Egy ügyefogyott, dadogós, fiatal arisztokrata, egy anorexiás festőnő, egy zseniális, ám fölöttébb morcos szakács, valamint az életből kifelé tartó, emlékeibe visszavonuló nagymama – az élet sodrába beilleszkedni képtelen, magányos emberek. Az arisztokrata megmenti a lány életét, a lány a szakácsot és a bolondos arisztokratát, s együtt megszépítik a nagymama utolsó hónapjait, majd némi bukdácsolás után ők maguk is rálelnek a boldogságra. A helyszín egy hatalmas, kongóan üres párizsi lakás – à la Utolsó tangó Párizsban –, egy bűbájos vidéki házacska, a párizsi elegáns éttermek konyháinak hajszolt mindennapjai, és maga Párizs a nyüzsgő, lüktető életével, megkopott varázsával. Szellemes, könnyed, néhol megrázó történet a szerelem és a barátság felszabadító erejéről, és arról, hogy csak akkor vagyunk szabadok, ha nemcsak adni, hanem kapni is tudunk. Egyedül nem megy, de együtt talán sikerül – erről szól Anna Gavalda új könyve, mely rövid idő alatt óriási siker lett Portugáliától Oroszországig.

Fordította
TÓTFALUSI ÁGNES

ANNA GAVALDA

együtt lehetnénk

MAGVETŐ BUDAPEST

A mű eredeti címe Ensemble, c'est tout

© Le Dilettante, 2004 Hungarian translation © Tótfalusi Ágnes, 2006

Muguette-nek (1919-2003) A halottnak, akit senki sem keresett

ELSŐ RÉSZ .

Paulette akkor esett el. és elrejteni azokat az átkozott kék foltokat. bedörzsölni magát Synthollal. és a bútorokba kell kapaszkodniuk. Akik nem találnak bele a tű fokába a cérnával. „Senkinek. akik hagyják. mert az ember elfelejtette a gomb színét? Pedig a gyerek még színes ragasztódarabokkal is megjelölte! Más-más színnel a csatornákat kiválasztó. várnia. Paulette! Hagyd abba a sírást. Már kész is volt! Kabátban állt az előszobában. Nem volt szabad erről beszélnie senkinek. zöldek vagy lilák. és miért nem veszi le soha a kötött kabátját. Főleg a gyerek gyötörte állandóan: – Nagymama? Mi rajtad ez az izé? Vedd már le ezt a sok vacakot. és sokáig nem múltak el.. megvárni.1 Paulette Lestafier nem volt olyan lökött. míg rendesen lát. Tudta. Parányi és keserű könnycseppeket sírnak. mint azt gondolták. hogy éppen szerda van.. Paulette Lestafier egyáltalán nem volt bolond. hogy miért öltözik mindig olyan téliesen. észrevette a macskát az ajtó előtt. hanem sárgák. de a végén kikapcsolják az egészet. Nehéz volt őket elrejteni. Minden gombot kipróbálnak a távirányítón. Tudta. és nézd meg a színes ragasztókat! 9 .. amikor lehajolt. Túl sokáig.” Szép lassan föl kellett állnia. és ütötte be a fejét a legfelső lépcsőfokba. Még szép. hiszen egy ideje már csak a napokkal kellett törődnie: megszámolnia. hogyan végzik a hozzá hasonló. hallod?” – fenyegette meg magát. sem az orvosnak és főleg nem a gyereknek. Paulette kék foltjai sohasem kékek voltak. hogy el ne essenek. A macska éhes volt. és elfelejtenie őket. Paulette Lestafier gyakran elesett. hogy tudta. és sírva fakadnak haragjukban. a hangerőszabályzó és a kikapcsoló gombokat! Gyerünk. és nála voltak a kuponok is a vásárláshoz. És a fejüket fogják a néma tévé előtt. Az olyanok. és képtelenek megjegyezni. hogy ezek a makacs kék foltok egyszer még komoly bajba sodorják őt. de ezt rajta kívül nem tudta más. Néha több hónapig sem. A jóemberek gyakran faggatták. Azt is nagyon jól tudta. És akkor mi van? Ezentúl nem lesz semmi? Nem lesz többé zaj ebben a házban? Egy hang sem? Soha többé? Csak azért. kosara a kezében. milyen nap van. miért hord harisnyát. Amikor a távolból meghallotta Yvonne autójának hangját. hogy letegye a cica elé a tányérját. hogy a gaz elárassza a veteményest.. semmire se jó vénasszonyok. hogyan kell a tévét felhangosítani. megsülsz! Nem. – „Sem Yvonne-nak.

Ne ordibáljatok már velem! Már régen lepotyogtak azok a színes fecnik. Szinte azonnal eleresztett a ragasztó. Ne ordibáljatok. Már hónapok óta keresgélem azt a gombot.. alatta valami halk mormogás. már hónapok óta nem hallok semmit. csak a képet látom. 10 .. mert még jobban megsüketülök.

és tovább szitkozódott. ott vagy? Yvonne halkan elkáromkodta magát. aztán bement a sufniba szerszámért. hogy esetleg későn érkeznek a szupermarketbe. Yvonne. talán reggeltől estig ott ül. Nehézkesen átcammogott a konyhán. De nem. beszélt a halottakhoz és könyörgött az élőkhöz. Beszélt a virágokhoz. összekeverte a Fiút a Szentlélekkel. és felemelte az idős hölgy rózsaszín tócsában ázó arcát – a vér és a tej már összekeveredett a konyhakövön. Úgy megrémült. türelmesen. Egy kapával törte be az ablakot. – Jézusmária! – jajdult fel. mint megöregedni. visszament az autóhoz. és felvette a sapkáját.” Nincs is nagyobb nyomorúság. amikor meglátta barátnője testét a kockás konyhakövön. hogy felhúzza magát az ablakpárkányon. a cinegékhez és a saját árnyékához. egy szál egyedül maradni. mozdulatlanul.. A ház mögé került.2 – Paulette! Paulette. Felsóhajtott. Órákon át. Paulette nyilván a kert végében lesz. a kertben nem volt senki. mit bánta ő a tragédiát és a szanaszét heverő üvegcserepeket! 11 . leállította. Szorosabbra húzta magán a sálat. és későn érkezni az Interbe.. hogy összevissza hányta a keresztet. üres tekintettel. aki több mint tíz éve minden szerdán eljött érte. – Hé. Paulette? Meghaltál? Meghaltál. Fázott. amikor már elfogytak a pénztár mellől a bevásárlókocsik. Mindig ott van. és szerdán mennek vásárolni. Ma például szerda. milyen nap van. és nem tudja. most kiakasztotta a kertkapu kallantyúját. és felnyögött: „nincs is nagyobb nyomorúság. Paulette magában beszélt. Ott ül egy padon az üres nyúlketrecek mellett. vagy mi? A macska dorombolva nyalogatta a konyhakövet. és valamilyen csoda folytán sikerült annyi erőt gyűjtenie. Yvonne megijedt. és a szemét árnyékolva bekémlelt a csöndbe a konyhaablakon. kihúzott derékkal – a keze a térdén –. letérdelt. a salátatövekhez. Paulette-nek már zavaros a feje. Gondolni sem szeretett arra. szitkozódott még egy kicsit.

hogy gyötri a karját. könyörögj érettünk.. de főleg: kevesebbet szenvedett ezen a világon.. és Yvonne-nak nagyon nem tetszett. micsoda nyomorúság. és valami szabályozót tekergetett a csövön. 12 .. mint egy bánat-szemekből álló rózsafüzér. Inkább nem is nézek oda. de a többi zöldség sokkal jobb az Interben: tiszták.. hogy szálljon be a mentőbe... hogy ismerem! Még az elemiből! – Akkor szálljon fel. jaj. alig fért el rajta. Nathalie és a kicsik. és mondja el a segélyhívás körülményeit. A sziréna miatt nehezen tudott összpontosítani. Káromkodott. Sóhajtozva nézegette a kéz ráncait.. De mije maradt Paulette-nek? Semmi. Egy keskeny székre ültették a hordágy mellé. nézzen oda az ember. Nagyon kényelmetlen volt odabent. a barnás foltokat. és több szeretetben volt része. hogy nem tudott gyöngédebb lenni hozzá. – És az autóm? – Senki sem lopja el azt az autót! Hamar visszahozzuk magát.. a szép formájú. Nem dolgozott olyan keményen. és gépiesen morzsolgatta. mint Paulette. Annyira fájt érte a szíve. Persze ő fiatalabb és testesebb is. akiket kényeztethetett. mert nem találta Paulette vénáját. Egy halott férj. de hát fájdalmat okoz neki!” A fiú most felegyenesedett. a térdére tette. Hé.3 A mentősök megkérték Yvonne-t – bár ő vígan meglett volna e nélkül –. segítsen kitölteni a papírokat. Ő bizony már jó ideje nem dolgozta magát halálra a konyhakertben. Kezébe fogta barátnője kezét. – Ismeri a hölgyet? Yvonne felhorkant: – Még szép. Mellé tette a saját kezét... aki nem látogatja meg soha. a ribanc lánya meg a gyerek. Ráadásul neki ott voltak az övéi: Gilbert. a bőrkeményedéseket. de piszkos és töredezett körmöket. és a saláta szívét sem kell kivágni a meztelen csigák miatt. Yvonne számolta a buborékokat. hogy jobb. A férje krumplit ugyan ültetett. hogy csúnyán beszél: – Ne káromkodjon ilyen rondán. – Egy micsodát? A fiú tekintetéből látta. ha leállítja magát.. Jó szorosan fogta a retiküljét. Rajta kívül egy fiatalember volt a mentőben. mennyi emlék. Most mit csinál vele? – Bekötök egy infúziót. – Hát rendben – törődött bele Yvonne – akkor majd utána megyek vásárolni. és összehasonlította a kettőt. mintha a szoknyája szegélye lenne. fiam. és némileg zavarosan tovább imádkozott. Semmi jó. Mennyi szomorúság.. Szűz Mária. így hát magában dünnyögve folytatta a monológját: „Nézzen oda az ember. és minden kanyarnál majdnem lepottyant az ülőkéről.

Utána csend lett. – ó.. Paulette. és. naná. Miközben a mentő felkanyarodott a kórház elé. bátortalan. 13 . nem haltam meg.... Yvonne azonnal megszólította: – Paulette. A házam. valami szomorú és makacs sajnálkozással. Úgyis tudom. – És a macskám? – Majd én törődöm a macskával.” De Yvonne és a fiatal mentős már felálltak. Apró. hogy van ez manapság. – Most betesznek egy otthonba. elveszett és lemondó szócska. Az idős hölgy fuldokolni kezdett. Halvány. Ez az „ó” szörnyű volt. hogy beszéljen egy kicsit halkabban. és lehunyta a szemét.. – Meghaltam? Ugye.. Ó. – Igen. nagyon sokat dolgozik. Paulette! Mindenképpen élned kell! Az idős hölgy jobbra-balra ingatta a fejét. Minden kölyöknek mobilja van. hogy nem. Már nem lehet zavarni őket. Hagyok neki üzenetet. tudom.. bocsánatot kérek.. és valamivel gyöngédebben fogta meg újra barátnője kezét. ne izgulj. meghaltam? – suttogta Paulette. hogy.. Minden rendben. öreglány? A mentős intett neki. Tudod.. Ó.. annál rosszabb. Kérem szépen... amint tudom.. Kifújta az orrát. – Ó! – felelte Paulette. Lázadás volt ebben a mozdulatban. De Yvonne nem így gondolta: – Gyerünk! Élni kell. mint a nap! És most? Hová tűnt mindez? Ebben a percben Paulette ajka megmozdult. alig látható mozdulattal. hogy.Yvonne Carminot elmerengett: hát ennyi egy élet? Ilyen súlytalan? Ilyen kegyetlen? Pedig Paulette.. mit is mondhatna. ugye? Yvonne felcsattant: – Dehogy tesznek be! Még mit nem! Miért beszélsz ilyeneket? Csak ellátnak a kórházban. Milyen szép asszony volt! És milyen jó! Ragyogott... – És miért is nem. Paulette Lestafier sírva suttogta: „A kertem. Ó. rendben. Paulette? Egyáltalán nem. Tudod.. – Nem. – Már miért haltál volna meg. hogy nem. Paulette. Elvesztettem. – De nem találom a számát. – És Franck? – Felhívom... A vásárlás miatt mentem. Elintézem. vigyenek vissza a házamba.. Talán az első lázadás. Yvonne vagyok. – És megmondod neki. Ó. Yvonne nem tudta. – Majd én megtalálom! – De nem szabad őt zavarni. és kész. Néhány nap múlva már otthon leszel..

Ugyanolyan vidám. – Milyen papír? – kérdezte Camille ártatlanul. De lehet. torkig volt ezekkel.. amikor a hasát tapogatta. ökölbe szorította a kezét. és már mehet is. Az asztalra könyökölt. Elege volt már a súlyával kapcsolatos vitákból. ahogy a fickó összeráncolta a szemöldökét. nem az iskolaorvosnál. Meghallgatja a kötelező halandzsát. Nem lehetne másról beszélni? Hiszen itt van.. Sajnos a fazon is ugyanabba az iskolába járt. Tudta. Az orvos majdnem mondott valamit. hogy az orvos felteszi ezt a kérdést. naná hogy régen – fintorgott az orvos. az üzemorvosnál van... Mégiscsak van valaki ott belül! Van valaki. Már az előbb látta. Az ég szent szerelmére. mert az orvos helyes fiú volt.. Ez volt az ő csodafegyvere. – Negyvennyolc kiló és százhetvenhárom centi. és rámosolygott. De nem.. Ha így folytatja. Bevált volna válasznak is.. – Aha! A plakát! Elnézést. Sóhajtva nyúlt egy receptért. aki zavarba hozta. és megpróbált a lehető legjobban ránehezedni. – Régen.4 – Mikor menstruált utoljára? Camille a paraván mögött éppen a farmernadrág száraival hadakozott. nem ismertem ezt a mondást. hogy megmozdítsa a mérleg nyelvét. Huszonhét éve nyaggatták a kilóival.. bátor. Pedig előre felkészült rá. – Hát egy plakát és a ragasztó között. és hasonlóan lefegyverző mosolyt vetett Camille-ra.. egyenest a szemébe: – Egyáltalán nem eszik semmit? – Dehogyisnem! Camille-t hirtelen szörnyű kimerültség fogta el. ha nem is válaszol.. és amikor felállt arra a rohadt mérlegre. hogy jobb. aztán mégsem. igazat ad nekem? Negyvennyolc kiló nem valami sok.. amikor a hasát nyomkodta.. most megint jön a hegyibeszéd. Most nem kell félnie.. a francba! Nagyon is elevenen. ez sem volt elég. 14 . – Naná. Camille nyugodtan kapcsolta be a farmer övét. Felsóhajtott. és hopp. Ugyanolyan tevékeny.. már át is siklik egy másik témára – ennél jobbat még nem talált ki senki. – Na? Az igazat akarom hallani. mint bármelyik lány. jó nehéz ezüstcsattal tűzte föl a haját. érzékeny és bizonytalan. kivédhetetlen vágása: csak rámosolyog az ember a beszélgetőtársára.. nevetséges mellével és sovány combjával. – Szóval? Camille leült az orvossal szemben. mint bárki más. Láthatólag nem volt elégedett a kiálló bordáival és csípőcsontjával.. hogy valami másról beszéljenek neki? – Ugye. Camille akarata ellenére is behunyta a szemét. Tudta. összekulcsolta a kezét. nem lehetne. hamarosan elfér a ragasztó és a papír között. és csak utána nézett Camille-ra. szomorú. Még ugrott is egy kicsit. Egyébként Camille gyaníthatta volna.

a Touclean letisztít. – És mi is ez. és mint egy légikisasszony. Semmi. hát amiről szó van. pontosan? – Micsoda? – Hát a cég. kiállítom. Az orvos nem tudta hová tenni a dolgot. halálosan komolyan felsorolta munkaköri kötelességeit: – Uraim és hölgyeim.. a magáé. a tagjai ott várnak kint. Gondos munka és visszafogott árak. Egyébként mindjárt látni fogja ezt a dream teamet.. – És akkor kiállítja az igazolást? Az orvos felhorkantott: – Igen.. Az orvos nem értette. jobb lenne így. – Ttt. a Touclean megszépít. azt hiszem.. A katonás orvosnak tátva maradt a szája. seprek. viaszolok és az összes többi. a Touclean fényesít. – Touclean. – Maga takarítón. Az orvos nem felelt. a Touclean maximálisan kielégíti a tisztasággal szemben támasztott igényeiket. a Touclean kiporszívóz. Camille hátradőlt.. otthonokról. – Na ne! Maga! – Hogy én? Igen: rendet rakok. – Na. 15 . ügynökségekről. Egy igazi vanderful drim tim.. porszívózom. a Touclean viaszol. Ez jobb.. a Touclean mindent rendbe hoz és szagtalanít. Rugalmasság.. Tudom. irodákról. c-l-e-a-n – pontosította Camille.. de azt hiszem a yankee stílust célozták meg. a Touclean rovart irt. – Igen? – Nem.. – Nagy t.– Igen. azt jobban szeretem. igaza van – ismerte be Camille megadóan – Már régen nem volt ilyen kicsi a súlyom. tisztítok. – Voltam már jobban is. testületekről. Én. hivatalokról. bérlakásokról és műtermekről. a Touclean kisöpör. A Touclean elrámol.. Touclean – profi takarítók az ön szolgálatában! Egy szuszra darálta le a csodálatos szónoklatot. Mi is ez a cég? – Milyen cég? – Milyen.. Az önnek megfelelő időpontban. – De miért csinálja ezt? Camille nagy szemeket meresztett. – És maga mit csinál tulajdonképpen? – Az előbb mondtam el. kórházakról. a Touclean mindig készen áll.. Legyen szó magánlakásokról. tisztító szakember. – Hogy mondja? – Touclean. a Touclean mindent kikefél. – Ez valami vicc? – Dehogyis. mondja csak. hogy nem túl logikus. o-u-c-l-i-n-e? – Nem.. Diszkréció. franciásan: Toutpropre.. katonásan az oldalához zárta a karját.

– Majd meglátom. ami egy kicsit. De nem úgy. majd az órájára pillantva megállapította a dátumot.. mert szerettek volna már inkább otthon üldögélni. mint bent. ez csodás! Az orvos egészen az ajtóig kísérte. Megizélt. lelkiismeretes fehér doktor álarcát. mit tehetek. – Helyes? – kérdezte Carine. miért éppen ezt? Miért nem valami mást? – Miért ne éppen ezt? – Nem szeretne olyan foglalkozást. – Előre tudtam! Ugye mondtam neked és Sylvie-nek. újra magára öltötte a nagy. és rámosolygott.– Nem.. Az izé. a szája tátva. és szentségeltek. – Ragyogó. úgy értem. Az orvos egy percig még nem tudott megmozdulni.. Mamadou túl erős volt. – Tudtam. hanem átlátszó mosollyal. – Keresztnév? – Camille. Camille felállt. február 17. – Elmegy a vonatom. Camille megrázta a fejét. – Meglátom. hogy ez a lány meztelenül van odabent! 16 . az arrajárókat tárgyalták ki. és színpadias gesztussal kijelentette: – Lám. Már nem mosolygott. – Nem. és kiköpött egy körömdarabkát. a ceruzáját a levegőbe szegezte. – mondta.. Fauque kisasszony. A Touclean fizeti. – Születés ideje? – 1977. – Állatira. – Tessék.. – Mit cseverésztél te odabent? – kötekedett tréfásan Mamadou. Kinyitotta az ajtót. Most Samia ment be az orvoshoz. közben kezet nyújtott Camille-nak: – Nem lehetne mégis néhány kilócskát? Az én kedvemért. vagy mi? Camille leült a földre. és az igazolásból föl sem nézve kérdezte: – Név? – Fauque. Ezek a dolgok már nem működtek nála. – Jobban jövedelmez? – Igen. a Touclean szíves örömest kimos engem a szarból. tudtam! – ujjongott Mamadou.. ön munkaképes. Mamadou-t nem is próbálta átverni. A dzsekijét tapogatva jött le az ambuláns rendelő lépcsőjén – cigarettát keresett. A zsarolásból és a nagy érzelmekből már megkapta a maga adagját. Carine és a kövér Mamadou egy padon ültek. Mivel tartozom? – Semmivel.

Ők is azt írták ide. széttaposom. méghozzá elég hatékonyan. hogy belenéz. Maniókával és csirketaréjjal. – És mihez kezd Bredart-ral? Bredart. az mehet. – Vele semmit. Mamadou egy köteg papírt vett ki a kosarából. teljes nevén Josy Bredart. hogy ez nincs rendben. csak meghallgatja a szívedet és a tüdődet. Bredart keserítette meg a mindennapjaikat. és úgyis közös a postaládánk. Carine-nak igaza volt. – Miféle inyekciót? De Camille megnyugtatta: – Nem. az öcsémnek meg négy. hogy azonnal öltözzön föl. hogy felmászom arra a mérlegre? Mamadou minimum száz kilót nyomott. ez így nem megy. meg a doktort is! És mi van még? – Ad egy injekciót – eresztette meg Carine. erősen izzadt is. – Így kényelmesebb. ez micsoda? – Hát a TB-nek.. engem? – kiabálta Mamadou – Engem? Azt hiszi..– Téged is fel fog állítani a mérlegére. az előbb felsorolt ismertetőjegyeken túl. Amint megérzi a szagát. mert az öcsém és a sógornőm nálam lakik. és most megpróbálta kisilabizálni az egész vacakot: – Hé. és Camille ölébe tette. eltúlzott akcentussal kijelentette: – Nyamnyam. mik ezek a nevek itt? – Hát ez a családom! – Milyen családod? – Milyen családom. naggyon finomak. Aszt monták az őseim. ez mind a te családod? – Igen – jelentette ki büszkén Mamadou. – Rendben. Mert Josy Bredart. – És megtapogatja a hasadat is. nyersen megeszem. – Micsoda.. „Fő munkavezető” – ez állt a kitűzőjén. a főnökük volt. – Álljon meg a menet. nem. milyen családom. jól láthatóan. az a szemét kurva. Camille már korábban megígérte. – És miért ne lehetne? – méltatlankodott Mamadou. állandó tréfáik céltáblája.. Hogy nem lehet kilenc gyereked. Camille! – Ez a sok név. – Nem.. Mmm. Azután Carine következett. – De hát hány gyereked van? – Nekem öt.. – Az anyámnak tizenkettő van! 17 . – Na nem. – De miért írtad ide mindet? – Hová? – Hát ide a papírra. A combját csapkodta: – Soha az életben! Ha én felmászom oda. a bűnbakjuk.. megkéri.. Színes ruháját dörzsölgetve. hát az enyimé! Gondolkozz már a fejeddel. A kis fehér doktorkák nagyon finomak. még mit nem! Ha a hasamhoz nyúl.

– Igen. a kis Sissi – háborgott Mamadou. nem ismerek senkit a TB-nél. ne húzd fel magad. és megkérnétek a hölgyet. Camille. autókról készült fényképek és telefonszámlák is. hogy ismered. nappal alszik. de a sógornőm nem akar a TB-be menni. Sissi. mindig igazad van. milyen lehet egy „nagy segg” Mamadou szerint. mert vannak ott urak is. az a baj. – Miért mondod. és soha nem hallgatod végig az embert! Camille idegesen fújt egyet. melyik hölgyet. érted? – Értem. na. de az öcsémnek aztán nincs semmije. csak azt mondom.. Arra kérnek. – Hányadik gyerek ez a Sissi? – Ez nem valami szám. Hallotta. Semmit. érted? Visszaadta Mamadounak az egész kupac papírt. – Az lenne a legjobb. hogy az öcsédnek és neked nincs jogotok egy bevallásban egyesíteni a gyerekeiteket. ez tök normális. hülye! Ez a legkisebbik gyerekem. ne húzd fel magad! Csak azért kérdeztem. – Jól van. te direkt csinálod. mert azt hittem. ha elmennél a TB-be az öcséddel. hogy dolgozik! Autóutakat épít! – És a sógornőd? Mamadou az orrát fintorgatta: – Na. de te is olyan vagy. a világért fel nem emelné azt a nagy seggét! Camille magában elmosolyodott. vagy mi? Ezt kérdezem tőled már egy órája! Camille végképp nem tudott mit mondani. mint minden fehér. Te hány gyerek után kapsz pénzt? – Négy után. ezt akarom mondani már az elejétől. és jelenj meg náluk az anyakönyvekkel. ami ide van írva. a sógornőddel és az összes papírotokkal. de minek? – Mert azt hiszem. nehezére esett elképzelnie. hogy kihagyták a Sissimet. Voltak közte szórólapok. – Aha. – És mind a kettőnek rendben vannak a papírjai? – Persze! – De hát akkor külön is megcsinálhatják a bevallásukat. – Négy után? – Igen. hogy magyarázza el.. – És ő miért nincs a papíron? – Mondd csak. hogy ez az izé nem törvényes. ő aztán nem csinál semmit. Mamadou. én mondom neked! Meg se mozdul az a gonosz dög. az öcsém pedig éjszaka dolgozik. akkor honnan 18 . – Igen. – Csak azt akartam elmondani. – Dolgozik? – Persze. – Igen. Életemben nem jártam még ott. ahogy Mamadou így füstölög magában: „Azt mondta. – Mamadou. hogy tisztázd a helyzetet.. hogy a „hölgyet”? Melyik hölgyet? – Akármelyiket! – dühöngött Camille. – Igen. erre én megkérdezem..– Várj csak. Azt hiszem. a hölgyet.

te az úri negyedben laksz! – Menj a fenébe. – Akkor holnap! – Sziasztok. jó szerencsét – gondolta. és felvette a hátizsákját.. amikor megjelent Samia: – Te jössz. ha elrendezed ezt az ügyet a kis Sissivel. hogy csak hölgyek vannak? Vannak ott urak is. és leveszi a rontást. 19 . ez egy mindentudó asszonyság. utána beszélhetünk róla! – A francba.tudja. hanem az enyém! A tiéd piros volt! – Menj innen. Mamadou nehézkesen felállt. Úgy látszik. hát nem. – Tényleg.. hogy segítesz. ha soha nem volt ott. lányok. itt a doki telefonszáma. Camille az ég felé fordította a tekintetét. és Camille-ra mutatott. – És ha nem is hölgy? Camille-t már-már elhagyta a hidegvére. megkérem az öcsémet. haragszol? – Nem. menj innen – fújtatott Mamadou. aztán Camille-hoz fordult.. minek? Honnan tudjam? Hogy doktorosdit játsszatok. – Azt hittem. A rendelő falépcsői megreccsentek a súlya alatt. a francba! Ő kérte. nem haragszom. – Tudod. meg rontást idéz elő. Mamadou – mondta. – És beszélsz a hölggyel? – Igen. honnan tudhatná. Csak azt mondtad. Tessék! Ennyi! – Veletek megyek. – Na.. előbb add vissza a vödrömet. hogy adjam oda neked! Az orvos egy recept hátuljára firkantotta a mobiltelefonszámát. és bedobta a csatornába. Camille elmosolyodott. de ha nem. hívjon. Camille Fauque gombóccá gyűrte a cetlit. – A TB-be? – Igen. – Te is metróval jössz? – Nem. – Tessék.. hogy idézze meg neked a szeretett lényt. és hozzátette: Felírok magának egy jó vacsorát. Jó szerencsét odabent.. – Minek? – Minek. megyünk? – Én is veletek megyek.” – Hé. az öcséd autóutakat épít. mintha meg akarná karmolni: – Te átkozott perszóna. – És nekem? – vágott közbe Samia – Nekem nem tudna találni egy pasit? Mamadou Samia arca felé kapott. már megint ezzel szívatsz! Az nem a te vödröd. gyalog. – Autóutakat épít. átkozott.

amelyet a testében görgő kövek és kavicsok jelentenek. Mindenkit hamis nyomra vezetett. Nem akart az ő útjára lépni. És tulajdonképpen ez volt az oka annak. mint a többiek. és nagyon kecsesen tudott kereket oldani. nehezebben lemérhető súly.. szédíteni. Nem bánta. hogy talán most mondott le az utolsó esélyéről. De Camille Fauque hazudott. és figyelmesebbnek. szerencsére az üzenetrögzítő vette fel. amelyet nem tudott tisztelni többé. Neki is rá kellett volna könyökölnie az asztalra. mert a kavicsok minden helyet elfoglalnak a gyomrában. és segítené. hogy azért nem eszik. Az idő olyan fogalom volt. és kényszerítette magát.Camille Pierre-hez és Mathilde-hoz volt hivatalos vacsorára. Hogy minden ébredéskor úgy érzi. a veszekedéseik. Camille Fauque szellem volt. Ezt kellett volna elmesélnie az üzemorvosnak az előbb. hogy eldobta a telefonszámát. mint a többi. Hazudni. amikor majdnem belevágott. látszólag könnyed jelenetnek. és elmondani az igazságot. Bement a házában lévő szupermarketbe. nagyon mélyre és nagyon sötétbe. aki éjszaka dolgozott. amelyben megpróbálta meggyőzni magát róla. a Toucleannál végzett idióta munkája. keveset beszélt. hogy nem élt bennük. Az előbbi háborgása. aki háttal áll a képeken. Talán mégiscsak el kellett volna neki mondani. az egymásnak adogatott cigik. nagyon messze. Mert Mamadou hatalmas kacagása. de felmerült benne.. feloldhatná a homokkövet. csak a hátizsákja súlya. A könnyű.. Volt egy pillanat. élni. Nem akarta úgy végezni. hogy Camille hallgatott. Olyan ügyes. mint az anyja. Most mégis eszébe jutott az orvos. hanem azért. Milyen kifejezést is használt? Hogy ő is „eleven lény”? Nevetséges: Camille Fauque nem volt eleven lény. Olyan könnyed volt. Josy Bredart. Az orvos türelmesnek látszott. máris fullad. Túl messzire. Ha lett volna hozzá kedve. Vajon meghallgatta volna az a fiatal orvos? És megértette volna? Egészen biztosan. vagy ereje? Vagy talán ideje? Igen. A könnye. abszurd monológja. és Mamadou nevetéséért. hogy ehető dolgokat vásároljon. igen. és az a másik. Nem volt szabad hinni az előbbi. lökött viháncolásuk. hogy hiányzik. nehogy észrevegyék. hogy elmulassza ezt az egészet. Nem szögezi más az utca kövéhez. hogy ő is van olyan derék leány. bár ő sem hitt benne. nagyon könnyű Camille Fauque elindul tehát. mert az akárhová vezethetett volna. hogy újra lélegezni tudjon. illanó fiatal lány. Fáradt volt. ha szólították. Carine zavaros történetei. és minden újabb napot felemelhetetlen súlynak érez. mert szomorú lenne. a fizikai fáradtság.. amelyben lemondta a meghívást. Hogy az őt körülvevő világ cseppet sem fontos. vagyis végeredményben a folyadék. Igen. Aztán sírna egyet. De nem volt bátorsága visszafordulni sem. A doktor jóakarata iránti tiszteletből tette. de visszafordulni nem. Camille Fauque volt az a törékeny. vegytiszta hazugság volt. Túl sok hét és hónap telt el már úgy. mind élni segítették őt. nappal pedig kavicsokat rakosgatott egymásra. és még ki sem nyitotta a szemét. 20 . de jelentkezett. vagyis azért eszik olyan keveset. Elmondani. rosszkedvük. Hagyott nekik egy üzenetet. De nem azért. ideje – nyugtatgatta magát. Lassan mozgott. kavicsot fal.

szorongást és gyötrelmet okozott. vörös vitorlavászon nadrágjában és széles karmozdulataival. Camille nem tudta. mire sikerült döntenie: vett banánt.. Nem is értem. bocsásson meg nekem! – Semmi baj! – mondta Camille harmadszor is. pedig én is ugyanezt a számot ütöttem be. A fiú gyorsan maga elé akarta engedni Camille-t. – Nem. – Ó.. 21 .. – Semmi baj – mondta Camille. majd meglátjuk... hogy kiment a boltból.. nincs semmi baj. Camille látta egyszer. de rögtön vissza is tette. akiknek majd' megszakadt érte a szívük. igazán. – Talán az udvarban lakik? – Hát.Többször is körbejárta a polcokat. hogy Camille akadálytalanul beléphessen. milyen szédült vagyok... azt a különös. – Ó! Á! Bocsánat! – A fiú a kezét tördelte. Elfelejtette a kódot? – Nem. hogy nem. és megint visszatette a holmit. Elnevette magát. – Sajnos. az ördögbe is! Legalábbis azt hiszem. újra levette. majd amikor már majdnem rákerült a sor a pénztárnál.. Amikor már az előcsarnokban voltak. és belökte a kaput. nem igazán.. szomorú bohóc volt. Istenem. négy joghurtot és két üveg ásványvizet. bocsássa meg. kisasszony. Most meglátta azt a fickót a házukból. a fejét rázta. átemelte a karját fölötte.. Leemelt valamit a polcról. – Jó estét. A fiú most is ott dünnyögött a kaputelefon előtt. Furcsa. húzta az időt. és felemelné a lábát. dadogva beszélt az eladónőkkel. nekinyomja a bokámat a falnak és nagyon fáj. vagy sajnálja. mintha Camille most jelentette volna be a világvégét. és megvette ugyanazt az üveg majonézt. mert feltartom. de valahogy elvétette a mozdulatot.. mert látja. ragtapasszal foltozott szemüvegével. hórihorgas alakot. – Talán megváltoztatták? – Úgy gondolja. Szívfacsaró volt az egész. visszament. hogy. Camille néha az utcán vagy a ház kapuja előtt is összefutott vele. arrébb ment egy pár lépést. amit egy perccel korában visszatett. kérem. ugye? Szörnyű alak volt. Az ajtó kattant egyet. aztán visszajött. én nem arra megyek – mondta Camille és az udvar felé mutatott. komolyan? – Ezt úgy kérdezte. nyakatekert beszédstílusa és széles karmozdulatai szörnyen kínossá tették a vele való találkozást. én. hirtelen kilépett. Milyen szédült! Pedig. balsors! Ugye nem okoztam túl nagy fájdalmat? Milyen ügyetlen vagyok.. – Na. tulajdonképpen még nem tekintettem át ebből a szemszögből a dolgokat. A fickó nem mozdult. Beteges félénksége.. a fiú gyorsan kinyitotta a belső üvegajtót. hogy nevessen rajta. és minden találkozásuk csak bonyodalmat. 342B7. – Ó. Inkább a tető alatt. Camille végül könyörgőre fogta: – Lenne olyan kedves. és hátulról alaposan fejbe vágta. A fickó megpróbálta leakasztani a táskája fülét a kapu sárgaréz kilincséről. – Baj van? – kérdezte Camille. feltartom...

beledöglöm! 22 . mert még ez a bagolyvár is több volt. hogy egyszer éjszaka – mert általában az éjszaka közepén jött haza – az előcsarnokban találkozott vele. és a fejét ingatta. jobbra megláthatta az Eiffel-torony tetejét. amikor szép idő volt. hogy ellopják az eszközeimet. amikor meglátta a lépcsőházban álló sápadt árnyékot. De nem panaszkodott. – Ez inkább nyögés volt. A negyediken leült a lépcsőre.” – Camille-nak eszébe jutott. Camille mondta. – Pierre! – Ki az? – Pierre. „Sajnos nem tudom. Caplatott a lépcsőn felfelé. és beletelt néhány másodpercbe. Tanácstalanul nézelődött. és egy nyitott macskakonzervet tartott a kezében.. Camille már három napja az utcán aludt. és megkérdezte Camille-t. „Az úri negyed. hol is van. csendes és riadt Camille Fauque-ra. hátha megtalálják azt a bizonyos cicát. Jól emlékszik. Egyszer egy éjszaka ugyanis megállt. Hallja. ez a festőkészletem. tele mindenféle kacattal. csak állt. Amikor Pierre egy héttel korábban a küszöbén rátalált a kiéhezett. A szoba apró volt. Lökött ez az alak. a fejét a térdére ejtette. a vihartól félve becsukta a csapóablakot. Ismerte már ezeket az időjárási viszonyokat. szörnyen érezte magát. mindent. kisasszony – kiabálta utána a fiú. Pierre először megijedt. mert több mint egy éve itt lakott. egy bizonyos értelemben tényleg menő helyen lakott: ha felmászott a kisasztalra és derékig kilógott az ablakon. az nem igazán volt menő. Mindent. Nem akarom. anyám. mert abba beledöglöm. mint ma is. maga után vonszolta az ásványvizes üvegeit. egy cselédmanzárdban. De ami a többit illeti. „Hogy néz ki?” – kérdezte.. és nem tudott többé elindulni. Egy proccos ház hetedik emeletén lakott. Amikor felébredt.. és gyorsan elindult felfelé. és átnyújtotta a kulcsot. és elaludt. – Camille! Te vagy az? Camille felzokogott. Soha.„ „Nem tudja. hát. milyen zavart képet vágott Pierre Kessler. Át volt fagyva. Camille-nak most eszébe jutott. pizsamában és vadászcsizmában volt. Mielőtt munkába indult. – Igen. mire rájött.. hogy néz ki a macskája? A fickó megmerevedett: „Honnan tudnám? Nekem soha nem volt macskám!” Camille majdnem felrobbant. és úgyis ellopják tőlem. – Ki maga? Felkapcsolta a világítást. és rálépett az odújához vezető százhetvenkét lépcső közül az elsőre..– Ó! Ez nagyszerű! Igazán mulatságos lehet! Camille elfintorodott. így is lehet nézni a dolgokat! – Jó éjszakát. és vele együtt körülnézett az udvaron. és majd kiköpte a tüdejét. Mindent ellopnak tőlem. mocskos. és most felsóhajtott. minden csurom víz volt.. télen pedig vacogott. Tudja. és még jobban megijedt. mint a tenyerét. egy emeleten sem. ez ám az úri negyed. mit mondott Carine. Milyen igaz. Ez a fickó határozottan lökött volt. amikor belökte ennek a lomtárnak az ajtaját. és mivel a ház a Marsmezőre nézett. Amikor esett odakint. hogy nem látott-e egy macskát. és egy kis táskát nyújtott feléje: – Pierre! Ezt muszáj elraknia nekem. majd megfúlt a hőségtől. mert elképzelte a rá váró pokoli hőséget. mint amiben reménykedhetett. hogy nem. Megpróbált nem megállni. – Üdvözölje a nevemben a kedves szüleit! A szüleit.

segített neki lámpát. nem tudom. – Szó sem lehet róla – jelentette ki Pierre határozottan. majd kihúzta az ágy alól a kis skótkockás táskát. amit nem adott el. és nem kérdeztek tőle semmit. de jobbnak látták békén hagyni őt. néhány edényt. mit mondhatnék. Camille másnap éjszaka ébredt fel. Levetkőztették.. matracot. a köszönöm elég lesz. Mathilde elkísérte Camille-t egy önkiszolgáló lakberendezési áruházba. és rázendített a Bohéméletre. félrebeszél: – Camille! Miről beszélsz? És honnan jössz? Gyere be! Már Mathilde is kint állt az előszobában. de Pierre-ék nem erőltették. – Nem akarod megtartani a kulcsainkat? – Nem. – Van pénzed? – kérdezte tőle. Pierre nevetett.. Pierre felajánlotta. Camille egyikre-másikra felelt. rendben leszek. – Igen. Műanyag poharakból itták a pezsgőt. – Alszik? – Azt hiszem. nagylány? – Igen – felelte Camille a könnyeit nyeldesve. Néhány nap múlva meglátogatták. Pierre Kessler odahúzott egy széket az ágya mellé. nem. hogy eszébe jutott az ifjúsága. Én. – Mathilde magához ölelte – Igen. Néhány napig maguknál tartották. nehogy felébressze őket. 23 . másoltattak neki kulcsot. hogy ellakhat a szülei hajdani lakásához tartozó manzárdszobában. Camille nemet intett: – Inkább itt hagynám. tele csodálatos ennivalóval. és elszörnyedve nézte. Camille elájult a küszöbükön. ágyneműt. A pezsgőnek és az oldott hangulatnak köszönhetően fel mertek tenni néhány kérdést. – Ne mondj semmit. és lefektették a belső szobában. Semmi keresnivalója nálunk. mielőtt Camille elment tőlük. – Tessék. A lépcsőjárás kifárasztotta őket.. nem. – Magaddal viszed. – Mi történt? – Fogalmam sincs. – Menni fog.. Pierre és Mathilde ugyan nem aludtak.. milyen állapotban van! – Csssss. – Köszönöm? – Igen. és Mathilde előhúzott egy nagy táskát. amely hozzájuk vezette Camille-t.. Sírva fakadt. Valóságos áldás volt ez a két ember. lerogytak a matracra.Pierre azt hitte. egy elektromos főzőlapot és egy minihűtőszekrényt vásárolni. kijelentette. – De nézd. és nagyon halkan eresztette tele a kádat.

és visszatette a hűtőbe a joghurtot. Pierre Kessler megfordult. úgy. Pierre megszorította a csuklóját. Soha. utána jön a tél. Annyira figyelt a mozdulataira. meghallgatott másokat.. oké?” Most az egyszer igaza volt. Egyébként nem is tehetsz mást. hogy eszedbe juttatom ezt a kellemetlen tényt. Nagyon sokat. Átverte az orvost.. aki a világra hozta őket. Camille.. és tett egy ígéretet Mamadou-nak. Most már muszáj dolgoznod. sőt Mathilde már el is indult lefelé. mire sikerült. Senkinek. és nekilátott cigarettát sodorni. Mert hogy van egy anyád.Amikor indulófélben voltak. de mivel ez a harmadik üzenetem múlt kedd óta. és oda sem figyelve. – Az nem munka volt. amikor majdnem normális napja volt! Beszélt. Ma-ma. Tudod. és keményen Pierre szemébe nézett: – Ezért segített nekem? Hogy ezt mondhassa? – Nem. vagyis szocializálódott. hogy lássa a napot. Most a szart pucolta ki mások után a vécéből. hogy úgy 24 . Törökülésben leült az ágyra. nagyon is sokat dolgoztam az utóbbi időben. – Mint egy csodagyerekre. és közben véresre harapdálta az ajkát. Őt magát is meglepte. és ez tökéletesen megfelelt neki. hajlandó vagy-e velem ebéd-” Camille kikapcsolta a rögzítőt. Szeptember végén jártak. – Ne beszélj hülyeségeket. és egy hajtásra megitta a maradék bort. Camille arra gondolt. van-e fogalmad róla.. Ez nem ér! Nem ér. mint a saját lányunkra. a jó gyerekek ezzel a szóval illetik azt. és elengedte a kezét. lányok. Végül is szót fogadott Pierre-nek. most éljük az utolsó szép napokat. Camille remegni kezdett. Dolgozott. hamarabb lefeküdni. és még délután felkelni.. – Azt hiszem. „Itt Mama – rikácsolta az anyja hangja – Nem tudom. Camille lesütötte a szemét. És tessék. hogy így felhúzza magát egy vékony kis papír miatt. De a keze elárulta. hogy ebben az évben máshogy kellene beosztani az idejét. fogta a dohányos szelencét. Camille. fesztelen mozdulattal bekapcsolta az üzenetrögzítőt. kiről beszélek. – Nem. Nem merte végiglapozni a katalógust. Több papírt is eltépett. és megragadta Camille csuklóját. hogy mindig úgy tekintettünk rád. és a napok szemmel láthatóan rövidültek. és hátralökte. – mondta Pierre. Szuper Josy figyelmeztette is őket még tegnap: „Ne nyavalyogjatok. nevetett. Tényleg dögletes hőség volt. mintha nem is lenne fontosabb dolga a világon.. vagy mint egy cseregyerekre? Pierre rámosolygott. hogy ilyesmit tervezget. Borzasztó régóta nem ígért meg semmit. ugye tudod? Bocsásd meg. és még annyit mondott: – Dolgozz. egyszerűen nincs más választásod. Ha jól tudom. Mindig van hiteled – ez állt egy post-iten. Camille becsukta utánuk az ajtót. és befagy a seggünk! Úgyhogy ne nyavalyogjatok. – Rajzolj. egy gépből jövő néhány szó megzavarta a fejét. te is nagyon jól tudod! Camille felemelte a tekintetét. és a táska aljában a Sennelier művészellátó bolt katalógusára akadt. hogy szinte fájt. összerakta a babazsúr kellékeit. Csak azt akarom tudni. amit az imént vett ki.

. mintha egy halom formátlan törmelék zuhogott volna rá. 25 ..terült el a földön. ízzé-porrá zúzva.

menj és rendeld meg a karácsonyi ajándékodat. behunyta a szemét és több percig így maradt... – Oké.. főnök. főnök! – Hogyhogy nem? – Dolgom van. Mondja..5 – Lestafier! – Igen. Franck gorombán félbeszakította: – Mi történt? – Jaj. – Minden rendben.. Hosszú szitkozódás... papírt keresett az asztalon. Nem a nagyanyád vagyok. Lestafier! Vegye már át ezt a kurva telefont. becsukta az ajtót. főnök! – A nagymamája. lehajtotta a fejét. különben. Istenem.. Belépett az irodába. – Nagymama? – Szervusz. nyissz. de nehezen találtalak meg... nagyi van a vonalban. Nehogy letegye! Franck felállt. – Mondja meg neki. fiam? – Igen. és kijött az irodából. – Carminot asszony? – Ó! Hú. hogy hívjanak később! A jóember megcsóválta a fejét. – Várjon. Nem vagyok postáskisasszony! A fiatalember megtörölte a kezét a kötényéről lógó konyharuhában. – Lestafier! – Igen. – Menj a fenébe. hogy felírjon rá valamit.. Levette a sapkáját. Franck.. – Semmi komoly? – Combnyaktörés. mintha elvágná a torkát): – Ne nyúlj semmihez. elsápadt. 26 . Franck végül a zsebébe gyűrte a papírdarabot. és sóhajtva nyúlt a kagyló után. és odaszólt a szomszéd asztalnál dolgozó fiúnak (közben úgy tett.. hogy már nem ott dolgozol. A főnök az üvegablakon át figyelte. amit az irodájának nevezett. leült. Először a Grands Comptoires-t hívtam. hanem Yvonne Carminot... a csuklóját végighúzta a homlokán. de mondták. utána felhív. – Menjen a fenébe.. hogy visszahívom – felelte a fiú. szemétláda. főnök! – Telefon! – Nem. a keze közé fogta a fejét. majd letette a telefont.. Paulette. aki éppen egy darab húst csontozott. főnök. és visszament a bejárat melletti ruhásszekrénybe.. újra felvette a telefont.

hogy miről beszéltem az öreggel. egyetlen egyet is.. – Biztos? – Biztos. és ráparancsolt. – És ki készíti ma este a meleg ételeket? – Guillaume. és a pihenő alatt előkészítem az estit is. Meg tudja csinálni.. ki akarja venni a mai napot. – Valaki nagyon szereti a nagymamáját. ha békén hagyja. és a késéért nyúlt. A főnök elfintorodott.– Ó. – Nem. – Yes.gen. de az a baj. – Mi van vele? – Vasárnap visszaadom. és látja. főnök.. a másik a bárányborda fölé hajolt. Combnyaktörés? – . de jobbnak látta. – Ki állítja.. Egy igazi tengeri nyúl! – Mondja. megcsinálom a délelőtti műszakot. hogy váltson köpenyt. hogy meg tudja csinálni? – Én. – Biztosan menni fog? – Megoldjuk.gen. – Súlyos? – Azt hiszem nem.. de azt előre megmondom. hogy ma este. akkor azt is tudod. Csendben dolgoztak tovább. ha csak egyetlen megjegyzést is kell tennem. – Egyedül? Mihez? – Mindenhez. érti? A maga fejét szedem le. – A motor. – Ha jól sejtem. mosson előbb kezet! Nem a falujában van! – Menj a francba – morogta Franck. hallgatott. Rendben. az egyik a nyulai fölé. és behunyta a szemét... megegyeztünk? – Megegyeztünk.. menni fog. Majd megint a helyettes séfjéhez fordult. főnök. főnök. 27 . Újra munkához látott. Franck visszament a helyére. de utána nagyon szeretnék elmenni... még ma is itt van.. A segéde csak néhány perc múlva merte megszólítani: – Jól vagy? – Nem. Guillaume nem értette. mit mondtál a főnöknek.. odaintett egy épp arra járó fiút. főnök. – Mivel hallottad. az gyakran előfordul az öregeknél. Az anyámnak tíz évvel ezelőtt tört el. – Húha! – füttyentett a másik. és hozzátette: – Menjen. – Az újat? – . ha az esti műszakban bármit is elcsesznek.. – Lestafier! Menjen.. hogy teljesen egyedül vagyok... – Hallottam.

Nem merte bevallani magának.. és zaklatott. A kurva életbe. megállás nélkül káromkodott.. csendet! Guillaume megélezte a kését. és a zajt kihasználva odasúgta Francknak: – Akkor vidd te. és igyekezett nem megégetni magát. – Hé! – Mi van? – Hol is van a nagymamád? – Tours-ban. A dagadt Titi most turbózta fel a benzinmotort. hogy fizethesse a részleteket. Franck Lestafier mosolyogva csóválta meg a fejét. – Csendet uraim. Átadta a maradékokat. amikor a főnök átküldte az utalványokat. – Csak ne köszönd. Tehát egyedül maradt a konyhában a váltás alatt a mosogatófiúkkal. – Köszönöm. Boldog volt. – Köszönöm... hogy ez beütött? Végül is. és ott lehet valamivel több. csak vakkantott. kipróbálhatja az autópályán is. Nem volt ideje hazamenni. Majd akkor add oda.. Alig tudott odafigyelni. mint máskor. hogy pár héten belül hatalmas csávába kerül. az öltözőben zuhanyozott le. Tudta. ha meg akarod látogatni? – Másképpen is meg tudom oldani. megszámolta a hússzeleteket és hosszú jegyzeteket hagyott Guillaume-nak. még ehet előtte valamit. Már akkor is nehéz volt a nagymamájára gondolnia és meglátogatni őt. ha meggyógyult. egy ronggyal megtisztíthatta a bukósisakját. és félhangosan. Ezután már nem is beszéltek. leltárt csinált.... – Akkor nem lesz szükséged a motorodra vasárnap. Lenyúlom a séfhelyettesi posztodat.Franck keserűen elfintorodott. Ha minden jól megy. és sok különmunkát kellett vállalnia. 28 . de azért kicsit megörült a lehetőségnek. mint egy óra alatt. Franck hosszabbnak érezte a műszakot. Hogy a fenébe fogja tudni megcsinálni most. és meglehetősen zavart állapotban hagyta ott az éttermet. milyen szar helyzet! Már csak ez hiányzott! Most vett egy méregdrága motort hosszú lejáratú hitelre. A főnök hangja szakította félbe a beszélgetést. amikor nem volt semmi baja. Majdnem sikerült túlsütnie egy marhabordát.

elnézést a zavarásért.. – Jól vagy? Az idős hölgy megpróbált rámosolyogni. és megpróbált szépen.. nem értjük egymást. A recepciós hölgy közölte vele. Franck ügyetlenül válaszolgatott. jöjjön vissza holnap reggel tíz után. de látnom kell a nagymamámat. azt mondta. – Hogy hívják? – Lestafier.6 Valamivel hat óra előtt állította le a motort a kórház parkolójában. a nő bekeményített. de nem sikerült. Amit az ágyban látott. és félig süket volt a motor zajától. Franck még nem volt annyira magánál. – Na mi van? Már megint valami butaságot csináltál? Francknak emberfeletti erőfeszítésébe került ez a tréfás hang. ha megtenné. hogy. ettől az arca szörnyűségesen behorpadt.. a pulóverét. – Jöjjön velem. Franck makacskodott. hogy már vége a látogatási időnek. Behunyta a szemét. Levette a kabátját. – Ugye mondtam. hova akaszthatná fel őket.. akit tegnap hozott be a mentő. Egy ápolónő lépett oda. Most érkeztem Párizsból. a felső ajka egészen beesett a szájába. figyeljen rám egy kicsit. az operáció lefolyását. és körülnézett.. hogy visszanyerje a lélekjelenlétét. ugye? – furcsán csengett a hangja. 29 . nyugodtan beszélni: – Kérem. Franck letette a sisakját és a motoros kesztyűjét a pultra. amikor beléptek az ajtón. – Tudod. de ha elmegy. Kivették a műfogsorát. különben nem engedik ki az épületből. és sírva fakadt. hogy eljön! Most egyedül hagyom magukat. – Most majd bedugnak egy elfekvőbe. – Kérem. attól majd megszakadt a szíve. beszéltem az ápolónővel. hogy mondjon néhány szót a beteg életmódjáról. úgyhogy.. – Mi a probléma? Ez már ígéretesebbnek tűnt. mert nagyon zavarta a kórházszag. Először gyorsan megfordult.. hogy a műtét nagyon jól sikerült. a várható gyógyulási időt. és megkérte. és nemsokára vissza kell fordulnom. Röviden elmagyarázta Francknak a helyzetet. kopogjon be hozzám a nővérszobába.. – Itt az unokája! – közölte vidáman az ápolónő. és. – Aha! – Az ápolónő intett a recepciósnak. hogy megköszönje. Van benned egy szép darab ócskavas is. Azt hiszem. – Nagyon meleg van itt.

és megfogta Paulette kezét. miért szakított a barátnőjével. milyen fáradt. és hogy hívják azt a lányt. mint egy teknősbéka! – Hazudós! Paulette a könnyein keresztül Franckra mosolygott. azt nem. Utánozta az új lakótársát. ha eljössz hozzánk.. leoltom a lámpát. akkor sem ejtettél egy könnycseppet sem. – Te ugyan nem. Ügyesnek kell lenned! – És meglátogatsz majd? – Persze. olyan. Ez tőled is függ. de most aludnod kell egy kicsit.. Paulette! – És ez hány napig tart? – Néhány hétig. mire a nyugatra néző szobát lágy alkonyi fény árasztotta el. Te sohasem sírsz. és megérted. újra megtanítanak járni.. de szennyezett a levegő. és áttért a személyesebb emlékekre és mélyebb titkokra is. – Az normális. Amikor pici korodban kificamodott a karod. mint egy kórház. – De nekem semmi kedvem Párizsba menni. Semmiségekkel kezdte.. meg efféle hülyeségeket.. De a lenyugvó nap fénye és nagyanyja kisimuló arca hamarosan megoldotta a nyelvét. – Akkor mi megyünk el hozzád. nagymama. csak kisebb.. utána átvisznek egy utógondozó intézetbe. úgy megyek.. hogy meglátogatlak! Tudod... Az túl parasztos. mert soha nem tudott ügyesen beszélni vagy mesélni magáról. hogy miket szokott főzni. hogy adjon ellene valamit.. és hallotta. Először nehezen találta a szavakat.. Az nem elfekvő.– Még mit nem! Miket beszélsz! Itt maradsz még egy pár napig. Elmesélte... – Franck! – Itt vagyok. hogy nem! Majd meglátod. – Fáj. Franck felhúzta a rolettát. hogy milyen színű a Suzukija.. akire rá akar hajtani. beszélt arról. – Esküszöm. van egy szép motorom! – És nem mész vele túl gyorsan? – Nnnem. hogy a nagymamája csendesen nevetgél a sötétben. hogy Párizsban szép az idő. aztán: hopp a kertedbe. – Ezt ne csináld. 30 ... szólok az ápolónőnek. – Már most elmész? – Dehogyis! – Beszélj egy kicsit! Mesélj magadról valamit! – Várj.. nagymama.. – Nem. Felemelte a fotelt. majd elmúlik.. elmondta. és megsütöd a híres almatortádat. túlzol. Állati ronda ez a fény. – De azért mégis hagyd abba! Nem merte megfogni a kezét a csövek miatt. mert én is elbőgöm magam. – Mielőtt elmegyek.. Ott kényeztetni fognak. hogy halad a főzéssel. – De nagyon fáj. – Nem. áttette a másik oldalra.

gyerünk. hogy fáj neki. hogy egyszer egy miniszter bement hozzájuk gratulálni. – Várjon. és az ajkára tette az ujját. Amikor már az ajtónál volt. – Reggelre jobban lesz. és elővette Paulette kórlapját. Leültette egy székre. Hazafelé hajtotta a motort.. és belefúrta fejét a párnába. hogy elaludt.Franck beszélt arról. Végül az ápolónő csípte el. – Akkor én is iszom egy pohárkával. a főnök nagy pofájáról. minél többet alszol. veszek egy kólát az automatából. gyakorlati kérdést. mert Paulette lélegzéséből rájött. – Jól van? – Fáradtan.. alvás. Nézze: van itt egy rakás sütemény. Most nem. – Igen. – A szardíniára értettem.. tudod. Azután elhallgatott. most már aludj. válaszolt az ápolónő kérdéseire. 31 . beszélt Takumi. de Franck nem válaszolt. annál hamarabb talpra állsz. Amikor kilépett. milyen a légkör az étteremben. köszönöm... Paulette visszahívta: – Franck! – Igen? – Nem üzentem az anyádnak. magával. de csitt! Rendben? Franck evett néhány falatot. – Azt mondja. elmesélte. otthon azonnal bedőlt az ágyba. Mesélt néhány újságot Momóról és Mandel asszonyról. – Köszönöm. – Csak a munkámat végzem. szinte mellbe vágta a neonlámpák erőszakos fénye. – Én. A fiókból elővett egy doboz szardíniát és egy csomag kétszersültet. Gyulladáscsökkentő is van az infúzióban. Először feltett Francknak néhány hivatalos. – Csitt.. és hosszú ideig keringett elveszetten. – Nem evett semmit? – Nem.... van itt minden.. Még igazán harcolhat egy kicsit. – Jól tetted. Egy kupicával? – Nem. majd fogta a menetfelszerelését... – Ez jó lesz? – És maga? – Nem gond. – Jól tettem? Franck bólintott. mert. a fiatal szakács ügyességéről és a szarvasgomba áráról... Hangtalanul felállt. Olyan sokáig tartotta magát.. Nem szabad letörnie. holnap jobb állapotban ébred.. De most már.

támolyogott. Általában kétrét görnyedve jött el a vendéglőből. – De én nem vagyok „általában az emberek”. hogy oda nélkülem is elmehetsz. kólát.. kiment a mosdóba. Mélyet sóhajtott. Camille anyja hirtelen rikácsolni kezdett: – De azt ugye tudod. hogy lekapargassa a vart. hogy az anyja most lép be a Jade Paradicsom ajtaján. mert az emberek általában ezt kérdezik. mama! – Meg se csókolsz? – Szia. fizetett. és adok. 32 . sárgás lakkozással. vagy rögtön elmegyek. szorosan fogta a poharat. A kagyló.. Egyébként akkor sem vinnélek oda.. Elszívott még egy cigarettát. Az egyik asztalnál meglátta anyja görnyedt alakját.és gyöngyházberakások műanyagból készültek.. – Hát akkor mi vagy? – Ó. mint akit megnyúztak. Mintha az anyja valamiféle aprólékos és valószínűleg tudatalatti szadizmussal azon lett volna. Ezek a – nem túl gyakori – ebédek mindig hazavágták a beleit. és átment az utcán. Köszönöm. Camille apró kortyokban itta a kólát. Amennyit te eszel. behunyta a szemét és mélyeket lélegzett. szörnyű ronda. A keze a zsebében – a zsebét a hasára szorította. és úgy érezte magát. jó? Camille hátrafordult. De képzeld. ha tudnálak.. Az egyik ember balszerencséje a másik ember szeren. Két kézzel. és leült vele szemben: – Szia. ahová az anyja hívta ebédelni. kidobott pénz lenne az egész. Istenien alakult a hangulat. – Szép itt.7 – Kávét? – Nem. azzal a vendéglővel szemben.. ne kezdd már megint. mama – ismételte meg Camille szép tagoltan. hogy a Tour d’Argent-ba vigyelek ebédelni. és egyenként felszakítsa a milliónyi apró heget. és megbámulta az utálatos dekorációt: a stukkókat és az ál-ázsiai domborműveket. – Nem. Ha pénzre van szükséged. – Ezt most hagyd abba – fenyegetőzött Camille –. amikor találkoznak. – Jól vagy? – Ezt miért kérdezed? Camille megkapaszkodott az asztal peremében – nem akart azonnal felpattanni. – Azért kérdezem. csak szólsz. az ég szent szerelmére. nem állok úgy. mert neked bezzeg van pénzed. Egy kis kávéházban könyökölt a bárpultnál. Camille a bárpult tükrében látta.

– Aha! Nem szereted. Az anyja szemrehányóan csóválta a fejét. hogy mókázzunk. – Mama. ugye? Tisztára. lányom. – Mama.. hogy szívjunk... hogy így tetszel a fiúknak. már réges-rég a föld alatt lennék.. a fájós hátáról. – Először is. – Nem. Camille úgy döntött. biztos lehetsz benne. Nem folytathatjuk. hogy lássa elsorvadni! – Akkor miért hoztál a világra? 33 . és mindent elrontottál... Jó munkája van! És milyen érdekes! Takarítónő. a magányáról beszélt. ha aggódom érted. évődjünk. Nem eszed meg? – Nem. – Nézz végig magadon. Éppen elégszer elmondtad nekem. Jó étvággyal evett és elkomorodott. akkor nagyon naiv vagy. Az anyja felvidult. – Mit „mamázol”? Normális. Ne menjünk el ebbe az irányba. vagy nekiugrik a torkának. – Választottak már? – kérdezte a pincérnő. Ez igencsak furcsa egy ilyen trehány személy részéről. Jó iskolám volt. Tudod. Ha azt hiszed. amikor a lánya újabb sört rendelt. – És most? Most mit csinálok? – Mindig tiéd az utolsó szó. Olyan vagy.. hiszen nem voltam boldog vele. és az ujjával számolgatta őket. hogy rámosolyog és megveregeti a kezét. – Igaz! Gyerünk. Kérlek szépen.. – Nem kellett volna életed végéig azt csinálni.. amerre akarok. sírdogált egy kicsit. És aztán mit jelent az. hogy „boldog”? Ez az új divat. koccints velem... Boldog! Boldog! Ha azt hiszed. – Arra megyek. és megfojtja. és tudom. a hülye kollégáiról és a társbérlet nyomoráról. Camille meg tudta volna csókolni.. ha róla beszélek. Te azt szép munkának nevezed? Én egyáltalán nem bánom. Most az egyszer nem mondtál butaságot.. mi? – jelentette ki az anyja győzedelmesen.. amilyen. – Túl sokat iszol. a kisasszony dolgozó nő. hogy azért vagyunk a földön. hogy azért születtünk. – Szép munka.– Ja tényleg. Az anyja szétterítette a gyógyszereit az asztalon. kérlek. találj valami más témát. mint az apád! Camille megmerevedett. Ha nem szedném őket... – Soha nem látogatsz meg. mint egy csontváz. amiről nem tudsz semmit.. Így olyannak látom a világot. érted? Én legalábbis nem. hogy nem hiszem ezt. – Nincs még eleged ebből a sok szarból? – Ne beszélj olyasmiről. és pipacsokat szedjünk a mezőn. nem azért hoz az ember gyereket a világra.. Valami mást! – Szép munkád volt. honnan tudod? És miért nem veszed le ezt a szörnyű szemüveget? Itt nem süt a nap. – Jobban érzem magam így. hogy még mindig meg tudsz lepni? – Stop. Vagy ezt teszi. Mama! Ezt nem folytathatjuk így.

Camille-nak jó idejébe telt. Beletörölte a cipőjét a lányába. A válaszod nem is lehetne világosabb. mivel az csak a 8-as számú nagyjelenet látványos befejező része... Néhány végtelenül egyszerű. hogy ma egy kínai étteremben találkoztak. hogy élni akarjon. hogy sértett ruhasuhogással rövidítette meg a találkozóikat. hogy ő is elhagyta. aranyom. Aljas jóhiszeműséggel és löttyös győzelmekkel töltekezhetett. bundás gyümölcseit és túlcukrozott süteményeit. mit kérdeztem? – Igen. Igaz. hogy ezeknek a kierőszakolt találkozóknak. és gondolatban néhány alapvető igazságot ismételgetett. Nagyon. megvádolta. felhívta a figyelmét. hogy ne akarjak elmenni. ezeknek az abszurd és romboló beszélgetéseknek megvan a maguk értelme.. hogy továbbra is találkozzék vele. Ez nehéz gyakorlat volt. amelyek lehetővé tették.. Néhány sebtében összeszerelt kis mankót. de mindig nagyon elégedetten távozott. 34 . már tudta. és mindjárt a nyakába zúdul a 8-as számú nagyjelenet. Ebben a sorrendben. és az anyja megtalálja bennük a számítását. majd megkérdezte. Mert sajnos Catherine Fauque tökéletesen így volt ezzel. vagy összevissza... és elegendő bombát halmozhatott fel magában a következő találkozóig. már nem voltak mellette. A váratlan kirohanástól semmiképpen sem szabad túlságosan megrendülni. akik megadták a kulcsot anyja személyiségéhez.Camille még be sem fejezte a mondatot.. mire megértette ezt – bár nem egyedül sikerült rájönnie. csúcsjelenete. Camille sodort magának egy cigarettát. – És? – Köszönöm. és elment. hogy túl messzire ment. akik valaha őrködtek fölötte. ahogy máskor is: erősen összpontosított. nem szabad a szívére vennie. De ez sajnos régen volt. köszönöm. hogy nincs is szíve. – Hallottad. és ez nagy örömet szerzett neki. Az anyja sírt. Camille pedig nagyon rossz állapotba került... Segítettek neki. – Csak egyetlen okot mondj. de az is igaz. csak egyetlen-egyet. két étkezési jegyet dobott az asztalra. Feljajdult. Fiatalkorában voltak olyan emberek a környezetében. és Camille anyja nem különösebben szerette a kínai vendéglők licsijét. végtelenül jóhiszemű mondatot. és azok az emberek. Elégedetten és jóllakottan. hogy neki vajon mi oka lehet még arra. de Camille már régóta összeállította a maga kis túlélőcsomagját. A művésznő a kirohanással általában megvárta a desszertet. krokodilkönnyek és öngyilkossággal való fenyegetőzés. mint az apja tizenöt évvel azelőtt.. Mert Camille tudta jól. Ez az ezerszer előadott és tökélyre fejlesztett jelenet nem sok meglepetést tartogatott: érzelmi zsarolás. Úgy tett. Igen.

figyelte az öreget. azután válaszolt: – Nem. Az öreg elkomorodott. Meg kell próbálnia.. Kiszolgálás már nincs. – Már zárnak? – kérdezte Camille. amelyből erős szantálfa illat szállt föl. aki magában beszélt és nevetgélt. Lassacskán felengedett benne az anyja keltette szorongás. nagyon lassan többször is végigsimított a rossz minőségű. A poharakat törülgette. és az asztalra tette. az arcához simította.. Félt. és hirtelen úgy érezte. – Azt akarja mondani. Fogta a hátizsákját és belekotort – ott volt. a fel-alá kacsázó lány éles hangzású. és elkezdte kisimogatni az alátétet. itt a pillanat. Utána kicsomózta a kék vásznat. Egy cigarettásdobozon és egy kávén kívül semmi nem volt előtte. egy öreg ázsiai férfi. Minden rendben lesz. de nyitva vagyunk. Kér még egy kávét? – Nem. és kivett belőle egy festékrudat. érthetetlen válaszait.. és az étterem lassan kiürült.. köszönöm. miközben kihalászta a hosszú tésztaszálakat a pálcikáival. hogy rajtam szórakozik olyan jól? – Magán.. A fiatal lány. és visszamosolygott rá. Már hosszú percek óta ismételgette a mozdulatot. de már olyan régen nem. hogy utoljára. A terem mélyén egy fogatlan ember ült. Lassan.. Maradhatok még egy kicsit? – Persze. kislányom.. itt vagyok. Ne félj. Látod. és az egyik kávét rendelte a másik után. Cigarettázott. végül szétterített egy bambuszléc terítőt. most vagy soha.. A tenyerét néhány centire az asztal fölé emelte. hogy egy igazi ház ebédlőjében ül. Camille az öregre nézett. Csitt – súgta magának – csitt.. durva és itt-ott foltos papíron. és közös nyelvükön időnként néhány szemrehányó szót szólt az öreghez. egy kicsit elhallgatott.. aki kiszolgálta őket. kiemelt belőle egy kis szögletes követ. Nézd. azután újrakezdte idióta monológját. nehogy kitegyék.. aki alaposan összelevesezte az állát.. A lány letett egy csészét az öreg elé. hogy elálljon a remegés. és várta. Kinyitotta. 35 . Gyerünk. megy ez. Hallgatta a konyhából kiszűrődő vízcsobogást és edénycsörömpölést. Igen. Camille nem mozdult. a szívverése felgyorsult. amelyben két ecset pihent. vagy akárki máson. maradjon! Ameddig itt van. Meg kell próbálnod. Kiemelte a fadobozt. Áttette őket egy másik asztalra.8 Leszedték az asztalt. most a bárpult mögött állt. legalább lefoglalja. édes volt és langyos. régen volt. Az agya megnyugodott. a rádiót.

a jóval finomabb disznósörtéből. és az apja. Daughton úrral (ő Douguetonnak mondta). A tanárnak nem kellett keresgélnie a francia szavakat. a rizs és a reszketés. ő meg fogott egy vastag filctollat. amikor a többi tanítvány már elment. Camille mégsem fogadott szót a mesterének. Camille Fauque hosszú álomból ébredt – vele jött egy veréb. és elkezdte őrölni a tintát. hogy felidézze a tinta színét. ne érinthesse az asztalt. utána többféle vonást is kipróbált. és így szólt a pasztellkrétákkal játszó Camille-hoz: – Tudod. aki egyetlen mozdulatát sem hagyta ki idáig. * Gyerekkorában keveset beszélt. Az öreg. a legfeketébbtől a leghígabbig. Csak megmutatta. és bólintással vagy fejrázással mondott igent vagy nemet. Ó! Még lassabban! Tovább. mint most.A vastagabb kecskeszőrből készült. De az idős angol férfi ezt cseppet sem bánta. most mégis csak négy jutott az eszébe: a kör. de gyűlölte. és nagy lelkiismeretesen minden billentyűre rárajzolt egy-egy ujjat. a szikla.. Hallani vélte öreg mestere szavait: Nagyon lassan forgasd a követ. és várt még néhány másodpercig. tovább! Talán kétszázszor is. csendben mutogatta Camille-nak a tárgyakat és tanította őt újabb és újabb technikákra. hogy mindenkit megnyugtasson. hogy miközben forgatod. Camille. majd az súgja az első vonást. A mestere több mint húsz vonásra megtanította. majd kissé meghajolt a bolond öreg felé. azután kettő. hogy mit csináljon. és csak az első vonás számít. elemelt egy vizeskancsót és két vastag telefonkönyvet a pénztár mellől. Camille némasága megkönnyítette a dolgukat.. hogy szinte mindet elfelejtette. Még a rajzórák alatt sem. Néhány csepp vizet csöppentett a palakőre. A hüvelykujja és a középső ujja közé fogta a vékonyabb ecsetet. a másik. és csak itt. aki hetente egyszer órákat adott. hogy ki jut rólad eszembe? 36 . hogy előhozza a távoli emlékeket. És mégis. a következő hétvégén egy festőtanár címével jött vissza. Camille pedig könnyebben tudott összpontosítani. azután három. Egyszer a tanára elkésett. és Camille nem nyitotta ki többé a száját. az ad életet a rajzodnak. és ne nézz rám. kis bolond! A csuklódra figyelj. Elég. egy napon. Az anyja majd kitekerte a nyakát. hogy amikor kinyújtja a karját. Ne gondolj semmire. Több mint egy éve nem rajzolt semmit. Az anyja parancsára zongoraórákra járt... most bátorítóan behunyta a szemét. még kevesebbet. vele sem beszélt. hanem a terítő sarkán gyakorolt egy kicsit. meglágyítod a csuklódat. Először öt foltot festett. mint a társai. azután egy egész seregnyi nevető szemű madár. Felkészültél. Köztük. a tanár megtörte hallgatag egyezségüket. A két vastag könyvet a székére tette. Amikor a tinta elkészült. minden rendben volt. a terítő fölé nyújtotta a kezét. akit nagyon szeretett. Az apja nem sokkal ezután meghalt. kicsi Camille. és rájött.. Camille utána rajzolta. Felállt. hiszen látod.. és nagy dolgokra készíted fel a szellemed. attól kezd lélegezni.

amikor még nyolcéves sem volt.. egy egyszerű lótuszvirágot. Elhatározta. Megint a csészéje fölé hajolt. Képzeld csak el. hogy örökre elhallgat. Nem akarod.. Ta nem akart többé szólni hozzájuk. – Tessék? – De igen – mondta végül Camille. hogy elmeséljem? Most már ránézett.. Akarod. – A Ming dinasztia hercege volt. – Nem hallom. és a kis Csu Ta örökölte a tehetségüket. hogy a mandzsuk jó szemmel nézzenek rájuk. ostobaságokat fecsegni vagy hosszú költeményeket szavalni. Jé! Nézd csak. Camille sötét tekintetet vetett rá. A férje és az apja is festő volt. hogy kikapcsolja a vízforralót.. hogy fessenek és írjanak. sőt még a virág illatát is érzi az. rajzolt egy virágot. De sajna. – Csu Ta nagyon boldog gyerek volt. Az édesapja és a nagyapja is híres festő és kalligráfus volt.. gyáva alakok! Kiírta tehát a háza kapujára: NÉMA. csacska beszélgetésbe kezdett vele. mit szólsz? Még az illatát is! És Csu Ta édesanyja egészen biztosan nem volt elfogult. de a tanár éppen elfordult. Azt állította. hogy NÉMA. Camille. hogy az őt körülvevő emberek mind megtagadták a hagyományaikat és a hitüket. szeretett nevetni. Menjenek a pokolba! Mind! Rabszolgák! Hitvány. hogy az anyja elhatározta. ki van itt? Doughton úr macskája éppen akkor telepedett fel az ablakpárkányra. amely a tavon lebegett. Na. hogy mit. hogy kiakasztja a fogadóterem falára. hogy egy napon majd ő is nagy művész lesz. a mandzsuk elragadták a hatalmat a Ming dinasztiától.. – Egy kínai festő. aki pedig megérte a pénzét. Csu Ta.. 37 . és leült Camille mellé. akkor az arca előtt szétnyitott egy legyezőt. és ha valaki mégis megpróbált szóba elegyedni vele. Gazdag és hatalmas családból származott. Megtiltották nekik. Belekortyolt a teába. hogy elmeséljem a történetét? Camille bólintott. és mintha mi sem történt volna. Az öreg szánt szándékkal hosszú. – Így nőtt.Camille megrázta a fejét. Örökre. egyik napról a másikra hihetetlen dolgot cselekedett.. Soha nem találnád ki. – Válaszolj. töltött magának egy csésze teát. ennél rosszabb nem történhetett volna velük! Csu Ta családja örökre elveszítette a nyugalmát. aki elmegy a kép előtt. egyszer. látott már néhány rajzot életében.. Daughton elégedetten lehunyta a szemét.. folytatta: – Hihetetlen dolgot tett. A mandzsuk kegyetlen és durva emberek voltak. növekedett Ta. akit úgy hívtak: Csu Ta. amíg mindenkit megfutamított. amelyre szintén felírta. gondtalanul. Undorította. hogy a rajznak köszönhetőn friss szellő tölti be a nagy termet. – Mit csinált? – kérdezte a vékony hangocska. A rajz olyan szép volt. érted? Soha többé egyetlen szó sem hagyta el az ajkát. A tanár bozontos szakállába rejtette a mosolyát. Elhiheted.. Camille itta a szavait. énekelni. és addig rázta. de olyan szép. és nem szerették a festőket és az írókat. abban a boldog és biztos tudatban. és a fiú apja belehalt a kétségbeesésbe. mi történt? Amikor tizennyolc éves lett.... kicsi lány.

majd egy hosszú ficamban leeresztette az ecsetet. A tanár sírva fakadt: – Csodálatos.. és leült. milyen nehéz neked otthon.. amit csináltál... Csak egy vonás. Egészen lágy. Sokáig gondolkodott. Inkább nem fogadott szót neki. körülnézett. tudod? Csodálatos! Szinte hallom a macskád dorombolását. Ez pedig lehetetlennek tűnt. hogy a tanára furcsán. És ettől fogva így fejezte ki magát. és nézd ezeket a ködbe vesző hegyeket! Nézd. Camille kicsit megzavarodott. például neked és nekem is – sok mondanivalója volt. Nézd..– Csak az volt a baj. és elmesélte a nagyon fontos első vonás történetét is. és amikor visszafordult.. észrevette. majdnem rosszindulatúan méregeti: – Ezt te csináltad? Tehát a rajzából kitalálta. a modellje még mindig az ablakban aludt. hogy nem könnyű az életed. fekete-fehér könyvet. felemelte az ecsetet. És Csu Tanak. Festékfoltos. egy másik pontot. mit rajzoljon. és íme! Nézd. hogy a rajzhoz hozzáfesthessen egy nagy fekete pontot. hogyan kell fogni az ecsetet. Amikor mindennel készen voltak és Doughton még elmagyarázta. hogy legszívesebben megsimogatná őket az ember. távol azoktól az emberektől. ahogyan ő rajzol? Camille bólintott. akinek – mint mindenkinek. – Ezt te csináltad. el tudom képzelni. Camille? – Igen. – Akarod. milyen dühösnek látszik ez a kacsa.. és letette Camille elé: – Nézd. Milyen egyszerű. akik elárulták. és így tartotta a kapcsolatot a világ maradék felével: a rajzain keresztül. Camille szégyenkezve odasomfordált hozzá. Nem értette meg tökéletesen.. kicsi lány... hogy megtanítsalak? – Igen. de jól figyelj. Camille. – Gyere ide. de nem rajzolhatott macskát bajusz nélkül. hogy téged is megtanítsalak úgy rajzolni. A tanára éppen nem figyelt oda. ezért csalt egy kicsit. Senki. – Hallgass ide. mint a pihe. Utána odament hozzá. nagy zsebkendőt húzott elő. meg hat kicsi vonalat. Tudom. Malcolm. ráadásul rossz festő is.. és Camille a valósághoz hűen végül még egy finom derékszögű keretet is rajzolt a macska köré. csak az üresség. hogy rajzolta meg a ködöt. És ezek a kiscsibék? Olyan édesek. Mintha nem lenne ott más. én csak egy vén trotty vagyok. és rajzolni kezdett. Megnézed őket? Levett a könyvespolcról egy nagy. Lehetetlen.. hogy az egész rajzot egyetlen ecsetvonással kell megrajzolni. hogy többször is felemelte az ecsetet. Camille elhúzta a száját. a rajzain a tinta olyan. egy púpot. hogy senki nem tud önkifejezés nélkül élni. és visszatért az első hullámvonalhoz. Ó. – Akarod. Rajzolt egy hosszú hullámvonalat. zseniális ötlete támadt. és azt hitte. milyen szép. légy szíves. hogy megsimogassa. és felemelte a karját. és beletrombitált. Camille mosolygott. Elutazott a hegyekbe. egy pontot. 38 .

* A pincérnő kíváncsi lett. Muszáj. – Majd hozzátette: – A dédnagybátyám. nagyon bolond. és túl gyorsan beitta a tintát. hogy adjam magának ezt. nagyon boldogtalan... Tudom hogy tetszeni fog hogy elmondom (bocsássa meg a szegény franciámat) hogy Dartmoor megyében temettük el amit nagyon igen szeretett.. Camille felállt. – Mondja meg neki..és hallottam a papádról is. megbolondulnak. A beszélgetést Camille anyjának érkezése szakította félbe. megkért. azt... – Mit mond? – Azon dühöng. amit maga rajzolt. és újra el kell kezdened beszélni. hogy nem láthatja. tudod? Te vagy a legtehetségesebb tanítványom.. egy temetőben amire a látás nagyon szép. Egy csomag tiszta terítőt adott Camille-nak. odajött az üres csészéért. Az öreg sírva fakadt. Például Csu Ta is. Eileen Wilsonnak hívnak. egy egyszerű. – Megengedi? – kérdezte a lány.. Jobban kell koncentrálnod. ne sírj! Tessék. de. akik abbahagyják a beszédet.. itt a zsebkendőm. érdes hangon odaszólt neki: – Várj egy kicsit. amelyet egyébként most is használt. hogy Cecil két hónapja innen itt hagyott minket. a pincérnő legorombította. Egyetlen színt használhatsz.. mellette egy levélke: Jó napot. érted? Máskülönben bezárnak az igazi bolondok közé. és szaggatottan. hogy egy napon kifaragjam a te pecsétedet is.. Játssz a kontrasztokkal. Agyvérzése volt. Nagyon. de a barátja voltam Cecil Daughtonnak. és mégis mindent megmutathatsz vele. Eileen Wilson Camille elsírta magát..... Nem. hogy nem! Te nagyon tehetséges vagy. ugye? Mondd. Ha azt akarod. Mielőtt meghalt. és magyarázott valamit az öregnek. hogy a következőt neki rajzolom. Az a szomorú hír mondok önnek. A nevem valószínű nem sokat mond önnek. Csak öreg korában találta meg a lelki békéjét.. és szigorúan nézett Camille-ra. boldog lesz. amikor megpillantotta öreg tanárja kínai festőkészletét. ezt nem mondtam az előbb. Az ecsetjeit és a vásznait vele temettem a földbe. Még nem szedtem össze a holmimat. ha rá gondolva használni. amit el kell mondanom: azok. A leveleket rajzolta meg a legnehezebben. szélben himbálózó levél több év. mint Csu Ta idejében. de ő is megbolondult. és nagyon boldogtalan lett. Camille hátradőlt. Valamikor nemrégiben ügyetlenül átkötözött kis csomagot kapott. de ez még nem ok. A lány visszament a bárhoz. és rápillantott az alátétre. Ma már nem olyan világban élünk. amíg öregasszony leszel. Azt hiszem. akkor sokkal könnyebb leveleket kell rajzolnod nekem. aki az ön rajztanára volt régen. és soha senki nem fogja látni a szép rajzaidat. mire az megnyugodott.. 39 . és az első rajzot leejtette a földre. De te nem akarod megvárni.. Van valami. és nagyon. egy levél. hogy.. Camille. Ez még nem ok arra. A rossz minőségű papírterítő felhólyagosodott. néha egy egész élet munkáját követelte ezektől a mesterektől.. Kicsikém. Camille éppen egy bambuszerdőt rajzolt.

sziklákat. gondolta Camille. hogy el fogja mesélni az életét. aki az öregre hasonlított. hagyományos ágyékkötőben. de mezítláb. Utána mindenki visszament a helyére. mert Camille bolondul vihorászva mindenáron az utca felé próbálta kinyitni.. egy hegyfokon. Amikor a pincérlány visszajött a konyhából. előre-hátra dülöngélt. Sírt és nevetett egyszerre. utána a család többi tagja. Persze sok részletében nem tetszett neki.. felhajtotta. Nike sapkájában és a saját felöltőjében rajzolta meg az öreget. ugye? A lány nevetve bement a konyhába. azt hittem. amikor csak akar. és nevetni kezdett. mint egy sportoló. – Nagyon sajnálom – mondta Camille –. – Szuper! A lány kihozott egy üveget a konyhából. fenyőket. de a háttérbe ködben úszó hegyet rögtönzött. Amikor a kijáratnál állt. – Szeretne inni magával egy szakét. és becsúsztatta a Nike sapka alá. miután ezer hajlongás után végre búcsút vett az öregtől.. – Jobb. Most csak ketten maradtak. Az öreg szertartásosan előrehajolt. A férfiak a vállát veregették. a kamaszfiú pedig összeütötte vele a tenyerét. és egy rizsföld mellett futott. Az öreg nem reagált. Túláradó szeretettel nevetgéltek. nyilván bakot lőttem. ha tudja. Camille komolyan hallgatta. ezért Camille egy tányérral kitámasztotta a rajzot. panaszos kiáltást hallatott. de a kis ember boldognak látszott. majd gyors vonásokkal megrajzolt egy vidám kis emberkét. – Mostantól érezze magát nálunk otthon.. és a karját összefonta a mellkasa előtt.Camille alaposan megnézte. rendben? Akkor jön enni. Az öreg locsogott. elvette a csészét az öreg elől. majd visszament a rajzért. középen lepecsételte. Az öreg Camille-ra köszöntötte a poharát. és megszemlélte a munkáját. majd újratöltötte. a pénztárgép mellől odahozott egy vastag keretes szemüveget. kiabáltak és hajlongtak. ez nagyon erős. – Hú. Hoppá. és a lány két kis poharat tett le eléjük. és végül Csu Ta kis házacskáját. Ha nem jön. és egy rántással kinyitnia az ajtót. és mindenki a maga módján köszöntötte Camille-t. Gyermeki. A lába mellett csörgedező patakocska. A lány egy intéssel elhallgattatta. hogy. amikor az öreg feléje kínálta az üveget. és csak bólintott. 40 . mögötte néhány kisfiú szaladt. kristályos és vidám kacagással. Egy érett dáma. és visszament a konyhába. és letette elé. Egy másik üveggel jött vissza. a lánynak kellett odamennie. és jobb oldalon. Utána hátradőlt. Az öreg felordított. Felkelt. – Semmi baj – mondta Camille. Nehezére esett felállnia és összeszedni a cuccait. az öreg haragudni fog. kinyitotta a kis cinóberfestékes üveget. a lány felsóhajtott. igazán boldognak. és szomorú lesz. az öreg hosszú. Camille még soha nem járt Ázsiában. két negyven körüli férfi és egy kamasz fiú.

Ha méltóztatnátok. nem igaz. – De tényleg? – Tényleg.. Samia lelkesen nekiesett: – Na mi van. felszedtél egy pasit? – Igen – vallotta be Camille szemérmesen. – Hú. Josy az órájára mutatott. hülye. tökrészeg volt. hány éves? – Oké.. És hány éves? – Kilencvenkettő.Amikor Camille megérkezett a munkába. ez durva.. a lába beleakadt a porszívó csövébe.. – Na ne izélj. 41 . És milyen? Helyes? – Állati helyes... lányok. Camille vihorászva indult dolgozni. – Nem.

Valahogy úgy érezte. Franck itt volt mellette. De itt ám. Olyan sokszor elveszítette már. összekulcsolta a kezét a hasán. büntette és vigasztalta. Pedig ő igazán mindent megtett. vége volt. Paulette a szájára tette az ujját. és óvatosan forgatta a villát. biztonságot adott neki. és hétfőnként meglátogatta a nagyanyját a kórházban.. ölelgette. És csak az övé volt. Behunyta a szemét.. Ezek a telefonszámok persze soha nem voltak érvényesek. de mindez nem volt jó semmire. a Mars-mezőn. Evés után nagyon óvatosan eltolta a tálcát. túl sok a bánat. Franck minden vasárnap kisegítőként dolgozott egy másik étteremben. csípje meg a kánya. simogatta. Jaj. Paulette álmodozott. hogy a kabátja ne csússzon fel a mellkasán. Az éjjeliszekrényben eldugott néhány dolgot. leszidta. Elringatta drága kis unokája szuszogása és a feltoluló emlékei. leült Paulette ágya mellé a szörnyűséges fekete műbőr fotelbe. kész. amelyekre Franck mindenféle telefonszámot firkált.. Amikor behozták az ebédet.. nagyobb korában a bárokban. Elment. Alighogy a kölyök megtanult járni. a fák tetején. Paulette. Nem merte hívni az ápolónőt.9 Több mint három hét telt el. a sajtadagját és pár szem gyümölcsöt. a haja égnek állt. egymás után felhajtott két-három kávét. erre nem volt szabad gondolni. és vigyázott. nehogy zajt csapjon az evéssel.. a zűrzavar. aki már átkerült egy utógondozó intézetbe a várostól néhány kilométerre északra. hogy egész életében csak őt kellett keresgélnie. nagyon kemény pillanatok. és elszundikált. A tekintetével kotlott fölötte. Úgy tántorgott le a sarki bárba. hogy fel tudjon kelni. a fájdalom. most pedig azokon a papírfecniken. az arca néha eltorzult. és mosolygott. a tévé előtti mély fotelben. De nem. Voltak az életükben kemény. és amikor kinőtt három szál szőr az állán. és mély álomba merült. amit tudott! Etette. Az ajka reszketett. hogy odaadhassa Francknak. és a fotelben összegömbölyödött nagy csecsemő felé intett a fejével. és a fotel mintája belenyomódott az arcába: – Hány óra? – Mindjárt öt.. miért mondod mindig. kenyérdarabokat. mint egy zombi. már öt óra? – Franck. a szomszédoknál. hogy a kurva életbe? – Ó. motorra kapott. már öt óra? – Nem vagy éhes? 42 .. Olyan sokszor. az istállókban. Francknak bezzeg be kellett állítania az ébresztőóráját. – A kurva életbe. A kertben. Paulette boldog volt. azonnal rohanni kezdett. kora reggel óta Franck érkezését leste. hogy felemeltesse vele az ágytámlát. egyébként is Franck felébredt. amikor felébred..

forduljunk vissza. és aggódom. – Például a fejem. na tessék. járok egyet... a madaraim. Itt csak keselyűk és egyéb dögevők vannak.. Eszembe jutott a cica. inkább csak szomjas. Mutass egy bizonyos helyet.. vörös hajú férfival. nem fájhat mindenhol. Nem tettem be őket a sufniba. Franck elmosolyodott. az nem rossz..gen – mondta Franck kifelé mentében. mindenkinek fáj...– Nem. – Franck! – .. ne kezdd ezt újra minden alkalommal. Inkább mutass be a barátnőidnek. Meg aztán egész héten esett... – Jaj. – De az az öregfiú ott a felöltőben.. – Az ajtó mögött.. és biztosan megrozsdásodnak.. – Már megint mi a baj? – Fáj. ahol fáj.. hogy mikor mehetek haza.. gondolta Paulette. öreglány.. – Az normális. nem megyek el. talpra. – Elmész? – Nem. nem szenvedhetem őket. – Nem.. – Jól vagy? – Nem... – Ó. megkérdezhetnéd tőle. – Na. – Gyerünk. – Na. a ku. Paulette megint rákezdte: – A szerszámok. hogy mi lesz a szerszámokkal. nézzük meg a madarakat! – Itt nincsenek madarak. szemüveges és. Nagymama – mondta Franck gyöngéden – ugye nem fogsz megint pityeregni? – Nem. mi van? – Nem találkoztam vele. csípje meg a kánya! – Ha találkozol egy fehér köpenyes. – Mi van velük? – Meg kéne őket olajozni. Imádta a nagyanyja akasztófahumorát.. – Majd hazafelé benézek a házba. nincs olyan sok időm! És ebből nem is élünk meg. Most kezdődik a tornaóra. – Magas férfi.. ugye? 43 . Hol a járókereted? – Nem tudom. – Az nem lehet. Megyek. Már nem bírom. – Nagymama. Ezeket nem akarom látni. Franck felfújta az arcát: – Figyelj.. de. – ... és elrakom őket. De Franck már kiment a szobából.. Na tessék.gen? – Vigyél engem is magaddal.. – Hol fáj? – Mindenhol.

megpróbálom elcsípni. mint az ágyú. – Ne izgulj. nagyapó. Hazajön. valami fickóhoz. és egy percre leült a kertben. nekem senki sem hozza ágyba a reggelit! – Felhívsz majd? Franck bólintott. – Csak annyit mondasz. hogy eltegyem a kapádat is. és képzeld. Franck elrakta a szerszámokat. ne izgulj. hogy el tudok-e jönni a jövő héten. hogy moziba ne kelljen elvinnie. És csináld rendesen a gyakorlataidat. és azon gondolkodott. máris.. akitől a húst vesszük. A nagyanyja csodálkozó arcát látva tréfásan hozzátette: – Látod. és le is teheted. a vörös hajú. rendben? Mert ha jól vettem ki.. 44 . a gyógytornász nem túl elégedett veled. – Rendben. Mindig elaludt a film vége előtt.... Holnap korán kelek. és gonosz megjegyzéseket tett mindenkire: minden rendben volt. de soha nem hívsz fel. Franck hazafelé végig százhetvennel hajtott.. hogy jónapot. a főnök el akar minket vinni lumpolni. Ráadásul süket.. – Mindig ezt mondod... Azt mondja. – Na. nem tudom. fontos. – Máris? – Igen. Ha azt akarod. az nem felöltő. – És hová? – A Moulin-Rouge-ba. tényleg. a lány vihorászott. A mobil csengése ragadta ki a zsibbadtságából.. Ja.– Hülye. A macska dorombolva dörgölőzött a lábához. – Tudom. – És akkor nem jössz? – Még nem tudom. Moziba hívta Franckot. Nem nagyon szeretett moziba járni. Franck tette az agyát. azért néha sikerül telefonálnom. És borzasztóan felvágós. dehogyis! Limousin megyébe megyünk. most elmegyek. – Nincs időm. miféle fortéllyal dughatná meg úgy a lányt. Egy lány hívta. – De fura ötlet! – Ez a főnök. – Rakosgatta egyik lábát a másik után. hanem a pizsamája. megette az utolsó epreket. – Tényleg? – Nem. – Franck! – Igen? – Az orvos.

ahol egész délelőtt lassú tűzön fő a marhahúsleves.. Fogalma sem volt. és kutyák. tyúkketreceket. vastag deszkából ácsolt tanyasi asztal.. gumicsizmákat. hogy ne veszítse el teljesen a talajt a lába alól. De akkor hogyan? Összeszedte magát. élénken szökdécselő. hogy tetszene-e neki. a falaira felkúszik a vadszőlő és a futórózsa. Öregecske. tarkaszövésű szalvétagyűrűk zsibvására. ahol majd ugyanazokat az operákat hallgatja. finom tojást adó tyúkok. egy kis fémdobozban omlós sütemények. Egy csinos kis kert. A házikó olyan lesz. fiatalos nyugdíjas. veteményező vödröket és a színpompás vetőmagos zacskókat. hogy nem szabad hinni a bizonyosságokban és a jövőre vonatkozó tervekben. Camille végre rászánta magát. A vásárlók éppen annyira elbűvölték. mint most.. Lesznek vendégszobái is a barátok számára. Egy igazi ház. és ki tudja? Talán barátai is. Ebben még nem volt biztos. és könyvek körös-körül. a festékes dobozokat. a szekrény fiókjában. Lehet. szerény.. hogy teljesen befúj a szél? 45 . A konyhában hosszú. Lesz kis konyhakertje. hogy kergessék az egereket. Élete mozsártörőjében éppen elég ideje volt megtanulni. vizes szobában. mint az apukája. a zuhanykabinokat és a krómozott csapokat. megsimogatta a deszkákat. Kis ház. hogy kergessék a macskákat. és a kezét barna májfoltok tarkítják. és kicsit javítson az életben maradási esélyein. de szerette ezt a szót: kretonfüggöny. Nagyon szép volt a kis kunyhó az erdő mélyén. ráncos az arca. kemencéje.. Fehér terítők. megcsodálta a szerszámokat. A marhahúsleves. mint a gyerekrajzok házai: az ajtó két oldalán egy-egy ablakkal. még öregebb. de egy dologban Camille sohasem kételkedett: egyszer. és talán jobb is lenne.. egy nagy tálalószekrény.. Egy egész szombatot eltöltött ott. úgy lesné a hazatérő gémeket. És aztán egy öreg fészer. hogy elmenjen egy Bricostore-ba. járkált a polcok között. arról sem. benne egy rézüst a lekvárfőzéshez. gyomláló kapákat. amely magába szívta az egész napi meleget. iszonyatosan sokára. egy hifi torony. hogy ne fagyjon meg a hideg. és egy széntüzelésű sparhelt. Egy meleg lépcső. és ez a sárga pólós fiatalember biztos tudni ebben segíteni: – Azt mondja. a szögeket. amikor már nagyon öreg lesz. mi az a kreton. a csavarokat. A keze idáig mindig cserben hagyta. de addig is meg kellene valahogy oldania. lesz egy saját háza. és ahová estefelé kiülne. és transzba esve bámulta a kesztyűket. akinek spirálfüzet volt az egyik. besüppedt karosszékei. a kilincseket.. az ablakon kretonfüggönyök. amikor a hideg belekezdett gonosz aknamunkájába. a műanyag párkányokat. csendes. Utána átbandukolt a kertészeti részlegre. az lehetne a műterme. a veranda lépcsőjén bogarak szaladgálnak. ha nem számítana rá. hogy nem így fog bekövetkezni a megbékélés? De akkor hogyan? Camille hirtelen megrémült. a karnisokat. Camille elmosolyodott. fehér lesz a haja. és az a makkos cipős. mint az áruk: a terhes lány a pasztellszínű tapéták között.10 November közepe felé. olyan kis piros-fekete. no meg macskák. vagy valami más.. és keresett egy eladót. mérőszalag a másik kezében. akik egymást ölték egy ocsmány falikar miatt.. a fiatal pár. mindig összeragadva közlekedő állatkák.

– Várjunk csak. Elindultak a pénztár felé a jótállási papírért. ami egész éjszaka ugrál. Tudományos hangnemben méltatta. az nincs. az olajradiátorokat és a konvektorokat. beépített párásítás. ahogy gondolja. szabályozható teljesítmény. ez kell magának. – Igen. – Kalapács.. nem túl drága. A fiú nagyon komolyan vette a feladatát. – Hát azok az izék még léteznek egyáltalán? – Sajnos. ha nem bántom meg. hősugárzós. – Hát. – Ez fantasztikus.. de nem ajánlanám: rossz vicc! – De. – Ó! És ez? Ez micsoda? – Elektromos kandalló. A Calor Oléója például nem rossz. Camille odavolt a gyönyörűségtől. amikor Camille meglátott egy álkandallót: hamis parázs. szögek? – Az sincs. A fiú elmosolyodott. bukóablak. – Izé. hol alacsonyabbra csaptak benne a lángok. de nincs zsinórbehúzója. de! Mutassa csak! Egy Sherbone nevű angol modell volt.. mechanikus termosztát. csak az angolok képesek ilyen csúnya és giccses dolgokat kitalálni. kisasszony! – Szuper! Így odatehetem az ágyam mellé. A fűtéserősségtől (1000 vagy 2000 watt) függően hol magasabbra. – És mivel fűtsek maga szerint? – Most mije van? – Egy elektromos radiátor. és szabályos tanfolyamot tartott Camille-nak. és még büdös is. és a fiú szép lassan megtöltötte a kosarát. fahasábok és lángnyelvek világítottak benne. mint egy kiskutya. – Nézze csak. tudja. Camille úgy követte a fiút az egész áruházon át. tartós. – Velux tetőablak? – Nem. zsinórbehúzó. – Vegyen egy olajradiátort. Gyönyörűség volt ránézni is. infraszálas. – Csakhogy én sajnos nem gondolom sehogy.. görgök! Igen.. olyan. mint egy igazi! 46 . az ágyat ő is átmelegíti.– Igen. Hiába. – Van tűzőgépe? – Nincs. – Akkor melyiket válasszam? – Hát. blablaba.. A fiú odanyújtott egy tekercs felszögelhető. és jól fűt. mosható és vízálló habszivacs „ablaktömítő szalagot”. erre egy férfi is jó. kerámialapos fűtőtesteket. – És vannak görgői? A fiú belemerült a használati utasításba. magyarázta és hasonlította össze a légbefúvós. és kandallórácsa is volt.

étkező és éjjeliszekrény egyben.. – Pedig nem nehéz. az ajtókeretre rajzszögezve: Louise Leduc. A taposós WC a folyosó végén jobbra.... ahol élt. Ez nem volt semmi. mert kegyednek köszöntem. Tizenöt négyzetméter a tető alatt (de csak hat négyzetméternyi területen lehet kiegyenesedni). rajta elektromos főzőlap. 47 . a sarokban egy piszoárra hasonlító apró mosdó. Éppen magát kerestem. és két egymásra rakott kartondoboz a polc. A fiúnak igaza volt.. De egyébként meg mihez is kezdene a fizetésével? Az autóbuszon azon morfondírozott. Camille nem bánta meg. kisasszony. Egy fogas a ruhásszekrény. és kijelentette. vagy talán egy szellem. ami rosszabbul fűt. hogy akkor 10 euróval többe kerül a szállítás.. hogy a hetediken lakik. – Nem probléma – jelentette ki nagy merészen Camille. Az ő ajtaján lakat volt. Mi is van még? Ja. Nem.– És látta az árát is? – Nem.. Szomszéd egy szál se. nem semmi. De miért? Igazán. ez. – Ó. és nincs lift. körülbelül három és fél ezer egy vacakért. Nem. és a szoba hajdani lakójának neve egy cédulán. a skótkockás táska. szép lila betűkkel. de nem. Ha zuhanyozni akar az ember.. a hölgy görbén nézett rá. nemigen érdemelt jobbat. íme. Ne hagyja magát átverni! – Fogalmam sincs az euróról. amely munkaasztal. kis tükör és kartondoboz konyhaszekrénynek. Annyira megvadult. hogy is mondjam. kit hívhatna el a kandalló felavatására.. a tűz mellé. tegye vissza. Két zsámoly. – 532 euró.. a zuhany pedig a WC fölött. – De nem. Egy kempingasztal. Igen. melyben Camille a megmaradt festőeszközeit tartotta. De akkor miért veszi le a sapkáját? – Hát. – Nekem ez kell. amely Camille mosogatója és fürdőszobája volt egyben.. Három rajzmappa és. csak a lyuk fölé kell tennie az erre a célra rendszeresített penészes farácsot. Egy múlt századi pesztonka. Kellemetlen időnk van. kegyed az! Jó napot. a tékozló tücsök behunyt szemmel nyújtotta át neki a bankkártyáját. kérem! Még megfázik. ez minden.. én. A fiú igazán jót akart. Egy debil játékszerért. hogy megvette a kandallót.. – Engem? – A fickó megdöbbent. de a hely. ugyebár. Egy mini hűtőszekrény. mint a 600 frankos Calor. Magát. egy halogénlámpa. mert Camille néha dünnyögő hangokat hallott a 12-es ajtó mögül. nemde? – Ha maga mondja. bár az ára a fél fizetését elvitte... a háziasszony leltárja.. Néhány nap múlva elcsípte a házbeli szerencsétlen flótást: – Képzelje. nem volt semmi. van egy kandallóm! – Tessék? Ja. úgyhogy Camille. hogy megrendelte a házhoz szállítást is. Amikor megmondta. – Igen. egy matrac a földön. Valamelyik estére szeretném meghívni vacsorázni.

– Feladom! – jelentette ki Camille. minden felhajtás nélkül. inkább azt gondolom.. – Hát.. – Hát. – Egy olyan izét. nem probléma. vagy holnap.. hogy nem akarok erőszakoskodni? Nem muszáj elfogadnia a meghívást! – Nem. – Ó.. ma este.. szóval túl nagy megtiszteltetés. – Értem. hogy megoszthatom önnel az asztalát.. – Rendben – motyogta a fiú –. – Nem. nem? – Inkább piknikről van szó.. rendben. – Nagyon jó. nem tudom.. – Ma este. egy abrosszal. – Nyolc körül? – Pontosan nyolckor. hogy nem szóltam a lakótársamnak. bár. tulajdonképpen nem is asztal.. – Maga aztán nem könnyű ember! Hát persze. Egy kis falatozásról. ugye tudja. – Nem tud jönni. – Hé! – Igen? 48 . terítékkel. Maga. kisasszony.. én. Akkor rendben van? – Igen... Nem. ha már egyszer meghívtam! A fiú esetlenül rámosolygott.. De maga ott lesz. hozhatom a takarómat és a kosaramat is. nagyon is egyszerű az egész. és sarkon fordult. Ó. négy szalvétával és egy dugóhúzóval.. semmi. értse meg: nem az erkölcseiről beszélek. Ő nem. Egyébként soha nincs otthon esténként. tudja.. Mert utána egészen a hét végéig dolgozom. Én. ez nagyon jó ötlet! Nekem nincs semmi ilyesmim! De mikor? Ma este? – Hát. imádom a piknikeket! Ha óhajtja. mert nem szólt róla a lakótársának. nem mintha helyeselném. nem. holnap..– Ez micsoda? – Camille hirtelen nagyon fáradtnak érezte magát. De ő is jöhet. szóval.. így van? A fickó lehajtotta a fejét. – Milyen kosarát? – Hát a piknikkosaramat. – Ő? – A fiú elcsodálkozott.. majd meglátja. végül is. aki amúgy soha nincs otthon. Ott leszek. – Á. és nincs is otthon ma este. Először is nem tudom.. – Csak? – Nem. Csak túl nagy megtiszteltetés! – Ó – Camille jót mulatott –.... csak. – Igen? – Azt akarom mondani.. – Hé. Szép lassan jéggé dermedtek kedvenc üzletük előtt. izé. ígérem! A fiú meghajolt. ugye? Camille megcsóválta a fejét. hogy ott leszek. hogy.. – Nem lehetséges? – Nem. nem.. hogy alkalmas-e rá... igen! El vagyok ragadtatva.. evőeszközökkel? – Igazából tányérokkal. és a kabátgombjait morzsolgatta.. Kérem. – Akkor holnap? – Igen.

16-os ajtó. A fiú megemelte a sapkáját. majd meglátja... mintegy jelezve.– A cselédlépcsőn jöjjön. balra a harmadik. A hetediken lakom. hogy hallotta. 49 .

igen. nem? – Camille Fauque-nak hívnak.. Igen. hogy is mondjam. piros csokornyakkendővel. Philibert Marquet de La Durbelliére – emelkedett fel.. – Igazán itt él? – Hát. – Egész évben? – Egész évben. ez. – Ez az! Lehetetlen. jöjjön be. van itt még valami. és azt gondoltam. – De ez nagyon kicsi. nem. hanem az elképedés vette el a szavát. de ezúttal nem a dadogás. – Teljesen? – Teljesen. A kalap csak a hab volt a tortán. A fiú egy percre elhallgatott. nem igazi virágok. A fiú ezüstfejes sétapálcát szorított a hóna alá. Kiment a folyosóra. ugye? – Nagyon festői! – felelte Camille nevetve. Uruguayból valók... – Igazán kedves.... Szívesebben hoztam volna élő virágot. hogy egy piknikhez.... és érezze magát otthon! A fiú olyan magas volt. de tél közepén ez. – Persze.. igen. A dédnagybátyámé volt. és egy óriási utazókosarat nyújtott át Camille-nak. és egy rózsacsokorral jött vissza.. – Hogyhogy? – Azt hiszem. csodálatosan néz ki! A fiú elpirult. persze. – Nahát. ez. de várjon csak. hogy rögtön le kellett ülnie... – Látta a kandallómat? 50 .. – Ez a piknikkosár? – Igen. és a fejét beütötte a plafonba.. – Ez csak egy zsirardikalap.11 – Jöjjön. hogy bemutatkozzék. csak jöjjön! Nahát. világos öltönyt viselt. – Gyerünk. ez. csinos.. el vagyok ragadtatva.. – Nem. nagyon csinos és festői. – Tudja. – És van beceneve? – Amennyire én tudom. – Lehetetlen. Görcsösen keresgélte a szavakat.. – Kicsi. – Ez mind? – Hát. Camille nem hitt a szemének.

– Sajna. hogy ha azt hozom fel kifogásul: ma este nem jó. lazacot. Camille – mint általában – most is inkább ivott. hosszú lábait kinyújtotta a műanyag lángok felé – nagyon. és egy öreg fedőből és alumíniumlapból elmés kenyérpirítófélét fabrikáltak. Kényeskedtek. Furcsa fickó. – És van elég fája? – Tudja. pácolt heringet és pácolt hagymát. Valóságos csapás! De mi ez itt? Csak nem egy tölgyfahasáb? – Bravó! Egymásra mosolyogtak. Nagy óvatosan megtöltötték a dédnagybácsi összes előételes tálkáját. tényleg! Nagyon szép! – Philibert visszaült. nem zavarja. szószostál. olajtartó. ezt nagyon is jól ismerem.. – Szép. – Philibert. ha erre nem válaszol. és isteni meleget árasztott. – Üljön az ágyamra. Minden volt benne: porcelántányérok. és máris. borsszóró. fel kell frissítenem a piknikkosaramat. de a kandalló pattogott. mint két gyerek. mert egészen elgémberedtem. – Mit szólna egy pohár borhoz? – Nagyszerű lenne! Camille-t elbűvölték a kosár kincsei. De akkor én meg kinyújtanám a lábaimat. mint evett. ha rágyújtok? – Sőt. megkérem rá.. halkések és egy csokoládéskanna. a vihar miatt. Nem tévedett. azon melegítették a hajdinalepényeket az elektromos főzőlapon.. hogy ihassanak belőle. nemdebár? Camille boldog volt. A vodka az esőcsatornában volt. 51 .. Igaz. Ha tudná. miért nem tudtam tegnap jönni. nem nézett volna bolondnak? Camille jobbnak látta. Ha látná a szüleim erdejét vihar után. Törökülésben leültek. úgyhogy az orosz fűszeresnél vette meg a vacsorát: kaviárkrémet. és csak ki kellett nyitniuk a tetőablakot. Leterítettek egy terítőt a földre. és Philibert Ezésez megterített. de tökéletes lény. sótartó. mire sikerült megtisztítanom és kifényesítenem ezt a sok holmit! – Megmondhatta volna! – Azt állítja. kompótostál. Minden egyes darabba belevésték a vendége családjának nevét.. és nagyon vigyáztak. Camille nem tudott főzni. hogy a sok ablaknyitogatástól kihűlt a szoba. nem? – Csodálatos! Legalább jól melegít? – Tökéletesen. cukortartók. kávés.. fogpiszkálós doboz. aki nagy komolyan ebédet rendez a babáinak. hímzett vászonszalvéták. Elég csak lehajolni. hogy semmit ne törjenek el. és olyan boldogok és vidámak voltak.– Á.és teáscsészék. hány órámba telt. nagyon szép! Szinte egy angol farmon érzi magát az ember. – Soha nem láttam még ilyen szépet! – Most már érti. aranyozott ezüst evőeszközök és kristálypoharak.

Nem beszéltek sokat. – Hát. Sajnos az én munkám nem ilyen érdekes. és olyan finom csészéből itta a kávét. – Nem. Mind a ketten nehezen szabadultak ki a magányukból.. – Maga tanár. hogy az ideje java részét XI. és megvallotta Camille-nak. maga – Stop! Tüzet szüntess! Egy szót sem szóltam! Egy szót sem! Éppen ellenkezőleg. Degeszre ettem magam ezekkel a kis orosz vacakokkal. hogy társaságban egyenek.. a középkori Vendée parasztjainak asztalánál tölti. Mindig máshol. Mivel attól félt. A várakozással ellenétben Camille vendége csodálatos csevegőnek bizonyult. Desszertnek joghurtot tálalt. Camille felvetett egy kort vagy témát. elharapja. a fényjátékot az Eiffel tornyon és a kutyapiszkot. nagyon elbűvölő.. de mivel jólnevelt emberek voltak. kibeszélték a negyedet: a szupermarket pénztárosnőit – Philibert a szőkét szerette. nem.. Philibert a legkisebb felindulástól is dadogni kezdett. de olyan lassan és körülményesen. hogy ellankadjon a társalgás. Ferenc előszobájában. m. – Festői? – Ez az! Philibert sem evett sokat. hogy a tökéletes kis háziasszony gratulált magának a hideg vacsora választása miatt. maga aztán nem valami kövér. – Van finom joghurtom baracklekvárral. tehát nem a protokoll szabályai szerint érintkeztek. Tulajdonképpen az történt. soha nem hagyta. – Nem tegeződhetnénk. én. egy összefoglaló.. nagyon. a turistákat. állandóan ezernyi új és mókás témát vetett fel. Melyik múzeumban? – Az attól függ. úgy találom.. – Talán múzeumi könyvtáros? – Milyen nagy szó! Nem. Philibert? Philibert elsápadt. Szenvedélyesen rajongott Franciaország történetéért. ebben az esetben. I. Nagyon jól szórakoztak.– De kérem. és képtelen volt süteményt választani. én. gyorsan hozzátette: 52 . m. és azonnal elveszítette a könnyedségét.... még mit nem! A vi-vi-vilá-gért sem. Camille úgy érezte. hogy a magázódás nagyon jó. inkább a kereskedelmi részlegen dolgozom.. Vacsora után elővette a kis olasz kávéfőzőjét. én. Lajos börtönében. ami engem illet.. – Nyugodtan üljön csak rá. Camille a padlizsánhajút –. Egy kattintás.. mintha Alain Decaux internetes oldalát látogatta volna meg. hogy dermedten bámulta egy cukrászat kirakatát. Látván Camille elkomoruló arcát. hiszen ez egy kanapé-ágy! – Hát. m.. hogy attól félt.. az emelkedő sóadóról vagy a Kapet dinasztia származástanáról. mindent megtettek.. az udvari intrikákról. ami tőlük telt.. de maga.... és Philibert ezer festői részlettel szolgált róla. hát. vagy a Palais de Justice-ben Marie-Antoinette oldalán – a királynőbe valósággal szerelmes volt. koccintottak. Philibert nem feszegette a témát.. én nem lennék rá képes. És maga? – Ó. Elszoktak tőle. hogy megbántotta Camille-t. Beszélt a ruhákról. vagy valami ilyesmi? – Nem. Egy múzeumban dolgozom. Irodában dolgozom. – Ó – jelentette ki Camille komolyan – az nagyon izgalmas lehet... Vidáman csevegtek. jöhet? – Nagyszerű! És maga? – Köszönöm.

ahol mindenhová bevésték a szerelmesek nevének kezdőbetűit.. – Huszonhat. a vasakba.. – De... az év minden napján? – Igen. Philibert pedig megpróbálta nem meglátni a falak mentén futó salétromfoltokat.. hogy Philibert-nek lyukas a cipője. Ha jól emlékszem. – Egyszer el kell mennie oda. a márványba.. ha nem találja túl indiszkrétnek a kérdést. Soha nem járt még az anet-i kastélyban? – Nem. rendben vagyok. elég jól. csak úgy kérdeztem. Biztosíthatom. Egy percre elhallgattak.. és Diane sírjára. Ez itt olyan spártai. Maga. kecses.. mint szép! – Elpirult – Én. az a bizonyos helyiség..– De nagyon. – Szép nő volt? – Ó! Több. mint Diane de Poitiers-é. – Igazán? – Igen.. – Aggódik értem? – Nem. vagyis a lakótársammal. Camille megpróbálta nem észrevenni. Henriktől kapta. hanem hat! – Hat lánytestvér! – Igen. És van egy öcsém is. Diane a szeretőjétől.. Majd elviszem oda egyszer. – Mint a kishúgom. – Camille! – Igen? – Maga igazán itt lakik. nagyon szép. izé. – Van egy húga? – Nem egy. – Hány éves? Persze. és most már van egy szép kandallóm is! De Philibert nem látszott igazán lelkesnek. – Jól megértik egymást? Philibert nem válaszolt. – És egyedül él Párizsban? – Igen. valóságos szerelmi vallomás. – Mikor? – Talán majd tavasszal.. Csodálatos hely. II. – Maga nagyon kedves. – A lépcsőházban. vagyis igen. – Igazán? – Ki szeretne menni? – Nem.. A kövekbe. Diane kenőcsös tégelyei és hajkeféi még mindig ott hevernek az öltözőfülkéjében. a fába. És hát soha nem látjuk egymást.. Nagyon megindító hely. hm.. Apró kortyokban iszogatták a vodkájukat. vagy micsoda.. Huszonhét leszek februárban.. de Camille nem hagyta annyiban: – Nem igazán jól? – De. – Piknikezünk is? – Magától értetődik.. Az arca olyan. De rendben vagyok. – Igazán? 53 . az árnyékszék. de.

de rendben. Nem is tudom.. Nekem. mint a hó a napon. És ő igazán mindent megcsinál.. hogy ő mosogathassa el az edényeket.. alszik.. hogy nem turbékolunk annyit. milyen szakács lehet. – Mit dolgozik? – Szakács. Philibert? – Én. Dolgozik. Az elején csak naponta néhány órára jött. hogy tanyája legyen Párizs közepén! – Camille! – Igen? – Vigyázni fog magára. ez nagyon jól jön. hogy szeretem is. de az az érzésem. aki még egy villanykörtét sem vagyok képes kicserélni. nem lesz más dolga egész nap. a szemben lévő pékségben volt kitűzve: A Vert Galant fiatal szakácsa szobát keres délutánra.. Az az igazság. Mivel Sigourney Weaver soha nem volt egy király szeretője. mit esznek rajta a nők. Még soha nem volt alkalmam elbeszélgetni vele. Nem igazán értem. de most már egészen nálam lakik. a villanyszámlám elolvadt. Camille inkább hagyta az egészet. Még soha nem láttam a konyhában. – Mint a Nyolcadik utas a halálban? – Hogy mondja? – Nem. majd meglátja. Van elképzelésem a kérdésről. két műszak közötti alváshoz.. Néha úgy érzem. – Igen? 54 . – De sajnos nekem nincs kandallóm. mint a király és Diane az anet-i kastélyban! Camille elnevette magát. Együtt szedték össze a tányérokat. Mivel a múzeum hétfőn úgy is zárva van. egy kis cetli révén ismerem. én.. – Legközelebb maga jön el hozzám. – Dolgozik? – Semmi mást nem csinál.. lányokat hoz föl. Amikor Philibert meglátta Camille apró mosogatóját. – És ez zavarja magát? – Egyáltalán nem! Sőt én ajánlottam neki! Ha egyszer eljön hozzám. alszik.– Elég csak annyi. – Igazán? És legalább finom ételeket főzőcskéz magának? – Soha. – Nincs mindenkinek akkora szerencséje. ugye? – Megpróbálok. dolgozik. – Megbuherálta a számlálót? – Egyszerűen mindent megbuherál. Nem. amikor a szerencsétlen kávéfőzőmet nyaggatja. Nem tudom. hogy. De ugye maga is vigyáz. amihez hozzányúl. – Örömmel. Mindent megszerel az a jómadár! Amióta nálam lakik. – Barátja? – Egy csudát! Nem... Semmi.. Csak reggel. de zseniális ezermester.. Érdekes személyiség: csak ugatva képes kifejezni magát. hogy egy mutánssal élek egy fedél alatt.. És mivel nálam minden romokban hever. hogy az én lakásom túl nagy. Szertartásosan búcsúztak el egymástól.. kikönyörögte. És amikor nem alszik.

Nagyon jól sikerült orosz vacsora volt. – Tudja.. Zavartan és megkönnyebbülten. 55 .. Tudja. Képeslapokat árulok... Takarítok. hanem inkább odakint.. Inkább odakint.... én sem irodában dolgozom. Egy üzletféleségben. Lemondóan egymásra mosolyogtak és zavartan váltak el egymástól.– Meg kell mondanom. igazság szerint nem egy múzeumban dolgozom.

Gyere inkább ide.. hagyjál! – Na. Aurélie. gyere már! Gyere... – Hagyd a fenébe. Teszek rá. – Egy lányt? – . a francba. – És hová ment? – Valami lányt látogatott meg. Oké. Miért nem veszed le a pólódat? – Fázom. És a zoknidat is egész éjjel magadon hagyod? 56 . csak a nagy Dudus... nem érdemes törődni vele. mit tudom én. Azt hittem. Aurélie. még a végén elegem lesz belőled. – Nem. jelmezbálba megy..gen. – De mi a francot csinál? Olyan. tök mindegy. gyerünk... nem? – Teljesen lökött. mintha el akarná árasztani a konyhát. nem Aurélie. na! – Furcsa alak. fordulj meg.. – Hé.. – Aurélia. – Aurélia. te. Na.12 – Hát ez meg micsoda? – Nyugi. azt hiszem. Ha láttad volna az előbb. a sétapálcájával és a bohóckalapjával. – Hagyjál. – Gyere már.

és a mosdóba pisilt. de semmi baj. A matrac így éppen szembekerült az ajtóval... amilyen sokáig csak lehetett. úgyhogy Camille-nak el kellett húznia az ablak alól a matracot. A végén teljesen megtört. – Igen. A PVC ablakszigetelő szalag nem bizonyult igazán hatásosnak. Mit mondanál. – És hogy vagy? Nincs szükséged pénzre? Adj valamit. Pillanatnyilag nincs befejezett munkám. Camille a kandallóra terítve szárította a ruháit. – Camille! – Tessék. Nincs kedvem. – És az önarcképek? – Az önarcképek nem eladók. Camille négyesével véve a fokokat lerohant a lépcsőn. Jól vagyok.. A takaró alatt öltözködött. hogy Pierre-től bármikor kaphatsz előleget. igen. De senkit sem sikerült becsapnia. – Mit csinálsz tulajdonképpen? – Hogy érted? – Az életed. nagyon köszönöm. micsoda nyomor. Azokat át kellene válogatni. – Dolgozol? Camille behunyta a szemét. mint általában. Mindig valami kis kajával vagy egy takaróval távozott. Ami a zuhanyozást illeti – ne is beszéljünk róla. Egy nap Mathilde-nak sikerült őt elcsípnie hajszárítás közben: – Nem jössz vissza hozzánk egy kicsit? Megint beköltözhetnél a szobádba. – Nem. gondolta. Hetente egyszer-kétszer elment Kesslerékhez. hogy nem találja őket otthon.13 Bár határozottan tilos volt. nehogy leszakadjon a mosdókagyló.. és az asszony ilyenkor sóhajtva átadott neki egy nagy fürdőlepedőt.. milyen az életed mostanában? Hogy soha többé ne kelljen efféle kérdésekre felelnie. és berontott az első útjába kerülő fodrászat ajtaján. – Nem. Vagy ha koszos nem is.. köszönöm mind a kettőtöknek. nem annyira tiszta. amikor biztos volt benne. – És az anyádnál lévő képeid? – Nem is tudom. A falba kapaszkodott.. tudod. 57 .. és hosszan melengette a tenyerében a farmer gombjait. hogy néhány lépést tehessen a szobában.. – Hát akkor mit csinálsz mostanában? – Vacakokat. Folyton ideoda huzigálta a matracot. hogy ne érezze a homlokán a huzatot. és olyan sokáig maradt az ágyban. Ismerte a takarítónőjük időbeosztását. Camille tehát koszos volt.. – Nem akarod kikapcsolni azt a rohadt hajszárítót? Hogy halljuk egymást? – Sietek.. Micsoda nyomor. – És elmentél már a Voltaire rakpartra? – Még nem.. strictly forbidden. mielőtt belebújt. ezért a ki-bejárás valóságos küzdelemmé vált.

De fütyült rá. – Nem. – Öt milliméter. – Tudom. de igazán? Ez lesz? Végigsimított érdes koponyáján. de. Carlo csak legyintett. De azért magában megkérdezte a tükörképét: Akkor ezentúl ez lesz a program? Úgy szabadul ki a pácból. Nem ismert rá. Ezentúl nem lesz olyan gyötrelmes lezuhanyoznia a folyosón. – Teljesen kopaszra? – Igen. elvész mások szeme elől. Csak fogja a borotváját. csak hogy ne legyen adósa senkinek? Nem. – Én megmondtam. és hirtelen sírhatnékja támadt. – Tessék? – Öt milliméterre vágom le. különben ki sem merne lépni az utcára.14 – Borotváljon le – kérte a fiatalembert. bólintott. – Van sapkám. – Gondolja? – Biztos vagyok benne. de nem tök kopaszra. – Majd visszanő. és arra sem emlékezett. – Nekem meg vannak elveim. – De.. Szívesen levágom nagyon rövidre. hogy megcsúnyul. Carlo! Carlo a Turf Magazint olvasta a pénztárban.. és már érezte is a penge csiklandozását a tarkóján. milyen volt egy perccel korábban. Camille rámosolygott. és gyerünk. úgyhogy szállj le rólam. – Mi van? – A kis hölgy azt szeretné. Azt nem tehetem. hogy leborotváljam a fejét. Ez nem illik a ház stílusához. – Egy újabb elv.. – Tetszik? – Nem. – Parancsol? – Legyen szíves. itt nem a hadseregben vagyunk. és egyedül csak ez számított. – Tudna adni egy tollat? 58 . borotválja le a fejemet. akinek a feje ott lebegett az övé fölött a tükörben. közben Camille a tükörből visszanéző furcsa lényt tanulmányozta. Megteheti. mintha azt mondaná: én aztán teszek rá. Hajfürtök szóródtak a padlóra. Hé. most vesztettem tíz eurót a hetedik körben. – Nem..

és lerajzolta... – Nem... – A mindenit! Maga állati jól rajzol! – Igyekszem. Camille fogta a fiú blokkját. Ráírta a dátumot. egy seprűnyélre támaszkodó fiú csodálkozó tekintete előtt. nem arra kell. – Tizenöt euró alatt nem fogadunk el csekket. a kezében egy savanyúképű lóversenyfüggő ceruzája.– Carlo! – Mi van? – Egy tollat a kislánynak. és felállt. Egy kemény tekintetű kopasz lányt. – Ez itt én vagyok? – Igen. amit a tükörben látott. 59 . hogy fizessen.

de meg kell írnom a jelentést. – Túl meleg? – Hogy mondja? – Túl meleg a kávé? – Nem. Neki már minden mindegy volt. mint a múltkor. nagyon jó. Paulette kimerülten ült az asztal túlsó végén. Szóval ez nem minden. 60 .15 A mentős – nem ugyanaz. köszönöm... Yvonne megismerte volna – fáradhatatlanul kavargatta a kávéját.

a folyosó végén balra. igen. Ma este nem volt ilyesmihez kedve. Itt gyorsan lehetett haladni. Camille a köpenyét gombolta. Na jó. hogy elfoglalják felelősségteljes posztjukat a világ Nagy Kormánykerekénél. aki kezdett az agyára menni. a bűzlő vacakokat. és elindult a lift felé. azt nem tudta. miért is ne – sóhajtotta Camille. Hogy nagy fejes-e. Ezek a kurvák kis cédulákat ragasztgattak mindenhová. Akarod. és ő túl törékeny. nem volt szabad áthelyezni még egy irattartót sem. összeszedegette a megszikkadt szendvicseket. vagy sem. előhúzta a takarító kocsiját. meg eltörte ezt és ezt. mert mind csupa ócskaság volt. De volt ott egy alak. Túl sok a kavics. az iratmegsemmisítőket. felporszívózni az irodát. mintha a saját takarítónőjüknek üzengetnének. a fal mellé állítani a foteleket. ezeket könnyebben és főleg gyorsabban ki lehetett takarítani. és mindenki szart rá. Az irodája koszos. – Valami bajod van velem? Camille nemet intett. stb. a hamutartókat. – Fogadjuk el. az biztos. és nagy sietve kiporszívózni. Amikor egy cédulát túl pofátlannak talált. – Az ötödikre mész? – Igen. Nem volt kedve beszélni. Csak ki kellett borítani a szemeteseket. de az ötödiken elegánsabbnak számított mindent széthagyni. A lányok nem szerették az ötödiket. Camille tízszer. – Miért mindig te csinálod az ötödiket? Ez nem normális. de nem nyúlni semmihez. szívesen ordítok vele. Általában nem izgatta az egész. hogy a gazdája semmibe veszi mások munkáját. mert ott voltak a főnökök irodái meg a lezárt irodák. köszönöm. hogy teszek rá. Nem szabad hagyni. Ezek a kis cédulák halálosan felidegesítették Carine-t vagy Samiát. Összeszedte az éktelenkedő szeméthalmokat. ráadásul lerítt róla. pedig otthon nyilvánvalóan nem tartottak takarítónőt: Csinálja meg ezt. Az itt dolgozók így jelezték. vagy talán százszor is kiürítette és kidobta a rengeteg papírpoharat. de mindenesetre betegesen rendetlen. meg azt. Az ötödik vagy egy másik emelet. túl hideg van. a múltkor áttette a lámpát. nekem mindegy. A többi emelet „ópen szpájsz” volt – ahogy Josy mondta –.. de Camille egyáltalán nem izgatta magát miattuk.16 – Tetves voltál? – kérdezte Mamadou. a hamutartó szélére 61 . hogy nyakig vannak a munkában. tulajdonképpen akaratuk ellenére mentek haza. ráírta: Nem értek francia – és a monitor kellős közepére ragasztotta. Mindenkinek a maga elmebaja. Az ötödik emeleten minden szoba unalmas szertartást igényelt: ki kellett üríteni a szemetes kosarakat. amelyekben mindig úszkált néhány csikk. Az alsóbb emeleteken dolgozó fehérgallérosok úgy-ahogy elrámoltak maguk után. ráadásul ki kellett takarítani a várószobákat és a titkárnők irodáit is. és az sem volt baj. Naná hogy! Teszek rá! – Nem. de bármelyik pillanatban visszajöhetnek. hogy beszéljek a főnökkel? Tudod.. de ma este másképp volt. ha nekiment a bútorok lábának az ember.

.. Camille tehát egyedül ment ki. amikor megkérdezte. Camille ezután megkereste a munkatársait.. hogy túl sok tisztítószert használunk. Jössz? – Túl hideg van.. Asszem. és nekidőlt egy lámpaoszlopnak. U. hogy segítsen nekik befejezni a többi nagytermet. – Miről? – Nem t'om.. egy formás kupacban felhalmozta a zebrabőr egéralátéten.” Íme.. – Min röhögsz? – Semmin. elszívok egy cigit.. – Eldönthetné. és kis cédulát mellékelt hozzá: Uram. a gyufákat és a papírgalacsinokat. Egy optikus kirakatában világító felirat futott át: „...00:34.. „. Meg kell várnunk Szuper Josyt.. milyen furcsaság rejtőzködik az íróasztala alatt. – Már megint? De most fejeztük be! Carine vállat vont.. 02-12-13. Kimegyek.. – Most mi jön? – AB épület lépcsőházai.. – Na. hogy megnézze. van ott egy nagyon praktikus holmi: szemétkosár a neve.. A múltkor az volt baj. Ilyen. hogy túl keveset.. megyünk? – Még nem. valami gyűlést tart. A tirádához gonosz kis rajzot biggyesztett: egy kis disznó háromrészes öltönyben előrehajol. ön egy disznó! Kérem. hogy mily most az élete. hogy mit kellett volna válaszolnia Mathilde Kesslernek.. – 4°C...i.. 02-12-13. 62 .: Nézzen le a lábához. 00:34. – 4°C. – Olyan furcsa vagy. hogy ezentúl a lehető legtisztább állapotban hagyja itt ezt a helyet.” Camille tudta már.ragadt rágógumikat.

beviszem a városba és odafigyelek rá. vagy elismerés.. de tudod. Nem hagyhatjuk így. – Sintértelep. messze laksz. Én. Nekem is van családom. először is ne beszélj velem ilyen hangon. mit csinált már megint. – Halló! Franck! Ott vagy? – Igen. amikor bevittem a kórházba. és az elején minden nap meglátogattam. mert az lehetetlen. vagy küldeni nekem egy virágot. nézd csak. én sem vagyok teljesen egészséges. érti? Nekem ez olyan lenne. hanem érte. a postáját sem olvassa el. gondjaim. már nem ugyanaz az ember. nem baj. mert nem érted tettem. Ha a postás a múltkor nem érkezik éppen a legjobbkor. de ne mondja azt. és megmondom neked.. Túl nagy a felelősség. és a végén mindig elszaladok hozzá. ugye? Oké. – Gondolkodj józanul. érted? Nem akarlak bántani. nem eszik. Nagyon jól tudom! De miért kell mindent túldramatizálni? Végül is ez nem olyan súlyos! – Idefigyelj. Tegnap például kombinében találtam a kertben. nem beszél. Mert a nagyanyád nagyon jó ember. eszed ágában sem volt felhívni engem.. De azt sem tudom. vajon mire érkezem. Csinálnod kell valamit. Érted. – Nem. Például a múltkor is. Miért nem hívod egyszerűen öregek otthonának? – Mert jól tudom. mintha valami kutya lenne. ő fogja megölni magát. Úgy beszélsz róla.. ha engem akarsz kioktatni. több mint tizenkét éve. néha nagyon nehéz nekem. kisfiam. Nem hagyhatjuk. hogy elcsesszem az életét. szegénykém.. hetente többször is meglátogatom. Franck. Rendben. Egész nap fel-alá kóvályog. fiatal vagy. Ez az egész már túl nehéz nekem. És én sem.17 – Tudom. másodszor is korábban kell felkelned. hogy magadra vedd a felelősséget. Nem róla beszélek. Én sem. de engem nem csalsz be a te utcádba. és dugjam be egy sintértelepre. Teljesen át volt fagyva. hogy te így képzeled el a dolgokat. – Nem. nem tudom ezt megtenni vele. és megvan a saját életed. aki azelőtt volt.. Amikor felhívom. bocsásson meg. Soha egy köszönő szó. Nagyon jó. A baleset tönkretette. soha semmi. hogy eddig túl sokszor besegítettél volna. hogy gondolkozzam józanul. Franck. egészen belebetegszem. kisfiam. hol áll a fejem. A kurva életbe! Hiszen látta. és nem veszi fel. tudod? – Bocsásson meg. hogy lássam. Nagyon nehéz. ha bedugom egy halálgyárba. mert nincs más választásom. nem fogja kibírni. Valahányszor elmegyek hozzátok. – Azt akarja.. mindig a legrosszabbra gondolok. – De ha egyedül marad. mintha megölném. És nem mondhatnám. mi lesz a vége a dolognak. hogy a postás nincs mindig ott. Maga is nagyon jól tudja. Én már alig élek. úgy ahogy van: most már ideje. milyen cirkuszt csinált a múltkor is! – Nem muszáj ilyen rondán beszélned. elfekvő. mindig azon rettegek. Carminot asszony. bedugom egy elfekvőbe. aludni sem tudok. fiacskám. – És az talán nem lenne jobb? – Lehet. Csakhogy az a baj. 63 . az egész ház kigyullad. Én már több mint tizenkét éve foglalkozom vele. csak mert a tűzhelyen felejtett egy lábast? – Na. és ha egy nap nem látogatom meg.. halálgyár.

te teszed hóbortossá. és mindent. és ha elengedi magát. hogy amint Paulette becsukja az ajtót. Még csak délután három volt. Nem akarom magamra venni. Reggel a kertben. a fejére húzta a pulóvert.. és összevissza kente magát takonnyal. Yvonne? Nem gondozhatná maga? Megfizetném. hogy Paulette beszéljen egy pszichológussal. Kétrét görnyesztette a bánat. Nem akarta. nem akarta. de teljes nyugalommal belöki a sírba. Amikor végre megértette. barátnője Paulette-nek. én túl öreg vagyok hozzá. ezernyi kép tolul az agyába. mind eltűnnek.. aki arra készül.. hogy kinyírja az egyetlen embert a világon. mind! Azt mondják. és hatalmas zokogás szakadt ki belőle. nem kéne annyira szeretned! 64 . azt hajtogatta. mint egy nagy senki. Behunyt szemmel és feszült arccal állt a zuhany alatt. És akit valaha is szeretett. vele is törődni kell. az ő lábait beszippantja egy lyuk. vond vissza azonnal. fiam! Hálátlan és gonosz! Letette. Ököllel csépelte az asztalt.– Ne mondd ezt! Vannak egészen jó helyek. nagyon kedves vagy. míg el nem fogyott az összes meleg víz. Most nem. de Franck már tudta. ne vegyél egy kalap alá az anyáddal.. „Te rontod el azt a gyereket! – mondta –. Azt aztán ne! Milyen hálátlan vagy. a kurva életbe. hogy szeretik az embert.. meg aztán Paulette-nek orvosi felügyeletre van szüksége. aki valaha is szerette. Például a férjem anyja is. mert rémálmai voltak. és szorosan összefonta a karját. A nagypapája pedig nem akarta Paulette-et visszaengedni Franck szobájába. Remegni kezdett a lábujjától a feje búbjáig. ami a keze ügyébe került.. – A barátnője. – Az is vagyok. Borotválkozás közben megvágta magát. Még soha nem látta máshol a nagymamáját. a többiek. – Nem. Nem akart rágondolni. A mindenit. Üvöltött és a nagymamáját szólongatta. Úgy sírt. és esténként az ő ágya mellett ülve. – És maga. és bele kell kapaszkodnia az ágy keretébe. amit csak kér. hogy képtelen megállítani a rohamot. Ki volt merülve. de nem. az anyám. A tanító néni azt tanácsolta. a falat. De képtelen volt visszatartani. A védőgátak törékenyek voltak. – Azt hittem. csak abban a házban. de aztán lerogyott az első padra. a nap többi részében a konyhában. nekem ott van Gilbert. de ha csak a kisujjukat is kell mozdítaniuk érte. a szomszédok a fejüket csóválva egy kuruzslót ajánlgattak. Még nem. Kisfiú korában nem mert egyedül maradni és elaludni. aki majd helyre teszi az idegeit. hogy nem fog tudni elaludni.. mint egy kisbaba. de azután az egész teste elengedett. – Kérlek. mert képtelen volt a tükör elé állni. amit mondtál! – Maguk mind egyformák! Maga. fázott és szégyellte magát.. nehogy egészen eltűnjön a lyukban. Mindent megadnék. – Franck. Átöltözött. mintha valami megcsípte volna. Boldogtalan volt. a melle szinte kettéhasadt. elindult futni. Egy kis nyögéssel kezdődött.

. és nézni a pityergő nagyanyját! Philibert már beült a karosszékébe a kutyabőreivel. hallod-e. tartotta a fejét. és műszak végén olyan hevesen tisztogatta a sütőlapot. és Franck a sarokban várta. csak hogy felvágjon a többiek előtt. számít! – Nem.. Gyakran már Franck előtt elaludt.. – Parancsolsz? – Figyelj. de nem hallgatott senkire. hogy ne azt mondd: „bocsánat”. Azt hiszem.. – De igen. de bosszantó! Olyan zavart vagyok! – A kurva életbe. Szorosan mellé. Philibert szórakozott intéssel megköszönte. Felvitt Francknak egy bögre narancslikőrrel ízesített cukros tejet. Úgyhogy ne mentegetőzz! – Elnézést. És ráadásul hullafáradt vagyok. hoztam valami izét. el vagyok keseredve. Sok bajom van mostanában. mert nem találta a kulcsait.. de.. mert soha nincsen váltóruhája. Bocsánat az előbbiért. Kermadec összehajtogassa 65 . és meglátod. a francba! Heti egy szabadnapja van. – Jaj.. Már nem is tudom mi az.. – Philibert. ne te kérj bocsánatot! Én használtam el az összeset. és leült az ágya mellé egy székre. amikor a főnök kikapta a kezéből a serpenyőt. hogy a haverja. nyelvtanilag így a helyes. csak szólok.. – Nem számít. azt hittem.. az a te bajod. mintha fémforgácsot akarna gyűjteni. Mielőtt kiment a szobából. tudod. felsóhajtott.. de ha mindig a balekot akarod játszani. Soha semmire. csak nem fogja Piripócson tölteni az öregek otthonában. Franck végre kinyújthatta a lábát. a pergamenjeivel és egy kupac pajzsdísszel. hanem azt: „bocsáss meg”.. még hozzátette: – Hé...” Paulette nagyon kedvesen helyeselt mindenkinek.. De nem volt ideje elmenni egy boltba. Soha nem volt ideje.. amikor visszaküldtek neki egy kacsamellet. Most már feltétlenül szüksége lenne néhány új köpenyre. nem kapta fel a vizet..Csak hagynád pityeregni egy kicsit.. hogy nincs meleg víz. már minden rendben volt. Karba fonta a kezét. A konyha kiürült. Franck már a bejárati ajtónál szitkozódott. kacsa. hogy. és nekiállt kivasalni a munkaruháját.. Némán látta el a műszakot. – Philibert.. majd megcsóválta a fejét: – Te aztán furcsa alak vagy. mi számít? Az. – Jaj. akkor először is kevesebbszer pisilne be. De ez nem volt baj. hogy nincs eléggé átsülve.. Izé.. tudod. amíg megitta. csak elaludna a végén. oké? Én. Valakitől csak kell bocsánatot kérni. nézz be a hűtőbe. Franck kiment a szobából. Franck rábámult.. teljesen az agyamra mész. és vele együtt elszundikált.. összeszorította a fogát.

és a tiéd vagyok. megkérdezte: – Na mi van. Ezen az estén is beleesett egy lyukba. kis szakácsom? Franck csendre intette. de Franck már a második után hullarészeg volt. Még három vacak. Egy másikba. 66 . de nem a gyerekkoriba. – Mindjárt jövök. Úgy tervezték.végre az abroszokat és megszámolja a szalvétákat. Amikor Kermadac észrevette a Motoros Magazint bújó Franckot. hogy körbejárják a bárokat.

Légy kedvesebb azokhoz. de amúgy Paulette pontosan tudja. hogy nekem nincs időm ezzel foglalkozni. egy park közepén! – De az nagyon drága. ahogy beszélni szoktam. – Persze. akkor is ki kell mondanom.18 – Izé. amennyi a nagyapád nyugdíja. hogy megkérjem. mennyi hülyeség! Jaj. – És maga velem jön? – Nagyon szívesen. – De valami szuper helyet találjon neki. – De.. az euró. ő nem igazi fogyatékos.. – Ugyan. szóval találni egy helyet. és kérni kell egy kórházi támogatást. – Soha nem lesz időm kitölteni ezeket a papírokat. – Ja igen. ha így könnyebb neked. amit az önellátásra képtelen vagy testi fogyatékos személyek kapnak. Szóval.. – Tudja.. – Mi az az APA? – Egy segély. de megmondanod neked kell Paulette-nek.. mint egymillió havonta. Tényleg előkészíti egy kicsit a talajt? – Nyugi. te is rájössz. utána bemutatni egy APA dossziét a megyegyűlésen. oké? Egy szép nagy szobát. mit gondolok a dologról. Jól ismerem az öregeket. Ennyit keresek. Majd ha öregebb leszel. bedobom a témát a jövő pénteki Klubgyűlésen. annyit. akik rendesek veled.. tudod? – Milyen drága? – Több. – Mire. és egy jó helyért egymillió régi frankot kell fizetni havonta. mert akkor nem kaptok túl sokat.. A te dolgod lesz elmagyarázni a helyzetet. itthon is látok egyet minden nap.. kisfiam! Nagyon is szeretnék neked segíteni. már rég megbocsátottam! Tudom jól. amikor kiküldenek hozzá egy szakértőt.. Carminot asszony! 67 . Én úgy beszélek.. – Igen? – Az a baj.. – Szeretnéd. fiam? – Hát hogy bocsásson meg. amióta az agyára megyek. – Hé.. hagyd. hogy bocsánatot kérjek. elgondolkodtam a tegnapiakon. Azóta. hogy túl virgonc legyen... biztos. hogy nem gondoltad komolyan. pontosan miről is beszél? Már euróban számolunk. és még ha legszívesebben elharapnám a nyelvem. várjon csak. tudja. hogy nincsenek olyan sokan. bocsánat! – Befogtam a fülemet... hogy igaza van. – . hogy igazam van.. – Már megint sértegetsz. Nem szabad.. de azért máskor figyelj oda. vagy igen? – Nem. azért telefonálok. – Szóval. – A kurva életbe.. meg a többi... – Franck! – Ez.. de el kell játszania.. ha én csinálnám? – Meg tudom fizetni az idejét. hogy menni fog! – Köszönöm.. hát. Yvonne. – El kell menned a Társadalombiztosítóba.

Még mindig emlegeti! Aznap este király módra készült vadnyulat készítettél nekik. – Már nem emlékszem. és a vendégek tíz fokkal melegebben menjenek haza! Gyerünk! Rakjátok meg a tüzet. – Rendben.. hogy minden szép és jó legyen. – Ha tudnád. Olyan hideg volt.. – Hát ő emlékszik rá. – Hát ezt ki mondta? – Mandel asszony. majd szólok.. hogy talán vele is kapcsolatba kellene lépni. az emberek megváltoznak néha. és épp most tudta meg. A vendégek ostromolták az étterem bejáratát. Franck. – Gyerekek. ő nem. de arra gondoltam. Végre annyi a salátáknak... – Köszönöm. gyerekek! 68 . – Ó... – Igen? – Tudom. – De ő nem. – Meglátjuk.... Az anyád? – Mi van az anyámmal? – Nem is tudom. a vékonyra vágott zöldségeknek és a többi hülyeségnek! Annyi nekik! Azt akarom. kisfiam. már késésben vagyok. Yvonne.. ebben a kutya hidegben libamájat és drága borokat fogunk adni a vendégeknek. – Izé. hogy Franck kifejezetten élvezte a konyha melegét és saját sorsát. de. Na jó... – Most maga volt tapintatlan. hogy nem az én dolgom..... hogy mostanában séfként dolgozol. amely a munkahelyéhez köti.. Talán beszállhatna a. – Azt csiripelik a verebek. megyek. hogy nem ismeri! – Tudod.. – Viszonthallásra.. – .– Hagyd már! Ez igazán a legkevesebb. nekem elhiheted! Mondd csak. A főnöknek jó kedve volt. hogy jó kritika jelenik meg a vendéglőről egy elit társasági folyóiratban.. megyek melózni. – Nem. pedig még azt sem mondhatja... – Igen? – Próbáljon mégis valami olcsóbbat találni....

csakhogy ettől úgy legyengült... Camille nagy erőfeszítéssel elmosolyodott. és Camille legkisebb mozdulatára is kéjesen megforgatná benne a pengét. hogy néz ki. olyan erővel taglózta le a hideg. és megkérte a mellette ülő fiatalembert. hogy jól érzi magát? – Kicsit fáradt vagyok. és csak a végállomáson ébredt fel. – Camille! Camille! Camille a kabátgallérba dugta az orrát és meggyorsította a lépteit. ez az öreg vacak szörnyen büdös volt. Ne járkáljon kint csupasz fejjel. Mit csinált a szép hajával? Jaj.... Minden tagja fájt. – Meg ám! De sajna a Berezinát is. – Camille. Camille! Biztos. én csak. Amikor a lépcsőház aljába ért.. hogy elaludt.. késésben vagyok. és lefekszik.. – Elnézést. – mentegetőzött Camille. – De pokoli hideg van. Philibert felnézett: – Maga az. uram. Amikor kilépett a kapun. hogy el ne veszítse az egyensúlyt. Szörnyen fázott. és majdnem megfulladt. Átült a visszafelé induló szerelvénybe. nem fázik odafent? – Nem tudom.. Camille fejébe nyomta a kucsmát. hosszú bundában. kedvesem. hogy meg kellett kapaszkodnia egy lámpaoszlopba. aki elkísérte az izgága tábornokocskát az oroszországi hadjáratba. milyen szomorú az arcocskája! És a haja? Az a gyönyörű haja? – Mennem kell. – Ez is a dédnagybácsié volt? – Nem. Lefeküdt a padra. jól van? Uramisten. Camille? Camille tudta. hogy be kellett ülnie egy buszmegálló peronja alá.. Camille-t annyira elbágyasztotta a metrókocsi melege. Mintha valaki belevágott volna egy kést a bal szemébe. Maga szörnyen sápadt. hogy hívjon taxit neki. a szemébe húzta a kucsmát. Most elmegyek. A metróban legalább leülhet.. Köszönöm a sapkát. úgyhogy elsiklott Philibert karja alatt. hanem a dédapámé. hogy még egy röpke csevegésre sem alkalmas. és elviselhetetlen migrénje volt. amely egészen a szemöldökéig lecsúszott. Egy pillanatra felmerült benne. Philibert volt az. – Mondja csak. a falnak kellett támaszkodnia. de a gondolat. még a munka gondolatánál is elviselhetetlenebb volt. – Szóval azt állítja.. hogy ez az izé megjárta Austerlitzet? – tréfálkozott hősies igyekezettel. mert még megfagy. Jaj. egy medvébe ütközött. és sírva fakadt a kimerültségtől.19 Camille gyötrelmesen nehezen mászott le a lépcsőn. Amikor végre sikerült a megfelelő állomáson kiszállnia. hogy visszamegy. Nos hát. Legalább a kucsmámat vegye fel. 69 . hogy újra meg kell másznia hét emeletet.

70 . hogy ott helyben meghal. és egy pillanatra úgy érezte. Ki venné észre? És kit zavarna? Ki siratná meg? Tűzforró volt. átizzadt ruhái hideg páncélként borították a testét.Négykézláb mászott fel a hetedikre. Nem mert levetkőzni. rázta a hideg. és teljes hosszában elvágódott a matracon.

. de a neveltetése.. és kiment vizet inni. Alszik-e vajon? És mit csinált a hajával a szegény? Valamit tennie kellett. és végre meglátta Camille arcát. És főleg nem egyedül.. és megkérded. Előfordulhat.. És három óra ötvennégy perckor megkereste a zokniját a sötétben. Bár az is igaz. de azért ez nem túl valószínű. az angyal és a démon ott huzakodott egymással a füle mellett. a feszes szárnyú így vágott vissza neki: „Tudom.. Philibert a homokára tette a kezét: – Magának borzasztó magas láza van! Nem maradhat így.”. A külső hőmérő mínusz hat fokot mutatott. egyszóval a diszkréciója miatt a véget nem érő okoskodások hálójába gabalyodott. amikor elfúló hangot hallott.. hogy itt kicsit mások voltak a szereplők. a másik. és rögtön megbotlott egy kupac ruhában. aztán még egyet. – nyögte Camille. hangosabban: – Camille! Camille! Philibert vagyok! Semmi válasz... és. a jóízlés. és Philibert kénytelen volt arra a törékeny kis nőre gondolni ott. végül rájuk borította a kispárnát. Még egyszer megpróbálta.. Igen.20 Philibert hajnali két órakor felébredt. és. Kérlek szépen. hússzor is visszafordult. a hetediken. nem foglalt állást. – Megengedi. hogy meztelen. hát ott van? Aggódtam magáért.. Letérdelt. szegény kicsike. megjött a tél. Illik-e egy fiatal hölgyet az éjszaka közepén megzavarni? Vajon hogy fogadja majd? Lehet.. a párnán. Erre inkább nem is akart gondolni.. – Majd a karomban leviszem. tízszer. A Camille ajtaja alól kiszivárgó fénycsík láttán visszanyerte a bátorságát. aztán visszafordult. És mint a Tintinben. A didergő angyal azt hajtogatta: „De meghal odafönt. Nem hagyhatja így. nem. Felemelt egy takarót. Philibert csak nehezen tudott bemenni a matrac miatt. Philibert kibámult a kihalt sugárútra.. hogy elnémítsa őket. és megöli a szegény embereket. hogy nem is lesz egyedül. – Ajtó. utána egy dunyhát. Mi van a kandallójával? – Nem mertem elmozdítani. Úszott az izzadságban. Már a folyosó végén járt. hogy van. – Camille. barátom. és egy gyermekkorában tanult verssort mormolt: íme.” Philibert hallgatta a vitájukat.. hogy elvigyem innen? – Hová? – Hozzám. – Camille kiasszony! Aztán. A lépcsőház jéghideg volt. – Mint a mesebeli herceg? 71 . Jaj. Majd holnap felmész hozzá. És itt sem. A konyha köve jéghideg volt. nyitva van. aludj már. – Nincs kedvem megmozdulni. a szél gonoszul rázta az ablaküveget.

Cathelineau bátorságát vagy La Rochejaquelein hősies helytállását. akkor meglátom a. Ha szépen megkérem. van ereje lezuhanyozni? Semmi válasz. gondolta Philibert.. aztán egy garbó. Minden erejére szüksége volt. kicsit le kell vetkőztetnem. – Szomjas va.. a blézert és egy farmerdzsekit. Gyötrelmes volt a leereszkedés.. Francknak van igaza. Rendben. most elégedett magával. majd összeszedte minden bátorságát: levetkőztette. ugyebár? Ó! íme. olyan lázas. Én. Rendben. vagy mi. Igen. Nem ment könnyen. de igazán! És most? Most mihez kezdünk?” Philibert tökéletesen meg volt zavarodva. a folyosón vagy tízszer majdnem leejtette. Felidézte ősei vitéz cselekedeteit. Könnyű szívvel ment vissza Camille betegágyához. Szóval ez nagyon kínos. és Philibert majdnem rosszul lett a tarkójából áradó savanyú szagtól. Cholet bevételét. 72 . Hála istennek. Philibert minden fordulóban beütötte a falba szép hercegnője fejét. így csak három emeletet kellett cipelnie Camille-t... – Camille. Átvitte a cselédszobán. Szóval a melltartóját. végül egy hosszú ujjú jégerfelső... – Sajnos nem vagyok olyan erős. Philibert Marquet de La Durbelliére igencsak kényes helyzetben találta magát. mert a lányt több réteg borította.. A szoba közepére húzta a matracot. a konyhán. a bugyi nem jött le vele.... hogy félrebeszél. átölelné a nyakamat? Camille Philibert vállára ejtette a fejét. Utána két pulóver következett. Hú. de most valahogy jelentéktelen apróságnak érezte az 1793-as Konventet. Felvidámulva itatta meg Camille-t. ezt nem hagyhatom rajta. de a fenébe is. Na most a többit. hogy a nadrágot lehúzza Camille-ról. és a lehető leggyöngédebben felemelte őt. végül letette Edmée nénikéje ágyára.. mint egy igazi herceg. facsarni lehet belőle az izzadságot. Most valamivel jobban érezte magát. a mi gáncstalan lovagunk! Gratulálok. Camille. Szörnyűség! Uram irgalmazz! Nem hord melltartót! Philibert gyorsan ráborította a lepedőt Camille mellére.. Megmentője kiszáguldott a konyhába. mert vakon tapogatózva ügyködhetett a takaró alatt.. azt hiszem. Hát. hóna alatt Staffe bárónő illemtankönyvével. és többször is majdnem leejtette. levette Camille bakancsát... de a másik jómadár már ott várta a mosogató peremén: „No persze! Folytassa csak! És a sárkány? Nem akarja legyőzni a sárkányt is?” „A kurva anyád!” – felelte Philibert. Philibert először lehámozta róla a kabátot. Alaposan kiélvezte a helyzetet: „Nos barátom..Philibert elmosolyodott: – Úgy látom. – Figyeljen ide. A megharagított angyal a válla fölé hajolt. Szóval maga.... – nyögte Camille. nem is olyan bonyolult az egész: egy jó kis káromkodás olykor többet ér egy hosszú tirádánál. Camille behunyta a szemét. Hát jó. Szerencsére bölcs előrelátással magával vitte a cselédbejárat kulcsát. mint egy hagymát.

Ledörzsölte a fejét. és felszerelkezett egy mosdókesztyűvel. és először lecsutakolta a mosdókesztyű hegyével. 73 . mert azt nem hagyhatta ki. – A csajnak a hetedikről? – Igen. A macska rúgja meg! Aszpirint! Aszpirint! Franck állt a konyhaajtóban. és a hasát vakargatta a trikója alatt: – Ááá. kicsit félt. fent? – Igen. Bátorság. Franck felnyerített: – Szóval vele voltál? Ott. Olyan hevesen rántotta ki a konyhai fiókot.. mert valószínűleg még mindig fájt a feje. a hónalját. és megint felébresztette Camille-t. az arcát. hogy az egész tartalmát a földre borította. ezt nem hiszem el! Akkor már nem vagy szűz? Gúnyos kiabálása Philibert után úszott a folyosón: – Figyu! Már az első alkalommal migrént kaptál tőle? A kurva életbe. a mellét is. A fenébe is. kisimította a lepedőt és egy percig még üldögélt az ágy mellett.Philibert aggodalmasan megcsóválta a fejét. Kicserélte Camille homlokán a borogatást. a nyakát. Most aszpirint kell szereznie. amíg a pezsgőtabletta feloldódik a vízben. légy szíves. megfordult. De az is lehet.. – A konyhaszekrényben van. Philibert nem tudta eldönteni. – Köszönöm. – Fáj a fejed? – Nem. belecseppentett egy kis kölnivizet. majd kissé bátrabban. egy barátnőmnek kell. Mintha a lány azt suttogta volna: Apa.. megtöltött egy bádoglavórt meleg vízzel. öregem! Philibert becsukta az ajtót... – mondta ásítva – Mi van itt? Mi a francot csinálsz? – Aszpirint keresek.. a hátát. meg aztán lehet ezeket még melleknek hívni egyáltalán? A hasát és a lábát. a többit majd megoldja ő. kiment a fürdőszobába. – Figyelj. és szép tagoltan azt mondta: – Neked is a kurva anyád! Megvárta.. Igen. te aztán jól beleválasztottál. Menj arrébb. Meg volt rendülve. hogy ezt mondta: A patika. de büszke is volt magára.. Kifacsarta a mosdókesztyűt. és Camille homlokára tette. büszke. katona! Lehúzta Camille-ról a lepedőt.

hatalmas bársonyfüggönyök lógtak bánatosan. felnyögött. újra elöntötte az izzadság. hogy összegörnyedve ült egy autóbusz fedett megállójában. színehagyott kárpit borította. és egy csodálatos. a puszta gondolat is kimerítette. hol van most. az ablak előtt félig leszakadt. Gyönge fény szűrődött be a spaletták rései között. hogy Kessleréknél van. Philibert volt az a férfi? Nem.” Philibert? De mi a frászt keres ő Philibert lakásában? Segítség! Megpróbált néhány emlékfoszlányt összeszedegetni a történet kezdetéről. az ízületei és kevéske húsa ellenállt a legkisebb mozdulatnak is. De hirtelen felriadt: nem lehet náluk. akik legalább annyira csodálkoztak. A vér dobolt a halántékán. Nem. Camille most az éjjeliszekrény felé fordult. hogy furcsa ágyban fekszik. mellette Scooby-Doo-s mustáros pohár állt. és megint elbóbiskolt. sem Pierre. de nem mert hozzányúlni: vajon melyik században tölthették tele? Az istenért. mégsem. fölötte foltos tükör. Összeszorította a fogát. De hát hol van? Mi a fene. Képek lógtak mindenütt. és megállapította. Elfordította a fejét. Valaki kikapcsolta a zenét. hogy enyhüljön a fájdalom. metszett üvegkancsót pillantott meg. Ezután lépéseket hallott. hogy meg kell mozdítania szegény csontjait. A hűtőszekrényben talál kacsahúst. sem a cselédlány nem szokott teljes hangerővel Bonót hallgatni.. ami olyan súllyal nehezedett rá. de nem jutott túl a Brune körúton. aztán vége. Csend. Lassan kinyitotta a szemét. és egy sötét kabátos férfit győzködött. és ki hozta ebbe a múzeumba? Egy gyertyatartónak támasztva félbehajtott papírlapot talált: „Nem mertem zavarni. Az ággyal szemben márványkandalló állt.21 Camille a U2 zenéjére ébredt. Megdermedt. becsukódott egy ajtó. Lelökte a takarókat és felemelte a pehelydunnát. az ágy lábánál pedig egy üveg ásványvizet. Valami nem stimmelt. és a félhomályban megpróbált tájékozódási pontokat keresni. nem ő volt. Először azt hitte. mint ő. mert belehasított a fejébe a fájdalom. a neszekre fülelt. hogy itt találják. arra emlékeznék.. Remegett. Philibert. és várt egy kicsit. Az izmai. egy dörmögő hangot. Az egész teste ellenszegült. 74 . de még hallgatózott egy ideig. majd egy második. behunyta a fejét.. mint egy döglött szamár. A ruháit összehajtogattam és a karosszékre tettem. Fekete ruhába öltözött urak és hölgyek. és néhány centiméterre felemelte a fejét. mert sem Mathilde.. A falakat virágmintás. Sürgősen ki kellett mennie. hogy hívjon neki taxit. Lassan kinyitotta a szemét. Camille majd meghalt szomjan. a kancsó pedig tele volt vízzel. Arra még emlékezett.

Végigzuhant az ágyon. A szép. Belebújt a papucsba és a vállára borította a farmerdzsekijét. mintha maga a Niagara szakadna a fejére. A falon széles karimájú kalap és fehér sál lógott. hogy egyszer visszajön néhány tubus festékkel. homályos folyosón találta magát. az éjjeliszekrény finom intarziáján dohánytöltő készlet darabjai hevertek. ahol leírhatatlan rendetlenség uralkodott. a Nemzeti Bank számlakivonatai.. 75 . kockaköves padlót fekete csiszolatlan féldrágakövek díszítették. Nem törtfehér volt. hogy alig jött be a fény. Nagyon régi. Camille magában megpróbálkozott néhány színkeverékkel. Most olyan szobába jutott. inkább tejberizs színű. A mosdót kereste.. Hatalmas. görcsbe rándultak a lábujjai.. mellettük sárgaréz karikára fűzött lófarok. A csésze a korát tekintve több nemzedéknyi krinolinos hátsót meggusztálhatott már. hogy férfi pizsamafelső van rajta. nem tojáshéj színű. XVI. és megfogadta. olyan. ez gyerekszoba. és a vécélehúzó gombja is. Elég furcsa relikvia. és leült egy műanyag konyhaszékre. Ez. Camille felállt. újságok. azt hitte. a mosogatónál teletöltött egy poharat. ez itt egy szekrény. a konyhaszekrények üresen tátongtak. A vécétartályból szörnyű zubogással áradt a víz. az ablak előtt. ólomalapú festék lehetett. üres sörösüvegek és nyomtatott lapok hevertek: számlák. Camille szörnyen szédült.. Camille megtalálta az aszpirines dobozt. Nagyon halkan elfordította a kilincset. Egy vadállat bűzös odúja. már soha nem talál vissza a szobájába. és kipróbálja. Mi ez? Talán iroda? Olyan nagy könyvkupac hevert az asztalon. és észrevette. Hideg. A konyhát a folyosó végén találta. egy pillanatra még felmerült benne. legalább tizenöt méteres. szürke. konyhai eszközök leírásai. mint az iskolai menza ragacsos édességei. benne egy ikerágy és egy molyrágta hintaló.Amikor a lába a padlót érte. hogy itt emberi lények élnek. Az érdekes falfesték felkeltette az érdeklődését. Lajos korabeli ágyra ízléstelen ágytakarót borított valaki. Egy öreg hűtő hangos brummogásán kívül semmi nem utalt arra. a sápatag. tökéletesen működött. de folytatta a vándorútját egy doboz aszpirinért. Hopp! A vécé! Az ülőke fából volt. szédítően magas szomorú helyiség volt. Camille az elején gyanakodva bámulta a szerkezetet. Egy pár szattyánbőr papucs várta a szőnyeg szegélyénél. hogy felhívja valamelyik lányt a Toucleannél. Visszafelé majdnem eltévedt. Nem... A konyhai munkalap márványból volt. A földön ruhák. de szinte azonnal elaludt. de nem volt mitől félnie. az évek bársonyos patinát adtak neki. Egy igazi ló igazi farka.

Mint akin átment az úthenger. – De nem. A békekötés napján. – Hol vagyok? – Edmée nénikém – vagy ahogy a családban hívták: Mée – szobájában. nem.. – Hívtam egy orvost. – Philibert! – Igen? – Nincs nálam semmi.. kedvesem? – Kimerülten. 76 .. Feltétlenül ki kell íratni magam betegállományba. nem. Hogy érzi magát.. nem kellett volna! – Nem kellett volna? – Ó.22 – Hogy van? – Maga az.... Semmi... – Muszáj ennie... Á. – Remélem. – A maga ágyában fekszem? – Az én ágyamban? Nem. Én soha. – Feltettem egy levest. Erőt kell gyűjtenie. Philibert? – Igen. sem pénz. különben a teste nem lesz képes a határon túlra űzni a vírusokat! Mit mosolyog? – Mintha a Százéves Háborúról beszélne. – Nem vagyok éhes.. sem csekk-könyv. – Nyugodjon meg. Nézze csak. tulajdonképpen jól tette. ez nem fog olyan sokáig tartani. Majd később elrendezzük. hallotta? Ez az orvos lesz.

Azt láttam.. – Éjszaka? – Hát este.. – Egyedül él? – Igen. A múlt éjszaka is csak azért mentem fel hozzá. hogy. – Hogy mondja? – Irodákat takarít. de. Nem ismerem a 77 .. – Ugyanarról a személyről beszélünk? A fiatal nőről. – Igen. – Dolgozik? – Igen... és. – Aggasztja valami? – Nem így mondanám. mert nincs fűtése. – Hiszi. – Ismeri az időbeosztását? – Éjszaka dolgozik. Az erői végére jutott. – Nyomasztja valami? – kérdezte óvatosan Philibert. – Tudja a nevét? – Azt hiszem.. Amikor az irodák üresek. ahol leülhetnék? Philibert kivezette a konyhába. Nem vette észre? – Nem. – Igazán? – Rokona? – Barátnőm.. vagy tudja? – Kora? – Huszonhat év. most azonnal beutalhatnám kórházba. Tudja. aki a folyosó végén lévő szobában fekszik abban a nagy faragott ágyban? – Igen.. Nem igazán jól.. Az orvos elővette a receptkönyvét. tudja... csakhogy amikor ezt megemlítettem neki. olyan pánikba esett. hogy nagyon vékony. szóval. Meg aztán. őszinte leszek: figyelembe véve a vérszegénységét.. a súlyát és a vérnyomását. tudja én.. – Közeli barát? – Hát. – Jól ismeri? – Nem. Fauque.. A maga barátnője nagy bajban van. egy takarítótársaságnál. nincs róla kartonom. Van egy asztala? És egy hely. nem ismerem igazán jól. – Biztos? – Igen. szomszédasszony-barátnő – dadogta Philibert. szomszédasszony. – Figyeljen ide.23 – Nos? – Elaludt. Az orvos elfintorodott.

. Philibert a kezét tördelte.. na rendben. ugye? – Igen. mivel foglalkozik? – Bárkát építek. Mindenképpen rá kell szorítania az evésre és az alvásra. a zöldségeket és a friss gyümölcsöt. de ismétlem: mindez nem helyettesíthet egy jó véres tarját. – Rendben. mintha nagyon aggódna. egyelőre kiírom tíz napra. – Van a hölgynek itt Párizsban valakije? – Nem tudom. Ami azt illeti. Nincs mit tenni ellene. egy egész sereg vizsgálatot el kell végezni rajta. hogy ne takarózzék be túl melegen. és tartsa ágyban még néhány napig. semmi.múltját. ez a maga lakása? – Izé. – Hány négyzetméter az egész? – Kicsit több. – Mondja csak. különben. Ki kell várni. ugye érti? – Igen. – Most maga néz ki úgy. amíg elmúlik. – Azt a mindenit! – füttyentett az orvos – Ha nem vagyok indiszkrét. Vigyázzon. Mennyivel tartozom? 78 . egy dolog biztos: fel kell táplálnia. de nem sokat túloztam.. És a láza? – Alapos influenza.. Itt van két recept. igen. – Hogy mondja? – Nem. mint háromszáz. kerülje a huzatot. Vigyázni fog rá. az előzményeket. ezért nem akarok túl hirtelen ítéletet alkotni. de ha jobban lesz. – De addig is. Doliprame és C-vitamin. ez nyilvánvaló. sült krumplit. kicsit sötétre festettem a képet.

. de tudja. leült az ágy szélére. Én.. Philibert egy megsárgult zsebkönyvvel tért vissza. 79 . nem igazán. – Nos. És kiírta tíz napra. örülni fog neki. és olvasni kezdett: Az egész királyi udvar – természetesen Mme d'Estampes-ot kivéve (majd később elmondom. vagy nem? – De. hoztam valamit! Philibert kinyitotta az ajtót. – El kell küldenem a munkahelyemre. – Ez nem vicc. Közkórházba akarják vinni. – Ugye nem engedi.. nem akarok. és mi nem félünk a Kékektől. De addig is. Majd forró olajat zúdítok az ostromlók nyakába a liftakna tetejéről. – Emlékszik még. ez az orvos parancsa. Camille? – Nem. – Majd adok néhány könyvet. megköszörülte a torkát. Holnap fölmegyek. – Gondoltam. – Maga teljesen lökött! – Egy kicsit mindenki lökött. – Nem.. és kipiheni magát.. – Akkor nincs mitől félnie. – Hozok egy borítékot. Nagyon kedves magától. – Hogyhogy nem? – Maga csak akkor megy fel.24 – Alszik. amikor a hőmérő higanyszála is ezt teszi. találtam róla egyet-mást a könyvtáramban.. Camille. ne felejtse el. – Szívesebben menne kórházba? – Ez nem jó vicc.. – Micsodát? – Hát az orvos igazolását... biztos.. mit meséltem Diane de Poitiers-ről? – Nem. vagy nem? Maga például miért borotválta le a fejét? – Mert nem volt lelkierőm hajat mosni a folyosón.. várjon csak. és betaszigálta Camille elektromos kandallóját. Addig itt marad. de nem ám! – Kik azok a Kékek? – Hát a köztársaságiak. – Nézze csak. ? – Emlékszik még a vendée-i felkelésre? – Hát. nem maradok itt. – Olyan sokra? – Igen. Nem akarok olyan sokáig itt maradni.. Camille sírva fakadt. de. hogy a Marquet de la Durbilliére család védelme alatt áll. – Nem. – Ó.

az orr.miért) – egyetértett abban. – Nagyon régóta nem törődött velem így senki. a comb. a vádli. Három fekete: a szemek... szűziesen. de tudja. vagyis hát bizonyos szempontból.. – Maga vetkőztetett le? Philibert a térdére ejtette szemüvegét. a derék. ugyan már! – Az jó. a szempillák.. még azt akartam mondani. a hajviseletét. az orcák. mint a rák. Három hosszú: a derék. 80 . először be.. köszönöm.. a lábak. Ja. – É. a fogak. – Én szívesen felmegyek.... én. igen. természetesen nem felel meg az összes kritériumnak.. sz. Csak fel kellene mennem a töltőmért. Szóval é. mint még soha. – Nem. nem sürgős. túl szorosra gombolt zakójában. pokolian fáj a fejem! – Lemegyek a patikába. Egyébként ő szolgált mintául ahhoz a pontokba szedett szépségkánonhoz. Itt nincs telefon. Három keskeny: a száj. És a másik is itt volt? – Kicsoda? – A szakács.. esküszöm. a fül. – Ugyan.... és. – Philibert! – Tessék! – Köszönöm.. báj ké. – Ugyan... kecsesség és b. a haj. a kéz. betakartam.. a körmök. ennyi. kérdése is. – Rendben. hagyja már! Ott állt Camille előtt túl rövid nadrágjában. hogy nem.. – Te..... Philibert olyan vörös lett. és olyan hevesen kezdett dadogni. köszönöm.. a fej. nem gondolja? – És maga szerint hasonlítok rá? – Igen... Három kövér: a kar.. – Rendben. – Nem. Nekem is van mobilom.. Persze. Hú.. Három rövid: a fogak. a kezek. Camille visszaadta a szemüvegét. amelyhez a nők több mint száz éven keresztül dühödt elszánással igyekeztek hasonlítani: Három fehér: a bőr. de nagyon sz. a mozdulatait. túl hosszú karjaival. Utánozták a járását. a szépség... e. Ez nagyon kedvesen van leírva. Francknak van egy mobilja a szobájában. hogy Diane imádnivalóan szép. Nincs szüksége még valamire? – Köszönöm. Három piros: az ajkak.. Három kicsi: a keblek.. e.. a lábfej. nem. – Nem. a szemöldök. – Nyugi! Csak tudni akartam. De ha értesíteni akar valakit. én.

... Maga nem vár tőlem semmit. – Én nem gondolok semmit. Mert maga. ugye? Philibert felháborodott. hogy ne várt volna cserébe valamit. amit adhatok. – Ugyan. Nem törődött velem senki úgy.. mit gondol rólam? Camille már újra lehunyta a szemét. Hogy is mondjam.– Nem. ez az igazság. de azt megmondhatom: nincs semmim. 81 .

amellyel el akartak bátortalanítani. mint egy squat-ban? – Hogy mondja? – Mintha táborozna? – Sajna. hogy zavarban van. de megvallom... miatta inkább megkönnyebbültek. költözzem ide. amit ebből szerettek volna kapni szegények. Ami pedig Franckot illeti. Nagyon csúnya. mivel üres. hogy amíg nem rendeződik az örökösödés kérdése. Tudják. Várjon meg a kék szalonban.. mint bizonyára észrevette. Sok bútort elvittek. ő tavaly halt meg. Az a szoba. hogy én milyen élhetetlen vagyok. Tehát összegyűlt a jegyzőnél a családi tanács. és engem jelölt ki kapusnak és éjjeliőrnek. amelyik az előszobából nyílik. igencsak kényelmes. ott túl hideg van. orrkarikával. kér-e levest. hogy milyen alak.. és megkérdezte. Most már a jegyzőnek és az ügyvédeknek kell rendezniük ezt a gyászos ügyet.. hogy.. ez egy csúnya örökösödési történet.. de akkor se a konyhába jöjjön. – Megmosakszom. kitérő válaszokat adtam. nehogy beköltözhessenek a. még a legjobb családokban is. – Tehát hazudott nekik? – Mondjuk inkább úgy. és kiülök magával a konyhába. azt hiszem. túlzás lenne kanapénak hívni. – És mennyi időre költözött ide? – Nem tudom. – Ahol a kanapé van? – Ó. tényleg.. milyen nap van. Philibert. Látszott. hogy az jó lesz? – Persze! Nem vagyok én cukorból! – Rendben. – Mondja csak. Szerencsére! Azt hiszik.. hogy is mondta? – A sqatterek? – Ez az! A squatterek! Csakhogy nem kábítószeres fiatalok. 82 . Szombat? Vasárnap? Évek óta nem aludt ilyen sokat. tudja. de lassan minden visszatér a rendes kerékvágásba.. – Hol? – Ja.25 Camille-nak már fogalma sem volt. de nem ám. Franck találta a járdán valamelyik este. hanem sokkal jobban öltözött és sokkal kevésbé finom emberek: az unokatestvéreim. Természetesen kezdetben történt néhány akció. – A szülei nem bánják. hogy olyan idegeneket is elszállásol itt. és hát fogalmuk sincs. tulajdonképpen milyen hely ez? Kinél vagyunk itt? És miért él úgy itt.. – Biztos. – Az unokatestvérei is igényt tartanak a lakásra? – Sőt azt hiszem. és az apám megkért.. De hülye vagyok! Most már nem igazán kék. Amilyen mindenhol akad. hogy a plébános úr mutatta be nekem. Philibert bejött.. – Ez az anyai nagyanyám lakása.. hogy már el is költötték azt a pénzt. mint a szakács és én? – Magáról nem muszáj tudniuk. és még mindig gyakran látogatnak meg bírósági végrehajtók. és felhozta ide az egyik barátjával. Elnevette magát.

Póréhagymás krumplileves Liebig-módra. amikor a blúzát betűrte. és rémülten felkiáltott. – Hé. Camille még mindig feldúltan állt: 83 .. kicsit elveszítette arisztokratikus hidegvérét: – Azt a homokost Camille-nak hívják – jelentette ki szárazon –. – Ez egy szar. Azt mondod. Megkerülte. és kérlek. És mit tettél még bele? – bámult elborzadva a fedő alá. ha a lefolyóba öntenéd. ki az a homokos a szalonban? Az egyik hajléktalan haverod. ha erőre kap ettől az izétől. jó napot. a barátnőm. és útra kelt ebben a hihetetlen Haussmann-i útvesztőben. Kivett egy doboz sört a hűtőből. – Jól van. és a fejét vakargatva berontott a konyhába. mert meghívtam ide egy kis időre. nyugodt lélekkel. – Hát. felvette a zakóját. Egy kis ömlesztett sajtot és kenyérdarabokat. ne húzd fel magad. tápláljam föl. – Hát. A férfi nem felelt. és az ablakhoz lépett. viselkedj úriemberként vele. Úgy nézett ki. nyaka köré tekerte a selyemsálát. Philou. Camille-nak végre sikerült megszólalnia: – Hú. mi a fenét csinálsz neki? Főtt szart? – Képzeld. mint egy kísértet. undorító lesz. – Ez leves? – Úgy bizony. A folyosón levette a bukósisakot... – Az orvos miatt. fekete bőrbe öltözött. akaratlanul is nagyot ugrott. – Biztos vagy benne? Philibert behunyta a szemét. zsebre vágott kézzel megfordult. hogy megnézze a Mars-mező zúzmara borította fáit.. Végül sikerült ráakadnia a szörnyű kanapéra.. vagy mi? – Parancsolsz? – Az a homokos a kanapém mögött. Philibert. hogy ki sem kellett gombolnia a farmert. Amikor Philibert visszatért a lányhoz. Izmos. Azt mondta.Camille annyira lefogyott. hogy meggyőződjék az ellenkezőjéről. aki már éppen elég ideges volt a konyhaművészeti kudarca miatt. – Ő a barátnőd? Szóval ő az? Mondd csak. Amikor ködbe borult. levest.. bukósisakot és motoros kesztyűt viselő férfi állt közvetlenül előtte. és bezárkózott a szobájába. figyelj. lány? Ugyanarról a fickóról beszélünk? A kis kopasz soványról? – Az egy ifjú hölgy. Nyelvet nyújtott magára a kandalló fölött lógó tükörbe. hátat fordított és kiment. akkor le a kalappal! Szerintem jobb lenne. Ráadásul odaégetted. – De miért csináltad? – kérdezte Franck nyugtalanul.

mit csinál. – Leves. Egy borscs-féleség. Nagyszerű – felelte Camille nevetve. – Túl sokat dolgozik? – Nem. amíg meleg. Tessék.– Ő az? – Igen – dünnyögte Philibert. ahogy én készítem. hétfőn pont nem dolgozik. Nem tudom. – Aha. Philibert nagyon megható volt. Ilyenkor vigyázok. családi gondjai vannak. Korán reggel elmegy. 84 . ha úgy jobban tetszik. – Mi ez? – Leves. Azt hiszem. – Á. Hétfő esténként azonban mindig elviselhetetlen. és mindig pokoli rosszkedvűen jön haza. – Soha nem veszi le a bukósisakot? – De igen. miközben letette a tálcát az asztalra. – Camille a furcsa kotyvalékot kavargatta. egye meg. nehogy összefussak vele.

85 .

MÁSODIK RÉSZ 86 .

hallgatlak. – Na tessék. akit akarsz. Minden összekavarodik. A tej visszahúzódott. Az elegáns viselkedésedet. Több volt ez szertartásnál vagy mániánál. nem ez a baj. és abban találta legfőbb örömét.. rögtön. dehogy! Még csak az hiányozna! Én.. Mennyi ideig marad? – Ameddig a kedve tartja. meg a többit.. nem? – Úgy érzed? – Igen. De ez igaz. ugye tudod. és undorító szag árasztotta el a konyhát. akit akarsz. nem akarlak megbántani. mintha könyvből olvasnád. minden szar lesz. – De miért változna meg bármi is? – Pfff. – . Philibert mindig forró csokoládét reggelizett. sőt szinte bántotta lakótársa agresszivitása. olyan vagyok. – Beszéljünk – felelte nyugodtan Philibert. a lökött dolgaid. A tej kifutott. Lehet. Látom a mesterkedésedet. amit mondasz. amilyen. – Figyelj.. de a francba. ha ez a fejlövésed. Tegyél be egy nőt akárhová. – Hazudós. ugye? – Nem. Azt hívsz ide. Hát az látszik. De ma valahogy nem figyelt oda. erről van szó. de mindent összevéve eddig mégis jól ment minden. és még a legjobb haverok is összekapnak. és elkezdődhetett a nap: ura volt a helyzetnek. mi van ide írva: Teréz anya? – mutatott a homlokára. – Tessék? – Azt mondtam: beszélnünk kell. olyan.. A hőstette. – Féltékeny vagy? – A kurva életbe. hogy képes volt éppen akkor elzárni a gázt. – Mennyi ideig marad itt? – Parancsolsz? – Na ne ravaszkodj. hanem rá. valahányszor kinyitod a csőröd. ezért a rossz gombot fordította el.. és betette a tejeslábast a mosogatóba –.. – Talán nem rám vagy féltékeny.. féltékeny egy csontkollekcióra? Mit látsz. A nagy szavak. hogy ez a te lakásod. megzavarta. a várúras mozdulataidat. Mit vigyorogsz? 87 . Jó kis csapatot alkottunk mi ketten. Úgy érzem. hogy kicsit szűkösen érzed magad miatta. tudom. nem is tudom... a mindennapi győzelme. Tudom. elszállásolhatsz bárkit. – Belezúgtál. tudod.1 – Van két perced? Beszélnünk kellene. és máris kész a baj. tőlem szeretetkonyhát is nyithatsz. neked meg ott vannak a hülye mániáid. amikor a tej már majdnem kifutott. és nincs kedved néhány centivel jobbra tolni a fogmosó poharad. olyan szépen hangzik. jó? Az egérkéd... hogy nem ismered a csajokat. Figyelj. ez volt a mindennapi kis diadala.

– És különben is. De szerintem ebből nem lesz gond. nem is vagy te olyan hülye! – alaposan hátba vágta Philibert-t. elmondom neki. Franck csendesen elkáromkodta magát. Azt sem tudod. és kijelentette: – A fürdőszoba. nem? – Igen. Kivezette a folyosóra. azt sem tudod. zseniális? Hallgatagon baktattak le a lépcsőn.. Mint egy cowboy. kinyitott egy rozoga ajtót. – Micsoda? – Takarítónő. hogy call-girl. – Megmutatom neked. csak azt gondolom. Amióta ismerték egymást. ki ez a lány. mint.. Az is lehet. a csokoládém fölött. Idáig nem is tudtam. ugye? – Így van. itt meg lehet fagyni! – Ez még semmi.. – Bocsánat.– Mert úgy beszélsz. nem.. – Biztos vagy benne? – Miért hazudna? – Nem is tudom. hogy felmászom hét emeletet. Ugye. Franck elnémult. Meghívlak egy csokoládéra odalent. Philibert levette a lakatot és belökte az ajtót. hogy délután aludni tudjak. hogy megemlíthetted volna előre.. így a helyes.. Elmondjuk neki ketten. – De igen.. – Akkor kicsit. Gyere velem.. – Miért? – Mert éjszaka dolgozik. honnan jött. gömbölyűbb lenne. honnan jött. Ennyi. – Ne számíts rá. – Jó.. mert ő is alszik. Amikor az udvaron voltak. Várd meg. ja.. és felül a zuhanyozó. tudom: bocsáss meg. Franck csak a harmadik kávé után tért magához. csak magyarázd meg neki. – Melózni mész? – Igen. milyen fontos. mutatok még valamit. – Oké. Gyere. hagyjuk a fenébe. – Megemlítettem volna. Franck ellőtte az utolsó patronját. – Mikor? – Például most. ha hagytál volna időt. Philibert most kért tőle először valamit. – Mit csinál? – Takarít. – A francba. Ott lent a vécé. és követte Philibert-t a cselédlépcsőn. – Oké. hogy megfőzzem. satöbbi. gyere velem. hogy én vagyok a te legjobb haverod. – Itt lakik? – Igen. – Én is. igazad van. Éppen arra számítok. 88 . amíg fölérünk. – Biztos vagy benne? – Gyere. Hé.

– Na mi van? – És nincs a csajnak családja? – Tudod – felelte Philibert. – Figyelj... – Figyelj. hogy ne tegyem fel neked ugyanezt a kérdést..... Amikor Franck beért az étterembe. De Franck fütyült rá. vigyázz. Franck felnézett. most olyan. mint egy öreg medúza.. Nézd. haver! – Mi van? – Valami nagyon finomat. és rámosolygott. mindig vigyáztam. marha. hogy tegyen félre egy kis erőlevest. megkérte a segédjét. oké? 89 .– Vi.. a pultra kitett Parisien szalagcímeit olvasgatta. Együtt indultak munkába. kiköptem miattad a croissant-t. és a nyakába kanyarította a sálat –.

Nem Philibert írása volt. a hányingerrel küszködve megpróbált rendet rakni.. elloptak egy elektromos ébresztőórát. lehajolt.2 Camille úgy döntött. Egyrészt nem bírta már elviselni a kóválygást. De ő már leért. Kifújta az orrát. hogy a cselédszobán át kijusson a cselédlépcsőre. méghozzá azért. és ezek a rohamok örökre megsebezték Camille-t. Fogalma sem volt. alkalmas-e arra. Semmi sem hiányzott. de ez nem volt baj. ahogy elhagyta. abban a formában. Ekkora rombolás egy vacakért. fogta a kis vörös táskát. hogy felkel. mint hogy az anyja hisztérikus állapotba kerül a gondolattól. és elment – vissza sem nézett. Átment a konyhán. rendben. csak akkor engedte el magát. amíg a víz fenekére ér. vagy nem? Belepillantott a kartondobozba. Gyermekkorában mást sem látott. és félreugrott. Most tért magához a végtelenedik szunyókálásából. A lakatot letörte valaki. de semmiképpen se forralja fel. és felmegy a szobájába. Amikor zubog. Rendben. hogy a tablettái nélkül kell elaludnia. megrázza magát. mert egy szörnyű állatka rohant ki az egyik ajtó repedésén. hogy újra felvegye a saját kis élete fonalát. hány óra lehet. amit az orvos estére felírt. meg kell várnia. hogy nem veszi be többé a fél Lexomilt. semmit sem vittek el belőle. nyugtasson meg valaki! Ugye tényleg ott volt? 90 . felöltözik. felhasított kis skótkockás táskához rohant. betette egy papírdobozba. csak akkor tudja magát egyetlen megváltó rúgással fellökni a felszínre. Jaj. Nagyon hosszú ideje az első cigarettát. végigsimított az arcán. a félkómás állapotot. másrészt nem merte kockáztatni. Megvárta. mert nem is volt semmije. hogy lássa. mi hiányzik. Ösztönösen a földön heverő. Egy némileg zavaros elmélet azt állítja. de elhatározta. és az asztalon meglátott egy sárgás folyadékot tartalmazó üveget. De igen.. miniatűr királyságát pedig teljesen feldúlták. alatta egy cédulát: Nyeles edényben melegítse. A világítás kialudt. Éppen ellenkezőleg – dünnyögte Camille –. éppen ellenkezőleg. megnézi. amíg a cselédlépcsőhöz ér. amit ötven frankért meg lehet kapni minden kínai boltban! Összeszedte a ruháit. letette a lépcsőre a cókmókját. nem szabad semmit tennie ellene. és óvatosan kevergetve 4 percig melegítse. és megvoltak a rajzfüzetei is. és sodort egy cigarettát. éppen ellenkezőleg. Legörbülő szájjal. hogy rászokik bármire is. adja hozzá a tésztát. Nem. hogy ha az ember víz alá kerül.

Camille belépett a konyhába. Most Franck pattant fel ijedten. – Ó, hát itt van? Azt hittem, alszik. – Jó napot. – Lestafier Franck. – Camille. – Megtalálta a cédulát? – Igen, de... – Éppen most hozza át a cuccait? Nincs szüksége segítségre? – Nem, köszönöm. Ami azt illeti, nincs is több holmim. Kiraboltak. – Ó, az szar... – Igen, ahogy mondja. Azt hiszem, nincs rá jobb szó. Na, megyek, visszafekszem, mert forog velem a világ, és.... – Akarja, hogy elkészítsem a levest? – Tessék? – Az erőlevest! – Milyen levest? – Hát ami ott van – mondta most már idegesen Franck. – Ja, bocsánat. Nem. Köszönöm. Előbb alszom egy kicsit. – Hé! – kiáltotta Franck Camille után. – Azért szédül, mert nem eszik eleget! Camille felsóhajtott. Csak diplomatikusan. Amilyen finom fiú ez a Franck, jobban jár, ha nem rontja el az első közös jelenetet. Visszament tehát a konyhába, és leült az asztal végére. – Igaza van. Franck magában morgolódott: Persze, hogy igaza van. A francba... Most majd jól elkésik! Hátat fordított Camille-nak, és nekilátott. Felmelegítette a levest, beleöntötte egy mélytányérba, a hűtőből elővett egy kis doboz fagyasztott zöldfűszert, és óvatosan kinyitotta. Valami zöld izé volt, amiből óvatosan belevágott néhány szálat a gőzölgő levesbe. – Az micsoda? – Koriander. – És azokat a kis golyócskákat hogy hívják? – Japángyöngynek. – Igazán? De szép nevük van! Franck felvette a dzsekijét, bevágta maga mögött az ajtót. A fejét csóválta: Igazán? De szép nevük van! Igazán lökött ez a lány!

91

3

Camille felsóhajtott, és gépiesen maga elé húzta a tányért. A besurranó tolvajra gondolt. Mégis, ki lehetett? A szomszédban lakó szellem? Egy arra vetődő látogató? Hogy jött be, talán a tetőn át? Vajon visszajön még? Egyáltalán, szóljon róla Pierre-nek? A leves illata, vagy inkább aromája azonban hamarosan felrázta a tűnődésből. Mmmmm, csodálatos volt, Camille legszívesebben a fejére borította volna a terítőt, hogy belélegezze a gőzét. Mi lehet ebben a levesben? Már maga a színe is különleges volt. Meleg, zsíros és aranyfényű, mint a kadmium-sárga. Az áttetsző tésztagyöngyökkel és a smaragzöld fűszerrel valóságos gyönyörűség volt a szemnek. Camille perceken át hódolattal nézte a levest, majd – mivel nagyon meleg volt – óvatosan lenyelt egy kanálkával. Hirtelen felidéződött benne a gyerekkora, és ugyanabban az állapotban találta magát, mint Marcel Proust: a lelkében zajló események teljesen lekötötték figyelmét. Szinte vallásos áhítattal fejezte be az evést, és minden kanálnál behunyta a szemét. Lehet, hogy halálosan éhes volt, bár nem is tudott róla, lehet, hogy Philibert keservesen legyűrt szörnyű levesei tették vagy a kevesebb cigi, de egy valami mindenesetre bizonyossá vált: soha életében nem élvezte még ennyire, hogy egyedül eszik. Felkelt, és megnézte, nem maradt-e egy kis leves az edény aljában. Sajnos, nem... A szájához emelte a tányért, hogy egy cseppet se veszítsen el, csettintett, elmosta az edényt, kiemelt néhány szemet a nyitott tésztás zacskóból, rátette Franck cédulájára, és föléjük írta: „Isteni volt!” Utána visszabújt az ágyba, kezét jóllakott hasára szorította. Köszönöm, édes Jézusom!

92

4

A lábadozás ideje hamar letelt. Camille soha nem látta Franckot, de mindig tudta, mikor van otthon: ajtócsapkodás, zene, tévé, izgatott telefonbeszélgetések, vaskos nevetés, száraz káromkodás. Camille mindezt természetellenesnek érezte. Franck úgy eresztette ki a hangját a lakás négy sarka felé, mint egy kutya, aki mindenhová odapisil, hogy megjelölje a területét. Camille néha boldogan visszament volna a hetedikre, hogy visszanyerje a függetlenségét, és ne kelljen hálásnak lennie senkinek, máskor meg inkább sokáig maradt volna még. Ilyenkor már annak gondolatától is jéggé dermedt, hogy újra a földön kell aludnia és hét emeletet megmásznia, a korlátra csimpaszkodva, hogy le ne essen. Az egész nagyon bonyolultnak tűnt. Már nem is tudta, hová tartozik, és hát nagyon megszerette Philibert-t is. Miért kell mindig önmagát ostoroznia, és fogát összeszorítva a mellét vernie? A függetlenségéért? Éveken keresztül mindig ezt az egy szót hajtogatta. És akkor mi van? Hová jutott? A padlásszobába, ahol délutánokat töltött el azzal, hogy egyik cigarettáról a másikra gyújtott, és a sorsán rágódott? Ez igazán nagyon megható. Maga Camille is nagyon meghatódott. Huszonhét éves lesz hamarosan, és még semmi jó dolgot nem halmozott fel életében. Nem gyűjtött barátokat, emlékeket, igazán nem érdemel jóindulatot. Mi történt vele? Miért nem tudja néha becsukni a kezét, és két-három valamennyire is értékes dolgot megragadni? Miért? Camille álmodozott. Camille megnyugodott. És amikor az a nagy langaléta megjelent nála, hogy felolvasson neki, és halkan becsukta maga mögött az ajtót, égre emelte a tekintetét, mert a másik fickó a maga „zulu zenéjét” hallgatta, Camille rámosolygott, és egy pillanatra sikerült kiszabadulnia a forgószél magjából. Camille megint rajzolni kezdett. Csak úgy. A nagy semmiért. Önmagáért. Vásárolt egy új füzetet, az utolsót, és szép lassan megszelídítette: először lerajzolta az őt körülvevő tárgyakat: a kandallót, a tapéta motívumait, az ablakkilincset, Sammy és ScoobyDoo bárgyú mosolyát, a képkereteket, a képeket, a hölgy kámeáját és az úr szigorú felöltőjét. Csendéletet rajzolt a saját ruháiról, a nadrágszíj földre lógó csatjáról, lerajzolta a felhőket, egy repülőgép csíkját az égen, a fák csúcsát az erkély vaskorlátja fölött, és magáról is rajzolt egy portrét, egy ágyban fekvő portrét. A tükör foltjai és a rövid haja miatt úgy nézett ki a képen, mint egy kisfiú, akinek valószínűleg bárányhimlője van... Most megint úgy rajzolt, ahogyan lélegzett. Gondolkodás nélkül töltötte meg a rajzaival a lapokat, csak azért állt meg néha, hogy kínai tusfestéket töltsön egy kis tégelybe, és megtöltse a toll patronját. Hosszú évek óta nem érezte magát ennyire nyugodtnak, ennyire élőnek.

93

Philibert-t szerette figyelni a legjobban: a fiút teljesen magukkal ragadták saját történetei, az arckifejezése minden pillanatban megváltozott, hol szenvedélyes volt, hol levert (ó, az a szegény Marie-Antoinette!), és Camille megkérte, hadd rajzolja le. Persze, ahogy várható volt, az elején Philibert egy kicsit jobban dadogott, de azután nagyon hamar elfeledkezett a papíron futó toll sercegéséről. Azt olvasta például: – De Mme d'Étampes másképpen szeretett, mint Mme de Cháteaubriant, ő nem érte be csekélységekkel. Az volt a vágya, hogy a lehető legtöbb kegyet megszerezze maga és a családja számára. Márpedig harminc fivére-nővére volt... Nagy bátran munkába kezdett tehát. – Mivel nagyon ügyes volt, hasznot tudott húzni a két ölelés közötti csendes pillanatokból, és a kielégült és kimerült királyból számtalan kinevezést és előléptetést kicsalt. Végül a Pisseleu család minden tagja fontos állások betöltője lett, főleg egyházi állásoké, mert a király szeretője „vallásos” volt... – Antoine Seguin, anyai nagybátyja előbb Fleury-sur-Loire apátja, majd orléans-i püspök, bíboros, és végül Toulouse érseke lett. Charles de Piesseleu, idősebbik bátyja megkapta a beurguei-i apátságot és a condom-i érsekséget... Philibert felnézett: – Condom érsekségét... Vallja csak be, ez elég fura! És Camille gyorsan megpróbálta megragadni Philibert mosolyát és elragadtatását. A fiú úgy lapozgatott Franciaország történetében, ahogy mások egy bulvárlapot olvasnak. Philibert most azt olvasta: – „Mivel a börtönök már szűknek bizonyultak, Carrier, a mindenható zsarnok, akit rá hajazó segítők vettek körül, új fogházakat nyitott, és hajókat rekvirált a kikötőben. A tífusz hamarosan hatalmas pusztítást vitt végbe a nyomorúságos körülmények közt tartott foglyok között. Mivel a guillotine nem működött elég gyorsan, a prokonzul parancsot adott, hogy lőjék le a több ezernyi foglyot, és a végrehajtó század mellé egy „eltemető szakaszt” rendelt. Mivel a foglyok továbbra is csak áradtak a városban, Carrier hamarosan kieszelte a vízbefojtásokat. Westermann dandártábornok a következőket irta: „Köztársasági polgártársak! Vendée nem létezik többé. Halott, a mi szabad kardjaink végeztek asszonyaival és gyermekeivel. Most temettem el Vendéet a tengerbe és a Savenay erdőbe. A parancsokat követve, amelyeket tőletek kaptam, a lovakkal tiportattam el a gyermekeket és legyilkoltam az asszonyokat, így legalább biztosak lehetünk, hogy nem szülnek több gazembert a földre. Egyetlen megmaradt élet sem szárad a lelkemen.” És Camille megrajzolta az árnyékot összeránduló arcán. – Most rajzol vagy figyel? – Rajzolva figyelek. – Ez a Westermann is... Ez a szörnyeteg lázas dühvel szolgálta új hazáját, és figyelje meg, hogy majd Dantonnal kerül börtönbe néhány hónap múlva, és vele együtt is fejezik le... – De miért? – Lustasággal vádolták. Mérsékeltnek számított... Máskor Philibert engedélyt kért Camille-tól, hogy leülhessen az ágy végén álló fotelbe, és csendben olvastak kettesben. – Philibert! – Hmmm...

94

– A képeslapok... – Igen? – Sokáig tart még? – Hogyhogy? – Miért nem a szakmájában dolgozik? Miért nem próbál történész vagy tanár lenni? Akkor a munkaidejében nyugodtan belevethetné magát a könyveibe, sőt még fizetést is kapna érte! Philibert csontos, kopott bársonyba bújtatott térdeire eresztette a könyvét, levette a szemüvegét, és megdörzsölte a szemét: – Megpróbáltam... Megvan a tanári alapvizsgám történelemből, és háromszor is felvételiztem doktorképzésre, de minden alkalommal kibuktam. – Nem volt elég jó? – Ó, de igen! – Philibert elpirult – Vagyis azt hiszem. Őszintén azt gondolom, csakhogy én... Túlságosan szorongós vagyok. Minden vizsga előtt álmatlanság gyötör, romlani kezd a szemem, kihullik a hajam, sőt még a fogam is! És mindenem tönkremegy. Elolvasom a témát, tudom a válaszokat, de képtelen vagyok egy sort is leírni. Jéggé dermedek a papír előtt. – De hiszen leérettségizett, és van tanári alapvizsgája is! – Igen, de milyen áron szereztem... és soha nem elsőre sikerült. Pedig igazán könnyű volt! Az alapvizsgát például úgy tettem le, hogy nem jártam be a Sorbonne-ra, legfeljebb azért, hogy a nagy professzorok óráit hallgassam, akiket imádtam, de akiknek semmi közük nem volt az én témámhoz... – Hány éves is maga, Philibert? – Harminchat. – De a tanári alapvizsgával taníthatna, nem? – El tud engem képzelni egy tanteremben harminc gyerekkel? – Igen. – Nem. A puszta gondolatra elönt a hideg verejték! Hogy igazi hallgatósághoz beszéljek, még ha kevesen vannak is. Én... azt hiszem... szocializációs problémáim vannak. – És mi volt az iskolában annak idején? – Csak hatodiktól jártam iskolába, és ráadásul rögtön internátusba kerültem. Szörnyű év volt. Életem legrosszabb éve. Mintha bedobtak volna az úszómedencébe úgy, hogy nem tanítottak meg úszni. – És mi történt? – Hát semmi. Azóta sem tudok úszni. – Átvitt vagy konkrét értelemben? – Egyik értelemben sem, tábornok úr! – Soha nem tanították úszni? – Nem. Minek? – Hát... hogy ússzon. – Tudja, kulturális szempontból mi inkább gyalogos és lövészcsaládból származunk. – Most miről beszél? Nem arról van szó, hogy le kellene vezetnie egy csatát. Csak elmenni a tengerhez. És miért nem járt már korábban iskolába? – Az édesanyám tanított minket. – Ugyanúgy, ahogy Szent Lajost az édesanyja? – Pontosan. – Hogy is hívták?

95

– Kasztíliai Blanche. – Tényleg. És miért? Túl messze laktak az iskolától? – Nem, volt egy községi általános iskola a szomszéd faluban is, de oda csak néhány napig jártam. – És miért? – Hát éppen azért, mert községi általános iskola volt. – Aha! Megint ez a köztársasági dolog, ugye? – Igen. – De hát az több, mint két évszázada történt! Azóta sokat fejlődtek a dolgok! Ebben biztos vagyok! – Tagadhatatlanul sokat változtak. De hogy fejlődtek volna... Nem hinném. – ... – Sokkoltam? – Nem, nem, tisztelem a maga... a maga... – Értékrendemet? – Igen, ha akarja, használhatja ezt a szót is, de akkor hogy akar megélni? – Hát képeslapokat árulok. – Az hülye dolog. Buta elfoglaltság. – De tudja, a szüleimhez képest nagyon sokat... fejlődtem, ahogy maga mondja. Legalábbis némi távolságból nézem a dolgokat. – Milyenek a szülei? – Hát... – Szalmába vannak bugyolálva? Be vannak balzsamozva? Formalinban áznak liliomok társaságában? – Igen, valahogy úgy ... – mulatott Philibert. – De nyugtasson meg, nem hordszéken közlekednek, ugye? – Nem, de csak azért nem, mert nincs, aki hordozza őket. – És mit csinálnak? – Hogy érti? – Mi a munkájuk? – Földbirtokosok. – Ennyi? – Tudja, az sok munkával jár. – És, izé, akkor maguk nagyon gazdagok? – Nem. Egyáltalán. Éppen ellenkezőleg. – Hihetetlen ez a történet... és hogy úszta meg a kollégiumot? – Gaffiot segítségével. – Az kicsoda? – Gaffiot nem személy, hanem egy nagyon súlyos latin szótár, amit becsúsztattam az iskolatáskámba, és úgy használtam, mint egy parittyát. A szíjánál fogva megforgattam a táskám, és puff! Kettéhasítottam az ellenséget! – És most? – Most mi? – Most mit csinál? – Hát, kedvesem, most ez nagyon egyszerű: itt áll a szeme előtt a Homo Degeneraris eszményi példánya, aki tökéletesen alkalmatlan arra, hogy emberek között éljen. Más időből való, hóbortos, végletesen anakronisztikus lény!

96

És magának? 97 ... kicsit fárasztó teremtéssel. és még mindig a színház a leghatékonyabb. hogy menjek el vele egyszer a színházi kurzusára. – Igazán? – Legalábbis ezt mondja. – Elmegy egy pszichológushoz? – Nem.. hogy minden lehetséges pszichológust kipróbált.Nevetett. – De különben nem jár el soha? Nincsenek barátai? Semmiféle kapcsolatai? Bármilyen kötődése a. bolondos. egy mulatságos. Nem igazán. de találkoztam egy lánnyal ott. – És mihez akar kezdeni? – Nem tudom.. ahol dolgozom. a huszonegyedik századhoz? – Nem. aki nyaggat. Azt mondja.

mint egy kisbaba? – Honnan tudod? – A hajad miatt. metróra ült... – És te hogy vagy? Rosszul nézel ki. semmi baj. de különben megvagyok. időnként kiment.. a dolgos tömegekkel éppen ellenkező irányba. és szép lassan felmelegedett. Úgy dolgozott. mélyen a zsebébe nyúlt. És a többieket. és nem hallották a mellettük kapaszkodó szerencsétlen alak monoton. Amint beesteledett. A puha cipős és cifra mintás zoknikat viselő urakat. gyerünk.. Amikor Super Josy meglátta őt.. akik kétségbeesetten kapaszkodtak a fogódzóba.. aztán bement. – Baj van? – Hogy baj? Betegek a kölykeim. Ebben a pocsék időben mindent alaposan összemocskoltak nekünk. akik a külvárosi betonrengeteg felé tartottak a gyerekeikért. Azokat. sem a szomszédjuk újságját.. és a hitelre vett mobiljukkal szórakozó zsíros bőrű fiatal hivatalnokokat. orrhangú nyögdécselését. Azt gondoltam. fizetek én. A párás üveghez dőlő. és gondosan tanulmányozta a kimerült arcokat.. nyitott szájjal alvó anyukákat. akik zajosan sóhajtozva jegyzeteltek az aktáikba. időnként megnyálazva hegyes körmű mutatóujjukat. hogy mire jó a lábtörlő. mint egy megszállott. – Á.5 Az élet visszatért a rendes kerékvágásba. megvagyok.. és majdnem kedvesen odaszólt neki: – A mindenit. Néha igazán nem tudom. az egyik szomszéd beleszart a liftbe. Láttad. hogy el ne essenek. valahogy így éreztem.. közben majdnem megfagyott. Sem a karácsonyi hirdetéseket – az aranyszínű napokat.. Túl gyorsan megnőtt. aki komor tekintetüket és szürke felöltőjük ráncait rajzolja. és általában sikerült elérnie az utolsó metrót. Na mindegy. de jól van. akik nem láttak meg semmit és senkit. a csillogó ajándékokat. elszívta az ezredik cigarettáját. kikapcsolták a telefont. az olcsó lazacot és a méregdrága libamájat –. – De miért csinálta? 98 . – Miért? – Nem is tudom. hogy néz ki a hall? Lábát húzva megérkezett Mamadou is: – Ugye. a héten annyit aludtál. a sógornőm az agyamra megy. a hamis ékszerekkel borított hölgyeket. Egy kísértet. a férjem eljátssza a keresetét. Tíz euróm bánja! – Hogyhogy? – Fogadtunk a lányokkal. Camille szembeszállt a hideggel. nem jössz többé. átöltözött: formátlan bő nadrágba és türkizzöld nejlon köpenybe bújt (a köpenyen a következő felirat díszelgett: Szakemberek az ön szolgálatára). és nem vették észre a velük szemben ülő fiatal lányt. Camille mindig váltott néhány közömbös szót az irodaház éjjeliőrével.. akik elegánsan lapozgatták a tévéújságot. mondta-e már valaki ezeknek.

mi a francot keres a tojástartóban? Egy félbevágott citromot vagy becsomagolunk. Franck dühöngeni szeretett. amikor Franck hazajött. bekapott valami könnyű vacsorát. Ezt elhiheted. és néha találkozott Philibert-rel a lépcsőházban. és soha nem ért haza éjjel egy előtt. 99 .. Franck ilyenkor még soha nem aludt. és mindennek elmondta őket: – A kurva életbe! Hányszor kell elmondanom? A vaj a vajtartóba való. Félretolta a teáskannát. nagyon okos asszony volt. Franck délután hatkor indult újra munkába. mert túlságosan rossz nekem. hogy bírja tartani ezt az őrült tempót. amit odaszart. Hamarosan megkapta a választ: sehogy. – És az öcséd? Nem tudná belőlük kivarázsolni ezeket a nyavalyákat? – És a lovak? Esetleg azt is megmondhatná. Camille Philibert-rel teázott. a két bűnös pedig megvárta az ajtócsapódást.. elment dolgozni. túl sokat ugrál. Na jó. hátulnézetből. a másiknak gyomorrontása van... a három ember tétova mozdulatai lassan diszkrét és begyakorolt koreográfiává alakultak át. capito? Ezután felragadott egy doboz sört. tehát dühöngenie kellett. és akkor nem leszek jó semmire. A lakásban is rendeződött a helyzet. De nem érte volna meg a fáradságot. amiket a múltkor hoztam? Jó. majd folytatta a beszélgetést: – De tényleg azt mondta. menjünk. Mondtam már neked. mert Camille meglehetősen rendben találta az irodáját. ahhoz képest. ha becsomagolnátok? És ez itt micsoda? Saláta? Miért hagytátok a nejlonzacskóban? A nejlon mindent tönkretesz. a szárnya kilógott az öltöny alól.. különben magába szív minden illatot! És a sajt is! Letörne a kezetek. hogy melyik fog nyerni? Jaj. mindig a szobájában legyen. mert az ételeket nem jó helyre rakták. Marihuána füstje áradt ki az ajtó alól. Philibert! És hol vannak azok a dobozok. A hűtőszekrény előtt állva irtózatosan lebarmolta őket. ne is beszéjj nekem arról a semmirekellőről. kirakta orruk elé az ennivalókat. de figyelmeztettem. és ez? A citrom.. vagy letakarjuk tányérral. hogy csak sörtárolásra használja a hűtőt. A kezdeti zavartság. a feje fölött glória. zenét hallgatott vagy tévét nézett. Camille nem értette. hogy sóhajtva leteszik a csészét. Persze megtehették volna.. És te még nevetsz ezen? – És mi a baja a gyerekeknek? – Az egyik köhög. Ne is beszéjjünk róla. arról gőzöm sincs. kirohant a konyhából. hogy legközelebb meg is eszi. egyenek kalácsot''? – Dehogy mondta! Soha nem mondott volna ilyen otrombaságot! Tudja. és megmagyarázzák Francknak. Camille általában dél körül ébredt. hogy délután háromkor. de úgy intézte. Az ötödik emeleti górét nyilván megszállta a szentlélek. hogy „ha nincs kenyerük.– Kicsoda? – Hát a szomszéd. a bizonytalan balett. vagy nem csomagolták be őket.. Rajzolt egy angyalt. Franck néha váratlanul kirobbant. – Hogy miért.

eldugta a pipereszereit. – Na jó.. – Jaj. és savanyúan nézett rá. sokkal okosabb. csak akkor ment a fürdőszobába. a gégéjére mutatva... Ott tartotta a célkeresztben.. fölötte áll ezeknek a dolgoknak. Maga fö. ahányszor csak találkoztak. – Hé.. Csak úgy. Főleg Camille torkának.. hogy a békanyál sohasem érhet fel a fehér galambig”. legyen megértőbb.. amivel a szobatársaim gyötörtek? – Nem. vagy elmosolyodott. hogy a fehér galamb.. nem. Egyébként még mindig itt érzem az ízét – tréfálkozott kényszeredetten. hogy felhúzza ez a nagy mamlasz... Maga már nem tizenkét éves. mintha semmit sem értene. Mindig úgy képzelem. és lassan azon kezdett gondolkodni. látta már az írását? Hallotta már.Dühöngenie.. Ettől vagy szörnyen rosszul érezte magát.. és azóta ki sem jött onnan. hát. és egyenest a pofámba kapok mindent. – És ez megvigasztalta? – Dehogyis! Éppen ellenkezőleg! – Nahát.. – Ahogy mondja. – Erre kényszerítették? – Sajnos. ne hagyja. – De Ca. látja. körülbelül olyan érett érzelmileg. És különben is. És gyorsan másra terelte a szót. hogy a torkuknak eshessen.. Fázni fog... lazább.. csak erre várt. Meglátjuk. Hiába töltötte Camille a lehető legtöbb időt a szobájában. nem. És nem kell meginnia egy kis vadember vizeletét. – „Tudnod kell... Megpróbált a lehető legdiszkrétebben viselkedni.. 100 .... mint képzelte. amikor óvatosan megpróbáltam a töredékét elmesélni annak. értem. most mi van? Miért vigyorogsz? Talán nem tetszik a pofám? – Nem. a zacskót pedig gondosan összecsomózva dobta ki a kukába. milyen nagyokat nevet annak a hülye műsorvezetőnek a durva beszólásain? Látta már. dehogyis! Maguk ketten nem ugyanazokon a vizeken hajóznak! Lá. fiam. nézze már.... hogy kisgyermek korában bedugták a konyhába. de nem ütközik többé ebbe a szemét alakba. Mindent gondosan kitakarított maga után. mint motorkatalógusokat? Higgye el. a falhoz simulva járt. mit mondott nekem az édesanyám. A közös helyiségekben betartott minden óvatossági rendszabályt. ami rossz. csak úgy.. és akkor Camille felé csak úgy áradtak a gyilkos hullámok. Kérem. a hamutartóját nejlonzacskóba ürítette.. bármilyen alkalomra. ahogy maguk mondják. fö. amikor Franck nem volt ott... Szegény. nem? – Hát nem. Ca.. hogy nem kellene-e hamarabb visszaköltöznie. néha mégiscsak összeütköztek. – Hát akkor igen.. de ez nem ugyanaz a helyzet. Camille! Maga so.. – Tudja. Sőt ugyanezen a szinten vagyok. – .. – Igen. hogy bármi mást is olvasott volna. kétszer is áttörölte szivaccsal a konyhaasztalt.. so. a fehér galamb sosem repült fel. kitért a csapások elől. nézze felülről a dolgokat.. Hát ezt mondta. Philibert odavolt. mint egy kétéves. ami jó.

imponálok? Remélem. hogy be kell gombolnia a sliccét. ide-oda járkált. úgyhogy a végén valószínűleg olyan érzése támadt. de gyerünk. hogy a srác nem túl művelt. Ő volt itt a király. de addig is próbáljunk meg jó szomszédként élni. hogy azt hiszem. bu. a leggyakrabban alsógatyában.. nem sikerült rávennem. és kikapcsolta a vízforralót. – Nem. mint én: Franck féltékeny. próbálja felülről nézni a dolgokat! Tegye meg a kedvemért. ahogy akart. és puff! Nem csak arról van szó.. ez elég érdekes.. a mosogató állapotáról vagy a vécépapír beszerzéséről. Féltékeny. – Máris a vesztemet okozta.. Camille: próbálja fölülről nézni a dolgokat! 101 . sőt nagyon is diszkréten viselkedik.. stratégia. eljön velem? – Nem.. nem sokáig keresgélem az érveket.. de el kell viselnie a mi cinkos barátságunkat. A lakás az övé volt egyedül. Enélkül is elég félelmetes a világ. nem gondolja? – Nem hiszem. könyörgök. amiből nyilván nem sokat ért.. különben is. – Én sem. egy buta tyúkocskával. – Miért? – Csak.. – Higgye el. Ez azért kemény lehet.– És különben is.. Találkozott már eggyel is. – Meg fogom próbálni. – Ó... butaságokat beszél. és ha koncentrálnom kellett.. az hatalmas téma. Általában hamar bedobom a törülközőt.. kü.. mindig dadogni kezdek. De tudja. Nem óhajt egy citromkarikát? – Hé. Camille felállt. – Hát ez nagyon szép – nyögött fel Camille – hogy én. Dühönghetett.. mint egy tigris. beszedtem a bogyóimat. Kicsit képzelje magát az ő helyébe.. és maga nem ugyanabban a súlycsoportban bokszol. – Úgy látom. – Na látja! Tényleg.. Én szinte soha nem mozdultam ki a szobából. Camille! – De tudja jól.. Soha nem éreztem még. viccel. Philibert szeme elkerekedett: Azt mondtam. és néha olyan beszélgetésfoszlányokat csíp el. – Apropó... A jövő héten lesz egy nagyon érdekes előadás Napóleon hadművészetéről.. hogy úgysem maradok itt sokáig. de meg kell mondanom. igaz. – Nanana. amikor ilyen bu. hogy olyan sok helyet foglalnék itt. hogy megnyugodjék. böföghetett kedvére... az igazság nagyon egyszerű. káromkodhatott.. hallania. nem vagyok túl jó az erőjátékokban. Bárhogyan van is. mint a kis barátnői. én nem nyúlok többé a citromhoz! És semmi máshoz sem... és maga ugyanúgy tudja. de egyáltalán nem hülye. ahogy együtt nevetgélünk. hogy ennyire megvet valaki. ez nem túl jó stratégia. hát nem? És kü. fiú. hogy ez az ő lakása. És ő sem. hallgatom: beszéljen egy kicsit Napóleonról. – Mert így könnyebb? – Igen. Hosszú távon a vesztét fogja okozni.. amikor akart. És aztán feltűnt maga. amióta itt lakik? – Nem. maga nagyon imponál neki. Camille. a kapcsolatunk néhány gyakorlati témájú beszélgetésre korlátozódott.

. vagy a másik. mi vár rá. Mivel a pénz beszél. ahová megdögleni mennek az emberek. Nagyon izgalmas nap volt. vittek. nyavalygó.. A nagymamája egyáltalán nem szólt hozzá. azonnal vegye le. de egy ápolónő elcsípte. De nem számít. hogy a szél megzavarja a fejüket.. amióta itt lakik. hogy több percre volt szüksége. és ráparancsolt. mert megrémíti a lakókat. mintha most tért volna magához egy merevgörcs rohamból. az egyik kapott egy fülest. a kurva életbe! Mondjátok. és amikor végre célba ért és levette a bukósisakot. mire az első szót ki tudta mondani. hogy tévedek!” Odabent dögmeleg volt. egy nem létező utcanevet keresgélve. hogy jó ideig csak némán bámultak egymásra. méghozzá a vadiúj 5-ös szériából. melyet valamikor lóhalálában húzhattak föl a város szélén. Még a harisnyája és a pelenkája is kilátszott. Mivel Carminot asszony vállalta magára Paulette költöztetését. A nagyanyja egy szót sem szólt hozzá. „Na ne. Irgalom! Mondja valaki. Kereskedelmi negyed. a mentők meg folyamatosan szirénáztak. és Franck már Párizs külvárostól kezdve azon törte a fejét. szomorú. és egy órát keringett a hatalmas raktárépületek között. hogy el kelljen viselnie a tekintetét. Ó. és ahogy közeledett Paulette szobájához. kénytelenek voltak állami nyugdíjasotthont választani. Franck az első hétfőn nagyon vidáman érkezett. mi történik a parkolóban: öregeket hoztak. de mereven a szemébe bámult. párok veszekedtek. egy nagy szar. a klaffogó papucsukkal. alvóváros. a klaffogó fogsorukkal. mi ez az őrület? Mióta költöztetik az öregeket egy szélfolyosóba? Mindig úgy tudtam. hogy ne lássa ezt az egészet. vagy az öregasszony. kisfiam? 102 . majdnem földhöz csapta egy szélroham. Aztán jött egy Porsche roadster. fogalma sem volt róla. igazán. Az első alkalommal annyira meg volt döbbenve. Ezek a ronda. hogy nem igaz! Hogy nem itt van. Ott volt először is a környék. lehangoló. és megpróbálta kibetűzni az olvashatatlan térképeket.6 A megtalált idő nagyon is pontos elnevezése annak a helynek.. aki összekuporodva ül a tolószékben. a hatalmas hasukkal és a csontváz karjukkal! Az a vénember a csővel az orrában. aki tök egyedül vinnyog a sarokban. hogy miről meséljen neki. a francba! Miért nem nyitnak soha ablakot? Hogy gyorsabban kinyuvasszák őket? A következő alkalommal egészen a 87-es szobáig nem vette le a bukósisakot. gyerekek szaladgáltak az autók között. ipari negyed.. egy Ducati. Végül Franck lecövekelt az ablak előtt és hangosan elmesélte. Franck rögtön eltévedt.. és hogy szégyellje magát: „Na? Büszke vagy magadra. Minden körforgalomnál megállt. a torka egyre jobban összeszorult. egy Buffalo Grill és egy ipari hulladéklerakó között. Egy nagy darab szar a semmi közepén. nyögdécselő trottyosok. a végére annyira összeszorult. egy fiatal lány sírt. Francknak rosszkedve volt. a szürcsölésükkel. És ez a meleg.

nagyon meglepődött. Ezután is odahúzta a fotelt Paulette ágyához. – Azt hittem. mert Potelainnek nem volt rá szüksége. Most az egyszer nem az ágyában ült. hogy nem jössz. – Ó. hogy önökkel valamivel... Téged leslek. amikor tudom. Tudod. hülyéskedett. hanem egy fotelben az ablak előtt. már messziről felismerem a motorod hangját.. és számolta a perceket: még két óra. megpróbált szavakat. Makacs.” De észbekapott. amíg Franck félre nem húzta a függönyt. És akkor még finom voltam. – Mit csinálsz? – Duzzogsz? – . – És akkor? Nem is eszik? – Hát. még húsz perc. és lelépek.. itt ülök. hogy bemutassam neked a műsort. Inkább a szobájában marad. és csak megvonta a vállát. – Nagymama! A csudába.. Ennél kedvesebb nem is lehetne.. mint az öszvér. de akarata ellenére rámosolygott Franckra. 103 . talán jelmezbál? – kérdezte egy fehér köpenyes hölgytől. és inkább nem eszik. Forgószélként száguldott át a hallon. nem tudott elaludni.. Franck túl ideges volt. hogy csak velem ilyen. Megvárom. ám karómereven. – A tájat nézed? Paulette majdnem kibökte az igazságot: „Talán viccelsz velem? Milyen tájat? Nem. Franck leroskadt. még egy óra. lassan már lemondunk róla. de nem a tévét nézte. történeteket mesélt. Mindig itt ülök. Még akkor is. amikor megpillantotta. Nem is akar találkozni velük. – Igazán? – Egyáltalán nem. hanem a mögötte lógó faliórát. és nem kezdte a motorját keresni a tekintetével. Azt hittem. és lelépek.Válaszolj! Büszke vagy?” Ezt hajtogatta némán egészen addig. kedvesebb.. csak ne kelljen lemennie a közös étkezőbe. de végül feladta. fel akarta ölteni sértett ábrázatát. és varrogatott valamit. – Mi van itt. hogy téged várlak.. amikor az előtér harsány díszítését és a hegyes sipkát viselő szegény kis öregeket megpillantotta. és hirtelenjében nem sikerült magára öltenie a sértett idős hölgy álarcát. Most kivételesen vasárnap jött látogatóba.. roskatagon. ugye? – Igen. – Jól vagy? – Hmmm. Mivel Paulette csak másnapra várta. Maga Lestafier asszony unokája. De a többiekkel nem jön ki. velünk elbűvölő. aki vele együtt szállt be a liftbe.. és nekidőlt a fűtőtestnek.. amíg leveszed a bukósisakot. és rohanok az ágyba. és bekapcsolta a tévét.. – A maga nagymamája nem igazán együttműködő. mondatokat váltani vele.. Egy gyöngyszem. és csak mordult egyet. Azzal töltöm a napjaimat. – Egy kis karácsonyi műsort próbálunk.

hogy a virágoskertedet felveri a gaz. hogy jobb íze legyen. Utána elújságoltad. hogy szembe kerüljön Paulette-tel. Azt is észrevettem. és becsuktad az ablaktáblákat. pedig csak 10 dekásat kértél tőle. de még mindig tiszta abroszt tettél. Délután szundikáltál egy kicsit. a csalóét. de mégis megvetted.. a félhomályban nyikorgó ablaktáblák hangja még mindig a füledben van. A te szemedben ez szégyenletes dolog volt. Ha jól emlékszem. Már nem sok mindent csináltál benne. hogy miért vesződsz még mindig az öreg ásóval. A kövér Michelét. hogy már nem öltözöl olyan szépen. kicsit arrébb ült. Tizenegy körül fogtad a kosaradat. és hogy mindennek nekimész. amit már alig tudsz felemelni. Akkor is. amelyeket nekem kötöttél. Már jó ideje nem ettél belőle. és hogy túl sokat fizettél érte. bármikor meghallom ezeket a hangokat. hogy elmenj orvoshoz. Igaz. nem mertem erről beszélni veled. táplált téged... Csak úgy megszokásból. A város.. és jó érzés volt.. hogy felhívlak. aki rögtön félrevont. ugye? Reménykedtél.Egy ideig egymásra meredtek. és a teremtés összes verebét. nem volt szükségem arra.. Utána befejezted. ő pedig pontosan tudta. nyáron őszirózsa. hogy a piszkos és szuper ronda pulóverek. és a karomat szorítva tudatta velem. és elmentél az öreg Grivaud kávéházába az újságodért és a kilós kenyeredért. de ha hegyezem a fülem.. tavasszal kökörcsin. ne nézz rám így. ugye? A macskádat. a veteményes. és a kandúrod méltóztatott néhány percig szundikálni az öledben. elkészítetted a Nescafédat. a spaletták és a fészerajtó nyikorgását. hogy a két harisnyád nem illik össze. de nagyon jól láttam. hogy megtudd. hogy vigyázzon rád. 104 . hogy milyen csúnya. ahol most lakom. körbejártad a házat. mert én is így vagyok vele... és jól figyelj! Egyedül éltél egy házacskában. Rá kellett volna vennem téged.. Azt is láttam.. behunyta a szemét. és lehordani téged. és vártad. A madaraknak. de tudod. És amikor meglátogattalak.. előbb. Felöltöztél. a vörösbegyeidet. és hogy fordítva vetted fel a szoknyád. ha éppen fogalmad sem volt róla. Túlságosan féltél. mi van velem... aki mindig egy 30 dekás bifszteket adott neked. gondoltam rád. mint a sajátodét. hogy Yvonne bezzeg a szupermarketben veszi a répát. de én nem hívtalak. hogy zsaruskodjon. és elvégezted a virágok reggeli toalettjét. A maradék húst belefőzted a zöldséglevesbe. nagymama! Igenis. hogy igazán furcsa már a hajad színe. amit imádtál. hogy szarul állnak a dolgok. aztán a postás vagy a hentes jöttét lested. hogy szinte semmit nem hallani... Igen. hogy jövő kedden már nem dudál be hozzád. a felhők színét fürkészted. hogy meghallgassam Szent Yvonne jelentését. tele vannak lyukakkal. annyira fárasztó.. Hajnalban keltél. De nem. Az adásvégi reklámokra felriadtál. hogy a sok hülyeség elkábítson. a cinkéidet... Ezeknek az embereknek a szemében már olyan híres voltam. Paulette Lestafier. aki már elolvasta a halálozási rovatot.. Azután fogtad a metszőollót. hogy nincs már fogad. és amit én is imádtam. tudom. majd Franck megvakarta a fejét.. hiába takartad el őket a kardigánoddal. hogy jobb. Gyakran összefutottál valamelyik öreg barátnőddel. mint Bocuse. és minden étkezéskor elmondtad. Az a hang. ezért bekapcsoltad a tévét. a szomszédok macskáit. Ó. meg kellett volna kérnem Yvonne-t.. Ó! De nem szóltál egy szót se. nem igaz? Majdnem húsz éve éltél egyedül. és a veteményes ágyasai sem egyenesek. Szorosan beburkoltad magad a kendőbe. és küldje el nekem a vizsgálatok eredményeit... amit reggel a virágoskertben vagy a veteményben elkezdtél. hogy nem hívtalak. Az esték már hosszabbnak tűntek. milyen idő lesz aznap. azzal nyugtattam magam. és monoton hangon megszólalt: – Hallgass ide. télen pedig vettél egy csokrot a piacon. láttam a hatalmas kék foltjaidat is. és virágok a vázában. és szépen megterítetted: talpas pohár.. Sokkal hamarabb beszélnem kellett volna a fejeddel. és sóhajtozva beszéltetek a halottaitokról. és miközben ittad. Utána megetetted a kis népedet.. de mégis. felsóhajtott.

És most eljött ez a nap. hogy nem született más gyereked. tudod... úgyhogy mint látod. mint egy hülye. és aki annyira az agyamra megy. hogy vasárnapra különmunkát vállaltam. eleget csináltam már. akkor nekem annyi. és ettől most olyan nyomasztó lett a lakásban a hangulat... mert megmondom őszintén: ha nem változik semmi. hogy állandóan ordibál velünk és a többi. de hétfő kivételével minden nap dolgozom.. Az egyetlen bűnöm. és tudod. Itt vagyunk. És még csak nem is a csaja! Nem tudom. aki most ott lakik. erre a vidékre.ha békén hagylak. úgyhogy türelmesnek kell lenned. vagy séf egy hagyományos vendéglőben. korrekt főnök.. hogy özvegyen maradtál? Talán én tehetek róla. és tudom. hogy fogalmam sincs... akikkel megosztozhatnánk a látogatási napokon? Nem.. érted? Életemben először van jó főnököm.. Talán az én hibám. úgyhogy segítened kéne. Nem. Ne duzzogj itt nekem. egyetlenegy: a kéró. Paulette elsírta magát.. hogy segíteni fog. és neked kell megoldanod a dolgot. de még ez sem olyan nagy baj. és... akiről gyakran beszéltem neked. legalább nem lesz mit bánnod. mintha meglepődnél. aki foglalkozhatna veled. hogy megteszi-e az első lépést... és még többet kell melóznom. így hát muszáj délután aludnom. Melózok. Kényelmesen. legalábbis nem július vége előtt. és soha nem fejezem be a munkát éjfél előtt. öreglány. Minden nap reggel nyolckor kezdek. és ami a legrosszabb. nem akarok bármit elfogadni. Ne csinálj úgy. annál a nemesnél. és ne nézz így rám. igazán jó. vagy helyettes séf akarok lenni egy szállodában. hanem gondolj arra. ez az életem: egy nagy semmi.... hogy ez a fickó egyszer is fog-e dugni. hétfőn pedig ide jövök. nem az én hibám. és nem csinálok semmi mást... Ráadásul jönnek az ünnepek. helyetted nem tudom megoldani a dolgot. De tudod. amit annál a fura alaknál szereztem magamnak. és ha ettől a naptól szörnyű rosszkedvem lesz. ami a legrosszabb. ahol már vagyok. hogy más helyet kell keresnem. Nemcsak. Nem tudom.. De mindig megoldom. csak az én debil anyám? Talán én tehetek róla. Oké. hogy nincs vele zűrzavar. nincs egyetlen napom sem. ez csak egy szegény lány.. Úgyhogy nézd. amikor sokáig alhatok. Mert már beszéltem neki rólad. de azon a szinten. izé. Úgy érzem. Tudod. már annyiszor költöztem életemben. nem is értek semmit. hozzád. nem jövök el többé. hogy tartani tudjam az iramot. Még egyszer elmondom: egyetlen szabad napom van a héten. és hogy amikor már nem megy tovább. hogy van-e róla fogalmad. Boldogan. Most már nem akarok inas lenni valahol. és ilyen egyedül vagyok? Talán az én hibám. de ez nem számít. Legalább jól éltél. és nekem sem. hogy vissza akarok jönni dolgozni. Sokszor meséltem már. Nem ismerek semmit. de most már az is szarrá ment. hogy kifizethessem a motort. Már mondtam. Odahozott egy lányt. hogy nincsenek testvéreim. Oké. hogy milyen szerencsés vagy. a francba! 105 . ha akarnám sem. Ebben az egész kuplerájban egyetlen jó dolog volt. hogy ennyire rohadt foglalkozást választottam. érted? Most az egyszer igazán jó főnököm van. hogy közelebb legyek hozzád. hányszor.. hogy el sem tudod képzelni. Úgyhogy nem hagyhatom ott csak úgy. Nem csinálok semmit. mint általában. Egészen a végéig. akit a szárnyai alá vett. hogy mellette sokat fejlődöm. nem is csinálhatnék mást. – Ráadásul igazságtalan vagy velem.. Már mondtam neki. hogy ilyen messze lakom. Ha visszajövök errefelé. hogy több mint nyolcvan éven át egy ilyen szép házban élhettél.

hogy nem akarsz találkozni a többiekkel. Egy nő azt mondta nekem az előbb. nem lehet? – Ugyan. Tényleg. – Mi ez az őrület? Fél hatkor etetnek meg titeket? – Igen. csak fáradt. és nem is akarom tudni.. Hagyja már. ennyi. ezt megértem. Felemelte a holmit. – Biztos vagy benne? – Ó. de miért várod. hogy beülhessek a fotelba? Amint beült a fotelba.. – Fúú. Nadége-nek csinálom. mit tudom én. és hidd el. – Na ne. nem vagyok beteg. amin dolgozott. – Mi a franc ez? Talán hal? – Nem.. – Mi a csuda ez? – A vacsora. azután megrázta a fejét. mert nem túl vonzóak a haverok.. – Nem akarsz visszaülni az ágyba.. Na? Min morfondírozol? – Ez igazán te vagy. halszaga van. Talán ő is szeretne beszélgetni a kertjéről és a csodálatos unokájáról.Ja. – Rendben van? Finom? Befejezte már? De Franck leállította: – Hé. Hogy hamarabb hazamehessenek. Csak kijavítom a pulóverét.... Mi ez? De hát ez bűzlik. – Miért nem mész le? – Esténként mindig a szobánkba hozzák a vacsorát. két perce hozta. de legalább tehetnél egy minimális erőfeszítést.. Edényzörgés riasztotta fel. hogy van itt egy másik Paulette is. hadd egye meg nyugodtan! 106 . Előfordulhat. mint te. fenekem. És mi itt ez a barna izé? – Kompót. Mindent elmondtam. Franck? Tényleg te? Életemben először hallottalak ilyen hosszan beszélni. amikor újra felbukkant az ápolónő. mint egy kisgyerek? Paulette döbbenten bámulta. ami a szívemet nyomta. – Na. azonnal elaludt. azt hiszem. aki a szobájában bujkál. talán inkább rakott krumpli. egy édes kicsikének.. van még valami. befűznéd a cérnát? Nem találom a szemüvegemet. hogy megtaláljon. – Ó. ez semmiség... Az igazak álmát aludta. és most már nem tudok felállni. ha itt ülsz a szobádban.. és duzzogsz. és épp olyan elveszett. vasárnap ez a szokás. Itt tartottak a vitában. De ugye nem vagy beteg? – Nem.. – De igen. várjon csak. mi ez. Túl sok rajtam a súly. tudod? Paulette hosszan elnézte az unokáját. reggel szokott itt lenni. vagy nem? – Nem tudom. mintha végre kilépne a lelki ernyedtségből. – De hát hány óra van? – Fél hat. mert fáj a se.

– Éjjel? – Igen. órákig képesek olyasmiről beszélni... mint egy értelmiségi. – Nem. nem? Gyorsan lehajtotta a fejét. Fütyülök rá. – Hogy hívják? 107 . – Megvárnád. – Na jól van. de ami még furcsább.. Semmi sem úgy megy. Milyen szar ez az egész! Milyen szar. egy ideje már kezdem megszokni. szegény nagymama. hanem az.. – Kérem.. ülj ide mellém két percre. amikor a nagymamája becsusszant az ágyba. mint a másik. kisasszony.. Aki veletek lakik. – Franck! – Igen? – Ne haragudj rám. nem olyan. Ilyenkor már nagyon haza akarnak menni. nyugodtan. – Nem eszik? – Fogalmam sincs.. De nem baj. Paulette felgyújtotta a kislámpát. Ő milyen? – Hülye. Franck vízcsobogást hallott a fürdőszobából. amire mindenki más szarik. nagyon furcsa. de vasárnap még rosszabb. – Két percre. én tehetek róla. igen. – Igazán? – Éjjel dolgozik. megszakadna érte a szíved. most már elmegyek. mi? Nem a szomszéd sarkon lakom.... – Minden nap így megy. Philibert és ő mindig a könyveiket bújják. akiről az előbb meséltél. – Oltsd el a lámpát. Nem. gratuláljon a séfnek. – Mi van vele? – Olyan. és feltette neki az utolsó kérdést: – Mondd csak.. fiam. az a lány... És ha látnád. milyen sovány.. – Most már elvihetem? – Igen. és szemérmesen elfordult... – Csak két percre! Paulette Franck térdére tette a kezét. és mint minden értelmiségi. amíg átöltözöm estére? – Rajta! – Segíts felkelni. Mondtam. Nem is lehet rájuk haragudni érte. – Ó.... ez a lány takarítónő. sovány..A nő ingerülten kiment a szobából. ahogy szeretném. Paulette összehajtogatta a szalvétát. és épp olyan terhelt. – Nahát? – Ő. nagyon finom volt! – tette hozzá Franck. kényeskedő. – Gyere.

kicsit szeplős. mondtam már! – És milyen az orra? – Átlagos... – . olyan gesztenyebarna.. az agyamra mész. 108 ... Mindenesetre világos.. min mosolyogsz? – Semmin. azért mert érdekel. fütyülök rá. hallgatlak.. nem. – És hogy néz ki? – Már elmondtam. – Hát nagyon rövid haja van. Nem is tudom.– Camille. Nem. a szeme kék. – Na... És.. – Például milyen az arca? – Miért kérdezed? – Hogy még itt tartsalak egy ideig. Azt hiszem. – Azt hiszem. És. megyek. majdnem kopasz.

de ha kihagyom a pulykáját. mikor veszed észre. levegőt! 109 . – Fenyőtűket söprögetsz – jegyezte meg Camille anyja gúnyosan. – Szörnyű. Engem a kedvesség is nyomaszt.. Ezek az ünnepek kikészítenek. Ezekkel a hülyékkel bájologni a karácsonyi fahasáb körül. és fogta a számlát.. milyen a nagybátyád. Fütyül rá... levágattad a hajad? – kérdezte az anyja a metró bejárata előtt. amióta itt vagyok. – Kíváncsi voltam. – Én fizetek – mondta Camille. Most mondod negyedszer. abból megint balhé lesz.. – Pontosan. ez maga a nyomor. Igazán nagyon kedvesek. hát nem? – Túlzol. Gyorsan. – Mondd csak.. – Téged nem nyomaszt? – És amúgy? Voltál moziban mostanában? – Mi a fenét csináljak a moziban? – Hazamész Lyonba karácsonyra? – Muszáj. – Miért nem? – Dolgozom. – Hidd el. Miért csináltad? Camille teljes sebességgel száguldott le a mozgólépcsőn. hogy mi van velem. Tudod. Eljössz velem az idén? – Nem. mama. – Most már mennem kell. – Tudom.7 – Gyűlölöm a decembert. értelek. – Pfff. – Fütyülsz rám? – Nem.

De Franck ezt nem tudhatta.stét – vetette oda nekik Camille. és szállj le rólunk. Philibert igazat mondott: megrázó volt. Valami őrült dolog. – Hol a budi? Hé. hanem zaj. hogy ott van.. azt mondtam. hogy Franck azt mondja a lánynak: „Hagyd. kinyitotta az ablakot. – Oké. Franck. gyerünk.. Camille-nak felkavarodott tőle a gyomra.. Egy jó adag tömény butaság és közönségesség. bement Franck szobájába. azután bement hozzájuk: – Le kell halkítanunk. és nyugodtan kijelentette: – Rendben van. Gyerünk! Húzz innen.. Semmi nem hiányzott a képből. – . de még odavetette: – Hé. átgázolt a kuplerájon.. ribanc. légy szíves. én vagyok. mosolygott. vagy hívom a zsarukat. mozgasd a csípődet. Franck verte az ajtót.. Teljesen feltekerte a hangerőt. Camille aznap több órát is eltöltött az anyjával. – Igen. ez az. A lány hangosan felnevetett. fekete melltartó.. hívd a zsarukat. hogy bármit is lerajzoljon: túlságosan izzadt a keze. Camille sarkon fordult. de gyorsan! Nem volt esélye. menj aludni. Na. Édes.. csukd be a szád. csipkés szegélyű farmer. Már nem kell kihívnom őket. – Majd Franckhoz fordulva: – Halkítsd le egy kicsit. lyukacsos pulóver. és érdekes önarcképet rögzített az agyában – sajnos nem volt abban az állapotban. amikor meglátta őket a szalonban. Napóleonnál van. Magastalpú cipő. amikor elment a szalon mellett. Tehát nem volt esélye. és az egészet kidobta a negyedikről. kihúzta a konnektorból a hifi torony dugóját. Kulcsra zárta az ajtót. Eközben Camille nézte magát a tükörben. – Ó! Az agyamra mész! Menj tentikélni a kosaradba! – Philibert nincs itthon? – Nem.” Ez már nem zene volt. Franck a földön heverészett. ő az? Ő az? Hé! Te vagy az a Conchita? Camille rábámult. majd felvihogott. A falak.. – Hé.. már tudta.. még a parketta is remegett. és hülyén röhögve a riszáló lányt nézte.. hol van a budi? – Halkítsd le. Hátat fordított. A lány megmerevedett. kiabált. még hallotta. házi melírcsíkok és felpumpált ajkak. 110 . mondtam már. a képkeretek. mindenféle bosszúval fenyegette őt. Camille várt még néhány pillanatig. üvöltött. Mielőtt belépett a szobájába. Utána visszament a szalonba. majdnem cukros illat volt. Gyerünk. Az illatáról. Futólépésben elindult a szobája felé. még bele talál repülni egy légy.8 Még meg sem látta a lányt. Semmi közünk hozzá. Baj lesz a szomszédokkal.

Camille kihúzta a konnektorból az elektromos kandallót. hogy az időn kívülre került. Nem tudott visszaaludni. Tiszta Offenbach történet. Nem. talán sziréna van ennek a kurvának a torkában. és lerajzolta a padló mintázatát. Ez volt a lakás legszebb helyisége.. és lelkendeztek érte. Philibert ősei végre elfogadták őt.Megvárta. Ez a fürdőszoba a dédnagymamája szeszélye volt. Másnap reggel korán felkelt. amelyben leviheti az automata mosodába.. vacak öreg fogkeféjét. nem! Túl nagy örömet szerezne neki. Micsoda hangerő. hogy a Porcher cég 1894-es modelljét látja. oda föl. Franck nyögött. az 111 .. és Camille-nak kedves mulatsága volt más öltözékben. a fényeket. És még érintetlen volt. Rosszul érezte magát. mint eredetileg. Fogta Franck összes holmiját. úristen. Leszedte az ágyneműt. Amikor a dédnagymama beköltözött. hogy vissza kell mennie. akkor kióvakodott a konyhába. Az idős márki például sokkal mulatságosabb lett. és most sajnálta igazán. és csendben munkához látott. Fiatalabb. Camille fölkelt. és beletette ugyanabba a kartondobozba.. hogy a fürdőszobát elviszi magával. a lány vinnyogott. Philibert elmesélte. A különös érzést. a tompán súrlódó selyemfüggönyök zaját.. evett egy falatot.. Amikor először járt a fürdőszobában. hogy nem lenne-e jobb azonnal összeszedni a cuccait és hazamenni. önkéntelenül felkiáltott elragadtatásában. hogy nincs zsinórbehúzója. de hamarosan csodálni kezdték. amelyben lehozta őket. a lány nyögött. amikor édesanyjáról és annak ifjúkori kicsapongásairól mesélt. De mi a fene. A por szagát. és lefeküdt aludni. Philibert szerint talán egy kicsit túl kacér is lehetett.. Hajnali négy körül Camille vad szeretkezés hangjaira ébredt.. a frízeket. X de Mennen dezodorját (igazi férfiaknak). más helyzetekben megrajzolni őket. és panaszt akartak tenni.. Franck az éjszaka közepén állt bosszút. Franck hörgött. Nem az nyomasztotta. micsoda hangerő! Nyilván rátesznek még egy lapáttal. főzött egy csésze teát. amíg becsukódik a bejárati ajtó. hanem az. és a sötétben azon tűnődött.. mert attól féltek.. hogy a fürdőszoba átszakítja a plafont. Ez volt a legszebb fürdőszoba az egész épületben. Utána fogta a rajzfüzetét. mondta magában. érzékeny bőrre való arczseléjét – még ez volt a legjobb darab – és zsírtól bűzlő ruháit.. Bic márkájú eldobható borotváit. itt ott töredezett. hogy el kell hagynia ezt a szobát. Az egészet bedobta a fürdőkádba. Camille leült a szennyestartó kosárra. és beült a fürdőszobába. ez már hihetetlen. vagy mi? Franck győzött. Vidámabb.. Összeszedte minden holmiját. Megfogadta. hogy túlozzon egy kicsit. a reccsenéseket. sőt az egész utcában. úgyhogy az ajtaja előtt hagyta. Franck valószínűleg megkérte a csajt. Hogy távol van a világtól. és keresett egy nagy táskát. márpedig a nagymama a Belle Époque legkacérabb párizsi asszonyának számított. legalábbis erről árulkodott a nagypapa összevont szemöldöke. a lámpaernyőket és a homályos tükröt. a szomszédok gyűlést tartottak. Nem merte végighúzni a folyosón.. Camille elhatározta magát. de érintetlen.

Amikor hazament. Schiaparelli Schockingját. Már nem volt kedve folytatni az utazást. a lakás üres volt. A füzet majdnem betelt.. Olyan szép volt ez a mosdó. Magányosan. A hajdani vécékagyló már kicserélődött. A másikra lerajzolt egy 50-es évekbeli bombanőt. milyen márkájú volt az övé. de nem találta a kijárat kulcsát. Oké. Camille odaírta a rajz mellé: ez vagyok én. Houbigant Transparent-jét. Ahogy közeledett az este.. amelyek terebélyesek voltak. Az üres parfümös üvegeket. Nem akart az adósa maradni. Letette a Sony dobozát szomszédja ajtaja elé. Az ex-malac íróasztalán kis cédulát talált. Az elsőre egy torzonborz. 112 . és a hideg újrakezdte szomorú munkáját. a szappantartókat. ettől elfeledkezett gyászos gondolatairól. fegyelmezett betűk. a címkéjén ez állt: Touclean. mint egy szenteltvíztartó. Camille-nak nem volt bátorsága átlapozni – jelet látott benne. és Camille utoljára azokat a fecskéket rajzolta le. becsukta a spalettákat és áttolta a kandallót a cselédszobába. kecses lábak. Camille-nak nem volt kedve körülnézni.. ezért rábízta magát az eladóra. Nem volt ideje megnézni. egy La Diaphane márkájú rizsporos dobozt. ilyen vagyok. Legalábbis csendes. csókos ajkak. hogy Camille mindig szégyenkezve rakta le megsárgult lapjára ronda neszesszerjét. Kiöblítette a csészét. nagyon halkan csukta be maga után az ajtót. a bidé szélén futó kék írisz díszítést és a mosdókagylót. Csípő a kézen. Tudomásul kellett vennie a nyilvánvaló igazságot: nem képes rá.. és bögyös mellek a csinos csipkekötényben. Vissza fog menni oda. a karmos oroszlánlábakon álló porcelánkádat. a tiszta ágyneműt az ágyra rakta. és vett egy új hifit Francknak. ami a 14-es háború óta nem köpött már vizet. fogatlan boszorkányt rajzolt. aki seprűre támaszkodva gonoszul mosolygott. Camille letette az üvegtisztító spricnit és a rongyokat. Nagy erőfeszítéssel meggyőzte magát. a dobozt és a vízforralót rátette a kandallóra. és elment dolgozni. Egy üveg vörösbor lógott ki a zsebéből. Louise Leduc hajdani szobácskájába. beült a hatalmas bőrfotelbe. és büszkén kijelentette: De nem. csak két-három üres lap maradt benne. A nőci tollseprűt tartott a kezében. és amikor kiment a fürdőszobából. mint az anyja. akik már több mint száz éve ott röpködtek a tartályon. elment a Madeleine-nél található Darty áruházba.stb. de a víztartály a régi volt.. és a félig kilazult törülközőtartókat.. és keresett két tiszta lapot. Vége a füzetnek – vége a vakációnak. a megfáradt krómszerkentyűket. vagy Molyneux Le Chic-jét. Miközben az ágynemű a gépben forgott. és leteszi a táskáját. virágokkal telerajzolt darabot. föl. a hatalmas zuhanyrózsát. csendben dolgozott. ezt a gondosan kimunkált. Ki maga?– kérdezték a fekete. Camille érezte. Végre. hogy kiszárad a szája és megkeményedik a hasa: megint ott voltak a kavicsok. Ezt nagyon szerette: rábízni magát valakire. a takarítás hivatásos. elköszönt az ősök társaságától. hogy nem kell sírnia: egyszerűen csak épp úgy gyűlöli az ünnepeket. kicifrázott.arabeszkeket.

Még néhány óra a hidegben. és minden rendben lesz. Camille-nak nem volt elég bátorsága végighallgatni a zagyvaságait. Az ökörködés miatt lekéste az utolsó metrót. 113 . De jó volt ez így is. de talán még nem egészen. hogy ég a lámpa. Amikor bement a ház kapuján. ugye erről van szó? Még egy utolsó erőfeszítés. Egy újabb jel. Elindult a konyha felé. és most arra készül. feltéve. hogy írnia kellene néhány szót a vendéglátójának.. De rendben. mintha forró krumpli lenne a szájában. és gyalog ment haza. hogy zavaros érveivel visszatartsa őt. a búsképű lovag. hogy nem adta vissza Philibert-nek a kulcsokat. szüksége lesz a kandallójára. És lehet. Nyilván Marquet de la Durbelliére ül ott. Már majdnem leért a víz fenekére. amikor meglátta.. eszébe jutott.Camille Stabilóval rúzsozta ki a nő száját.. és hogy a cselédlépcsőn kell felvinnie cuccait. aki mindig úgy beszél.. és elkámpicsorodott. ha nem hal meg ma éjjel.

mint te. majdnem normális. Ha elmész. és azt nem akarom. mint egy kukac. én. nem. és tekereg. Csend.gen... – Nem láttad a cselédlépcső kulcsát? – kérdezte végül Camille.. – Nem... de az egész hasonló. Nem ezt érdemli. Segített rajtam. hogy nem vagyok már képes másokkal élni. a munkád az oka. mint azelőtt. Amikor te ott vagy egy szobában.. és nem szeretnék fájdalmat okozni neki. Én fogok elhúzni... Már egy kicsit jobban volt. és. Camille felsóhajtott. de amióta te itt vagy. hogy kevesebb dilibogyót szed. A fejem fáradt. és azt is tudom. a levegő annyira megtelik elektromossággal és agresszióval. ez lehetetlen. Camille megmarkolta a kilincset. hanem érte. úgyhogy. érted? Ráadásul el akarok menni. Mondtam már: fáradt vagyok. képzeld: fáradt. Talán nem ugyanabból az okból. Nagyon is jól tudom.. de hasonló. Egy percig így maradtak. Nem akarom ezt csinálni vele. Nem akarom látni. De egy biztos: visszaadom a meghittségeteket. Bár ami azt illeti. 114 . amikor valaki kérdez tőle valamit. hogy szenved. majdnem letépte a fejemet. a körmei a tenyerébe mélyedtek. Állandóan letolod és terrorizálod az embert. újévtől nála lakhatok. Más dolog. – Rágyújthatok? – Hogyne! Mondtam már.. Fogalmam sincs... Van egy haverom. az nem megy. Nem érted teszem. csendben. – És mi? – És én is olyan vagyok. Akkor megint olyan lesz. Nem kell elmenned. és leült Franck-kal szemben. Én kevesebbet dolgozom. mintha itt sem lennék.. És te nem vagy képes normálisan beszélni másokkal. Philibert a haláláig dühöngeni fog rám. hogy nem tudok természetesen viselkedni. semmi. és azóta ki sem jött a szobájából. – Nem.. – A zsebemben van. – Te? – Nem. teszek rá. – Nem akarsz leülni? – Nem. hogy elmenj.. – Vártalak. Úgyhogy én megyek el. Már ma is. – Ihatok egy sört? – Hogyne! Camille kitöltött egy pohár sört. – Miért nem? – Mert nem akarom. és egy sörösdoboz nyitóját piszkálgatta. Tégy úgy. Lehetetlen. – Igen? – . amikor szarban voltam.. Gondolom.9 Franck az asztal túlsó végén állt. – Add ide. amikor meglátta a dobozodat. mielőtt te jöttél. talán a konyhák hangulata hat így rád.

És te. Amikor Camille már a fürdőszobában volt.. Franck fogta a füzetet. vagy mi. Nem repült el a kismadár! Most már kimehetsz brunzolni!” Camille eloltotta a lámpát. Csak átlapoztam. – Most miért sírsz? – Azt hiszem. ja. hogy a márki rámosolyog a kegyencei közül. és már meg is ágyaztam. És most először egymás szemébe néztek. és a kulcsok? – Milyen kulcsok? – Na ne izélj. de Franck folytatta: – Ha mondok valami kedveset. Fogalmam sincs róla.. én hagylak itt titeket. az asztalon. belelapozott. miközben vártam rád.... – Ilyen az élet – tette hozzá nevetve. lefekszem. ez szuper! Állati szép. és beüvölt: „Gyerünk.. Milyen jól elkaptad őket. Egy percre sem unatkoztam. Én mondom.. – .. de még látta. 115 . és azt hittem. Ez. Már több mint egy éve élek itt.. és nem éreztem az idő múlását.. ilyesmi volt? – Biztos. hogy üres.. – Ugye.– Nem... fontosabb lettél. hogy Camille felé forduljon végre: – Tudod. az biztos! De nekem gőzöm sincs Marie-Antoinette fehér parókájáról. – És betűrted a lepedőt a matrac alá? – A francba. nincs más választásom... – Rendben. mint én. és ez lett a vesztem. fiacskám. Azonnal elaludt.. ahol majd megfagy az ember... – A cuccaid a szobádban vannak. és megvárta. Szóval ez állati. ezeket az arcokat. Philou-nak te többet jelentesz.. ugye tudod? Sőt semmit.. Állati jól van megrajzolva.... mint te.. és milyen széppé tetted... nem sokat értek hozzá. Az én Philou-mat meg a többi embert.. hallotta. vagyis nem láttam meg semmit.. – Akkor beszéljünk másról... mondtam már.. te aztán igazán pofátlan vagy! Camille már majdnem kiment a konyhából. Kérsz még sört? – Köszönöm..... – Én jobban etettem őt.. az idegeim. amikor Franck a füzet felé intett az állával: – Te csináltad ezeket? – Hol találtad? – Nyugi! Itt volt. – Csodálatos – foglalta össze Camille komoran. nem. hogy Franck megdöngeti Philibert ajtaját... igaz is: köszönöm a hifitornyot. Minden rendben. nem harapod le a fejemet? – Mindenesetre tégy egy próbát.. És a kéró. Camille felállt. Elnéztem ezeket. Camille visszament a füzetért... Megyek. De majdnem két órája várok rád itt a konyhában..

amikor az Invalidusoknál járt. – Hát igen. A lelki egyensúlya egy cérnaszálon függött. – És jó lesz az magának? – Nagyon boldog vagyok. – És az öccsét hogy hívják? – Louis. mint négy órán át tartott. A lakásban is megenyhült a hangulat. úgy száguldott be a szobájába.. és délutánonként mint a nyíl. és Mamadou kisebb előadást tartott a hajviseletekről. vannak frizurák. ebből nem élünk meg – mondta Super Josy.. Philibert bejelentette. Valami vidámság. Talán két-három órát. Csodálatos mahagóni árnyalata még jobban kiemelte a szemüvegkeretét. Sokkal többet. Mamadou is meglepte magát egy csodálatos műfonattal.. Franck éjszaka nem aludt otthon.. Camille? – Én leadok két kilót. – A családdal leszel? – Igen. 116 . Az egyik este két emelet között négyesben bepuszilták a pezsgőt. könnyedség úszott a levegőben. lányok. Aliénor és Blanche. – Több mint négy óra! És mit csinált ilyen hosszú ideig? Jó gyerek? – Naná. hogy felment hozzá azon az éjszakán. és csak január közepén jön vissza. tudod. Marie. csak vicceltem. És te... Isabelle. hogy újra láthatom a húgaimat. – Csupa király és királynő-név. és Camille csak most fogta fel teljes súlyában annak a jelentőségét.. hogy nem jó gyerek. és bekapcsolta a porszívót... Tudod. nem túl sokat. mi nagyon sokat mesélünk. amit a lányok a fogadáson nyertek. és az órájára mutatott. Catherine. Például a Sissimnél több. és Josy B. igencsak kiszámítható a fiú. Hogy hívják?– olvasta Camille az irodában. amit Franck mondott a gyógyszerekről. mint ti. hogy véletlenül. és hallgatja a történeteket. Camille kidobta a papírt. Ki sem csomagolta az új hifitornyot.. Az emberek felalá szaladgáltak ajándékok után. Philibert soha. – És te. – De mennyi időt kell töltened a fodrásznál ahhoz.10 Az idő megenyhült.. – hazudta Camille. hogy karácsonyra elutazik. Ejnye. – Hogy hívják őket? – Anne. még a legfinomabban sem érdeklődött afelől. Ugyanazt csinálja. Carine? Te mit csinálsz karácsonykor? – Felszedek két kilót.. amik sokkal tovább tartanak. hülyéskedik. újrafestette a haját... amiket mesélünk. Mekkora erőszakot kellett tennie magán! És most eszébe jutott az is. Lehet... Ő a legkisebb változást sem viselte el. eszik. – Na jó. hogy az egész homlokodat epilálják? – Ó. de a feleség és a két gyerek fényképe eltűnt az asztalról. amit mi. Nem. – A kastélyába megy? – Igen. hogy mi a fene történt a háta mögött azon az estén.

– Ne mondjon ilyet.. köszönöm.. Én nagyon nehezen tudnám letegezni magát. 117 . egy kis vidéki nemes.. az én kis szüfrazsettem! Már megint a Forradalom. Mondja csak. Lesütötte a szemét. hogy jövőre összetegeződünk? – Ó. hogy nem tudod. Philibert. egy hangyányit mindig nevetségesnek. Én vagyok a rút kiskacsa. Tudja. Philibert nem felelt. – Ó. mert lehet.. én. egy jó ember. Én nagyon szeretném azt mondani: Philibert.. elavultnak találtam..– És a maga neve? – Ó.. – Igen. elképzelhető. csak egy vidéki jóember vagyok. Erről beszélek. de valamiképpen megmentetted az életemet.. Philibert elpirult.. de egy dolog biztos: maga igazi herceg. – Én nem. Az igazat megvallva.. nem sokat értek ebből az arisztokrácia dologból. amit értem tettél. és soha nem voltam fogékony a nemesi előnevekre.

és öntudatlanul is rossz felé indult. – Blanche? – Igen. Camille a karjára tette a kezét: – Minden rendben? – I... A vonatablakból még kiszólt: – És főleg ne hagyja....nem. – mondta Camille – Hé... a lámpafüzérek. Philibert megpróbált válaszolni. és ő lyukasztotta ki helyette. Több is... aki alig merte kihúzni a kezét a zsebéből. Minden rendben. nagyon kedves hozzám. Úgy döntött. Arra képtelenek voltak. Philibert elmosolyodott... és újra átalakult a boltbeli szerencsétlen flótássá.. de közben bólintott. hogy gyalog megy haza. Ő.. rettegő.11 Camille korán kelt. a Montparnasse Boulevard és az École Militaire irányába. Fi... – Szép? – Ő. hogy megöleljék egymást. Nem balra.. hogy kikísérhesse Philibert-t az állomásra.. akiért elviselném a többieket. Az üzletek. nagyon jól vagyok..legkisebb. de Camille semmit nem hallott a hangosbeszélőtől.. Philibert olyan ideges volt. nehogy megkarmolja az arcát. na.. ugye? – Csssss. – Elutazik a családjához? – Nem. rendben? – Nyugi. mint szép. kétbalkezes fickóvá. na. nyugi – felelte Camille. Erősen tikkelt. – Ennyire stresszeli. de Philibert hozzá sem nyúlt a csészéjéhez. hanem jobbra. igen.. hogy Camille kiszedte a kezéből a peronjegyét. – Melyik a kedvence? – A l. hogy egyre jobban eltorzul az arca. ami biztos... fi. amikor helyretolja a szemüvegét. – Gondoljon a húgaira. és egyszer csak a Rennes utcán találta magát.. 118 . – Nekem nincs kishúgom. – felelte Philibert. – Nem? – Philibert elfintorodott.... a lüktető élet miatt történt... minden rendben. és a vonat elindult. de a peronon Philibert megfogta Camille karját: – Ugye nagyon fog vigyázni magára? – Igen. hogy a családjával kell találkoznia? – N. Biztos. Camille látta. buzgón bólogatott. Philibert mondott még valamit.. figyeli az órát. – Ó. Rendeltek két forró csokoládét.. i. a magas. Ahogy közeledett az indulás időpontja. hogy a mi zseniális kis szakácsunk kihozza a sodrából..

Nehezen tudta volna megmagyarázni.. csecsebecséket a lányoknak. úgyis olyan kacér. És ez nem csak afféle szókép volt. gondterhelt.. akik lakták. amikor ezeket az őrült szavakat kimondtad. „a jótevője” pedig gondosan elfelejtette figyelmeztetni rá. mert félt. ami ugyanolyan volt. ott volt az a másik. ami már nagyon régen nem szaladt ki a száján: hogy jól van. kimondta. a gyávaságot. Egy furcsa. Szóval akkor talán ki is mondhatná. hogy jól érzi magát. amikor átlapozta a rajzfüzetét. és tavalyelőtt olyan rengeteget dolgozott. Egy nagystílű. hogy karácsony van. Fantasztikus. más időkből való fickóval. ott van Mathilde... mintha megszólított volna benne valamit. Nem. Szent igaz. Nagyon hosszú idő óta először a következő nap... Hosszasan nyalogatta az ujjait. állj. Camille nem nagyon látta. elképesztő hely. Camille éhes volt. hogy a nevét sem tudta megmondani a mentős fickónak. mondta magának.. Könyvesboltban sem volt már nagyon régen.. aki ezer mérfölddel a felhők fölött lebegett. hogy elkényeztesse azokat. A Saint-Sulpice tér mellett végzett a körútjával. izgatott. Camille nagyon hosszú idő óta először ugyanazt csinálta.. hogy bemenjen egy boltba.. A levertséget. Megismerkedett egy földönkívülivel. itt bement egy könyvesboltba. igazán lehetne egyszerűbb is: túl szűkszavú a használati utasítás. Igaz. Egy parfümöt Mathilde-nak. Hú. hogy a motorján és a serpenyőin kívül mi a fene érdekli egyáltalán. nem tudta elmagyarázni. ostobaságokat vásárolni. mint egy rovar: vonzotta a fény és a melegvérűek tömege. Volt egy hely. mint az emberek.. miközben felhajtotta a kabátja gallérját. egy pár kesztyűt Philibert-nek. olyan akart lenni. az olyan volt. nyugi. amit mindenki ugyanabban a pillanatban: sétált és a tizenharmadik hónapi fizetését költötte el gondolatban. Egyszerűen nem mert efféle helyeken kódorogni. Lelassított: de kit is szeret ő tulajdonképpen? Na jól van. meghatódott. azt.Olyan volt. Hát lehetett volna ennél is közhelyesebb? Fantáziátlanabb? Nem. ahol szeretett élni.. akiket szeret. mintha 119 . ezek.. nem kell elpirulni... Senki nem hallotta. A mostani utáni napról... Bemenni egy könyvesboltba.. hülye. Ő is be akart menni a boltokba. és visszagondolt az elmúlt hetekre. mielőtt rászánta magát. hogy az élet szép. Igen. Ott akart lenni köztük. azért valamicskét előre jutott. Igen. az az ostoba gúnár is. Tavaly ugyanilyenkor olyan siralmas állapotban volt. Nagyon hosszú idő óta először nem gondolt a másnapra. és úgy látszott. ne kezdd. Ezek a világ leghülyébb karácsonyi ajándékai voltak – egyszóval tökéletes ajándékok. gondolta. Gyerünk. miközben a bámészkodók között bandukolt. megnézni egy kiállítást vagy csak futó pillantást vetni a galériák kirakataira. éppen erről volt szó: elképzelhetőnek. Mert éppen a másnapról volt szó. hogy igazából észre sem vette. könnyű és édes vacakságokat. hogy kiesik a ritmusból. Megszorította a kulcsokat a zsebében. de valahogy túl nagy fájdalmat okoztak neki ezek a helyek. de legalább meghatódott. Pierre és Philibert. és vegyen néhány apróságot mindenkinek. Ez már bonyolultabb volt. szóval. légy szíves. vele kicsit bonyolultabbak a dolgok. no meg a lányok a felmosóvödör mellől. és vett néhány selyemgubó nevű süteményt. elképzelhetőnek tűnt. elmenni moziba. Ne fordulj meg. hogy fél kockázatot vállalni. nem? Talán kimondhatná azt a néhány szót. hogy ezzel egyáltalán nincs is tisztában. aki összeszedte őt. Például ebben az ékszerboltban biztos találnál valami csecsebecsét Mamadounak. mint ők: sietős. Bement egy pékségbe. Pierre-nek pedig szivarokat.

szívesen elcserélte volna ezt a két hordó ügyességet egy kis gyermeki ártatlanságra. amikor a postás a fejemre hajtott. A kezed már nem létezik. gyürkőzésem az örömmel és a bánattal. Túl tehetséges. Ez az ő belső küzdelme. nem is. Hogy ne legyen semmi ott fenn. hogy tehetséges. Nem volt esemény. kishitűségét. Elnézegette a borítókat. Nem. semmi. Fogd a hüvelykujjad és a mutatóujjad közé. egy kisfiú napszemüvegben. ez így nem jó. hogy az élete hiábavaló. és emlékeztetné magát arra. ne is törődj vele. Nem azt kértük.. amikor nem számíthat a Mesterek segítségére? Amióta ceruzát tudott venni a kezébe. Sőt. beteg agyam és Istenbe vetett hitem. Hogy nagyon tehetséges.. hogy egy kétségbeesett napon bedobta a törülközőt. hogy rajzolj valami szépet. fogd. Különben nem nehéz. húzd csak föl. A rossz papírminőség és az apró betűk miatt máris nagyobb biztonságban érezte magát. Vagy éppenséggel túl későn. és hogy azóta sem találja. mint a történet a medence fenekétől való elrugaszkodásról. Zűrzavaros. megnézte. Túl korán lett volna. fogalma sem volt az újdonságokról.. hány évesek a szerzők. te kis üres kagyló. Egy mágikus palatáblára. A zsebkönyvek polca felé indult. Tehát húzd föl a kétujjas kesztyűdet. ha mondom. ilyen vagy amolyan módon abból a pillanatból fakadt. aki jóval fiatalabb nála. elolvasta a fülszövegeket. te kis zseni. mindenki azt hajtogatta. ez itt egy toll. amikor egy nyári reggelen a postás dzsipjének bal hátsó 120 . hogy most olyan életszakaszban van. bár meglehetősen kétértelmű bókok nem vezetettek sehová... Az emberek már nem szép dolgokra vágynak.. magányt és szarpucolást kell még magára rónia. Később is sokat álldogált itt.. hogy van. és akkor talán sikerül egy tökéletesen elrontott kört rajzolnod.kézzelfoghatóan bebizonyítaná a saját középszerűségét.. de jóval dicstelenebb okból. Ki érthetné ezt meg? Senki. Vajon hány éjszakányi takarítást. ahogy akarod. semmi elismerés. Lehet. igen. hogy leszámoljon vele? Előbb a képzőművészeti könyvek polcát nézte át.. és keservesen elfintorodott. de talán túl ügyes és kiszámított. semmi mesterségbeli tudás. Egyébként nem is lett volna kedve visszamenni az Akadémiára. bár kívülről ismerte.. mindez együtt. Camille tehát a könyvek között kóricált. a lehető legláthatatlanabb és leggyötrőbb küzdelem. Nagyon ígéretes... fájdalmas létezésem.. Elveszettnek érezte magát. Semmi technika. nézd csak. és megőrjítették az új kiadványok piros szalagjai. Például itt ez ronda borító. Ezek az őszinte. de a könyv eleje rögtön megragadta a figyelmét: Ha az életemet egyetlen tényre kellene visszavezetnem. amely az emberek érzékenységének köszönheti a létezését. Szóval. még mindig túl szép. mert sokat nézegette. azt mondanám: hétéves voltam. Ha belép egy olyan helyre. be kell vallania magának. amikor a modelljei vérét vámpírként szíva őrült tempóban töltötte meg a vázlatfüzeteit. Arra ott vannak a gyerekrajzok meg a nagy áruházak selyempapírjai. Ez nem a válogatás legüdvözítőbb formája. amikor látta. Akkor már inkább a szupermarket polcai. amikor a hasonló nevű akadémián tanult. amely nagyobb hatással lett volna rám. Ennyi könyv között ő már régen elveszítette a fonalat.. és ma is. Olyan ez. Minden máshol történik. Hogy mindent a nulláról tudjon kezdeni.

Nem. Vajon hogy csinálta? Hol talált rá minderre? Camille újra látta a templomi gyertyákat. a pontos rajzvonásokat. a kis győzelmeikről. amitől összeszorult a gyomrom. itt a fiad. hogy kényelmesebben élvezkedhessen.. és nagyon kiábrándultan nézett. amikor viszontláthat téged. és azt teszem. bemásolt levélrészletek és szép kis alcímek is. Levette a sálat. tenyerével tompítva a hangot: „Halló. újra felépítettem az életem. nem akarod. Camille tovább lapozgatott a könyvben. A füzetemet pedig. és a kabátjával együtt a térde közé szorította. Micsoda képzelőerő. Az asszonyság ezúttal egy templomban ült. Egy polccal arrébb Camille meglátta Sempé legújabb albumát. – Itt van.” Az anyám mindenfelé nézett. Utána már megy minden. hogy meg kellene próbálnia? Miután Camille elolvasta a következő részt az utolsó fejezetből. jó vastag. Ráadásul a könyv kellemes formájú. csak felém nem. „Van még?” kérdezte Barrytől fuvolázó hangocskáján. de édes! Egy férfi hátrafordult. Csak járkálok a füzetemmel. a külvárosi kerti lakok öreg márkinőit. és megnézte a magában nevetgélő Camille-t..” Letette az asztalra az anyám orra elé. „Ez az utolsó. és kivett egy újabb doboz sört a hűtőből. amely egyébként csak a látszat miatt van nálam. de tudnod kell. erre mindent elmondanak az életükről. majd később veszünk másikat. mint az. egy anya. míg végre mindent elmondanak.. hogy nem az én érdemem. leülök a Hermès jubilé elé. Itt ülök a Sainte-Eulalie-de-la-Rédemptionban. ez a fiad – ismételte. Lassan lapozgatott. Lehet.” Megrázni a szék támláját. Becsöngetek.. és türelmesen hallgatom őket.. A hölgy azt mondta: „Robert! Eljárt fölöttünk az idő. Barry fölsóhajtott. A pocakos cukrászon magas cukrászsapka volt. a haragjukról és a rejtett bánatukról. éppen olyan. bizakodva csukta be a könyvet: Őszintén mondom. egy krémes sütemény. amelyen a cukrász dolgozott. 121 . amit el akartak mondani. az arckifejezéseket. Mindennél jobban szerette a nagy álmodó eme kis világát. majd kicsit megrázta a széke támláját.. Edgar. és egy dühödten dolgozó cukrászhoz beszélt. Hazamegyek. és mint mindig. ez nem rossz.. Nem akármin nevetett: egy kövér dáma állt a képen.kereke odacsapta gyermekfejemet a San Carlos-i apacs rezervátum forró kavicsaira. általában becsúsztatom a zsebembe. hogy soha nem felejtettelek el. Marthe? Suzanne vagyok. hogy neked is kérjek valamit?” Jaj. Nagyon régóta várja a pillanatot. az idős hölgyek esernyőjét és a helyzetek hihetetlen költőiségét. és körülbelül a könyv harmadánál a következőre akadt: „Gloria – mondta Barry azon a kioktató hangján –. mint a karikacsapás. belül sűrű sorokkal. Voltak benne párbeszédek. és az emberek kitárulkoznak.” És egy sütemény formájú kalap volt rajta... mobiltelefonált. amit húsz év óta minden nap: legépelem az összes érdekes részletet. most is kipirult az arca. a füstölőket és kedvenc szentfazeka barokk oltárát. „Gloria. aki szarban van. Egy gyermekkorban összezúzott fej. egy zseb mélyére süllyesztett füzet..

.. akik nem.. Csak nincs valahol mostanában Vuillard kiállítás? De hol? – A Grand Palais-ban – adta meg a választ az egyik eladó. annál tisztább a mű szépsége. hogy igencsak találó. annál tisztább maga a mű. Egyébként nem is vászon. Nincs szerencséje. a kislányruhák mintája. Bár ez az elmélet együgyűnek és manicheusnak látszott. és mégis. és azok. ez a kedves ragadozóarcocska. a vállkendő a kanapén. te vagy az?” Ezt a kis vásznat Camille nem ismerte... azonnal rákezdte: „Igazán nem értem.. de még soha nem látott róla ilyen nagy reprodukciót. Misia Sert tarkója. az egymásba gabalyodó szőnyegek és a lámpák szűrt fénye. a hímzett párnák.. Négy úriember. A festészetben kétféle kifejezési mód létezik. Camille ismerte a képet. és élesen belenyilallt a csodálat. lusta mozdulattal már majdnem egy évszázada csak felemeli a fejét. és gyengéd mosolya mintha azt kérdezné: „Ó.... aki valahányszor átlapozott egy Paris-Matchot és ráakadt egy Sempé-karikatúrára. akik értik Sempé rajzait... Olyan szép. mi ebben a mulatságos.. Ez egyszerűen zseniális. Réjicolorral kifestett kis végzet asszonya.. És ez valóban igaz: Vuillard őt nézte.. Amikor a pénztár felé indult..Nem volt szinte semmi. a barátnője. Camille a katalógust lapozgatta. Méghozzá gyöngéden. a perspektívák 122 . és minél tisztábbak a színek. – Igazán? Ez érdekes egybeesés. a foszladozó kárpitok. akik tudják magukról. naplója összefirkált lapjai. Rózsaszín pruszlikja. és neki mégis sikerült. az Yvonne Printemps-ról készített ceruzavázlatok. a durva kontrasztok. Nagyon jó lenne. Önarckép sétapálcával és szalmakalapban. Ezek a miniatűr arcvonások elmondanak mindent... Lucie Belin mosolya.. hosszú fekete ruhája és tökéletes csípőmozdulata. Camille az utóbbi néhány hétben megállás nélkül rá gondolt. Egy hatalmas katalógus borítóján tündökölt. hogy csak egy kis fekete színt használ? Hogy lehetséges ez a csoda? Minél tisztábbak az alkalmazott elemek. Vegyünk egyetlen példát: ismert egy bizonyos személyt. Folyton megzavarjuk az olvasásban. A szobája... megnyugtató. a tekintete Vuillard-éval találkozott... két-három tollvonás. hogy ellenállhatatlanok. Vuillard naplórészletei színesítették az elemzést. aki éppen kinyitja az ajtót. a selyemgubó – időtlen. ha valaki egyszer elmagyarázná nekem. fojtogató és bénító. Nem egyszer úgy érezte.. kettő közülük frakkban és cilinderben. hanem karton. a dajkák a téren. Mallarmé grafitportréja. A háttal álló nő. Alvó húga. azoknak a nőknek a kegyetlen nemtörődömségével. A liba.. De hogy csinálta? Camille visszatette ezt a csodát. Ezek a színek. de a fiatal nő ráérős. Hogy volt képes Vuillard visszaadni ezt a mozdulatot? Egy hátulról látható nő elegáns csípőmozdulatát? Méghozzá úgy. a forma és a szín. megpróbál elcsípni egy menekülő libát. Nem.. Kis bois-colombes-i Ava Gardner... Az ember szinte látta. hogy a világban kétféle ember létezik: azok.. Ugyanaz az érzés: a meleg anyaméh. és arra gondolt.. ahogy a dáma ábrándos epekedéssel rebegteti a szempilláját. Hiszen egy mosolyt egyszerűen lehetetlen megragadni.. min lehet itt nevetni” Nincs szerencséje: ez a bizonyos személy az anyja volt. Camille úgy gondolta. hogy egy Vuillardkép szobájában lakik.. Olyan szép volt.

Mamadou pedig jól megtömte a táskáját mandarinnal és aprósüteménnyel. Oké. Saját magának már mást szánt: egy zenét. Vivaldi. amelyet a rádióban hallott valamelyik nap. Camille csendesen zsörtölődött két féldrágakő berakás között.... kőkorszakbeli seprű és teljesen megrongálódott kockakő. de ez most nem számított: a Touclean mindnyájuknak kifizette a taxit. Király! Viháncolva kiválasztottak maguknak egy-egy taxisofőrt. Josy szemrehányóan rázta a fejét a nagy kupleráj láttán.. csorgattuk a nyálunkat.összevisszasága. miközben a konyhát söpörte.. Ez nem lett volna ésszerű.. Talán majd a jövő hónapban. Lélegzetét visszafojtva hallgatta a bemondónőt: Nisi Dominus. eleget ábrándoztunk. 123 . amelyet az irodaház egyik cége állított. amikor ezt a képet festette! Egy jó órával és egy alapos nyakmerevedéssel később Camille felemelte a fejét. amikor egy szoprán hangtól egyenként felállt karján az összes szőrszál. milyen jól szórakozhatott. ideje dolgozni menni. elég pénzt költöttünk. és előre boldog karácsonyt kívántak egymásnak. Ma este tovább tartott a munka a nagy karácsonyfa miatt. Nem. Ősi mozdulatok. ötvenkilenc euró. Vespri Solenni per la Festa deli' Assunzione di Maria Vergine. Ó. mivel csak Camille és Samia iratkozott fel dolgozni december 24-re. Mind lekéstek az utolsó metrót. és megnézte a katalógus árát: ajaj.

– Á. Beletelt egy kis időbe. Megmutatod? – Nem. Nem merültek fel kényes kérdések. Kis apróságokkal. Igazi karácsonyi fegyverszünet.12 Másnap.. – Legalább jól szórakozol? – Igen. a sötét felöltő. – Már megvan neked? – Nem.. Nem akarta elárulni. és elővette töltős ceruzáját. Semmiségekkel. nem.. Már rengeteg füzetet megtöltöttem. – Na ne! – De igen! – Gyerünk.. – Ilyesfélékkel? – Pierre Édouard Vuillard portréjára mutatott. mintha lemásolta volna a borítót. de jó lenne ezt a makacs öszvért kibillenteni a nyugalmából! Amikor befejezte. Azután: – Újrakezted? – Hát egy kicsit. úgyhogy bármikor kitörhet egy újabb pszichodráma. – Már megint az ilyen idomított kiskutya dolgok? – Nem.. hogy elköltözött. – És hogy van a mamád? – vágott közbe Mathilde diplomatikusan.. a tenyerével a súlyát méregette.. – Ez azt jelenti. a csomagot maga elé tette az asztalra. és vidáman beszélgettek. hogy Camille nem fogja átvészelni a telet a cselédszobában. mi ez. Ja. nem. a vörös szakáll. majd kijelentette: – Tudom. Nem árt az óvatosság. mire Pierre magához tért: – Hát ezt meg hogy csináltad? – Tegnap több mint egy órán keresztül ezt bámultam. Az ajándékot barna csomagolópapír borította. Ó. Pierre felé fordította a rajzot: a zsirardikalap.. kerek szemek. Camille kénytelen volt lódítani. mi az! – nógatta Pierre. Még nem. Pierre ugrált örömében. vasárnap délben Camille Kessleréknél ebédelt. Camille átvette az ajándékát. Pierre úszott a gyönyörűségben. hogy minden rendben.. akkor halljuk. Nem lehetett megúszni. Csak hárman voltak. Camille kioldotta a szalagot. A dühödt kis mopszli még nem költözött ki végleg. amikor Mathilde aggodalmaskodott. – Hú. nem voltak kétértelmű válaszok és zavart hallgatások. tökéletes. az ajtókeret és az ezüst fejű sétapálca – pontosan olyan volt. a nadrággombra hasonlító. ugye? 124 .. – Még mindig a szakadék szélén? – Most már inkább a mélyén.

és morgott rám. fenéket! Mindenki fütyült rá. és Camille-nak nemsokára a kanapé szélére kellett húzódnia. de Camille nemet mondott. Pierre elemezte Vuillard munkásságát. amikor művészetről beszél? –. és tréfálkozott az éjjeliőrrel. Piano ma sano. Már majdnem tíz óra volt. Öt nem hajtotta semmi. nem – felelte Camille nevetve – nem reméltem. Vagy inkább egy üveg jó bort. Mathilde ásítozott. nagyon szenvedélyesen. dehogy. A többit illetően kicsit zavarban volt. de jól mondta. Túl sokat evett. A fickó Stan és Pan volt egy személyben. Gyorsan és csendben dolgoztak. és az irodák ötkor zártak. Békésen beállt egy elegáns élelmiszerbolt előtt a sorba. és végtelen kitérőkbe bonyolódott. jól fog esni egy hosszú séta. Samia hamarabb hazament. Mátrix – fordult a lába mellett heverésző nagy dobermannhoz.. – Ne reméld. semmi. voltak már hülye kutyáim.– Tökéletesen rendben – mosolygott Camille. Délelőtt aludt néhány órát. Félixnek (Valloton) és Henrinak (de Toulouse-Lautrec). hogy hazaviszi autóval. rokon vonásokat keresett más festőkkel.. hogy finom vacsorát vegyen magának. Az este hátralévő részében a festészetről beszélgettek. de ez a csúcs! – Hogy hívják? – Mátrix. Csak a kutyámra volt hatással. hogy helyet adjon Maurice-nak (Denis). szia! Boldog karácsonyt. Pierre csapnivaló kereskedő volt. de műértőnek csodálatos. Camille bezárkózott a szobájába és az éjszaka hátralévő felében ki sem bújt az ajándékából. Amikor Camille arca már majdnem eltűnt a szivarfüstben. párhuzamokat állított fel. Pierre-nek (Bonnard). miért? – Á. Természetesen mondott butaságokat is – és ki nem mond butaságokat.. gyerekek cikáztak a lámpaoszlopok között. – Szuka? – Nem. A lakás üres volt. kizárólag a hangulat miatt! – És bevált? – Á. Na. 125 . Többször is felpattant. ez a személyes kezdeményezésem. A nőknek igencsak fájhatott a lábuk a lakk körömcipőben. – Kötelező ez a szakáll és a Mikulás sapka? – Á. és korábban találkozott Samiával. ajándékkal megrakodva. hogy a könyvtárában bizonyítékokat keressen éleslátó megjegyzéseire. Camille derűsen figyelte a nagy nyüzsgést. Pierre felajánlotta. és ettől valahogy sokkal nagyobbnak látszott.. – Nem. Végül egy darab kecskesajtot és két kis diós cipót kért az eladótól. Esküszöm neked. hogy nem ért ez semmit. mint általában. hogy legyen mit ennie a bor mellé. Nem ismert meg a hülye. mondtam már. mert Szenteste volt. Camille ott maradt még egy kicsit. hogy megérti. a férfiak a menedzserkalkulátorukat böngészték. és Camille megitta a maradék pezsgőt. Szépen öltözött emberek rohantak az utcákon. de azt is főleg azért.

és ő megkérdezte az apját... minden villanyt leoltott. de mit számít? Mi a francot számít? Megnyomta a távirányító gombját és behunyta a szemét: a Paradicsomban érezte magát. Egyszer. – Nem. beállította a szalonba. Utána pizsamát vett. fülig belemerült. a szeme elé kapta a kezét.. vagy tizennégyszer meghallgatta. a szüleidhez. Teleengedte a kádat forró vízzel. Szörnyű volt. hogy miért mindig ugyanazt a zenét hallgatja. hogy ez olyasmi.. ha már megöregedett. Legalábbis nekem sok időmbe került. – Nem történt semmi. Azt hittem. Áttanulmányozta a Vivaldi CD programfüzetét. bocs. és elvackolódott a pehelydunna alatt az öreg kanapén... amit csak akkor ért meg az ember. vastag zoknit húzott.. és az angyalok énekét hallgatja. tudod. és csak egy óra múlva mászott ki belőle. 126 . a hangok szinte sértik a fülét.. ráadásul nem a hivatalos sorrendben akarta végighallgatni a zsoltárokat. – Ma is melóztál? – Igen. Ecce. amikor kigyulladt a fény. és hirtelen úgy érezte. Még az üvegcsillár is táncolt örömében. üres lakásban. Most jött el az ő ideje. A világ legnagyobb hangszervirtuóza sem képes a töredékét sem előidézni annak a felindulásnak. te itt vagy? – . és belebújt kedvenc pulóverébe. – Á. haereditas Domini filii: merces fructus ventris. a Nisi Dominusi a második CD-n találta meg. ejnye! Na igen. föl a hetedikre? – Nem. tálcára rakta az enni. apja így felelt: „Az emberi hang a legszebb. Cum dederit dilactis suis somnum. És a tizennegyedik alkalommal úgy érezte. Egy pillanat alatt a Purgatóriumban találta magát. Egy régen elmúlt korszak emléke. mire megértettem. a Vecsernye Jézus mennybemenetelére nem éppen az alkalomhoz illő mise. nincs itt senki. legmegindítóbb hangszer mind közül. egy pohár nektárral a kezében.és innivalót.. Kicsomagolta Franck hifitornyát. De mondd csak. Az ötödik és a hatodik szám volt. Ez az ember isteni oldala. nem akarsz valami mást hallgatni? Talán a Halacskák mamáját?” Camille már megivott fél üveg bort.. és az üveget a fűtőtest mellé állította. hogy valami felrobban a mellkasában. amikor kettesben ültek az autóban. és éppen a második lemezt akarta betenni.. hogy szobahőmérsékletűre melegítse a bort. Oké. amelyet egy szép emberi hang vált ki belőlünk. – Ó. egy méregdrága kasmírba. hogy a zene valahogy idegenül szól. – Nem mentél haza? – Hova. Azt hiszem. Egyedül van ebben a hatalmas..Kihúzta a dugót.

a kurva életbe? Franck fél óra múlva került elő. Camille elmosolyodott: ez a fiú aztán szívlapáttal adagolja a csáberőt! – Megengeded? – kérdezte Franck a szőnyegre mutatva. – Jaj. – A francba. felvette a füzetet. – Ó. egy mise. Még jobban.. Na gyere. és kiment. farmerban és félmeztelenül. Franck kirámolta a hűtőt.. 127 . – Ez az én hifi tornyom? – Igen. Mi a francot csináltok az edényekkel? Megeszitek. mint a kisöregek a Muppet Showban. – Nem.. légy szíves.. Kapcsold le. és a kanapé sem hasonlított már felhőre. keressük meg azt a dobozt. és. – Nem. Camille kijózanodott. vagy mi? Camille sóhajtva benyomta a Pause gombot. és hangosan szitkozódott: – Mondd csak.. – A francba. Megtört a varázs. igazán? Te vallásos vagy? Feltétlenül be kell mutatnia Franckot az éjjeliőrnek. siess. ki használta el az összes melegvizet. siess a segítségemre! Igen. amit mondok? – Csak úgy. nem láttad a két sárga Tupperwarét? Ó. balsors! – A nagyokat? – Aha. Franck nagy szemeket meresztett: – Miért ismétled. Camille felállt és kikapcsolta a zenét. ott van a mikrohullámún. Franck bocsánatot kért. Soha nem talál meg semmit az ember ebben a kócerájban. – Feltehetek egy tapintatlan kérdést? Miért keresel egy sárga Tupperwarét karácsony éjszakáján. Próbált koncentrálni. de már semmi nem volt ugyanaz. ne izélj. csak utána bújt bele a pulóverébe. Franck.. kérlek! Az a szörnyű alak kereshetett valamit a konyhában. két órakor? – Csak. és bement a fürdőszobába zuhanyozni. kiköltekeztem a kedvedért. Oké.– Mi ez az izé? Castafiore? – Nem. Vettem a bátorságot. nem nyúltam hozzájuk. Nézd csak.. Camille a pohár mögé bújt: valószínűleg elhasználta az összes meleg vizet. Nagy hanyagul várt még egy pillanatot. Boldog karácsonyt. ennek annyi. Utána szó nélkül átment a szobán. ahol tartott: Deus in itdiutorium meum intende Isten. – Érezd magad otthon. Camille visszaült a kanapéra. mert a konyhaszekrény fiókjait rángatta.. ez komoly darab! Te aztán kiköltekeztél a kedvemért! – Igen.. igazából nem. és megkereste a helyet.. Szükségem van rá. isten. Ezek ketten nagyon jól ellennének.

... Biztos. – Nem akarod kipróbálni? – Nem.. kérsz? – Nem. meg is szakadt volna a szíve. engem gyűlölsz. Franck odalépett a dohányzóasztalhoz. Ráadásul ez nem is drog. hogy van egy kis feszültségproblémám.. ha meg kell vele osztania a MoutonRothschildját. – De tudod. az alkohol rosszabb..gen. félretolt egy CD-tartót. – Miért. vagy nem? 128 . mint a drog? – . – Hú. túl sokat iszom. – És előtte? – Semmit. elveszítem az eszem.. – És amikor gyűlölsz? – Azt nem tudom. Soha nem találom el az egyensúlyt. tényleg. te tényleg komoly vagy.– Nem hiszek a szememnek: te eszel? – Sajtot és szőlőt. – Holnap is dolgozol? – Nem. Egy kis édesség. Semmit sem tudok normálisan. gondolta Camille. amivel szabályozni lehet a mennyiséget. Ja. – Hát. hogy megszeretném! – És akkor mi van? – Semmi. – Ha te mondod. És te? – Fáradt vagyok.. – Nem. Hú. – Akkor jó. Néha úgy érzem. Franck megcsóválta a fejét... csak felnőtteknek. ez nagyon jó sajt. hogy jól vagy-e. ismerem magam. köszönöm.. Állati jó kis beszélgetés... Csak annyi. Saját maga is meglepődött. és minden irányban túl messzire megyek. halálra dohányzom magam. És nagyon jó bor. pihenhetsz egy kicsit. hogy hiányzik belőlem egy kapcsoló. amikor dohányzom. nem. Vajon miért adta ki magát? Lehet. ha dolgozom. Mindig túl messzire megyek az egyik vagy a másik irányba... hogy is mondjam.. hogy berúgott egy kicsit? – Amikor iszom.. – Én azt hittem.. mert elég részegest láttam az életemben. – Nincs igazad. mint az M&M's. nyugodtan csinálni.. Hihetsz nekem. És nagyon jó szőlő. – Csináljak egyet neked is? – Nem.. és belehalok. tudod. – Én mást választottam – mondta Camille a pohárra mutatva. és elővette a cigarettasodróját.. – Jól vagy? – Tessék? – Azt kérdeztem. Franck. igen.. Tudod. Köszönöm. Nem tudom. amikor szeretek. egy olyan izé.

– Ennyire kiszámíthatóak vagyunk? – Nem... bement a szobájába... Amikor elkészült vele. – De igen. még nem. – Marvin? – Figyelj – mondta Franck.. – Nem.. – Herbert Léonard? – Figyelj. – Eggyel sem? – Eggyel sem! Ja nem. hogy „ismerni”? – Most meg miért veszed ki? – Mert eltévesztettem. Várj csak. Na és vége a misédnek? – Igen. – Nem. aki ne lett volna oda érte. nem ezt akartam feltenni.. Még egy csajjal sem találkoztam.. találj! Franck most a joint készítésére koncentrált. hagyd benne! Ez a kedvencem! Te a Sexual Healinget akartad. – Tudom már! Roch Voisine! I gues I'll have to say. mi? Nem. de Marvinnal mindig ez van. – Sok lányt ismertél? – Mit értesz az alatt. Biztos találunk egy énekest. ha bekövetkezik. hogy ugyanazokat a dolgokat szeretjük. hogyan született ez az album? – Melyik? – Hát a Here my dear. – Na neee. – Mégiscsak van bennünk valami közös.. hogy elmeséljem? 129 .. – Akkor hallgassunk valami mást? – Hát.. ezt nem gyakran hallgatom. This album is dedicated to you. és széttárta a karját –. – Gyerünk. visszajött. Majd meglátod a különbséget. – Akarod.. egy volt! De nem emlékszem.. – Richard Cocciante? – Dehogy..Camille elmosolyodott. – Ki ez? – Egy szívtipró.. hogy nagy szívtipró! – Imádom! – Tudom. akit te is szeretsz. – Rendben. hadd gondolkodjam. nem vagyok biztos benne. mondtam. és lekuporodott a hifitorony elé. – Julio Iglésias? Luis Mariano? Frédéric Francois? – Nem.. ki. sajnos nem vagytok ennyire kiszámíthatóak... – Deee. Nem számított. Vagy nem jutottunk el vele idáig. ti vagytok kiszámíthatóak! Legalább tudod. Majd meglátod.

mocskosra sikerült.. Dobj ide egy párnát. – Igen.– Várj. A francba. a haragot. Anna pedig majdnem negyven.. – A kicsodája? – Olyan guru. Marvin pedig vad volt. Igen. Ugye. amin egy petákot sem keresett. amely elmeséli az egész történetüket: a találkozásukat.. indítómotor.. Remélem.. kedvesem. hogy gyerekük legyen. és a válásuk. Van aki képes rá.. amikor minden elromlik? Utána a megnyugvást és az új szerelem kezdetét. saját maga legmélyére.. hallod? Anger. de az biztos. mint minden válás. Annának? – Igen. Hallgasd: This is Anna’s song. hogy hamar megszabaduljon ettől a kényszermunkától. Ő volt a Pygmalionja. El tudod képzelni.. tanítómester. Sokat kínlódtak. – Szóval. – Na jó. és még sokáig azzal vádolta Marvint. hogy kitálalta a legbensőbb titkaikat a világ elé. Marvin robbant. Berry Gordynak a lánya volt. – A családodhoz mész? – Ami maradt belőle.. a gyereküket. a szerelmüket. a féltékenységet. és Marvin ügyvédje. és Marvin a kezét dörzsölte: kitervelte. hogy az első szerelem mindig az utolsó is egyben.. Igen... – Mire gondolsz? – Te hiszel benne? – Miben? – Hogy az első szerelem mindig az utolsó is? – Nem tudom. szenvedély. talán az alapítójának.. gyűlölte... gyerünk aludni. és a házasságuk romokban hever. eljegyzés és a többi.. ha nem találkozik Annával. az első megbicsaklást. hogy mindenkit megnyugtasson és rendezze a számlájukat. hogy a következő album nyereségét adják a volt feleségnek. aki. nem gondolod? Egészen mélyre nyúlt érte. – Nem. mint a rómaiak. Röviden: dúlt a háború. sztár lett. Pedig sokat gondolkodott rajta.. villámcsapás. úgyhogy csak nagy vonalakban mesélem el. de ő nem volt képes. – Hallgatlak. Meggyújtott egy jointot. és a könyökére támaszkodva elhevert. csakhogy képtelen volt rá. Oké. Telik-múlik az idő. mint a bomba. már 77-ben vagyunk. milyen szép? Ugye elismered. szinte isten. – És tetszett neki? – Kinek. hogy Marvin nem lett volna az. szerelem. igencsak mesés összegekért folyt a harc. Nagyon szép ajándék. Az elithez tartozott. nem tudom. hogy összecsap valami szart. mint egy csikó. Marvin első nagy szerelmét Anna Gordynak hívták.. és sokszor elmondta magának. hogy ez igaz-e. Kinyújtózom. és áradt belőle a tehetség... hogy ez a legjobb alkalom. sarkallta. 130 .. Azt mondják. bátorította stb. ő segítette. Anna indította el Marvint.. Vagyis. és végül örökbe fogadtak egyet. Húsz éves volt. már majdnem négy óra! Jó friss leszek reggel! Felállt. A nő a Motown egyik nagykutyájának. és megalkotta ezt a kis csodát.. Én nem vagyok Philibert. Szóval a Here my dear körülbelül azt jelenti: Itt vagyok. nem. azt tanácsolta Marvinnak. Egy szó nélkül hallgatták végig a lemezt. Nem lehet így kiárusítani egy szerelmi történetet. Bezárkózott tehát. Őrjöngött.. a gyűlöletet. amikor találkoztak. hogy nem a bosszú süt belőle? Hogy még mindig szerelem van benne. Az ügyvéd győzött. egy albumért. ő tette sínre.

Gyerünk. csak úgy kérdeztem. 131 . Franck visszafordult. Isten hozott a klubban.– Nem maradt belőle sok? – Kábé ennyi. nem. – Camille a feje fölé emelte a tenyerét. – Oké.és a hüvelykujját a szeme előtt. – Itt alszol? – Baj? – Nem. nem. Elröhögte magát. – Franck egy centire szétnyitotta a mutató. – Velem alszol? – Hogy mondod? – Nem. – És te? – Ennyi. Jó éjszakát. csak úgy kérdeztem.

hajtogatta halkan. hogy hagyja kicsit levegőzni a történetet. Nincs olyan bánat. akkor azt mondanám: hétéves voltam. Ha egyetlen tényre kellene visszavezetnem az életemet. stb. és a hangzavarból elértek hozzá a nyüzsgő család távoli jókívánságai is. És kivel beszéljen utána a filmről? Mire jók az érzelmek. a lefelé fordított raklapokat és a többi fantasztikus eszközt. és lecsapott rá a hideg. hogy nyílik a bejárati ajtó. úgy tett. Amikor meghallotta. Már sok karácsonyfa hevert a járdán. és sajnálta. kerület nagy sugárútjain senki sem járt. inkább csak ürügyet keresett. Franck már nem volt ott. átöltözött. amelyet egy könyv ne tudna orvosolni. hogy üresen találta a lakást. Majd beledöglött a magányba. amikor a postás a fejemre hajtott. és újult örömmel térhessen vissza frissen szerzett barátjához. és reszketve visszament a Szajna túlsó partjára.13 Amikor Camille tizenegy körül felkelt. és nagyon elkeseredett. Felöltözött és lement cigarettáért. és visszabújt az ágyba. beledöglöm a magányba. Barbi módra kinyalt lányok derekát ölelve. és a papírterítőre lerajzolta a negyed aranyifjait. A kicsit nehézkes és unalmas ugrásaiknál sokkal jobban szerette a zseniális kis eszközeiket: a rozoga trambulinokat. mire nyitva tartó kávéházra talált. Csak késő délután szakadt el a könyvtől. amelyek segítségével betörhették a pofájukat. mondta Montaigne. a sorba rakott üres üvegeket. Egy ideig elnézte a gördeszkás akrobatákat a Trocadérónál. Végighallgatta az anyja sirámait (túl sokat ettem. Elolvasott még pár oldalt a könyvéből. Ünnepnapon ez nagy szívásnak ígérkezett.. és olvasni kezdett. de akkor már felhívta a nagybátyját. mint akit nem érdekel az egész. Vajon mit csinál most? Hamarosan lement a nap. Rendet tett. Hosszan kellett gyalogolnia. és maga alá húzta a lábát. felült a kanapén.). ha egyedül van az ember? Egész testével lökte be az ajtót. Menjen el talán moziba? Pfff. majd fogta a könyvét. hogy otthon hagyta a füzetét. Rendelt egy szendvicset az egyik Trocadéro tér melletti drága sörözőben. a foszforeszkáló kúpokat. akik a drága jó édesanyjuk csekkjeit hasonlítgatták össze elragadó. Philibert jutott az eszébe.. és Montaigne-nek mindig igaza van. Camille főzött egy nagy kanna teát.. de nem számított. A VII.. 132 . Beledöglöm a magányba.

Camille visszafordult: – Figyelj csak.. te itt voltál? Camille ránézett. – Hulla vagyok. – Persze semmi. Na jó. én nem ítélem meg a te életedet.. hogy az ünnepek után elköltözöl egy haverodhoz? Ugye elmész? Akkor már 133 . nem? Végül fogta a könyvét. – Éjfél felé. amit akarsz. – Nem nézek úgy rád! – De. Nem vagyok az anyád! – Oké. Nem mondtam semmit. mit beszélnek az ajtóban. – Miért nézel így rám? – Tessék? – Mint egy darab szarra. hogy elmegyünk vacsorázni valahová. ugye nem csinálsz jelenetet? Gyere el holnap este az étterembe. Camille újra feltette a zenét.Franck egy lánnyal jött. – Mikor? – Éjfél felé. te se ítéld meg az enyémet. Gyorsan átmentek a folyosón. elhúzol? Te talán ettél? – Igen. Franck meglepődött. nem úgy volt. nem hiszem el. – Tényleg. igaz is. – Na mi van. Hm. Fütyölök az életedre. de ma minden zárva van. szia.. – Legalább igyunk valamit. hogy ne hallja a szeretkezést. és bezárkóztak Franck szobájába. – Na mi van. – Hát ezt nem hiszem el.. de nem felelt. A fejébe ment a vér. – Milyen kaja van itthon? – Franck bekémlelt hűtőbe. és átvándorolt a konyhába. Az egész családomat leráztam. A vér. – Nem. híztál egy kicsit. nyugi! Hagyj békén. Mindegy. mondtam már. – mondta most Franck valamivel gyöngédebben –. Mit esztek ti Philibert-rel? Talán a könyveiteket? Vagy a döglött legyeket? Camille felsóhajtott. – Szomjas vagy? Akarsz egy sört? – Nem itt. – Hé. Valamivel később véletlenül hallotta. hogy veled lehessek. látom én! – idegeskedett Franck – Van valami probléma? Böki valami a csőrödet? – Hé. Azt csinálsz.. Ugye azt akarod. Egy kevésbé attraktív lánnyal. összehúzta magán a vastag sálat. – Figyelj.. hogy húzzak el gyorsan? – Na. nem jössz velem? – csodálkozott a lány. Ezt már jobban szeretem. jó? Tényleg. Megígérted.. a lakás másik végébe.. Itt soha nincs semmi.. Meg aztán holnap melózok is. nincs kedvem elmenni. – Most haragszol? – Szia.. amikor a konyhában meglátta a dunyhába burkolódzó Camille-t. – Ó. Így mondják. hulla vagyok.

. Reszkető. izé. Kesslerék könyvén kívül. egy sál volt. 134 . Egy mentegetődző levélkét is talált a sál mellett. elég sajátságosan követték egymást. Ez a karácsony is elmúlt. Boldog Karácsonyt kívánok! Paulette Lestafier Camille beharapta az ajkát. stb. Oké. sápadtkék tinta: Kisasszony. négyszögletes csomag volt. hogy frissen kötötte valaki? A színek. nagyon lazán és elég rosszul kötött sál: egy lyuk. két csomó.. De nem. Franck nem tudta megmondani. mert valami olyasmit akart sugallni. és furcsa szagot árasztott. nyakába kanyarította a sálat. ez volt az egyetlen ajándéka. hogy felmosórongy van benne. Dohszagot és iskolai menzaszagot. Ó.. egy szál. Valahogy csak sikerül megoldanunk. század eleji tanítónős rondírás. és először azt hitte. hogy „mások bezzeg létrehozzák az életművüket”. Vajon ki ez a Paulette? Franck édesanyja? Camille az éjszaka közepén fejezte be a könyvet. márpedig az nem igazán számított.csak egy hetet kell kibírnunk. ha nem szólsz többé hozzám. Camille nagyon óvatosan kibontotta. úgyhogy mindenféle színt belekötöttem. A szörnyű csomagolópapírt láthatólag többször felhasználták már.. mint egy boát. milyen gyönyörű. – Igen! Franck egy csomagot dobott az ágyára. Lehet. A szomszéd szépfiú gyanús ajándéka. Az lesz a legegyszerűbb. Puha. és megmutatta a márkinak. Ó. milyen színű a szeme. Kis idő múlva Franck bekopogott Camille-hoz. nagyon hosszú. egy szál.. Camille felállt az ágyra. milyen csúnya. egy lyuk.. – Mi ez? A fiú kiment.

” A japán lány elfintorodott.. Meg aztán... hogy békén hagyják. „They won’t let me go in the shop. de Gaugin! Igazi óriás! Camille ott állt. a Márkinők és a Vintimille tér között. egyedül aludt. – Ki kell mozdulni – győzködte magát. A rakpart felé ment haza. – Félsz? – Igen. abszurd sálján és a katonai sapkán. és könyörgött. Carine szervezett egy bulit szilveszterre. – Mitől? – Félek.” A nő végignézett a cipőjén.14 Újra a régi nóta: alvás. Camille-nak semmi kedve nem volt elmenni.. Hogy lássa. hogy felrázzák a leülepedett szirupot. A melóban nem volt semmi említésre méltó. és úgy reszketett. Camille gyűlölte ezt a negyedet. elrakta a pénzt. Akkor is úgy érzem. és tíz méterrel arrébb ment oda valakihez. Az őrök igazán lenyűgözőek. Egy japán nő odament hozzá. de nem szeretek. de már kifizette a maga részvételi díját. ahol a sok pénz azt nyújtotta. túl bő farmerján.. mint Buridan. metró.. És ráadásul szemben Gaugin kiállítás volt! Micsoda dilemma! Vuillard is jó. – Na ne röhögtess már! Épp hogy nagyon szűk! Gyerünk. vastag kamionos pulóverén. a szirupodnak úgyis erjedt szaga van.. 135 .. Csatangolok. amikor elveszek saját magamban. Look at mee... de akkor már elszörnyedt. nagyon tágas odabent. a hatalmat és a gőgöt. ami a legkevésbé vonzó benne: a rossz ízlést.. de még mindig ezt volt a legnehezebb elviselnie. Megnézte Boticellit a Luxembourgban.. Szörnyű volt! Végül lerajzolta a sorban álló embereket. A hideg már nem kínozta annyira. és a térdét átölelve Vivaldit hallgatott.. foglyul ejtve Pont-Aven. mintha élet-halál kérdésről lenne szó. Zao Wou-Kit a Jeu de paume-ban. Egyedül ment haza. Camille széttárta a karját: „Look.. amit Philibert-től kapott kölcsön. Mindenáron oda akart neki adni négy ötszáz euróst. Camille meggyorsította a lépteit a Chez Malo kirakata előtt: túl sok az emlék. Éjszakánként Franck általában nem volt otthon. a Grand Palais tetejét és a Petit Palais lépcsőjét. hogy vegyen neki egy táskát Vuittonnál. – Igen. Camille váratlanul ráfordult a Montaigne sugárútra. egyedül evett. amikor meglátta a Vuillard előtt húzódó sort. hogy kimozdulok.. amennyire tudta.. Franck nem szólt többé hozzá. meló. – Miért nem szeretsz? – Nem tudom. Camille néha-néha kimozdult.. Ez a fajta beszélgetés közte és a szerencsétlen tudata között órákon át rágcsálta az agyát. I am too dirty.. és Camille elkerülte.

Teljesen szét volt esve. különben kivágnak. Másnap fél tizenegy felé került elő a szobájából.. mint egy zombi: – Oké. – Itthon. – Csak az én nagymamám tud ennyire szépen kötni! Camille elmosolyodott. most mennem kell. a költözéshez... Franck leült vele szemben. Hogy megköszönd... – Soha nem veszel ki szabadságra? – De. – Soha nem mozdulsz ki sehová? – Néha előfordul. Franck lehajtotta a fejét. most január első napjaiban.. hogy megigya... – Egyáltalán nem muszáj hordanod! – De nagyon tetszik.. – Biztos vagyok. hogy ő is hordani fogja.. és le sem barmolta Camillet. Camille már a konyhában volt. De. Kinőtt már az efféle kretén játékokból. de most nem megyek el.. ott találta Franckot az ajtó előtt: – Itthon felejtetted a kulcsaidat? – . – Miért kérdezed? – Hogy megköszönjem neki. nem is zuhanyozott. hogy nem csókolhatja meg a nagymamád kezét köszönetképpen.. Felállt. hanem a nagymamám! – pontosította megkönnyebbülten. 136 . és dühöngeni sem volt ereje. Látnád Philibert-ét! – Az milyen? – Zöld és narancssárga. hogy nem szabad beszélnie. Mit? – Hát a sálat! – Á.. Elnevette magát. mert különben te nem tudsz bejönni. Camille vállat vont. kitöltött egy liter kávét. Camille kinézett az ablakon. Azt nem az anyám csinálta. – Jól vagy? – Kivagyok. – Itthon leszel három körül? – Hogy beengedjelek? – Igen. emlékeztetve rá Camille-t. nem füvezett. – És figyelj. csak azt sajnálja majd. – Már régóta vársz? Franck szerencsétlen képpel a szájára mutatott. – Mi az édesanyád címe? Franck megdermedt a mosogató előtt.Amikor aznap este hazament. hogy kimossa a csészéjét. Franck beesett az ágyba. amikor megmutatta nekem.. a tiéd még semmi.. de egyelőre még nem tudta rászánni magát. Francknak gombóc volt a torkában: – Ho. – Én mindenesetre ugrottam egy nagyot.. nem hallotta a vekkert.

vagyis visszaküldte a poént.– Igen. 137 . és az utolsó pillanatban fogta vissza az ajtót.. elintézem. mint amilyennek látszik.. egyszerűen leteszi a telefont.. hogy el kell innen mennie.. Hogy kit? Nem. épp most próbálok magamba bolondítani egy lányt. Nem.. „Jövök. hogy a főnök volt. Nincs szerencséje: egyszer akart valami filozofikus izét mondani. undok ez a lány. nehogy becsapódjon. a szabadságotokra gondolok. hogy valószínűleg nem tud jönni. hogy nem is annyira hülye.. a francba! Nagyon el volt keseredve. hogy a természetes viselkedésünkre gondoltál. Franck nem válaszolt rögtön: – Nem. Hogy ti képesek vagytok úgy élni. Ebben a pillanatban megszólalt a telefonja. megnézni az összes DVD-t. És a végére ez már nagyon dühítő tudott lenni. mint én.. csak hogy megnevettesse. és ez jó.. pardon. és kész. Ti vagytok az egyedüliek a világon az általam ismert emberek közül. főnök. hogy ti ketten vagytok azok. amikor eljöttem a nagyitól: szerencse. Azt hittem. biztosan igaza van. de cseppet sem hülye. csak a szavakkal van bajban. már kész vagyok. elindult. Igen. Ha bármilyen más csaj van mellette. főnök. mintha meglepődnék. tisztában vagy vele.. még nem hívtam fel. – Tényleg? – csodálkozott Camille. épp erre gondoltam. és autós újságokat lapozgatni a vécén? Szuper. Aznap szórakozottan vitte a műszakot. nagyon szeretett vele beszélgetni. füvet szívni. A vele való beszélgetés olyan volt. Mi a francot fog csinálni Kermadec-nél? Piálni. mint máskor. azt hiszem. hogy közben nem váltok nevetségessé. és abban a pillanatban küldte a sarokba a labdát. De hát Jean-Luc ezt bőven meg tudja csinálni. Visszatérés a húsz éves kori ketrecbe. Hogy mi? Hagyjam a lányt? Igen.. akik képesek ezeket az ocsmányságokat hordani úgy. Philibert-rel ugyanez volt a helyzet. hogy ő nem akkora bunkó. amikor az ember a legkevésbé várta.” – A főnököm volt – mondta Camille-nak bárgyú mosollyal. Soha nem találta a szavakat. mint egy pingpongjátszma: Camille kivárta az ütemet. és közben mégis úgy érezte. hogy fütyültök mindenre. Oké. ha bohócnak tartalak titeket? – Ó. Most rögtön felhívom. Tudom. ezért kellett állandóan idegeskednie. főnök.. Várjon egy kicsit. De ennek azt mondta.. és ő ravasz volt. aki sokkal okosabb.. hogy megértsék. A feje fölött burukkoltak. Camille ránézett: – Mondd csak. úgy tett. Franck eltörölgette a csészét. úgyhogy ez több időt vesz igénybe. De már mondtam. hogy nyakig vannak. hogy most valami kedveset mondtál? – Az kedves.. jövök. Philibert ugyanis tudta. zajongtak és verekedtek a galambok. Nehézkesen bandukolt le a lépcsőn.

Csak egy órát aludt. aki képes hordani azt a sálat.. és bevágta őket a dunnahuzatba. Szar az élet.. benézett a cukrászokhoz.A világ egyetlen olyan csaja. mert le kellett mennie a mosodába. 138 . soha nem lesz az övé. utána hazament aludni. hogy nem hívta fel a régi segédjét. Összeszedte a cuccait. Mielőtt elment. a főnök lebarmolta. amit a nagymamája kötött. és ennek ellenére szép marad.

. amikor megismerik egymást. meglátta őt. 139 . egy percig nem mozdult. Franckot Philibert-nél is mindig elbűvölte ez a dolog. de Camille nem vette észre.. Egyből próbára teheti az elméletét. Az undornak vagy a habozásnak nyoma sem volt rajta. és észrevennéd ezt a lényt a bánatos neonfényben. bekapcsolta a gépet. hogy fiú. Mert van ott valami. Le nem vette a szemét Camille arcáról. betette a ruháit. – A szárnyaid? – kérdezte Franck a szatyorra mutatva. Vagyis. a vizes ruhák egy táskában a térde között.. mert sokat nézte a tévét. Franck leült vele szemben. Egy angyal. Mintha el akarná rejteni a testét. Mint az első alkalommal. nem lennél biztos benne. de mindenképpen nagyon nőies fickó. Camille felállt. mintha meg sem ismerné.. Franck pontosan tudta. apró jel. Azért lennének kétségeid. és kivett belőle egy dzsekit és egy foszladozó hálózsákot. miközben a világ összeomlik körülötte. Lehet.. Camille felnézett az órára és felsóhajtott. A keze és a nyaka miatt. van-e aprója. és megkérdezte Franckot. meg mert olyan furcsán simogatja az ujja hegyével az alsó ajkát. – Micsoda? – Nem. Camille most felnézett. Talán nem buzi. Ez az. és életedben először látod ezt az arcot. mit mondanál róla? Elnyúlt a műanyag széken. Belekezdett egy kis játékba: képzeld el.15 Na tessék. Az egyik szárítógép most leállt. Egy hajléktalan lépett oda a géphez. de érdekes. Először azt gondolnád. zsebre dugta a kezét és összehúzta a szemét. Valahogy furcsa körülötte az aura. Ejnye. Egyébként sok mindenről reklámok jutottak eszébe. semmi. Tehát nem bámulnád tovább.. Megpróbálnál másfelé nézni. Ha december 29-én délután ötkor belépnél a Bourdonnais sugárúton lévő szakadt mosodába. Alig volt ez mosoly.. azt mondanád: a francba. meg sem rándult. Egyetlen normálisan működő lány sem teszi be a cuccait a szárítóba egy hajléktalan után.. Vagy talán a fény? Igen. amit ismerősök adnak. hogy december 29-én délután ötkor belépsz a Bourdonnais sugárúton lévő szakadt önkiszolgáló mosodába. Biztosan azért. Igen. hogy mégiscsak lány? Egy zsákba öltözött lány. amikor kicsi volt. miről beszél: tizenöt év önkiszolgáló mosodai tapasztalat állt mögötte. Camille már ott volt. csak egy kis rebbenés.. és olvasott. végül rámosolygott. A hetes számú gép mellett ült.. de mindig visszatérne hozzá a tekinteted. Hogyan képesek ennyire koncentrálni? Erről egy reklám jutott az eszébe: egy alak szép nyugodtan eszi a Boursin sajtját.

– Soha nem hallottam róla. Nincs kedvem beszélni róla. – De biztos láttad már néhány rajzát. Beszélj inkább az útinaplódról.. mintha képzeletbeli cigarettát illesztene az ajkához: – Hé. – Mi van vele? – Pfff.. ha veszek egy mosó-szárító gépet Philibert-nek karácsonyra.. érdekelne-e téged. 140 .... Camille mellé húzta a székét. – Mikor mész? – Eredetileg úgy volt. Némelyik nagyon híres. Nem tudom. gyomok. Képzeld.. nem szívsz te túl sokat mostanában? – Szóval mégiscsak normális lány vagy. – És hogy tetszett? – Az a baj. Agyára mentek a tökéletes emberek... de nagyon szeretem. – Csalódtál? – Nem. a festőt. lesz még időd beszerelni? – . Pitypangok... Paulette miatt. hogy nem értek belőle semmit... tegnap újra meghallgattam Marvint. – És jó? – Szuper. Camille úgy tett. Egyébként ezért is megyek Londonba melózni.. – Nem. – Mit olvasol? – Egy útinaplót. Franck egy kicsit csalódott volt.. hogy egyáltalán nem érdekel. – Miről szól? – Ó. Egy vadnyúl.... hogy normális lány vagyok! – . de aztán mégis Franckhoz fordult: – Figyelj. de most szarba kerültem.. Camille már majdnem újra belemerült a könyvébe. megmondom őszintén. – Nem tudom elmagyarázni. hogy a nyár végétől lesz egy helyem. – Ismered Albrecht Dürert? – Az írót? – Nem. Franck! – Igen? – Mit gondolsz. és kinyitotta a könyvét. – Tényleg? – Igen. Éppen a nagymamám miatt... Hogy megtanuljak angolul.. – Miért mondod ezt? Persze.Utána visszaült a helyére. – Mit nevetsz? Talán hülyeséget mondtam? Franck legyintett... amikor elmesélsz valamit.

Lehet. hogy nem ezt a melót csinálnánk. Állati. Nem jó semmire. Aki megszámlálta a garasait. Izé.. Szóval kevésbé ismertek. aki gyakran lelépett a feleségétől. Láttad. Tulajdonképpen azt bizonyítja. Miksa abszolút megalomán alak volt. Tragédia.. Vannak más isteneim is. Szóval. példaképekre gondolsz? Igen. aki őrült rendelést adott neki: fesse meg egy óriási hadjárat élén. Majd megmutatom. Nem olyan ismertek. – Pacaud-t? – Nem. – Kár. együgyű volt. – Na... Folytassam? – Igen.. Több évnyi biztos meló.. Ducasse? – Á. – Miért? – Csak. macsó.– . Szóval. – Ha jól ki tudnánk magunkat fejezni.. Dürer tehát a hóna alá csapta a feleségét és a szolgálóját. Miksa császár pártfogását élvezte. és dühbe gurult. és egy kicsit gőgös is. Nem ér semmit az egész. Ismered Chapelt? – Nem. Csakhogy nem volt szerencséje: Miksa hamarosan feldobta a prakkert. hogy behízelegje magát 141 . Nekem ő és Pacaud a nagy mesterek. ez nem túl fontos. Curnonsky? – Hát. Megmutatunk egymásnak néhány trükköt. és a többi. hogy ismered. ettől csak még emberibb lesz. hogy locsogjunk-fecsegjünk. hogy élek. Neked is vannak isteneid? – Hát. Vagyis nem annyira. de soha nem jártam ott. Rabszolgaélet. csak valahogy így képzelem. De ezt csak úgy mondom. Hogy lehet az? – Várj csak. a könyved? – Ja igen. – Szakácsok. Legalábbis én azonnal abbahagynám. – Először is tudni kell. Escoffier. hogy komoly oka volt erre az utazásra. – Dürer nekem az isten. nem szeretek magamról beszélni. Carème.. hogy a kép örökre halhatatlanná tegye őt. haspók. mint a többiek. ötleteket. hogy nem lenne szabad úgy néznem rá. így névről. Dürer írta a németalföldi utazásáról.. hogy becsapták a vámosok. éppen azért. ismerem.. mert fogalmam sincs róla. és több mint ötvenkét méter hosszú lett. Robuchon. vannak. A festmény néhány év múlva valóban elkészült. no meg a családja és a műtermében dolgozó emberek megélhetése függött tőle. 1520-21-ben. mert nem mozdulnak ki a konyhájukból. De igaz. amiket itt-ott felcsíptünk. ő nagyon jó.. recepttöredékeket cserélünk. Túlságosan hullák vagyunk. El tudod képzelni? – Dürer számára ez maga volt az áldás. úgyhogy lőttek a biztos jövedelemnek.. szép mondatokat tudnánk mondani. Egészen addig I. Na... de ő a befutó. A bizonyíték. de ritkán megyünk ennél messzebb.. a könyvem. – Senderst? – Azt az alakot a Lucas Cartonnál? – Igen. Mit tudom én. hogy ő is egy teljesen normális alak volt. amikor rájött. Egy olyan napló... – De ti szakácsok csak beszéltek egymással? Elmesélitek a tapasztalataitokat? – Nem igazán.vagy naptárféleség. hogy baromi nagyot tévedek. – Bocuse. Van is egy könyv tőle a szobámban... Mi nem vagyunk bőbeszédűek.. de nem híresek. akkor világos. sok pénzt veszített szerencsejátékon. a megélhetése. mint egy istenre.

de te biztosan olyan tapadós kis boxereket hordasz. ugyanazok a kitágult orrlukak. fahéjat. a művészeknél. te szépnek találod? – Egy kicsit tenyérbemászó arca van. hogy még az apja arcképét sem volt hajlandó elfogadni Dürertől. milyen büszke? Mennyire magabiztosnak látszik? Kicsit olyan. És persze rajzolt. mintha provokálna: „Ti is. ez a ribanc odáig ment. de erős vagy. és Ausztriai Margitnál. egy oroszlánt. mennyire tetszik neki. amikor a bálna miatt kitérőt tett. Melóznál. Mint egy megszállott. nem akarom. – Ennyit a körülményekről.. mint te. egy zablát. Csak alsógatyákban vagyok erős... és ez a szép fiatalember. csak hogy megnézhessen egy partra sodródott és már oszladozó bálnát az Északi-tenger partján. hogy visszakapja azt a juttatást. nem értek hozzá! – De ehhez nem kell érteni! Nézd ezt az öregembert.. Nézd. stb. fiúk. hajdani pártfogója lányánál. sőt. akkor jutott a művészete csúcspontjára. szabályosan belehalok. mégsem vagy olyan erős. korallágacskákat. nem. Az. az arcokon. pedig egyenesen neki festette! Úgyhogy Dürer gyorsan elcserélte egy kelmére. hogy meglásd az alsógatyáimat. Mindenen elcsodálkozott. mint ez a fickó. nézd. – És hogy végződik a történet? Végül hozzájutott a léhez? – Igen. nem? – Csak a sapka miatt. – Ó. mintha a szemünkbe vigyorogna. mert abszolút fontos volt. látod. és bármit is rajzolt: egy papagájt. 142 . de ettől még eszményi turistaként viselkedett. Azután beteg is lett. Szerintem a cserekereskedelem zseniális húzás volt. nézd! – Nem. egy csecsebecséért a feleségemnek vagy egy nyúlszőr kabátért. tudom. azt hiszem. Ötvenéves volt. Azért legalább süsd le a szemed. az arcképed egy vacsoráért. hanem azt csinálnád. nem kell látnom őket. Károlynál. Én imádtam volna abban a korszakban élni. a leendő császárnál. éppen akkor. Franck sóhajtva felállt. a ruhákon. mint egy kisfiú. hogy milyen fölényes könnyedséggel rajzolta meg őket...V. de milyen áron! A kövér Margit elutasította. Mert ha az lennél. egy teknőspáncélt. – Nem. megcsodálta a munkájukat. az. amelyeknek írás van a derekán. Még egy hosszabb kitérőt is tett. Philibert-nek nyilván csíkos gatyái vannak. elkapott valami szart.. Ezek az út során leginkább csereszközök voltak. egy rózsafüzérét. tulajdonképpen cserekereskedelmet folytatott velük: a te tudásodat az enyém ellenében.. Hallgatás. egy jávorszarvasbőr csizmát.... meglátogatta az összes templomot.. Valami tengeri lázat.. Ugyanaz a gőg. egy páviánt.. vagy a fogadóst. elment a fél doboz mosóporáért. – Igazán. a szokásokon. milyenek. vett egy rakás Újvilágból frissen érkezett csecsebecsét: egy papagájt. Tehát az elején kicsit izgatott volt. – És ez a koponya? Hát nem hihetetlen? Olyan. – Fordulj el. igen. – Hú. – Á. – Igazad van. nem takarítanál. utána a gépre könyökölt. – Camille elmosolyodott – Biztosan a sapka tehet róla. tiszteletét tette a hűbérurainál. Ugyanez vár rátok is!” – Mutasd! – Ez itt. egy gyertyatartót. ott egy szabad gép. – Az micsoda? – Gyere. De legjobban a portréit szeretem. Franck betette a ruháit. Olyan volt.

szabad vagy 31-én? – Talán el akarsz hívni buliba? – Nem.– De az is valami. 143 . dolgozni. Tényleg. nem? Talán van még egy bevehető lőrés.

hogy időt nyerjünk. – Na.. Majd fizetem a taxit. Ott leszel.. berozsdásodtam? – Igen. – Na. Szarban vagyok. mennyire nem érdekelnek az alsógatyáid! – Az a te bajod! – De miért nem? 144 . megszáradtak a cuccaim. ezért foglak előre felkészíteni. hogy találok valakit szilveszterre. mi? – Hú. Jót fog tenni.. Megígértem a főnöknek. Megint fordulj el. megmosni a salátát.. – Nem.. – Otthon alszol ma este? – Nem. Állandóan egyedül vagy.. te aztán tökös csávó vagy! – Igazán csak a te érdekedben mondom! Lehet. – Miért. Egy utolsó érv: utána úgyis elhúzok. – Oké. – . Mert te halottak közt élsz. Vedd úgy. Nem csoda. – Oké.. – De én még erre sem vagyok képes. hogy szívességet kérek tőled.. nem azt várják el tőled. akkor holnap találkozunk.16 – Mert hülye vagyok hozzá! – De figyelj.. – De nem lesz rá időd. – Úgyis el kell mennem. – És mikorra kell odaérned? – Nem tudom.. Holnap hazahozok néhány vacakot. – Majd mindent megmutatok. – Mi az az előkészítés? – Hát előkészíted a dolgokat.. máris késésben vagyok. amikor megszólal a startpisztoly.. akik már nincsenek itt. – Köszönöm. tévedsz! – Ha tudnád.. megtisztítani a rókagombát.. – . hogy ami az alsógatyámat illeti.. hogy válaszoljanak neked. Szóval egy rakás egyszerű dolgot.. hogy főzz! Csak hogy besegíts az előkészítésnél. – És mit kellene csinálnom? – Meghámozni a gesztenyét.. – Figyelj. leszedni a száráról és kimagozni a szőlőszemeket. – Nem gond. mondjuk tízre. és soha többé nem látsz az életben. ha emberek között leszel. – Csalódtál. – De van már egy meghívásom. és az alvásidőm alatt betanítlak.. és olyan fickókkal beszélgetsz. és alaposan elmagyarázom. hogy kicsit berozsdásodtál.

és hogyan kell róla lekaparni a földet úgy. hogy kell megtisztítani a rókagombát egy nedves konyharuhával. – És ez? – Ja.. Ez a széles kés a húsok kicsontozására. a kis gerezdjeiknek egyben kell maradniuk. – És ezzel mit lehet csinálni? – Mindenféle csodákat. így egy kicsit könnyebb megpucolni. ez mindenre jó. ezt a lehető legfinomabban kell lehúznod. Nagyon vigyázz.. ez a kicsi pedig a cselédkés – ilyen minden konyhában van. Oké. El volt bűvölve Franck kezeitől. – Ja. – Megnézhetem? – Tessék. Ez csak dísznek van. hogy leszedjük a zsírt a húsról. nem lennék jó semmire – sóhajtotta. – Yes. – Látod. – Mesélj róluk! – Mit meséljek? – Hogy mire valók. már nagyon régen nem használtam. Majd egyszer megmutatom. mert szükséged lesz rá. Ez a nagy konyhakés. hogy a gesztenyével nagyon szar dolgozni. – De az állati sokáig tart! – Pont ezért van szükség rád! Franck türelmes volt. Nagyon szeretném megtudni. mitől függ az életem? Egy rosszul csukódó. öreg doboztól. ha úgy tetszik. az a csontozókés. Vagyis általában. ugye? Előre szólok. A szülőmagok kigurultak az ujjai közül. – Nahát. Dühöngött.. hogyan lehet a kés hegyével kimagozni a szemeket. Ez a hosszú a szeletelő kés. Az ecseteim. Ez micsoda? – Mire gondolsz? – Ez a kisbőrönd. Ezzel a nagyon finom pengéjűvel emeljük ki a hal csontvázát.17 – Figyelek. hogy olyan lassú hozzá képest. hogy össze ne törd őket. más néven séf kés. ez a kisebb arra. hogy ne törjön össze. Ha elveszteném őket. de jól mulatott. az utolsó pedig a sonkaszeletelő kés.. Majdnem gyerekkorom óta. A gesztenyék után elmagyarázta. ez? A késes dobozom. ez semmi. – Mióta van meg? – Piff. és a párja. felkészültél? – Igen. vedd is el. arra való. Ezeket már forró vízbe áztattam. Miután leszedted a kemény héját. Még a nagymamám vette a szakmunkásvizsgámra. az ízületek kibontására és a hús lapítására való. az a merev pengéjű. – Mehet? 145 . de hamar megtanulta a trükköt. – És ez itt a késélező. még van rajta ez a kis bolyhos izé. hogy vékony szeletekre vágjuk a zöldségeket. – Figyelsz. Camille jól szórakozott.

. – És a te bulid hol van? – Bobignyben. Azt hiszem. – Nem aggódsz amiatt. Megpróbállak a lehető leghamarabb felmenteni. kétszázhúsz euró fejenként. a többit majd holnap megtanulod. A szilveszteri vacsora mindig igazi gályarabság. – A lábméreted? – 40-es. hogy csak rövid szünet lesz. hogy holnap reggel kilenckor kezdünk? – Nem. Erre nem is akarok gondolni. – Az biztos! De ami azt illeti. Délelőtt nincs kiszolgálás. Mi a méreted? – Nem tudom. A saláta meg a többi biztos menni fog. de. közben Franck rendbe tette a konyhát. Egy csajnál. Egyébként neked is jó pénzt fogok kialkudni. – Majd keresek egy nadrágot és egy kötényt. Camille sodort magának egy cigarettát. – Figyelmeztetlek. hogy szart sem érek. akivel együtt dolgozunk. Majd meglátod holnap este. de szerintem legalább este nyolcig ott leszel. nagy gond. De semmi baj. – A főnököd azonnal rá fog jönni. Maximum egy óra. – Ó. de este több mint hatvan adagot csinálunk.– Oké..... – És te? – Pfff. nincs sok választása. ez nem gond. – Van edzőcipőd? – Igen. Nagy durranás lesz. alaposan megfizetik. de egy alkalommal elmegy. 146 . – Mindenki minden menüt kipróbálhat. – De.. – Nem a legjobb.

oké? – El vagyok bűvölve. egy frissen sült kisinas. A bögrét egy polcra tette. – Leülhetek? – Nem. – Itt van már? – A hűtőkamrában. Ő a konyhai felügyelő. Hirtelen szörnyű meleg lett. és munkához látott.. uram”. Ma ő a főnököd. – Igen. és megdermedt. és egy legyintéssel elhajtotta őket. főnök. Igen. rád bízom Camille-t.18 – Na gyerünk! Majd ott iszunk egy kávét. hogy átöltözzék. – Mmmm. Szerencsére főtt már a kávé. – De hát eltűnök ebben a gatyában! – Nem vészes. – Rendben. főnök. 147 . faszfej. hogy máris milyen lázas és összeszedett tevékenység zajlik a konyhában. főnök”. ha leülhetne. mit kell csinálni a gesztenyékkel? – Igen... És elment. de majd meglátod. – Neked nem vele lesz dolgod. Camille-t meglepte. hanem a segédével. hogy azt nagyon jól. – Íme. Futólépésben rohantak át a Mars-mezőn. Franck bemutatta Camille-t egy még félálomban lévő nagydarab fickónak: – Ez itt Sebastien. csak annyit mondunk: „igen. A fiúhoz fordult: – Hogy is hívják? – Marcnak. vagy „igen. A főnök csak mordult egyet. Negyedórával később – már fájt a keze – valaki szólt hozzá: – Minden rendben? Camille felnézett. – Akkor tessék – és hatalmas kupac gesztenyét tett le Camille elé. De miért is fogadta el ezt a melót? Sokkal gyorsabban haladna. – Mit tud? – Semmit. uram. a big boss. – Megmutatta.. – Miért nem? – Egy konyhában nem teszünk fel kérdéseket.

a lába. – Muszáj? – Nem. hogy kibillentse a zavarából. a lábfeje. és nem tudta eldönteni. de jó. a csuklója. Hú. ez a kis vidéki matador a nagy pofájával. A séfre felügyel. – Franck mit csinál? – Kicsoda? – Lestafier. hogy a főnök inkább vele beszél. mije.. Amikor a főnök tapsolt. Egyelőre még nincsenek is vendégek! 148 . Sőt azt mondhatnám. hogy állati jó. meglökött egy fickót.Nem ismerte meg. ez igazán durva. Fájt a tarkója. Állati keményen melóztok! – Akarsz nevetni? Ez még semmi nem volt. ő. Camille még soha nem látta otthon másban. és most nagyon szépnek találta. makulátlanul tiszta kötény és konyharuha.. a zsebében hegyes kendő. Nagyobbnak és sokkal nyugodtabbnak tűnt. Nagyon szépnek talállak. – Az nehéz meló? A pattanásos fiú az égre emelte a szemét: – Állatira.. a nagy hülye. mint a séffel. hogy elérkezett a pihenő ideje. a neve kék cérnával ráhímezve. a háta. – Akkor inkább járok egyet. hogy egy morzsát se veszítsen a látványból. A távolban látta a háttal álló Franckot. – Cssss. Camille egészen odavolt a gyönyörűségtől. de Lestafiert kíváncsian figyeli. Nagy barom. – Igen. Egyébként majd meglátod. vagy nézzen föl időnként. Az a legnehezebb. és ő felügyeli a húsokat. biztosan. mint melegítőben. – De. Amikor elment.. igen. hogy tulajdonképpen nem is ismeri. mit csináljon: csak a munkájára figyeljen. – Ő a szószos. akarata ellenére elpirult. és még valamije. hencegős alak. a hátára tapadó száz csajával. a sapka katonásan ült a fején. És tessék. Minden rendben? – Igen.. nehogy lebaltázzák. – Velünk eszel? – kérdezte Franck. a nyeles edények koccanását és a lengőajtó csapódását lehetett hallani. Camille keservesen fintorogva emelte fel a fejét. A főnök és a séf után ő a harmadik a csapatban. mint máskor.. csak nem emlékezett rá pontosan. Rájött. Nagyon halkan odaszólt a mellette dolgozó fiúhoz. rajta kerek gombok két sorban. Fényes nadrág. a keze. – Ahogy akarod. – És jó? – Igen. meg az ötpercenként csengő telefont a főnök irodájából. tökéletesen simára vasalt zubbony. igen. – Mi van? – Semmi. Senki nem beszélt. és még rá is förmedt. ez az állandóan puffogó. – Biztosan az egyenruha varázsa – tette hozzá mosolyogva Camille. Csak a kések csattogását. a nagy motorjával.

hűlj egy kicsit. Camille még soha nem látott ilyesmit. de szép neve van! 149 . hogy veled menjek? – Nem. és leült egy padra az Eiffel-torony lábánál. – És ez micsoda? – Bíborcsiga. Egyedül szeretnék lenni. Beütötte a mobiljába a kastély számát. Átadhatok neki egy üzenetet? – Miért. különben megfázol. hogy megmosta és megszárította a salátaleveleket. alakú és színű saláta. – Mindenképpen enned kell valamit. – És ez? – Ruccola saláta. Mindegyik levelet át kellett forgatni. kérem? – Asztalnál ülünk. – Á.. Beszélhetnék Philibert-rel. ugye? – Oké. Viszonthallásra. Aliénor de la Durbelliére vagyok. nincs ott? – Itt van. – Nagyszerű.. – Izé. és nagyító alatt átvizsgálni. Camille őrült sok időt töltött azzal. Franck vállat vont. – Na... – Rendben. Csakennyi kisasszony. – De itt leszel egy óra múlva.. – Öt különböző vízben? – Igen. kérem? – Camille. Az előbb mondtam önnek. – Megismételné a nevét. Gyerekhang szólt bele: – Jónapot. rendben. de éppen asztalnál ülünk. papa. kis szarcsimbók. Hiányzott neki Philibert. Viszonthallásra. csak mondja meg neki. hallod? – Igen. – Jaj. – És ez? – Kristályvirág. – És ez? – Spenóthajtás. – Csak ennyi: Camille? – Igen. – Ne menj ki rögtön. volt ott mindenféle méretű. Kihez van szerencsém? Camille zavarba jött.. nem. Camille rendelt egy undorító szendvicset egy turistáknak fenntartott bódéban. hogy csókolom és boldog újévet kívánok neki. De mit akart ez jelenteni? Mi a frász folyik ott? Szegény Philibert. Nem. semmi.– Hát akkor. – Nem akarod. ez aztán tiszta lesz! – Erről van szó.

. Nézd meg a fiókban. – Mit akarsz csinálni? – Nem tudom. – Nem. hogy nézze meg ő is. ez bohóckodás – dörögte a főnök a konyha másik végéből –. hol a másik lábát emelte föl. és csak azután beleszórni különféle hideg edényekbe. hogy talán eltévesztette. a főnök pedig hangos toronyórát játszott: – Tizenhét óra huszonnyolc. és felsóhajtott. Pfuj! Egyáltalán nem szerette a vajat. ez nagyon jó! Meg tudnád csinálni még egyszer? – Nem – nevetett Camille. mi a legrosszabb? Tudjátok. – Megpróbálhatom? – Gyerünk! – Félek. uraim. mogyorót tört. uraim.. hogy elrontom. gyakorlásra használom. Camille bánatosan vállat vont. nem. akik kérték. Utána finomfűszereket mosott. – Megtöltenéd? – Mire kell? – Csak egy ötlet. Kis rozsdamentes acél lábaskákba kellett tennie őket. de tudjátok. Volt. és egyenként mindegyiket megszárította egy itatóspapíron. úgyhogy megkétszerezte a figyelmét. A mellette álló fiú arabeszkeket rajzolt egy háromszögletű tányéron fekvő libamájszelet köré. Mintha arra hajtott volna. Légies mozdulattal rázott egy kiskanalat.. fügét hámozott. és kénytelen volt az egyiket megkóstolni a kése hegyével. – félek. Egyszer megijedt. és érezni lehetett.. hogy a lehető legjobban felhúzza őket. rákönyökölt a munkaasztalra. A pincérek kávét hordtak ki azoknak. mi fog engem megölni? Hogy azok az 150 . de az ötödikre valahogy elkapta a dolgot..– Téged honnan szalajtottak? – kérdezte a szomszédja. Az első négy kísérlet siralmasra sikeredett. Nem volt szabad tévednie. aki ki sem nyitotta a száját. Camille befogta a száját. Nem volt vele elégedett. uraim. Nem vagyunk a Disney-nél. pedig szép volt. Tizennyolc óra tizenhét. ez csak maradék. hajrá. – Á.. – Kis habzsák? – Az van. minden tányérkára egy guriga édes és egy guriga sózott vaj került. Valami eredeti dolgot. és hol az egyik. átsimogatott egy nagy kupac rókagombát és kis vajgurigákat gyúrt két barázdált spatula között. és visszafordult a salátákhoz... és nyelvét kidugva rajzolt három kicsi kacsát. Sébastien odahívta a főnököt. Camille-nak most nem volt dolga. Diót. miután megnézte a cikkcakkokat. – Ez nem igazi konyhaművészet.. hogy pihentesse kicsit. – Mi ez az ökörség? Nézzen oda az ember. De nincs fecskendőtök vagy valami ilyesmitek? – Hát. hogy nem. aki szép csendben folyamatosan káromkodott... gyerekek! Fejét csóválva otthagyta őket.. Előre hajolt. hogy a nyomás minden perccel egy fokot emelkedik.. Tizennyolc óra három. volt..

Nem szólok hozzád. Jól ismered Lestafier-t? – Nem. hogy valami kiváltságos küldetésük van. akkor is megvetnek minket. ma ünnepnap van. főnök” – suttogta a másik. Franck mögéjük lépett. és összeráncolta a szemöldökét... – Csak csinálj minden tányérra egyet! – Balra vagy jobbra? – Balra logikusabb lenne. nem. – Igen. akik a meleg ételeket készítik. itt a jó mártás. semmi. majd én adogatom a tányérokat. kisasszony. jópofa. – Mitől piros? – Egy kis céklát tettem bele.idióták imádni fogják. Segítesz a kagylóknál is? – Ki kell őket nyitni? – Nem. és ha a lelkünket kitesszük. A francba! Ez inkább pulykára hasonlít. úgy érzik.. megszórta durván őrölt sóval és borssal. – Megtesszük. igen. – Ez az egyes számú szabály. – Jól szórakoztok? – kérdezte tréfásan.. csak megszépíteni. Gyerünk. Nézd. aki fejedelmi mozdulatokkal elrendezte a salátát. főnök! – Ezzel soha nem leszek kész – nyafogta Camille. De legalább már ezt is megtanultad. Na.. és akkor megyünk enni. Mi később megyünk. ez az örökös játékunk. hogy rámázolja a baromfiudvarát hatvan tányérra. – Nyugtass meg. tegye meg nekem azt a szívességet. ami tőlünk telik. – Miért? – Nem. ha hallgatok. majd átadta a tányért egy harmadik fickónak. Mi nem érünk tűzhöz. Azok. Tényleg. tempó. te hámoztad a zöldalmákat? – Igen. Mi nyitjuk meg a bált. – Az ott egy vendég? 151 . – Bocs. Ráadásul már nincs is más választásod. – Nem morbid egy kicsit? – Nem. – Jobb lett volna. kicsikém! – Mondd azt neki: „igen. Gyerünk. két fekete gyorsan felmosta és felszárította a padlót. Miközben a szakácsok elmentek vacsorázni. Sébastien vágta a libamájszeleteket. csodálkoznék is. Itt vannak. és ez nem nagyon tetszett neki. Camille rajzolt. – Á. Helyet cseréltek. Ma az emberek erre vágynak: bohóckodásra! Igaz is. ha ők már visszajöttek. – Hová mennek a többiek? – Enni. ugye nem fog felmelegedni ez az izé? – Ezt miért mondta? – Hagyd. Túl vidámnak találta őket. A főnök egy nagyon elegáns fickóval beszélgetett az irodában..

ha akarsz. olyan grill-féleség. beszélhetnék vele. Philibert lakótársa.. Kérem. de adom a kis hercegnődet.– Nem.. – .. nincs semmi baj a bojlerrel. tudsz még melót adni neki? – Szerinted? Amennyit csak akar! Például kezelhetné a szalamandrát. Nem.. míg ők ott fent pólóban és farmerben porszívóznak. Állati jól néz ki. nézze el. ő is nagyon sokat gondol Philibert-re... – Hú. Viszonthallásra. – Most már elmehetsz. hogy lemaradtam az előadásról. Nem. erről jut eszembe.. most már nincs kedvem elmenni. Izé. Jó napot. Igen.. – Jól vagy? – Szuperül... Franck éppen akkor ért oda Camille-hoz. – Philou! Te vagy az.. Csinálnád te a pirítósokat? – Nem gond. ő is sok puszit küld. kincsem! Nem küldök csókot. 152 . mint a nap... – Éppen ezt mondtam. – Halló.gen. Süthetek egyet magamnak is? – Menj le enni nyugodtan. hölgyem. Igen. hogy boldog újévet kívánjak neki. mocskosak vagyunk. még nem ment el vérvételre. és sok puszi a húgaidnak. ugye? – kérdezte Franck. – De nem.. – Az micsoda? – kérdezte Camille. én vagyok. hogy zavarom. Franck lekísérte. Úgy érezném.. Igen. Igen. – Miért vágsz ilyen arcot? – Mert. a lenyalt hajukkal és a hibátlan öltönyükkel. Igen. – Ez a vacak itt. Rákacsintott Camille-ra aki mosolyogva visszanyelte a füstöt. Az előbb beszélni akartam Philibert-rel. úgy van. – Most már valószínűleg megint az asztalnál ülnek.. Igen. akiknek szép nagy cicijük van! Camille a szemöldökét ráncolva vette át a telefont. A nap elején mi vagyunk tiszták. úgy változik a helyzet: mi bűzlünk. Nem. csak nyolcszor dadogott. Ez a Sébastien végül is elég kedves. a bojlerről lenne szó. De csak azoknak. – Vidám volt a hangja. asszonyom. de egy kis takonypóc elhajtott. – Ott fenn mind ilyen szépek. Hogy mi? Ki nem szarja le a bojlert. – Igen. semmi baja! Szóval boldog új évet. – Csak bízd rám. és ahogy múlik az idő.. Franck de Lestafier vagyok. ő is jó egészséget kíván. – Várj csak. Kérem.. amikor a lány végzett az utolsó sor tányérral is. ők meg ragyognak. Franck nem zárta be őt a konyhaszekrénybe. – Sébastien... majd én felhívom... nyulacskám? Boldog újévet. a főpincér. ami süllyed meg emelkedik.

Most meglátta Franckot. de Franck csak egyszótagos válaszokat adott neki.. és nem is hibázott. sovány fickó – Camille rájött. a másikba más valamit. megfordult a szél. Franck csak konyharuhával tudta megemelni őket. az egyik pincér fogát összeszorítva felemelte a nagy ezüsttálcát. és hogyan vágja le a héjukat. nem szín alapján csináljuk. úgy hadonászott tűzhelyei fölött. mintha csipsz lett volna. Mutasd meg. egyet ott.. A légyzümmögést is meg lehetett hallani. mert a kuktasapkája mindig a szemébe esett. és dühödt figyelemmel megvizsgálta. a robbanás szélén álltak. felkötötte a nadrágját. gyorsan megtették. 153 . a főnök kitolta a pocakját a szűk átjáróba. hogyan vágja háromszögletűre a kenyérszeleteket. Camille nagyon komolyan vette a feladatát. és apró szivaccsal letisztogatta a tányért a lehetséges ujjnyomoktól s a kicsöppent mártástól. – Milyenre pirítsam? – Aranybarnára. Azok. Néha nyilván megégette magát. és összefonta a karját. Elfojtott káromkodások hallatszottak. Minden lábas és serpenyő rézből készült. – De én szín alapján csinálom. és amikor a nagyfőnök bólintott. csinálj egy mintapéldányt. még mindig hátulról. Azután az egyik pincér elmagyarázta neki. aki odahajolt minden tányér fölé. akik még nem tették fel a sapkájukat. munkára. mintha a konyha hőmérséklete percenként egy fokot emelkedett volna. Néhányan meglehetősen nyugodtak maradtak.. – Köszi. hogy ne lökje meg a szomszédját. mások. aztán a szájához emeli. Már nemigen mert kérdezősködni. Camille mindenféle izét tett egy tányérra. az egyik lábasba egy kis kanállal beszórt valamit. de ha nem. mint egy dobos a dobok előtt: egy fedelet megemelt itt. A pincérek libasorban felsorakoztak az átjáróban a főnök előtt. Camille nagyon szeretett volna néhány bókot: „Ó. Sébastien egy gémkapcsot vett elő a késes táskájából: – Tessék. Munka közben mindenki ügyelt rá. Camille. de valami piros rákféleség páncélja lehetett. ami úgy nézett ki. – Uraim. ma este nincs időnk finomkodni! Camille talált egy madzagot. Az arcokon szigorú fegyelem ült.. úgyhogy süss nekem egy mintapéldányt. Camille és Marc a borkorcsolyákat állították össze.. A pincérek felkapták a pirítósait. és becsúsztatták egy vászonszalvéta ráncai közé.Mire visszamentek a helyükre. de sokat káromkodott. hogy ne stresszeljek. hogy ő a séf – egyfolytában kérdésekkel nyaggatta. Olyan volt.. ez feeling kérdése. vagy mi. milyen csodálatos pirítósokat készítesz nekünk”. hogy megrázza a kezét. a szín. – A szín. pontosan milyen színre gondolsz. mint például a japán szakács. – Gyerünk. Egy fiú állt vele szemben. mert Camille látta. Utána elrendezte a snidlingszálakat – Siess egy kicsit. A magas.

lemezekhez. talán ötven is. és kétszer nagyobb jószágok is). Semmi nem ment elég gyorsan. hogy jelenléte idegesíti a fiút. miközben a vastag falú kávéscsészéket emelik a szájukhoz... fejét csóválva visszament a helyére. de vigyázz. még egy kis utazásra is futja belőle. Fizikailag ezek a legnehezebb helyek. vidd a tányérokat a mosogatóba. jegyzékbe vétetik. mennyi mindent vehet magának az ember ennyi pénzért! Ha jól gazdálkodik. Camille munkája egyre fogyott.. mit gondolsz? – Nem tudom. pimasz macskák – ezernyi csodához hozzájuthat ennyi pénzért az ember! Könyvekhez. Például Olaszországba. Minden túl volt sütve. Minden túl gyorsan ment. – Beszél franciául? – Persze! Már húsz éve itt él! Na. amikor a világ túlsó feléről származó gyökértelen emberekkel találkozott.. miközben itt.A főnök egyre idegesebb lett. Hány fok van ott. sőt még ruhákhoz is. megemésztetik és kiüríttetik.. húzz a francba. te kis széplélek! Camille elfáradt. Mennyi vázlat: kis terek. Micsoda szörnyű robot! De hogy bírják mindezt befalni? Mire jó ilyen mértékben megtölteni a bendőt? Még kidurrannak a végén! Mennyi is 220 euró? Majdnem 1500 frank. Itt egyetlen fehér ember sem volt a láthatáron.. – Honnan jött a mosogatófiú? – Madagaszkárból. amelyek egy életen át kitartanak. mint a macskák. Leül az ember egy kávéház teraszára. a tűzhelyek körül legalább negyven. Camille elnézte egy ideig. – Hiszen ebbe bele lehet dögleni. szűrőket és nyeles edényeket. Nyilván egy szót sem értett franciául. és a homlokukat a vállukhoz dörgölték. Hú. ócska kis Teréz anya-égői lázasan hunyorogni kezdtek: vajon honnan jön? Indiából? Pakisztánból? Vajon milyen lehetett az élete. arcok.. hogy idekerült? Milyen hajón jöhetett? Kit kellett megvesztegetnie? Minek a reményében? És milyen áron? Milyen lemondások és szorongás árán? Milyen jövő vár rá? Vajon hol él? Hányan laknak egy szobában? És hol vannak a gyerekei? Amikor észrevette. A szakácsok izzadtak. 154 . rozsdamentes acél tálakat. az ingatag kupacban egymásra halmozott nagy lábasokat. Mindig akadt valami meghámozni. Lenyűgözte a látvány. valahányszor odament a szárnyasaihoz (voltak ott a csirkénél sokkal kisebb. és mindig belekortyolt egy üveg vízbe. Első pofára esés. koncentráljunk!” – ismételgette. mint a világ bármelyik fiatal teremtése. megtisztítani vagy elrendezni való. nehogy meglökj valakit! Camille-nak kikerekedett a szeme. a mosogatóban dolgozó alacsony fiú csak bólintott. míg vele szemben egyre jobban felgyorsult mindenki. Semmi nem volt elég meleg. amikor meglátta a serpenyőhegyeket. felvágni.. uraim. Az egyik fiú skarlátvörösen állt a grill mellett. és mint mindig. amikor átvette a kezéből a tányérokat. és szép lassan elringatja a lányok élénk csacsogása – persze a szép olasz lányok nyilván pontosan ugyanazokat a csacsiságokat mondják. Ott. „Koncentráljunk. Tessék. Néhány órán belül minden véget ér.

most már veletek akarok maradni a végéig. különben már régen éhen halt volna. És Camille ezer alakban megfagyott. akkor emelni fogok. cigarettapapír vékonyságú. – És engem is! – mondta Marc... Boldog újévet. hogy igazságtalanság elítélni másokat csak azért. mert ünnep van. Charles mondta. mint a gyárkémény.. eljátszott a csokoládéforgácsokkal.. Olvasott. főnök? – Ó! De jól adja! Az ön iránt érzett tiszteletemen emelek! – Boldog újévet.. – De mennyit. Adjatok valami munkát! – Oké. amikor nincs itthon? Ugye hiányzik?” Utána már túl késő volt.. te szemét! Jól van. ez igazán hülyeség. lovakat rajzolt. cserép alakú süteményeket hajtogatott.. De nélkülük. és szakadatlanul ismételgette: „De hát maga művész! Igazi művész!” A főnök már nem nézte ilyen jó szemmel a mutatványait: „Igen. Ha 2004-ben visszafogja a disznó természetét. összegyűrt. kisasszony. Joghurtot. hogy a vendégek el voltak ragadtatva tőlük. Camille. 220 euró egyetlen vacsoráért. és egy szív nélkül összeütött fogást tett le elé az asztalra: „Egyél. hiszen tele volt jószándékkal ez a kislány. Röpíts magaddal.. vagy süteményt. köszönet a kacsákért. mert az evés ideje a szenvedés ideje is volt egyben. Lestafier. Ráadásul eljött az az idő. jelentette ki. az anyja mellett. és mindenkinek hozatott egy pohár pezsgőt. Te. és az orrát a lehető legjobban beledugta a tányérjába. ahogyan másokat beborítanak a pattanások. – Hé. Elvesztette az evés örömét. nehogy beleessen a hálójukba: „Ugye Camille. előre tudtam. nem? Nem ülhetne le végre? – Nagyon jó ötlet! – jelentette ki a főnök – Jöjjön az irodámba. A mindenségit. a szobájában. Lestafier úr.. aszalt gyümölcsökkel. Nem csókoljuk meg egymást? – Dehogynem. izé. A cukrásztanonc összefont karral bámulta. Sajnos. Túl nyomasztó pillanatok voltak egy érzékeny egykének. de mindig sikerült kivágnia magát. Naná. amikor így okoskodik. Mindenki az evéssel kínozta.. hogy hiányzik neked a papa. Mi.. plusz az italok ára. de a szépség nem minden. aki füstölt. de amikor éhes volt. tisztában volt a gyöngeségével.. most már csak a cukrászt várjuk. ott mindjárt kifut valami! – Rendben. jót tesz az egészségnek!”. narancshéjakkal. és tudta. gyümölcsöt. álmodozott. futás a zongorádhoz. Soha nem sikerült a sarokba szorítaniuk.Camille jól tudta. és rágyújtott egy újabb cigarettára. Igen. honnan fúj a szél. miközben valami mást csinált. hogy nincs igaza.. amikor még gyerek volt. hogy boldogok tudnak lenni egy terített asztal mellett. Camille-t úgy kapta el a madárétvágy. Vagy amikor a szüleivel volt.. – Boldog újévet. nem azért főzünk. mert olyan szerencsések.. Jól tudta. Akkor veszítette el az érdeklődését a táplálkozás iránt. Egy magányos kislánynak. nem? Éjfélkor a főnök boldog újévet kívánt nekik. ma elmegy. De mégis. Nem kért a siralmas világukból. evett. kicsikém. – Nem. hogy evett. Camille már befejezte. nem. a tortabevonó mintákkal és a cukrozott gesztenyével. Segíthetsz neki a díszítésnél. vagy lemásolta JeanJacques Goldman dalszövegeit.. hogy valami szépet hozzunk létre!” 155 . persze hogy megcsókoljuk egymást! – És engem? – kérdezte Sébastien. amikor az anyja már nem is főzött semmit.

– Olyan vagy.. ha a többiekkel egy időben részegedik le az ember. és egymást taszigálták a hidegkamrák előtt. Franck próbálta tartani magát. Rosszul aludtam... lekvár. Guggolva tisztította egy hűtőszekrény belsejét. és ki miért volt hibás. egy öregember állt előtte. különben inkább nyomasztó. és amúgy sem szeretem az ilyen nagy banketteket. Hogy jobb legyen. nem? – Azt hittem. Mint a megállni nem tudó atléták. de halálosan kimerültnek tűnt. Sébastien közbeszólt: – Megvárjuk Marcot és Kermadecet.. – Egyáltalán nem! – jelentette ki Camille. Csak elintézem a leltárt. – Kettyhez. és néhány szakács levette a sapkáját.. és teljesítik ki öngyilkos művüket. Camille megkívánt egy cigarettát is. már egyáltalán nem érdekel. hogy így vezetik le a feszültséget. – Persze. mindjárt összeesek. az igazán nem minden! Ezt aztán alaposan megtanulta! Két óra felé elcsitult a tenger. akkor a La Vigile-be! – Oda sem. a vonásai feszültek. – Lehet. hazamegyek.. és dühödten tisztogatták a helyüket. de még egy utolsó nagy erőfeszítéssel rendet raktak maguk körül. – Vagyis igen. és elmosolyodott.. A felszolgálást és a saját teljesítményüket elemezték: mit fuseráltak el. és a kávéfőző gépek körül sürgölődő fiúkat nézte. Utána a falnak döntötte a hátát. Hát nem. 156 . és mehetünk. és elmegyünk valahová? – Nem.. Camille megfordult. Mindig ugyanaz a fogás... Hmm.. Szépet létrehozni. segített. de azért szeretnék még bulizni! – Biztos? – kérdezte Franck. – Ez igaz. – Nem. Már mind tökrészegek lesznek. hogy elvigyelek Bobignyba? Van egy tartalék bukósisakom. mintha tíz évet öregedtél volna. mire odaérek. képtelenek voltak kikapcsolni. csokoládé. – Jó. Az a mulatság. hogy gyűlölöd az ünnepeket. nekem annyi.. – És te. hogy minél hamarabb elhúzhassanak. Mindnyájan kimerültek. jól kell fogadni az újévet. Az egyik egy hatalmas kocsit tolt be. és milyen lett az eredmény. – Én is hazamegyek. Camille? – Ő is hulla. Végig velük maradt. az első újévi fogadalmam: „A 2003-as évben nem hittem egyáltalán.. de 2004-ben nagy huncut leszek!” – És hová mentek? – kérdezte Franck sóhajtva. – El fogsz késni a bulidról. az arca ólomszürke.. kandiscukor. de képzeld el. a szeme vörös. Több kilométernyi papírtekercset felhasználtak. mindent becsomagoltak. A főnök már nem nyalogatta a pezsgőspalackot. az apró fahéjas sütemény és a képviselőfánk. Akarod. ne oda! Tudod jól. amelyen hegyekben állt az édesség. a válla megroskadt. Camille látta. – Nem.Camille éppen az angol krémet keverte össze a vörös mázzal. mint az előző. Kivagyok.

. Megvárlak. hogy megdugtad a környék összes pincérnőjét. itt van – mondta Camille. mehetünk. hogy 2004-ben nagy huncut leszel! – Miért? Megtartottad te már egyetlen újévi fogadalmadat is? – Nem. teljesen normálisan beszélt. már nem mehetünk sehová. – Biztos? – Ühüm. – És a vörös? – A vörös sem.. – Nem. Melyik volt az a Kettyben? Az a kövér. aki selypített? – Nem is selypített! – méltatlankodott Franck. Én most nem megyek vissza a lakásba. nincs velem! – háborgott Camille. Mindenesetre már nem dolgozik ott. mert összeomlok. – Vakarjátok ki magatokat a koszból ti ketten. – Van kedved velük menni? – Igen. nem? – Nem. De előbb le kell zuhanyoznom. 157 . de hidd el nekem. – Oké. Lestafier. Hé. és kis puszit lehelt a homlokára.– Őrjítő vagy. hiszen vele vagy. Azzal a címszóval. és ha ők is elkészültek. – Hát én sem. de miért nem szarsz rá. amikor részeg volt. hogy józanon selypített. – Ennyi? Azt hittem. – Hé! – Mi van? – Végül nem is csókoltál meg az előbb! – Tessék.

hogy megtanulja megvédeni magát. mintha ők is ott lettek volna. Na jó. amikor belép a lakásba.19 Talán azért. vagy mintha együtt kvaterkáztak volna XI. Soha többé nem cukkolja majd. ahol bizonyos dolgok már magától értetődőek lesznek: a művészet. az öregek állatvédő menhelyére. továbbra is lefogy egy 158 . – Na. mert jobban bírta az alkoholt.. Nem fog többé úgy lefeküdni. és napi egy órát veszít a délutáni alvásidőből. és ezt nagyon érdekesnek találta. az a bizonyos szalvétagyűrű. Camille kénytelen volt a sörnél erősebb italt is rendelni. Nem fogja többé Camille-t lesni. és nemsokára egy költözés. egy nagymama valahol messze. Franck. amint hátat fordít egy pillanatra. Valahogy úgy érezte. ma este nem iszol. hogy megállás nélkül nevethessen. Franciaországban marad. otthon van-e már. ezek mind egyformák. miközben az ő nagymamája sóhajtozva kibámul az ablakon. hogy szép. visszavágni másoknak és képviselni a saját érdekeit. és az efféle szarságok.. egy hajtásra kiitta a poharát. hogy a cigarettája füstjéről megtudja. hogy tíz évet ugrott előre az időben. a tehetsége. Ami azt illeti. épp te nem. a jövő. Hol is kezdje? Szar munka. Holnap a Megtalált időbe megy. Soha többé nem látja Philibert-t. vagy mi? – Hulla vagyok. az élet. vagy beleszagolni a levegőbe. De most nem is akart erre gondolni. holnap nem alhat. szar élet. Philibert-t és Camille-t. Franck Lestafier szar lelkiállapotban volt. Soha többé nem hívja nagy cukros kandúrjának. Különben is. Nem fogja hallgatni őket. mi a baj. Franck meggyőződés nélkül nyújtotta a poharát: nem. a helye a világban. igyál.. mint a többiek. akik a fogsorukkal játszanak. vagy azért. Majd holnap alhatsz. Titokban Camille-t figyelte. Délben azt mondta neki. Nem fog többé finom fogásokat félretenni neki. ahogy a Nagy Háborúról beszélgetnek. a szerelem. Pfff. hol eltűntek. ahol undorító csokoládékat fog enni két-három magányos mamival. hogy a kivilágított Eiffel-torony vigyázza az álmát. Majdnem elsírta magát.. nem volt nagyon rossz érzés. – Hé. Bűzlő kempingágyon fog aludni.. – Na. mert nem volt annyira fáradt. Nem veti rá magát a rajzfüzetére.. fiacskám? Hát. nem? – De igen. egy olyan korba. Többé nem fogja elképeszteni a lányokat a királyi ágyával és a hercegnős fürdőszobával. – Hát akkor? – Megöregedtem. Nem megy Angliába. Mostanában már az autópálya elején elkezdett görcsölni a hasa. holnap szabadnapos vagy. A szeplői a napszaktól függően hol megjelentek. és most javában szédíti azt a nagy marhát. Lajossal. gyerünk. hogy megnézze aznapi rajzait.

hogy ott vagyok-e. hogy minél több szenvedést ró magára. Sziasztok. Mintha az élete csak azzal az egy feltétellel jöhetne rendbe. hogy én mára már megkaptam az adagomat. És most már végleg sarokba lett szorítva. gyerünk. – Valami baj van? – Lefekszem. Hiszen folyton csak ezt teszi: engedelmeskedik. Mindig. meddig! Hát igen. mondd ki.. 159 . úgyhogy nézzétek meg valahol máshol. Nekem annyi.kilót műszakonként. Egész életében. és sörben nyeri vissza rögtön utána. Továbbra is engedelmeskedni fog. elég legyen már! Nem tudnátok most valaki mással szórakozni? Az az igazság.. Engem már kiütöttek. ez az. fiúk. Amíg el nem fogyasztja önmagát. Na. Camille belerúgott az asztal alatt: – Hé! Jól vagy? – Boldog újévet – bökte ki Franck. Tele van a tököm. A kurva életbe.

A szívem annyira megtelik. ha már reggeltől kedves vele. – Franck ásított egy nagyot – Nem értek hozzá. – Te hívő vagy? – Nem. de tévedek: Vivaldiban hiszek. megnézem.. hogy legyűrjenek – nyögte Franck.. és kész. tanulja. milyen fantasztikus költő vagy! Franck nem válaszolt.. amitől meghatódom... csak hogy milyen szar munkájuk van. ez Isten létezésének az egyetlen értelme: 160 . Amikor Camille hazatért. amikor bemegyek egy szép templomba.. Camille elmosolyodott: – Bravó. – Alszol? – Nem. Túl fáradt volt. Egyébként úgy látom. akár nem.. Amikor ilyen zenét hallgatok.. például egy Angyali üdvözletet. – Szép. De az ilyesmit nem tanulja az ember! Csak szép. – Zseniális. mintha hinnék Istenben. és a többi. hogy úgy érzem. – De. És aztán Sébastien fűzni kezdte. már három órája egy rímen töröm a fejem. kérem. Akár akarod. nem? – Nem tudom. amikor még fel sem merül benne.20 Camille sem maradt tovább.. – Képzeld. Ez itt nem a zsenik gyülekezete.. ezt mondtad pár napja Dürerre is. Másról sem beszéltek. Vivaldiban... Franck összekuporodva hevert a kanapén. – De aztán rájöttem. – Vicces. Händelben vagy Fra Angelicóban. hogy meg akarja dugni. az ilyesmit is tanulja az ember. például: 2004-ben/ zöldebb leszek. Ha már amúgy is szomorú vagy. – . Vagyis igen.. – Hú. az a szakállas csak ürügy. akkor nem fog jót tenni. – Nem. Ők az istenek. – Tegyél fel nekünk egy szép zenét. – De ha felteszed a Castafiórédat. maradsz még egy kicsit? – Egy cigaretta erejéig... amit a múltkor hallgattál. például azt. hogy majd azt hiszed. aki akkor is kedves az emberrel. – Akkor gyerünk. Bachban. A másik. hagyom. vagy látok egy képet. le akarlak rókázni. – Valami baj van? – 2004-ben nem harcolok. És Camille a héten százhuszonnyolcadszor feltette Vivaldi Nisi Dominusát. még játszani sem volt kedve. Az úr megáldja alvó barátait. Ennek a hülyének csak akkor lett volna nála esélye. Erről ismerszik meg a jó fogás: egy olyan fiú. – Ez miről szól? – Várj csak..

Hosszú csend. – Igazad van. Szerintem nagyon boldogtalan lenne. nem sikerülne. ha elhúzol. sokra mész vele. – Fogd be.. – Figyelj. – Hú. A kis madarak és a szép kis pillangók! Csip. – Túl sokat ittál. és kimentenek a szomorúságból. Ez itt nagyon szép. ha elmennél.. de mennyiben? Lehet. hallgasd. amikor beszélsz. de azt hiszem.. mint a Gloria és a többi mindig eljönnek.. mert különbözőek. milyen szépek! Belevágjunk egy újabb fejezetbe.. – Te mi? – Azt gondolom. hogy jó-e nekem valamire. Épp hogy nem eleget. hogy a féllábúak szép kis csapatát alkotjuk mi hárman. – Nahát. – Szeretem. hogy én is okosabb vagyok. és kikapcsolta a zenét. az életben nem ismerem fel egy bíborsaláta levelét. kedves.. hogy tudok a létezéséről. – Igaz.. Ó. milyen különbözőek vagyunk? Te meg Philou nem a valódi világban éltek. rád is érvényes. – Nem. Vivaldira alszol el.. a cigarettád parazsát figyelem. mondaná a nagymamám. ha életben akar maradni az ember és a többi. hanem mert hülyék. – Nem. nem? – Te mondtad. Tényleg jobb. – Alszol? – Nem.. és te. engem az mulattat. Ilyenkor úgy érzem. ez az igazság. Ezért szeretem a miséket: a boldog pillanatok. Előttetek soha nem találkoztam értelmiségivel. Ne is ereszkedjék le. Ó. – Látod. hogy különbözőek vagyunk.. aki egy tojást sem vagyok képes megsütni magamnak. Túlságosan különbözöm tőletek. hogy maradnod kellene. sőt kettőbe! Akkor nem kell lemennem. aki csak technót hallgatsz... mint én. – És mi az elméleted? Franck hadonászni kezdett: – Ez: csip.. csip. Ezt az utolsó mondatot elmondanád franciául is? – Menj már. hogy harcolni kell. Az emberek nem azért nem tudnak együtt élni egymással. – Nem.. barátom. Ha te nem vagy. fogalmatok sincs az életről. hogy tévedek. De hadd mondjak neked két dolgot. mielőtt jó utat kívánnék: az első éppen az értelmiségiekkel van kapcsolatban: 161 . Szerintem amit Philibert-re az elmenésem kapcsán mondtál. túlságosan büdös van odalent! Camille felállt. de ti tényleg megtestesítitek a velük kapcsolatos elméletemet. kedvesem? Természetesen. csip. mit jelent az. Mint az életben is. – Tudod. Baromság ez a mondás a konyharuhákról és a törülközőkről.. vagy sem. a konyhában töltöttem az egész napomat. hogy különbözőek? Én. mert te pont úgy hozzátartozol a törékeny egyensúlyához. – És különben is. én. Most sokkal vidámabb. – Ez már megint hülyeség! Miért kellene „valamire menni” vele? Miért kell mindennek valami hasznot hajtania? Leszarom. Ne keverjük össze a konyharuhát a törülközőkkel.hogy ezeket a csodálatos műveket sugallta nekik..

. Nem izgatja őket jobban a csizmák döngésénél. hogy az vagyok. ha értelmiséginek lenni azt jelenti. hogy mindig jó melegben leszel. De tudod. Nem vagyok pénzbedobós zenegép. hogy mondjak neked valami kedveset. 162 .. hogy a te konyhád a valódi világ? Naná. Mit ismersz te a világból? Semmit.. muszáj volt elolvasnom a motoros újságjaidat a klotyón. van még valami? – És bármilyen okostojás is vagyok. Egyébként ez a diktátorok első dolga is: összetörni a szemüvegeket. a kis operett-hierarchiáddal. a mindennapi robottal. a gitárjukat. mint az előző nap. teljes hittel vallom: nem egyszerűen csak értelmiségi vagyok. És éppen azért. Csak azt mondtam. elégetni a könyveket és betiltani a koncerteket. hogy kioktass minket. akkor igen.. Mondtál valamit? – Semmi.. – Az mit jelent? – Nyiss ki egy szótárat. – Na. és egész délután röhögtem rajta. jó estét. és ezért tudom. kisfiam. de mi ketten.. Na ennyi. És ezt a te túlélő izédet: Life is a jungle.. hogy áll meg a lábán ez az egész. – Nem. valamin meghatódni.. nem kerül nekik sokba. hogy nem. tehát nem túl nehéz. és megpróbál kicsit kevésbé hülyén lefeküdni.. és sok későbbi bosszúságtól menekedhetnek meg általa. Állati könnyű. Camille megfordult: – Hagyd a konyharuhákat és a törülközőket közös fiókban. struggle for life és ezt az egész szarságot már kívülről fújjuk. ami lehetővé teszi.könnyű beleszarni a pofájukba. Philibert a kis boltjába. Még leckéket is adhatunk neked belőle. szeret valamit csodálni. mindig egymás között vagytok. Á. tegnap elcsórtam a Joe Bar Team képregényedet. Sőt lehet.. – Na. hogy jól kezd az évet? – Nem. az élet sokkal mulatságosabb. a ceruzájukat vagy a fényképezőgépüket. meg aztán nem is szeretik nagyon a verekedést. Általában nem túl izmosak. hogy nem vagy valami nagy huncut. és hidd csak el. és akkor már nem is jók semmire ezek az élhetetlen alakok.. A másik dolog. Éppen ellenkezőleg. – Tudod. rengeteg kaja közt? Ki tudja.. én az emeleteimre. ez nyilvánvaló.. mint mi. hogy az új behemót R 1200 GS-nek van egy kis elektromos bigyulája. jó éjszakát és boldog újévet. ha van benne egy kis zűrzavar. Rajta. bármilyen okostojások vagyunk is. elboldogulunk a világban. hanem büszkén vállalom. ami a másokhoz való súrlódást illeti.. hogy éppen azért választottad ezt a melót? Hogy soha ne hagyd el az anyád hasát és hogy biztos lehess benne. Majdnem tizenöt éve be vagy zárva a mozdíthatatlan időbeosztásoddal. ahogy te mondod. ha akarod. hát mi súrlódunk eleget. hogy az ember szereti képezni magát. Sőt állati büszkén. – Camille! – Igen? – Mondj valami kedveset is! – Miért? – Hogy jól kezdjem az évet. – Nem. házsártos vagyok.. Azt hiszed. hogy kevés vagy ahhoz.. a kitüntetéseknél vagy a nagy limuzinoknál.. mert okostojás vagyok. Soha nem jártok ki. hogy szennyezett olajjal is menni tudjon. Elég csak kitépni a kezükből a könyvüket. figyelmes lenni. De igen. szeret érdeklődő. Csodálatosak voltak a pirítósaid.. és megpróbálni megérteni. – És én? Nem akarod. Csip. csip. minden reggel leereszkedünk. Többet és keményebben dolgozol. megtudod.

163 .

HARMADIK RÉSZ 164 .

1

Másnap reggel Franck valamivel tizenegy után ment be Camille szobájába. Camille háttal ült neki, kimonóban, az ablak előtt. – Mit csinálsz? Rajzolsz? – Igen. – És mit rajzolsz? – Az év első napját. – Mutasd. Camille felnézett, és be kellett harapnia a száját, nehogy elnevesse magát. Franck egy csodálatosan divatjamúlt öltönyben feszített, egy 80-as évekbeli, túl bő és túl fényes Hugó Boss modellben, Goldark típusú válltöméssel, mustársága fényes ingben és tarka nyakkendőben. A zoknija illett az ingéhez, és a cipője, egy fényes disznóbőr darab nyilván szörnyen nyomta a lábát. – Na mi van? – morogta Franck. – Nem, semmi. Baromi elegáns vagy. – Hát... Azért, mert meghívtam a nagymamámat egy vendéglőbe ebédelni. Camille-ból kibuggyant a nevetés: – Állati büszke lesz rá, hogy egy olyan szép fiúval mehet, mint te... – Nagyon vicces. Tudnád, milyen fejtörést okoz nekem. Na mindegy, túl kell esni rajta. – Paulette az? Aki a sálat kötötte? – Igen. Egyébként azért is jöttem be hozzád. Nem azt mondtad, hogy küldeni akarsz neki valamit? – De. Nagyon is. Camille felállt, elhúzta a fotelt, és beletúrt a kistáskájába. – Ülj le oda. – Minek? – Az ajándék miatt. – Le fogsz rajzolni? – Igen. – De nem akarom. – Miért? – ... – Nem tudod? – Nem szeretem, ha néznek. – Nagyon gyorsan kész leszek. – Nem. – Ahogy akarod. Azt gondoltam, ha csinálok rólad egy kis arcképet, örülni fog neki. Tudod, ez a csereüzlet dolog. De nem erőszakoskodom. Soha nem erőszakoskodom. Nem az én műfajom. – Oké, de gyorsan, rendben? – Nem megy.

165

– Mi van már megint? – Ez az öltöny... A nyakkendő meg az egész... Valahogy nem megy. Ez nem te vagy. – Mit akarsz, vetkőzzek le meztelenre? – Igen, az nagyon jó lenne! Egy szép akt! – felelte Camille rezzenéstelen arccal. – Viccelsz, ugye? Franck láthatólag pánikba esett. – Persze, hogy viccelek. Ahhoz már túl öreg vagy! Meg biztosan állati szőrös is. – Nem, egyáltalán nem! Éppen annyira vagyok szőrös, amennyire kell! Camille nevetett. – Na gyerünk. Legalább dobd le a zakót és oldozd ki a nyakkendőt! – A francba, három órámba telt, mire megkötöttem a csomót. – Nézz rám. Nem, ne így. Olyan, mintha egy seprűnyelet dugtak volna a fenekedbe. Ereszd el magad! Nem eszlek meg, csak lekaplak. – Ó, igen, kérlek, Camille, kapj le, kapj le! – Tökéletes. Őrizd meg ezt a bárgyú mosolyt! Pillanatnyilag ez az, ami kell. – Meddig tart még? – Mindjárt vége. – Elegem van már. Beszélj hozzám. Mesélj egy történetet, hogy múljon az idő. – Most éppen miről beszéljek neked? – Magadról. – ... – Mit fogsz ma csinálni? – Rendet rakok. Egy kicsit vasalok is. És aztán elmegyek sétálni. Ma szépek a fények. A végén biztosan egy kávéházban vagy egy teaházban kötök ki. Eszem néhány áfonyalekváros süteményt. Nyamnyam... És ha van egy kis szerencsém, lesz ott egy kutya... Mostanában a teaházak kutyáit gyűjtöm. Van egy füzetem, szép bársonykötésű, direkt kutyák számára. Azelőtt volt egy a galamboknak is. Egyszerűen legyőzhetetlen vagyok galambban. A Montmartre galambjai, a Trafalgar Square galambjai, a velencei galambok a Szent Márk térről, mindet lerajzoltam. – Mondd csak... – Igen... – Miért vagy mindig egyedül? – Nem tudom. – Nem szereted a férfiakat? – Na, helyben vagyunk. Egy lány, aki érzéketlen a te ellenállhatatlan vonzerődre, biztosan leszbikus, erről van szó, ugye? – Nem, csak érdekel, ez minden. Mindig rondán öltözöl, kopaszra vágattad a hajad, satöbbi... Csend. – Nem, nagyon szeretem a fiúkat... A lányokat is, nem tagadom, de jobban szeretem a fiúkat. – Voltál már lányokkal is? – Ó, egy csomószor! – Hülyéskedsz?

166

– Igen. Na, kész vagyunk. Felöltözhetsz. – Mutasd. – Nem fogsz magadra ismerni. Az emberek soha nem ismernek magukra. – Miért rajzoltad ide azt a nagy foltot? – Ez itt árnyék. – Igazán? – Úgy hívják, hogy tussal festett árnyék, vagyis lavis. – Aha. És ez itt micsoda? – A forgóid. – Igazán? – Csalódott vagy, mi? Nézd, itt van ez is. Ezt pár napja rajzoltam rólad, amikor a Play Stationnal játszottál. Széles mosoly. – Ó, ez az, Camille! Ez én vagyok. – Én jobban szeretem a másikat, amit most rajzoltam, de rendben. Tedd be őket az egyik képregényedbe, úgy elviheted. – Adj egy lapot. – Miért? – Csak. Én is elkészíthetem a te arcképedet, ha akarod. Nézte Camille-t egy ideig, utána a térdére hajolt, a nyelvét kidugva rajzolt valamit, azután átnyújtotta Camille-nak a krikszkrakszait. – Na? – kérdezte Camille-t kíváncsian. Franck egy spirált rajzolt. Egy csigaházat, egy kis fekete ponttal a mélyén. Camille egy szót sem szólt. – A kis fekete pont te vagy. – Megértettem. Remegett az ajka. Franck kitépte a lapot a kezéből: – Hé, hó, Camille! Ezt azért rajzoltam, hogy nevess! Ez csak egy kis hülyeség! Egy semmi! – Igen, igen – mondta Camille és a homlokához emelte a kezét – ez semmi, tudom jól! Na, most már menj, el fogsz késni. Franck az ajtóban bújt bele a motoros ruhájába, és amikor kinyitotta az ajtót, alaposan beütötte a sisakját. A kis fekete pont te vagy. Micsoda hülye alak!

167

2

Most, hogy nem kellett élelmiszerrel megrakott hátizsákot vinnie, Franck ráhasalt a benzintankra, és várta, hogy a sebesség elvégezze csodálatos tisztító munkáját. A combjával a motort szorította, a karja megfeszült, a mellkasa felforrósodott, a sisakja majdnem kettéhasadt, a maximumra nyomta a sebességet, hogy kipréselje az agyából az összes szemetet, és ne gondoljon semmire. Gyorsan hajtott. Még gyorsabban. Direkt. Muszáj volt megtudnia. Amilyen régre csak vissza tudott emlékezni, mindig egy motort szorított a combjával és mindig a gázkar után viszketett a tenyere, és amilyen régre csak vissza tudott emlékezni, soha nem gondolta, hogy a halál nagyon komoly dolog. Legfeljebb csak egy újabb bosszúság... És azután... Mivel ő akkor már nem lesz ott, és nem szenvedi meg, nem is igazán lényeges. Amint volt három fillérje, azonnal eladósodott, hogy olyan gépeket vegyen, amelyek túl nagyok voltak az ő kis eszének, és amint lett három életképesebb haverja, még több pénzt adott egy kicsit gyorsabb motorért. Ő mindig szépen megállt a piros lámpánál, nem lőtt ki füstölgő gumikkal a zöldnél, nem mérte össze az erejét senkivel, és soha nem látta értelmét annak, hogy idióta veszélyeket vállaljon. De ha alkalma nyílt rá, megugrott, egyedül nekiiramodott, hatalmas gázt adott, és alaposan leterhelte a védőangyalát. Szerette a sebességet. Igazából csak a sebességet szerette. Mindennél jobban a világon. Még a lányoknál is jobban. A sebességtől kapta élete ritka boldog pillanatait: békés, megnyugtató, szabad perceket. Amikor tizennégy éves lett, a benzintankra tapadva, mint a béka a gyufaskatulyára (akkoriban ez kedvelt kifejezés volt), Touraine megye királyának érezte magát, és húsz éves korában vért és verejtéket izzadt egy Saumur melletti lebujban, hogy alkalmi áron megvehesse első használt hathengeres motorját. Mára ez lett egyetlen időtöltése két műszak között: ábrándozott egy motorról, megvette, bütykölte, lefárasztotta, utána egy másik motorról ábrándozott, elhúzott egy kereskedőhöz, eladta a régit, vett egy újat, bütykölte, lefárasztotta stb. Ha nem lett volna motorja, akkor látogatás helyett felhívta volna az öreglányt, igaz, gyakrabban, és közben az éghez könyörgött volna, hogy ne mesélje el az egész életét. Igen ám, de most valahogy nem akart működni a dolog. Már 200-al ment, és még mindig nem érezte a könnyűséget. Az agya még 210-nél és 220-nál is teljes gőzzel dolgozott. Pedig mindent megtett: cikázott az autók között, lavírozott, megdöntötte a motort, kilőtt, mint a nyíl, de néhány evidencia nem akart lefoszlani róla, és tovább rágta az agyát két benzinkút között. Az év első napja olyan tisztán és fényesen ragyogott, mint egy rézhatos, nem volt nála sem bőr oldaltáska, sem hátizsák, és nem állt előtte más, csak egy jó kis fecsegés két imádnivaló nagymamával, de mégis felegyenesedett, és már nem volt szüksége rá, hogy a térdét szétnyitva köszönje meg az udvarias autósoknak, hogy utat adtak neki.

168

Letette a fegyvert. Szép lassan ment tovább, és megállás nélkül ugyanaz a karcos lemez forgott a fejében: Mire jó az élet? És meddig tart? És hogy tudná megúszni valahogy? Mire jó ez az élet? És meddig... Halálosan fáradt volt, és kicsit boldog is. Yvonne-t is meghívta, hogy mindent megköszönjön neki, de őszintén szólva azért is, hogy helyette vezesse a társalgást. Ha Yvonne is ott van, ő automata vezérlésre állíthatja magát. Egy kis mosoly jobbra, egy kis mosoly balra, néhány káromkodás, hadd örüljenek az öreglányok, és már el is jött a kávé ideje... És aztán indulhat is haza... Yvonne hozza el Paulette-et a kalickájából, ő a Hotel des Voyageurs-ben találkozik velük, abban a zsúrterítőkkel és szárított virágokkal zsúfolt kis vendéglőben, ahol az inaséveit eltöltötte, és ahol néhány évet maradt is még, szép emlékeket hagyva maga után... Ez 1990-ben volt. Vagyis százmillió fényévvel ezelőtt. Mije is volt akkoriban? Egy Fazer Yamahája, nem? A fehér vonalak közt szlalomozott, és felcsapta a bukósisak üvegét, hogy érezze a csiklandozó napsugarakat. Nem fog elköltözni. Legalábbis nem rögtön. Ott maradhat, a túl nagy lakásban, ahová egy pizsamás űrlakóval, egy sovány lánnyal egyszer csak visszatért az élet. Pedig a lány nem beszél sokat, és mégis, amióta ott volt, újból vannak zajok a lakásban. Philibert végre kijött a szobájából, és minden reggel együtt itták meg a csokoládéjukat. Ő nem vágta be többé az ajtót, nehogy felébressze Camille-t, és könnyebben aludt el, amikor hallotta, hogy ott mocorog a szomszéd szobában. Az elején nem tudta kiutálni, de most már minden rendben volt. Mostanra beidomította... Hé! Hallod is, amit beszélsz? Mire gondolsz? Na ne add az ártatlant. De tényleg, Lestafier, nézz a szemembe: úgy érzed, hogy beidomítottad? Hát... Nem. Akkor rendben! Ezt már jobban szeretem. Tudom, hogy nem vagy valami agyafúrt gyerek, de mégis... Még a végén megijesztesz! Jól van, jól van... Ha már viccelni sem szabad...

169

3

Egy autóbuszmegállóban lekapta magáról a motoros ruháját, és miközben belépett az ajtón, szorosabbra húzta a nyakkendőn a csomót. A főnökasszony kitárta a karját: – Jaj, de szép vagy! Látszik, hogy Párizsban öltözködsz! René csókoltat. A műszak után lejön. Yvonne felállt, a nagymamája gyengéden rámosolygott. – No, lányok? Látom, a fodrásznál töltöttük a napot! A hölgyek kacarásztak a cseresznyelikőrjük fölött és félrehúzódtak, hogy Franck ráláthasson a Loire-ra. A nagymamája elővette a nagyvilági kosztümjét, a hamis brossát és a prémgallérját. A nyugdíjasotthon fodrásza kitett magáért: Paulette haja éppen olyan lazacszínű volt, mint a terítő. – A mindenit, jól kiszínezett az a fodrász! – Ezt mondtam én is – vágott a szavába Yvonne – Nagyon jó ez a szín, ugye, Paulette? Paulette bólintott. A mennyekben érezte magát, damasztszalvétával törölgette a száját, majd felfalta az unokáját a szemével, és az ételválasztásnál nyafogott egy kicsit. Minden úgy, ment, ahogy Franck várta, azon kívül, hogy „igen”, „nem”, „igazán”, „a francba”, „bocsánat”, „a kurva életbe”, „hopsz” és „a kiskésit!”, nem is mondott mást, Yvonne tökéletesen kitöltötte a szüneteket... Paulette nem beszélt sokat. A folyót nézte. A főnök egy kicsit odacsapódott hozzájuk, megkínálta őket egy öreg armagnac-kal, amit a hölgyek előbb visszautasítottak, majd úgy szürcsölgették, mint a misebort. A főnök mindenféle történeteket mesélt Francknak a szakácsairól, és megkérdezte, mikor jön vissza hozzá dolgozni. – A párizsiak nem tudnak enni. A nők állandóan fogyókúráznak, a férfiak meg csak az üzletre gondolnak. Biztos vagyok benne, hogy nálad nincsenek is szerelmesek. Délben csak üzletemberek jönnek, akik tesznek rá, hogy mit lapátolnak be, este meg házaspárok, akik a húszéves házassági évfordulójukat ünneplik, és egymást csesztetik, mert rossz helyen parkoltak, és félnek, hogy elvontatják az autót... Vagy tévedek? – Ó, tudja, én szarok rá. Csinálom a melómat. – Hát éppen erről beszélek. Ott Párizsban csak a fizetésedért dolgozol. Gyere vissza ide, majd eljárunk pecázni a haverokkal. – El akarja adni, René? – Á, kinek? Miközben Yvonne elment az autóért, Franck felsegítette nagymamájára a kabátot: – Nézd csak, ezt Camille küldi neked. Csend. – Na mi van, nem tetszik?

170

hogy nekem már végem. – Na ne lódíts! – Esküszöm! – Akkor igazad van... nem normális – mondta Paulette a könnyei közt mosolyogva.. – Nagymama. hogy. valahogy nehezebbnek érezte a gépet. de szar. mint máskor.. – Képzeld. máskor meg. néha azt gondolom.. – Ó. tető a feje fölött. mert a mondat egyrészt nem volt jó semmire. de szar. Paulette sírva fakadt: – Olyan szép vagy ezen! És rámutatott arra a rajzra. – Tudod. Milyen szar. jaj. Amikor felült a motorra..... A parkolóban búcsúztak el egymástól.. 171 . van munkája.... Jaj... és Franck nagyon megkönnyebbült. zsebe tele pénzzel. hogy nem neki kell visszavinnie Paulette-et az odújába.. de. lábbal előre.. ami nem tetszett Francknak. – Igen. dünnyögte a bukósisakjában. Nem ismételte meg mégegyszer. hogy. Randevúja volt a barátnőjével.– De. Majd csak kijövünk belőle.. minden nap felveszi a sáladat. nem kell sírni... és mégis majd beledöglött a magányba. édes kis nagymamám! És Franck életében először szorosan megölelte a nagymamáját. másrészt a beszéd bepárásította a bukósisak üvegét.

Chartres-ból jött. 172 . hozok poharat. Nem Franck volt az. és megint felhangosították a tévét. ha itt várom meg? – Dehogyis. kerületben. nem értek belőle semmit. persze. Majd meglátod.. akit gondolt. Azt hiszem. Elment meglátogatni a nagymamáját.. üzenetet hagytak neki. Miért? – De figyelmeztetlek. – Nem baj. nagyon megható. – Várj. – Mióta ismered Franckot? – Nem tudom. Együtt aggódtak Franckért. Mind szépek..4 Camille nem fejezte be a mondatot. ez az a fiú a Star Academyből. hanem a múltkori lány. és a csajok mindig újra kifestik magukat. gyere csak be. – Hány óra van? – Hát. Mmmm. A lányt Myriamnak hívták. – Franck nincs itthon? – Nincs. amikor vége lett a reklámnak. és elmesélem. akit Franck karácsony este kidobott. miután megdugta. – Camille arrébb csúszott a kanapén. és a barátnőivel bérelt egy lakást a XV. – Te tévét nézel? – Igen. – Őt biztosan ismered.. Ebben csupa kurvának öltözött nő és sliccelt zakós pasi van. Talán egy hónapja. – Már megint elfelejtetted a kul.. hogy a lány is leülhessen. – Nem igazán. Az. hogy ez valami karaoké lehet híres emberekkel. – Hol tartunk? – Fogalmam sincs. – Kérsz inni? – Te mit iszol? – Fehér burgundit. Hét körül lehet... Olyan. Franck azt mondta. amikor pityeregnek. de én nem ismerek közülük senkit.. mert az ajtóban nem az állt. állandóan puszilgatják egymást.. – Nem zavarlak? – Egyáltalán nem! Éppen ott kókadoztam a tévé előtt. a pasik férfiasan szétvetett combokkal olvasnak fel mindenféle papírokból. De ezt imádom. – Mi az a Star Academy? – Igen. – Tölts egy pohárral. A reklám alatt elmondtak egymásnak néhány dolgot. a Saint-Dominique utcában dolgozott egy fodrászatban. hogy a lehető leghülyébb műsort választottam. akkor jól tudtam. A harmadik reklámblokk után már barátnők voltak. – Ide engedsz? – Gyere. mintha jó meleg pocsolyában henteregnék.. hogy soha nem nézel tévét.

– Most? – Igen. Az önarcképeket. – De jobb így. – Miért? – Mert állandóan rólad beszél. Camille pedig lerajzolta mind a kettőjüket.. – Miért. ha odaülünk a tükör elé? – Félsz? Szemmel akarsz tartani? – Nem. – Ismered Jean Seberget? – Nem. hogy elpusztítsa magát? – Talán le kellett volna rajzolnod előtte. És egy reggel halva találták az autójában.. – Ha csak erről van szó. Hogy volt annyi bátorság egy ilyen szép lányban.– És komoly? – Nem. de ezt nem. – Micsodát. csak szőkében. azt. – És mit fogsz csinálni pontosan? – Kicsit meglágyítom az arcodat. Valahogy úgy érzem. vicceltem. és akkor a hajaddal együtt a füledet is levágom! – De nincs nálad semmi. ha már itt vagyok? – Tessék? – Hát a hajadat. amikor tükörbe nézel. Pontosan ilyen haja volt. ki az? – Egy színésznő. hogy nagyon sokat mesélsz. – Kétéves voltam.. nézni akarlak. mert utána már túl részeg leszek.. amit akarsz. Myriam megnyírta Camille-t. talán van. nem? – Barkót csináltál nekem. mint Francknak. hogy Jean Seberg öngyilkos lett? – Nem. nem akarod.. Nem. még ha van rajta valaki más is. Bármit. 173 . hogy megigazítsalak.. Hogy lássa magát. hogy állati jól rajzolsz. Csak annyit mondott. Mondd. mert szeretem az embereket. ezt is mondta Franck. – Igen.. megőrzöm. nem ismersz magadra? – Mindig rondának látom magam. – És a rajzaidon? – A rajzaimon nem mindig.. – Nekem adod? – Nem. – Miért? – Nem tudom. hogy ha nagyon szorgalmasan rajzolom magam. – Igen. egy napon magamra ismerek. Azt hiszem. legközelebb kiszőkíthetlek! – Nagyon szép lány volt! Az egyik kedvenc írómmal élt. még olló sem! – Nincs borotvapenge a fürdőszobában? – Hát. – Nem zavar. Mennyivel tartozom? – Menj a csudába. hogy Philibert valami kőkorszaki oldalfegyvert használ borotválkozáshoz. – Jól áll neked.

. – Mutasd meg. és az oldalukat fogták nevettükben. – De igen! – könyörgött Myriam. Talán valaki más felejtette a szobádban – viccelődött Camille. Megpróbált felháborodott képet vágni. Kapcsoljátok ki a tévét. Egyszerűen csak elfelejtett. majd egy fantasztikus és érzéki csípőmozdulattal megforgatta a feje fölött.. get up. és az égre emelte a tekintetét. hogy milyen szép voltál ma? – Nem. Franck morgolódva indult kifelé. – Mi a fene. Lehet.. Már kezdem megszokni. Jó könyv? – Még annál is jobb. A második üveg bort is felnyitották. El akart dőlni az ágyán. 174 . A lányok doboltak a lábukkal. és egy hétig csak aludni. de nem sikerült. – Hé. – Akkor miért maradsz vele? – Hogy ne legyek egészen egyedül. és végül a Vedd ki a nyelveddel kerültél elő. – Vagy te tévesztetted el – tette hozzá Myriam –. – jelentették ki a lányok bánatosan. Ne izgasd magad. – Sztriptízt! Sztriptízt! Sztriptízt! – Oké. de Camille utána kiabált: – Hé! – Mit akarsz? – Nem mutatod meg a kedvesednek. és vegyétek le a fényt. ez az! Állati jó! – Mi ez az ökörség? Nincsenek is pornófilmjeim! – Tényleg? Hát ez furcsa. – Ja igen. Nem volt könnyű választani. amikor Franck a szobába lépett. ti akartátok. ugye. aztán letépte magáról az ingét is. Franck megcsóválta a fejét. A szobádban találtuk. és egy könyvvel jött vissza. cause you do it right. a lányokból kirobbant a nevetés. – Franck a képernyőre nézett. hogy az Amélie csodálatos életét hozod ki. Hulla volt.– Akkor adok cserébe valamit. – Salamon király szorongása. – Sztriptízt! Sztriptízt! – kiabálták kórusban. Franck egyetlen mozdulattal letépte a sárga ing utolsó három gombját. Amikor elérkezett a refrén: Get up. hogy történt vele valami? – Pfff. azt hitted.. Hívd fel mégegyszer.. wake up. let's make love tonight Wake up.. ribancok! Elindította a Sexual Healinget. most már kezdek aggódni. Bement a szobájába. fingani akarok. és lehúzta a motoros kesztyűit. – Hiszen ti tökrészegek vagytok! – Igen. és levette a sisakot. Mimi? Mi is ennek a címe? – Vedd ki a nyelved. mi a francot csináltok? – Pornófilmet nézünk. wake up. kiskutyám! – Sztriptízt kérünk – rikoltotta Camille – Egészen meztelenre! – tódította Myriam. Dugulj el.

és rákacsintott. rajta a felirat: DIM DIM DIM. Túl fáradtak voltak. mit ennétek? Sósat vagy édeset? – Hú. Franckot és Myriamot találta ott. Kérem. ott egye meg a fene. – De mit tettél bele? – Esküszöm. én most kinyúlok. egyenesen előre. akiket esetleg érdekel. – Én is! – Franck. és lassan elkezdte lefelé tolni. A lányok még ittak egy herbateát és elszívtak egy utolsó cigarettát. visszafordult. – Na mi van? Nem esztek? – Nem. – Oké. egy szakács. – Igen. Don Patillo modorában. elég a hülyeségből. Egy Chippendale fiú. igazad van... hogy hallgassanak végre. aztán balra.. a szexuális varázsitalával – mondta Camille érdesen. Franck felsóhajtott: – Rendben. bocsássák meg hölgyeim. aki felöltözik.. – Ó! – A francba! – Éhes vagyok – jelentette ki Camille. De finom! – Csak egy kis tészta. Franck a mosdó fölé hajolva éppen most köpte ki a fogkrémet. a szobám.. úgyhogy amint Myriam visszatette a fogkeféjét és jóéjszakát kívánt neki. hogy eljátsszák a csak-ön-után-kedvesem játékot. A rum nem mérkőzhet a Monoprix Old Nickjével! De a lányok a tányérjukat nyalogatva csak ennyit mondtak: – Mmm.. – Isteni – ismételte Camille. aki nem főz – igazán nincs ma este szerencsénk. arra van a konyha. amit a fedélzeten találtam. – Jaj. éhesek vagyunk! – Oké. Amikor Camille belépett a fürdőszobába. ott jobbra. nagyon édes. És azoknak. miközben Franck elszundikált a kanapén. és amikor felegyenesedett. A dalnak hirtelen vége lett. – És mi lesz a desszert? – Flambírozott banán. és amikor megjelent az alsónadrág gumírozott dereka. azután a másik lány felé. és Franck gyorsan felrántotta a nadrágját. Franck félkómás állapotában is elmosolyodott. És mi van utána? – Utána jön az alvás. csak néhány apróságot... találkozott a tekintetük. – felelte Franck szerényen. csípőjét kilökve előbb az egyik. Camille már nyúlt is a saját fogkeféjéért. Camille felé fordult. – Ezt Myriam csinálta? 175 .Franckon már csak a nadrág volt. Franck néhány perc múlva Philibert skót kockás köntösében került elő. és a szája elé tette az ujját. de szép a mi Don Juanunk a beatingjével. de azzal készítettem.

. sem tudnék.. az túl nagyot szólna. ezentúl nem megyünk együtt sehová. aki kedvet kap ahhoz. – Azt akarod. ha abbahagynád ezt a kis játékot velem. 176 . kicsikém! Érintsd csak meg magad! Félrebeszélsz! – Látod. Tegnap bevallottam. – Akkor mit akarsz? – Szeretném.. azt akarom mondani. Még szerencse.. miket dumálsz itt nekem? Soha nem mondtam. persze... – A dohányzással? – Nem. Szerencse! Nem kérek a vörös mancsodból.. – Felvehetem a szürke atlétádat? – kiabálta Myriam Franck szobájából. – Igen – mosolyodott el Camille – tényleg hülye dolog. Mi. a rosszhiszeműségedet és a gonoszságodat.. Franck. Franck teljesen magánkívül volt. hogy szeretnék lefeküdni veled! Még ha akarnék. Szóval olyan hely. meg a tövig rágott körmeidből! Tartsd fenn a pincérnőidnek! Belekapaszkodott a kilincsbe.. Én. milyen igazam van. Egymásra mosolyogtak a tükörben. csak néhány másodperc múlva tudott megszólalni: – Hé. izgalommentes hely. én nem szeretnélek téged elveszíteni. Te. hogy óvakodom tőled? Hogy milyen tisztán látok? Soha nem sikerülne kettőnk között a dolog. a hülyeségedet. Megpróbálom veled a lehető legtapintatosabban közölni. – Hüzsedologingábveledlenekedvemaludni. ha egyetlen fogadalmat mind a ketten tiszteletben tartanánk. Camille összeráncolta a szemöldökét: – Hogy mondod? – Azt mondtam: hülye dolog. Azt akarom. hogy itt minden jól menjen. hogy megsimogasson? Érintsd meg magad.. de mi lesz utána? Mi ketten együtt. Hogy ez olyan hely maradjon. ahol mind a hárman jól érezzük magunkat. ha nincs hol aludnia az embernek. A kis sexual planningedet. valami fontosat akarok mondani. hogy soha nem tartom be a fogadalmakat. majd a tükörbeli lányra nézve megint mondott valamit. Túl sovány vagy. a sunyi kis célzásaidat.. nem akarom. Hirtelen Franck felé fordult: – Figyelj. oké? Vagyis hát..– Igen. – Nagyon jó... csak a kis szemét agressziódat.. van olyan pasi. és nem szegnénk meg. Szóval kár lenne mindent elrontani. mint az átlagos fél másodpercek. és ez a fél másodperc tovább tartott. Franck dühödten dörzsölte a fogait. közben a fogkrém csurgott az állán.. – Milyen játékot? – Tudod te azt. hogy leálljunk az ivással? – Nem. hogy képtelen lennél megsimogatni engem. de szeretném. Mit gondolsz. hogy összevesszünk.. amit akarok. Egy nyugodt. és te cserébe semmi mást nem tudsz nyújtani. Én. hogy lefekhetünk egymással..

– Hülye! Franck nem állt fel rögtön. Franck akaratlanul is elmosolyodott... nagyon fontos nekem. a körmeit. de az összes szörnyűség ellenére.. Igaz.– Oké... már mondtam. hogy beszéljek veled. – Jó. hogy Camille ne hallja őket. Ó! De hülye vagyok. Úgy viselkedem veled. Lefekszem veled. vagy kínaiul van neked? – . amit a pofámba vágtál. rendben. és szórakozottan a magáévá tette Myriamot. Pillanatnyilag az sokkal durvább lenne. 177 . erőszakot tettem magamon. a kezét. – Ne haragudj rám. eloltotta a villanyt. leszekszem.. mert. – Igen. – De miért vagyok ilyen? – Jó kérdés. Camille. és életemben először lakom olyan helyen.. általában inkább így teszek. de nem akarom ezt a lakást elveszíteni. Franck leült a fürdőkád szélére. hogy ez a lakás egy békés hely legyen. lehajolt. Érted.. de nem puszillak meg. ezt elrontottam. de jó erősen a párnához szorította. Egyáltalán nem. Ráadásul általában nem is ilyen vagyok. amikor gáz van.. és akár sárba is tiprom a saját hiúságomat. amit itt dumálok. ahol jól érzem magam. mi lesz? Elássuk a csatabárdot? – Gyerünk. Én inkább csak felgörbítem a hátam. De most. ahová boldogan megyek haza este.. – Igen. és lábujjhegyen kiosonok. lefekszem. Na. még mindig itt vagyok. Megyek. Már ások is. Nagyon hülye.. mint egy állat. izé. – Mert micsoda? – Mert. ha muszáj. alaposan megnézte a lábujjait.. mint egy hülye. szó sem lehet róla. hogy még nem vagyok itt túl régóta. Hú... Mindjárt huszonhét éves leszek. Jobb lett volna befogni a pofám. – Oké. és akkor megpusziljuk egymást? – Nem. Franck felnézett.

Franck gyakran aludt házon kívül. és idióta mosollyal böködte a hideg cukkinikat. figyelmes volt. egyedül. amely a nőiség stratégiailag fontos pontjain: a térdeinél. És különben is: hol végződött az őszinteség. Camille megértette. bár nem túlzottan. Myriam jelenléte is megkönnyítette a dolgot. még több gyanakvással simított végig a testén. és bár sok idejébe került. egy félig felengedett rakott zöldség előtt. 178 . bár talán nem is vette észre. ahogy Franck másnap mozgott a lakásban.5 Bár ez a kis beszélgetés sokba került Camille-nak. mert meg kellett számolnia az összes támadható pontját. Camille-nak néha hiányzott a tréfás kötekedésük. és hol kezdődött a Franck-kal folytatott játék? Épp itt tartott a csapongó gondolataiban. Abból. amit Franck rajzolt róla a minap. és aznap este. hogy az üzenete célba talált. a vállainál lapult a bőre alatt. jól ismerte a derűs béke árát: túl nagy volt. Mivel már túl sokat adott magából az életben. tréfált. Az a portré volt. amikor valami furcsa dolgot vett észre az ablakpárkányon. a csípőinél. Csakhogy most valaki egy friss saláta szívét is rátette a csigaház bejáratára. míg elaludt. Milyen ostoba liba vagyok. amikor vetkőzött. és oldottabban jött haza. De ezek a gyöngeségi rohamok nem tartottak sokáig. Camille visszaült az asztalhoz. hiszen olyan csodálatos volt. nem bánta meg. gondolta. és elbátortalanította a sok csont. és önző.

„különben túlságosan kihozza őt a sodrából”. és megfelezték az árát. hogy egyszer csak az órájára nézett. Hegyekben álltak ott a lepedők.. hogy látni lehessen az isteni kegyelemben részesült elsőáldozók szép karszalagját. hogy a konyha mellett kitakarított egy kis helyiséget. úgyhogy gyakran előfordult. hogy megy ez a fiatal pároknál. pipatisztító alkohol. SaintWandrille viasz és bársonyosan puha Rémy keményítő. Igen. felugrott. aki már az óráját mutogatta. és bezsebelte Super Josy szidalmait. mint egy esernyő. ha úgy tetszik. fényképekkel és levelekkel zsúfolt kartondoboz mellé. és órákat töltött el bajszos katonák. állatira el fogok késni. ha hagynál! Camille ragaszkodott hozzá. iszapolt kréta. és egy fűzfából fonott teniszütő féleség. de a vége mindig az lett. Egy lenyűgöző kefegyűjtemény. amikor el kell hagyniuk a lakást. és elragadó dobozokban mindenféle kővé dermedt tisztítószerek: szódakristályok. vagyis. amely szép volt. amikor az eladó így torkollta le: „a kedves feleségének teljesen igaza van. akik most költöznek új lakásba. kötények és darázsvászon törülközők. és a vásárlás egész ideje alatt „drágámnak” szólította Camille-t. Csonttá száradt szappandarabok. – Ezeknek a kombinált. és egy egész délutánt töltött el azzal. hogy helyet nyerünk általuk – kántálta az eladó. Eltökélte. 179 . Újra meg újra nekilátott a pakolásnak. mindenféle méretű és anyagú kefék. „kettő az egyben” gépeknek az a nagy előnyük. hímzett konyharuhák. hogy törökülésben leült egy nagy. terítők. amelyet hajdan nyilván „mosókonyhának” hívtak. tizenkét éves korukban egy Biblián tartották a kezüket. lenolaj. imádta ezt a helyet. hová mész? – Melózni.”.. – Öltözz fel jól. és listát készített róluk egy nagy füzetben. hogy mindent lerajzol. egy tollseprű. szőnyegporoláshoz. Camille lelkiismeretesen egymás mellé állította a tárgyakat. – Hé.. Renoir festményekből kilépett dámák és kislánynak öltözött kisfiúk társaságában. A fiúcskák ötéves korukban egy hintalovon.6 Együtt mentek el egy új típusú mosó-szárítógépet venni. – Sajnos tudjuk. a vállukat kissé leengedve. fagyni fog. papa! Ja. hogy Franck még Philibert érkezése előtt kösse be a gépet.. egy mirtuszfából készült kesztyűtágító. – Igenis. tényleg. Camille oldalba bökte Franckot: – Megmondjuk neki. kérlek! – csattant fel Franck – Szeretnék az úrra figyelni. hogy hárman héderelünk négyszáz négyzetméteren? – Drágám. és odaadja Philibert-nek. Franck boldogan vigyorgott. hétéves korukban egy játékkarikán. rohant a metrófolyosókon.

. gyengéd 180 .. Egy freskóféleség.. és itt kell hagyni a lakást. ugyanaz az imádnivaló Mamadou. a csupasz vezetékek. enyhült a megszállottsága. amikor soha nem fekszik le hajnali kettő előtt. Új év. Természetesen a rokokó falióra és a cilinderek hamar gazdára találnak. Érdekes terv motoszkált a fejében. – Legalább vegyél egy sá. ugyanazok a számozott lapátok (elég volt a veszekedésből. – Igazán? – Kivettem a holnap estét. Ó. hogy ez az elegancia. Az atmoszferra. ugyanazok az eldugult lefolyók.... De az ajtó már becsapódott. rosszabb esetben az enyészet vagy az Üdvhadsereg raktára. – Jó. a pettyes orrú büszke vörössárga pej emlékére. a lakás képzeletbeli életrajza. nem igazi freskó. a porcelán falikapcsolók. ugyanazok a fáradt kolléganők és ugyanaz a zabos Jojo. az ő tekintetére. összeszedni a saját cuccaikat. olyan sok emlék! Nemcsak a tárgyak. hogy egy napon. Semmi változás. ez a haldokló kis világ.. régi robot. Te ott leszel? – Nem tudom. hogyan és mikor jutott az eszébe. az emlékeiket és a két sárga Tupperwarét. ugyanazok a gondosan kiadagolt tisztítószerek. hogy öltözzön fel. az öreg függönyökre. a képek a falon. Egy pusztuló világ. Nemcsak a fotók. a művészet és a nagypolgári hagyományok kis múzeuma csak az ő érkezésére várt. az túl nagy szó rá! Inkább afféle szellemidézés. lányok!). az sem megy. Ugyanazok a nehéz parkettfényesítő gépek. a lemezeiket.. a lófarokra a kis táblácskával: Vénusz. ahogy Franck mondaná. el kell menniük. és hogyan dolgozzék reggel. a könyveiket. ugyanazok az eldugult porszívók. És utána? Ki tudja? Jobb esetben osztozkodás következik a rokonokkal. Egy krónika. az agya csörömpölt: Philibert mindjárt hazajön. és a beszáradt kininre a kék üveg alján a fürdőszoba asztalkáján? Lábadozás? Kóros aluszékonyság? Gyengéd téboly? Camille nem tudta.. Hiszen olyan sok anyag van hozzá. hanem a hangulat. Ha fűzöm. De Camille most jobb formában volt. és már nem sok értelmét látta a megfordított életnek. de kialkudta magának a kis zsebmeggyőződést – lehet. miután kimerítette az agyát leszívó. Valami halk mormogás. A köveit a bejáratnál hagyta. hogy maga az öreg márki súgta neki? –. de vajon kinek lesz gondja a pipatisztító alkoholra. ez az: szellemidézés... de ha azt mondom. szarik a fejemre. a dölyfösen tagozott párkányok. Franck egészen elviselhető.. 1887-1919. újra dolgozni kezdett.. a lenmaglisztes borogatáshoz való edénykék. csendes lüktetés. a lakás varázsa felbecsülhetetlen..– Igen? – Philibert holnap jön haza. Philibert nem titkolta előlük. Hiszen ő reggel a legtermékenyebb. Igen. hogy már holnap. A könyvek. Kikészít ez a lány. a fém vízmelegítők. a méretre csináltatott sámfák és a megsárgult címkék. lehet. fárasztó fizikai munka? A kezei incselkedtek vele. A nappali fényt hajszolta.

Camille”. Ez a hóbortos gondolat jött és ment. csak ébresszetek fel még dél előtt. százszor is lehajolt. hogy kidobja a műanyag poharakat és gyűrött papírokat. ahol tízszer. és érezte. sóhajtotta Camille. recsegte a parketta. a szeme keresztbe állt a kokain és az éhezés miatt – Camille jól ismerte ezt a tekintetet... fél lábbal a mocsokban andalgott be a lift mögötti kis helyiségbe. Ó. akkor képtelen volt nem meghallani őket: „Camille. amikor benned van?. miközben az asztalra tette a rajzot. „Miért”? Akkor Camille leült a sötétben. az Éghez könyörög. és egy kalózvezérre bízta. A fickó nem mozdult. és lassan sodort egy cigarettát.szeretetére és elragadtatott tollára volt szüksége ahhoz. hogy köszönje meg a nevében: „Oké. és amikor meglátja a feldarabolt. pánikba esve.. Nem lenne véletlenül likőrrel töltött csoki is?” Hogy én milyen vicces vagyok. aki tehetetlenül nézi világa hanyatlását. hogy én milyen vicces vagyok. ahol a tisztítószereket és a többi szart tartották. Az ötödik emeleti fickó egy doboz Mon Chéri csokoládét hagyott neki az asztalon. A férfi a földön ült. teszek azokra a Tupperwarékra. „adta teremtette! Miért a Tupperwarékat... 181 . vidám lelkiállapotban.. és lábujjhegyen átosont a nagy lakáson. hogy valami meleg csorog végig a lába szárán: bepisilt. hogy nincs egyedül. Micsoda hülye! – méltatlankodott Camille. hogy elűzze: szegény kislányom! Te vajon hová tartasz? És mégis. itt vagyok. Egy pillanatra kihagyott a szívverése. és éppen nekilátott a vetkőzésnek a félhomályban. ahol ideje java részét töltötte a felmosóvödör mellett térdelve. gyakran egy gunyoros kacsintás is elég volt. másodszor is. de mondja csak. éjszaka! Amikor visszatért a pokoli tornyaiból. őrült tekintettel. Először is.. Már csak ő maradt az irodában. véres marhákat a szekéren és az elhajigált maradékot a kocsiút mentén. amikor a bejárat melletti falipolcra letette a kulcsát. Ebben az álmodozó. hogy ne tartson már nagyon sokáig. és két kézzel szorította a kutyája pofáját.. csöpögő orrát a nejlonköpeny ujjába törölve. hogy azután békében elenyészhessen. zendítettek rá kórusban a rézkilincsek és az ütött-kopott grogrének. amikor megérezte. aki gyalog indul haza a bálból. ki vagy te? És ki a fenét érdekelne ez. „Igaz is”. „jegyezz meg minket is!” könyörögtek az öreg tárgyak. köszönöm. nem is lélegzett. és a falat tapogatva megkereste a villanykapcsolót. mondd csak? De éjszaka.. fél lábbal a Párducban. hogy megnyugtassa őket. amikor több kilométernyi sápadt fényű földalatti folyosót bejárt. – Van itt valaki? – kérdezte. napközben eltűnt. ahol a szellemtelen falfirkák nem tudták eltakarni az efféle feliratokat: És ő? Ő vajon mit érez. A hercegre. a csokit imádott főnöknőjének adta.. nagy maflák! És Salina hercegre gondolt. miért nem minket?” méltatlankodott a halottas ágyán lefényképezett öreg tábornok.

amikor vannak emberek. a kabátja két szárnyát ráhúzta átázott munkanadrágjára.. Fogta a kabátját. Vajon mi lehet az irodai szellemmel? Olyan fiatalnak látszik. agyonizzadva. ne is lássalak! A lakás üres volt. a falnak támaszkodva valahogy eljutott a kijáratig. Most már normális ütemben dobogott a szíve. Beszélnie kellett volna vele. bent hőmérő mutatta a külső és a belső hőmérsékletet (. Egy luxusjárgány volt.3°C. Amikor végre észrevette. Nem.. A fiú a jobb keze mutatóujját az ajka elé tette. homlokát az üvegre tapasztotta. Camille szétnyitotta a combját. 182 . – Csak fáradt vagyok. figyelmeztetnie a nagy Mátrixra. hogy megtalálja az utat a kispárnáig. és nemsokára az utcán találta magát. aztán egy nagy luxusautó hátsó ülésén búslakodsz. a csökönyöseket. te hülye tyúk! Nyavalygós széplélek. Camille valamilyen alkoholt keresett. mire megértették. – A kód? – nyögte a fiú.. és megkérdezni. hogy egyikük sem fogja a másik halálát okozni.. Te hülye. szégyenkezem miattad! Mire jó ez az egész? Leoltod a villanyt. csak a napi adagjára lenne szüksége. hogyan? – Az épület kódja? Nem tudja. – Nincs valami meleg ma este. Camille pedig újra visszamerítette őket a homályba.Így maradtak néhány másodpercig. remegve. mi? – Jól vagy? Úgy nézel ki. Egy kiskutya miatt izgatod magad. és a kutyája? Hülyeség kutyát tartania. és leintett egy taxit. és a suhanó autóból az üzletek szellőzőrácsain vagy a kapubemélyedésekben heverő kis emberi kupacokat bámulta. hebegte Camille. Összefutott az éjjeliőrrel. Camille jéggé volt fagyva. és kihátrált. akik visszautasították az alumínium fóliát. Az éjszaka közepén felkelt. hogy ne is lásd. hogy nem éhes-e... kiállt az út közepére. hogy ne ejthessék őket foglyul az autók fényszórói. és rossz irányba indult el. akik boldogok egy hellyel a meleg szellőzőnyílás fölött. Camille elfintorodott. mint aki kísértetet látott. Tűnj innen gyorsan. – Ho. És a kutyája? Mikor kapta meg az utolsó adag kutyakajáját? Felsóhajtott. A konokokat.. bármilyet. hogy hányjon egyet.. Gonosz emlékek ízét érezte a torkában. a csipkekeszkenődet gyűrögetve. hogy merre jár. és eleget ivott ahhoz. +21°C). Sehová nem vihet magával kutyát. és akik jobban szerették a langyos betont a Metró csempéinél.

– És? – Azt mondta. Még mindig szabadságon vagy? – Holnap este kezdek. – Hazudós! Mutasd! – Nem.. milyen boldog. ha veled bámészkodom? Lekuporodtak egy padra az újságosbódé és egy jegykezelő közé. De kaphatsz egy cigit. mert őrülten szerelmes vagy belém. amikor egy ismerős hang megadta neki a keresett információt: – A Nantes-ből érkező vonat a 9-es vágányra érkezik. 183 . te is itt vagy? – Hát igen. kisfiam! Futás! Hopp.. felemelt fejjel ugrándozott a pályaudvari tábla előtt. hogy nyilván azért rajzoltál ilyen szépnek. féltékeny vagyok. – Egy eurót? Nem. Hé. – Meg tudnád nekem magyarázni. Nekem soha nem fested ki a szád. Most le akarok ülni egy padra.. izé. Jöttem. hanem szőlőzsír. – Hülye vagy. és nézni akarom az embereket.. 20 óra 25 perckor. nézzen oda az ember. az előbb hajtottalak el! – Nézd azt az öreg mamit a csúcsos fejkötőjében! Nálad van a füzeted? Nem? Kár! Nézd azt a pasit. – Gyerünk! Futás.. – Tényleg? És jól van a nagymamád? – Igen. – Jé. és csendben figyelték az őrülten tülekedő utasok Nagy Csarnokát. mint mindig. öreg.. te kiszépítkeztél! Ez mi a csoda? Csak nem rúzs? Vagy talán tévedek? Camille a sál mögé rejtette mosolyát.7 Zsebre dugott kézzel. késő. – Egy eurót? Hé. – Hát. – Nem baj. – Ez nem rúzs. Egész nap ki sem mozdultam otthonról. – Odaadtad neki az ajándékomat? – Igen. hogy miért mindig a legrosszabb alakú lányok hordanak csípőnadrágot? Nem értem.. – Iszunk valamit? – Nem. hogy találkozhat a feleségével! – Nekem ez gyanús.. Körülbelül 15 percet késik. biztos a szeretője – jelentette ki Camille. hogy tartsam a gyertyát. – Nem.

– A lányával? – Igen. megyünk? – Franck a peronok felé mutatott. elég elmenned a pályaudvarra vagy a piacra. és a pályaudvar? A piacok? – Nem jártam kint napközben. gyöngéden egymásba karolva. Nincsenek bárok. és mindent megértesz. – Na. – Teljesen egyetértek veled.– Miért gondolod? – Egy férfi. mert csak nyúlik és nyúlik. – Dehogyis! A felesége Quimperben van.. – Miért nem? – Csak.. – Te meg érzelgős vagy. szép lassan. nem kell egy autóban játszani az agyadat. – Camille két kispolgárra mutatott.. – Oké. a hajába csókol. – Nem. Akkor biztos valami nőügy lesz. – Piff. Na nézd.. és egy szőrmebundás nő nyakába ugrik. látom a. – Én is – felelte Camille. nincs semmi. Hülyeség. látom az orrodon. Franck a fejét csóválta: – Nem sokat érsz. vele. leteszem a fegyvert. az gyanús. – Imádom a pályaudvarokat. most örülsz? – Nagyon! És legalább csinos volt? – Bűnronda. – És jó volt? Most min mosolyogsz? – Semmin. – Lefeküdtél a nagykövet feleségével? – Nem.. aki átrohan a városon a miniatűr kofferével. De az télen volt.. Franck megbökte Camille-t a könyökével: – Oda nézz! – Oké. – Na ne. – De igen. – Ó. – Nem.. – Soha nem hagytad el Franciaországot? – Két hónapot töltöttem Svédországban. – Hazudsz. azok ott házasok. Most egy idős házaspár tipegett el előttük. Szakács voltam a követségen. – Ha meg akarsz ismerni egy országot. meséld el. – Előbb meséld el. 184 . – Na. hogy a felesége. Hol voltál eddig külföldön? – Sehol. és semmit sem láttam. akik egy TGV korlátja előtt üvöltöztek egymással.Lehet. – Semmi. Ott sehol nem lehet inni. Na.. és épp most fekteti le a kölyköket.

csak nem vagy szerelmes? – Nem. Nyilván ő is állatira unatkozott. De a borjúbecsináltban nincs is póréhagyma. hanem francia. belemártotta az ujját a mártásba. Soha nem álmodoztál ilyesmiről? – Én nem szoktam álmodozni.. és szép lassan lenyalogatta. akkor gyorsan bocsánatot kér. – Tudod jól. – Tévedtem: a kurva a vidraprém kabátban a pasi felesége. hogy megismerje az életet. amíg neki nem ütközik egy oszlopnak. kegyetlenségből. elszalasztjuk. – Én nem szoktam álmodozni – Camille egy selyemfiú szenvtelen hangját utánozta –. és olyan tüzes volt. aki téged vár. aki hétvégén Dániába utazik leinni magát. – Ne menjünk messzebb – zihálta Camille –. mondtam már. hogy a csúnya lányokkal mindig ronda dolgok történnek. mint egy Spice Girl. Ismersz. Folyton cukkolt. Csak megy előre egyenesen. Hé. – Oké. – Akkor miért? Jótékonyságból? Egészségügyi okokból? – Nem. – És mi van azzal a svéd lánnyal? – Nem svéd volt. – Ha ezt történetnek lehet nevezni. hogy szép lányokat fűzzek be. kislány! 185 . tizenhat éve házasok. – Sok ilyened van? – Nem. – De ez ronda dolog volt a csúnya lánnyal szemben. Jól ismerem az én kis Philoumat.– Még egy svéd sem kért volna belőle. ha elismered. Nem vársz senkit. és hopp.. ha azon a lépcsőn megy le. és szeretné. és olyan részeg. hogy az a szőke az előbb a pasas felesége volt. erre ő rögtön nyavalyogni kezdett. Csak akkor. Egy kicsit kába vagy. Tulajdonképpen a húga fűzte az agyamat. nem vagyok bonyolult fiú. Nagypofájú csaj. oda nézzenek. – És aztán? – Aztán hazajöttem.. Na. de tudod. és végre felnéz. hogy van az! Leszállsz a vonatból. van ott valaki a peron végén. – Nyugi. és a nő épp most veti rá magát a pasi sliccére a parkolóház liftjében. gyámoltalan. miközben érzékien bámult rám. az összes cuccoddal.. – Ja. hogy megkeresse a kijáratot. úgyhogy egy napon elkaptam az alagsorban. van négy gyerekük. – Nem. mint a csap. mint a parázs. és elindul a taxik felé. És hogy múljon az idő. Egy agyonkényeztetett hercegnő. de fél szemmel az óráját lesi. ha a férje elélvezne. Úgyhogy megdugtam a nővérét. mert feltett főni egy borjúbecsináltat. – Én is szeretem. és nem szeretem a szűzkurvákat. mielőtt odaég a póréhagyma. Mint mondtam. – Meséld már el.. nincs? – A húslevessel kevered. hogy megmondja a papájának.. Általában azért töröm magam. imádják egymást. – Biztos? – Persze. gyere. menjünk. aki úgy öltözött. a kis seggét állandóan rátette a tűzhelyünkre. ha történeteket mesélsz. de nem szeretem a szűzkurvákat. nem vagyok túl bonyolult fiú. Ezt jól jegyezd meg. – Miért? – Diplomáciai bonyodalmak? – Valahogy úgy.

egyenesen. hogy „oda nem enni megy az ember?” Ez a legjobb! 186 . A kurva életbe. és egyik kezében katonai hevederrel átkötött nagy bőrtáskát cipelt. És az ünnepek? – Milyen ünnepek? Ma van az ünnep! Egyébként elmegyünk valahová vacsorázni. persze zavaros bocsánatkérésekben tört ki.. n..Franck le volt sújtva. nem igazán szeretem a meglepetéseket. Nagyszerű.. más semmi. persze ráejtette a bőröndöt Camille lábára. – Á.Te. de. gerlepárocska! Nem mehetnétek még egy picit lassabban? A boy fáradt egy kicsit. – És hová? – kérdezte Franck morcosan. formában van a kis barátunk – súgta Philibert Camille fülébe. hogy itt vagy. mint egy kutyakölyök.. Kicsit olyan. sem kerekes bőrönd nem tartozott. hogy együtt legyen másokkal. mint egy I betű. Nem is tudom. mi van ebben a bőröndben? Egy páncél. – És jól van? – Kicsoda. de. Meghívlak titeket.. n. – Hé.. a hangulatért. – Gyerünk. – A francba. Francknak igaza lett: Philibert volt az egyetlen. Meglátták Philibert-t a peron végén. – Ne is mondd. meg azért. minden rendben. és akihez sem táska.. – Tessék? – T. Van egy új barátnője.. nem kellett volna. de tudod.. nem vagyok szerelmes belé. Lassan bandukolt.. és persze leejtette a szemüvegét is. Camille összeráncolta a szemöldökét: – De igen. Oda nem enni megy az ember. azt hiszem. persze dadogott. – dünnyögte Camille. – Ó. – A Coupole-ba! – Ó. – Jaj. izé. akire mindig vágytam. istenem... egy meglepetés! N. – Egyetlen gyerek vagy? – Hát. n.. – Mit jelent az.. hanem nagyüzem. Persze. és odarohant az ő vaksi és imádott zombijához. Camille... hogy maga milyen heves. de. még mindig Philibert nyakában lógva. ő az a báty.. Imádom azt a helyet. vagy micsoda? – Csak néhány könyv. Franck? – Nem. már nem akart megmaradni a pórázon – morogta Franck.. – Philibert. az emberekért. a Coupole-ba. Az nem étterem. nem.. Minden jól ment? Nincsenek lövészárkok a lakásban? Szögesdrótok? Vagy homokzsákok? – Nem. – Nézd csak.. Camille elmosolyodott: – Nem. ott van – mondta Camille. vidd a bőröndjét! – dirigálta Camille. Természetesen Philibert zavarba jött. már van otthon vagy ezer! Ezeket nem hagyhattad volna a kastélyodban? – Úgy látom. Philou. maga.. a másikban pedig nyitott könyvet tartott.. aki nem farmerban és baseballsapkában volt. hanem a díszletért. – Én – kérdezte Camille mosolyogva – én remekül! Nagyon örülök. van egy meglepetésünk. – Én is.

míg mesélt nekik az ő nedves kis birodalmáról... itt és most.. Philou. jobb oldalon a kis köpcös.– Rendben. Amit a nő akar. a homárokat. Camille és Philibert csak mosolyogtak rajta. boldog vagyok. Ma. együtt – mindent bele! Az első tíz percben Franck szörnyen viselkedett. a Napóleon oroszországi hadjáratából származó prémes bundájában. és tízpercenként: 187 . a párizsiakat. hogy kétfelől felkapják. a képeket. Ó. az amerikaiakat. – Na. Franck teljesen meg volt döbbenve. Lucky Strike feliratú bőrdzsekijében. és titokban arra vágyott.. három: most!” Camille erősen szorította a karjukat. megtörölte a száját és a falusi papot utánozta. a nemdohányzókat. a családjáról. – Na. a turistákat. majd így fejezte be: „Á-men. és az utálatos szobrot. az árvízről. nevetett.. középen a fiatal lány. mondj már valamit! – Franck! – Igen? – Nekem hat húgom van. és a Montparnasse Boulevard-on félrehúzódtak a gyalogosok. Éppen itt. Nem tegnap. a dohányzókat. a kését.. az asztalszomszédját. hogy utat adjanak nekik. A sovány magas kicsit lehajtotta a fejét. A két gyöngéd könyök között. a zajt. és? – Úgyhogy egészen egyszerűen csak azt tanácsolom neked: hagyd. és majd hazafelé érte jövünk. Nagyon helyesen néztek ki hátulról. A francba. Az egész lelki egyensúlya itt volt. mindketten ugyanarra gondoltak: mi hárman. hogy önökkel lehetek”. Bár nem voltak tudatában. amikor Camille a szabad kezét a karja alá csúsztatta. kettő. hanem itt és ma. Egy pohár pezsgő. aki csivitelt. a felszolgálást. és menetközben rengeteg elképesztő szokást elmagyarázott. éhesen. és meghintáztassák: „Egy. Philibert. sovány fickó. Vagy majd várunk a bárpultnál. zavaros és gyötrelmes prédikációkba bonyolódott. ha nem akarsz velünk jönni.. és elkerekedett szemmel hajtogatta: „tényleg?” „na ne! „nem!”. – És a Márki Úr könyvtára? Azt én fogom odahurcolni? – Hát ott hagyjuk a csomagmegőrzőben. A másik kettő addig biztatta. Vegyétek úgy. bárgyún és minden ok nélkül egyfolytában nevetgélt. a kis köpcös a szakadozott zsebébe süllyesztette a kezét. azt isten akarja. nem holnap. az árakat. amitől el fog menni az étvágya. – Igen. két pohár finom fehér bor és hat osztriga után végre befogta a száját. Bal oldalon ment a magas. Valahányszor letette a poharat. figyelj ide. aki amúgy soha nem ivott. a te bajod. mindent leszólt. – És ezt ki mondta? – Ez egy közmondás. de én meghívom Philibert-t. kezdődik! Az agyamra mentek az idézeteitekkel! De aztán megnyugodott. – De igen. a királypárti unokatestvéreknél töltött szilveszterről. hogy ez az első újévi szeszélyem! – Nem lesz hely. s ezzel elbűvölte őket.. az étlapot. ugrándozott.

és még soha. és ennyi. aki azt mondja. a kövér Titi. – Nem. Boldogság. Az egész étkezés alatt sikerült megtévesztenie mindenkit. és Philibert türelmesen hallgatta. rajta! Ez legyen a te újévi fogadalmad! – Franck felemelte a poharát. így nem nyaggatták és nem szidták le... uram! És ne is nyavalyogj. az a kövér Titi. A kövér Titi. feltörte a páncélt. aki azt mondja. Nem gúnyolódott.. ezt már nem hiszem el! – Neked színházat kéne csinálnod – nyaggatta Camille Philibert-t –. – Színpadra. elég. biztos vagyok benne. és behunyt szemmel a hátfalnak támaszkodott. ez isteni... Ilyen hengerfejből annyi van neki. aki azt mondja. fogott egy rozskenyér szendvicset. Camille meghámozta a rákokat: letördelte a lábakat.. Nem volt ebben semmi irónia. azután csak úgy piszkálgatja a süteményt? Vagy az. Lemosta az ujjait. igen. Franck óvatoskodott: – Várj csak! Te melyik csaj vagy? Az. meg még néhány ilyesmiről. melyikük osztozna meg vele egy lángoló palacsintán. Franck? De nem te beszéltél nekem egy lányról a múzeumban. – A kövér Titi? – Igen.. Kicsi kora óta imádta a tenger gyümölcseit. ez már csak így van – felelte Philibert őszintén elszomorodva –. hogy két éve jegyesek. Mesélhetnél az öreg francia arisztokrácia megfáradt bájáról. Philibert inkább szorbetet kért. – Hú. 188 . azután a szempilláját rebegtetve bezabálja az egészet? Vagy az. amikor elmesélsz valamit.dadogok.. Camille megkérdezte tőlük. és elég volt keveset enni belőlük. és csodálatos szendvicseket készített nekik. csakhogy túlságosan da. hogy együk meg együtt. és tényleg megosztozik? – Rendeld meg. hogy megegye saját adagját. Na. aki el akart téged vinni a színházi óráira? – De. Klik-klak. hogy 89 euró szép kis pénz – jelentette ki komolyan –.. és olyan szellemesen tudsz mesélni! Annyi távolságtartással. mert sokat kellett vacakolni velük. – Azt hiszitek? – Igen. Ma este például – pedig már egy újabb üveg bort is rendelt – még mindig messze volt attól. Senki ne mozduljon. ha keveset evett.. amennyit csak akar. hogy osztozzunk meg rajta. az ollókat. hogy csodálatos showman lennél! Olyan sok szót ismersz. soha nem dadogsz. – Hát igen. az a kövér Titi. és mit gondol róla a barátod.– Azt mondod. és meglátod. Felfüggesztett pillanat. mert a te fogadalmadat nem olyan nehéz megtartani. a kövér. hogy együk meg együtt. – Azt hiszed? – Biztos vagyok benne! Nem igaz... újfent bizonyságot téve tökéletes neveléséről és aranyszívéről: – Az már biztos. – Tojik rá. Franck érdekes történetet mesélt Philibert-nek egy karburátorról.

különben mind állatkákat szerzünk. hogy most milyen irányba fúj. és ha nincs többé klotyópapír. – Nincs jobb dolga. amikor rajtakapta a fiát Blanche szobájában. és még arra sem ügyel. Kérem. szü. Két megalázó hetet töltött el apja elkeseredett szeme előtt. ahogy akarod. rendben. és mert amit a nő akar. hogy nyomasszák őket az Államkincstári Hivatal zaklató levelei a járulékokról? És a háztartás? Oké. Blanche és Camille ugyanazt jelentette a számára: édes kislányokat. És talán vehetnénk már egy működő porszívót. mit akartam mondani? Látod már. kapcsoljátok le a villanyt. hogy te megeteted. alkotmányleveleket és egyéb szerződéseket. előhúzott egy fehér lapot a 189 . szüksége van rám. Mivel Camille ragaszkodott hozzá. Ja. És ez volt a legviccesebb. de miért mindig ő és Philibert takarítja a konyhát és a fürdőszobát? Ja. szóljatok. érted már. kicsikém. ha szü. akit nem érdekel sem a gazdálkodás.. és túl sok vaj van rajta. aki már nem is titkolta. mikor és hogyan? Ki intézi a bevásárlást? Mennyi újévi borravalót adjanak a házmesternőnek? Milyen neveket írjanak ki a postaládára? Előfizessenek-e vonalas telefonra. esküket. Mi is van még? – Na. az apja már becsapta az ajtót. és dadog. hogy adja oda neki a sót. Minden úgy lesz. És ezért hajlandó volt bezsebelni az atyai megvetést és akár ötven porszívót is megvenni. igazán nem ezt érdemelte. Nem.. a fürdőszobába kell egy szemetes. de legkevésbé a társadalmi rangja.. azt isten akarja. félretolta a kávéscsészéket. miért mondtam. te dobd ki a szelektív kukába a sörösdobozokat. Egy elsőszülött. sem a nők. ha kell. én elmegyek bevásárolni. csak azt nem tudta. kis Philoum. De még be sem fejezte a mondatot.. amikor a kishúga megkéri.. milyen szarba kerültünk? És ez még csak a kezdet! Philibert Marquet de La Durbelliére elmosolyodott. hogy neheztel rá. és néha megpuszilgatják. fiam? – Nem. – Igen. akik nagyon szeretik őt. és hagyják-e. Ezzel nem volt egyedül. egyáltalán nem friss.. és mennyit. – Amikor csak akarod. a pénzről is beszéltek: ki fog fizetni. ostoba alak.. de szóljon csak.– Nem. és akkor meglátod a különbséget. atyám.. A név első örököse. Nem gond. Nem. – Ha jó leszel. nemesi okleveleket. mindenki takarítja a saját szobáját. Franck. csikorgatta a fogát reggelente. hogy ne engedj beköltözni egy lányt a lakásodba? Látod. és nyiss időnként ablakot. A vécével ugyanez a helyzet. sem a pénzügyek. A 14-es háborúból való Bissel seprű kicsit már öreg. hogy némi méltósággal szóljon a vadőrhöz. amint a földön ülve babázik a húgával. túl vastag. nem értette. hogy megfordult a szél. – Akkor most mondjuk azt. Philibert érezte. aki képeslapokat árul az Állam szolgálatában. és ebéd után megsétáltatjuk a gyerekeket a parkban. És mivel nagyon szerette a kéziratokat. aztán utána te mondjuk palacsintát sütsz. sem az erdő. Egy tehetetlen. majd én megveszem. Majd egyszer sütök neked.

és szép cirkalmasan ráírta: „Az Émile-Deschanel sugárút alapító oklevele a lakásfoglalók és egyéni látogatók szá. ragaszkodom hozzá. és hanyag mozdulattal becsúsztatta a zakója zsebébe.. de szép nagyüzem. 190 . együtt elmentek Philibert táskájáért a pályaudvarra. hogy nagyüzem. nálam van a viaszom. – Fenntartom. – Lám. Franck és Camille bánatosan elengedték a poharukat.. már én is tiszta jakobinus leszek – sóhajtotta. a Sorbonne professzora. Franck találkozott egy ismerős pincérrel. Lajos korabeli felszereléseddel sétafikálsz? – kérdezte Franck a fejét csóválva. gyerekek. a pajzsom és a mérgeim... és telefirkálták hülyeségekkel a papírt.kézitáskájából. a Lajos aranyaim. izé.. majd háromrét hajtotta. Émile Deschanel irodalmár volt. de. majd ti felporszívóztok). Utána Philibert rendületlen nyugalommal előhúzott egy pecsétviasz rudat. és két megdöbbent asztaltársa szeme láttára pecsétgyűrűjével lepecsételte a papírt. de kényszernyugdíjazták a Katolicizmus és szocializmus című műve miatt. Te mindig a XIV. nem emlékszem. hogy kiegészíthessék a megjegyzéseikkel. kedvesem. hogy egy efféle söpredék neve díszeleg a vizitkártyáján. Hol is tartottam? És pontokba szedve leírta a megbeszélésük tartalmát. Camille kérte a számlát (de. beleértve a vécépapírt és a szemeteszsákot is. a repülősóm. a másik kettő meg hívott egy taxit. – Igen. a pecsétem. – Hú. ki volt Émile Deschanel? – Köztársasági elnök! – Nem. és benézett a konyhába. Vagy talán fordítva. tudjátok. Magától értetődik.” Félbeszakította magát: – Nos. Ja. majd Lucky Strike motorra pattant.. Egyébként a nagymamámat igencsak dühítette. ő Paul Deschanel volt. menetközben átléptek néhány hajléktalanon. majd az új hivatalos szabályzatot Franck és Camille elé tolta.

banánt és kutyakonzervet a vegyszeres kuka mögé. amint csirkés száraztápszert ropogtatnak egy pornófilm előtt a túlfűtött bodegájukban az éjszaka közepén – nagyon is el tudta képzelni. kenyeret. Drogos létére furcsán jól szervezte az életét. De soha egy szál kutyaszőr. Camille óvatosan puhatolózott is Nurdinnál. vagy túl kevéshez. Az éjjeliőr. – Dehogyisnem eszem meg! – Na ne. Több nap telt el így. Marie-Antoinette-el vagy Heinekennel – ki mit szeretett. Élie bácsi.8 Camille kereste a narkós fickót másnap is. hogy Camille lassan kételkedni kezdett. amit ő maga nem enne meg szívesen? Tényleg. Mellette az öccse. hogy Camille el is hitte. a célvonal előtt. olyannyira. felolvasott vagy a családi albumokat kommentálta: – Ez itt a dédnagyapám. de csak a kutyakaját vitte el. igazi tragédia). Pedig Camille tudta. és amikor Philibert otthon volt. valaki mindig gondosan eltüntette. és később is minden nap. miért is? – De a száraz kajával ugyanez a helyzet. A dobozos kutyatápszer ugyanis szar. így nem tudott kijárni. látod. – Akkor nem unatkoztak. Napközben Camille rajzolt. egy kanál ricinusolajjal megöntözve. és esténként békésen elkábították magukat. de Marvinból bőven jutott mindenkinek. nem? Azt sem eszed meg. sajtot. egy szót sem szólt holmi hajléktalanról. Fűvel. Miért adna az ember a kutyájának olyasmit.. és nem zavarta a szomszédját. ő az ott. charta nélkül vagy chartával. fóliánsokkal. a szőre miatt. 191 . Minden reggel köszöntek egymásnak. Lehet. Néha nem jött a fickó. soha egy morzsa vagy bármilyen szag. harmadnap is. egy kis salátát. hogy a fickó és a kutyája ott vannak valahol a környéken. és basta. piával. hogy az a debil táplálja velük az egytökű barátját. Gyors oldalpillantást vetett a kis helyiség felé. Néha Camille nem hozott semmit. Volt elég baja enélkül is. hogy ki győzött. de nem. mindenki szép nyugodtan élte a maga életét. Már nem igazán törte a fejét az egészen. és a plébános úr döntötte el. A bagett megkeményedett és a cigarettákat sem vitte el senki. hogy ki kell-e ürítenie a zsákot. akivel ettől kezdve mindig váltott néhány mondatot (Mátrix egyik heréje nem szállt le. Féltökű és félagyú. Semmi hír. A lakásban minden jól működött. Mátrix csak B 12 vitaminnal dúsított száraz kutyatápszert evett. Kutyaversenyeket rendeztek. Philibert mániáival vagy anélkül. előttük a foxterrierjeik. – Esküszöm! Az volt a legrosszabb. Myriammal vagy Myriam nélkül. Amikor letett egy szelet húst. hogy a megfelelő címzetthez jutnak el az ajándékai. Néha ott volt. Vagy túl sok droghoz jutott..

gyűlölte a keresztnevét.– Jól tették. és minden emeleten megeresztett egy rasszista viccet. Hogy téged biztosan a főnökök küldtek.. Hülye volt. Mert lehet. mert már mindenkinek az agyára megy. de legalább jöhetnétek klotyót pucolni velem. de megjegyzem. Először is a fickó az ötödikről az egyik este megvárta. Igazán hatalmasat. A többiek morgolódva szétszéledtek. és fél év múlva már mindketten halottak voltak. hülye. mindig Bic tollbetéteket csórt. és megkérdezte. beszéd közben köpködött. Camille a kocsiját maga előtt taszigálva elment mellettük. hogy kipiszkálja a foga közé szorult húscafatokat. Ettől a naptól kezdve megváltozott a lapjárás... akinek ilyen kicsi a segge. 192 . és az egyik nap megkérte. és egy hatalmasat turhaadagot köpött Josy lába elé. arra teszek. aki éppen a visszereit vizsgálgatta. hogy Camille a cinkosa. mert őt megvetem. izzadt. hanem a kolléganőm” – vetette oda végül a fickónak. és egy kis fasiszta seggét nyalta. hogy tartsa meg magának a szemétségeit. hogy mocskos burzsoá vagyok. vagy valami ilyesmi. mi? Bűzlik rólad a pénz. A munka ugyanolyan pocsék volt. – Hogy lehet egy lánynak. Miattatok nyitottam ki a pofám. spicli! A többiek nem reagáltak.. hogy maga az! Biztos vagyok benne. és Super Josyra mutatott. vagy mi? Épp ezt kérdeztem magamtól a múltkor. hogy ne alázzon meg benneteket állandóan. a melóval volt a baj. És ez sokat számított. de a hangulat undorító lett. Camille-t Samia egyáltalán nem érdekelte. hogy kémkedj utánunk. és pofátlanul visszaélt vele (brigádvezetőnek lenni a Toucleannél mégsem a Pentagon!). hogy megköszönjétek. Ha-ha. ilyen nagy pofája? Mindig sikerül meglepned. Mamadou furcsa hangot adott ki. Tulajdonképpen Rashidának hívták. Camille olykor a legszívesebben a pofájába vágta volna a törlőrongyot. de Carine-nal már durvább volt a helyzet. – Nahát. Nem. volt egy kis hatalma. csak ment utána a folyosón.. Két évvel később elmentek az ardenneki frontra. mint a segg. hogy maga az!” Szállj le rólam. hol laksz. arra is szarok. ez a lány! Hogy beszél ez velem? Egyáltalán mi a francot keresel közöttünk? Mi közöd hozzánk? Kémkedsz utánunk. Másrészt képtelen volt elviselni Bredart-t. mivel rajta kívül ő az egyetlen fehér. Carine-t nagyon szerette. hogy hová tette a tollseprűjét. meg ahogy beszélsz. Visszafordult: – Hogy ő mit mond. és nem várom. az agyamra mész! „Nem én vagyok. Igazán messzire elment ez a lány.. majd rácsapott a fenekére. és azt hajtogatta: „Biztos vagyok benne.. De ti igazán gyávák vagytok. Game over. Utána fogta a lapátot. Láttam a fizetési papírodon. meghintáztatta Camille orra előtt. nagyon elégedett volt a viccével. azt gondolván. te burzsoá! Húzz innen. Nem közülünk való vagy. hogy a vécét mindig én pucolom..

aki a délutánjait a Tatiban tölti. ráadásul Mamadounak fájt mindene.. – De ezt hogy szervezed meg? Hogy tartod magad? Hogy vagy rá képes? Pokoli ez az időbeosztás. hogy a seprűnyélre támaszkodott. hogy megnevettesse a gyerekeket. Ami neki negyed órájába került.. Akarod.. – De azt mondtad. a szomszéd. Ellenszegült. – Néha azért igen. az öreg fehér Atya. soha nem tudhatja az ember. az unokatestvére. Ki akart piszkálni. és egy csapatban dolgozott vele. Camille üzletet ajánlott neki: én melózom. azt Camille két perc alatt elintézte. a színes ágyékkötők és még ezernyi kép. a kukák. hogy egyáltalán van munkám. Szóval Josy intézte el az ügyemet. majd felegyenesedett. ezúttal a lépcsőházba. és kinyitnia a fülét.. Olyan nagyszájú és kövér vagyok. Camille lassan bizalmasabb kérdéseket is feltett.. a gyerekei. hogy ez a kis mondat milyen messzire viszi. Nem sejtette.. széltoló. meg még mit tudom én. Mamadou gyorsan lehajolt. Ahogy vallomás vallomást ért. megvárta. csak jó erősen dörgölnie a padlót. akiket szeretsz. hogy megkóstold a fűszeres csirkémet? – vágott vissza Mamadou mindahányszor. a gyakori ünnepek.. Nem kéne. feltörölt valamit a földről.. és ez így tűnt normálisnak. Nem kellett többé a Courrier Internationalt. – Ott van a sógornőm. – Nem. miközben ő melózik helyette. vagy a Parisien Seine-Saint-Denis kiadványát olvasnia. a telefonfülkében töltött vasárnap délutánok. mi. Igazán nem kényeskedett. az óriási melleket és a még annál is nagyobb szívet. a madarak. A Pokol sokkal rosszabb ennél. – A Touclean nagy cég. 193 . amihez nem értesz.Camille elveszítette a munkatársait. – Le kell fogynod.. Ne beszélj olyasmiről. aki megint beszarik. te mesélsz nekem. de kedves férje. hogy szerencse. hogy segítsek? Hogy írjak a nevedben egy kérvényt a személyzeti főnöknek? – Camille felegyenesedett. ami azt jelentette. és tavaly felakasztotta magát. amikor nem láthatod azokat az embereket. a nyomor. hogy nem lehet rá számítani. de egyszerűen túl kövér volt ahhoz. az a kis doktor. két édes ikerlányt hagyva maga után. míg Camille tette a dolgát. de sok minden fölött szemet huny. hogy a srácaid egész este egyedül legyenek otthon. ahogy van. Mamadou kilenc testvére. amelyekre Camille nem unt rá soha. Mamadou mindig megvárta a metró kijáratánál. mi történik. Hagyd úgy. elrontott házassága. ne hozzak egy tiszta felmosórongyot? – Biztosan találnál melót közelebb is. Léopolddal.. hogy a szívem majd belefullad a zsírba. a megérkezés 72-ben Franciaországba az öccsével. szerencsétlen! A Josy olyan. Az a Pokol. de szegény csontváza már nem bírt többet: a hatalmas combokat. Mondd csak. amilyen. a por... amíg Josy bűze elpárolog. hogy hatékonyan tudjon dolgozni. Emlékszel az orvosi vizsgálatra? Az a másik hülye. de szép lassan szerzett egy barátot. biztos vannak irodák hozzád közelebb is. A szenegáli gyermekkor. Nem mintha lusta lett volna. a sógornője. akit Germaine-nek hívtak. aki kivette az üvegszemét. a bajok. a kiskecskék. – Ratata. És amikor Josy – nagy ritkán – feléjük járt. Mamadou. úgyhogy ne nyúlj semmihez. Barátnője lefegyverző könnyedséggel mesélt szörnyű dolgokról – legalábbis neki szörnyűnek tűntek. Az összes többi nem számít. Senghort. azt mondta. És te? Mikor jössz el hozzám. – Ez az.

szerencsére! – De hát leköpted! – Hát azt meg hol láttad? – Mamadou megharagudott..– Várj csak! Ugyanarról beszélünk? Arról a szemétről.. – Azt hitted. az őrrel? Mindig azt a nagy kutyát simogatod... A fiú felnézett. mi van. – Szégyelld magad. két karod. – Nem tudom. – Te vagy az? – Én.. Kétszer is megkerülte a háztömböt. hogy az öcsém szép életet varázsoljon neked. Csak természetesen. mire felismerte. Az élet nagyon furcsa keverőedény. örök szerelemmel és sok gyerekkel. mint a szarral? – Igen. Ne maradjatok itt.. mondtam már! – Hé. aki mindig úgy bánik veled. nyugi. – Te hoztad a kaját? 194 . hogy nem láttalak a Nourdina-nal. Ne maradjatok itt. – Már megtörtént. – Ne mondj ilyet. mi van itt. – Nem is rá köptem. ? Nem akarsz gyerekeket? – Nem. végül egy cipőbolt rácsos bejáratánál megtalálta a fiút. – Hé. a kutyája az ölében szundikált. Hihetetlenül boldog volt. hogy ilyeneket beszélsz! Van munkád.. Azt hiszed. két lábad. A kutyáját hergelte. – Micsoda? – Aha! – jelentette ki Mamadou győzedelmesen. Camille csendben ürítette ki az iratmegsemmisítőt. szerelmed. házad. mint általában. miért morog így ez a lusta dög? – kérdezte Mamadou. A bolt üvegének támaszkodva ült. – Mindenesetre kedves tőled. hogy pfff. mintha ő is metróra szállna. Valamikor el kell jönnöd hozzám. – Jól vagy? – kérdezte Camille fesztelenül. nyilván Harry felügyelőnek hitte magát. Te kedves vagy. – Menjetek innen. de a túlsó kijáraton visszament az utcára. hazád. Azt nem merném. ugyanarról beszélünk – felelte Mamadou nevetve. hogy a szemem is belefulladt a zsírba? Camille elpirult... – Mi az. de beletelt egy kis időbe. Hogy örömet szerezzen Mamadounak. Nourdine aznap magánkívül volt az izgalomtól. te kövér tehén! Én sem mondom meg neked. lányok. – Csak egyet ismerek belőle. Mamadou dühösen rámeredt. Camille úgy tett. hogy tartsd a seprűt! Hm. – Piff. és igazságosztó ruhájában még röhejesebben nézett ki.. Camille! A fejedre idézed a balszerencsét.. ne hergeld már magad! – nyugtatta Mamadou. Már csak egy Ray-Ban és egy Kalasnyikov hiányzott a képből. a csudába is.. de valami nem stimmel. – Hadd végezzem a munkámat. igen...

Régebben együtt éltem egy kábítószeressel. ha akarod. el fogsz innen tűnni. mert nincs másik. de add ide a kutyát. Camille a karjába kapta a kutyát. – Na jó.. a főzőlapot. mindent. Téged nem fog felengedni vele. és nyugodtan hozzátette: – Van még tartalék készlet a dobozokban. – És ki van még ott? – Senki.. Már nem járt a metró. Szia. Elbaktattak az éjszakai busz megállójába. Azért mondom. úgyhogy pontosan tudom. Csak azt az egyet kérem tőled. Szóval tudom. A busz belsejében találkoztak. paradicsomszósz és aprósütemény. Úgyhogy kérlek. amit találsz. ha jól emlékszem. ne tekerd föl nagyon. mert ez tulajdonképpen nem az én szobám. Rizs. mi következik. a törülközőket. Vigyázz. – Mutathatok egy helyet. – Nem. hogy anyaghoz juss. A radiátort. – És messze van? – Az Eiffel-torony mellett. – Szállj fel elől..– Igen. de tulajdonképpen szimbolikus. – A Barbès metróállomáson találtam. hogy egy napon. a matracot. itt a kulcs. Itt van az elektromos radiátor.. Általában te használod egyedül. hogy szirénázva megérkeznek a rendőrök a szörnyen izgatott Nourdine és az épület elé.. – És mit kérsz cserébe? – Semmit. – Hát köszönöm.. 195 . Izé. Tudom. igen. amikor hallották. Mi van még? Ja. szólok rólad a házmesternőnek. hogy diszkréten csináld. – . Tudom. – Aha. Ennyi. Hogy hívják? – Barbèsnek. hogy általában. – Milyen fajta? – Muszáj csevegnünk? – Nem. hogy mindent megpróbálsz elpasszolni. és szélesen rámosolygott a sofőrre. de soha nem láttam senkit. talán már holnap. Vigyázz. ne hozz szar helyzetbe. Ha még holnap is itt leszel. aki nem is dobta ki a buszból. – Egy squat? – Olyasmi. – Feltettem egy lakatot. ahol elalhatsz. – Ahogy akarod. – . olyan. hogy ne legyen balhé. – Van fegyvere annak a hülyének? – Fogalmam sincs. és mindent elviszel. Még három lépésre sem távolodott a fiútól. Tessék. a cukros dobozt. ne veszítsd el. mint a Paddington. A folyosón van egy taposós vécé. Ott találsz takarókat. mert szemből hallottam már zajokat. Benyitott. mert akkor ugrál.

– Tojok rá. majd legömbölyödött a matracra. – Amúgy van egy helyem Marmottanban. – Hé! – Igen? – Miért? – Mert velem pontosan ugyanez történt. Egyébként soha nem mondotok igazat. az erkélyen egy sirály tollászkodik. Ne mondj semmit. – Nem maradok sokáig. Az utcán voltam. – Na. Álmodj szépeket. és valaki idehozott. Megyek. Szajnára nyíló ablak. – Most megyek. – Én. Barbès gyanakodva végigszaglászta a szobát. erről beszéltem. – Te itt éltél? – Igen. 196 .– Ki rajzolta ezt? – A fickó a freskóra mutatott: egy hatalmas.

egy erős nagyítóval bárki megláthatta volna az öt aprócska olajfoltot a kövezett udvaron. Pedig még meg is kenték ötven euróval. Jöjjön csak. – A gépek nagyon szépek. de piszkot csinálnak. aki „most veszítette el a férjét. – Vincentról? – Hát.. – Igen. – Csak nincs valami baj? – Nem egy! Öt! Már kezd az agyamra menni ez a fiú. Tudja. Mondja csak. hogy mindent értek. – Arról beszélek.. de nálam lakik egy barátom a hetediken. – Jó napot.. de végül is. És tényleg. hogy jó sok munkába kerül rendbehozni őket!” az utcát borító kutyapiszokról. Az egyik jön.. Még egy kis időjáráselemzés: „Jó ez a hideg.. csevegés a ragyogó sárgaréz kilincsekről: „Az már biztos. mert az én kis Pikoum ott őrjöngött az ajtó mögött.. Nem mondom. – felelte Camille megkönnyebbülten. hogy aids-es? 197 . – Na mit szól? – Hát. kedves? – Nem tudom. – Ja igen. A francba. aranyom. Úgyhogy azt üzenem neki. Az az aids-es a kis pincsijével? Camille-nak leesett az álla. úgyhogy bemutattuk egymásnak a kutyuskáinkat. ez nem jött be.. nem igazán látom! – Az olajfoltokat. és teljesen megnyugodott. aztán megnyugszanak. a másik megy. szegénykém”. De miért bámul rám így? – Miért mondja. – Ja.9 Három nap múlva Perreira asszony félrehúzta a házmesterlakás finom batisztfüggönyét. meglágyult. igen. Ez így sokkal egyszerűbb. akinek az a kutyája van. látta-e már. hogy megy az. Elfintorodott. és nézze meg! Camille utána ment az udvarra. hogy törölje fel egy újságpapírral! Miután lerendezte a kérdést.. és az ötödik emeleti hölgyről. jó napot. – Perreira asszony! – Igen. Még egyszer utoljára jó alaposan egymásra morognak. – Nem ütöm bele az orrom a maga dolgába. és kiszólt Camille-nak: – Mondja csak.. – Tegnap bejött hozzám. kisasszony. megszabadít minket a söpredéktől”. – Az a másik pasas is a barátja? – Hogy mondja? – Hát az a motoros.. Vincent.

amikor még csak a kavicsokat kellett rakosgatnia egymásra. – Hát. Ne. te mázlista. Camille kiment a konyhába teát főzni. röhögj csak ki. Nevettek.. és a többi. hogy manapság már jól tudják gyógyítani. maga is kér egyet? – Nem. ne mondj ilyet. – Igen? – Nem akarsz kimozdulni? – Hogy érted? – Mióta nem hagytad el Párizst? – Egy örökkévalóság óta. mert ő mondta. Elég jó gyógyszerek vannak. Ittunk egy pohárka portóit. Mondd csak. ráadásul ezt nagyon szerettem. – Mi történt? – Nézd a pulóveremet! – jajongott Franck. Tényleg. Camille annyira megzavarodott. – Hát éppen azért. máris késésben vagyok. Egy nagy köpönyegben. Camille beharapta a száját. de ez egy vadonatúj Ralph Lauren volt. nagyon fog örülni neki. – Jól van. nem. Úgyis imád téged! – Tényleg? – Az előbb többször is elmondta: „Milyen büszkén feszít a maga barátja azon a szép motoron!” – Na ne! – Esküszöm! – Oké... igazad van.. Nem mondok ilyet. – Te is kérsz? – Nem. te hülye! Igen.. Nézd! Nézd! Milyen apróra összement! – Figyelj. – Ez a rohadt gép csinálta! A kurva életbe. ezért csattanós puszi jár majd! – Fogd be. ahogy Franck nagymamája mondta? És hová vezet ez? Jóval egyszerűbb volt az élet. – Tényleg? – Ha láttad volna. levágom az ujjait.. 198 . épp ettől félek! – És hol van Philou? – Akarod mondani: Cyrano? A színházi kurzusán. és csinos kis mellénykét rittyentett Pikounak. – Én is. a törülközők meg a törülközőkkel. Majd munkába menet beviszem neki. amikor elment! Mit-tudom-én-mi-nek öltözve.– Édes Istenem. ez nagyon szomorú. Hát ez meg mit akar jelenteni? Vajon miért nem maradtak a konyharuhák egy fiókban a konyharuhákkal. rendben.. hogy gyalog ment fel a negyedikre. de mondtam neki is. – Imádom.. – Hú. Nagyon köszönöm. és odaadhatod a házmesternő patkányának.

ezüsttálcán. lerajzolta a rakoncátlan hajtincseit. rajzolás szempontjából. kikapcsolta a vízforralót. mint egy bolond. Úgy nevetett. Újra nevetni kezdett. Ó! Milyen jó volt újra nevetni! Milyen jó. hogy tetszene. nyeglén toporog a házmesterlakás kockakövén azzal az összement gyapjúfecnivel. ne bízzatok bennem. menni fog! – Camille-ból kirobbant a kacagás: – Igen. Egy igazi Ralph Lauren. ami tőlem telik. és igencsak elkeseredett. az idióta képét. A nap hátralévő részét zenével. – Ez az. Már alaposan megtisztítottad a terepet. gondolta Camille. elmegy Franck-kal vidékre. – Camille átnyújtotta neki a sápadtzöld pincsimellénykét. magában nevetgélt. igen. 199 . 2004. meg is van. na? – És hol lesz? – A barátaimnál. – Majd gondolkodom rajta.. néha megnyalta az ecsetet. Meg sem fésülködött. ugye? Mégis. Hol a pulóverem? – Itt. nem jössz el velem? Biztos vagyok benne. Két örök barátot szerzel magadnak. az anyjától. ne ma! Az üzenet törléséhez nyomja meg a csillag gombot. máris késésben vagy.– Vasárnap disznóölés lesz. fogta a rajzfüzetét. amikor eljött a munka ideje. hogy akkor nem pisálja le többé a motoromat az a kis hájas dög? – Nyugi. Csillag. Jaj. attól begörcsölök. Úgyis az a specialitásod. Cigizett. Ezzel tartozik neki. a kincseivel és az akvarelles dobozával töltötte. Ugyan. Esküszöm. aki olyan nagyra van magával. megteszem. hogy bízunk benned! Nem. Hopp. Üzenet a mobiltelefonján. menj. vagy mint egy pajkos kislány. hogy igen. mikor akarsz már leállni vele? Megteszem. január. Úgy értem. hidzse csak el. nadzson büskén fesít a maga barátja azson sép motoron! Beszaladt a konyhába. de hátravan még a meló. gondolkozz csak. menj már! Na. aláírta: Camille. – És lehet. a hájas házmesterné pedig egy pohár portóit nyújt neki. Cher megyében. húzz bele. Rajta. mogyorót rágicsált. – A kurva életbe. Elképzelte a jelenetet: a mafla alak. a gödröcskéit. miközben a metróállomás felé loholt.. és elhatározta. lezuhanyozott. belehalok! – Na. tudod. és leült a tükör elé.

– Na. Nem.nekem. Túl későn indultok.. maradj velem. – Jaj... is. – Neked? – Nekem nincs senkim a világon.. Úgy követte Franckot a lakásban. ez nem ésszerű. – Ó. Fagyni fog.. kisasszony? – De ne... ne.. elviszlek a Te. – Holnap reggel már öljük a disznót. – morogta Franck. Úgy fogsz vezetni. Egy óra múlva sötét lesz. elég legyen már! Esküszöm... Teák Palotájába. nem a világ végére megyünk.. és megpuszilta Philibert-t.. Ú. nem hiszek a fülemnek! Most már beszálltak a hegedűk is! Camille lábujjhegyre ágaskodott. Camille. na. – Ez teljesen ésszerűtlen. nem a háborúba megyünk! Két nap múlva itthon leszünk! – Majd hozok neked egy szép steaket – vetette még oda Camille Philibert-nek. nem fogom összetörni neked! Jössz már. miközben a fogkeféjét beledugta a zoknijába –. mint egy őrült. ma. csak ti! Csend.. mielőtt eltűnt a liftben. ismerlek jól! – Philou. – De ez is micsoda ötlet! Ca. mint egy kiskutya. – Dehogyis! – De igen... – Hé! – Mi van? – A disznóban nincs is steak! – Tényleg? – Tényleg! – Akkor mi van benne? Franck az égre emelte tekintetét. Egy órán belül ott leszünk. – Nekem sincs senkim a világon.. csak ezt ne mondtad volna. – a kezét tördelte –... Induljatok ho.. 200 . holnap reggel.10 Philibert boldogtalan volt. csak te! Ne izgulj! Franck felsóhajtott.. – Ki szabadította a nyakamba ezt a rakás siratóasszonyt Nyakig ülünk a melodrámában! A francba is...

– Micsoda? – Amikor én oldalra dőlök. – Várj.. – Máris? – Igen. mit csináltál vele? – jajongott a jóasszony. Én azt hittem. majd segítek. Tapadj hozzám a lehető legszorosabban. – Most már le kell venned a kabátodat! Camille nem moccant. Úgyhogy dőlj velem együtt. és odatámogatta az ajtóhoz. és mire a tanyára értek. de ez a gravitációs tengellyel van kapcsolatban.. Akkor engedd el a kapaszkodót. és tapadj hozzám. itt még metróra szállhatsz. van egy kis gond. nem volt képes magától szétnyitni a karját. Bízz bennem! – Franck! – Mi van már megint? Félsz? Ha félsz. hogy szálljon le ő is: – Figyelj csak.. Gyerünk.11 Még a Port d'Orléans-nál sem jártak. – Fázom. – A francba. – Nahát. – Gyertek be. – Hé! – Mi van? – Aztán nehogy visszaélj a helyzettel! – Franck huncutul Camille-ra vigyorgott.. végre megjöttél! Mit hoztál nekünk? – Egy jéggé fagyott lányt. Franck segített neki leszállni. jobban tapadnak a kerekek. gyertek gyorsan! Jeannine! Megjött Franck a barátnőjével! – Szegény kicsikém! Jaj. add a lábad! Levette Camille cipőjét és lehúzta három pár zokniját. – Rendben. 201 . – Biztos vagy benne? – Persze. a kezedet meg csúsztad be a dzsekim alá. – Biztos? – Egészen biztos. – Ó. érted? Ha együtt dőlünk. hogy biztos vagyok benne! A hülyeséged miatt mindjárt berepülünk a sövénybe! – De. ha a másik irányba dőlök. Camille! Nem tudnék neked fizikaórát tartani. kiegyensúlyozom a motort. neked is dőlnöd kell velem. Száz méter múlva Camille újra fázni kezdett. Jézus Máriám! Egészen kék ez a kislány! Menjetek már innen! Jean-Pierre! Tegyél egy széket a kandalló mellé! Franck letérdelt Camille elé. és hazamehetsz. és határozott mozdulattal lecsapta a sisak üvegét. amikor Franck lehúzódott a padkára. az autópálya állomásnál már jéggé fagyva didergett. – Rendben. és intett Camille-nak.

hadd csináljam. elnézte csodálatos... – Még egy utolsó korty pálinka. – Ki az a Gaston? – A böllér. pirospozsgás ábrázatukat. – Menj már. Camille újra a figyelem középpontjába került. hogy már másodszor fordul elő. kis jégcsapom! – Istenem... Majd én elintézem. Franck húzta ki Camille-t a csávából. – Nem. mint a sonkát! Franck kelletlenül állt föl.. Most felül is. hogy a világ legjobb húslevesét tálalod fel nekem. nem akármilyen figura! 202 .– Oké. Addig adjatok neki inni valamit! Camille lelkesen kanalazta a levest. töltök még.. – Rendben. – Oké. – Jobban vagy? Camille bólintott. soha! Camille behunyta a szemét. és a hetedik mennyországban érezte magát. gyerekek! Gaston reggel hétre itt lesz! Mindenki felállt. hogy Francknak csak a legnagyobb nehézségek árán sikerült kiszabadítania a karját a kabátujjából. – Ez a tegnapi csirke.... csinálok neked jobbat is! Odaülsz velünk az asztalhoz? – Nem baj. – Van itt valami húsleves is. És Camille lassacskán felengedett. – Rajzolnod kell. akkor megyek. azután gyerünk a tollasbálba! Holnap korán kelünk ám. világos? – Most? – Nem csak most. Camille annyira görcsbe volt merevedve. ha itt maradok még egy kicsit a kandalló mellett? – Dehogy baj! – kiabáltak a többiek – Hagyd békén! Majd felfüstöljük.. Majd holnap meglátod. hagyd. Add ide a poharad. az arca szinte lángolt. rendben. A pánik szele fújt a kandalló felől. Amikor odaült a többiekhez. – Ez tökéletes.. Hallgatta a beszélgetésüket – egy szót sem értett belőle –. hogy ne törjön el közben? – Van forró marhavesém – mennydörögte Jeannine. adjatok már neki valami meleget! – kiabáltak körülöttük. neked viszont rajzolnod kell! Soha nem szabad abbahagynod a rajzolást. igen. – Voilá! Engedd.. – Tudod már mozgatni az ujjaidat? – Hát. és egyre jobban kiszínesedett az arca. – Mit mondasz? – Azt mondtam. majd én! – Belesett az összes fedő alá. Avagy: hogyan olvasszunk fel egy párizsi lányt úgy. oké? Én nagyon szívesen etetlek.

hogy együtt járunk? – Nem! Azt mondtam. – Ez micsoda? Franck keresztben elnyúlt az ágyon.. Jeannine. A haverom volt. mennyire örülünk. Biztos vagyok benne. Nem is tudom... Most vakációzz! Amikor becsukta az ajtót. megveregeti a vállamat. Egyébként az egyetlen igazi haverom az életben. Jó lesz? – Szuper – mondta Franck –. – Rá sem ismerne. A disznóvágás csak ürügy.. valahogy kedvem volt hozzá... Egy disznóölésen nem igazán lehet nőket szédíteni. – Szemben van a fürdőszoba. tartanék-e valahol egyáltalán. ez minden! – Ja.... nem az Ibis hotelban! Camille nekirontott Francknak: – Azt mondtad nekik. az övét lezárták. Rám néznek. hogy egy barátnőmmel jövök. és ha ő nem lett volna ott. szuper! Köszönjük. Együtt jártunk a vendéglátóipari szakközépbe. Még csak nem is ő volt a hibás. – Ugyan már. hogy csak egy ágy van! Falun vagyunk. ugye tudod? Leült az ágy szélére. fel a fejjel! – Jeannine megszorította Franck karját – Majd elrendeződik valahogy. Minden évben eljövök. csak ennyit? – Most mit akarsz ezzel? – Egy barátnő nálad olyan lányt jelent. Hogy lehettem ilyen hülye? – A francba. Autóbalesetben. szerinted? Mert én vagyok a bizonyíték. Jeannine mindig megérint. és a plafont bámulva megszólalt: – Jeannine-nek és Jean-Pierre-nek volt egy fia. Állati jó srác. és mit látnak? Csupa emléket. Megrázkódott. hogy Fred még mindig itt van. Én persze nem Fred vagyok. – El is hiszem. Valami állat nem állt meg a stoptáblánál. tudod jól.. hogy láthatunk. 203 . – Most először. akivel kefélsz. Ez.. én sem tartanék ma ott. Az alig húsz éves gyerekük arcát látják és szavait hallják. és aztán. – Mondtam már. Sőt hozzád sincs semmi köze. te aztán igazán meg tudod szorongatni az ember tökét.. – Tessék? – Most először hozok ide valakit. És Paulette? Franck lehajtotta a fejét. miközben Camille előszedte a cuccait. Szóval röviden: Frédéric tíz évvel ezelőtt meghalt. még ott mereng a lépcső alján. Frédéric. hogy ne beszéljünk róla. a tiszta törülközőket ott találjátok az asztalon. – Na..– Hát ez az – mondta Jeannine. – Ennek semmi köze a disznóhoz... hogy a legszebb lepedőit adta ide nekünk. – Akkor miért hoztál ide? – Megmondom: hogy rajzolj. – Ez itt Fred szobája? – Nem. Camille megijedt: – Hé! Itt csak egy ágy van! – Persze. kisfiam. de valami hasonló. Vajon miért. – És aztán micsoda? – Nem is tudom. és akármilyen késő van.. ahol vagyok.

– Franck! – Igen? – Mi baja a nagymádnak? – Öreg.. – Nagyon mulatságos. – Camille! – Igen? – Nyitva van a szemed? – Igen.. teljesen egyedül maradt. – Kórházban van? – Nem. – Persze. egy nyugdíjasotthonban.– És ami az ágyat illeti. Letesszük a matracot a földre. a szekrényeket... akik a fáradtságba haltak bele. miért? – Mert Fiona hercegnő jut rólad az eszembe. – És mire gondolsz? – Semmire. milyen fekete itt az éjszaka? Hogy milyen szép a hold? Milyen fényesen ragyognak a csillagok? Hallod a ház zajait? A vízvezetéket a falban? A recsegő korlátot. az ingaórát. a fiatalságod semmi volt? – Semmiképpen nem valami nagy dolog. Ha ezt most elkezdjük. – Na. – Miért. Egész életében egy olyan szép nagy ágyban aludt. a feszülettel a falon. gyapjúmatracon.. – Nem. – Leolthatom a villanyt? – Naná! – Alszol? – kérdezte Camille egy perc múlva. Ez így jó lesz. mint ez itt. nem gond. a lent pattogó tüzet. – Miért? – A francba. – Látod.. gyerünk! Segítesz? Egy tonnát nyomnak ezek a matracok! – Az már igaz – nyögte Camille.. Pizsamában vagyok! – De magadon hagyod a pulóveredet és a zoknidat is? – Igen. – Láttad a Shreket? Azt a rajzfilmet? – Nem. Tehát a semmire. hercegnő? – Jó lesz... a szelet? Hallod? 204 . jól mondtam. a madarakat. – Mit tömtek ezekbe? – Egy nemzedéknyi parasztot. az állatokat. Persze te nem vagy olyan gömbölyded.. – Nem is öltözöl át? – Dehogynem. én meg az ágybetéten alszom. holnap reggelig sem fejezzük be. – A fiatalságodra? – Talán. most pedig szép lassan haldoklik egy szaros vasszekrényféleségben.

– Az apámat sosem ismertem.. hogy egy ismeretlen. az éjszakás ápolónők beszélgetését. – Mi van? – Ne menjünk el ebbe az irányba. Egy újabb trükk..– Igen. hogy feltétlenül a karodba kell zárnod.. – De a szüleid? Ők nem tudnák magukhoz venni? – Ó.. de mégiscsak csalás. – De igen. – A nagymamád nevelt föl? – A nagymamám és a nagypapám. Soha nem írt nekünk.. hogy mosolyogjak? Elég az hozzá. És ebbe beledöglik.. Egy ismeretlen. és csak a kerekes kocsik fémes zörgését hallja. hogy attól a 205 .. a kisfiából. hát. úgyhogy.. a fickóból? – Nem. És egyszer. Franck hangjáról a sötétben is hallotta... hogy a nagyi minden évben elküldte neki az iskolai fényképemet. – Nem vagyok álmos.. Camille. akinek a nevére is alig emlékezett... Rajta! Ezt a kockázatot szívesen vállalom... – Kiből. mint máskor. ha nem kérdezősködsz. – Úgyhogy? – Semmi. ki tudja. Kedves trükk.. de később megtudtam. És. akkor utána úgy érzed. – Hogyhogy nem tudsz róluk semmit? – Nincsenek. Az anyám meg. hogy megzavarják a fejem. – Franck! – Mi van már megint? – Hol vannak a szüleid? – Fogalmam sincs. jobb. Most már aludj. csak úgy belé ürítette a spermáját. hogy felé fordul: – Egészen. aki egy autó hátsó ülésén szabadult meg a spermájától. a harákoló szomszédait meg az egész éjszaka fecsegő tévéjüket. – Mi van vele? – Szóval az anyám nem volt odáig az örömtől. hogy ez átverés volt. Talán aznap a tanító bácsi megcsipkedte az arcomat fényképezés előtt? Vagy a fotós előkapott egy műanyag Mickey egeret.. – És soha nem találkoztál az anyáddal? – Camille. Mert ha igen. – És a nagyapád már meghalt? – Igen.. Vagyis igen. esküszöm.. – Hazudós! – Soha nem találkoztál az anyáddal? – Ne haragudj! Befejeztem.. – Hogyhogy semmi? – Úgyhogy nem kért belőle. de tudom. Egészen tíz éves koromig nem tudtam róla semmit. születésnapomra és karácsonyra mindig kaptam tőle ajándékot. Talán édesebb voltam a képen. – Hát ő már nem hallja. A szobája egy állandóan kivilágított parkolóra néz.

te meg fattyú vagy. magával akart vinni. És még egy rakás ronda dolgot csináltam. Nem számít.. hogy eljött értem. hogy bosszút álljak. az volt a legrosszabb. – És hazudott? – Persze. És ezután megőrültem. akkor olyan életem lenne. Ő rontotta el a jellemedet. hogy eljön értem. és hogy hallgassak el. hogy erővel választottak el minket egymástól. Miután az anyám néhányszor felültetett minket. Még csak nem is értettem ezeket a szavakat. meleg helyzet volt. Én úgy tudtam. ez visszhangzott a kis fejemben. Mindent megtettem. csizmában jártam. aki minden gyöngédséget learatott. hangosabban. és azt ismételgette. A nagyanyád tehet róla... nem kértem már a nagyszüleim kedvességéből és az összes többi szarból. ami tőlem telt. és együtt pecáztam az orvhalászokkal. úgy kell neked. el sem tudnád képzelni. és magával visz. amit a nagyanyámról mondott. és olyan szorosan ölelt. De én ezt akkor még nem tudtam. és az időm legnagyobb részében egy kismotoron ültem. Hogy ő mindent megtett. A nagyapám meg egy szót sem szólt.kisfiútól ott a fényképen lelkiismeret-furdalása támadt. Beszálltam az autójába. végül eljött értem. hogy a nagyi miatt kellett elhagynia engem. Egészen odáig mindig kint voltam a mezőn. hogy ez csodálatos. hogy emeletes ágyban alszom. úgyhogy nem vehetsz fel szárazat. egy undorító külvárosban. az új gyerekét és az új ágyamat. Úgyhogy kirobbantam. Már nem értettem semmit. de közben ő is sírva fakadt. és bejelentette. a nagymama vigasztalt. Egy hitvány féreg. Nem mesélem el azt a cirkuszt. és magával vitt. – És sikerült. Elég okos vagy te. egy tévé elé. a biciklimet csak úgy bedobtam a bozótban. Megélesedett a hangja. Mert nem az volt a legrosszabb. A rohadékok királya. Egyszer. hogy haza akarok menni.. Én üvöltöttem. mert felébresztem a kicsit. ugye? De elhiheted. Azt mondtam. de este pityeregni kezdtem. Azt mondta: biztos vagyok benne. hogy végre lesz igazi családom. mert megfosztottak egy ennyire kedves mamától. mindent! Amikor beszálltam a nagyapám Simcájába. de ők puskát fogtak rá. el tudod képzelni.. és ha a nagyapám nem kapja elő a mordályát. hogy el is akartam hinni. – Hogy? – Hogy ezer darabra tépett az a szemét.. Nem. Megmutatta a férjét. hogy mindent elrontottam. télen a nagyapám elvitt gombát szedni. De tudod. Először állatira tetszett. Azt mondta. Én voltam a bandavezér... beszorítva négy fal közé. Mire az anyám azt mondta. elloptam a bevásárlásra szánt pénzt. mert a nagyi egyszerűen kidobta otthonról. felforgattam az iskolát. a tanítás után minden nap estig pecáztam. Három hónap múlva az anyám felrakott a vonatra. hogy. Talán jólesett azt gondolnom.. mondták. mielőtt újra eltaszított magától. hogy majd megfojtott. ahol piáltam és fűztem a csajokat. hogy a fattyú gazember. Kiléptem a gyerekkorból. kirúgattam magam. – És azután? 206 . vagy egy bárban. hogy direkt csinálod. meg aztán lehet. vadászni. Elszívtam a nagyapám cigarettáját. mint azelőtt. hogy egy kurva az anyám. hogy ott akarok maradni a nagyszüleimnél. a nyakamon egy másik kölyökkel. Hogy megtömte a fejemet azokkal az elképesztő hazugságokkal. Ez idegesítette az anyámat.. Az anyád egy kurva. Mindent elrontottál. hanem az a sok szörnyűség. és százszor is elmondta. Aznap éjszaka. – És azután? – Azután szemét alak lettem. mint én. Azután már semmi sem volt olyan. és senki nem mondhatná rám a templom mögött. Mindig odakint voltam. mint a többieknek. és az összes többi éjszaka bepisiltem az ágyamba. most pedig egy rohadt lakótelepi házban ültem. a kocsmába. hogy most ez az otthonom. Hogy megfizessenek azért.

és inkább egy bárban töltöttem volna az éjszakát. A közönséges lekváros linzer. a nugát. Mi a fene ez? Nem mosakszol. de ő egészen más. Pascal. szép... – Elmeséled egyszer? – Talán. jegyezd meg a nevét. – Tudod. felejthetetlenné alakul a kezében. sírni. Vigasztalhatatlan volt a hülye. amit ő készít. Camille! – . nem megyek bele a részletekbe. persze megnyerte. mert elkísértem egy versenyre. hogy láttam. hogy ő volt az egyetlen haverom. – Amúgy te sem.. Végül hazamentünk a szállodába. úgy zokogott. vagy mi? És akkor ez a nagy mackó. – Azt mondtam neki: a francba. Lestaf. Olyan lemezféleségek vagy 207 . a harsogó nevetésével és a temérdek hajával elkezdett sírni.. Mint egy vízesés. Ez még nem baj. Sokáig játszottam ezt a kis játékot. Halálosan bűzlesz. Jó. És tök váratlanul egy perc alatt meztelenre vetkőzött.. Hatalmas nagyra. és végén csak belevágtam.. Ébren vagy még? – Igen.. de ez nem igaz. – Na. finom. a leveles tészta. figyelek. A folytatás a következő fejezetben. hogy a karodba zárjál? – Nem is tudom. Már nem.. ha csak rá gondolok. Szörnyű volt. Éppen a mosdó felé indultam. de abbahagyom. még ma is rosszul leszek.. reggel lezuhanyozott. A baj ott kezdődött. Egyébként az volt a meglepő.. valahogy úgy érzem. milyen állapotba kerültem a nap végére. Nem tudtál mellette megmaradni egy percig sem. hány takaró van rajtad? – Hány is? Három. nem támadt kedved.. A verseny véget ért.. láttunk már ilyet. – Mivel? – Amikor az előbb Fredről beszéltem.. és két óra alatt melegszel fel a motorozás után. jól bepiáltam. a gúnyos megjegyzésekbe. Mert most már nem vágyom a karjaidba. hogy elkábítsam magam. Vagyis nem így. Egyébként nem is jön be soha. A francba. ugye? – Hát nem. mint egy kisbaba. visszafordulok. még hallani fogsz róla. Oké. és tökéletesen eredeti. Meg kell híznod. erre elkapja a karomat. hogy te sem tudnál egy szép családi albumot mutatni a körülötted vigyorgó családtagokról.... plusz a pehelypaplan. én dolgoztam a keze alá.. Volt még egy barátom.. Ráadásul imádnivaló. bűzlesz... amit mutatni akart nekem.. Egyszer közös hotelszobába kerültünk. nem volt valami gusztusos. a gonosz tréfákba.. mert kihánytad a beledet. hogy mindig fázol.... nagyon rosszul éreztem magam.– Azután alvás. azt mondtam. A francba.. Már nem mulattat. Pascal Lechampy. a fánk vagy bármi. Már lélegzetet sem mertem venni. ez a zseni. Ez a srác egy isten. sírni. nézd meg ezt az ocsmányságot!” Hát majdnem kiugrott a szemem a helyéből! – Miért? – Először is a teste. ez a hatalmas fickó. az öltözőszekrényébe tett szappanokba és a hasonlókba. Franck Camille fölé hajolt: – Jobb is így... – Ez nem normális! Nem normális. Maga a tökéletesség. azt is tudni kell. Azt mondja: „Nézz rám. Egy igazi mézes sütemény. De főleg. Ja. a világ legjobb cukrásza. hogy szörnyen bűzlött.. a csokoládé. Talán ha meg is erőszakoltak volna. soha többé nem foglak ezzel gyötörni. az. öreg. csak hogy ne kelljen mellette maradnom. hogy óriásira nőtt. Találkoztam már néhány jó mesteremberrel életemben. mert ott voltam. de nem tudom neked elmondani..

.. mert te mindig baromságokat veszel. Kis adagokat hozok. És ha szépen kigömbölyödtél. a sürgősségi osztályra. nem beszélek többé róla. – Oké. Nincs több müzliszelet. Az a cél. grillezett húst. Este nem vagyok otthon. de velünk. te mindenre rá tudsz venni.. egész éjszaka piáltam.. ismerem a csajokat. Részeg becsszavamra! – Franck! – Hé! Megbeszéltük. Nem ígérem.. és basta. és bár biztos vagyok benne. egy kicsit. oké? Mindennap délután háromkor. mi lesz az aznapi menü. és mindennap azon rágódj. külön neked. de úgy dörgöli magát a törülközővel. miért vártál ezzel ilyen sokáig?” „Mert annyira szégyelltem magam”.. rákent egy rakás izét. hogy ez volt az utolsó eset. nem tudlak ellenőrizni... szóval. – Szó sem lehet róla! Hogy elvehessen tőlem az első erre járó barom! Még mit nem! Jobban szeretlek girnyónak. – Rendben. mint eddig is. ezentúl nem te vásárolsz. hogy néhány kiló többlettel kevesebbet fáznál és kívánatosabb lennél. nem kacsasültet vagy pacalt fogsz kapni.. ha csak eszembe jut.. hogy állatira fájnak. És ott és akkor megfogadtam. Lyonban voltunk. Halat. akkor. amikor hazajövök. tudod. ez érvényes a soványakra is.. – Akkor? – Megeszlek! – Olyan leszel. de meg kell enned az egészet. – Na jó. Nem tudom. És ez bűzlött. hogy Philibert is ezt mondaná! Csend. – Hogy? – Hogy szívatom a kövéreket. amikor meglátta a testét.. szóval. ez a véresen nedvező rühös valami. nehogy elbőgje magát. hogy mindig valami különleges lesz. és amikor beparfümözi magát. alaposan lekezelte. a francba. hogy keddtől kezdve én etetlek. hozok neked egy adag kaját. hogy kevesebbet fogok gondolni rá. Hogy lenézem őket. hogy. finom zöldségeket. amikor mosakszik. a végén pedig megkérdezte: „De miért várt ezzel ilyen sokáig?” Semmi válasz. leállunk. Továbbra is főzök egy nagy adag levest hétfőnként Philounak. Készítek valamit. hogy a külsejük alapján ítélem meg az embereket. Megtisztogatta a sebeit.. hogy elűzze a szagot. amit szeretsz. hogy muszáj lefogynia. felelte Pascal lehajtott fejjel. mint egy őrült. Ráadásul elmesélte. Hogy is csináljuk? Először is. És tudom. hogy magamhoz térjek. korpakeksz és joghurt. hánykor kelsz reggel. csupa olyasmit. mint a boszorkány a Jancsi és Juliskában? 208 . milyen szörnyű szorongás. Megmondta. de megtiltom a nassolást. Amint túl nagyra nőnek a melleid. különben abbahagyom. össze kell szorítania a fogát. A pályaudvaron én is visszatértem a kérdésre: „Igaz is.varszerűségek voltak a teste ráncai között. – És azután? – Másnap elráncigáltam a kórházba. Esküszöm. hogy jó lesz. de azt ígérhetem. Oké. és felírt egy csomó receptet. Azt nem ígérhetem. Nyugi. hogy függésbe kerülj a főztömtől.. Visszatérve rád. Ne izgulj. hogy most már alszunk! – Akarsz nekem segíteni? – Miben? Hogy ne fázz annyira és hogy kívánatosabb legyél? – Igen. Még az orvos is megtántorodott. de jól jegyezd meg. A francba.. tehát átalakultam Teréz anyává. Micsoda éjszaka.

És ne is próbálkozz azzal. ha tudod. hogy egy csontot nyújtasz ki. nem látszik rajtad. és holnap hosszú napunk lesz.– Pontosan. de kedves fiú vagy! – Anyád! 209 . amikor meg akarom tapogatni a karodat. mert jobb. nem vagyok vak! És most egy hangot sem akarok hallani többé! Már majdnem két óra van. – Tudod.

Gaston letaglózta egy bunkóval. most nem. hogy magadhoz térj! – Nem. késésben vagyunk. És egyél legalább egy vajas kenyeret.. vagy valamit. nem én voltam. különben kikészülsz. összesen vagy tizenöten. Nézd. Eddig még nem is volt olyan szörnyű. ma nem kaptak enni. tréfálkoztak. az maga volt a borzalom. Fúj! De ez még elment volna. – Ó. A disznó csak visított és visított. ömlött a vér. mint valami festményen: az idősebbek durva vászon munkaköpenyben. nem: a kezével. És ahogy folyt el a vére. kis hölgyem! Merítsen egy kis bátorságot! Ott voltak a tegnap esti vendégek. A disznók nem hülyék. a szörnyű az volt. – Minden rendben? – Igen. a poharukat szorongatták. igen. vagy bármi mással. mozgás.. Camille szinte ki sem lépett az ajtón. Jajongás. Úgy álltak ott.12 Franck a matracra tette a tálcát. álomszuszék! 210 . ott hozzák az elsőt. Gyerünk! Még egy pohárkával. Mintha ezzel nem megölte. úgyhogy tudják. hanem feltámasztotta volna. Az összes ember a disznóra vetette magát. Bevonszolták az udvarra. hogy egy disznó ilyen nagy. Franck kommentálta a látottakat: – Ő a böllér. beszélgettek. – Láttad a kezét? – Lenyűgöző. reggeli és tejeskávé! – Ne bízd el magad. – Ma két disznót ölünk. – Rájöttem. akik pedig kívülről ismerték ezt az egészet. úgy. hogy lelógjon a feje. – Gyerünk. ők is kínosan érezték magukat. és csak visított és visított. és kavargatni kezdte a vért... meg néhányan a tanyáról. lefektették egy padra. máris egy poharat nyomtak a kezébe. könyörgés. hanem Jeannine. és villámgyorsan rákötözték... – Nem rajzolsz? – Nem.. és még a többiek is. köszönöm. Megérzik. Nálad van a füzeted? – Igen.. Nem kanállal. ez a visítás egyre kevésbé hasonlított állati hangra – inkább emberi sikoly volt. s még alig nyelte le a tejeskávét. egy asszonyság odafutott egy vaslábassal. mi következik. Nem tudta. Camille akarata ellenére is ugrott egyet. felhajtotta a karján az inget. majd hirtelen elhallgattak: megérkezett Gaston a nagy késével. a fiatalabbak zubbonyban. Camille magához szorította a füzetét. mert a disznó kicsit kába volt. amit hallgatni kellett. de amikor a böllér elmetszette a nyaki verőerét. – Talpra. Toporogtak. Gyerünk.

Jól tartottad magad. Bemehetsz a melegre. Camille leguggolt. nem. ha akarsz. ülj ide közénk! 211 . Mert a másik disznó mindent hallott. – Most már ne igyál többet! – Igenis. A „mint egy szamár” hülye kifejezés. Hölgyeim. aki kinőtt már a kamaszkorból. hogy ne kelljen látnia. és Camille a pad mögé került. – Gyere ide! – kiabálta Jeannine. és közelebb lépett Gastonhoz. mint egy disznó. bemutatom Franck barátnőjét. ebből nem élünk meg. mit kell elszenvednie a haverjának. csinálj neki helyet a sparhelt mellett. És akkor Camille rajzolni kezdett. Akit tegnap este újra kellett élesztenünk. Camille azt is lerajzolta. hiszen tulajdonképpen ilyen az élet. Vagyis. húzódj arrébb egy kicsit. Hívhatják ezt antropomorfizmusnak. Remegett. zsebre vágta a füzetét. Franck elemében volt. – A húgyhólyag. Gaston kezére koncentrált. – Lucienne. Az emberek elvitték a tetemeket a füstölőbe – a pörkölt disznóbőr szaga. hogy nem? – Kíváncsi voltam. ő a másik disznó miatt szenvedett. – A francba.. tudjátok. és nemsokára őt is ledöfik. Szerinte különben is hátravolt még a legrosszabb. csúszós hólyagféleség. most már elfogta a kíváncsiság.Camille. mama! – Elégedett vagyok veled. – Dehogy zavar! Idenézz! – És Gaston beleszúrta a kést a hólyagba. és nem tett ostoba megjegyzéseket. – Hová mész? – Az eszközeimért. Camille bement a konyhába. féltél. legalább betömhették volna a fülét! – Mivel. El volt ragadtatva. amit akar. vége volt. – Az ott micsoda? – Mi? – Az az átlátszó. Tálakkal felszerelkezett gyerekek ingáztak a még füstölgő disznó és a konyha között. Ez zavarja Gastont a munkájában. hogy jobban lásson. Amikor a szirénázás elhallgatott. és akkor ő is ordíthat.. hogy ne hallja a disznó visítását. De nem ment valami jól. ott ültek már a viháncoló asszonyok a vágódeszkáikkal és a késeikkel. Rendben. Oké. ő az a kislány. Gyere. visszafogta magát. akinek épp most vágják el a torkát. amelyre kifordított sörösdobozokat applikáltak. mégis nehezen fékezte az érzelmeit. Egyébként nem normális. akiről az előbb meséltem. petrezselyemmel? – kérdezte Franck röhögve. – Miért. dolgom van. A böllér elkezdte felvágni a disznókat. Már inni is tudott. hogy egyetlen mozdulatát se szalassza el. Utána furcsa kefeszerűséggel kapargatták le az égett szőrt: egy deszkával. mint egy szamár. Nem a halál látványa zavarta. kényeskedésnek. mindenki mondhat. pontosan tudta. hogy ennyire tele van.

láthatóan megrendült. és estig csak rajzolt. hogy kell felvágni a húst egészen apró darabokra. Á! Végre itt van! Megjött a mi kis szakácsunk! Az asszonyságok elbűvölten kotkodácsoltak. A háttal álló Franckot.. hogy parókát viselsz! Jó kis hangulat: nyaralóklub a tanyán. Lucile. A gyerekeket és az öregeket. Azt az egészséges táplálkozás izét nem kell kedd előtt elkezdenie. akkor annyi. – És Franck? – Franck készíti a főtt és sült ételeket. A vért. A fenébe! Erre igazán nem számított. és saját torz arcát egy acéllábas görbe tükrében. a lábak. ha Camille lerajzolná magukat? – Dehogy! – Igen ám. az üvegeket. azt akvarellel. Mindenkinek a maga mestersége! Hol a füzeted? Utána a komaasszonyokhoz fordult: – Mondják csak. a macskákat. Bent is. Brrrr.. – És mik azok a finomságok? – Hát a feje.. Az asztalon a kérges kezeket. mindenki nevetgélt. Hú. Franck megérkezett.. A köpenyeket. de teljesen tönkrement a dauerom! – Ugyan már. a májashurkát és a finomságokat. A kutyákat.. hogy Camille éppen a többi asszonyt méregeti. csak a dickensi gyerekkora miatt van az egész. Jeannine kifújta az orrát a konyharuhába. Elmagyarázták neki. Nem – gyorsan megragadott egy vágódeszkát –.. a fülek. Mindenkinek a maga mestersége. Valóságos baromfiudvar. és megölelgette a vállát. 212 . ugye? Amikor Franck visszajött a pincéből a krumplival és a hagymával.. hogy éppen nem most szeret-e bele Franckba. A tüzet.A kávé illata összekeveredett a meleg belek szagával. kint is. baj lenne. a zakókat. A történetnek ezen a pontján Camille kénytelen volt elgondolkodni azon. Csak nem fog beleesni a csapdába! – Én is kaphatok valami munkát? – kérdezte az asszonyoktól. a farka. – És mi lesz ebből? Minden oldalról záporoztak a válaszok: – Májashurka! Szalámi! Kolbász! Pástétom! Disznósajt! Camille a szomszédjához hajolt: – És maga mit csinál azzal a fogkefével? – A disznóbelet mosom. Amikor Jeannine meglátta Franckot a fehér szakácsköpenyében. Ha elvágod az ujjad.. Megint brrrr. hogy kell fognia a kést.. és meglátta. Franck a tűzhelyhez menet mögé került. A véreshurkát. és újra együtt nevetett a többiekkel. ne mórikáld magad! Mindenki tudja. gyorsan kivette a kezéből: – Ehhez te ne nyúlj.... csivitelt. Az asztal alatt a vastag zoknikat. mert megpróbálja megérteni. Camille kezet mosott.

18 centi hosszú vágásom lenne.Mindenkinek odaadta az arcképét. a csirkéket hajkurászták. Kis mosoly. és azonnal elaludt.. utána megkérte a gyerekeket. amikor végre felébredtek. Batman-pólós és Chameau-csizmás kölykök szaladgáltak mindenfelé. 213 . A farkak és a fülek a kandallóban rotyogtak. – dünnyögte Franck. Végigvágódott az ágyon. amikor Franck hozzásimult. nevettek. A rövid kis hajszálak az orrcimpáját csiklandozták. és találomra nyújtogatta a poharát a kínálgatok felé. hogy Bradley? – Naná! Nyilvánvalóan Bradley volt a banda lelke. Álmodott? Vagy aludt? Ki tudja. nyelvek és a többi ínyencfalat. és az asztalnál sorsot húztak. Azok a virágszálak.. Délben. Félig levetkőzött. Mélyen aludt. majd végül a kis pohár pálinka. és a teste alá csúsztatta a karját. majd az általános zűrzavart kihasználva felosont a szobába. disznóhús főtt és sült mindenütt. hogy kinek mi kerüljön a tányérjába. Mindenki nagyon jól rajzol. nyugi. örökre szüzek maradnak. másfélfogú szomszédja csalafinta tekintetétől kísérve. – Camille! Aludt? Vagy csak úgy tett? Mindenesetre nem válaszolt. hogy megmutathassa a hegeit: – Ha mindet egymás mellé raknánk. Camille. Franck dolgozott. lábak. túl részeg vagyok. hogy mutassák meg neki a tanyát. hogy szorosabban magához ölelhesse. de nem mert mélyebbre hatolni. – Úgy hívnak. akik nem isznak belőle. Huszonketten ültek az asztal körül. mindenki örült. ezt muszáj megkóstolnia. Egyikük sem utalt az éjszaka történtekre. mert levegőre vágyott. Először nagyon illatos. Néhány centire hátrahúzta a székét.. és egy óriáspolippal harcoló Batmant. hogy ilyen jól rajzolsz? – Te is nagyon jól rajzolsz. mint a gép.. az orrát odadugta a tarkójához. Camille morgolódott... és hosszú disznóbeleket lengetve hergelték a kutyákat. mert ott már hurka volt. Este buli volt. mindketten a saját helyükön feküdtek. kis kisasszonykám. – Nyugi. Camille belemártotta a kenyerét. Mivel Camille hátat fordított neki. elhárította a fejéről az örök szüzesség veszélyét. És ki akart józanodni.. te dinka vagy! Ne indítsd be a traktort. álmát a padlóréseken felszűrődő vidám hangzavar kísérte. – Bradley. nem tudok kárt tenni benned. mert még elüt a végén! – Csak meg akartam mutatni neki. A vacsora után következtek a sütemények – minden asszonyság elhozta a maga remekművét –. kocsonyás levest tett az asztalra. – Nagyon szeretek veled lenni. – Jaj.. Camille komoly képpel bólogatott. – Hogy csinálod. és két Batmant rajzolt Bradleynek: egy repülő Batmant.

Két másik asszony már ott ült az asztal végén. Hopsz.. vagy odafelé menet leteszlek az állomáson. akkor leteszlek a pályaudvaron. és súgott valamit a fülébe. – Fáj a fejed? Camille bólintott. – Te mit gondolsz? – Nem tudom – hazudta Franck. Mert amilyen állapotban vagy. jól megölelte Franckot. Jeannine nem kérdezett tőlük semmit. és miközben a kávéját itta. De. azt Camille nem hallotta. még jobban fázik. Egészen az út végéig elkísérte őket. egy szép darab karajt. És amikor Franck az első piros lámpánál a földre tette a lábát. Az élet váratlanul nagyon felgyorsult. – Biztos? Camille bólintott a sisakkal. Hú. de hogy mit. – Leülhetek? Camille arrébb csusszant. és egyedül mész vissza Párizsba. összehajtogatták a lepedőket. de. – Nagyszerű – felelte Camille. A francba! Jeannine nem hagyta magát.. és összeszorította a fogát. Amikor az ember fáradt. és kieresztett egy hosszú.. Letette a csészét. tehát három megoldás van: vagy itt hagylak.. A konyhai szagok felkavarták a gyomrát. sodort egy cigarettát.. egymás után bementek a fürdőszobába. Camille minden korty kávé után lehunyta a szemét.. nem gondolt semmire. 214 . kivette a dohányt a télikabátja zsebéből. mire majdnem leesett a motorról. hogy ne maradjon örökre ártatlan. Óvatosan learaszoltak a lépcsőn. vagy elviszlek. Camille nem felelt rögtön. Camille a kandalló felé fordította a székét. – Most meg kell látogatnom a nagymamámat. és amikor beléptek a konyhába.. és kiült az udvarra. csak némán átnyújtott nekik egy-egy nagy csésze feketét. a disznóölő padra. Felállt.. megnyugtató füstpamacsot. és a kolbászhúst aprították. A tegnap esti utolsó kupica nem tett túl jót. nem bírnád ki az utat motoron. Franck egy perc múlva utána ment. és megvársz valahol. zavartan és fáradtan visszatették a matracot. amíg dumálok vele egy kicsit. majd jól becsomagolom. meggyújtotta. és csendben felöltöztek. – Oké. Ezt az árat kellett fizetnie azért. De annyi baj legyen! Camille Franckhoz simult.Rezzenéstelen arccal. Camille felcsapta a bukósisakok üvegét: – Veled megyek. és délután visszajövök érted. töltött magának még egy csésze kávét. – Nélküled nincs túl nagy kedvem itt maradni.

. Az idős hölgy az ágyán ült. hogy Paulette az agyamra megy a hülyeségeivel. Fehér volt. mint a fal. hogy egyáltalán jól teszem-e. Most már minden alkalommal ezt csinálja velem.. Ó.. sőt még a kis fekete kalapját is... Le vagyok taglózva. Franck úgy tett.. Hoztam neked egy megle. és fuvolázó hangon bejelentette: – Nagymama. Franck lépett be elsőnek. Ügyetlenül becsukott bőrönd állt a lábánál. – Azt hiszed? – Persze. „Megszakad érte a szívem”. Az üldözött Célestina. majd lent leülök. hogy veled menjek? – Az nem változtatna semmin. hogy az övé tényleg megszakad. Nem merte befejezni. – Evett valamit? – Nem. Gyerünk. a sálát. – Miért nem hajlandó enni? – Mert az a makacs öszvér azt hiszi. ez is milyen találó mondás. és nem engedi. a cipőjét. hogy magammal viszem.13 – Nem. legszívesebben megölném magam! – Akarod. de mindent összepakolt. – Nem tudom. Felvette a kabátját. nem változtatna semmin. egy égszínkék köpenyes nő valósággal rávetette magát Franckra: – Képzelje.. gondolta Camille.. és mereven bámulta az ajtót. hogy hozzáérjünk.. de elterelné a figyelmét. – Köszönöm. megint kezdi! Franck mélyet sóhajtott: – A szobájában van? – Igen. ha most felmegyek. – Nem.. a kabátjával a térdén. aki úgy érezte. mintha mi sem történt volna: – Na. Egy édes kisegér. Camille felé fordult: – Itt hagyhatom nálad a cuccaimat? – Mi történt? – Az történt. Tegnap este óta ott ül. Paulette olyan édes volt a világos szemével és a hegyes kis arcával. mi legyen. megvársz egy kávéházban? 215 . Én vagyok. Egészen el vagyok veszve. Alig léptek be az előcsarnokba.

Köszönöm a sálat! – Ja.. március. Istenem! A nehezén már túlvagyunk! Letette a cuccait a szekrényre. csavart mintájú. valósággal tobzódott a szavakban.. – Vedd ki a kekszet az éjjeliszekrényből.. hadd nézzem meg.. maga miatt. kötésmintákkal teli újságot rakott Camille ölébe. de örülök. jó? Ezt itt például nem tudnám megcsinálni.. – Ez itt nagyon bájos. itt is van. A derék hölgy nagyon furcsán nézett rám.. amikor az eladónőtől Monsieur Michel Eau de Toilette-et kértem. hozd ide a szemüvegemet! 216 .. Ó. nyulacskám. de nem hallgatnak rám. szörnyű rondán írsz. – Franck. meg minden.. hogy Mont-Saint-Michel. de a végén rájött. Most jövünk a disznóölésről Jeannine-éktól. – Majd Camille felé fordult: – Szóval maga az.. – De hát maga egészen át van fagyva! – A motor... és megkereste a vízforralót. – Jöjjön közelebb. nem tört el útközben! Feladta Paulette-re a papucsát.– Na jól van! Még mindig túl sok ruha van rajtad. de szép ágytakaród van! Csak nem megkaptad végre a csomagot a Redoute-tól? Hát nem siették el! És a harisnya méretét eltaláltam? Nem rontottam el valamit? Meg kell mondani. – Yvonne.. Nagyon hülyén nézhettem ki.. hogy túl erősen fűtenek.. – Egy nagy pulóvernek? – Igen? – De milyen nagynak? – Tudja. csak hogy ne kelljen ránéznie. hogy nem fűtenek eléggé. és egy halom régi.. tényleg. nézze csak. miközben gyorsan levetkőztette Paulette-et.. Felkelt. 1984. – Ó. nézd. Pedig mondtam azoknak ott lent. Be kellett mennie a szemüvegéért. Köszönöm. Paulette megfogta a kezét. mint itt nálad. Maga az.. ez például jó lenne. – Akkor lapozzon a férfi modellekhez! – Na.. hogy megismerhetem! – Én is. erre megmutattam neki a céduládat. aranygombos kardigánra mutatott. olyan garbóféleségnek. Mondja csak.. – Franck! – Igen? – Gyorsan főzz nekünk egy teát! Fel kell melegíteni ezt a kislányt! Franck felsóhajtott. Remélem. És jól vagy? Jé. igen.. Összevissza beszélt. hogy még a füstölőben sincs olyan meleg. és mondhatom neked. Hát jó. Hány fok is van itt benn? Legalább huszonöt. én jobban örülnék egy nagy pulóvernek. Camille lassan forgatta az elhasznált lapokat. nem? Paulette egy különlegesen ronda. Camille. Ja. Na. melyiknek örülne? Csak ne rizsszem kötést. nem mesélem el az egészet. te – viccelődött. – Hát. az egyik barátnőm hozta be. – Maga a kis Camille? – kérdezte Paulette csodálatos mosollyal. Camille leült Paulette mellé. – Pedig azt nem lehetne mondani.

Camille. Paulette elmosolyodott. Franckért. az erdei ibolya. Hagyd abba a sírdogálást! – Oké. Micsoda boldogság. hogy magatokra hagylak titeket. Osztogasd a parancsokat. és olyan finom. Becsukta az ajtót. hogy tavasz legyen. Naná. a nefelejcs. mint a japán papír. Meg tudta volna csókolni az első szembejövő vén trottyost. hagyj is itt minket! Franck elmosolyodott. – Jól van. Mindenkiért. és megmutathassa neki a kertjét. a fiatalságról. Vett már kekszet? – Négyet is! – Nagyszerű! Hosszan. hogy közben egy szót sem szóltak. és nagyokat ugrott a folyosón. Camille szépnek látta Paulette-et. és csak jóságtól ragyogó szemei látszottak. – Franck is mindig oda szokott ülni. a távolságról. és az élet zökkenőiről – és mindezt úgy. El fogja viselni. hiszen másra sem vágyom! Csak erre! Köszönöm. rendben. s közben rengeteg dolgot elmondtak egymásnak. Beszéltek Franckról. a réti boglárka. micsoda boldogság. akinek nehéz kőműves bakancsot kell viselnie. – Nem. Az arca nyílt volt.. lányok. a magányról. tegyél nevetségessé előtte. Végül el kell fogadnia. akkor is nyertünk három hónap haladékot azzal a kurva pulóverrel! A gyapjú. ragyogó. némán nézték egymást. Olyan kecses volt ez a kislány. hogy Paulette így beszél vele. Hosszú ideig lesz majd miről beszélgetni.Franck nagyon boldog volt. de hol van itt a klotyó? Paulette beült a fotelba. A francba. Nagy béke szállt a szívére. hogy köztünk maradhasson. mint egy kisbabával. a múló időről. lágy. hogy együtt van valakivel az ember. Nagyon jó. Itt hagylak titeket. Inkább egy égből pottyant angyal.. köszönöm! Még ha nem is jössz el többé. Camille nem volt olyan. a próbálgatás. mint a többiek. Camille nagyon szerette volna lerajzolni Paulette-et. nagymama. folytasd. Na jó. Camille nekitámasztotta a hátát a fűtőtestnek. olyan nyugodt és olyan elegáns még a csavargóruhájában is. Nem. Paulette arra vágyott. Paulette ugyanígy érzett. a mindenit! Már nincs egyedül! „Hagyj itt minket!” mondta Paulette. – Jól ül ott földön? – Igen. Néhány dolgot szemüveg nélkül is jól látott. és az ágy fölé emelte a karját. 217 . arról a boldogságról. csak ne sírdogálj. Kimegyek pisilni. A bánat ráncai eltűntek a tea gőzében. a virágzó birsalmafa ágait és a jázmin illatát. a halálról. Könyörgök. Az arcáról az árokpartok finom virágai jutottak az eszébe. – Elment? – kérdezte Franck ijedten. bánj velem úgy. itt vagyok! – felelte Camille. El kell viselnie. a színek. Camille-ért. Milyen szerencséje van.

ez Spiderman.. hívjon fel. hogy megforduljon.. Nem fog minden reggel a kertjére gondolni. egyébként miattad. Visszarohant. Paulette! Gyerünk! Ne zsenírozd magad. – Megígérem. nem fog. – Hát ez micsoda? – Egy disznóhólyag. Nem gyötri többé Franckot. nem emlékszem a nevére.. – Amikor megérkeztek. – A.. hanem arról. Mindenkinek megvan a maga ideje. abbahagyom. és őket lesi. Szidj csak le! Zsörtölődj! Morogj! Gyere vissza hozzánk! – Camille! – Igen? – Kérhetek magától egy szívességet? – Természetesen.... mint egy bunkó! – Oké. A kesztyűm. Gyerünk. utána leteheti. és kész. menj csak nyugodtan. és bólintott. Camille a folyosón észrevette. ha csak rám csönget egyszer. hogy megérkeztek. Franck már a motor mellett térdelt.. és én. éppen a lakatot vette le róla. ahogy látja a dolgokat.Az ő ideje lejárt. – Nem. itt a vacsorám. Mosolyogva hajtotta le a fejét. amikor fel akart állni. Az is elég. nem összekeverni Batmannel! – Csodálatos lehet ennyire tehetségesnek lenni. hogy Paulette már az ablakban áll. vigyázat. és Camille megmutatta a rajzait. Csak felemelte a kezét. – A kurva életbe! – Ne törődj vele. Várjunk csak! Paulette maga mondta. Talán haza kéne indulnotok. rendben. hogy a függönybe kapaszkodott. nem ismert vidámsággal mesélte el a tegnap estéjüket. hogy éljen. Ez így van. – Ez szörnyű! – mondta Camille. Most Franckon a sor. – Ó. abból már tudni fogom. ez nem nagy dolog. – És ez? – Á.. és ne beszélj úgy. Annyira meg volt zavarodva. – És ez kisfiú? – Jaj. hogy Paulette szobájában felejtette a kesztyűjét. szörnyű volt. és látta. hogy menjünk haza? Franck el volt képedve. és nyugodtan elalhatok.. hogy ne izguljak. kicsikém. 218 . Megpróbál nem gondolni semmire.. – És ez? – Ezek a forradalom idejéből itt maradt fapapucsok.. Köszönöm! – Nem. ne mondd ezt! Ma fantasztikusan jól volt. Már Franckon a sor. – Nem a rajzairól beszéltem. A rózsaszín hajú idős hölgy nem volt olyan kegyetlen. Á... Franck tőle szokatlan. Franck soha nem hív fel ilyenkor. és félig letépte a karnisról. gyerekek! Már besötétedett.

Franck valahogy könnyűnek érezte magát. 219 . Szia. Franck megállt a ház kapuja előtt. és besoroltak az autóúton nyüzsgő hangyabolyba.. nem jössz haza? – Nem – jelentette ki a bukósisak. – Akkor jó..Integettek a harmadik emeleti ablakban álló apró árnyalaknak. de Camille éppen ellenkezőleg: nem talált szavakat a gondolataihoz. de nem állította le a motort. – Nem.

.. korábbra vá. sokkal ko.. Ferenc V. jól sikerült a kis kiruccanás? – Nagyon jól. Kigurította a kandallót a szalonba és egymás után szívta a cigarettákat Schubert társaságában. Camille túl fáradt volt. rémülve. Miksát követte a trónon a Német Birodalomban! – Az ördögbe is. Évek óta először fordult elő. tedd el a könyvet. szépen kérlek. Maradt még leves? – Azt hiszem. – Tényleg! V.. So. mi? Philibert levette a szemüvegét. katasztrófa! – Ki volt ki ellen? – A Valois-k a Habsburgok ellen.. – Tudtad.. Károlyt jól ismerem! I. Húzd ki magad. jól sikerült a kis kiruccanás? – Még annál is jobban! – Megmutatod a füzetedet? – Ha felkelsz. A Téli utazás. Rákönyökölt a kandallóra. és az öklére támasztotta fejét: – Philibert.. I. Ne ronts el mindent.. ko. milyen csatát választottál mára? – A pavi csatát. nem tudott elaludni. Camille felsóhajtott. köszönöm kérdésed! És te. hogy kimozdultam otthonról. vártalak titeket.vá. – Ó. a másik elkezdi. Camille. hátat fordított Philibert-nek. – Várlak a konyhában. és megdörzsölte a szemét. hagyd abba. kimerülten.. és a lakás teljes homályba borult. 220 . – Jól vagy? – Talán beteg vagy? – Halálra vo.. itt vagy? Camille végre megtalálta Philibert-t: az ágyában ült. A fenébe! Amint az egyik megnyugszik. voltam ré.. kedvesen kérdezd meg tőlem: „Nos. nagyszerű! – Nem. dobd le ezt az ócska poncsót.. – És tényleg.. vo. és kötetlenül. ezt meg honnan tudod? – Aha! Most jól megleptelek. Károly ellen...14 Valamivel kilenc előtt lehetett.... Ne csináld ezt velem. és egy könyvet szorongatott. Camille? Jól sikerült a kis kiruccanás?” – Nos.. so. ré.. hogy árva? Vagyis hogy az anyja elhagyta? – Valami ilyesmit sejtettem. Takarót borított a vállára. Ne dadogj. – És hol van Franck? – Elrepült.. – Philou..

Hirtelen sírva fakadt, és újra a kavicsok gonosz ízét érezte a torkában. Papa... Camille, állj! Menj aludni. Ez a romantikus kirándulás, a hideg, a fáradtság, Franck, aki csak játszik az idegeiddel... Hagyd abba most azonnal! Nem számít. Ó, a fenébe! Mi van? Elfelejtettem felhívni Paulette-et. Akkor gyerünk! De már túl késő van! Eggyel több ok, hogy fölhívd! Siess! – Én vagyok. Camille. Fölébresztettem? – Nem, nem... – Elfelejtkeztem magáról... Csend. – Camille! – Igen? – Ugye vigyázni fog magára, kicsikém? – ... – Camille! – Rendben... Másnap ki sem bújt az ágyból, csak amikor munkába kellett indulnia. Amikor felkelt, meglátta a tányért, amit Franck készített oda a konyhaasztalra. „Tegnapi sertéskaraj szilvával és friss tagliatella tésztával. Három perc a mikrohullámúban”. Ráadásul nem volt benne egy helyesírási hiba sem. Camille állva evett, és máris jobban érezte magát. Csendben végezte a munkáját. Kifacsarta a felmosórongyokat, kiürítette a hamutartókat szemeteszsákokat. Gyalog ment haza. Összecsapkodta a tenyerét, hogy felmelegedjen. Hirtelen felkapta a fejét. Gondolkodott. És minél többet gondolt a dologra, annál gyorsabban gyalogolt. Most már majdnem futott. Hajnali kettő volt, amikor megrázta Philibert-t. – Beszélnem kell veled! és bekötözte a

221

15

– Most?

– Igen... – De há.. há.. hány óra van? – Kit érdekel! Figyelj! – Add ide a szemüvegem, kérlek! – Nincs szükséged szemüvegre, tök sötét van! – Camille... Kérlek! – Ó, köszönöm. Ha a kezemben van a lornyonom, máris jobban hallok. Tehát, katona? Mit jelentsen ez a lesből indított támadás? Camille mély lélegzetet vett, és mindent rázúdított. Meglehetősen hosszan beszélt. – Jelentés befejezve, tábornok. Philibert-nek elakadt a szava. – Nem szólsz semmit? – Ez aztán lendületes támadás! – Nem akarod? – Várj, hadd gondolkozzam kicsit. – Egy kávét? – Jó ötlet. Főzz magadnak egy kávét, amíg összeszedem a gondolataimat. – És neked? Philibert megadása jeléül behunyta a szemét. – Na? – Én... megmondom őszintén, nem gondolom, hogy jó ötlet lenne... – Nem? – Camille összeharapta a száját. – Nem. – És miért nem? – Mert túl nagy a felelősség. – Találj ki valami mást. Nem akarom ezt a választ hallani. Ez nem ér semmit. Elegem van már azokból, akik nem kérnek a felelősségből. Elegem van. Te sem aggódtál a felelősség miatt, amikor feljöttél hozzám, és én már három napja nem ettem semmit. – De igen, képzeld el, aggódtam. – Na és? Megbántad? – Nem. De ne hasonlítsd össze a két dolgot. Ez egészen más helyzet! – Nem, ez ugyanaz a helyzet! Csend. – Tudod jól, hogy ez nem az én lakásom. Itt egyik napról a másikra élünk. Már holnap reggel kaphatok egy ajánlott levelet, amelyben felszólítanak, hogy egy héten belül hagyjam el a lakást. – Ugyan. Te is jól tudod, hogy mennek ezek az örökösödési történetek! Előfordulhat, hogy még tíz év múlva is itt leszel!

222

– Tíz évig, vagy csak egy hónapig. Ki tudja. Amikor nagy a tét, még a legnagyobb pereskedők is ki tudnak egyezni egymással. – Philou... – Ne nézz rám ilyen szemekkel. Túl sokat kérsz... – Nem, nem kérek tőled semmit. Csak azt kérem, hogy bízz meg bennem. – Camille... – Erről soha nem beszéltem neked, de... Ameddig veled nem találkoztam, igazán szar életem volt. Természetesen, ha Franck gyerekkorához hasonlítjuk, talán nem olyan nagy dolog, de valahogy az az érzésem, hogy felér vele. Sőt, hogy talán még pusztítóbb volt, mint az övé. Csöppenként pusztított, mint egy infúziós készülék. És azután... nem tudom, hogyan csináltam, valószínűleg úgy viselkedtem, mint egy hülye, de... – De? – De az út folyamán mindenkit sikerült elveszítenem, és... – És? – És amikor a múltkor azt mondtam, hogy rajtad kívül nincs senkim, azt nem csak úgy mondtam... Ó, és a francba! Képzeld, tegnap volt a születésnapom, és az egyetlen ember, aki megajándékozott, az sajnos az anyám volt. És tudod mit kaptam tőle születésnapomra? Egy fogyókúrás könyvet. Vicces, mi? Most mondd: lehetett volna ennél szellemesebb? Nagyon sajnálom, hogy megint téged nyaggatlak, de még egyszer segíts nekem, Philibert! Csak még egyszer... Utána nem kérek tőled semmit, ígérem! – Tegnap volt a születésnapod? – Philibert egészen odavolt. – Miért nem mondtad? – Leszarom a születésnapomat! Csak azért mondtam, hogy könnyet csaljak a szemedbe, de egyáltalán nem számít! – De igenis, számít! Nagyon szerettelek volna megajándékozni! – Akkor rajta! Ajándékozz meg most! – És ha beleegyezem, hagysz aludni? – Igen. – Na jól van, akkor rendben. Persze nem sikerült elaludnia.

223

16

Másnap reggel hét órakor Camille átállt a háborús viszonyokra. Lement a pékhez, és friss péksüteményt hozott kedvenc tisztjének. Amikor a tiszt belépett a konyhába, a mosogató mellett találta Camille-t. – Hú – Philibert megrázkódott –, máris megkezdődtek a hadműveletek? – Ágyba akartam vinni neked a reggelit, de nem mertem... – Jól tetted. Egyedül én tudom tökéletesen elkészíteni a reggeli csokoládémat. – Jaj, Camille, ülj már le, kitörik a nyakam. – Nem, mert ha leülök, újabb komoly dolgot fogok bejelenteni neked! – Ó, balsors! Akkor maradj inkább állva! Camille leült Philibert-rel szembe, a kezét az asztalra tette, és egyenesen a szemébe nézett: – Újra dolgozni fogok. – Hogy mondod? – Az előbb, amikor lementem, feladtam a felmondólevelemet. Csend. – Philibert! – Igen? – Beszélj! Mondj már valamit! Philibert letette a csészét, és megtörölte a bajuszát. – Nem. Most nem tudok. Ebben a helyzetben teljesen egyedül vagy, szépségem! – Szeretnék átköltözni a belső szobába. – De Camille! Az egy szörnyű tohuvabohu! – Egymilliárdnyi döglött léggyel, tudom! De mégiscsak az a legvilágosabb szoba. Sarokszoba, és az egyik ablaka keletre, a másik délre nyílik. – És a kupleráj? – Majd elintézem. Philibert felsóhajtott: – Amit egy nő akar... – Majd meglátod, hogy büszke leszel rám. – Hát arra számítok is! És én? – Mi van veled? – Én is kérhetek tőled valamit? – Naná! Philibert elvörösödött: – Ké...ké...képzeld el, ho... ho...hogy a...a...ajándékot akarsz a... a... adni egy ifjú hö...hö...hölgynek, akit ne... ne... nem i...i...ismersz, mit tennél? Camille huncutul felnézett rá: – Hogy mondod?

224

– Ne a... a... add a hü... hü... hülyét, na...na...nagyon is jól ha... ha... hallottad. – Nem is tudom, milyen alkalomra? – Nem valami speciális a...a...alkalomra... – Mikor akarod neki odaadni? – Szombaton. – Adj neki Guerlaint. – Mi... micsodát? – Parfümöt... – So... so...soha nem tudnám kiválasztani... – Akarod, hogy elmenjek veled? – Ha me...me...megtennéd... – Nem gond! Majd érted megyek az ebédidődben. – Kö...Köszönöm! – De Ca...Camille! – Igen? – Cs... csak egy jó barát, vi...vi...világos? Camille nevetve felállt. – Természetesen! Majd a falra kiakasztott naptárhoz hajolt: – Jé, nézd csak! Szombaton éppen Valentin-nap lesz! Te tudtad? Philibert gyorsan belebújt a csészéjébe. – Na, itt hagylak, és munkához látok. Majd érted megyek a múzeumba délelőtt. Philibert még nem bukkant a felszínre, a csokoládéjával bugyborékolt, amikor Camille felragadta az Ajaxot, egy nyaláb felmosórongyot, és kiszáguldott a konyhából. Amikor Franck kora délután hazajött aludni, a lakás üres volt, de furcsa tárgyak hevertek mindenütt. – Mi ez a kupleráj már megint? Öt felé került elő újra. Camille éppen egy állólámpával hadakozott. – Mi folyik itt? – Elköltözöm. Franck elsápadt: – Hová mész? – Ide. Camille a szobára mutatott, ahol hegyekben álltak a törött bútorok, és a tapétát döglött legyek százai borították, majd széttárta a karját: – Bemutatom neked az új műtermemet. – Na ne... – De igen... – És a munkád? – Meglátjuk... – És Philou... – Ó... Philou... – Mi van vele?

225

– Ő éppen mással van elfoglalva... – Micsoda? – Nem, semmi. – Akarod, hogy segítsek? – Még szép! Egy fiúval minden könnyebben ment. Franck egy órán belül minden vacakot áthurcolt a szomszéd szobába, ami az „ablakkeret kijavíthatatlan torzulása” miatt örök sötétségre ítéltetett. Camille kihasznált egy nyugodt pillanatot – Franck éppen egy újabb sört bontott fel, elégedetten taglalva az elvégzett munka nagyságát –, és ellőtte az utolsó patronját. – Jövő hétfőn ebédidőben szeretném megünnepelni a születésnapomat Philibert-rel és veled. – Hú... Nem lehetne inkább este? – Miért? – De hát tudod jól... Hétfőn vagyok szolgálatban a nagyinál... – Ja, igen, bocs, rosszul fejeztem ki magam: jövő hétfőn, ebédidőben, szeretném megünnepelni a születésnapomat Philibert-rel, veled és Paulette-tel. – Ott? Az elfekvőben? – Még mit nem! Csak találsz nekünk valami helyes kis fogadót a környéken! – És hogy megyünk oda? – Azt gondoltam, hogy bérelhetnénk egy autót. Franck kiitta a sörét, csak utána válaszolt. – Ez nagyon szép – letette a dobozt –, csak az a gond, hogy utána mindig kiborul majd, ha egyedül megyek hozzá. – Hát... van rá esély... – De nem kell úgy érezned, hogy köteles vagy ezt megtenni érte, oké? – Nem, nem érte teszem, hanem magamért. – Oké. Ami az autót illeti, azt elintézem. Van egy haverom, boldog lesz, ha egy napra elcserélheti az autóját a motoromra. Hú, de undorítóak ezek a legyek! – Nem akartam porszívózni, amíg aludtál. – És mondd csak, te jól vagy? – Jól. Láttad a Ralph Laurenedet? – Nem. – Jaj, de drága a gizs gugya, nagyon boldog vele a gizs drágám... – Hány éves is leszel? – Huszonhét. – És hol voltál idáig? – Hogy érted? – Hol voltál, mielőtt idejöttél? – Hát fent, a hetediken! – És azelőtt? – Most nincs időm rá... Ha egyszer itt töltöd az éjszakát, elmesélem. – Ugyan, mindig ezt mondod, aztán... – Igen, de, most már jobban érzem magam a bőrömben. Nemsokára elmesélem neked Camille Fauque épületes életét. – Mit jelent az, hogy épületes?

226

. – Hát akkor aludj! – Pedig alszom.. köszönöm. Na. mindjárt megeszem.. Valahogy nincs erőm. – Igen? – Csak hogy értsd: mint egy épület.. Mit ettél ma ebédre? – Egy szendvicset Philou-val. hogy tettél valamit a sütőbe. – Mint a Pisai ferde torony? – Pontosan! – A fenébe is. hogy példás. 227 . megyek. példaszerű. – Azt jelenti.. fárasztó. – És te jól vagy? – Fáradtan. Állati jókat főzöl nekem. Ja tényleg. hogy valami nyelvtani hibát csinálok.– Jó kérdés. – Nincs mit.. mint egy épület? – Nem. hogy olyan. Azt jelenti. éppen ellenkezőleg! Csodálatos! – Nem. ami mindjárt összedől. csak ironikusan. megyek vissza dolgozni. Mindig attól félek. de nem is tudom. De láttam. baromi fárasztó egy értelmiségivel élni! – Dehogyis. Na.

De jól van.. leülünk a pultnál.. majd később előadod a szálemalejkumodat. igen – felelte Paulette. – Hé. Szerencse... elég. Egy csomó mindenre megtanított... majd a szomszédnője felé fordulva: – Szereti a pezsgőt. Na. Persze ugratott is – Nézzenek 228 . – Nézd csak. Franck fújt egyet... – Elég. hogy a finom loire-i borok. Yvonne. rendben? Mert a múltkor is jól lebaltáztak. Egy kicsit mindenki feszengett. Tizenöt évig nem láttunk.. itt vannak! Szia. – Gyerünk. Viszontlátásra. – Itt van már? – Még nem. és most meg majdnem minden nap idetolod a képed! – Jó napot. bemutatom neked Philibert-t.. amíg a főétel megérkezik. hölgyem? – Igen. Nézze csak.. – El vagyok bűvölve. – Egy kis aperitifet? – Pezsgőt! – rendelkezett Philibert.. rendben. Odette! Szó sem lehet menüről! Majd a séf kitalál nekünk valamit. nagymama. nagymama? – Istenem olyan régen történt. – Tiszteletem! Philibert meghajolt. – Jó napot! – És Philibert. Odette! Cuppanós puszik. – Igen.17 oda. talán tizennégy? – Az volt az első inasévem. Még mit nem. féltem Renétől. hanem éhes. – Amíg ideér. különben. csak ne olyan idegesen! – Nem ideges vagyok.. hé. jól emlékszem..... a fehér borban főtt csuka és a kecskesajt hamarosan megoldották a nyelveket. elragadó ez a. nagyi. Yvonne! Iszik velünk egyet? – Jó napot. – Tessék. Hány éves is voltam. Akkoriban. Hú. üljünk le.. hoztam egy kis pástétomot. és kezet csókolt Paulette-nek. Kicsit elbátortalanította ez a nagy felhajtás. Nem tudtam elengedni magam. Hány órakor vigyem haza? – Majd mi hazavisszük. Philibert ezer figyelmességgel halmozta el az asztalszomszédját.. – De ne túl későn.. Camille pedig jókat nevetett Franck történetein: – Akkoriban. Köszönöm. Tizenhárom. végre.. Fél hat előtt haza kell érnie. de tele van otthon a ház. kis Franckom.. jó napot. bemutatom a barátaimat: Camille.

. kisfiam! A fények kialudtak. tényleg nagyon hülye vagyok! – Te. Még jobban. de ő nem ment bele. amelyek nagy stabilitást biztosítanak a terméknek. Camille.. és leült az ablak elé. Négy visszahajlítható lába van – ez igen derék – bükkfából.” „Hát a másik?” „Ez. Erről ismerszik meg a jó kukta. Van itt még valami. 229 . ez nagyon szép! Egy festőállvány volt. azt hiszem. és azt mondta: „Ezt úgy hívják. kétszintes.. Az összehajtott állvány szállítását beépített fogó teszi lehetővé.eleget.. Lestafier?” „A kis macska. úgyis megvárjuk Renét! Camille elővette a táskából aprócska akvarelles dobozát. azt el is felejtettem! – Na de én nem felejtettem ám el. rajta. főnök!” „Jól van.. aki köztük ült. Philibert eltűnt. Maximum 68x52 cm méretű papírt lehet a munkalapra helyezni. mit mutatott. Már nagyon unom. Odette? Jutott nekem bőven a seggberúgásból is. nagy munkafelülettel és két eszköztartó fiókkal rendelkező állvány. jól van! Még sokra viszed!” Ó.. A mai srácok már nem hagyják az ilyesmit! – Ne is beszélj nekem a mai srácokról! Semmit nem lehet nekik mondani. ha majd a tanár megkérdezi. te lüke. – Tudod. stabil. – Ó. mára már megnyugodott. főnök. nézzük csak. de az ő ötlete volt – pontosította Franck. és egy nagy csomaggal került elő: – Ezt kettőnktől kapod. Jól jegyezd meg.. Paulette elnevette magát: – De nem inni.ne.” „A kicsi micsoda... de ezek az igazi konyhai szakkifejezések. főnök. Odette. én nem vagyok érte felelős. hogy nagy macska. – Ha nem tetszik. levette a tetejét. Mert persze ott vannak a tankönyvek. Már nem is tudom. – Hát az biztos. ezt meg úgy. fiam.Tetszik? – kérdezte Philibert. Tehát? Megjegyezted?” „Igen. És ez még nem minden. Ez az igazi konyhai zsargon.nem szerettél volna inkább egy meztelen fiút? – Van még annyi időnk. – Csodálatos! – Ne. és az egész terem megtapsolta. valami fakanálféleséget.... közben drámaian remegtette a hangját: Összehajtható és lehajtható. bólogatott. Én egy chippendale fiút akartam bérelni neked. állandóan megsértődnek... köszönöm. Becsukva a fiókok rögzítését teszik lehetővé. csak megsértődni. A duplán fogazott hajtótengelynek köszönhetően a munkalap lehajtható. Ülve végzett munkához készült. – Igaz.” „Akkor hogy hívják ezt?” „Ez a nagy macska. a kicsi. milyen mafla voltam még akkor! Milyen könnyen át lehetett vágni! De nem tréfálkoztunk mi állandóan. Camille elfújta a gyertyákat. hanem kikeverni a színeket! – Jaj. – Ja tényleg. igaz. Philibert felolvasta a használati utasítást. Mást sem tudnak. A fogó alá egy kis vizesüveget helyezhetünk. hogy kis macska. mint amikor ti felgyújtottátok a kukát. – Csak vizet lehet beletenni? – nyugtalankodott Franck. hogy most rögtön kipróbáljam? – Gyerünk.

fáradt felhők között komédiázó. Paulette pedig a háborús élményeiről mesélt Philibert-nek. lustán elterülő homokpadjaival. A táj minden kilométerrel egyre rondább lett. – Gyerünk. A lassú. elérkezett az esti szürkület ideje. Odette egészen odavolt: – De hát hogy csinálja? Csak nyolc szín van abban a kis vacakban! – Csalok. szenvedélyes érdeklődéssel hallgatta. Hasonló színek és hasonló lyukak. de csitt! Tessék. nyugodt. rendületlen Loire-t. Lassan bealkonyodott. raktárak és bútoráruházak. Vadászok érkeztek.. nézd! – Hé. Franck elfintorodott. Camille pedig megigazgatta a gallérját. és néhány kupica konyak mellett kitárgyalták a vadászzsákmányt. gyere ide. Megkerülték a várost. – Ó. és unalmas kereskedelmi negyedeken hajtottak át: szupermarketek. és Paulette beült az anyósülésre. mielőtt beindította az autót. ne. A nagy. Camille az ajándékával szórakozott. – Állj! – Megint ottfelejtettél valamit? – Azt mondtam. köszönöm! Köszönöm! Marcel. Szép darab. Végül Franck leparkolt a nyugdíjasotthon előtt. gyerünk – dohogta Franck –. Nem akarom. vízből kiálló póznáival és korhadt bárkáival. kinyitotta Paulette-nek az ajtót. amikor Camille megveregette a vállát. és nagyot fújt. Franck bekísérte őket a konyhába a séffel. Philibert kiszállt. A nád sápadt sárgáját és az ég kékjét. amikor a kis árnyalak a harmadikon félrehúzta a függönyt. 29 eurós szállodák (kábeltévével).A Loire-t festette. ezüstösen ragyogó téli eget.. Még a parkolóban voltak. a magáé. aki hosszú lábait kinyújtva. Paulette kis csomagot csúsztatott oda neki az asztal alatt: a sálhoz illő sapka volt. mindjárt lenyakaznak. Mindenki hallgatott. 230 . akkor én állom az ebédjüket! – Jaj. – De igen! Ragaszkodom hozzá! Amikor Camille visszaült a többiekhez. hogy a főnővér leharapja a fejemet! Éppen akkor ült vissza a kocsiba. széles. állj meg. Paulette megsimogatta az arcát.

Ez az otthon. amikor dadogok? – Nem – nyugtatta meg Camille –. mo. Felmondtam. – Miért kérdezed? – Mennyibe? – Olyan tízezerbe. – Magatokkal. az önkormányzat meg még mit tudom én. miről beszélsz? – Philou! – Nem. most? – Mondd csak.. te egyáltalán nem vágsz ilyen hülye pofát.. Franck a kormányra hajtotta a fejét. – Magunkkal visszük Párizsba – Philibert elmosolyodott. ha akarod. izé. – És a melód? – Már nincs melóm. de a te lakásod. a lakásba. – Mo. mi. akkor nem kell vasárnap dolgoznod... – Megálltam. és hol fog aludni? – Átengedem neki a szobám. – Az orvosságai meg a többi. – Hát majd én odaadom neki! Csak nem olyan nehéz megszámolni a gyógyszereket! – És ha elesik? – De nem fog elesni. és besegíthetsz nekem. mert ott leszek mellette! – De. kicsikém! – Igen... izé.. Camille nekem is ilyen bamba a képem. – Várjunk csak.. hétezer százhúsz frank. – És ki fizeti? – Hát benne van a nagyapám nyugdíja. – Hozzánk.. – És ki foglalkozik majd vele? – Én... barátom! – Hé... nem. mi folyik itt? Mit hablatyoltok? Philibert meggyújtotta a belső világítást: – Franck. de hová? – Franck nem értette. Mindent előkészítettünk.. ez a te ötleted volt. 231 . És? – Mennyibe kerül ez nektek? – Micsoda? – Hát ez az izé. a többit megtarthatod.. De elmondtam az előbb a feltételeimet.. – De. – Igen. – Ha Paulette akarja – szólt közbe Camille. – Kérek tőled kétezer frankot zsebpénznek.18 Franck visszafordult... – És mikor? – Most.

– Láttunk már ilyet. mondom. bólogattak. – Járok egyet. majd kifizetjük. Amikor leparkoltak Paulette ablaka alatt. – Ha kártérítést kell fizetni. a nagyobbik alak odalépett hozzá.. hogy az életed sokkal egyszerűbb lesz. – Rendben. nagy hülyeség. Philou? – De nem ám! Tisztán látjuk a dolgokat! – És nem féltek az egésztől? – Nem. igaz.. szeretni fogja Párizst? – Nem Párizsba visszük. – Nem. és most hogy csináljuk? – Majd én elintézem – mondta Camille. hogy hülyeség. 232 .. és mind sokkal szebb lesz. akit találtál nekünk? Talán földönkívüli? Philibert elmosolyodott: – Egy tündér. Camille kiszállt az autóból. és befutott az épületbe. Az árnyalakok most helyet cseréltek. jó? – Rajta! – Camille. Franck kiszállt. – Philou! – Mmmm. egy hatalmas hülyeség. te mit gondolsz róla? – Az elején inkább rosszat.. ő még mindig az ablakban állt.” Philibert mosolygott. Philou. hanem hozzánk! – Majd megmutatjuk neki az Eiffel-tornyot. Azt gondolom. sodorsz egy cigarettát? – Tessék. – Ki ez a lány? – Parancsolsz? – Ki ez a lány. Franck pedig végig azt hajtogatta: „ez hülyeség. mint az Eiffeltorony! Franck felsóhajtott... – De egy öreg elég nehéz. – Mi sem mondtunk mást soha. – Azt hiszed? Hány kiló lehet az aprócska nagyanyád? Ötven kiló? Talán annyi sem.. hadonásztak. miután visszaült. a kisebbik megvonta a vállát.– És te. Rengeteg dolgot fogunk mutatni neki.. igaz? – Hát erről van szó! – És mit gondoltok. – De nem lehet csak úgy elrabolni! – Nem? – Hát nem. ha magunkkal visszük. most már inkább jót. – Ez hülyeség! – jegyezte meg. Az autóból Philibert és Franck végig követhették az árnyjátékot: a kis árnyalak megfordult.

Minden rendben. és. mert a tündéreknek van nemük. mint valaha. Philibert odanyújtotta a zsebkendőjét. szabadon. gazdagabb vagyok. Mindegyikük azon merengett. van olajam. kiugrott. Azután.. elhiszed? Ugye. elhiszed? – Remegett. elvisztek operettbe is? Philibert hátrafordult. Majd jól agyonkényeztetjük. Sírt. együtt – mindent bele! Mindent. Franck.. Mi négyen. Most jöttem Rióból. ez az. miközben Philibert felszedte a bőröndöt.. – A kurva életbe. Ugye. a kurva életbe? Végre kialudt a lámpa. Franck kifújta az orrát. hirtelen..– Igen.. és teli torokból harsogta: Brazil vagyok. felkapta a fejét: – A francba. Nevetett. ennek az a mániája. hogy mindent kihajigál az ablakon. fiatalember! Magának sokkal hosszabbak a lábai. és egy nagy bőröndöt egyensúlyozott az ablakpárkányon. nem. Párizs. Néhány kilométeren át halálos csönd uralkodott a kocsiban. óvatosan előre gurult az autóval.. Egy tündér.. amit ott loptam én! – harsogták együtt teli tüdőből.. Igen. és a lányok felé iramodott. – Hónapok óta nem tudtam a tükörbe nézni. aki már majdnem lerágta a fél öklét. – De mi a fenét csinálnak.. ebben a büdös Clióban. Párizs. Philoukám! – Nagy könnycseppek csorogtak végig az arcán. maradjon csak. Camille kinyitotta az ablakot. és Franck Camille-ra mosolygott a visszapillantóból. ártatlan Paulette elűzte a felhőket. 233 . hogy nem csináltak-e mégis óriási hülyeséget. – Nem. az édes. izé. megint itt vagyok! Camille megfogta Paulette kezét. itt és most. Igazad van. – Minden rendben van. Nyugodj meg most már. – És mondjátok csak..

NEGYEDIK RÉSZ 234 .

elég lemenni néhány lépcsőfokot. a megjegyzéseit (nem voltak megjegyzései). akkor sem. De annyi baj legyen. Oké. Simogatás. és lestek a reakcióit. kicsit nyugtalanul megmutatták Paulette-nek az új lakását. fegyverszünet.1 Ez csak feltételezés. és bár a törzs még nem teljes. A Törött Karúak családjában ezentúl ott találjuk a nagymamát is. A történet még nem haladt annyira előre. 235 . Egy kis mesterkedés és nevetségesen kicsi nyereség még mindig többet ér. egy törékeny angyaltól.. hogy blöfföljenek. hogy most az egyszer vigyáznak az ütésekre. Attól a bizonyos pillanattól kezdve. Ráadásul a bizonyosságaink nem maradnak mindig örök bizonyosságok. akkor sem várhatnánk el egy fegyvertelen vendée-i nemestől. mint a játszma feladása. Ha hetes pókert játszanak. Ez lehetetlen. és máris világosabban látunk. Túl sok fájó duzzanat. de mégis: póker! Pedig igaz. értelmetlen fájdalom és sebhely borítja őket kívül-belül ahhoz. mostantól nemigen hagyják magukat legyőzni. Az egyik nap meg akarunk halni. egy módfölött büszke legénytől és egy kék foltokkal borított nagymamától. amikor kicsit meghatottan. Sentimental healing– ahogy Marvin mondaná. hogy mindezt igazolhassa. de a négyes pókerben jól elboldogultak.. ami igaz: nem voltak valami nagy játékosok! Még ha odafigyeltek. szarban lettek volna. hogy megtaláljuk a kapcsolót. hogy élete talán legszebb néhány napját megélje.. Még ha megfogadták is. a sors – a nagy tréfamester – következő csapásáig langyos szél fújt megfáradt arcukba. a másik nap rájövünk.. csodabalzsam. hogy az ász-pókert elérjék. sőt nem is lesz az soha. Márpedig ez a négy ember éppen arra készült. nyilván nem az ász-pókert alakítják.

Nem vagyok benne biztos. hogy azért megyek el.. neked megmondom az igazat: nem Josy miatt megyek el. Jaj.. mert ahhoz van kedvem. te. Camille átment egy másik szobába.. és nem akarom ott hagyni esténként. Egy olyan mesterség. Nincs válasz. hogy elesik... – Na. világos? – Tényleg? Akkor mi az igazi neved? – Nem mondom meg. mert nekem más mesterségem van. mint ebben... Camille a századik „Jaj. akkor megint taxit kell hívnom. Mamadou.. de Camille utána ment a kihalt metróperonra. – Hé. ha azt csinálnám. és megtiltom.. jól van. mint Asterix és Obeliszk. hogy hamarabb eljöhessen. izé. amiben.. és nem engedte felállni. már nem vagy a kolleganőm. – És az mi? – Tessék? – Hát a másik mesterséged. amikor haragszanak egymásra. Most egy öreg hölgyre vigyázok.. fütyül rájuk. És mivel... szóval. – Idefigyelj. Mamadou az ellenkező irányban lakott. Mamadou megragadta a karját. Nincs válasz.. Utálom ezt a nevet! A melóban a csajok így szólítanak. az mi? Camille odaadta neki a füzetét.. te. Mi van velem? Fejezd be már a mondatot. és hogy felvehesse a.. Camille megbökte Mamadou kövér oldalát.. de egyáltalán nem ez a nevem... Több mint egy évig dolgozott. és morcosan kijelentette: 236 . Olyanok voltak. kedvesem. te. – És nem is ez az egyetlen oka. legalábbis azt hiszem. hogy boldogabb lennék. te. te után” megdühödött: – Jaj. Mam. Hogy is mondták? A teljes bérét. a fenébe is! Mi van velem? Mamadou szomorúan ingatta a fejét: – Jaj. amíg Mamadou hajlandó volt arrébb csusszanni a padon. Az az igazság. ha jól tudom. megtiltom.. és addig erőszakoskodott. És nem is azért. hogy. Még csak nulla óra harmincnégy van. és úgy döntött.. én. érted? Félek. – ismételgette az utolsó nap. – Maradj még. te. Mert ha nem. ne duzzogj már! – Nem duzzogok. Mamadou haragudott rá: – Jaj. túl büdös volt. és soha nem ment szabadságra. semmi. de amiben jobb vagyok. – Jaj. És nem is a meló miatt. És nem a pénz miatt.. hogy még egyszer Mamadou-nak hívj! Engem nem Mamadounak hívnak.2 Camille nem maradt a munkahelyén a felmondási ideje végéig: Josy B. El kellett mennie a cég központjába.. És azt hiszem. Mérlegelte a maradás mellett és ellen szóló érveket... mire Mamadou kis híján letaszította őt a padról. hogy még egyszer így szólíts. Többször is belevágtak. Mamadou megnézte. én indulok. visszaadta. és a seprűvel csapkodta Camille lábát.

– Akkor látni lehet majd Boulit is. nem? – Igen. – Hol látsz itt szépet? – Ha sikerül megcsinálnom a portrédat. – Hát mi szép van ebben? – A fekete üvegben tükröződő képére mutatott.. – Megvan neked a telefonszámom.. És a gyerekeidet. Arra vágyom. hogy megismertelek. közben a kezével tárcsázást utánzott. hogy Leopold biztos sikert és sok vevőt idézzen meg neked? – Nem.. Ez az ülés sokáig tart. De mennyire! Rajta kívül még soha senki nem hallgatta meg az életben. – Tényleg? Figyelj. hogy is hívták? – Kicsodát? – A kiskecskédet. És elfordult. amit meséltél nekem.– Tessék. felejts el! Egyébként már el is felejtettél. – Akkor nem tudok. Szeretett beszélgetni vele. kis szöcském. hogy várja Mamadou hívását. Oké. Mama. tudod. Nem. amikor még Neuillyben dolgoztunk. Camille! De hát én még csak szép sem vagyok! – Nekem igen. az még elmegy! De. hogy sikerül úgy megcsinálnom. ha igazán sikerül. Ez is egy szakma. akkor minden rajta lesz. – Boulinak. – Na állj le. És. – Szeretnéd. Mamadou lustán visszaintett neki. szép.... – Én? – Te! – Most hülyéskedsz. Rendben van. hogy először megláttalak.. És a tengert. Camille átrohant a másik oldalra. Minden. Azt akarom. jelezve.. most elmegyek. És az unokatestvéredet. amióta ismerjük egymást. mehetsz. és gyere el hozzám. – Hogyhogy ülésre? – Hát hogy legyél a modellem.. Vegyél ki egy-két napot a Toucleannél. – Még egy szívességet szeretnék kérni tőled. nem csókoljuk meg egymást? Mamadou szorosan a kebléhez préselte Camille-t. Én nagyon örülök. És az összes többit. A modelleket mindig megfizetik... Megfizetem az idődet. elfogadom. ha nem lehet látni az én kis Boulimat a fejem fölött.. mint az öcsém! Egy rakás furcsaságot mondasz! Csend. – Hé.. de. hogy megcsinálhassam a portrédat.. – De nem biztos. Felejts el... Akkor látni lehet majd az édesapádat és az édesanyádat. Mamadou hallgatott. hogy gyere el hozzám néhány ülésre.. Zajosan kifújta az orrát. tudod? Na jó. te tisztára úgy beszélsz. aki felakasztotta magát.. – Neked szép vagyok? – Igen. kiskecském. vagy mi? – Azóta. 237 .

– Micsoda hülyeség – dünnyögte Franck.... ez az. hogy nagyon élvezi a nyaralást. ahol komolyan kell beszélnünk.. és megint és újra bemutatta a lakást. Camille megfogta a kezét. – Ó. kicsikém? Camille erre köntörfalazás nélkül belevágott. És hozzá tett még ezernyi kemény részletet. – Ez itt a fürdőszoba. és ez a folyosó. hogy eltéved a lakásban. majd azt is megkérdezte. Mit szeretnél.. mi? És jó hideg is.. – tette hozzá Philibert –. Ezért pofoztam helyre tegnap a zsúrkocsit. És tudja. hogy megbánja hirtelen elhatározását. miért van velük. és bérelünk egy másik kerekes járókeretet.. Hogy tudjon enni a szobájában is.. Emlékeztette. félt.. Hogy is hívnak? – Camille-nak. – Nem gond! Úgy is van már egy motoros a családban.. – Oké. – Ejnye.. és elég keményen beszélt. Útközben belebotlottak néhány ócskaságba: – És itt van a Mellékhelyiség. Camille Philibert-re nézett. Paulette.3 Az első nap Paulette ki sem jött a szobájából. mit változtattak eddig. hogy honnan hozták ide. mit fog csinálni holnap a maga unokája a barátaival? – Nem. – Jöjjön velem. Nézze meg. kijelentette. Paulette! Tessék. üljön le erre a székre.. de hát tudod jól. egyáltalán nem kell a szobájában maradnia egész nap! – Na. Franck nagyot sóhajtva ment ki a szobából: – Ugye mondtam... – Nagyon szép. De most jóval lassabban. te vagy az. a házamban. – És hol van az a haza? – kérdezte Franck idegesen. ugye? Ha ez nem elég. Nézze csak. valósággal letámadta Paulette-et: – Vagyis nem fogok hazamenni? – Nem. akkor lemegyünk a patikába... Arra felénk soha nem láttam ilyesmit.. Nagyon hosszú. rendben? – Igen.. – Vagy a szalonban... Gyakran összekeverte a dolgokat. hogy elesik (az otthonban felejtették a járókeretét). Jó nagy.. milyen szép ez.. – Paulette! – Á. de bele tud kapaszkodni a falburkolatba is.. Félt. hogy maga bele tudjon kapaszkodni. hogy ez hülyeség! Ráadásul kezd meggárgyulni. és mit kell még változtatniuk az életükön. mikor szándékoznak hazavinni őt... Látja. hogy zavarja a többieket.... hogy vele lehessenek. Na és ez az a hely. 238 .. – Ez a konyha. Franck épp most szerel korlátokat a falra.. – Ja. és Philibert elfordította a fejét. az jó lenne. és főleg félt. otthon. félt. kislányom.

mert a fürdőkád túl magas. De akkor most kell megmondania. hogy pürének való legyen. akkor sincs semmi gond. azután felnézett. ugye? – Érti? – kérdezte Philibert. egy kicsit röhejesen hangzott. az Eau de Toilette-emet. harisnyakötőt.. Nagyon jól le tudok zuhanyozni egyedül is. egy doboz Niveát.. érti. ők választották. Persze ez így. mindent összekoszolsz. De próbáljatok meg jó krumplit venni... Paulette.. – És más semmit. hogy legyen mit adnom a vagdalt mellé... mintha a kezére írna: – Egy hokedli rendel a belső szobában lakó kis hölgynek! Felírtam! És van még egyéb kívánsága. mert itt állandóan huzat van. Nem. a kisrádiómat az éjjeliszekrényre. nem vagyok én abszolút tehetetlen. amit akar.. Szeretném. együtt boldogok legyenek. Philibert úgy tett. – És légy szíves ne káromkodj ilyen rondán! – fejezte be Paulette. és. 239 . haver.. Camille rárivallt: – Vigyázz. anélkül. és cserébe csak annyit kellett tenniük. kérem? Paulette elmosolyodott: – Más semmi. de ez volt az igazság. hogy vigyétek a fotelt az ablak elé. még egy kispárnát.. sommásan. mert az enyémet otthagytuk. hogy nevetségesek-e: először az életükben érezhették úgy.. néhány örökkévalóságnak tűnő másodpercig a kardigánja sarkát gyűrögette.. ott nagyobb a nyugalom! És ha valaki vásárolni megy. és rácsapott Philibert vállára: – A kurva életbe. és. egy ennél melegebb hálóköntöst. és azt. Nézzétek meg. Egy zuhanykabint állítanak be magának. szarban vagyunk. cukorkát. az éjszakai készletemet. egy nagyítót. Éppen ellenkezőleg: soha az életben nem voltak még ilyen jól. zoknikat. ha elhoznátok a tévéújságomat. Nem túl bonyolult. Marad. és akkor a fiúk nekilátnak a munkának. Paulette felsóhajtott. – Biztos? Paulette végül kibökte: – De igen. Franck sántikálva kibaktatott: – Ó. anyám! Ez meleg lesz! Szarban vagyunk. amit Franck ott felejtett a múltkor. ők harcoltak meg érte. Jobb család volt ez. – És? – kérdezte nyugtalanul Philibert. ha lehet. mert ezt ők akarták. de tévedett.– Lebontják.. Különben is ők már régóta tettek rá. vegyen krumplit is. de igazán! Franck épp utolérte őket a szerszámos dobozával. hogy így. már két hercegkisasszony van a háznál. a keresztrejtvényeimet. és nyugtalanul megkérdezte: – És gondoltatok a hokedlire is? – A micsodára? – Mert tudjátok. azt tesz. a púderemet. mint egy igazi. a kötőtűimet meg a gyapjúfonalat a kicsike pulóveréhez. haver. a fogsoromhoz való pasztillákat. hogy igazi családjuk van. és nem tudja rajta átemelni a lábát. rá van írva a zacskóra! „Szarban vagyunk” – mondta Franck. csak rá kell ülnöm egy hokedlire. Én inkább elmegyek melózni. de ha nem akar maradni.. mielőtt túl késő lesz. a pótszemüvegemet. Úgyhogy most kell döntenie.

240 . mint amit reméltek. ez minden. Már nem voltak ilyen nagyigényűek. És már ez is több annál. Csak együtt voltak.még csak nem is kellett boldognak lenniük.

csak azért. és minden összeomolhatott volna... és ahol senki nem nyúlt a porhoz a restauráció kora óta.. és meglepő könnyedséggel tájékozódott a körülötte tomboló zűrzavarban. hogy csak egy óra múlva ébred fel! Egészen addig vissza akarod tartani? De Paulette megingathatatlan volt: – Inkább megvárom. – És Paulette. Franck letette a Nescafés csészét az éjjeliszekrényre. hogy várták és szeretettel fogadják őt ebben a hatalmas. ha nincs ott egy magas. hagyd békén egy kicsit! Lehet. amíg valamelyik fiú ágyba viszi neki a reggelit. és morgott. Franck kiment a szobából. rajta cukorfogó. – Hé. És ha itt beállítanak egy zuhanykabint.. Amikor Philibert volt a soros. mint amikor mindketten a szupermarket fogkrémes polcai előtt álltak. amit maga „éjszakai készletnek” hív. és olvasgatták a Franck által összeállított bevásárlólistát. kizárólag csak miatta. hogy nincs egyéb kívánsága?” És mi az a néhány apróság? Egy vacak újság. az egy kicsit. hát. nagyi. Amikor Franck hozta be a reggelit. Polident. másra gondoltam. egy nagyító és két-három üvegecske.. De mondjuk meg őszintén. hímzett szalvéta és egy kis csésze tej. miközben rövid elemzést tartott az időjárásról. és Stéradent. ez egy ezüsttálcát jelentett. puszi helyett csak odadörzsölte az arcát a nagyanyjáéhoz. Fixadent és egyéb csodálatos műfogsorragasztók termékismertetőit tanulmányozták. és megvárta. felverte a párnákat és félrehúzta a függönyöket. mert máris késésben volt. 241 . mert két-három tárgy hiányzott neki.. Milyen könnyen rosszul érezhetik magukat az emberek néhány apróság miatt. Ez a filléres kis filozófia elbűvölte Camille-t – másképpen volt bonyolult. hogy olyan vékony betétet használjak.... mint amilyet az otthonban adtak. rusztikusabbra sikeredett. – Nem akarhatod. és Camille azóta is gyakran gondolt erre a jelenetre. és magában dohogott. Kis híján elveszítette a lába alól a talajt csupán azért.4 A fürdőszobai jelenet után Paulette megváltozott. üres lakásban.. a házban lévő szupermarketet már kívülről ismerték és hamarosan szörnyen megunták. a készlet! – mondta Camille megkönnyebbülten.. Paulette-tel még egy férfi sem bánt ilyen figyelmesen életében. az. mert állítólag az olcsóbb! – méltatlankodott Paulette. Magára talált. aki egy képzeletbeli jegyzettömbbel a kezében megkérdezi: „és biztos.. Philibert segített neki felülni.. – Nem kell pisilni? – Megvárom a kicsikét. bekövetkezett: ő is beleszeretett Philibert-be. úgyhogy aminek be kellett következnie.. Ó. – Aha. Már egy távolabbi üzletben tologatták szép komótosan a bevásárlókocsit. – Oké. Talán csak bizonyítékra volt szüksége? Bizonyítékra. Ez szédítő volt. ahol belülről csukódnak a spaletták. türelmes fiú. a szupermarketek! Az egész életük! Mindig Paulette ébredt föl először.

Paulette számára az első egész életében.. – De hát ez nagyon jó! Vigyázz. az élet sokkal vidámabb lett! Franck visszajött. Mary Poppins. Lelkendeztek. gyerünk! Megmosom a zuhannyal a fenekét. de megijedtem! Azt hittem. hogy végre velem is kedves legyen? Agyamra mész.. tényleg. ó. bebújt a paplan alá. várd csak meg. Camille a társadalombiztosító kifejezésével élve „kisegítő ápoló” lett.. hogy ő már csak a tiéd! A kurva életbe.. – Mi lesz jövő szerdán? – Húshagyó Szerda. kitárgyalták a műsorvezetők ruháját. és Paulette. Várd csak... – Mi van? – Mutasd csak a karod! – megtapogatta Camille karját. – Nagyszerű! Nagyszerű? A béna Franck nagyon rosszul érezte magát. várd! Undorító. de szerda este várj meg a vacsorával. elrontja a mártásokat. bárcsak jól sikerülne. Camille számára évek óta az első. Ez a két szó igencsak jól állt neki.. és megnézték a TeleShopot. vigyázz! Hamarosan a lábasba kerülsz! – Álmodban. csodálkozott. És amit nem gyújtok meg. – Éjfélig? – Megpróbálok hamarabb hazajönni. Igen. Camille ezután bement Paulette-hez a teáscsészéjével.. nevetgéltek. hát ez nem igaz! Vagy így. hogy ezt a napot választottad arra. mert kedden túl sok a melóm. elhatározta. hogy Párizsban milyen olcsó az élet. késésben vagyok. aztán megduglak. én mondom nektek. és mindjárt felrobbanok. kis szakácsom. azt megiszom. – Előbb palacsintát sütök neked. de végül mégiscsak sikerül ennek a szemét csajnak kicsinálnia őt! A szorongás. amíg a két fiú elmegy. És jó lesz hozzá a Grand Marnier is. kis gömböc! Az már igaz. – Már megint mit morogsz? – Semmit. és lágyan hömpölygött.Jól van.. hogy lefeküdj velem. álmodban! – De igen. vagy úgy. Most mit fog csinálni szerdáig? Nekimegy minden lámpaoszlopnak. Ja. – Gyerünk Paulette. akinek még nem sikerült átállnia az euróra. – Jaj. Mindketten úgy érezték. nyújtózkodott. és ahogy a napok hosszabbodtak. hogy vesz néhány új alsónadrágot. Az idő kitágult. Leült. a kabátjával a hóna alatt.. te dagadt kislány. percről-percre fiatalabbak lettek. és új alsógatyákat vesz magának? A francba. megvárták. és anatómiai ismeretei hiányát őszinte és szókimondó stílussal pótolta. amilyet még életedben nem ettél. fél szavakból is. ami biztos. az agyamra mész! Camille épp akkor jött ki a szobájából.. Menj arrébb. Károly herceggel és Emmanuelle nővérrel élek együtt. – Jövő szerdán. és olyan palacsintát sütök neked. ami feloldotta mind a kettőjük gátlásait. hogy elérkezett a vakáció. Biztos. Nagyon jól megértették egymást. én is őt várom! Nekem mit kellene csinálnom? Talán levágassam a lábam. – Biztos vagy benne? – Persze! – És nem undorít? – Egyáltalán nem! 242 ..

nagyi.. – Talán azt akarja mondani. De amikor magára nézek. amit mondok... Ha a testére nézek. ez a puha has. mint maga. Paulette.. ezek az összekoccanó térdek. de ez nagyon kínos nekem – búslakodott Paulette – nem is tudod.. nem azt mondom: fúj. amikor már kívülről ismerem.. és Paulette elé térdelt a szürkés zománcra: – Mosdasson meg. olyan sovány. amelyre Camille rátett egy mosdókesztyűt. Néhány kép jut az eszembe: Goya öreg őrültjei.. Ó. Nem is tudom. de bosszantó! 243 . milyen kínban vagyok. azt mondta: „Ó. hogy ilyesmit kényszerítek rád. – És akkor? – Akkor semmi. – Jaj. Amikor Franck először beszélt rólad. de én igazából. semmim se vagy. Én valahogy másképp közelítek a dologhoz. remegve előre dőlt iszamos imazsámolyán. – Igen. hogy meg vagyok zavarodva! Camille végül meztelenre vetkőzött. és Camille háta felé nyújtotta a karját.. a technikát. ezek a fehér szőrszálak. Én tanultam anatómiát. Addig. – Neki is valami nemesi neve volt... milyen sovány!. de másmilyenek. Még csak nem is vagy a lányom. – Ne butáskodjon! – Biztos vagy benne. Paulette! – Tessék? – Fogja a szappant... és soha nem voltak ezzel problémáim. Vagyis igen. hogy valaha én is ilyen voltam! Természetesen nem voltam ilyen vékonyka. de most. Csend. de valójában nagyon hideg tekintettel nézem magát! – Mint egy érdekes állatot? – Igen. olyan fiatal vagy! Ha arra gondolok. a mosdókesztyűt. hogy nem undorít ez az öreg test? – Tudja. hogy ott vagyok maga körül. – És engem is le fogsz rajzolni? – Igen.. és magánál jóval öregebb modelleket is rajzoltam. de.Mivel a zuhanyozófülke beépítése túl bonyolult feladatnak bizonyult. Jaj. Franck fabrikált egy csúszásgátlóval ellátott lépcsőt. Bocsássa meg nekem. és levágta egy öreg szék lábait. – Hé! Erősebben! – Istenem. a fényeket. a kontúrokat.. ezek a ráncok.. kiről beszélek? Hogy is hívják? Na. Rembrandt anyja.. Egyáltalán nem! Talán bántó. hogy Paulette felmászhasson a kádra. Ha látnád. Vagy inkább mint egy érdekességet.. hogy magyarázhatnám el. ha megengedi. de a teste külön. Akkor akarom magát rajzolni. magától. Tudod.. majd ráültette védencét. biztos szörnyű. hogy látlak. Az a hölgy jut rólad eszembe a Titokzatos birtokban. nem értek egyet vele! Te nem sovány vagy. emlékszem... kicsit úgy. így. a feladatot látom. hogy már ne is vegye észre. ahogy itt vagy.. és mosdasson meg! Paulette engedelmeskedett. a pusztuló és megörökítendő húst. én.. Paulette-től elvonatkoztatva érdekel engem. ezek a megereszkedett mellek.. – Meg fogom engedni.. hogy nem volt ilyen sovány! – Nem. ez a petyhüdt punci. és én. hanem kecses. én „vékonykát” akartam mondani. amiket itt beszélek.”. segíts már! – Nem olvastam. a Halál allegóriája.

Nagyon vidám volt. Egészségünkre! Hazafelé a buszon Camille Paulette-tel szemben ült le. majd a zuhany alá. de olyan szép kirándulás volt. figyelembe vette a turisztikai szempontokat is. hogy változtasson hajszínt. ahol pokoli magasak voltak az árak („Milyen Myriam? Én ugyan nem ismerek semmiféle Myriamot” – felelte az a szemét Franck). semmi. Hazafelé megebédeltek egy kávéházban a Gambetta téren. Nem pontosan a Gambettán.. Mi történt veled? – Mondtam már. mibe kerülne egy hetenkénti fodrász-bérlet.. ez. Camille tanulmányozta a térképet. Rendeltek egy korsó almabort.. Na gyerünk.. a Mégisserie-rakpart kalickáit és puszpángjait. hogy összenyomja csodálatos. A hajmosás már kényesebb dolognak bizonyult. Látja már. Néhány katasztrofális próbálkozás után úgy döntöttek. amikor a nap éppen kezdte fehérre festeni stb. és mindig mandulás pisztrángot evett. mert félt. de úgy.. Camille segített Paulette-nek ráülni a vécére. mindenhol megkérdezte. Igen. a Louvre falának díszeit. majd terhes hercegnőkről és elhagyott rockénekesekről olvasott fel a hajszárítóbúra alatt ülő Paulettenek.. Nem a saját kerületükben. és aznap le is szálltak a Voltaire-rakpart sarkánál. hanem a Metró Bárban. valami másról beszélt. Így. most megfordulok. Valahányszor Paulette behunyta a szemét. hogy – többek között – új akvarell-készletet vegyenek Sonneliernél. míg az istentelen Camille a szemét behunyva nagyot harapott egy ropogósra sütött sajtos-sonkás szendvicsbe. határozottan elegánsabb lett! 244 . és lerajzolta ugyanazokat a dolgokat. hideg dohányszag terjengett. És minden pénteken. ahogyan egy túlságosan kiöltözött és túlságosan belakkozott idős hölgy tekintetében tükröződnek – a hölgy nem mert nekitámaszkodni az ablaknak. lejjebb is! Nincs kibúvó! Várjon csak. miközben – ha dugóba kerültek – leskiccelte a börberi kabátocskában ugrándozó pudlikat a Pont Royalon. csak. a székre.. az ablak mellé. a fodrászlány rábeszélte Paulette-et. hogy egy hajóban evezünk. jó? Nézze. elvesztette az egyensúlyát. „Rendben? Akkor a Hamvas Opál árnyalatot csináljuk.– Majd megnézzük a könyvtárban. öreglány? Miért néz így rám? – Ez a forradás. Camille leültette a kicsit gyűrött Paulette-et a buszban.. és belekezdett egy Paris by day előadásba. hogy bérletet váltanak egy fodrásznál.. és majdnem hátraesett. (Johanna. És ettől a naptól kezdve fel sem merültek köztük holmi bőrfeszességet firtató kérdések. Az árkülönbség tulajdonképpen nem igazolta a hosszú expedíciót. ahol finom. de ő éppen belemerült egy rosszul sikerült ajakfeltöltés izgalmas történetébe. ez semmi! – Nem! Ez nem semmi. és a választása végül egy kis fodrászszalonra esett a Pyrénées utcában. – Ja.. Paulette hajszíne a híg Aranyrózsaszín árnyaltból átcsapott a Windsori lilába. „Hogy szomorú? Nem! Éppen ellenkezőleg. ami túl trendi hely volt az ő ízlésüknek... és miközben szappanozta. a Bastille szobortalapzatát és a Père-Lachaise emlékműveit. nagyon is vidám lesz!”) Hát tényleg. hanem a 69-es vonalának túlsó végén.. ez volt a helyes kifejezés. a 34-es színminta. igenis. a 69-es busz vonalának külvárosi részén.” Paulette a szemével meg akarta kérdezni Camille-t. „És nem lesz ez túl szomorú árnyalat?” nyugtalankodott. már hajnalban. mályvaszínű hullámait. ujjával követte az autóbuszok útvonalát. Paulette ragaszkodott a böjthöz. és vidáman koccintottak. csődbe jutott milliomosok kísértettek és ingerlékeny pincérek szolgálták ki őket. átlapozta a Sárga Oldalakat.

megkóstolták az új Danette-et. új rúzsokat és szörnyűséges muszlinsálakat próbálgattak. sóhajtoztak. és szép óvatosan sikerült talpra állniuk. Mulattak. 245 . Több. a Monoprix. mint egy órájukba került. vidám történeteiket.A többi napokon maradt a tőlük távolabbi szupermarket. Mászkáltak. útközben meg-megálltak. és kitárgyalták a VII. csacsogtak. kerület nagypolgári dámáinak viselkedését és a vidám kamaszokat: a kirobbanó nevetésüket. Idejük volt bőven: előttük állt az egész élet. az állandóan csengő mobiljukat és a hátizsákjukról csüngő csecsebecséket. mire bejárták a kétszáz méternyi polcokat. kitöltötték az agyalágyult kérdőíveket.

Csak kedvet csináltam neki hozzá. azt a napot. a hússzeletek. ahol valamennyire nyugodtan viselkedett. merre császkál.. láttad? – Igen.... – Ő volt kemény. de csak egy kis pohárkával. A gáztűzhely mellett ülve olyan egyszerű szavakra tanította. Néhány adag túlfőtt tészta. A konyha volt az egyetlen hely. hogy. Öntsd csak.. nem én tanítottam meg mindenre. de nem vészes.. csak az emlékek. olcsó fogásokat. állj. azt hiszem. Pedig ha tudnád.. – Na mi van? Miért vág ilyen arcot? Talán elszomorítja a bor? – Nem.. A látása már elromlott. Franck? – Franck.. De a nagy dolgokat nem tőlem tanulta. majd szólok. – Tudod. Csupa hülyeséget. de szag után mindig meg tudta mondani Camille-nak.. Nem én állítom. Egyszerű.. – Rendben. – Mit? – Az anyját.... szakácsnőnek álltam egy gazdag családhoz. Kicsikém. Camille állt be a helyére. mint: zöldfűszer. A hagyma.. ha elég. Nem mondom. Camille. tölts még egy pohárral. De. mi lesz a következő lépés..5 Amikor nem Franck volt a hadtápfelelős. – Utána mi? – Ugyan. tudod az a legrosszabb az öregségben. a szalonna. és. hogy beleverjen a fejébe néhány konyhai alapfogalmat. Nem. amióta maga itt van.. amikor elvitte. A múltkor elvitt előkészítőnek.. az egészet. – Kemény volt? – Néha nagyon. tudod hogy megy az ilyesmi. nem az öregedő test kínozza az embert. – Elmesélte. túl sokat iszol? – Akar nevetni? Alig iszom.. – És ő is ment magával? – Hát igen. forró tűzhely vagy erőleves.. Volt hozzá érzéke. amikor beadtuk szakácsinasnak! Nagyon haragudott ránk! – Miért. most! – Rendben. Hová is tettem volna. falusias. – Ez most is így van. hiszen még olyan kicsi volt! De később persze már nem jött velem... – És Franck? – Mi van Franck-kal? – Őt is maga tanította? – Nem. vaslábas. elrontott hússzelet és odaégetett omlett után Paulette belefogott. milyen cirkuszt csinált...... Amikor a férjemet nyugdíjazták a szíve miatt.. ennyi. jót tesz az ereknek. Franck tehetséges volt.. hanem az orvostudomány.. Én csak a házi konyhát ismertettem meg vele. Itt van egy kis bor. Utána. hanem a lelkiismerete. Csak 246 . ő mit akart volna? – Semmit.Utána már nemigen tudtam. az élet.. Rá sem ismertem! – Látod. Önts rá vizet... hogy mesterszakácsot faragok belőled. – Miért..

és meggyötörnek. Ő volt Nadine... Túl sokat szenvedtem. Ó! Ahogy mindenkinek. Nappal. – Várj csak. „Tessék – mondta nekem – te akartad... Pedig Isten a tanúm. miért nem sikerült. hogy megvizsgáltassam magam.. Nem értem. Azt mondták rólam.. A mi kis királynőnket. amíg teljesen ki nem fáradok. Végül férjhez mentem egy kedves fiúhoz. minden... amiket meg is tettem. És azután a zarándokutak. miközben a fehérneműmet forráztam.. Az még egy másik század volt. eleget próbáltam. – Cssss! Camille megsimogatta a combját. Camille. családjuk volt. hát itt van! Most boldog vagy?” Behunyta a szemét. hogy „szégyen ül rajtam”. még nincs is vége! El kellett rejtenem a gyermekemet jelképező viaszszobrocskát a Preuillyi Szent Grenouillard-nál. szóval Nadine megszülte a kisbabát. méghozzá lelkesen. utána megkapargattam Gargilless-i szent Greluchont. jönnek az emlékek. Rengeteg orvoshoz elmentem. miközben becsomagolta a bőröndjét. Bárányt áldoztam teliholdkor. „Most boldog vagy?” Hogy mondhat valaki ilyet? És hogy lehet az ilyesmit elfelejteni? Nem is tudom. boszorkányokkal. De a gyerek csak nem akart jönni.. és zokogtam. Igazi játékbabák. hogy kényeztettük azt a kislányt. Sírva fakad: – Hol is kezdjem? Először is. minthogy segítsem abban. Talán. Szóval Nadine otthagyta a gyereket. néhány hónap 247 . addig. nagyon szépek voltak a viaszbabáim. hogyan tudok egyáltalán aludni éjszaka. Éjszaka. az erkölcsi aggályaim vagy a pletyka tartott vissza tőle. hanem a harag. Inkább puszta kézzel megöltem volna.. És elhiheted.. bedugtam az ujjam a Szent Génitour lyukába. És azután egy napon. teherbe estem. te kinevetsz? – Nem... igazán barbár dolgok voltak.. érted? Nem tudtam. vagy csukd be inkább. hogy nyitva tartsd-e a szemed.. Mindegyiket.. A harag. Franck anyja.. hogy kikapartassa a gyereket. Teljesítettük minden szeszélyét. Képtelen voltam rá.. miért siklott minden félre.. megittam a vérüket. Megpróbáltam megérteni.. Hé. pedig már nem dolgozom inam szakadtáig. Camille! Hány élet ment tönkre az én hibám miatt? Mennyi szenvedés fakadt belőle? Mennyi. csak ezek a nevek. úgyhogy én is férjhez mentem.. hogy mindenkinek örömet szerezzek.. hogy elmenjen abortuszra..jönnek. – Grenouillard? – Grenouillard. És. A nővéreim már régóta férjnél voltak. amikor nem tudod. Olyan dolgokat. Találkoztam kuruzslókkal.. Elérkezik a pillanat.. amikor már nem is számítottam rá. nekem is megvolt a magam szerelmi története.. hogy el tudd űzni őket. A szégyen. így. még ide. és csukladozva megismételte: – „Most boldog vagy?” – Ezt hajtogatta. de akkoriban ez már öregnek számított... Vagy talán rosszul szerettük. Nem a vallásom... mindennel elhalmoztuk. Már harminc éves is elmúltam. – És? Paulette remegett: – Nem sikerül. Párizsba is feljöttem. Azt kell hinnem. Eljön az idő.. Nem voltam hajlandó pénzt adni neki arra.. Minden évben elmentem a Blanc-ra. öreg vajákos asszonyokkal.. Minden hónapban elátkoztam a méhemet. elhiheted. Minden.én. kivéve az utolsót. amikor. hogy elrontottuk a jellemét. Mindig. ahogy mondom... – Cssss! – Szóval.. és elhagyott engem. Nem. Túlságosan szerettük. Talán hiba volt? Mondd meg nekem. Ó... akik elképesztő dolgokat parancsoltak rám.... Majdhogy meg nem szólaltak. későn mentem férjhez. Talán nem is hiszed. De aztán. megettem a..

Kifizettük a tengerparti nyaralást. Nem láthatod többet. Vettünk neki futballistás matricákat. a hegyi tábort. úgy gondoltuk. akire több mint tíz évet vártam. a férjem. Amikor nem a konyhában volt velem. akik ismerték kicsi kora óta. miközben engem rajzolsz? – Nem. aztán megint visszahozta.. Hogyan eshettünk megint bele Nadine csapdájába? Mint a zöldfülűek. érte volt. És továbbra is mindennap találkoztam velük. Néha eljött a gyerekért. két öreggel. leveszik a zoknijukat és egymásra vigyorognak. – De utána? Minden jól ment. új biciklit. és azt hajtogatták. – Igazad van. Mindent! A legszebb ruhákat. Azt hiszem. de igyekezett. Nem akartuk elkövetni ugyanazokat a hibákat. a szégyen nem vezet sehová.. Én is az atombombáról álmodoztam. Az asszonyságok. Nem ő volt a legjobb az osztályban. Moziba. Paulette hallgatott. Gyerünk. Ő a kislányom volt! Egy kislány. ha vele megy. állítólag arra. hidd el. Tudod. és a többi napon. öccse. és visszaküldte a 16 óra 12-essel. de nem ám! De. de mindig őszinte volt. hogy néha túl kemények voltunk vele. és egyébként sem túl jó egy majdnem halott faluban felnőnie. és még neki állt feljebb. hogy örömet szerezzen a derék embereknek. Ráadásul ez. Nem kért semmit senkitől.. Sem ma. sem máskor. amennyire csak tudtuk.. – És azóta soha nem hallott Nadine-ról? 248 . akiknek már olyan régóta nem volt kedvük beszélgetni. Elnevette magát. Kidüllesztik a mellüket. úgyhogy elkövettünk más hibákat. Az is lehet.múlva visszajött. hogy istenuccse.. és meg sem érdemled ezt a kisgyereket. magához vette. akit imádtam! Imádtam. ami jó volt bennünk.. A folytatást már ismered: darabokra törte.. de. miközben megpróbáltak újabb híreket kiszedni belőlem.. Amikor utoljára visszajött. ők maradtak... Minden... a jóemberek. Hidd el nekem. Csak arra jó.. akinek mindent megvettünk. Úgyhogy csak szerettük. Nyugtass meg: ugye nem pohárral a kezemben rajzolsz meg? Camille elmosolyodott: – Nem. jól tanult. Vagy horgászott. azután elrohant az éjszakába. ők is így tettek volna! Gyilkos indulataim támadtak. akik kijelentették. amit elmesélek most neked. de azok. Nadine a férfibüszkeségében sebezte meg. jól érezzék magukat. – A kisfiúval? Igen. Egy kislány.. és akik az ablaktáblák mögül lesték a dühöngő Maurice-t.. egy aprócska faluban történt. Hiszen nem az ő családjukban történt ez a ronda dolog. hogy imádkoznak értünk.. Elvittük a városba. Jaj. Főleg Maurice. Ebbe majdnem beleőrültünk. és a tanulmányai szempontjából is jobb neki. az apja puskával fogadta. de merész volt és őszinte. Hogy miután hazamennek a kocsmából és bezárkóznak a házukba. Mint az agyatlan hülyék. Többé nem öltük meg a kiscicákat. Könnyen dühbe gurult. Ez embertelen volt. és pénzt kért tőlünk. hogy jobb neki. a nagyapjával kertészkedett. hogy kényeztettem! Hogy ajnároztam! Egy kislány. Ez. Hogy egy furcsa anya is jobb a semminél. És amikor az anyja egyszer megint visszajött érte. akik meghívták Maurice-t egy pohár pálinkára. a legjobb iskolákat. hogy ennivalót vegyen neki. Másnap. Ó. Lesz apja. ha a városba megy. szajha vagy! Szégyent hozol ránk. amit tudtunk. Hülyéskedett néha. te semmi szégyent nem érzel. És azután ott volt a kisfiú. Maga volt a földi pokol! Nincs szörnyűbb a világon a derék emberek együttérzésénél. Megtettük. Pedig az élet nem lehetett valami szórakoztató neki. Franckot meg nálunk felejtette. Ő elment. elvitte. nagyon jó gyerek volt. De végre is.. tűnj el! Hagyj minket békén!” Camille. Mindig becsületes. a következő nap. Szerettük. „Nem akarlak többé itt látni. Mondd csak.. – De nem volt mit tenni. Játszottunk vele.

Gyerünk.. Gyakran álmodom vele. tényleg? És azt nem tudja véletlenül. Csak a kezét az asztalon. Veled korú fiatalokkal találkoznod. Emeld fel azt a fedőt! Megmostad a gombát? 249 . hogy ennyit fecsegjek? Miért érdekel ez téged? – Nem tudom. mint egy önarckép. Emberek közé menned. – Jé. Csak álmomban. mit rajzoltál? – Semmit. mi a normális? – Ki kéne mozdulnod. Nagyon szép. – Miért hagyod. Olyan. nem? Egy szavakkal festett önarckép. Mutasd. Nevet. – Nem. hogy te minden idődet egy ilyen öregasszonnyal töltöd..– Nem. az sem normális.. – És te? – Én nem tudok mesélni..

a fenébe! Valami hülyeséget csinált? Franck széttárta a karját.6 – Alszik? – kérdezte Franck. – Igen. – Ja. akit odafönt elszállásoltál. és megrázta a fejét. – Már megint a kukákkal van baj? – Nem. Azt hiszem azzal a fickóval. azt hiszem. – Ó. le kell menned hozzá. 250 . az előbb elkapott a házmesterné.

. a metróban. csak jöjjön! Üljön le! – Mi történt. – Üljön le. Félek. kicsikém! Fel kell hozzá mennie! – Rendben. Ha meghalt. mindig meghallom. amikor Vincent hazajön! És most semmi. – Jöjjön. én – a nyakában függő érmét csavargatta – nem akarok botrányt a házban. Eltűnt. Pikou minden éjszaka felébreszt. Talán a hét elején. Camille félretolta a kispárnákat. – De mondom. azonnal jöjjön le hozzám! Én.. – Kicsodát? Vincent-t? De. és fél fenékkel leült a lombmintás szövettel behúzott kis padra.. hogy én nem látom. csak nem meghalt? Camille kinyitotta az ajtót.. Perreira asszony terjedelmes keblére szorított kézzel nyitotta ki az ajtót. – Mikor nemrégiben? – Nem is tudom. hogy történt vele valami! Meg kell néznie. kérem.7 Pikou az ajtó mögött őrjöngött. – Figyeljen. én nemrégiben találkoztam vele. – Édes Jézus! Mit gondol. – Egy ideje nem látom. ugye érti? 251 .

egy nagyanyó az ágyban. Feladom. Miért nem gyűjtőd be őt is? Mert neki nincs kutyája? A fenébe. Az igaz. még mindig túl érzékeny a kicsike! Paulette tökéletesen elboldogult 1930 és 1990 között. és úgy látszott. mostanra szép nagy glóriája nőtt! Egy narkós a hetediken. hogy be ne törje a pofáját. az jó lenne! Vagy egy kutyakölyök? Egy kiskutya. Bezárkózott a szobájába. Louis Jouvet és Sacha Guitry lett egy személyben. Az agyamra mész! – felelte Camille Camille-nak. hogy róla is beszéljünk. de azért nem méznyalás. az tenne be neked! Ráadásul jó sok szoba van még Philibert-nél! Camille kétségbeesetten leült a lépcsőre. Könnyű másnak a kárára nagylelkűsködni.. Camille lassan bandukolt lefelé a lépcsőn. Ezt mind a ketten imádják. ha tudta volna. ez már így marad. ha az ember nem csinál semmit. Tökéletes. és a térdére ejtette a fejét. ami igaz. ugye? Nem. Most éppen javában szundikál. és később Philou bemegy hozzá. hogy már volt ideje hozzászokni. fogd be a pofád! Az a biztos. Már egy hónapja nem látta az anyját. de a tegnap és a ma között elveszítette a lába alól a talajt. Szarban volt. – Mikor később? – Ma este. és ne vedd a szívedre. Neki kell lépnie. eddig még nem történt baj. – Nincs szükséged semmire? – Nem. vagy megkérjek valakit.. Ha nincs hír. Hagyj békén! Camille visszafordult: – Nem akarod. különben jönnek a gyógyszerek. hogy levigyem a kutyát? Nincs válasz. – Ha tudnád... ugye? Nem zavarnak járás közben a szárnyaid? Ó. Soha nem lett volna szabad idehoznia.. Igaz.. mintha szép nyugodtan elindult volna a mélység felé. Ráadásul gőze sem volt róla. Most már írt is.. igaz. egyszerűen soha nem téved.. – Kinyitod. hogy törje be az ajtót? – Nem. és együtt nézik a Lehet egy kérdéssel több?-et. az egész kis társaságért ő a felelős. Talán a túl nagy boldogság tette? Olyan volt. Úgy látszik. ő. az jó hír. nem azért mondom. Nincs semmi újság a szerelem frontján? Nagyszerű. akinek mindig a korlátba kellett kapaszkodnia. Gyere vissza később. Igen. Philibert.8 – Camille vagyok. beengedsz? Bentről ugatás. Tényleg. Oké. Éppen van egy a pék előtt. Philou persze minden kérdésre tudja a választ. aki belegömbölyödött a kabátjába? Na. de vannak más hajléktalanok is az utcán. zavaros hangok. micsoda dicsőség! Most elégedett vagy magaddal. Gyönyörű kép. – válaszolta egy reszelős hang – nagyon rosszul vagyok. most nem tudom. mennyire! Talán mondd meg neki! De nem egy nagy kutya kell. aki reszket a hidegben. Kicsit nehezen szokott magához térni utána. a mentők és a gyomormosás. írt. hanem egy kicsi. és hetente kétszer próbált. Egy kis göndör szőrű kutyuska. 252 .

. Mi ez a történet? Ki az az alak a szobában? Hívj vissza azonnal!” Köszi. – És kinek csinálod? – Magának.. Vagy talán megint olyasmire készül. hájas házmesterné. Szégyelld magad! – Egy modell? – Igen. és rögtön belevágott. a dokumentumfilmeket a morgóhal úszóhólyagjáról és a gyógyvizek csodatévő erejéről. Még mindig jobban szerette ezt. hogy csak a kispolgároknak és a házmesternőknek szóló átverés? Miért csak éjszaka járt ki? Azért. – Még nem tudom.. Nem baj.. mert megjavult. rendben. ő is újrakezdte a hülyeségeit: hazudott.nem baj... visszadugta orrát a lábasaiba. Minden jól megy. könyörögj érettünk! Camille felhívta Pierre-t.. „Camille.. – És vele élsz? – Nem. hanem gyorsan belekezdett: – Egy modell. a motorja is. – Igazán? – . Még csak nem is köszönt. Camille felkel. És ahogy elmúltak az első eufórikus napok. miközben te véresre harapdálod az öklödet. Vajon miért nem volt hajlandó Vincent kinyitni az ajtót? Transzban volt vagy bajban? És vajon mi az igazság az elvonókúra-történettel? Lehet. De. vagy éppen fordítva? Talán attól fél... együtt dolgozunk. Én. homokot szórnak a szemedbe. – Jó. A társadalom alaposan megfegyelmezte. Bízhatok? – . megint úgy keresi meg a kenyerét. Nagyon ügyes..... „Csak még egy kicsit. Uff. Azért volt-e. Amikor Pierre két hete felhívta. hanem mert megöregedett. Délután hazajön aludni. mert nem volt elegendő önbizalma. Természetesen megtehette volna. hogy aztán belőhesse magát? Ezek mind egyformák. hogy eladja a testét a híd alatt. – Camille. a probléma ott volt.. vagy egy nagyobb motort? Nagyon ügyes a fiú. amiért legszívesebben leköpné magát? Becsukni a vázlatfüzeteit és elővenni a nagyítót? Ehhez nem volt bátorsága.. Semmi különös. mint a Toucleannél végzett munkáját. Éjszakánként nyilván a barátnőjével hancúrozik. és vasárnaponként továbbra is dolgozik.. Nem azért. Azt hiszem. édes vagy! Fatimai Miasszonyunk.. és állati jól érzik magukat.. talán vörös krétával. hogy közben elpusztítja saját magát? Még maradt néhány kapcsolata. annyira szeretnék most bízni benned. Nem. oké? Nem ültethetem fel őket! Előbb találnom kell valakit magam helyett!” Oké... Semmi új. – Akkor viszhall! – Camille! – Igen? 253 . Most mondtam: dolgozom. miközben ő. Kessler vagyok.Franck. hogy egyáltalán nem dolgozik. de ehhez még nem volt elég erős. A nagyija jó melegben van. Hazudnak. három emelettel feljebb.. Valakit maga helyett. – Camille. De vajon miért izgatná magát? Hol itt a probléma? Ő semmit nem kért tőlük. és kikapcsolja az öreglány tévéjét.

és elindult a nagymamája után a Paradicsomba. Camille sóhajtva megrázta a gyufásdobozt. aki egyébként egyáltalán nem lesz álmos. A fenébe! Nincs több gyufa. felállt. persze más helyzet volt. – Nagyszerű. felhívom a vonalason. Ez a kis szívesség elég sok szenvedést okozott neki.– És milyen papírod van? – Jó. 254 . Miasszonyunk és Hans Christian Andersen. És különben jól vagy? – Most a kereskedőmmel beszélek. és megpróbál beszélni Vincent-nal. az kést vágott a vállába... a kurva életbe! Maradjatok még mellettem egy kicsit! És mint a mesében. miután lefekteti a kicsi öreg hölgyet. és ő szerette. ne hagyjatok magamra. Tehát nincs választása. Amikor utoljára próbált jobb belátásra bírni egy narkóst. Ha bájologni akarok. Ma este. Oké. Letette. – Biztos? – Maga Dániel szolgált ki. felmegy a hetedikre. lehuzigálta a nadrágja szárát. Az a fickó a pasija volt. de mégis.

vásárcsarnok... vásár... rohanj és repülj a sorsod felé...9 – Mi ez? – Ó – dadogta Philibert – tulajdonképpen semmi. gyermekem! – Philou! – Igen? – Ha nem jönnék vissza egy óra múlva. Rád bízhatom Paulette-et? Philibert bólintott. aha.. nem? – A kié? – Az már igaz. ezt jól megkaptam! – jelentette ki Philibert a hangját zengetve. – Szavamra. és pödörintett egyet a bajuszán: – Menj.. Pontosan ez az! – Határozott mozdulattal becsukta a könyvet. nálatok tabu saját magatokról beszélni. – És miről szól? – Rólam.. Meg kell látogatnom a lakómat a hetediken. – Egy vásári komédia? Philibert előkapta a szótárát: – Vas. – Rólad? – Camille elképedt – Azt hittem. vásári komédia: Intrikus fordulatokra. fuss. – Egy szellemes bemondásokra épülő könnyed komédia.. – Talán egy antik dráma? – Neeem. tévedéses szerepcserére és szellemes bemondásokra épülő könnyed komédia. hogy te a Lehet egy kérdéssel több?-ön keresztül fedezed fel a televíziót! Izé. Föl kell mennem. – És ez a kis szakáll a szerep miatt kell? – Nem tetszik? – Dehogynem! Nagyon dendis! Egy kicsit olyan... feljönnél utánam? 255 . mint a Maláj Tigrisé. vasaló. Igen..

Persze relatíve „normális”. – Igazi csodás vakáció! – És mennyi ideig maradsz? – Annyi ideig. Akarsz inni valamit? – Köszönöm! – Teát. Azt állítják. hogy az elején kicsit durva.. – Hová mész? – Bretagne-ba. kólát? – A kávé tökéletes lesz. Letette a fényképet. Talán valaki más élt itt.. ami komposztból. Mind a ketten zavarban voltak. Olyan alacsony volt a plafon. és becsukta a könyvét. Alga. egy izét. 256 . Az emberi hulladékok központjába.. majd átnyújtott Camille-nak egy csésze Nescafét. nem? Én leszek ott az egyetlen normális munkás. Nem. – A dokim találta a helyet. Lehetetlen. a szag miatt. így kell mondani. – De igen.. de utána már észre sem veszi az ember. Állati klassz. és olyan mocskosak voltak a falak. Már csak napok kérdése. és rágyújtott. hogy idehoztál. és Vincent két csészét és egy csomag cukrot tett a kempingasztalra.. – Algo-Forestrót fogok gyártani. Már előre érzem. és megyek is. hülye vagyok. Elmosolyodott. ahol algából gyártanak trágyát. hogy imádni fogom. időről-időre kinyitotta az egyik szemét. és azon tűnődött. Vincent végül odahúzott egy széket Camille-lal szembe. Vincent felállt.. ugye? – Nem. Egy központba.. olyan. hogy látlak.. ameddig kell. Nem. Egy széken ült. könyörtelen.. nem? Két vidám fickó vasvillára támaszkodva áll egy emésztőgödör előtt. kávét. sötét.10 A szobában ragyogó rend volt. Jöhettél volna korábban is. Tulajdonképpen először találkoztak. azt hiszem. Bánod. amikor Camille megkapargatta az ajtót. Az ágy bevetve.. – . – Bánod már. Olyan nedves volt. – A családodhoz? – Nem. nem ő! Vincent tett-vett az elektromos főzőlap előtt. hogy bírt ennyi ideig itt élni. háttal a falnak. – Nem mertem. Barbès az ágyon szundikált. és leült. szar és szellemi fogyatékosok. algából és lótrágyából készül. Angyal szállt el felettük. – Akarsz. Egy életközpontba. Egy izé. De ne izgulj. itt a prospektus. Zseniális. Camille leült a zsámolyra. csak a zöld lámpára várok.. – Örülök.. – Tessék.

– Ne haragudj. és lehántja rólam az összes szart. mint egy kukac! De már képtelen volt mosolyogni.. ugye? – Igen... Tulajdonképpen kinyírtam magam a kedvéért.. de nem csak vele.. éget.. remegett a keze: – A kurva életbe. Camille. ami lemarja a fát. – De hát látni fogod a tengert! – Szuper! És te. Azt hittem. ez durva.. – Az tuti! Elnevették magukat. Ismered a V33-at? – Az micsoda. nem azért. volt egy rossz találkozásom. és többször elismételte: – Camille. hogy. Túl hideg volt. amikor te feltűntél. Tudod. – Biztos nagyon odalesz. – És aztán.. Felkapta a fejét. – És.. Egy kis csaj. te miért vagy itt? – A házmesternő miatt. egy orvosság? – Nem. erre ő előkapja a vésőjét.. hogy örömet szerezzek neki. Nem. Szóval ez a fickó az én V33-mam. és valahogy nem volt már erőm tovább harcolni. Egy pszichológussal is. – Ja igen! Egy olyan zöld és vörös üveg. aki letépte a fejem.. Valóságos locsi-fecsi lettem. Azon a napon. hogy meghaltál. Camille nem válaszolt... De jól van. nagyon lovagias fiú vagyok. Hogy szeresse a kiskutyámat. ha te mondod. Van még valaki más is. És követtelek. – Ez az első kúrád? – Igen.. Azt gondolta. – És jól vagy? – Nem. – Például az orvosoddal? – Az orvosnőmmel! Igen.. – Szerencsém volt. A vén trotty miatt van. Rám önti az anyagot. Egy vén trottyal. – És sikerülni fog? – Igen..– Metadon-kúrán vagy? – Igen. De jól tettem. felhólyagzom. vegyi anyag... Tényleg HIV pozitív vagy? – Á.. vékony combokkal. csak a megfelelő emberekkel kell találkozni. Azt hiszem.. vagy már eleged van belőlem? – Adj még egy csésze kávét. Csak azért mondtam. mielőtt észbe kaphattam volna. – Beszélhetek még. Te ott voltál. nagyon durva. Camille.. aki lelépett.. – Téged hogy hívnak? – Camille-nak. dehogy. – . Azt hiszem. Vincent a fal felé fordult.. 257 . – Mióta? Legyintés. és nekem sikerült. Nézz rám! A koponyám alatt olyan csupasz vagyok..

hogy az a hülye megölte magát. nem fogom elmesélni az egész életemet.. Éppen azért... Amikor először elolvastam. Szóval. És ez a fickó mentett meg. és. Mondd csak. Hallucináltam. De ő hitt benne. – Csak azért nyitottam ki. Azt írja itt. amelyet Vincent van Gogh-nál találtak július 29-én. hogy nem zavar! – Nem.. Szenvedsz. hogy mit tett velem ez a könyv? Camille megrázta a fejét. hogy ha nem állsz be a sorba.. és ezt és ezt. akkor szenvedsz. nem fogok megdögleni. nem fogom neked elmesélni az életemet. – A segítséged. Hogy azt a levelet nem küldte el. Most. Camille nem tudott megmozdulni. Ahogy ismételgeti önmagát.. pedig Vincent törékeny volt. Téged nem kínzott meg? – Nem.. akik nem fognak fel semmit. mert az ő könyve volt. – És te.. ahogy állandóan mentegetődzik. amikor rám találtál. mint a tenyeremet. Camille megismerte. Amit a testéről mond. és a takaróid.. és ő egy napon mégis úgy dönt. de van néhány egybeesés. mindent megkérdőjelez. ahogy beleszeret egy sznob picsába. majd mind a két oldalról pofon ütötte magát.. hogy itt hagyta. – Te is olvastad? – Persze. amit várnak tőled... a kaja. ismered a képeit? 258 . Nagyon későn kezdett festeni. a testvérem. Én nem fogok megdögleni.. a kórházban töltött idejét. – Valami hülyeséget mondtam? – Nem. amitől teljesen elképedtem. Egy. és mert nem volt itt semmi más.. A testvérem. nem szarom le. Van Gogh levelei a fivéréhez. Autodidakta volt. Minden benne van. Én csak azt olvastam.. Nem. éppen ellenkezőleg.. engem főleg a festészete érdekelt.. aki lenézi. Ezt az alakot ismerem. a szülei. El is felejtette. Tudod. ez jelent a számomra mindent. Vagyis hát nem. a pia és a többi.. amiről beszél.. mert ő a barátom. Senki. ez mellbevágott. azok nekem nem csak szavak. ha nem sikerül annak lenned. Nem akarok... azt én is érzem. én leszarom az életművét. mint egy állat. Vagyis hogy azt hiszem.. egyébként egyetlen lendülettel.. és. és a végén beledöglesz. érted? Ez. Fejbe. akkor értettem meg. tényleg nagyon rossz passzban voltam.– Hidd el. Ahogy szenved. Pedig elég sokáig hurcolta magával. tudod? Vissza akartam menni az épülethez. hogy van hite és ereje. nem értettem azt a dőlt betűs részt a végén.. szerencsétlen..... Ahogy leírja a szenvedését.. de ez nagyon fontos. Újra kinyitotta a könyvet: – A levél. az őrhöz. A cigarettája hamuja beleesett a kávéba. vagy mi. – Ezt tette. A fickó. hogy neked is fontos. Hú. A bratyóján kívül senki nem hitt benne. Csak amikor másnap elolvastam az előszót. – Most olvasom harmadszor. de tudod. Vincent felemelte a könyvet.. Ahogy gyötri magát. hogy összeköltözik azzal a kurvával. de ez félelmetes. De nem.. aki terhes volt. nehogy elrohanjak. Szóval én. Azzal. én. Ahogyan a lányokkal van.... Mindent ismerek. nyugi. és letette kettőjük közé. Camille összeráncolta a szemöldökét. de nem azt olvastam.. A francba. az mind jót tett. ahogy eltaszítják a barátai. ahogy megpróbálja megérteni a többieket..

.. Minden éjszaka. Ezen az ócska hátizsákon kívül nincs semmim. – Meztelenül? – Az lenne az igazi. – Mikor utazol? – Ha minden jól megy. – Ó. Barbès-szal. nyitásra elmegyek a mindennapi adagomért a központba.kicsit ne. minden rendben. baljában kivont szablyát tartott. és el vagyok bűvölve. mire Barbès eszeveszetten elkezdett ugrálni.– A napraforgók. – El vagyok bűvölve! – Philibert elrendezte a ruházatát. Barbès! – sajnálkozott Philibert – már megint a Köztársaság egyik dühöngő őrültje! Jobban szeretném.. amíg teljesen ki nem merülök. és sértetten kijelentette: 259 . Vincent belebújt az edzőcipőjébe... nem? Camille nevetve bemutatta őket egymásnak: – Vincent.. bemutatom Philibert Marquet de la Durbelliére-t. – Nevetséges vagyok. – Tartsd meg.... ugye? Nem. egy menekülő hadsereg tábornokát – megfordult –. A kutyámmal menjek? – Persze. Már mondtam.. majd egyszer. – Elmész? – Minden éjszaka. hogy kibírjam másnapig. hogy átnézek egy albumot vagy mi. aki zavartan megvonta a vállát. mint van Gogh... megjött a te hű lovagod. – Akkor hagyd. de elképzelem. ha Rochechouart apáca fejedelemnő lenne. izé. de nincs kedvem. ez itt Vincent. megyek én is. a jövő héten. jobban szeretem az én képemet. – Mikor? – Délután. ha kijöttem ebből. azt hiszem. – Ennyi? – Igen. Camille utánaszólt: – Várj. Nos. Az elején eszembe jutott. totál le vagyok égve. – Szóval eljössz hozzám? – Holnap. Neked adom. – Valaki van odakint! – Camille.. édesem! Philibert állt az ajtóban. én visszavonulok.nevetséges vagyok. Vincent.. Addig gyalogolok. Vincent pánikba esett. – És igazán meg akarod hálálni? – Ha tudom. – Barbès. meghálálom neked. De most nem tudom. – Te lökött... és megdermedt. hogy lerajzoljalak. – Tudod. nem láttad még a testem! – Igaz. a mindenit! Vincent kérdőn nézett Camille-ra. és aztán hazajövök és lefekszem. Philibert megfordult. lábhoz! – Ki. Philibert. Egyelőre még nem találtam ki jobb módszert. Zaj hallatszott a folyosóról.

. az valóságos aberráció! Camille utána megismételte: – De Montpipeau? A fenébe. ne csináld! Tudod te nagyon jól. igaz is! Miért nem jelentkezel a Lehet egy kérdéssel több? következő adásába? – Ugyan. hogy miért. Miért? – Mire lenyomom a gombot. – Nem..– Igenis! És hogy a szegény Marguerite de Rochechouart de Montpipeau neve összekötődik ennek a zsugori. ezek a nevek. tehetetlen alaknak a nevével. lemegy a nap. 260 .

Camille és Vincent nagyon rosszul érezte magát. – Nyugi. – Hú. – Camille-hoz jöttem. és alaposan megvizsgálta az eszközeit. lefürdette Paulette-et. úgy érzem magam. Elkezdjük? Van egy öltözőfülkéd? Vagy egy paravánod? Vagy valamid? Camille meg tudta volna ölelni. Hogy kicsit diszkrétebb legyen a dolog. százféleképpen is elrendezte a zsámolyt.. Mindenesetre én mindig a hátakkal kezdem. – Jobb. Utána Franck bezárkózott a szobájába. ha félmeztelenül dolgozol a tengeri ködben. – Tudod. Fájt a szíve. – A francba. sétafikált vele egy kicsit a Grenelle utcán. Nem fogsz fázni. Nem. – Ma nagyon ideges vagy. Az összement pulóver esete óta maga teregette a ruháit. Bezárkózott a szobájába. mintha már megint egy dokinál lennék... későn kelt. ha leveszem.. mint mindig. Szórakozottan megfésülte. akkor elmúlnak.. szorongok tőle. Fel-alá járkált. Franck nemrég jött haza. Le. amelyek elnyűvik a fonalat és tönkreteszik a pulóverek nyakát. hogy csodálatos kozmetikus lennél? – Hát. és egy vérmes háziasszonyt megszégyenítő indulattal szidalmazta a mosó-szárítógépeket. méghozzá ugyanazon okból: a görcsbe rándult gyomruk miatt. Paulette megijedt: – Csak nem orvoshoz mész? Ebéd után Paulette elszundikált. 261 .11 Camille egész éjjel nem aludt. Franck nyitott ajtót Vincent-nak. a port kapargatta. Biztos tele vagyok pattanásokkal. ez így nem igaz. nem? – Igen. Állati izgalmas volt. nem kell levenned. és Camille ezúttal hálás volt neki a tapintatáért. – Nagyon fontos találkozóm van. Camille és Vincent nagyon rosszul érezte magát. Na. Camille kivette a kezéből a gombolyagot. beleütközött a kísértetekbe.Levegyem az alsógatyámat is? – Ha magadon akarod tartani. még mielőtt szétteríted az első réteg lótrágyát. most gyere el onnan. megfürdött. ám különböző okokból. Végül Vincent oldotta fel a zavart: – Na. és ülj ide.. rendben. – Kivel? – Magammal. – Legalább odaállhattál volna az ablak elé. – A folyosó végén. és lábujjhegyen kiosont a szobából. – Láttad? A maximumra feltekertem. és képtelen volt lenyelni egy falatot is. szuper ez a kandalló! – A fenébe. betakargatta. Épp a mosott ruhát vette ki a gépből. igen.

hogy végül igencsak harapós lett.még el sem kezdted? – Nem. Vincent egy percig gyűrögette a könyvet. a szegycsontját. mert majd állnod is kell! – Mégis. hogy apa és anya ösztönösen reagálnak a lényemre (és nem az értelmükkel). 262 .. – mondta Camille. amikor lehajtotta a fejét. Csak gyengeségi rohamában jött el látogatóba. így megérzi. Csak a megfeszülő izmait látta. Tétováznak. – Nem? Hát ki? – A fény. és bár csak kutya. hogy az utcán szaladgáljon. és rengeteg vázlatot készített róla. loncsos kutyát. Körülbelül egy óra múlva Vincent megkérdezte. Amikor Camille túl közel lépett hozzá. hogy befogadjanak-e a házukba. Igen. ami engem illet. a nyakcsigolyákat. Camille most félbeszakította Vincent-t. Mindenkit zavar. láthatatlan harckocsi hernyótalpainak a nyomát.. a koponyája formáját. – Előbb fogsz te összeesni. A hasa és a keze egyre jobban fellazult. majd kihajtotta: Érzem. amelyek majd átbökték a tarkóját.. főleg ezt: a szakadékok lenyomatát.. töredezett taréj. úgyhogy már nincs mit beszélni róla. Tényleg voltak pattanásai? Camille nem látta őket. hogy kivételesen szégyenlős. emberi lelke is. – Stop! Hagyd abba. fáradt vállát. Rendben – de ennek a kutyának emberi története van. Vincent viszont egyre merevebb lett. és az élet nyomát a testén. de olyan sokszor megengedtük neki. ami olyan volt.. bár itt kedvesen bántak vele. Bejönne a nagy tappancsaival– meg aztán igazán loncsos.. – Bocsánat. az állkapocs csontját és beesett arcát. mint én. mint ebben a házban. mint ahogy azon is tétováznának. – Na. hagyd abba! – Zavar? – Igen. na . kérlek. Meg nagyon hangosan ugat is. én is elkerülöm majd a. és azt. egy nagy.. a törékenységét. Vagyis: az igazán meglepne. – Olvashatok fennhangon? – Ha akarsz. megbocsátják majd nekem ezt az elgyöngülést.. – Igen. a gerincoszlopot. Először körbejárta Vincent-t. hogy beengedjenek-e egy nagy. Az erek megindító útvesztőjét a fehér bőre alatt. hogy olvashat-e. hogy idáig eljött. Röviden – egy mocskos állat.. A szeme mély gödrét. – És.. horpadt mellkasát. Ráadásul meglehetősen érzékeny emberi lelke.. Bah! Apa évek óta elfelejtkezett erről a részletről. mint egy hosszú. És ne nyavalyogj. mennyi ideig? – Amíg össze nem esel.. vézna és szúrásnyomokkal tarkított karjait. Ó! Ez a kutya az apám fia. A kutya. Remélem. és erre egy közönséges állat nem képes. látta Vincent idegességét.. a ködben nem érezte magát ennyire magányosan...– Nem én döntök. Vincent megköszörülte a torkát. behunyta a szemét. amíg meg nem szelídítelek. hogy mit gondolnak róla.. bocsánat: A kutya nyilvánvalóan megbánta már. Addig.

Utána felállt. Már ismerlek. Vincent mosolyogva vizsgálgatta. – Szóval széttárt combokkal. Camille a vázlatai között keresgélt. – Ó! Csalódott.. És a kezed is. és belefojtotta a félelmét.. és megkapaszkodott a mosogatóban.. és megmutatta Vincent-nak egy Ingres kép reprodukcióját.... Camille felemelte a könyökét.. Camille leült. Most fordulj felém. Várj. a jó életbe! 263 .. hogy szét kell nyitnom a combjaimat? – Igen. és terpeszd szét az ujjaidat. míg végül előásott egy könyvet... gazdag és diadalmas burzsoázia Buddhája... Nyisd ki az öklöd. – Meg ne moccanj! Mindjárt jövök. Kiszaladt a konyhába. Tudta. Végül függőlegesen felrajzszögezte a papírt. Zavaros cinkosság és megértő engedékenység. mint ő. elkapta a gines üveget. itt van. tudod. Még egyet.. ellágyult szótagocska. hogy ez az egész szarság nem elég. így? – Hé. minek a rabszolgái. ne csináld ezt a farkaddal. lelökött néhány vacakot. mint valami hetedik érzék. Olyan ez. megpróbálta a festőállványon is. hogy szétnyitod a lábadat és tedd a kezed így. Mind. Tévedett. – Most jobb? – Igen. Remegett... így. Jól van ez így. tollal és szépiatintával. A modell ezt sugallta. hogy ezt csináljuk. – Jól vagy? – . hogy elhárítsa az ürességet. – Ő ki volt? – A nagyétkű. nem? – És azt akarod. hanem grafittal. Mint egy radar... és csak egy kis ernyedt sóhajt eresztett vissza belőle. – Akkor. A keze mereven ott maradt a levegőben. Ne mozdulj! Turkált a cuccai közt. Teleszívta magát bátorsággal.. Megvagyunk. Becsukta a vázlatfüzetét és megint elkezdődött a szívdobogás. – Biztos. és úgy döntött. Míg Vincent-t nyugtatgatta. mint a bokrot. – Nézd. látod. Ezt nem én mondtam. Behunyta a szemét. nem piros krétával fogja csinálni. Találó.. hogy egy magasságba ül le a modelljével. Fütyülök rá. hanem Manet.– Rendben.. hogy úgy üljek. – Pontosan úgy. – Akkor rajta! Hiszen azért vagyunk itt. Felemelte az állát és hátravetette a fejét. és leült. útravalónak! Amikor visszament. Mindegy. de közben jól tudta. de úgy sem ment. ezek az emberek megismerik egymást. szidta magát.. Ideges lett. és a térdére fektette a rajztáblát. és ülj úgy. – És ki ez a kövér fickó? – Louis-Francois Bertin. mint ő? – Igen.... Gyerünk.

Görcsölök. bár nem tudott róla. a kutyakaja.. hogy felboncolja. – Hú. – De igen... – Hány kiló vagy.. hallgassunk. Tranxén. Vincent nyújtózkodva jött vissza. aki megalázta őt. hogy épp ebben nyilvánult meg a nagyvonalúsága? Abban.. – Nem. – És mit gondol.. – Kész vagyunk. megsimogatta a kutyáját. mint Vincent. de mégis muszáj volt: vajon Camille Fauque azért nyújtotta a kezét a fiúnak. Bizakodóan. Lehet.. Ez túlságosan megkavarna mindent. Pierre Kessler haragja.. Camille észre sem vette. a talpraállás? A művészek szörnyetegek.. Sötéten és fényesen ült. hogy a lány szándékai nem voltak tiszták. – A nadrágomban. az fájdalmas volt. Még egy kicsit.Vincent nagyon egyenesen tartotta magát.. ha akarsz. – Könyörgöm. Ha most elmész. És lehet. – Nem! – kiáltott rá Camille. – Bocsáss meg! Könyörgöm. a bizalom. a rajzom meghal. Az első zsebben. amint erről Vincent meg volt győződve. – Álljunk meg. (Talán nem illett volna megkérdezni. Rágyújtott. A keménysége mind a kettőjüket meglepte. Döbbenten bámulta a rajzot. Felöltözhetsz. – Miért álltál meg a bokánál? 264 . és legalább annyira izzadt. Mindjárt befejezem... Camille behozott egy pohár vizet. Ne haragudj. Camille-ét. Hagyjuk meg neki a kételkedés áldását. mint Camille. – Megnézed? – Nem. vagy azért. hogy közben meggyújtotta a lámpát.. hogy segítsen rajta.. Visszafojtotta a lélegzetét és foglyul ejtette Camille tekintetét. Pusztuló testtel. Kicsit oldalra dőlve. Mindenem fáj. Na nem. hátradőlhetsz. De én. néhány gyöngéd szót súgott a fülébe. – motyogta Camille. Ez lágy. Ez kemény. most ne mozdulj.. Hatvan kilónyi provokáció. doktornő. hogy könyörtelenül összeszűkülő pupillával méregette Vincent-t? Már majdnem éjszaka volt.. de amikor kampóit belevágta az áldozat eleven húsába.. Vincent? – Körülbelül hatvan.. ahogy meztelenül és védtelenül ott ül a rétegelt lemezből készült konyhai hokedlin? Együttérzés? Az emberiség szeretete? Igazán? És vajon nem volt ez az egész előre kiszámítva? A költöztetés. nem tudok emlékek alapján dolgozni. súlyos? – Remélem.

halj bele. – Mert egyáltalán nem tudok lábakat rajzolni! – És a másik válasz? – Hát azért. Vesződj velük. Most már le kell feküdnöm.– Az igazságot akarod hallani. vagy amit helyette hantálok? – Az igazságot. milyen szép! Camille kitépte a lapot. U.i. és megadd a címedet. mert. ugye? – És a kutyám? – Itt van a kutyád. Az előbb megrajzoltam a vállad fölött. De nem csak a lábfejed hiánya érdekel. – Akarod. hogy elköszönj. – Elégedett vagy magaddal? – Igen. van itt egy cédula az asztalon. Nem akartunk zavarni. azért. milyen szép. dohogott magában Camille. ajándékozd meg őket a halhatatlansággal. Paulette velem van. A kurva életbe! – Baj van? – Elvesztettem a lakótársam nagymamáját. akkor is csak egy rohadt kis korcstól képesek meghatódni! Én mondom neked. – Ó! Milyen szép! Milyen szép. Gyere amint tucc.. hogy eljöjjek megint? – Igen. Akarsz inni valamit? – Nem. támaszd fel őket. és hirtelen a homlokára csapott: – Paulette! Elfelejtkeztem róla! Paulette szobája üres volt.. 265 . Camille kikísérte Vincent-t az ajtóhoz. : A haverod kutyája odaszart az előszobába. – Nézd csak. nem érzem jól magam.

és átrepült a Mars-mező fölött.12 Camille kitárta a karját.. csak dolgoztál. nem érkezett meg még a desszertje? A főnök ordított egyet. – És jól vagy? – Éhes vagyok! – Lestafier! – Igen. Egy bifszteket? De hát Paulette-nek nincs is foga. Paulette a főnök irodájában ült. és Paulette máris a krémest kanalazta. Nem.. Jelekkel értekeztek: – Neked? Camille bólogatott: – Igeeen. megsimogatta a csillagokat. És maga. Majd Camille felé fordult: – Mit csinált vele? – Semmit! – Nahát. milyen jó ez a Lestafier. valakinek igencsak nagy szerencséje van. főnök? – Hozzon be egy jó véres bifszteket az irodába. milyen jó! – sóhajtotta a főnök. csak úgy találomra bólogatott. Mit inna ehhez? Talán egy kis rajnait.. majd leereszkedett a vendéglő személyzeti bejárata elé. igencsak megváltozott a maga unokája! Rá sem ismerek. butuskám... – A fejedre estél? – Igeeen.. Befejezted? – Igen. Idáig azért nem mennék. hogy Camille-nak lesz. – Ó.. hogy nagyon édes vagy. – Nem. – És milyen szép! – tette hozzá Paulette. Majd szétvetette a boldogság. tudod. és koccintok magával. Nagyon jó! 266 . aki már két órája az unokáján legeltette a szemét.. amikor örülsz? De ezt Camille nem értette. ó! – mondta a főnök. tökéletes! Csak folytassa! Nagyon jót tett neki... még jobban elcsodálkozott. Amikor megértette. Súrolta az Eiffel-tornyot. – De tudja – csettintett a főnök –. A hússzelet szív alakú volt.. – Egy nagy bifszteket? – Igeeen. Franck megfordult. de komolyan.. Mama.. – Ó. amikor átnyújtotta Camille-nak a tányért – Nem mondom. – Elfelejtkeztem magáról. Nagyon jó ez a gyerek. – Hát. – Hé..

Tudod. hát mit mondtam? Gyorsan igyon valamit! Maxine! – Igen. hogy egy héten két napra felszabadítod. – A tökéletes egyetértés. – Mit olvasol? – Nem olvasok. Ahhoz túl rossz a természete. Igaz is! Még mindig dolgozol vasárnaponként? – Igen. egyszer mindenképpen fel kell nőni.. kopogjanak az üvegen! Amikor Franck este hazament.... Ha szükségük van valamire. hogy lesz-e hozzá bátorságom. megyek. nincs még Camille-nak elege? – Akarod. egy napon mind átesünk rajta. Sajnos az év végén mindannyian kénytelenek vagyunk a színpadra lépni. főnök? – Hozzon ide egy pezsgőspoharat. – Hát nem sokat. – Most már jobb? Paulette a szemét törölgetve szabadkozott: – Ha tudná. – Nem. – És meghívsz minket? – Nem tudom. az már biztos.Paulette sírva fakadt. az éttermekből. aki a ceruzáját rágcsálta az éjjelilámpa fényében. És túl szentimentális. Megígérted neki. írok. izé. de. mondd csak. – Franck felé fordította az összevissza firkált füzetet. kérem. még nincs elege. jó az a hús? – Isteni finom! – Az biztos.. Na jó. de az is bekövetkezik majd. Emlékezz csak vissza. – Állj! Kímélj meg a magyarázkodástól.. hogy megmondjam az igazat? – Az igazat? – Franck megijedt. megállt Philibert előtt.... – És mit gondolsz. – Hé. – Kinek? – Egy szöveget a színházi csoportnak.. – Ó. ha unatkoznál. – Hát akkor látogass meg minket hétfőn. Megígérted. ahol kuktáskodott. milyen gyötrelmes utat kellett bejárnia.. Nem érdekel. aztán a szakközépből is. akár nem. – Nem. hogy felemeled a kisujjadat. Jól megy a dolog? – Mire gondolsz? – Hát Camille és az öreglány közt. – Az ég szent szerelmére. – Igen. nem hármat? – kérdezte Paulette csalódottan. – Nézzen rá! Hogy uralja a terepet! Mind el akarják csábítani tőlem! A maga kutyuskája két gombot kap a fenekére! – Hogy mondja? – nyugtalankodott Paulette. Az első iskolából kirúgták. Camille-ra kacsintott. – Zavarlak? – Egyáltalán nem! – Mostanában nem találkozunk.... öregem.. aztán a másikból is. – Akár akarja az ember. – De hát ez nem számít! – mennydörögte a főnök. – Hát két csillagot. 267 .. – Tényleg. Valahogy így.

gondolta Franck. 268 . és egy pillanatra Franck szemébe nézett: – Nem. Gyorsan elkapta a szájától a kezét. hanem gondot visel rá. A folyosói lámpa sápadt fénye a festőállványra esett. Döbbenet. nem? Esti pók – ez reményt jelent.Franck elgondolkodva felállt. Először az életben elégedett volt magával. – Ne beszélj ilyeneket. hanem csótány. Megvárta. Nem jön postája.. amelyeket tanulás nélkül is meg lehet érteni? Vagy ő nem is olyan tompa. De az nem számított. hogy segítsen neki kiegyenesedni. A múltja. hogy talán nem is olyan sötét. A családja. hogy „foglalkozik”.. Gondolj bele. – Nagyon büszke. hogy egész nap nevetgélnek és csivitelnek. Franck belökte és majdnem felkiáltott. Semmit nem tudunk erről a fiatal lényről. Amikor itthon vagyok. – De megmondaná. ugye? – Azt hiszed? Philibert átnézett a szemüvegén. hogy eleget tégy a kötelezettségeidnek. soha nincsenek vendégei. Ez az. és kivett a hűtőből egy sört. nem vagyok büszke magára.. Csak a kisujján. Képzeld el. egyébként az nem is jó szó. – Mert én nem is tudom.. csak azt hallom. De ez itt nem pók. Két hete nem rágta a körmét. Eltaposta. mint gondolta? Mert most ösztönösen kinyújtotta a kezét a roskatag test felé. Mind a ketten gondot viselnek egymásra. elment Paulette-ért... ha torkig lenne az egésszel. A fenébe! De rendben. Visszatette a szemüvegét. A barátai. merre keressük.. Ez a sok zöldség megzavarta a navigációs berendezését. Ami engem illet. a füzetein kívül nem találok semmit. hogy megint Camille-nak volt igaza? Lehet. ha egy napon elveszítenénk. közlegény! Franck beóvakodott Paulette-hez. amíg felmelegszik. Nem kellett volna a folyosón kóricálnia.. nem hívja senki telefonon. – Gyerünk. és letette a távkapcsolót Paulette éjjeliszekrényére. hogy kikapcsolja a tévét. és megdörgölte. átengedte neki a szobáját. Franck nem tudott megmozdulni. Lehet. Franck. most már aludj. és te még csak arra sem vagy képes. ez az. A fenébe.. kicsikém! Na. – Olyan büszke vagyok rád. engem meggyőzött. hogy vannak dolgok. azt sem tudnánk. Még nem alszik. Olyan titokzatos. sikerült. nagyi. Ráadásul délutánonként Camille megpróbál dolgozni is. rettegés és elragadtatás töltötte el. – Gyere ide – súgta Paulette.. te is jókor mondod. hihetetlen kedvességgel foglalkozik vele. Camille szobájának ajtaja nyitva volt.. – De beszélek.. aminek alapján a leghalványabb elméletet is felállíthatnám az életével kapcsolatban. ami azt jelenti.

felnőni! Egész életében mást sem csinált! Mi lenne velük. mindannyiukkal. de van egy csodálatos palacsintatésztám. Holnap olyan Suzette palacsintát süt neki. és a kezét dörzsölve kiment a konyhából. ha! – csak a fürdőszobai tükör előtt merte Satanas kacagását utánozni. de jól mulatunk! 269 . Áhítattal eltelve villával verte fel a krémet. Letakarta egy tiszta konyharuhával. Ó-la-la. hah. hu. aztán békén hagyta a tésztát. ez nem minden. ha Camille eltűnne? Járt az agya. hogy soha nem jut majd eszébe elmenni! Hah.Felnőni. Oké. néhány titkos varázsszót mormolt maga elé. hu – Ez Diabolo nevetése volt. nehogy felébressze őket. Hu.

– Paulette! – Tessék. de Franck és Camille némán kapaszkodtak a bögréjükbe. Szépet álmodott.” A gondterheltek és a gondtalanok sóhajtozva összesöprögették a morzsákat. A Séguier utcában. Az ég kéken ragyogott.” „Nem.” „Vagy menjek inkább a galériába? Csak odaadom Sophie-nak a képet. hogy elmenjek. akkor délután nem merek belefeküdni. és a tömegbe vetem magam. az ő lassú lépteihez igazította a maga ritmusát. Camille azon.. a fenébe! Mit játszol? Olyan kardos-csuklyás izét? Ide-oda fogsz rohangálni a színpadon. mire bejárták az Adrienne-Lecouvreur sétányt. Menj már. hogy feladja. karját nyújtotta Paulette-nek. akkor nem engedi. az egy kicsit durva lenne. Gyerünk. készen arra. ahogy a filmekben szokták. és most már majdnem egy órájukba került. és mind együtt reggeliztek Paulette szobájában. Néha megálltak. Másnap reggel lement croissant-ért a pékhez. ezek az kellékeim. – Elutazol? – Nem. és már el is húzok. ne cseréljen-e lepedőt. Pierre és Mathilde szalonjában. De én nem akarok beszélgetni. Az egyik kezével az ajtót tartotta Francknak. hogy járassa a motort az ajtó előtt. Mert ha Pierre is ott van. elengedjék a kocogókat. és önkéntelenül is elmosolyodott. Fütyülök a hantálására. amikor úgy elkapja őket a hév. Franck megpróbálta elkapni a tekintetét. és beszélgetni vele a képről. és elmeneküljön. – Miféle kellékeid? – A szerepemhez kellenek. Ennyi.” „Nem. a másikban egy bőröndöt fogott.” „Mielőtt hazajövök. és szép nyugodtan szétszéledtek. meg ilyesmik? – Persze! Belekapaszkodom a függönybe. Philibert már a bejárati ajtóban állt. le kell ülnöm. és néhány szót váltsanak a tapadó gatyás maratoni futókkal. A hantáját tartsa meg a vevőinek.. vagy nem kell. és megkérem a taxist.. Kell neki. ha tolószékbe kellene ülni? 270 . ahogy ordibál velem. – Ó.” „És azután lehet.. vagy elengedem! A kék ég kötelez: Camille és Paulette lementek „a kertbe”. Állva csináljuk. de Camille most messze járt. Franck azon morfondírozott. de ha a délutáni alvás után cserélem ki. hogy bele sem fogunk feküdni.. Camille-nak zsibbadt a lába.13 Már régen nem töltötte otthon az éjszakát. hogy ne javítson-e ki néhány részletet a rajzon. amikor meglátta a táblát: Visszafogott tempóban léptető lovasoknak fenntartva. kicsikém? – Nagyon rossz néven venné. majd taxival megyek. Philibert és Paulette ezer apró figyelmességgel halmozták el egymást. lezuhanyzom az öltözőben. ez nem jó ötlet. „Ha most kicserélem.. hogy ne zavarják a fényképeszkedő turistákat. Paulette egyre nehezebben járt. nem? Szinte hallom.

.. operettbe.. itt a prospektus. Annyi más látnivaló is van Párizsban! A boltok. Az az igazság. a kis hátsó udvarok.. Állítani lehet az ülésmélységet is. Itt be vagyunk szorítva ebbe az elöregedett negyedbe. Tizenegy van. a fedett udvarok.Elegem van ezekből a szörnyű ronda autókból. Akkor megelőzhetnénk a múzeumi sorokat. ahol minden gyereket egyformán öltöztetnek. Csend. Lehajtott fejjel hálát rebegett – túl lelkesen ahhoz.. – Nos. és. koncertre. Akkor most őszinte leszek magához.. elegem van abból. Camille leguggolt Paulette mellé. akinek pisiszaga van. hogy.... ez a város csodálatos! Elmehetnénk moziba. Gyorsan. amíg meleg! Úgyhogy azonnal elszáguldottak a legközelebbi drogériába. – Igen.. hogy az eladónőben megakadt a szó. az átjárók. Gond nélkül befér a csomagtartóba. – Ez nem rossz. szóval. Tessék. a Notre-Dame kertje. Meg abból a másik alakból.. Beszélhetek összevissza. rendben. gyorsan! Addig üssük a vasat. Ez a modell összecsukható. ugye? – . Süllyeszthető lábtartó.. egyáltalán nem! Sőt! Csak arra gondoltam. – Nem. egyszerű bánni vele.. de nincs lelkierőm végigállni a sort. – A Sunrise szakemberei sokat dolgoztak a Classic 160-ason... ahol az összes pesztra egyformán rikácsol velük. – Oké. Előre dönthető ülés. Az őrök unatkozó pofájából. Nagyon könnyű. olyan savanyú képet vágott. beülhetne a tolószékbe. már megszámoltam az összes kavicsot. Ja nem.. Azt hiszem.. a könyvárusok. az összes padot és minden kutyavécét. akkor semmi baj! Hiszen én másra sem vágyom.. és minden igényt kielégít. Rossz néven venné. az Üdvhadsereg tagjából. Nem. hogy tulajdonképpen szívességet tenne nekem. a bamba turistacsoportokból. butuskám! Ha ezzel szívességet tehetek neked.. Sok a vevő. ahol gyógyászati segédeszközöket is árultak. hogy őszinte legyen... Sőt.. Látni sem bírom.. a virágpiac. ez nagyon jól jönne nekem! Annyi kiállítást szeretnék megnézni. és ha már fáradt. és én elrepíteném a világ végére is! – . hogy mindig ugyanazokkal az emberekkel találkozunk. és mindig elsőnek mehetnénk be. a . ahol minden előre látható.. megnézhetnénk a Montmartre-i ibolyát és a többit. ha néha hajlandó lenne beleülni kicsit egy tolószékbe. a Szajnapart. nehogy elnevesse magát. Mondjuk elindulnánk a járókerettel. Tudja.. – De hát rögtön ezt kellett volna mondanod. Paulette.. akit a szárazsamponok és a Scholl cipők polca között ültettek le.. ez csak kiegészítővel működik! Könnyen levehető kerekek. 271 . de nem ez az igazság. csak hogy örömet szerezhessek neked! Camille beharapta a száját. tolhatná egy ideig...– . higgye el nekem.. most itt hagyom magukat. Ez egy nagy szar. A kartartó és a háttámla magassága szabályozható. és csak tizennégy kiló. kerekek nélkül csak kilenc. – Paulette! Nekem már elegem van ebből a parkból. – Hát olyan öreg vagyok? – suttogta Paulette.

– Komolyan, rosszabbat vártam. Nagyon sportos modell. Ebben a fekete színben kimondottan elegáns. – Na, nézzük csak! Még a végén azt mondod, hogy jól áll nekem. – Sunrise Médical... Ezek a nevek!...37-es körzet... Ez ott van valahol maguk felé, nem? Paulette feltette a szemüvegét: – Melyik körzet? – Hát... Chanceaux-sur-Croisille. – Igen, persze! Chanceaux! Pontosan tudom, hol van! Ott volt Paulette faluja mellett. Köszönöm, Istenem! A szomszéd járásba akármikor elmehetünk akár posztó házicipőben is! – Mennyibe kerül? – 558 euró, plusz az áfa. – Hú... Bérelni nem lehet? – Ezt a modellt nem. A bérelhető típusok vaskosabbak és nehezebbek. De... Magának biztos van közgyógyigazolványa, nem? Gondolom, a hölgy mozgássérült... Mintha két visszamaradott öreglányhoz beszélne. – Magának nem kell fizetnie ezért a tolószékért! Menjen el a házi orvoshoz, és írassa fel vele. Ahogy az állapotát elnézem, ez nem lesz gond. Tessék, odaadom ezt a kis ismertetőt. Benne van minden tudnivaló. A háziorvoshoz mennek? – Hát... – Lehet, hogy nem ismeri a típust, úgyhogy mutassák meg neki ezt a kódot: 401 A02. 1. Rendben? – Á, igen, rendben. Az utcán Paulette reszketni kezdett: – Ha elviszel egy orvoshoz, visszaküldenek az elfekvőbe! – Hé, nyugalom, Paulette! Soha nem megyünk orvoshoz. Én éppen annyira utálom őket, mint maga. Majd elrendezzük valahogy, nyugodjon meg! Paulette sírva fakadt: – De meg fognak találni! Meg fognak találni! Aznap nem volt étvágya, és egész nap ki sem kelt az ágyból. – Mi van vele? – kérdezte Franck nyugtalanul. – Semmi. Elmentünk egy székért, és amikor az eladónő azt ajánlotta, hogy menjünk el orvoshoz, pánikba esett. – De milyen székért? – Hát tolószékért! – De minek? – Hát hogy toljam, te hülye! Hogy bejárhassuk a környéket! – A kurva életbe, ezt meg hogy gondolod? Hiszen ő jól van! Miért akarod felrázni, mint a dobozos narancslevet? – Ó! Kezdesz az agyamra menni, tudod? Neked csak magaddal kell törődnöd. Néha kicsit kinyalod a seggét, ez minden, és máris véleményed van a dologról. Tudod, én szívesen ellátom a nagymamádat, mert imádnivaló, de szükségem van rá, hogy kimozduljak, elmenjek sétálni, kicsit kiszellőztessem a fejem. De te jól vagy, ugye? Nyugtass meg, ugye nincs semmi gondod? Neked, Philounak vagy Paulette-nek elég a ház környéke, evés, meló, alvás, ti nem vágytok másra. De nekem nem elég! Én szép lassan megfulladok! Ráadásul

272

imádok gyalogolni, és a nyakunkon a szép idő... Úgyhogy még egyszer elmondom: szívesen leszek betegápoló, de csak akkor, ha kimozdulhatok, különben elköl...elköl... – Micsoda? – Semmi... – Ne lovald bele magad ebbe az állapotba! – De ha muszáj! Olyan önző vagy. Ha nem ordítok, soha semmit nem teszel, hogy segíts nekem! Franck elment, jól becsapta az ajtót, Camille pedig bezárkózott a szobájába. Amikor előjött, Franck és Paulette a bejáratnál álltak. Paulette a mennyekben érezte magát: a drágalátos unokája foglalkozott vele. – Gyerünk, te nagydarab nőszemély, ülj bele. Olyan ez, mint a motor, jól be kell szabályozni. Franck leguggolt, és valamit babrált a fogantyúknál. – Jól vannak a lábaid? – Igen. – És a karod? – Az egy kicsit magasan van. – Gyerünk, Camille, állj ide. Mivel te fogod tolni, a te magasságodra állítom be a fogantyút. – Na, most jó. El kell mennem. Kísérjetek el a melóba, legalább kipróbálhatjuk. – Befér a liftbe? – Nem. Össze kell hajtani. De annál jobb. Ha jól tudom, Paulette-nek van lába! – Brrr... Brrr... Biztonsági öveket bekapcsolni, késésben vagyok! Teljes sebességgel átrobogtak a parkon. A piros lámpánál Paulette-nek már összevissza állt a haja, az arca kipirult. – Oké, lányok, most itt hagylak titeket. Ha Katmanduba értetek, küldjetek egy képeslapot! Néhány méterre volt tőlük, amikor megfordult: – Hé! Camille! Nem felejtetted el a ma estét? – Mi van ma este? – A palacsinta! – A francba! Camille a szája elé kapta a kezét: – Elfelejtettem. Nem leszek itthon. Franck úgy érezte, hogy összement néhány centimétert. – Ráadásul fontos. Nem tudom lemondani. Melóról van szó. – És Paulette? – Megkértem Philout, hogy váltson fel. – Jól van, annyi baj legyen! Majd megesszük nélküled. Rezignált reménytelenség öntötte el, és furcsán tekeregve elindult a vendéglő felé. Az új alsógatyája címkéje birizgálta a derekát.

273

14

Mathilde Daens-Kessler a legszebb nő volt, akivel Camille valaha találkozott. Magas, jóval magasabb, mint a férje, nagyon karcsú, nagyon vidám, nagyon művelt. Oda sem figyelve gázolt át ezen a kis bolygón, minden érdekelte, el tudott csodálkozni egy apróságon is, mulatott, lanyhán méltatlankodott, néha az ember kezére tette a kezét, mindig halkan beszélt, tökéletesen ismert négy vagy öt nyelvet, és a tréfáit mindig elbátortalanító mosolya mögé rejtette. Olyan szép volt, hogy Camille-nak soha eszébe sem jutott lerajzolni. Túl kockázatos lett volna. Mathilde valahogy túlságosan élő volt. Egyszer leskiccelte. Profilból... A kontyát és a fülbevalóját. Pierre ellopta tőle a rajzot, de az nem Mathilde volt. A képről hiányzott a mély hangja, a ragyogása és a gödröcskék. Megvolt benne azoknak a jóakarata, arroganciája és fesztelensége, akik aranykanállal a szájukban születtek. Az édesapja nagy műgyűjtő volt, és Mathilde mindig szép dolgok között élt. Soha, semmit nem számolt meg az életében: sem a javait, sem a barátait, még kevésbé az ellenségeit. Mathilde gazdag volt, Pierre vállalkozó kedvű. Mathilde hallgatott, amikor Pierre beszélt, de amint Pierre hátat fordított, azonnal kifigurázta a hülyeségeit. Pierre törte be a fiatal csikókat. Sohasem tévedett, ő indította el a pályán például Voulyst és Barcarést, de azt már Mathilde intézte el, hogy megtartsa őket maguknak. Mathilde mindent megtartott magának, amit akart. Camille jól emlékezett az első találkozásukra: a Szépművészeti Akadémián történt, az évfolyam év végi kiállításán. A hírük megelőzte a pár látogatását... A rettegett kereskedő és Witold Daens lánya... A diákok remélték, hogy eljönnek, féltek tőlük, és lesték a legapróbb reakciójukat is. Camille nyomorultan érezte magát, amikor odajöttek hozzá és köszöntek neki és a többi ágrólszakadt alaknak. Lehajtott fejjel mutatkozott be nekik, ügyetlenül eldadogott néhány bókot, és a tekintetével egy egérlyukat keresett, ahová bebújhatna. Ennek júniusban volt tíz éve. Az udvaron fecskék csiviteltek, ők rossz puncsot ittak, és áhítattal hallgatták Kessler fejtegetéseit. Camille egy szót sem értett. A feleséget figyelte. Aznap kék tunikát és széles ezüst övet viselt, amelyen minden mozdulatára apró csengettyűk csilingeltek. Szerelem volt első látásra. Utána Kesslerék meghívták őket vacsorázni egy Dauphine utcai vendéglőbe, és jó pár üveg bor után Camille-t a barátja felszólította, hogy mutassa meg Kessleréknek a rajzait. De Camille nem volt rá hajlandó. Néhány hónap múlva megint elment Kesslerékhez. Egyedül. Pierre-nek és Mathilde-nak voltak rajzaik Tiepolótól, Degas-tól és Kandinszkijtól, de nem volt gyerekük. Camille soha nem merte érinteni a kérdést, és önként, aggályok nélkül vetette bele magát a hálójukba. Csakhogy később olyan kiábrándító dolgokat művelt, hogy a hurokszemek maguktól kilazultak. – Ez szar, egy nagy semmi! Vacakokat csinálsz! – üvöltött Pierre. – Miért nem szereted magad? Miért? – kérdezte jóval kedvesebben Mathilde. Camille nem ment el többé a kiállításaikra.

274

Amikor Camille nélkül maradtak, Pierre sokáig sopánkodott: – De miért? – Mert nem szerettük eléggé. – Mi ketten? – Senki. Pierre zokogva borult Mathilde vállára: – Ó, Mathilde! Szépségem! Miért engedted, hogy elmenjen? – Visszajön... – Nem. Mindent el fog rontani! És Camille visszajött. – Pierre nincs itthon? – Nem, az angoljaival vacsorázik, nem mondtam neki, hogy jössz, egyedül akartam veled maradni egy kicsit. Meglátta Camille irattartóját, és megkérdezte: – Mi van ebben? – Semmiség. Csak egy kis vacak, amit két hete ígértem Pierre-nek. – Megnézhetem? Camille nem válaszolt. – Oké, megvárom vele. A tiéd? – Hát, hát... – Úristen... Ha megtudja, hogy nem egyedül jöttél, üvölteni fog kétségbeesésében. Mindjárt felhívom. – Nem, nem! Hagyja! Mondtam már, semmiség! Csak úgy magunk között. A lakbér fejében. – Nagyszerű. Gyerünk, üljünk asztalhoz. Minden szép volt náluk, a kilátás, a tárgyak, a szőnyegek, a képek, az abrosz, a kenyérpirító, minden. Még a klotyó is szép volt. Egy gipszreprodukción az a négysoros állt, amelyett Mallarmé írt a saját vécéje falára: Te itt könnyítsz magadon, Tőlem fakadhatsz könnyű dalra, Avagy pipázhatsz szabadon, Csak ujjal ne másolj a falra* Első alkalommal Camille majd meghalt ettől a vacaktól: – Maguk megvásárolták Mallarmé budijának a falát? Pierre elnevette magát: – Jaj, dehogy! Csak ismerem azt a fickót, aki a gipszmásolatot csinálta. Ismered Mallarmé házát? Vulaines-ben? – Nem. – Egyszer elviszünk oda. Imádni fogod. I-mád-ni...

*

Tóthfalusi István fordítása

275

Minden tárggyal ugyanez volt a helyzet. Itt még a vécépapír is puhább volt, mint máshol. Mathilde lelkendezett: – Ó, milyen szép vagy! Milyen jól nézel ki! Milyen jól áll neked a rövid haj! Híztál egy kicsit, nem? Jaj de boldog vagyok, hogy ilyennek látlak! Ó, ez az igazi boldogság! Annyira hiányoztál nekem, Camille! Ha tudnád, mennyire fárasztanak néha azok a zsenik... Minél tehetségtelenebbek, annál hangosabban lármáznak. Pierre mulat rajtuk, neki ez a dolga, de én, Camille, én... Annyira unatkozom! Gyere, ülj ide mellém, mesélj! – De én nem tudok mesélni! Megmutatom a rajzfüzeteimet. Mathilde lapozott, Camille magyarázott. És miközben bevezette Mathilde-ot a maga kis világába, hirtelen ráébredt, hogy mennyire ragaszkodik hozzájuk. Philibert, Franck és Paulette élete legfontosabb szereplői lettek, és erre éppen most jött rá, két 18. századi perzsa kispárna közé beékelődve. Meg volt zavarodva. Az első füzet és a legutóbbi vázlat között, amelyet csak néhány órája rajzolt a tolószékében ülő, sugárzó Paulette-ről az Eiffel-torony előtt, alig néhány hónap telt el, mégis, semmi sem volt ugyanaz. Nem ugyanaz a személy fogta a ceruzát. Megrázta magát, levedlett, és felrobbantotta a gránitsziklákat, amelyek már olyan sok éve elzárták előle a kijáratot. Van néhány ember, aki őt várja ma este. Emberek, akik tesznek rá, hogy ő mennyit ér. Akik valami másért szeretik őt. Talán önmagáért. Önmagamért? Igen, magadért. – Na – türelmetlenkedett Mathilde –, most miért nem mondasz semmit? Ez kicsoda? – Johanna, Paulette fodrásza. – És ez? – Ez Johanna bokacsizmája. Szuper, mi? Hogy képes egy lány, aki egész nap állva dolgozik, elviselni ezeket? Az eleganciáért hozott igazi áldozat, azt hiszem. Mathilde nevetett. A csizmák tényleg szörnyűségesek voltak. – És ez kicsoda? Elég gyakran előfordul, nem? – Ez Franck, a szakács, akiről az előbb beszéltem. – Szép fiú, nem? – Úgy gondolja? – Igen. Olyan, mint a fiatal Farnese Tiziano festményén, csak tíz évvel idősebb kiadásban. Camille látványosan az égre emelte a tekintetét. – Na ne... – De igen! Esküszöm! Felállt, és egy könyvvel jött vissza: – Na tessék, nézd! Ugyanaz a komor tekintet, ugyanazok a remegő orrcimpák, ugyanaz a hegyes áll, ugyanazok a kicsit elálló fülek... Ugyanaz a belső tűz... – Mondom, hogy nem. – Camille a Tiziano portréra kancsalított. – Az enyémnek pattanásai vannak. – Ó, te mindent el tudsz rontani! – Nincs több? – sajnálkozott Mathilde. – Hát, nincs. – Ez jó, nagyon jó. Sőt csodálatos.

276

– Állj! – Ne vitatkozz velem, kisasszony, én nem tudom létrehozni, de látni nagyon is jól látom. Amikor olyan kicsi voltam, hogy bábszínházban lett volna a helyem, mint minden hasonló korú gyereknek, az apám már elhurcolt a világ minden sarkába, és a vállára kellett kapnia, hogy jól lássam a képeket, úgyhogy kérlek, ne vitatkozz velem! Itt hagyod ezeket nekem? – ... – Pierre-nek... – Oké, de vigyázzanak rá! Ezek az én lázlapjaim, apróságok... – Nagyon is jól értem! – Nem várod meg? – Nem, el kell mennem. – El lesz keseredve... – Nem először – jegyezte meg Camille lemondóan. – Nem is beszéltél az anyádról. – Igazán? – Camille elcsodálkozott – Ez jó jel, nem? Mathilde kikísérte az ajtóba, és megcsókolta. – A lehető legjobb. Na menj, de ne felejts el megint meglátogatni. A hintóddal nem nagy ügy az egész. – Megígérem. – És csak így tovább. Maradj könnyed. Élvezd az életet. Pierre biztosan az ellenkezőjét mondja majd, de semmiképpen ne hallgass rá. Ne hallgass rájuk, se rá, se senki másra. Ja, igaz is! – Igen? – Nincs szükséged pénzre? Camille-nak azt kellett volna válaszolnia: nincs. Huszonhét éve mindig nemet mondott. Nem, jól vagyok. Nem, köszönöm. Nem, nincs szükségem semmire. Nem, nem akarok tartozni senkinek. Nem, nem, hagyjatok! – De igen. Igen. Azt hiszem, talán igen. Igen, nem megyek többé vissza melózni, sem a Ritalshoz, sem a Bredart-hoz, sem a többi szeméthez. Igen, életemben először békében akarok dolgozni. Igen, nincs kedvem mindannyiszor görcsbe rándulni, amikor Franck átnyújtja azt a pénzt. Igen, megváltoztam. Igen, szükségem van rátok. Igen. – Nagyszerű. És légy szíves, vegyél néhány ruhát. De tényleg. Pontosan tíz éve hordod már ezt a farmerdzsekit. És ez igaz volt.

277

amikor látta. Megint hívta valaki. hogy még idejében odaérjen a desszertre. A szíve eszeveszetten dobogott. huszonhárom óra. hogy mit mond? Várj csak. a Tudományos Akadémia. Ne hívd vissza. erre egész Párizsban a Művészetek hídja a legalkalmasabb. és nem mondhatsz nemet. „Camille.15 Gyalog ment haza. És az már igaz. adom neki a telefont. Elhiheted. Camille. Éppen a Képzőművészeti Akadémiánál járt (a sors nagy játékmester). mint egy kövér tehén.. A kereskedőd úgy sír. Értetted?” A második üzenet időpontja: ma.. Igazán hatásos felvonásvég! Utána rövidebbre húzta a tarisznyája szíját.. De. „Azonnal. Becsukta.. Még nem volt késő. és beütötte az üzenetrögzítő számát.... hogy Pierre hívja. akár a vízbe akarja vetni magát. Camille-ból nem hiányzott a regényesség. és nekiiramodott.bömbölte Pierre. hívj vissza azonnal. köszönöm. huszonhárom óra harmincnyolc perc: „Mathilde vagyok. Camille a kőkorlátnak támaszkodott.” Az üzenet megszakadt. 278 . mert már szétküldtem a meghívókat. Az első üzenet időpontja: ma. sodort egy cigarettát. vagy a grabancodnál fogva rángatlak ide!”.. és a Louvre. Nem akarom. nem túl szép látvány. hogy akár örömében ugrál az ember. és átment a Szajnán. mégis szép. a Notre Dame és a Concorde között állva elfüstölte. Fauque. amikor megszólalt a mobilja.. ezúttal Mathilde. Hallod.Puff! Ó! Milyen kár. Sőt nagyon szép! Köszönöm. Elfordult. Most sem vette fel. hogy mintegy véletlenül kitörölje. és alaposan megbámulta az antikváriumok kirakatait.” „Szeptemberben kiállítalak. Két új üzenete van. különben letépi a fülemet. Camille kikapcsolta a mobilt.. hogy halld. Meggyorsította a lépteit.

nem. Camille lecövekelt az ágya végénél. – Miért? – Félek. miközben én a kezemmel barázdát húzok a vízen. Camille éppen a cipőjét vágta be a sarokba. Ó. mit akarsz. most mi van? – Hagytunk neked néhányat. Semmi zaj. Franck zenét hallgatott. a kurva életbe! Fejezd be! Fejezd be... ha mondom! – üvöltötte Franck. hogy nem fogsz kívánni.. – Gyere. és csípőre vágta a kezét. – Oltsd el a lámpát. Pedig most az egyszer meg tudta volna enni a vasszöget is. – És kapcsold ki a zenét.. – Oltsd el a lámpát! – Nem! – De igen! – Nem akarom.. – A mindenit. Majd holnap flambírozom neked. Bekopogott Franckhoz. hogy történjen? Elviszel csónakázni a Bois de Boulogne-ba? – Tessék? – Körbecsónakázzuk a tavat.. – Ennyi? – Igen. felgyújtotta a kislámpát..16 A konyhában enyhe zsírszag terjengett. ha meglátsz.. most mi van? – ismételte Camille – Nem fogsz megdugni? – Ha-ha-ha. – Hé. – Miért. – Mi a fenét csinálsz? Mire készülsz? – Mire! Hát levetkőzöm! – Ó.. fénycsík sem szűrődik ki az ajtók alól. de már minden edény tisztán állt a helyén. a lámpák eloltva. – Miért ne? – Ne így! Várj. hogy így történjen meg velünk. – Oltsd el a villanyt! – Oké.... – De Camille. ülj ide mellém. Már órák óta erről a pillanatról álmodozom. nekem ma orgazmus jár! Franck felült. kisfiam. te verseket szavalsz. Ezt nem úszod meg ilyen könnyen! Ígéret szép szó. nagyon vicces vagy! Camille elkezdett levetkőzni. 279 . Zavart arcocska: – Már nem akarod? – . – Hé...

– És jól fekszel? – Nem. Most már egészen láthatatlanok vagyunk. Mindent. – Oké. – Igen.. ha akarod. Ma este mindent meg akarok tudni. – Előre szóltam. – Tessék. – . elmondom az egészet. és megszólalt: – Honnan jössz.– Te vagy az? – kérdezte Franck elbátortalanodva. hogy a többiek meghallják. megerőszakoltak? – Még csak nem is. – Meudonból? Hát ez igazán derék! És hol van az anyukád? – Gyógyszereket eszik. akkor utána te is úgy érzed majd. nem akarom. megoldhatjuk. – Tudod ugye. Camille. szépen. – De hogyan? – Belezuhant az ürességbe. Mindent. Franck a fejükre húzta az ágytakarót: – Rajta. – . – Ó. Gyere közelebb. köszönöm. itt az egyik kispárnám. hol van az apukád? – Meghalt. Mindent. a francba! Miért.. kicsi lány? – Meudonból. – Á. kisfiam! Legalább van nálad óvszer? – Ne rázz ennyire.. – Oké. hogy a karodba kell zárnod? – Ó. hogy ha elkezdem. igazán kedves vagy! Na. sorjában.. – Elmeséled? – Mit? – Mindent. igazán? És az apukád. hol kezdjem? Franck elmélyítette a hangját. tudod jól. oké. Hogy sikerült a találkozó? – Nagyon jól. Az édesapád meghalt? – Igen. egy kicsit hülye vagyok. 280 .

kereke sem volt már. Nincsenek testvéreim. Akkor kijöttek a mentők. de az én anyám minden nap a májamat rágta. és hosszú utazásra indult: – Kicsit jelentéktelen. Az anyukám rengetegszer megölte magát. – Milyen Jaguár volt. – Na gyerünk. folytasd! – Pfff. Ebben biztos vagyok.. Azt gondolom. melyik modell? – Egy MK. vagy Johnny Depp szép arcát a 21 Jump Streetből akkor már nem szerették egymást. hogy van egy másik felesége és egy másik kislánya. Amikor nagyobb lettem. mert mi azért nagy kirándulásra indultunk vele. Mivel este a mama nem jött el értem. Minden nap elismételte. Akkor az apukám azt mondta neki.. Csak hétvégéken látogatott meg engem. Egyébként vasárnap esténként szívem szerint én is elmentem volna vele. hogy a mama holtan fekszik a futószőnyegen. a te anyád kicsinált téged... amikor én nem voltam ott. hogy egy szemét. hogy Jean-Louis. de jól tanultam az iskolában. és zenét hallgatott. vagy MK 11-es? – A fenébe.. Nem tudom. kisasszony?” és én beültem mellé. de az anyukám megtiltotta. és ezerszer is elmondta. – Amikor az apám hazajött. egy másik anyuka vitt haza. és mindig csak rajzoltam. mielőtt újra felrakott a vonatra. hogy az apám hazudik. Filceket vett nekem. soha nem mertem tőlük megkérdezni. Az apukámat úgy hívták.. Imádtam azt az autót. vagy valami ilyesmi. de később.. de soha nem mentem. Egyszer egy barátnőm születésnapi zsúrján voltam. Normális hangon folytatta: – Először beszélek erről. Tudod. Minden nap... ha még egyszer megöli magát. engedelmes kislány voltam – kezdte vékony gyerekhangon. Teljesen érthető volt. kisasszony. hogy ezt elhiggyem. hogy Catherine. de ez nem számított.. de téged egyedül csak az autó márkája érdekel! – Bocsánat. – MK l-es. beült az öreg Jaguárjába. – Nem ettem sokat. megláttam. és én tíz napig a szomszéd néninél laktam. te is olyan vagy. amikor kicsi voltam. Szerencsére általában akkor. hogy amikor megismerkedtek. – Nem történt semmi. elveszi tőle a felügyeleti jogot. a hasára tette a kezét. Attól fogva csak a gyógyszereket ette nagy mennyiségben. De amikor a lovakat rajzoltam. én is így tettem volna a helyében. mert a papám már nem élt velünk. Öreg Jaguár volt. erre abbahagyta. elvihetem a Riviérára?” Camille elmosolyodott: 281 . Néha azért tudott kedves is lenni. Az apukám azt mondta: „Elvihetem a Riviérára. az anyukámat úgy. még szerették egymást. és amikor bementem a nappaliba. Az apukám azt mondta. mint minden férfi! Megpróbállak megríkatni ezzel a rémálomszerű történettel. bezárkózott a garázsba. hogy én vagyok az egyetlen öröme az életben. – „Nos. mert az anyukám megölte volna magát. és őt kényezteti minden este. már kevésbé zavartatta magát. hogy elment.17 Camille keresztbe tette a lábát. hogy a munkája miatt kellett elmennie.

hogy az ő kis hercegnője szemében egy szemét alak legyen. „Egy kis szerencsével még éjfél előtt megérkezünk”. és a világ végére is el tudott röpíteni egy külvárosi garázsban. Monte Carlóban hűvösek az esték. Olyan volt.” Olyan jó szag volt abban a kocsiban. – Én is fulladoztam. Éppen vacsoráztunk a barátnőm szüleivel. szürke Jaguárral. nagyon fáradt. egy halál elég volt neki. és Cherubinót. Mindig szabad volt beszélnem. Igen. nagyon. Utána eladta a Jaguárt. És aztán egy reggel. amikor Pélléas bevallja Mélisande-nak. amikor papa felemelte a kezét.. Mindenesetre túl kedves volt.. Azután az apám még megkérdezte: „És elhozta a fürdőruháját? Az estélyi ruháról se felejtkezzen meg! Egészen biztosan elnézünk a Kaszinóba. Morcos és magányos kamaszlány lettem. Pélléas és Mélisande reménytelen szerelmét.. vége volt a kaszinózásnak és a tengerparti piknikeknek. úgyhogy utazás közben a Don Carlost. hanem egy nagy álmodozó. és állandóan bujkálnia kell. a kurva.. Az öngyilkos hajlamról a depressziós hajlamra váltott. és Alcinát. úgyhogy lezuhant. ezt azóta is képtelen vagyok meghallgatni. mint egy repülőszőnyeg. és szétpukkantotta az álmainkat. és minden hétvégén elutazott. Most már persze tisztábban látok: egy olyan férfi. – Jaj. a faburkolat. és én nem beszéltem többé. Azután már csak ez a fejemben: elhúzni tőle. Aztán egy este. gondolom. Az anyám megnyugodott. A Traviátát és a Figaró házasságát hallgattuk. mint az anyám. Azt hiszem.. a kesztyűtartó belső borítása. a zsaruk. De nem volt rá szükség.. Túl vidám. a szép boszorkányt. A papa elmesélte az operák történetét: a Pillangókisasszony szenvedését. Soha nem láttam boldognak. – És utána? Lehajthatom a takarót? Megfulladok.... kinyitotta az aktát. és jól az eszembe véstem a kórház telefonszámát. az algériai háborúról beszélgettünk. és lezuhant egy épület tetejéről. Mit gondolsz róla? – Nem gondolkodom rajta. – Mennyi ideig nem beszéltél? – Hónapokig. aki egy határozott mozdulattal kikapcsolta a zenét. soha nem láttam mosolyogni. hogy ezt képes lett volna elviselni. Őneki nem volt része ebben az utazásban. Minden nagyon szép volt odabent. nagyon fáradt lehetett. a visszapillantó tükör. Azután hozza az ezüstróka boáját is. Tornami a vagheggiar. Az öreg bőr szaga. vagy leugrott? – Neki volt stílusa. nagyon örülnék neki.. bumm! Az anyám ott állt az ajtó előtt a zsarukkal. hogy valamit el kell mondania. aki szerelmes a grófnőbe. hogy hol vagyok. és Alcinánál gyakran felemelte. csak akkor nem. A dolgozószobában aludt. Arra a másik kislányra gondoltam. Egy kicsit mint Philibert. aki vadállatokká változtatta a kérőit. az apró kis ablaklehúzó kilincsek. ez őrjítő. nem élhetett egy olyan nővel. De általában nem is beszéltem. ami már fejlődésnek számított. Úgyhogy egy napon visszaköltözött hozzánk. Nagy operabolond volt. ahogy a fiatalok mondanák.– Igen. A kristály hamutartók. A gondolatot. – Lezuhant. Utána jött a temetés. de nem sikerül neki. Megnyugodott. mint a szappanbuborékot. hova lép. Biztosítási szakember volt. és nem nézte. és az anyám állandóan forgolódott. és fel kellett mennie a tetőre egy légvezeték vagy mit tudom én.. mi miatt.... Tizenhét éves koromban egy barátnőmhöz költöztem. mint a papa. ő aztán nem volt akárki. Nagyon gáz volt. ígérte a papa. és akkor kop-kop. Pedig pontosan tudta. amikor eljött az ebéd ideje. azt a másik asszonyt kereste a templomi tömegben. Túl bonyolult volt nekem az egész. Többé nem szöktünk el Salzburgba vagy Rómába az öreg. és emlékszem. aki meg tudott hajtani egy bakon álló autót is. Nagyon rosszul éreztem magam 282 . Vele szemben az apám maga volt a kedvesség és a jóság.

. imádom ezt a nevet! Macskatalpakon mögém lopakodott. Isten a tanúm. és fontosnak éreztem magam. és felvettek a Képzőművészeti Akadémiára. Ekkoriban már semmi kapcsolatom nem volt az anyámmal. Meg kell mondani. a múzsa. és felugorjak. amikor felhangzik egy kulcscsomó csilingelése. nagy M-mel. és elkezdtem gályázni. kimosni az ecseteit. Nem maradt más. szenvedő. mondhatom! De ami azt illeti. lehet. 1995. voltak napok. és kiürítette a hamutartókat. Nagyon is átlátszó történet: a buta liba a pasztellkrétáival és az engedelmes kis munkáival beleszeret a félreismert zsenibe. Végül ez lett Séraphin Tico kedvenc időtöltése – Séraphin Tico. unatkoztam egy kicsit. gyötrődő.. Hol az egyik haveromnál laktam. ha csak egy kis vázlatfüzetbe szerettem volna. és mázoljon Monet-t és kis táncosnőket. hogy menjen a Tertre térre. Eljártam a Saint-Pierre piacra. Még akkor se. hogy nem játszottam végig a játékot: nem vettem magam komolyan. és egyszer csak már mások sem vettek engem komolyan.. vagy a 17. amikor el kellett miatta raknom a ceruzámat! Aztán elment.. február 3-án volt a születésnapom. Úgy dolgoztam.. században szerettem volna élni. szépségre szomjazó. És aztán. és inas lenni egy nagy mester műtermében. úgyhogy leléptem. Megfesteni helyette a háttereket. és szép halkan becsuktam az ajtót. a búsképűbe. nyugodtan kókadozhattam a képek előtt. Otthagytam az iskolát. fütyültem rá. Negyediknek hetven jelentkező közül. több méternyi vásznat feltűzőgépeztem a falra. Megvolt az érettségim. hol a másiknál. Sok óráról ellógtam. hogy kerüljön valami a tűzhelyre. vagy hogy elrejtsem a rajzeszközeimet. amikor nem sok látogató akadt. Egy igazi Epinal-kép: nagy hajú. mert Párizsban nagyon drága az élet. miközben ő szörnyű szenvedések közepette alkotja a műveit. és törökülésben ülve próbáltam kitalálni.. és munkát kerestem.. az árvába. aki ebédet főz neki... szédítő kultúra. Végre a nagy mester műtermébe kerültem. mint a világ bármelyik iskolájában. úgyhogy elmentem az anyámmal. Inkább egy kemping gáztűzhelyre gondolj. ügyes. akivel nem kellett volna. járás közben szétveti a lábát. Szerettem rajzolni. Nem értettem semmit. mert csak úgy dagadoztak 283 . és láttam. És az a legrosszabb az egészben. kikeverni a színeit.. amikor meghallom egy odatévedt látogató cipőjének nyikorgását. Én voltam a nővér. és a „képzőművészet” fogalma. de az biztos. és csak erre várt: egy kis libácskára. Nagyon hamar rájöttem.. éjfél után 2 perccel. – Büszke voltam magamra. mi? Én aztán alaposan ismerem a közalkalmazotti létet. Akinek azt tanácsolják. Először is. Nagyon szép anyagot állítottam össze gyermekkorom operáiról. minthogy a sorsomon kérőddzem. mint egy állat. hogy „megszépítsem a szobácskánkat”. a vigasztalhatatlanba. vagyis február 2-án. A fickó egy foglalt lakásban élt. zseniális. Jól voltam. Csak az volt a baj. hogy milyen mesterséget is választhatnék. a nagy asszony a nagy ember mögött. ahogy fest. Nevetett. Az elátkozottba. és múzeumi teremőr lettem. hogy többet tanultam ott. Argentin apa és magyar anya. igencsak robbanékony keverék. hanem inkább lerajzoltam őket. a felvételi bizottság külön megdicsért. de nem akartam cirkuszt. még akkor se. az. a heppeningek és az installációk az agyamra mentek. A festmények már jóideje megszáradtak. aki felrakta a képeket. És mivel akkoriban nem aludtam túl sokat. hogy nem voltam elég érett? Vagy nem volt egóm? Vagy egyszerűen csak hiányzott belőlem a szent tűz? Nem tudom. és rajtakapott a tett elkövetése közben! Ó! Milyen boldog volt az a hülye. csak egy ügyeskezű mesterember. ha nem volt sok látogató. etette a tanítványokat. Már nem voltam Művész. hogy nem engedtek munka közben rajzolni. Általában hanyagoltam az elméletet. hogy erre még büszke is voltam! Néztem. És tőlem megkapta. tehát nem figyeltem oda a tanárok blablájára. Bár ami a tűzhelyet illeti. de akkor sem rajzolhattam. csak a műtermekbe jártam. aztán elkezdtem hülyeségeket beszélni. hogy rossz századba tévedtem. Azután találkoztam valakivel.ezekkel az emberekkel szemben. a felhők hercegébe. A 16. Melegedtem..

... Nem úgy. – Oké. mint a többiek. – Most. Miénk volt a világ összes ideje. az betett nekem. Önző férfi volt.. lementem.a tökei. libabőrös leszek. – De miért maradtál vele? – Mert szerettem. Felvettem néhány rossz szokást. Franck elkomorodott: – Szóval csodálatos fogás volt. akikről a múltkor meséltem.. lebaltázott. elárulta... Amikor elegem lett az egyik teremből. – Ha rágondolok is. ami történhetett velem. Harminc frank naponta? Rendben. minthogy bármilyen kompromisszumot elfogadjon. Nevetségesek voltunk. és vettem.. És azután találkoztam a Kessler házaspárral. és mégis csodáltam őt. És amilyen hülye voltam. a világ legjobb fogása! – burukkolta Camille. majd megfagytunk... Hatan kajáltunk két munkanélküli segélyből. Csodáltam a munkáját is. Egy órányi kókadozás? Az is harminc frank. – Igen. Megkérdeztem tőle.. Szabad volt. csak a művészetről és a festészetről. A nyomasztó kamaszkorom után talán ez a legjobb. – Igen. Nem. és ha nem felejtkeztem el a cigarettáról. Csak a gesztus szépségéért.. – Igen. A nagy Séraphin Tico – Camille hangja ábrándossá vált. – Utána romlani kezdett a dolog. Miután elmúlt a szüzesség körüli zavarodottság. végül én. hány frankért hagyna dolgozni. hogy jobban élünk. de én nem füvezek! Egymásra mosolyogtak a sötétben. igazunk volt... – A kurva életbe! – Hát igen. csak úgy. én tartottam el. azt hiszem.. Hány jó vázlatot rontottam el miatta! Nem mehetett így tovább. igen. nem voltak komplexusai. Ő becsületes fiú volt. Az élet iskolájában töltött inasévek meghozták a gyümölcsüket: a zsoldomba fogadtam. de feddhetetlenek is. és amikor kibékültünk. És a többiről már egyáltalán nincs kedvem beszélni. izé. igaz. átmentem egy másikba. ő az elsőéveseket élvezte. mert nem vettem neki cigit. és boldog. Miközben én Séraphin Tico hülye humorát élveztem. A kedvesem megcsalt. aki. – Nem – sóhajtotta Camille –. miután az egész napos munka után hazaértem. vagy mi. sorban álltunk a közfürdők előtt. És fizettem. hogy megvan a tolószék. nem beszéltünk semmi másról. – Miért? – Mert nagyon szerettem. Mert volt egy szenvedélyünk. – Tessék? – Lefizettem. És bármilyen röhejesnek és elképesztőnek tűnik ez most.. Inkább éhen halt volna... mint az a másik barom. De amikor felugrottam. – Á. – Igen. úgyhogy beszálltam a játékba. hogy drogozott. Te sem vagy rossz ebben a műfajban. Megvolt ez a luxusunk. majd beköszönök hozzá valamikor Paulette-tel. Alig voltam húsz éves.. igényes. azért nem volt ennyire szörnyű. – Igen. Éppen az én ellentétem. Béna voltam.. de úgy éreztük. megértettem. magabiztos volt. – Miért nem? 284 . oké. akkor maga volt az ünnep! És sokat ittunk is. – Hülye voltál...

. a hang-és fényjátékok és a szélsőséges érzelmek után kisbetűs életet kezdtem élni. Tehát éppen a füzetem fölé hajoltam. nem.. Mindig elképesztő. ahogy a szellemem emelkedni kezd az ég felé a Tornami a vagheggiar. De ezúttal egy mérhetetlenül nagy szarban. Őszintén bevallom. csak nem lettél. Ez a szar elképesztő gyorsan térdre kényszeríti az embert! Szóval a gesztus szépsége miatt kitartottam mellette még néhány hónapig. kétrét hajolva ültem a széken. Talán egy szállodába? Na nézzük. és két hónapig föl sem keltem az ágyból. kisasszony. hogy csak egy kis lökés hiányzott.... és kijelentette: „Előre szólok. ? – Igen. és a Szajna parton mindig szédültem.. Halló! Doktor Freud! A dolby-sztereó szélesvásznú film.. visszamentem dolgozni. nagyon hosszú kabátot és méregdrága öltönyt viselt. fekete-fehérben. Mindig a képzőművészetis hallgatók körül keringett.. amit azelőtt. feltehetek önnek egy indiszkrét kérdést? Feddhetetlen erkölcsi érzékkel rendelkezik?” Nemigen tudtam. ajtót nyitott. – Miért. – Hát akkor sírj! – Az a jó. úgyhogy észre sem vettem a csodálatos... a szédülés.. feleltem. Csakhogy nem egy foglalt lakásban hédereltem. hogy nincs itthon semmi kaja. Láttam. hogy szembeszállok a Jóisten alkotásával? „Nem” .” Könnyekben törtem ki. végre megérkezett! Majd meglátja. dallamára. „Kisasszony. Ez egyszer rendes volt. Hol is tartottam? – A szédülésnél. hogy lezuhanjak. Gyakran láttam ott. a nyakában selyemkendő. Néztem a tévét. ahogy Paulette készítette nekem? – Köszönöm. Nem akarod abbahagyni? – Nem. csak pempőket és leveseket. hanem Európa legdrágább szállodáiban laktam.. itt még szebb.. hogy. és láttam az apámat is. – Csak nem. Aznap Watteau alakjaival szórakoztam. ahogy az öntelt fiatal diákokkal beszélget.– Mert az már túl szomorú. – Eszedbe jutott. Feddhetetlen-e az én erkölcsi érzékem. hogy talán el akarja csábítani valamelyiket. – Egy micsodában? – Egy megnevezhetetlen szarban. mint a Riviérán. amikor mögém állt egy fickó. hova akar kilyukadni. Akkoriban nem ettem mást. Mondhatni. de a véletlen ehelyett egy puha kecskebőr kesztyűbe bújtatott kéz képében jelentkezett. Nem voltam tisztában a szexuális irányultságával. hogy te nem vagy túl komplikált! – Az már igaz! Rengeteg hibám van.. nagyon finom és kifogástalanul fényesített cipőit. – Igen. – Ne sírj! – De. és e hetyke válasz miatt egy másféle szarban találtam magam. és titokban a rajzaikat méregette. és nem egy dühöngő őrült cselédje voltam. és egy szélhámos cselédje lettem. mit csináltál? – Ugyanazt. csak elnéztem. utána hazaköltöztem az anyámhoz. amint nevetve kitárja a karját: „Á.” Sírva fakadt. és egy reggel megveregette a vállamat. Te solo vuol amar. Három éve nem látott. – Kérsz inni valamit? Egy kis meleg tejet narancslikőrrel. értett valamelyest ehhez a témához. Azt gondoltam. Ő volt az én kis iskolai tízpercem. de komplikált nem vagyok. és csodáltam a stílusát. sírni akarok. És amikor felkeltem. aki korrumpáltam Séraphin Ticót és arról álmodozom. 285 .

Amíg megmaradtunk a kis mestereknél. aki undorodott a saját kis személyétől. – ... shopping.. amit állandóan hordok. Némi kis fenntartással azt is mondhatnám. – Miért.. van az a nagy. addig az óvatlanabb kereskedőket könnyen át lehetett verni. elképesztő alak volt. Akkor nagyon gonosz lett a szép Vittorio. milyen véget értem volna. egy holland fiúval. annál többet akart. Valamiképpen hagytam. mit csináltál? – Hamisítottam.. azt csináltam. elmehettem az összes múzeumba. Én mondtam nekik. „Látod ezt a kis tanulmányt? Ebből 286 . de rögtön! Unatkoztam? Színház. hogy még élveztem is! Legalábbis az elején. amelyeket kívülről megtanultam. Csak egyetlen dolgot nem volt szabad mondanom: „abbahagyom”. Bár. ahová csak vágytam. akik szerettek. Vittorio valami kis dolgot akart.. amellyel új papírból régit lehet előállítani.gen. hogy pontosan mit is csinált a lóvéval... Elvágtam magam az élettől. aki fáradhatatlanul kereste a módszert. Úgyhogy befogtam a pofám. akik halálosan haragudtak rám.. ahol hozzájutottam néhány rajzhoz. A patina. Jannal dolgoztam. Nem termeltem olyan sok rajzot... Nagyon kényelmes formája. sok pénzt kerestem.. de ugyanazt a képet ezerszer is újra kellett rajzolni technikai gondok miatt... Meg különben sem az én dolgom volt. Soha egyetlen szót sem szólt. Emberroncs lett belőlem.. de Leonardo megmentett. – Tizenegyezer.. Fáztam? Vittorio a világ legszebb kasmírpulóvereit vette meg nekem. de ez már nem volt akármi. az egyenes úttól.” De miért akartam volna elmenni? Kényeztettek. zenét hallgattam.. Vittorio túlságosan nagyétkű lett. – Pénzt? – Nem. – Na neeem! – De igeeen! És volt ilyenből egy tucat. a tiszta erkölcstől. Nem tudom. – És állandóan gályáztál? – Állandóan. a valóságtól. – Az kicsoda? – Reménytelen vagy.– Prostituált? Nem. és esténként néha idegen szobákba tévedtem. Például Pierre és Mathilde Kesslertől. egyszer lefeküdtem Jeremy Ironsszal is. csak szólj Vittoriónak. De jól van. hogy ez is az öngyilkosság egyik formája volt. lebuksz. és attól a kevés embertől. Olvastam. A legrosszabb az volt.. nem számít... Utána ez a kis vicc átfordult rabszolgalétbe.. Nem vagyok biztos benne. egy lejtőre került piás.... a régi kis barátnőimtől. és papírtekercsekkel jött vissza. Én rögtön az elején tiltakoztam. rajzokat. egy szép homárt! Szomjas voltam? Pezsgőt. szobaszerviz. saját magamtól. Életemben először jó voltam valamire! Ráadásul hihetetlen luxusban éltem.. az alap és a többi. kék kapucnis pulóverem. Tudod.. jól szórakoztam. túlméretezett ingekben. A rajz tulajdonképpen nem volt nagy ügy. sok emberrel találkoztam. ő szállította a régi papírokat.. amit szeretek. a vázlatoknál. Lényegében egy őrült vegyész volt.. de az elején nagyon mulatságos volt. Visszamentem a Louvre grafikai részlegébe.. Elveszítettem az időérzékemet. Nem tudom. de minél több lett neki. Ez volt a szakmája: bejárta a világot. Nyilván neki is megvolt a maga gyönge oldala. zene! Bármit akarsz. Semmi sem volt elég jó nekem.. de azt hiszem. Éhes voltam? Hopp. – Milyen Leonardo? – Leonardo da Vinci. a skicceknél és a kis átfestett képeknél.. az antikolása ment nehezen. Egy elegáns emberroncs. de nem hallgattak rám. hogy ez a nem-lét magába szippantson. „Ha elmész.

. – hát. – Milyen ironikus: mindent megtettem. Gyalog hazamentem Meudonba... Az összes helyet! 287 . hogy elmeneküljek tőle. azt már nem engedhettem meg magamnak: csak ő maradt nekem.. A harmadik este becsöngettem Pierrehez és Mathilde-hoz. hátha visszajön Vittorio. – ismételte el Franck többször is.. Ez elképesztő. fogalmam sem volt. Vissza a gyermekkori ketrecbe. igen. – Hát. – Hm.meríts ihletet. Úgyhogy éjszakai takarítónő lettem. És most? Mihez kezdesz most? – . A ház körül keringtem. és azon morfondíroztam. és elégettem a mosogatóban. végül ellopták a kabátomat is. igen. és vészkijáratot kerestem a tíz négyzetméteremből. Mi történhetett az anyámmal. Teljesen paranoiás lettem. Nem kérdezett tőlem semmit. a házat bezárva találtam. hogy közömbösségből. talán meghalt? Átmásztam a falon. Az emberek félelmet keltettek bennem. Nem hajtottam el. És utána tél elején megbetegedtem. Több napon át. hogy visszatérjek a világba. Vittorio egyre idegesebb lett.. a beszűkült álmokhoz. és összeestem az ajtójuk előtt. de mindenképpen legyen rajta ez a figura is. és letette. hová mehetnék.. akit nem is ismertem: „égess el mindent”. vártam. Kihúzta magát. fel-alá szaladgált. Arra sem voltam alkalmas. bútorozott bérelt lakásban. vagy diszkrécióból. csikkeket kunyeráltam.. ahogy tudtam. Engedelmeskedtem. a kerítésen egy tábla: Eladó.. Franck alaposan betakargatta. aztán vártam. Éltem. és a Madonnára köpködött.. Hosszú csend.. nem volt vesztenivalóm.. mint egy őrült: „Nekem most el kell mennem. és lábujjhegyen kiosont a szobából.” Akkoriban már nem szállodákban laktunk. Feltápláltak és ideköltöztettek. és Philibert a karjában hozott le a lépcsőn egészen a szomszéd szobáig. rendben? Csak akkor menj el. Camille elaludt. Csak azt tudtam. hogy ismerte. Úgyhogy összegyűjtöttem azt a rakás hazugságot. Nem mertem elmenni. és a garázsban aludtam.. Értetted? Ne mozdulj!” Még aznap este felhívott valaki. És utána csak vártam. Nem volt egy vasam se. nem volt kajám. Még az ablakon sem mertem kinézni... Ráadásul Camille az összes helyet elfoglalta. már nem mert mellette feküdni. Több mint egy évig így éltem. de te ki ne mozdulj innen. nem volt semmim. Még két éjszakát töltöttem el az utcán a tizenegyezer frankos kasmírpulóveremben. a hetedikre. legalább nem kellett a földre feküdnöm. Máig sem tudom.. A folytatást már ismered. és végül.. Egy hét múlva újra törökülésben ültem a földön. mondta. Egy reggel úgy rontott be a szobámba. Végül egy hét múlva elhagytam a lakást. Éhes voltam. és összefonta a karját. ha én azt mondtam. megtiltottam magamnak. Most. Utána visszajöttem Párizsba. Órákat töltött telefonálással..... hanem egy nagy. milyen munkát végezhetnék. nem akármilyen életed volt. hogy egyedül igyam... rá akartam gyújtani. Ameddig talpon voltam.. Időközben megtaláltam az anyámat is. hogy soha többé az életben nem akarok rajzolni. fogta a ruháit.

és a halászok munkáját figyelte. Hagyd. az első nyitva tartó kocsmában ivott egy feketekávét. A kávétól majd helyre kerülnek a gondolatai. a konyhában: egy kávéfiltert. abban szédítheted a pekingi pincsi csajokat.. az egyik tükörben régi ismerősét pillantotta meg. Legszívesebben összeesett volna. és mindjárt összeesik! – Nem. Megvan! Ezt kereste az előbb. – Mit hagyjak? 288 . Fel-alá kódorgott a lakásban. fiacskám! Hé... a szekrényeket nyitogatta. Amikor a tengerhez ért. Nem tudta. egy pont. Franck kidobta a kukába. – Még mindig a csajokat hajkurászod. és befúrta magát az éjszakába.. maga elé tette a bukósisakot. Amikor felnézett.. Rendben van. szia! – Mi a francot csinálsz te itt? – Iszom egy kávét. sárga esőkabátok. Tolta még a motort néhány méteren keresztül. Körülötte csillogó. Pikouka csak nézte. – Na nézd csak! Ki van itt! – Jé. Rajzoljon fekete pontokat a csiga szarvacskáinak hegyére. mi? – Nem. – Ugyan. Az első utcánál balra fordult. és utána végig egyenesen ment tovább. Lábujjhegyen tolta el motorját a házmesterfülke előtt. utána beindította.. vagy csak egyetlen pontot oldalra? A fenébe! Még csigában is egy nagy nulla volt! Tessék. hogy egy kicsit megértse a helyzetet. hogyan rajzolja meg a szemeket. Felöltözött. főnökasszony! Töltse meg a csészéjét. – A mindenit. Végigbandukolt a kikötőn. jó arc vagy. hogy befejezze. és egy ceruzával odaült a rajz mellé. – Akkor micsoda? – Nem is tudom. Majd nyáron kapsz egy szép Lacoste trikót. de nem ugatta meg. elég nyúzott a pofád! – Fáradt vagyok.18 Franck elveszettnek érezte magát. Közben szólt egy-két barátságos szót a motorjához. végül a konyhában kötött ki... Így aranyosabb. itt a haverom. Talán túl erős volt a szél? Megrázta magát. nem. haver. hogy nem egy lánnyal voltál ma éjszaka? – Hát nem igazán lány volt. majd megcsóválta a fejét. – Na ne szédíts! Azt mondod. Az ablakpárkányon a saláta szíve már teljesen összeráncosodott.

. hogy ez nem egy csaj! – Hanem egy srác? – Jaj. de hát ez jó hír! Örvendezz. jó lenne. – Ugyan. Direkt csinálod. de hát az nagyszerű! Akkor legalább valami mást kínálhatsz fel neki! – Micsodát? – Direkt csinálod? – Nem. a szavai felét nem is értem. – És mi mindent kellett átélnie? – Egy rakás mocskot. Ki kér egy szendvicset? Talán a fiatalember? – Igen. – Aha. hogy nem értesz semmit. hogy sajnáljalak.... – Nem.. Biztos kitalálod! – Félek. a mérete 85 A. – Hé. – Az jó jel! – Igen.. A másik felhúzta az orrát. dehogy! – Akkor egy android? Talán Lara Croft? – Még annál is jobb! – Még Lara Croftnál is jobb? Ó. Ő nagyon jó. mi van? – morogta Franck. Ez hülyeség! Senki nem túl jó soha senkinek! Főleg a csajok! – De mondtam már. Igen. Ha tudnád. nem értesz semmit! Egyébként soha nem értettél semmit! Csak jártatod azt a nagy pofád. – Ó. mi van veled. hagyom a fenébe az egészet.. – Már húsz éve mindig fáradt vagyok.. öregem. hátha valaki nem veszi észre. Majd meglátjuk. – Megváltoztam. Lestaf? – Fáj a szívem.. Túl jó hozzám.. – De igen. A főnökasszony lépett oda hozzájuk: – Uraim. mennyi mindent megélt már. Csak fáradt vagy..– Mindent! – Oké. Már gyerekkorod óta átvered az egész világot. A francba. akkor az szar ügy.. csak nem vagy szerelmes? – Még az is lehet. Úgy érzem magam mellette. – Na. jó lenne. mint egy darab szar. öregem! Örvendezz! Ugorj fel a pultra és fakadj dalra! – Hagyd abba! – Mi bajod van? – Semmi. – Nem. és.. értem már! Ha meg vagy őrülve a testéért. megérkezett a kenyér.. de ha. ehhez én kevés vagyok! Azt hiszem. De falnak menni is jó lenne. A fickó rámosolygott. – Undok vagy. Amikor ez a lány beszél hozzám. – Hé. 289 .. Szánalmas alak vagy. fogjatok le! Mindenki a helyén ül a karzaton? – Tudod. Gondolkozz már egy kicsit..

. és a vázával együtt letette a csiga mellé. Franck bevitte Paulette-nek a reggelit. Hogy írják a riviérát? – Nagy R-rel. Tíz percet késett.A piacon már kirakodtak. és amikor megpuszilta. most mérem ki a Nesquickemet. 290 . – Már megint mi történt? – kérdezte Philibert tükörképe az ő tükörképétől. Mimózák.. ugye? És életében először a kelő nappal szemben motorozott Párizs felé. sok szerencsét! Franck elfintorodott. nagyikám. Összehajtotta a papírt. A virág nem rossz kezdés. Franck vett egy kazalnyi virágot egy kisteherautó rakodóteréből. úgyhogy a kenyérvágó késsel levágta egy műanyag üveg tetejét. – Hé. – Semmi baj: ebből már kimászom. Nem talált vázát. Philou! – Várj egy kicsit.. és bepréselte őket a bőrdzsekijébe. jól vagy? – Hiszen te egészen át vagy fagyva! Honnan jössz? – Ó. már elkezdődött a reggeli eligazítás. Franck mosolyogva leült. Philibert éppen zuhanyozott. mint a rivi Riviérán. hozzádörgölte az arcát. Megborotválkozott. Megírod a bevásárlólistát? – Igen. hogy honnan. megjött a mi szép kis szívünk – jegyezte meg a főnök. – Á.. – Akkor rendben.. – Köszi. A pulóverének mimózaillata volt. Az after-shave volt az oka. – Franck már felegyenesedett.. – Hé.

. majd mélyen elaludt. felszerszámozta Franckot. de valaki leszorította a csuklóját. mert akkor. Először is. váll a vállnak feszült. nem képes már semmire! Tántorogva hazament. ívben kifeszült. A fájdalomból rájött. Camille megharagudott: – Hagyd. Nem volt ereje panaszkodni. amikor Camille – olyan könnyű volt. mert Camille lélegzete csiklandozta a fülét. amikor nagyon fáradt volt. – Túlságosan ki voltam éhezve. hadd csináljam én! Kiköpött egy darab nejlont. nehogy felébredjen az álomból. hogy csak ő lehetett – álmában meglátogatta. ráébredt a boldogságára is. mert olyan szép lázálom volt. megfojtlak. fájdalmasan felszisszent.. Néhány szelíd mozdulat után hirtelen Franck vállába kapaszkodott. Nem működött. A füléhez hajolt. a kezét és a takarót is. hogy a karomba zárjalak. de még a fájdalmat megérezni sem. lesz rá okom. Camille végigfeküdt rajta. Franck összekulcsolta a hátán a kezét. Végére kell járnunk a dolognak. még dühöngeni sem képes. hogy nem álmodik.. most megerőszakollak. Comb a combnak. Camille megérezte a géz érintését: – Szenvedsz? – Igen.. és hamarabb elélvezett. Franck álmában elmosolyodott. majd a csípője alá csúsztatta a kezét. nem lehet használni. 291 . beállította az ébresztőórát. hogy ellássa a sebet. – Igen. – Ó. a testét. kisfiam! Franck át akarta karolni.. és hagyta. és belesúgta: – Lestafier. csak úgy lerúgta a cipőjét. hogy meztelen-e. azután meg azért... mint ahogy egy jajt ki tudott volna mondani. – Máris? – kérdezte Franck kicsit csalódottan. Már több mint egy órája aludt. és mivel szenvedett. Most megérezte a fájdalmat.. a nyakába kapaszkodott.19 Mint mindig. nehogy holnap reggelig aludjon. De ne moccanj! Ha ellenkezel. Franck is. – Igen.. most is súlyosan megégette magát. Megerőszakollak. Sajnos nem látta. A segéde addig makacskodott. amíg csendben odanyújtotta a kezét.. – Ne haragudj – tette hozzá Camille. – Annál jobb! És elkezdett mozogni. has a hasnak. ki sem kötötte a cipőfűzőt. és összefont karral az ágyra zuhant. Amikor a tenyerét az övére helyezte. Felrobbant a szerkezet.

. az mindig jó lehet valamire. Ó. a fene! – Mi van? – Mindenütt bekentelek ezzel a rohadt kenőccsel! – Nem baj – mosolyodott el Camille –. köszönöm. kisasszony! Elégtételt követelek! – Örömmel! – Nem. Ragacsosan és zsírosan elszundikáltak a magukra húzott lepedő alatt – a lepedő a bujaság és az égési sebekre használt kenőcs illatát árasztotta. Franck behunyta a szemét..– Nem fogadom el a bocsánatkérést. Maradj így egy kicsit. köszönöm! Túl szép volt. hogy igaz legyen. könyörgöm. nem most rögtön. Ó. Istenem. intelligens és forróvérű lányt. 292 ... Most túl jól vagyok... Egy édes. Megnyerte a főnyereményt.

sem a főnök. – Elloptak öntől valamit? Hé. Először lecsipegette a szeplőit. de hangos! Még a végén zavarba jövök! És a fejénél kezdve felfalta Camille-t. biztos úr. és eszébe sem jutott morogni. lenyelte.20 Amikor Camille felkelt. Sem szórakozott házanépe.. és csodálkozást mímelve megkérdezte: – Talán valami problémája van? – Igen. Camille felüvöltött.. elmajszolta. és most te fogsz fizetni érte. Letérdelt a földre Camille matraca mellé. ha rekonstruálnánk az eseményeket. Közben Camille elélvezett. – Igazán? – Igen. Legalább van jó biztosítása? – Nem – felelte Franck szerencsétlen ábrázattal. Camille felsóhajtott: – Hát ez nagyon felszínes tanúvallomása! Tudom. most nem szabad azt mondania. elropogtatta. hogy az ilyesmi mindig fájdalmas egy kicsit. dühödten harapdálta és megette Camille húsát. – Ó. aki beállt a helyére. lenyalta. – De ön is ott volt? – Aludtam.. és bekopogott Camille ajtaján. de még volt ereje viszonozni Franck kedvességét is.. – Mi a baj? – kérdezte Franck nyugtalanul. sőt egymásra nézni sem. Valaki behatolt hozzám tegnap délután. Camille olvasott. Camille elszomorodott.. hogy „igen. Nem mertek egymáshoz szólni. hogy benézzen Paulette-hez. nyugalom. – Igazán? – Igen. – Azt ugye tudod.. Camille leeresztette az újságot.. utána a csontjáig lerágta.... 293 . Senki nem merte Franckot felébreszteni. hogy állati éhes vagyok! Tegnap este óta nem ettem semmit.. de. Franck Camille-ra vetette magát. Akkor tudnánk a legjobban előhozni az emlékeit. hmm. – És látott valamit? – Nem. a szívemet”. kikapcsolta Franck ébresztőóráját. vagy valami hasonló hülyeséget! – Szóval... jegyzőkönyvet szeretnék felvétetni.. ez igazán bosszantó. Nyilván nagyon szenvedhet a szegény fiú! Franck hajnali kettőkor került elő a szobájából. – Hmm.. Mary Poppins! Órák óta korog a gyomrom! Hú. hé..

hogy mondjam. a hallgatásod. De azért nem szabad túl sokáig késlekednünk. Mindent. kapok majd kárpótlást? – Hát meglepne. A jövőre nem! A jelenre! Ajaj. az állát a tenyerére támasztotta.. hogy egyes részletekről elfelejtkezik... – A szervezetem? – Igen. – Mindent elvitt tőlem. hogy hozzak neked valamit? Camille nyújtózott egyet: – És mit kínálsz? – Amit csak akarsz.. Koccintottak. – Nem. az imádnivaló segged.. a lágyságod. – A jövő. ez durva.. szia! Ahogy mondani szokás: Örültem a szerencsének! Franck pánikba esett: – Nem akarod. a fintoraid..... mert előfordulhat. Kidugaszolt egy üveg bort.– Ó. a füled. uram. Izé. Rajtad minden él: a hajad. Te. mint az előbb. És mit gondol... – Camille a karja öblébe fúrta az arcát. a hosszú combjaid.. de a szervezetem nagyon élő? Csodálatos szerelmi vallomás.. – Rendben. és átnyújtott Camille-nak egy poharat. hogy ostobaság. Muszáj ennem valamit.. 294 . de kell egy másolat az irattár számára.... nem szép vagy. Camille egyenesen a szemébe nézett: – Nyugtass meg.... – Most? – Nem. mintha magát fojtogatná. – A jövőre! Camille kijavította: – Nem. a kezed. igazad van.. a.. tudja? – Mindent? – Majdnem mindent. az apró orrod.. hagyd abba. Camille letette a füzetét. – Oké. Nem rögtön. – Mi van? – Most még éhesebb vagyok. – Nem vagyok szép. a hangod. neked az nem túl nehéz.. a szemed. a. és elfelejtettem betenni az indigót. Franck elkomorodott: – Ne játssz a szavakkal. a térdén tálcát egyensúlyozott. – Szép vagy. – Jaj.. Tudom. – Rendben.Te hogy.. Úgyhogy az elejétől meg kell ismételnünk az egészet. Nem tudom.... ugye nem fogunk egymásba szeretni? Franck úgy csinált. Franck.. Majd rövid gondolkodási idő után: – Semmit. Valahogy élő vagy... Camille a hasára feküdt. a. a nagy szád.. Franck a falnak támaszkodott. – Ó..... Még soha nem volt részem hasonlóban. Kérek.

hogy fussak utánad. – De igen.. Franck. nem fogok beléd szeretni. és megadóan nekilátott.. és amikor jóllakottan. Megbolondultál. Keféljünk. igyunk. – Engem rajzolsz? – Igen.. fogjuk meg egymás kezét. megjegyeztem. de. Camille. letette a poharat. menjünk sétálni. – Köszönöm.. vagy mi? Persze.. végképp kimerülten visszagördültek a saját oldalukra. Kérlek... 295 . hogy nem! – Ó! Egészen megijesztettél! Már annyi hülyeséget csináltunk mind a ketten! – Igen. – Igazán? – Igen. Most bőven hagytak rá időt. grrr. jól mondod. ragadd meg a nyakamat.. De még a közelében sem járunk.. hogy elrendezzen néhány adminisztrációs problémát. – És szép vagyok? – Nekem tetszel. Én sem beléd. Franck így szólt a plafonhoz: – Rendben. – És milyennek rajzolsz? – Amilyennek látlak.– Hrrr.... – Rendben. Én igen. Franck kitörölte a tányért. Ne szeressünk egymásba. hagyd.

Ötödik rész 296 .

Mintha minden közelebb került volna. óvatosan elnyúltak. megint eljött az első vázlatok ideje? Figyelmesek voltak egymáshoz.. – Théophile Alexandre Steinlen. kicsit ügyetlenek voltak. és csendben ismerkedtek a helyzettel. és megismételte: A macskák és az emberi nyomorúság csodálatos festője egy fa alatt nyugszik. ugye? – Miért viszel mindig a halottakhoz? – Tessék? – . ahol Art Nouveau épületek nyúltak az égbe. Philibert három könyvet ajándékozott nekik: A rejtett és szokatlan Párizs. Camille megfordította a képeslapot. És a Beauséjour Boulevard orosz fakunyhóitól elvándoroltak a Buttes-Chaumont-on álló Muzaiáig. 1889. és Perreira asszony kirakta a virágcserepeit. kicsit esetlenek. az evés még mindig okoz nehézségeket. ragyogóbb és vidámabb lett. Fáradt vagyok. és az egész világ könnyebbnek tűnt. 297 . a temető délkeleti szögletében. és egymás hátát simogatva gyengéd dolgokat súgtak egymásnak. közben érintették a Hôtel du Nord-t és a Saint-Vincent temetőt. Camille a térdére ejtette az útikönyvet. Mivel egyikük sem akart meztelenül mutatkozni a másik előtt. és többé egy rossz szót sem szólt a negyedükről. Köszönöm. Vajon csak a Mars-mező mikroklímája volt? Vagy az általános felmelegedés jele? Átmenetileg megszűnt a tömegvonzás? Semminek nem volt értelme. Camille arca kiszínesedett. hé. Perreira asszony valamelyik reggel Camille után kiabált: – Hé. – De hát hová akar menni.1 Semmi nem változott. Franck elveszítette az étvágyát. a temető délkeleti szögletében. Újrakezdődött az inaskodás. ahol aznap Maurice Utrillo és Eugène Boudin társaságában uzsonnáztak Marcel Aymé sírján. van itt maguknak valami! A képeslapot Côtes-d'Armorban adták fel. A papagájoknak még túl hideg volt odakint. Az emberek mosolyogtak.. a beton felpuhult. és e könyveknek köszönhetően Camille végre felemelte a tekintetét. A lapot becsúsztatta a füzetébe. de végül az is helyrejön majd. a dolgok körvonalai határozottabb lettek. kicsi Paulette-em? Egy éjszakai bárba? – Huhu! Paulette! – Menjünk haza. Bájos jegyzet. Párizs: 300 homlokzat kíváncsiaknak és Párizs teaszalonjainak útikalauza. és mindig szemérmesen magukra húzták a lepedőt a heves ölelkezés előtt. Idézet vége. lassan feloldódik. a macskák és az emberi nyomorúság csodálatos festője egy fa alatt nyugszik. és minden megváltozott. minden elveszítette a fontosságát.. és megpillantotta Van Gogh lázas arcát. Párizs megszépült. Idézet kezdete: Ami a torkomban volt. A Monoprix sokat veszített a varázsából. Pikou levetette a kabátkáját. szeptember 10. Az egyikük ágyától a másikuk matracáig vándoroltak..

ha nem lett volna ott a tolószék? Vajon nem tette-e gyerekessé. belemerült az orvosi szaklapokba és szakkönyvekbe. és ha a hálóingére vett kabátban akar sétálni menni. mert ha a plébános elsüllyedne. Tudtad. akik soha nem tudtak volna megakadályozni egy idős embert abban. hogy megcsodálják a kertemet? Camille a fényre ültette. a póréhagymák. olykor csupán egyetlen választ akart kicsikarni belőle. de én a növényeket szerettem.. – De hogy emlékezhet ezekre a nevekre? – Még a vetőmagos zacskókra is emlékszem. – És milyen sárgarépát? – Természetesen a Palaiseau-t! – És spenótot? – Hú. annál jobban szerette. amikor a plébános úr majdnem belefulladt a Louère-be. amit ők ketten együtt átéltek. Paulette fáradt volt. és szomorú döntésre jutott. hogy gyorsabban mehessenek? Valószínűleg. arról a napról. hogy megint nyolc éves legyen. másodszor. és a sofőr pofákat vágott. először is.. amikor meglátta a tolószéket. A makacs öreg hölgy nem volt hajlandó orvoshoz menni. és elszomorító dolgokat tudott meg a kisagy meszesedéséről és a többi Alzheimer-jellegű mókáról. A Viroflay Szörnyetege. és a Nagy Lusta Szőkét. de most már állandóan harcolnia kellett azért. hogy visszatérjen egy folyó partjára.. mert túl nagy lendülettel dobta be a merítőhálót. üljön bele. Ez a vacak valóságos detektor volt: mindig ki lehetett vele szűrni a szemét alakokat. Vajon jobban harcolt volna Paulette a talpon maradásért. hogy messziről is jöttek emberek. Az az ő legelemibb joga. ha nem akar többé a jelen iránt érdeklődni. ahhoz végeredményben joga van. és beszélgessen vele. az engedékeny ifjú hölgy pedig nem akarta kényszeríteni rá. vagy a kertjéről. az a földi pokol lenne az összes kis ministránsgyerek számára. Az nagyon jó termést hozott. amikor összenéztek és megfogták egymás kezét az élet apró örömei között. Minden este átnéztem a Vilmorin katalógust.. akkor csak beszéltesse bátran Paulette-et a múltjáról. És sírjon. Senki nem vehette el tőlük azt. mert nem volt szokása. Ha Paulette nem akarja kezeltetni magát. és azt kiabálja: „Plébános úr! Plébános úr!”. amikor arra kérte. – És milyen salátát termesztett? – A Május Királynőjét. Senki nem vehette el tőlük ezt – sem Franck. lerajzolta. Utána sóhajtva elrendezgette a Pandora-szelencéit. akik ezer mérföldnyire voltak attól.Aznap végül egy taxiban kötöttek ki. és akkor újra megvillan a fény opálosan zavaros szemében. egye meg az ebédjét. mert úgy gondolta. hogy erről Francknak kell Paulette-et meggyőznie. Ám amikor Paulette-tel könyvtárba mentek. Imádtam. ha nem akarja befejezni az ebédet. és ha valakit zavarna a dolog. Egyre jobban elfáradt és elnehezedett. és miközben hallgatta. 298 . a mamájáról. A férjem a Manufranceot olvasta. Camille nem akart tudomást venni róla. Tulajdonképpen már nem is beszélgetésről volt szó. a szüreti estékről. Annyi baj legyen. ahogyan mások a misekönyvüket lapozgatják.. és tölténydobozokról ábrándozott. És minél többet rajzolta.. Ő ugyan nem fogja ilyesmivel gyötörni. sem az orvosok. sem Philibert.. és az a vacak beleakadt a reverendája egyik gombjába. hogy öltözzön fel rendesen.. hogy felfogják a barátságuk esztelenségét.

milyen sokat segített a szegény emberen.– Én odadobtam neki a rózsafüzéremet.. Azt hiszem.. 299 . És én ezt nagyon furcsának találtam.. akkor kezdtem elveszíteni a hitemet.. sejtheted. hanem az anyját hívta. mert félelmében nem Istenhez könyörgött.

– Oké.. – Mit tegyünk? Erővel vegyük rá.. amiről beszélek. – Aggódom Paulette-ért. eladom a motoromat. hogy fütyülsz arra. Látom.2 – Franck! – Mmmm. – Tudom. 300 . hogy menjen el orvoshoz? – Azt hiszem.

. Vagyis. jó? Különben sütök egy almatortát.. hogy egy finom ebédet főzhessek. Mondjátok csak. rendben? – És a munkád? – kérdezte Philibert. hogy bármilyen visszhangot kivált egy férfiból. és bámulni... megállhatnánk az Azay piacon.. 301 . Még a borsót is meg kell pucolnom. és vehetnénk valamit. nem? – És mivel megyünk? – viccelődött Camille. véghezvitték. öreg nyakát a páncéljából: – Mit mondtál? – Ó. De ha ez nem elég vonzó. kár itthon maradni. és szép nyugodtan kijelentette: – Van egy szép autóm.. azt minden hétvégén megismételték. és már tankoltam is. és utána szundikálunk egyet a napon. fiatalok... de óvakodott ezt kimutatni.. hogy marhabordát zöldségkörettel. De Franck nem jött zavarba: – Hé! Párizslakók! Jelentem: itt a tavasz! – Igazán? Kicsit lagymatag ma a közönség. Majd meglátjuk. Szerencsére aznap szép volt az idő. Odalépett az ablakhoz: – De nem csak úgy összevissza beszélek. – Nem mész dolgozni? – kérdezte Paulette. a tolószék összecsukva a csomagtartóban. és a két nőből. és felemelte a tálcát: – Na gyerünk. Azt mondom.3 Végül nem adta el. – Nem.. És desszertnek talán epret. ott vár minket a kapu előtt. – Talán tesztek rá? – Nem..... Azon a héten nagyon elkeseredett... Csak ennyit akartam mondani. – Dolgozom én eleget. hogy kóvályognak a kínaiak a Mars-mezőn. és a következő vasárnap úgy intézte. nem tegnap volt a tavasz első napja? Azok hárman zavarba jöttek. csipkedjétek magatokat. Paulette. akár egy öreg teknősbéka. én.. kinyújtotta ráncos. Franck remélte. ma nincs kedvem. de nem a kisagya. hanem a sietség miatt. csak valami egyszerű dolgot. mint a házbeli burzsujoknak. és ha hajlandóak vagytok sietni egy kicsit. de csak akkor.. aki a titokzatos könyvei között él. hogy tesztek rá. hogy reggel mind a hárman Paulette ágya körül üljenek. nem. Letette a csészét. Paulette kiesett az ágyából. és amit véghezvittek. az a szemét Pikou ma reggel már kétszer is megkeresztelte.. Arra gondoltam. Mindezt megöntözzük Christopher barátom burgundijával. Amit kimondtak. – De igen! Jól látom én. – A csodálatos vasdobozoddal? Franck ivott egy korty kávét.. amikor van egy szép vidéki házunk. akik már hetek óta elveszítették az időérzéküket. visszafekszem aludni. Elcserélte a grilles fiú puffogós Golfjára. ha szép.

mint öröm vagy üdvözült boldogság. hogy lassan elmerüljön az iszapos vízben. az csodálatos volt. Az az ötlet az autóval. Legyünk vidámak.. tépdessük le a margaréta szirmait. Ez ő. rajzokkal és jóleső fáradtsággal.. Néha azonban mégsem. a piacozás és a többi nem volt rossz. szenvedjünk egy kicsit. – Nagyi. nagyobbakat lépett. Ezt a hirtelen felragyogó arcot. Vagyis. a lopva megrebbenő csipkefüggönyök felé forduló fejet. túl sok. Mi közben kinyitjuk a házat. 302 . Néha Francknak sikerült őt csőbe húznia.. Egyre gyorsabban ment. őrültek. és hétfő este jöttek haza. hogy olyan együgyű szavakat ki merjen ejteni az ember. satöbbi. zárjuk kulcsra az ajtókat. és egyre erősebben szorította Camille karját. fedezzük fel magunkat. most egy kicsit gyalogolnod kell. Mert látni kellett volna őt. aki hónapok óta távolodott már a parttól. Mint például ma.. Túl sok köztük a különbség. Néha sikerült kiegyensúlyoznia a mérleget. cseréljük ki a HIV tesztünket és ne törődjünk többé vele. nehogy elessen. szedjük le az élet rózsáit. és az emlékekkel meg a langyos kátrány illatával lassan visszatért arcába a vér. ezt a kihúzott derekat. a szieszta. amint nekiindult.. véssük a fák kérgébe a nevünket. Az egyik mindig összevont szemöldökkel figyelte a másikat.Mint minden burzsuj – csakhogy a házbeli burzsujokhoz képest egy nappal elcsúszva –. Gyalog kell megérkezned Camille-lal.. de így volt. hogy az ő ügyük bármikor tönkremehet. Paulette újjáéledt. Nem volt kedve olyan messzire gondolni. és hallani kellett a kertek és a kapubejárók állapotáról szóló hibátlan elemzéseit. – Nézd csak. Camille-t néha elöntötte a tisztánlátási láz. virágokkal. Szomorú. és ilyenkor a két hárpia egyetlen buta és fegyvertelen nővé olvadt össze. de tudta. de a legmegdöbbentőbb utána következett. vasárnap reggel nagyon korán keltek. Zseniális húzás. itt a házam. először nagyon óvatosan. a fiatal lány karjába kapaszkodó kis öregasszonyt a vattabéléses házicipőjében. Camille. őt. a karjuk tele élelmiszerrel. Ezt látni kellett ahhoz. Amit Franck-kal átélt. Hagyjuk! Egyszerűen képtelen volt kibékíteni egymással az önfeledt és a lesben álló Camille-t. és ilyenkor szembe tudott nézni a dolgokkal. ám az egész mégsem sikerülhet. majd felvetette a fejét.

Barbie kempingautója. Itt ez a jó. előbb a kertjét akarta látni. aki felhúzott vállal és csípőre vágott kézzel fogadja az embert. csorba virágládákkal kendőzte magát. Micsoda bánat! Minden tönkrement! Mindent benőttek a gyomok! És épp ebben az időszakban kellene elvetni a magokat! A káposztát. – Hogy mondod? Igen. ugye? – Még mit nem! – Ó.. megvannak! Es a krókuszaim? Nézd. nézd ezt a rendetlenséget! Semmi sincs megnyírva. Úgy ám. hiú és büszke kis parasztasszony. amelyet azóta rajzolgatott. az epret. mint egy kövér ökör. És mondja meg. nem a meudoni.. ahol a szülei ölték egymást. a póréhagymát. ez már majdnem hasonló. Paulette háza béka volt. ennyi már elég lesz? A palatetőm ezzel a fehér tufával. hogy vannak virágaim is! Az igaz. mint az enyém. és hamiskásan mórikálja magát. zsíros föld. az ő háza.. Paulette háza szögletes. hanem az. kedvesem! Erre a törtető nőszemély úgy felbosszankodott. – Hé? Mi van veled? – Ez. hajolj közelebb. a faragott kő ablakkeretükkel! – Egyáltalán nem. és egészen odáig ment. az ő kis menedéke a szirtfokon. milyen szépek! Már nem látom őket. Hol vannak a nárciszok? Á. Az ő képzeletbeli kis háza. de ott kell lenniük valahol! – Azok a kis kékek? – Igen. afrikai farmja.. hogy a testét beborította vadszőlővel. Kis vasúti őrbódé. – Mi is a nevük? 303 . aki azt kérdezte: – Nézzen meg alaposan. micsoda nyomorúság. a sziklafalhoz tapadó kék házacskája. amely versenyre akart kelni Chambord-ral és Chenonceaux-val. Lesütött szemmel teszi a szerényet. nővérem. Az ő kis Polly Pocketje. igazán? És a két tetőablakom? Azok igazán szépek.. a répát. hogy a virágokhoz egy kicsit még korán van. ilyen patkója biztosan nincs Agnès Sorelnek és a Poitiers-is dámáknak! Paulette háza létezett. az a hely. köpcös kis asszonyság volt. – Egyáltalán nem? És a koszorúpárkányom? Egy barátom faragta! – Még csak meg sem közelíti. Paulette nem volt hajlandó bemenni a házba. – Olyan. ott! Camille.4 Camille megdermedt. Ez a maga háza? – De még mennyire! Ó. ahová elrejtőzhetett a csirkéivel és a fémdobozaival. amely kiemeli az ajtókereteket és az ablakkereteket. hogy még egy lópatkót is szögezett az ajtó fölé. nézd.. Egy nagyságról álmodó. és csak a gyomok tenyésznek benne! Micsoda bánat! Szerencse. miközben csak úgy árad belőle az önteltség és az elégedettség. amióta egyáltalán filctollat tudott venni a kezébe. amely olyan nagyra akar nőni.

a másikban egy macska.. és kabátban piknikeztek. mert nagyon fontos ám a csali. – Na.. beszélj nekem a szerelmedről. nagyi! Nézd. A desszertnél kigombolkoztak. – Azt hiszem. tudod? Mert cseppet sem hülyék azok az állatok! De nem ám! 304 . ez az én otthonom! Csak megismerem! – Ne szédíts – sóhajtott fel Philibert – te állandóan csak a kismotorjaidat bütykölted. A madarak énekeltek. amit csak akar! Beletúrt a zsákjába.. hogy is hallhattad volna? Miközben nekem. elviszlek pecázni. – felnyögött.– Fürtös gyöngyike. mi ez? – Két pingvin. Hallgasd. és Philibert beültette Paulette-et. aki csendben olvastam.. – Hát. – Mi baj? – Szét kéne ültetni őket! – Semmi baj! Majd holnap megcsináljuk! Elmagyarázza nekem.. A feketerigó gurgulázik. gyere Philoukám. mi ez? De Paulette elaludt.. n.. – És szagos bükkönyt is! Azt is ültessünk. hol az orsó a pecaboton. – Oké. izé. mondd meg szépen Franck bácsinak. kart karba öltve elindult a folyó felé. milyen csalit hoztál.. mint a lehulló esőcseppek zaja. feketerigó. Ó. h. ki van itt! Franck állt a küszöbön.. fiacskám. a vörösbegy éneke pedig olyan. hogy megismerjem az összes dialektusukat. Az volt anyám kedvenc virága! – Mindent ültetünk. én meg elmagyarázom neked. Camille felháborodottan védekezett: – Hé.. gyere. hátradőltek a széken. az egyik kezében nagy kés. kinyújtották a lábukat. Kitolták a tolószéket a napra.. – Camille. Gyere. – Gyere csak. – Nagyi. A túl sok érzelem kifárasztotta. nem felejtette otthon a színeseket. nem ő volt. hogy gurgulázik! Mint Pavarotti beéneklés közben. esküszöm neked.. nem én voltam! Én egy szót sem szóltam! – Nem.hogy túl tehetséges lennék. Philou. és a kis Filochard a kalózkendőjével. és. Nagyon jó. És ez. Franck nevetett.. ma mégis inkább nyulat sütök! Kihozták a székeket. Philibert nagy szemeket meresztett Camille-ra. és beszívták a jó vidéki napfényt.. ez csalogány! – Feketerigó! – Csalogány! A kurva életbe.... – Megcsinálod? – Persze! Sokkal szorgalmasabb és tanulékonyabb leszek. ha így állunk. – Nézd csak. mindig összegabalyítom a. hanem a kisujjam! És a hosszú Croquignol a csokornyakkendőjével és a monoklijával. rengeteg időm volt. Franck és Philibert veszekedtek: – Mondom.. mint a konyhában. akik tönkreteszik a szép csendemet. nem hinném. hogy feketerigó! – Dehogy.

– Lehet.. de ennyire azért mégsem. nem. – Hm. sokkal kevésbé szép lányokról ábrándozva.... Ó.. Franck tiltakozott: – Nem.. Csupa hülyeségre. – Camille! – Igen? – Miért rajzolsz állandóan? – Mert semmi máshoz nem értek. mint az unokatestvéreid: a házasság előtt szó sem lehet róla! Igen.. és hogy itt fognak együtt feküdni ebben a sárgaréz ágyban. A futballistákat ábrázoló poszterei és a crossmotoros kupái alatt. Camille lerajzolta a sakkozó fiúkat. Nem lesz se túl kényelmes. ahol valaha ott volt a lyuk.. hogy felmelegedjék egy kicsit. Camille pedig Franck gyerekkori ágyában. mint ő. – Semmire. mert Camille-lal akart aludni a gyerekkori ágyában.. kisfiam! – Mire gondolsz? – kérdezte Camille. És ez a ház is.. Olyan sokat unatkozott ebben a szobában! És olyan sokat szenvedett! Ha valaki akkoriban azt mondja neki.. az élet furcsa szakácsnő! Éveket töltesz a hidegkamrában. Ez igazán nem volt ésszerű. se túl romantikus. – Te beszélted meg magaddal.. és ahol a farkát verte.. izé.. a pattanásaival. Camille a szobámban alszik. ha Camille aludna a nagy ágyban. Olyanok vagyunk. – Állj. Nem.. az már biztos. hogy itt nőttél fel! – Miért... Lapozzunk.. de bizonyíték arra. Elhatározták..... bejárták a tanyát a tolókocsival... és Camille rávette őt. Ő. hogy az élet mégiscsak derék kislány.. Ez semmi.. hogy ezt hagyjuk. Olyan arasznyi. Jól vagy? – Nem tudom elhinni. hogy a fiúk alszanak a kinyithatós ágyon.Amikor Paulette felébredt. csupa öreg emberrel az ablakban. hogy nem volt előre levajazva ez a dolog. soha nem hitte volna el.. amelyben gyerekkorában majdnem belezuhant... Ahol semmi sem változott az ötvenes évek óta.. – Hát.. és a sparhelt. Beharapta a száját. Franck megfőzte a vacsorát. mosakodjon meg.. Mosolyogva néztek rá. hogy egy napon hercegnőt hoz majd ide. a nagy lábával és a bronz lámpabúrával. hogy rövidlátó vagyok.. 305 . – tiltakozott Philibert – nem lenne jobb. és aztán egyik napról a másikra: hopp a sütőrácsra. Megbeszéltük. Philibert tüzet rakott. Soha nem láttam még ilyen konyhát. Még csak nem is falu. Paulette hamar lefeküdt. ami elfoglalja az összes helyet! És a budi a kertben! Hogy képes itt egy gyerek kibontakozni? Hogy csináltad? Hogy sikerült lelépned innen? – Téged kerestelek... – És most mit rajzolsz? – A Bolondot és a Lovagot. Csupa öreg házacska.

– Tudod jól. esküszöm. Olyan aranyosnak talállak! – Azt szeretném. – Na. csak úgy kérdezem. mert a nagypapám mondta nekem. – Mindig elégedetlenkedsz! – Te hányat akarsz? – Tessék? – Gyereket! – Hé! – dühöngött Camille. hogy nekem ott volt a természet is... ugye. és ő mindent tudott! Neki aztán nem volt szüksége madárcsalogató sípra. Mert te angyal vagy. hogy nem hagyom. – És errefelé nincs munka? – Nincs. hogy nem vagyok angyal.... – És miért? – Azért. amit akar. nem arra gondoltam. Mindenem fáj. Camille elsírta magát. – Igazad van. és jó erősen a füléhez húzta a fejét. Csak mindjárt menstruálni fogok. te is átélted ugyanezt. hogyan csináltam. De ha egyszer gyerekeim lesznek. Még közelebb húzta magához... – Tényleg. Elmosolyodott a könnyei között: – Na. mondd meg! – Nem. 306 . Ezért kell egy rakás gyereket csinálni! Meg aztán tudod. Csak az a különbség. – De igen. hogy feltétlenül velem! – Nem akarok gyereket! – Tényleg? – Franck elszomorodott. Egy gyerek.– Na. nem ám! – És hogy vagy képes Párizsban élni? – Nem élek.. Legalábbis semmi érdekes.. Min mosolyogsz? – Semmin. hogy egyedül maradjon. most mi van? – Semmi. – Na. Tudom. Franck megragadta Camille nyakát.. ha meghalok. mondd meg nekem! Nem árulom el senkinek! – Mert nem akarom. Állandóan kint voltam. pecabotja és csúzlija. És mondhat Philou. és az angyalok nem halnak meg soha. Ez volt a szerencsém.. mert.. akinek nincs egy pár csizmája. ez akkor is csalogány. nem is igazi gyerek. – Te nem fogsz meghalni... és minden semmiségen elsírom magam. hogy autók között nőjenek fel. – Most direkt csinálod? – Figyelj. ha valami másnak találnál. Mindig ugyanez történik.

egy pár pofon. – Bocsáss meg! – Igazad van. összefonódva feküdtek a sötétben.. – Igen.. – Miért? – Talán az anyám miatt. Nem akarok erről beszélni! – Oké. ami nem megy a fejembe. mert a szülei.. nem muszáj őket szeretnie! – Dehogynem! – De miért? – Hát éppen azért. hogy találkozz a húgoddal. hogy a szar életem miatt vagyok ilyen... Egy pár kesztyű. Szülőnek lenni nem túl nehéz. – Persze. – Megharagudtál? – Nem..5 Némán.. mert hagyta. ennyi. – Pfff. Semmivel sem tartozol neki.. Csak rosszat tett veled. 307 . és igazad lesz. Erre azt mondod majd... kicsit kényelmetlenül... A te anyád mégiscsak törődött veled.. Milyen állapotban jössz vissza mindig. amikor Franck kibökte: – Van valami. tudom.. oké. Egyszer gondoltam rá... – Miért nem keresed meg? – Nem tudom. De éppen azért éltem át ezt az egészet. Csak utána lesz bonyolult a dolog. – Hagyd már az anyádat. – Nem... de velem más a helyzet. – Stop. csak még valami. még rosszabb.... – Micsoda? – Van egy húgod. – Igen. Én például nem fogok szeretni egy nőt csak azért. Csak ennyit akarok mondani. De nem akadályozhatja meg. Ne legyél mazochista.... elég csak dugni egyet. A te helyzeted más. ha már egyszer van egy húgod. de aztán nem mertem. mint valami darab szar.. ugye tudod? – Dehogyisnem tartozom! – Dehogyis tartozol! Ha az ember szülei rosszul viselkednek. hogy azt mondhassam neked: az ember nem köteles szeretni a szüleit. – Ez hülyeség! Találkoznod kell vele! – Miért? – Csak! Szuper lehet. ha van egy húga az embernek! Én bármit odaaadtam volna egy bratyóért! Bármit! Még a bicajomat is! Még a titkos horgászhelyeimet is! Még a speciális Flipper golyóimat is! Tudod. Nem vagy köteles szeretni. Igazán nem érdemli meg ezt az áldozatot. – Nem. Nem tartozom neki semmivel. nem? – Igen. ha úgy viselkednek. amikor vele találkozol! Szörnyű! Az arcod egészen.. mint a dalban. hogy megdugják egy parkolóban.

6 Másnap Camille Paulette instrukcióit követve kertészkedett. Mindegyiküknek meg kellett valamire tanítania a többieket. Neeem. – Nem! Ilyesmit nem lehet ideültetni! Gondolj bele. életképesebb növények kellenek. de azért nem szabad érte agyalágyult veszélyeket vállalnia. „Durr... – Á! Nem értetek ti semmit! – Ki az az Ariette? – kérdezte Paulette Camille-tól. Philibert kiült a kertbe és írt.. amikor még meg vannak dermedve az éjszakai hidegtől.. amit éppen csinált. Ó.. Az egyik alkalommal Paulette elmesélte.durr. de a kipufogója akkorákat szólt. Néha Paulette fogta vissza a lendületét.. A kávé után ő aludt el a nyugágyban.. Már harminckét napja élt motor nélkül... meg kell rázni a fákat és póznával megütögetni az ágakat. nem. lángvirág. a földre meg egy vásznat kell teríteni. Az nagyon szép virág. bedobni egy árokba és befedni mésszel – csodálatos komposzt lesz belőle.. – Hallgassátok ezt a csodát! A többiek erre lustán felnéztek a virágágyásból vagy a könyvükből..” – Őrületes. hogy bírja ki egyáltalán. Franck pedig csodálatos salátát készített nekik. Ide erősebb. – Nem ismerem. Nem bír ki még egy ilyen éjszakát. Ó. mi hetenként csak egyszer jövünk. De nehogy fedetlen fejjel csináljátok! Egy másik alkalommal Franck feldarabolt egy marhát: 308 . Philibert kitalált egy játékot az utazáshoz.. és néha elugrott Renéhez is. azzal járt a piacra. tetszene neked. és akkor össze lehet gyűjteni őket. mint egy Harley! A másik három visszafordult ahhoz. hogyan kell megszabadulni a cserebogaraktól: – Korán reggel.. mintha az ég dörögne: – Hallgassátok csak! – kiabálta a fészerből. Egy csodálatos énekesnő. átadni valamit a saját tudásából. De többnyire vele. Franck a kövér Titi nővére kollégájának a sógorán keresztül szerzett egy öreg motort. Philibert-rel vagy nélküle. hogy fájt a háta! A következő alkalomra hozni fog egy matracot. – Ariette Davidson.. Minden hétvégén visszajöttek. ha akarod. és mozdulatlanul tapadnak a levelekhez. amikor éppen nem főzött. de még mindig nem értette. Utána össze kell törni a bogarakat.. ahol a motort szerelte. Cosmos. és nem fűztek megjegyzést a dologhoz. Egészen könnyű. Ez a motor öreg és ronda volt. Az élet derék kislány. Philibert-ből nagyszerű tanár lehetett volna... Csillagfürt.drrr.. mi? Tisztára olyan. Camille – és ezt előre tudta – hamarosan szenvedélyes kertész lett.

a vesepecsenye. Corot-t. 1594-ben szentelték fel Chartres-ban. hogy Élie Faure Művészettörténete a toalettünkben található. egyet mindig elfelejtek! Philibert kiegészítő órákat adott az istenteleneknek. Nagyon népszerű volt. Ziemet. Valois Margitot. biztos kihagytam egy csomót! – És nem akarsz valamit mondani bármelyikükről? – Nem.. da Vincit. Gauguint.. Most kihagyom a számtalan csatáját. a saját eszközeidről! – Nem. Vuillard-t. Makacsul hajtogatta: – De én nem tudok semmi. a korszakokról. és ekkor tért vissza Párizsba. amelyről Henrik nem is tudta. vagy ha akarod. – Nagyszerű.. Goyát.kérte Paulette. és amiben hiszek. hogy ez a Jeanne egyik távoli rokonom volt –. A kálvinista párt vezetője volt. Bellint. Sully hercege. a két Holbeint. a rostélyos.. Henrik Pauban született 1553-ban. La Tourt. Manet-t. Turnert. a lapocka. Túlságosan félnék. Mindenhol. Henrik lányát.. Vallottont. Degas-t. Antoine de Bourbon és Jeanne d’Abert fia volt – zárójelben megjegyzem. kiket szeretsz. hogy nincs benne csont. Henrikről semmi más nem jutott az eszükbe. a puha hátszín. A másodrendű darabok: a fekete pecsenye.. Chardint.. mert képzelem... aki rendbehozta az állam pénzügyeit. 1572-ben feleségül vette II. Dürert. amit a parasztok fazekába szánt... Delacroix-t. amit Leonardo Loredan dózséról festett. Monet-t. Csak Camille nem akart mesélni semmit. az elsőrendű darabok: a borjúdió. Boscht. Mantegnát. Minden szép volt.– Oké. De azt már fontos megjegyezni. hogy mennyire nem érdekel titeket. Giottót. meg a gyilkosának.. Poussint. – Minden micsoda? – Minden. – Például. az anyám távoli unokatestvérét. Tintorettót. Minden. Piero della Francescát. a fehérpecsenye. a fartő. és a híres farka. mert.. és 1610-ben halt meg Párizsban.. köszönjük! – viccelődött Philibert – Nem is lehettél volna tömörebb! Akik esetleg többet akarnak tudni a témáról. azoknak megsúgom. hogy – mások között – két igazán nagy ember is dolgozott mellette: Maximilien de Béthune. Nézzük Bellint. Van Eycket.. – Festőket? – Igen. a 2003-as Enduro magazinok mögött. én nem tudok ezekről beszélni. aki valóságos áldást jelentett a kor mezőgazdaságának. – Miért? – Hát. hogy megússza Szent Bertalan éjszakáját. a híres képekről. Boningtont. Őt miért szereted? – Azért a portréért. Ravaillac-nak a neve. Constable-ot. Velasquezt. – IV. Cézanne-t. Csu Tát. – Miért? 309 . akiknek IV. – A festészeti mozgalmakról.. és Olivier de Serres. Bonnard-t. Nem időrendben: Rembrandtot.. Az 1598-ben aláírt Nantes-is Ediktummal helyreállította a vallási békét. – És mi a kedvenc korszakod? – A reneszánsz.. abban sem vagyok biztos.. – Mesélj nekünk festőkről! – bátorították a többiek. a fenébe. a lábszár. Szörnyű. A harmadrendű darabok: a szegy. de megtagadta a protestantizmusát. Hirosigét. Tiepolót. hogy becsaplak titeket. Nem tudom. csak a tyúk. – Hát. – Mondd el nekünk.

Philibert-ék végül feladták. ellenőrizzék. Koncentrálok. Ami a borjúbecsinálthoz kell! Naná. a bolond öreg festő. az állatok. hogy. egy vonal. El kell menni Londonba... a National Gallerybe. hogy „igazi csoda!”. kilencvenéves koromban behatolok majd a dolgok igazi misztériumába. egyszerűen elképesztő! – Ez minden? Azon kívül. arra sem méltó. 310 .. hogy ismeritek! A türkizkék. hogy megtartom-e a szavam. „Egy pont. Ismeritek azt a hullámot? És a Fudzsi hegyet? Na. Írtam hetvenöt éves koromban. Nem akarunk kényszeríteni. egy ipari telep és vásártelep között. Camille váratlanul felkiáltott: – Megtaláltam! – Mit? – A tudásomat! Az egyetlen tudást. a madarak és a bogarak szerkezetét.” – ismételte Camille..– Nem tudom. Hokuszai. egy csodálatos grafikustól való. százéves koromban a csoda fokára érkezem. amikor már mind fáradtak és morcosak voltak.. a Saint-Arnoult utáni fizetőállomásnál. Mivel valószínűleg mindenki talált a szövegben valamit.. – Na jól van. és akkor az ember biztosan tudja... mit hagytam ki! – lelkendezett Franck – Hát persze. Nem. de mindaz.. ha úgy jobban tetszik. minden élni fog. ez csak játék. Hogy. biztos. hogy megszámolják. ha jól emlékszem. mint én... Ő igazi csoda! Ha tudnátok. hogy mi mindent csinált. hallgatunk! – Hokuszaitól. akit imádok... hogy a tárgyak formáját rajzolom. hogy nyolcvanéves koromra valószínűleg még jobban előre haladok. aminek a birtokában vagyok! Ráadásul már évek óta kívülről fújom. és megnézni ezt a képet. a rajzaimon minden – egy pont. Ötvenéves koromra végtelenül sok rajzot kibocsátottam már a kezem alól.. amivel saját malmát hajthatta. – Aha! Tudom már. És az unalmas külvárosi szürkületben. Hogy. a marhanyak! Vagy gallér. – Gyerünk. a fák. akik ugyanolyan sokáig élnek majd... de. Hatvanhárom éves koromban értettem meg szép lassan az igazi természet.. én. Kérem azokat. Ebből következik. az út hátralévő részét csendben töltötték el.. a város szürkesége és az istállójába visszatérő csorda agresszivitása között Camille lassan elmondta a következő szavakat: Hatéves korom óta az volt a rögeszmém. hogy Camille szégyenkezve hajtotta le a fejét ekkora tudás előtt! Az egyik hazafelé tartó úton. amit hetvenéves korom előtt alkottam.. nincs kedvem a nyakatokba önteni a lila hülyeségeimet.. minden élni fog. és amikor száztíz éves leszek. tarajos szegélyű hullámot! Hát ő. nem akarsz mondani róla még valamit? – De. egy vonal–.

Nem. – Nos. Az én nevem Fauque. – Jó napot.. apám. nemde? – Igen. kérem... nemdebár? – Igen... mint Philibert. Azt hiszem.. – Talán könyörögjön szent Antalhoz. 311 .. menjen. Ön szakács. És ugyanabban az épületben lakik. vagyis. – Á.7 Húsvétra meghívták őket a kastélyba. Philibert ideges volt. fiam? Isabelle.. Nagyon derék ember volt. megérkezett. Egy egész konvoj angyal szállt át a faburkolatú étkezőn. A márki és a márkiné rengeteg kérdést feltettek nekik. Élisabeth Fauque. Marie. mondhatom! Nem rokona esetleg? – Hát... hogy sokat veszít a tekintélyéből a barátai szemében. – Hogy ez milyen festői. abból is él? – Igen. de nemigen várták meg a válaszaikat. nem.. – És ön? Camille Philibert felé fordult. Előszedett minden nevet az anyakönyvi kivonatából: – Camille. – Művész? Hogy ez milyen festői! És... és. Az ön édesapja? – Nem ismertem. – Akkor tehát ön egy kis Roulier de Mortemart! Camille pánikba esett: – Hát. Magázta a szüleit. – És. Ráadásul meglehetősen kényes kérdések voltak. nem tudja véletlenül. – Művész – felelte helyette Philibert.. és értesítse az édesanyját... – Ó. a szülei pedig nemcsak őt magázták. hol a whiskys üveg? Képtelenség megtalálni. kedvesem! A vacsora fárasztó volt. például ilyenek: – És mit csinál az édesapja? – Meghalt.. bocsánat! – Nem tesz semmit. Camille lázasan kutatott a winchesterén a nagyvilági tudása után. Félt.. hanem egymást is. MarieLaurence. – Fauque? Hogy ez milyen festői! Valaha én is ismertem egy Fauque-ot. – Nagyszerű! Nem óhajt esetleg még egy kis gyümölcssalátát? – Köszönöm. tehát... éppen fölötte...

aki a fejére szarik. Az a gondolat. – Hagyja az iróniát. fiam?”. A Leader Price-ból volt! Gondoltad volna? Egy ilyen kastélyban lakni.. ezer hektárnyi földdel és a többi szarsággal. Negyven éven át szolgálta ki a hasonszőrű embereket. mint a te szemedben az. esküszöm. Franck a karjában vitte Pauletteet a szobájába. A Citadella. ahol a környék összes állata ott trónolt szalmával kitömve. egyáltalán nem értem! Nehéz ezüst evőeszközzel enni a szart. és műtejszínhabot nyomni a vendégek gyümölcssalátájára. – Igen. fiam! Az irónia a lusta diák mulatsága. – A francba. visszajött. kristálycsillárral. A kávézás is nagyon fárasztó volt. de nekem ez nem jön össze. vajon hogy kerül a csizma a márkiék hímzett abroszos asztalára. súgta a fülébe. a legcsodálatosabb emberi lény. Amikor végül elhagyhatták a tengerszínű szalont. hogy egy finom omlettet készítsen! Nem értem. hogy bolti gyümölcssalátát szolgálj fel a vendégeidnek. milyen szart kajáltunk? Mi ez az őrület? Undorító volt! Soha nem mernék ilyesmit felszolgálni a vendégeimnek! Akkor inkább egy jó omlett vagy néhány finom szendvics! – Lehet. még egy kurva páva is. és szomorúan csóválta meg a fejét. – Hogy mondta? – Saint-Exupéry. amivel azt akarja mondani: „fiam. hogy kedvesen beszélj velük? Figyelted. lehet hogy hülye vagyok. – Nem. Márki úrnak szólíttatni magunkat a kapuőrrel. hogy átadod az örökséget a kölykeidnek. 312 .. – A fenébe. Elment. apám. fiam? Még mindig képeslapokban utazik? – Még mindig. mindhiába. hogy akár egy darabot is eladjanak a családi fogpiszkálókból. ahogy elbiggyeszti azt a keskeny száját? „Még mindig a képeslapokban utazik. „Olyan vagyok. hogy nincs rá pénzük.. nyugodj meg. még Bambi is. nem értem! – Na.Paulette egész este ki sem nyitotta a száját. hogy beszélt ez az alak én kis Philoummal? Látod magad előtt. a folyosón megveregette egy szalmával kitömött vaddisznó lábát. hogy ezermilliárd kilométerre fog aludni az ő drága hercegnőitől. egy évig rendesen kajálhatnának! – Azt hiszem. arra mindenkinek van pénze. azért nem olyan drámai az egész! – De igen. Azon tűnődött... és kristálykancsóban szolgálni fel a lőrét. ha még arra sem vagy képes. két emelettel feljebb. ők nem ebből a szempontból nézik a dolgokat. Saint-Ex. és a Leader Price-ből kajálni? Ezt én nem értem. amikor rájött. drámai. – Ez igazán mulatságos lehet! – Azért nem ajánlanám önnek. és nagyon rosszul érezte magát. a fenébe is! Drámai! Vajon mit jelent az.. te lúzer”? Esküszöm.. Ha az ötvenkét gyertyatartójukból egyet is eladnának. Ezúttal Philou töltötte be a pofozóbábu szerepét. Camille közben már ágyba fektette Paulette-et. az számukra nyilván éppen olyan nagy modortalanságnak tűnik. Az apa félrenyelte a kasucukorkáját. mint ezt önnek annyiszor elmondtam. ez hihetetlen! Figyeltétek. – Nos. apám. mint egy újdonsült férj”. ez a hülye pedig.. a legszívesebben belevágtam volna a pofájába! Az én Philoum egy isten. vizesárokkal. még csak nem is jó gyümölcssalátát! Láttam az üres dobozt a kukában. apám. akivel valaha találkoztam.

nagyi? – . Marie-Laurance alig tért magához: – Istenem. valószínűleg a 12. és azokat is. hiszen Jézus is velük volt. – Akkor te velem maradsz. miközben lázasan nyitogatta a konyhaszekrényeket.. engem már nem tudsz használni sok mindenre.– A kurva életbe. naggyon jól. kérem. én nagyon szeretem! – És te. előre szólok. A pater familias megköszörülte a torkát: – Áldj meg minket. naggyon jól – énekelte Franck.. hidd el! Lámpavasra az arisztokratákkal! Na. Megmutatjuk ezeknek a bunkóknak. nincs véletlenül egy nagy párolóedénye? – Hogy mondja? – Nem. – Maga csak pihenjen nyugodtan. Mondja csak. barátom. majd mi megetetjük őket. 313 . Hopsz... milyen egy jó ebéd! Mivel nekik hiányoznak az anyagi eszközeik.. amelynek hiányzott az egyik lába. akik készítették nekünk (Philou rákacsintott a kis kuktára). – Minden nagyon rendben van.. és a láthatatlan személyzetét dirigálta. ne káromkodj már ilyen rondán! – sopánkodott Paulette... Uram. századból! A társaság kiéhezve és jókedvűen jött vissza a templomból. – És melyik korszakból való? Ahogy így elnézem. semmi. és bla bla bla és adj kenyeret a szűkölködőknek. majd én kézbe veszem az ebédet. – És... – Louis. hozzon fel két üveggel Hubert bácsi borából! – Ó. és a szájuk szélét nyalogatva ültek le az asztalhoz. a konyhaszekrényben. jól van. – Te elmész a misére? – Igen. Franck már vissza is jött a piacról. megyek is. – Ráadásul egy emeleti lyukban kell aludnom. és a báránybordám? – Betettem a mélyhűtőbe. – De a húsvéti pástétomod receptjére csak emlékszel? – Persze! – Akkor nem lesz semmi baj. Ettől aztán elnémult az útszéli fickó. hogy holnap nem megyek el a misére! Miért is mondjak köszönetet? Mindannyian jobban jártunk volna. – A mai napon meg kell tisztelnünk ezt a csodálatos ételt – tette hozzá a márki. amikor nyolc órakor lement a konyhába. – Ó! Hiszen ez csodálatos! – lelkendezett Franck. Már megint elfelejtkeztek az asztali áldásról. Hé. és áldd meg ezt az ételt is. Pony kisasszony házában! – Hol? – Nem. kedves Márkiné! Minden naggyon jól van. de.. különben még tömlöcbe vetnek! Másnap Marie-Laurance igencsak meglepődött. – Ámen! – felelt rá izegve-mozogva a kamaszlányok sora. semmi! Egy konyhai szűrő-paszírozója? – Ott. ha egy árvaházban találkozunk. – Igen.. Franck és Camille rögtön fel is ugrottak. – Tudod. biztos ebben? – nyugtalankodott a hitvese. és kiemelte az eszközt.

Ahogy most vagyunk. Keresd meg a tetveimet. de ünnepélyes vagy. – Ez csak olyan szimbolikus izé volt! Hogy én rajtad pihenek... – Egyszerűen erősebb volt. utána sült bárányborda kakukkfüves párolt paradicsommal és cukkinival. Néhány pohár után a márki kioldotta a csokorra kötött nyakkendőjét. hogy van egy kis időm. – Igen. Elképesztő lenne. Na jó! Most.. a magas. és a hátát nekidöntötte szép kedvese lábának.– Természetesen. A nyárfákkal szegett sétány végénél Philibert a homlokára csapott: – A teringettét! Elfelejtettem megemlíteni nekik! Az autóban semmi reakció. nem tudtam magam megtartóztatni tőle. hát nem érzed itt jól magad? – De. Franck kézzel vert tejszínhabjával. és soha senki nem nevetett ilyen jóízűen. Philibert-t pedig Blanche profiljával. hogy itt mindent megtalálok hozzá. és furcsa vadásztörténeteket mesélt.. copyright by Paulette Lestafier. – Nem érdekel. amelyre mindenki rögtön rávetette magát. – súgta Paulette Camille fülébe. fejezze be a bátyja fésülgetését. Soha nem leszel gazdag.– sóhajtotta Camille. lovagias fickónak meg a teremben. mint én. de itt.. kihúzható asztalnál... Ritkán volt bárki is ennyire boldog a nagy. ha jól tudom. A tolószékkel körbejárták a birtokot.. Franck gyakran volt a konyhában és Philibert segített neki felszolgálni. édesem! – Micsodán? – Ezen. Talán tetvésszelek? – Igen.. Biztos vagyok benne. majd megérkezett a húsvéti pástétom. – Akkor el kellene gondolkodnod rajta. – Együtt kellene dolgozniuk... Ekkora hajtás után szívesen sodort volna egy jointot.. megélezem a késeimet.. mire gondolsz.. – Te mindent elajándékozol. amelyekben nem játszott mindig dicsőséges szerepet. Lejjebb ment egy lépcsővel.. – Mondd. Camille megajándékozta a családot a kastély akvarell-képével.. majd epertorta és erdei szamóca. – A kis méregzsáknak a tűzhelynél. majd beleült Philibert ölébe.. – Nem tudom. Inkább Camille mellé telepedett. és én elhalmozlak a csókjaimmal érte. Blanche teleszórta őket aprófejű szegfűvel. kedvesem! És ön. Tökéletesek voltak.. te meg dolgozhatsz mellettem.. Blanche. nagyon.. nem egy fodrász-szalonban vagyunk! Mennyei hollandi mártással megöntözött spárgát ettek. Hú! Franck végre leült közéjük. és ömlengések nélkül váltak el egymástól. Camille a fejére tette a füzetét. 314 . A nyitott lépcsőfeljáróban itták meg a kávét. – Ez micsoda? – kérdezte Camille a fűzfakosárra mutatva.. – Hú. – Apácafingocskák – vigyorgott Franck. Valami ilyesmit akartam kifejezni. – Franck.

.. Az én es. – Nem. hogy a soissons-i kehely lezuhant. tudjuk! Meg akarod köszönni nekünk. es. semmit..... – A te micsodáid? A francba! – Az én esküvőitanúimlenni? Az autó hirtelen megállt. az én es. és Paulette belefejelt a fejtámlába.– A teringettét! Elfelejtettem megemlíteni nekik! – Mit? – Micsodát? – Ó. – Az espereseid? – Nem. es. – A te micsodáid? Esernyőtartóid? – Nem.. – Akkor mi van? – Hajlandóak lennétek az én es.... 315 .. hogy először láttad nevetni az édesapád azóta. – Franck és Camille! – Tudjuk. Csak egy apróság.. Egyáltalán nem. Megint csend. Jól van.....

szűretlen Philou-val. De azért ne az utolsó este szólj nekünk.. – Hé. Oké. látom már. hogy jegyesek vagytok? Philibert lehajtotta a fejét. Legalább van csajod? – Hogy csajom? – Philibert fel volt háborodva – Egy csaj! Micsoda méltatlan szó! Jegyesem. izé.. mit képzelsz! – Nekem meg egy ruhát! – tette hozzá Camille. Franck felsóhajtott. – Majd értesítelek titeket. – Nekem meg egy kalapot! – tette hozzá Paulette. barátom! – De. De izé. rendben.. Nyugtass meg. 316 .. amikor már pontosabbat tudok. mivel állunk szemben! Egy adag tiszta.8 Philibert nem volt hajlandó egyebet elárulni a dologról..... – Még nem. – Na.. hallod-e? Legyen időm venni egy szép öltönyt.. Ő is tudja már? – Hogy mondod? – Ő is tudja már.

Mint minden. gyerünk! Ne vesztegessük az időt! Camille kényelmes helyre ültette. mert soha nem fogja befejezni. Mamadou csodálatos volt. tudod-e.9 Egyik este a Kessler-házaspár eljött vacsorára.. Mathilde meg volt rendülve. – Na. A modellje soha többé nem fog visszajönni. Camille tudta jól. Annyi baj legyen. Paulette-et láthatták minden helyzetben. Szombat reggel történt. néhány héttel korábban. de sietned kell. Pierre bizakodóan nyilatkozott: – Ez nagyon jó! Nagyon jó! A tavalyi nyári kánikula óta az öregek nagyon divatba jöttek. lágyságának. Tartsd egyenesen magad. Még a csengőt sem hallotta meg. Philibert kopogott az ajtaján: – Camille! – Igen? – Megérkezett Sába királynője. Camille le volt sújtva. Camille megmutatta nekik a műtermét. amíg tudom. – Én mindig nagyon egyenesen tartom magam! Néhány kisebb vázlat után Camille letette a ceruzát. Tehát itt lakol? És itt is dolgozol? – Annyira örülök.. Camille dolgozott. Nem. hogy hívnak. megbánásának és az arcát olykor eltorzító emlékeknek emelt. – Ne törődj vele – mondta Mathilde –. és a ruhájához illő kis fejkendőt viselt. amelyet Camille Paulette vidámságának. csak provokál. azt mondtam. hogy megint látlak! – Na. Ezt soha nem fogja Pierre-nek adni. Menni fog. Annál jobb! Ez a vázlat mindig vele marad. Ez a jóember is meg van hatva. hogy eljövök. A haját a koponyája kétharmadáig epilálták. – Ó! Ez! Ez csodálatos! – Még nincs kész! – Ezt ne add másnak! Camille bólintott. így. Templom volt ez. egyenesen Camille szemébe nézett.. El voltak képedve. A legszebb ruháját vette föl. Függőben marad. Le-sújt-va. ami itt a földön elválasztja őket. – Nem tudlak lerajzolni. minden technikával és minden méretben. Philibert pedig nagyon előkelően viselkedett. mert négyre esküvőre vagyok hivatalos. Még nem volt kész. biztos vagyok benne. Csendben járták körbe a lakást. és csodálatos megvetéssel kijelentette: 317 . Mamadou felvetette a fejét. Mint a kettőjük lehetetlen barátsága. Ott van a szalonomban. és magára aggatta az összes ékszerét.. Franck nem volt otthon. – Igaz.

mi van? – Hagyj békén! 318 . aztán falnak fordult. felkínálta és mégsem adta oda magát. mi történik. és Franck napról-napra veszített az önbizalmából. Kivárta. és soha nem fogja odaadni Pierre Kesslernek. és ahol Camille azt üvöltötte: most már csak egy barrakudát ennék. Kermadecnél volt. Igazán megpróbálta pedig. Franck másnap sem aludt otthon. nem történt semmi különös. Kesslerék és Mamadou látogatásán kívül. Franck egy este nem aludt otthon. Camille nagyon szerette őt és mégsem szerette. Camille dolgozott. hogy meglássa a kis Boulit a „szép néger nő” karjában. A napok hosszabbodtak. egy bar-ra-kú-dát!. Diululu királynőjének öltözve. Kíváncsi volt. de az egyik dögletesen szomorú estén felvitt egy lányt. A legtöbbször egyedül. és harmadnap sem. de nem hitt benne. amíg a lány elélvez. aki soha nem lesz képes rá. És ő soha nem fogja befejezni a nő arcképét. hogy Marie-Anastasie Bamundela M'Bayé soha többé nem jön el ebbe a negyedbe gyermekkori faluja. hogy megünnepeljék Franck egyik haverjának a harmincadik születésnapját. halljátok. Philibert próbált. még egy születésnapi bulin kívül. – Hé. Camille pontosan tudta. Camille egyetlen megjegyzést sem tett. ahová mind a hárman elmentek. a tolószék egyre koszosabb lett.– Az én nevem: Marie-Anastasie Bamundela M'Bayé.

. amikor Paulette mintha ott sem lett volna. 319 . biztos van valami eszközöd.. és két tölténydobozt a vállszíjamon? Miért állok le a hülye részleteknél? Fogj már egy konzervnyitót. Én aztán tudom.. és hol megy át a bajban lévő magára hagyásába? Ez a kérdés dolgozott benne. amivel elintézhetnéd.34-es Zeusra.. – A nevedre. és tartotta neki a kengyelt. mint velem? – kérdezte a száját harapdálva.10 Paulette már szinte egyáltalán nem járt a saját lábán. Vajon hol ér véget a másik ember akaratának tisztelete. Tartsd meg magadnak a rohadt kis mosolyodat. – Szóval egy szolga. és Camille nem is próbált hosszabban elbeszélgetni vele. Ráadásul Franck már nem tudta recept nélkül megszerezni Paulette gyógyszereit egy hajdani barátnőjétől. Voltak napok. A nappali fényben vagy a lámpák fénykörében. az idős hölgy olyan üdén és frissen ébredt. tartsd csak meg! Egyedül fogod végezni egy magas toronyban. nem kérek belőle! Ez minden. aki patikában dolgozott. hogy egy leastafier egy nagydarab fegyveres szolga volt. hogy magaddal ragadj? Miért kínozlak? Miért hordok fűzőt a mellvértem alatt. hogy vigyázzon rá.. – Nem gond! Tizenkét évig ápoltam otthon az anyósomat. – Igazán? – Igen. Franck összeszorított fogakkal nézte Camille-t. – Ugyanazt csinálod velük is.. hogy másnap már tényleg elviszi egy orvoshoz. A földigiliszta. amikor ennyire haragszol! Milyen szép vagy. Felszálltak a 19.. a fenébe! Nyúlj be a csomagodba. aki beleszeretett egy csillagba – már nem sokáig bírom. Tartsd meg magadnak. hogy Perreira asszonyt kellett megkérniük. kivel alszol? – . aki gyalog követte a lovas urát. hogy lélegzethez jussak! – Mire gondolsz? – kérdezte Franck. máskor meg kirobbanó formában volt. úgyhogy gondolhatják. a színes ceruzáiddal. – Franck Lestafier! – Jelen! – Amikor nem velem alszol. – Nem. Másképpen próbálta megtartani. Úgyhogy Paulette hetek óta gyógyszert sem szedett. de úgy kell neked! Ez haláloson fárasztó. leültek egymással szemben. A minap olvastam egy régi szótárban. mint egy rózsaszál. és éjszaka valahányszor arra az elhatározásra riadt fel. és csendben elkészítették a számadásukat.. Milyen édes vagy.. amikor felhúzod magad! Miért nem engedem. hogy van az öregekkel! Az előadás egy régi kultúrházban volt az elővárosi vasút végállomásánál. Philibert előadásának estéjén például olyan elesett állapotban volt. amit adni tudsz! A kis mosolyaiddal szédíted az embert. vagy mi.. és ez kimerítette Camille-t. Camille mosolyogva nézte Franckot.

– Ha belegondolok. Camille előrehajolt. aki odaadja. a langyos Fanta. végül oda lyukadtam ki. túl jól szórakozott. ha elmesélem az első ta. Egy jótékony szellem. és. és rövid repülősdzsekit. és mindig sikerült: sóhajtozva számolgatta a képeslapjait. nyugi! Megnézném. hogy kihagy az agya. hogy mit csinálnál... Meglehetősen szomorú hely volt. amikor felbukkantak a felszínre a végállomáson.. Vagy elkezd dadogni. megszámolta. – Jó estét! Hát. színes csíkos harisnyát. rossz véget ért álmok illatát lehelte.. ha te lennél ott! Kedved lenne az agyadat tenni ennyi sok idegen előtt? Az első részben gyerekek produkálták magukat. elnyűtt. A terem lassacskán mégis megtelt. megjelent egy elképesztő lány. nem bírom elviselni.. hogy megnyugtassa. a papák videokamerájuk akkumulátorát ellenőrizték. én gyermekműhelyeket vezetek a Beaubourg-ban.. körülbelül. Én. megőrülök. Akkor majd kiskanállal kell összeszednünk! – Sssss.. Gondolj csak bele.. Amikor megint elsötétült a terem. – Szóval. Szóval tavaly történt. úgy. és Philibert még mindig sehol. vastag láncokat rázva rikácsolták ki magukból az egzisztencializmusukat. Camille és Franck átvették a jegyüket. a Kishercegből és a Broca utcából szavaltak. Franck a földet kapálta a lábával. hogy Franck hülyén mosolyog.. 320 . ahogy sikerült. Camille a térdére tette a kezét. amelyet elborítottak a gyöngyök. hogy az én Philoum hamarosan szembetalálja magát ezzel a rengeteg emberrel. lehet. és helyet foglaltak: a bőség zavara. – Ha bárki is kiröhögi. Franck elképedt: – A mindenit. és látta.. aki elfogadja. a kísérleti színházi tanfolyam résztvevői. és vé. esküszöm. Mint Chaplin. Haja színe jól illett cipője színéhez. Azt hiszem. A francba! Langyos Fanta. sokat gondolkoztam azon. amikor ideges volt. és a dicsőségről szőtt. Utánuk egy csapat hányaveti mozgású kamasz következett. miképpen mutathatnám be önöknek a következő. mi van a fejükön? Harisnya. azután újraszámolta a képeslapjait.. mindig úgy intéztem. Camille nem tudta lerajzolni őket. hogy talán az lesz a legjobb. és megnyugtatja azt. zöld tüll miniszoknyát. A Scapin furfangjából. Valahányszor elmentem mellette. – Tudják. A kéz jó dolog.. így. vagy nem érti meg soha. Templomi. Minden rendben lesz. Mint mindig. hogy rajtakapjam. vagy micsoda? Szünet.. rózsaszín Converse cipőt viselt.. Aprócska volt. A mamák szépen kifestették magukat... Neonsárga betűk hirdették Ramon Riobambo és lámaszőr-pulóveres zenekarának diadalmas turnéját. Mint. Összevissza hadonászott.. egy maroknyi konfetti.. Éppen nekünk való – suttogta Franck.. itt volnánk. találkozásunkat. – Na nézd csak. pártfogói hangulat. A körszakállak. hiszen dadog. A következő számot. bolondos teremtés. az a fajta megható.De mégis kézen fogták egymást.. mert mindig a forgóállványai mellett állt. Queneau-tól.. hogy beverem a pofáját! – Nyugi! – Nyugi. Szóval muszáj volt észrevennem őt. Nem kötelezi el azt. akit vagy az első pillantásra megszeret az ember..

Ez a fiú.. kis apródja hangosan megnevezte a tárgyat: – A sisak. Kérem. de legalább hallani lehetett. Amikor bemutatkoztunk egymásnak. pajzzsal és az összes többi vacakkal... a népek vezére Loire és Cholet között. Charles nagyapó a török ellen Szent Lajossal.. Néhány perc múlva egy kisfiú lépett oda hozzá. Sovány volt. azé a Belleville-é.de Belleville” „Á! kiáltott fel erre ő. Philibert elkezdett beszélni.. Ám egyelőre nem volt világos. miközben a másik kezével befogta az orrát. 1415-ben.értik? Azzal a kecses bájjal.. itt van. csak egy liliom-mintás alsógatyát. hogy sírjon vagy nevessen. de nem lehetett érteni semmit. kócsagforgóval. hová fog kilyukadni. Valahányszor levett magáról egy darab vasat. A lábvért. Felállt. Ez a fiú magába gyűjti a város összes fényét. látják? Aki a képeslapokat számolja. és a kisfiú lehúzta „cipőit” is. a dédnagypapa a Chemin des Dames-on. – Nos. és nagyot füttyentett. Luois papa. Amikor csak tátott szájjal áll. A sisak alatti vassapka. sápadt. Philibert továbbra sem mozdult. Nem lehet nem szeretni őt. 1271-ben. A combvért.... Camille majd összemorzsolta Franck ujjait. Majd maguk is meglátják. felsorolva tiszteletreméltó felmenőinek dicső hadi cselekedeteit. összerogyott. és mert udvarias lány vagyok... A könyökvértek.. Többen nevetni kezdtek...... dadogtam. Maximilien dédnagybácsi Napóleon oldalán. aki harcolt a Habsburgok ellen 1672-ben?” „Nem.. és még valami.. A nyakvédő.. Mellvértben. Amikor már nem tud semmit. – Ja. Nagy művészet.. 321 . Egyszer aztán segítettem neki és. íme. – Ez vagyok én.. A hasvért.... A mellvért. tapsolják meg! Franck szájába vette a két ujját.. én a párizsi Belleville-ből származom. Ezernyi részlettel. – És íme. Ekkor Philibert zseniális sztriptízbe kezdett. azt mondta: „Philibert de la Durbelliére”. földrajzi megjelöléssel: „Suzy. mi volt a legrosszabb? Hogy még csak nem is bánta! Ugrott egyet. És nagyon megszerettem. és az egyik kezében a feje fölé emelte. Jehan... amit mond. itt a családfa utolsó levele. – A lábfejvért! – mondta győzedelmesen. nagy karddal. Philibert nehézkesen becammogott. csak nem Geoffroy de Lajemme de Belleville leszármazottja. felállt egy zsámolyra. ami torkon ragadja az embert. Louis-Marie. Bertrand papa nagy szarban Azincourt-ban.” És tudják.. Ezenközben Philibert. Néhányan elmosolyodtak. én is hasonlóan válaszoltam neki.. A térdvért. Amikor az ember nem is tudja. A vaskesztyű.. A torokpajzs. könnyes-bús szívvel. Bidule bácsi a Fontnoy-i csatában. Georges Marquet de la Durbelliére monoton és szenvtelen hangon családfájának ágait taglalta. A közönségen borzongás futott végig. és anyai nagybátyja a nácik börtönében Pomerániában. és felcsapta a sisakrostélyát. Franciaország története 3D-s változatban. A lovag végül mindent levett magáról.izé.. Páncélban. Egy jó gegnél semmi sem lelkesíti fel jobban a közönséget. és nem viselt mást...

Mind hercegek voltak. nem. a gúnyolódás. Illemtanórát tartott. mert egy másik században született. és arról. 322 . A pisivel töltött pohár. A fehér galamb.. amikor a nyelve elakad zavarában. Philibert a közönséghez fordult: – Vajon miért? Hogyan történhetett. a vécébe dobott szemüveg. tudomásom van róla. ahol az abortuszokat végezték. akik vétettek ellene. Mert televízió. hogy meg tudjon bocsátani azoknak. amelynek az áldozata volt. Philibert mesélt a szorongásos rohamairól. mert viszketőport szórtak a ruhájába. Találkoztam néhány emberrel. elmesélem maguknak. hogy soha nem nézte meg az Egy kis kiruccanást. miközben ő vakarózott. Az altatókról. Pedig nem is volt olyan mulatságos. az emberek nevettek.. aki minden szombaton megkérdezte. Gaffiot-t. Elmesélte a kollégiumi éveit.. Kényszeres rögeszmés zavarairól. minden kivégzésre. és az apja. Philibert elmesélte elfuserált születését. És odahagytam a szülőföldemet. – Gondolom. kiürült koponyájáról. és dicsőséget hozott-e az őseire. tönkrement fogairól. a biztosítási kartonjáról. amikor azt tanították neki.. utána bőségesen idézett latin nyelvű könyörgéseket. Szerencsére már jobban vagyok. és hosszan idézett a nagymamája illemtankönyvéből: A nagyvonalú és kifinomult személyek egy cseléd jelenlétében nem engedhetnek meg maguknak olyan összehasonlítást. Nevettek. fogják majd erre mondani.. hogy egy ilyen dicső hadoszlop trónörökös hercege papírlapokat számolgat egy olyan helyen.Az apródja ráborított egy katonai köpenyt. amely a cselédre nézve sértő lehetne. ugye? Néhány kedves hang megnyugtatta: Nem. mert ott az apácákon gúnyolódtak. a kis vendée-i parasztgyerekek kegyetlensége. a parittyáját. és valóban. hajlott hátáról. És meg voltak hatódva. Mert ő is nevetett az egészen. és főleg azért. hogy méltó volt-e a rangjához. végül bevallotta.. mert mulatságos volt. És az emberek nevettek. hogy kiküldte embereit a Grève térre. kirándulások és szeretet nélkül nőtt fel. újságok. Igen. hogy szerethessem az életet. És akkor megfordult a szél. mint egy lakáj”. hogy ellent tudjon állni a kísértésnek. Leengedtem a felvonóhidat. a durva kínzások. De mégis! – felemelte a hangját – Az uraknak a szolgáik iránti udvariassága nem fajulhat alacsonyrendű bizalmaskodássá. és nyersen azt mondta nekik: „Menjetek iskolába!” Napjainkban már jobban vigyázunk az emberi méltóságra és a szerény sorsú emberek érzékenységére. mindenki vele nevetett. hogy tartson távolságot a kisemberektől. Például: „Ez a bizonyos személy úgy viselkedik. ugyanis rendellenesen feküdt „már akkor is” – sóhajtotta – és hogy az anyja nem volt hajlandó kórházba menni. aki nem ismert más erőviszonyokat. A fehér tollforgó alatt.. századi hercegnőnek az volt a szokása. én vagyok az egyetlen francia. a nyilvános helyeken feltámadó szorongásairól. Például nincs annál közönségesebb. és ez a mi időnk dicsőségére válik. ahová soha nem fért el a neve.. ő. Majd az ókori görögökről beszélt. A hajdani nagy dámák nem bírtak ilyen finomsággal. felidézte az urak életét irányító szabályokat. a dadogásáról. mert a leghalványabb jószándékot sem tapasztalta az őt körülvevő világtól. hogy mindez azért szakadt rá. mint odafigyelni a fecsegésükre! Még jobban megmosolyogták. Elmesélte a világtól elzárt gyermekkorát. a hosszú esti könyörgések. csak az ólomkatonái lassú hadmozdulatait. és azt a számtalan kegyetlen csínyt. és a felügyelő tanár gyanús vigasztalása. Nem te vagy az egyetlen! – Szerencsére. hogy egy 18. az istenért. aki nem látta a Nagy átverést. amelyet teljes szívéből gyűlöl? Na jó.

és legyenek engedékenyek a rózsaszín hajú Lojális kisasszonnyal is. nem untattam önöket túlságosan ezekkel a poros emlékekkel. Philibert végigsimított a rózsákon. és nem szeretném őket kellemetlen helyzetbe hozni.. és a karjába emelte a lányt: – Ez aztán győzelem... az ő égből pottyant Super Nesqickjük.. Néhányan közülük itt vannak a teremben.. – Büszkék lehetnek rám az őseim! 323 . Mivel őket nézte... de. Mert az a fickó. Philibert komótosan felöltözött. akik hiába próbálták visszanyelni a torkukban lévő gombócot... a rózsaszín hajnál! Mi. mert ő vett rá arra. márkiné lesz belőőőőőőőőőlem! Philibert csálén álló szemüveggel feltápászkodott... Aki megmentette őket... hát. Úgyhogy.é. Azt hiszem. Ha mégis így lenne. az ő védangyaluk.. mint én.. hogy megkérjem önöktől a lá.. mire apródja egy pár kesztyűvel és egy csokor rózsával futott elő. de Belville kisasszony szülei itt tartózkodnak a teremben.. hogy Martin úr és Martin asszony. aki a nyomorúságos életével szórakoztatta őket. és feldöntötte Philibert-t.mivel tudom. és sovány karjaival átölelte bátortalan vállukat.. – Dadogok. hogy nem kezdem elölről. Miközben az emberek tapsoltak..mi. Most már frakkot és cilindert viselt. önök elé ma este. – Jegyezzék meg a színét. Ígérem.. Remélem. friss vajszín. – Nos. az ő Philoujuk volt. hogy kiálljak ide.. Istenem! Gyógyíthatatlanul tudálékos vagyok! Hol is tartottam? Ja igen. kérem bocsássanak meg. é.akik sokkal nemesebbek.. nem gondolják? Elmosolyodott.... ugye? Nevetések. mert azért jöttem. mindenki Franck és Camille felé fordult. Ebben a pillanatban egy ágyúgolyó repült át a színpadon. A botjával a színfalak felé intett. és ez most az egyszer teljesen normális. de. da. és a színfalak mögül csak annyit lehetett hallani: – Húhú. Philibert arca eltűnt a tüllkupacban. mindent elmondtam. aki ott beszélt.én Letérdelt: – Da. dadogok... az égimeszelő.

értették egymást. – Mit gondolsz. Nem kellett túl sokat beszélniük. Alapos és keserves berúgással.. közben Camille elmondta Paulette-nek a jó hírt.. mint idefelé jövet. Túl felháborító.. ez túl felháborító volt. Egymás mellett ültek. hogy ez volt az utolsó csepp a pohárban. Túl veszélyes lett volna. ).11 Camille és Franck nem maradt ott a csoport évzáró buliján. Franck lehajtotta a fejét. hanem elektro.. hazajön ma este? – Mmm. és boldogtalanok saját maguk miatt. Philou. hogy tévedek. Lehet. Túlságosan meg voltak rendülve. Az volt az érzésem. és a világ összes árvájának egészségére koccintottak. és most sem beszéltek többet... 324 . mint aki túl sokat ad az etikettre! – Őrület. nem? – Őrület! – Elképzelted. Philibert a dühtől remegve kifakadt: „Mit szóltok hozzá? Húsvét van. és egészen elviselhető technót hallgattak közben. amikor megismerkedik a menyével? – Szerintem az nem holnap lesz. Az elhagyatottság ismerős ízét érezték a torkukban. milyen pofát vág majd Marie-Laurence. Nagyon megüthették volna magukat. és nem beszéltek többet. Annál jobb. és még nem voltak felkészülve az efféle beszélgetésekre. Vele elszenvedtették a világ összes kínját.... majd ettek pár falatot a szalonban. amikor az ebéd után körbevittük Paulette-et a kertben. hogy alapos berúgással zárták az estét. hol fognak élni? És mi. És neked van igazad: nem érdemelték meg őt. és még egy tojást sem dugtak el Blanche-nak a kertben!”. – Jaj. úgy szabadult meg a haragjától. Hogy nem dugtak el tojásokat annak a kislánynak. A barátjuk házasságát használták fel ürügyül: erős alkoholokat ittak.58-as vonatot. és nem neheztelt meg érte. mert nem késhették le a 23. mi hol fogunk élni? Stb. mondod majd.. de úgy érzem. – Ez nem techno. Márpedig olyan sok volt belőlük. – Miért mondod? – Nem is tudom. ne haragudj! Philibert tényleg nem jött haza aznap éjszaka.. hogy sötét elhatározásra jutott. Női megérzés. de ez.. és a lakás szörnyen üresnek tűnt nélküle.. kénytelenek lettek volna jövő időt használni (és ha megházasodnak.. Nem úgy néz ki ez a kislány. A múltkor a kastélyban... Ha folytatják. Boldogok voltak. Philibert miatt. Franck kifizette Perreira asszonyt...

január 5-én Montreuilben (Seine-Saint-Denis megye). Ami azt jelentette. hogy egy első osztályú temetésen vegyen részt a Szajna túlsó partján. Camille. hogy ilyen gyorsan elkötelezték magukat egymásnak. született 1980. Suzy rózsaszín. és olyan ügyesek voltak. Párizsban. Camille pedig arra.. Marie. Ezt te nem értheted. egy rózsaszín. Philibert a könyvei 1/100 000 részét átköltöztette felesége apró. Franck. Egy nyakkendőt kötött a derekára. Franck ugyanolyan öltönyt viselt. Először vett fel nőies ruhadarabot mióta is? Emberemlékezet óta. mint Suzy. hogy Suzy önzetlen volt. Philibert nagyapjának ruhatárából –. Franck pedig alattomosan nézett rá. feleségül veszi Suzy Martint. augusztus 8-án Tours-ban (Indre-et-Loire megye). mert Suzy egy percig sem gondolta. aki nem árulja el a korát. De valahogy nem érzett rá. Georges. és mindig ott aludtak. „Ez volt az álmom!”. hogy folytassa Suzy arcképét. turnűrrel és egy két méter hosszú fátyollal. egyszerűen csak nem kapott levegőt. csak sötétebb árnyalatban. született 1967. Germain. született 1977. és szanaszét álló tollakkal. hogy elhagyja imádott negyedét csak azért. madarakkal. sárgára festett hajú fiú. Louis-Marie. Philibert. Hagyd a fenébe. Te görcsösen kucorogsz önmagad belsejében. 2004. júniusának első hétfőjén. aki alig volt visszafogottabb jelenség. február 17-én Meudonban (Hauts-de-Seine) meghatott tekintetétől kísérve. aki nem hagyja megragadni magát! Ez a szakma veszélyeihez tartozik! Philibert már nem dadogott. Folyton nevetett. a két tanú: Lestafier. Lestafier Paulette jelenlétében. amint Suzy eltávolodott a látóköréből. Ha belegondolok. kétszobás lakásába. zöldpöttyös díszzsebkendővel. hogy azt hittem: eleven vagy! Aznap este nyilván be voltam lőve. kerületi polgármesteri hivatalban. a Durbelliére család nagy piknikkosarával. Jehan.. egy magas. és csodálatos vörös szandált viselt. Tessék. Élisabeth. úgysem fogod megérteni. Philibert pedig szerette őt. a XX. Csak a rajzaid szépek. Rajtuk kívül jelen voltak még a menyasszony szülei. Utána az egész díszes társaság elment piknikezni a Buttes-Chaumont parkjába. még valaki. hogy ennyire el tudtam 325 . mint Philibert. Mire vártak volna? Miért veszítsünk időt a boldogságból? Micsoda hülyeségeket beszélsz! Camille kétkedve és ellágyultan megcsóválta a fejét. amikor Camille-éknál vacsoráztak. ismételgette nevetve. valamint a legjobb barátja. és Fauque. ami a térdéig ért. Philibert arra használta fel az alkalmat. Te csupa gubanc vagy. született 1970. Maurice. Camilleon hosszú fehér ing volt – egy szmokinghoz való darab. Paulette kalapját Camille készítette: kis fészek volt. furcsállkodva néztek rá. hogy a parkőröknek nem sikerült elkapniuk őket.12 Marquet de la Durbelliére. És amikor Camille csodálkozva kérdezte. hogy lehet. Philibert a csodálatos fehér lenvászon öltönyét viselte. hogy újabb könyveket költöztessen át Suzyhoz. szeptember 27-én La Rochesur-Yonban (Vendée megye). Philibert megtartotta a szobáját. zöld pöttyös miniszoknyát viselt.

erősebb az egész világnál. – Duzzogsz? Haragszol.” És az amúgy is az ő baja.. és visszament Franckhoz a konyhába. Franck. meleget is. ha azt hitte.. Előtte az egész júliust végigmelózom. Mindjárt itt a vakáció! – Persze. hogy nem próbálta megértetni veled. Franck belenyugodott a megváltoztathatatlanba.. Vidéken tölteni a nyarat: Camille ötlete volt. ahogyan a csirkét belezik. Undorító így intézni a dolgokat. De beleegyezett. – Veled? – Naná! – Nem... rögtön az öledbe hullik a boldogság. Camille képes arra. Ennél jobban nem jött tőle izgalomba. de Paulette sem talált benne kivetnivalót.. hogy éppen azért rajzolsz ennyire jól... De te olyan makacs vagy.. – De én jól érzem magam veled. Bolondot csinálsz belőlem.. Különben is. mert holnap korán kelek: kiviszem a zöldbe a hölgyeket. mert teljes szívedből szeretkeztél vele. – Undorító. Még meg sem születtél. pedig csak ki voltál éhezve.. lefekszem.. hogy szerelmeskedj velem.. hogy tőle távol éljen.. máris elszaródott az életed.. hová jutsz vele? De őszintén! Camille letette a hátizsákját és Paulette bőröndjét az ajtóba. hogy elutazunk? – Egyáltalán! Legalább szórakozhatok egy kicsit! Camille felállt.szédíteni magam! Azt hittem.. Mint mindenbe. Nem szerelmes belé. Na sziasztok. és megfogta a kezét: – Na.. hogy erősebb Camille-nál.. azért jöttél. Erősnek kell lennie annak a fickónak. mert ilyen vagy. 326 .. gyere. hogy létezik! Philibert azt mondta. aki szét tud téged hajtogatni! Egyébként nem is biztos. mint egy érett gyümölcs? Szánalmas vagy! Ugye te is átlátsz a kis játékodon? Mit hittél. Istenem... – Miért nem? – Mert már nincs kedvem. – Ugyan. – Hová? – Lefeküdni.. És meg azt sem lehet mondani. olyan hiú.. Philibert gyengéden megrázta Franckot: – Mi van veled? Mintha messze járnál.. és ebből már elegem van. – . – Rendben. hogy ez most megváltozik? Mit hittél? Hogy azért. – Szomjas vagyok. – Egyszerre fújsz hideget is. ha nem erőltették túlságosan.. Amikor Camille elővezette a tervét.. nem vagy te erősebb. Én nem. Csak azért vagy kedves. mert kedves voltál vele. és egyszer és mindörökre kisöpörni belőle a sok szart. szólt előre: „Köszönöm. fiacskám... mert vaj van a fejeden. de ez túl nagy ár. és nem is lesz soha. – Fáradt vagyok.. Nem... miért gondoltad.. mi kellene? Kikotorni a fejed. milyen ostoba vagyok! Tudod..... – .

Egyebet már nem húzol ki belőle. És újrakezdődött a kis életük. hogy velem legyél. Szerszámokat és ötleteket csereberéltek. nyugodtabban lehetett szeretni a képeiket. miközben Camille a kerttel és egy Édouard Debat-Ponsan nevű festő nagyon szép feleségével és unokájával ismerkedett. Mi ütött belém. De kit érdekel! Mivel nem lengte körül a zseniknek kijáró ájult imádat. akik most újították fel a szomszéd házat. öreg masinával ment vissza a városba. és lassan törölgetni kezdte. hogy jól érzed-e magad velem! Nem akarom. hercegnő! – Belém szerettél. Camille visszatért a nagy festékesdobozaihoz. – Eljössz jövő szombaton? – Minek? – Hát. Hihetetlen. Camille megismerkedett egy angol házaspárral.. ha előbb kezeltetnéd magad. hogy két hónapot tölthet egy rohadt lyukban egy öregasszonnyal? Te nem vagy normális nő. pont. Franck elbúcsúzott a nagymamájától. Olyan volt. aki én vagyok. és akkor lennél becsületes. A ház belső dekorációjával foglalkozott. hogy jövő szombaton eljövök és megbaszlak. Camille. kérlek. Camille és Paulette elment a tours-is Szépművészeti Múzeumba. – Majd meglátom. hogy egy olyan csaj szórakozzon velem. mint Corot második tanítványát. és az jó lesz nekem. Kivette az ecseteket a hígítóból.. de aztán mégsem. Lehet.. Franck otthagyta nekik az autót. Paulette egy hatalmas cédrus alatt várt rá (túl sok volt a lépcső).. És itt mindig napon voltak. mindent visszaszolgáltat neked.. Boldogíts egy másik balféket a finom árnyalataiddal.. úgyhogy hagyhatod az egészet a fenébe. Azokat a bizonyos „kismestereket”. megőrjítesz! Ez az! Beszélj csak velem úgy. Ez a festő nem is volt benne a lexikonban. aki nedves lesz a gondolatra.. És talán őszintébben is.. Francknak igaza van: majd meglátják. – Majd meglátom. akik nem voltak benne a lexikonban. Ez a szerencsétlen. 327 .. – Rendben. ha nincs jobb dolgom. a korszak tájképfestőit. – Leszarom. Elhúzol. akinek a képeit csak azokban a városokban akasztják főhelyre. Ugye. hosszúnak tűnt. mielőtt a nyakába akaszkodsz az első arra járó faszkalapnak! – Paulette-nak igaza van. mint Párizsban. – Na. erről van szó? – Jaj. milyen mocskosszájú vagy. Debat-Ponsant sohasem emlegetik másképpen. Pihenni. Camille nagyon szerette azokat a festőket. Gondolkozni akart.. Lansyer-t pedig.utánozta Franck nyafogva. csak még lassabb. gintonicot ittak.. és estefelé.. mint Olivier Debré nagyapját.– „De én jól érzem magam veled”. amikor a sarlós fecskék belekezdtek a táncukba. és eltűnt az út végén. Mint ahogy Emmanuel Lansyer sem. elég hmm. A másnapi út. akinek a műveit pár napja csodálták meg a loches-i múzeumban. mintha valami nagybeteg lennék! A kurva életbe. csak egy kevés jóérzést kérek! Egy kis tisztességet! Ezt azért mégsem érdemlem! Gyerünk. – Meg sem csókoljuk egymást? – Nem. a segged és az agyad riszálásával.. ahol éltek és dolgoztak.. hogy eltűröm. A többi. és a pöfögős... de nem csókollak meg többé. a művészi elkenéseiddel.

.Franck nincs itt? – Nincs.Camille állandóan azt kérdezgette Paulette-től. – Hé! Hó! Paulette! Válaszoljon! Most még süketnek is tetteti magát? – Nem akartalak zavarni! – Csakhogy lódít! Saját magát nem akarta zavarni! A maradék időben Camille kertészkedett.. Vagyis biztosan... hogy menjen el vele a háborúba. hogy „ó.. és Camille alaposan megmosta a fejét: „Ó. Az idős hölgy egyszer vagy kétszer eleresztette magát. elfogy? – Mivel van úgy? – Hát az érzelmekkel. hogy ezzel is úgy van. Philibert pedig spanyol útikönyveket olvasott a nyugágyban.. de ezt ne! Én csakis magáért vagyok itt! Szóljon nekem! Maradjon velem. Figyelje ezt a duót. amikor először beszéltünk róla. – És. – Csitt. ez nagyon szép! Don Rodrigo azt ajánlja a barátjának.. Nem tettem szemrehányást. 328 . – Nem. hogy szerelmes Erzsébetbe. És most rajta volt a sor... – Azt hiszed. – És hol a motorja? – Nem tudom. mint a ceruza grafitjával? Hogy ha sokat használjuk. de Camille ragaszkodott a fixa ideájához. Paulette! Isten.. dolgozott. mindent.. de volt szerencséjük fogadni az elválaszthatatlan Márki úr és Márkiné látogatását.” „Szép.. „Figyelje csak. és – végre – elolvasta az Alexandriai négyest. Camille! Camille bedühödött: – Mi az. – Ebben nem is kételkedtem.. Ő is az unokatestvérem. rosszabbat tettél. – Azt akarod mondani. Hogy nem érdekli más. Paulette. nincs ketrecbe zárva!” – . hogy Párizsban maradt? – Gondolom. hogy Paulette-et nem hagyja belezuhanni. barkácsolt. – somolygott Camille. hogy lehetetlen alak. mi?” De Paulette már elszundikált. amit akar. csak a motoros újságok apróhirdetései. – Olyan boldognak látszottatok! – Igen. betöltöd a lelkünket. Franckra gondolt. – János Károlyhoz.” „Várjon csak. beházasodás révén. hogy így maga alá csinál? Ha jól tudom. Nyugodj meg. Néha hangosan olvasott. felhangosítom. a jó életbe! Milyen dolog az. hogy nem kell-e vécére mennie.... De maradjunk ennyiben. és hogy. mivel a jövő héten indultak nászútra.... Camille”? Te magad mondtad. Franck nem jött el a következő hétvégén... Nagyon szerencsétlen dolog volt ez az inkontinencia.. hogy elmesélje az operák tartalmát.. Philibert elszomorodott: – Ó. – hevesesen hadonászva énekelt – na ninana ninana. nem. ne rontsunk el mindent... Így akarja elfeledtetni vele. Suzy leterítette a jógaszőnyegét a gyomok közé. Hogy jó kedvre derítse Paulette-et..

– Camille! – Mmm. – Én is. gondoltam. – 2004. Camille elolvasta. – Csak jojóztunk vele. – Nagyon sajnálom! – Ugyan. 329 .. Talán jobb lett volna. reggel nyolc órakor. – Nem. – Igazán ezt gondolod? – Nem.– Mikor csináltad a legutolsó önarcképedet? – Miért kérdezed? – Mikor? – Régen. visszaadta. ha otthagyjuk... persze. hogy örökké tartson. És Franck tudja már? – Még nem. Csak valamit meg kell javítanom a motoron. – Mondtál valamit? – Túl szép volt. tudod! Nagyon. Ott is nagyon jó. Mutatta Philibert a levelet? – Igen. nagyon festői. – Talán túlságosan hiányzom neked? – búgta Camille a telefonba. – Igen... hagyd! – Suzy már nézegeti a környéken a lakáshirdetéseket. – Nem. ahogy az apám mondaná. állj... Franck bejelentkezett a hétvégére.. és elnyúlt a fűben Philibert lábánál. – Ennek semmi köze hozzá. október 1-én. – Mi lesz akkor? Philibert odaadta neki Buzot. ahol volt. – Paulette-re gondolsz? – Igen. – Na. párizsi közjegyző levelét.

Csend. Hát véget ért a haladék. és ezt tudtam is. aki a tolószékében napozott. hogy eljött az ideje. Tudod. Vagyis inkább egy tésztaféleséget. és elmentem. Camille kihozott egy takarót. Felfogod ezt? Mintha az lett volna a szerencsenapom. A férjemet. és hívtam a mentőt. – Eldobtam a lottószelvényt. Paulette már mosolyogva aludt. aki az urát várja. Egy igazi. és kiment a kertbe Paulette-hez. nem jobb egy kicsit? Vihar lesz.. Csend. Camille quiche-t sütött aznap ebédre. Utána sodort egy cigarettát. nagyon súlyos szívbeteg volt. – Éppen a konyhában álltam. Éppen maga mondta a múltkoriban. aztán. látja? Pedig én nem szerettem csevegni. – Maurice-t.. Jó ráérősen gyalogoltam. Camille kezet mosott. 330 . alázatos kis asszonyka. levegő után kapkodott. És az a legrosszabb. Camille kiegyenesedett. – Azt hiszed? – majdnem könyörögve kérdezte. mert soha nem lettem volna olyan arcátlan. az szívroham. tovább dolgozott.. mert kenyeret akartam venni... Vagy a hullaszállítót? Már nem is emlékszem..13 Eltelt a hét. de aznap reggel bűbájos voltam. – Micsoda? Jézus Mária. de nem fordult hátra. és az arca. hogy Maurce kapott tizenöt évnyi haladékot.. – Miért nem mondasz semmit? – Mert azt gondolom. hogy összeesik. amit meg lehetett enni. Megöltem. Rendben. A szívroham. és én felvettem a kardigánomat.. mintha nem történt volna semmi. hogy megnézzem a nyerő számokat... És hogy a jóhiszeműségét bizonyítsa. és a pénztárcámat keresgéltem. amikor Paulette odasúgta a hátának.. – Biztos vagyok benne... Persze akkor már túl késő volt. amikor. – Nem mondasz semmit? – Nem. És hogy van a kisunokája? És a reumája. Éppen térden állva kapirgálta a földet.. Vagyis inkább valamit. hogy még egy lottószelvényt is kitöltöttem. Láttam.. nagy szalonnadarabokkal. Az utóbbi időben egyre gyorsabban hanyatlott. Aztán végül csak hazamentem.. Hörgött. – Camille! – Igen? – Köszönöm! Amikor egy bő félórával később felállt. Minden ház előtt megálltam. – Megöltem. és ő már halott volt.

Utána megmosta őket. – Hé. Csak egyetlen egyet csinált. Utána lezuhanyzott. És talán ez lett a legszebb. Utána megnézte a sütőben a quiche-t.. Paulette vállára tette a kezét.Utána kipucolta a körmét egy fogpiszkálóval. és kiment a kertbe.. Utána felvágott három fej salátát és néhány szál snidlinget. 331 . Paulette! Meg fog fázni! Gyengéden megrázta: – Paulette! Soha egyetlen rajz sem okozott neki ekkora gyötrelmet. Utána felvett egy pulóvert. Utána töltött magának egy pohár bort.

. Franck felzokogott: – Ó. nem.14 Már éjjel egy óra volt. nem! 332 .. – Még mindig iszogatsz? Letette a dzsekijét egy székre. – Vigyázz. és Camille feje fölé nyúlva kivett egy poharat a konyhaszekrényből.. ne mozdulj. Camille felemelte az arcát. a kurva életbe. Leült Camille-lal szemben: – A nagyi lefeküdt már? – A kertben van. amikor Franck felébresztette az egész falut. Ó.. Camille a konyhában volt.. – A kert..

Camille sírt. – És az urna? Tanulmányozták az árakat? 333 . – Ugye találsz majd nekünk valami szépet? Bólintott.15 – És milyen zene legyen? Van kedvenc zenéjük? Franck Camille felé fordult.

hogy a temetési szertartásról gondoskodjék. Camille a visszapillantóból figyelte a boldogan mosolygó Paulette-et. Mert tényleg ez volt Paulette kedvence. cserébe a ronda pulóverért. La-la-la. 334 . amikor a Villandry parkból tartottak hazafelé. Franck nagyon egyenesen tartotta magát. – Nem kell vele csinálni semmit? – Nem. S volt idő.. amikor még nagy koncerttermek álltak a mozik mellett.. Kivette a kazettát. olyan szép volt – sóhajtotta –. hogy talál egyáltalán. mint sejtelem. Amikor a magas fiatalember ezt a dalt énekelte. és odanyújtotta a krematórium alkalmazottjának. akkoriban. olyan szép! Tehát Montand úrra bízták a feladatot. Paulette éppen húszéves volt.. itt van jelen A rééé-gi dallam. útra a víg sereggel Kerék-páááá-ron.16 Camille-nak nem volt bátorsága hazamenni egy megfelelő CD-ért.. az áááá-lom. sok vagány.. És Philou még csak el sem tudott jönni. Sok márki. a kezét hátul összekulcsolta. Mert eltűnt. Ráadásul nem volt benne biztos.. És a rekviemről is. Valóban nem volt hozzá elég bátor. Hiszen Montand külön. meg Francis és Sébastien S Paulette. neki énekelte ezt a dalt.. – Jaj... Camille kifejezetten neki másolta össze. Hogy utcámban a kő Csak úgy táncolt a-lattam. és szinte nőtt a szárnyunk Kerék-páááá-ron. Mindnyájan őt imádtuk.. Elutazott a spanyolországi kastélyaiba. Firmin velem. Már visszatért.. ami a rádiómagnóban volt. de mennyien Ott volt Fernand. Mi jóbarátok. Lelépett mindahány.. amit Paulette a télen kötött neki. A minap is vallásos tisztelettel hallgatták meg. Camille sírt. Paulette látta is őt 1952-ben. Jó volt indulni reggel.

Három zenei hang.. Egészen egyedül.... Vajon hányan voltak ebből a műmárványból készült műkápolnában? Talán egy tucatnyian? Az angol házaspáron kívül csupa öregek.. a szív ma fel! Mindenki énekel. egy másik pedig egy kis fekete dobozt nyújtott át neki. Nagyon elegánsat. nehogy elsírja magát.. aki továbbra is az ujjait tördelte. Kondul. akik szomorúan ingatták a fejüket. És Paulette-et utoljára emésztette a tűz. Autóval mentek utána. a koporsó begurult. Yvonne meghívta őket. hogy igyanak egy kis szíverősítőt. A fickó aláíratta Franck-kal a papírokat. Bárkit követtek volna. A derék emberek szétszéledtek... És ő rájuk mosolygott. Egy ötven körüli hölgy lépett oda hozzájuk.... Újra az utcán álltak. hogy menjenek el hozzá.. Megkérte őket. Carminot asszony szipogva sodorgatta a rózsafüzérét. nem.Elmosolyodott. Nagyon szépet. hogy mennyire szerették a nagymamáját. A doboz csillogott a szabályozható intenzitással égő hamis kandeláberek fényében.. – Biztos? – Biztos.* A bajuszos fickó intett Francknak. miközben imádott szívtiprója énekét hallgatta. Camille Franck vállára borult.. és az ajtó újra becsukódott. És iszonyú erővel szorította össze az állkapcsát. mint a harang Az emlék fenekén. Kinyílt a kemence ajtaja. * Tótfalusi István fordításai 335 . Főleg öregasszonyok. És nyalábba gyűjtötte a fényeket. Mind a ketten. Az öregasszonyok elmondták Francknak. rééé-gi dallam. Majd bágyadozva S egyet lapozva Aludni mén. Franck bólintott. És megcsókolták egymást. Ó. De hát ezek mi vagyunk! La-la-la. – Köszönjük.

A jobb oldalt álló nevetett. felvágós volt. Azt mondják. Á. Gyere. de a maga nagymamája! Nézze! Nézze ezt a huncut tekintetet! Hány éves is volt akkoriban? Húsz? – 1921 novemberében született. és egy nagy dobozzal jött vissza. sőt egy napon fürdőköpenyben állt az udvaron. – Huszonhárom éves. Amikor ideköltöztem anyám házába. egy fényképészhez. és kivett egy piskótát a sütőből. nevetett és tréfálkozott velük (a német katonatisztekkel). Franck átnyújtotta a fotót Camille-nak. – A nénikém tanítónő volt. Azt is mondják. amikor a barátnője.. Jeanne Louvel lánya volt. Az anyám kívülről tudta a jegyzőkönyvet. Camille kiment a kertbe. mint ők!” de a nénikém nem mert kalap nélkül kimozdulni a házból. jobb alsó sarkában vidám aláírással.. Két fiatal nő. és nem volt hajlandó a fényképésznél sem levenni. fogják. Leborotválta a fejét az apja gyíklesőjével. Ez itt a maga nagymamája. és erőszakkal elráncigálta a városba. Ne szerezd meg nekik ezt az örömet. a másik kalapot viselt... Csend. megsárgult fénykép volt. Bemutatkozott. mondtam már. Lulu! Sokkal többet érsz. Gyerünk! Emeld fel a fejed. – Megismeri? – Tessék? – Ez. Camille felé fordulva keményen odavetette: – Nem volt akárki a nagymamám.. cakkos szélű. – És kopaszra borotválták? – Igen. Amikor bement... és ők vizet locsoltak rá.. Az asszony megvárta. Aprócska.17 Az asszony teát főzött. Lucienne az anyám nővére volt. maga már nagyon régen nem lakott itt. 336 . és leült melléjük. hogy nagyon magasan hordta az orrát. A keze remegett. Igen. „Gyerünk – mondta neki –. – Várjanak csak! Mindjárt megtalálom. Tanult lány. Amikor az utcán voltak. nem? Fogja. Franck nem ismerte. – Ez? – Igen. hogy Lucienne már több napja nem mozdult ki a házból. Az ott mellette az én Lucienne nénikém.. a háziasszony felkelt. eltesszük emlékbe. és ott nevetett az ajtójuk előtt. Láttam. aki több kérőt is visszautasított. Paulette Mauguin meglátogatta. amíg megeszik a süteményt és megisszák a teát. és lesütötte a szemét. Mind a ketten kopaszok voltak. Magának adom. – Ez természetes. Bátor kicsi asszony volt. ugye? És sírva fakadt. Az anyám mesélte. 1945.. az egész környéken ő volt a legszebb lány. itt is van. hogy együtt mulatott. – Köszönöm – mondta Franck eltorzult szájjal. és belebámult a fényképezőgépbe. varrónő jelentette. július 3-án Roland F. és rágyújtott. Karon ragadta Lucienne-t.

A csésze összetört. Nem mert azonnal kimenni Franckhoz. hogy kivigyen neki egy csésze forró kávét. és futva elindult a fekete dobozért.Végre. és nagyon korán felkelt. ahogy szétszórja a finom fehér port a pipacsok és a szagosbükköny fölött. 337 . A szobája ablakából Camille látta. meghallotta a távolodó motor brummogását. és amikor végre rászánta magát. és ő a konyhaasztalra borult. Franck a kanapén aludt. – Édes kis öregem! – zokogta – Én édes kis nagymamám! Rajta kívül nincs senkim a világon! Camille hirtelen megdermedt.

hol tart éppen: 09: 13. f. nem moccantam 15: 03 Sardou. Indokína. a konyhaszekrény teteje. és a következő napokat a létra tetején töltötte.18 Pár órával később felébredt. szoba 11: 55 Bénabar. vaj. és visszatért a festékes dobozaihoz. vagy azt: dugulj el? Camille nem tudta eldönteni. Ha már egyszer elkezdte újrafesteni azt a kurva házat. befejezi a melót. Aisa. 11: 37 Aisa. ecsetmosás 21: 23 Daho. úgyhogy kikapcsolta a telefont. béke. sonka 10: 15 Beach Boys. ez Nathalie. alvás Franck csak egyszer felelt: 0:16 csend Vajon ez azt akarta jelenteni: a műszak vége. kifújta az orrát. plafon 19: 00 hírek. 338 . nyugalom. hogy elmesélje. Bekapcsolta a zeneadót. az ablakkeretek 13: 44 Souchon. cigi a kertben 16: 12 Nougaro. hideg vízzel lezuhanyzott. Körülbelül két óránként küldött egy SMS-t Francknak. ez én vagyok. hallgass rám.

amelyek Paulette-et ábrázolták..... nem! Újrakezdődött. miközben barkácsol.. van még egy dolgom. Sajnálta.. De nem találta.. Gondolni rá. hogy nem vette fel magnóra például azt..nagyon szép keresztnév. amikor a gyerekkori emlékeiről mesélt.. az első lapra beragasztotta a bolondos okiratot.. Egészen eddig nem nagyon izgatta a kiállítás gondolata. – Már.. És ennek jó oka volt. tervrajzát. Ó. a kezeit. hogy ma este utoljára. „– De köztünk marad. amelyet a Coupole-ban írtak.. gondolta Camille. Épp itt jön. nem hiszem – felelte egy bamba alak közömbösen. hogy kiürítse a szomszéd szobát. megmutatni az arcát. hogy mindenre emlékezzenek. elbúcsúzott a. – Vagyis... ugye? Ha fiam lett volna. és ami majd egyetlen pillanat alatt enyészik el. Nem volt ott már semmi.. a francba! Ó. Július vége. nem! Becsapta az ajtót. beszélni róla.. Elengedte az orrát. A lakás csendes volt. és átfutott a vendéglőbe. de.. és. nézd. Hopp. nem. vázlatát stb. Ó. Összegyűjtötte a rajzait. Ja. – Franck itt van? – kérdezte kifulladva. Már nem dolgozik itt? – Nem. bement Franck szobájába a hifitoronyért. De meddig? Mivel hozzászokott. hogy el ne sírja magát.. Párizs fuldoklón.19 Camille becsukta a spalettákat.. és behunyt szemmel megsimogatta a macskát. Jean-Baptiste-nak nevezem el. a virágoktól. Ó. amit maguk mögött hagynak. igen! – Szóval Jean-Baptiste-nak hívták. Vásárolt egy nagyon szép füzetet.. Vagy a nagy szerelméről. Csak három egymásra rakott kartondoboz a fal mellett. és a parketta futóhomokká vált a lába alatt. majd összegyűjtötte az összes rajzát. A kopogtatóra fektette a fejét. nem. az ő hajdani szobáját. Mintha máris kiűzte volna őket magából.. Már megint el fog veszíteni mindenkit. Camille megragadta az orrát. hogy a zsebrádiót hallgatja.. de most már igen. Őt ne! Ne vedd el őt is! Az öklét harapdálta.. a hátát. Most ez lett a fixa ideája: még egy kicsit életben tartani Paulette-et. de félretette azokat. És az ő dolga az is.. – Franck? Nem... Azután. 339 .. a nyakát.” Most még a fülében cseng Paulette hangja. Amikor már a hajtűk és a Polidentes tubus is halottak lesznek. ugye? – Igen.

utána melózni. Helyettes séf leszek a Westminsterben. – Igazán? – A csúcsok csúcsa.. – És hová? – Angliába.. gombócba gyúrt ruháival. A főnök talált egy szuper helyet.. 340 . – No csak. igyunk valamit. ki van itt! – mondta. – Ó.. – Micsoda? – Holnap utazom.. – És.. Mégsem válhatunk el így egymástól.. Camille kínkeservesen mosolyogni próbált: – Te fogod etetni a királynőt? – Még jobb.Franck most került elő az öltözőből. amikor meglátta Camille-t. – Na. és miért? – Először szabadságra.. mi van? – Azt hittem. Camille elsírta magát. – És te jól vagy? – Gyere. – A mi szép kertészlányunk. elmentél. – Holnap.

Kicsi Franckom. Nem tudok kifizetni egy párizsi lakást. – De csak a kertről beszél.. hogy már nem az enyém az a viskó... csak. Az az igazság..20 – Bent. ha tudsz. már nem látok semmit.. Duplát. Nem. – . De azt jól látom. – Miért mész el? – Mondtam már.... elolvashatod.. Azért.. – Bent. Szóval. Hogy az emlékek miatt.. – Igen.. Hát mert. és rá is.. mert ez egy fantasztikus ajánlat. amikor Philou bejelentette.. de nem tudom... csak nem fogunk osztozkodni? – Elutazol? – Most mondtam.. hogy eladják a lakást..... ha te nem találsz benne kivetnivalót.... de.... és éppen ezért szeretném ráhagyni.. – Nem.. az anyádé? – Nem. – Egy levelet húzott elő a tárcájából.. nem arról van szó.. nem a házról. hogy elment... Paulette megértette. Azon a napon kaptam meg. Már megvettem a jegyet is. Persze mondhatod erre. A tiéd. Valaki még szorosabbra húzta a hurkot a nyakán.. Hú. azelőtt. – Paulette utolsó kívánsága volt. Nagyon-nagyon csókollak Nagyi – Mikor kaptad? – Néhány nappal azelőtt. vagy a teraszon? 341 .. és mert. hogy bármikor eladhatom Paulette házát... nem. Még szerencse.. hogy... értem.. Vigyázz nagyon magadra. hogy megjelent a pincér: – Uram? – Egy Perrier-t kérek. – Hát kié. Paulette. hogy ez a kis Camille nagyon szereti a kertemet. – Tessék... Hogy ez szar. – Igen. Franck dühösen nézett rá: – Máris elveszítetted a tőlem kapott kilókat. citrommal.. Ne törődj a szutykos írásommal. – És a kisasszony? – Konyakot.

nem.. alaposan kitárgyaltuk a helyet. össze kell szednem a cuccaimat. ahol nyithatnál egy vendéglőt. Mielőtt felírtuk a címeket. mert nem akartam hozzányúlni. Most már megyek. – .– És mikor utazol? – Holnap este.. Megint felemelte a füzetet. és hogy egy. – Életbiztosítás.. egy munkahelyi balesetben halt meg. Ma este Suzynál és Philou-nál vacsorázom.. mennyibe kerül vendéglőt nyitni? – Nem... – De nekem van pénzem! – Neked? Mindig úgy nézel ki... Mivel tudta. emlékszel? – Igen. oda akarom adni valakinek. 342 . lerajzoltam valahová. szóval. biztos nagyon tetszene neked! Felhajtotta a maradék konyakot. hogy másoknak melózz. és előkapta a füzetét. – Várj csak. élve. Miért nem vettél soha egy pár rendes cipőt? – Mondtam már. – Mit mondasz? – Azt hittem.. Tudod. amiket Paulette-tel együtt a séta közben begyűjtöttünk. – Nem értem. Oké. Nem kértem abból a pénzből. eljössz? Camille elkapta a karját. – És mennyi? – Azt hiszem. – Persze. – Emlékszel. – Igen.. mint egy koldus! – Igen. azt hiszem. – Te félrebeszélsz! Tudod. hogy az apám biztosítási ügynök volt. és kedvező hitelt adjon neked. itt. szuper lenne. ennek vége. De Franck kitépte a kezéből. Ez például.. – Nézd! – Franck felé fordította a füzetet. hogy el fog hagyni engem.. mindent kigondoltunk.. – Akkor miért. Bűzlik a szomorúságtól. Én a papámat akartam.. eleged van már abból. – Félrebeszélsz. és nem engedte felállni. épp elég sok ahhoz. hogy elegem van. rendben. jól intézte a dolgokat.. amikor azt mondtam. – Mi ez a lista? – Azok a helyek... – Milyen helyek? – Üres helyek... Már itt sem vagyok. legalább biztonságban akart itt hagyni. Franck eltakarta az arcát.. – Nem. És én vagyok a kedvezményezettje. hogy egy bankár kedves legyen hozzád. Egy hajdanában elegáns. Nem szeretem azt a lóvét. öreg kávéház. de szerinted mit csinálhatnék helyette? Camille beletúrt a táskájába.. Egy kis tér a Pantheon mögött. Camille a füzetben lapozgatott. Nem ezt.. Aláhúztam a legjobbakat.

Én azt akarom.. hogy mindig a kurva füzeted mögé bújsz! Csak most az egyszer.. Franck felsóhajtott. – Micsoda? – De már mondtam egyszer. hogy élj! A kurva életbe! Nem azt... – Miért? – csodálkozott Camille.a.. tedd keresztbe.... vagy igen? – Demármondtamegyszer..ka. kerekítsd ki a hátad.. mint a body-builderek a versenyen. ha egyedül kell elkölteni..– Hagyd abba. és emeld az állad alá. Szét kell repesztened a bőrödet. Csend. Hallani akarom... ahogy te.. mert megint felhúzom magam. mindentől félek. rám! Nézz rám! Camille ránézett.rom.. nagyszerű.... kérlek! Camille a pultot bámulta. Akkor ma este. Azt csak Philou miatt mondtad. – Nem merem. A francba! „Nem akarom. hogy elmenj”? Én is úgy vagyok vele. – Mikor? – Szilveszter estéjén. – A francba. – Hát.. – Nézd! Csinálj úgy. Nem kérek belőle! Nem ezt akarom tőled. Félek.... Most már ki kell belőle szabadulnod.. – Szorítsd az ökleidet.. így.. Mi a francot kezdjek a pénzzel. az nem számít. hogy elmenj!” Nem túl bonyolult mondat.... nem is tudom. félek magamtól. Camille! Állj! Állj le azzal. – Camille! Szótagolva elismételte: – Nem. hajtsd be a karodat.. – Miért nem mondod azt egészen egyszerűen: „Nem akarom.. folytasd! A. mert túl szűk neked...menj! – Nem. – Ja.. Én. ahogy a varrás felhasad a hátadon! Camille elmosolyodott. – Hé! Hozzád beszélek! Camille Franck pólóját bámulta. hogy rám mosolyogj! Arra ott vannak azok a kedves nőcik az időjárásjelentésben! Na. – Ez az. – Nem.hogy.. – Mitől félsz? – Félek tőled..el. 343 . Aztán még egyet sóhajtott. most már megyek. Nézd! Fuldokolsz benne. mint én! És beállt. nem! Tartsd meg magadnak az ócska mosolyodat.

. – Camille! Camille megint visszafordult.. Amikor Camille-nak végre sikerült feltápászkodnia. Gyalogolni van kedvem..21 Camille elvackolta magát Suzy ötvenezer tarkabarka párnája közt. Aragónia vagy Kasztília. Még ha nem lettek volna diáik. Akkor kellemes sétát kívánok. – Rendben. – Menni fog? – Igen. – Holnap. Philibert lekísérte az utcára... – De te. – Nem akarod. mert arra készült. – A sors emlői! – ismételte Camille minden fotónál.. Te menj el a kedvemért.. – Sajnos nem. 344 . hogy a megfelelő helyeken tudjon nevetni. pontosította Philibert.. Dolgozom. kösz. Szomorú és vidám. Franck elég hamar elment. akkor is joggal szerepelhettek volna a Világ körülben. hozzá sem nyúlt a tányérjához.. hogy hívjak egy taxit? – Nem. Északi pályaudvar. – Camille! – Igen? Camille megfordult.. – Te ott leszel? Philibert megrázta a fejét. hogy a kollégáival eltemesse francia életét. Tizenhét óra tizenöt.. Kérlek. és eleget ivott ahhoz.. Vidám volt.

Legalábbis azt hallottam. „Hazug” – szólalt meg egy hang a háta mögött. igen. ez a hülye liba. – Kedves tőled.. – Nézz körül. Akkor megmaradok varangyos békának. hogy kimondj egy négyszavas mondatot. oké? A fenébe! Nem kezeltem le a peronjegyemet. nagyon.22 – Igen. És az Eurostar kicsurgott az ujjai közül. ha négy túl sok. akik lengetni akarjuk a zsebkendőnket és tetőtől talpig összekenünk rúzzsal.. – Biztos vagyok benne. hogy lengesd a zsebkendődet? 345 . Megszólalt a mobilja. Na? Csend. – És meg fogod őket tanítani a french kissre? – Többek között.. Már csak öt perced maradt. hogy az angol nők forróvérűek.. És Camille Franck karjába vetette magát. – Nem.. és csak szorította.egyáltalán nem.. jól van. Franck ránézett a faliórára: – Na. kiírja... beérem eggyel is... A vállára dobta nagy táskáját és hátat fordított Camille-nak. és széles karmozdulattal int neki.. – Én vagyok.. – Annyi baj legyen. hogy az ellenőr elszedi a jegyét. – Eljöttél. gyerünk – tréfálkozott ügyetlenül –. hogy egy hiperromantikus jelenet közepében vagy. Camille sírás közben is elmosolyodott. – Hányan vagyunk? – Kicsodák? – Hát lányok........ – Franck elfintorodott – Még szerencse.e. És akkor már csak egy kis szürke pont látszott a messzeségben. nem? Na.. nagyon erősen. Végül sikerült válaszolnia. Majdnem összeroppantotta. De a megfelelő szóval. épp most megyek ki a pályaudvarról. Elkísérsz a peronig? – Igen.... És elkezdett sírni. hogy elcsípje az ellenőrt. elveszett szerelmedet siratod a fehér füstfelhők között. nagyon. Camille még látta. – Tudom. Aztán nekiiramodott. Ott állsz a peron végén. – Csak én? – Hát. ez megoldható. mint egy filmben. e..

hogy azt mondja: na. Mosolygott. Nekünk nincs mit veszítenünk. ami állandóan felmondta a szolgálatot. az éhezés örömét. és nem lehetett tudni. sírj nyugodtan. és tovább sírt. – Na. az anyja őrületét. és nagyon boldog volt. mint mások. bánatot. az öt és fél másodperc alatt elhamvadó Paulette kedvességét. Na. de rosszabbul sem. megsiratta a simogatásokat. 346 . És Paulette-et is. az árulást. az ingébe fújta az orrát. amelyekben nem volt része soha. a szédülést a szakadék vagy a borosüveg peremén. sikerülni fog. amikor nem állhatott meg egy percre sem. és Camille fejére tette az állát. az éveket. És a kétkedést. Sikerülni fog. és az éter ízét. menjünk. Kinyitotta a zsilipeket. a papája szórakozottságát. mert nincs semmink. kicsikém! Ne izgulj. az eltévelyedéseket. Paulette-et..Sírt. aki össze volt kenve takonnyal. a szőnyegen térdelő mentősöket. amire vetemedett. Na gyere. – suttogta gyöngéden. Sikerülni fog. Camille eldönthette. Odadörzsölte az állát Camille fejéhez. hogy soha nem ér el a csúcsra.. Életében először jó időben volt jó helyen. A haja csiklandozta Franckot. a rengeteg munkát. vagy: na. és az állandó szédülést. kiürített magából huszonhét évnyi magányt. a fejére mért gonosz ütéseket. a hideget. Nagyon boldog. ne sírj már. Franck beborította a kabátjával. Nem fogjuk jobban csinálni. és a testét. – Na.. hidd el nekem.. és a félelmet.

.. hívd vissza a kurva kutyádat. Persze! Neki nem túl nehéz! A vérében van az előkelő viselkedés! És a fogadtatás... mégis jöjjenek csak! Jöjjenek. – dühöngött Franck. ezt nem hiszem el! Nem hiszem el. Egyszóval: a vasárnapi ebéd nyújtotta boldogság. ahol a fiatal séf. segíts nekem! – Megyek! Sissi. zárva vagyunk! – kiáltott ki Franck az embereknek.. És különben is.. – Barbès. megérkezett végre! És hihetetlen. Lehet. nem.. akik be akartak nyitni a vendéglőbe – De nem. csakhogy nagynénikék és hétfők nélkül.. mert ez nem édespaprika! De nem ám! – Köszönöm! Szuper! Gyere hátra. Fauque rajzai. csak hogy az örömét elrejtse – Ez a barom csak Philouról beszél! És a kiszolgálás így meg úgy. végre! Mamadou és Tsa! – kiáltott fel Franck. van itt elég hely mindenkinek! Vincent. – Minden elismerésünk a kis vendéglőé blablabla. Rouchechourad? Gyere ide Philou bácsikádhoz.. ő és Agnès tényleg barátnők lettek. blablabla. a férje.blablablabla. – Mama. Peter.EPILÓGUS – A kurva életbe. És az én konyhám? Mindenki szarik az én konyhámra? Suzy kitépte az újságot a kezéből. Nem igaz. a belső kialakítás. Camille szívesebben mondott „barátnőt” a „húgom” helyett. Mamadou? – Ó.. lábhoz! – hívta Philibert.. amit kértem. igen. elevenebbé tett ízeivel.. – Elhoztad. és az ő kis Valentinjuk... könnyedebbé. az újra felfedezett házikonyha vidámabbá. Nem lett volna értelme megkockáztatni egy pszichodrámát. vagy bevágom a mélyhűtőbe! – Rouchechourad. vigyázz a kutyával! 347 . Camille anyja mindig nagyon összeszedte magát a jelenlétében. nem Rouchechourad.. kapsz egy szép csontnélkülit! Suzy nevetett. de vigyázz vele. Franck Lestafier egyik ámulatból a másikba ejt minket és eláraszt a jótéteményeivel. – Nahát. blablablabla. ez Agnès. a barátnőm. Suzy továbbra is mindig csak nevetett. az idősebbik viszont már a tenyeréből evett. – Á. hogy Francknak még nem sikerült beidomítani a fiatal Fauque-ot. miközben az egész világ fütyölt rá. – Nekem jobban tetszik a Rouchechourad. és a Prozacon élők párás tekintetével meredt rá. csak nem levette a napszemüvegét? Catherine affektáltan elmosolyodott. Szerinted ez micsoda? Tőzsdei jelentés? Vagy sült csirke recept? – Nem.

. a vállára dobta. nem? – Hé.. felkapta a kedvesét. aki már egy órája a kis Valentint dédelgette. kedves tréfát. belépett az étteremmel szemben álló házba. Tökéletes volt. Franck! Én is akarok egy ilyet! Franck még kiszolgálta Mathilde-ot. és gond nélkül tolultak ajkára a szavak.. Megvolt az a csodálatos adottsága. egy 1767-es folyóirat egyik példányába. fogta a kisbabát.... felnyögött... és mosolyogva felment a lépcsőn. házmester haverjának.– Nem harap. ne nyúlj hozzá! Az az én védő amulettem.. kezet nyújtott Vishayannak. jól meghízott a kicsike! Kinyitotta az ajtót.. Vagyis.. – Gyerünk. kioldozta a kötényt. leheletnyi franciás kacérságot.. kijelentette: – Ó. és a textilszalvéta mögé bújva bújócskázott vele. asztalhoz. nagyon szelíd! – Törődj a magad dolgával! Ne szólj bele a nevelésembe. Csupa távoli unokatestvért. akit nálatok láttam. mint egy zsák krumplit vagy egy fél marhát. világosan fejezte ki magát. hogy mindenki feloldódott a társaságában. egy szék támlájára dobta. beszélgetési témát. hajnal óta a konyhában volt.. mint mindig. gyerünk. 348 . – Mamadou egy kis bekeretezett képre mutatott – Ez az az idős hölgy. Mathilde Kessler Vincent-t és a barátját bűvölte. miközben Pierre titokban elcsórt egy étlapot. Camille belemerült a Táplálkozási Hírmondó. nyújtsátok a tányérotokat – morgott Franck.. de hol vannak az igazi ételek? Franck izzott a feszültségtől. Igen.. A mindenit. hol van az a híres kajagyártó hely? De hát ez nagyon kicsi! – Az biztos! Elfoglalsz minden helyet! – Ó. ahogy a cikk írója sután kifejezte: ő volt ennek az elegáns kis vendéglőnek a „lelke”. könnyedén beszélt. A francba. Philou megtöltötte a poharakat. És összegyűjtötte a negyed összes nemesi előneveit. Nélküle nem lett volna ilyen villámgyors a siker. és visszaszaladt egy merőkanálért.. és nagyot sóhajtott. Amikor ő fogadott valakit. Ha már egyszer mindenki eljött... mindig mindent nekem kell csinálnom! Visszatette a merőkanalat a tálba. És ekkor Camille. átment a téren. forró! Egy nagy vaslábast tett az asztalra. mindig talált egy bókot. – Gyerünk.. és ebből merítve ihletet fantasztikus fogásokat rajzolt. Na.. akit szintén ő etetett két fax között. visszaültette az anyukája ölébe. Csodálatos volt. mindjárt kihűl! Vigyázat.

esztendejében.: 66/887-400 http://www. Garamond betűtípusból szedve ISBN 963 14 2514 2 349 .hu Felelős szerkesztő Boldizsár Ildikó A kötetet Pintér József tervezte Műszaki vezető Bezúr Györgyi Kiadványszám 8161 Megjelent 31.gyomaikner.magveto.-ben a nyomda alapításának 124.hu Felelős kiadó Morcsányi Géza Készült a Gyomai Kner Nyomda Zrt. Honlap: www. 2006-ban Felelős vezető Papp Lajos vezérigazgató Tel.hu E-mail: magveto@lira.hu E-mail: knernyomda@gyomaikner.MAGVETŐ KÖNYVKIADÓ ÉS KERESKEDELMI KFT.4 (A/5) ív terjedelemben.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful