Egy ügyefogyott, dadogós, fiatal arisztokrata, egy anorexiás festőnő, egy zseniális, ám fölöttébb morcos szakács, valamint az életből kifelé tartó, emlékeibe visszavonuló nagymama – az élet sodrába beilleszkedni képtelen, magányos emberek. Az arisztokrata megmenti a lány életét, a lány a szakácsot és a bolondos arisztokratát, s együtt megszépítik a nagymama utolsó hónapjait, majd némi bukdácsolás után ők maguk is rálelnek a boldogságra. A helyszín egy hatalmas, kongóan üres párizsi lakás – à la Utolsó tangó Párizsban –, egy bűbájos vidéki házacska, a párizsi elegáns éttermek konyháinak hajszolt mindennapjai, és maga Párizs a nyüzsgő, lüktető életével, megkopott varázsával. Szellemes, könnyed, néhol megrázó történet a szerelem és a barátság felszabadító erejéről, és arról, hogy csak akkor vagyunk szabadok, ha nemcsak adni, hanem kapni is tudunk. Egyedül nem megy, de együtt talán sikerül – erről szól Anna Gavalda új könyve, mely rövid idő alatt óriási siker lett Portugáliától Oroszországig.

Fordította
TÓTFALUSI ÁGNES

ANNA GAVALDA

együtt lehetnénk

MAGVETŐ BUDAPEST

A mű eredeti címe Ensemble, c'est tout

© Le Dilettante, 2004 Hungarian translation © Tótfalusi Ágnes, 2006

Muguette-nek (1919-2003) A halottnak, akit senki sem keresett

ELSŐ RÉSZ .

Paulette kék foltjai sohasem kékek voltak.” Szép lassan föl kellett állnia. milyen nap van. akik hagyják. bedörzsölni magát Synthollal. kosara a kezében. Minden gombot kipróbálnak a távirányítón. hogy ezek a makacs kék foltok egyszer még komoly bajba sodorják őt. Paulette! Hagyd abba a sírást. és miért nem veszi le soha a kötött kabátját. A jóemberek gyakran faggatták. és elrejteni azokat az átkozott kék foltokat. a hangerőszabályzó és a kikapcsoló gombokat! Gyerünk. és a bútorokba kell kapaszkodniuk. észrevette a macskát az ajtó előtt. és sírva fakadnak haragjukban. semmire se jó vénasszonyok.. Paulette Lestafier gyakran elesett. és sokáig nem múltak el. zöldek vagy lilák. hogy miért öltözik mindig olyan téliesen. Túl sokáig. Néha több hónapig sem. hogyan kell a tévét felhangosítani. Tudta. de a végén kikapcsolják az egészet. amikor lehajolt. Nem volt szabad erről beszélnie senkinek. hallod?” – fenyegette meg magát. míg rendesen lát. hogyan végzik a hozzá hasonló. hogy letegye a cica elé a tányérját. és nézd meg a színes ragasztókat! 9 . Főleg a gyerek gyötörte állandóan: – Nagymama? Mi rajtad ez az izé? Vedd már le ezt a sok vacakot. megsülsz! Nem. Még szép. miért hord harisnyát. Nehéz volt őket elrejteni. hogy a gaz elárassza a veteményest. Akik nem találnak bele a tű fokába a cérnával. de ezt rajta kívül nem tudta más. hiszen egy ideje már csak a napokkal kellett törődnie: megszámolnia. hogy el ne essenek. Már kész is volt! Kabátban állt az előszobában. megvárni. És a fejüket fogják a néma tévé előtt. és elfelejtenie őket. Az olyanok. hogy éppen szerda van. és nála voltak a kuponok is a vásárláshoz. – „Sem Yvonne-nak.. Tudta. A macska éhes volt. Parányi és keserű könnycseppeket sírnak. És akkor mi van? Ezentúl nem lesz semmi? Nem lesz többé zaj ebben a házban? Egy hang sem? Soha többé? Csak azért. hogy tudta.1 Paulette Lestafier nem volt olyan lökött. mert az ember elfelejtette a gomb színét? Pedig a gyerek még színes ragasztódarabokkal is megjelölte! Más-más színnel a csatornákat kiválasztó. Amikor a távolból meghallotta Yvonne autójának hangját.. Paulette akkor esett el. „Senkinek. hanem sárgák. várnia. Paulette Lestafier egyáltalán nem volt bolond. Azt is nagyon jól tudta. sem az orvosnak és főleg nem a gyereknek. mint azt gondolták.. és képtelenek megjegyezni. és ütötte be a fejét a legfelső lépcsőfokba.

alatta valami halk mormogás. Már hónapok óta keresgélem azt a gombot.. Szinte azonnal eleresztett a ragasztó. 10 .. Ne ordibáljatok. már hónapok óta nem hallok semmit.Ne ordibáljatok már velem! Már régen lepotyogtak azok a színes fecnik. mert még jobban megsüketülök. csak a képet látom.

hogy összevissza hányta a keresztet.. Gondolni sem szeretett arra. Órákon át. ott vagy? Yvonne halkan elkáromkodta magát. – Hé. Úgy megrémült. egy szál egyedül maradni. a kertben nem volt senki. a cinegékhez és a saját árnyékához. és tovább szitkozódott. kihúzott derékkal – a keze a térdén –. amikor meglátta barátnője testét a kockás konyhakövön. De nem. – Jézusmária! – jajdult fel. Beszélt a virágokhoz. Paulette? Meghaltál? Meghaltál. és felnyögött: „nincs is nagyobb nyomorúság. Fázott. Felsóhajtott. amikor már elfogytak a pénztár mellől a bevásárlókocsik. Paulette nyilván a kert végében lesz. és későn érkezni az Interbe. talán reggeltől estig ott ül. beszélt a halottakhoz és könyörgött az élőkhöz. türelmesen. leállította. vagy mi? A macska dorombolva nyalogatta a konyhakövet. Szorosabbra húzta magán a sálat. Ott ül egy padon az üres nyúlketrecek mellett. most kiakasztotta a kertkapu kallantyúját. és felemelte az idős hölgy rózsaszín tócsában ázó arcát – a vér és a tej már összekeveredett a konyhakövön. és felvette a sapkáját. üres tekintettel. Paulette magában beszélt. letérdelt. szitkozódott még egy kicsit. mint megöregedni..2 – Paulette! Paulette. aztán bement a sufniba szerszámért. Egy kapával törte be az ablakot. Ma például szerda. Mindig ott van. a salátatövekhez. hogy esetleg későn érkeznek a szupermarketbe.” Nincs is nagyobb nyomorúság. hogy felhúzza magát az ablakpárkányon. A ház mögé került. aki több mint tíz éve minden szerdán eljött érte. és nem tudja. Paulette-nek már zavaros a feje. Yvonne. mit bánta ő a tragédiát és a szanaszét heverő üvegcserepeket! 11 . Yvonne megijedt. Nehézkesen átcammogott a konyhán. milyen nap van. mozdulatlanul. és szerdán mennek vásárolni. és valamilyen csoda folytán sikerült annyi erőt gyűjtenie. összekeverte a Fiút a Szentlélekkel. visszament az autóhoz. és a szemét árnyékolva bekémlelt a csöndbe a konyhaablakon.

Hé.. és mondja el a segélyhívás körülményeit.... aki nem látogatja meg soha.. – Egy micsodát? A fiú tekintetéből látta. Persze ő fiatalabb és testesebb is. Nagyon kényelmetlen volt odabent.. Káromkodott. a barnás foltokat.. – Ismeri a hölgyet? Yvonne felhorkant: – Még szép. Rajta kívül egy fiatalember volt a mentőben. akiket kényeztethetett. Sóhajtozva nézegette a kéz ráncait. Mennyi szomorúság. Ő bizony már jó ideje nem dolgozta magát halálra a konyhakertben. de hát fájdalmat okoz neki!” A fiú most felegyenesedett. és összehasonlította a kettőt. Nathalie és a kicsik. Most mit csinál vele? – Bekötök egy infúziót. segítsen kitölteni a papírokat. A férje krumplit ugyan ültetett. Egy keskeny székre ültették a hordágy mellé. Nem dolgozott olyan keményen.. a szép formájú. Yvonne számolta a buborékokat. – És az autóm? – Senki sem lopja el azt az autót! Hamar visszahozzuk magát. és némileg zavarosan tovább imádkozott. Semmi jó. Inkább nem is nézek oda. a ribanc lánya meg a gyerek. fiam. de piszkos és töredezett körmöket. a bőrkeményedéseket.. de a többi zöldség sokkal jobb az Interben: tiszták. Mellé tette a saját kezét. hogy szálljon be a mentőbe. mennyi emlék.. hogy ismerem! Még az elemiből! – Akkor szálljon fel.3 A mentősök megkérték Yvonne-t – bár ő vígan meglett volna e nélkül –. így hát magában dünnyögve folytatta a monológját: „Nézzen oda az ember. de főleg: kevesebbet szenvedett ezen a világon. Ráadásul neki ott voltak az övéi: Gilbert. Egy halott férj. hogy gyötri a karját. hogy jobb. 12 . és valami szabályozót tekergetett a csövön. a térdére tette. és több szeretetben volt része. és Yvonne-nak nagyon nem tetszett. és minden kanyarnál majdnem lepottyant az ülőkéről. ha leállítja magát. mintha a szoknyája szegélye lenne.. könyörögj érettünk. hogy nem tudott gyöngédebb lenni hozzá. – Hát rendben – törődött bele Yvonne – akkor majd utána megyek vásárolni. mint egy bánat-szemekből álló rózsafüzér. Szűz Mária. Kezébe fogta barátnője kezét. alig fért el rajta. Jó szorosan fogta a retiküljét. jaj. mert nem találta Paulette vénáját. Annyira fájt érte a szíve. és gépiesen morzsolgatta. hogy csúnyán beszél: – Ne káromkodjon ilyen rondán. és a saláta szívét sem kell kivágni a meztelen csigák miatt. De mije maradt Paulette-nek? Semmi. A sziréna miatt nehezen tudott összpontosítani. mint Paulette. micsoda nyomorúság.. nézzen oda az ember.

annál rosszabb. Yvonne vagyok. Miközben a mentő felkanyarodott a kórház elé. Lázadás volt ebben a mozdulatban. Minden kölyöknek mobilja van.. Talán az első lázadás.. amint tudom. – És megmondod neki. Paulette. Paulette? Egyáltalán nem. Úgyis tudom. valami szomorú és makacs sajnálkozással. mit is mondhatna. hogy van ez manapság. Apró. Tudod. Ó.” De Yvonne és a fiatal mentős már felálltak. ugye? Yvonne felcsattant: – Dehogy tesznek be! Még mit nem! Miért beszélsz ilyeneket? Csak ellátnak a kórházban. – Majd én megtalálom! – De nem szabad őt zavarni.. elveszett és lemondó szócska. – Ó! – felelte Paulette. öreglány? A mentős intett neki.. nem haltam meg.. Paulette! Mindenképpen élned kell! Az idős hölgy jobbra-balra ingatta a fejét. mint a nap! És most? Hová tűnt mindez? Ebben a percben Paulette ajka megmozdult. Utána csend lett.. – És miért is nem.Yvonne Carminot elmerengett: hát ennyi egy élet? Ilyen súlytalan? Ilyen kegyetlen? Pedig Paulette. hogy.. alig látható mozdulattal.. Néhány nap múlva már otthon leszel. naná.. Tudod. – Igen.. hogy nem. Paulette Lestafier sírva suttogta: „A kertem. Kifújta az orrát. hogy. A vásárlás miatt mentem. Yvonne azonnal megszólította: – Paulette. – Meghaltam? Ugye.. Elintézem.... Ó. Halvány. De Yvonne nem így gondolta: – Gyerünk! Élni kell. A házam... nagyon sokat dolgozik. hogy nem. – Már miért haltál volna meg. Az idős hölgy fuldokolni kezdett.. – És Franck? – Felhívom. Paulette. – És a macskám? – Majd én törődöm a macskával. – Most betesznek egy otthonba. bocsánatot kérek. meghaltam? – suttogta Paulette. – Nem. 13 . Kérem szépen. vigyenek vissza a házamba. és lehunyta a szemét.. – ó. hogy beszéljen egy kicsit halkabban. bátortalan.. és. Yvonne nem tudta. Ó. és valamivel gyöngédebben fogta meg újra barátnője kezét. rendben. Elvesztettem. Már nem lehet zavarni őket. Milyen szép asszony volt! És milyen jó! Ragyogott. Minden rendben.. Hagyok neki üzenetet. Ez az „ó” szörnyű volt.. tudom. ne izgulj. – De nem találom a számát. és kész. Ó..

. mint bármelyik lány. Egyébként Camille gyaníthatta volna. – Régen.4 – Mikor menstruált utoljára? Camille a paraván mögött éppen a farmernadrág száraival hadakozott. egyenest a szemébe: – Egyáltalán nem eszik semmit? – Dehogyisnem! Camille-t hirtelen szörnyű kimerültség fogta el. Ugyanolyan vidám. – Negyvennyolc kiló és százhetvenhárom centi. Ha így folytatja. Sajnos a fazon is ugyanabba az iskolába járt.. nem ismertem ezt a mondást.. Meghallgatja a kötelező halandzsát. ökölbe szorította a kezét. Camille nyugodtan kapcsolta be a farmer övét. most megint jön a hegyibeszéd. és hasonlóan lefegyverző mosolyt vetett Camille-ra... De nem. nem lehetne. 14 . Pedig előre felkészült rá. Az orvos majdnem mondott valamit... Elege volt már a súlyával kapcsolatos vitákból. Az asztalra könyökölt.. Felsóhajtott.. hogy megmozdítsa a mérleg nyelvét. hogy valami másról beszéljenek neki? – Ugye. Már az előbb látta. igazat ad nekem? Negyvennyolc kiló nem valami sok. naná hogy régen – fintorgott az orvos. aztán mégsem. – Hát egy plakát és a ragasztó között. nevetséges mellével és sovány combjával. szomorú. Láthatólag nem volt elégedett a kiálló bordáival és csípőcsontjával. torkig volt ezekkel. és rámosolygott... érzékeny és bizonytalan. De lehet. bátor. – Aha! A plakát! Elnézést. és hopp.. – Naná.. Mégiscsak van valaki ott belül! Van valaki. Ugyanolyan tevékeny. és amikor felállt arra a rohadt mérlegre. Huszonhét éve nyaggatták a kilóival. Még ugrott is egy kicsit.. mert az orvos helyes fiú volt. mint bárki más. Tudta. aki zavarba hozta. – Milyen papír? – kérdezte Camille ártatlanul. amikor a hasát tapogatta. Ez volt az ő csodafegyvere. Nem lehetne másról beszélni? Hiszen itt van. és csak utána nézett Camille-ra. Sóhajtva nyúlt egy receptért. az üzemorvosnál van. nem az iskolaorvosnál. hogy az orvos felteszi ezt a kérdést. hogy jobb. már át is siklik egy másik témára – ennél jobbat még nem talált ki senki. Az ég szent szerelmére. Camille akarata ellenére is behunyta a szemét. – Szóval? Camille leült az orvossal szemben. Bevált volna válasznak is. hamarosan elfér a ragasztó és a papír között. és megpróbált a lehető legjobban ránehezedni. ez sem volt elég. és már mehet is.. a francba! Nagyon is elevenen. Most nem kell félnie. ahogy a fickó összeráncolta a szemöldökét. – Na? Az igazat akarom hallani. kivédhetetlen vágása: csak rámosolyog az ember a beszélgetőtársára. amikor a hasát nyomkodta. jó nehéz ezüstcsattal tűzte föl a haját. ha nem is válaszol. Tudta.. összekulcsolta a kezét.

a Touclean maximálisan kielégíti a tisztasággal szemben támasztott igényeiket. a Touclean kisöpör.. jobb lenne így.. viaszolok és az összes többi. a tagjai ott várnak kint.. Tudom. – Na ne! Maga! – Hogy én? Igen: rendet rakok. Diszkréció. Az orvos nem tudta hová tenni a dolgot. igaza van – ismerte be Camille megadóan – Már régen nem volt ilyen kicsi a súlyom.. – Ez valami vicc? – Dehogyis. ügynökségekről.. Rugalmasság. a Touclean fényesít. Touclean – profi takarítók az ön szolgálatában! Egy szuszra darálta le a csodálatos szónoklatot. pontosan? – Micsoda? – Hát a cég.. – És akkor kiállítja az igazolást? Az orvos felhorkantott: – Igen. és mint egy légikisasszony. bérlakásokról és műtermekről. otthonokról. – Ttt. Ez jobb. – És maga mit csinál tulajdonképpen? – Az előbb mondtam el. irodákról. Camille hátradőlt. Egyébként mindjárt látni fogja ezt a dream teamet. Semmi. 15 . A Touclean elrámol... Az orvos nem értette. – Hogy mondja? – Touclean. azt jobban szeretem.. de azt hiszem a yankee stílust célozták meg. – És mi is ez. – Touclean. – De miért csinálja ezt? Camille nagy szemeket meresztett.. a Touclean mindent rendbe hoz és szagtalanít. hát amiről szó van.. a Touclean megszépít. Egy igazi vanderful drim tim. – Igen? – Nem. kórházakról.– Igen. hogy nem túl logikus. Én. – Na. tisztító szakember. franciásan: Toutpropre. porszívózom. mondja csak. kiállítom. – Nagy t.. katonásan az oldalához zárta a karját. a Touclean mindig készen áll. – Voltam már jobban is. a Touclean mindent kikefél. seprek. o-u-c-l-i-n-e? – Nem. – Maga takarítón. hivatalokról. testületekről. A katonás orvosnak tátva maradt a szája. a Touclean rovart irt. Mi is ez a cég? – Milyen cég? – Milyen. a Touclean kiporszívóz. halálosan komolyan felsorolta munkaköri kötelességeit: – Uraim és hölgyeim. Gondos munka és visszafogott árak. Legyen szó magánlakásokról. azt hiszem. Az önnek megfelelő időpontban. a Touclean viaszol. a Touclean letisztít. a magáé.. c-l-e-a-n – pontosította Camille. Az orvos nem felelt.. tisztítok..

– Helyes? – kérdezte Carine. – Majd meglátom. A Touclean fizeti. – Elmegy a vonatom.– Nem. ez csodás! Az orvos egészen az ajtóig kísérte. – Születés ideje? – 1977. a szája tátva. és rámosolygott. hanem átlátszó mosollyal... tudtam! – ujjongott Mamadou. Camille felállt. a ceruzáját a levegőbe szegezte. Fauque kisasszony. Mamadou-t nem is próbálta átverni. Ezek a dolgok már nem működtek nála. majd az órájára pillantva megállapította a dátumot.. ami egy kicsit. A zsarolásból és a nagy érzelmekből már megkapta a maga adagját.. Az izé. Kinyitotta az ajtót. – Meglátom. mit tehetek. – Jobban jövedelmez? – Igen. Mamadou túl erős volt. – Ragyogó. Mivel tartozom? – Semmivel. A dzsekijét tapogatva jött le az ambuláns rendelő lépcsőjén – cigarettát keresett. – Állatira. Az orvos egy percig még nem tudott megmozdulni. és kiköpött egy körömdarabkát. mert szerettek volna már inkább otthon üldögélni. lelkiismeretes fehér doktor álarcát. hogy ez a lány meztelenül van odabent! 16 . Megizélt.. közben kezet nyújtott Camille-nak: – Nem lehetne mégis néhány kilócskát? Az én kedvemért. miért éppen ezt? Miért nem valami mást? – Miért ne éppen ezt? – Nem szeretne olyan foglalkozást. vagy mi? Camille leült a földre. és szentségeltek. ön munkaképes. újra magára öltötte a nagy. – Mit cseverésztél te odabent? – kötekedett tréfásan Mamadou. – Keresztnév? – Camille. De nem úgy. Camille megrázta a fejét. úgy értem. Most Samia ment be az orvoshoz. – Előre tudtam! Ugye mondtam neked és Sylvie-nek. és színpadias gesztussal kijelentette: – Lám. és az igazolásból föl sem nézve kérdezte: – Név? – Fauque. – Tessék. a Touclean szíves örömest kimos engem a szarból.. mint bent. – Tudtam. február 17. – mondta. Már nem mosolygott. Carine és a kövér Mamadou egy padon ültek. az arrajárókat tárgyalták ki. – Nem.

az öcsémnek meg négy. hogy felmászom arra a mérlegre? Mamadou minimum száz kilót nyomott. – Vele semmit. – Rendben. hogy belenéz. A combját csapkodta: – Soha az életben! Ha én felmászom oda. hogy azonnal öltözzön föl. Camille már korábban megígérte. méghozzá elég hatékonyan. engem? – kiabálta Mamadou – Engem? Azt hiszi. az mehet. „Fő munkavezető” – ez állt a kitűzőjén. Hogy nem lehet kilenc gyereked.. az előbb felsorolt ismertetőjegyeken túl. ez micsoda? – Hát a TB-nek. hogy ez nincs rendben. – De miért írtad ide mindet? – Hová? – Hát ide a papírra. Bredart keserítette meg a mindennapjaikat. – Így kényelmesebb. – Nem. Mamadou egy köteg papírt vett ki a kosarából. ez mind a te családod? – Igen – jelentette ki büszkén Mamadou. – De hát hány gyereked van? – Nekem öt. mik ezek a nevek itt? – Hát ez a családom! – Milyen családod? – Milyen családom. – És megtapogatja a hasadat is. Azután Carine következett. és most megpróbálta kisilabizálni az egész vacakot: – Hé. Mert Josy Bredart.. – Na nem.. eltúlzott akcentussal kijelentette: – Nyamnyam. csak meghallgatja a szívedet és a tüdődet. Amint megérzi a szagát. – És mihez kezd Bredart-ral? Bredart. mert az öcsém és a sógornőm nálam lakik... megkéri.. jól láthatóan. Mmm. Carine-nak igaza volt. naggyon finomak. – Micsoda. meg a doktort is! És mi van még? – Ad egy injekciót – eresztette meg Carine. – És miért ne lehetne? – méltatlankodott Mamadou.– Téged is fel fog állítani a mérlegére. teljes nevén Josy Bredart. még mit nem! Ha a hasamhoz nyúl. – Az anyámnak tizenkettő van! 17 . Ők is azt írták ide. nem. Színes ruháját dörzsölgetve. az a szemét kurva. a bűnbakjuk. milyen családom. – Álljon meg a menet. A kis fehér doktorkák nagyon finomak. nyersen megeszem. a főnökük volt. és Camille ölébe tette. állandó tréfáik céltáblája... Camille! – Ez a sok név. hát az enyimé! Gondolkozz már a fejeddel. Aszt monták az őseim. – Miféle inyekciót? De Camille megnyugtatta: – Nem. széttaposom. Maniókával és csirketaréjjal. erősen izzadt is. ez így nem megy. és úgyis közös a postaládánk.

ezt akarom mondani már az elejétől. Azt hiszem. nehezére esett elképzelnie. – Négy után? – Igen. – És ő miért nincs a papíron? – Mondd csak. Voltak közte szórólapok. erre én megkérdezem. érted? Visszaadta Mamadounak az egész kupac papírt. – Igen. de a sógornőm nem akar a TB-be menni. az a baj. és soha nem hallgatod végig az embert! Camille idegesen fújt egyet. a kis Sissi – háborgott Mamadou. ez tök normális. ha elmennél a TB-be az öcséddel. te direkt csinálod. – Dolgozik? – Persze. na. ami ide van írva. a hölgyet. nem ismerek senkit a TB-nél. hogy magyarázza el. – Az lenne a legjobb. hogy kihagyták a Sissimet. hogy a „hölgyet”? Melyik hölgyet? – Akármelyiket! – dühöngött Camille. és jelenj meg náluk az anyakönyvekkel. nappal alszik. mint minden fehér. de te is olyan vagy. ne húzd fel magad! Csak azért kérdeztem. akkor honnan 18 .. melyik hölgyet.. Hallotta. Arra kérnek. – Hányadik gyerek ez a Sissi? – Ez nem valami szám. Mamadou. az öcsém pedig éjszaka dolgozik. autókról készült fényképek és telefonszámlák is. milyen lehet egy „nagy segg” Mamadou szerint. hogy az öcsédnek és neked nincs jogotok egy bevallásban egyesíteni a gyerekeiteket. – És mind a kettőnek rendben vannak a papírjai? – Persze! – De hát akkor külön is megcsinálhatják a bevallásukat. Semmit. mindig igazad van. – Mamadou.. hülye! Ez a legkisebbik gyerekem. csak azt mondom. – Igen. de az öcsémnek aztán nincs semmije. ne húzd fel magad. érted? – Értem. én mondom neked! Meg se mozdul az a gonosz dög. ahogy Mamadou így füstölög magában: „Azt mondta. Életemben nem jártam még ott. – Csak azt akartam elmondani. hogy ismered.– Várj csak. – Miért mondod. – Jól van. Sissi. ő aztán nem csinál semmit. hogy dolgozik! Autóutakat épít! – És a sógornőd? Mamadou az orrát fintorgatta: – Na. mert azt hittem. a sógornőddel és az összes papírotokkal. – Igen. Te hány gyerek után kapsz pénzt? – Négy után. – Igen. – Aha. vagy mi? Ezt kérdezem tőled már egy órája! Camille végképp nem tudott mit mondani. és megkérnétek a hölgyet. hogy tisztázd a helyzetet.. mert vannak ott urak is. de minek? – Mert azt hiszem. Camille. a világért fel nem emelné azt a nagy seggét! Camille magában elmosolyodott. hogy ez az izé nem törvényes.

ez egy mindentudó asszonyság.tudja. – És ha nem is hölgy? Camille-t már-már elhagyta a hidegvére.. és hozzátette: Felírok magának egy jó vacsorát. 19 . ha soha nem volt ott. az öcséd autóutakat épít. de ha nem. – Minek? – Minek. már megint ezzel szívatsz! Az nem a te vödröd. – Te is metróval jössz? – Nem. honnan tudhatná. ha elrendezed ezt az ügyet a kis Sissivel.. – Tessék. hogy segítesz. itt a doki telefonszáma. aztán Camille-hoz fordult. meg rontást idéz elő.. hát nem. Camille elmosolyodott. haragszol? – Nem. előbb add vissza a vödrömet. menj innen – fújtatott Mamadou. hogy idézze meg neked a szeretett lényt. utána beszélhetünk róla! – A francba. – Azt hittem. nem haragszom. megyünk? – Én is veletek megyek. és felvette a hátizsákját. átkozott. – És nekem? – vágott közbe Samia – Nekem nem tudna találni egy pasit? Mamadou Samia arca felé kapott. – Tényleg.. jó szerencsét – gondolta. és leveszi a rontást. Camille az ég felé fordította a tekintetét. és Camille-ra mutatott. minek? Honnan tudjam? Hogy doktorosdit játsszatok. Mamadou – mondta. Jó szerencsét odabent. – Akkor holnap! – Sziasztok. Úgy látszik. gyalog. – És beszélsz a hölggyel? – Igen.” – Hé. hanem az enyém! A tiéd piros volt! – Menj innen. Csak azt mondtad. hogy adjam oda neked! Az orvos egy recept hátuljára firkantotta a mobiltelefonszámát. és bedobta a csatornába. A rendelő falépcsői megreccsentek a súlya alatt. Camille Fauque gombóccá gyűrte a cetlit. – A TB-be? – Igen. Mamadou nehézkesen felállt. megkérem az öcsémet. mintha meg akarná karmolni: – Te átkozott perszóna. a francba! Ő kérte. – Na. Tessék! Ennyi! – Veletek megyek. te az úri negyedben laksz! – Menj a fenébe.. – Tudod.. lányok. – Autóutakat épít. hívjon. hogy csak hölgyek vannak? Vannak ott urak is. amikor megjelent Samia: – Te jössz.

de jelentkezett. hogy ő is van olyan derék leány. A könnye. amelyet nem tudott tisztelni többé. vagy ereje? Vagy talán ideje? Igen. Bement a házában lévő szupermarketbe. mert szomorú lenne. a fizikai fáradtság. Elmondani. hogy azért nem eszik. és az a másik. vegytiszta hazugság volt. Aztán sírna egyet. nehezebben lemérhető súly. szédíteni.. csak a hátizsákja súlya. De Camille Fauque hazudott. és Mamadou nevetéséért. Vajon meghallgatta volna az a fiatal orvos? És megértette volna? Egészen biztosan. és elmondani az igazságot. Hogy minden ébredéskor úgy érzi. mint a többi. amelyet a testében görgő kövek és kavicsok jelentenek. aki háttal áll a képeken. Ezt kellett volna elmesélnie az üzemorvosnak az előbb. Túl messzire. aki éjszaka dolgozott. Talán mégiscsak el kellett volna neki mondani. Josy Bredart. Túl sok hét és hónap telt el már úgy. látszólag könnyed jelenetnek. Lassan mozgott. kavicsot fal. nagyon messze. és minden újabb napot felemelhetetlen súlynak érez. nehogy észrevegyék. hogy elmulassza ezt az egészet. hanem azért. Ha lett volna hozzá kedve. keveset beszélt. hogy Camille hallgatott. szerencsére az üzenetrögzítő vette fel. igen. Igen. amelyben megpróbálta meggyőzni magát róla. Hogy az őt körülvevő világ cseppet sem fontos. Carine zavaros történetei. Camille Fauque volt az a törékeny. Olyan ügyes. Nem szögezi más az utca kövéhez. feloldhatná a homokkövet. és figyelmesebbnek. bár ő sem hitt benne. Hazudni. Az orvos türelmesnek látszott. és kényszerítette magát. Most mégis eszébe jutott az orvos. Fáradt volt. lökött viháncolásuk. Camille Fauque szellem volt. Neki is rá kellett volna könyökölnie az asztalra. Az előbbi háborgása. amikor majdnem belevágott. de felmerült benne. ideje – nyugtatgatta magát. élni. hogy eldobta a telefonszámát. illanó fiatal lány. az egymásnak adogatott cigik. De nem azért. Milyen kifejezést is használt? Hogy ő is „eleven lény”? Nevetséges: Camille Fauque nem volt eleven lény. és még ki sem nyitotta a szemét. és segítené. abszurd monológja. Volt egy pillanat. és nagyon kecsesen tudott kereket oldani. És tulajdonképpen ez volt az oka annak. Olyan könnyed volt. hogy hiányzik. a Toucleannál végzett idióta munkája. 20 . rosszkedvük. amelyben lemondta a meghívást. Nem volt szabad hinni az előbbi. A könnyű. Nem akarta úgy végezni. vagyis végeredményben a folyadék. hogy újra lélegezni tudjon. De nem volt bátorsága visszafordulni sem. de visszafordulni nem. A doktor jóakarata iránti tiszteletből tette. nagyon mélyre és nagyon sötétbe.. Mert Mamadou hatalmas kacagása. hogy nem élt bennük. mint az anyja. hogy ehető dolgokat vásároljon.Camille Pierre-hez és Mathilde-hoz volt hivatalos vacsorára. Mindenkit hamis nyomra vezetett. nagyon könnyű Camille Fauque elindul tehát. mint a többiek. Nem akart az ő útjára lépni. máris fullad. mert az akárhová vezethetett volna. a veszekedéseik.. Az idő olyan fogalom volt. hogy talán most mondott le az utolsó esélyéről.. Nem bánta. mert a kavicsok minden helyet elfoglalnak a gyomrában. ha szólították. vagyis azért eszik olyan keveset. mind élni segítették őt. Hagyott nekik egy üzenetet. nappal pedig kavicsokat rakosgatott egymásra.

az ördögbe is! Legalábbis azt hiszem.. A fiú most is ott dünnyögött a kaputelefon előtt. – Ó. a fiú gyorsan kinyitotta a belső üvegajtót. akiknek majd' megszakadt érte a szívük. mert feltartom. átemelte a karját fölötte. és belökte a kaput. – Ó.. nekinyomja a bokámat a falnak és nagyon fáj. és megint visszatette a holmit. – Sajnos. majd meglátjuk. nyakatekert beszédstílusa és széles karmozdulatai szörnyen kínossá tették a vele való találkozást. Camille végül könyörgőre fogta: – Lenne olyan kedves. hogy nevessen rajta. Milyen szédült! Pedig. vörös vitorlavászon nadrágjában és széles karmozdulataival..Többször is körbejárta a polcokat. A fiú gyorsan maga elé akarta engedni Camille-t. visszament. de valahogy elvétette a mozdulatot. Elnevette magát. – Talán megváltoztatták? – Úgy gondolja.. – Na. balsors! Ugye nem okoztam túl nagy fájdalmat? Milyen ügyetlen vagyok. én nem arra megyek – mondta Camille és az udvar felé mutatott.. szorongást és gyötrelmet okozott. aztán visszajött. 342B7. és megvette ugyanazt az üveg majonézt. Nem is értem. kérem. – Nem. Leemelt valamit a polcról. Istenem. bocsásson meg nekem! – Semmi baj! – mondta Camille harmadszor is. és felemelné a lábát.. hogy. azt a különös. mert látja. Szívfacsaró volt az egész. hirtelen kilépett. újra levette. nem igazán. feltartom. dadogva beszélt az eladónőkkel. négy joghurtot és két üveg ásványvizet. hogy Camille akadálytalanul beléphessen. pedig én is ugyanezt a számot ütöttem be. Furcsa.. nincs semmi baj. Camille néha az utcán vagy a ház kapuja előtt is összefutott vele.. és hátulról alaposan fejbe vágta. A fickó megpróbálta leakasztani a táskája fülét a kapu sárgaréz kilincséről. hórihorgas alakot. arrébb ment egy pár lépést. – Talán az udvarban lakik? – Hát. – Semmi baj – mondta Camille.. igazán. kisasszony. szomorú bohóc volt. hogy nem. 21 . Camille látta egyszer. milyen szédült vagyok. Beteges félénksége. Inkább a tető alatt. komolyan? – Ezt úgy kérdezte. – Jó estét. mire sikerült döntenie: vett banánt. Elfelejtette a kódot? – Nem... húzta az időt. én. ragtapasszal foltozott szemüvegével.. ugye? Szörnyű alak volt... vagy sajnálja. – Ó! Á! Bocsánat! – A fiú a kezét tördelte.. – Baj van? – kérdezte Camille. és minden találkozásuk csak bonyodalmat. bocsássa meg. Az ajtó kattant egyet. Most meglátta azt a fickót a házukból. A fickó nem mozdult. Camille nem tudta. majd amikor már majdnem rákerült a sor a pénztárnál. Amikor már az előcsarnokban voltak. hogy kiment a boltból. de rögtön vissza is tette. a fejét rázta. amit egy perccel korában visszatett. mintha Camille most jelentette volna be a világvégét.. tulajdonképpen még nem tekintettem át ebből a szemszögből a dolgokat.

mire rájött.. beledöglöm! 22 . Egy proccos ház hetedik emeletén lakott. hogy nem. anyám. hogy egyszer éjszaka – mert általában az éjszaka közepén jött haza – az előcsarnokban találkozott vele. és úgyis ellopják tőlem. – Ki maga? Felkapcsolta a világítást. mert még ez a bagolyvár is több volt. mit mondott Carine.– Ó! Ez nagyszerű! Igazán mulatságos lehet! Camille elfintorodott. milyen zavart képet vágott Pierre Kessler. jobbra megláthatta az Eiffel-torony tetejét. Tudja. De nem panaszkodott. Mindent. amikor meglátta a lépcsőházban álló sápadt árnyékot. mert elképzelte a rá váró pokoli hőséget. Ez a fickó határozottan lökött volt.. és nem tudott többé elindulni. egy emeleten sem. Camille-nak most eszébe jutott.„ „Nem tudja. kisasszony – kiabálta utána a fiú. és megkérdezte Camille-t. pizsamában és vadászcsizmában volt. télen pedig vacogott. Nem akarom. „Hogy néz ki?” – kérdezte. – Igen. Hallja. Megpróbált nem megállni. amikor szép idő volt. és a fejét ingatta. A negyediken leült a lépcsőre. Jól emlékszik. csak állt. hogy nem látott-e egy macskát. Tanácstalanul nézelődött. így is lehet nézni a dolgokat! – Jó éjszakát. Lökött ez az alak. „Az úri negyed. Soha. hogy ellopják az eszközeimet. egy bizonyos értelemben tényleg menő helyen lakott: ha felmászott a kisasztalra és derékig kilógott az ablakon. Amikor esett odakint. minden csurom víz volt.. és vele együtt körülnézett az udvaron. Pierre először megijedt. majd megfúlt a hőségtől. – Üdvözölje a nevemben a kedves szüleit! A szüleit. mint a tenyerét. maga után vonszolta az ásványvizes üvegeit. mint ma is. és egy nyitott macskakonzervet tartott a kezében. és gyorsan elindult felfelé. – Camille! Te vagy az? Camille felzokogott. mert abba beledöglöm. Caplatott a lépcsőn felfelé.. Mindent ellopnak tőlem. és mivel a ház a Marsmezőre nézett. szörnyen érezte magát. Camille mondta. Mielőtt munkába indult. Amikor felébredt. és átnyújtotta a kulcsot. Milyen igaz. amikor belökte ennek a lomtárnak az ajtaját. hátha megtalálják azt a bizonyos cicát. tele mindenféle kacattal. és beletelt néhány másodpercbe. hogy néz ki a macskája? A fickó megmerevedett: „Honnan tudnám? Nekem soha nem volt macskám!” Camille majdnem felrobbant. A szoba apró volt. mocskos. egy cselédmanzárdban. De ami a többit illeti. – Pierre! – Ki az? – Pierre. és majd kiköpte a tüdejét. Egyszer egy éjszaka ugyanis megállt. és rálépett az odújához vezető százhetvenkét lépcső közül az elsőre. és még jobban megijedt.. Át volt fagyva. a fejét a térdére ejtette. Ismerte már ezeket az időjárási viszonyokat. Camille már három napja az utcán aludt. – Ez inkább nyögés volt. és most felsóhajtott. mert több mint egy éve itt lakott.. mindent.” – Camille-nak eszébe jutott. és egy kis táskát nyújtott feléje: – Pierre! Ezt muszáj elraknia nekem. csendes és riadt Camille Fauque-ra. ez ám az úri negyed. mint amiben reménykedhetett. hol is van. „Sajnos nem tudom. hát. ez a festőkészletem. a vihartól félve becsukta a csapóablakot. az nem igazán volt menő. Amikor Pierre egy héttel korábban a küszöbén rátalált a kiéhezett. és elaludt.

Pierre nevetett.. Néhány nap múlva meglátogatták. hogy eszébe jutott az ifjúsága. Pierre felajánlotta. és nem kérdeztek tőle semmit. – Tessék. Camille elájult a küszöbükön. nem tudom.. tele csodálatos ennivalóval. Pierre Kessler odahúzott egy széket az ágya mellé. Levetkőztették. Valóságos áldás volt ez a két ember. és lefektették a belső szobában.. Semmi keresnivalója nálunk. – Nem akarod megtartani a kulcsainkat? – Nem. mielőtt Camille elment tőlük. nem. kijelentette. – Ne mondj semmit. mit mondhatnék. de jobbnak látták békén hagyni őt. – Magaddal viszed. A lépcsőjárás kifárasztotta őket. Műanyag poharakból itták a pezsgőt. Camille másnap éjszaka ébredt fel.. nem. néhány edényt. – Alszik? – Azt hiszem. majd kihúzta az ágy alól a kis skótkockás táskát. Sírva fakadt. – Menni fog. – De nézd. és elszörnyedve nézte. – Köszönöm? – Igen. Pierre és Mathilde ugyan nem aludtak. a köszönöm elég lesz. Én. ágyneműt. félrebeszél: – Camille! Miről beszélsz? És honnan jössz? Gyere be! Már Mathilde is kint állt az előszobában. Camille nemet intett: – Inkább itt hagynám. hogy ellakhat a szülei hajdani lakásához tartozó manzárdszobában.. Mathilde elkísérte Camille-t egy önkiszolgáló lakberendezési áruházba. segített neki lámpát. – Van pénzed? – kérdezte tőle. milyen állapotban van! – Csssss. és nagyon halkan eresztette tele a kádat. – Igen. – Szó sem lehet róla – jelentette ki Pierre határozottan. egy elektromos főzőlapot és egy minihűtőszekrényt vásárolni.Pierre azt hitte. másoltattak neki kulcsot. lerogytak a matracra. de Pierre-ék nem erőltették. rendben leszek. nehogy felébressze őket. amely hozzájuk vezette Camille-t. matracot. amit nem adott el. Camille egyikre-másikra felelt. és Mathilde előhúzott egy nagy táskát. és rázendített a Bohéméletre. nagylány? – Igen – felelte Camille a könnyeit nyeldesve. 23 .. – Mi történt? – Fogalmam sincs. Néhány napig maguknál tartották. A pezsgőnek és az oldott hangulatnak köszönhetően fel mertek tenni néhány kérdést. – Mathilde magához ölelte – Igen.

Amikor indulófélben voltak. ugye tudod? Bocsásd meg. amit az imént vett ki. úgy.. sőt Mathilde már el is indult lefelé. És tessék. amikor majdnem normális napja volt! Beszélt. Mert hogy van egy anyád. van-e fogalmad róla. hogy mindig úgy tekintettünk rád. egy gépből jövő néhány szó megzavarta a fejét. mire sikerült. Ez nem ér! Nem ér. Őt magát is meglepte. és még annyit mondott: – Dolgozz. nagyon is sokat dolgoztam az utóbbi időben. és tett egy ígéretet Mamadou-nak. egyszerűen nincs más választásod. Most a szart pucolta ki mások után a vécéből. hamarabb lefeküdni. utána jön a tél. hogy lássa a napot. és oda sem figyelve. vagy mint egy cseregyerekre? Pierre rámosolygott. Camille remegni kezdett. Csak azt akarom tudni. – Mint egy csodagyerekre. lányok. és egy hajtásra megitta a maradék bort. Soha. mint a saját lányunkra. Camille. Camille becsukta utánuk az ajtót. nevetett. meghallgatott másokat. Végül is szót fogadott Pierre-nek. Dolgozott. Törökülésben leült az ágyra. te is nagyon jól tudod! Camille felemelte a tekintetét.. és befagy a seggünk! Úgyhogy ne nyavalyogjatok. hogy ilyesmit tervezget. a jó gyerekek ezzel a szóval illetik azt. Most már muszáj dolgoznod. Átverte az orvost. Borzasztó régóta nem ígért meg semmit. – Ne beszélj hülyeségeket. – mondta Pierre. – Azt hiszem. – Nem. Nem merte végiglapozni a katalógust. Szuper Josy figyelmeztette is őket még tegnap: „Ne nyavalyogjatok. hogy úgy 24 . és még délután felkelni. hogy ebben az évben máshogy kellene beosztani az idejét. hajlandó vagy-e velem ebéd-” Camille kikapcsolta a rögzítőt. és visszatette a hűtőbe a joghurtot. Egyébként nem is tehetsz mást. Senkinek. és keményen Pierre szemébe nézett: – Ezért segített nekem? Hogy ezt mondhassa? – Nem. mintha nem is lenne fontosabb dolga a világon. Nagyon sokat. Camille lesütötte a szemét. és hátralökte.. De a keze elárulta. Camille. kiről beszélek. – Rajzolj. Pierre megszorította a csuklóját. és megragadta Camille csuklóját. Tudod. hogy így felhúzza magát egy vékony kis papír miatt.. hogy szinte fájt. de mivel ez a harmadik üzenetem múlt kedd óta. Ha jól tudom. aki a világra hozta őket.. fesztelen mozdulattal bekapcsolta az üzenetrögzítőt. oké?” Most az egyszer igaza volt. és a táska aljában a Sennelier művészellátó bolt katalógusára akadt. és ez tökéletesen megfelelt neki. Szeptember végén jártak. összerakta a babazsúr kellékeit. Pierre Kessler megfordult. Ma-ma. Mindig van hiteled – ez állt egy post-iten. Több papírt is eltépett. Annyira figyelt a mozdulataira. és nekilátott cigarettát sodorni. és a napok szemmel láthatóan rövidültek. „Itt Mama – rikácsolta az anyja hangja – Nem tudom. most éljük az utolsó szép napokat. és elengedte a kezét. – Az nem munka volt. fogta a dohányos szelencét. vagyis szocializálódott. Tényleg dögletes hőség volt. hogy eszedbe juttatom ezt a kellemetlen tényt. és közben véresre harapdálta az ajkát. Camille arra gondolt..

. 25 . ízzé-porrá zúzva..terült el a földön. mintha egy halom formátlan törmelék zuhogott volna rá.

Belépett az irodába. mintha elvágná a torkát): – Ne nyúlj semmihez. szemétláda. de nehezen találtalak meg. elsápadt.. a csuklóját végighúzta a homlokán. hogy visszahívom – felelte a fiú. behunyta a szemét és több percig így maradt.. – Semmi komoly? – Combnyaktörés... – Mondja meg neki. és visszament a bejárat melletti ruhásszekrénybe. utána felhív. főnök... Franck. Franck végül a zsebébe gyűrte a papírdarabot.. – Nagymama? – Szervusz. menj és rendeld meg a karácsonyi ajándékodat. Nem a nagyanyád vagyok. Levette a sapkáját. nyissz.. nagyi van a vonalban... különben. 26 . a keze közé fogta a fejét. – Menj a fenébe. hogy felírjon rá valamit. főnök! – A nagymamája.... Mondja.. főnök! – Telefon! – Nem.5 – Lestafier! – Igen. Először a Grands Comptoires-t hívtam. – Várjon. – Menjen a fenébe. – Lestafier! – Igen. lehajtotta a fejét. becsukta az ajtót. amit az irodájának nevezett. Nehogy letegye! Franck felállt. papírt keresett az asztalon. Istenem... aki éppen egy darab húst csontozott. főnök. – Oké. hogy hívjanak később! A jóember megcsóválta a fejét. hogy már nem ott dolgozol. – Carminot asszony? – Ó! Hú. Lestafier! Vegye már át ezt a kurva telefont. és sóhajtva nyúlt a kagyló után. A főnök az üvegablakon át figyelte. leült. és odaszólt a szomszéd asztalnál dolgozó fiúnak (közben úgy tett. fiam? – Igen. Hosszú szitkozódás. – Minden rendben.. de mondták.. hanem Yvonne Carminot. és kijött az irodából. majd letette a telefont. újra felvette a telefont. Franck gorombán félbeszakította: – Mi történt? – Jaj. főnök! – Hogyhogy nem? – Dolgom van. Nem vagyok postáskisasszony! A fiatalember megtörölte a kezét a kötényéről lógó konyharuhában. Paulette.

– Mi van vele? – Vasárnap visszaadom. mit mondtál a főnöknek. – Az újat? – . – Ha jól sejtem. – Valaki nagyon szereti a nagymamáját. megegyeztünk? – Megegyeztünk. Csendben dolgoztak tovább.. de azt előre megmondom. – Lestafier! Menjen.. főnök. Rendben. érti? A maga fejét szedem le. – Nem. és behunyta a szemét.. 27 . akkor azt is tudod.. Combnyaktörés? – . – Hallottam. ki akarja venni a mai napot. menni fog.. – Súlyos? – Azt hiszem nem. de utána nagyon szeretnék elmenni.. hogy váltson köpenyt. hallgatott.. Guillaume nem értette. és ráparancsolt.. – Yes. ha az esti műszakban bármit is elcsesznek. A főnök elfintorodott. az gyakran előfordul az öregeknél. – Biztos? – Biztos. és látja.. főnök. és a pihenő alatt előkészítem az estit is. az egyik a nyulai fölé. egyetlen egyet is. még ma is itt van. főnök. Újra munkához látott.. – Ki állítja... és a késéért nyúlt. hogy ma este. mosson előbb kezet! Nem a falujában van! – Menj a francba – morogta Franck. Meg tudja csinálni.– Ó. hogy teljesen egyedül vagyok. a másik a bárányborda fölé hajolt. ha csak egyetlen megjegyzést is kell tennem. – Biztosan menni fog? – Megoldjuk. – Egyedül? Mihez? – Mindenhez. – A motor.. Majd megint a helyettes séfjéhez fordult. megcsinálom a délelőtti műszakot. Az anyámnak tíz évvel ezelőtt tört el.. főnök. – És ki készíti ma este a meleg ételeket? – Guillaume. – Húha! – füttyentett a másik.. hogy miről beszéltem az öreggel.gen. – Mivel hallottad. Egy igazi tengeri nyúl! – Mondja.. hogy meg tudja csinálni? – Én. és hozzátette: – Menjen. A segéde csak néhány perc múlva merte megszólítani: – Jól vagy? – Nem. de jobbnak látta. Franck visszament a helyére. odaintett egy épp arra járó fiút. ha békén hagyja.gen. de az a baj.

Boldog volt. és félhangosan. és a zajt kihasználva odasúgta Francknak: – Akkor vidd te.. Tudta. amikor nem volt semmi baja. Alig tudott odafigyelni. milyen szar helyzet! Már csak ez hiányzott! Most vett egy méregdrága motort hosszú lejáratú hitelre.. még ehet előtte valamit. – Hé! – Mi van? – Hol is van a nagymamád? – Tours-ban. amikor a főnök átküldte az utalványokat. az öltözőben zuhanyozott le. Majd akkor add oda. megszámolta a hússzeleteket és hosszú jegyzeteket hagyott Guillaume-nak. hogy ez beütött? Végül is. és zaklatott. Majdnem sikerült túlsütnie egy marhabordát. Lenyúlom a séfhelyettesi posztodat. A főnök hangja szakította félbe a beszélgetést.Franck keserűen elfintorodott. hogy pár héten belül hatalmas csávába kerül. és meglehetősen zavart állapotban hagyta ott az éttermet.. és igyekezett nem megégetni magát. ha meggyógyult. és sok különmunkát kellett vállalnia.. leltárt csinált. A dagadt Titi most turbózta fel a benzinmotort. Franck hosszabbnak érezte a műszakot. ha meg akarod látogatni? – Másképpen is meg tudom oldani. mint egy óra alatt. – Csendet uraim. Hogy a fenébe fogja tudni megcsinálni most.. – Csak ne köszönd. 28 .. kipróbálhatja az autópályán is. Tehát egyedül maradt a konyhában a váltás alatt a mosogatófiúkkal. megállás nélkül káromkodott. Átadta a maradékokat.. csak vakkantott. Franck Lestafier mosolyogva csóválta meg a fejét.. egy ronggyal megtisztíthatta a bukósisakját. Ha minden jól megy. hogy fizethesse a részleteket. A kurva életbe. Ezután már nem is beszéltek. Már akkor is nehéz volt a nagymamájára gondolnia és meglátogatni őt. csendet! Guillaume megélezte a kését. – Akkor nem lesz szükséged a motorodra vasárnap. és ott lehet valamivel több. de azért kicsit megörült a lehetőségnek. Nem volt ideje hazamenni. – Köszönöm. Nem merte bevallani magának. – Köszönöm. mint máskor.

de ha elmegy. Most érkeztem Párizsból. jöjjön vissza holnap reggel tíz után. ugye? – furcsán csengett a hangja. hogy visszanyerje a lélekjelenlétét. a felső ajka egészen beesett a szájába. attól majd megszakadt a szíve... Franck makacskodott. Van benned egy szép darab ócskavas is. – Tudod. ettől az arca szörnyűségesen behorpadt. Azt hiszem. hogy már vége a látogatási időnek. és nemsokára vissza kell fordulnom. Amit az ágyban látott. hogy mondjon néhány szót a beteg életmódjáról. – Most majd bedugnak egy elfekvőbe. – Itt az unokája! – közölte vidáman az ápolónő. amikor beléptek az ajtón. ha megtenné.. beszéltem az ápolónővel. – Aha! – Az ápolónő intett a recepciósnak. és megpróbált szépen. de látnom kell a nagymamámat. különben nem engedik ki az épületből. a nő bekeményített. nem értjük egymást. Franck ügyetlenül válaszolgatott. azt mondta. – Ugye mondtam. – Mi a probléma? Ez már ígéretesebbnek tűnt. hogy megköszönje. az operáció lefolyását.. Levette a kabátját. elnézést a zavarásért.. A recepciós hölgy közölte vele. – Nagyon meleg van itt.. – Na mi van? Már megint valami butaságot csináltál? Francknak emberfeletti erőfeszítésébe került ez a tréfás hang. hogy a műtét nagyon jól sikerült. de nem sikerült. a várható gyógyulási időt. – Kérem. úgyhogy. hogy eljön! Most egyedül hagyom magukat. és megkérte. és félig süket volt a motor zajától.. akit tegnap hozott be a mentő. Franck még nem volt annyira magánál. és körülnézett. mert nagyon zavarta a kórházszag. hova akaszthatná fel őket. 29 . Egy ápolónő lépett oda. Röviden elmagyarázta Francknak a helyzetet. – Hogy hívják? – Lestafier. a pulóverét. és sírva fakadt. Franck letette a sisakját és a motoros kesztyűjét a pultra. – Jöjjön velem. hogy. figyeljen rám egy kicsit. – Jól vagy? Az idős hölgy megpróbált rámosolyogni. nyugodtan beszélni: – Kérem. Először gyorsan megfordult.6 Valamivel hat óra előtt állította le a motort a kórház parkolójában. Kivették a műfogsorát. Behunyta a szemét.. és. kopogjon be hozzám a nővérszobába.

– Az normális. mire a nyugatra néző szobát lágy alkonyi fény árasztotta el.. Először nehezen találta a szavakat. és hogy hívják azt a lányt. beszélt arról. hogy Párizsban szép az idő.. Állati ronda ez a fény.. hogy meglátogatlak! Tudod... utána átvisznek egy utógondozó intézetbe.. szólok az ápolónőnek. akkor sem ejtettél egy könnycseppet sem. Ez tőled is függ. és hallotta. hogy halad a főzéssel. Ügyesnek kell lenned! – És meglátogatsz majd? – Persze. – Mielőtt elmegyek. mint egy teknősbéka! – Hazudós! Paulette a könnyein keresztül Franckra mosolygott. leoltom a lámpát. Semmiségekkel kezdte... Franck felhúzta a rolettát. és áttért a személyesebb emlékekre és mélyebb titkokra is. azt nem. és megérted. – Fáj. de most aludnod kell egy kicsit. elmondta. – Esküszöm.. – De nagyon fáj..– Még mit nem! Miket beszélsz! Itt maradsz még egy pár napig. mint egy kórház.. mert én is elbőgöm magam. 30 . – Te ugyan nem. ha eljössz hozzánk. Paulette! – És ez hány napig tart? – Néhány hétig... túlzol. meg efféle hülyeségeket.. olyan. hogy nem! Majd meglátod. – De azért mégis hagyd abba! Nem merte megfogni a kezét a csövek miatt. mert soha nem tudott ügyesen beszélni vagy mesélni magáról. majd elmúlik. Ott kényeztetni fognak. áttette a másik oldalra. Felemelte a fotelt. hogy a nagymamája csendesen nevetgél a sötétben.. – Nem. De a lenyugvó nap fénye és nagyanyja kisimuló arca hamarosan megoldotta a nyelvét. Az túl parasztos.. – Már most elmész? – Dehogyis! – Beszélj egy kicsit! Mesélj magadról valamit! – Várj. úgy megyek. – De nekem semmi kedvem Párizsba menni. csak kisebb. van egy szép motorom! – És nem mész vele túl gyorsan? – Nnnem. hogy adjon ellene valamit. – Ezt ne csináld. milyen fáradt. akire rá akar hajtani. nagymama... Az nem elfekvő. Amikor pici korodban kificamodott a karod. – Franck! – Itt vagyok. de szennyezett a levegő. újra megtanítanak járni. miért szakított a barátnőjével. – Nem. és megsütöd a híres almatortádat.. – Akkor mi megyünk el hozzád. nagymama. Utánozta az új lakótársát. és megfogta Paulette kezét. Te sohasem sírsz.. hogy miket szokott főzni. aztán: hopp a kertedbe. hogy milyen színű a Suzukija. Elmesélte.

köszönöm. – Azt mondja. Egy kupicával? – Nem. A fiókból elővett egy doboz szardíniát és egy csomag kétszersültet. a főnök nagy pofájáról. beszélt Takumi... Még igazán harcolhat egy kicsit.. Először feltett Francknak néhány hivatalos. Mesélt néhány újságot Momóról és Mandel asszonyról. gyakorlati kérdést.. Gyulladáscsökkentő is van az infúzióban. és belefúrta fejét a párnába. Azután elhallgatott. és az ajkára tette az ujját. – Várjon. Amikor már az ajtónál volt... milyen a légkör az étteremben. – Jól tetted. mert Paulette lélegzéséből rájött. hogy fáj neki.. Nézze: van itt egy rakás sütemény.. alvás. Olyan sokáig tartotta magát. de csitt! Rendben? Franck evett néhány falatot. válaszolt az ápolónő kérdéseire. – Nem evett semmit? – Nem. hogy elaludt... – A szardíniára értettem. – Csak a munkámat végzem. és hosszú ideig keringett elveszetten.. de Franck nem válaszolt.. most már aludj. – Reggelre jobban lesz. – Csitt. – Jól tettem? Franck bólintott. magával. – Jól van? – Fáradtan. minél többet alszol. veszek egy kólát az automatából.. Végül az ápolónő csípte el. Nem szabad letörnie. gyerünk. – Ez jó lesz? – És maga? – Nem gond.Franck beszélt arról. – Én. a fiatal szakács ügyességéről és a szarvasgomba áráról. – Köszönöm. Paulette visszahívta: – Franck! – Igen? – Nem üzentem az anyádnak. Leültette egy székre. és elővette Paulette kórlapját. holnap jobb állapotban ébred. De most már. mert. Hangtalanul felállt. annál hamarabb talpra állsz. elmesélte. – Igen. majd fogta a menetfelszerelését. – Akkor én is iszom egy pohárkával. Hazafelé hajtotta a motort. van itt minden. tudod. 31 . Amikor kilépett... otthon azonnal bedőlt az ágyba. szinte mellbe vágta a neonlámpák erőszakos fénye. hogy egyszer egy miniszter bement hozzájuk gratulálni.. Most nem.

. behunyta a szemét és mélyeket lélegzett. és adok. és megbámulta az utálatos dekorációt: a stukkókat és az ál-ázsiai domborműveket. és leült vele szemben: – Szia. fizetett. sárgás lakkozással. A kagyló. Ezek a – nem túl gyakori – ebédek mindig hazavágták a beleit. Mintha az anyja valamiféle aprólékos és valószínűleg tudatalatti szadizmussal azon lett volna. Köszönöm. kólát. hogy oda nélkülem is elmehetsz. ahová az anyja hívta ebédelni. Camille anyja hirtelen rikácsolni kezdett: – De azt ugye tudod. ha tudnálak. – Azért kérdezem. Az egyik ember balszerencséje a másik ember szeren. amikor találkoznak. támolyogott. 32 . Egy kis kávéházban könyökölt a bárpultnál.. Elszívott még egy cigarettát. és átment az utcán.. mama – ismételte meg Camille szép tagoltan. Két kézzel. – De én nem vagyok „általában az emberek”.és gyöngyházberakások műanyagból készültek. mama! – Meg se csókolsz? – Szia. Amennyit te eszel. ne kezdd már megint. szörnyű ronda. mert az emberek általában ezt kérdezik. hogy lekapargassa a vart. De képzeld. csak szólsz. – Szép itt.. jó? Camille hátrafordult. és úgy érezte magát. Istenien alakult a hangulat. kidobott pénz lenne az egész.7 – Kávét? – Nem. nem állok úgy. – Jól vagy? – Ezt miért kérdezed? Camille megkapaszkodott az asztal peremében – nem akart azonnal felpattanni. A keze a zsebében – a zsebét a hasára szorította. Ha pénzre van szükséged. – Nem. mint akit megnyúztak. szorosan fogta a poharat. mert neked bezzeg van pénzed. Általában kétrét görnyedve jött el a vendéglőből. – Ezt most hagyd abba – fenyegetőzött Camille –. Az egyik asztalnál meglátta anyja görnyedt alakját. az ég szent szerelmére. és egyenként felszakítsa a milliónyi apró heget. Camille a bárpult tükrében látta.. hogy a Tour d’Argent-ba vigyelek ebédelni. – Hát akkor mi vagy? – Ó. hogy az anyja most lép be a Jade Paradicsom ajtaján. azzal a vendéglővel szemben. Egyébként akkor sem vinnélek oda.. Mélyet sóhajtott. vagy rögtön elmegyek. kiment a mosdóba. Camille apró kortyokban itta a kólát.

– Ja tényleg. ugye? Tisztára. – Soha nem látogatsz meg. Te azt szép munkának nevezed? Én egyáltalán nem bánom. nem azért hoz az ember gyereket a világra. Jó munkája van! És milyen érdekes! Takarítónő. hogy nem hiszem ezt. és megfojtja. – Nem kellett volna életed végéig azt csinálni. ha róla beszélek. és pipacsokat szedjünk a mezőn. Camille meg tudta volna csókolni. – Igaz! Gyerünk.. koccints velem.. hogy rámosolyog és megveregeti a kezét.. Mama! Ezt nem folytathatjuk így.. biztos lehetsz benne. honnan tudod? És miért nem veszed le ezt a szörnyű szemüveget? Itt nem süt a nap. Kérlek szépen. – Nem. – Választottak már? – kérdezte a pincérnő.. akkor nagyon naiv vagy. hogy mókázzunk. Nem folytathatjuk. Vagy ezt teszi. – Mama.. már réges-rég a föld alatt lennék. – Nézz végig magadon. amiről nem tudsz semmit.. hogy azért vagyunk a földön. Nem eszed meg? – Nem. Éppen elégszer elmondtad nekem. – Mit „mamázol”? Normális. – Mama. Ne menjünk el ebbe az irányba. Az anyja szemrehányóan csóválta a fejét. hogy szívjunk. találj valami más témát. – Arra megyek. – Túl sokat iszol. Ez igencsak furcsa egy ilyen trehány személy részéről. – Aha! Nem szereted. sírdogált egy kicsit.. Jó iskolám volt. évődjünk.. és az ujjával számolgatta őket. Valami mást! – Szép munkád volt.. és mindent elrontottál. – Szép munka. érted? Én legalábbis nem. – Először is. a hülye kollégáiról és a társbérlet nyomoráról. Most az egyszer nem mondtál butaságot. és tudom. – Nincs még eleged ebből a sok szarból? – Ne beszélj olyasmiről. Tudod. kérlek. mint egy csontváz.. lányom.. a fájós hátáról. És aztán mit jelent az.. – És most? Most mit csinálok? – Mindig tiéd az utolsó szó.. Olyan vagy.. hogy azért születtünk. hiszen nem voltam boldog vele. Boldog! Boldog! Ha azt hiszed. a magányáról beszélt. – Jobban érzem magam így. Ha azt hiszed. Jó étvággyal evett és elkomorodott. ha aggódom érted. Ha nem szedném őket. hogy így tetszel a fiúknak. amerre akarok. vagy nekiugrik a torkának. amilyen.. hogy még mindig meg tudsz lepni? – Stop. Camille úgy döntött.. a kisasszony dolgozó nő. hogy lássa elsorvadni! – Akkor miért hoztál a világra? 33 . mint az apád! Camille megmerevedett. Az anyja felvidult. mi? – jelentette ki az anyja győzedelmesen. hogy „boldog”? Ez az új divat. Így olyannak látom a világot. Az anyja szétterítette a gyógyszereit az asztalon.. amikor a lánya újabb sört rendelt.

Az anyja sírt.. 34 . – Hallottad. majd megkérdezte. A váratlan kirohanástól semmiképpen sem szabad túlságosan megrendülni. Igen. végtelenül jóhiszemű mondatot. Ez az ezerszer előadott és tökélyre fejlesztett jelenet nem sok meglepetést tartogatott: érzelmi zsarolás. Camille sodort magának egy cigarettát. Elégedetten és jóllakottan. De ez sajnos régen volt. két étkezési jegyet dobott az asztalra. hogy nincs is szíve. és az anyja megtalálja bennük a számítását. és mindjárt a nyakába zúdul a 8-as számú nagyjelenet... már tudta. Igaz.. de mindig nagyon elégedetten távozott. Nagyon. köszönöm. ezeknek az abszurd és romboló beszélgetéseknek megvan a maguk értelme. megvádolta. és gondolatban néhány alapvető igazságot ismételgetett. Néhány végtelenül egyszerű. akik valaha őrködtek fölötte. mint az apja tizenöt évvel azelőtt. csak egyetlen-egyet. ahogy máskor is: erősen összpontosított. de az is igaz.. de Camille már régóta összeállította a maga kis túlélőcsomagját.. felhívta a figyelmét. Feljajdult. hogy továbbra is találkozzék vele.. Segítettek neki. Camille pedig nagyon rossz állapotba került. mivel az csak a 8-as számú nagyjelenet látványos befejező része. Ez nehéz gyakorlat volt. Úgy tett. hogy túl messzire ment. krokodilkönnyek és öngyilkossággal való fenyegetőzés.. hogy élni akarjon. Camille-nak jó idejébe telt. és elment. hogy ő is elhagyta. hogy ne akarjak elmenni. és Camille anyja nem különösebben szerette a kínai vendéglők licsijét.Camille még be sem fejezte a mondatot. már nem voltak mellette. Aljas jóhiszeműséggel és löttyös győzelmekkel töltekezhetett. Mert sajnos Catherine Fauque tökéletesen így volt ezzel. amelyek lehetővé tették. Ebben a sorrendben. hogy neki vajon mi oka lehet még arra. akik megadták a kulcsot anyja személyiségéhez. és elegendő bombát halmozhatott fel magában a következő találkozóig. vagy összevissza. és ez nagy örömet szerzett neki. Néhány sebtében összeszerelt kis mankót. – Csak egyetlen okot mondj.. és azok az emberek. bundás gyümölcseit és túlcukrozott süteményeit. mire megértette ezt – bár nem egyedül sikerült rájönnie. A válaszod nem is lehetne világosabb. nem szabad a szívére vennie. A művésznő a kirohanással általában megvárta a desszertet. csúcsjelenete. – És? – Köszönöm. hogy ezeknek a kierőszakolt találkozóknak. hogy ma egy kínai étteremben találkoztak. Beletörölte a cipőjét a lányába. hogy sértett ruhasuhogással rövidítette meg a találkozóikat. aranyom. Mert Camille tudta jól. Fiatalkorában voltak olyan emberek a környezetében. mit kérdeztem? – Igen..

Csitt – súgta magának – csitt. a szívverése felgyorsult. Camille az öregre nézett. A poharakat törülgette. A fiatal lány. aki alaposan összelevesezte az állát. Gyerünk. – Már zárnak? – kérdezte Camille. hogy egy igazi ház ebédlőjében ül. kiemelt belőle egy kis szögletes követ. Ne félj. A terem mélyén egy fogatlan ember ült. Meg kell próbálnod. Az öreg elkomorodott. Maradhatok még egy kicsit? – Persze. aki kiszolgálta őket..8 Leszedték az asztalt. durva és itt-ott foltos papíron. és hirtelen úgy érezte. Az agya megnyugodott. Fogta a hátizsákját és belekotort – ott volt. egy kicsit elhallgatott.. és közös nyelvükön időnként néhány szemrehányó szót szólt az öreghez. de nyitva vagyunk. Félt. nagyon lassan többször is végigsimított a rossz minőségű. régen volt. amelyben két ecset pihent. A tenyerét néhány centire az asztal fölé emelte. és elkezdte kisimogatni az alátétet. aki magában beszélt és nevetgélt. a rádiót. Hallgatta a konyhából kiszűrődő vízcsobogást és edénycsörömpölést. Igen. Látod. amelyből erős szantálfa illat szállt föl. Kiemelte a fadobozt. legalább lefoglalja. megy ez. Utána kicsomózta a kék vásznat. az arcához simította. végül szétterített egy bambuszléc terítőt. azután válaszolt: – Nem. most a bárpult mögött állt. nehogy kitegyék. de már olyan régen nem. figyelte az öreget. A lány letett egy csészét az öreg elé. azután újrakezdte idióta monológját. Cigarettázott. Áttette őket egy másik asztalra. és az asztalra tette. Meg kell próbálnia. érthetetlen válaszait. Lassacskán felengedett benne az anyja keltette szorongás. Egy cigarettásdobozon és egy kávén kívül semmi nem volt előtte. és visszamosolygott rá. hogy rajtam szórakozik olyan jól? – Magán. Kér még egy kávét? – Nem. Camille nem mozdult. itt vagyok. hogy elálljon a remegés. most vagy soha. Nézd. édes volt és langyos.. kislányom. és az étterem lassan kiürült. köszönöm. Már hosszú percek óta ismételgette a mozdulatot. Lassan. – Azt akarja mondani. miközben kihalászta a hosszú tésztaszálakat a pálcikáival. és kivett belőle egy festékrudat. hogy utoljára. és várta.. Kinyitotta... Minden rendben lesz. egy öreg ázsiai férfi. maradjon! Ameddig itt van. a fel-alá kacsázó lány éles hangzású. 35 .. itt a pillanat.. Kiszolgálás már nincs.. és az egyik kávét rendelte a másik után... vagy akárki máson..

A mestere több mint húsz vonásra megtanította. hogy szinte mindet elfelejtette. a jóval finomabb disznósörtéből. tovább! Talán kétszázszor is. és nagy lelkiismeretesen minden billentyűre rárajzolt egy-egy ujjat.A vastagabb kecskeszőrből készült. csendben mutogatta Camille-nak a tárgyakat és tanította őt újabb és újabb technikákra. A két vastag könyvet a székére tette. hogy előhozza a távoli emlékeket. Felkészültél. majd kissé meghajolt a bolond öreg felé. hogy mindenkit megnyugtasson. De az idős angol férfi ezt cseppet sem bánta. hogy amikor kinyújtja a karját. azután kettő.. ő meg fogott egy vastag filctollat. hogy ki jut rólad eszembe? 36 .. Hallani vélte öreg mestere szavait: Nagyon lassan forgasd a követ. és bólintással vagy fejrázással mondott igent vagy nemet. és nagy dolgokra készíted fel a szellemed. aki egyetlen mozdulatát sem hagyta ki idáig.. Az apja nem sokkal ezután meghalt. A hüvelykujja és a középső ujja közé fogta a vékonyabb ecsetet. azután egy egész seregnyi nevető szemű madár. most mégis csak négy jutott az eszébe: a kör. a következő hétvégén egy festőtanár címével jött vissza.. És mégis. és várt még néhány másodpercig. Csak megmutatta. most bátorítóan behunyta a szemét. Camille mégsem fogadott szót a mesterének. Néhány csepp vizet csöppentett a palakőre. a terítő fölé nyújtotta a kezét. a rizs és a reszketés. és ne nézz rám. mint a társai. Ó! Még lassabban! Tovább. elemelt egy vizeskancsót és két vastag telefonkönyvet a pénztár mellől. Camille utána rajzolta. Elég.. Ne gondolj semmire. A tanárnak nem kellett keresgélnie a francia szavakat. hiszen látod. Daughton úrral (ő Douguetonnak mondta). a tanár megtörte hallgatag egyezségüket. és rájött. utána többféle vonást is kipróbált. Az anyja majd kitekerte a nyakát. Az öreg. egy napon. és csak itt. Több mint egy éve nem rajzolt semmit. Camille némasága megkönnyítette a dolgukat. hogy miközben forgatod. Camille Fauque hosszú álomból ébredt – vele jött egy veréb. a szikla. Köztük. ne érinthesse az asztalt. Camille. kis bolond! A csuklódra figyelj. és csak az első vonás számít. az ad életet a rajzodnak. Camille pedig könnyebben tudott összpontosítani. azután három. de gyűlölte. mint most. a másik. majd az súgja az első vonást. Még a rajzórák alatt sem. Az anyja parancsára zongoraórákra járt. a legfeketébbtől a leghígabbig. minden rendben volt. vele sem beszélt. Felállt. hogy mit csináljon. kicsi Camille.. és Camille nem nyitotta ki többé a száját. és elkezdte őrölni a tintát. még kevesebbet. meglágyítod a csuklódat. * Gyerekkorában keveset beszélt. és az apja. hanem a terítő sarkán gyakorolt egy kicsit. hogy felidézze a tinta színét. attól kezd lélegezni. akit nagyon szeretett. Egyszer a tanára elkésett. és így szólt a pasztellkrétákkal játszó Camille-hoz: – Tudod. amikor a többi tanítvány már elment. aki hetente egyszer órákat adott. Először öt foltot festett. Amikor a tinta elkészült.

A tanár bozontos szakállába rejtette a mosolyát. de a tanár éppen elfordult. akkor az arca előtt szétnyitott egy legyezőt. mi történt? Amikor tizennyolc éves lett. – Válaszolj. ennél rosszabb nem történhetett volna velük! Csu Ta családja örökre elveszítette a nyugalmát. akit úgy hívtak: Csu Ta. mit szólsz? Még az illatát is! És Csu Ta édesanyja egészen biztosan nem volt elfogult. hogy elmeséljem a történetét? Camille bólintott. amely a tavon lebegett.... hogy mit. kicsi lány. – Nem hallom. egyszer. Camille. Daughton elégedetten lehunyta a szemét. hogy az anyja elhatározta. és leült Camille mellé. Nem akarod. egyik napról a másikra hihetetlen dolgot cselekedett. ki van itt? Doughton úr macskája éppen akkor telepedett fel az ablakpárkányra.. Jé! Nézd csak. és addig rázta. Akarod. hogy a rajznak köszönhetőn friss szellő tölti be a nagy termet. Elhiheted. látott már néhány rajzot életében.. Belekortyolt a teába. Csu Ta.. szeretett nevetni. abban a boldog és biztos tudatban.. rajzolt egy virágot. amíg mindenkit megfutamított. hogy fessenek és írjanak. – Így nőtt. A rajz olyan szép volt. – Tessék? – De igen – mondta végül Camille. aki elmegy a kép előtt. gyáva alakok! Kiírta tehát a háza kapujára: NÉMA.. A férje és az apja is festő volt. énekelni. – Csu Ta nagyon boldog gyerek volt. hogy az őt körülvevő emberek mind megtagadták a hagyományaikat és a hitüket. hogy kikapcsolja a vízforralót.. A mandzsuk kegyetlen és durva emberek voltak. – Mit csinált? – kérdezte a vékony hangocska. Menjenek a pokolba! Mind! Rabszolgák! Hitvány.. Na. – Egy kínai festő.. és nem szerették a festőket és az írókat. Képzeld csak el. Megtiltották nekik. hogy elmeséljem? Most már ránézett. növekedett Ta. gondtalanul. Gazdag és hatalmas családból származott. hogy egy napon majd ő is nagy művész lesz.. Megint a csészéje fölé hajolt. Elhatározta. Undorította. hogy NÉMA. hogy örökre elhallgat. de olyan szép. Az édesapja és a nagyapja is híres festő és kalligráfus volt. érted? Soha többé egyetlen szó sem hagyta el az ajkát. Soha nem találnád ki. folytatta: – Hihetetlen dolgot tett. De sajna. Camille itta a szavait. hogy a mandzsuk jó szemmel nézzenek rájuk. csacska beszélgetésbe kezdett vele. Az öreg szánt szándékkal hosszú. és a fiú apja belehalt a kétségbeesésbe. és ha valaki mégis megpróbált szóba elegyedni vele. Azt állította. 37 . amelyre szintén felírta. Örökre. töltött magának egy csésze teát. egy egyszerű lótuszvirágot. Camille sötét tekintetet vetett rá. sőt még a virág illatát is érzi az. és mintha mi sem történt volna. amikor még nyolcéves sem volt. a mandzsuk elragadták a hatalmat a Ming dinasztiától.Camille megrázta a fejét. Ta nem akart többé szólni hozzájuk.. ostobaságokat fecsegni vagy hosszú költeményeket szavalni. és a kis Csu Ta örökölte a tehetségüket.. – A Ming dinasztia hercege volt. aki pedig megérte a pénzét. hogy kiakasztja a fogadóterem falára.

akinek – mint mindenkinek.. és beletrombitált. majd egy hosszú ficamban leeresztette az ecsetet. hogy a tanára furcsán.. de jól figyelj. fekete-fehér könyvet. Camille kicsit megzavarodott. Elutazott a hegyekbe. Camille? – Igen. és így tartotta a kapcsolatot a világ maradék felével: a rajzain keresztül. ráadásul rossz festő is. hogy téged is megtanítsalak úgy rajzolni. kicsi lány. légy szíves.. Csak egy vonás. 38 .. – Hallgass ide. egy másik pontot. Megnézed őket? Levett a könyvespolcról egy nagy. – Gyere ide. Sokáig gondolkodott. Amikor mindennel készen voltak és Doughton még elmagyarázta. körülnézett.. mit rajzoljon. Inkább nem fogadott szót neki.. milyen dühösnek látszik ez a kacsa. és nézd ezeket a ködbe vesző hegyeket! Nézd. de nem rajzolhatott macskát bajusz nélkül. távol azoktól az emberektől. egy pontot. én csak egy vén trotty vagyok. majdnem rosszindulatúan méregeti: – Ezt te csináltad? Tehát a rajzából kitalálta. Nézd. és amikor visszafordult. hogyan kell fogni az ecsetet. akik elárulták. és letette Camille elé: – Nézd. Senki.. A tanára éppen nem figyelt oda. És Csu Tanak. és visszatért az első hullámvonalhoz. És ezek a kiscsibék? Olyan édesek. És ettől fogva így fejezte ki magát. felemelte az ecsetet. Egészen lágy. hogy legszívesebben megsimogatná őket az ember. hogy a rajzhoz hozzáfesthessen egy nagy fekete pontot.– Csak az volt a baj. Nem értette meg tökéletesen. és azt hitte.. hogy senki nem tud önkifejezés nélkül élni. Ez pedig lehetetlennek tűnt.. amit csináltál. ahogyan ő rajzol? Camille bólintott. nagy zsebkendőt húzott elő. hogy megtanítsalak? – Igen. – Ezt te csináltad. Lehetetlen. Ó. és leült. Camille elhúzta a száját. és felemelte a karját. meg hat kicsi vonalat. és íme! Nézd. csak az üresség. Milyen egyszerű. – Akarod. és rajzolni kezdett. hogy megsimogassa. ezért csalt egy kicsit. észrevette. és Camille a valósághoz hűen végül még egy finom derékszögű keretet is rajzolt a macska köré. Malcolm. Tudom. és elmesélte a nagyon fontos első vonás történetét is. Camille. milyen szép. hogy többször is felemelte az ecsetet. – Akarod. mint a pihe. Mintha nem lenne ott más. Camille szégyenkezve odasomfordált hozzá. el tudom képzelni. Camille mosolygott. tudod? Csodálatos! Szinte hallom a macskád dorombolását. hogy az egész rajzot egyetlen ecsetvonással kell megrajzolni. Utána odament hozzá. zseniális ötlete támadt. a modellje még mindig az ablakban aludt. hogy nem könnyű az életed. Rajzolt egy hosszú hullámvonalat. egy púpot. hogy rajzolta meg a ködöt. például neked és nekem is – sok mondanivalója volt. Festékfoltos... A tanár sírva fakadt: – Csodálatos.. a rajzain a tinta olyan. milyen nehéz neked otthon.

ha rá gondolva használni. de ez még nem ok. Ez még nem ok arra. Egyetlen színt használhatsz. Valamikor nemrégiben ügyetlenül átkötözött kis csomagot kapott. Az öreg sírva fakadt. és soha senki nem fogja látni a szép rajzaidat.. boldog lesz. mint Csu Ta idejében.. A leveleket rajzolta meg a legnehezebben. – Mit mond? – Azon dühöng. érdes hangon odaszólt neki: – Várj egy kicsit. a pincérnő legorombította. ezt nem mondtam az előbb. hogy nem láthatja. és újra el kell kezdened beszélni. amíg öregasszony leszel. nagyon boldogtalan. amit maga rajzolt. A beszélgetést Camille anyjának érkezése szakította félbe.. mire az megnyugodott. Camille felállt. hogy a következőt neki rajzolom. itt a zsebkendőm. A nevem valószínű nem sokat mond önnek. ugye? Mondd. akik abbahagyják a beszédet.. Mielőtt meghalt. amit el kell mondanom: azok. Kicsikém. de ő is megbolondult. Csak öreg korában találta meg a lelki békéjét. és az első rajzot leejtette a földre. egy temetőben amire a látás nagyon szép. néha egy egész élet munkáját követelte ezektől a mesterektől. és nagyon. – Majd hozzátette: – A dédnagybátyám.... Ha azt akarod... Eileen Wilsonnak hívnak.. Camille éppen egy bambuszerdőt rajzolt. Tudom hogy tetszeni fog hogy elmondom (bocsássa meg a szegény franciámat) hogy Dartmoor megyében temettük el amit nagyon igen szeretett.. Nem. amikor megpillantotta öreg tanárja kínai festőkészletét. megkért. nagyon bolond. tudod? Te vagy a legtehetségesebb tanítványom. Játssz a kontrasztokkal. Nagyon. Camille hátradőlt. A lány visszament a bárhoz. mellette egy levélke: Jó napot. és mégis mindent megmutathatsz vele. – Mondja meg neki. Eileen Wilson Camille elsírta magát. hogy egy napon kifaragjam a te pecsétedet is. amelyet egyébként most is használt. egy levél. és szaggatottan. odajött az üres csészéért. Azt hiszem. és rápillantott az alátétre. Van valami.. szélben himbálózó levél több év. Egy csomag tiszta terítőt adott Camille-nak.. és magyarázott valamit az öregnek.. * A pincérnő kíváncsi lett. Ma már nem olyan világban élünk. érted? Máskülönben bezárnak az igazi bolondok közé. de a barátja voltam Cecil Daughtonnak. A rossz minőségű papírterítő felhólyagosodott. Agyvérzése volt. – Megengedi? – kérdezte a lány... és túl gyorsan beitta a tintát.. 39 . Jobban kell koncentrálnod. megbolondulnak. Az ecsetjeit és a vásznait vele temettem a földbe. hogy. akkor sokkal könnyebb leveleket kell rajzolnod nekem. egy egyszerű. Camille. Muszáj. hogy nem! Te nagyon tehetséges vagy. Például Csu Ta is.. hogy adjam magának ezt. Az a szomorú hír mondok önnek. aki az ön rajztanára volt régen.. és szigorúan nézett Camille-ra. ne sírj! Tessék. de. azt. Még nem szedtem össze a holmimat. De te nem akarod megvárni. és nagyon boldogtalan lett.. hogy Cecil két hónapja innen itt hagyott minket.és hallottam a papádról is.

Az öreg szertartásosan előrehajolt. A férfiak a vállát veregették. sziklákat. – Mostantól érezze magát nálunk otthon. igazán boldognak. aki az öregre hasonlított. és nevetni kezdett. majd visszament a rajzért. az öreg hosszú. a pénztárgép mellől odahozott egy vastag keretes szemüveget. Sírt és nevetett egyszerre. de a kis ember boldognak látszott. Most csak ketten maradtak. de mezítláb. 40 . Az öreg nem reagált. ez nagyon erős. Gyermeki. Felkelt. és letette elé. az öreg haragudni fog. a lány felsóhajtott. majd gyors vonásokkal megrajzolt egy vidám kis emberkét. Egy érett dáma. Amikor a pincérlány visszajött a konyhából. Az öreg Camille-ra köszöntötte a poharát. kristályos és vidám kacagással. kinyitotta a kis cinóberfestékes üveget. azt hittem.. A lány egy intéssel elhallgattatta. Ha nem jön. Hoppá. – Jobb. A lába mellett csörgedező patakocska. rendben? Akkor jön enni. két negyven körüli férfi és egy kamasz fiú. előre-hátra dülöngélt. középen lepecsételte. – Semmi baj – mondta Camille. és egy rántással kinyitnia az ajtót.. kiabáltak és hajlongtak. Az öreg felordított. gondolta Camille. mögötte néhány kisfiú szaladt. és csak bólintott. miután ezer hajlongás után végre búcsút vett az öregtől. és egy rizsföld mellett futott. és szomorú lesz. és jobb oldalon. Túláradó szeretettel nevetgéltek. hogy el fogja mesélni az életét. Az öreg locsogott. elvette a csészét az öreg elől. amikor csak akar. és megszemlélte a munkáját. Egy másik üveggel jött vissza. Nehezére esett felállnia és összeszedni a cuccait. a lánynak kellett odamennie. és becsúsztatta a Nike sapka alá. de a háttérbe ködben úszó hegyet rögtönzött. – Hú.. nyilván bakot lőttem. Utána hátradőlt. Camille még soha nem járt Ázsiában. mert Camille bolondul vihorászva mindenáron az utca felé próbálta kinyitni. mint egy sportoló. és mindenki a maga módján köszöntötte Camille-t. ha tudja. hagyományos ágyékkötőben. ugye? A lány nevetve bement a konyhába.. – Szeretne inni magával egy szakét. Camille komolyan hallgatta. utána a család többi tagja.Camille alaposan megnézte. és visszament a konyhába. Utána mindenki visszament a helyére. ezért Camille egy tányérral kitámasztotta a rajzot. amikor az öreg feléje kínálta az üveget. – Szuper! A lány kihozott egy üveget a konyhából. Nike sapkájában és a saját felöltőjében rajzolta meg az öreget. Persze sok részletében nem tetszett neki. és a lány két kis poharat tett le eléjük. – Nagyon sajnálom – mondta Camille –. egy hegyfokon. hogy. és a karját összefonta a mellkasa előtt. és végül Csu Ta kis házacskáját. felhajtotta. a kamaszfiú pedig összeütötte vele a tenyerét. fenyőket. majd újratöltötte. panaszos kiáltást hallatott. Amikor a kijáratnál állt.

lányok.. – Nem.. ez durva. hülye. Camille vihorászva indult dolgozni..Amikor Camille megérkezett a munkába. Samia lelkesen nekiesett: – Na mi van.. Ha méltóztatnátok. Josy az órájára mutatott. felszedtél egy pasit? – Igen – vallotta be Camille szemérmesen. nem igaz. tökrészeg volt. a lába beleakadt a porszívó csövébe. – Na ne izélj.. És hány éves? – Kilencvenkettő. És milyen? Helyes? – Állati helyes. – Hú.. – De tényleg? – Tényleg. 41 . hány éves? – Oké.

.. Az ajka reszketett. De nem. büntette és vigasztalta. Franck minden vasárnap kisegítőként dolgozott egy másik étteremben. és elszundikált.9 Több mint három hét telt el.. csípje meg a kánya. a Mars-mezőn. a haja égnek állt. simogatta. és vigyázott. kész. A tekintetével kotlott fölötte.. Paulette a szájára tette az ujját. hogy odaadhassa Francknak. Olyan sokszor elveszítette már. amelyekre Franck mindenféle telefonszámot firkált. a fájdalom. vége volt.. biztonságot adott neki. A kertben. Amikor behozták az ebédet. Franck itt volt mellette. Az éjjeliszekrényben eldugott néhány dolgot. de mindez nem volt jó semmire. kenyérdarabokat. Olyan sokszor.. erre nem volt szabad gondolni. már öt óra? – Nem vagy éhes? 42 . hogy fel tudjon kelni. nagyon kemény pillanatok. miért mondod mindig. azonnal rohanni kezdett. és mély álomba merült. leült Paulette ágya mellé a szörnyűséges fekete műbőr fotelbe. mint egy zombi. és óvatosan forgatta a villát. már öt óra? – Franck. nagyobb korában a bárokban. és hétfőnként meglátogatta a nagyanyját a kórházban. és amikor kinőtt három szál szőr az állán. És csak az övé volt. amit tudott! Etette. hogy a kurva életbe? – Ó.. hogy egész életében csak őt kellett keresgélnie. Paulette boldog volt. a szomszédoknál. Evés után nagyon óvatosan eltolta a tálcát. kora reggel óta Franck érkezését leste. Ezek a telefonszámok persze soha nem voltak érvényesek. motorra kapott. és mosolygott. Behunyta a szemét. az arca néha eltorzult. Paulette. Alighogy a kölyök megtanult járni. amikor felébred. De itt ám.. a zűrzavar. túl sok a bánat. nehogy zajt csapjon az evéssel. Úgy tántorgott le a sarki bárba. Voltak az életükben kemény. aki már átkerült egy utógondozó intézetbe a várostól néhány kilométerre északra. egyébként is Franck felébredt. Nem merte hívni az ápolónőt. a tévé előtti mély fotelben. hogy felemeltesse vele az ágytámlát. leszidta. Paulette álmodozott. az istállókban. Valahogy úgy érezte. Elringatta drága kis unokája szuszogása és a feltoluló emlékei. ölelgette. – A kurva életbe. hogy a kabátja ne csússzon fel a mellkasán. Pedig ő igazán mindent megtett. és a fotelben összegömbölyödött nagy csecsemő felé intett a fejével. a sajtadagját és pár szem gyümölcsöt. Elment. Francknak bezzeg be kellett állítania az ébresztőóráját. egymás után felhajtott két-három kávét. összekulcsolta a kezét a hasán. Jaj. a fák tetején. most pedig azokon a papírfecniken. és a fotel mintája belenyomódott az arcába: – Hány óra? – Mindjárt öt.

. – Na. és elrakom őket. – .. talpra. mindenkinek fáj. csípje meg a kánya! – Ha találkozol egy fehér köpenyes.. öreglány.. a madaraim. Itt csak keselyűk és egyéb dögevők vannak. – Az nem lehet. ne kezdd ezt újra minden alkalommal.... forduljunk vissza. szemüveges és. Most kezdődik a tornaóra.. de. Nem tettem be őket a sufniba. – Nem. a ku. – Mi van velük? – Meg kéne őket olajozni. – Na. – Például a fejem. Imádta a nagyanyja akasztófahumorát. – Ó. az nem rossz.. Eszembe jutott a cica. – Franck! – .. – Gyerünk. nem fájhat mindenhol. vörös hajú férfival. – Az ajtó mögött. – Az normális. mi van? – Nem találkoztam vele. – Jól vagy? – Nem.. nézzük meg a madarakat! – Itt nincsenek madarak. – Magas férfi.. Paulette megint rákezdte: – A szerszámok.. Meg aztán egész héten esett. Franck elmosolyodott.gen? – Vigyél engem is magaddal. Nagymama – mondta Franck gyöngéden – ugye nem fogsz megint pityeregni? – Nem. Na tessék. inkább csak szomjas. Mutass egy bizonyos helyet.gen – mondta Franck kifelé mentében. Ezeket nem akarom látni. és aggódom. Franck felfújta az arcát: – Figyelj... – Elmész? – Nem. megkérdezhetnéd tőle. – De az az öregfiú ott a felöltőben.... – Majd hazafelé benézek a házba. – Jaj. hogy mi lesz a szerszámokkal. Már nem bírom.. De Franck már kiment a szobából. – Már megint mi a baj? – Fáj. nem megyek el. ugye? 43 . Hol a járókereted? – Nem tudom.. járok egyet. ahol fáj.. na tessék...– Nem. nem szenvedhetem őket. – Nagymama. hogy mikor mehetek haza... Megyek.. és biztosan megrozsdásodnak. – Hol fáj? – Mindenhol. Inkább mutass be a barátnőidnek. nincs olyan sok időm! És ebből nem is élünk meg. gondolta Paulette.

– Mindig ezt mondod. – Csak annyit mondasz. – De fura ötlet! – Ez a főnök. És csináld rendesen a gyakorlataidat. Holnap korán kelek.. Mindig elaludt a film vége előtt. hanem a pizsamája. – Tényleg? – Nem. valami fickóhoz. akitől a húst vesszük. hogy eltegyem a kapádat is. a lány vihorászott. hogy el tudok-e jönni a jövő héten. Franck tette az agyát. Franck elrakta a szerszámokat. ne izgulj. tényleg.. a vörös hajú. a főnök el akar minket vinni lumpolni. Hazajön. – És hová? – A Moulin-Rouge-ba. – Na. Ha azt akarod.. megette az utolsó epreket. és képzeld. de soha nem hívsz fel. A macska dorombolva dörgölőzött a lábához. Franck hazafelé végig százhetvennel hajtott. A nagyanyja csodálkozó arcát látva tréfásan hozzátette: – Látod. és azon gondolkodott... Ráadásul süket. Egy lány hívta. miféle fortéllyal dughatná meg úgy a lányt. Azt mondja. hogy moziba ne kelljen elvinnie. hogy jónapot. – Rakosgatta egyik lábát a másik után.. Ja. nagyapó. rendben? Mert ha jól vettem ki. az nem felöltő. nekem senki sem hozza ágyba a reggelit! – Felhívsz majd? Franck bólintott. – Rendben. és gonosz megjegyzéseket tett mindenkire: minden rendben volt. most elmegyek. máris. Nem nagyon szeretett moziba járni. megpróbálom elcsípni. Moziba hívta Franckot.... 44 . És borzasztóan felvágós.– Hülye. nem tudom. és egy percre leült a kertben. – Nincs időm. – Franck! – Igen? – Az orvos. fontos. mint az ágyú. A mobil csengése ragadta ki a zsibbadtságából.. – Tudom. a gyógytornász nem túl elégedett veled. azért néha sikerül telefonálnom. – Máris? – Igen. dehogyis! Limousin megyébe megyünk. és le is teheted. – Ne izgulj. – És akkor nem jössz? – Még nem tudom.

mint az áruk: a terhes lány a pasztellszínű tapéták között. de egy dologban Camille sohasem kételkedett: egyszer. de szerette ezt a szót: kretonfüggöny. olyan kis piros-fekete. veteményező vödröket és a színpompás vetőmagos zacskókat. ahol majd ugyanazokat az operákat hallgatja. Egy meleg lépcső.. egy kis fémdobozban omlós sütemények. a falaira felkúszik a vadszőlő és a futórózsa. A házikó olyan lesz. De akkor hogyan? Összeszedte magát. és ez a sárga pólós fiatalember biztos tudni ebben segíteni: – Azt mondja. A vásárlók éppen annyira elbűvölték. de addig is meg kellene valahogy oldania.. A konyhában hosszú. hogy elmenjen egy Bricostore-ba. és könyvek körös-körül. benne egy rézüst a lekvárfőzéshez. és kutyák. amikor már nagyon öreg lesz. vagy valami más. Ebben még nem volt biztos. arról sem. és egy széntüzelésű sparhelt. amikor a hideg belekezdett gonosz aknamunkájába. Utána átbandukolt a kertészeti részlegre. mindig összeragadva közlekedő állatkák. még öregebb. A keze idáig mindig cserben hagyta. amely magába szívta az egész napi meleget.. mint a gyerekrajzok házai: az ajtó két oldalán egy-egy ablakkal. Élete mozsártörőjében éppen elég ideje volt megtanulni. Camille elmosolyodott. Kis ház. Lesz kis konyhakertje. a zuhanykabinokat és a krómozott csapokat. egy nagy tálalószekrény. az ablakon kretonfüggönyök. vizes szobában.10 November közepe felé. Nagyon szép volt a kis kunyhó az erdő mélyén. akik egymást ölték egy ocsmány falikar miatt. kemencéje. Camille végre rászánta magát. vastag deszkából ácsolt tanyasi asztal. mi az a kreton. ráncos az arca. besüppedt karosszékei. szerény. Fogalma sem volt. a fiatal pár. mérőszalag a másik kezében. megcsodálta a szerszámokat.. Egy egész szombatot eltöltött ott. Egy csinos kis kert. gyomláló kapákat. Lehet.. lesz egy saját háza. no meg macskák. mint most. tarkaszövésű szalvétagyűrűk zsibvására. és az a makkos cipős. és transzba esve bámulta a kesztyűket. akinek spirálfüzet volt az egyik. tyúkketreceket. az lehetne a műterme. ha nem számítana rá. a festékes dobozokat. finom tojást adó tyúkok. hogy kergessék a macskákat.. járkált a polcok között. csendes. és keresett egy eladót. a kilincseket. Fehér terítők. és kicsit javítson az életben maradási esélyein. a műanyag párkányokat. fehér lesz a haja.. élénken szökdécselő. fiatalos nyugdíjas. Lesznek vendégszobái is a barátok számára.. úgy lesné a hazatérő gémeket. hogy ne veszítse el teljesen a talajt a lába alól. hogy teljesen befúj a szél? 45 . a csavarokat. iszonyatosan sokára. és ki tudja? Talán barátai is. és ahová estefelé kiülne. a szögeket. hogy ne fagyjon meg a hideg. És aztán egy öreg fészer. hogy nem szabad hinni a bizonyosságokban és a jövőre vonatkozó tervekben. és a kezét barna májfoltok tarkítják.. hogy tetszene-e neki. a veranda lépcsőjén bogarak szaladgálnak. ahol egész délelőtt lassú tűzön fő a marhahúsleves. egy hifi torony. hogy nem így fog bekövetkezni a megbékélés? De akkor hogyan? Camille hirtelen megrémült. és talán jobb is lenne. hogy kergessék az egereket. mint az apukája. a karnisokat. a szekrény fiókjában. Öregecske. Egy igazi ház. megsimogatta a deszkákat. A marhahúsleves.. gumicsizmákat.

. hősugárzós. Hiába. – Csakhogy én sajnos nem gondolom sehogy. és a fiú szép lassan megtöltötte a kosarát. szögek? – Az sincs. – Velux tetőablak? – Nem. fahasábok és lángnyelvek világítottak benne. Gyönyörűség volt ránézni is. de nincs zsinórbehúzója. Camille úgy követte a fiút az egész áruházon át. kisasszony! – Szuper! Így odatehetem az ágyam mellé. ahogy gondolja. szabályozható teljesítmény. – Várjunk csak. olyan. az olajradiátorokat és a konvektorokat. kerámialapos fűtőtesteket.. az ágyat ő is átmelegíti. tudja. nem túl drága. – Igen. Camille odavolt a gyönyörűségtől. beépített párásítás. az nincs. – Van tűzőgépe? – Nincs. A fűtéserősségtől (1000 vagy 2000 watt) függően hol magasabbra. Elindultak a pénztár felé a jótállási papírért. infraszálas. és még büdös is.– Igen. mechanikus termosztát. – Izé. de! Mutassa csak! Egy Sherbone nevű angol modell volt. A fiú nagyon komolyan vette a feladatát.. és kandallórácsa is volt.. amikor Camille meglátott egy álkandallót: hamis parázs. – Ez fantasztikus. ami egész éjszaka ugrál. tartós. erre egy férfi is jó. A Calor Oléója például nem rossz. – Akkor melyiket válasszam? – Hát.. – Hát azok az izék még léteznek egyáltalán? – Sajnos. bukóablak. Tudományos hangnemben méltatta. görgök! Igen. mosható és vízálló habszivacs „ablaktömítő szalagot”. és jól fűt. csak az angolok képesek ilyen csúnya és giccses dolgokat kitalálni. zsinórbehúzó. – Kalapács. – És vannak görgői? A fiú belemerült a használati utasításba. – Hát. hol alacsonyabbra csaptak benne a lángok. magyarázta és hasonlította össze a légbefúvós. de nem ajánlanám: rossz vicc! – De. blablaba. A fiú elmosolyodott. – Vegyen egy olajradiátort. mint egy igazi! 46 . – És mivel fűtsek maga szerint? – Most mije van? – Egy elektromos radiátor.. – Nézze csak. és szabályos tanfolyamot tartott Camille-nak. mint egy kiskutya. ha nem bántom meg. ez kell magának. A fiú odanyújtott egy tekercs felszögelhető. – Ó! És ez? Ez micsoda? – Elektromos kandalló.

Tizenöt négyzetméter a tető alatt (de csak hat négyzetméternyi területen lehet kiegyenesedni). amely Camille mosogatója és fürdőszobája volt egyben. kisasszony. nem semmi. Az ő ajtaján lakat volt. Néhány nap múlva elcsípte a házbeli szerencsétlen flótást: – Képzelje. Egy fogas a ruhásszekrény. a tékozló tücsök behunyt szemmel nyújtotta át neki a bankkártyáját.. – Ó. kegyed az! Jó napot. – Pedig nem nehéz. amely munkaasztal. egy halogénlámpa... hogy is mondjam. a tűz mellé.. a hölgy görbén nézett rá. mert kegyednek köszöntem. rajta elektromos főzőlap. A fiú igazán jót akart. De akkor miért veszi le a sapkáját? – Hát.. nemde? – Ha maga mondja. Éppen magát kerestem. Valamelyik estére szeretném meghívni vacsorázni. hogy akkor 10 euróval többe kerül a szállítás.. De egyébként meg mihez is kezdene a fizetésével? Az autóbuszon azon morfondírozott. és kijelentette. a zuhany pedig a WC fölött. vagy talán egy szellem. ez minden. én. a sarokban egy piszoárra hasonlító apró mosdó.. Egy debil játékszerért. ez. – Nekem ez kell. Amikor megmondta. Kellemetlen időnk van. Nem. Szomszéd egy szál se. ahol élt.. – Engem? – A fickó megdöbbent. Nem. a skótkockás táska. tegye vissza. Három rajzmappa és. úgyhogy Camille.. hogy megvette a kandallót.. nem volt semmi. Camille nem bánta meg. Ne hagyja magát átverni! – Fogalmam sincs az euróról. melyben Camille a megmaradt festőeszközeit tartotta. A taposós WC a folyosó végén jobbra. ami rosszabbul fűt. Egy mini hűtőszekrény. 47 . étkező és éjjeliszekrény egyben. körülbelül három és fél ezer egy vacakért. szép lila betűkkel. nemigen érdemelt jobbat. Igen. bár az ára a fél fizetését elvitte... de a hely. hogy a hetediken lakik. kérem! Még megfázik.. Egy kempingasztal. – De nem. Egy múlt századi pesztonka. Magát. és két egymásra rakott kartondoboz a polc. de nem. ugyebár. hogy megrendelte a házhoz szállítást is.. az ajtókeretre rajzszögezve: Louise Leduc. íme. és nincs lift. A fiúnak igaza volt. De miért? Igazán. és a szoba hajdani lakójának neve egy cédulán. egy matrac a földön. a háziasszony leltárja. mint a 600 frankos Calor.. Ha zuhanyozni akar az ember. kis tükör és kartondoboz konyhaszekrénynek. – 532 euró. kit hívhatna el a kandalló felavatására. mert Camille néha dünnyögő hangokat hallott a 12-es ajtó mögül.. – Igen. Ez nem volt semmi. – Nem probléma – jelentette ki nagy merészen Camille. Annyira megvadult. Két zsámoly. csak a lyuk fölé kell tennie az erre a célra rendszeresített penészes farácsot. van egy kandallóm! – Tessék? Ja.– És látta az árát is? – Nem. Mi is van még? Ja.

rendben... nem? – Inkább piknikről van szó. nem. szóval túl nagy megtiszteltetés.. Én. nem probléma. egy abrosszal. hogy. Ó. és a kabátgombjait morzsolgatta. értse meg: nem az erkölcseiről beszélek. végül is. – Csak? – Nem. mert nem szólt róla a lakótársának. ha már egyszer meghívtam! A fiú esetlenül rámosolygott. Ott leszek. – Nem tud jönni. – Akkor holnap? – Igen. csak. – Hát. – Rendben – motyogta a fiú –.. hogy nem akarok erőszakoskodni? Nem muszáj elfogadnia a meghívást! – Nem. – Maga aztán nem könnyű ember! Hát persze. – Egy olyan izét.. tudja. inkább azt gondolom.. Akkor rendben van? – Igen. hogy ott leszek. Szép lassan jéggé dermedtek kedvenc üzletük előtt.. ígérem! A fiú meghajolt. terítékkel. Először is nem tudom. Ő nem. – Ma este.. ma este. nem tudom.. minden felhajtás nélkül. vagy holnap. ez nagyon jó ötlet! Nekem nincs semmi ilyesmim! De mikor? Ma este? – Hát.... imádom a piknikeket! Ha óhajtja. majd meglátja... nem.. De ő is jöhet. aki amúgy soha nincs otthon.– Ez micsoda? – Camille hirtelen nagyon fáradtnak érezte magát. hogy nem szóltam a lakótársamnak. – Igen? – Azt akarom mondani. Csak túl nagy megtiszteltetés! – Ó – Camille jót mulatott –.. bár.. – Hát. semmi.. – Feladom! – jelentette ki Camille. – Nagyon jó... kisasszony.. és nincs is otthon ma este. – Ő? – A fiú elcsodálkozott. Mert utána egészen a hét végéig dolgozom. – Hé! – Igen? 48 . hozhatom a takarómat és a kosaramat is. szóval. – Nem. ugye tudja. én. Egyébként soha nincs otthon esténként. így van? A fickó lehajtotta a fejét. Nem. négy szalvétával és egy dugóhúzóval. – Ó.. ugye? Camille megcsóválta a fejét. nem mintha helyeselném.. – Értem. hogy alkalmas-e rá. – Milyen kosarát? – Hát a piknikkosaramat. igen! El vagyok ragadtatva. és sarkon fordult. tulajdonképpen nem is asztal.. evőeszközökkel? – Igazából tányérokkal. Maga... – Hé. holnap.. nagyon is egyszerű az egész. Egy kis falatozásról. – Á.. – Nem lehetséges? – Nem. – Nyolc körül? – Pontosan nyolckor. hogy megoszthatom önnel az asztalát. De maga ott lesz. Kérem.. izé.

hogy hallotta.. mintegy jelezve. 16-os ajtó..– A cselédlépcsőn jöjjön. A fiú megemelte a sapkáját. balra a harmadik. majd meglátja. A hetediken lakom. 49 .

. és egy óriási utazókosarat nyújtott át Camille-nak.. és egy rózsacsokorral jött vissza. – És van beceneve? – Amennyire én tudom. el vagyok ragadtatva. Igen. – Látta a kandallómat? 50 . – Ez mind? – Hát. világos öltönyt viselt.. – Igazán itt él? – Hát. és a fejét beütötte a plafonba.. piros csokornyakkendővel. nem. – Ez csak egy zsirardikalap. Camille nem hitt a szemének.. Görcsösen keresgélte a szavakat. A dédnagybátyámé volt. hogy bemutatkozzék. Uruguayból valók. – De ez nagyon kicsi. de ezúttal nem a dadogás.. és érezze magát otthon! A fiú olyan magas volt. – Egész évben? – Egész évben.. hanem az elképedés vette el a szavát.. – Tudja. Philibert Marquet de La Durbelliére – emelkedett fel. de várjon csak.. A fiú ezüstfejes sétapálcát szorított a hóna alá. – Igazán kedves. – Nem. – Ez az! Lehetetlen. csinos. nagyon csinos és festői. csodálatosan néz ki! A fiú elpirult.. – Persze. – Gyerünk. – Lehetetlen. van itt még valami. ez... ugye? – Nagyon festői! – felelte Camille nevetve. – Nahát. hogy is mondjam. – Teljesen? – Teljesen... igen.. A fiú egy percre elhallgatott. ez. hogy rögtön le kellett ülnie. hogy egy piknikhez.. – Hogyhogy? – Azt hiszem. nem igazi virágok. nem? – Camille Fauque-nak hívnak.11 – Jöjjön. ez. Szívesebben hoztam volna élő virágot. persze.. de tél közepén ez... – Kicsi. és azt gondoltam. A kalap csak a hab volt a tortán. jöjjön be. – Ez a piknikkosár? – Igen. csak jöjjön! Nahát. igen. Kiment a folyosóra.

lazacot. – Philibert. hány órámba telt. 51 . aranyozott ezüst evőeszközök és kristálypoharak. – Sajna. de a kandalló pattogott. úgyhogy az orosz fűszeresnél vette meg a vacsorát: kaviárkrémet. szószostál. Leterítettek egy terítőt a földre. De akkor én meg kinyújtanám a lábaimat... Igaz. megkérem rá. sótartó. Ha tudná.– Á. hogy ha azt hozom fel kifogásul: ma este nem jó. mire sikerült megtisztítanom és kifényesítenem ezt a sok holmit! – Megmondhatta volna! – Azt állítja. ha erre nem válaszol. Minden egyes darabba belevésték a vendége családjának nevét.. ha rágyújtok? – Sőt. – Soha nem láttam még ilyen szépet! – Most már érti.. a vihar miatt. pácolt heringet és pácolt hagymát. és olyan boldogok és vidámak voltak. és Philibert Ezésez megterített. – Üljön az ágyamra. nem nézett volna bolondnak? Camille jobbnak látta. de tökéletes lény. hímzett vászonszalvéták. és isteni meleget árasztott. nem? – Csodálatos! Legalább jól melegít? – Tökéletesen. fogpiszkálós doboz. és nagyon vigyáztak. és máris. nemdebár? Camille boldog volt.. – Szép. Minden volt benne: porcelántányérok. tényleg! Nagyon szép! – Philibert visszaült. Nem tévedett. cukortartók. hogy ihassanak belőle. aki nagy komolyan ebédet rendez a babáinak. A vodka az esőcsatornában volt. Kényeskedtek. mint evett. halkések és egy csokoládéskanna. Furcsa fickó. hogy semmit ne törjenek el. miért nem tudtam tegnap jönni. fel kell frissítenem a piknikkosaramat. hogy a sok ablaknyitogatástól kihűlt a szoba. nem zavarja. Camille nem tudott főzni. és egy öreg fedőből és alumíniumlapból elmés kenyérpirítófélét fabrikáltak. kávés. nagyon szép! Szinte egy angol farmon érzi magát az ember. Ha látná a szüleim erdejét vihar után. – És van elég fája? – Tudja. és csak ki kellett nyitniuk a tetőablakot. Nagy óvatosan megtöltötték a dédnagybácsi összes előételes tálkáját. Valóságos csapás! De mi ez itt? Csak nem egy tölgyfahasáb? – Bravó! Egymásra mosolyogtak. hosszú lábait kinyújtotta a műanyag lángok felé – nagyon. borsszóró. mint két gyerek. Elég csak lehajolni. kompótostál.és teáscsészék.. ezt nagyon is jól ismerem. olajtartó. mert egészen elgémberedtem. Camille – mint általában – most is inkább ivott. azon melegítették a hajdinalepényeket az elektromos főzőlapon. Törökülésben leültek. – Mit szólna egy pohár borhoz? – Nagyszerű lenne! Camille-t elbűvölték a kosár kincsei.

– Nem tegeződhetnénk.... koccintottak. Lajos börtönében. nagyon. Melyik múzeumban? – Az attól függ. úgy találom. m. Látván Camille elkomoruló arcát. de maga. mintha Alain Decaux internetes oldalát látogatta volna meg. Mind a ketten nehezen szabadultak ki a magányukból. hogy az ideje java részét XI. az udvari intrikákról. Mindig máshol. – Maga tanár. – Nem. Sajnos az én munkám nem ilyen érdekes. hogy a tökéletes kis háziasszony gratulált magának a hideg vacsora választása miatt. ami tőlük telt. és Philibert ezer festői részlettel szolgált róla.. de olyan lassan és körülményesen. Camille a padlizsánhajút –. még mit nem! A vi-vi-vilá-gért sem. maga aztán nem valami kövér. én.. És maga? – Ó. Desszertnek joghurtot tálalt. m. és megvallotta Camille-nak. Ferenc előszobájában.. elharapja. Nem beszéltek sokat.. tehát nem a protokoll szabályai szerint érintkeztek. Vacsora után elővette a kis olasz kávéfőzőjét. Degeszre ettem magam ezekkel a kis orosz vacakokkal. hogy ellankadjon a társalgás. – Nyugodtan üljön csak rá. ami engem illet.– De kérem. hogy megbántotta Camille-t. Mivel attól félt. Vidáman csevegtek. hogy attól félt. és olyan finom csészéből itta a kávét. – Festői? – Ez az! Philibert sem evett sokat. a turistákat. állandóan ezernyi új és mókás témát vetett fel. én. Nagyon jól szórakoztak. ebben az esetben.. Egy múzeumban dolgozom. – Hát.. soha nem hagyta. nagyon elbűvölő. inkább a kereskedelmi részlegen dolgozom. jöhet? – Nagyszerű! És maga? – Köszönöm.. – Van finom joghurtom baracklekvárral. Egy kattintás. nem. Szenvedélyesen rajongott Franciaország történetéért. kibeszélték a negyedet: a szupermarket pénztárosnőit – Philibert a szőkét szerette. a középkori Vendée parasztjainak asztalánál tölti.. egy összefoglaló. hogy társaságban egyenek. Philibert? Philibert elsápadt. hogy dermedten bámulta egy cukrászat kirakatát. Elszoktak tőle. m. én nem lennék rá képes. én. maga – Stop! Tüzet szüntess! Egy szót sem szóltam! Egy szót sem! Éppen ellenkezőleg. I. hát. hogy a magázódás nagyon jó. és azonnal elveszítette a könnyedségét. Tulajdonképpen az történt.. az emelkedő sóadóról vagy a Kapet dinasztia származástanáról. de mivel jólnevelt emberek voltak... vagy valami ilyesmi? – Nem. Philibert a legkisebb felindulástól is dadogni kezdett.... hiszen ez egy kanapé-ágy! – Hát. Camille felvetett egy kort vagy témát. – Ó – jelentette ki Camille komolyan – az nagyon izgalmas lehet. Beszélt a ruhákról. – Talán múzeumi könyvtáros? – Milyen nagy szó! Nem. Philibert nem feszegette a témát. mindent megtettek. és képtelen volt süteményt választani.. Camille úgy érezte.. Irodában dolgozom.. vagy a Palais de Justice-ben Marie-Antoinette oldalán – a királynőbe valósággal szerelmes volt. a fényjátékot az Eiffel tornyon és a kutyapiszkot.. gyorsan hozzátette: 52 . A várakozással ellenétben Camille vendége csodálatos csevegőnek bizonyult..

Apró kortyokban iszogatták a vodkájukat. Ha jól emlékszem. Diane kenőcsös tégelyei és hajkeféi még mindig ott hevernek az öltözőfülkéjében. – Mikor? – Talán majd tavasszal. – Van egy húga? – Nem egy.. az a bizonyos helyiség. Nagyon megindító hely. Camille megpróbálta nem észrevenni. És van egy öcsém is.. – Egyszer el kell mennie oda. vagyis igen.. – Huszonhat.. Biztosíthatom. hm. rendben vagyok. és Diane sírjára.. A kövekbe. – Mint a kishúgom. Egy percre elhallgattak.. csak úgy kérdeztem. II.. az év minden napján? – Igen.. – Hány éves? Persze.. Diane a szeretőjétől. hogy Philibert-nek lyukas a cipője.– De nagyon.. a fába. – Piknikezünk is? – Magától értetődik. És hát soha nem látjuk egymást. a vasakba. – Igazán? – Ki szeretne menni? – Nem. Ez itt olyan spártai. – De. Henriktől kapta. – A lépcsőházban. vagyis a lakótársammal. az árnyékszék. ha nem találja túl indiszkrétnek a kérdést. de. nagyon szép. – Jól megértik egymást? Philibert nem válaszolt. hanem hat! – Hat lánytestvér! – Igen.. izé. mint szép! – Elpirult – Én. – Szép nő volt? – Ó! Több.. és most már van egy szép kandallóm is! De Philibert nem látszott igazán lelkesnek.. vagy micsoda. Az arca olyan. – Igazán? – Igen. mint Diane de Poitiers-é. – Camille! – Igen? – Maga igazán itt lakik.. a márványba.. kecses. Huszonhét leszek februárban. Soha nem járt még az anet-i kastélyban? – Nem. valóságos szerelmi vallomás. – Maga nagyon kedves.. Maga. Csodálatos hely. ahol mindenhová bevésték a szerelmesek nevének kezdőbetűit. Majd elviszem oda egyszer... elég jól. De rendben vagyok. – És egyedül él Párizsban? – Igen. de Camille nem hagyta annyiban: – Nem igazán jól? – De. Philibert pedig megpróbálta nem meglátni a falak mentén futó salétromfoltokat. – Aggódik értem? – Nem. – Igazán? 53 .

ez nagyon jól jön. mint a hó a napon. hogy az én lakásom túl nagy. Mivel Sigourney Weaver soha nem volt egy király szeretője. amikor a szerencsétlen kávéfőzőmet nyaggatja. Amikor Philibert meglátta Camille apró mosogatóját. a szemben lévő pékségben volt kitűzve: A Vert Galant fiatal szakácsa szobát keres délutánra. Van elképzelésem a kérdésről. Még soha nem láttam a konyhában.. dolgozik. Mivel a múzeum hétfőn úgy is zárva van. Philibert? – Én. hogy szeretem is.. – Megbuherálta a számlálót? – Egyszerűen mindent megbuherál.. hogy ő mosogathassa el az edényeket. Nekem. Együtt szedték össze a tányérokat. nem lesz más dolga egész nap. hogy egy mutánssal élek egy fedél alatt. Az elején csak naponta néhány órára jött.. Érdekes személyiség: csak ugatva képes kifejezni magát. de zseniális ezermester. alszik. – Legközelebb maga jön el hozzám. Nem. én... Nem tudom. két műszak közötti alváshoz. De ugye maga is vigyáz. – És ez zavarja magát? – Egyáltalán nem! Sőt én ajánlottam neki! Ha egyszer eljön hozzám. mit esznek rajta a nők. aki még egy villanykörtét sem vagyok képes kicserélni. amihez hozzányúl. Szertartásosan búcsúztak el egymástól.. hogy nem turbékolunk annyit.. Nem igazán értem. Nem is tudom. Az az igazság. ugye? – Megpróbálok. – Mint a Nyolcadik utas a halálban? – Hogy mondja? – Nem.– Elég csak annyi.. mint a király és Diane az anet-i kastélyban! Camille elnevette magát. Csak reggel.. És ő igazán mindent megcsinál. – Igen? 54 . – Mit dolgozik? – Szakács. Még soha nem volt alkalmam elbeszélgetni vele. Camille inkább hagyta az egészet. egy kis cetli révén ismerem.. – Örömmel. Dolgozik. Néha úgy érzem. alszik. – De sajnos nekem nincs kandallóm. hogy. majd meglátja. hogy tanyája legyen Párizs közepén! – Camille! – Igen? – Vigyázni fog magára. de most már egészen nálam lakik.. – Igazán? És legalább finom ételeket főzőcskéz magának? – Soha. a villanyszámlám elolvadt. – Nincs mindenkinek akkora szerencséje. Semmi. kikönyörögte.. de rendben. – Dolgozik? – Semmi mást nem csinál. de az az érzésem.. Mindent megszerel az a jómadár! Amióta nálam lakik. lányokat hoz föl. – Barátja? – Egy csudát! Nem. milyen szakács lehet. És mivel nálam minden romokban hever. És amikor nem alszik.

. hanem inkább odakint. én sem irodában dolgozom.. Egy üzletféleségben. Takarítok... Zavartan és megkönnyebbülten.... Képeslapokat árulok. Lemondóan egymásra mosolyogtak és zavartan váltak el egymástól. igazság szerint nem egy múzeumban dolgozom. Inkább odakint. Nagyon jól sikerült orosz vacsora volt.– Meg kell mondanom. Tudja. – Tudja. 55 ..

– De mi a francot csinál? Olyan.. na! – Furcsa alak.. te. Aurélie. – Hé. gyerünk. a sétapálcájával és a bohóckalapjával. nem érdemes törődni vele... tök mindegy. hagyjál! – Na. mintha el akarná árasztani a konyhát. – Nem. fordulj meg.. Teszek rá. azt hiszem.. gyere már! Gyere. mit tudom én. Miért nem veszed le a pólódat? – Fázom. nem Aurélie. Na..12 – Hát ez meg micsoda? – Nyugi. – És hová ment? – Valami lányt látogatott meg. – Egy lányt? – . Gyere inkább ide. Oké.. – Aurélia.. még a végén elegem lesz belőled. – Hagyjál. csak a nagy Dudus. Ha láttad volna az előbb. És a zoknidat is egész éjjel magadon hagyod? 56 . Aurélie. nem? – Teljesen lökött. – Aurélia. jelmezbálba megy. Azt hittem.gen. – Hagyd a fenébe. – Gyere már. a francba..

köszönöm mind a kettőtöknek. Ismerte a takarítónőjük időbeosztását. – És hogy vagy? Nincs szükséged pénzre? Adj valamit. Pillanatnyilag nincs befejezett munkám. – És az anyádnál lévő képeid? – Nem is tudom. micsoda nyomor. – Hát akkor mit csinálsz mostanában? – Vacakokat.. és az asszony ilyenkor sóhajtva átadott neki egy nagy fürdőlepedőt. – Camille! – Tessék. A PVC ablakszigetelő szalag nem bizonyult igazán hatásosnak. igen. és berontott az első útjába kerülő fodrászat ajtaján. 57 . Hetente egyszer-kétszer elment Kesslerékhez. De senkit sem sikerült becsapnia. hogy Pierre-től bármikor kaphatsz előleget. – Mit csinálsz tulajdonképpen? – Hogy érted? – Az életed. – És az önarcképek? – Az önarcképek nem eladók.. hogy nem találja őket otthon. Jól vagyok. – Dolgozol? Camille behunyta a szemét.. ezért a ki-bejárás valóságos küzdelemmé vált. milyen az életed mostanában? Hogy soha többé ne kelljen efféle kérdésekre felelnie. Micsoda nyomor.13 Bár határozottan tilos volt. strictly forbidden... A takaró alatt öltözködött... A matrac így éppen szembekerült az ajtóval. Vagy ha koszos nem is... tudod. A végén teljesen megtört. és hosszan melengette a tenyerében a farmer gombjait. amilyen sokáig csak lehetett. nem annyira tiszta. Nincs kedvem. Mit mondanál. hogy ne érezze a homlokán a huzatot. úgyhogy Camille-nak el kellett húznia az ablak alól a matracot. és a mosdóba pisilt. Azokat át kellene válogatni. – Nem. A falba kapaszkodott. de semmi baj. Mindig valami kis kajával vagy egy takaróval távozott. mielőtt belebújt. Ami a zuhanyozást illeti – ne is beszéljünk róla. – És elmentél már a Voltaire rakpartra? – Még nem.. Egy nap Mathilde-nak sikerült őt elcsípnie hajszárítás közben: – Nem jössz vissza hozzánk egy kicsit? Megint beköltözhetnél a szobádba. – Nem.. – Nem akarod kikapcsolni azt a rohadt hajszárítót? Hogy halljuk egymást? – Sietek. Camille tehát koszos volt. gondolta. nagyon köszönöm. hogy néhány lépést tehessen a szobában. és olyan sokáig maradt az ágyban. amikor biztos volt benne. Camille négyesével véve a fokokat lerohant a lépcsőn. – Igen.. mint általában. nehogy leszakadjon a mosdókagyló. Folyton ideoda huzigálta a matracot. Camille a kandallóra terítve szárította a ruháit.

– Van sapkám.14 – Borotváljon le – kérte a fiatalembert. Carlo! Carlo a Turf Magazint olvasta a pénztárban. – De. borotválja le a fejemet. bólintott. – Gondolja? – Biztos vagyok benne. – Parancsol? – Legyen szíves. csak hogy ne legyen adósa senkinek? Nem. – Én megmondtam. – Nekem meg vannak elveim. itt nem a hadseregben vagyunk. – Tudom. de nem tök kopaszra. és arra sem emlékezett. De fütyült rá. – Nem. – Egy újabb elv. közben Camille a tükörből visszanéző furcsa lényt tanulmányozta. Camille rámosolygott. úgyhogy szállj le rólam. Szívesen levágom nagyon rövidre. Megteheti.. Carlo csak legyintett. elvész mások szeme elől. Ezentúl nem lesz olyan gyötrelmes lezuhanyoznia a folyosón. és hirtelen sírhatnékja támadt. – Tessék? – Öt milliméterre vágom le. – Nem. Ez nem illik a ház stílusához. hogy megcsúnyul. Hajfürtök szóródtak a padlóra. de. – Öt milliméter. Nem ismert rá. milyen volt egy perccel korábban. mintha azt mondaná: én aztán teszek rá. hogy leborotváljam a fejét. Azt nem tehetem. De azért magában megkérdezte a tükörképét: Akkor ezentúl ez lesz a program? Úgy szabadul ki a pácból. – Mi van? – A kis hölgy azt szeretné.. – Majd visszanő. Hé. most vesztettem tíz eurót a hetedik körben.. – Tudna adni egy tollat? 58 . és gyerünk. különben ki sem merne lépni az utcára. – Tetszik? – Nem. de igazán? Ez lesz? Végigsimított érdes koponyáján.. és már érezte is a penge csiklandozását a tarkóján. Csak fogja a borotváját. – Teljesen kopaszra? – Igen. akinek a feje ott lebegett az övé fölött a tükörben. és egyedül csak ez számított.

.. amit a tükörben látott. – A mindenit! Maga állati jól rajzol! – Igyekszem. Camille fogta a fiú blokkját. a kezében egy savanyúképű lóversenyfüggő ceruzája. – Tizenöt euró alatt nem fogadunk el csekket.– Carlo! – Mi van? – Egy tollat a kislánynak. és lerajzolta.. Egy kemény tekintetű kopasz lányt. egy seprűnyélre támaszkodó fiú csodálkozó tekintete előtt. – Ez itt én vagyok? – Igen.. 59 . Ráírta a dátumot. hogy fizessen. nem arra kell. és felállt. – Nem.

60 . köszönöm. Neki már minden mindegy volt. nagyon jó. – Túl meleg? – Hogy mondja? – Túl meleg a kávé? – Nem. Paulette kimerülten ült az asztal túlsó végén. mint a múltkor.. de meg kell írnom a jelentést.15 A mentős – nem ugyanaz. Yvonne megismerte volna – fáradhatatlanul kavargatta a kávéját.. Szóval ez nem minden.

hogy teszek rá. a folyosó végén balra. ezeket könnyebben és főleg gyorsabban ki lehetett takarítani. Általában nem izgatta az egész. nem volt szabad áthelyezni még egy irattartót sem. de mindenesetre betegesen rendetlen. túl hideg van. Ezek a kis cédulák halálosan felidegesítették Carine-t vagy Samiát. de nem nyúlni semmihez. a bűzlő vacakokat.. hogy nyakig vannak a munkában. ráírta: Nem értek francia – és a monitor kellős közepére ragasztotta. Akarod. nekem mindegy. aki kezdett az agyára menni. összeszedegette a megszikkadt szendvicseket. Összeszedte az éktelenkedő szeméthalmokat. és mindenki szart rá. miért is ne – sóhajtotta Camille. pedig otthon nyilvánvalóan nem tartottak takarítónőt: Csinálja meg ezt. ha nekiment a bútorok lábának az ember. Naná hogy! Teszek rá! – Nem. – Valami bajod van velem? Camille nemet intett. vagy talán százszor is kiürítette és kidobta a rengeteg papírpoharat. De volt ott egy alak. hogy elfoglalják felelősségteljes posztjukat a világ Nagy Kormánykerekénél. de bármelyik pillanatban visszajöhetnek. Nem volt kedve beszélni. Nem szabad hagyni. mert ott voltak a főnökök irodái meg a lezárt irodák. de Camille egyáltalán nem izgatta magát miattuk. amelyekben mindig úszkált néhány csikk. mert mind csupa ócskaság volt. Hogy nagy fejes-e. Camille tízszer. igen. és az sem volt baj. vagy sem. tulajdonképpen akaratuk ellenére mentek haza. azt nem tudta. a hamutartókat. és nagy sietve kiporszívózni. Az ötödik emeleten minden szoba unalmas szertartást igényelt: ki kellett üríteni a szemetes kosarakat. Camille a köpenyét gombolta. Mindenkinek a maga elmebaja. hogy beszéljek a főnökkel? Tudod. Az alsóbb emeleteken dolgozó fehérgallérosok úgy-ahogy elrámoltak maguk után. ráadásul lerítt róla. – Miért mindig te csinálod az ötödiket? Ez nem normális. de ma este másképp volt. az biztos. stb. és ő túl törékeny. A lányok nem szerették az ötödiket. ráadásul ki kellett takarítani a várószobákat és a titkárnők irodáit is. Amikor egy cédulát túl pofátlannak talált. Az irodája koszos. az iratmegsemmisítőket. Ma este nem volt ilyesmihez kedve. Csak ki kellett borítani a szemeteseket. Túl sok a kavics. meg eltörte ezt és ezt. köszönöm. Ezek a kurvák kis cédulákat ragasztgattak mindenhová. a hamutartó szélére 61 . hogy a gazdája semmibe veszi mások munkáját.16 – Tetves voltál? – kérdezte Mamadou.. Itt gyorsan lehetett haladni. – Fogadjuk el. de az ötödiken elegánsabbnak számított mindent széthagyni. és elindult a lift felé. Az ötödik vagy egy másik emelet. – Az ötödikre mész? – Igen. szívesen ordítok vele. a múltkor áttette a lámpát. Az itt dolgozók így jelezték. A többi emelet „ópen szpájsz” volt – ahogy Josy mondta –. felporszívózni az irodát. Na jó. előhúzta a takarító kocsiját. a fal mellé állítani a foteleket. mintha a saját takarítónőjüknek üzengetnének. meg azt.

megyünk? – Még nem. – Olyan furcsa vagy. – Miről? – Nem t'om. hogy segítsen nekik befejezni a többi nagytermet. – Na.. elszívok egy cigit. A múltkor az volt baj. – 4°C.. hogy megnézze. valami gyűlést tart.” Íme. ön egy disznó! Kérem.. Jössz? – Túl hideg van.. 00:34. Ilyen. és nekidőlt egy lámpaoszlopnak. hogy túl sok tisztítószert használunk. 62 . U..... A tirádához gonosz kis rajzot biggyesztett: egy kis disznó háromrészes öltönyben előrehajol.. – Eldönthetné. – 4°C. a gyufákat és a papírgalacsinokat.: Nézzen le a lábához.i. „. van ott egy nagyon praktikus holmi: szemétkosár a neve. Camille ezután megkereste a munkatársait... 02-12-13. hogy ezentúl a lehető legtisztább állapotban hagyja itt ezt a helyet.. Camille tehát egyedül ment ki. egy formás kupacban felhalmozta a zebrabőr egéralátéten.. amikor megkérdezte.. Egy optikus kirakatában világító felirat futott át: „.ragadt rágógumikat.” Camille tudta már. – Már megint? De most fejeztük be! Carine vállat vont.00:34. – Most mi jön? – AB épület lépcsőházai. Kimegyek. 02-12-13. hogy túl keveset. és kis cédulát mellékelt hozzá: Uram.. Asszem.. – Min röhögsz? – Semmin... milyen furcsaság rejtőzködik az íróasztala alatt. hogy mit kellett volna válaszolnia Mathilde Kesslernek. Meg kell várnunk Szuper Josyt.. hogy mily most az élete..

csak mert a tűzhelyen felejtett egy lábast? – Na. bedugom egy elfekvőbe. másodszor is korábban kell felkelned. Csinálnod kell valamit. 63 . egészen belebetegszem. Csakhogy az a baj. érted? Nem akarlak bántani. érti? Nekem ez olyan lenne. messze laksz. és az elején minden nap meglátogattam. A baleset tönkretette. Én már több mint tizenkét éve foglalkozom vele. vagy küldeni nekem egy virágot. Nem hagyhatjuk. hogy a postás nincs mindig ott. több mint tizenkét éve. és dugjam be egy sintértelepre. fiacskám. és a végén mindig elszaladok hozzá. Franck. mi lesz a vége a dolognak. nézd csak. soha semmi. eszed ágában sem volt felhívni engem. Rendben. aki azelőtt volt. Nagyon jól tudom! De miért kell mindent túldramatizálni? Végül is ez nem olyan súlyos! – Idefigyelj. már nem ugyanaz az ember. tudod? – Bocsásson meg. – Nem.. hogy lássam. Carminot asszony. – És az talán nem lenne jobb? – Lehet. kisfiam. nem baj. Ha a postás a múltkor nem érkezik éppen a legjobbkor. mert az lehetetlen. hanem érte. gondjaim. mert nincs más választásom. Valahányszor elmegyek hozzátok. – Halló! Franck! Ott vagy? – Igen. nem beszél. mintha valami kutya lenne. Teljesen át volt fagyva.. és megvan a saját életed. – Sintértelep. De azt sem tudom. vajon mire érkezem. a postáját sem olvassa el. beviszem a városba és odafigyelek rá. mindig azon rettegek. elfekvő. És én sem. mit csinált már megint. Nem hagyhatjuk így.. bocsásson meg. hogy magadra vedd a felelősséget. – Gondolkodj józanul. először is ne beszélj velem ilyen hangon. Franck. Például a múltkor is. Miért nem hívod egyszerűen öregek otthonának? – Mert jól tudom. ő fogja megölni magát.... de engem nem csalsz be a te utcádba. Soha egy köszönő szó. nem fogja kibírni. hogy eddig túl sokszor besegítettél volna. A kurva életbe! Hiszen látta. de tudod. ha bedugom egy halálgyárba. halálgyár. és nem veszi fel. milyen cirkuszt csinált a múltkor is! – Nem muszáj ilyen rondán beszélned. Mert a nagyanyád nagyon jó ember. az egész ház kigyullad. Tegnap például kombinében találtam a kertben. – Azt akarja.. Amikor felhívom. Én.17 – Tudom. néha nagyon nehéz nekem. vagy elismerés. Én már alig élek. Nem róla beszélek. hogy te így képzeled el a dolgokat. aludni sem tudok. Túl nagy a felelősség. hol áll a fejem. hogy gondolkozzam józanul. Úgy beszélsz róla. hetente többször is meglátogatom.. Nagyon nehéz. mert nem érted tettem. Egész nap fel-alá kóvályog. Nagyon jó. fiatal vagy. hogy elcsesszem az életét. kisfiam. ugye? Oké. Ez az egész már túl nehéz nekem. – Nem. és ha egy nap nem látogatom meg. de ne mondja azt. – De ha egyedül marad. szegénykém. mindig a legrosszabbra gondolok. Nekem is van családom. Maga is nagyon jól tudja. én sem vagyok teljesen egészséges. és megmondom neked. Én sem. nem eszik. amikor bevittem a kórházba. Érted. ha engem akarsz kioktatni. úgy ahogy van: most már ideje. mintha megölném. nem tudom ezt megtenni vele. És nem mondhatnám.

Úgy sírt. Egy kis nyögéssel kezdődött. Azt aztán ne! Milyen hálátlan vagy.. a kurva életbe. mind! Azt mondják. és hatalmas zokogás szakadt ki belőle. elindult futni. Átöltözött. A tanító néni azt tanácsolta. hogy szeretik az embert. Például a férjem anyja is. a falat. és esténként az ő ágya mellett ülve.. hogy képtelen megállítani a rohamot. mint egy nagy senki. – És maga. nagyon kedves vagy. azt hajtogatta. és bele kell kapaszkodnia az ágy keretébe. Reggel a kertben. Yvonne? Nem gondozhatná maga? Megfizetném. hogy kinyírja az egyetlen embert a világon. Ököllel csépelte az asztalt. – Az is vagyok. és mindent. Még csak délután három volt. aki majd helyre teszi az idegeit. te teszed hóbortossá. ezernyi kép tolul az agyába. a fejére húzta a pulóvert. amit csak kér. és szorosan összefonta a karját. az ő lábait beszippantja egy lyuk. de ha csak a kisujjukat is kell mozdítaniuk érte. Kétrét görnyesztette a bánat. és ha elengedi magát. aki valaha is szerette. Borotválkozás közben megvágta magát. fázott és szégyellte magát. fiam! Hálátlan és gonosz! Letette. – Azt hittem.. – Kérlek. És akit valaha is szeretett. – Franck. de nem. csak abban a házban. „Te rontod el azt a gyereket! – mondta –. én túl öreg vagyok hozzá. az anyám. Remegni kezdett a lábujjától a feje búbjáig. Amikor végre megértette. meg aztán Paulette-nek orvosi felügyeletre van szüksége. és összevissza kente magát takonnyal. Boldogtalan volt. hogy Paulette beszéljen egy pszichológussal. Most nem. A védőgátak törékenyek voltak. Mindent megadnék.. nem akarta. hogy amint Paulette becsukja az ajtót. Nem akarta. Még nem. A nagypapája pedig nem akarta Paulette-et visszaengedni Franck szobájába. vele is törődni kell. nekem ott van Gilbert. mert rémálmai voltak. de aztán lerogyott az első padra.– Ne mondd ezt! Vannak egészen jó helyek. ami a keze ügyébe került. míg el nem fogyott az összes meleg víz. de Franck már tudta. Ki volt merülve. A mindenit. – A barátnője. ne vegyél egy kalap alá az anyáddal. a nap többi részében a konyhában. Kisfiú korában nem mert egyedül maradni és elaludni. mint egy kisbaba. mintha valami megcsípte volna. Nem akart rágondolni. Még soha nem látta máshol a nagymamáját.. mind eltűnnek. de teljes nyugalommal belöki a sírba. De képtelen volt visszatartani.. barátnője Paulette-nek. a szomszédok a fejüket csóválva egy kuruzslót ajánlgattak. nem kéne annyira szeretned! 64 . a melle szinte kettéhasadt. hogy nem fog tudni elaludni. Behunyt szemmel és feszült arccal állt a zuhany alatt. vond vissza azonnal. amit mondtál! – Maguk mind egyformák! Maga. – Nem. mert képtelen volt a tükör elé állni. Nem akarom magamra venni. de azután az egész teste elengedett. a többiek. nehogy egészen eltűnjön a lyukban. Üvöltött és a nagymamáját szólongatta. aki arra készül...

teljesen az agyamra mész. amíg megitta. Franck kiment a szobából. Sok bajom van mostanában. csak hogy felvágjon a többiek előtt. hanem azt: „bocsáss meg”.. csak nem fogja Piripócson tölteni az öregek otthonában.” Paulette nagyon kedvesen helyeselt mindenkinek.. – De igen.. Kermadec összehajtogassa 65 . nézz be a hűtőbe. és nézni a pityergő nagyanyját! Philibert már beült a karosszékébe a kutyabőreivel. de nem hallgatott senkire. de ha mindig a balekot akarod játszani. Franck már a bejárati ajtónál szitkozódott. Úgyhogy ne mentegetőzz! – Elnézést.. – Philibert. felsóhajtott. hallod-e.. hogy ne azt mondd: „bocsánat”. Karba fonta a kezét. nyelvtanilag így a helyes. már minden rendben volt. mintha fémforgácsot akarna gyűjteni. majd megcsóválta a fejét: – Te aztán furcsa alak vagy. még hozzátette: – Hé. mert nem találta a kulcsait.. de.... összeszorította a fogát.. mi számít? Az.. tartotta a fejét. a francba! Heti egy szabadnapja van. és műszak végén olyan hevesen tisztogatta a sütőlapot.. Izé. – Nem számít. Gyakran már Franck előtt elaludt. Philibert szórakozott intéssel megköszönte. – Parancsolsz? – Figyelj. Felvitt Francknak egy bögre narancslikőrrel ízesített cukros tejet.. Soha nem volt ideje. De nem volt ideje elmenni egy boltba. számít! – Nem. amikor visszaküldtek neki egy kacsamellet. Soha semmire. el vagyok keseredve. de bosszantó! Olyan zavart vagyok! – A kurva életbe. és meglátod. kacsa. És ráadásul hullafáradt vagyok.. Franck végre kinyújthatta a lábát. hogy nincs eléggé átsülve. De ez nem volt baj. az a te bajod. hoztam valami izét. és Franck a sarokban várta. Azt hiszem. hogy. – Philibert. a pergamenjeivel és egy kupac pajzsdísszel.. csak elaludna a végén. azt hittem. amikor a főnök kikapta a kezéből a serpenyőt. nem kapta fel a vizet. ne te kérj bocsánatot! Én használtam el az összeset.. Bocsánat az előbbiért. Most már feltétlenül szüksége lenne néhány új köpenyre... csak szólok. Szorosan mellé. oké? Én. Valakitől csak kell bocsánatot kérni..Csak hagynád pityeregni egy kicsit. és vele együtt elszundikált. tudod. mert soha nincsen váltóruhája. tudod. Mielőtt kiment a szobából. és leült az ágya mellé egy székre. hogy nincs meleg víz. – Jaj. hogy a haverja. Franck rábámult.. Némán látta el a műszakot.. A konyha kiürült.. akkor először is kevesebbszer pisilne be. Már nem is tudom mi az. – Jaj. és nekiállt kivasalni a munkaruháját...

Egy másikba. 66 . Még három vacak. de Franck már a második után hullarészeg volt. Úgy tervezték. de nem a gyerekkoriba. kis szakácsom? Franck csendre intette. és a tiéd vagyok. Ezen az estén is beleesett egy lyukba.végre az abroszokat és megszámolja a szalvétákat. Amikor Kermadac észrevette a Motoros Magazint bújó Franckot. – Mindjárt jövök. megkérdezte: – Na mi van. hogy körbejárják a bárokat.

. – Ugyan. hogy bocsánatot kérjek. – Igen? – Az a baj. Carminot asszony! 67 . hogy nem gondoltad komolyan... akkor is ki kell mondanom. meg a többi. akik rendesek veled. és kérni kell egy kórházi támogatást. várjon csak. Én úgy beszélek... – Szeretnéd. itthon is látok egyet minden nap. és még ha legszívesebben elharapnám a nyelvem. ha így könnyebb neked. hogy megkérjem. utána bemutatni egy APA dossziét a megyegyűlésen. – Ja igen.. – Mi az az APA? – Egy segély.. mert akkor nem kaptok túl sokat. amit az önellátásra képtelen vagy testi fogyatékos személyek kapnak.. hogy nekem nincs időm ezzel foglalkozni. vagy igen? – Nem... szóval találni egy helyet.. Légy kedvesebb azokhoz. az euró. tudja. – Franck! – Ez. annyit. – A kurva életbe. A te dolgod lesz elmagyarázni a helyzetet. – És maga velem jön? – Nagyon szívesen. – Persze.. Majd ha öregebb leszel. hogy nincsenek olyan sokan. ahogy beszélni szoktam. – ... mint egymillió havonta. – Már megint sértegetsz. de azért máskor figyelj oda. hogy túl virgonc legyen. oké? Egy szép nagy szobát. Tényleg előkészíti egy kicsit a talajt? – Nyugi.. hogy menni fog! – Köszönöm. amikor kiküldenek hozzá egy szakértőt. – Szóval. Szóval. kisfiam! Nagyon is szeretnék neked segíteni. Ennyit keresek. Jól ismerem az öregeket. Azóta.. – Hé. hogy igaza van.. de el kell játszania. azért telefonálok. pontosan miről is beszél? Már euróban számolunk.. – Mire.. – Soha nem lesz időm kitölteni ezeket a papírokat. bedobom a témát a jövő pénteki Klubgyűlésen. elgondolkodtam a tegnapiakon.. tudod? – Milyen drága? – Több. bocsánat! – Befogtam a fülemet. mennyi hülyeség! Jaj... mit gondolok a dologról.. de amúgy Paulette pontosan tudja. amennyi a nagyapád nyugdíja.. amióta az agyára megyek. egy park közepén! – De az nagyon drága. ha én csinálnám? – Meg tudom fizetni az idejét. hogy igazam van. – De valami szuper helyet találjon neki. biztos. Yvonne.18 – Izé. hát. Nem szabad. ő nem igazi fogyatékos. fiam? – Hát hogy bocsásson meg. – El kell menned a Társadalombiztosítóba. te is rájössz. – Tudja. – De. már rég megbocsátottam! Tudom jól. hagyd. de megmondanod neked kell Paulette-nek. és egy jó helyért egymillió régi frankot kell fizetni havonta.

– Izé... – Viszonthallásra. – Igen? – Próbáljon mégis valami olcsóbbat találni. Olyan hideg volt. és a vendégek tíz fokkal melegebben menjenek haza! Gyerünk! Rakjátok meg a tüzet. Talán beszállhatna a. ő nem.. A főnöknek jó kedve volt. Na jó. – Azt csiripelik a verebek.. – Köszönöm. – Most maga volt tapintatlan.. Franck. A vendégek ostromolták az étterem bejáratát. – . hogy nem ismeri! – Tudod. már késésben vagyok. Yvonne. ebben a kutya hidegben libamájat és drága borokat fogunk adni a vendégeknek.. – Gyerekek...– Hagyd már! Ez igazán a legkevesebb. Az anyád? – Mi van az anyámmal? – Nem is tudom..... nekem elhiheted! Mondd csak. – De ő nem. – Hát ő emlékszik rá. de.. – Ó. hogy nem az én dolgom. – Hát ezt ki mondta? – Mandel asszony. hogy jó kritika jelenik meg a vendéglőről egy elit társasági folyóiratban. – Ha tudnád. gyerekek! 68 . hogy minden szép és jó legyen. – Meglátjuk.. megyek melózni. de arra gondoltam. – Nem.. – Rendben. az emberek megváltoznak néha. amely a munkahelyéhez köti. hogy mostanában séfként dolgozol.... – Már nem emlékszem.. a vékonyra vágott zöldségeknek és a többi hülyeségnek! Annyi nekik! Azt akarom.. kisfiam. megyek. hogy Franck kifejezetten élvezte a konyha melegét és saját sorsát. pedig még azt sem mondhatja. majd szólok.... – Igen? – Tudom. és épp most tudta meg.. hogy talán vele is kapcsolatba kellene lépni. Végre annyi a salátáknak... Még mindig emlegeti! Aznap este király módra készült vadnyulat készítettél nekik.

de a gondolat. és majdnem megfulladt.. – De pokoli hideg van. – Szóval azt állítja. aki elkísérte az izgága tábornokocskát az oroszországi hadjáratba. Camille? Camille tudta. és megkérte a mellette ülő fiatalembert. hosszú bundában. Köszönöm a sapkát. Amikor kilépett a kapun. hogy elaludt. hanem a dédapámé. milyen szomorú az arcocskája! És a haja? Az a gyönyörű haja? – Mennem kell. hogy jól érzi magát? – Kicsit fáradt vagyok. hogy újra meg kell másznia hét emeletet. Maga szörnyen sápadt. Amikor a lépcsőház aljába ért.. Szörnyen fázott. hogy hívjon taxit neki. Philibert felnézett: – Maga az. Átült a visszafelé induló szerelvénybe. hogy még egy röpke csevegésre sem alkalmas.. és csak a végállomáson ébredt fel. A metróban legalább leülhet. Jaj. és lefekszik. a falnak kellett támaszkodnia. hogy visszamegy. Egy pillanatra felmerült benne. Ne járkáljon kint csupasz fejjel. Mit csinált a szép hajával? Jaj. Camille fejébe nyomta a kucsmát. – mentegetőzött Camille.. uram. – Ez is a dédnagybácsié volt? – Nem. Camille! Biztos. Minden tagja fájt. én csak. csakhogy ettől úgy legyengült. késésben vagyok. hogy néz ki.19 Camille gyötrelmesen nehezen mászott le a lépcsőn. Legalább a kucsmámat vegye fel. még a munka gondolatánál is elviselhetetlenebb volt. Philibert volt az. mert még megfagy. hogy meg kellett kapaszkodnia egy lámpaoszlopba.. – Mondja csak. hogy ez az izé megjárta Austerlitzet? – tréfálkozott hősies igyekezettel. Lefeküdt a padra... olyan erővel taglózta le a hideg. – Camille! Camille! Camille a kabátgallérba dugta az orrát és meggyorsította a lépteit. Camille-t annyira elbágyasztotta a metrókocsi melege. és Camille legkisebb mozdulatára is kéjesen megforgatná benne a pengét. és sírva fakadt a kimerültségtől.. Camille nagy erőfeszítéssel elmosolyodott. egy medvébe ütközött. Nos hát. ez az öreg vacak szörnyen büdös volt.. Amikor végre sikerült a megfelelő állomáson kiszállnia. jól van? Uramisten. nem fázik odafent? – Nem tudom. – Meg ám! De sajna a Berezinát is. Most elmegyek.. – Elnézést. úgyhogy elsiklott Philibert karja alatt. – Camille. kedvesem. 69 .. és elviselhetetlen migrénje volt. amely egészen a szemöldökéig lecsúszott. hogy be kellett ülnie egy buszmegálló peronja alá. a szemébe húzta a kucsmát.. Mintha valaki belevágott volna egy kést a bal szemébe. hogy el ne veszítse az egyensúlyt.

Négykézláb mászott fel a hetedikre. 70 . átizzadt ruhái hideg páncélként borították a testét. hogy ott helyben meghal. Nem mert levetkőzni. és teljes hosszában elvágódott a matracon. rázta a hideg. és egy pillanatra úgy érezte. Ki venné észre? És kit zavarna? Ki siratná meg? Tűzforró volt.

hogy elvigyem innen? – Hová? – Hozzám. hússzor is visszafordult. Kérlek szépen.. A külső hőmérő mínusz hat fokot mutatott. Bár az is igaz.”. egyszóval a diszkréciója miatt a véget nem érő okoskodások hálójába gabalyodott. – Majd a karomban leviszem. Előfordulhat. Majd holnap felmész hozzá.. nem. Philibert kibámult a kihalt sugárútra. hát ott van? Aggódtam magáért.” Philibert hallgatta a vitájukat. és rögtön megbotlott egy kupac ruhában. és egy gyermekkorában tanult verssort mormolt: íme. Nem hagyhatja így. hogy itt kicsit mások voltak a szereplők.. a másik. A didergő angyal azt hajtogatta: „De meghal odafönt. hogy meztelen. És mint a Tintinben. – Megengedi.. megjött a tél. nem foglalt állást.. Erre inkább nem is akart gondolni. Philibert csak nehezen tudott bemenni a matrac miatt. És három óra ötvennégy perckor megkereste a zokniját a sötétben. és Philibert kénytelen volt arra a törékeny kis nőre gondolni ott. Mi van a kandallójával? – Nem mertem elmozdítani. Még egyszer megpróbálta. Felemelt egy takarót. Letérdelt. Már a folyosó végén járt. – Camille kiasszony! Aztán.. – Nincs kedvem megmozdulni. – nyögte Camille. az angyal és a démon ott huzakodott egymással a füle mellett. végül rájuk borította a kispárnát. aztán még egyet... A lépcsőház jéghideg volt. hogy nem is lesz egyedül.. tízszer. és. a jóízlés. Alszik-e vajon? És mit csinált a hajával a szegény? Valamit tennie kellett. Philibert a homokára tette a kezét: – Magának borzasztó magas láza van! Nem maradhat így. és kiment vizet inni. utána egy dunyhát. A konyha köve jéghideg volt. barátom.. aludj már. A Camille ajtaja alól kiszivárgó fénycsík láttán visszanyerte a bátorságát. amikor elfúló hangot hallott. nyitva van. de a neveltetése. a feszes szárnyú így vágott vissza neki: „Tudom. Úszott az izzadságban. – Ajtó. aztán visszafordult.20 Philibert hajnali két órakor felébredt. hangosabban: – Camille! Camille! Philibert vagyok! Semmi válasz. a hetediken. És főleg nem egyedül. És itt sem.. a szél gonoszul rázta az ablaküveget.. de azért ez nem túl valószínű. Illik-e egy fiatal hölgyet az éjszaka közepén megzavarni? Vajon hogy fogadja majd? Lehet.. Jaj. hogy van. és megöli a szegény embereket. és. – Camille.. hogy elnémítsa őket. és végre meglátta Camille arcát. és megkérded. szegény kicsike. Igen. a párnán. – Mint a mesebeli herceg? 71 .

de a másik jómadár már ott várta a mosogató peremén: „No persze! Folytassa csak! És a sárkány? Nem akarja legyőzni a sárkányt is?” „A kurva anyád!” – felelte Philibert. a mi gáncstalan lovagunk! Gratulálok.. – Figyeljen ide. – Camille.. – Szomjas va. gondolta Philibert. hóna alatt Staffe bárónő illemtankönyvével. hogy félrebeszél. Szörnyűség! Uram irgalmazz! Nem hord melltartót! Philibert gyorsan ráborította a lepedőt Camille mellére. Felidézte ősei vitéz cselekedeteit. levette Camille bakancsát. Alaposan kiélvezte a helyzetet: „Nos barátom... aztán egy garbó. Megmentője kiszáguldott a konyhába. nem is olyan bonyolult az egész: egy jó kis káromkodás olykor többet ér egy hosszú tirádánál. Szóval maga. Camille. Rendben.Philibert elmosolyodott: – Úgy látom. vagy mi. és többször is majdnem leejtette. Cholet bevételét. van ereje lezuhanyozni? Semmi válasz. de most valahogy jelentéktelen apróságnak érezte az 1793-as Konventet. – Sajnos nem vagyok olyan erős. a konyhán. Philibert Marquet de La Durbelliére igencsak kényes helyzetben találta magát. Hát. A megharagított angyal a válla fölé hajolt. 72 . ezt nem hagyhatom rajta. Philibert minden fordulóban beütötte a falba szép hercegnője fejét. Hála istennek. így csak három emeletet kellett cipelnie Camille-t. Szóval ez nagyon kínos. olyan lázas. Szóval a melltartóját. átölelné a nyakamat? Camille Philibert vállára ejtette a fejét. és Philibert majdnem rosszul lett a tarkójából áradó savanyú szagtól. Hú. a blézert és egy farmerdzsekit. de a fenébe is. akkor meglátom a. most elégedett magával.. mert a lányt több réteg borította. Hát jó. mert vakon tapogatózva ügyködhetett a takaró alatt. Felvidámulva itatta meg Camille-t. Szerencsére bölcs előrelátással magával vitte a cselédbejárat kulcsát. A szoba közepére húzta a matracot.. a folyosón vagy tízszer majdnem leejtette. Minden erejére szüksége volt. de igazán! És most? Most mihez kezdünk?” Philibert tökéletesen meg volt zavarodva. Most valamivel jobban érezte magát... majd összeszedte minden bátorságát: levetkőztette... kicsit le kell vetkőztetnem.. facsarni lehet belőle az izzadságot. Cathelineau bátorságát vagy La Rochejaquelein hősies helytállását. Camille behunyta a szemét. Philibert először lehámozta róla a kabátot... Igen. Átvitte a cselédszobán. mint egy igazi herceg. végül egy hosszú ujjú jégerfelső. Utána két pulóver következett. Gyötrelmes volt a leereszkedés.. végül letette Edmée nénikéje ágyára. Francknak van igaza.. hogy a nadrágot lehúzza Camille-ról.. és a lehető leggyöngédebben felemelte őt. Könnyű szívvel ment vissza Camille betegágyához. ugyebár? Ó! íme. a bugyi nem jött le vele.. mint egy hagymát. – nyögte Camille.. Rendben. Ha szépen megkérem. azt hiszem. Na most a többit.. Én. Nem ment könnyen..

– Figyelj. és felszerelkezett egy mosdókesztyűvel. – mondta ásítva – Mi van itt? Mi a francot csinálsz? – Aszpirint keresek. és a hasát vakargatta a trikója alatt: – Ááá. és szép tagoltan azt mondta: – Neked is a kurva anyád! Megvárta. öregem! Philibert becsukta az ajtót. és Camille homlokára tette. – Köszönöm. – A csajnak a hetedikről? – Igen. megfordult. a mellét is. a többit majd megoldja ő. Bátorság.. kicsit félt. a hónalját. légy szíves. Meg volt rendülve.. a nyakát. belecseppentett egy kis kölnivizet. amíg a pezsgőtabletta feloldódik a vízben. Mintha a lány azt suttogta volna: Apa. fent? – Igen.. Menj arrébb. 73 . egy barátnőmnek kell. Kicserélte Camille homlokán a borogatást. majd kissé bátrabban. az arcát. katona! Lehúzta Camille-ról a lepedőt. Franck felnyerített: – Szóval vele voltál? Ott. hogy ezt mondta: A patika. Olyan hevesen rántotta ki a konyhai fiókot. büszke. De az is lehet. kisimította a lepedőt és egy percig még üldögélt az ágy mellett.Philibert aggodalmasan megcsóválta a fejét... de büszke is volt magára. A fenébe is. Most aszpirint kell szereznie. hogy az egész tartalmát a földre borította.. A macska rúgja meg! Aszpirint! Aszpirint! Franck állt a konyhaajtóban. mert azt nem hagyhatta ki. Ledörzsölte a fejét. Kifacsarta a mosdókesztyűt. és megint felébresztette Camille-t. mert valószínűleg még mindig fájt a feje. – A konyhaszekrényben van. kiment a fürdőszobába. Igen... – Fáj a fejed? – Nem. te aztán jól beleválasztottál. és először lecsutakolta a mosdókesztyű hegyével. Philibert nem tudta eldönteni. megtöltött egy bádoglavórt meleg vízzel. meg aztán lehet ezeket még melleknek hívni egyáltalán? A hasát és a lábát. ezt nem hiszem el! Akkor már nem vagy szűz? Gúnyos kiabálása Philibert után úszott a folyosón: – Figyu! Már az első alkalommal migrént kaptál tőle? A kurva életbe. a hátát.

Valaki kikapcsolta a zenét. mert sem Mathilde. Valami nem stimmelt. és egy csodálatos. és egy sötét kabátos férfit győzködött. a kancsó pedig tele volt vízzel. Remegett. és a félhomályban megpróbált tájékozódási pontokat keresni. mint egy döglött szamár. mint ő. és ki hozta ebbe a múzeumba? Egy gyertyatartónak támasztva félbehajtott papírlapot talált: „Nem mertem zavarni. Nem. Elfordította a fejét. és megint elbóbiskolt. Lassan kinyitotta a szemét.” Philibert? De mi a frászt keres ő Philibert lakásában? Segítség! Megpróbált néhány emlékfoszlányt összeszedegetni a történet kezdetéről. és várt egy kicsit. hogy enyhüljön a fájdalom. ami olyan súllyal nehezedett rá. az ablak előtt félig leszakadt.. A ruháit összehajtogattam és a karosszékre tettem. Lassan kinyitotta a szemét. behunyta a fejét. mert belehasított a fejébe a fájdalom. az ágy lábánál pedig egy üveg ásványvizet. Képek lógtak mindenütt. felnyögött. Camille most az éjjeliszekrény felé fordult. Összeszorította a fogát. és néhány centiméterre felemelte a fejét. mégsem. de nem mert hozzányúlni: vajon melyik században tölthették tele? Az istenért. de nem jutott túl a Brune körúton. Lelökte a takarókat és felemelte a pehelydunnát. hogy összegörnyedve ült egy autóbusz fedett megállójában. becsukódott egy ajtó. Arra még emlékezett. Fekete ruhába öltözött urak és hölgyek. Csend. Az egész teste ellenszegült. hatalmas bársonyfüggönyök lógtak bánatosan. De hát hol van? Mi a fene. A hűtőszekrényben talál kacsahúst. Megdermedt. sem Pierre. a neszekre fülelt. színehagyott kárpit borította. arra emlékeznék. Az izmai. majd egy második. A vér dobolt a halántékán.21 Camille a U2 zenéjére ébredt. fölötte foltos tükör. és megállapította. sem a cselédlány nem szokott teljes hangerővel Bonót hallgatni. Gyönge fény szűrődött be a spaletták rései között. egy dörmögő hangot. Camille majd meghalt szomjan. akik legalább annyira csodálkoztak. mellette Scooby-Doo-s mustáros pohár állt... hogy hívjon neki taxit. 74 . hogy meg kell mozdítania szegény csontjait. de még hallgatózott egy ideig. Philibert. hol van most. nem ő volt. metszett üvegkancsót pillantott meg. hogy Kessleréknél van. a puszta gondolat is kimerítette. újra elöntötte az izzadság. Először azt hitte. A falakat virágmintás. hogy itt találják. aztán vége. De hirtelen felriadt: nem lehet náluk. az ízületei és kevéske húsa ellenállt a legkisebb mozdulatnak is. Philibert volt az a férfi? Nem.. hogy furcsa ágyban fekszik. Sürgősen ki kellett mennie. Az ággyal szemben márványkandalló állt. Ezután lépéseket hallott.

de folytatta a vándorútját egy doboz aszpirinért. ólomalapú festék lehetett. tökéletesen működött. újságok. A konyhát a folyosó végén találta. de nem volt mitől félnie. és kipróbálja. A vécétartályból szörnyű zubogással áradt a víz. hogy itt emberi lények élnek. 75 . mintha maga a Niagara szakadna a fejére. Hatalmas. mint az iskolai menza ragacsos édességei. Hideg. görcsbe rándultak a lábujjai.. Visszafelé majdnem eltévedt. kockaköves padlót fekete csiszolatlan féldrágakövek díszítették. nem tojáshéj színű.. inkább tejberizs színű. és észrevette. Camille szörnyen szédült. olyan.. az ablak előtt. mellettük sárgaréz karikára fűzött lófarok. hogy felhívja valamelyik lányt a Toucleannél. ahol leírhatatlan rendetlenség uralkodott. A földön ruhák. Egy öreg hűtő hangos brummogásán kívül semmi nem utalt arra. Hopp! A vécé! Az ülőke fából volt. és leült egy műanyag konyhaszékre. üres sörösüvegek és nyomtatott lapok hevertek: számlák. a mosogatónál teletöltött egy poharat. legalább tizenöt méteres. már soha nem talál vissza a szobájába. a sápatag. az éjjeliszekrény finom intarziáján dohánytöltő készlet darabjai hevertek. hogy egyszer visszajön néhány tubus festékkel. Az érdekes falfesték felkeltette az érdeklődését. Egy vadállat bűzös odúja.. Nagyon halkan elfordította a kilincset. benne egy ikerágy és egy molyrágta hintaló. Belebújt a papucsba és a vállára borította a farmerdzsekijét.. Most olyan szobába jutott. Nem. A csésze a korát tekintve több nemzedéknyi krinolinos hátsót meggusztálhatott már. és a vécélehúzó gombja is. a Nemzeti Bank számlakivonatai. Elég furcsa relikvia. azt hitte. szürke. homályos folyosón találta magát.. hogy férfi pizsamafelső van rajta. XVI. ez gyerekszoba. A mosdót kereste. Egy pár szattyánbőr papucs várta a szőnyeg szegélyénél. ez itt egy szekrény. Camille felállt. egy pillanatra még felmerült benne. A falon széles karimájú kalap és fehér sál lógott. A konyhai munkalap márványból volt. Egy igazi ló igazi farka. de szinte azonnal elaludt. az évek bársonyos patinát adtak neki. Camille megtalálta az aszpirines dobozt. Nagyon régi. és megfogadta. konyhai eszközök leírásai. Mi ez? Talán iroda? Olyan nagy könyvkupac hevert az asztalon. Camille magában megpróbálkozott néhány színkeverékkel. Végigzuhant az ágyon. A szép. Lajos korabeli ágyra ízléstelen ágytakarót borított valaki. a konyhaszekrények üresen tátongtak.Amikor a lába a padlót érte. szédítően magas szomorú helyiség volt. Nem törtfehér volt. Ez. Camille az elején gyanakodva bámulta a szerkezetet. hogy alig jött be a fény.

. – Hívtam egy orvost. különben a teste nem lesz képes a határon túlra űzni a vírusokat! Mit mosolyog? – Mintha a Százéves Háborúról beszélne.. – De nem. ez nem fog olyan sokáig tartani. Philibert? – Igen. nem kellett volna! – Nem kellett volna? – Ó. Mint akin átment az úthenger.... kedvesem? – Kimerülten.22 – Hogy van? – Maga az... Majd később elrendezzük.. Nézze csak. – Hol vagyok? – Edmée nénikém – vagy ahogy a családban hívták: Mée – szobájában. Hogy érzi magát. – Nem vagyok éhes... 76 . Feltétlenül ki kell íratni magam betegállományba. – Nyugodjon meg. – Philibert! – Igen? – Nincs nálam semmi. – Feltettem egy levest.. A békekötés napján. sem csekk-könyv. Á. – A maga ágyában fekszem? – Az én ágyamban? Nem. Semmi. hallotta? Ez az orvos lesz. tulajdonképpen jól tette. sem pénz. Én soha.. nem. nem. – Muszáj ennie. – Remélem. Erőt kell gyűjtenie.

ahol leülhetnék? Philibert kivezette a konyhába.. – Jól ismeri? – Nem. vagy tudja? – Kora? – Huszonhat év. – Dolgozik? – Igen. tudja én. tudja.. – Igazán? – Rokona? – Barátnőm. – Igen. – Figyeljen ide. Fauque. – Hogy mondja? – Irodákat takarít. olyan pánikba esett. Az orvos elfintorodott. szomszédasszony-barátnő – dadogta Philibert. Nem igazán jól. – Egyedül él? – Igen. A múlt éjszaka is csak azért mentem fel hozzá. szomszédasszony....23 – Nos? – Elaludt. – Nyomasztja valami? – kérdezte óvatosan Philibert. egy takarítótársaságnál. csakhogy amikor ezt megemlítettem neki.. Nem ismerem a 77 . Nem vette észre? – Nem. most azonnal beutalhatnám kórházba. – Éjszaka? – Hát este. Tudja. A maga barátnője nagy bajban van. mert nincs fűtése.. Az orvos elővette a receptkönyvét. a súlyát és a vérnyomását.. nem ismerem igazán jól. nincs róla kartonom... őszinte leszek: figyelembe véve a vérszegénységét. szóval... – Biztos? – Igen. – Hiszi. Amikor az irodák üresek. – Ugyanarról a személyről beszélünk? A fiatal nőről. Azt láttam. – Közeli barát? – Hát. – Tudja a nevét? – Azt hiszem. de. hogy. – Ismeri az időbeosztását? – Éjszaka dolgozik. hogy nagyon vékony. Az erői végére jutott... Van egy asztala? És egy hely. aki a folyosó végén lévő szobában fekszik abban a nagy faragott ágyban? – Igen. és. Meg aztán. – Aggasztja valami? – Nem így mondanám.

Mindenképpen rá kell szorítania az evésre és az alvásra. Philibert a kezét tördelte. de nem sokat túloztam. – Hány négyzetméter az egész? – Kicsit több.múltját. az előzményeket. a zöldségeket és a friss gyümölcsöt. kerülje a huzatot. Vigyázni fog rá. de ha jobban lesz.. Itt van két recept. Doliprame és C-vitamin. egy egész sereg vizsgálatot el kell végezni rajta. amíg elmúlik. Vigyázzon. – De addig is. Ami azt illeti. És a láza? – Alapos influenza. semmi. ugye? – Igen. ez a maga lakása? – Izé. Mennyivel tartozom? 78 . igen. mintha nagyon aggódna. na rendben.. különben. ez nyilvánvaló. – Van a hölgynek itt Párizsban valakije? – Nem tudom. mint háromszáz. hogy ne takarózzék be túl melegen. mivel foglalkozik? – Bárkát építek. – Azt a mindenit! – füttyentett az orvos – Ha nem vagyok indiszkrét. de ismétlem: mindez nem helyettesíthet egy jó véres tarját.. – Hogy mondja? – Nem.. és tartsa ágyban még néhány napig. sült krumplit. kicsit sötétre festettem a képet. ugye érti? – Igen. – Rendben. egyelőre kiírom tíz napra. – Mondja csak. Nincs mit tenni ellene. – Most maga néz ki úgy. egy dolog biztos: fel kell táplálnia. ezért nem akarok túl hirtelen ítéletet alkotni. Ki kell várni.

de tudja. amikor a hőmérő higanyszála is ezt teszi.. hoztam valamit! Philibert kinyitotta az ajtót. ne felejtse el.. – Nézze csak. Camille sírva fakadt. – Nem. – Ugye nem engedi. Nem akarok olyan sokáig itt maradni. várjon csak. találtam róla egyet-mást a könyvtáramban. – Nem. De addig is.24 – Alszik. ez az orvos parancsa. – Hozok egy borítékot. és olvasni kezdett: Az egész királyi udvar – természetesen Mme d'Estampes-ot kivéve (majd később elmondom.... Nagyon kedves magától. – Ez nem vicc. – Gondoltam.. mit meséltem Diane de Poitiers-ről? – Nem. és mi nem félünk a Kékektől. és betaszigálta Camille elektromos kandallóját. – Majd adok néhány könyvet.. Addig itt marad. Philibert egy megsárgult zsebkönyvvel tért vissza. nem akarok. – Akkor nincs mitől félnie. ? – Emlékszik még a vendée-i felkelésre? – Hát. – Emlékszik még. hogy a Marquet de la Durbilliére család védelme alatt áll.. 79 . – Maga teljesen lökött! – Egy kicsit mindenki lökött. leült az ágy szélére. – Nos. örülni fog neki. – Hogyhogy nem? – Maga csak akkor megy fel. nem maradok itt. Majd forró olajat zúdítok az ostromlók nyakába a liftakna tetejéről. – Ó. és kipiheni magát.. nem igazán... Én. biztos. – Olyan sokra? – Igen. – Micsodát? – Hát az orvos igazolását. – El kell küldenem a munkahelyemre. Camille? – Nem.. És kiírta tíz napra. vagy nem? – De. – Szívesebben menne kórházba? – Ez nem jó vicc. de nem ám! – Kik azok a Kékek? – Hát a köztársaságiak. Camille. de. megköszörülte a torkát. vagy nem? Maga például miért borotválta le a fejét? – Mert nem volt lelkierőm hajat mosni a folyosón. Közkórházba akarják vinni. Holnap fölmegyek.

.. – Én szívesen felmegyek. 80 . a fej. Három fekete: a szemek. Itt nincs telefon. a lábak. Egyébként ő szolgált mintául ahhoz a pontokba szedett szépségkánonhoz. mint még soha. nem sürgős.. Nincs szüksége még valamire? – Köszönöm. Francknak van egy mobilja a szobájában. köszönöm. természetesen nem felel meg az összes kritériumnak. Három piros: az ajkak.. Három hosszú: a derék. a fül. túl szorosra gombolt zakójában. a kéz. az orcák. Persze. – Nem. a derék. Ja. Nekem is van mobilom.. e. még azt akartam mondani. hogy nem. – Nagyon régóta nem törődött velem így senki. Három keskeny: a száj. Szóval é. de nagyon sz. Philibert olyan vörös lett.. kérdése is.. Három rövid: a fogak. a haj.. e. túl hosszú karjaival. ugyan már! – Az jó.. és. az orr.. – Maga vetkőztetett le? Philibert a térdére ejtette szemüvegét.. kecsesség és b. És a másik is itt volt? – Kicsoda? – A szakács... a fogak. nem gondolja? – És maga szerint hasonlítok rá? – Igen.. hagyja már! Ott állt Camille előtt túl rövid nadrágjában. sz. – Rendben.. Camille visszaadta a szemüvegét. a szépség. a mozdulatait. szűziesen. ennyi.. a kezek.. – Ugyan. esküszöm.. báj ké. hogy Diane imádnivalóan szép. Három kövér: a kar. a körmök. nem. igen.. a comb. amelyhez a nők több mint száz éven keresztül dühödt elszánással igyekeztek hasonlítani: Három fehér: a bőr.. a vádli. én. Utánozták a járását.. és olyan hevesen kezdett dadogni. – Nem. köszönöm. – Nyugi! Csak tudni akartam.. – Philibert! – Tessék! – Köszönöm.. a lábfej.. én. először be. – Nem.miért) – egyetértett abban.. a hajviseletét. betakartam. Három kicsi: a keblek. De ha értesíteni akar valakit.. Hú. – É.. Ez nagyon kedvesen van leírva. – Te.. mint a rák. vagyis hát bizonyos szempontból.. a szempillák. de tudja. Csak fel kellene mennem a töltőmért..... – Rendben. pokolian fáj a fejem! – Lemegyek a patikába. a szemöldök. – Ugyan..

. Nem törődött velem senki úgy. ugye? Philibert felháborodott.. amit adhatok. mit gondol rólam? Camille már újra lehunyta a szemét.– Nem. – Én nem gondolok semmit. hogy ne várt volna cserébe valamit.. Maga nem vár tőlem semmit. 81 . ez az igazság. Mert maga.. Hogy is mondjam. – Ugyan. de azt megmondhatom: nincs semmim.

. de lassan minden visszatér a rendes kerékvágásba. mivel üres... ez egy csúnya örökösödési történet. és az apám megkért. orrkarikával. Most már a jegyzőnek és az ügyvédeknek kell rendezniük ezt a gyászos ügyet. ő tavaly halt meg. igencsak kényelmes. Szerencsére! Azt hiszik. kér-e levest. mint bizonyára észrevette. Ami pedig Franckot illeti. hogy. hogy én milyen élhetetlen vagyok. de nem ám. még a legjobb családokban is. költözzem ide. túlzás lenne kanapénak hívni. amit ebből szerettek volna kapni szegények. mint egy squat-ban? – Hogy mondja? – Mintha táborozna? – Sajna. – És mennyi időre költözött ide? – Nem tudom. hanem sokkal jobban öltözött és sokkal kevésbé finom emberek: az unokatestvéreim. és még mindig gyakran látogatnak meg bírósági végrehajtók. nehogy beköltözhessenek a. Szombat? Vasárnap? Évek óta nem aludt ilyen sokat. és felhozta ide az egyik barátjával..25 Camille-nak már fogalma sem volt. – Az unokatestvérei is igényt tartanak a lakásra? – Sőt azt hiszem. mint a szakács és én? – Magáról nem muszáj tudniuk.. – A szülei nem bánják. Az a szoba. ott túl hideg van. és hát fogalmuk sincs. Látszott. hogy az jó lesz? – Persze! Nem vagyok én cukorból! – Rendben. de megvallom... hogy olyan idegeneket is elszállásol itt. amelyik az előszobából nyílik. hogy amíg nem rendeződik az örökösödés kérdése. tényleg... miatta inkább megkönnyebbültek. – Biztos. Tehát összegyűlt a jegyzőnél a családi tanács.. Amilyen mindenhol akad. Philibert. Elnevette magát. és megkérdezte. hogy is mondta? – A sqatterek? – Ez az! A squatterek! Csakhogy nem kábítószeres fiatalok. és engem jelölt ki kapusnak és éjjeliőrnek.. amellyel el akartak bátortalanítani. hogy milyen alak. Természetesen kezdetben történt néhány akció.. Várjon meg a kék szalonban. tulajdonképpen milyen hely ez? Kinél vagyunk itt? És miért él úgy itt. De hülye vagyok! Most már nem igazán kék.. Tudják. hogy a plébános úr mutatta be nekem. Franck találta a járdán valamelyik este. milyen nap van. és kiülök magával a konyhába. – Megmosakszom. – Ez az anyai nagyanyám lakása. hogy már el is költötték azt a pénzt. hogy zavarban van. – Ahol a kanapé van? – Ó.. Sok bútort elvittek. – Mondja csak. tudja. de akkor se a konyhába jöjjön. Philibert bejött. – Tehát hazudott nekik? – Mondjuk inkább úgy. 82 . Nagyon csúnya. azt hiszem. kitérő válaszokat adtam. – Hol? – Ja.

– Ő a barátnőd? Szóval ő az? Mondd csak. bukósisakot és motoros kesztyűt viselő férfi állt közvetlenül előtte. A férfi nem felelt. aki már éppen elég ideges volt a konyhaművészeti kudarca miatt. akaratlanul is nagyot ugrott. jó napot. amikor a blúzát betűrte. figyelj. zsebre vágott kézzel megfordult. Kivett egy doboz sört a hűtőből. hogy meggyőződjék az ellenkezőjéről. undorító lesz.. és kérlek. – Ez egy szar.. mi a fenét csinálsz neki? Főtt szart? – Képzeld. – Ez leves? – Úgy bizony. fekete bőrbe öltözött. Póréhagymás krumplileves Liebig-módra. nyugodt lélekkel.. hogy ki sem kellett gombolnia a farmert. – Hé. Végül sikerült ráakadnia a szörnyű kanapéra. Philou. a barátnőm. lány? Ugyanarról a fickóról beszélünk? A kis kopasz soványról? – Az egy ifjú hölgy.Camille annyira lefogyott. mint egy kísértet.. Camille-nak végre sikerült megszólalnia: – Hú. ki az a homokos a szalonban? Az egyik hajléktalan haverod.. ne húzd fel magad. mert meghívtam ide egy kis időre. Azt mondta. felvette a zakóját. viselkedj úriemberként vele. – Jól van. – De miért csináltad? – kérdezte Franck nyugtalanul. A folyosón levette a bukósisakot. és rémülten felkiáltott. – Hát. – Hát. hogy megnézze a Mars-mező zúzmara borította fáit. akkor le a kalappal! Szerintem jobb lenne. Amikor ködbe borult. Azt mondod. és bezárkózott a szobájába. ha erőre kap ettől az izétől. Egy kis ömlesztett sajtot és kenyérdarabokat. Ráadásul odaégetted. Amikor Philibert visszatért a lányhoz. Úgy nézett ki. Megkerülte. hátat fordított és kiment. és a fejét vakargatva berontott a konyhába.. És mit tettél még bele? – bámult elborzadva a fedő alá. levest. Izmos. Camille még mindig feldúltan állt: 83 . – Biztos vagy benne? Philibert behunyta a szemét. Philibert. és az ablakhoz lépett. nyaka köré tekerte a selyemsálát. ha a lefolyóba öntenéd. és útra kelt ebben a hihetetlen Haussmann-i útvesztőben. tápláljam föl. – Az orvos miatt. vagy mi? – Parancsolsz? – Az a homokos a kanapém mögött. Nyelvet nyújtott magára a kandalló fölött lógó tükörbe. kicsit elveszítette arisztokratikus hidegvérét: – Azt a homokost Camille-nak hívják – jelentette ki szárazon –.

– Soha nem veszi le a bukósisakot? – De igen. Korán reggel elmegy. 84 . – Á. – Leves. egye meg. – Mi ez? – Leves. Egy borscs-féleség. amíg meleg. családi gondjai vannak. és mindig pokoli rosszkedvűen jön haza. hétfőn pont nem dolgozik. miközben letette a tálcát az asztalra. Hétfő esténként azonban mindig elviselhetetlen. Ilyenkor vigyázok. Philibert nagyon megható volt. ha úgy jobban tetszik. Nagyszerű – felelte Camille nevetve. Tessék.– Ő az? – Igen – dünnyögte Philibert. Nem tudom. – Camille a furcsa kotyvalékot kavargatta. ahogy én készítem. – Aha. nehogy összefussak vele. Azt hiszem. – Túl sokat dolgozik? – Nem. mit csinál.

85 .

MÁSODIK RÉSZ 86 .

. és máris kész a baj. megzavarta. De ez igaz. mintha könyvből olvasnád. – Féltékeny vagy? – A kurva életbe. ugye? – Nem. és abban találta legfőbb örömét. Tegyél be egy nőt akárhová. és elkezdődhetett a nap: ura volt a helyzetnek... Mit vigyorogsz? 87 .. nem ez a baj. – Na tessék. hallgatlak. Lehet. – Figyelj. akit akarsz. hogy ez a te lakásod.. nem is tudom. Több volt ez szertartásnál vagy mániánál. – Hazudós. Philibert mindig forró csokoládét reggelizett. neked meg ott vannak a hülye mániáid.. Az elegáns viselkedésedet. Figyelj. Hát az látszik. – . olyan vagyok. Minden összekavarodik.. tudom.. meg a többit. ez volt a mindennapi kis diadala. minden szar lesz. dehogy! Még csak az hiányozna! Én. Látom a mesterkedésedet. Azt hívsz ide. Mennyi ideig marad? – Ameddig a kedve tartja.. – De miért változna meg bármi is? – Pfff.1 – Van két perced? Beszélnünk kellene. és betette a tejeslábast a mosogatóba –. hogy nem ismered a csajokat. és nincs kedved néhány centivel jobbra tolni a fogmosó poharad. – Tessék? – Azt mondtam: beszélnünk kell. a mindennapi győzelme. sőt szinte bántotta lakótársa agresszivitása. Úgy érzem. olyan szépen hangzik. mi van ide írva: Teréz anya? – mutatott a homlokára.. A nagy szavak.. Tudom. hogy kicsit szűkösen érzed magad miatta. De ma valahogy nem figyelt oda.. A hőstette. amilyen. elszállásolhatsz bárkit. tudod. – Beszéljünk – felelte nyugodtan Philibert. nem akarlak megbántani. – Belezúgtál. – Talán nem rám vagy féltékeny. valahányszor kinyitod a csőröd. olyan. de mindent összevéve eddig mégis jól ment minden. ezért a rossz gombot fordította el. tőlem szeretetkonyhát is nyithatsz. erről van szó. ugye tudod. de a francba. nem? – Úgy érzed? – Igen. amikor a tej már majdnem kifutott. A tej kifutott. és még a legjobb haverok is összekapnak. amit mondasz. a várúras mozdulataidat. akit akarsz. rögtön. – Mennyi ideig marad itt? – Parancsolsz? – Na ne ravaszkodj. hanem rá. jó? Az egérkéd. A tej visszahúzódott. féltékeny egy csontkollekcióra? Mit látsz. Jó kis csapatot alkottunk mi ketten. hogy képes volt éppen akkor elzárni a gázt. ha ez a fejlövésed. és undorító szag árasztotta el a konyhát. a lökött dolgaid.

Philibert most kért tőle először valamit.. honnan jött.. nem. – Oké. Kivezette a folyosóra. hagyjuk a fenébe. nem is vagy te olyan hülye! – alaposan hátba vágta Philibert-t. – Miért? – Mert éjszaka dolgozik. így a helyes. Az is lehet. elmondom neki. a csokoládém fölött. és kijelentette: – A fürdőszoba. – Akkor kicsit. hogy délután aludni tudjak.. Franck csak a harmadik kávé után tért magához. – Melózni mész? – Igen. kinyitott egy rozoga ajtót. és követte Philibert-t a cselédlépcsőn. ha hagytál volna időt. Hé. 88 . Amikor az udvaron voltak. gömbölyűbb lenne. – De igen. tudom: bocsáss meg. mutatok még valamit. ja. nem? – Igen. De szerintem ebből nem lesz gond. hogy én vagyok a te legjobb haverod. Franck ellőtte az utolsó patronját. Elmondjuk neki ketten. – Ne számíts rá..– Mert úgy beszélsz. Gyere. Ennyi. hogy felmászom hét emeletet. hogy megfőzzem. Franck elnémult. Ugye. Éppen arra számítok. – Én is. gyere velem. csak magyarázd meg neki. Ott lent a vécé. – Megemlítettem volna. amíg fölérünk. Mint egy cowboy. csak azt gondolom. – Biztos vagy benne? – Gyere. zseniális? Hallgatagon baktattak le a lépcsőn. Idáig nem is tudtam.. mint. satöbbi.. – Mit csinál? – Takarít. – Megmutatom neked. – Jó. Philibert levette a lakatot és belökte az ajtót. honnan jött. – Bocsánat. azt sem tudod. – És különben is. ki ez a lány. hogy call-girl. Várd meg. – Itt lakik? – Igen. hogy megemlíthetted volna előre. mert ő is alszik.. milyen fontos. és felül a zuhanyozó. Franck csendesen elkáromkodta magát. – Micsoda? – Takarítónő. ugye? – Így van. – Biztos vagy benne? – Miért hazudna? – Nem is tudom. igazad van. Meghívlak egy csokoládéra odalent. Azt sem tudod. – A francba. itt meg lehet fagyni! – Ez még semmi.. – Oké. Amióta ismerték egymást... Gyere velem. – Mikor? – Például most.

.. marha. és rámosolygott. Franck felnézett. Együtt indultak munkába. – Figyelj... hogy tegyen félre egy kis erőlevest. De Franck fütyült rá.. most olyan. Amikor Franck beért az étterembe. kiköptem miattad a croissant-t.. a pultra kitett Parisien szalagcímeit olvasgatta. mindig vigyáztam. – Na mi van? – És nincs a csajnak családja? – Tudod – felelte Philibert. – Figyelj. vigyázz. hogy ne tegyem fel neked ugyanezt a kérdést.. megkérte a segédjét. oké? 89 .– Vi. mint egy öreg medúza. és a nyakába kanyarította a sálat –.. haver! – Mi van? – Valami nagyon finomat. Nézd.

Semmi sem hiányzott. alatta egy cédulát: Nyeles edényben melegítse. megrázza magát. de ez nem volt baj. hogy ha az ember víz alá kerül. Fogalma sem volt. hogy lássa. és felmegy a szobájába. hogy rászokik bármire is. amit ötven frankért meg lehet kapni minden kínai boltban! Összeszedte a ruháit. abban a formában. méghozzá azért. Ekkora rombolás egy vacakért. végigsimított az arcán. mert nem is volt semmije. hogy nem veszi be többé a fél Lexomilt. Most tért magához a végtelenedik szunyókálásából. semmit sem vittek el belőle. felhasított kis skótkockás táskához rohant. Megvárta. meg kell várnia. és elment – vissza sem nézett. Átment a konyhán. és ezek a rohamok örökre megsebezték Camille-t. hogy újra felvegye a saját kis élete fonalát. A lakatot letörte valaki. hogy felkel. ahogy elhagyta. hány óra lehet. mi hiányzik. mint hogy az anyja hisztérikus állapotba kerül a gondolattól. és az asztalon meglátott egy sárgás folyadékot tartalmazó üveget. De ő már leért. a hányingerrel küszködve megpróbált rendet rakni.. nyugtasson meg valaki! Ugye tényleg ott volt? 90 . éppen ellenkezőleg.2 Camille úgy döntött. és óvatosan kevergetve 4 percig melegítse. és sodort egy cigarettát. csak akkor tudja magát egyetlen megváltó rúgással fellökni a felszínre. elloptak egy elektromos ébresztőórát. alkalmas-e arra. De igen. Rendben. éppen ellenkezőleg. de elhatározta. A világítás kialudt. amit az orvos estére felírt. hogy a tablettái nélkül kell elaludnia. csak akkor engedte el magát. hogy a cselédszobán át kijusson a cselédlépcsőre. és megvoltak a rajzfüzetei is. Nem Philibert írása volt. Nagyon hosszú ideje az első cigarettát. betette egy papírdobozba. a félkómás állapotot. adja hozzá a tésztát. amíg a cselédlépcsőhöz ér. Gyermekkorában mást sem látott. és félreugrott. felöltözik. Éppen ellenkezőleg – dünnyögte Camille –.. Legörbülő szájjal. rendben. Ösztönösen a földön heverő. mert egy szörnyű állatka rohant ki az egyik ajtó repedésén. vagy nem? Belepillantott a kartondobozba. Egy némileg zavaros elmélet azt állítja. fogta a kis vörös táskát. miniatűr királyságát pedig teljesen feldúlták. Jaj. Kifújta az orrát. nem szabad semmit tennie ellene. letette a lépcsőre a cókmókját. de semmiképpen se forralja fel. másrészt nem merte kockáztatni. amíg a víz fenekére ér. Egyrészt nem bírta már elviselni a kóválygást. Amikor zubog. megnézi. Nem. lehajolt.

Camille belépett a konyhába. Most Franck pattant fel ijedten. – Ó, hát itt van? Azt hittem, alszik. – Jó napot. – Lestafier Franck. – Camille. – Megtalálta a cédulát? – Igen, de... – Éppen most hozza át a cuccait? Nincs szüksége segítségre? – Nem, köszönöm. Ami azt illeti, nincs is több holmim. Kiraboltak. – Ó, az szar... – Igen, ahogy mondja. Azt hiszem, nincs rá jobb szó. Na, megyek, visszafekszem, mert forog velem a világ, és.... – Akarja, hogy elkészítsem a levest? – Tessék? – Az erőlevest! – Milyen levest? – Hát ami ott van – mondta most már idegesen Franck. – Ja, bocsánat. Nem. Köszönöm. Előbb alszom egy kicsit. – Hé! – kiáltotta Franck Camille után. – Azért szédül, mert nem eszik eleget! Camille felsóhajtott. Csak diplomatikusan. Amilyen finom fiú ez a Franck, jobban jár, ha nem rontja el az első közös jelenetet. Visszament tehát a konyhába, és leült az asztal végére. – Igaza van. Franck magában morgolódott: Persze, hogy igaza van. A francba... Most majd jól elkésik! Hátat fordított Camille-nak, és nekilátott. Felmelegítette a levest, beleöntötte egy mélytányérba, a hűtőből elővett egy kis doboz fagyasztott zöldfűszert, és óvatosan kinyitotta. Valami zöld izé volt, amiből óvatosan belevágott néhány szálat a gőzölgő levesbe. – Az micsoda? – Koriander. – És azokat a kis golyócskákat hogy hívják? – Japángyöngynek. – Igazán? De szép nevük van! Franck felvette a dzsekijét, bevágta maga mögött az ajtót. A fejét csóválta: Igazán? De szép nevük van! Igazán lökött ez a lány!

91

3

Camille felsóhajtott, és gépiesen maga elé húzta a tányért. A besurranó tolvajra gondolt. Mégis, ki lehetett? A szomszédban lakó szellem? Egy arra vetődő látogató? Hogy jött be, talán a tetőn át? Vajon visszajön még? Egyáltalán, szóljon róla Pierre-nek? A leves illata, vagy inkább aromája azonban hamarosan felrázta a tűnődésből. Mmmmm, csodálatos volt, Camille legszívesebben a fejére borította volna a terítőt, hogy belélegezze a gőzét. Mi lehet ebben a levesben? Már maga a színe is különleges volt. Meleg, zsíros és aranyfényű, mint a kadmium-sárga. Az áttetsző tésztagyöngyökkel és a smaragzöld fűszerrel valóságos gyönyörűség volt a szemnek. Camille perceken át hódolattal nézte a levest, majd – mivel nagyon meleg volt – óvatosan lenyelt egy kanálkával. Hirtelen felidéződött benne a gyerekkora, és ugyanabban az állapotban találta magát, mint Marcel Proust: a lelkében zajló események teljesen lekötötték figyelmét. Szinte vallásos áhítattal fejezte be az evést, és minden kanálnál behunyta a szemét. Lehet, hogy halálosan éhes volt, bár nem is tudott róla, lehet, hogy Philibert keservesen legyűrt szörnyű levesei tették vagy a kevesebb cigi, de egy valami mindenesetre bizonyossá vált: soha életében nem élvezte még ennyire, hogy egyedül eszik. Felkelt, és megnézte, nem maradt-e egy kis leves az edény aljában. Sajnos, nem... A szájához emelte a tányért, hogy egy cseppet se veszítsen el, csettintett, elmosta az edényt, kiemelt néhány szemet a nyitott tésztás zacskóból, rátette Franck cédulájára, és föléjük írta: „Isteni volt!” Utána visszabújt az ágyba, kezét jóllakott hasára szorította. Köszönöm, édes Jézusom!

92

4

A lábadozás ideje hamar letelt. Camille soha nem látta Franckot, de mindig tudta, mikor van otthon: ajtócsapkodás, zene, tévé, izgatott telefonbeszélgetések, vaskos nevetés, száraz káromkodás. Camille mindezt természetellenesnek érezte. Franck úgy eresztette ki a hangját a lakás négy sarka felé, mint egy kutya, aki mindenhová odapisil, hogy megjelölje a területét. Camille néha boldogan visszament volna a hetedikre, hogy visszanyerje a függetlenségét, és ne kelljen hálásnak lennie senkinek, máskor meg inkább sokáig maradt volna még. Ilyenkor már annak gondolatától is jéggé dermedt, hogy újra a földön kell aludnia és hét emeletet megmásznia, a korlátra csimpaszkodva, hogy le ne essen. Az egész nagyon bonyolultnak tűnt. Már nem is tudta, hová tartozik, és hát nagyon megszerette Philibert-t is. Miért kell mindig önmagát ostoroznia, és fogát összeszorítva a mellét vernie? A függetlenségéért? Éveken keresztül mindig ezt az egy szót hajtogatta. És akkor mi van? Hová jutott? A padlásszobába, ahol délutánokat töltött el azzal, hogy egyik cigarettáról a másikra gyújtott, és a sorsán rágódott? Ez igazán nagyon megható. Maga Camille is nagyon meghatódott. Huszonhét éves lesz hamarosan, és még semmi jó dolgot nem halmozott fel életében. Nem gyűjtött barátokat, emlékeket, igazán nem érdemel jóindulatot. Mi történt vele? Miért nem tudja néha becsukni a kezét, és két-három valamennyire is értékes dolgot megragadni? Miért? Camille álmodozott. Camille megnyugodott. És amikor az a nagy langaléta megjelent nála, hogy felolvasson neki, és halkan becsukta maga mögött az ajtót, égre emelte a tekintetét, mert a másik fickó a maga „zulu zenéjét” hallgatta, Camille rámosolygott, és egy pillanatra sikerült kiszabadulnia a forgószél magjából. Camille megint rajzolni kezdett. Csak úgy. A nagy semmiért. Önmagáért. Vásárolt egy új füzetet, az utolsót, és szép lassan megszelídítette: először lerajzolta az őt körülvevő tárgyakat: a kandallót, a tapéta motívumait, az ablakkilincset, Sammy és ScoobyDoo bárgyú mosolyát, a képkereteket, a képeket, a hölgy kámeáját és az úr szigorú felöltőjét. Csendéletet rajzolt a saját ruháiról, a nadrágszíj földre lógó csatjáról, lerajzolta a felhőket, egy repülőgép csíkját az égen, a fák csúcsát az erkély vaskorlátja fölött, és magáról is rajzolt egy portrét, egy ágyban fekvő portrét. A tükör foltjai és a rövid haja miatt úgy nézett ki a képen, mint egy kisfiú, akinek valószínűleg bárányhimlője van... Most megint úgy rajzolt, ahogyan lélegzett. Gondolkodás nélkül töltötte meg a rajzaival a lapokat, csak azért állt meg néha, hogy kínai tusfestéket töltsön egy kis tégelybe, és megtöltse a toll patronját. Hosszú évek óta nem érezte magát ennyire nyugodtnak, ennyire élőnek.

93

Philibert-t szerette figyelni a legjobban: a fiút teljesen magukkal ragadták saját történetei, az arckifejezése minden pillanatban megváltozott, hol szenvedélyes volt, hol levert (ó, az a szegény Marie-Antoinette!), és Camille megkérte, hadd rajzolja le. Persze, ahogy várható volt, az elején Philibert egy kicsit jobban dadogott, de azután nagyon hamar elfeledkezett a papíron futó toll sercegéséről. Azt olvasta például: – De Mme d'Étampes másképpen szeretett, mint Mme de Cháteaubriant, ő nem érte be csekélységekkel. Az volt a vágya, hogy a lehető legtöbb kegyet megszerezze maga és a családja számára. Márpedig harminc fivére-nővére volt... Nagy bátran munkába kezdett tehát. – Mivel nagyon ügyes volt, hasznot tudott húzni a két ölelés közötti csendes pillanatokból, és a kielégült és kimerült királyból számtalan kinevezést és előléptetést kicsalt. Végül a Pisseleu család minden tagja fontos állások betöltője lett, főleg egyházi állásoké, mert a király szeretője „vallásos” volt... – Antoine Seguin, anyai nagybátyja előbb Fleury-sur-Loire apátja, majd orléans-i püspök, bíboros, és végül Toulouse érseke lett. Charles de Piesseleu, idősebbik bátyja megkapta a beurguei-i apátságot és a condom-i érsekséget... Philibert felnézett: – Condom érsekségét... Vallja csak be, ez elég fura! És Camille gyorsan megpróbálta megragadni Philibert mosolyát és elragadtatását. A fiú úgy lapozgatott Franciaország történetében, ahogy mások egy bulvárlapot olvasnak. Philibert most azt olvasta: – „Mivel a börtönök már szűknek bizonyultak, Carrier, a mindenható zsarnok, akit rá hajazó segítők vettek körül, új fogházakat nyitott, és hajókat rekvirált a kikötőben. A tífusz hamarosan hatalmas pusztítást vitt végbe a nyomorúságos körülmények közt tartott foglyok között. Mivel a guillotine nem működött elég gyorsan, a prokonzul parancsot adott, hogy lőjék le a több ezernyi foglyot, és a végrehajtó század mellé egy „eltemető szakaszt” rendelt. Mivel a foglyok továbbra is csak áradtak a városban, Carrier hamarosan kieszelte a vízbefojtásokat. Westermann dandártábornok a következőket irta: „Köztársasági polgártársak! Vendée nem létezik többé. Halott, a mi szabad kardjaink végeztek asszonyaival és gyermekeivel. Most temettem el Vendéet a tengerbe és a Savenay erdőbe. A parancsokat követve, amelyeket tőletek kaptam, a lovakkal tiportattam el a gyermekeket és legyilkoltam az asszonyokat, így legalább biztosak lehetünk, hogy nem szülnek több gazembert a földre. Egyetlen megmaradt élet sem szárad a lelkemen.” És Camille megrajzolta az árnyékot összeránduló arcán. – Most rajzol vagy figyel? – Rajzolva figyelek. – Ez a Westermann is... Ez a szörnyeteg lázas dühvel szolgálta új hazáját, és figyelje meg, hogy majd Dantonnal kerül börtönbe néhány hónap múlva, és vele együtt is fejezik le... – De miért? – Lustasággal vádolták. Mérsékeltnek számított... Máskor Philibert engedélyt kért Camille-tól, hogy leülhessen az ágy végén álló fotelbe, és csendben olvastak kettesben. – Philibert! – Hmmm...

94

– A képeslapok... – Igen? – Sokáig tart még? – Hogyhogy? – Miért nem a szakmájában dolgozik? Miért nem próbál történész vagy tanár lenni? Akkor a munkaidejében nyugodtan belevethetné magát a könyveibe, sőt még fizetést is kapna érte! Philibert csontos, kopott bársonyba bújtatott térdeire eresztette a könyvét, levette a szemüvegét, és megdörzsölte a szemét: – Megpróbáltam... Megvan a tanári alapvizsgám történelemből, és háromszor is felvételiztem doktorképzésre, de minden alkalommal kibuktam. – Nem volt elég jó? – Ó, de igen! – Philibert elpirult – Vagyis azt hiszem. Őszintén azt gondolom, csakhogy én... Túlságosan szorongós vagyok. Minden vizsga előtt álmatlanság gyötör, romlani kezd a szemem, kihullik a hajam, sőt még a fogam is! És mindenem tönkremegy. Elolvasom a témát, tudom a válaszokat, de képtelen vagyok egy sort is leírni. Jéggé dermedek a papír előtt. – De hiszen leérettségizett, és van tanári alapvizsgája is! – Igen, de milyen áron szereztem... és soha nem elsőre sikerült. Pedig igazán könnyű volt! Az alapvizsgát például úgy tettem le, hogy nem jártam be a Sorbonne-ra, legfeljebb azért, hogy a nagy professzorok óráit hallgassam, akiket imádtam, de akiknek semmi közük nem volt az én témámhoz... – Hány éves is maga, Philibert? – Harminchat. – De a tanári alapvizsgával taníthatna, nem? – El tud engem képzelni egy tanteremben harminc gyerekkel? – Igen. – Nem. A puszta gondolatra elönt a hideg verejték! Hogy igazi hallgatósághoz beszéljek, még ha kevesen vannak is. Én... azt hiszem... szocializációs problémáim vannak. – És mi volt az iskolában annak idején? – Csak hatodiktól jártam iskolába, és ráadásul rögtön internátusba kerültem. Szörnyű év volt. Életem legrosszabb éve. Mintha bedobtak volna az úszómedencébe úgy, hogy nem tanítottak meg úszni. – És mi történt? – Hát semmi. Azóta sem tudok úszni. – Átvitt vagy konkrét értelemben? – Egyik értelemben sem, tábornok úr! – Soha nem tanították úszni? – Nem. Minek? – Hát... hogy ússzon. – Tudja, kulturális szempontból mi inkább gyalogos és lövészcsaládból származunk. – Most miről beszél? Nem arról van szó, hogy le kellene vezetnie egy csatát. Csak elmenni a tengerhez. És miért nem járt már korábban iskolába? – Az édesanyám tanított minket. – Ugyanúgy, ahogy Szent Lajost az édesanyja? – Pontosan. – Hogy is hívták?

95

– Kasztíliai Blanche. – Tényleg. És miért? Túl messze laktak az iskolától? – Nem, volt egy községi általános iskola a szomszéd faluban is, de oda csak néhány napig jártam. – És miért? – Hát éppen azért, mert községi általános iskola volt. – Aha! Megint ez a köztársasági dolog, ugye? – Igen. – De hát az több, mint két évszázada történt! Azóta sokat fejlődtek a dolgok! Ebben biztos vagyok! – Tagadhatatlanul sokat változtak. De hogy fejlődtek volna... Nem hinném. – ... – Sokkoltam? – Nem, nem, tisztelem a maga... a maga... – Értékrendemet? – Igen, ha akarja, használhatja ezt a szót is, de akkor hogy akar megélni? – Hát képeslapokat árulok. – Az hülye dolog. Buta elfoglaltság. – De tudja, a szüleimhez képest nagyon sokat... fejlődtem, ahogy maga mondja. Legalábbis némi távolságból nézem a dolgokat. – Milyenek a szülei? – Hát... – Szalmába vannak bugyolálva? Be vannak balzsamozva? Formalinban áznak liliomok társaságában? – Igen, valahogy úgy ... – mulatott Philibert. – De nyugtasson meg, nem hordszéken közlekednek, ugye? – Nem, de csak azért nem, mert nincs, aki hordozza őket. – És mit csinálnak? – Hogy érti? – Mi a munkájuk? – Földbirtokosok. – Ennyi? – Tudja, az sok munkával jár. – És, izé, akkor maguk nagyon gazdagok? – Nem. Egyáltalán. Éppen ellenkezőleg. – Hihetetlen ez a történet... és hogy úszta meg a kollégiumot? – Gaffiot segítségével. – Az kicsoda? – Gaffiot nem személy, hanem egy nagyon súlyos latin szótár, amit becsúsztattam az iskolatáskámba, és úgy használtam, mint egy parittyát. A szíjánál fogva megforgattam a táskám, és puff! Kettéhasítottam az ellenséget! – És most? – Most mi? – Most mit csinál? – Hát, kedvesem, most ez nagyon egyszerű: itt áll a szeme előtt a Homo Degeneraris eszményi példánya, aki tökéletesen alkalmatlan arra, hogy emberek között éljen. Más időből való, hóbortos, végletesen anakronisztikus lény!

96

. És magának? 97 . – Igazán? – Legalábbis ezt mondja. ahol dolgozom. egy mulatságos. hogy menjek el vele egyszer a színházi kurzusára. bolondos. – Elmegy egy pszichológushoz? – Nem.Nevetett. kicsit fárasztó teremtéssel. – És mihez akar kezdeni? – Nem tudom. Azt mondja. a huszonegyedik századhoz? – Nem. de találkoztam egy lánnyal ott. aki nyaggat. Nem igazán. – De különben nem jár el soha? Nincsenek barátai? Semmiféle kapcsolatai? Bármilyen kötődése a.... és még mindig a színház a leghatékonyabb. hogy minden lehetséges pszichológust kipróbált.

akik nem láttak meg semmit és senkit. a csillogó ajándékokat. Sem a karácsonyi hirdetéseket – az aranyszínű napokat. nyitott szájjal alvó anyukákat. aki komor tekintetüket és szürke felöltőjük ráncait rajzolja. Azt gondoltam. metróra ült. a férjem eljátssza a keresetét. időnként megnyálazva hegyes körmű mutatóujjukat.. és majdnem kedvesen odaszólt neki: – A mindenit.. A puha cipős és cifra mintás zoknikat viselő urakat. és gondosan tanulmányozta a kimerült arcokat.. semmi baj. Tíz euróm bánja! – Hogyhogy? – Fogadtunk a lányokkal. Láttad. akik a külvárosi betonrengeteg felé tartottak a gyerekeikért. – Baj van? – Hogy baj? Betegek a kölykeim. akik zajosan sóhajtozva jegyzeteltek az aktáikba. és nem hallották a mellettük kapaszkodó szerencsétlen alak monoton. Amint beesteledett. És a többieket.. időnként kiment. a dolgos tömegekkel éppen ellenkező irányba. hogy el ne essenek. közben majdnem megfagyott.... Úgy dolgozott. sem a szomszédjuk újságját. de különben megvagyok. fizetek én. elszívta az ezredik cigarettáját. az egyik szomszéd beleszart a liftbe. megvagyok. Amikor Super Josy meglátta őt. Camille mindig váltott néhány közömbös szót az irodaház éjjeliőrével. orrhangú nyögdécselését. – Miért? – Nem is tudom. Néha igazán nem tudom. Ebben a pocsék időben mindent alaposan összemocskoltak nekünk.. nem jössz többé. Azokat. és nem vették észre a velük szemben ülő fiatal lányt. hogy mire jó a lábtörlő. a hamis ékszerekkel borított hölgyeket. – Á. átöltözött: formátlan bő nadrágba és türkizzöld nejlon köpenybe bújt (a köpenyen a következő felirat díszelgett: Szakemberek az ön szolgálatára). – De miért csinálta? 98 . a sógornőm az agyamra megy. gyerünk. a héten annyit aludtál. valahogy így éreztem. Egy kísértet. de jól van. mondta-e már valaki ezeknek. Túl gyorsan megnőtt. az olcsó lazacot és a méregdrága libamájat –. A párás üveghez dőlő. – És te hogy vagy? Rosszul nézel ki. Camille szembeszállt a hideggel. aztán bement.. akik elegánsan lapozgatták a tévéújságot. mint egy megszállott. mint egy kisbaba? – Honnan tudod? – A hajad miatt. kikapcsolták a telefont. akik kétségbeesetten kapaszkodtak a fogódzóba. és általában sikerült elérnie az utolsó metrót. és szép lassan felmelegedett. mélyen a zsebébe nyúlt. hogy néz ki a hall? Lábát húzva megérkezett Mamadou is: – Ugye. Na mindegy...5 Az élet visszatért a rendes kerékvágásba. és a hitelre vett mobiljukkal szórakozó zsíros bőrű fiatal hivatalnokokat..

mert túlságosan rossz nekem. a három ember tétova mozdulatai lassan diszkrét és begyakorolt koreográfiává alakultak át. és megmagyarázzák Francknak. bekapott valami könnyű vacsorát. ahhoz képest. Persze megtehették volna. arról gőzöm sincs. De nem érte volna meg a fáradságot. És te még nevetsz ezen? – És mi a baja a gyerekeknek? – Az egyik köhög. a feje fölött glória. elment dolgozni. hogy legközelebb meg is eszi.. és ez? A citrom. túl sokat ugrál. és soha nem ért haza éjjel egy előtt. amikor Franck hazajött. Marihuána füstje áradt ki az ajtó alól. amit odaszart. mert az ételeket nem jó helyre rakták. Camille Philibert-rel teázott. Rajzolt egy angyalt. Franck délután hatkor indult újra munkába. Hamarosan megkapta a választ: sehogy. és mindennek elmondta őket: – A kurva életbe! Hányszor kell elmondanom? A vaj a vajtartóba való. a másiknak gyomorrontása van. Ezt elhiheted. hogy melyik fog nyerni? Jaj. Franck dühöngeni szeretett. hogy „ha nincs kenyerük. ha becsomagolnátok? És ez itt micsoda? Saláta? Miért hagytátok a nejlonzacskóban? A nejlon mindent tönkretesz.. A hűtőszekrény előtt állva irtózatosan lebarmolta őket.. kirohant a konyhából. vagy nem csomagolták be őket.. egyenek kalácsot''? – Dehogy mondta! Soha nem mondott volna ilyen otrombaságot! Tudja. de figyelmeztettem. Mondtam már neked. capito? Ezután felragadott egy doboz sört. és akkor nem leszek jó semmire. Félretolta a teáskannát. hogy sóhajtva leteszik a csészét. nagyon okos asszony volt. – És az öcséd? Nem tudná belőlük kivarázsolni ezeket a nyavalyákat? – És a lovak? Esetleg azt is megmondhatná. Franck néha váratlanul kirobbant. menjünk. a bizonytalan balett.. hogy csak sörtárolásra használja a hűtőt.. amiket a múltkor hoztam? Jó. – Hogy miért. tehát dühöngenie kellett. Az ötödik emeleti górét nyilván megszállta a szentlélek. 99 . Franck ilyenkor még soha nem aludt. Camille nem értette. A kezdeti zavartság. a két bűnös pedig megvárta az ajtócsapódást. hátulnézetből. de úgy intézte. különben magába szív minden illatot! És a sajt is! Letörne a kezetek. a szárnya kilógott az öltöny alól. zenét hallgatott vagy tévét nézett. mert Camille meglehetősen rendben találta az irodáját. Camille általában dél körül ébredt.. és néha találkozott Philibert-rel a lépcsőházban.– Kicsoda? – Hát a szomszéd. Philibert! És hol vannak azok a dobozok. mi a francot keres a tojástartóban? Egy félbevágott citromot vagy becsomagolunk. vagy letakarjuk tányérral. Ne is beszéjjünk róla. hogy délután háromkor. kirakta orruk elé az ennivalókat. majd folytatta a beszélgetést: – De tényleg azt mondta. A lakásban is rendeződött a helyzet. Na jó. mindig a szobájában legyen. hogy bírja tartani ezt az őrült tempót. ne is beszéjj nekem arról a semmirekellőről..

. Mindig úgy képzelem. bármilyen alkalomra. hogy a fehér galamb. Mindent gondosan kitakarított maga után.. amivel a szobatársaim gyötörtek? – Nem. 100 . Egyébként még mindig itt érzem az ízét – tréfálkozott kényszeredetten. – Jaj... eldugta a pipereszereit. nem? – Hát nem. nézze már. Hát ezt mondta. mint egy kétéves. fiam. kitért a csapások elől. most mi van? Miért vigyorogsz? Talán nem tetszik a pofám? – Nem. a falhoz simulva járt.. Hiába töltötte Camille a lehető legtöbb időt a szobájában.. Maga fö. lazább. hát. dehogyis! Maguk ketten nem ugyanazokon a vizeken hajóznak! Lá.. – .. mit mondott nekem az édesanyám. hogy a torkuknak eshessen. Megpróbált a lehető legdiszkrétebben viselkedni.. – Hát akkor igen.... nem. – „Tudnod kell. és lassan azon kezdett gondolkodni. Szegény. hogy bármi mást is olvasott volna. legyen megértőbb. a fehér galamb sosem repült fel. milyen nagyokat nevet annak a hülye műsorvezetőnek a durva beszólásain? Látta már. És nem kell meginnia egy kis vadember vizeletét. látta már az írását? Hallotta már. És különben is. Ca. mint képzelte... Fázni fog. És gyorsan másra terelte a szót. so... ami rossz.. ne hagyja. – Tudja. – De Ca. Philibert odavolt. hogy felhúzza ez a nagy mamlasz. – Na jó. néha mégiscsak összeütköztek. – Ahogy mondja. hogy a békanyál sohasem érhet fel a fehér galambig”.. a gégéjére mutatva. Csak úgy. és egyenest a pofámba kapok mindent. csak akkor ment a fürdőszobába. és savanyúan nézett rá. és akkor Camille felé csak úgy áradtak a gyilkos hullámok.. – Igen.. ahányszor csak találkoztak. körülbelül olyan érett érzelmileg.. sokkal okosabb.. fölötte áll ezeknek a dolgoknak. amikor óvatosan megpróbáltam a töredékét elmesélni annak. hogy nem kellene-e hamarabb visszaköltöznie. – Erre kényszerítették? – Sajnos. a hamutartóját nejlonzacskóba ürítette. csak úgy. fö.. Camille! Maga so. A közös helyiségekben betartott minden óvatossági rendszabályt. vagy elmosolyodott.. nézze felülről a dolgokat. Ott tartotta a célkeresztben.Dühöngenie. és azóta ki sem jött onnan... értem... Sőt ugyanezen a szinten vagyok. látja. nem. mintha semmit sem értene. – Hé.. ami jó. ahogy maguk mondják. kétszer is áttörölte szivaccsal a konyhaasztalt... Maga már nem tizenkét éves. de ez nem ugyanaz a helyzet. mint motorkatalógusokat? Higgye el. Kérem. Meglátjuk... – És ez megvigasztalta? – Dehogyis! Éppen ellenkezőleg! – Nahát. de nem ütközik többé ebbe a szemét alakba.. Főleg Camille torkának. Ettől vagy szörnyen rosszul érezte magát. a zacskót pedig gondosan összecsomózva dobta ki a kukába. amikor Franck nem volt ott. hogy kisgyermek korában bedugták a konyhába. csak erre várt...

amióta itt lakik? – Nem. és puff! Nem csak arról van szó. – Mert így könnyebb? – Igen. nem sikerült rávennem... Ő volt itt a király.. az igazság nagyon egyszerű. mint egy tigris. Kicsit képzelje magát az ő helyébe. Nem óhajt egy citromkarikát? – Hé. igaz. Soha nem éreztem még.. – Higgye el.. – Meg fogom próbálni. de gyerünk. – Nem. hogy olyan sok helyet foglalnék itt. kü.. úgyhogy a végén valószínűleg olyan érzése támadt.. stratégia.. hogy a srác nem túl művelt. próbálja felülről nézni a dolgokat! Tegye meg a kedvemért. és maga nem ugyanabban a súlycsoportban bokszol.... Dühönghetett. imponálok? Remélem. mint én: Franck féltékeny. a kapcsolatunk néhány gyakorlati témájú beszélgetésre korlátozódott. egy buta tyúkocskával. a mosogató állapotáról vagy a vécépapír beszerzéséről. ide-oda járkált. de el kell viselnie a mi cinkos barátságunkat. És aztán feltűnt maga. – Miért? – Csak.. Féltékeny. hogy ennyire megvet valaki. bu.. – Nanana. A jövő héten lesz egy nagyon érdekes előadás Napóleon hadművészetéről. De tudja. – Hát ez nagyon szép – nyögött fel Camille – hogy én. Camille felállt. sőt nagyon is diszkréten viselkedik.. maga nagyon imponál neki. különben is. és ha koncentrálnom kellett. Enélkül is elég félelmetes a világ... de meg kell mondanom. amiből nyilván nem sokat ért. eljön velem? – Nem... hallgatom: beszéljen egy kicsit Napóleonról. hát nem? És kü.. – Na látja! Tényleg.. hogy megnyugodjék. Találkozott már eggyel is. És ő sem. nem sokáig keresgélem az érveket. mindig dadogni kezdek. hogy ez az ő lakása. az hatalmas téma.. de addig is próbáljunk meg jó szomszédként élni. nem vagyok túl jó az erőjátékokban. ahogy együtt nevetgélünk. nem gondolja? – Nem hiszem.. mint a kis barátnői. viccel. ez nem túl jó stratégia. Bárhogyan van is. – Én sem.. a leggyakrabban alsógatyában. hogy be kell gombolnia a sliccét. A lakás az övé volt egyedül.. és kikapcsolta a vízforralót.. Camille: próbálja fölülről nézni a dolgokat! 101 . böföghetett kedvére. könyörgök. – Ó. – Máris a vesztemet okozta. és néha olyan beszélgetésfoszlányokat csíp el. butaságokat beszél. én nem nyúlok többé a citromhoz! És semmi máshoz sem. Camille.. Én szinte soha nem mozdultam ki a szobából.. beszedtem a bogyóimat. Philibert szeme elkerekedett: Azt mondtam.– És különben is. hallania. Általában hamar bedobom a törülközőt. Hosszú távon a vesztét fogja okozni.. és maga ugyanúgy tudja. káromkodhatott. – Úgy látom. ahogy akart. Ez azért kemény lehet. de egyáltalán nem hülye. amikor akart. – Apropó. hogy azt hiszem. Camille! – De tudja jól. amikor ilyen bu. hogy úgysem maradok itt sokáig. fiú. ez elég érdekes.

mi vár rá. És ez a meleg. mire az első szót ki tudta mondani. és ahogy közeledett Paulette szobájához. hogy a szél megzavarja a fejüket. a klaffogó fogsorukkal. és amikor végre célba ért és levette a bukósisakot. de egy ápolónő elcsípte. Irgalom! Mondja valaki. hogy jó ideig csak némán bámultak egymásra. hogy több percre volt szüksége. majdnem földhöz csapta egy szélroham. Kereskedelmi negyed. Végül Franck lecövekelt az ablak előtt és hangosan elmesélte.. egy fiatal lány sírt. ahová megdögleni mennek az emberek. nyögdécselő trottyosok. hogy ne lássa ezt az egészet. mi ez az őrület? Mióta költöztetik az öregeket egy szélfolyosóba? Mindig úgy tudtam. és ráparancsolt.. Mivel a pénz beszél. De nem számít. Aztán jött egy Porsche roadster. „Na ne. és egy órát keringett a hatalmas raktárépületek között. melyet valamikor lóhalálában húzhattak föl a város szélén. az egyik kapott egy fülest. a szürcsölésükkel. hogy miről meséljen neki. a klaffogó papucsukkal. Francknak rosszkedve volt. lehangoló. Az első alkalommal annyira meg volt döbbenve. párok veszekedtek. igazán. Minden körforgalomnál megállt. kénytelenek voltak állami nyugdíjasotthont választani.. mintha most tért volna magához egy merevgörcs rohamból. a hatalmas hasukkal és a csontváz karjukkal! Az a vénember a csővel az orrában. A nagymamája egyáltalán nem szólt hozzá. aki tök egyedül vinnyog a sarokban. vittek. hogy el kelljen viselnie a tekintetét. a mentők meg folyamatosan szirénáztak. egy nem létező utcanevet keresgélve. kisfiam? 102 . vagy az öregasszony. hogy tévedek!” Odabent dögmeleg volt. vagy a másik.6 A megtalált idő nagyon is pontos elnevezése annak a helynek. Még a harisnyája és a pelenkája is kilátszott. mi történik a parkolóban: öregeket hoztak. aki összekuporodva ül a tolószékben. azonnal vegye le. Ezek a ronda. a kurva életbe! Mondjátok. egy Ducati. méghozzá a vadiúj 5-ös szériából. és Franck már Párizs külvárostól kezdve azon törte a fejét. Mivel Carminot asszony vállalta magára Paulette költöztetését. fogalma sem volt róla. A nagyanyja egy szót sem szólt hozzá. és megpróbálta kibetűzni az olvashatatlan térképeket. Nagyon izgalmas nap volt. a francba! Miért nem nyitnak soha ablakot? Hogy gyorsabban kinyuvasszák őket? A következő alkalommal egészen a 87-es szobáig nem vette le a bukósisakot. amióta itt lakik. a végére annyira összeszorult. de mereven a szemébe bámult. és hogy szégyellje magát: „Na? Büszke vagy magadra. egy Buffalo Grill és egy ipari hulladéklerakó között. hogy nem igaz! Hogy nem itt van. nyavalygó.... egy nagy szar. a torka egyre jobban összeszorult. Egy nagy darab szar a semmi közepén. alvóváros. Franck rögtön eltévedt. mert megrémíti a lakókat. gyerekek szaladgáltak az autók között. Ó. szomorú. Ott volt először is a környék. Franck az első hétfőn nagyon vidáman érkezett. ipari negyed.

.” De észbekapott. hanem a mögötte lógó faliórát. 103 . és csak mordult egyet. Ennél kedvesebb nem is lehetne. amíg Franck félre nem húzta a függönyt. nagyon meglepődött. de akarata ellenére rámosolygott Franckra. hanem egy fotelben az ablak előtt. és rohanok az ágyba. Mindig itt ülök. mint az öszvér. Mivel Paulette csak másnapra várta.. és bekapcsolta a tévét. mert Potelainnek nem volt rá szüksége. ugye? – Igen. – Ó. – Egy kis karácsonyi műsort próbálunk. csak ne kelljen lemennie a közös étkezőbe. – És akkor? Nem is eszik? – Hát. Tudod. Maga Lestafier asszony unokája. Egy gyöngyszem. és lelépek. és hirtelenjében nem sikerült magára öltenie a sértett idős hölgy álarcát. Nem is akar találkozni velük. Most kivételesen vasárnap jött látogatóba. – A tájat nézed? Paulette majdnem kibökte az igazságot: „Talán viccelsz velem? Milyen tájat? Nem. kedvesebb. Inkább a szobájában marad. hogy csak velem ilyen.. Makacs. és nekidőlt a fűtőtestnek. már messziről felismerem a motorod hangját. Azzal töltöm a napjaimat. hogy bemutassam neked a műsort. és inkább nem eszik. hogy téged várlak.. hogy önökkel valamivel. és nem kezdte a motorját keresni a tekintetével. Még akkor is. Téged leslek. mondatokat váltani vele. Megvárom.. És akkor még finom voltam. fel akarta ölteni sértett ábrázatát. amikor tudom. és lelépek.. roskatagon.. de végül feladta. amíg leveszed a bukósisakot. Ezután is odahúzta a fotelt Paulette ágyához. amikor megpillantotta. talán jelmezbál? – kérdezte egy fehér köpenyes hölgytől. hülyéskedett. – Mi van itt.Válaszolj! Büszke vagy?” Ezt hajtogatta némán egészen addig. Forgószélként száguldott át a hallon... történeteket mesélt. Franck leroskadt. aki vele együtt szállt be a liftbe. – Nagymama! A csudába.. még húsz perc. De a többiekkel nem jön ki.. nem tudott elaludni. hogy nem jössz.. amikor az előtér harsány díszítését és a hegyes sipkát viselő szegény kis öregeket megpillantotta. megpróbált szavakat.. de nem a tévét nézte. – Mit csinálsz? – Duzzogsz? – . Franck túl ideges volt.. – Azt hittem. és varrogatott valamit. és csak megvonta a vállát. Azt hittem. velünk elbűvölő. – A maga nagymamája nem igazán együttműködő. – Jól vagy? – Hmmm. még egy óra. – Igazán? – Egyáltalán nem. ám karómereven. lassan már lemondunk róla. Most az egyszer nem az ágyában ült. és számolta a perceket: még két óra. itt ülök.

a spaletták és a fészerajtó nyikorgását. meg kellett volna kérnem Yvonne-t. Az esték már hosszabbnak tűntek. A madaraknak. amelyeket nekem kötöttél. behunyta a szemét. de én nem hívtalak. hogy szarul állnak a dolgok. Rá kellett volna vennem téged.. és elmentél az öreg Grivaud kávéházába az újságodért és a kilós kenyeredért. A maradék húst belefőzted a zöldséglevesbe. Paulette Lestafier. ezért bekapcsoltad a tévét.. körbejártad a házat. a csalóét. hogy elmenj orvoshoz. nyáron őszirózsa. hogy jövő kedden már nem dudál be hozzád. Azt is láttam. nem igaz? Majdnem húsz éve éltél egyedül. hogy a virágoskertedet felveri a gaz. elkészítetted a Nescafédat. de ha hegyezem a fülem.. pedig csak 10 dekásat kértél tőle. hogy meghallgassam Szent Yvonne jelentését. a félhomályban nyikorgó ablaktáblák hangja még mindig a füledben van. nagymama! Igenis. hiába takartad el őket a kardigánoddal. milyen idő lesz aznap. hogy a sok hülyeség elkábítson. tudom. hogy a piszkos és szuper ronda pulóverek. hogy vigyázzon rád. hogy nincs már fogad. ugye? Reménykedtél.. a felhők színét fürkészted. A kövér Michelét. Azután fogtad a metszőollót. de mégis megvetted. hogy a két harisnyád nem illik össze. kicsit arrébb ült. Csak úgy megszokásból.. és virágok a vázában. ugye? A macskádat. aztán a postás vagy a hentes jöttét lested.. Igaz. amit reggel a virágoskertben vagy a veteményben elkezdtél. nem mertem erről beszélni veled.. és jól figyelj! Egyedül éltél egy házacskában. 104 . Gyakran összefutottál valamelyik öreg barátnőddel. de még mindig tiszta abroszt tettél. hogy jobb.. és minden étkezéskor elmondtad. felsóhajtott. és hogy túl sokat fizettél érte. Igen. Túlságosan féltél. hogy zsaruskodjon. Az adásvégi reklámokra felriadtál.. aki mindig egy 30 dekás bifszteket adott neked. Ó. hogy jobb íze legyen. Már nem sok mindent csináltál benne.. Azt is észrevettem.. hogy szinte semmit nem hallani. bármikor meghallom ezeket a hangokat. és sóhajtozva beszéltetek a halottaitokról. táplált téged. aki rögtön félrevont.. Hajnalban keltél. mint Bocuse.. tele vannak lyukakkal. hogy megtudd. a veteményes. majd Franck megvakarta a fejét. hogy miért vesződsz még mindig az öreg ásóval. aki már elolvasta a halálozási rovatot. Utána befejezted. a szomszédok macskáit... hogy milyen csúnya. láttam a hatalmas kék foltjaidat is. A te szemedben ez szégyenletes dolog volt. és amit én is imádtam.. De nem.. a vörösbegyeidet. Ezeknek az embereknek a szemében már olyan híres voltam. hogy szembe kerüljön Paulette-tel. Akkor is. és lehordani téged.... amit már alig tudsz felemelni. ne nézz rám így. és hogy mindennek nekimész. hogy Yvonne bezzeg a szupermarketben veszi a répát. azzal nyugtattam magam. és elvégezted a virágok reggeli toalettjét. és hogy fordítva vetted fel a szoknyád. Már jó ideje nem ettél belőle. és a veteményes ágyasai sem egyenesek. de tudod. előbb.. hogy már nem öltözöl olyan szépen. és a karomat szorítva tudatta velem.. télen pedig vettél egy csokrot a piacon. és monoton hangon megszólalt: – Hallgass ide. gondoltam rád. Délután szundikáltál egy kicsit. amit imádtál.. A város. tavasszal kökörcsin. hogy igazán furcsa már a hajad színe. Szorosan beburkoltad magad a kendőbe. és küldje el nekem a vizsgálatok eredményeit. hogy felhívlak. és becsuktad az ablaktáblákat.. és a teremtés összes verebét. és vártad.. de nagyon jól láttam. Sokkal hamarabb beszélnem kellett volna a fejeddel. hogy nem hívtalak. ha éppen fogalmad sem volt róla. Utána megetetted a kis népedet. és a kandúrod méltóztatott néhány percig szundikálni az öledben. és jó érzés volt. a cinkéidet. mert én is így vagyok vele. Ó! De nem szóltál egy szót se.. de mégis. És amikor meglátogattalak. és miközben ittad. mint a sajátodét. Ha jól emlékszem. Az a hang. nem volt szükségem arra. és szépen megterítetted: talpas pohár. mi van velem. ahol most lakom. Tizenegy körül fogtad a kosaradat.Egy ideig egymásra meredtek. Felöltöztél. Utána elújságoltad. annyira fárasztó. ő pedig pontosan tudta.

hogy ilyen messze lakom. Ne duzzogj itt nekem. de azon a szinten.. ahol már vagyok. egyetlenegy: a kéró. Odahozott egy lányt. és aki annyira az agyamra megy. nem is értek semmit. hogy több mint nyolcvan éven át egy ilyen szép házban élhettél.. hogy vasárnapra különmunkát vállaltam. Boldogan. a francba! 105 . Már mondtam. Talán az én hibám. és nem csinálok semmi mást.. és. hétfőn pedig ide jövök. és nekem sem. És még csak nem is a csaja! Nem tudom. csak az én debil anyám? Talán én tehetek róla... Melózok. ez csak egy szegény lány. Az egyetlen bűnöm. nem az én hibám. nincs egyetlen napom sem. korrekt főnök. Úgyhogy nézd.. amit annál a fura alaknál szereztem magamnak. erre a vidékre. hogy fogalmam sincs. hogy nem született más gyereked. legalábbis nem július vége előtt. De mindig megoldom. Kényelmesen. akikkel megosztozhatnánk a látogatási napokon? Nem. úgyhogy türelmesnek kell lenned.. legalább nem lesz mit bánnod. Úgy érzem.. Mert már beszéltem neki rólad. és még többet kell melóznom. Nem tudom. hányszor. igazán jó. ha akarnám sem. de hétfő kivételével minden nap dolgozom. és ilyen egyedül vagyok? Talán az én hibám.. hogy közelebb legyek hozzád.ha békén hagylak. Ne csinálj úgy. Sokszor meséltem már. ez az életem: egy nagy semmi. – Ráadásul igazságtalan vagy velem. akit a szárnyai alá vett.. ami a legrosszabb. és ami a legrosszabb. és ettől most olyan nyomasztó lett a lakásban a hangulat. öreglány. így hát muszáj délután aludnom. és tudod. annál a nemesnél. Nemcsak. hogy van-e róla fogalmad. eleget csináltam már. és tudom. mint általában. És most eljött ez a nap. Egészen a végéig. Úgyhogy nem hagyhatom ott csak úgy.. hogy ennyire rohadt foglalkozást választottam. mint egy hülye. hogy megteszi-e az első lépést. akiről gyakran beszéltem neked.. Ráadásul jönnek az ünnepek.. de most már az is szarrá ment.. és neked kell megoldanod a dolgot. De tudod... hozzád. nem is csinálhatnék mást. Ha visszajövök errefelé.. Tudod. vagy séf egy hagyományos vendéglőben. Nem ismerek semmit.. helyetted nem tudom megoldani a dolgot. vagy helyettes séf akarok lenni egy szállodában. és soha nem fejezem be a munkát éjfél előtt. aki most ott lakik. hogy nincsenek testvéreim. úgyhogy segítened kéne. Legalább jól éltél. hogy vissza akarok jönni dolgozni. hanem gondolj arra. érted? Életemben először van jó főnököm. és ha ettől a naptól szörnyű rosszkedvem lesz. akkor nekem annyi.. Oké.. Oké. hogy kifizethessem a motort. Ebben az egész kuplerájban egyetlen jó dolog volt. Itt vagyunk. hogy ez a fickó egyszer is fog-e dugni. hogy tartani tudjam az iramot.. hogy nincs vele zűrzavar. hogy állandóan ordibál velünk és a többi. nem akarok bármit elfogadni. érted? Most az egyszer igazán jó főnököm van. izé. de ez nem számít. Nem. és ne nézz így rám. tudod. hogy segíteni fog.. hogy özvegyen maradtál? Talán én tehetek róla. mintha meglepődnél. aki foglalkozhatna veled. Paulette elsírta magát.. mert megmondom őszintén: ha nem változik semmi. és hogy amikor már nem megy tovább. már annyiszor költöztem életemben. hogy más helyet kell keresnem. amikor sokáig alhatok. Minden nap reggel nyolckor kezdek.. úgyhogy mint látod. hogy mellette sokat fejlődöm. Még egyszer elmondom: egyetlen szabad napom van a héten. Most már nem akarok inas lenni valahol. nem jövök el többé. de még ez sem olyan nagy baj. Már mondtam neki. Nem csinálok semmit. hogy el sem tudod képzelni. hogy milyen szerencsés vagy.

ennyi. ami a szívemet nyomta. hogy van itt egy másik Paulette is. tudod? Paulette hosszan elnézte az unokáját. Na? Min morfondírozol? – Ez igazán te vagy.. Hagyja már. és nem is akarom tudni. Felemelte a holmit. és épp olyan elveszett. két perce hozta. de legalább tehetnél egy minimális erőfeszítést. Előfordulhat. egy édes kicsikének. mintha végre kilépne a lelki ernyedtségből.. csak fáradt. És mi itt ez a barna izé? – Kompót. várjon csak. amin dolgozott. mi ez.. aki a szobájában bujkál. és hidd el. – Miért nem mész le? – Esténként mindig a szobánkba hozzák a vacsorát.. – De hát hány óra van? – Fél hat.. ez semmiség. – Mi ez az őrület? Fél hatkor etetnek meg titeket? – Igen. hogy beülhessek a fotelba? Amint beült a fotelba. Franck? Tényleg te? Életemben először hallottalak ilyen hosszan beszélni. – Biztos vagy benne? – Ó. hogy megtaláljon. azután megrázta a fejét. reggel szokott itt lenni. halszaga van. hogy nem akarsz találkozni a többiekkel.. Túl sok rajtam a súly. hadd egye meg nyugodtan! 106 . nem vagyok beteg. – Na. – Rendben van? Finom? Befejezte már? De Franck leállította: – Hé. azonnal elaludt. Egy nő azt mondta nekem az előbb. vagy nem? – Nem tudom. Tényleg. nem lehet? – Ugyan.. Talán ő is szeretne beszélgetni a kertjéről és a csodálatos unokájáról. – De igen. Mindent elmondtam.. Mi ez? De hát ez bűzlik.. talán inkább rakott krumpli.. – Ó. amikor újra felbukkant az ápolónő. és most már nem tudok felállni. mert nem túl vonzóak a haverok. – Na ne. – Mi a franc ez? Talán hal? – Nem. mint egy kisgyerek? Paulette döbbenten bámulta. – Fúú. és duzzogsz. – Mi a csuda ez? – A vacsora. Hogy hamarabb hazamehessenek. mint te. Itt tartottak a vitában. van még valami. befűznéd a cérnát? Nem találom a szemüvegemet. Csak kijavítom a pulóverét. azt hiszem. vasárnap ez a szokás.Ja. Edényzörgés riasztotta fel. Az igazak álmát aludta. mit tudom én.. ezt megértem. ha itt ülsz a szobádban.. fenekem. mert fáj a se. de miért várod. De ugye nem vagy beteg? – Nem. – Nem akarsz visszaülni az ágyba.. Nadége-nek csinálom..

. – Igazán? – Éjjel dolgozik. ez a lány takarítónő. amikor a nagymamája becsusszant az ágyba. mi? Nem a szomszéd sarkon lakom. Paulette felgyújtotta a kislámpát. ülj ide mellém két percre.. egy ideje már kezdem megszokni. megszakadna érte a szíved.. most már elmegyek.. és szemérmesen elfordult. mint a másik... Aki veletek lakik. de ami még furcsább... – Éjjel? – Igen.. Milyen szar ez az egész! Milyen szar. nem olyan. – Nahát? – Ő. – Nem. az a lány. Ilyenkor már nagyon haza akarnak menni. – Minden nap így megy. – Kérem. – Mi van vele? – Olyan. Mondtam. sovány. Philibert és ő mindig a könyveiket bújják. Semmi sem úgy megy. milyen sovány.. – Most már elvihetem? – Igen... – Hogy hívják? 107 . hanem az. – Csak két percre! Paulette Franck térdére tette a kezét. mint egy értelmiségi... nagyon finom volt! – tette hozzá Franck. amíg átöltözöm estére? – Rajta! – Segíts felkelni. Franck vízcsobogást hallott a fürdőszobából. nagyon furcsa. Nem. – Ó. igen. én tehetek róla. és épp olyan terhelt. akiről az előbb meséltél. nem? Gyorsan lehajtotta a fejét. Ő milyen? – Hülye.. De nem baj. – Oltsd el a lámpát.A nő ingerülten kiment a szobából. – Nem eszik? – Fogalmam sincs. – Franck! – Igen? – Ne haragudj rám. kisasszony. amire mindenki más szarik. – Két percre. fiam. – Na jól van. És ha látnád.. gratuláljon a séfnek.. és feltette neki az utolsó kérdést: – Mondd csak. de vasárnap még rosszabb. ahogy szeretném. és mint minden értelmiségi. – Gyere. Paulette összehajtogatta a szalvétát. nyugodtan. kényeskedő... Nem is lehet rájuk haragudni érte. Fütyülök rá. – Megvárnád. órákig képesek olyasmiről beszélni. szegény nagymama..

majdnem kopasz. – Hát nagyon rövid haja van.. az agyamra mész. Mindenesetre világos.. – Na. nem. – És hogy néz ki? – Már elmondtam.. min mosolyogsz? – Semmin. olyan gesztenyebarna.. mondtam már! – És milyen az orra? – Átlagos. kicsit szeplős.. – Azt hiszem. a szeme kék.. megyek. És. azért mert érdekel. Nem is tudom... – .– Camille. – Például milyen az arca? – Miért kérdezed? – Hogy még itt tartsalak egy ideig. És. Nem... fütyülök rá. Azt hiszem. 108 . hallgatlak.

– Én fizetek – mondta Camille. hogy mi van velem... – Tudom. – Miért nem? – Dolgozom. hát nem? – Túlzol. Gyorsan.7 – Gyűlölöm a decembert. mikor veszed észre. Eljössz velem az idén? – Nem. – Fütyülsz rám? – Nem. abból megint balhé lesz. de ha kihagyom a pulykáját. Ezekkel a hülyékkel bájologni a karácsonyi fahasáb körül. milyen a nagybátyád.. mama.. – Mondd csak. – Szörnyű. Tudod. Miért csináltad? Camille teljes sebességgel száguldott le a mozgólépcsőn. – Fenyőtűket söprögetsz – jegyezte meg Camille anyja gúnyosan. – Téged nem nyomaszt? – És amúgy? Voltál moziban mostanában? – Mi a fenét csináljak a moziban? – Hazamész Lyonba karácsonyra? – Muszáj. amióta itt vagyok. Igazán nagyon kedvesek.. – Hidd el. értelek. – Pfff. és fogta a számlát. levágattad a hajad? – kérdezte az anyja a metró bejárata előtt. ez maga a nyomor. Most mondod negyedszer. Engem a kedvesség is nyomaszt. – Most már mennem kell. levegőt! 109 . – Pontosan. Fütyül rá. – Kíváncsi voltam.. Ezek az ünnepek kikészítenek.

mozgasd a csípődet. Franck a földön heverészett. csipkés szegélyű farmer. A falak.. mondtam már. üvöltött. – Majd Franckhoz fordulva: – Halkítsd le egy kicsit. majdnem cukros illat volt. – Oké. – Ó! Az agyamra mész! Menj tentikélni a kosaradba! – Philibert nincs itthon? – Nem. hogy ott van. menj aludni. de még odavetette: – Hé. de gyorsan! Nem volt esélye. Hátat fordított. – . Franck. Camille aznap több órát is eltöltött az anyjával. házi melírcsíkok és felpumpált ajkak. mindenféle bosszúval fenyegette őt.. és az egészet kidobta a negyedikről. én vagyok.8 Még meg sem látta a lányt. majd felvihogott.. – Hé. ribanc. vagy hívom a zsarukat. Franck verte az ajtót. bement Franck szobájába. gyerünk. hol van a budi? – Halkítsd le.. ő az? Ő az? Hé! Te vagy az a Conchita? Camille rábámult. Teljesen feltekerte a hangerőt. kihúzta a konnektorból a hifi torony dugóját. Futólépésben elindult a szobája felé. csukd be a szád.stét – vetette oda nekik Camille.” Ez már nem zene volt. kinyitotta az ablakot. Semmi közünk hozzá. Semmi nem hiányzott a képből. Na. hívd a zsarukat. Baj lesz a szomszédokkal. mosolygott. amikor meglátta őket a szalonban. ez az. Camille várt még néhány pillanatig. még hallotta. Tehát nem volt esélye. Gyerünk. A lány megmerevedett. azt mondtam. légy szíves.. Édes.. Már nem kell kihívnom őket. hogy Franck azt mondja a lánynak: „Hagyd. Eközben Camille nézte magát a tükörben. a képkeretek. és érdekes önarcképet rögzített az agyában – sajnos nem volt abban az állapotban. Napóleonnál van. Magastalpú cipő. Egy jó adag tömény butaság és közönségesség. A lány hangosan felnevetett. kiabált. 110 . hogy bármit is lerajzoljon: túlságosan izzadt a keze.. átgázolt a kuplerájon. Az illatáról. már tudta. Gyerünk! Húzz innen. még a parketta is remegett. amikor elment a szalon mellett. – Hol a budi? Hé. Mielőtt belépett a szobájába. – Igen. hanem zaj. lyukacsos pulóver. Camille sarkon fordult. Valami őrült dolog. azután bement hozzájuk: – Le kell halkítanunk. fekete melltartó. és szállj le rólunk. Philibert igazat mondott: megrázó volt. Utána visszament a szalonba.. Camille-nak felkavarodott tőle a gyomra.... és nyugodtan kijelentette: – Rendben van. De Franck ezt nem tudhatta. és hülyén röhögve a riszáló lányt nézte.. még bele talál repülni egy légy. Kulcsra zárta az ajtót.

mondta magában. Ez volt a lakás legszebb helyisége. Az egészet bedobta a fürdőkádba. Amikor először járt a fürdőszobában.. oda föl. Philibert elmesélte. és a sötétben azon tűnődött.... Philibert szerint talán egy kicsit túl kacér is lehetett. és lefeküdt aludni. Bic márkájú eldobható borotváit. Nem tudott visszaaludni.. hogy a fürdőszoba átszakítja a plafont. Nem. Összeszedte minden holmiját. a fényeket. és lerajzolta a padló mintázatát. itt ott töredezett. de hamarosan csodálni kezdték.. Hogy távol van a világtól. más helyzetekben megrajzolni őket. amelyben lehozta őket. Az idős márki például sokkal mulatságosabb lett. A por szagát.. amelyben leviheti az automata mosodába. a szomszédok gyűlést tartottak. Rosszul érezte magát. A különös érzést. a lány nyögött. és panaszt akartak tenni. érzékeny bőrre való arczseléjét – még ez volt a legjobb darab – és zsírtól bűzlő ruháit. hogy az időn kívülre került. Camille fölkelt.. legalábbis erről árulkodott a nagypapa összevont szemöldöke.. hogy el kell hagynia ezt a szobát. Franck nyögött. X de Mennen dezodorját (igazi férfiaknak). márpedig a nagymama a Belle Époque legkacérabb párizsi asszonyának számított. a lámpaernyőket és a homályos tükröt. És még érintetlen volt. és keresett egy nagy táskát.. és lelkendeztek érte. nem! Túl nagy örömet szerezne neki. ez már hihetetlen. Franck hörgött. hogy túlozzon egy kicsit. hogy nem lenne-e jobb azonnal összeszedni a cuccait és hazamenni. Fiatalabb. Camille kihúzta a konnektorból az elektromos kandallót. Camille elhatározta magát. hogy vissza kell mennie. és beletette ugyanabba a kartondobozba.. vagy mi? Franck győzött. főzött egy csésze teát. akkor kióvakodott a konyhába. Hajnali négy körül Camille vad szeretkezés hangjaira ébredt. Micsoda hangerő. talán sziréna van ennek a kurvának a torkában. Megfogadta. Vidámabb. hogy a Porcher cég 1894-es modelljét látja. hanem az. Franck az éjszaka közepén állt bosszút. Ez volt a legszebb fürdőszoba az egész épületben.. Camille leült a szennyestartó kosárra. Nem az nyomasztotta. Philibert ősei végre elfogadták őt. mint eredetileg. amíg becsukódik a bejárati ajtó. az 111 . önkéntelenül felkiáltott elragadtatásában.. Nem merte végighúzni a folyosón. sőt az egész utcában. a tompán súrlódó selyemfüggönyök zaját. de érintetlen. úgyhogy az ajtaja előtt hagyta. hogy a fürdőszobát elviszi magával. és most sajnálta igazán. és Camille-nak kedves mulatsága volt más öltözékben. és beült a fürdőszobába. a lány vinnyogott. micsoda hangerő! Nyilván rátesznek még egy lapáttal. mert attól féltek. vacak öreg fogkeféjét. De mi a fene.. Ez a fürdőszoba a dédnagymamája szeszélye volt. Leszedte az ágyneműt. Amikor a dédnagymama beköltözött. úristen. a frízeket. Franck valószínűleg megkérte a csajt. evett egy falatot. hogy nincs zsinórbehúzója. és csendben munkához látott. amikor édesanyjáról és annak ifjúkori kicsapongásairól mesélt. Utána fogta a rajzfüzetét. a reccsenéseket.Megvárta. Fogta Franck összes holmiját. Tiszta Offenbach történet. Másnap reggel korán felkelt.

Camille letette az üvegtisztító spricnit és a rongyokat. és keresett két tiszta lapot. elment a Madeleine-nél található Darty áruházba. A hajdani vécékagyló már kicserélődött. csókos ajkak. Ahogy közeledett az este. csak két-három üres lap maradt benne. elköszönt az ősök társaságától. a megfáradt krómszerkentyűket. becsukta a spalettákat és áttolta a kandallót a cselédszobába. a hatalmas zuhanyrózsát. a tiszta ágyneműt az ágyra rakta. fogatlan boszorkányt rajzolt.. Amikor hazament. és a hideg újrakezdte szomorú munkáját. beült a hatalmas bőrfotelbe. hogy nem kell sírnia: egyszerűen csak épp úgy gyűlöli az ünnepeket.stb. nagyon halkan csukta be maga után az ajtót. és amikor kiment a fürdőszobából. egy La Diaphane márkájú rizsporos dobozt. Csípő a kézen. a takarítás hivatásos. ilyen vagyok. kecses lábak. virágokkal telerajzolt darabot.. Camille-nak nem volt kedve körülnézni. és a félig kilazult törülközőtartókat. amelyek terebélyesek voltak. Camille odaírta a rajz mellé: ez vagyok én. Már nem volt kedve folytatni az utazást. föl. a dobozt és a vízforralót rátette a kandallóra. mint egy szenteltvíztartó. Magányosan. Nem volt ideje megnézni. ezért rábízta magát az eladóra. 112 . Houbigant Transparent-jét.. Miközben az ágynemű a gépben forgott. a bidé szélén futó kék írisz díszítést és a mosdókagylót. fegyelmezett betűk. Camille érezte. Olyan szép volt ez a mosdó. de a víztartály a régi volt. Vége a füzetnek – vége a vakációnak. Letette a Sony dobozát szomszédja ajtaja elé. Végre. Kiöblítette a csészét. A füzet majdnem betelt. hogy kiszárad a szája és megkeményedik a hasa: megint ott voltak a kavicsok. Legalábbis csendes. Schiaparelli Schockingját. akik már több mint száz éve ott röpködtek a tartályon. Egy üveg vörösbor lógott ki a zsebéből. a lakás üres volt. és elment dolgozni. ezt a gondosan kimunkált. a szappantartókat. Oké. Louise Leduc hajdani szobácskájába.. aki seprűre támaszkodva gonoszul mosolygott. mint az anyja. milyen márkájú volt az övé. Az elsőre egy torzonborz. Nagy erőfeszítéssel meggyőzte magát. Tudomásul kellett vennie a nyilvánvaló igazságot: nem képes rá. kicifrázott. és büszkén kijelentette: De nem.. A másikra lerajzolt egy 50-es évekbeli bombanőt. és bögyös mellek a csinos csipkekötényben. és leteszi a táskáját.. és Camille utoljára azokat a fecskéket rajzolta le. és vett egy új hifit Francknak. A nőci tollseprűt tartott a kezében. ami a 14-es háború óta nem köpött már vizet. ettől elfeledkezett gyászos gondolatairól. Camille-nak nem volt bátorsága átlapozni – jelet látott benne. Ki maga?– kérdezték a fekete. a karmos oroszlánlábakon álló porcelánkádat. Az üres parfümös üvegeket. Az ex-malac íróasztalán kis cédulát talált. Ezt nagyon szerette: rábízni magát valakire. a címkéjén ez állt: Touclean. hogy Camille mindig szégyenkezve rakta le megsárgult lapjára ronda neszesszerjét.arabeszkeket. csendben dolgozott. Nem akart az adósa maradni. vagy Molyneux Le Chic-jét. de nem találta a kijárat kulcsát. Vissza fog menni oda.

eszébe jutott. és gyalog ment haza. De jó volt ez így is. hogy ég a lámpa. szüksége lesz a kandallójára.. de talán még nem egészen. és elkámpicsorodott.. hogy nem adta vissza Philibert-nek a kulcsokat. ha nem hal meg ma éjjel. Elindult a konyha felé. Már majdnem leért a víz fenekére. hogy írnia kellene néhány szót a vendéglátójának. amikor meglátta.. aki mindig úgy beszél.. Az ökörködés miatt lekéste az utolsó metrót. feltéve. ugye erről van szó? Még egy utolsó erőfeszítés. Még néhány óra a hidegben. hogy zavaros érveivel visszatartsa őt. 113 .Camille Stabilóval rúzsozta ki a nő száját. és most arra készül. és hogy a cselédlépcsőn kell felvinnie cuccait. De rendben. És lehet. Egy újabb jel. Amikor bement a ház kapuján. mintha forró krumpli lenne a szájában. Nyilván Marquet de la Durbelliére ül ott. Camille-nak nem volt elég bátorsága végighallgatni a zagyvaságait. és minden rendben lesz. a búsképű lovag.

teszek rá. képzeld: fáradt. de az egész hasonló. mielőtt te jöttél. – Igen? – .. mint egy kukac. – Nem akarsz leülni? – Nem. – Nem láttad a cselédlépcső kulcsát? – kérdezte végül Camille. Bár ami azt illeti.. Már ma is. az nem megy. Csend. én. hogy szenved. hogy elmenj.gen.. és. a levegő annyira megtelik elektromossággal és agresszióval.. és egy sörösdoboz nyitóját piszkálgatta. És te nem vagy képes normálisan beszélni másokkal. Nem ezt érdemli. és leült Franck-kal szemben. Egy percig így maradtak. Más dolog. amikor valaki kérdez tőle valamit. és nem szeretnék fájdalmat okozni neki.. nem. majdnem letépte a fejemet. 114 . Már egy kicsit jobban volt. Állandóan letolod és terrorizálod az embert. a körmei a tenyerébe mélyedtek. de hasonló. Camille felsóhajtott. és azóta ki sem jött a szobájából. Úgyhogy én megyek el. Nem akarom ezt csinálni vele. úgyhogy. – Nem. hanem érte. mint te. és tekereg. Segített rajtam. Akkor megint olyan lesz. – Vártalak.. – Ihatok egy sört? – Hogyne! Camille kitöltött egy pohár sört. Camille megmarkolta a kilincset. Philibert a haláláig dühöngeni fog rám. Ha elmész. Lehetetlen. A fejem fáradt. Mondtam már: fáradt vagyok. Fogalmam sincs. újévtől nála lakhatok. Nem érted teszem. Én fogok elhúzni. hogy kevesebb dilibogyót szed. De egy biztos: visszaadom a meghittségeteket. – Miért nem? – Mert nem akarom. érted? Ráadásul el akarok menni. Nagyon is jól tudom. és azt nem akarom. a munkád az oka. mintha itt sem lennék... Nem kell elmenned. – Rágyújthatok? – Hogyne! Mondtam már.. és azt is tudom. – Te? – Nem. Gondolom. – A zsebemben van. amikor meglátta a dobozodat... – Nem. talán a konyhák hangulata hat így rád... hogy nem vagyok már képes másokkal élni. majdnem normális. Nem akarom látni.. – Add ide. semmi. – És mi? – És én is olyan vagyok. Én kevesebbet dolgozom. Tégy úgy.. de amióta te itt vagy. Van egy haverom. Talán nem ugyanabból az okból. hogy nem tudok természetesen viselkedni. amikor szarban voltam.. mint azelőtt.9 Franck az asztal túlsó végén állt. Amikor te ott vagy egy szobában. ez lehetetlen. csendben.

...... – A cuccaid a szobádban vannak. Franck fogta a füzetet.. hogy üres. Az én Philou-mat meg a többi embert.. 115 . – És betűrted a lepedőt a matrac alá? – A francba.. és a kulcsok? – Milyen kulcsok? – Na ne izélj. hogy a márki rámosolyog a kegyencei közül.. Minden rendben.. Milyen jól elkaptad őket. – Csodálatos – foglalta össze Camille komoran. én hagylak itt titeket. lefekszem.. ahol majd megfagy az ember. Azonnal elaludt. nem harapod le a fejemet? – Mindenesetre tégy egy próbát. Elnéztem ezeket. És a kéró. Camille felállt... te aztán igazán pofátlan vagy! Camille már majdnem kiment a konyhából.. nem sokat értek hozzá.... Én mondom. – Most miért sírsz? – Azt hiszem.... Szóval ez állati. ilyesmi volt? – Biztos....– Nem.. Nem repült el a kismadár! Most már kimehetsz brunzolni!” Camille eloltotta a lámpát. mint én. – . és beüvölt: „Gyerünk. mint te. – Ilyen az élet – tette hozzá nevetve. az biztos! De nekem gőzöm sincs Marie-Antoinette fehér parókájáról. És most először egymás szemébe néztek.. ez szuper! Állati szép. Állati jól van megrajzolva.. és nem éreztem az idő múlását. Már több mint egy éve élek itt. és azt hittem. belelapozott. és milyen széppé tetted... Philou-nak te többet jelentesz. az asztalon. – Akkor beszéljünk másról. nem. ja. miközben vártam rád. mondtam már. ugye tudod? Sőt semmit. és már meg is ágyaztam. Megyek. Amikor Camille már a fürdőszobában volt. És te.. fontosabb lettél. hogy Franck megdöngeti Philibert ajtaját.. amikor Franck a füzet felé intett az állával: – Te csináltad ezeket? – Hol találtad? – Nyugi! Itt volt. hallotta.. Camille visszament a füzetért.. – Rendben. igaz is: köszönöm a hifitornyot.. és megvárta.... Kérsz még sört? – Köszönöm.. fiacskám. – Ugye. és ez lett a vesztem. ezeket az arcokat. – Én jobban etettem őt. nincs más választásom. vagyis nem láttam meg semmit. De majdnem két órája várok rád itt a konyhában. Fogalmam sincs róla. Egy percre sem unatkoztam... hogy Camille felé forduljon végre: – Tudod. de még látta. Csak átlapoztam.. vagy mi. az idegeim. de Franck folytatta: – Ha mondok valami kedveset.. Ez.

Csodálatos mahagóni árnyalata még jobban kiemelte a szemüvegkeretét. Aliénor és Blanche.. és Josy B. Valami vidámság. – És te. Camille kidobta a papírt. Az emberek felalá szaladgáltak ajándékok után. – A kastélyába megy? – Igen.. és Mamadou kisebb előadást tartott a hajviseletekről. könnyedség úszott a levegőben. hogy karácsonyra elutazik.. – Hogy hívják őket? – Anne. amit mi. és délutánonként mint a nyíl. amiket mesélünk. Lehet. – Na jó. hogy az egész homlokodat epilálják? – Ó... – Csupa király és királynő-név. mint ti. – A családdal leszel? – Igen... lányok... Ejnye.. Isabelle. Catherine. A lakásban is megenyhült a hangulat. igencsak kiszámítható a fiú.. Mekkora erőszakot kellett tennie magán! És most eszébe jutott az is. és az órájára mutatott. amikor az Invalidusoknál járt. Tudod. – Hát igen. újrafestette a haját. mi nagyon sokat mesélünk. – hazudta Camille. és hallgatja a történeteket. hogy felment hozzá azon az éjszakán. Franck éjszaka nem aludt otthon. – De mennyi időt kell töltened a fodrásznál ahhoz. vannak frizurák. Mamadou is meglepte magát egy csodálatos műfonattal. Hogy hívják?– olvasta Camille az irodában. – És az öccsét hogy hívják? – Louis. hülyéskedik.. mint négy órán át tartott... még a legfinomabban sem érdeklődött afelől. Ő a legkisebb változást sem viselte el. de a feleség és a két gyerek fényképe eltűnt az asztalról. Például a Sissimnél több. És te. – És jó lesz az magának? – Nagyon boldog vagyok. Marie. – Több mint négy óra! És mit csinált ilyen hosszú ideig? Jó gyerek? – Naná. hogy véletlenül. Philibert soha. amit Franck mondott a gyógyszerekről. hogy mi a fene történt a háta mögött azon az estén. csak vicceltem. Az egyik este két emelet között négyesben bepuszilták a pezsgőt. A lelki egyensúlya egy cérnaszálon függött. Nem.. tudod. úgy száguldott be a szobájába. nem túl sokat. Ugyanazt csinálja. amit a lányok a fogadáson nyertek. és bekapcsolta a porszívót. Camille? – Én leadok két kilót. és csak január közepén jön vissza. Ki sem csomagolta az új hifitornyot. 116 .. Sokkal többet. ebből nem élünk meg – mondta Super Josy. hogy újra láthatom a húgaimat.10 Az idő megenyhült. eszik. Talán két-három órát. hogy nem jó gyerek. Philibert bejelentette. és Camille csak most fogta fel teljes súlyában annak a jelentőségét. Carine? Te mit csinálsz karácsonykor? – Felszedek két kilót. amik sokkal tovább tartanak.

– Én nem. egy hangyányit mindig nevetségesnek. Philibert elpirult. – Igen.– És a maga neve? – Ó. az én kis szüfrazsettem! Már megint a Forradalom. mert lehet.. Tudja. de egy dolog biztos: maga igazi herceg.. hogy jövőre összetegeződünk? – Ó. Philibert. Én nagyon nehezen tudnám letegezni magát. elavultnak találtam.. – Ó. csak egy vidéki jóember vagyok. Az igazat megvallva. Erről beszélek. amit értem tettél. de valamiképpen megmentetted az életemet. én.. Én nagyon szeretném azt mondani: Philibert. Mondja csak. Én vagyok a rút kiskacsa. – Ne mondjon ilyet. egy kis vidéki nemes... nem sokat értek ebből az arisztokrácia dologból. Lesütötte a szemét.. Philibert nem felelt.. és soha nem voltam fogékony a nemesi előnevekre. 117 . hogy nem tudod. köszönöm.. elképzelhető.. egy jó ember.

Fi. ugye? – Csssss. hogy kikísérhesse Philibert-t az állomásra. Camille látta. – mondta Camille – Hé.. na. 118 . nehogy megkarmolja az arcát.. Biztos. hanem jobbra. Minden rendben. A vonatablakból még kiszólt: – És főleg ne hagyja. de a peronon Philibert megfogta Camille karját: – Ugye nagyon fog vigyázni magára? – Igen. Ahogy közeledett az indulás időpontja. kétbalkezes fickóvá.. na. Philibert megpróbált válaszolni. figyeli az órát. – Gondoljon a húgaira.. és öntudatlanul is rossz felé indult.. mint szép. a Montparnasse Boulevard és az École Militaire irányába. de Camille semmit nem hallott a hangosbeszélőtől. és újra átalakult a boltbeli szerencsétlen flótássá..11 Camille korán kelt... a lüktető élet miatt történt. és egyszer csak a Rennes utcán találta magát...nem. Philibert olyan ideges volt. de Philibert hozzá sem nyúlt a csészéjéhez.. – Nem? – Philibert elfintorodott. és ő lyukasztotta ki helyette.. i. hogy a mi zseniális kis szakácsunk kihozza a sodrából.... Camille a karjára tette a kezét: – Minden rendben? – I. nyugi – felelte Camille.. – Nekem nincs kishúgom. akiért elviselném a többieket. aki alig merte kihúzni a kezét a zsebéből. hogy gyalog megy haza. Philibert elmosolyodott. Rendeltek két forró csokoládét. Arra képtelenek voltak. Több is. Nem balra... de közben bólintott... – Elutazik a családjához? – Nem. Erősen tikkelt. Philibert mondott még valamit...... Úgy döntött. hogy megöleljék egymást.. Az üzletek. Ő. – Szép? – Ő. – Ennyire stresszeli. ami biztos. hogy Camille kiszedte a kezéből a peronjegyét. – Blanche? – Igen.. a magas. és a vonat elindult. hogy a családjával kell találkoznia? – N. buzgón bólogatott... – Ó. amikor helyretolja a szemüvegét. – Melyik a kedvence? – A l. nagyon kedves hozzám..legkisebb. minden rendben.. rettegő. – felelte Philibert. nagyon jól vagyok.. igen. rendben? – Nyugi. hogy egyre jobban eltorzul az arca. fi. a lámpafüzérek.

Egy parfümöt Mathilde-nak.. és visszagondolt az elmúlt hetekre. Egyszerűen nem mert efféle helyeken kódorogni. Szóval akkor talán ki is mondhatná. hülye.. mint egy rovar: vonzotta a fény és a melegvérűek tömege. hogy elkényeztesse azokat. Nagyon hosszú idő óta először nem gondolt a másnapra. hogy kiesik a ritmusból. Igaz. no meg a lányok a felmosóvödör mellől. Hú. hogy jól érzi magát. izgatott. hogy igazából észre sem vette. nem? Talán kimondhatná azt a néhány szót. mintha 119 . hogy bemenjen egy boltba. olyan akart lenni. miközben a bámészkodók között bandukolt.Olyan volt.... itt bement egy könyvesboltba.. Gyerünk. Ezek a világ leghülyébb karácsonyi ajándékai voltak – egyszóval tökéletes ajándékok. nyugi. Egy furcsa. A levertséget. de valahogy túl nagy fájdalmat okoztak neki ezek a helyek. Senki nem hallotta. hogy fél kockázatot vállalni.. hogy karácsony van. mert félt. Mert éppen a másnapról volt szó. Volt egy hely. nem tudta elmagyarázni. ami már nagyon régen nem szaladt ki a száján: hogy jól van. ami ugyanolyan volt. miközben felhajtotta a kabátja gallérját. igazán lehetne egyszerűbb is: túl szűkszavú a használati utasítás. hogy a motorján és a serpenyőin kívül mi a fene érdekli egyáltalán. megnézni egy kiállítást vagy csak futó pillantást vetni a galériák kirakataira. Nagyon hosszú idő óta először a következő nap.. Ez már bonyolultabb volt. könnyű és édes vacakságokat. Nehezen tudta volna megmagyarázni. amikor ezeket az őrült szavakat kimondtad. Megszorította a kulcsokat a zsebében. Camille éhes volt. gondterhelt. mintha megszólított volna benne valamit. más időkből való fickóval. A mostani utáni napról. és tavalyelőtt olyan rengeteget dolgozott. elmenni moziba. hogy a nevét sem tudta megmondani a mentős fickónak. Ne fordulj meg. és vegyen néhány apróságot mindenkinek. az olyan volt. Ő is be akart menni a boltokba.. akik lakták. és vett néhány selyemgubó nevű süteményt. Bement egy pékségbe. a gyávaságot. Tavaly ugyanilyenkor olyan siralmas állapotban volt. Bemenni egy könyvesboltba. egy pár kesztyűt Philibert-nek. vele kicsit bonyolultabbak a dolgok. Például ebben az ékszerboltban biztos találnál valami csecsebecsét Mamadounak. mielőtt rászánta magát. nem kell elpirulni. légy szíves. amit mindenki ugyanabban a pillanatban: sétált és a tizenharmadik hónapi fizetését költötte el gondolatban. Hát lehetett volna ennél is közhelyesebb? Fantáziátlanabb? Nem. állj. És ez nem csak afféle szókép volt. elképzelhetőnek tűnt. azt... szóval. Megismerkedett egy földönkívülivel. mint az emberek. kimondta. ott van Mathilde.. éppen erről volt szó: elképzelhetőnek.. ahol szeretett élni. elképesztő hely. Fantasztikus. gondolta. csecsebecséket a lányoknak. Pierre-nek pedig szivarokat. azért valamicskét előre jutott. amikor átlapozta a rajzfüzetét. Nem. ne kezdd. Lelassított: de kit is szeret ő tulajdonképpen? Na jól van. Camille nagyon hosszú idő óta először ugyanazt csinálta. Egy nagystílű. meghatódott. Könyvesboltban sem volt már nagyon régen.. Hosszasan nyalogatta az ujjait. Szent igaz. ott volt az a másik. mint ők: sietős.. de legalább meghatódott. Igen. Camille nem nagyon látta. az az ostoba gúnár is... Ott akart lenni köztük. „a jótevője” pedig gondosan elfelejtette figyelmeztetni rá. mondta magának. Igen. akiket szeret.. Pierre és Philibert. hogy az élet szép. aki összeszedte őt. és úgy látszott. aki ezer mérfölddel a felhők fölött lebegett. ostobaságokat vásárolni. úgyis olyan kacér. ezek. hogy ezzel egyáltalán nincs is tisztában. A Saint-Sulpice tér mellett végzett a körútjával.

bár meglehetősen kétértelmű bókok nem vezetettek sehová. de talán túl ügyes és kiszámított. semmi mesterségbeli tudás. Semmi technika.. Vajon hány éjszakányi takarítást. A zsebkönyvek polca felé indult.. nem is. Nem azt kértük. Egyébként nem is lett volna kedve visszamenni az Akadémiára. hogy egy kétségbeesett napon bedobta a törülközőt. Hogy ne legyen semmi ott fenn. Később is sokat álldogált itt. hogy leszámoljon vele? Előbb a képzőművészeti könyvek polcát nézte át. elolvasta a fülszövegeket. kishitűségét. Lehet. Túl tehetséges. fogd. Olyan ez. amikor a postás a fejemre hajtott.. hogy tehetséges. ez itt egy toll. és ma is. semmi. be kell vallania magának. Szóval. hogy rajzolj valami szépet. még mindig túl szép. amikor nem számíthat a Mesterek segítségére? Amióta ceruzát tudott venni a kezébe.. te kis üres kagyló. Akkor már inkább a szupermarket polcai. Sőt. amikor látta. mert sokat nézegette. Zűrzavaros. amikor egy nyári reggelen a postás dzsipjének bal hátsó 120 . A kezed már nem létezik.. ha mondom. magányt és szarpucolást kell még magára rónia. Különben nem nehéz.. amely az emberek érzékenységének köszönheti a létezését. és megőrjítették az új kiadványok piros szalagjai. fájdalmas létezésem. hogy van. te kis zseni. mint a történet a medence fenekétől való elrugaszkodásról. bár kívülről ismerte. Fogd a hüvelykujjad és a mutatóujjad közé. húzd csak föl. ilyen vagy amolyan módon abból a pillanatból fakadt. megnézte. Nem volt esemény. Hogy nagyon tehetséges. igen.. és hogy azóta sem találja. Ezek az őszinte. mindez együtt. és akkor talán sikerül egy tökéletesen elrontott kört rajzolnod.. és emlékeztetné magát arra. nézd csak. Elveszettnek érezte magát. Tehát húzd föl a kétujjas kesztyűdet. Például itt ez ronda borító. amikor a modelljei vérét vámpírként szíva őrült tempóban töltötte meg a vázlatfüzeteit. A rossz papírminőség és az apró betűk miatt máris nagyobb biztonságban érezte magát. hány évesek a szerzők. Minden máshol történik. aki jóval fiatalabb nála. amely nagyobb hatással lett volna rám. Nagyon ígéretes. Ennyi könyv között ő már régen elveszítette a fonalat. Ha belép egy olyan helyre. beteg agyam és Istenbe vetett hitem. fogalma sem volt az újdonságokról. Egy mágikus palatáblára. ahogy akarod.kézzelfoghatóan bebizonyítaná a saját középszerűségét. ne is törődj vele. Arra ott vannak a gyerekrajzok meg a nagy áruházak selyempapírjai. Túl korán lett volna. és keservesen elfintorodott. egy kisfiú napszemüvegben. azt mondanám: hétéves voltam. gyürkőzésem az örömmel és a bánattal.. de jóval dicstelenebb okból. semmi elismerés. Ez nem a válogatás legüdvözítőbb formája. Hogy mindent a nulláról tudjon kezdeni. Elnézegette a borítókat. ez így nem jó. a lehető legláthatatlanabb és leggyötrőbb küzdelem.. Ez az ő belső küzdelme.. Ki érthetné ezt meg? Senki. de a könyv eleje rögtön megragadta a figyelmét: Ha az életemet egyetlen tényre kellene visszavezetnem. szívesen elcserélte volna ezt a két hordó ügyességet egy kis gyermeki ártatlanságra. Vagy éppenséggel túl későn.. mindenki azt hajtogatta.. Nem. Az emberek már nem szép dolgokra vágynak.. hogy az élete hiábavaló. Camille tehát a könyvek között kóricált. amikor a hasonló nevű akadémián tanult. hogy most olyan életszakaszban van.

ez nem rossz. amikor viszontláthat téged. Utána már megy minden. hogy neked is kérjek valamit?” Jaj. „Van még?” kérdezte Barrytől fuvolázó hangocskáján. Nem akármin nevetett: egy kövér dáma állt a képen. általában becsúsztatom a zsebembe. itt a fiad. amelyen a cukrász dolgozott. 121 . amit húsz év óta minden nap: legépelem az összes érdekes részletet.. és azt teszem. majd később veszünk másikat.” Az anyám mindenfelé nézett. Ráadásul a könyv kellemes formájú. most is kipirult az arca. és mint mindig.. hogy nem az én érdemem. mint az. bizakodva csukta be a könyvet: Őszintén mondom. Egy polccal arrébb Camille meglátta Sempé legújabb albumát. hogy meg kellene próbálnia? Miután Camille elolvasta a következő részt az utolsó fejezetből. ez a fiad – ismételte. amit el akartak mondani. Micsoda képzelőerő. míg végre mindent elmondanak.. Hazamegyek. és az emberek kitárulkoznak. Marthe? Suzanne vagyok. Vajon hogy csinálta? Hol talált rá minderre? Camille újra látta a templomi gyertyákat. Nem.” Letette az asztalra az anyám orra elé. aki szarban van.. erre mindent elmondanak az életükről. – Itt van. és türelmesen hallgatom őket. éppen olyan... A pocakos cukrászon magas cukrászsapka volt.” Megrázni a szék támláját. és a kabátjával együtt a térde közé szorította. Itt ülök a Sainte-Eulalie-de-la-Rédemptionban. Lassan lapozgatott. Csak járkálok a füzetemmel. a kis győzelmeikről. de tudnod kell. újra felépítettem az életem. és megnézte a magában nevetgélő Camille-t.” És egy sütemény formájú kalap volt rajta. egy krémes sütemény. Az asszonyság ezúttal egy templomban ült. amitől összeszorult a gyomrom. az arckifejezéseket. Voltak benne párbeszédek. A hölgy azt mondta: „Robert! Eljárt fölöttünk az idő. leülök a Hermès jubilé elé. A füzetemet pedig. csak felém nem.kereke odacsapta gyermekfejemet a San Carlos-i apacs rezervátum forró kavicsaira. de édes! Egy férfi hátrafordult. a haragjukról és a rejtett bánatukról. Lehet. „Ez az utolsó. majd kicsit megrázta a széke támláját. Nagyon régóta várja a pillanatot. mobiltelefonált. Egy gyermekkorban összezúzott fej. a külvárosi kerti lakok öreg márkinőit. belül sűrű sorokkal. Levette a sálat. és körülbelül a könyv harmadánál a következőre akadt: „Gloria – mondta Barry azon a kioktató hangján –. egy zseb mélyére süllyesztett füzet. bemásolt levélrészletek és szép kis alcímek is. tenyerével tompítva a hangot: „Halló. hogy kényelmesebben élvezkedhessen. „Gloria. a pontos rajzvonásokat. nem akarod. Becsöngetek. Barry fölsóhajtott. Camille tovább lapozgatott a könyvben. egy anya. az idős hölgyek esernyőjét és a helyzetek hihetetlen költőiségét. amely egyébként csak a látszat miatt van nálam. jó vastag. Edgar. mint a karikacsapás... hogy soha nem felejtettelek el.. Mindennél jobban szerette a nagy álmodó eme kis világát.. a füstölőket és kedvenc szentfazeka barokk oltárát. és egy dühödten dolgozó cukrászhoz beszélt. és nagyon kiábrándultan nézett. és kivett egy újabb doboz sört a hűtőből.

. – Igazán? Ez érdekes egybeesés. hosszú fekete ruhája és tökéletes csípőmozdulata. annál tisztább maga a mű. A liba. Önarckép sétapálcával és szalmakalapban... az egymásba gabalyodó szőnyegek és a lámpák szűrt fénye. és arra gondolt. aki éppen kinyitja az ajtót. a tekintete Vuillard-éval találkozott... az Yvonne Printemps-ról készített ceruzavázlatok.. Vuillard naplórészletei színesítették az elemzést. Négy úriember. a perspektívák 122 . a forma és a szín. Egyébként nem is vászon. a barátnője. a kislányruhák mintája. akik értik Sempé rajzait.Nem volt szinte semmi. min lehet itt nevetni” Nincs szerencséje: ez a bizonyos személy az anyja volt. Réjicolorral kifestett kis végzet asszonya. azoknak a nőknek a kegyetlen nemtörődömségével.. Camille ismerte a képet. naplója összefirkált lapjai. Olyan szép volt.. Bár ez az elmélet együgyűnek és manicheusnak látszott.. A háttal álló nő.. Egy hatalmas katalógus borítóján tündökölt. Rózsaszín pruszlikja. azonnal rákezdte: „Igazán nem értem. lusta mozdulattal már majdnem egy évszázada csak felemeli a fejét. Misia Sert tarkója. Nem egyszer úgy érezte. Ez egyszerűen zseniális. mi ebben a mulatságos.. de a fiatal nő ráérős. hogy igencsak találó. két-három tollvonás.. A festészetben kétféle kifejezési mód létezik. aki valahányszor átlapozott egy Paris-Matchot és ráakadt egy Sempé-karikatúrára.. és mégis. hogy a világban kétféle ember létezik: azok.. a hímzett párnák. Folyton megzavarjuk az olvasásban. De hogy csinálta? Camille visszatette ezt a csodát. és gyengéd mosolya mintha azt kérdezné: „Ó. Nagyon jó lenne. fojtogató és bénító.. ahogy a dáma ábrándos epekedéssel rebegteti a szempilláját. Mallarmé grafitportréja...... Az ember szinte látta. annál tisztább a mű szépsége. és élesen belenyilallt a csodálat. hanem karton. Ugyanaz az érzés: a meleg anyaméh. a durva kontrasztok. Hogy volt képes Vuillard visszaadni ezt a mozdulatot? Egy hátulról látható nő elegáns csípőmozdulatát? Méghozzá úgy. Lucie Belin mosolya.. és azok. A szobája. hogy csak egy kis fekete színt használ? Hogy lehetséges ez a csoda? Minél tisztábbak az alkalmazott elemek. Amikor a pénztár felé indult... hogy ellenállhatatlanok. Camille az utóbbi néhány hétben megállás nélkül rá gondolt. kettő közülük frakkban és cilinderben. de még soha nem látott róla ilyen nagy reprodukciót. Olyan szép. akik nem. a vállkendő a kanapén. a selyemgubó – időtlen... Méghozzá gyöngéden. te vagy az?” Ezt a kis vásznat Camille nem ismerte. Kis bois-colombes-i Ava Gardner. megnyugtató. akik tudják magukról. Camille a katalógust lapozgatta. Alvó húga. hogy egy Vuillardkép szobájában lakik. Nincs szerencséje. Vegyünk egyetlen példát: ismert egy bizonyos személyt. megpróbál elcsípni egy menekülő libát. és minél tisztábbak a színek.. Camille úgy gondolta... Nem. Ezek a színek. Hiszen egy mosolyt egyszerűen lehetetlen megragadni. Ezek a miniatűr arcvonások elmondanak mindent.. ez a kedves ragadozóarcocska.. a foszladozó kárpitok. és neki mégis sikerült.. Csak nincs valahol mostanában Vuillard kiállítás? De hol? – A Grand Palais-ban – adta meg a választ az egyik eladó. És ez valóban igaz: Vuillard őt nézte.. a dajkák a téren. ha valaki egyszer elmagyarázná nekem.

milyen jól szórakozhatott. mivel csak Camille és Samia iratkozott fel dolgozni december 24-re. és megnézte a katalógus árát: ajaj. Saját magának már mást szánt: egy zenét. Ma este tovább tartott a munka a nagy karácsonyfa miatt.. kőkorszakbeli seprű és teljesen megrongálódott kockakő. Vivaldi. elég pénzt költöttünk. Camille csendesen zsörtölődött két féldrágakő berakás között. Mind lekéstek az utolsó metrót. ötvenkilenc euró. amikor ezt a képet festette! Egy jó órával és egy alapos nyakmerevedéssel később Camille felemelte a fejét. Ősi mozdulatok.összevisszasága. miközben a konyhát söpörte.. de ez most nem számított: a Touclean mindnyájuknak kifizette a taxit.. eleget ábrándoztunk. 123 . Lélegzetét visszafojtva hallgatta a bemondónőt: Nisi Dominus. Ez nem lett volna ésszerű. Mamadou pedig jól megtömte a táskáját mandarinnal és aprósüteménnyel. amelyet az irodaház egyik cége állított. és előre boldog karácsonyt kívántak egymásnak. Vespri Solenni per la Festa deli' Assunzione di Maria Vergine. Talán majd a jövő hónapban. Oké. amelyet a rádióban hallott valamelyik nap. Josy szemrehányóan rázta a fejét a nagy kupleráj láttán. Nem... Király! Viháncolva kiválasztottak maguknak egy-egy taxisofőrt. ideje dolgozni menni. amikor egy szoprán hangtól egyenként felállt karján az összes szőrszál. csorgattuk a nyálunkat. Ó..

Azután: – Újrakezted? – Hát egy kicsit. Az ajándékot barna csomagolópapír borította. Camille kénytelen volt lódítani. Kis apróságokkal. Igazi karácsonyi fegyverszünet.. tökéletes. – És hogy van a mamád? – vágott közbe Mathilde diplomatikusan. – Még mindig a szakadék szélén? – Most már inkább a mélyén.. hogy minden rendben. Ó. majd kijelentette: – Tudom. Már rengeteg füzetet megtöltöttem.. mire Pierre magához tért: – Hát ezt meg hogy csináltad? – Tegnap több mint egy órán keresztül ezt bámultam. – Á. Camille átvette az ajándékát. a csomagot maga elé tette az asztalra.. Pierre ugrált örömében. vasárnap délben Camille Kessleréknél ebédelt. az ajtókeret és az ezüst fejű sétapálca – pontosan olyan volt. – Hú. Pierre úszott a gyönyörűségben. amikor Mathilde aggodalmaskodott. – Ilyesfélékkel? – Pierre Édouard Vuillard portréjára mutatott. és elővette töltős ceruzáját.. és vidáman beszélgettek. Ja. nem... Nem árt az óvatosság. Nem akarta elárulni. Nem merültek fel kényes kérdések. Nem lehetett megúszni. Még nem. Megmutatod? – Nem. de jó lenne ezt a makacs öszvért kibillenteni a nyugalmából! Amikor befejezte. hogy Camille nem fogja átvészelni a telet a cselédszobában. – Már megint az ilyen idomított kiskutya dolgok? – Nem. – Legalább jól szórakozol? – Igen. A dühödt kis mopszli még nem költözött ki végleg. a tenyerével a súlyát méregette.. a vörös szakáll. nem voltak kétértelmű válaszok és zavart hallgatások. kerek szemek. Camille kioldotta a szalagot. a nadrággombra hasonlító. Beletelt egy kis időbe. – Már megvan neked? – Nem. mi az! – nógatta Pierre.12 Másnap. – Ez azt jelenti.. – Na ne! – De igen! – Gyerünk. úgyhogy bármikor kitörhet egy újabb pszichodráma. Csak hárman voltak. mi ez. a sötét felöltő. hogy elköltözött. Semmiségekkel. Pierre felé fordította a rajzot: a zsirardikalap. mintha lemásolta volna a borítót. nem. ugye? 124 .. akkor halljuk.

gyerekek cikáztak a lámpaoszlopok között. Szépen öltözött emberek rohantak az utcákon. nem – felelte Camille nevetve – nem reméltem. hogy hazaviszi autóval. Samia hamarabb hazament. hogy helyet adjon Maurice-nak (Denis). de ez a csúcs! – Hogy hívják? – Mátrix. Délelőtt aludt néhány órát. voltak már hülye kutyáim. rokon vonásokat keresett más festőkkel. szia! Boldog karácsonyt... A többit illetően kicsit zavarban volt. hogy legyen mit ennie a bor mellé. – Ne reméld. Mátrix – fordult a lába mellett heverésző nagy dobermannhoz. de jól mondta. Piano ma sano. A fickó Stan és Pan volt egy személyben. és morgott rám. hogy finom vacsorát vegyen magának. Csak a kutyámra volt hatással. fenéket! Mindenki fütyült rá. – Kötelező ez a szakáll és a Mikulás sapka? – Á. A lakás üres volt. Mathilde ásítozott. Többször is felpattant. ez a személyes kezdeményezésem. de azt is főleg azért. Természetesen mondott butaságokat is – és ki nem mond butaságokat. de Camille nemet mondott. és végtelen kitérőkbe bonyolódott. a férfiak a menedzserkalkulátorukat böngészték. Öt nem hajtotta semmi. mondtam már. A nőknek igencsak fájhatott a lábuk a lakk körömcipőben. párhuzamokat állított fel. mert Szenteste volt. Az este hátralévő részében a festészetről beszélgettek. Pierre felajánlotta. nagyon szenvedélyesen. és ettől valahogy sokkal nagyobbnak látszott. de műértőnek csodálatos. Túl sokat evett. Félixnek (Valloton) és Henrinak (de Toulouse-Lautrec). miért? – Á. Már majdnem tíz óra volt. Pierre elemezte Vuillard munkásságát. Camille derűsen figyelte a nagy nyüzsgést.. hogy megérti. amikor művészetről beszél? –. kizárólag a hangulat miatt! – És bevált? – Á. Vagy inkább egy üveg jó bort. Camille bezárkózott a szobájába és az éjszaka hátralévő felében ki sem bújt az ajándékából. Esküszöm neked. semmi.– Tökéletesen rendben – mosolygott Camille.. ajándékkal megrakodva. és korábban találkozott Samiával. hogy nem ért ez semmit. 125 . mint általában. Na. és Camille-nak nemsokára a kanapé szélére kellett húzódnia. és Camille megitta a maradék pezsgőt. és az irodák ötkor zártak. Camille ott maradt még egy kicsit. és tréfálkozott az éjjeliőrrel. dehogy. jól fog esni egy hosszú séta. Nem ismert meg a hülye. Pierre csapnivaló kereskedő volt. Békésen beállt egy elegáns élelmiszerbolt előtt a sorba. Végül egy darab kecskesajtot és két kis diós cipót kért az eladótól. Pierre-nek (Bonnard). Gyorsan és csendben dolgoztak. Amikor Camille arca már majdnem eltűnt a szivarfüstben. – Nem. hogy a könyvtárában bizonyítékokat keressen éleslátó megjegyzéseire. – Szuka? – Nem.

Utána pizsamát vett. fülig belemerült. és az angyalok énekét hallgatja. hogy szobahőmérsékletűre melegítse a bort. Azt hiszem. hogy valami felrobban a mellkasában. De mondd csak. föl a hetedikre? – Nem. ha már megöregedett. vagy tizennégyszer meghallgatta.. A világ legnagyobb hangszervirtuóza sem képes a töredékét sem előidézni annak a felindulásnak. a hangok szinte sértik a fülét. Ez az ember isteni oldala.. Áttanulmányozta a Vivaldi CD programfüzetét. – Nem mentél haza? – Hova. a Vecsernye Jézus mennybemenetelére nem éppen az alkalomhoz illő mise. Legalábbis nekem sok időmbe került. ráadásul nem a hivatalos sorrendben akarta végighallgatni a zsoltárokat. hogy a zene valahogy idegenül szól. és elvackolódott a pehelydunna alatt az öreg kanapén. Egyszer. hogy ez olyasmi. – Nem történt semmi. Egy régen elmúlt korszak emléke. Szörnyű volt.. egy méregdrága kasmírba. nincs itt senki... amit csak akkor ért meg az ember. és belebújt kedvenc pulóverébe. üres lakásban. apja így felelt: „Az emberi hang a legszebb. Ecce.. beállította a szalonba. bocs. és éppen a második lemezt akarta betenni. mire megértettem. Egyedül van ebben a hatalmas. minden villanyt leoltott. Azt hittem. de mit számít? Mi a francot számít? Megnyomta a távirányító gombját és behunyta a szemét: a Paradicsomban érezte magát.Kihúzta a dugót. a szeme elé kapta a kezét. amikor kettesben ültek az autóban. egy pohár nektárral a kezében. Teleengedte a kádat forró vízzel. és ő megkérdezte az apját.... amelyet egy szép emberi hang vált ki belőlünk.. vastag zoknit húzott. – Ó. tálcára rakta az enni.. Az ötödik és a hatodik szám volt. És a tizennegyedik alkalommal úgy érezte. és csak egy óra múlva mászott ki belőle. nem akarsz valami mást hallgatni? Talán a Halacskák mamáját?” Camille már megivott fél üveg bort. legmegindítóbb hangszer mind közül. haereditas Domini filii: merces fructus ventris. – Nem. te itt vagy? – . Egy pillanat alatt a Purgatóriumban találta magát. 126 . – Ma is melóztál? – Igen. a szüleidhez.és innivalót. ejnye! Na igen. hogy miért mindig ugyanazt a zenét hallgatja. Most jött el az ő ideje. és az üveget a fűtőtest mellé állította. Kicsomagolta Franck hifitornyát. Oké.. – Á. Cum dederit dilactis suis somnum. tudod. amikor kigyulladt a fény. és hirtelen úgy érezte. a Nisi Dominusi a második CD-n találta meg. Még az üvegcsillár is táncolt örömében.

Vettem a bátorságot. farmerban és félmeztelenül. ne izélj. keressük meg azt a dobozt. Camille visszaült a kanapéra. – Feltehetek egy tapintatlan kérdést? Miért keresel egy sárga Tupperwarét karácsony éjszakáján. isten. Utána szó nélkül átment a szobán.. siess. Még jobban.. légy szíves. mint a kisöregek a Muppet Showban. – Ez az én hifi tornyom? – Igen. Franck nagy szemeket meresztett: – Miért ismétled.– Mi ez az izé? Castafiore? – Nem. igazából nem. és bement a fürdőszobába zuhanyozni. – Érezd magad otthon. Próbált koncentrálni. Nagy hanyagul várt még egy pillanatot. Ezek ketten nagyon jól ellennének. ott van a mikrohullámún. ki használta el az összes melegvizet. és kiment. vagy mi? Camille sóhajtva benyomta a Pause gombot. Na gyere. Kapcsold le. Szükségem van rá. nem láttad a két sárga Tupperwarét? Ó. Camille felállt és kikapcsolta a zenét. – A francba.. – Nem. egy mise. – Jaj. – A francba. igazán? Te vallásos vagy? Feltétlenül be kell mutatnia Franckot az éjjeliőrnek. Boldog karácsonyt. de már semmi nem volt ugyanaz. Franck. nem nyúltam hozzájuk. balsors! – A nagyokat? – Aha.. és.... kérlek! Az a szörnyű alak kereshetett valamit a konyhában. ez komoly darab! Te aztán kiköltekeztél a kedvemért! – Igen. és a kanapé sem hasonlított már felhőre. mert a konyhaszekrény fiókjait rángatta. siess a segítségemre! Igen. Megtört a varázs. felvette a füzetet. ennek annyi. Franck bocsánatot kért. csak utána bújt bele a pulóverébe. amit mondok? – Csak úgy.. kiköltekeztem a kedvedért. két órakor? – Csak. ahol tartott: Deus in itdiutorium meum intende Isten. Camille a pohár mögé bújt: valószínűleg elhasználta az összes meleg vizet. és megkereste a helyet. – Nem. Camille elmosolyodott: ez a fiú aztán szívlapáttal adagolja a csáberőt! – Megengeded? – kérdezte Franck a szőnyegre mutatva. – Ó. 127 .. Camille kijózanodott. Soha nem talál meg semmit az ember ebben a kócerájban. Franck kirámolta a hűtőt.. Nézd csak. Oké. és hangosan szitkozódott: – Mondd csak. a kurva életbe? Franck fél óra múlva került elő. Mi a francot csináltok az edényekkel? Megeszitek.

Franck. – Hát. mint az M&M's. – Akkor jó. ismerem magam.. hogy megszeretném! – És akkor mi van? – Semmi. – Jól vagy? – Tessék? – Azt kérdeztem.. hogy van egy kis feszültségproblémám. mert elég részegest láttam az életemben. és belehalok. félretolt egy CD-tartót. – Nincs igazad.... köszönöm. ha dolgozom.. ez nagyon jó sajt.. Soha nem találom el az egyensúlyt... az alkohol rosszabb.. – Én azt hittem.. Csak annyi. túl sokat iszom. – Én mást választottam – mondta Camille a pohárra mutatva. elveszítem az eszem. Nem tudom. – Holnap is dolgozol? – Nem. és minden irányban túl messzire megyek.. meg is szakadt volna a szíve. Néha úgy érzem.. Franck odalépett a dohányzóasztalhoz. És nagyon jó bor. kérsz? – Nem.. vagy nem? 128 . nyugodtan csinálni. Egy kis édesség. Állati jó kis beszélgetés... igen.. halálra dohányzom magam. gondolta Camille.. hogy jól vagy-e. Semmit sem tudok normálisan. ha meg kell vele osztania a MoutonRothschildját. Biztos. – De tudod. hogy berúgott egy kicsit? – Amikor iszom. – És előtte? – Semmit. amikor szeretek. csak felnőtteknek. és elővette a cigarettasodróját. És nagyon jó szőlő.. nem. amikor dohányzom. – Nem akarod kipróbálni? – Nem. Hú. Saját maga is meglepődött. – Nem. – Ha te mondod. hogy hiányzik belőlem egy kapcsoló. te tényleg komoly vagy. – És amikor gyűlölsz? – Azt nem tudom. Franck megcsóválta a fejét. – Csináljak egyet neked is? – Nem.gen.– Nem hiszek a szememnek: te eszel? – Sajtot és szőlőt.. És te? – Fáradt vagyok. tényleg. Mindig túl messzire megyek az egyik vagy a másik irányba. pihenhetsz egy kicsit. Vajon miért adta ki magát? Lehet. Hihetsz nekem. egy olyan izé. Ráadásul ez nem is drog. hogy is mondjam. Ja.. tudod. amivel szabályozni lehet a mennyiséget.. – Hú. mint a drog? – . engem gyűlölsz. Köszönöm. Tudod. – Miért.

mi? Nem. hogy ugyanazokat a dolgokat szeretjük..... – Marvin? – Figyelj – mondta Franck. – Rendben. nem vagyok biztos benne.. – Akarod.. és lekuporodott a hifitorony elé.. – Mégiscsak van bennünk valami közös. – De igen.. Majd meglátod a különbséget. – Akkor hallgassunk valami mást? – Hát. nem ezt akartam feltenni. ha bekövetkezik. Amikor elkészült vele. – Eggyel sem? – Eggyel sem! Ja nem.. ezt nem gyakran hallgatom. ki. bement a szobájába. és széttárta a karját –. – Julio Iglésias? Luis Mariano? Frédéric Francois? – Nem. Biztos találunk egy énekest. hogy nagy szívtipró! – Imádom! – Tudom.Camille elmosolyodott. – Tudom már! Roch Voisine! I gues I'll have to say. This album is dedicated to you.... még nem. találj! Franck most a joint készítésére koncentrált.. hogyan született ez az album? – Melyik? – Hát a Here my dear. – Ennyire kiszámíthatóak vagyunk? – Nem. Vagy nem jutottunk el vele idáig. – Nem. hadd gondolkodjam.. visszajött. Majd meglátod. aki ne lett volna oda érte. ti vagytok kiszámíthatóak! Legalább tudod. sajnos nem vagytok ennyire kiszámíthatóak. Várj csak. mondtam.. akit te is szeretsz. – Ki ez? – Egy szívtipró. – Herbert Léonard? – Figyelj. – Nem. – Sok lányt ismertél? – Mit értesz az alatt.. – Na neee. hogy „ismerni”? – Most meg miért veszed ki? – Mert eltévesztettem. egy volt! De nem emlékszem. – Deee. hogy elmeséljem? 129 . Na és vége a misédnek? – Igen. – Richard Cocciante? – Dehogy. – Gyerünk. de Marvinnal mindig ez van. Nem számított... Még egy csajjal sem találkoztam. hagyd benne! Ez a kedvencem! Te a Sexual Healinget akartad.

. hogy mindenkit megnyugtasson és rendezze a számlájukat. az első megbicsaklást. hogy a következő album nyereségét adják a volt feleségnek. szinte isten.. nem. és Marvin a kezét dörzsölte: kitervelte. – Nem. Húsz éves volt.. bátorította stb. – A családodhoz mész? – Ami maradt belőle. Egy szó nélkül hallgatták végig a lemezt.. – Mire gondolsz? – Te hiszel benne? – Miben? – Hogy az első szerelem mindig az utolsó is? – Nem tudom.. Nem lehet így kiárusítani egy szerelmi történetet. de ő nem volt képes. Őrjöngött. – Igen. Szóval a Here my dear körülbelül azt jelenti: Itt vagyok. Marvin első nagy szerelmét Anna Gordynak hívták... és a házasságuk romokban hever. hogy ez a legjobb alkalom. és megalkotta ezt a kis csodát. Anna pedig majdnem negyven. hallod? Anger. ő segítette. Hallgasd: This is Anna’s song. Marvin pedig vad volt.. – Szóval. a féltékenységet. Annának? – Igen.. amikor találkoztak.– Várj.. hogy gyerekük legyen. Pedig sokat gondolkodott rajta. saját maga legmélyére. Marvin robbant. kedvesem. Az elithez tartozott. és áradt belőle a tehetség. és még sokáig azzal vádolta Marvint. ő tette sínre. A francba. villámcsapás. – Na jó. csakhogy képtelen volt rá. – Hallgatlak. hogy az első szerelem mindig az utolsó is egyben. de az biztos. Dobj ide egy párnát.. Az ügyvéd győzött. tanítómester. Bezárkózott tehát. Ugye.. Meggyújtott egy jointot. hogy kitálalta a legbensőbb titkaikat a világ elé. nem tudom. igencsak mesés összegekért folyt a harc. és végül örökbe fogadtak egyet. talán az alapítójának. 130 . mint egy csikó.. Oké.. A nő a Motown egyik nagykutyájának.. amin egy petákot sem keresett. szenvedély. egy albumért.. mocskosra sikerült. Ő volt a Pygmalionja.. Igen. hogy nem a bosszú süt belőle? Hogy még mindig szerelem van benne. Anna indította el Marvint. szerelem. – És tetszett neki? – Kinek. sarkallta. – A kicsodája? – Olyan guru. gyerünk aludni. a gyereküket. eljegyzés és a többi. a szerelmüket. Telik-múlik az idő. hogy ez igaz-e. Van aki képes rá. Berry Gordynak a lánya volt. mint a bomba. és a könyökére támaszkodva elhevert. ha nem találkozik Annával.. hogy Marvin nem lett volna az. sztár lett. Röviden: dúlt a háború. Azt mondják... El tudod képzelni.. és a válásuk. és sokszor elmondta magának. már majdnem négy óra! Jó friss leszek reggel! Felállt. Igen. aki. már 77-ben vagyunk. nem gondolod? Egészen mélyre nyúlt érte. Sokat kínlódtak. hogy összecsap valami szart.. Vagyis. amely elmeséli az egész történetüket: a találkozásukat. azt tanácsolta Marvinnak. Nagyon szép ajándék. hogy hamar megszabaduljon ettől a kényszermunkától. Én nem vagyok Philibert. és Marvin ügyvédje. Remélem. a gyűlöletet. amikor minden elromlik? Utána a megnyugvást és az új szerelem kezdetét. gyűlölte.. úgyhogy csak nagy vonalakban mesélem el. milyen szép? Ugye elismered. a haragot. mint a rómaiak.. mint minden válás. Kinyújtózom. indítómotor.

– És te? – Ennyi. Gyerünk. – Oké. Isten hozott a klubban.– Nem maradt belőle sok? – Kábé ennyi. – Velem alszol? – Hogy mondod? – Nem. nem. 131 . – Camille a feje fölé emelte a tenyerét. – Itt alszol? – Baj? – Nem. Franck visszafordult. nem. csak úgy kérdeztem. Jó éjszakát. Elröhögte magát. csak úgy kérdeztem. – Franck egy centire szétnyitotta a mutató.és a hüvelykujját a szeme előtt.

És kivel beszéljen utána a filmről? Mire jók az érzelmek. és olvasni kezdett. amikor a postás a fejemre hajtott. mondta Montaigne. hogy nyílik a bejárati ajtó. stb. Amikor meghallotta.. a lefelé fordított raklapokat és a többi fantasztikus eszközt. Franck már nem volt ott.. átöltözött. Egy ideig elnézte a gördeszkás akrobatákat a Trocadérónál. felült a kanapén. Elolvasott még pár oldalt a könyvéből.13 Amikor Camille tizenegy körül felkelt. hogy üresen találta a lakást. és visszabújt az ágyba. majd fogta a könyvét. amelyet egy könyv ne tudna orvosolni. hogy hagyja kicsit levegőzni a történetet. Ha egyetlen tényre kellene visszavezetnem az életemet. úgy tett. és reszketve visszament a Szajna túlsó partjára. és nagyon elkeseredett. és maga alá húzta a lábát. és a hangzavarból elértek hozzá a nyüzsgő család távoli jókívánságai is. inkább csak ürügyet keresett.. amelyek segítségével betörhették a pofájukat. Nincs olyan bánat. Majd beledöglött a magányba. Végighallgatta az anyja sirámait (túl sokat ettem. Már sok karácsonyfa hevert a járdán. mint akit nem érdekel az egész. Camille főzött egy nagy kanna teát.). a foszforeszkáló kúpokat. és újult örömmel térhessen vissza frissen szerzett barátjához. A kicsit nehézkes és unalmas ugrásaiknál sokkal jobban szerette a zseniális kis eszközeiket: a rozoga trambulinokat. beledöglöm a magányba. és a papírterítőre lerajzolta a negyed aranyifjait. de nem számított. 132 . Philibert jutott az eszébe. mire nyitva tartó kávéházra talált. és sajnálta. akkor azt mondanám: hétéves voltam. Hosszan kellett gyalogolnia. Vajon mit csinál most? Hamarosan lement a nap. és lecsapott rá a hideg. Rendelt egy szendvicset az egyik Trocadéro tér melletti drága sörözőben. ha egyedül van az ember? Egész testével lökte be az ajtót. Menjen el talán moziba? Pfff. Felöltözött és lement cigarettáért. A VII.. akik a drága jó édesanyjuk csekkjeit hasonlítgatták össze elragadó. Rendet tett. Ünnepnapon ez nagy szívásnak ígérkezett. hajtogatta halkan. hogy otthon hagyta a füzetét. a sorba rakott üres üvegeket. és Montaigne-nek mindig igaza van. de akkor már felhívta a nagybátyját. kerület nagy sugárútjain senki sem járt. Csak késő délután szakadt el a könyvtől. Beledöglöm a magányba. Barbi módra kinyalt lányok derekát ölelve.

hogy az ünnepek után elköltözöl egy haverodhoz? Ugye elmész? Akkor már 133 . hogy ne hallja a szeretkezést. A vér. Fütyölök az életedre. – Tényleg. nem úgy volt.. Camille visszafordult: – Figyelj csak. Meg aztán holnap melózok is. Na jó.. nem? Végül fogta a könyvét. Azt csinálsz. szia. – Éjfél felé. Nem vagyok az anyád! – Oké. – Na mi van. összehúzta magán a vastag sálat. te itt voltál? Camille ránézett. Valamivel később véletlenül hallotta. amikor a konyhában meglátta a dunyhába burkolódzó Camille-t.. amit akarsz. elhúzol? Te talán ettél? – Igen. a lakás másik végébe.. igaz is. hogy veled lehessek. és bezárkóztak Franck szobájába.Franck egy lánnyal jött. – Hulla vagyok. Megígérted. de nem felelt. – Ó. nem jössz velem? – csodálkozott a lány. és átvándorolt a konyhába. – Hé. – Nem nézek úgy rád! – De. nem hiszem el. mondtam már. – Mikor? – Éjfél felé. hogy elmegyünk vacsorázni valahová.. – Nem. mit beszélnek az ajtóban. Az egész családomat leráztam. nincs kedvem elmenni.. Itt soha nincs semmi. Franck meglepődött. – Figyelj. Gyorsan átmentek a folyosón. Így mondják. – mondta most Franck valamivel gyöngédebben –. Hm. ugye nem csinálsz jelenetet? Gyere el holnap este az étterembe. Mit esztek ti Philibert-rel? Talán a könyveiteket? Vagy a döglött legyeket? Camille felsóhajtott. – Szomjas vagy? Akarsz egy sört? – Nem itt. A fejébe ment a vér.. – Legalább igyunk valamit. látom én! – idegeskedett Franck – Van valami probléma? Böki valami a csőrödet? – Hé. nyugi! Hagyj békén. Camille újra feltette a zenét. – Miért nézel így rám? – Tessék? – Mint egy darab szarra. Nem mondtam semmit... Ugye azt akarod. én nem ítélem meg a te életedet. jó? Tényleg. te se ítéld meg az enyémet. – Hát ezt nem hiszem el. – Most haragszol? – Szia. – Persze semmi. Ezt már jobban szeretem.. hogy húzzak el gyorsan? – Na. – Na mi van. Mindegy. de ma minden zárva van. Egy kevésbé attraktív lánnyal. híztál egy kicsit. – Milyen kaja van itthon? – Franck bekémlelt hűtőbe. hulla vagyok.

és először azt hitte.. A szörnyű csomagolópapírt láthatólag többször felhasználták már. Lehet. Egy mentegetődző levélkét is talált a sál mellett. A szomszéd szépfiú gyanús ajándéka. hogy felmosórongy van benne. Ez a karácsony is elmúlt. és furcsa szagot árasztott. Camille felállt az ágyra. – Igen! Franck egy csomagot dobott az ágyára. milyen színű a szeme. két csomó. Oké. Az lesz a legegyszerűbb. elég sajátságosan követték egymást. hogy „mások bezzeg létrehozzák az életművüket”. milyen gyönyörű. négyszögletes csomag volt. milyen csúnya. mert valami olyasmit akart sugallni.. egy szál. ez volt az egyetlen ajándéka.. stb. Vajon ki ez a Paulette? Franck édesanyja? Camille az éjszaka közepén fejezte be a könyvet. egy sál volt. márpedig az nem igazán számított. hogy frissen kötötte valaki? A színek. Reszkető. nagyon hosszú. század eleji tanítónős rondírás. mint egy boát. Boldog Karácsonyt kívánok! Paulette Lestafier Camille beharapta az ajkát. izé.. egy lyuk. Franck nem tudta megmondani. 134 . Ó. Camille nagyon óvatosan kibontotta. Puha. De nem. nagyon lazán és elég rosszul kötött sál: egy lyuk. sápadtkék tinta: Kisasszony. Ó. Kis idő múlva Franck bekopogott Camille-hoz. nyakába kanyarította a sálat. Kesslerék könyvén kívül.. Valahogy csak sikerül megoldanunk. és megmutatta a márkinak.csak egy hetet kell kibírnunk. ha nem szólsz többé hozzám.. egy szál. úgyhogy mindenféle színt belekötöttem. – Mi ez? A fiú kiment. Dohszagot és iskolai menzaszagot.

de nem szeretek... és könyörgött. és a térdét átölelve Vivaldit hallgatott. Akkor is úgy érzem. Camille gyűlölte ezt a negyedet. – Na ne röhögtess már! Épp hogy nagyon szűk! Gyerünk. Csatangolok. egyedül evett. I am too dirty. Éjszakánként Franck általában nem volt otthon. túl bő farmerján.. foglyul ejtve Pont-Aven. Camille néha-néha kimozdult.. Camille széttárta a karját: „Look. hogy felrázzák a leülepedett szirupot. Franck nem szólt többé hozzá. Szörnyű volt! Végül lerajzolta a sorban álló embereket. mint Buridan. egyedül aludt. Look at mee. amikor meglátta a Vuillard előtt húzódó sort. Zao Wou-Kit a Jeu de paume-ban.. Carine szervezett egy bulit szilveszterre. hogy kimozdulok.. vastag kamionos pulóverén. de még mindig ezt volt a legnehezebb elviselnie. Egyedül ment haza. – Miért nem szeretsz? – Nem tudom. abszurd sálján és a katonai sapkán... a Márkinők és a Vintimille tér között. a Grand Palais tetejét és a Petit Palais lépcsőjét. – Félsz? – Igen.. A rakpart felé ment haza. Egy japán nő odament hozzá. amit Philibert-től kapott kölcsön.. hogy vegyen neki egy táskát Vuittonnál. Ez a fajta beszélgetés közte és a szerencsétlen tudata között órákon át rágcsálta az agyát.. 135 . elrakta a pénzt.” A japán lány elfintorodott. de akkor már elszörnyedt. Camille váratlanul ráfordult a Montaigne sugárútra. A hideg már nem kínozta annyira. ahol a sok pénz azt nyújtotta. Camille meggyorsította a lépteit a Chez Malo kirakata előtt: túl sok az emlék. – Mitől? – Félek. nagyon tágas odabent.. ami a legkevésbé vonzó benne: a rossz ízlést. amennyire tudta. de Gaugin! Igazi óriás! Camille ott állt. Meg aztán. „They won’t let me go in the shop.14 Újra a régi nóta: alvás. és tíz méterrel arrébb ment oda valakihez. – Igen. Megnézte Boticellit a Luxembourgban. de már kifizette a maga részvételi díját. és Camille elkerülte. Mindenáron oda akart neki adni négy ötszáz euróst. A melóban nem volt semmi említésre méltó. Hogy lássa. a szirupodnak úgyis erjedt szaga van.. meló.. és úgy reszketett. mintha élet-halál kérdésről lenne szó. És ráadásul szemben Gaugin kiállítás volt! Micsoda dilemma! Vuillard is jó... hogy békén hagyják. a hatalmat és a gőgöt. amikor elveszek saját magamban. metró. Camille-nak semmi kedve nem volt elmenni.. – Ki kell mozdulni – győzködte magát..” A nő végignézett a cipőjén. Az őrök igazán lenyűgözőek.

nem is zuhanyozott. Franck leült vele szemben. – Miért kérdezed? – Hogy megköszönjem neki. Franck lehajtotta a fejét.. Felállt. – Mi az édesanyád címe? Franck megdermedt a mosogató előtt. hanem a nagymamám! – pontosította megkönnyebbülten... Franck beesett az ágyba. – Soha nem veszel ki szabadságra? – De. hogy nem szabad beszélnie. és dühöngeni sem volt ereje. de egyelőre még nem tudta rászánni magát. csak azt sajnálja majd. – És figyelj. – Egyáltalán nem muszáj hordanod! – De nagyon tetszik. hogy megigya. a költözéshez. nem füvezett. Camille kinézett az ablakon. Francknak gombóc volt a torkában: – Ho. – Itthon leszel három körül? – Hogy beengedjelek? – Igen. Másnap fél tizenegy felé került elő a szobájából. Hogy megköszönd. Teljesen szét volt esve. nem hallotta a vekkert.. De... emlékeztetve rá Camille-t. Camille vállat vont. Mit? – Hát a sálat! – Á. Azt nem az anyám csinálta.. Kinőtt már az efféle kretén játékokból. hogy ő is hordani fogja... kitöltött egy liter kávét. ott találta Franckot az ajtó előtt: – Itthon felejtetted a kulcsaidat? – . most január első napjaiban...Amikor aznap este hazament. – Itthon. Elnevette magát. – Jól vagy? – Kivagyok.. most mennem kell.. különben kivágnak. – Soha nem mozdulsz ki sehová? – Néha előfordul. hogy kimossa a csészéjét. – Biztos vagyok. de most nem megyek el. 136 . a tiéd még semmi.. mert különben te nem tudsz bejönni.. – Én mindenesetre ugrottam egy nagyot. – Már régóta vársz? Franck szerencsétlen képpel a szájára mutatott.. és le sem barmolta Camillet. hogy nem csókolhatja meg a nagymamád kezét köszönetképpen. – Csak az én nagymamám tud ennyire szépen kötni! Camille elmosolyodott. Látnád Philibert-ét! – Az milyen? – Zöld és narancssárga. amikor megmutatta nekem. Camille már a konyhában volt. mint egy zombi: – Oké.

Ha bármilyen más csaj van mellette. hogy megértsék. Philibert ugyanis tudta. amikor az ember a legkevésbé várta. már kész vagyok. főnök. Visszatérés a húsz éves kori ketrecbe. Ebben a pillanatban megszólalt a telefonja. mint én. főnök. mint máskor. Franck nem válaszolt rögtön: – Nem.. Soha nem találta a szavakat. Nem. épp most próbálok magamba bolondítani egy lányt. Camille ránézett: – Mondd csak.. és közben mégis úgy érezte..” – A főnököm volt – mondta Camille-nak bárgyú mosollyal. Aznap szórakozottan vitte a műszakot. Philibert-rel ugyanez volt a helyzet. hogy a természetes viselkedésünkre gondoltál.. megnézni az összes DVD-t. főnök. és ő ravasz volt. ezért kellett állandóan idegeskednie. Igen. zajongtak és verekedtek a galambok. aki sokkal okosabb. Oké. undok ez a lány. hogy a főnök volt. és abban a pillanatban küldte a sarokba a labdát. Nincs szerencséje: egyszer akart valami filozofikus izét mondani. úgy tett.. és autós újságokat lapozgatni a vécén? Szuper. hogy fütyültök mindenre. mint amilyennek látszik. Hogy kit? Nem. azt hiszem. Hogy mi? Hagyjam a lányt? Igen. csak hogy megnevettesse. Franck eltörölgette a csészét. vagyis visszaküldte a poént. és kész. hogy el kell innen mennie. Hogy ti képesek vagytok úgy élni. A vele való beszélgetés olyan volt. elindult. hogy ti ketten vagytok azok. nagyon szeretett vele beszélgetni. Mi a francot fog csinálni Kermadec-nél? Piálni. A feje fölött burukkoltak... „Jövök. – Tényleg? – csodálkozott Camille. Tudom.. hogy ő nem akkora bunkó. biztosan igaza van. füvet szívni. elintézem. nehogy becsapódjon. hogy nyakig vannak. csak a szavakkal van bajban. és az utolsó pillanatban fogta vissza az ajtót... úgyhogy ez több időt vesz igénybe. Nehézkesen bandukolt le a lépcsőn.. még nem hívtam fel.– Igen. tisztában vagy vele. Azt hittem. hogy valószínűleg nem tud jönni. De ennek azt mondta. pardon. ha bohócnak tartalak titeket? – Ó. Ti vagytok az egyedüliek a világon az általam ismert emberek közül. a francba! Nagyon el volt keseredve. de cseppet sem hülye. hogy nem is annyira hülye.. akik képesek ezeket az ocsmányságokat hordani úgy. mintha meglepődnék. De már mondtam. hogy közben nem váltok nevetségessé. jövök. mint egy pingpongjátszma: Camille kivárta az ütemet. De hát Jean-Luc ezt bőven meg tudja csinálni. egyszerűen leteszi a telefont. amikor eljöttem a nagyitól: szerencse.. a szabadságotokra gondolok. épp erre gondoltam. hogy most valami kedveset mondtál? – Az kedves. Most rögtön felhívom. és ez jó. Várjon egy kicsit.. 137 . És a végére ez már nagyon dühítő tudott lenni.

A világ egyetlen olyan csaja. és bevágta őket a dunnahuzatba. mert le kellett mennie a mosodába. 138 . és ennek ellenére szép marad.. aki képes hordani azt a sálat. hogy nem hívta fel a régi segédjét. Szar az élet. benézett a cukrászokhoz. Csak egy órát aludt.. amit a nagymamája kötött. Mielőtt elment. Összeszedte a cuccait. utána hazament aludni. a főnök lebarmolta. soha nem lesz az övé.

hogy fiú. meg mert olyan furcsán simogatja az ujja hegyével az alsó ajkát.. de Camille nem vette észre. Először azt gondolnád. Azért lennének kétségeid. Egy hajléktalan lépett oda a géphez. Mert van ott valami. Le nem vette a szemét Camille arcáról. Vagyis. és kivett belőle egy dzsekit és egy foszladozó hálózsákot. Talán nem buzi. mit mondanál róla? Elnyúlt a műanyag széken.. de mindenképpen nagyon nőies fickó. Camille felnézett az órára és felsóhajtott. végül rámosolygott. Valahogy furcsa körülötte az aura.. zsebre dugta a kezét és összehúzta a szemét. azt mondanád: a francba. Egy angyal. Alig volt ez mosoly. miközben a világ összeomlik körülötte. 139 . és megkérdezte Franckot. amit ismerősök adnak.. Franck leült vele szemben. Hogyan képesek ennyire koncentrálni? Erről egy reklám jutott az eszébe: egy alak szép nyugodtan eszi a Boursin sajtját. Igen. amikor megismerik egymást. – A szárnyaid? – kérdezte Franck a szatyorra mutatva. és észrevennéd ezt a lényt a bánatos neonfényben. Mintha el akarná rejteni a testét. Ha december 29-én délután ötkor belépnél a Bourdonnais sugárúton lévő szakadt mosodába.. amikor kicsi volt. Biztosan azért... Ejnye. Mint az első alkalommal. de érdekes. Egyetlen normálisan működő lány sem teszi be a cuccait a szárítóba egy hajléktalan után. és olvasott. Franck pontosan tudta. Egyébként sok mindenről reklámok jutottak eszébe. Lehet.. egy percig nem mozdult. Camille felállt. Belekezdett egy kis játékba: képzeld el. mert sokat nézte a tévét. mintha meg sem ismerné. betette a ruháit. Ez az. apró jel.. miről beszél: tizenöt év önkiszolgáló mosodai tapasztalat állt mögötte. Az undornak vagy a habozásnak nyoma sem volt rajta.15 Na tessék. A hetes számú gép mellett ült. hogy december 29-én délután ötkor belépsz a Bourdonnais sugárúton lévő szakadt önkiszolgáló mosodába. a vizes ruhák egy táskában a térde között. semmi. és életedben először látod ezt az arcot. nem lennél biztos benne. meg sem rándult. Camille már ott volt. meglátta őt. Megpróbálnál másfelé nézni. A keze és a nyaka miatt. Franckot Philibert-nél is mindig elbűvölte ez a dolog. Az egyik szárítógép most leállt. van-e aprója. Egyből próbára teheti az elméletét. csak egy kis rebbenés. Vagy talán a fény? Igen. hogy mégiscsak lány? Egy zsákba öltözött lány.. Camille most felnézett. de mindig visszatérne hozzá a tekinteted. – Micsoda? – Nem. Tehát nem bámulnád tovább. bekapcsolta a gépet.

..... de aztán mégis Franckhoz fordult: – Figyelj.. – És hogy tetszett? – Az a baj. – Miért mondod ezt? Persze. hogy egyáltalán nem érdekel... Camille már majdnem újra belemerült a könyvébe. Franck! – Igen? – Mit gondolsz.. Franck egy kicsit csalódott volt. – Nem tudom elmagyarázni. – Nem. – Mikor mész? – Eredetileg úgy volt. megmondom őszintén. 140 . – Tényleg? – Igen. lesz még időd beszerelni? – ... Camille mellé húzta a székét. – De biztos láttad már néhány rajzát... – Mit olvasol? – Egy útinaplót. tegnap újra meghallgattam Marvint. és kinyitotta a könyvét. ha veszek egy mosó-szárító gépet Philibert-nek karácsonyra.. – Soha nem hallottam róla. de most szarba kerültem.. Agyára mentek a tökéletes emberek. nem szívsz te túl sokat mostanában? – Szóval mégiscsak normális lány vagy. Camille úgy tett. Éppen a nagymamám miatt.. Egy vadnyúl. hogy normális lány vagyok! – . mintha képzeletbeli cigarettát illesztene az ajkához: – Hé. Nem tudom. – Mi van vele? – Pfff. – Mit nevetsz? Talán hülyeséget mondtam? Franck legyintett... Hogy megtanuljak angolul. Pitypangok. – És jó? – Szuper.. Beszélj inkább az útinaplódról. a festőt..Utána visszaült a helyére. Paulette miatt. amikor elmesélsz valamit.. gyomok.. – Csalódtál? – Nem. Némelyik nagyon híres.. érdekelne-e téged.. – Miről szól? – Ó. de nagyon szeretem. hogy a nyár végétől lesz egy helyem. Nincs kedvem beszélni róla. hogy nem értek belőle semmit. Egyébként ezért is megyek Londonba melózni. – Ismered Albrecht Dürert? – Az írót? – Nem. Képzeld.

de ritkán megyünk ennél messzebb. együgyű volt.. hogy ismered. mert nem mozdulnak ki a konyhájukból.vagy naptárféleség. és több mint ötvenkét méter hosszú lett. haspók.. Dürer tehát a hóna alá csapta a feleségét és a szolgálóját. – Na. Mit tudom én. és egy kicsit gőgös is. hogy a kép örökre halhatatlanná tegye őt. akkor világos. és dühbe gurult.. Curnonsky? – Hát. Rabszolgaélet. Szóval. Túlságosan hullák vagyunk. Miksa császár pártfogását élvezte. macsó. Több évnyi biztos meló. Carème.. – Először is tudni kell. és a többi. Majd megmutatom. amiket itt-ott felcsíptünk. Folytassam? – Igen.– . ez nem túl fontos. mert fogalmam sincs róla. Ducasse? – Á.. de nem híresek. Tulajdonképpen azt bizonyítja. El tudod képzelni? – Dürer számára ez maga volt az áldás. hogy élek. De ezt csak úgy mondom. aki őrült rendelést adott neki: fesse meg egy óriási hadjárat élén.. – Szakácsok. – Dürer nekem az isten. – Senderst? – Azt az alakot a Lucas Cartonnál? – Igen. Robuchon.. Szóval kevésbé ismertek. – Bocuse. amikor rájött. Dürer írta a németalföldi utazásáról. Csakhogy nem volt szerencséje: Miksa hamarosan feldobta a prakkert. a megélhetése. Legalábbis én azonnal abbahagynám. a könyvem. Izé. vannak. – Kár. Escoffier. hogy baromi nagyot tévedek..... Mi nem vagyunk bőbeszédűek. De igaz. így névről. mint a többiek. ettől csak még emberibb lesz. úgyhogy lőttek a biztos jövedelemnek. Szóval.. Vannak más isteneim is. hogy komoly oka volt erre az utazásra. hogy nem ezt a melót csinálnánk. ötleteket... Van is egy könyv tőle a szobámban. hogy becsapták a vámosok. hogy ő is egy teljesen normális alak volt. aki gyakran lelépett a feleségétől. hogy behízelegje magát 141 . sok pénzt veszített szerencsejátékon. A bizonyíték. Nekem ő és Pacaud a nagy mesterek. Egy olyan napló. Egészen addig I.. 1520-21-ben.. csak valahogy így képzelem. no meg a családja és a műtermében dolgozó emberek megélhetése függött tőle. ő nagyon jó. hogy locsogjunk-fecsegjünk. Láttad. Megmutatunk egymásnak néhány trükköt. hogy nem lenne szabad úgy néznem rá. – Ha jól ki tudnánk magunkat fejezni. Hogy lehet az? – Várj csak. a könyved? – Ja igen. de ő a befutó. Aki megszámlálta a garasait.. Nem olyan ismertek. Miksa abszolút megalomán alak volt.. Nem jó semmire. Vagyis nem annyira. Tragédia. Állati. de soha nem jártam ott. ismerem. Neked is vannak isteneid? – Hát. – De ti szakácsok csak beszéltek egymással? Elmesélitek a tapasztalataitokat? – Nem igazán. szép mondatokat tudnánk mondani. Lehet.. példaképekre gondolsz? Igen. recepttöredékeket cserélünk. A festmény néhány év múlva valóban elkészült. mint egy istenre. Na. Nem ér semmit az egész. – Miért? – Csak. éppen azért. – Pacaud-t? – Nem. nem szeretek magamról beszélni.. Ismered Chapelt? – Nem.

hajdani pártfogója lányánál. korallágacskákat. sőt.. és ez a szép fiatalember. egy páviánt.. hogy milyen fölényes könnyedséggel rajzolta meg őket. Csak alsógatyákban vagyok erős. és bármit is rajzolt: egy papagájt. – Az micsoda? – Gyere. hogy meglásd az alsógatyáimat. mint ez a fickó. milyenek.V. nem kell látnom őket. ez a ribanc odáig ment. de erős vagy. tudom. csak hogy megnézhessen egy partra sodródott és már oszladozó bálnát az Északi-tenger partján. az arcképed egy vacsoráért.. de milyen áron! A kövér Margit elutasította. éppen akkor. szabályosan belehalok. egy zablát.. – És ez a koponya? Hát nem hihetetlen? Olyan. a leendő császárnál. utána a gépre könyökölt. a ruhákon. Nézd.. – Ennyit a körülményekről. hogy még az apja arcképét sem volt hajlandó elfogadni Dürertől. Ezek az út során leginkább csereszközök voltak. nem? – Csak a sapka miatt. Ugyanaz a gőg. elkapott valami szart. nem. mégsem vagy olyan erős. És persze rajzolt... nézd.. – Á. – Igazad van. – Nem. azt hiszem. 142 . – És hogy végződik a történet? Végül hozzájutott a léhez? – Igen. Azután beteg is lett. és Ausztriai Margitnál.. mint egy kisfiú. Mint egy megszállott. pedig egyenesen neki festette! Úgyhogy Dürer gyorsan elcserélte egy kelmére. igen. vett egy rakás Újvilágból frissen érkezett csecsebecsét: egy papagájt. Szerintem a cserekereskedelem zseniális húzás volt. tiszteletét tette a hűbérurainál. egy oroszlánt. a művészeknél. Valami tengeri lázat. de te biztosan olyan tapadós kis boxereket hordasz. Még egy hosszabb kitérőt is tett. egy gyertyatartót. mintha provokálna: „Ti is. a szokásokon. stb. Károlynál.. egy rózsafüzérét.. Franck betette a ruháit. Olyan volt. vagy a fogadóst. Az. nem akarom. mintha a szemünkbe vigyorogna. – Camille elmosolyodott – Biztosan a sapka tehet róla.. Franck sóhajtva felállt. egy teknőspáncélt. meglátogatta az összes templomot. fahéjat. Philibert-nek nyilván csíkos gatyái vannak. milyen büszke? Mennyire magabiztosnak látszik? Kicsit olyan. nem takarítanál. Melóznál. ugyanazok a kitágult orrlukak. mint te. nem értek hozzá! – De ehhez nem kell érteni! Nézd ezt az öregembert. – Ó. tulajdonképpen cserekereskedelmet folytatott velük: a te tudásodat az enyém ellenében. hanem azt csinálnád. egy csecsebecséért a feleségemnek vagy egy nyúlszőr kabátért. ott egy szabad gép. az. amelyeknek írás van a derekán. látod. mennyire tetszik neki. Én imádtam volna abban a korszakban élni. te szépnek találod? – Egy kicsit tenyérbemászó arca van. amikor a bálna miatt kitérőt tett. fiúk. mert abszolút fontos volt. Tehát az elején kicsit izgatott volt. nézd! – Nem. akkor jutott a művészete csúcspontjára. Mert ha az lennél. De legjobban a portréit szeretem. Ugyanez vár rátok is!” – Mutasd! – Ez itt. Ötvenéves volt.. megcsodálta a munkájukat. az arcokon.. – Igazán. – Hú. Azért legalább süsd le a szemed. hogy visszakapja azt a juttatást. Hallgatás. Mindenen elcsodálkozott. egy jávorszarvasbőr csizmát. elment a fél doboz mosóporáért. – Fordulj el. de ettől még eszményi turistaként viselkedett.

szabad vagy 31-én? – Talán el akarsz hívni buliba? – Nem. Tényleg. nem? Talán van még egy bevehető lőrés. 143 . dolgozni.– De az is valami.

akkor holnap találkozunk. – Úgyis el kell mennem. – Nem. Megint fordulj el. – Na. máris késésben vagyok. hogy időt nyerjünk. – Na.. és soha többé nem látsz az életben.. akik már nincsenek itt... Vedd úgy. – Oké. nem azt várják el tőled. és az alvásidőm alatt betanítlak.. és olyan fickókkal beszélgetsz. Jót fog tenni. mondjuk tízre. ha emberek között leszel. megmosni a salátát. hogy válaszoljanak neked. amikor megszólal a startpisztoly. leszedni a száráról és kimagozni a szőlőszemeket. Egy utolsó érv: utána úgyis elhúzok. Ott leszel. berozsdásodtam? – Igen. – Csalódtál. megtisztítani a rókagombát.. ezért foglak előre felkészíteni. – Oké.. Nem csoda. Szarban vagyok. Szóval egy rakás egyszerű dolgot. – De van már egy meghívásom. hogy főzz! Csak hogy besegíts az előkészítésnél.. hogy szívességet kérek tőled. – . hogy találok valakit szilveszterre. mi? – Hú. Holnap hazahozok néhány vacakot.... – Mi az az előkészítés? – Hát előkészíted a dolgokat. – És mit kellene csinálnom? – Meghámozni a gesztenyét. mennyire nem érdekelnek az alsógatyáid! – Az a te bajod! – De miért nem? 144 . megszáradtak a cuccaim.. Megígértem a főnöknek. – Otthon alszol ma este? – Nem. Majd fizetem a taxit. hogy ami az alsógatyámat illeti. Mert te halottak közt élsz. – De nem lesz rá időd. – Miért. tévedsz! – Ha tudnád. – ... – És mikorra kell odaérned? – Nem tudom. hogy kicsit berozsdásodtál.16 – Mert hülye vagyok hozzá! – De figyelj.. Állandóan egyedül vagy. – Nem gond.. – Köszönöm. – Figyelj.. és alaposan elmagyarázom. – De én még erre sem vagyok képes. te aztán tökös csávó vagy! – Igazán csak a te érdekedben mondom! Lehet.. – Majd mindent megmutatok.

Még a nagymamám vette a szakmunkásvizsgámra. – Mióta van meg? – Piff. ugye? Előre szólok. Majdnem gyerekkorom óta. és hogyan kell róla lekaparni a földet úgy. Ez a hosszú a szeletelő kés. hogy a gesztenyével nagyon szar dolgozni..17 – Figyelek. Az ecseteim. még van rajta ez a kis bolyhos izé. arra való. Nagyon vigyázz. Miután leszedted a kemény héját. és a párja. Ez csak dísznek van. felkészültél? – Igen. így egy kicsit könnyebb megpucolni. az a csontozókés. Ha elveszteném őket. – De az állati sokáig tart! – Pont ezért van szükség rád! Franck türelmes volt. – Nahát. El volt bűvölve Franck kezeitől. hogy ne törjön össze. vedd is el. Ezzel a nagyon finom pengéjűvel emeljük ki a hal csontvázát. de hamar megtanulta a trükköt. hogyan lehet a kés hegyével kimagozni a szemeket. már nagyon régen nem használtam. Dühöngött. Vagyis általában. nem lennék jó semmire – sóhajtotta. hogy össze ne törd őket. Ez a nagy konyhakés. – Mehet? 145 . az utolsó pedig a sonkaszeletelő kés. Ezeket már forró vízbe áztattam. hogy leszedjük a zsírt a húsról. öreg doboztól. az ízületek kibontására és a hús lapítására való.. – Látod. Camille jól szórakozott.. – Mesélj róluk! – Mit meséljek? – Hogy mire valók. hogy vékony szeletekre vágjuk a zöldségeket. – És ez? – Ja. de jól mulatott. ez a kisebb arra. A szülőmagok kigurultak az ujjai közül. A gesztenyék után elmagyarázta. hogy olyan lassú hozzá képest. a kis gerezdjeiknek egyben kell maradniuk. – Yes. ez a kicsi pedig a cselédkés – ilyen minden konyhában van. – És ezzel mit lehet csinálni? – Mindenféle csodákat. más néven séf kés. Ez micsoda? – Mire gondolsz? – Ez a kisbőrönd. ezt a lehető legfinomabban kell lehúznod. ez mindenre jó. az a merev pengéjű. Majd egyszer megmutatom.. Ez a széles kés a húsok kicsontozására. – Figyelsz. ez? A késes dobozom. ez semmi. ha úgy tetszik. Oké. mert szükséged lesz rá. Nagyon szeretném megtudni. – Ja. – És ez itt a késélező. – Megnézhetem? – Tessék. mitől függ az életem? Egy rosszul csukódó. hogy kell megtisztítani a rókagombát egy nedves konyharuhával.

. Megpróbállak a lehető leghamarabb felmenteni. – Ó. ez nem gond.. – Nem aggódsz amiatt. közben Franck rendbe tette a konyhát. – És a te bulid hol van? – Bobignyben. de egy alkalommal elmegy. – De. – A lábméreted? – 40-es. – Van edzőcipőd? – Igen. akivel együtt dolgozunk. a többit majd holnap megtanulod. Mi a méreted? – Nem tudom. nagy gond. kétszázhúsz euró fejenként. – Majd keresek egy nadrágot és egy kötényt. Maximum egy óra. – A főnököd azonnal rá fog jönni. A saláta meg a többi biztos menni fog. de este több mint hatvan adagot csinálunk. nincs sok választása. – Az biztos! De ami azt illeti..– Oké. de szerintem legalább este nyolcig ott leszel. – És te? – Pfff. Egy csajnál. alaposan megfizetik. – Mindenki minden menüt kipróbálhat. 146 .. A szilveszteri vacsora mindig igazi gályarabság. Erre nem is akarok gondolni. Camille sodort magának egy cigarettát.. de.. – Nem a legjobb. hogy holnap reggel kilenckor kezdünk? – Nem. Nagy durranás lesz. Délelőtt nincs kiszolgálás. De semmi baj. Azt hiszem. Majd meglátod holnap este. Egyébként neked is jó pénzt fogok kialkudni. hogy szart sem érek. – Figyelmeztetlek. hogy csak rövid szünet lesz.

Camille-t meglepte. – Leülhetek? – Nem. főnök”. – Rendben. Ma ő a főnököd. és megdermedt. rád bízom Camille-t. uram. hogy átöltözzék.. főnök. – Miért nem? – Egy konyhában nem teszünk fel kérdéseket. A főnök csak mordult egyet. csak annyit mondunk: „igen. uram”. hogy máris milyen lázas és összeszedett tevékenység zajlik a konyhában. 147 . – Mit tud? – Semmit.. Franck bemutatta Camille-t egy még félálomban lévő nagydarab fickónak: – Ez itt Sebastien.18 – Na gyerünk! Majd ott iszunk egy kávét. faszfej. – Itt van már? – A hűtőkamrában. főnök. A fiúhoz fordult: – Hogy is hívják? – Marcnak. Negyedórával később – már fájt a keze – valaki szólt hozzá: – Minden rendben? Camille felnézett. – Íme. – Megmutatta. – De hát eltűnök ebben a gatyában! – Nem vészes. hanem a segédével. – Mmmm. – Neked nem vele lesz dolgod. egy frissen sült kisinas. Igen. és egy legyintéssel elhajtotta őket. de majd meglátod. mit kell csinálni a gesztenyékkel? – Igen. és munkához látott. vagy „igen. hogy azt nagyon jól. A bögrét egy polcra tette. Szerencsére főtt már a kávé. a big boss. oké? – El vagyok bűvölve.. Ő a konyhai felügyelő. ha leülhetne.. És elment. – Akkor tessék – és hatalmas kupac gesztenyét tett le Camille elé. De miért is fogadta el ezt a melót? Sokkal gyorsabban haladna. – Igen. Hirtelen szörnyű meleg lett. Futólépésben rohantak át a Mars-mezőn.

mint máskor. tökéletesen simára vasalt zubbony. igen. Camille keservesen fintorogva emelte fel a fejét. és még valamije. Nagyon szépnek talállak. hogy elérkezett a pihenő ideje. Fájt a tarkója. – Muszáj? – Nem. ez az állandóan puffogó. – Velünk eszel? – kérdezte Franck. akarata ellenére elpirult. a nagy motorjával. – De. – Ő a szószos. hogy a főnök inkább vele beszél. Egyelőre még nincsenek is vendégek! 148 .Nem ismerte meg. – Igen. de Lestafiert kíváncsian figyeli. Nagy barom. és most nagyon szépnek találta. Hú.. hencegős alak. a sapka katonásan ült a fején. – Akkor inkább járok egyet. Camille egészen odavolt a gyönyörűségtől. a nyeles edények koccanását és a lengőajtó csapódását lehetett hallani. Egyébként majd meglátod. – Biztosan az egyenruha varázsa – tette hozzá mosolyogva Camille. meg az ötpercenként csengő telefont a főnök irodájából.. – Az nehéz meló? A pattanásos fiú az égre emelte a szemét: – Állatira. Nagyobbnak és sokkal nyugodtabbnak tűnt.. a keze. de jó.. A séfre felügyel. meglökött egy fickót.. Csak a kések csattogását. csak nem emlékezett rá pontosan. Állati keményen melóztok! – Akarsz nevetni? Ez még semmi nem volt. mit csináljon: csak a munkájára figyeljen. hogy kibillentse a zavarából. Az a legnehezebb. Nagyon halkan odaszólt a mellette dolgozó fiúhoz. nehogy lebaltázzák. A távolban látta a háttal álló Franckot. Amikor elment. és ő felügyeli a húsokat. Sőt azt mondhatnám. Rájött. Camille még soha nem látta otthon másban. a zsebében hegyes kendő. a neve kék cérnával ráhímezve. hogy tulajdonképpen nem is ismeri. – És jó? – Igen. ez igazán durva. – Ahogy akarod. – Cssss. – Franck mit csinál? – Kicsoda? – Lestafier. a csuklója. Amikor a főnök tapsolt. ez a kis vidéki matador a nagy pofájával. mint a séffel. vagy nézzen föl időnként. mint melegítőben. hogy egy morzsát se veszítsen a látványból.. igen. – Mi van? – Semmi. biztosan. ő. a lábfeje. Fényes nadrág. a nagy hülye. a hátára tapadó száz csajával. mije. a lába. A főnök és a séf után ő a harmadik a csapatban. hogy állati jó. makulátlanul tiszta kötény és konyharuha. a háta. rajta kerek gombok két sorban. és nem tudta eldönteni. és még rá is förmedt. És tessék. Minden rendben? – Igen. Senki nem beszélt.

Camille rendelt egy undorító szendvicset egy turistáknak fenntartott bódéban. Az előbb mondtam önnek. és leült egy padra az Eiffel-torony lábánál. – És ez? – Ruccola saláta. – És ez? – Spenóthajtás. ugye? – Oké. Átadhatok neki egy üzenetet? – Miért. Aliénor de la Durbelliére vagyok. nem. – Ne menj ki rögtön. – Rendben. hogy veled menjek? – Nem.. Nem. – Nagyszerű. – Csak ennyi: Camille? – Igen. Csakennyi kisasszony. Hiányzott neki Philibert. de éppen asztalnál ülünk. volt ott mindenféle méretű. hogy csókolom és boldog újévet kívánok neki. Gyerekhang szólt bele: – Jónapot. különben megfázol. hogy megmosta és megszárította a salátaleveleket. – Izé. hallod? – Igen. Kihez van szerencsém? Camille zavarba jött. Camille őrült sok időt töltött azzal. – Nem akarod. – Jaj. Franck vállat vont..– Hát akkor.. Beütötte a mobiljába a kastély számát.. – És ez micsoda? – Bíborcsiga. De mit akart ez jelenteni? Mi a frász folyik ott? Szegény Philibert. Mindegyik levelet át kellett forgatni. semmi. Viszonthallásra. és nagyító alatt átvizsgálni.. – Öt különböző vízben? – Igen. rendben. kis szarcsimbók. – Megismételné a nevét. nincs ott? – Itt van. – Mindenképpen enned kell valamit. kérem? – Asztalnál ülünk. Beszélhetnék Philibert-rel. de szép neve van! 149 . – De itt leszel egy óra múlva. papa. alakú és színű saláta. – Na. Camille még soha nem látott ilyesmit.. ez aztán tiszta lesz! – Erről van szó. Egyedül szeretnék lenni. csak mondja meg neki. hűlj egy kicsit. Viszonthallásra. – Á. kérem? – Camille. – És ez? – Kristályvirág.

Sébastien odahívta a főnököt. akik kérték. pedig szép volt... és felsóhajtott.. – Megtöltenéd? – Mire kell? – Csak egy ötlet. Kis rozsdamentes acél lábaskákba kellett tennie őket. uraim. de az ötödikre valahogy elkapta a dolgot. és visszafordult a salátákhoz. Tizennyolc óra három. A pincérek kávét hordtak ki azoknak.. Valami eredeti dolgot. Utána finomfűszereket mosott. és hol az egyik. ez csak maradék. gyerekek! Fejét csóválva otthagyta őket. rákönyökölt a munkaasztalra. Egyszer megijedt. Nem volt vele elégedett. Diót. gyakorlásra használom. Mintha arra hajtott volna. és csak azután beleszórni különféle hideg edényekbe. uraim. – Megpróbálhatom? – Gyerünk! – Félek.. nem. Nem vagyunk a Disney-nél. aki szép csendben folyamatosan káromkodott. hogy pihentesse kicsit. hogy a lehető legjobban felhúzza őket. és kénytelen volt az egyiket megkóstolni a kése hegyével. – Á. – Kis habzsák? – Az van.. – félek. – Mi ez az ökörség? Nézzen oda az ember.. Camille-nak most nem volt dolga. Tizennyolc óra tizenhét.– Téged honnan szalajtottak? – kérdezte a szomszédja. hogy nem.. minden tányérkára egy guriga édes és egy guriga sózott vaj került. hajrá. de tudjátok. aki ki sem nyitotta a száját.. mogyorót tört. – Nem... ez nagyon jó! Meg tudnád csinálni még egyszer? – Nem – nevetett Camille. és érezni lehetett. ez bohóckodás – dörögte a főnök a konyha másik végéből –. fügét hámozott. Volt. Nézd meg a fiókban. hogy a nyomás minden perccel egy fokot emelkedik. Pfuj! Egyáltalán nem szerette a vajat. Camille befogta a száját. és egyenként mindegyiket megszárította egy itatóspapíron.. Az első négy kísérlet siralmasra sikeredett. volt. hol a másik lábát emelte föl. De nincs fecskendőtök vagy valami ilyesmitek? – Hát. Camille bánatosan vállat vont. hogy nézze meg ő is. és nyelvét kidugva rajzolt három kicsi kacsát. uraim. hogy talán eltévesztette... – Ez nem igazi konyhaművészet. miután megnézte a cikkcakkokat. Előre hajolt. mi fog engem megölni? Hogy azok az 150 . átsimogatott egy nagy kupac rókagombát és kis vajgurigákat gyúrt két barázdált spatula között. hogy elrontom. mi a legrosszabb? Tudjátok. úgyhogy megkétszerezte a figyelmét. A mellette álló fiú arabeszkeket rajzolt egy háromszögletű tányéron fekvő libamájszelet köré. a főnök pedig hangos toronyórát játszott: – Tizenhét óra huszonnyolc. – Mit akarsz csinálni? – Nem tudom. Nem volt szabad tévednie. Légies mozdulattal rázott egy kiskanalat.

– Jól szórakoztok? – kérdezte tréfásan. – Ez az egyes számú szabály. úgy érzik. itt a jó mártás. ha hallgatok. Miközben a szakácsok elmentek vacsorázni. majd én adogatom a tányérokat. Na. – Nyugtass meg. – Megtesszük. és összeráncolta a szemöldökét. – Az ott egy vendég? 151 . és ha a lelkünket kitesszük. tegye meg nekem azt a szívességet. De legalább már ezt is megtanultad. főnök” – suttogta a másik. kicsikém! – Mondd azt neki: „igen. Jól ismered Lestafier-t? – Nem. és akkor megyünk enni. ha ők már visszajöttek.. – Miért? – Nem. Azok. – Bocs.. jópofa.idióták imádni fogják. aki fejedelmi mozdulatokkal elrendezte a salátát. kisasszony. Mi nyitjuk meg a bált. akkor is megvetnek minket... Sébastien vágta a libamájszeleteket. hogy valami kiváltságos küldetésük van. – Jobb lett volna. Gyerünk. Mi később megyünk. ma ünnepnap van. igen. ugye nem fog felmelegedni ez az izé? – Ezt miért mondta? – Hagyd. Mi nem érünk tűzhöz. Túl vidámnak találta őket. – Mitől piros? – Egy kis céklát tettem bele. Camille rajzolt. Franck mögéjük lépett. Nem szólok hozzád. megszórta durván őrölt sóval és borssal. Ráadásul már nincs is más választásod. – Csak csinálj minden tányérra egyet! – Balra vagy jobbra? – Balra logikusabb lenne. majd átadta a tányért egy harmadik fickónak. Gyerünk. akik a meleg ételeket készítik. csak megszépíteni. – Igen. csodálkoznék is. A francba! Ez inkább pulykára hasonlít. tempó. nem. főnök! – Ezzel soha nem leszek kész – nyafogta Camille. A főnök egy nagyon elegáns fickóval beszélgetett az irodában. Itt vannak. – Á. Segítesz a kagylóknál is? – Ki kell őket nyitni? – Nem. Helyet cseréltek. – Hová mennek a többiek? – Enni. – Nem morbid egy kicsit? – Nem. Nézd. ami tőlünk telik. és ez nem nagyon tetszett neki. Tényleg. semmi.. két fekete gyorsan felmosta és felszárította a padlót. hogy rámázolja a baromfiudvarát hatvan tányérra. te hámoztad a zöldalmákat? – Igen. ez az örökös játékunk. Ma az emberek erre vágynak: bohóckodásra! Igaz is..

de egy kis takonypóc elhajtott.. akiknek szép nagy cicijük van! Camille a szemöldökét ráncolva vette át a telefont. tudsz még melót adni neki? – Szerinted? Amennyit csak akar! Például kezelhetné a szalamandrát. Igen. – Most már elmehetsz. nincs semmi baj a bojlerrel. ugye? – kérdezte Franck.. – Halló.. Állati jól néz ki. erről jut eszembe.. ha akarsz. Igen. Hogy mi? Ki nem szarja le a bojlert. – . hölgyem. Nem. Nem.. hogy lemaradtam az előadásról. még nem ment el vérvételre. a lenyalt hajukkal és a hibátlan öltönyükkel... Franck de Lestafier vagyok.. hogy boldog újévet kívánjak neki. – Miért vágsz ilyen arcot? – Mert.. beszélhetnék vele. nyulacskám? Boldog újévet. úgy változik a helyzet: mi bűzlünk.gen. Süthetek egyet magamnak is? – Menj le enni nyugodtan... Csinálnád te a pirítósokat? – Nem gond. és sok puszi a húgaidnak. csak nyolcszor dadogott. – Ott fenn mind ilyen szépek. Igen.. A nap elején mi vagyunk tiszták... Úgy érezném. – Philou! Te vagy az... nézze el. hogy zavarom.. – Az micsoda? – kérdezte Camille. Kérem. Viszonthallásra.– Nem. mint a nap.. – Hú. – Igen. amikor a lány végzett az utolsó sor tányérral is.. ő is nagyon sokat gondol Philibert-re. Jó napot. – Ez a vacak itt. Nem. – Sébastien. – Éppen ezt mondtam. Philibert lakótársa. – De nem. úgy van.. Franck lekísérte. a főpincér. Franck éppen akkor ért oda Camille-hoz. Franck nem zárta be őt a konyhaszekrénybe. Rákacsintott Camille-ra aki mosolyogva visszanyelte a füstöt. míg ők ott fent pólóban és farmerben porszívóznak. olyan grill-féleség. én vagyok. – Most már valószínűleg megint az asztalnál ülnek. ő is sok puszit küld. Igen. majd én felhívom. semmi baja! Szóval boldog új évet. Izé. ő is jó egészséget kíván. 152 . – Csak bízd rám. de adom a kis hercegnődet. – Várj csak. – Jól vagy? – Szuperül. mocskosak vagyunk. – Vidám volt a hangja. ők meg ragyognak. Kérem. ami süllyed meg emelkedik. a bojlerről lenne szó. most már nincs kedvem elmenni. és ahogy múlik az idő. Ez a Sébastien végül is elég kedves. kincsem! Nem küldök csókot. Igen. De csak azoknak.. Az előbb beszélni akartam Philibert-rel. Igen.. asszonyom.

Most meglátta Franckot. aztán a szájához emeli. Minden lábas és serpenyő rézből készült. úgyhogy süss nekem egy mintapéldányt. Franck csak konyharuhával tudta megemelni őket. még mindig hátulról. és összefonta a karját. A pincérek felkapták a pirítósait. hogy ne lökje meg a szomszédját. – Uraim.. a másikba más valamit.. aki odahajolt minden tányér fölé. felkötötte a nadrágját. Néha nyilván megégette magát. Néhányan meglehetősen nyugodtak maradtak. a szín.. Sébastien egy gémkapcsot vett elő a késes táskájából: – Tessék.. Camille mindenféle izét tett egy tányérra. Már nemigen mert kérdezősködni. csinálj egy mintapéldányt. hogy megrázza a kezét. pontosan milyen színre gondolsz. – Gyerünk. és nem is hibázott. mások. és dühödt figyelemmel megvizsgálta. A pincérek libasorban felsorakoztak az átjáróban a főnök előtt. Camille. és becsúsztatták egy vászonszalvéta ráncai közé. ami úgy nézett ki. egyet ott. A magas. és apró szivaccsal letisztogatta a tányért a lehetséges ujjnyomoktól s a kicsöppent mártástól.Mire visszamentek a helyükre. de sokat káromkodott. milyen csodálatos pirítósokat készítesz nekünk”. Camille nagyon komolyan vette a feladatát. hogyan vágja háromszögletűre a kenyérszeleteket. a főnök kitolta a pocakját a szűk átjáróba. de valami piros rákféleség páncélja lehetett. 153 . de ha nem. mert a kuktasapkája mindig a szemébe esett. az egyik pincér fogát összeszorítva felemelte a nagy ezüsttálcát. gyorsan megtették. mint egy dobos a dobok előtt: egy fedelet megemelt itt. Camille és Marc a borkorcsolyákat állították össze. az egyik lábasba egy kis kanállal beszórt valamit. A légyzümmögést is meg lehetett hallani. ez feeling kérdése.. Egy fiú állt vele szemben. Munka közben mindenki ügyelt rá. – Milyenre pirítsam? – Aranybarnára. de Franck csak egyszótagos válaszokat adott neki. munkára. – De én szín alapján csinálom. ma este nincs időnk finomkodni! Camille talált egy madzagot. megfordult a szél. Az arcokon szigorú fegyelem ült. Azok. Camille nagyon szeretett volna néhány bókot: „Ó. – A szín. vagy mi. mint például a japán szakács. hogy ne stresszeljek. hogy ő a séf – egyfolytában kérdésekkel nyaggatta. Mutasd meg. mintha csipsz lett volna. Utána elrendezte a snidlingszálakat – Siess egy kicsit. a robbanás szélén álltak. – Köszi. és amikor a nagyfőnök bólintott. és hogyan vágja le a héjukat. Elfojtott káromkodások hallatszottak.. Azután az egyik pincér elmagyarázta neki. Olyan volt. mert Camille látta. úgy hadonászott tűzhelyei fölött. akik még nem tették fel a sapkájukat. sovány fickó – Camille rájött. mintha a konyha hőmérséklete percenként egy fokot emelkedett volna. nem szín alapján csináljuk.

. a tűzhelyek körül legalább negyven. pimasz macskák – ezernyi csodához hozzájuthat ennyi pénzért az ember! Könyvekhez.. Itt egyetlen fehér ember sem volt a láthatáron. uraim. arcok. Tessék. és kétszer nagyobb jószágok is). lemezekhez.. Nyilván egy szót sem értett franciául. még egy kis utazásra is futja belőle. Micsoda szörnyű robot! De hogy bírják mindezt befalni? Mire jó ilyen mértékben megtölteni a bendőt? Még kidurrannak a végén! Mennyi is 220 euró? Majdnem 1500 frank. Fizikailag ezek a legnehezebb helyek. amelyek egy életen át kitartanak.A főnök egyre idegesebb lett. koncentráljunk!” – ismételgette. húzz a francba. nehogy meglökj valakit! Camille-nak kikerekedett a szeme. megtisztítani vagy elrendezni való. mint a világ bármelyik fiatal teremtése. Első pofára esés. sőt még ruhákhoz is. megemésztetik és kiüríttetik. Lenyűgözte a látvány. Semmi nem ment elég gyorsan.. rozsdamentes acél tálakat. Semmi nem volt elég meleg.. Camille munkája egyre fogyott. Minden túl volt sütve. mit gondolsz? – Nem tudom. vidd a tányérokat a mosogatóba. felvágni. az ingatag kupacban egymásra halmozott nagy lábasokat. hogy idekerült? Milyen hajón jöhetett? Kit kellett megvesztegetnie? Minek a reményében? És milyen áron? Milyen lemondások és szorongás árán? Milyen jövő vár rá? Vajon hol él? Hányan laknak egy szobában? És hol vannak a gyerekei? Amikor észrevette. miközben itt. – Hiszen ebbe bele lehet dögleni. Az egyik fiú skarlátvörösen állt a grill mellett. – Honnan jött a mosogatófiú? – Madagaszkárból. Mindig akadt valami meghámozni. és szép lassan elringatja a lányok élénk csacsogása – persze a szép olasz lányok nyilván pontosan ugyanazokat a csacsiságokat mondják. Hány fok van ott. Ott. Mennyi vázlat: kis terek. és mindig belekortyolt egy üveg vízbe.. talán ötven is. míg vele szemben egyre jobban felgyorsult mindenki. miközben a vastag falú kávéscsészéket emelik a szájukhoz. de vigyázz. Minden túl gyorsan ment. 154 . Például Olaszországba. te kis széplélek! Camille elfáradt. Hú. amikor meglátta a serpenyőhegyeket. és mint mindig. valahányszor odament a szárnyasaihoz (voltak ott a csirkénél sokkal kisebb. hogy jelenléte idegesíti a fiút. Néhány órán belül minden véget ér. fejét csóválva visszament a helyére. mennyi mindent vehet magának az ember ennyi pénzért! Ha jól gazdálkodik. amikor átvette a kezéből a tányérokat. amikor a világ túlsó feléről származó gyökértelen emberekkel találkozott. Camille elnézte egy ideig. szűrőket és nyeles edényeket.. mint a macskák. jegyzékbe vétetik. „Koncentráljunk.. ócska kis Teréz anya-égői lázasan hunyorogni kezdtek: vajon honnan jön? Indiából? Pakisztánból? Vajon milyen lehetett az élete. A szakácsok izzadtak. a mosogatóban dolgozó alacsony fiú csak bólintott. – Beszél franciául? – Persze! Már húsz éve itt él! Na. Leül az ember egy kávéház teraszára. és a homlokukat a vállukhoz dörgölték.

Röpíts magaddal. hogy valami szépet hozzunk létre!” 155 . de a szépség nem minden.. nem? Éjfélkor a főnök boldog újévet kívánt nekik.. főnök? – Ó! De jól adja! Az ön iránt érzett tiszteletemen emelek! – Boldog újévet. – De mennyit. hogy nincs igaza.. plusz az italok ára. Egy magányos kislánynak. most már csak a cukrászt várjuk. Mindenki az evéssel kínozta. hiszen tele volt jószándékkal ez a kislány. Ha 2004-ben visszafogja a disznó természetét. De mégis. mert az evés ideje a szenvedés ideje is volt egyben. ma elmegy. kicsikém. Naná. Ráadásul eljött az az idő. Nem kért a siralmas világukból. Mi. hogy hiányzik neked a papa. nem azért főzünk. nem? Nem ülhetne le végre? – Nagyon jó ötlet! – jelentette ki a főnök – Jöjjön az irodámba.Camille jól tudta. jelentette ki. ott mindjárt kifut valami! – Rendben. amikor még gyerek volt. de mindig sikerült kivágnia magát. előre tudtam. A cukrásztanonc összefont karral bámulta. nem.. tisztában volt a gyöngeségével. Camille-t úgy kapta el a madárétvágy. ez igazán hülyeség.. narancshéjakkal.. Lestafier. jót tesz az egészségnek!”.. a tortabevonó mintákkal és a cukrozott gesztenyével. álmodozott. Olvasott. Akkor veszítette el az érdeklődését a táplálkozás iránt. Nem csókoljuk meg egymást? – Dehogynem. Jól tudta. mint a gyárkémény. különben már régen éhen halt volna. De nélkülük. most már veletek akarok maradni a végéig.. mert ünnep van. hogy evett.. – És engem is! – mondta Marc.. A mindenségit. te szemét! Jól van.. amikor az anyja már nem is főzött semmit. cserép alakú süteményeket hajtogatott. lovakat rajzolt. – Nem. eljátszott a csokoládéforgácsokkal. Lestafier úr. 220 euró egyetlen vacsoráért. aszalt gyümölcsökkel. Camille. hogy igazságtalanság elítélni másokat csak azért. Túl nyomasztó pillanatok voltak egy érzékeny egykének.. evett... vagy süteményt. cigarettapapír vékonyságú. miközben valami mást csinált. Igen. persze hogy megcsókoljuk egymást! – És engem? – kérdezte Sébastien. aki füstölt. köszönet a kacsákért. és tudta. gyümölcsöt. és egy szív nélkül összeütött fogást tett le elé az asztalra: „Egyél. ahogyan másokat beborítanak a pattanások. És Camille ezer alakban megfagyott. amikor így okoskodik. Elvesztette az evés örömét. Adjatok valami munkát! – Oké. és szakadatlanul ismételgette: „De hát maga művész! Igazi művész!” A főnök már nem nézte ilyen jó szemmel a mutatványait: „Igen. Charles mondta.. akkor emelni fogok. Joghurtot. Vagy amikor a szüleivel volt. honnan fúj a szél. – Boldog újévet. mert olyan szerencsések.. az anyja mellett. kisasszony. Boldog újévet. de amikor éhes volt. amikor nincs itthon? Ugye hiányzik?” Utána már túl késő volt. hogy boldogok tudnak lenni egy terített asztal mellett. Te. hogy a vendégek el voltak ragadtatva tőlük. Sajnos. izé. futás a zongorádhoz. nehogy beleessen a hálójukba: „Ugye Camille. – Hé. és rágyújtott egy újabb cigarettára. vagy lemásolta JeanJacques Goldman dalszövegeit. és az orrát a lehető legjobban beledugta a tányérjába. és mindenkinek hozatott egy pohár pezsgőt. Segíthetsz neki a díszítésnél. összegyűrt. a szobájában. Soha nem sikerült a sarokba szorítaniuk. Camille már befejezte.

– Egyáltalán nem! – jelentette ki Camille.. Mindnyájan kimerültek. – Vagyis igen. – Jó.. képtelenek voltak kikapcsolni. – Nem. – És te. – Kettyhez. hogy így vezetik le a feszültséget. és mehetünk. a szeme vörös. Franck próbálta tartani magát. és ki miért volt hibás. az igazán nem minden! Ezt aztán alaposan megtanulta! Két óra felé elcsitult a tenger. a vonásai feszültek. Az a mulatság. és elmegyünk valahová? – Nem.Camille éppen az angol krémet keverte össze a vörös mázzal. csokoládé. Csak elintézem a leltárt. különben inkább nyomasztó. – Olyan vagy. az apró fahéjas sütemény és a képviselőfánk. mint az előző. Camille megfordult.. – Lehet. Camille látta. ha a többiekkel egy időben részegedik le az ember. – Nem... és elmosolyodott. de halálosan kimerültnek tűnt. mire odaérek. de 2004-ben nagy huncut leszek!” – És hová mentek? – kérdezte Franck sóhajtva. Végig velük maradt. és teljesítik ki öngyilkos művüket. – Én is hazamegyek. a válla megroskadt.. de képzeld el. Camille? – Ő is hulla. de azért szeretnék még bulizni! – Biztos? – kérdezte Franck. A főnök már nem nyalogatta a pezsgőspalackot.. az arca ólomszürke. Hogy jobb legyen. nekem annyi. mindent becsomagoltak. nem? – Azt hittem. Hát nem. – Persze.. hogy elvigyelek Bobignyba? Van egy tartalék bukósisakom. segített. Utána a falnak döntötte a hátát. Camille megkívánt egy cigarettát is.. Szépet létrehozni. ne oda! Tudod jól.. és a kávéfőző gépek körül sürgölődő fiúkat nézte. Már mind tökrészegek lesznek. A felszolgálást és a saját teljesítményüket elemezték: mit fuseráltak el. Kivagyok. Mindig ugyanaz a fogás. egy öregember állt előtte. – El fogsz késni a bulidról. Több kilométernyi papírtekercset felhasználtak. hogy gyűlölöd az ünnepeket. Sébastien közbeszólt: – Megvárjuk Marcot és Kermadecet.. 156 . amelyen hegyekben állt az édesség. és egymást taszigálták a hidegkamrák előtt. és milyen lett az eredmény. hazamegyek. lekvár. az első újévi fogadalmam: „A 2003-as évben nem hittem egyáltalán. Hmm. és néhány szakács levette a sapkáját. és dühödten tisztogatták a helyüket. Az egyik egy hatalmas kocsit tolt be. – Ez igaz. hogy minél hamarabb elhúzhassanak. mindjárt összeesek. de még egy utolsó nagy erőfeszítéssel rendet raktak maguk körül. Mint a megállni nem tudó atléták.. Akarod. mintha tíz évet öregedtél volna. jól kell fogadni az újévet. kandiscukor.. akkor a La Vigile-be! – Oda sem. már egyáltalán nem érdekel. Guggolva tisztította egy hűtőszekrény belsejét. és amúgy sem szeretem az ilyen nagy banketteket. Rosszul aludtam..

– Őrjítő vagy.. Melyik volt az a Kettyben? Az a kövér. Megvárlak. – Van kedved velük menni? – Igen. – Oké. már nem mehetünk sehová. itt van – mondta Camille. Azzal a címszóval. mert összeomlok. – Ennyi? Azt hittem. nem? – Nem. és ha ők is elkészültek. mehetünk. 157 . hogy megdugtad a környék összes pincérnőjét. – Hát én sem. Mindenesetre már nem dolgozik ott. és kis puszit lehelt a homlokára. – Hé! – Mi van? – Végül nem is csókoltál meg az előbb! – Tessék. – Vakarjátok ki magatokat a koszból ti ketten. de miért nem szarsz rá. De előbb le kell zuhanyoznom. teljesen normálisan beszélt. – És a vörös? – A vörös sem.. Hé. amikor részeg volt. – Nem. – Biztos? – Ühüm. nincs velem! – háborgott Camille. aki selypített? – Nem is selypített! – méltatlankodott Franck. hogy 2004-ben nagy huncut leszel! – Miért? Megtartottad te már egyetlen újévi fogadalmadat is? – Nem. hiszen vele vagy. hogy józanon selypített. de hidd el nekem. Lestafier. Én most nem megyek vissza a lakásba.

Soha többé nem hívja nagy cukros kandúrjának. Délben azt mondta neki. egy nagymama valahol messze. Franciaországban marad. Franck meggyőződés nélkül nyújtotta a poharát: nem. – Na. De most nem is akart erre gondolni. az a bizonyos szalvétagyűrű. hogy megállás nélkül nevethessen. Valahogy úgy érezte. Franck. holnap szabadnapos vagy. Na jó. vagy azért. mintha ők is ott lettek volna. ma este nem iszol. a jövő. és nemsokára egy költözés.. vagy mintha együtt kvaterkáztak volna XI. Majd holnap alhatsz. igyál. és napi egy órát veszít a délutáni alvásidőből. az öregek állatvédő menhelyére. fiacskám? Hát. mert nem volt annyira fáradt. – Hé. hogy a cigarettája füstjéről megtudja. ahol bizonyos dolgok már magától értetődőek lesznek: a művészet. hol eltűntek. Bűzlő kempingágyon fog aludni. Többé nem fogja elképeszteni a lányokat a királyi ágyával és a hercegnős fürdőszobával. és az efféle szarságok.. miközben az ő nagymamája sóhajtozva kibámul az ablakon. visszavágni másoknak és képviselni a saját érdekeit. – Na. A szeplői a napszaktól függően hol megjelentek. a helye a világban. hogy tíz évet ugrott előre az időben. Ami azt illeti. a tehetsége. épp te nem. egy olyan korba. hogy megtanulja megvédeni magát. gyerünk. és ezt nagyon érdekesnek találta. és most javában szédíti azt a nagy marhát. ahol undorító csokoládékat fog enni két-három magányos mamival. ezek mind egyformák. – Hát akkor? – Megöregedtem. amikor belép a lakásba. Philibert-t és Camille-t. amint hátat fordít egy pillanatra... hogy szép. továbbra is lefogy egy 158 .. mi a baj. akik a fogsorukkal játszanak. Nem megy Angliába. Titokban Camille-t figyelte. Különben is. Hol is kezdje? Szar munka. Nem veti rá magát a rajzfüzetére. Nem fog többé finom fogásokat félretenni neki. mert jobban bírta az alkoholt.. hogy a kivilágított Eiffel-torony vigyázza az álmát. Holnap a Megtalált időbe megy. nem? – De igen. hogy megnézze aznapi rajzait. mint a többiek. otthon van-e már. szar élet. egy hajtásra kiitta a poharát.19 Talán azért. ahogy a Nagy Háborúról beszélgetnek. Soha többé nem cukkolja majd. Mostanában már az autópálya elején elkezdett görcsölni a hasa. Lajossal. Majdnem elsírta magát. Nem fog többé úgy lefeküdni. a szerelem. vagy mi? – Hulla vagyok. az élet. Camille kénytelen volt a sörnél erősebb italt is rendelni. Nem fogja többé Camille-t lesni. holnap nem alhat. vagy beleszagolni a levegőbe. nem volt nagyon rossz érzés. Nem fogja hallgatni őket. Soha többé nem látja Philibert-t. Franck Lestafier szar lelkiállapotban volt. Pfff.

úgyhogy nézzétek meg valahol máshol. elég legyen már! Nem tudnátok most valaki mással szórakozni? Az az igazság. – Valami baj van? – Lefekszem. hogy minél több szenvedést ró magára. Engem már kiütöttek. ez az. Mintha az élete csak azzal az egy feltétellel jöhetne rendbe. Nekem annyi. Na. Hiszen folyton csak ezt teszi: engedelmeskedik. fiúk. hogy ott vagyok-e. Mindig. És most már végleg sarokba lett szorítva. mondd ki. meddig! Hát igen. Egész életében. A kurva életbe. Sziasztok. gyerünk. és sörben nyeri vissza rögtön utána. Tele van a tököm.. Amíg el nem fogyasztja önmagát. Camille belerúgott az asztal alatt: – Hé! Jól vagy? – Boldog újévet – bökte ki Franck.. 159 . Továbbra is engedelmeskedni fog. hogy én mára már megkaptam az adagomat.kilót műszakonként.

Vivaldiban. – Ez miről szól? – Várj csak. – Hú. és kész. amit a múltkor hallgattál. amikor még fel sem merül benne. – Nem. Amikor ilyen zenét hallgatok. Camille elmosolyodott: – Bravó.. maradsz még egy kicsit? – Egy cigaretta erejéig.. Amikor Camille hazatért.... például: 2004-ben/ zöldebb leszek. – Valami baj van? – 2004-ben nem harcolok. akkor nem fog jót tenni. Az úr megáldja alvó barátait. Ha már amúgy is szomorú vagy.. Egyébként úgy látom. milyen fantasztikus költő vagy! Franck nem válaszolt. és a többi. A szívem annyira megtelik. ezt mondtad pár napja Dürerre is. hogy majd azt hiszed. – Te hívő vagy? – Nem.. – Képzeld. Ez itt nem a zsenik gyülekezete. És aztán Sébastien fűzni kezdte. például egy Angyali üdvözletet. tanulja. De az ilyesmit nem tanulja az ember! Csak szép. le akarlak rókázni. Erről ismerszik meg a jó fogás: egy olyan fiú. Másról sem beszéltek. – Franck ásított egy nagyot – Nem értek hozzá. Franck összekuporodva hevert a kanapén. aki akkor is kedves az emberrel.. Túl fáradt volt. ez Isten létezésének az egyetlen értelme: 160 . A másik. – De ha felteszed a Castafiórédat. – Szép. megnézem. ha már reggeltől kedves vele. hagyom.. még játszani sem volt kedve. amitől meghatódom. amikor bemegyek egy szép templomba. az ilyesmit is tanulja az ember. az a szakállas csak ürügy. Händelben vagy Fra Angelicóban.. akár nem... Bachban. – De. – . hogy legyűrjenek – nyögte Franck. – Akkor gyerünk. például azt. kérem.. – Vicces. mintha hinnék Istenben. csak hogy milyen szar munkájuk van. de tévedek: Vivaldiban hiszek.. Ennek a hülyének csak akkor lett volna nála esélye. – Zseniális. már három órája egy rímen töröm a fejem. Vagyis igen. – Tegyél fel nekünk egy szép zenét.. Akár akarod. hogy meg akarja dugni. hogy úgy érzem.. – Alszol? – Nem. nem? – Nem tudom. Ők az istenek. – De aztán rájöttem. vagy látok egy képet. És Camille a héten százhuszonnyolcadszor feltette Vivaldi Nisi Dominusát.20 Camille sem maradt tovább.

– Tudod. – Alszol? – Nem. – Nem. mint a Gloria és a többi mindig eljönnek. fogalmatok sincs az életről. hallgasd. aki csak technót hallgatsz. hogy a féllábúak szép kis csapatát alkotjuk mi hárman. hogy különbözőek vagyunk. Előttetek soha nem találkoztam értelmiségivel. engem az mulattat. Most sokkal vidámabb. kedves. – Hú. Ilyenkor úgy érzem. A kis madarak és a szép kis pillangók! Csip. a konyhában töltöttem az egész napomat. sokra mész vele. az életben nem ismerem fel egy bíborsaláta levelét.. mondaná a nagymamám.. Épp hogy nem eleget. hogy maradnod kellene. csip. mert különbözőek. kedvesem? Természetesen. – Nahát. de azt hiszem..hogy ezeket a csodálatos műveket sugallta nekik. vagy sem. milyen szépek! Belevágjunk egy újabb fejezetbe. nem? – Te mondtad. hogy különbözőek? Én. Vivaldira alszol el. hogy tudok a létezéséről. Ezt az utolsó mondatot elmondanád franciául is? – Menj már. hanem mert hülyék. hogy jó-e nekem valamire.. de mennyiben? Lehet. Túlságosan különbözöm tőletek.. barátom. – Nem. Ó.. hogy tévedek. – Figyelj. Ha te nem vagy. – Túl sokat ittál. Baromság ez a mondás a konyharuhákról és a törülközőkről. milyen különbözőek vagyunk? Te meg Philou nem a valódi világban éltek. Ó. de ti tényleg megtestesítitek a velük kapcsolatos elméletemet. Hosszú csend. Ne keverjük össze a konyharuhát a törülközőkkel. ha elmennél. – Látod.. Tényleg jobb. mert te pont úgy hozzátartozol a törékeny egyensúlyához. ez az igazság. ha életben akar maradni az ember és a többi. nem sikerülne. sőt kettőbe! Akkor nem kell lemennem. – Fogd be. és kikapcsolta a zenét. aki egy tojást sem vagyok képes megsütni magamnak. a cigarettád parazsát figyelem... rád is érvényes. – Igazad van. és te. Szerintem nagyon boldogtalan lenne. hogy én is okosabb vagyok. Szerintem amit Philibert-re az elmenésem kapcsán mondtál. mielőtt jó utat kívánnék: az első éppen az értelmiségiekkel van kapcsolatban: 161 .. Mint az életben is. – Igaz. – És különben is. ha elhúzol. én. – Ez már megint hülyeség! Miért kellene „valamire menni” vele? Miért kell mindennek valami hasznot hajtania? Leszarom. és kimentenek a szomorúságból. Az emberek nem azért nem tudnak együtt élni egymással. túlságosan büdös van odalent! Camille felállt.. amikor beszélsz. – És mi az elméleted? Franck hadonászni kezdett: – Ez: csip. De hadd mondjak neked két dolgot. – Te mi? – Azt gondolom. – Nem... csip. Ezért szeretem a miséket: a boldog pillanatok. hogy harcolni kell. Ne is ereszkedjék le.... – Szeretem. Ez itt nagyon szép. mint én. mit jelent az.

a ceruzájukat vagy a fényképezőgépüket. És éppen azért. és sok későbbi bosszúságtól menekedhetnek meg általa. és akkor már nem is jók semmire ezek az élhetetlen alakok. Nem izgatja őket jobban a csizmák döngésénél. tehát nem túl nehéz. a mindennapi robottal.. és megpróbálni megérteni. Soha nem jártok ki. muszáj volt elolvasnom a motoros újságjaidat a klotyón. elégetni a könyveket és betiltani a koncerteket. és hidd csak el. hogy jól kezd az évet? – Nem.. mint az előző nap. kisfiam. hogy az vagyok.. mint mi. bármilyen okostojások vagyunk is. – Az mit jelent? – Nyiss ki egy szótárat. rengeteg kaja közt? Ki tudja. a kis operett-hierarchiáddal. – Na.. Még leckéket is adhatunk neked belőle. hogy éppen azért választottad ezt a melót? Hogy soha ne hagyd el az anyád hasát és hogy biztos lehess benne. Sőt lehet. teljes hittel vallom: nem egyszerűen csak értelmiségi vagyok. a kitüntetéseknél vagy a nagy limuzinoknál.. megtudod. hanem büszkén vállalom. meg aztán nem is szeretik nagyon a verekedést. hogy kioktass minket. – Nem.. de mi ketten. szeret valamit csodálni. Elég csak kitépni a kezükből a könyvüket. jó estét. 162 . Camille megfordult: – Hagyd a konyharuhákat és a törülközőket közös fiókban. ahogy te mondod. ami lehetővé teszi.. ami a másokhoz való súrlódást illeti.. és megpróbál kicsit kevésbé hülyén lefeküdni. hogy a te konyhád a valódi világ? Naná. ha értelmiséginek lenni azt jelenti. akkor igen. jó éjszakát és boldog újévet. elboldogulunk a világban. A másik dolog.. hogy nem vagy valami nagy huncut. én az emeleteimre. figyelmes lenni. Majdnem tizenöt éve be vagy zárva a mozdíthatatlan időbeosztásoddal.. van még valami? – És bármilyen okostojás is vagyok. És ezt a te túlélő izédet: Life is a jungle. mert okostojás vagyok. tegnap elcsórtam a Joe Bar Team képregényedet. a gitárjukat. De igen. valamin meghatódni. Na ennyi. házsártos vagyok. hogy mondjak neked valami kedveset. Többet és keményebben dolgozol. – Na. szeret érdeklődő... minden reggel leereszkedünk. Mondtál valamit? – Semmi. Állati könnyű. ez nyilvánvaló. Azt hiszed. Sőt állati büszkén.. – Nem. Csip. és ezért tudom. az élet sokkal mulatságosabb. De tudod. Á. Egyébként ez a diktátorok első dolga is: összetörni a szemüvegeket. mindig egymás között vagytok.. ha van benne egy kis zűrzavar. Philibert a kis boltjába. hogy mindig jó melegben leszel. hogy kevés vagy ahhoz. Rajta. és egész délután röhögtem rajta. Általában nem túl izmosak. ha akarod.könnyű beleszarni a pofájukba. – És én? Nem akarod. struggle for life és ezt az egész szarságot már kívülről fújjuk. Mit ismersz te a világból? Semmit. hogy áll meg a lábán ez az egész. Nem vagyok pénzbedobós zenegép. – Camille! – Igen? – Mondj valami kedveset is! – Miért? – Hogy jól kezdjem az évet. hogy az új behemót R 1200 GS-nek van egy kis elektromos bigyulája. hogy nem. Éppen ellenkezőleg. csip.. hát mi súrlódunk eleget. – Tudod. nem kerül nekik sokba.. hogy szennyezett olajjal is menni tudjon. Csak azt mondtam... Csodálatosak voltak a pirítósaid. hogy az ember szereti képezni magát.

163 .

HARMADIK RÉSZ 164 .

1

Másnap reggel Franck valamivel tizenegy után ment be Camille szobájába. Camille háttal ült neki, kimonóban, az ablak előtt. – Mit csinálsz? Rajzolsz? – Igen. – És mit rajzolsz? – Az év első napját. – Mutasd. Camille felnézett, és be kellett harapnia a száját, nehogy elnevesse magát. Franck egy csodálatosan divatjamúlt öltönyben feszített, egy 80-as évekbeli, túl bő és túl fényes Hugó Boss modellben, Goldark típusú válltöméssel, mustársága fényes ingben és tarka nyakkendőben. A zoknija illett az ingéhez, és a cipője, egy fényes disznóbőr darab nyilván szörnyen nyomta a lábát. – Na mi van? – morogta Franck. – Nem, semmi. Baromi elegáns vagy. – Hát... Azért, mert meghívtam a nagymamámat egy vendéglőbe ebédelni. Camille-ból kibuggyant a nevetés: – Állati büszke lesz rá, hogy egy olyan szép fiúval mehet, mint te... – Nagyon vicces. Tudnád, milyen fejtörést okoz nekem. Na mindegy, túl kell esni rajta. – Paulette az? Aki a sálat kötötte? – Igen. Egyébként azért is jöttem be hozzád. Nem azt mondtad, hogy küldeni akarsz neki valamit? – De. Nagyon is. Camille felállt, elhúzta a fotelt, és beletúrt a kistáskájába. – Ülj le oda. – Minek? – Az ajándék miatt. – Le fogsz rajzolni? – Igen. – De nem akarom. – Miért? – ... – Nem tudod? – Nem szeretem, ha néznek. – Nagyon gyorsan kész leszek. – Nem. – Ahogy akarod. Azt gondoltam, ha csinálok rólad egy kis arcképet, örülni fog neki. Tudod, ez a csereüzlet dolog. De nem erőszakoskodom. Soha nem erőszakoskodom. Nem az én műfajom. – Oké, de gyorsan, rendben? – Nem megy.

165

– Mi van már megint? – Ez az öltöny... A nyakkendő meg az egész... Valahogy nem megy. Ez nem te vagy. – Mit akarsz, vetkőzzek le meztelenre? – Igen, az nagyon jó lenne! Egy szép akt! – felelte Camille rezzenéstelen arccal. – Viccelsz, ugye? Franck láthatólag pánikba esett. – Persze, hogy viccelek. Ahhoz már túl öreg vagy! Meg biztosan állati szőrös is. – Nem, egyáltalán nem! Éppen annyira vagyok szőrös, amennyire kell! Camille nevetett. – Na gyerünk. Legalább dobd le a zakót és oldozd ki a nyakkendőt! – A francba, három órámba telt, mire megkötöttem a csomót. – Nézz rám. Nem, ne így. Olyan, mintha egy seprűnyelet dugtak volna a fenekedbe. Ereszd el magad! Nem eszlek meg, csak lekaplak. – Ó, igen, kérlek, Camille, kapj le, kapj le! – Tökéletes. Őrizd meg ezt a bárgyú mosolyt! Pillanatnyilag ez az, ami kell. – Meddig tart még? – Mindjárt vége. – Elegem van már. Beszélj hozzám. Mesélj egy történetet, hogy múljon az idő. – Most éppen miről beszéljek neked? – Magadról. – ... – Mit fogsz ma csinálni? – Rendet rakok. Egy kicsit vasalok is. És aztán elmegyek sétálni. Ma szépek a fények. A végén biztosan egy kávéházban vagy egy teaházban kötök ki. Eszem néhány áfonyalekváros süteményt. Nyamnyam... És ha van egy kis szerencsém, lesz ott egy kutya... Mostanában a teaházak kutyáit gyűjtöm. Van egy füzetem, szép bársonykötésű, direkt kutyák számára. Azelőtt volt egy a galamboknak is. Egyszerűen legyőzhetetlen vagyok galambban. A Montmartre galambjai, a Trafalgar Square galambjai, a velencei galambok a Szent Márk térről, mindet lerajzoltam. – Mondd csak... – Igen... – Miért vagy mindig egyedül? – Nem tudom. – Nem szereted a férfiakat? – Na, helyben vagyunk. Egy lány, aki érzéketlen a te ellenállhatatlan vonzerődre, biztosan leszbikus, erről van szó, ugye? – Nem, csak érdekel, ez minden. Mindig rondán öltözöl, kopaszra vágattad a hajad, satöbbi... Csend. – Nem, nagyon szeretem a fiúkat... A lányokat is, nem tagadom, de jobban szeretem a fiúkat. – Voltál már lányokkal is? – Ó, egy csomószor! – Hülyéskedsz?

166

– Igen. Na, kész vagyunk. Felöltözhetsz. – Mutasd. – Nem fogsz magadra ismerni. Az emberek soha nem ismernek magukra. – Miért rajzoltad ide azt a nagy foltot? – Ez itt árnyék. – Igazán? – Úgy hívják, hogy tussal festett árnyék, vagyis lavis. – Aha. És ez itt micsoda? – A forgóid. – Igazán? – Csalódott vagy, mi? Nézd, itt van ez is. Ezt pár napja rajzoltam rólad, amikor a Play Stationnal játszottál. Széles mosoly. – Ó, ez az, Camille! Ez én vagyok. – Én jobban szeretem a másikat, amit most rajzoltam, de rendben. Tedd be őket az egyik képregényedbe, úgy elviheted. – Adj egy lapot. – Miért? – Csak. Én is elkészíthetem a te arcképedet, ha akarod. Nézte Camille-t egy ideig, utána a térdére hajolt, a nyelvét kidugva rajzolt valamit, azután átnyújtotta Camille-nak a krikszkrakszait. – Na? – kérdezte Camille-t kíváncsian. Franck egy spirált rajzolt. Egy csigaházat, egy kis fekete ponttal a mélyén. Camille egy szót sem szólt. – A kis fekete pont te vagy. – Megértettem. Remegett az ajka. Franck kitépte a lapot a kezéből: – Hé, hó, Camille! Ezt azért rajzoltam, hogy nevess! Ez csak egy kis hülyeség! Egy semmi! – Igen, igen – mondta Camille és a homlokához emelte a kezét – ez semmi, tudom jól! Na, most már menj, el fogsz késni. Franck az ajtóban bújt bele a motoros ruhájába, és amikor kinyitotta az ajtót, alaposan beütötte a sisakját. A kis fekete pont te vagy. Micsoda hülye alak!

167

2

Most, hogy nem kellett élelmiszerrel megrakott hátizsákot vinnie, Franck ráhasalt a benzintankra, és várta, hogy a sebesség elvégezze csodálatos tisztító munkáját. A combjával a motort szorította, a karja megfeszült, a mellkasa felforrósodott, a sisakja majdnem kettéhasadt, a maximumra nyomta a sebességet, hogy kipréselje az agyából az összes szemetet, és ne gondoljon semmire. Gyorsan hajtott. Még gyorsabban. Direkt. Muszáj volt megtudnia. Amilyen régre csak vissza tudott emlékezni, mindig egy motort szorított a combjával és mindig a gázkar után viszketett a tenyere, és amilyen régre csak vissza tudott emlékezni, soha nem gondolta, hogy a halál nagyon komoly dolog. Legfeljebb csak egy újabb bosszúság... És azután... Mivel ő akkor már nem lesz ott, és nem szenvedi meg, nem is igazán lényeges. Amint volt három fillérje, azonnal eladósodott, hogy olyan gépeket vegyen, amelyek túl nagyok voltak az ő kis eszének, és amint lett három életképesebb haverja, még több pénzt adott egy kicsit gyorsabb motorért. Ő mindig szépen megállt a piros lámpánál, nem lőtt ki füstölgő gumikkal a zöldnél, nem mérte össze az erejét senkivel, és soha nem látta értelmét annak, hogy idióta veszélyeket vállaljon. De ha alkalma nyílt rá, megugrott, egyedül nekiiramodott, hatalmas gázt adott, és alaposan leterhelte a védőangyalát. Szerette a sebességet. Igazából csak a sebességet szerette. Mindennél jobban a világon. Még a lányoknál is jobban. A sebességtől kapta élete ritka boldog pillanatait: békés, megnyugtató, szabad perceket. Amikor tizennégy éves lett, a benzintankra tapadva, mint a béka a gyufaskatulyára (akkoriban ez kedvelt kifejezés volt), Touraine megye királyának érezte magát, és húsz éves korában vért és verejtéket izzadt egy Saumur melletti lebujban, hogy alkalmi áron megvehesse első használt hathengeres motorját. Mára ez lett egyetlen időtöltése két műszak között: ábrándozott egy motorról, megvette, bütykölte, lefárasztotta, utána egy másik motorról ábrándozott, elhúzott egy kereskedőhöz, eladta a régit, vett egy újat, bütykölte, lefárasztotta stb. Ha nem lett volna motorja, akkor látogatás helyett felhívta volna az öreglányt, igaz, gyakrabban, és közben az éghez könyörgött volna, hogy ne mesélje el az egész életét. Igen ám, de most valahogy nem akart működni a dolog. Már 200-al ment, és még mindig nem érezte a könnyűséget. Az agya még 210-nél és 220-nál is teljes gőzzel dolgozott. Pedig mindent megtett: cikázott az autók között, lavírozott, megdöntötte a motort, kilőtt, mint a nyíl, de néhány evidencia nem akart lefoszlani róla, és tovább rágta az agyát két benzinkút között. Az év első napja olyan tisztán és fényesen ragyogott, mint egy rézhatos, nem volt nála sem bőr oldaltáska, sem hátizsák, és nem állt előtte más, csak egy jó kis fecsegés két imádnivaló nagymamával, de mégis felegyenesedett, és már nem volt szüksége rá, hogy a térdét szétnyitva köszönje meg az udvarias autósoknak, hogy utat adtak neki.

168

Letette a fegyvert. Szép lassan ment tovább, és megállás nélkül ugyanaz a karcos lemez forgott a fejében: Mire jó az élet? És meddig tart? És hogy tudná megúszni valahogy? Mire jó ez az élet? És meddig... Halálosan fáradt volt, és kicsit boldog is. Yvonne-t is meghívta, hogy mindent megköszönjön neki, de őszintén szólva azért is, hogy helyette vezesse a társalgást. Ha Yvonne is ott van, ő automata vezérlésre állíthatja magát. Egy kis mosoly jobbra, egy kis mosoly balra, néhány káromkodás, hadd örüljenek az öreglányok, és már el is jött a kávé ideje... És aztán indulhat is haza... Yvonne hozza el Paulette-et a kalickájából, ő a Hotel des Voyageurs-ben találkozik velük, abban a zsúrterítőkkel és szárított virágokkal zsúfolt kis vendéglőben, ahol az inaséveit eltöltötte, és ahol néhány évet maradt is még, szép emlékeket hagyva maga után... Ez 1990-ben volt. Vagyis százmillió fényévvel ezelőtt. Mije is volt akkoriban? Egy Fazer Yamahája, nem? A fehér vonalak közt szlalomozott, és felcsapta a bukósisak üvegét, hogy érezze a csiklandozó napsugarakat. Nem fog elköltözni. Legalábbis nem rögtön. Ott maradhat, a túl nagy lakásban, ahová egy pizsamás űrlakóval, egy sovány lánnyal egyszer csak visszatért az élet. Pedig a lány nem beszél sokat, és mégis, amióta ott volt, újból vannak zajok a lakásban. Philibert végre kijött a szobájából, és minden reggel együtt itták meg a csokoládéjukat. Ő nem vágta be többé az ajtót, nehogy felébressze Camille-t, és könnyebben aludt el, amikor hallotta, hogy ott mocorog a szomszéd szobában. Az elején nem tudta kiutálni, de most már minden rendben volt. Mostanra beidomította... Hé! Hallod is, amit beszélsz? Mire gondolsz? Na ne add az ártatlant. De tényleg, Lestafier, nézz a szemembe: úgy érzed, hogy beidomítottad? Hát... Nem. Akkor rendben! Ezt már jobban szeretem. Tudom, hogy nem vagy valami agyafúrt gyerek, de mégis... Még a végén megijesztesz! Jól van, jól van... Ha már viccelni sem szabad...

169

3

Egy autóbuszmegállóban lekapta magáról a motoros ruháját, és miközben belépett az ajtón, szorosabbra húzta a nyakkendőn a csomót. A főnökasszony kitárta a karját: – Jaj, de szép vagy! Látszik, hogy Párizsban öltözködsz! René csókoltat. A műszak után lejön. Yvonne felállt, a nagymamája gyengéden rámosolygott. – No, lányok? Látom, a fodrásznál töltöttük a napot! A hölgyek kacarásztak a cseresznyelikőrjük fölött és félrehúzódtak, hogy Franck ráláthasson a Loire-ra. A nagymamája elővette a nagyvilági kosztümjét, a hamis brossát és a prémgallérját. A nyugdíjasotthon fodrásza kitett magáért: Paulette haja éppen olyan lazacszínű volt, mint a terítő. – A mindenit, jól kiszínezett az a fodrász! – Ezt mondtam én is – vágott a szavába Yvonne – Nagyon jó ez a szín, ugye, Paulette? Paulette bólintott. A mennyekben érezte magát, damasztszalvétával törölgette a száját, majd felfalta az unokáját a szemével, és az ételválasztásnál nyafogott egy kicsit. Minden úgy, ment, ahogy Franck várta, azon kívül, hogy „igen”, „nem”, „igazán”, „a francba”, „bocsánat”, „a kurva életbe”, „hopsz” és „a kiskésit!”, nem is mondott mást, Yvonne tökéletesen kitöltötte a szüneteket... Paulette nem beszélt sokat. A folyót nézte. A főnök egy kicsit odacsapódott hozzájuk, megkínálta őket egy öreg armagnac-kal, amit a hölgyek előbb visszautasítottak, majd úgy szürcsölgették, mint a misebort. A főnök mindenféle történeteket mesélt Francknak a szakácsairól, és megkérdezte, mikor jön vissza hozzá dolgozni. – A párizsiak nem tudnak enni. A nők állandóan fogyókúráznak, a férfiak meg csak az üzletre gondolnak. Biztos vagyok benne, hogy nálad nincsenek is szerelmesek. Délben csak üzletemberek jönnek, akik tesznek rá, hogy mit lapátolnak be, este meg házaspárok, akik a húszéves házassági évfordulójukat ünneplik, és egymást csesztetik, mert rossz helyen parkoltak, és félnek, hogy elvontatják az autót... Vagy tévedek? – Ó, tudja, én szarok rá. Csinálom a melómat. – Hát éppen erről beszélek. Ott Párizsban csak a fizetésedért dolgozol. Gyere vissza ide, majd eljárunk pecázni a haverokkal. – El akarja adni, René? – Á, kinek? Miközben Yvonne elment az autóért, Franck felsegítette nagymamájára a kabátot: – Nézd csak, ezt Camille küldi neked. Csend. – Na mi van, nem tetszik?

170

... nem kell sírni. zsebe tele pénzzel. – Tudod. Paulette sírva fakadt: – Olyan szép vagy ezen! És rámutatott arra a rajzra. – Nagymama.. Milyen szar. Nem ismételte meg mégegyszer. Jaj. másrészt a beszéd bepárásította a bukósisak üvegét. de szar. tető a feje fölött. mert a mondat egyrészt nem volt jó semmire... hogy..... de. lábbal előre. Majd csak kijövünk belőle.. néha azt gondolom. – Ó. mint máskor. – Na ne lódíts! – Esküszöm! – Akkor igazad van.. van munkája. nem normális – mondta Paulette a könnyei közt mosolyogva. és mégis majd beledöglött a magányba. máskor meg.– De. hogy nekem már végem. valahogy nehezebbnek érezte a gépet. – Képzeld. jaj. édes kis nagymamám! És Franck életében először szorosan megölelte a nagymamáját.. és Franck nagyon megkönnyebbült.. de szar. 171 . Amikor felült a motorra. ami nem tetszett Francknak. A parkolóban búcsúztak el egymástól.. Randevúja volt a barátnőjével.. – Igen.... hogy nem neki kell visszavinnie Paulette-et az odújába. dünnyögte a bukósisakjában. minden nap felveszi a sáladat. hogy..

A lányt Myriamnak hívták. – Már megint elfelejtetted a kul. – Mi az a Star Academy? – Igen. 172 . De ezt imádom.4 Camille nem fejezte be a mondatot. de én nem ismerek közülük senkit. hogy a lány is leülhessen. – Tölts egy pohárral. – Kérsz inni? – Te mit iszol? – Fehér burgundit. – Hol tartunk? – Fogalmam sincs. Azt hiszem. – Mióta ismered Franckot? – Nem tudom... – Nem igazán. – Nem zavarlak? – Egyáltalán nem! Éppen ott kókadoztam a tévé előtt. Franck azt mondta. nem értek belőle semmit. Nem Franck volt az. – Várj. Az. hozok poharat. a pasik férfiasan szétvetett combokkal olvasnak fel mindenféle papírokból. hogy soha nem nézel tévét. ha itt várom meg? – Dehogyis. amikor pityeregnek. és elmesélem. és a csajok mindig újra kifestik magukat. hogy ez valami karaoké lehet híres emberekkel. Mind szépek. Elment meglátogatni a nagymamáját. – Nem baj.. Olyan. üzenetet hagytak neki. és megint felhangosították a tévét. állandóan puszilgatják egymást. gyere csak be. – Hány óra van? – Hát. kerületben. Talán egy hónapja. ez az a fiú a Star Academyből. és a barátnőivel bérelt egy lakást a XV. Majd meglátod.. – Te tévét nézel? – Igen. A harmadik reklámblokk után már barátnők voltak. – Camille arrébb csúszott a kanapén. Hét körül lehet.. – Ide engedsz? – Gyere. akit gondolt. – Franck nincs itthon? – Nincs.. Chartres-ból jött.. A reklám alatt elmondtak egymásnak néhány dolgot. akit Franck karácsony este kidobott. hanem a múltkori lány. persze. mintha jó meleg pocsolyában henteregnék. Együtt aggódtak Franckért. akkor jól tudtam. miután megdugta.. hogy a lehető leghülyébb műsort választottam. mert az ajtóban nem az állt. Miért? – De figyelmeztetlek. – Őt biztosan ismered. nagyon megható. a Saint-Dominique utcában dolgozott egy fodrászatban.. Mmmm.. Ebben csupa kurvának öltözött nő és sliccelt zakós pasi van. amikor vége lett a reklámnak.

ki az? – Egy színésznő. nézni akarlak. legközelebb kiszőkíthetlek! – Nagyon szép lány volt! Az egyik kedvenc írómmal élt. nem ismersz magadra? – Mindig rondának látom magam. – Igen. – Nem zavar. még ha van rajta valaki más is. hogy Jean Seberg öngyilkos lett? – Nem. Hogy volt annyi bátorság egy ilyen szép lányban. – Igen.. mert szeretem az embereket.– És komoly? – Nem. nem? – Barkót csináltál nekem. még olló sem! – Nincs borotvapenge a fürdőszobában? – Hát. – Micsodát. – Most? – Igen. – És a rajzaidon? – A rajzaimon nem mindig. – Ismered Jean Seberget? – Nem. – És mit fogsz csinálni pontosan? – Kicsit meglágyítom az arcodat. talán van. Csak annyit mondott. megőrzöm. – Ha csak erről van szó. – De jobb így. hogy ha nagyon szorgalmasan rajzolom magam. Mondd. csak szőkében. vicceltem. – Miért? – Mert állandóan rólad beszél. És egy reggel halva találták az autójában. azt. hogy nagyon sokat mesélsz. Pontosan ilyen haja volt. Bármit. amit akarsz.. – Jól áll neked.. Az önarcképeket. nem akarod. de ezt nem. ezt is mondta Franck. Valahogy úgy érzem. – Miért? – Nem tudom. Myriam megnyírta Camille-t. egy napon magamra ismerek. mint Francknak. 173 .. hogy állati jól rajzolsz. ha már itt vagyok? – Tessék? – Hát a hajadat. mert utána már túl részeg leszek.. Azt hiszem.. hogy megigazítsalak. Hogy lássa magát. és akkor a hajaddal együtt a füledet is levágom! – De nincs nálad semmi. Mennyivel tartozom? – Menj a csudába... hogy elpusztítsa magát? – Talán le kellett volna rajzolnod előtte. hogy Philibert valami kőkorszaki oldalfegyvert használ borotválkozáshoz. – Miért. Camille pedig lerajzolta mind a kettőjüket. amikor tükörbe nézel. Nem. – Nekem adod? – Nem. – Kétéves voltam. ha odaülünk a tükör elé? – Félsz? Szemmel akarsz tartani? – Nem.

A szobádban találtuk. – Akkor miért maradsz vele? – Hogy ne legyek egészen egyedül. Kapcsoljátok ki a tévét. és az égre emelte a tekintetét. Jó könyv? – Még annál is jobb. és egy könyvvel jött vissza.. hogy milyen szép voltál ma? – Nem. Hívd fel mégegyszer. – Franck a képernyőre nézett. Talán valaki más felejtette a szobádban – viccelődött Camille. és vegyétek le a fényt. A lányok doboltak a lábukkal. kiskutyám! – Sztriptízt kérünk – rikoltotta Camille – Egészen meztelenre! – tódította Myriam. Dugulj el. cause you do it right. ti akartátok. get up. 174 . wake up.– Akkor adok cserébe valamit. – Mi a fene.. hogy történt vele valami? – Pfff. Egyszerűen csak elfelejtett. mi a francot csináltok? – Pornófilmet nézünk. – Hiszen ti tökrészegek vagytok! – Igen. Bement a szobájába. – Ja igen. a lányokból kirobbant a nevetés. és végül a Vedd ki a nyelveddel kerültél elő. amikor Franck a szobába lépett. azt hitted.. ribancok! Elindította a Sexual Healinget. – Vagy te tévesztetted el – tette hozzá Myriam –. most már kezdek aggódni.. Hulla volt. – Salamon király szorongása. wake up. majd egy fantasztikus és érzéki csípőmozdulattal megforgatta a feje fölött. Franck morgolódva indult kifelé. let's make love tonight Wake up. – Hé. hogy az Amélie csodálatos életét hozod ki. Megpróbált felháborodott képet vágni. A második üveg bort is felnyitották. – De igen! – könyörgött Myriam. Nem volt könnyű választani. és egy hétig csak aludni. Lehet. – jelentették ki a lányok bánatosan. ez az! Állati jó! – Mi ez az ökörség? Nincsenek is pornófilmjeim! – Tényleg? Hát ez furcsa. ugye. de nem sikerült. Amikor elérkezett a refrén: Get up. fingani akarok. de Camille utána kiabált: – Hé! – Mit akarsz? – Nem mutatod meg a kedvesednek. és lehúzta a motoros kesztyűit. Mimi? Mi is ennek a címe? – Vedd ki a nyelved. – Sztriptízt! Sztriptízt! – kiabálták kórusban. Ne izgasd magad. és az oldalukat fogták nevettükben. Franck megcsóválta a fejét. – Mutasd meg. El akart dőlni az ágyán. Már kezdem megszokni.. – Sztriptízt! Sztriptízt! Sztriptízt! – Oké. Franck egyetlen mozdulattal letépte a sárga ing utolsó három gombját. és levette a sisakot. aztán letépte magáról az ingét is..

– Én is! – Franck. aztán balra. Don Patillo modorában. és amikor megjelent az alsónadrág gumírozott dereka. de szép a mi Don Juanunk a beatingjével. azután a másik lány felé. mit ennétek? Sósat vagy édeset? – Hú. És azoknak. ott egye meg a fene. nagyon édes. ott jobbra. A rum nem mérkőzhet a Monoprix Old Nickjével! De a lányok a tányérjukat nyalogatva csak ennyit mondtak: – Mmm. – Isteni – ismételte Camille.. és Franck gyorsan felrántotta a nadrágját.. hogy hallgassanak végre. igazad van. A dalnak hirtelen vége lett. Egy Chippendale fiú. éhesek vagyunk! – Oké.. aki felöltözik. De finom! – Csak egy kis tészta. Franck néhány perc múlva Philibert skót kockás köntösében került elő. – Igen. rajta a felirat: DIM DIM DIM. a szexuális varázsitalával – mondta Camille érdesen. Franck a mosdó fölé hajolva éppen most köpte ki a fogkrémet. amit a fedélzeten találtam. Túl fáradtak voltak. akiket esetleg érdekel. aki nem főz – igazán nincs ma este szerencsénk. hogy eljátsszák a csak-ön-után-kedvesem játékot. Franck félkómás állapotában is elmosolyodott.. Camille már nyúlt is a saját fogkeféjéért. csak néhány apróságot.Franckon már csak a nadrág volt. bocsássák meg hölgyeim.. – Oké. egyenesen előre.. visszafordult. én most kinyúlok. elég a hülyeségből. egy szakács. – Jaj. Camille felé fordult. – Ezt Myriam csinálta? 175 . de azzal készítettem. és rákacsintott. arra van a konyha. – Na mi van? Nem esztek? – Nem. – Ó! – A francba! – Éhes vagyok – jelentette ki Camille. találkozott a tekintetük. – De mit tettél bele? – Esküszöm. Kérem. és a szája elé tette az ujját. a szobám. A lányok még ittak egy herbateát és elszívtak egy utolsó cigarettát. – felelte Franck szerényen. Franck felsóhajtott: – Rendben. és lassan elkezdte lefelé tolni.. miközben Franck elszundikált a kanapén. Franckot és Myriamot találta ott. És mi van utána? – Utána jön az alvás. – És mi lesz a desszert? – Flambírozott banán. Amikor Camille belépett a fürdőszobába.. úgyhogy amint Myriam visszatette a fogkeféjét és jóéjszakát kívánt neki. csípőjét kilökve előbb az egyik. és amikor felegyenesedett.

valami fontosat akarok mondani. a sunyi kis célzásaidat. és ez a fél másodperc tovább tartott. ezentúl nem megyünk együtt sehová. de szeretném.. nem akarom. azt akarom mondani. hogy összevesszünk. de mi lesz utána? Mi ketten együtt. milyen igazam van. – Felvehetem a szürke atlétádat? – kiabálta Myriam Franck szobájából. aki kedvet kap ahhoz.... Franck.. és nem szegnénk meg... csak néhány másodperc múlva tudott megszólalni: – Hé. majd a tükörbeli lányra nézve megint mondott valamit.. mint az átlagos fél másodpercek. hogy lefekhetünk egymással.. Megpróbálom veled a lehető legtapintatosabban közölni.– Igen. miket dumálsz itt nekem? Soha nem mondtam. az túl nagyot szólna. Én. – Akkor mit akarsz? – Szeretném. Azt akarom. a rosszhiszeműségedet és a gonoszságodat. hogy leálljunk az ivással? – Nem.. Te. – A dohányzással? – Nem. Tegnap bevallottam. ha abbahagynád ezt a kis játékot velem. Egymásra mosolyogtak a tükörben. közben a fogkrém csurgott az állán. Hirtelen Franck felé fordult: – Figyelj. Mi. hogy itt minden jól menjen. ha egyetlen fogadalmat mind a ketten tiszteletben tartanánk. oké? Vagyis hát. – Hüzsedologingábveledlenekedvemaludni. hogy megsimogasson? Érintsd meg magad. ahol mind a hárman jól érezzük magunkat. A kis sexual planningedet. hogy szeretnék lefeküdni veled! Még ha akarnék. – Azt akarod. én nem szeretnélek téged elveszíteni. a hülyeségedet. izgalommentes hely. Mit gondolsz. amit akarok.. sem tudnék. Én. meg a tövig rágott körmeidből! Tartsd fenn a pincérnőidnek! Belekapaszkodott a kilincsbe.. Egy nyugodt. Szerencse! Nem kérek a vörös mancsodból. hogy képtelen lennél megsimogatni engem. – Igen – mosolyodott el Camille – tényleg hülye dolog. Franck teljesen magánkívül volt. Camille összeráncolta a szemöldökét: – Hogy mondod? – Azt mondtam: hülye dolog... ha nincs hol aludnia az embernek. van olyan pasi.. Túl sovány vagy. – Milyen játékot? – Tudod te azt. hogy óvakodom tőled? Hogy milyen tisztán látok? Soha nem sikerülne kettőnk között a dolog. és te cserébe semmi mást nem tudsz nyújtani. – Nagyon jó. Hogy ez olyan hely maradjon.. Szóval olyan hely... kicsikém! Érintsd csak meg magad! Félrebeszélsz! – Látod. Franck dühödten dörzsölte a fogait. hogy soha nem tartom be a fogadalmakat. Még szerencse. Szóval kár lenne mindent elrontani. csak a kis szemét agressziódat. 176 . persze.

. Ráadásul általában nem is ilyen vagyok. alaposan megnézte a lábujjait. mint egy hülye.. általában inkább így teszek. nagyon fontos nekem. – Hülye! Franck nem állt fel rögtön. Igaz. – Jó. eloltotta a villanyt.. ezt elrontottam. és akár sárba is tiprom a saját hiúságomat. lehajolt. a körmeit.. – De miért vagyok ilyen? – Jó kérdés. de az összes szörnyűség ellenére. rendben.. már mondtam.. de nem puszillak meg. Ó! De hülye vagyok... De most. Úgy viselkedem veled. Pillanatnyilag az sokkal durvább lenne. Egyáltalán nem. mi lesz? Elássuk a csatabárdot? – Gyerünk. a kezét. hogy Camille ne hallja őket.. ha muszáj. szó sem lehet róla. Franck felnézett. hogy még nem vagyok itt túl régóta.. Jobb lett volna befogni a pofám. – Oké. és szórakozottan a magáévá tette Myriamot. ahol jól érzem magam. Na. Mindjárt huszonhét éves leszek. amit a pofámba vágtál. leszekszem.. – Mert micsoda? – Mert.. Már ások is. lefekszem. – Igen. Lefekszem veled. hogy ez a lakás egy békés hely legyen. Nagyon hülye. izé. Érted. erőszakot tettem magamon. Franck akaratlanul is elmosolyodott.. 177 . Én inkább csak felgörbítem a hátam. és akkor megpusziljuk egymást? – Nem. Franck leült a fürdőkád szélére.– Oké. mint egy állat. Megyek. – Igen. ahová boldogan megyek haza este. Camille. még mindig itt vagyok.. amit itt dumálok. hogy beszéljek veled. de jó erősen a párnához szorította. de nem akarom ezt a lakást elveszíteni. – Ne haragudj rám. vagy kínaiul van neked? – . és életemben először lakom olyan helyen. amikor gáz van. Hú. mert. és lábujjhegyen kiosonok.

még több gyanakvással simított végig a testén. egy félig felengedett rakott zöldség előtt. amikor valami furcsa dolgot vett észre az ablakpárkányon. gondolta. 178 . ahogy Franck másnap mozgott a lakásban. a vállainál lapult a bőre alatt. Franck gyakran aludt házon kívül. és oldottabban jött haza. jól ismerte a derűs béke árát: túl nagy volt. és önző. hiszen olyan csodálatos volt.5 Bár ez a kis beszélgetés sokba került Camille-nak. amit Franck rajzolt róla a minap. figyelmes volt. hogy az üzenete célba talált. Az a portré volt. nem bánta meg. amikor vetkőzött. Mivel már túl sokat adott magából az életben. Milyen ostoba liba vagyok. bár talán nem is vette észre. De ezek a gyöngeségi rohamok nem tartottak sokáig. míg elaludt. Camille megértette. amely a nőiség stratégiailag fontos pontjain: a térdeinél. a csípőinél. és elbátortalanította a sok csont. Camille-nak néha hiányzott a tréfás kötekedésük. és bár sok idejébe került. egyedül. És különben is: hol végződött az őszinteség. és aznap este. Abból. bár nem túlzottan. és hol kezdődött a Franck-kal folytatott játék? Épp itt tartott a csapongó gondolataiban. Camille visszaült az asztalhoz. és idióta mosollyal böködte a hideg cukkinikat. mert meg kellett számolnia az összes támadható pontját. Csakhogy most valaki egy friss saláta szívét is rátette a csigaház bejáratára. tréfált. Myriam jelenléte is megkönnyítette a dolgot.

egy tollseprű. szőnyegporoláshoz. kötények és darázsvászon törülközők. amikor az eladó így torkollta le: „a kedves feleségének teljesen igaza van. kérlek! – csattant fel Franck – Szeretnék az úrra figyelni. akik most költöznek új lakásba. „különben túlságosan kihozza őt a sodrából”. hímzett konyharuhák. hogy látni lehessen az isteni kegyelemben részesült elsőáldozók szép karszalagját. Egy lenyűgöző kefegyűjtemény. amikor el kell hagyniuk a lakást.6 Együtt mentek el egy új típusú mosó-szárítógépet venni. fagyni fog. – Ezeknek a kombinált. hogy helyet nyerünk általuk – kántálta az eladó. amelyet hajdan nyilván „mosókonyhának” hívtak. ha hagynál! Camille ragaszkodott hozzá. SaintWandrille viasz és bársonyosan puha Rémy keményítő. és a vásárlás egész ideje alatt „drágámnak” szólította Camille-t. úgyhogy gyakran előfordult. aki már az óráját mutogatta. felugrott. tényleg. és listát készített róluk egy nagy füzetben. mindenféle méretű és anyagú kefék. a vállukat kissé leengedve. papa! Ja. állatira el fogok késni. és órákat töltött el bajszos katonák. és bezsebelte Super Josy szidalmait. hová mész? – Melózni. – Hé. hogy Franck még Philibert érkezése előtt kösse be a gépet. iszapolt kréta. hogy a konyha mellett kitakarított egy kis helyiséget. 179 . egy mirtuszfából készült kesztyűtágító. Csonttá száradt szappandarabok. Franck boldogan vigyorgott.. és elragadó dobozokban mindenféle kővé dermedt tisztítószerek: szódakristályok. vagyis. – Öltözz fel jól. „kettő az egyben” gépeknek az a nagy előnyük. fényképekkel és levelekkel zsúfolt kartondoboz mellé. és megfelezték az árát. hogy hárman héderelünk négyszáz négyzetméteren? – Drágám.”. imádta ezt a helyet. de a vége mindig az lett... Hegyekben álltak ott a lepedők. mint egy esernyő. rohant a metrófolyosókon. Eltökélte. pipatisztító alkohol. és odaadja Philibert-nek. és egy fűzfából fonott teniszütő féleség.. és egy egész délutánt töltött el azzal. Camille oldalba bökte Franckot: – Megmondjuk neki. tizenkét éves korukban egy Biblián tartották a kezüket. Igen. A fiúcskák ötéves korukban egy hintalovon. amely szép volt. Camille lelkiismeretesen egymás mellé állította a tárgyakat. hogy törökülésben leült egy nagy. hogy egyszer csak az órájára nézett. ha úgy tetszik. hogy mindent lerajzol. Renoir festményekből kilépett dámák és kislánynak öltözött kisfiúk társaságában. – Sajnos tudjuk. terítők. – Igenis. lenolaj. hogy megy ez a fiatal pároknál. Újra meg újra nekilátott a pakolásnak. hétéves korukban egy játékkarikán.

de ha azt mondom. Ha fűzöm. ahogy Franck mondaná. miután kimerítette az agyát leszívó. csendes lüktetés. gyengéd 180 . a könyveiket. Hiszen olyan sok anyag van hozzá. ugyanazok az eldugult porszívók. – Igazán? – Kivettem a holnap estét. a lófarokra a kis táblácskával: Vénusz. a méretre csináltatott sámfák és a megsárgult címkék. ez az: szellemidézés. és a beszáradt kininre a kék üveg alján a fürdőszoba asztalkáján? Lábadozás? Kóros aluszékonyság? Gyengéd téboly? Camille nem tudta.. régi robot. fárasztó fizikai munka? A kezei incselkedtek vele. Kikészít ez a lány. hogy egy napon. lányok!). a dölyfösen tagozott párkányok. Valami halk mormogás. ugyanazok a fáradt kolléganők és ugyanaz a zabos Jojo. A nappali fényt hajszolta. A köveit a bejáratnál hagyta. el kell menniük. de kialkudta magának a kis zsebmeggyőződést – lehet.. Semmi változás. az agya csörömpölt: Philibert mindjárt hazajön. a lemezeiket. Te ott leszel? – Nem tudom. Philibert nem titkolta előlük. az sem megy. a porcelán falikapcsolók.– Igen? – Philibert holnap jön haza. a lakás képzeletbeli életrajza. Nemcsak a fotók. Egy freskóféleség. nem igazi freskó. Igen. Ugyanazok a nehéz parkettfényesítő gépek. Új év. és itt kell hagyni a lakást.. rosszabb esetben az enyészet vagy az Üdvhadsereg raktára.. ugyanaz az imádnivaló Mamadou. szarik a fejemre.. – Legalább vegyél egy sá. a lakás varázsa felbecsülhetetlen. enyhült a megszállottsága... de vajon kinek lesz gondja a pipatisztító alkoholra. Hiszen ő reggel a legtermékenyebb. Egy krónika. De az ajtó már becsapódott. 1887-1919. a pettyes orrú büszke vörössárga pej emlékére.... ugyanazok az eldugult lefolyók. összeszedni a saját cuccaikat. De Camille most jobb formában volt. az öreg függönyökre. olyan sok emlék! Nemcsak a tárgyak. a csupasz vezetékek. a lenmaglisztes borogatáshoz való edénykék. újra dolgozni kezdett. hogyan és mikor jutott az eszébe.. Ó. az túl nagy szó rá! Inkább afféle szellemidézés. hogy maga az öreg márki súgta neki? –. hogy már holnap. és már nem sok értelmét látta a megfordított életnek. Franck egészen elviselhető. a fém vízmelegítők. Egy pusztuló világ. az emlékeiket és a két sárga Tupperwarét. hanem a hangulat. ugyanazok a számozott lapátok (elég volt a veszekedésből. a képek a falon. és hogyan dolgozzék reggel. A könyvek. lehet. – Jó. Az atmoszferra. hogy ez az elegancia. amikor soha nem fekszik le hajnali kettő előtt.. Természetesen a rokokó falióra és a cilinderek hamar gazdára találnak. ugyanazok a gondosan kiadagolt tisztítószerek.. az ő tekintetére. hogy öltözzön fel. a művészet és a nagypolgári hagyományok kis múzeuma csak az ő érkezésére várt. ez a haldokló kis világ. Érdekes terv motoszkált a fejében. És utána? Ki tudja? Jobb esetben osztozkodás következik a rokonokkal..

Először is. de mondja csak. az Éghez könyörög. Már csak ő maradt az irodában. és két kézzel szorította a kutyája pofáját. hogy valami meleg csorog végig a lába szárán: bepisilt. és éppen nekilátott a vetkőzésnek a félhomályban. hogy nincs egyedül. gyakran egy gunyoros kacsintás is elég volt. amikor több kilométernyi sápadt fényű földalatti folyosót bejárt. és amikor meglátja a feldarabolt. Egy pillanatra kihagyott a szívverése. Micsoda hülye! – méltatlankodott Camille.. mondd csak? De éjszaka. csöpögő orrát a nejlonköpeny ujjába törölve. köszönöm. véres marhákat a szekéren és az elhajigált maradékot a kocsiút mentén. zendítettek rá kórusban a rézkilincsek és az ütött-kopott grogrének. éjszaka! Amikor visszatért a pokoli tornyaiból. pánikba esve. nagy maflák! És Salina hercegre gondolt. 181 ... miért nem minket?” méltatlankodott a halottas ágyán lefényképezett öreg tábornok. teszek azokra a Tupperwarékra. ki vagy te? És ki a fenét érdekelne ez. csak ébresszetek fel még dél előtt. aki tehetetlenül nézi világa hanyatlását. a csokit imádott főnöknőjének adta. „Igaz is”. és egy kalózvezérre bízta. fél lábbal a Párducban. recsegte a parketta. ahol a szellemtelen falfirkák nem tudták eltakarni az efféle feliratokat: És ő? Ő vajon mit érez. A fickó nem mozdult. Ebben az álmodozó. másodszor is. hogy ne tartson már nagyon sokáig. „adta teremtette! Miért a Tupperwarékat. A férfi a földön ült. „Miért”? Akkor Camille leült a sötétben. Ez a hóbortos gondolat jött és ment. Camille”. Nem lenne véletlenül likőrrel töltött csoki is?” Hogy én milyen vicces vagyok. napközben eltűnt.. a szeme keresztbe állt a kokain és az éhezés miatt – Camille jól ismerte ezt a tekintetet. hogy elűzze: szegény kislányom! Te vajon hová tartasz? És mégis. fél lábbal a mocsokban andalgott be a lift mögötti kis helyiségbe.. vidám lelkiállapotban. hogy azután békében elenyészhessen. százszor is lehajolt. hogy megnyugtassa őket. és a falat tapogatva megkereste a villanykapcsolót.. és lábujjhegyen átosont a nagy lakáson. „jegyezz meg minket is!” könyörögtek az öreg tárgyak. amikor megérezte. – Van itt valaki? – kérdezte. és lassan sodort egy cigarettát. ahol ideje java részét töltötte a felmosóvödör mellett térdelve...szeretetére és elragadtatott tollára volt szüksége ahhoz. sóhajtotta Camille. aki gyalog indul haza a bálból. ahol a tisztítószereket és a többi szart tartották. Ó. itt vagyok. és érezte. őrült tekintettel. ahol tízszer. A hercegre. hogy kidobja a műanyag poharakat és gyűrött papírokat. hogy én milyen vicces vagyok... miközben az asztalra tette a rajzot. Az ötödik emeleti fickó egy doboz Mon Chéri csokoládét hagyott neki az asztalon. amikor benned van?. nem is lélegzett. hogy köszönje meg a nevében: „Oké. akkor képtelen volt nem meghallani őket: „Camille. amikor a bejárat melletti falipolcra letette a kulcsát.

és leintett egy taxit. Tűnj innen gyorsan. hogy ne is lásd. Camille szétnyitotta a combját. hebegte Camille. és akik jobban szerették a langyos betont a Metró csempéinél. – Ho. agyonizzadva. akik boldogok egy hellyel a meleg szellőzőnyílás fölött. Camille elfintorodott. hogy ne ejthessék őket foglyul az autók fényszórói. – A kód? – nyögte a fiú. mint aki kísértetet látott. Gonosz emlékek ízét érezte a torkában.. a kabátja két szárnyát ráhúzta átázott munkanadrágjára. és rossz irányba indult el. És a kutyája? Mikor kapta meg az utolsó adag kutyakajáját? Felsóhajtott. – Nincs valami meleg ma este.. és eleget ivott ahhoz. hogyan? – Az épület kódja? Nem tudja. és nemsokára az utcán találta magát. akik visszautasították az alumínium fóliát. Camille valamilyen alkoholt keresett. +21°C). Sehová nem vihet magával kutyát. a falnak támaszkodva valahogy eljutott a kijáratig. – Csak fáradt vagyok. és a suhanó autóból az üzletek szellőzőrácsain vagy a kapubemélyedésekben heverő kis emberi kupacokat bámulta.Így maradtak néhány másodpercig. a csökönyöseket. és kihátrált. mi? – Jól vagy? Úgy nézel ki. hogy egyikük sem fogja a másik halálát okozni. szégyenkezem miattad! Mire jó ez az egész? Leoltod a villanyt. bent hőmérő mutatta a külső és a belső hőmérsékletet (. Amikor végre észrevette. hogy nem éhes-e. Camille jéggé volt fagyva. hogy hányjon egyet. Fogta a kabátját. ne is lássalak! A lakás üres volt.. homlokát az üvegre tapasztotta. a csipkekeszkenődet gyűrögetve. aztán egy nagy luxusautó hátsó ülésén búslakodsz.. Egy luxusjárgány volt.. hogy megtalálja az utat a kispárnáig. és a kutyája? Hülyeség kutyát tartania. A fiú a jobb keze mutatóujját az ajka elé tette. amikor vannak emberek. Most már normális ütemben dobogott a szíve. mire megértették. hogy merre jár.. Összefutott az éjjeliőrrel. figyelmeztetnie a nagy Mátrixra. 182 . A konokokat. remegve. te hülye tyúk! Nyavalygós széplélek. Te hülye. Az éjszaka közepén felkelt. Egy kiskutya miatt izgatod magad.. Camille pedig újra visszamerítette őket a homályba. bármilyet. Beszélnie kellett volna vele. kiállt az út közepére. csak a napi adagjára lenne szüksége. és megkérdezni..3°C. Nem. Vajon mi lehet az irodai szellemmel? Olyan fiatalnak látszik.

mert őrülten szerelmes vagy belém.. – Hazudós! Mutasd! – Nem.. – Egy eurót? Nem. – Odaadtad neki az ajándékomat? – Igen. Jöttem.. – Jé. te kiszépítkeztél! Ez mi a csoda? Csak nem rúzs? Vagy talán tévedek? Camille a sál mögé rejtette mosolyát. izé. – Tényleg? És jól van a nagymamád? – Igen. az előbb hajtottalak el! – Nézd azt az öreg mamit a csúcsos fejkötőjében! Nálad van a füzeted? Nem? Kár! Nézd azt a pasit. – Meg tudnád nekem magyarázni. féltékeny vagyok. – Egy eurót? Hé. ha veled bámészkodom? Lekuporodtak egy padra az újságosbódé és egy jegykezelő közé.. amikor egy ismerős hang megadta neki a keresett információt: – A Nantes-ből érkező vonat a 9-es vágányra érkezik. Nekem soha nem fested ki a szád.. Most le akarok ülni egy padra.. De kaphatsz egy cigit. késő. – Hát. mint mindig. felemelt fejjel ugrándozott a pályaudvari tábla előtt. – És? – Azt mondta. te is itt vagy? – Hát igen. hogy nyilván azért rajzoltál ilyen szépnek. 183 . – Hülye vagy. – Ez nem rúzs. és csendben figyelték az őrülten tülekedő utasok Nagy Csarnokát. Körülbelül 15 percet késik. biztos a szeretője – jelentette ki Camille. hogy miért mindig a legrosszabb alakú lányok hordanak csípőnadrágot? Nem értem. – Iszunk valamit? – Nem. öreg. Hé. – Nem. kisfiam! Futás! Hopp. – Nem baj. milyen boldog. és nézni akarom az embereket.. hogy tartsam a gyertyát. Egész nap ki sem mozdultam otthonról. hogy találkozhat a feleségével! – Nekem ez gyanús. hanem szőlőzsír. Még mindig szabadságon vagy? – Holnap este kezdek. nézzen oda az ember.7 Zsebre dugott kézzel.. – Gyerünk! Futás. 20 óra 25 perckor.

Akkor biztos valami nőügy lesz. az gyanús.. – Imádom a pályaudvarokat. Na nézd. – Teljesen egyetértek veled. most örülsz? – Nagyon! És legalább csinos volt? – Bűnronda. és semmit sem láttam. elég elmenned a pályaudvarra vagy a piacra. nem kell egy autóban játszani az agyadat. – Oké. szép lassan. – Na ne. Ott sehol nem lehet inni. – Nem. leteszem a fegyvert. hogy a felesége. – Te meg érzelgős vagy. és egy szőrmebundás nő nyakába ugrik... Nincsenek bárok. mert csak nyúlik és nyúlik. látom a. akik egy TGV korlátja előtt üvöltöztek egymással. – Hazudsz. – Lefeküdtél a nagykövet feleségével? – Nem.. vele. 184 . Hülyeség. – Én is – felelte Camille... azok ott házasok. – Ó. aki átrohan a városon a miniatűr kofferével. látom az orrodon.– Miért gondolod? – Egy férfi. – Na. – Semmi. megyünk? – Franck a peronok felé mutatott. – És jó volt? Most min mosolyogsz? – Semmin. Franck megbökte Camille-t a könyökével: – Oda nézz! – Oké. és a pályaudvar? A piacok? – Nem jártam kint napközben. – Dehogyis! A felesége Quimperben van. De az télen volt. és mindent megértesz. meséld el. – Miért nem? – Csak. – A lányával? – Igen. nincs semmi.. – Ha meg akarsz ismerni egy országot. Szakács voltam a követségen. Most egy idős házaspár tipegett el előttük. – De igen. – Na. – Nem. Franck a fejét csóválta: – Nem sokat érsz. – Előbb meséld el. a hajába csókol. gyöngéden egymásba karolva. és épp most fekteti le a kölyköket.Lehet. – Piff. – Soha nem hagytad el Franciaországot? – Két hónapot töltöttem Svédországban. Hol voltál eddig külföldön? – Sehol. Na. – Camille két kispolgárra mutatott..

de nem szeretem a szűzkurvákat. akkor gyorsan bocsánatot kér. nincs? – A húslevessel kevered. és a nő épp most veti rá magát a pasi sliccére a parkolóház liftjében. – Én is szeretem. nem vagyok túl bonyolult fiú. Egy agyonkényeztetett hercegnő. – Nyugi. és olyan tüzes volt. hogy szép lányokat fűzzek be. Folyton cukkolt. mint a csap. Mint mondtam. – Ha ezt történetnek lehet nevezni. tizenhat éve házasok. kegyetlenségből. aki téged vár. Na. hanem francia. Soha nem álmodoztál ilyesmiről? – Én nem szoktam álmodozni. Ismersz. és olyan részeg. ha történeteket mesélsz. belemártotta az ujját a mártásba. hogy megmondja a papájának.– Még egy svéd sem kért volna belőle. mint egy Spice Girl. – De ez ronda dolog volt a csúnya lánnyal szemben. Tulajdonképpen a húga fűzte az agyamat. – Tévedtem: a kurva a vidraprém kabátban a pasi felesége. Úgyhogy megdugtam a nővérét. hogy megkeresse a kijáratot. gyere. és hopp. van ott valaki a peron végén. oda nézzenek. hogy megismerje az életet. erre ő rögtön nyavalyogni kezdett. csak nem vagy szerelmes? – Nem. van négy gyerekük. mert feltett főni egy borjúbecsináltat. a kis seggét állandóan rátette a tűzhelyünkre. de fél szemmel az óráját lesi. Ezt jól jegyezd meg. és végre felnéz.. úgyhogy egy napon elkaptam az alagsorban. hogy az a szőke az előbb a pasas felesége volt. – És mi van azzal a svéd lánnyal? – Nem svéd volt. hogy a csúnya lányokkal mindig ronda dolgok történnek.. ha azon a lépcsőn megy le. ha elismered. elszalasztjuk. ha a férje elélvezne. nem vagyok bonyolult fiú. – És aztán? – Aztán hazajöttem. imádják egymást. mondtam már.. és elindul a taxik felé. Nyilván ő is állatira unatkozott. aki hétvégén Dániába utazik leinni magát. és szeretné. Csak megy előre egyenesen. miközben érzékien bámult rám. Egy kicsit kába vagy. de tudod. amíg neki nem ütközik egy oszlopnak. – Sok ilyened van? – Nem. – Biztos? – Persze. – Oké. hogy van az! Leszállsz a vonatból. mielőtt odaég a póréhagyma. menjünk. – Ja. Csak akkor. aki úgy öltözött. gyámoltalan. az összes cuccoddal. – Miért? – Diplomáciai bonyodalmak? – Valahogy úgy. – Akkor miért? Jótékonyságból? Egészségügyi okokból? – Nem. és szép lassan lenyalogatta... – Nem. Hé. kislány! 185 . De a borjúbecsináltban nincs is póréhagyma.. és nem szeretem a szűzkurvákat. Nem vársz senkit. – Meséld már el. – Én nem szoktam álmodozni – Camille egy selyemfiú szenvtelen hangját utánozta –. mint a parázs. Jól ismerem az én kis Philoumat. Általában azért töröm magam. – Tudod jól. – Ne menjünk messzebb – zihálta Camille –. És hogy múljon az idő. Nagypofájú csaj.

Franck le volt sújtva.. más semmi... – Mit jelent az.. persze zavaros bocsánatkérésekben tört ki. de. – Ó. de. Philou. – Tessék? – T. n. vidd a bőröndjét! – dirigálta Camille. a Coupole-ba. sem kerekes bőrönd nem tartozott.. Imádom azt a helyet... mint egy I betű. Oda nem enni megy az ember. – Én – kérdezte Camille mosolyogva – én remekül! Nagyon örülök. formában van a kis barátunk – súgta Philibert Camille fülébe. hogy „oda nem enni megy az ember?” Ez a legjobb! 186 . – Ne is mondd. Francknak igaza lett: Philibert volt az egyetlen. Camille összeráncolta a szemöldökét: – De igen. – dünnyögte Camille. az emberekért. hanem nagyüzem. aki nem farmerban és baseballsapkában volt. a hangulatért. Lassan bandukolt. – És hová? – kérdezte Franck morcosan. már van otthon vagy ezer! Ezeket nem hagyhattad volna a kastélyodban? – Úgy látom. izé. egy meglepetés! N. hogy itt vagy. minden rendben. mint egy kutyakölyök. vagy micsoda? – Csak néhány könyv. nem igazán szeretem a meglepetéseket... – Á. Kicsit olyan. Persze. ő az a báty. nem vagyok szerelmes belé. van egy meglepetésünk. Nagyszerű. azt hiszem. Camille elmosolyodott: – Nem. – És jól van? – Kicsoda. hogy együtt legyen másokkal. nem kellett volna. de tudod.. meg azért. persze ráejtette a bőröndöt Camille lábára. és akihez sem táska. – A francba. már nem akart megmaradni a pórázon – morogta Franck. nem. mi van ebben a bőröndben? Egy páncél. és persze leejtette a szemüvegét is. istenem. Franck? – Nem. – Gyerünk. egyenesen.. És az ünnepek? – Milyen ünnepek? Ma van az ünnep! Egyébként elmegyünk valahová vacsorázni. gerlepárocska! Nem mehetnétek még egy picit lassabban? A boy fáradt egy kicsit. hanem a díszletért. n.. még mindig Philibert nyakában lógva. Az nem étterem. de. hogy maga milyen heves.. – A Coupole-ba! – Ó. Meglátták Philibert-t a peron végén. – Egyetlen gyerek vagy? – Hát. n. Camille...Te. a másikban pedig nyitott könyvet tartott.. – Nézd csak... Természetesen Philibert zavarba jött. ott van – mondta Camille... – Hé.. persze dadogott.. Van egy új barátnője. – Philibert. és odarohant az ő vaksi és imádott zombijához. Nem is tudom. Meghívlak titeket. – Én is. – Jaj. A kurva életbe. és egyik kezében katonai hevederrel átkötött nagy bőrtáskát cipelt. maga. akire mindig vágytam. Minden jól ment? Nincsenek lövészárkok a lakásban? Szögesdrótok? Vagy homokzsákok? – Nem.

bárgyún és minden ok nélkül egyfolytában nevetgélt. aki amúgy soha nem ivott. a királypárti unokatestvéreknél töltött szilveszterről. Ó. megtörölte a száját és a falusi papot utánozta.– Rendben.. nevetett. kettő. és menetközben rengeteg elképesztő szokást elmagyarázott. itt és most. a te bajod. és a Montparnasse Boulevard-on félrehúzódtak a gyalogosok. és tízpercenként: 187 . Bár nem voltak tudatában. Egy pohár pezsgő. majd így fejezte be: „Á-men. a turistákat. Az egész lelki egyensúlya itt volt. és meghintáztassák: „Egy. a családjáról. – Igen. a nemdohányzókat. A másik kettő addig biztatta. – Na. Éppen itt.. a kését. a Napóleon oroszországi hadjáratából származó prémes bundájában. – Na. az amerikaiakat.. a zajt. – És ezt ki mondta? – Ez egy közmondás. Vagy majd várunk a bárpultnál. a képeket.. de én meghívom Philibert-t. a párizsiakat. az árakat. mindketten ugyanarra gondoltak: mi hárman. A két gyöngéd könyök között. a dohányzókat. hogy utat adjanak nekik. boldog vagyok. Vegyétek úgy. jobb oldalon a kis köpcös. éhesen. az árvízről. Camille és Philibert csak mosolyogtak rajta. Bal oldalon ment a magas. – De igen. hanem itt és ma. három: most!” Camille erősen szorította a karjukat. az étlapot. mondj már valamit! – Franck! – Igen? – Nekem hat húgom van. aki csivitelt. – És a Márki Úr könyvtára? Azt én fogom odahurcolni? – Hát ott hagyjuk a csomagmegőrzőben. Lucky Strike feliratú bőrdzsekijében. A francba. az asztalszomszédját. s ezzel elbűvölte őket. Philou. hogy önökkel lehetek”. középen a fiatal lány. együtt – mindent bele! Az első tíz percben Franck szörnyen viselkedett. kezdődik! Az agyamra mentek az idézeteitekkel! De aztán megnyugodott. amikor Camille a szabad kezét a karja alá csúsztatta. Valahányszor letette a poharat. azt isten akarja. amitől el fog menni az étvágya. és elkerekedett szemmel hajtogatta: „tényleg?” „na ne! „nem!”. mindent leszólt. és az utálatos szobrot. nem holnap. Ma. ugrándozott.. figyelj ide. a kis köpcös a szakadozott zsebébe süllyesztette a kezét. A sovány magas kicsit lehajtotta a fejét. Franck teljesen meg volt döbbenve. a felszolgálást. zavaros és gyötrelmes prédikációkba bonyolódott. és titokban arra vágyott. Nagyon helyesen néztek ki hátulról. a homárokat. sovány fickó. Philibert. Nem tegnap. Amit a nő akar... hogy ez az első újévi szeszélyem! – Nem lesz hely. hogy kétfelől felkapják.. ha nem akarsz velünk jönni. és? – Úgyhogy egészen egyszerűen csak azt tanácsolom neked: hagyd. két pohár finom fehér bor és hat osztriga után végre befogta a száját. és majd hazafelé érte jövünk. míg mesélt nekik az ő nedves kis birodalmáról.

A kövér Titi. Camille meghámozta a rákokat: letördelte a lábakat.. Kicsi kora óta imádta a tenger gyümölcseit. Ilyen hengerfejből annyi van neki. azután csak úgy piszkálgatja a süteményt? Vagy az. és meglátod. és elég volt keveset enni belőlük. az ollókat. – Azt hiszitek? – Igen. – Színpadra.. hogy csodálatos showman lennél! Olyan sok szót ismersz. Franck? De nem te beszéltél nekem egy lányról a múzeumban.. Franck érdekes történetet mesélt Philibert-nek egy karburátorról. hogy két éve jegyesek. Nem volt ebben semmi irónia. amennyit csak akar.. hogy megegye saját adagját. rajta! Ez legyen a te újévi fogadalmad! – Franck felemelte a poharát. aki azt mondja. ez isteni. Boldogság. Camille megkérdezte tőlük. és Philibert türelmesen hallgatta. Ma este például – pedig már egy újabb üveg bort is rendelt – még mindig messze volt attól. feltörte a páncélt. uram! És ne is nyavalyogj. – A kövér Titi? – Igen. az a kövér Titi... Felfüggesztett pillanat. mert a te fogadalmadat nem olyan nehéz megtartani. Franck óvatoskodott: – Várj csak! Te melyik csaj vagy? Az. újfent bizonyságot téve tökéletes neveléséről és aranyszívéről: – Az már biztos. ezt már nem hiszem el! – Neked színházat kéne csinálnod – nyaggatta Camille Philibert-t –. 188 . ha keveset evett. Klik-klak. Az egész étkezés alatt sikerült megtévesztenie mindenkit. – Azt hiszed? – Biztos vagyok benne! Nem igaz. a kövér. elég. meg még néhány ilyesmiről. és tényleg megosztozik? – Rendeld meg. fogott egy rozskenyér szendvicset... mert sokat kellett vacakolni velük. azután a szempilláját rebegtetve bezabálja az egészet? Vagy az. – Hú. melyikük osztozna meg vele egy lángoló palacsintán. Philibert inkább szorbetet kért. amikor elmesélsz valamit. Mesélhetnél az öreg francia arisztokrácia megfáradt bájáról. hogy osztozzunk meg rajta. Na.. ez már csak így van – felelte Philibert őszintén elszomorodva –.. az a kövér Titi. és mit gondol róla a barátod.dadogok.– Azt mondod. és olyan szellemesen tudsz mesélni! Annyi távolságtartással. hogy együk meg együtt. és behunyt szemmel a hátfalnak támaszkodott. és még soha. Senki ne mozduljon. így nem nyaggatták és nem szidták le. biztos vagyok benne. a kövér Titi. – Nem. Lemosta az ujjait. hogy 89 euró szép kis pénz – jelentette ki komolyan –. és ennyi. és csodálatos szendvicseket készített nekik. soha nem dadogsz. hogy együk meg együtt. aki azt mondja. igen. – Hát igen. aki azt mondja. – Tojik rá. csakhogy túlságosan da. Nem gúnyolódott.. aki el akart téged vinni a színházi óráira? – De..

aki képeslapokat árul az Állam szolgálatában. és mennyit.. akik nagyon szeretik őt. félretolta a kávéscsészéket. azt isten akarja. milyen szarba kerültünk? És ez még csak a kezdet! Philibert Marquet de La Durbelliére elmosolyodott. – Akkor most mondjuk azt. alkotmányleveleket és egyéb szerződéseket. Két megalázó hetet töltött el apja elkeseredett szeme előtt. De még be sem fejezte a mondatot. és dadog. – Igen. Nem. amikor rajtakapta a fiát Blanche szobájában. csak azt nem tudta. hogy megfordult a szél.. Kérem. de legkevésbé a társadalmi rangja.. És talán vehetnénk már egy működő porszívót. és mert amit a nő akar. ha szü. érted már. az apja már becsapta az ajtót.. Blanche és Camille ugyanazt jelentette a számára: édes kislányokat. mindenki takarítja a saját szobáját. Ezzel nem volt egyedül. – Nincs jobb dolga. a fürdőszobába kell egy szemetes. Minden úgy lesz. rendben. egyáltalán nem friss. mikor és hogyan? Ki intézi a bevásárlást? Mennyi újévi borravalót adjanak a házmesternőnek? Milyen neveket írjanak ki a postaládára? Előfizessenek-e vonalas telefonra. kis Philoum.. amint a földön ülve babázik a húgával. hogy te megeteted. És ez volt a legviccesebb. különben mind állatkákat szerzünk. hogy adja oda neki a sót. és akkor meglátod a különbséget. kicsikém. A 14-es háborúból való Bissel seprű kicsit már öreg. én elmegyek bevásárolni. És ezért hajlandó volt bezsebelni az atyai megvetést és akár ötven porszívót is megvenni. és ha nincs többé klotyópapír. esküket. – Ha jó leszel. atyám.. előhúzott egy fehér lapot a 189 . Ja. te dobd ki a szelektív kukába a sörösdobozokat. hogy nyomasszák őket az Államkincstári Hivatal zaklató levelei a járulékokról? És a háztartás? Oké. A vécével ugyanez a helyzet. és néha megpuszilgatják. csikorgatta a fogát reggelente. hogy ne engedj beköltözni egy lányt a lakásodba? Látod. hogy neheztel rá. Egy tehetetlen.. Nem gond. sem a nők. nem értette. miért mondtam. majd én megveszem. aki már nem is titkolta. sem az erdő. Majd egyszer sütök neked. A név első örököse. szóljatok. Nem.. ahogy akarod. sem a pénzügyek. Franck. de szóljon csak. túl vastag. szü. amikor a kishúga megkéri. Egy elsőszülött. Mivel Camille ragaszkodott hozzá. mit akartam mondani? Látod már. ostoba alak. hogy némi méltósággal szóljon a vadőrhöz. és nyiss időnként ablakot. hogy most milyen irányba fúj. aztán utána te mondjuk palacsintát sütsz. akit nem érdekel sem a gazdálkodás. És mivel nagyon szerette a kéziratokat. és hagyják-e. nemesi okleveleket. ha kell. de miért mindig ő és Philibert takarítja a konyhát és a fürdőszobát? Ja. – Amikor csak akarod. kapcsoljátok le a villanyt. és túl sok vaj van rajta. fiam? – Nem. igazán nem ezt érdemelte. Philibert érezte. a pénzről is beszéltek: ki fog fizetni.– Nem. Mi is van még? – Na. és ebéd után megsétáltatjuk a gyerekeket a parkban. és még arra sem ügyel. szüksége van rám.

és telefirkálták hülyeségekkel a papírt. de szép nagyüzem. beleértve a vécépapírt és a szemeteszsákot is. ő Paul Deschanel volt.. Vagy talán fordítva. majd az új hivatalos szabályzatot Franck és Camille elé tolta. – Hú. majd Lucky Strike motorra pattant.kézitáskájából. hogy kiegészíthessék a megjegyzéseikkel. 190 . és szép cirkalmasan ráírta: „Az Émile-Deschanel sugárút alapító oklevele a lakásfoglalók és egyéni látogatók szá. már én is tiszta jakobinus leszek – sóhajtotta.. Franck és Camille bánatosan elengedték a poharukat.. Lajos korabeli felszereléseddel sétafikálsz? – kérdezte Franck a fejét csóválva. hogy nagyüzem. de kényszernyugdíjazták a Katolicizmus és szocializmus című műve miatt. majd háromrét hajtotta. gyerekek. de. a repülősóm.. és benézett a konyhába. a pajzsom és a mérgeim. menetközben átléptek néhány hajléktalanon. – Lám. Magától értetődik. Hol is tartottam? És pontokba szedve leírta a megbeszélésük tartalmát. Émile Deschanel irodalmár volt. Te mindig a XIV. ki volt Émile Deschanel? – Köztársasági elnök! – Nem. hogy egy efféle söpredék neve díszeleg a vizitkártyáján. Egyébként a nagymamámat igencsak dühítette. Camille kérte a számlát (de. tudjátok. kedvesem.” Félbeszakította magát: – Nos. együtt elmentek Philibert táskájáért a pályaudvarra. a Lajos aranyaim. Franck találkozott egy ismerős pincérrel. ragaszkodom hozzá. nálam van a viaszom. a másik kettő meg hívott egy taxit. Ja. izé.. a pecsétem. – Fenntartom. majd ti felporszívóztok). – Igen. és hanyag mozdulattal becsúsztatta a zakója zsebébe. és két megdöbbent asztaltársa szeme láttára pecsétgyűrűjével lepecsételte a papírt. nem emlékszem.. Utána Philibert rendületlen nyugalommal előhúzott egy pecsétviasz rudat. a Sorbonne professzora.

sajtot. Lehet. egy szót sem szólt holmi hajléktalanról. egy kis salátát. Féltökű és félagyú. hogy ki kell-e ürítenie a zsákot. amit ő maga nem enne meg szívesen? Tényleg. Gyors oldalpillantást vetett a kis helyiség felé. de Marvinból bőven jutott mindenkinek. és esténként békésen elkábították magukat. de nem. – Dehogyisnem eszem meg! – Na ne. látod. hogy Camille lassan kételkedni kezdett. Minden reggel köszöntek egymásnak. Marie-Antoinette-el vagy Heinekennel – ki mit szeretett. A lakásban minden jól működött. Néha Camille nem hozott semmit. soha egy morzsa vagy bármilyen szag. a szőre miatt. harmadnap is. Néha ott volt. Élie bácsi. Mátrix csak B 12 vitaminnal dúsított száraz kutyatápszert evett. és később is minden nap. charta nélkül vagy chartával. Miért adna az ember a kutyájának olyasmit. vagy túl kevéshez. hogy ki győzött. és basta. a célvonal előtt. A dobozos kutyatápszer ugyanis szar. De soha egy szál kutyaszőr. banánt és kutyakonzervet a vegyszeres kuka mögé. Több nap telt el így. Pedig Camille tudta. – Akkor nem unatkoztak. mindenki szép nyugodtan élte a maga életét. Napközben Camille rajzolt. nem? Azt sem eszed meg. hogy az a debil táplálja velük az egytökű barátját. piával. 191 . egy kanál ricinusolajjal megöntözve. Camille óvatosan puhatolózott is Nurdinnál. Semmi hír.. hogy a fickó és a kutyája ott vannak valahol a környéken.8 Camille kereste a narkós fickót másnap is. valaki mindig gondosan eltüntette. így nem tudott kijárni. Már nem igazán törte a fejét az egészen. és a plébános úr döntötte el. olyannyira. Drogos létére furcsán jól szervezte az életét. Mellette az öccse. miért is? – De a száraz kajával ugyanez a helyzet. – Esküszöm! Az volt a legrosszabb. és amikor Philibert otthon volt. igazi tragédia). Vagy túl sok droghoz jutott. amint csirkés száraztápszert ropogtatnak egy pornófilm előtt a túlfűtött bodegájukban az éjszaka közepén – nagyon is el tudta képzelni. Myriammal vagy Myriam nélkül. hogy Camille el is hitte. ő az ott. és nem zavarta a szomszédját. előttük a foxterrierjeik. kenyeret. Amikor letett egy szelet húst. de csak a kutyakaját vitte el. hogy a megfelelő címzetthez jutnak el az ajándékai. Fűvel. Philibert mániáival vagy anélkül. Volt elég baja enélkül is. Az éjjeliőr. A bagett megkeményedett és a cigarettákat sem vitte el senki. fóliánsokkal.. akivel ettől kezdve mindig váltott néhány mondatot (Mátrix egyik heréje nem szállt le. Néha nem jött a fickó. Kutyaversenyeket rendeztek. felolvasott vagy a családi albumokat kommentálta: – Ez itt a dédnagyapám.

hülye. mint a segg. és egy hatalmasat turhaadagot köpött Josy lába elé. Igazán messzire elment ez a lány. de legalább jöhetnétek klotyót pucolni velem. arra teszek. hogy a vécét mindig én pucolom. Carine-t nagyon szerette. mivel rajta kívül ő az egyetlen fehér. De ti igazán gyávák vagytok. vagy valami ilyesmi. mi? Bűzlik rólad a pénz. nagyon elégedett volt a viccével.. Hogy téged biztosan a főnökök küldtek. spicli! A többiek nem reagáltak. Visszafordult: – Hogy ő mit mond. Hülye volt. csak ment utána a folyosón.. és azt hajtogatta: „Biztos vagyok benne. meghintáztatta Camille orra előtt. Másrészt képtelen volt elviselni Bredart-t. vagy mi? Épp ezt kérdeztem magamtól a múltkor.. volt egy kis hatalma. aki éppen a visszereit vizsgálgatta. mindig Bic tollbetéteket csórt. hol laksz. Game over. te burzsoá! Húzz innen. és minden emeleten megeresztett egy rasszista viccet. és egy kis fasiszta seggét nyalta. hogy maga az!” Szállj le rólam. Mamadou furcsa hangot adott ki. mert őt megvetem. hogy kémkedj utánunk. és az egyik nap megkérte. ilyen nagy pofája? Mindig sikerül meglepned. és Super Josyra mutatott. hogy megköszönjétek. A munka ugyanolyan pocsék volt. hogy tartsa meg magának a szemétségeit. Nem. és pofátlanul visszaélt vele (brigádvezetőnek lenni a Toucleannél mégsem a Pentagon!). és megkérdezte. Ha-ha. hogy kipiszkálja a foga közé szorult húscafatokat. hogy Camille a cinkosa. és nem várom. izzadt. azt gondolván. Utána fogta a lapátot. A többiek morgolódva szétszéledtek. Miattatok nyitottam ki a pofám. majd rácsapott a fenekére. a melóval volt a baj. Ettől a naptól kezdve megváltozott a lapjárás. de megjegyzem. akinek ilyen kicsi a segge. mert már mindenkinek az agyára megy... Igazán hatalmasat. arra is szarok. Két évvel később elmentek az ardenneki frontra. hogy hová tette a tollseprűjét.. és fél év múlva már mindketten halottak voltak. Camille olykor a legszívesebben a pofájába vágta volna a törlőrongyot. hanem a kolléganőm” – vetette oda végül a fickónak. gyűlölte a keresztnevét. Nem közülünk való vagy. – Nahát. meg ahogy beszélsz..– Jól tették. hogy ne alázzon meg benneteket állandóan. Camille a kocsiját maga előtt taszigálva elment mellettük. Láttam a fizetési papírodon. de Carine-nal már durvább volt a helyzet. de a hangulat undorító lett. Tulajdonképpen Rashidának hívták. ez a lány! Hogy beszél ez velem? Egyáltalán mi a francot keresel közöttünk? Mi közöd hozzánk? Kémkedsz utánunk. Camille-t Samia egyáltalán nem érdekelte. – Hogy lehet egy lánynak.. Először is a fickó az ötödikről az egyik este megvárta. 192 . hogy mocskos burzsoá vagyok. És ez sokat számított. beszéd közben köpködött. hogy maga az! Biztos vagyok benne. az agyamra mész! „Nem én vagyok. Mert lehet.

– A Touclean nagy cég. az a kis doktor. majd felegyenesedett... azt mondta. – Néha azért igen. hogy segítsek? Hogy írjak a nevedben egy kérvényt a személyzeti főnöknek? – Camille felegyenesedett. a madarak. Ki akart piszkálni. hogy szerencse. – Ez az. mi történik. de szegény csontváza már nem bírt többet: a hatalmas combokat. akit Germaine-nek hívtak. Nem kéne. a por. a gyerekei. Mamadou gyorsan lehajolt. aki a délutánjait a Tatiban tölti. Az a Pokol. – Nem.. elrontott házassága. aki megint beszarik. Az összes többi nem számít. Nem kellett többé a Courrier Internationalt. Emlékszel az orvosi vizsgálatra? Az a másik hülye. feltörölt valamit a földről. – De ezt hogy szervezed meg? Hogy tartod magad? Hogy vagy rá képes? Pokoli ez az időbeosztás. és kinyitnia a fülét. akiket szeretsz. a bajok. – Ratata. úgyhogy ne nyúlj semmihez. hogy egyáltalán van munkám. amelyekre Camille nem unt rá soha. Mondd csak. ahogy van. hogy a seprűnyélre támaszkodott. Mamadou mindig megvárta a metró kijáratánál. ami azt jelentette. megvárta. Mamadou kilenc testvére. az óriási melleket és a még annál is nagyobb szívet. te mesélsz nekem. Mamadou. A szenegáli gyermekkor. Ahogy vallomás vallomást ért. Senghort.. Olyan nagyszájú és kövér vagyok. – Le kell fogynod. hogy megnevettesse a gyerekeket. aki kivette az üvegszemét. Szóval Josy intézte el az ügyemet. amíg Josy bűze elpárolog. de kedves férje. a szomszéd.Camille elveszítette a munkatársait... azt Camille két perc alatt elintézte. széltoló. – Ott van a sógornőm. Nem mintha lusta lett volna. de egyszerűen túl kövér volt ahhoz. 193 .. a sógornője. amikor nem láthatod azokat az embereket. és tavaly felakasztotta magát. és ez így tűnt normálisnak.. a színes ágyékkötők és még ezernyi kép. soha nem tudhatja az ember. Nem sejtette. ezúttal a lépcsőházba. hogy a szívem majd belefullad a zsírba. ráadásul Mamadounak fájt mindene. hogy megkóstold a fűszeres csirkémet? – vágott vissza Mamadou mindahányszor. Akarod. Camille üzletet ajánlott neki: én melózom.. Barátnője lefegyverző könnyedséggel mesélt szörnyű dolgokról – legalábbis neki szörnyűnek tűntek.. hogy nem lehet rá számítani. ne hozzak egy tiszta felmosórongyot? – Biztosan találnál melót közelebb is.. amihez nem értesz. Ne beszélj olyasmiről. hogy ez a kis mondat milyen messzire viszi. biztos vannak irodák hozzád közelebb is. Hagyd úgy. szerencsétlen! A Josy olyan. Ellenszegült. És amikor Josy – nagy ritkán – feléjük járt. a kukák. a gyakori ünnepek. a telefonfülkében töltött vasárnap délutánok. És te? Mikor jössz el hozzám. a nyomor. hogy a srácaid egész este egyedül legyenek otthon. de sok minden fölött szemet huny. meg még mit tudom én. – De azt mondtad. vagy a Parisien Seine-Saint-Denis kiadványát olvasnia. a kiskecskék. míg Camille tette a dolgát. hogy hatékonyan tudjon dolgozni. az unokatestvére. Ami neki negyed órájába került. az öreg fehér Atya.. A Pokol sokkal rosszabb ennél. Igazán nem kényeskedett. Léopolddal. amilyen. mi. de szép lassan szerzett egy barátot. a megérkezés 72-ben Franciaországba az öccsével. csak jó erősen dörgölnie a padlót. és egy csapatban dolgozott vele. Camille lassan bizalmasabb kérdéseket is feltett. két édes ikerlányt hagyva maga után. miközben ő melózik helyette.

nyugi. Hihetetlenül boldog volt. – Piff. Azt nem merném. hogy nem láttalak a Nourdina-nal. mondtam már! – Hé. – Már megtörtént. mi van.. – Azt hitted. Valamikor el kell jönnöd hozzám.. Camille! A fejedre idézed a balszerencsét. a csudába is. igen. Ne maradjatok itt. az őrrel? Mindig azt a nagy kutyát simogatod. Nourdine aznap magánkívül volt az izgalomtól. – Te vagy az? – Én.. Az élet nagyon furcsa keverőedény. Camille úgy tett. ne hergeld már magad! – nyugtatta Mamadou. A fiú felnézett.. mint a szarral? – Igen. – Hé. – Micsoda? – Aha! – jelentette ki Mamadou győzedelmesen. de beletelt egy kis időbe.. – Nem is rá köptem. és igazságosztó ruhájában még röhejesebben nézett ki.. végül egy cipőbolt rácsos bejáratánál megtalálta a fiút. ugyanarról beszélünk – felelte Mamadou nevetve. mint általában. nyilván Harry felügyelőnek hitte magát. ? Nem akarsz gyerekeket? – Nem. hogy az öcsém szép életet varázsoljon neked. Camille csendben ürítette ki az iratmegsemmisítőt. szerelmed. Te kedves vagy. hazád.. lányok. te kövér tehén! Én sem mondom meg neked. – Ne mondj ilyet. szerencsére! – De hát leköpted! – Hát azt meg hol láttad? – Mamadou megharagudott. mintha ő is metróra szállna. – Csak egyet ismerek belőle.. örök szerelemmel és sok gyerekkel. hogy ilyeneket beszélsz! Van munkád.. hogy pfff. de valami nem stimmel. Ne maradjatok itt. házad. – Jól vagy? – kérdezte Camille fesztelenül. Azt hiszed. – Menjetek innen. hogy tartsd a seprűt! Hm. – Mindenesetre kedves tőled.. Kétszer is megkerülte a háztömböt. – Nem tudom. A kutyáját hergelte. – Mi az.. két karod.– Várj csak! Ugyanarról beszélünk? Arról a szemétről. Csak természetesen. aki mindig úgy bánik veled.... miért morog így ez a lusta dög? – kérdezte Mamadou. mi van itt. Már csak egy Ray-Ban és egy Kalasnyikov hiányzott a képből. Hogy örömet szerezzen Mamadounak. de a túlsó kijáraton visszament az utcára. két lábad. Mamadou dühösen rámeredt. – Szégyelld magad. A bolt üvegének támaszkodva ült. mire felismerte. – Hadd végezzem a munkámat. – Te hoztad a kaját? 194 . hogy a szemem is belefulladt a zsírba? Camille elpirult. a kutyája az ölében szundikált.

és mindent elviszel. ahol elalhatsz. Tudom. Vigyázz. aki nem is dobta ki a buszból. hogy ne legyen balhé. hogy anyaghoz juss. – Nem. Ha még holnap is itt leszel. talán már holnap.. A radiátort. – Feltettem egy lakatot. Szóval tudom.. – Milyen fajta? – Muszáj csevegnünk? – Nem. szólok rólad a házmesternőnek. – . Mi van még? Ja. ne veszítsd el. hogy szirénázva megérkeznek a rendőrök a szörnyen izgatott Nourdine és az épület elé. Elbaktattak az éjszakai busz megállójába. Ott találsz takarókat. Régebben együtt éltem egy kábítószeressel. olyan.. mert szemből hallottam már zajokat. de tulajdonképpen szimbolikus. hogy egy napon. Ennyi. ne hozz szar helyzetbe. Szia. és nyugodtan hozzátette: – Van még tartalék készlet a dobozokban. – . Camille a karjába kapta a kutyát. Hogy hívják? – Barbèsnek. – És messze van? – Az Eiffel-torony mellett. Rizs. Itt van az elektromos radiátor. ha jól emlékszem. A folyosón van egy taposós vécé. – Mutathatok egy helyet. a matracot. mert akkor ugrál. Téged nem fog felengedni vele. Vigyázz. mint a Paddington. mindent. amit találsz. – Hát köszönöm. ha akarod. és szélesen rámosolygott a sofőrre. Benyitott. a főzőlapot. Tessék. paradicsomszósz és aprósütemény. Még három lépésre sem távolodott a fiútól. itt a kulcs. mert ez tulajdonképpen nem az én szobám. Általában te használod egyedül. mi következik. hogy általában.– Igen. mert nincs másik. – Van fegyvere annak a hülyének? – Fogalmam sincs. amikor hallották. – Egy squat? – Olyasmi. Tudom. de soha nem láttam senkit. de add ide a kutyát. ne tekerd föl nagyon.. 195 . – A Barbès metróállomáson találtam. – Na jó. A busz belsejében találkoztak.. – Szállj fel elől. igen. – És ki van még ott? – Senki. – Aha. Már nem járt a metró. a törülközőket. – Ahogy akarod. Csak azt az egyet kérem tőled. – És mit kérsz cserébe? – Semmit. el fogsz innen tűnni. úgyhogy pontosan tudom. hogy diszkréten csináld. Azért mondom. Úgyhogy kérlek. Izé.. a cukros dobozt. hogy mindent megpróbálsz elpasszolni.

– Tojok rá. – Én. majd legömbölyödött a matracra. Megyek.– Ki rajzolta ezt? – A fickó a freskóra mutatott: egy hatalmas. Ne mondj semmit. 196 . – Hé! – Igen? – Miért? – Mert velem pontosan ugyanez történt. – Te itt éltél? – Igen. és valaki idehozott. Szajnára nyíló ablak. Álmodj szépeket. – Amúgy van egy helyem Marmottanban. – Na. Az utcán voltam. Egyébként soha nem mondotok igazat. erről beszéltem. – Nem maradok sokáig. az erkélyen egy sirály tollászkodik. – Most megyek. Barbès gyanakodva végigszaglászta a szobát.

. Még egy kis időjáráselemzés: „Jó ez a hideg. – Vincentról? – Hát.. nem igazán látom! – Az olajfoltokat. igen. hogy mindent értek.. és nézze meg! Camille utána ment az udvarra. – Perreira asszony! – Igen. Nem mondom. de piszkot csinálnak. – Nem ütöm bele az orrom a maga dolgába. de nálam lakik egy barátom a hetediken. Vincent. a másik megy.. – Ja igen. – Na mit szól? – Hát. aztán megnyugszanak. hogy jó sok munkába kerül rendbehozni őket!” az utcát borító kutyapiszokról.. Mondja csak... aki „most veszítette el a férjét. A francba. megszabadít minket a söpredéktől”. Az egyik jön. Jöjjön csak. Az az aids-es a kis pincsijével? Camille-nak leesett az álla. – Tegnap bejött hozzám. – Ja.. Pedig még meg is kenték ötven euróval. és az ötödik emeleti hölgyről. hogy törölje fel egy újságpapírral! Miután lerendezte a kérdést. kedves? – Nem tudom. szegénykém”. – Igen.. Ez így sokkal egyszerűbb. ez nem jött be. Úgyhogy azt üzenem neki. és teljesen megnyugodott. egy erős nagyítóval bárki megláthatta volna az öt aprócska olajfoltot a kövezett udvaron. meglágyult. úgyhogy bemutattuk egymásnak a kutyuskáinkat. – Csak nincs valami baj? – Nem egy! Öt! Már kezd az agyamra menni ez a fiú. Még egyszer utoljára jó alaposan egymásra morognak. És tényleg. látta-e már. akinek az a kutyája van. – Arról beszélek. aranyom. de végül is.9 Három nap múlva Perreira asszony félrehúzta a házmesterlakás finom batisztfüggönyét. Elfintorodott. csevegés a ragyogó sárgaréz kilincsekről: „Az már biztos. mert az én kis Pikoum ott őrjöngött az ajtó mögött. hogy aids-es? 197 . – Jó napot. hogy megy az. – felelte Camille megkönnyebbülten. – A gépek nagyon szépek. jó napot. – Az a másik pasas is a barátja? – Hogy mondja? – Hát az a motoros.. és kiszólt Camille-nak: – Mondja csak. Tudja. kisasszony. De miért bámul rám így? – Miért mondja.

és odaadhatod a házmesternő patkányának.. és csinos kis mellénykét rittyentett Pikounak. hogy gyalog ment fel a negyedikre.. 198 .. Mondd csak. Hát ez meg mit akar jelenteni? Vajon miért nem maradtak a konyharuhák egy fiókban a konyharuhákkal. Nagyon köszönöm. igazad van.. – Imádom. és a többi. de mondtam neki is. – Mi történt? – Nézd a pulóveremet! – jajongott Franck. – Hát éppen azért. Ne. amikor elment! Mit-tudom-én-mi-nek öltözve.. ahogy Franck nagymamája mondta? És hová vezet ez? Jóval egyszerűbb volt az élet. Egy nagy köpönyegben. te mázlista. – Ez a rohadt gép csinálta! A kurva életbe. Camille kiment a konyhába teát főzni. levágom az ujjait. hogy manapság már jól tudják gyógyítani. ezért csattanós puszi jár majd! – Fogd be. – Te is kérsz? – Nem.– Édes Istenem. rendben. mert ő mondta. Úgyis imád téged! – Tényleg? – Az előbb többször is elmondta: „Milyen büszkén feszít a maga barátja azon a szép motoron!” – Na ne! – Esküszöm! – Oké. ne mondj ilyet. röhögj csak ki. Camille annyira megzavarodott. Tényleg. Elég jó gyógyszerek vannak. máris késésben vagyok. nagyon fog örülni neki.. – Hát.. ez nagyon szomorú. Ittunk egy pohárka portóit. – Jól van. Nem mondok ilyet. amikor még csak a kavicsokat kellett rakosgatnia egymásra. – Tényleg? – Ha láttad volna. maga is kér egyet? – Nem. – Hú. de ez egy vadonatúj Ralph Lauren volt. – Én is. Nézd! Nézd! Milyen apróra összement! – Figyelj. ráadásul ezt nagyon szerettem. te hülye! Igen. a törülközők meg a törülközőkkel.. Nevettek. épp ettől félek! – És hol van Philou? – Akarod mondani: Cyrano? A színházi kurzusán. – Igen? – Nem akarsz kimozdulni? – Hogy érted? – Mióta nem hagytad el Párizst? – Egy örökkévalóság óta. nem. Majd munkába menet beviszem neki. Camille beharapta a száját.

és igencsak elkeseredett.. menj. a hájas házmesterné pedig egy pohár portóit nyújt neki. ugye? Mégis. Két örök barátot szerzel magadnak. nadzson büskén fesít a maga barátja azson sép motoron! Beszaladt a konyhába. lerajzolta a rakoncátlan hajtincseit. kikapcsolta a vízforralót. belehalok! – Na. A nap hátralévő részét zenével. lezuhanyozott. nyeglén toporog a házmesterlakás kockakövén azzal az összement gyapjúfecnivel. magában nevetgélt. – A kurva életbe. néha megnyalta az ecsetet. na? – És hol lesz? – A barátaimnál.. Esküszöm. Ugyan. hogy tetszene. Cigizett. a gödröcskéit. Ó! Milyen jó volt újra nevetni! Milyen jó. mogyorót rágicsált. Úgy nevetett. Egy igazi Ralph Lauren. Meg sem fésülködött. nem jössz el velem? Biztos vagyok benne.– Vasárnap disznóölés lesz. de hátravan még a meló. Úgy értem. fogta a rajzfüzetét. Rajta. aláírta: Camille. Hopp. ami tőlem telik. amikor eljött a munka ideje. – És lehet. január. – Ez az. Üzenet a mobiltelefonján. és leült a tükör elé. a kincseivel és az akvarelles dobozával töltötte. Hol a pulóverem? – Itt. meg is van. mint egy bolond. elmegy Franck-kal vidékre. Már alaposan megtisztítottad a terepet. máris késésben vagy. 2004. Úgyis az a specialitásod. menj már! Na. ezüsttálcán. hogy bízunk benned! Nem. igen. ne ma! Az üzenet törléséhez nyomja meg a csillag gombot. hidzse csak el. húzz bele. 199 . megteszem. Ezzel tartozik neki. ne bízzatok bennem. az anyjától. tudod. aki olyan nagyra van magával. Elképzelte a jelenetet: a mafla alak. az idióta képét. Újra nevetni kezdett. hogy akkor nem pisálja le többé a motoromat az a kis hájas dög? – Nyugi. miközben a metróállomás felé loholt. gondolta Camille. és elhatározta. – Majd gondolkodom rajta. attól begörcsölök. hogy igen. Jaj. – Camille átnyújtotta neki a sápadtzöld pincsimellénykét. menni fog! – Camille-ból kirobbant a kacagás: – Igen. Csillag. gondolkozz csak. mikor akarsz már leállni vele? Megteszem. Cher megyében. vagy mint egy pajkos kislány. rajzolás szempontjából.

– morogta Franck. kisasszony? – De ne.. csak ezt ne mondtad volna. – Dehogyis! – De igen.. – Hé! – Mi van? – A disznóban nincs is steak! – Tényleg? – Tényleg! – Akkor mi van benne? Franck az égre emelte tekintetét. nem fogom összetörni neked! Jössz már. mint egy őrült. mint egy kiskutya....... Úgy fogsz vezetni. Túl későn indultok. 200 . nem a háborúba megyünk! Két nap múlva itthon leszünk! – Majd hozok neked egy szép steaket – vetette még oda Camille Philibert-nek. ismerlek jól! – Philou. Induljatok ho.. is. elég legyen már! Esküszöm. és megpuszilta Philibert-t. elviszlek a Te. miközben a fogkeféjét beledugta a zoknijába –. Egy órán belül ott leszünk.. maradj velem... – Ó.. – Nekem sincs senkim a világon. nem a világ végére megyünk.. Úgy követte Franckot a lakásban. csak te! Ne izgulj! Franck felsóhajtott.nekem.. ma. – Holnap reggel már öljük a disznót. – Jaj. – De ez is micsoda ötlet! Ca. nem hiszek a fülemnek! Most már beszálltak a hegedűk is! Camille lábujjhegyre ágaskodott.10 Philibert boldogtalan volt.. csak ti! Csend. Egy óra múlva sötét lesz.. Fagyni fog. Nem. ne. – Ki szabadította a nyakamba ezt a rakás siratóasszonyt Nyakig ülünk a melodrámában! A francba is. – Neked? – Nekem nincs senkim a világon... Camille. holnap reggel. – Ez teljesen ésszerűtlen. Teák Palotájába. ez nem ésszerű. – a kezét tördelte –. Ú. – Na.... mielőtt eltűnt a liftben. na.

– Gyertek be. – Rendben. – Biztos vagy benne? – Persze.11 Még a Port d'Orléans-nál sem jártak. mit csináltál vele? – jajongott a jóasszony. ha a másik irányba dőlök. Bízz bennem! – Franck! – Mi van már megint? Félsz? Ha félsz. de ez a gravitációs tengellyel van kapcsolatban. – Most már le kell venned a kabátodat! Camille nem moccant. és határozott mozdulattal lecsapta a sisak üvegét. 201 . van egy kis gond. – Fázom. add a lábad! Levette Camille cipőjét és lehúzta három pár zokniját. Akkor engedd el a kapaszkodót. gyertek gyorsan! Jeannine! Megjött Franck a barátnőjével! – Szegény kicsikém! Jaj. – Ó. nem volt képes magától szétnyitni a karját. Camille! Nem tudnék neked fizikaórát tartani.. – Várj.. Franck segített neki leszállni. hogy biztos vagyok benne! A hülyeséged miatt mindjárt berepülünk a sövénybe! – De. majd segítek. jobban tapadnak a kerekek. a kezedet meg csúsztad be a dzsekim alá. – Nahát. Száz méter múlva Camille újra fázni kezdett. – Máris? – Igen. az autópálya állomásnál már jéggé fagyva didergett. Jézus Máriám! Egészen kék ez a kislány! Menjetek már innen! Jean-Pierre! Tegyél egy széket a kandalló mellé! Franck letérdelt Camille elé. Úgyhogy dőlj velem együtt. – Rendben. – Micsoda? – Amikor én oldalra dőlök. kiegyensúlyozom a motort. végre megjöttél! Mit hoztál nekünk? – Egy jéggé fagyott lányt.. és odatámogatta az ajtóhoz. Én azt hittem.. – A francba. és hazamehetsz. – Biztos? – Egészen biztos. – Hé! – Mi van? – Aztán nehogy visszaélj a helyzettel! – Franck huncutul Camille-ra vigyorgott. amikor Franck lehúzódott a padkára. hogy szálljon le ő is: – Figyelj csak. Tapadj hozzám a lehető legszorosabban. itt még metróra szállhatsz. és intett Camille-nak. neked is dőlnöd kell velem. és mire a tanyára értek. és tapadj hozzám. érted? Ha együtt dőlünk. Gyerünk.

– Ki az a Gaston? – A böllér. hogy ne törjön el közben? – Van forró marhavesém – mennydörögte Jeannine.. A pánik szele fújt a kandalló felől. Avagy: hogyan olvasszunk fel egy párizsi lányt úgy. hagyd. igen. Add ide a poharad. Addig adjatok neki inni valamit! Camille lelkesen kanalazta a levest. és egyre jobban kiszínesedett az arca.. – Van itt valami húsleves is. majd én! – Belesett az összes fedő alá. – Oké. hogy a világ legjobb húslevesét tálalod fel nekem. neked viszont rajzolnod kell! Soha nem szabad abbahagynod a rajzolást. – Ez a tegnapi csirke. hogy már másodszor fordul elő. az arca szinte lángolt. világos? – Most? – Nem csak most.. elnézte csodálatos. – Nem. Amikor odaült a többiekhez. – Menj már.. – Tudod már mozgatni az ujjaidat? – Hát. hogy Francknak csak a legnagyobb nehézségek árán sikerült kiszabadítania a karját a kabátujjából. adjatok már neki valami meleget! – kiabáltak körülöttük. és a hetedik mennyországban érezte magát.. mint a sonkát! Franck kelletlenül állt föl. És Camille lassacskán felengedett. – Rajzolnod kell. Franck húzta ki Camille-t a csávából. Most felül is.. Camille újra a figyelem középpontjába került. kis jégcsapom! – Istenem. csinálok neked jobbat is! Odaülsz velünk az asztalhoz? – Nem baj. gyerekek! Gaston reggel hétre itt lesz! Mindenki felállt. – Még egy utolsó korty pálinka. ha itt maradok még egy kicsit a kandalló mellett? – Dehogy baj! – kiabáltak a többiek – Hagyd békén! Majd felfüstöljük.. Majd én elintézem. Majd holnap meglátod. azután gyerünk a tollasbálba! Holnap korán kelünk ám. Camille annyira görcsbe volt merevedve. pirospozsgás ábrázatukat. hadd csináljam. rendben... oké? Én nagyon szívesen etetlek. – Mit mondasz? – Azt mondtam. Hallgatta a beszélgetésüket – egy szót sem értett belőle –. akkor megyek.. – Ez tökéletes. – Jobban vagy? Camille bólintott..– Oké. soha! Camille behunyta a szemét.. – Voilá! Engedd. nem akármilyen figura! 202 . – Rendben. töltök még.

Jeannine mindig megérint. mennyire örülünk. az övét lezárták. én sem tartanék ma ott. – Ez micsoda? Franck keresztben elnyúlt az ágyon. hogy egy barátnőmmel jövök.. Az alig húsz éves gyerekük arcát látják és szavait hallják. ugye tudod? Leült az ágy szélére.. – Most először. Jó lesz? – Szuper – mondta Franck –. Rám néznek. és aztán.. Megrázkódott. ahol vagyok. akivel kefélsz. A haverom volt. fel a fejjel! – Jeannine megszorította Franck karját – Majd elrendeződik valahogy. – Szemben van a fürdőszoba. – El is hiszem. Most vakációzz! Amikor becsukta az ajtót. – Mondtam már... hogy Fred még mindig itt van. – És aztán micsoda? – Nem is tudom. Vajon miért. nem az Ibis hotelban! Camille nekirontott Francknak: – Azt mondtad nekik. Autóbalesetben. hogy ne beszéljünk róla. ez minden! – Ja. Sőt hozzád sincs semmi köze.. szerinted? Mert én vagyok a bizonyíték. Egyébként az egyetlen igazi haverom az életben...– Hát ez az – mondta Jeannine. a tiszta törülközőket ott találjátok az asztalon. – Rá sem ismerne. hogy láthatunk.. és ha ő nem lett volna ott... kisfiam. te aztán igazán meg tudod szorongatni az ember tökét. tartanék-e valahol egyáltalán. de valami hasonló. Egy disznóölésen nem igazán lehet nőket szédíteni. Én persze nem Fred vagyok. szuper! Köszönjük. hogy a legszebb lepedőit adta ide nekünk. Minden évben eljövök. hogy együtt járunk? – Nem! Azt mondtam. megveregeti a vállamat. és akármilyen késő van. Nem is tudom. Camille megijedt: – Hé! Itt csak egy ágy van! – Persze. miközben Camille előszedte a cuccait. valahogy kedvem volt hozzá. – Tessék? – Most először hozok ide valakit. Valami állat nem állt meg a stoptáblánál.. és mit látnak? Csupa emléket. – Akkor miért hoztál ide? – Megmondom: hogy rajzolj. – Ez itt Fred szobája? – Nem. Együtt jártunk a vendéglátóipari szakközépbe. Még csak nem is ő volt a hibás. tudod jól. – Na.. még ott mereng a lépcső alján. hogy csak egy ágy van! Falun vagyunk. És Paulette? Franck lehajtotta a fejét. Biztos vagyok benne. Frédéric. csak ennyit? – Most mit akarsz ezzel? – Egy barátnő nálad olyan lányt jelent. Ez. 203 . – Ugyan már.. Jeannine. A disznóvágás csak ürügy. – Ennek semmi köze a disznóhoz. Állati jó srác... és a plafont bámulva megszólalt: – Jeannine-nek és Jean-Pierre-nek volt egy fia. Hogy lehettem ilyen hülye? – A francba. Szóval röviden: Frédéric tíz évvel ezelőtt meghalt.

– Leolthatom a villanyt? – Naná! – Alszol? – kérdezte Camille egy perc múlva. Ez így jó lesz. – Miért? – A francba. a feszülettel a falon. Persze te nem vagy olyan gömbölyded. – Mit tömtek ezekbe? – Egy nemzedéknyi parasztot. a szekrényeket. Pizsamában vagyok! – De magadon hagyod a pulóveredet és a zoknidat is? – Igen.. a lent pattogó tüzet. – Nem. Egész életében egy olyan szép nagy ágyban aludt. – Nem is öltözöl át? – Dehogynem. a madarakat. – Kórházban van? – Nem. – Na. milyen fekete itt az éjszaka? Hogy milyen szép a hold? Milyen fényesen ragyognak a csillagok? Hallod a ház zajait? A vízvezetéket a falban? A recsegő korlátot. – Látod.. a szelet? Hallod? 204 .– És ami az ágyat illeti.. egy nyugdíjasotthonban. – Persze. a fiatalságod semmi volt? – Semmiképpen nem valami nagy dolog. miért? – Mert Fiona hercegnő jut rólad az eszembe. én meg az ágybetéten alszom. az állatokat. mint ez itt. hercegnő? – Jó lesz. – Nagyon mulatságos. gyapjúmatracon. holnap reggelig sem fejezzük be.. – Miért.. Tehát a semmire. – A fiatalságodra? – Talán.. jól mondtam... – Láttad a Shreket? Azt a rajzfilmet? – Nem. teljesen egyedül maradt. gyerünk! Segítesz? Egy tonnát nyomnak ezek a matracok! – Az már igaz – nyögte Camille.. – Franck! – Igen? – Mi baja a nagymádnak? – Öreg. nem gond. Ha ezt most elkezdjük. az ingaórát. most pedig szép lassan haldoklik egy szaros vasszekrényféleségben.. akik a fáradtságba haltak bele. Letesszük a matracot a földre. – És mire gondolsz? – Semmire. – Camille! – Igen? – Nyitva van a szemed? – Igen.

Kedves trükk. de tudom. Camille. Talán édesebb voltam a képen. – Az apámat sosem ismertem. ki tudja. mint máskor.. – Kiből. de mégiscsak csalás. – És a nagyapád már meghalt? – Igen. hogy mosolyogjak? Elég az hozzá. esküszöm. ha nem kérdezősködsz. Rajta! Ezt a kockázatot szívesen vállalom. – És soha nem találkoztál az anyáddal? – Camille.. – Úgyhogy? – Semmi. A szobája egy állandóan kivilágított parkolóra néz. hogy a nagyi minden évben elküldte neki az iskolai fényképemet. hát.. – Hazudós! – Soha nem találkoztál az anyáddal? – Ne haragudj! Befejeztem.. És egyszer. hogy megzavarják a fejem. – A nagymamád nevelt föl? – A nagymamám és a nagypapám. Az anyám meg. És.. Most már aludj. az éjszakás ápolónők beszélgetését.. Franck hangjáról a sötétben is hallotta.– Igen. úgyhogy. hogy felé fordul: – Egészen. És ebbe beledöglik.. csak úgy belé ürítette a spermáját.. és csak a kerekes kocsik fémes zörgését hallja. Vagyis igen.. Mert ha igen. – Mi van vele? – Szóval az anyám nem volt odáig az örömtől. Soha nem írt nekünk. akinek a nevére is alig emlékezett. – De igen.. – Mi van? – Ne menjünk el ebbe az irányba.. a harákoló szomszédait meg az egész éjszaka fecsegő tévéjüket... hogy attól a 205 . – De a szüleid? Ők nem tudnák magukhoz venni? – Ó. hogy egy ismeretlen. Egy ismeretlen. születésnapomra és karácsonyra mindig kaptam tőle ajándékot. – Hát ő már nem hallja... Egy újabb trükk. akkor utána úgy érzed. – Hogyhogy nem tudsz róluk semmit? – Nincsenek. jobb.... hogy ez átverés volt. – Hogyhogy semmi? – Úgyhogy nem kért belőle. a fickóból? – Nem. Talán aznap a tanító bácsi megcsipkedte az arcomat fényképezés előtt? Vagy a fotós előkapott egy műanyag Mickey egeret. aki egy autó hátsó ülésén szabadult meg a spermájától. hogy feltétlenül a karodba kell zárnod. – Nem vagyok álmos. a kisfiából. de később megtudtam. – Franck! – Mi van már megint? – Hol vannak a szüleid? – Fogalmam sincs.. Egészen tíz éves koromig nem tudtam róla semmit..

És még egy rakás ronda dolgot csináltam. A rohadékok királya. és bejelentette. Egyszer. a kocsmába. Mindent megtettem. Hogy megfizessenek azért. felforgattam az iskolát. hogy eljött értem. Három hónap múlva az anyám felrakott a vonatra. mint azelőtt. mint a többieknek. a nyakamon egy másik kölyökkel. Beszálltam az autójába. ugye? De elhiheted.. Én úgy tudtam. mert a nagyi egyszerűen kidobta otthonról. el sem tudnád képzelni. Talán jólesett azt gondolnom. Egy hitvány féreg. de este pityeregni kezdtem. Mindig odakint voltam.. mielőtt újra eltaszított magától. Úgyhogy kirobbantam. Azután már semmi sem volt olyan. – És sikerült. de ők puskát fogtak rá. hogy ez csodálatos. te meg fattyú vagy. úgy kell neked. és az összes többi éjszaka bepisiltem az ágyamba. hogy egy kurva az anyám. Azt mondta. amit a nagyanyámról mondott. Megmutatta a férjét. és együtt pecáztam az orvhalászokkal. – És azután? 206 . – Hogy? – Hogy ezer darabra tépett az a szemét. magával akart vinni. télen a nagyapám elvitt gombát szedni. – És azután? – Azután szemét alak lettem.. – És hazudott? – Persze. Azt mondta: biztos vagyok benne.. Én üvöltöttem. hogy emeletes ágyban alszom. Miután az anyám néhányszor felültetett minket. Azt mondtam. Nem mesélem el azt a cirkuszt. Ő rontotta el a jellemedet. Nem számít. beszorítva négy fal közé. Elég okos vagy te. és senki nem mondhatná rám a templom mögött. ahol piáltam és fűztem a csajokat. hogy haza akarok menni. de közben ő is sírva fakadt. Mert nem az volt a legrosszabb. és hogy hallgassak el. hogy el is akartam hinni.. meg aztán lehet. És ezután megőrültem. meleg helyzet volt. akkor olyan életem lenne. hogy végre lesz igazi családom. Egészen odáig mindig kint voltam a mezőn. Ez idegesítette az anyámat. Mire az anyám azt mondta. Nem. vadászni. Először állatira tetszett. most pedig egy rohadt lakótelepi házban ültem. A nagyanyád tehet róla. hogy erővel választottak el minket egymástól. és az időm legnagyobb részében egy kismotoron ültem. és olyan szorosan ölelt. Még csak nem is értettem ezeket a szavakat. ami tőlem telt. hangosabban. csizmában jártam. hogy. Mindent elrontottál. Elszívtam a nagyapám cigarettáját. a nagymama vigasztalt. aki minden gyöngédséget learatott. mint én. De tudod. hogy ott akarok maradni a nagyszüleimnél.. hogy a nagyi miatt kellett elhagynia engem. a tanítás után minden nap estig pecáztam. úgyhogy nem vehetsz fel szárazat. és ha a nagyapám nem kapja elő a mordályát. a biciklimet csak úgy bedobtam a bozótban. Kiléptem a gyerekkorból. Megélesedett a hangja. hogy mindent elrontottam. Az anyád egy kurva.. egy tévé elé. Én voltam a bandavezér. hogy most ez az otthonom.. hogy eljön értem. hanem az a sok szörnyűség. mondták. kirúgattam magam. egy undorító külvárosban. és azt ismételgette. vagy egy bárban. az új gyerekét és az új ágyamat.. Már nem értettem semmit. De én ezt akkor még nem tudtam. nem kértem már a nagyszüleim kedvességéből és az összes többi szarból. ez visszhangzott a kis fejemben. Aznap éjszaka. Hogy megtömte a fejemet azokkal az elképesztő hazugságokkal. A nagyapám meg egy szót sem szólt. hogy a fattyú gazember.. hogy direkt csinálod. elloptam a bevásárlásra szánt pénzt. végül eljött értem. el tudod képzelni. az volt a legrosszabb. hogy majd megfojtott. mindent! Amikor beszálltam a nagyapám Simcájába. és magával vitt. és százszor is elmondta.kisfiútól ott a fényképen lelkiismeret-furdalása támadt. mert felébresztem a kicsit. és magával visz. Hogy ő mindent megtett. hogy bosszút álljak. mert megfosztottak egy ennyire kedves mamától.

mint egy kisbaba. A folytatás a következő fejezetben. ha csak rá gondolok. – Azt mondtam neki: a francba.. Vagyis nem így. nézd meg ezt az ocsmányságot!” Hát majdnem kiugrott a szemem a helyéből! – Miért? – Először is a teste. ez a zseni. – Na. plusz a pehelypaplan. persze megnyerte. Franck Camille fölé hajolt: – Jobb is így. és tökéletesen eredeti. ez a hatalmas fickó.. A francba. Egyszer közös hotelszobába kerültünk.. A francba. Mert most már nem vágyom a karjaidba. Már lélegzetet sem mertem venni.. Halálosan bűzlesz... Szörnyű volt. hogy óriásira nőtt. bűzlesz..... Maga a tökéletesség. erre elkapja a karomat. figyelek. de ő egészen más. Oké. Vigasztalhatatlan volt a hülye. Pascal Lechampy.. Ráadásul imádnivaló.. Lestaf. a csokoládé. szép. és végén csak belevágtam. hogy szörnyen bűzlött. reggel lezuhanyozott. valahogy úgy érzem. az öltözőszekrényébe tett szappanokba és a hasonlókba. az.. Ez a srác egy isten. Egyébként nem is jön be soha. hogy láttam. nem megyek bele a részletekbe.. öreg. visszafordulok. csak hogy ne kelljen mellette maradnom. vagy mi? És akkor ez a nagy mackó. A baj ott kezdődött. mert kihánytad a beledet. Talán ha meg is erőszakoltak volna. de nem tudom neked elmondani. a nugát... – Mivel? – Amikor az előbb Fredről beszéltem. Nem tudtál mellette megmaradni egy percig sem. – Tudod. nem volt valami gusztusos... nem támadt kedved. Mi a fene ez? Nem mosakszol. De főleg. És tök váratlanul egy perc alatt meztelenre vetkőzött. a leveles tészta. Pascal. amit ő készít. Jó.. azt is tudni kell. sírni. Ja. a fánk vagy bármi. de abbahagyom.– Azután alvás. jól bepiáltam. Azt mondja: „Nézz rám. a világ legjobb cukrásza. a gonosz tréfákba. Egy igazi mézes sütemény. hogy te sem tudnál egy szép családi albumot mutatni a körülötted vigyorgó családtagokról.. Volt még egy barátom.. felejthetetlenné alakul a kezében.. mert ott voltam. még ma is rosszul leszek. ugye? – Hát nem. de ez nem igaz. a harsogó nevetésével és a temérdek hajával elkezdett sírni. milyen állapotba kerültem a nap végére. Camille! – . hogy elkábítsam magam.. Találkoztam már néhány jó mesteremberrel életemben. Végül hazamentünk a szállodába. Ez még nem baj. azt mondtam. – Elmeséled egyszer? – Talán. én dolgoztam a keze alá.. láttunk már ilyet. A verseny véget ért. finom. sírni. nagyon rosszul éreztem magam. – Ez nem normális! Nem normális. Olyan lemezféleségek vagy 207 . Egyébként az volt a meglepő. jegyezd meg a nevét. Ébren vagy még? – Igen. és inkább egy bárban töltöttem volna az éjszakát. Meg kell híznod.. hány takaró van rajtad? – Hány is? Három. hogy ő volt az egyetlen haverom. még hallani fogsz róla. amit mutatni akart nekem.. Mint egy vízesés. Már nem.. Sokáig játszottam ezt a kis játékot. úgy zokogott. mert elkísértem egy versenyre. Hatalmas nagyra. Éppen a mosdó felé indultam... hogy mindig fázol. – Amúgy te sem. A közönséges lekváros linzer. a gúnyos megjegyzésekbe. Már nem mulattat. soha többé nem foglak ezzel gyötörni. hogy a karodba zárjál? – Nem is tudom. és két óra alatt melegszel fel a motorozás után..

amit szeretsz. – Na jó. mert te mindig baromságokat veszel. a végén pedig megkérdezte: „De miért várt ezzel ilyen sokáig?” Semmi válasz. nem beszélek többé róla. és bár biztos vagyok benne.. – Akkor? – Megeszlek! – Olyan leszel. de jól jegyezd meg. és amikor beparfümözi magát. És ott és akkor megfogadtam. amikor meglátta a testét. külön neked. grillezett húst. hogy jó lesz. oké? Mindennap délután háromkor. ismerem a csajokat. És tudom. mint eddig is. felelte Pascal lehajtott fejjel. Nem tudom. és felírt egy csomó receptet. Micsoda éjszaka.. Megtisztogatta a sebeit. amikor hazajövök. hozok neked egy adag kaját. a sürgősségi osztályra. mint a boszorkány a Jancsi és Juliskában? 208 .. hogy elűzze a szagot. de azt ígérhetem. hogy néhány kiló többlettel kevesebbet fáznál és kívánatosabb lennél. hánykor kelsz reggel. miért vártál ezzel ilyen sokáig?” „Mert annyira szégyelltem magam”. ez a véresen nedvező rühös valami. és mindennap azon rágódj.varszerűségek voltak a teste ráncai között.. Este nem vagyok otthon. nem tudlak ellenőrizni. hogy állatira fájnak. hogy magamhoz térjek. hogy most már alszunk! – Akarsz nekem segíteni? – Miben? Hogy ne fázz annyira és hogy kívánatosabb legyél? – Igen. hogy mindig valami különleges lesz.. rákent egy rakás izét. És ha szépen kigömbölyödtél. akkor... – És azután? – Másnap elráncigáltam a kórházba. egy kicsit. Megmondta. Nem ígérem. Kis adagokat hozok. de meg kell enned az egészet. de megtiltom a nassolást. finom zöldségeket. hogy keddtől kezdve én etetlek. ha csak eszembe jut. Visszatérve rád. hogy Philibert is ezt mondaná! Csend. Oké. Halat. hogy ez volt az utolsó eset. csupa olyasmit. szóval. de úgy dörgöli magát a törülközővel. de velünk. Amint túl nagyra nőnek a melleid. ez érvényes a soványakra is. tudod. Nincs több müzliszelet. korpakeksz és joghurt. alaposan lekezelte. A francba. amikor mosakszik. A pályaudvaron én is visszatértem a kérdésre: „Igaz is. Hogy lenézem őket. hogy függésbe kerülj a főztömtől. Hogy is csináljuk? Először is. Továbbra is főzök egy nagy adag levest hétfőnként Philounak. te mindenre rá tudsz venni... – Rendben. különben abbahagyom.. nem kacsasültet vagy pacalt fogsz kapni. mint egy őrült. hogy kevesebbet fogok gondolni rá.. hogy. milyen szörnyű szorongás. leállunk. és basta. Részeg becsszavamra! – Franck! – Hé! Megbeszéltük. – Oké. Nyugi.. tehát átalakultam Teréz anyává. hogy a külsejük alapján ítélem meg az embereket. Készítek valamit. Ráadásul elmesélte. a francba. hogy muszáj lefogynia.. egész éjszaka piáltam. Azt nem ígérhetem. Még az orvos is megtántorodott. Az a cél.. össze kell szorítania a fogát. ezentúl nem te vásárolsz. szóval. – Hogy? – Hogy szívatom a kövéreket.. Ne izgulj. Lyonban voltunk. nehogy elbőgje magát. – Szó sem lehet róla! Hogy elvehessen tőlem az első erre járó barom! Még mit nem! Jobban szeretlek girnyónak. mi lesz az aznapi menü. És ez bűzlött. Esküszöm.

ha tudod. – Tudod. amikor meg akarom tapogatni a karodat. és holnap hosszú napunk lesz.– Pontosan. de kedves fiú vagy! – Anyád! 209 . hogy egy csontot nyújtasz ki. nem látszik rajtad. mert jobb. És ne is próbálkozz azzal. nem vagyok vak! És most egy hangot sem akarok hallani többé! Már majdnem két óra van.

a poharukat szorongatták. akik pedig kívülről ismerték ezt az egészet. és villámgyorsan rákötözték. hogy magadhoz térj! – Nem. nem én voltam. Camille magához szorította a füzetét. az maga volt a borzalom. lefektették egy padra. Camille akarata ellenére is ugrott egyet. ez a visítás egyre kevésbé hasonlított állati hangra – inkább emberi sikoly volt. és csak visított és visított. hogy lelógjon a feje. köszönöm. hanem Jeannine. – Rájöttem. Gyerünk! Még egy pohárkával.12 Franck a matracra tette a tálcát. összesen vagy tizenöten. Gyerünk.. – Gyerünk. beszélgettek. A disznók nem hülyék. nem: a kezével. könyörgés. – Talpra. késésben vagyunk. mozgás. de amikor a böllér elmetszette a nyaki verőerét. Fúj! De ez még elment volna. máris egy poharat nyomtak a kezébe. tréfálkoztak. – Ó. álomszuszék! 210 . hogy egy disznó ilyen nagy. most nem. a fiatalabbak zubbonyban. a szörnyű az volt. s még alig nyelte le a tejeskávét. Camille szinte ki sem lépett az ajtón. kis hölgyem! Merítsen egy kis bátorságot! Ott voltak a tegnap esti vendégek. Mintha ezzel nem megölte. vagy valamit.. Az összes ember a disznóra vetette magát. reggeli és tejeskávé! – Ne bízd el magad. A disznó csak visított és visított. meg néhányan a tanyáról. vagy bármi mással. Nem tudta. Bevonszolták az udvarra. ők is kínosan érezték magukat. És ahogy folyt el a vére. Nézd. és még a többiek is. Jajongás.. Eddig még nem is volt olyan szörnyű. igen. úgyhogy tudják. majd hirtelen elhallgattak: megérkezett Gaston a nagy késével. hanem feltámasztotta volna. Gaston letaglózta egy bunkóval. ott hozzák az elsőt. egy asszonyság odafutott egy vaslábassal. Nálad van a füzeted? – Igen. Toporogtak. – Ma két disznót ölünk.. és kavargatni kezdte a vért. Megérzik. mint valami festményen: az idősebbek durva vászon munkaköpenyben. – Minden rendben? – Igen.. különben kikészülsz. ömlött a vér.. És egyél legalább egy vajas kenyeret. Úgy álltak ott. Nem kanállal. mi következik.. mert a disznó kicsit kába volt. amit hallgatni kellett. – Láttad a kezét? – Lenyűgöző. Franck kommentálta a látottakat: – Ő a böllér. felhajtotta a karján az inget. úgy. ma nem kaptak enni. – Nem rajzolsz? – Nem..

Gyere. tudjátok. Szerinte különben is hátravolt még a legrosszabb. pontosan tudta. mint egy szamár. Utána furcsa kefeszerűséggel kapargatták le az égett szőrt: egy deszkával. Az emberek elvitték a tetemeket a füstölőbe – a pörkölt disznóbőr szaga.. húzódj arrébb egy kicsit. Bemehetsz a melegre. Amikor a szirénázás elhallgatott. Hívhatják ezt antropomorfizmusnak. ő az a kislány. hogy ne hallja a disznó visítását. hogy jobban lásson. Ez zavarja Gastont a munkájában. amit akar. hiszen tulajdonképpen ilyen az élet. petrezselyemmel? – kérdezte Franck röhögve. Oké. Egyébként nem normális. féltél. – A húgyhólyag. mint egy disznó. és akkor ő is ordíthat. vége volt.. – Lucienne. kényeskedésnek. – Gyere ide! – kiabálta Jeannine. Franck elemében volt. legalább betömhették volna a fülét! – Mivel. dolgom van. – Most már ne igyál többet! – Igenis. hogy ennyire tele van. Tálakkal felszerelkezett gyerekek ingáztak a még füstölgő disznó és a konyha között. És akkor Camille rajzolni kezdett. hogy nem? – Kíváncsi voltam. – Hová mész? – Az eszközeimért. Hölgyeim. aki kinőtt már a kamaszkorból. hogy egyetlen mozdulatát se szalassza el. akiről az előbb meséltem. Camille bement a konyhába. visszafogta magát. A böllér elkezdte felvágni a disznókat. ő a másik disznó miatt szenvedett. Gaston kezére koncentrált. Nem a halál látványa zavarta. akinek épp most vágják el a torkát.Camille. Mert a másik disznó mindent hallott. nem. csinálj neki helyet a sparhelt mellett. zsebre vágta a füzetét. mindenki mondhat. hogy ne kelljen látnia. ebből nem élünk meg. csúszós hólyagféleség. – Miért. ott ültek már a viháncoló asszonyok a vágódeszkáikkal és a késeikkel. A „mint egy szamár” hülye kifejezés. és nemsokára őt is ledöfik. és közelebb lépett Gastonhoz. Már inni is tudott. most már elfogta a kíváncsiság. – Dehogy zavar! Idenézz! – És Gaston beleszúrta a kést a hólyagba. ha akarsz. – A francba. mit kell elszenvednie a haverjának. mégis nehezen fékezte az érzelmeit. Jól tartottad magad. és nem tett ostoba megjegyzéseket. amelyre kifordított sörösdobozokat applikáltak. Rendben. ülj ide közénk! 211 . El volt ragadtatva. Remegett. Camille leguggolt. Vagyis. és Camille a pad mögé került. Camille azt is lerajzolta. – Az ott micsoda? – Mi? – Az az átlátszó. Akit tegnap este újra kellett élesztenünk. bemutatom Franck barátnőjét. De nem ment valami jól. mama! – Elégedett vagyok veled.

hogy kell felvágni a húst egészen apró darabokra. A kutyákat. – És Franck? – Franck készíti a főtt és sült ételeket. mert megpróbálja megérteni. Valóságos baromfiudvar. és saját torz arcát egy acéllábas görbe tükrében... de teljesen tönkrement a dauerom! – Ugyan már. a macskákat. és újra együtt nevetett a többiekkel. a zakókat. Az asztalon a kérges kezeket. Csak nem fog beleesni a csapdába! – Én is kaphatok valami munkát? – kérdezte az asszonyoktól. azt akvarellel. a lábak.. a májashurkát és a finomságokat. Elmagyarázták neki. A vért. Nem – gyorsan megragadott egy vágódeszkát –.. a fülek... Azt az egészséges táplálkozás izét nem kell kedd előtt elkezdenie. A véreshurkát. csivitelt. Amikor Jeannine meglátta Franckot a fehér szakácsköpenyében.A kávé illata összekeveredett a meleg belek szagával. Á! Végre itt van! Megjött a mi kis szakácsunk! Az asszonyságok elbűvölten kotkodácsoltak. Bent is.. csak a dickensi gyerekkora miatt van az egész. ne mórikáld magad! Mindenki tudja. Mindenkinek a maga mestersége! Hol a füzeted? Utána a komaasszonyokhoz fordult: – Mondják csak. és estig csak rajzolt. A háttal álló Franckot. A tüzet. akkor annyi. Megint brrrr. A történetnek ezen a pontján Camille kénytelen volt elgondolkodni azon.. Camille kezet mosott. 212 . Ha elvágod az ujjad. – És mik azok a finomságok? – Hát a feje. hogy parókát viselsz! Jó kis hangulat: nyaralóklub a tanyán. és meglátta. A köpenyeket. hogy Camille éppen a többi asszonyt méregeti... A gyerekeket és az öregeket. Brrrr. Hú. ha Camille lerajzolná magukat? – Dehogy! – Igen ám. baj lenne.. Jeannine kifújta az orrát a konyharuhába. Franck a tűzhelyhez menet mögé került. kint is. gyorsan kivette a kezéből: – Ehhez te ne nyúlj. Franck megérkezett.. – És mi lesz ebből? Minden oldalról záporoztak a válaszok: – Májashurka! Szalámi! Kolbász! Pástétom! Disznósajt! Camille a szomszédjához hajolt: – És maga mit csinál azzal a fogkefével? – A disznóbelet mosom. Mindenkinek a maga mestersége. A fenébe! Erre igazán nem számított. és megölelgette a vállát. láthatóan megrendült. az üvegeket. Lucile. Az asztal alatt a vastag zoknikat. ugye? Amikor Franck visszajött a pincéből a krumplival és a hagymával. hogy kell fognia a kést. a farka. mindenki nevetgélt. hogy éppen nem most szeret-e bele Franckba.

nem tudok kárt tenni benned. Mivel Camille hátat fordított neki. Álmodott? Vagy aludt? Ki tudja. – Úgy hívnak.. Végigvágódott az ágyon. és két Batmant rajzolt Bradleynek: egy repülő Batmant. és az asztalnál sorsot húztak.. örökre szüzek maradnak. de nem mert mélyebbre hatolni. álmát a padlóréseken felszűrődő vidám hangzavar kísérte. kocsonyás levest tett az asztalra. ezt muszáj megkóstolnia. – Camille! Aludt? Vagy csak úgy tett? Mindenesetre nem válaszolt. – Bradley.. – Nyugi. hogy megmutathassa a hegeit: – Ha mindet egymás mellé raknánk. disznóhús főtt és sült mindenütt. a csirkéket hajkurászták. mert még elüt a végén! – Csak meg akartam mutatni neki. 213 . – Jaj. És ki akart józanodni. elhárította a fejéről az örök szüzesség veszélyét. mint a gép. Camille belemártotta a kenyerét.Mindenkinek odaadta az arcképét. hogy ilyen jól rajzolsz? – Te is nagyon jól rajzolsz. túl részeg vagyok. mert ott már hurka volt. Huszonketten ültek az asztal körül. az orrát odadugta a tarkójához.. Mélyen aludt. mindketten a saját helyükön feküdtek. amikor végre felébredtek. – Nagyon szeretek veled lenni. utána megkérte a gyerekeket. te dinka vagy! Ne indítsd be a traktort. Félig levetkőzött. Délben. Mindenki nagyon jól rajzol. hogy mutassák meg neki a tanyát. mert levegőre vágyott. Camille. kis kisasszonykám. Camille komoly képpel bólogatott. Kis mosoly. Camille morgolódott. Este buli volt. lábak. nevettek. Batman-pólós és Chameau-csizmás kölykök szaladgáltak mindenfelé.. Azok a virágszálak. és a teste alá csúsztatta a karját. Először nagyon illatos. Egyikük sem utalt az éjszaka történtekre. és hosszú disznóbeleket lengetve hergelték a kutyákat. – Hogy csinálod. – dünnyögte Franck. és egy óriáspolippal harcoló Batmant.. majd az általános zűrzavart kihasználva felosont a szobába. majd végül a kis pohár pálinka. nyugi. nyelvek és a többi ínyencfalat. és azonnal elaludt. A rövid kis hajszálak az orrcimpáját csiklandozták.. A vacsora után következtek a sütemények – minden asszonyság elhozta a maga remekművét –. Néhány centire hátrahúzta a székét. hogy Bradley? – Naná! Nyilvánvalóan Bradley volt a banda lelke. hogy kinek mi kerüljön a tányérjába. amikor Franck hozzásimult. Franck dolgozott. akik nem isznak belőle. másfélfogú szomszédja csalafinta tekintetétől kísérve. A farkak és a fülek a kandallóban rotyogtak. mindenki örült. hogy szorosabban magához ölelhesse.. és találomra nyújtogatta a poharát a kínálgatok felé. 18 centi hosszú vágásom lenne.

– Fáj a fejed? Camille bólintott. és amikor beléptek a konyhába. Két másik asszony már ott ült az asztal végén. csak némán átnyújtott nekik egy-egy nagy csésze feketét. Amikor az ember fáradt. jól megölelte Franckot. Ezt az árat kellett fizetnie azért.. és a kolbászhúst aprították. sodort egy cigarettát. kivette a dohányt a télikabátja zsebéből. amíg dumálok vele egy kicsit. Letette a csészét. Hopsz. És amikor Franck az első piros lámpánál a földre tette a lábát.. egy szép darab karajt. – Biztos? Camille bólintott a sisakkal. tehát három megoldás van: vagy itt hagylak. 214 . és megvársz valahol. meggyújtotta. Hú. – Leülhetek? Camille arrébb csusszant. Camille felcsapta a bukósisakok üvegét: – Veled megyek. nem gondolt semmire. De annyi baj legyen! Camille Franckhoz simult. Jeannine nem kérdezett tőlük semmit. és összeszorította a fogát. nem bírnád ki az utat motoron. és kiült az udvarra. – Oké... hogy ne maradjon örökre ártatlan. és súgott valamit a fülébe. A konyhai szagok felkavarták a gyomrát. vagy elviszlek. De. Camille a kandalló felé fordította a székét. Az élet váratlanul nagyon felgyorsult.. – Te mit gondolsz? – Nem tudom – hazudta Franck. és csendben felöltöztek. egymás után bementek a fürdőszobába. Camille nem felelt rögtön. Egészen az út végéig elkísérte őket. Camille minden korty kávé után lehunyta a szemét. és egyedül mész vissza Párizsba. – Most meg kell látogatnom a nagymamámat. Óvatosan learaszoltak a lépcsőn. Felállt. A tegnap esti utolsó kupica nem tett túl jót. de. mire majdnem leesett a motorról.. – Nélküled nincs túl nagy kedvem itt maradni. de hogy mit. vagy odafelé menet leteszlek az állomáson. összehajtogatták a lepedőket.. még jobban fázik. azt Camille nem hallotta. megnyugtató füstpamacsot. majd jól becsomagolom. és miközben a kávéját itta. A francba! Jeannine nem hagyta magát. és kieresztett egy hosszú.. Franck egy perc múlva utána ment. zavartan és fáradtan visszatették a matracot. – Nagyszerű – felelte Camille. Mert amilyen állapotban vagy.Rezzenéstelen arccal. és délután visszajövök érted. töltött magának még egy csésze kávét. a disznóölő padra. akkor leteszlek a pályaudvaron.

.. Camille felé fordult: – Itt hagyhatom nálad a cuccaimat? – Mi történt? – Az történt. Franck úgy tett.. – Nem tudom. egy égszínkék köpenyes nő valósággal rávetette magát Franckra: – Képzelje. Fehér volt. hogy hozzáérjünk. megint kezdi! Franck mélyet sóhajtott: – A szobájában van? – Igen. Gyerünk. Az idős hölgy az ágyán ült. hogy Paulette az agyamra megy a hülyeségeivel. – Evett valamit? – Nem. hogy magammal viszem. és fuvolázó hangon bejelentette: – Nagymama.. Az üldözött Célestina. a kabátjával a térdén. Felvette a kabátját. legszívesebben megölném magam! – Akarod. nem változtatna semmin. Most már minden alkalommal ezt csinálja velem.13 – Nem. de elterelné a figyelmét. megvársz egy kávéházban? 215 . és nem engedi. – Miért nem hajlandó enni? – Mert az a makacs öszvér azt hiszi. és mereven bámulta az ajtót. de mindent összepakolt. hogy veled menjek? – Az nem változtatna semmin.. mintha mi sem történt volna: – Na.. Nem merte befejezni. Ügyetlenül becsukott bőrönd állt a lábánál. – Azt hiszed? – Persze. – Nem. Alig léptek be az előcsarnokba.. Egészen el vagyok veszve. gondolta Camille. mint a fal. – Köszönöm. „Megszakad érte a szívem”. Ó.. a sálát. hogy egyáltalán jól teszem-e. a cipőjét. sőt még a kis fekete kalapját is. ha most felmegyek. mi legyen.. Paulette olyan édes volt a világos szemével és a hegyes kis arcával. ez is milyen találó mondás. Franck lépett be elsőnek. Én vagyok. Hoztam neked egy megle. aki úgy érezte. Tegnap este óta ott ül. majd lent leülök.. Le vagyok taglózva. Egy édes kisegér. hogy az övé tényleg megszakad.

Ja.. nézze csak. valósággal tobzódott a szavakban. de örülök. – Maga a kis Camille? – kérdezte Paulette csodálatos mosollyal. hogy túl erősen fűtenek. 1984. aranygombos kardigánra mutatott.. tényleg. Camille. – Franck! – Igen? – Gyorsan főzz nekünk egy teát! Fel kell melegíteni ezt a kislányt! Franck felsóhajtott. hogy Mont-Saint-Michel. – Akkor lapozzon a férfi modellekhez! – Na. az egyik barátnőm hozta be.. – Franck. Ó. Most jövünk a disznóölésről Jeannine-éktól. március. nézd.. – Jöjjön közelebb. és egy halom régi. csak hogy ne kelljen ránéznie. nyulacskám. erre megmutattam neki a céduládat... hogy még a füstölőben sincs olyan meleg. Köszönöm. hogy megismerhetem! – Én is. hadd nézzem meg... és mondhatom neked. nem? Paulette egy különlegesen ronda. igen. Mondja csak. Camille leült Paulette mellé. – Vedd ki a kekszet az éjjeliszekrényből. Camille lassan forgatta az elhasznált lapokat. Istenem! A nehezén már túlvagyunk! Letette a cuccait a szekrényre.. hogy nem fűtenek eléggé. – Ó... Összevissza beszélt. Maga az. Pedig mondtam azoknak ott lent. És jól vagy? Jé. – Hát. Na. miközben gyorsan levetkőztette Paulette-et. Hát jó.. Be kellett mennie a szemüvegéért. szörnyű rondán írsz. A derék hölgy nagyon furcsán nézett rám.. – De hát maga egészen át van fagyva! – A motor. Paulette megfogta a kezét. nem tört el útközben! Feladta Paulette-re a papucsát. te – viccelődött.. – Yvonne. de nem hallgatnak rám. Hány fok is van itt benn? Legalább huszonöt. Remélem. és megkereste a vízforralót. nem mesélem el az egészet. maga miatt. – Ez itt nagyon bájos. de szép ágytakaród van! Csak nem megkaptad végre a csomagot a Redoute-tól? Hát nem siették el! És a harisnya méretét eltaláltam? Nem rontottam el valamit? Meg kell mondani. ez például jó lenne. olyan garbóféleségnek.... Nagyon hülyén nézhettem ki.. kötésmintákkal teli újságot rakott Camille ölébe. Köszönöm a sálat! – Ja.– Na jól van! Még mindig túl sok ruha van rajtad. meg minden. de a végén rájött. – Pedig azt nem lehetne mondani. csavart mintájú. amikor az eladónőtől Monsieur Michel Eau de Toilette-et kértem. mint itt nálad. itt is van. hozd ide a szemüvegemet! 216 . – Majd Camille felé fordult: – Szóval maga az. – Egy nagy pulóvernek? – Igen? – De milyen nagynak? – Tudja. jó? Ezt itt például nem tudnám megcsinálni. Felkelt... melyiknek örülne? Csak ne rizsszem kötést. én jobban örülnék egy nagy pulóvernek.

Franck nagyon boldog volt. – Jól ül ott földön? – Igen. nagymama. hogy tavasz legyen. akkor is nyertünk három hónap haladékot azzal a kurva pulóverrel! A gyapjú. lágy. ragyogó. Kimegyek pisilni. – Nem. és csak jóságtól ragyogó szemei látszottak. Nem. Itt hagylak titeket. akinek nehéz kőműves bakancsot kell viselnie. Paulette ugyanígy érzett. a réti boglárka. és az élet zökkenőiről – és mindezt úgy. köszönöm! Még ha nem is jössz el többé. a próbálgatás. a távolságról. Camille nem volt olyan. Hagyd abba a sírdogálást! – Oké.. és az ágy fölé emelte a karját. a magányról. Inkább egy égből pottyant angyal. a mindenit! Már nincs egyedül! „Hagyj itt minket!” mondta Paulette. Könyörgök. csak ne sírdogálj. Olyan kecses volt ez a kislány. a múló időről. Naná. El kell viselnie. a virágzó birsalmafa ágait és a jázmin illatát. hogy közben egy szót sem szóltak. 217 . Camille. Osztogasd a parancsokat. hogy Paulette így beszél vele.. Meg tudta volna csókolni az első szembejövő vén trottyost. Paulette arra vágyott. – Franck is mindig oda szokott ülni. hogy magatokra hagylak titeket. és olyan finom. az erdei ibolya. itt vagyok! – felelte Camille. tegyél nevetségessé előtte. Camille nagyon szerette volna lerajzolni Paulette-et. a halálról. Végül el kell fogadnia. Paulette elmosolyodott. arról a boldogságról. mint egy kisbabával. hogy együtt van valakivel az ember. Micsoda boldogság. de hol van itt a klotyó? Paulette beült a fotelba. Na jó. és megmutathassa neki a kertjét. és nagyokat ugrott a folyosón. Milyen szerencséje van. A francba. micsoda boldogság. hagyj is itt minket! Franck elmosolyodott. Camille-ért. Hosszú ideig lesz majd miről beszélgetni. Az arcáról az árokpartok finom virágai jutottak az eszébe. hiszen másra sem vágyom! Csak erre! Köszönöm. mint a japán papír. Beszéltek Franckról. Néhány dolgot szemüveg nélkül is jól látott. Camille szépnek látta Paulette-et. némán nézték egymást. a nefelejcs. bánj velem úgy. Az arca nyílt volt. Vett már kekszet? – Négyet is! – Nagyszerű! Hosszan. Nagyon jó. hogy köztünk maradhasson. – Elment? – kérdezte Franck ijedten. Franckért. s közben rengeteg dolgot elmondtak egymásnak. – Jól van. A bánat ráncai eltűntek a tea gőzében. a fiatalságról. El fogja viselni. olyan nyugodt és olyan elegáns még a csavargóruhájában is. folytasd. Becsukta az ajtót. a színek. mint a többiek. rendben. Mindenkiért. Nagy béke szállt a szívére. Camille nekitámasztotta a hátát a fűtőtestnek. lányok.

Csak felemelte a kezét. – És ez? – Ezek a forradalom idejéből itt maradt fapapucsok.. Visszarohant.. Nem gyötri többé Franckot. hogy éljen. Franck tőle szokatlan.. 218 . – Megígérem.. A kesztyűm. Paulette! Gyerünk! Ne zsenírozd magad.Az ő ideje lejárt. Nem fog minden reggel a kertjére gondolni. Franck soha nem hív fel ilyenkor... mint egy bunkó! – Oké. rendben. és őket lesi. Most Franckon a sor. Á. – Amikor megérkeztek. hanem arról. és félig letépte a karnisról. hogy menjünk haza? Franck el volt képedve. hogy a függönybe kapaszkodott. ahogy látja a dolgokat. – És ez kisfiú? – Jaj. hogy ne izguljak. Ez így van. Várjunk csak! Paulette maga mondta. ez nem nagy dolog. vigyázat. hívjon fel. hogy megforduljon. gyerekek! Már besötétedett. – Nem a rajzairól beszéltem. abból már tudni fogom.. – És ez? – Á.. Talán haza kéne indulnotok. és nyugodtan elalhatok. menj csak nyugodtan. ha csak rám csönget egyszer. Mindenkinek megvan a maga ideje. nem összekeverni Batmannel! – Csodálatos lehet ennyire tehetségesnek lenni. – A. Szidj csak le! Zsörtölődj! Morogj! Gyere vissza hozzánk! – Camille! – Igen? – Kérhetek magától egy szívességet? – Természetesen. szörnyű volt. és Camille megmutatta a rajzait. Franck már a motor mellett térdelt. éppen a lakatot vette le róla. – Ó. kicsikém. Camille a folyosón észrevette. Megpróbál nem gondolni semmire. A rózsaszín hajú idős hölgy nem volt olyan kegyetlen. Annyira meg volt zavarodva. – Ez szörnyű! – mondta Camille. és bólintott. egyébként miattad.. hogy Paulette már az ablakban áll.. nem ismert vidámsággal mesélte el a tegnap estéjüket. – A kurva életbe! – Ne törődj vele. hogy megérkeztek.. nem emlékszem a nevére. Már Franckon a sor. itt a vacsorám. ez Spiderman. amikor fel akart állni.. Az is elég.. hogy Paulette szobájában felejtette a kesztyűjét. és én. ne mondd ezt! Ma fantasztikusan jól volt. és látta. abbahagyom. Köszönöm! – Nem. – Nem.. és ne beszélj úgy. – Hát ez micsoda? – Egy disznóhólyag. Mosolyogva hajtotta le a fejét. nem fog. és kész. utána leteheti. Gyerünk.

. 219 .. Franck valahogy könnyűnek érezte magát.Integettek a harmadik emeleti ablakban álló apró árnyalaknak. nem jössz haza? – Nem – jelentette ki a bukósisak. de Camille éppen ellenkezőleg: nem talált szavakat a gondolataihoz. és besoroltak az autóúton nyüzsgő hangyabolyba. – Nem. Szia. – Akkor jó. Franck megállt a ház kapuja előtt. de nem állította le a motort.

vá. – És hol van Franck? – Elrepült. és a lakás teljes homályba borult.. rémülve. – Philou. Károly ellen.. voltam ré. hogy kimozdultam otthonról. Takarót borított a vállára. vo. köszönöm kérdésed! És te... ezt meg honnan tudod? – Aha! Most jól megleptelek. Camille túl fáradt volt. nagyszerű! – Nem. Rákönyökölt a kandallóra. Camille? Jól sikerült a kis kiruccanás?” – Nos... milyen csatát választottál mára? – A pavi csatát. sokkal ko... – És tényleg. – Tényleg! V. mi? Philibert levette a szemüvegét. és az öklére támasztotta fejét: – Philibert. itt vagy? Camille végre megtalálta Philibert-t: az ágyában ült.. So.. szépen kérlek. korábbra vá. Ne csináld ezt velem.... hátat fordított Philibert-nek.. Camille felsóhajtott.. kedvesen kérdezd meg tőlem: „Nos. és kötetlenül. Húzd ki magad. I. A Téli utazás. Maradt még leves? – Azt hiszem.. és egy könyvet szorongatott. Kigurította a kandallót a szalonba és egymás után szívta a cigarettákat Schubert társaságában. A fenébe! Amint az egyik megnyugszik. Ferenc V.14 Valamivel kilenc előtt lehetett.. so. és megdörzsölte a szemét. tedd el a könyvet. katasztrófa! – Ki volt ki ellen? – A Valois-k a Habsburgok ellen. nem tudott elaludni. hogy árva? Vagyis hogy az anyja elhagyta? – Valami ilyesmit sejtettem.. dobd le ezt az ócska poncsót. Évek óta először fordult elő. – Várlak a konyhában. jól sikerült a kis kiruccanás? – Nagyon jól. Ne dadogj. Károlyt jól ismerem! I. – Tudtad. – Jól vagy? – Talán beteg vagy? – Halálra vo.. Ne ronts el mindent.. ré. kimerülten. Miksát követte a trónon a Német Birodalomban! – Az ördögbe is. a másik elkezdi. hagyd abba. Camille... vártalak titeket. jól sikerült a kis kiruccanás? – Még annál is jobban! – Megmutatod a füzetedet? – Ha felkelsz. 220 . – Ó. ko.

Hirtelen sírva fakadt, és újra a kavicsok gonosz ízét érezte a torkában. Papa... Camille, állj! Menj aludni. Ez a romantikus kirándulás, a hideg, a fáradtság, Franck, aki csak játszik az idegeiddel... Hagyd abba most azonnal! Nem számít. Ó, a fenébe! Mi van? Elfelejtettem felhívni Paulette-et. Akkor gyerünk! De már túl késő van! Eggyel több ok, hogy fölhívd! Siess! – Én vagyok. Camille. Fölébresztettem? – Nem, nem... – Elfelejtkeztem magáról... Csend. – Camille! – Igen? – Ugye vigyázni fog magára, kicsikém? – ... – Camille! – Rendben... Másnap ki sem bújt az ágyból, csak amikor munkába kellett indulnia. Amikor felkelt, meglátta a tányért, amit Franck készített oda a konyhaasztalra. „Tegnapi sertéskaraj szilvával és friss tagliatella tésztával. Három perc a mikrohullámúban”. Ráadásul nem volt benne egy helyesírási hiba sem. Camille állva evett, és máris jobban érezte magát. Csendben végezte a munkáját. Kifacsarta a felmosórongyokat, kiürítette a hamutartókat szemeteszsákokat. Gyalog ment haza. Összecsapkodta a tenyerét, hogy felmelegedjen. Hirtelen felkapta a fejét. Gondolkodott. És minél többet gondolt a dologra, annál gyorsabban gyalogolt. Most már majdnem futott. Hajnali kettő volt, amikor megrázta Philibert-t. – Beszélnem kell veled! és bekötözte a

221

15

– Most?

– Igen... – De há.. há.. hány óra van? – Kit érdekel! Figyelj! – Add ide a szemüvegem, kérlek! – Nincs szükséged szemüvegre, tök sötét van! – Camille... Kérlek! – Ó, köszönöm. Ha a kezemben van a lornyonom, máris jobban hallok. Tehát, katona? Mit jelentsen ez a lesből indított támadás? Camille mély lélegzetet vett, és mindent rázúdított. Meglehetősen hosszan beszélt. – Jelentés befejezve, tábornok. Philibert-nek elakadt a szava. – Nem szólsz semmit? – Ez aztán lendületes támadás! – Nem akarod? – Várj, hadd gondolkozzam kicsit. – Egy kávét? – Jó ötlet. Főzz magadnak egy kávét, amíg összeszedem a gondolataimat. – És neked? Philibert megadása jeléül behunyta a szemét. – Na? – Én... megmondom őszintén, nem gondolom, hogy jó ötlet lenne... – Nem? – Camille összeharapta a száját. – Nem. – És miért nem? – Mert túl nagy a felelősség. – Találj ki valami mást. Nem akarom ezt a választ hallani. Ez nem ér semmit. Elegem van már azokból, akik nem kérnek a felelősségből. Elegem van. Te sem aggódtál a felelősség miatt, amikor feljöttél hozzám, és én már három napja nem ettem semmit. – De igen, képzeld el, aggódtam. – Na és? Megbántad? – Nem. De ne hasonlítsd össze a két dolgot. Ez egészen más helyzet! – Nem, ez ugyanaz a helyzet! Csend. – Tudod jól, hogy ez nem az én lakásom. Itt egyik napról a másikra élünk. Már holnap reggel kaphatok egy ajánlott levelet, amelyben felszólítanak, hogy egy héten belül hagyjam el a lakást. – Ugyan. Te is jól tudod, hogy mennek ezek az örökösödési történetek! Előfordulhat, hogy még tíz év múlva is itt leszel!

222

– Tíz évig, vagy csak egy hónapig. Ki tudja. Amikor nagy a tét, még a legnagyobb pereskedők is ki tudnak egyezni egymással. – Philou... – Ne nézz rám ilyen szemekkel. Túl sokat kérsz... – Nem, nem kérek tőled semmit. Csak azt kérem, hogy bízz meg bennem. – Camille... – Erről soha nem beszéltem neked, de... Ameddig veled nem találkoztam, igazán szar életem volt. Természetesen, ha Franck gyerekkorához hasonlítjuk, talán nem olyan nagy dolog, de valahogy az az érzésem, hogy felér vele. Sőt, hogy talán még pusztítóbb volt, mint az övé. Csöppenként pusztított, mint egy infúziós készülék. És azután... nem tudom, hogyan csináltam, valószínűleg úgy viselkedtem, mint egy hülye, de... – De? – De az út folyamán mindenkit sikerült elveszítenem, és... – És? – És amikor a múltkor azt mondtam, hogy rajtad kívül nincs senkim, azt nem csak úgy mondtam... Ó, és a francba! Képzeld, tegnap volt a születésnapom, és az egyetlen ember, aki megajándékozott, az sajnos az anyám volt. És tudod mit kaptam tőle születésnapomra? Egy fogyókúrás könyvet. Vicces, mi? Most mondd: lehetett volna ennél szellemesebb? Nagyon sajnálom, hogy megint téged nyaggatlak, de még egyszer segíts nekem, Philibert! Csak még egyszer... Utána nem kérek tőled semmit, ígérem! – Tegnap volt a születésnapod? – Philibert egészen odavolt. – Miért nem mondtad? – Leszarom a születésnapomat! Csak azért mondtam, hogy könnyet csaljak a szemedbe, de egyáltalán nem számít! – De igenis, számít! Nagyon szerettelek volna megajándékozni! – Akkor rajta! Ajándékozz meg most! – És ha beleegyezem, hagysz aludni? – Igen. – Na jól van, akkor rendben. Persze nem sikerült elaludnia.

223

16

Másnap reggel hét órakor Camille átállt a háborús viszonyokra. Lement a pékhez, és friss péksüteményt hozott kedvenc tisztjének. Amikor a tiszt belépett a konyhába, a mosogató mellett találta Camille-t. – Hú – Philibert megrázkódott –, máris megkezdődtek a hadműveletek? – Ágyba akartam vinni neked a reggelit, de nem mertem... – Jól tetted. Egyedül én tudom tökéletesen elkészíteni a reggeli csokoládémat. – Jaj, Camille, ülj már le, kitörik a nyakam. – Nem, mert ha leülök, újabb komoly dolgot fogok bejelenteni neked! – Ó, balsors! Akkor maradj inkább állva! Camille leült Philibert-rel szembe, a kezét az asztalra tette, és egyenesen a szemébe nézett: – Újra dolgozni fogok. – Hogy mondod? – Az előbb, amikor lementem, feladtam a felmondólevelemet. Csend. – Philibert! – Igen? – Beszélj! Mondj már valamit! Philibert letette a csészét, és megtörölte a bajuszát. – Nem. Most nem tudok. Ebben a helyzetben teljesen egyedül vagy, szépségem! – Szeretnék átköltözni a belső szobába. – De Camille! Az egy szörnyű tohuvabohu! – Egymilliárdnyi döglött léggyel, tudom! De mégiscsak az a legvilágosabb szoba. Sarokszoba, és az egyik ablaka keletre, a másik délre nyílik. – És a kupleráj? – Majd elintézem. Philibert felsóhajtott: – Amit egy nő akar... – Majd meglátod, hogy büszke leszel rám. – Hát arra számítok is! És én? – Mi van veled? – Én is kérhetek tőled valamit? – Naná! Philibert elvörösödött: – Ké...ké...képzeld el, ho... ho...hogy a...a...ajándékot akarsz a... a... adni egy ifjú hö...hö...hölgynek, akit ne... ne... nem i...i...ismersz, mit tennél? Camille huncutul felnézett rá: – Hogy mondod?

224

– Ne a... a... add a hü... hü... hülyét, na...na...nagyon is jól ha... ha... hallottad. – Nem is tudom, milyen alkalomra? – Nem valami speciális a...a...alkalomra... – Mikor akarod neki odaadni? – Szombaton. – Adj neki Guerlaint. – Mi... micsodát? – Parfümöt... – So... so...soha nem tudnám kiválasztani... – Akarod, hogy elmenjek veled? – Ha me...me...megtennéd... – Nem gond! Majd érted megyek az ebédidődben. – Kö...Köszönöm! – De Ca...Camille! – Igen? – Cs... csak egy jó barát, vi...vi...világos? Camille nevetve felállt. – Természetesen! Majd a falra kiakasztott naptárhoz hajolt: – Jé, nézd csak! Szombaton éppen Valentin-nap lesz! Te tudtad? Philibert gyorsan belebújt a csészéjébe. – Na, itt hagylak, és munkához látok. Majd érted megyek a múzeumba délelőtt. Philibert még nem bukkant a felszínre, a csokoládéjával bugyborékolt, amikor Camille felragadta az Ajaxot, egy nyaláb felmosórongyot, és kiszáguldott a konyhából. Amikor Franck kora délután hazajött aludni, a lakás üres volt, de furcsa tárgyak hevertek mindenütt. – Mi ez a kupleráj már megint? Öt felé került elő újra. Camille éppen egy állólámpával hadakozott. – Mi folyik itt? – Elköltözöm. Franck elsápadt: – Hová mész? – Ide. Camille a szobára mutatott, ahol hegyekben álltak a törött bútorok, és a tapétát döglött legyek százai borították, majd széttárta a karját: – Bemutatom neked az új műtermemet. – Na ne... – De igen... – És a munkád? – Meglátjuk... – És Philou... – Ó... Philou... – Mi van vele?

225

– Ő éppen mással van elfoglalva... – Micsoda? – Nem, semmi. – Akarod, hogy segítsek? – Még szép! Egy fiúval minden könnyebben ment. Franck egy órán belül minden vacakot áthurcolt a szomszéd szobába, ami az „ablakkeret kijavíthatatlan torzulása” miatt örök sötétségre ítéltetett. Camille kihasznált egy nyugodt pillanatot – Franck éppen egy újabb sört bontott fel, elégedetten taglalva az elvégzett munka nagyságát –, és ellőtte az utolsó patronját. – Jövő hétfőn ebédidőben szeretném megünnepelni a születésnapomat Philibert-rel és veled. – Hú... Nem lehetne inkább este? – Miért? – De hát tudod jól... Hétfőn vagyok szolgálatban a nagyinál... – Ja, igen, bocs, rosszul fejeztem ki magam: jövő hétfőn, ebédidőben, szeretném megünnepelni a születésnapomat Philibert-rel, veled és Paulette-tel. – Ott? Az elfekvőben? – Még mit nem! Csak találsz nekünk valami helyes kis fogadót a környéken! – És hogy megyünk oda? – Azt gondoltam, hogy bérelhetnénk egy autót. Franck kiitta a sörét, csak utána válaszolt. – Ez nagyon szép – letette a dobozt –, csak az a gond, hogy utána mindig kiborul majd, ha egyedül megyek hozzá. – Hát... van rá esély... – De nem kell úgy érezned, hogy köteles vagy ezt megtenni érte, oké? – Nem, nem érte teszem, hanem magamért. – Oké. Ami az autót illeti, azt elintézem. Van egy haverom, boldog lesz, ha egy napra elcserélheti az autóját a motoromra. Hú, de undorítóak ezek a legyek! – Nem akartam porszívózni, amíg aludtál. – És mondd csak, te jól vagy? – Jól. Láttad a Ralph Laurenedet? – Nem. – Jaj, de drága a gizs gugya, nagyon boldog vele a gizs drágám... – Hány éves is leszel? – Huszonhét. – És hol voltál idáig? – Hogy érted? – Hol voltál, mielőtt idejöttél? – Hát fent, a hetediken! – És azelőtt? – Most nincs időm rá... Ha egyszer itt töltöd az éjszakát, elmesélem. – Ugyan, mindig ezt mondod, aztán... – Igen, de, most már jobban érzem magam a bőrömben. Nemsokára elmesélem neked Camille Fauque épületes életét. – Mit jelent az, hogy épületes?

226

Ja tényleg. Na. ami mindjárt összedől. hogy olyan. Mit ettél ma ebédre? – Egy szendvicset Philou-val.. – Mint a Pisai ferde torony? – Pontosan! – A fenébe is. megyek vissza dolgozni. – Nincs mit. hogy tettél valamit a sütőbe. 227 . – És te jól vagy? – Fáradtan.. Állati jókat főzöl nekem.. Valahogy nincs erőm. de nem is tudom. hogy valami nyelvtani hibát csinálok.. – Azt jelenti. fárasztó. mint egy épület? – Nem. Mindig attól félek. csak ironikusan. mindjárt megeszem. Na. Azt jelenti. De láttam. baromi fárasztó egy értelmiségivel élni! – Dehogyis. példaszerű..– Jó kérdés. hogy példás.. éppen ellenkezőleg! Csodálatos! – Nem. köszönöm. – Igen? – Csak hogy értsd: mint egy épület. – Hát akkor aludj! – Pedig alszom. megyek.

nagyi. különben. bemutatom a barátaimat: Camille.. rendben.. Kicsit elbátortalanította ez a nagy felhajtás. Yvonne.. – De ne túl későn. – Nézd csak.. – Amíg ideér. Franck fújt egyet. majd később előadod a szálemalejkumodat. Yvonne! Iszik velünk egyet? – Jó napot. talán tizennégy? – Az volt az első inasévem.. majd a szomszédnője felé fordulva: – Szereti a pezsgőt. rendben? Mert a múltkor is jól lebaltáztak. Fél hat előtt haza kell érnie. végre. – Igen. Egy csomó mindenre megtanított. – Gyerünk. leülünk a pultnál. De jól van. Egy kicsit mindenki feszengett. Odette! Szó sem lehet menüről! Majd a séf kitalál nekünk valamit. Camille pedig jókat nevetett Franck történetein: – Akkoriban. hé. elég. és kezet csókolt Paulette-nek. Hány órakor vigyem haza? – Majd mi hazavisszük. jól emlékszem. – Elég. – Tessék. Szerencse. Még mit nem. hölgyem? – Igen. Viszontlátásra. hoztam egy kis pástétomot. amíg a főétel megérkezik.. de tele van otthon a ház. Nem tudtam elengedni magam. Tizenhárom. hogy a finom loire-i borok. és most meg majdnem minden nap idetolod a képed! – Jó napot.. – Tiszteletem! Philibert meghajolt. Tizenöt évig nem láttunk. igen – felelte Paulette. Odette! Cuppanós puszik. Persze ugratott is – Nézzenek 228 . kis Franckom. a fehér borban főtt csuka és a kecskesajt hamarosan megoldották a nyelveket. Hány éves is voltam.... nagymama.. jó napot. itt vannak! Szia. nagymama? – Istenem olyan régen történt.. – Hé. Nézze csak. Philibert ezer figyelmességgel halmozta el az asztalszomszédját.17 oda. üljünk le.. féltem Renétől... hanem éhes. Na... – Jó napot! – És Philibert. Hú. bemutatom neked Philibert-t. – El vagyok bűvölve. elragadó ez a... Köszönöm. csak ne olyan idegesen! – Nem ideges vagyok... Akkoriban. – Egy kis aperitifet? – Pezsgőt! – rendelkezett Philibert. – Itt van már? – Még nem..

kétszintes. Mást sem tudnak. de ezek az igazi konyhai szakkifejezések. milyen mafla voltam még akkor! Milyen könnyen át lehetett vágni! De nem tréfálkoztunk mi állandóan. Lestafier?” „A kis macska.. de ő nem ment bele. Már nagyon unom. mit mutatott.. kisfiam! A fények kialudtak. aki köztük ült. főnök. tényleg nagyon hülye vagyok! – Te. ez nagyon szép! Egy festőállvány volt. Becsukva a fiókok rögzítését teszik lehetővé.. Jól jegyezd meg. Van itt még valami. és azt mondta: „Ezt úgy hívják. igaz. nagy munkafelülettel és két eszköztartó fiókkal rendelkező állvány.. Philibert felolvasta a használati utasítást. főnök. hogy most rögtön kipróbáljam? – Gyerünk. A fogó alá egy kis vizesüveget helyezhetünk. és egy nagy csomaggal került elő: – Ezt kettőnktől kapod. stabil. Ülve végzett munkához készült.. És ez még nem minden. állandóan megsértődnek.Tetszik? – kérdezte Philibert. és az egész terem megtapsolta. mint amikor ti felgyújtottátok a kukát.. Paulette elnevette magát: – De nem inni. Camille. – Csak vizet lehet beletenni? – nyugtalankodott Franck.nem szerettél volna inkább egy meztelen fiút? – Van még annyi időnk. és leült az ablak elé. – Tudod. azt el is felejtettem! – Na de én nem felejtettem ám el. – Igaz. csak megsértődni. azt hiszem.” „Akkor hogy hívják ezt?” „Ez a nagy macska. mára már megnyugodott. közben drámaian remegtette a hangját: Összehajtható és lehajtható. főnök!” „Jól van. – Ja tényleg. 229 . Mert persze ott vannak a tankönyvek. nézzük csak. valami fakanálféleséget. ezt meg úgy. Odette..ne. Én egy chippendale fiút akartam bérelni neked. – Ha nem tetszik. Négy visszahajlítható lába van – ez igen derék – bükkfából. Az összehajtott állvány szállítását beépített fogó teszi lehetővé. hanem kikeverni a színeket! – Jaj.. Még jobban. A duplán fogazott hajtótengelynek köszönhetően a munkalap lehajtható.. ha majd a tanár megkérdezi. hogy kis macska.. A mai srácok már nem hagyják az ilyesmit! – Ne is beszélj nekem a mai srácokról! Semmit nem lehet nekik mondani.eleget. Philibert eltűnt. amelyek nagy stabilitást biztosítanak a terméknek. hogy nagy macska.. rajta. Erről ismerszik meg a jó kukta. Ez az igazi konyhai zsargon. én nem vagyok érte felelős. jól van! Még sokra viszed!” Ó.” „Hát a másik?” „Ez. Odette? Jutott nekem bőven a seggberúgásból is. Tehát? Megjegyezted?” „Igen.” „A kicsi micsoda. de az ő ötlete volt – pontosította Franck. levette a tetejét. úgyis megvárjuk Renét! Camille elővette a táskából aprócska akvarelles dobozát.. – Hát az biztos. bólogatott. Maximum 68x52 cm méretű papírt lehet a munkalapra helyezni. te lüke... Már nem is tudom. – Ó. – Csodálatos! – Ne. köszönöm. a kicsi. fiam. Camille elfújta a gyertyákat.

fáradt felhők között komédiázó. – Gyerünk. A nád sápadt sárgáját és az ég kékjét. Camille az ajándékával szórakozott. Hasonló színek és hasonló lyukak. Camille pedig megigazgatta a gallérját. gyere ide. Philibert kiszállt. Paulette pedig a háborús élményeiről mesélt Philibert-nek. Franck bekísérte őket a konyhába a séffel. állj meg. szenvedélyes érdeklődéssel hallgatta. nyugodt. A táj minden kilométerrel egyre rondább lett. mielőtt beindította az autót.. – Ó. Még a parkolóban voltak. és Paulette beült az anyósülésre. és nagyot fújt. Végül Franck leparkolt a nyugdíjasotthon előtt. elérkezett az esti szürkület ideje. raktárak és bútoráruházak. köszönöm! Köszönöm! Marcel. és unalmas kereskedelmi negyedeken hajtottak át: szupermarketek. 29 eurós szállodák (kábeltévével). de csitt! Tessék. amikor a kis árnyalak a harmadikon félrehúzta a függönyt. és néhány kupica konyak mellett kitárgyalták a vadászzsákmányt. gyerünk – dohogta Franck –. ezüstösen ragyogó téli eget. a magáé. kinyitotta Paulette-nek az ajtót. Mindenki hallgatott. Szép darab. rendületlen Loire-t.. Vadászok érkeztek. hogy a főnővér leharapja a fejemet! Éppen akkor ült vissza a kocsiba. széles. – De igen! Ragaszkodom hozzá! Amikor Camille visszaült a többiekhez. A lassú. A nagy. Franck elfintorodott. 230 .A Loire-t festette. lustán elterülő homokpadjaival. Odette egészen odavolt: – De hát hogy csinálja? Csak nyolc szín van abban a kis vacakban! – Csalok. mindjárt lenyakaznak. Paulette megsimogatta az arcát. nézd! – Hé. ne. Nem akarom. Lassan bealkonyodott. vízből kiálló póznáival és korhadt bárkáival. aki hosszú lábait kinyújtva. Paulette kis csomagot csúsztatott oda neki az asztal alatt: a sálhoz illő sapka volt. – Állj! – Megint ottfelejtettél valamit? – Azt mondtam. Megkerülték a várost. akkor én állom az ebédjüket! – Jaj. amikor Camille megveregette a vállát.

– Miért kérdezed? – Mennyibe? – Olyan tízezerbe. – Mo. miről beszélsz? – Philou! – Nem. És? – Mennyibe kerül ez nektek? – Micsoda? – Hát ez az izé. Ez az otthon... ha akarod.. – Magatokkal.. ez a te ötleted volt.. és besegíthetsz nekem.. a többit megtarthatod. – Kérek tőled kétezer frankot zsebpénznek. – Megálltam. – És a melód? – Már nincs melóm. nem. kicsikém! – Igen.... és hol fog aludni? – Átengedem neki a szobám. de a te lakásod.. mi folyik itt? Mit hablatyoltok? Philibert meggyújtotta a belső világítást: – Franck. a lakásba. Mindent előkészítettünk. Camille nekem is ilyen bamba a képem. – Hát majd én odaadom neki! Csak nem olyan nehéz megszámolni a gyógyszereket! – És ha elesik? – De nem fog elesni. – Magunkkal visszük Párizsba – Philibert elmosolyodott.. mo. Felmondtam. 231 .... – Ha Paulette akarja – szólt közbe Camille. akkor nem kell vasárnap dolgoznod. – Várjunk csak. – És ki fizeti? – Hát benne van a nagyapám nyugdíja. most? – Mondd csak. mert ott leszek mellette! – De. – Az orvosságai meg a többi.. Franck a kormányra hajtotta a fejét. De elmondtam az előbb a feltételeimet. amikor dadogok? – Nem – nyugtatta meg Camille –. – De. hétezer százhúsz frank. mi. de hová? – Franck nem értette. – Hozzánk... – És ki foglalkozik majd vele? – Én. izé. te egyáltalán nem vágsz ilyen hülye pofát.. – És mikor? – Most. izé. barátom! – Hé. az önkormányzat meg még mit tudom én.18 Franck visszafordult. – Igen.

– Járok egyet. bólogattak. – Láttunk már ilyet. Az autóból Philibert és Franck végig követhették az árnyjátékot: a kis árnyalak megfordult. mint az Eiffeltorony! Franck felsóhajtott. a kisebbik megvonta a vállát. sodorsz egy cigarettát? – Tessék. – Ha kártérítést kell fizetni. nagy hülyeség. majd kifizetjük. mondom. és mind sokkal szebb lesz. miután visszaült.. jó? – Rajta! – Camille. Camille kiszállt az autóból. Franck kiszállt.. – Rendben. – Ez hülyeség! – jegyezte meg. hogy hülyeség. – Azt hiszed? Hány kiló lehet az aprócska nagyanyád? Ötven kiló? Talán annyi sem. Amikor leparkoltak Paulette ablaka alatt.. hogy az életed sokkal egyszerűbb lesz. a nagyobbik alak odalépett hozzá. Philou. – Ki ez a lány? – Parancsolsz? – Ki ez a lány. szeretni fogja Párizst? – Nem Párizsba visszük. Philou? – De nem ám! Tisztán látjuk a dolgokat! – És nem féltek az egésztől? – Nem. egy hatalmas hülyeség. hadonásztak. és befutott az épületbe. te mit gondolsz róla? – Az elején inkább rosszat. akit találtál nekünk? Talán földönkívüli? Philibert elmosolyodott: – Egy tündér. Azt gondolom. – Philou! – Mmmm. igaz.. Rengeteg dolgot fogunk mutatni neki. ha magunkkal visszük.. igaz? – Hát erről van szó! – És mit gondoltok. – Nem. Franck pedig végig azt hajtogatta: „ez hülyeség. most már inkább jót. és most hogy csináljuk? – Majd én elintézem – mondta Camille.. 232 . – De nem lehet csak úgy elrabolni! – Nem? – Hát nem. – Mi sem mondtunk mást soha.. ő még mindig az ablakban állt. Az árnyalakok most helyet cseréltek. hanem hozzánk! – Majd megmutatjuk neki az Eiffel-tornyot.– És te.” Philibert mosolygott. – De egy öreg elég nehéz..

felkapta a fejét: – A francba. Franck. óvatosan előre gurult az autóval.. gazdagabb vagyok. Párizs. az édes.. ártatlan Paulette elűzte a felhőket. – A kurva életbe. ennek az a mániája. hogy nem csináltak-e mégis óriási hülyeséget. Igazad van. Mindegyikük azon merengett. együtt – mindent bele! Mindent. elhiszed? – Remegett. Philibert odanyújtotta a zsebkendőjét. Mi négyen. és teli torokból harsogta: Brazil vagyok.. – Nem. Franck kifújta az orrát. itt és most. mert a tündéreknek van nemük. van olajam. Azután. ebben a büdös Clióban. hirtelen. Majd jól agyonkényeztetjük.. miközben Philibert felszedte a bőröndöt. fiatalember! Magának sokkal hosszabbak a lábai. 233 . és egy nagy bőröndöt egyensúlyozott az ablakpárkányon. Most jöttem Rióból. hogy mindent kihajigál az ablakon. Néhány kilométeren át halálos csönd uralkodott a kocsiban. aki már majdnem lerágta a fél öklét. megint itt vagyok! Camille megfogta Paulette kezét.. – Minden rendben van. – Hónapok óta nem tudtam a tükörbe nézni. szabadon.. Philoukám! – Nagy könnycseppek csorogtak végig az arcán. Igen. és. Minden rendben. Nyugodj meg most már. nem.. Egy tündér. Camille kinyitotta az ablakot.– Igen. Sírt. amit ott loptam én! – harsogták együtt teli tüdőből. Párizs. és a lányok felé iramodott. Nevetett. – De mi a fenét csinálnak. Ugye. kiugrott.. és Franck Camille-ra mosolygott a visszapillantóból. ez az. elvisztek operettbe is? Philibert hátrafordult. – És mondjátok csak.. izé. mint valaha. a kurva életbe? Végre kialudt a lámpa.. maradjon csak. elhiszed? Ugye.

NEGYEDIK RÉSZ 234 .

elég lemenni néhány lépcsőfokot. Az egyik nap meg akarunk halni. a másik nap rájövünk. fegyverszünet. Simogatás. Ráadásul a bizonyosságaink nem maradnak mindig örök bizonyosságok..1 Ez csak feltételezés. ami igaz: nem voltak valami nagy játékosok! Még ha odafigyeltek.. és máris világosabban látunk. és bár a törzs még nem teljes. akkor sem. Egy kis mesterkedés és nevetségesen kicsi nyereség még mindig többet ér. szarban lettek volna.. amikor kicsit meghatottan. sőt nem is lesz az soha. a sors – a nagy tréfamester – következő csapásáig langyos szél fújt megfáradt arcukba. értelmetlen fájdalom és sebhely borítja őket kívül-belül ahhoz.. hogy blöfföljenek. de mégis: póker! Pedig igaz. hogy megtaláljuk a kapcsolót. hogy az ász-pókert elérjék. Oké. és lestek a reakcióit. de a négyes pókerben jól elboldogultak. Sentimental healing– ahogy Marvin mondaná. egy módfölött büszke legénytől és egy kék foltokkal borított nagymamától. De annyi baj legyen. Ez lehetetlen. akkor sem várhatnánk el egy fegyvertelen vendée-i nemestől. hogy mindezt igazolhassa. hogy élete talán legszebb néhány napját megélje. Túl sok fájó duzzanat. mint a játszma feladása. egy törékeny angyaltól. kicsit nyugtalanul megmutatták Paulette-nek az új lakását. nyilván nem az ász-pókert alakítják. a megjegyzéseit (nem voltak megjegyzései). A történet még nem haladt annyira előre. Attól a bizonyos pillanattól kezdve. 235 . csodabalzsam. A Törött Karúak családjában ezentúl ott találjuk a nagymamát is. Ha hetes pókert játszanak. mostantól nemigen hagyják magukat legyőzni. hogy most az egyszer vigyáznak az ütésekre. Márpedig ez a négy ember éppen arra készült. Még ha megfogadták is.

és nem akarom ott hagyni esténként. jól van. az mi? Camille odaadta neki a füzetét. és hogy felvehesse a. Most egy öreg hölgyre vigyázok. Nincs válasz. túl büdös volt. Jaj. és addig erőszakoskodott. hogy azért megyek el.. mint ebben. hogy még egyszer így szólíts. kedvesem.... és morcosan kijelentette: 236 . Utálom ezt a nevet! A melóban a csajok így szólítanak. visszaadta.. Mi van velem? Fejezd be már a mondatot. és megtiltom. már nem vagy a kolleganőm. de Camille utána ment a kihalt metróperonra. izé. te. Camille megbökte Mamadou kövér oldalát. én. mert ahhoz van kedvem. Mérlegelte a maradás mellett és ellen szóló érveket. és a seprűvel csapkodta Camille lábát... Olyanok voltak..2 Camille nem maradt a munkahelyén a felmondási ideje végéig: Josy B. neked megmondom az igazat: nem Josy miatt megyek el. Egy olyan mesterség. hogy még egyszer Mamadou-nak hívj! Engem nem Mamadounak hívnak. megtiltom. te. te. amikor haragszanak egymásra. Camille átment egy másik szobába. szóval... én indulok. hogy elesik... – És az mi? – Tessék? – Hát a másik mesterséged. akkor megint taxit kell hívnom. hogy boldogabb lennék. Mamadou az ellenkező irányban lakott. Nem vagyok benne biztos.. világos? – Tényleg? Akkor mi az igazi neved? – Nem mondom meg. mert nekem más mesterségem van.. – Maradj még. fütyül rájuk. Az az igazság. – Idefigyelj. Mamadou haragudott rá: – Jaj. mire Mamadou kis híján letaszította őt a padról.. amíg Mamadou hajlandó volt arrébb csusszanni a padon. És azt hiszem. és úgy döntött. legalábbis azt hiszem... és nem engedte felállni. – Hé. te után” megdühödött: – Jaj. – Jaj. amiben. Nincs válasz. El kellett mennie a cég központjába. semmi.. Több mint egy évig dolgozott. te.. Mert ha nem. érted? Félek. ne duzzogj már! – Nem duzzogok. Még csak nulla óra harmincnégy van.. te. Mamadou megnézte. de amiben jobb vagyok. hogy. a fenébe is! Mi van velem? Mamadou szomorúan ingatta a fejét: – Jaj. Mam. ha jól tudom. Hogy is mondták? A teljes bérét. hogy hamarabb eljöhessen. És nem a pénz miatt. Többször is belevágtak.. mint Asterix és Obeliszk.. – Na. És nem is azért. de egyáltalán nem ez a nevem. – És nem is ez az egyetlen oka.. Mamadou megragadta a karját. Mamadou. És nem is a meló miatt.. Camille a századik „Jaj. És mivel. és soha nem ment szabadságra.. ha azt csinálnám. – ismételgette az utolsó nap.

Szeretett beszélgetni vele. Nem. Rendben van. hogy megcsinálhassam a portrédat. felejts el! Egyébként már el is felejtettél. mint az öcsém! Egy rakás furcsaságot mondasz! Csend. most elmegyek. – Hogyhogy ülésre? – Hát hogy legyél a modellem.. hogy várja Mamadou hívását.. Ez az ülés sokáig tart. De mennyire! Rajta kívül még soha senki nem hallgatta meg az életben. és gyere el hozzám. ha igazán sikerül. – Na állj le. hogy gyere el hozzám néhány ülésre. hogy sikerül úgy megcsinálnom.. hogy először megláttalak. elfogadom.. – Én? – Te! – Most hülyéskedsz. hogy Leopold biztos sikert és sok vevőt idézzen meg neked? – Nem. Mamadou hallgatott. – Boulinak. És. ha nem lehet látni az én kis Boulimat a fejem fölött. nem csókoljuk meg egymást? Mamadou szorosan a kebléhez préselte Camille-t. Minden.. És az unokatestvéredet. akkor minden rajta lesz. – Akkor nem tudok. – Hé. – De nem biztos. Camille! De hát én még csak szép sem vagyok! – Nekem igen. hogy is hívták? – Kicsodát? – A kiskecskédet. jelezve.. – Neked szép vagyok? – Igen. – Megvan neked a telefonszámom. – Hol látsz itt szépet? – Ha sikerül megcsinálnom a portrédat. kis szöcském. És a gyerekeidet. – Hát mi szép van ebben? – A fekete üvegben tükröződő képére mutatott.. És elfordult.. Oké... Mama. tudod? Na jó. Vegyél ki egy-két napot a Toucleannél. És a tengert. szép.. mehetsz.. közben a kezével tárcsázást utánzott. amit meséltél nekem.– Tessék. Arra vágyom. amikor még Neuillyben dolgoztunk. Azt akarom. Camille átrohant a másik oldalra. Megfizetem az idődet.. amióta ismerjük egymást. Én nagyon örülök. tudod. az még elmegy! De.. Felejts el. A modelleket mindig megfizetik.. Akkor látni lehet majd az édesapádat és az édesanyádat. nem? – Igen. hogy megismertelek. Zajosan kifújta az orrát. 237 . Mamadou lustán visszaintett neki. aki felakasztotta magát. – Szeretnéd. – Tényleg? Figyelj. És az összes többit. kiskecském.. – Akkor látni lehet majd Boulit is. vagy mi? – Azóta.. te tisztára úgy beszélsz.. de. – Még egy szívességet szeretnék kérni tőled. Ez is egy szakma.

. – tette hozzá Philibert –. rendben? – Igen. De most jóval lassabban. és bérelünk egy másik kerekes járókeretet. – Ó. és elég keményen beszélt. milyen szép ez. hogy megbánja hirtelen elhatározását. Ezért pofoztam helyre tegnap a zsúrkocsit.. hogy eltéved a lakásban.. de hát tudod jól.. – Micsoda hülyeség – dünnyögte Franck. hogy honnan hozták ide. Paulette. – Ja.. Arra felénk soha nem láttam ilyesmit. – Paulette! – Á. Hogy tudjon enni a szobájában is. hogy maga bele tudjon kapaszkodni. Félt. Hogy is hívnak? – Camille-nak.. Nézze csak. de bele tud kapaszkodni a falburkolatba is. Mit szeretnél. kislányom... és mit kell még változtatniuk az életükön. mi? És jó hideg is. otthon. ugye? Ha ez nem elég. – Ez a konyha... és ez a folyosó..... Emlékeztette. Camille Philibert-re nézett. – Oké. – Ejnye. majd azt is megkérdezte. mit változtattak eddig.. miért van velük. Paulette! Tessék. Franck nagyot sóhajtva ment ki a szobából: – Ugye mondtam. és megint és újra bemutatta a lakást. akkor lemegyünk a patikába. Látja. – Vagy a szalonban. Franck épp most szerel korlátokat a falra.. kijelentette... Útközben belebotlottak néhány ócskaságba: – És itt van a Mellékhelyiség. mikor szándékoznak hazavinni őt. – Ez itt a fürdőszoba.3 Az első nap Paulette ki sem jött a szobájából. Gyakran összekeverte a dolgokat.. – Jöjjön velem. és Philibert elfordította a fejét.. az jó lenne. Nézze meg. hogy nagyon élvezi a nyaralást. félt. hogy ez hülyeség! Ráadásul kezd meggárgyulni.. üljön le erre a székre. hogy zavarja a többieket.. – Nem gond! Úgy is van már egy motoros a családban. és főleg félt. – És hol van az a haza? – kérdezte Franck idegesen.. hogy vele lehessenek. kicsikém? Camille erre köntörfalazás nélkül belevágott. – Nagyon szép.. Nagyon hosszú. És tudja. ez az. hogy elesik (az otthonban felejtették a járókeretét). a házamban. Na és ez az a hely.. Jó nagy.. Camille megfogta a kezét. valósággal letámadta Paulette-et: – Vagyis nem fogok hazamenni? – Nem.. ahol komolyan kell beszélnünk... mit fog csinálni holnap a maga unokája a barátaival? – Nem. te vagy az. egyáltalán nem kell a szobájában maradnia egész nap! – Na. félt. És hozzá tett még ezernyi kemény részletet. 238 ..

mert ezt ők akarták. haver. az éjszakai készletemet. harisnyakötőt. egy kicsit röhejesen hangzott. ha elhoznátok a tévéújságomat. a fogsoromhoz való pasztillákat. Szeretném. amit akar.. és akkor a fiúk nekilátnak a munkának. nem vagyok én abszolút tehetetlen. hogy igazi családjuk van. – Biztos? Paulette végül kibökte: – De igen. – És? – kérdezte nyugtalanul Philibert. ott nagyobb a nyugalom! És ha valaki vásárolni megy. sommásan. együtt boldogok legyenek. azután felnézett. Franck sántikálva kibaktatott: – Ó... vegyen krumplit is. a pótszemüvegemet. mindent összekoszolsz. mintha a kezére írna: – Egy hokedli rendel a belső szobában lakó kis hölgynek! Felírtam! És van még egyéb kívánsága. és. De próbáljatok meg jó krumplit venni. 239 .– Lebontják. de ha nem akar maradni. egy doboz Niveát. Camille rárivallt: – Vigyázz.. anélkül. egy nagyítót. azt tesz.. a kisrádiómat az éjjeliszekrényre. mert az enyémet otthagytuk. és nyugtalanul megkérdezte: – És gondoltatok a hokedlire is? – A micsodára? – Mert tudjátok.. mert a fürdőkád túl magas. és azt. Én inkább elmegyek melózni. ők harcoltak meg érte. Marad. egy ennél melegebb hálóköntöst. – És más semmit. ha lehet. a keresztrejtvényeimet. kérem? Paulette elmosolyodott: – Más semmi. mielőtt túl késő lesz. Paulette felsóhajtott. akkor sincs semmi gond. hogy vigyétek a fotelt az ablak elé. Nem. Nagyon jól le tudok zuhanyozni egyedül is. a púderemet. Persze ez így. hogy pürének való legyen. anyám! Ez meleg lesz! Szarban vagyunk. Nézzétek meg. hogy így. Egy zuhanykabint állítanak be magának... néhány örökkévalóságnak tűnő másodpercig a kardigánja sarkát gyűrögette.. – És légy szíves ne káromkodj ilyen rondán! – fejezte be Paulette. az Eau de Toilette-emet.. amit Franck ott felejtett a múltkor. Jobb család volt ez. szarban vagyunk. Paulette. érti. cukorkát.. hogy legyen mit adnom a vagdalt mellé. már két hercegkisasszony van a háznál. még egy kispárnát. ők választották. és cserébe csak annyit kellett tenniük. de tévedett. de igazán! Franck épp utolérte őket a szerszámos dobozával. De akkor most kell megmondania.. csak rá kell ülnöm egy hokedlire. haver.. zoknikat. mert itt állandóan huzat van.. és rácsapott Philibert vállára: – A kurva életbe. ugye? – Érti? – kérdezte Philibert. Nem túl bonyolult. Különben is ők már régóta tettek rá. Philibert úgy tett. mint egy igazi. Éppen ellenkezőleg: soha az életben nem voltak még ilyen jól. hogy nevetségesek-e: először az életükben érezhették úgy. Úgyhogy most kell döntenie. és nem tudja rajta átemelni a lábát. és. rá van írva a zacskóra! „Szarban vagyunk” – mondta Franck. de ez volt az igazság. a kötőtűimet meg a gyapjúfonalat a kicsike pulóveréhez.

mint amit reméltek. 240 . És már ez is több annál. Már nem voltak ilyen nagyigényűek. Csak együtt voltak.még csak nem is kellett boldognak lenniük. ez minden.

úgyhogy aminek be kellett következnie. rusztikusabbra sikeredett. – Aha. kizárólag csak miatta. Amikor Philibert volt a soros. és minden összeomolhatott volna. hagyd békén egy kicsit! Lehet. – Hé. mint amikor mindketten a szupermarket fogkrémes polcai előtt álltak. – És Paulette. Ez szédítő volt... ahol belülről csukódnak a spaletták. amíg valamelyik fiú ágyba viszi neki a reggelit. az. Ez a filléres kis filozófia elbűvölte Camille-t – másképpen volt bonyolult. Fixadent és egyéb csodálatos műfogsorragasztók termékismertetőit tanulmányozták. hogy csak egy óra múlva ébred fel! Egészen addig vissza akarod tartani? De Paulette megingathatatlan volt: – Inkább megvárom. Kis híján elveszítette a lába alól a talajt csupán azért..4 A fürdőszobai jelenet után Paulette megváltozott. nagyi. türelmes fiú. a házban lévő szupermarketet már kívülről ismerték és hamarosan szörnyen megunták. puszi helyett csak odadörzsölte az arcát a nagyanyjáéhoz. és Stéradent. És ha itt beállítanak egy zuhanykabint. hogy olyan vékony betétet használjak. ha nincs ott egy magas.. és Camille azóta is gyakran gondolt erre a jelenetre. Milyen könnyen rosszul érezhetik magukat az emberek néhány apróság miatt. Talán csak bizonyítékra volt szüksége? Bizonyítékra. Franck letette a Nescafés csészét az éjjeliszekrényre.. és morgott. Amikor Franck hozta be a reggelit. és olvasgatták a Franck által összeállított bevásárlólistát. mert máris késésben volt. miközben rövid elemzést tartott az időjárásról. hát.. a szupermarketek! Az egész életük! Mindig Paulette ébredt föl először.. üres lakásban. Már egy távolabbi üzletben tologatták szép komótosan a bevásárlókocsit. – Nem kell pisilni? – Megvárom a kicsikét. Franck kiment a szobából. – Nem akarhatod. az egy kicsit. bekövetkezett: ő is beleszeretett Philibert-be.. mert két-három tárgy hiányzott neki. Ó. felverte a párnákat és félrehúzta a függönyöket. egy nagyító és két-három üvegecske. hogy várták és szeretettel fogadják őt ebben a hatalmas. mint amilyet az otthonban adtak. csak azért. ez egy ezüsttálcát jelentett.. – Oké. és megvárta. 241 . hogy nincs egyéb kívánsága?” És mi az a néhány apróság? Egy vacak újság. és meglepő könnyedséggel tájékozódott a körülötte tomboló zűrzavarban.. De mondjuk meg őszintén. Paulette-tel még egy férfi sem bánt ilyen figyelmesen életében. Magára talált.. amit maga „éjszakai készletnek” hív.. Philibert segített neki felülni.. másra gondoltam. hímzett szalvéta és egy kis csésze tej. és ahol senki nem nyúlt a porhoz a restauráció kora óta. mert állítólag az olcsóbb! – méltatlankodott Paulette. Polident. aki egy képzeletbeli jegyzettömbbel a kezében megkérdezi: „és biztos. rajta cukorfogó. és magában dohogott. a készlet! – mondta Camille megkönnyebbülten..

hogy ezt a napot választottad arra. én mondom nektek. várd csak meg. de végül mégiscsak sikerül ennek a szemét csajnak kicsinálnia őt! A szorongás. kitárgyalták a műsorvezetők ruháját.. de megijedtem! Azt hittem. – Mi lesz jövő szerdán? – Húshagyó Szerda. Most mit fog csinálni szerdáig? Nekimegy minden lámpaoszlopnak. vigyázz! Hamarosan a lábasba kerülsz! – Álmodban. hogy Párizsban milyen olcsó az élet. vagy úgy. Paulette számára az első egész életében. az agyamra mész! Camille épp akkor jött ki a szobájából. és megnézték a TeleShopot. Camille a társadalombiztosító kifejezésével élve „kisegítő ápoló” lett. Leült. kis szakácsom. Camille ezután bement Paulette-hez a teáscsészéjével. amilyet még életedben nem ettél. Várd csak. csodálkozott.. Menj arrébb. akinek még nem sikerült átállnia az euróra. – Már megint mit morogsz? – Semmit. fél szavakból is. ó. hogy végre velem is kedves legyen? Agyamra mész. hogy elérkezett a vakáció. Ja.. Nagyon jól megértették egymást. hogy lefeküdj velem. hát ez nem igaz! Vagy így. ami feloldotta mind a kettőjük gátlásait. – Mi van? – Mutasd csak a karod! – megtapogatta Camille karját. – Éjfélig? – Megpróbálok hamarabb hazajönni. Ez a két szó igencsak jól állt neki.. megvárták. te dagadt kislány. Camille számára évek óta az első.Jól van. a kabátjával a hóna alatt.. és új alsógatyákat vesz magának? A francba.. bárcsak jól sikerülne. álmodban! – De igen. késésben vagyok. elhatározta. És jó lesz hozzá a Grand Marnier is. – De hát ez nagyon jó! Vigyázz. azt megiszom. És amit nem gyújtok meg. – Jövő szerdán.. Károly herceggel és Emmanuelle nővérrel élek együtt.. várd! Undorító. amíg a két fiú elmegy. – Biztos vagy benne? – Persze! – És nem undorít? – Egyáltalán nem! 242 . – Előbb palacsintát sütök neked. és ahogy a napok hosszabbodtak.. kis gömböc! Az már igaz. nyújtózkodott. Mindketten úgy érezték. Az idő kitágult. nevetgéltek.. – Gyerünk Paulette. Mary Poppins. tényleg. bebújt a paplan alá. Biztos. Lelkendeztek. de szerda este várj meg a vacsorával. én is őt várom! Nekem mit kellene csinálnom? Talán levágassam a lábam. az élet sokkal vidámabb lett! Franck visszajött. ami biztos. – Nagyszerű! Nagyszerű? A béna Franck nagyon rosszul érezte magát. és olyan palacsintát sütök neked. hogy ő már csak a tiéd! A kurva életbe.. elrontja a mártásokat. és anatómiai ismeretei hiányát őszinte és szókimondó stílussal pótolta.. Igen. gyerünk! Megmosom a zuhannyal a fenekét. – Jaj. és Paulette. hogy vesz néhány új alsónadrágot. és lágyan hömpölygött. aztán megduglak. percről-percre fiatalabbak lettek. mert kedden túl sok a melóm. és mindjárt felrobbanok.

Még csak nem is vagy a lányom. Ha látnád.. Amikor Franck először beszélt rólad. Bocsássa meg nekem. amelyre Camille rátett egy mosdókesztyűt. biztos szörnyű. kicsit úgy. Nem is tudom. – És engem is le fogsz rajzolni? – Igen. milyen sovány!. olyan sovány. remegve előre dőlt iszamos imazsámolyán.. ez a puha has. Ó.. magától. Addig.. amikor már kívülről ismerem. hogy ott vagyok maga körül. majd ráültette védencét. De amikor magára nézek. Paulette. így. Paulette! – Tessék? – Fogja a szappant. nagyi. és magánál jóval öregebb modelleket is rajzoltam. – Ne butáskodjon! – Biztos vagy benne... ez a petyhüdt punci. a pusztuló és megörökítendő húst. és Camille háta felé nyújtotta a karját. de ez nagyon kínos nekem – búslakodott Paulette – nem is tudod. de én igazából. Paulette-től elvonatkoztatva érdekel engem. hogy nem undorít ez az öreg test? – Tudja. – Igen... Vagyis igen. hogy nem volt ilyen sovány! – Nem. mint maga. ezek a megereszkedett mellek. nem azt mondom: fúj. és soha nem voltak ezzel problémáim. Egyáltalán nem! Talán bántó. a fényeket. Az a hölgy jut rólad eszembe a Titokzatos birtokban.. ezek a ráncok. a kontúrokat.. Franck fabrikált egy csúszásgátlóval ellátott lépcsőt. a mosdókesztyűt. én „vékonykát” akartam mondani. – Talán azt akarja mondani. azt mondta: „Ó. hogy valaha én is ilyen voltam! Természetesen nem voltam ilyen vékonyka.. de bosszantó! 243 .. – Neki is valami nemesi neve volt. amit mondok..”. hogy ilyesmit kényszerítek rád. de valójában nagyon hideg tekintettel nézem magát! – Mint egy érdekes állatot? – Igen.. és mosdasson meg! Paulette engedelmeskedett.. Én tanultam anatómiát. hanem kecses. Rembrandt anyja. segíts már! – Nem olvastam. olyan fiatal vagy! Ha arra gondolok. ezek a fehér szőrszálak. Ha a testére nézek. emlékszem. hogy magyarázhatnám el. Tudod. hogy Paulette felmászhasson a kádra.. semmim se vagy.Mivel a zuhanyozófülke beépítése túl bonyolult feladatnak bizonyult. hogy meg vagyok zavarodva! Camille végül meztelenre vetkőzött.. és levágta egy öreg szék lábait. Vagy inkább mint egy érdekességet. de a teste külön. de másmilyenek.. – Meg fogom engedni. a feladatot látom.. ezek az összekoccanó térdek. a technikát. hogy látlak.. és Paulette elé térdelt a szürkés zománcra: – Mosdasson meg.. hogy már ne is vegye észre. ha megengedi.. de. Akkor akarom magát rajzolni. – Jaj.. – Hé! Erősebben! – Istenem. – És akkor? – Akkor semmi. Néhány kép jut az eszembe: Goya öreg őrültjei. milyen kínban vagyok. Én valahogy másképp közelítek a dologhoz. nem értek egyet vele! Te nem sovány vagy. Csend. kiről beszélek? Hogy is hívják? Na.. én. ahogy itt vagy. amiket itt beszélek. a Halál allegóriája. de most. Jaj. és én.

„Hogy szomorú? Nem! Éppen ellenkezőleg. míg az istentelen Camille a szemét behunyva nagyot harapott egy ropogósra sütött sajtos-sonkás szendvicsbe. ahol finom. A hajmosás már kényesebb dolognak bizonyult.. de úgy. Nagyon vidám volt. ahol pokoli magasak voltak az árak („Milyen Myriam? Én ugyan nem ismerek semmiféle Myriamot” – felelte az a szemét Franck). most megfordulok. a 34-es színminta. Mi történt veled? – Mondtam már... a 69-es busz vonalának külvárosi részén. Látja már. Az árkülönbség tulajdonképpen nem igazolta a hosszú expedíciót. hogy – többek között – új akvarell-készletet vegyenek Sonneliernél. hideg dohányszag terjengett. és vidáman koccintottak... Camille leültette a kicsit gyűrött Paulette-et a buszban. lejjebb is! Nincs kibúvó! Várjon csak. mindenhol megkérdezte. semmi. nagyon is vidám lesz!”) Hát tényleg. jó? Nézze. És minden pénteken. mibe kerülne egy hetenkénti fodrász-bérlet. és a választása végül egy kis fodrászszalonra esett a Pyrénées utcában. Paulette ragaszkodott a böjthöz. Egészségünkre! Hazafelé a buszon Camille Paulette-tel szemben ült le. határozottan elegánsabb lett! 244 . Hazafelé megebédeltek egy kávéházban a Gambetta téren. csak. a székre. Néhány katasztrofális próbálkozás után úgy döntöttek. öreglány? Miért néz így rám? – Ez a forradás. Így. Nem pontosan a Gambettán. hogy összenyomja csodálatos. Nem a saját kerületükben. majd terhes hercegnőkről és elhagyott rockénekesekről olvasott fel a hajszárítóbúra alatt ülő Paulettenek.– Majd megnézzük a könyvtárban.. hanem a 69-es vonalának túlsó végén. mályvaszínű hullámait. „Rendben? Akkor a Hamvas Opál árnyalatot csináljuk. és mindig mandulás pisztrángot evett.. de ő éppen belemerült egy rosszul sikerült ajakfeltöltés izgalmas történetébe. és lerajzolta ugyanazokat a dolgokat... hogy változtasson hajszínt.. ujjával követte az autóbuszok útvonalát. a fodrászlány rábeszélte Paulette-et. amikor a nap éppen kezdte fehérre festeni stb. majd a zuhany alá. de olyan szép kirándulás volt.” Paulette a szemével meg akarta kérdezni Camille-t. Na gyerünk. ez semmi! – Nem! Ez nem semmi. Paulette hajszíne a híg Aranyrózsaszín árnyaltból átcsapott a Windsori lilába. miközben – ha dugóba kerültek – leskiccelte a börberi kabátocskában ugrándozó pudlikat a Pont Royalon. és belekezdett egy Paris by day előadásba. hogy egy hajóban evezünk. csődbe jutott milliomosok kísértettek és ingerlékeny pincérek szolgálták ki őket. a Bastille szobortalapzatát és a Père-Lachaise emlékműveit. ez volt a helyes kifejezés.. igenis. (Johanna. a Louvre falának díszeit. elvesztette az egyensúlyát. Camille segített Paulette-nek ráülni a vécére. mert félt.. Rendeltek egy korsó almabort. és miközben szappanozta. figyelembe vette a turisztikai szempontokat is.. Igen. átlapozta a Sárga Oldalakat. Valahányszor Paulette behunyta a szemét. az ablak mellé. valami másról beszélt. ami túl trendi hely volt az ő ízlésüknek. már hajnalban. hogy bérletet váltanak egy fodrásznál. „És nem lesz ez túl szomorú árnyalat?” nyugtalankodott. ez. Camille tanulmányozta a térképet. hanem a Metró Bárban. és aznap le is szálltak a Voltaire-rakpart sarkánál. és majdnem hátraesett. És ettől a naptól kezdve fel sem merültek köztük holmi bőrfeszességet firtató kérdések. – Ja. ahogyan egy túlságosan kiöltözött és túlságosan belakkozott idős hölgy tekintetében tükröződnek – a hölgy nem mert nekitámaszkodni az ablaknak. a Mégisserie-rakpart kalickáit és puszpángjait.

A többi napokon maradt a tőlük távolabbi szupermarket. kerület nagypolgári dámáinak viselkedését és a vidám kamaszokat: a kirobbanó nevetésüket. útközben meg-megálltak. az állandóan csengő mobiljukat és a hátizsákjukról csüngő csecsebecséket. és szép óvatosan sikerült talpra állniuk. kitöltötték az agyalágyult kérdőíveket. vidám történeteiket. új rúzsokat és szörnyűséges muszlinsálakat próbálgattak. 245 . és kitárgyalták a VII. Mulattak. Mászkáltak. Több. megkóstolták az új Danette-et. Idejük volt bőven: előttük állt az egész élet. sóhajtoztak. mint egy órájukba került. mire bejárták a kétszáz méternyi polcokat. a Monoprix. csacsogtak.

az élet. most! – Rendben. Nem én állítom. amikor beadtuk szakácsinasnak! Nagyon haragudott ránk! – Miért. tudod az a legrosszabb az öregségben. de nem vészes.. A gáztűzhely mellett ülve olyan egyszerű szavakra tanította. Csak kedvet csináltam neki hozzá. Egyszerű. amikor elvitte. – Utána mi? – Ugyan. A konyha volt az egyetlen hely. hanem az orvostudomány. Utána. ő mit akart volna? – Semmit... hiszen még olyan kicsi volt! De később persze már nem jött velem.. tölts még egy pohárral. Camille állt be a helyére. – Kemény volt? – Néha nagyon.. azt hiszem. Öntsd csak.. A látása már elromlott.. De a nagy dolgokat nem tőlem tanulta. az egészet. falusias. azt a napot. A hagyma.. hogy mesterszakácsot faragok belőled. láttad? – Igen. csak az emlékek. a hússzeletek..... tudod hogy megy az ilyesmi.. mint: zöldfűszer.. mi lesz a következő lépés. de szag után mindig meg tudta mondani Camille-nak. hanem a lelkiismerete. Csak 246 . ahol valamennyire nyugodtan viselkedett.. Néhány adag túlfőtt tészta... és.. Pedig ha tudnád. de csak egy kis pohárkával. elrontott hússzelet és odaégetett omlett után Paulette belefogott. ennyi. Amikor a férjemet nyugdíjazták a szíve miatt.. amióta maga itt van. – Elmesélte. jót tesz az ereknek. ha elég. merre császkál.. vaslábas. Önts rá vizet... túl sokat iszol? – Akar nevetni? Alig iszom. Franck tehetséges volt... nem én tanítottam meg mindenre.. szakácsnőnek álltam egy gazdag családhoz. Csupa hülyeséget.. olcsó fogásokat. Én csak a házi konyhát ismertettem meg vele. Hová is tettem volna. Volt hozzá érzéke. hogy. – És Franck? – Mi van Franck-kal? – Őt is maga tanította? – Nem. – Rendben. Camille. nem az öregedő test kínozza az embert. milyen cirkuszt csinált.. A múltkor elvitt előkészítőnek. a szalonna.. majd szólok. hogy beleverjen a fejébe néhány konyhai alapfogalmat. – Mit? – Az anyját.. Kicsikém.. Nem. Rá sem ismertem! – Látod..Utána már nemigen tudtam... Itt van egy kis bor. – Na mi van? Miért vág ilyen arcot? Talán elszomorítja a bor? – Nem. állj. – Ez most is így van. De.5 Amikor nem Franck volt a hadtápfelelős. Nem mondom.. – Ő volt kemény. – Miért. – Tudod. Franck? – Franck. forró tűzhely vagy erőleves. – És ő is ment magával? – Hát igen.

Megpróbáltam megérteni.. És.. „Tessék – mondta nekem – te akartad. Nappal... elhiheted.. Bárányt áldoztam teliholdkor. hogy megvizsgáltassam magam. akik elképesztő dolgokat parancsoltak rám.. ahogy mondom. családjuk volt..jönnek. Talán.... teherbe estem.. Teljesítettük minden szeszélyét. nagyon szépek voltak a viaszbabáim. még ide. minden. A nővéreim már régóta férjnél voltak. A harag... Nem. nekem is megvolt a magam szerelmi története. Szóval Nadine otthagyta a gyereket.. Camille. megettem a.. Olyan dolgokat. Minden hónapban elátkoztam a méhemet. Pedig Isten a tanúm. Már harminc éves is elmúltam.én. hogy elmenjen abortuszra. megittam a vérüket. Túl sokat szenvedtem. Igazi játékbabák. addig. te kinevetsz? – Nem.. és elhagyott engem. – És? Paulette remegett: – Nem sikerül.. miközben becsomagolta a bőröndjét. Talán nem is hiszed.. amikor már nem is számítottam rá. miért nem sikerült. Vagy talán rosszul szerettük. „Most boldog vagy?” Hogy mondhat valaki ilyet? És hogy lehet az ilyesmit elfelejteni? Nem is tudom.. – Cssss! – Szóval.. minthogy segítsem abban. hogy kikapartassa a gyereket. Éjszaka. amikor nem tudod... méghozzá lelkesen.. És azután egy napon. mindennel elhalmoztuk. Franck anyja.. úgyhogy én is férjhez mentem. hanem a harag. Végül férjhez mentem egy kedves fiúhoz. – Grenouillard? – Grenouillard. és csukladozva megismételte: – „Most boldog vagy?” – Ezt hajtogatta. Mindegyiket. Ő volt Nadine. későn mentem férjhez. bedugtam az ujjam a Szent Génitour lyukába. Nem értem. hogyan tudok egyáltalán aludni éjszaka. – Cssss! Camille megsimogatta a combját. Azt mondták rólam. Nem a vallásom.. Eljön az idő.. Nem voltam hajlandó pénzt adni neki arra. Minden. Párizsba is feljöttem. amíg teljesen ki nem fáradok. jönnek az emlékek.. Ó! Ahogy mindenkinek. hogy mindenkinek örömet szerezzek. Inkább puszta kézzel megöltem volna. Azt kell hinnem. hogy kényeztettük azt a kislányt. Az még egy másik század volt. az erkölcsi aggályaim vagy a pletyka tartott vissza tőle.. hát itt van! Most boldog vagy?” Behunyta a szemét. A mi kis királynőnket. miért siklott minden félre. Mindig... miközben a fehérneműmet forráztam.. szóval Nadine megszülte a kisbabát. És elhiheted. Elérkezik a pillanat. így. eleget próbáltam. boszorkányokkal.. öreg vajákos asszonyokkal. Minden évben elmentem a Blanc-ra. hogy „szégyen ül rajtam”.. igazán barbár dolgok voltak. amiket meg is tettem. még nincs is vége! El kellett rejtenem a gyermekemet jelképező viaszszobrocskát a Preuillyi Szent Grenouillard-nál. Túlságosan szerettük. de akkoriban ez már öregnek számított.. néhány hónap 247 . hogy nyitva tartsd-e a szemed. – Várj csak. De a gyerek csak nem akart jönni. hogy el tudd űzni őket. vagy csukd be inkább. és meggyötörnek.. A szégyen.. És azután a zarándokutak.... utána megkapargattam Gargilless-i szent Greluchont. hogy elrontottuk a jellemét.. Camille! Hány élet ment tönkre az én hibám miatt? Mennyi szenvedés fakadt belőle? Mennyi. Talán hiba volt? Mondd meg nekem. kivéve az utolsót. amikor. Rengeteg orvoshoz elmentem. Képtelen voltam rá... és zokogtam. pedig már nem dolgozom inam szakadtáig. Majdhogy meg nem szólaltak. csak ezek a nevek. Hé. Ó. De aztán. Sírva fakad: – Hol is kezdjem? Először is.. érted? Nem tudtam. Találkoztam kuruzslókkal.

egy aprócska faluban történt. akik meghívták Maurice-t egy pohár pálinkára. ha vele megy. Amikor utoljára visszajött. Ebbe majdnem beleőrültünk. És azután ott volt a kisfiú. Megtettük. leveszik a zoknijukat és egymásra vigyorognak. de azok. Hülyéskedett néha. Úgyhogy csak szerettük. Sem ma.. Elnevette magát. Azt hiszem. És továbbra is mindennap találkoztam velük. akik ismerték kicsi kora óta. Nem akartuk elkövetni ugyanazokat a hibákat. Csak arra jó. a hegyi tábort. és még neki állt feljebb. ők maradtak. hogy néha túl kemények voltunk vele.. A folytatást már ismered: darabokra törte. Mondd csak. és pénzt kért tőlünk. akik kijelentették. Franckot meg nálunk felejtette. Ő a kislányom volt! Egy kislány. Hogyan eshettünk megint bele Nadine csapdájába? Mint a zöldfülűek.. miközben engem rajzolsz? – Nem. Az is lehet. a legjobb iskolákat. – A kisfiúval? Igen. Moziba. de. És amikor az anyja egyszer megint visszajött érte. és azt hajtogatták. hogy istenuccse. Vagy horgászott. – Igazad van. Játszottunk vele.. a nagyapjával kertészkedett. amit tudtunk. a férjem. Amikor nem a konyhában volt velem. azután elrohant az éjszakába. Kidüllesztik a mellüket.. hidd el. de mindig őszinte volt. – De nem volt mit tenni. magához vette. Mint az agyatlan hülyék.. hogy ennivalót vegyen neki. hogy örömet szerezzen a derék embereknek. Nem láthatod többet. állítólag arra. Az asszonyságok. és a tanulmányai szempontjából is jobb neki.. új biciklit. akit imádtam! Imádtam. „Nem akarlak többé itt látni. a jóemberek.. hogy jobb neki. két öreggel. Mindig becsületes. Elvittük a városba. jól tanult. Hidd el nekem. a szégyen nem vezet sehová.. Főleg Maurice. Ő elment. hogy kényeztettem! Hogy ajnároztam! Egy kislány. Néha eljött a gyerekért. akiknek már olyan régóta nem volt kedvük beszélgetni. és meg sem érdemled ezt a kisgyereket. és akik az ablaktáblák mögül lesték a dühöngő Maurice-t. és egyébként sem túl jó egy majdnem halott faluban felnőnie. ha a városba megy. Hiszen nem az ő családjukban történt ez a ronda dolog.. ami jó volt bennünk.. Nem kért semmit senkitől. Nem ő volt a legjobb az osztályban. érte volt. amennyire csak tudtuk.múlva visszajött. Paulette hallgatott... Ez embertelen volt. szajha vagy! Szégyent hozol ránk. akinek mindent megvettünk. – És azóta soha nem hallott Nadine-ról? 248 . aztán megint visszahozta. ők is így tettek volna! Gyilkos indulataim támadtak. úgy gondoltuk. akire több mint tíz évet vártam. Gyerünk. Ó. miközben megpróbáltak újabb híreket kiszedni belőlem. Én is az atombombáról álmodoztam. nagyon jó gyerek volt. elvitte. Egy kislány... de igyekezett. az apja puskával fogadta. Könnyen dühbe gurult.. Kifizettük a tengerparti nyaralást. – De utána? Minden jól ment. úgyhogy elkövettünk más hibákat. sem máskor.. Másnap. Többé nem öltük meg a kiscicákat. Mindent! A legszebb ruhákat. hogy imádkoznak értünk. Lesz apja. amit elmesélek most neked. Ráadásul ez. és visszaküldte a 16 óra 12-essel. öccse. a következő nap. te semmi szégyent nem érzel. Pedig az élet nem lehetett valami szórakoztató neki. De végre is. Tudod.. Nadine a férfibüszkeségében sebezte meg. Minden. de merész volt és őszinte. Hogy egy furcsa anya is jobb a semminél. Vettünk neki futballistás matricákat. Jaj. de nem ám! De. jól érezzék magukat. Szerettük. Maga volt a földi pokol! Nincs szörnyűbb a világon a derék emberek együttérzésénél. tűnj el! Hagyj minket békén!” Camille. és a többi napon. Nyugtass meg: ugye nem pohárral a kezemben rajzolsz meg? Camille elmosolyodott: – Nem. Ez. Hogy miután hazamennek a kocsmából és bezárkóznak a házukba.

Gyakran álmodom vele. Emeld fel azt a fedőt! Megmostad a gombát? 249 . – Nem. – Jé. mi a normális? – Ki kéne mozdulnod. Emberek közé menned. hogy ennyit fecsegjek? Miért érdekel ez téged? – Nem tudom. tényleg? És azt nem tudja véletlenül.– Nem. hogy te minden idődet egy ilyen öregasszonnyal töltöd.. Nevet. mit rajzoltál? – Semmit. Veled korú fiatalokkal találkoznod. mint egy önarckép. nem? Egy szavakkal festett önarckép. Gyerünk. – Miért hagyod. – És te? – Én nem tudok mesélni.. az sem normális. Csak álmomban. Nagyon szép... Olyan. Mutasd. Csak a kezét az asztalon.

– Már megint a kukákkal van baj? – Nem. – Igen.6 – Alszik? – kérdezte Franck. Azt hiszem azzal a fickóval. a fenébe! Valami hülyeséget csinált? Franck széttárta a karját. és megrázta a fejét. az előbb elkapott a házmesterné. 250 . azt hiszem. – Ja. – Ó. akit odafönt elszállásoltál. le kell menned hozzá.

– Mikor nemrégiben? – Nem is tudom. amikor Vincent hazajön! És most semmi. – Jöjjön. kicsikém! Fel kell hozzá mennie! – Rendben. hogy történt vele valami! Meg kell néznie. Félek. kérem. én – a nyakában függő érmét csavargatta – nem akarok botrányt a házban.. – Kicsodát? Vincent-t? De.. – De mondom. Camille félretolta a kispárnákat. ugye érti? 251 . Eltűnt. Talán a hét elején. Perreira asszony terjedelmes keblére szorított kézzel nyitotta ki az ajtót.. – Üljön le..7 Pikou az ajtó mögött őrjöngött. hogy én nem látom. csak nem meghalt? Camille kinyitotta az ajtót. Pikou minden éjszaka felébreszt. és fél fenékkel leült a lombmintás szövettel behúzott kis padra. csak jöjjön! Üljön le! – Mi történt. azonnal jöjjön le hozzám! Én. – Egy ideje nem látom. – Édes Jézus! Mit gondol. én nemrégiben találkoztam vele. Ha meghalt. a metróban. mindig meghallom. – Figyeljen.

. beengedsz? Bentről ugatás. a mentők és a gyomormosás.. hogy levigyem a kutyát? Nincs válasz. Most éppen javában szundikál. mennyire! Talán mondd meg neki! De nem egy nagy kutya kell. nem azért mondom. és hetente kétszer próbált. 252 .. Soha nem lett volna szabad idehoznia. Most már írt is. Egy kis göndör szőrű kutyuska. de azért nem méznyalás. hogy be ne törje a pofáját.8 – Camille vagyok. Hagyj békén! Camille visszafordult: – Nem akarod. zavaros hangok. egy nagyanyó az ágyban. Philou persze minden kérdésre tudja a választ. – Ha tudnád. – Mikor később? – Ma este. mostanra szép nagy glóriája nőtt! Egy narkós a hetediken. micsoda dicsőség! Most elégedett vagy magaddal. Igaz. Ezt mind a ketten imádják. az tenne be neked! Ráadásul jó sok szoba van még Philibert-nél! Camille kétségbeesetten leült a lépcsőre. írt. Már egy hónapja nem látta az anyját. hogy törje be az ajtót? – Nem. aki belegömbölyödött a kabátjába? Na. különben jönnek a gyógyszerek. Camille lassan bandukolt lefelé a lépcsőn. Gyönyörű kép. – Kinyitod. Neki kell lépnie. Philibert. akinek mindig a korlátba kellett kapaszkodnia. egyszerűen soha nem téved. fogd be a pofád! Az a biztos. és a térdére ejtette a fejét.. az jó hír. ugye? Nem. aki reszket a hidegben. az egész kis társaságért ő a felelős. Úgy látszik.. – Nincs szükséged semmire? – Nem. és ne vedd a szívedre.. Gyere vissza később. ugye? Nem zavarnak járás közben a szárnyaid? Ó. igaz. Igen. de a tegnap és a ma között elveszítette a lába alól a talajt. ő. – válaszolta egy reszelős hang – nagyon rosszul vagyok. de vannak más hajléktalanok is az utcán. Könnyű másnak a kárára nagylelkűsködni. most nem tudom. Éppen van egy a pék előtt. ami igaz. Az igaz. mintha szép nyugodtan elindult volna a mélység felé. és később Philou bemegy hozzá. Miért nem gyűjtőd be őt is? Mert neki nincs kutyája? A fenébe. eddig még nem történt baj. Kicsit nehezen szokott magához térni utána. ha az ember nem csinál semmit. még mindig túl érzékeny a kicsike! Paulette tökéletesen elboldogult 1930 és 1990 között. Ha nincs hír. az jó lenne! Vagy egy kutyakölyök? Egy kiskutya. ha tudta volna. hogy már volt ideje hozzászokni.. Szarban volt. Nincs semmi újság a szerelem frontján? Nagyszerű. Talán a túl nagy boldogság tette? Olyan volt. vagy megkérjek valakit. Oké. Bezárkózott a szobájába. és együtt nézik a Lehet egy kérdéssel több?-et. Az agyamra mész! – felelte Camille Camille-nak. Tényleg. hogy róla is beszéljünk.. Ráadásul gőze sem volt róla. ez már így marad. Tökéletes. Feladom. Louis Jouvet és Sacha Guitry lett egy személyben. hanem egy kicsi. és úgy látszott.

hogy egyáltalán nem dolgozik. De. a motorja is.. Nem azért.. hogy eladja a testét a híd alatt. Valakit maga helyett. homokot szórnak a szemedbe.. hogy csak a kispolgároknak és a házmesternőknek szóló átverés? Miért csak éjszaka járt ki? Azért. Semmi különös. Bízhatok? – . Nem baj. – Igazán? – . Azért volt-e. Délután hazajön aludni. hanem mert megöregedett. Azt hiszem. megint úgy keresi meg a kenyerét.nem baj. és rögtön belevágott. Amikor Pierre két hete felhívta. együtt dolgozunk. Mi ez a történet? Ki az az alak a szobában? Hívj vissza azonnal!” Köszi.... Szégyelld magad! – Egy modell? – Igen. hanem gyorsan belekezdett: – Egy modell. A társadalom alaposan megfegyelmezte. – Camille. Vajon miért nem volt hajlandó Vincent kinyitni az ajtót? Transzban volt vagy bajban? És vajon mi az igazság az elvonókúra-történettel? Lehet. Éjszakánként nyilván a barátnőjével hancúrozik. vagy éppen fordítva? Talán attól fél. visszadugta orrát a lábasaiba. – Jó.. – Akkor viszhall! – Camille! – Igen? 253 . és kikapcsolja az öreglány tévéjét.. rendben. Minden jól megy.. és vasárnaponként továbbra is dolgozik. oké? Nem ültethetem fel őket! Előbb találnom kell valakit magam helyett!” Oké.. A nagyija jó melegben van. a probléma ott volt. Vagy talán megint olyasmire készül. – Még nem tudom. három emelettel feljebb.. Én.. vagy egy nagyobb motort? Nagyon ügyes a fiú.Franck. mint a Toucleannél végzett munkáját. „Camille. hájas házmesterné. hogy közben elpusztítja saját magát? Még maradt néhány kapcsolata... annyira szeretnék most bízni benned. talán vörös krétával. Hazudnak. amiért legszívesebben leköpné magát? Becsukni a vázlatfüzeteit és elővenni a nagyítót? Ehhez nem volt bátorsága. Most mondtam: dolgozom. hogy aztán belőhesse magát? Ezek mind egyformák. Még mindig jobban szerette ezt. édes vagy! Fatimai Miasszonyunk. de ehhez még nem volt elég erős. Nem. És ahogy elmúltak az első eufórikus napok. a dokumentumfilmeket a morgóhal úszóhólyagjáról és a gyógyvizek csodatévő erejéről. és állati jól érzik magukat.. könyörögj érettünk! Camille felhívta Pierre-t... – Camille. mert nem volt elegendő önbizalma.. „Csak még egy kicsit.. Kessler vagyok. mert megjavult. De vajon miért izgatná magát? Hol itt a probléma? Ő semmit nem kért tőlük. Nagyon ügyes.. – És vele élsz? – Nem. Camille felkel. – És kinek csinálod? – Magának. Semmi új. miközben ő. Még csak nem is köszönt.. Uff. ő is újrakezdte a hülyeségeit: hazudott. miközben te véresre harapdálod az öklödet.. Természetesen megtehette volna.

Letette. Camille sóhajtva megrázta a gyufásdobozt. A fenébe! Nincs több gyufa. Ma este. a kurva életbe! Maradjatok még mellettem egy kicsit! És mint a mesében. az kést vágott a vállába. – Biztos? – Maga Dániel szolgált ki.. és megpróbál beszélni Vincent-nal. lehuzigálta a nadrágja szárát. És különben jól vagy? – Most a kereskedőmmel beszélek.. felállt. persze más helyzet volt. és elindult a nagymamája után a Paradicsomba. Amikor utoljára próbált jobb belátásra bírni egy narkóst. Tehát nincs választása. és ő szerette. Ez a kis szívesség elég sok szenvedést okozott neki. felmegy a hetedikre. Ha bájologni akarok. miután lefekteti a kicsi öreg hölgyet. – Nagyszerű.– És milyen papírod van? – Jó. felhívom a vonalason. de mégis. Miasszonyunk és Hans Christian Andersen. Az a fickó a pasija volt. ne hagyjatok magamra. Oké. aki egyébként egyáltalán nem lesz álmos. 254 .

. fuss. – Szavamra. – És ez a kis szakáll a szerep miatt kell? – Nem tetszik? – Dehogynem! Nagyon dendis! Egy kicsit olyan.9 – Mi ez? – Ó – dadogta Philibert – tulajdonképpen semmi. – Egy vásári komédia? Philibert előkapta a szótárát: – Vas.. vásárcsarnok. – Talán egy antik dráma? – Neeem. vasaló. és pödörintett egyet a bajuszán: – Menj. gyermekem! – Philou! – Igen? – Ha nem jönnék vissza egy óra múlva... Rád bízhatom Paulette-et? Philibert bólintott.. rohanj és repülj a sorsod felé.. – Rólad? – Camille elképedt – Azt hittem. Pontosan ez az! – Határozott mozdulattal becsukta a könyvet.. nem? – A kié? – Az már igaz... tévedéses szerepcserére és szellemes bemondásokra épülő könnyed komédia. – Egy szellemes bemondásokra épülő könnyed komédia. aha.. Föl kell mennem. nálatok tabu saját magatokról beszélni... hogy te a Lehet egy kérdéssel több?-ön keresztül fedezed fel a televíziót! Izé.. Meg kell látogatnom a lakómat a hetediken. mint a Maláj Tigrisé. feljönnél utánam? 255 . – És miről szól? – Rólam. vásári komédia: Intrikus fordulatokra. ezt jól megkaptam! – jelentette ki Philibert a hangját zengetve. Igen. vásár.

. Egy központba. – A dokim találta a helyet. Egy széken ült. De ne izgulj.. Olyan nedves volt. Angyal szállt el felettük... itt a prospektus. Mind a ketten zavarban voltak. hogy látlak. Nem.. olyan. ami komposztból. hogy az elején kicsit durva. Vincent végül odahúzott egy széket Camille-lal szembe. így kell mondani. kávét. Alga. és Vincent két csészét és egy csomag cukrot tett a kempingasztalra. Elmosolyodott. szar és szellemi fogyatékosok. Akarsz inni valamit? – Köszönöm! – Teát. Már előre érzem. és rágyújtott. – Nem mertem. csak a zöld lámpára várok. de utána már észre sem veszi az ember. Már csak napok kérdése. majd átnyújtott Camille-nak egy csésze Nescafét. – De igen. – Örülök. 256 .10 A szobában ragyogó rend volt. nem ő! Vincent tett-vett az elektromos főzőlap előtt. hogy imádni fogom. Persze relatíve „normális”.. hülye vagyok. Állati klassz... és leült. – Bánod már. azt hiszem. és azon tűnődött. háttal a falnak. – Hová mész? – Bretagne-ba. amikor Camille megkapargatta az ajtót. Nem. Talán valaki más élt itt. időről-időre kinyitotta az egyik szemét. – Akarsz. Camille leült a zsámolyra... nem? Én leszek ott az egyetlen normális munkás. és olyan mocskosak voltak a falak. ugye? – Nem. egy izét. ahol algából gyártanak trágyát. – . – A családodhoz? – Nem. és megyek is.. hogy bírt ennyi ideig itt élni. kólát? – A kávé tökéletes lesz. Zseniális. Barbès az ágyon szundikált. Jöhettél volna korábban is. és becsukta a könyvét.. Letette a fényképet. Egy izé. könyörtelen. ameddig kell. hogy idehoztál. Bánod. Az emberi hulladékok központjába. sötét. Lehetetlen. Azt állítják. Olyan alacsony volt a plafon. algából és lótrágyából készül. Az ágy bevetve. – Tessék. Vincent felállt. – Algo-Forestrót fogok gyártani. Tulajdonképpen először találkoztak. nem? Két vidám fickó vasvillára támaszkodva áll egy emésztőgödör előtt. Egy életközpontba. a szag miatt. – Igazi csodás vakáció! – És mennyi ideig maradsz? – Annyi ideig.

Valóságos locsi-fecsi lettem.. – És jól vagy? – Nem. vékony combokkal. csak a megfelelő emberekkel kell találkozni. Rám önti az anyagot. – Szerencsém volt. de nem csak vele.. – Mióta? Legyintés. – Biztos nagyon odalesz. éget.. amikor te feltűntél.– Metadon-kúrán vagy? – Igen. ugye? – Igen... – De hát látni fogod a tengert! – Szuper! És te. mint egy kukac! De már képtelen volt mosolyogni. hogy örömet szerezzek neki. Camille. és lehántja rólam az összes szart.. Szóval ez a fickó az én V33-mam.. A vén trotty miatt van. ha te mondod. – . és valahogy nem volt már erőm tovább harcolni. De jól tettem. felhólyagzom. – És sikerülni fog? – Igen. hogy. Azt hiszem. nem azért. és többször elismételte: – Camille. Egy pszichológussal is. volt egy rossz találkozásom. Nézz rám! A koponyám alatt olyan csupasz vagyok. – Ne haragudj. – Például az orvosoddal? – Az orvosnőmmel! Igen. Nem. – És. ez durva. Csak azért mondtam. Hogy szeresse a kiskutyámat. Camille. aki letépte a fejem. aki lelépett.. vegyi anyag. Azt hiszem. Tényleg HIV pozitív vagy? – Á... vagy már eleged van belőlem? – Adj még egy csésze kávét. erre ő előkapja a vésőjét. te miért vagy itt? – A házmesternő miatt. Egy vén trottyal. – Ja igen! Egy olyan zöld és vörös üveg. – Az tuti! Elnevették magukat.... Te ott voltál. – Ez az első kúrád? – Igen.. – Téged hogy hívnak? – Camille-nak. Azon a napon. De jól van. nagyon lovagias fiú vagyok. 257 . Egy kis csaj... Felkapta a fejét. hogy meghaltál. egy orvosság? – Nem.. Azt gondolta.. És követtelek. ami lemarja a fát. Van még valaki más is. Tulajdonképpen kinyírtam magam a kedvéért. mielőtt észbe kaphattam volna. Tudod. dehogy... Túl hideg volt. – És aztán. remegett a keze: – A kurva életbe.... Camille nem válaszolt. Azt hittem. nagyon durva. Vincent a fal felé fordult. és nekem sikerült. Ismered a V33-at? – Az micsoda. – Beszélhetek még..

Ahogyan a lányokkal van. Azt írja itt. tudod? Vissza akartam menni az épülethez... éppen ellenkezőleg. a pia és a többi.. hogy mit tett velem ez a könyv? Camille megrázta a fejét. mert az ő könyve volt. akkor szenvedsz. Hú. ahogy beleszeret egy sznob picsába.. érted? Ez. Szenvedsz. szerencsétlen. nehogy elrohanjak. hogy összeköltözik azzal a kurvával. és mert nem volt itt semmi más.. amiről beszél. Nem.. amit várnak tőled. ahogy állandóan mentegetődzik.. Autodidakta volt. Mondd csak. amelyet Vincent van Gogh-nál találtak július 29-én. Nem akarok. De nem. és a végén beledöglesz. akik nem fognak fel semmit. és letette kettőjük közé. Most.. ahogy eltaszítják a barátai. Tudod. tényleg nagyon rossz passzban voltam. Én nem fogok megdögleni. És ez a fickó mentett meg. de ez félelmetes. nem fogok megdögleni. de ez nagyon fontos. pedig Vincent törékeny volt.. Ahogy szenved. Ahogy gyötri magát. de nem azt olvastam. amikor rám találtál. Egy. az őrhöz. Vincent felemelte a könyvet. Azzal. – A segítséged. hogy van hite és ereje. – Csak azért nyitottam ki. amitől teljesen elképedtem.. de tudod. nem fogom elmesélni az egész életemet. én.– Hidd el. és ezt és ezt.. mint a tenyeremet.. és ő egy napon mégis úgy dönt. én leszarom az életművét... ha nem sikerül annak lenned. az mind jót tett. Camille összeráncolta a szemöldökét. ez mellbevágott. akkor értettem meg. nyugi. Minden benne van. a kórházban töltött idejét. vagy mi. hogy az a hülye megölte magát. mert ő a barátom.. Vagyis hogy azt hiszem. hogy ha nem állsz be a sorba.. Vagyis hát nem. – Most olvasom harmadszor. – Valami hülyeséget mondtam? – Nem. nem értettem azt a dőlt betűs részt a végén.. Ezt az alakot ismerem. és a takaróid. Amit a testéről mond.. azt én is érzem. Camille nem tudott megmozdulni. egyébként egyetlen lendülettel. A fickó. Csak amikor másnap elolvastam az előszót. Senki. mindent megkérdőjelez. a kaja... hogy nem zavar! – Nem. majd mind a két oldalról pofon ütötte magát. Szóval.. De ő hitt benne. – Ezt tette.... – És te. Nagyon későn kezdett festeni. Van Gogh levelei a fivéréhez. Téged nem kínzott meg? – Nem.. Ahogy ismételgeti önmagát.. hogy itt hagyta. Ahogy leírja a szenvedését.. Hallucináltam.. Újra kinyitotta a könyvet: – A levél. aki lenézi. azok nekem nem csak szavak. és. A francba.. de van néhány egybeesés. aki terhes volt. ismered a képeit? 258 . – Te is olvastad? – Persze.. Amikor először elolvastam. Pedig elég sokáig hurcolta magával.. ahogy megpróbálja megérteni a többieket. A testvérem. Camille megismerte. Szóval én. hogy neked is fontos. Mindent ismerek. El is felejtette. nem fogom neked elmesélni az életemet.. Éppen azért. Hogy azt a levelet nem küldte el... a testvérem. mint egy állat. Fejbe. A cigarettája hamuja beleesett a kávéba. engem főleg a festészete érdekelt. A bratyóján kívül senki nem hitt benne. a szülei. ez jelent a számomra mindent.. és.. Én csak azt olvastam. nem szarom le.

és megdermedt. – Tudod. nem láttad még a testem! – Igaz.. Nos. minden rendben. – És igazán meg akarod hálálni? – Ha tudom. nem? Camille nevetve bemutatta őket egymásnak: – Vincent. hogy kibírjam másnapig. Neked adom. – El vagyok bűvölve! – Philibert elrendezte a ruházatát. – Valaki van odakint! – Camille. – Tartsd meg. – Ó.. hogy lerajzoljalak. bemutatom Philibert Marquet de la Durbelliére-t.. és aztán hazajövök és lefekszem. Barbès-szal. lábhoz! – Ki. mint van Gogh..kicsit ne... Addig gyalogolok. Ezen az ócska hátizsákon kívül nincs semmim.. én visszavonulok. azt hiszem. meghálálom neked. – Mikor utazol? – Ha minden jól megy. – Elmész? – Minden éjszaka. A kutyámmal menjek? – Persze. Az elején eszembe jutott.– A napraforgók. de nincs kedvem. ez itt Vincent.nevetséges vagyok. és sértetten kijelentette: 259 . megjött a te hű lovagod. – Akkor hagyd. a jövő héten. nyitásra elmegyek a mindennapi adagomért a központba. – Nevetséges vagyok... baljában kivont szablyát tartott. mire Barbès eszeveszetten elkezdett ugrálni. Philibert megfordult.. Barbès! – sajnálkozott Philibert – már megint a Köztársaság egyik dühöngő őrültje! Jobban szeretném. – Szóval eljössz hozzám? – Holnap. amíg teljesen ki nem merülök. – Ennyi? – Igen. – Te lökött. Egyelőre még nem találtam ki jobb módszert. Camille utánaszólt: – Várj. hogy átnézek egy albumot vagy mi. ugye? Nem. aki zavartan megvonta a vállát.. Már mondtam. ha Rochechouart apáca fejedelemnő lenne. édesem! Philibert állt az ajtóban. – Meztelenül? – Az lenne az igazi. De most nem tudom.. Vincent. totál le vagyok égve. Minden éjszaka.. Vincent belebújt az edzőcipőjébe. jobban szeretem az én képemet. – Mikor? – Délután. Vincent pánikba esett. de elképzelem. ha kijöttem ebből. Philibert. izé. a mindenit! Vincent kérdőn nézett Camille-ra. majd egyszer. – Barbès. és el vagyok bűvölve.. megyek én is. egy menekülő hadsereg tábornokát – megfordult –.. Zaj hallatszott a folyosóról..

az valóságos aberráció! Camille utána megismételte: – De Montpipeau? A fenébe.– Igenis! És hogy a szegény Marguerite de Rochechouart de Montpipeau neve összekötődik ennek a zsugori.. hogy miért. tehetetlen alaknak a nevével. 260 . igaz is! Miért nem jelentkezel a Lehet egy kérdéssel több? következő adásába? – Ugyan. lemegy a nap. ne csináld! Tudod te nagyon jól. ezek a nevek.. – Nem. Miért? – Mire lenyomom a gombot.

betakargatta. most gyere el onnan. – Láttad? A maximumra feltekertem. Bezárkózott a szobájába. – Kivel? – Magammal. Camille és Vincent nagyon rosszul érezte magát. Camille kivette a kezéből a gombolyagot. Épp a mosott ruhát vette ki a gépből.. – Jobb.. amelyek elnyűvik a fonalat és tönkreteszik a pulóverek nyakát. Franck nemrég jött haza. sétafikált vele egy kicsit a Grenelle utcán. rendben. ha leveszem.. 261 . – Nagyon fontos találkozóm van. nem kell levenned. a port kapargatta. és képtelen volt lenyelni egy falatot is. megfürdött. – Hú. – Nyugi. Camille és Vincent nagyon rosszul érezte magát. Paulette megijedt: – Csak nem orvoshoz mész? Ebéd után Paulette elszundikált. Nem. beleütközött a kísértetekbe. – Legalább odaállhattál volna az ablak elé.11 Camille egész éjjel nem aludt. Nem fogsz fázni. és alaposan megvizsgálta az eszközeit. szorongok tőle. Hogy kicsit diszkrétebb legyen a dolog. – A francba. Na. akkor elmúlnak. és Camille ezúttal hálás volt neki a tapintatáért. Fel-alá járkált. szuper ez a kandalló! – A fenébe. Biztos tele vagyok pattanásokkal. – Ma nagyon ideges vagy. igen. ám különböző okokból. hogy csodálatos kozmetikus lennél? – Hát. Le. Mindenesetre én mindig a hátakkal kezdem. Franck nyitott ajtót Vincent-nak. Utána Franck bezárkózott a szobájába. – Camille-hoz jöttem. mintha már megint egy dokinál lennék. lefürdette Paulette-et.Levegyem az alsógatyámat is? – Ha magadon akarod tartani. még mielőtt szétteríted az első réteg lótrágyát. százféleképpen is elrendezte a zsámolyt. Szórakozottan megfésülte. és ülj ide. és egy vérmes háziasszonyt megszégyenítő indulattal szidalmazta a mosó-szárítógépeket. Állati izgalmas volt. úgy érzem magam. ez így nem igaz.. méghozzá ugyanazon okból: a görcsbe rándult gyomruk miatt. későn kelt. Az összement pulóver esete óta maga teregette a ruháit. Elkezdjük? Van egy öltözőfülkéd? Vagy egy paravánod? Vagy valamid? Camille meg tudta volna ölelni.. Fájt a szíve.. – Tudod. Végül Vincent oldotta fel a zavart: – Na. ha félmeztelenül dolgozol a tengeri ködben. nem? – Igen. mint mindig. és lábujjhegyen kiosont a szobából. – A folyosó végén.

. na . – Előbb fogsz te összeesni. Vagyis: az igazán meglepne. emberi lelke is.. Remélem. Addig. mennyi ideig? – Amíg össze nem esel. egy nagy. Camille most félbeszakította Vincent-t. ami engem illet. amikor lehajtotta a fejét. mint egy hosszú. a törékenységét. az állkapocs csontját és beesett arcát.. hogy olvashat-e. és azt.. mint ebben a házban. mint én. majd kihajtotta: Érzem. hogy befogadjanak-e a házukba.. – mondta Camille. bár itt kedvesen bántak vele. – És. töredezett taréj.. Vincent egy percig gyűrögette a könyvet. horpadt mellkasát. hogy beengedjenek-e egy nagy.. hogy végül igencsak harapós lett. Bejönne a nagy tappancsaival– meg aztán igazán loncsos. A kutya.. megbocsátják majd nekem ezt az elgyöngülést. és bár csak kutya.. így megérzi.. főleg ezt: a szakadékok lenyomatát.. ami olyan volt. látta Vincent idegességét. Ráadásul meglehetősen érzékeny emberi lelke.még el sem kezdted? – Nem. Amikor Camille túl közel lépett hozzá. Röviden – egy mocskos állat. – Olvashatok fennhangon? – Ha akarsz.. de olyan sokszor megengedtük neki. hogy apa és anya ösztönösen reagálnak a lényemre (és nem az értelmükkel). a gerincoszlopot. A hasa és a keze egyre jobban fellazult. hagyd abba! – Zavar? – Igen. mert majd állnod is kell! – Mégis. és erre egy közönséges állat nem képes. és rengeteg vázlatot készített róla. hogy mit gondolnak róla. amíg meg nem szelídítelek. és az élet nyomát a testén. Vincent viszont egyre merevebb lett. Mindenkit zavar. – Igen. Tényleg voltak pattanásai? Camille nem látta őket. – Nem? Hát ki? – A fény. hogy az utcán szaladgáljon. hogy kivételesen szégyenlős. a szegycsontját. Csak a megfeszülő izmait látta. hogy idáig eljött. Ó! Ez a kutya az apám fia. Csak gyengeségi rohamában jött el látogatóba. Körülbelül egy óra múlva Vincent megkérdezte. Meg nagyon hangosan ugat is. a ködben nem érezte magát ennyire magányosan... mint ahogy azon is tétováznának. Az erek megindító útvesztőjét a fehér bőre alatt. Rendben – de ennek a kutyának emberi története van. – Na. a koponyája formáját. És ne nyavalyogj. – Bocsánat.. én is elkerülöm majd a. fáradt vállát. amelyek majd átbökték a tarkóját. loncsos kutyát. Igen. kérlek.. vézna és szúrásnyomokkal tarkított karjait. A szeme mély gödrét. behunyta a szemét. bocsánat: A kutya nyilvánvalóan megbánta már. Először körbejárta Vincent-t. Tétováznak. úgyhogy már nincs mit beszélni róla. Vincent megköszörülte a torkát. a nyakcsigolyákat. láthatatlan harckocsi hernyótalpainak a nyomát.– Nem én döntök. Bah! Apa évek óta elfelejtkezett erről a részletről. – Stop! Hagyd abba. 262 .

... Megvagyunk. – Ő ki volt? – A nagyétkű. – Most jobb? – Igen. Tudta. elkapta a gines üveget. így.– Rendben.. de közben jól tudta. mint valami hetedik érzék. látod. Camille a vázlatai között keresgélt. – Pontosan úgy.. míg végül előásott egy könyvet... ne csináld ezt a farkaddal. És a kezed is. gazdag és diadalmas burzsoázia Buddhája. – Akkor rajta! Hiszen azért vagyunk itt. Becsukta a vázlatfüzetét és megint elkezdődött a szívdobogás. A modell ezt sugallta. Vincent mosolyogva vizsgálgatta. Jól van ez így. Olyan ez. hanem Manet. – Akkor. mint a bokrot. tollal és szépiatintával. ezek az emberek megismerik egymást. – Ó! Csalódott.. minek a rabszolgái.. Már ismerlek. Utána felállt. nem? – És azt akarod. hogy szét kell nyitnom a combjaimat? – Igen. és úgy döntött. Remegett. Mindegy. Ne mozdulj! Turkált a cuccai közt. hogy ezt csináljuk. útravalónak! Amikor visszament. Mint egy radar. de úgy sem ment. mint ő? – Igen.. Fütyülök rá. hogy úgy üljek. és megmutatta Vincent-nak egy Ingres kép reprodukcióját.. Tévedett. tudod. Gyerünk. ellágyult szótagocska. és a térdére fektette a rajztáblát. – Biztos.. Zavaros cinkosság és megértő engedékenység.. – Jól vagy? – ... hogy elhárítsa az ürességet. – Nézd. Kiszaladt a konyhába. hogy egy magasságba ül le a modelljével. Behunyta a szemét. nem piros krétával fogja csinálni. hogy ez az egész szarság nem elég. szidta magát.. Most fordulj felém. Ezt nem én mondtam. Felemelte az állát és hátravetette a fejét. – És ki ez a kövér fickó? – Louis-Francois Bertin.... és csak egy kis ernyedt sóhajt eresztett vissza belőle. mint ő. A keze mereven ott maradt a levegőben. és leült. Mind. és ülj úgy. lelökött néhány vacakot. Még egyet.. Nyisd ki az öklöd. Míg Vincent-t nyugtatgatta. itt van. Végül függőlegesen felrajzszögezte a papírt. – Meg ne moccanj! Mindjárt jövök. hogy szétnyitod a lábadat és tedd a kezed így. Ideges lett. a jó életbe! 263 . Találó. Camille leült. és terpeszd szét az ujjaidat. hanem grafittal. Várj. – Szóval széttárt combokkal. Teleszívta magát bátorsággal.. és megkapaszkodott a mosogatóban. megpróbálta a festőállványon is. így? – Hé.. Camille felemelte a könyökét.. és belefojtotta a félelmét..

– És mit gondol. Ne haragudj. – Megnézed? – Nem. Camille észre sem vette. – Kész vagyunk.. – motyogta Camille. Az első zsebben. Lehet. és legalább annyira izzadt... – Bocsáss meg! Könyörgöm. az fájdalmas volt. – Nem! – kiáltott rá Camille. nem tudok emlékek alapján dolgozni. Rágyújtott. mint Camille. És lehet. Ez túlságosan megkavarna mindent.. Mindenem fáj..Vincent nagyon egyenesen tartotta magát. – Könyörgöm. súlyos? – Remélem.. ahogy meztelenül és védtelenül ott ül a rétegelt lemezből készült konyhai hokedlin? Együttérzés? Az emberiség szeretete? Igazán? És vajon nem volt ez az egész előre kiszámítva? A költöztetés. most ne mozdulj. megsimogatta a kutyáját. A keménysége mind a kettőjüket meglepte. hátradőlhetsz. Döbbenten bámulta a rajzot. Vincent nyújtózkodva jött vissza. Na nem. – Nem.. Visszafojtotta a lélegzetét és foglyul ejtette Camille tekintetét. Ez lágy. Vincent? – Körülbelül hatvan. a kutyakaja. – De igen. Ha most elmész... vagy azért. de amikor kampóit belevágta az áldozat eleven húsába. Görcsölök.. Felöltözhetsz. Sötéten és fényesen ült. doktornő. a rajzom meghal. Camille behozott egy pohár vizet.. hogy felboncolja. hogy a lány szándékai nem voltak tiszták. Kicsit oldalra dőlve. – Hány kiló vagy. Hatvan kilónyi provokáció. Tranxén. néhány gyöngéd szót súgott a fülébe... hogy könyörtelenül összeszűkülő pupillával méregette Vincent-t? Már majdnem éjszaka volt. mint Vincent. – A nadrágomban.. De én. Pierre Kessler haragja. – Álljunk meg. – Miért álltál meg a bokánál? 264 . hallgassunk. aki megalázta őt. Camille-ét. a bizalom. Pusztuló testtel. – Hú. amint erről Vincent meg volt győződve. hogy segítsen rajta. (Talán nem illett volna megkérdezni. bár nem tudott róla. hogy épp ebben nyilvánult meg a nagyvonalúsága? Abban. Mindjárt befejezem.. Még egy kicsit. Ez kemény.. ha akarsz. Bizakodóan.. Hagyjuk meg neki a kételkedés áldását. a talpraállás? A művészek szörnyetegek. de mégis muszáj volt: vajon Camille Fauque azért nyújtotta a kezét a fiúnak. hogy közben meggyújtotta a lámpát..

: A haverod kutyája odaszart az előszobába.i.– Az igazságot akarod hallani. Akarsz inni valamit? – Nem. akkor is csak egy rohadt kis korcstól képesek meghatódni! Én mondom neked. ajándékozd meg őket a halhatatlansággal.. milyen szép! Camille kitépte a lapot. és megadd a címedet. Vesződj velük. – Nézd csak. vagy amit helyette hantálok? – Az igazságot. milyen szép. – Ó! Milyen szép! Milyen szép. mert. van itt egy cédula az asztalon. De nem csak a lábfejed hiánya érdekel. – Elégedett vagy magaddal? – Igen. 265 . ugye? – És a kutyám? – Itt van a kutyád. azért. Camille kikísérte Vincent-t az ajtóhoz. dohogott magában Camille. hogy eljöjjek megint? – Igen. támaszd fel őket. Most már le kell feküdnöm. – Mert egyáltalán nem tudok lábakat rajzolni! – És a másik válasz? – Hát azért. Nem akartunk zavarni. hogy elköszönj. Gyere amint tucc.. és hirtelen a homlokára csapott: – Paulette! Elfelejtkeztem róla! Paulette szobája üres volt. A kurva életbe! – Baj van? – Elvesztettem a lakótársam nagymamáját. – Akarod. U. Paulette velem van. nem érzem jól magam. Az előbb megrajzoltam a vállad fölött. halj bele.

.. És maga. amikor örülsz? De ezt Camille nem értette. Súrolta az Eiffel-tornyot.. és átrepült a Mars-mező fölött. Mit inna ehhez? Talán egy kis rajnait. csak dolgoztál. – Egy nagy bifszteket? – Igeeen. megsimogatta a csillagokat. Befejezted? – Igen. hogy Camille-nak lesz.. Majd Camille felé fordult: – Mit csinált vele? – Semmit! – Nahát. nem érkezett meg még a desszertje? A főnök ordított egyet.. és Paulette máris a krémest kanalazta. Franck megfordult. – Ó. és koccintok magával. de komolyan. – Ó.. Paulette a főnök irodájában ült. majd leereszkedett a vendéglő személyzeti bejárata elé. Nagyon jó! 266 . milyen jó ez a Lestafier. – Elfelejtkeztem magáról. A hússzelet szív alakú volt. – Hé. Nagyon jó ez a gyerek. tudod.. tökéletes! Csak folytassa! Nagyon jót tett neki. hogy nagyon édes vagy.12 Camille kitárta a karját. ó! – mondta a főnök. Nem. Mama. milyen jó! – sóhajtotta a főnök.. – Hát... még jobban elcsodálkozott. – A fejedre estél? – Igeeen. – És milyen szép! – tette hozzá Paulette. Jelekkel értekeztek: – Neked? Camille bólogatott: – Igeeen.. – Nem. butuskám.. csak úgy találomra bólogatott. Amikor megértette. – De tudja – csettintett a főnök –. Egy bifszteket? De hát Paulette-nek nincs is foga.. valakinek igencsak nagy szerencséje van. igencsak megváltozott a maga unokája! Rá sem ismerek. aki már két órája az unokáján legeltette a szemét. – És jól vagy? – Éhes vagyok! – Lestafier! – Igen. Idáig azért nem mennék.. főnök? – Hozzon be egy jó véres bifszteket az irodába. Majd szétvetette a boldogság. amikor átnyújtotta Camille-nak a tányért – Nem mondom.

..Paulette sírva fakadt. – Franck felé fordította az összevissza firkált füzetet. az már biztos. hogy felemeled a kisujjadat. az éttermekből.. Jól megy a dolog? – Mire gondolsz? – Hát Camille és az öreglány közt. És túl szentimentális. Camille-ra kacsintott. hát mit mondtam? Gyorsan igyon valamit! Maxine! – Igen. – Nézzen rá! Hogy uralja a terepet! Mind el akarják csábítani tőlem! A maga kutyuskája két gombot kap a fenekére! – Hogy mondja? – nyugtalankodott Paulette. Ha szükségük van valamire. de. öregem. egy napon mind átesünk rajta. izé. – Mit olvasol? – Nem olvasok. – Akár akarja az ember. – És meghívsz minket? – Nem tudom. ha unatkoznál. – Az ég szent szerelmére. Emlékezz csak vissza. – Nem. Sajnos az év végén mindannyian kénytelenek vagyunk a színpadra lépni. – Tényleg.. – De hát ez nem számít! – mennydörögte a főnök.. megállt Philibert előtt. jó az a hús? – Isteni finom! – Az biztos.. Tudod.. írok. – Kinek? – Egy szöveget a színházi csoportnak. Megígérted. nincs még Camille-nak elege? – Akarod. – Állj! Kímélj meg a magyarázkodástól. Ahhoz túl rossz a természete... – Hát akkor látogass meg minket hétfőn. Nem érdekel. Na jó.. – Hé. hogy megmondjam az igazat? – Az igazat? – Franck megijedt. aztán a másikból is. hogy lesz-e hozzá bátorságom. megyek. 267 . Megígérted neki. kopogjanak az üvegen! Amikor Franck este hazament. – Ó. – Most már jobb? Paulette a szemét törölgetve szabadkozott: – Ha tudná. mondd csak.. aztán a szakközépből is.. kérem. akár nem. – Igen. aki a ceruzáját rágcsálta az éjjelilámpa fényében. – Hát nem sokat. még nincs elege.. Az első iskolából kirúgták. főnök? – Hozzon ide egy pezsgőspoharat. egyszer mindenképpen fel kell nőni. Valahogy így. Igaz is! Még mindig dolgozol vasárnaponként? – Igen.. – Hát két csillagot. – Nem. nem hármat? – kérdezte Paulette csalódottan. de az is bekövetkezik majd. – Zavarlak? – Egyáltalán nem! – Mostanában nem találkozunk.. – És mit gondolsz. hogy egy héten két napra felszabadítod. ahol kuktáskodott. – A tökéletes egyetértés.. milyen gyötrelmes utat kellett bejárnia.

– De megmondaná. nem? Esti pók – ez reményt jelent. aminek alapján a leghalványabb elméletet is felállíthatnám az életével kapcsolatban. Olyan titokzatos. kicsikém! Na. ha torkig lenne az egésszel. Döbbenet. A családja. hogy eleget tégy a kötelezettségeidnek.. nem hívja senki telefonon. A fenébe! De rendben. rettegés és elragadtatás töltötte el. sikerült. Camille szobájának ajtaja nyitva volt.. hogy talán nem is olyan sötét. gondolta Franck. – Mert én nem is tudom. mint gondolta? Mert most ösztönösen kinyújtotta a kezét a roskatag test felé. Gyorsan elkapta a szájától a kezét. te is jókor mondod. egyébként az nem is jó szó. és megdörgölte. A barátai. 268 .. hanem csótány. soha nincsenek vendégei... csak azt hallom. azt sem tudnánk. Ez a sok zöldség megzavarta a navigációs berendezését. most már aludj. Franck. ha egy napon elveszítenénk. De az nem számított. Gondolj bele. Visszatette a szemüvegét. Nem kellett volna a folyosón kóricálnia. – De beszélek. – Nagyon büszke. hogy vannak dolgok.Franck elgondolkodva felállt. engem meggyőzött. Még nem alszik. hihetetlen kedvességgel foglalkozik vele. és letette a távkapcsolót Paulette éjjeliszekrényére. Ez az. Lehet. hogy egész nap nevetgélnek és csivitelnek.. elment Paulette-ért. Mind a ketten gondot viselnek egymásra. A múltja. hanem gondot visel rá. Csak a kisujján. merre keressük. Amikor itthon vagyok. ez az. Franck belökte és majdnem felkiáltott. hogy segítsen neki kiegyenesedni.. – Olyan büszke vagyok rád. – Ne beszélj ilyeneket.. Semmit nem tudunk erről a fiatal lényről. hogy „foglalkozik”. hogy megint Camille-nak volt igaza? Lehet. ami azt jelenti. Ami engem illet. nem vagyok büszke magára. ugye? – Azt hiszed? Philibert átnézett a szemüvegén. Eltaposta. Két hete nem rágta a körmét.. amelyeket tanulás nélkül is meg lehet érteni? Vagy ő nem is olyan tompa.. – Gyerünk. és egy pillanatra Franck szemébe nézett: – Nem. és kivett a hűtőből egy sört. Először az életben elégedett volt magával. – Gyere ide – súgta Paulette. a füzetein kívül nem találok semmit.. hogy kikapcsolja a tévét. amíg felmelegszik. Megvárta. Nem jön postája. De ez itt nem pók. A folyosói lámpa sápadt fénye a festőállványra esett. közlegény! Franck beóvakodott Paulette-hez. Ráadásul délutánonként Camille megpróbál dolgozni is.. Franck nem tudott megmozdulni. átengedte neki a szobáját. A fenébe. Képzeld el. nagyi. és te még csak arra sem vagy képes.

Letakarta egy tiszta konyharuhával. hah. de jól mulatunk! 269 . Oké. nehogy felébressze őket. ha! – csak a fürdőszobai tükör előtt merte Satanas kacagását utánozni. felnőni! Egész életében mást sem csinált! Mi lenne velük. és a kezét dörzsölve kiment a konyhából. mindannyiukkal. de van egy csodálatos palacsintatésztám. hu – Ez Diabolo nevetése volt. Ó-la-la. aztán békén hagyta a tésztát. Holnap olyan Suzette palacsintát süt neki.Felnőni. Áhítattal eltelve villával verte fel a krémet. ha Camille eltűnne? Járt az agya. hogy soha nem jut majd eszébe elmenni! Hah. Hu. ez nem minden. hu. néhány titkos varázsszót mormolt maga elé.

ahogy a filmekben szokták.. meg ilyesmik? – Persze! Belekapaszkodom a függönybe. az ő lassú lépteihez igazította a maga ritmusát. a fenébe! Mit játszol? Olyan kardos-csuklyás izét? Ide-oda fogsz rohangálni a színpadon.” „És azután lehet. A Séguier utcában. Állva csináljuk. – Miféle kellékeid? – A szerepemhez kellenek. hogy járassa a motort az ajtó előtt. és mind együtt reggeliztek Paulette szobájában. Camille-nak zsibbadt a lába. Kell neki. Ennyi. Franck megpróbálta elkapni a tekintetét. – Paulette! – Tessék. és néhány szót váltsanak a tapadó gatyás maratoni futókkal. elengedjék a kocogókat. hogy elmenjek.13 Már régen nem töltötte otthon az éjszakát. Gyerünk. A hantáját tartsa meg a vevőinek. amikor úgy elkapja őket a hév. de ha a délutáni alvás után cserélem ki.” „Vagy menjek inkább a galériába? Csak odaadom Sophie-nak a képet. és megkérem a taxist.. és elmeneküljön. akkor délután nem merek belefeküdni. és beszélgetni vele a képről.” „Nem. ez nem jó ötlet. Pierre és Mathilde szalonjában. Philibert már a bejárati ajtóban állt. Franck azon morfondírozott. lezuhanyzom az öltözőben.. a másikban egy bőröndöt fogott. – Elutazol? – Nem. Az egyik kezével az ajtót tartotta Francknak. „Ha most kicserélem. ne cseréljen-e lepedőt. Szépet álmodott. Philibert és Paulette ezer apró figyelmességgel halmozták el egymást. és a tömegbe vetem magam.” A gondterheltek és a gondtalanok sóhajtozva összesöprögették a morzsákat. Néha megálltak. Mert ha Pierre is ott van. Paulette egyre nehezebben járt. és önkéntelenül is elmosolyodott. nem? Szinte hallom. Menj már. Fütyülök a hantálására. De én nem akarok beszélgetni.” „Nem. de Franck és Camille némán kapaszkodtak a bögréjükbe. amikor meglátta a táblát: Visszafogott tempóban léptető lovasoknak fenntartva. készen arra. és szép nyugodtan szétszéledtek. vagy nem kell. hogy ne javítson-e ki néhány részletet a rajzon. Másnap reggel lement croissant-ért a pékhez. kicsikém? – Nagyon rossz néven venné.” „Mielőtt hazajövök. és már el is húzok. hogy ne zavarják a fényképeszkedő turistákat. hogy bele sem fogunk feküdni. ha tolószékbe kellene ülni? 270 . az egy kicsit durva lenne.. – Ó. majd taxival megyek. hogy feladja. karját nyújtotta Paulette-nek. akkor nem engedi. vagy elengedem! A kék ég kötelez: Camille és Paulette lementek „a kertbe”. Az ég kéken ragyogott. és most már majdnem egy órájukba került. de Camille most messze járt. Camille azon. le kell ülnöm. ahogy ordibál velem.. mire bejárták az Adrienne-Lecouvreur sétányt.. ezek az kellékeim.

hogy tulajdonképpen szívességet tenne nekem. Látni sem bírom. itt a prospektus.. Az őrök unatkozó pofájából. a fedett udvarok. de nem ez az igazság. a . és. ez csak kiegészítővel működik! Könnyen levehető kerekek.. az átjárók. – Paulette! Nekem már elegem van ebből a parkból.. Az az igazság.. szóval. egyszerű bánni vele. de nincs lelkierőm végigállni a sort.. Meg abból a másik alakból.. elegem van abból. ha néha hajlandó lenne beleülni kicsit egy tolószékbe. akinek pisiszaga van. ugye? – . már megszámoltam az összes kavicsot. amíg meleg! Úgyhogy azonnal elszáguldottak a legközelebbi drogériába. hogy mindig ugyanazokkal az emberekkel találkozunk. Előre dönthető ülés. a könyvárusok. Tizenegy van. az összes padot és minden kutyavécét. Ez a modell összecsukható. 271 . ez nagyon jól jönne nekem! Annyi kiállítást szeretnék megnézni. akit a szárazsamponok és a Scholl cipők polca között ültettek le.... most itt hagyom magukat.. koncertre. Állítani lehet az ülésmélységet is. Lehajtott fejjel hálát rebegett – túl lelkesen ahhoz.. gyorsan! Addig üssük a vasat. – Ez nem rossz. csak hogy örömet szerezhessek neked! Camille beharapta a száját. Tessék. a virágpiac. rendben. megnézhetnénk a Montmartre-i ibolyát és a többit. az Üdvhadsereg tagjából.. hogy az eladónőben megakadt a szó. butuskám! Ha ezzel szívességet tehetek neked. a Notre-Dame kertje. hogy őszinte legyen. higgye el nekem. egyáltalán nem! Sőt! Csak arra gondoltam.. Süllyeszthető lábtartó. Akkor most őszinte leszek magához. nehogy elnevesse magát. hogy. a kis hátsó udvarok. Beszélhetek összevissza. – Oké.Elegem van ezekből a szörnyű ronda autókból. ahol minden gyereket egyformán öltöztetnek. operettbe. – Hát olyan öreg vagyok? – suttogta Paulette... Camille leguggolt Paulette mellé... – Igen.. Mondjuk elindulnánk a járókerettel... Gyorsan. Sőt. Tudja. ahol gyógyászati segédeszközöket is árultak. Akkor megelőzhetnénk a múzeumi sorokat. – A Sunrise szakemberei sokat dolgoztak a Classic 160-ason. Ez egy nagy szar. Ja nem. és minden igényt kielégít. Annyi más látnivaló is van Párizsban! A boltok. Gond nélkül befér a csomagtartóba. – De hát rögtön ezt kellett volna mondanod. a bamba turistacsoportokból... olyan savanyú képet vágott. kerekek nélkül csak kilenc.– . Csend. és mindig elsőnek mehetnénk be. ez a város csodálatos! Elmehetnénk moziba... Nem. Itt be vagyunk szorítva ebbe az elöregedett negyedbe.. Sok a vevő.. és én elrepíteném a világ végére is! – .. akkor semmi baj! Hiszen én másra sem vágyom. ahol az összes pesztra egyformán rikácsol velük. – Nos. – Nem. a Szajnapart.. A kartartó és a háttámla magassága szabályozható. és csak tizennégy kiló. tolhatná egy ideig. ahol minden előre látható.. Azt hiszem. Nagyon könnyű. beülhetne a tolószékbe. Paulette. Rossz néven venné.. és ha már fáradt.

– Komolyan, rosszabbat vártam. Nagyon sportos modell. Ebben a fekete színben kimondottan elegáns. – Na, nézzük csak! Még a végén azt mondod, hogy jól áll nekem. – Sunrise Médical... Ezek a nevek!...37-es körzet... Ez ott van valahol maguk felé, nem? Paulette feltette a szemüvegét: – Melyik körzet? – Hát... Chanceaux-sur-Croisille. – Igen, persze! Chanceaux! Pontosan tudom, hol van! Ott volt Paulette faluja mellett. Köszönöm, Istenem! A szomszéd járásba akármikor elmehetünk akár posztó házicipőben is! – Mennyibe kerül? – 558 euró, plusz az áfa. – Hú... Bérelni nem lehet? – Ezt a modellt nem. A bérelhető típusok vaskosabbak és nehezebbek. De... Magának biztos van közgyógyigazolványa, nem? Gondolom, a hölgy mozgássérült... Mintha két visszamaradott öreglányhoz beszélne. – Magának nem kell fizetnie ezért a tolószékért! Menjen el a házi orvoshoz, és írassa fel vele. Ahogy az állapotát elnézem, ez nem lesz gond. Tessék, odaadom ezt a kis ismertetőt. Benne van minden tudnivaló. A háziorvoshoz mennek? – Hát... – Lehet, hogy nem ismeri a típust, úgyhogy mutassák meg neki ezt a kódot: 401 A02. 1. Rendben? – Á, igen, rendben. Az utcán Paulette reszketni kezdett: – Ha elviszel egy orvoshoz, visszaküldenek az elfekvőbe! – Hé, nyugalom, Paulette! Soha nem megyünk orvoshoz. Én éppen annyira utálom őket, mint maga. Majd elrendezzük valahogy, nyugodjon meg! Paulette sírva fakadt: – De meg fognak találni! Meg fognak találni! Aznap nem volt étvágya, és egész nap ki sem kelt az ágyból. – Mi van vele? – kérdezte Franck nyugtalanul. – Semmi. Elmentünk egy székért, és amikor az eladónő azt ajánlotta, hogy menjünk el orvoshoz, pánikba esett. – De milyen székért? – Hát tolószékért! – De minek? – Hát hogy toljam, te hülye! Hogy bejárhassuk a környéket! – A kurva életbe, ezt meg hogy gondolod? Hiszen ő jól van! Miért akarod felrázni, mint a dobozos narancslevet? – Ó! Kezdesz az agyamra menni, tudod? Neked csak magaddal kell törődnöd. Néha kicsit kinyalod a seggét, ez minden, és máris véleményed van a dologról. Tudod, én szívesen ellátom a nagymamádat, mert imádnivaló, de szükségem van rá, hogy kimozduljak, elmenjek sétálni, kicsit kiszellőztessem a fejem. De te jól vagy, ugye? Nyugtass meg, ugye nincs semmi gondod? Neked, Philounak vagy Paulette-nek elég a ház környéke, evés, meló, alvás, ti nem vágytok másra. De nekem nem elég! Én szép lassan megfulladok! Ráadásul

272

imádok gyalogolni, és a nyakunkon a szép idő... Úgyhogy még egyszer elmondom: szívesen leszek betegápoló, de csak akkor, ha kimozdulhatok, különben elköl...elköl... – Micsoda? – Semmi... – Ne lovald bele magad ebbe az állapotba! – De ha muszáj! Olyan önző vagy. Ha nem ordítok, soha semmit nem teszel, hogy segíts nekem! Franck elment, jól becsapta az ajtót, Camille pedig bezárkózott a szobájába. Amikor előjött, Franck és Paulette a bejáratnál álltak. Paulette a mennyekben érezte magát: a drágalátos unokája foglalkozott vele. – Gyerünk, te nagydarab nőszemély, ülj bele. Olyan ez, mint a motor, jól be kell szabályozni. Franck leguggolt, és valamit babrált a fogantyúknál. – Jól vannak a lábaid? – Igen. – És a karod? – Az egy kicsit magasan van. – Gyerünk, Camille, állj ide. Mivel te fogod tolni, a te magasságodra állítom be a fogantyút. – Na, most jó. El kell mennem. Kísérjetek el a melóba, legalább kipróbálhatjuk. – Befér a liftbe? – Nem. Össze kell hajtani. De annál jobb. Ha jól tudom, Paulette-nek van lába! – Brrr... Brrr... Biztonsági öveket bekapcsolni, késésben vagyok! Teljes sebességgel átrobogtak a parkon. A piros lámpánál Paulette-nek már összevissza állt a haja, az arca kipirult. – Oké, lányok, most itt hagylak titeket. Ha Katmanduba értetek, küldjetek egy képeslapot! Néhány méterre volt tőlük, amikor megfordult: – Hé! Camille! Nem felejtetted el a ma estét? – Mi van ma este? – A palacsinta! – A francba! Camille a szája elé kapta a kezét: – Elfelejtettem. Nem leszek itthon. Franck úgy érezte, hogy összement néhány centimétert. – Ráadásul fontos. Nem tudom lemondani. Melóról van szó. – És Paulette? – Megkértem Philout, hogy váltson fel. – Jól van, annyi baj legyen! Majd megesszük nélküled. Rezignált reménytelenség öntötte el, és furcsán tekeregve elindult a vendéglő felé. Az új alsógatyája címkéje birizgálta a derekát.

273

14

Mathilde Daens-Kessler a legszebb nő volt, akivel Camille valaha találkozott. Magas, jóval magasabb, mint a férje, nagyon karcsú, nagyon vidám, nagyon művelt. Oda sem figyelve gázolt át ezen a kis bolygón, minden érdekelte, el tudott csodálkozni egy apróságon is, mulatott, lanyhán méltatlankodott, néha az ember kezére tette a kezét, mindig halkan beszélt, tökéletesen ismert négy vagy öt nyelvet, és a tréfáit mindig elbátortalanító mosolya mögé rejtette. Olyan szép volt, hogy Camille-nak soha eszébe sem jutott lerajzolni. Túl kockázatos lett volna. Mathilde valahogy túlságosan élő volt. Egyszer leskiccelte. Profilból... A kontyát és a fülbevalóját. Pierre ellopta tőle a rajzot, de az nem Mathilde volt. A képről hiányzott a mély hangja, a ragyogása és a gödröcskék. Megvolt benne azoknak a jóakarata, arroganciája és fesztelensége, akik aranykanállal a szájukban születtek. Az édesapja nagy műgyűjtő volt, és Mathilde mindig szép dolgok között élt. Soha, semmit nem számolt meg az életében: sem a javait, sem a barátait, még kevésbé az ellenségeit. Mathilde gazdag volt, Pierre vállalkozó kedvű. Mathilde hallgatott, amikor Pierre beszélt, de amint Pierre hátat fordított, azonnal kifigurázta a hülyeségeit. Pierre törte be a fiatal csikókat. Sohasem tévedett, ő indította el a pályán például Voulyst és Barcarést, de azt már Mathilde intézte el, hogy megtartsa őket maguknak. Mathilde mindent megtartott magának, amit akart. Camille jól emlékezett az első találkozásukra: a Szépművészeti Akadémián történt, az évfolyam év végi kiállításán. A hírük megelőzte a pár látogatását... A rettegett kereskedő és Witold Daens lánya... A diákok remélték, hogy eljönnek, féltek tőlük, és lesték a legapróbb reakciójukat is. Camille nyomorultan érezte magát, amikor odajöttek hozzá és köszöntek neki és a többi ágrólszakadt alaknak. Lehajtott fejjel mutatkozott be nekik, ügyetlenül eldadogott néhány bókot, és a tekintetével egy egérlyukat keresett, ahová bebújhatna. Ennek júniusban volt tíz éve. Az udvaron fecskék csiviteltek, ők rossz puncsot ittak, és áhítattal hallgatták Kessler fejtegetéseit. Camille egy szót sem értett. A feleséget figyelte. Aznap kék tunikát és széles ezüst övet viselt, amelyen minden mozdulatára apró csengettyűk csilingeltek. Szerelem volt első látásra. Utána Kesslerék meghívták őket vacsorázni egy Dauphine utcai vendéglőbe, és jó pár üveg bor után Camille-t a barátja felszólította, hogy mutassa meg Kessleréknek a rajzait. De Camille nem volt rá hajlandó. Néhány hónap múlva megint elment Kesslerékhez. Egyedül. Pierre-nek és Mathilde-nak voltak rajzaik Tiepolótól, Degas-tól és Kandinszkijtól, de nem volt gyerekük. Camille soha nem merte érinteni a kérdést, és önként, aggályok nélkül vetette bele magát a hálójukba. Csakhogy később olyan kiábrándító dolgokat művelt, hogy a hurokszemek maguktól kilazultak. – Ez szar, egy nagy semmi! Vacakokat csinálsz! – üvöltött Pierre. – Miért nem szereted magad? Miért? – kérdezte jóval kedvesebben Mathilde. Camille nem ment el többé a kiállításaikra.

274

Amikor Camille nélkül maradtak, Pierre sokáig sopánkodott: – De miért? – Mert nem szerettük eléggé. – Mi ketten? – Senki. Pierre zokogva borult Mathilde vállára: – Ó, Mathilde! Szépségem! Miért engedted, hogy elmenjen? – Visszajön... – Nem. Mindent el fog rontani! És Camille visszajött. – Pierre nincs itthon? – Nem, az angoljaival vacsorázik, nem mondtam neki, hogy jössz, egyedül akartam veled maradni egy kicsit. Meglátta Camille irattartóját, és megkérdezte: – Mi van ebben? – Semmiség. Csak egy kis vacak, amit két hete ígértem Pierre-nek. – Megnézhetem? Camille nem válaszolt. – Oké, megvárom vele. A tiéd? – Hát, hát... – Úristen... Ha megtudja, hogy nem egyedül jöttél, üvölteni fog kétségbeesésében. Mindjárt felhívom. – Nem, nem! Hagyja! Mondtam már, semmiség! Csak úgy magunk között. A lakbér fejében. – Nagyszerű. Gyerünk, üljünk asztalhoz. Minden szép volt náluk, a kilátás, a tárgyak, a szőnyegek, a képek, az abrosz, a kenyérpirító, minden. Még a klotyó is szép volt. Egy gipszreprodukción az a négysoros állt, amelyett Mallarmé írt a saját vécéje falára: Te itt könnyítsz magadon, Tőlem fakadhatsz könnyű dalra, Avagy pipázhatsz szabadon, Csak ujjal ne másolj a falra* Első alkalommal Camille majd meghalt ettől a vacaktól: – Maguk megvásárolták Mallarmé budijának a falát? Pierre elnevette magát: – Jaj, dehogy! Csak ismerem azt a fickót, aki a gipszmásolatot csinálta. Ismered Mallarmé házát? Vulaines-ben? – Nem. – Egyszer elviszünk oda. Imádni fogod. I-mád-ni...

*

Tóthfalusi István fordítása

275

Minden tárggyal ugyanez volt a helyzet. Itt még a vécépapír is puhább volt, mint máshol. Mathilde lelkendezett: – Ó, milyen szép vagy! Milyen jól nézel ki! Milyen jól áll neked a rövid haj! Híztál egy kicsit, nem? Jaj de boldog vagyok, hogy ilyennek látlak! Ó, ez az igazi boldogság! Annyira hiányoztál nekem, Camille! Ha tudnád, mennyire fárasztanak néha azok a zsenik... Minél tehetségtelenebbek, annál hangosabban lármáznak. Pierre mulat rajtuk, neki ez a dolga, de én, Camille, én... Annyira unatkozom! Gyere, ülj ide mellém, mesélj! – De én nem tudok mesélni! Megmutatom a rajzfüzeteimet. Mathilde lapozott, Camille magyarázott. És miközben bevezette Mathilde-ot a maga kis világába, hirtelen ráébredt, hogy mennyire ragaszkodik hozzájuk. Philibert, Franck és Paulette élete legfontosabb szereplői lettek, és erre éppen most jött rá, két 18. századi perzsa kispárna közé beékelődve. Meg volt zavarodva. Az első füzet és a legutóbbi vázlat között, amelyet csak néhány órája rajzolt a tolószékében ülő, sugárzó Paulette-ről az Eiffel-torony előtt, alig néhány hónap telt el, mégis, semmi sem volt ugyanaz. Nem ugyanaz a személy fogta a ceruzát. Megrázta magát, levedlett, és felrobbantotta a gránitsziklákat, amelyek már olyan sok éve elzárták előle a kijáratot. Van néhány ember, aki őt várja ma este. Emberek, akik tesznek rá, hogy ő mennyit ér. Akik valami másért szeretik őt. Talán önmagáért. Önmagamért? Igen, magadért. – Na – türelmetlenkedett Mathilde –, most miért nem mondasz semmit? Ez kicsoda? – Johanna, Paulette fodrásza. – És ez? – Ez Johanna bokacsizmája. Szuper, mi? Hogy képes egy lány, aki egész nap állva dolgozik, elviselni ezeket? Az eleganciáért hozott igazi áldozat, azt hiszem. Mathilde nevetett. A csizmák tényleg szörnyűségesek voltak. – És ez kicsoda? Elég gyakran előfordul, nem? – Ez Franck, a szakács, akiről az előbb beszéltem. – Szép fiú, nem? – Úgy gondolja? – Igen. Olyan, mint a fiatal Farnese Tiziano festményén, csak tíz évvel idősebb kiadásban. Camille látványosan az égre emelte a tekintetét. – Na ne... – De igen! Esküszöm! Felállt, és egy könyvvel jött vissza: – Na tessék, nézd! Ugyanaz a komor tekintet, ugyanazok a remegő orrcimpák, ugyanaz a hegyes áll, ugyanazok a kicsit elálló fülek... Ugyanaz a belső tűz... – Mondom, hogy nem. – Camille a Tiziano portréra kancsalított. – Az enyémnek pattanásai vannak. – Ó, te mindent el tudsz rontani! – Nincs több? – sajnálkozott Mathilde. – Hát, nincs. – Ez jó, nagyon jó. Sőt csodálatos.

276

– Állj! – Ne vitatkozz velem, kisasszony, én nem tudom létrehozni, de látni nagyon is jól látom. Amikor olyan kicsi voltam, hogy bábszínházban lett volna a helyem, mint minden hasonló korú gyereknek, az apám már elhurcolt a világ minden sarkába, és a vállára kellett kapnia, hogy jól lássam a képeket, úgyhogy kérlek, ne vitatkozz velem! Itt hagyod ezeket nekem? – ... – Pierre-nek... – Oké, de vigyázzanak rá! Ezek az én lázlapjaim, apróságok... – Nagyon is jól értem! – Nem várod meg? – Nem, el kell mennem. – El lesz keseredve... – Nem először – jegyezte meg Camille lemondóan. – Nem is beszéltél az anyádról. – Igazán? – Camille elcsodálkozott – Ez jó jel, nem? Mathilde kikísérte az ajtóba, és megcsókolta. – A lehető legjobb. Na menj, de ne felejts el megint meglátogatni. A hintóddal nem nagy ügy az egész. – Megígérem. – És csak így tovább. Maradj könnyed. Élvezd az életet. Pierre biztosan az ellenkezőjét mondja majd, de semmiképpen ne hallgass rá. Ne hallgass rájuk, se rá, se senki másra. Ja, igaz is! – Igen? – Nincs szükséged pénzre? Camille-nak azt kellett volna válaszolnia: nincs. Huszonhét éve mindig nemet mondott. Nem, jól vagyok. Nem, köszönöm. Nem, nincs szükségem semmire. Nem, nem akarok tartozni senkinek. Nem, nem, hagyjatok! – De igen. Igen. Azt hiszem, talán igen. Igen, nem megyek többé vissza melózni, sem a Ritalshoz, sem a Bredart-hoz, sem a többi szeméthez. Igen, életemben először békében akarok dolgozni. Igen, nincs kedvem mindannyiszor görcsbe rándulni, amikor Franck átnyújtja azt a pénzt. Igen, megváltoztam. Igen, szükségem van rátok. Igen. – Nagyszerű. És légy szíves, vegyél néhány ruhát. De tényleg. Pontosan tíz éve hordod már ezt a farmerdzsekit. És ez igaz volt.

277

De. és a Louvre. huszonhárom óra.. és átment a Szajnán. Az első üzenet időpontja: ma. Camille kikapcsolta a mobilt.” Az üzenet megszakadt. Camille-ból nem hiányzott a regényesség. a Notre Dame és a Concorde között állva elfüstölte. Hallod. A kereskedőd úgy sír. Ne hívd vissza. erre egész Párizsban a Művészetek hídja a legalkalmasabb.. hogy mintegy véletlenül kitörölje... Megint hívta valaki. nem túl szép látvány. Sőt nagyon szép! Köszönöm. akár a vízbe akarja vetni magát. Fauque. hogy mit mond? Várj csak. amikor megszólalt a mobilja.15 Gyalog ment haza. Két új üzenete van.bömbölte Pierre. a Tudományos Akadémia. És az már igaz. Becsukta. Nem akarom. Még nem volt késő.. „Camille. hogy még idejében odaérjen a desszertre. Most sem vette fel. mégis szép. hogy Pierre hívja. A szíve eszeveszetten dobogott. és nem mondhatsz nemet. adom neki a telefont.Puff! Ó! Milyen kár.. hogy akár örömében ugrál az ember. köszönöm. Meggyorsította a lépteit. Camille. Camille a kőkorlátnak támaszkodott..” „Szeptemberben kiállítalak. különben letépi a fülemet. huszonhárom óra harmincnyolc perc: „Mathilde vagyok. és alaposan megbámulta az antikváriumok kirakatait. 278 . vagy a grabancodnál fogva rángatlak ide!”. és beütötte az üzenetrögzítő számát. Elhiheted. „Azonnal. Igazán hatásos felvonásvég! Utána rövidebbre húzta a tarisznyája szíját. Értetted?” A második üzenet időpontja: ma. és nekiiramodott. Éppen a Képzőművészeti Akadémiánál járt (a sors nagy játékmester). mert már szétküldtem a meghívókat. hogy halld. amikor látta. ezúttal Mathilde. mint egy kövér tehén. Elfordult.... sodort egy cigarettát. hívj vissza azonnal.

– Miért. – A mindenit. – Mi a fenét csinálsz? Mire készülsz? – Mire! Hát levetkőzöm! – Ó. miközben én a kezemmel barázdát húzok a vízen. ülj ide mellém. Majd holnap flambírozom neked.. – Gyere. – Ennyi? – Igen. – Miért ne? – Ne így! Várj. most mi van? – ismételte Camille – Nem fogsz megdugni? – Ha-ha-ha. – De Camille.. – Oltsd el a lámpát! – Nem! – De igen! – Nem akarom. Franck zenét hallgatott. te verseket szavalsz. 279 . a kurva életbe! Fejezd be! Fejezd be. Pedig most az egyszer meg tudta volna enni a vasszöget is. de már minden edény tisztán állt a helyén.. felgyújtotta a kislámpát.. – Hé. kisfiam..... most mi van? – Hagytunk neked néhányat. – És kapcsold ki a zenét. Ó. Már órák óta erről a pillanatról álmodozom. – Hé. hogy történjen? Elviszel csónakázni a Bois de Boulogne-ba? – Tessék? – Körbecsónakázzuk a tavat. hogy így történjen meg velünk. Bekopogott Franckhoz. nem.. Ezt nem úszod meg ilyen könnyen! Ígéret szép szó. – Oltsd el a villanyt! – Oké.. Zavart arcocska: – Már nem akarod? – . – Oltsd el a lámpát. a lámpák eloltva.16 A konyhában enyhe zsírszag terjengett.. és csípőre vágta a kezét. Camille éppen a cipőjét vágta be a sarokba. fénycsík sem szűrődik ki az ajtók alól. – Miért? – Félek.. ha meglátsz. mit akarsz. nekem ma orgazmus jár! Franck felült.. Semmi zaj. Camille lecövekelt az ágya végénél. nagyon vicces vagy! Camille elkezdett levetkőzni. ha mondom! – üvöltötte Franck. hogy nem fogsz kívánni..

megoldhatjuk. – És jól fekszel? – Nem. megerőszakoltak? – Még csak nem is. a francba! Miért. itt az egyik kispárnám.. – Oké. – Ó. hogy a karodba kell zárnod? – Ó. Camille. oké. sorjában. akkor utána te is úgy érzed majd. ha akarod. – Meudonból? Hát ez igazán derék! És hol van az anyukád? – Gyógyszereket eszik. Az édesapád meghalt? – Igen. kicsi lány? – Meudonból. hogy a többiek meghallják. igazán? És az apukád. köszönöm. – Igen. szépen. kisfiam! Legalább van nálad óvszer? – Ne rázz ennyire. – Tudod ugye.. elmondom az egészet. – . hol van az apukád? – Meghalt. tudod jól. Mindent. és megszólalt: – Honnan jössz. Hogy sikerült a találkozó? – Nagyon jól. – De hogyan? – Belezuhant az ürességbe. Mindent.– Te vagy az? – kérdezte Franck elbátortalanodva. Most már egészen láthatatlanok vagyunk. egy kicsit hülye vagyok.. – . nem akarom. 280 . Mindent. Franck a fejükre húzta az ágytakarót: – Rajta. Gyere közelebb. – Előre szóltam. – Tessék. hogy ha elkezdem.. – Elmeséled? – Mit? – Mindent. – Oké. Ma este mindent meg akarok tudni. – Á. igazán kedves vagy! Na. hol kezdjem? Franck elmélyítette a hangját.

Minden nap. az anyukámat úgy. hogy amikor megismerkedtek. de az én anyám minden nap a májamat rágta.. – MK l-es. bezárkózott a garázsba. Mivel este a mama nem jött el értem. Normális hangon folytatta: – Először beszélek erről.. Nem tudom. Az apukám azt mondta: „Elvihetem a Riviérára. de ez nem számított. hogy Catherine. hogy egy szemét. kereke sem volt már.. de az anyukám megtiltotta. engedelmes kislány voltam – kezdte vékony gyerekhangon. – Na gyerünk. megláttam. beült az öreg Jaguárjába. én is így tettem volna a helyében. Tudod. Ebben biztos vagyok. erre abbahagyta.. melyik modell? – Egy MK. Attól fogva csak a gyógyszereket ette nagy mennyiségben.17 Camille keresztbe tette a lábát. ha még egyszer megöli magát. Az apukám azt mondta. és hosszú utazásra indult: – Kicsit jelentéktelen. Nincsenek testvéreim. Egyszer egy barátnőm születésnapi zsúrján voltam. folytasd! – Pfff. kisasszony.. De amikor a lovakat rajzoltam. és őt kényezteti minden este. mert mi azért nagy kirándulásra indultunk vele. vagy Johnny Depp szép arcát a 21 Jump Streetből akkor már nem szerették egymást. – „Nos. egy másik anyuka vitt haza.. hogy elment. elveszi tőle a felügyeleti jogot. Teljesen érthető volt. Az anyukám rengetegszer megölte magát. és amikor bementem a nappaliba. Szerencsére általában akkor. – Nem történt semmi. amikor kicsi voltam. hogy a mama holtan fekszik a futószőnyegen. – Amikor az apám hazajött.. Egyébként vasárnap esténként szívem szerint én is elmentem volna vele. Filceket vett nekem. a hasára tette a kezét. hogy van egy másik felesége és egy másik kislánya. mert a papám már nem élt velünk. Néha azért tudott kedves is lenni. – Nem ettem sokat. és ezerszer is elmondta. Csak hétvégéken látogatott meg engem. de később. amikor én nem voltam ott. hogy ezt elhiggyem. már kevésbé zavartatta magát. Azt gondolom. mert az anyukám megölte volna magát. te is olyan vagy.. Akkor az apukám azt mondta neki. Akkor kijöttek a mentők. és mindig csak rajzoltam.. hogy Jean-Louis. Minden nap elismételte. és zenét hallgatott. elvihetem a Riviérára?” Camille elmosolyodott: 281 . és én tíz napig a szomszéd néninél laktam. vagy valami ilyesmi. de soha nem mentem. kisasszony?” és én beültem mellé. de jól tanultam az iskolában. de téged egyedül csak az autó márkája érdekel! – Bocsánat. a te anyád kicsinált téged. hogy az apám hazudik. Öreg Jaguár volt. mielőtt újra felrakott a vonatra. Imádtam azt az autót. vagy MK 11-es? – A fenébe. még szerették egymást. Amikor nagyobb lettem. hogy én vagyok az egyetlen öröme az életben. hogy a munkája miatt kellett elmennie.. Az apukámat úgy hívták. mint minden férfi! Megpróbállak megríkatni ezzel a rémálomszerű történettel. – Milyen Jaguár volt. soha nem mertem tőlük megkérdezni.

az algériai háborúról beszélgettünk. Úgyhogy egy napon visszaköltözött hozzánk. – Jaj. amikor papa felemelte a kezét.. Aztán egy este. Nagyon gáz volt. ezt azóta is képtelen vagyok meghallgatni. szürke Jaguárral. ahogy a fiatalok mondanák. bumm! Az anyám ott állt az ajtó előtt a zsarukkal. Monte Carlóban hűvösek az esték. Azután hozza az ezüstróka boáját is. Utána jött a temetés. és Alcinát. úgyhogy lezuhant. nem élhetett egy olyan nővel. mint a szappanbuborékot. nagyon.. Olyan volt. Egy kicsit mint Philibert.. A dolgozószobában aludt. Most már persze tisztábban látok: egy olyan férfi. vége volt a kaszinózásnak és a tengerparti piknikeknek. a kurva. Azt hiszem. Mindenesetre túl kedves volt. Mit gondolsz róla? – Nem gondolkodom rajta. és emlékszem. amikor Pélléas bevallja Mélisande-nak.. a visszapillantó tükör. azt a másik asszonyt kereste a templomi tömegben. Arra a másik kislányra gondoltam. Tizenhét éves koromban egy barátnőmhöz költöztem. Túl bonyolult volt nekem az egész. és lezuhant egy épület tetejéről. Mindig szabad volt beszélnem. És aztán egy reggel.. és fel kellett mennie a tetőre egy légvezeték vagy mit tudom én. ő aztán nem volt akárki. és akkor kop-kop. de nem sikerül neki. mi miatt.. A papa elmesélte az operák történetét: a Pillangókisasszony szenvedését. Vele szemben az apám maga volt a kedvesség és a jóság.” Olyan jó szag volt abban a kocsiban. és az anyám állandóan forgolódott. – Lezuhant. Őneki nem volt része ebben az utazásban. kinyitotta az aktát. aki vadállatokká változtatta a kérőit. a szép boszorkányt. és Alcinánál gyakran felemelte. és jól az eszembe véstem a kórház telefonszámát.. nagyon fáradt lehetett. Nagyon rosszul éreztem magam 282 . Az öngyilkos hajlamról a depressziós hajlamra váltott. és nem nézte. nagyon örülnék neki. és Cherubinót. amikor eljött az ebéd ideje. A gondolatot. mint a papa. csak akkor nem. hogy valamit el kell mondania.. egy halál elég volt neki. a zsaruk. – És utána? Lehajthatom a takarót? Megfulladok. Utána eladta a Jaguárt. Minden nagyon szép volt odabent. A kristály hamutartók. Az anyám megnyugodott.. ígérte a papa.– Igen. és a világ végére is el tudott röpíteni egy külvárosi garázsban.. és állandóan bujkálnia kell. mint az anyám. aki meg tudott hajtani egy bakon álló autót is. mint egy repülőszőnyeg. Tornami a vagheggiar. A Traviátát és a Figaró házasságát hallgattuk. hogy hol vagyok. a faburkolat. Éppen vacsoráztunk a barátnőm szüleivel. Biztosítási szakember volt. – Én is fulladoztam. és minden hétvégén elutazott. nagyon fáradt. Igen. Megnyugodott. úgyhogy utazás közben a Don Carlost. Nagy operabolond volt.. az apró kis ablaklehúzó kilincsek. De nem volt rá szükség. hova lép. soha nem láttam mosolyogni. – Mennyi ideig nem beszéltél? – Hónapokig. Az öreg bőr szaga. ez őrjítő. ami már fejlődésnek számított. Azután az apám még megkérdezte: „És elhozta a fürdőruháját? Az estélyi ruháról se felejtkezzen meg! Egészen biztosan elnézünk a Kaszinóba.. gondolom. és én nem beszéltem többé. hogy az ő kis hercegnője szemében egy szemét alak legyen.. és szétpukkantotta az álmainkat. „Egy kis szerencsével még éjfél előtt megérkezünk”. Túl vidám. vagy leugrott? – Neki volt stílusa. Pélléas és Mélisande reménytelen szerelmét. De általában nem is beszéltem. hogy ezt képes lett volna elviselni. Pedig pontosan tudta. Morcos és magányos kamaszlány lettem. Soha nem láttam boldognak. Többé nem szöktünk el Salzburgba vagy Rómába az öreg. hanem egy nagy álmodozó.. aki szerelmes a grófnőbe. a kesztyűtartó belső borítása. aki egy határozott mozdulattal kikapcsolta a zenét. Azután már csak ez a fejemben: elhúzni tőle.

A festmények már jóideje megszáradtak. Még akkor se. amikor meghallom egy odatévedt látogató cipőjének nyikorgását. éjfél után 2 perccel. a vigasztalhatatlanba. Nem értettem semmit. És tőlem megkapta. minthogy a sorsomon kérőddzem. miközben ő szörnyű szenvedések közepette alkotja a műveit. úgyhogy leléptem. Bár ami a tűzhelyet illeti. Negyediknek hetven jelentkező közül. igencsak robbanékony keverék. és láttam. vagy hogy elrejtsem a rajzeszközeimet.. az. lehet. Jól voltam. akivel nem kellett volna. hogy rossz századba tévedtem. mint egy állat.. és inas lenni egy nagy mester műtermében. amikor felhangzik egy kulcscsomó csilingelése. mi? Én aztán alaposan ismerem a közalkalmazotti létet. Én voltam a nővér. amikor nem sok látogató akadt.. Végre a nagy mester műtermébe kerültem. És mivel akkoriban nem aludtam túl sokat. Először is. úgyhogy elmentem az anyámmal. aztán elkezdtem hülyeségeket beszélni. vagy a 17. amikor el kellett miatta raknom a ceruzámat! Aztán elment. hogy nem voltam elég érett? Vagy nem volt egóm? Vagy egyszerűen csak hiányzott belőlem a szent tűz? Nem tudom. nagy M-mel. kikeverni a színeit. Úgy dolgoztam.ezekkel az emberekkel szemben.. Ekkoriban már semmi kapcsolatom nem volt az anyámmal. Hol az egyik haveromnál laktam. Az elátkozottba. fütyültem rá. Sok óráról ellógtam. hogy „megszépítsem a szobácskánkat”. a heppeningek és az installációk az agyamra mentek. Nagyon hamar rájöttem. vagyis február 2-án. Otthagytam az iskolát. hogy erre még büszke is voltam! Néztem. ahogy fest. A fickó egy foglalt lakásban élt. ha nem volt sok látogató. még akkor se. és elkezdtem gályázni.. Egy igazi Epinal-kép: nagy hajú. hogy többet tanultam ott. gyötrődő. hogy kerüljön valami a tűzhelyre. több méternyi vásznat feltűzőgépeztem a falra. csak a műtermekbe jártam. és rajtakapott a tett elkövetése közben! Ó! Milyen boldog volt az a hülye.. Szerettem rajzolni. szédítő kultúra. és felvettek a Képzőművészeti Akadémiára.. hogy menjen a Tertre térre. hol a másiknál. és törökülésben ülve próbáltam kitalálni. zseniális.. a múzsa. szenvedő. Akinek azt tanácsolják. és múzeumi teremőr lettem. Melegedtem. mondhatom! De ami azt illeti. Nem maradt más. És az a legrosszabb az egészben. járás közben szétveti a lábát. imádom ezt a nevet! Macskatalpakon mögém lopakodott. hogy milyen mesterséget is választhatnék. unatkoztam egy kicsit.. Inkább egy kemping gáztűzhelyre gondolj. Már nem voltam Művész.. a nagy asszony a nagy ember mögött. hogy nem engedtek munka közben rajzolni. Isten a tanúm. Általában hanyagoltam az elméletet. Végül ez lett Séraphin Tico kedvenc időtöltése – Séraphin Tico. voltak napok. és felugorjak.. És aztán. A 16. mert Párizsban nagyon drága az élet. csak egy ügyeskezű mesterember. Megfesteni helyette a háttereket. tehát nem figyeltem oda a tanárok blablájára. Meg kell mondani. és mázoljon Monet-t és kis táncosnőket. hanem inkább lerajzoltam őket. mint a világ bármelyik iskolájában. – Büszke voltam magamra. és kiürítette a hamutartókat. de akkor sem rajzolhattam. február 3-án volt a születésnapom. században szerettem volna élni. az árvába. Megvolt az érettségim. a felvételi bizottság külön megdicsért. Eljártam a Saint-Pierre piacra.. Csak az volt a baj. Nevetett. de az biztos. hogy nem játszottam végig a játékot: nem vettem magam komolyan. kimosni az ecseteit. és csak erre várt: egy kis libácskára. a búsképűbe. és egyszer csak már mások sem vettek engem komolyan. aki felrakta a képeket. nyugodtan kókadozhattam a képek előtt. ügyes. Nagyon szép anyagot állítottam össze gyermekkorom operáiról. a felhők hercegébe. szépségre szomjazó. mert csak úgy dagadoztak 283 . és fontosnak éreztem magam. Azután találkoztam valakivel. de nem akartam cirkuszt. és munkát kerestem. és a „képzőművészet” fogalma. Argentin apa és magyar anya. 1995. ha csak egy kis vázlatfüzetbe szerettem volna. és szép halkan becsuktam az ajtót. etette a tanítványokat. Nagyon is átlátszó történet: a buta liba a pasztellkrétáival és az engedelmes kis munkáival beleszeret a félreismert zsenibe. aki ebédet főz neki.

azt hiszem. majd megfagytunk. – Á. igaz. És azután találkoztam a Kessler házaspárral. az betett nekem. – Miért nem? 284 . – Tessék? – Lefizettem.. lebaltázott... aki. lementem. elárulta. Alig voltam húsz éves. Hány jó vázlatot rontottam el miatta! Nem mehetett így tovább. A nagy Séraphin Tico – Camille hangja ábrándossá vált. És fizettem. mint az a másik barom.. A kedvesem megcsalt. Szabad volt. Nevetségesek voltunk. és mégis csodáltam őt. És a többiről már egyáltalán nincs kedvem beszélni. minthogy bármilyen kompromisszumot elfogadjon. nem beszéltünk semmi másról. a világ legjobb fogása! – burukkolta Camille. megértettem.. izé.. oké. Béna voltam. – Oké. ő az elsőéveseket élvezte. Felvettem néhány rossz szokást. és ha nem felejtkeztem el a cigarettáról. Ő becsületes fiú volt. – Ha rágondolok is.. úgyhogy beszálltam a játékba.. majd beköszönök hozzá valamikor Paulette-tel. Mert volt egy szenvedélyünk.. miután az egész napos munka után hazaértem. – Igen. de úgy éreztük. libabőrös leszek. – Miért? – Mert nagyon szerettem. Nem úgy. Te sem vagy rossz ebben a műfajban. Éppen az én ellentétem. Harminc frank naponta? Rendben. Miután elmúlt a szüzesség körüli zavarodottság... Inkább éhen halt volna. hány frankért hagyna dolgozni. hogy megvan a tolószék. de én nem füvezek! Egymásra mosolyogtak a sötétben. – Nem – sóhajtotta Camille –.. És bármilyen röhejesnek és elképesztőnek tűnik ez most. sorban álltunk a közfürdők előtt. Az élet iskolájában töltött inasévek meghozták a gyümölcsüket: a zsoldomba fogadtam. Nem. – Igen. Franck elkomorodott: – Szóval csodálatos fogás volt. – Most.. – Igen. és vettem. Miénk volt a világ összes ideje.. ami történhetett velem.. Egy órányi kókadozás? Az is harminc frank.a tökei. Megkérdeztem tőle. Megvolt ez a luxusunk. nem voltak komplexusai. Csak a gesztus szépségéért. Miközben én Séraphin Tico hülye humorát élveztem. de feddhetetlenek is. akkor maga volt az ünnep! És sokat ittunk is. Hatan kajáltunk két munkanélküli segélyből. – De miért maradtál vele? – Mert szerettem. vagy mi. és boldog. igen.. És amilyen hülye voltam. csak úgy. De amikor felugrottam. azért nem volt ennyire szörnyű. magabiztos volt... csak a művészetről és a festészetről. igazunk volt. mert nem vettem neki cigit. A nyomasztó kamaszkorom után talán ez a legjobb. – Igen. akikről a múltkor meséltem. – Hülye voltál. Csodáltam a munkáját is. mint a többiek. – Utána romlani kezdett a dolog. hogy jobban élünk.. végül én. átmentem egy másikba. – Igen.. hogy drogozott. – A kurva életbe! – Hát igen.. igényes. én tartottam el. Amikor elegem lett az egyik teremből.. Önző férfi volt. és amikor kibékültünk.

. Halló! Doktor Freud! A dolby-sztereó szélesvásznú film. Akkoriban nem ettem mást. de komplikált nem vagyok. hanem Európa legdrágább szállodáiban laktam. amint nevetve kitárja a karját: „Á. és a Szajna parton mindig szédültem. – Miért. – Hát akkor sírj! – Az a jó. amikor mögém állt egy fickó. ahogy Paulette készítette nekem? – Köszönöm. a nyakában selyemkendő.. „Kisasszony. hogy talán el akarja csábítani valamelyiket. Három éve nem látott. úgyhogy észre sem vettem a csodálatos. aki korrumpáltam Séraphin Ticót és arról álmodozom. De ezúttal egy mérhetetlenül nagy szarban.. Feddhetetlen-e az én erkölcsi érzékem. kisasszony. és láttam az apámat is. Láttam. csak nem lettél.. Mindig elképesztő. feleltem. Hol is tartottam? – A szédülésnél. nagyon finom és kifogástalanul fényesített cipőit. 285 . hogy nincs itthon semmi kaja. ahogy a szellemem emelkedni kezd az ég felé a Tornami a vagheggiar. Te solo vuol amar. kétrét hajolva ültem a széken. és nem egy dühöngő őrült cselédje voltam. Mindig a képzőművészetis hallgatók körül keringett. és egy szélhámos cselédje lettem. Tehát éppen a füzetem fölé hajoltam. itt még szebb. és e hetyke válasz miatt egy másféle szarban találtam magam.. nagyon hosszú kabátot és méregdrága öltönyt viselt. dallamára.. – Ne sírj! – De. Nem akarod abbahagyni? – Nem. nem. Ez egyszer rendes volt. Őszintén bevallom. – Csak nem.” Könnyekben törtem ki.– Mert az már túl szomorú. mit csináltál? – Ugyanazt. Ez a szar elképesztő gyorsan térdre kényszeríti az embert! Szóval a gesztus szépsége miatt kitartottam mellette még néhány hónapig.. ? – Igen. ajtót nyitott. Mondhatni. végre megérkezett! Majd meglátja. utána hazaköltöztem az anyámhoz. – Eszedbe jutott. hogy. – Egy micsodában? – Egy megnevezhetetlen szarban. Néztem a tévét. értett valamelyest ehhez a témához. csak pempőket és leveseket. Gyakran láttam ott. mint a Riviérán. Ő volt az én kis iskolai tízpercem. Talán egy szállodába? Na nézzük... és csodáltam a stílusát. csak elnéztem. És amikor felkeltem. sírni akarok. hova akar kilyukadni.. – Kérsz inni valamit? Egy kis meleg tejet narancslikőrrel. és két hónapig föl sem keltem az ágyból. a hang-és fényjátékok és a szélsőséges érzelmek után kisbetűs életet kezdtem élni. és titokban a rajzaikat méregette. hogy szembeszállok a Jóisten alkotásával? „Nem” . Azt gondoltam... fekete-fehérben. Nem voltam tisztában a szexuális irányultságával. feltehetek önnek egy indiszkrét kérdést? Feddhetetlen erkölcsi érzékkel rendelkezik?” Nemigen tudtam. hogy lezuhanjak. és egy reggel megveregette a vállamat. – Igen. a szédülés. de a véletlen ehelyett egy puha kecskebőr kesztyűbe bújtatott kéz képében jelentkezett. hogy te nem vagy túl komplikált! – Az már igaz! Rengeteg hibám van. ahogy az öntelt fiatal diákokkal beszélget.. Aznap Watteau alakjaival szórakoztam. amit azelőtt. Csakhogy nem egy foglalt lakásban hédereltem..” Sírva fakadt. és kijelentette: „Előre szólok. hogy csak egy kis lökés hiányzott. visszamentem dolgozni.

és papírtekercsekkel jött vissza. Úgyhogy befogtam a pofám. addig az óvatlanabb kereskedőket könnyen át lehetett verni.. csak szólj Vittoriónak. shopping. ahol hozzájutottam néhány rajzhoz. Némi kis fenntartással azt is mondhatnám. Egy elegáns emberroncs. de ez már nem volt akármi. „Ha elmész.. hogy ez a nem-lét magába szippantson. a régi kis barátnőimtől. Tudod. Vittorio túlságosan nagyétkű lett. az antikolása ment nehezen.. Valamiképpen hagytam. Például Pierre és Mathilde Kesslertől. – Pénzt? – Nem. Soha egyetlen szót sem szólt. sok pénzt kerestem. – Milyen Leonardo? – Leonardo da Vinci. hogy még élveztem is! Legalábbis az elején. rajzokat. sok emberrel találkoztam.. Én rögtön az elején tiltakoztam... Nem tudom.. – Na neeem! – De igeeen! És volt ilyenből egy tucat. Fáztam? Vittorio a világ legszebb kasmírpulóvereit vette meg nekem..– Prostituált? Nem. Elvágtam magam az élettől. Nem tudom. – És állandóan gályáztál? – Állandóan. De jól van. Nem vagyok biztos benne. Amíg megmaradtunk a kis mestereknél. van az a nagy. és attól a kevés embertől. az alap és a többi. de minél több lett neki. Én mondtam nekik. egy szép homárt! Szomjas voltam? Pezsgőt.. szobaszerviz..... amit szeretek. de az elején nagyon mulatságos volt. de Leonardo megmentett.. Életemben először jó voltam valamire! Ráadásul hihetetlen luxusban éltem. de azt hiszem. A patina. Visszamentem a Louvre grafikai részlegébe. Utána ez a kis vicc átfordult rabszolgalétbe. amellyel új papírból régit lehet előállítani. nem számít. Nyilván neki is megvolt a maga gyönge oldala.. zenét hallgattam. aki undorodott a saját kis személyétől.. akik halálosan haragudtak rám. azt csináltam. kék kapucnis pulóverem.. Éhes voltam? Hopp. elképesztő alak volt. aki fáradhatatlanul kereste a módszert. A legrosszabb az volt. A rajz tulajdonképpen nem volt nagy ügy. ahová csak vágytam. Csak egyetlen dolgot nem volt szabad mondanom: „abbahagyom”. és esténként néha idegen szobákba tévedtem.. annál többet akart. hogy pontosan mit is csinált a lóvéval.. Nagyon kényelmes formája. amit állandóan hordok. saját magamtól.. lebuksz. Emberroncs lett belőlem. elmehettem az összes múzeumba. egy holland fiúval. milyen véget értem volna. Elveszítettem az időérzékemet.. de rögtön! Unatkoztam? Színház. mit csináltál? – Hamisítottam. Nem termeltem olyan sok rajzot.. jól szórakoztam. egyszer lefeküdtem Jeremy Ironsszal is. az egyenes úttól. de ugyanazt a képet ezerszer is újra kellett rajzolni technikai gondok miatt. „Látod ezt a kis tanulmányt? Ebből 286 . Meg különben sem az én dolgom volt. Semmi sem volt elég jó nekem. egy lejtőre került piás. Olvastam.gen.. a skicceknél és a kis átfestett képeknél. – Tizenegyezer.. a valóságtól. Bár. ő szállította a régi papírokat. túlméretezett ingekben.... – Miért. amelyeket kívülről megtanultam. a vázlatoknál. Akkor nagyon gonosz lett a szép Vittorio.. – . zene! Bármit akarsz. Ez volt a szakmája: bejárta a világot. Lényegében egy őrült vegyész volt. a tiszta erkölcstől. Vittorio valami kis dolgot akart.. Jannal dolgoztam. akik szerettek. de nem hallgattak rám.” De miért akartam volna elmenni? Kényeztettek. – Az kicsoda? – Reménytelen vagy. hogy ez is az öngyilkosság egyik formája volt...

.” Akkoriban már nem szállodákban laktunk. Máig sem tudom.. rendben? Csak akkor menj el. hátha visszajön Vittorio. – Hm. Az összes helyet! 287 . talán meghalt? Átmásztam a falon. Gyalog hazamentem Meudonba.. És most? Mihez kezdesz most? – . legalább nem kellett a földre feküdnöm... aztán vártam. mint egy őrült: „Nekem most el kell mennem. ahogy tudtam. Teljesen paranoiás lettem. Nem volt egy vasam se... végül ellopták a kabátomat is.. Engedelmeskedtem. Utána visszajöttem Párizsba. Több mint egy évig így éltem.. Még két éjszakát töltöttem el az utcán a tizenegyezer frankos kasmírpulóveremben. Mi történhetett az anyámmal. megtiltottam magamnak. de mindenképpen legyen rajta ez a figura is. Egy hét múlva újra törökülésben ültem a földön. hogy soha többé az életben nem akarok rajzolni. Értetted? Ne mozdulj!” Még aznap este felhívott valaki. a házat bezárva találtam. fogalmam sem volt. Végül egy hét múlva elhagytam a lakást. nem volt vesztenivalóm. Kihúzta magát. hanem egy nagy. hogy közömbösségből. és összefonta a karját.. – Hát. és vészkijáratot kerestem a tíz négyzetméteremből. – Milyen ironikus: mindent megtettem. és lábujjhegyen kiosont a szobából. És utána csak vártam.. És utána tél elején megbetegedtem. a beszűkült álmokhoz.meríts ihletet.. nem akármilyen életed volt. vagy diszkrécióból. A ház körül keringtem. a hetedikre. és összeestem az ajtójuk előtt. azt már nem engedhettem meg magamnak: csak ő maradt nekem. Arra sem voltam alkalmas. fogta a ruháit. – ismételte el Franck többször is. Most. – hát. és azon morfondíroztam. hová mehetnék.. Nem mertem elmenni. Több napon át.. mondta. Camille elaludt. ha én azt mondtam... de te ki ne mozdulj innen. Éhes voltam. hogy visszatérjek a világba. és végül. Ráadásul Camille az összes helyet elfoglalta.. Úgyhogy összegyűjtöttem azt a rakás hazugságot.. Franck alaposan betakargatta. Egy reggel úgy rontott be a szobámba.. nem volt kajám. Ez elképesztő. igen. Feltápláltak és ideköltöztettek. már nem mert mellette feküdni. Nem kérdezett tőlem semmit. és elégettem a mosogatóban. milyen munkát végezhetnék. Nem hajtottam el. és letette. hogy egyedül igyam. hogy ismerte.. a kerítésen egy tábla: Eladó.. A harmadik este becsöngettem Pierrehez és Mathilde-hoz. Úgyhogy éjszakai takarítónő lettem. és Philibert a karjában hozott le a lépcsőn egészen a szomszéd szobáig. Csak azt tudtam. nem volt semmim. igen. bútorozott bérelt lakásban. és a garázsban aludtam... és a Madonnára köpködött. vártam. Hosszú csend. Órákat töltött telefonálással. rá akartam gyújtani. Ameddig talpon voltam. Vissza a gyermekkori ketrecbe. akit nem is ismertem: „égess el mindent”. hogy elmeneküljek tőle. fel-alá szaladgált. Még az ablakon sem mertem kinézni. A folytatást már ismered. Éltem. Időközben megtaláltam az anyámat is.. csikkeket kunyeráltam. Az emberek félelmet keltettek bennem. Vittorio egyre idegesebb lett.

mi? – Nem. és egy ceruzával odaült a rajz mellé. Lábujjhegyen tolta el motorját a házmesterfülke előtt. a szekrényeket nyitogatta. haver. A kávétól majd helyre kerülnek a gondolatai. Legszívesebben összeesett volna. végül a konyhában kötött ki. Amikor felnézett. – Na nézd csak! Ki van itt! – Jé. egy pont. és befúrta magát az éjszakába. Rendben van. abban szédítheted a pekingi pincsi csajokat. Így aranyosabb. fiacskám! Hé. hogy befejezze. – Még mindig a csajokat hajkurászod. Franck kidobta a kukába. Hagyd. elég nyúzott a pofád! – Fáradt vagyok. szia! – Mi a francot csinálsz te itt? – Iszom egy kávét. – A mindenit. – Mit hagyjak? 288 . Megvan! Ezt kereste az előbb. főnökasszony! Töltse meg a csészéjét. Majd nyáron kapsz egy szép Lacoste trikót. Az ablakpárkányon a saláta szíve már teljesen összeráncosodott. Körülötte csillogó. hogyan rajzolja meg a szemeket... de nem ugatta meg. és utána végig egyenesen ment tovább. Közben szólt egy-két barátságos szót a motorjához. Fel-alá kódorgott a lakásban. sárga esőkabátok. – Akkor micsoda? – Nem is tudom.. Amikor a tengerhez ért. majd megcsóválta a fejét. jó arc vagy. Tolta még a motort néhány méteren keresztül. hogy egy kicsit megértse a helyzetet. Az első utcánál balra fordult. és mindjárt összeesik! – Nem. Rajzoljon fekete pontokat a csiga szarvacskáinak hegyére. Felöltözött. a konyhában: egy kávéfiltert. nem. – Na ne szédíts! Azt mondod. hogy nem egy lánnyal voltál ma éjszaka? – Hát nem igazán lány volt. Végigbandukolt a kikötőn. vagy csak egyetlen pontot oldalra? A fenébe! Még csigában is egy nagy nulla volt! Tessék. az első nyitva tartó kocsmában ivott egy feketekávét. – Ugyan. Talán túl erős volt a szél? Megrázta magát. Pikouka csak nézte. itt a haverom. Nem tudta..18 Franck elveszettnek érezte magát. és a halászok munkáját figyelte.... maga elé tette a bukósisakot. az egyik tükörben régi ismerősét pillantotta meg. utána beindította..

de ha.. Majd meglátjuk. 289 . – Már húsz éve mindig fáradt vagyok. – És mi mindent kellett átélnie? – Egy rakás mocskot. Igen. Szánalmas alak vagy. a szavai felét nem is értem. dehogy! – Akkor egy android? Talán Lara Croft? – Még annál is jobb! – Még Lara Croftnál is jobb? Ó. jó lenne. Lestaf? – Fáj a szívem.. jó lenne. fogjatok le! Mindenki a helyén ül a karzaton? – Tudod. Ő nagyon jó. Úgy érzem magam mellette. – Nem.... – Ó.. – Undok vagy. és. mint egy darab szar.. Ha tudnád. hogy nem értesz semmit. hogy sajnáljalak. nem értesz semmit! Egyébként soha nem értettél semmit! Csak jártatod azt a nagy pofád. Ki kér egy szendvicset? Talán a fiatalember? – Igen. mi van? – morogta Franck. Ez hülyeség! Senki nem túl jó soha senkinek! Főleg a csajok! – De mondtam már. – Na. – Aha.. – Ugyan. hátha valaki nem veszi észre. öregem. a mérete 85 A. megérkezett a kenyér. ehhez én kevés vagyok! Azt hiszem. Gondolkozz már egy kicsit. hogy ez nem egy csaj! – Hanem egy srác? – Jaj. de hát az nagyszerű! Akkor legalább valami mást kínálhatsz fel neki! – Micsodát? – Direkt csinálod? – Nem. A francba. – Megváltoztam. – Hé. Amikor ez a lány beszél hozzám.– Mindent! – Oké. A másik felhúzta az orrát. A főnökasszony lépett oda hozzájuk: – Uraim. Túl jó hozzám. Már gyerekkorod óta átvered az egész világot.. hagyom a fenébe az egészet. – De igen. akkor az szar ügy. csak nem vagy szerelmes? – Még az is lehet. – Az jó jel! – Igen. öregem! Örvendezz! Ugorj fel a pultra és fakadj dalra! – Hagyd abba! – Mi bajod van? – Semmi... mennyi mindent megélt már. Direkt csinálod. Csak fáradt vagy. értem már! Ha meg vagy őrülve a testéért.. mi van veled. A fickó rámosolygott. Biztos kitalálod! – Félek. De falnak menni is jó lenne.. de hát ez jó hír! Örvendezz. – Hé. – Nem....

. Tíz percet késett. most mérem ki a Nesquickemet. – Á... 290 . nagyikám. Franck bevitte Paulette-nek a reggelit. és bepréselte őket a bőrdzsekijébe.. Az after-shave volt az oka. – Semmi baj: ebből már kimászom. – Már megint mi történt? – kérdezte Philibert tükörképe az ő tükörképétől. Philou! – Várj egy kicsit. – Hé. hozzádörgölte az arcát. sok szerencsét! Franck elfintorodott. A pulóverének mimózaillata volt. úgyhogy a kenyérvágó késsel levágta egy műanyag üveg tetejét. ugye? És életében először a kelő nappal szemben motorozott Párizs felé. Mimózák. Összehajtotta a papírt. – Köszi. Franck mosolyogva leült. jól vagy? – Hiszen te egészen át vagy fagyva! Honnan jössz? – Ó.. Philibert éppen zuhanyozott. Megírod a bevásárlólistát? – Igen. már elkezdődött a reggeli eligazítás. és amikor megpuszilta. Megborotválkozott. – Akkor rendben. A virág nem rossz kezdés. – Hé.A piacon már kirakodtak. mint a rivi Riviérán. megjött a mi szép kis szívünk – jegyezte meg a főnök. Nem talált vázát.. Hogy írják a riviérát? – Nagy R-rel. és a vázával együtt letette a csiga mellé. – Franck már felegyenesedett. Franck vett egy kazalnyi virágot egy kisteherautó rakodóteréből. hogy honnan.

. Felrobbant a szerkezet. A füléhez hajolt. Először is. ki sem kötötte a cipőfűzőt. most is súlyosan megégette magát. De ne moccanj! Ha ellenkezel. és hamarabb elélvezett. Camille megérezte a géz érintését: – Szenvedsz? – Igen. hogy ellássa a sebet. a kezét és a takarót is. – Ó. mert akkor.. Nem volt ereje panaszkodni.. Végére kell járnunk a dolognak. Már több mint egy órája aludt. hogy meztelen-e. A segéde addig makacskodott. hadd csináljam én! Kiköpött egy darab nejlont. fájdalmasan felszisszent. – Máris? – kérdezte Franck kicsit csalódottan. váll a vállnak feszült. – Annál jobb! És elkezdett mozogni. Franck álmában elmosolyodott. 291 . de még a fájdalmat megérezni sem. Most megérezte a fájdalmat. amikor nagyon fáradt volt. mint ahogy egy jajt ki tudott volna mondani. nehogy holnap reggelig aludjon. Franck is.. nehogy felébredjen az álomból. kisfiam! Franck át akarta karolni. – Igen. megfojtlak.19 Mint mindig. – Túlságosan ki voltam éhezve.. hogy csak ő lehetett – álmában meglátogatta. Nem működött. Megerőszakollak. a nyakába kapaszkodott. ráébredt a boldogságára is. – Igen. amíg csendben odanyújtotta a kezét. de valaki leszorította a csuklóját. Sajnos nem látta. beállította az ébresztőórát. amikor Camille – olyan könnyű volt. ívben kifeszült. és hagyta. majd a csípője alá csúsztatta a kezét.. és belesúgta: – Lestafier. majd mélyen elaludt. hogy nem álmodik. mert Camille lélegzete csiklandozta a fülét.. Camille megharagudott: – Hagyd. felszerszámozta Franckot. has a hasnak. A fájdalomból rájött. és mivel szenvedett. mert olyan szép lázálom volt. Comb a combnak. Amikor a tenyerét az övére helyezte. Camille végigfeküdt rajta. most megerőszakollak. nem képes már semmire! Tántorogva hazament. Franck összekulcsolta a hátán a kezét... hogy a karomba zárjalak.. azután meg azért. csak úgy lerúgta a cipőjét. Néhány szelíd mozdulat után hirtelen Franck vállába kapaszkodott. a testét. – Ne haragudj – tette hozzá Camille. lesz rá okom. és összefont karral az ágyra zuhant. még dühöngeni sem képes. nem lehet használni.

. nem most rögtön. hogy igaz legyen. könyörgöm.. Egy édes.. Ó. a fene! – Mi van? – Mindenütt bekentelek ezzel a rohadt kenőccsel! – Nem baj – mosolyodott el Camille –. Ragacsosan és zsírosan elszundikáltak a magukra húzott lepedő alatt – a lepedő a bujaság és az égési sebekre használt kenőcs illatát árasztotta. köszönöm. az mindig jó lehet valamire. 292 . Most túl jól vagyok. köszönöm! Túl szép volt. Franck behunyta a szemét. Ó. intelligens és forróvérű lányt. Maradj így egy kicsit. Megnyerte a főnyereményt.. Istenem..– Nem fogadom el a bocsánatkérést. kisasszony! Elégtételt követelek! – Örömmel! – Nem..

és most te fogsz fizetni érte.. Letérdelt a földre Camille matraca mellé. Camille leeresztette az újságot. most nem szabad azt mondania. Nem mertek egymáshoz szólni.. Akkor tudnánk a legjobban előhozni az emlékeit... elropogtatta. de még volt ereje viszonozni Franck kedvességét is. dühödten harapdálta és megette Camille húsát.. jegyzőkönyvet szeretnék felvétetni. Sem szórakozott házanépe. Legalább van jó biztosítása? – Nem – felelte Franck szerencsétlen ábrázattal. Nyilván nagyon szenvedhet a szegény fiú! Franck hajnali kettőkor került elő a szobájából. hogy „igen. a szívemet”.. hmm... Közben Camille elélvezett. ez igazán bosszantó. hogy állati éhes vagyok! Tegnap este óta nem ettem semmit. Camille elszomorodott. Valaki behatolt hozzám tegnap délután. hé.. – Mi a baj? – kérdezte Franck nyugtalanul. aki beállt a helyére. és eszébe sem jutott morogni. és csodálkozást mímelve megkérdezte: – Talán valami problémája van? – Igen. – Elloptak öntől valamit? Hé. hogy az ilyesmi mindig fájdalmas egy kicsit.. – Hmm. elmajszolta.. lenyelte. sem a főnök. sőt egymásra nézni sem. utána a csontjáig lerágta. – Igazán? – Igen. nyugalom. – Ó. – De ön is ott volt? – Aludtam. de hangos! Még a végén zavarba jövök! És a fejénél kezdve felfalta Camille-t. Camille olvasott. Camille felüvöltött. biztos úr.. Mary Poppins! Órák óta korog a gyomrom! Hú. – És látott valamit? – Nem. lenyalta...20 Amikor Camille felkelt. – Azt ugye tudod. vagy valami hasonló hülyeséget! – Szóval. 293 . kikapcsolta Franck ébresztőóráját. hogy benézzen Paulette-hez. – Igazán? – Igen. Franck Camille-ra vetette magát. Először lecsipegette a szeplőit. de. ha rekonstruálnánk az eseményeket. és bekopogott Camille ajtaján. Senki nem merte Franckot felébreszteni.. Camille felsóhajtott: – Hát ez nagyon felszínes tanúvallomása! Tudom..

Franck. szia! Ahogy mondani szokás: Örültem a szerencsének! Franck pánikba esett: – Nem akarod.. Koccintottak. – A jövőre! Camille kijavította: – Nem. hogy mondjam.. Muszáj ennem valamit. Kidugaszolt egy üveg bort..Te hogy.. hogy egyes részletekről elfelejtkezik. igazad van.. De azért nem szabad túl sokáig késlekednünk.. A jövőre nem! A jelenre! Ajaj. nem szép vagy. a. de kell egy másolat az irattár számára. és átnyújtott Camille-nak egy poharat.. Még soha nem volt részem hasonlóban.. tudja? – Mindent? – Majdnem mindent. – Rendben.. ugye nem fogunk egymásba szeretni? Franck úgy csinált.. mintha magát fojtogatná.. – Rendben.. 294 .. Camille egyenesen a szemébe nézett: – Nyugtass meg. mint az előbb.. – Nem. – Mi van? – Most még éhesebb vagyok. ez durva.. és elfelejtettem betenni az indigót. Izé. a nagy szád.. Majd rövid gondolkodási idő után: – Semmit. – A szervezetem? – Igen... a térdén tálcát egyensúlyozott. Nem rögtön. – Most? – Nem. Camille letette a füzetét.. a füled. a.. de a szervezetem nagyon élő? Csodálatos szerelmi vallomás. mert előfordulhat.– Ó. Franck a falnak támaszkodott... Rajtad minden él: a hajad. Franck elkomorodott: – Ne játssz a szavakkal.. – Nem vagyok szép.. az apró orrod. Tudom. Úgyhogy az elejétől meg kell ismételnünk az egészet. – Mindent elvitt tőlem. a fintoraid.. – Camille a karja öblébe fúrta az arcát. – Ó. – Oké... hagyd abba. Kérek. a hallgatásod. uram. kapok majd kárpótlást? – Hát meglepne. az imádnivaló segged.. a hangod. Mindent. a kezed. Camille a hasára feküdt.. a hosszú combjaid. az állát a tenyerére támasztotta. hogy hozzak neked valamit? Camille nyújtózott egyet: – És mit kínálsz? – Amit csak akarsz.. neked az nem túl nehéz. a lágyságod.. – A jövő. Nem tudom. – Jaj.. – Szép vagy.. És mit gondol. a. a szemed... Te... Valahogy élő vagy. hogy ostobaság..

és amikor jóllakottan. fogjuk meg egymás kezét. – De igen. ragadd meg a nyakamat.. Franck. Én sem beléd. Keféljünk.. Én igen. de. Kérlek. hogy elrendezzen néhány adminisztrációs problémát... – Engem rajzolsz? – Igen. hogy nem! – Ó! Egészen megijesztettél! Már annyi hülyeséget csináltunk mind a ketten! – Igen. – És szép vagyok? – Nekem tetszel... letette a poharat. grrr. jól mondod. 295 ... és megadóan nekilátott.. hagyd. nem fogok beléd szeretni. – És milyennek rajzolsz? – Amilyennek látlak. – Köszönöm. menjünk sétálni. hogy fussak utánad. igyunk. Most bőven hagytak rá időt. De még a közelében sem járunk. Franck kitörölte a tányért. vagy mi? Persze.. Camille.– Hrrr. Megbolondultál. végképp kimerülten visszagördültek a saját oldalukra. Franck így szólt a plafonhoz: – Rendben. Ne szeressünk egymásba. megjegyeztem.. – Igazán? – Igen.. – Rendben.

Ötödik rész 296 .

A papagájoknak még túl hideg volt odakint. ragyogóbb és vidámabb lett. Újrakezdődött az inaskodás. kicsit ügyetlenek voltak. és mindig szemérmesen magukra húzták a lepedőt a heves ölelkezés előtt. A lapot becsúsztatta a füzetébe. a dolgok körvonalai határozottabb lettek.. az evés még mindig okoz nehézségeket. és egymás hátát simogatva gyengéd dolgokat súgtak egymásnak. Mivel egyikük sem akart meztelenül mutatkozni a másik előtt. a temető délkeleti szögletében. Mintha minden közelebb került volna. 1889. szeptember 10. megint eljött az első vázlatok ideje? Figyelmesek voltak egymáshoz.1 Semmi nem változott. és Perreira asszony kirakta a virágcserepeit. kicsit esetlenek. Camille arca kiszínesedett. és többé egy rossz szót sem szólt a negyedükről. Perreira asszony valamelyik reggel Camille után kiabált: – Hé. kicsi Paulette-em? Egy éjszakai bárba? – Huhu! Paulette! – Menjünk haza. Idézet kezdete: Ami a torkomban volt. Az emberek mosolyogtak. 297 . A Monoprix sokat veszített a varázsából.. Az egyikük ágyától a másikuk matracáig vándoroltak. minden elveszítette a fontosságát.. és megismételte: A macskák és az emberi nyomorúság csodálatos festője egy fa alatt nyugszik. ahol aznap Maurice Utrillo és Eugène Boudin társaságában uzsonnáztak Marcel Aymé sírján. és az egész világ könnyebbnek tűnt. és minden megváltozott. a macskák és az emberi nyomorúság csodálatos festője egy fa alatt nyugszik. és csendben ismerkedtek a helyzettel. van itt maguknak valami! A képeslapot Côtes-d'Armorban adták fel. És a Beauséjour Boulevard orosz fakunyhóitól elvándoroltak a Buttes-Chaumont-on álló Muzaiáig. Köszönöm. de végül az is helyrejön majd. lassan feloldódik. és megpillantotta Van Gogh lázas arcát. hé. és e könyveknek köszönhetően Camille végre felemelte a tekintetét. közben érintették a Hôtel du Nord-t és a Saint-Vincent temetőt. a temető délkeleti szögletében. Philibert három könyvet ajándékozott nekik: A rejtett és szokatlan Párizs. ahol Art Nouveau épületek nyúltak az égbe. óvatosan elnyúltak.. Camille megfordította a képeslapot. Camille a térdére ejtette az útikönyvet. a beton felpuhult. Párizs megszépült. ugye? – Miért viszel mindig a halottakhoz? – Tessék? – . – De hát hová akar menni. Idézet vége. Bájos jegyzet. Pikou levetette a kabátkáját. – Théophile Alexandre Steinlen. Vajon csak a Mars-mező mikroklímája volt? Vagy az általános felmelegedés jele? Átmenetileg megszűnt a tömegvonzás? Semminek nem volt értelme. Franck elveszítette az étvágyát. Párizs: 300 homlokzat kíváncsiaknak és Párizs teaszalonjainak útikalauza. Fáradt vagyok.

Az az ő legelemibb joga.. Az nagyon jó termést hozott. amit ők ketten együtt átéltek. Senki nem vehette el tőlük ezt – sem Franck.. amikor arra kérte. és ha valakit zavarna a dolog.. Minden este átnéztem a Vilmorin katalógust. olykor csupán egyetlen választ akart kicsikarni belőle. A Viroflay Szörnyetege. és az a vacak beleakadt a reverendája egyik gombjába. Imádtam.. a szüreti estékről. A férjem a Manufranceot olvasta. ahhoz végeredményben joga van. És minél többet rajzolta. és miközben hallgatta. ahogyan mások a misekönyvüket lapozgatják. Paulette fáradt volt. – De hogy emlékezhet ezekre a nevekre? – Még a vetőmagos zacskókra is emlékszem.. Vajon jobban harcolt volna Paulette a talpon maradásért. az a földi pokol lenne az összes kis ministránsgyerek számára. üljön bele.Aznap végül egy taxiban kötöttek ki. a mamájáról.. ha nem lett volna ott a tolószék? Vajon nem tette-e gyerekessé. és elszomorító dolgokat tudott meg a kisagy meszesedéséről és a többi Alzheimer-jellegű mókáról. és azt kiabálja: „Plébános úr! Plébános úr!”. 298 . és akkor újra megvillan a fény opálosan zavaros szemében. Ha Paulette nem akarja kezeltetni magát. és beszélgessen vele. hogy messziről is jöttek emberek. Annyi baj legyen. amikor meglátta a tolószéket. Ám amikor Paulette-tel könyvtárba mentek. és a sofőr pofákat vágott. először is. Senki nem vehette el tőlük azt.. a póréhagymák. és szomorú döntésre jutott. de most már állandóan harcolnia kellett azért. Ez a vacak valóságos detektor volt: mindig ki lehetett vele szűrni a szemét alakokat. Egyre jobban elfáradt és elnehezedett. és a Nagy Lusta Szőkét. hogy megint nyolc éves legyen. – És milyen salátát termesztett? – A Május Királynőjét. ha nem akar többé a jelen iránt érdeklődni. mert úgy gondolta.. ha nem akarja befejezni az ebédet. vagy a kertjéről. másodszor. Camille nem akart tudomást venni róla. lerajzolta. és tölténydobozokról ábrándozott. hogy öltözzön fel rendesen. És sírjon. Tulajdonképpen már nem is beszélgetésről volt szó. Ő ugyan nem fogja ilyesmivel gyötörni. amikor a plébános úr majdnem belefulladt a Louère-be. akik soha nem tudtak volna megakadályozni egy idős embert abban. Utána sóhajtva elrendezgette a Pandora-szelencéit. sem Philibert. belemerült az orvosi szaklapokba és szakkönyvekbe. hogy erről Francknak kell Paulette-et meggyőznie. hogy visszatérjen egy folyó partjára. egye meg az ebédjét. A makacs öreg hölgy nem volt hajlandó orvoshoz menni. akik ezer mérföldnyire voltak attól. mert nem volt szokása. hogy felfogják a barátságuk esztelenségét. akkor csak beszéltesse bátran Paulette-et a múltjáról. amikor összenéztek és megfogták egymás kezét az élet apró örömei között. mert túl nagy lendülettel dobta be a merítőhálót. Tudtad. arról a napról. és ha a hálóingére vett kabátban akar sétálni menni. az engedékeny ifjú hölgy pedig nem akarta kényszeríteni rá. de én a növényeket szerettem. mert ha a plébános elsüllyedne. sem az orvosok. hogy gyorsabban mehessenek? Valószínűleg. annál jobban szerette. hogy megcsodálják a kertemet? Camille a fényre ültette. – És milyen sárgarépát? – Természetesen a Palaiseau-t! – És spenótot? – Hú.

Azt hiszem.. akkor kezdtem elveszíteni a hitemet. 299 .. sejtheted.. hanem az anyját hívta. milyen sokat segített a szegény emberen.. mert félelmében nem Istenhez könyörgött.– Én odadobtam neki a rózsafüzéremet. És én ezt nagyon furcsának találtam.

2 – Franck! – Mmmm... 300 . – Aggódom Paulette-ért. – Oké. Látom. – Tudom. – Mit tegyünk? Erővel vegyük rá. hogy menjen el orvoshoz? – Azt hiszem. amiről beszélek. hogy fütyülsz arra. eladom a motoromat.

Elcserélte a grilles fiú puffogós Golfjára. nem. de nem a kisagya. Amit kimondtak. és utána szundikálunk egyet a napon. hogy egy finom ebédet főzhessek. – De igen! Jól látom én. kár itthon maradni. 301 ... ha szép. a tolószék összecsukva a csomagtartóban.. Odalépett az ablakhoz: – De nem csak úgy összevissza beszélek. hogy kóvályognak a kínaiak a Mars-mezőn. és amit véghezvittek. jó? Különben sütök egy almatortát. és felemelte a tálcát: – Na gyerünk. hanem a sietség miatt.. de óvakodott ezt kimutatni. hogy reggel mind a hárman Paulette ágya körül üljenek. és már tankoltam is.. De ha ez nem elég vonzó. csipkedjétek magatokat. kinyújtotta ráncos. Paulette. Azt mondom. akár egy öreg teknősbéka.. azt minden hétvégén megismételték. Letette a csészét. – Nem mész dolgozni? – kérdezte Paulette.. És desszertnek talán epret. aki a titokzatos könyvei között él. Még a borsót is meg kell pucolnom. – Dolgozom én eleget..... nem tegnap volt a tavasz első napja? Azok hárman zavarba jöttek. az a szemét Pikou ma reggel már kétszer is megkeresztelte. Paulette kiesett az ágyából. Mondjátok csak. amikor van egy szép vidéki házunk. De Franck nem jött zavarba: – Hé! Párizslakók! Jelentem: itt a tavasz! – Igazán? Kicsit lagymatag ma a közönség. és szép nyugodtan kijelentette: – Van egy szép autóm.. hogy marhabordát zöldségkörettel. véghezvitték. és ha hajlandóak vagytok sietni egy kicsit. ott vár minket a kapu előtt... Majd meglátjuk. és bámulni. – Nem. visszafekszem aludni. Franck remélte. Vagyis.3 Végül nem adta el. Azon a héten nagyon elkeseredett. akik már hetek óta elveszítették az időérzéküket. öreg nyakát a páncéljából: – Mit mondtál? – Ó. és a két nőből.. és a következő vasárnap úgy intézte. én. Arra gondoltam. nem? – És mivel megyünk? – viccelődött Camille. – Talán tesztek rá? – Nem. Csak ennyit akartam mondani. megállhatnánk az Azay piacon. hogy bármilyen visszhangot kivált egy férfiból... Szerencsére aznap szép volt az idő. fiatalok. hogy tesztek rá.. és vehetnénk valamit. rendben? – És a munkád? – kérdezte Philibert. ma nincs kedvem. csak valami egyszerű dolgot. mint a házbeli burzsujoknak. – A csodálatos vasdobozoddal? Franck ivott egy korty kávét... Mindezt megöntözzük Christopher barátom burgundijával. de csak akkor.

de így volt.Mint minden burzsuj – csakhogy a házbeli burzsujokhoz képest egy nappal elcsúszva –. Túl sok köztük a különbség. Gyalog kell megérkezned Camille-lal.. Néha azonban mégsem. és ilyenkor szembe tudott nézni a dolgokkal. és az emlékekkel meg a langyos kátrány illatával lassan visszatért arcába a vér. – Nagyi. virágokkal. Nem volt kedve olyan messzire gondolni. hogy olyan együgyű szavakat ki merjen ejteni az ember. a karjuk tele élelmiszerrel. véssük a fák kérgébe a nevünket. Zseniális húzás. Az egyik mindig összevont szemöldökkel figyelte a másikat. hogy lassan elmerüljön az iszapos vízben. Ezt látni kellett ahhoz. 302 . Ez ő. a piacozás és a többi nem volt rossz. nehogy elessen. rajzokkal és jóleső fáradtsággal. és ilyenkor a két hárpia egyetlen buta és fegyvertelen nővé olvadt össze. és hétfő este jöttek haza. és egyre erősebben szorította Camille karját. Mint például ma. satöbbi. a lopva megrebbenő csipkefüggönyök felé forduló fejet.. hogy az ő ügyük bármikor tönkremehet. Egyre gyorsabban ment. Amit Franck-kal átélt. ezt a kihúzott derekat. Az az ötlet az autóval. Hagyjuk! Egyszerűen képtelen volt kibékíteni egymással az önfeledt és a lesben álló Camille-t. Mert látni kellett volna őt. és hallani kellett a kertek és a kapubejárók állapotáról szóló hibátlan elemzéseit. őt. aki hónapok óta távolodott már a parttól. Paulette újjáéledt. majd felvetette a fejét. cseréljük ki a HIV tesztünket és ne törődjünk többé vele.. de a legmegdöbbentőbb utána következett. amint nekiindult.. tépdessük le a margaréta szirmait. a szieszta. Néha sikerült kiegyensúlyoznia a mérleget. őrültek. Szomorú. vasárnap reggel nagyon korán keltek.. nagyobbakat lépett. Camille-t néha elöntötte a tisztánlátási láz. Camille. először nagyon óvatosan. zárjuk kulcsra az ajtókat. túl sok. mint öröm vagy üdvözült boldogság. Néha Francknak sikerült őt csőbe húznia. ám az egész mégsem sikerülhet. szedjük le az élet rózsáit. fedezzük fel magunkat. Mi közben kinyitjuk a házat. de tudta. Ezt a hirtelen felragyogó arcot. Legyünk vidámak. az csodálatos volt. itt a házam. Vagyis.. – Nézd csak. most egy kicsit gyalogolnod kell. szenvedjünk egy kicsit. a fiatal lány karjába kapaszkodó kis öregasszonyt a vattabéléses házicipőjében.

az a hely.. Hol vannak a nárciszok? Á. de ott kell lenniük valahol! – Azok a kis kékek? – Igen. Kis vasúti őrbódé. Az ő kis Polly Pocketje. mint az enyém. nem a meudoni. – Olyan. megvannak! Es a krókuszaim? Nézd. amióta egyáltalán filctollat tudott venni a kezébe. köpcös kis asszonyság volt. amelyet azóta rajzolgatott. – Mi is a nevük? 303 . az ő háza. – Egyáltalán nem? És a koszorúpárkányom? Egy barátom faragta! – Még csak meg sem közelíti. – Hé? Mi van veled? – Ez. csorba virágládákkal kendőzte magát. az ő kis menedéke a szirtfokon. hogy a virágokhoz egy kicsit még korán van. – Hogy mondod? Igen. hogy vannak virágaim is! Az igaz. Egy nagyságról álmodó. Paulette háza béka volt. hogy a testét beborította vadszőlővel.. Paulette nem volt hajlandó bemenni a házba.. igazán? És a két tetőablakom? Azok igazán szépek. micsoda nyomorúság.. a sziklafalhoz tapadó kék házacskája. ahová elrejtőzhetett a csirkéivel és a fémdobozaival.. mint egy kövér ökör. Barbie kempingautója. miközben csak úgy árad belőle az önteltség és az elégedettség. a póréhagymát. hiú és büszke kis parasztasszony. ilyen patkója biztosan nincs Agnès Sorelnek és a Poitiers-is dámáknak! Paulette háza létezett.4 Camille megdermedt. ugye? – Még mit nem! – Ó. amely kiemeli az ajtókereteket és az ablakkereteket. előbb a kertjét akarta látni. hajolj közelebb. Az ő képzeletbeli kis háza. nővérem. És mondja meg. amely versenyre akart kelni Chambord-ral és Chenonceaux-val. amely olyan nagyra akar nőni. ennyi már elég lesz? A palatetőm ezzel a fehér tufával. Úgy ám. és egészen odáig ment. a faragott kő ablakkeretükkel! – Egyáltalán nem. Itt ez a jó. Paulette háza szögletes. és csak a gyomok tenyésznek benne! Micsoda bánat! Szerencse. hanem az. milyen szépek! Már nem látom őket. nézd. ott! Camille.. Lesütött szemmel teszi a szerényet. és hamiskásan mórikálja magát. zsíros föld. nézd ezt a rendetlenséget! Semmi sincs megnyírva. ahol a szülei ölték egymást. aki azt kérdezte: – Nézzen meg alaposan. afrikai farmja. aki felhúzott vállal és csípőre vágott kézzel fogadja az embert. Ez a maga háza? – De még mennyire! Ó. Micsoda bánat! Minden tönkrement! Mindent benőttek a gyomok! És épp ebben az időszakban kellene elvetni a magokat! A káposztát. kedvesem! Erre a törtető nőszemély úgy felbosszankodott. a répát. ez már majdnem hasonló. hogy még egy lópatkót is szögezett az ajtó fölé. az epret.

– Azt hiszem.. gyere.. A feketerigó gurgulázik. hogy is hallhattad volna? Miközben nekem. milyen csalit hoztál. Franck nevetett... Philou. Az volt anyám kedvenc virága! – Mindent ültetünk. kart karba öltve elindult a folyó felé. és Philibert beültette Paulette-et.. és a kis Filochard a kalózkendőjével. Ó.hogy túl tehetséges lennék. – Megcsinálod? – Persze! Sokkal szorgalmasabb és tanulékonyabb leszek.. A madarak énekeltek. amit csak akar! Beletúrt a zsákjába. hogy gurgulázik! Mint Pavarotti beéneklés közben. Philibert nagy szemeket meresztett Camille-ra. fiacskám.. ez az én otthonom! Csak megismerem! – Ne szédíts – sóhajtott fel Philibert – te állandóan csak a kismotorjaidat bütykölted. tudod? Mert cseppet sem hülyék azok az állatok! De nem ám! 304 . – felnyögött. mint a konyhában. – Gyere csak. hogy feketerigó! – Dehogy. – Nézd csak. A túl sok érzelem kifárasztotta. nagyi! Nézd. ma mégis inkább nyulat sütök! Kihozták a székeket... nem hinném. nem felejtette otthon a színeseket. mindig összegabalyítom a. mondd meg szépen Franck bácsinak.. n. és beszívták a jó vidéki napfényt. nem ő volt.. ez csalogány! – Feketerigó! – Csalogány! A kurva életbe.– Fürtös gyöngyike.. – Nagyi. – Camille. a vörösbegy éneke pedig olyan. mert nagyon fontos ám a csali. nem én voltam! Én egy szót sem szóltam! – Nem. Hallgasd. rengeteg időm volt. Gyere. Camille felháborodottan védekezett: – Hé. És ez. aki csendben olvastam. kinyújtották a lábukat. hanem a kisujjam! És a hosszú Croquignol a csokornyakkendőjével és a monoklijával. mint a lehulló esőcseppek zaja.. – Hát. én meg elmagyarázom neked. hogy megismerjem az összes dialektusukat. elviszlek pecázni. A desszertnél kigombolkoztak. hol az orsó a pecaboton. Kitolták a tolószéket a napra. – Oké. izé. és. a másikban egy macska. mi ez? – Két pingvin. feketerigó. ha így állunk. gyere Philoukám. mi ez? De Paulette elaludt.. – És szagos bükkönyt is! Azt is ültessünk.. Franck és Philibert veszekedtek: – Mondom. akik tönkreteszik a szép csendemet.. h.. hátradőltek a széken. Nagyon jó. esküszöm neked. – Mi baj? – Szét kéne ültetni őket! – Semmi baj! Majd holnap megcsináljuk! Elmagyarázza nekem. ki van itt! Franck állt a küszöbön. beszélj nekem a szerelmedről.. – Na. az egyik kezében nagy kés. és kabátban piknikeztek.

Olyanok vagyunk. Olyan sokat unatkozott ebben a szobában! És olyan sokat szenvedett! Ha valaki akkoriban azt mondja neki. kisfiam! – Mire gondolsz? – kérdezte Camille. Nem lesz se túl kényelmes. – És most mit rajzolsz? – A Bolondot és a Lovagot.... de bizonyíték arra.... hogy nem volt előre levajazva ez a dolog. – Lehet. mert Camille-lal akart aludni a gyerekkori ágyában. – Hát. Soha nem láttam még ilyen konyhát.. a nagy lábával és a bronz lámpabúrával.. hogy ezt hagyjuk. Jól vagy? – Nem tudom elhinni...Amikor Paulette felébredt. Paulette hamar lefeküdt. és aztán egyik napról a másikra: hopp a sütőrácsra. és hogy itt fognak együtt feküdni ebben a sárgaréz ágyban. – Te beszélted meg magaddal. A futballistákat ábrázoló poszterei és a crossmotoros kupái alatt. Ahol semmi sem változott az ötvenes évek óta. – tiltakozott Philibert – nem lenne jobb. Ő. Olyan arasznyi.. Beharapta a száját. és Camille rávette őt. hogy a fiúk alszanak a kinyithatós ágyon. bejárták a tanyát a tolókocsival. Camille pedig Franck gyerekkori ágyában. amelyben gyerekkorában majdnem belezuhant. ha Camille aludna a nagy ágyban. nem. de ennyire azért mégsem.. izé. hogy egy napon hercegnőt hoz majd ide. Lapozzunk. Nem. hogy rövidlátó vagyok.. az élet furcsa szakácsnő! Éveket töltesz a hidegkamrában. ami elfoglalja az összes helyet! És a budi a kertben! Hogy képes itt egy gyerek kibontakozni? Hogy csináltad? Hogy sikerült lelépned innen? – Téged kerestelek... sokkal kevésbé szép lányokról ábrándozva. és a sparhelt. mint ő. soha nem hitte volna el. hogy az élet mégiscsak derék kislány. – Semmire. az már biztos. 305 ... ahol valaha ott volt a lyuk.. Ó.. mint az unokatestvéreid: a házasság előtt szó sem lehet róla! Igen. Elhatározták. Franck tiltakozott: – Nem.. Ez igazán nem volt ésszerű... És ez a ház is.. Még csak nem is falu.. – Állj.. Csupa öreg házacska. hogy itt nőttél fel! – Miért. a pattanásaival... Philibert tüzet rakott. Camille a szobámban alszik. se túl romantikus.. mosakodjon meg.. Megbeszéltük. Mosolyogva néztek rá. Ez semmi. Camille lerajzolta a sakkozó fiúkat. Franck megfőzte a vacsorát. hogy felmelegedjék egy kicsit... – Hm.. és ahol a farkát verte.. csupa öreg emberrel az ablakban.. Csupa hülyeségre. – Camille! – Igen? – Miért rajzolsz állandóan? – Mert semmi máshoz nem értek..

hogy egyedül maradjon. Még közelebb húzta magához. mert. Tudom. De ha egyszer gyerekeim lesznek. hogy feltétlenül velem! – Nem akarok gyereket! – Tényleg? – Franck elszomorodott. mondd meg! – Nem. és ő mindent tudott! Neki aztán nem volt szüksége madárcsalogató sípra. – És errefelé nincs munka? – Nincs. Ez volt a szerencsém. Ezért kell egy rakás gyereket csinálni! Meg aztán tudod.. Mindig ugyanez történik. Mert te angyal vagy. csak úgy kérdezem. Camille elsírta magát. Állandóan kint voltam. Franck megragadta Camille nyakát.. Mindenem fáj.. Legalábbis semmi érdekes. amit akar..– Na. ha valami másnak találnál.. esküszöm. hogy nem vagyok angyal. 306 . mert a nagypapám mondta nekem. Egy gyerek. – Most direkt csinálod? – Figyelj. – Na.. Elmosolyodott a könnyei között: – Na.. Csak mindjárt menstruálni fogok. hogy autók között nőjenek fel. – De igen. most mi van? – Semmi.. És mondhat Philou. mondd meg nekem! Nem árulom el senkinek! – Mert nem akarom... nem ám! – És hogy vagy képes Párizsban élni? – Nem élek. – Igazad van. nem arra gondoltam. ha meghalok. – Te nem fogsz meghalni. és minden semmiségen elsírom magam. és az angyalok nem halnak meg soha. hogy nekem ott volt a természet is... ez akkor is csalogány. Csak az a különbség. pecabotja és csúzlija... Min mosolyogsz? – Semmin. – És miért? – Azért. hogyan csináltam. – Mindig elégedetlenkedsz! – Te hányat akarsz? – Tessék? – Gyereket! – Hé! – dühöngött Camille. te is átélted ugyanezt. akinek nincs egy pár csizmája. nem is igazi gyerek. Olyan aranyosnak talállak! – Azt szeretném. és jó erősen a füléhez húzta a fejét. – Tudod jól. – Tényleg. ugye. – Na. hogy nem hagyom.

ugye tudod? – Dehogyisnem tartozom! – Dehogyis tartozol! Ha az ember szülei rosszul viselkednek. Nem tartozom neki semmivel. amikor Franck kibökte: – Van valami. – Nem.. amikor vele találkozol! Szörnyű! Az arcod egészen.. – Ez hülyeség! Találkoznod kell vele! – Miért? – Csak! Szuper lehet..... ha már egyszer van egy húgod. Nem akarok erről beszélni! – Oké. A te helyzeted más. A te anyád mégiscsak törődött veled. De nem akadályozhatja meg.. még rosszabb.. 307 .. Nem vagy köteles szeretni. Csak ennyit akarok mondani. egy pár pofon... hogy megdugják egy parkolóban. Igazán nem érdemli meg ezt az áldozatot. mert hagyta.. – Igen. ennyi. – Nem. Ne legyél mazochista.... – Persze. nem muszáj őket szeretnie! – Dehogynem! – De miért? – Hát éppen azért. ha van egy húga az embernek! Én bármit odaaadtam volna egy bratyóért! Bármit! Még a bicajomat is! Még a titkos horgászhelyeimet is! Még a speciális Flipper golyóimat is! Tudod. Én például nem fogok szeretni egy nőt csak azért. de velem más a helyzet. – Stop. Egyszer gondoltam rá. – Miért nem keresed meg? – Nem tudom. mert a szülei. mint a dalban... Egy pár kesztyű. Erre azt mondod majd.5 Némán.. ha úgy viselkednek. – Miért? – Talán az anyám miatt. De éppen azért éltem át ezt az egészet. – Bocsáss meg! – Igazad van. – Hagyd már az anyádat. ami nem megy a fejembe. és igazad lesz. Semmivel sem tartozol neki. kicsit kényelmetlenül.. mint valami darab szar. összefonódva feküdtek a sötétben.. elég csak dugni egyet. nem? – Igen. hogy azt mondhassam neked: az ember nem köteles szeretni a szüleit.. csak még valami.. – Micsoda? – Van egy húgod. – Igen. oké. Csak utána lesz bonyolult a dolog. Csak rosszat tett veled. – Megharagudtál? – Nem. de aztán nem mertem. hogy a szar életem miatt vagyok ilyen.. Milyen állapotban jössz vissza mindig. Szülőnek lenni nem túl nehéz.. – Pfff. hogy találkozz a húgoddal. tudom...

De többnyire vele. Csillagfürt. „Durr... tetszene neked. a földre meg egy vásznat kell teríteni. – Nem ismerem. Ó. mint egy Harley! A másik három visszafordult ahhoz.. Neeem. de azért nem szabad érte agyalágyult veszélyeket vállalnia...” – Őrületes. Néha Paulette fogta vissza a lendületét. bedobni egy árokba és befedni mésszel – csodálatos komposzt lesz belőle. Camille – és ezt előre tudta – hamarosan szenvedélyes kertész lett.6 Másnap Camille Paulette instrukcióit követve kertészkedett. Ide erősebb. Franck a kövér Titi nővére kollégájának a sógorán keresztül szerzett egy öreg motort. átadni valamit a saját tudásából. hogyan kell megszabadulni a cserebogaraktól: – Korán reggel. Az egyik alkalommal Paulette elmesélte..drrr. Minden hétvégén visszajöttek. lángvirág. amit éppen csinált. Philibert kiült a kertbe és írt. – Hallgassátok ezt a csodát! A többiek erre lustán felnéztek a virágágyásból vagy a könyvükből. hogy bírja ki egyáltalán.. Mindegyiküknek meg kellett valamire tanítania a többieket.. Philibert-rel vagy nélküle.durr. nem. ha akarod. A kávé után ő aludt el a nyugágyban. – Nem! Ilyesmit nem lehet ideültetni! Gondolj bele.. mi hetenként csak egyszer jövünk.. De nehogy fedetlen fejjel csináljátok! Egy másik alkalommal Franck feldarabolt egy marhát: 308 .. Utána össze kell törni a bogarakat. Ez a motor öreg és ronda volt. és néha elugrott Renéhez is. Philibert-ből nagyszerű tanár lehetett volna. Nem bír ki még egy ilyen éjszakát.. Franck pedig csodálatos salátát készített nekik... Egészen könnyű.. életképesebb növények kellenek. mintha az ég dörögne: – Hallgassátok csak! – kiabálta a fészerből. Philibert kitalált egy játékot az utazáshoz. Egy csodálatos énekesnő. de a kipufogója akkorákat szólt. de még mindig nem értette. Már harminckét napja élt motor nélkül. Az élet derék kislány. Ó. Az nagyon szép virág. – Á! Nem értetek ti semmit! – Ki az az Ariette? – kérdezte Paulette Camille-tól. ahol a motort szerelte. amikor éppen nem főzött.. – Ariette Davidson. mi? Tisztára olyan. meg kell rázni a fákat és póznával megütögetni az ágakat. hogy fájt a háta! A következő alkalomra hozni fog egy matracot.. amikor még meg vannak dermedve az éjszakai hidegtől. és mozdulatlanul tapadnak a levelekhez. Cosmos.. és nem fűztek megjegyzést a dologhoz. azzal járt a piacra. és akkor össze lehet gyűjteni őket.

és a híres farka.. Boningtont. Nem tudom. akiknek IV. Henrik lányát. a fartő. – Nagyszerű. – Hát. a híres képekről. Monet-t.– Oké. Goyát.. Csak Camille nem akart mesélni semmit. – Minden micsoda? – Minden. de megtagadta a protestantizmusát. a fenébe. Bellint. amelyről Henrik nem is tudta. azoknak megsúgom. – Mesélj nekünk festőkről! – bátorították a többiek.. Henrik Pauban született 1553-ban. A kálvinista párt vezetője volt. – Miért? – Hát.. mert képzelem. csak a tyúk. Vallottont. Ziemet. hogy ez a Jeanne egyik távoli rokonom volt –. Hirosigét.. Antoine de Bourbon és Jeanne d’Abert fia volt – zárójelben megjegyzem.. Nem időrendben: Rembrandtot. kiket szeretsz. Piero della Francescát.kérte Paulette. Sully hercege.. köszönjük! – viccelődött Philibert – Nem is lehettél volna tömörebb! Akik esetleg többet akarnak tudni a témáról. a vesepecsenye. egyet mindig elfelejtek! Philibert kiegészítő órákat adott az istenteleneknek. amit a parasztok fazekába szánt. a 2003-as Enduro magazinok mögött. az elsőrendű darabok: a borjúdió. 1572-ben feleségül vette II.. a két Holbeint.. Makacsul hajtogatta: – De én nem tudok semmi. amit Leonardo Loredan dózséról festett. abban sem vagyok biztos. a rostélyos.. biztos kihagytam egy csomót! – És nem akarsz valamit mondani bármelyikükről? – Nem. hogy becsaplak titeket.. – És mi a kedvenc korszakod? – A reneszánsz. – Miért? 309 . 1594-ben szentelték fel Chartres-ban.. Bonnard-t. a puha hátszín. Gauguint. Delacroix-t. Poussint. A másodrendű darabok: a fekete pecsenye.. Tiepolót. Van Eycket. hogy mennyire nem érdekel titeket. hogy nincs benne csont. Mantegnát. Turnert. Constable-ot.. Nagyon népszerű volt.. Őt miért szereted? – Azért a portréért. aki rendbehozta az állam pénzügyeit. a saját eszközeidről! – Nem. La Tourt. Nézzük Bellint. – Például. én nem tudok ezekről beszélni. és amiben hiszek. a lapocka. Henrikről semmi más nem jutott az eszükbe. a korszakokról. – IV. Manet-t. Dürert. és 1610-ben halt meg Párizsban. hogy megússza Szent Bertalan éjszakáját. mert.. Mindenhol. Túlságosan félnék. Chardint.. Valois Margitot. De azt már fontos megjegyezni. A harmadrendű darabok: a szegy. meg a gyilkosának. a lábszár. Boscht. Csu Tát. Cézanne-t. és Olivier de Serres. Minden. aki valóságos áldást jelentett a kor mezőgazdaságának. – Festőket? – Igen.. vagy ha akarod.. a fehérpecsenye. Minden szép volt. Most kihagyom a számtalan csatáját. hogy Élie Faure Művészettörténete a toalettünkben található. – Mondd el nekünk. Giottót. Velasquezt. hogy – mások között – két igazán nagy ember is dolgozott mellette: Maximilien de Béthune. és ekkor tért vissza Párizsba. Ravaillac-nak a neve. Tintorettót. Az 1598-ben aláírt Nantes-is Ediktummal helyreállította a vallási békét. da Vincit. – A festészeti mozgalmakról. Degas-t. Corot-t. az anyám távoli unokatestvérét. Vuillard-t. Szörnyű.

de. hogy mi mindent csinált. a bolond öreg festő. és megnézni ezt a képet. nincs kedvem a nyakatokba önteni a lila hülyeségeimet.– Nem tudom. Hatvanhárom éves koromban értettem meg szép lassan az igazi természet. tarajos szegélyű hullámot! Hát ő. aminek a birtokában vagyok! Ráadásul már évek óta kívülről fújom. Koncentrálok... amit hetvenéves korom előtt alkottam. hogy megszámolják. minden élni fog.. a National Gallerybe. Nem. hogy.. Nem akarunk kényszeríteni. Ő igazi csoda! Ha tudnátok. 310 . hogy megtartom-e a szavam.. egy vonal. És az unalmas külvárosi szürkületben... Mivel valószínűleg mindenki talált a szövegben valamit. amikor már mind fáradtak és morcosak voltak. Írtam hetvenöt éves koromban. egy vonal–. a város szürkesége és az istállójába visszatérő csorda agresszivitása között Camille lassan elmondta a következő szavakat: Hatéves korom óta az volt a rögeszmém. és amikor száztíz éves leszek. akit imádok. Camille váratlanul felkiáltott: – Megtaláltam! – Mit? – A tudásomat! Az egyetlen tudást. Hokuszai. biztos. „Egy pont. El kell menni Londonba. arra sem méltó.. a madarak és a bogarak szerkezetét. – Aha! Tudom már. és akkor az ember biztosan tudja. Ismeritek azt a hullámot? És a Fudzsi hegyet? Na. százéves koromban a csoda fokára érkezem. én. Hogy. a fák. Ötvenéves koromra végtelenül sok rajzot kibocsátottam már a kezem alól. ellenőrizzék.” – ismételte Camille. hogy nyolcvanéves koromra valószínűleg még jobban előre haladok. hallgatunk! – Hokuszaitól. ez csak játék. hogy „igazi csoda!”. egy ipari telep és vásártelep között.. Hogy. mit hagytam ki! – lelkendezett Franck – Hát persze... az út hátralévő részét csendben töltötték el. Ami a borjúbecsinálthoz kell! Naná. Ebből következik. – Na jól van.. Kérem azokat. de mindaz. a marhanyak! Vagy gallér. minden élni fog. mint én. Philibert-ék végül feladták. nem akarsz mondani róla még valamit? – De. az állatok. kilencvenéves koromban behatolok majd a dolgok igazi misztériumába. amivel saját malmát hajthatta. hogy a tárgyak formáját rajzolom... hogy ismeritek! A türkizkék... – Gyerünk. ha jól emlékszem.. ha úgy jobban tetszik. a rajzaimon minden – egy pont.. egyszerűen elképesztő! – Ez minden? Azon kívül. egy csodálatos grafikustól való... akik ugyanolyan sokáig élnek majd. a Saint-Arnoult utáni fizetőállomásnál. hogy Camille szégyenkezve hajtotta le a fejét ekkora tudás előtt! Az egyik hazafelé tartó úton.

nem tudja véletlenül. mondhatom! Nem rokona esetleg? – Hát. – Jó napot. 311 . Marie. Félt. fiam? Isabelle. – Művész? Hogy ez milyen festői! És. kérem. – Akkor tehát ön egy kis Roulier de Mortemart! Camille pánikba esett: – Hát. éppen fölötte. hol a whiskys üveg? Képtelenség megtalálni.7 Húsvétra meghívták őket a kastélyba. nemde? – Igen.. Nem. Philibert ideges volt. megérkezett.. kedvesem! A vacsora fárasztó volt. – Á. A márki és a márkiné rengeteg kérdést feltettek nekik. Előszedett minden nevet az anyakönyvi kivonatából: – Camille. mint Philibert. a szülei pedig nemcsak őt magázták.. – Talán könyörögjön szent Antalhoz. vagyis. – Nagyszerű! Nem óhajt esetleg még egy kis gyümölcssalátát? – Köszönöm. bocsánat! – Nem tesz semmit.. tehát.. és értesítse az édesanyját.. nem. Azt hiszem.. de nemigen várták meg a válaszaikat. – Fauque? Hogy ez milyen festői! Valaha én is ismertem egy Fauque-ot.. MarieLaurence. Az én nevem Fauque. Ön szakács. például ilyenek: – És mit csinál az édesapja? – Meghalt. – Ó. És ugyanabban az épületben lakik. – És ön? Camille Philibert felé fordult.. – Nos. – És. – Hogy ez milyen festői... hogy sokat veszít a tekintélyéből a barátai szemében. és.. Nagyon derék ember volt. menjen... Magázta a szüleit. – Művész – felelte helyette Philibert. abból is él? – Igen.... Camille lázasan kutatott a winchesterén a nagyvilági tudása után.. Egy egész konvoj angyal szállt át a faburkolatú étkezőn.. Ráadásul meglehetősen kényes kérdések voltak... nemdebár? – Igen. Az ön édesapja? – Nem ismertem. Élisabeth Fauque. apám.. hanem egymást is.

Ezúttal Philou töltötte be a pofozóbábu szerepét. Márki úrnak szólíttatni magunkat a kapuőrrel. ahogy elbiggyeszti azt a keskeny száját? „Még mindig a képeslapokban utazik. – Ez igazán mulatságos lehet! – Azért nem ajánlanám önnek. a folyosón megveregette egy szalmával kitömött vaddisznó lábát. vajon hogy kerül a csizma a márkiék hímzett abroszos asztalára. hogy beszélt ez az alak én kis Philoummal? Látod magad előtt.. hogy nincs rá pénzük. mint ezt önnek annyiszor elmondtam. Az apa félrenyelte a kasucukorkáját. és kristálykancsóban szolgálni fel a lőrét. Camille közben már ágyba fektette Paulette-et. és műtejszínhabot nyomni a vendégek gyümölcssalátájára. kristálycsillárral. akivel valaha találkoztam. – Hogy mondta? – Saint-Exupéry. vizesárokkal. ők nem ebből a szempontból nézik a dolgokat.. – A fenébe. Azon tűnődött. Negyven éven át szolgálta ki a hasonszőrű embereket.Paulette egész este ki sem nyitotta a száját. még egy kurva páva is. fiam? Még mindig képeslapokban utazik? – Még mindig. súgta a fülébe. mindhiába. amivel azt akarja mondani: „fiam. lehet hogy hülye vagyok. ahol a környék összes állata ott trónolt szalmával kitömve. még Bambi is. Az a gondolat. visszajött. de nekem ez nem jön össze. drámai. még csak nem is jó gyümölcssalátát! Láttam az üres dobozt a kukában. és a Leader Price-ből kajálni? Ezt én nem értem. A Leader Price-ból volt! Gondoltad volna? Egy ilyen kastélyban lakni. ez a hülye pedig.. mint egy újdonsült férj”. – Hagyja az iróniát. te lúzer”? Esküszöm. apám. Elment. ezer hektárnyi földdel és a többi szarsággal. A kávézás is nagyon fárasztó volt. amikor rájött. Ha az ötvenkét gyertyatartójukból egyet is eladnának. – Nem. fiam! Az irónia a lusta diák mulatsága. hogy ezermilliárd kilométerre fog aludni az ő drága hercegnőitől. – Igen. hogy átadod az örökséget a kölykeidnek. hogy akár egy darabot is eladjanak a családi fogpiszkálókból. Franck a karjában vitte Pauletteet a szobájába. ez hihetetlen! Figyeltétek. Saint-Ex. Amikor végül elhagyhatták a tengerszínű szalont. nyugodj meg.. 312 . esküszöm. a legszívesebben belevágtam volna a pofájába! Az én Philoum egy isten. fiam?”. mint a te szemedben az. nem értem! – Na. apám. egy évig rendesen kajálhatnának! – Azt hiszem. és szomorúan csóválta meg a fejét. A Citadella. milyen szart kajáltunk? Mi ez az őrület? Undorító volt! Soha nem mernék ilyesmit felszolgálni a vendégeimnek! Akkor inkább egy jó omlett vagy néhány finom szendvics! – Lehet. azért nem olyan drámai az egész! – De igen. egyáltalán nem értem! Nehéz ezüst evőeszközzel enni a szart. két emelettel feljebb. aki a fejére szarik. – A francba. hogy egy finom omlettet készítsen! Nem értem. az számukra nyilván éppen olyan nagy modortalanságnak tűnik. – Nos. „Olyan vagyok. apám. a fenébe is! Drámai! Vajon mit jelent az. arra mindenkinek van pénze.. hogy bolti gyümölcssalátát szolgálj fel a vendégeidnek. hogy kedvesen beszélj velük? Figyelted.... ha még arra sem vagy képes. és nagyon rosszul érezte magát. a legcsodálatosabb emberi lény.

előre szólok. – A mai napon meg kell tisztelnünk ezt a csodálatos ételt – tette hozzá a márki. hogy holnap nem megyek el a misére! Miért is mondjak köszönetet? Mindannyian jobban jártunk volna. – És. Megmutatjuk ezeknek a bunkóknak. és a báránybordám? – Betettem a mélyhűtőbe. – Louis. Hopsz. valószínűleg a 12. – Te elmész a misére? – Igen. de. Franck már vissza is jött a piacról. megyek is. majd én kézbe veszem az ebédet. kedves Márkiné! Minden naggyon jól van. – De a húsvéti pástétomod receptjére csak emlékszel? – Persze! – Akkor nem lesz semmi baj. ha egy árvaházban találkozunk.. majd mi megetetjük őket. – Ráadásul egy emeleti lyukban kell aludnom. kérem. – Akkor te velem maradsz. és a szájuk szélét nyalogatva ültek le az asztalhoz. a konyhaszekrényben. amikor nyolc órakor lement a konyhába. századból! A társaság kiéhezve és jókedvűen jött vissza a templomból. Ettől aztán elnémult az útszéli fickó. milyen egy jó ebéd! Mivel nekik hiányoznak az anyagi eszközeik. és a láthatatlan személyzetét dirigálta. engem már nem tudsz használni sok mindenre.. naggyon jól – énekelte Franck. Franck és Camille rögtön fel is ugrottak.. különben még tömlöcbe vetnek! Másnap Marie-Laurance igencsak meglepődött. semmi.. semmi! Egy konyhai szűrő-paszírozója? – Ott. és kiemelte az eszközt. és azokat is.. és bla bla bla és adj kenyeret a szűkölködőknek. Uram. ne káromkodj már ilyen rondán! – sopánkodott Paulette. naggyon jól. amelynek hiányzott az egyik lába. Hé.. hidd el! Lámpavasra az arisztokratákkal! Na.. – Ámen! – felelt rá izegve-mozogva a kamaszlányok sora.. és áldd meg ezt az ételt is... hozzon fel két üveggel Hubert bácsi borából! – Ó. – Igen..– A kurva életbe. Már megint elfelejtkeztek az asztali áldásról. nagyi? – . – Tudod. Marie-Laurance alig tért magához: – Istenem. miközben lázasan nyitogatta a konyhaszekrényeket.. Pony kisasszony házában! – Hol? – Nem. Mondja csak. – Maga csak pihenjen nyugodtan. – És melyik korszakból való? Ahogy így elnézem. 313 . akik készítették nekünk (Philou rákacsintott a kis kuktára). biztos ebben? – nyugtalankodott a hitvese. én nagyon szeretem! – És te. nincs véletlenül egy nagy párolóedénye? – Hogy mondja? – Nem. A pater familias megköszörülte a torkát: – Áldj meg minket. barátom. – Ó! Hiszen ez csodálatos! – lelkendezett Franck. – Minden nagyon rendben van. jól van. hiszen Jézus is velük volt.

és furcsa vadásztörténeteket mesélt... a magas.. amelyre mindenki rögtön rávetette magát. és ömlengések nélkül váltak el egymástól.. kedvesem! És ön. – Nem tudom. – Nem érdekel.. Philibert-t pedig Blanche profiljával. – Apácafingocskák – vigyorgott Franck. Inkább Camille mellé telepedett. – Igen. majd epertorta és erdei szamóca.. megélezem a késeimet. – Együtt kellene dolgozniuk. Keresd meg a tetveimet. de itt.. ha jól tudom. – Hú.. A tolószékkel körbejárták a birtokot. A nyárfákkal szegett sétány végénél Philibert a homlokára csapott: – A teringettét! Elfelejtettem megemlíteni nekik! Az autóban semmi reakció.. mint én. hogy itt mindent megtalálok hozzá. Valami ilyesmit akartam kifejezni. édesem! – Micsodán? – Ezen. copyright by Paulette Lestafier.. – A kis méregzsáknak a tűzhelynél. Biztos vagyok benne.. Tökéletesek voltak. hogy van egy kis időm. és a hátát nekidöntötte szép kedvese lábának.. és én elhalmozlak a csókjaimmal érte. Blanche. amelyekben nem játszott mindig dicsőséges szerepet. nagyon. – Akkor el kellene gondolkodnod rajta. majd beleült Philibert ölébe. – súgta Paulette Camille fülébe. és soha senki nem nevetett ilyen jóízűen.. mire gondolsz. nem egy fodrász-szalonban vagyunk! Mennyei hollandi mártással megöntözött spárgát ettek. majd megérkezett a húsvéti pástétom. Ekkora hajtás után szívesen sodort volna egy jointot. A nyitott lépcsőfeljáróban itták meg a kávét. fejezze be a bátyja fésülgetését. Néhány pohár után a márki kioldotta a csokorra kötött nyakkendőjét. Lejjebb ment egy lépcsővel. utána sült bárányborda kakukkfüves párolt paradicsommal és cukkinival. Camille megajándékozta a családot a kastély akvarell-képével. 314 . lovagias fickónak meg a teremben. – Ez csak olyan szimbolikus izé volt! Hogy én rajtad pihenek. – Mondd. Hú! Franck végre leült közéjük. Talán tetvésszelek? – Igen. Ritkán volt bárki is ennyire boldog a nagy. te meg dolgozhatsz mellettem. Blanche teleszórta őket aprófejű szegfűvel. Franck gyakran volt a konyhában és Philibert segített neki felszolgálni.– Természetesen. – Ez micsoda? – kérdezte Camille a fűzfakosárra mutatva.– sóhajtotta Camille.... Na jó! Most. – Franck.. nem tudtam magam megtartóztatni tőle.. – Te mindent elajándékozol. Soha nem leszel gazdag. Franck kézzel vert tejszínhabjával. – Egyszerűen erősebb volt. Camille a fejére tette a füzetét. de ünnepélyes vagy. kihúzható asztalnál.. hát nem érzed itt jól magad? – De. Elképesztő lenne.. Ahogy most vagyunk..

. Megint csend. és Paulette belefejelt a fejtámlába. – Franck és Camille! – Tudjuk.. semmit.. es. tudjuk! Meg akarod köszönni nekünk.. Egyáltalán nem. hogy a soissons-i kehely lezuhant.. Az én es.. Jól van. – Akkor mi van? – Hajlandóak lennétek az én es.... – Nem. az én es.. es. 315 . – A te micsodáid? A francba! – Az én esküvőitanúimlenni? Az autó hirtelen megállt. hogy először láttad nevetni az édesapád azóta...– A teringettét! Elfelejtettem megemlíteni nekik! – Mit? – Micsodát? – Ó.. – A te micsodáid? Esernyőtartóid? – Nem. – Az espereseid? – Nem... Csak egy apróság..

Legalább van csajod? – Hogy csajom? – Philibert fel volt háborodva – Egy csaj! Micsoda méltatlan szó! Jegyesem.8 Philibert nem volt hajlandó egyebet elárulni a dologról. hallod-e? Legyen időm venni egy szép öltönyt... amikor már pontosabbat tudok. De izé. Ő is tudja már? – Hogy mondod? – Ő is tudja már.. De azért ne az utolsó este szólj nekünk.... mit képzelsz! – Nekem meg egy ruhát! – tette hozzá Camille. látom már. – Nekem meg egy kalapot! – tette hozzá Paulette. – Na. izé. szűretlen Philou-val. barátom! – De... Oké. Nyugtass meg.. Franck felsóhajtott. – Még nem. mivel állunk szemben! Egy adag tiszta. hogy jegyesek vagytok? Philibert lehajtotta a fejét. 316 . – Majd értesítelek titeket.. rendben. – Hé.

biztos vagyok benne. Csendben járták körbe a lakást. – Ó! Ez! Ez csodálatos! – Még nincs kész! – Ezt ne add másnak! Camille bólintott. – Igaz. Mathilde meg volt rendülve. tudod-e. Camille megmutatta nekik a műtermét. Le-sújt-va. Annyi baj legyen.. lágyságának. Tehát itt lakol? És itt is dolgozol? – Annyira örülök. de sietned kell. A haját a koponyája kétharmadáig epilálták.. így. Camille tudta jól. hogy hívnak. – Nem tudlak lerajzolni. Templom volt ez. Mamadou csodálatos volt. – Na. Ez a jóember is meg van hatva. azt mondtam. – Ne törődj vele – mondta Mathilde –. gyerünk! Ne vesztegessük az időt! Camille kényelmes helyre ültette. és csodálatos megvetéssel kijelentette: 317 . A modellje soha többé nem fog visszajönni. Nem. El voltak képedve. Pierre bizakodóan nyilatkozott: – Ez nagyon jó! Nagyon jó! A tavalyi nyári kánikula óta az öregek nagyon divatba jöttek. hogy megint látlak! – Na. Mamadou felvetette a fejét. Tartsd egyenesen magad. Még nem volt kész. – Én mindig nagyon egyenesen tartom magam! Néhány kisebb vázlat után Camille letette a ceruzát. Függőben marad. minden technikával és minden méretben. csak provokál. Philibert kopogott az ajtaján: – Camille! – Igen? – Megérkezett Sába királynője. amíg tudom. amelyet Camille Paulette vidámságának. Ezt soha nem fogja Pierre-nek adni. Camille le volt sújtva.. Annál jobb! Ez a vázlat mindig vele marad. Philibert pedig nagyon előkelően viselkedett. Paulette-et láthatták minden helyzetben. ami itt a földön elválasztja őket. mert négyre esküvőre vagyok hivatalos. Szombat reggel történt. Ott van a szalonomban. Még a csengőt sem hallotta meg. hogy eljövök. megbánásának és az arcát olykor eltorzító emlékeknek emelt. Menni fog.9 Egyik este a Kessler-házaspár eljött vacsorára. Mint a kettőjük lehetetlen barátsága. Camille dolgozott. és a ruhájához illő kis fejkendőt viselt. Mint minden. néhány héttel korábban.. Franck nem volt otthon. egyenesen Camille szemébe nézett. mert soha nem fogja befejezni. és magára aggatta az összes ékszerét. A legszebb ruháját vette föl.

Camille egyetlen megjegyzést sem tett. de az egyik dögletesen szomorú estén felvitt egy lányt. Camille dolgozott. Franck másnap sem aludt otthon. és Franck napról-napra veszített az önbizalmából. mi van? – Hagyj békén! 318 . Kivárta. a tolószék egyre koszosabb lett. – Hé. ahová mind a hárman elmentek. felkínálta és mégsem adta oda magát. Camille pontosan tudta. Camille nagyon szerette őt és mégsem szerette. Diululu királynőjének öltözve. és soha nem fogja odaadni Pierre Kesslernek. A napok hosszabbodtak. Franck egy este nem aludt otthon. Kíváncsi volt. hogy Marie-Anastasie Bamundela M'Bayé soha többé nem jön el ebbe a negyedbe gyermekkori faluja. mi történik. és ahol Camille azt üvöltötte: most már csak egy barrakudát ennék. nem történt semmi különös. A legtöbbször egyedül. aztán falnak fordult. de nem hitt benne. Kermadecnél volt.– Az én nevem: Marie-Anastasie Bamundela M'Bayé. egy bar-ra-kú-dát!. halljátok. És ő soha nem fogja befejezni a nő arcképét. és harmadnap sem. hogy megünnepeljék Franck egyik haverjának a harmincadik születésnapját. aki soha nem lesz képes rá. Kesslerék és Mamadou látogatásán kívül. még egy születésnapi bulin kívül. Philibert próbált. hogy meglássa a kis Boulit a „szép néger nő” karjában. amíg a lány elélvez. Igazán megpróbálta pedig.

hogy vigyázzon rá.. aki beleszeretett egy csillagba – már nem sokáig bírom. és két tölténydobozt a vállszíjamon? Miért állok le a hülye részleteknél? Fogj már egy konzervnyitót.. – Ugyanazt csinálod velük is. úgyhogy gondolhatják. mint egy rózsaszál. és csendben elkészítették a számadásukat. nem kérek belőle! Ez minden.. de úgy kell neked! Ez haláloson fárasztó. és tartotta neki a kengyelt.10 Paulette már szinte egyáltalán nem járt a saját lábán. – A nevedre.34-es Zeusra.. hogy lélegzethez jussak! – Mire gondolsz? – kérdezte Franck... a fenébe! Nyúlj be a csomagodba.. hogy Perreira asszonyt kellett megkérniük. és hol megy át a bajban lévő magára hagyásába? Ez a kérdés dolgozott benne. amikor Paulette mintha ott sem lett volna. Vajon hol ér véget a másik ember akaratának tisztelete. amikor ennyire haragszol! Milyen szép vagy. Úgyhogy Paulette hetek óta gyógyszert sem szedett. A nappali fényben vagy a lámpák fénykörében. amikor felhúzod magad! Miért nem engedem. A földigiliszta. és ez kimerítette Camille-t. Tartsd meg magadnak a rohadt kis mosolyodat. tartsd csak meg! Egyedül fogod végezni egy magas toronyban. A minap olvastam egy régi szótárban. és Camille nem is próbált hosszabban elbeszélgetni vele. aki patikában dolgozott. biztos van valami eszközöd. – Franck Lestafier! – Jelen! – Amikor nem velem alszol. Milyen édes vagy. – Szóval egy szolga. – Nem. hogy egy leastafier egy nagydarab fegyveres szolga volt. hogy magaddal ragadj? Miért kínozlak? Miért hordok fűzőt a mellvértem alatt. leültek egymással szemben. amivel elintézhetnéd. hogy másnap már tényleg elviszi egy orvoshoz. amit adni tudsz! A kis mosolyaiddal szédíted az embert.. Felszálltak a 19. 319 . máskor meg kirobbanó formában volt. – Igazán? – Igen. Ráadásul Franck már nem tudta recept nélkül megszerezni Paulette gyógyszereit egy hajdani barátnőjétől.. Én aztán tudom. Franck összeszorított fogakkal nézte Camille-t. a színes ceruzáiddal. – Nem gond! Tizenkét évig ápoltam otthon az anyósomat. és éjszaka valahányszor arra az elhatározásra riadt fel. Másképpen próbálta megtartani. Philibert előadásának estéjén például olyan elesett állapotban volt. az idős hölgy olyan üdén és frissen ébredt. Camille mosolyogva nézte Franckot. mint velem? – kérdezte a száját harapdálva. Voltak napok.. kivel alszol? – . vagy mi. hogy van az öregekkel! Az előadás egy régi kultúrházban volt az elővárosi vasút végállomásánál. Tartsd meg magadnak. aki gyalog követte a lovas urát.

és. vagy micsoda? Szünet. Mint mindig. A terem lassacskán mégis megtelt. mindig úgy intéztem. – Jó estét! Hát. ha elmesélem az első ta. – Szóval. Camille a térdére tette a kezét... – Tudják. ha te lennél ott! Kedved lenne az agyadat tenni ennyi sok idegen előtt? Az első részben gyerekek produkálták magukat. lehet. végül oda lyukadtam ki. egy maroknyi konfetti. Gondolj csak bele. a Kishercegből és a Broca utcából szavaltak. megjelent egy elképesztő lány. – Ha bárki is kiröhögi. Nem kötelezi el azt. Szóval tavaly történt. rossz véget ért álmok illatát lehelte. a papák videokamerájuk akkumulátorát ellenőrizték. nyugi! Megnézném. Összevissza hadonászott. Camille és Franck átvették a jegyüket. akit vagy az első pillantásra megszeret az ember. Akkor majd kiskanállal kell összeszednünk! – Sssss. aki elfogadja. megőrülök. A kéz jó dolog. Azt hiszem.. Egy jótékony szellem. Templomi.. Camille előrehajolt... így. A mamák szépen kifestették magukat. megszámolta. Amikor megint elsötétült a terem. miképpen mutathatnám be önöknek a következő. az a fajta megható. hogy rajtakapjam. A körszakállak. Franck elképedt: – A mindenit. – Ha belegondolok... A francba! Langyos Fanta.. én gyermekműhelyeket vezetek a Beaubourg-ban. Camille nem tudta lerajzolni őket. és vé. Szóval muszáj volt észrevennem őt. A Scapin furfangjából. Utánuk egy csapat hányaveti mozgású kamasz következett. amelyet elborítottak a gyöngyök.. Valahányszor elmentem mellette.. és helyet foglaltak: a bőség zavara.. és a dicsőségről szőtt. túl jól szórakozott. Vagy elkezd dadogni.. a kísérleti színházi tanfolyam résztvevői. Mint. Franck a földet kapálta a lábával. a langyos Fanta. azután újraszámolta a képeslapjait. aki odaadja. Queneau-tól. mi van a fejükön? Harisnya. és rövid repülősdzsekit. itt volnánk. bolondos teremtés.. és Philibert még mindig sehol. hogy az én Philoum hamarosan szembetalálja magát ezzel a rengeteg emberrel. vagy nem érti meg soha. amikor ideges volt. és megnyugtatja azt. Éppen nekünk való – suttogta Franck. és látta. nem bírom elviselni. 320 . hogy Franck hülyén mosolyog.. úgy. hiszen dadog. elnyűtt. sokat gondolkoztam azon.. ahogy sikerült. mert mindig a forgóállványai mellett állt. pártfogói hangulat. amikor felbukkantak a felszínre a végállomáson. hogy megnyugtassa.. körülbelül.. esküszöm. vastag láncokat rázva rikácsolták ki magukból az egzisztencializmusukat. Mint Chaplin. A következő számot. Meglehetősen szomorú hely volt. Neonsárga betűk hirdették Ramon Riobambo és lámaszőr-pulóveres zenekarának diadalmas turnéját. és mindig sikerült: sóhajtozva számolgatta a képeslapjait. rózsaszín Converse cipőt viselt..De mégis kézen fogták egymást.. hogy beverem a pofáját! – Nyugi! – Nyugi. Minden rendben lesz.. Aprócska volt. zöld tüll miniszoknyát. színes csíkos harisnyát.. – Na nézd csak. Én. Haja színe jól illett cipője színéhez. hogy talán az lesz a legjobb. találkozásunkat. hogy kihagy az agya. hogy mit csinálnál.

izé. Sovány volt. Amikor csak tátott szájjal áll. A mellvért. Nem lehet nem szeretni őt.. kócsagforgóval. Többen nevetni kezdtek. és anyai nagybátyja a nácik börtönében Pomerániában. itt van. Ekkor Philibert zseniális sztriptízbe kezdett. A vaskesztyű. A lábvért.. Ez a fiú... Ezenközben Philibert. Egy jó gegnél semmi sem lelkesíti fel jobban a közönséget.értik? Azzal a kecses bájjal. A hasvért.. azé a Belleville-é... – Ja.. íme. – A lábfejvért! – mondta győzedelmesen. – Ez vagyok én.. Philibert továbbra sem mozdult. – És íme. A lovag végül mindent levett magáról. tapsolják meg! Franck szájába vette a két ujját. Amikor az ember nem is tudja. 321 . Néhány perc múlva egy kisfiú lépett oda hozzá. Majd maguk is meglátják. amit mond. csak nem Geoffroy de Lajemme de Belleville leszármazottja. aki harcolt a Habsburgok ellen 1672-ben?” „Nem. a dédnagypapa a Chemin des Dames-on. pajzzsal és az összes többi vacakkal. azt mondta: „Philibert de la Durbelliére”. és nem viselt mást. Jehan. mi volt a legrosszabb? Hogy még csak nem is bánta! Ugrott egyet. látják? Aki a képeslapokat számolja. felállt egy zsámolyra. Páncélban. sápadt. és nagyot füttyentett.. én a párizsi Belleville-ből származom. de legalább hallani lehetett. és az egyik kezében a feje fölé emelte.. Luois papa. Philibert elkezdett beszélni.de Belleville” „Á! kiáltott fel erre ő.. csak egy liliom-mintás alsógatyát. Bertrand papa nagy szarban Azincourt-ban. Valahányszor levett magáról egy darab vasat... Felállt. A sisak alatti vassapka. És nagyon megszerettem... és mert udvarias lány vagyok. és felcsapta a sisakrostélyát. A torokpajzs. felsorolva tiszteletreméltó felmenőinek dicső hadi cselekedeteit.. hogy sírjon vagy nevessen. nagy karddal.. Louis-Marie.. A nyakvédő. Ez a fiú magába gyűjti a város összes fényét.. Georges Marquet de la Durbelliére monoton és szenvtelen hangon családfájának ágait taglalta.. földrajzi megjelöléssel: „Suzy. Nagy művészet. Egyszer aztán segítettem neki és.... A térdvért. 1271-ben. és a kisfiú lehúzta „cipőit” is.. Camille majd összemorzsolta Franck ujjait. A közönségen borzongás futott végig. ami torkon ragadja az embert.. Philibert nehézkesen becammogott.. Néhányan elmosolyodtak. összerogyott. hová fog kilyukadni. 1415-ben. Franciaország története 3D-s változatban. Bidule bácsi a Fontnoy-i csatában. de nem lehetett érteni semmit.. Kérem. Ám egyelőre nem volt világos. dadogtam. A combvért.. miközben a másik kezével befogta az orrát.. – Nos. Ezernyi részlettel.. Amikor már nem tud semmit. Maximilien dédnagybácsi Napóleon oldalán. Amikor bemutatkoztunk egymásnak. a népek vezére Loire és Cholet között. Charles nagyapó a török ellen Szent Lajossal.. Mellvértben. könnyes-bús szívvel.” És tudják. A könyökvértek. és még valami.. én is hasonlóan válaszoltam neki.. itt a családfa utolsó levele. kis apródja hangosan megnevezte a tárgyat: – A sisak.

és hosszan idézett a nagymamája illemtankönyvéből: A nagyvonalú és kifinomult személyek egy cseléd jelenlétében nem engedhetnek meg maguknak olyan összehasonlítást. ő. amely a cselédre nézve sértő lehetne. Például: „Ez a bizonyos személy úgy viselkedik. és ez a mi időnk dicsőségére válik. Philibert elmesélte elfuserált születését.. A fehér galamb. a parittyáját. és azt a számtalan kegyetlen csínyt. Mind hercegek voltak. hogy kiküldte embereit a Grève térre. Szerencsére már jobban vagyok. minden kivégzésre. kirándulások és szeretet nélkül nőtt fel. – Gondolom. Gaffiot-t. Leengedtem a felvonóhidat. amelyet teljes szívéből gyűlöl? Na jó. aki nem ismert más erőviszonyokat. Majd az ókori görögökről beszélt. Az altatókról. és valóban. fogják majd erre mondani. hogy ellent tudjon állni a kísértésnek. hogy soha nem nézte meg az Egy kis kiruccanást. én vagyok az egyetlen francia. Nem te vagy az egyetlen! – Szerencsére. mint egy lakáj”.Az apródja ráborított egy katonai köpenyt. a dadogásáról.. Mert ő is nevetett az egészen. mert a leghalványabb jószándékot sem tapasztalta az őt körülvevő világtól. hogy meg tudjon bocsátani azoknak. A hajdani nagy dámák nem bírtak ilyen finomsággal. tudomásom van róla. hogy tartson távolságot a kisemberektől. Elmesélte a világtól elzárt gyermekkorát. a kis vendée-i parasztgyerekek kegyetlensége. mert mulatságos volt. a biztosítási kartonjáról. Kényszeres rögeszmés zavarairól. Mert televízió.. hogy méltó volt-e a rangjához. az istenért. mert egy másik században született. Illemtanórát tartott. Elmesélte a kollégiumi éveit. nem. végül bevallotta. Igen. Nevettek. aki nem látta a Nagy átverést. mert viszketőport szórtak a ruhájába. a hosszú esti könyörgések. a durva kínzások. Philibert a közönséghez fordult: – Vajon miért? Hogyan történhetett. és dicsőséget hozott-e az őseire. elmesélem maguknak. Például nincs annál közönségesebb. aki minden szombaton megkérdezte. a vécébe dobott szemüveg. kiürült koponyájáról. De mégis! – felemelte a hangját – Az uraknak a szolgáik iránti udvariassága nem fajulhat alacsonyrendű bizalmaskodássá. És akkor megfordult a szél. a nyilvános helyeken feltámadó szorongásairól. hogy egy ilyen dicső hadoszlop trónörökös hercege papírlapokat számolgat egy olyan helyen. az emberek nevettek. és arról. újságok. mindenki vele nevetett. akik vétettek ellene. és nyersen azt mondta nekik: „Menjetek iskolába!” Napjainkban már jobban vigyázunk az emberi méltóságra és a szerény sorsú emberek érzékenységére. hogy mindez azért szakadt rá. amelynek az áldozata volt. hajlott hátáról. És odahagytam a szülőföldemet. ugye? Néhány kedves hang megnyugtatta: Nem. És az emberek nevettek. és főleg azért. 322 . amikor a nyelve elakad zavarában. és a felügyelő tanár gyanús vigasztalása. csak az ólomkatonái lassú hadmozdulatait. miközben ő vakarózott. mert ott az apácákon gúnyolódtak. Philibert mesélt a szorongásos rohamairól. tönkrement fogairól. hogy egy 18. amikor azt tanították neki. Találkoztam néhány emberrel. felidézte az urak életét irányító szabályokat. A fehér tollforgó alatt. és az apja. hogy szerethessem az életet... A pisivel töltött pohár. És meg voltak hatódva. ugyanis rendellenesen feküdt „már akkor is” – sóhajtotta – és hogy az anyja nem volt hajlandó kórházba menni.. ahová soha nem fért el a neve. utána bőségesen idézett latin nyelvű könyörgéseket. a gúnyolódás. mint odafigyelni a fecsegésükre! Még jobban megmosolyogták.. ahol az abortuszokat végezték. századi hercegnőnek az volt a szokása. Pedig nem is volt olyan mulatságos..

hogy Martin úr és Martin asszony. hogy kiálljak ide. mint én. és a színfalak mögül csak annyit lehetett hallani: – Húhú. nem untattam önöket túlságosan ezekkel a poros emlékekkel. kérem bocsássanak meg. – Büszkék lehetnek rám az őseim! 323 . Remélem.. Philibert komótosan felöltözött..akik sokkal nemesebbek.. márkiné lesz belőőőőőőőőőlem! Philibert csálén álló szemüveggel feltápászkodott. akik hiába próbálták visszanyelni a torkukban lévő gombócot..é..mivel tudom...én Letérdelt: – Da. mert ő vett rá arra. – Nos.. aki ott beszélt. Miközben az emberek tapsoltak. mindenki Franck és Camille felé fordult.. – Dadogok. az égimeszelő. aki a nyomorúságos életével szórakoztatta őket. és nem szeretném őket kellemetlen helyzetbe hozni.... hogy nem kezdem elölről. hogy megkérjem önöktől a lá.. a rózsaszín hajnál! Mi. de.mi. ugye? Nevetések. Ígérem. Azt hiszem.. da... és feldöntötte Philibert-t. az ő égből pottyant Super Nesqickjük.. Ebben a pillanatban egy ágyúgolyó repült át a színpadon. é. az ő Philoujuk volt.. az ő védangyaluk. és ez most az egyszer teljesen normális. friss vajszín.. Aki megmentette őket. mindent elmondtam. Úgyhogy... hát. mert azért jöttem. Mivel őket nézte.. Istenem! Gyógyíthatatlanul tudálékos vagyok! Hol is tartottam? Ja igen. Ha mégis így lenne. és sovány karjaival átölelte bátortalan vállukat. Philibert végigsimított a rózsákon.. dadogok. de Belville kisasszony szülei itt tartózkodnak a teremben. mire apródja egy pár kesztyűvel és egy csokor rózsával futott elő. Néhányan közülük itt vannak a teremben... – Jegyezzék meg a színét. Mert az a fickó. nem gondolják? Elmosolyodott. de.. Philibert arca eltűnt a tüllkupacban.. önök elé ma este. és a karjába emelte a lányt: – Ez aztán győzelem. A botjával a színfalak felé intett. Most már frakkot és cilindert viselt. és legyenek engedékenyek a rózsaszín hajú Lojális kisasszonnyal is.

de ez. – Jaj. – Ez nem techno. Vele elszenvedtették a világ összes kínját. és boldogtalanok saját maguk miatt.. ne haragudj! Philibert tényleg nem jött haza aznap éjszaka. Lehet. Philibert a dühtől remegve kifakadt: „Mit szóltok hozzá? Húsvét van.. és most sem beszéltek többet. 324 ..... és még egy tojást sem dugtak el Blanche-nak a kertben!”. hanem elektro. hogy alapos berúgással zárták az estét. Túl felháborító. és még nem voltak felkészülve az efféle beszélgetésekre. hogy sötét elhatározásra jutott. hazajön ma este? – Mmm. Túl veszélyes lett volna. hogy tévedek. Franck kifizette Perreira asszonyt... ez túl felháborító volt. Annál jobb. mi hol fogunk élni? Stb. mint idefelé jövet. Franck lehajtotta a fejét. Ha folytatják. Philibert miatt. mint aki túl sokat ad az etikettre! – Őrület. és egészen elviselhető technót hallgattak közben. de úgy érzem. mondod majd. Női megérzés. Nem kellett túl sokat beszélniük. és nem neheztelt meg érte.. és nem beszéltek többet. – Miért mondod? – Nem is tudom.. közben Camille elmondta Paulette-nek a jó hírt. A múltkor a kastélyban. Hogy nem dugtak el tojásokat annak a kislánynak. Egymás mellett ültek. Alapos és keserves berúgással. Nem úgy néz ki ez a kislány. Túlságosan meg voltak rendülve.11 Camille és Franck nem maradt ott a csoport évzáró buliján. Az volt az érzésem. hol fognak élni? És mi... ).58-as vonatot. És neked van igazad: nem érdemelték meg őt.. – Mit gondolsz. A barátjuk házasságát használták fel ürügyül: erős alkoholokat ittak. Nagyon megüthették volna magukat. Philou. Boldogok voltak.. hogy ez volt az utolsó csepp a pohárban.. értették egymást. úgy szabadult meg a haragjától. majd ettek pár falatot a szalonban. és a világ összes árvájának egészségére koccintottak. amikor megismerkedik a menyével? – Szerintem az nem holnap lesz. milyen pofát vág majd Marie-Laurence. nem? – Őrület! – Elképzelted.. Márpedig olyan sok volt belőlük. mert nem késhették le a 23. Az elhagyatottság ismerős ízét érezték a torkukban. és a lakás szörnyen üresnek tűnt nélküle. amikor az ebéd után körbevittük Paulette-et a kertben... kénytelenek lettek volna jövő időt használni (és ha megházasodnak.

kétszobás lakásába. mert Suzy egy percig sem gondolta. született 1980. hogy Suzy önzetlen volt. Te görcsösen kucorogsz önmagad belsejében. és olyan ügyesek voltak. a két tanú: Lestafier. született 1977. madarakkal. a XX. Marie. Camilleon hosszú fehér ing volt – egy szmokinghoz való darab. Lestafier Paulette jelenlétében. mint Suzy. Egy nyakkendőt kötött a derekára. Ha belegondolok. Hagyd a fenébe. és csodálatos vörös szandált viselt. Germain. született 1967. és mindig ott aludtak. 2004. Franck. Ezt te nem értheted. egy rózsaszín. egy magas. Georges. Philibert a csodálatos fehér lenvászon öltönyét viselte. „Ez volt az álmom!”. turnűrrel és egy két méter hosszú fátyollal. Jehan. Maurice.. Paulette kalapját Camille készítette: kis fészek volt. hogy lehet. Franck pedig alattomosan nézett rá. Ami azt jelentette. szeptember 27-én La Rochesur-Yonban (Vendée megye). valamint a legjobb barátja. ismételgette nevetve. egyszerűen csak nem kapott levegőt.. Louis-Marie. amint Suzy eltávolodott a látóköréből. a Durbelliére család nagy piknikkosarával. Mire vártak volna? Miért veszítsünk időt a boldogságból? Micsoda hülyeségeket beszélsz! Camille kétkedve és ellágyultan megcsóválta a fejét. Először vett fel nőies ruhadarabot mióta is? Emberemlékezet óta. hogy újabb könyveket költöztessen át Suzyhoz. Philibert. hogy elhagyja imádott negyedét csak azért. júniusának első hétfőjén. úgysem fogod megérteni. aki alig volt visszafogottabb jelenség. Philibert pedig szerette őt. Folyton nevetett. Párizsban. zöld pöttyös miniszoknyát viselt. Tessék. Camille pedig arra. mint Philibert. De valahogy nem érzett rá. furcsállkodva néztek rá. Camille. Philibert megtartotta a szobáját. hogy ilyen gyorsan elkötelezték magukat egymásnak. január 5-én Montreuilben (Seine-Saint-Denis megye). csak sötétebb árnyalatban. aki nem hagyja megragadni magát! Ez a szakma veszélyeihez tartozik! Philibert már nem dadogott. ami a térdéig ért. és Fauque. feleségül veszi Suzy Martint. Csak a rajzaid szépek. zöldpöttyös díszzsebkendővel.12 Marquet de la Durbelliére. hogy azt hittem: eleven vagy! Aznap este nyilván be voltam lőve. született 1970. Utána az egész díszes társaság elment piknikezni a Buttes-Chaumont parkjába. Suzy rózsaszín. aki nem árulja el a korát. Philibert a könyvei 1/100 000 részét átköltöztette felesége apró. még valaki. február 17-én Meudonban (Hauts-de-Seine) meghatott tekintetétől kísérve. Philibert nagyapjának ruhatárából –. Élisabeth. hogy folytassa Suzy arcképét. amikor Camille-éknál vacsoráztak. hogy egy első osztályú temetésen vegyen részt a Szajna túlsó partján. augusztus 8-án Tours-ban (Indre-et-Loire megye). És amikor Camille csodálkozva kérdezte. hogy a parkőröknek nem sikerült elkapniuk őket. Te csupa gubanc vagy. és szanaszét álló tollakkal. Franck ugyanolyan öltönyt viselt. Philibert arra használta fel az alkalmat. Rajtuk kívül jelen voltak még a menyasszony szülei. sárgára festett hajú fiú. kerületi polgármesteri hivatalban. hogy ennyire el tudtam 325 .

hogy ez most megváltozik? Mit hittél? Hogy azért. Nem szerelmes belé. és megfogta a kezét: – Na. hogy szerelmeskedj velem. – . Undorító így intézni a dolgokat. Mindjárt itt a vakáció! – Persze. Én nem.. hogy tőle távol éljen. Mint mindenbe.. mert vaj van a fejeden. ahogyan a csirkét belezik..szédíteni magam! Azt hittem.. De beleegyezett. – De én jól érzem magam veled. olyan hiú. Erősnek kell lennie annak a fickónak.. – Duzzogsz? Haragszol. hogy elutazunk? – Egyáltalán! Legalább szórakozhatok egy kicsit! Camille felállt. pedig csak ki voltál éhezve. erősebb az egész világnál... lefekszem. mert ilyen vagy..” És az amúgy is az ő baja. – Rendben.. hogy létezik! Philibert azt mondta. és egyszer és mindörökre kisöpörni belőle a sok szart.. – Hová? – Lefeküdni. 326 . Camille képes arra.. Istenem.. Amikor Camille elővezette a tervét.. – Veled? – Naná! – Nem.. milyen ostoba vagyok! Tudod.. – Miért nem? – Mert már nincs kedvem. és visszament Franckhoz a konyhába. De te olyan makacs vagy. És meg azt sem lehet mondani. Még meg sem születtél. hogy nem próbálta megértetni veled.. Vidéken tölteni a nyarat: Camille ötlete volt.. nem vagy te erősebb. Nem. Franck belenyugodott a megváltoztathatatlanba.. mi kellene? Kikotorni a fejed. Előtte az egész júliust végigmelózom. rögtön az öledbe hullik a boldogság. mert kedves voltál vele.. meleget is..... hogy éppen azért rajzolsz ennyire jól.. szólt előre: „Köszönöm. mert teljes szívedből szeretkeztél vele... mint egy érett gyümölcs? Szánalmas vagy! Ugye te is átlátsz a kis játékodon? Mit hittél. Bolondot csinálsz belőlem. azért jöttél. – . máris elszaródott az életed... hová jutsz vele? De őszintén! Camille letette a hátizsákját és Paulette bőröndjét az ajtóba.. miért gondoltad. – Ugyan. Csak azért vagy kedves.. de ez túl nagy ár.. aki szét tud téged hajtogatni! Egyébként nem is biztos.. ha azt hitte.. hogy erősebb Camille-nál. – Szomjas vagyok. – Egyszerre fújsz hideget is. Ennél jobban nem jött tőle izgalomba. és ebből már elegem van. de Paulette sem talált benne kivetnivalót. Franck. Na sziasztok. mert holnap korán kelek: kiviszem a zöldbe a hölgyeket... gyere. – Fáradt vagyok. fiacskám.. – Undorító. Philibert gyengéden megrázta Franckot: – Mi van veled? Mintha messze járnál. ha nem erőltették túlságosan. Különben is. és nem is lesz soha.

A többi. nyugodtabban lehetett szeretni a képeiket. 327 . mint Corot második tanítványát. Ez a szerencsétlen. aki én vagyok. Elhúzol. Mint ahogy Emmanuel Lansyer sem.. – Majd meglátom. Egyebet már nem húzol ki belőle. És újrakezdődött a kis életük.. ha előbb kezeltetnéd magad. a segged és az agyad riszálásával.. – Eljössz jövő szombaton? – Minek? – Hát. mint Olivier Debré nagyapját. Camille és Paulette elment a tours-is Szépművészeti Múzeumba. Azokat a bizonyos „kismestereket”. úgyhogy hagyhatod az egészet a fenébe. Kivette az ecseteket a hígítóból. ha nincs jobb dolgom. akik nem voltak benne a lexikonban. Szerszámokat és ötleteket csereberéltek. gintonicot ittak. Boldogíts egy másik balféket a finom árnyalataiddal. Camille. – Meg sem csókoljuk egymást? – Nem. és lassan törölgetni kezdte.... mintha valami nagybeteg lennék! A kurva életbe. hogy velem legyél. és estefelé. Hihetetlen. Lansyer-t pedig.. de nem csókollak meg többé. és eltűnt az út végén. miközben Camille a kerttel és egy Édouard Debat-Ponsan nevű festő nagyon szép feleségével és unokájával ismerkedett.. Paulette egy hatalmas cédrus alatt várt rá (túl sok volt a lépcső). Camille nagyon szerette azokat a festőket. Lehet. aki nedves lesz a gondolatra. – Leszarom. a művészi elkenéseiddel.. és a pöfögős. Mi ütött belém.. kérlek. akinek a műveit pár napja csodálták meg a loches-i múzeumban. mielőtt a nyakába akaszkodsz az első arra járó faszkalapnak! – Paulette-nak igaza van. és akkor lennél becsületes. öreg masinával ment vissza a városba. hosszúnak tűnt. mindent visszaszolgáltat neked.. Franck otthagyta nekik az autót. – Rendben.. Debat-Ponsant sohasem emlegetik másképpen. Camille visszatért a nagy festékesdobozaihoz. Francknak igaza van: majd meglátják. hogy jövő szombaton eljövök és megbaszlak. Pihenni. megőrjítesz! Ez az! Beszélj csak velem úgy. hercegnő! – Belém szerettél. A ház belső dekorációjával foglalkozott. elég hmm. mint Párizsban. de aztán mégsem... És talán őszintébben is. – Majd meglátom. A másnapi út. Olyan volt. Ugye. Camille megismerkedett egy angol házaspárral. a korszak tájképfestőit. Ez a festő nem is volt benne a lexikonban. amikor a sarlós fecskék belekezdtek a táncukba. és az jó lesz nekem. És itt mindig napon voltak. De kit érdekel! Mivel nem lengte körül a zseniknek kijáró ájult imádat. Franck elbúcsúzott a nagymamájától. ahol éltek és dolgoztak. hogy jól érzed-e magad velem! Nem akarom. Gondolkozni akart. milyen mocskosszájú vagy. erről van szó? – Jaj. csak még lassabb. akinek a képeit csak azokban a városokban akasztják főhelyre. hogy eltűröm.– „De én jól érzem magam veled”. hogy két hónapot tölthet egy rohadt lyukban egy öregasszonnyal? Te nem vagy normális nő.. hogy egy olyan csaj szórakozzon velem.. csak egy kevés jóérzést kérek! Egy kis tisztességet! Ezt azért mégsem érdemlem! Gyerünk.utánozta Franck nyafogva. akik most újították fel a szomszéd házat. pont. – Na.

barkácsolt. – Olyan boldognak látszottatok! – Igen. – És.. elfogy? – Mivel van úgy? – Hát az érzelmekkel. és – végre – elolvasta az Alexandriai négyest.. Vagyis biztosan. – Nem. hogy Párizsban maradt? – Gondolom. Franck nem jött el a következő hétvégén. Nem tettem szemrehányást. hogy lehetetlen alak.. – hevesesen hadonászva énekelt – na ninana ninana.. – somolygott Camille. csak a motoros újságok apróhirdetései.. mint a ceruza grafitjával? Hogy ha sokat használjuk. ne rontsunk el mindent... hogy elmesélje az operák tartalmát. mi?” De Paulette már elszundikált. mindent.. És most rajta volt a sor. hogy szerelmes Erzsébetbe. Camille”? Te magad mondtad. beházasodás révén.” „Szép. ez nagyon szép! Don Rodrigo azt ajánlja a barátjának. hogy ezzel is úgy van. Nagyon szerencsétlen dolog volt ez az inkontinencia. rosszabbat tettél.Camille állandóan azt kérdezgette Paulette-től. – Csitt.. de volt szerencséjük fogadni az elválaszthatatlan Márki úr és Márkiné látogatását.. hogy „ó.. – Azt akarod mondani. Nyugodj meg. felhangosítom. nincs ketrecbe zárva!” – .. hogy menjen el vele a háborúba. Hogy nem érdekli más. 328 . „Figyelje csak. amikor először beszéltünk róla. hogy így maga alá csinál? Ha jól tudom... Ő is az unokatestvérem. Paulette! Isten.. Paulette. a jó életbe! Milyen dolog az. – János Károlyhoz.. amit akar.. Így akarja elfeledtetni vele... Néha hangosan olvasott. Az idős hölgy egyszer vagy kétszer eleresztette magát. betöltöd a lelkünket. hogy nem kell-e vécére mennie. Camille! Camille bedühödött: – Mi az. és hogy. – Ebben nem is kételkedtem. Suzy leterítette a jógaszőnyegét a gyomok közé.. nem.. – Hé! Hó! Paulette! Válaszoljon! Most még süketnek is tetteti magát? – Nem akartalak zavarni! – Csakhogy lódít! Saját magát nem akarta zavarni! A maradék időben Camille kertészkedett.. Philibert pedig spanyol útikönyveket olvasott a nyugágyban.. Hogy jó kedvre derítse Paulette-et.Franck nincs itt? – Nincs. de ezt ne! Én csakis magáért vagyok itt! Szóljon nekem! Maradjon velem. – Azt hiszed.. mivel a jövő héten indultak nászútra.” „Várjon csak.. Figyelje ezt a duót. Franckra gondolt. De maradjunk ennyiben. de Camille ragaszkodott a fixa ideájához. dolgozott. – És hol a motorja? – Nem tudom. és Camille alaposan megmosta a fejét: „Ó. Philibert elszomorodott: – Ó.. hogy Paulette-et nem hagyja belezuhanni.

ahol volt. visszaadta. – Én is. Mutatta Philibert a levelet? – Igen. – Paulette-re gondolsz? – Igen. október 1-én. Camille elolvasta. hogy örökké tartson. persze. ha otthagyjuk. állj. – Igen.. – Nem. reggel nyolc órakor. párizsi közjegyző levelét. – Mondtál valamit? – Túl szép volt. És Franck tudja már? – Még nem.. Csak valamit meg kell javítanom a motoron. Franck bejelentkezett a hétvégére. hagyd! – Suzy már nézegeti a környéken a lakáshirdetéseket. nagyon festői. – Talán túlságosan hiányzom neked? – búgta Camille a telefonba.. 329 . – Nagyon sajnálom! – Ugyan. – Csak jojóztunk vele. – Camille! – Mmm. – Na. gondoltam. ahogy az apám mondaná. és elnyúlt a fűben Philibert lábánál. – Nem. Ott is nagyon jó. Talán jobb lett volna. – 2004. – Igazán ezt gondolod? – Nem.. tudod! Nagyon... – Mi lesz akkor? Philibert odaadta neki Buzot.. – Ennek semmi köze hozzá..– Mikor csináltad a legutolsó önarcképedet? – Miért kérdezed? – Mikor? – Régen.

és elmentem. – Nem mondasz semmit? – Nem. hogy megnézzem a nyerő számokat. Paulette már mosolyogva aludt. mert kenyeret akartam venni.. – Micsoda? Jézus Mária. Camille kezet mosott. és kiment a kertbe Paulette-hez. Megöltem.. hogy összeesik. nagy szalonnadarabokkal.. mintha nem történt volna semmi. mert soha nem lettem volna olyan arcátlan. És az a legrosszabb. Hát véget ért a haladék. Camille quiche-t sütött aznap ebédre. és a pénztárcámat keresgéltem. – Camille! – Igen? – Köszönöm! Amikor egy bő félórával később felállt. Csend.. 330 . és hívtam a mentőt. látja? Pedig én nem szerettem csevegni. Camille kihozott egy takarót. hogy eljött az ideje.. – Eldobtam a lottószelvényt.. amit meg lehetett enni. levegő után kapkodott.. Vagyis inkább valamit. nem jobb egy kicsit? Vihar lesz. – Megöltem.. Csend.. Persze akkor már túl késő volt. alázatos kis asszonyka. tovább dolgozott. aki a tolószékében napozott. Tudod. aki az urát várja. amikor Paulette odasúgta a hátának. És hogy a jóhiszeműségét bizonyítsa.. és az arca. és ezt tudtam is. A szívroham. és ő már halott volt.. Minden ház előtt megálltam. Az utóbbi időben egyre gyorsabban hanyatlott. és én felvettem a kardigánomat. nagyon súlyos szívbeteg volt.. Éppen térden állva kapirgálta a földet. – Biztos vagyok benne. Jó ráérősen gyalogoltam. de aznap reggel bűbájos voltam. – Azt hiszed? – majdnem könyörögve kérdezte. A férjemet. – Éppen a konyhában álltam. Hörgött. az szívroham. amikor. Egy igazi. Láttam. de nem fordult hátra.. Felfogod ezt? Mintha az lett volna a szerencsenapom.. aztán.. És hogy van a kisunokája? És a reumája. Aztán végül csak hazamentem. hogy még egy lottószelvényt is kitöltöttem. Camille kiegyenesedett. Utána sodort egy cigarettát. – Miért nem mondasz semmit? – Mert azt gondolom. Rendben. Vagyis inkább egy tésztaféleséget. – Maurice-t. Vagy a hullaszállítót? Már nem is emlékszem.. Éppen maga mondta a múltkoriban. hogy Maurce kapott tizenöt évnyi haladékot.13 Eltelt a hét.

Csak egyetlen egyet csinált. És talán ez lett a legszebb. 331 . Utána megmosta őket. Utána töltött magának egy pohár bort. Paulette! Meg fog fázni! Gyengéden megrázta: – Paulette! Soha egyetlen rajz sem okozott neki ekkora gyötrelmet. Paulette vállára tette a kezét. Utána megnézte a sütőben a quiche-t. – Hé. Utána felvágott három fej salátát és néhány szál snidlinget..Utána kipucolta a körmét egy fogpiszkálóval. és kiment a kertbe. Utána felvett egy pulóvert.. Utána lezuhanyzott.

. a kurva életbe.. és Camille feje fölé nyúlva kivett egy poharat a konyhaszekrényből. Camille a konyhában volt.. Camille felemelte az arcát. – A kert. ne mozdulj. amikor Franck felébresztette az egész falut.14 Már éjjel egy óra volt. nem! 332 . Ó. Franck felzokogott: – Ó. Leült Camille-lal szemben: – A nagyi lefeküdt már? – A kertben van... – Még mindig iszogatsz? Letette a dzsekijét egy székre. nem. – Vigyázz..

Camille sírt. – Ugye találsz majd nekünk valami szépet? Bólintott. – És az urna? Tanulmányozták az árakat? 333 .15 – És milyen zene legyen? Van kedvenc zenéjük? Franck Camille felé fordult.

akkoriban. az áááá-lom. Már visszatért. Kivette a kazettát.. – Jaj. sok vagány. La-la-la. olyan szép! Tehát Montand úrra bízták a feladatot.. Camille sírt. útra a víg sereggel Kerék-páááá-ron. Firmin velem. itt van jelen A rééé-gi dallam. Jó volt indulni reggel.. Amikor a magas fiatalember ezt a dalt énekelte.. Mi jóbarátok. Paulette látta is őt 1952-ben. S volt idő. amit Paulette a télen kötött neki. A minap is vallásos tisztelettel hallgatták meg. és odanyújtotta a krematórium alkalmazottjának. Hiszen Montand külön. amikor még nagy koncerttermek álltak a mozik mellett.. Valóban nem volt hozzá elég bátor. Camille kifejezetten neki másolta össze. 334 . Hogy utcámban a kő Csak úgy táncolt a-lattam. Sok márki. Camille a visszapillantóból figyelte a boldogan mosolygó Paulette-et. Paulette éppen húszéves volt. hogy talál egyáltalán. neki énekelte ezt a dalt. Ráadásul nem volt benne biztos. hogy a temetési szertartásról gondoskodjék. cserébe a ronda pulóverért.. olyan szép volt – sóhajtotta –. meg Francis és Sébastien S Paulette. mint sejtelem..16 Camille-nak nem volt bátorsága hazamenni egy megfelelő CD-ért. Mert tényleg ez volt Paulette kedvence... – Nem kell vele csinálni semmit? – Nem. Franck nagyon egyenesen tartotta magát. és szinte nőtt a szárnyunk Kerék-páááá-ron. amikor a Villandry parkból tartottak hazafelé.. a kezét hátul összekulcsolta. Elutazott a spanyolországi kastélyaiba. de mennyien Ott volt Fernand. Mindnyájan őt imádtuk. Mert eltűnt.. Lelépett mindahány. ami a rádiómagnóban volt. És a rekviemről is.. És Philou még csak el sem tudott jönni.

a szív ma fel! Mindenki énekel. A fickó aláíratta Franck-kal a papírokat. nem. Egészen egyedül. Nagyon szépet. Vajon hányan voltak ebből a műmárványból készült műkápolnában? Talán egy tucatnyian? Az angol házaspáron kívül csupa öregek.. Mind a ketten. És iszonyú erővel szorította össze az állkapcsát. Megkérte őket. Egy ötven körüli hölgy lépett oda hozzájuk. Autóval mentek utána. akik szomorúan ingatták a fejüket. Yvonne meghívta őket. – Köszönjük.. hogy mennyire szerették a nagymamáját. És megcsókolták egymást. hogy igyanak egy kis szíverősítőt.. A doboz csillogott a szabályozható intenzitással égő hamis kandeláberek fényében. Carminot asszony szipogva sodorgatta a rózsafüzérét.. Kinyílt a kemence ajtaja.. Franck bólintott. Újra az utcán álltak. nehogy elsírja magát.. És ő rájuk mosolygott..* A bajuszos fickó intett Francknak. De hát ezek mi vagyunk! La-la-la. egy másik pedig egy kis fekete dobozt nyújtott át neki. Nagyon elegánsat. – Biztos? – Biztos. Három zenei hang.Elmosolyodott. Főleg öregasszonyok. A derék emberek szétszéledtek. Kondul. Bárkit követtek volna. aki továbbra is az ujjait tördelte. Camille Franck vállára borult... Az öregasszonyok elmondták Francknak. mint a harang Az emlék fenekén.. Ó. rééé-gi dallam. és az ajtó újra becsukódott... miközben imádott szívtiprója énekét hallgatta. Majd bágyadozva S egyet lapozva Aludni mén. hogy menjenek el hozzá. a koporsó begurult.. És Paulette-et utoljára emésztette a tűz. * Tótfalusi István fordításai 335 . És nyalábba gyűjtötte a fényeket..

Lulu! Sokkal többet érsz. jobb alsó sarkában vidám aláírással.. Leborotválta a fejét az apja gyíklesőjével. július 3-án Roland F. Franck nem ismerte. eltesszük emlékbe. cakkos szélű. – Várjanak csak! Mindjárt megtalálom. Azt mondják.. – Megismeri? – Tessék? – Ez. és belebámult a fényképezőgépbe. hogy együtt mulatott. Lucienne az anyám nővére volt. Láttam. Jeanne Louvel lánya volt.. A keze remegett. amíg megeszik a süteményt és megisszák a teát. és leült melléjük. és rágyújtott. nevetett és tréfálkozott velük (a német katonatisztekkel). mondtam már. Paulette Mauguin meglátogatta. ugye? És sírva fakadt. varrónő jelentette. Az asszony megvárta. Az ott mellette az én Lucienne nénikém. Bátor kicsi asszony volt. – A nénikém tanítónő volt. Camille felé fordulva keményen odavetette: – Nem volt akárki a nagymamám.. a másik kalapot viselt.. Azt is mondják.. „Gyerünk – mondta neki –. hogy Lucienne már több napja nem mozdult ki a házból. Amikor az utcán voltak. – És kopaszra borotválták? – Igen. egy fényképészhez.. maga már nagyon régen nem lakott itt. – Ez természetes. fogják. Ez itt a maga nagymamája. Gyerünk! Emeld fel a fejed. Bemutatkozott. Ne szerezd meg nekik ezt az örömet. megsárgult fénykép volt. és lesütötte a szemét. 336 . – Huszonhárom éves. sőt egy napon fürdőköpenyben állt az udvaron. a háziasszony felkelt. és ott nevetett az ajtójuk előtt. A jobb oldalt álló nevetett. Csend. – Köszönöm – mondta Franck eltorzult szájjal. 1945. de a maga nagymamája! Nézze! Nézze ezt a huncut tekintetet! Hány éves is volt akkoriban? Húsz? – 1921 novemberében született. Franck átnyújtotta a fotót Camille-nak. nem? Fogja. Amikor ideköltöztem anyám házába. Á.. hogy nagyon magasan hordta az orrát. Két fiatal nő. aki több kérőt is visszautasított...17 Az asszony teát főzött. az egész környéken ő volt a legszebb lány. amikor a barátnője. Az anyám kívülről tudta a jegyzőkönyvet. Amikor bement. Tanult lány. és nem volt hajlandó a fényképésznél sem levenni. Aprócska. és erőszakkal elráncigálta a városba. és ők vizet locsoltak rá. Karon ragadta Lucienne-t. Az anyám mesélte. itt is van. felvágós volt. Camille kiment a kertbe. és kivett egy piskótát a sütőből. Gyere. Mind a ketten kopaszok voltak. és egy nagy dobozzal jött vissza. Magának adom. – Ez? – Igen. Igen. mint ők!” de a nénikém nem mert kalap nélkül kimozdulni a házból.

A csésze összetört. 337 . hogy kivigyen neki egy csésze forró kávét. és ő a konyhaasztalra borult. ahogy szétszórja a finom fehér port a pipacsok és a szagosbükköny fölött. – Édes kis öregem! – zokogta – Én édes kis nagymamám! Rajta kívül nincs senkim a világon! Camille hirtelen megdermedt. Franck a kanapén aludt. és amikor végre rászánta magát. meghallotta a távolodó motor brummogását. és nagyon korán felkelt. Nem mert azonnal kimenni Franckhoz.Végre. A szobája ablakából Camille látta. és futva elindult a fekete dobozért.

ez én vagyok. és visszatért a festékes dobozaihoz. Indokína. ecsetmosás 21: 23 Daho. 338 . hallgass rám. f. Aisa. nem moccantam 15: 03 Sardou. plafon 19: 00 hírek. Körülbelül két óránként küldött egy SMS-t Francknak. szoba 11: 55 Bénabar. nyugalom. hogy elmesélje. a konyhaszekrény teteje. béke.18 Pár órával később felébredt. cigi a kertben 16: 12 Nougaro. kifújta az orrát. vaj. vagy azt: dugulj el? Camille nem tudta eldönteni. ez Nathalie. hol tart éppen: 09: 13. az ablakkeretek 13: 44 Souchon. úgyhogy kikapcsolta a telefont. és a következő napokat a létra tetején töltötte. alvás Franck csak egyszer felelt: 0:16 csend Vajon ez azt akarta jelenteni: a műszak vége. befejezi a melót. Ha már egyszer elkezdte újrafesteni azt a kurva házat. sonka 10: 15 Beach Boys. hideg vízzel lezuhanyzott. Bekapcsolta a zeneadót. 11: 37 Aisa.

De meddig? Mivel hozzászokott.. nem. Gondolni rá.. és behunyt szemmel megsimogatta a macskát. ugye? – Igen. igen! – Szóval Jean-Baptiste-nak hívták.. tervrajzát. Összegyűjtötte a rajzait. Nem volt ott már semmi. hogy nem vette fel magnóra például azt. Épp itt jön. Ó.. megmutatni az arcát. a hátát. Mintha máris kiűzte volna őket magából... amelyek Paulette-et ábrázolták. – Már. és. Camille megragadta az orrát.. az ő hajdani szobáját. Július vége. gondolta Camille.. – Franck itt van? – kérdezte kifulladva. nem hiszem – felelte egy bamba alak közömbösen. és átfutott a vendéglőbe.. az első lapra beragasztotta a bolondos okiratot. Ja. „– De köztünk marad. és ami majd egyetlen pillanat alatt enyészik el. miközben barkácsol. ugye? Ha fiam lett volna. hogy ma este utoljára. Már megint el fog veszíteni mindenkit. amelyet a Coupole-ban írtak. nem! Újrakezdődött. Sajnálta.. de. A lakás csendes volt. 339 . nem. Párizs fuldoklón.... És ennek jó oka volt. de félretette azokat. Vagy a nagy szerelméről. bement Franck szobájába a hifitoronyért. amikor a gyerekkori emlékeiről mesélt... Csak három egymásra rakott kartondoboz a fal mellett.. Elengedte az orrát. hogy a zsebrádiót hallgatja. a francba! Ó. Vásárolt egy nagyon szép füzetet. elbúcsúzott a..19 Camille becsukta a spalettákat. van még egy dolgom. Azután.. nézd. a kezeit.. a virágoktól. amit maguk mögött hagynak.nagyon szép keresztnév. Hopp. a nyakát.. majd összegyűjtötte az összes rajzát.. hogy mindenre emlékezzenek. Ó. beszélni róla. nem! Becsapta az ajtót. hogy el ne sírja magát. Most ez lett a fixa ideája: még egy kicsit életben tartani Paulette-et. Őt ne! Ne vedd el őt is! Az öklét harapdálta. A kopogtatóra fektette a fejét.” Most még a fülében cseng Paulette hangja.. Jean-Baptiste-nak nevezem el. – Vagyis.. És az ő dolga az is. hogy kiürítse a szomszéd szobát. Egészen eddig nem nagyon izgatta a kiállítás gondolata. – Franck? Nem... Már nem dolgozik itt? – Nem. de most már igen.. De nem találta. Ó.. és a parketta futóhomokká vált a lába alatt. Amikor már a hajtűk és a Polidentes tubus is halottak lesznek. vázlatát stb.

ki van itt! – mondta. mi van? – Azt hittem. igyunk valamit. – És te jól vagy? – Gyere.. – A mi szép kertészlányunk. – Ó.. 340 .. gombócba gyúrt ruháival. A főnök talált egy szuper helyet. – Na..Franck most került elő az öltözőből. – Igazán? – A csúcsok csúcsa. Helyettes séf leszek a Westminsterben.. Camille kínkeservesen mosolyogni próbált: – Te fogod etetni a királynőt? – Még jobb. – Micsoda? – Holnap utazom. és miért? – Először szabadságra. Mégsem válhatunk el így egymástól... – No csak. elmentél. – Holnap. Camille elsírta magát. – És. utána melózni. – És hová? – Angliába.. amikor meglátta Camille-t.

Nem.. csak. Duplát.... hogy ez a kis Camille nagyon szereti a kertemet. Franck dühösen nézett rá: – Máris elveszítetted a tőlem kapott kilókat. – Nem. nem arról van szó. – És a kisasszony? – Konyakot. és mert. hogy már nem az enyém az a viskó..20 – Bent. azelőtt. Hogy az emlékek miatt. az anyádé? – Nem. A tiéd... Paulette.. amikor Philou bejelentette.. De azt jól látom..... Hát mert... Hogy ez szar.. Azért. értem. – Igen. – . – Bent. – Hát kié.. citrommal.. de....... – Igen. Nagyon-nagyon csókollak Nagyi – Mikor kaptad? – Néhány nappal azelőtt. Még szerencse.. hogy.. ha tudsz.. Persze mondhatod erre.... – Egy levelet húzott elő a tárcájából. Valaki még szorosabbra húzta a hurkot a nyakán... Vigyázz nagyon magadra. – De csak a kertről beszél. és rá is. Szóval.. hogy megjelent a pincér: – Uram? – Egy Perrier-t kérek. csak nem fogunk osztozkodni? – Elutazol? – Most mondtam. mert ez egy fantasztikus ajánlat... ha te nem találsz benne kivetnivalót. nem.. hogy eladják a lakást. hogy elment. – Paulette utolsó kívánsága volt. már nem látok semmit.. hogy bármikor eladhatom Paulette házát. Már megvettem a jegyet is. Nem tudok kifizetni egy párizsi lakást.. Paulette megértette. nem a házról... vagy a teraszon? 341 . – Miért mész el? – Mondtam már. de nem tudom. és éppen ezért szeretném ráhagyni. Ne törődj a szutykos írásommal. elolvashatod. – Tessék.. Azon a napon kaptam meg. Kicsi Franckom... Az az igazság.. Hú.

Már itt sem vagyok.. egy munkahelyi balesetben halt meg. mint egy koldus! – Igen... – Milyen helyek? – Üres helyek. – Mi ez a lista? – Azok a helyek. itt. Franck eltakarta az arcát.. – Nem. Ma este Suzynál és Philou-nál vacsorázom. – Nem értem... Miért nem vettél soha egy pár rendes cipőt? – Mondtam már. Én a papámat akartam. szóval.. – Félrebeszélsz. Oké. – De nekem van pénzem! – Neked? Mindig úgy nézel ki. alaposan kitárgyaltuk a helyet. – Emlékszel. eljössz? Camille elkapta a karját. nem.. Aláhúztam a legjobbakat. öreg kávéház. eleged van már abból. Camille a füzetben lapozgatott. Ez például. – És mennyi? – Azt hiszem. Nem kértem abból a pénzből. hogy elegem van. Most már megyek. Tudod... hogy el fog hagyni engem. – Persze. szuper lenne. – Várj csak. – Te félrebeszélsz! Tudod. és kedvező hitelt adjon neked.. – Életbiztosítás.... hogy egy bankár kedves legyen hozzád. Mielőtt felírtuk a címeket. épp elég sok ahhoz. Bűzlik a szomorúságtól. mert nem akartam hozzányúlni. azt hiszem. Megint felemelte a füzetet. – Akkor miért. de szerinted mit csinálhatnék helyette? Camille beletúrt a táskájába... – Nézd! – Franck felé fordította a füzetet. biztos nagyon tetszene neked! Felhajtotta a maradék konyakot.. – Mit mondasz? – Azt hittem. És én vagyok a kedvezményezettje. és nem engedte felállni. hogy az apám biztosítási ügynök volt. Egy kis tér a Pantheon mögött. Egy hajdanában elegáns. jól intézte a dolgokat. és hogy egy. mindent kigondoltunk. ennek vége. mennyibe kerül vendéglőt nyitni? – Nem.. – Igen. össze kell szednem a cuccaimat. és előkapta a füzetét. ahol nyithatnál egy vendéglőt. oda akarom adni valakinek. amikor azt mondtam. Nem szeretem azt a lóvét.– És mikor utazol? – Holnap este. 342 . Nem ezt. legalább biztonságban akart itt hagyni. emlékszel? – Igen. De Franck kitépte a kezéből. amiket Paulette-tel együtt a séta közben begyűjtöttünk... hogy másoknak melózz.. – .. rendben. lerajzoltam valahová. Mivel tudta. élve.

. nem is tudom..... – Nem merem.. tedd keresztbe. így. hogy elmenj”? Én is úgy vagyok vele. most már megyek... kérlek! Camille a pultot bámulta. rám! Nézz rám! Camille ránézett. Félek.el. – Micsoda? – De már mondtam egyszer. és emeld az állad alá. – Mitől félsz? – Félek tőled. – Miért nem mondod azt egészen egyszerűen: „Nem akarom. mert túl szűk neked.ka. Én. – Nem. Én azt akarom... nagyszerű. mint a body-builderek a versenyen. hogy rám mosolyogj! Arra ott vannak azok a kedves nőcik az időjárásjelentésben! Na..hogy. Most már ki kell belőle szabadulnod. 343 .. – Szorítsd az ökleidet. Aztán még egyet sóhajtott. félek magamtól. Nézd! Fuldokolsz benne. Szét kell repesztened a bőrödet.a. Franck felsóhajtott... – Hé! Hozzád beszélek! Camille Franck pólóját bámulta... hajtsd be a karodat. ahogy a varrás felhasad a hátadon! Camille elmosolyodott... kerekítsd ki a hátad... Nem kérek belőle! Nem ezt akarom tőled. hogy élj! A kurva életbe! Nem azt. – Miért? – csodálkozott Camille. Akkor ma este. Csend..menj! – Nem. nem! Tartsd meg magadnak az ócska mosolyodat. mint én! És beállt. – Camille! Szótagolva elismételte: – Nem. – Ez az. Azt csak Philou miatt mondtad. – A francba. vagy igen? – Demármondtamegyszer. hogy elmenj!” Nem túl bonyolult mondat. folytasd! A... A francba! „Nem akarom. – Mikor? – Szilveszter estéjén..... mert megint felhúzom magam... hogy mindig a kurva füzeted mögé bújsz! Csak most az egyszer.– Hagyd abba. mindentől félek. – Ja..rom.. – Nézd! Csinálj úgy.. Camille! Állj! Állj le azzal.. ha egyedül kell elkölteni. Hallani akarom. az nem számít. Mi a francot kezdjek a pénzzel. – Hát... ahogy te.

Dolgozom. Amikor Camille-nak végre sikerült feltápászkodnia. hogy a kollégáival eltemesse francia életét. – Sajnos nem... Gyalogolni van kedvem. hogy hívjak egy taxit? – Nem.... – Camille! Camille megint visszafordult.. – De te. Kérlek. – Holnap. – Nem akarod. pontosította Philibert.. Vidám volt. akkor is joggal szerepelhettek volna a Világ körülben. Akkor kellemes sétát kívánok. mert arra készült. Szomorú és vidám. Északi pályaudvar. – Camille! – Igen? Camille megfordult. hogy a megfelelő helyeken tudjon nevetni. – A sors emlői! – ismételte Camille minden fotónál. Tizenhét óra tizenöt. kösz. – Te ott leszel? Philibert megrázta a fejét. Még ha nem lettek volna diáik. 344 . – Menni fog? – Igen. Franck elég hamar elment.21 Camille elvackolta magát Suzy ötvenezer tarkabarka párnája közt... Te menj el a kedvemért. – Rendben.... és eleget ivott ahhoz. hozzá sem nyúlt a tányérjához. Aragónia vagy Kasztília. Philibert lekísérte az utcára.

nagyon erősen. és széles karmozdulattal int neki. – Kedves tőled. e. igen.. – Tudom. ez megoldható. Elkísérsz a peronig? – Igen. A vállára dobta nagy táskáját és hátat fordított Camille-nak. és csak szorította. „Hazug” – szólalt meg egy hang a háta mögött.. Legalábbis azt hallottam. nagyon. De a megfelelő szóval. És az Eurostar kicsurgott az ujjai közül... jól van. Ott állsz a peron végén.. Franck ránézett a faliórára: – Na. Megszólalt a mobilja.. – Annyi baj legyen.. Végül sikerült válaszolnia. És Camille Franck karjába vetette magát.egyáltalán nem.. Már csak öt perced maradt. oké? A fenébe! Nem kezeltem le a peronjegyemet... nem? Na.. elveszett szerelmedet siratod a fehér füstfelhők között.... – Csak én? – Hát. És elkezdett sírni. beérem eggyel is. – Én vagyok. hogy az ellenőr elszedi a jegyét. mint egy filmben.. kiírja. Majdnem összeroppantotta. hogy az angol nők forróvérűek. – Franck elfintorodott – Még szerencse. akik lengetni akarjuk a zsebkendőnket és tetőtől talpig összekenünk rúzzsal. – Hányan vagyunk? – Kicsodák? – Hát lányok... – Nézz körül. – Eljöttél... – És meg fogod őket tanítani a french kissre? – Többek között. hogy kimondj egy négyszavas mondatot. nagyon.22 – Igen.. ha négy túl sok. – Nem. ez a hülye liba. hogy egy hiperromantikus jelenet közepében vagy. hogy elcsípje az ellenőrt.e. Camille még látta. Camille sírás közben is elmosolyodott.. – Biztos vagyok benne. Aztán nekiiramodott. És akkor már csak egy kis szürke pont látszott a messzeségben.. gyerünk – tréfálkozott ügyetlenül –. Akkor megmaradok varangyos békának... hogy lengesd a zsebkendődet? 345 . épp most megyek ki a pályaudvarról. Na? Csend.

a fejére mért gonosz ütéseket. az eltévelyedéseket. és az állandó szédülést. a szőnyegen térdelő mentősöket. Sikerülni fog. Franck beborította a kabátjával. az árulást. amikor nem állhatott meg egy percre sem. megsiratta a simogatásokat. amelyekben nem volt része soha. Paulette-et. – Na. és nagyon boldog volt. Életében először jó időben volt jó helyen. mert nincs semmink. mint mások. Camille eldönthette. – suttogta gyöngéden. Kinyitotta a zsilipeket. Nem fogjuk jobban csinálni. az öt és fél másodperc alatt elhamvadó Paulette kedvességét. és nem lehetett tudni. amire vetemedett. A haja csiklandozta Franckot. és a félelmet. hogy azt mondja: na. És a kétkedést. Na gyere. Sikerülni fog. kiürített magából huszonhét évnyi magányt. Nekünk nincs mit veszítenünk. az éhezés örömét. ne sírj már. és tovább sírt. és Camille fejére tette az állát. menjünk.Sírt.. és a testét. és az éter ízét. aki össze volt kenve takonnyal. de rosszabbul sem. – Na. hidd el nekem. Na. Odadörzsölte az állát Camille fejéhez. Nagyon boldog. hogy soha nem ér el a csúcsra. a szédülést a szakadék vagy a borosüveg peremén. a papája szórakozottságát. 346 . a hideget. Mosolygott. sikerülni fog. vagy: na. az anyja őrületét... az ingébe fújta az orrát. kicsikém! Ne izgulj.. a rengeteg munkát. És Paulette-et is. az éveket. bánatot. ami állandóan felmondta a szolgálatot. sírj nyugodtan.

EPILÓGUS – A kurva életbe. lábhoz! – hívta Philibert.. – Mama.blablablabla. – Elhoztad. Rouchechourad? Gyere ide Philou bácsikádhoz. – Á. és a Prozacon élők párás tekintetével meredt rá. vigyázz a kutyával! 347 . hogy Francknak még nem sikerült beidomítani a fiatal Fauque-ot. mert ez nem édespaprika! De nem ám! – Köszönöm! Szuper! Gyere hátra. kapsz egy szép csontnélkülit! Suzy nevetett. Persze! Neki nem túl nehéz! A vérében van az előkelő viselkedés! És a fogadtatás. a férje. Camille szívesebben mondott „barátnőt” a „húgom” helyett. Egyszóval: a vasárnapi ebéd nyújtotta boldogság.. de vigyázz vele. igen.... Lehet. ő és Agnès tényleg barátnők lettek. segíts nekem! – Megyek! Sissi. Szerinted ez micsoda? Tőzsdei jelentés? Vagy sült csirke recept? – Nem. elevenebbé tett ízeivel. könnyedebbé. hívd vissza a kurva kutyádat.. van itt elég hely mindenkinek! Vincent. Suzy továbbra is mindig csak nevetett.. – Nekem jobban tetszik a Rouchechourad. amit kértem.. Camille anyja mindig nagyon összeszedte magát a jelenlétében. a belső kialakítás. és az ő kis Valentinjuk. az újra felfedezett házikonyha vidámabbá. az idősebbik viszont már a tenyeréből evett. ezt nem hiszem el! Nem hiszem el. Franck Lestafier egyik ámulatból a másikba ejt minket és eláraszt a jótéteményeivel. csakhogy nagynénikék és hétfők nélkül.. ez Agnès. miközben az egész világ fütyölt rá. Nem igaz. Fauque rajzai.. zárva vagyunk! – kiáltott ki Franck az embereknek.. – Barbès. – dühöngött Franck. vagy bevágom a mélyhűtőbe! – Rouchechourad. nem. mégis jöjjenek csak! Jöjjenek. blablablabla. Peter. – Minden elismerésünk a kis vendéglőé blablabla. ahol a fiatal séf. végre! Mamadou és Tsa! – kiáltott fel Franck. megérkezett végre! És hihetetlen. – Nahát... Mamadou? – Ó. És az én konyhám? Mindenki szarik az én konyhámra? Suzy kitépte az újságot a kezéből. csak nem levette a napszemüvegét? Catherine affektáltan elmosolyodott. Nem lett volna értelme megkockáztatni egy pszichodrámát. blablabla. nem Rouchechourad.. akik be akartak nyitni a vendéglőbe – De nem. És különben is. a barátnőm.. csak hogy az örömét elrejtse – Ez a barom csak Philouról beszél! És a kiszolgálás így meg úgy.

Vagyis.. Ha már egyszer mindenki eljött.. asztalhoz. 348 . – Mamadou egy kis bekeretezett képre mutatott – Ez az az idős hölgy. belépett az étteremmel szemben álló házba. de hol vannak az igazi ételek? Franck izzott a feszültségtől... nyújtsátok a tányérotokat – morgott Franck. visszaültette az anyukája ölébe. nagyon szelíd! – Törődj a magad dolgával! Ne szólj bele a nevelésembe. Tökéletes volt. Philou megtöltötte a poharakat. és a textilszalvéta mögé bújva bújócskázott vele. mindjárt kihűl! Vigyázat. mindig mindent nekem kell csinálnom! Visszatette a merőkanalat a tálba... és nagyot sóhajtott. akit nálatok láttam. és mosolyogva felment a lépcsőn. kedves tréfát. Csupa távoli unokatestvért. beszélgetési témát. Nélküle nem lett volna ilyen villámgyors a siker.. fogta a kisbabát. kioldozta a kötényt. átment a téren. hogy mindenki feloldódott a társaságában. mint mindig. könnyedén beszélt.... Camille belemerült a Táplálkozási Hírmondó. felkapta a kedvesét. Mathilde Kessler Vincent-t és a barátját bűvölte. ahogy a cikk írója sután kifejezte: ő volt ennek az elegáns kis vendéglőnek a „lelke”. Amikor ő fogadott valakit. – Gyerünk. kezet nyújtott Vishayannak. egy 1767-es folyóirat egyik példányába.. hajnal óta a konyhában volt. és ebből merítve ihletet fantasztikus fogásokat rajzolt.. A mindenit. És összegyűjtötte a negyed összes nemesi előneveit.. aki már egy órája a kis Valentint dédelgette. házmester haverjának.. forró! Egy nagy vaslábast tett az asztalra. hol van az a híres kajagyártó hely? De hát ez nagyon kicsi! – Az biztos! Elfoglalsz minden helyet! – Ó. kijelentette: – Ó. jól meghízott a kicsike! Kinyitotta az ajtót. miközben Pierre titokban elcsórt egy étlapot. Na.. leheletnyi franciás kacérságot.. – Gyerünk. a vállára dobta. Megvolt az a csodálatos adottsága.– Nem harap. mint egy zsák krumplit vagy egy fél marhát. nem? – Hé.. egy szék támlájára dobta. Franck! Én is akarok egy ilyet! Franck még kiszolgálta Mathilde-ot. és visszaszaladt egy merőkanálért. És ekkor Camille. A francba. Csodálatos volt. gyerünk. felnyögött. mindig talált egy bókot.. és gond nélkül tolultak ajkára a szavak. akit szintén ő etetett két fax között. világosan fejezte ki magát... Igen. ne nyúlj hozzá! Az az én védő amulettem.

hu E-mail: magveto@lira.gyomaikner. Honlap: www. esztendejében.hu E-mail: knernyomda@gyomaikner.-ben a nyomda alapításának 124. 2006-ban Felelős vezető Papp Lajos vezérigazgató Tel.magveto. Garamond betűtípusból szedve ISBN 963 14 2514 2 349 .MAGVETŐ KÖNYVKIADÓ ÉS KERESKEDELMI KFT.hu Felelős kiadó Morcsányi Géza Készült a Gyomai Kner Nyomda Zrt.hu Felelős szerkesztő Boldizsár Ildikó A kötetet Pintér József tervezte Műszaki vezető Bezúr Györgyi Kiadványszám 8161 Megjelent 31.4 (A/5) ív terjedelemben.: 66/887-400 http://www.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful