki telefonszáma. és hozzátette: Felírok magának egy jó vacsorát. – A TB-be? – Igen. és Camille-ra mutatott. – Autóutakat épít. te az úri negyedben laksz! – Menj a fenébe. Camille Fauque gombóccá gyűrte a cetlit. – És beszélsz a hölggyel? – Igen. és bedobta a csatornába. – Na. – Te is metróval jössz? – Nem. nem haragszom.” – Hé. Camille az ég felé fordította a tekintetét. utána beszélhetünk róla! – A francba. a francba! Ő kérte. Mamadou nehézkesen felállt. és felvette a hátizsákját. hát nem. hogy idézze meg neked a szeretett lényt. Mamadou – mondta. megyünk? – Én is veletek megyek. aztán Camille-hoz fordult. és leveszi a rontást. hívjon. minek? Honnan tudjam? Hogy doktorosdit játsszatok. hanem az enyém! A tiéd piros volt! – Menj innen. meg rontást idéz elő. az öcséd autóutakat épít.. ez egy mindentudó asszonyság. menj innen – fújtatott Mamadou. – Tessék. hogy segítesz. – És nekem? – vágott közbe Samia – Nekem nem tudna találni egy pasit? Mamadou Samia arca felé kapott. jó szerencsét – gondolta. ha elrendezed ezt az ügyet a kis Sissivel. honnan tudhatná. A rendelő falépcsői megreccsentek a súlya alatt.. Tessék! Ennyi! – Veletek megyek. hogy adjam oda neked! Az orvos egy recept hátuljára firkantotta a mobiltelefonszámát. előbb add vissza a vödrömet. Csak azt mondtad. hogy csak hölgyek vannak? Vannak ott urak is. haragszol? – Nem. – Minek? – Minek. ha soha nem volt ott.. de ha nem.. – Tényleg. 19 . Úgy látszik.. már megint ezzel szívatsz! Az nem a te vödröd. – Akkor holnap! – Sziasztok. Jó szerencsét odabent. megkérem az öcsémet. – Azt hittem. amikor megjelent Samia: – Te jössz. gyalog.

Az orvos türelmesnek látszott. hogy nem élt bennük. az egymásnak adogatott cigik. És tulajdonképpen ez volt az oka annak. Olyan könnyed volt. vagyis végeredményben a folyadék. Hogy az őt körülvevő világ cseppet sem fontos. Camille Fauque szellem volt. feloldhatná a homokkövet. bár ő sem hitt benne. Neki is rá kellett volna könyökölnie az asztalra. De Camille Fauque hazudott. Túl messzire. de felmerült benne. Mindenkit hamis nyomra vezetett. és elmondani az igazságot. hogy Camille hallgatott. Vajon meghallgatta volna az a fiatal orvos? És megértette volna? Egészen biztosan. vagyis azért eszik olyan keveset. máris fullad. amelyet a testében görgő kövek és kavicsok jelentenek. Bement a házában lévő szupermarketbe. Nem akart az ő útjára lépni. amelyben megpróbálta meggyőzni magát róla. Nem akarta úgy végezni. a veszekedéseik. Igen. Nem szögezi más az utca kövéhez. és figyelmesebbnek. vagy ereje? Vagy talán ideje? Igen. lökött viháncolásuk. De nem volt bátorsága visszafordulni sem. Hagyott nekik egy üzenetet. Ezt kellett volna elmesélnie az üzemorvosnak az előbb. A doktor jóakarata iránti tiszteletből tette. szédíteni. hogy talán most mondott le az utolsó esélyéről. hogy hiányzik. Fáradt volt. Hogy minden ébredéskor úgy érzi. Nem bánta. Hazudni. mint az anyja. csak a hátizsákja súlya. vegytiszta hazugság volt. Carine zavaros történetei. és kényszerítette magát. De nem azért. mint a többiek. Nem volt szabad hinni az előbbi. keveset beszélt. élni. Mert Mamadou hatalmas kacagása. és még ki sem nyitotta a szemét. Volt egy pillanat. nagyon messze. Talán mégiscsak el kellett volna neki mondani. és nagyon kecsesen tudott kereket oldani.. nagyon mélyre és nagyon sötétbe. szerencsére az üzenetrögzítő vette fel. hanem azért. hogy újra lélegezni tudjon. és minden újabb napot felemelhetetlen súlynak érez. amelyet nem tudott tisztelni többé. hogy ő is van olyan derék leány.Camille Pierre-hez és Mathilde-hoz volt hivatalos vacsorára. hogy ehető dolgokat vásároljon. de visszafordulni nem. kavicsot fal. Aztán sírna egyet. ideje – nyugtatgatta magát. hogy azért nem eszik. mert szomorú lenne. igen. A könnye. nagyon könnyű Camille Fauque elindul tehát. hogy elmulassza ezt az egészet. és az a másik. látszólag könnyed jelenetnek. Milyen kifejezést is használt? Hogy ő is „eleven lény”? Nevetséges: Camille Fauque nem volt eleven lény. Lassan mozgott. és Mamadou nevetéséért. 20 . ha szólították. Túl sok hét és hónap telt el már úgy. de jelentkezett. A könnyű. és segítené. Olyan ügyes. amelyben lemondta a meghívást. Az előbbi háborgása.. Josy Bredart. Ha lett volna hozzá kedve. Az idő olyan fogalom volt. a Toucleannál végzett idióta munkája. illanó fiatal lány. aki éjszaka dolgozott. mint a többi. mind élni segítették őt. a fizikai fáradtság. Elmondani. rosszkedvük. amikor majdnem belevágott. nehezebben lemérhető súly. mert az akárhová vezethetett volna. nehogy észrevegyék. aki háttal áll a képeken. Most mégis eszébe jutott az orvos. hogy eldobta a telefonszámát.. mert a kavicsok minden helyet elfoglalnak a gyomrában. abszurd monológja. Camille Fauque volt az a törékeny.. nappal pedig kavicsokat rakosgatott egymásra.

Camille látta egyszer. ugye? Szörnyű alak volt. mintha Camille most jelentette volna be a világvégét. komolyan? – Ezt úgy kérdezte. és felemelné a lábát. bocsásson meg nekem! – Semmi baj! – mondta Camille harmadszor is. hogy nevessen rajta.. Most meglátta azt a fickót a házukból. az ördögbe is! Legalábbis azt hiszem. A fiú most is ott dünnyögött a kaputelefon előtt. balsors! Ugye nem okoztam túl nagy fájdalmat? Milyen ügyetlen vagyok.. A fickó nem mozdult. ragtapasszal foltozott szemüvegével... és megvette ugyanazt az üveg majonézt. aztán visszajött. Milyen szédült! Pedig. hogy nem.. bocsássa meg. hogy kiment a boltból. azt a különös. vagy sajnálja. majd amikor már majdnem rákerült a sor a pénztárnál.. Elfelejtette a kódot? – Nem. négy joghurtot és két üveg ásványvizet.. feltartom. Camille végül könyörgőre fogta: – Lenne olyan kedves. majd meglátjuk.. – Ó. Furcsa. milyen szédült vagyok. kisasszony. mert feltartom. – Talán az udvarban lakik? – Hát. pedig én is ugyanezt a számot ütöttem be.. A fiú gyorsan maga elé akarta engedni Camille-t. a fiú gyorsan kinyitotta a belső üvegajtót. – Jó estét. vörös vitorlavászon nadrágjában és széles karmozdulataival. és hátulról alaposan fejbe vágta.. A fickó megpróbálta leakasztani a táskája fülét a kapu sárgaréz kilincséről. újra levette. Amikor már az előcsarnokban voltak. akiknek majd' megszakadt érte a szívük. szorongást és gyötrelmet okozott. nincs semmi baj. én. – Semmi baj – mondta Camille. nekinyomja a bokámat a falnak és nagyon fáj. nem igazán. és minden találkozásuk csak bonyodalmat.. Az ajtó kattant egyet.. 342B7. arrébb ment egy pár lépést. – Sajnos. – Nem. Camille nem tudta. Szívfacsaró volt az egész. átemelte a karját fölötte. dadogva beszélt az eladónőkkel. Beteges félénksége. és belökte a kaput. hirtelen kilépett. Istenem. amit egy perccel korában visszatett. mert látja. de rögtön vissza is tette.. Inkább a tető alatt. visszament. hogy. mire sikerült döntenie: vett banánt.. nyakatekert beszédstílusa és széles karmozdulatai szörnyen kínossá tették a vele való találkozást. 21 .Többször is körbejárta a polcokat. – Ó.. és megint visszatette a holmit. de valahogy elvétette a mozdulatot.. Elnevette magát. Camille néha az utcán vagy a ház kapuja előtt is összefutott vele. a fejét rázta. hórihorgas alakot. Nem is értem. húzta az időt. – Ó! Á! Bocsánat! – A fiú a kezét tördelte. – Baj van? – kérdezte Camille. – Talán megváltoztatták? – Úgy gondolja. hogy Camille akadálytalanul beléphessen. tulajdonképpen még nem tekintettem át ebből a szemszögből a dolgokat. szomorú bohóc volt. Leemelt valamit a polcról. – Na. igazán. én nem arra megyek – mondta Camille és az udvar felé mutatott. kérem.

Pierre először megijedt. Mindent ellopnak tőlem. egy cselédmanzárdban. és majd kiköpte a tüdejét. – Pierre! – Ki az? – Pierre. csendes és riadt Camille Fauque-ra. Mielőtt munkába indult. hát. – Üdvözölje a nevemben a kedves szüleit! A szüleit. amikor meglátta a lépcsőházban álló sápadt árnyékot. Hallja. Lökött ez az alak. beledöglöm! 22 . és mivel a ház a Marsmezőre nézett. és nem tudott többé elindulni. A szoba apró volt. milyen zavart képet vágott Pierre Kessler. mert abba beledöglöm. mit mondott Carine. a vihartól félve becsukta a csapóablakot. hogy nem. ez ám az úri negyed. hogy néz ki a macskája? A fickó megmerevedett: „Honnan tudnám? Nekem soha nem volt macskám!” Camille majdnem felrobbant. csak állt. – Ki maga? Felkapcsolta a világítást. a fejét a térdére ejtette. mint ma is. és még jobban megijedt. az nem igazán volt menő. Nem akarom. anyám. – Camille! Te vagy az? Camille felzokogott. maga után vonszolta az ásványvizes üvegeit.. és most felsóhajtott. Megpróbált nem megállni. A negyediken leült a lépcsőre. mint amiben reménykedhetett. hátha megtalálják azt a bizonyos cicát. mint a tenyerét. és elaludt. – Igen. Egy proccos ház hetedik emeletén lakott. Jól emlékszik. és megkérdezte Camille-t. és gyorsan elindult felfelé. és vele együtt körülnézett az udvaron. Egyszer egy éjszaka ugyanis megállt. egy bizonyos értelemben tényleg menő helyen lakott: ha felmászott a kisasztalra és derékig kilógott az ablakon.. Soha. Tudja. és egy kis táskát nyújtott feléje: – Pierre! Ezt muszáj elraknia nekem. mindent. hogy ellopják az eszközeimet. „Hogy néz ki?” – kérdezte.” – Camille-nak eszébe jutott. ez a festőkészletem. hogy egyszer éjszaka – mert általában az éjszaka közepén jött haza – az előcsarnokban találkozott vele. Camille-nak most eszébe jutott. és beletelt néhány másodpercbe. Ez a fickó határozottan lökött volt. Caplatott a lépcsőn felfelé. Milyen igaz. mert elképzelte a rá váró pokoli hőséget. és úgyis ellopják tőlem. amikor belökte ennek a lomtárnak az ajtaját. Amikor felébredt. hogy nem látott-e egy macskát. és a fejét ingatta. egy emeleten sem. majd megfúlt a hőségtől. Mindent. De ami a többit illeti. szörnyen érezte magát. hol is van. Át volt fagyva. mire rájött. „Sajnos nem tudom. – Ez inkább nyögés volt.. Tanácstalanul nézelődött. mocskos. jobbra megláthatta az Eiffel-torony tetejét. mert még ez a bagolyvár is több volt.. télen pedig vacogott. „Az úri negyed. De nem panaszkodott. pizsamában és vadászcsizmában volt. és átnyújtotta a kulcsot. Ismerte már ezeket az időjárási viszonyokat. amikor szép idő volt. kisasszony – kiabálta utána a fiú.– Ó! Ez nagyszerű! Igazán mulatságos lehet! Camille elfintorodott. így is lehet nézni a dolgokat! – Jó éjszakát. tele mindenféle kacattal. és rálépett az odújához vezető százhetvenkét lépcső közül az elsőre. mert több mint egy éve itt lakott. Camille már három napja az utcán aludt... és egy nyitott macskakonzervet tartott a kezében. Amikor Pierre egy héttel korábban a küszöbén rátalált a kiéhezett. Amikor esett odakint. minden csurom víz volt. Camille mondta.„ „Nem tudja.

– Köszönöm? – Igen. nagylány? – Igen – felelte Camille a könnyeit nyeldesve. nehogy felébressze őket. – Nem akarod megtartani a kulcsainkat? – Nem. Levetkőztették. kijelentette. A pezsgőnek és az oldott hangulatnak köszönhetően fel mertek tenni néhány kérdést. mielőtt Camille elment tőlük. másoltattak neki kulcsot.. Camille nemet intett: – Inkább itt hagynám. – Menni fog. és rázendített a Bohéméletre.. nem. – Szó sem lehet róla – jelentette ki Pierre határozottan. Semmi keresnivalója nálunk. és lefektették a belső szobában. Camille egyikre-másikra felelt. Mathilde elkísérte Camille-t egy önkiszolgáló lakberendezési áruházba. – Mi történt? – Fogalmam sincs. 23 .. – Alszik? – Azt hiszem. rendben leszek..Pierre azt hitte. Pierre felajánlotta. Valóságos áldás volt ez a két ember. matracot. – Van pénzed? – kérdezte tőle. tele csodálatos ennivalóval. és nem kérdeztek tőle semmit. lerogytak a matracra. A lépcsőjárás kifárasztotta őket. mit mondhatnék. Camille másnap éjszaka ébredt fel. Camille elájult a küszöbükön. – De nézd. néhány edényt. amely hozzájuk vezette Camille-t. – Mathilde magához ölelte – Igen. Pierre Kessler odahúzott egy széket az ágya mellé. Műanyag poharakból itták a pezsgőt. milyen állapotban van! – Csssss. Néhány napig maguknál tartották. majd kihúzta az ágy alól a kis skótkockás táskát. a köszönöm elég lesz. egy elektromos főzőlapot és egy minihűtőszekrényt vásárolni. hogy ellakhat a szülei hajdani lakásához tartozó manzárdszobában.. Pierre nevetett. és nagyon halkan eresztette tele a kádat. – Magaddal viszed. de Pierre-ék nem erőltették. és elszörnyedve nézte. – Igen. amit nem adott el. félrebeszél: – Camille! Miről beszélsz? És honnan jössz? Gyere be! Már Mathilde is kint állt az előszobában. de jobbnak látták békén hagyni őt. nem. Sírva fakadt. Néhány nap múlva meglátogatták. Én. hogy eszébe jutott az ifjúsága. Pierre és Mathilde ugyan nem aludtak. és Mathilde előhúzott egy nagy táskát. ágyneműt. segített neki lámpát.. nem tudom. – Ne mondj semmit. – Tessék.

Dolgozott. hogy így felhúzza magát egy vékony kis papír miatt. és még délután felkelni.. hogy ebben az évben máshogy kellene beosztani az idejét. Camille becsukta utánuk az ajtót. és közben véresre harapdálta az ajkát. Camille. – Ne beszélj hülyeségeket. – Rajzolj. hogy ilyesmit tervezget. Camille arra gondolt. Szuper Josy figyelmeztette is őket még tegnap: „Ne nyavalyogjatok. összerakta a babazsúr kellékeit. és a napok szemmel láthatóan rövidültek. sőt Mathilde már el is indult lefelé. és befagy a seggünk! Úgyhogy ne nyavalyogjatok. Most már muszáj dolgoznod. mire sikerült. Most a szart pucolta ki mások után a vécéből. Törökülésben leült az ágyra. oké?” Most az egyszer igaza volt. és hátralökte. De a keze elárulta. – mondta Pierre. meghallgatott másokat. Átverte az orvost. nagyon is sokat dolgoztam az utóbbi időben. Mert hogy van egy anyád. Tudod. úgy. Mindig van hiteled – ez állt egy post-iten. fesztelen mozdulattal bekapcsolta az üzenetrögzítőt. Camille lesütötte a szemét. Szeptember végén jártak. ugye tudod? Bocsásd meg. és keményen Pierre szemébe nézett: – Ezért segített nekem? Hogy ezt mondhassa? – Nem. és megragadta Camille csuklóját. Camille remegni kezdett. egy gépből jövő néhány szó megzavarta a fejét. vagy mint egy cseregyerekre? Pierre rámosolygott. hogy eszedbe juttatom ezt a kellemetlen tényt. Annyira figyelt a mozdulataira. Pierre Kessler megfordult. vagyis szocializálódott. lányok. Ma-ma.Amikor indulófélben voltak. mint a saját lányunkra. Ez nem ér! Nem ér. fogta a dohányos szelencét. és nekilátott cigarettát sodorni. – Azt hiszem. és a táska aljában a Sennelier művészellátó bolt katalógusára akadt. de mivel ez a harmadik üzenetem múlt kedd óta.. és tett egy ígéretet Mamadou-nak. hajlandó vagy-e velem ebéd-” Camille kikapcsolta a rögzítőt. Camille. Borzasztó régóta nem ígért meg semmit. Nagyon sokat. És tessék. és oda sem figyelve. „Itt Mama – rikácsolta az anyja hangja – Nem tudom.. Tényleg dögletes hőség volt. utána jön a tél.. – Az nem munka volt. és elengedte a kezét. amit az imént vett ki. Soha. Őt magát is meglepte. és még annyit mondott: – Dolgozz. Végül is szót fogadott Pierre-nek. hogy szinte fájt. és ez tökéletesen megfelelt neki. – Nem. Senkinek. hogy lássa a napot. Ha jól tudom. – Mint egy csodagyerekre. Több papírt is eltépett. Csak azt akarom tudni. mintha nem is lenne fontosabb dolga a világon. és visszatette a hűtőbe a joghurtot. amikor majdnem normális napja volt! Beszélt.. te is nagyon jól tudod! Camille felemelte a tekintetét. most éljük az utolsó szép napokat. és egy hajtásra megitta a maradék bort. nevetett. hogy úgy 24 . egyszerűen nincs más választásod. a jó gyerekek ezzel a szóval illetik azt. hogy mindig úgy tekintettünk rád. Nem merte végiglapozni a katalógust. Pierre megszorította a csuklóját. kiről beszélek.. aki a világra hozta őket. Egyébként nem is tehetsz mást. hamarabb lefeküdni. van-e fogalmad róla.

25 .. ízzé-porrá zúzva. mintha egy halom formátlan törmelék zuhogott volna rá.terült el a földön..

főnök.. utána felhív. becsukta az ajtót. Mondja. de nehezen találtalak meg. és sóhajtva nyúlt a kagyló után... – Semmi komoly? – Combnyaktörés. hanem Yvonne Carminot.. hogy hívjanak később! A jóember megcsóválta a fejét. Először a Grands Comptoires-t hívtam. Franck végül a zsebébe gyűrte a papírdarabot. amit az irodájának nevezett. és visszament a bejárat melletti ruhásszekrénybe. majd letette a telefont. Lestafier! Vegye már át ezt a kurva telefont. de mondták.5 – Lestafier! – Igen. főnök! – A nagymamája.. hogy felírjon rá valamit. A főnök az üvegablakon át figyelte.. mintha elvágná a torkát): – Ne nyúlj semmihez. újra felvette a telefont. Paulette. Nehogy letegye! Franck felállt.. hogy visszahívom – felelte a fiú. – Menjen a fenébe. nyissz. elsápadt. Levette a sapkáját... papírt keresett az asztalon. a csuklóját végighúzta a homlokán.. Nem a nagyanyád vagyok. leült. Istenem. különben. – Mondja meg neki. Hosszú szitkozódás. főnök. Nem vagyok postáskisasszony! A fiatalember megtörölte a kezét a kötényéről lógó konyharuhában. hogy már nem ott dolgozol. – Minden rendben. nagyi van a vonalban. fiam? – Igen. – Várjon.. – Nagymama? – Szervusz. és kijött az irodából.. Franck. Belépett az irodába. – Carminot asszony? – Ó! Hú. főnök! – Telefon! – Nem.. – Menj a fenébe. lehajtotta a fejét. a keze közé fogta a fejét... Franck gorombán félbeszakította: – Mi történt? – Jaj. behunyta a szemét és több percig így maradt. és odaszólt a szomszéd asztalnál dolgozó fiúnak (közben úgy tett. szemétláda. főnök! – Hogyhogy nem? – Dolgom van. – Oké. – Lestafier! – Igen.. menj és rendeld meg a karácsonyi ajándékodat... 26 . aki éppen egy darab húst csontozott.

az egyik a nyulai fölé. odaintett egy épp arra járó fiút. hallgatott.... – Biztosan menni fog? – Megoldjuk. – Az újat? – . az gyakran előfordul az öregeknél... egyetlen egyet is. – Nem.. – Egyedül? Mihez? – Mindenhez. – Súlyos? – Azt hiszem nem. 27 . – Mi van vele? – Vasárnap visszaadom. ha az esti műszakban bármit is elcsesznek. Combnyaktörés? – . A főnök elfintorodott. Majd megint a helyettes séfjéhez fordult. Az anyámnak tíz évvel ezelőtt tört el.. még ma is itt van. főnök. – Mivel hallottad. és a késéért nyúlt. ha csak egyetlen megjegyzést is kell tennem... akkor azt is tudod. és ráparancsolt. – Ha jól sejtem. – Lestafier! Menjen. Rendben. ki akarja venni a mai napot. Egy igazi tengeri nyúl! – Mondja... de utána nagyon szeretnék elmenni. de jobbnak látta. érti? A maga fejét szedem le. Újra munkához látott. hogy teljesen egyedül vagyok. megcsinálom a délelőtti műszakot. de azt előre megmondom. Csendben dolgoztak tovább. megegyeztünk? – Megegyeztünk.gen. ha békén hagyja. és hozzátette: – Menjen..– Ó.. és behunyta a szemét. – A motor. – Yes. hogy ma este..gen.. főnök. – Ki állítja. főnök. de az a baj. és a pihenő alatt előkészítem az estit is.. menni fog. és látja. mosson előbb kezet! Nem a falujában van! – Menj a francba – morogta Franck. Meg tudja csinálni. Franck visszament a helyére. hogy váltson köpenyt. Guillaume nem értette. főnök. hogy meg tudja csinálni? – Én. A segéde csak néhány perc múlva merte megszólítani: – Jól vagy? – Nem. – Húha! – füttyentett a másik. hogy miről beszéltem az öreggel. mit mondtál a főnöknek. – Valaki nagyon szereti a nagymamáját. – És ki készíti ma este a meleg ételeket? – Guillaume. a másik a bárányborda fölé hajolt. – Hallottam. – Biztos? – Biztos.

28 . – Csendet uraim. ha meg akarod látogatni? – Másképpen is meg tudom oldani.. Franck hosszabbnak érezte a műszakot. Tehát egyedül maradt a konyhában a váltás alatt a mosogatófiúkkal. Nem merte bevallani magának. és ott lehet valamivel több. csak vakkantott.. – Csak ne köszönd. Ha minden jól megy. Már akkor is nehéz volt a nagymamájára gondolnia és meglátogatni őt. még ehet előtte valamit.. és igyekezett nem megégetni magát. Majd akkor add oda.. Tudta. mint máskor. A kurva életbe. Franck Lestafier mosolyogva csóválta meg a fejét.. és félhangosan. Alig tudott odafigyelni. – Akkor nem lesz szükséged a motorodra vasárnap. milyen szar helyzet! Már csak ez hiányzott! Most vett egy méregdrága motort hosszú lejáratú hitelre. megszámolta a hússzeleteket és hosszú jegyzeteket hagyott Guillaume-nak. megállás nélkül káromkodott. az öltözőben zuhanyozott le. hogy ez beütött? Végül is. és sok különmunkát kellett vállalnia. Majdnem sikerült túlsütnie egy marhabordát. A dagadt Titi most turbózta fel a benzinmotort.. Nem volt ideje hazamenni. hogy pár héten belül hatalmas csávába kerül. – Hé! – Mi van? – Hol is van a nagymamád? – Tours-ban. Lenyúlom a séfhelyettesi posztodat. Boldog volt. leltárt csinált. hogy fizethesse a részleteket. és zaklatott.Franck keserűen elfintorodott. ha meggyógyult. – Köszönöm. amikor nem volt semmi baja. kipróbálhatja az autópályán is. de azért kicsit megörült a lehetőségnek. Ezután már nem is beszéltek. egy ronggyal megtisztíthatta a bukósisakját. és meglehetősen zavart állapotban hagyta ott az éttermet. – Köszönöm.. Hogy a fenébe fogja tudni megcsinálni most. A főnök hangja szakította félbe a beszélgetést.. csendet! Guillaume megélezte a kését. Átadta a maradékokat. és a zajt kihasználva odasúgta Francknak: – Akkor vidd te. amikor a főnök átküldte az utalványokat. mint egy óra alatt.

. – Tudod. és sírva fakadt. akit tegnap hozott be a mentő. – Ugye mondtam. Egy ápolónő lépett oda. – Hogy hívják? – Lestafier. és megpróbált szépen. beszéltem az ápolónővel. – Kérem. a várható gyógyulási időt. a nő bekeményített. ugye? – furcsán csengett a hangja. Azt hiszem. hogy eljön! Most egyedül hagyom magukat. – Jól vagy? Az idős hölgy megpróbált rámosolyogni. ha megtenné.. amikor beléptek az ajtón. az operáció lefolyását. és körülnézett. hova akaszthatná fel őket. és nemsokára vissza kell fordulnom. Röviden elmagyarázta Francknak a helyzetet. hogy mondjon néhány szót a beteg életmódjáról. Amit az ágyban látott. – Aha! – Az ápolónő intett a recepciósnak. – Most majd bedugnak egy elfekvőbe. – Mi a probléma? Ez már ígéretesebbnek tűnt. Franck még nem volt annyira magánál.. Kivették a műfogsorát. – Jöjjön velem. elnézést a zavarásért. – Itt az unokája! – közölte vidáman az ápolónő. különben nem engedik ki az épületből. A recepciós hölgy közölte vele. hogy megköszönje. de nem sikerült. úgyhogy.. Franck makacskodott. hogy.. mert nagyon zavarta a kórházszag.. Először gyorsan megfordult. Behunyta a szemét. és félig süket volt a motor zajától. figyeljen rám egy kicsit. Franck letette a sisakját és a motoros kesztyűjét a pultra. és. hogy visszanyerje a lélekjelenlétét. hogy a műtét nagyon jól sikerült. Van benned egy szép darab ócskavas is. a pulóverét.6 Valamivel hat óra előtt állította le a motort a kórház parkolójában. attól majd megszakadt a szíve. de ha elmegy. – Nagyon meleg van itt.. ettől az arca szörnyűségesen behorpadt. hogy már vége a látogatási időnek. Most érkeztem Párizsból. és megkérte. 29 . de látnom kell a nagymamámat. kopogjon be hozzám a nővérszobába. Franck ügyetlenül válaszolgatott. nem értjük egymást.. nyugodtan beszélni: – Kérem. a felső ajka egészen beesett a szájába. azt mondta. – Na mi van? Már megint valami butaságot csináltál? Francknak emberfeletti erőfeszítésébe került ez a tréfás hang. jöjjön vissza holnap reggel tíz után. Levette a kabátját.

meg efféle hülyeségeket. – De nagyon fáj. Franck felhúzta a rolettát. miért szakított a barátnőjével. nagymama. és hogy hívják azt a lányt. utána átvisznek egy utógondozó intézetbe.. elmondta.. – Ezt ne csináld. – Te ugyan nem. szólok az ápolónőnek. olyan. akire rá akar hajtani. Állati ronda ez a fény.– Még mit nem! Miket beszélsz! Itt maradsz még egy pár napig. – Az normális.. túlzol. Paulette! – És ez hány napig tart? – Néhány hétig. és hallotta. mint egy kórház. ha eljössz hozzánk. Amikor pici korodban kificamodott a karod. hogy miket szokott főzni. – De nekem semmi kedvem Párizsba menni. újra megtanítanak járni. mert soha nem tudott ügyesen beszélni vagy mesélni magáról. azt nem.. hogy halad a főzéssel. 30 . hogy milyen színű a Suzukija.. Felemelte a fotelt. és megfogta Paulette kezét... Először nehezen találta a szavakat. hogy nem! Majd meglátod. Ott kényeztetni fognak. – Nem. de szennyezett a levegő. majd elmúlik. aztán: hopp a kertedbe.. leoltom a lámpát. De a lenyugvó nap fénye és nagyanyja kisimuló arca hamarosan megoldotta a nyelvét. Elmesélte. – Esküszöm.... – Már most elmész? – Dehogyis! – Beszélj egy kicsit! Mesélj magadról valamit! – Várj. Utánozta az új lakótársát. Ügyesnek kell lenned! – És meglátogatsz majd? – Persze. beszélt arról. hogy a nagymamája csendesen nevetgél a sötétben.. – Nem. van egy szép motorom! – És nem mész vele túl gyorsan? – Nnnem. csak kisebb. és megsütöd a híres almatortádat. hogy adjon ellene valamit.. és áttért a személyesebb emlékekre és mélyebb titkokra is.. és megérted. – Franck! – Itt vagyok. – Fáj.. hogy meglátogatlak! Tudod. de most aludnod kell egy kicsit. – Akkor mi megyünk el hozzád... áttette a másik oldalra. mint egy teknősbéka! – Hazudós! Paulette a könnyein keresztül Franckra mosolygott. – Mielőtt elmegyek. akkor sem ejtettél egy könnycseppet sem.. hogy Párizsban szép az idő. Ez tőled is függ. milyen fáradt. mire a nyugatra néző szobát lágy alkonyi fény árasztotta el.. úgy megyek. Az nem elfekvő. Az túl parasztos.. nagymama. Semmiségekkel kezdte. – De azért mégis hagyd abba! Nem merte megfogni a kezét a csövek miatt. Te sohasem sírsz. mert én is elbőgöm magam.

Egy kupicával? – Nem. Azután elhallgatott. válaszolt az ápolónő kérdéseire.. – Jól tettem? Franck bólintott. a főnök nagy pofájáról.. milyen a légkör az étteremben. otthon azonnal bedőlt az ágyba.. Nem szabad letörnie. – Nem evett semmit? – Nem. – Köszönöm. – Csitt. mert Paulette lélegzéséből rájött.. veszek egy kólát az automatából. van itt minden. Gyulladáscsökkentő is van az infúzióban.. magával. – A szardíniára értettem. Végül az ápolónő csípte el. Nézze: van itt egy rakás sütemény. majd fogta a menetfelszerelését. Leültette egy székre. – Csak a munkámat végzem.. a fiatal szakács ügyességéről és a szarvasgomba áráról. mert. – Várjon. Még igazán harcolhat egy kicsit. Amikor már az ajtónál volt. beszélt Takumi. alvás... Olyan sokáig tartotta magát... De most már. – Azt mondja. – Én. Paulette visszahívta: – Franck! – Igen? – Nem üzentem az anyádnak. elmesélte. – Reggelre jobban lesz. Először feltett Francknak néhány hivatalos.. A fiókból elővett egy doboz szardíniát és egy csomag kétszersültet. hogy fáj neki. de csitt! Rendben? Franck evett néhány falatot. Amikor kilépett. és az ajkára tette az ujját.Franck beszélt arról. – Jól tetted. és belefúrta fejét a párnába. gyerünk.. Hangtalanul felállt. és elővette Paulette kórlapját. – Igen. most már aludj. Hazafelé hajtotta a motort. köszönöm.. Mesélt néhány újságot Momóról és Mandel asszonyról. – Jól van? – Fáradtan. – Ez jó lesz? – És maga? – Nem gond.. és hosszú ideig keringett elveszetten.. holnap jobb állapotban ébred. 31 . annál hamarabb talpra állsz. tudod.. hogy elaludt. minél többet alszol. gyakorlati kérdést. de Franck nem válaszolt. hogy egyszer egy miniszter bement hozzájuk gratulálni. – Akkor én is iszom egy pohárkával. szinte mellbe vágta a neonlámpák erőszakos fénye. Most nem.

Elszívott még egy cigarettát. nem állok úgy. Mélyet sóhajtott. kiment a mosdóba. sárgás lakkozással. kidobott pénz lenne az egész. jó? Camille hátrafordult. De képzeld. 32 . Két kézzel. csak szólsz. és egyenként felszakítsa a milliónyi apró heget. – Azért kérdezem. Általában kétrét görnyedve jött el a vendéglőből. szörnyű ronda. Egyébként akkor sem vinnélek oda.7 – Kávét? – Nem. mama! – Meg se csókolsz? – Szia. ha tudnálak. vagy rögtön elmegyek. hogy a Tour d’Argent-ba vigyelek ebédelni. fizetett. – Nem. hogy oda nélkülem is elmehetsz. Istenien alakult a hangulat. Az egyik asztalnál meglátta anyja görnyedt alakját. Camille anyja hirtelen rikácsolni kezdett: – De azt ugye tudod. azzal a vendéglővel szemben. ahová az anyja hívta ebédelni.. mint akit megnyúztak. Egy kis kávéházban könyökölt a bárpultnál. A kagyló. – Hát akkor mi vagy? – Ó. A keze a zsebében – a zsebét a hasára szorította. Ezek a – nem túl gyakori – ebédek mindig hazavágták a beleit. Ha pénzre van szükséged.. ne kezdd már megint. és megbámulta az utálatos dekorációt: a stukkókat és az ál-ázsiai domborműveket. Amennyit te eszel. Az egyik ember balszerencséje a másik ember szeren. kólát. – De én nem vagyok „általában az emberek”. hogy az anyja most lép be a Jade Paradicsom ajtaján. amikor találkoznak.. támolyogott. – Szép itt. és átment az utcán.. Mintha az anyja valamiféle aprólékos és valószínűleg tudatalatti szadizmussal azon lett volna.és gyöngyházberakások műanyagból készültek. Camille apró kortyokban itta a kólát. Camille a bárpult tükrében látta. mama – ismételte meg Camille szép tagoltan.. – Jól vagy? – Ezt miért kérdezed? Camille megkapaszkodott az asztal peremében – nem akart azonnal felpattanni. Köszönöm. és úgy érezte magát. mert neked bezzeg van pénzed. az ég szent szerelmére.. behunyta a szemét és mélyeket lélegzett. és leült vele szemben: – Szia. mert az emberek általában ezt kérdezik. – Ezt most hagyd abba – fenyegetőzött Camille –. és adok. hogy lekapargassa a vart. szorosan fogta a poharat.

– Túl sokat iszol. Kérlek szépen. hogy nem hiszem ezt. – Mama... lányom. a hülye kollégáiról és a társbérlet nyomoráról. – Mit „mamázol”? Normális. – És most? Most mit csinálok? – Mindig tiéd az utolsó szó. a magányáról beszélt. Ha azt hiszed. Így olyannak látom a világot. – Szép munka. és az ujjával számolgatta őket. amilyen. akkor nagyon naiv vagy. és mindent elrontottál. biztos lehetsz benne. hogy rámosolyog és megveregeti a kezét. mi? – jelentette ki az anyja győzedelmesen. Az anyja felvidult. hogy így tetszel a fiúknak.. És aztán mit jelent az. – Először is... – Soha nem látogatsz meg.. ugye? Tisztára. hogy szívjunk.. – Jobban érzem magam így. Nem eszed meg? – Nem. a kisasszony dolgozó nő. amerre akarok. és tudom. nem azért hoz az ember gyereket a világra... Vagy ezt teszi. hogy „boldog”? Ez az új divat. a fájós hátáról. Nem folytathatjuk. – Nincs még eleged ebből a sok szarból? – Ne beszélj olyasmiről. sírdogált egy kicsit.– Ja tényleg. és megfojtja. – Választottak már? – kérdezte a pincérnő. – Nem kellett volna életed végéig azt csinálni. és pipacsokat szedjünk a mezőn. hogy lássa elsorvadni! – Akkor miért hoztál a világra? 33 . Mama! Ezt nem folytathatjuk így. már réges-rég a föld alatt lennék. Éppen elégszer elmondtad nekem.. amikor a lánya újabb sört rendelt. hogy még mindig meg tudsz lepni? – Stop. ha róla beszélek. Az anyja szétterítette a gyógyszereit az asztalon. amiről nem tudsz semmit. hogy azért vagyunk a földön. mint az apád! Camille megmerevedett. vagy nekiugrik a torkának. ha aggódom érted. Ez igencsak furcsa egy ilyen trehány személy részéről. Camille meg tudta volna csókolni... hogy azért születtünk. Jó iskolám volt. Ne menjünk el ebbe az irányba. – Igaz! Gyerünk. Az anyja szemrehányóan csóválta a fejét. évődjünk. Jó étvággyal evett és elkomorodott. – Aha! Nem szereted. Olyan vagy. Most az egyszer nem mondtál butaságot.. – Arra megyek. találj valami más témát. – Mama.. kérlek. koccints velem. Camille úgy döntött. hiszen nem voltam boldog vele.. Tudod.. hogy mókázzunk. Boldog! Boldog! Ha azt hiszed. honnan tudod? És miért nem veszed le ezt a szörnyű szemüveget? Itt nem süt a nap.. Ha nem szedném őket.. érted? Én legalábbis nem. – Nézz végig magadon. Jó munkája van! És milyen érdekes! Takarítónő. Te azt szép munkának nevezed? Én egyáltalán nem bánom. – Nem. mint egy csontváz. Valami mást! – Szép munkád volt.

akik megadták a kulcsot anyja személyiségéhez. bundás gyümölcseit és túlcukrozott süteményeit.. Segítettek neki. megvádolta. mint az apja tizenöt évvel azelőtt. Az anyja sírt. két étkezési jegyet dobott az asztalra. Elégedetten és jóllakottan. Igen. Ez nehéz gyakorlat volt. és gondolatban néhány alapvető igazságot ismételgetett. Néhány végtelenül egyszerű. Camille pedig nagyon rossz állapotba került. A művésznő a kirohanással általában megvárta a desszertet. Aljas jóhiszeműséggel és löttyös győzelmekkel töltekezhetett.. – Csak egyetlen okot mondj. vagy összevissza. köszönöm. De ez sajnos régen volt.. hogy sértett ruhasuhogással rövidítette meg a találkozóikat.. akik valaha őrködtek fölötte. és mindjárt a nyakába zúdul a 8-as számú nagyjelenet. és azok az emberek. és Camille anyja nem különösebben szerette a kínai vendéglők licsijét. – Hallottad. és az anyja megtalálja bennük a számítását. de az is igaz. Néhány sebtében összeszerelt kis mankót. krokodilkönnyek és öngyilkossággal való fenyegetőzés. Ez az ezerszer előadott és tökélyre fejlesztett jelenet nem sok meglepetést tartogatott: érzelmi zsarolás.. mivel az csak a 8-as számú nagyjelenet látványos befejező része.. ezeknek az abszurd és romboló beszélgetéseknek megvan a maguk értelme. Mert Camille tudta jól. Nagyon. végtelenül jóhiszemű mondatot. de Camille már régóta összeállította a maga kis túlélőcsomagját. Camille sodort magának egy cigarettát. hogy neki vajon mi oka lehet még arra. hogy ma egy kínai étteremben találkoztak. és elegendő bombát halmozhatott fel magában a következő találkozóig. 34 . majd megkérdezte. amelyek lehetővé tették. hogy ezeknek a kierőszakolt találkozóknak. Fiatalkorában voltak olyan emberek a környezetében. már nem voltak mellette. Mert sajnos Catherine Fauque tökéletesen így volt ezzel. már tudta. hogy ne akarjak elmenni. hogy ő is elhagyta. – És? – Köszönöm. aranyom. és ez nagy örömet szerzett neki. hogy nincs is szíve. hogy élni akarjon. Feljajdult. ahogy máskor is: erősen összpontosított.. mire megértette ezt – bár nem egyedül sikerült rájönnie.. csúcsjelenete. és elment. Ebben a sorrendben. Úgy tett. hogy túl messzire ment. felhívta a figyelmét. A válaszod nem is lehetne világosabb. mit kérdeztem? – Igen. Igaz.. nem szabad a szívére vennie. hogy továbbra is találkozzék vele. A váratlan kirohanástól semmiképpen sem szabad túlságosan megrendülni. Beletörölte a cipőjét a lányába.Camille még be sem fejezte a mondatot.. Camille-nak jó idejébe telt. csak egyetlen-egyet. de mindig nagyon elégedetten távozott.

Kinyitotta. A lány letett egy csészét az öreg elé. a szívverése felgyorsult. de nyitva vagyunk. figyelte az öreget. Az öreg elkomorodott.. Maradhatok még egy kicsit? – Persze. A tenyerét néhány centire az asztal fölé emelte. Lassacskán felengedett benne az anyja keltette szorongás. aki kiszolgálta őket. A fiatal lány. hogy egy igazi ház ebédlőjében ül. aki alaposan összelevesezte az állát. Csitt – súgta magának – csitt. Nézd. Cigarettázott. maradjon! Ameddig itt van. érthetetlen válaszait. 35 . Kér még egy kávét? – Nem. Már hosszú percek óta ismételgette a mozdulatot. aki magában beszélt és nevetgélt. egy öreg ázsiai férfi. de már olyan régen nem.. amelyből erős szantálfa illat szállt föl. kiemelt belőle egy kis szögletes követ. nagyon lassan többször is végigsimított a rossz minőségű. Fogta a hátizsákját és belekotort – ott volt. Látod. egy kicsit elhallgatott. itt a pillanat. és az asztalra tette. hogy utoljára. és elkezdte kisimogatni az alátétet. megy ez. Meg kell próbálnod. édes volt és langyos. vagy akárki máson. Utána kicsomózta a kék vásznat. Igen. Kiemelte a fadobozt.. és közös nyelvükön időnként néhány szemrehányó szót szólt az öreghez. legalább lefoglalja. Minden rendben lesz. hogy elálljon a remegés. köszönöm. Gyerünk. a rádiót. itt vagyok..8 Leszedték az asztalt. az arcához simította. Egy cigarettásdobozon és egy kávén kívül semmi nem volt előtte. és visszamosolygott rá. és hirtelen úgy érezte. és az étterem lassan kiürült. hogy rajtam szórakozik olyan jól? – Magán. régen volt. Az agya megnyugodott.. Lassan. és kivett belőle egy festékrudat.. – Már zárnak? – kérdezte Camille.. Ne félj. – Azt akarja mondani. kislányom. azután újrakezdte idióta monológját. végül szétterített egy bambuszléc terítőt. durva és itt-ott foltos papíron. és az egyik kávét rendelte a másik után. Camille az öregre nézett.. Camille nem mozdult. és várta. most vagy soha. Félt.. nehogy kitegyék. azután válaszolt: – Nem.. Meg kell próbálnia. most a bárpult mögött állt.. Áttette őket egy másik asztalra. Hallgatta a konyhából kiszűrődő vízcsobogást és edénycsörömpölést.. amelyben két ecset pihent. A poharakat törülgette. a fel-alá kacsázó lány éles hangzású. miközben kihalászta a hosszú tésztaszálakat a pálcikáival. A terem mélyén egy fogatlan ember ült. Kiszolgálás már nincs.

Még a rajzórák alatt sem. azután kettő. a másik. Az öreg. majd az súgja az első vonást. és az apja. még kevesebbet. hiszen látod. és csak az első vonás számít. Az anyja parancsára zongoraórákra járt. Daughton úrral (ő Douguetonnak mondta). és rájött. és ne nézz rám.. meglágyítod a csuklódat. Ó! Még lassabban! Tovább. és csak itt. a legfeketébbtől a leghígabbig. minden rendben volt. De az idős angol férfi ezt cseppet sem bánta. kicsi Camille. Köztük. majd kissé meghajolt a bolond öreg felé. hanem a terítő sarkán gyakorolt egy kicsit.. és bólintással vagy fejrázással mondott igent vagy nemet. egy napon. A két vastag könyvet a székére tette. és nagy lelkiismeretesen minden billentyűre rárajzolt egy-egy ujjat. mint most. csendben mutogatta Camille-nak a tárgyakat és tanította őt újabb és újabb technikákra. A mestere több mint húsz vonásra megtanította. és elkezdte őrölni a tintát. akit nagyon szeretett. Camille Fauque hosszú álomból ébredt – vele jött egy veréb. és várt még néhány másodpercig. aki egyetlen mozdulatát sem hagyta ki idáig. vele sem beszélt. Felkészültél. Hallani vélte öreg mestere szavait: Nagyon lassan forgasd a követ. ő meg fogott egy vastag filctollat. Az apja nem sokkal ezután meghalt. a rizs és a reszketés. Camille. Amikor a tinta elkészült.. hogy ki jut rólad eszembe? 36 . hogy felidézze a tinta színét. azután három. utána többféle vonást is kipróbált. hogy amikor kinyújtja a karját. tovább! Talán kétszázszor is. Felállt. és Camille nem nyitotta ki többé a száját. Az anyja majd kitekerte a nyakát. az ad életet a rajzodnak. a jóval finomabb disznósörtéből. Camille mégsem fogadott szót a mesterének. hogy szinte mindet elfelejtette. a szikla. A tanárnak nem kellett keresgélnie a francia szavakat. most bátorítóan behunyta a szemét.. Csak megmutatta.. és nagy dolgokra készíted fel a szellemed. hogy mindenkit megnyugtasson. a terítő fölé nyújtotta a kezét. * Gyerekkorában keveset beszélt. most mégis csak négy jutott az eszébe: a kör. Több mint egy éve nem rajzolt semmit. Néhány csepp vizet csöppentett a palakőre. aki hetente egyszer órákat adott. a következő hétvégén egy festőtanár címével jött vissza. Camille utána rajzolta. Ne gondolj semmire. ne érinthesse az asztalt. hogy mit csináljon. és így szólt a pasztellkrétákkal játszó Camille-hoz: – Tudod. Camille némasága megkönnyítette a dolgukat. Egyszer a tanára elkésett. a tanár megtörte hallgatag egyezségüket. hogy miközben forgatod. azután egy egész seregnyi nevető szemű madár. elemelt egy vizeskancsót és két vastag telefonkönyvet a pénztár mellől. És mégis. Camille pedig könnyebben tudott összpontosítani. hogy előhozza a távoli emlékeket. Elég. Először öt foltot festett.. de gyűlölte. A hüvelykujja és a középső ujja közé fogta a vékonyabb ecsetet. amikor a többi tanítvány már elment.A vastagabb kecskeszőrből készült. attól kezd lélegezni. kis bolond! A csuklódra figyelj. mint a társai.

Gazdag és hatalmas családból származott.. 37 . de a tanár éppen elfordult. aki pedig megérte a pénzét. gyáva alakok! Kiírta tehát a háza kapujára: NÉMA. Camille itta a szavait. Undorította. egyszer. hogy egy napon majd ő is nagy művész lesz. Megint a csészéje fölé hajolt. Akarod. egyik napról a másikra hihetetlen dolgot cselekedett. amikor még nyolcéves sem volt.. mi történt? Amikor tizennyolc éves lett. hogy mit. Belekortyolt a teába. Menjenek a pokolba! Mind! Rabszolgák! Hitvány. sőt még a virág illatát is érzi az. és mintha mi sem történt volna.. – Csu Ta nagyon boldog gyerek volt. Camille sötét tekintetet vetett rá. hogy a mandzsuk jó szemmel nézzenek rájuk. – Válaszolj. A tanár bozontos szakállába rejtette a mosolyát. és addig rázta. látott már néhány rajzot életében. énekelni. akkor az arca előtt szétnyitott egy legyezőt. Megtiltották nekik. folytatta: – Hihetetlen dolgot tett. Nem akarod. Na. töltött magának egy csésze teát.. – Egy kínai festő... növekedett Ta. rajzolt egy virágot. amíg mindenkit megfutamított. hogy kikapcsolja a vízforralót. és ha valaki mégis megpróbált szóba elegyedni vele. egy egyszerű lótuszvirágot. ostobaságokat fecsegni vagy hosszú költeményeket szavalni. Elhiheted. a mandzsuk elragadták a hatalmat a Ming dinasztiától. szeretett nevetni. hogy örökre elhallgat. és leült Camille mellé. aki elmegy a kép előtt. – Nem hallom. – Mit csinált? – kérdezte a vékony hangocska... amely a tavon lebegett. Jé! Nézd csak. Az édesapja és a nagyapja is híres festő és kalligráfus volt. és a fiú apja belehalt a kétségbeesésbe. és a kis Csu Ta örökölte a tehetségüket. abban a boldog és biztos tudatban. Ta nem akart többé szólni hozzájuk. hogy NÉMA. akit úgy hívtak: Csu Ta. csacska beszélgetésbe kezdett vele. – Tessék? – De igen – mondta végül Camille. – Így nőtt. Az öreg szánt szándékkal hosszú.. hogy a rajznak köszönhetőn friss szellő tölti be a nagy termet. és nem szerették a festőket és az írókat. Daughton elégedetten lehunyta a szemét. Camille. A rajz olyan szép volt. gondtalanul.. Soha nem találnád ki. – A Ming dinasztia hercege volt. hogy elmeséljem a történetét? Camille bólintott. de olyan szép. hogy elmeséljem? Most már ránézett. hogy az anyja elhatározta. A mandzsuk kegyetlen és durva emberek voltak. ennél rosszabb nem történhetett volna velük! Csu Ta családja örökre elveszítette a nyugalmát.. amelyre szintén felírta. érted? Soha többé egyetlen szó sem hagyta el az ajkát. mit szólsz? Még az illatát is! És Csu Ta édesanyja egészen biztosan nem volt elfogult. hogy fessenek és írjanak.Camille megrázta a fejét.. De sajna.. Képzeld csak el. ki van itt? Doughton úr macskája éppen akkor telepedett fel az ablakpárkányra. Csu Ta. A férje és az apja is festő volt. Örökre.. Azt állította. kicsi lány. hogy az őt körülvevő emberek mind megtagadták a hagyományaikat és a hitüket. hogy kiakasztja a fogadóterem falára. Elhatározta.

meg hat kicsi vonalat. Malcolm. amit csináltál.. és beletrombitált. Nem értette meg tökéletesen. Lehetetlen. Camille elhúzta a száját. és leült. Camille mosolygott. hogy a rajzhoz hozzáfesthessen egy nagy fekete pontot. egy púpot. zseniális ötlete támadt. majd egy hosszú ficamban leeresztette az ecsetet. nagy zsebkendőt húzott elő. el tudom képzelni. és visszatért az első hullámvonalhoz.. – Ezt te csináltad. és Camille a valósághoz hűen végül még egy finom derékszögű keretet is rajzolt a macska köré. és nézd ezeket a ködbe vesző hegyeket! Nézd. milyen dühösnek látszik ez a kacsa.. hogy az egész rajzot egyetlen ecsetvonással kell megrajzolni. A tanár sírva fakadt: – Csodálatos. körülnézett. Sokáig gondolkodott. és íme! Nézd.. ahogyan ő rajzol? Camille bólintott. hogy senki nem tud önkifejezés nélkül élni. Camille kicsit megzavarodott. És Csu Tanak. Nézd. Tudom. – Gyere ide. és elmesélte a nagyon fontos első vonás történetét is. Milyen egyszerű. és rajzolni kezdett.. hogy többször is felemelte az ecsetet. – Akarod. én csak egy vén trotty vagyok. és felemelte a karját. de nem rajzolhatott macskát bajusz nélkül. akinek – mint mindenkinek. és azt hitte. és letette Camille elé: – Nézd. Megnézed őket? Levett a könyvespolcról egy nagy.. Utána odament hozzá. és így tartotta a kapcsolatot a világ maradék felével: a rajzain keresztül. fekete-fehér könyvet.. a rajzain a tinta olyan. – Hallgass ide.. – Akarod. Senki. milyen szép. a modellje még mindig az ablakban aludt. csak az üresség. Camille szégyenkezve odasomfordált hozzá.. Rajzolt egy hosszú hullámvonalat. Elutazott a hegyekbe. Ez pedig lehetetlennek tűnt. egy másik pontot. például neked és nekem is – sok mondanivalója volt. hogy megtanítsalak? – Igen. Amikor mindennel készen voltak és Doughton még elmagyarázta. Inkább nem fogadott szót neki.– Csak az volt a baj. Camille. Camille? – Igen. 38 .. hogy a tanára furcsán. milyen nehéz neked otthon. hogy téged is megtanítsalak úgy rajzolni.. hogy rajzolta meg a ködöt. mit rajzoljon.. Mintha nem lenne ott más. Ó. Festékfoltos. egy pontot. és amikor visszafordult. hogy legszívesebben megsimogatná őket az ember. És ezek a kiscsibék? Olyan édesek. ráadásul rossz festő is. légy szíves. de jól figyelj. kicsi lány. majdnem rosszindulatúan méregeti: – Ezt te csináltad? Tehát a rajzából kitalálta. És ettől fogva így fejezte ki magát. mint a pihe. távol azoktól az emberektől. ezért csalt egy kicsit. tudod? Csodálatos! Szinte hallom a macskád dorombolását. Egészen lágy. észrevette. Csak egy vonás. felemelte az ecsetet. hogyan kell fogni az ecsetet. akik elárulták. A tanára éppen nem figyelt oda. hogy megsimogassa. hogy nem könnyű az életed.

egy egyszerű.. – Megengedi? – kérdezte a lány. akkor sokkal könnyebb leveleket kell rajzolnod nekem.. Valamikor nemrégiben ügyetlenül átkötözött kis csomagot kapott. amit maga rajzolt. ha rá gondolva használni. de. Muszáj. Mielőtt meghalt. érted? Máskülönben bezárnak az igazi bolondok közé. De te nem akarod megvárni. amelyet egyébként most is használt. hogy nem! Te nagyon tehetséges vagy. A lány visszament a bárhoz. és nagyon. de ez még nem ok.. A rossz minőségű papírterítő felhólyagosodott. és rápillantott az alátétre. Nagyon.. és soha senki nem fogja látni a szép rajzaidat. Az öreg sírva fakadt. és újra el kell kezdened beszélni. hogy egy napon kifaragjam a te pecsétedet is. aki az ön rajztanára volt régen.. A nevem valószínű nem sokat mond önnek. Eileen Wilsonnak hívnak. ugye? Mondd. Még nem szedtem össze a holmimat.. – Mondja meg neki. Az a szomorú hír mondok önnek. hogy. Csak öreg korában találta meg a lelki békéjét. nagyon bolond. 39 . a pincérnő legorombította. odajött az üres csészéért.és hallottam a papádról is.. és túl gyorsan beitta a tintát.. akik abbahagyják a beszédet. egy levél... boldog lesz. itt a zsebkendőm. ne sírj! Tessék. amíg öregasszony leszel. amikor megpillantotta öreg tanárja kínai festőkészletét. ezt nem mondtam az előbb.. Camille. szélben himbálózó levél több év. Ha azt akarod. megkért. Jobban kell koncentrálnod. * A pincérnő kíváncsi lett. és magyarázott valamit az öregnek. hogy Cecil két hónapja innen itt hagyott minket. néha egy egész élet munkáját követelte ezektől a mesterektől. és szaggatottan. Eileen Wilson Camille elsírta magát. hogy a következőt neki rajzolom. mellette egy levélke: Jó napot. Például Csu Ta is. Egyetlen színt használhatsz.. Egy csomag tiszta terítőt adott Camille-nak. Nem. és mégis mindent megmutathatsz vele.. amit el kell mondanom: azok. és az első rajzot leejtette a földre. Camille felállt. Kicsikém. Ez még nem ok arra. Camille éppen egy bambuszerdőt rajzolt. Azt hiszem. Van valami. de ő is megbolondult. Ma már nem olyan világban élünk. Játssz a kontrasztokkal. Camille hátradőlt.. A leveleket rajzolta meg a legnehezebben. Agyvérzése volt. – Majd hozzátette: – A dédnagybátyám. de a barátja voltam Cecil Daughtonnak. érdes hangon odaszólt neki: – Várj egy kicsit. megbolondulnak. nagyon boldogtalan. A beszélgetést Camille anyjának érkezése szakította félbe. és nagyon boldogtalan lett... tudod? Te vagy a legtehetségesebb tanítványom. hogy adjam magának ezt. azt. Tudom hogy tetszeni fog hogy elmondom (bocsássa meg a szegény franciámat) hogy Dartmoor megyében temettük el amit nagyon igen szeretett. egy temetőben amire a látás nagyon szép. mint Csu Ta idejében. és szigorúan nézett Camille-ra. Az ecsetjeit és a vásznait vele temettem a földbe..... hogy nem láthatja. mire az megnyugodott. – Mit mond? – Azon dühöng.

és egy rántással kinyitnia az ajtót. A lány egy intéssel elhallgattatta. Túláradó szeretettel nevetgéltek. 40 . és szomorú lesz. a kamaszfiú pedig összeütötte vele a tenyerét. Nehezére esett felállnia és összeszedni a cuccait. Egy érett dáma. kinyitotta a kis cinóberfestékes üveget. de mezítláb. a pénztárgép mellől odahozott egy vastag keretes szemüveget. Egy másik üveggel jött vissza. és a lány két kis poharat tett le eléjük. majd gyors vonásokkal megrajzolt egy vidám kis emberkét. – Jobb. panaszos kiáltást hallatott. de a háttérbe ködben úszó hegyet rögtönzött. kiabáltak és hajlongtak. és megszemlélte a munkáját. mert Camille bolondul vihorászva mindenáron az utca felé próbálta kinyitni. Sírt és nevetett egyszerre. aki az öregre hasonlított. – Semmi baj – mondta Camille. Utána mindenki visszament a helyére. az öreg haragudni fog. majd visszament a rajzért. Nike sapkájában és a saját felöltőjében rajzolta meg az öreget.. felhajtotta. mögötte néhány kisfiú szaladt. amikor csak akar. és visszament a konyhába. és a karját összefonta a mellkasa előtt. és csak bólintott. Az öreg Camille-ra köszöntötte a poharát. Ha nem jön. – Hú. középen lepecsételte. mint egy sportoló. de a kis ember boldognak látszott. gondolta Camille. – Mostantól érezze magát nálunk otthon. igazán boldognak. nyilván bakot lőttem. Camille komolyan hallgatta. előre-hátra dülöngélt. Az öreg locsogott. és jobb oldalon. Utána hátradőlt. sziklákat. ez nagyon erős. azt hittem.. a lánynak kellett odamennie. Az öreg nem reagált. A férfiak a vállát veregették. miután ezer hajlongás után végre búcsút vett az öregtől. – Nagyon sajnálom – mondta Camille –. rendben? Akkor jön enni. amikor az öreg feléje kínálta az üveget. – Szeretne inni magával egy szakét.. Most csak ketten maradtak. és egy rizsföld mellett futott. ugye? A lány nevetve bement a konyhába. és végül Csu Ta kis házacskáját. utána a család többi tagja. fenyőket. hogy. a lány felsóhajtott. az öreg hosszú. Hoppá. – Szuper! A lány kihozott egy üveget a konyhából. Felkelt. A lába mellett csörgedező patakocska. majd újratöltötte. Amikor a pincérlány visszajött a konyhából. Az öreg szertartásosan előrehajolt. egy hegyfokon. kristályos és vidám kacagással. ezért Camille egy tányérral kitámasztotta a rajzot.. ha tudja.Camille alaposan megnézte. Persze sok részletében nem tetszett neki. hagyományos ágyékkötőben. Amikor a kijáratnál állt. Camille még soha nem járt Ázsiában. hogy el fogja mesélni az életét. és letette elé. Gyermeki. két negyven körüli férfi és egy kamasz fiú. és becsúsztatta a Nike sapka alá. Az öreg felordított. és mindenki a maga módján köszöntötte Camille-t. és nevetni kezdett. elvette a csészét az öreg elől.

És hány éves? – Kilencvenkettő. És milyen? Helyes? – Állati helyes.. hülye. hány éves? – Oké. ez durva. Samia lelkesen nekiesett: – Na mi van. – De tényleg? – Tényleg.. tökrészeg volt. lányok.. Ha méltóztatnátok. Camille vihorászva indult dolgozni. Josy az órájára mutatott. nem igaz.. – Na ne izélj. – Nem. – Hú. 41 .Amikor Camille megérkezett a munkába.. felszedtél egy pasit? – Igen – vallotta be Camille szemérmesen. a lába beleakadt a porszívó csövébe..

A kertben. mint egy zombi. Amikor behozták az ebédet. Jaj. és elszundikált.. De nem. és mosolygott. Francknak bezzeg be kellett állítania az ébresztőóráját. Paulette boldog volt. Alighogy a kölyök megtanult járni. Paulette álmodozott. a szomszédoknál. motorra kapott. Pedig ő igazán mindent megtett. a tévé előtti mély fotelben. a fák tetején. túl sok a bánat. simogatta. összekulcsolta a kezét a hasán. a Mars-mezőn. aki már átkerült egy utógondozó intézetbe a várostól néhány kilométerre északra. egymás után felhajtott két-három kávét. egyébként is Franck felébredt. hogy egész életében csak őt kellett keresgélnie. Olyan sokszor elveszítette már. és a fotel mintája belenyomódott az arcába: – Hány óra? – Mindjárt öt. Olyan sokszor. kenyérdarabokat. és vigyázott. hogy a kabátja ne csússzon fel a mellkasán. a haja égnek állt. nehogy zajt csapjon az evéssel. és mély álomba merült. Úgy tántorgott le a sarki bárba. hogy a kurva életbe? – Ó. büntette és vigasztalta. kora reggel óta Franck érkezését leste.. és a fotelben összegömbölyödött nagy csecsemő felé intett a fejével. miért mondod mindig. A tekintetével kotlott fölötte. leszidta. Ezek a telefonszámok persze soha nem voltak érvényesek. Nem merte hívni az ápolónőt. azonnal rohanni kezdett. Elment. kész. amelyekre Franck mindenféle telefonszámot firkált. Franck itt volt mellette.. és hétfőnként meglátogatta a nagyanyját a kórházban. biztonságot adott neki. Valahogy úgy érezte. ölelgette. vége volt. és amikor kinőtt három szál szőr az állán. és óvatosan forgatta a villát.. amit tudott! Etette. Az ajka reszketett. csípje meg a kánya..9 Több mint három hét telt el.. már öt óra? – Franck. Paulette. most pedig azokon a papírfecniken. a sajtadagját és pár szem gyümölcsöt.. de mindez nem volt jó semmire. hogy fel tudjon kelni. – A kurva életbe. az istállókban. Elringatta drága kis unokája szuszogása és a feltoluló emlékei. a fájdalom. De itt ám. Behunyta a szemét. már öt óra? – Nem vagy éhes? 42 . erre nem volt szabad gondolni. hogy odaadhassa Francknak. a zűrzavar. Paulette a szájára tette az ujját. nagyon kemény pillanatok.. nagyobb korában a bárokban. Voltak az életükben kemény. Evés után nagyon óvatosan eltolta a tálcát. amikor felébred. Franck minden vasárnap kisegítőként dolgozott egy másik étteremben. Az éjjeliszekrényben eldugott néhány dolgot. leült Paulette ágya mellé a szörnyűséges fekete műbőr fotelbe. az arca néha eltorzult. hogy felemeltesse vele az ágytámlát. És csak az övé volt.

– Mi van velük? – Meg kéne őket olajozni.– Nem. mi van? – Nem találkoztam vele... gondolta Paulette. Ezeket nem akarom látni. csípje meg a kánya! – Ha találkozol egy fehér köpenyes. Na tessék. – Már megint mi a baj? – Fáj.. hogy mikor mehetek haza. Megyek. – Hol fáj? – Mindenhol. talpra. vörös hajú férfival....gen? – Vigyél engem is magaddal.. – Az nem lehet. Franck elmosolyodott. – Jaj.. nincs olyan sok időm! És ebből nem is élünk meg. na tessék. Itt csak keselyűk és egyéb dögevők vannak... a madaraim. és elrakom őket. megkérdezhetnéd tőle.. – Elmész? – Nem. ahol fáj. – Na. – Nem. – Franck! – . hogy mi lesz a szerszámokkal.. nem megyek el. a ku. nem szenvedhetem őket.. Eszembe jutott a cica. De Franck már kiment a szobából. forduljunk vissza.. – Jól vagy? – Nem. – Például a fejem.. Nem tettem be őket a sufniba. ne kezdd ezt újra minden alkalommal. de. szemüveges és. öreglány..gen – mondta Franck kifelé mentében. Paulette megint rákezdte: – A szerszámok. – . – Magas férfi. ugye? 43 .. Már nem bírom. – Majd hazafelé benézek a házba. – Ó. nézzük meg a madarakat! – Itt nincsenek madarak... Franck felfújta az arcát: – Figyelj.. Hol a járókereted? – Nem tudom. – Nagymama... Meg aztán egész héten esett.. Imádta a nagyanyja akasztófahumorát. inkább csak szomjas. – Az ajtó mögött.. mindenkinek fáj. – Az normális. – Na.. járok egyet. Most kezdődik a tornaóra. Mutass egy bizonyos helyet.. – De az az öregfiú ott a felöltőben. – Gyerünk. és aggódom. az nem rossz. Nagymama – mondta Franck gyöngéden – ugye nem fogsz megint pityeregni? – Nem. nem fájhat mindenhol. Inkább mutass be a barátnőidnek. és biztosan megrozsdásodnak.

és képzeld. Hazajön. – Na. És borzasztóan felvágós. miféle fortéllyal dughatná meg úgy a lányt. mint az ágyú. a lány vihorászott. – De fura ötlet! – Ez a főnök. hanem a pizsamája. ne izgulj. – Ne izgulj. – Csak annyit mondasz. Ráadásul süket. máris. – És hová? – A Moulin-Rouge-ba. dehogyis! Limousin megyébe megyünk. Mindig elaludt a film vége előtt.. rendben? Mert ha jól vettem ki. nem tudom. Azt mondja.. valami fickóhoz. és le is teheted. megette az utolsó epreket.– Hülye. Ha azt akarod. Ja. tényleg. fontos. és gonosz megjegyzéseket tett mindenkire: minden rendben volt. és azon gondolkodott. Nem nagyon szeretett moziba járni. a gyógytornász nem túl elégedett veled.. A macska dorombolva dörgölőzött a lábához. a főnök el akar minket vinni lumpolni.. Franck hazafelé végig százhetvennel hajtott. 44 .. Moziba hívta Franckot. – És akkor nem jössz? – Még nem tudom. az nem felöltő. A nagyanyja csodálkozó arcát látva tréfásan hozzátette: – Látod. – Mindig ezt mondod. A mobil csengése ragadta ki a zsibbadtságából. – Franck! – Igen? – Az orvos. – Máris? – Igen. – Nincs időm. hogy jónapot. Egy lány hívta. – Tudom. nekem senki sem hozza ágyba a reggelit! – Felhívsz majd? Franck bólintott. megpróbálom elcsípni. – Rakosgatta egyik lábát a másik után. azért néha sikerül telefonálnom. nagyapó. hogy el tudok-e jönni a jövő héten. de soha nem hívsz fel. Franck elrakta a szerszámokat. most elmegyek. hogy moziba ne kelljen elvinnie. És csináld rendesen a gyakorlataidat. – Tényleg? – Nem. és egy percre leült a kertben. Franck tette az agyát. – Rendben. hogy eltegyem a kapádat is.. a vörös hajú.. Holnap korán kelek... akitől a húst vesszük..

a szekrény fiókjában. a szögeket. hogy kergessék a macskákat. arról sem. iszonyatosan sokára. hogy ne veszítse el teljesen a talajt a lába alól. és talán jobb is lenne. Egy csinos kis kert. a veranda lépcsőjén bogarak szaladgálnak. mérőszalag a másik kezében.. Kis ház. az lehetne a műterme. megcsodálta a szerszámokat. Egy meleg lépcső. mint az apukája. Lehet. benne egy rézüst a lekvárfőzéshez. Ebben még nem volt biztos. A marhahúsleves. És aztán egy öreg fészer. A házikó olyan lesz. A konyhában hosszú.. tarkaszövésű szalvétagyűrűk zsibvására. amikor már nagyon öreg lesz. olyan kis piros-fekete. és kicsit javítson az életben maradási esélyein. és transzba esve bámulta a kesztyűket. fehér lesz a haja. mi az a kreton. Fogalma sem volt. és ez a sárga pólós fiatalember biztos tudni ebben segíteni: – Azt mondja. Fehér terítők. ahol majd ugyanazokat az operákat hallgatja. Lesz kis konyhakertje. élénken szökdécselő. hogy nem szabad hinni a bizonyosságokban és a jövőre vonatkozó tervekben. mindig összeragadva közlekedő állatkák. Egy egész szombatot eltöltött ott. a csavarokat. Öregecske. az ablakon kretonfüggönyök.. a festékes dobozokat. A vásárlók éppen annyira elbűvölték. mint az áruk: a terhes lány a pasztellszínű tapéták között. amely magába szívta az egész napi meleget.. Lesznek vendégszobái is a barátok számára. és egy széntüzelésű sparhelt. veteményező vödröket és a színpompás vetőmagos zacskókat.. mint most.10 November közepe felé. a falaira felkúszik a vadszőlő és a futórózsa.. egy kis fémdobozban omlós sütemények. Egy igazi ház. még öregebb. fiatalos nyugdíjas. De akkor hogyan? Összeszedte magát. ha nem számítana rá. akinek spirálfüzet volt az egyik. A keze idáig mindig cserben hagyta. gyomláló kapákat. amikor a hideg belekezdett gonosz aknamunkájába. csendes. a karnisokat. szerény. hogy kergessék az egereket. a zuhanykabinokat és a krómozott csapokat. de szerette ezt a szót: kretonfüggöny. Camille elmosolyodott. Utána átbandukolt a kertészeti részlegre. és az a makkos cipős. és a kezét barna májfoltok tarkítják. kemencéje. mint a gyerekrajzok házai: az ajtó két oldalán egy-egy ablakkal. a kilincseket.. ahol egész délelőtt lassú tűzön fő a marhahúsleves. tyúkketreceket. a műanyag párkányokat. és keresett egy eladót. hogy ne fagyjon meg a hideg. hogy teljesen befúj a szél? 45 . Camille végre rászánta magát. hogy nem így fog bekövetkezni a megbékélés? De akkor hogyan? Camille hirtelen megrémült. járkált a polcok között. besüppedt karosszékei. és ki tudja? Talán barátai is.. finom tojást adó tyúkok. megsimogatta a deszkákat. no meg macskák. egy hifi torony. vastag deszkából ácsolt tanyasi asztal. lesz egy saját háza. de egy dologban Camille sohasem kételkedett: egyszer. de addig is meg kellene valahogy oldania. egy nagy tálalószekrény. hogy tetszene-e neki. és kutyák. és ahová estefelé kiülne. úgy lesné a hazatérő gémeket.. hogy elmenjen egy Bricostore-ba. a fiatal pár.. gumicsizmákat. és könyvek körös-körül. vagy valami más. Élete mozsártörőjében éppen elég ideje volt megtanulni. akik egymást ölték egy ocsmány falikar miatt. vizes szobában. Nagyon szép volt a kis kunyhó az erdő mélyén. ráncos az arca.

beépített párásítás. A fiú nagyon komolyan vette a feladatát. olyan. hol alacsonyabbra csaptak benne a lángok. Gyönyörűség volt ránézni is. mosható és vízálló habszivacs „ablaktömítő szalagot”. – Csakhogy én sajnos nem gondolom sehogy. – Izé. Elindultak a pénztár felé a jótállási papírért. erre egy férfi is jó. kerámialapos fűtőtesteket. – És mivel fűtsek maga szerint? – Most mije van? – Egy elektromos radiátor.. zsinórbehúzó. és még büdös is. A fiú elmosolyodott.. – Velux tetőablak? – Nem. hősugárzós.. mint egy kiskutya. és a fiú szép lassan megtöltötte a kosarát.– Igen. bukóablak. ami egész éjszaka ugrál. nem túl drága. de nincs zsinórbehúzója. – Igen. – Hát azok az izék még léteznek egyáltalán? – Sajnos. és szabályos tanfolyamot tartott Camille-nak.. – Van tűzőgépe? – Nincs. – Kalapács. – Hát. szögek? – Az sincs. – Vegyen egy olajradiátort. blablaba. – Ez fantasztikus. fahasábok és lángnyelvek világítottak benne. tudja. az ágyat ő is átmelegíti. Hiába. görgök! Igen.. szabályozható teljesítmény. – Nézze csak. ez kell magának. és jól fűt. A fűtéserősségtől (1000 vagy 2000 watt) függően hol magasabbra. kisasszony! – Szuper! Így odatehetem az ágyam mellé. ahogy gondolja.. mint egy igazi! 46 . A Calor Oléója például nem rossz. – Akkor melyiket válasszam? – Hát. Camille úgy követte a fiút az egész áruházon át. és kandallórácsa is volt. Camille odavolt a gyönyörűségtől. amikor Camille meglátott egy álkandallót: hamis parázs. az olajradiátorokat és a konvektorokat. infraszálas. – Várjunk csak. csak az angolok képesek ilyen csúnya és giccses dolgokat kitalálni. – Ó! És ez? Ez micsoda? – Elektromos kandalló. – És vannak görgői? A fiú belemerült a használati utasításba. tartós. de! Mutassa csak! Egy Sherbone nevű angol modell volt. A fiú odanyújtott egy tekercs felszögelhető. de nem ajánlanám: rossz vicc! – De. magyarázta és hasonlította össze a légbefúvós. ha nem bántom meg. Tudományos hangnemben méltatta. mechanikus termosztát. az nincs.

Valamelyik estére szeretném meghívni vacsorázni.. nemde? – Ha maga mondja. a tékozló tücsök behunyt szemmel nyújtotta át neki a bankkártyáját. egy halogénlámpa. én. Egy múlt századi pesztonka. Camille nem bánta meg. Ne hagyja magát átverni! – Fogalmam sincs az euróról. Egy fogas a ruhásszekrény.. Magát... ugyebár. egy matrac a földön. Három rajzmappa és. kérem! Még megfázik. a tűz mellé. ami rosszabbul fűt. De egyébként meg mihez is kezdene a fizetésével? Az autóbuszon azon morfondírozott. íme. nem volt semmi. – Pedig nem nehéz. Egy debil játékszerért.. – Engem? – A fickó megdöbbent. és két egymásra rakott kartondoboz a polc. – Ó. a hölgy görbén nézett rá. – 532 euró.. Nem. hogy a hetediken lakik. Egy kempingasztal. Néhány nap múlva elcsípte a házbeli szerencsétlen flótást: – Képzelje. Mi is van még? Ja. Ez nem volt semmi. kegyed az! Jó napot. hogy is mondjam. Kellemetlen időnk van. bár az ára a fél fizetését elvitte. Éppen magát kerestem. Szomszéd egy szál se. A taposós WC a folyosó végén jobbra. ez minden. a skótkockás táska. hogy akkor 10 euróval többe kerül a szállítás. amely Camille mosogatója és fürdőszobája volt egyben. Nem. A fiúnak igaza volt. – Nem probléma – jelentette ki nagy merészen Camille. ahol élt. – De nem.. étkező és éjjeliszekrény egyben. – Igen. mert Camille néha dünnyögő hangokat hallott a 12-es ajtó mögül. mint a 600 frankos Calor. Ha zuhanyozni akar az ember.. De miért? Igazán. de nem. van egy kandallóm! – Tessék? Ja. Tizenöt négyzetméter a tető alatt (de csak hat négyzetméternyi területen lehet kiegyenesedni). amely munkaasztal. vagy talán egy szellem. a zuhany pedig a WC fölött. Amikor megmondta.. nemigen érdemelt jobbat. tegye vissza. De akkor miért veszi le a sapkáját? – Hát. szép lila betűkkel. hogy megrendelte a házhoz szállítást is. melyben Camille a megmaradt festőeszközeit tartotta. kis tükör és kartondoboz konyhaszekrénynek. mert kegyednek köszöntem. és nincs lift. Az ő ajtaján lakat volt. nem semmi.. úgyhogy Camille. 47 .. Egy mini hűtőszekrény. ez. hogy megvette a kandallót. és kijelentette. csak a lyuk fölé kell tennie az erre a célra rendszeresített penészes farácsot. de a hely.. az ajtókeretre rajzszögezve: Louise Leduc. a háziasszony leltárja. rajta elektromos főzőlap. Igen. és a szoba hajdani lakójának neve egy cédulán. a sarokban egy piszoárra hasonlító apró mosdó. – Nekem ez kell. kit hívhatna el a kandalló felavatására. körülbelül három és fél ezer egy vacakért. Annyira megvadult.– És látta az árát is? – Nem... Két zsámoly.. kisasszony.. A fiú igazán jót akart.

hozhatom a takarómat és a kosaramat is. nagyon is egyszerű az egész.. semmi.. hogy nem szóltam a lakótársamnak. – Igen? – Azt akarom mondani. – Egy olyan izét. inkább azt gondolom. és a kabátgombjait morzsolgatta.... és sarkon fordult. De maga ott lesz. – Feladom! – jelentette ki Camille. ma este. Először is nem tudom. – Nyolc körül? – Pontosan nyolckor. Mert utána egészen a hét végéig dolgozom. Nem. nem. – Nem tud jönni.. igen! El vagyok ragadtatva. evőeszközökkel? – Igazából tányérokkal. – Hé! – Igen? 48 . én. szóval túl nagy megtiszteltetés.. ígérem! A fiú meghajolt. ha már egyszer meghívtam! A fiú esetlenül rámosolygott. egy abrosszal. nem mintha helyeselném. Ott leszek. – Ő? – A fiú elcsodálkozott.. nem? – Inkább piknikről van szó. – Ma este.. majd meglátja. rendben. terítékkel.. Egy kis falatozásról.. – Rendben – motyogta a fiú –.. – Ó. ugye? Camille megcsóválta a fejét. és nincs is otthon ma este. – Milyen kosarát? – Hát a piknikkosaramat. értse meg: nem az erkölcseiről beszélek. – Hát.. – Nem.. vagy holnap.. – Nem lehetséges? – Nem. bár. – Csak? – Nem. Maga. Én. tulajdonképpen nem is asztal. kisasszony. aki amúgy soha nincs otthon. – Á. Kérem. tudja.. minden felhajtás nélkül. – Értem. hogy. De ő is jöhet. – Hé. végül is. mert nem szólt róla a lakótársának. – Hát. nem probléma. hogy alkalmas-e rá. szóval.. négy szalvétával és egy dugóhúzóval.. Akkor rendben van? – Igen.. – Nagyon jó.– Ez micsoda? – Camille hirtelen nagyon fáradtnak érezte magát.. hogy ott leszek. Csak túl nagy megtiszteltetés! – Ó – Camille jót mulatott –... Egyébként soha nincs otthon esténként. – Maga aztán nem könnyű ember! Hát persze.. hogy megoszthatom önnel az asztalát... csak.. nem. holnap. így van? A fickó lehajtotta a fejét.. ez nagyon jó ötlet! Nekem nincs semmi ilyesmim! De mikor? Ma este? – Hát. izé. hogy nem akarok erőszakoskodni? Nem muszáj elfogadnia a meghívást! – Nem.. Ő nem. Ó. nem tudom. Szép lassan jéggé dermedtek kedvenc üzletük előtt. ugye tudja. imádom a piknikeket! Ha óhajtja. – Akkor holnap? – Igen..

majd meglátja. 16-os ajtó. A fiú megemelte a sapkáját.. hogy hallotta. mintegy jelezve. A hetediken lakom. balra a harmadik.– A cselédlépcsőn jöjjön. 49 ..

csinos. el vagyok ragadtatva. – Látta a kandallómat? 50 .11 – Jöjjön. hogy egy piknikhez. A fiú egy percre elhallgatott. A fiú ezüstfejes sétapálcát szorított a hóna alá. hogy rögtön le kellett ülnie. ez. – Kicsi. Philibert Marquet de La Durbelliére – emelkedett fel. – Ez csak egy zsirardikalap... de tél közepén ez. világos öltönyt viselt... – Egész évben? – Egész évben. van itt még valami. nem? – Camille Fauque-nak hívnak. – Teljesen? – Teljesen. de várjon csak. és egy óriási utazókosarat nyújtott át Camille-nak.. – És van beceneve? – Amennyire én tudom. csodálatosan néz ki! A fiú elpirult. és azt gondoltam. ez. nem.. hogy bemutatkozzék. – Lehetetlen. A dédnagybátyámé volt.. Camille nem hitt a szemének. – Ez az! Lehetetlen. Kiment a folyosóra. de ezúttal nem a dadogás... csak jöjjön! Nahát. A kalap csak a hab volt a tortán. ugye? – Nagyon festői! – felelte Camille nevetve. hogy is mondjam. igen. és a fejét beütötte a plafonba. piros csokornyakkendővel. – Igazán itt él? – Hát. – Gyerünk. – Ez a piknikkosár? – Igen.. Görcsösen keresgélte a szavakat. Igen. és egy rózsacsokorral jött vissza.. – Igazán kedves. – Nem. – Tudja. persze... – Persze. – De ez nagyon kicsi. Szívesebben hoztam volna élő virágot..... hanem az elképedés vette el a szavát.. és érezze magát otthon! A fiú olyan magas volt. nagyon csinos és festői.. Uruguayból valók. igen. ez. – Ez mind? – Hát. – Nahát. jöjjön be. nem igazi virágok. – Hogyhogy? – Azt hiszem.

úgyhogy az orosz fűszeresnél vette meg a vacsorát: kaviárkrémet. Nem tévedett. és csak ki kellett nyitniuk a tetőablakot. Ha tudná. és isteni meleget árasztott.. és olyan boldogok és vidámak voltak. mint evett. Törökülésben leültek. Nagy óvatosan megtöltötték a dédnagybácsi összes előételes tálkáját. sótartó. Minden volt benne: porcelántányérok. ha rágyújtok? – Sőt. nagyon szép! Szinte egy angol farmon érzi magát az ember. miért nem tudtam tegnap jönni.. hogy ha azt hozom fel kifogásul: ma este nem jó.. de a kandalló pattogott. A vodka az esőcsatornában volt. – Soha nem láttam még ilyen szépet! – Most már érti. – Szép. Camille nem tudott főzni. – És van elég fája? – Tudja. fogpiszkálós doboz.. Elég csak lehajolni. és máris. cukortartók.és teáscsészék. hímzett vászonszalvéták. olajtartó. lazacot. Camille – mint általában – most is inkább ivott. Minden egyes darabba belevésték a vendége családjának nevét. borsszóró. tényleg! Nagyon szép! – Philibert visszaült. hány órámba telt. nemdebár? Camille boldog volt. hosszú lábait kinyújtotta a műanyag lángok felé – nagyon. pácolt heringet és pácolt hagymát. Valóságos csapás! De mi ez itt? Csak nem egy tölgyfahasáb? – Bravó! Egymásra mosolyogtak. kávés. – Sajna.. ezt nagyon is jól ismerem. kompótostál. De akkor én meg kinyújtanám a lábaimat. Leterítettek egy terítőt a földre. mert egészen elgémberedtem. hogy a sok ablaknyitogatástól kihűlt a szoba. nem? – Csodálatos! Legalább jól melegít? – Tökéletesen. hogy semmit ne törjenek el.. Ha látná a szüleim erdejét vihar után. Igaz. megkérem rá. azon melegítették a hajdinalepényeket az elektromos főzőlapon. és nagyon vigyáztak. Furcsa fickó. – Mit szólna egy pohár borhoz? – Nagyszerű lenne! Camille-t elbűvölték a kosár kincsei. szószostál. – Üljön az ágyamra. nem zavarja. ha erre nem válaszol. és egy öreg fedőből és alumíniumlapból elmés kenyérpirítófélét fabrikáltak. – Philibert. de tökéletes lény.– Á. a vihar miatt. mire sikerült megtisztítanom és kifényesítenem ezt a sok holmit! – Megmondhatta volna! – Azt állítja. aki nagy komolyan ebédet rendez a babáinak. nem nézett volna bolondnak? Camille jobbnak látta. Kényeskedtek. és Philibert Ezésez megterített. hogy ihassanak belőle. halkések és egy csokoládéskanna. 51 . aranyozott ezüst evőeszközök és kristálypoharak. mint két gyerek. fel kell frissítenem a piknikkosaramat.

Degeszre ettem magam ezekkel a kis orosz vacakokkal.. az udvari intrikákról. Melyik múzeumban? – Az attól függ. soha nem hagyta.. elharapja. – Ó – jelentette ki Camille komolyan – az nagyon izgalmas lehet. És maga? – Ó. Camille felvetett egy kort vagy témát. Mindig máshol. hogy a magázódás nagyon jó. mindent megtettek. – Talán múzeumi könyvtáros? – Milyen nagy szó! Nem.. még mit nem! A vi-vi-vilá-gért sem. – Hát. m. jöhet? – Nagyszerű! És maga? – Köszönöm.. nem. m.. egy összefoglaló. ami engem illet. Beszélt a ruhákról. hogy megbántotta Camille-t. Nem beszéltek sokat. hogy a tökéletes kis háziasszony gratulált magának a hideg vacsora választása miatt. úgy találom. és képtelen volt süteményt választani. én. és Philibert ezer festői részlettel szolgált róla... de maga. Desszertnek joghurtot tálalt. Vacsora után elővette a kis olasz kávéfőzőjét. hogy attól félt. Szenvedélyesen rajongott Franciaország történetéért. Sajnos az én munkám nem ilyen érdekes.. a fényjátékot az Eiffel tornyon és a kutyapiszkot.. vagy valami ilyesmi? – Nem. Philibert nem feszegette a témát. Tulajdonképpen az történt.. – Nyugodtan üljön csak rá. – Maga tanár. m. az emelkedő sóadóról vagy a Kapet dinasztia származástanáról.. Lajos börtönében. Egy múzeumban dolgozom.. hiszen ez egy kanapé-ágy! – Hát. Camille úgy érezte. Látván Camille elkomoruló arcát. nagyon.– De kérem. a turistákat. maga – Stop! Tüzet szüntess! Egy szót sem szóltam! Egy szót sem! Éppen ellenkezőleg. Irodában dolgozom. én.. – Festői? – Ez az! Philibert sem evett sokat. inkább a kereskedelmi részlegen dolgozom. ami tőlük telt. hogy az ideje java részét XI. én.. Philibert a legkisebb felindulástól is dadogni kezdett. Philibert? Philibert elsápadt. én nem lennék rá képes.. – Nem.. és azonnal elveszítette a könnyedségét. A várakozással ellenétben Camille vendége csodálatos csevegőnek bizonyult. gyorsan hozzátette: 52 . és megvallotta Camille-nak. Vidáman csevegtek. hogy ellankadjon a társalgás. Ferenc előszobájában. maga aztán nem valami kövér.. Nagyon jól szórakoztak.. I.. a középkori Vendée parasztjainak asztalánál tölti. hát. de olyan lassan és körülményesen.. állandóan ezernyi új és mókás témát vetett fel. Mivel attól félt. koccintottak. – Nem tegeződhetnénk. – Van finom joghurtom baracklekvárral. de mivel jólnevelt emberek voltak. vagy a Palais de Justice-ben Marie-Antoinette oldalán – a királynőbe valósággal szerelmes volt. Elszoktak tőle. kibeszélték a negyedet: a szupermarket pénztárosnőit – Philibert a szőkét szerette. tehát nem a protokoll szabályai szerint érintkeztek. nagyon elbűvölő. Camille a padlizsánhajút –.. hogy dermedten bámulta egy cukrászat kirakatát. mintha Alain Decaux internetes oldalát látogatta volna meg. Egy kattintás. Mind a ketten nehezen szabadultak ki a magányukból. és olyan finom csészéből itta a kávét. hogy társaságban egyenek. ebben az esetben..

. Soha nem járt még az anet-i kastélyban? – Nem... Az arca olyan. – Hány éves? Persze.. És hát soha nem látjuk egymást.. – Huszonhat.. mint Diane de Poitiers-é. Biztosíthatom. Csodálatos hely. A kövekbe. az év minden napján? – Igen. Philibert pedig megpróbálta nem meglátni a falak mentén futó salétromfoltokat. valóságos szerelmi vallomás. – Aggódik értem? – Nem. – De. hanem hat! – Hat lánytestvér! – Igen. az árnyékszék. – Jól megértik egymást? Philibert nem válaszolt. az a bizonyos helyiség. vagy micsoda. Camille megpróbálta nem észrevenni. Ez itt olyan spártai. elég jól.. Egy percre elhallgattak. Nagyon megindító hely. Huszonhét leszek februárban. csak úgy kérdeztem. – Igazán? – Ki szeretne menni? – Nem. és most már van egy szép kandallóm is! De Philibert nem látszott igazán lelkesnek.. – Igazán? 53 . ahol mindenhová bevésték a szerelmesek nevének kezdőbetűit.. – A lépcsőházban. és Diane sírjára. vagyis a lakótársammal. – Piknikezünk is? – Magától értetődik. a vasakba. nagyon szép. hogy Philibert-nek lyukas a cipője. És van egy öcsém is. Henriktől kapta. II. kecses. – Szép nő volt? – Ó! Több.– De nagyon. – Mikor? – Talán majd tavasszal. Maga. – Camille! – Igen? – Maga igazán itt lakik. de Camille nem hagyta annyiban: – Nem igazán jól? – De. vagyis igen. – Mint a kishúgom. Diane kenőcsös tégelyei és hajkeféi még mindig ott hevernek az öltözőfülkéjében. – Maga nagyon kedves. – Egyszer el kell mennie oda. de. rendben vagyok.. hm.. Diane a szeretőjétől. – És egyedül él Párizsban? – Igen... – Van egy húga? – Nem egy.. – Igazán? – Igen. Apró kortyokban iszogatták a vodkájukat. Majd elviszem oda egyszer. a márványba.. mint szép! – Elpirult – Én. Ha jól emlékszem... ha nem találja túl indiszkrétnek a kérdést.. a fába. De rendben vagyok. izé.

Nem is tudom. aki még egy villanykörtét sem vagyok képes kicserélni. Még soha nem volt alkalmam elbeszélgetni vele. – Barátja? – Egy csudát! Nem... Mindent megszerel az a jómadár! Amióta nálam lakik. Semmi.. Az az igazság. Szertartásosan búcsúztak el egymástól. Nem igazán értem. – Dolgozik? – Semmi mást nem csinál. És mivel nálam minden romokban hever. Nem tudom. – Mint a Nyolcadik utas a halálban? – Hogy mondja? – Nem. Csak reggel. alszik. ugye? – Megpróbálok. És amikor nem alszik. De ugye maga is vigyáz. – De sajnos nekem nincs kandallóm. két műszak közötti alváshoz. Van elképzelésem a kérdésről. amikor a szerencsétlen kávéfőzőmet nyaggatja. hogy nem turbékolunk annyit. lányokat hoz föl. Az elején csak naponta néhány órára jött.. én. dolgozik. És ő igazán mindent megcsinál. Nem. Dolgozik. de most már egészen nálam lakik. – Igazán? És legalább finom ételeket főzőcskéz magának? – Soha. mint a hó a napon.. – Igen? 54 .. de az az érzésem. kikönyörögte. nem lesz más dolga egész nap. Mivel Sigourney Weaver soha nem volt egy király szeretője. – Mit dolgozik? – Szakács. mint a király és Diane az anet-i kastélyban! Camille elnevette magát. Amikor Philibert meglátta Camille apró mosogatóját. milyen szakács lehet.. a szemben lévő pékségben volt kitűzve: A Vert Galant fiatal szakácsa szobát keres délutánra. hogy egy mutánssal élek egy fedél alatt. Együtt szedték össze a tányérokat. – Legközelebb maga jön el hozzám.. hogy szeretem is. Mivel a múzeum hétfőn úgy is zárva van. Néha úgy érzem.– Elég csak annyi. – És ez zavarja magát? – Egyáltalán nem! Sőt én ajánlottam neki! Ha egyszer eljön hozzám... alszik.. – Örömmel.. de zseniális ezermester. egy kis cetli révén ismerem. – Megbuherálta a számlálót? – Egyszerűen mindent megbuherál. hogy az én lakásom túl nagy. ez nagyon jól jön.. Még soha nem láttam a konyhában. amihez hozzányúl. de rendben.. hogy ő mosogathassa el az edényeket. Philibert? – Én. Nekem. majd meglátja. Camille inkább hagyta az egészet. – Nincs mindenkinek akkora szerencséje. Érdekes személyiség: csak ugatva képes kifejezni magát. hogy tanyája legyen Párizs közepén! – Camille! – Igen? – Vigyázni fog magára. mit esznek rajta a nők. hogy. a villanyszámlám elolvadt.

– Tudja.– Meg kell mondanom. én sem irodában dolgozom.. Képeslapokat árulok... Takarítok. Lemondóan egymásra mosolyogtak és zavartan váltak el egymástól..... igazság szerint nem egy múzeumban dolgozom. Zavartan és megkönnyebbülten. hanem inkább odakint. 55 . Inkább odakint.. Tudja. Nagyon jól sikerült orosz vacsora volt. Egy üzletféleségben.

– Aurélia. a sétapálcájával és a bohóckalapjával. a francba. nem? – Teljesen lökött.12 – Hát ez meg micsoda? – Nyugi. még a végén elegem lesz belőled. Aurélie. fordulj meg.. tök mindegy. Teszek rá. – Hagyjál. csak a nagy Dudus.. – Nem. mintha el akarná árasztani a konyhát. Oké. Miért nem veszed le a pólódat? – Fázom. jelmezbálba megy.. – De mi a francot csinál? Olyan. gyere már! Gyere. Azt hittem. gyerünk.. na! – Furcsa alak.. nem érdemes törődni vele. Aurélie. – Aurélia. – Gyere már.gen. – Egy lányt? – . Ha láttad volna az előbb. Gyere inkább ide.. Na. – Hagyd a fenébe. És a zoknidat is egész éjjel magadon hagyod? 56 . hagyjál! – Na. te... mit tudom én.. – Hé. – És hová ment? – Valami lányt látogatott meg. azt hiszem. nem Aurélie..

Hetente egyszer-kétszer elment Kesslerékhez. De senkit sem sikerült becsapnia. Micsoda nyomor. – Igen. – Nem akarod kikapcsolni azt a rohadt hajszárítót? Hogy halljuk egymást? – Sietek. hogy nem találja őket otthon. Folyton ideoda huzigálta a matracot. Egy nap Mathilde-nak sikerült őt elcsípnie hajszárítás közben: – Nem jössz vissza hozzánk egy kicsit? Megint beköltözhetnél a szobádba. és az asszony ilyenkor sóhajtva átadott neki egy nagy fürdőlepedőt. strictly forbidden. Camille a kandallóra terítve szárította a ruháit. A matrac így éppen szembekerült az ajtóval.. – És hogy vagy? Nincs szükséged pénzre? Adj valamit. hogy ne érezze a homlokán a huzatot. Nincs kedvem. – Hát akkor mit csinálsz mostanában? – Vacakokat. és olyan sokáig maradt az ágyban. köszönöm mind a kettőtöknek. Azokat át kellene válogatni. – Mit csinálsz tulajdonképpen? – Hogy érted? – Az életed. milyen az életed mostanában? Hogy soha többé ne kelljen efféle kérdésekre felelnie. mielőtt belebújt. amilyen sokáig csak lehetett.. igen. 57 . Camille négyesével véve a fokokat lerohant a lépcsőn. Camille tehát koszos volt. ezért a ki-bejárás valóságos küzdelemmé vált. Ismerte a takarítónőjük időbeosztását. úgyhogy Camille-nak el kellett húznia az ablak alól a matracot. mint általában.... A takaró alatt öltözködött. Ami a zuhanyozást illeti – ne is beszéljünk róla. – Nem.. Jól vagyok.. – Dolgozol? Camille behunyta a szemét. nagyon köszönöm. micsoda nyomor. gondolta. A végén teljesen megtört. nehogy leszakadjon a mosdókagyló. Pillanatnyilag nincs befejezett munkám.. A PVC ablakszigetelő szalag nem bizonyult igazán hatásosnak.. Vagy ha koszos nem is. – És az anyádnál lévő képeid? – Nem is tudom. hogy Pierre-től bármikor kaphatsz előleget. – És elmentél már a Voltaire rakpartra? – Még nem.. és a mosdóba pisilt. amikor biztos volt benne. tudod. és hosszan melengette a tenyerében a farmer gombjait. Mit mondanál.. hogy néhány lépést tehessen a szobában.. – És az önarcképek? – Az önarcképek nem eladók. és berontott az első útjába kerülő fodrászat ajtaján. Mindig valami kis kajával vagy egy takaróval távozott. A falba kapaszkodott. nem annyira tiszta.13 Bár határozottan tilos volt. – Camille! – Tessék. – Nem. de semmi baj.

– Nem. – Tessék? – Öt milliméterre vágom le. – De. Szívesen levágom nagyon rövidre. elvész mások szeme elől. és már érezte is a penge csiklandozását a tarkóján. Hé. Ez nem illik a ház stílusához.. csak hogy ne legyen adósa senkinek? Nem. – Tudom. Carlo csak legyintett. de igazán? Ez lesz? Végigsimított érdes koponyáján. Nem ismert rá. mintha azt mondaná: én aztán teszek rá. Ezentúl nem lesz olyan gyötrelmes lezuhanyoznia a folyosón.. akinek a feje ott lebegett az övé fölött a tükörben. – Öt milliméter. – Én megmondtam. itt nem a hadseregben vagyunk. de nem tök kopaszra. – Nem. hogy leborotváljam a fejét. bólintott. Hajfürtök szóródtak a padlóra. Azt nem tehetem. – Nekem meg vannak elveim. és gyerünk. – Teljesen kopaszra? – Igen. úgyhogy szállj le rólam. De azért magában megkérdezte a tükörképét: Akkor ezentúl ez lesz a program? Úgy szabadul ki a pácból.. De fütyült rá. de. most vesztettem tíz eurót a hetedik körben. borotválja le a fejemet. – Majd visszanő.. – Tetszik? – Nem. milyen volt egy perccel korábban. és hirtelen sírhatnékja támadt. – Egy újabb elv. hogy megcsúnyul. – Parancsol? – Legyen szíves. és arra sem emlékezett. Csak fogja a borotváját. és egyedül csak ez számított. – Tudna adni egy tollat? 58 . – Mi van? – A kis hölgy azt szeretné. – Gondolja? – Biztos vagyok benne. Megteheti. Camille rámosolygott. – Van sapkám. közben Camille a tükörből visszanéző furcsa lényt tanulmányozta. Carlo! Carlo a Turf Magazint olvasta a pénztárban.14 – Borotváljon le – kérte a fiatalembert. különben ki sem merne lépni az utcára.

.. Ráírta a dátumot. egy seprűnyélre támaszkodó fiú csodálkozó tekintete előtt.. hogy fizessen. a kezében egy savanyúképű lóversenyfüggő ceruzája. – Ez itt én vagyok? – Igen.. – Tizenöt euró alatt nem fogadunk el csekket. és felállt. Egy kemény tekintetű kopasz lányt. 59 . – Nem.– Carlo! – Mi van? – Egy tollat a kislánynak. amit a tükörben látott. Camille fogta a fiú blokkját. nem arra kell. és lerajzolta. – A mindenit! Maga állati jól rajzol! – Igyekszem.

Paulette kimerülten ült az asztal túlsó végén. köszönöm. nagyon jó.15 A mentős – nem ugyanaz. Neki már minden mindegy volt. Szóval ez nem minden. Yvonne megismerte volna – fáradhatatlanul kavargatta a kávéját. mint a múltkor. – Túl meleg? – Hogy mondja? – Túl meleg a kávé? – Nem. de meg kell írnom a jelentést.. 60 ..

mintha a saját takarítónőjüknek üzengetnének. az biztos. Az ötödik vagy egy másik emelet. a hamutartókat.. és nagy sietve kiporszívózni. Na jó. Összeszedte az éktelenkedő szeméthalmokat. ráadásul ki kellett takarítani a várószobákat és a titkárnők irodáit is. és az sem volt baj. amelyekben mindig úszkált néhány csikk. Nem szabad hagyni. hogy teszek rá. miért is ne – sóhajtotta Camille. azt nem tudta. de nem nyúlni semmihez. de az ötödiken elegánsabbnak számított mindent széthagyni. meg eltörte ezt és ezt.16 – Tetves voltál? – kérdezte Mamadou. szívesen ordítok vele. de Camille egyáltalán nem izgatta magát miattuk. és mindenki szart rá. – Miért mindig te csinálod az ötödiket? Ez nem normális. Az irodája koszos. Az itt dolgozók így jelezték. Hogy nagy fejes-e. hogy elfoglalják felelősségteljes posztjukat a világ Nagy Kormánykerekénél. köszönöm. – Valami bajod van velem? Camille nemet intett. hogy nyakig vannak a munkában. Naná hogy! Teszek rá! – Nem. nem volt szabad áthelyezni még egy irattartót sem. aki kezdett az agyára menni. összeszedegette a megszikkadt szendvicseket. Mindenkinek a maga elmebaja. tulajdonképpen akaratuk ellenére mentek haza. Camille tízszer. Nem volt kedve beszélni. az iratmegsemmisítőket. túl hideg van. a hamutartó szélére 61 . de ma este másképp volt. a fal mellé állítani a foteleket. felporszívózni az irodát. és elindult a lift felé. Csak ki kellett borítani a szemeteseket. A többi emelet „ópen szpájsz” volt – ahogy Josy mondta –. hogy a gazdája semmibe veszi mások munkáját. mert mind csupa ócskaság volt. De volt ott egy alak. Camille a köpenyét gombolta. Ezek a kurvák kis cédulákat ragasztgattak mindenhová. Amikor egy cédulát túl pofátlannak talált. Az alsóbb emeleteken dolgozó fehérgallérosok úgy-ahogy elrámoltak maguk után. meg azt. de bármelyik pillanatban visszajöhetnek. A lányok nem szerették az ötödiket. Általában nem izgatta az egész. és ő túl törékeny.. ha nekiment a bútorok lábának az ember. – Az ötödikre mész? – Igen. Túl sok a kavics. ezeket könnyebben és főleg gyorsabban ki lehetett takarítani. Ezek a kis cédulák halálosan felidegesítették Carine-t vagy Samiát. hogy beszéljek a főnökkel? Tudod. Az ötödik emeleten minden szoba unalmas szertartást igényelt: ki kellett üríteni a szemetes kosarakat. pedig otthon nyilvánvalóan nem tartottak takarítónőt: Csinálja meg ezt. Ma este nem volt ilyesmihez kedve. Akarod. a bűzlő vacakokat. – Fogadjuk el. a múltkor áttette a lámpát. ráírta: Nem értek francia – és a monitor kellős közepére ragasztotta. a folyosó végén balra. igen. vagy talán százszor is kiürítette és kidobta a rengeteg papírpoharat. előhúzta a takarító kocsiját. stb. Itt gyorsan lehetett haladni. mert ott voltak a főnökök irodái meg a lezárt irodák. ráadásul lerítt róla. vagy sem. de mindenesetre betegesen rendetlen. nekem mindegy.

.. Jössz? – Túl hideg van. „. milyen furcsaság rejtőzködik az íróasztala alatt.” Íme.ragadt rágógumikat.. hogy segítsen nekik befejezni a többi nagytermet. – Na. elszívok egy cigit.” Camille tudta már.. A múltkor az volt baj.. van ott egy nagyon praktikus holmi: szemétkosár a neve. Egy optikus kirakatában világító felirat futott át: „. Asszem. – 4°C.00:34. 02-12-13. – Eldönthetné. – Már megint? De most fejeztük be! Carine vállat vont. hogy túl keveset. – Olyan furcsa vagy...i. Camille ezután megkereste a munkatársait.. egy formás kupacban felhalmozta a zebrabőr egéralátéten.: Nézzen le a lábához. valami gyűlést tart. hogy mily most az élete. – Miről? – Nem t'om. 00:34... és kis cédulát mellékelt hozzá: Uram. U. Meg kell várnunk Szuper Josyt. a gyufákat és a papírgalacsinokat... – Min röhögsz? – Semmin.. Kimegyek. Camille tehát egyedül ment ki. 02-12-13. hogy megnézze... 62 . – 4°C. hogy túl sok tisztítószert használunk.. megyünk? – Még nem. és nekidőlt egy lámpaoszlopnak. hogy mit kellett volna válaszolnia Mathilde Kesslernek. – Most mi jön? – AB épület lépcsőházai... Ilyen. hogy ezentúl a lehető legtisztább állapotban hagyja itt ezt a helyet. amikor megkérdezte. A tirádához gonosz kis rajzot biggyesztett: egy kis disznó háromrészes öltönyben előrehajol. ön egy disznó! Kérem...

ő fogja megölni magát. Én már több mint tizenkét éve foglalkozom vele. mi lesz a vége a dolognak. Franck. ha bedugom egy halálgyárba. Soha egy köszönő szó. érted? Nem akarlak bántani.. Carminot asszony. de ne mondja azt. csak mert a tűzhelyen felejtett egy lábast? – Na.. hogy a postás nincs mindig ott. és nem veszi fel. – De ha egyedül marad.17 – Tudom. Én. messze laksz. vagy elismerés. mintha valami kutya lenne.. ha engem akarsz kioktatni. fiatal vagy. több mint tizenkét éve. először is ne beszélj velem ilyen hangon. bedugom egy elfekvőbe. eszed ágában sem volt felhívni engem. milyen cirkuszt csinált a múltkor is! – Nem muszáj ilyen rondán beszélned. Franck. – És az talán nem lenne jobb? – Lehet. hogy te így képzeled el a dolgokat. – Halló! Franck! Ott vagy? – Igen. A baleset tönkretette. vagy küldeni nekem egy virágot. Maga is nagyon jól tudja. Csinálnod kell valamit. Én sem. vajon mire érkezem. hetente többször is meglátogatom. Csakhogy az a baj. érti? Nekem ez olyan lenne. nem eszik.. mert nem érted tettem. mit csinált már megint. a postáját sem olvassa el. Egész nap fel-alá kóvályog. Érted. bocsásson meg. de engem nem csalsz be a te utcádba... hanem érte. nem baj. – Azt akarja. És én sem. hogy eddig túl sokszor besegítettél volna. Nagyon jól tudom! De miért kell mindent túldramatizálni? Végül is ez nem olyan súlyos! – Idefigyelj. és a végén mindig elszaladok hozzá. nem beszél. mert az lehetetlen. Nem hagyhatjuk. kisfiam. nem fogja kibírni. ugye? Oké. Például a múltkor is. hogy gondolkozzam józanul. Miért nem hívod egyszerűen öregek otthonának? – Mert jól tudom. Ha a postás a múltkor nem érkezik éppen a legjobbkor. És nem mondhatnám. A kurva életbe! Hiszen látta. kisfiam. az egész ház kigyullad. elfekvő. gondjaim. és az elején minden nap meglátogattam. Tegnap például kombinében találtam a kertben. és dugjam be egy sintértelepre. hol áll a fejem. – Nem. és megvan a saját életed.. Úgy beszélsz róla. és megmondom neked. Nagyon nehéz. nem tudom ezt megtenni vele. hogy magadra vedd a felelősséget. Nem hagyhatjuk így. de tudod. fiacskám. hogy lássam. Valahányszor elmegyek hozzátok. – Gondolkodj józanul. Mert a nagyanyád nagyon jó ember. Teljesen át volt fagyva. Rendben. már nem ugyanaz az ember. Én már alig élek.. másodszor is korábban kell felkelned. Nagyon jó. De azt sem tudom. Nem róla beszélek. tudod? – Bocsásson meg. – Nem. szegénykém. 63 . Ez az egész már túl nehéz nekem. egészen belebetegszem. mintha megölném. mindig a legrosszabbra gondolok. mindig azon rettegek. úgy ahogy van: most már ideje. amikor bevittem a kórházba. hogy elcsesszem az életét. és ha egy nap nem látogatom meg. aludni sem tudok. néha nagyon nehéz nekem. mert nincs más választásom. – Sintértelep. halálgyár. Amikor felhívom. aki azelőtt volt. soha semmi. Nekem is van családom. nézd csak. beviszem a városba és odafigyelek rá. én sem vagyok teljesen egészséges. Túl nagy a felelősség.

. Még csak délután három volt.. A tanító néni azt tanácsolta. mert képtelen volt a tükör elé állni. Még nem. – Nem. és ha elengedi magát. és esténként az ő ágya mellett ülve. – Kérlek. A mindenit. De képtelen volt visszatartani. Ököllel csépelte az asztalt. aki valaha is szerette. hogy kinyírja az egyetlen embert a világon. nem kéne annyira szeretned! 64 . de nem. barátnője Paulette-nek. és bele kell kapaszkodnia az ágy keretébe. mind eltűnnek. Boldogtalan volt. de azután az egész teste elengedett. te teszed hóbortossá. az anyám. amit csak kér. nehogy egészen eltűnjön a lyukban. aki majd helyre teszi az idegeit. Most nem. és összevissza kente magát takonnyal. míg el nem fogyott az összes meleg víz. a nap többi részében a konyhában. mint egy nagy senki. elindult futni. Például a férjem anyja is.. vond vissza azonnal. mintha valami megcsípte volna. nekem ott van Gilbert. de Franck már tudta. Nem akarom magamra venni. nagyon kedves vagy.. Ki volt merülve. a falat.– Ne mondd ezt! Vannak egészen jó helyek. hogy képtelen megállítani a rohamot. Egy kis nyögéssel kezdődött. nem akarta. a többiek. Úgy sírt. Behunyt szemmel és feszült arccal állt a zuhany alatt. – Azt hittem. hogy nem fog tudni elaludni. Átöltözött. de ha csak a kisujjukat is kell mozdítaniuk érte. meg aztán Paulette-nek orvosi felügyeletre van szüksége. fázott és szégyellte magát. mert rémálmai voltak. a fejére húzta a pulóvert. azt hajtogatta. ami a keze ügyébe került.. a szomszédok a fejüket csóválva egy kuruzslót ajánlgattak. „Te rontod el azt a gyereket! – mondta –. aki arra készül. És akit valaha is szeretett. az ő lábait beszippantja egy lyuk. – És maga. – Franck. hogy Paulette beszéljen egy pszichológussal. ne vegyél egy kalap alá az anyáddal. Borotválkozás közben megvágta magát. – A barátnője. Azt aztán ne! Milyen hálátlan vagy. Amikor végre megértette. Nem akarta. mint egy kisbaba. Reggel a kertben. csak abban a házban. Remegni kezdett a lábujjától a feje búbjáig. – Az is vagyok. de teljes nyugalommal belöki a sírba. Yvonne? Nem gondozhatná maga? Megfizetném. ezernyi kép tolul az agyába. a kurva életbe. Kisfiú korában nem mert egyedül maradni és elaludni. és hatalmas zokogás szakadt ki belőle. amit mondtál! – Maguk mind egyformák! Maga. Kétrét görnyesztette a bánat. A védőgátak törékenyek voltak.. és szorosan összefonta a karját. én túl öreg vagyok hozzá. Üvöltött és a nagymamáját szólongatta.. fiam! Hálátlan és gonosz! Letette. és mindent. mind! Azt mondják. de aztán lerogyott az első padra. vele is törődni kell. A nagypapája pedig nem akarta Paulette-et visszaengedni Franck szobájába. hogy szeretik az embert. Még soha nem látta máshol a nagymamáját. hogy amint Paulette becsukja az ajtót. Mindent megadnék. Nem akart rágondolni. a melle szinte kettéhasadt..

De nem volt ideje elmenni egy boltba.. Már nem is tudom mi az. és műszak végén olyan hevesen tisztogatta a sütőlapot. Philibert szórakozott intéssel megköszönte. mert soha nincsen váltóruhája. amikor visszaküldtek neki egy kacsamellet.. a pergamenjeivel és egy kupac pajzsdísszel. csak elaludna a végén. Szorosan mellé..” Paulette nagyon kedvesen helyeselt mindenkinek. – Nem számít. – Philibert... mi számít? Az. – Parancsolsz? – Figyelj.. majd megcsóválta a fejét: – Te aztán furcsa alak vagy. hogy ne azt mondd: „bocsánat”. Izé. mert nem találta a kulcsait.. Soha semmire.. hoztam valami izét. Franck már a bejárati ajtónál szitkozódott... tudod. amikor a főnök kikapta a kezéből a serpenyőt.. és Franck a sarokban várta. nyelvtanilag így a helyes. hanem azt: „bocsáss meg”. Soha nem volt ideje. És ráadásul hullafáradt vagyok.. és nézni a pityergő nagyanyját! Philibert már beült a karosszékébe a kutyabőreivel. – Jaj. Gyakran már Franck előtt elaludt.. Felvitt Francknak egy bögre narancslikőrrel ízesített cukros tejet. kacsa.. Most már feltétlenül szüksége lenne néhány új köpenyre. Karba fonta a kezét. hogy nincs eléggé átsülve. Sok bajom van mostanában. Némán látta el a műszakot. de ha mindig a balekot akarod játszani. Úgyhogy ne mentegetőzz! – Elnézést. még hozzátette: – Hé. tartotta a fejét.. el vagyok keseredve. Franck kiment a szobából. már minden rendben volt.. – Jaj. tudod. de bosszantó! Olyan zavart vagyok! – A kurva életbe. Valakitől csak kell bocsánatot kérni. De ez nem volt baj. és meglátod. oké? Én. de nem hallgatott senkire. a francba! Heti egy szabadnapja van. hogy nincs meleg víz. azt hittem. A konyha kiürült.Csak hagynád pityeregni egy kicsit. csak szólok. mintha fémforgácsot akarna gyűjteni. számít! – Nem. felsóhajtott. nézz be a hűtőbe.. amíg megitta. Kermadec összehajtogassa 65 .. akkor először is kevesebbszer pisilne be.. Mielőtt kiment a szobából. Franck rábámult.. hogy. csak nem fogja Piripócson tölteni az öregek otthonában. ne te kérj bocsánatot! Én használtam el az összeset. Bocsánat az előbbiért. nem kapta fel a vizet... teljesen az agyamra mész. hallod-e... de. összeszorította a fogát. az a te bajod. és vele együtt elszundikált. hogy a haverja. Franck végre kinyújthatta a lábát. és leült az ágya mellé egy székre. és nekiállt kivasalni a munkaruháját. – De igen. – Philibert. Azt hiszem. csak hogy felvágjon a többiek előtt.

és a tiéd vagyok. de Franck már a második után hullarészeg volt. megkérdezte: – Na mi van. 66 . Ezen az estén is beleesett egy lyukba. Amikor Kermadac észrevette a Motoros Magazint bújó Franckot. Egy másikba. Még három vacak. – Mindjárt jövök. hogy körbejárják a bárokat. de nem a gyerekkoriba. kis szakácsom? Franck csendre intette.végre az abroszokat és megszámolja a szalvétákat. Úgy tervezték.

– Mire. azért telefonálok.. ő nem igazi fogyatékos... – Igen? – Az a baj. és még ha legszívesebben elharapnám a nyelvem. – Tudja. tudod? – Milyen drága? – Több. ha én csinálnám? – Meg tudom fizetni az idejét. amit az önellátásra képtelen vagy testi fogyatékos személyek kapnak. fiam? – Hát hogy bocsásson meg. – A kurva életbe.. – Soha nem lesz időm kitölteni ezeket a papírokat. – Már megint sértegetsz. tudja. – És maga velem jön? – Nagyon szívesen. – .. ahogy beszélni szoktam. – El kell menned a Társadalombiztosítóba. mint egymillió havonta... egy park közepén! – De az nagyon drága. elgondolkodtam a tegnapiakon.. kisfiam! Nagyon is szeretnék neked segíteni. mert akkor nem kaptok túl sokat. amennyi a nagyapád nyugdíja. és egy jó helyért egymillió régi frankot kell fizetni havonta... pontosan miről is beszél? Már euróban számolunk. de megmondanod neked kell Paulette-nek. te is rájössz. ha így könnyebb neked. bocsánat! – Befogtam a fülemet... várjon csak. Carminot asszony! 67 .. és kérni kell egy kórházi támogatást. utána bemutatni egy APA dossziét a megyegyűlésen.. de el kell játszania. vagy igen? – Nem. Tényleg előkészíti egy kicsit a talajt? – Nyugi. biztos. Majd ha öregebb leszel. A te dolgod lesz elmagyarázni a helyzetet. – Franck! – Ez.. hogy nincsenek olyan sokan. – Ugyan..18 – Izé. – Szóval. – Mi az az APA? – Egy segély. mennyi hülyeség! Jaj. Jól ismerem az öregeket. szóval találni egy helyet. hogy bocsánatot kérjek. meg a többi. Légy kedvesebb azokhoz.. annyit. Azóta. Yvonne. Szóval. – Hé. akkor is ki kell mondanom. hogy igazam van. – Szeretnéd.. de azért máskor figyelj oda. – De. hogy megkérjem.. Nem szabad. hogy igaza van. – De valami szuper helyet találjon neki. hát. amióta az agyára megyek. – Ja igen. akik rendesek veled... amikor kiküldenek hozzá egy szakértőt. az euró.. mit gondolok a dologról. hagyd. Én úgy beszélek.. itthon is látok egyet minden nap. hogy túl virgonc legyen. hogy nekem nincs időm ezzel foglalkozni. – Persze. de amúgy Paulette pontosan tudja. oké? Egy szép nagy szobát. bedobom a témát a jövő pénteki Klubgyűlésen.. már rég megbocsátottam! Tudom jól. hogy nem gondoltad komolyan. Ennyit keresek. hogy menni fog! – Köszönöm.

. – Köszönöm.. Olyan hideg volt.. – Ha tudnád. majd szólok. Még mindig emlegeti! Aznap este király módra készült vadnyulat készítettél nekik. Talán beszállhatna a. pedig még azt sem mondhatja.... – Most maga volt tapintatlan. megyek. hogy talán vele is kapcsolatba kellene lépni. ebben a kutya hidegben libamájat és drága borokat fogunk adni a vendégeknek. hogy nem az én dolgom. hogy Franck kifejezetten élvezte a konyha melegét és saját sorsát. az emberek megváltoznak néha. már késésben vagyok. megyek melózni... – Rendben.. – Igen? – Próbáljon mégis valami olcsóbbat találni... – Már nem emlékszem... – . kisfiam. hogy nem ismeri! – Tudod. és épp most tudta meg.. – De ő nem. A főnöknek jó kedve volt. gyerekek! 68 . hogy jó kritika jelenik meg a vendéglőről egy elit társasági folyóiratban.. Az anyád? – Mi van az anyámmal? – Nem is tudom. de. – Viszonthallásra. Franck. – Igen? – Tudom.. – Izé. – Gyerekek.. nekem elhiheted! Mondd csak. amely a munkahelyéhez köti. és a vendégek tíz fokkal melegebben menjenek haza! Gyerünk! Rakjátok meg a tüzet. hogy minden szép és jó legyen. – Ó. A vendégek ostromolták az étterem bejáratát. Végre annyi a salátáknak. – Meglátjuk...... de arra gondoltam. – Azt csiripelik a verebek. Na jó. – Hát ezt ki mondta? – Mandel asszony...– Hagyd már! Ez igazán a legkevesebb. a vékonyra vágott zöldségeknek és a többi hülyeségnek! Annyi nekik! Azt akarom.. hogy mostanában séfként dolgozol. – Hát ő emlékszik rá. ő nem.. – Nem. Yvonne.

Philibert volt az. hogy jól érzi magát? – Kicsit fáradt vagyok. és csak a végállomáson ébredt fel. Egy pillanatra felmerült benne. és elviselhetetlen migrénje volt. még a munka gondolatánál is elviselhetetlenebb volt. Nos hát. hogy el ne veszítse az egyensúlyt. a falnak kellett támaszkodnia. Átült a visszafelé induló szerelvénybe. úgyhogy elsiklott Philibert karja alatt. hanem a dédapámé... Jaj. hogy hívjon taxit neki. Ne járkáljon kint csupasz fejjel. – Camille! Camille! Camille a kabátgallérba dugta az orrát és meggyorsította a lépteit.19 Camille gyötrelmesen nehezen mászott le a lépcsőn. Maga szörnyen sápadt. – Elnézést. amely egészen a szemöldökéig lecsúszott. Mintha valaki belevágott volna egy kést a bal szemébe.. nem fázik odafent? – Nem tudom.. és megkérte a mellette ülő fiatalembert. és majdnem megfulladt. 69 . hogy még egy röpke csevegésre sem alkalmas. – De pokoli hideg van. én csak. hogy meg kellett kapaszkodnia egy lámpaoszlopba. milyen szomorú az arcocskája! És a haja? Az a gyönyörű haja? – Mennem kell. – Szóval azt állítja.. de a gondolat. uram. hosszú bundában. hogy ez az izé megjárta Austerlitzet? – tréfálkozott hősies igyekezettel. hogy néz ki. Camille nagy erőfeszítéssel elmosolyodott. és lefekszik.. késésben vagyok. és Camille legkisebb mozdulatára is kéjesen megforgatná benne a pengét. Szörnyen fázott. hogy visszamegy. Amikor kilépett a kapun. – mentegetőzött Camille. hogy elaludt. Most elmegyek.. – Mondja csak. – Camille.. Camille! Biztos.. Lefeküdt a padra.. – Meg ám! De sajna a Berezinát is. ez az öreg vacak szörnyen büdös volt. A metróban legalább leülhet. hogy be kellett ülnie egy buszmegálló peronja alá. Köszönöm a sapkát. Philibert felnézett: – Maga az. Camille fejébe nyomta a kucsmát. Amikor végre sikerült a megfelelő állomáson kiszállnia. hogy újra meg kell másznia hét emeletet. Camille-t annyira elbágyasztotta a metrókocsi melege. Legalább a kucsmámat vegye fel. mert még megfagy. jól van? Uramisten. egy medvébe ütközött.. Amikor a lépcsőház aljába ért. kedvesem. Minden tagja fájt. és sírva fakadt a kimerültségtől. Camille? Camille tudta. aki elkísérte az izgága tábornokocskát az oroszországi hadjáratba. – Ez is a dédnagybácsié volt? – Nem. olyan erővel taglózta le a hideg.. a szemébe húzta a kucsmát. Mit csinált a szép hajával? Jaj. csakhogy ettől úgy legyengült.

Négykézláb mászott fel a hetedikre. hogy ott helyben meghal. átizzadt ruhái hideg páncélként borították a testét. 70 . rázta a hideg. Nem mert levetkőzni. Ki venné észre? És kit zavarna? Ki siratná meg? Tűzforró volt. és teljes hosszában elvágódott a matracon. és egy pillanatra úgy érezte.

amikor elfúló hangot hallott. A konyha köve jéghideg volt. és. a párnán. és Philibert kénytelen volt arra a törékeny kis nőre gondolni ott. – Mint a mesebeli herceg? 71 . aludj már. hogy itt kicsit mások voltak a szereplők. És mint a Tintinben. nyitva van.. és rögtön megbotlott egy kupac ruhában. és. – nyögte Camille. Úszott az izzadságban. aztán visszafordult. hogy elnémítsa őket.” Philibert hallgatta a vitájukat. Még egyszer megpróbálta. Felemelt egy takarót. És itt sem.. – Camille. Philibert a homokára tette a kezét: – Magának borzasztó magas láza van! Nem maradhat így. Jaj... Alszik-e vajon? És mit csinált a hajával a szegény? Valamit tennie kellett. – Camille kiasszony! Aztán. Mi van a kandallójával? – Nem mertem elmozdítani.. – Megengedi. hússzor is visszafordult. a másik.20 Philibert hajnali két órakor felébredt. egyszóval a diszkréciója miatt a véget nem érő okoskodások hálójába gabalyodott. barátom. megjött a tél.. a szél gonoszul rázta az ablaküveget. hogy nem is lesz egyedül. hangosabban: – Camille! Camille! Philibert vagyok! Semmi válasz. És három óra ötvennégy perckor megkereste a zokniját a sötétben. hogy meztelen. de azért ez nem túl valószínű. szegény kicsike. és megöli a szegény embereket. Letérdelt. hogy elvigyem innen? – Hová? – Hozzám. Illik-e egy fiatal hölgyet az éjszaka közepén megzavarni? Vajon hogy fogadja majd? Lehet. a feszes szárnyú így vágott vissza neki: „Tudom. A lépcsőház jéghideg volt. hát ott van? Aggódtam magáért... tízszer. a jóízlés.”. a hetediken. A külső hőmérő mínusz hat fokot mutatott. utána egy dunyhát. És főleg nem egyedül. Már a folyosó végén járt. Igen... Előfordulhat. Nem hagyhatja így. A Camille ajtaja alól kiszivárgó fénycsík láttán visszanyerte a bátorságát. – Nincs kedvem megmozdulni. és végre meglátta Camille arcát.. nem. A didergő angyal azt hajtogatta: „De meghal odafönt.. és egy gyermekkorában tanult verssort mormolt: íme. Philibert csak nehezen tudott bemenni a matrac miatt. az angyal és a démon ott huzakodott egymással a füle mellett. Philibert kibámult a kihalt sugárútra.. hogy van. nem foglalt állást. Erre inkább nem is akart gondolni. és megkérded. végül rájuk borította a kispárnát. Bár az is igaz. Kérlek szépen. és kiment vizet inni.. de a neveltetése. Majd holnap felmész hozzá. – Majd a karomban leviszem. aztán még egyet. – Ajtó.

. Nem ment könnyen. de most valahogy jelentéktelen apróságnak érezte az 1793-as Konventet. végül egy hosszú ujjú jégerfelső. Alaposan kiélvezte a helyzetet: „Nos barátom. de igazán! És most? Most mihez kezdünk?” Philibert tökéletesen meg volt zavarodva. Szerencsére bölcs előrelátással magával vitte a cselédbejárat kulcsát. Szörnyűség! Uram irgalmazz! Nem hord melltartót! Philibert gyorsan ráborította a lepedőt Camille mellére. Átvitte a cselédszobán. és a lehető leggyöngédebben felemelte őt.. Gyötrelmes volt a leereszkedés. mint egy igazi herceg. Igen. a blézert és egy farmerdzsekit.. Szóval maga. Minden erejére szüksége volt. akkor meglátom a.. a bugyi nem jött le vele. ezt nem hagyhatom rajta. Szóval ez nagyon kínos. Cathelineau bátorságát vagy La Rochejaquelein hősies helytállását. nem is olyan bonyolult az egész: egy jó kis káromkodás olykor többet ér egy hosszú tirádánál. azt hiszem. – nyögte Camille. Camille behunyta a szemét. gondolta Philibert. Hát. Szóval a melltartóját. Én.. a mi gáncstalan lovagunk! Gratulálok. A megharagított angyal a válla fölé hajolt. 72 . Philibert minden fordulóban beütötte a falba szép hercegnője fejét. kicsit le kell vetkőztetnem. ugyebár? Ó! íme. Felidézte ősei vitéz cselekedeteit. vagy mi. most elégedett magával. hogy félrebeszél. facsarni lehet belőle az izzadságot. Philibert Marquet de La Durbelliére igencsak kényes helyzetben találta magát. aztán egy garbó.. levette Camille bakancsát. Megmentője kiszáguldott a konyhába. Francknak van igaza. Hát jó.. – Figyeljen ide. és többször is majdnem leejtette. de a másik jómadár már ott várta a mosogató peremén: „No persze! Folytassa csak! És a sárkány? Nem akarja legyőzni a sárkányt is?” „A kurva anyád!” – felelte Philibert.... – Szomjas va. így csak három emeletet kellett cipelnie Camille-t. de a fenébe is. és Philibert majdnem rosszul lett a tarkójából áradó savanyú szagtól. mert vakon tapogatózva ügyködhetett a takaró alatt. Philibert először lehámozta róla a kabátot. hóna alatt Staffe bárónő illemtankönyvével. Ha szépen megkérem..... Hála istennek.Philibert elmosolyodott: – Úgy látom. Rendben. van ereje lezuhanyozni? Semmi válasz.. a folyosón vagy tízszer majdnem leejtette.. olyan lázas. Hú. mert a lányt több réteg borította. – Sajnos nem vagyok olyan erős. a konyhán. Utána két pulóver következett.. Na most a többit. Cholet bevételét. majd összeszedte minden bátorságát: levetkőztette. Könnyű szívvel ment vissza Camille betegágyához.. hogy a nadrágot lehúzza Camille-ról. Rendben.. végül letette Edmée nénikéje ágyára. mint egy hagymát. Felvidámulva itatta meg Camille-t. A szoba közepére húzta a matracot. Most valamivel jobban érezte magát. átölelné a nyakamat? Camille Philibert vállára ejtette a fejét. – Camille.. Camille.

amíg a pezsgőtabletta feloldódik a vízben. egy barátnőmnek kell. a többit majd megoldja ő. – Fáj a fejed? – Nem. meg aztán lehet ezeket még melleknek hívni egyáltalán? A hasát és a lábát. A fenébe is.Philibert aggodalmasan megcsóválta a fejét. fent? – Igen. kisimította a lepedőt és egy percig még üldögélt az ágy mellett.. Most aszpirint kell szereznie. kiment a fürdőszobába. – Figyelj. mert azt nem hagyhatta ki. a hónalját. a mellét is. Philibert nem tudta eldönteni. De az is lehet. A macska rúgja meg! Aszpirint! Aszpirint! Franck állt a konyhaajtóban.. a nyakát. hogy ezt mondta: A patika. – A csajnak a hetedikről? – Igen. Franck felnyerített: – Szóval vele voltál? Ott. öregem! Philibert becsukta az ajtót. és a hasát vakargatta a trikója alatt: – Ááá.. te aztán jól beleválasztottál. Ledörzsölte a fejét. Kicserélte Camille homlokán a borogatást. ezt nem hiszem el! Akkor már nem vagy szűz? Gúnyos kiabálása Philibert után úszott a folyosón: – Figyu! Már az első alkalommal migrént kaptál tőle? A kurva életbe. – mondta ásítva – Mi van itt? Mi a francot csinálsz? – Aszpirint keresek. kicsit félt. Mintha a lány azt suttogta volna: Apa. és megint felébresztette Camille-t. Meg volt rendülve. de büszke is volt magára. és felszerelkezett egy mosdókesztyűvel.. – A konyhaszekrényben van. büszke.. mert valószínűleg még mindig fájt a feje.. Menj arrébb. légy szíves. Kifacsarta a mosdókesztyűt.. és Camille homlokára tette. hogy az egész tartalmát a földre borította. majd kissé bátrabban. az arcát. Igen. megtöltött egy bádoglavórt meleg vízzel. Olyan hevesen rántotta ki a konyhai fiókot. a hátát.. és először lecsutakolta a mosdókesztyű hegyével. Bátorság. és szép tagoltan azt mondta: – Neked is a kurva anyád! Megvárta. 73 . katona! Lehúzta Camille-ról a lepedőt. belecseppentett egy kis kölnivizet. megfordult. – Köszönöm.

Remegett. Valaki kikapcsolta a zenét. a neszekre fülelt. a kancsó pedig tele volt vízzel.” Philibert? De mi a frászt keres ő Philibert lakásában? Segítség! Megpróbált néhány emlékfoszlányt összeszedegetni a történet kezdetéről. sem a cselédlány nem szokott teljes hangerővel Bonót hallgatni. az ízületei és kevéske húsa ellenállt a legkisebb mozdulatnak is. hatalmas bársonyfüggönyök lógtak bánatosan. Képek lógtak mindenütt. felnyögött. mert sem Mathilde. egy dörmögő hangot. Philibert volt az a férfi? Nem. Gyönge fény szűrődött be a spaletták rései között. hogy hívjon neki taxit. és várt egy kicsit. De hirtelen felriadt: nem lehet náluk. becsukódott egy ajtó. Fekete ruhába öltözött urak és hölgyek. A falakat virágmintás. fölötte foltos tükör. hogy enyhüljön a fájdalom. hogy itt találják. hogy összegörnyedve ült egy autóbusz fedett megállójában. Csend. hogy furcsa ágyban fekszik.. mellette Scooby-Doo-s mustáros pohár állt. Lassan kinyitotta a szemét. A vér dobolt a halántékán. sem Pierre. ami olyan súllyal nehezedett rá.. mint ő. Ezután lépéseket hallott. hol van most. metszett üvegkancsót pillantott meg. Lassan kinyitotta a szemét.21 Camille a U2 zenéjére ébredt. de nem jutott túl a Brune körúton. aztán vége. az ágy lábánál pedig egy üveg ásványvizet. és ki hozta ebbe a múzeumba? Egy gyertyatartónak támasztva félbehajtott papírlapot talált: „Nem mertem zavarni. Camille majd meghalt szomjan. A hűtőszekrényben talál kacsahúst. hogy meg kell mozdítania szegény csontjait. hogy Kessleréknél van. Először azt hitte. Elfordította a fejét. Nem. Az ággyal szemben márványkandalló állt. és megállapította. behunyta a fejét. Az egész teste ellenszegült. nem ő volt. de még hallgatózott egy ideig. Camille most az éjjeliszekrény felé fordult. Philibert.. de nem mert hozzányúlni: vajon melyik században tölthették tele? Az istenért. Az izmai. Arra még emlékezett. majd egy második. és egy sötét kabátos férfit győzködött. akik legalább annyira csodálkoztak. a puszta gondolat is kimerítette. az ablak előtt félig leszakadt. De hát hol van? Mi a fene. színehagyott kárpit borította. Sürgősen ki kellett mennie.. Valami nem stimmelt. és egy csodálatos. 74 . Összeszorította a fogát. arra emlékeznék. és megint elbóbiskolt. A ruháit összehajtogattam és a karosszékre tettem. és a félhomályban megpróbált tájékozódási pontokat keresni. mint egy döglött szamár. Megdermedt. Lelökte a takarókat és felemelte a pehelydunnát. és néhány centiméterre felemelte a fejét. mert belehasított a fejébe a fájdalom. újra elöntötte az izzadság. mégsem.

Ez. Hatalmas. és a vécélehúzó gombja is. nem tojáshéj színű. Egy pár szattyánbőr papucs várta a szőnyeg szegélyénél. A konyhai munkalap márványból volt. és leült egy műanyag konyhaszékre. az éjjeliszekrény finom intarziáján dohánytöltő készlet darabjai hevertek. A falon széles karimájú kalap és fehér sál lógott. újságok. a Nemzeti Bank számlakivonatai. homályos folyosón találta magát. azt hitte. Egy öreg hűtő hangos brummogásán kívül semmi nem utalt arra. Belebújt a papucsba és a vállára borította a farmerdzsekijét. ez itt egy szekrény. hogy felhívja valamelyik lányt a Toucleannél. Egy igazi ló igazi farka. ólomalapú festék lehetett. 75 . de szinte azonnal elaludt. A csésze a korát tekintve több nemzedéknyi krinolinos hátsót meggusztálhatott már. Nem. de nem volt mitől félnie. Camille szörnyen szédült. XVI. mellettük sárgaréz karikára fűzött lófarok. A vécétartályból szörnyű zubogással áradt a víz. hogy alig jött be a fény.. Camille magában megpróbálkozott néhány színkeverékkel. üres sörösüvegek és nyomtatott lapok hevertek: számlák. Elég furcsa relikvia.. ez gyerekszoba. a konyhaszekrények üresen tátongtak.. hogy itt emberi lények élnek. görcsbe rándultak a lábujjai. legalább tizenöt méteres. mint az iskolai menza ragacsos édességei. és kipróbálja. de folytatta a vándorútját egy doboz aszpirinért. a sápatag.. mintha maga a Niagara szakadna a fejére. Nem törtfehér volt. Nagyon halkan elfordította a kilincset. már soha nem talál vissza a szobájába. Mi ez? Talán iroda? Olyan nagy könyvkupac hevert az asztalon. Hideg. Az érdekes falfesték felkeltette az érdeklődését.Amikor a lába a padlót érte. konyhai eszközök leírásai. benne egy ikerágy és egy molyrágta hintaló. Nagyon régi. A földön ruhák. hogy férfi pizsamafelső van rajta. inkább tejberizs színű. az évek bársonyos patinát adtak neki. az ablak előtt. és észrevette. Hopp! A vécé! Az ülőke fából volt. szürke. Végigzuhant az ágyon. hogy egyszer visszajön néhány tubus festékkel. Lajos korabeli ágyra ízléstelen ágytakarót borított valaki. tökéletesen működött. A konyhát a folyosó végén találta. Camille felállt. Visszafelé majdnem eltévedt. olyan. és megfogadta. a mosogatónál teletöltött egy poharat. A mosdót kereste. egy pillanatra még felmerült benne. Camille az elején gyanakodva bámulta a szerkezetet. Most olyan szobába jutott. szédítően magas szomorú helyiség volt. Egy vadállat bűzös odúja.. Camille megtalálta az aszpirines dobozt. A szép. ahol leírhatatlan rendetlenség uralkodott. kockaköves padlót fekete csiszolatlan féldrágakövek díszítették..

. – Nyugodjon meg. tulajdonképpen jól tette. ez nem fog olyan sokáig tartani. – Hívtam egy orvost. Hogy érzi magát. sem csekk-könyv. Nézze csak.22 – Hogy van? – Maga az. Feltétlenül ki kell íratni magam betegállományba.. – Nem vagyok éhes. A békekötés napján. kedvesem? – Kimerülten.... nem kellett volna! – Nem kellett volna? – Ó. – A maga ágyában fekszem? – Az én ágyamban? Nem.. Majd később elrendezzük... hallotta? Ez az orvos lesz.. – Feltettem egy levest. Erőt kell gyűjtenie. – De nem. nem.. – Hol vagyok? – Edmée nénikém – vagy ahogy a családban hívták: Mée – szobájában. 76 . különben a teste nem lesz képes a határon túlra űzni a vírusokat! Mit mosolyog? – Mintha a Százéves Háborúról beszélne. Én soha. – Remélem. Á. Philibert? – Igen. nem.. sem pénz. Semmi. – Philibert! – Igen? – Nincs nálam semmi.. Mint akin átment az úthenger. – Muszáj ennie.

de. Az orvos elővette a receptkönyvét. – Hogy mondja? – Irodákat takarít. egy takarítótársaságnál.. Tudja.. Meg aztán. most azonnal beutalhatnám kórházba. hogy nagyon vékony. – Igazán? – Rokona? – Barátnőm. A múlt éjszaka is csak azért mentem fel hozzá.. – Jól ismeri? – Nem. – Ismeri az időbeosztását? – Éjszaka dolgozik. aki a folyosó végén lévő szobában fekszik abban a nagy faragott ágyban? – Igen. őszinte leszek: figyelembe véve a vérszegénységét. – Dolgozik? – Igen. – Hiszi.... ahol leülhetnék? Philibert kivezette a konyhába. – Figyeljen ide. szomszédasszony-barátnő – dadogta Philibert.23 – Nos? – Elaludt. vagy tudja? – Kora? – Huszonhat év. – Aggasztja valami? – Nem így mondanám. Fauque.. – Ugyanarról a személyről beszélünk? A fiatal nőről.. nincs róla kartonom. szomszédasszony. – Biztos? – Igen. mert nincs fűtése. – Közeli barát? – Hát. – Igen. és.. olyan pánikba esett. tudja én. – Éjszaka? – Hát este. Nem vette észre? – Nem.. Nem ismerem a 77 . Az orvos elfintorodott.. a súlyát és a vérnyomását. nem ismerem igazán jól. A maga barátnője nagy bajban van. csakhogy amikor ezt megemlítettem neki. tudja. – Nyomasztja valami? – kérdezte óvatosan Philibert. hogy. Van egy asztala? És egy hely. Azt láttam.. – Tudja a nevét? – Azt hiszem. szóval.. Nem igazán jól. Amikor az irodák üresek.. Az erői végére jutott. – Egyedül él? – Igen.

kerülje a huzatot. egy egész sereg vizsgálatot el kell végezni rajta. ez nyilvánvaló. – Rendben. semmi. Doliprame és C-vitamin.. – Azt a mindenit! – füttyentett az orvos – Ha nem vagyok indiszkrét. Nincs mit tenni ellene. – Hány négyzetméter az egész? – Kicsit több. És a láza? – Alapos influenza. ez a maga lakása? – Izé. mint háromszáz.. kicsit sötétre festettem a képet. a zöldségeket és a friss gyümölcsöt. mintha nagyon aggódna. sült krumplit. na rendben. de nem sokat túloztam. Ami azt illeti. és tartsa ágyban még néhány napig. ezért nem akarok túl hirtelen ítéletet alkotni. egy dolog biztos: fel kell táplálnia. Vigyázni fog rá. ugye? – Igen. amíg elmúlik. hogy ne takarózzék be túl melegen. Itt van két recept. – Van a hölgynek itt Párizsban valakije? – Nem tudom. mivel foglalkozik? – Bárkát építek. Ki kell várni.múltját. különben. – De addig is. de ha jobban lesz. – Mondja csak. igen. egyelőre kiírom tíz napra. Mennyivel tartozom? 78 . Mindenképpen rá kell szorítania az evésre és az alvásra.. de ismétlem: mindez nem helyettesíthet egy jó véres tarját. ugye érti? – Igen. Vigyázzon. – Hogy mondja? – Nem. az előzményeket.. Philibert a kezét tördelte. – Most maga néz ki úgy.

– Ó. Camille. – Emlékszik még. Majd forró olajat zúdítok az ostromlók nyakába a liftakna tetejéről. 79 .. – Nem. és betaszigálta Camille elektromos kandallóját.. – Szívesebben menne kórházba? – Ez nem jó vicc. Camille? – Nem. Közkórházba akarják vinni.. és olvasni kezdett: Az egész királyi udvar – természetesen Mme d'Estampes-ot kivéve (majd később elmondom. Én.. – Nézze csak. nem maradok itt. ? – Emlékszik még a vendée-i felkelésre? – Hát. nem igazán. Addig itt marad. – Olyan sokra? – Igen.. ne felejtse el. – Hozok egy borítékot.. de nem ám! – Kik azok a Kékek? – Hát a köztársaságiak. – Maga teljesen lökött! – Egy kicsit mindenki lökött. – Nem. mit meséltem Diane de Poitiers-ről? – Nem.24 – Alszik. – Ugye nem engedi. de tudja. amikor a hőmérő higanyszála is ezt teszi.. – El kell küldenem a munkahelyemre. Holnap fölmegyek. várjon csak. – Akkor nincs mitől félnie. Philibert egy megsárgult zsebkönyvvel tért vissza.. vagy nem? – De. megköszörülte a torkát. Nagyon kedves magától. – Nos. vagy nem? Maga például miért borotválta le a fejét? – Mert nem volt lelkierőm hajat mosni a folyosón.. leült az ágy szélére. találtam róla egyet-mást a könyvtáramban. biztos. És kiírta tíz napra. hoztam valamit! Philibert kinyitotta az ajtót. Camille sírva fakadt. – Micsodát? – Hát az orvos igazolását.. hogy a Marquet de la Durbilliére család védelme alatt áll. de. – Hogyhogy nem? – Maga csak akkor megy fel. ez az orvos parancsa. De addig is. – Majd adok néhány könyvet. Nem akarok olyan sokáig itt maradni. – Gondoltam. – Ez nem vicc. és kipiheni magát. és mi nem félünk a Kékektől.. nem akarok. örülni fog neki..

– Nyugi! Csak tudni akartam. Philibert olyan vörös lett. Három kövér: a kar. Három rövid: a fogak.. az orcák. báj ké. igen. Nincs szüksége még valamire? – Köszönöm. 80 . de tudja. szűziesen. Itt nincs telefon. a lábak. mint még soha.... természetesen nem felel meg az összes kritériumnak.. hogy Diane imádnivalóan szép. a kezek. betakartam. ugyan már! – Az jó.miért) – egyetértett abban. nem gondolja? – És maga szerint hasonlítok rá? – Igen. a comb. De ha értesíteni akar valakit.. Camille visszaadta a szemüvegét. túl szorosra gombolt zakójában.. Utánozták a járását. Hú.. a derék. – Te.. Ez nagyon kedvesen van leírva. Három fekete: a szemek.. – Rendben. És a másik is itt volt? – Kicsoda? – A szakács. – Nem... vagyis hát bizonyos szempontból. ennyi. a szemöldök. Három kicsi: a keblek. – Philibert! – Tessék! – Köszönöm. köszönöm. nem sürgős. – Nem.. – Rendben. – Maga vetkőztetett le? Philibert a térdére ejtette szemüvegét.. Ja. túl hosszú karjaival. én.. – Ugyan.. – Ugyan... a lábfej. a vádli.. hogy nem.. Francknak van egy mobilja a szobájában. és olyan hevesen kezdett dadogni. az orr. Nekem is van mobilom.. Csak fel kellene mennem a töltőmért. a kéz. a fogak. – Én szívesen felmegyek. pokolian fáj a fejem! – Lemegyek a patikába. és. nem. Szóval é. a haj.. Három keskeny: a száj. – Nem. Egyébként ő szolgált mintául ahhoz a pontokba szedett szépségkánonhoz.... – Nagyon régóta nem törődött velem így senki... e. kérdése is. köszönöm. de nagyon sz.. a mozdulatait.. a hajviseletét. Három hosszú: a derék. hagyja már! Ott állt Camille előtt túl rövid nadrágjában. – É. még azt akartam mondani. kecsesség és b. Három piros: az ajkak. e. a fül. először be. sz. mint a rák. a szempillák. Persze... amelyhez a nők több mint száz éven keresztül dühödt elszánással igyekeztek hasonlítani: Három fehér: a bőr. a fej.. én... a szépség. esküszöm. a körmök.

.– Nem. – Én nem gondolok semmit. ugye? Philibert felháborodott. Mert maga. mit gondol rólam? Camille már újra lehunyta a szemét. hogy ne várt volna cserébe valamit.. Maga nem vár tőlem semmit. de azt megmondhatom: nincs semmim. 81 .. ez az igazság. amit adhatok. – Ugyan.. Hogy is mondjam. Nem törődött velem senki úgy.

hogy milyen alak. – A szülei nem bánják. hogy zavarban van. hogy már el is költötték azt a pénzt.. hogy amíg nem rendeződik az örökösödés kérdése. 82 .. de megvallom. amit ebből szerettek volna kapni szegények. orrkarikával. Az a szoba. mint bizonyára észrevette.. ő tavaly halt meg. hogy. kitérő válaszokat adtam. és felhozta ide az egyik barátjával. – Hol? – Ja. milyen nap van. hogy az jó lesz? – Persze! Nem vagyok én cukorból! – Rendben. hogy olyan idegeneket is elszállásol itt. Ami pedig Franckot illeti. – Ez az anyai nagyanyám lakása... Elnevette magát. Franck találta a járdán valamelyik este. Sok bútort elvittek. Amilyen mindenhol akad.25 Camille-nak már fogalma sem volt. Philibert bejött. tulajdonképpen milyen hely ez? Kinél vagyunk itt? És miért él úgy itt. kér-e levest. – Az unokatestvérei is igényt tartanak a lakásra? – Sőt azt hiszem. azt hiszem. túlzás lenne kanapénak hívni.. – Biztos. Philibert. Természetesen kezdetben történt néhány akció. Várjon meg a kék szalonban.. De hülye vagyok! Most már nem igazán kék. miatta inkább megkönnyebbültek... – Ahol a kanapé van? – Ó. hogy én milyen élhetetlen vagyok. és megkérdezte. nehogy beköltözhessenek a. hanem sokkal jobban öltözött és sokkal kevésbé finom emberek: az unokatestvéreim.. igencsak kényelmes.. és kiülök magával a konyhába. – Megmosakszom. és még mindig gyakran látogatnak meg bírósági végrehajtók. ez egy csúnya örökösödési történet.. mint a szakács és én? – Magáról nem muszáj tudniuk. Szerencsére! Azt hiszik.. – És mennyi időre költözött ide? – Nem tudom. mint egy squat-ban? – Hogy mondja? – Mintha táborozna? – Sajna. Látszott. és az apám megkért.. hogy a plébános úr mutatta be nekem. amelyik az előszobából nyílik. költözzem ide. tudja. amellyel el akartak bátortalanítani. Most már a jegyzőnek és az ügyvédeknek kell rendezniük ezt a gyászos ügyet. – Mondja csak. és hát fogalmuk sincs. még a legjobb családokban is. de nem ám. tényleg. – Tehát hazudott nekik? – Mondjuk inkább úgy. mivel üres. és engem jelölt ki kapusnak és éjjeliőrnek. ott túl hideg van. de lassan minden visszatér a rendes kerékvágásba. hogy is mondta? – A sqatterek? – Ez az! A squatterek! Csakhogy nem kábítószeres fiatalok. de akkor se a konyhába jöjjön. Szombat? Vasárnap? Évek óta nem aludt ilyen sokat. Tudják. Nagyon csúnya. Tehát összegyűlt a jegyzőnél a családi tanács.

akkor le a kalappal! Szerintem jobb lenne. és bezárkózott a szobájába. Megkerülte. – Hé. Úgy nézett ki. ne húzd fel magad.. A folyosón levette a bukósisakot. hogy megnézze a Mars-mező zúzmara borította fáit.. hogy meggyőződjék az ellenkezőjéről. felvette a zakóját. És mit tettél még bele? – bámult elborzadva a fedő alá. Póréhagymás krumplileves Liebig-módra. ki az a homokos a szalonban? Az egyik hajléktalan haverod. Camille-nak végre sikerült megszólalnia: – Hú. hogy ki sem kellett gombolnia a farmert. és az ablakhoz lépett. figyelj. – Jól van. – Hát. nyugodt lélekkel.. Nyelvet nyújtott magára a kandalló fölött lógó tükörbe. A férfi nem felelt. fekete bőrbe öltözött. Végül sikerült ráakadnia a szörnyű kanapéra. Izmos. lány? Ugyanarról a fickóról beszélünk? A kis kopasz soványról? – Az egy ifjú hölgy. – Ez leves? – Úgy bizony. mi a fenét csinálsz neki? Főtt szart? – Képzeld. Philou... bukósisakot és motoros kesztyűt viselő férfi állt közvetlenül előtte. tápláljam föl. ha erőre kap ettől az izétől. aki már éppen elég ideges volt a konyhaművészeti kudarca miatt. Egy kis ömlesztett sajtot és kenyérdarabokat. – Biztos vagy benne? Philibert behunyta a szemét. és kérlek. hátat fordított és kiment. Azt mondod. Amikor Philibert visszatért a lányhoz.Camille annyira lefogyott. mert meghívtam ide egy kis időre. és a fejét vakargatva berontott a konyhába. és útra kelt ebben a hihetetlen Haussmann-i útvesztőben. és rémülten felkiáltott. undorító lesz. jó napot. levest.. Ráadásul odaégetted. nyaka köré tekerte a selyemsálát. Amikor ködbe borult. Kivett egy doboz sört a hűtőből. a barátnőm. – Ő a barátnőd? Szóval ő az? Mondd csak. Azt mondta. – Az orvos miatt. akaratlanul is nagyot ugrott. – De miért csináltad? – kérdezte Franck nyugtalanul. zsebre vágott kézzel megfordult. kicsit elveszítette arisztokratikus hidegvérét: – Azt a homokost Camille-nak hívják – jelentette ki szárazon –. Camille még mindig feldúltan állt: 83 . Philibert. amikor a blúzát betűrte. ha a lefolyóba öntenéd. mint egy kísértet. vagy mi? – Parancsolsz? – Az a homokos a kanapém mögött. – Hát. viselkedj úriemberként vele. – Ez egy szar.

– Aha. – Leves. – Soha nem veszi le a bukósisakot? – De igen. 84 . mit csinál. Hétfő esténként azonban mindig elviselhetetlen. Ilyenkor vigyázok. Nagyszerű – felelte Camille nevetve. Nem tudom. miközben letette a tálcát az asztalra. ahogy én készítem. Egy borscs-féleség. – Á. egye meg. Azt hiszem. amíg meleg. – Camille a furcsa kotyvalékot kavargatta. Korán reggel elmegy. nehogy összefussak vele. és mindig pokoli rosszkedvűen jön haza. – Mi ez? – Leves. családi gondjai vannak. Tessék.– Ő az? – Igen – dünnyögte Philibert. Philibert nagyon megható volt. ha úgy jobban tetszik. hétfőn pont nem dolgozik. – Túl sokat dolgozik? – Nem.

85 .

MÁSODIK RÉSZ 86 .

ez volt a mindennapi kis diadala. – Figyelj.. A tej visszahúzódott. ugye tudod. és nincs kedved néhány centivel jobbra tolni a fogmosó poharad.. a mindennapi győzelme.. Hát az látszik. és abban találta legfőbb örömét. ezért a rossz gombot fordította el. – Mennyi ideig marad itt? – Parancsolsz? – Na ne ravaszkodj. A tej kifutott. hogy nem ismered a csajokat. – Hazudós. és még a legjobb haverok is összekapnak. A nagy szavak.. hanem rá. féltékeny egy csontkollekcióra? Mit látsz.. – . Azt hívsz ide.. Mennyi ideig marad? – Ameddig a kedve tartja. – Féltékeny vagy? – A kurva életbe. és máris kész a baj.. akit akarsz.. akit akarsz. a lökött dolgaid. amikor a tej már majdnem kifutott. és elkezdődhetett a nap: ura volt a helyzetnek. nem is tudom. erről van szó. meg a többit. valahányszor kinyitod a csőröd. olyan. nem? – Úgy érzed? – Igen. Tudom. – Belezúgtál. jó? Az egérkéd. tőlem szeretetkonyhát is nyithatsz. mi van ide írva: Teréz anya? – mutatott a homlokára. Figyelj. tudod. Úgy érzem. – Na tessék. dehogy! Még csak az hiányozna! Én. nem ez a baj. – Beszéljünk – felelte nyugodtan Philibert.1 – Van két perced? Beszélnünk kellene. hogy ez a te lakásod.. neked meg ott vannak a hülye mániáid. és betette a tejeslábast a mosogatóba –. A hőstette. De ez igaz. hallgatlak. Több volt ez szertartásnál vagy mániánál. sőt szinte bántotta lakótársa agresszivitása. tudom. – Tessék? – Azt mondtam: beszélnünk kell. minden szar lesz. Mit vigyorogsz? 87 . de mindent összevéve eddig mégis jól ment minden. és undorító szag árasztotta el a konyhát. megzavarta. amilyen. Tegyél be egy nőt akárhová. ugye? – Nem. Minden összekavarodik. elszállásolhatsz bárkit. – Talán nem rám vagy féltékeny. Lehet... olyan vagyok. Jó kis csapatot alkottunk mi ketten. hogy kicsit szűkösen érzed magad miatta. de a francba. amit mondasz. De ma valahogy nem figyelt oda. hogy képes volt éppen akkor elzárni a gázt. Látom a mesterkedésedet. – De miért változna meg bármi is? – Pfff.. ha ez a fejlövésed. Philibert mindig forró csokoládét reggelizett. rögtön. nem akarlak megbántani. mintha könyvből olvasnád. olyan szépen hangzik. a várúras mozdulataidat. Az elegáns viselkedésedet.

elmondom neki. Az is lehet. ja. tudom: bocsáss meg. Gyere. – És különben is. – Itt lakik? – Igen. ha hagytál volna időt. milyen fontos. a csokoládém fölött. Amikor az udvaron voltak. Philibert most kért tőle először valamit. – Megmutatom neked. Franck csak a harmadik kávé után tért magához. – A francba. Ugye.. Ott lent a vécé. 88 . Franck ellőtte az utolsó patronját. – Oké. ugye? – Így van. Franck csendesen elkáromkodta magát. Várd meg. – De igen. csak azt gondolom. Mint egy cowboy. hogy megemlíthetted volna előre. zseniális? Hallgatagon baktattak le a lépcsőn. Hé. nem is vagy te olyan hülye! – alaposan hátba vágta Philibert-t.. – Mikor? – Például most.– Mert úgy beszélsz. – Miért? – Mert éjszaka dolgozik. azt sem tudod. – Akkor kicsit. igazad van. hogy délután aludni tudjak. – Mit csinál? – Takarít. gömbölyűbb lenne.. – Én is. honnan jött. Philibert levette a lakatot és belökte az ajtót.. Ennyi. – Bocsánat. – Megemlítettem volna. és kijelentette: – A fürdőszoba. Éppen arra számítok. nem? – Igen. Idáig nem is tudtam. – Biztos vagy benne? – Gyere. mert ő is alszik. Franck elnémult. mint. így a helyes.. Kivezette a folyosóra. – Biztos vagy benne? – Miért hazudna? – Nem is tudom.. – Oké. Azt sem tudod. mutatok még valamit. De szerintem ebből nem lesz gond. – Jó. satöbbi. hogy felmászom hét emeletet. és követte Philibert-t a cselédlépcsőn. amíg fölérünk. csak magyarázd meg neki. nem.. ki ez a lány. Amióta ismerték egymást.. hagyjuk a fenébe. – Melózni mész? – Igen. itt meg lehet fagyni! – Ez még semmi. honnan jött. kinyitott egy rozoga ajtót. – Micsoda? – Takarítónő.. és felül a zuhanyozó. gyere velem. – Ne számíts rá. hogy én vagyok a te legjobb haverod.. hogy megfőzzem. Elmondjuk neki ketten. hogy call-girl. Gyere velem. Meghívlak egy csokoládéra odalent.

. De Franck fütyült rá. most olyan. és a nyakába kanyarította a sálat –. Amikor Franck beért az étterembe. vigyázz. marha. és rámosolygott.. hogy ne tegyem fel neked ugyanezt a kérdést.– Vi. a pultra kitett Parisien szalagcímeit olvasgatta.. mindig vigyáztam.. haver! – Mi van? – Valami nagyon finomat.. Franck felnézett. kiköptem miattad a croissant-t. oké? 89 . – Figyelj. hogy tegyen félre egy kis erőlevest.. Együtt indultak munkába. megkérte a segédjét.. – Na mi van? – És nincs a csajnak családja? – Tudod – felelte Philibert. mint egy öreg medúza. – Figyelj. Nézd..

csak akkor tudja magát egyetlen megváltó rúgással fellökni a felszínre. Megvárta. A lakatot letörte valaki. Ösztönösen a földön heverő. De ő már leért. de elhatározta. Ekkora rombolás egy vacakért. hogy ha az ember víz alá kerül. Fogalma sem volt. de semmiképpen se forralja fel. letette a lépcsőre a cókmókját. mint hogy az anyja hisztérikus állapotba kerül a gondolattól. Most tért magához a végtelenedik szunyókálásából. éppen ellenkezőleg. amit az orvos estére felírt. elloptak egy elektromos ébresztőórát. A világítás kialudt. megrázza magát. megnézi. vagy nem? Belepillantott a kartondobozba. mert egy szörnyű állatka rohant ki az egyik ajtó repedésén. de ez nem volt baj.. amit ötven frankért meg lehet kapni minden kínai boltban! Összeszedte a ruháit. mert nem is volt semmije. Átment a konyhán. De igen. Amikor zubog. lehajolt. hogy rászokik bármire is. Jaj. felhasított kis skótkockás táskához rohant. Egyrészt nem bírta már elviselni a kóválygást. és felmegy a szobájába. Semmi sem hiányzott. alatta egy cédulát: Nyeles edényben melegítse. hogy a tablettái nélkül kell elaludnia. adja hozzá a tésztát. és ezek a rohamok örökre megsebezték Camille-t. Rendben. amíg a víz fenekére ér. Legörbülő szájjal. mi hiányzik. hogy a cselédszobán át kijusson a cselédlépcsőre. felöltözik. amíg a cselédlépcsőhöz ér. és sodort egy cigarettát. Gyermekkorában mást sem látott. és megvoltak a rajzfüzetei is. meg kell várnia. másrészt nem merte kockáztatni. ahogy elhagyta.2 Camille úgy döntött. a félkómás állapotot. a hányingerrel küszködve megpróbált rendet rakni. hogy nem veszi be többé a fél Lexomilt. és az asztalon meglátott egy sárgás folyadékot tartalmazó üveget. miniatűr királyságát pedig teljesen feldúlták. Nagyon hosszú ideje az első cigarettát. hány óra lehet. alkalmas-e arra. végigsimított az arcán. méghozzá azért. hogy felkel. hogy újra felvegye a saját kis élete fonalát. és elment – vissza sem nézett. nyugtasson meg valaki! Ugye tényleg ott volt? 90 . rendben. csak akkor engedte el magát. betette egy papírdobozba. éppen ellenkezőleg. Egy némileg zavaros elmélet azt állítja. abban a formában. nem szabad semmit tennie ellene. Nem. Éppen ellenkezőleg – dünnyögte Camille –.. Nem Philibert írása volt. fogta a kis vörös táskát. semmit sem vittek el belőle. és óvatosan kevergetve 4 percig melegítse. hogy lássa. és félreugrott. Kifújta az orrát.

Camille belépett a konyhába. Most Franck pattant fel ijedten. – Ó, hát itt van? Azt hittem, alszik. – Jó napot. – Lestafier Franck. – Camille. – Megtalálta a cédulát? – Igen, de... – Éppen most hozza át a cuccait? Nincs szüksége segítségre? – Nem, köszönöm. Ami azt illeti, nincs is több holmim. Kiraboltak. – Ó, az szar... – Igen, ahogy mondja. Azt hiszem, nincs rá jobb szó. Na, megyek, visszafekszem, mert forog velem a világ, és.... – Akarja, hogy elkészítsem a levest? – Tessék? – Az erőlevest! – Milyen levest? – Hát ami ott van – mondta most már idegesen Franck. – Ja, bocsánat. Nem. Köszönöm. Előbb alszom egy kicsit. – Hé! – kiáltotta Franck Camille után. – Azért szédül, mert nem eszik eleget! Camille felsóhajtott. Csak diplomatikusan. Amilyen finom fiú ez a Franck, jobban jár, ha nem rontja el az első közös jelenetet. Visszament tehát a konyhába, és leült az asztal végére. – Igaza van. Franck magában morgolódott: Persze, hogy igaza van. A francba... Most majd jól elkésik! Hátat fordított Camille-nak, és nekilátott. Felmelegítette a levest, beleöntötte egy mélytányérba, a hűtőből elővett egy kis doboz fagyasztott zöldfűszert, és óvatosan kinyitotta. Valami zöld izé volt, amiből óvatosan belevágott néhány szálat a gőzölgő levesbe. – Az micsoda? – Koriander. – És azokat a kis golyócskákat hogy hívják? – Japángyöngynek. – Igazán? De szép nevük van! Franck felvette a dzsekijét, bevágta maga mögött az ajtót. A fejét csóválta: Igazán? De szép nevük van! Igazán lökött ez a lány!

91

3

Camille felsóhajtott, és gépiesen maga elé húzta a tányért. A besurranó tolvajra gondolt. Mégis, ki lehetett? A szomszédban lakó szellem? Egy arra vetődő látogató? Hogy jött be, talán a tetőn át? Vajon visszajön még? Egyáltalán, szóljon róla Pierre-nek? A leves illata, vagy inkább aromája azonban hamarosan felrázta a tűnődésből. Mmmmm, csodálatos volt, Camille legszívesebben a fejére borította volna a terítőt, hogy belélegezze a gőzét. Mi lehet ebben a levesben? Már maga a színe is különleges volt. Meleg, zsíros és aranyfényű, mint a kadmium-sárga. Az áttetsző tésztagyöngyökkel és a smaragzöld fűszerrel valóságos gyönyörűség volt a szemnek. Camille perceken át hódolattal nézte a levest, majd – mivel nagyon meleg volt – óvatosan lenyelt egy kanálkával. Hirtelen felidéződött benne a gyerekkora, és ugyanabban az állapotban találta magát, mint Marcel Proust: a lelkében zajló események teljesen lekötötték figyelmét. Szinte vallásos áhítattal fejezte be az evést, és minden kanálnál behunyta a szemét. Lehet, hogy halálosan éhes volt, bár nem is tudott róla, lehet, hogy Philibert keservesen legyűrt szörnyű levesei tették vagy a kevesebb cigi, de egy valami mindenesetre bizonyossá vált: soha életében nem élvezte még ennyire, hogy egyedül eszik. Felkelt, és megnézte, nem maradt-e egy kis leves az edény aljában. Sajnos, nem... A szájához emelte a tányért, hogy egy cseppet se veszítsen el, csettintett, elmosta az edényt, kiemelt néhány szemet a nyitott tésztás zacskóból, rátette Franck cédulájára, és föléjük írta: „Isteni volt!” Utána visszabújt az ágyba, kezét jóllakott hasára szorította. Köszönöm, édes Jézusom!

92

4

A lábadozás ideje hamar letelt. Camille soha nem látta Franckot, de mindig tudta, mikor van otthon: ajtócsapkodás, zene, tévé, izgatott telefonbeszélgetések, vaskos nevetés, száraz káromkodás. Camille mindezt természetellenesnek érezte. Franck úgy eresztette ki a hangját a lakás négy sarka felé, mint egy kutya, aki mindenhová odapisil, hogy megjelölje a területét. Camille néha boldogan visszament volna a hetedikre, hogy visszanyerje a függetlenségét, és ne kelljen hálásnak lennie senkinek, máskor meg inkább sokáig maradt volna még. Ilyenkor már annak gondolatától is jéggé dermedt, hogy újra a földön kell aludnia és hét emeletet megmásznia, a korlátra csimpaszkodva, hogy le ne essen. Az egész nagyon bonyolultnak tűnt. Már nem is tudta, hová tartozik, és hát nagyon megszerette Philibert-t is. Miért kell mindig önmagát ostoroznia, és fogát összeszorítva a mellét vernie? A függetlenségéért? Éveken keresztül mindig ezt az egy szót hajtogatta. És akkor mi van? Hová jutott? A padlásszobába, ahol délutánokat töltött el azzal, hogy egyik cigarettáról a másikra gyújtott, és a sorsán rágódott? Ez igazán nagyon megható. Maga Camille is nagyon meghatódott. Huszonhét éves lesz hamarosan, és még semmi jó dolgot nem halmozott fel életében. Nem gyűjtött barátokat, emlékeket, igazán nem érdemel jóindulatot. Mi történt vele? Miért nem tudja néha becsukni a kezét, és két-három valamennyire is értékes dolgot megragadni? Miért? Camille álmodozott. Camille megnyugodott. És amikor az a nagy langaléta megjelent nála, hogy felolvasson neki, és halkan becsukta maga mögött az ajtót, égre emelte a tekintetét, mert a másik fickó a maga „zulu zenéjét” hallgatta, Camille rámosolygott, és egy pillanatra sikerült kiszabadulnia a forgószél magjából. Camille megint rajzolni kezdett. Csak úgy. A nagy semmiért. Önmagáért. Vásárolt egy új füzetet, az utolsót, és szép lassan megszelídítette: először lerajzolta az őt körülvevő tárgyakat: a kandallót, a tapéta motívumait, az ablakkilincset, Sammy és ScoobyDoo bárgyú mosolyát, a képkereteket, a képeket, a hölgy kámeáját és az úr szigorú felöltőjét. Csendéletet rajzolt a saját ruháiról, a nadrágszíj földre lógó csatjáról, lerajzolta a felhőket, egy repülőgép csíkját az égen, a fák csúcsát az erkély vaskorlátja fölött, és magáról is rajzolt egy portrét, egy ágyban fekvő portrét. A tükör foltjai és a rövid haja miatt úgy nézett ki a képen, mint egy kisfiú, akinek valószínűleg bárányhimlője van... Most megint úgy rajzolt, ahogyan lélegzett. Gondolkodás nélkül töltötte meg a rajzaival a lapokat, csak azért állt meg néha, hogy kínai tusfestéket töltsön egy kis tégelybe, és megtöltse a toll patronját. Hosszú évek óta nem érezte magát ennyire nyugodtnak, ennyire élőnek.

93

Philibert-t szerette figyelni a legjobban: a fiút teljesen magukkal ragadták saját történetei, az arckifejezése minden pillanatban megváltozott, hol szenvedélyes volt, hol levert (ó, az a szegény Marie-Antoinette!), és Camille megkérte, hadd rajzolja le. Persze, ahogy várható volt, az elején Philibert egy kicsit jobban dadogott, de azután nagyon hamar elfeledkezett a papíron futó toll sercegéséről. Azt olvasta például: – De Mme d'Étampes másképpen szeretett, mint Mme de Cháteaubriant, ő nem érte be csekélységekkel. Az volt a vágya, hogy a lehető legtöbb kegyet megszerezze maga és a családja számára. Márpedig harminc fivére-nővére volt... Nagy bátran munkába kezdett tehát. – Mivel nagyon ügyes volt, hasznot tudott húzni a két ölelés közötti csendes pillanatokból, és a kielégült és kimerült királyból számtalan kinevezést és előléptetést kicsalt. Végül a Pisseleu család minden tagja fontos állások betöltője lett, főleg egyházi állásoké, mert a király szeretője „vallásos” volt... – Antoine Seguin, anyai nagybátyja előbb Fleury-sur-Loire apátja, majd orléans-i püspök, bíboros, és végül Toulouse érseke lett. Charles de Piesseleu, idősebbik bátyja megkapta a beurguei-i apátságot és a condom-i érsekséget... Philibert felnézett: – Condom érsekségét... Vallja csak be, ez elég fura! És Camille gyorsan megpróbálta megragadni Philibert mosolyát és elragadtatását. A fiú úgy lapozgatott Franciaország történetében, ahogy mások egy bulvárlapot olvasnak. Philibert most azt olvasta: – „Mivel a börtönök már szűknek bizonyultak, Carrier, a mindenható zsarnok, akit rá hajazó segítők vettek körül, új fogházakat nyitott, és hajókat rekvirált a kikötőben. A tífusz hamarosan hatalmas pusztítást vitt végbe a nyomorúságos körülmények közt tartott foglyok között. Mivel a guillotine nem működött elég gyorsan, a prokonzul parancsot adott, hogy lőjék le a több ezernyi foglyot, és a végrehajtó század mellé egy „eltemető szakaszt” rendelt. Mivel a foglyok továbbra is csak áradtak a városban, Carrier hamarosan kieszelte a vízbefojtásokat. Westermann dandártábornok a következőket irta: „Köztársasági polgártársak! Vendée nem létezik többé. Halott, a mi szabad kardjaink végeztek asszonyaival és gyermekeivel. Most temettem el Vendéet a tengerbe és a Savenay erdőbe. A parancsokat követve, amelyeket tőletek kaptam, a lovakkal tiportattam el a gyermekeket és legyilkoltam az asszonyokat, így legalább biztosak lehetünk, hogy nem szülnek több gazembert a földre. Egyetlen megmaradt élet sem szárad a lelkemen.” És Camille megrajzolta az árnyékot összeránduló arcán. – Most rajzol vagy figyel? – Rajzolva figyelek. – Ez a Westermann is... Ez a szörnyeteg lázas dühvel szolgálta új hazáját, és figyelje meg, hogy majd Dantonnal kerül börtönbe néhány hónap múlva, és vele együtt is fejezik le... – De miért? – Lustasággal vádolták. Mérsékeltnek számított... Máskor Philibert engedélyt kért Camille-tól, hogy leülhessen az ágy végén álló fotelbe, és csendben olvastak kettesben. – Philibert! – Hmmm...

94

– A képeslapok... – Igen? – Sokáig tart még? – Hogyhogy? – Miért nem a szakmájában dolgozik? Miért nem próbál történész vagy tanár lenni? Akkor a munkaidejében nyugodtan belevethetné magát a könyveibe, sőt még fizetést is kapna érte! Philibert csontos, kopott bársonyba bújtatott térdeire eresztette a könyvét, levette a szemüvegét, és megdörzsölte a szemét: – Megpróbáltam... Megvan a tanári alapvizsgám történelemből, és háromszor is felvételiztem doktorképzésre, de minden alkalommal kibuktam. – Nem volt elég jó? – Ó, de igen! – Philibert elpirult – Vagyis azt hiszem. Őszintén azt gondolom, csakhogy én... Túlságosan szorongós vagyok. Minden vizsga előtt álmatlanság gyötör, romlani kezd a szemem, kihullik a hajam, sőt még a fogam is! És mindenem tönkremegy. Elolvasom a témát, tudom a válaszokat, de képtelen vagyok egy sort is leírni. Jéggé dermedek a papír előtt. – De hiszen leérettségizett, és van tanári alapvizsgája is! – Igen, de milyen áron szereztem... és soha nem elsőre sikerült. Pedig igazán könnyű volt! Az alapvizsgát például úgy tettem le, hogy nem jártam be a Sorbonne-ra, legfeljebb azért, hogy a nagy professzorok óráit hallgassam, akiket imádtam, de akiknek semmi közük nem volt az én témámhoz... – Hány éves is maga, Philibert? – Harminchat. – De a tanári alapvizsgával taníthatna, nem? – El tud engem képzelni egy tanteremben harminc gyerekkel? – Igen. – Nem. A puszta gondolatra elönt a hideg verejték! Hogy igazi hallgatósághoz beszéljek, még ha kevesen vannak is. Én... azt hiszem... szocializációs problémáim vannak. – És mi volt az iskolában annak idején? – Csak hatodiktól jártam iskolába, és ráadásul rögtön internátusba kerültem. Szörnyű év volt. Életem legrosszabb éve. Mintha bedobtak volna az úszómedencébe úgy, hogy nem tanítottak meg úszni. – És mi történt? – Hát semmi. Azóta sem tudok úszni. – Átvitt vagy konkrét értelemben? – Egyik értelemben sem, tábornok úr! – Soha nem tanították úszni? – Nem. Minek? – Hát... hogy ússzon. – Tudja, kulturális szempontból mi inkább gyalogos és lövészcsaládból származunk. – Most miről beszél? Nem arról van szó, hogy le kellene vezetnie egy csatát. Csak elmenni a tengerhez. És miért nem járt már korábban iskolába? – Az édesanyám tanított minket. – Ugyanúgy, ahogy Szent Lajost az édesanyja? – Pontosan. – Hogy is hívták?

95

– Kasztíliai Blanche. – Tényleg. És miért? Túl messze laktak az iskolától? – Nem, volt egy községi általános iskola a szomszéd faluban is, de oda csak néhány napig jártam. – És miért? – Hát éppen azért, mert községi általános iskola volt. – Aha! Megint ez a köztársasági dolog, ugye? – Igen. – De hát az több, mint két évszázada történt! Azóta sokat fejlődtek a dolgok! Ebben biztos vagyok! – Tagadhatatlanul sokat változtak. De hogy fejlődtek volna... Nem hinném. – ... – Sokkoltam? – Nem, nem, tisztelem a maga... a maga... – Értékrendemet? – Igen, ha akarja, használhatja ezt a szót is, de akkor hogy akar megélni? – Hát képeslapokat árulok. – Az hülye dolog. Buta elfoglaltság. – De tudja, a szüleimhez képest nagyon sokat... fejlődtem, ahogy maga mondja. Legalábbis némi távolságból nézem a dolgokat. – Milyenek a szülei? – Hát... – Szalmába vannak bugyolálva? Be vannak balzsamozva? Formalinban áznak liliomok társaságában? – Igen, valahogy úgy ... – mulatott Philibert. – De nyugtasson meg, nem hordszéken közlekednek, ugye? – Nem, de csak azért nem, mert nincs, aki hordozza őket. – És mit csinálnak? – Hogy érti? – Mi a munkájuk? – Földbirtokosok. – Ennyi? – Tudja, az sok munkával jár. – És, izé, akkor maguk nagyon gazdagok? – Nem. Egyáltalán. Éppen ellenkezőleg. – Hihetetlen ez a történet... és hogy úszta meg a kollégiumot? – Gaffiot segítségével. – Az kicsoda? – Gaffiot nem személy, hanem egy nagyon súlyos latin szótár, amit becsúsztattam az iskolatáskámba, és úgy használtam, mint egy parittyát. A szíjánál fogva megforgattam a táskám, és puff! Kettéhasítottam az ellenséget! – És most? – Most mi? – Most mit csinál? – Hát, kedvesem, most ez nagyon egyszerű: itt áll a szeme előtt a Homo Degeneraris eszményi példánya, aki tökéletesen alkalmatlan arra, hogy emberek között éljen. Más időből való, hóbortos, végletesen anakronisztikus lény!

96

– Igazán? – Legalábbis ezt mondja... a huszonegyedik századhoz? – Nem. És magának? 97 .. kicsit fárasztó teremtéssel. de találkoztam egy lánnyal ott. – De különben nem jár el soha? Nincsenek barátai? Semmiféle kapcsolatai? Bármilyen kötődése a.Nevetett. Azt mondja. ahol dolgozom. és még mindig a színház a leghatékonyabb. hogy minden lehetséges pszichológust kipróbált. – És mihez akar kezdeni? – Nem tudom. – Elmegy egy pszichológushoz? – Nem. hogy menjek el vele egyszer a színházi kurzusára. egy mulatságos. Nem igazán.. aki nyaggat. bolondos.

Láttad. – És te hogy vagy? Rosszul nézel ki. az egyik szomszéd beleszart a liftbe. megvagyok. És a többieket. A puha cipős és cifra mintás zoknikat viselő urakat. közben majdnem megfagyott. és majdnem kedvesen odaszólt neki: – A mindenit.. de jól van. elszívta az ezredik cigarettáját. aztán bement. nem jössz többé.. hogy néz ki a hall? Lábát húzva megérkezett Mamadou is: – Ugye. nyitott szájjal alvó anyukákat. de különben megvagyok. mélyen a zsebébe nyúlt. Amint beesteledett.. – Baj van? – Hogy baj? Betegek a kölykeim. Azokat. Tíz euróm bánja! – Hogyhogy? – Fogadtunk a lányokkal. az olcsó lazacot és a méregdrága libamájat –. Camille mindig váltott néhány közömbös szót az irodaház éjjeliőrével. A párás üveghez dőlő.. és nem hallották a mellettük kapaszkodó szerencsétlen alak monoton. mondta-e már valaki ezeknek. Úgy dolgozott. sem a szomszédjuk újságját. és a hitelre vett mobiljukkal szórakozó zsíros bőrű fiatal hivatalnokokat. és szép lassan felmelegedett. akik nem láttak meg semmit és senkit. akik a külvárosi betonrengeteg felé tartottak a gyerekeikért. metróra ült. hogy mire jó a lábtörlő. a dolgos tömegekkel éppen ellenkező irányba. és általában sikerült elérnie az utolsó metrót. Néha igazán nem tudom. a csillogó ajándékokat. akik elegánsan lapozgatták a tévéújságot. Ebben a pocsék időben mindent alaposan összemocskoltak nekünk. és gondosan tanulmányozta a kimerült arcokat. Azt gondoltam. fizetek én. Egy kísértet. semmi baj.. akik kétségbeesetten kapaszkodtak a fogódzóba. Sem a karácsonyi hirdetéseket – az aranyszínű napokat. Túl gyorsan megnőtt. időnként kiment.. mint egy megszállott. orrhangú nyögdécselését. a sógornőm az agyamra megy. hogy el ne essenek.. a férjem eljátssza a keresetét.. kikapcsolták a telefont.. Na mindegy. Camille szembeszállt a hideggel. átöltözött: formátlan bő nadrágba és türkizzöld nejlon köpenybe bújt (a köpenyen a következő felirat díszelgett: Szakemberek az ön szolgálatára). időnként megnyálazva hegyes körmű mutatóujjukat. a héten annyit aludtál. akik zajosan sóhajtozva jegyzeteltek az aktáikba. valahogy így éreztem... gyerünk. mint egy kisbaba? – Honnan tudod? – A hajad miatt. – Á. – Miért? – Nem is tudom. a hamis ékszerekkel borított hölgyeket.5 Az élet visszatért a rendes kerékvágásba. Amikor Super Josy meglátta őt. és nem vették észre a velük szemben ülő fiatal lányt. aki komor tekintetüket és szürke felöltőjük ráncait rajzolja. – De miért csinálta? 98 ..

Ezt elhiheted. És te még nevetsz ezen? – És mi a baja a gyerekeknek? – Az egyik köhög. a feje fölött glória. 99 . a másiknak gyomorrontása van.. zenét hallgatott vagy tévét nézett. mert túlságosan rossz nekem. mi a francot keres a tojástartóban? Egy félbevágott citromot vagy becsomagolunk. A kezdeti zavartság. mindig a szobájában legyen. Hamarosan megkapta a választ: sehogy. Camille nem értette. és megmagyarázzák Francknak.. amiket a múltkor hoztam? Jó. vagy nem csomagolták be őket. elment dolgozni.. Franck dühöngeni szeretett. – És az öcséd? Nem tudná belőlük kivarázsolni ezeket a nyavalyákat? – És a lovak? Esetleg azt is megmondhatná. a bizonytalan balett. amikor Franck hazajött. túl sokat ugrál. egyenek kalácsot''? – Dehogy mondta! Soha nem mondott volna ilyen otrombaságot! Tudja. – Hogy miért. Na jó. de úgy intézte. Franck ilyenkor még soha nem aludt. hogy bírja tartani ezt az őrült tempót.. Philibert! És hol vannak azok a dobozok. Camille általában dél körül ébredt. és soha nem ért haza éjjel egy előtt. ahhoz képest. majd folytatta a beszélgetést: – De tényleg azt mondta. kirakta orruk elé az ennivalókat. capito? Ezután felragadott egy doboz sört. mert Camille meglehetősen rendben találta az irodáját. tehát dühöngenie kellett. bekapott valami könnyű vacsorát. Marihuána füstje áradt ki az ajtó alól. Mondtam már neked. és néha találkozott Philibert-rel a lépcsőházban. de figyelmeztettem. Ne is beszéjjünk róla. hogy sóhajtva leteszik a csészét. kirohant a konyhából.. különben magába szív minden illatot! És a sajt is! Letörne a kezetek. mert az ételeket nem jó helyre rakták. Az ötödik emeleti górét nyilván megszállta a szentlélek. hogy csak sörtárolásra használja a hűtőt. hogy délután háromkor. és akkor nem leszek jó semmire. hogy „ha nincs kenyerük. vagy letakarjuk tányérral. Franck néha váratlanul kirobbant.. hogy melyik fog nyerni? Jaj. ne is beszéjj nekem arról a semmirekellőről. hátulnézetből.. Rajzolt egy angyalt. és ez? A citrom. Franck délután hatkor indult újra munkába. De nem érte volna meg a fáradságot. A lakásban is rendeződött a helyzet. és mindennek elmondta őket: – A kurva életbe! Hányszor kell elmondanom? A vaj a vajtartóba való. Camille Philibert-rel teázott. menjünk.– Kicsoda? – Hát a szomszéd. hogy legközelebb meg is eszi. a szárnya kilógott az öltöny alól. Persze megtehették volna. a három ember tétova mozdulatai lassan diszkrét és begyakorolt koreográfiává alakultak át. ha becsomagolnátok? És ez itt micsoda? Saláta? Miért hagytátok a nejlonzacskóban? A nejlon mindent tönkretesz. A hűtőszekrény előtt állva irtózatosan lebarmolta őket. a két bűnös pedig megvárta az ajtócsapódást.. arról gőzöm sincs. Félretolta a teáskannát. amit odaszart. nagyon okos asszony volt.

– Hé. hogy a fehér galamb.. Fázni fog. legyen megértőbb. lazább. 100 . néha mégiscsak összeütköztek. körülbelül olyan érett érzelmileg.. bármilyen alkalomra.. mit mondott nekem az édesanyám. amikor óvatosan megpróbáltam a töredékét elmesélni annak.. És különben is. – Hát akkor igen. Maga fö. és egyenest a pofámba kapok mindent. kétszer is áttörölte szivaccsal a konyhaasztalt.. amivel a szobatársaim gyötörtek? – Nem. hogy bármi mást is olvasott volna. vagy elmosolyodott. hogy kisgyermek korában bedugták a konyhába.. ahogy maguk mondják. mint egy kétéves. Kérem... fiam. – Tudja... mint motorkatalógusokat? Higgye el.. fölötte áll ezeknek a dolgoknak. a gégéjére mutatva. – Ahogy mondja... és azóta ki sem jött onnan. a falhoz simulva járt. Philibert odavolt. Hát ezt mondta. ami jó. – Na jó. a hamutartóját nejlonzacskóba ürítette. és akkor Camille felé csak úgy áradtak a gyilkos hullámok. kitért a csapások elől. Maga már nem tizenkét éves.. a zacskót pedig gondosan összecsomózva dobta ki a kukába.. – Jaj.. so.. nézze már. hogy a békanyál sohasem érhet fel a fehér galambig”. Sőt ugyanezen a szinten vagyok. a fehér galamb sosem repült fel. de nem ütközik többé ebbe a szemét alakba. milyen nagyokat nevet annak a hülye műsorvezetőnek a durva beszólásain? Látta már. és lassan azon kezdett gondolkodni. Camille! Maga so. nem. Ca... – És ez megvigasztalta? – Dehogyis! Éppen ellenkezőleg! – Nahát. amikor Franck nem volt ott. nem? – Hát nem. Főleg Camille torkának. – De Ca. Egyébként még mindig itt érzem az ízét – tréfálkozott kényszeredetten.. Mindig úgy képzelem. most mi van? Miért vigyorogsz? Talán nem tetszik a pofám? – Nem. Csak úgy. hogy a torkuknak eshessen... de ez nem ugyanaz a helyzet. nézze felülről a dolgokat.. Mindent gondosan kitakarított maga után. értem. csak erre várt.. És nem kell meginnia egy kis vadember vizeletét. eldugta a pipereszereit.. látta már az írását? Hallotta már. hogy nem kellene-e hamarabb visszaköltöznie. csak úgy. látja. Ott tartotta a célkeresztben.. – Igen.. ne hagyja... Megpróbált a lehető legdiszkrétebben viselkedni. Ettől vagy szörnyen rosszul érezte magát... – „Tudnod kell. Szegény. hát. fö.. nem. hogy felhúzza ez a nagy mamlasz.. sokkal okosabb.Dühöngenie. ami rossz.. A közös helyiségekben betartott minden óvatossági rendszabályt... mintha semmit sem értene. csak akkor ment a fürdőszobába. Hiába töltötte Camille a lehető legtöbb időt a szobájában. Meglátjuk. – Erre kényszerítették? – Sajnos. ahányszor csak találkoztak. és savanyúan nézett rá. dehogyis! Maguk ketten nem ugyanazokon a vizeken hajóznak! Lá. mint képzelte. – . És gyorsan másra terelte a szót.

– Nem... ez elég érdekes. Camille felállt. De tudja. – Higgye el. de el kell viselnie a mi cinkos barátságunkat. hogy ez az ő lakása. hallgatom: beszéljen egy kicsit Napóleonról. Camille.. és kikapcsolta a vízforralót. hogy azt hiszem. amiből nyilván nem sokat ért. hogy a srác nem túl művelt.. – Máris a vesztemet okozta.. mint a kis barátnői. – Meg fogom próbálni. de gyerünk. káromkodhatott. könyörgök. hogy olyan sok helyet foglalnék itt. mint én: Franck féltékeny.. én nem nyúlok többé a citromhoz! És semmi máshoz sem. hogy megnyugodjék.. mindig dadogni kezdek. – Miért? – Csak. amióta itt lakik? – Nem. ide-oda járkált. Dühönghetett. Philibert szeme elkerekedett: Azt mondtam. – Ó. és maga nem ugyanabban a súlycsoportban bokszol. nem sokáig keresgélem az érveket. és maga ugyanúgy tudja. Féltékeny. Én szinte soha nem mozdultam ki a szobából.... ez nem túl jó stratégia. Enélkül is elég félelmetes a világ. Találkozott már eggyel is.. beszedtem a bogyóimat... de meg kell mondanom... és ha koncentrálnom kellett. egy buta tyúkocskával. – Mert így könnyebb? – Igen.. különben is. Kicsit képzelje magát az ő helyébe. és puff! Nem csak arról van szó. – Úgy látom. hát nem? És kü.. Soha nem éreztem még. És aztán feltűnt maga. és néha olyan beszélgetésfoszlányokat csíp el.. ahogy együtt nevetgélünk. az hatalmas téma. – Én sem. nem vagyok túl jó az erőjátékokban. de egyáltalán nem hülye. sőt nagyon is diszkréten viselkedik. amikor akart. böföghetett kedvére. bu. Bárhogyan van is. Hosszú távon a vesztét fogja okozni.– És különben is.. az igazság nagyon egyszerű.. viccel. amikor ilyen bu. hallania. Camille: próbálja fölülről nézni a dolgokat! 101 . – Na látja! Tényleg. a leggyakrabban alsógatyában... imponálok? Remélem. És ő sem.. hogy be kell gombolnia a sliccét. – Hát ez nagyon szép – nyögött fel Camille – hogy én... fiú. hogy úgysem maradok itt sokáig. nem sikerült rávennem. Camille! – De tudja jól. Nem óhajt egy citromkarikát? – Hé.. próbálja felülről nézni a dolgokat! Tegye meg a kedvemért. ahogy akart. butaságokat beszél. stratégia. Általában hamar bedobom a törülközőt. mint egy tigris. nem gondolja? – Nem hiszem. hogy ennyire megvet valaki. igaz. – Nanana. A jövő héten lesz egy nagyon érdekes előadás Napóleon hadművészetéről.. maga nagyon imponál neki. kü. – Apropó. Ő volt itt a király. a mosogató állapotáról vagy a vécépapír beszerzéséről.. úgyhogy a végén valószínűleg olyan érzése támadt. Ez azért kemény lehet. eljön velem? – Nem. a kapcsolatunk néhány gyakorlati témájú beszélgetésre korlátozódott. A lakás az övé volt egyedül. de addig is próbáljunk meg jó szomszédként élni.

aki tök egyedül vinnyog a sarokban. nyögdécselő trottyosok. hogy miről meséljen neki. és Franck már Párizs külvárostól kezdve azon törte a fejét. egy fiatal lány sírt. a hatalmas hasukkal és a csontváz karjukkal! Az a vénember a csővel az orrában. hogy a szél megzavarja a fejüket. egy nagy szar.. ipari negyed. szomorú. És ez a meleg. vagy a másik. mi történik a parkolóban: öregeket hoztak. fogalma sem volt róla.. a torka egyre jobban összeszorult. Végül Franck lecövekelt az ablak előtt és hangosan elmesélte. egy nem létező utcanevet keresgélve. de mereven a szemébe bámult. aki összekuporodva ül a tolószékben. és megpróbálta kibetűzni az olvashatatlan térképeket. párok veszekedtek. a klaffogó fogsorukkal. mert megrémíti a lakókat. hogy ne lássa ezt az egészet. lehangoló. és ráparancsolt.. Egy nagy darab szar a semmi közepén. Franck az első hétfőn nagyon vidáman érkezett. Ezek a ronda. hogy el kelljen viselnie a tekintetét. melyet valamikor lóhalálában húzhattak föl a város szélén. egy Ducati. a klaffogó papucsukkal. egy Buffalo Grill és egy ipari hulladéklerakó között. a szürcsölésükkel. ahová megdögleni mennek az emberek. a mentők meg folyamatosan szirénáztak. a kurva életbe! Mondjátok. a végére annyira összeszorult. amióta itt lakik. hogy több percre volt szüksége. gyerekek szaladgáltak az autók között. Minden körforgalomnál megállt. és egy órát keringett a hatalmas raktárépületek között. kénytelenek voltak állami nyugdíjasotthont választani. hogy jó ideig csak némán bámultak egymásra.. mintha most tért volna magához egy merevgörcs rohamból. vagy az öregasszony. Kereskedelmi negyed. és hogy szégyellje magát: „Na? Büszke vagy magadra. méghozzá a vadiúj 5-ös szériából. hogy tévedek!” Odabent dögmeleg volt. mi vár rá. Franck rögtön eltévedt. és amikor végre célba ért és levette a bukósisakot. De nem számít. igazán. mire az első szót ki tudta mondani. a francba! Miért nem nyitnak soha ablakot? Hogy gyorsabban kinyuvasszák őket? A következő alkalommal egészen a 87-es szobáig nem vette le a bukósisakot. majdnem földhöz csapta egy szélroham.. Francknak rosszkedve volt. Nagyon izgalmas nap volt. alvóváros. A nagyanyja egy szót sem szólt hozzá. Mivel a pénz beszél. mi ez az őrület? Mióta költöztetik az öregeket egy szélfolyosóba? Mindig úgy tudtam. „Na ne. Irgalom! Mondja valaki. Még a harisnyája és a pelenkája is kilátszott. vittek. Ott volt először is a környék. Ó. az egyik kapott egy fülest. azonnal vegye le. A nagymamája egyáltalán nem szólt hozzá. Mivel Carminot asszony vállalta magára Paulette költöztetését.6 A megtalált idő nagyon is pontos elnevezése annak a helynek. Az első alkalommal annyira meg volt döbbenve. nyavalygó. Aztán jött egy Porsche roadster. és ahogy közeledett Paulette szobájához. hogy nem igaz! Hogy nem itt van. kisfiam? 102 . de egy ápolónő elcsípte..

és nekidőlt a fűtőtestnek. és bekapcsolta a tévét. hülyéskedett. még egy óra. de végül feladta. Most az egyszer nem az ágyában ült. és csak mordult egyet. amikor az előtér harsány díszítését és a hegyes sipkát viselő szegény kis öregeket megpillantotta. Még akkor is. Nem is akar találkozni velük. nem tudott elaludni. talán jelmezbál? – kérdezte egy fehér köpenyes hölgytől.. – Mit csinálsz? – Duzzogsz? – . fel akarta ölteni sértett ábrázatát. már messziről felismerem a motorod hangját. és lelépek. megpróbált szavakat. – Mi van itt.. és csak megvonta a vállát. velünk elbűvölő. 103 ... Most kivételesen vasárnap jött látogatóba. nagyon meglepődött. és inkább nem eszik. Makacs. Megvárom. de akarata ellenére rámosolygott Franckra. hogy bemutassam neked a műsort. De a többiekkel nem jön ki. Egy gyöngyszem.. lassan már lemondunk róla. – És akkor? Nem is eszik? – Hát. ugye? – Igen. – Nagymama! A csudába. Ennél kedvesebb nem is lehetne. – Egy kis karácsonyi műsort próbálunk. csak ne kelljen lemennie a közös étkezőbe. hogy önökkel valamivel. és számolta a perceket: még két óra. hanem a mögötte lógó faliórát..Válaszolj! Büszke vagy?” Ezt hajtogatta némán egészen addig. – A tájat nézed? Paulette majdnem kibökte az igazságot: „Talán viccelsz velem? Milyen tájat? Nem. Azt hittem. Mivel Paulette csak másnapra várta. – Ó. mondatokat váltani vele. Forgószélként száguldott át a hallon. itt ülök. – Igazán? – Egyáltalán nem. Ezután is odahúzta a fotelt Paulette ágyához. amíg leveszed a bukósisakot. – Jól vagy? – Hmmm... de nem a tévét nézte.. mint az öszvér. Mindig itt ülök. Maga Lestafier asszony unokája.. Franck leroskadt. és rohanok az ágyba.. és nem kezdte a motorját keresni a tekintetével. hogy nem jössz. És akkor még finom voltam. hogy téged várlak. – Azt hittem. Azzal töltöm a napjaimat. még húsz perc. roskatagon. amikor tudom. – A maga nagymamája nem igazán együttműködő. Tudod. aki vele együtt szállt be a liftbe.. hanem egy fotelben az ablak előtt. és varrogatott valamit. amikor megpillantotta. és lelépek. mert Potelainnek nem volt rá szüksége. Franck túl ideges volt. és hirtelenjében nem sikerült magára öltenie a sértett idős hölgy álarcát. amíg Franck félre nem húzta a függönyt. hogy csak velem ilyen.. Téged leslek. Inkább a szobájában marad. ám karómereven. történeteket mesélt..” De észbekapott. kedvesebb.

és sóhajtozva beszéltetek a halottaitokról. láttam a hatalmas kék foltjaidat is. Az esték már hosszabbnak tűntek. aki mindig egy 30 dekás bifszteket adott neked. de mégis megvetted. Azt is észrevettem. hogy szinte semmit nem hallani. Ha jól emlékszem. hogy milyen csúnya. mi van velem. és minden étkezéskor elmondtad. majd Franck megvakarta a fejét.. nagymama! Igenis.. hogy igazán furcsa már a hajad színe. Utána elújságoltad. És amikor meglátogattalak. de én nem hívtalak. és lehordani téged. hogy a piszkos és szuper ronda pulóverek... elkészítetted a Nescafédat. a cinkéidet.. nem igaz? Majdnem húsz éve éltél egyedül. a csalóét. és elvégezted a virágok reggeli toalettjét. tudom. a veteményes. hogy jövő kedden már nem dudál be hozzád. ahol most lakom.. hogy Yvonne bezzeg a szupermarketben veszi a répát. Túlságosan féltél. annyira fárasztó. gondoltam rád. hogy felhívlak. Akkor is. aztán a postás vagy a hentes jöttét lested. körbejártad a házat. de mégis. de még mindig tiszta abroszt tettél. Igaz. pedig csak 10 dekásat kértél tőle. ő pedig pontosan tudta.. Tizenegy körül fogtad a kosaradat. azzal nyugtattam magam. De nem. A madaraknak. hogy jobb. hogy nincs már fogad. tele vannak lyukakkal. és hogy túl sokat fizettél érte. és jól figyelj! Egyedül éltél egy házacskában. nem volt szükségem arra. hogy elmenj orvoshoz. A maradék húst belefőzted a zöldséglevesbe. hogy megtudd.. Szorosan beburkoltad magad a kendőbe. de nagyon jól láttam... Azt is láttam. és hogy mindennek nekimész. hogy jobb íze legyen.. Már jó ideje nem ettél belőle. a szomszédok macskáit. ugye? A macskádat. Az a hang. és miközben ittad.. Azután fogtad a metszőollót. hogy vigyázzon rád. és monoton hangon megszólalt: – Hallgass ide. és virágok a vázában. Már nem sok mindent csináltál benne.. Ezeknek az embereknek a szemében már olyan híres voltam.. kicsit arrébb ült.. táplált téged. Délután szundikáltál egy kicsit. hogy miért vesződsz még mindig az öreg ásóval. meg kellett volna kérnem Yvonne-t.. hogy a virágoskertedet felveri a gaz. mert én is így vagyok vele. és a teremtés összes verebét. hogy nem hívtalak. hogy a sok hülyeség elkábítson... télen pedig vettél egy csokrot a piacon... hogy zsaruskodjon. ha éppen fogalmad sem volt róla. Az adásvégi reklámokra felriadtál. mint Bocuse. Csak úgy megszokásból. hogy szarul állnak a dolgok. amit már alig tudsz felemelni. a vörösbegyeidet. a spaletták és a fészerajtó nyikorgását. ezért bekapcsoltad a tévét. Paulette Lestafier. nem mertem erről beszélni veled. Hajnalban keltél. a félhomályban nyikorgó ablaktáblák hangja még mindig a füledben van. de ha hegyezem a fülem. hiába takartad el őket a kardigánoddal. és hogy fordítva vetted fel a szoknyád.. és jó érzés volt. a felhők színét fürkészted. és a veteményes ágyasai sem egyenesek. hogy már nem öltözöl olyan szépen. Ó. aki rögtön félrevont. Utána befejezted. és szépen megterítetted: talpas pohár.. Sokkal hamarabb beszélnem kellett volna a fejeddel. és a karomat szorítva tudatta velem. amelyeket nekem kötöttél. mint a sajátodét. nyáron őszirózsa.. Igen. és a kandúrod méltóztatott néhány percig szundikálni az öledben. és elmentél az öreg Grivaud kávéházába az újságodért és a kilós kenyeredért. tavasszal kökörcsin. és vártad.. és becsuktad az ablaktáblákat. bármikor meghallom ezeket a hangokat. Felöltöztél. Gyakran összefutottál valamelyik öreg barátnőddel. Rá kellett volna vennem téged.. hogy meghallgassam Szent Yvonne jelentését. ugye? Reménykedtél.Egy ideig egymásra meredtek. milyen idő lesz aznap. amit imádtál. és küldje el nekem a vizsgálatok eredményeit. amit reggel a virágoskertben vagy a veteményben elkezdtél. 104 . A te szemedben ez szégyenletes dolog volt. behunyta a szemét.. Utána megetetted a kis népedet. ne nézz rám így. hogy szembe kerüljön Paulette-tel. felsóhajtott. aki már elolvasta a halálozási rovatot. előbb. hogy a két harisnyád nem illik össze. A kövér Michelét. de tudod. Ó! De nem szóltál egy szót se. és amit én is imádtam. A város.

Az egyetlen bűnöm. és tudom. ez csak egy szegény lány. hogy több mint nyolcvan éven át egy ilyen szép házban élhettél. Nemcsak. Minden nap reggel nyolckor kezdek. De mindig megoldom. Talán az én hibám. aki most ott lakik. de még ez sem olyan nagy baj. – Ráadásul igazságtalan vagy velem. Odahozott egy lányt. és nem csinálok semmi mást. úgyhogy mint látod. Nem tudom. Mert már beszéltem neki rólad. mert megmondom őszintén: ha nem változik semmi. hogy megteszi-e az első lépést. és neked kell megoldanod a dolgot. de most már az is szarrá ment. egyetlenegy: a kéró. hogy milyen szerencsés vagy. Sokszor meséltem már. mint egy hülye. hogy tartani tudjam az iramot. hogy állandóan ordibál velünk és a többi. és még többet kell melóznom. hogy nincs vele zűrzavar. érted? Most az egyszer igazán jó főnököm van... Boldogan. korrekt főnök.. ha akarnám sem.. hozzád. érted? Életemben először van jó főnököm. hétfőn pedig ide jövök. és. akit a szárnyai alá vett. Tudod. hogy közelebb legyek hozzád. és nekem sem.. vagy séf egy hagyományos vendéglőben. annál a nemesnél. nincs egyetlen napom sem. de azon a szinten.. akikkel megosztozhatnánk a látogatási napokon? Nem. Nem csinálok semmit. Oké.ha békén hagylak. és ami a legrosszabb... így hát muszáj délután aludnom. És még csak nem is a csaja! Nem tudom. izé. Már mondtam neki. Kényelmesen. hogy ilyen messze lakom. Ebben az egész kuplerájban egyetlen jó dolog volt.. hogy ennyire rohadt foglalkozást választottam. vagy helyettes séf akarok lenni egy szállodában. ahol már vagyok.. nem jövök el többé. hogy kifizethessem a motort. a francba! 105 . hogy fogalmam sincs. ami a legrosszabb. aki foglalkozhatna veled. ez az életem: egy nagy semmi. nem is értek semmit. hogy más helyet kell keresnem. akkor nekem annyi.. nem az én hibám. legalább nem lesz mit bánnod. Paulette elsírta magát. hogy mellette sokat fejlődöm. Ráadásul jönnek az ünnepek. Ne csinálj úgy. tudod. igazán jó. de ez nem számít. Melózok.. és aki annyira az agyamra megy. Ha visszajövök errefelé. Nem. Nem ismerek semmit. és tudod.. De tudod. Most már nem akarok inas lenni valahol. Itt vagyunk. úgyhogy segítened kéne.. Egészen a végéig.. és ha ettől a naptól szörnyű rosszkedvem lesz. nem akarok bármit elfogadni. csak az én debil anyám? Talán én tehetek róla. hogy segíteni fog.. hogy vissza akarok jönni dolgozni. hogy el sem tudod képzelni. hanem gondolj arra. és ilyen egyedül vagyok? Talán az én hibám. eleget csináltam már.. és ne nézz így rám. És most eljött ez a nap.. és ettől most olyan nyomasztó lett a lakásban a hangulat. hogy nem született más gyereked. már annyiszor költöztem életemben. amikor sokáig alhatok.. nem is csinálhatnék mást.. öreglány. erre a vidékre. akiről gyakran beszéltem neked. Még egyszer elmondom: egyetlen szabad napom van a héten. hogy van-e róla fogalmad. és soha nem fejezem be a munkát éjfél előtt. Legalább jól éltél.. és hogy amikor már nem megy tovább. hogy vasárnapra különmunkát vállaltam. hogy özvegyen maradtál? Talán én tehetek róla. mintha meglepődnél. hányszor. úgyhogy türelmesnek kell lenned.. hogy nincsenek testvéreim.. Úgyhogy nézd. mint általában. Úgy érzem. Úgyhogy nem hagyhatom ott csak úgy. Oké. hogy ez a fickó egyszer is fog-e dugni. Ne duzzogj itt nekem. legalábbis nem július vége előtt.. de hétfő kivételével minden nap dolgozom. helyetted nem tudom megoldani a dolgot. amit annál a fura alaknál szereztem magamnak. Már mondtam.

. mint te. hogy beülhessek a fotelba? Amint beült a fotelba. De ugye nem vagy beteg? – Nem. – De igen. Túl sok rajtam a súly. mintha végre kilépne a lelki ernyedtségből. reggel szokott itt lenni.. azután megrázta a fejét. és duzzogsz. mit tudom én. – Na ne. van még valami. Hagyja már. halszaga van...Ja. Edényzörgés riasztotta fel. várjon csak.. – Nem akarsz visszaülni az ágyba. És mi itt ez a barna izé? – Kompót. ezt megértem. de legalább tehetnél egy minimális erőfeszítést. – Na.. ha itt ülsz a szobádban. és hidd el.. nem vagyok beteg. azonnal elaludt. amikor újra felbukkant az ápolónő. talán inkább rakott krumpli. amin dolgozott. de miért várod. Tényleg. Itt tartottak a vitában.. Hogy hamarabb hazamehessenek. – Rendben van? Finom? Befejezte már? De Franck leállította: – Hé. hogy megtaláljon. Felemelte a holmit. mert nem túl vonzóak a haverok. ami a szívemet nyomta. Nadége-nek csinálom. hogy nem akarsz találkozni a többiekkel. befűznéd a cérnát? Nem találom a szemüvegemet. mert fáj a se. Csak kijavítom a pulóverét. – Miért nem mész le? – Esténként mindig a szobánkba hozzák a vacsorát. mi ez. Az igazak álmát aludta. – Ó. és most már nem tudok felállni. Egy nő azt mondta nekem az előbb. hadd egye meg nyugodtan! 106 .. hogy van itt egy másik Paulette is. nem lehet? – Ugyan. azt hiszem. egy édes kicsikének. vasárnap ez a szokás.. – Fúú. ez semmiség. és épp olyan elveszett. – Mi a franc ez? Talán hal? – Nem... Mi ez? De hát ez bűzlik. tudod? Paulette hosszan elnézte az unokáját. fenekem.. két perce hozta.. vagy nem? – Nem tudom. csak fáradt. Franck? Tényleg te? Életemben először hallottalak ilyen hosszan beszélni. – Mi ez az őrület? Fél hatkor etetnek meg titeket? – Igen. – De hát hány óra van? – Fél hat. aki a szobájában bujkál. Mindent elmondtam. mint egy kisgyerek? Paulette döbbenten bámulta. Talán ő is szeretne beszélgetni a kertjéről és a csodálatos unokájáról. – Biztos vagy benne? – Ó. ennyi. és nem is akarom tudni. Na? Min morfondírozol? – Ez igazán te vagy. Előfordulhat. – Mi a csuda ez? – A vacsora.

Mondtam. – Ó. gratuláljon a séfnek. – Franck! – Igen? – Ne haragudj rám. és mint minden értelmiségi. egy ideje már kezdem megszokni.. az a lány. Philibert és ő mindig a könyveiket bújják. Semmi sem úgy megy. most már elmegyek.. és feltette neki az utolsó kérdést: – Mondd csak. nem olyan. Paulette összehajtogatta a szalvétát. Franck vízcsobogást hallott a fürdőszobából. én tehetek róla. – Csak két percre! Paulette Franck térdére tette a kezét. Aki veletek lakik. mint a másik. mi? Nem a szomszéd sarkon lakom. – Most már elvihetem? – Igen. – Igazán? – Éjjel dolgozik. De nem baj. – Megvárnád. akiről az előbb meséltél. hanem az. ez a lány takarítónő.. – Mi van vele? – Olyan. – Éjjel? – Igen. – Gyere.. Fütyülök rá. – Két percre... és szemérmesen elfordult... és épp olyan terhelt. nagyon finom volt! – tette hozzá Franck.. nyugodtan. És ha látnád.. kényeskedő. milyen sovány. amikor a nagymamája becsusszant az ágyba.. Ilyenkor már nagyon haza akarnak menni.. – Hogy hívják? 107 . – Na jól van. amire mindenki más szarik. – Nem eszik? – Fogalmam sincs. – Kérem.. szegény nagymama. igen. – Minden nap így megy. ahogy szeretném.. Ő milyen? – Hülye... mint egy értelmiségi. de ami még furcsább... Milyen szar ez az egész! Milyen szar. – Oltsd el a lámpát.A nő ingerülten kiment a szobából. órákig képesek olyasmiről beszélni. de vasárnap még rosszabb. Paulette felgyújtotta a kislámpát.. Nem is lehet rájuk haragudni érte. megszakadna érte a szíved. Nem. ülj ide mellém két percre. nagyon furcsa. sovány. kisasszony. amíg átöltözöm estére? – Rajta! – Segíts felkelni. fiam. nem? Gyorsan lehajtotta a fejét. – Nem. – Nahát? – Ő..

– Camille. mondtam már! – És milyen az orra? – Átlagos. – Például milyen az arca? – Miért kérdezed? – Hogy még itt tartsalak egy ideig. a szeme kék. hallgatlak.. megyek. – Hát nagyon rövid haja van... azért mert érdekel. nem. És.. 108 . kicsit szeplős. olyan gesztenyebarna. – .. Nem. És.. az agyamra mész.. fütyülök rá. Mindenesetre világos. – És hogy néz ki? – Már elmondtam. Azt hiszem. majdnem kopasz... Nem is tudom. – Na.. – Azt hiszem. min mosolyogsz? – Semmin.

értelek. – Fütyülsz rám? – Nem. – Téged nem nyomaszt? – És amúgy? Voltál moziban mostanában? – Mi a fenét csináljak a moziban? – Hazamész Lyonba karácsonyra? – Muszáj. Engem a kedvesség is nyomaszt. Ezek az ünnepek kikészítenek. mikor veszed észre.. amióta itt vagyok. – Mondd csak. Igazán nagyon kedvesek. levágattad a hajad? – kérdezte az anyja a metró bejárata előtt. Gyorsan. milyen a nagybátyád.. abból megint balhé lesz. mama. Most mondod negyedszer. hát nem? – Túlzol. ez maga a nyomor.. de ha kihagyom a pulykáját. – Én fizetek – mondta Camille. – Szörnyű. Miért csináltad? Camille teljes sebességgel száguldott le a mozgólépcsőn.. – Kíváncsi voltam. – Fenyőtűket söprögetsz – jegyezte meg Camille anyja gúnyosan.. Eljössz velem az idén? – Nem. – Miért nem? – Dolgozom. Ezekkel a hülyékkel bájologni a karácsonyi fahasáb körül. és fogta a számlát. hogy mi van velem. levegőt! 109 . – Pfff. – Pontosan. – Hidd el. – Most már mennem kell.. – Tudom.7 – Gyűlölöm a decembert. Tudod. Fütyül rá.

mosolygott. Kulcsra zárta az ajtót. Camille-nak felkavarodott tőle a gyomra... hogy bármit is lerajzoljon: túlságosan izzadt a keze. Semmi nem hiányzott a képből.. Az illatáról. hanem zaj.. de gyorsan! Nem volt esélye. én vagyok. Na. még bele talál repülni egy légy. Magastalpú cipő. menj aludni. azután bement hozzájuk: – Le kell halkítanunk. – Hol a budi? Hé. mozgasd a csípődet. kinyitotta az ablakot. Franck verte az ajtót. hogy Franck azt mondja a lánynak: „Hagyd.. hogy ott van. csipkés szegélyű farmer... üvöltött. bement Franck szobájába.. a képkeretek. Philibert igazat mondott: megrázó volt. lyukacsos pulóver. Napóleonnál van. vagy hívom a zsarukat. majd felvihogott. Baj lesz a szomszédokkal. amikor meglátta őket a szalonban.stét – vetette oda nekik Camille. átgázolt a kuplerájon. Tehát nem volt esélye. gyerünk. már tudta. – Oké. fekete melltartó. azt mondtam. és hülyén röhögve a riszáló lányt nézte. A lány megmerevedett. Eközben Camille nézte magát a tükörben.. kiabált. még a parketta is remegett. – Majd Franckhoz fordulva: – Halkítsd le egy kicsit. és szállj le rólunk. – Ó! Az agyamra mész! Menj tentikélni a kosaradba! – Philibert nincs itthon? – Nem. Franck a földön heverészett. de még odavetette: – Hé. Utána visszament a szalonba. Camille aznap több órát is eltöltött az anyjával. A falak.. Gyerünk.” Ez már nem zene volt. és nyugodtan kijelentette: – Rendben van. Camille várt még néhány pillanatig. 110 . A lány hangosan felnevetett. Hátat fordított. amikor elment a szalon mellett. csukd be a szád. Franck. De Franck ezt nem tudhatta. hol van a budi? – Halkítsd le. mindenféle bosszúval fenyegette őt. Teljesen feltekerte a hangerőt. majdnem cukros illat volt. Már nem kell kihívnom őket. – . kihúzta a konnektorból a hifi torony dugóját. még hallotta. ő az? Ő az? Hé! Te vagy az a Conchita? Camille rábámult. Gyerünk! Húzz innen. Egy jó adag tömény butaság és közönségesség... Camille sarkon fordult. Mielőtt belépett a szobájába. ez az. és az egészet kidobta a negyedikről. Valami őrült dolog. Édes. – Igen. és érdekes önarcképet rögzített az agyában – sajnos nem volt abban az állapotban. hívd a zsarukat. Futólépésben elindult a szobája felé. légy szíves. Semmi közünk hozzá. mondtam már. – Hé. házi melírcsíkok és felpumpált ajkak.8 Még meg sem látta a lányt. ribanc.

vacak öreg fogkeféjét. Fiatalabb. Leszedte az ágyneműt.Megvárta. és csendben munkához látott. és a sötétben azon tűnődött. Összeszedte minden holmiját. a lámpaernyőket és a homályos tükröt. úristen. a frízeket.. a lány nyögött. amelyben leviheti az automata mosodába. mint eredetileg. amelyben lehozta őket. Hogy távol van a világtól.. nem! Túl nagy örömet szerezne neki. legalábbis erről árulkodott a nagypapa összevont szemöldöke. Rosszul érezte magát. Ez a fürdőszoba a dédnagymamája szeszélye volt. Philibert elmesélte. az 111 . Nem. A különös érzést. Franck az éjszaka közepén állt bosszút. Camille kihúzta a konnektorból az elektromos kandallót. más helyzetekben megrajzolni őket. amikor édesanyjáról és annak ifjúkori kicsapongásairól mesélt.. hanem az.. Amikor először járt a fürdőszobában. Philibert szerint talán egy kicsit túl kacér is lehetett. talán sziréna van ennek a kurvának a torkában. Utána fogta a rajzfüzetét. evett egy falatot.. mert attól féltek. Camille elhatározta magát. Camille leült a szennyestartó kosárra. és lefeküdt aludni. és panaszt akartak tenni. X de Mennen dezodorját (igazi férfiaknak). hogy el kell hagynia ezt a szobát. itt ott töredezett. Franck hörgött. ez már hihetetlen. hogy nem lenne-e jobb azonnal összeszedni a cuccait és hazamenni. úgyhogy az ajtaja előtt hagyta. hogy a fürdőszobát elviszi magával... Másnap reggel korán felkelt. főzött egy csésze teát. hogy túlozzon egy kicsit. a szomszédok gyűlést tartottak. Megfogadta. önkéntelenül felkiáltott elragadtatásában. és beletette ugyanabba a kartondobozba. hogy vissza kell mennie. Az idős márki például sokkal mulatságosabb lett. akkor kióvakodott a konyhába.. a reccsenéseket. Az egészet bedobta a fürdőkádba. oda föl. Micsoda hangerő. és Camille-nak kedves mulatsága volt más öltözékben... de hamarosan csodálni kezdték.. márpedig a nagymama a Belle Époque legkacérabb párizsi asszonyának számított. Nem tudott visszaaludni. és lerajzolta a padló mintázatát. hogy az időn kívülre került. sőt az egész utcában.. Camille fölkelt. Hajnali négy körül Camille vad szeretkezés hangjaira ébredt. és lelkendeztek érte. Fogta Franck összes holmiját. de érintetlen. És még érintetlen volt. Amikor a dédnagymama beköltözött. és most sajnálta igazán. Tiszta Offenbach történet. és keresett egy nagy táskát. mondta magában.. vagy mi? Franck győzött. Ez volt a lakás legszebb helyisége. Philibert ősei végre elfogadták őt. micsoda hangerő! Nyilván rátesznek még egy lapáttal. és beült a fürdőszobába. hogy nincs zsinórbehúzója. Franck valószínűleg megkérte a csajt. Franck nyögött. a tompán súrlódó selyemfüggönyök zaját. amíg becsukódik a bejárati ajtó. a lány vinnyogott. Nem az nyomasztotta.. De mi a fene. Bic márkájú eldobható borotváit. hogy a fürdőszoba átszakítja a plafont. Vidámabb. Ez volt a legszebb fürdőszoba az egész épületben. érzékeny bőrre való arczseléjét – még ez volt a legjobb darab – és zsírtól bűzlő ruháit. A por szagát. a fényeket. Nem merte végighúzni a folyosón. hogy a Porcher cég 1894-es modelljét látja.

Miközben az ágynemű a gépben forgott. virágokkal telerajzolt darabot. Legalábbis csendes. Már nem volt kedve folytatni az utazást. aki seprűre támaszkodva gonoszul mosolygott. a karmos oroszlánlábakon álló porcelánkádat.stb. mint az anyja. és a hideg újrakezdte szomorú munkáját. Nem volt ideje megnézni. nagyon halkan csukta be maga után az ajtót. kicifrázott. Nagy erőfeszítéssel meggyőzte magát. hogy kiszárad a szája és megkeményedik a hasa: megint ott voltak a kavicsok. elment a Madeleine-nél található Darty áruházba. Végre. Az ex-malac íróasztalán kis cédulát talált. akik már több mint száz éve ott röpködtek a tartályon. elköszönt az ősök társaságától. Olyan szép volt ez a mosdó. Camille-nak nem volt kedve körülnézni. vagy Molyneux Le Chic-jét. Magányosan.. és elment dolgozni. Nem akart az adósa maradni. A nőci tollseprűt tartott a kezében. csak két-három üres lap maradt benne. kecses lábak. és büszkén kijelentette: De nem.. Egy üveg vörösbor lógott ki a zsebéből. Ki maga?– kérdezték a fekete. Amikor hazament. fegyelmezett betűk. hogy Camille mindig szégyenkezve rakta le megsárgult lapjára ronda neszesszerjét. becsukta a spalettákat és áttolta a kandallót a cselédszobába. Camille odaírta a rajz mellé: ez vagyok én. ami a 14-es háború óta nem köpött már vizet. és bögyös mellek a csinos csipkekötényben. Csípő a kézen. csókos ajkak. Schiaparelli Schockingját. fogatlan boszorkányt rajzolt. Ezt nagyon szerette: rábízni magát valakire. Camille letette az üvegtisztító spricnit és a rongyokat. beült a hatalmas bőrfotelbe. milyen márkájú volt az övé. és amikor kiment a fürdőszobából. Kiöblítette a csészét. Az üres parfümös üvegeket. A hajdani vécékagyló már kicserélődött. de nem találta a kijárat kulcsát. 112 .. a bidé szélén futó kék írisz díszítést és a mosdókagylót. Vége a füzetnek – vége a vakációnak. ilyen vagyok. csendben dolgozott. és Camille utoljára azokat a fecskéket rajzolta le.. és leteszi a táskáját. a szappantartókat. föl. egy La Diaphane márkájú rizsporos dobozt. Houbigant Transparent-jét. a tiszta ágyneműt az ágyra rakta. és vett egy új hifit Francknak. A füzet majdnem betelt. és keresett két tiszta lapot. a megfáradt krómszerkentyűket. a lakás üres volt.. és a félig kilazult törülközőtartókat. mint egy szenteltvíztartó. ezt a gondosan kimunkált. de a víztartály a régi volt. A másikra lerajzolt egy 50-es évekbeli bombanőt. Ahogy közeledett az este. Camille-nak nem volt bátorsága átlapozni – jelet látott benne. a dobozt és a vízforralót rátette a kandallóra. ettől elfeledkezett gyászos gondolatairól. Az elsőre egy torzonborz. Vissza fog menni oda. ezért rábízta magát az eladóra. Tudomásul kellett vennie a nyilvánvaló igazságot: nem képes rá. a címkéjén ez állt: Touclean. a hatalmas zuhanyrózsát.. a takarítás hivatásos. Letette a Sony dobozát szomszédja ajtaja elé. Camille érezte. Oké. Louise Leduc hajdani szobácskájába. amelyek terebélyesek voltak. hogy nem kell sírnia: egyszerűen csak épp úgy gyűlöli az ünnepeket.arabeszkeket.

hogy nem adta vissza Philibert-nek a kulcsokat. De jó volt ez így is. 113 . amikor meglátta. és most arra készül. ha nem hal meg ma éjjel. Camille-nak nem volt elég bátorsága végighallgatni a zagyvaságait. Elindult a konyha felé. eszébe jutott. Már majdnem leért a víz fenekére.. hogy ég a lámpa. de talán még nem egészen.. és hogy a cselédlépcsőn kell felvinnie cuccait. aki mindig úgy beszél. és minden rendben lesz. a búsképű lovag. és elkámpicsorodott. De rendben.Camille Stabilóval rúzsozta ki a nő száját. mintha forró krumpli lenne a szájában. Egy újabb jel. feltéve.. hogy írnia kellene néhány szót a vendéglátójának. És lehet. és gyalog ment haza. Amikor bement a ház kapuján.. hogy zavaros érveivel visszatartsa őt. Az ökörködés miatt lekéste az utolsó metrót. ugye erről van szó? Még egy utolsó erőfeszítés. Még néhány óra a hidegben. Nyilván Marquet de la Durbelliére ül ott. szüksége lesz a kandallójára.

. És te nem vagy képes normálisan beszélni másokkal. és azt is tudom. hanem érte. – Nem láttad a cselédlépcső kulcsát? – kérdezte végül Camille. Camille megmarkolta a kilincset. és. és egy sörösdoboz nyitóját piszkálgatta. Ha elmész. – Vártalak. érted? Ráadásul el akarok menni. talán a konyhák hangulata hat így rád. mielőtt te jöttél. – Rágyújthatok? – Hogyne! Mondtam már. hogy nem vagyok már képes másokkal élni.. de az egész hasonló. – Nem akarsz leülni? – Nem. Én fogok elhúzni. a körmei a tenyerébe mélyedtek. – Ihatok egy sört? – Hogyne! Camille kitöltött egy pohár sört. Talán nem ugyanabból az okból. hogy kevesebb dilibogyót szed... – A zsebemben van. – Nem. amikor valaki kérdez tőle valamit.. Nem érted teszem. Csend. a munkád az oka.. Van egy haverom. Én kevesebbet dolgozom. hogy elmenj. Egy percig így maradtak. nem.. – Igen? – . az nem megy.9 Franck az asztal túlsó végén állt. majdnem normális. újévtől nála lakhatok. teszek rá. Fogalmam sincs. Camille felsóhajtott. majdnem letépte a fejemet. – És mi? – És én is olyan vagyok... semmi. amikor meglátta a dobozodat. Lehetetlen. de amióta te itt vagy. mint te. Akkor megint olyan lesz. a levegő annyira megtelik elektromossággal és agresszióval. amikor szarban voltam..gen. ez lehetetlen. Segített rajtam. Úgyhogy én megyek el. – Miért nem? – Mert nem akarom. Nem kell elmenned. Nagyon is jól tudom. Már ma is. hogy nem tudok természetesen viselkedni. Nem ezt érdemli. Bár ami azt illeti. Már egy kicsit jobban volt. Amikor te ott vagy egy szobában. De egy biztos: visszaadom a meghittségeteket. hogy szenved. Mondtam már: fáradt vagyok. csendben. Tégy úgy. – Nem. úgyhogy. Állandóan letolod és terrorizálod az embert. A fejem fáradt. Más dolog. Philibert a haláláig dühöngeni fog rám.. – Add ide. mint azelőtt.. 114 . képzeld: fáradt. és leült Franck-kal szemben. mint egy kukac. – Te? – Nem.. és azóta ki sem jött a szobájából. Nem akarom ezt csinálni vele. és azt nem akarom.. és nem szeretnék fájdalmat okozni neki. én. de hasonló.. mintha itt sem lennék.. és tekereg. Nem akarom látni. Gondolom.

. belelapozott.... és milyen széppé tetted. mondtam már.. ugye tudod? Sőt semmit. nem harapod le a fejemet? – Mindenesetre tégy egy próbát.... Megyek. te aztán igazán pofátlan vagy! Camille már majdnem kiment a konyhából. – Rendben. nem sokat értek hozzá. Camille felállt. És most először egymás szemébe néztek.... ahol majd megfagy az ember. fiacskám.. Nem repült el a kismadár! Most már kimehetsz brunzolni!” Camille eloltotta a lámpát. Franck fogta a füzetet. és nem éreztem az idő múlását. Csak átlapoztam. Kérsz még sört? – Köszönöm. igaz is: köszönöm a hifitornyot.... 115 . – Ilyen az élet – tette hozzá nevetve. hogy üres.. Elnéztem ezeket.. hogy Camille felé forduljon végre: – Tudod. miközben vártam rád. mint te. hogy Franck megdöngeti Philibert ajtaját.. lefekszem. és ez lett a vesztem. – Csodálatos – foglalta össze Camille komoran.. és azt hittem. ilyesmi volt? – Biztos.. az asztalon. és beüvölt: „Gyerünk. Amikor Camille már a fürdőszobában volt.. – Én jobban etettem őt. ez szuper! Állati szép. De majdnem két órája várok rád itt a konyhában. Azonnal elaludt. – Most miért sírsz? – Azt hiszem.. nincs más választásom. ja. az idegeim. hogy a márki rámosolyog a kegyencei közül... – És betűrted a lepedőt a matrac alá? – A francba. Camille visszament a füzetért. És a kéró. mint én.. Már több mint egy éve élek itt. de Franck folytatta: – Ha mondok valami kedveset. – Akkor beszéljünk másról.. Egy percre sem unatkoztam. ezeket az arcokat. És te.. Az én Philou-mat meg a többi embert. fontosabb lettél. Philou-nak te többet jelentesz.. Fogalmam sincs róla. és már meg is ágyaztam. hallotta.. Ez....... Minden rendben.. Állati jól van megrajzolva.. vagyis nem láttam meg semmit. amikor Franck a füzet felé intett az állával: – Te csináltad ezeket? – Hol találtad? – Nyugi! Itt volt... Én mondom. és megvárta.. Szóval ez állati.– Nem. az biztos! De nekem gőzöm sincs Marie-Antoinette fehér parókájáról. nem. vagy mi.. – A cuccaid a szobádban vannak. de még látta.. – . Milyen jól elkaptad őket. és a kulcsok? – Milyen kulcsok? – Na ne izélj. én hagylak itt titeket. – Ugye.

116 . Csodálatos mahagóni árnyalata még jobban kiemelte a szemüvegkeretét.. mint négy órán át tartott... Philibert soha.. és csak január közepén jön vissza. – Hát igen. Lehet. lányok.. amik sokkal tovább tartanak.. Ejnye. hogy karácsonyra elutazik. amit a lányok a fogadáson nyertek. és Camille csak most fogta fel teljes súlyában annak a jelentőségét. – És jó lesz az magának? – Nagyon boldog vagyok. úgy száguldott be a szobájába. – Na jó.. – hazudta Camille. – Hogy hívják őket? – Anne. A lelki egyensúlya egy cérnaszálon függött. amit Franck mondott a gyógyszerekről. Sokkal többet. és bekapcsolta a porszívót. igencsak kiszámítható a fiú. Ő a legkisebb változást sem viselte el. Franck éjszaka nem aludt otthon. eszik. Talán két-három órát. újrafestette a haját. Tudod.10 Az idő megenyhült. Ugyanazt csinálja. Ki sem csomagolta az új hifitornyot. amit mi. Mekkora erőszakot kellett tennie magán! És most eszébe jutott az is. amiket mesélünk. hogy véletlenül. csak vicceltem. Például a Sissimnél több.. és délutánonként mint a nyíl. Az egyik este két emelet között négyesben bepuszilták a pezsgőt. – De mennyi időt kell töltened a fodrásznál ahhoz. Aliénor és Blanche.. hogy újra láthatom a húgaimat. Isabelle. és az órájára mutatott. mint ti. Valami vidámság. Nem. könnyedség úszott a levegőben. Carine? Te mit csinálsz karácsonykor? – Felszedek két kilót. és hallgatja a történeteket. Mamadou is meglepte magát egy csodálatos műfonattal. – A családdal leszel? – Igen. ebből nem élünk meg – mondta Super Josy.. Philibert bejelentette. Camille kidobta a papírt. Marie. – A kastélyába megy? – Igen.. nem túl sokat. – Több mint négy óra! És mit csinált ilyen hosszú ideig? Jó gyerek? – Naná. és Mamadou kisebb előadást tartott a hajviseletekről.. És te. Camille? – Én leadok két kilót. Catherine. tudod.. mi nagyon sokat mesélünk. vannak frizurák. Hogy hívják?– olvasta Camille az irodában.. de a feleség és a két gyerek fényképe eltűnt az asztalról. hogy felment hozzá azon az éjszakán.. hülyéskedik. és Josy B. hogy nem jó gyerek. hogy mi a fene történt a háta mögött azon az estén. amikor az Invalidusoknál járt. még a legfinomabban sem érdeklődött afelől. Az emberek felalá szaladgáltak ajándékok után. A lakásban is megenyhült a hangulat. – És te. hogy az egész homlokodat epilálják? – Ó. – És az öccsét hogy hívják? – Louis.. – Csupa király és királynő-név.

– Én nem. és soha nem voltam fogékony a nemesi előnevekre. csak egy vidéki jóember vagyok. az én kis szüfrazsettem! Már megint a Forradalom. Én vagyok a rút kiskacsa. Én nagyon szeretném azt mondani: Philibert. egy jó ember.. nem sokat értek ebből az arisztokrácia dologból. Philibert. Philibert elpirult. – Ó.– És a maga neve? – Ó.. – Ne mondjon ilyet. Az igazat megvallva. mert lehet. – Igen. Lesütötte a szemét.... egy kis vidéki nemes.. hogy jövőre összetegeződünk? – Ó. 117 . Philibert nem felelt.. elképzelhető. Erről beszélek. Tudja... elavultnak találtam. egy hangyányit mindig nevetségesnek.. de egy dolog biztos: maga igazi herceg. hogy nem tudod. Én nagyon nehezen tudnám letegezni magát. köszönöm. de valamiképpen megmentetted az életemet. amit értem tettél. én. Mondja csak.

de Philibert hozzá sem nyúlt a csészéjéhez. ugye? – Csssss.. nehogy megkarmolja az arcát... – Ennyire stresszeli. és a vonat elindult. ami biztos. de a peronon Philibert megfogta Camille karját: – Ugye nagyon fog vigyázni magára? – Igen... a lüktető élet miatt történt. i. nyugi – felelte Camille. – mondta Camille – Hé.....legkisebb.. aki alig merte kihúzni a kezét a zsebéből.. hogy gyalog megy haza..11 Camille korán kelt. – Szép? – Ő... fi. Ahogy közeledett az indulás időpontja. Minden rendben. hogy egyre jobban eltorzul az arca. hanem jobbra. de Camille semmit nem hallott a hangosbeszélőtől. Úgy döntött.. – Elutazik a családjához? – Nem.. Erősen tikkelt. Rendeltek két forró csokoládét. de közben bólintott. a magas..... – Nem? – Philibert elfintorodott.. hogy a mi zseniális kis szakácsunk kihozza a sodrából. amikor helyretolja a szemüvegét. minden rendben. na. buzgón bólogatott. a lámpafüzérek. és ő lyukasztotta ki helyette. – Blanche? – Igen.. és öntudatlanul is rossz felé indult. – Ó. rendben? – Nyugi. hogy Camille kiszedte a kezéből a peronjegyét.. Fi. hogy a családjával kell találkoznia? – N. hogy kikísérhesse Philibert-t az állomásra. és egyszer csak a Rennes utcán találta magát.. Camille látta. Philibert mondott még valamit. Biztos.nem.. akiért elviselném a többieket. Philibert megpróbált válaszolni.. 118 .. a Montparnasse Boulevard és az École Militaire irányába.. Camille a karjára tette a kezét: – Minden rendben? – I.. figyeli az órát. – Melyik a kedvence? – A l. Több is. nagyon kedves hozzám. Philibert elmosolyodott.. hogy megöleljék egymást. igen. na. kétbalkezes fickóvá. mint szép. Az üzletek.. – felelte Philibert. Philibert olyan ideges volt. Ő. Nem balra. A vonatablakból még kiszólt: – És főleg ne hagyja. és újra átalakult a boltbeli szerencsétlen flótássá.. Arra képtelenek voltak. nagyon jól vagyok. rettegő. – Gondoljon a húgaira. – Nekem nincs kishúgom.

izgatott. de legalább meghatódott. Könyvesboltban sem volt már nagyon régen. Camille nagyon hosszú idő óta először ugyanazt csinálta. hogy jól érzi magát.. igazán lehetne egyszerűbb is: túl szűkszavú a használati utasítás. Szóval akkor talán ki is mondhatná. ami ugyanolyan volt. az az ostoba gúnár is. vele kicsit bonyolultabbak a dolgok. mert félt. Nagyon hosszú idő óta először a következő nap. és visszagondolt az elmúlt hetekre. egy pár kesztyűt Philibert-nek. hogy bemenjen egy boltba. hogy kiesik a ritmusból. A mostani utáni napról. Például ebben az ékszerboltban biztos találnál valami csecsebecsét Mamadounak.. hogy karácsony van. szóval. mint ők: sietős. azért valamicskét előre jutott. Nagyon hosszú idő óta először nem gondolt a másnapra. kimondta. az olyan volt. nem? Talán kimondhatná azt a néhány szót. Ezek a világ leghülyébb karácsonyi ajándékai voltak – egyszóval tökéletes ajándékok.. mintha megszólított volna benne valamit. Gyerünk. Tavaly ugyanilyenkor olyan siralmas állapotban volt. hogy igazából észre sem vette. csecsebecséket a lányoknak.. hogy az élet szép. elmenni moziba.. nem tudta elmagyarázni. Egy nagystílű. és vegyen néhány apróságot mindenkinek. Nem. Igaz. Ott akart lenni köztük. Ő is be akart menni a boltokba. mielőtt rászánta magát. Lelassított: de kit is szeret ő tulajdonképpen? Na jól van.. mondta magának. Camille nem nagyon látta. Igen. ostobaságokat vásárolni. légy szíves. és úgy látszott. állj. itt bement egy könyvesboltba. Igen. Megszorította a kulcsokat a zsebében. amikor átlapozta a rajzfüzetét. Hát lehetett volna ennél is közhelyesebb? Fantáziátlanabb? Nem. nem kell elpirulni. gondterhelt. aki összeszedte őt. Volt egy hely.. mint egy rovar: vonzotta a fény és a melegvérűek tömege. hogy a nevét sem tudta megmondani a mentős fickónak. Egy furcsa. meghatódott. mintha 119 .. úgyis olyan kacér. Ne fordulj meg. miközben a bámészkodók között bandukolt.. mint az emberek. aki ezer mérfölddel a felhők fölött lebegett.. akik lakták. ezek. olyan akart lenni. Pierre-nek pedig szivarokat. Fantasztikus. A levertséget. más időkből való fickóval. Szent igaz. Senki nem hallotta. Egy parfümöt Mathilde-nak.. akiket szeret. de valahogy túl nagy fájdalmat okoztak neki ezek a helyek. megnézni egy kiállítást vagy csak futó pillantást vetni a galériák kirakataira. És ez nem csak afféle szókép volt. ott van Mathilde.. hogy fél kockázatot vállalni.Olyan volt. könnyű és édes vacakságokat. ott volt az a másik. ne kezdd.. hogy elkényeztesse azokat.. gondolta. A Saint-Sulpice tér mellett végzett a körútjával. hülye. Pierre és Philibert. Bemenni egy könyvesboltba. hogy ezzel egyáltalán nincs is tisztában. ami már nagyon régen nem szaladt ki a száján: hogy jól van. Bement egy pékségbe. nyugi. Hú. no meg a lányok a felmosóvödör mellől.. amit mindenki ugyanabban a pillanatban: sétált és a tizenharmadik hónapi fizetését költötte el gondolatban. Megismerkedett egy földönkívülivel. Nehezen tudta volna megmagyarázni. ahol szeretett élni. és vett néhány selyemgubó nevű süteményt. miközben felhajtotta a kabátja gallérját. Camille éhes volt. a gyávaságot. Egyszerűen nem mert efféle helyeken kódorogni. elképzelhetőnek tűnt. elképesztő hely... éppen erről volt szó: elképzelhetőnek. hogy a motorján és a serpenyőin kívül mi a fene érdekli egyáltalán. Mert éppen a másnapról volt szó. amikor ezeket az őrült szavakat kimondtad.. Ez már bonyolultabb volt. azt. „a jótevője” pedig gondosan elfelejtette figyelmeztetni rá. Hosszasan nyalogatta az ujjait. és tavalyelőtt olyan rengeteget dolgozott.

mert sokat nézegette. amely az emberek érzékenységének köszönheti a létezését. Lehet. mint a történet a medence fenekétől való elrugaszkodásról.. amely nagyobb hatással lett volna rám. hogy tehetséges. igen. hogy rajzolj valami szépet. Akkor már inkább a szupermarket polcai. hány évesek a szerzők. Nagyon ígéretes. szívesen elcserélte volna ezt a két hordó ügyességet egy kis gyermeki ártatlanságra. Ha belép egy olyan helyre. Nem volt esemény. amikor a modelljei vérét vámpírként szíva őrült tempóban töltötte meg a vázlatfüzeteit. ez itt egy toll. amikor nem számíthat a Mesterek segítségére? Amióta ceruzát tudott venni a kezébe. Túl korán lett volna. ilyen vagy amolyan módon abból a pillanatból fakadt.. Elveszettnek érezte magát. és hogy azóta sem találja. semmi elismerés. semmi. Olyan ez. aki jóval fiatalabb nála. hogy leszámoljon vele? Előbb a képzőművészeti könyvek polcát nézte át.. de a könyv eleje rögtön megragadta a figyelmét: Ha az életemet egyetlen tényre kellene visszavezetnem. A zsebkönyvek polca felé indult. Elnézegette a borítókat. A kezed már nem létezik. megnézte. és megőrjítették az új kiadványok piros szalagjai. Camille tehát a könyvek között kóricált. te kis üres kagyló. bár meglehetősen kétértelmű bókok nem vezetettek sehová. de jóval dicstelenebb okból. Hogy ne legyen semmi ott fenn. bár kívülről ismerte.. nézd csak. Minden máshol történik. mindenki azt hajtogatta. Például itt ez ronda borító.. és akkor talán sikerül egy tökéletesen elrontott kört rajzolnod. Ennyi könyv között ő már régen elveszítette a fonalat. Szóval. fogd. Túl tehetséges. hogy most olyan életszakaszban van. ez így nem jó. hogy van. amikor a hasonló nevű akadémián tanult. Ez nem a válogatás legüdvözítőbb formája. amikor látta. Ez az ő belső küzdelme.. beteg agyam és Istenbe vetett hitem. Különben nem nehéz. és emlékeztetné magát arra. amikor egy nyári reggelen a postás dzsipjének bal hátsó 120 . semmi mesterségbeli tudás. gyürkőzésem az örömmel és a bánattal. ha mondom. Nem. Az emberek már nem szép dolgokra vágynak. Egy mágikus palatáblára. magányt és szarpucolást kell még magára rónia. azt mondanám: hétéves voltam. Zűrzavaros. és keservesen elfintorodott. elolvasta a fülszövegeket. nem is. Arra ott vannak a gyerekrajzok meg a nagy áruházak selyempapírjai. kishitűségét. húzd csak föl. és ma is. amikor a postás a fejemre hajtott.. hogy az élete hiábavaló.... Egyébként nem is lett volna kedve visszamenni az Akadémiára. Semmi technika. be kell vallania magának. egy kisfiú napszemüvegben. hogy egy kétségbeesett napon bedobta a törülközőt. fájdalmas létezésem. ne is törődj vele. Később is sokat álldogált itt. Vajon hány éjszakányi takarítást. Tehát húzd föl a kétujjas kesztyűdet. ahogy akarod. a lehető legláthatatlanabb és leggyötrőbb küzdelem. fogalma sem volt az újdonságokról. mindez együtt.. Sőt. Vagy éppenséggel túl későn. Nem azt kértük..kézzelfoghatóan bebizonyítaná a saját középszerűségét. még mindig túl szép. Hogy nagyon tehetséges. te kis zseni. Fogd a hüvelykujjad és a mutatóujjad közé. A rossz papírminőség és az apró betűk miatt máris nagyobb biztonságban érezte magát.. Ki érthetné ezt meg? Senki. de talán túl ügyes és kiszámított. Ezek az őszinte. Hogy mindent a nulláról tudjon kezdeni..

. a kis győzelmeikről. bemásolt levélrészletek és szép kis alcímek is. hogy kényelmesebben élvezkedhessen. és azt teszem. A hölgy azt mondta: „Robert! Eljárt fölöttünk az idő. leülök a Hermès jubilé elé. Barry fölsóhajtott. A füzetemet pedig. Levette a sálat. 121 . általában becsúsztatom a zsebembe. Nagyon régóta várja a pillanatot. és mint mindig. „Gloria. nem akarod. hogy neked is kérjek valamit?” Jaj. és a kabátjával együtt a térde közé szorította.. de édes! Egy férfi hátrafordult. Becsöngetek. Voltak benne párbeszédek. amely egyébként csak a látszat miatt van nálam. és az emberek kitárulkoznak. amit el akartak mondani.” Letette az asztalra az anyám orra elé. A pocakos cukrászon magas cukrászsapka volt. Ráadásul a könyv kellemes formájú. ez nem rossz.” Megrázni a szék támláját. Egy gyermekkorban összezúzott fej. és egy dühödten dolgozó cukrászhoz beszélt. hogy meg kellene próbálnia? Miután Camille elolvasta a következő részt az utolsó fejezetből. jó vastag. Nem akármin nevetett: egy kövér dáma állt a képen... most is kipirult az arca. hogy soha nem felejtettelek el. amikor viszontláthat téged. bizakodva csukta be a könyvet: Őszintén mondom. – Itt van. tenyerével tompítva a hangot: „Halló. egy anya. amit húsz év óta minden nap: legépelem az összes érdekes részletet. itt a fiad. egy krémes sütemény. Utána már megy minden. Micsoda képzelőerő. Az asszonyság ezúttal egy templomban ült. Lassan lapozgatott. és kivett egy újabb doboz sört a hűtőből..” És egy sütemény formájú kalap volt rajta. a külvárosi kerti lakok öreg márkinőit. az arckifejezéseket. Camille tovább lapozgatott a könyvben. hogy nem az én érdemem. éppen olyan. mint az. csak felém nem. míg végre mindent elmondanak. majd később veszünk másikat.. Vajon hogy csinálta? Hol talált rá minderre? Camille újra látta a templomi gyertyákat. „Van még?” kérdezte Barrytől fuvolázó hangocskáján. amitől összeszorult a gyomrom. mobiltelefonált. ez a fiad – ismételte.kereke odacsapta gyermekfejemet a San Carlos-i apacs rezervátum forró kavicsaira. aki szarban van. a haragjukról és a rejtett bánatukról. és megnézte a magában nevetgélő Camille-t. Hazamegyek. Itt ülök a Sainte-Eulalie-de-la-Rédemptionban.” Az anyám mindenfelé nézett. az idős hölgyek esernyőjét és a helyzetek hihetetlen költőiségét. Nem. Edgar. és nagyon kiábrándultan nézett. amelyen a cukrász dolgozott. „Ez az utolsó. belül sűrű sorokkal.. és körülbelül a könyv harmadánál a következőre akadt: „Gloria – mondta Barry azon a kioktató hangján –.. Egy polccal arrébb Camille meglátta Sempé legújabb albumát. és türelmesen hallgatom őket. egy zseb mélyére süllyesztett füzet. Marthe? Suzanne vagyok. de tudnod kell. Csak járkálok a füzetemmel.. a füstölőket és kedvenc szentfazeka barokk oltárát. erre mindent elmondanak az életükről. újra felépítettem az életem. a pontos rajzvonásokat. Lehet. Mindennél jobban szerette a nagy álmodó eme kis világát. mint a karikacsapás. majd kicsit megrázta a széke támláját..

de a fiatal nő ráérős. Nem. Nagyon jó lenne. a selyemgubó – időtlen. Nincs szerencséje. aki éppen kinyitja az ajtót. hogy a világban kétféle ember létezik: azok. hogy ellenállhatatlanok. Hiszen egy mosolyt egyszerűen lehetetlen megragadni. a kislányruhák mintája.. Camille a katalógust lapozgatta. te vagy az?” Ezt a kis vásznat Camille nem ismerte. Vegyünk egyetlen példát: ismert egy bizonyos személyt.. Méghozzá gyöngéden.. Ezek a miniatűr arcvonások elmondanak mindent... Olyan szép volt.. akik nem. és gyengéd mosolya mintha azt kérdezné: „Ó.. a dajkák a téren.. és élesen belenyilallt a csodálat. azonnal rákezdte: „Igazán nem értem. a tekintete Vuillard-éval találkozott.. A liba.. de még soha nem látott róla ilyen nagy reprodukciót. a forma és a szín. Önarckép sétapálcával és szalmakalapban.... a hímzett párnák. Hogy volt képes Vuillard visszaadni ezt a mozdulatot? Egy hátulról látható nő elegáns csípőmozdulatát? Méghozzá úgy.. Olyan szép. Alvó húga. Réjicolorral kifestett kis végzet asszonya. és mégis. hogy csak egy kis fekete színt használ? Hogy lehetséges ez a csoda? Minél tisztábbak az alkalmazott elemek.. és minél tisztábbak a színek. és azok.. Ezek a színek. a vállkendő a kanapén.. Camille ismerte a képet. a durva kontrasztok. Egyébként nem is vászon.... Ugyanaz az érzés: a meleg anyaméh. min lehet itt nevetni” Nincs szerencséje: ez a bizonyos személy az anyja volt. lusta mozdulattal már majdnem egy évszázada csak felemeli a fejét.. Folyton megzavarjuk az olvasásban. Misia Sert tarkója.Nem volt szinte semmi.. Kis bois-colombes-i Ava Gardner. Nem egyszer úgy érezte.. hosszú fekete ruhája és tökéletes csípőmozdulata. Amikor a pénztár felé indult. és arra gondolt.. aki valahányszor átlapozott egy Paris-Matchot és ráakadt egy Sempé-karikatúrára. megpróbál elcsípni egy menekülő libát. ha valaki egyszer elmagyarázná nekem. Camille az utóbbi néhány hétben megállás nélkül rá gondolt.. és neki mégis sikerült. – Igazán? Ez érdekes egybeesés.. Ez egyszerűen zseniális. Lucie Belin mosolya. az egymásba gabalyodó szőnyegek és a lámpák szűrt fénye. akik értik Sempé rajzait. naplója összefirkált lapjai.. A háttal álló nő. Bár ez az elmélet együgyűnek és manicheusnak látszott. A szobája. Négy úriember. Az ember szinte látta. annál tisztább maga a mű. a foszladozó kárpitok. két-három tollvonás. hanem karton... a barátnője. fojtogató és bénító.. Camille úgy gondolta. De hogy csinálta? Camille visszatette ezt a csodát. annál tisztább a mű szépsége. az Yvonne Printemps-ról készített ceruzavázlatok. Mallarmé grafitportréja. Csak nincs valahol mostanában Vuillard kiállítás? De hol? – A Grand Palais-ban – adta meg a választ az egyik eladó. ahogy a dáma ábrándos epekedéssel rebegteti a szempilláját. a perspektívák 122 . Egy hatalmas katalógus borítóján tündökölt. A festészetben kétféle kifejezési mód létezik. hogy igencsak találó. hogy egy Vuillardkép szobájában lakik. megnyugtató. kettő közülük frakkban és cilinderben.. azoknak a nőknek a kegyetlen nemtörődömségével.. És ez valóban igaz: Vuillard őt nézte. Rózsaszín pruszlikja. mi ebben a mulatságos. akik tudják magukról. Vuillard naplórészletei színesítették az elemzést. ez a kedves ragadozóarcocska.

eleget ábrándoztunk. Lélegzetét visszafojtva hallgatta a bemondónőt: Nisi Dominus. Vivaldi. Ma este tovább tartott a munka a nagy karácsonyfa miatt. amelyet az irodaház egyik cége állított. Oké.. és megnézte a katalógus árát: ajaj. csorgattuk a nyálunkat. Talán majd a jövő hónapban. elég pénzt költöttünk. Saját magának már mást szánt: egy zenét. Király! Viháncolva kiválasztottak maguknak egy-egy taxisofőrt.. miközben a konyhát söpörte. ötvenkilenc euró. amikor egy szoprán hangtól egyenként felállt karján az összes szőrszál... Vespri Solenni per la Festa deli' Assunzione di Maria Vergine. mivel csak Camille és Samia iratkozott fel dolgozni december 24-re. amikor ezt a képet festette! Egy jó órával és egy alapos nyakmerevedéssel később Camille felemelte a fejét. Ez nem lett volna ésszerű. ideje dolgozni menni. Mind lekéstek az utolsó metrót. Ősi mozdulatok. de ez most nem számított: a Touclean mindnyájuknak kifizette a taxit. Mamadou pedig jól megtömte a táskáját mandarinnal és aprósüteménnyel. és előre boldog karácsonyt kívántak egymásnak. Camille csendesen zsörtölődött két féldrágakő berakás között. amelyet a rádióban hallott valamelyik nap. Ó..összevisszasága. 123 . Josy szemrehányóan rázta a fejét a nagy kupleráj láttán. kőkorszakbeli seprű és teljesen megrongálódott kockakő. Nem.. milyen jól szórakozhatott.

Nem merültek fel kényes kérdések. amikor Mathilde aggodalmaskodott. nem. a sötét felöltő. Camille átvette az ajándékát. – Ilyesfélékkel? – Pierre Édouard Vuillard portréjára mutatott. Nem akarta elárulni. Semmiségekkel. hogy elköltözött.. – Na ne! – De igen! – Gyerünk. Nem lehetett megúszni.. Kis apróságokkal. mire Pierre magához tért: – Hát ezt meg hogy csináltad? – Tegnap több mint egy órán keresztül ezt bámultam. Még nem. Ó.. – Hú.. mintha lemásolta volna a borítót. – Még mindig a szakadék szélén? – Most már inkább a mélyén. Megmutatod? – Nem. az ajtókeret és az ezüst fejű sétapálca – pontosan olyan volt. akkor halljuk. Igazi karácsonyi fegyverszünet. ugye? 124 . Nem árt az óvatosság. Pierre ugrált örömében. tökéletes. – És hogy van a mamád? – vágott közbe Mathilde diplomatikusan. nem. – Már megint az ilyen idomított kiskutya dolgok? – Nem.12 Másnap.. Már rengeteg füzetet megtöltöttem. vasárnap délben Camille Kessleréknél ebédelt. a nadrággombra hasonlító. mi az! – nógatta Pierre. A dühödt kis mopszli még nem költözött ki végleg. Camille kénytelen volt lódítani.. Pierre úszott a gyönyörűségben. majd kijelentette: – Tudom. Camille kioldotta a szalagot.. nem voltak kétértelmű válaszok és zavart hallgatások. Az ajándékot barna csomagolópapír borította. úgyhogy bármikor kitörhet egy újabb pszichodráma. és elővette töltős ceruzáját. kerek szemek. hogy minden rendben. a tenyerével a súlyát méregette.. Azután: – Újrakezted? – Hát egy kicsit. – Á. – Legalább jól szórakozol? – Igen. és vidáman beszélgettek. – Ez azt jelenti. mi ez. hogy Camille nem fogja átvészelni a telet a cselédszobában. a csomagot maga elé tette az asztalra. de jó lenne ezt a makacs öszvért kibillenteni a nyugalmából! Amikor befejezte. Ja.. Beletelt egy kis időbe. a vörös szakáll.. Pierre felé fordította a rajzot: a zsirardikalap. Csak hárman voltak. – Már megvan neked? – Nem.

hogy legyen mit ennie a bor mellé. Az este hátralévő részében a festészetről beszélgettek. miért? – Á. Esküszöm neked. Pierre-nek (Bonnard). Már majdnem tíz óra volt. Természetesen mondott butaságokat is – és ki nem mond butaságokat. Na. Vagy inkább egy üveg jó bort. és végtelen kitérőkbe bonyolódott. nem – felelte Camille nevetve – nem reméltem. Amikor Camille arca már majdnem eltűnt a szivarfüstben. Túl sokat evett.– Tökéletesen rendben – mosolygott Camille. – Ne reméld. hogy a könyvtárában bizonyítékokat keressen éleslátó megjegyzéseire. A fickó Stan és Pan volt egy személyben. A többit illetően kicsit zavarban volt. amikor művészetről beszél? –. és korábban találkozott Samiával. Délelőtt aludt néhány órát. szia! Boldog karácsonyt. Camille ott maradt még egy kicsit. és ettől valahogy sokkal nagyobbnak látszott. mondtam már. Samia hamarabb hazament. Gyorsan és csendben dolgoztak. rokon vonásokat keresett más festőkkel. és Camille megitta a maradék pezsgőt. Félixnek (Valloton) és Henrinak (de Toulouse-Lautrec). gyerekek cikáztak a lámpaoszlopok között. 125 . voltak már hülye kutyáim. hogy nem ért ez semmit. Békésen beállt egy elegáns élelmiszerbolt előtt a sorba. és tréfálkozott az éjjeliőrrel. és az irodák ötkor zártak. ez a személyes kezdeményezésem. Mátrix – fordult a lába mellett heverésző nagy dobermannhoz. – Szuka? – Nem. mert Szenteste volt. Szépen öltözött emberek rohantak az utcákon. Piano ma sano. de ez a csúcs! – Hogy hívják? – Mátrix. mint általában. nagyon szenvedélyesen. hogy helyet adjon Maurice-nak (Denis). Camille bezárkózott a szobájába és az éjszaka hátralévő felében ki sem bújt az ajándékából. Camille derűsen figyelte a nagy nyüzsgést.. fenéket! Mindenki fütyült rá. Nem ismert meg a hülye. kizárólag a hangulat miatt! – És bevált? – Á. Öt nem hajtotta semmi. hogy finom vacsorát vegyen magának. Csak a kutyámra volt hatással. Mathilde ásítozott.. de azt is főleg azért. de jól mondta. Végül egy darab kecskesajtot és két kis diós cipót kért az eladótól. A nőknek igencsak fájhatott a lábuk a lakk körömcipőben. jól fog esni egy hosszú séta. de műértőnek csodálatos. – Kötelező ez a szakáll és a Mikulás sapka? – Á. Pierre csapnivaló kereskedő volt. párhuzamokat állított fel.. Többször is felpattant. de Camille nemet mondott. semmi. és Camille-nak nemsokára a kanapé szélére kellett húzódnia. és morgott rám. dehogy.. ajándékkal megrakodva. Pierre felajánlotta. hogy megérti. – Nem. Pierre elemezte Vuillard munkásságát. a férfiak a menedzserkalkulátorukat böngészték. A lakás üres volt. hogy hazaviszi autóval.

és elvackolódott a pehelydunna alatt az öreg kanapén. amit csak akkor ért meg az ember.. és hirtelen úgy érezte.. és az üveget a fűtőtest mellé állította. Azt hittem. te itt vagy? – . Egyedül van ebben a hatalmas. De mondd csak. Az ötödik és a hatodik szám volt.. minden villanyt leoltott. tudod. üres lakásban. hogy ez olyasmi.. hogy szobahőmérsékletűre melegítse a bort. egy pohár nektárral a kezében. de mit számít? Mi a francot számít? Megnyomta a távirányító gombját és behunyta a szemét: a Paradicsomban érezte magát. fülig belemerült. vastag zoknit húzott. Egy pillanat alatt a Purgatóriumban találta magát. Szörnyű volt. Legalábbis nekem sok időmbe került. nincs itt senki. Még az üvegcsillár is táncolt örömében.. és belebújt kedvenc pulóverébe. amelyet egy szép emberi hang vált ki belőlünk. föl a hetedikre? – Nem. Teleengedte a kádat forró vízzel. a Vecsernye Jézus mennybemenetelére nem éppen az alkalomhoz illő mise. ráadásul nem a hivatalos sorrendben akarta végighallgatni a zsoltárokat. ejnye! Na igen. Kicsomagolta Franck hifitornyát. És a tizennegyedik alkalommal úgy érezte.. bocs... mire megértettem. – Nem. Cum dederit dilactis suis somnum. nem akarsz valami mást hallgatni? Talán a Halacskák mamáját?” Camille már megivott fél üveg bort. és csak egy óra múlva mászott ki belőle. hogy valami felrobban a mellkasában. Oké. haereditas Domini filii: merces fructus ventris. tálcára rakta az enni. apja így felelt: „Az emberi hang a legszebb. Áttanulmányozta a Vivaldi CD programfüzetét. egy méregdrága kasmírba. Ecce. Egy régen elmúlt korszak emléke. Utána pizsamát vett. amikor kettesben ültek az autóban. beállította a szalonba. – Nem mentél haza? – Hova. – Ma is melóztál? – Igen. vagy tizennégyszer meghallgatta. hogy a zene valahogy idegenül szól. – Nem történt semmi. és ő megkérdezte az apját. legmegindítóbb hangszer mind közül. és éppen a második lemezt akarta betenni. a hangok szinte sértik a fülét. a Nisi Dominusi a második CD-n találta meg..Kihúzta a dugót. a szeme elé kapta a kezét. Most jött el az ő ideje. hogy miért mindig ugyanazt a zenét hallgatja. és az angyalok énekét hallgatja.. A világ legnagyobb hangszervirtuóza sem képes a töredékét sem előidézni annak a felindulásnak. – Ó. amikor kigyulladt a fény. Egyszer.és innivalót.. ha már megöregedett. a szüleidhez. Ez az ember isteni oldala.. Azt hiszem. – Á. 126 .

kiköltekeztem a kedvedért. Nézd csak. két órakor? – Csak. Franck kirámolta a hűtőt. de már semmi nem volt ugyanaz. igazán? Te vallásos vagy? Feltétlenül be kell mutatnia Franckot az éjjeliőrnek.. siess. – Ó. amit mondok? – Csak úgy. és hangosan szitkozódott: – Mondd csak. – Jaj. és kiment. Soha nem talál meg semmit az ember ebben a kócerájban. – Feltehetek egy tapintatlan kérdést? Miért keresel egy sárga Tupperwarét karácsony éjszakáján. Camille a pohár mögé bújt: valószínűleg elhasználta az összes meleg vizet. Utána szó nélkül átment a szobán. egy mise. felvette a füzetet. Nagy hanyagul várt még egy pillanatot. siess a segítségemre! Igen. Na gyere.. Camille visszaült a kanapéra.. – Érezd magad otthon.. – Ez az én hifi tornyom? – Igen. kérlek! Az a szörnyű alak kereshetett valamit a konyhában. ennek annyi. 127 . – Nem. Franck nagy szemeket meresztett: – Miért ismétled. Oké. Szükségem van rá.– Mi ez az izé? Castafiore? – Nem. Camille elmosolyodott: ez a fiú aztán szívlapáttal adagolja a csáberőt! – Megengeded? – kérdezte Franck a szőnyegre mutatva. a kurva életbe? Franck fél óra múlva került elő. Még jobban. ott van a mikrohullámún. Mi a francot csináltok az edényekkel? Megeszitek. és megkereste a helyet. nem nyúltam hozzájuk.. Ezek ketten nagyon jól ellennének. Camille kijózanodott. nem láttad a két sárga Tupperwarét? Ó. Franck... igazából nem. – Nem. farmerban és félmeztelenül. – A francba. keressük meg azt a dobozt. Megtört a varázs. balsors! – A nagyokat? – Aha. Kapcsold le. Vettem a bátorságot. és a kanapé sem hasonlított már felhőre. mint a kisöregek a Muppet Showban. isten. ne izélj. ez komoly darab! Te aztán kiköltekeztél a kedvemért! – Igen.. ki használta el az összes melegvizet. mert a konyhaszekrény fiókjait rángatta. Próbált koncentrálni... és bement a fürdőszobába zuhanyozni. vagy mi? Camille sóhajtva benyomta a Pause gombot. Franck bocsánatot kért. ahol tartott: Deus in itdiutorium meum intende Isten. csak utána bújt bele a pulóverébe. Camille felállt és kikapcsolta a zenét. – A francba. Boldog karácsonyt. és. légy szíves.

Ráadásul ez nem is drog.. nyugodtan csinálni. ha meg kell vele osztania a MoutonRothschildját. – Hát... hogy berúgott egy kicsit? – Amikor iszom. ha dolgozom. mert elég részegest láttam az életemben.. Néha úgy érzem. meg is szakadt volna a szíve.. – De tudod.. gondolta Camille.. Ja. engem gyűlölsz.. amikor szeretek.. – És előtte? – Semmit. csak felnőtteknek.. mint az M&M's. és belehalok. És nagyon jó szőlő. – Holnap is dolgozol? – Nem. Hihetsz nekem. Soha nem találom el az egyensúlyt. – Én mást választottam – mondta Camille a pohárra mutatva. nem. Állati jó kis beszélgetés.– Nem hiszek a szememnek: te eszel? – Sajtot és szőlőt. tényleg. te tényleg komoly vagy. Saját maga is meglepődött. És te? – Fáradt vagyok. mint a drog? – . és minden irányban túl messzire megyek. hogy hiányzik belőlem egy kapcsoló. pihenhetsz egy kicsit. elveszítem az eszem. – Nincs igazad. – Nem.. hogy megszeretném! – És akkor mi van? – Semmi. Mindig túl messzire megyek az egyik vagy a másik irányba... Csak annyi. túl sokat iszom. köszönöm. – Miért.. hogy van egy kis feszültségproblémám.. Hú.. – Hú. Biztos. – Akkor jó. tudod. Vajon miért adta ki magát? Lehet. ismerem magam. Semmit sem tudok normálisan. kérsz? – Nem. – Nem akarod kipróbálni? – Nem. amivel szabályozni lehet a mennyiséget.. És nagyon jó bor. egy olyan izé.. Franck megcsóválta a fejét.gen. halálra dohányzom magam.. – És amikor gyűlölsz? – Azt nem tudom.. félretolt egy CD-tartót. vagy nem? 128 . hogy jól vagy-e. és elővette a cigarettasodróját. – Ha te mondod. Tudod. – Jól vagy? – Tessék? – Azt kérdeztem. Franck. Egy kis édesség. Nem tudom. ez nagyon jó sajt. igen. Franck odalépett a dohányzóasztalhoz. Köszönöm. az alkohol rosszabb.. – Csináljak egyet neked is? – Nem. – Én azt hittem. amikor dohányzom. hogy is mondjam..

. hogy elmeséljem? 129 . Még egy csajjal sem találkoztam. – Ki ez? – Egy szívtipró. nem ezt akartam feltenni. Amikor elkészült vele. visszajött. hagyd benne! Ez a kedvencem! Te a Sexual Healinget akartad. bement a szobájába. Vagy nem jutottunk el vele idáig. – Rendben.. – Tudom már! Roch Voisine! I gues I'll have to say. Majd meglátod a különbséget. de Marvinnal mindig ez van.. – De igen. még nem.. – Deee. találj! Franck most a joint készítésére koncentrált. hadd gondolkodjam. mondtam. hogy nagy szívtipró! – Imádom! – Tudom.. – Marvin? – Figyelj – mondta Franck.. – Akkor hallgassunk valami mást? – Hát.Camille elmosolyodott. – Na neee. mi? Nem.... – Julio Iglésias? Luis Mariano? Frédéric Francois? – Nem. – Richard Cocciante? – Dehogy. hogy „ismerni”? – Most meg miért veszed ki? – Mert eltévesztettem. Majd meglátod. ti vagytok kiszámíthatóak! Legalább tudod. hogyan született ez az album? – Melyik? – Hát a Here my dear.. és lekuporodott a hifitorony elé. Na és vége a misédnek? – Igen. – Eggyel sem? – Eggyel sem! Ja nem. – Sok lányt ismertél? – Mit értesz az alatt. nem vagyok biztos benne. ezt nem gyakran hallgatom. sajnos nem vagytok ennyire kiszámíthatóak. akit te is szeretsz.. aki ne lett volna oda érte. – Nem. – Gyerünk. Biztos találunk egy énekest.. – Nem. és széttárta a karját –.. Nem számított. – Herbert Léonard? – Figyelj.. This album is dedicated to you.. Várj csak. – Akarod. ki.. – Ennyire kiszámíthatóak vagyunk? – Nem. egy volt! De nem emlékszem... ha bekövetkezik. hogy ugyanazokat a dolgokat szeretjük. – Mégiscsak van bennünk valami közös.

szinte isten. milyen szép? Ugye elismered. mocskosra sikerült.– Várj. hogy ez igaz-e. – Mire gondolsz? – Te hiszel benne? – Miben? – Hogy az első szerelem mindig az utolsó is? – Nem tudom. A francba.. kedvesem. hogy ez a legjobb alkalom. ő segítette. gyűlölte. hogy összecsap valami szart. saját maga legmélyére. és áradt belőle a tehetség. Dobj ide egy párnát. amely elmeséli az egész történetüket: a találkozásukat. – Szóval. amikor minden elromlik? Utána a megnyugvást és az új szerelem kezdetét. tanítómester. és megalkotta ezt a kis csodát. hogy gyerekük legyen.. Igen. gyerünk aludni. Az ügyvéd győzött. Ugye. és a válásuk. Egy szó nélkül hallgatták végig a lemezt. indítómotor. Marvin robbant. és Marvin ügyvédje.. ő tette sínre. Annának? – Igen. Anna indította el Marvint. hogy a következő album nyereségét adják a volt feleségnek. és végül örökbe fogadtak egyet. nem. de ő nem volt képes. a gyereküket. eljegyzés és a többi. azt tanácsolta Marvinnak... Marvin első nagy szerelmét Anna Gordynak hívták. hogy az első szerelem mindig az utolsó is egyben.. hogy mindenkit megnyugtasson és rendezze a számlájukat. talán az alapítójának. – A kicsodája? – Olyan guru. hogy Marvin nem lett volna az. – A családodhoz mész? – Ami maradt belőle. – Nem. Nagyon szép ajándék. mint a rómaiak. sarkallta. sztár lett. hallod? Anger. Van aki képes rá. – Na jó.. igencsak mesés összegekért folyt a harc. Vagyis.. a szerelmüket.. egy albumért. de az biztos.. és a könyökére támaszkodva elhevert.. az első megbicsaklást. Az elithez tartozott. Marvin pedig vad volt. a féltékenységet. amin egy petákot sem keresett. csakhogy képtelen volt rá. mint egy csikó. és még sokáig azzal vádolta Marvint. mint minden válás. Ő volt a Pygmalionja. hogy hamar megszabaduljon ettől a kényszermunkától. Pedig sokat gondolkodott rajta... A nő a Motown egyik nagykutyájának. szenvedély. Telik-múlik az idő. Nem lehet így kiárusítani egy szerelmi történetet. és a házasságuk romokban hever. Azt mondják.. Igen. és Marvin a kezét dörzsölte: kitervelte. Meggyújtott egy jointot. El tudod képzelni. Hallgasd: This is Anna’s song.. nem gondolod? Egészen mélyre nyúlt érte.. Én nem vagyok Philibert. már 77-ben vagyunk. – Hallgatlak. és sokszor elmondta magának. amikor találkoztak. szerelem.. Kinyújtózom. a haragot. villámcsapás. a gyűlöletet...... már majdnem négy óra! Jó friss leszek reggel! Felállt. hogy nem a bosszú süt belőle? Hogy még mindig szerelem van benne.. hogy kitálalta a legbensőbb titkaikat a világ elé. bátorította stb. Szóval a Here my dear körülbelül azt jelenti: Itt vagyok. Húsz éves volt. Röviden: dúlt a háború. úgyhogy csak nagy vonalakban mesélem el. Anna pedig majdnem negyven. nem tudom. 130 . Remélem. – És tetszett neki? – Kinek.. – Igen. Sokat kínlódtak. mint a bomba. aki. Berry Gordynak a lánya volt. ha nem találkozik Annával. Oké. Bezárkózott tehát. Őrjöngött.

– Camille a feje fölé emelte a tenyerét. Gyerünk. – Franck egy centire szétnyitotta a mutató. Franck visszafordult. Jó éjszakát.– Nem maradt belőle sok? – Kábé ennyi. – Itt alszol? – Baj? – Nem.és a hüvelykujját a szeme előtt. csak úgy kérdeztem. – Oké. csak úgy kérdeztem. 131 . – És te? – Ennyi. Elröhögte magát. nem. Isten hozott a klubban. nem. – Velem alszol? – Hogy mondod? – Nem.

és nagyon elkeseredett. és visszabújt az ágyba. akkor azt mondanám: hétéves voltam. Már sok karácsonyfa hevert a járdán. Barbi módra kinyalt lányok derekát ölelve. és sajnálta. hogy hagyja kicsit levegőzni a történetet. mint akit nem érdekel az egész. inkább csak ürügyet keresett.. a lefelé fordított raklapokat és a többi fantasztikus eszközt. Hosszan kellett gyalogolnia. és újult örömmel térhessen vissza frissen szerzett barátjához. Beledöglöm a magányba. és a papírterítőre lerajzolta a negyed aranyifjait. Rendelt egy szendvicset az egyik Trocadéro tér melletti drága sörözőben. Nincs olyan bánat. Franck már nem volt ott. majd fogta a könyvét. Majd beledöglött a magányba. hogy otthon hagyta a füzetét. Egy ideig elnézte a gördeszkás akrobatákat a Trocadérónál. A kicsit nehézkes és unalmas ugrásaiknál sokkal jobban szerette a zseniális kis eszközeiket: a rozoga trambulinokat. A VII. Elolvasott még pár oldalt a könyvéből. Camille főzött egy nagy kanna teát. és maga alá húzta a lábát. Ha egyetlen tényre kellene visszavezetnem az életemet. és Montaigne-nek mindig igaza van. ha egyedül van az ember? Egész testével lökte be az ajtót. a foszforeszkáló kúpokat. beledöglöm a magányba. és a hangzavarból elértek hozzá a nyüzsgő család távoli jókívánságai is. átöltözött. felült a kanapén. Menjen el talán moziba? Pfff.). Felöltözött és lement cigarettáért. hajtogatta halkan.13 Amikor Camille tizenegy körül felkelt. mire nyitva tartó kávéházra talált.. Vajon mit csinál most? Hamarosan lement a nap. amelyek segítségével betörhették a pofájukat.. a sorba rakott üres üvegeket. de akkor már felhívta a nagybátyját. Végighallgatta az anyja sirámait (túl sokat ettem. kerület nagy sugárútjain senki sem járt. akik a drága jó édesanyjuk csekkjeit hasonlítgatták össze elragadó. Rendet tett. de nem számított. Philibert jutott az eszébe. 132 . amelyet egy könyv ne tudna orvosolni. és olvasni kezdett. amikor a postás a fejemre hajtott. stb. És kivel beszéljen utána a filmről? Mire jók az érzelmek. mondta Montaigne. Ünnepnapon ez nagy szívásnak ígérkezett. és lecsapott rá a hideg. hogy nyílik a bejárati ajtó.. Csak késő délután szakadt el a könyvtől. hogy üresen találta a lakást. úgy tett. és reszketve visszament a Szajna túlsó partjára. Amikor meghallotta.

Franck meglepődött. – Tényleg. – Na mi van. Camille újra feltette a zenét. mondtam már. hogy elmegyünk vacsorázni valahová. – Most haragszol? – Szia. Camille visszafordult: – Figyelj csak. híztál egy kicsit.. Megígérted. amikor a konyhában meglátta a dunyhába burkolódzó Camille-t. de nem felelt. – Hulla vagyok. nyugi! Hagyj békén. ugye nem csinálsz jelenetet? Gyere el holnap este az étterembe. hulla vagyok.. – Szomjas vagy? Akarsz egy sört? – Nem itt. Egy kevésbé attraktív lánnyal. A fejébe ment a vér.. nem úgy volt. a lakás másik végébe. nem hiszem el. de ma minden zárva van. igaz is. – Éjfél felé.. – Nem. Azt csinálsz. te itt voltál? Camille ránézett. Így mondják. – Na mi van. – Milyen kaja van itthon? – Franck bekémlelt hűtőbe. jó? Tényleg. – Figyelj. nem jössz velem? – csodálkozott a lány. Mit esztek ti Philibert-rel? Talán a könyveiteket? Vagy a döglött legyeket? Camille felsóhajtott. – mondta most Franck valamivel gyöngédebben –. mit beszélnek az ajtóban.Franck egy lánnyal jött. nincs kedvem elmenni. látom én! – idegeskedett Franck – Van valami probléma? Böki valami a csőrödet? – Hé.. – Hát ezt nem hiszem el. Itt soha nincs semmi. Mindegy. te se ítéld meg az enyémet. Ezt már jobban szeretem. amit akarsz. és bezárkóztak Franck szobájába. Nem vagyok az anyád! – Oké.. Gyorsan átmentek a folyosón... – Mikor? – Éjfél felé. szia. hogy az ünnepek után elköltözöl egy haverodhoz? Ugye elmész? Akkor már 133 . Ugye azt akarod. A vér. – Ó. hogy húzzak el gyorsan? – Na. – Miért nézel így rám? – Tessék? – Mint egy darab szarra. nem? Végül fogta a könyvét. Valamivel később véletlenül hallotta. Na jó. és átvándorolt a konyhába.. hogy ne hallja a szeretkezést. Hm. Az egész családomat leráztam.. elhúzol? Te talán ettél? – Igen. – Hé. Nem mondtam semmit. Fütyölök az életedre. összehúzta magán a vastag sálat. hogy veled lehessek. – Nem nézek úgy rád! – De. – Persze semmi. én nem ítélem meg a te életedet. – Legalább igyunk valamit. Meg aztán holnap melózok is.

. és furcsa szagot árasztott... ez volt az egyetlen ajándéka. izé. hogy felmosórongy van benne. négyszögletes csomag volt. mint egy boát. milyen gyönyörű. Camille nagyon óvatosan kibontotta. Franck nem tudta megmondani. nagyon hosszú. nyakába kanyarította a sálat. Ez a karácsony is elmúlt. – Mi ez? A fiú kiment. De nem. egy szál.. Ó. hogy frissen kötötte valaki? A színek. Oké. elég sajátságosan követték egymást. és megmutatta a márkinak. milyen színű a szeme. Egy mentegetődző levélkét is talált a sál mellett. egy sál volt. hogy „mások bezzeg létrehozzák az életművüket”. úgyhogy mindenféle színt belekötöttem. A szomszéd szépfiú gyanús ajándéka. nagyon lazán és elég rosszul kötött sál: egy lyuk. Kis idő múlva Franck bekopogott Camille-hoz. Dohszagot és iskolai menzaszagot. Kesslerék könyvén kívül. Lehet. Puha. két csomó. milyen csúnya. 134 .csak egy hetet kell kibírnunk. Ó.. márpedig az nem igazán számított. Az lesz a legegyszerűbb. – Igen! Franck egy csomagot dobott az ágyára. és először azt hitte. stb. Camille felállt az ágyra. egy szál. mert valami olyasmit akart sugallni. Reszkető. Valahogy csak sikerül megoldanunk.. ha nem szólsz többé hozzám. Boldog Karácsonyt kívánok! Paulette Lestafier Camille beharapta az ajkát. Vajon ki ez a Paulette? Franck édesanyja? Camille az éjszaka közepén fejezte be a könyvet. egy lyuk. század eleji tanítónős rondírás. A szörnyű csomagolópapírt láthatólag többször felhasználták már. sápadtkék tinta: Kisasszony.

Ez a fajta beszélgetés közte és a szerencsétlen tudata között órákon át rágcsálta az agyát. amit Philibert-től kapott kölcsön. Egyedül ment haza. Mindenáron oda akart neki adni négy ötszáz euróst.14 Újra a régi nóta: alvás. – Miért nem szeretsz? – Nem tudom. Meg aztán. – Félsz? – Igen.. a szirupodnak úgyis erjedt szaga van. amikor meglátta a Vuillard előtt húzódó sort. Camille meggyorsította a lépteit a Chez Malo kirakata előtt: túl sok az emlék. egyedül aludt. foglyul ejtve Pont-Aven. És ráadásul szemben Gaugin kiállítás volt! Micsoda dilemma! Vuillard is jó.. Look at mee. túl bő farmerján. hogy vegyen neki egy táskát Vuittonnál.. nagyon tágas odabent. mint Buridan... a Márkinők és a Vintimille tér között.. ami a legkevésbé vonzó benne: a rossz ízlést. abszurd sálján és a katonai sapkán.. Camille váratlanul ráfordult a Montaigne sugárútra. A rakpart felé ment haza. Éjszakánként Franck általában nem volt otthon.” A nő végignézett a cipőjén. Megnézte Boticellit a Luxembourgban. amikor elveszek saját magamban. a hatalmat és a gőgöt. vastag kamionos pulóverén. a Grand Palais tetejét és a Petit Palais lépcsőjét. hogy kimozdulok. hogy békén hagyják. A melóban nem volt semmi említésre méltó. de már kifizette a maga részvételi díját. de nem szeretek. – Igen. Hogy lássa. A hideg már nem kínozta annyira. metró. és a térdét átölelve Vivaldit hallgatott. – Na ne röhögtess már! Épp hogy nagyon szűk! Gyerünk. és könyörgött.. de Gaugin! Igazi óriás! Camille ott állt. de akkor már elszörnyedt.. – Mitől? – Félek. 135 . Carine szervezett egy bulit szilveszterre. elrakta a pénzt.. Zao Wou-Kit a Jeu de paume-ban. Akkor is úgy érzem.. Camille gyűlölte ezt a negyedet... Szörnyű volt! Végül lerajzolta a sorban álló embereket. ahol a sok pénz azt nyújtotta. Franck nem szólt többé hozzá.. mintha élet-halál kérdésről lenne szó. „They won’t let me go in the shop. Camille-nak semmi kedve nem volt elmenni.. és Camille elkerülte.. amennyire tudta. I am too dirty. Csatangolok. hogy felrázzák a leülepedett szirupot. – Ki kell mozdulni – győzködte magát. egyedül evett. meló.” A japán lány elfintorodott. Camille néha-néha kimozdult. Camille széttárta a karját: „Look. de még mindig ezt volt a legnehezebb elviselnie. és úgy reszketett.. Az őrök igazán lenyűgözőek.. Egy japán nő odament hozzá. és tíz méterrel arrébb ment oda valakihez.

Camille már a konyhában volt. nem hallotta a vekkert. hogy ő is hordani fogja. – Miért kérdezed? – Hogy megköszönjem neki.. Franck beesett az ágyba.. – És figyelj. – Soha nem mozdulsz ki sehová? – Néha előfordul. hanem a nagymamám! – pontosította megkönnyebbülten. 136 .. hogy nem csókolhatja meg a nagymamád kezét köszönetképpen. Mit? – Hát a sálat! – Á. különben kivágnak. hogy megigya. – Én mindenesetre ugrottam egy nagyot. – Már régóta vársz? Franck szerencsétlen képpel a szájára mutatott.. Azt nem az anyám csinálta. a költözéshez. mint egy zombi: – Oké. csak azt sajnálja majd.. most január első napjaiban.Amikor aznap este hazament. – Jól vagy? – Kivagyok. de most nem megyek el. Látnád Philibert-ét! – Az milyen? – Zöld és narancssárga. emlékeztetve rá Camille-t.. – Mi az édesanyád címe? Franck megdermedt a mosogató előtt.. nem füvezett. ott találta Franckot az ajtó előtt: – Itthon felejtetted a kulcsaidat? – . – Itthon leszel három körül? – Hogy beengedjelek? – Igen. mert különben te nem tudsz bejönni. most mennem kell. Franck lehajtotta a fejét. de egyelőre még nem tudta rászánni magát.. hogy nem szabad beszélnie. – Soha nem veszel ki szabadságra? – De... a tiéd még semmi. – Egyáltalán nem muszáj hordanod! – De nagyon tetszik. De. Kinőtt már az efféle kretén játékokból. hogy kimossa a csészéjét. kitöltött egy liter kávét. – Itthon. és dühöngeni sem volt ereje. Elnevette magát. nem is zuhanyozott. Másnap fél tizenegy felé került elő a szobájából. – Biztos vagyok. Hogy megköszönd. Felállt. Franck leült vele szemben. – Csak az én nagymamám tud ennyire szépen kötni! Camille elmosolyodott... Teljesen szét volt esve. amikor megmutatta nekem... Camille vállat vont. és le sem barmolta Camillet... Francknak gombóc volt a torkában: – Ho. Camille kinézett az ablakon.

zajongtak és verekedtek a galambok. hogy el kell innen mennie. nagyon szeretett vele beszélgetni. Franck nem válaszolt rögtön: – Nem. és abban a pillanatban küldte a sarokba a labdát. 137 . Ebben a pillanatban megszólalt a telefonja.. Visszatérés a húsz éves kori ketrecbe. már kész vagyok.– Igen. ha bohócnak tartalak titeket? – Ó. mintha meglepődnék. elintézem. csak hogy megnevettesse. Tudom. mint én. Ha bármilyen más csaj van mellette. Nehézkesen bandukolt le a lépcsőn.. megnézni az összes DVD-t. De ennek azt mondta. mint egy pingpongjátszma: Camille kivárta az ütemet.. a szabadságotokra gondolok. és ő ravasz volt. füvet szívni. Franck eltörölgette a csészét. biztosan igaza van. Philibert ugyanis tudta. hogy valószínűleg nem tud jönni. Oké. hogy megértsék. pardon. Aznap szórakozottan vitte a műszakot. a francba! Nagyon el volt keseredve. Mi a francot fog csinálni Kermadec-nél? Piálni. és kész. és ez jó.. épp most próbálok magamba bolondítani egy lányt. aki sokkal okosabb. egyszerűen leteszi a telefont. Várjon egy kicsit. még nem hívtam fel.. és az utolsó pillanatban fogta vissza az ajtót. mint amilyennek látszik. hogy nyakig vannak. Hogy kit? Nem. Camille ránézett: – Mondd csak. akik képesek ezeket az ocsmányságokat hordani úgy. hogy most valami kedveset mondtál? – Az kedves.. főnök. amikor az ember a legkevésbé várta. Ti vagytok az egyedüliek a világon az általam ismert emberek közül. és autós újságokat lapozgatni a vécén? Szuper. Hogy ti képesek vagytok úgy élni. és közben mégis úgy érezte. – Tényleg? – csodálkozott Camille. jövök. úgy tett. amikor eljöttem a nagyitól: szerencse. Soha nem találta a szavakat. vagyis visszaküldte a poént. undok ez a lány. azt hiszem.. hogy ő nem akkora bunkó. mint máskor.. Hogy mi? Hagyjam a lányt? Igen. hogy a természetes viselkedésünkre gondoltál. ezért kellett állandóan idegeskednie. Nem..... hogy közben nem váltok nevetségessé. Igen. főnök. hogy a főnök volt. tisztában vagy vele. A vele való beszélgetés olyan volt.. főnök. Azt hittem. hogy nem is annyira hülye. de cseppet sem hülye. Nincs szerencséje: egyszer akart valami filozofikus izét mondani. „Jövök. És a végére ez már nagyon dühítő tudott lenni. csak a szavakkal van bajban. hogy ti ketten vagytok azok. A feje fölött burukkoltak. De már mondtam. De hát Jean-Luc ezt bőven meg tudja csinálni. nehogy becsapódjon. Most rögtön felhívom. épp erre gondoltam. hogy fütyültök mindenre. elindult. Philibert-rel ugyanez volt a helyzet.” – A főnököm volt – mondta Camille-nak bárgyú mosollyal.. úgyhogy ez több időt vesz igénybe.

és bevágta őket a dunnahuzatba.. amit a nagymamája kötött. Szar az élet. soha nem lesz az övé. és ennek ellenére szép marad. mert le kellett mennie a mosodába. 138 . Mielőtt elment. aki képes hordani azt a sálat.. Összeszedte a cuccait. hogy nem hívta fel a régi segédjét. a főnök lebarmolta. benézett a cukrászokhoz.A világ egyetlen olyan csaja. utána hazament aludni. Csak egy órát aludt.

van-e aprója. miközben a világ összeomlik körülötte. Igen. hogy fiú. Ha december 29-én délután ötkor belépnél a Bourdonnais sugárúton lévő szakadt mosodába. egy percig nem mozdult. Egy hajléktalan lépett oda a géphez. Tehát nem bámulnád tovább. de érdekes. Franck leült vele szemben. Egyébként sok mindenről reklámok jutottak eszébe. meg sem rándult. és kivett belőle egy dzsekit és egy foszladozó hálózsákot.. mintha meg sem ismerné. amit ismerősök adnak. apró jel. A hetes számú gép mellett ült.... Lehet. Franckot Philibert-nél is mindig elbűvölte ez a dolog. Camille felállt. Ejnye. Először azt gondolnád. 139 . Belekezdett egy kis játékba: képzeld el. de mindenképpen nagyon nőies fickó. Mert van ott valami. Megpróbálnál másfelé nézni. hogy mégiscsak lány? Egy zsákba öltözött lány. és életedben először látod ezt az arcot. azt mondanád: a francba. de mindig visszatérne hozzá a tekinteted. Vagyis. meglátta őt. Egy angyal. és olvasott. zsebre dugta a kezét és összehúzta a szemét.. meg mert olyan furcsán simogatja az ujja hegyével az alsó ajkát. Az undornak vagy a habozásnak nyoma sem volt rajta. csak egy kis rebbenés. Mint az első alkalommal. Valahogy furcsa körülötte az aura. Alig volt ez mosoly. Talán nem buzi. Egyetlen normálisan működő lány sem teszi be a cuccait a szárítóba egy hajléktalan után.. semmi. végül rámosolygott. és észrevennéd ezt a lényt a bánatos neonfényben.15 Na tessék. Mintha el akarná rejteni a testét. – Micsoda? – Nem. Azért lennének kétségeid. miről beszél: tizenöt év önkiszolgáló mosodai tapasztalat állt mögötte. A keze és a nyaka miatt. hogy december 29-én délután ötkor belépsz a Bourdonnais sugárúton lévő szakadt önkiszolgáló mosodába. Le nem vette a szemét Camille arcáról. Vagy talán a fény? Igen. Ez az. Biztosan azért. és megkérdezte Franckot.. a vizes ruhák egy táskában a térde között. Hogyan képesek ennyire koncentrálni? Erről egy reklám jutott az eszébe: egy alak szép nyugodtan eszi a Boursin sajtját. betette a ruháit. mit mondanál róla? Elnyúlt a műanyag széken. Az egyik szárítógép most leállt. – A szárnyaid? – kérdezte Franck a szatyorra mutatva. amikor kicsi volt.. Camille már ott volt... Franck pontosan tudta. de Camille nem vette észre. mert sokat nézte a tévét. Camille most felnézett. nem lennél biztos benne. Camille felnézett az órára és felsóhajtott. amikor megismerik egymást. Egyből próbára teheti az elméletét. bekapcsolta a gépet.

– Mit olvasol? – Egy útinaplót. – Mi van vele? – Pfff.. Egy vadnyúl. hogy nem értek belőle semmit.. – Csalódtál? – Nem.. 140 .. hogy normális lány vagyok! – .. – Tényleg? – Igen. – És hogy tetszett? – Az a baj. és kinyitotta a könyvét.. Camille úgy tett. – Nem.. lesz még időd beszerelni? – . Némelyik nagyon híres. Paulette miatt. Beszélj inkább az útinaplódról. – Miről szól? – Ó. a festőt. de aztán mégis Franckhoz fordult: – Figyelj. Képzeld. Pitypangok... tegnap újra meghallgattam Marvint. hogy a nyár végétől lesz egy helyem... Nincs kedvem beszélni róla. – Mit nevetsz? Talán hülyeséget mondtam? Franck legyintett. hogy egyáltalán nem érdekel. Éppen a nagymamám miatt. gyomok. ha veszek egy mosó-szárító gépet Philibert-nek karácsonyra. de nagyon szeretem. amikor elmesélsz valamit.. – Mikor mész? – Eredetileg úgy volt. érdekelne-e téged.. nem szívsz te túl sokat mostanában? – Szóval mégiscsak normális lány vagy.. mintha képzeletbeli cigarettát illesztene az ajkához: – Hé. Hogy megtanuljak angolul.. megmondom őszintén.. Franck! – Igen? – Mit gondolsz. Camille mellé húzta a székét. – Soha nem hallottam róla. – De biztos láttad már néhány rajzát. Nem tudom....Utána visszaült a helyére. Agyára mentek a tökéletes emberek. Franck egy kicsit csalódott volt.. – Miért mondod ezt? Persze. – Ismered Albrecht Dürert? – Az írót? – Nem. de most szarba kerültem... – Nem tudom elmagyarázni. – És jó? – Szuper. Camille már majdnem újra belemerült a könyvébe.. Egyébként ezért is megyek Londonba melózni..

hogy nem ezt a melót csinálnánk.. és dühbe gurult.. A festmény néhány év múlva valóban elkészült. Szóval.. hogy baromi nagyot tévedek.. Állati. példaképekre gondolsz? Igen. mert fogalmam sincs róla. úgyhogy lőttek a biztos jövedelemnek. – Senderst? – Azt az alakot a Lucas Cartonnál? – Igen. De ezt csak úgy mondom. Hogy lehet az? – Várj csak. hogy nem lenne szabad úgy néznem rá. Túlságosan hullák vagyunk. és több mint ötvenkét méter hosszú lett. így névről. mint a többiek. a könyvem. amikor rájött. Lehet. de ő a befutó. Dürer írta a németalföldi utazásáról. nem szeretek magamról beszélni. Legalábbis én azonnal abbahagynám.– . 1520-21-ben. hogy locsogjunk-fecsegjünk. ettől csak még emberibb lesz. és a többi. A bizonyíték. hogy komoly oka volt erre az utazásra. Curnonsky? – Hát. hogy ismered.. a megélhetése.. ő nagyon jó. Neked is vannak isteneid? – Hát. Ducasse? – Á. mint egy istenre. és egy kicsit gőgös is.. – Először is tudni kell. Na.. macsó. ez nem túl fontos. sok pénzt veszített szerencsejátékon.. aki őrült rendelést adott neki: fesse meg egy óriási hadjárat élén. Mi nem vagyunk bőbeszédűek.. – De ti szakácsok csak beszéltek egymással? Elmesélitek a tapasztalataitokat? – Nem igazán. aki gyakran lelépett a feleségétől. Szóval kevésbé ismertek. Miksa császár pártfogását élvezte. Nekem ő és Pacaud a nagy mesterek. Csakhogy nem volt szerencséje: Miksa hamarosan feldobta a prakkert. Megmutatunk egymásnak néhány trükköt.. éppen azért. hogy a kép örökre halhatatlanná tegye őt. Vannak más isteneim is. a könyved? – Ja igen. Szóval. El tudod képzelni? – Dürer számára ez maga volt az áldás. Escoffier. mert nem mozdulnak ki a konyhájukból. Vagyis nem annyira. Dürer tehát a hóna alá csapta a feleségét és a szolgálóját. Egészen addig I. ötleteket.. – Pacaud-t? – Nem. – Dürer nekem az isten. de ritkán megyünk ennél messzebb. Van is egy könyv tőle a szobámban. hogy behízelegje magát 141 . Nem jó semmire. vannak. – Bocuse. Carème. amiket itt-ott felcsíptünk. hogy élek. – Miért? – Csak. Tulajdonképpen azt bizonyítja.. Robuchon. Folytassam? – Igen.. Tragédia. hogy ő is egy teljesen normális alak volt. – Kár.. együgyű volt. – Ha jól ki tudnánk magunkat fejezni. de nem híresek. szép mondatokat tudnánk mondani. Nem ér semmit az egész. Láttad. no meg a családja és a műtermében dolgozó emberek megélhetése függött tőle.vagy naptárféleség.. recepttöredékeket cserélünk.. akkor világos. Több évnyi biztos meló. – Na. Ismered Chapelt? – Nem. Izé.. Miksa abszolút megalomán alak volt. Nem olyan ismertek.. Mit tudom én. Rabszolgaélet. – Szakácsok. hogy becsapták a vámosok. Aki megszámlálta a garasait. csak valahogy így képzelem. Majd megmutatom. de soha nem jártam ott.. Egy olyan napló. De igaz. ismerem. haspók.

. egy páviánt. – Fordulj el. tiszteletét tette a hűbérurainál. nézd. csak hogy megnézhessen egy partra sodródott és már oszladozó bálnát az Északi-tenger partján. 142 . ott egy szabad gép. vett egy rakás Újvilágból frissen érkezett csecsebecsét: egy papagájt. Károlynál. egy rózsafüzérét. Mindenen elcsodálkozott. Franck betette a ruháit. látod. Nézd. – És ez a koponya? Hát nem hihetetlen? Olyan. – Hú. nem takarítanál. de erős vagy. szabályosan belehalok. nem kell látnom őket. amikor a bálna miatt kitérőt tett. Én imádtam volna abban a korszakban élni. Mert ha az lennél.V. fiúk. éppen akkor. Ugyanez vár rátok is!” – Mutasd! – Ez itt. elment a fél doboz mosóporáért.. nem akarom. stb. mintha a szemünkbe vigyorogna. nézd! – Nem. igen. korallágacskákat. – Az micsoda? – Gyere. ugyanazok a kitágult orrlukak. de milyen áron! A kövér Margit elutasította. tulajdonképpen cserekereskedelmet folytatott velük: a te tudásodat az enyém ellenében. de te biztosan olyan tapadós kis boxereket hordasz. hogy visszakapja azt a juttatást. – Nem. mint ez a fickó. nem. – Ennyit a körülményekről. hanem azt csinálnád. – Igazán. Azért legalább süsd le a szemed.. Melóznál. egy gyertyatartót.. ez a ribanc odáig ment. akkor jutott a művészete csúcspontjára.. Ugyanaz a gőg. az. – Camille elmosolyodott – Biztosan a sapka tehet róla. Franck sóhajtva felállt. – És hogy végződik a történet? Végül hozzájutott a léhez? – Igen. Ezek az út során leginkább csereszközök voltak. egy jávorszarvasbőr csizmát.. utána a gépre könyökölt. De legjobban a portréit szeretem. te szépnek találod? – Egy kicsit tenyérbemászó arca van. mintha provokálna: „Ti is. a művészeknél. megcsodálta a munkájukat. milyen büszke? Mennyire magabiztosnak látszik? Kicsit olyan. mint egy kisfiú. az arcokon.. mert abszolút fontos volt. tudom.. egy oroszlánt. egy zablát. a ruhákon. de ettől még eszményi turistaként viselkedett. Azután beteg is lett.. a leendő császárnál. Szerintem a cserekereskedelem zseniális húzás volt. azt hiszem. Olyan volt. nem? – Csak a sapka miatt.. hogy milyen fölényes könnyedséggel rajzolta meg őket.. Philibert-nek nyilván csíkos gatyái vannak. meglátogatta az összes templomot. fahéjat. és bármit is rajzolt: egy papagájt. vagy a fogadóst. Még egy hosszabb kitérőt is tett. – Á. és Ausztriai Margitnál. Mint egy megszállott.. és ez a szép fiatalember. hajdani pártfogója lányánál. elkapott valami szart. hogy meglásd az alsógatyáimat. – Ó. egy csecsebecséért a feleségemnek vagy egy nyúlszőr kabátért. Az. Valami tengeri lázat. nem értek hozzá! – De ehhez nem kell érteni! Nézd ezt az öregembert. amelyeknek írás van a derekán. Hallgatás. – Igazad van. mégsem vagy olyan erős. Csak alsógatyákban vagyok erős. egy teknőspáncélt. Ötvenéves volt.. mint te. sőt. pedig egyenesen neki festette! Úgyhogy Dürer gyorsan elcserélte egy kelmére. a szokásokon. hogy még az apja arcképét sem volt hajlandó elfogadni Dürertől. az arcképed egy vacsoráért. milyenek. Tehát az elején kicsit izgatott volt. mennyire tetszik neki.. És persze rajzolt.

143 . nem? Talán van még egy bevehető lőrés. Tényleg.– De az is valami. dolgozni. szabad vagy 31-én? – Talán el akarsz hívni buliba? – Nem.

megszáradtak a cuccaim. – Miért. nem azt várják el tőled.. mi? – Hú.. – Nem. leszedni a száráról és kimagozni a szőlőszemeket.. hogy találok valakit szilveszterre. – De én még erre sem vagyok képes. Majd fizetem a taxit.. Vedd úgy. Szóval egy rakás egyszerű dolgot. és alaposan elmagyarázom. Megint fordulj el. – Mi az az előkészítés? – Hát előkészíted a dolgokat... – . Jót fog tenni. és az alvásidőm alatt betanítlak. – Oké. – Úgyis el kell mennem.. Szarban vagyok. Holnap hazahozok néhány vacakot.16 – Mert hülye vagyok hozzá! – De figyelj. mennyire nem érdekelnek az alsógatyáid! – Az a te bajod! – De miért nem? 144 . Ott leszel.. – És mit kellene csinálnom? – Meghámozni a gesztenyét. – .. megtisztítani a rókagombát. – Nem gond. Mert te halottak közt élsz.. máris késésben vagyok.. – Köszönöm. tévedsz! – Ha tudnád. – Na. hogy válaszoljanak neked. ha emberek között leszel. megmosni a salátát. – De van már egy meghívásom... Állandóan egyedül vagy. ezért foglak előre felkészíteni. – Na. Nem csoda. Megígértem a főnöknek. hogy ami az alsógatyámat illeti.. amikor megszólal a startpisztoly. és olyan fickókkal beszélgetsz. hogy főzz! Csak hogy besegíts az előkészítésnél. – Oké.. mondjuk tízre.. – Majd mindent megmutatok. – Figyelj. Egy utolsó érv: utána úgyis elhúzok. hogy kicsit berozsdásodtál. te aztán tökös csávó vagy! – Igazán csak a te érdekedben mondom! Lehet. akik már nincsenek itt. – De nem lesz rá időd. hogy szívességet kérek tőled. berozsdásodtam? – Igen. – És mikorra kell odaérned? – Nem tudom. hogy időt nyerjünk. akkor holnap találkozunk.. és soha többé nem látsz az életben. – Otthon alszol ma este? – Nem.. – Csalódtál.

Ezeket már forró vízbe áztattam. Vagyis általában. ha úgy tetszik. ezt a lehető legfinomabban kell lehúznod. már nagyon régen nem használtam. – Mehet? 145 . Majd egyszer megmutatom. hogy kell megtisztítani a rókagombát egy nedves konyharuhával. Ez csak dísznek van. El volt bűvölve Franck kezeitől. Ez a hosszú a szeletelő kés. – És ez? – Ja. felkészültél? – Igen. arra való. A szülőmagok kigurultak az ujjai közül.17 – Figyelek. Majdnem gyerekkorom óta. Az ecseteim. – Mesélj róluk! – Mit meséljek? – Hogy mire valók. ez semmi. az utolsó pedig a sonkaszeletelő kés. nem lennék jó semmire – sóhajtotta. Ez a nagy konyhakés. és a párja. Ezzel a nagyon finom pengéjűvel emeljük ki a hal csontvázát. de jól mulatott. az a csontozókés. – Látod. vedd is el. hogy leszedjük a zsírt a húsról. az ízületek kibontására és a hús lapítására való. Nagyon vigyázz. ez mindenre jó. Ez a széles kés a húsok kicsontozására. hogy olyan lassú hozzá képest. hogy a gesztenyével nagyon szar dolgozni. ez a kicsi pedig a cselédkés – ilyen minden konyhában van. öreg doboztól. – Mióta van meg? – Piff.. A gesztenyék után elmagyarázta. mitől függ az életem? Egy rosszul csukódó. – Yes. Camille jól szórakozott. – Nahát. és hogyan kell róla lekaparni a földet úgy. Oké. ugye? Előre szólok. – Ja. így egy kicsit könnyebb megpucolni. ez a kisebb arra. Dühöngött. de hamar megtanulta a trükköt. mert szükséged lesz rá. Nagyon szeretném megtudni. a kis gerezdjeiknek egyben kell maradniuk. ez? A késes dobozom. Miután leszedted a kemény héját. – És ezzel mit lehet csinálni? – Mindenféle csodákat.. – De az állati sokáig tart! – Pont ezért van szükség rád! Franck türelmes volt. Még a nagymamám vette a szakmunkásvizsgámra. hogyan lehet a kés hegyével kimagozni a szemeket. hogy ne törjön össze. hogy össze ne törd őket. – És ez itt a késélező. – Megnézhetem? – Tessék. az a merev pengéjű. – Figyelsz.. más néven séf kés. Ha elveszteném őket. Ez micsoda? – Mire gondolsz? – Ez a kisbőrönd.. hogy vékony szeletekre vágjuk a zöldségeket. még van rajta ez a kis bolyhos izé.

akivel együtt dolgozunk. Maximum egy óra. közben Franck rendbe tette a konyhát. hogy csak rövid szünet lesz. – A főnököd azonnal rá fog jönni. de egy alkalommal elmegy. Azt hiszem. – És te? – Pfff. Camille sodort magának egy cigarettát. Majd meglátod holnap este. de szerintem legalább este nyolcig ott leszel. kétszázhúsz euró fejenként. 146 . A szilveszteri vacsora mindig igazi gályarabság. Mi a méreted? – Nem tudom. alaposan megfizetik. – Nem aggódsz amiatt. Délelőtt nincs kiszolgálás. nagy gond. hogy holnap reggel kilenckor kezdünk? – Nem.. de este több mint hatvan adagot csinálunk. – Az biztos! De ami azt illeti. Egyébként neked is jó pénzt fogok kialkudni. – Van edzőcipőd? – Igen. – Majd keresek egy nadrágot és egy kötényt.– Oké.. de. – De. a többit majd holnap megtanulod. Megpróbállak a lehető leghamarabb felmenteni. – Figyelmeztetlek. hogy szart sem érek. – A lábméreted? – 40-es. De semmi baj. Erre nem is akarok gondolni. – Mindenki minden menüt kipróbálhat. – Nem a legjobb.... – És a te bulid hol van? – Bobignyben. nincs sok választása. Egy csajnál. ez nem gond. A saláta meg a többi biztos menni fog. – Ó. Nagy durranás lesz..

és munkához látott. Ma ő a főnököd. főnök. hogy azt nagyon jól. egy frissen sült kisinas. uram”. ha leülhetne. És elment. hanem a segédével. főnök”. és megdermedt.. Szerencsére főtt már a kávé. főnök. és egy legyintéssel elhajtotta őket. A fiúhoz fordult: – Hogy is hívják? – Marcnak. – Mmmm. Negyedórával később – már fájt a keze – valaki szólt hozzá: – Minden rendben? Camille felnézett. Futólépésben rohantak át a Mars-mezőn. de majd meglátod.18 – Na gyerünk! Majd ott iszunk egy kávét. Franck bemutatta Camille-t egy még félálomban lévő nagydarab fickónak: – Ez itt Sebastien. – Miért nem? – Egy konyhában nem teszünk fel kérdéseket. – Megmutatta. – Mit tud? – Semmit. hogy máris milyen lázas és összeszedett tevékenység zajlik a konyhában. – Igen. – Akkor tessék – és hatalmas kupac gesztenyét tett le Camille elé. faszfej. A bögrét egy polcra tette. mit kell csinálni a gesztenyékkel? – Igen. A főnök csak mordult egyet.. De miért is fogadta el ezt a melót? Sokkal gyorsabban haladna. uram.. rád bízom Camille-t. – Rendben. Igen.. Hirtelen szörnyű meleg lett. hogy átöltözzék. – Neked nem vele lesz dolgod. a big boss. – Íme. csak annyit mondunk: „igen. – Itt van már? – A hűtőkamrában. – De hát eltűnök ebben a gatyában! – Nem vészes. Ő a konyhai felügyelő. 147 . Camille-t meglepte. vagy „igen. oké? – El vagyok bűvölve. – Leülhetek? – Nem.

csak nem emlékezett rá pontosan. hogy tulajdonképpen nem is ismeri. – Franck mit csinál? – Kicsoda? – Lestafier. a háta.. és még rá is förmedt. hogy kibillentse a zavarából. ez a kis vidéki matador a nagy pofájával. hogy a főnök inkább vele beszél. és most nagyon szépnek találta. mint a séffel. – Az nehéz meló? A pattanásos fiú az égre emelte a szemét: – Állatira. – Velünk eszel? – kérdezte Franck. Camille keservesen fintorogva emelte fel a fejét. Senki nem beszélt. a lábfeje. a hátára tapadó száz csajával. – De. Amikor a főnök tapsolt. – Ahogy akarod. – Akkor inkább járok egyet. Minden rendben? – Igen. – Muszáj? – Nem. makulátlanul tiszta kötény és konyharuha. meg az ötpercenként csengő telefont a főnök irodájából. ez igazán durva. Camille még soha nem látta otthon másban. meglökött egy fickót. hogy egy morzsát se veszítsen a látványból. Sőt azt mondhatnám. de Lestafiert kíváncsian figyeli. mit csináljon: csak a munkájára figyeljen. a nyeles edények koccanását és a lengőajtó csapódását lehetett hallani. – És jó? – Igen. akarata ellenére elpirult. – Cssss.. és nem tudta eldönteni. a nagy motorjával. a nagy hülye.. Egyébként majd meglátod. hogy állati jó. és ő felügyeli a húsokat. Nagyon szépnek talállak.. igen. nehogy lebaltázzák. A távolban látta a háttal álló Franckot. A főnök és a séf után ő a harmadik a csapatban. Nagyon halkan odaszólt a mellette dolgozó fiúhoz. mint melegítőben. de jó. – Mi van? – Semmi. a sapka katonásan ült a fején. rajta kerek gombok két sorban. mint máskor. és még valamije. Állati keményen melóztok! – Akarsz nevetni? Ez még semmi nem volt. – Biztosan az egyenruha varázsa – tette hozzá mosolyogva Camille.. Egyelőre még nincsenek is vendégek! 148 . Fényes nadrág. Csak a kések csattogását. hogy elérkezett a pihenő ideje. Amikor elment. a csuklója. Fájt a tarkója. igen. hencegős alak. a lába. vagy nézzen föl időnként. a neve kék cérnával ráhímezve. – Igen. Camille egészen odavolt a gyönyörűségtől. Nagy barom. Rájött. És tessék. Hú.Nem ismerte meg.. mije. tökéletesen simára vasalt zubbony. Az a legnehezebb. a zsebében hegyes kendő. ez az állandóan puffogó. ő. – Ő a szószos. A séfre felügyel. biztosan. Nagyobbnak és sokkal nyugodtabbnak tűnt. a keze.

– És ez? – Kristályvirág. hogy veled menjek? – Nem. Camille még soha nem látott ilyesmit. Kihez van szerencsém? Camille zavarba jött. semmi. Egyedül szeretnék lenni. Viszonthallásra. hogy csókolom és boldog újévet kívánok neki. Viszonthallásra. – De itt leszel egy óra múlva. rendben. Camille rendelt egy undorító szendvicset egy turistáknak fenntartott bódéban. ez aztán tiszta lesz! – Erről van szó. Hiányzott neki Philibert. hűlj egy kicsit. Mindegyik levelet át kellett forgatni. – Rendben. különben megfázol.– Hát akkor. hallod? – Igen. – Megismételné a nevét. – Na. – És ez micsoda? – Bíborcsiga. Aliénor de la Durbelliére vagyok. – Jaj. volt ott mindenféle méretű. ugye? – Oké. de szép neve van! 149 . – Nagyszerű.. Beszélhetnék Philibert-rel. – És ez? – Ruccola saláta. Beütötte a mobiljába a kastély számát. Csakennyi kisasszony. de éppen asztalnál ülünk. Átadhatok neki egy üzenetet? – Miért. – Nem akarod... papa. De mit akart ez jelenteni? Mi a frász folyik ott? Szegény Philibert. nem. kérem? – Camille. – Á. Camille őrült sok időt töltött azzal. alakú és színű saláta. hogy megmosta és megszárította a salátaleveleket. – Izé. – Csak ennyi: Camille? – Igen. kis szarcsimbók. Gyerekhang szólt bele: – Jónapot. Franck vállat vont. nincs ott? – Itt van.. – Öt különböző vízben? – Igen. kérem? – Asztalnál ülünk. Az előbb mondtam önnek. Nem. – És ez? – Spenóthajtás. és nagyító alatt átvizsgálni. – Mindenképpen enned kell valamit. – Ne menj ki rögtön.. csak mondja meg neki. és leült egy padra az Eiffel-torony lábánál..

Camille bánatosan vállat vont. minden tányérkára egy guriga édes és egy guriga sózott vaj került. Pfuj! Egyáltalán nem szerette a vajat. Nem vagyunk a Disney-nél. – félek. Előre hajolt. uraim. és egyenként mindegyiket megszárította egy itatóspapíron. és nyelvét kidugva rajzolt három kicsi kacsát. – Ez nem igazi konyhaművészet. gyakorlásra használom. Utána finomfűszereket mosott.. Egyszer megijedt. és hol az egyik. akik kérték. Camille befogta a száját. hogy pihentesse kicsit.. és visszafordult a salátákhoz. aki ki sem nyitotta a száját. Nem volt szabad tévednie. Mintha arra hajtott volna. hogy a nyomás minden perccel egy fokot emelkedik. hogy a lehető legjobban felhúzza őket. – Megpróbálhatom? – Gyerünk! – Félek. a főnök pedig hangos toronyórát játszott: – Tizenhét óra huszonnyolc. Diót. A mellette álló fiú arabeszkeket rajzolt egy háromszögletű tányéron fekvő libamájszelet köré. – Megtöltenéd? – Mire kell? – Csak egy ötlet. átsimogatott egy nagy kupac rókagombát és kis vajgurigákat gyúrt két barázdált spatula között. – Mit akarsz csinálni? – Nem tudom. Légies mozdulattal rázott egy kiskanalat. de tudjátok... volt. uraim. ez csak maradék. – Kis habzsák? – Az van.. Valami eredeti dolgot. Sébastien odahívta a főnököt. hajrá...– Téged honnan szalajtottak? – kérdezte a szomszédja.. és felsóhajtott. de az ötödikre valahogy elkapta a dolgot. hogy talán eltévesztette... – Á. Camille-nak most nem volt dolga. – Mi ez az ökörség? Nézzen oda az ember. A pincérek kávét hordtak ki azoknak. Nézd meg a fiókban.. uraim. Tizennyolc óra három. Nem volt vele elégedett. fügét hámozott. mi a legrosszabb? Tudjátok. hogy nem. aki szép csendben folyamatosan káromkodott. mi fog engem megölni? Hogy azok az 150 . hogy elrontom. ez bohóckodás – dörögte a főnök a konyha másik végéből –. ez nagyon jó! Meg tudnád csinálni még egyszer? – Nem – nevetett Camille. mogyorót tört. nem.. Tizennyolc óra tizenhét. úgyhogy megkétszerezte a figyelmét. Az első négy kísérlet siralmasra sikeredett. pedig szép volt.. és kénytelen volt az egyiket megkóstolni a kése hegyével. De nincs fecskendőtök vagy valami ilyesmitek? – Hát. Volt. és érezni lehetett. – Nem. és csak azután beleszórni különféle hideg edényekbe. hogy nézze meg ő is. Kis rozsdamentes acél lábaskákba kellett tennie őket. miután megnézte a cikkcakkokat. hol a másik lábát emelte föl. rákönyökölt a munkaasztalra. gyerekek! Fejét csóválva otthagyta őket..

kicsikém! – Mondd azt neki: „igen. Mi nyitjuk meg a bált. tegye meg nekem azt a szívességet. – Jobb lett volna. te hámoztad a zöldalmákat? – Igen.. ha hallgatok. Tényleg. nem. Nézd. Mi később megyünk. kisasszony. Camille rajzolt. – Bocs. – Á. Túl vidámnak találta őket. tempó. hogy rámázolja a baromfiudvarát hatvan tányérra.. főnök” – suttogta a másik. akkor is megvetnek minket. Segítesz a kagylóknál is? – Ki kell őket nyitni? – Nem. – Nem morbid egy kicsit? – Nem. aki fejedelmi mozdulatokkal elrendezte a salátát. csodálkoznék is. Ma az emberek erre vágynak: bohóckodásra! Igaz is.. ugye nem fog felmelegedni ez az izé? – Ezt miért mondta? – Hagyd. – Miért? – Nem. és összeráncolta a szemöldökét. Gyerünk. ez az örökös játékunk. – Csak csinálj minden tányérra egyet! – Balra vagy jobbra? – Balra logikusabb lenne. és ha a lelkünket kitesszük. – Az ott egy vendég? 151 . Helyet cseréltek. A főnök egy nagyon elegáns fickóval beszélgetett az irodában. Mi nem érünk tűzhöz. úgy érzik. semmi. De legalább már ezt is megtanultad. Azok. Jól ismered Lestafier-t? – Nem. Itt vannak. Gyerünk. – Jól szórakoztok? – kérdezte tréfásan. – Nyugtass meg. igen. jópofa. – Ez az egyes számú szabály. hogy valami kiváltságos küldetésük van. itt a jó mártás. Ráadásul már nincs is más választásod. majd átadta a tányért egy harmadik fickónak. ami tőlünk telik. Miközben a szakácsok elmentek vacsorázni. Na. főnök! – Ezzel soha nem leszek kész – nyafogta Camille. akik a meleg ételeket készítik. Sébastien vágta a libamájszeleteket.idióták imádni fogják. csak megszépíteni. majd én adogatom a tányérokat. két fekete gyorsan felmosta és felszárította a padlót.. és akkor megyünk enni. ha ők már visszajöttek. Nem szólok hozzád. – Igen. – Megtesszük. A francba! Ez inkább pulykára hasonlít. – Hová mennek a többiek? – Enni. megszórta durván őrölt sóval és borssal.. és ez nem nagyon tetszett neki. Franck mögéjük lépett.. ma ünnepnap van. – Mitől piros? – Egy kis céklát tettem bele.

de egy kis takonypóc elhajtott. én vagyok.. kincsem! Nem küldök csókot. – Igen. Franck de Lestafier vagyok. – Most már valószínűleg megint az asztalnál ülnek. erről jut eszembe. – Vidám volt a hangja.. 152 . – . a bojlerről lenne szó. Igen.. – Most már elmehetsz. – Ez a vacak itt. Nem. és ahogy múlik az idő. hogy lemaradtam az előadásról. – Csak bízd rám.. – Sébastien. és sok puszi a húgaidnak. amikor a lány végzett az utolsó sor tányérral is... Franck nem zárta be őt a konyhaszekrénybe.. beszélhetnék vele. Igen. még nem ment el vérvételre. nézze el. – Az micsoda? – kérdezte Camille. Kérem. ugye? – kérdezte Franck. Franck éppen akkor ért oda Camille-hoz... – Éppen ezt mondtam. hogy boldog újévet kívánjak neki. nyulacskám? Boldog újévet. ő is sok puszit küld. hogy zavarom. Csinálnád te a pirítósokat? – Nem gond. Izé. csak nyolcszor dadogott..... Ez a Sébastien végül is elég kedves. Philibert lakótársa. mint a nap. – Halló. akiknek szép nagy cicijük van! Camille a szemöldökét ráncolva vette át a telefont. – Miért vágsz ilyen arcot? – Mert. A nap elején mi vagyunk tiszták. a lenyalt hajukkal és a hibátlan öltönyükkel. Igen. Kérem. semmi baja! Szóval boldog új évet. – De nem. – Várj csak. nincs semmi baj a bojlerrel. Úgy érezném.. majd én felhívom. a főpincér. olyan grill-féleség. Igen. hölgyem. úgy van.. Viszonthallásra. – Jól vagy? – Szuperül.gen. Hogy mi? Ki nem szarja le a bojlert.. ami süllyed meg emelkedik. – Ott fenn mind ilyen szépek. – Philou! Te vagy az. úgy változik a helyzet: mi bűzlünk. Állati jól néz ki. Igen. Az előbb beszélni akartam Philibert-rel. míg ők ott fent pólóban és farmerben porszívóznak. Jó napot. de adom a kis hercegnődet. most már nincs kedvem elmenni. ő is nagyon sokat gondol Philibert-re. De csak azoknak. Süthetek egyet magamnak is? – Menj le enni nyugodtan. mocskosak vagyunk. – Hú. Igen. asszonyom. ők meg ragyognak. Nem.... ő is jó egészséget kíván. Nem. ha akarsz.– Nem.. Franck lekísérte... Rákacsintott Camille-ra aki mosolyogva visszanyelte a füstöt. tudsz még melót adni neki? – Szerinted? Amennyit csak akar! Például kezelhetné a szalamandrát.

Az arcokon szigorú fegyelem ült. Camille nagyon komolyan vette a feladatát. gyorsan megtették. pontosan milyen színre gondolsz. aki odahajolt minden tányér fölé. munkára. a robbanás szélén álltak. mint például a japán szakács. Olyan volt. Most meglátta Franckot. hogy ne lökje meg a szomszédját. A pincérek libasorban felsorakoztak az átjáróban a főnök előtt. – Milyenre pirítsam? – Aranybarnára. csinálj egy mintapéldányt. Munka közben mindenki ügyelt rá. Már nemigen mert kérdezősködni.Mire visszamentek a helyükre. és nem is hibázott. ez feeling kérdése. Minden lábas és serpenyő rézből készült. – Köszi.. de ha nem. felkötötte a nadrágját. mások.. ma este nincs időnk finomkodni! Camille talált egy madzagot. egyet ott. – Uraim. mintha csipsz lett volna. a főnök kitolta a pocakját a szűk átjáróba. Franck csak konyharuhával tudta megemelni őket. aztán a szájához emeli. a szín. az egyik lábasba egy kis kanállal beszórt valamit. a másikba más valamit. Camille nagyon szeretett volna néhány bókot: „Ó. és amikor a nagyfőnök bólintott. nem szín alapján csináljuk. Néhányan meglehetősen nyugodtak maradtak. akik még nem tették fel a sapkájukat. ami úgy nézett ki.. Egy fiú állt vele szemben. és dühödt figyelemmel megvizsgálta. és összefonta a karját. Azok. hogy megrázza a kezét. de sokat káromkodott. – Gyerünk. – De én szín alapján csinálom. hogy ő a séf – egyfolytában kérdésekkel nyaggatta. de valami piros rákféleség páncélja lehetett. – A szín.. vagy mi. Elfojtott káromkodások hallatszottak. Sébastien egy gémkapcsot vett elő a késes táskájából: – Tessék. milyen csodálatos pirítósokat készítesz nekünk”. Azután az egyik pincér elmagyarázta neki. még mindig hátulról. Néha nyilván megégette magát. sovány fickó – Camille rájött. Camille mindenféle izét tett egy tányérra. mert Camille látta. A pincérek felkapták a pirítósait. úgy hadonászott tűzhelyei fölött. de Franck csak egyszótagos válaszokat adott neki. Mutasd meg. 153 . és becsúsztatták egy vászonszalvéta ráncai közé. Camille. hogyan vágja háromszögletűre a kenyérszeleteket. A magas. és hogyan vágja le a héjukat. hogy ne stresszeljek. úgyhogy süss nekem egy mintapéldányt.. mint egy dobos a dobok előtt: egy fedelet megemelt itt.. mintha a konyha hőmérséklete percenként egy fokot emelkedett volna. Camille és Marc a borkorcsolyákat állították össze. Utána elrendezte a snidlingszálakat – Siess egy kicsit. A légyzümmögést is meg lehetett hallani. megfordult a szél. és apró szivaccsal letisztogatta a tányért a lehetséges ujjnyomoktól s a kicsöppent mártástól. az egyik pincér fogát összeszorítva felemelte a nagy ezüsttálcát. mert a kuktasapkája mindig a szemébe esett.

miközben a vastag falú kávéscsészéket emelik a szájukhoz. mint a macskák. vidd a tányérokat a mosogatóba. Az egyik fiú skarlátvörösen állt a grill mellett. 154 . Hú. Mindig akadt valami meghámozni. Néhány órán belül minden véget ér. az ingatag kupacban egymásra halmozott nagy lábasokat. megemésztetik és kiüríttetik. Minden túl volt sütve.. Semmi nem volt elég meleg. Camille elnézte egy ideig. a tűzhelyek körül legalább negyven.. Fizikailag ezek a legnehezebb helyek. A szakácsok izzadtak. még egy kis utazásra is futja belőle. Leül az ember egy kávéház teraszára. amikor meglátta a serpenyőhegyeket. pimasz macskák – ezernyi csodához hozzájuthat ennyi pénzért az ember! Könyvekhez.. a mosogatóban dolgozó alacsony fiú csak bólintott. hogy idekerült? Milyen hajón jöhetett? Kit kellett megvesztegetnie? Minek a reményében? És milyen áron? Milyen lemondások és szorongás árán? Milyen jövő vár rá? Vajon hol él? Hányan laknak egy szobában? És hol vannak a gyerekei? Amikor észrevette. Minden túl gyorsan ment.. Itt egyetlen fehér ember sem volt a láthatáron. megtisztítani vagy elrendezni való. Tessék. Camille munkája egyre fogyott. míg vele szemben egyre jobban felgyorsult mindenki. húzz a francba. Hány fok van ott. amelyek egy életen át kitartanak. jegyzékbe vétetik. Első pofára esés. valahányszor odament a szárnyasaihoz (voltak ott a csirkénél sokkal kisebb.A főnök egyre idegesebb lett. és kétszer nagyobb jószágok is). Mennyi vázlat: kis terek. szűrőket és nyeles edényeket. amikor a világ túlsó feléről származó gyökértelen emberekkel találkozott. Micsoda szörnyű robot! De hogy bírják mindezt befalni? Mire jó ilyen mértékben megtölteni a bendőt? Még kidurrannak a végén! Mennyi is 220 euró? Majdnem 1500 frank. felvágni. uraim. de vigyázz. Ott. hogy jelenléte idegesíti a fiút. Lenyűgözte a látvány. – Hiszen ebbe bele lehet dögleni. fejét csóválva visszament a helyére. ócska kis Teréz anya-égői lázasan hunyorogni kezdtek: vajon honnan jön? Indiából? Pakisztánból? Vajon milyen lehetett az élete. te kis széplélek! Camille elfáradt. talán ötven is. és mindig belekortyolt egy üveg vízbe.. és szép lassan elringatja a lányok élénk csacsogása – persze a szép olasz lányok nyilván pontosan ugyanazokat a csacsiságokat mondják. Például Olaszországba. „Koncentráljunk... nehogy meglökj valakit! Camille-nak kikerekedett a szeme. lemezekhez. koncentráljunk!” – ismételgette. Semmi nem ment elég gyorsan. miközben itt. amikor átvette a kezéből a tányérokat. mennyi mindent vehet magának az ember ennyi pénzért! Ha jól gazdálkodik. sőt még ruhákhoz is.. Nyilván egy szót sem értett franciául. – Honnan jött a mosogatófiú? – Madagaszkárból. arcok. rozsdamentes acél tálakat. és mint mindig. mint a világ bármelyik fiatal teremtése. mit gondolsz? – Nem tudom. és a homlokukat a vállukhoz dörgölték. – Beszél franciául? – Persze! Már húsz éve itt él! Na.

Mi. kicsikém. 220 euró egyetlen vacsoráért. Charles mondta. aki füstölt. hogy igazságtalanság elítélni másokat csak azért. és tudta. de mindig sikerült kivágnia magát. különben már régen éhen halt volna. a tortabevonó mintákkal és a cukrozott gesztenyével. ahogyan másokat beborítanak a pattanások. persze hogy megcsókoljuk egymást! – És engem? – kérdezte Sébastien. Akkor veszítette el az érdeklődését a táplálkozás iránt. a szobájában. lovakat rajzolt. most már veletek akarok maradni a végéig. jót tesz az egészségnek!”.. Igen. főnök? – Ó! De jól adja! Az ön iránt érzett tiszteletemen emelek! – Boldog újévet.. honnan fúj a szél.. jelentette ki. mert ünnep van. de a szépség nem minden. Soha nem sikerült a sarokba szorítaniuk. Sajnos. Olvasott. Adjatok valami munkát! – Oké... Vagy amikor a szüleivel volt. és rágyújtott egy újabb cigarettára. Boldog újévet. miközben valami mást csinált. de amikor éhes volt.. ez igazán hülyeség. Nem csókoljuk meg egymást? – Dehogynem. Röpíts magaddal. izé. gyümölcsöt.. Lestafier. te szemét! Jól van. futás a zongorádhoz. amikor így okoskodik.. tisztában volt a gyöngeségével. hogy boldogok tudnak lenni egy terített asztal mellett. Lestafier úr. nem. vagy lemásolta JeanJacques Goldman dalszövegeit. amikor az anyja már nem is főzött semmit. Nem kért a siralmas világukból.Camille jól tudta. hiszen tele volt jószándékkal ez a kislány. álmodozott. Egy magányos kislánynak. Elvesztette az evés örömét. akkor emelni fogok. Mindenki az evéssel kínozta.. – És engem is! – mondta Marc. Túl nyomasztó pillanatok voltak egy érzékeny egykének. amikor még gyerek volt. hogy hiányzik neked a papa.. most már csak a cukrászt várjuk. – Boldog újévet. hogy nincs igaza. A mindenségit. kisasszony. az anyja mellett. előre tudtam. De mégis. összegyűrt. hogy a vendégek el voltak ragadtatva tőlük. – De mennyit. De nélkülük. Camille. A cukrásztanonc összefont karral bámulta. Segíthetsz neki a díszítésnél. narancshéjakkal. nem? Éjfélkor a főnök boldog újévet kívánt nekik.. Ráadásul eljött az az idő. Joghurtot. – Nem. és mindenkinek hozatott egy pohár pezsgőt. eljátszott a csokoládéforgácsokkal. aszalt gyümölcsökkel. Jól tudta. – Hé. mint a gyárkémény. Naná. és szakadatlanul ismételgette: „De hát maga művész! Igazi művész!” A főnök már nem nézte ilyen jó szemmel a mutatványait: „Igen. köszönet a kacsákért. nem azért főzünk.. És Camille ezer alakban megfagyott. ott mindjárt kifut valami! – Rendben. ma elmegy.. cserép alakú süteményeket hajtogatott. és az orrát a lehető legjobban beledugta a tányérjába. és egy szív nélkül összeütött fogást tett le elé az asztalra: „Egyél. Camille-t úgy kapta el a madárétvágy. nem? Nem ülhetne le végre? – Nagyon jó ötlet! – jelentette ki a főnök – Jöjjön az irodámba. plusz az italok ára. evett.. cigarettapapír vékonyságú. vagy süteményt. mert az evés ideje a szenvedés ideje is volt egyben. Camille már befejezte. hogy valami szépet hozzunk létre!” 155 . Te. Ha 2004-ben visszafogja a disznó természetét. hogy evett. amikor nincs itthon? Ugye hiányzik?” Utána már túl késő volt... nehogy beleessen a hálójukba: „Ugye Camille. mert olyan szerencsések.

Utána a falnak döntötte a hátát. és mehetünk. de még egy utolsó nagy erőfeszítéssel rendet raktak maguk körül. de képzeld el. nekem annyi.. – Olyan vagy. Hmm. és a kávéfőző gépek körül sürgölődő fiúkat nézte. a válla megroskadt. Több kilométernyi papírtekercset felhasználtak. és ki miért volt hibás.. lekvár. de halálosan kimerültnek tűnt. – És te. képtelenek voltak kikapcsolni. Sébastien közbeszólt: – Megvárjuk Marcot és Kermadecet. Már mind tökrészegek lesznek. mintha tíz évet öregedtél volna. ne oda! Tudod jól.Camille éppen az angol krémet keverte össze a vörös mázzal. Camille látta. hazamegyek. az apró fahéjas sütemény és a képviselőfánk. – Kettyhez. – El fogsz késni a bulidról. már egyáltalán nem érdekel. csokoládé. amelyen hegyekben állt az édesség... – Nem. mint az előző. Kivagyok. hogy elvigyelek Bobignyba? Van egy tartalék bukósisakom. és amúgy sem szeretem az ilyen nagy banketteket. Az a mulatság. az igazán nem minden! Ezt aztán alaposan megtanulta! Két óra felé elcsitult a tenger. és elmegyünk valahová? – Nem. és elmosolyodott. hogy minél hamarabb elhúzhassanak... akkor a La Vigile-be! – Oda sem. Franck próbálta tartani magát.. de azért szeretnék még bulizni! – Biztos? – kérdezte Franck. jól kell fogadni az újévet. Camille megfordult. és milyen lett az eredmény. az arca ólomszürke.. – Jó. segített. – Nem. 156 . Akarod. Camille? – Ő is hulla. egy öregember állt előtte. – Ez igaz. Mint a megállni nem tudó atléták. Az egyik egy hatalmas kocsit tolt be. különben inkább nyomasztó. hogy gyűlölöd az ünnepeket. Mindnyájan kimerültek. Hát nem. kandiscukor... és dühödten tisztogatták a helyüket.. nem? – Azt hittem. – Vagyis igen.. ha a többiekkel egy időben részegedik le az ember. – Persze. de 2004-ben nagy huncut leszek!” – És hová mentek? – kérdezte Franck sóhajtva. az első újévi fogadalmam: „A 2003-as évben nem hittem egyáltalán. a szeme vörös. Hogy jobb legyen. mire odaérek. Camille megkívánt egy cigarettát is. és teljesítik ki öngyilkos művüket. mindent becsomagoltak. – Lehet. – Én is hazamegyek. Guggolva tisztította egy hűtőszekrény belsejét. és egymást taszigálták a hidegkamrák előtt.. A felszolgálást és a saját teljesítményüket elemezték: mit fuseráltak el. és néhány szakács levette a sapkáját. Végig velük maradt. – Egyáltalán nem! – jelentette ki Camille. Szépet létrehozni. Mindig ugyanaz a fogás. Csak elintézem a leltárt. mindjárt összeesek. Rosszul aludtam. A főnök már nem nyalogatta a pezsgőspalackot. a vonásai feszültek.. hogy így vezetik le a feszültséget.

teljesen normálisan beszélt.– Őrjítő vagy. – Vakarjátok ki magatokat a koszból ti ketten. hogy 2004-ben nagy huncut leszel! – Miért? Megtartottad te már egyetlen újévi fogadalmadat is? – Nem. – Nem. – Ennyi? Azt hittem. – Van kedved velük menni? – Igen. Megvárlak. – Oké. Mindenesetre már nem dolgozik ott. mehetünk. – Biztos? – Ühüm. De előbb le kell zuhanyoznom.. de miért nem szarsz rá.. amikor részeg volt. Hé. mert összeomlok. már nem mehetünk sehová. hogy megdugtad a környék összes pincérnőjét. Lestafier. Én most nem megyek vissza a lakásba. – Hé! – Mi van? – Végül nem is csókoltál meg az előbb! – Tessék. és ha ők is elkészültek. Melyik volt az a Kettyben? Az a kövér. nem? – Nem. – És a vörös? – A vörös sem. aki selypített? – Nem is selypített! – méltatlankodott Franck. hogy józanon selypített. nincs velem! – háborgott Camille. itt van – mondta Camille. Azzal a címszóval. 157 . és kis puszit lehelt a homlokára. de hidd el nekem. – Hát én sem. hiszen vele vagy.

az a bizonyos szalvétagyűrű. igyál. Nem fogja hallgatni őket. Camille kénytelen volt a sörnél erősebb italt is rendelni. hogy a cigarettája füstjéről megtudja. nem? – De igen. Nem megy Angliába. ma este nem iszol. hogy megállás nélkül nevethessen. visszavágni másoknak és képviselni a saját érdekeit. az élet. hogy megnézze aznapi rajzait. De most nem is akart erre gondolni. – Na.19 Talán azért. Franck Lestafier szar lelkiállapotban volt. amint hátat fordít egy pillanatra. mintha ők is ott lettek volna.. Philibert-t és Camille-t.. hogy tíz évet ugrott előre az időben. – Hát akkor? – Megöregedtem. hogy a kivilágított Eiffel-torony vigyázza az álmát. Majdnem elsírta magát. Nem veti rá magát a rajzfüzetére. – Hé. mert jobban bírta az alkoholt. akik a fogsorukkal játszanak. a jövő. Franck meggyőződés nélkül nyújtotta a poharát: nem. Valahogy úgy érezte. Nem fogja többé Camille-t lesni. mi a baj. Bűzlő kempingágyon fog aludni. nem volt nagyon rossz érzés. Titokban Camille-t figyelte. A szeplői a napszaktól függően hol megjelentek. hol eltűntek. Nem fog többé finom fogásokat félretenni neki. vagy beleszagolni a levegőbe. vagy azért. Majd holnap alhatsz. a szerelem. amikor belép a lakásba. Franck.. egy olyan korba. Délben azt mondta neki. továbbra is lefogy egy 158 . Többé nem fogja elképeszteni a lányokat a királyi ágyával és a hercegnős fürdőszobával. Soha többé nem cukkolja majd. egy hajtásra kiitta a poharát. otthon van-e már. Pfff. épp te nem. egy nagymama valahol messze. ezek mind egyformák. és nemsokára egy költözés. Holnap a Megtalált időbe megy. ahol undorító csokoládékat fog enni két-három magányos mamival. az öregek állatvédő menhelyére.. és napi egy órát veszít a délutáni alvásidőből. – Na. Mostanában már az autópálya elején elkezdett görcsölni a hasa. szar élet. Ami azt illeti. mint a többiek. hogy szép. és most javában szédíti azt a nagy marhát. Különben is. miközben az ő nagymamája sóhajtozva kibámul az ablakon. vagy mintha együtt kvaterkáztak volna XI. és ezt nagyon érdekesnek találta.. ahol bizonyos dolgok már magától értetődőek lesznek: a művészet. fiacskám? Hát. Soha többé nem látja Philibert-t. Na jó. gyerünk. hogy megtanulja megvédeni magát. vagy mi? – Hulla vagyok. ahogy a Nagy Háborúról beszélgetnek. a tehetsége. holnap nem alhat. Lajossal. mert nem volt annyira fáradt.. a helye a világban. Hol is kezdje? Szar munka. holnap szabadnapos vagy. Franciaországban marad. Soha többé nem hívja nagy cukros kandúrjának. és az efféle szarságok. Nem fog többé úgy lefeküdni.

kilót műszakonként. úgyhogy nézzétek meg valahol máshol. mondd ki. gyerünk. A kurva életbe. és sörben nyeri vissza rögtön utána. 159 . elég legyen már! Nem tudnátok most valaki mással szórakozni? Az az igazság... meddig! Hát igen. ez az. Továbbra is engedelmeskedni fog. Tele van a tököm. Nekem annyi. Engem már kiütöttek. Amíg el nem fogyasztja önmagát. hogy én mára már megkaptam az adagomat. hogy minél több szenvedést ró magára. fiúk. Hiszen folyton csak ezt teszi: engedelmeskedik. Egész életében. Mintha az élete csak azzal az egy feltétellel jöhetne rendbe. Camille belerúgott az asztal alatt: – Hé! Jól vagy? – Boldog újévet – bökte ki Franck. Mindig. hogy ott vagyok-e. Sziasztok. Na. – Valami baj van? – Lefekszem. És most már végleg sarokba lett szorítva.

aki akkor is kedves az emberrel.. amikor még fel sem merül benne. – Tegyél fel nekünk egy szép zenét. Vagyis igen. de tévedek: Vivaldiban hiszek.. akkor nem fog jót tenni. – Valami baj van? – 2004-ben nem harcolok. – Szép. A szívem annyira megtelik. amitől meghatódom.. amit a múltkor hallgattál. Másról sem beszéltek. kérem. A másik. hagyom.. – Hú. Händelben vagy Fra Angelicóban. le akarlak rókázni. és kész.. Akár akarod. És Camille a héten százhuszonnyolcadszor feltette Vivaldi Nisi Dominusát. és a többi. csak hogy milyen szar munkájuk van. – De. Ennek a hülyének csak akkor lett volna nála esélye. az a szakállas csak ürügy.. – Te hívő vagy? – Nem. például egy Angyali üdvözletet. az ilyesmit is tanulja az ember.. tanulja. mintha hinnék Istenben.. – . – Zseniális.. ha már reggeltől kedves vele. Franck összekuporodva hevert a kanapén. – De ha felteszed a Castafiórédat. Amikor ilyen zenét hallgatok. Amikor Camille hazatért... megnézem. Vivaldiban. – Ez miről szól? – Várj csak. Egyébként úgy látom. – Vicces. ezt mondtad pár napja Dürerre is. már három órája egy rímen töröm a fejem. vagy látok egy képet.. milyen fantasztikus költő vagy! Franck nem válaszolt. például azt. Ha már amúgy is szomorú vagy. – Nem. És aztán Sébastien fűzni kezdte.20 Camille sem maradt tovább. De az ilyesmit nem tanulja az ember! Csak szép. nem? – Nem tudom. ez Isten létezésének az egyetlen értelme: 160 . hogy legyűrjenek – nyögte Franck.. maradsz még egy kicsit? – Egy cigaretta erejéig. hogy úgy érzem. hogy majd azt hiszed. Túl fáradt volt. Ők az istenek.. Camille elmosolyodott: – Bravó. – Képzeld. hogy meg akarja dugni. amikor bemegyek egy szép templomba. – De aztán rájöttem. például: 2004-ben/ zöldebb leszek. Az úr megáldja alvó barátait. Erről ismerszik meg a jó fogás: egy olyan fiú. akár nem. még játszani sem volt kedve. – Akkor gyerünk. – Franck ásított egy nagyot – Nem értek hozzá.. Bachban. Ez itt nem a zsenik gyülekezete.. – Alszol? – Nem.

. mielőtt jó utat kívánnék: az első éppen az értelmiségiekkel van kapcsolatban: 161 . mint én.. Szerintem nagyon boldogtalan lenne. – Nem. és kimentenek a szomorúságból.. mert különbözőek.. – Fogd be. a cigarettád parazsát figyelem. vagy sem. – Te mi? – Azt gondolom. fogalmatok sincs az életről. hallgasd. de mennyiben? Lehet. – Nem... – Látod. ha életben akar maradni az ember és a többi. Ezt az utolsó mondatot elmondanád franciául is? – Menj már. nem? – Te mondtad.. Az emberek nem azért nem tudnak együtt élni egymással. túlságosan büdös van odalent! Camille felállt. ha elmennél. – Igazad van. – Nahát. engem az mulattat. de ti tényleg megtestesítitek a velük kapcsolatos elméletemet. Előttetek soha nem találkoztam értelmiségivel. hogy tudok a létezéséről... – Alszol? – Nem. milyen különbözőek vagyunk? Te meg Philou nem a valódi világban éltek. – Igaz. hogy különbözőek? Én. Épp hogy nem eleget. Ne keverjük össze a konyharuhát a törülközőkkel. Mint az életben is. Ne is ereszkedjék le. – És mi az elméleted? Franck hadonászni kezdett: – Ez: csip. hogy maradnod kellene. az életben nem ismerem fel egy bíborsaláta levelét. Ilyenkor úgy érzem. hogy jó-e nekem valamire. Tényleg jobb. A kis madarak és a szép kis pillangók! Csip. kedvesem? Természetesen. – Nem. – Túl sokat ittál. Hosszú csend. és te.. Baromság ez a mondás a konyharuhákról és a törülközőkről. nem sikerülne.. Túlságosan különbözöm tőletek. – És különben is.hogy ezeket a csodálatos műveket sugallta nekik. és kikapcsolta a zenét. sőt kettőbe! Akkor nem kell lemennem.. Ó. – Hú. Ezért szeretem a miséket: a boldog pillanatok. de azt hiszem. hogy harcolni kell. Most sokkal vidámabb. hogy tévedek. mondaná a nagymamám. Ez itt nagyon szép. rád is érvényes. barátom. kedves. ez az igazság. hogy én is okosabb vagyok. – Figyelj. hanem mert hülyék. hogy különbözőek vagyunk. csip. hogy a féllábúak szép kis csapatát alkotjuk mi hárman. aki csak technót hallgatsz. ha elhúzol.. De hadd mondjak neked két dolgot. én. – Szeretem. – Ez már megint hülyeség! Miért kellene „valamire menni” vele? Miért kell mindennek valami hasznot hajtania? Leszarom.. Szerintem amit Philibert-re az elmenésem kapcsán mondtál. sokra mész vele. amikor beszélsz.. a konyhában töltöttem az egész napomat. mit jelent az. aki egy tojást sem vagyok képes megsütni magamnak. csip. Ha te nem vagy. Vivaldira alszol el. Ó. mert te pont úgy hozzátartozol a törékeny egyensúlyához. – Tudod. mint a Gloria és a többi mindig eljönnek. milyen szépek! Belevágjunk egy újabb fejezetbe..

. Majdnem tizenöt éve be vagy zárva a mozdíthatatlan időbeosztásoddal. De igen. hogy nem.. hogy áll meg a lábán ez az egész. Soha nem jártok ki. és ezért tudom. Na ennyi. hogy az új behemót R 1200 GS-nek van egy kis elektromos bigyulája. ha van benne egy kis zűrzavar. rengeteg kaja közt? Ki tudja. és sok későbbi bosszúságtól menekedhetnek meg általa. jó éjszakát és boldog újévet. de mi ketten. És ezt a te túlélő izédet: Life is a jungle. és hidd csak el. hogy jól kezd az évet? – Nem. a kitüntetéseknél vagy a nagy limuzinoknál. Camille megfordult: – Hagyd a konyharuhákat és a törülközőket közös fiókban. mint mi.. Egyébként ez a diktátorok első dolga is: összetörni a szemüvegeket. az élet sokkal mulatságosabb. akkor igen. tehát nem túl nehéz. hogy kevés vagy ahhoz. – És én? Nem akarod.. Á. Nem vagyok pénzbedobós zenegép. Elég csak kitépni a kezükből a könyvüket. Mondtál valamit? – Semmi. Általában nem túl izmosak. tegnap elcsórtam a Joe Bar Team képregényedet. a gitárjukat.. elégetni a könyveket és betiltani a koncerteket. hogy az vagyok. Philibert a kis boltjába. – Nem. figyelmes lenni... hogy mondjak neked valami kedveset. Többet és keményebben dolgozol. meg aztán nem is szeretik nagyon a verekedést. Csodálatosak voltak a pirítósaid. Állati könnyű. ahogy te mondod. ami a másokhoz való súrlódást illeti. valamin meghatódni.. hogy nem vagy valami nagy huncut. Csak azt mondtam. és akkor már nem is jók semmire ezek az élhetetlen alakok. ha értelmiséginek lenni azt jelenti. mindig egymás között vagytok. és megpróbálni megérteni. a mindennapi robottal. Sőt lehet. elboldogulunk a világban. muszáj volt elolvasnom a motoros újságjaidat a klotyón. Csip.. hogy szennyezett olajjal is menni tudjon. szeret valamit csodálni. ez nyilvánvaló. Azt hiszed. van még valami? – És bármilyen okostojás is vagyok.. Még leckéket is adhatunk neked belőle. kisfiam. De tudod.. megtudod. mint az előző nap. én az emeleteimre. mert okostojás vagyok. és egész délután röhögtem rajta. Éppen ellenkezőleg. a kis operett-hierarchiáddal. Mit ismersz te a világból? Semmit. szeret érdeklődő. 162 . csip. struggle for life és ezt az egész szarságot már kívülről fújjuk. hanem büszkén vállalom... hogy a te konyhád a valódi világ? Naná. A másik dolog. Sőt állati büszkén. és megpróbál kicsit kevésbé hülyén lefeküdni. hogy éppen azért választottad ezt a melót? Hogy soha ne hagyd el az anyád hasát és hogy biztos lehess benne. – Camille! – Igen? – Mondj valami kedveset is! – Miért? – Hogy jól kezdjem az évet. bármilyen okostojások vagyunk is. És éppen azért... Nem izgatja őket jobban a csizmák döngésénél. – Az mit jelent? – Nyiss ki egy szótárat.. a ceruzájukat vagy a fényképezőgépüket. hát mi súrlódunk eleget. hogy kioktass minket.. – Tudod.könnyű beleszarni a pofájukba. teljes hittel vallom: nem egyszerűen csak értelmiségi vagyok. ha akarod. hogy mindig jó melegben leszel. ami lehetővé teszi. – Nem.. házsártos vagyok. hogy az ember szereti képezni magát. – Na. jó estét. minden reggel leereszkedünk. nem kerül nekik sokba. – Na. Rajta.

163 .

HARMADIK RÉSZ 164 .

1

Másnap reggel Franck valamivel tizenegy után ment be Camille szobájába. Camille háttal ült neki, kimonóban, az ablak előtt. – Mit csinálsz? Rajzolsz? – Igen. – És mit rajzolsz? – Az év első napját. – Mutasd. Camille felnézett, és be kellett harapnia a száját, nehogy elnevesse magát. Franck egy csodálatosan divatjamúlt öltönyben feszített, egy 80-as évekbeli, túl bő és túl fényes Hugó Boss modellben, Goldark típusú válltöméssel, mustársága fényes ingben és tarka nyakkendőben. A zoknija illett az ingéhez, és a cipője, egy fényes disznóbőr darab nyilván szörnyen nyomta a lábát. – Na mi van? – morogta Franck. – Nem, semmi. Baromi elegáns vagy. – Hát... Azért, mert meghívtam a nagymamámat egy vendéglőbe ebédelni. Camille-ból kibuggyant a nevetés: – Állati büszke lesz rá, hogy egy olyan szép fiúval mehet, mint te... – Nagyon vicces. Tudnád, milyen fejtörést okoz nekem. Na mindegy, túl kell esni rajta. – Paulette az? Aki a sálat kötötte? – Igen. Egyébként azért is jöttem be hozzád. Nem azt mondtad, hogy küldeni akarsz neki valamit? – De. Nagyon is. Camille felállt, elhúzta a fotelt, és beletúrt a kistáskájába. – Ülj le oda. – Minek? – Az ajándék miatt. – Le fogsz rajzolni? – Igen. – De nem akarom. – Miért? – ... – Nem tudod? – Nem szeretem, ha néznek. – Nagyon gyorsan kész leszek. – Nem. – Ahogy akarod. Azt gondoltam, ha csinálok rólad egy kis arcképet, örülni fog neki. Tudod, ez a csereüzlet dolog. De nem erőszakoskodom. Soha nem erőszakoskodom. Nem az én műfajom. – Oké, de gyorsan, rendben? – Nem megy.

165

– Mi van már megint? – Ez az öltöny... A nyakkendő meg az egész... Valahogy nem megy. Ez nem te vagy. – Mit akarsz, vetkőzzek le meztelenre? – Igen, az nagyon jó lenne! Egy szép akt! – felelte Camille rezzenéstelen arccal. – Viccelsz, ugye? Franck láthatólag pánikba esett. – Persze, hogy viccelek. Ahhoz már túl öreg vagy! Meg biztosan állati szőrös is. – Nem, egyáltalán nem! Éppen annyira vagyok szőrös, amennyire kell! Camille nevetett. – Na gyerünk. Legalább dobd le a zakót és oldozd ki a nyakkendőt! – A francba, három órámba telt, mire megkötöttem a csomót. – Nézz rám. Nem, ne így. Olyan, mintha egy seprűnyelet dugtak volna a fenekedbe. Ereszd el magad! Nem eszlek meg, csak lekaplak. – Ó, igen, kérlek, Camille, kapj le, kapj le! – Tökéletes. Őrizd meg ezt a bárgyú mosolyt! Pillanatnyilag ez az, ami kell. – Meddig tart még? – Mindjárt vége. – Elegem van már. Beszélj hozzám. Mesélj egy történetet, hogy múljon az idő. – Most éppen miről beszéljek neked? – Magadról. – ... – Mit fogsz ma csinálni? – Rendet rakok. Egy kicsit vasalok is. És aztán elmegyek sétálni. Ma szépek a fények. A végén biztosan egy kávéházban vagy egy teaházban kötök ki. Eszem néhány áfonyalekváros süteményt. Nyamnyam... És ha van egy kis szerencsém, lesz ott egy kutya... Mostanában a teaházak kutyáit gyűjtöm. Van egy füzetem, szép bársonykötésű, direkt kutyák számára. Azelőtt volt egy a galamboknak is. Egyszerűen legyőzhetetlen vagyok galambban. A Montmartre galambjai, a Trafalgar Square galambjai, a velencei galambok a Szent Márk térről, mindet lerajzoltam. – Mondd csak... – Igen... – Miért vagy mindig egyedül? – Nem tudom. – Nem szereted a férfiakat? – Na, helyben vagyunk. Egy lány, aki érzéketlen a te ellenállhatatlan vonzerődre, biztosan leszbikus, erről van szó, ugye? – Nem, csak érdekel, ez minden. Mindig rondán öltözöl, kopaszra vágattad a hajad, satöbbi... Csend. – Nem, nagyon szeretem a fiúkat... A lányokat is, nem tagadom, de jobban szeretem a fiúkat. – Voltál már lányokkal is? – Ó, egy csomószor! – Hülyéskedsz?

166

– Igen. Na, kész vagyunk. Felöltözhetsz. – Mutasd. – Nem fogsz magadra ismerni. Az emberek soha nem ismernek magukra. – Miért rajzoltad ide azt a nagy foltot? – Ez itt árnyék. – Igazán? – Úgy hívják, hogy tussal festett árnyék, vagyis lavis. – Aha. És ez itt micsoda? – A forgóid. – Igazán? – Csalódott vagy, mi? Nézd, itt van ez is. Ezt pár napja rajzoltam rólad, amikor a Play Stationnal játszottál. Széles mosoly. – Ó, ez az, Camille! Ez én vagyok. – Én jobban szeretem a másikat, amit most rajzoltam, de rendben. Tedd be őket az egyik képregényedbe, úgy elviheted. – Adj egy lapot. – Miért? – Csak. Én is elkészíthetem a te arcképedet, ha akarod. Nézte Camille-t egy ideig, utána a térdére hajolt, a nyelvét kidugva rajzolt valamit, azután átnyújtotta Camille-nak a krikszkrakszait. – Na? – kérdezte Camille-t kíváncsian. Franck egy spirált rajzolt. Egy csigaházat, egy kis fekete ponttal a mélyén. Camille egy szót sem szólt. – A kis fekete pont te vagy. – Megértettem. Remegett az ajka. Franck kitépte a lapot a kezéből: – Hé, hó, Camille! Ezt azért rajzoltam, hogy nevess! Ez csak egy kis hülyeség! Egy semmi! – Igen, igen – mondta Camille és a homlokához emelte a kezét – ez semmi, tudom jól! Na, most már menj, el fogsz késni. Franck az ajtóban bújt bele a motoros ruhájába, és amikor kinyitotta az ajtót, alaposan beütötte a sisakját. A kis fekete pont te vagy. Micsoda hülye alak!

167

2

Most, hogy nem kellett élelmiszerrel megrakott hátizsákot vinnie, Franck ráhasalt a benzintankra, és várta, hogy a sebesség elvégezze csodálatos tisztító munkáját. A combjával a motort szorította, a karja megfeszült, a mellkasa felforrósodott, a sisakja majdnem kettéhasadt, a maximumra nyomta a sebességet, hogy kipréselje az agyából az összes szemetet, és ne gondoljon semmire. Gyorsan hajtott. Még gyorsabban. Direkt. Muszáj volt megtudnia. Amilyen régre csak vissza tudott emlékezni, mindig egy motort szorított a combjával és mindig a gázkar után viszketett a tenyere, és amilyen régre csak vissza tudott emlékezni, soha nem gondolta, hogy a halál nagyon komoly dolog. Legfeljebb csak egy újabb bosszúság... És azután... Mivel ő akkor már nem lesz ott, és nem szenvedi meg, nem is igazán lényeges. Amint volt három fillérje, azonnal eladósodott, hogy olyan gépeket vegyen, amelyek túl nagyok voltak az ő kis eszének, és amint lett három életképesebb haverja, még több pénzt adott egy kicsit gyorsabb motorért. Ő mindig szépen megállt a piros lámpánál, nem lőtt ki füstölgő gumikkal a zöldnél, nem mérte össze az erejét senkivel, és soha nem látta értelmét annak, hogy idióta veszélyeket vállaljon. De ha alkalma nyílt rá, megugrott, egyedül nekiiramodott, hatalmas gázt adott, és alaposan leterhelte a védőangyalát. Szerette a sebességet. Igazából csak a sebességet szerette. Mindennél jobban a világon. Még a lányoknál is jobban. A sebességtől kapta élete ritka boldog pillanatait: békés, megnyugtató, szabad perceket. Amikor tizennégy éves lett, a benzintankra tapadva, mint a béka a gyufaskatulyára (akkoriban ez kedvelt kifejezés volt), Touraine megye királyának érezte magát, és húsz éves korában vért és verejtéket izzadt egy Saumur melletti lebujban, hogy alkalmi áron megvehesse első használt hathengeres motorját. Mára ez lett egyetlen időtöltése két műszak között: ábrándozott egy motorról, megvette, bütykölte, lefárasztotta, utána egy másik motorról ábrándozott, elhúzott egy kereskedőhöz, eladta a régit, vett egy újat, bütykölte, lefárasztotta stb. Ha nem lett volna motorja, akkor látogatás helyett felhívta volna az öreglányt, igaz, gyakrabban, és közben az éghez könyörgött volna, hogy ne mesélje el az egész életét. Igen ám, de most valahogy nem akart működni a dolog. Már 200-al ment, és még mindig nem érezte a könnyűséget. Az agya még 210-nél és 220-nál is teljes gőzzel dolgozott. Pedig mindent megtett: cikázott az autók között, lavírozott, megdöntötte a motort, kilőtt, mint a nyíl, de néhány evidencia nem akart lefoszlani róla, és tovább rágta az agyát két benzinkút között. Az év első napja olyan tisztán és fényesen ragyogott, mint egy rézhatos, nem volt nála sem bőr oldaltáska, sem hátizsák, és nem állt előtte más, csak egy jó kis fecsegés két imádnivaló nagymamával, de mégis felegyenesedett, és már nem volt szüksége rá, hogy a térdét szétnyitva köszönje meg az udvarias autósoknak, hogy utat adtak neki.

168

Letette a fegyvert. Szép lassan ment tovább, és megállás nélkül ugyanaz a karcos lemez forgott a fejében: Mire jó az élet? És meddig tart? És hogy tudná megúszni valahogy? Mire jó ez az élet? És meddig... Halálosan fáradt volt, és kicsit boldog is. Yvonne-t is meghívta, hogy mindent megköszönjön neki, de őszintén szólva azért is, hogy helyette vezesse a társalgást. Ha Yvonne is ott van, ő automata vezérlésre állíthatja magát. Egy kis mosoly jobbra, egy kis mosoly balra, néhány káromkodás, hadd örüljenek az öreglányok, és már el is jött a kávé ideje... És aztán indulhat is haza... Yvonne hozza el Paulette-et a kalickájából, ő a Hotel des Voyageurs-ben találkozik velük, abban a zsúrterítőkkel és szárított virágokkal zsúfolt kis vendéglőben, ahol az inaséveit eltöltötte, és ahol néhány évet maradt is még, szép emlékeket hagyva maga után... Ez 1990-ben volt. Vagyis százmillió fényévvel ezelőtt. Mije is volt akkoriban? Egy Fazer Yamahája, nem? A fehér vonalak közt szlalomozott, és felcsapta a bukósisak üvegét, hogy érezze a csiklandozó napsugarakat. Nem fog elköltözni. Legalábbis nem rögtön. Ott maradhat, a túl nagy lakásban, ahová egy pizsamás űrlakóval, egy sovány lánnyal egyszer csak visszatért az élet. Pedig a lány nem beszél sokat, és mégis, amióta ott volt, újból vannak zajok a lakásban. Philibert végre kijött a szobájából, és minden reggel együtt itták meg a csokoládéjukat. Ő nem vágta be többé az ajtót, nehogy felébressze Camille-t, és könnyebben aludt el, amikor hallotta, hogy ott mocorog a szomszéd szobában. Az elején nem tudta kiutálni, de most már minden rendben volt. Mostanra beidomította... Hé! Hallod is, amit beszélsz? Mire gondolsz? Na ne add az ártatlant. De tényleg, Lestafier, nézz a szemembe: úgy érzed, hogy beidomítottad? Hát... Nem. Akkor rendben! Ezt már jobban szeretem. Tudom, hogy nem vagy valami agyafúrt gyerek, de mégis... Még a végén megijesztesz! Jól van, jól van... Ha már viccelni sem szabad...

169

3

Egy autóbuszmegállóban lekapta magáról a motoros ruháját, és miközben belépett az ajtón, szorosabbra húzta a nyakkendőn a csomót. A főnökasszony kitárta a karját: – Jaj, de szép vagy! Látszik, hogy Párizsban öltözködsz! René csókoltat. A műszak után lejön. Yvonne felállt, a nagymamája gyengéden rámosolygott. – No, lányok? Látom, a fodrásznál töltöttük a napot! A hölgyek kacarásztak a cseresznyelikőrjük fölött és félrehúzódtak, hogy Franck ráláthasson a Loire-ra. A nagymamája elővette a nagyvilági kosztümjét, a hamis brossát és a prémgallérját. A nyugdíjasotthon fodrásza kitett magáért: Paulette haja éppen olyan lazacszínű volt, mint a terítő. – A mindenit, jól kiszínezett az a fodrász! – Ezt mondtam én is – vágott a szavába Yvonne – Nagyon jó ez a szín, ugye, Paulette? Paulette bólintott. A mennyekben érezte magát, damasztszalvétával törölgette a száját, majd felfalta az unokáját a szemével, és az ételválasztásnál nyafogott egy kicsit. Minden úgy, ment, ahogy Franck várta, azon kívül, hogy „igen”, „nem”, „igazán”, „a francba”, „bocsánat”, „a kurva életbe”, „hopsz” és „a kiskésit!”, nem is mondott mást, Yvonne tökéletesen kitöltötte a szüneteket... Paulette nem beszélt sokat. A folyót nézte. A főnök egy kicsit odacsapódott hozzájuk, megkínálta őket egy öreg armagnac-kal, amit a hölgyek előbb visszautasítottak, majd úgy szürcsölgették, mint a misebort. A főnök mindenféle történeteket mesélt Francknak a szakácsairól, és megkérdezte, mikor jön vissza hozzá dolgozni. – A párizsiak nem tudnak enni. A nők állandóan fogyókúráznak, a férfiak meg csak az üzletre gondolnak. Biztos vagyok benne, hogy nálad nincsenek is szerelmesek. Délben csak üzletemberek jönnek, akik tesznek rá, hogy mit lapátolnak be, este meg házaspárok, akik a húszéves házassági évfordulójukat ünneplik, és egymást csesztetik, mert rossz helyen parkoltak, és félnek, hogy elvontatják az autót... Vagy tévedek? – Ó, tudja, én szarok rá. Csinálom a melómat. – Hát éppen erről beszélek. Ott Párizsban csak a fizetésedért dolgozol. Gyere vissza ide, majd eljárunk pecázni a haverokkal. – El akarja adni, René? – Á, kinek? Miközben Yvonne elment az autóért, Franck felsegítette nagymamájára a kabátot: – Nézd csak, ezt Camille küldi neked. Csend. – Na mi van, nem tetszik?

170

.. lábbal előre. – Tudod.. A parkolóban búcsúztak el egymástól. 171 .– De. valahogy nehezebbnek érezte a gépet.. Milyen szar. Jaj.. – Képzeld. hogy.. Amikor felült a motorra. hogy nekem már végem. tető a feje fölött.. – Nagymama. Paulette sírva fakadt: – Olyan szép vagy ezen! És rámutatott arra a rajzra. zsebe tele pénzzel... nem normális – mondta Paulette a könnyei közt mosolyogva. és Franck nagyon megkönnyebbült. jaj. édes kis nagymamám! És Franck életében először szorosan megölelte a nagymamáját. Nem ismételte meg mégegyszer. – Ó. és mégis majd beledöglött a magányba. ami nem tetszett Francknak... de szar. dünnyögte a bukósisakjában. nem kell sírni.. másrészt a beszéd bepárásította a bukósisak üvegét. minden nap felveszi a sáladat. hogy nem neki kell visszavinnie Paulette-et az odújába... Majd csak kijövünk belőle. – Na ne lódíts! – Esküszöm! – Akkor igazad van. mert a mondat egyrészt nem volt jó semmire. Randevúja volt a barátnőjével. de szar... – Igen. de. mint máskor. van munkája... hogy.. néha azt gondolom. máskor meg..

4 Camille nem fejezte be a mondatot... miután megdugta. Hét körül lehet. De ezt imádom. 172 . – Franck nincs itthon? – Nincs. Franck azt mondta. akit Franck karácsony este kidobott. – Tölts egy pohárral.. mintha jó meleg pocsolyában henteregnék. Chartres-ból jött. nagyon megható. Nem Franck volt az. mert az ajtóban nem az állt. ha itt várom meg? – Dehogyis. – Már megint elfelejtetted a kul... Mind szépek. Azt hiszem. hogy a lehető leghülyébb műsort választottam. hogy ez valami karaoké lehet híres emberekkel. Majd meglátod.. és a barátnőivel bérelt egy lakást a XV. – Camille arrébb csúszott a kanapén. – Ide engedsz? – Gyere. a pasik férfiasan szétvetett combokkal olvasnak fel mindenféle papírokból. amikor pityeregnek. – Te tévét nézel? – Igen. hanem a múltkori lány. hogy a lány is leülhessen. gyere csak be. Ebben csupa kurvának öltözött nő és sliccelt zakós pasi van. – Mi az a Star Academy? – Igen. A reklám alatt elmondtak egymásnak néhány dolgot. – Nem zavarlak? – Egyáltalán nem! Éppen ott kókadoztam a tévé előtt. és elmesélem. – Hány óra van? – Hát. Az. a Saint-Dominique utcában dolgozott egy fodrászatban.. persze. Olyan. – Mióta ismered Franckot? – Nem tudom. Együtt aggódtak Franckért. nem értek belőle semmit. akit gondolt. és megint felhangosították a tévét. amikor vége lett a reklámnak. A harmadik reklámblokk után már barátnők voltak. A lányt Myriamnak hívták. üzenetet hagytak neki. – Nem igazán.. de én nem ismerek közülük senkit.. Miért? – De figyelmeztetlek. Elment meglátogatni a nagymamáját. – Hol tartunk? – Fogalmam sincs. és a csajok mindig újra kifestik magukat. Mmmm.. akkor jól tudtam. – Kérsz inni? – Te mit iszol? – Fehér burgundit. hozok poharat. kerületben. hogy soha nem nézel tévét. – Nem baj. – Várj. – Őt biztosan ismered. ez az a fiú a Star Academyből. Talán egy hónapja. állandóan puszilgatják egymást.

csak szőkében. talán van. – És mit fogsz csinálni pontosan? – Kicsit meglágyítom az arcodat. de ezt nem.. Camille pedig lerajzolta mind a kettőjüket. hogy elpusztítsa magát? – Talán le kellett volna rajzolnod előtte. Pontosan ilyen haja volt. – Jól áll neked. ha már itt vagyok? – Tessék? – Hát a hajadat. azt. Azt hiszem. – Miért? – Mert állandóan rólad beszél. És egy reggel halva találták az autójában. amit akarsz. nézni akarlak. amikor tükörbe nézel. Hogy volt annyi bátorság egy ilyen szép lányban.. Myriam megnyírta Camille-t. még ha van rajta valaki más is. ha odaülünk a tükör elé? – Félsz? Szemmel akarsz tartani? – Nem. mint Francknak. Hogy lássa magát. ezt is mondta Franck. 173 . Nem. hogy Jean Seberg öngyilkos lett? – Nem. Mondd.. még olló sem! – Nincs borotvapenge a fürdőszobában? – Hát. – Nekem adod? – Nem. nem? – Barkót csináltál nekem. – Miért? – Nem tudom. ki az? – Egy színésznő. hogy Philibert valami kőkorszaki oldalfegyvert használ borotválkozáshoz. legközelebb kiszőkíthetlek! – Nagyon szép lány volt! Az egyik kedvenc írómmal élt. és akkor a hajaddal együtt a füledet is levágom! – De nincs nálad semmi. hogy állati jól rajzolsz.. Az önarcképeket.. hogy ha nagyon szorgalmasan rajzolom magam. nem akarod. egy napon magamra ismerek. nem ismersz magadra? – Mindig rondának látom magam.. – És a rajzaidon? – A rajzaimon nem mindig. Csak annyit mondott. – Igen. Bármit. hogy nagyon sokat mesélsz. – Most? – Igen. Valahogy úgy érzem. megőrzöm. – Igen. – Micsodát. – Nem zavar. – Ismered Jean Seberget? – Nem. – Ha csak erről van szó. mert utána már túl részeg leszek. – De jobb így.. – Miért. – Kétéves voltam. mert szeretem az embereket. vicceltem. Mennyivel tartozom? – Menj a csudába.– És komoly? – Nem. hogy megigazítsalak..

fingani akarok. hogy történt vele valami? – Pfff. – Akkor miért maradsz vele? – Hogy ne legyek egészen egyedül. majd egy fantasztikus és érzéki csípőmozdulattal megforgatta a feje fölött. Kapcsoljátok ki a tévét. Hívd fel mégegyszer. – Sztriptízt! Sztriptízt! – kiabálták kórusban. cause you do it right. ti akartátok. Lehet. – Vagy te tévesztetted el – tette hozzá Myriam –. wake up. most már kezdek aggódni. Mimi? Mi is ennek a címe? – Vedd ki a nyelved. Ne izgasd magad. és egy könyvvel jött vissza. A lányok doboltak a lábukkal. – Ja igen. a lányokból kirobbant a nevetés. – Hé. de Camille utána kiabált: – Hé! – Mit akarsz? – Nem mutatod meg a kedvesednek. és végül a Vedd ki a nyelveddel kerültél elő. wake up. Franck morgolódva indult kifelé.. A második üveg bort is felnyitották. azt hitted... Dugulj el. hogy milyen szép voltál ma? – Nem. let's make love tonight Wake up. A szobádban találtuk. – De igen! – könyörgött Myriam. Talán valaki más felejtette a szobádban – viccelődött Camille. – jelentették ki a lányok bánatosan. hogy az Amélie csodálatos életét hozod ki. és levette a sisakot. – Mutasd meg. Megpróbált felháborodott képet vágni. get up. ribancok! Elindította a Sexual Healinget.– Akkor adok cserébe valamit. aztán letépte magáról az ingét is. Franck megcsóválta a fejét. El akart dőlni az ágyán. Amikor elérkezett a refrén: Get up. Hulla volt. Nem volt könnyű választani.. kiskutyám! – Sztriptízt kérünk – rikoltotta Camille – Egészen meztelenre! – tódította Myriam. és vegyétek le a fényt. és az égre emelte a tekintetét. amikor Franck a szobába lépett. és az oldalukat fogták nevettükben. mi a francot csináltok? – Pornófilmet nézünk. – Salamon király szorongása. és lehúzta a motoros kesztyűit. – Hiszen ti tökrészegek vagytok! – Igen.. Egyszerűen csak elfelejtett. Jó könyv? – Még annál is jobb. – Sztriptízt! Sztriptízt! Sztriptízt! – Oké. Már kezdem megszokni.. – Franck a képernyőre nézett. és egy hétig csak aludni. 174 . – Mi a fene. ez az! Állati jó! – Mi ez az ökörség? Nincsenek is pornófilmjeim! – Tényleg? Hát ez furcsa. Franck egyetlen mozdulattal letépte a sárga ing utolsó három gombját. Bement a szobájába. ugye. de nem sikerült.

miközben Franck elszundikált a kanapén. – Ó! – A francba! – Éhes vagyok – jelentette ki Camille.. Franck néhány perc múlva Philibert skót kockás köntösében került elő. Egy Chippendale fiú. bocsássák meg hölgyeim. – Oké. a szobám. – Na mi van? Nem esztek? – Nem. azután a másik lány felé. Franck felsóhajtott: – Rendben. arra van a konyha. Franck a mosdó fölé hajolva éppen most köpte ki a fogkrémet. igazad van. de azzal készítettem. hogy hallgassanak végre. ott egye meg a fene. csak néhány apróságot. – Jaj. és Franck gyorsan felrántotta a nadrágját. és rákacsintott. aki felöltözik. Túl fáradtak voltak. A rum nem mérkőzhet a Monoprix Old Nickjével! De a lányok a tányérjukat nyalogatva csak ennyit mondtak: – Mmm. én most kinyúlok. – És mi lesz a desszert? – Flambírozott banán.Franckon már csak a nadrág volt... egyenesen előre. de szép a mi Don Juanunk a beatingjével. De finom! – Csak egy kis tészta. Camille felé fordult. – Isteni – ismételte Camille. ott jobbra. Franckot és Myriamot találta ott.. csípőjét kilökve előbb az egyik. Camille már nyúlt is a saját fogkeféjéért. úgyhogy amint Myriam visszatette a fogkeféjét és jóéjszakát kívánt neki. aki nem főz – igazán nincs ma este szerencsénk. egy szakács. és amikor megjelent az alsónadrág gumírozott dereka. visszafordult. – Ezt Myriam csinálta? 175 . rajta a felirat: DIM DIM DIM. és amikor felegyenesedett. Kérem. a szexuális varázsitalával – mondta Camille érdesen. nagyon édes. éhesek vagyunk! – Oké. hogy eljátsszák a csak-ön-után-kedvesem játékot.. találkozott a tekintetük. amit a fedélzeten találtam. aztán balra. elég a hülyeségből. – Igen. És azoknak. akiket esetleg érdekel. és a szája elé tette az ujját.. – De mit tettél bele? – Esküszöm. – felelte Franck szerényen. és lassan elkezdte lefelé tolni. És mi van utána? – Utána jön az alvás. A lányok még ittak egy herbateát és elszívtak egy utolsó cigarettát.. Amikor Camille belépett a fürdőszobába.. Don Patillo modorában. Franck félkómás állapotában is elmosolyodott. mit ennétek? Sósat vagy édeset? – Hú. A dalnak hirtelen vége lett. – Én is! – Franck.

sem tudnék. Hogy ez olyan hely maradjon.. – Milyen játékot? – Tudod te azt. amit akarok. csak néhány másodperc múlva tudott megszólalni: – Hé. hogy leálljunk az ivással? – Nem. ha nincs hol aludnia az embernek. hogy képtelen lennél megsimogatni engem.. valami fontosat akarok mondani. de szeretném. én nem szeretnélek téged elveszíteni. – Nagyon jó. Szóval kár lenne mindent elrontani. Azt akarom. – Azt akarod. Franck dühödten dörzsölte a fogait... van olyan pasi.. Én. Szerencse! Nem kérek a vörös mancsodból. milyen igazam van. de mi lesz utána? Mi ketten együtt. mint az átlagos fél másodpercek. a rosszhiszeműségedet és a gonoszságodat.. és ez a fél másodperc tovább tartott. a hülyeségedet. ha abbahagynád ezt a kis játékot velem. hogy megsimogasson? Érintsd meg magad.. hogy szeretnék lefeküdni veled! Még ha akarnék. persze.. meg a tövig rágott körmeidből! Tartsd fenn a pincérnőidnek! Belekapaszkodott a kilincsbe.. – Hüzsedologingábveledlenekedvemaludni.. Franck teljesen magánkívül volt.. azt akarom mondani. Túl sovány vagy. Franck. hogy összevesszünk.. izgalommentes hely. a sunyi kis célzásaidat. Camille összeráncolta a szemöldökét: – Hogy mondod? – Azt mondtam: hülye dolog. Még szerencse. miket dumálsz itt nekem? Soha nem mondtam. majd a tükörbeli lányra nézve megint mondott valamit. nem akarom.. – Akkor mit akarsz? – Szeretném. csak a kis szemét agressziódat. 176 .. Mit gondolsz.. Megpróbálom veled a lehető legtapintatosabban közölni.– Igen. hogy lefekhetünk egymással. ha egyetlen fogadalmat mind a ketten tiszteletben tartanánk. kicsikém! Érintsd csak meg magad! Félrebeszélsz! – Látod. oké? Vagyis hát. és te cserébe semmi mást nem tudsz nyújtani. és nem szegnénk meg. A kis sexual planningedet. ahol mind a hárman jól érezzük magunkat. Egymásra mosolyogtak a tükörben. Hirtelen Franck felé fordult: – Figyelj. Én. Te. hogy soha nem tartom be a fogadalmakat. aki kedvet kap ahhoz.. – Igen – mosolyodott el Camille – tényleg hülye dolog. – Felvehetem a szürke atlétádat? – kiabálta Myriam Franck szobájából. Egy nyugodt. Szóval olyan hely. hogy itt minden jól menjen. Tegnap bevallottam. Mi. hogy óvakodom tőled? Hogy milyen tisztán látok? Soha nem sikerülne kettőnk között a dolog. – A dohányzással? – Nem. az túl nagyot szólna... ezentúl nem megyünk együtt sehová. közben a fogkrém csurgott az állán.

– Mert micsoda? – Mert. lehajolt.. mi lesz? Elássuk a csatabárdot? – Gyerünk. – Ne haragudj rám. vagy kínaiul van neked? – .. Ráadásul általában nem is ilyen vagyok.. ahol jól érzem magam. Mindjárt huszonhét éves leszek. hogy Camille ne hallja őket. Érted. amit itt dumálok. eloltotta a villanyt. szó sem lehet róla. ezt elrontottam.. – De miért vagyok ilyen? – Jó kérdés. a kezét. általában inkább így teszek. mert. és akár sárba is tiprom a saját hiúságomat. Camille. – Igen. Úgy viselkedem veled. – Oké.. Franck leült a fürdőkád szélére. és életemben először lakom olyan helyen. de jó erősen a párnához szorította. Nagyon hülye. – Hülye! Franck nem állt fel rögtön... Már ások is. a körmeit. hogy ez a lakás egy békés hely legyen. még mindig itt vagyok. amikor gáz van.. 177 .. lefekszem. De most. de az összes szörnyűség ellenére. nagyon fontos nekem.. Én inkább csak felgörbítem a hátam. de nem akarom ezt a lakást elveszíteni.. hogy beszéljek veled. és lábujjhegyen kiosonok. és szórakozottan a magáévá tette Myriamot. ahová boldogan megyek haza este. amit a pofámba vágtál. Franck akaratlanul is elmosolyodott. és akkor megpusziljuk egymást? – Nem. mint egy állat. – Igen. Megyek.. Jobb lett volna befogni a pofám. Pillanatnyilag az sokkal durvább lenne. izé. Franck felnézett. Egyáltalán nem. erőszakot tettem magamon. leszekszem. már mondtam..– Oké. – Jó. alaposan megnézte a lábujjait. Ó! De hülye vagyok. de nem puszillak meg. hogy még nem vagyok itt túl régóta. Na.. Hú. rendben. ha muszáj. mint egy hülye. Igaz. Lefekszem veled.

míg elaludt. egyedül. egy félig felengedett rakott zöldség előtt. mert meg kellett számolnia az összes támadható pontját. és oldottabban jött haza. és hol kezdődött a Franck-kal folytatott játék? Épp itt tartott a csapongó gondolataiban. nem bánta meg. 178 . hiszen olyan csodálatos volt. Csakhogy most valaki egy friss saláta szívét is rátette a csigaház bejáratára. Myriam jelenléte is megkönnyítette a dolgot. tréfált. és idióta mosollyal böködte a hideg cukkinikat. hogy az üzenete célba talált. és önző. és aznap este. Franck gyakran aludt házon kívül. ahogy Franck másnap mozgott a lakásban. Az a portré volt. bár nem túlzottan. amely a nőiség stratégiailag fontos pontjain: a térdeinél. Camille megértette. Camille-nak néha hiányzott a tréfás kötekedésük. figyelmes volt.5 Bár ez a kis beszélgetés sokba került Camille-nak. Mivel már túl sokat adott magából az életben. a csípőinél. De ezek a gyöngeségi rohamok nem tartottak sokáig. gondolta. amit Franck rajzolt róla a minap. És különben is: hol végződött az őszinteség. amikor valami furcsa dolgot vett észre az ablakpárkányon. Milyen ostoba liba vagyok. és bár sok idejébe került. még több gyanakvással simított végig a testén. a vállainál lapult a bőre alatt. Abból. és elbátortalanította a sok csont. amikor vetkőzött. jól ismerte a derűs béke árát: túl nagy volt. Camille visszaült az asztalhoz. bár talán nem is vette észre.

Renoir festményekből kilépett dámák és kislánynak öltözött kisfiúk társaságában. lenolaj. tizenkét éves korukban egy Biblián tartották a kezüket. és megfelezték az árát. – Igenis. hogy helyet nyerünk általuk – kántálta az eladó. – Ezeknek a kombinált. tényleg. és a vásárlás egész ideje alatt „drágámnak” szólította Camille-t. és órákat töltött el bajszos katonák.. hogy törökülésben leült egy nagy. és odaadja Philibert-nek. amely szép volt.6 Együtt mentek el egy új típusú mosó-szárítógépet venni. amikor az eladó így torkollta le: „a kedves feleségének teljesen igaza van. SaintWandrille viasz és bársonyosan puha Rémy keményítő. hogy egyszer csak az órájára nézett. egy tollseprű. mint egy esernyő. szőnyegporoláshoz. úgyhogy gyakran előfordult. kötények és darázsvászon törülközők. állatira el fogok késni. Eltökélte. fényképekkel és levelekkel zsúfolt kartondoboz mellé. Igen. vagyis. mindenféle méretű és anyagú kefék. Egy lenyűgöző kefegyűjtemény. – Sajnos tudjuk. papa! Ja. hogy látni lehessen az isteni kegyelemben részesült elsőáldozók szép karszalagját.. rohant a metrófolyosókon. hogy a konyha mellett kitakarított egy kis helyiséget. amikor el kell hagyniuk a lakást. és egy egész délutánt töltött el azzal.. terítők. „különben túlságosan kihozza őt a sodrából”. Csonttá száradt szappandarabok. Camille oldalba bökte Franckot: – Megmondjuk neki.. hogy Franck még Philibert érkezése előtt kösse be a gépet. pipatisztító alkohol. ha úgy tetszik. akik most költöznek új lakásba. iszapolt kréta. hogy hárman héderelünk négyszáz négyzetméteren? – Drágám. és bezsebelte Super Josy szidalmait. fagyni fog. Camille lelkiismeretesen egymás mellé állította a tárgyakat. de a vége mindig az lett. és elragadó dobozokban mindenféle kővé dermedt tisztítószerek: szódakristályok. hová mész? – Melózni. hétéves korukban egy játékkarikán. Franck boldogan vigyorgott. és egy fűzfából fonott teniszütő féleség. 179 . amelyet hajdan nyilván „mosókonyhának” hívtak. hogy mindent lerajzol. A fiúcskák ötéves korukban egy hintalovon. egy mirtuszfából készült kesztyűtágító. hímzett konyharuhák. Újra meg újra nekilátott a pakolásnak.”. aki már az óráját mutogatta. ha hagynál! Camille ragaszkodott hozzá. – Öltözz fel jól. hogy megy ez a fiatal pároknál. imádta ezt a helyet. a vállukat kissé leengedve. – Hé. kérlek! – csattant fel Franck – Szeretnék az úrra figyelni. és listát készített róluk egy nagy füzetben. felugrott. Hegyekben álltak ott a lepedők. „kettő az egyben” gépeknek az a nagy előnyük.

enyhült a megszállottsága. de vajon kinek lesz gondja a pipatisztító alkoholra.. az sem megy... a dölyfösen tagozott párkányok. és már nem sok értelmét látta a megfordított életnek. hogy már holnap. és hogyan dolgozzék reggel. a lemezeiket. ugyanazok a számozott lapátok (elég volt a veszekedésből. hogyan és mikor jutott az eszébe. Te ott leszel? – Nem tudom. ugyanazok az eldugult lefolyók. a csupasz vezetékek.. hogy ez az elegancia. Az atmoszferra. a lakás varázsa felbecsülhetetlen. hogy öltözzön fel. az emlékeiket és a két sárga Tupperwarét. miután kimerítette az agyát leszívó. és a beszáradt kininre a kék üveg alján a fürdőszoba asztalkáján? Lábadozás? Kóros aluszékonyság? Gyengéd téboly? Camille nem tudta. Természetesen a rokokó falióra és a cilinderek hamar gazdára találnak. a méretre csináltatott sámfák és a megsárgult címkék. ez az: szellemidézés. újra dolgozni kezdett. lányok!). ugyanazok a gondosan kiadagolt tisztítószerek. és itt kell hagyni a lakást. csendes lüktetés. szarik a fejemre. A könyvek.. ugyanaz az imádnivaló Mamadou.. Franck egészen elviselhető.. A nappali fényt hajszolta. olyan sok emlék! Nemcsak a tárgyak. ugyanazok a fáradt kolléganők és ugyanaz a zabos Jojo.. Egy freskóféleség. Philibert nem titkolta előlük. Egy pusztuló világ. Hiszen olyan sok anyag van hozzá. fárasztó fizikai munka? A kezei incselkedtek vele. a pettyes orrú büszke vörössárga pej emlékére.. a képek a falon.. – Igazán? – Kivettem a holnap estét. Ó. – Jó. Hiszen ő reggel a legtermékenyebb. 1887-1919. gyengéd 180 .. a lenmaglisztes borogatáshoz való edénykék. de kialkudta magának a kis zsebmeggyőződést – lehet. És utána? Ki tudja? Jobb esetben osztozkodás következik a rokonokkal. Kikészít ez a lány. De az ajtó már becsapódott. hanem a hangulat. lehet. ahogy Franck mondaná. a porcelán falikapcsolók. a könyveiket. a lófarokra a kis táblácskával: Vénusz.. Egy krónika. De Camille most jobb formában volt. hogy egy napon. az túl nagy szó rá! Inkább afféle szellemidézés. az ő tekintetére. Nemcsak a fotók. – Legalább vegyél egy sá. ez a haldokló kis világ. Új év. az agya csörömpölt: Philibert mindjárt hazajön. régi robot.– Igen? – Philibert holnap jön haza. hogy maga az öreg márki súgta neki? –. Igen. ugyanazok az eldugult porszívók. Valami halk mormogás. A köveit a bejáratnál hagyta. az öreg függönyökre. de ha azt mondom. Semmi változás. összeszedni a saját cuccaikat. nem igazi freskó. rosszabb esetben az enyészet vagy az Üdvhadsereg raktára. Ha fűzöm. a fém vízmelegítők. a lakás képzeletbeli életrajza.. Ugyanazok a nehéz parkettfényesítő gépek. Érdekes terv motoszkált a fejében. a művészet és a nagypolgári hagyományok kis múzeuma csak az ő érkezésére várt.. amikor soha nem fekszik le hajnali kettő előtt. el kell menniük.

„jegyezz meg minket is!” könyörögtek az öreg tárgyak. miközben az asztalra tette a rajzot. hogy köszönje meg a nevében: „Oké. és egy kalózvezérre bízta. „Miért”? Akkor Camille leült a sötétben. amikor a bejárat melletti falipolcra letette a kulcsát. fél lábbal a mocsokban andalgott be a lift mögötti kis helyiségbe. amikor megérezte. – Van itt valaki? – kérdezte. mondd csak? De éjszaka. a csokit imádott főnöknőjének adta. és lábujjhegyen átosont a nagy lakáson.. Camille”. és két kézzel szorította a kutyája pofáját. ki vagy te? És ki a fenét érdekelne ez. amikor több kilométernyi sápadt fényű földalatti folyosót bejárt. A férfi a földön ült.. és éppen nekilátott a vetkőzésnek a félhomályban.. Először is. hogy nincs egyedül. teszek azokra a Tupperwarékra. ahol a szellemtelen falfirkák nem tudták eltakarni az efféle feliratokat: És ő? Ő vajon mit érez. csöpögő orrát a nejlonköpeny ujjába törölve. pánikba esve. százszor is lehajolt. Nem lenne véletlenül likőrrel töltött csoki is?” Hogy én milyen vicces vagyok. itt vagyok. hogy megnyugtassa őket. Az ötödik emeleti fickó egy doboz Mon Chéri csokoládét hagyott neki az asztalon. Ó. akkor képtelen volt nem meghallani őket: „Camille. Egy pillanatra kihagyott a szívverése. Ez a hóbortos gondolat jött és ment. miért nem minket?” méltatlankodott a halottas ágyán lefényképezett öreg tábornok. ahol a tisztítószereket és a többi szart tartották. nagy maflák! És Salina hercegre gondolt. őrült tekintettel.. köszönöm. és lassan sodort egy cigarettát. recsegte a parketta. másodszor is. és érezte. sóhajtotta Camille. nem is lélegzett. zendítettek rá kórusban a rézkilincsek és az ütött-kopott grogrének... aki tehetetlenül nézi világa hanyatlását. és a falat tapogatva megkereste a villanykapcsolót. A hercegre. a szeme keresztbe állt a kokain és az éhezés miatt – Camille jól ismerte ezt a tekintetet. hogy kidobja a műanyag poharakat és gyűrött papírokat. aki gyalog indul haza a bálból. az Éghez könyörög. „adta teremtette! Miért a Tupperwarékat. Micsoda hülye! – méltatlankodott Camille.szeretetére és elragadtatott tollára volt szüksége ahhoz. és amikor meglátja a feldarabolt. ahol tízszer. ahol ideje java részét töltötte a felmosóvödör mellett térdelve. napközben eltűnt. éjszaka! Amikor visszatért a pokoli tornyaiból.. hogy azután békében elenyészhessen. „Igaz is”. hogy ne tartson már nagyon sokáig.. 181 . hogy elűzze: szegény kislányom! Te vajon hová tartasz? És mégis. gyakran egy gunyoros kacsintás is elég volt. hogy én milyen vicces vagyok. fél lábbal a Párducban. véres marhákat a szekéren és az elhajigált maradékot a kocsiút mentén. csak ébresszetek fel még dél előtt.. amikor benned van?. Ebben az álmodozó. Már csak ő maradt az irodában. de mondja csak. vidám lelkiállapotban.. A fickó nem mozdult. hogy valami meleg csorog végig a lába szárán: bepisilt.

akik visszautasították az alumínium fóliát. Camille elfintorodott. a csipkekeszkenődet gyűrögetve. Te hülye.. Fogta a kabátját. és leintett egy taxit. A konokokat. és kihátrált. Egy kiskutya miatt izgatod magad. mire megértették. hogy egyikük sem fogja a másik halálát okozni. akik boldogok egy hellyel a meleg szellőzőnyílás fölött. Egy luxusjárgány volt. Az éjszaka közepén felkelt. 182 . aztán egy nagy luxusautó hátsó ülésén búslakodsz. – A kód? – nyögte a fiú.. remegve... figyelmeztetnie a nagy Mátrixra. Amikor végre észrevette. bármilyet. – Csak fáradt vagyok. és rossz irányba indult el. hogyan? – Az épület kódja? Nem tudja. – Ho. mint aki kísértetet látott. hogy hányjon egyet. hogy merre jár. Gonosz emlékek ízét érezte a torkában. és a suhanó autóból az üzletek szellőzőrácsain vagy a kapubemélyedésekben heverő kis emberi kupacokat bámulta. Camille pedig újra visszamerítette őket a homályba.. ne is lássalak! A lakás üres volt. csak a napi adagjára lenne szüksége. hogy ne ejthessék őket foglyul az autók fényszórói. és akik jobban szerették a langyos betont a Metró csempéinél.. mi? – Jól vagy? Úgy nézel ki.3°C. a falnak támaszkodva valahogy eljutott a kijáratig. Camille jéggé volt fagyva. kiállt az út közepére. – Nincs valami meleg ma este.. hebegte Camille. hogy ne is lásd. Sehová nem vihet magával kutyát. A fiú a jobb keze mutatóujját az ajka elé tette. és megkérdezni. hogy nem éhes-e. szégyenkezem miattad! Mire jó ez az egész? Leoltod a villanyt. Most már normális ütemben dobogott a szíve. és eleget ivott ahhoz. agyonizzadva. te hülye tyúk! Nyavalygós széplélek. és a kutyája? Hülyeség kutyát tartania. a kabátja két szárnyát ráhúzta átázott munkanadrágjára. Nem. És a kutyája? Mikor kapta meg az utolsó adag kutyakajáját? Felsóhajtott. Camille szétnyitotta a combját. Vajon mi lehet az irodai szellemmel? Olyan fiatalnak látszik. Camille valamilyen alkoholt keresett. homlokát az üvegre tapasztotta.. Összefutott az éjjeliőrrel. Tűnj innen gyorsan. bent hőmérő mutatta a külső és a belső hőmérsékletet (. a csökönyöseket. +21°C). Beszélnie kellett volna vele.Így maradtak néhány másodpercig. és nemsokára az utcán találta magát. amikor vannak emberek. hogy megtalálja az utat a kispárnáig.

. ha veled bámészkodom? Lekuporodtak egy padra az újságosbódé és egy jegykezelő közé. – Gyerünk! Futás. Körülbelül 15 percet késik. hogy találkozhat a feleségével! – Nekem ez gyanús. – Egy eurót? Nem. féltékeny vagyok. késő. – Hazudós! Mutasd! – Nem. – Odaadtad neki az ajándékomat? – Igen.. felemelt fejjel ugrándozott a pályaudvari tábla előtt. Nekem soha nem fested ki a szád.. nézzen oda az ember. Jöttem. biztos a szeretője – jelentette ki Camille.. mint mindig. – Hülye vagy. Még mindig szabadságon vagy? – Holnap este kezdek. 20 óra 25 perckor.. – Meg tudnád nekem magyarázni.7 Zsebre dugott kézzel.. hanem szőlőzsír. Hé. izé.. mert őrülten szerelmes vagy belém. – Tényleg? És jól van a nagymamád? – Igen. – Nem baj. 183 . hogy tartsam a gyertyát. az előbb hajtottalak el! – Nézd azt az öreg mamit a csúcsos fejkötőjében! Nálad van a füzeted? Nem? Kár! Nézd azt a pasit. hogy nyilván azért rajzoltál ilyen szépnek. Most le akarok ülni egy padra. öreg. – Jé. – És? – Azt mondta. – Egy eurót? Hé. – Hát. – Ez nem rúzs. amikor egy ismerős hang megadta neki a keresett információt: – A Nantes-ből érkező vonat a 9-es vágányra érkezik. – Iszunk valamit? – Nem. milyen boldog. – Nem.. De kaphatsz egy cigit. és nézni akarom az embereket. kisfiam! Futás! Hopp. és csendben figyelték az őrülten tülekedő utasok Nagy Csarnokát. te is itt vagy? – Hát igen. te kiszépítkeztél! Ez mi a csoda? Csak nem rúzs? Vagy talán tévedek? Camille a sál mögé rejtette mosolyát. Egész nap ki sem mozdultam otthonról. hogy miért mindig a legrosszabb alakú lányok hordanak csípőnadrágot? Nem értem.

– Ha meg akarsz ismerni egy országot.. De az télen volt. Most egy idős házaspár tipegett el előttük. – Na. hogy a felesége. aki átrohan a városon a miniatűr kofferével. – Miért nem? – Csak.. – Dehogyis! A felesége Quimperben van. – Te meg érzelgős vagy. Na nézd. szép lassan. most örülsz? – Nagyon! És legalább csinos volt? – Bűnronda.Lehet. Hülyeség. – Hazudsz. – De igen. Na.. megyünk? – Franck a peronok felé mutatott. és mindent megértesz. Szakács voltam a követségen. Hol voltál eddig külföldön? – Sehol. – Semmi. és épp most fekteti le a kölyköket. – Na. Franck megbökte Camille-t a könyökével: – Oda nézz! – Oké. – És jó volt? Most min mosolyogsz? – Semmin. – Imádom a pályaudvarokat. Nincsenek bárok. vele. meséld el. az gyanús. – Piff. – Camille két kispolgárra mutatott.– Miért gondolod? – Egy férfi. elég elmenned a pályaudvarra vagy a piacra. – Lefeküdtél a nagykövet feleségével? – Nem. Franck a fejét csóválta: – Nem sokat érsz. és a pályaudvar? A piacok? – Nem jártam kint napközben. a hajába csókol.... – A lányával? – Igen. nincs semmi. mert csak nyúlik és nyúlik.. Akkor biztos valami nőügy lesz. – Ó. – Nem. – Na ne. akik egy TGV korlátja előtt üvöltöztek egymással. leteszem a fegyvert. Ott sehol nem lehet inni. gyöngéden egymásba karolva. látom a. – Teljesen egyetértek veled. 184 . – Én is – felelte Camille. azok ott házasok. és semmit sem láttam. látom az orrodon. nem kell egy autóban játszani az agyadat. – Nem.. – Soha nem hagytad el Franciaországot? – Két hónapot töltöttem Svédországban. és egy szőrmebundás nő nyakába ugrik. – Előbb meséld el. – Oké.

– Nem. Mint mondtam. ha történeteket mesélsz. – Meséld már el. – És mi van azzal a svéd lánnyal? – Nem svéd volt. imádják egymást. Ismersz. Egy agyonkényeztetett hercegnő. – És aztán? – Aztán hazajöttem. hogy megismerje az életet. Nagypofájú csaj. gyere. hanem francia. De a borjúbecsináltban nincs is póréhagyma. – Tudod jól. nincs? – A húslevessel kevered. mint a csap. erre ő rögtön nyavalyogni kezdett. nem vagyok túl bonyolult fiú. hogy a csúnya lányokkal mindig ronda dolgok történnek. Egy kicsit kába vagy. a kis seggét állandóan rátette a tűzhelyünkre. És hogy múljon az idő. menjünk. – Akkor miért? Jótékonyságból? Egészségügyi okokból? – Nem. úgyhogy egy napon elkaptam az alagsorban.. oda nézzenek. aki téged vár. hogy az a szőke az előbb a pasas felesége volt. Folyton cukkolt. akkor gyorsan bocsánatot kér. Jól ismerem az én kis Philoumat. – Én is szeretem. mert feltett főni egy borjúbecsináltat. de tudod. és szép lassan lenyalogatta. mielőtt odaég a póréhagyma. tizenhat éve házasok. hogy megkeresse a kijáratot. és elindul a taxik felé. hogy megmondja a papájának. – Sok ilyened van? – Nem. és nem szeretem a szűzkurvákat. Nem vársz senkit. – Ja.– Még egy svéd sem kért volna belőle. ha azon a lépcsőn megy le. – Oké. – De ez ronda dolog volt a csúnya lánnyal szemben. – Tévedtem: a kurva a vidraprém kabátban a pasi felesége. belemártotta az ujját a mártásba. elszalasztjuk. és olyan tüzes volt. Hé. de nem szeretem a szűzkurvákat. Csak megy előre egyenesen. hogy van az! Leszállsz a vonatból. és végre felnéz. kegyetlenségből. Na. Soha nem álmodoztál ilyesmiről? – Én nem szoktam álmodozni. Csak akkor. de fél szemmel az óráját lesi. aki hétvégén Dániába utazik leinni magát. és hopp. hogy szép lányokat fűzzek be. mondtam már. nem vagyok bonyolult fiú. aki úgy öltözött. Ezt jól jegyezd meg.. mint egy Spice Girl. amíg neki nem ütközik egy oszlopnak. – Biztos? – Persze. az összes cuccoddal. és szeretné. gyámoltalan. miközben érzékien bámult rám. – Ha ezt történetnek lehet nevezni. Nyilván ő is állatira unatkozott. – Miért? – Diplomáciai bonyodalmak? – Valahogy úgy. kislány! 185 . van ott valaki a peron végén. – Ne menjünk messzebb – zihálta Camille –.. Úgyhogy megdugtam a nővérét. ha elismered. van négy gyerekük. mint a parázs. és a nő épp most veti rá magát a pasi sliccére a parkolóház liftjében. – Én nem szoktam álmodozni – Camille egy selyemfiú szenvtelen hangját utánozta –. ha a férje elélvezne. és olyan részeg.. – Nyugi.. Tulajdonképpen a húga fűzte az agyamat. Általában azért töröm magam.. csak nem vagy szerelmes? – Nem.

Kicsit olyan.. de.. Imádom azt a helyet. – Én – kérdezte Camille mosolyogva – én remekül! Nagyon örülök. persze ráejtette a bőröndöt Camille lábára. Minden jól ment? Nincsenek lövészárkok a lakásban? Szögesdrótok? Vagy homokzsákok? – Nem. Camille elmosolyodott: – Nem.. – Hé.. mint egy kutyakölyök. Természetesen Philibert zavarba jött.Te. sem kerekes bőrönd nem tartozott. vagy micsoda? – Csak néhány könyv. hogy együtt legyen másokkal. a másikban pedig nyitott könyvet tartott. de. istenem. – Gyerünk. egyenesen. hanem nagyüzem. már van otthon vagy ezer! Ezeket nem hagyhattad volna a kastélyodban? – Úgy látom.. – Egyetlen gyerek vagy? – Hát. Oda nem enni megy az ember. hogy maga milyen heves. Camille összeráncolta a szemöldökét: – De igen. nem... – Philibert. – Mit jelent az. Van egy új barátnője. ő az a báty. persze dadogott.. izé. és persze leejtette a szemüvegét is.Franck le volt sújtva. – És hová? – kérdezte Franck morcosan. – Én is. – És jól van? – Kicsoda.. Camille... vidd a bőröndjét! – dirigálta Camille. még mindig Philibert nyakában lógva. azt hiszem.. Az nem étterem. mi van ebben a bőröndben? Egy páncél. – Ne is mondd... n.. formában van a kis barátunk – súgta Philibert Camille fülébe. És az ünnepek? – Milyen ünnepek? Ma van az ünnep! Egyébként elmegyünk valahová vacsorázni. nem kellett volna. – Jaj. és odarohant az ő vaksi és imádott zombijához. de tudod. Meglátták Philibert-t a peron végén. Meghívlak titeket. – A francba. és akihez sem táska. hogy „oda nem enni megy az ember?” Ez a legjobb! 186 . és egyik kezében katonai hevederrel átkötött nagy bőrtáskát cipelt. persze zavaros bocsánatkérésekben tört ki. ott van – mondta Camille. akire mindig vágytam. meg azért. a hangulatért. Francknak igaza lett: Philibert volt az egyetlen. az emberekért. Lassan bandukolt. Franck? – Nem.. minden rendben. már nem akart megmaradni a pórázon – morogta Franck.. – A Coupole-ba! – Ó. mint egy I betű.. nem vagyok szerelmes belé... a Coupole-ba. hogy itt vagy. hanem a díszletért. aki nem farmerban és baseballsapkában volt. Nem is tudom. más semmi. n. van egy meglepetésünk. – Nézd csak. egy meglepetés! N. de.. – Tessék? – T. maga. – dünnyögte Camille. gerlepárocska! Nem mehetnétek még egy picit lassabban? A boy fáradt egy kicsit. n. Philou. – Á.. Nagyszerű. Persze. nem igazán szeretem a meglepetéseket. A kurva életbe. – Ó.

együtt – mindent bele! Az első tíz percben Franck szörnyen viselkedett. a családjáról. ugrándozott. Ó. három: most!” Camille erősen szorította a karjukat. éhesen. mondj már valamit! – Franck! – Igen? – Nekem hat húgom van. Vagy majd várunk a bárpultnál. és tízpercenként: 187 . és titokban arra vágyott. hogy utat adjanak nekik. Amit a nő akar. a királypárti unokatestvéreknél töltött szilveszterről. amitől el fog menni az étvágya. Philou. ha nem akarsz velünk jönni. – Igen. a Napóleon oroszországi hadjáratából származó prémes bundájában. – És ezt ki mondta? – Ez egy közmondás. az étlapot. az asztalszomszédját. a nemdohányzókat. a homárokat. mindent leszólt. zavaros és gyötrelmes prédikációkba bonyolódott. – Na... amikor Camille a szabad kezét a karja alá csúsztatta. az árakat. míg mesélt nekik az ő nedves kis birodalmáról. A két gyöngéd könyök között. a képeket. a turistákat. kettő. azt isten akarja. és majd hazafelé érte jövünk. a zajt. A másik kettő addig biztatta.. Nem tegnap. az árvízről. nem holnap. A sovány magas kicsit lehajtotta a fejét. a felszolgálást. de én meghívom Philibert-t. jobb oldalon a kis köpcös. megtörölte a száját és a falusi papot utánozta. boldog vagyok. hogy önökkel lehetek”. – Na. és menetközben rengeteg elképesztő szokást elmagyarázott. az amerikaiakat. Bár nem voltak tudatában. majd így fejezte be: „Á-men. Lucky Strike feliratú bőrdzsekijében. A francba. Vegyétek úgy. középen a fiatal lány. Egy pohár pezsgő.. és az utálatos szobrot. – De igen. és meghintáztassák: „Egy. nevetett. – És a Márki Úr könyvtára? Azt én fogom odahurcolni? – Hát ott hagyjuk a csomagmegőrzőben. Valahányszor letette a poharat. Nagyon helyesen néztek ki hátulról. hogy kétfelől felkapják. mindketten ugyanarra gondoltak: mi hárman. itt és most. és elkerekedett szemmel hajtogatta: „tényleg?” „na ne! „nem!”. kezdődik! Az agyamra mentek az idézeteitekkel! De aztán megnyugodott. Ma. aki csivitelt. sovány fickó. figyelj ide. a párizsiakat.. és? – Úgyhogy egészen egyszerűen csak azt tanácsolom neked: hagyd. a dohányzókat. Az egész lelki egyensúlya itt volt. két pohár finom fehér bor és hat osztriga után végre befogta a száját.. Bal oldalon ment a magas. Philibert.. a kését. Éppen itt. Camille és Philibert csak mosolyogtak rajta. hogy ez az első újévi szeszélyem! – Nem lesz hely. a te bajod. és a Montparnasse Boulevard-on félrehúzódtak a gyalogosok. a kis köpcös a szakadozott zsebébe süllyesztette a kezét. hanem itt és ma. aki amúgy soha nem ivott. s ezzel elbűvölte őket. bárgyún és minden ok nélkül egyfolytában nevetgélt. Franck teljesen meg volt döbbenve..– Rendben.

. Felfüggesztett pillanat. és Philibert türelmesen hallgatta. aki el akart téged vinni a színházi óráira? – De. aki azt mondja. Kicsi kora óta imádta a tenger gyümölcseit.. ez isteni. Lemosta az ujjait. azután a szempilláját rebegtetve bezabálja az egészet? Vagy az. Ilyen hengerfejből annyi van neki.dadogok.. igen. az a kövér Titi. és még soha. ez már csak így van – felelte Philibert őszintén elszomorodva –. Mesélhetnél az öreg francia arisztokrácia megfáradt bájáról. a kövér. hogy osztozzunk meg rajta. – Azt hiszed? – Biztos vagyok benne! Nem igaz.. csakhogy túlságosan da. aki azt mondja. – Nem. hogy együk meg együtt. és meglátod. így nem nyaggatták és nem szidták le. Na. és mit gondol róla a barátod. Philibert inkább szorbetet kért. hogy 89 euró szép kis pénz – jelentette ki komolyan –. és elég volt keveset enni belőlük. és csodálatos szendvicseket készített nekik. hogy együk meg együtt. hogy megegye saját adagját. Camille meghámozta a rákokat: letördelte a lábakat. biztos vagyok benne.. a kövér Titi. feltörte a páncélt.– Azt mondod. 188 . aki azt mondja. Franck érdekes történetet mesélt Philibert-nek egy karburátorról. fogott egy rozskenyér szendvicset. – Tojik rá... rajta! Ez legyen a te újévi fogadalmad! – Franck felemelte a poharát. elég. Klik-klak... hogy csodálatos showman lennél! Olyan sok szót ismersz. A kövér Titi. és olyan szellemesen tudsz mesélni! Annyi távolságtartással. amennyit csak akar. uram! És ne is nyavalyogj. – Hú. amikor elmesélsz valamit. Camille megkérdezte tőlük. mert sokat kellett vacakolni velük. Nem gúnyolódott. az ollókat.. Az egész étkezés alatt sikerült megtévesztenie mindenkit. és behunyt szemmel a hátfalnak támaszkodott. Nem volt ebben semmi irónia. – Azt hiszitek? – Igen. Franck óvatoskodott: – Várj csak! Te melyik csaj vagy? Az. Senki ne mozduljon. azután csak úgy piszkálgatja a süteményt? Vagy az. hogy két éve jegyesek. Boldogság. soha nem dadogsz. újfent bizonyságot téve tökéletes neveléséről és aranyszívéről: – Az már biztos. és ennyi. ha keveset evett. – Színpadra. Franck? De nem te beszéltél nekem egy lányról a múzeumban. ezt már nem hiszem el! – Neked színházat kéne csinálnod – nyaggatta Camille Philibert-t –. Ma este például – pedig már egy újabb üveg bort is rendelt – még mindig messze volt attól. és tényleg megosztozik? – Rendeld meg. mert a te fogadalmadat nem olyan nehéz megtartani. – A kövér Titi? – Igen. meg még néhány ilyesmiről. melyikük osztozna meg vele egy lángoló palacsintán. az a kövér Titi... – Hát igen.

egyáltalán nem friss. én elmegyek bevásárolni. Kérem. Nem. szüksége van rám. aki már nem is titkolta. És mivel nagyon szerette a kéziratokat. És ezért hajlandó volt bezsebelni az atyai megvetést és akár ötven porszívót is megvenni. akik nagyon szeretik őt. ha kell. majd én megveszem. kapcsoljátok le a villanyt. Egy tehetetlen. mikor és hogyan? Ki intézi a bevásárlást? Mennyi újévi borravalót adjanak a házmesternőnek? Milyen neveket írjanak ki a postaládára? Előfizessenek-e vonalas telefonra. atyám. rendben. és mennyit. Minden úgy lesz. esküket. hogy adja oda neki a sót. – Akkor most mondjuk azt. és nyiss időnként ablakot. és mert amit a nő akar. – Igen. sem a pénzügyek. De még be sem fejezte a mondatot. túl vastag. amikor rajtakapta a fiát Blanche szobájában. a pénzről is beszéltek: ki fog fizetni. A 14-es háborúból való Bissel seprű kicsit már öreg. Majd egyszer sütök neked.. érted már. de legkevésbé a társadalmi rangja. amint a földön ülve babázik a húgával. és még arra sem ügyel. szóljatok. Mivel Camille ragaszkodott hozzá. milyen szarba kerültünk? És ez még csak a kezdet! Philibert Marquet de La Durbelliére elmosolyodott. hogy te megeteted. A név első örököse. ahogy akarod.. mindenki takarítja a saját szobáját.. csak azt nem tudta. de miért mindig ő és Philibert takarítja a konyhát és a fürdőszobát? Ja. mit akartam mondani? Látod már. Ja. ha szü. különben mind állatkákat szerzünk. te dobd ki a szelektív kukába a sörösdobozokat. hogy nyomasszák őket az Államkincstári Hivatal zaklató levelei a járulékokról? És a háztartás? Oké.– Nem. de szóljon csak. csikorgatta a fogát reggelente. miért mondtam. és hagyják-e. és akkor meglátod a különbséget. aztán utána te mondjuk palacsintát sütsz. félretolta a kávéscsészéket.. kicsikém. Mi is van még? – Na. A vécével ugyanez a helyzet. alkotmányleveleket és egyéb szerződéseket. ostoba alak. aki képeslapokat árul az Állam szolgálatában. Ezzel nem volt egyedül. Nem gond. sem a nők. és túl sok vaj van rajta.. akit nem érdekel sem a gazdálkodás. amikor a kishúga megkéri. Két megalázó hetet töltött el apja elkeseredett szeme előtt. sem az erdő. – Nincs jobb dolga. és ha nincs többé klotyópapír.. hogy neheztel rá. nemesi okleveleket. az apja már becsapta az ajtót. Blanche és Camille ugyanazt jelentette a számára: édes kislányokat. – Amikor csak akarod. És ez volt a legviccesebb. Franck. Nem. Egy elsőszülött. Philibert érezte. és ebéd után megsétáltatjuk a gyerekeket a parkban. És talán vehetnénk már egy működő porszívót. – Ha jó leszel. és néha megpuszilgatják. igazán nem ezt érdemelte.. hogy némi méltósággal szóljon a vadőrhöz. fiam? – Nem. és dadog. hogy megfordult a szél. előhúzott egy fehér lapot a 189 . a fürdőszobába kell egy szemetes. hogy ne engedj beköltözni egy lányt a lakásodba? Látod. nem értette. hogy most milyen irányba fúj. azt isten akarja. kis Philoum.. szü.

beleértve a vécépapírt és a szemeteszsákot is. és szép cirkalmasan ráírta: „Az Émile-Deschanel sugárút alapító oklevele a lakásfoglalók és egyéni látogatók szá. Magától értetődik. hogy egy efféle söpredék neve díszeleg a vizitkártyáján. majd az új hivatalos szabályzatot Franck és Camille elé tolta. a repülősóm.. és két megdöbbent asztaltársa szeme láttára pecsétgyűrűjével lepecsételte a papírt. – Igen. kedvesem. majd háromrét hajtotta. Camille kérte a számlát (de. nálam van a viaszom. a Lajos aranyaim. Franck találkozott egy ismerős pincérrel. majd Lucky Strike motorra pattant. a másik kettő meg hívott egy taxit. Te mindig a XIV. Egyébként a nagymamámat igencsak dühítette. a pajzsom és a mérgeim.kézitáskájából. Franck és Camille bánatosan elengedték a poharukat.. Ja. majd ti felporszívóztok). és benézett a konyhába.. 190 . Lajos korabeli felszereléseddel sétafikálsz? – kérdezte Franck a fejét csóválva. tudjátok. de. a pecsétem. a Sorbonne professzora. menetközben átléptek néhány hajléktalanon. ragaszkodom hozzá. gyerekek. és telefirkálták hülyeségekkel a papírt... ki volt Émile Deschanel? – Köztársasági elnök! – Nem. már én is tiszta jakobinus leszek – sóhajtotta.” Félbeszakította magát: – Nos.. de kényszernyugdíjazták a Katolicizmus és szocializmus című műve miatt. hogy nagyüzem. hogy kiegészíthessék a megjegyzéseikkel. – Fenntartom. nem emlékszem. és hanyag mozdulattal becsúsztatta a zakója zsebébe. – Hú. – Lám. Vagy talán fordítva. Hol is tartottam? És pontokba szedve leírta a megbeszélésük tartalmát. Émile Deschanel irodalmár volt. együtt elmentek Philibert táskájáért a pályaudvarra. izé. Utána Philibert rendületlen nyugalommal előhúzott egy pecsétviasz rudat. de szép nagyüzem. ő Paul Deschanel volt.

. és nem zavarta a szomszédját. Mátrix csak B 12 vitaminnal dúsított száraz kutyatápszert evett. piával. és esténként békésen elkábították magukat. A bagett megkeményedett és a cigarettákat sem vitte el senki. banánt és kutyakonzervet a vegyszeres kuka mögé. Camille óvatosan puhatolózott is Nurdinnál. és később is minden nap. hogy a fickó és a kutyája ott vannak valahol a környéken. Több nap telt el így. ő az ott. harmadnap is. Minden reggel köszöntek egymásnak. amint csirkés száraztápszert ropogtatnak egy pornófilm előtt a túlfűtött bodegájukban az éjszaka közepén – nagyon is el tudta képzelni.8 Camille kereste a narkós fickót másnap is. egy kis salátát. vagy túl kevéshez. soha egy morzsa vagy bármilyen szag. charta nélkül vagy chartával. Napközben Camille rajzolt. és a plébános úr döntötte el. A dobozos kutyatápszer ugyanis szar. – Dehogyisnem eszem meg! – Na ne. egy szót sem szólt holmi hajléktalanról. hogy Camille lassan kételkedni kezdett. Semmi hír. Féltökű és félagyú. Kutyaversenyeket rendeztek. mindenki szép nyugodtan élte a maga életét. Élie bácsi. De soha egy szál kutyaszőr. hogy ki kell-e ürítenie a zsákot. Lehet. A lakásban minden jól működött. Vagy túl sok droghoz jutott. igazi tragédia). valaki mindig gondosan eltüntette. hogy az a debil táplálja velük az egytökű barátját. hogy Camille el is hitte. így nem tudott kijárni. előttük a foxterrierjeik. 191 . Volt elég baja enélkül is. Az éjjeliőr. Gyors oldalpillantást vetett a kis helyiség felé. miért is? – De a száraz kajával ugyanez a helyzet. felolvasott vagy a családi albumokat kommentálta: – Ez itt a dédnagyapám. és amikor Philibert otthon volt. látod. olyannyira. hogy ki győzött. Philibert mániáival vagy anélkül. a szőre miatt. de Marvinból bőven jutott mindenkinek. a célvonal előtt. Pedig Camille tudta. – Akkor nem unatkoztak. hogy a megfelelő címzetthez jutnak el az ajándékai. Myriammal vagy Myriam nélkül. Már nem igazán törte a fejét az egészen. Marie-Antoinette-el vagy Heinekennel – ki mit szeretett. Néha nem jött a fickó. de csak a kutyakaját vitte el. Miért adna az ember a kutyájának olyasmit. fóliánsokkal. Drogos létére furcsán jól szervezte az életét.. de nem. Fűvel. Mellette az öccse. akivel ettől kezdve mindig váltott néhány mondatot (Mátrix egyik heréje nem szállt le. nem? Azt sem eszed meg. kenyeret. sajtot. – Esküszöm! Az volt a legrosszabb. és basta. Néha Camille nem hozott semmit. Amikor letett egy szelet húst. amit ő maga nem enne meg szívesen? Tényleg. Néha ott volt. egy kanál ricinusolajjal megöntözve.

mert már mindenkinek az agyára megy. meg ahogy beszélsz. Carine-t nagyon szerette. de legalább jöhetnétek klotyót pucolni velem. Hogy téged biztosan a főnökök küldtek. hogy a vécét mindig én pucolom. Camille a kocsiját maga előtt taszigálva elment mellettük. hogy kémkedj utánunk. Igazán hatalmasat. Visszafordult: – Hogy ő mit mond. de megjegyzem. hanem a kolléganőm” – vetette oda végül a fickónak. Mamadou furcsa hangot adott ki. Camille-t Samia egyáltalán nem érdekelte. mivel rajta kívül ő az egyetlen fehér. hol laksz. Másrészt képtelen volt elviselni Bredart-t. Camille olykor a legszívesebben a pofájába vágta volna a törlőrongyot. aki éppen a visszereit vizsgálgatta. és azt hajtogatta: „Biztos vagyok benne. arra teszek. gyűlölte a keresztnevét. mert őt megvetem. Ettől a naptól kezdve megváltozott a lapjárás. Hülye volt. és megkérdezte. és egy hatalmasat turhaadagot köpött Josy lába elé. hogy maga az! Biztos vagyok benne. Mert lehet.. És ez sokat számított. csak ment utána a folyosón. és egy kis fasiszta seggét nyalta.. és az egyik nap megkérte. te burzsoá! Húzz innen. az agyamra mész! „Nem én vagyok.– Jól tették. nagyon elégedett volt a viccével. Tulajdonképpen Rashidának hívták. Miattatok nyitottam ki a pofám. ez a lány! Hogy beszél ez velem? Egyáltalán mi a francot keresel közöttünk? Mi közöd hozzánk? Kémkedsz utánunk. volt egy kis hatalma. Ha-ha.. De ti igazán gyávák vagytok. 192 . Láttam a fizetési papírodon. és minden emeleten megeresztett egy rasszista viccet.. és nem várom. hogy tartsa meg magának a szemétségeit. vagy mi? Épp ezt kérdeztem magamtól a múltkor.. akinek ilyen kicsi a segge. a melóval volt a baj. hogy kipiszkálja a foga közé szorult húscafatokat. izzadt. de a hangulat undorító lett. beszéd közben köpködött. ilyen nagy pofája? Mindig sikerül meglepned. Utána fogta a lapátot. Nem közülünk való vagy. – Nahát. hülye.. Nem. hogy hová tette a tollseprűjét. spicli! A többiek nem reagáltak. majd rácsapott a fenekére.. – Hogy lehet egy lánynak. mi? Bűzlik rólad a pénz. A munka ugyanolyan pocsék volt. Először is a fickó az ötödikről az egyik este megvárta. de Carine-nal már durvább volt a helyzet. A többiek morgolódva szétszéledtek. hogy megköszönjétek. hogy maga az!” Szállj le rólam. és fél év múlva már mindketten halottak voltak. mindig Bic tollbetéteket csórt. arra is szarok. Igazán messzire elment ez a lány. Két évvel később elmentek az ardenneki frontra. vagy valami ilyesmi. Game over. és Super Josyra mutatott. mint a segg. hogy ne alázzon meg benneteket állandóan. azt gondolván. meghintáztatta Camille orra előtt. hogy Camille a cinkosa.. és pofátlanul visszaélt vele (brigádvezetőnek lenni a Toucleannél mégsem a Pentagon!). hogy mocskos burzsoá vagyok.

akiket szeretsz.. feltörölt valamit a földről.. amikor nem láthatod azokat az embereket. a bajok. a megérkezés 72-ben Franciaországba az öccsével. Ellenszegült. aki a délutánjait a Tatiban tölti. És te? Mikor jössz el hozzám. – A Touclean nagy cég. a nyomor. Ahogy vallomás vallomást ért. amihez nem értesz. ezúttal a lépcsőházba. a gyerekei. és egy csapatban dolgozott vele. Akarod. – De azt mondtad..Camille elveszítette a munkatársait. mi történik.. széltoló. csak jó erősen dörgölnie a padlót.. de kedves férje. szerencsétlen! A Josy olyan. – Nem. Emlékszel az orvosi vizsgálatra? Az a másik hülye. az óriási melleket és a még annál is nagyobb szívet. Camille üzletet ajánlott neki: én melózom. de szép lassan szerzett egy barátot. de sok minden fölött szemet huny. ne hozzak egy tiszta felmosórongyot? – Biztosan találnál melót közelebb is. aki kivette az üvegszemét. akit Germaine-nek hívtak. Szóval Josy intézte el az ügyemet. míg Camille tette a dolgát. amelyekre Camille nem unt rá soha. megvárta. Igazán nem kényeskedett. a telefonfülkében töltött vasárnap délutánok. és kinyitnia a fülét. és tavaly felakasztotta magát. – Le kell fogynod. A szenegáli gyermekkor. hogy ez a kis mondat milyen messzire viszi. Camille lassan bizalmasabb kérdéseket is feltett. a gyakori ünnepek. Olyan nagyszájú és kövér vagyok. Mamadou mindig megvárta a metró kijáratánál. a színes ágyékkötők és még ezernyi kép. amilyen. Nem sejtette.. – Ott van a sógornőm. két édes ikerlányt hagyva maga után. de szegény csontváza már nem bírt többet: a hatalmas combokat. majd felegyenesedett. Ki akart piszkálni. Senghort. hogy a srácaid egész este egyedül legyenek otthon. meg még mit tudom én. hogy nem lehet rá számítani. a kukák. hogy a szívem majd belefullad a zsírba. a szomszéd. mi. a madarak.. Mamadou kilenc testvére. ráadásul Mamadounak fájt mindene. Mamadou. ami azt jelentette. Mondd csak. Nem mintha lusta lett volna. biztos vannak irodák hozzád közelebb is. 193 . hogy megnevettesse a gyerekeket. És amikor Josy – nagy ritkán – feléjük járt. te mesélsz nekem. Az a Pokol. az öreg fehér Atya. – Ez az. úgyhogy ne nyúlj semmihez. a kiskecskék. hogy hatékonyan tudjon dolgozni. az unokatestvére. a por. Léopolddal. Ami neki negyed órájába került. Az összes többi nem számít. amíg Josy bűze elpárolog. hogy szerencse. Mamadou gyorsan lehajolt. hogy egyáltalán van munkám.. elrontott házassága. vagy a Parisien Seine-Saint-Denis kiadványát olvasnia. Nem kéne. a sógornője. aki megint beszarik. azt mondta.. hogy megkóstold a fűszeres csirkémet? – vágott vissza Mamadou mindahányszor. de egyszerűen túl kövér volt ahhoz. – Ratata. A Pokol sokkal rosszabb ennél. hogy a seprűnyélre támaszkodott. Hagyd úgy.. ahogy van. azt Camille két perc alatt elintézte. Ne beszélj olyasmiről. az a kis doktor. Nem kellett többé a Courrier Internationalt. Barátnője lefegyverző könnyedséggel mesélt szörnyű dolgokról – legalábbis neki szörnyűnek tűntek.. miközben ő melózik helyette. – De ezt hogy szervezed meg? Hogy tartod magad? Hogy vagy rá képes? Pokoli ez az időbeosztás. – Néha azért igen. hogy segítsek? Hogy írjak a nevedben egy kérvényt a személyzeti főnöknek? – Camille felegyenesedett. és ez így tűnt normálisnak.. soha nem tudhatja az ember.

szerelmed. aki mindig úgy bánik veled. Hihetetlenül boldog volt. Mamadou dühösen rámeredt. két karod..– Várj csak! Ugyanarról beszélünk? Arról a szemétről.. ne hergeld már magad! – nyugtatta Mamadou. ugyanarról beszélünk – felelte Mamadou nevetve. lányok. Valamikor el kell jönnöd hozzám. és igazságosztó ruhájában még röhejesebben nézett ki. Ne maradjatok itt. két lábad. hogy tartsd a seprűt! Hm. mint általában. – Micsoda? – Aha! – jelentette ki Mamadou győzedelmesen. örök szerelemmel és sok gyerekkel. mondtam már! – Hé. de beletelt egy kis időbe. – Csak egyet ismerek belőle. hogy az öcsém szép életet varázsoljon neked. – Szégyelld magad. Azt hiszed. – Piff. nyugi.. Camille úgy tett.. A kutyáját hergelte. Nourdine aznap magánkívül volt az izgalomtól.. nyilván Harry felügyelőnek hitte magát. hazád.. Camille csendben ürítette ki az iratmegsemmisítőt. szerencsére! – De hát leköpted! – Hát azt meg hol láttad? – Mamadou megharagudott. Hogy örömet szerezzen Mamadounak. – Te vagy az? – Én. A bolt üvegének támaszkodva ült.. – Ne mondj ilyet. – Hadd végezzem a munkámat. Te kedves vagy. a kutyája az ölében szundikált. te kövér tehén! Én sem mondom meg neked. igen.. miért morog így ez a lusta dög? – kérdezte Mamadou. – Azt hitted. házad. – Mi az. – Nem is rá köptem. hogy a szemem is belefulladt a zsírba? Camille elpirult. mire felismerte. de valami nem stimmel. Az élet nagyon furcsa keverőedény. az őrrel? Mindig azt a nagy kutyát simogatod.. hogy nem láttalak a Nourdina-nal. A fiú felnézett.. – Jól vagy? – kérdezte Camille fesztelenül. végül egy cipőbolt rácsos bejáratánál megtalálta a fiút. – Nem tudom. ? Nem akarsz gyerekeket? – Nem. – Mindenesetre kedves tőled. de a túlsó kijáraton visszament az utcára. mi van itt. Azt nem merném.. mint a szarral? – Igen. – Menjetek innen. Kétszer is megkerülte a háztömböt. a csudába is. mintha ő is metróra szállna. Ne maradjatok itt. Már csak egy Ray-Ban és egy Kalasnyikov hiányzott a képből.. hogy pfff.. mi van. Camille! A fejedre idézed a balszerencsét. hogy ilyeneket beszélsz! Van munkád. Csak természetesen. – Hé. – Te hoztad a kaját? 194 . – Már megtörtént..

– Milyen fajta? – Muszáj csevegnünk? – Nem.. Ennyi. ne veszítsd el. mert szemből hallottam már zajokat.. – És messze van? – Az Eiffel-torony mellett. Hogy hívják? – Barbèsnek. Tudom. de tulajdonképpen szimbolikus. mint a Paddington. hogy szirénázva megérkeznek a rendőrök a szörnyen izgatott Nourdine és az épület elé. ha jól emlékszem. a cukros dobozt. Vigyázz. a főzőlapot. Ott találsz takarókat. Elbaktattak az éjszakai busz megállójába. Camille a karjába kapta a kutyát. Ha még holnap is itt leszel. Szia. itt a kulcs. úgyhogy pontosan tudom. – Ahogy akarod. mi következik. – Van fegyvere annak a hülyének? – Fogalmam sincs. Tessék. Benyitott. Izé. – Szállj fel elől. a törülközőket. mert nincs másik. Téged nem fog felengedni vele. A busz belsejében találkoztak. Még három lépésre sem távolodott a fiútól.. el fogsz innen tűnni. hogy diszkréten csináld. Vigyázz. – Nem. ahol elalhatsz. Régebben együtt éltem egy kábítószeressel. ne hozz szar helyzetbe. ha akarod. – És ki van még ott? – Senki. olyan. Általában te használod egyedül. Azért mondom. de add ide a kutyát. igen. mindent. – Na jó. mert akkor ugrál. hogy anyaghoz juss.. – Mutathatok egy helyet. aki nem is dobta ki a buszból.. hogy ne legyen balhé. A folyosón van egy taposós vécé. hogy mindent megpróbálsz elpasszolni. Szóval tudom. – Aha. amikor hallották. szólok rólad a házmesternőnek. Mi van még? Ja.. és szélesen rámosolygott a sofőrre. Már nem járt a metró. – A Barbès metróállomáson találtam. és nyugodtan hozzátette: – Van még tartalék készlet a dobozokban. Csak azt az egyet kérem tőled. Úgyhogy kérlek. Rizs. Itt van az elektromos radiátor. – És mit kérsz cserébe? – Semmit. de soha nem láttam senkit. mert ez tulajdonképpen nem az én szobám. hogy általában. – .– Igen. hogy egy napon. 195 . – Hát köszönöm. – Egy squat? – Olyasmi. Tudom. amit találsz. A radiátort. ne tekerd föl nagyon. a matracot. – . paradicsomszósz és aprósütemény. – Feltettem egy lakatot. és mindent elviszel. talán már holnap.

Barbès gyanakodva végigszaglászta a szobát. – Na. – Tojok rá. az erkélyen egy sirály tollászkodik. majd legömbölyödött a matracra. Ne mondj semmit. Egyébként soha nem mondotok igazat. – Te itt éltél? – Igen. Szajnára nyíló ablak. és valaki idehozott. Az utcán voltam. – Én. Álmodj szépeket. 196 . – Hé! – Igen? – Miért? – Mert velem pontosan ugyanez történt. erről beszéltem.– Ki rajzolta ezt? – A fickó a freskóra mutatott: egy hatalmas. – Nem maradok sokáig. Megyek. – Most megyek. – Amúgy van egy helyem Marmottanban.

.. de piszkot csinálnak. – Na mit szól? – Hát.. és nézze meg! Camille utána ment az udvarra.9 Három nap múlva Perreira asszony félrehúzta a házmesterlakás finom batisztfüggönyét. Tudja. csevegés a ragyogó sárgaréz kilincsekről: „Az már biztos. látta-e már. Elfintorodott. hogy törölje fel egy újságpapírral! Miután lerendezte a kérdést. ez nem jött be. mert az én kis Pikoum ott őrjöngött az ajtó mögött. A francba.. Pedig még meg is kenték ötven euróval. De miért bámul rám így? – Miért mondja. – Ja. szegénykém”. jó napot.. kisasszony. de végül is... hogy megy az. Jöjjön csak. – Perreira asszony! – Igen. hogy aids-es? 197 . Még egy kis időjáráselemzés: „Jó ez a hideg. és teljesen megnyugodott. úgyhogy bemutattuk egymásnak a kutyuskáinkat. és kiszólt Camille-nak: – Mondja csak. és az ötödik emeleti hölgyről. aztán megnyugszanak. – Vincentról? – Hát. – Nem ütöm bele az orrom a maga dolgába. Nem mondom. Ez így sokkal egyszerűbb. akinek az a kutyája van. Még egyszer utoljára jó alaposan egymásra morognak. aranyom. És tényleg. – felelte Camille megkönnyebbülten. de nálam lakik egy barátom a hetediken. nem igazán látom! – Az olajfoltokat. – Tegnap bejött hozzám. – Az a másik pasas is a barátja? – Hogy mondja? – Hát az a motoros. – A gépek nagyon szépek. – Csak nincs valami baj? – Nem egy! Öt! Már kezd az agyamra menni ez a fiú. Az az aids-es a kis pincsijével? Camille-nak leesett az álla. aki „most veszítette el a férjét. Az egyik jön.. Úgyhogy azt üzenem neki. a másik megy. megszabadít minket a söpredéktől”. – Jó napot.. – Ja igen. igen. Vincent. – Igen. kedves? – Nem tudom. – Arról beszélek. hogy mindent értek. Mondja csak.. egy erős nagyítóval bárki megláthatta volna az öt aprócska olajfoltot a kövezett udvaron. hogy jó sok munkába kerül rendbehozni őket!” az utcát borító kutyapiszokról. meglágyult.

ez nagyon szomorú. épp ettől félek! – És hol van Philou? – Akarod mondani: Cyrano? A színházi kurzusán. – Hát éppen azért. – Hát. Nem mondok ilyet. ezért csattanós puszi jár majd! – Fogd be. és a többi. – Ez a rohadt gép csinálta! A kurva életbe. de ez egy vadonatúj Ralph Lauren volt.. ráadásul ezt nagyon szerettem. – Imádom. Camille kiment a konyhába teát főzni.. Mondd csak. és odaadhatod a házmesternő patkányának. Nagyon köszönöm. Úgyis imád téged! – Tényleg? – Az előbb többször is elmondta: „Milyen büszkén feszít a maga barátja azon a szép motoron!” – Na ne! – Esküszöm! – Oké. amikor elment! Mit-tudom-én-mi-nek öltözve. Elég jó gyógyszerek vannak. – Mi történt? – Nézd a pulóveremet! – jajongott Franck.– Édes Istenem. Hát ez meg mit akar jelenteni? Vajon miért nem maradtak a konyharuhák egy fiókban a konyharuhákkal. röhögj csak ki. – Jól van. mert ő mondta. nagyon fog örülni neki. nem. Tényleg. Egy nagy köpönyegben. Camille annyira megzavarodott.. maga is kér egyet? – Nem. máris késésben vagyok. hogy manapság már jól tudják gyógyítani. – Te is kérsz? – Nem. 198 . – Hú.. Majd munkába menet beviszem neki. Nézd! Nézd! Milyen apróra összement! – Figyelj. Camille beharapta a száját. amikor még csak a kavicsokat kellett rakosgatnia egymásra. de mondtam neki is.. a törülközők meg a törülközőkkel. igazad van. levágom az ujjait. te hülye! Igen. Nevettek. hogy gyalog ment fel a negyedikre. te mázlista. ne mondj ilyet. Ne.. ahogy Franck nagymamája mondta? És hová vezet ez? Jóval egyszerűbb volt az élet. és csinos kis mellénykét rittyentett Pikounak. Ittunk egy pohárka portóit. – Tényleg? – Ha láttad volna.. – Én is. rendben.. – Igen? – Nem akarsz kimozdulni? – Hogy érted? – Mióta nem hagytad el Párizst? – Egy örökkévalóság óta.

ne bízzatok bennem. Esküszöm. igen. – A kurva életbe. Hol a pulóverem? – Itt. vagy mint egy pajkos kislány. aláírta: Camille. nem jössz el velem? Biztos vagyok benne. hidzse csak el. ne ma! Az üzenet törléséhez nyomja meg a csillag gombot. megteszem.. amikor eljött a munka ideje. elmegy Franck-kal vidékre. ezüsttálcán. A nap hátralévő részét zenével. – Camille átnyújtotta neki a sápadtzöld pincsimellénykét. az anyjától. magában nevetgélt. mikor akarsz már leállni vele? Megteszem. hogy akkor nem pisálja le többé a motoromat az a kis hájas dög? – Nyugi. attól begörcsölök. a hájas házmesterné pedig egy pohár portóit nyújt neki. menj. lezuhanyozott. 199 . – Majd gondolkodom rajta. és leült a tükör elé. tudod. mint egy bolond. gondolkozz csak. és igencsak elkeseredett. hogy tetszene. gondolta Camille. Ezzel tartozik neki. lerajzolta a rakoncátlan hajtincseit. fogta a rajzfüzetét. Ugyan. na? – És hol lesz? – A barátaimnál. miközben a metróállomás felé loholt. belehalok! – Na. húzz bele.– Vasárnap disznóölés lesz. Rajta. Meg sem fésülködött. Cher megyében. nadzson büskén fesít a maga barátja azson sép motoron! Beszaladt a konyhába. ugye? Mégis. mogyorót rágicsált. hogy bízunk benned! Nem. a kincseivel és az akvarelles dobozával töltötte. Már alaposan megtisztítottad a terepet. Üzenet a mobiltelefonján. menni fog! – Camille-ból kirobbant a kacagás: – Igen. Csillag. – És lehet. Elképzelte a jelenetet: a mafla alak. Jaj. Úgy nevetett. aki olyan nagyra van magával. máris késésben vagy. menj már! Na. Úgyis az a specialitásod. ami tőlem telik. Cigizett. nyeglén toporog a házmesterlakás kockakövén azzal az összement gyapjúfecnivel. a gödröcskéit. hogy igen. Ó! Milyen jó volt újra nevetni! Milyen jó. de hátravan még a meló. kikapcsolta a vízforralót. – Ez az. az idióta képét. Újra nevetni kezdett. néha megnyalta az ecsetet. Hopp. Egy igazi Ralph Lauren. 2004. Úgy értem.. január. Két örök barátot szerzel magadnak. rajzolás szempontjából. és elhatározta. meg is van.

csak te! Ne izgulj! Franck felsóhajtott. – Ó. Camille. – Ez teljesen ésszerűtlen. elviszlek a Te. – Hé! – Mi van? – A disznóban nincs is steak! – Tényleg? – Tényleg! – Akkor mi van benne? Franck az égre emelte tekintetét. Nem. – Neked? – Nekem nincs senkim a világon.. kisasszony? – De ne. – Nekem sincs senkim a világon. – a kezét tördelte –. na.. nem fogom összetörni neked! Jössz már.. ne. Túl későn indultok. Egy óra múlva sötét lesz.....nekem. Úgy fogsz vezetni.. – Ki szabadította a nyakamba ezt a rakás siratóasszonyt Nyakig ülünk a melodrámában! A francba is. csak ti! Csend.. és megpuszilta Philibert-t.... mielőtt eltűnt a liftben.. ez nem ésszerű.. nem hiszek a fülemnek! Most már beszálltak a hegedűk is! Camille lábujjhegyre ágaskodott. Ú.. – morogta Franck.. Úgy követte Franckot a lakásban. Egy órán belül ott leszünk.. nem a háborúba megyünk! Két nap múlva itthon leszünk! – Majd hozok neked egy szép steaket – vetette még oda Camille Philibert-nek.. is..10 Philibert boldogtalan volt. elég legyen már! Esküszöm. 200 . – De ez is micsoda ötlet! Ca. – Jaj. Induljatok ho. – Holnap reggel már öljük a disznót. maradj velem. Teák Palotájába. ma.. holnap reggel.. Fagyni fog. ismerlek jól! – Philou. mint egy őrült. csak ezt ne mondtad volna. – Na. nem a világ végére megyünk. – Dehogyis! – De igen. miközben a fogkeféjét beledugta a zoknijába –.. mint egy kiskutya.

– Fázom. Jézus Máriám! Egészen kék ez a kislány! Menjetek már innen! Jean-Pierre! Tegyél egy széket a kandalló mellé! Franck letérdelt Camille elé. – Gyertek be. az autópálya állomásnál már jéggé fagyva didergett. – Rendben. add a lábad! Levette Camille cipőjét és lehúzta három pár zokniját. végre megjöttél! Mit hoztál nekünk? – Egy jéggé fagyott lányt.. és mire a tanyára értek. és határozott mozdulattal lecsapta a sisak üvegét. és intett Camille-nak. Franck segített neki leszállni. – Hé! – Mi van? – Aztán nehogy visszaélj a helyzettel! – Franck huncutul Camille-ra vigyorgott. a kezedet meg csúsztad be a dzsekim alá. – Biztos vagy benne? – Persze. – Ó.. 201 . gyertek gyorsan! Jeannine! Megjött Franck a barátnőjével! – Szegény kicsikém! Jaj. Tapadj hozzám a lehető legszorosabban. hogy biztos vagyok benne! A hülyeséged miatt mindjárt berepülünk a sövénybe! – De. és odatámogatta az ajtóhoz. amikor Franck lehúzódott a padkára. Úgyhogy dőlj velem együtt. – Biztos? – Egészen biztos. Akkor engedd el a kapaszkodót. érted? Ha együtt dőlünk. Gyerünk. – Rendben. – A francba. neked is dőlnöd kell velem. Camille! Nem tudnék neked fizikaórát tartani. – Máris? – Igen.. – Most már le kell venned a kabátodat! Camille nem moccant. itt még metróra szállhatsz. és tapadj hozzám. – Micsoda? – Amikor én oldalra dőlök. – Nahát. Én azt hittem. – Várj. de ez a gravitációs tengellyel van kapcsolatban. ha a másik irányba dőlök. jobban tapadnak a kerekek. Száz méter múlva Camille újra fázni kezdett.11 Még a Port d'Orléans-nál sem jártak.. van egy kis gond. nem volt képes magától szétnyitni a karját. majd segítek. Bízz bennem! – Franck! – Mi van már megint? Félsz? Ha félsz. hogy szálljon le ő is: – Figyelj csak. és hazamehetsz. kiegyensúlyozom a motort. mit csináltál vele? – jajongott a jóasszony.

ha itt maradok még egy kicsit a kandalló mellett? – Dehogy baj! – kiabáltak a többiek – Hagyd békén! Majd felfüstöljük.. gyerekek! Gaston reggel hétre itt lesz! Mindenki felállt. és egyre jobban kiszínesedett az arca. igen.. – Oké. hogy Francknak csak a legnagyobb nehézségek árán sikerült kiszabadítania a karját a kabátujjából. hogy ne törjön el közben? – Van forró marhavesém – mennydörögte Jeannine. és a hetedik mennyországban érezte magát. töltök még. – Ez a tegnapi csirke. Avagy: hogyan olvasszunk fel egy párizsi lányt úgy. kis jégcsapom! – Istenem. Add ide a poharad. csinálok neked jobbat is! Odaülsz velünk az asztalhoz? – Nem baj. oké? Én nagyon szívesen etetlek. majd én! – Belesett az összes fedő alá. az arca szinte lángolt.. mint a sonkát! Franck kelletlenül állt föl. – Jobban vagy? Camille bólintott.– Oké. – Rendben. – Ki az a Gaston? – A böllér. – Mit mondasz? – Azt mondtam. soha! Camille behunyta a szemét. nem akármilyen figura! 202 .. azután gyerünk a tollasbálba! Holnap korán kelünk ám.. hadd csináljam. – Menj már. Addig adjatok neki inni valamit! Camille lelkesen kanalazta a levest. – Ez tökéletes. hogy a világ legjobb húslevesét tálalod fel nekem. rendben. – Még egy utolsó korty pálinka. – Tudod már mozgatni az ujjaidat? – Hát. világos? – Most? – Nem csak most. Amikor odaült a többiekhez. A pánik szele fújt a kandalló felől. hagyd. Hallgatta a beszélgetésüket – egy szót sem értett belőle –. – Voilá! Engedd. – Van itt valami húsleves is. – Rajzolnod kell. adjatok már neki valami meleget! – kiabáltak körülöttük. Camille újra a figyelem középpontjába került. – Nem. akkor megyek. hogy már másodszor fordul elő. Franck húzta ki Camille-t a csávából. pirospozsgás ábrázatukat... És Camille lassacskán felengedett. elnézte csodálatos. Camille annyira görcsbe volt merevedve. Majd én elintézem... Majd holnap meglátod.... neked viszont rajzolnod kell! Soha nem szabad abbahagynod a rajzolást. Most felül is.

az övét lezárták.– Hát ez az – mondta Jeannine. hogy együtt járunk? – Nem! Azt mondtam. ahol vagyok... megveregeti a vállamat. – Na.. csak ennyit? – Most mit akarsz ezzel? – Egy barátnő nálad olyan lányt jelent. fel a fejjel! – Jeannine megszorította Franck karját – Majd elrendeződik valahogy. Autóbalesetben. én sem tartanék ma ott. Még csak nem is ő volt a hibás. – És aztán micsoda? – Nem is tudom. Sőt hozzád sincs semmi köze. Frédéric. még ott mereng a lépcső alján. de valami hasonló. ez minden! – Ja. ugye tudod? Leült az ágy szélére. Vajon miért. – Most először. – El is hiszem.. valahogy kedvem volt hozzá. Én persze nem Fred vagyok. – Rá sem ismerne. – Ez micsoda? Franck keresztben elnyúlt az ágyon.. Biztos vagyok benne. hogy ne beszéljünk róla... A disznóvágás csak ürügy.. tudod jól. hogy a legszebb lepedőit adta ide nekünk. Egy disznóölésen nem igazán lehet nőket szédíteni. És Paulette? Franck lehajtotta a fejét. Jeannine mindig megérint. hogy csak egy ágy van! Falun vagyunk.. mennyire örülünk. Ez. kisfiam. szerinted? Mert én vagyok a bizonyíték. – Ugyan már. Hogy lehettem ilyen hülye? – A francba. – Akkor miért hoztál ide? – Megmondom: hogy rajzolj. – Ez itt Fred szobája? – Nem. hogy egy barátnőmmel jövök. Jó lesz? – Szuper – mondta Franck –. te aztán igazán meg tudod szorongatni az ember tökét.. Nem is tudom. – Tessék? – Most először hozok ide valakit. akivel kefélsz. tartanék-e valahol egyáltalán.. Állati jó srác. Minden évben eljövök. Jeannine.. Megrázkódott. hogy Fred még mindig itt van. Valami állat nem állt meg a stoptáblánál.. és aztán. Együtt jártunk a vendéglátóipari szakközépbe. szuper! Köszönjük. hogy láthatunk.. A haverom volt. – Mondtam már. Most vakációzz! Amikor becsukta az ajtót. Szóval röviden: Frédéric tíz évvel ezelőtt meghalt.. Egyébként az egyetlen igazi haverom az életben. – Szemben van a fürdőszoba.. nem az Ibis hotelban! Camille nekirontott Francknak: – Azt mondtad nekik. és a plafont bámulva megszólalt: – Jeannine-nek és Jean-Pierre-nek volt egy fia. és mit látnak? Csupa emléket. Rám néznek. és ha ő nem lett volna ott. miközben Camille előszedte a cuccait. és akármilyen késő van. a tiszta törülközőket ott találjátok az asztalon. Camille megijedt: – Hé! Itt csak egy ágy van! – Persze. – Ennek semmi köze a disznóhoz. 203 . Az alig húsz éves gyerekük arcát látják és szavait hallják.

. a madarakat. Persze te nem vagy olyan gömbölyded. Ha ezt most elkezdjük. – A fiatalságodra? – Talán. gyerünk! Segítesz? Egy tonnát nyomnak ezek a matracok! – Az már igaz – nyögte Camille. Letesszük a matracot a földre. akik a fáradtságba haltak bele. Tehát a semmire. az állatokat. Ez így jó lesz. mint ez itt. miért? – Mert Fiona hercegnő jut rólad az eszembe. most pedig szép lassan haldoklik egy szaros vasszekrényféleségben.. gyapjúmatracon. Pizsamában vagyok! – De magadon hagyod a pulóveredet és a zoknidat is? – Igen. a szekrényeket. – Camille! – Igen? – Nyitva van a szemed? – Igen. nem gond. egy nyugdíjasotthonban. – Mit tömtek ezekbe? – Egy nemzedéknyi parasztot. a lent pattogó tüzet. – Leolthatom a villanyt? – Naná! – Alszol? – kérdezte Camille egy perc múlva. – Persze. milyen fekete itt az éjszaka? Hogy milyen szép a hold? Milyen fényesen ragyognak a csillagok? Hallod a ház zajait? A vízvezetéket a falban? A recsegő korlátot.– És ami az ágyat illeti. – Nem. – Miért? – A francba. holnap reggelig sem fejezzük be... – És mire gondolsz? – Semmire. – Franck! – Igen? – Mi baja a nagymádnak? – Öreg. Egész életében egy olyan szép nagy ágyban aludt. – Nem is öltözöl át? – Dehogynem. – Látod. én meg az ágybetéten alszom.. – Na. – Kórházban van? – Nem. jól mondtam... a feszülettel a falon. – Miért. teljesen egyedül maradt. a fiatalságod semmi volt? – Semmiképpen nem valami nagy dolog.. a szelet? Hallod? 204 .. – Láttad a Shreket? Azt a rajzfilmet? – Nem. hercegnő? – Jó lesz.. – Nagyon mulatságos. az ingaórát.

hogy megzavarják a fejem. Egészen tíz éves koromig nem tudtam róla semmit. csak úgy belé ürítette a spermáját. Talán aznap a tanító bácsi megcsipkedte az arcomat fényképezés előtt? Vagy a fotós előkapott egy műanyag Mickey egeret.. És ebbe beledöglik.. – Az apámat sosem ismertem. Vagyis igen. – Franck! – Mi van már megint? – Hol vannak a szüleid? – Fogalmam sincs.. hogy egy ismeretlen. Rajta! Ezt a kockázatot szívesen vállalom. – A nagymamád nevelt föl? – A nagymamám és a nagypapám.. jobb. a fickóból? – Nem.. Camille. És egyszer... akkor utána úgy érzed.. Egy ismeretlen. aki egy autó hátsó ülésén szabadult meg a spermájától.. mint máskor.. – És a nagyapád már meghalt? – Igen. az éjszakás ápolónők beszélgetését.. – Hazudós! – Soha nem találkoztál az anyáddal? – Ne haragudj! Befejeztem..– Igen. – Nem vagyok álmos.. a harákoló szomszédait meg az egész éjszaka fecsegő tévéjüket. – Hogyhogy semmi? – Úgyhogy nem kért belőle.. de mégiscsak csalás. Soha nem írt nekünk. akinek a nevére is alig emlékezett.. hogy mosolyogjak? Elég az hozzá.. de tudom. hogy a nagyi minden évben elküldte neki az iskolai fényképemet. Franck hangjáról a sötétben is hallotta. – Kiből. – Úgyhogy? – Semmi. – De igen.. hogy attól a 205 . a kisfiából. – De a szüleid? Ők nem tudnák magukhoz venni? – Ó. hogy felé fordul: – Egészen. És. Kedves trükk. Az anyám meg. úgyhogy. hogy feltétlenül a karodba kell zárnod. – Mi van vele? – Szóval az anyám nem volt odáig az örömtől.. ki tudja.. A szobája egy állandóan kivilágított parkolóra néz. Egy újabb trükk. születésnapomra és karácsonyra mindig kaptam tőle ajándékot. Most már aludj. és csak a kerekes kocsik fémes zörgését hallja. – Mi van? – Ne menjünk el ebbe az irányba. Talán édesebb voltam a képen. hogy ez átverés volt. ha nem kérdezősködsz. esküszöm. – Hogyhogy nem tudsz róluk semmit? – Nincsenek. – Hát ő már nem hallja.. de később megtudtam. – És soha nem találkoztál az anyáddal? – Camille. Mert ha igen. hát.

– És azután? 206 .. beszorítva négy fal közé. és ha a nagyapám nem kapja elő a mordályát. hogy a nagyi miatt kellett elhagynia engem. Én voltam a bandavezér. Egyszer.. hogy ez csodálatos. meleg helyzet volt. Hogy megfizessenek azért. és senki nem mondhatná rám a templom mögött. és magával vitt. – És azután? – Azután szemét alak lettem. mint azelőtt. hogy mindent elrontottam. és bejelentette. kirúgattam magam. Ő rontotta el a jellemedet... és hogy hallgassak el. Aznap éjszaka. A nagyapám meg egy szót sem szólt. Mindig odakint voltam. úgyhogy nem vehetsz fel szárazat. csizmában jártam. nem kértem már a nagyszüleim kedvességéből és az összes többi szarból. Még csak nem is értettem ezeket a szavakat. hogy majd megfojtott. Megélesedett a hangja. a kocsmába. Mert nem az volt a legrosszabb. de este pityeregni kezdtem. hogy el is akartam hinni. Én úgy tudtam. Ez idegesítette az anyámat. mindent! Amikor beszálltam a nagyapám Simcájába. – És sikerült. ez visszhangzott a kis fejemben. hogy a fattyú gazember.. mint a többieknek. Három hónap múlva az anyám felrakott a vonatra... hogy végre lesz igazi családom. vagy egy bárban. egy undorító külvárosban. hogy. Megmutatta a férjét. Azt mondtam. Mindent megtettem. És még egy rakás ronda dolgot csináltam. De tudod. mert felébresztem a kicsit. az volt a legrosszabb. hogy ott akarok maradni a nagyszüleimnél. Elszívtam a nagyapám cigarettáját. – Hogy? – Hogy ezer darabra tépett az a szemét. mint én. Nem mesélem el azt a cirkuszt. Azután már semmi sem volt olyan. Az anyád egy kurva. Kiléptem a gyerekkorból. és olyan szorosan ölelt. Úgyhogy kirobbantam. Nem számít. télen a nagyapám elvitt gombát szedni. De én ezt akkor még nem tudtam. mondták. mert megfosztottak egy ennyire kedves mamától. Hogy megtömte a fejemet azokkal az elképesztő hazugságokkal. Egy hitvány féreg. és az összes többi éjszaka bepisiltem az ágyamba. és együtt pecáztam az orvhalászokkal. Mindent elrontottál. Talán jólesett azt gondolnom. Azt mondta: biztos vagyok benne. és százszor is elmondta. ami tőlem telt. És ezután megőrültem. Nem. hanem az a sok szörnyűség. Egészen odáig mindig kint voltam a mezőn. Azt mondta. hogy direkt csinálod. A rohadékok királya. el tudod képzelni. Már nem értettem semmit. és magával visz. hogy eljött értem. – És hazudott? – Persze. a tanítás után minden nap estig pecáztam. végül eljött értem. hogy eljön értem. mert a nagyi egyszerűen kidobta otthonról. akkor olyan életem lenne. a nyakamon egy másik kölyökkel. az új gyerekét és az új ágyamat. ahol piáltam és fűztem a csajokat. hogy haza akarok menni. vadászni. aki minden gyöngédséget learatott. Mire az anyám azt mondta. hogy erővel választottak el minket egymástól. de ők puskát fogtak rá. felforgattam az iskolát. és az időm legnagyobb részében egy kismotoron ültem. a nagymama vigasztalt. Elég okos vagy te. egy tévé elé... Hogy ő mindent megtett. Miután az anyám néhányszor felültetett minket.kisfiútól ott a fényképen lelkiismeret-furdalása támadt. és azt ismételgette. a biciklimet csak úgy bedobtam a bozótban. hogy egy kurva az anyám. amit a nagyanyámról mondott. A nagyanyád tehet róla. te meg fattyú vagy. hangosabban. elloptam a bevásárlásra szánt pénzt. hogy most ez az otthonom.. Beszálltam az autójába. hogy bosszút álljak. mielőtt újra eltaszított magától. magával akart vinni. ugye? De elhiheted. Először állatira tetszett. de közben ő is sírva fakadt. Én üvöltöttem. most pedig egy rohadt lakótelepi házban ültem. el sem tudnád képzelni. hogy emeletes ágyban alszom. meg aztán lehet. úgy kell neked.

amit ő készít. én dolgoztam a keze alá. még ma is rosszul leszek. reggel lezuhanyozott. Vigasztalhatatlan volt a hülye. hogy elkábítsam magam. – Amúgy te sem. a harsogó nevetésével és a temérdek hajával elkezdett sírni. Egyébként nem is jön be soha. és inkább egy bárban töltöttem volna az éjszakát.. és tökéletesen eredeti. azt mondtam.. láttunk már ilyet. a nugát.. Pascal Lechampy. soha többé nem foglak ezzel gyötörni. a csokoládé. szép. Ez még nem baj. Pascal.... sírni. Sokáig játszottam ezt a kis játékot. bűzlesz. – Elmeséled egyszer? – Talán. Mint egy vízesés. Volt még egy barátom. Maga a tökéletesség. Mert most már nem vágyom a karjaidba. de ez nem igaz.. Szörnyű volt. ez a zseni. a fánk vagy bármi. Éppen a mosdó felé indultam.. felejthetetlenné alakul a kezében. ez a hatalmas fickó. De főleg. erre elkapja a karomat. Már nem. és végén csak belevágtam. a gúnyos megjegyzésekbe. plusz a pehelypaplan. vagy mi? És akkor ez a nagy mackó.... az öltözőszekrényébe tett szappanokba és a hasonlókba. jól bepiáltam. hogy láttam... Végül hazamentünk a szállodába. Halálosan bűzlesz.. a leveles tészta. a gonosz tréfákba. azt is tudni kell. milyen állapotba kerültem a nap végére. Oké. de nem tudom neked elmondani. Meg kell híznod. sírni. úgy zokogott. csak hogy ne kelljen mellette maradnom.. mert elkísértem egy versenyre. mert ott voltam. mint egy kisbaba. hogy óriásira nőtt. A verseny véget ért. visszafordulok. hogy ő volt az egyetlen haverom. nézd meg ezt az ocsmányságot!” Hát majdnem kiugrott a szemem a helyéből! – Miért? – Először is a teste. ugye? – Hát nem.. Camille! – . Jó. hogy a karodba zárjál? – Nem is tudom.. Talán ha meg is erőszakoltak volna.. Franck Camille fölé hajolt: – Jobb is így. nem támadt kedved. Vagyis nem így. hány takaró van rajtad? – Hány is? Három. de abbahagyom. A francba. Ráadásul imádnivaló. hogy szörnyen bűzlött. nem megyek bele a részletekbe. a világ legjobb cukrásza. és két óra alatt melegszel fel a motorozás után.. Egyszer közös hotelszobába kerültünk. nem volt valami gusztusos. Hatalmas nagyra... figyelek. – Azt mondtam neki: a francba. nagyon rosszul éreztem magam.. hogy te sem tudnál egy szép családi albumot mutatni a körülötted vigyorgó családtagokról. öreg.. És tök váratlanul egy perc alatt meztelenre vetkőzött. de ő egészen más. amit mutatni akart nekem. ha csak rá gondolok. Egy igazi mézes sütemény. A folytatás a következő fejezetben. – Ez nem normális! Nem normális. A közönséges lekváros linzer... Ja. hogy mindig fázol... finom. – Mivel? – Amikor az előbb Fredről beszéltem. – Tudod.. A baj ott kezdődött. jegyezd meg a nevét.– Azután alvás. Egyébként az volt a meglepő. Már nem mulattat. – Na. Mi a fene ez? Nem mosakszol. még hallani fogsz róla. mert kihánytad a beledet. az. Ez a srác egy isten. Olyan lemezféleségek vagy 207 ... valahogy úgy érzem. Lestaf. A francba. Nem tudtál mellette megmaradni egy percig sem. persze megnyerte. Azt mondja: „Nézz rám. Ébren vagy még? – Igen. Találkoztam már néhány jó mesteremberrel életemben. Már lélegzetet sem mertem venni.

de azt ígérhetem. amit szeretsz. Hogy is csináljuk? Először is. mert te mindig baromságokat veszel. Az a cél. felelte Pascal lehajtott fejjel.. Nyugi. hogy magamhoz térjek. ez érvényes a soványakra is. hánykor kelsz reggel. nem beszélek többé róla. hogy a külsejük alapján ítélem meg az embereket. mint egy őrült... grillezett húst. – Rendben. külön neked. Halat. hogy jó lesz. Még az orvos is megtántorodott. alaposan lekezelte. hogy most már alszunk! – Akarsz nekem segíteni? – Miben? Hogy ne fázz annyira és hogy kívánatosabb legyél? – Igen. hogy állatira fájnak. csupa olyasmit. szóval.varszerűségek voltak a teste ráncai között. hogy elűzze a szagot. tudod. össze kell szorítania a fogát. oké? Mindennap délután háromkor. te mindenre rá tudsz venni. Lyonban voltunk. És ez bűzlött. mint a boszorkány a Jancsi és Juliskában? 208 . hogy muszáj lefogynia. Visszatérve rád. de megtiltom a nassolást. és felírt egy csomó receptet. milyen szörnyű szorongás. Kis adagokat hozok. Ne izgulj. a sürgősségi osztályra. a végén pedig megkérdezte: „De miért várt ezzel ilyen sokáig?” Semmi válasz... Készítek valamit. ezentúl nem te vásárolsz. amikor meglátta a testét. – Oké. – Szó sem lehet róla! Hogy elvehessen tőlem az első erre járó barom! Még mit nem! Jobban szeretlek girnyónak. mi lesz az aznapi menü. – Na jó. Oké. finom zöldségeket. Nem ígérem. Nem tudom. Azt nem ígérhetem. – Hogy? – Hogy szívatom a kövéreket. rákent egy rakás izét. egész éjszaka piáltam.. amikor hazajövök.. különben abbahagyom. Micsoda éjszaka. – És azután? – Másnap elráncigáltam a kórházba. ez a véresen nedvező rühös valami. A francba. Este nem vagyok otthon. egy kicsit. és bár biztos vagyok benne. hogy néhány kiló többlettel kevesebbet fáznál és kívánatosabb lennél. Megtisztogatta a sebeit. Amint túl nagyra nőnek a melleid. Esküszöm. miért vártál ezzel ilyen sokáig?” „Mert annyira szégyelltem magam”.. Megmondta. a francba. hogy. akkor. És ha szépen kigömbölyödtél. hogy Philibert is ezt mondaná! Csend... hogy keddtől kezdve én etetlek. szóval. és basta. hogy függésbe kerülj a főztömtől. Hogy lenézem őket. de úgy dörgöli magát a törülközővel. hogy kevesebbet fogok gondolni rá.. ismerem a csajokat. Továbbra is főzök egy nagy adag levest hétfőnként Philounak... de meg kell enned az egészet. hozok neked egy adag kaját. amikor mosakszik. leállunk. nehogy elbőgje magát. ha csak eszembe jut.. És ott és akkor megfogadtam. és mindennap azon rágódj. – Akkor? – Megeszlek! – Olyan leszel. Ráadásul elmesélte. de jól jegyezd meg. Részeg becsszavamra! – Franck! – Hé! Megbeszéltük. nem tudlak ellenőrizni. mint eddig is. hogy ez volt az utolsó eset. nem kacsasültet vagy pacalt fogsz kapni. és amikor beparfümözi magát. de velünk. A pályaudvaron én is visszatértem a kérdésre: „Igaz is. És tudom. hogy mindig valami különleges lesz. korpakeksz és joghurt. tehát átalakultam Teréz anyává.. Nincs több müzliszelet.

de kedves fiú vagy! – Anyád! 209 . ha tudod. És ne is próbálkozz azzal. – Tudod. mert jobb.– Pontosan. hogy egy csontot nyújtasz ki. nem vagyok vak! És most egy hangot sem akarok hallani többé! Már majdnem két óra van. és holnap hosszú napunk lesz. nem látszik rajtad. amikor meg akarom tapogatni a karodat.

Camille akarata ellenére is ugrott egyet. a szörnyű az volt. köszönöm.. de amikor a böllér elmetszette a nyaki verőerét. – Ó. majd hirtelen elhallgattak: megérkezett Gaston a nagy késével. Megérzik. és kavargatni kezdte a vért. máris egy poharat nyomtak a kezébe. késésben vagyunk. – Nem rajzolsz? – Nem. Nézd. akik pedig kívülről ismerték ezt az egészet.. Mintha ezzel nem megölte.. a fiatalabbak zubbonyban. Nem tudta. Gaston letaglózta egy bunkóval. Úgy álltak ott. nem én voltam. ott hozzák az elsőt. beszélgettek. és még a többiek is. hogy magadhoz térj! – Nem. hanem feltámasztotta volna. az maga volt a borzalom. ömlött a vér. reggeli és tejeskávé! – Ne bízd el magad. felhajtotta a karján az inget. lefektették egy padra. ma nem kaptak enni. igen.. Toporogtak. – Gyerünk. Nem kanállal. a poharukat szorongatták. vagy bármi mással. – Talpra. különben kikészülsz. álomszuszék! 210 . most nem. mert a disznó kicsit kába volt.. És egyél legalább egy vajas kenyeret. Eddig még nem is volt olyan szörnyű. összesen vagy tizenöten. Gyerünk. hogy lelógjon a feje. mi következik. vagy valamit. – Minden rendben? – Igen. és villámgyorsan rákötözték. hanem Jeannine. A disznó csak visított és visított. meg néhányan a tanyáról.. mint valami festményen: az idősebbek durva vászon munkaköpenyben. Camille magához szorította a füzetét. s még alig nyelte le a tejeskávét.. hogy egy disznó ilyen nagy. – Rájöttem. egy asszonyság odafutott egy vaslábassal. És ahogy folyt el a vére. Gyerünk! Még egy pohárkával. A disznók nem hülyék. könyörgés. Bevonszolták az udvarra. kis hölgyem! Merítsen egy kis bátorságot! Ott voltak a tegnap esti vendégek. tréfálkoztak. ez a visítás egyre kevésbé hasonlított állati hangra – inkább emberi sikoly volt. úgyhogy tudják. Camille szinte ki sem lépett az ajtón. ők is kínosan érezték magukat.. Franck kommentálta a látottakat: – Ő a böllér. Jajongás. nem: a kezével. – Láttad a kezét? – Lenyűgöző. Az összes ember a disznóra vetette magát. Nálad van a füzeted? – Igen. és csak visított és visított. amit hallgatni kellett. – Ma két disznót ölünk. mozgás. Fúj! De ez még elment volna. úgy.12 Franck a matracra tette a tálcát.

és nem tett ostoba megjegyzéseket. hogy egyetlen mozdulatát se szalassza el. mint egy szamár. amit akar. A „mint egy szamár” hülye kifejezés. Tálakkal felszerelkezett gyerekek ingáztak a még füstölgő disznó és a konyha között. és közelebb lépett Gastonhoz. – Dehogy zavar! Idenézz! – És Gaston beleszúrta a kést a hólyagba. vége volt. pontosan tudta. ott ültek már a viháncoló asszonyok a vágódeszkáikkal és a késeikkel. csúszós hólyagféleség. Utána furcsa kefeszerűséggel kapargatták le az égett szőrt: egy deszkával. Rendben. és nemsokára őt is ledöfik. petrezselyemmel? – kérdezte Franck röhögve. Mert a másik disznó mindent hallott. Amikor a szirénázás elhallgatott. – Gyere ide! – kiabálta Jeannine. dolgom van. kényeskedésnek. akinek épp most vágják el a torkát. hogy ennyire tele van. most már elfogta a kíváncsiság. húzódj arrébb egy kicsit. és akkor ő is ordíthat. ő a másik disznó miatt szenvedett. Egyébként nem normális. Az emberek elvitték a tetemeket a füstölőbe – a pörkölt disznóbőr szaga. – A húgyhólyag. Nem a halál látványa zavarta. hogy nem? – Kíváncsi voltam. nem. zsebre vágta a füzetét. ülj ide közénk! 211 . ha akarsz. Camille azt is lerajzolta. akiről az előbb meséltem. csinálj neki helyet a sparhelt mellett. ő az a kislány. visszafogta magát. legalább betömhették volna a fülét! – Mivel. Hölgyeim. Remegett. és Camille a pad mögé került. aki kinőtt már a kamaszkorból.Camille. hiszen tulajdonképpen ilyen az élet. A böllér elkezdte felvágni a disznókat. De nem ment valami jól. – Hová mész? – Az eszközeimért. – Miért. Gyere. hogy ne kelljen látnia. Oké. bemutatom Franck barátnőjét. Camille leguggolt. tudjátok.. mama! – Elégedett vagyok veled. ebből nem élünk meg.. mit kell elszenvednie a haverjának. hogy jobban lásson. El volt ragadtatva. mégis nehezen fékezte az érzelmeit. Jól tartottad magad. Gaston kezére koncentrált. Bemehetsz a melegre. És akkor Camille rajzolni kezdett. Ez zavarja Gastont a munkájában. Vagyis. – Az ott micsoda? – Mi? – Az az átlátszó. Akit tegnap este újra kellett élesztenünk. – Most már ne igyál többet! – Igenis. – Lucienne. – A francba. féltél. amelyre kifordított sörösdobozokat applikáltak. Már inni is tudott. mindenki mondhat. mint egy disznó. Franck elemében volt. Szerinte különben is hátravolt még a legrosszabb. Camille bement a konyhába. Hívhatják ezt antropomorfizmusnak. hogy ne hallja a disznó visítását.

Mindenkinek a maga mestersége! Hol a füzeted? Utána a komaasszonyokhoz fordult: – Mondják csak... és meglátta. Azt az egészséges táplálkozás izét nem kell kedd előtt elkezdenie. Camille kezet mosott... Jeannine kifújta az orrát a konyharuhába. Megint brrrr. de teljesen tönkrement a dauerom! – Ugyan már. A gyerekeket és az öregeket. azt akvarellel. csak a dickensi gyerekkora miatt van az egész. akkor annyi. a farka. hogy éppen nem most szeret-e bele Franckba. gyorsan kivette a kezéből: – Ehhez te ne nyúlj. – És mi lesz ebből? Minden oldalról záporoztak a válaszok: – Májashurka! Szalámi! Kolbász! Pástétom! Disznósajt! Camille a szomszédjához hajolt: – És maga mit csinál azzal a fogkefével? – A disznóbelet mosom. a macskákat. A véreshurkát. és megölelgette a vállát. – És mik azok a finomságok? – Hát a feje. A fenébe! Erre igazán nem számított. Az asztal alatt a vastag zoknikat. hogy Camille éppen a többi asszonyt méregeti. Franck a tűzhelyhez menet mögé került. – És Franck? – Franck készíti a főtt és sült ételeket. Lucile. hogy parókát viselsz! Jó kis hangulat: nyaralóklub a tanyán. Nem – gyorsan megragadott egy vágódeszkát –. a fülek.. kint is. Valóságos baromfiudvar. hogy kell fognia a kést. Brrrr. Bent is. Amikor Jeannine meglátta Franckot a fehér szakácsköpenyében. A vért. A tüzet...A kávé illata összekeveredett a meleg belek szagával. Csak nem fog beleesni a csapdába! – Én is kaphatok valami munkát? – kérdezte az asszonyoktól.... és újra együtt nevetett a többiekkel. A történetnek ezen a pontján Camille kénytelen volt elgondolkodni azon.. Á! Végre itt van! Megjött a mi kis szakácsunk! Az asszonyságok elbűvölten kotkodácsoltak. 212 . Franck megérkezett. mert megpróbálja megérteni. a zakókat.. Ha elvágod az ujjad. Mindenkinek a maga mestersége. a lábak. A kutyákat. és estig csak rajzolt. a májashurkát és a finomságokat. csivitelt. hogy kell felvágni a húst egészen apró darabokra. ha Camille lerajzolná magukat? – Dehogy! – Igen ám. láthatóan megrendült. baj lenne. A köpenyeket. ne mórikáld magad! Mindenki tudja. A háttal álló Franckot. az üvegeket. Az asztalon a kérges kezeket. mindenki nevetgélt. Hú. ugye? Amikor Franck visszajött a pincéből a krumplival és a hagymával. Elmagyarázták neki. és saját torz arcát egy acéllábas görbe tükrében.

. – Jaj. – dünnyögte Franck. – Úgy hívnak. másfélfogú szomszédja csalafinta tekintetétől kísérve. Kis mosoly. és két Batmant rajzolt Bradleynek: egy repülő Batmant. – Hogy csinálod. álmát a padlóréseken felszűrődő vidám hangzavar kísérte. amikor végre felébredtek. Délben. disznóhús főtt és sült mindenütt. Mindenki nagyon jól rajzol. A rövid kis hajszálak az orrcimpáját csiklandozták. majd az általános zűrzavart kihasználva felosont a szobába. – Nagyon szeretek veled lenni. és hosszú disznóbeleket lengetve hergelték a kutyákat. és a teste alá csúsztatta a karját. – Camille! Aludt? Vagy csak úgy tett? Mindenesetre nem válaszolt. Álmodott? Vagy aludt? Ki tudja. Végigvágódott az ágyon. A farkak és a fülek a kandallóban rotyogtak. 18 centi hosszú vágásom lenne. Azok a virágszálak. amikor Franck hozzásimult. Camille belemártotta a kenyerét. örökre szüzek maradnak. mindketten a saját helyükön feküdtek. te dinka vagy! Ne indítsd be a traktort. Este buli volt. és azonnal elaludt. Mélyen aludt. Huszonketten ültek az asztal körül.. Mivel Camille hátat fordított neki. nevettek.. utána megkérte a gyerekeket. mert levegőre vágyott. és találomra nyújtogatta a poharát a kínálgatok felé. hogy mutassák meg neki a tanyát.. 213 .. Batman-pólós és Chameau-csizmás kölykök szaladgáltak mindenfelé.. az orrát odadugta a tarkójához. hogy ilyen jól rajzolsz? – Te is nagyon jól rajzolsz.. és az asztalnál sorsot húztak. Camille. Camille komoly képpel bólogatott. És ki akart józanodni. hogy szorosabban magához ölelhesse. – Nyugi. ezt muszáj megkóstolnia. mert ott már hurka volt. A vacsora után következtek a sütemények – minden asszonyság elhozta a maga remekművét –. nyelvek és a többi ínyencfalat.. de nem mert mélyebbre hatolni. kocsonyás levest tett az asztalra. túl részeg vagyok. kis kisasszonykám. nem tudok kárt tenni benned. Néhány centire hátrahúzta a székét. és egy óriáspolippal harcoló Batmant. mint a gép. akik nem isznak belőle. Félig levetkőzött. Camille morgolódott. Franck dolgozott. Először nagyon illatos. mindenki örült. hogy Bradley? – Naná! Nyilvánvalóan Bradley volt a banda lelke. mert még elüt a végén! – Csak meg akartam mutatni neki. elhárította a fejéről az örök szüzesség veszélyét. nyugi. lábak. Egyikük sem utalt az éjszaka történtekre. hogy megmutathassa a hegeit: – Ha mindet egymás mellé raknánk. hogy kinek mi kerüljön a tányérjába. majd végül a kis pohár pálinka.Mindenkinek odaadta az arcképét. a csirkéket hajkurászták. – Bradley.

jól megölelte Franckot. nem gondolt semmire. – Most meg kell látogatnom a nagymamámat. Két másik asszony már ott ült az asztal végén. – Te mit gondolsz? – Nem tudom – hazudta Franck. majd jól becsomagolom..Rezzenéstelen arccal. Ezt az árat kellett fizetnie azért. Letette a csészét. Hopsz.. vagy odafelé menet leteszlek az állomáson. akkor leteszlek a pályaudvaron. összehajtogatták a lepedőket. hogy ne maradjon örökre ártatlan. meggyújtotta. Amikor az ember fáradt. Camille felcsapta a bukósisakok üvegét: – Veled megyek. Mert amilyen állapotban vagy. és amikor beléptek a konyhába. a disznóölő padra. és miközben a kávéját itta. mire majdnem leesett a motorról. – Fáj a fejed? Camille bólintott. vagy elviszlek. egymás után bementek a fürdőszobába. Óvatosan learaszoltak a lépcsőn. Egészen az út végéig elkísérte őket. sodort egy cigarettát. még jobban fázik. és egyedül mész vissza Párizsba. csak némán átnyújtott nekik egy-egy nagy csésze feketét. megnyugtató füstpamacsot. Felállt. tehát három megoldás van: vagy itt hagylak. Camille a kandalló felé fordította a székét. töltött magának még egy csésze kávét. De annyi baj legyen! Camille Franckhoz simult. Camille minden korty kávé után lehunyta a szemét. egy szép darab karajt. – Nélküled nincs túl nagy kedvem itt maradni. Camille nem felelt rögtön. kivette a dohányt a télikabátja zsebéből. és kiült az udvarra... zavartan és fáradtan visszatették a matracot. Jeannine nem kérdezett tőlük semmit. és megvársz valahol. – Biztos? Camille bólintott a sisakkal. – Nagyszerű – felelte Camille. A tegnap esti utolsó kupica nem tett túl jót. nem bírnád ki az utat motoron. és csendben felöltöztek. És amikor Franck az első piros lámpánál a földre tette a lábát. Az élet váratlanul nagyon felgyorsult. de. – Leülhetek? Camille arrébb csusszant. és a kolbászhúst aprították. A konyhai szagok felkavarták a gyomrát... azt Camille nem hallotta. Franck egy perc múlva utána ment. – Oké. Hú. De. amíg dumálok vele egy kicsit.. és összeszorította a fogát. de hogy mit. 214 . és kieresztett egy hosszú.. és délután visszajövök érted. A francba! Jeannine nem hagyta magát. és súgott valamit a fülébe.

aki úgy érezte.. legszívesebben megölném magam! – Akarod. Franck úgy tett. – Evett valamit? – Nem.. gondolta Camille. Camille felé fordult: – Itt hagyhatom nálad a cuccaimat? – Mi történt? – Az történt. majd lent leülök.. hogy Paulette az agyamra megy a hülyeségeivel. Nem merte befejezni. és mereven bámulta az ajtót.. hogy az övé tényleg megszakad.. – Nem. nem változtatna semmin. ha most felmegyek. Tegnap este óta ott ül. Egészen el vagyok veszve.. „Megszakad érte a szívem”. hogy veled menjek? – Az nem változtatna semmin. Alig léptek be az előcsarnokba. mi legyen. ez is milyen találó mondás. Egy édes kisegér.. – Azt hiszed? – Persze. Le vagyok taglózva. – Köszönöm. és fuvolázó hangon bejelentette: – Nagymama. Paulette olyan édes volt a világos szemével és a hegyes kis arcával. Én vagyok. Felvette a kabátját. a cipőjét.. egy égszínkék köpenyes nő valósággal rávetette magát Franckra: – Képzelje. Az idős hölgy az ágyán ült. – Nem tudom. Ügyetlenül becsukott bőrönd állt a lábánál. mintha mi sem történt volna: – Na. – Miért nem hajlandó enni? – Mert az a makacs öszvér azt hiszi. a sálát. hogy hozzáérjünk. hogy magammal viszem. de elterelné a figyelmét.. megvársz egy kávéházban? 215 . Franck lépett be elsőnek. Fehér volt. a kabátjával a térdén.. Gyerünk. sőt még a kis fekete kalapját is. Ó. Most már minden alkalommal ezt csinálja velem. megint kezdi! Franck mélyet sóhajtott: – A szobájában van? – Igen. hogy egyáltalán jól teszem-e.13 – Nem. de mindent összepakolt. Az üldözött Célestina. mint a fal. és nem engedi. Hoztam neked egy megle.

... Köszönöm. nézd. nem? Paulette egy különlegesen ronda.. valósággal tobzódott a szavakban. amikor az eladónőtől Monsieur Michel Eau de Toilette-et kértem. mint itt nálad. Köszönöm a sálat! – Ja.. meg minden. – Franck! – Igen? – Gyorsan főzz nekünk egy teát! Fel kell melegíteni ezt a kislányt! Franck felsóhajtott. – Egy nagy pulóvernek? – Igen? – De milyen nagynak? – Tudja. Camille leült Paulette mellé. Paulette megfogta a kezét. Hát jó. miközben gyorsan levetkőztette Paulette-et. Összevissza beszélt.. Ja. és megkereste a vízforralót.. – Vedd ki a kekszet az éjjeliszekrényből. – De hát maga egészen át van fagyva! – A motor.. tényleg. – Akkor lapozzon a férfi modellekhez! – Na. nyulacskám. csak hogy ne kelljen ránéznie. Remélem.. hogy túl erősen fűtenek. – Maga a kis Camille? – kérdezte Paulette csodálatos mosollyal. igen. erre megmutattam neki a céduládat. A derék hölgy nagyon furcsán nézett rám. de örülök. Na.. hogy nem fűtenek eléggé. – Majd Camille felé fordult: – Szóval maga az. – Hát. Pedig mondtam azoknak ott lent. 1984. hogy még a füstölőben sincs olyan meleg. hozd ide a szemüvegemet! 216 . Ó.. Hány fok is van itt benn? Legalább huszonöt... – Pedig azt nem lehetne mondani. Istenem! A nehezén már túlvagyunk! Letette a cuccait a szekrényre. de szép ágytakaród van! Csak nem megkaptad végre a csomagot a Redoute-tól? Hát nem siették el! És a harisnya méretét eltaláltam? Nem rontottam el valamit? Meg kell mondani. – Jöjjön közelebb. az egyik barátnőm hozta be.. És jól vagy? Jé. – Ó. de nem hallgatnak rám. Camille lassan forgatta az elhasznált lapokat. Felkelt. Be kellett mennie a szemüvegéért. nem tört el útközben! Feladta Paulette-re a papucsát.. olyan garbóféleségnek. Mondja csak.– Na jól van! Még mindig túl sok ruha van rajtad. én jobban örülnék egy nagy pulóvernek. – Ez itt nagyon bájos. hogy megismerhetem! – Én is. csavart mintájú. aranygombos kardigánra mutatott. melyiknek örülne? Csak ne rizsszem kötést. Maga az. ez például jó lenne. nézze csak. hadd nézzem meg. te – viccelődött. – Franck. itt is van. Camille. hogy Mont-Saint-Michel. és egy halom régi. maga miatt. – Yvonne. szörnyű rondán írsz. de a végén rájött... Most jövünk a disznóölésről Jeannine-éktól.. március. kötésmintákkal teli újságot rakott Camille ölébe. és mondhatom neked. Nagyon hülyén nézhettem ki. jó? Ezt itt például nem tudnám megcsinálni... nem mesélem el az egészet.

217 . Camille nagyon szerette volna lerajzolni Paulette-et. a halálról. némán nézték egymást. A francba. a mindenit! Már nincs egyedül! „Hagyj itt minket!” mondta Paulette. Nagy béke szállt a szívére. bánj velem úgy. akkor is nyertünk három hónap haladékot azzal a kurva pulóverrel! A gyapjú. ragyogó. olyan nyugodt és olyan elegáns még a csavargóruhájában is. Meg tudta volna csókolni az első szembejövő vén trottyost. hogy Paulette így beszél vele. – Jól ül ott földön? – Igen. a próbálgatás. hogy tavasz legyen. és az ágy fölé emelte a karját. Könyörgök. s közben rengeteg dolgot elmondtak egymásnak. Micsoda boldogság. köszönöm! Még ha nem is jössz el többé.Franck nagyon boldog volt. – Nem. a fiatalságról. Az arcáról az árokpartok finom virágai jutottak az eszébe. Camille szépnek látta Paulette-et. Mindenkiért. A bánat ráncai eltűntek a tea gőzében. és csak jóságtól ragyogó szemei látszottak. folytasd. Camille nem volt olyan. Hosszú ideig lesz majd miről beszélgetni. hogy magatokra hagylak titeket. Osztogasd a parancsokat. Az arca nyílt volt. Olyan kecses volt ez a kislány. Beszéltek Franckról. micsoda boldogság. mint a japán papír. Nem. a virágzó birsalmafa ágait és a jázmin illatát. lányok. Paulette ugyanígy érzett. itt vagyok! – felelte Camille. – Elment? – kérdezte Franck ijedten. Inkább egy égből pottyant angyal. Na jó. Néhány dolgot szemüveg nélkül is jól látott. Végül el kell fogadnia. és az élet zökkenőiről – és mindezt úgy. Nagyon jó. az erdei ibolya. Hagyd abba a sírdogálást! – Oké. Camille-ért. arról a boldogságról. hagyj is itt minket! Franck elmosolyodott. mint a többiek. Milyen szerencséje van. Vett már kekszet? – Négyet is! – Nagyszerű! Hosszan. Franckért.. Itt hagylak titeket. Kimegyek pisilni. mint egy kisbabával. hiszen másra sem vágyom! Csak erre! Köszönöm. rendben. – Franck is mindig oda szokott ülni. tegyél nevetségessé előtte. El kell viselnie. akinek nehéz kőműves bakancsot kell viselnie. Camille. hogy köztünk maradhasson. – Jól van. és olyan finom. és nagyokat ugrott a folyosón. El fogja viselni. a nefelejcs. Camille nekitámasztotta a hátát a fűtőtestnek. a magányról. és megmutathassa neki a kertjét. a távolságról. hogy együtt van valakivel az ember.. Naná. hogy közben egy szót sem szóltak. Paulette elmosolyodott. csak ne sírdogálj. nagymama. Paulette arra vágyott. lágy. a múló időről. Becsukta az ajtót. a színek. de hol van itt a klotyó? Paulette beült a fotelba. a réti boglárka.

Franck tőle szokatlan. ez Spiderman. – Hát ez micsoda? – Egy disznóhólyag. hogy Paulette már az ablakban áll. – És ez? – Ezek a forradalom idejéből itt maradt fapapucsok. utána leteheti. hogy a függönybe kapaszkodott. Franck soha nem hív fel ilyenkor. – Nem a rajzairól beszéltem. hogy megérkeztek.. Annyira meg volt zavarodva. és kész. 218 . Gyerünk. Nem fog minden reggel a kertjére gondolni.Az ő ideje lejárt... – Amikor megérkeztek. ne mondd ezt! Ma fantasztikusan jól volt. Megpróbál nem gondolni semmire. nem emlékszem a nevére. Az is elég. ez nem nagy dolog. hogy megforduljon. A kesztyűm. – Ez szörnyű! – mondta Camille. Franck már a motor mellett térdelt. ahogy látja a dolgokat.. és látta. – Megígérem.. és én. hogy menjünk haza? Franck el volt képedve. – És ez kisfiú? – Jaj. Nem gyötri többé Franckot. hogy ne izguljak... hogy Paulette szobájában felejtette a kesztyűjét. nem fog. abbahagyom. gyerekek! Már besötétedett. Köszönöm! – Nem. vigyázat. és bólintott. ha csak rám csönget egyszer. egyébként miattad.. Csak felemelte a kezét. és őket lesi. szörnyű volt. amikor fel akart állni. Á. és félig letépte a karnisról. hanem arról. nem ismert vidámsággal mesélte el a tegnap estéjüket. Talán haza kéne indulnotok. nem összekeverni Batmannel! – Csodálatos lehet ennyire tehetségesnek lenni. Mosolyogva hajtotta le a fejét. Már Franckon a sor. – Nem.. Mindenkinek megvan a maga ideje... – A. – Ó. mint egy bunkó! – Oké. abból már tudni fogom. Paulette! Gyerünk! Ne zsenírozd magad. rendben. hívjon fel. – A kurva életbe! – Ne törődj vele. Ez így van.. Szidj csak le! Zsörtölődj! Morogj! Gyere vissza hozzánk! – Camille! – Igen? – Kérhetek magától egy szívességet? – Természetesen.. hogy éljen. menj csak nyugodtan. éppen a lakatot vette le róla. A rózsaszín hajú idős hölgy nem volt olyan kegyetlen. Most Franckon a sor. kicsikém. Camille a folyosón észrevette. itt a vacsorám. – És ez? – Á. Várjunk csak! Paulette maga mondta. Visszarohant. és Camille megmutatta a rajzait. és ne beszélj úgy. és nyugodtan elalhatok..

Szia. de nem állította le a motort. 219 . és besoroltak az autóúton nyüzsgő hangyabolyba. Franck valahogy könnyűnek érezte magát.Integettek a harmadik emeleti ablakban álló apró árnyalaknak. nem jössz haza? – Nem – jelentette ki a bukósisak.. Franck megállt a ház kapuja előtt. – Akkor jó.. de Camille éppen ellenkezőleg: nem talált szavakat a gondolataihoz. – Nem.

– Tényleg! V. Camille. Camille? Jól sikerült a kis kiruccanás?” – Nos. – És hol van Franck? – Elrepült. ré... Kigurította a kandallót a szalonba és egymás után szívta a cigarettákat Schubert társaságában... szépen kérlek.14 Valamivel kilenc előtt lehetett.. Ne ronts el mindent.vá. Rákönyökölt a kandallóra. kimerülten. Miksát követte a trónon a Német Birodalomban! – Az ördögbe is. katasztrófa! – Ki volt ki ellen? – A Valois-k a Habsburgok ellen. köszönöm kérdésed! És te. 220 . hogy árva? Vagyis hogy az anyja elhagyta? – Valami ilyesmit sejtettem. so. Károly ellen. – Várlak a konyhában. hogy kimozdultam otthonról.. és az öklére támasztotta fejét: – Philibert. korábbra vá. és kötetlenül. tedd el a könyvet. Évek óta először fordult elő. vo.. hagyd abba. Károlyt jól ismerem! I. vártalak titeket. – Jól vagy? – Talán beteg vagy? – Halálra vo. és megdörzsölte a szemét. hátat fordított Philibert-nek. és egy könyvet szorongatott. Camille túl fáradt volt. rémülve... A fenébe! Amint az egyik megnyugszik. – Tudtad.. Maradt még leves? – Azt hiszem.. jól sikerült a kis kiruccanás? – Nagyon jól. sokkal ko... voltam ré. nagyszerű! – Nem. – És tényleg.. ezt meg honnan tudod? – Aha! Most jól megleptelek.. Takarót borított a vállára.. Ne dadogj.. Ferenc V. dobd le ezt az ócska poncsót. ko. jól sikerült a kis kiruccanás? – Még annál is jobban! – Megmutatod a füzetedet? – Ha felkelsz. kedvesen kérdezd meg tőlem: „Nos.. – Philou. So. Ne csináld ezt velem.. milyen csatát választottál mára? – A pavi csatát. mi? Philibert levette a szemüvegét. A Téli utazás.. nem tudott elaludni. itt vagy? Camille végre megtalálta Philibert-t: az ágyában ült. Camille felsóhajtott. a másik elkezdi. és a lakás teljes homályba borult. – Ó.. Húzd ki magad.. I.

Hirtelen sírva fakadt, és újra a kavicsok gonosz ízét érezte a torkában. Papa... Camille, állj! Menj aludni. Ez a romantikus kirándulás, a hideg, a fáradtság, Franck, aki csak játszik az idegeiddel... Hagyd abba most azonnal! Nem számít. Ó, a fenébe! Mi van? Elfelejtettem felhívni Paulette-et. Akkor gyerünk! De már túl késő van! Eggyel több ok, hogy fölhívd! Siess! – Én vagyok. Camille. Fölébresztettem? – Nem, nem... – Elfelejtkeztem magáról... Csend. – Camille! – Igen? – Ugye vigyázni fog magára, kicsikém? – ... – Camille! – Rendben... Másnap ki sem bújt az ágyból, csak amikor munkába kellett indulnia. Amikor felkelt, meglátta a tányért, amit Franck készített oda a konyhaasztalra. „Tegnapi sertéskaraj szilvával és friss tagliatella tésztával. Három perc a mikrohullámúban”. Ráadásul nem volt benne egy helyesírási hiba sem. Camille állva evett, és máris jobban érezte magát. Csendben végezte a munkáját. Kifacsarta a felmosórongyokat, kiürítette a hamutartókat szemeteszsákokat. Gyalog ment haza. Összecsapkodta a tenyerét, hogy felmelegedjen. Hirtelen felkapta a fejét. Gondolkodott. És minél többet gondolt a dologra, annál gyorsabban gyalogolt. Most már majdnem futott. Hajnali kettő volt, amikor megrázta Philibert-t. – Beszélnem kell veled! és bekötözte a

221

15

– Most?

– Igen... – De há.. há.. hány óra van? – Kit érdekel! Figyelj! – Add ide a szemüvegem, kérlek! – Nincs szükséged szemüvegre, tök sötét van! – Camille... Kérlek! – Ó, köszönöm. Ha a kezemben van a lornyonom, máris jobban hallok. Tehát, katona? Mit jelentsen ez a lesből indított támadás? Camille mély lélegzetet vett, és mindent rázúdított. Meglehetősen hosszan beszélt. – Jelentés befejezve, tábornok. Philibert-nek elakadt a szava. – Nem szólsz semmit? – Ez aztán lendületes támadás! – Nem akarod? – Várj, hadd gondolkozzam kicsit. – Egy kávét? – Jó ötlet. Főzz magadnak egy kávét, amíg összeszedem a gondolataimat. – És neked? Philibert megadása jeléül behunyta a szemét. – Na? – Én... megmondom őszintén, nem gondolom, hogy jó ötlet lenne... – Nem? – Camille összeharapta a száját. – Nem. – És miért nem? – Mert túl nagy a felelősség. – Találj ki valami mást. Nem akarom ezt a választ hallani. Ez nem ér semmit. Elegem van már azokból, akik nem kérnek a felelősségből. Elegem van. Te sem aggódtál a felelősség miatt, amikor feljöttél hozzám, és én már három napja nem ettem semmit. – De igen, képzeld el, aggódtam. – Na és? Megbántad? – Nem. De ne hasonlítsd össze a két dolgot. Ez egészen más helyzet! – Nem, ez ugyanaz a helyzet! Csend. – Tudod jól, hogy ez nem az én lakásom. Itt egyik napról a másikra élünk. Már holnap reggel kaphatok egy ajánlott levelet, amelyben felszólítanak, hogy egy héten belül hagyjam el a lakást. – Ugyan. Te is jól tudod, hogy mennek ezek az örökösödési történetek! Előfordulhat, hogy még tíz év múlva is itt leszel!

222

– Tíz évig, vagy csak egy hónapig. Ki tudja. Amikor nagy a tét, még a legnagyobb pereskedők is ki tudnak egyezni egymással. – Philou... – Ne nézz rám ilyen szemekkel. Túl sokat kérsz... – Nem, nem kérek tőled semmit. Csak azt kérem, hogy bízz meg bennem. – Camille... – Erről soha nem beszéltem neked, de... Ameddig veled nem találkoztam, igazán szar életem volt. Természetesen, ha Franck gyerekkorához hasonlítjuk, talán nem olyan nagy dolog, de valahogy az az érzésem, hogy felér vele. Sőt, hogy talán még pusztítóbb volt, mint az övé. Csöppenként pusztított, mint egy infúziós készülék. És azután... nem tudom, hogyan csináltam, valószínűleg úgy viselkedtem, mint egy hülye, de... – De? – De az út folyamán mindenkit sikerült elveszítenem, és... – És? – És amikor a múltkor azt mondtam, hogy rajtad kívül nincs senkim, azt nem csak úgy mondtam... Ó, és a francba! Képzeld, tegnap volt a születésnapom, és az egyetlen ember, aki megajándékozott, az sajnos az anyám volt. És tudod mit kaptam tőle születésnapomra? Egy fogyókúrás könyvet. Vicces, mi? Most mondd: lehetett volna ennél szellemesebb? Nagyon sajnálom, hogy megint téged nyaggatlak, de még egyszer segíts nekem, Philibert! Csak még egyszer... Utána nem kérek tőled semmit, ígérem! – Tegnap volt a születésnapod? – Philibert egészen odavolt. – Miért nem mondtad? – Leszarom a születésnapomat! Csak azért mondtam, hogy könnyet csaljak a szemedbe, de egyáltalán nem számít! – De igenis, számít! Nagyon szerettelek volna megajándékozni! – Akkor rajta! Ajándékozz meg most! – És ha beleegyezem, hagysz aludni? – Igen. – Na jól van, akkor rendben. Persze nem sikerült elaludnia.

223

16

Másnap reggel hét órakor Camille átállt a háborús viszonyokra. Lement a pékhez, és friss péksüteményt hozott kedvenc tisztjének. Amikor a tiszt belépett a konyhába, a mosogató mellett találta Camille-t. – Hú – Philibert megrázkódott –, máris megkezdődtek a hadműveletek? – Ágyba akartam vinni neked a reggelit, de nem mertem... – Jól tetted. Egyedül én tudom tökéletesen elkészíteni a reggeli csokoládémat. – Jaj, Camille, ülj már le, kitörik a nyakam. – Nem, mert ha leülök, újabb komoly dolgot fogok bejelenteni neked! – Ó, balsors! Akkor maradj inkább állva! Camille leült Philibert-rel szembe, a kezét az asztalra tette, és egyenesen a szemébe nézett: – Újra dolgozni fogok. – Hogy mondod? – Az előbb, amikor lementem, feladtam a felmondólevelemet. Csend. – Philibert! – Igen? – Beszélj! Mondj már valamit! Philibert letette a csészét, és megtörölte a bajuszát. – Nem. Most nem tudok. Ebben a helyzetben teljesen egyedül vagy, szépségem! – Szeretnék átköltözni a belső szobába. – De Camille! Az egy szörnyű tohuvabohu! – Egymilliárdnyi döglött léggyel, tudom! De mégiscsak az a legvilágosabb szoba. Sarokszoba, és az egyik ablaka keletre, a másik délre nyílik. – És a kupleráj? – Majd elintézem. Philibert felsóhajtott: – Amit egy nő akar... – Majd meglátod, hogy büszke leszel rám. – Hát arra számítok is! És én? – Mi van veled? – Én is kérhetek tőled valamit? – Naná! Philibert elvörösödött: – Ké...ké...képzeld el, ho... ho...hogy a...a...ajándékot akarsz a... a... adni egy ifjú hö...hö...hölgynek, akit ne... ne... nem i...i...ismersz, mit tennél? Camille huncutul felnézett rá: – Hogy mondod?

224

– Ne a... a... add a hü... hü... hülyét, na...na...nagyon is jól ha... ha... hallottad. – Nem is tudom, milyen alkalomra? – Nem valami speciális a...a...alkalomra... – Mikor akarod neki odaadni? – Szombaton. – Adj neki Guerlaint. – Mi... micsodát? – Parfümöt... – So... so...soha nem tudnám kiválasztani... – Akarod, hogy elmenjek veled? – Ha me...me...megtennéd... – Nem gond! Majd érted megyek az ebédidődben. – Kö...Köszönöm! – De Ca...Camille! – Igen? – Cs... csak egy jó barát, vi...vi...világos? Camille nevetve felállt. – Természetesen! Majd a falra kiakasztott naptárhoz hajolt: – Jé, nézd csak! Szombaton éppen Valentin-nap lesz! Te tudtad? Philibert gyorsan belebújt a csészéjébe. – Na, itt hagylak, és munkához látok. Majd érted megyek a múzeumba délelőtt. Philibert még nem bukkant a felszínre, a csokoládéjával bugyborékolt, amikor Camille felragadta az Ajaxot, egy nyaláb felmosórongyot, és kiszáguldott a konyhából. Amikor Franck kora délután hazajött aludni, a lakás üres volt, de furcsa tárgyak hevertek mindenütt. – Mi ez a kupleráj már megint? Öt felé került elő újra. Camille éppen egy állólámpával hadakozott. – Mi folyik itt? – Elköltözöm. Franck elsápadt: – Hová mész? – Ide. Camille a szobára mutatott, ahol hegyekben álltak a törött bútorok, és a tapétát döglött legyek százai borították, majd széttárta a karját: – Bemutatom neked az új műtermemet. – Na ne... – De igen... – És a munkád? – Meglátjuk... – És Philou... – Ó... Philou... – Mi van vele?

225

– Ő éppen mással van elfoglalva... – Micsoda? – Nem, semmi. – Akarod, hogy segítsek? – Még szép! Egy fiúval minden könnyebben ment. Franck egy órán belül minden vacakot áthurcolt a szomszéd szobába, ami az „ablakkeret kijavíthatatlan torzulása” miatt örök sötétségre ítéltetett. Camille kihasznált egy nyugodt pillanatot – Franck éppen egy újabb sört bontott fel, elégedetten taglalva az elvégzett munka nagyságát –, és ellőtte az utolsó patronját. – Jövő hétfőn ebédidőben szeretném megünnepelni a születésnapomat Philibert-rel és veled. – Hú... Nem lehetne inkább este? – Miért? – De hát tudod jól... Hétfőn vagyok szolgálatban a nagyinál... – Ja, igen, bocs, rosszul fejeztem ki magam: jövő hétfőn, ebédidőben, szeretném megünnepelni a születésnapomat Philibert-rel, veled és Paulette-tel. – Ott? Az elfekvőben? – Még mit nem! Csak találsz nekünk valami helyes kis fogadót a környéken! – És hogy megyünk oda? – Azt gondoltam, hogy bérelhetnénk egy autót. Franck kiitta a sörét, csak utána válaszolt. – Ez nagyon szép – letette a dobozt –, csak az a gond, hogy utána mindig kiborul majd, ha egyedül megyek hozzá. – Hát... van rá esély... – De nem kell úgy érezned, hogy köteles vagy ezt megtenni érte, oké? – Nem, nem érte teszem, hanem magamért. – Oké. Ami az autót illeti, azt elintézem. Van egy haverom, boldog lesz, ha egy napra elcserélheti az autóját a motoromra. Hú, de undorítóak ezek a legyek! – Nem akartam porszívózni, amíg aludtál. – És mondd csak, te jól vagy? – Jól. Láttad a Ralph Laurenedet? – Nem. – Jaj, de drága a gizs gugya, nagyon boldog vele a gizs drágám... – Hány éves is leszel? – Huszonhét. – És hol voltál idáig? – Hogy érted? – Hol voltál, mielőtt idejöttél? – Hát fent, a hetediken! – És azelőtt? – Most nincs időm rá... Ha egyszer itt töltöd az éjszakát, elmesélem. – Ugyan, mindig ezt mondod, aztán... – Igen, de, most már jobban érzem magam a bőrömben. Nemsokára elmesélem neked Camille Fauque épületes életét. – Mit jelent az, hogy épületes?

226

– Hát akkor aludj! – Pedig alszom.– Jó kérdés.. Mindig attól félek. Azt jelenti. csak ironikusan.. Na. hogy példás. mindjárt megeszem.. éppen ellenkezőleg! Csodálatos! – Nem. 227 . – Igen? – Csak hogy értsd: mint egy épület. – Mint a Pisai ferde torony? – Pontosan! – A fenébe is. köszönöm. Na.. – Azt jelenti. mint egy épület? – Nem. hogy olyan. Mit ettél ma ebédre? – Egy szendvicset Philou-val. megyek vissza dolgozni. baromi fárasztó egy értelmiségivel élni! – Dehogyis. Valahogy nincs erőm. hogy tettél valamit a sütőbe. példaszerű.. megyek.. Ja tényleg. de nem is tudom. – Nincs mit. Állati jókat főzöl nekem. – És te jól vagy? – Fáradtan. De láttam. hogy valami nyelvtani hibát csinálok. fárasztó. ami mindjárt összedől.

különben. hogy a finom loire-i borok.. Tizenhárom. Yvonne! Iszik velünk egyet? – Jó napot. jó napot. – Amíg ideér. itt vannak! Szia. elég.. hanem éhes. – Elég. amíg a főétel megérkezik.. Franck fújt egyet.17 oda. rendben.. hé. Yvonne.. majd a szomszédnője felé fordulva: – Szereti a pezsgőt.. Hány éves is voltam.. Még mit nem. Viszontlátásra. leülünk a pultnál. De jól van. féltem Renétől. – Gyerünk. kis Franckom. és kezet csókolt Paulette-nek. Hány órakor vigyem haza? – Majd mi hazavisszük. – El vagyok bűvölve. Odette! Cuppanós puszik... talán tizennégy? – Az volt az első inasévem. üljünk le. igen – felelte Paulette. Nézze csak.. bemutatom neked Philibert-t.... rendben? Mert a múltkor is jól lebaltáztak. Fél hat előtt haza kell érnie. Camille pedig jókat nevetett Franck történetein: – Akkoriban. Szerencse. Philibert ezer figyelmességgel halmozta el az asztalszomszédját. Tizenöt évig nem láttunk. – De ne túl későn. csak ne olyan idegesen! – Nem ideges vagyok. – Jó napot! – És Philibert. – Tessék. Köszönöm. Odette! Szó sem lehet menüről! Majd a séf kitalál nekünk valamit.. – Egy kis aperitifet? – Pezsgőt! – rendelkezett Philibert. nagymama. Egy kicsit mindenki feszengett. bemutatom a barátaimat: Camille.. Kicsit elbátortalanította ez a nagy felhajtás. de tele van otthon a ház. és most meg majdnem minden nap idetolod a képed! – Jó napot. nagyi. elragadó ez a. Akkoriban... – Hé. – Tiszteletem! Philibert meghajolt.. hoztam egy kis pástétomot.. hölgyem? – Igen. nagymama? – Istenem olyan régen történt. – Itt van már? – Még nem. végre.... jól emlékszem. – Igen. Persze ugratott is – Nézzenek 228 . Egy csomó mindenre megtanított. – Nézd csak. Na. a fehér borban főtt csuka és a kecskesajt hamarosan megoldották a nyelveket. Hú. majd később előadod a szálemalejkumodat. Nem tudtam elengedni magam.

Erről ismerszik meg a jó kukta. közben drámaian remegtette a hangját: Összehajtható és lehajtható. kisfiam! A fények kialudtak. Maximum 68x52 cm méretű papírt lehet a munkalapra helyezni. azt hiszem. köszönöm. A mai srácok már nem hagyják az ilyesmit! – Ne is beszélj nekem a mai srácokról! Semmit nem lehet nekik mondani. fiam. ezt meg úgy. És ez még nem minden. jól van! Még sokra viszed!” Ó. 229 . Jól jegyezd meg. aki köztük ült. Philibert felolvasta a használati utasítást.. Én egy chippendale fiút akartam bérelni neked. bólogatott. – Ó..eleget. Tehát? Megjegyezted?” „Igen. és az egész terem megtapsolta. hogy kis macska.” „Hát a másik?” „Ez. te lüke. és leült az ablak elé. Odette? Jutott nekem bőven a seggberúgásból is. Ülve végzett munkához készült. csak megsértődni.. hogy most rögtön kipróbáljam? – Gyerünk. ez nagyon szép! Egy festőállvány volt. nézzük csak.nem szerettél volna inkább egy meztelen fiút? – Van még annyi időnk. valami fakanálféleséget. én nem vagyok érte felelős. úgyis megvárjuk Renét! Camille elővette a táskából aprócska akvarelles dobozát... mint amikor ti felgyújtottátok a kukát. mára már megnyugodott. főnök. levette a tetejét. rajta. Camille. A duplán fogazott hajtótengelynek köszönhetően a munkalap lehajtható. amelyek nagy stabilitást biztosítanak a terméknek. kétszintes..Tetszik? – kérdezte Philibert. – Igaz. – Csak vizet lehet beletenni? – nyugtalankodott Franck. tényleg nagyon hülye vagyok! – Te. A fogó alá egy kis vizesüveget helyezhetünk. Mást sem tudnak. stabil. Paulette elnevette magát: – De nem inni. – Hát az biztos. mit mutatott. és egy nagy csomaggal került elő: – Ezt kettőnktől kapod. ha majd a tanár megkérdezi.. de az ő ötlete volt – pontosította Franck. Ez az igazi konyhai zsargon. és azt mondta: „Ezt úgy hívják. Mert persze ott vannak a tankönyvek.. Philibert eltűnt. – Ha nem tetszik. Az összehajtott állvány szállítását beépített fogó teszi lehetővé. de ezek az igazi konyhai szakkifejezések. – Ja tényleg. – Tudod. Már nem is tudom. milyen mafla voltam még akkor! Milyen könnyen át lehetett vágni! De nem tréfálkoztunk mi állandóan. Lestafier?” „A kis macska. állandóan megsértődnek. Becsukva a fiókok rögzítését teszik lehetővé. Négy visszahajlítható lába van – ez igen derék – bükkfából. Van itt még valami. Odette.” „Akkor hogy hívják ezt?” „Ez a nagy macska.. főnök!” „Jól van. hogy nagy macska. hanem kikeverni a színeket! – Jaj. azt el is felejtettem! – Na de én nem felejtettem ám el..ne. a kicsi. főnök.” „A kicsi micsoda. de ő nem ment bele. Camille elfújta a gyertyákat. nagy munkafelülettel és két eszköztartó fiókkal rendelkező állvány. Még jobban.... Már nagyon unom. igaz. – Csodálatos! – Ne..

széles. vízből kiálló póznáival és korhadt bárkáival. Vadászok érkeztek.. 230 . fáradt felhők között komédiázó. rendületlen Loire-t. elérkezett az esti szürkület ideje. Még a parkolóban voltak. Lassan bealkonyodott. Franck bekísérte őket a konyhába a séffel. Camille pedig megigazgatta a gallérját. és Paulette beült az anyósülésre. de csitt! Tessék. állj meg. Camille az ajándékával szórakozott. Megkerülték a várost. Paulette kis csomagot csúsztatott oda neki az asztal alatt: a sálhoz illő sapka volt. lustán elterülő homokpadjaival. A nád sápadt sárgáját és az ég kékjét.A Loire-t festette. – Állj! – Megint ottfelejtettél valamit? – Azt mondtam. Paulette pedig a háborús élményeiről mesélt Philibert-nek. szenvedélyes érdeklődéssel hallgatta. köszönöm! Köszönöm! Marcel. ne. nézd! – Hé. és unalmas kereskedelmi negyedeken hajtottak át: szupermarketek. A lassú. Franck elfintorodott. – Ó. gyerünk – dohogta Franck –. A táj minden kilométerrel egyre rondább lett. A nagy. – Gyerünk. amikor Camille megveregette a vállát. és néhány kupica konyak mellett kitárgyalták a vadászzsákmányt. aki hosszú lábait kinyújtva. Paulette megsimogatta az arcát. – De igen! Ragaszkodom hozzá! Amikor Camille visszaült a többiekhez. Végül Franck leparkolt a nyugdíjasotthon előtt. amikor a kis árnyalak a harmadikon félrehúzta a függönyt. a magáé.. kinyitotta Paulette-nek az ajtót. raktárak és bútoráruházak. és nagyot fújt. ezüstösen ragyogó téli eget. Philibert kiszállt. Mindenki hallgatott. Hasonló színek és hasonló lyukak. akkor én állom az ebédjüket! – Jaj. nyugodt. hogy a főnővér leharapja a fejemet! Éppen akkor ült vissza a kocsiba. gyere ide. mielőtt beindította az autót. Odette egészen odavolt: – De hát hogy csinálja? Csak nyolc szín van abban a kis vacakban! – Csalok. mindjárt lenyakaznak. Szép darab. Nem akarom. 29 eurós szállodák (kábeltévével).

az önkormányzat meg még mit tudom én. nem.. – És ki foglalkozik majd vele? – Én.. – Magunkkal visszük Párizsba – Philibert elmosolyodott. Camille nekem is ilyen bamba a képem. De elmondtam az előbb a feltételeimet. – Igen... és hol fog aludni? – Átengedem neki a szobám. ez a te ötleted volt. most? – Mondd csak. mi. – Magatokkal.. de hová? – Franck nem értette. – Miért kérdezed? – Mennyibe? – Olyan tízezerbe.... Ez az otthon.. kicsikém! – Igen. – De. – És mikor? – Most. de a te lakásod. akkor nem kell vasárnap dolgoznod. 231 . ha akarod. – Az orvosságai meg a többi. mert ott leszek mellette! – De. Franck a kormányra hajtotta a fejét. – Kérek tőled kétezer frankot zsebpénznek. amikor dadogok? – Nem – nyugtatta meg Camille –. hétezer százhúsz frank.18 Franck visszafordult. – És a melód? – Már nincs melóm.... – Ha Paulette akarja – szólt közbe Camille. Mindent előkészítettünk. Felmondtam. És? – Mennyibe kerül ez nektek? – Micsoda? – Hát ez az izé. – Hát majd én odaadom neki! Csak nem olyan nehéz megszámolni a gyógyszereket! – És ha elesik? – De nem fog elesni.. a többit megtarthatod. – Megálltam.. a lakásba. izé. mo. te egyáltalán nem vágsz ilyen hülye pofát.. – Mo. barátom! – Hé.. – Várjunk csak. izé... – Hozzánk. mi folyik itt? Mit hablatyoltok? Philibert meggyújtotta a belső világítást: – Franck. és besegíthetsz nekem. – És ki fizeti? – Hát benne van a nagyapám nyugdíja. miről beszélsz? – Philou! – Nem.

– Mi sem mondtunk mást soha. most már inkább jót. hogy az életed sokkal egyszerűbb lesz. Franck kiszállt. – Láttunk már ilyet.. és mind sokkal szebb lesz.. – Philou! – Mmmm. akit találtál nekünk? Talán földönkívüli? Philibert elmosolyodott: – Egy tündér. 232 . – Ki ez a lány? – Parancsolsz? – Ki ez a lány. majd kifizetjük. szeretni fogja Párizst? – Nem Párizsba visszük.. – Azt hiszed? Hány kiló lehet az aprócska nagyanyád? Ötven kiló? Talán annyi sem.. a nagyobbik alak odalépett hozzá. miután visszaült. Philou. mondom. – Ha kártérítést kell fizetni. jó? – Rajta! – Camille. Amikor leparkoltak Paulette ablaka alatt.– És te. Az autóból Philibert és Franck végig követhették az árnyjátékot: a kis árnyalak megfordult. igaz. hanem hozzánk! – Majd megmutatjuk neki az Eiffel-tornyot. mint az Eiffeltorony! Franck felsóhajtott. sodorsz egy cigarettát? – Tessék. ő még mindig az ablakban állt. – Rendben.” Philibert mosolygott. bólogattak. hogy hülyeség. – Ez hülyeség! – jegyezte meg. Philou? – De nem ám! Tisztán látjuk a dolgokat! – És nem féltek az egésztől? – Nem. – Nem. Rengeteg dolgot fogunk mutatni neki. – De nem lehet csak úgy elrabolni! – Nem? – Hát nem. igaz? – Hát erről van szó! – És mit gondoltok.. Azt gondolom. egy hatalmas hülyeség. Franck pedig végig azt hajtogatta: „ez hülyeség.. a kisebbik megvonta a vállát. – De egy öreg elég nehéz.. ha magunkkal visszük. Camille kiszállt az autóból. nagy hülyeség. – Járok egyet. és befutott az épületbe. te mit gondolsz róla? – Az elején inkább rosszat.. és most hogy csináljuk? – Majd én elintézem – mondta Camille. hadonásztak. Az árnyalakok most helyet cseréltek.

a kurva életbe? Végre kialudt a lámpa. – És mondjátok csak. az édes. – Hónapok óta nem tudtam a tükörbe nézni. maradjon csak.. elhiszed? Ugye. ártatlan Paulette elűzte a felhőket.... nem. megint itt vagyok! Camille megfogta Paulette kezét. szabadon. óvatosan előre gurult az autóval. Egy tündér.. Philibert odanyújtotta a zsebkendőjét. Mindegyikük azon merengett. és a lányok felé iramodott. 233 . ebben a büdös Clióban. együtt – mindent bele! Mindent. elvisztek operettbe is? Philibert hátrafordult. Párizs. – A kurva életbe. Ugye. Most jöttem Rióból. ez az. miközben Philibert felszedte a bőröndöt. és teli torokból harsogta: Brazil vagyok. Párizs. aki már majdnem lerágta a fél öklét. van olajam. mert a tündéreknek van nemük. Philoukám! – Nagy könnycseppek csorogtak végig az arcán. Minden rendben. Franck. amit ott loptam én! – harsogták együtt teli tüdőből. Igazad van. mint valaha. – Minden rendben van. izé. Azután. Mi négyen. Nevetett. fiatalember! Magának sokkal hosszabbak a lábai. Franck kifújta az orrát. gazdagabb vagyok. hogy mindent kihajigál az ablakon. Néhány kilométeren át halálos csönd uralkodott a kocsiban. és Franck Camille-ra mosolygott a visszapillantóból. és egy nagy bőröndöt egyensúlyozott az ablakpárkányon. ennek az a mániája. itt és most. hogy nem csináltak-e mégis óriási hülyeséget. felkapta a fejét: – A francba.. elhiszed? – Remegett. hirtelen. Nyugodj meg most már. Camille kinyitotta az ablakot. és. Majd jól agyonkényeztetjük.. kiugrott.... Igen. – Nem. Sírt.– Igen. – De mi a fenét csinálnak.

NEGYEDIK RÉSZ 234 .

hogy blöfföljenek. akkor sem. mint a játszma feladása. Sentimental healing– ahogy Marvin mondaná. ami igaz: nem voltak valami nagy játékosok! Még ha odafigyeltek. de a négyes pókerben jól elboldogultak. hogy most az egyszer vigyáznak az ütésekre. kicsit nyugtalanul megmutatták Paulette-nek az új lakását. Ha hetes pókert játszanak. és máris világosabban látunk. 235 . Ráadásul a bizonyosságaink nem maradnak mindig örök bizonyosságok. hogy megtaláljuk a kapcsolót. sőt nem is lesz az soha. a másik nap rájövünk. és bár a törzs még nem teljes. szarban lettek volna.. hogy az ász-pókert elérjék. Ez lehetetlen. elég lemenni néhány lépcsőfokot. egy módfölött büszke legénytől és egy kék foltokkal borított nagymamától. amikor kicsit meghatottan. Túl sok fájó duzzanat.1 Ez csak feltételezés. Egy kis mesterkedés és nevetségesen kicsi nyereség még mindig többet ér. és lestek a reakcióit.. Még ha megfogadták is.. A történet még nem haladt annyira előre. Márpedig ez a négy ember éppen arra készült. értelmetlen fájdalom és sebhely borítja őket kívül-belül ahhoz. hogy élete talán legszebb néhány napját megélje. nyilván nem az ász-pókert alakítják. Attól a bizonyos pillanattól kezdve. Simogatás. akkor sem várhatnánk el egy fegyvertelen vendée-i nemestől. mostantól nemigen hagyják magukat legyőzni. De annyi baj legyen. csodabalzsam. Oké. a sors – a nagy tréfamester – következő csapásáig langyos szél fújt megfáradt arcukba. A Törött Karúak családjában ezentúl ott találjuk a nagymamát is. hogy mindezt igazolhassa. de mégis: póker! Pedig igaz. egy törékeny angyaltól. a megjegyzéseit (nem voltak megjegyzései). fegyverszünet.. Az egyik nap meg akarunk halni.

hogy hamarabb eljöhessen. és hogy felvehesse a.. Camille megbökte Mamadou kövér oldalát. Mamadou az ellenkező irányban lakott.. és nem engedte felállni. – Na.. neked megmondom az igazat: nem Josy miatt megyek el. Többször is belevágtak.. amiben. én indulok. érted? Félek. hogy elesik.. már nem vagy a kolleganőm. És azt hiszem. Mi van velem? Fejezd be már a mondatot. szóval. kedvesem. te. de amiben jobb vagyok. Olyanok voltak.. Az az igazság.. mire Mamadou kis híján letaszította őt a padról. te.. de Camille utána ment a kihalt metróperonra. ha azt csinálnám. Most egy öreg hölgyre vigyázok. ne duzzogj már! – Nem duzzogok.. én. – És nem is ez az egyetlen oka.. Mamadou megragadta a karját. fütyül rájuk. – Jaj. visszaadta. Mamadou. – Hé. Mam.. Mert ha nem. megtiltom. Egy olyan mesterség. Nem vagyok benne biztos. és megtiltom.. túl büdös volt. És mivel. az mi? Camille odaadta neki a füzetét. és soha nem ment szabadságra... a fenébe is! Mi van velem? Mamadou szomorúan ingatta a fejét: – Jaj. te. hogy boldogabb lennék. izé. Mamadou haragudott rá: – Jaj. hogy. mert ahhoz van kedvem. hogy azért megyek el. – Maradj még. te. Nincs válasz. és a seprűvel csapkodta Camille lábát. te után” megdühödött: – Jaj. mint ebben. – Idefigyelj.. amíg Mamadou hajlandó volt arrébb csusszanni a padon. Utálom ezt a nevet! A melóban a csajok így szólítanak. Több mint egy évig dolgozott. akkor megint taxit kell hívnom. mint Asterix és Obeliszk. és nem akarom ott hagyni esténként. Mérlegelte a maradás mellett és ellen szóló érveket. és addig erőszakoskodott. és morcosan kijelentette: 236 . És nem is azért. mert nekem más mesterségem van. És nem is a meló miatt. hogy még egyszer Mamadou-nak hívj! Engem nem Mamadounak hívnak. – ismételgette az utolsó nap... – És az mi? – Tessék? – Hát a másik mesterséged. és úgy döntött. Nincs válasz. Még csak nulla óra harmincnégy van. ha jól tudom. jól van. Camille átment egy másik szobába. Jaj. hogy még egyszer így szólíts.. amikor haragszanak egymásra.. te.2 Camille nem maradt a munkahelyén a felmondási ideje végéig: Josy B. legalábbis azt hiszem... Camille a századik „Jaj. semmi... Hogy is mondták? A teljes bérét. világos? – Tényleg? Akkor mi az igazi neved? – Nem mondom meg. de egyáltalán nem ez a nevem... És nem a pénz miatt. El kellett mennie a cég központjába. Mamadou megnézte.

– Hogyhogy ülésre? – Hát hogy legyél a modellem. hogy megcsinálhassam a portrédat.. most elmegyek. – Szeretnéd.– Tessék. Megfizetem az idődet.. amikor még Neuillyben dolgoztunk. Ez is egy szakma.. De mennyire! Rajta kívül még soha senki nem hallgatta meg az életben. 237 . Akkor látni lehet majd az édesapádat és az édesanyádat.. Nem. és gyere el hozzám... Camille átrohant a másik oldalra.. – Boulinak.. Rendben van. Camille! De hát én még csak szép sem vagyok! – Nekem igen. Minden. akkor minden rajta lesz.. amióta ismerjük egymást.. És a gyerekeidet. – Én? – Te! – Most hülyéskedsz. Vegyél ki egy-két napot a Toucleannél.. hogy sikerül úgy megcsinálnom. felejts el! Egyébként már el is felejtettél. Én nagyon örülök. hogy várja Mamadou hívását. de.. hogy megismertelek. – Na állj le. jelezve.. Szeretett beszélgetni vele.. szép. nem? – Igen. mint az öcsém! Egy rakás furcsaságot mondasz! Csend. elfogadom. vagy mi? – Azóta. – De nem biztos. hogy is hívták? – Kicsodát? – A kiskecskédet. – Akkor látni lehet majd Boulit is. És az összes többit... És elfordult. – Hol látsz itt szépet? – Ha sikerül megcsinálnom a portrédat. És. – Neked szép vagyok? – Igen. – Akkor nem tudok. te tisztára úgy beszélsz. Ez az ülés sokáig tart. tudod? Na jó. ha igazán sikerül. A modelleket mindig megfizetik. Azt akarom. tudod. – Még egy szívességet szeretnék kérni tőled. hogy először megláttalak. kiskecském. aki felakasztotta magát. Mamadou lustán visszaintett neki. Felejts el.. Arra vágyom. – Tényleg? Figyelj. Mama. Mamadou hallgatott. kis szöcském. Zajosan kifújta az orrát. hogy gyere el hozzám néhány ülésre. nem csókoljuk meg egymást? Mamadou szorosan a kebléhez préselte Camille-t. közben a kezével tárcsázást utánzott. amit meséltél nekem.. Oké. hogy Leopold biztos sikert és sok vevőt idézzen meg neked? – Nem. mehetsz. ha nem lehet látni az én kis Boulimat a fejem fölött. És a tengert. És az unokatestvéredet. az még elmegy! De. – Megvan neked a telefonszámom. – Hát mi szép van ebben? – A fekete üvegben tükröződő képére mutatott. – Hé.

kijelentette. Útközben belebotlottak néhány ócskaságba: – És itt van a Mellékhelyiség. Látja... Franck nagyot sóhajtva ment ki a szobából: – Ugye mondtam. – Ja.. te vagy az.. hogy zavarja a többieket. és mit kell még változtatniuk az életükön. hogy honnan hozták ide.. – Paulette! – Á. De most jóval lassabban.. – Nagyon szép. ahol komolyan kell beszélnünk. valósággal letámadta Paulette-et: – Vagyis nem fogok hazamenni? – Nem. – Oké. – Ez a konyha. – Ez itt a fürdőszoba. – Nem gond! Úgy is van már egy motoros a családban.. és bérelünk egy másik kerekes járókeretet.. – Micsoda hülyeség – dünnyögte Franck. Paulette! Tessék. ugye? Ha ez nem elég. – Ejnye. üljön le erre a székre. hogy elesik (az otthonban felejtették a járókeretét). kicsikém? Camille erre köntörfalazás nélkül belevágott.. milyen szép ez..3 Az első nap Paulette ki sem jött a szobájából. hogy vele lehessenek. Camille Philibert-re nézett.. – Vagy a szalonban. 238 . félt. – tette hozzá Philibert –.... és ez a folyosó. mi? És jó hideg is. Camille megfogta a kezét. mit változtattak eddig.. ez az.. és elég keményen beszélt.. hogy megbánja hirtelen elhatározását.. És hozzá tett még ezernyi kemény részletet. hogy ez hülyeség! Ráadásul kezd meggárgyulni. – És hol van az a haza? – kérdezte Franck idegesen.. és megint és újra bemutatta a lakást. Ezért pofoztam helyre tegnap a zsúrkocsit. Paulette. – Ó. Nézze meg. mit fog csinálni holnap a maga unokája a barátaival? – Nem. de hát tudod jól.. hogy eltéved a lakásban. Arra felénk soha nem láttam ilyesmit. kislányom. de bele tud kapaszkodni a falburkolatba is. félt. és főleg félt. Hogy is hívnak? – Camille-nak. egyáltalán nem kell a szobájában maradnia egész nap! – Na. Félt. az jó lenne.. hogy maga bele tudjon kapaszkodni. – Jöjjön velem. Hogy tudjon enni a szobájában is. akkor lemegyünk a patikába.... Emlékeztette. mikor szándékoznak hazavinni őt. és Philibert elfordította a fejét. a házamban. Mit szeretnél. Franck épp most szerel korlátokat a falra. miért van velük. Nézze csak.. rendben? – Igen. otthon. Na és ez az a hely... hogy nagyon élvezi a nyaralást.. Nagyon hosszú. És tudja. majd azt is megkérdezte. Jó nagy... Gyakran összekeverte a dolgokat.

mielőtt túl késő lesz.. és azt. harisnyakötőt. Nem túl bonyolult. Marad. De akkor most kell megmondania. a kötőtűimet meg a gyapjúfonalat a kicsike pulóveréhez. De próbáljatok meg jó krumplit venni. haver. egy nagyítót.. sommásan. haver. cukorkát. ha elhoznátok a tévéújságomat. Szeretném. hogy nevetségesek-e: először az életükben érezhették úgy. rá van írva a zacskóra! „Szarban vagyunk” – mondta Franck. az Eau de Toilette-emet. a keresztrejtvényeimet. Philibert úgy tett. még egy kispárnát. mert a fürdőkád túl magas. és. a fogsoromhoz való pasztillákat. csak rá kell ülnöm egy hokedlire. Franck sántikálva kibaktatott: – Ó. Egy zuhanykabint állítanak be magának. mindent összekoszolsz. ugye? – Érti? – kérdezte Philibert. a pótszemüvegemet. és nyugtalanul megkérdezte: – És gondoltatok a hokedlire is? – A micsodára? – Mert tudjátok... de ha nem akar maradni. egy ennél melegebb hálóköntöst. szarban vagyunk.. hogy pürének való legyen. de tévedett. Jobb család volt ez. zoknikat. már két hercegkisasszony van a háznál. anélkül.. hogy legyen mit adnom a vagdalt mellé.. Nézzétek meg. mert ezt ők akarták. Különben is ők már régóta tettek rá. – Biztos? Paulette végül kibökte: – De igen. anyám! Ez meleg lesz! Szarban vagyunk. néhány örökkévalóságnak tűnő másodpercig a kardigánja sarkát gyűrögette. ha lehet. amit akar. Éppen ellenkezőleg: soha az életben nem voltak még ilyen jól. hogy igazi családjuk van. azután felnézett. – És légy szíves ne káromkodj ilyen rondán! – fejezte be Paulette. Nagyon jól le tudok zuhanyozni egyedül is. amit Franck ott felejtett a múltkor. vegyen krumplit is.. ott nagyobb a nyugalom! És ha valaki vásárolni megy. egy doboz Niveát. 239 . a kisrádiómat az éjjeliszekrényre. Paulette. együtt boldogok legyenek.. és nem tudja rajta átemelni a lábát. a púderemet. és cserébe csak annyit kellett tenniük. Nem. egy kicsit röhejesen hangzott. de ez volt az igazság.. mert itt állandóan huzat van. azt tesz. és rácsapott Philibert vállára: – A kurva életbe.. – És? – kérdezte nyugtalanul Philibert. ők választották. kérem? Paulette elmosolyodott: – Más semmi. mintha a kezére írna: – Egy hokedli rendel a belső szobában lakó kis hölgynek! Felírtam! És van még egyéb kívánsága. érti. Paulette felsóhajtott. hogy vigyétek a fotelt az ablak elé. hogy így.. ők harcoltak meg érte. nem vagyok én abszolút tehetetlen. – És más semmit. mert az enyémet otthagytuk.. mint egy igazi. Úgyhogy most kell döntenie. és akkor a fiúk nekilátnak a munkának. és. akkor sincs semmi gond. de igazán! Franck épp utolérte őket a szerszámos dobozával. Én inkább elmegyek melózni. az éjszakai készletemet.– Lebontják. Camille rárivallt: – Vigyázz. Persze ez így..

még csak nem is kellett boldognak lenniük. Már nem voltak ilyen nagyigényűek. mint amit reméltek. Csak együtt voltak. 240 . ez minden. És már ez is több annál.

hogy várták és szeretettel fogadják őt ebben a hatalmas. hogy nincs egyéb kívánsága?” És mi az a néhány apróság? Egy vacak újság. – Hé.. és ahol senki nem nyúlt a porhoz a restauráció kora óta. ahol belülről csukódnak a spaletták. ez egy ezüsttálcát jelentett. úgyhogy aminek be kellett következnie. mert máris késésben volt. Talán csak bizonyítékra volt szüksége? Bizonyítékra. az egy kicsit. és Stéradent. és meglepő könnyedséggel tájékozódott a körülötte tomboló zűrzavarban. bekövetkezett: ő is beleszeretett Philibert-be. türelmes fiú. amit maga „éjszakai készletnek” hív. Fixadent és egyéb csodálatos műfogsorragasztók termékismertetőit tanulmányozták. puszi helyett csak odadörzsölte az arcát a nagyanyjáéhoz.. És ha itt beállítanak egy zuhanykabint. Már egy távolabbi üzletben tologatták szép komótosan a bevásárlókocsit. ha nincs ott egy magas. Franck kiment a szobából. hát.4 A fürdőszobai jelenet után Paulette megváltozott. Franck letette a Nescafés csészét az éjjeliszekrényre.. miközben rövid elemzést tartott az időjárásról.. – Nem kell pisilni? – Megvárom a kicsikét. egy nagyító és két-három üvegecske. és morgott. Ó. a házban lévő szupermarketet már kívülről ismerték és hamarosan szörnyen megunták. és minden összeomolhatott volna. Kis híján elveszítette a lába alól a talajt csupán azért. Amikor Philibert volt a soros. kizárólag csak miatta. mint amilyet az otthonban adtak. mert állítólag az olcsóbb! – méltatlankodott Paulette.. üres lakásban. 241 . csak azért. aki egy képzeletbeli jegyzettömbbel a kezében megkérdezi: „és biztos. hogy csak egy óra múlva ébred fel! Egészen addig vissza akarod tartani? De Paulette megingathatatlan volt: – Inkább megvárom.. Magára talált. Philibert segített neki felülni. és Camille azóta is gyakran gondolt erre a jelenetre.. hímzett szalvéta és egy kis csésze tej. rusztikusabbra sikeredett. az. rajta cukorfogó. hagyd békén egy kicsit! Lehet. és olvasgatták a Franck által összeállított bevásárlólistát.. felverte a párnákat és félrehúzta a függönyöket. Milyen könnyen rosszul érezhetik magukat az emberek néhány apróság miatt. – Oké.. és megvárta. a készlet! – mondta Camille megkönnyebbülten. Ez szédítő volt. másra gondoltam. Amikor Franck hozta be a reggelit. és magában dohogott. – Aha. – Nem akarhatod. Polident. Paulette-tel még egy férfi sem bánt ilyen figyelmesen életében. mint amikor mindketten a szupermarket fogkrémes polcai előtt álltak.. amíg valamelyik fiú ágyba viszi neki a reggelit. De mondjuk meg őszintén. a szupermarketek! Az egész életük! Mindig Paulette ébredt föl először. nagyi..... hogy olyan vékony betétet használjak. mert két-három tárgy hiányzott neki. Ez a filléres kis filozófia elbűvölte Camille-t – másképpen volt bonyolult. – És Paulette.

az agyamra mész! Camille épp akkor jött ki a szobájából. késésben vagyok.. és lágyan hömpölygött. Camille a társadalombiztosító kifejezésével élve „kisegítő ápoló” lett. tényleg.. akinek még nem sikerült átállnia az euróra. és Paulette.. – Mi van? – Mutasd csak a karod! – megtapogatta Camille karját. Biztos. Károly herceggel és Emmanuelle nővérrel élek együtt. És amit nem gyújtok meg. aztán megduglak. Mindketten úgy érezték. Ja. Nagyon jól megértették egymást.. hogy vesz néhány új alsónadrágot. mert kedden túl sok a melóm. elhatározta.. – Már megint mit morogsz? – Semmit. bebújt a paplan alá. gyerünk! Megmosom a zuhannyal a fenekét. várd! Undorító. – Jaj. percről-percre fiatalabbak lettek. és megnézték a TeleShopot. hogy végre velem is kedves legyen? Agyamra mész. és anatómiai ismeretei hiányát őszinte és szókimondó stílussal pótolta. Mary Poppins. várd csak meg.. vagy úgy. nevetgéltek... az élet sokkal vidámabb lett! Franck visszajött.. ami feloldotta mind a kettőjük gátlásait. Menj arrébb. hogy Párizsban milyen olcsó az élet. de megijedtem! Azt hittem. elrontja a mártásokat. és ahogy a napok hosszabbodtak. fél szavakból is.Jól van. hát ez nem igaz! Vagy így. kis szakácsom. – Gyerünk Paulette. de végül mégiscsak sikerül ennek a szemét csajnak kicsinálnia őt! A szorongás. Igen. bárcsak jól sikerülne. hogy ezt a napot választottad arra. hogy ő már csak a tiéd! A kurva életbe.. – Éjfélig? – Megpróbálok hamarabb hazajönni. hogy lefeküdj velem. amilyet még életedben nem ettél. kis gömböc! Az már igaz. vigyázz! Hamarosan a lábasba kerülsz! – Álmodban. Ez a két szó igencsak jól állt neki. Most mit fog csinálni szerdáig? Nekimegy minden lámpaoszlopnak. de szerda este várj meg a vacsorával.. – Biztos vagy benne? – Persze! – És nem undorít? – Egyáltalán nem! 242 .. ó. én mondom nektek. – Mi lesz jövő szerdán? – Húshagyó Szerda. ami biztos. és mindjárt felrobbanok. Camille ezután bement Paulette-hez a teáscsészéjével. a kabátjával a hóna alatt. – Jövő szerdán. álmodban! – De igen. kitárgyalták a műsorvezetők ruháját. Várd csak. és olyan palacsintát sütök neked. nyújtózkodott. És jó lesz hozzá a Grand Marnier is. Camille számára évek óta az első. – De hát ez nagyon jó! Vigyázz. megvárták. te dagadt kislány. Leült. csodálkozott. és új alsógatyákat vesz magának? A francba. én is őt várom! Nekem mit kellene csinálnom? Talán levágassam a lábam. Paulette számára az első egész életében. azt megiszom. Lelkendeztek. hogy elérkezett a vakáció. Az idő kitágult. – Előbb palacsintát sütök neked. – Nagyszerű! Nagyszerű? A béna Franck nagyon rosszul érezte magát. amíg a két fiú elmegy.

Néhány kép jut az eszembe: Goya öreg őrültjei. – Igen. és Camille háta felé nyújtotta a karját. De amikor magára nézek... hogy ott vagyok maga körül. és levágta egy öreg szék lábait. de ez nagyon kínos nekem – búslakodott Paulette – nem is tudod. semmim se vagy. hanem kecses. hogy Paulette felmászhasson a kádra.Mivel a zuhanyozófülke beépítése túl bonyolult feladatnak bizonyult. Rembrandt anyja. Amikor Franck először beszélt rólad. kiről beszélek? Hogy is hívják? Na. remegve előre dőlt iszamos imazsámolyán. nagyi. így. amelyre Camille rátett egy mosdókesztyűt.. Az a hölgy jut rólad eszembe a Titokzatos birtokban.. és soha nem voltak ezzel problémáim. Jaj. Én valahogy másképp közelítek a dologhoz.. és mosdasson meg! Paulette engedelmeskedett. milyen kínban vagyok. de bosszantó! 243 .. de. és Paulette elé térdelt a szürkés zománcra: – Mosdasson meg.. én.. és én.. Franck fabrikált egy csúszásgátlóval ellátott lépcsőt. – Hé! Erősebben! – Istenem. kicsit úgy. amit mondok.. de most. ezek a megereszkedett mellek.. – Neki is valami nemesi neve volt. Ha a testére nézek.. azt mondta: „Ó.. a pusztuló és megörökítendő húst.. – Jaj. magától.. ha megengedi. Vagyis igen. hogy valaha én is ilyen voltam! Természetesen nem voltam ilyen vékonyka. de másmilyenek.. amikor már kívülről ismerem. olyan fiatal vagy! Ha arra gondolok.. Paulette.. nem azt mondom: fúj. – Meg fogom engedni. Nem is tudom. ahogy itt vagy. és magánál jóval öregebb modelleket is rajzoltam. a mosdókesztyűt. hogy ilyesmit kényszerítek rád. Csend. Én tanultam anatómiát. Még csak nem is vagy a lányom.”. Vagy inkább mint egy érdekességet. hogy nem undorít ez az öreg test? – Tudja. Paulette-től elvonatkoztatva érdekel engem. Addig. a fényeket.. segíts már! – Nem olvastam. majd ráültette védencét. hogy meg vagyok zavarodva! Camille végül meztelenre vetkőzött. ezek a fehér szőrszálak. én „vékonykát” akartam mondani. de a teste külön. ez a puha has. – Talán azt akarja mondani. hogy látlak. Ó. a Halál allegóriája. – És akkor? – Akkor semmi. mint maga. Paulette! – Tessék? – Fogja a szappant. hogy magyarázhatnám el. Akkor akarom magát rajzolni.. – Ne butáskodjon! – Biztos vagy benne. Bocsássa meg nekem. ezek az összekoccanó térdek. de valójában nagyon hideg tekintettel nézem magát! – Mint egy érdekes állatot? – Igen. amiket itt beszélek. emlékszem.. hogy már ne is vegye észre. de én igazából. milyen sovány!.. ez a petyhüdt punci. Egyáltalán nem! Talán bántó. Tudod. hogy nem volt ilyen sovány! – Nem. a feladatot látom. olyan sovány.. a technikát. Ha látnád. – És engem is le fogsz rajzolni? – Igen.. biztos szörnyű. nem értek egyet vele! Te nem sovány vagy. ezek a ráncok. a kontúrokat.

ahol finom. igenis. átlapozta a Sárga Oldalakat.– Majd megnézzük a könyvtárban. Rendeltek egy korsó almabort. jó? Nézze. a 69-es busz vonalának külvárosi részén. Camille segített Paulette-nek ráülni a vécére. míg az istentelen Camille a szemét behunyva nagyot harapott egy ropogósra sütött sajtos-sonkás szendvicsbe. az ablak mellé. mályvaszínű hullámait. a Bastille szobortalapzatát és a Père-Lachaise emlékműveit. Mi történt veled? – Mondtam már. Igen. (Johanna. Paulette hajszíne a híg Aranyrózsaszín árnyaltból átcsapott a Windsori lilába.. és aznap le is szálltak a Voltaire-rakpart sarkánál. A hajmosás már kényesebb dolognak bizonyult. ahol pokoli magasak voltak az árak („Milyen Myriam? Én ugyan nem ismerek semmiféle Myriamot” – felelte az a szemét Franck). „Hogy szomorú? Nem! Éppen ellenkezőleg. a fodrászlány rábeszélte Paulette-et. mibe kerülne egy hetenkénti fodrász-bérlet. hogy összenyomja csodálatos. Néhány katasztrofális próbálkozás után úgy döntöttek. ez volt a helyes kifejezés.. figyelembe vette a turisztikai szempontokat is. hideg dohányszag terjengett. Na gyerünk. majd a zuhany alá. hogy egy hajóban evezünk. most megfordulok. amikor a nap éppen kezdte fehérre festeni stb. és vidáman koccintottak. hogy változtasson hajszínt. ujjával követte az autóbuszok útvonalát. de ő éppen belemerült egy rosszul sikerült ajakfeltöltés izgalmas történetébe.. és belekezdett egy Paris by day előadásba. „Rendben? Akkor a Hamvas Opál árnyalatot csináljuk. hanem a 69-es vonalának túlsó végén.. ez semmi! – Nem! Ez nem semmi. a Mégisserie-rakpart kalickáit és puszpángjait. és miközben szappanozta. „És nem lesz ez túl szomorú árnyalat?” nyugtalankodott. – Ja.. elvesztette az egyensúlyát. Egészségünkre! Hazafelé a buszon Camille Paulette-tel szemben ült le. valami másról beszélt. lejjebb is! Nincs kibúvó! Várjon csak. és lerajzolta ugyanazokat a dolgokat. határozottan elegánsabb lett! 244 . Paulette ragaszkodott a böjthöz... a székre.. ahogyan egy túlságosan kiöltözött és túlságosan belakkozott idős hölgy tekintetében tükröződnek – a hölgy nem mert nekitámaszkodni az ablaknak. Látja már. miközben – ha dugóba kerültek – leskiccelte a börberi kabátocskában ugrándozó pudlikat a Pont Royalon. a Louvre falának díszeit.. öreglány? Miért néz így rám? – Ez a forradás. És ettől a naptól kezdve fel sem merültek köztük holmi bőrfeszességet firtató kérdések. de úgy.” Paulette a szemével meg akarta kérdezni Camille-t. csődbe jutott milliomosok kísértettek és ingerlékeny pincérek szolgálták ki őket. hanem a Metró Bárban. mert félt.. csak... Camille leültette a kicsit gyűrött Paulette-et a buszban. Így. Nem a saját kerületükben. Nagyon vidám volt. semmi. és a választása végül egy kis fodrászszalonra esett a Pyrénées utcában. És minden pénteken. hogy – többek között – új akvarell-készletet vegyenek Sonneliernél. ami túl trendi hely volt az ő ízlésüknek. Camille tanulmányozta a térképet. mindenhol megkérdezte. majd terhes hercegnőkről és elhagyott rockénekesekről olvasott fel a hajszárítóbúra alatt ülő Paulettenek.. ez. Az árkülönbség tulajdonképpen nem igazolta a hosszú expedíciót. Nem pontosan a Gambettán. de olyan szép kirándulás volt. Valahányszor Paulette behunyta a szemét. nagyon is vidám lesz!”) Hát tényleg. a 34-es színminta. hogy bérletet váltanak egy fodrásznál. és majdnem hátraesett. és mindig mandulás pisztrángot evett. már hajnalban. Hazafelé megebédeltek egy kávéházban a Gambetta téren.

kerület nagypolgári dámáinak viselkedését és a vidám kamaszokat: a kirobbanó nevetésüket. kitöltötték az agyalágyult kérdőíveket. megkóstolták az új Danette-et. Több. Idejük volt bőven: előttük állt az egész élet. új rúzsokat és szörnyűséges muszlinsálakat próbálgattak.A többi napokon maradt a tőlük távolabbi szupermarket. csacsogtak. és szép óvatosan sikerült talpra állniuk. útközben meg-megálltak. Mulattak. sóhajtoztak. és kitárgyalták a VII. az állandóan csengő mobiljukat és a hátizsákjukról csüngő csecsebecséket. Mászkáltak. 245 . a Monoprix. mint egy órájukba került. vidám történeteiket. mire bejárták a kétszáz méternyi polcokat.

forró tűzhely vagy erőleves. Nem mondom. amikor beadtuk szakácsinasnak! Nagyon haragudott ránk! – Miért. de szag után mindig meg tudta mondani Camille-nak. Nem... Önts rá vizet... azt hiszem. – Rendben. Néhány adag túlfőtt tészta. ha elég. A múltkor elvitt előkészítőnek.. milyen cirkuszt csinált.. Camille állt be a helyére. Volt hozzá érzéke.... Hová is tettem volna. Camille. de nem vészes. – Mit? – Az anyját.5 Amikor nem Franck volt a hadtápfelelős. hogy. Pedig ha tudnád. hogy beleverjen a fejébe néhány konyhai alapfogalmat. – És ő is ment magával? – Hát igen. – Ő volt kemény. – Na mi van? Miért vág ilyen arcot? Talán elszomorítja a bor? – Nem. az egészet. ennyi. elrontott hússzelet és odaégetett omlett után Paulette belefogott. csak az emlékek. azt a napot. túl sokat iszol? – Akar nevetni? Alig iszom. ahol valamennyire nyugodtan viselkedett. és.. – Miért. majd szólok.... amióta maga itt van. – Utána mi? – Ugyan. de csak egy kis pohárkával. Nem én állítom. merre császkál. Utána.. a hússzeletek. nem én tanítottam meg mindenre. nem az öregedő test kínozza az embert.. Csupa hülyeséget. most! – Rendben. A konyha volt az egyetlen hely. mi lesz a következő lépés.. tölts még egy pohárral. Franck? – Franck. A látása már elromlott. De a nagy dolgokat nem tőlem tanulta. olcsó fogásokat. tudod hogy megy az ilyesmi. Itt van egy kis bor..Utána már nemigen tudtam.. Rá sem ismertem! – Látod. – Elmesélte. a szalonna. A gáztűzhely mellett ülve olyan egyszerű szavakra tanította. Kicsikém. hogy mesterszakácsot faragok belőled. Egyszerű.. – Tudod... Öntsd csak. az élet.... vaslábas. – És Franck? – Mi van Franck-kal? – Őt is maga tanította? – Nem.. amikor elvitte... tudod az a legrosszabb az öregségben. ő mit akart volna? – Semmit. De. szakácsnőnek álltam egy gazdag családhoz. hiszen még olyan kicsi volt! De később persze már nem jött velem... Csak kedvet csináltam neki hozzá.. Franck tehetséges volt. falusias. – Ez most is így van. láttad? – Igen. állj.. A hagyma. Amikor a férjemet nyugdíjazták a szíve miatt. Én csak a házi konyhát ismertettem meg vele.. hanem a lelkiismerete. jót tesz az ereknek. – Kemény volt? – Néha nagyon. hanem az orvostudomány.. Csak 246 . mint: zöldfűszer..

csak ezek a nevek. Teljesítettük minden szeszélyét.. De a gyerek csak nem akart jönni. hogy megvizsgáltassam magam. Nem a vallásom. szóval Nadine megszülte a kisbabát... Mindig.. néhány hónap 247 . és meggyötörnek. de akkoriban ez már öregnek számított.. még ide. miközben becsomagolta a bőröndjét.. Azt mondták rólam. teherbe estem. Éjszaka. – És? Paulette remegett: – Nem sikerül. hogy kényeztettük azt a kislányt. hogy „szégyen ül rajtam”. hogy kikapartassa a gyereket. Hé. „Most boldog vagy?” Hogy mondhat valaki ilyet? És hogy lehet az ilyesmit elfelejteni? Nem is tudom. – Cssss! – Szóval. Pedig Isten a tanúm. Végül férjhez mentem egy kedves fiúhoz.. miért siklott minden félre... Képtelen voltam rá. Nem. Nappal.jönnek.. Igazi játékbabák.. még nincs is vége! El kellett rejtenem a gyermekemet jelképező viaszszobrocskát a Preuillyi Szent Grenouillard-nál.. Párizsba is feljöttem. miért nem sikerült. utána megkapargattam Gargilless-i szent Greluchont. igazán barbár dolgok voltak. nagyon szépek voltak a viaszbabáim. Franck anyja. megettem a. így. úgyhogy én is férjhez mentem. „Tessék – mondta nekem – te akartad. amiket meg is tettem. Túl sokat szenvedtem. hanem a harag.. addig. Majdhogy meg nem szólaltak.. Szóval Nadine otthagyta a gyereket. Sírva fakad: – Hol is kezdjem? Először is. érted? Nem tudtam. vagy csukd be inkább. Talán nem is hiszed.... És azután egy napon. Camille! Hány élet ment tönkre az én hibám miatt? Mennyi szenvedés fakadt belőle? Mennyi. Camille. és csukladozva megismételte: – „Most boldog vagy?” – Ezt hajtogatta. és zokogtam.... minthogy segítsem abban. miközben a fehérneműmet forráztam. A nővéreim már régóta férjnél voltak. Bárányt áldoztam teliholdkor. méghozzá lelkesen. Eljön az idő. Elérkezik a pillanat.. – Várj csak. ahogy mondom.. A harag. És azután a zarándokutak. Vagy talán rosszul szerettük. elhiheted.. te kinevetsz? – Nem. Inkább puszta kézzel megöltem volna. Nem értem. mindennel elhalmoztuk. Ő volt Nadine.. Mindegyiket.. pedig már nem dolgozom inam szakadtáig. Olyan dolgokat. hogy elrontottuk a jellemét.. Minden hónapban elátkoztam a méhemet. az erkölcsi aggályaim vagy a pletyka tartott vissza tőle. amikor már nem is számítottam rá. Talán. boszorkányokkal..... Ó. – Cssss! Camille megsimogatta a combját. Talán hiba volt? Mondd meg nekem. Nem voltam hajlandó pénzt adni neki arra. amikor nem tudod. Találkoztam kuruzslókkal. Minden évben elmentem a Blanc-ra. Túlságosan szerettük. eleget próbáltam.. A szégyen. Rengeteg orvoshoz elmentem. De aztán. hogy nyitva tartsd-e a szemed. és elhagyott engem..... öreg vajákos asszonyokkal. hogy mindenkinek örömet szerezzek. amikor. És elhiheted.. hogyan tudok egyáltalán aludni éjszaka. hogy el tudd űzni őket. A mi kis királynőnket. kivéve az utolsót. hát itt van! Most boldog vagy?” Behunyta a szemét.. nekem is megvolt a magam szerelmi története.én. És. Megpróbáltam megérteni. megittam a vérüket.. amíg teljesen ki nem fáradok. Azt kell hinnem.. későn mentem férjhez. akik elképesztő dolgokat parancsoltak rám.. jönnek az emlékek. Már harminc éves is elmúltam. – Grenouillard? – Grenouillard. hogy elmenjen abortuszra. Ó! Ahogy mindenkinek.. családjuk volt. Az még egy másik század volt.. Minden. minden.. bedugtam az ujjam a Szent Génitour lyukába.

de igyekezett. akiknek már olyan régóta nem volt kedvük beszélgetni. És amikor az anyja egyszer megint visszajött érte. Hogy miután hazamennek a kocsmából és bezárkóznak a házukba. akik meghívták Maurice-t egy pohár pálinkára. Lesz apja. te semmi szégyent nem érzel. Másnap. Nem akartuk elkövetni ugyanazokat a hibákat. jól érezzék magukat.. új biciklit. Nem kért semmit senkitől. akik kijelentették. úgy gondoltuk. öccse.. Ő elment. hogy néha túl kemények voltunk vele. Hülyéskedett néha. a szégyen nem vezet sehová. és pénzt kért tőlünk. Vagy horgászott. Ráadásul ez. Amikor nem a konyhában volt velem. Mint az agyatlan hülyék. Franckot meg nálunk felejtette. „Nem akarlak többé itt látni. – A kisfiúval? Igen. akik ismerték kicsi kora óta. És továbbra is mindennap találkoztam velük. És azután ott volt a kisfiú. és meg sem érdemled ezt a kisgyereket. ha vele megy. és egyébként sem túl jó egy majdnem halott faluban felnőnie. Nadine a férfibüszkeségében sebezte meg. akit imádtam! Imádtam. és azt hajtogatták. Ez embertelen volt. miközben megpróbáltak újabb híreket kiszedni belőlem.. Jaj. – De utána? Minden jól ment. hogy örömet szerezzen a derék embereknek.. Ebbe majdnem beleőrültünk. de merész volt és őszinte... a nagyapjával kertészkedett. – De nem volt mit tenni. Ó. hogy imádkoznak értünk. Csak arra jó. sem máskor. a férjem. Elnevette magát. Kifizettük a tengerparti nyaralást. akire több mint tíz évet vártam. Hidd el nekem. tűnj el! Hagyj minket békén!” Camille. Gyerünk.. a következő nap. Pedig az élet nem lehetett valami szórakoztató neki. Hogy egy furcsa anya is jobb a semminél. egy aprócska faluban történt. amit tudtunk. a hegyi tábort. hogy kényeztettem! Hogy ajnároztam! Egy kislány. szajha vagy! Szégyent hozol ránk. Azt hiszem. és akik az ablaktáblák mögül lesték a dühöngő Maurice-t.. Főleg Maurice. Minden. A folytatást már ismered: darabokra törte. Az is lehet. Mindent! A legszebb ruhákat. és a tanulmányai szempontjából is jobb neki. Vettünk neki futballistás matricákat. Játszottunk vele. Ő a kislányom volt! Egy kislány. Hiszen nem az ő családjukban történt ez a ronda dolog. Egy kislány. a legjobb iskolákat. Nem ő volt a legjobb az osztályban. – Igazad van. hogy jobb neki. Maga volt a földi pokol! Nincs szörnyűbb a világon a derék emberek együttérzésénél. azután elrohant az éjszakába. Én is az atombombáról álmodoztam. Mindig becsületes. és még neki állt feljebb. Paulette hallgatott. De végre is. Úgyhogy csak szerettük. Az asszonyságok. de. elvitte. a jóemberek. Nem láthatod többet. Moziba. Megtettük. magához vette. ők maradtak. és a többi napon.. aztán megint visszahozta. Ez. – És azóta soha nem hallott Nadine-ról? 248 . Elvittük a városba.múlva visszajött. ami jó volt bennünk.. Sem ma. akinek mindent megvettünk.. úgyhogy elkövettünk más hibákat. hogy istenuccse.. hidd el. Többé nem öltük meg a kiscicákat. hogy ennivalót vegyen neki. két öreggel. Könnyen dühbe gurult. miközben engem rajzolsz? – Nem. Szerettük. ha a városba megy.. érte volt. Tudod. de nem ám! De. állítólag arra. és visszaküldte a 16 óra 12-essel.. Kidüllesztik a mellüket. nagyon jó gyerek volt. leveszik a zoknijukat és egymásra vigyorognak.. de azok. Mondd csak. Néha eljött a gyerekért. Nyugtass meg: ugye nem pohárral a kezemben rajzolsz meg? Camille elmosolyodott: – Nem. Hogyan eshettünk megint bele Nadine csapdájába? Mint a zöldfülűek. de mindig őszinte volt. Amikor utoljára visszajött. amit elmesélek most neked. amennyire csak tudtuk. jól tanult. az apja puskával fogadta.. ők is így tettek volna! Gyilkos indulataim támadtak...

tényleg? És azt nem tudja véletlenül. Mutasd. – És te? – Én nem tudok mesélni. Nevet.. mint egy önarckép.. hogy te minden idődet egy ilyen öregasszonnyal töltöd. nem? Egy szavakkal festett önarckép.. mi a normális? – Ki kéne mozdulnod. Csak álmomban. Nagyon szép. hogy ennyit fecsegjek? Miért érdekel ez téged? – Nem tudom. Olyan.. az sem normális. Gyerünk. Emeld fel azt a fedőt! Megmostad a gombát? 249 . Emberek közé menned. mit rajzoltál? – Semmit. – Jé. – Miért hagyod. Csak a kezét az asztalon. Gyakran álmodom vele.– Nem. – Nem. Veled korú fiatalokkal találkoznod.

és megrázta a fejét.6 – Alszik? – kérdezte Franck. – Ó. akit odafönt elszállásoltál. az előbb elkapott a házmesterné. 250 . azt hiszem. – Igen. le kell menned hozzá. – Ja. Azt hiszem azzal a fickóval. – Már megint a kukákkal van baj? – Nem. a fenébe! Valami hülyeséget csinált? Franck széttárta a karját.

7 Pikou az ajtó mögött őrjöngött. én nemrégiben találkoztam vele. Talán a hét elején.. – De mondom. csak jöjjön! Üljön le! – Mi történt. hogy történt vele valami! Meg kell néznie. – Üljön le. Ha meghalt. – Egy ideje nem látom. én – a nyakában függő érmét csavargatta – nem akarok botrányt a házban. Félek. – Mikor nemrégiben? – Nem is tudom. – Jöjjön.. és fél fenékkel leült a lombmintás szövettel behúzott kis padra. hogy én nem látom. csak nem meghalt? Camille kinyitotta az ajtót. – Figyeljen. Camille félretolta a kispárnákat.. azonnal jöjjön le hozzám! Én. a metróban. – Kicsodát? Vincent-t? De. kérem. Pikou minden éjszaka felébreszt. ugye érti? 251 . Perreira asszony terjedelmes keblére szorított kézzel nyitotta ki az ajtót.. – Édes Jézus! Mit gondol. Eltűnt. amikor Vincent hazajön! És most semmi. mindig meghallom. kicsikém! Fel kell hozzá mennie! – Rendben.

Neki kell lépnie. fogd be a pofád! Az a biztos. Soha nem lett volna szabad idehoznia. Gyönyörű kép. Most már írt is. ő. ez már így marad. igaz. hogy róla is beszéljünk. és együtt nézik a Lehet egy kérdéssel több?-et. írt. hogy be ne törje a pofáját. Ezt mind a ketten imádják. Tényleg. mennyire! Talán mondd meg neki! De nem egy nagy kutya kell. Egy kis göndör szőrű kutyuska. Kicsit nehezen szokott magához térni utána. egyszerűen soha nem téved. az jó hír. hogy már volt ideje hozzászokni. 252 . ugye? Nem zavarnak járás közben a szárnyaid? Ó. és a térdére ejtette a fejét. Philou persze minden kérdésre tudja a választ. Úgy látszik. akinek mindig a korlátba kellett kapaszkodnia.. micsoda dicsőség! Most elégedett vagy magaddal. Camille lassan bandukolt lefelé a lépcsőn. hanem egy kicsi. ami igaz. és ne vedd a szívedre. és később Philou bemegy hozzá. hogy levigyem a kutyát? Nincs válasz... Miért nem gyűjtőd be őt is? Mert neki nincs kutyája? A fenébe. Philibert. – Nincs szükséged semmire? – Nem. egy nagyanyó az ágyban. nem azért mondom. Igaz. Hagyj békén! Camille visszafordult: – Nem akarod. – Ha tudnád. a mentők és a gyomormosás. – Kinyitod. Gyere vissza később. Nincs semmi újság a szerelem frontján? Nagyszerű. de azért nem méznyalás. beengedsz? Bentről ugatás. de vannak más hajléktalanok is az utcán. Az igaz.. most nem tudom. zavaros hangok. aki reszket a hidegben.. az tenne be neked! Ráadásul jó sok szoba van még Philibert-nél! Camille kétségbeesetten leült a lépcsőre. Tökéletes. – Mikor később? – Ma este. Igen. mostanra szép nagy glóriája nőtt! Egy narkós a hetediken.. Könnyű másnak a kárára nagylelkűsködni. hogy törje be az ajtót? – Nem. Szarban volt. ugye? Nem. Most éppen javában szundikál.. Oké. Feladom. aki belegömbölyödött a kabátjába? Na. ha az ember nem csinál semmit. – válaszolta egy reszelős hang – nagyon rosszul vagyok. különben jönnek a gyógyszerek. eddig még nem történt baj. és úgy látszott. az jó lenne! Vagy egy kutyakölyök? Egy kiskutya. vagy megkérjek valakit. ha tudta volna.8 – Camille vagyok. Bezárkózott a szobájába. és hetente kétszer próbált. Talán a túl nagy boldogság tette? Olyan volt. Már egy hónapja nem látta az anyját. Ráadásul gőze sem volt róla. Az agyamra mész! – felelte Camille Camille-nak. de a tegnap és a ma között elveszítette a lába alól a talajt. mintha szép nyugodtan elindult volna a mélység felé.. Éppen van egy a pék előtt. még mindig túl érzékeny a kicsike! Paulette tökéletesen elboldogult 1930 és 1990 között. Louis Jouvet és Sacha Guitry lett egy személyben. az egész kis társaságért ő a felelős. Ha nincs hír.

. hogy eladja a testét a híd alatt. talán vörös krétával.. könyörögj érettünk! Camille felhívta Pierre-t. Hazudnak. – Igazán? – .. vagy éppen fordítva? Talán attól fél. annyira szeretnék most bízni benned. és kikapcsolja az öreglány tévéjét. Még csak nem is köszönt. hogy csak a kispolgároknak és a házmesternőknek szóló átverés? Miért csak éjszaka járt ki? Azért. De vajon miért izgatná magát? Hol itt a probléma? Ő semmit nem kért tőlük. A nagyija jó melegben van. édes vagy! Fatimai Miasszonyunk. megint úgy keresi meg a kenyerét. – És kinek csinálod? – Magának. „Camille. Uff. Azért volt-e.. a motorja is. Amikor Pierre két hete felhívta. De. hájas házmesterné.. amiért legszívesebben leköpné magát? Becsukni a vázlatfüzeteit és elővenni a nagyítót? Ehhez nem volt bátorsága. – Camille. Kessler vagyok. homokot szórnak a szemedbe.. mert nem volt elegendő önbizalma. Nagyon ügyes. hogy közben elpusztítja saját magát? Még maradt néhány kapcsolata. Vagy talán megint olyasmire készül. Szégyelld magad! – Egy modell? – Igen.nem baj. Mi ez a történet? Ki az az alak a szobában? Hívj vissza azonnal!” Köszi. vagy egy nagyobb motort? Nagyon ügyes a fiú. Valakit maga helyett. miközben te véresre harapdálod az öklödet. Minden jól megy.. mert megjavult. mint a Toucleannél végzett munkáját. hanem mert megöregedett.. oké? Nem ültethetem fel őket! Előbb találnom kell valakit magam helyett!” Oké.Franck.. és vasárnaponként továbbra is dolgozik. együtt dolgozunk. A társadalom alaposan megfegyelmezte.... és rögtön belevágott.. „Csak még egy kicsit. három emelettel feljebb. Még mindig jobban szerette ezt... Vajon miért nem volt hajlandó Vincent kinyitni az ajtót? Transzban volt vagy bajban? És vajon mi az igazság az elvonókúra-történettel? Lehet. Semmi különös. miközben ő.. a probléma ott volt. hanem gyorsan belekezdett: – Egy modell.. – Camille. Most mondtam: dolgozom. – Még nem tudom. – És vele élsz? – Nem. hogy aztán belőhesse magát? Ezek mind egyformák. – Akkor viszhall! – Camille! – Igen? 253 .. de ehhez még nem volt elég erős. Én.. És ahogy elmúltak az első eufórikus napok. Camille felkel. Azt hiszem. Éjszakánként nyilván a barátnőjével hancúrozik.. – Jó. Nem. Bízhatok? – . Délután hazajön aludni.. visszadugta orrát a lábasaiba. hogy egyáltalán nem dolgozik. a dokumentumfilmeket a morgóhal úszóhólyagjáról és a gyógyvizek csodatévő erejéről. rendben. ő is újrakezdte a hülyeségeit: hazudott. Nem baj. Nem azért. Semmi új.. és állati jól érzik magukat. Természetesen megtehette volna.

Az a fickó a pasija volt. Tehát nincs választása. az kést vágott a vállába.. Amikor utoljára próbált jobb belátásra bírni egy narkóst. Letette. Miasszonyunk és Hans Christian Andersen. A fenébe! Nincs több gyufa. És különben jól vagy? – Most a kereskedőmmel beszélek.– És milyen papírod van? – Jó. Oké. de mégis. ne hagyjatok magamra. lehuzigálta a nadrágja szárát. 254 . felmegy a hetedikre. – Biztos? – Maga Dániel szolgált ki. és elindult a nagymamája után a Paradicsomba. és megpróbál beszélni Vincent-nal. – Nagyszerű. aki egyébként egyáltalán nem lesz álmos. Camille sóhajtva megrázta a gyufásdobozt. Ma este. felállt. miután lefekteti a kicsi öreg hölgyet. Ha bájologni akarok. felhívom a vonalason.. a kurva életbe! Maradjatok még mellettem egy kicsit! És mint a mesében. persze más helyzet volt. és ő szerette. Ez a kis szívesség elég sok szenvedést okozott neki.

.. hogy te a Lehet egy kérdéssel több?-ön keresztül fedezed fel a televíziót! Izé. feljönnél utánam? 255 . fuss.. gyermekem! – Philou! – Igen? – Ha nem jönnék vissza egy óra múlva. – Rólad? – Camille elképedt – Azt hittem.9 – Mi ez? – Ó – dadogta Philibert – tulajdonképpen semmi. Föl kell mennem. vásárcsarnok.. nálatok tabu saját magatokról beszélni. vasaló. – Szavamra. – És ez a kis szakáll a szerep miatt kell? – Nem tetszik? – Dehogynem! Nagyon dendis! Egy kicsit olyan. Pontosan ez az! – Határozott mozdulattal becsukta a könyvet. és pödörintett egyet a bajuszán: – Menj. – És miről szól? – Rólam... ezt jól megkaptam! – jelentette ki Philibert a hangját zengetve.. vásár.. aha. nem? – A kié? – Az már igaz... – Egy vásári komédia? Philibert előkapta a szótárát: – Vas... vásári komédia: Intrikus fordulatokra. Meg kell látogatnom a lakómat a hetediken. mint a Maláj Tigrisé. tévedéses szerepcserére és szellemes bemondásokra épülő könnyed komédia. – Egy szellemes bemondásokra épülő könnyed komédia. Rád bízhatom Paulette-et? Philibert bólintott. Igen. rohanj és repülj a sorsod felé. – Talán egy antik dráma? – Neeem..

Már előre érzem. Camille leült a zsámolyra.10 A szobában ragyogó rend volt. szar és szellemi fogyatékosok. háttal a falnak.. Már csak napok kérdése. és rágyújtott. és becsukta a könyvét.. Talán valaki más élt itt. – Algo-Forestrót fogok gyártani. Azt állítják. Vincent végül odahúzott egy széket Camille-lal szembe. és azon tűnődött. hogy bírt ennyi ideig itt élni.. és leült. Elmosolyodott. sötét. kávét. – Nem mertem. de utána már észre sem veszi az ember. hogy az elején kicsit durva.. és megyek is. majd átnyújtott Camille-nak egy csésze Nescafét. – A dokim találta a helyet. ahol algából gyártanak trágyát. ami komposztból. Olyan alacsony volt a plafon. Tulajdonképpen először találkoztak. ameddig kell. 256 . kólát? – A kávé tökéletes lesz. Az ágy bevetve. és Vincent két csészét és egy csomag cukrot tett a kempingasztalra. algából és lótrágyából készül. Persze relatíve „normális”.. azt hiszem. Lehetetlen. Egy életközpontba. – . csak a zöld lámpára várok.. Mind a ketten zavarban voltak. Állati klassz.. Bánod. Angyal szállt el felettük. Zseniális. könyörtelen. nem? Két vidám fickó vasvillára támaszkodva áll egy emésztőgödör előtt. Olyan nedves volt. De ne izgulj. – Akarsz. hülye vagyok.. – Bánod már. Barbès az ágyon szundikált. Letette a fényképet. – Igazi csodás vakáció! – És mennyi ideig maradsz? – Annyi ideig. olyan. – Tessék. hogy idehoztál. Akarsz inni valamit? – Köszönöm! – Teát.. Alga.. Egy izé. nem? Én leszek ott az egyetlen normális munkás. hogy imádni fogom. egy izét. a szag miatt. ugye? – Nem. – Hová mész? – Bretagne-ba.. Egy központba. hogy látlak. időről-időre kinyitotta az egyik szemét. amikor Camille megkapargatta az ajtót. így kell mondani. – A családodhoz? – Nem. Egy széken ült. Vincent felállt. Nem. Jöhettél volna korábban is. Az emberi hulladékok központjába. és olyan mocskosak voltak a falak. nem ő! Vincent tett-vett az elektromos főzőlap előtt. Nem. itt a prospektus. – Örülök.. – De igen.

Nézz rám! A koponyám alatt olyan csupasz vagyok... – Mióta? Legyintés.. Szóval ez a fickó az én V33-mam. ugye? – Igen.. hogy meghaltál. – . Hogy szeresse a kiskutyámat. Ismered a V33-at? – Az micsoda. Azt gondolta. Van még valaki más is. Csak azért mondtam. A vén trotty miatt van. de nem csak vele. Egy kis csaj. Felkapta a fejét. ez durva. Azt hiszem.. felhólyagzom. erre ő előkapja a vésőjét... nagyon durva. mielőtt észbe kaphattam volna. Azt hittem. – Szerencsém volt. Azon a napon. – Ez az első kúrád? – Igen... Camille nem válaszolt. és lehántja rólam az összes szart. vékony combokkal. – Az tuti! Elnevették magukat. egy orvosság? – Nem. Camille. – De hát látni fogod a tengert! – Szuper! És te.. és többször elismételte: – Camille. remegett a keze: – A kurva életbe. Azt hiszem. csak a megfelelő emberekkel kell találkozni. nagyon lovagias fiú vagyok. Túl hideg volt. nem azért. Camille. volt egy rossz találkozásom.... Tényleg HIV pozitív vagy? – Á. vagy már eleged van belőlem? – Adj még egy csésze kávét. De jól tettem. dehogy. amikor te feltűntél.. – És jól vagy? – Nem. Rám önti az anyagot. De jól van. – Téged hogy hívnak? – Camille-nak. – És aztán. aki letépte a fejem. – Biztos nagyon odalesz. – És sikerülni fog? – Igen. vegyi anyag. – Ne haragudj. Egy pszichológussal is. Tudod. ami lemarja a fát. Te ott voltál. hogy... aki lelépett. És követtelek. Nem.. hogy örömet szerezzek neki. és nekem sikerült. Tulajdonképpen kinyírtam magam a kedvéért... Vincent a fal felé fordult. – Ja igen! Egy olyan zöld és vörös üveg. mint egy kukac! De már képtelen volt mosolyogni. 257 .– Metadon-kúrán vagy? – Igen... – Beszélhetek még.. – Például az orvosoddal? – Az orvosnőmmel! Igen. Egy vén trottyal.. te miért vagy itt? – A házmesternő miatt. éget. Valóságos locsi-fecsi lettem.. – És. ha te mondod. és valahogy nem volt már erőm tovább harcolni.

. De ő hitt benne. Senki.. a testvérem. Szóval én. és. de van néhány egybeesés. a pia és a többi. Újra kinyitotta a könyvet: – A levél. Én csak azt olvastam. és. és mert nem volt itt semmi más. Csak amikor másnap elolvastam az előszót. Azzal. Vagyis hát nem. azt én is érzem... azok nekem nem csak szavak.. Szóval.. tudod? Vissza akartam menni az épülethez. hogy neked is fontos. A cigarettája hamuja beleesett a kávéba. a kaja. akkor szenvedsz.. és letette kettőjük közé. mert ő a barátom. amelyet Vincent van Gogh-nál találtak július 29-én. nem fogom elmesélni az egész életemet. A francba. ha nem sikerül annak lenned. az mind jót tett. hogy összeköltözik azzal a kurvával. a kórházban töltött idejét. mint egy állat.. nem értettem azt a dőlt betűs részt a végén. A bratyóján kívül senki nem hitt benne. egyébként egyetlen lendülettel. Most.. hogy nem zavar! – Nem. Autodidakta volt. amiről beszél. Vincent felemelte a könyvet.. nem fogok megdögleni... Mindent ismerek. hogy van hite és ereje. és a takaróid. Minden benne van. aki terhes volt. Camille megismerte. ez jelent a számomra mindent.. nem szarom le. én leszarom az életművét. Ezt az alakot ismerem.. Téged nem kínzott meg? – Nem.. vagy mi. hogy az a hülye megölte magát. El is felejtette... Pedig elég sokáig hurcolta magával. ismered a képeit? 258 .. amitől teljesen elképedtem.. – Te is olvastad? – Persze. érted? Ez. tényleg nagyon rossz passzban voltam. Nagyon későn kezdett festeni. Fejbe. és a végén beledöglesz. ez mellbevágott. akik nem fognak fel semmit... Mondd csak. amit várnak tőled. ahogy beleszeret egy sznob picsába. Amikor először elolvastam. Hogy azt a levelet nem küldte el.. – Csak azért nyitottam ki..– Hidd el.. akkor értettem meg. – És te. Van Gogh levelei a fivéréhez. az őrhöz. én. mindent megkérdőjelez. ahogy megpróbálja megérteni a többieket. de ez félelmetes. Ahogy szenved. Nem. szerencsétlen. A fickó.. engem főleg a festészete érdekelt.. Nem akarok. Ahogy gyötri magát. – A segítséged. Camille összeráncolta a szemöldökét. És ez a fickó mentett meg.... Azt írja itt. Ahogyan a lányokkal van. és ő egy napon mégis úgy dönt. ahogy állandóan mentegetődzik.. nem fogom neked elmesélni az életemet. Vagyis hogy azt hiszem. de nem azt olvastam. Hallucináltam. Egy. de tudod. De nem. hogy mit tett velem ez a könyv? Camille megrázta a fejét.. nehogy elrohanjak.. és ezt és ezt. A testvérem. hogy ha nem állsz be a sorba.. – Ezt tette. pedig Vincent törékeny volt. Ahogy leírja a szenvedését... Amit a testéről mond. amikor rám találtál. a szülei. – Valami hülyeséget mondtam? – Nem. Szenvedsz. Tudod. mint a tenyeremet. hogy itt hagyta.. Hú. Éppen azért. – Most olvasom harmadszor. majd mind a két oldalról pofon ütötte magát. Ahogy ismételgeti önmagát. éppen ellenkezőleg. aki lenézi. Camille nem tudott megmozdulni. ahogy eltaszítják a barátai. nyugi. mert az ő könyve volt. Én nem fogok megdögleni. de ez nagyon fontos.

.... – Szóval eljössz hozzám? – Holnap. lábhoz! – Ki.nevetséges vagyok.. és sértetten kijelentette: 259 . ha Rochechouart apáca fejedelemnő lenne.kicsit ne. Barbès-szal. hogy lerajzoljalak. a jövő héten. és aztán hazajövök és lefekszem. de nincs kedvem. – El vagyok bűvölve! – Philibert elrendezte a ruházatát. – Mikor utazol? – Ha minden jól megy. – Akkor hagyd.. bemutatom Philibert Marquet de la Durbelliére-t. ugye? Nem. ez itt Vincent. Addig gyalogolok. – Barbès.. – És igazán meg akarod hálálni? – Ha tudom. Vincent belebújt az edzőcipőjébe. Camille utánaszólt: – Várj. nem? Camille nevetve bemutatta őket egymásnak: – Vincent. ha kijöttem ebből.. minden rendben. – Mikor? – Délután. Neked adom. Már mondtam.– A napraforgók. Barbès! – sajnálkozott Philibert – már megint a Köztársaság egyik dühöngő őrültje! Jobban szeretném.. megyek én is.. és el vagyok bűvölve. de elképzelem. hogy kibírjam másnapig. hogy átnézek egy albumot vagy mi. – Tartsd meg. baljában kivont szablyát tartott.. Egyelőre még nem találtam ki jobb módszert.. Philibert megfordult.. megjött a te hű lovagod. meghálálom neked. amíg teljesen ki nem merülök. – Te lökött. Vincent pánikba esett. nem láttad még a testem! – Igaz. – Ennyi? – Igen. A kutyámmal menjek? – Persze. Ezen az ócska hátizsákon kívül nincs semmim. Nos. mire Barbès eszeveszetten elkezdett ugrálni. Philibert.. izé. én visszavonulok. jobban szeretem az én képemet. totál le vagyok égve. mint van Gogh. aki zavartan megvonta a vállát. – Meztelenül? – Az lenne az igazi. – Valaki van odakint! – Camille. nyitásra elmegyek a mindennapi adagomért a központba. majd egyszer.. – Tudod. Minden éjszaka.. – Elmész? – Minden éjszaka. egy menekülő hadsereg tábornokát – megfordult –. – Ó. azt hiszem. Vincent. a mindenit! Vincent kérdőn nézett Camille-ra. Az elején eszembe jutott. – Nevetséges vagyok. Zaj hallatszott a folyosóról. édesem! Philibert állt az ajtóban. De most nem tudom. és megdermedt.

hogy miért. tehetetlen alaknak a nevével. – Nem. lemegy a nap. igaz is! Miért nem jelentkezel a Lehet egy kérdéssel több? következő adásába? – Ugyan.. 260 . ezek a nevek. ne csináld! Tudod te nagyon jól.. Miért? – Mire lenyomom a gombot.– Igenis! És hogy a szegény Marguerite de Rochechouart de Montpipeau neve összekötődik ennek a zsugori. az valóságos aberráció! Camille utána megismételte: – De Montpipeau? A fenébe.

ha félmeztelenül dolgozol a tengeri ködben.. – Ma nagyon ideges vagy. százféleképpen is elrendezte a zsámolyt. Állati izgalmas volt. – Tudod. Franck nemrég jött haza.Levegyem az alsógatyámat is? – Ha magadon akarod tartani. – A francba. amelyek elnyűvik a fonalat és tönkreteszik a pulóverek nyakát. Na. – Camille-hoz jöttem. Camille és Vincent nagyon rosszul érezte magát. szorongok tőle. még mielőtt szétteríted az első réteg lótrágyát.. lefürdette Paulette-et. Elkezdjük? Van egy öltözőfülkéd? Vagy egy paravánod? Vagy valamid? Camille meg tudta volna ölelni. Le. a port kapargatta. Az összement pulóver esete óta maga teregette a ruháit. – Nagyon fontos találkozóm van. és alaposan megvizsgálta az eszközeit. ha leveszem. mint mindig.. hogy csodálatos kozmetikus lennél? – Hát. sétafikált vele egy kicsit a Grenelle utcán. úgy érzem magam. szuper ez a kandalló! – A fenébe. Nem fogsz fázni. mintha már megint egy dokinál lennék. – Láttad? A maximumra feltekertem. rendben. és egy vérmes háziasszonyt megszégyenítő indulattal szidalmazta a mosó-szárítógépeket. és lábujjhegyen kiosont a szobából. – Hú. – A folyosó végén.11 Camille egész éjjel nem aludt. Franck nyitott ajtót Vincent-nak. Biztos tele vagyok pattanásokkal.. Nem. és ülj ide. – Nyugi. – Legalább odaállhattál volna az ablak elé. Paulette megijedt: – Csak nem orvoshoz mész? Ebéd után Paulette elszundikált. most gyere el onnan. megfürdött. ám különböző okokból.. Épp a mosott ruhát vette ki a gépből. és képtelen volt lenyelni egy falatot is. betakargatta. – Kivel? – Magammal. későn kelt. igen. Hogy kicsit diszkrétebb legyen a dolog. 261 . Bezárkózott a szobájába. és Camille ezúttal hálás volt neki a tapintatáért. nem kell levenned. Camille és Vincent nagyon rosszul érezte magát. nem? – Igen. Fájt a szíve. Camille kivette a kezéből a gombolyagot.. Mindenesetre én mindig a hátakkal kezdem. beleütközött a kísértetekbe. Utána Franck bezárkózott a szobájába. ez így nem igaz. – Jobb. Fel-alá járkált. méghozzá ugyanazon okból: a görcsbe rándult gyomruk miatt. Végül Vincent oldotta fel a zavart: – Na. akkor elmúlnak. Szórakozottan megfésülte.

én is elkerülöm majd a. Vagyis: az igazán meglepne.. – Stop! Hagyd abba. ami olyan volt. egy nagy.. – Előbb fogsz te összeesni. – Nem? Hát ki? – A fény.. hogy kivételesen szégyenlős.. majd kihajtotta: Érzem. bár itt kedvesen bántak vele. és rengeteg vázlatot készített róla. hogy olvashat-e. Addig.. 262 . Mindenkit zavar. látta Vincent idegességét. amíg meg nem szelídítelek.. úgyhogy már nincs mit beszélni róla. Vincent viszont egyre merevebb lett. megbocsátják majd nekem ezt az elgyöngülést. loncsos kutyát. – Igen.. hogy végül igencsak harapós lett. – Na. ami engem illet. és erre egy közönséges állat nem képes. Az erek megindító útvesztőjét a fehér bőre alatt.. hogy mit gondolnak róla. hogy befogadjanak-e a házukba. Bah! Apa évek óta elfelejtkezett erről a részletről. mert majd állnod is kell! – Mégis. kérlek. Meg nagyon hangosan ugat is.még el sem kezdted? – Nem. mint én. – És. és az élet nyomát a testén. A hasa és a keze egyre jobban fellazult. Igen... mint ahogy azon is tétováznának. fáradt vállát. bocsánat: A kutya nyilvánvalóan megbánta már. Rendben – de ennek a kutyának emberi története van. na . a nyakcsigolyákat. főleg ezt: a szakadékok lenyomatát. amikor lehajtotta a fejét. A kutya. Körülbelül egy óra múlva Vincent megkérdezte. A szeme mély gödrét. mint ebben a házban. Amikor Camille túl közel lépett hozzá. mennyi ideig? – Amíg össze nem esel. mint egy hosszú. horpadt mellkasát. a szegycsontját. emberi lelke is... Először körbejárta Vincent-t. vézna és szúrásnyomokkal tarkított karjait. a törékenységét.– Nem én döntök. és azt. – Olvashatok fennhangon? – Ha akarsz. Bejönne a nagy tappancsaival– meg aztán igazán loncsos.. hagyd abba! – Zavar? – Igen. És ne nyavalyogj. – Bocsánat. Vincent egy percig gyűrögette a könyvet. Röviden – egy mocskos állat. hogy idáig eljött. amelyek majd átbökték a tarkóját. – mondta Camille. Remélem. a koponyája formáját. a gerincoszlopot. hogy az utcán szaladgáljon. de olyan sokszor megengedtük neki. hogy apa és anya ösztönösen reagálnak a lényemre (és nem az értelmükkel)... Csak gyengeségi rohamában jött el látogatóba. behunyta a szemét. és bár csak kutya. Vincent megköszörülte a torkát. Csak a megfeszülő izmait látta. töredezett taréj. a ködben nem érezte magát ennyire magányosan. Ráadásul meglehetősen érzékeny emberi lelke. Tényleg voltak pattanásai? Camille nem látta őket. az állkapocs csontját és beesett arcát. láthatatlan harckocsi hernyótalpainak a nyomát. hogy beengedjenek-e egy nagy. Camille most félbeszakította Vincent-t.. Tétováznak. Ó! Ez a kutya az apám fia. így megérzi.

Most fordulj felém. és terpeszd szét az ujjaidat.. Végül függőlegesen felrajzszögezte a papírt. Még egyet. így? – Hé.. – Ő ki volt? – A nagyétkű. ezek az emberek megismerik egymást. itt van. – És ki ez a kövér fickó? – Louis-Francois Bertin.. hogy szét kell nyitnom a combjaimat? – Igen. Behunyta a szemét.. tollal és szépiatintával.– Rendben. – Meg ne moccanj! Mindjárt jövök. hogy szétnyitod a lábadat és tedd a kezed így. lelökött néhány vacakot. – Szóval széttárt combokkal. – Pontosan úgy. És a kezed is. hogy egy magasságba ül le a modelljével.. míg végül előásott egy könyvet. így... Utána felállt. hogy elhárítsa az ürességet. – Biztos. Camille felemelte a könyökét. Ideges lett.. hanem Manet. – Akkor. de úgy sem ment.. Fütyülök rá. A keze mereven ott maradt a levegőben.. szidta magát. nem? – És azt akarod. mint ő? – Igen.. Camille a vázlatai között keresgélt. – Jól vagy? – . mint valami hetedik érzék. nem piros krétával fogja csinálni. Kiszaladt a konyhába. A modell ezt sugallta. látod. Teleszívta magát bátorsággal. Már ismerlek. ne csináld ezt a farkaddal. és ülj úgy. Felemelte az állát és hátravetette a fejét. Megvagyunk. és megmutatta Vincent-nak egy Ingres kép reprodukcióját. Tudta. tudod. Gyerünk. és a térdére fektette a rajztáblát. Olyan ez. hogy úgy üljek. Ezt nem én mondtam. a jó életbe! 263 .... Nyisd ki az öklöd. hogy ez az egész szarság nem elég. útravalónak! Amikor visszament.. Ne mozdulj! Turkált a cuccai közt. minek a rabszolgái. hogy ezt csináljuk. Zavaros cinkosság és megértő engedékenység. Tévedett. megpróbálta a festőállványon is. Mint egy radar. Várj. és úgy döntött. gazdag és diadalmas burzsoázia Buddhája. – Most jobb? – Igen.. Míg Vincent-t nyugtatgatta. de közben jól tudta.. – Akkor rajta! Hiszen azért vagyunk itt. Mindegy. és megkapaszkodott a mosogatóban. Camille leült. mint ő. Becsukta a vázlatfüzetét és megint elkezdődött a szívdobogás. – Ó! Csalódott... mint a bokrot. Vincent mosolyogva vizsgálgatta. Mind. és leült. ellágyult szótagocska. Remegett. Jól van ez így. elkapta a gines üveget... Találó. – Nézd. és belefojtotta a félelmét. hanem grafittal. és csak egy kis ernyedt sóhajt eresztett vissza belőle....

Vincent nagyon egyenesen tartotta magát.. ahogy meztelenül és védtelenül ott ül a rétegelt lemezből készült konyhai hokedlin? Együttérzés? Az emberiség szeretete? Igazán? És vajon nem volt ez az egész előre kiszámítva? A költöztetés.. hogy épp ebben nyilvánult meg a nagyvonalúsága? Abban. a bizalom. nem tudok emlékek alapján dolgozni. ha akarsz. Mindjárt befejezem. – Nem. Még egy kicsit. – motyogta Camille. Camille-ét. Döbbenten bámulta a rajzot. hogy felboncolja. Mindenem fáj.. Az első zsebben.. Ha most elmész. Tranxén. Vincent? – Körülbelül hatvan. – Nem! – kiáltott rá Camille. a talpraállás? A művészek szörnyetegek. és legalább annyira izzadt. néhány gyöngéd szót súgott a fülébe. hogy közben meggyújtotta a lámpát. – Kész vagyunk.. de mégis muszáj volt: vajon Camille Fauque azért nyújtotta a kezét a fiúnak... – Hú. Ez kemény. aki megalázta őt. Görcsölök. most ne mozdulj. hogy a lány szándékai nem voltak tiszták. mint Camille. a rajzom meghal. a kutyakaja.. A keménysége mind a kettőjüket meglepte.. de amikor kampóit belevágta az áldozat eleven húsába. súlyos? – Remélem. – Álljunk meg. (Talán nem illett volna megkérdezni. Lehet. Hagyjuk meg neki a kételkedés áldását.. Camille behozott egy pohár vizet. az fájdalmas volt. Pierre Kessler haragja.. – Miért álltál meg a bokánál? 264 ... hátradőlhetsz.. – Bocsáss meg! Könyörgöm. Vincent nyújtózkodva jött vissza. Camille észre sem vette. hallgassunk. Sötéten és fényesen ült. Rágyújtott. Ez túlságosan megkavarna mindent. – Hány kiló vagy. – Könyörgöm. – A nadrágomban.. Pusztuló testtel. Felöltözhetsz. De én. amint erről Vincent meg volt győződve.. bár nem tudott róla. Visszafojtotta a lélegzetét és foglyul ejtette Camille tekintetét. Kicsit oldalra dőlve. – Megnézed? – Nem. vagy azért. Ez lágy. mint Vincent. – De igen. Ne haragudj. hogy könyörtelenül összeszűkülő pupillával méregette Vincent-t? Már majdnem éjszaka volt... doktornő. – És mit gondol. Hatvan kilónyi provokáció. Na nem. És lehet. Bizakodóan. megsimogatta a kutyáját. hogy segítsen rajta.

milyen szép! Camille kitépte a lapot. A kurva életbe! – Baj van? – Elvesztettem a lakótársam nagymamáját. Akarsz inni valamit? – Nem. van itt egy cédula az asztalon. milyen szép.i. 265 . – Elégedett vagy magaddal? – Igen. halj bele.. hogy eljöjjek megint? – Igen.. : A haverod kutyája odaszart az előszobába. Paulette velem van. vagy amit helyette hantálok? – Az igazságot. akkor is csak egy rohadt kis korcstól képesek meghatódni! Én mondom neked. Az előbb megrajzoltam a vállad fölött. dohogott magában Camille. és megadd a címedet. Vesződj velük. – Akarod. U. – Mert egyáltalán nem tudok lábakat rajzolni! – És a másik válasz? – Hát azért.– Az igazságot akarod hallani. Most már le kell feküdnöm. és hirtelen a homlokára csapott: – Paulette! Elfelejtkeztem róla! Paulette szobája üres volt. azért. nem érzem jól magam. Camille kikísérte Vincent-t az ajtóhoz. mert. De nem csak a lábfejed hiánya érdekel. Nem akartunk zavarni. hogy elköszönj. – Nézd csak. ugye? – És a kutyám? – Itt van a kutyád. – Ó! Milyen szép! Milyen szép. Gyere amint tucc. ajándékozd meg őket a halhatatlansággal. támaszd fel őket.

– És milyen szép! – tette hozzá Paulette.. Idáig azért nem mennék. Majd Camille felé fordult: – Mit csinált vele? – Semmit! – Nahát. és koccintok magával. tökéletes! Csak folytassa! Nagyon jót tett neki. Súrolta az Eiffel-tornyot. butuskám. Nem. Egy bifszteket? De hát Paulette-nek nincs is foga. ó! – mondta a főnök. Amikor megértette. igencsak megváltozott a maga unokája! Rá sem ismerek. És maga. megsimogatta a csillagokat. nem érkezett meg még a desszertje? A főnök ordított egyet. valakinek igencsak nagy szerencséje van. de komolyan. tudod.. és Paulette máris a krémest kanalazta. – Ó. hogy Camille-nak lesz..12 Camille kitárta a karját. és átrepült a Mars-mező fölött. Befejezted? – Igen. Majd szétvetette a boldogság. – Hé. Paulette a főnök irodájában ült. hogy nagyon édes vagy. Nagyon jó ez a gyerek.. főnök? – Hozzon be egy jó véres bifszteket az irodába. milyen jó ez a Lestafier. – Hát. még jobban elcsodálkozott.. – De tudja – csettintett a főnök –. Jelekkel értekeztek: – Neked? Camille bólogatott: – Igeeen.... amikor örülsz? De ezt Camille nem értette... aki már két órája az unokáján legeltette a szemét. – Ó. – És jól vagy? – Éhes vagyok! – Lestafier! – Igen. Mama. csak úgy találomra bólogatott. csak dolgoztál. Franck megfordult. – A fejedre estél? – Igeeen. A hússzelet szív alakú volt. amikor átnyújtotta Camille-nak a tányért – Nem mondom. Mit inna ehhez? Talán egy kis rajnait. – Elfelejtkeztem magáról. Nagyon jó! 266 . – Nem. majd leereszkedett a vendéglő személyzeti bejárata elé.. – Egy nagy bifszteket? – Igeeen.... milyen jó! – sóhajtotta a főnök.

. kopogjanak az üvegen! Amikor Franck este hazament.. főnök? – Hozzon ide egy pezsgőspoharat. még nincs elege. Sajnos az év végén mindannyian kénytelenek vagyunk a színpadra lépni. Emlékezz csak vissza. Megígérted. Ha szükségük van valamire. aztán a szakközépből is. írok....Paulette sírva fakadt.. az már biztos. – Kinek? – Egy szöveget a színházi csoportnak. Valahogy így. izé. – Nem. – De hát ez nem számít! – mennydörögte a főnök. kérem.. megállt Philibert előtt. de az is bekövetkezik majd. 267 . – Tényleg. hát mit mondtam? Gyorsan igyon valamit! Maxine! – Igen.. ahol kuktáskodott. – Franck felé fordította az összevissza firkált füzetet. – Zavarlak? – Egyáltalán nem! – Mostanában nem találkozunk. – Nem. aztán a másikból is. jó az a hús? – Isteni finom! – Az biztos. – Akár akarja az ember. – Hát akkor látogass meg minket hétfőn.. – Állj! Kímélj meg a magyarázkodástól. hogy megmondjam az igazat? – Az igazat? – Franck megijedt. – Ó.. – A tökéletes egyetértés. – Hé. az éttermekből. Na jó. Camille-ra kacsintott. de. akár nem. – És mit gondolsz. – Mit olvasol? – Nem olvasok. – Az ég szent szerelmére. milyen gyötrelmes utat kellett bejárnia. Ahhoz túl rossz a természete. megyek. És túl szentimentális. – Hát nem sokat.. egy napon mind átesünk rajta.. Megígérted neki. mondd csak.. ha unatkoznál.. – Igen. öregem. – És meghívsz minket? – Nem tudom. Az első iskolából kirúgták. egyszer mindenképpen fel kell nőni. Igaz is! Még mindig dolgozol vasárnaponként? – Igen. – Most már jobb? Paulette a szemét törölgetve szabadkozott: – Ha tudná. Jól megy a dolog? – Mire gondolsz? – Hát Camille és az öreglány közt.. Tudod.. aki a ceruzáját rágcsálta az éjjelilámpa fényében. – Hát két csillagot. hogy egy héten két napra felszabadítod. – Nézzen rá! Hogy uralja a terepet! Mind el akarják csábítani tőlem! A maga kutyuskája két gombot kap a fenekére! – Hogy mondja? – nyugtalankodott Paulette. Nem érdekel. nincs még Camille-nak elege? – Akarod. hogy felemeled a kisujjadat. hogy lesz-e hozzá bátorságom. nem hármat? – kérdezte Paulette csalódottan.

hogy eleget tégy a kötelezettségeidnek. Nem kellett volna a folyosón kóricálnia. hogy vannak dolgok. hanem gondot visel rá. Csak a kisujján. Franck. most már aludj. sikerült.. Gondolj bele. Gyorsan elkapta a szájától a kezét. Két hete nem rágta a körmét.. – De megmondaná. soha nincsenek vendégei. Nem jön postája. Ez a sok zöldség megzavarta a navigációs berendezését. és te még csak arra sem vagy képes. Amikor itthon vagyok. merre keressük. elment Paulette-ért. ha egy napon elveszítenénk. aminek alapján a leghalványabb elméletet is felállíthatnám az életével kapcsolatban. Ez az. Olyan titokzatos. közlegény! Franck beóvakodott Paulette-hez. mint gondolta? Mert most ösztönösen kinyújtotta a kezét a roskatag test felé.. kicsikém! Na. Még nem alszik. hogy egész nap nevetgélnek és csivitelnek. hanem csótány. Lehet. – Gyere ide – súgta Paulette. Franck nem tudott megmozdulni. De az nem számított. Camille szobájának ajtaja nyitva volt. Először az életben elégedett volt magával. A családja. nagyi. – Ne beszélj ilyeneket. De ez itt nem pók. hogy kikapcsolja a tévét.. Semmit nem tudunk erről a fiatal lényről. Képzeld el. A múltja. – Mert én nem is tudom. és kivett a hűtőből egy sört.Franck elgondolkodva felállt. azt sem tudnánk. amelyeket tanulás nélkül is meg lehet érteni? Vagy ő nem is olyan tompa. 268 . ha torkig lenne az egésszel. gondolta Franck. Visszatette a szemüvegét. nem hívja senki telefonon. rettegés és elragadtatás töltötte el. nem vagyok büszke magára. és egy pillanatra Franck szemébe nézett: – Nem. Franck belökte és majdnem felkiáltott. hogy megint Camille-nak volt igaza? Lehet. nem? Esti pók – ez reményt jelent. A fenébe.. és megdörgölte.. te is jókor mondod. A fenébe! De rendben. ugye? – Azt hiszed? Philibert átnézett a szemüvegén.. Eltaposta. – Nagyon büszke. hogy „foglalkozik”.. A barátai.. egyébként az nem is jó szó... Megvárta. ez az. hihetetlen kedvességgel foglalkozik vele. Ráadásul délutánonként Camille megpróbál dolgozni is. átengedte neki a szobáját. – Olyan büszke vagyok rád. a füzetein kívül nem találok semmit. ami azt jelenti. A folyosói lámpa sápadt fénye a festőállványra esett. – De beszélek. Mind a ketten gondot viselnek egymásra. hogy segítsen neki kiegyenesedni. – Gyerünk. hogy talán nem is olyan sötét. engem meggyőzött. Döbbenet. és letette a távkapcsolót Paulette éjjeliszekrényére. Ami engem illet.. csak azt hallom. amíg felmelegszik.

aztán békén hagyta a tésztát. hogy soha nem jut majd eszébe elmenni! Hah. felnőni! Egész életében mást sem csinált! Mi lenne velük. de jól mulatunk! 269 . Letakarta egy tiszta konyharuhával.Felnőni. néhány titkos varázsszót mormolt maga elé. nehogy felébressze őket. hah. Holnap olyan Suzette palacsintát süt neki. ez nem minden. Ó-la-la. Áhítattal eltelve villával verte fel a krémet. Hu. ha Camille eltűnne? Járt az agya. de van egy csodálatos palacsintatésztám. hu. ha! – csak a fürdőszobai tükör előtt merte Satanas kacagását utánozni. hu – Ez Diabolo nevetése volt. mindannyiukkal. Oké. és a kezét dörzsölve kiment a konyhából.

„Ha most kicserélem. ne cseréljen-e lepedőt. hogy ne javítson-e ki néhány részletet a rajzon. Kell neki. de ha a délutáni alvás után cserélem ki. és megkérem a taxist.. majd taxival megyek. akkor délután nem merek belefeküdni. és elmeneküljön. az ő lassú lépteihez igazította a maga ritmusát. hogy járassa a motort az ajtó előtt. és a tömegbe vetem magam. De én nem akarok beszélgetni. Az ég kéken ragyogott. és szép nyugodtan szétszéledtek.” A gondterheltek és a gondtalanok sóhajtozva összesöprögették a morzsákat. és önkéntelenül is elmosolyodott. ha tolószékbe kellene ülni? 270 . Az egyik kezével az ajtót tartotta Francknak. ahogy a filmekben szokták. vagy elengedem! A kék ég kötelez: Camille és Paulette lementek „a kertbe”. le kell ülnöm.” „Mielőtt hazajövök. készen arra.” „Vagy menjek inkább a galériába? Csak odaadom Sophie-nak a képet. Philibert és Paulette ezer apró figyelmességgel halmozták el egymást. amikor meglátta a táblát: Visszafogott tempóban léptető lovasoknak fenntartva.” „Nem. és most már majdnem egy órájukba került. – Miféle kellékeid? – A szerepemhez kellenek. Ennyi. de Camille most messze járt.. ez nem jó ötlet. – Ó. hogy feladja. – Elutazol? – Nem. Franck megpróbálta elkapni a tekintetét. Gyerünk. de Franck és Camille némán kapaszkodtak a bögréjükbe. Franck azon morfondírozott. kicsikém? – Nagyon rossz néven venné. ahogy ordibál velem. – Paulette! – Tessék. és beszélgetni vele a képről. Camille-nak zsibbadt a lába.” „És azután lehet. nem? Szinte hallom.” „Nem. lezuhanyzom az öltözőben. karját nyújtotta Paulette-nek. elengedjék a kocogókat. Másnap reggel lement croissant-ért a pékhez. amikor úgy elkapja őket a hév. az egy kicsit durva lenne. ezek az kellékeim. mire bejárták az Adrienne-Lecouvreur sétányt. hogy bele sem fogunk feküdni. Mert ha Pierre is ott van. A Séguier utcában. Camille azon. A hantáját tartsa meg a vevőinek. meg ilyesmik? – Persze! Belekapaszkodom a függönybe. Menj már. hogy ne zavarják a fényképeszkedő turistákat.. hogy elmenjek.. Néha megálltak. Philibert már a bejárati ajtóban állt. és néhány szót váltsanak a tapadó gatyás maratoni futókkal.13 Már régen nem töltötte otthon az éjszakát. a fenébe! Mit játszol? Olyan kardos-csuklyás izét? Ide-oda fogsz rohangálni a színpadon. vagy nem kell. Állva csináljuk. a másikban egy bőröndöt fogott. és mind együtt reggeliztek Paulette szobájában. és már el is húzok. Fütyülök a hantálására. Szépet álmodott. akkor nem engedi. Paulette egyre nehezebben járt.. Pierre és Mathilde szalonjában..

tolhatná egy ideig.. ahol az összes pesztra egyformán rikácsol velük. a kis hátsó udvarok. Meg abból a másik alakból. szóval. – Igen. ez csak kiegészítővel működik! Könnyen levehető kerekek.. – Ez nem rossz. Sőt.. – Nos. ha néha hajlandó lenne beleülni kicsit egy tolószékbe. az átjárók. – De hát rögtön ezt kellett volna mondanod. Tudja. – Nem. ugye? – . akkor semmi baj! Hiszen én másra sem vágyom. egyáltalán nem! Sőt! Csak arra gondoltam... a Szajnapart. butuskám! Ha ezzel szívességet tehetek neked.. Rossz néven venné.... a könyvárusok. Az az igazság. hogy mindig ugyanazokkal az emberekkel találkozunk. Ez a modell összecsukható.. és. az Üdvhadsereg tagjából.. Látni sem bírom.. koncertre. a bamba turistacsoportokból. hogy őszinte legyen. Gond nélkül befér a csomagtartóba. és csak tizennégy kiló. elegem van abból. Lehajtott fejjel hálát rebegett – túl lelkesen ahhoz. rendben. ez a város csodálatos! Elmehetnénk moziba. – A Sunrise szakemberei sokat dolgoztak a Classic 160-ason. beülhetne a tolószékbe. hogy tulajdonképpen szívességet tenne nekem. a fedett udvarok. Ez egy nagy szar. – Paulette! Nekem már elegem van ebből a parkból. és én elrepíteném a világ végére is! – .– . Itt be vagyunk szorítva ebbe az elöregedett negyedbe. Mondjuk elindulnánk a járókerettel. gyorsan! Addig üssük a vasat. Annyi más látnivaló is van Párizsban! A boltok. – Hát olyan öreg vagyok? – suttogta Paulette. ez nagyon jól jönne nekem! Annyi kiállítást szeretnék megnézni. de nincs lelkierőm végigállni a sort.. Ja nem. Nagyon könnyű. A kartartó és a háttámla magassága szabályozható..Elegem van ezekből a szörnyű ronda autókból. Tessék. a virágpiac. olyan savanyú képet vágott. most itt hagyom magukat. és ha már fáradt. az összes padot és minden kutyavécét.. hogy az eladónőben megakadt a szó. 271 . Előre dönthető ülés. Gyorsan.. egyszerű bánni vele. Camille leguggolt Paulette mellé. kerekek nélkül csak kilenc. amíg meleg! Úgyhogy azonnal elszáguldottak a legközelebbi drogériába.. Sok a vevő. akinek pisiszaga van. operettbe. – Oké. ahol minden gyereket egyformán öltöztetnek. Állítani lehet az ülésmélységet is. Akkor megelőzhetnénk a múzeumi sorokat. és mindig elsőnek mehetnénk be.. a . akit a szárazsamponok és a Scholl cipők polca között ültettek le. Csend. Azt hiszem.. ahol gyógyászati segédeszközöket is árultak. már megszámoltam az összes kavicsot.. de nem ez az igazság. csak hogy örömet szerezhessek neked! Camille beharapta a száját... Akkor most őszinte leszek magához... hogy.. ahol minden előre látható. higgye el nekem. Beszélhetek összevissza.. Tizenegy van. Nem.. a Notre-Dame kertje. megnézhetnénk a Montmartre-i ibolyát és a többit. Az őrök unatkozó pofájából. Süllyeszthető lábtartó... itt a prospektus. és minden igényt kielégít.. nehogy elnevesse magát. Paulette.

– Komolyan, rosszabbat vártam. Nagyon sportos modell. Ebben a fekete színben kimondottan elegáns. – Na, nézzük csak! Még a végén azt mondod, hogy jól áll nekem. – Sunrise Médical... Ezek a nevek!...37-es körzet... Ez ott van valahol maguk felé, nem? Paulette feltette a szemüvegét: – Melyik körzet? – Hát... Chanceaux-sur-Croisille. – Igen, persze! Chanceaux! Pontosan tudom, hol van! Ott volt Paulette faluja mellett. Köszönöm, Istenem! A szomszéd járásba akármikor elmehetünk akár posztó házicipőben is! – Mennyibe kerül? – 558 euró, plusz az áfa. – Hú... Bérelni nem lehet? – Ezt a modellt nem. A bérelhető típusok vaskosabbak és nehezebbek. De... Magának biztos van közgyógyigazolványa, nem? Gondolom, a hölgy mozgássérült... Mintha két visszamaradott öreglányhoz beszélne. – Magának nem kell fizetnie ezért a tolószékért! Menjen el a házi orvoshoz, és írassa fel vele. Ahogy az állapotát elnézem, ez nem lesz gond. Tessék, odaadom ezt a kis ismertetőt. Benne van minden tudnivaló. A háziorvoshoz mennek? – Hát... – Lehet, hogy nem ismeri a típust, úgyhogy mutassák meg neki ezt a kódot: 401 A02. 1. Rendben? – Á, igen, rendben. Az utcán Paulette reszketni kezdett: – Ha elviszel egy orvoshoz, visszaküldenek az elfekvőbe! – Hé, nyugalom, Paulette! Soha nem megyünk orvoshoz. Én éppen annyira utálom őket, mint maga. Majd elrendezzük valahogy, nyugodjon meg! Paulette sírva fakadt: – De meg fognak találni! Meg fognak találni! Aznap nem volt étvágya, és egész nap ki sem kelt az ágyból. – Mi van vele? – kérdezte Franck nyugtalanul. – Semmi. Elmentünk egy székért, és amikor az eladónő azt ajánlotta, hogy menjünk el orvoshoz, pánikba esett. – De milyen székért? – Hát tolószékért! – De minek? – Hát hogy toljam, te hülye! Hogy bejárhassuk a környéket! – A kurva életbe, ezt meg hogy gondolod? Hiszen ő jól van! Miért akarod felrázni, mint a dobozos narancslevet? – Ó! Kezdesz az agyamra menni, tudod? Neked csak magaddal kell törődnöd. Néha kicsit kinyalod a seggét, ez minden, és máris véleményed van a dologról. Tudod, én szívesen ellátom a nagymamádat, mert imádnivaló, de szükségem van rá, hogy kimozduljak, elmenjek sétálni, kicsit kiszellőztessem a fejem. De te jól vagy, ugye? Nyugtass meg, ugye nincs semmi gondod? Neked, Philounak vagy Paulette-nek elég a ház környéke, evés, meló, alvás, ti nem vágytok másra. De nekem nem elég! Én szép lassan megfulladok! Ráadásul

272

imádok gyalogolni, és a nyakunkon a szép idő... Úgyhogy még egyszer elmondom: szívesen leszek betegápoló, de csak akkor, ha kimozdulhatok, különben elköl...elköl... – Micsoda? – Semmi... – Ne lovald bele magad ebbe az állapotba! – De ha muszáj! Olyan önző vagy. Ha nem ordítok, soha semmit nem teszel, hogy segíts nekem! Franck elment, jól becsapta az ajtót, Camille pedig bezárkózott a szobájába. Amikor előjött, Franck és Paulette a bejáratnál álltak. Paulette a mennyekben érezte magát: a drágalátos unokája foglalkozott vele. – Gyerünk, te nagydarab nőszemély, ülj bele. Olyan ez, mint a motor, jól be kell szabályozni. Franck leguggolt, és valamit babrált a fogantyúknál. – Jól vannak a lábaid? – Igen. – És a karod? – Az egy kicsit magasan van. – Gyerünk, Camille, állj ide. Mivel te fogod tolni, a te magasságodra állítom be a fogantyút. – Na, most jó. El kell mennem. Kísérjetek el a melóba, legalább kipróbálhatjuk. – Befér a liftbe? – Nem. Össze kell hajtani. De annál jobb. Ha jól tudom, Paulette-nek van lába! – Brrr... Brrr... Biztonsági öveket bekapcsolni, késésben vagyok! Teljes sebességgel átrobogtak a parkon. A piros lámpánál Paulette-nek már összevissza állt a haja, az arca kipirult. – Oké, lányok, most itt hagylak titeket. Ha Katmanduba értetek, küldjetek egy képeslapot! Néhány méterre volt tőlük, amikor megfordult: – Hé! Camille! Nem felejtetted el a ma estét? – Mi van ma este? – A palacsinta! – A francba! Camille a szája elé kapta a kezét: – Elfelejtettem. Nem leszek itthon. Franck úgy érezte, hogy összement néhány centimétert. – Ráadásul fontos. Nem tudom lemondani. Melóról van szó. – És Paulette? – Megkértem Philout, hogy váltson fel. – Jól van, annyi baj legyen! Majd megesszük nélküled. Rezignált reménytelenség öntötte el, és furcsán tekeregve elindult a vendéglő felé. Az új alsógatyája címkéje birizgálta a derekát.

273

14

Mathilde Daens-Kessler a legszebb nő volt, akivel Camille valaha találkozott. Magas, jóval magasabb, mint a férje, nagyon karcsú, nagyon vidám, nagyon művelt. Oda sem figyelve gázolt át ezen a kis bolygón, minden érdekelte, el tudott csodálkozni egy apróságon is, mulatott, lanyhán méltatlankodott, néha az ember kezére tette a kezét, mindig halkan beszélt, tökéletesen ismert négy vagy öt nyelvet, és a tréfáit mindig elbátortalanító mosolya mögé rejtette. Olyan szép volt, hogy Camille-nak soha eszébe sem jutott lerajzolni. Túl kockázatos lett volna. Mathilde valahogy túlságosan élő volt. Egyszer leskiccelte. Profilból... A kontyát és a fülbevalóját. Pierre ellopta tőle a rajzot, de az nem Mathilde volt. A képről hiányzott a mély hangja, a ragyogása és a gödröcskék. Megvolt benne azoknak a jóakarata, arroganciája és fesztelensége, akik aranykanállal a szájukban születtek. Az édesapja nagy műgyűjtő volt, és Mathilde mindig szép dolgok között élt. Soha, semmit nem számolt meg az életében: sem a javait, sem a barátait, még kevésbé az ellenségeit. Mathilde gazdag volt, Pierre vállalkozó kedvű. Mathilde hallgatott, amikor Pierre beszélt, de amint Pierre hátat fordított, azonnal kifigurázta a hülyeségeit. Pierre törte be a fiatal csikókat. Sohasem tévedett, ő indította el a pályán például Voulyst és Barcarést, de azt már Mathilde intézte el, hogy megtartsa őket maguknak. Mathilde mindent megtartott magának, amit akart. Camille jól emlékezett az első találkozásukra: a Szépművészeti Akadémián történt, az évfolyam év végi kiállításán. A hírük megelőzte a pár látogatását... A rettegett kereskedő és Witold Daens lánya... A diákok remélték, hogy eljönnek, féltek tőlük, és lesték a legapróbb reakciójukat is. Camille nyomorultan érezte magát, amikor odajöttek hozzá és köszöntek neki és a többi ágrólszakadt alaknak. Lehajtott fejjel mutatkozott be nekik, ügyetlenül eldadogott néhány bókot, és a tekintetével egy egérlyukat keresett, ahová bebújhatna. Ennek júniusban volt tíz éve. Az udvaron fecskék csiviteltek, ők rossz puncsot ittak, és áhítattal hallgatták Kessler fejtegetéseit. Camille egy szót sem értett. A feleséget figyelte. Aznap kék tunikát és széles ezüst övet viselt, amelyen minden mozdulatára apró csengettyűk csilingeltek. Szerelem volt első látásra. Utána Kesslerék meghívták őket vacsorázni egy Dauphine utcai vendéglőbe, és jó pár üveg bor után Camille-t a barátja felszólította, hogy mutassa meg Kessleréknek a rajzait. De Camille nem volt rá hajlandó. Néhány hónap múlva megint elment Kesslerékhez. Egyedül. Pierre-nek és Mathilde-nak voltak rajzaik Tiepolótól, Degas-tól és Kandinszkijtól, de nem volt gyerekük. Camille soha nem merte érinteni a kérdést, és önként, aggályok nélkül vetette bele magát a hálójukba. Csakhogy később olyan kiábrándító dolgokat művelt, hogy a hurokszemek maguktól kilazultak. – Ez szar, egy nagy semmi! Vacakokat csinálsz! – üvöltött Pierre. – Miért nem szereted magad? Miért? – kérdezte jóval kedvesebben Mathilde. Camille nem ment el többé a kiállításaikra.

274

Amikor Camille nélkül maradtak, Pierre sokáig sopánkodott: – De miért? – Mert nem szerettük eléggé. – Mi ketten? – Senki. Pierre zokogva borult Mathilde vállára: – Ó, Mathilde! Szépségem! Miért engedted, hogy elmenjen? – Visszajön... – Nem. Mindent el fog rontani! És Camille visszajött. – Pierre nincs itthon? – Nem, az angoljaival vacsorázik, nem mondtam neki, hogy jössz, egyedül akartam veled maradni egy kicsit. Meglátta Camille irattartóját, és megkérdezte: – Mi van ebben? – Semmiség. Csak egy kis vacak, amit két hete ígértem Pierre-nek. – Megnézhetem? Camille nem válaszolt. – Oké, megvárom vele. A tiéd? – Hát, hát... – Úristen... Ha megtudja, hogy nem egyedül jöttél, üvölteni fog kétségbeesésében. Mindjárt felhívom. – Nem, nem! Hagyja! Mondtam már, semmiség! Csak úgy magunk között. A lakbér fejében. – Nagyszerű. Gyerünk, üljünk asztalhoz. Minden szép volt náluk, a kilátás, a tárgyak, a szőnyegek, a képek, az abrosz, a kenyérpirító, minden. Még a klotyó is szép volt. Egy gipszreprodukción az a négysoros állt, amelyett Mallarmé írt a saját vécéje falára: Te itt könnyítsz magadon, Tőlem fakadhatsz könnyű dalra, Avagy pipázhatsz szabadon, Csak ujjal ne másolj a falra* Első alkalommal Camille majd meghalt ettől a vacaktól: – Maguk megvásárolták Mallarmé budijának a falát? Pierre elnevette magát: – Jaj, dehogy! Csak ismerem azt a fickót, aki a gipszmásolatot csinálta. Ismered Mallarmé házát? Vulaines-ben? – Nem. – Egyszer elviszünk oda. Imádni fogod. I-mád-ni...

*

Tóthfalusi István fordítása

275

Minden tárggyal ugyanez volt a helyzet. Itt még a vécépapír is puhább volt, mint máshol. Mathilde lelkendezett: – Ó, milyen szép vagy! Milyen jól nézel ki! Milyen jól áll neked a rövid haj! Híztál egy kicsit, nem? Jaj de boldog vagyok, hogy ilyennek látlak! Ó, ez az igazi boldogság! Annyira hiányoztál nekem, Camille! Ha tudnád, mennyire fárasztanak néha azok a zsenik... Minél tehetségtelenebbek, annál hangosabban lármáznak. Pierre mulat rajtuk, neki ez a dolga, de én, Camille, én... Annyira unatkozom! Gyere, ülj ide mellém, mesélj! – De én nem tudok mesélni! Megmutatom a rajzfüzeteimet. Mathilde lapozott, Camille magyarázott. És miközben bevezette Mathilde-ot a maga kis világába, hirtelen ráébredt, hogy mennyire ragaszkodik hozzájuk. Philibert, Franck és Paulette élete legfontosabb szereplői lettek, és erre éppen most jött rá, két 18. századi perzsa kispárna közé beékelődve. Meg volt zavarodva. Az első füzet és a legutóbbi vázlat között, amelyet csak néhány órája rajzolt a tolószékében ülő, sugárzó Paulette-ről az Eiffel-torony előtt, alig néhány hónap telt el, mégis, semmi sem volt ugyanaz. Nem ugyanaz a személy fogta a ceruzát. Megrázta magát, levedlett, és felrobbantotta a gránitsziklákat, amelyek már olyan sok éve elzárták előle a kijáratot. Van néhány ember, aki őt várja ma este. Emberek, akik tesznek rá, hogy ő mennyit ér. Akik valami másért szeretik őt. Talán önmagáért. Önmagamért? Igen, magadért. – Na – türelmetlenkedett Mathilde –, most miért nem mondasz semmit? Ez kicsoda? – Johanna, Paulette fodrásza. – És ez? – Ez Johanna bokacsizmája. Szuper, mi? Hogy képes egy lány, aki egész nap állva dolgozik, elviselni ezeket? Az eleganciáért hozott igazi áldozat, azt hiszem. Mathilde nevetett. A csizmák tényleg szörnyűségesek voltak. – És ez kicsoda? Elég gyakran előfordul, nem? – Ez Franck, a szakács, akiről az előbb beszéltem. – Szép fiú, nem? – Úgy gondolja? – Igen. Olyan, mint a fiatal Farnese Tiziano festményén, csak tíz évvel idősebb kiadásban. Camille látványosan az égre emelte a tekintetét. – Na ne... – De igen! Esküszöm! Felállt, és egy könyvvel jött vissza: – Na tessék, nézd! Ugyanaz a komor tekintet, ugyanazok a remegő orrcimpák, ugyanaz a hegyes áll, ugyanazok a kicsit elálló fülek... Ugyanaz a belső tűz... – Mondom, hogy nem. – Camille a Tiziano portréra kancsalított. – Az enyémnek pattanásai vannak. – Ó, te mindent el tudsz rontani! – Nincs több? – sajnálkozott Mathilde. – Hát, nincs. – Ez jó, nagyon jó. Sőt csodálatos.

276

– Állj! – Ne vitatkozz velem, kisasszony, én nem tudom létrehozni, de látni nagyon is jól látom. Amikor olyan kicsi voltam, hogy bábszínházban lett volna a helyem, mint minden hasonló korú gyereknek, az apám már elhurcolt a világ minden sarkába, és a vállára kellett kapnia, hogy jól lássam a képeket, úgyhogy kérlek, ne vitatkozz velem! Itt hagyod ezeket nekem? – ... – Pierre-nek... – Oké, de vigyázzanak rá! Ezek az én lázlapjaim, apróságok... – Nagyon is jól értem! – Nem várod meg? – Nem, el kell mennem. – El lesz keseredve... – Nem először – jegyezte meg Camille lemondóan. – Nem is beszéltél az anyádról. – Igazán? – Camille elcsodálkozott – Ez jó jel, nem? Mathilde kikísérte az ajtóba, és megcsókolta. – A lehető legjobb. Na menj, de ne felejts el megint meglátogatni. A hintóddal nem nagy ügy az egész. – Megígérem. – És csak így tovább. Maradj könnyed. Élvezd az életet. Pierre biztosan az ellenkezőjét mondja majd, de semmiképpen ne hallgass rá. Ne hallgass rájuk, se rá, se senki másra. Ja, igaz is! – Igen? – Nincs szükséged pénzre? Camille-nak azt kellett volna válaszolnia: nincs. Huszonhét éve mindig nemet mondott. Nem, jól vagyok. Nem, köszönöm. Nem, nincs szükségem semmire. Nem, nem akarok tartozni senkinek. Nem, nem, hagyjatok! – De igen. Igen. Azt hiszem, talán igen. Igen, nem megyek többé vissza melózni, sem a Ritalshoz, sem a Bredart-hoz, sem a többi szeméthez. Igen, életemben először békében akarok dolgozni. Igen, nincs kedvem mindannyiszor görcsbe rándulni, amikor Franck átnyújtja azt a pénzt. Igen, megváltoztam. Igen, szükségem van rátok. Igen. – Nagyszerű. És légy szíves, vegyél néhány ruhát. De tényleg. Pontosan tíz éve hordod már ezt a farmerdzsekit. És ez igaz volt.

277

A szíve eszeveszetten dobogott.” Az üzenet megszakadt. Ne hívd vissza. akár a vízbe akarja vetni magát. Camille.. és átment a Szajnán.. sodort egy cigarettát. Camille kikapcsolta a mobilt. Még nem volt késő. Sőt nagyon szép! Köszönöm. „Azonnal. huszonhárom óra harmincnyolc perc: „Mathilde vagyok. Éppen a Képzőművészeti Akadémiánál járt (a sors nagy játékmester). vagy a grabancodnál fogva rángatlak ide!”.” „Szeptemberben kiállítalak. és beütötte az üzenetrögzítő számát. Becsukta. és nekiiramodott.. és a Louvre.. nem túl szép látvány.15 Gyalog ment haza. mint egy kövér tehén.. hogy mintegy véletlenül kitörölje. és nem mondhatsz nemet. Megint hívta valaki. hogy még idejében odaérjen a desszertre. Két új üzenete van. Igazán hatásos felvonásvég! Utána rövidebbre húzta a tarisznyája szíját. erre egész Párizsban a Művészetek hídja a legalkalmasabb. és alaposan megbámulta az antikváriumok kirakatait. adom neki a telefont.. Értetted?” A második üzenet időpontja: ma. És az már igaz..bömbölte Pierre. Camille a kőkorlátnak támaszkodott. Camille-ból nem hiányzott a regényesség.. hogy halld. Az első üzenet időpontja: ma. huszonhárom óra. Hallod.Puff! Ó! Milyen kár. hívj vissza azonnal. Elhiheted. hogy Pierre hívja. „Camille. hogy mit mond? Várj csak. a Notre Dame és a Concorde között állva elfüstölte. A kereskedőd úgy sír. Elfordult. Meggyorsította a lépteit. 278 . köszönöm. De. amikor látta. mégis szép. Fauque. a Tudományos Akadémia.. Most sem vette fel. hogy akár örömében ugrál az ember. mert már szétküldtem a meghívókat. ezúttal Mathilde. amikor megszólalt a mobilja. Nem akarom. különben letépi a fülemet..

fénycsík sem szűrődik ki az ajtók alól. 279 . ha mondom! – üvöltötte Franck.. nagyon vicces vagy! Camille elkezdett levetkőzni. – A mindenit. – Hé. Camille lecövekelt az ágya végénél... – Miért? – Félek. Zavart arcocska: – Már nem akarod? – .. – Mi a fenét csinálsz? Mire készülsz? – Mire! Hát levetkőzöm! – Ó. nem.. Semmi zaj. miközben én a kezemmel barázdát húzok a vízen. most mi van? – ismételte Camille – Nem fogsz megdugni? – Ha-ha-ha. hogy így történjen meg velünk. – Oltsd el a villanyt! – Oké. – Oltsd el a lámpát.. – És kapcsold ki a zenét. és csípőre vágta a kezét... te verseket szavalsz.16 A konyhában enyhe zsírszag terjengett. mit akarsz. ha meglátsz.. a kurva életbe! Fejezd be! Fejezd be. most mi van? – Hagytunk neked néhányat. kisfiam. – Miért ne? – Ne így! Várj. Pedig most az egyszer meg tudta volna enni a vasszöget is. Franck zenét hallgatott.. – Oltsd el a lámpát! – Nem! – De igen! – Nem akarom. Már órák óta erről a pillanatról álmodozom. hogy nem fogsz kívánni.. – Hé. nekem ma orgazmus jár! Franck felült. Majd holnap flambírozom neked. – Miért. – Ennyi? – Igen. – Gyere. a lámpák eloltva. – De Camille. Ezt nem úszod meg ilyen könnyen! Ígéret szép szó. Bekopogott Franckhoz. Ó. de már minden edény tisztán állt a helyén. ülj ide mellém.. hogy történjen? Elviszel csónakázni a Bois de Boulogne-ba? – Tessék? – Körbecsónakázzuk a tavat. Camille éppen a cipőjét vágta be a sarokba.. felgyújtotta a kislámpát..

– Oké. Mindent. – De hogyan? – Belezuhant az ürességbe. hol kezdjem? Franck elmélyítette a hangját. elmondom az egészet. nem akarom. – És jól fekszel? – Nem. itt az egyik kispárnám. oké. Mindent. 280 . Mindent. megoldhatjuk. hogy a karodba kell zárnod? – Ó.. – . Camille. a francba! Miért.. igazán kedves vagy! Na. Hogy sikerült a találkozó? – Nagyon jól. – Tessék. köszönöm. ha akarod. – Tudod ugye. Franck a fejükre húzta az ágytakarót: – Rajta. kisfiam! Legalább van nálad óvszer? – Ne rázz ennyire. akkor utána te is úgy érzed majd. Az édesapád meghalt? – Igen. egy kicsit hülye vagyok. – . – Oké. – Meudonból? Hát ez igazán derék! És hol van az anyukád? – Gyógyszereket eszik.– Te vagy az? – kérdezte Franck elbátortalanodva. és megszólalt: – Honnan jössz. kicsi lány? – Meudonból. tudod jól. – Igen.. hogy a többiek meghallják. sorjában. megerőszakoltak? – Még csak nem is.. szépen. – Ó. Gyere közelebb. – Előre szóltam. Most már egészen láthatatlanok vagyunk. Ma este mindent meg akarok tudni. hogy ha elkezdem. – Á. hol van az apukád? – Meghalt. igazán? És az apukád. – Elmeséled? – Mit? – Mindent.

elveszi tőle a felügyeleti jogot. megláttam. beült az öreg Jaguárjába. Ebben biztos vagyok. és amikor bementem a nappaliba. de az anyukám megtiltotta. Filceket vett nekem. még szerették egymást. hogy én vagyok az egyetlen öröme az életben. és ezerszer is elmondta. Minden nap elismételte. – Amikor az apám hazajött. Öreg Jaguár volt. – Nem ettem sokat. vagy Johnny Depp szép arcát a 21 Jump Streetből akkor már nem szerették egymást. de az én anyám minden nap a májamat rágta. te is olyan vagy. én is így tettem volna a helyében. vagy valami ilyesmi. de jól tanultam az iskolában. engedelmes kislány voltam – kezdte vékony gyerekhangon. kereke sem volt már. a hasára tette a kezét. Néha azért tudott kedves is lenni.17 Camille keresztbe tette a lábát. hogy egy szemét. mert a papám már nem élt velünk. Minden nap. soha nem mertem tőlük megkérdezni. Nincsenek testvéreim. hogy a mama holtan fekszik a futószőnyegen. Az apukám azt mondta. Amikor nagyobb lettem. hogy amikor megismerkedtek. Mivel este a mama nem jött el értem. kisasszony. amikor én nem voltam ott. folytasd! – Pfff. Szerencsére általában akkor. – Nem történt semmi. Az anyukám rengetegszer megölte magát. melyik modell? – Egy MK.. hogy a munkája miatt kellett elmennie. Imádtam azt az autót. Csak hétvégéken látogatott meg engem. Tudod. Egyébként vasárnap esténként szívem szerint én is elmentem volna vele. és zenét hallgatott. de téged egyedül csak az autó márkája érdekel! – Bocsánat. hogy Catherine. mert mi azért nagy kirándulásra indultunk vele. Teljesen érthető volt. Azt gondolom. – MK l-es.. kisasszony?” és én beültem mellé. Akkor az apukám azt mondta neki. erre abbahagyta. hogy ezt elhiggyem. a te anyád kicsinált téged. De amikor a lovakat rajzoltam. Akkor kijöttek a mentők. és hosszú utazásra indult: – Kicsit jelentéktelen.. ha még egyszer megöli magát. egy másik anyuka vitt haza. és én tíz napig a szomszéd néninél laktam. Az apukám azt mondta: „Elvihetem a Riviérára. és mindig csak rajzoltam... bezárkózott a garázsba. de soha nem mentem.. de ez nem számított.. mielőtt újra felrakott a vonatra. mert az anyukám megölte volna magát. amikor kicsi voltam. – Milyen Jaguár volt. vagy MK 11-es? – A fenébe. de később. Egyszer egy barátnőm születésnapi zsúrján voltam. elvihetem a Riviérára?” Camille elmosolyodott: 281 .. hogy az apám hazudik. Az apukámat úgy hívták. – Na gyerünk.. Nem tudom. mint minden férfi! Megpróbállak megríkatni ezzel a rémálomszerű történettel. – „Nos. hogy Jean-Louis. az anyukámat úgy. és őt kényezteti minden este. Attól fogva csak a gyógyszereket ette nagy mennyiségben.. hogy elment. hogy van egy másik felesége és egy másik kislánya. már kevésbé zavartatta magát. Normális hangon folytatta: – Először beszélek erről.

hogy ezt képes lett volna elviselni. és minden hétvégén elutazott. gondolom. csak akkor nem. a szép boszorkányt.. ő aztán nem volt akárki. – Én is fulladoztam. Úgyhogy egy napon visszaköltözött hozzánk.. Többé nem szöktünk el Salzburgba vagy Rómába az öreg. Arra a másik kislányra gondoltam. és az anyám állandóan forgolódott. ami már fejlődésnek számított. aki meg tudott hajtani egy bakon álló autót is. az apró kis ablaklehúzó kilincsek. és szétpukkantotta az álmainkat. Nagyon rosszul éreztem magam 282 . aki szerelmes a grófnőbe. A dolgozószobában aludt. azt a másik asszonyt kereste a templomi tömegben. nagyon. Mindig szabad volt beszélnem. Most már persze tisztábban látok: egy olyan férfi. ahogy a fiatalok mondanák. hova lép.. De nem volt rá szükség. a faburkolat. Biztosítási szakember volt. Tornami a vagheggiar. A gondolatot. Nagyon gáz volt. nagyon örülnék neki. Egy kicsit mint Philibert. Minden nagyon szép volt odabent. ezt azóta is képtelen vagyok meghallgatni. Pélléas és Mélisande reménytelen szerelmét. aki egy határozott mozdulattal kikapcsolta a zenét. Utána jött a temetés. Monte Carlóban hűvösek az esték. és nem nézte. és Cherubinót. vagy leugrott? – Neki volt stílusa.. mint egy repülőszőnyeg. mint a papa. Vele szemben az apám maga volt a kedvesség és a jóság. úgyhogy lezuhant. Őneki nem volt része ebben az utazásban. a visszapillantó tükör. Pedig pontosan tudta. Megnyugodott. mi miatt. egy halál elég volt neki. Tizenhét éves koromban egy barátnőmhöz költöztem. nagyon fáradt lehetett. Olyan volt. Aztán egy este. amikor Pélléas bevallja Mélisande-nak.” Olyan jó szag volt abban a kocsiban. Az öreg bőr szaga.. mint a szappanbuborékot. És aztán egy reggel. hogy hol vagyok. Azt hiszem.. A Traviátát és a Figaró házasságát hallgattuk.. és fel kellett mennie a tetőre egy légvezeték vagy mit tudom én.. kinyitotta az aktát. soha nem láttam mosolyogni. és lezuhant egy épület tetejéről.. a kesztyűtartó belső borítása..– Igen. Éppen vacsoráztunk a barátnőm szüleivel. ígérte a papa.. és emlékszem. és én nem beszéltem többé. – Mennyi ideig nem beszéltél? – Hónapokig. Nagy operabolond volt. – Jaj. amikor papa felemelte a kezét. Mit gondolsz róla? – Nem gondolkodom rajta. Azután már csak ez a fejemben: elhúzni tőle.. – Lezuhant. Mindenesetre túl kedves volt. mint az anyám. Túl vidám. a zsaruk. Utána eladta a Jaguárt. ez őrjítő. vége volt a kaszinózásnak és a tengerparti piknikeknek. Morcos és magányos kamaszlány lettem. a kurva. Az anyám megnyugodott. és Alcinánál gyakran felemelte. De általában nem is beszéltem. amikor eljött az ebéd ideje. az algériai háborúról beszélgettünk. hogy az ő kis hercegnője szemében egy szemét alak legyen. és akkor kop-kop. hogy valamit el kell mondania. nem élhetett egy olyan nővel. „Egy kis szerencsével még éjfél előtt megérkezünk”. aki vadállatokká változtatta a kérőit. Soha nem láttam boldognak. Igen. A papa elmesélte az operák történetét: a Pillangókisasszony szenvedését... Azután az apám még megkérdezte: „És elhozta a fürdőruháját? Az estélyi ruháról se felejtkezzen meg! Egészen biztosan elnézünk a Kaszinóba. és jól az eszembe véstem a kórház telefonszámát. szürke Jaguárral. bumm! Az anyám ott állt az ajtó előtt a zsarukkal. és a világ végére is el tudott röpíteni egy külvárosi garázsban. és állandóan bujkálnia kell. de nem sikerül neki. úgyhogy utazás közben a Don Carlost. – És utána? Lehajthatom a takarót? Megfulladok. és Alcinát. hanem egy nagy álmodozó. Túl bonyolult volt nekem az egész. nagyon fáradt. Az öngyilkos hajlamról a depressziós hajlamra váltott. Azután hozza az ezüstróka boáját is. A kristály hamutartók.

. vagy a 17. Egy igazi Epinal-kép: nagy hajú. de nem akartam cirkuszt. még akkor se. gyötrődő. Csak az volt a baj.. akivel nem kellett volna. a búsképűbe. miközben ő szörnyű szenvedések közepette alkotja a műveit. amikor felhangzik egy kulcscsomó csilingelése. Azután találkoztam valakivel. és felvettek a Képzőművészeti Akadémiára. az.. Szerettem rajzolni. és a „képzőművészet” fogalma. mint egy állat. és elkezdtem gályázni. Meg kell mondani. etette a tanítványokat. amikor el kellett miatta raknom a ceruzámat! Aztán elment.. Argentin apa és magyar anya. A fickó egy foglalt lakásban élt. hogy nem voltam elég érett? Vagy nem volt egóm? Vagy egyszerűen csak hiányzott belőlem a szent tűz? Nem tudom. és inas lenni egy nagy mester műtermében. Nem maradt más. unatkoztam egy kicsit. kikeverni a színeit. Hol az egyik haveromnál laktam. a heppeningek és az installációk az agyamra mentek. hogy nem játszottam végig a játékot: nem vettem magam komolyan. És aztán. járás közben szétveti a lábát. mint a világ bármelyik iskolájában. zseniális.. szenvedő. nagy M-mel.. hogy „megszépítsem a szobácskánkat”. tehát nem figyeltem oda a tanárok blablájára. és munkát kerestem. A festmények már jóideje megszáradtak. vagy hogy elrejtsem a rajzeszközeimet. És mivel akkoriban nem aludtam túl sokat. Végre a nagy mester műtermébe kerültem. aztán elkezdtem hülyeségeket beszélni. Én voltam a nővér. És az a legrosszabb az egészben. században szerettem volna élni. fütyültem rá.. Sok óráról ellógtam. de az biztos. és kiürítette a hamutartókat. a nagy asszony a nagy ember mögött. Először is. február 3-án volt a születésnapom. és felugorjak. amikor meghallom egy odatévedt látogató cipőjének nyikorgását. aki ebédet főz neki. Úgy dolgoztam. Otthagytam az iskolát. A 16. Már nem voltam Művész. mondhatom! De ami azt illeti. hogy nem engedtek munka közben rajzolni. mert Párizsban nagyon drága az élet. Nagyon hamar rájöttem. mert csak úgy dagadoztak 283 . Isten a tanúm. és láttam. éjfél után 2 perccel. ahogy fest. csak a műtermekbe jártam. hol a másiknál. minthogy a sorsomon kérőddzem. Az elátkozottba. hogy menjen a Tertre térre. imádom ezt a nevet! Macskatalpakon mögém lopakodott. de akkor sem rajzolhattam. amikor nem sok látogató akadt. Nagyon is átlátszó történet: a buta liba a pasztellkrétáival és az engedelmes kis munkáival beleszeret a félreismert zsenibe. Melegedtem. és szép halkan becsuktam az ajtót. Akinek azt tanácsolják. Jól voltam.. igencsak robbanékony keverék. ha nem volt sok látogató. Általában hanyagoltam az elméletet. hanem inkább lerajzoltam őket.. Negyediknek hetven jelentkező közül. a felhők hercegébe. szédítő kultúra. ha csak egy kis vázlatfüzetbe szerettem volna. kimosni az ecseteit. Inkább egy kemping gáztűzhelyre gondolj. Nevetett. hogy erre még büszke is voltam! Néztem. és csak erre várt: egy kis libácskára. több méternyi vásznat feltűzőgépeztem a falra. a felvételi bizottság külön megdicsért. Ekkoriban már semmi kapcsolatom nem volt az anyámmal. a múzsa. és mázoljon Monet-t és kis táncosnőket. hogy többet tanultam ott. hogy rossz századba tévedtem. Bár ami a tűzhelyet illeti. És tőlem megkapta.. Megvolt az érettségim. és fontosnak éreztem magam. nyugodtan kókadozhattam a képek előtt. aki felrakta a képeket. Végül ez lett Séraphin Tico kedvenc időtöltése – Séraphin Tico. a vigasztalhatatlanba. voltak napok. és törökülésben ülve próbáltam kitalálni. hogy kerüljön valami a tűzhelyre. – Büszke voltam magamra. Nem értettem semmit. ügyes. vagyis február 2-án. lehet. Eljártam a Saint-Pierre piacra.. és egyszer csak már mások sem vettek engem komolyan.. hogy milyen mesterséget is választhatnék. Még akkor se. úgyhogy elmentem az anyámmal.ezekkel az emberekkel szemben. szépségre szomjazó. Megfesteni helyette a háttereket. úgyhogy leléptem. 1995. és rajtakapott a tett elkövetése közben! Ó! Milyen boldog volt az a hülye. az árvába. csak egy ügyeskezű mesterember. Nagyon szép anyagot állítottam össze gyermekkorom operáiról. és múzeumi teremőr lettem. mi? Én aztán alaposan ismerem a közalkalmazotti létet.

megértettem. Az élet iskolájában töltött inasévek meghozták a gyümölcsüket: a zsoldomba fogadtam. – Igen... Megvolt ez a luxusunk. hogy megvan a tolószék. Te sem vagy rossz ebben a műfajban. – Á.. ami történhetett velem.a tökei. – Igen.. elárulta. Mert volt egy szenvedélyünk. – De miért maradtál vele? – Mert szerettem.. majd megfagytunk. Harminc frank naponta? Rendben. csak a művészetről és a festészetről. nem beszéltünk semmi másról. a világ legjobb fogása! – burukkolta Camille.. és amikor kibékültünk.. csak úgy... de én nem füvezek! Egymásra mosolyogtak a sötétben. Szabad volt. – Miért nem? 284 . Csodáltam a munkáját is. aki.. Éppen az én ellentétem. és vettem. és ha nem felejtkeztem el a cigarettáról. igényes. akikről a múltkor meséltem.. – Miért? – Mert nagyon szerettem. – Nem – sóhajtotta Camille –. – Igen. igen. Béna voltam.. ő az elsőéveseket élvezte. Megkérdeztem tőle. magabiztos volt. Ő becsületes fiú volt. A nyomasztó kamaszkorom után talán ez a legjobb. Miénk volt a világ összes ideje. lementem. Inkább éhen halt volna. Miután elmúlt a szüzesség körüli zavarodottság... hány frankért hagyna dolgozni. minthogy bármilyen kompromisszumot elfogadjon. az betett nekem.. nem voltak komplexusai. azt hiszem. – Most. Csak a gesztus szépségéért. azért nem volt ennyire szörnyű. mert nem vettem neki cigit. A kedvesem megcsalt. átmentem egy másikba. – Tessék? – Lefizettem. Felvettem néhány rossz szokást. – Utána romlani kezdett a dolog. és mégis csodáltam őt. hogy drogozott.. Nem. miután az egész napos munka után hazaértem. végül én. És fizettem. De amikor felugrottam. én tartottam el. Egy órányi kókadozás? Az is harminc frank. Önző férfi volt. és boldog. hogy jobban élünk. akkor maga volt az ünnep! És sokat ittunk is.. A nagy Séraphin Tico – Camille hangja ábrándossá vált. mint a többiek. És azután találkoztam a Kessler házaspárral. Miközben én Séraphin Tico hülye humorát élveztem. Nevetségesek voltunk. Amikor elegem lett az egyik teremből. oké. vagy mi. izé. – Igen. És a többiről már egyáltalán nincs kedvem beszélni. – Hülye voltál. Alig voltam húsz éves. Nem úgy. És bármilyen röhejesnek és elképesztőnek tűnik ez most. lebaltázott. igazunk volt. úgyhogy beszálltam a játékba... de feddhetetlenek is. – A kurva életbe! – Hát igen. Franck elkomorodott: – Szóval csodálatos fogás volt. sorban álltunk a közfürdők előtt.. libabőrös leszek. Hány jó vázlatot rontottam el miatta! Nem mehetett így tovább. – Oké. És amilyen hülye voltam. igaz. – Igen.. – Ha rágondolok is. majd beköszönök hozzá valamikor Paulette-tel. mint az a másik barom. Hatan kajáltunk két munkanélküli segélyből. de úgy éreztük..

Ez a szar elképesztő gyorsan térdre kényszeríti az embert! Szóval a gesztus szépsége miatt kitartottam mellette még néhány hónapig.. a szédülés. Gyakran láttam ott. Halló! Doktor Freud! A dolby-sztereó szélesvásznú film. a nyakában selyemkendő. ahogy Paulette készítette nekem? – Köszönöm.” Könnyekben törtem ki.. feleltem. Nem voltam tisztában a szexuális irányultságával. Mondhatni. és titokban a rajzaikat méregette. és egy szélhámos cselédje lettem. Hol is tartottam? – A szédülésnél. Csakhogy nem egy foglalt lakásban hédereltem. – Eszedbe jutott. – Csak nem. de a véletlen ehelyett egy puha kecskebőr kesztyűbe bújtatott kéz képében jelentkezett.. Őszintén bevallom. – Miért. Három éve nem látott. és láttam az apámat is. hanem Európa legdrágább szállodáiban laktam. ahogy a szellemem emelkedni kezd az ég felé a Tornami a vagheggiar... hova akar kilyukadni. hogy csak egy kis lökés hiányzott. Láttam.. Akkoriban nem ettem mást. ? – Igen.. itt még szebb. ajtót nyitott. amit azelőtt. Nem akarod abbahagyni? – Nem. hogy nincs itthon semmi kaja. és csodáltam a stílusát. nagyon hosszú kabátot és méregdrága öltönyt viselt. kétrét hajolva ültem a széken. és e hetyke válasz miatt egy másféle szarban találtam magam. hogy te nem vagy túl komplikált! – Az már igaz! Rengeteg hibám van. visszamentem dolgozni. csak nem lettél. – Kérsz inni valamit? Egy kis meleg tejet narancslikőrrel. csak elnéztem. Feddhetetlen-e az én erkölcsi érzékem. Te solo vuol amar. 285 . Ez egyszer rendes volt. Aznap Watteau alakjaival szórakoztam.. Azt gondoltam. és egy reggel megveregette a vállamat. „Kisasszony.. nem. Ő volt az én kis iskolai tízpercem. csak pempőket és leveseket. és nem egy dühöngő őrült cselédje voltam.. Tehát éppen a füzetem fölé hajoltam. feltehetek önnek egy indiszkrét kérdést? Feddhetetlen erkölcsi érzékkel rendelkezik?” Nemigen tudtam. De ezúttal egy mérhetetlenül nagy szarban. amint nevetve kitárja a karját: „Á. hogy szembeszállok a Jóisten alkotásával? „Nem” . aki korrumpáltam Séraphin Ticót és arról álmodozom. nagyon finom és kifogástalanul fényesített cipőit. és két hónapig föl sem keltem az ágyból. amikor mögém állt egy fickó. Mindig a képzőművészetis hallgatók körül keringett. és kijelentette: „Előre szólok. mit csináltál? – Ugyanazt. Talán egy szállodába? Na nézzük.. végre megérkezett! Majd meglátja. értett valamelyest ehhez a témához. sírni akarok..– Mert az már túl szomorú. Néztem a tévét. fekete-fehérben.” Sírva fakadt. utána hazaköltöztem az anyámhoz. úgyhogy észre sem vettem a csodálatos. hogy. – Egy micsodában? – Egy megnevezhetetlen szarban. de komplikált nem vagyok.. Mindig elképesztő. – Hát akkor sírj! – Az a jó. ahogy az öntelt fiatal diákokkal beszélget. – Ne sírj! – De. mint a Riviérán. kisasszony. És amikor felkeltem. hogy talán el akarja csábítani valamelyiket. a hang-és fényjátékok és a szélsőséges érzelmek után kisbetűs életet kezdtem élni. – Igen.. és a Szajna parton mindig szédültem. dallamára. hogy lezuhanjak.

túlméretezett ingekben. amit szeretek.– Prostituált? Nem... Meg különben sem az én dolgom volt. de az elején nagyon mulatságos volt. Semmi sem volt elég jó nekem... csak szólj Vittoriónak. lebuksz. De jól van. Akkor nagyon gonosz lett a szép Vittorio. egyszer lefeküdtem Jeremy Ironsszal is. Vittorio túlságosan nagyétkű lett. az egyenes úttól. – . nem számít. Elveszítettem az időérzékemet. mit csináltál? – Hamisítottam.. Bár. addig az óvatlanabb kereskedőket könnyen át lehetett verni. elmehettem az összes múzeumba. Amíg megmaradtunk a kis mestereknél. Nem tudom. zenét hallgattam.. Lényegében egy őrült vegyész volt.. A rajz tulajdonképpen nem volt nagy ügy. Csak egyetlen dolgot nem volt szabad mondanom: „abbahagyom”.. a tiszta erkölcstől. Például Pierre és Mathilde Kesslertől. Elvágtam magam az élettől. ahová csak vágytam.. – Na neeem! – De igeeen! És volt ilyenből egy tucat. amellyel új papírból régit lehet előállítani. A legrosszabb az volt. és papírtekercsekkel jött vissza.. de Leonardo megmentett.” De miért akartam volna elmenni? Kényeztettek. – Miért.. Én mondtam nekik. az alap és a többi.. – Pénzt? – Nem. hogy ez a nem-lét magába szippantson. de nem hallgattak rám. egy lejtőre került piás. Jannal dolgoztam. jól szórakoztam. Nem tudom. Olvastam. Visszamentem a Louvre grafikai részlegébe. egy szép homárt! Szomjas voltam? Pezsgőt.. – Milyen Leonardo? – Leonardo da Vinci...gen. a régi kis barátnőimtől.. akik halálosan haragudtak rám. szobaszerviz. Fáztam? Vittorio a világ legszebb kasmírpulóvereit vette meg nekem. azt csináltam. és attól a kevés embertől.. de rögtön! Unatkoztam? Színház. aki fáradhatatlanul kereste a módszert. milyen véget értem volna. aki undorodott a saját kis személyétől. az antikolása ment nehezen... egy holland fiúval. akik szerettek. – Tizenegyezer.. saját magamtól.. de ez már nem volt akármi. – Az kicsoda? – Reménytelen vagy. ő szállította a régi papírokat. hogy még élveztem is! Legalábbis az elején. Úgyhogy befogtam a pofám.. de ugyanazt a képet ezerszer is újra kellett rajzolni technikai gondok miatt. Egy elegáns emberroncs... hogy ez is az öngyilkosság egyik formája volt. de minél több lett neki.. van az a nagy. „Látod ezt a kis tanulmányt? Ebből 286 . és esténként néha idegen szobákba tévedtem. Vittorio valami kis dolgot akart. amelyeket kívülről megtanultam. elképesztő alak volt. – És állandóan gályáztál? – Állandóan. Emberroncs lett belőlem.. sok pénzt kerestem. Utána ez a kis vicc átfordult rabszolgalétbe.. Én rögtön az elején tiltakoztam. kék kapucnis pulóverem. Némi kis fenntartással azt is mondhatnám. annál többet akart.. Éhes voltam? Hopp. zene! Bármit akarsz. Életemben először jó voltam valamire! Ráadásul hihetetlen luxusban éltem. a skicceknél és a kis átfestett képeknél. Nem vagyok biztos benne. A patina. Soha egyetlen szót sem szólt. de azt hiszem. shopping. Tudod. amit állandóan hordok. Nem termeltem olyan sok rajzot. a valóságtól... hogy pontosan mit is csinált a lóvéval.. Nyilván neki is megvolt a maga gyönge oldala. rajzokat. Ez volt a szakmája: bejárta a világot. Valamiképpen hagytam. „Ha elmész. sok emberrel találkoztam. a vázlatoknál. Nagyon kényelmes formája. ahol hozzájutottam néhány rajzhoz.

Több mint egy évig így éltem.. hanem egy nagy. legalább nem kellett a földre feküdnöm. és a garázsban aludtam. és végül. Ez elképesztő.. nem volt kajám. nem akármilyen életed volt. bútorozott bérelt lakásban. Vissza a gyermekkori ketrecbe. megtiltottam magamnak. aztán vártam. és vészkijáratot kerestem a tíz négyzetméteremből. Az összes helyet! 287 .meríts ihletet. Most. és lábujjhegyen kiosont a szobából. Kihúzta magát. és elégettem a mosogatóban. és a Madonnára köpködött. Még két éjszakát töltöttem el az utcán a tizenegyezer frankos kasmírpulóveremben. Nem volt egy vasam se.. Egy hét múlva újra törökülésben ültem a földön. de te ki ne mozdulj innen... és azon morfondíroztam. Mi történhetett az anyámmal.. fogalmam sem volt.” Akkoriban már nem szállodákban laktunk. a házat bezárva találtam.. Teljesen paranoiás lettem. Máig sem tudom. de mindenképpen legyen rajta ez a figura is. vártam. – Hm. – ismételte el Franck többször is. hátha visszajön Vittorio. És utána tél elején megbetegedtem. csikkeket kunyeráltam. Camille elaludt. Gyalog hazamentem Meudonba. vagy diszkrécióból. Ráadásul Camille az összes helyet elfoglalta. Úgyhogy éjszakai takarítónő lettem.. a hetedikre. És most? Mihez kezdesz most? – . Feltápláltak és ideköltöztettek. – hát. hová mehetnék..... hogy visszatérjek a világba. és Philibert a karjában hozott le a lépcsőn egészen a szomszéd szobáig. Utána visszajöttem Párizsba. Órákat töltött telefonálással. Értetted? Ne mozdulj!” Még aznap este felhívott valaki. Végül egy hét múlva elhagytam a lakást. Több napon át. Úgyhogy összegyűjtöttem azt a rakás hazugságot. És utána csak vártam.. nem volt semmim.. Nem mertem elmenni. és összeestem az ajtójuk előtt. Nem hajtottam el. Csak azt tudtam. Hosszú csend. mondta.. végül ellopták a kabátomat is. és összefonta a karját. ha én azt mondtam. – Milyen ironikus: mindent megtettem... igen. igen. Éltem. rá akartam gyújtani. mint egy őrült: „Nekem most el kell mennem. A harmadik este becsöngettem Pierrehez és Mathilde-hoz. hogy egyedül igyam. Ameddig talpon voltam. Egy reggel úgy rontott be a szobámba. Arra sem voltam alkalmas. milyen munkát végezhetnék. rendben? Csak akkor menj el... fogta a ruháit. nem volt vesztenivalóm. – Hát. Nem kérdezett tőlem semmit.. hogy elmeneküljek tőle.. A folytatást már ismered.. Franck alaposan betakargatta. ahogy tudtam. hogy soha többé az életben nem akarok rajzolni. a beszűkült álmokhoz.. hogy ismerte. Engedelmeskedtem. már nem mert mellette feküdni. Még az ablakon sem mertem kinézni. A ház körül keringtem. akit nem is ismertem: „égess el mindent”. és letette.. Időközben megtaláltam az anyámat is. azt már nem engedhettem meg magamnak: csak ő maradt nekem. talán meghalt? Átmásztam a falon. Éhes voltam. hogy közömbösségből. Az emberek félelmet keltettek bennem. fel-alá szaladgált. a kerítésen egy tábla: Eladó. Vittorio egyre idegesebb lett.

– Még mindig a csajokat hajkurászod.. – Na ne szédíts! Azt mondod. maga elé tette a bukósisakot. itt a haverom. haver. hogy befejezze. Fel-alá kódorgott a lakásban. – Na nézd csak! Ki van itt! – Jé. mi? – Nem. majd megcsóválta a fejét. Pikouka csak nézte. de nem ugatta meg. és befúrta magát az éjszakába. Majd nyáron kapsz egy szép Lacoste trikót. Amikor felnézett. végül a konyhában kötött ki.. Lábujjhegyen tolta el motorját a házmesterfülke előtt. szia! – Mi a francot csinálsz te itt? – Iszom egy kávét. Amikor a tengerhez ért.18 Franck elveszettnek érezte magát. hogyan rajzolja meg a szemeket. a konyhában: egy kávéfiltert. nem. és utána végig egyenesen ment tovább. Körülötte csillogó. sárga esőkabátok. és a halászok munkáját figyelte. egy pont. utána beindította.. vagy csak egyetlen pontot oldalra? A fenébe! Még csigában is egy nagy nulla volt! Tessék. az egyik tükörben régi ismerősét pillantotta meg. Tolta még a motort néhány méteren keresztül. Rendben van.. Rajzoljon fekete pontokat a csiga szarvacskáinak hegyére.. főnökasszony! Töltse meg a csészéjét. Hagyd. és egy ceruzával odaült a rajz mellé. az első nyitva tartó kocsmában ivott egy feketekávét. Felöltözött. Végigbandukolt a kikötőn. hogy egy kicsit megértse a helyzetet. Legszívesebben összeesett volna. elég nyúzott a pofád! – Fáradt vagyok. – Mit hagyjak? 288 . – Akkor micsoda? – Nem is tudom. fiacskám! Hé. abban szédítheted a pekingi pincsi csajokat. A kávétól majd helyre kerülnek a gondolatai. hogy nem egy lánnyal voltál ma éjszaka? – Hát nem igazán lány volt. Megvan! Ezt kereste az előbb. jó arc vagy. a szekrényeket nyitogatta. Az első utcánál balra fordult. Így aranyosabb... – A mindenit. Talán túl erős volt a szél? Megrázta magát. Nem tudta. Franck kidobta a kukába. Közben szólt egy-két barátságos szót a motorjához. Az ablakpárkányon a saláta szíve már teljesen összeráncosodott. – Ugyan. és mindjárt összeesik! – Nem..

Ez hülyeség! Senki nem túl jó soha senkinek! Főleg a csajok! – De mondtam már. Ki kér egy szendvicset? Talán a fiatalember? – Igen. értem már! Ha meg vagy őrülve a testéért. a szavai felét nem is értem. – Ó.. Túl jó hozzám... hogy sajnáljalak. – És mi mindent kellett átélnie? – Egy rakás mocskot. csak nem vagy szerelmes? – Még az is lehet. – Na.– Mindent! – Oké. A másik felhúzta az orrát. dehogy! – Akkor egy android? Talán Lara Croft? – Még annál is jobb! – Még Lara Croftnál is jobb? Ó. Ha tudnád. de hát az nagyszerű! Akkor legalább valami mást kínálhatsz fel neki! – Micsodát? – Direkt csinálod? – Nem. hátha valaki nem veszi észre. mint egy darab szar.... Gondolkozz már egy kicsit. jó lenne. Már gyerekkorod óta átvered az egész világot. – Nem.. Igen. és. Úgy érzem magam mellette.. Ő nagyon jó. A fickó rámosolygott. a mérete 85 A. De falnak menni is jó lenne. Direkt csinálod. – Hé. – Aha. – Nem. – Ugyan. A főnökasszony lépett oda hozzájuk: – Uraim. akkor az szar ügy. Csak fáradt vagy. de ha. – Megváltoztam. 289 . Lestaf? – Fáj a szívem. Amikor ez a lány beszél hozzám. fogjatok le! Mindenki a helyén ül a karzaton? – Tudod.. mennyi mindent megélt már. mi van veled. Biztos kitalálod! – Félek. hogy ez nem egy csaj! – Hanem egy srác? – Jaj... öregem! Örvendezz! Ugorj fel a pultra és fakadj dalra! – Hagyd abba! – Mi bajod van? – Semmi. Szánalmas alak vagy. – Hé.. ehhez én kevés vagyok! Azt hiszem.. mi van? – morogta Franck. Majd meglátjuk.. A francba. hogy nem értesz semmit.. nem értesz semmit! Egyébként soha nem értettél semmit! Csak jártatod azt a nagy pofád. – Már húsz éve mindig fáradt vagyok. de hát ez jó hír! Örvendezz. öregem.. jó lenne. – Az jó jel! – Igen. – De igen. hagyom a fenébe az egészet. megérkezett a kenyér. – Undok vagy.

Tíz percet késett. – Á. és amikor megpuszilta. Franck mosolyogva leült. Franck vett egy kazalnyi virágot egy kisteherautó rakodóteréből. – Franck már felegyenesedett. – Hé. Nem talált vázát.. úgyhogy a kenyérvágó késsel levágta egy műanyag üveg tetejét. Mimózák. jól vagy? – Hiszen te egészen át vagy fagyva! Honnan jössz? – Ó. nagyikám. Franck bevitte Paulette-nek a reggelit.. sok szerencsét! Franck elfintorodott.. mint a rivi Riviérán. – Akkor rendben.. és bepréselte őket a bőrdzsekijébe. már elkezdődött a reggeli eligazítás.A piacon már kirakodtak. Megborotválkozott.. Megírod a bevásárlólistát? – Igen. Az after-shave volt az oka. Összehajtotta a papírt. – Már megint mi történt? – kérdezte Philibert tükörképe az ő tükörképétől.. Hogy írják a riviérát? – Nagy R-rel. ugye? És életében először a kelő nappal szemben motorozott Párizs felé. – Semmi baj: ebből már kimászom. hozzádörgölte az arcát. most mérem ki a Nesquickemet. Philibert éppen zuhanyozott. – Hé. – Köszi. 290 . hogy honnan. A virág nem rossz kezdés. megjött a mi szép kis szívünk – jegyezte meg a főnök. A pulóverének mimózaillata volt. és a vázával együtt letette a csiga mellé. Philou! – Várj egy kicsit.

– Ó. A füléhez hajolt. ráébredt a boldogságára is. nem lehet használni. Nem működött. hogy nem álmodik. de még a fájdalmat megérezni sem. – Igen.. Végére kell járnunk a dolognak. a testét.. Franck álmában elmosolyodott.. ívben kifeszült. azután meg azért. megfojtlak. Comb a combnak. Sajnos nem látta. A fájdalomból rájött. – Máris? – kérdezte Franck kicsit csalódottan. Felrobbant a szerkezet. felszerszámozta Franckot. mert olyan szép lázálom volt.. és összefont karral az ágyra zuhant. majd a csípője alá csúsztatta a kezét. hogy ellássa a sebet. hogy meztelen-e. lesz rá okom. – Igen. Franck összekulcsolta a hátán a kezét.. a kezét és a takarót is. De ne moccanj! Ha ellenkezel. nehogy felébredjen az álomból.. mint ahogy egy jajt ki tudott volna mondani. Franck is. amikor Camille – olyan könnyű volt. nehogy holnap reggelig aludjon. hogy csak ő lehetett – álmában meglátogatta.. A segéde addig makacskodott.. ki sem kötötte a cipőfűzőt. most is súlyosan megégette magát. de valaki leszorította a csuklóját. Nem volt ereje panaszkodni. Megerőszakollak. és mivel szenvedett.. has a hasnak. a nyakába kapaszkodott. Néhány szelíd mozdulat után hirtelen Franck vállába kapaszkodott. amikor nagyon fáradt volt. csak úgy lerúgta a cipőjét. hadd csináljam én! Kiköpött egy darab nejlont. mert Camille lélegzete csiklandozta a fülét. Camille végigfeküdt rajta. kisfiam! Franck át akarta karolni. mert akkor.19 Mint mindig. – Túlságosan ki voltam éhezve. 291 . Camille megharagudott: – Hagyd. – Ne haragudj – tette hozzá Camille. és hagyta. most megerőszakollak. nem képes már semmire! Tántorogva hazament. – Annál jobb! És elkezdett mozogni. hogy a karomba zárjalak. majd mélyen elaludt. Camille megérezte a géz érintését: – Szenvedsz? – Igen. váll a vállnak feszült. Amikor a tenyerét az övére helyezte. még dühöngeni sem képes. és hamarabb elélvezett. Most megérezte a fájdalmat. Először is. Már több mint egy órája aludt. fájdalmasan felszisszent.. amíg csendben odanyújtotta a kezét. beállította az ébresztőórát. és belesúgta: – Lestafier.

Istenem. Ragacsosan és zsírosan elszundikáltak a magukra húzott lepedő alatt – a lepedő a bujaság és az égési sebekre használt kenőcs illatát árasztotta.... Egy édes. kisasszony! Elégtételt követelek! – Örömmel! – Nem. könyörgöm. köszönöm. a fene! – Mi van? – Mindenütt bekentelek ezzel a rohadt kenőccsel! – Nem baj – mosolyodott el Camille –. intelligens és forróvérű lányt. Most túl jól vagyok... Megnyerte a főnyereményt. az mindig jó lehet valamire. nem most rögtön. Franck behunyta a szemét.– Nem fogadom el a bocsánatkérést.. köszönöm! Túl szép volt. 292 . Ó. hogy igaz legyen. Ó. Maradj így egy kicsit.

elmajszolta. Először lecsipegette a szeplőit. és eszébe sem jutott morogni.... a szívemet”. jegyzőkönyvet szeretnék felvétetni. – Mi a baj? – kérdezte Franck nyugtalanul. sőt egymásra nézni sem.20 Amikor Camille felkelt.. Senki nem merte Franckot felébreszteni. és bekopogott Camille ajtaján. lenyelte. – De ön is ott volt? – Aludtam. de még volt ereje viszonozni Franck kedvességét is.. hé. elropogtatta. Camille felüvöltött. Akkor tudnánk a legjobban előhozni az emlékeit. – És látott valamit? – Nem. – Igazán? – Igen. most nem szabad azt mondania. biztos úr.. – Elloptak öntől valamit? Hé.. Letérdelt a földre Camille matraca mellé. hogy benézzen Paulette-hez. Mary Poppins! Órák óta korog a gyomrom! Hú.. ez igazán bosszantó. – Ó. de hangos! Még a végén zavarba jövök! És a fejénél kezdve felfalta Camille-t. és csodálkozást mímelve megkérdezte: – Talán valami problémája van? – Igen. dühödten harapdálta és megette Camille húsát. utána a csontjáig lerágta. Camille felsóhajtott: – Hát ez nagyon felszínes tanúvallomása! Tudom. vagy valami hasonló hülyeséget! – Szóval. Camille elszomorodott. Sem szórakozott házanépe. Franck Camille-ra vetette magát. 293 ... hmm. nyugalom. aki beállt a helyére. hogy „igen. sem a főnök. – Azt ugye tudod. Közben Camille elélvezett. de. Camille leeresztette az újságot. és most te fogsz fizetni érte. hogy állati éhes vagyok! Tegnap este óta nem ettem semmit. Nem mertek egymáshoz szólni.. Legalább van jó biztosítása? – Nem – felelte Franck szerencsétlen ábrázattal. Valaki behatolt hozzám tegnap délután. – Hmm. kikapcsolta Franck ébresztőóráját. – Igazán? – Igen.. Camille olvasott.. ha rekonstruálnánk az eseményeket.... lenyalta. Nyilván nagyon szenvedhet a szegény fiú! Franck hajnali kettőkor került elő a szobájából. hogy az ilyesmi mindig fájdalmas egy kicsit.

– Rendben.... Franck a falnak támaszkodott. A jövőre nem! A jelenre! Ajaj. 294 . Muszáj ennem valamit. a hosszú combjaid.. de a szervezetem nagyon élő? Csodálatos szerelmi vallomás. Tudom. – Ó. a lágyságod.. de kell egy másolat az irattár számára..Te hogy. igazad van. – Rendben. és elfelejtettem betenni az indigót. a szemed. – Szép vagy.. mint az előbb. a hangod. – Camille a karja öblébe fúrta az arcát. – Oké. Camille letette a füzetét.. – A jövő... a nagy szád.. – Mi van? – Most még éhesebb vagyok.. a. hogy hozzak neked valamit? Camille nyújtózott egyet: – És mit kínálsz? – Amit csak akarsz.. az imádnivaló segged. – Jaj.. Úgyhogy az elejétől meg kell ismételnünk az egészet... ugye nem fogunk egymásba szeretni? Franck úgy csinált. a füled. hogy mondjam. Izé. Valahogy élő vagy... Rajtad minden él: a hajad.. a. és átnyújtott Camille-nak egy poharat. – A jövőre! Camille kijavította: – Nem.. Nem tudom. És mit gondol. Koccintottak.. szia! Ahogy mondani szokás: Örültem a szerencsének! Franck pánikba esett: – Nem akarod.. – Nem vagyok szép. kapok majd kárpótlást? – Hát meglepne. nem szép vagy.... Franck. tudja? – Mindent? – Majdnem mindent. Franck elkomorodott: – Ne játssz a szavakkal.. hagyd abba. a fintoraid.. Kérek.. Még soha nem volt részem hasonlóban. – Mindent elvitt tőlem.. mert előfordulhat. Camille a hasára feküdt.. Camille egyenesen a szemébe nézett: – Nyugtass meg. De azért nem szabad túl sokáig késlekednünk. Majd rövid gondolkodási idő után: – Semmit.. az állát a tenyerére támasztotta. ez durva. a kezed. Nem rögtön. neked az nem túl nehéz. mintha magát fojtogatná.. az apró orrod. hogy ostobaság. uram.– Ó. Te. hogy egyes részletekről elfelejtkezik... – Most? – Nem.. a hallgatásod. Mindent. a. Kidugaszolt egy üveg bort... – Nem. – A szervezetem? – Igen. a térdén tálcát egyensúlyozott..

– Igazán? – Igen. De még a közelében sem járunk. Franck. és amikor jóllakottan. – Köszönöm. Camille. Én igen. – De igen. igyunk.. ragadd meg a nyakamat. Én sem beléd.. Megbolondultál. de. Kérlek. hogy nem! – Ó! Egészen megijesztettél! Már annyi hülyeséget csináltunk mind a ketten! – Igen.. megjegyeztem. – És milyennek rajzolsz? – Amilyennek látlak. Keféljünk. nem fogok beléd szeretni.. – Rendben... vagy mi? Persze. Ne szeressünk egymásba. – Engem rajzolsz? – Igen. jól mondod...– Hrrr. hagyd. – És szép vagyok? – Nekem tetszel. letette a poharat. grrr. hogy elrendezzen néhány adminisztrációs problémát. fogjuk meg egymás kezét.. hogy fussak utánad. Franck így szólt a plafonhoz: – Rendben.. Franck kitörölte a tányért. és megadóan nekilátott. végképp kimerülten visszagördültek a saját oldalukra.. 295 . menjünk sétálni.. Most bőven hagytak rá időt.

Ötödik rész 296 .

Idézet vége. A Monoprix sokat veszített a varázsából. és többé egy rossz szót sem szólt a negyedükről.. a macskák és az emberi nyomorúság csodálatos festője egy fa alatt nyugszik. Mintha minden közelebb került volna. közben érintették a Hôtel du Nord-t és a Saint-Vincent temetőt. Idézet kezdete: Ami a torkomban volt. Perreira asszony valamelyik reggel Camille után kiabált: – Hé. A papagájoknak még túl hideg volt odakint. minden elveszítette a fontosságát. és Perreira asszony kirakta a virágcserepeit. a dolgok körvonalai határozottabb lettek. ahol aznap Maurice Utrillo és Eugène Boudin társaságában uzsonnáztak Marcel Aymé sírján. és mindig szemérmesen magukra húzták a lepedőt a heves ölelkezés előtt. Az egyikük ágyától a másikuk matracáig vándoroltak. és egymás hátát simogatva gyengéd dolgokat súgtak egymásnak. hé. Mivel egyikük sem akart meztelenül mutatkozni a másik előtt.. 297 . és megismételte: A macskák és az emberi nyomorúság csodálatos festője egy fa alatt nyugszik. 1889. óvatosan elnyúltak. ahol Art Nouveau épületek nyúltak az égbe. Fáradt vagyok. és minden megváltozott. A lapot becsúsztatta a füzetébe. ragyogóbb és vidámabb lett. Camille megfordította a képeslapot.1 Semmi nem változott. Philibert három könyvet ajándékozott nekik: A rejtett és szokatlan Párizs. Franck elveszítette az étvágyát. lassan feloldódik. és e könyveknek köszönhetően Camille végre felemelte a tekintetét. Újrakezdődött az inaskodás. Camille arca kiszínesedett.. Párizs: 300 homlokzat kíváncsiaknak és Párizs teaszalonjainak útikalauza.. és az egész világ könnyebbnek tűnt. Camille a térdére ejtette az útikönyvet. de végül az is helyrejön majd. kicsit ügyetlenek voltak. szeptember 10. Pikou levetette a kabátkáját. Vajon csak a Mars-mező mikroklímája volt? Vagy az általános felmelegedés jele? Átmenetileg megszűnt a tömegvonzás? Semminek nem volt értelme. – Théophile Alexandre Steinlen. megint eljött az első vázlatok ideje? Figyelmesek voltak egymáshoz. a temető délkeleti szögletében. Köszönöm. van itt maguknak valami! A képeslapot Côtes-d'Armorban adták fel. Párizs megszépült. és megpillantotta Van Gogh lázas arcát. – De hát hová akar menni. Bájos jegyzet. a beton felpuhult. a temető délkeleti szögletében. és csendben ismerkedtek a helyzettel. az evés még mindig okoz nehézségeket. ugye? – Miért viszel mindig a halottakhoz? – Tessék? – . Az emberek mosolyogtak. kicsi Paulette-em? Egy éjszakai bárba? – Huhu! Paulette! – Menjünk haza. És a Beauséjour Boulevard orosz fakunyhóitól elvándoroltak a Buttes-Chaumont-on álló Muzaiáig. kicsit esetlenek.

belemerült az orvosi szaklapokba és szakkönyvekbe. lerajzolta. és beszélgessen vele. és az a vacak beleakadt a reverendája egyik gombjába. Tudtad. mert túl nagy lendülettel dobta be a merítőhálót. – És milyen salátát termesztett? – A Május Királynőjét. hogy felfogják a barátságuk esztelenségét.Aznap végül egy taxiban kötöttek ki. de én a növényeket szerettem.. és elszomorító dolgokat tudott meg a kisagy meszesedéséről és a többi Alzheimer-jellegű mókáról. az engedékeny ifjú hölgy pedig nem akarta kényszeríteni rá. de most már állandóan harcolnia kellett azért. Ez a vacak valóságos detektor volt: mindig ki lehetett vele szűrni a szemét alakokat. ha nem akarja befejezni az ebédet. A Viroflay Szörnyetege. Minden este átnéztem a Vilmorin katalógust. Utána sóhajtva elrendezgette a Pandora-szelencéit. amikor a plébános úr majdnem belefulladt a Louère-be. amikor meglátta a tolószéket.. A férjem a Manufranceot olvasta. És sírjon. a mamájáról. olykor csupán egyetlen választ akart kicsikarni belőle. Annyi baj legyen. Paulette fáradt volt.. és tölténydobozokról ábrándozott. és a Nagy Lusta Szőkét.. üljön bele. ahogyan mások a misekönyvüket lapozgatják. Camille nem akart tudomást venni róla. ha nem lett volna ott a tolószék? Vajon nem tette-e gyerekessé. a póréhagymák. 298 ... az a földi pokol lenne az összes kis ministránsgyerek számára. sem Philibert. annál jobban szerette. hogy megint nyolc éves legyen. És minél többet rajzolta. Ő ugyan nem fogja ilyesmivel gyötörni. és szomorú döntésre jutott. Tulajdonképpen már nem is beszélgetésről volt szó.. és miközben hallgatta. akik ezer mérföldnyire voltak attól.. és ha a hálóingére vett kabátban akar sétálni menni. mert nem volt szokása. akkor csak beszéltesse bátran Paulette-et a múltjáról. hogy erről Francknak kell Paulette-et meggyőznie. akik soha nem tudtak volna megakadályozni egy idős embert abban. A makacs öreg hölgy nem volt hajlandó orvoshoz menni. először is. és a sofőr pofákat vágott. ahhoz végeredményben joga van. és ha valakit zavarna a dolog. és akkor újra megvillan a fény opálosan zavaros szemében. amikor arra kérte. hogy megcsodálják a kertemet? Camille a fényre ültette. amikor összenéztek és megfogták egymás kezét az élet apró örömei között. Imádtam. Az az ő legelemibb joga. Az nagyon jó termést hozott. Egyre jobban elfáradt és elnehezedett. Senki nem vehette el tőlük ezt – sem Franck. hogy visszatérjen egy folyó partjára. ha nem akar többé a jelen iránt érdeklődni. másodszor. amit ők ketten együtt átéltek. Senki nem vehette el tőlük azt. Vajon jobban harcolt volna Paulette a talpon maradásért. – De hogy emlékezhet ezekre a nevekre? – Még a vetőmagos zacskókra is emlékszem. Ám amikor Paulette-tel könyvtárba mentek. mert ha a plébános elsüllyedne. hogy gyorsabban mehessenek? Valószínűleg. a szüreti estékről. és azt kiabálja: „Plébános úr! Plébános úr!”. hogy messziről is jöttek emberek. vagy a kertjéről. sem az orvosok. – És milyen sárgarépát? – Természetesen a Palaiseau-t! – És spenótot? – Hú. egye meg az ebédjét. mert úgy gondolta. Ha Paulette nem akarja kezeltetni magát. hogy öltözzön fel rendesen. arról a napról.

Azt hiszem. hanem az anyját hívta. És én ezt nagyon furcsának találtam.– Én odadobtam neki a rózsafüzéremet... sejtheted. mert félelmében nem Istenhez könyörgött.. milyen sokat segített a szegény emberen. 299 . akkor kezdtem elveszíteni a hitemet..

amiről beszélek...2 – Franck! – Mmmm. eladom a motoromat. – Aggódom Paulette-ért. – Tudom. – Mit tegyünk? Erővel vegyük rá. – Oké. 300 . hogy fütyülsz arra. Látom. hogy menjen el orvoshoz? – Azt hiszem.

és bámulni. én. a tolószék összecsukva a csomagtartóban. ma nincs kedvem... Azon a héten nagyon elkeseredett. Amit kimondtak. De ha ez nem elég vonzó.. véghezvitték.. az a szemét Pikou ma reggel már kétszer is megkeresztelte.. és ha hajlandóak vagytok sietni egy kicsit. – Dolgozom én eleget. – Nem mész dolgozni? – kérdezte Paulette. Majd meglátjuk. nem. – De igen! Jól látom én. hogy reggel mind a hárman Paulette ágya körül üljenek. hogy egy finom ebédet főzhessek. és a két nőből. Elcserélte a grilles fiú puffogós Golfjára. csipkedjétek magatokat. és felemelte a tálcát: – Na gyerünk.3 Végül nem adta el. Mindezt megöntözzük Christopher barátom burgundijával. – Nem. azt minden hétvégén megismételték. rendben? – És a munkád? – kérdezte Philibert. És desszertnek talán epret. Franck remélte. de óvakodott ezt kimutatni.. fiatalok. akik már hetek óta elveszítették az időérzéküket. Paulette kiesett az ágyából. Szerencsére aznap szép volt az idő. és a következő vasárnap úgy intézte. megállhatnánk az Azay piacon. jó? Különben sütök egy almatortát. de csak akkor.. öreg nyakát a páncéljából: – Mit mondtál? – Ó... – A csodálatos vasdobozoddal? Franck ivott egy korty kávét. Még a borsót is meg kell pucolnom. hogy marhabordát zöldségkörettel. és vehetnénk valamit.. hogy bármilyen visszhangot kivált egy férfiból. nem tegnap volt a tavasz első napja? Azok hárman zavarba jöttek.. – Talán tesztek rá? – Nem. Arra gondoltam.. amikor van egy szép vidéki házunk. és már tankoltam is. nem? – És mivel megyünk? – viccelődött Camille. ott vár minket a kapu előtt. csak valami egyszerű dolgot. kinyújtotta ráncos. hogy tesztek rá. ha szép. Vagyis. visszafekszem aludni. Csak ennyit akartam mondani... aki a titokzatos könyvei között él. Azt mondom.. Letette a csészét.. mint a házbeli burzsujoknak. Odalépett az ablakhoz: – De nem csak úgy összevissza beszélek. és szép nyugodtan kijelentette: – Van egy szép autóm. Paulette.. akár egy öreg teknősbéka. 301 . de nem a kisagya. Mondjátok csak.. kár itthon maradni. és utána szundikálunk egyet a napon.. De Franck nem jött zavarba: – Hé! Párizslakók! Jelentem: itt a tavasz! – Igazán? Kicsit lagymatag ma a közönség. hanem a sietség miatt. és amit véghezvittek. hogy kóvályognak a kínaiak a Mars-mezőn..

de tudta. és hétfő este jöttek haza. Mi közben kinyitjuk a házat. nagyobbakat lépett. hogy olyan együgyű szavakat ki merjen ejteni az ember. itt a házam. Szomorú. szedjük le az élet rózsáit. és egyre erősebben szorította Camille karját. Egyre gyorsabban ment. Camille. fedezzük fel magunkat. de a legmegdöbbentőbb utána következett.. majd felvetette a fejét. Ez ő. a lopva megrebbenő csipkefüggönyök felé forduló fejet. most egy kicsit gyalogolnod kell. Néha sikerült kiegyensúlyoznia a mérleget. Paulette újjáéledt. Vagyis. Az egyik mindig összevont szemöldökkel figyelte a másikat. a karjuk tele élelmiszerrel. Ezt a hirtelen felragyogó arcot. Mint például ma. az csodálatos volt. ezt a kihúzott derekat. Túl sok köztük a különbség. virágokkal. zárjuk kulcsra az ajtókat..Mint minden burzsuj – csakhogy a házbeli burzsujokhoz képest egy nappal elcsúszva –. – Nézd csak. cseréljük ki a HIV tesztünket és ne törődjünk többé vele.. és ilyenkor a két hárpia egyetlen buta és fegyvertelen nővé olvadt össze. Nem volt kedve olyan messzire gondolni. – Nagyi. a fiatal lány karjába kapaszkodó kis öregasszonyt a vattabéléses házicipőjében. Ezt látni kellett ahhoz. mint öröm vagy üdvözült boldogság. véssük a fák kérgébe a nevünket. Gyalog kell megérkezned Camille-lal. vasárnap reggel nagyon korán keltek. Legyünk vidámak. Hagyjuk! Egyszerűen képtelen volt kibékíteni egymással az önfeledt és a lesben álló Camille-t. satöbbi. Mert látni kellett volna őt.. először nagyon óvatosan. Amit Franck-kal átélt. amint nekiindult. rajzokkal és jóleső fáradtsággal. és hallani kellett a kertek és a kapubejárók állapotáról szóló hibátlan elemzéseit. őt. Zseniális húzás. a piacozás és a többi nem volt rossz. Az az ötlet az autóval. hogy az ő ügyük bármikor tönkremehet. ám az egész mégsem sikerülhet. 302 . túl sok. Néha Francknak sikerült őt csőbe húznia. és ilyenkor szembe tudott nézni a dolgokkal. a szieszta. nehogy elessen. tépdessük le a margaréta szirmait. Camille-t néha elöntötte a tisztánlátási láz.. és az emlékekkel meg a langyos kátrány illatával lassan visszatért arcába a vér.. szenvedjünk egy kicsit. aki hónapok óta távolodott már a parttól. őrültek. de így volt. Néha azonban mégsem. hogy lassan elmerüljön az iszapos vízben.

de ott kell lenniük valahol! – Azok a kis kékek? – Igen. a répát. ennyi már elég lesz? A palatetőm ezzel a fehér tufával. ott! Camille. a sziklafalhoz tapadó kék házacskája.4 Camille megdermedt. hogy a testét beborította vadszőlővel. aki azt kérdezte: – Nézzen meg alaposan. Barbie kempingautója. – Hé? Mi van veled? – Ez.. amely olyan nagyra akar nőni. az a hely. Ez a maga háza? – De még mennyire! Ó. nővérem. nézd ezt a rendetlenséget! Semmi sincs megnyírva. az ő háza. zsíros föld. amióta egyáltalán filctollat tudott venni a kezébe. hogy a virágokhoz egy kicsit még korán van. miközben csak úgy árad belőle az önteltség és az elégedettség. a póréhagymát.. Az ő képzeletbeli kis háza. Az ő kis Polly Pocketje. ahol a szülei ölték egymást. csorba virágládákkal kendőzte magát.. hajolj közelebb. mint az enyém. hanem az. afrikai farmja. Paulette nem volt hajlandó bemenni a házba. és csak a gyomok tenyésznek benne! Micsoda bánat! Szerencse. előbb a kertjét akarta látni. köpcös kis asszonyság volt. Egy nagyságról álmodó. Paulette háza béka volt. a faragott kő ablakkeretükkel! – Egyáltalán nem. – Hogy mondod? Igen. nem a meudoni. – Olyan. és hamiskásan mórikálja magát. ahová elrejtőzhetett a csirkéivel és a fémdobozaival. – Mi is a nevük? 303 . aki felhúzott vállal és csípőre vágott kézzel fogadja az embert. Hol vannak a nárciszok? Á.. nézd. megvannak! Es a krókuszaim? Nézd. és egészen odáig ment. Kis vasúti őrbódé. ez már majdnem hasonló. igazán? És a két tetőablakom? Azok igazán szépek. hiú és büszke kis parasztasszony. És mondja meg. Micsoda bánat! Minden tönkrement! Mindent benőttek a gyomok! És épp ebben az időszakban kellene elvetni a magokat! A káposztát. Úgy ám. hogy vannak virágaim is! Az igaz. ugye? – Még mit nem! – Ó. az ő kis menedéke a szirtfokon. kedvesem! Erre a törtető nőszemély úgy felbosszankodott. hogy még egy lópatkót is szögezett az ajtó fölé. amely versenyre akart kelni Chambord-ral és Chenonceaux-val. mint egy kövér ökör. amelyet azóta rajzolgatott. az epret. amely kiemeli az ajtókereteket és az ablakkereteket. micsoda nyomorúság.. milyen szépek! Már nem látom őket. Itt ez a jó.. Lesütött szemmel teszi a szerényet. Paulette háza szögletes. ilyen patkója biztosan nincs Agnès Sorelnek és a Poitiers-is dámáknak! Paulette háza létezett. – Egyáltalán nem? És a koszorúpárkányom? Egy barátom faragta! – Még csak meg sem közelíti.

n... És ez. – És szagos bükkönyt is! Azt is ültessünk. – Megcsinálod? – Persze! Sokkal szorgalmasabb és tanulékonyabb leszek.. elviszlek pecázni. – Nagyi. akik tönkreteszik a szép csendemet. Camille felháborodottan védekezett: – Hé. mert nagyon fontos ám a csali. ez az én otthonom! Csak megismerem! – Ne szédíts – sóhajtott fel Philibert – te állandóan csak a kismotorjaidat bütykölted. – Gyere csak. ha így állunk. mi ez? – Két pingvin. és. és Philibert beültette Paulette-et. nagyi! Nézd. A túl sok érzelem kifárasztotta. hogy feketerigó! – Dehogy.. gyere Philoukám. A feketerigó gurgulázik.... hogy megismerjem az összes dialektusukat. Nagyon jó. Hallgasd. mondd meg szépen Franck bácsinak. – felnyögött. nem felejtette otthon a színeseket..– Fürtös gyöngyike.... beszélj nekem a szerelmedről. Ó.. h. nem én voltam! Én egy szót sem szóltam! – Nem. mint a konyhában. nem hinném. – Nézd csak. gyere. izé. amit csak akar! Beletúrt a zsákjába. hol az orsó a pecaboton. ez csalogány! – Feketerigó! – Csalogány! A kurva életbe. – Camille. hogy is hallhattad volna? Miközben nekem... ki van itt! Franck állt a küszöbön. kart karba öltve elindult a folyó felé. fiacskám. a vörösbegy éneke pedig olyan. hogy gurgulázik! Mint Pavarotti beéneklés közben. Franck és Philibert veszekedtek: – Mondom. nem ő volt. feketerigó. aki csendben olvastam. mi ez? De Paulette elaludt. kinyújtották a lábukat.. – Hát. A madarak énekeltek. én meg elmagyarázom neked. – Oké. – Na. – Azt hiszem. Az volt anyám kedvenc virága! – Mindent ültetünk. és a kis Filochard a kalózkendőjével. tudod? Mert cseppet sem hülyék azok az állatok! De nem ám! 304 . ma mégis inkább nyulat sütök! Kihozták a székeket... Kitolták a tolószéket a napra.. és kabátban piknikeztek. és beszívták a jó vidéki napfényt. milyen csalit hoztál. Gyere. mindig összegabalyítom a. az egyik kezében nagy kés.hogy túl tehetséges lennék. Franck nevetett. – Mi baj? – Szét kéne ültetni őket! – Semmi baj! Majd holnap megcsináljuk! Elmagyarázza nekem. a másikban egy macska. esküszöm neked. hanem a kisujjam! És a hosszú Croquignol a csokornyakkendőjével és a monoklijával. A desszertnél kigombolkoztak. mint a lehulló esőcseppek zaja. rengeteg időm volt. Philibert nagy szemeket meresztett Camille-ra. Philou. hátradőltek a széken.

ami elfoglalja az összes helyet! És a budi a kertben! Hogy képes itt egy gyerek kibontakozni? Hogy csináltad? Hogy sikerült lelépned innen? – Téged kerestelek. – Hát. csupa öreg emberrel az ablakban. Camille a szobámban alszik.. a pattanásaival. Olyan sokat unatkozott ebben a szobában! És olyan sokat szenvedett! Ha valaki akkoriban azt mondja neki. hogy felmelegedjék egy kicsit. hogy egy napon hercegnőt hoz majd ide. mosakodjon meg. Mosolyogva néztek rá. és aztán egyik napról a másikra: hopp a sütőrácsra. Philibert tüzet rakott.. és ahol a farkát verte. – Te beszélted meg magaddal. – És most mit rajzolsz? – A Bolondot és a Lovagot. hogy az élet mégiscsak derék kislány. hogy nem volt előre levajazva ez a dolog... Csupa hülyeségre. – Semmire.. az élet furcsa szakácsnő! Éveket töltesz a hidegkamrában. izé. 305 . Olyan arasznyi. Camille pedig Franck gyerekkori ágyában.Amikor Paulette felébredt. kisfiam! – Mire gondolsz? – kérdezte Camille. – Állj. bejárták a tanyát a tolókocsival.. Franck megfőzte a vacsorát.. Még csak nem is falu. mint az unokatestvéreid: a házasság előtt szó sem lehet róla! Igen. sokkal kevésbé szép lányokról ábrándozva. Ő.. és hogy itt fognak együtt feküdni ebben a sárgaréz ágyban. Olyanok vagyunk. amelyben gyerekkorában majdnem belezuhant. Ahol semmi sem változott az ötvenes évek óta..... ahol valaha ott volt a lyuk. Ó. hogy rövidlátó vagyok.. – Lehet. – tiltakozott Philibert – nem lenne jobb. hogy a fiúk alszanak a kinyithatós ágyon. Beharapta a száját... mert Camille-lal akart aludni a gyerekkori ágyában. és a sparhelt. Elhatározták..... A futballistákat ábrázoló poszterei és a crossmotoros kupái alatt... ha Camille aludna a nagy ágyban. Ez semmi. Nem lesz se túl kényelmes. hogy ezt hagyjuk.. de bizonyíték arra.. Csupa öreg házacska. a nagy lábával és a bronz lámpabúrával. És ez a ház is... nem.. Paulette hamar lefeküdt... Ez igazán nem volt ésszerű.. – Camille! – Igen? – Miért rajzolsz állandóan? – Mert semmi máshoz nem értek. hogy itt nőttél fel! – Miért. Soha nem láttam még ilyen konyhát. Camille lerajzolta a sakkozó fiúkat.. az már biztos... és Camille rávette őt. de ennyire azért mégsem. Franck tiltakozott: – Nem. mint ő. Lapozzunk. Jól vagy? – Nem tudom elhinni. Nem. Megbeszéltük. soha nem hitte volna el. – Hm.... se túl romantikus.

De ha egyszer gyerekeim lesznek. Legalábbis semmi érdekes. csak úgy kérdezem. és minden semmiségen elsírom magam. nem is igazi gyerek. – Most direkt csinálod? – Figyelj. – Tudod jól.. mert.. Olyan aranyosnak talállak! – Azt szeretném. – Igazad van. hogy nekem ott volt a természet is. hogyan csináltam. te is átélted ugyanezt. – És miért? – Azért. Elmosolyodott a könnyei között: – Na... hogy autók között nőjenek fel. most mi van? – Semmi.. 306 . ez akkor is csalogány. mondd meg nekem! Nem árulom el senkinek! – Mert nem akarom. ha valami másnak találnál. Mindig ugyanez történik. és ő mindent tudott! Neki aztán nem volt szüksége madárcsalogató sípra. ha meghalok.. nem ám! – És hogy vagy képes Párizsban élni? – Nem élek.. – Mindig elégedetlenkedsz! – Te hányat akarsz? – Tessék? – Gyereket! – Hé! – dühöngött Camille. Csak az a különbség. Mert te angyal vagy. Franck megragadta Camille nyakát. – De igen. akinek nincs egy pár csizmája. És mondhat Philou.. Még közelebb húzta magához. Camille elsírta magát. amit akar. mondd meg! – Nem. Csak mindjárt menstruálni fogok... hogy egyedül maradjon. Egy gyerek. Min mosolyogsz? – Semmin. Állandóan kint voltam. – Tényleg. – És errefelé nincs munka? – Nincs. hogy feltétlenül velem! – Nem akarok gyereket! – Tényleg? – Franck elszomorodott. – Na.– Na.... ugye.. hogy nem vagyok angyal. – Na. és jó erősen a füléhez húzta a fejét. Ezért kell egy rakás gyereket csinálni! Meg aztán tudod. hogy nem hagyom. Mindenem fáj. Ez volt a szerencsém. mert a nagypapám mondta nekem. esküszöm. Tudom. – Te nem fogsz meghalni. nem arra gondoltam. pecabotja és csúzlija. és az angyalok nem halnak meg soha.

– Nem.. mert a szülei. Semmivel sem tartozol neki.. összefonódva feküdtek a sötétben. A te helyzeted más. hogy a szar életem miatt vagyok ilyen. De nem akadályozhatja meg. – Megharagudtál? – Nem. – Ez hülyeség! Találkoznod kell vele! – Miért? – Csak! Szuper lehet. Egyszer gondoltam rá. ennyi.. – Miért? – Talán az anyám miatt... 307 . nem? – Igen. – Stop. mert hagyta. oké. ha úgy viselkednek. nem muszáj őket szeretnie! – Dehogynem! – De miért? – Hát éppen azért. Igazán nem érdemli meg ezt az áldozatot.. mint valami darab szar.... De éppen azért éltem át ezt az egészet. ami nem megy a fejembe. Csak utána lesz bonyolult a dolog. Nem vagy köteles szeretni. még rosszabb. – Miért nem keresed meg? – Nem tudom. – Persze.. – Nem. – Hagyd már az anyádat. ha már egyszer van egy húgod.... Ne legyél mazochista. – Pfff. hogy azt mondhassam neked: az ember nem köteles szeretni a szüleit. Én például nem fogok szeretni egy nőt csak azért. egy pár pofon. de velem más a helyzet. – Igen.. mint a dalban. – Igen. elég csak dugni egyet. Nem tartozom neki semmivel.... ugye tudod? – Dehogyisnem tartozom! – Dehogyis tartozol! Ha az ember szülei rosszul viselkednek.. Erre azt mondod majd. – Bocsáss meg! – Igazad van... Szülőnek lenni nem túl nehéz.5 Némán. Nem akarok erről beszélni! – Oké.. tudom.. A te anyád mégiscsak törődött veled. Egy pár kesztyű. csak még valami. Milyen állapotban jössz vissza mindig. amikor Franck kibökte: – Van valami. Csak rosszat tett veled. – Micsoda? – Van egy húgod.. de aztán nem mertem. Csak ennyit akarok mondani. hogy találkozz a húgoddal. hogy megdugják egy parkolóban. kicsit kényelmetlenül. és igazad lesz. amikor vele találkozol! Szörnyű! Az arcod egészen.. ha van egy húga az embernek! Én bármit odaaadtam volna egy bratyóért! Bármit! Még a bicajomat is! Még a titkos horgászhelyeimet is! Még a speciális Flipper golyóimat is! Tudod...

életképesebb növények kellenek.. ha akarod. – Hallgassátok ezt a csodát! A többiek erre lustán felnéztek a virágágyásból vagy a könyvükből. – Ariette Davidson. Camille – és ezt előre tudta – hamarosan szenvedélyes kertész lett. bedobni egy árokba és befedni mésszel – csodálatos komposzt lesz belőle. hogy fájt a háta! A következő alkalomra hozni fog egy matracot. mintha az ég dörögne: – Hallgassátok csak! – kiabálta a fészerből. Minden hétvégén visszajöttek. Philibert-ből nagyszerű tanár lehetett volna.. Néha Paulette fogta vissza a lendületét. Az nagyon szép virág. – Nem! Ilyesmit nem lehet ideültetni! Gondolj bele. de azért nem szabad érte agyalágyult veszélyeket vállalnia. lángvirág. Csillagfürt. mi? Tisztára olyan. hogyan kell megszabadulni a cserebogaraktól: – Korán reggel. Neeem. Az élet derék kislány.. meg kell rázni a fákat és póznával megütögetni az ágakat.. Egy csodálatos énekesnő. Cosmos. és néha elugrott Renéhez is. Ó... mint egy Harley! A másik három visszafordult ahhoz. Philibert kiült a kertbe és írt...durr. amit éppen csinált.. azzal járt a piacra. tetszene neked. Már harminckét napja élt motor nélkül.. Mindegyiküknek meg kellett valamire tanítania a többieket. „Durr. A kávé után ő aludt el a nyugágyban. és nem fűztek megjegyzést a dologhoz. Ó...” – Őrületes. és mozdulatlanul tapadnak a levelekhez. Az egyik alkalommal Paulette elmesélte. Philibert-rel vagy nélküle. Ez a motor öreg és ronda volt. Ide erősebb.. amikor még meg vannak dermedve az éjszakai hidegtől.6 Másnap Camille Paulette instrukcióit követve kertészkedett. – Nem ismerem. Nem bír ki még egy ilyen éjszakát. Franck a kövér Titi nővére kollégájának a sógorán keresztül szerzett egy öreg motort. mi hetenként csak egyszer jövünk... amikor éppen nem főzött. Egészen könnyű. de még mindig nem értette. – Á! Nem értetek ti semmit! – Ki az az Ariette? – kérdezte Paulette Camille-tól. nem. és akkor össze lehet gyűjteni őket. Utána össze kell törni a bogarakat. hogy bírja ki egyáltalán. ahol a motort szerelte.. Franck pedig csodálatos salátát készített nekik. átadni valamit a saját tudásából. Philibert kitalált egy játékot az utazáshoz.drrr.. De többnyire vele. De nehogy fedetlen fejjel csináljátok! Egy másik alkalommal Franck feldarabolt egy marhát: 308 . a földre meg egy vásznat kell teríteni. de a kipufogója akkorákat szólt..

és ekkor tért vissza Párizsba. Ziemet.. – És mi a kedvenc korszakod? – A reneszánsz. – Miért? 309 . Constable-ot. – Festőket? – Igen. a korszakokról. a fenébe. – Például. és a híres farka. – Minden micsoda? – Minden. hogy megússza Szent Bertalan éjszakáját. Delacroix-t... Henrik lányát. Nagyon népszerű volt. a fartő. egyet mindig elfelejtek! Philibert kiegészítő órákat adott az istenteleneknek. da Vincit. hogy nincs benne csont. a vesepecsenye. Vuillard-t. A kálvinista párt vezetője volt.. Van Eycket. és 1610-ben halt meg Párizsban. mert. Őt miért szereted? – Azért a portréért. Vallottont. Sully hercege.. mert képzelem. La Tourt. – Miért? – Hát... – Hát. a híres képekről. Velasquezt. Monet-t. Cézanne-t. Mantegnát. Makacsul hajtogatta: – De én nem tudok semmi. Boningtont. – Nagyszerű. hogy ez a Jeanne egyik távoli rokonom volt –. én nem tudok ezekről beszélni. Nem tudom. Goyát. csak a tyúk. Antoine de Bourbon és Jeanne d’Abert fia volt – zárójelben megjegyzem.. Henrikről semmi más nem jutott az eszükbe. Szörnyű. Gauguint. Valois Margitot. Minden szép volt. meg a gyilkosának. a rostélyos.. az elsőrendű darabok: a borjúdió. a 2003-as Enduro magazinok mögött. a fehérpecsenye. Henrik Pauban született 1553-ban.kérte Paulette. Bonnard-t. Nézzük Bellint.. és Olivier de Serres. aki rendbehozta az állam pénzügyeit. Chardint. kiket szeretsz. Ravaillac-nak a neve. a lapocka. Boscht. Nem időrendben: Rembrandtot. Tiepolót. Most kihagyom a számtalan csatáját. De azt már fontos megjegyezni. – Mondd el nekünk.– Oké. hogy – mások között – két igazán nagy ember is dolgozott mellette: Maximilien de Béthune. vagy ha akarod. Piero della Francescát.. Dürert. Az 1598-ben aláírt Nantes-is Ediktummal helyreállította a vallási békét.. a lábszár. abban sem vagyok biztos. amelyről Henrik nem is tudta. – Mesélj nekünk festőkről! – bátorították a többiek. Giottót. köszönjük! – viccelődött Philibert – Nem is lehettél volna tömörebb! Akik esetleg többet akarnak tudni a témáról. Minden. azoknak megsúgom. A másodrendű darabok: a fekete pecsenye. Csu Tát. az anyám távoli unokatestvérét.. Turnert.. hogy becsaplak titeket. 1572-ben feleségül vette II. A harmadrendű darabok: a szegy. Mindenhol. és amiben hiszek. – A festészeti mozgalmakról. de megtagadta a protestantizmusát. Manet-t.. Csak Camille nem akart mesélni semmit. hogy mennyire nem érdekel titeket. Túlságosan félnék. aki valóságos áldást jelentett a kor mezőgazdaságának. Degas-t. 1594-ben szentelték fel Chartres-ban. a saját eszközeidről! – Nem. amit a parasztok fazekába szánt. Bellint. Tintorettót.. amit Leonardo Loredan dózséról festett. – IV. a puha hátszín. Poussint.. akiknek IV. hogy Élie Faure Művészettörténete a toalettünkben található. Hirosigét.. a két Holbeint. Corot-t. biztos kihagytam egy csomót! – És nem akarsz valamit mondani bármelyikükről? – Nem..

. Koncentrálok. Nem akarunk kényszeríteni.. Írtam hetvenöt éves koromban. a National Gallerybe. a marhanyak! Vagy gallér. amit hetvenéves korom előtt alkottam. akit imádok... hallgatunk! – Hokuszaitól.. Mivel valószínűleg mindenki talált a szövegben valamit. egyszerűen elképesztő! – Ez minden? Azon kívül. és megnézni ezt a képet. Hatvanhárom éves koromban értettem meg szép lassan az igazi természet. de mindaz. Nem. az állatok.. és amikor száztíz éves leszek. Hogy. hogy „igazi csoda!”. és akkor az ember biztosan tudja. hogy megtartom-e a szavam. aminek a birtokában vagyok! Ráadásul már évek óta kívülről fújom. ez csak játék. Camille váratlanul felkiáltott: – Megtaláltam! – Mit? – A tudásomat! Az egyetlen tudást. hogy megszámolják. arra sem méltó... a madarak és a bogarak szerkezetét. a bolond öreg festő. a Saint-Arnoult utáni fizetőállomásnál. És az unalmas külvárosi szürkületben... mit hagytam ki! – lelkendezett Franck – Hát persze. hogy Camille szégyenkezve hajtotta le a fejét ekkora tudás előtt! Az egyik hazafelé tartó úton. a fák. – Aha! Tudom már. Ami a borjúbecsinálthoz kell! Naná. tarajos szegélyű hullámot! Hát ő. hogy a tárgyak formáját rajzolom. ellenőrizzék.. hogy. Hokuszai. egy vonal.. minden élni fog. hogy nyolcvanéves koromra valószínűleg még jobban előre haladok... 310 . Ötvenéves koromra végtelenül sok rajzot kibocsátottam már a kezem alól. Philibert-ék végül feladták. egy csodálatos grafikustól való. biztos. hogy mi mindent csinált.– Nem tudom. El kell menni Londonba. Hogy. amivel saját malmát hajthatta.. „Egy pont. minden élni fog. – Gyerünk. Ismeritek azt a hullámot? És a Fudzsi hegyet? Na. a rajzaimon minden – egy pont.” – ismételte Camille. egy ipari telep és vásártelep között. Kérem azokat. százéves koromban a csoda fokára érkezem. én.. ha úgy jobban tetszik. nem akarsz mondani róla még valamit? – De. az út hátralévő részét csendben töltötték el. amikor már mind fáradtak és morcosak voltak.. hogy ismeritek! A türkizkék. de. Ebből következik.. kilencvenéves koromban behatolok majd a dolgok igazi misztériumába. ha jól emlékszem. – Na jól van. akik ugyanolyan sokáig élnek majd. egy vonal–. Ő igazi csoda! Ha tudnátok... a város szürkesége és az istállójába visszatérő csorda agresszivitása között Camille lassan elmondta a következő szavakat: Hatéves korom óta az volt a rögeszmém. mint én. nincs kedvem a nyakatokba önteni a lila hülyeségeimet.

– És. éppen fölötte.. kérem. – Fauque? Hogy ez milyen festői! Valaha én is ismertem egy Fauque-ot. nemdebár? – Igen. vagyis. Magázta a szüleit... – Művész – felelte helyette Philibert..... hol a whiskys üveg? Képtelenség megtalálni. – Akkor tehát ön egy kis Roulier de Mortemart! Camille pánikba esett: – Hát. – És ön? Camille Philibert felé fordult. Ráadásul meglehetősen kényes kérdések voltak.. Félt.. kedvesem! A vacsora fárasztó volt. és. bocsánat! – Nem tesz semmit. – Ó.. a szülei pedig nemcsak őt magázták. – Talán könyörögjön szent Antalhoz.. Philibert ideges volt. nem. tehát. Az ön édesapja? – Nem ismertem. – Nagyszerű! Nem óhajt esetleg még egy kis gyümölcssalátát? – Köszönöm. például ilyenek: – És mit csinál az édesapja? – Meghalt.. apám. hanem egymást is.. MarieLaurence... abból is él? – Igen. – Jó napot.7 Húsvétra meghívták őket a kastélyba. fiam? Isabelle. Élisabeth Fauque. Egy egész konvoj angyal szállt át a faburkolatú étkezőn. 311 . Előszedett minden nevet az anyakönyvi kivonatából: – Camille. mondhatom! Nem rokona esetleg? – Hát. A márki és a márkiné rengeteg kérdést feltettek nekik. mint Philibert. Marie.. Camille lázasan kutatott a winchesterén a nagyvilági tudása után. és értesítse az édesanyját. Ön szakács. menjen. Azt hiszem. Nagyon derék ember volt. de nemigen várták meg a válaszaikat.. nemde? – Igen.. – Művész? Hogy ez milyen festői! És. hogy sokat veszít a tekintélyéből a barátai szemében.. – Nos. Az én nevem Fauque.. És ugyanabban az épületben lakik. nem tudja véletlenül.. – Á.. Nem. megérkezett. – Hogy ez milyen festői.

– Hogy mondta? – Saint-Exupéry. hogy beszélt ez az alak én kis Philoummal? Látod magad előtt. a legszívesebben belevágtam volna a pofájába! Az én Philoum egy isten.. Ezúttal Philou töltötte be a pofozóbábu szerepét. Franck a karjában vitte Pauletteet a szobájába. apám. ahogy elbiggyeszti azt a keskeny száját? „Még mindig a képeslapokban utazik. de nekem ez nem jön össze. és kristálykancsóban szolgálni fel a lőrét. Elment. mint a te szemedben az. ha még arra sem vagy képes. és műtejszínhabot nyomni a vendégek gyümölcssalátájára. és nagyon rosszul érezte magát. fiam! Az irónia a lusta diák mulatsága. hogy akár egy darabot is eladjanak a családi fogpiszkálókból. Negyven éven át szolgálta ki a hasonszőrű embereket. hogy kedvesen beszélj velük? Figyelted. akivel valaha találkoztam. Amikor végül elhagyhatták a tengerszínű szalont. ez a hülye pedig. – Nos. A Leader Price-ból volt! Gondoltad volna? Egy ilyen kastélyban lakni. Saint-Ex. amikor rájött. hogy bolti gyümölcssalátát szolgálj fel a vendégeidnek. és szomorúan csóválta meg a fejét. ahol a környék összes állata ott trónolt szalmával kitömve. a fenébe is! Drámai! Vajon mit jelent az.. esküszöm. mint ezt önnek annyiszor elmondtam. – Nem.. vizesárokkal. 312 . hogy nincs rá pénzük. azért nem olyan drámai az egész! – De igen. ez hihetetlen! Figyeltétek. A kávézás is nagyon fárasztó volt. Márki úrnak szólíttatni magunkat a kapuőrrel. két emelettel feljebb. lehet hogy hülye vagyok. amivel azt akarja mondani: „fiam.. Camille közben már ágyba fektette Paulette-et. ők nem ebből a szempontból nézik a dolgokat. fiam? Még mindig képeslapokban utazik? – Még mindig. nem értem! – Na. te lúzer”? Esküszöm. még csak nem is jó gyümölcssalátát! Láttam az üres dobozt a kukában. még Bambi is.. – A francba. apám. Az apa félrenyelte a kasucukorkáját. – Igen. arra mindenkinek van pénze. – Hagyja az iróniát. drámai. és a Leader Price-ből kajálni? Ezt én nem értem. A Citadella. a legcsodálatosabb emberi lény. ezer hektárnyi földdel és a többi szarsággal. hogy egy finom omlettet készítsen! Nem értem. visszajött. hogy átadod az örökséget a kölykeidnek. „Olyan vagyok. aki a fejére szarik. milyen szart kajáltunk? Mi ez az őrület? Undorító volt! Soha nem mernék ilyesmit felszolgálni a vendégeimnek! Akkor inkább egy jó omlett vagy néhány finom szendvics! – Lehet. vajon hogy kerül a csizma a márkiék hímzett abroszos asztalára. a folyosón megveregette egy szalmával kitömött vaddisznó lábát.. egyáltalán nem értem! Nehéz ezüst evőeszközzel enni a szart. mindhiába. kristálycsillárral. hogy ezermilliárd kilométerre fog aludni az ő drága hercegnőitől. az számukra nyilván éppen olyan nagy modortalanságnak tűnik. Az a gondolat.Paulette egész este ki sem nyitotta a száját. egy évig rendesen kajálhatnának! – Azt hiszem.. Ha az ötvenkét gyertyatartójukból egyet is eladnának. apám. mint egy újdonsült férj”. nyugodj meg.. Azon tűnődött. még egy kurva páva is. – Ez igazán mulatságos lehet! – Azért nem ajánlanám önnek. súgta a fülébe. fiam?”. – A fenébe.

a konyhaszekrényben. – Louis. 313 . kérem.. és a báránybordám? – Betettem a mélyhűtőbe. – Minden nagyon rendben van. – Te elmész a misére? – Igen. – Ámen! – felelt rá izegve-mozogva a kamaszlányok sora.. és bla bla bla és adj kenyeret a szűkölködőknek. ne káromkodj már ilyen rondán! – sopánkodott Paulette. akik készítették nekünk (Philou rákacsintott a kis kuktára). semmi! Egy konyhai szűrő-paszírozója? – Ott. engem már nem tudsz használni sok mindenre. és áldd meg ezt az ételt is. én nagyon szeretem! – És te. naggyon jól – énekelte Franck. Uram. és a láthatatlan személyzetét dirigálta. – És melyik korszakból való? Ahogy így elnézem. különben még tömlöcbe vetnek! Másnap Marie-Laurance igencsak meglepődött. és azokat is.. Mondja csak. nagyi? – . amikor nyolc órakor lement a konyhába.. majd én kézbe veszem az ebédet. megyek is. Hé. – Tudod.. és kiemelte az eszközt. – Ráadásul egy emeleti lyukban kell aludnom. kedves Márkiné! Minden naggyon jól van. semmi. valószínűleg a 12. A pater familias megköszörülte a torkát: – Áldj meg minket.. – Akkor te velem maradsz.. Ettől aztán elnémult az útszéli fickó. Megmutatjuk ezeknek a bunkóknak.– A kurva életbe. hidd el! Lámpavasra az arisztokratákkal! Na. amelynek hiányzott az egyik lába. – Igen. ha egy árvaházban találkozunk. milyen egy jó ebéd! Mivel nekik hiányoznak az anyagi eszközeik. – És. – A mai napon meg kell tisztelnünk ezt a csodálatos ételt – tette hozzá a márki. miközben lázasan nyitogatta a konyhaszekrényeket. naggyon jól. barátom. biztos ebben? – nyugtalankodott a hitvese.. és a szájuk szélét nyalogatva ültek le az asztalhoz.. Már megint elfelejtkeztek az asztali áldásról.. Hopsz. nincs véletlenül egy nagy párolóedénye? – Hogy mondja? – Nem.. századból! A társaság kiéhezve és jókedvűen jött vissza a templomból. – De a húsvéti pástétomod receptjére csak emlékszel? – Persze! – Akkor nem lesz semmi baj. előre szólok. hogy holnap nem megyek el a misére! Miért is mondjak köszönetet? Mindannyian jobban jártunk volna. jól van. – Maga csak pihenjen nyugodtan. hiszen Jézus is velük volt. Franck és Camille rögtön fel is ugrottak. – Ó! Hiszen ez csodálatos! – lelkendezett Franck.. Pony kisasszony házában! – Hol? – Nem. Franck már vissza is jött a piacról. majd mi megetetjük őket. Marie-Laurance alig tért magához: – Istenem. de. hozzon fel két üveggel Hubert bácsi borából! – Ó.

nem egy fodrász-szalonban vagyunk! Mennyei hollandi mártással megöntözött spárgát ettek. lovagias fickónak meg a teremben. és én elhalmozlak a csókjaimmal érte. mint én. A nyitott lépcsőfeljáróban itták meg a kávét.. – Igen. amelyre mindenki rögtön rávetette magát.. édesem! – Micsodán? – Ezen. Soha nem leszel gazdag.. – Ez csak olyan szimbolikus izé volt! Hogy én rajtad pihenek. – Egyszerűen erősebb volt. majd epertorta és erdei szamóca. – Hú. Valami ilyesmit akartam kifejezni. majd beleült Philibert ölébe. – súgta Paulette Camille fülébe.. Na jó! Most.. – Te mindent elajándékozol. Ekkora hajtás után szívesen sodort volna egy jointot. nagyon. nem tudtam magam megtartóztatni tőle. és a hátát nekidöntötte szép kedvese lábának. Néhány pohár után a márki kioldotta a csokorra kötött nyakkendőjét. de itt. Blanche teleszórta őket aprófejű szegfűvel. Inkább Camille mellé telepedett.. Ritkán volt bárki is ennyire boldog a nagy. Tökéletesek voltak. kihúzható asztalnál. Hú! Franck végre leült közéjük. – Ez micsoda? – kérdezte Camille a fűzfakosárra mutatva. utána sült bárányborda kakukkfüves párolt paradicsommal és cukkinival. – Mondd.. Philibert-t pedig Blanche profiljával. Ahogy most vagyunk... és soha senki nem nevetett ilyen jóízűen. majd megérkezett a húsvéti pástétom. – Együtt kellene dolgozniuk. Camille a fejére tette a füzetét. mire gondolsz. A tolószékkel körbejárták a birtokot... kedvesem! És ön. Camille megajándékozta a családot a kastély akvarell-képével.. A nyárfákkal szegett sétány végénél Philibert a homlokára csapott: – A teringettét! Elfelejtettem megemlíteni nekik! Az autóban semmi reakció. hát nem érzed itt jól magad? – De. – Akkor el kellene gondolkodnod rajta.. megélezem a késeimet. – Nem tudom. 314 .. és furcsa vadásztörténeteket mesélt. Franck kézzel vert tejszínhabjával. a magas. hogy itt mindent megtalálok hozzá... hogy van egy kis időm. és ömlengések nélkül váltak el egymástól. Blanche. de ünnepélyes vagy. – Apácafingocskák – vigyorgott Franck. fejezze be a bátyja fésülgetését.. te meg dolgozhatsz mellettem..– sóhajtotta Camille.. – Nem érdekel.. copyright by Paulette Lestafier.– Természetesen. amelyekben nem játszott mindig dicsőséges szerepet. Elképesztő lenne.. ha jól tudom. – Franck. Keresd meg a tetveimet. Lejjebb ment egy lépcsővel. Biztos vagyok benne. – A kis méregzsáknak a tűzhelynél. Talán tetvésszelek? – Igen. Franck gyakran volt a konyhában és Philibert segített neki felszolgálni.

es. az én es.... tudjuk! Meg akarod köszönni nekünk..... es.. – Az espereseid? – Nem. – Akkor mi van? – Hajlandóak lennétek az én es. Egyáltalán nem.... – Franck és Camille! – Tudjuk. – Nem.. Megint csend..– A teringettét! Elfelejtettem megemlíteni nekik! – Mit? – Micsodát? – Ó. – A te micsodáid? A francba! – Az én esküvőitanúimlenni? Az autó hirtelen megállt. hogy a soissons-i kehely lezuhant. – A te micsodáid? Esernyőtartóid? – Nem... Az én es. Csak egy apróság. 315 . Jól van.. és Paulette belefejelt a fejtámlába. semmit. hogy először láttad nevetni az édesapád azóta.

.. Legalább van csajod? – Hogy csajom? – Philibert fel volt háborodva – Egy csaj! Micsoda méltatlan szó! Jegyesem. – Hé.8 Philibert nem volt hajlandó egyebet elárulni a dologról. De azért ne az utolsó este szólj nekünk. – Még nem. – Nekem meg egy kalapot! – tette hozzá Paulette. rendben.. amikor már pontosabbat tudok... Nyugtass meg. – Na. szűretlen Philou-val.. mivel állunk szemben! Egy adag tiszta. 316 . barátom! – De. hallod-e? Legyen időm venni egy szép öltönyt. Franck felsóhajtott. Ő is tudja már? – Hogy mondod? – Ő is tudja már. látom már. mit képzelsz! – Nekem meg egy ruhát! – tette hozzá Camille.. De izé.. – Majd értesítelek titeket.. izé. hogy jegyesek vagytok? Philibert lehajtotta a fejét.. Oké.

Mint a kettőjük lehetetlen barátsága. Le-sújt-va. Tehát itt lakol? És itt is dolgozol? – Annyira örülök. – Ó! Ez! Ez csodálatos! – Még nincs kész! – Ezt ne add másnak! Camille bólintott.9 Egyik este a Kessler-házaspár eljött vacsorára. minden technikával és minden méretben. de sietned kell. gyerünk! Ne vesztegessük az időt! Camille kényelmes helyre ültette. Annyi baj legyen. Philibert kopogott az ajtaján: – Camille! – Igen? – Megérkezett Sába királynője. hogy megint látlak! – Na. Függőben marad. – Ne törődj vele – mondta Mathilde –. Pierre bizakodóan nyilatkozott: – Ez nagyon jó! Nagyon jó! A tavalyi nyári kánikula óta az öregek nagyon divatba jöttek. Mamadou felvetette a fejét. A haját a koponyája kétharmadáig epilálták. Nem. Camille megmutatta nekik a műtermét. Philibert pedig nagyon előkelően viselkedett. megbánásának és az arcát olykor eltorzító emlékeknek emelt. biztos vagyok benne. azt mondtam. Tartsd egyenesen magad.. Annál jobb! Ez a vázlat mindig vele marad.. Templom volt ez. Camille tudta jól.. Franck nem volt otthon. mert soha nem fogja befejezni. – Na. ami itt a földön elválasztja őket. Camille le volt sújtva. Szombat reggel történt. és csodálatos megvetéssel kijelentette: 317 . tudod-e. mert négyre esküvőre vagyok hivatalos. és magára aggatta az összes ékszerét. – Nem tudlak lerajzolni. Ez a jóember is meg van hatva. Menni fog. amelyet Camille Paulette vidámságának. hogy hívnak.. – Én mindig nagyon egyenesen tartom magam! Néhány kisebb vázlat után Camille letette a ceruzát. Csendben járták körbe a lakást. Mint minden. – Igaz. A modellje soha többé nem fog visszajönni. Még nem volt kész. Ezt soha nem fogja Pierre-nek adni. lágyságának. és a ruhájához illő kis fejkendőt viselt. egyenesen Camille szemébe nézett. A legszebb ruháját vette föl. Mathilde meg volt rendülve. Camille dolgozott. néhány héttel korábban. csak provokál. amíg tudom. Paulette-et láthatták minden helyzetben. hogy eljövök. Ott van a szalonomban. Még a csengőt sem hallotta meg. El voltak képedve. Mamadou csodálatos volt. így.

Franck másnap sem aludt otthon. mi történik. nem történt semmi különös. hogy Marie-Anastasie Bamundela M'Bayé soha többé nem jön el ebbe a negyedbe gyermekkori faluja.– Az én nevem: Marie-Anastasie Bamundela M'Bayé. de nem hitt benne. A napok hosszabbodtak. aztán falnak fordult. és Franck napról-napra veszített az önbizalmából. felkínálta és mégsem adta oda magát. Kivárta. és harmadnap sem. Kíváncsi volt. Kesslerék és Mamadou látogatásán kívül. Camille pontosan tudta. Franck egy este nem aludt otthon. És ő soha nem fogja befejezni a nő arcképét. A legtöbbször egyedül. Kermadecnél volt. mi van? – Hagyj békén! 318 . aki soha nem lesz képes rá. hogy meglássa a kis Boulit a „szép néger nő” karjában. Camille egyetlen megjegyzést sem tett. és soha nem fogja odaadni Pierre Kesslernek. Camille dolgozott. amíg a lány elélvez. halljátok. Igazán megpróbálta pedig. és ahol Camille azt üvöltötte: most már csak egy barrakudát ennék. Philibert próbált. ahová mind a hárman elmentek. még egy születésnapi bulin kívül. Camille nagyon szerette őt és mégsem szerette. de az egyik dögletesen szomorú estén felvitt egy lányt. – Hé. hogy megünnepeljék Franck egyik haverjának a harmincadik születésnapját. a tolószék egyre koszosabb lett. egy bar-ra-kú-dát!. Diululu királynőjének öltözve.

tartsd csak meg! Egyedül fogod végezni egy magas toronyban. hogy vigyázzon rá. amikor ennyire haragszol! Milyen szép vagy. A nappali fényben vagy a lámpák fénykörében. Franck összeszorított fogakkal nézte Camille-t.. hogy másnap már tényleg elviszi egy orvoshoz. a színes ceruzáiddal. amikor felhúzod magad! Miért nem engedem. Tartsd meg magadnak a rohadt kis mosolyodat. Én aztán tudom. hogy egy leastafier egy nagydarab fegyveres szolga volt. Felszálltak a 19. biztos van valami eszközöd. úgyhogy gondolhatják.. – Ugyanazt csinálod velük is. Tartsd meg magadnak. aki beleszeretett egy csillagba – már nem sokáig bírom. és két tölténydobozt a vállszíjamon? Miért állok le a hülye részleteknél? Fogj már egy konzervnyitót. mint velem? – kérdezte a száját harapdálva. Másképpen próbálta megtartani. amikor Paulette mintha ott sem lett volna. – Franck Lestafier! – Jelen! – Amikor nem velem alszol. hogy van az öregekkel! Az előadás egy régi kultúrházban volt az elővárosi vasút végállomásánál. hogy Perreira asszonyt kellett megkérniük. Philibert előadásának estéjén például olyan elesett állapotban volt. aki gyalog követte a lovas urát. Milyen édes vagy. az idős hölgy olyan üdén és frissen ébredt. 319 . – Szóval egy szolga. – Igazán? – Igen. – A nevedre.. de úgy kell neked! Ez haláloson fárasztó. A minap olvastam egy régi szótárban. – Nem gond! Tizenkét évig ápoltam otthon az anyósomat.. Voltak napok. Vajon hol ér véget a másik ember akaratának tisztelete. és csendben elkészítették a számadásukat..34-es Zeusra. a fenébe! Nyúlj be a csomagodba... és hol megy át a bajban lévő magára hagyásába? Ez a kérdés dolgozott benne. máskor meg kirobbanó formában volt.10 Paulette már szinte egyáltalán nem járt a saját lábán. amit adni tudsz! A kis mosolyaiddal szédíted az embert. hogy magaddal ragadj? Miért kínozlak? Miért hordok fűzőt a mellvértem alatt. leültek egymással szemben. és éjszaka valahányszor arra az elhatározásra riadt fel. A földigiliszta. és tartotta neki a kengyelt. Úgyhogy Paulette hetek óta gyógyszert sem szedett. vagy mi. Camille mosolyogva nézte Franckot.. és Camille nem is próbált hosszabban elbeszélgetni vele.. mint egy rózsaszál. aki patikában dolgozott. hogy lélegzethez jussak! – Mire gondolsz? – kérdezte Franck. és ez kimerítette Camille-t. kivel alszol? – . – Nem. nem kérek belőle! Ez minden. Ráadásul Franck már nem tudta recept nélkül megszerezni Paulette gyógyszereit egy hajdani barátnőjétől. amivel elintézhetnéd..

– Na nézd csak. elnyűtt. és megnyugtatja azt. Vagy elkezd dadogni. ha elmesélem az első ta.. – Tudják.De mégis kézen fogták egymást. rossz véget ért álmok illatát lehelte. lehet. Azt hiszem. A következő számot. Meglehetősen szomorú hely volt. én gyermekműhelyeket vezetek a Beaubourg-ban. Szóval tavaly történt. a papák videokamerájuk akkumulátorát ellenőrizték. megőrülök. A körszakállak. mi van a fejükön? Harisnya. aki odaadja. Amikor megint elsötétült a terem. és látta. és a dicsőségről szőtt... amikor felbukkantak a felszínre a végállomáson. A terem lassacskán mégis megtelt. nem bírom elviselni. Neonsárga betűk hirdették Ramon Riobambo és lámaszőr-pulóveres zenekarának diadalmas turnéját. – Szóval. Camille és Franck átvették a jegyüket. – Ha belegondolok.. hogy kihagy az agya. A mamák szépen kifestették magukat. hogy az én Philoum hamarosan szembetalálja magát ezzel a rengeteg emberrel. miképpen mutathatnám be önöknek a következő.. és.. pártfogói hangulat. 320 . Gondolj csak bele. Utánuk egy csapat hányaveti mozgású kamasz következett. ha te lennél ott! Kedved lenne az agyadat tenni ennyi sok idegen előtt? Az első részben gyerekek produkálták magukat. a kísérleti színházi tanfolyam résztvevői. Franck elképedt: – A mindenit. vagy micsoda? Szünet. hogy beverem a pofáját! – Nyugi! – Nyugi. Valahányszor elmentem mellette. és mindig sikerült: sóhajtozva számolgatta a képeslapjait. A kéz jó dolog. Összevissza hadonászott.. és helyet foglaltak: a bőség zavara. a Kishercegből és a Broca utcából szavaltak. a langyos Fanta. Franck a földet kapálta a lábával. mert mindig a forgóállványai mellett állt. ahogy sikerült. bolondos teremtés... Aprócska volt. és Philibert még mindig sehol... vagy nem érti meg soha. Mint Chaplin. színes csíkos harisnyát. amikor ideges volt. Mint mindig. hogy megnyugtassa. – Jó estét! Hát. Camille előrehajolt. hogy mit csinálnál. aki elfogadja. Queneau-tól. Minden rendben lesz. vastag láncokat rázva rikácsolták ki magukból az egzisztencializmusukat. egy maroknyi konfetti. Mint. Nem kötelezi el azt. Éppen nekünk való – suttogta Franck. és vé. sokat gondolkoztam azon. Camille nem tudta lerajzolni őket.. úgy. Én. amelyet elborítottak a gyöngyök. esküszöm. találkozásunkat. nyugi! Megnézném. megszámolta.. Akkor majd kiskanállal kell összeszednünk! – Sssss. Camille a térdére tette a kezét. – Ha bárki is kiröhögi. rózsaszín Converse cipőt viselt. hogy Franck hülyén mosolyog. végül oda lyukadtam ki. hiszen dadog. Haja színe jól illett cipője színéhez.. túl jól szórakozott. megjelent egy elképesztő lány. így.. A Scapin furfangjából.. itt volnánk.. A francba! Langyos Fanta. zöld tüll miniszoknyát. körülbelül.. mindig úgy intéztem.. hogy rajtakapjam. akit vagy az első pillantásra megszeret az ember. és rövid repülősdzsekit. az a fajta megható.. Egy jótékony szellem. azután újraszámolta a képeslapjait.. Szóval muszáj volt észrevennem őt. Templomi. hogy talán az lesz a legjobb..

. miközben a másik kezével befogta az orrát. Nem lehet nem szeretni őt.. csak nem Geoffroy de Lajemme de Belleville leszármazottja.de Belleville” „Á! kiáltott fel erre ő. tapsolják meg! Franck szájába vette a két ujját.. A hasvért. pajzzsal és az összes többi vacakkal.. Philibert elkezdett beszélni. Kérem. de nem lehetett érteni semmit.” És tudják. Philibert nehézkesen becammogott. A lábvért.izé. Egy jó gegnél semmi sem lelkesíti fel jobban a közönséget. én is hasonlóan válaszoltam neki. csak egy liliom-mintás alsógatyát. összerogyott. sápadt. és a kisfiú lehúzta „cipőit” is. Páncélban.. Philibert továbbra sem mozdult. Ezenközben Philibert. – Nos. amit mond. – Ez vagyok én. hogy sírjon vagy nevessen. – És íme. A lovag végül mindent levett magáról.. Camille majd összemorzsolta Franck ujjait. Ekkor Philibert zseniális sztriptízbe kezdett.. Sovány volt. – A lábfejvért! – mondta győzedelmesen.. azt mondta: „Philibert de la Durbelliére”. Egyszer aztán segítettem neki és.. Nagy művészet.. íme. itt a családfa utolsó levele. Ám egyelőre nem volt világos. Ez a fiú.. és anyai nagybátyja a nácik börtönében Pomerániában.. Néhány perc múlva egy kisfiú lépett oda hozzá. és az egyik kezében a feje fölé emelte. a népek vezére Loire és Cholet között. Georges Marquet de la Durbelliére monoton és szenvtelen hangon családfájának ágait taglalta. aki harcolt a Habsburgok ellen 1672-ben?” „Nem. A combvért. Jehan. látják? Aki a képeslapokat számolja. felállt egy zsámolyra... felsorolva tiszteletreméltó felmenőinek dicső hadi cselekedeteit. Maximilien dédnagybácsi Napóleon oldalán. Mellvértben. és még valami... Louis-Marie.. Felállt.. mi volt a legrosszabb? Hogy még csak nem is bánta! Ugrott egyet. És nagyon megszerettem.. A mellvért. hová fog kilyukadni. nagy karddal. A vaskesztyű. és felcsapta a sisakrostélyát. 1415-ben. Többen nevetni kezdtek. 321 . A közönségen borzongás futott végig. Charles nagyapó a török ellen Szent Lajossal. Majd maguk is meglátják. Amikor az ember nem is tudja. és mert udvarias lány vagyok. Luois papa. Néhányan elmosolyodtak. Bidule bácsi a Fontnoy-i csatában. A könyökvértek. Ez a fiú magába gyűjti a város összes fényét. és nem viselt mást. 1271-ben. és nagyot füttyentett. A sisak alatti vassapka. Amikor csak tátott szájjal áll.. Franciaország története 3D-s változatban. azé a Belleville-é..... ami torkon ragadja az embert. Ezernyi részlettel.értik? Azzal a kecses bájjal. Amikor bemutatkoztunk egymásnak. kis apródja hangosan megnevezte a tárgyat: – A sisak.. A torokpajzs. Valahányszor levett magáról egy darab vasat. de legalább hallani lehetett..... kócsagforgóval. földrajzi megjelöléssel: „Suzy. könnyes-bús szívvel. én a párizsi Belleville-ből származom.. A térdvért. – Ja. dadogtam... A nyakvédő.. a dédnagypapa a Chemin des Dames-on.. Amikor már nem tud semmit. Bertrand papa nagy szarban Azincourt-ban. itt van.

A hajdani nagy dámák nem bírtak ilyen finomsággal. Mert ő is nevetett az egészen. az emberek nevettek. a parittyáját. miközben ő vakarózott. újságok. elmesélem maguknak.Az apródja ráborított egy katonai köpenyt. mert ott az apácákon gúnyolódtak. minden kivégzésre. Például nincs annál közönségesebb. és a felügyelő tanár gyanús vigasztalása. a dadogásáról. Elmesélte a kollégiumi éveit. és főleg azért. Illemtanórát tartott. és arról. És az emberek nevettek. hogy kiküldte embereit a Grève térre. és az apja. hogy egy 18. ahová soha nem fért el a neve. 322 . amelynek az áldozata volt. amikor azt tanították neki. És odahagytam a szülőföldemet. A fehér galamb. mert a leghalványabb jószándékot sem tapasztalta az őt körülvevő világtól. aki nem ismert más erőviszonyokat. és hosszan idézett a nagymamája illemtankönyvéből: A nagyvonalú és kifinomult személyek egy cseléd jelenlétében nem engedhetnek meg maguknak olyan összehasonlítást. Találkoztam néhány emberrel. Az altatókról. tudomásom van róla.. századi hercegnőnek az volt a szokása. ugye? Néhány kedves hang megnyugtatta: Nem. és nyersen azt mondta nekik: „Menjetek iskolába!” Napjainkban már jobban vigyázunk az emberi méltóságra és a szerény sorsú emberek érzékenységére. Például: „Ez a bizonyos személy úgy viselkedik. Kényszeres rögeszmés zavarairól.. Mind hercegek voltak. hogy egy ilyen dicső hadoszlop trónörökös hercege papírlapokat számolgat egy olyan helyen. akik vétettek ellene. Elmesélte a világtól elzárt gyermekkorát. csak az ólomkatonái lassú hadmozdulatait. A fehér tollforgó alatt. mert viszketőport szórtak a ruhájába. a vécébe dobott szemüveg. Mert televízió. hogy méltó volt-e a rangjához. én vagyok az egyetlen francia. hogy ellent tudjon állni a kísértésnek. Nem te vagy az egyetlen! – Szerencsére. mint odafigyelni a fecsegésükre! Még jobban megmosolyogták. mert mulatságos volt. és azt a számtalan kegyetlen csínyt. a biztosítási kartonjáról. végül bevallotta. a gúnyolódás. ő. hogy szerethessem az életet. Philibert elmesélte elfuserált születését. Gaffiot-t. utána bőségesen idézett latin nyelvű könyörgéseket. mint egy lakáj”.. Igen. És akkor megfordult a szél. mert egy másik században született. hogy tartson távolságot a kisemberektől. – Gondolom. a kis vendée-i parasztgyerekek kegyetlensége. Philibert a közönséghez fordult: – Vajon miért? Hogyan történhetett. ahol az abortuszokat végezték. hogy soha nem nézte meg az Egy kis kiruccanást. hogy meg tudjon bocsátani azoknak. a nyilvános helyeken feltámadó szorongásairól.. Philibert mesélt a szorongásos rohamairól. amelyet teljes szívéből gyűlöl? Na jó. fogják majd erre mondani. hajlott hátáról. nem. és dicsőséget hozott-e az őseire.. ugyanis rendellenesen feküdt „már akkor is” – sóhajtotta – és hogy az anyja nem volt hajlandó kórházba menni. az istenért. a hosszú esti könyörgések. a durva kínzások. És meg voltak hatódva. kirándulások és szeretet nélkül nőtt fel. mindenki vele nevetett. Majd az ókori görögökről beszélt. Pedig nem is volt olyan mulatságos... Nevettek. hogy mindez azért szakadt rá. amely a cselédre nézve sértő lehetne. aki minden szombaton megkérdezte. kiürült koponyájáról. Leengedtem a felvonóhidat.. felidézte az urak életét irányító szabályokat. amikor a nyelve elakad zavarában. tönkrement fogairól. és ez a mi időnk dicsőségére válik. aki nem látta a Nagy átverést. A pisivel töltött pohár. De mégis! – felemelte a hangját – Az uraknak a szolgáik iránti udvariassága nem fajulhat alacsonyrendű bizalmaskodássá. Szerencsére már jobban vagyok. és valóban.

én Letérdelt: – Da. az ő égből pottyant Super Nesqickjük.mivel tudom. nem gondolják? Elmosolyodott. mindent elmondtam. hogy nem kezdem elölről. hogy kiálljak ide. friss vajszín. aki ott beszélt. Ígérem.. – Büszkék lehetnek rám az őseim! 323 . és ez most az egyszer teljesen normális. hogy megkérjem önöktől a lá... akik hiába próbálták visszanyelni a torkukban lévő gombócot. Néhányan közülük itt vannak a teremben.. A botjával a színfalak felé intett. ugye? Nevetések. nem untattam önöket túlságosan ezekkel a poros emlékekkel.é.. a rózsaszín hajnál! Mi.. de. az égimeszelő... – Nos.. de Belville kisasszony szülei itt tartózkodnak a teremben. Úgyhogy. kérem bocsássanak meg. mire apródja egy pár kesztyűvel és egy csokor rózsával futott elő. aki a nyomorúságos életével szórakoztatta őket. és a karjába emelte a lányt: – Ez aztán győzelem. és a színfalak mögül csak annyit lehetett hallani: – Húhú.. Azt hiszem. és feldöntötte Philibert-t. önök elé ma este. Ebben a pillanatban egy ágyúgolyó repült át a színpadon... az ő Philoujuk volt. mert ő vett rá arra. az ő védangyaluk. Remélem.mi.akik sokkal nemesebbek.. Philibert komótosan felöltözött. dadogok. hát.... – Jegyezzék meg a színét. mindenki Franck és Camille felé fordult. Miközben az emberek tapsoltak. hogy Martin úr és Martin asszony. mert azért jöttem. Ha mégis így lenne.. de. Mivel őket nézte. Mert az a fickó. Philibert végigsimított a rózsákon. és nem szeretném őket kellemetlen helyzetbe hozni.. – Dadogok. é. Istenem! Gyógyíthatatlanul tudálékos vagyok! Hol is tartottam? Ja igen.... Most már frakkot és cilindert viselt. és legyenek engedékenyek a rózsaszín hajú Lojális kisasszonnyal is.. és sovány karjaival átölelte bátortalan vállukat... Aki megmentette őket.. da. mint én.. márkiné lesz belőőőőőőőőőlem! Philibert csálén álló szemüveggel feltápászkodott.. Philibert arca eltűnt a tüllkupacban.

közben Camille elmondta Paulette-nek a jó hírt. Vele elszenvedtették a világ összes kínját. hogy ez volt az utolsó csepp a pohárban.. és egészen elviselhető technót hallgattak közben. Franck lehajtotta a fejét.. mi hol fogunk élni? Stb.58-as vonatot. Nagyon megüthették volna magukat. Az volt az érzésem. amikor az ebéd után körbevittük Paulette-et a kertben. Hogy nem dugtak el tojásokat annak a kislánynak. – Miért mondod? – Nem is tudom. Annál jobb. értették egymást. Márpedig olyan sok volt belőlük.. mondod majd. Philou. mert nem késhették le a 23. és boldogtalanok saját maguk miatt. de úgy érzem.11 Camille és Franck nem maradt ott a csoport évzáró buliján. hol fognak élni? És mi. – Jaj...... Ha folytatják. és még egy tojást sem dugtak el Blanche-nak a kertben!”.. Női megérzés. úgy szabadult meg a haragjától. Boldogok voltak. hanem elektro. – Mit gondolsz. ez túl felháborító volt. és nem neheztelt meg érte. kénytelenek lettek volna jövő időt használni (és ha megházasodnak. 324 .. Nem úgy néz ki ez a kislány. mint aki túl sokat ad az etikettre! – Őrület. Az elhagyatottság ismerős ízét érezték a torkukban. A múltkor a kastélyban.. és a világ összes árvájának egészségére koccintottak. És neked van igazad: nem érdemelték meg őt.. hogy alapos berúgással zárták az estét. majd ettek pár falatot a szalonban. és most sem beszéltek többet. és még nem voltak felkészülve az efféle beszélgetésekre. A barátjuk házasságát használták fel ürügyül: erős alkoholokat ittak.. de ez. Nem kellett túl sokat beszélniük. Philibert a dühtől remegve kifakadt: „Mit szóltok hozzá? Húsvét van. Túl veszélyes lett volna. Lehet. milyen pofát vág majd Marie-Laurence. hazajön ma este? – Mmm. Philibert miatt. hogy sötét elhatározásra jutott. mint idefelé jövet. Túlságosan meg voltak rendülve. hogy tévedek. Túl felháborító. Alapos és keserves berúgással. és nem beszéltek többet.. nem? – Őrület! – Elképzelted.. amikor megismerkedik a menyével? – Szerintem az nem holnap lesz. ne haragudj! Philibert tényleg nem jött haza aznap éjszaka. és a lakás szörnyen üresnek tűnt nélküle... ). Egymás mellett ültek. – Ez nem techno. Franck kifizette Perreira asszonyt..

Camille. ismételgette nevetve.. Camilleon hosszú fehér ing volt – egy szmokinghoz való darab. aki nem hagyja megragadni magát! Ez a szakma veszélyeihez tartozik! Philibert már nem dadogott. született 1980. ami a térdéig ért. zöld pöttyös miniszoknyát viselt. és csodálatos vörös szandált viselt. hogy lehet. és szanaszét álló tollakkal. még valaki. Utána az egész díszes társaság elment piknikezni a Buttes-Chaumont parkjába. Jehan. mint Suzy. egy rózsaszín. Lestafier Paulette jelenlétében. feleségül veszi Suzy Martint. Párizsban. Suzy rózsaszín. Franck pedig alattomosan nézett rá. hogy azt hittem: eleven vagy! Aznap este nyilván be voltam lőve. Ezt te nem értheted. született 1970. Hagyd a fenébe. és olyan ügyesek voltak. Louis-Marie. Folyton nevetett. mint Philibert. Paulette kalapját Camille készítette: kis fészek volt. Te görcsösen kucorogsz önmagad belsejében. 2004. Philibert nagyapjának ruhatárából –.12 Marquet de la Durbelliére. mert Suzy egy percig sem gondolta. szeptember 27-én La Rochesur-Yonban (Vendée megye). „Ez volt az álmom!”. Rajtuk kívül jelen voltak még a menyasszony szülei. és Fauque. És amikor Camille csodálkozva kérdezte. született 1967. Georges. a XX. egyszerűen csak nem kapott levegőt. amint Suzy eltávolodott a látóköréből. hogy egy első osztályú temetésen vegyen részt a Szajna túlsó partján. furcsállkodva néztek rá.. február 17-én Meudonban (Hauts-de-Seine) meghatott tekintetétől kísérve. Philibert. zöldpöttyös díszzsebkendővel. madarakkal. Franck. kerületi polgármesteri hivatalban. hogy elhagyja imádott negyedét csak azért. De valahogy nem érzett rá. született 1977. aki nem árulja el a korát. egy magas. hogy ilyen gyorsan elkötelezték magukat egymásnak. Csak a rajzaid szépek. Mire vártak volna? Miért veszítsünk időt a boldogságból? Micsoda hülyeségeket beszélsz! Camille kétkedve és ellágyultan megcsóválta a fejét. és mindig ott aludtak. amikor Camille-éknál vacsoráztak. Marie. Philibert a csodálatos fehér lenvászon öltönyét viselte. Philibert a könyvei 1/100 000 részét átköltöztette felesége apró. úgysem fogod megérteni. Camille pedig arra. január 5-én Montreuilben (Seine-Saint-Denis megye). Tessék. Élisabeth. Először vett fel nőies ruhadarabot mióta is? Emberemlékezet óta. Philibert megtartotta a szobáját. júniusának első hétfőjén. augusztus 8-án Tours-ban (Indre-et-Loire megye). a két tanú: Lestafier. Philibert pedig szerette őt. hogy folytassa Suzy arcképét. hogy ennyire el tudtam 325 . Franck ugyanolyan öltönyt viselt. Ha belegondolok. valamint a legjobb barátja. a Durbelliére család nagy piknikkosarával. hogy a parkőröknek nem sikerült elkapniuk őket. Maurice. Egy nyakkendőt kötött a derekára. hogy újabb könyveket költöztessen át Suzyhoz. sárgára festett hajú fiú. hogy Suzy önzetlen volt. aki alig volt visszafogottabb jelenség. Germain. Philibert arra használta fel az alkalmat. csak sötétebb árnyalatban. Te csupa gubanc vagy. Ami azt jelentette. kétszobás lakásába. turnűrrel és egy két méter hosszú fátyollal.

Nem szerelmes belé. mint egy érett gyümölcs? Szánalmas vagy! Ugye te is átlátsz a kis játékodon? Mit hittél.. ha azt hitte. hogy elutazunk? – Egyáltalán! Legalább szórakozhatok egy kicsit! Camille felállt. Mint mindenbe. olyan hiú. hogy tőle távol éljen.. És meg azt sem lehet mondani. Bolondot csinálsz belőlem. Franck belenyugodott a megváltoztathatatlanba. ha nem erőltették túlságosan. milyen ostoba vagyok! Tudod. rögtön az öledbe hullik a boldogság.. mert ilyen vagy. és egyszer és mindörökre kisöpörni belőle a sok szart..... Ennél jobban nem jött tőle izgalomba. – .. szólt előre: „Köszönöm. miért gondoltad. Mindjárt itt a vakáció! – Persze. Philibert gyengéden megrázta Franckot: – Mi van veled? Mintha messze járnál. Vidéken tölteni a nyarat: Camille ötlete volt. – Fáradt vagyok.. mert vaj van a fejeden.. és nem is lesz soha. – Ugyan.. mert teljes szívedből szeretkeztél vele. aki szét tud téged hajtogatni! Egyébként nem is biztos.. De beleegyezett. Camille képes arra. hogy ez most megváltozik? Mit hittél? Hogy azért.. De te olyan makacs vagy. azért jöttél. 326 .. – . ahogyan a csirkét belezik.szédíteni magam! Azt hittem. – Undorító. Különben is. és ebből már elegem van. hogy szerelmeskedj velem.. és visszament Franckhoz a konyhába. hogy éppen azért rajzolsz ennyire jól. mert holnap korán kelek: kiviszem a zöldbe a hölgyeket. Amikor Camille elővezette a tervét. – Szomjas vagyok.. meleget is... pedig csak ki voltál éhezve. de Paulette sem talált benne kivetnivalót. és megfogta a kezét: – Na. Nem.. de ez túl nagy ár.. – Duzzogsz? Haragszol. gyere. mi kellene? Kikotorni a fejed. Undorító így intézni a dolgokat.. Csak azért vagy kedves. hová jutsz vele? De őszintén! Camille letette a hátizsákját és Paulette bőröndjét az ajtóba.. hogy erősebb Camille-nál. lefekszem.. Erősnek kell lennie annak a fickónak.. Én nem. Még meg sem születtél.. – Rendben.. – Miért nem? – Mert már nincs kedvem..” És az amúgy is az ő baja. Na sziasztok. Előtte az egész júliust végigmelózom. – Egyszerre fújsz hideget is.. – Veled? – Naná! – Nem. fiacskám... Istenem. – Hová? – Lefeküdni... nem vagy te erősebb. mert kedves voltál vele.. hogy nem próbálta megértetni veled. hogy létezik! Philibert azt mondta.. Franck... erősebb az egész világnál. – De én jól érzem magam veled. máris elszaródott az életed.

Lansyer-t pedig. és az jó lesz nekem.. Lehet. Francknak igaza van: majd meglátják.. a művészi elkenéseiddel. Egyebet már nem húzol ki belőle. csak még lassabb. kérlek. Camille. És itt mindig napon voltak. Ez a szerencsétlen. és a pöfögős. A többi. Debat-Ponsant sohasem emlegetik másképpen. Camille megismerkedett egy angol házaspárral. öreg masinával ment vissza a városba. Paulette egy hatalmas cédrus alatt várt rá (túl sok volt a lépcső). – Rendben. és akkor lennél becsületes. Ugye. miközben Camille a kerttel és egy Édouard Debat-Ponsan nevű festő nagyon szép feleségével és unokájával ismerkedett.. A másnapi út. és estefelé. Boldogíts egy másik balféket a finom árnyalataiddal. erről van szó? – Jaj. mintha valami nagybeteg lennék! A kurva életbe. pont. – Eljössz jövő szombaton? – Minek? – Hát. hogy két hónapot tölthet egy rohadt lyukban egy öregasszonnyal? Te nem vagy normális nő. Pihenni. mint Olivier Debré nagyapját. a korszak tájképfestőit. Mint ahogy Emmanuel Lansyer sem.– „De én jól érzem magam veled”. – Meg sem csókoljuk egymást? – Nem. csak egy kevés jóérzést kérek! Egy kis tisztességet! Ezt azért mégsem érdemlem! Gyerünk. akinek a műveit pár napja csodálták meg a loches-i múzeumban. elég hmm. Gondolkozni akart.. ahol éltek és dolgoztak. Olyan volt. akinek a képeit csak azokban a városokban akasztják főhelyre. De kit érdekel! Mivel nem lengte körül a zseniknek kijáró ájult imádat. hogy egy olyan csaj szórakozzon velem. hogy eltűröm. Camille nagyon szerette azokat a festőket.. Kivette az ecseteket a hígítóból. aki én vagyok. Franck elbúcsúzott a nagymamájától. hogy jól érzed-e magad velem! Nem akarom. ha előbb kezeltetnéd magad.. – Majd meglátom. Franck otthagyta nekik az autót. – Majd meglátom..utánozta Franck nyafogva. Camille és Paulette elment a tours-is Szépművészeti Múzeumba. Szerszámokat és ötleteket csereberéltek. Mi ütött belém. akik nem voltak benne a lexikonban.. mielőtt a nyakába akaszkodsz az első arra járó faszkalapnak! – Paulette-nak igaza van.. Elhúzol.. amikor a sarlós fecskék belekezdtek a táncukba. és lassan törölgetni kezdte. hogy jövő szombaton eljövök és megbaszlak. ha nincs jobb dolgom. Azokat a bizonyos „kismestereket”. hosszúnak tűnt. milyen mocskosszájú vagy. – Na. és eltűnt az út végén. hercegnő! – Belém szerettél. a segged és az agyad riszálásával. akik most újították fel a szomszéd házat. 327 . És talán őszintébben is. – Leszarom. hogy velem legyél. mindent visszaszolgáltat neked. gintonicot ittak.. A ház belső dekorációjával foglalkozott. úgyhogy hagyhatod az egészet a fenébe. Ez a festő nem is volt benne a lexikonban.. mint Corot második tanítványát. megőrjítesz! Ez az! Beszélj csak velem úgy. de aztán mégsem. Hihetetlen... aki nedves lesz a gondolatra. mint Párizsban. nyugodtabban lehetett szeretni a képeiket.. És újrakezdődött a kis életük. de nem csókollak meg többé.. Camille visszatért a nagy festékesdobozaihoz.

. Figyelje ezt a duót. mi?” De Paulette már elszundikált. mint a ceruza grafitjával? Hogy ha sokat használjuk. de ezt ne! Én csakis magáért vagyok itt! Szóljon nekem! Maradjon velem. felhangosítom. – Azt akarod mondani. betöltöd a lelkünket. Camille”? Te magad mondtad.. – Hé! Hó! Paulette! Válaszoljon! Most még süketnek is tetteti magát? – Nem akartalak zavarni! – Csakhogy lódít! Saját magát nem akarta zavarni! A maradék időben Camille kertészkedett.” „Szép. – És.. De maradjunk ennyiben.. Néha hangosan olvasott.. amikor először beszéltünk róla.. hogy menjen el vele a háborúba. Franckra gondolt. Paulette! Isten. – Nem. ez nagyon szép! Don Rodrigo azt ajánlja a barátjának. de volt szerencséjük fogadni az elválaszthatatlan Márki úr és Márkiné látogatását. és Camille alaposan megmosta a fejét: „Ó. 328 . Ő is az unokatestvérem. – János Károlyhoz. nem. hogy „ó.. Nem tettem szemrehányást. Philibert pedig spanyol útikönyveket olvasott a nyugágyban. hogy így maga alá csinál? Ha jól tudom. – hevesesen hadonászva énekelt – na ninana ninana.. Philibert elszomorodott: – Ó.. „Figyelje csak. – Azt hiszed. elfogy? – Mivel van úgy? – Hát az érzelmekkel.. – somolygott Camille. – Olyan boldognak látszottatok! – Igen. de Camille ragaszkodott a fixa ideájához. hogy Paulette-et nem hagyja belezuhanni. és – végre – elolvasta az Alexandriai négyest. barkácsolt.. hogy Párizsban maradt? – Gondolom. beházasodás révén. csak a motoros újságok apróhirdetései.. Franck nem jött el a következő hétvégén. – Csitt. Az idős hölgy egyszer vagy kétszer eleresztette magát. – Ebben nem is kételkedtem.. és hogy. dolgozott.Camille állandóan azt kérdezgette Paulette-től. mindent. Suzy leterítette a jógaszőnyegét a gyomok közé.... ne rontsunk el mindent.. És most rajta volt a sor. amit akar. hogy nem kell-e vécére mennie. Nagyon szerencsétlen dolog volt ez az inkontinencia. Hogy nem érdekli más. Paulette. – És hol a motorja? – Nem tudom.. nincs ketrecbe zárva!” – .. Vagyis biztosan. a jó életbe! Milyen dolog az.. Így akarja elfeledtetni vele... Nyugodj meg. hogy lehetetlen alak. hogy ezzel is úgy van.. hogy elmesélje az operák tartalmát.. Camille! Camille bedühödött: – Mi az. rosszabbat tettél. mivel a jövő héten indultak nászútra.” „Várjon csak. hogy szerelmes Erzsébetbe...Franck nincs itt? – Nincs. Hogy jó kedvre derítse Paulette-et.

. gondoltam. Talán jobb lett volna. Mutatta Philibert a levelet? – Igen. – Paulette-re gondolsz? – Igen.. – Mondtál valamit? – Túl szép volt. És Franck tudja már? – Még nem. visszaadta.– Mikor csináltad a legutolsó önarcképedet? – Miért kérdezed? – Mikor? – Régen. – Mi lesz akkor? Philibert odaadta neki Buzot. – Nagyon sajnálom! – Ugyan. állj. – Én is. ahol volt. Csak valamit meg kell javítanom a motoron.. Franck bejelentkezett a hétvégére. – Na. – Igazán ezt gondolod? – Nem. – Ennek semmi köze hozzá.. persze.. – Nem.. és elnyúlt a fűben Philibert lábánál. nagyon festői. – Camille! – Mmm. hagyd! – Suzy már nézegeti a környéken a lakáshirdetéseket. reggel nyolc órakor. – Nem. ha otthagyjuk. – Igen... 329 . – 2004. hogy örökké tartson. Ott is nagyon jó. október 1-én. tudod! Nagyon. – Csak jojóztunk vele. Camille elolvasta. – Talán túlságosan hiányzom neked? – búgta Camille a telefonba. ahogy az apám mondaná. párizsi közjegyző levelét.

Camille kiegyenesedett. Láttam. Az utóbbi időben egyre gyorsabban hanyatlott. Camille kezet mosott.. és a pénztárcámat keresgéltem.. Persze akkor már túl késő volt. Hát véget ért a haladék.. Utána sodort egy cigarettát. – Maurice-t. Tudod. Csend. – Eldobtam a lottószelvényt. és ő már halott volt. Vagyis inkább egy tésztaféleséget. És hogy van a kisunokája? És a reumája.... És hogy a jóhiszeműségét bizonyítsa. tovább dolgozott... Minden ház előtt megálltam.. mintha nem történt volna semmi. az szívroham. levegő után kapkodott. és hívtam a mentőt.. amikor. Hörgött. amikor Paulette odasúgta a hátának.. aztán. amit meg lehetett enni. Vagyis inkább valamit. hogy megnézzem a nyerő számokat. mert soha nem lettem volna olyan arcátlan. aki a tolószékében napozott. Egy igazi. nagyon súlyos szívbeteg volt. – Camille! – Igen? – Köszönöm! Amikor egy bő félórával később felállt. és kiment a kertbe Paulette-hez. aki az urát várja. Éppen térden állva kapirgálta a földet. hogy még egy lottószelvényt is kitöltöttem. de aznap reggel bűbájos voltam. látja? Pedig én nem szerettem csevegni. mert kenyeret akartam venni. – Nem mondasz semmit? – Nem.. hogy Maurce kapott tizenöt évnyi haladékot. de nem fordult hátra. Jó ráérősen gyalogoltam. A férjemet. Éppen maga mondta a múltkoriban. – Miért nem mondasz semmit? – Mert azt gondolom.13 Eltelt a hét. – Azt hiszed? – majdnem könyörögve kérdezte. és én felvettem a kardigánomat. Megöltem. nem jobb egy kicsit? Vihar lesz. Vagy a hullaszállítót? Már nem is emlékszem.. alázatos kis asszonyka. Camille quiche-t sütött aznap ebédre. Rendben. Paulette már mosolyogva aludt. Aztán végül csak hazamentem. Felfogod ezt? Mintha az lett volna a szerencsenapom.. nagy szalonnadarabokkal. és az arca. Csend. hogy összeesik. és elmentem. – Megöltem. – Micsoda? Jézus Mária. – Éppen a konyhában álltam. 330 . hogy eljött az ideje. És az a legrosszabb. A szívroham... és ezt tudtam is. Camille kihozott egy takarót. – Biztos vagyok benne.

. Utána felvágott három fej salátát és néhány szál snidlinget. 331 . Utána lezuhanyzott.Utána kipucolta a körmét egy fogpiszkálóval. És talán ez lett a legszebb.. – Hé. Paulette vállára tette a kezét. Paulette! Meg fog fázni! Gyengéden megrázta: – Paulette! Soha egyetlen rajz sem okozott neki ekkora gyötrelmet. és kiment a kertbe. Utána megnézte a sütőben a quiche-t. Utána töltött magának egy pohár bort. Utána felvett egy pulóvert. Utána megmosta őket. Csak egyetlen egyet csinált.

Franck felzokogott: – Ó. – Még mindig iszogatsz? Letette a dzsekijét egy székre. Ó. – Vigyázz..14 Már éjjel egy óra volt... – A kert. nem. amikor Franck felébresztette az egész falut. Leült Camille-lal szemben: – A nagyi lefeküdt már? – A kertben van. Camille felemelte az arcát. nem! 332 . és Camille feje fölé nyúlva kivett egy poharat a konyhaszekrényből. Camille a konyhában volt.. ne mozdulj... a kurva életbe.

15 – És milyen zene legyen? Van kedvenc zenéjük? Franck Camille felé fordult. – És az urna? Tanulmányozták az árakat? 333 . Camille sírt. – Ugye találsz majd nekünk valami szépet? Bólintott.

. meg Francis és Sébastien S Paulette. 334 . cserébe a ronda pulóverért.. S volt idő. Amikor a magas fiatalember ezt a dalt énekelte. Camille sírt.. az áááá-lom... mint sejtelem. olyan szép! Tehát Montand úrra bízták a feladatot. akkoriban. Mi jóbarátok. A minap is vallásos tisztelettel hallgatták meg. Mert tényleg ez volt Paulette kedvence. Már visszatért. amikor a Villandry parkból tartottak hazafelé.16 Camille-nak nem volt bátorsága hazamenni egy megfelelő CD-ért. Hiszen Montand külön.. La-la-la. Ráadásul nem volt benne biztos. ami a rádiómagnóban volt. Firmin velem. hogy talál egyáltalán. Hogy utcámban a kő Csak úgy táncolt a-lattam. – Nem kell vele csinálni semmit? – Nem.. neki énekelte ezt a dalt. Paulette látta is őt 1952-ben. Mindnyájan őt imádtuk. Elutazott a spanyolországi kastélyaiba.. de mennyien Ott volt Fernand. a kezét hátul összekulcsolta. Camille kifejezetten neki másolta össze.. útra a víg sereggel Kerék-páááá-ron. és odanyújtotta a krematórium alkalmazottjának. Mert eltűnt. Kivette a kazettát. És Philou még csak el sem tudott jönni. Franck nagyon egyenesen tartotta magát. amikor még nagy koncerttermek álltak a mozik mellett. Lelépett mindahány. és szinte nőtt a szárnyunk Kerék-páááá-ron. amit Paulette a télen kötött neki. Paulette éppen húszéves volt. Camille a visszapillantóból figyelte a boldogan mosolygó Paulette-et.. Sok márki. Jó volt indulni reggel. És a rekviemről is... hogy a temetési szertartásról gondoskodjék. olyan szép volt – sóhajtotta –. sok vagány. itt van jelen A rééé-gi dallam. Valóban nem volt hozzá elég bátor. – Jaj.

Nagyon elegánsat. Majd bágyadozva S egyet lapozva Aludni mén. Egy ötven körüli hölgy lépett oda hozzájuk. A doboz csillogott a szabályozható intenzitással égő hamis kandeláberek fényében.Elmosolyodott. Autóval mentek utána. Franck bólintott. hogy menjenek el hozzá. És ő rájuk mosolygott. Kinyílt a kemence ajtaja. nem. és az ajtó újra becsukódott. Ó. Carminot asszony szipogva sodorgatta a rózsafüzérét.. Kondul. – Köszönjük. akik szomorúan ingatták a fejüket. Egészen egyedül. mint a harang Az emlék fenekén. a koporsó begurult. De hát ezek mi vagyunk! La-la-la.. És megcsókolták egymást. Mind a ketten. Vajon hányan voltak ebből a műmárványból készült műkápolnában? Talán egy tucatnyian? Az angol házaspáron kívül csupa öregek.. – Biztos? – Biztos. Újra az utcán álltak. Főleg öregasszonyok... Az öregasszonyok elmondták Francknak.. aki továbbra is az ujjait tördelte. * Tótfalusi István fordításai 335 .. Yvonne meghívta őket. Nagyon szépet.. A fickó aláíratta Franck-kal a papírokat..... És nyalábba gyűjtötte a fényeket.. Camille Franck vállára borult. rééé-gi dallam.* A bajuszos fickó intett Francknak. egy másik pedig egy kis fekete dobozt nyújtott át neki. Három zenei hang.. a szív ma fel! Mindenki énekel. A derék emberek szétszéledtek. Megkérte őket. miközben imádott szívtiprója énekét hallgatta. hogy igyanak egy kis szíverősítőt. Bárkit követtek volna. nehogy elsírja magát. hogy mennyire szerették a nagymamáját. És iszonyú erővel szorította össze az állkapcsát. És Paulette-et utoljára emésztette a tűz.

eltesszük emlékbe. Lucienne az anyám nővére volt. Az asszony megvárta. mondtam már. ugye? És sírva fakadt.17 Az asszony teát főzött.. A jobb oldalt álló nevetett. és belebámult a fényképezőgépbe. Amikor bement. nem? Fogja. Két fiatal nő. amikor a barátnője. és lesütötte a szemét. jobb alsó sarkában vidám aláírással. cakkos szélű. Paulette Mauguin meglátogatta. Csend. egy fényképészhez. Camille kiment a kertbe. a háziasszony felkelt... Azt mondják. – Ez? – Igen.. felvágós volt. Az anyám mesélte. – Ez természetes. – Várjanak csak! Mindjárt megtalálom.. 336 . az egész környéken ő volt a legszebb lány. Aprócska. Bemutatkozott. Tanult lány. Láttam. és kivett egy piskótát a sütőből. Amikor az utcán voltak. – Köszönöm – mondta Franck eltorzult szájjal. Az anyám kívülről tudta a jegyzőkönyvet. Franck nem ismerte. nevetett és tréfálkozott velük (a német katonatisztekkel). – Huszonhárom éves. Az ott mellette az én Lucienne nénikém. – A nénikém tanítónő volt. Azt is mondják. Amikor ideköltöztem anyám házába. és ott nevetett az ajtójuk előtt. itt is van. Igen. Ne szerezd meg nekik ezt az örömet. Lulu! Sokkal többet érsz. „Gyerünk – mondta neki –. fogják. Franck átnyújtotta a fotót Camille-nak. amíg megeszik a süteményt és megisszák a teát. Bátor kicsi asszony volt. és egy nagy dobozzal jött vissza. Ez itt a maga nagymamája. A keze remegett. – Megismeri? – Tessék? – Ez. Leborotválta a fejét az apja gyíklesőjével. Mind a ketten kopaszok voltak. és erőszakkal elráncigálta a városba. sőt egy napon fürdőköpenyben állt az udvaron. megsárgult fénykép volt. mint ők!” de a nénikém nem mert kalap nélkül kimozdulni a házból. és rágyújtott. Jeanne Louvel lánya volt. július 3-án Roland F. varrónő jelentette. hogy Lucienne már több napja nem mozdult ki a házból. és nem volt hajlandó a fényképésznél sem levenni.. Gyere. de a maga nagymamája! Nézze! Nézze ezt a huncut tekintetet! Hány éves is volt akkoriban? Húsz? – 1921 novemberében született. – És kopaszra borotválták? – Igen. Karon ragadta Lucienne-t. 1945. Gyerünk! Emeld fel a fejed.. maga már nagyon régen nem lakott itt. hogy együtt mulatott.. Á. a másik kalapot viselt. aki több kérőt is visszautasított. és ők vizet locsoltak rá. és leült melléjük.. hogy nagyon magasan hordta az orrát.. Camille felé fordulva keményen odavetette: – Nem volt akárki a nagymamám. Magának adom.

és futva elindult a fekete dobozért. Nem mert azonnal kimenni Franckhoz. ahogy szétszórja a finom fehér port a pipacsok és a szagosbükköny fölött. – Édes kis öregem! – zokogta – Én édes kis nagymamám! Rajta kívül nincs senkim a világon! Camille hirtelen megdermedt. hogy kivigyen neki egy csésze forró kávét. meghallotta a távolodó motor brummogását. és ő a konyhaasztalra borult. Franck a kanapén aludt.Végre. A szobája ablakából Camille látta. és nagyon korán felkelt. A csésze összetört. 337 . és amikor végre rászánta magát.

nyugalom. hideg vízzel lezuhanyzott. befejezi a melót. ez Nathalie.18 Pár órával később felébredt. sonka 10: 15 Beach Boys. plafon 19: 00 hírek. hallgass rám. Aisa. ez én vagyok. szoba 11: 55 Bénabar. béke. vaj. nem moccantam 15: 03 Sardou. úgyhogy kikapcsolta a telefont. 338 . Körülbelül két óránként küldött egy SMS-t Francknak. 11: 37 Aisa. a konyhaszekrény teteje. és visszatért a festékes dobozaihoz. az ablakkeretek 13: 44 Souchon. Indokína. Ha már egyszer elkezdte újrafesteni azt a kurva házat. alvás Franck csak egyszer felelt: 0:16 csend Vajon ez azt akarta jelenteni: a műszak vége. kifújta az orrát. és a következő napokat a létra tetején töltötte. hogy elmesélje. Bekapcsolta a zeneadót. ecsetmosás 21: 23 Daho. vagy azt: dugulj el? Camille nem tudta eldönteni. hol tart éppen: 09: 13. f. cigi a kertben 16: 12 Nougaro.

. Ó. hogy kiürítse a szomszéd szobát. Épp itt jön. Azután.” Most még a fülében cseng Paulette hangja. Jean-Baptiste-nak nevezem el.. „– De köztünk marad. Vásárolt egy nagyon szép füzetet. A lakás csendes volt.19 Camille becsukta a spalettákat. – Franck? Nem. Sajnálta... És az ő dolga az is. – Már. Már megint el fog veszíteni mindenkit. és ami majd egyetlen pillanat alatt enyészik el. amikor a gyerekkori emlékeiről mesélt. beszélni róla. a kezeit. a virágoktól. majd összegyűjtötte az összes rajzát. hogy mindenre emlékezzenek. Camille megragadta az orrát.... de félretette azokat... – Franck itt van? – kérdezte kifulladva. van még egy dolgom. A kopogtatóra fektette a fejét.. hogy el ne sírja magát. Már nem dolgozik itt? – Nem. a hátát. miközben barkácsol. Ó. a nyakát. De nem találta... gondolta Camille. és a parketta futóhomokká vált a lába alatt. a francba! Ó.. tervrajzát.. és átfutott a vendéglőbe. nem. nem! Újrakezdődött. 339 .. De meddig? Mivel hozzászokott. Július vége. – Vagyis. Őt ne! Ne vedd el őt is! Az öklét harapdálta. Hopp... Gondolni rá. az ő hajdani szobáját. Amikor már a hajtűk és a Polidentes tubus is halottak lesznek. Egészen eddig nem nagyon izgatta a kiállítás gondolata. nem hiszem – felelte egy bamba alak közömbösen.. de. vázlatát stb. igen! – Szóval Jean-Baptiste-nak hívták.. az első lapra beragasztotta a bolondos okiratot. Elengedte az orrát. hogy a zsebrádiót hallgatja.nagyon szép keresztnév... és. Nem volt ott már semmi. és behunyt szemmel megsimogatta a macskát. amit maguk mögött hagynak. Ja.. amelyek Paulette-et ábrázolták.. nézd.. És ennek jó oka volt. nem. megmutatni az arcát. ugye? – Igen. amelyet a Coupole-ban írtak. hogy nem vette fel magnóra például azt. Vagy a nagy szerelméről. Ó. Csak három egymásra rakott kartondoboz a fal mellett. ugye? Ha fiam lett volna.. Összegyűjtötte a rajzait... Most ez lett a fixa ideája: még egy kicsit életben tartani Paulette-et. hogy ma este utoljára. bement Franck szobájába a hifitoronyért. nem! Becsapta az ajtót. Párizs fuldoklón. Mintha máris kiűzte volna őket magából. elbúcsúzott a. de most már igen.

.. – És. amikor meglátta Camille-t.. – Micsoda? – Holnap utazom. A főnök talált egy szuper helyet. 340 . ki van itt! – mondta.. – Na. Camille kínkeservesen mosolyogni próbált: – Te fogod etetni a királynőt? – Még jobb. gombócba gyúrt ruháival..Franck most került elő az öltözőből. Mégsem válhatunk el így egymástól. mi van? – Azt hittem. – Igazán? – A csúcsok csúcsa. – Holnap. – No csak. igyunk valamit. és miért? – Először szabadságra. – Ó. Camille elsírta magát.. Helyettes séf leszek a Westminsterben.. elmentél. – És hová? – Angliába. utána melózni. – És te jól vagy? – Gyere.. – A mi szép kertészlányunk.

... hogy már nem az enyém az a viskó. Paulette megértette. Azért. – Egy levelet húzott elő a tárcájából.20 – Bent. Kicsi Franckom. Hú. azelőtt.. Duplát.. – ... ha te nem találsz benne kivetnivalót.. mert ez egy fantasztikus ajánlat.. – De csak a kertről beszél. az anyádé? – Nem.. Nem tudok kifizetni egy párizsi lakást... Franck dühösen nézett rá: – Máris elveszítetted a tőlem kapott kilókat. nem.... hogy. Hogy az emlékek miatt. Hát mert... amikor Philou bejelentette.. csak. hogy megjelent a pincér: – Uram? – Egy Perrier-t kérek. Szóval.. – És a kisasszony? – Konyakot. csak nem fogunk osztozkodni? – Elutazol? – Most mondtam...... Nem. Hogy ez szar. hogy elment. nem arról van szó. – Igen. de nem tudom. vagy a teraszon? 341 ... Paulette.. hogy eladják a lakást. hogy bármikor eladhatom Paulette házát. ha tudsz.. Valaki még szorosabbra húzta a hurkot a nyakán.... A tiéd. Ne törődj a szutykos írásommal. Még szerencse. már nem látok semmit. – Hát kié.. Azon a napon kaptam meg.. – Igen. – Miért mész el? – Mondtam már... hogy ez a kis Camille nagyon szereti a kertemet.. – Paulette utolsó kívánsága volt. Már megvettem a jegyet is. Nagyon-nagyon csókollak Nagyi – Mikor kaptad? – Néhány nappal azelőtt. – Nem.. elolvashatod. és rá is. – Tessék. Persze mondhatod erre.. citrommal. értem.. és éppen ezért szeretném ráhagyni. Az az igazság. nem a házról. és mert... – Bent... de. Vigyázz nagyon magadra.. De azt jól látom.

egy munkahelyi balesetben halt meg. Egy hajdanában elegáns. biztos nagyon tetszene neked! Felhajtotta a maradék konyakot. De Franck kitépte a kezéből. mennyibe kerül vendéglőt nyitni? – Nem. – Várj csak. Oké. Mivel tudta.. – Te félrebeszélsz! Tudod. – De nekem van pénzem! – Neked? Mindig úgy nézel ki. hogy másoknak melózz. azt hiszem. Mielőtt felírtuk a címeket. – Nézd! – Franck felé fordította a füzetet. nem. – Akkor miért. Ez például. oda akarom adni valakinek. – Emlékszel. épp elég sok ahhoz. mert nem akartam hozzányúlni. szuper lenne. és kedvező hitelt adjon neked.. – És mennyi? – Azt hiszem.. mint egy koldus! – Igen. hogy elegem van. hogy egy bankár kedves legyen hozzád... eljössz? Camille elkapta a karját. ennek vége. Ma este Suzynál és Philou-nál vacsorázom.. amiket Paulette-tel együtt a séta közben begyűjtöttünk.. – Életbiztosítás. Camille a füzetben lapozgatott..... hogy az apám biztosítási ügynök volt. Nem ezt. össze kell szednem a cuccaimat. és nem engedte felállni. Egy kis tér a Pantheon mögött. jól intézte a dolgokat. szóval.. lerajzoltam valahová. legalább biztonságban akart itt hagyni. – Mit mondasz? – Azt hittem. ahol nyithatnál egy vendéglőt. Aláhúztam a legjobbakat. Franck eltakarta az arcát. – Mi ez a lista? – Azok a helyek. öreg kávéház... amikor azt mondtam. Nem kértem abból a pénzből... és hogy egy. – Milyen helyek? – Üres helyek. Most már megyek. hogy el fog hagyni engem. – Félrebeszélsz. Én a papámat akartam. – Persze. és előkapta a füzetét. alaposan kitárgyaltuk a helyet. de szerinted mit csinálhatnék helyette? Camille beletúrt a táskájába.. Tudod. – Igen. mindent kigondoltunk. – Nem. eleged van már abból.. Bűzlik a szomorúságtól. Megint felemelte a füzetet. – .. Nem szeretem azt a lóvét. Miért nem vettél soha egy pár rendes cipőt? – Mondtam már. És én vagyok a kedvezményezettje.. Már itt sem vagyok. 342 .. itt. élve. – Nem értem.– És mikor utazol? – Holnap este. emlékszel? – Igen.. rendben.

hajtsd be a karodat. Franck felsóhajtott..– Hagyd abba. ahogy te. Camille! Állj! Állj le azzal. – Mitől félsz? – Félek tőled. tedd keresztbe. hogy elmenj!” Nem túl bonyolult mondat..... hogy elmenj”? Én is úgy vagyok vele..hogy. Nem kérek belőle! Nem ezt akarom tőled. – Mikor? – Szilveszter estéjén.. – Ez az. félek magamtól... kérlek! Camille a pultot bámulta.. – Szorítsd az ökleidet. hogy élj! A kurva életbe! Nem azt. Azt csak Philou miatt mondtad. az nem számít. most már megyek. – Hé! Hozzád beszélek! Camille Franck pólóját bámulta. és emeld az állad alá.. – Nézd! Csinálj úgy.. ahogy a varrás felhasad a hátadon! Camille elmosolyodott.. – Hát. kerekítsd ki a hátad. – Miért nem mondod azt egészen egyszerűen: „Nem akarom. A francba! „Nem akarom... nem is tudom. ha egyedül kell elkölteni. Én. 343 . Én azt akarom.a... mindentől félek.. Aztán még egyet sóhajtott.. Nézd! Fuldokolsz benne. Most már ki kell belőle szabadulnod. – Micsoda? – De már mondtam egyszer..ka. vagy igen? – Demármondtamegyszer. mert túl szűk neked.. mint én! És beállt.... hogy mindig a kurva füzeted mögé bújsz! Csak most az egyszer. Szét kell repesztened a bőrödet. rám! Nézz rám! Camille ránézett.rom.menj! – Nem. – Miért? – csodálkozott Camille. – Ja... – Nem.. Akkor ma este.... Hallani akarom.. – Camille! Szótagolva elismételte: – Nem. Csend. – Nem merem. Mi a francot kezdjek a pénzzel. – A francba. nem! Tartsd meg magadnak az ócska mosolyodat.el. nagyszerű. mint a body-builderek a versenyen. hogy rám mosolyogj! Arra ott vannak azok a kedves nőcik az időjárásjelentésben! Na... így. folytasd! A. Félek... mert megint felhúzom magam.

akkor is joggal szerepelhettek volna a Világ körülben. Szomorú és vidám. Északi pályaudvar. – Rendben. 344 . – Camille! – Igen? Camille megfordult.. kösz. Még ha nem lettek volna diáik. Dolgozom. Te menj el a kedvemért.. Akkor kellemes sétát kívánok. – Nem akarod.. – Menni fog? – Igen. hozzá sem nyúlt a tányérjához.. pontosította Philibert. – Te ott leszel? Philibert megrázta a fejét. – Holnap.. Aragónia vagy Kasztília. mert arra készült. – Camille! Camille megint visszafordult. Franck elég hamar elment. hogy hívjak egy taxit? – Nem.21 Camille elvackolta magát Suzy ötvenezer tarkabarka párnája közt.. hogy a megfelelő helyeken tudjon nevetni. Gyalogolni van kedvem. és eleget ivott ahhoz. – De te.. Tizenhét óra tizenöt. Kérlek.. – Sajnos nem.. – A sors emlői! – ismételte Camille minden fotónál. Amikor Camille-nak végre sikerült feltápászkodnia. Vidám volt.. Philibert lekísérte az utcára. hogy a kollégáival eltemesse francia életét...

De a megfelelő szóval.egyáltalán nem.. – Kedves tőled. jól van. És akkor már csak egy kis szürke pont látszott a messzeségben. oké? A fenébe! Nem kezeltem le a peronjegyemet. Legalábbis azt hallottam. Már csak öt perced maradt. – Franck elfintorodott – Még szerencse. Megszólalt a mobilja... Camille még látta. Franck ránézett a faliórára: – Na. épp most megyek ki a pályaudvarról. A vállára dobta nagy táskáját és hátat fordított Camille-nak. – Annyi baj legyen. Aztán nekiiramodott.. és széles karmozdulattal int neki. hogy elcsípje az ellenőrt. hogy lengesd a zsebkendődet? 345 . – Én vagyok. – És meg fogod őket tanítani a french kissre? – Többek között... És az Eurostar kicsurgott az ujjai közül. nagyon. e. – Tudom. nem? Na. hogy az angol nők forróvérűek. nagyon erősen. ez a hülye liba. hogy az ellenőr elszedi a jegyét.. – Hányan vagyunk? – Kicsodák? – Hát lányok...22 – Igen.. hogy egy hiperromantikus jelenet közepében vagy.. Na? Csend. Végül sikerült válaszolnia..e.. és csak szorította. Majdnem összeroppantotta.. És Camille Franck karjába vetette magát.. akik lengetni akarjuk a zsebkendőnket és tetőtől talpig összekenünk rúzzsal.. nagyon.... mint egy filmben. elveszett szerelmedet siratod a fehér füstfelhők között. „Hazug” – szólalt meg egy hang a háta mögött. – Eljöttél. Akkor megmaradok varangyos békának. Elkísérsz a peronig? – Igen. Ott állsz a peron végén. gyerünk – tréfálkozott ügyetlenül –. ez megoldható. hogy kimondj egy négyszavas mondatot. És elkezdett sírni. igen... – Nem... Camille sírás közben is elmosolyodott. ha négy túl sok. kiírja. – Csak én? – Hát. – Biztos vagyok benne. beérem eggyel is. – Nézz körül..

az ingébe fújta az orrát.. Paulette-et.. és a félelmet. Na. megsiratta a simogatásokat. hidd el nekem. és a testét. hogy azt mondja: na. és tovább sírt. de rosszabbul sem. Sikerülni fog. hogy soha nem ér el a csúcsra.. ami állandóan felmondta a szolgálatot. mint mások. a hideget. sikerülni fog. Odadörzsölte az állát Camille fejéhez. 346 . és az éter ízét. a fejére mért gonosz ütéseket. Kinyitotta a zsilipeket. – Na. mert nincs semmink. És a kétkedést. aki össze volt kenve takonnyal. és az állandó szédülést. Camille eldönthette. Na gyere. ne sírj már. Franck beborította a kabátjával.Sírt. az éhezés örömét. amire vetemedett. és nem lehetett tudni. És Paulette-et is. vagy: na. és nagyon boldog volt. bánatot. amikor nem állhatott meg egy percre sem. A haja csiklandozta Franckot. a szőnyegen térdelő mentősöket. az éveket. Nagyon boldog. az anyja őrületét. Nekünk nincs mit veszítenünk. kiürített magából huszonhét évnyi magányt. az öt és fél másodperc alatt elhamvadó Paulette kedvességét. Nem fogjuk jobban csinálni. Mosolygott.. és Camille fejére tette az állát. kicsikém! Ne izgulj. amelyekben nem volt része soha. az eltévelyedéseket. az árulást. menjünk. a szédülést a szakadék vagy a borosüveg peremén. – Na. Életében először jó időben volt jó helyen. – suttogta gyöngéden. a papája szórakozottságát. a rengeteg munkát. sírj nyugodtan. Sikerülni fog.

. – dühöngött Franck. blablablabla. a férje. a belső kialakítás.. Persze! Neki nem túl nehéz! A vérében van az előkelő viselkedés! És a fogadtatás. van itt elég hely mindenkinek! Vincent. Franck Lestafier egyik ámulatból a másikba ejt minket és eláraszt a jótéteményeivel. mert ez nem édespaprika! De nem ám! – Köszönöm! Szuper! Gyere hátra. Camille szívesebben mondott „barátnőt” a „húgom” helyett. lábhoz! – hívta Philibert. Camille anyja mindig nagyon összeszedte magát a jelenlétében.. Fauque rajzai. Rouchechourad? Gyere ide Philou bácsikádhoz. Nem igaz.. megérkezett végre! És hihetetlen. – Minden elismerésünk a kis vendéglőé blablabla. blablabla. ő és Agnès tényleg barátnők lettek... de vigyázz vele.. kapsz egy szép csontnélkülit! Suzy nevetett. – Nahát. csak hogy az örömét elrejtse – Ez a barom csak Philouról beszél! És a kiszolgálás így meg úgy. végre! Mamadou és Tsa! – kiáltott fel Franck. Nem lett volna értelme megkockáztatni egy pszichodrámát.. Suzy továbbra is mindig csak nevetett..... Szerinted ez micsoda? Tőzsdei jelentés? Vagy sült csirke recept? – Nem. ezt nem hiszem el! Nem hiszem el. nem Rouchechourad. – Á. Egyszóval: a vasárnapi ebéd nyújtotta boldogság. hívd vissza a kurva kutyádat. igen. zárva vagyunk! – kiáltott ki Franck az embereknek. a barátnőm. ahol a fiatal séf. És az én konyhám? Mindenki szarik az én konyhámra? Suzy kitépte az újságot a kezéből. elevenebbé tett ízeivel. és az ő kis Valentinjuk. miközben az egész világ fütyölt rá.. Lehet. – Mama. az újra felfedezett házikonyha vidámabbá. hogy Francknak még nem sikerült beidomítani a fiatal Fauque-ot. És különben is. – Nekem jobban tetszik a Rouchechourad. nem.blablablabla. Mamadou? – Ó. Peter. vigyázz a kutyával! 347 . amit kértem. mégis jöjjenek csak! Jöjjenek. csak nem levette a napszemüvegét? Catherine affektáltan elmosolyodott. – Elhoztad.. segíts nekem! – Megyek! Sissi. könnyedebbé.EPILÓGUS – A kurva életbe. és a Prozacon élők párás tekintetével meredt rá.. az idősebbik viszont már a tenyeréből evett. ez Agnès. akik be akartak nyitni a vendéglőbe – De nem. csakhogy nagynénikék és hétfők nélkül. – Barbès. vagy bevágom a mélyhűtőbe! – Rouchechourad.

Csodálatos volt. Franck! Én is akarok egy ilyet! Franck még kiszolgálta Mathilde-ot.. és nagyot sóhajtott. – Mamadou egy kis bekeretezett képre mutatott – Ez az az idős hölgy. visszaültette az anyukája ölébe.. nyújtsátok a tányérotokat – morgott Franck. miközben Pierre titokban elcsórt egy étlapot. akit szintén ő etetett két fax között. mint egy zsák krumplit vagy egy fél marhát. – Gyerünk. forró! Egy nagy vaslábast tett az asztalra.. mint mindig... és a textilszalvéta mögé bújva bújócskázott vele. mindig talált egy bókot. világosan fejezte ki magát. és mosolyogva felment a lépcsőn. A francba. leheletnyi franciás kacérságot. Ha már egyszer mindenki eljött. könnyedén beszélt.. hajnal óta a konyhában volt. házmester haverjának. aki már egy órája a kis Valentint dédelgette. Igen. kijelentette: – Ó. és gond nélkül tolultak ajkára a szavak.– Nem harap. nagyon szelíd! – Törődj a magad dolgával! Ne szólj bele a nevelésembe. hol van az a híres kajagyártó hely? De hát ez nagyon kicsi! – Az biztos! Elfoglalsz minden helyet! – Ó. de hol vannak az igazi ételek? Franck izzott a feszültségtől... mindjárt kihűl! Vigyázat. egy 1767-es folyóirat egyik példányába. ahogy a cikk írója sután kifejezte: ő volt ennek az elegáns kis vendéglőnek a „lelke”... ne nyúlj hozzá! Az az én védő amulettem. Csupa távoli unokatestvért. kioldozta a kötényt. asztalhoz. egy szék támlájára dobta. felnyögött.. átment a téren. Philou megtöltötte a poharakat.. és ebből merítve ihletet fantasztikus fogásokat rajzolt. kezet nyújtott Vishayannak.. gyerünk. Mathilde Kessler Vincent-t és a barátját bűvölte.. Tökéletes volt. Camille belemerült a Táplálkozási Hírmondó.. fogta a kisbabát. A mindenit. Amikor ő fogadott valakit. felkapta a kedvesét. 348 .. hogy mindenki feloldódott a társaságában. És ekkor Camille. Na.. a vállára dobta. – Gyerünk. belépett az étteremmel szemben álló házba. beszélgetési témát.. Vagyis. akit nálatok láttam. nem? – Hé. Megvolt az a csodálatos adottsága. jól meghízott a kicsike! Kinyitotta az ajtót. És összegyűjtötte a negyed összes nemesi előneveit. kedves tréfát. és visszaszaladt egy merőkanálért.. mindig mindent nekem kell csinálnom! Visszatette a merőkanalat a tálba.. Nélküle nem lett volna ilyen villámgyors a siker.

esztendejében.-ben a nyomda alapításának 124. 2006-ban Felelős vezető Papp Lajos vezérigazgató Tel.hu Felelős szerkesztő Boldizsár Ildikó A kötetet Pintér József tervezte Műszaki vezető Bezúr Györgyi Kiadványszám 8161 Megjelent 31.hu E-mail: knernyomda@gyomaikner. Honlap: www. Garamond betűtípusból szedve ISBN 963 14 2514 2 349 .gyomaikner.hu Felelős kiadó Morcsányi Géza Készült a Gyomai Kner Nyomda Zrt.MAGVETŐ KÖNYVKIADÓ ÉS KERESKEDELMI KFT.4 (A/5) ív terjedelemben.: 66/887-400 http://www.magveto.hu E-mail: magveto@lira.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful