P. 1
Anna Gavalda - Együtt lehetnénk

Anna Gavalda - Együtt lehetnénk

|Views: 917|Likes:
Published by annidoki

More info:

Published by: annidoki on Dec 06, 2010
Copyright:Attribution Non-commercial

Availability:

Read on Scribd mobile: iPhone, iPad and Android.
download as PDF, TXT or read online from Scribd
See more
See less

09/20/2013

pdf

text

original

Egy ügyefogyott, dadogós, fiatal arisztokrata, egy anorexiás festőnő, egy zseniális, ám fölöttébb morcos szakács, valamint az életből kifelé tartó, emlékeibe visszavonuló nagymama – az élet sodrába beilleszkedni képtelen, magányos emberek. Az arisztokrata megmenti a lány életét, a lány a szakácsot és a bolondos arisztokratát, s együtt megszépítik a nagymama utolsó hónapjait, majd némi bukdácsolás után ők maguk is rálelnek a boldogságra. A helyszín egy hatalmas, kongóan üres párizsi lakás – à la Utolsó tangó Párizsban –, egy bűbájos vidéki házacska, a párizsi elegáns éttermek konyháinak hajszolt mindennapjai, és maga Párizs a nyüzsgő, lüktető életével, megkopott varázsával. Szellemes, könnyed, néhol megrázó történet a szerelem és a barátság felszabadító erejéről, és arról, hogy csak akkor vagyunk szabadok, ha nemcsak adni, hanem kapni is tudunk. Egyedül nem megy, de együtt talán sikerül – erről szól Anna Gavalda új könyve, mely rövid idő alatt óriási siker lett Portugáliától Oroszországig.

Fordította
TÓTFALUSI ÁGNES

ANNA GAVALDA

együtt lehetnénk

MAGVETŐ BUDAPEST

A mű eredeti címe Ensemble, c'est tout

© Le Dilettante, 2004 Hungarian translation © Tótfalusi Ágnes, 2006

Muguette-nek (1919-2003) A halottnak, akit senki sem keresett

ELSŐ RÉSZ .

megvárni. Paulette kék foltjai sohasem kékek voltak. hogyan kell a tévét felhangosítani. és nézd meg a színes ragasztókat! 9 . hogy el ne essenek. bedörzsölni magát Synthollal. hogyan végzik a hozzá hasonló. de ezt rajta kívül nem tudta más. A jóemberek gyakran faggatták. Paulette Lestafier gyakran elesett. A macska éhes volt.. hiszen egy ideje már csak a napokkal kellett törődnie: megszámolnia. hogy éppen szerda van. mert az ember elfelejtette a gomb színét? Pedig a gyerek még színes ragasztódarabokkal is megjelölte! Más-más színnel a csatornákat kiválasztó. És a fejüket fogják a néma tévé előtt. Akik nem találnak bele a tű fokába a cérnával. Paulette! Hagyd abba a sírást. zöldek vagy lilák. míg rendesen lát. amikor lehajolt. és elfelejtenie őket. megsülsz! Nem.” Szép lassan föl kellett állnia. Azt is nagyon jól tudta. kosara a kezében. Főleg a gyerek gyötörte állandóan: – Nagymama? Mi rajtad ez az izé? Vedd már le ezt a sok vacakot.. Paulette Lestafier egyáltalán nem volt bolond. Paulette akkor esett el. Az olyanok. hogy tudta. miért hord harisnyát. és sírva fakadnak haragjukban. és ütötte be a fejét a legfelső lépcsőfokba. a hangerőszabályzó és a kikapcsoló gombokat! Gyerünk. mint azt gondolták. Nem volt szabad erről beszélnie senkinek. Nehéz volt őket elrejteni. hallod?” – fenyegette meg magát. Már kész is volt! Kabátban állt az előszobában. hogy letegye a cica elé a tányérját. és a bútorokba kell kapaszkodniuk.. hanem sárgák. sem az orvosnak és főleg nem a gyereknek. Minden gombot kipróbálnak a távirányítón. „Senkinek.1 Paulette Lestafier nem volt olyan lökött. és elrejteni azokat az átkozott kék foltokat. de a végén kikapcsolják az egészet. Néha több hónapig sem. várnia. észrevette a macskát az ajtó előtt. Parányi és keserű könnycseppeket sírnak. Még szép. Tudta. hogy ezek a makacs kék foltok egyszer még komoly bajba sodorják őt. és miért nem veszi le soha a kötött kabátját. – „Sem Yvonne-nak. és sokáig nem múltak el. milyen nap van. akik hagyják. Túl sokáig. semmire se jó vénasszonyok.. hogy miért öltözik mindig olyan téliesen. Tudta. és nála voltak a kuponok is a vásárláshoz. hogy a gaz elárassza a veteményest. És akkor mi van? Ezentúl nem lesz semmi? Nem lesz többé zaj ebben a házban? Egy hang sem? Soha többé? Csak azért. és képtelenek megjegyezni. Amikor a távolból meghallotta Yvonne autójának hangját.

csak a képet látom. Ne ordibáljatok. mert még jobban megsüketülök.. 10 . alatta valami halk mormogás. Szinte azonnal eleresztett a ragasztó.. már hónapok óta nem hallok semmit.Ne ordibáljatok már velem! Már régen lepotyogtak azok a színes fecnik. Már hónapok óta keresgélem azt a gombot.

Beszélt a virágokhoz. és a szemét árnyékolva bekémlelt a csöndbe a konyhaablakon. Nehézkesen átcammogott a konyhán. Yvonne. amikor már elfogytak a pénztár mellől a bevásárlókocsik. Mindig ott van. – Jézusmária! – jajdult fel. és szerdán mennek vásárolni. üres tekintettel. Egy kapával törte be az ablakot. Paulette magában beszélt. mint megöregedni. Felsóhajtott. amikor meglátta barátnője testét a kockás konyhakövön. Gondolni sem szeretett arra. és nem tudja. aki több mint tíz éve minden szerdán eljött érte. mit bánta ő a tragédiát és a szanaszét heverő üvegcserepeket! 11 . visszament az autóhoz. hogy összevissza hányta a keresztet. a kertben nem volt senki. és felvette a sapkáját. összekeverte a Fiút a Szentlélekkel. Paulette-nek már zavaros a feje. szitkozódott még egy kicsit.” Nincs is nagyobb nyomorúság. a salátatövekhez. Úgy megrémült. türelmesen. Ott ül egy padon az üres nyúlketrecek mellett. Szorosabbra húzta magán a sálat. milyen nap van. Fázott. és tovább szitkozódott. vagy mi? A macska dorombolva nyalogatta a konyhakövet. és valamilyen csoda folytán sikerült annyi erőt gyűjtenie. a cinegékhez és a saját árnyékához. Paulette nyilván a kert végében lesz.2 – Paulette! Paulette. mozdulatlanul.. De nem. – Hé. és felnyögött: „nincs is nagyobb nyomorúság.. ott vagy? Yvonne halkan elkáromkodta magát. aztán bement a sufniba szerszámért. Paulette? Meghaltál? Meghaltál. A ház mögé került. hogy esetleg későn érkeznek a szupermarketbe. Ma például szerda. letérdelt. hogy felhúzza magát az ablakpárkányon. leállította. talán reggeltől estig ott ül. Yvonne megijedt. egy szál egyedül maradni. most kiakasztotta a kertkapu kallantyúját. és későn érkezni az Interbe. beszélt a halottakhoz és könyörgött az élőkhöz. kihúzott derékkal – a keze a térdén –. Órákon át. és felemelte az idős hölgy rózsaszín tócsában ázó arcát – a vér és a tej már összekeveredett a konyhakövön.

Ő bizony már jó ideje nem dolgozta magát halálra a konyhakertben. de hát fájdalmat okoz neki!” A fiú most felegyenesedett. – Ismeri a hölgyet? Yvonne felhorkant: – Még szép. a térdére tette. Egy halott férj. mintha a szoknyája szegélye lenne. aki nem látogatja meg soha. Szűz Mária.. segítsen kitölteni a papírokat. Káromkodott. – Egy micsodát? A fiú tekintetéből látta. De mije maradt Paulette-nek? Semmi. a szép formájú. Rajta kívül egy fiatalember volt a mentőben. – Hát rendben – törődött bele Yvonne – akkor majd utána megyek vásárolni. ha leállítja magát. alig fért el rajta. és minden kanyarnál majdnem lepottyant az ülőkéről. és összehasonlította a kettőt. és a saláta szívét sem kell kivágni a meztelen csigák miatt. de a többi zöldség sokkal jobb az Interben: tiszták. Annyira fájt érte a szíve. Kezébe fogta barátnője kezét. Inkább nem is nézek oda.3 A mentősök megkérték Yvonne-t – bár ő vígan meglett volna e nélkül –. és Yvonne-nak nagyon nem tetszett. és több szeretetben volt része. nézzen oda az ember. mennyi emlék.... hogy ismerem! Még az elemiből! – Akkor szálljon fel. könyörögj érettünk.. és mondja el a segélyhívás körülményeit.. hogy csúnyán beszél: – Ne káromkodjon ilyen rondán. Yvonne számolta a buborékokat. hogy szálljon be a mentőbe. fiam.. Nem dolgozott olyan keményen. a ribanc lánya meg a gyerek. Hé. akiket kényeztethetett. micsoda nyomorúság. mert nem találta Paulette vénáját.. a barnás foltokat. de főleg: kevesebbet szenvedett ezen a világon. Nagyon kényelmetlen volt odabent. és némileg zavarosan tovább imádkozott. mint egy bánat-szemekből álló rózsafüzér. Mellé tette a saját kezét.. jaj. Ráadásul neki ott voltak az övéi: Gilbert. – És az autóm? – Senki sem lopja el azt az autót! Hamar visszahozzuk magát. és valami szabályozót tekergetett a csövön. így hát magában dünnyögve folytatta a monológját: „Nézzen oda az ember. Most mit csinál vele? – Bekötök egy infúziót.. Egy keskeny székre ültették a hordágy mellé. 12 . hogy nem tudott gyöngédebb lenni hozzá. hogy jobb. mint Paulette. Persze ő fiatalabb és testesebb is. Sóhajtozva nézegette a kéz ráncait. Semmi jó. és gépiesen morzsolgatta.. Jó szorosan fogta a retiküljét. hogy gyötri a karját. A férje krumplit ugyan ültetett. de piszkos és töredezett körmöket.. Nathalie és a kicsik. Mennyi szomorúság. a bőrkeményedéseket. A sziréna miatt nehezen tudott összpontosítani.

Paulette? Egyáltalán nem. – Majd én megtalálom! – De nem szabad őt zavarni. – ó. Ez az „ó” szörnyű volt.. Néhány nap múlva már otthon leszel.. – És miért is nem. tudom. ne izgulj. Paulette! Mindenképpen élned kell! Az idős hölgy jobbra-balra ingatta a fejét. – És Franck? – Felhívom. amint tudom. Yvonne nem tudta.. Elvesztettem. Kérem szépen. elveszett és lemondó szócska. Miközben a mentő felkanyarodott a kórház elé. Milyen szép asszony volt! És milyen jó! Ragyogott.Yvonne Carminot elmerengett: hát ennyi egy élet? Ilyen súlytalan? Ilyen kegyetlen? Pedig Paulette. Minden kölyöknek mobilja van. és lehunyta a szemét. valami szomorú és makacs sajnálkozással. Elintézem. Tudod. – Meghaltam? Ugye.. Utána csend lett. Kifújta az orrát. hogy van ez manapság. mit is mondhatna.. bocsánatot kérek. Halvány. Yvonne azonnal megszólította: – Paulette. mint a nap! És most? Hová tűnt mindez? Ebben a percben Paulette ajka megmozdult. Ó. hogy. vigyenek vissza a házamba.. Yvonne vagyok. hogy. A házam. nagyon sokat dolgozik. öreglány? A mentős intett neki. – És megmondod neki. és valamivel gyöngédebben fogta meg újra barátnője kezét. alig látható mozdulattal. – Most betesznek egy otthonba. hogy nem. Az idős hölgy fuldokolni kezdett. A vásárlás miatt mentem. Paulette. Talán az első lázadás.. – Igen. 13 . Minden rendben. Lázadás volt ebben a mozdulatban. meghaltam? – suttogta Paulette.. – De nem találom a számát. annál rosszabb. – Ó! – felelte Paulette.....” De Yvonne és a fiatal mentős már felálltak. – És a macskám? – Majd én törődöm a macskával. naná.. Úgyis tudom. Hagyok neki üzenetet.. – Nem. Ó. hogy beszéljen egy kicsit halkabban. Paulette. Tudod.. ugye? Yvonne felcsattant: – Dehogy tesznek be! Még mit nem! Miért beszélsz ilyeneket? Csak ellátnak a kórházban... – Már miért haltál volna meg. Már nem lehet zavarni őket. hogy nem. nem haltam meg. és. bátortalan. Apró. és kész.. Paulette Lestafier sírva suttogta: „A kertem.... Ó. De Yvonne nem így gondolta: – Gyerünk! Élni kell.. Ó. rendben.

Pedig előre felkészült rá. torkig volt ezekkel. ha nem is válaszol. Az ég szent szerelmére. a francba! Nagyon is elevenen. 14 . Most nem kell félnie. már át is siklik egy másik témára – ennél jobbat még nem talált ki senki.. Nem lehetne másról beszélni? Hiszen itt van. Tudta. Camille akarata ellenére is behunyta a szemét. aztán mégsem. mint bármelyik lány. Felsóhajtott. ökölbe szorította a kezét. mint bárki más. hogy valami másról beszéljenek neki? – Ugye. – Negyvennyolc kiló és százhetvenhárom centi. Még ugrott is egy kicsit. Ha így folytatja.. nem az iskolaorvosnál. Egyébként Camille gyaníthatta volna. ahogy a fickó összeráncolta a szemöldökét. Elege volt már a súlyával kapcsolatos vitákból. Sajnos a fazon is ugyanabba az iskolába járt. érzékeny és bizonytalan. igazat ad nekem? Negyvennyolc kiló nem valami sok. nem lehetne. Mégiscsak van valaki ott belül! Van valaki. és rámosolygott.. hogy jobb... az üzemorvosnál van. most megint jön a hegyibeszéd. ez sem volt elég.. amikor a hasát nyomkodta. – Hát egy plakát és a ragasztó között. szomorú. Camille nyugodtan kapcsolta be a farmer övét.. és megpróbált a lehető legjobban ránehezedni. naná hogy régen – fintorgott az orvos.. Láthatólag nem volt elégedett a kiálló bordáival és csípőcsontjával. – Aha! A plakát! Elnézést. Huszonhét éve nyaggatták a kilóival.. és amikor felállt arra a rohadt mérlegre.. amikor a hasát tapogatta. és hopp.4 – Mikor menstruált utoljára? Camille a paraván mögött éppen a farmernadrág száraival hadakozott. Ugyanolyan tevékeny... bátor. és csak utána nézett Camille-ra. De nem. nevetséges mellével és sovány combjával. nem ismertem ezt a mondást. összekulcsolta a kezét. Bevált volna válasznak is. hogy megmozdítsa a mérleg nyelvét.. Ugyanolyan vidám. egyenest a szemébe: – Egyáltalán nem eszik semmit? – Dehogyisnem! Camille-t hirtelen szörnyű kimerültség fogta el. Már az előbb látta. – Naná. De lehet. – Na? Az igazat akarom hallani. aki zavarba hozta. és hasonlóan lefegyverző mosolyt vetett Camille-ra. Sóhajtva nyúlt egy receptért. hogy az orvos felteszi ezt a kérdést... Az orvos majdnem mondott valamit. Ez volt az ő csodafegyvere. mert az orvos helyes fiú volt. – Régen. és már mehet is. kivédhetetlen vágása: csak rámosolyog az ember a beszélgetőtársára.. hamarosan elfér a ragasztó és a papír között. – Milyen papír? – kérdezte Camille ártatlanul. jó nehéz ezüstcsattal tűzte föl a haját. Tudta. Az asztalra könyökölt. – Szóval? Camille leült az orvossal szemben. Meghallgatja a kötelező halandzsát.

otthonokról. Rugalmasság. – És akkor kiállítja az igazolást? Az orvos felhorkantott: – Igen. – Igen? – Nem. azt jobban szeretem.. igaza van – ismerte be Camille megadóan – Már régen nem volt ilyen kicsi a súlyom. a Touclean kiporszívóz. a Touclean kisöpör. – Hogy mondja? – Touclean... A Touclean elrámol.– Igen. Én. Az önnek megfelelő időpontban. o-u-c-l-i-n-e? – Nem. – Touclean. franciásan: Toutpropre. a magáé. Diszkréció. c-l-e-a-n – pontosította Camille... testületekről. a tagjai ott várnak kint. a Touclean letisztít. 15 . halálosan komolyan felsorolta munkaköri kötelességeit: – Uraim és hölgyeim.. – Nagy t. seprek. Az orvos nem tudta hová tenni a dolgot. – És maga mit csinál tulajdonképpen? – Az előbb mondtam el. A katonás orvosnak tátva maradt a szája. hát amiről szó van. a Touclean fényesít. a Touclean viaszol. hogy nem túl logikus. de azt hiszem a yankee stílust célozták meg. viaszolok és az összes többi. kiállítom. Az orvos nem felelt. porszívózom. irodákról.. Semmi.. – De miért csinálja ezt? Camille nagy szemeket meresztett. – Na ne! Maga! – Hogy én? Igen: rendet rakok. – Voltam már jobban is. a Touclean rovart irt. azt hiszem. jobb lenne így. Legyen szó magánlakásokról. a Touclean mindig készen áll. a Touclean maximálisan kielégíti a tisztasággal szemben támasztott igényeiket. – Na. mondja csak. Egyébként mindjárt látni fogja ezt a dream teamet. ügynökségekről. kórházakról. a Touclean mindent kikefél. hivatalokról. Ez jobb. katonásan az oldalához zárta a karját. és mint egy légikisasszony. – Maga takarítón. a Touclean megszépít. Touclean – profi takarítók az ön szolgálatában! Egy szuszra darálta le a csodálatos szónoklatot. Egy igazi vanderful drim tim. – Ez valami vicc? – Dehogyis. tisztítok. – Ttt. Camille hátradőlt. Gondos munka és visszafogott árak... tisztító szakember. Az orvos nem értette. – És mi is ez.. Mi is ez a cég? – Milyen cég? – Milyen.. a Touclean mindent rendbe hoz és szagtalanít.. bérlakásokról és műtermekről.. Tudom.. pontosan? – Micsoda? – Hát a cég.

ön munkaképes. a ceruzáját a levegőbe szegezte. a szája tátva.. Az orvos egy percig még nem tudott megmozdulni. – Helyes? – kérdezte Carine. Kinyitotta az ajtót. miért éppen ezt? Miért nem valami mást? – Miért ne éppen ezt? – Nem szeretne olyan foglalkozást. – Állatira.. mint bent. ami egy kicsit. tudtam! – ujjongott Mamadou. úgy értem. mert szerettek volna már inkább otthon üldögélni.. Már nem mosolygott. Mamadou túl erős volt. ez csodás! Az orvos egészen az ajtóig kísérte. majd az órájára pillantva megállapította a dátumot.. február 17. mit tehetek..– Nem. Camille megrázta a fejét. A dzsekijét tapogatva jött le az ambuláns rendelő lépcsőjén – cigarettát keresett. – Előre tudtam! Ugye mondtam neked és Sylvie-nek. – Tudtam. és az igazolásból föl sem nézve kérdezte: – Név? – Fauque. – Nem. – Jobban jövedelmez? – Igen. – Tessék. hanem átlátszó mosollyal. – Majd meglátom. a Touclean szíves örömest kimos engem a szarból. hogy ez a lány meztelenül van odabent! 16 . – Keresztnév? – Camille. Most Samia ment be az orvoshoz.. és szentségeltek. – Meglátom. – Elmegy a vonatom. – Mit cseverésztél te odabent? – kötekedett tréfásan Mamadou. – Ragyogó. Az izé. – mondta. Mivel tartozom? – Semmivel. A zsarolásból és a nagy érzelmekből már megkapta a maga adagját. A Touclean fizeti. vagy mi? Camille leült a földre. újra magára öltötte a nagy. Ezek a dolgok már nem működtek nála. és színpadias gesztussal kijelentette: – Lám. közben kezet nyújtott Camille-nak: – Nem lehetne mégis néhány kilócskát? Az én kedvemért. Mamadou-t nem is próbálta átverni. Camille felállt. – Születés ideje? – 1977. az arrajárókat tárgyalták ki. és rámosolygott. lelkiismeretes fehér doktor álarcát. Carine és a kövér Mamadou egy padon ültek. Megizélt. De nem úgy. Fauque kisasszony. és kiköpött egy körömdarabkát.

– Vele semmit.. állandó tréfáik céltáblája. – De hát hány gyereked van? – Nekem öt.– Téged is fel fog állítani a mérlegére.. a főnökük volt. az előbb felsorolt ismertetőjegyeken túl.. – Az anyámnak tizenkettő van! 17 . A combját csapkodta: – Soha az életben! Ha én felmászom oda. „Fő munkavezető” – ez állt a kitűzőjén. ez így nem megy. az mehet. méghozzá elég hatékonyan. Mmm. Azután Carine következett. Bredart keserítette meg a mindennapjaikat. ez mind a te családod? – Igen – jelentette ki büszkén Mamadou. és Camille ölébe tette. széttaposom. Camille! – Ez a sok név. a bűnbakjuk. – Na nem. hogy felmászom arra a mérlegre? Mamadou minimum száz kilót nyomott. csak meghallgatja a szívedet és a tüdődet. Mert Josy Bredart. – Nem. – Miféle inyekciót? De Camille megnyugtatta: – Nem. eltúlzott akcentussal kijelentette: – Nyamnyam. mert az öcsém és a sógornőm nálam lakik. és úgyis közös a postaládánk. hogy ez nincs rendben. ez micsoda? – Hát a TB-nek. megkéri. Maniókával és csirketaréjjal.. – Álljon meg a menet. jól láthatóan. – Micsoda. – És mihez kezd Bredart-ral? Bredart. milyen családom. meg a doktort is! És mi van még? – Ad egy injekciót – eresztette meg Carine. Amint megérzi a szagát. és most megpróbálta kisilabizálni az egész vacakot: – Hé. – Rendben. teljes nevén Josy Bredart. – És miért ne lehetne? – méltatlankodott Mamadou. mik ezek a nevek itt? – Hát ez a családom! – Milyen családod? – Milyen családom.. hát az enyimé! Gondolkozz már a fejeddel. nyersen megeszem. nem. – Így kényelmesebb. az a szemét kurva.. hogy belenéz.. Ők is azt írták ide. Camille már korábban megígérte. Színes ruháját dörzsölgetve. – És megtapogatja a hasadat is. A kis fehér doktorkák nagyon finomak. Mamadou egy köteg papírt vett ki a kosarából.. még mit nem! Ha a hasamhoz nyúl. Carine-nak igaza volt. az öcsémnek meg négy. – De miért írtad ide mindet? – Hová? – Hát ide a papírra. naggyon finomak. Aszt monták az őseim. erősen izzadt is. Hogy nem lehet kilenc gyereked. hogy azonnal öltözzön föl. engem? – kiabálta Mamadou – Engem? Azt hiszi.

akkor honnan 18 . a kis Sissi – háborgott Mamadou. és jelenj meg náluk az anyakönyvekkel. de a sógornőm nem akar a TB-be menni. Voltak közte szórólapok. ahogy Mamadou így füstölög magában: „Azt mondta. hogy ismered. mert azt hittem. – Miért mondod. mindig igazad van. Életemben nem jártam még ott. érted? – Értem. – Igen. hogy tisztázd a helyzetet. Arra kérnek. vagy mi? Ezt kérdezem tőled már egy órája! Camille végképp nem tudott mit mondani. autókról készült fényképek és telefonszámlák is. hülye! Ez a legkisebbik gyerekem. érted? Visszaadta Mamadounak az egész kupac papírt. az öcsém pedig éjszaka dolgozik. – Mamadou. de az öcsémnek aztán nincs semmije. – Igen. – Jól van. Te hány gyerek után kapsz pénzt? – Négy után. – Igen.– Várj csak. – Aha. hogy magyarázza el.. én mondom neked! Meg se mozdul az a gonosz dög. milyen lehet egy „nagy segg” Mamadou szerint. Mamadou. hogy az öcsédnek és neked nincs jogotok egy bevallásban egyesíteni a gyerekeiteket. ő aztán nem csinál semmit. a világért fel nem emelné azt a nagy seggét! Camille magában elmosolyodott. hogy ez az izé nem törvényes. – Csak azt akartam elmondani. – Igen. – És ő miért nincs a papíron? – Mondd csak. ami ide van írva. ezt akarom mondani már az elejétől. ne húzd fel magad! Csak azért kérdeztem. – Hányadik gyerek ez a Sissi? – Ez nem valami szám. ha elmennél a TB-be az öcséddel. nem ismerek senkit a TB-nél. melyik hölgyet. nappal alszik. Semmit. csak azt mondom. de te is olyan vagy. Sissi. de minek? – Mert azt hiszem. Camille. Azt hiszem. Hallotta. hogy dolgozik! Autóutakat épít! – És a sógornőd? Mamadou az orrát fintorgatta: – Na. – Dolgozik? – Persze... a hölgyet. ez tök normális. hogy kihagyták a Sissimet. na. nehezére esett elképzelnie. az a baj. – Négy után? – Igen. ne húzd fel magad. mert vannak ott urak is. mint minden fehér. és soha nem hallgatod végig az embert! Camille idegesen fújt egyet. és megkérnétek a hölgyet.. – És mind a kettőnek rendben vannak a papírjai? – Persze! – De hát akkor külön is megcsinálhatják a bevallásukat. te direkt csinálod. a sógornőddel és az összes papírotokkal. hogy a „hölgyet”? Melyik hölgyet? – Akármelyiket! – dühöngött Camille. – Az lenne a legjobb. erre én megkérdezem.

amikor megjelent Samia: – Te jössz. – És nekem? – vágott közbe Samia – Nekem nem tudna találni egy pasit? Mamadou Samia arca felé kapott.. Camille Fauque gombóccá gyűrte a cetlit. hívjon. Camille elmosolyodott. lányok. a francba! Ő kérte. – Tessék. jó szerencsét – gondolta. – Na.. előbb add vissza a vödrömet. már megint ezzel szívatsz! Az nem a te vödröd. – És beszélsz a hölggyel? – Igen. és leveszi a rontást. – Akkor holnap! – Sziasztok..” – Hé. menj innen – fújtatott Mamadou. gyalog. – Tudod. aztán Camille-hoz fordult.. 19 . meg rontást idéz elő. hanem az enyém! A tiéd piros volt! – Menj innen. – Minek? – Minek. Tessék! Ennyi! – Veletek megyek. de ha nem. hogy adjam oda neked! Az orvos egy recept hátuljára firkantotta a mobiltelefonszámát.. megyünk? – Én is veletek megyek. – Tényleg. minek? Honnan tudjam? Hogy doktorosdit játsszatok. utána beszélhetünk róla! – A francba.tudja. mintha meg akarná karmolni: – Te átkozott perszóna. ha elrendezed ezt az ügyet a kis Sissivel. és Camille-ra mutatott. hogy segítesz. – Autóutakat épít. te az úri negyedben laksz! – Menj a fenébe. hogy csak hölgyek vannak? Vannak ott urak is. és hozzátette: Felírok magának egy jó vacsorát.. – És ha nem is hölgy? Camille-t már-már elhagyta a hidegvére. A rendelő falépcsői megreccsentek a súlya alatt. Csak azt mondtad. átkozott. honnan tudhatná. és bedobta a csatornába. hát nem. Úgy látszik. nem haragszom. – Azt hittem. itt a doki telefonszáma. és felvette a hátizsákját. – Te is metróval jössz? – Nem. Camille az ég felé fordította a tekintetét. megkérem az öcsémet. az öcséd autóutakat épít. Jó szerencsét odabent. Mamadou – mondta. hogy idézze meg neked a szeretett lényt. haragszol? – Nem. ha soha nem volt ott. Mamadou nehézkesen felállt. ez egy mindentudó asszonyság. – A TB-be? – Igen.

vegytiszta hazugság volt. és minden újabb napot felemelhetetlen súlynak érez. A könnyű. nehogy észrevegyék. Mindenkit hamis nyomra vezetett. mint a többi. Hazudni. Carine zavaros történetei. Igen. kavicsot fal. hogy eldobta a telefonszámát. mint a többiek. illanó fiatal lány. amelyet nem tudott tisztelni többé. mert az akárhová vezethetett volna. Lassan mozgott. Fáradt volt. Olyan könnyed volt.. Nem bánta. de jelentkezett. Az idő olyan fogalom volt. máris fullad. ha szólították.Camille Pierre-hez és Mathilde-hoz volt hivatalos vacsorára. a Toucleannál végzett idióta munkája. vagy ereje? Vagy talán ideje? Igen. keveset beszélt. és Mamadou nevetéséért. aki éjszaka dolgozott. de felmerült benne. Olyan ügyes. ideje – nyugtatgatta magát. nagyon mélyre és nagyon sötétbe. a veszekedéseik. Túl messzire. Hogy az őt körülvevő világ cseppet sem fontos. De nem azért. abszurd monológja. A doktor jóakarata iránti tiszteletből tette. hogy talán most mondott le az utolsó esélyéről. Mert Mamadou hatalmas kacagása. és kényszerítette magát. 20 . mind élni segítették őt. Josy Bredart. nehezebben lemérhető súly. A könnye. hogy ehető dolgokat vásároljon. hogy azért nem eszik. bár ő sem hitt benne. Camille Fauque volt az a törékeny. feloldhatná a homokkövet. és még ki sem nyitotta a szemét. szédíteni. mert a kavicsok minden helyet elfoglalnak a gyomrában. aki háttal áll a képeken. és figyelmesebbnek. nappal pedig kavicsokat rakosgatott egymásra. látszólag könnyed jelenetnek. Vajon meghallgatta volna az a fiatal orvos? És megértette volna? Egészen biztosan. nagyon messze. amelyben lemondta a meghívást. vagyis azért eszik olyan keveset. Az orvos türelmesnek látszott. csak a hátizsákja súlya. Túl sok hét és hónap telt el már úgy. lökött viháncolásuk. De nem volt bátorsága visszafordulni sem. Nem akarta úgy végezni. nagyon könnyű Camille Fauque elindul tehát. Nem akart az ő útjára lépni. szerencsére az üzenetrögzítő vette fel.. és segítené. vagyis végeredményben a folyadék. az egymásnak adogatott cigik. Aztán sírna egyet.. és nagyon kecsesen tudott kereket oldani. Az előbbi háborgása. És tulajdonképpen ez volt az oka annak. Bement a házában lévő szupermarketbe. Nem szögezi más az utca kövéhez. amelyet a testében görgő kövek és kavicsok jelentenek. mint az anyja. igen. hogy újra lélegezni tudjon. Ha lett volna hozzá kedve. hogy ő is van olyan derék leány. rosszkedvük. hogy elmulassza ezt az egészet. hanem azért. mert szomorú lenne. de visszafordulni nem. Elmondani. Ezt kellett volna elmesélnie az üzemorvosnak az előbb. Nem volt szabad hinni az előbbi. Volt egy pillanat. De Camille Fauque hazudott. Most mégis eszébe jutott az orvos. hogy nem élt bennük. Hagyott nekik egy üzenetet. Milyen kifejezést is használt? Hogy ő is „eleven lény”? Nevetséges: Camille Fauque nem volt eleven lény. Camille Fauque szellem volt. és elmondani az igazságot.. Hogy minden ébredéskor úgy érzi. hogy hiányzik. Neki is rá kellett volna könyökölnie az asztalra. Talán mégiscsak el kellett volna neki mondani. amelyben megpróbálta meggyőzni magát róla. amikor majdnem belevágott. és az a másik. hogy Camille hallgatott. élni. a fizikai fáradtság.

majd meglátjuk. – Sajnos. Camille végül könyörgőre fogta: – Lenne olyan kedves. Elfelejtette a kódot? – Nem. amit egy perccel korában visszatett. 21 . és megvette ugyanazt az üveg majonézt. Beteges félénksége. ragtapasszal foltozott szemüvegével. nincs semmi baj. Nem is értem. – Talán az udvarban lakik? – Hát. szorongást és gyötrelmet okozott. hirtelen kilépett. Istenem. mire sikerült döntenie: vett banánt. aztán visszajött. Leemelt valamit a polcról. de valahogy elvétette a mozdulatot. igazán. hogy nem. – Semmi baj – mondta Camille. és felemelné a lábát. átemelte a karját fölötte. négy joghurtot és két üveg ásványvizet. Camille néha az utcán vagy a ház kapuja előtt is összefutott vele.. de rögtön vissza is tette.. pedig én is ugyanezt a számot ütöttem be. A fickó megpróbálta leakasztani a táskája fülét a kapu sárgaréz kilincséről.. és megint visszatette a holmit. arrébb ment egy pár lépést. Szívfacsaró volt az egész. azt a különös. – Nem. hogy Camille akadálytalanul beléphessen.Többször is körbejárta a polcokat.. akiknek majd' megszakadt érte a szívük. mert feltartom.. feltartom. hogy nevessen rajta. kisasszony. Most meglátta azt a fickót a házukból. nyakatekert beszédstílusa és széles karmozdulatai szörnyen kínossá tették a vele való találkozást. komolyan? – Ezt úgy kérdezte. én. kérem.. és belökte a kaput. bocsásson meg nekem! – Semmi baj! – mondta Camille harmadszor is. A fiú gyorsan maga elé akarta engedni Camille-t. visszament. vörös vitorlavászon nadrágjában és széles karmozdulataival... – Ó! Á! Bocsánat! – A fiú a kezét tördelte. – Ó. Camille nem tudta. hogy. az ördögbe is! Legalábbis azt hiszem. és hátulról alaposan fejbe vágta. húzta az időt. szomorú bohóc volt.. a fejét rázta. A fiú most is ott dünnyögött a kaputelefon előtt.. – Na. tulajdonképpen még nem tekintettem át ebből a szemszögből a dolgokat.. Elnevette magát. ugye? Szörnyű alak volt. 342B7. – Talán megváltoztatták? – Úgy gondolja.. milyen szédült vagyok.. Furcsa. újra levette. vagy sajnálja.. én nem arra megyek – mondta Camille és az udvar felé mutatott. hogy kiment a boltból. mintha Camille most jelentette volna be a világvégét. Amikor már az előcsarnokban voltak. bocsássa meg. – Jó estét. nekinyomja a bokámat a falnak és nagyon fáj. majd amikor már majdnem rákerült a sor a pénztárnál. Camille látta egyszer. – Baj van? – kérdezte Camille. Inkább a tető alatt. mert látja. – Ó. hórihorgas alakot. A fickó nem mozdult. dadogva beszélt az eladónőkkel. nem igazán.. a fiú gyorsan kinyitotta a belső üvegajtót. Milyen szédült! Pedig.. és minden találkozásuk csak bonyodalmat. Az ajtó kattant egyet. balsors! Ugye nem okoztam túl nagy fájdalmat? Milyen ügyetlen vagyok.

mert elképzelte a rá váró pokoli hőséget. amikor belökte ennek a lomtárnak az ajtaját. kisasszony – kiabálta utána a fiú.” – Camille-nak eszébe jutott. Camille mondta. pizsamában és vadászcsizmában volt. Milyen igaz. Egy proccos ház hetedik emeletén lakott. Soha. csak állt. – Pierre! – Ki az? – Pierre. ez ám az úri negyed. „Sajnos nem tudom. – Üdvözölje a nevemben a kedves szüleit! A szüleit. és átnyújtotta a kulcsot. „Hogy néz ki?” – kérdezte. maga után vonszolta az ásványvizes üvegeit. majd megfúlt a hőségtől. és egy nyitott macskakonzervet tartott a kezében. Jól emlékszik.. és beletelt néhány másodpercbe.. a fejét a térdére ejtette. az nem igazán volt menő. télen pedig vacogott. Mindent. Hallja.. Amikor Pierre egy héttel korábban a küszöbén rátalált a kiéhezett. Át volt fagyva. és gyorsan elindult felfelé. hogy nem látott-e egy macskát. mert még ez a bagolyvár is több volt. Tudja. Nem akarom. minden csurom víz volt. hogy néz ki a macskája? A fickó megmerevedett: „Honnan tudnám? Nekem soha nem volt macskám!” Camille majdnem felrobbant. így is lehet nézni a dolgokat! – Jó éjszakát. Caplatott a lépcsőn felfelé. Tanácstalanul nézelődött. csendes és riadt Camille Fauque-ra. és még jobban megijedt. Ez a fickó határozottan lökött volt. Lökött ez az alak. milyen zavart képet vágott Pierre Kessler. mert több mint egy éve itt lakott. szörnyen érezte magát. és megkérdezte Camille-t. mire rájött. mit mondott Carine. Ismerte már ezeket az időjárási viszonyokat. a vihartól félve becsukta a csapóablakot. De nem panaszkodott. hogy egyszer éjszaka – mert általában az éjszaka közepén jött haza – az előcsarnokban találkozott vele. és nem tudott többé elindulni. tele mindenféle kacattal. és vele együtt körülnézett az udvaron. mindent.. és rálépett az odújához vezető százhetvenkét lépcső közül az elsőre. ez a festőkészletem. – Ki maga? Felkapcsolta a világítást. és elaludt. és majd kiköpte a tüdejét. egy cselédmanzárdban. mint ma is. és mivel a ház a Marsmezőre nézett. anyám. mint a tenyerét. hát. beledöglöm! 22 . amikor meglátta a lépcsőházban álló sápadt árnyékot.. Egyszer egy éjszaka ugyanis megállt. A szoba apró volt. hogy ellopják az eszközeimet.– Ó! Ez nagyszerű! Igazán mulatságos lehet! Camille elfintorodott. – Igen. és úgyis ellopják tőlem. mint amiben reménykedhetett. mert abba beledöglöm. Pierre először megijedt. De ami a többit illeti. amikor szép idő volt. hogy nem. Amikor felébredt. „Az úri negyed. hol is van. hátha megtalálják azt a bizonyos cicát. Mindent ellopnak tőlem. és most felsóhajtott. egy bizonyos értelemben tényleg menő helyen lakott: ha felmászott a kisasztalra és derékig kilógott az ablakon. Amikor esett odakint. A negyediken leült a lépcsőre. mocskos. Camille-nak most eszébe jutott. Mielőtt munkába indult. és egy kis táskát nyújtott feléje: – Pierre! Ezt muszáj elraknia nekem. jobbra megláthatta az Eiffel-torony tetejét. – Camille! Te vagy az? Camille felzokogott. – Ez inkább nyögés volt.„ „Nem tudja.. egy emeleten sem. Camille már három napja az utcán aludt. és a fejét ingatta. Megpróbált nem megállni.

a köszönöm elég lesz. Pierre felajánlotta. – Mi történt? – Fogalmam sincs. néhány edényt. nem. – Szó sem lehet róla – jelentette ki Pierre határozottan. – Magaddal viszed.. – Tessék. amely hozzájuk vezette Camille-t.. kijelentette. egy elektromos főzőlapot és egy minihűtőszekrényt vásárolni. 23 . Valóságos áldás volt ez a két ember. Pierre és Mathilde ugyan nem aludtak. Camille nemet intett: – Inkább itt hagynám. de Pierre-ék nem erőltették. hogy eszébe jutott az ifjúsága. Néhány nap múlva meglátogatták. és nem kérdeztek tőle semmit. ágyneműt. nehogy felébressze őket. Camille másnap éjszaka ébredt fel. – Menni fog. nem. Camille elájult a küszöbükön.. másoltattak neki kulcsot. Levetkőztették. amit nem adott el. Semmi keresnivalója nálunk. nem tudom. lerogytak a matracra. és rázendített a Bohéméletre. és elszörnyedve nézte. Pierre Kessler odahúzott egy széket az ágya mellé. Én. Camille egyikre-másikra felelt. és Mathilde előhúzott egy nagy táskát. hogy ellakhat a szülei hajdani lakásához tartozó manzárdszobában.Pierre azt hitte. – De nézd. mit mondhatnék. – Van pénzed? – kérdezte tőle. A lépcsőjárás kifárasztotta őket.. mielőtt Camille elment tőlük. – Alszik? – Azt hiszem.. segített neki lámpát. tele csodálatos ennivalóval. matracot. Sírva fakadt. nagylány? – Igen – felelte Camille a könnyeit nyeldesve. rendben leszek. milyen állapotban van! – Csssss. és nagyon halkan eresztette tele a kádat. majd kihúzta az ágy alól a kis skótkockás táskát. és lefektették a belső szobában. – Nem akarod megtartani a kulcsainkat? – Nem. Néhány napig maguknál tartották. Műanyag poharakból itták a pezsgőt. A pezsgőnek és az oldott hangulatnak köszönhetően fel mertek tenni néhány kérdést. Pierre nevetett. – Köszönöm? – Igen. de jobbnak látták békén hagyni őt.. – Mathilde magához ölelte – Igen. félrebeszél: – Camille! Miről beszélsz? És honnan jössz? Gyere be! Már Mathilde is kint állt az előszobában. Mathilde elkísérte Camille-t egy önkiszolgáló lakberendezési áruházba. – Ne mondj semmit. – Igen.

és közben véresre harapdálta az ajkát. – Azt hiszem. hogy ebben az évben máshogy kellene beosztani az idejét. nevetett. ugye tudod? Bocsásd meg.. vagy mint egy cseregyerekre? Pierre rámosolygott. és egy hajtásra megitta a maradék bort. – mondta Pierre. Camille. vagyis szocializálódott. Pierre megszorította a csuklóját. Mindig van hiteled – ez állt egy post-iten. – Rajzolj. – Az nem munka volt. és visszatette a hűtőbe a joghurtot. hogy eszedbe juttatom ezt a kellemetlen tényt. a jó gyerekek ezzel a szóval illetik azt. Tényleg dögletes hőség volt. Camille becsukta utánuk az ajtót. Nem merte végiglapozni a katalógust. és még annyit mondott: – Dolgozz. Pierre Kessler megfordult. Camille arra gondolt. hogy szinte fájt. összerakta a babazsúr kellékeit. és hátralökte. lányok. Törökülésben leült az ágyra. sőt Mathilde már el is indult lefelé. Őt magát is meglepte. van-e fogalmad róla. mint a saját lányunkra. mintha nem is lenne fontosabb dolga a világon. Camille remegni kezdett. és a táska aljában a Sennelier művészellátó bolt katalógusára akadt. hogy így felhúzza magát egy vékony kis papír miatt. fesztelen mozdulattal bekapcsolta az üzenetrögzítőt. Senkinek. – Nem. Dolgozott. Ma-ma. oké?” Most az egyszer igaza volt. Több papírt is eltépett.. Tudod. és oda sem figyelve... Mert hogy van egy anyád. te is nagyon jól tudod! Camille felemelte a tekintetét. hogy ilyesmit tervezget. aki a világra hozta őket. egyszerűen nincs más választásod. hamarabb lefeküdni. és ez tökéletesen megfelelt neki. és még délután felkelni. Annyira figyelt a mozdulataira. hajlandó vagy-e velem ebéd-” Camille kikapcsolta a rögzítőt. egy gépből jövő néhány szó megzavarta a fejét. meghallgatott másokat. és keményen Pierre szemébe nézett: – Ezért segített nekem? Hogy ezt mondhassa? – Nem. Nagyon sokat. Egyébként nem is tehetsz mást. – Mint egy csodagyerekre. És tessék. amit az imént vett ki. most éljük az utolsó szép napokat. hogy úgy 24 . Átverte az orvost. Camille.. Most már muszáj dolgoznod. „Itt Mama – rikácsolta az anyja hangja – Nem tudom. és tett egy ígéretet Mamadou-nak. utána jön a tél. amikor majdnem normális napja volt! Beszélt. Csak azt akarom tudni. Most a szart pucolta ki mások után a vécéből. hogy lássa a napot. Ez nem ér! Nem ér. Ha jól tudom. – Ne beszélj hülyeségeket. hogy mindig úgy tekintettünk rád. mire sikerült. és befagy a seggünk! Úgyhogy ne nyavalyogjatok.. nagyon is sokat dolgoztam az utóbbi időben. Camille lesütötte a szemét. és elengedte a kezét. és a napok szemmel láthatóan rövidültek. De a keze elárulta. Szeptember végén jártak. de mivel ez a harmadik üzenetem múlt kedd óta. Végül is szót fogadott Pierre-nek. Szuper Josy figyelmeztette is őket még tegnap: „Ne nyavalyogjatok. és nekilátott cigarettát sodorni. Borzasztó régóta nem ígért meg semmit. Soha. úgy. kiről beszélek. és megragadta Camille csuklóját.Amikor indulófélben voltak. fogta a dohányos szelencét.

. mintha egy halom formátlan törmelék zuhogott volna rá.terült el a földön. ízzé-porrá zúzva.. 25 .

Franck végül a zsebébe gyűrte a papírdarabot. Először a Grands Comptoires-t hívtam.. amit az irodájának nevezett.. lehajtotta a fejét. Franck gorombán félbeszakította: – Mi történt? – Jaj.. de nehezen találtalak meg. – Menjen a fenébe. Nem a nagyanyád vagyok. papírt keresett az asztalon. – Nagymama? – Szervusz. a keze közé fogta a fejét. és sóhajtva nyúlt a kagyló után. hogy visszahívom – felelte a fiú. de mondták. főnök. Lestafier! Vegye már át ezt a kurva telefont. főnök! – A nagymamája.. Franck.. nagyi van a vonalban. leült.. és odaszólt a szomszéd asztalnál dolgozó fiúnak (közben úgy tett. Levette a sapkáját. Istenem. újra felvette a telefont. 26 . becsukta az ajtót. – Menj a fenébe. a csuklóját végighúzta a homlokán. – Mondja meg neki. Nem vagyok postáskisasszony! A fiatalember megtörölte a kezét a kötényéről lógó konyharuhában. és kijött az irodából. – Carminot asszony? – Ó! Hú. szemétláda.. – Semmi komoly? – Combnyaktörés.5 – Lestafier! – Igen.. Paulette. hanem Yvonne Carminot. hogy felírjon rá valamit. és visszament a bejárat melletti ruhásszekrénybe. főnök! – Hogyhogy nem? – Dolgom van.. Hosszú szitkozódás. menj és rendeld meg a karácsonyi ajándékodat. majd letette a telefont. elsápadt. különben. nyissz. – Minden rendben. A főnök az üvegablakon át figyelte.. főnök.. aki éppen egy darab húst csontozott. főnök! – Telefon! – Nem.. mintha elvágná a torkát): – Ne nyúlj semmihez. – Lestafier! – Igen. Nehogy letegye! Franck felállt. Mondja... behunyta a szemét és több percig így maradt... Belépett az irodába. hogy már nem ott dolgozol. utána felhív. fiam? – Igen. – Várjon. hogy hívjanak később! A jóember megcsóválta a fejét.. – Oké..

– Nem.. de az a baj. főnök. – Biztosan menni fog? – Megoldjuk. és a késéért nyúlt.. az gyakran előfordul az öregeknél. és behunyta a szemét. akkor azt is tudod. érti? A maga fejét szedem le.– Ó. – Mi van vele? – Vasárnap visszaadom. Franck visszament a helyére. megcsinálom a délelőtti műszakot. – Yes... – Lestafier! Menjen. – Biztos? – Biztos. és hozzátette: – Menjen.gen. de azt előre megmondom.. – Ha jól sejtem. Combnyaktörés? – . Majd megint a helyettes séfjéhez fordult. – Ki állítja. menni fog. hogy meg tudja csinálni? – Én. – És ki készíti ma este a meleg ételeket? – Guillaume. Újra munkához látott. hogy váltson köpenyt.. hogy ma este. ha békén hagyja.. – Az újat? – ... – Egyedül? Mihez? – Mindenhez.. és ráparancsolt... az egyik a nyulai fölé. A főnök elfintorodott. ha csak egyetlen megjegyzést is kell tennem. – Valaki nagyon szereti a nagymamáját.gen. ha az esti műszakban bármit is elcsesznek. a másik a bárányborda fölé hajolt. Csendben dolgoztak tovább.. – Súlyos? – Azt hiszem nem.. hallgatott. – Mivel hallottad. A segéde csak néhány perc múlva merte megszólítani: – Jól vagy? – Nem. – Hallottam. Guillaume nem értette. főnök. mosson előbb kezet! Nem a falujában van! – Menj a francba – morogta Franck. egyetlen egyet is. megegyeztünk? – Megegyeztünk. és látja. Az anyámnak tíz évvel ezelőtt tört el. hogy teljesen egyedül vagyok. Egy igazi tengeri nyúl! – Mondja. de utána nagyon szeretnék elmenni. Rendben. ki akarja venni a mai napot. még ma is itt van. – Húha! – füttyentett a másik. – A motor. 27 . Meg tudja csinálni. hogy miről beszéltem az öreggel. főnök.. és a pihenő alatt előkészítem az estit is. mit mondtál a főnöknek.. főnök. de jobbnak látta. odaintett egy épp arra járó fiút.

hogy fizethesse a részleteket. csendet! Guillaume megélezte a kését. és a zajt kihasználva odasúgta Francknak: – Akkor vidd te.. hogy pár héten belül hatalmas csávába kerül. az öltözőben zuhanyozott le. és meglehetősen zavart állapotban hagyta ott az éttermet. megszámolta a hússzeleteket és hosszú jegyzeteket hagyott Guillaume-nak. megállás nélkül káromkodott. Már akkor is nehéz volt a nagymamájára gondolnia és meglátogatni őt. Majd akkor add oda. Átadta a maradékokat.. és sok különmunkát kellett vállalnia. Franck Lestafier mosolyogva csóválta meg a fejét... kipróbálhatja az autópályán is. Hogy a fenébe fogja tudni megcsinálni most. ha meg akarod látogatni? – Másképpen is meg tudom oldani. Franck hosszabbnak érezte a műszakot. amikor a főnök átküldte az utalványokat. Nem merte bevallani magának. és ott lehet valamivel több. még ehet előtte valamit. de azért kicsit megörült a lehetőségnek. Tudta. – Csendet uraim.. A kurva életbe.. Alig tudott odafigyelni. Ha minden jól megy. amikor nem volt semmi baja. – Hé! – Mi van? – Hol is van a nagymamád? – Tours-ban. csak vakkantott.Franck keserűen elfintorodott. Ezután már nem is beszéltek... A főnök hangja szakította félbe a beszélgetést. ha meggyógyult. – Köszönöm. Nem volt ideje hazamenni. Lenyúlom a séfhelyettesi posztodat. és zaklatott. – Akkor nem lesz szükséged a motorodra vasárnap. milyen szar helyzet! Már csak ez hiányzott! Most vett egy méregdrága motort hosszú lejáratú hitelre. hogy ez beütött? Végül is. mint máskor. – Csak ne köszönd. A dagadt Titi most turbózta fel a benzinmotort. és igyekezett nem megégetni magát. Tehát egyedül maradt a konyhában a váltás alatt a mosogatófiúkkal. leltárt csinált. 28 . és félhangosan. egy ronggyal megtisztíthatta a bukósisakját. – Köszönöm. Majdnem sikerült túlsütnie egy marhabordát. mint egy óra alatt. Boldog volt.

hogy a műtét nagyon jól sikerült. – Nagyon meleg van itt.. de ha elmegy. – Jól vagy? Az idős hölgy megpróbált rámosolyogni. Franck letette a sisakját és a motoros kesztyűjét a pultra. úgyhogy. és körülnézett. Röviden elmagyarázta Francknak a helyzetet. – Ugye mondtam. hogy mondjon néhány szót a beteg életmódjáról. Franck makacskodott.. ettől az arca szörnyűségesen behorpadt. és megkérte. a felső ajka egészen beesett a szájába. – Most majd bedugnak egy elfekvőbe. hogy megköszönje. nyugodtan beszélni: – Kérem. attól majd megszakadt a szíve. Franck ügyetlenül válaszolgatott. ha megtenné. Franck még nem volt annyira magánál. – Tudod. ugye? – furcsán csengett a hangja. de látnom kell a nagymamámat. – Mi a probléma? Ez már ígéretesebbnek tűnt. Van benned egy szép darab ócskavas is. különben nem engedik ki az épületből. Behunyta a szemét. hogy visszanyerje a lélekjelenlétét. a várható gyógyulási időt. Egy ápolónő lépett oda. a nő bekeményített. kopogjon be hozzám a nővérszobába. mert nagyon zavarta a kórházszag. jöjjön vissza holnap reggel tíz után. hogy eljön! Most egyedül hagyom magukat. az operáció lefolyását. – Hogy hívják? – Lestafier. nem értjük egymást. beszéltem az ápolónővel.. – Na mi van? Már megint valami butaságot csináltál? Francknak emberfeletti erőfeszítésébe került ez a tréfás hang. – Aha! – Az ápolónő intett a recepciósnak. Kivették a műfogsorát. hova akaszthatná fel őket. Most érkeztem Párizsból. figyeljen rám egy kicsit. és sírva fakadt. elnézést a zavarásért.. és nemsokára vissza kell fordulnom. Azt hiszem...6 Valamivel hat óra előtt állította le a motort a kórház parkolójában. hogy. Levette a kabátját. és félig süket volt a motor zajától. Először gyorsan megfordult. A recepciós hölgy közölte vele. és.. de nem sikerült. – Kérem. a pulóverét. akit tegnap hozott be a mentő. 29 . hogy már vége a látogatási időnek. Amit az ágyban látott. – Itt az unokája! – közölte vidáman az ápolónő. – Jöjjön velem. azt mondta.. és megpróbált szépen. amikor beléptek az ajtón.

. – De nagyon fáj. – De azért mégis hagyd abba! Nem merte megfogni a kezét a csövek miatt. – Az normális. Először nehezen találta a szavakat. – Mielőtt elmegyek. de most aludnod kell egy kicsit. mert soha nem tudott ügyesen beszélni vagy mesélni magáról. csak kisebb.. Állati ronda ez a fény. majd elmúlik. szólok az ápolónőnek... elmondta. hogy miket szokott főzni. hogy Párizsban szép az idő. utána átvisznek egy utógondozó intézetbe. – Esküszöm. nagymama. Elmesélte.... Franck felhúzta a rolettát. Te sohasem sírsz. mert én is elbőgöm magam.. hogy nem! Majd meglátod. és megsütöd a híres almatortádat. akire rá akar hajtani. újra megtanítanak járni. Felemelte a fotelt. és hogy hívják azt a lányt. miért szakított a barátnőjével. Az túl parasztos... – Te ugyan nem. beszélt arról. hogy meglátogatlak! Tudod. milyen fáradt. – Már most elmész? – Dehogyis! – Beszélj egy kicsit! Mesélj magadról valamit! – Várj. – Ezt ne csináld... aztán: hopp a kertedbe. de szennyezett a levegő. leoltom a lámpát.. – Nem. Paulette! – És ez hány napig tart? – Néhány hétig. – Akkor mi megyünk el hozzád.– Még mit nem! Miket beszélsz! Itt maradsz még egy pár napig. mint egy kórház. hogy adjon ellene valamit.. – Fáj. ha eljössz hozzánk. mire a nyugatra néző szobát lágy alkonyi fény árasztotta el. úgy megyek. azt nem. – Franck! – Itt vagyok. és megérted. meg efféle hülyeségeket. De a lenyugvó nap fénye és nagyanyja kisimuló arca hamarosan megoldotta a nyelvét... túlzol. és áttért a személyesebb emlékekre és mélyebb titkokra is. Amikor pici korodban kificamodott a karod. – De nekem semmi kedvem Párizsba menni.... hogy milyen színű a Suzukija. és hallotta.. van egy szép motorom! – És nem mész vele túl gyorsan? – Nnnem. Az nem elfekvő. Ott kényeztetni fognak. Ügyesnek kell lenned! – És meglátogatsz majd? – Persze. olyan. áttette a másik oldalra. mint egy teknősbéka! – Hazudós! Paulette a könnyein keresztül Franckra mosolygott. 30 . Utánozta az új lakótársát. – Nem. Ez tőled is függ. hogy a nagymamája csendesen nevetgél a sötétben. nagymama. akkor sem ejtettél egy könnycseppet sem. és megfogta Paulette kezét. Semmiségekkel kezdte. hogy halad a főzéssel.

a fiatal szakács ügyességéről és a szarvasgomba áráról. holnap jobb állapotban ébred.. – Jól tettem? Franck bólintott. Hazafelé hajtotta a motort. Mesélt néhány újságot Momóról és Mandel asszonyról. és hosszú ideig keringett elveszetten. köszönöm. és az ajkára tette az ujját. van itt minden. – Én. 31 . Gyulladáscsökkentő is van az infúzióban. annál hamarabb talpra állsz. Még igazán harcolhat egy kicsit. – Várjon.. elmesélte. Azután elhallgatott... gyerünk.. tudod. majd fogta a menetfelszerelését. Először feltett Francknak néhány hivatalos. de Franck nem válaszolt.. magával. veszek egy kólát az automatából.. hogy fáj neki. – Jól van? – Fáradtan. hogy elaludt. alvás. Paulette visszahívta: – Franck! – Igen? – Nem üzentem az anyádnak. – A szardíniára értettem.. Hangtalanul felállt. Egy kupicával? – Nem. – Ez jó lesz? – És maga? – Nem gond. milyen a légkör az étteremben. Nézze: van itt egy rakás sütemény.. de csitt! Rendben? Franck evett néhány falatot. és elővette Paulette kórlapját. és belefúrta fejét a párnába. otthon azonnal bedőlt az ágyba. – Csitt. Végül az ápolónő csípte el... hogy egyszer egy miniszter bement hozzájuk gratulálni. most már aludj. – Köszönöm. – Akkor én is iszom egy pohárkával. válaszolt az ápolónő kérdéseire.Franck beszélt arról.. – Jól tetted. Amikor már az ajtónál volt.. – Reggelre jobban lesz. a főnök nagy pofájáról. beszélt Takumi. minél többet alszol. szinte mellbe vágta a neonlámpák erőszakos fénye. – Csak a munkámat végzem.. mert... Most nem. De most már. mert Paulette lélegzéséből rájött. Nem szabad letörnie. Olyan sokáig tartotta magát. – Nem evett semmit? – Nem. A fiókból elővett egy doboz szardíniát és egy csomag kétszersültet. Amikor kilépett. – Igen. – Azt mondja. Leültette egy székre. gyakorlati kérdést.

– Szép itt. 32 . – Ezt most hagyd abba – fenyegetőzött Camille –. azzal a vendéglővel szemben. támolyogott. Camille apró kortyokban itta a kólát. nem állok úgy. az ég szent szerelmére. szörnyű ronda. és úgy érezte magát. ne kezdd már megint. – Hát akkor mi vagy? – Ó. hogy lekapargassa a vart. kólát. mama – ismételte meg Camille szép tagoltan. Mélyet sóhajtott. csak szólsz. Egyébként akkor sem vinnélek oda. Camille a bárpult tükrében látta. mint akit megnyúztak... mert neked bezzeg van pénzed. hogy a Tour d’Argent-ba vigyelek ebédelni. Ezek a – nem túl gyakori – ebédek mindig hazavágták a beleit.7 – Kávét? – Nem... Istenien alakult a hangulat. – De én nem vagyok „általában az emberek”. Camille anyja hirtelen rikácsolni kezdett: – De azt ugye tudod.és gyöngyházberakások műanyagból készültek. Az egyik asztalnál meglátta anyja görnyedt alakját. ahová az anyja hívta ebédelni. – Jól vagy? – Ezt miért kérdezed? Camille megkapaszkodott az asztal peremében – nem akart azonnal felpattanni. és egyenként felszakítsa a milliónyi apró heget. Köszönöm. szorosan fogta a poharat. A kagyló. – Azért kérdezem. amikor találkoznak. vagy rögtön elmegyek. Mintha az anyja valamiféle aprólékos és valószínűleg tudatalatti szadizmussal azon lett volna. és megbámulta az utálatos dekorációt: a stukkókat és az ál-ázsiai domborműveket. A keze a zsebében – a zsebét a hasára szorította.. és adok. Elszívott még egy cigarettát. és átment az utcán. fizetett. ha tudnálak. Ha pénzre van szükséged. hogy az anyja most lép be a Jade Paradicsom ajtaján. és leült vele szemben: – Szia. kidobott pénz lenne az egész. De képzeld. sárgás lakkozással. Az egyik ember balszerencséje a másik ember szeren. Általában kétrét görnyedve jött el a vendéglőből. hogy oda nélkülem is elmehetsz. Amennyit te eszel.. mama! – Meg se csókolsz? – Szia. behunyta a szemét és mélyeket lélegzett. jó? Camille hátrafordult. Két kézzel. mert az emberek általában ezt kérdezik. Egy kis kávéházban könyökölt a bárpultnál. – Nem. kiment a mosdóba.

kérlek. – Nem.. Így olyannak látom a világot. hogy lássa elsorvadni! – Akkor miért hoztál a világra? 33 . és az ujjával számolgatta őket. és tudom. Camille meg tudta volna csókolni. És aztán mit jelent az. – Nézz végig magadon... már réges-rég a föld alatt lennék. Te azt szép munkának nevezed? Én egyáltalán nem bánom. Az anyja szétterítette a gyógyszereit az asztalon.. – Mama. – Nem kellett volna életed végéig azt csinálni. Mama! Ezt nem folytathatjuk így. hogy szívjunk. érted? Én legalábbis nem. – Először is. akkor nagyon naiv vagy. Nem folytathatjuk... Jó munkája van! És milyen érdekes! Takarítónő. amiről nem tudsz semmit... Valami mást! – Szép munkád volt. a fájós hátáról. – És most? Most mit csinálok? – Mindig tiéd az utolsó szó. találj valami más témát.. – Mit „mamázol”? Normális. ha aggódom érted. hogy rámosolyog és megveregeti a kezét. amikor a lánya újabb sört rendelt. – Arra megyek. amerre akarok... – Soha nem látogatsz meg. – Mama. és megfojtja.– Ja tényleg. a magányáról beszélt.. Jó étvággyal evett és elkomorodott. a kisasszony dolgozó nő. biztos lehetsz benne. koccints velem. vagy nekiugrik a torkának. – Választottak már? – kérdezte a pincérnő. Ha azt hiszed.. lányom. ugye? Tisztára. – Igaz! Gyerünk. honnan tudod? És miért nem veszed le ezt a szörnyű szemüveget? Itt nem süt a nap. hogy még mindig meg tudsz lepni? – Stop. hogy így tetszel a fiúknak. sírdogált egy kicsit. hogy azért születtünk. Éppen elégszer elmondtad nekem. mint az apád! Camille megmerevedett. Kérlek szépen. – Jobban érzem magam így. Jó iskolám volt. hogy mókázzunk. hiszen nem voltam boldog vele. – Nincs még eleged ebből a sok szarból? – Ne beszélj olyasmiről. – Túl sokat iszol. Boldog! Boldog! Ha azt hiszed. Ne menjünk el ebbe az irányba. mi? – jelentette ki az anyja győzedelmesen. és pipacsokat szedjünk a mezőn.. a hülye kollégáiról és a társbérlet nyomoráról.. – Szép munka. hogy „boldog”? Ez az új divat. hogy azért vagyunk a földön. ha róla beszélek.... Az anyja felvidult. Az anyja szemrehányóan csóválta a fejét. Nem eszed meg? – Nem. Tudod. – Aha! Nem szereted. Ez igencsak furcsa egy ilyen trehány személy részéről. mint egy csontváz. amilyen. Vagy ezt teszi. nem azért hoz az ember gyereket a világra. Camille úgy döntött. Ha nem szedném őket. évődjünk. Most az egyszer nem mondtál butaságot. és mindent elrontottál. Olyan vagy. hogy nem hiszem ezt.

Úgy tett. akik valaha őrködtek fölötte. – És? – Köszönöm. két étkezési jegyet dobott az asztalra. felhívta a figyelmét. bundás gyümölcseit és túlcukrozott süteményeit. csak egyetlen-egyet. köszönöm. Camille pedig nagyon rossz állapotba került.. és gondolatban néhány alapvető igazságot ismételgetett. Feljajdult. hogy túl messzire ment. De ez sajnos régen volt. Igen. Nagyon. de az is igaz. és az anyja megtalálja bennük a számítását. Az anyja sírt. Ez az ezerszer előadott és tökélyre fejlesztett jelenet nem sok meglepetést tartogatott: érzelmi zsarolás. mivel az csak a 8-as számú nagyjelenet látványos befejező része. Camille-nak jó idejébe telt. de mindig nagyon elégedetten távozott. Beletörölte a cipőjét a lányába. hogy ő is elhagyta. és Camille anyja nem különösebben szerette a kínai vendéglők licsijét. nem szabad a szívére vennie. Segítettek neki. Néhány végtelenül egyszerű. hogy ma egy kínai étteremben találkoztak. Néhány sebtében összeszerelt kis mankót. hogy élni akarjon.. végtelenül jóhiszemű mondatot. amelyek lehetővé tették. hogy továbbra is találkozzék vele. aranyom. Elégedetten és jóllakottan. mint az apja tizenöt évvel azelőtt. csúcsjelenete.. Ebben a sorrendben. Mert sajnos Catherine Fauque tökéletesen így volt ezzel. mit kérdeztem? – Igen. mire megértette ezt – bár nem egyedül sikerült rájönnie.. Mert Camille tudta jól.. Igaz. Aljas jóhiszeműséggel és löttyös győzelmekkel töltekezhetett. A művésznő a kirohanással általában megvárta a desszertet. vagy összevissza. és elment. és elegendő bombát halmozhatott fel magában a következő találkozóig. A válaszod nem is lehetne világosabb.. akik megadták a kulcsot anyja személyiségéhez. de Camille már régóta összeállította a maga kis túlélőcsomagját. ezeknek az abszurd és romboló beszélgetéseknek megvan a maguk értelme. hogy nincs is szíve. Camille sodort magának egy cigarettát. ahogy máskor is: erősen összpontosított. és mindjárt a nyakába zúdul a 8-as számú nagyjelenet. hogy neki vajon mi oka lehet még arra. 34 .. – Csak egyetlen okot mondj. hogy ezeknek a kierőszakolt találkozóknak. már nem voltak mellette. Ez nehéz gyakorlat volt.. Fiatalkorában voltak olyan emberek a környezetében. A váratlan kirohanástól semmiképpen sem szabad túlságosan megrendülni. majd megkérdezte. már tudta.. hogy sértett ruhasuhogással rövidítette meg a találkozóikat.. és azok az emberek. – Hallottad. és ez nagy örömet szerzett neki. krokodilkönnyek és öngyilkossággal való fenyegetőzés. megvádolta.Camille még be sem fejezte a mondatot. hogy ne akarjak elmenni.

Cigarettázott. amelyből erős szantálfa illat szállt föl. maradjon! Ameddig itt van. régen volt. a rádiót.. hogy egy igazi ház ebédlőjében ül. A poharakat törülgette.. 35 . hogy utoljára.. Nézd. Camille az öregre nézett. azután válaszolt: – Nem. megy ez. de nyitva vagyunk. a fel-alá kacsázó lány éles hangzású. és az étterem lassan kiürült. A lány letett egy csészét az öreg elé. Kiemelte a fadobozt. de már olyan régen nem. és az egyik kávét rendelte a másik után. érthetetlen válaszait. nehogy kitegyék. édes volt és langyos.. Maradhatok még egy kicsit? – Persze. Áttette őket egy másik asztalra. Félt. amelyben két ecset pihent. durva és itt-ott foltos papíron. Kér még egy kávét? – Nem. Igen. most a bárpult mögött állt. Már hosszú percek óta ismételgette a mozdulatot. az arcához simította. – Már zárnak? – kérdezte Camille. itt a pillanat. figyelte az öreget. Lassacskán felengedett benne az anyja keltette szorongás. és elkezdte kisimogatni az alátétet. nagyon lassan többször is végigsimított a rossz minőségű. és visszamosolygott rá. Kinyitotta. Egy cigarettásdobozon és egy kávén kívül semmi nem volt előtte. kislányom.. köszönöm. Lassan. Kiszolgálás már nincs. hogy rajtam szórakozik olyan jól? – Magán. Meg kell próbálnia. Camille nem mozdult. aki magában beszélt és nevetgélt. Látod. A tenyerét néhány centire az asztal fölé emelte. Minden rendben lesz. itt vagyok.. azután újrakezdte idióta monológját. és hirtelen úgy érezte. A terem mélyén egy fogatlan ember ült. Meg kell próbálnod. legalább lefoglalja. vagy akárki máson. Hallgatta a konyhából kiszűrődő vízcsobogást és edénycsörömpölést. és az asztalra tette. egy kicsit elhallgatott. – Azt akarja mondani.. miközben kihalászta a hosszú tésztaszálakat a pálcikáival. és közös nyelvükön időnként néhány szemrehányó szót szólt az öreghez. és kivett belőle egy festékrudat.... a szívverése felgyorsult. Az agya megnyugodott. Gyerünk. Utána kicsomózta a kék vásznat. Ne félj. most vagy soha.8 Leszedték az asztalt. aki alaposan összelevesezte az állát. egy öreg ázsiai férfi. végül szétterített egy bambuszléc terítőt.. aki kiszolgálta őket. A fiatal lány. Csitt – súgta magának – csitt. Az öreg elkomorodott. Fogta a hátizsákját és belekotort – ott volt. hogy elálljon a remegés. kiemelt belőle egy kis szögletes követ. és várta..

utána többféle vonást is kipróbált. aki hetente egyszer órákat adott. tovább! Talán kétszázszor is. akit nagyon szeretett. Az anyja parancsára zongoraórákra járt. attól kezd lélegezni. kicsi Camille. és csak az első vonás számít.. hogy mindenkit megnyugtasson. A tanárnak nem kellett keresgélnie a francia szavakat. a másik. és csak itt. a legfeketébbtől a leghígabbig. És mégis. elemelt egy vizeskancsót és két vastag telefonkönyvet a pénztár mellől. most mégis csak négy jutott az eszébe: a kör.. Köztük. amikor a többi tanítvány már elment. és az apja. ne érinthesse az asztalt. Amikor a tinta elkészült. Elég. és Camille nem nyitotta ki többé a száját. meglágyítod a csuklódat. Még a rajzórák alatt sem. egy napon.. Ó! Még lassabban! Tovább. most bátorítóan behunyta a szemét. és így szólt a pasztellkrétákkal játszó Camille-hoz: – Tudod. aki egyetlen mozdulatát sem hagyta ki idáig. és elkezdte őrölni a tintát. * Gyerekkorában keveset beszélt. és várt még néhány másodpercig. Camille némasága megkönnyítette a dolgukat. kis bolond! A csuklódra figyelj. azután három. hogy felidézze a tinta színét. és nagy dolgokra készíted fel a szellemed. Camille utána rajzolta. Daughton úrral (ő Douguetonnak mondta). és ne nézz rám. hogy amikor kinyújtja a karját. Camille pedig könnyebben tudott összpontosítani. a rizs és a reszketés. Az öreg. Ne gondolj semmire. Először öt foltot festett. még kevesebbet. Több mint egy éve nem rajzolt semmit. a szikla. Camille.. majd az súgja az első vonást. hogy ki jut rólad eszembe? 36 . és rájött. a tanár megtörte hallgatag egyezségüket. és nagy lelkiismeretesen minden billentyűre rárajzolt egy-egy ujjat. Az anyja majd kitekerte a nyakát. és bólintással vagy fejrázással mondott igent vagy nemet. Camille Fauque hosszú álomból ébredt – vele jött egy veréb. A hüvelykujja és a középső ujja közé fogta a vékonyabb ecsetet. csendben mutogatta Camille-nak a tárgyakat és tanította őt újabb és újabb technikákra.A vastagabb kecskeszőrből készült. azután egy egész seregnyi nevető szemű madár. minden rendben volt. Felállt. hogy előhozza a távoli emlékeket. De az idős angol férfi ezt cseppet sem bánta. a jóval finomabb disznósörtéből. Csak megmutatta... hogy miközben forgatod. hanem a terítő sarkán gyakorolt egy kicsit. Camille mégsem fogadott szót a mesterének. az ad életet a rajzodnak. vele sem beszélt. hiszen látod. Néhány csepp vizet csöppentett a palakőre. ő meg fogott egy vastag filctollat. Felkészültél. azután kettő. hogy szinte mindet elfelejtette. de gyűlölte. A két vastag könyvet a székére tette. mint most. majd kissé meghajolt a bolond öreg felé. mint a társai. Hallani vélte öreg mestere szavait: Nagyon lassan forgasd a követ. A mestere több mint húsz vonásra megtanította. Az apja nem sokkal ezután meghalt. Egyszer a tanára elkésett. a terítő fölé nyújtotta a kezét. a következő hétvégén egy festőtanár címével jött vissza. hogy mit csináljon.

szeretett nevetni. és ha valaki mégis megpróbált szóba elegyedni vele. és addig rázta. Gazdag és hatalmas családból származott. töltött magának egy csésze teát. és nem szerették a festőket és az írókat. hogy kiakasztja a fogadóterem falára. de a tanár éppen elfordult. rajzolt egy virágot. hogy kikapcsolja a vízforralót. egyik napról a másikra hihetetlen dolgot cselekedett. kicsi lány. és mintha mi sem történt volna. akit úgy hívtak: Csu Ta. Jé! Nézd csak. Ta nem akart többé szólni hozzájuk. Camille. – Nem hallom.. csacska beszélgetésbe kezdett vele. Camille sötét tekintetet vetett rá. Az édesapja és a nagyapja is híres festő és kalligráfus volt.. 37 . Elhiheted. Soha nem találnád ki. Képzeld csak el. – Tessék? – De igen – mondta végül Camille. A férje és az apja is festő volt. akkor az arca előtt szétnyitott egy legyezőt. Na.. – Csu Ta nagyon boldog gyerek volt. hogy fessenek és írjanak. hogy az anyja elhatározta. Elhatározta. hogy a mandzsuk jó szemmel nézzenek rájuk. Azt állította. gyáva alakok! Kiírta tehát a háza kapujára: NÉMA. Nem akarod. Örökre.. és leült Camille mellé. hogy a rajznak köszönhetőn friss szellő tölti be a nagy termet.. hogy elmeséljem? Most már ránézett.. egy egyszerű lótuszvirágot. Daughton elégedetten lehunyta a szemét. amíg mindenkit megfutamított. énekelni. Megtiltották nekik.Camille megrázta a fejét. – Válaszolj. amikor még nyolcéves sem volt. hogy egy napon majd ő is nagy művész lesz. A mandzsuk kegyetlen és durva emberek voltak. Megint a csészéje fölé hajolt. ennél rosszabb nem történhetett volna velük! Csu Ta családja örökre elveszítette a nyugalmát. mi történt? Amikor tizennyolc éves lett.. Akarod. egyszer. – A Ming dinasztia hercege volt. amelyre szintén felírta... Camille itta a szavait. látott már néhány rajzot életében. ki van itt? Doughton úr macskája éppen akkor telepedett fel az ablakpárkányra. hogy az őt körülvevő emberek mind megtagadták a hagyományaikat és a hitüket. aki pedig megérte a pénzét. hogy örökre elhallgat. és a fiú apja belehalt a kétségbeesésbe. – Így nőtt. Menjenek a pokolba! Mind! Rabszolgák! Hitvány. sőt még a virág illatát is érzi az. amely a tavon lebegett.. hogy elmeséljem a történetét? Camille bólintott. A rajz olyan szép volt. Undorította... érted? Soha többé egyetlen szó sem hagyta el az ajkát. növekedett Ta. Az öreg szánt szándékkal hosszú. aki elmegy a kép előtt. hogy NÉMA. mit szólsz? Még az illatát is! És Csu Ta édesanyja egészen biztosan nem volt elfogult.. folytatta: – Hihetetlen dolgot tett. – Egy kínai festő. De sajna. Csu Ta. A tanár bozontos szakállába rejtette a mosolyát. gondtalanul. abban a boldog és biztos tudatban. Belekortyolt a teába. ostobaságokat fecsegni vagy hosszú költeményeket szavalni. – Mit csinált? – kérdezte a vékony hangocska. a mandzsuk elragadták a hatalmat a Ming dinasztiától. és a kis Csu Ta örökölte a tehetségüket. hogy mit. de olyan szép..

körülnézett. én csak egy vén trotty vagyok. És ettől fogva így fejezte ki magát. Tudom. Rajzolt egy hosszú hullámvonalat. és visszatért az első hullámvonalhoz. és Camille a valósághoz hűen végül még egy finom derékszögű keretet is rajzolt a macska köré. A tanára éppen nem figyelt oda. – Gyere ide. csak az üresség. el tudom képzelni. majd egy hosszú ficamban leeresztette az ecsetet. – Hallgass ide.. és letette Camille elé: – Nézd. hogy a rajzhoz hozzáfesthessen egy nagy fekete pontot. és azt hitte.. Camille kicsit megzavarodott. Camille mosolygott. majdnem rosszindulatúan méregeti: – Ezt te csináltad? Tehát a rajzából kitalálta. és beletrombitált. és nézd ezeket a ködbe vesző hegyeket! Nézd. hogy többször is felemelte az ecsetet.. 38 . Nézd. Lehetetlen.. Camille elhúzta a száját. Nem értette meg tökéletesen. Mintha nem lenne ott más. Elutazott a hegyekbe. hogy rajzolta meg a ködöt.– Csak az volt a baj. ezért csalt egy kicsit. akik elárulták. a modellje még mindig az ablakban aludt. hogy megtanítsalak? – Igen. egy másik pontot. Sokáig gondolkodott. Csak egy vonás. akinek – mint mindenkinek. mint a pihe. Festékfoltos. Camille? – Igen. ráadásul rossz festő is. és amikor visszafordult. meg hat kicsi vonalat. Ó. és leült. hogy a tanára furcsán. és felemelte a karját. És ezek a kiscsibék? Olyan édesek. légy szíves. És Csu Tanak. hogy az egész rajzot egyetlen ecsetvonással kell megrajzolni. de jól figyelj. Malcolm. egy pontot. hogy téged is megtanítsalak úgy rajzolni. észrevette. egy púpot. Egészen lágy. de nem rajzolhatott macskát bajusz nélkül. a rajzain a tinta olyan. milyen szép. tudod? Csodálatos! Szinte hallom a macskád dorombolását... Camille szégyenkezve odasomfordált hozzá... – Akarod. hogy nem könnyű az életed.. és rajzolni kezdett. Milyen egyszerű. nagy zsebkendőt húzott elő. hogyan kell fogni az ecsetet. zseniális ötlete támadt. Ez pedig lehetetlennek tűnt. Camille. Senki. – Akarod. fekete-fehér könyvet. például neked és nekem is – sok mondanivalója volt. felemelte az ecsetet. amit csináltál. és elmesélte a nagyon fontos első vonás történetét is. hogy megsimogassa. milyen dühösnek látszik ez a kacsa.. távol azoktól az emberektől. hogy senki nem tud önkifejezés nélkül élni. Amikor mindennel készen voltak és Doughton még elmagyarázta. és íme! Nézd. milyen nehéz neked otthon. mit rajzoljon. hogy legszívesebben megsimogatná őket az ember. Utána odament hozzá. kicsi lány. Megnézed őket? Levett a könyvespolcról egy nagy. – Ezt te csináltad.. Inkább nem fogadott szót neki. ahogyan ő rajzol? Camille bólintott. A tanár sírva fakadt: – Csodálatos.. és így tartotta a kapcsolatot a világ maradék felével: a rajzain keresztül.

amelyet egyébként most is használt. Azt hiszem. és soha senki nem fogja látni a szép rajzaidat.. érdes hangon odaszólt neki: – Várj egy kicsit. egy levél.. Van valami.. – Majd hozzátette: – A dédnagybátyám. Még nem szedtem össze a holmimat. itt a zsebkendőm. Valamikor nemrégiben ügyetlenül átkötözött kis csomagot kapott. aki az ön rajztanára volt régen. De te nem akarod megvárni..... Camille éppen egy bambuszerdőt rajzolt... * A pincérnő kíváncsi lett. Camille. akik abbahagyják a beszédet. Például Csu Ta is. Játssz a kontrasztokkal. de ez még nem ok. hogy nem! Te nagyon tehetséges vagy. nagyon boldogtalan. de a barátja voltam Cecil Daughtonnak. ha rá gondolva használni. A beszélgetést Camille anyjának érkezése szakította félbe. ugye? Mondd. akkor sokkal könnyebb leveleket kell rajzolnod nekem. és magyarázott valamit az öregnek.. és rápillantott az alátétre. néha egy egész élet munkáját követelte ezektől a mesterektől. Ha azt akarod. Camille hátradőlt. Muszáj. és az első rajzot leejtette a földre. ezt nem mondtam az előbb.és hallottam a papádról is. és újra el kell kezdened beszélni. hogy egy napon kifaragjam a te pecsétedet is. és nagyon boldogtalan lett. – Mondja meg neki. Mielőtt meghalt. A lány visszament a bárhoz. hogy a következőt neki rajzolom.. ne sírj! Tessék. és túl gyorsan beitta a tintát. mint Csu Ta idejében. azt. de.. mellette egy levélke: Jó napot. Nem. Az ecsetjeit és a vásznait vele temettem a földbe. érted? Máskülönben bezárnak az igazi bolondok közé.. odajött az üres csészéért. de ő is megbolondult. A leveleket rajzolta meg a legnehezebben... nagyon bolond. Egyetlen színt használhatsz. Eileen Wilsonnak hívnak. hogy. Ez még nem ok arra. Kicsikém.. megbolondulnak. Eileen Wilson Camille elsírta magát. 39 ... szélben himbálózó levél több év. amikor megpillantotta öreg tanárja kínai festőkészletét. amit maga rajzolt. a pincérnő legorombította. hogy nem láthatja. egy egyszerű. Csak öreg korában találta meg a lelki békéjét. Agyvérzése volt. és nagyon. és mégis mindent megmutathatsz vele.. boldog lesz. hogy Cecil két hónapja innen itt hagyott minket. amit el kell mondanom: azok. A rossz minőségű papírterítő felhólyagosodott. Nagyon. és szigorúan nézett Camille-ra.. egy temetőben amire a látás nagyon szép. – Megengedi? – kérdezte a lány. A nevem valószínű nem sokat mond önnek. Ma már nem olyan világban élünk. Egy csomag tiszta terítőt adott Camille-nak. Jobban kell koncentrálnod. megkért. hogy adjam magának ezt. és szaggatottan. tudod? Te vagy a legtehetségesebb tanítványom. – Mit mond? – Azon dühöng. mire az megnyugodott. Az öreg sírva fakadt. Tudom hogy tetszeni fog hogy elmondom (bocsássa meg a szegény franciámat) hogy Dartmoor megyében temettük el amit nagyon igen szeretett. Az a szomorú hír mondok önnek. Camille felállt. amíg öregasszony leszel.

Az öreg nem reagált. elvette a csészét az öreg elől. Gyermeki. Az öreg szertartásosan előrehajolt. Amikor a pincérlány visszajött a konyhából. Persze sok részletében nem tetszett neki. de a kis ember boldognak látszott. és letette elé. a lánynak kellett odamennie. – Mostantól érezze magát nálunk otthon. és megszemlélte a munkáját. – Semmi baj – mondta Camille. aki az öregre hasonlított. ha tudja. – Nagyon sajnálom – mondta Camille –. – Jobb. ezért Camille egy tányérral kitámasztotta a rajzot. Egy másik üveggel jött vissza. kiabáltak és hajlongtak. fenyőket. felhajtotta. és szomorú lesz. igazán boldognak. ugye? A lány nevetve bement a konyhába. az öreg haragudni fog. rendben? Akkor jön enni. majd újratöltötte. nyilván bakot lőttem. azt hittem. mint egy sportoló. majd visszament a rajzért. a pénztárgép mellől odahozott egy vastag keretes szemüveget. hagyományos ágyékkötőben.. Az öreg Camille-ra köszöntötte a poharát. A lány egy intéssel elhallgattatta. Utána mindenki visszament a helyére. amikor csak akar. majd gyors vonásokkal megrajzolt egy vidám kis emberkét. A lába mellett csörgedező patakocska. amikor az öreg feléje kínálta az üveget. és egy rizsföld mellett futott. hogy el fogja mesélni az életét.. Nehezére esett felállnia és összeszedni a cuccait. sziklákat. Hoppá. egy hegyfokon. panaszos kiáltást hallatott. és csak bólintott. Utána hátradőlt. miután ezer hajlongás után végre búcsút vett az öregtől. és egy rántással kinyitnia az ajtót.. és végül Csu Ta kis házacskáját. kristályos és vidám kacagással. Most csak ketten maradtak. az öreg hosszú. Amikor a kijáratnál állt. A férfiak a vállát veregették. – Szeretne inni magával egy szakét. két negyven körüli férfi és egy kamasz fiú. Nike sapkájában és a saját felöltőjében rajzolta meg az öreget. de a háttérbe ködben úszó hegyet rögtönzött. hogy. gondolta Camille. és jobb oldalon. és a karját összefonta a mellkasa előtt. Sírt és nevetett egyszerre.Camille alaposan megnézte. Camille még soha nem járt Ázsiában. és becsúsztatta a Nike sapka alá. Ha nem jön. és nevetni kezdett. Felkelt. – Hú. a kamaszfiú pedig összeütötte vele a tenyerét. Túláradó szeretettel nevetgéltek. középen lepecsételte. 40 . de mezítláb.. ez nagyon erős. – Szuper! A lány kihozott egy üveget a konyhából. és a lány két kis poharat tett le eléjük. mögötte néhány kisfiú szaladt. és mindenki a maga módján köszöntötte Camille-t. Camille komolyan hallgatta. Az öreg felordított. a lány felsóhajtott. Egy érett dáma. utána a család többi tagja. előre-hátra dülöngélt. Az öreg locsogott. mert Camille bolondul vihorászva mindenáron az utca felé próbálta kinyitni. és visszament a konyhába. kinyitotta a kis cinóberfestékes üveget.

hülye. nem igaz.. Camille vihorászva indult dolgozni. hány éves? – Oké.. 41 . És milyen? Helyes? – Állati helyes.. – Hú. Samia lelkesen nekiesett: – Na mi van... felszedtél egy pasit? – Igen – vallotta be Camille szemérmesen. Josy az órájára mutatott. lányok. tökrészeg volt. ez durva. – Na ne izélj. – De tényleg? – Tényleg. És hány éves? – Kilencvenkettő.. – Nem. Ha méltóztatnátok.Amikor Camille megérkezett a munkába. a lába beleakadt a porszívó csövébe.

. és amikor kinőtt három szál szőr az állán. A tekintetével kotlott fölötte. túl sok a bánat... azonnal rohanni kezdett. és vigyázott. Paulette boldog volt. és óvatosan forgatta a villát. Olyan sokszor. hogy egész életében csak őt kellett keresgélnie. amelyekre Franck mindenféle telefonszámot firkált. Paulette álmodozott. és mély álomba merült. a Mars-mezőn. leült Paulette ágya mellé a szörnyűséges fekete műbőr fotelbe. Evés után nagyon óvatosan eltolta a tálcát. hogy odaadhassa Francknak. összekulcsolta a kezét a hasán. kenyérdarabokat. motorra kapott. és mosolygott. Elringatta drága kis unokája szuszogása és a feltoluló emlékei. Elment. Az éjjeliszekrényben eldugott néhány dolgot. büntette és vigasztalta. a szomszédoknál. az istállókban. De itt ám. Franck minden vasárnap kisegítőként dolgozott egy másik étteremben. már öt óra? – Nem vagy éhes? 42 . Voltak az életükben kemény. egymás után felhajtott két-három kávét. hogy fel tudjon kelni. Franck itt volt mellette. a fájdalom. kész. Ezek a telefonszámok persze soha nem voltak érvényesek. Alighogy a kölyök megtanult járni. vége volt.. csípje meg a kánya. és elszundikált. a haja égnek állt. a tévé előtti mély fotelben. már öt óra? – Franck. Az ajka reszketett.. Paulette. Pedig ő igazán mindent megtett. a zűrzavar. Paulette a szájára tette az ujját. simogatta. hogy a kabátja ne csússzon fel a mellkasán. A kertben. leszidta. miért mondod mindig. És csak az övé volt. Jaj.. és a fotel mintája belenyomódott az arcába: – Hány óra? – Mindjárt öt. és hétfőnként meglátogatta a nagyanyját a kórházban. kora reggel óta Franck érkezését leste. de mindez nem volt jó semmire. hogy a kurva életbe? – Ó. aki már átkerült egy utógondozó intézetbe a várostól néhány kilométerre északra. hogy felemeltesse vele az ágytámlát. most pedig azokon a papírfecniken. amikor felébred. az arca néha eltorzult. Amikor behozták az ebédet. nagyobb korában a bárokban. amit tudott! Etette. erre nem volt szabad gondolni.. Behunyta a szemét.9 Több mint három hét telt el. és a fotelben összegömbölyödött nagy csecsemő felé intett a fejével. a fák tetején. a sajtadagját és pár szem gyümölcsöt. Valahogy úgy érezte.. biztonságot adott neki. nehogy zajt csapjon az evéssel. Úgy tántorgott le a sarki bárba. Olyan sokszor elveszítette már. Francknak bezzeg be kellett állítania az ébresztőóráját. egyébként is Franck felébredt. Nem merte hívni az ápolónőt. – A kurva életbe. De nem. ölelgette. nagyon kemény pillanatok. mint egy zombi.

. – Majd hazafelé benézek a házba.... – Mi van velük? – Meg kéne őket olajozni.... Eszembe jutott a cica.. az nem rossz. és biztosan megrozsdásodnak. csípje meg a kánya! – Ha találkozol egy fehér köpenyes. hogy mi lesz a szerszámokkal. Hol a járókereted? – Nem tudom. Na tessék. nincs olyan sok időm! És ebből nem is élünk meg. Most kezdődik a tornaóra. nem szenvedhetem őket. Paulette megint rákezdte: – A szerszámok. Franck elmosolyodott. Már nem bírom. járok egyet... – Az ajtó mögött. – . – Na. – Magas férfi. ugye? 43 . a ku. mi van? – Nem találkoztam vele. Nagymama – mondta Franck gyöngéden – ugye nem fogsz megint pityeregni? – Nem.– Nem. de... – Az nem lehet.. Mutass egy bizonyos helyet. a madaraim. na tessék. megkérdezhetnéd tőle.gen – mondta Franck kifelé mentében. – Jól vagy? – Nem. és elrakom őket. – Nagymama.. – Az normális. – Nem.. – Gyerünk. – Franck! – . – De az az öregfiú ott a felöltőben. Ezeket nem akarom látni. forduljunk vissza. öreglány. vörös hajú férfival. nézzük meg a madarakat! – Itt nincsenek madarak.. és aggódom.. nem megyek el. inkább csak szomjas. Meg aztán egész héten esett. – Ó. ne kezdd ezt újra minden alkalommal.. gondolta Paulette.. – Na. Itt csak keselyűk és egyéb dögevők vannak. Imádta a nagyanyja akasztófahumorát. Megyek. hogy mikor mehetek haza. talpra. Nem tettem be őket a sufniba... nem fájhat mindenhol.. – Már megint mi a baj? – Fáj.. mindenkinek fáj. De Franck már kiment a szobából. Inkább mutass be a barátnőidnek.gen? – Vigyél engem is magaddal. – Elmész? – Nem... szemüveges és. – Jaj.. ahol fáj. – Például a fejem. – Hol fáj? – Mindenhol. Franck felfújta az arcát: – Figyelj.

Egy lány hívta.. máris.. – És akkor nem jössz? – Még nem tudom. A macska dorombolva dörgölőzött a lábához. de soha nem hívsz fel. – Nincs időm. azért néha sikerül telefonálnom. megpróbálom elcsípni. hogy eltegyem a kapádat is. – Máris? – Igen. akitől a húst vesszük. – Franck! – Igen? – Az orvos. nem tudom. És csináld rendesen a gyakorlataidat. A mobil csengése ragadta ki a zsibbadtságából. és azon gondolkodott. az nem felöltő. – Rendben. Ja. a gyógytornász nem túl elégedett veled. 44 . és képzeld. Franck tette az agyát.. tényleg. – Na. Franck hazafelé végig százhetvennel hajtott. és gonosz megjegyzéseket tett mindenkire: minden rendben volt.. nagyapó.. hogy el tudok-e jönni a jövő héten.. valami fickóhoz. Franck elrakta a szerszámokat. Ráadásul süket. hanem a pizsamája. A nagyanyja csodálkozó arcát látva tréfásan hozzátette: – Látod. – Csak annyit mondasz. – És hová? – A Moulin-Rouge-ba. Ha azt akarod. Hazajön. – Mindig ezt mondod. dehogyis! Limousin megyébe megyünk. Nem nagyon szeretett moziba járni. a lány vihorászott. – Tudom. Azt mondja. és egy percre leült a kertben. fontos.. hogy moziba ne kelljen elvinnie. rendben? Mert ha jól vettem ki.. miféle fortéllyal dughatná meg úgy a lányt. – Ne izgulj. – De fura ötlet! – Ez a főnök.. Mindig elaludt a film vége előtt. megette az utolsó epreket. és le is teheted. Holnap korán kelek. a főnök el akar minket vinni lumpolni. hogy jónapot.– Hülye. mint az ágyú. nekem senki sem hozza ágyba a reggelit! – Felhívsz majd? Franck bólintott. És borzasztóan felvágós. – Tényleg? – Nem. Moziba hívta Franckot. – Rakosgatta egyik lábát a másik után. ne izgulj. a vörös hajú. most elmegyek..

A házikó olyan lesz. csendes. a karnisokat.. Camille végre rászánta magát. Lesznek vendégszobái is a barátok számára. arról sem. vagy valami más. hogy elmenjen egy Bricostore-ba. A vásárlók éppen annyira elbűvölték. a kilincseket. De akkor hogyan? Összeszedte magát. hogy kergessék az egereket. hogy nem így fog bekövetkezni a megbékélés? De akkor hogyan? Camille hirtelen megrémült. szerény. a szögeket. hogy ne fagyjon meg a hideg. megcsodálta a szerszámokat. A keze idáig mindig cserben hagyta. Egy meleg lépcső. Egy igazi ház. az ablakon kretonfüggönyök.. a szekrény fiókjában. hogy ne veszítse el teljesen a talajt a lába alól. Egy egész szombatot eltöltött ott.. hogy nem szabad hinni a bizonyosságokban és a jövőre vonatkozó tervekben. ha nem számítana rá. és az a makkos cipős. Utána átbandukolt a kertészeti részlegre. kemencéje.. mint az áruk: a terhes lány a pasztellszínű tapéták között. mint a gyerekrajzok házai: az ajtó két oldalán egy-egy ablakkal. fiatalos nyugdíjas. Egy csinos kis kert. és ki tudja? Talán barátai is. és egy széntüzelésű sparhelt. Camille elmosolyodott. egy hifi torony. a festékes dobozokat. gyomláló kapákat. Öregecske. tyúkketreceket. amikor a hideg belekezdett gonosz aknamunkájába. Élete mozsártörőjében éppen elég ideje volt megtanulni. Kis ház. és transzba esve bámulta a kesztyűket. olyan kis piros-fekete. de addig is meg kellene valahogy oldania. egy kis fémdobozban omlós sütemények.. veteményező vödröket és a színpompás vetőmagos zacskókat. hogy tetszene-e neki.. egy nagy tálalószekrény. mindig összeragadva közlekedő állatkák. A konyhában hosszú. besüppedt karosszékei. hogy kergessék a macskákat. akinek spirálfüzet volt az egyik. a csavarokat. és ez a sárga pólós fiatalember biztos tudni ebben segíteni: – Azt mondja. az lehetne a műterme. a műanyag párkányokat. Nagyon szép volt a kis kunyhó az erdő mélyén. a falaira felkúszik a vadszőlő és a futórózsa. és talán jobb is lenne. A marhahúsleves. tarkaszövésű szalvétagyűrűk zsibvására. úgy lesné a hazatérő gémeket... fehér lesz a haja.10 November közepe felé. no meg macskák. mérőszalag a másik kezében.. a veranda lépcsőjén bogarak szaladgálnak. Fehér terítők. És aztán egy öreg fészer. amely magába szívta az egész napi meleget. hogy teljesen befúj a szél? 45 . ahol majd ugyanazokat az operákat hallgatja. gumicsizmákat. ahol egész délelőtt lassú tűzön fő a marhahúsleves. mi az a kreton. és ahová estefelé kiülne. és a kezét barna májfoltok tarkítják. Fogalma sem volt. de szerette ezt a szót: kretonfüggöny. vastag deszkából ácsolt tanyasi asztal. és keresett egy eladót. amikor már nagyon öreg lesz. iszonyatosan sokára. akik egymást ölték egy ocsmány falikar miatt. járkált a polcok között. finom tojást adó tyúkok. ráncos az arca.. a zuhanykabinokat és a krómozott csapokat. még öregebb. és könyvek körös-körül. lesz egy saját háza. és kutyák. és kicsit javítson az életben maradási esélyein. a fiatal pár. Ebben még nem volt biztos. élénken szökdécselő. megsimogatta a deszkákat. mint most. Lehet. vizes szobában. de egy dologban Camille sohasem kételkedett: egyszer. benne egy rézüst a lekvárfőzéshez. Lesz kis konyhakertje. mint az apukája.

– Akkor melyiket válasszam? – Hát. A fiú elmosolyodott. ha nem bántom meg. olyan. erre egy férfi is jó. – És vannak görgői? A fiú belemerült a használati utasításba. – Nézze csak. de nem ajánlanám: rossz vicc! – De. beépített párásítás. bukóablak. – Vegyen egy olajradiátort. zsinórbehúzó. ahogy gondolja. magyarázta és hasonlította össze a légbefúvós.. Camille odavolt a gyönyörűségtől. szögek? – Az sincs. görgök! Igen. és kandallórácsa is volt. – Izé. – És mivel fűtsek maga szerint? – Most mije van? – Egy elektromos radiátor. – Hát azok az izék még léteznek egyáltalán? – Sajnos. A Calor Oléója például nem rossz.. – Van tűzőgépe? – Nincs. nem túl drága. – Igen. mosható és vízálló habszivacs „ablaktömítő szalagot”. és a fiú szép lassan megtöltötte a kosarát. – Várjunk csak. ami egész éjszaka ugrál. A fiú nagyon komolyan vette a feladatát.. mint egy igazi! 46 . mechanikus termosztát. és jól fűt. infraszálas. Gyönyörűség volt ránézni is. az nincs. – Csakhogy én sajnos nem gondolom sehogy. Hiába. de nincs zsinórbehúzója. A fiú odanyújtott egy tekercs felszögelhető. – Hát. az ágyat ő is átmelegíti. hol alacsonyabbra csaptak benne a lángok. ez kell magának. – Ó! És ez? Ez micsoda? – Elektromos kandalló. – Ez fantasztikus. az olajradiátorokat és a konvektorokat. és még büdös is. kisasszony! – Szuper! Így odatehetem az ágyam mellé.. mint egy kiskutya. tudja. – Velux tetőablak? – Nem. tartós. hősugárzós. – Kalapács. szabályozható teljesítmény. Tudományos hangnemben méltatta. kerámialapos fűtőtesteket. de! Mutassa csak! Egy Sherbone nevű angol modell volt.– Igen. Elindultak a pénztár felé a jótállási papírért. Camille úgy követte a fiút az egész áruházon át. és szabályos tanfolyamot tartott Camille-nak... amikor Camille meglátott egy álkandallót: hamis parázs. A fűtéserősségtől (1000 vagy 2000 watt) függően hol magasabbra. blablaba. csak az angolok képesek ilyen csúnya és giccses dolgokat kitalálni. fahasábok és lángnyelvek világítottak benne.

nem volt semmi. kis tükör és kartondoboz konyhaszekrénynek. mert Camille néha dünnyögő hangokat hallott a 12-es ajtó mögül. rajta elektromos főzőlap. Nem. Igen. – Igen. De akkor miért veszi le a sapkáját? – Hát. De miért? Igazán. A fiú igazán jót akart. Egy kempingasztal. nemigen érdemelt jobbat. Három rajzmappa és. Egy fogas a ruhásszekrény.. kegyed az! Jó napot. de a hely.. hogy a hetediken lakik. Magát. amely Camille mosogatója és fürdőszobája volt egyben.– És látta az árát is? – Nem. íme. Néhány nap múlva elcsípte a házbeli szerencsétlen flótást: – Képzelje. és nincs lift. kérem! Még megfázik. és két egymásra rakott kartondoboz a polc. az ajtókeretre rajzszögezve: Louise Leduc.. hogy megrendelte a házhoz szállítást is. Éppen magát kerestem. nemde? – Ha maga mondja. a tűz mellé. ez.. a zuhany pedig a WC fölött. A fiúnak igaza volt. Nem. a skótkockás táska.. körülbelül három és fél ezer egy vacakért.. Amikor megmondta. van egy kandallóm! – Tessék? Ja. szép lila betűkkel.. úgyhogy Camille.. – Nem probléma – jelentette ki nagy merészen Camille. de nem. vagy talán egy szellem. ami rosszabbul fűt. – De nem. én. De egyébként meg mihez is kezdene a fizetésével? Az autóbuszon azon morfondírozott. hogy akkor 10 euróval többe kerül a szállítás. Egy mini hűtőszekrény. Az ő ajtaján lakat volt. tegye vissza. melyben Camille a megmaradt festőeszközeit tartotta. Ne hagyja magát átverni! – Fogalmam sincs az euróról.. nem semmi. Egy debil játékszerért. – Nekem ez kell. ugyebár. étkező és éjjeliszekrény egyben. és kijelentette. Camille nem bánta meg. a sarokban egy piszoárra hasonlító apró mosdó. a hölgy görbén nézett rá.. egy halogénlámpa. – Ó. a tékozló tücsök behunyt szemmel nyújtotta át neki a bankkártyáját. Egy múlt századi pesztonka.. egy matrac a földön. – 532 euró. – Pedig nem nehéz. Kellemetlen időnk van. Mi is van még? Ja. Két zsámoly. Ha zuhanyozni akar az ember. Valamelyik estére szeretném meghívni vacsorázni. ez minden.. – Engem? – A fickó megdöbbent. a háziasszony leltárja. 47 . Ez nem volt semmi. ahol élt. csak a lyuk fölé kell tennie az erre a célra rendszeresített penészes farácsot. kisasszony. hogy is mondjam. Annyira megvadult.. Tizenöt négyzetméter a tető alatt (de csak hat négyzetméternyi területen lehet kiegyenesedni). kit hívhatna el a kandalló felavatására. Szomszéd egy szál se. mert kegyednek köszöntem.. hogy megvette a kandallót. bár az ára a fél fizetését elvitte. mint a 600 frankos Calor. A taposós WC a folyosó végén jobbra. amely munkaasztal.. és a szoba hajdani lakójának neve egy cédulán..

egy abrosszal. és a kabátgombjait morzsolgatta. – Ó.... Először is nem tudom... – Értem. – Nem tud jönni. mert nem szólt róla a lakótársának. – Maga aztán nem könnyű ember! Hát persze. Maga. tulajdonképpen nem is asztal. – Feladom! – jelentette ki Camille. tudja. – Ő? – A fiú elcsodálkozott. így van? A fickó lehajtotta a fejét... – Hát. csak. inkább azt gondolom... – Hé.. – Akkor holnap? – Igen... Szép lassan jéggé dermedtek kedvenc üzletük előtt.. Csak túl nagy megtiszteltetés! – Ó – Camille jót mulatott –. Nem. – Csak? – Nem. minden felhajtás nélkül. hogy megoszthatom önnel az asztalát. – Igen? – Azt akarom mondani..– Ez micsoda? – Camille hirtelen nagyon fáradtnak érezte magát. – Ma este.. evőeszközökkel? – Igazából tányérokkal... hogy...... semmi. nem mintha helyeselném. ha már egyszer meghívtam! A fiú esetlenül rámosolygott. és nincs is otthon ma este. én.. ma este. De ő is jöhet. Ó. kisasszony. Egyébként soha nincs otthon esténként. imádom a piknikeket! Ha óhajtja. végül is. hogy alkalmas-e rá. majd meglátja. – Hát. – Rendben – motyogta a fiú –. – Nagyon jó. Egy kis falatozásról. ugye tudja. vagy holnap. értse meg: nem az erkölcseiről beszélek. bár. ígérem! A fiú meghajolt. izé.. négy szalvétával és egy dugóhúzóval. Kérem.. ez nagyon jó ötlet! Nekem nincs semmi ilyesmim! De mikor? Ma este? – Hát.. nagyon is egyszerű az egész. holnap. aki amúgy soha nincs otthon. nem tudom.. hozhatom a takarómat és a kosaramat is. – Á. – Nem lehetséges? – Nem. – Milyen kosarát? – Hát a piknikkosaramat. hogy nem akarok erőszakoskodni? Nem muszáj elfogadnia a meghívást! – Nem. Mert utána egészen a hét végéig dolgozom. terítékkel. nem. rendben. – Hé! – Igen? 48 . szóval.. – Nyolc körül? – Pontosan nyolckor. nem. hogy ott leszek.. Akkor rendben van? – Igen. Ott leszek. szóval túl nagy megtiszteltetés. igen! El vagyok ragadtatva. nem probléma. De maga ott lesz. nem? – Inkább piknikről van szó. Én. és sarkon fordult. hogy nem szóltam a lakótársamnak. Ő nem. – Egy olyan izét. – Nem. ugye? Camille megcsóválta a fejét.

. 16-os ajtó. A hetediken lakom. majd meglátja. A fiú megemelte a sapkáját. balra a harmadik. hogy hallotta. 49 .. mintegy jelezve.– A cselédlépcsőn jöjjön.

– Látta a kandallómat? 50 .. – Kicsi. – Persze. nem. nem igazi virágok. csinos. ez.. Igen. nagyon csinos és festői. – Hogyhogy? – Azt hiszem... hogy egy piknikhez. – Ez az! Lehetetlen.. jöjjön be. – Gyerünk. A kalap csak a hab volt a tortán. ez. hanem az elképedés vette el a szavát. és azt gondoltam. Camille nem hitt a szemének. – Nahát. csak jöjjön! Nahát.11 – Jöjjön.. ugye? – Nagyon festői! – felelte Camille nevetve. hogy rögtön le kellett ülnie. A dédnagybátyámé volt. Kiment a folyosóra. A fiú ezüstfejes sétapálcát szorított a hóna alá. – Ez csak egy zsirardikalap. – Teljesen? – Teljesen.. – És van beceneve? – Amennyire én tudom. – Ez a piknikkosár? – Igen. – Nem. igen.. A fiú egy percre elhallgatott.. Philibert Marquet de La Durbelliére – emelkedett fel. de tél közepén ez. igen. – Tudja. – Ez mind? – Hát. Szívesebben hoztam volna élő virágot.. persze. – De ez nagyon kicsi. és a fejét beütötte a plafonba. nem? – Camille Fauque-nak hívnak... – Igazán itt él? – Hát. hogy bemutatkozzék. és érezze magát otthon! A fiú olyan magas volt. ez. világos öltönyt viselt. – Egész évben? – Egész évben... csodálatosan néz ki! A fiú elpirult. de ezúttal nem a dadogás. – Lehetetlen. Görcsösen keresgélte a szavakat.. – Igazán kedves.. és egy rózsacsokorral jött vissza.. van itt még valami.. piros csokornyakkendővel. és egy óriási utazókosarat nyújtott át Camille-nak. de várjon csak. hogy is mondjam. Uruguayból valók. el vagyok ragadtatva..

– Üljön az ágyamra. sótartó. – És van elég fája? – Tudja. nem nézett volna bolondnak? Camille jobbnak látta. hogy ha azt hozom fel kifogásul: ma este nem jó. – Sajna.. – Mit szólna egy pohár borhoz? – Nagyszerű lenne! Camille-t elbűvölték a kosár kincsei.– Á. mint evett.. hogy semmit ne törjenek el. de a kandalló pattogott. nem zavarja. 51 . Camille nem tudott főzni. azon melegítették a hajdinalepényeket az elektromos főzőlapon. és egy öreg fedőből és alumíniumlapból elmés kenyérpirítófélét fabrikáltak. ha rágyújtok? – Sőt. és máris. mert egészen elgémberedtem. – Soha nem láttam még ilyen szépet! – Most már érti. és Philibert Ezésez megterített. aranyozott ezüst evőeszközök és kristálypoharak. miért nem tudtam tegnap jönni. tényleg! Nagyon szép! – Philibert visszaült. olajtartó. nem? – Csodálatos! Legalább jól melegít? – Tökéletesen. De akkor én meg kinyújtanám a lábaimat. borsszóró. Ha tudná. a vihar miatt. nemdebár? Camille boldog volt. kompótostál. Törökülésben leültek. Camille – mint általában – most is inkább ivott. Igaz. szószostál. Minden volt benne: porcelántányérok. cukortartók.. pácolt heringet és pácolt hagymát. Nem tévedett.. hosszú lábait kinyújtotta a műanyag lángok felé – nagyon. lazacot. Furcsa fickó. és nagyon vigyáztak. A vodka az esőcsatornában volt. de tökéletes lény. és csak ki kellett nyitniuk a tetőablakot. – Philibert. hogy ihassanak belőle. hogy a sok ablaknyitogatástól kihűlt a szoba. fel kell frissítenem a piknikkosaramat. és isteni meleget árasztott. nagyon szép! Szinte egy angol farmon érzi magát az ember. Leterítettek egy terítőt a földre.és teáscsészék. hímzett vászonszalvéták. Valóságos csapás! De mi ez itt? Csak nem egy tölgyfahasáb? – Bravó! Egymásra mosolyogtak. úgyhogy az orosz fűszeresnél vette meg a vacsorát: kaviárkrémet. ezt nagyon is jól ismerem. halkések és egy csokoládéskanna. fogpiszkálós doboz. és olyan boldogok és vidámak voltak. Elég csak lehajolni. Nagy óvatosan megtöltötték a dédnagybácsi összes előételes tálkáját. – Szép. megkérem rá. Ha látná a szüleim erdejét vihar után. Kényeskedtek. mint két gyerek. kávés. Minden egyes darabba belevésték a vendége családjának nevét... mire sikerült megtisztítanom és kifényesítenem ezt a sok holmit! – Megmondhatta volna! – Azt állítja. hány órámba telt. aki nagy komolyan ebédet rendez a babáinak. ha erre nem válaszol.

vagy a Palais de Justice-ben Marie-Antoinette oldalán – a királynőbe valósággal szerelmes volt. de olyan lassan és körülményesen. – Van finom joghurtom baracklekvárral..– De kérem. – Ó – jelentette ki Camille komolyan – az nagyon izgalmas lehet. de mivel jólnevelt emberek voltak.. hogy attól félt.. Szenvedélyesen rajongott Franciaország történetéért... ami engem illet. Philibert nem feszegette a témát. a turistákat. hiszen ez egy kanapé-ágy! – Hát. és képtelen volt süteményt választani. én. az udvari intrikákról.. egy összefoglaló. Melyik múzeumban? – Az attól függ. hogy dermedten bámulta egy cukrászat kirakatát. még mit nem! A vi-vi-vilá-gért sem. Philibert a legkisebb felindulástól is dadogni kezdett. Mivel attól félt. nagyon elbűvölő. vagy valami ilyesmi? – Nem. én. Egy kattintás. a fényjátékot az Eiffel tornyon és a kutyapiszkot.. Elszoktak tőle. m. inkább a kereskedelmi részlegen dolgozom. hogy megbántotta Camille-t. ebben az esetben. hogy a magázódás nagyon jó. Ferenc előszobájában. ami tőlük telt. m.. Camille felvetett egy kort vagy témát. Desszertnek joghurtot tálalt... a középkori Vendée parasztjainak asztalánál tölti. és olyan finom csészéből itta a kávét. I. – Talán múzeumi könyvtáros? – Milyen nagy szó! Nem. – Maga tanár. hogy a tökéletes kis háziasszony gratulált magának a hideg vacsora választása miatt. és Philibert ezer festői részlettel szolgált róla. kibeszélték a negyedet: a szupermarket pénztárosnőit – Philibert a szőkét szerette. Nem beszéltek sokat. az emelkedő sóadóról vagy a Kapet dinasztia származástanáról. Beszélt a ruhákról. Egy múzeumban dolgozom... Camille úgy érezte. – Nem tegeződhetnénk. és megvallotta Camille-nak. mindent megtettek. tehát nem a protokoll szabályai szerint érintkeztek. koccintottak. és azonnal elveszítette a könnyedségét. Nagyon jól szórakoztak. Mind a ketten nehezen szabadultak ki a magányukból. A várakozással ellenétben Camille vendége csodálatos csevegőnek bizonyult. hogy társaságban egyenek. én. Látván Camille elkomoruló arcát. elharapja. És maga? – Ó. Sajnos az én munkám nem ilyen érdekes. – Hát. hogy az ideje java részét XI.. m. hát. – Nyugodtan üljön csak rá. Lajos börtönében. mintha Alain Decaux internetes oldalát látogatta volna meg..... én nem lennék rá képes.. állandóan ezernyi új és mókás témát vetett fel. úgy találom. Mindig máshol.. hogy ellankadjon a társalgás. Irodában dolgozom. soha nem hagyta. jöhet? – Nagyszerű! És maga? – Köszönöm.. Camille a padlizsánhajút –. nem... Vacsora után elővette a kis olasz kávéfőzőjét. Degeszre ettem magam ezekkel a kis orosz vacakokkal. nagyon. maga aztán nem valami kövér. de maga. maga – Stop! Tüzet szüntess! Egy szót sem szóltam! Egy szót sem! Éppen ellenkezőleg. Philibert? Philibert elsápadt. – Festői? – Ez az! Philibert sem evett sokat. gyorsan hozzátette: 52 . – Nem. Tulajdonképpen az történt. Vidáman csevegtek.

Diane a szeretőjétől. – Camille! – Igen? – Maga igazán itt lakik.. Egy percre elhallgattak. – Mikor? – Talán majd tavasszal. – Piknikezünk is? – Magától értetődik. a fába. hogy Philibert-nek lyukas a cipője. Diane kenőcsös tégelyei és hajkeféi még mindig ott hevernek az öltözőfülkéjében. Henriktől kapta. az a bizonyos helyiség... csak úgy kérdeztem. Apró kortyokban iszogatták a vodkájukat. a vasakba. és most már van egy szép kandallóm is! De Philibert nem látszott igazán lelkesnek. a márványba.. Az arca olyan. valóságos szerelmi vallomás. ahol mindenhová bevésték a szerelmesek nevének kezdőbetűit. II.. izé. – Maga nagyon kedves... De rendben vagyok. hm. És hát soha nem látjuk egymást. mint Diane de Poitiers-é.. – Huszonhat. az év minden napján? – Igen. Philibert pedig megpróbálta nem meglátni a falak mentén futó salétromfoltokat. kecses. hanem hat! – Hat lánytestvér! – Igen. Camille megpróbálta nem észrevenni. Nagyon megindító hely. Maga. Biztosíthatom. – És egyedül él Párizsban? – Igen.. és Diane sírjára. – Igazán? – Igen. – Jól megértik egymást? Philibert nem válaszolt. nagyon szép. A kövekbe. – Szép nő volt? – Ó! Több.. de. – Igazán? 53 .. vagyis a lakótársammal. – Van egy húga? – Nem egy. ha nem találja túl indiszkrétnek a kérdést. Soha nem járt még az anet-i kastélyban? – Nem... de Camille nem hagyta annyiban: – Nem igazán jól? – De. – Hány éves? Persze. vagyis igen. Csodálatos hely. Majd elviszem oda egyszer. elég jól. Huszonhét leszek februárban. mint szép! – Elpirult – Én.. – A lépcsőházban. – De. – Egyszer el kell mennie oda.. vagy micsoda...– De nagyon. – Mint a kishúgom. És van egy öcsém is. – Aggódik értem? – Nem. Ez itt olyan spártai. az árnyékszék.. – Igazán? – Ki szeretne menni? – Nem. rendben vagyok. Ha jól emlékszem.

dolgozik. És ő igazán mindent megcsinál. Csak reggel. Mivel a múzeum hétfőn úgy is zárva van. – Megbuherálta a számlálót? – Egyszerűen mindent megbuherál. – Igazán? És legalább finom ételeket főzőcskéz magának? – Soha. de az az érzésem. nem lesz más dolga egész nap... Még soha nem láttam a konyhában. lányokat hoz föl. – Örömmel. Philibert? – Én. Semmi. aki még egy villanykörtét sem vagyok képes kicserélni. Dolgozik. Nem igazán értem. Nem. Nem is tudom. hogy tanyája legyen Párizs közepén! – Camille! – Igen? – Vigyázni fog magára. Camille inkább hagyta az egészet. ez nagyon jól jön. Együtt szedték össze a tányérokat. Az az igazság.. ugye? – Megpróbálok. hogy az én lakásom túl nagy. mint a király és Diane az anet-i kastélyban! Camille elnevette magát. de zseniális ezermester. – Igen? 54 . – De sajnos nekem nincs kandallóm. Mindent megszerel az a jómadár! Amióta nálam lakik. Amikor Philibert meglátta Camille apró mosogatóját. alszik. mint a hó a napon. hogy szeretem is. És amikor nem alszik. És mivel nálam minden romokban hever. Néha úgy érzem. mit esznek rajta a nők.. hogy ő mosogathassa el az edényeket. egy kis cetli révén ismerem. milyen szakács lehet. alszik. én. Az elején csak naponta néhány órára jött. amikor a szerencsétlen kávéfőzőmet nyaggatja. – Mit dolgozik? – Szakács.. Érdekes személyiség: csak ugatva képes kifejezni magát. Szertartásosan búcsúztak el egymástól. – Barátja? – Egy csudát! Nem. hogy egy mutánssal élek egy fedél alatt... – Mint a Nyolcadik utas a halálban? – Hogy mondja? – Nem.. Nekem. – Nincs mindenkinek akkora szerencséje. két műszak közötti alváshoz. de most már egészen nálam lakik. De ugye maga is vigyáz. Van elképzelésem a kérdésről. hogy nem turbékolunk annyit. amihez hozzányúl. – Legközelebb maga jön el hozzám. majd meglátja.. – És ez zavarja magát? – Egyáltalán nem! Sőt én ajánlottam neki! Ha egyszer eljön hozzám... hogy. Nem tudom. a szemben lévő pékségben volt kitűzve: A Vert Galant fiatal szakácsa szobát keres délutánra.– Elég csak annyi. de rendben. kikönyörögte. Még soha nem volt alkalmam elbeszélgetni vele. – Dolgozik? – Semmi mást nem csinál.. Mivel Sigourney Weaver soha nem volt egy király szeretője... a villanyszámlám elolvadt.

. 55 .. Nagyon jól sikerült orosz vacsora volt.. – Tudja. én sem irodában dolgozom... Képeslapokat árulok.. Tudja. Zavartan és megkönnyebbülten... Lemondóan egymásra mosolyogtak és zavartan váltak el egymástól. Egy üzletféleségben.– Meg kell mondanom. Takarítok. igazság szerint nem egy múzeumban dolgozom. hanem inkább odakint. Inkább odakint.

– Nem. – Aurélia. még a végén elegem lesz belőled.. a francba. – Hagyjál. Na... nem Aurélie. – Gyere már. mintha el akarná árasztani a konyhát. – De mi a francot csinál? Olyan. fordulj meg. – Egy lányt? – . – Aurélia. gyere már! Gyere.gen.12 – Hát ez meg micsoda? – Nyugi. mit tudom én. – Hagyd a fenébe. gyerünk. nem? – Teljesen lökött. És a zoknidat is egész éjjel magadon hagyod? 56 .. Miért nem veszed le a pólódat? – Fázom. Ha láttad volna az előbb. na! – Furcsa alak. – Hé. Aurélie. a sétapálcájával és a bohóckalapjával. jelmezbálba megy. nem érdemes törődni vele. Teszek rá. csak a nagy Dudus. – És hová ment? – Valami lányt látogatott meg. te.. hagyjál! – Na.... Oké. Gyere inkább ide. tök mindegy. Aurélie. azt hiszem.. Azt hittem..

hogy nem találja őket otthon. és a mosdóba pisilt. de semmi baj. A PVC ablakszigetelő szalag nem bizonyult igazán hatásosnak. milyen az életed mostanában? Hogy soha többé ne kelljen efféle kérdésekre felelnie. – Igen. igen.. Pillanatnyilag nincs befejezett munkám. – Nem. Camille négyesével véve a fokokat lerohant a lépcsőn.. mint általában. Azokat át kellene válogatni. Mit mondanál.. De senkit sem sikerült becsapnia. – Nem. Nincs kedvem. A végén teljesen megtört.13 Bár határozottan tilos volt. mielőtt belebújt.. Ismerte a takarítónőjük időbeosztását. Hetente egyszer-kétszer elment Kesslerékhez.. strictly forbidden. ezért a ki-bejárás valóságos küzdelemmé vált. Jól vagyok. nem annyira tiszta. A takaró alatt öltözködött. 57 . és hosszan melengette a tenyerében a farmer gombjait. hogy néhány lépést tehessen a szobában.. A falba kapaszkodott. micsoda nyomor.. Egy nap Mathilde-nak sikerült őt elcsípnie hajszárítás közben: – Nem jössz vissza hozzánk egy kicsit? Megint beköltözhetnél a szobádba. – Mit csinálsz tulajdonképpen? – Hogy érted? – Az életed. Camille tehát koszos volt. – És elmentél már a Voltaire rakpartra? – Még nem. – És az önarcképek? – Az önarcképek nem eladók.. köszönöm mind a kettőtöknek. Folyton ideoda huzigálta a matracot. tudod. nagyon köszönöm. Vagy ha koszos nem is.. és berontott az első útjába kerülő fodrászat ajtaján. amilyen sokáig csak lehetett. Mindig valami kis kajával vagy egy takaróval távozott. gondolta.. hogy Pierre-től bármikor kaphatsz előleget. – Dolgozol? Camille behunyta a szemét. – És az anyádnál lévő képeid? – Nem is tudom. nehogy leszakadjon a mosdókagyló. amikor biztos volt benne. úgyhogy Camille-nak el kellett húznia az ablak alól a matracot.. – Nem akarod kikapcsolni azt a rohadt hajszárítót? Hogy halljuk egymást? – Sietek. – Camille! – Tessék. – És hogy vagy? Nincs szükséged pénzre? Adj valamit. hogy ne érezze a homlokán a huzatot. Camille a kandallóra terítve szárította a ruháit. – Hát akkor mit csinálsz mostanában? – Vacakokat. és olyan sokáig maradt az ágyban. és az asszony ilyenkor sóhajtva átadott neki egy nagy fürdőlepedőt.. Ami a zuhanyozást illeti – ne is beszéljünk róla. Micsoda nyomor. A matrac így éppen szembekerült az ajtóval.

és gyerünk. Csak fogja a borotváját. De fütyült rá. Hajfürtök szóródtak a padlóra.. Carlo csak legyintett.. úgyhogy szállj le rólam. hogy leborotváljam a fejét. Nem ismert rá. bólintott. – Tudom. – Egy újabb elv. most vesztettem tíz eurót a hetedik körben. és arra sem emlékezett. – Tudna adni egy tollat? 58 . Ez nem illik a ház stílusához. – Van sapkám.. – Parancsol? – Legyen szíves. de. különben ki sem merne lépni az utcára. és hirtelen sírhatnékja támadt. milyen volt egy perccel korábban. De azért magában megkérdezte a tükörképét: Akkor ezentúl ez lesz a program? Úgy szabadul ki a pácból. Camille rámosolygott. – Én megmondtam. de nem tök kopaszra. – Teljesen kopaszra? – Igen. akinek a feje ott lebegett az övé fölött a tükörben. – Tessék? – Öt milliméterre vágom le. Ezentúl nem lesz olyan gyötrelmes lezuhanyoznia a folyosón. – De. – Nem.14 – Borotváljon le – kérte a fiatalembert. Szívesen levágom nagyon rövidre. csak hogy ne legyen adósa senkinek? Nem. itt nem a hadseregben vagyunk. de igazán? Ez lesz? Végigsimított érdes koponyáján. Carlo! Carlo a Turf Magazint olvasta a pénztárban. mintha azt mondaná: én aztán teszek rá. hogy megcsúnyul. – Nem. – Tetszik? – Nem. – Gondolja? – Biztos vagyok benne. Hé. – Nekem meg vannak elveim. Azt nem tehetem. – Majd visszanő. és már érezte is a penge csiklandozását a tarkóján. közben Camille a tükörből visszanéző furcsa lényt tanulmányozta.. elvész mások szeme elől. – Öt milliméter. és egyedül csak ez számított. borotválja le a fejemet. Megteheti. – Mi van? – A kis hölgy azt szeretné.

– A mindenit! Maga állati jól rajzol! – Igyekszem. – Tizenöt euró alatt nem fogadunk el csekket. Egy kemény tekintetű kopasz lányt. amit a tükörben látott. Camille fogta a fiú blokkját. a kezében egy savanyúképű lóversenyfüggő ceruzája. és lerajzolta.– Carlo! – Mi van? – Egy tollat a kislánynak. hogy fizessen. és felállt.. egy seprűnyélre támaszkodó fiú csodálkozó tekintete előtt. Ráírta a dátumot.. – Nem. 59 . – Ez itt én vagyok? – Igen... nem arra kell.

de meg kell írnom a jelentést. nagyon jó. Szóval ez nem minden.. Yvonne megismerte volna – fáradhatatlanul kavargatta a kávéját.15 A mentős – nem ugyanaz. mint a múltkor.. – Túl meleg? – Hogy mondja? – Túl meleg a kávé? – Nem. Paulette kimerülten ült az asztal túlsó végén. 60 . köszönöm. Neki már minden mindegy volt.

de nem nyúlni semmihez. tulajdonképpen akaratuk ellenére mentek haza. mintha a saját takarítónőjüknek üzengetnének. Az irodája koszos. hogy elfoglalják felelősségteljes posztjukat a világ Nagy Kormánykerekénél. Összeszedte az éktelenkedő szeméthalmokat. előhúzta a takarító kocsiját. meg eltörte ezt és ezt. Camille tízszer. Amikor egy cédulát túl pofátlannak talált. – Fogadjuk el. a fal mellé állítani a foteleket. a folyosó végén balra. hogy a gazdája semmibe veszi mások munkáját. és ő túl törékeny. túl hideg van. pedig otthon nyilvánvalóan nem tartottak takarítónőt: Csinálja meg ezt.16 – Tetves voltál? – kérdezte Mamadou. miért is ne – sóhajtotta Camille. Akarod. meg azt. a múltkor áttette a lámpát. de Camille egyáltalán nem izgatta magát miattuk. Na jó. és elindult a lift felé. nem volt szabad áthelyezni még egy irattartót sem. ráírta: Nem értek francia – és a monitor kellős közepére ragasztotta. Itt gyorsan lehetett haladni. ha nekiment a bútorok lábának az ember. hogy nyakig vannak a munkában. a hamutartó szélére 61 . az biztos. – Miért mindig te csinálod az ötödiket? Ez nem normális. de ma este másképp volt. Nem szabad hagyni. a hamutartókat. Az ötödik vagy egy másik emelet. nekem mindegy. azt nem tudta. vagy sem. A többi emelet „ópen szpájsz” volt – ahogy Josy mondta –. mert mind csupa ócskaság volt. aki kezdett az agyára menni. Hogy nagy fejes-e. de az ötödiken elegánsabbnak számított mindent széthagyni. de bármelyik pillanatban visszajöhetnek. igen. a bűzlő vacakokat.. és nagy sietve kiporszívózni. Az itt dolgozók így jelezték. Naná hogy! Teszek rá! – Nem. Csak ki kellett borítani a szemeteseket. ezeket könnyebben és főleg gyorsabban ki lehetett takarítani. Nem volt kedve beszélni.. összeszedegette a megszikkadt szendvicseket. ráadásul ki kellett takarítani a várószobákat és a titkárnők irodáit is. – Valami bajod van velem? Camille nemet intett. Ezek a kis cédulák halálosan felidegesítették Carine-t vagy Samiát. De volt ott egy alak. Általában nem izgatta az egész. stb. Túl sok a kavics. köszönöm. Mindenkinek a maga elmebaja. – Az ötödikre mész? – Igen. Az ötödik emeleten minden szoba unalmas szertartást igényelt: ki kellett üríteni a szemetes kosarakat. hogy beszéljek a főnökkel? Tudod. felporszívózni az irodát. vagy talán százszor is kiürítette és kidobta a rengeteg papírpoharat. és mindenki szart rá. Camille a köpenyét gombolta. ráadásul lerítt róla. Ezek a kurvák kis cédulákat ragasztgattak mindenhová. és az sem volt baj. amelyekben mindig úszkált néhány csikk. az iratmegsemmisítőket. szívesen ordítok vele. mert ott voltak a főnökök irodái meg a lezárt irodák. Ma este nem volt ilyesmihez kedve. de mindenesetre betegesen rendetlen. Az alsóbb emeleteken dolgozó fehérgallérosok úgy-ahogy elrámoltak maguk után. hogy teszek rá. A lányok nem szerették az ötödiket.

– Miről? – Nem t'om... hogy túl sok tisztítószert használunk. a gyufákat és a papírgalacsinokat. megyünk? – Még nem... Asszem.. elszívok egy cigit. hogy mit kellett volna válaszolnia Mathilde Kesslernek. hogy mily most az élete. A tirádához gonosz kis rajzot biggyesztett: egy kis disznó háromrészes öltönyben előrehajol. és nekidőlt egy lámpaoszlopnak.. milyen furcsaság rejtőzködik az íróasztala alatt..” Íme. van ott egy nagyon praktikus holmi: szemétkosár a neve.. „. 62 . Camille ezután megkereste a munkatársait. A múltkor az volt baj. hogy megnézze. – Na.” Camille tudta már.. ön egy disznó! Kérem. – Eldönthetné. egy formás kupacban felhalmozta a zebrabőr egéralátéten. 00:34.00:34.. – 4°C. hogy segítsen nekik befejezni a többi nagytermet. 02-12-13. U.. – Most mi jön? – AB épület lépcsőházai. Kimegyek. 02-12-13.. – Min röhögsz? – Semmin. – Már megint? De most fejeztük be! Carine vállat vont.: Nézzen le a lábához. – Olyan furcsa vagy.i. Meg kell várnunk Szuper Josyt.. hogy túl keveset..ragadt rágógumikat. Camille tehát egyedül ment ki. valami gyűlést tart. amikor megkérdezte.. Ilyen.. Jössz? – Túl hideg van... és kis cédulát mellékelt hozzá: Uram.. Egy optikus kirakatában világító felirat futott át: „. hogy ezentúl a lehető legtisztább állapotban hagyja itt ezt a helyet. – 4°C..

Miért nem hívod egyszerűen öregek otthonának? – Mert jól tudom. több mint tizenkét éve. nem fogja kibírni. – Halló! Franck! Ott vagy? – Igen. hogy lássam.. Nagyon nehéz. aludni sem tudok. Ha a postás a múltkor nem érkezik éppen a legjobbkor.. nem tudom ezt megtenni vele. A kurva életbe! Hiszen látta. mindig a legrosszabbra gondolok. Franck. És nem mondhatnám. beviszem a városba és odafigyelek rá. és dugjam be egy sintértelepre. hogy te így képzeled el a dolgokat.. mert az lehetetlen. és megmondom neked. Tegnap például kombinében találtam a kertben. Carminot asszony. – És az talán nem lenne jobb? – Lehet. vagy elismerés. aki azelőtt volt. gondjaim. én sem vagyok teljesen egészséges. halálgyár. hol áll a fejem. és megvan a saját életed. először is ne beszélj velem ilyen hangon. mi lesz a vége a dolognak. amikor bevittem a kórházba. Nagyon jó. – Gondolkodj józanul. de tudod. nem beszél. mintha valami kutya lenne. – Nem. mert nem érted tettem. Túl nagy a felelősség. szegénykém. de engem nem csalsz be a te utcádba. és ha egy nap nem látogatom meg. vajon mire érkezem. hogy eddig túl sokszor besegítettél volna. Nem hagyhatjuk így. mit csinált már megint. Én már alig élek. – Sintértelep. érted? Nem akarlak bántani. Teljesen át volt fagyva. nem eszik. Én már több mint tizenkét éve foglalkozom vele. tudod? – Bocsásson meg. elfekvő. Egész nap fel-alá kóvályog.. kisfiam. ha bedugom egy halálgyárba. ha engem akarsz kioktatni. A baleset tönkretette. és nem veszi fel. Ez az egész már túl nehéz nekem. Én sem. néha nagyon nehéz nekem.17 – Tudom. másodszor is korábban kell felkelned. úgy ahogy van: most már ideje. 63 . eszed ágában sem volt felhívni engem. Franck. és az elején minden nap meglátogattam. – De ha egyedül marad. fiatal vagy. bedugom egy elfekvőbe. Maga is nagyon jól tudja.. de ne mondja azt. Érted. messze laksz. mindig azon rettegek. vagy küldeni nekem egy virágot.. hogy gondolkozzam józanul. Nem hagyhatjuk. hetente többször is meglátogatom. Amikor felhívom. nézd csak. érti? Nekem ez olyan lenne. kisfiam. hogy a postás nincs mindig ott. mintha megölném. hanem érte.. És én sem. egészen belebetegszem. már nem ugyanaz az ember. Nem róla beszélek. soha semmi. csak mert a tűzhelyen felejtett egy lábast? – Na. De azt sem tudom. Nagyon jól tudom! De miért kell mindent túldramatizálni? Végül is ez nem olyan súlyos! – Idefigyelj. és a végén mindig elszaladok hozzá. hogy magadra vedd a felelősséget. ugye? Oké. a postáját sem olvassa el. Úgy beszélsz róla. Nekem is van családom. Csinálnod kell valamit. milyen cirkuszt csinált a múltkor is! – Nem muszáj ilyen rondán beszélned. mert nincs más választásom. Valahányszor elmegyek hozzátok. Csakhogy az a baj. ő fogja megölni magát. hogy elcsesszem az életét. fiacskám. Rendben. bocsásson meg. Mert a nagyanyád nagyon jó ember. az egész ház kigyullad.. – Azt akarja. – Nem. Én. Például a múltkor is. nem baj. Soha egy köszönő szó.

Egy kis nyögéssel kezdődött. mind eltűnnek. Még soha nem látta máshol a nagymamáját. És akit valaha is szeretett. a melle szinte kettéhasadt. de teljes nyugalommal belöki a sírba. én túl öreg vagyok hozzá. mint egy nagy senki. mintha valami megcsípte volna. – Kérlek. aki arra készül. és hatalmas zokogás szakadt ki belőle. és ha elengedi magát. hogy szeretik az embert. nem akarta.. hogy képtelen megállítani a rohamot. – Nem. – A barátnője. amit csak kér. Ököllel csépelte az asztalt. Borotválkozás közben megvágta magát. de Franck már tudta. a szomszédok a fejüket csóválva egy kuruzslót ajánlgattak. elindult futni. – Az is vagyok. és bele kell kapaszkodnia az ágy keretébe. de aztán lerogyott az első padra. A tanító néni azt tanácsolta. De képtelen volt visszatartani. Reggel a kertben. csak abban a házban. a kurva életbe. nehogy egészen eltűnjön a lyukban.. Nem akarta. azt hajtogatta.– Ne mondd ezt! Vannak egészen jó helyek. Boldogtalan volt. ne vegyél egy kalap alá az anyáddal. Átöltözött. míg el nem fogyott az összes meleg víz. te teszed hóbortossá. Amikor végre megértette. a fejére húzta a pulóvert. mint egy kisbaba. Még nem. aki valaha is szerette. A mindenit. Kisfiú korában nem mert egyedül maradni és elaludni. A védőgátak törékenyek voltak. Úgy sírt. hogy nem fog tudni elaludni. Üvöltött és a nagymamáját szólongatta. meg aztán Paulette-nek orvosi felügyeletre van szüksége. hogy Paulette beszéljen egy pszichológussal. ezernyi kép tolul az agyába. A nagypapája pedig nem akarta Paulette-et visszaengedni Franck szobájába. amit mondtál! – Maguk mind egyformák! Maga. hogy amint Paulette becsukja az ajtót. Yvonne? Nem gondozhatná maga? Megfizetném. és összevissza kente magát takonnyal. Mindent megadnék. az ő lábait beszippantja egy lyuk. mind! Azt mondják. mert képtelen volt a tükör elé állni.. Például a férjem anyja is. és esténként az ő ágya mellett ülve.. Nem akart rágondolni. mert rémálmai voltak. a falat.. Azt aztán ne! Milyen hálátlan vagy. Ki volt merülve. nem kéne annyira szeretned! 64 . barátnője Paulette-nek. Nem akarom magamra venni. nekem ott van Gilbert. Most nem. de azután az egész teste elengedett. Remegni kezdett a lábujjától a feje búbjáig. az anyám. „Te rontod el azt a gyereket! – mondta –. vond vissza azonnal. de nem. – És maga.. de ha csak a kisujjukat is kell mozdítaniuk érte. a nap többi részében a konyhában. és mindent. Kétrét görnyesztette a bánat.. – Franck. fiam! Hálátlan és gonosz! Letette. nagyon kedves vagy. – Azt hittem. Behunyt szemmel és feszült arccal állt a zuhany alatt. Még csak délután három volt. hogy kinyírja az egyetlen embert a világon. vele is törődni kell. a többiek. ami a keze ügyébe került. és szorosan összefonta a karját. fázott és szégyellte magát. aki majd helyre teszi az idegeit..

hogy nincs meleg víz. mert soha nincsen váltóruhája. de bosszantó! Olyan zavart vagyok! – A kurva életbe. mi számít? Az. még hozzátette: – Hé. – De igen. nyelvtanilag így a helyes.. hoztam valami izét. de ha mindig a balekot akarod játszani. Philibert szórakozott intéssel megköszönte. és nekiállt kivasalni a munkaruháját.. tudod.. Szorosan mellé. A konyha kiürült. és műszak végén olyan hevesen tisztogatta a sütőlapot.. nézz be a hűtőbe. – Philibert. De ez nem volt baj.. amikor a főnök kikapta a kezéből a serpenyőt. összeszorította a fogát.. csak hogy felvágjon a többiek előtt. számít! – Nem.. – Jaj. De nem volt ideje elmenni egy boltba. Azt hiszem. – Parancsolsz? – Figyelj. Felvitt Francknak egy bögre narancslikőrrel ízesített cukros tejet. tudod. Izé. nem kapta fel a vizet. csak szólok. Némán látta el a műszakot. Valakitől csak kell bocsánatot kérni. Gyakran már Franck előtt elaludt. Franck végre kinyújthatta a lábát. és vele együtt elszundikált. el vagyok keseredve.Csak hagynád pityeregni egy kicsit. oké? Én. teljesen az agyamra mész.. Bocsánat az előbbiért. és meglátod. – Nem számít. mintha fémforgácsot akarna gyűjteni. csak nem fogja Piripócson tölteni az öregek otthonában. Sok bajom van mostanában... hogy ne azt mondd: „bocsánat”. Mielőtt kiment a szobából.. Karba fonta a kezét.. hanem azt: „bocsáss meg”.” Paulette nagyon kedvesen helyeselt mindenkinek. Úgyhogy ne mentegetőzz! – Elnézést. Soha nem volt ideje. már minden rendben volt. és nézni a pityergő nagyanyját! Philibert már beült a karosszékébe a kutyabőreivel. ne te kérj bocsánatot! Én használtam el az összeset. felsóhajtott. hogy. Franck már a bejárati ajtónál szitkozódott. és Franck a sarokban várta... akkor először is kevesebbszer pisilne be.. hogy nincs eléggé átsülve. tartotta a fejét. az a te bajod. kacsa... Most már feltétlenül szüksége lenne néhány új köpenyre. csak elaludna a végén.. amikor visszaküldtek neki egy kacsamellet. hallod-e. de. Franck rábámult.. Soha semmire. amíg megitta. és leült az ágya mellé egy székre.. a pergamenjeivel és egy kupac pajzsdísszel.. – Philibert. mert nem találta a kulcsait. azt hittem. És ráadásul hullafáradt vagyok. Kermadec összehajtogassa 65 .. Franck kiment a szobából.. a francba! Heti egy szabadnapja van.. de nem hallgatott senkire. Már nem is tudom mi az. majd megcsóválta a fejét: – Te aztán furcsa alak vagy. hogy a haverja. – Jaj.

Úgy tervezték. Egy másikba. és a tiéd vagyok. megkérdezte: – Na mi van. – Mindjárt jövök. de nem a gyerekkoriba. hogy körbejárják a bárokat.végre az abroszokat és megszámolja a szalvétákat. 66 . de Franck már a második után hullarészeg volt. Ezen az estén is beleesett egy lyukba. Amikor Kermadac észrevette a Motoros Magazint bújó Franckot. kis szakácsom? Franck csendre intette. Még három vacak.

. – Mire. meg a többi. és egy jó helyért egymillió régi frankot kell fizetni havonta.. akkor is ki kell mondanom. hogy túl virgonc legyen.... hogy bocsánatot kérjek..18 – Izé. – Szóval. hagyd. kisfiam! Nagyon is szeretnék neked segíteni. hogy nem gondoltad komolyan. hogy nincsenek olyan sokan. elgondolkodtam a tegnapiakon. – Hé. – Tudja. – De. amit az önellátásra képtelen vagy testi fogyatékos személyek kapnak. ha így könnyebb neked. várjon csak. Azóta. te is rájössz. – Persze. tudod? – Milyen drága? – Több.... oké? Egy szép nagy szobát. Tényleg előkészíti egy kicsit a talajt? – Nyugi.. Carminot asszony! 67 . Majd ha öregebb leszel. mint egymillió havonta.. amikor kiküldenek hozzá egy szakértőt... de azért máskor figyelj oda.. – Igen? – Az a baj. és kérni kell egy kórházi támogatást. Yvonne. tudja. annyit. ő nem igazi fogyatékos. és még ha legszívesebben elharapnám a nyelvem. mert akkor nem kaptok túl sokat. amennyi a nagyapád nyugdíja. egy park közepén! – De az nagyon drága. – El kell menned a Társadalombiztosítóba. de amúgy Paulette pontosan tudja. – Ja igen. szóval találni egy helyet. amióta az agyára megyek. – Már megint sértegetsz. – . ahogy beszélni szoktam. az euró... utána bemutatni egy APA dossziét a megyegyűlésen. bocsánat! – Befogtam a fülemet. fiam? – Hát hogy bocsásson meg. – Ugyan. Szóval. biztos. bedobom a témát a jövő pénteki Klubgyűlésen. akik rendesek veled. mit gondolok a dologról. hogy igazam van. – Franck! – Ez.. már rég megbocsátottam! Tudom jól.. ha én csinálnám? – Meg tudom fizetni az idejét. A te dolgod lesz elmagyarázni a helyzetet. – Mi az az APA? – Egy segély. Nem szabad. – És maga velem jön? – Nagyon szívesen.. – Soha nem lesz időm kitölteni ezeket a papírokat. pontosan miről is beszél? Már euróban számolunk. de megmondanod neked kell Paulette-nek. Jól ismerem az öregeket. – De valami szuper helyet találjon neki. hogy igaza van. Ennyit keresek. hogy megkérjem. de el kell játszania. itthon is látok egyet minden nap. – A kurva életbe. – Szeretnéd. Én úgy beszélek. vagy igen? – Nem.. hogy menni fog! – Köszönöm. azért telefonálok.. hogy nekem nincs időm ezzel foglalkozni.... Légy kedvesebb azokhoz. hát. mennyi hülyeség! Jaj.

hogy mostanában séfként dolgozol... – Igen? – Tudom. A főnöknek jó kedve volt. Az anyád? – Mi van az anyámmal? – Nem is tudom. – Hát ezt ki mondta? – Mandel asszony. hogy jó kritika jelenik meg a vendéglőről egy elit társasági folyóiratban. hogy talán vele is kapcsolatba kellene lépni.. és a vendégek tíz fokkal melegebben menjenek haza! Gyerünk! Rakjátok meg a tüzet.. Olyan hideg volt. megyek melózni. Na jó. – Köszönöm. – Már nem emlékszem. hogy minden szép és jó legyen. – Azt csiripelik a verebek. Talán beszállhatna a. de. – Nem. Franck......– Hagyd már! Ez igazán a legkevesebb. – Most maga volt tapintatlan. Yvonne.. de arra gondoltam.. Végre annyi a salátáknak. a vékonyra vágott zöldségeknek és a többi hülyeségnek! Annyi nekik! Azt akarom. A vendégek ostromolták az étterem bejáratát.. – Igen? – Próbáljon mégis valami olcsóbbat találni. az emberek megváltoznak néha. – Gyerekek. ebben a kutya hidegben libamájat és drága borokat fogunk adni a vendégeknek... kisfiam.. majd szólok.. nekem elhiheted! Mondd csak. megyek. hogy Franck kifejezetten élvezte a konyha melegét és saját sorsát... – Meglátjuk. – De ő nem.. már késésben vagyok... pedig még azt sem mondhatja.. – .. ő nem.. – Ha tudnád. Még mindig emlegeti! Aznap este király módra készült vadnyulat készítettél nekik. hogy nem ismeri! – Tudod. – Ó. gyerekek! 68 . – Izé. – Hát ő emlékszik rá. – Viszonthallásra. – Rendben. és épp most tudta meg.. hogy nem az én dolgom. amely a munkahelyéhez köti..

és megkérte a mellette ülő fiatalembert.. Philibert felnézett: – Maga az. csakhogy ettől úgy legyengült.. hogy hívjon taxit neki.. hogy visszamegy. Lefeküdt a padra. Szörnyen fázott. Egy pillanatra felmerült benne.. Camille! Biztos. – Meg ám! De sajna a Berezinát is. – mentegetőzött Camille.. Minden tagja fájt. A metróban legalább leülhet. Átült a visszafelé induló szerelvénybe. amely egészen a szemöldökéig lecsúszott. késésben vagyok. Amikor a lépcsőház aljába ért. hogy jól érzi magát? – Kicsit fáradt vagyok. hosszú bundában. a falnak kellett támaszkodnia. és sírva fakadt a kimerültségtől.19 Camille gyötrelmesen nehezen mászott le a lépcsőn. – Elnézést. és majdnem megfulladt.. – Szóval azt állítja. és Camille legkisebb mozdulatára is kéjesen megforgatná benne a pengét. olyan erővel taglózta le a hideg. – Mondja csak... és lefekszik. Camille-t annyira elbágyasztotta a metrókocsi melege. Philibert volt az. Jaj. hogy be kellett ülnie egy buszmegálló peronja alá. hanem a dédapámé. Amikor kilépett a kapun. Mit csinált a szép hajával? Jaj. hogy ez az izé megjárta Austerlitzet? – tréfálkozott hősies igyekezettel. még a munka gondolatánál is elviselhetetlenebb volt. egy medvébe ütközött. úgyhogy elsiklott Philibert karja alatt. kedvesem. és csak a végállomáson ébredt fel. aki elkísérte az izgága tábornokocskát az oroszországi hadjáratba. de a gondolat. nem fázik odafent? – Nem tudom.. Amikor végre sikerült a megfelelő állomáson kiszállnia. Camille nagy erőfeszítéssel elmosolyodott. Legalább a kucsmámat vegye fel. Mintha valaki belevágott volna egy kést a bal szemébe. mert még megfagy.. – Ez is a dédnagybácsié volt? – Nem.. Maga szörnyen sápadt. Most elmegyek. és elviselhetetlen migrénje volt. a szemébe húzta a kucsmát. én csak. hogy elaludt. hogy még egy röpke csevegésre sem alkalmas. Nos hát. Camille? Camille tudta. – Camille. jól van? Uramisten. ez az öreg vacak szörnyen büdös volt. uram.. hogy meg kellett kapaszkodnia egy lámpaoszlopba. hogy néz ki. Camille fejébe nyomta a kucsmát. hogy újra meg kell másznia hét emeletet. Köszönöm a sapkát. 69 . milyen szomorú az arcocskája! És a haja? Az a gyönyörű haja? – Mennem kell. hogy el ne veszítse az egyensúlyt. – Camille! Camille! Camille a kabátgallérba dugta az orrát és meggyorsította a lépteit. Ne járkáljon kint csupasz fejjel. – De pokoli hideg van.

Négykézláb mászott fel a hetedikre. Nem mert levetkőzni. Ki venné észre? És kit zavarna? Ki siratná meg? Tűzforró volt. 70 . rázta a hideg. hogy ott helyben meghal. és teljes hosszában elvágódott a matracon. átizzadt ruhái hideg páncélként borították a testét. és egy pillanatra úgy érezte.

a feszes szárnyú így vágott vissza neki: „Tudom. az angyal és a démon ott huzakodott egymással a füle mellett. hangosabban: – Camille! Camille! Philibert vagyok! Semmi válasz.. hogy elnémítsa őket. megjött a tél.. – Majd a karomban leviszem. Majd holnap felmész hozzá. és. hússzor is visszafordult.. Úszott az izzadságban. Philibert kibámult a kihalt sugárútra. – Ajtó.. És főleg nem egyedül.. és végre meglátta Camille arcát.. a párnán. Felemelt egy takarót. Már a folyosó végén járt. hogy meztelen.. Letérdelt. a jóízlés. szegény kicsike.. Erre inkább nem is akart gondolni. És mint a Tintinben. aztán még egyet. A Camille ajtaja alól kiszivárgó fénycsík láttán visszanyerte a bátorságát. Kérlek szépen. nem. Mi van a kandallójával? – Nem mertem elmozdítani. hogy van. és megkérded. Nem hagyhatja így. A konyha köve jéghideg volt. Illik-e egy fiatal hölgyet az éjszaka közepén megzavarni? Vajon hogy fogadja majd? Lehet. egyszóval a diszkréciója miatt a véget nem érő okoskodások hálójába gabalyodott. hogy elvigyem innen? – Hová? – Hozzám. – Camille kiasszony! Aztán. Alszik-e vajon? És mit csinált a hajával a szegény? Valamit tennie kellett. – Megengedi. és egy gyermekkorában tanult verssort mormolt: íme. hogy itt kicsit mások voltak a szereplők. aztán visszafordult. Philibert a homokára tette a kezét: – Magának borzasztó magas láza van! Nem maradhat így. és. utána egy dunyhát. de a neveltetése. de azért ez nem túl valószínű. nyitva van. és rögtön megbotlott egy kupac ruhában. – Camille. – Mint a mesebeli herceg? 71 . – nyögte Camille. Igen. a másik.20 Philibert hajnali két órakor felébredt. Még egyszer megpróbálta. Philibert csak nehezen tudott bemenni a matrac miatt.” Philibert hallgatta a vitájukat. A külső hőmérő mínusz hat fokot mutatott.. és kiment vizet inni. nem foglalt állást. aludj már. És három óra ötvennégy perckor megkereste a zokniját a sötétben. Jaj.. hát ott van? Aggódtam magáért. Előfordulhat. barátom.”.. végül rájuk borította a kispárnát. a hetediken. A didergő angyal azt hajtogatta: „De meghal odafönt. A lépcsőház jéghideg volt. tízszer. hogy nem is lesz egyedül. és megöli a szegény embereket. És itt sem. – Nincs kedvem megmozdulni. a szél gonoszul rázta az ablaküveget... Bár az is igaz.. és Philibert kénytelen volt arra a törékeny kis nőre gondolni ott. amikor elfúló hangot hallott.

de a fenébe is. Felidézte ősei vitéz cselekedeteit. Szóval maga. Hát. akkor meglátom a. A szoba közepére húzta a matracot.. Most valamivel jobban érezte magát.. nem is olyan bonyolult az egész: egy jó kis káromkodás olykor többet ér egy hosszú tirádánál. Philibert Marquet de La Durbelliére igencsak kényes helyzetben találta magát. a konyhán. Francknak van igaza.. Szóval ez nagyon kínos.. a blézert és egy farmerdzsekit. Átvitte a cselédszobán. mint egy hagymát. Könnyű szívvel ment vissza Camille betegágyához. Igen. A megharagított angyal a válla fölé hajolt. azt hiszem. így csak három emeletet kellett cipelnie Camille-t. van ereje lezuhanyozni? Semmi válasz.. Philibert először lehámozta róla a kabátot. Rendben. – Figyeljen ide. Én.. Philibert minden fordulóban beütötte a falba szép hercegnője fejét. ezt nem hagyhatom rajta. Szerencsére bölcs előrelátással magával vitte a cselédbejárat kulcsát. aztán egy garbó. végül egy hosszú ujjú jégerfelső. végül letette Edmée nénikéje ágyára. kicsit le kell vetkőztetnem.. olyan lázas. és többször is majdnem leejtette. Rendben.. a folyosón vagy tízszer majdnem leejtette.. hóna alatt Staffe bárónő illemtankönyvével.. mint egy igazi herceg.. Megmentője kiszáguldott a konyhába. majd összeszedte minden bátorságát: levetkőztette.. Ha szépen megkérem.. és a lehető leggyöngédebben felemelte őt. 72 . hogy félrebeszél.. Gyötrelmes volt a leereszkedés. Cholet bevételét.. Hát jó. levette Camille bakancsát. Hála istennek.Philibert elmosolyodott: – Úgy látom.. Cathelineau bátorságát vagy La Rochejaquelein hősies helytállását. és Philibert majdnem rosszul lett a tarkójából áradó savanyú szagtól. de igazán! És most? Most mihez kezdünk?” Philibert tökéletesen meg volt zavarodva.. Camille behunyta a szemét. hogy a nadrágot lehúzza Camille-ról. most elégedett magával. vagy mi. gondolta Philibert. – Szomjas va. – Sajnos nem vagyok olyan erős. – Camille. Felvidámulva itatta meg Camille-t. de a másik jómadár már ott várta a mosogató peremén: „No persze! Folytassa csak! És a sárkány? Nem akarja legyőzni a sárkányt is?” „A kurva anyád!” – felelte Philibert. átölelné a nyakamat? Camille Philibert vállára ejtette a fejét. Szörnyűség! Uram irgalmazz! Nem hord melltartót! Philibert gyorsan ráborította a lepedőt Camille mellére. ugyebár? Ó! íme... Szóval a melltartóját. a mi gáncstalan lovagunk! Gratulálok. Hú. Na most a többit. Camille. Minden erejére szüksége volt. Nem ment könnyen. mert a lányt több réteg borította. – nyögte Camille. Alaposan kiélvezte a helyzetet: „Nos barátom. mert vakon tapogatózva ügyködhetett a takaró alatt. Utána két pulóver következett. facsarni lehet belőle az izzadságot. de most valahogy jelentéktelen apróságnak érezte az 1793-as Konventet. a bugyi nem jött le vele..

Philibert nem tudta eldönteni. 73 . – Köszönöm. Bátorság. – A csajnak a hetedikről? – Igen. kisimította a lepedőt és egy percig még üldögélt az ágy mellett. a hátát. és felszerelkezett egy mosdókesztyűvel. kiment a fürdőszobába. – mondta ásítva – Mi van itt? Mi a francot csinálsz? – Aszpirint keresek. De az is lehet. Menj arrébb.. Olyan hevesen rántotta ki a konyhai fiókot. belecseppentett egy kis kölnivizet. a nyakát. katona! Lehúzta Camille-ról a lepedőt. és megint felébresztette Camille-t. meg aztán lehet ezeket még melleknek hívni egyáltalán? A hasát és a lábát. a hónalját. A macska rúgja meg! Aszpirint! Aszpirint! Franck állt a konyhaajtóban... Kifacsarta a mosdókesztyűt. te aztán jól beleválasztottál.. A fenébe is. és a hasát vakargatta a trikója alatt: – Ááá. fent? – Igen. Franck felnyerített: – Szóval vele voltál? Ott. Mintha a lány azt suttogta volna: Apa. egy barátnőmnek kell.. hogy az egész tartalmát a földre borította. megfordult. de büszke is volt magára. öregem! Philibert becsukta az ajtót.. büszke. Most aszpirint kell szereznie. majd kissé bátrabban. a mellét is. ezt nem hiszem el! Akkor már nem vagy szűz? Gúnyos kiabálása Philibert után úszott a folyosón: – Figyu! Már az első alkalommal migrént kaptál tőle? A kurva életbe. és szép tagoltan azt mondta: – Neked is a kurva anyád! Megvárta. légy szíves.Philibert aggodalmasan megcsóválta a fejét. Kicserélte Camille homlokán a borogatást.. – A konyhaszekrényben van. Ledörzsölte a fejét. mert valószínűleg még mindig fájt a feje. és először lecsutakolta a mosdókesztyű hegyével. mert azt nem hagyhatta ki. – Figyelj. megtöltött egy bádoglavórt meleg vízzel. hogy ezt mondta: A patika. kicsit félt. az arcát. amíg a pezsgőtabletta feloldódik a vízben. a többit majd megoldja ő. Igen. és Camille homlokára tette. – Fáj a fejed? – Nem.. Meg volt rendülve.

de nem mert hozzányúlni: vajon melyik században tölthették tele? Az istenért. hogy meg kell mozdítania szegény csontjait. és várt egy kicsit. hogy itt találják. Camille most az éjjeliszekrény felé fordult. Az egész teste ellenszegült. Az izmai. fölötte foltos tükör. Gyönge fény szűrődött be a spaletták rései között. és egy csodálatos. mert sem Mathilde. mint ő.. egy dörmögő hangot. Összeszorította a fogát.. a neszekre fülelt. ami olyan súllyal nehezedett rá. Remegett. de még hallgatózott egy ideig. Képek lógtak mindenütt. Sürgősen ki kellett mennie. A hűtőszekrényben talál kacsahúst. és ki hozta ebbe a múzeumba? Egy gyertyatartónak támasztva félbehajtott papírlapot talált: „Nem mertem zavarni. hol van most. Lassan kinyitotta a szemét. sem a cselédlány nem szokott teljes hangerővel Bonót hallgatni. színehagyott kárpit borította. A falakat virágmintás. mint egy döglött szamár. Ezután lépéseket hallott. sem Pierre. mellette Scooby-Doo-s mustáros pohár állt. Nem. mert belehasított a fejébe a fájdalom. Elfordította a fejét. és néhány centiméterre felemelte a fejét. hatalmas bársonyfüggönyök lógtak bánatosan. metszett üvegkancsót pillantott meg. nem ő volt. Lelökte a takarókat és felemelte a pehelydunnát.. Az ággyal szemben márványkandalló állt. Megdermedt. Lassan kinyitotta a szemét. Csend. újra elöntötte az izzadság. az ízületei és kevéske húsa ellenállt a legkisebb mozdulatnak is.21 Camille a U2 zenéjére ébredt. arra emlékeznék. 74 . behunyta a fejét. és a félhomályban megpróbált tájékozódási pontokat keresni. mégsem. Philibert. hogy Kessleréknél van. és megint elbóbiskolt. aztán vége. Valami nem stimmelt. akik legalább annyira csodálkoztak. de nem jutott túl a Brune körúton. a puszta gondolat is kimerítette. Camille majd meghalt szomjan. becsukódott egy ajtó. Arra még emlékezett. az ágy lábánál pedig egy üveg ásványvizet. hogy hívjon neki taxit. Valaki kikapcsolta a zenét.. hogy összegörnyedve ült egy autóbusz fedett megállójában. De hát hol van? Mi a fene. De hirtelen felriadt: nem lehet náluk. és egy sötét kabátos férfit győzködött. hogy furcsa ágyban fekszik. A vér dobolt a halántékán.” Philibert? De mi a frászt keres ő Philibert lakásában? Segítség! Megpróbált néhány emlékfoszlányt összeszedegetni a történet kezdetéről. majd egy második. Először azt hitte. a kancsó pedig tele volt vízzel. hogy enyhüljön a fájdalom. és megállapította. A ruháit összehajtogattam és a karosszékre tettem. az ablak előtt félig leszakadt. Fekete ruhába öltözött urak és hölgyek. Philibert volt az a férfi? Nem. felnyögött.

Camille magában megpróbálkozott néhány színkeverékkel. Az érdekes falfesték felkeltette az érdeklődését. Ez. üres sörösüvegek és nyomtatott lapok hevertek: számlák. Egy pár szattyánbőr papucs várta a szőnyeg szegélyénél. nem tojáshéj színű. Camille szörnyen szédült. Camille felállt. de szinte azonnal elaludt. azt hitte. de nem volt mitől félnie.. görcsbe rándultak a lábujjai. hogy férfi pizsamafelső van rajta.. Egy öreg hűtő hangos brummogásán kívül semmi nem utalt arra. Nagyon régi. Hatalmas. hogy egyszer visszajön néhány tubus festékkel. újságok. és kipróbálja. A falon széles karimájú kalap és fehér sál lógott. hogy itt emberi lények élnek.. de folytatta a vándorútját egy doboz aszpirinért. az évek bársonyos patinát adtak neki. mint az iskolai menza ragacsos édességei. A vécétartályból szörnyű zubogással áradt a víz. A konyhát a folyosó végén találta. a konyhaszekrények üresen tátongtak. Egy vadállat bűzös odúja. Camille az elején gyanakodva bámulta a szerkezetet. Végigzuhant az ágyon. olyan. tökéletesen működött.. és a vécélehúzó gombja is. A mosdót kereste.. és megfogadta. ahol leírhatatlan rendetlenség uralkodott. Nem törtfehér volt. már soha nem talál vissza a szobájába. Belebújt a papucsba és a vállára borította a farmerdzsekijét.Amikor a lába a padlót érte. Lajos korabeli ágyra ízléstelen ágytakarót borított valaki. Elég furcsa relikvia. homályos folyosón találta magát. mellettük sárgaréz karikára fűzött lófarok.. benne egy ikerágy és egy molyrágta hintaló. konyhai eszközök leírásai. kockaköves padlót fekete csiszolatlan féldrágakövek díszítették. ez itt egy szekrény. Most olyan szobába jutott. a Nemzeti Bank számlakivonatai. Nem. 75 . Visszafelé majdnem eltévedt. a sápatag. Hopp! A vécé! Az ülőke fából volt. inkább tejberizs színű. XVI. az ablak előtt. A konyhai munkalap márványból volt. ólomalapú festék lehetett. Egy igazi ló igazi farka. legalább tizenöt méteres. ez gyerekszoba. A földön ruhák. mintha maga a Niagara szakadna a fejére. az éjjeliszekrény finom intarziáján dohánytöltő készlet darabjai hevertek. Nagyon halkan elfordította a kilincset. hogy alig jött be a fény. szürke. Camille megtalálta az aszpirines dobozt. A csésze a korát tekintve több nemzedéknyi krinolinos hátsót meggusztálhatott már. és leült egy műanyag konyhaszékre. szédítően magas szomorú helyiség volt. hogy felhívja valamelyik lányt a Toucleannél. egy pillanatra még felmerült benne. Hideg. a mosogatónál teletöltött egy poharat. A szép. Mi ez? Talán iroda? Olyan nagy könyvkupac hevert az asztalon. és észrevette.

ez nem fog olyan sokáig tartani. – De nem. Hogy érzi magát. 76 . tulajdonképpen jól tette.. – Feltettem egy levest. – Nem vagyok éhes. Nézze csak. különben a teste nem lesz képes a határon túlra űzni a vírusokat! Mit mosolyog? – Mintha a Százéves Háborúról beszélne. Feltétlenül ki kell íratni magam betegállományba.. Á. Erőt kell gyűjtenie.. nem kellett volna! – Nem kellett volna? – Ó.. – Hívtam egy orvost. – Philibert! – Igen? – Nincs nálam semmi. – A maga ágyában fekszem? – Az én ágyamban? Nem. sem csekk-könyv. nem.. kedvesem? – Kimerülten. – Nyugodjon meg. Majd később elrendezzük. Én soha. hallotta? Ez az orvos lesz. – Remélem. – Hol vagyok? – Edmée nénikém – vagy ahogy a családban hívták: Mée – szobájában.. Mint akin átment az úthenger. – Muszáj ennie... sem pénz. Philibert? – Igen. nem...22 – Hogy van? – Maga az. Semmi.. A békekötés napján..

ahol leülhetnék? Philibert kivezette a konyhába.. – Igazán? – Rokona? – Barátnőm. Fauque.... csakhogy amikor ezt megemlítettem neki.. Azt láttam. – Tudja a nevét? – Azt hiszem. most azonnal beutalhatnám kórházba.. szóval. – Dolgozik? – Igen. Nem vette észre? – Nem. Nem igazán jól. – Jól ismeri? – Nem. és. – Hogy mondja? – Irodákat takarít. őszinte leszek: figyelembe véve a vérszegénységét. A múlt éjszaka is csak azért mentem fel hozzá. egy takarítótársaságnál.. Amikor az irodák üresek. – Egyedül él? – Igen. – Nyomasztja valami? – kérdezte óvatosan Philibert. Az erői végére jutott.. tudja én. – Hiszi.23 – Nos? – Elaludt. – Ismeri az időbeosztását? – Éjszaka dolgozik. szomszédasszony-barátnő – dadogta Philibert.. a súlyát és a vérnyomását. Meg aztán. nincs róla kartonom. aki a folyosó végén lévő szobában fekszik abban a nagy faragott ágyban? – Igen. de. vagy tudja? – Kora? – Huszonhat év. hogy nagyon vékony. – Aggasztja valami? – Nem így mondanám. Nem ismerem a 77 . szomszédasszony. Van egy asztala? És egy hely. – Éjszaka? – Hát este.. nem ismerem igazán jól. Az orvos elővette a receptkönyvét. – Ugyanarról a személyről beszélünk? A fiatal nőről... Tudja. – Közeli barát? – Hát. – Biztos? – Igen. mert nincs fűtése. olyan pánikba esett.. hogy.. – Igen. Az orvos elfintorodott. A maga barátnője nagy bajban van. tudja. – Figyeljen ide.

a zöldségeket és a friss gyümölcsöt. az előzményeket. Doliprame és C-vitamin. de nem sokat túloztam. mivel foglalkozik? – Bárkát építek.. – Mondja csak. Ki kell várni. Mennyivel tartozom? 78 . kicsit sötétre festettem a képet. Itt van két recept. – De addig is. ugye? – Igen. egy dolog biztos: fel kell táplálnia.. sült krumplit. amíg elmúlik. egyelőre kiírom tíz napra. semmi. mintha nagyon aggódna. egy egész sereg vizsgálatot el kell végezni rajta.. különben. Ami azt illeti. ugye érti? – Igen. de ismétlem: mindez nem helyettesíthet egy jó véres tarját. – Van a hölgynek itt Párizsban valakije? – Nem tudom. – Rendben. Mindenképpen rá kell szorítania az evésre és az alvásra. Nincs mit tenni ellene. és tartsa ágyban még néhány napig. – Hány négyzetméter az egész? – Kicsit több. de ha jobban lesz.múltját. ez a maga lakása? – Izé.. – Hogy mondja? – Nem. ez nyilvánvaló. – Most maga néz ki úgy. És a láza? – Alapos influenza. na rendben. ezért nem akarok túl hirtelen ítéletet alkotni. hogy ne takarózzék be túl melegen. – Azt a mindenit! – füttyentett az orvos – Ha nem vagyok indiszkrét. mint háromszáz. igen. Vigyázzon. Vigyázni fog rá. Philibert a kezét tördelte. kerülje a huzatot.

és kipiheni magát. nem igazán.. vagy nem? Maga például miért borotválta le a fejét? – Mert nem volt lelkierőm hajat mosni a folyosón.. hoztam valamit! Philibert kinyitotta az ajtót.. – Akkor nincs mitől félnie. hogy a Marquet de la Durbilliére család védelme alatt áll.. – Ó. várjon csak. 79 . – Olyan sokra? – Igen. biztos. de. – Szívesebben menne kórházba? – Ez nem jó vicc. – Nos. – El kell küldenem a munkahelyemre.. – Majd adok néhány könyvet. – Ugye nem engedi.. megköszörülte a torkát. Philibert egy megsárgult zsebkönyvvel tért vissza. és mi nem félünk a Kékektől.. ez az orvos parancsa.. de nem ám! – Kik azok a Kékek? – Hát a köztársaságiak. ne felejtse el.. – Emlékszik még. – Ez nem vicc. és betaszigálta Camille elektromos kandallóját. – Maga teljesen lökött! – Egy kicsit mindenki lökött. Addig itt marad.24 – Alszik. Közkórházba akarják vinni. De addig is. örülni fog neki. – Nézze csak. – Hogyhogy nem? – Maga csak akkor megy fel. – Nem. nem akarok. – Micsodát? – Hát az orvos igazolását. és olvasni kezdett: Az egész királyi udvar – természetesen Mme d'Estampes-ot kivéve (majd később elmondom. leült az ágy szélére. találtam róla egyet-mást a könyvtáramban. de tudja.. Camille? – Nem.. – Hozok egy borítékot.. nem maradok itt. – Gondoltam. ? – Emlékszik még a vendée-i felkelésre? – Hát. Én. Majd forró olajat zúdítok az ostromlók nyakába a liftakna tetejéről. amikor a hőmérő higanyszála is ezt teszi. – Nem. Nagyon kedves magától. És kiírta tíz napra. Holnap fölmegyek. vagy nem? – De. Camille. Camille sírva fakadt. mit meséltem Diane de Poitiers-ről? – Nem. Nem akarok olyan sokáig itt maradni.

a lábfej. sz. Csak fel kellene mennem a töltőmért.. – Nem.. de nagyon sz.. – Én szívesen felmegyek. az orcák. – É.. a fogak. De ha értesíteni akar valakit. először be. kérdése is. betakartam. igen. hogy nem.miért) – egyetértett abban. a szempillák. Három kicsi: a keblek.. – Te. a derék. és. Nincs szüksége még valamire? – Köszönöm. szűziesen.. nem sürgős. Egyébként ő szolgált mintául ahhoz a pontokba szedett szépségkánonhoz. a szépség. Három piros: az ajkak. természetesen nem felel meg az összes kritériumnak. – Nem. a fej. ennyi. Francknak van egy mobilja a szobájában. a lábak. a kéz.. mint még soha. én. Három kövér: a kar. Ja.. hogy Diane imádnivalóan szép. Nekem is van mobilom. – Ugyan. És a másik is itt volt? – Kicsoda? – A szakács. amelyhez a nők több mint száz éven keresztül dühödt elszánással igyekeztek hasonlítani: Három fehér: a bőr. Persze... kecsesség és b. – Nem. köszönöm. pokolian fáj a fejem! – Lemegyek a patikába... vagyis hát bizonyos szempontból. a comb. még azt akartam mondani... de tudja. a fül. és olyan hevesen kezdett dadogni. a mozdulatait. – Rendben. – Nyugi! Csak tudni akartam. Utánozták a járását.. nem. Itt nincs telefon.. Három hosszú: a derék.. a hajviseletét. túl hosszú karjaival. esküszöm. – Nagyon régóta nem törődött velem így senki. Hú. Három rövid: a fogak.... a körmök.. Három fekete: a szemek.. Szóval é. a haj. 80 . e. – Ugyan. nem gondolja? – És maga szerint hasonlítok rá? – Igen. Philibert olyan vörös lett.. a szemöldök.. báj ké. köszönöm. Camille visszaadta a szemüvegét. én. Három keskeny: a száj. – Rendben. hagyja már! Ott állt Camille előtt túl rövid nadrágjában. ugyan már! – Az jó... a kezek. az orr.. – Philibert! – Tessék! – Köszönöm..... mint a rák.. – Maga vetkőztetett le? Philibert a térdére ejtette szemüvegét. Ez nagyon kedvesen van leírva.. túl szorosra gombolt zakójában. e.. a vádli.

de azt megmondhatom: nincs semmim. – Én nem gondolok semmit... – Ugyan. ez az igazság. Nem törődött velem senki úgy. ugye? Philibert felháborodott.– Nem.. mit gondol rólam? Camille már újra lehunyta a szemét. 81 . Mert maga. hogy ne várt volna cserébe valamit. amit adhatok. Hogy is mondjam. Maga nem vár tőlem semmit..

. Az a szoba. Nagyon csúnya. Philibert bejött.. – Tehát hazudott nekik? – Mondjuk inkább úgy. Tehát összegyűlt a jegyzőnél a családi tanács. – Mondja csak. és kiülök magával a konyhába.. hogy olyan idegeneket is elszállásol itt. milyen nap van.. Philibert. – Biztos. – Ez az anyai nagyanyám lakása. amit ebből szerettek volna kapni szegények. hogy amíg nem rendeződik az örökösödés kérdése. és felhozta ide az egyik barátjával. De hülye vagyok! Most már nem igazán kék. de nem ám. Látszott. hanem sokkal jobban öltözött és sokkal kevésbé finom emberek: az unokatestvéreim. és engem jelölt ki kapusnak és éjjeliőrnek. Tudják. és az apám megkért. – Megmosakszom. igencsak kényelmes. ott túl hideg van. túlzás lenne kanapénak hívni. amelyik az előszobából nyílik. ő tavaly halt meg.. költözzem ide. mint egy squat-ban? – Hogy mondja? – Mintha táborozna? – Sajna. Most már a jegyzőnek és az ügyvédeknek kell rendezniük ezt a gyászos ügyet. Ami pedig Franckot illeti. még a legjobb családokban is.. hogy az jó lesz? – Persze! Nem vagyok én cukorból! – Rendben. hogy is mondta? – A sqatterek? – Ez az! A squatterek! Csakhogy nem kábítószeres fiatalok... és hát fogalmuk sincs. – A szülei nem bánják. – Ahol a kanapé van? – Ó. Amilyen mindenhol akad. tudja. azt hiszem.. hogy én milyen élhetetlen vagyok. miatta inkább megkönnyebbültek. hogy a plébános úr mutatta be nekem. mint a szakács és én? – Magáról nem muszáj tudniuk. Sok bútort elvittek. hogy már el is költötték azt a pénzt. tényleg. mint bizonyára észrevette. hogy zavarban van. Elnevette magát. orrkarikával... ez egy csúnya örökösödési történet.. és megkérdezte. – Hol? – Ja. Természetesen kezdetben történt néhány akció. Várjon meg a kék szalonban. mivel üres.. és még mindig gyakran látogatnak meg bírósági végrehajtók. de lassan minden visszatér a rendes kerékvágásba. – És mennyi időre költözött ide? – Nem tudom..25 Camille-nak már fogalma sem volt. nehogy beköltözhessenek a. hogy. hogy milyen alak. de megvallom. kitérő válaszokat adtam. 82 . Franck találta a járdán valamelyik este. Szombat? Vasárnap? Évek óta nem aludt ilyen sokat. amellyel el akartak bátortalanítani. Szerencsére! Azt hiszik. kér-e levest. de akkor se a konyhába jöjjön. – Az unokatestvérei is igényt tartanak a lakásra? – Sőt azt hiszem. tulajdonképpen milyen hely ez? Kinél vagyunk itt? És miért él úgy itt.

– Hé. Amikor ködbe borult. ha erőre kap ettől az izétől. lány? Ugyanarról a fickóról beszélünk? A kis kopasz soványról? – Az egy ifjú hölgy. Camille még mindig feldúltan állt: 83 . akaratlanul is nagyot ugrott. Philou. viselkedj úriemberként vele. zsebre vágott kézzel megfordult. felvette a zakóját. és a fejét vakargatva berontott a konyhába. Ráadásul odaégetted. – Az orvos miatt. És mit tettél még bele? – bámult elborzadva a fedő alá. undorító lesz.. aki már éppen elég ideges volt a konyhaművészeti kudarca miatt. – Biztos vagy benne? Philibert behunyta a szemét. – De miért csináltad? – kérdezte Franck nyugtalanul. Camille-nak végre sikerült megszólalnia: – Hú. hogy megnézze a Mars-mező zúzmara borította fáit. Azt mondta. és útra kelt ebben a hihetetlen Haussmann-i útvesztőben. – Hát. kicsit elveszítette arisztokratikus hidegvérét: – Azt a homokost Camille-nak hívják – jelentette ki szárazon –. nyaka köré tekerte a selyemsálát. – Ez egy szar. Egy kis ömlesztett sajtot és kenyérdarabokat. és az ablakhoz lépett. ha a lefolyóba öntenéd. – Jól van. Azt mondod. és kérlek. hátat fordított és kiment. ne húzd fel magad. A férfi nem felelt... – Ez leves? – Úgy bizony. Póréhagymás krumplileves Liebig-módra. figyelj. A folyosón levette a bukósisakot. és bezárkózott a szobájába. bukósisakot és motoros kesztyűt viselő férfi állt közvetlenül előtte... Nyelvet nyújtott magára a kandalló fölött lógó tükörbe. akkor le a kalappal! Szerintem jobb lenne. – Ő a barátnőd? Szóval ő az? Mondd csak. hogy ki sem kellett gombolnia a farmert.. fekete bőrbe öltözött. levest. Philibert. nyugodt lélekkel. Úgy nézett ki. mint egy kísértet.Camille annyira lefogyott. hogy meggyőződjék az ellenkezőjéről. Amikor Philibert visszatért a lányhoz. Izmos. mert meghívtam ide egy kis időre. Végül sikerült ráakadnia a szörnyű kanapéra. mi a fenét csinálsz neki? Főtt szart? – Képzeld. Megkerülte. a barátnőm. amikor a blúzát betűrte. tápláljam föl. vagy mi? – Parancsolsz? – Az a homokos a kanapém mögött. jó napot. – Hát. Kivett egy doboz sört a hűtőből. és rémülten felkiáltott. ki az a homokos a szalonban? Az egyik hajléktalan haverod.

és mindig pokoli rosszkedvűen jön haza. ha úgy jobban tetszik. miközben letette a tálcát az asztalra. Nagyszerű – felelte Camille nevetve. Hétfő esténként azonban mindig elviselhetetlen. Egy borscs-féleség. Philibert nagyon megható volt. Azt hiszem. Tessék. ahogy én készítem.– Ő az? – Igen – dünnyögte Philibert. egye meg. hétfőn pont nem dolgozik. nehogy összefussak vele. – Á. – Soha nem veszi le a bukósisakot? – De igen. mit csinál. – Leves. – Camille a furcsa kotyvalékot kavargatta. Korán reggel elmegy. – Aha. családi gondjai vannak. – Túl sokat dolgozik? – Nem. – Mi ez? – Leves. Ilyenkor vigyázok. amíg meleg. 84 . Nem tudom.

85 .

MÁSODIK RÉSZ 86 .

a mindennapi győzelme. Minden összekavarodik. hanem rá. meg a többit. a lökött dolgaid. Philibert mindig forró csokoládét reggelizett. mintha könyvből olvasnád. valahányszor kinyitod a csőröd. hogy nem ismered a csajokat. – De miért változna meg bármi is? – Pfff. dehogy! Még csak az hiányozna! Én. A hőstette. és még a legjobb haverok is összekapnak. mi van ide írva: Teréz anya? – mutatott a homlokára. – Tessék? – Azt mondtam: beszélnünk kell.. ez volt a mindennapi kis diadala. akit akarsz. nem ez a baj. jó? Az egérkéd. minden szar lesz. – . Mennyi ideig marad? – Ameddig a kedve tartja. A tej visszahúzódott... akit akarsz. ugye tudod. Látom a mesterkedésedet. olyan vagyok.. – Féltékeny vagy? – A kurva életbe. Az elegáns viselkedésedet. ugye? – Nem.. A nagy szavak. de a francba. – Talán nem rám vagy féltékeny. amit mondasz.. hallgatlak. és nincs kedved néhány centivel jobbra tolni a fogmosó poharad. Figyelj. féltékeny egy csontkollekcióra? Mit látsz.. erről van szó. Tudom. elszállásolhatsz bárkit. Tegyél be egy nőt akárhová. tőlem szeretetkonyhát is nyithatsz. tudom. De ez igaz. és betette a tejeslábast a mosogatóba –. rögtön. – Mennyi ideig marad itt? – Parancsolsz? – Na ne ravaszkodj. amilyen. hogy képes volt éppen akkor elzárni a gázt. De ma valahogy nem figyelt oda. neked meg ott vannak a hülye mániáid. hogy kicsit szűkösen érzed magad miatta. hogy ez a te lakásod. Mit vigyorogsz? 87 . Hát az látszik.. A tej kifutott.. amikor a tej már majdnem kifutott. – Beszéljünk – felelte nyugodtan Philibert. ha ez a fejlövésed. – Hazudós. Azt hívsz ide. és máris kész a baj. – Figyelj. sőt szinte bántotta lakótársa agresszivitása. – Belezúgtál.. nem akarlak megbántani. – Na tessék. és abban találta legfőbb örömét. ezért a rossz gombot fordította el. Úgy érzem. a várúras mozdulataidat.. Több volt ez szertartásnál vagy mániánál. Lehet. megzavarta. de mindent összevéve eddig mégis jól ment minden.. és elkezdődhetett a nap: ura volt a helyzetnek. és undorító szag árasztotta el a konyhát. olyan szépen hangzik. tudod. nem? – Úgy érzed? – Igen. olyan. Jó kis csapatot alkottunk mi ketten.1 – Van két perced? Beszélnünk kellene. nem is tudom.

Meghívlak egy csokoládéra odalent. és kijelentette: – A fürdőszoba. Gyere velem.. milyen fontos. Gyere. ugye? – Így van. De szerintem ebből nem lesz gond. – Bocsánat. hagyjuk a fenébe. hogy call-girl. Ennyi. honnan jött. hogy megemlíthetted volna előre. elmondom neki.. – Megmutatom neked. – Itt lakik? – Igen.– Mert úgy beszélsz.. – Akkor kicsit. kinyitott egy rozoga ajtót. Az is lehet.. Philibert levette a lakatot és belökte az ajtót. – Oké. Idáig nem is tudtam. mert ő is alszik. Kivezette a folyosóra. – Én is. – A francba. a csokoládém fölött. – Oké. ha hagytál volna időt. csak magyarázd meg neki. Philibert most kért tőle először valamit. – Biztos vagy benne? – Miért hazudna? – Nem is tudom. gömbölyűbb lenne... Franck elnémult. – Biztos vagy benne? – Gyere. igazad van.. Éppen arra számítok. ki ez a lány.. Mint egy cowboy. – Miért? – Mert éjszaka dolgozik. – Jó. honnan jött. itt meg lehet fagyni! – Ez még semmi. Azt sem tudod. Amióta ismerték egymást. hogy felmászom hét emeletet. zseniális? Hallgatagon baktattak le a lépcsőn. hogy délután aludni tudjak. hogy én vagyok a te legjobb haverod.. azt sem tudod. Franck csendesen elkáromkodta magát. mutatok még valamit.. – Megemlítettem volna. Franck ellőtte az utolsó patronját. – Micsoda? – Takarítónő. mint. nem? – Igen. csak azt gondolom. – Ne számíts rá. Franck csak a harmadik kávé után tért magához. és felül a zuhanyozó. nem. Ott lent a vécé. – Melózni mész? – Igen. Ugye. így a helyes. ja. és követte Philibert-t a cselédlépcsőn. – Mikor? – Például most. Várd meg. amíg fölérünk. Elmondjuk neki ketten. 88 . – Mit csinál? – Takarít. satöbbi. tudom: bocsáss meg. hogy megfőzzem. gyere velem. Amikor az udvaron voltak. – És különben is. – De igen. Hé. nem is vagy te olyan hülye! – alaposan hátba vágta Philibert-t.

. hogy tegyen félre egy kis erőlevest.... a pultra kitett Parisien szalagcímeit olvasgatta. vigyázz. és a nyakába kanyarította a sálat –.. De Franck fütyült rá. – Figyelj. mindig vigyáztam. marha. – Na mi van? – És nincs a csajnak családja? – Tudod – felelte Philibert. és rámosolygott. hogy ne tegyem fel neked ugyanezt a kérdést.. megkérte a segédjét. Együtt indultak munkába. most olyan.. mint egy öreg medúza. – Figyelj.. haver! – Mi van? – Valami nagyon finomat. kiköptem miattad a croissant-t. Franck felnézett. Amikor Franck beért az étterembe. oké? 89 . Nézd.– Vi.

felöltözik. és ezek a rohamok örökre megsebezték Camille-t. hogy lássa. fogta a kis vörös táskát. De igen. amíg a cselédlépcsőhöz ér. Nem. amíg a víz fenekére ér. Rendben. Ösztönösen a földön heverő. és elment – vissza sem nézett. csak akkor engedte el magát. és óvatosan kevergetve 4 percig melegítse. megnézi. de semmiképpen se forralja fel. hány óra lehet. Nagyon hosszú ideje az első cigarettát. mint hogy az anyja hisztérikus állapotba kerül a gondolattól. Jaj. Gyermekkorában mást sem látott. Nem Philibert írása volt. és felmegy a szobájába. Legörbülő szájjal. hogy a tablettái nélkül kell elaludnia. Semmi sem hiányzott. és megvoltak a rajzfüzetei is. a hányingerrel küszködve megpróbált rendet rakni. Amikor zubog. megrázza magát. miniatűr királyságát pedig teljesen feldúlták. másrészt nem merte kockáztatni. amit ötven frankért meg lehet kapni minden kínai boltban! Összeszedte a ruháit. Éppen ellenkezőleg – dünnyögte Camille –. nyugtasson meg valaki! Ugye tényleg ott volt? 90 . betette egy papírdobozba. hogy újra felvegye a saját kis élete fonalát. Most tért magához a végtelenedik szunyókálásából. meg kell várnia. és félreugrott. vagy nem? Belepillantott a kartondobozba. alkalmas-e arra. lehajolt. Kifújta az orrát. hogy a cselédszobán át kijusson a cselédlépcsőre. de ez nem volt baj. végigsimított az arcán. csak akkor tudja magát egyetlen megváltó rúgással fellökni a felszínre.2 Camille úgy döntött. hogy felkel. abban a formában. Ekkora rombolás egy vacakért. éppen ellenkezőleg. mert egy szörnyű állatka rohant ki az egyik ajtó repedésén. Egyrészt nem bírta már elviselni a kóválygást. letette a lépcsőre a cókmókját. és sodort egy cigarettát. De ő már leért. felhasított kis skótkockás táskához rohant. és az asztalon meglátott egy sárgás folyadékot tartalmazó üveget. A világítás kialudt. mi hiányzik. hogy ha az ember víz alá kerül. nem szabad semmit tennie ellene. hogy rászokik bármire is.. Megvárta. semmit sem vittek el belőle. adja hozzá a tésztát. hogy nem veszi be többé a fél Lexomilt. A lakatot letörte valaki. a félkómás állapotot. amit az orvos estére felírt. rendben. alatta egy cédulát: Nyeles edényben melegítse. de elhatározta. Átment a konyhán. éppen ellenkezőleg.. elloptak egy elektromos ébresztőórát. Fogalma sem volt. Egy némileg zavaros elmélet azt állítja. ahogy elhagyta. mert nem is volt semmije. méghozzá azért.

Camille belépett a konyhába. Most Franck pattant fel ijedten. – Ó, hát itt van? Azt hittem, alszik. – Jó napot. – Lestafier Franck. – Camille. – Megtalálta a cédulát? – Igen, de... – Éppen most hozza át a cuccait? Nincs szüksége segítségre? – Nem, köszönöm. Ami azt illeti, nincs is több holmim. Kiraboltak. – Ó, az szar... – Igen, ahogy mondja. Azt hiszem, nincs rá jobb szó. Na, megyek, visszafekszem, mert forog velem a világ, és.... – Akarja, hogy elkészítsem a levest? – Tessék? – Az erőlevest! – Milyen levest? – Hát ami ott van – mondta most már idegesen Franck. – Ja, bocsánat. Nem. Köszönöm. Előbb alszom egy kicsit. – Hé! – kiáltotta Franck Camille után. – Azért szédül, mert nem eszik eleget! Camille felsóhajtott. Csak diplomatikusan. Amilyen finom fiú ez a Franck, jobban jár, ha nem rontja el az első közös jelenetet. Visszament tehát a konyhába, és leült az asztal végére. – Igaza van. Franck magában morgolódott: Persze, hogy igaza van. A francba... Most majd jól elkésik! Hátat fordított Camille-nak, és nekilátott. Felmelegítette a levest, beleöntötte egy mélytányérba, a hűtőből elővett egy kis doboz fagyasztott zöldfűszert, és óvatosan kinyitotta. Valami zöld izé volt, amiből óvatosan belevágott néhány szálat a gőzölgő levesbe. – Az micsoda? – Koriander. – És azokat a kis golyócskákat hogy hívják? – Japángyöngynek. – Igazán? De szép nevük van! Franck felvette a dzsekijét, bevágta maga mögött az ajtót. A fejét csóválta: Igazán? De szép nevük van! Igazán lökött ez a lány!

91

3

Camille felsóhajtott, és gépiesen maga elé húzta a tányért. A besurranó tolvajra gondolt. Mégis, ki lehetett? A szomszédban lakó szellem? Egy arra vetődő látogató? Hogy jött be, talán a tetőn át? Vajon visszajön még? Egyáltalán, szóljon róla Pierre-nek? A leves illata, vagy inkább aromája azonban hamarosan felrázta a tűnődésből. Mmmmm, csodálatos volt, Camille legszívesebben a fejére borította volna a terítőt, hogy belélegezze a gőzét. Mi lehet ebben a levesben? Már maga a színe is különleges volt. Meleg, zsíros és aranyfényű, mint a kadmium-sárga. Az áttetsző tésztagyöngyökkel és a smaragzöld fűszerrel valóságos gyönyörűség volt a szemnek. Camille perceken át hódolattal nézte a levest, majd – mivel nagyon meleg volt – óvatosan lenyelt egy kanálkával. Hirtelen felidéződött benne a gyerekkora, és ugyanabban az állapotban találta magát, mint Marcel Proust: a lelkében zajló események teljesen lekötötték figyelmét. Szinte vallásos áhítattal fejezte be az evést, és minden kanálnál behunyta a szemét. Lehet, hogy halálosan éhes volt, bár nem is tudott róla, lehet, hogy Philibert keservesen legyűrt szörnyű levesei tették vagy a kevesebb cigi, de egy valami mindenesetre bizonyossá vált: soha életében nem élvezte még ennyire, hogy egyedül eszik. Felkelt, és megnézte, nem maradt-e egy kis leves az edény aljában. Sajnos, nem... A szájához emelte a tányért, hogy egy cseppet se veszítsen el, csettintett, elmosta az edényt, kiemelt néhány szemet a nyitott tésztás zacskóból, rátette Franck cédulájára, és föléjük írta: „Isteni volt!” Utána visszabújt az ágyba, kezét jóllakott hasára szorította. Köszönöm, édes Jézusom!

92

4

A lábadozás ideje hamar letelt. Camille soha nem látta Franckot, de mindig tudta, mikor van otthon: ajtócsapkodás, zene, tévé, izgatott telefonbeszélgetések, vaskos nevetés, száraz káromkodás. Camille mindezt természetellenesnek érezte. Franck úgy eresztette ki a hangját a lakás négy sarka felé, mint egy kutya, aki mindenhová odapisil, hogy megjelölje a területét. Camille néha boldogan visszament volna a hetedikre, hogy visszanyerje a függetlenségét, és ne kelljen hálásnak lennie senkinek, máskor meg inkább sokáig maradt volna még. Ilyenkor már annak gondolatától is jéggé dermedt, hogy újra a földön kell aludnia és hét emeletet megmásznia, a korlátra csimpaszkodva, hogy le ne essen. Az egész nagyon bonyolultnak tűnt. Már nem is tudta, hová tartozik, és hát nagyon megszerette Philibert-t is. Miért kell mindig önmagát ostoroznia, és fogát összeszorítva a mellét vernie? A függetlenségéért? Éveken keresztül mindig ezt az egy szót hajtogatta. És akkor mi van? Hová jutott? A padlásszobába, ahol délutánokat töltött el azzal, hogy egyik cigarettáról a másikra gyújtott, és a sorsán rágódott? Ez igazán nagyon megható. Maga Camille is nagyon meghatódott. Huszonhét éves lesz hamarosan, és még semmi jó dolgot nem halmozott fel életében. Nem gyűjtött barátokat, emlékeket, igazán nem érdemel jóindulatot. Mi történt vele? Miért nem tudja néha becsukni a kezét, és két-három valamennyire is értékes dolgot megragadni? Miért? Camille álmodozott. Camille megnyugodott. És amikor az a nagy langaléta megjelent nála, hogy felolvasson neki, és halkan becsukta maga mögött az ajtót, égre emelte a tekintetét, mert a másik fickó a maga „zulu zenéjét” hallgatta, Camille rámosolygott, és egy pillanatra sikerült kiszabadulnia a forgószél magjából. Camille megint rajzolni kezdett. Csak úgy. A nagy semmiért. Önmagáért. Vásárolt egy új füzetet, az utolsót, és szép lassan megszelídítette: először lerajzolta az őt körülvevő tárgyakat: a kandallót, a tapéta motívumait, az ablakkilincset, Sammy és ScoobyDoo bárgyú mosolyát, a képkereteket, a képeket, a hölgy kámeáját és az úr szigorú felöltőjét. Csendéletet rajzolt a saját ruháiról, a nadrágszíj földre lógó csatjáról, lerajzolta a felhőket, egy repülőgép csíkját az égen, a fák csúcsát az erkély vaskorlátja fölött, és magáról is rajzolt egy portrét, egy ágyban fekvő portrét. A tükör foltjai és a rövid haja miatt úgy nézett ki a képen, mint egy kisfiú, akinek valószínűleg bárányhimlője van... Most megint úgy rajzolt, ahogyan lélegzett. Gondolkodás nélkül töltötte meg a rajzaival a lapokat, csak azért állt meg néha, hogy kínai tusfestéket töltsön egy kis tégelybe, és megtöltse a toll patronját. Hosszú évek óta nem érezte magát ennyire nyugodtnak, ennyire élőnek.

93

Philibert-t szerette figyelni a legjobban: a fiút teljesen magukkal ragadták saját történetei, az arckifejezése minden pillanatban megváltozott, hol szenvedélyes volt, hol levert (ó, az a szegény Marie-Antoinette!), és Camille megkérte, hadd rajzolja le. Persze, ahogy várható volt, az elején Philibert egy kicsit jobban dadogott, de azután nagyon hamar elfeledkezett a papíron futó toll sercegéséről. Azt olvasta például: – De Mme d'Étampes másképpen szeretett, mint Mme de Cháteaubriant, ő nem érte be csekélységekkel. Az volt a vágya, hogy a lehető legtöbb kegyet megszerezze maga és a családja számára. Márpedig harminc fivére-nővére volt... Nagy bátran munkába kezdett tehát. – Mivel nagyon ügyes volt, hasznot tudott húzni a két ölelés közötti csendes pillanatokból, és a kielégült és kimerült királyból számtalan kinevezést és előléptetést kicsalt. Végül a Pisseleu család minden tagja fontos állások betöltője lett, főleg egyházi állásoké, mert a király szeretője „vallásos” volt... – Antoine Seguin, anyai nagybátyja előbb Fleury-sur-Loire apátja, majd orléans-i püspök, bíboros, és végül Toulouse érseke lett. Charles de Piesseleu, idősebbik bátyja megkapta a beurguei-i apátságot és a condom-i érsekséget... Philibert felnézett: – Condom érsekségét... Vallja csak be, ez elég fura! És Camille gyorsan megpróbálta megragadni Philibert mosolyát és elragadtatását. A fiú úgy lapozgatott Franciaország történetében, ahogy mások egy bulvárlapot olvasnak. Philibert most azt olvasta: – „Mivel a börtönök már szűknek bizonyultak, Carrier, a mindenható zsarnok, akit rá hajazó segítők vettek körül, új fogházakat nyitott, és hajókat rekvirált a kikötőben. A tífusz hamarosan hatalmas pusztítást vitt végbe a nyomorúságos körülmények közt tartott foglyok között. Mivel a guillotine nem működött elég gyorsan, a prokonzul parancsot adott, hogy lőjék le a több ezernyi foglyot, és a végrehajtó század mellé egy „eltemető szakaszt” rendelt. Mivel a foglyok továbbra is csak áradtak a városban, Carrier hamarosan kieszelte a vízbefojtásokat. Westermann dandártábornok a következőket irta: „Köztársasági polgártársak! Vendée nem létezik többé. Halott, a mi szabad kardjaink végeztek asszonyaival és gyermekeivel. Most temettem el Vendéet a tengerbe és a Savenay erdőbe. A parancsokat követve, amelyeket tőletek kaptam, a lovakkal tiportattam el a gyermekeket és legyilkoltam az asszonyokat, így legalább biztosak lehetünk, hogy nem szülnek több gazembert a földre. Egyetlen megmaradt élet sem szárad a lelkemen.” És Camille megrajzolta az árnyékot összeránduló arcán. – Most rajzol vagy figyel? – Rajzolva figyelek. – Ez a Westermann is... Ez a szörnyeteg lázas dühvel szolgálta új hazáját, és figyelje meg, hogy majd Dantonnal kerül börtönbe néhány hónap múlva, és vele együtt is fejezik le... – De miért? – Lustasággal vádolták. Mérsékeltnek számított... Máskor Philibert engedélyt kért Camille-tól, hogy leülhessen az ágy végén álló fotelbe, és csendben olvastak kettesben. – Philibert! – Hmmm...

94

– A képeslapok... – Igen? – Sokáig tart még? – Hogyhogy? – Miért nem a szakmájában dolgozik? Miért nem próbál történész vagy tanár lenni? Akkor a munkaidejében nyugodtan belevethetné magát a könyveibe, sőt még fizetést is kapna érte! Philibert csontos, kopott bársonyba bújtatott térdeire eresztette a könyvét, levette a szemüvegét, és megdörzsölte a szemét: – Megpróbáltam... Megvan a tanári alapvizsgám történelemből, és háromszor is felvételiztem doktorképzésre, de minden alkalommal kibuktam. – Nem volt elég jó? – Ó, de igen! – Philibert elpirult – Vagyis azt hiszem. Őszintén azt gondolom, csakhogy én... Túlságosan szorongós vagyok. Minden vizsga előtt álmatlanság gyötör, romlani kezd a szemem, kihullik a hajam, sőt még a fogam is! És mindenem tönkremegy. Elolvasom a témát, tudom a válaszokat, de képtelen vagyok egy sort is leírni. Jéggé dermedek a papír előtt. – De hiszen leérettségizett, és van tanári alapvizsgája is! – Igen, de milyen áron szereztem... és soha nem elsőre sikerült. Pedig igazán könnyű volt! Az alapvizsgát például úgy tettem le, hogy nem jártam be a Sorbonne-ra, legfeljebb azért, hogy a nagy professzorok óráit hallgassam, akiket imádtam, de akiknek semmi közük nem volt az én témámhoz... – Hány éves is maga, Philibert? – Harminchat. – De a tanári alapvizsgával taníthatna, nem? – El tud engem képzelni egy tanteremben harminc gyerekkel? – Igen. – Nem. A puszta gondolatra elönt a hideg verejték! Hogy igazi hallgatósághoz beszéljek, még ha kevesen vannak is. Én... azt hiszem... szocializációs problémáim vannak. – És mi volt az iskolában annak idején? – Csak hatodiktól jártam iskolába, és ráadásul rögtön internátusba kerültem. Szörnyű év volt. Életem legrosszabb éve. Mintha bedobtak volna az úszómedencébe úgy, hogy nem tanítottak meg úszni. – És mi történt? – Hát semmi. Azóta sem tudok úszni. – Átvitt vagy konkrét értelemben? – Egyik értelemben sem, tábornok úr! – Soha nem tanították úszni? – Nem. Minek? – Hát... hogy ússzon. – Tudja, kulturális szempontból mi inkább gyalogos és lövészcsaládból származunk. – Most miről beszél? Nem arról van szó, hogy le kellene vezetnie egy csatát. Csak elmenni a tengerhez. És miért nem járt már korábban iskolába? – Az édesanyám tanított minket. – Ugyanúgy, ahogy Szent Lajost az édesanyja? – Pontosan. – Hogy is hívták?

95

– Kasztíliai Blanche. – Tényleg. És miért? Túl messze laktak az iskolától? – Nem, volt egy községi általános iskola a szomszéd faluban is, de oda csak néhány napig jártam. – És miért? – Hát éppen azért, mert községi általános iskola volt. – Aha! Megint ez a köztársasági dolog, ugye? – Igen. – De hát az több, mint két évszázada történt! Azóta sokat fejlődtek a dolgok! Ebben biztos vagyok! – Tagadhatatlanul sokat változtak. De hogy fejlődtek volna... Nem hinném. – ... – Sokkoltam? – Nem, nem, tisztelem a maga... a maga... – Értékrendemet? – Igen, ha akarja, használhatja ezt a szót is, de akkor hogy akar megélni? – Hát képeslapokat árulok. – Az hülye dolog. Buta elfoglaltság. – De tudja, a szüleimhez képest nagyon sokat... fejlődtem, ahogy maga mondja. Legalábbis némi távolságból nézem a dolgokat. – Milyenek a szülei? – Hát... – Szalmába vannak bugyolálva? Be vannak balzsamozva? Formalinban áznak liliomok társaságában? – Igen, valahogy úgy ... – mulatott Philibert. – De nyugtasson meg, nem hordszéken közlekednek, ugye? – Nem, de csak azért nem, mert nincs, aki hordozza őket. – És mit csinálnak? – Hogy érti? – Mi a munkájuk? – Földbirtokosok. – Ennyi? – Tudja, az sok munkával jár. – És, izé, akkor maguk nagyon gazdagok? – Nem. Egyáltalán. Éppen ellenkezőleg. – Hihetetlen ez a történet... és hogy úszta meg a kollégiumot? – Gaffiot segítségével. – Az kicsoda? – Gaffiot nem személy, hanem egy nagyon súlyos latin szótár, amit becsúsztattam az iskolatáskámba, és úgy használtam, mint egy parittyát. A szíjánál fogva megforgattam a táskám, és puff! Kettéhasítottam az ellenséget! – És most? – Most mi? – Most mit csinál? – Hát, kedvesem, most ez nagyon egyszerű: itt áll a szeme előtt a Homo Degeneraris eszményi példánya, aki tökéletesen alkalmatlan arra, hogy emberek között éljen. Más időből való, hóbortos, végletesen anakronisztikus lény!

96

kicsit fárasztó teremtéssel. hogy minden lehetséges pszichológust kipróbált. aki nyaggat. – Igazán? – Legalábbis ezt mondja.. – És mihez akar kezdeni? – Nem tudom.. Nem igazán. bolondos. ahol dolgozom.Nevetett. és még mindig a színház a leghatékonyabb. hogy menjek el vele egyszer a színházi kurzusára. – Elmegy egy pszichológushoz? – Nem. Azt mondja. egy mulatságos. de találkoztam egy lánnyal ott.. a huszonegyedik századhoz? – Nem. – De különben nem jár el soha? Nincsenek barátai? Semmiféle kapcsolatai? Bármilyen kötődése a. És magának? 97 ..

A puha cipős és cifra mintás zoknikat viselő urakat.. időnként megnyálazva hegyes körmű mutatóujjukat. mondta-e már valaki ezeknek. hogy el ne essenek. megvagyok. és nem vették észre a velük szemben ülő fiatal lányt. sem a szomszédjuk újságját. közben majdnem megfagyott. a csillogó ajándékokat. – Á. és szép lassan felmelegedett..5 Az élet visszatért a rendes kerékvágásba.. és majdnem kedvesen odaszólt neki: – A mindenit. mint egy megszállott. de jól van. és általában sikerült elérnie az utolsó metrót. Túl gyorsan megnőtt. Láttad.. akik kétségbeesetten kapaszkodtak a fogódzóba.. a héten annyit aludtál. – Miért? – Nem is tudom. de különben megvagyok. akik nem láttak meg semmit és senkit. – De miért csinálta? 98 . és a hitelre vett mobiljukkal szórakozó zsíros bőrű fiatal hivatalnokokat. a sógornőm az agyamra megy. elszívta az ezredik cigarettáját. nem jössz többé. Na mindegy. nyitott szájjal alvó anyukákat. Azt gondoltam. Amikor Super Josy meglátta őt.. Úgy dolgozott. A párás üveghez dőlő. akik zajosan sóhajtozva jegyzeteltek az aktáikba. Azokat. Sem a karácsonyi hirdetéseket – az aranyszínű napokat. mint egy kisbaba? – Honnan tudod? – A hajad miatt. Tíz euróm bánja! – Hogyhogy? – Fogadtunk a lányokkal. valahogy így éreztem. hogy mire jó a lábtörlő. és gondosan tanulmányozta a kimerült arcokat. metróra ült. aztán bement. mélyen a zsebébe nyúlt... Camille szembeszállt a hideggel.. időnként kiment. gyerünk. semmi baj.. – És te hogy vagy? Rosszul nézel ki. a férjem eljátssza a keresetét. fizetek én. az egyik szomszéd beleszart a liftbe. És a többieket. átöltözött: formátlan bő nadrágba és türkizzöld nejlon köpenybe bújt (a köpenyen a következő felirat díszelgett: Szakemberek az ön szolgálatára). – Baj van? – Hogy baj? Betegek a kölykeim. Egy kísértet. orrhangú nyögdécselését. és nem hallották a mellettük kapaszkodó szerencsétlen alak monoton.. az olcsó lazacot és a méregdrága libamájat –. akik elegánsan lapozgatták a tévéújságot. Amint beesteledett. Ebben a pocsék időben mindent alaposan összemocskoltak nekünk. kikapcsolták a telefont. hogy néz ki a hall? Lábát húzva megérkezett Mamadou is: – Ugye. a hamis ékszerekkel borított hölgyeket. Néha igazán nem tudom. Camille mindig váltott néhány közömbös szót az irodaház éjjeliőrével. a dolgos tömegekkel éppen ellenkező irányba. akik a külvárosi betonrengeteg felé tartottak a gyerekeikért. aki komor tekintetüket és szürke felöltőjük ráncait rajzolja..

és akkor nem leszek jó semmire. Az ötödik emeleti górét nyilván megszállta a szentlélek.– Kicsoda? – Hát a szomszéd. capito? Ezután felragadott egy doboz sört. és soha nem ért haza éjjel egy előtt. vagy nem csomagolták be őket. de úgy intézte. hogy melyik fog nyerni? Jaj. Franck délután hatkor indult újra munkába. Camille általában dél körül ébredt. tehát dühöngenie kellett. 99 . hogy délután háromkor. különben magába szív minden illatot! És a sajt is! Letörne a kezetek. a bizonytalan balett. Félretolta a teáskannát. Na jó. Philibert! És hol vannak azok a dobozok. hogy sóhajtva leteszik a csészét. elment dolgozni. nagyon okos asszony volt. és ez? A citrom. a másiknak gyomorrontása van. mi a francot keres a tojástartóban? Egy félbevágott citromot vagy becsomagolunk. amikor Franck hazajött. amit odaszart. majd folytatta a beszélgetést: – De tényleg azt mondta. a két bűnös pedig megvárta az ajtócsapódást. Camille nem értette. mindig a szobájában legyen. hogy legközelebb meg is eszi. hátulnézetből. Ezt elhiheted. túl sokat ugrál. Ne is beszéjjünk róla.. A hűtőszekrény előtt állva irtózatosan lebarmolta őket. ha becsomagolnátok? És ez itt micsoda? Saláta? Miért hagytátok a nejlonzacskóban? A nejlon mindent tönkretesz. kirakta orruk elé az ennivalókat. a szárnya kilógott az öltöny alól. vagy letakarjuk tányérral. Mondtam már neked. De nem érte volna meg a fáradságot.. mert az ételeket nem jó helyre rakták.. – Hogy miért. És te még nevetsz ezen? – És mi a baja a gyerekeknek? – Az egyik köhög. A lakásban is rendeződött a helyzet... Franck dühöngeni szeretett. amiket a múltkor hoztam? Jó. kirohant a konyhából. Persze megtehették volna. arról gőzöm sincs. mert túlságosan rossz nekem. de figyelmeztettem. és megmagyarázzák Francknak. egyenek kalácsot''? – Dehogy mondta! Soha nem mondott volna ilyen otrombaságot! Tudja. Franck néha váratlanul kirobbant. a három ember tétova mozdulatai lassan diszkrét és begyakorolt koreográfiává alakultak át. Camille Philibert-rel teázott. mert Camille meglehetősen rendben találta az irodáját. Franck ilyenkor még soha nem aludt. és mindennek elmondta őket: – A kurva életbe! Hányszor kell elmondanom? A vaj a vajtartóba való.. hogy csak sörtárolásra használja a hűtőt. Marihuána füstje áradt ki az ajtó alól. Hamarosan megkapta a választ: sehogy. menjünk. bekapott valami könnyű vacsorát. hogy bírja tartani ezt az őrült tempót. ahhoz képest. ne is beszéjj nekem arról a semmirekellőről.. hogy „ha nincs kenyerük. és néha találkozott Philibert-rel a lépcsőházban. a feje fölött glória. zenét hallgatott vagy tévét nézett. A kezdeti zavartság. – És az öcséd? Nem tudná belőlük kivarázsolni ezeket a nyavalyákat? – És a lovak? Esetleg azt is megmondhatná. Rajzolt egy angyalt..

– Jaj.. Ca.. nézze már.. amivel a szobatársaim gyötörtek? – Nem. hogy bármi mást is olvasott volna. És nem kell meginnia egy kis vadember vizeletét. csak akkor ment a fürdőszobába. hogy a fehér galamb. és azóta ki sem jött onnan. ami jó.Dühöngenie. mit mondott nekem az édesanyám. látja.. Mindent gondosan kitakarított maga után. Philibert odavolt. mint képzelte. És gyorsan másra terelte a szót. a falhoz simulva járt. körülbelül olyan érett érzelmileg... mint egy kétéves. Fázni fog. bármilyen alkalomra. ne hagyja.. hát. látta már az írását? Hallotta már.... – De Ca.. A közös helyiségekben betartott minden óvatossági rendszabályt.... hogy felhúzza ez a nagy mamlasz. mint motorkatalógusokat? Higgye el.. 100 . Sőt ugyanezen a szinten vagyok. Maga fö. Camille! Maga so. nézze felülről a dolgokat. Szegény... – Igen. fö. fölötte áll ezeknek a dolgoknak. Hiába töltötte Camille a lehető legtöbb időt a szobájában. Meglátjuk. a hamutartóját nejlonzacskóba ürítette. de ez nem ugyanaz a helyzet. Ettől vagy szörnyen rosszul érezte magát. és egyenest a pofámba kapok mindent. Főleg Camille torkának. nem? – Hát nem. a zacskót pedig gondosan összecsomózva dobta ki a kukába. csak erre várt. so. csak úgy.. hogy a torkuknak eshessen. amikor Franck nem volt ott. Maga már nem tizenkét éves.. nem. Mindig úgy képzelem.. a fehér galamb sosem repült fel. – Erre kényszerítették? – Sajnos. – Na jó. a gégéjére mutatva. – Tudja. eldugta a pipereszereit. hogy nem kellene-e hamarabb visszaköltöznie.. Egyébként még mindig itt érzem az ízét – tréfálkozott kényszeredetten. Megpróbált a lehető legdiszkrétebben viselkedni.. dehogyis! Maguk ketten nem ugyanazokon a vizeken hajóznak! Lá. – És ez megvigasztalta? – Dehogyis! Éppen ellenkezőleg! – Nahát... most mi van? Miért vigyorogsz? Talán nem tetszik a pofám? – Nem.. ami rossz.. vagy elmosolyodott.. – Hát akkor igen. – Hé.. Csak úgy. Ott tartotta a célkeresztben. sokkal okosabb. ahogy maguk mondják. de nem ütközik többé ebbe a szemét alakba. – „Tudnod kell... mintha semmit sem értene. lazább. És különben is. kétszer is áttörölte szivaccsal a konyhaasztalt. legyen megértőbb... kitért a csapások elől. Hát ezt mondta. hogy a békanyál sohasem érhet fel a fehér galambig”. és savanyúan nézett rá.. hogy kisgyermek korában bedugták a konyhába. milyen nagyokat nevet annak a hülye műsorvezetőnek a durva beszólásain? Látta már. Kérem. fiam.. ahányszor csak találkoztak. amikor óvatosan megpróbáltam a töredékét elmesélni annak. és akkor Camille felé csak úgy áradtak a gyilkos hullámok. nem. – . értem. – Ahogy mondja.. néha mégiscsak összeütköztek. és lassan azon kezdett gondolkodni..

és kikapcsolta a vízforralót. hogy a srác nem túl művelt. De tudja. hogy megnyugodjék. nem sokáig keresgélem az érveket. eljön velem? – Nem. de gyerünk.. Kicsit képzelje magát az ő helyébe. kü. bu. – Nanana.. a mosogató állapotáról vagy a vécépapír beszerzéséről. egy buta tyúkocskával. Camille! – De tudja jól. És ő sem. ez elég érdekes. maga nagyon imponál neki.. hogy úgysem maradok itt sokáig.– És különben is. böföghetett kedvére. beszedtem a bogyóimat. különben is. hogy olyan sok helyet foglalnék itt.. hogy be kell gombolnia a sliccét. Általában hamar bedobom a törülközőt.. Ő volt itt a király. mindig dadogni kezdek.. Nem óhajt egy citromkarikát? – Hé. Enélkül is elég félelmetes a világ. Én szinte soha nem mozdultam ki a szobából. és néha olyan beszélgetésfoszlányokat csíp el. butaságokat beszél. és puff! Nem csak arról van szó. Féltékeny. nem vagyok túl jó az erőjátékokban.. A jövő héten lesz egy nagyon érdekes előadás Napóleon hadművészetéről. hogy ennyire megvet valaki. Bárhogyan van is.. viccel. káromkodhatott. – Miért? – Csak. az igazság nagyon egyszerű.. – Hát ez nagyon szép – nyögött fel Camille – hogy én.. mint a kis barátnői. – Ó... – Meg fogom próbálni. amikor akart. Dühönghetett. és maga nem ugyanabban a súlycsoportban bokszol. nem gondolja? – Nem hiszem. Ez azért kemény lehet. amiből nyilván nem sokat ért.. Philibert szeme elkerekedett: Azt mondtam. stratégia.. ahogy együtt nevetgélünk. – Én sem. próbálja felülről nézni a dolgokat! Tegye meg a kedvemért.. mint én: Franck féltékeny. én nem nyúlok többé a citromhoz! És semmi máshoz sem. imponálok? Remélem. – Mert így könnyebb? – Igen. igaz.. ez nem túl jó stratégia. a leggyakrabban alsógatyában.. Találkozott már eggyel is.. – Na látja! Tényleg. hallania.. ahogy akart. A lakás az övé volt egyedül.. hogy azt hiszem. úgyhogy a végén valószínűleg olyan érzése támadt. Soha nem éreztem még. Camille: próbálja fölülről nézni a dolgokat! 101 . sőt nagyon is diszkréten viselkedik. És aztán feltűnt maga.. könyörgök. de egyáltalán nem hülye. amióta itt lakik? – Nem. de el kell viselnie a mi cinkos barátságunkat. hogy ez az ő lakása. hát nem? És kü. az hatalmas téma. – Higgye el. fiú... de meg kell mondanom. amikor ilyen bu. de addig is próbáljunk meg jó szomszédként élni. – Apropó.. hallgatom: beszéljen egy kicsit Napóleonról. ide-oda járkált. – Úgy látom. Camille... nem sikerült rávennem. és maga ugyanúgy tudja. és ha koncentrálnom kellett.. – Máris a vesztemet okozta. Hosszú távon a vesztét fogja okozni. mint egy tigris. Camille felállt. a kapcsolatunk néhány gyakorlati témájú beszélgetésre korlátozódott.. – Nem.

méghozzá a vadiúj 5-ös szériából. a klaffogó fogsorukkal. hogy több percre volt szüksége.. Ó. amióta itt lakik. mintha most tért volna magához egy merevgörcs rohamból. de egy ápolónő elcsípte. mi vár rá. hogy ne lássa ezt az egészet.. Francknak rosszkedve volt. Ott volt először is a környék. ahová megdögleni mennek az emberek.. a francba! Miért nem nyitnak soha ablakot? Hogy gyorsabban kinyuvasszák őket? A következő alkalommal egészen a 87-es szobáig nem vette le a bukósisakot. Végül Franck lecövekelt az ablak előtt és hangosan elmesélte. Mivel a pénz beszél. Nagyon izgalmas nap volt. és megpróbálta kibetűzni az olvashatatlan térképeket. nyavalygó. A nagymamája egyáltalán nem szólt hozzá. mi ez az őrület? Mióta költöztetik az öregeket egy szélfolyosóba? Mindig úgy tudtam. kénytelenek voltak állami nyugdíjasotthont választani. egy Buffalo Grill és egy ipari hulladéklerakó között. a mentők meg folyamatosan szirénáztak. kisfiam? 102 . a hatalmas hasukkal és a csontváz karjukkal! Az a vénember a csővel az orrában. gyerekek szaladgáltak az autók között. „Na ne. a kurva életbe! Mondjátok. alvóváros. igazán. az egyik kapott egy fülest. a végére annyira összeszorult. és ráparancsolt. egy fiatal lány sírt. a klaffogó papucsukkal. egy Ducati. ipari negyed. a szürcsölésükkel.. Franck rögtön eltévedt. hogy jó ideig csak némán bámultak egymásra. vagy a másik.. mire az első szót ki tudta mondani. hogy miről meséljen neki. és amikor végre célba ért és levette a bukósisakot. fogalma sem volt róla. egy nagy szar. Ezek a ronda. Minden körforgalomnál megállt. vittek. Az első alkalommal annyira meg volt döbbenve. és Franck már Párizs külvárostól kezdve azon törte a fejét. Franck az első hétfőn nagyon vidáman érkezett. vagy az öregasszony. hogy nem igaz! Hogy nem itt van. azonnal vegye le. Még a harisnyája és a pelenkája is kilátszott. mert megrémíti a lakókat. de mereven a szemébe bámult. Aztán jött egy Porsche roadster. Kereskedelmi negyed. majdnem földhöz csapta egy szélroham. a torka egyre jobban összeszorult. párok veszekedtek. nyögdécselő trottyosok. hogy el kelljen viselnie a tekintetét. melyet valamikor lóhalálában húzhattak föl a város szélén. Egy nagy darab szar a semmi közepén. hogy tévedek!” Odabent dögmeleg volt. és egy órát keringett a hatalmas raktárépületek között. aki tök egyedül vinnyog a sarokban. lehangoló.. és hogy szégyellje magát: „Na? Büszke vagy magadra. aki összekuporodva ül a tolószékben. szomorú. mi történik a parkolóban: öregeket hoztak. És ez a meleg. egy nem létező utcanevet keresgélve. A nagyanyja egy szót sem szólt hozzá. Irgalom! Mondja valaki. Mivel Carminot asszony vállalta magára Paulette költöztetését. De nem számít. és ahogy közeledett Paulette szobájához. hogy a szél megzavarja a fejüket.6 A megtalált idő nagyon is pontos elnevezése annak a helynek.

és csak megvonta a vállát. de végül feladta. Megvárom. Nem is akar találkozni velük.. itt ülök. 103 . hanem egy fotelben az ablak előtt. Azzal töltöm a napjaimat. és nekidőlt a fűtőtestnek. már messziről felismerem a motorod hangját. Franck túl ideges volt. és csak mordult egyet.. amikor megpillantotta. Tudod. aki vele együtt szállt be a liftbe. és lelépek. hogy önökkel valamivel. nagyon meglepődött.. megpróbált szavakat. – Mit csinálsz? – Duzzogsz? – ...” De észbekapott... ám karómereven. még húsz perc.. Franck leroskadt. hogy bemutassam neked a műsort.. kedvesebb. fel akarta ölteni sértett ábrázatát. – A tájat nézed? Paulette majdnem kibökte az igazságot: „Talán viccelsz velem? Milyen tájat? Nem. és hirtelenjében nem sikerült magára öltenie a sértett idős hölgy álarcát.. nem tudott elaludni. – És akkor? Nem is eszik? – Hát. és lelépek.. Inkább a szobájában marad. Még akkor is. lassan már lemondunk róla. – Igazán? – Egyáltalán nem. és számolta a perceket: még két óra. ugye? – Igen. roskatagon. Ennél kedvesebb nem is lehetne. Ezután is odahúzta a fotelt Paulette ágyához. Egy gyöngyszem. amikor az előtér harsány díszítését és a hegyes sipkát viselő szegény kis öregeket megpillantotta. és inkább nem eszik. mint az öszvér. De a többiekkel nem jön ki. hülyéskedett. – Ó. – Jól vagy? – Hmmm. Forgószélként száguldott át a hallon. mert Potelainnek nem volt rá szüksége. – Azt hittem. – Mi van itt. történeteket mesélt. és bekapcsolta a tévét. de akarata ellenére rámosolygott Franckra. még egy óra. Azt hittem. hogy nem jössz.. mondatokat váltani vele. hogy téged várlak. de nem a tévét nézte. és nem kezdte a motorját keresni a tekintetével. talán jelmezbál? – kérdezte egy fehér köpenyes hölgytől. És akkor még finom voltam. Mivel Paulette csak másnapra várta. – A maga nagymamája nem igazán együttműködő. – Nagymama! A csudába. amikor tudom.. Makacs. Maga Lestafier asszony unokája. Most az egyszer nem az ágyában ült. hogy csak velem ilyen. és varrogatott valamit.. – Egy kis karácsonyi műsort próbálunk. csak ne kelljen lemennie a közös étkezőbe. hanem a mögötte lógó faliórát. és rohanok az ágyba.Válaszolj! Büszke vagy?” Ezt hajtogatta némán egészen addig. amíg Franck félre nem húzta a függönyt. velünk elbűvölő. Most kivételesen vasárnap jött látogatóba. Téged leslek. amíg leveszed a bukósisakot. Mindig itt ülök.

a spaletták és a fészerajtó nyikorgását.. és monoton hangon megszólalt: – Hallgass ide. Igen.. és vártad. majd Franck megvakarta a fejét. de ha hegyezem a fülem. milyen idő lesz aznap. bármikor meghallom ezeket a hangokat. a félhomályban nyikorgó ablaktáblák hangja még mindig a füledben van. és elvégezted a virágok reggeli toalettjét. de nagyon jól láttam.. hogy szinte semmit nem hallani. és küldje el nekem a vizsgálatok eredményeit.. a csalóét.. Csak úgy megszokásból. hogy meghallgassam Szent Yvonne jelentését. táplált téged. hogy milyen csúnya. hogy megtudd. Már nem sok mindent csináltál benne. hogy a két harisnyád nem illik össze. körbejártad a házat. télen pedig vettél egy csokrot a piacon. és a teremtés összes verebét.. aki már elolvasta a halálozási rovatot. Utána befejezted. A kövér Michelét. tavasszal kökörcsin. annyira fárasztó. hogy szembe kerüljön Paulette-tel. és a kandúrod méltóztatott néhány percig szundikálni az öledben. és hogy mindennek nekimész.. Már jó ideje nem ettél belőle. és miközben ittad. hogy felhívlak.. a vörösbegyeidet. ezért bekapcsoltad a tévét. Szorosan beburkoltad magad a kendőbe. hogy a piszkos és szuper ronda pulóverek. és amit én is imádtam. kicsit arrébb ült. És amikor meglátogattalak. hogy nem hívtalak.. Délután szundikáltál egy kicsit. hogy miért vesződsz még mindig az öreg ásóval. Utána megetetted a kis népedet. A te szemedben ez szégyenletes dolog volt. hiába takartad el őket a kardigánoddal. aztán a postás vagy a hentes jöttét lested. amit imádtál.. hogy jobb íze legyen. mert én is így vagyok vele.. Felöltöztél. ha éppen fogalmad sem volt róla. aki rögtön félrevont. és sóhajtozva beszéltetek a halottaitokról. A maradék húst belefőzted a zöldséglevesbe. Azt is láttam. és szépen megterítetted: talpas pohár. azzal nyugtattam magam.. Ezeknek az embereknek a szemében már olyan híres voltam. pedig csak 10 dekásat kértél tőle... Paulette Lestafier. de még mindig tiszta abroszt tettél. nagymama! Igenis. és hogy túl sokat fizettél érte. amelyeket nekem kötöttél. és jól figyelj! Egyedül éltél egy házacskában. tudom. és a karomat szorítva tudatta velem. a cinkéidet. felsóhajtott. és hogy fordítva vetted fel a szoknyád. Sokkal hamarabb beszélnem kellett volna a fejeddel. hogy a virágoskertedet felveri a gaz. de mégis megvetted... hogy a sok hülyeség elkábítson. Utána elújságoltad. a szomszédok macskáit. meg kellett volna kérnem Yvonne-t. De nem... nem mertem erről beszélni veled. Túlságosan féltél. hogy igazán furcsa már a hajad színe. Gyakran összefutottál valamelyik öreg barátnőddel. Tizenegy körül fogtad a kosaradat. hogy zsaruskodjon. A város. láttam a hatalmas kék foltjaidat is. nyáron őszirózsa. ahol most lakom. hogy már nem öltözöl olyan szépen.. Azt is észrevettem. nem igaz? Majdnem húsz éve éltél egyedül. de én nem hívtalak. Ó! De nem szóltál egy szót se.Egy ideig egymásra meredtek. mint a sajátodét. és minden étkezéskor elmondtad. a veteményes. és virágok a vázában.. Ha jól emlékszem. Hajnalban keltél. Azután fogtad a metszőollót. hogy jövő kedden már nem dudál be hozzád. Igaz. A madaraknak.. mi van velem. 104 . amit már alig tudsz felemelni. a felhők színét fürkészted. Az adásvégi reklámokra felriadtál. elkészítetted a Nescafédat. hogy vigyázzon rád. Az a hang. amit reggel a virágoskertben vagy a veteményben elkezdtél. és elmentél az öreg Grivaud kávéházába az újságodért és a kilós kenyeredért.. hogy jobb. Rá kellett volna vennem téged. hogy szarul állnak a dolgok. és jó érzés volt. ne nézz rám így. ő pedig pontosan tudta. hogy nincs már fogad.. ugye? A macskádat. és lehordani téged.. és becsuktad az ablaktáblákat. hogy elmenj orvoshoz. hogy Yvonne bezzeg a szupermarketben veszi a répát. mint Bocuse. ugye? Reménykedtél. de mégis. de tudod. Ó. tele vannak lyukakkal... behunyta a szemét. Az esték már hosszabbnak tűntek. és a veteményes ágyasai sem egyenesek. gondoltam rád. nem volt szükségem arra. előbb. Akkor is. aki mindig egy 30 dekás bifszteket adott neked.

hogy nincs vele zűrzavar. hogy özvegyen maradtál? Talán én tehetek róla.. Minden nap reggel nyolckor kezdek. hogy megteszi-e az első lépést... már annyiszor költöztem életemben. hogy állandóan ordibál velünk és a többi. és még többet kell melóznom. Kényelmesen. nem jövök el többé. úgyhogy türelmesnek kell lenned.. Nem csinálok semmit.. és aki annyira az agyamra megy. igazán jó. de azon a szinten. úgyhogy segítened kéne.. nem is értek semmit. akikkel megosztozhatnánk a látogatási napokon? Nem. ami a legrosszabb. Még egyszer elmondom: egyetlen szabad napom van a héten.. Mert már beszéltem neki rólad.ha békén hagylak. de még ez sem olyan nagy baj. tudod... hogy több mint nyolcvan éven át egy ilyen szép házban élhettél. Boldogan. mert megmondom őszintén: ha nem változik semmi. akiről gyakran beszéltem neked. hogy vasárnapra különmunkát vállaltam. Egészen a végéig.. hogy el sem tudod képzelni. hogy van-e róla fogalmad. amit annál a fura alaknál szereztem magamnak. Nemcsak. és tudod. legalábbis nem július vége előtt. Már mondtam neki. Sokszor meséltem már. Ráadásul jönnek az ünnepek. Már mondtam. Nem tudom. hogy mellette sokat fejlődöm. vagy helyettes séf akarok lenni egy szállodában. és neked kell megoldanod a dolgot. Ebben az egész kuplerájban egyetlen jó dolog volt. Itt vagyunk. hogy milyen szerencsés vagy.. és soha nem fejezem be a munkát éjfél előtt. aki most ott lakik. nem az én hibám. amikor sokáig alhatok.. Oké. és ilyen egyedül vagyok? Talán az én hibám. de hétfő kivételével minden nap dolgozom. hétfőn pedig ide jövök.. helyetted nem tudom megoldani a dolgot. izé. Nem ismerek semmit. legalább nem lesz mit bánnod. hányszor. hogy nem született más gyereked.. Ne duzzogj itt nekem. ez csak egy szegény lány. hogy tartani tudjam az iramot. mintha meglepődnél. Most már nem akarok inas lenni valahol. hogy kifizethessem a motort. és hogy amikor már nem megy tovább. hogy nincsenek testvéreim. érted? Életemben először van jó főnököm. hogy ennyire rohadt foglalkozást választottam... vagy séf egy hagyományos vendéglőben. Úgyhogy nem hagyhatom ott csak úgy.. hanem gondolj arra. érted? Most az egyszer igazán jó főnököm van. nincs egyetlen napom sem.. és tudom. Odahozott egy lányt. hogy segíteni fog. Paulette elsírta magát. és ettől most olyan nyomasztó lett a lakásban a hangulat. eleget csináltam már.. nem akarok bármit elfogadni. mint általában. és ha ettől a naptól szörnyű rosszkedvem lesz. Ha visszajövök errefelé. a francba! 105 . De mindig megoldom. Az egyetlen bűnöm. hogy közelebb legyek hozzád. erre a vidékre.. és nekem sem. aki foglalkozhatna veled. hozzád.. hogy ilyen messze lakom. – Ráadásul igazságtalan vagy velem. nem is csinálhatnék mást. Ne csinálj úgy. hogy más helyet kell keresnem.. Nem. És most eljött ez a nap. és ne nézz így rám. csak az én debil anyám? Talán én tehetek róla. és. ahol már vagyok.. de most már az is szarrá ment. hogy ez a fickó egyszer is fog-e dugni. Úgyhogy nézd. ez az életem: egy nagy semmi. és nem csinálok semmi mást.. mint egy hülye. Melózok. Tudod. így hát muszáj délután aludnom. akkor nekem annyi. akit a szárnyai alá vett. Úgy érzem. De tudod. úgyhogy mint látod. hogy vissza akarok jönni dolgozni. egyetlenegy: a kéró. annál a nemesnél. és ami a legrosszabb. hogy fogalmam sincs. Talán az én hibám. ha akarnám sem. korrekt főnök. de ez nem számít. És még csak nem is a csaja! Nem tudom. Legalább jól éltél. öreglány. Oké.

– Na ne. de legalább tehetnél egy minimális erőfeszítést. Na? Min morfondírozol? – Ez igazán te vagy. fenekem. hogy megtaláljon. Franck? Tényleg te? Életemben először hallottalak ilyen hosszan beszélni.. És mi itt ez a barna izé? – Kompót. és épp olyan elveszett. – De hát hány óra van? – Fél hat. és most már nem tudok felállni. Edényzörgés riasztotta fel. nem lehet? – Ugyan.. amin dolgozott. Mindent elmondtam. várjon csak. De ugye nem vagy beteg? – Nem. – Biztos vagy benne? – Ó. mint egy kisgyerek? Paulette döbbenten bámulta. – De igen. hogy beülhessek a fotelba? Amint beült a fotelba. amikor újra felbukkant az ápolónő. Tényleg. ennyi. vasárnap ez a szokás.Ja. azt hiszem. Itt tartottak a vitában. aki a szobájában bujkál. ami a szívemet nyomta. – Nem akarsz visszaülni az ágyba. tudod? Paulette hosszan elnézte az unokáját. hogy nem akarsz találkozni a többiekkel.. Mi ez? De hát ez bűzlik. Felemelte a holmit. reggel szokott itt lenni. talán inkább rakott krumpli. Előfordulhat. Túl sok rajtam a súly. – Ó. azonnal elaludt. Csak kijavítom a pulóverét. Hogy hamarabb hazamehessenek. hogy van itt egy másik Paulette is. – Mi a franc ez? Talán hal? – Nem. Az igazak álmát aludta. mert nem túl vonzóak a haverok.. Egy nő azt mondta nekem az előbb.. mit tudom én.. egy édes kicsikének. hadd egye meg nyugodtan! 106 . Talán ő is szeretne beszélgetni a kertjéről és a csodálatos unokájáról. mintha végre kilépne a lelki ernyedtségből.. ha itt ülsz a szobádban. Hagyja már. mi ez. mert fáj a se. – Miért nem mész le? – Esténként mindig a szobánkba hozzák a vacsorát. azután megrázta a fejét. vagy nem? – Nem tudom.. – Mi ez az őrület? Fél hatkor etetnek meg titeket? – Igen. – Na. de miért várod. és duzzogsz. Nadége-nek csinálom. ezt megértem. van még valami. ez semmiség.... – Rendben van? Finom? Befejezte már? De Franck leállította: – Hé. és nem is akarom tudni.... – Mi a csuda ez? – A vacsora. és hidd el. nem vagyok beteg. – Fúú. halszaga van. csak fáradt. mint te. két perce hozta. befűznéd a cérnát? Nem találom a szemüvegemet.

. Milyen szar ez az egész! Milyen szar. – Gyere. nagyon finom volt! – tette hozzá Franck. – Kérem. és szemérmesen elfordult. – Nahát? – Ő. szegény nagymama. Nem is lehet rájuk haragudni érte. – Franck! – Igen? – Ne haragudj rám. amire mindenki más szarik. nagyon furcsa. – Megvárnád. Ilyenkor már nagyon haza akarnak menni.. most már elmegyek.. gratuláljon a séfnek. fiam.. Philibert és ő mindig a könyveiket bújják. – Igazán? – Éjjel dolgozik. És ha látnád. és épp olyan terhelt. amikor a nagymamája becsusszant az ágyba. Mondtam. és feltette neki az utolsó kérdést: – Mondd csak.. ülj ide mellém két percre. akiről az előbb meséltél. – Éjjel? – Igen. mi? Nem a szomszéd sarkon lakom. Aki veletek lakik.. és mint minden értelmiségi. mint a másik. nyugodtan.. Semmi sem úgy megy. Paulette összehajtogatta a szalvétát. Nem. mint egy értelmiségi. De nem baj. én tehetek róla. – Minden nap így megy. – Két percre.... – Na jól van. amíg átöltözöm estére? – Rajta! – Segíts felkelni. az a lány. igen. Fütyülök rá.. – Oltsd el a lámpát.. – Nem. kényeskedő. egy ideje már kezdem megszokni..A nő ingerülten kiment a szobából. sovány.. de ami még furcsább. – Ó. ez a lány takarítónő. Paulette felgyújtotta a kislámpát. – Hogy hívják? 107 .. nem? Gyorsan lehajtotta a fejét. – Mi van vele? – Olyan. kisasszony. megszakadna érte a szíved. de vasárnap még rosszabb. – Nem eszik? – Fogalmam sincs. nem olyan.. Ő milyen? – Hülye. milyen sovány.. – Most már elvihetem? – Igen. ahogy szeretném... – Csak két percre! Paulette Franck térdére tette a kezét. Franck vízcsobogást hallott a fürdőszobából.. órákig képesek olyasmiről beszélni. hanem az.

– És hogy néz ki? – Már elmondtam. – Na.. fütyülök rá.... És. – Például milyen az arca? – Miért kérdezed? – Hogy még itt tartsalak egy ideig. azért mert érdekel.. min mosolyogsz? – Semmin. – . kicsit szeplős. Mindenesetre világos. Azt hiszem. majdnem kopasz... az agyamra mész. – Azt hiszem. olyan gesztenyebarna. – Hát nagyon rövid haja van. nem.. mondtam már! – És milyen az orra? – Átlagos.– Camille. És.. hallgatlak.. Nem. a szeme kék. megyek. 108 . Nem is tudom.

7 – Gyűlölöm a decembert. és fogta a számlát... – Mondd csak.. levegőt! 109 . Tudod. – Hidd el. mama. – Szörnyű. értelek. Gyorsan. – Fenyőtűket söprögetsz – jegyezte meg Camille anyja gúnyosan. de ha kihagyom a pulykáját. abból megint balhé lesz. ez maga a nyomor. milyen a nagybátyád. – Kíváncsi voltam. Ezek az ünnepek kikészítenek... – Pfff. Engem a kedvesség is nyomaszt. amióta itt vagyok. – Miért nem? – Dolgozom. hogy mi van velem. Igazán nagyon kedvesek. Most mondod negyedszer. hát nem? – Túlzol. – Pontosan. Ezekkel a hülyékkel bájologni a karácsonyi fahasáb körül. levágattad a hajad? – kérdezte az anyja a metró bejárata előtt. mikor veszed észre. – Most már mennem kell. Miért csináltad? Camille teljes sebességgel száguldott le a mozgólépcsőn. – Én fizetek – mondta Camille. – Fütyülsz rám? – Nem. Eljössz velem az idén? – Nem. – Tudom. – Téged nem nyomaszt? – És amúgy? Voltál moziban mostanában? – Mi a fenét csináljak a moziban? – Hazamész Lyonba karácsonyra? – Muszáj.. Fütyül rá.

bement Franck szobájába. – Hé.. üvöltött. mozgasd a csípődet. menj aludni. Valami őrült dolog. ez az. majd felvihogott. házi melírcsíkok és felpumpált ajkak. Futólépésben elindult a szobája felé.. kihúzta a konnektorból a hifi torony dugóját. fekete melltartó. – Majd Franckhoz fordulva: – Halkítsd le egy kicsit. mondtam már. csukd be a szád. Utána visszament a szalonba. Tehát nem volt esélye. amikor elment a szalon mellett.8 Még meg sem látta a lányt. vagy hívom a zsarukat. Magastalpú cipő.. légy szíves. hogy ott van. Gyerünk. Camille sarkon fordult. átgázolt a kuplerájon. Franck verte az ajtót. Kulcsra zárta az ajtót. De Franck ezt nem tudhatta. kiabált. – Oké... hívd a zsarukat. én vagyok. de gyorsan! Nem volt esélye. Baj lesz a szomszédokkal. Camille-nak felkavarodott tőle a gyomra. – . még bele talál repülni egy légy. de még odavetette: – Hé. Mielőtt belépett a szobájába. Semmi nem hiányzott a képből. hanem zaj. Eközben Camille nézte magát a tükörben. majdnem cukros illat volt. – Hol a budi? Hé.. Napóleonnál van. amikor meglátta őket a szalonban. Hátat fordított. Az illatáról. kinyitotta az ablakot. Már nem kell kihívnom őket. Philibert igazat mondott: megrázó volt. gyerünk. – Igen. Franck. hol van a budi? – Halkítsd le.. lyukacsos pulóver.. Gyerünk! Húzz innen. és az egészet kidobta a negyedikről. – Ó! Az agyamra mész! Menj tentikélni a kosaradba! – Philibert nincs itthon? – Nem. 110 . és hülyén röhögve a riszáló lányt nézte... mindenféle bosszúval fenyegette őt. A lány hangosan felnevetett. mosolygott. ribanc.” Ez már nem zene volt. még a parketta is remegett. Teljesen feltekerte a hangerőt. hogy bármit is lerajzoljon: túlságosan izzadt a keze. A falak. hogy Franck azt mondja a lánynak: „Hagyd. A lány megmerevedett. Semmi közünk hozzá. már tudta.stét – vetette oda nekik Camille. a képkeretek. azt mondtam. Na. Egy jó adag tömény butaság és közönségesség. azután bement hozzájuk: – Le kell halkítanunk. még hallotta. és szállj le rólunk.. és nyugodtan kijelentette: – Rendben van. Édes. csipkés szegélyű farmer. Franck a földön heverészett.. Camille várt még néhány pillanatig. ő az? Ő az? Hé! Te vagy az a Conchita? Camille rábámult. és érdekes önarcképet rögzített az agyában – sajnos nem volt abban az állapotban. Camille aznap több órát is eltöltött az anyjával.

vagy mi? Franck győzött.. főzött egy csésze teát. és Camille-nak kedves mulatsága volt más öltözékben. A por szagát. Philibert szerint talán egy kicsit túl kacér is lehetett.. Az egészet bedobta a fürdőkádba. mert attól féltek. Amikor a dédnagymama beköltözött. Leszedte az ágyneműt. mondta magában. Vidámabb. a lány nyögött.. a frízeket.. Bic márkájú eldobható borotváit. Ez volt a lakás legszebb helyisége. Tiszta Offenbach történet. a reccsenéseket. hogy az időn kívülre került. akkor kióvakodott a konyhába. a fényeket. Nem az nyomasztotta. hogy nem lenne-e jobb azonnal összeszedni a cuccait és hazamenni. és beült a fürdőszobába. hogy vissza kell mennie.. a szomszédok gyűlést tartottak. és lefeküdt aludni.. mint eredetileg. és a sötétben azon tűnődött. micsoda hangerő! Nyilván rátesznek még egy lapáttal. X de Mennen dezodorját (igazi férfiaknak). hogy el kell hagynia ezt a szobát... az 111 . úristen. Másnap reggel korán felkelt. úgyhogy az ajtaja előtt hagyta. Nem tudott visszaaludni. a lámpaernyőket és a homályos tükröt. Nem. amelyben leviheti az automata mosodába. hogy a fürdőszoba átszakítja a plafont. De mi a fene. Megfogadta. a tompán súrlódó selyemfüggönyök zaját. Az idős márki például sokkal mulatságosabb lett. Fiatalabb. A különös érzést. Fogta Franck összes holmiját. de érintetlen. Franck az éjszaka közepén állt bosszút. Camille leült a szennyestartó kosárra. Philibert elmesélte. és panaszt akartak tenni. Camille elhatározta magát. amíg becsukódik a bejárati ajtó. Franck valószínűleg megkérte a csajt. és lelkendeztek érte. hogy a Porcher cég 1894-es modelljét látja. És még érintetlen volt. vacak öreg fogkeféjét. más helyzetekben megrajzolni őket. Hajnali négy körül Camille vad szeretkezés hangjaira ébredt. nem! Túl nagy örömet szerezne neki. Utána fogta a rajzfüzetét. Franck hörgött. Rosszul érezte magát. Ez volt a legszebb fürdőszoba az egész épületben. és csendben munkához látott. ez már hihetetlen. érzékeny bőrre való arczseléjét – még ez volt a legjobb darab – és zsírtól bűzlő ruháit. amelyben lehozta őket. hogy a fürdőszobát elviszi magával.... legalábbis erről árulkodott a nagypapa összevont szemöldöke.Megvárta. Camille fölkelt. hanem az. a lány vinnyogott. oda föl. önkéntelenül felkiáltott elragadtatásában... Összeszedte minden holmiját. Nem merte végighúzni a folyosón. és most sajnálta igazán. sőt az egész utcában. Camille kihúzta a konnektorból az elektromos kandallót. márpedig a nagymama a Belle Époque legkacérabb párizsi asszonyának számított. Micsoda hangerő.. evett egy falatot. de hamarosan csodálni kezdték. itt ott töredezett. hogy nincs zsinórbehúzója. amikor édesanyjáról és annak ifjúkori kicsapongásairól mesélt. talán sziréna van ennek a kurvának a torkában. és keresett egy nagy táskát. Amikor először járt a fürdőszobában. és beletette ugyanabba a kartondobozba. hogy túlozzon egy kicsit. Philibert ősei végre elfogadták őt. Hogy távol van a világtól. Franck nyögött. Ez a fürdőszoba a dédnagymamája szeszélye volt. és lerajzolta a padló mintázatát.

akik már több mint száz éve ott röpködtek a tartályon. és elment dolgozni. és keresett két tiszta lapot. Már nem volt kedve folytatni az utazást. kecses lábak. mint az anyja. virágokkal telerajzolt darabot. Az elsőre egy torzonborz. Amikor hazament. Nem akart az adósa maradni. Camille odaírta a rajz mellé: ez vagyok én. a karmos oroszlánlábakon álló porcelánkádat. A hajdani vécékagyló már kicserélődött. egy La Diaphane márkájú rizsporos dobozt.arabeszkeket. vagy Molyneux Le Chic-jét. föl. és büszkén kijelentette: De nem.. Tudomásul kellett vennie a nyilvánvaló igazságot: nem képes rá. Csípő a kézen.. a lakás üres volt. A másikra lerajzolt egy 50-es évekbeli bombanőt. milyen márkájú volt az övé. Camille-nak nem volt kedve körülnézni. nagyon halkan csukta be maga után az ajtót. hogy nem kell sírnia: egyszerűen csak épp úgy gyűlöli az ünnepeket. Nagy erőfeszítéssel meggyőzte magát. A füzet majdnem betelt. Olyan szép volt ez a mosdó. fegyelmezett betűk..stb. Schiaparelli Schockingját. a megfáradt krómszerkentyűket. hogy kiszárad a szája és megkeményedik a hasa: megint ott voltak a kavicsok. mint egy szenteltvíztartó. amelyek terebélyesek voltak. Vége a füzetnek – vége a vakációnak. Legalábbis csendes. beült a hatalmas bőrfotelbe. ilyen vagyok. Houbigant Transparent-jét. a hatalmas zuhanyrózsát. 112 . A nőci tollseprűt tartott a kezében. Letette a Sony dobozát szomszédja ajtaja elé. Az üres parfümös üvegeket. Camille letette az üvegtisztító spricnit és a rongyokat. a tiszta ágyneműt az ágyra rakta. aki seprűre támaszkodva gonoszul mosolygott. ettől elfeledkezett gyászos gondolatairól. és vett egy új hifit Francknak. és amikor kiment a fürdőszobából. csak két-három üres lap maradt benne. Ahogy közeledett az este.. csókos ajkak. ezt a gondosan kimunkált.. a címkéjén ez állt: Touclean. a dobozt és a vízforralót rátette a kandallóra. Vissza fog menni oda. és a félig kilazult törülközőtartókat. és leteszi a táskáját. Louise Leduc hajdani szobácskájába. de a víztartály a régi volt. Nem volt ideje megnézni. kicifrázott. hogy Camille mindig szégyenkezve rakta le megsárgult lapjára ronda neszesszerjét. Magányosan. a szappantartókat. elment a Madeleine-nél található Darty áruházba. és a hideg újrakezdte szomorú munkáját. Ki maga?– kérdezték a fekete. becsukta a spalettákat és áttolta a kandallót a cselédszobába. Ezt nagyon szerette: rábízni magát valakire. Kiöblítette a csészét. ami a 14-es háború óta nem köpött már vizet. és bögyös mellek a csinos csipkekötényben. Egy üveg vörösbor lógott ki a zsebéből.. Végre. fogatlan boszorkányt rajzolt. és Camille utoljára azokat a fecskéket rajzolta le. de nem találta a kijárat kulcsát. Az ex-malac íróasztalán kis cédulát talált. a takarítás hivatásos. a bidé szélén futó kék írisz díszítést és a mosdókagylót. Camille-nak nem volt bátorsága átlapozni – jelet látott benne. Oké. Miközben az ágynemű a gépben forgott. Camille érezte. elköszönt az ősök társaságától. csendben dolgozott. ezért rábízta magát az eladóra.

Elindult a konyha felé.. de talán még nem egészen. ugye erről van szó? Még egy utolsó erőfeszítés. amikor meglátta. és most arra készül. Egy újabb jel. feltéve. mintha forró krumpli lenne a szájában... és elkámpicsorodott. Amikor bement a ház kapuján. hogy nem adta vissza Philibert-nek a kulcsokat. Még néhány óra a hidegben. aki mindig úgy beszél. a búsképű lovag..Camille Stabilóval rúzsozta ki a nő száját. Camille-nak nem volt elég bátorsága végighallgatni a zagyvaságait. szüksége lesz a kandallójára. De jó volt ez így is. És lehet. 113 . eszébe jutott. ha nem hal meg ma éjjel. és hogy a cselédlépcsőn kell felvinnie cuccait. és minden rendben lesz. és gyalog ment haza. Az ökörködés miatt lekéste az utolsó metrót. Már majdnem leért a víz fenekére. De rendben. Nyilván Marquet de la Durbelliére ül ott. hogy zavaros érveivel visszatartsa őt. hogy ég a lámpa. hogy írnia kellene néhány szót a vendéglátójának.

a levegő annyira megtelik elektromossággal és agresszióval.. amikor meglátta a dobozodat. ez lehetetlen. Talán nem ugyanabból az okból. Nem akarom ezt csinálni vele. semmi. az nem megy. Egy percig így maradtak. újévtől nála lakhatok. a munkád az oka. majdnem normális.. mint te. Philibert a haláláig dühöngeni fog rám. de amióta te itt vagy. hogy kevesebb dilibogyót szed... Nem ezt érdemli. a körmei a tenyerébe mélyedtek.. – Nem akarsz leülni? – Nem. nem. és leült Franck-kal szemben. és nem szeretnék fájdalmat okozni neki. Bár ami azt illeti. mint egy kukac.. Úgyhogy én megyek el.... És te nem vagy képes normálisan beszélni másokkal. A fejem fáradt. és azóta ki sem jött a szobájából. Van egy haverom. Már egy kicsit jobban volt. Lehetetlen. – Vártalak. mint azelőtt. Ha elmész. – Add ide. – Te? – Nem.. és azt is tudom. úgyhogy. Amikor te ott vagy egy szobában. Csend.. – És mi? – És én is olyan vagyok. talán a konyhák hangulata hat így rád. – A zsebemben van. Nem érted teszem. de hasonló. Nem kell elmenned. de az egész hasonló. csendben. amikor valaki kérdez tőle valamit. Állandóan letolod és terrorizálod az embert.. Én fogok elhúzni. majdnem letépte a fejemet. hogy nem vagyok már képes másokkal élni. teszek rá. Már ma is. Segített rajtam. hogy nem tudok természetesen viselkedni. és. Nagyon is jól tudom. mintha itt sem lennék. Camille felsóhajtott. én. De egy biztos: visszaadom a meghittségeteket. Gondolom.. hogy szenved. – Ihatok egy sört? – Hogyne! Camille kitöltött egy pohár sört. mielőtt te jöttél. Fogalmam sincs.. Tégy úgy.gen. – Miért nem? – Mert nem akarom. és tekereg. Camille megmarkolta a kilincset. – Nem. Én kevesebbet dolgozom. hanem érte. – Nem láttad a cselédlépcső kulcsát? – kérdezte végül Camille. – Rágyújthatok? – Hogyne! Mondtam már. Mondtam már: fáradt vagyok. képzeld: fáradt. 114 . Nem akarom látni. érted? Ráadásul el akarok menni.9 Franck az asztal túlsó végén állt. Más dolog. Akkor megint olyan lesz. hogy elmenj. amikor szarban voltam. – Igen? – . – Nem. és egy sörösdoboz nyitóját piszkálgatta.. és azt nem akarom..

és megvárta.... ez szuper! Állati szép. Én mondom. amikor Franck a füzet felé intett az állával: – Te csináltad ezeket? – Hol találtad? – Nyugi! Itt volt.. Szóval ez állati. És a kéró.. te aztán igazán pofátlan vagy! Camille már majdnem kiment a konyhából. – Akkor beszéljünk másról. mint én. miközben vártam rád. nem harapod le a fejemet? – Mindenesetre tégy egy próbát. Egy percre sem unatkoztam. És te. hogy a márki rámosolyog a kegyencei közül... Kérsz még sört? – Köszönöm. és nem éreztem az idő múlását. Csak átlapoztam.. belelapozott.. de még látta. Azonnal elaludt. és azt hittem.. – Rendben. Philou-nak te többet jelentesz. ahol majd megfagy az ember. Fogalmam sincs róla. Megyek.. de Franck folytatta: – Ha mondok valami kedveset. – Ilyen az élet – tette hozzá nevetve. az biztos! De nekem gőzöm sincs Marie-Antoinette fehér parókájáról. Állati jól van megrajzolva.... Camille felállt.. Ez.. Nem repült el a kismadár! Most már kimehetsz brunzolni!” Camille eloltotta a lámpát. és beüvölt: „Gyerünk. hogy üres.. nem sokat értek hozzá. az asztalon. vagyis nem láttam meg semmit. – És betűrted a lepedőt a matrac alá? – A francba.. Az én Philou-mat meg a többi embert. ezeket az arcokat. Franck fogta a füzetet. mondtam már.– Nem. Amikor Camille már a fürdőszobában volt.. De majdnem két órája várok rád itt a konyhában. – . hogy Camille felé forduljon végre: – Tudod. Elnéztem ezeket. és már meg is ágyaztam. nincs más választásom.. ilyesmi volt? – Biztos. az idegeim. vagy mi... mint te. 115 . én hagylak itt titeket. Minden rendben. Már több mint egy éve élek itt.. lefekszem. igaz is: köszönöm a hifitornyot.. ja. fontosabb lettél... ugye tudod? Sőt semmit. És most először egymás szemébe néztek.. Milyen jól elkaptad őket. – Most miért sírsz? – Azt hiszem. és milyen széppé tetted.. Camille visszament a füzetért. nem... – Én jobban etettem őt.. fiacskám. és ez lett a vesztem. és a kulcsok? – Milyen kulcsok? – Na ne izélj.... – A cuccaid a szobádban vannak.. – Ugye.. hogy Franck megdöngeti Philibert ajtaját..... – Csodálatos – foglalta össze Camille komoran... hallotta.

hogy mi a fene történt a háta mögött azon az estén. újrafestette a haját. tudod. csak vicceltem. igencsak kiszámítható a fiú. – Na jó. lányok. hülyéskedik. Például a Sissimnél több.. és Josy B. Marie. Ki sem csomagolta az új hifitornyot. és az órájára mutatott. Mamadou is meglepte magát egy csodálatos műfonattal. de a feleség és a két gyerek fényképe eltűnt az asztalról. könnyedség úszott a levegőben. amikor az Invalidusoknál járt. úgy száguldott be a szobájába. Ő a legkisebb változást sem viselte el. – És jó lesz az magának? – Nagyon boldog vagyok. Camille kidobta a papírt. A lakásban is megenyhült a hangulat. – És az öccsét hogy hívják? – Louis.. – A kastélyába megy? – Igen. Valami vidámság. Hogy hívják?– olvasta Camille az irodában. Philibert bejelentette. – Hát igen. és Camille csak most fogta fel teljes súlyában annak a jelentőségét. Aliénor és Blanche. – Csupa király és királynő-név. A lelki egyensúlya egy cérnaszálon függött.. 116 . nem túl sokat. Catherine...10 Az idő megenyhült. és bekapcsolta a porszívót. hogy felment hozzá azon az éjszakán. – Több mint négy óra! És mit csinált ilyen hosszú ideig? Jó gyerek? – Naná... Nem. mint ti.. Ugyanazt csinálja. – Hogy hívják őket? – Anne. amit Franck mondott a gyógyszerekről. amik sokkal tovább tartanak. Csodálatos mahagóni árnyalata még jobban kiemelte a szemüvegkeretét. és Mamadou kisebb előadást tartott a hajviseletekről.. még a legfinomabban sem érdeklődött afelől. és csak január közepén jön vissza. és délutánonként mint a nyíl. Tudod. Az egyik este két emelet között négyesben bepuszilták a pezsgőt. ebből nem élünk meg – mondta Super Josy. hogy az egész homlokodat epilálják? – Ó. Ejnye. – De mennyi időt kell töltened a fodrásznál ahhoz. amit a lányok a fogadáson nyertek. És te. hogy karácsonyra elutazik.. hogy nem jó gyerek. és hallgatja a történeteket. Mekkora erőszakot kellett tennie magán! És most eszébe jutott az is. Carine? Te mit csinálsz karácsonykor? – Felszedek két kilót. mint négy órán át tartott. mi nagyon sokat mesélünk. amiket mesélünk. hogy véletlenül. Philibert soha. Franck éjszaka nem aludt otthon. – És te. Sokkal többet.. Az emberek felalá szaladgáltak ajándékok után. Talán két-három órát.. – hazudta Camille. eszik. – A családdal leszel? – Igen.... Camille? – Én leadok két kilót. vannak frizurák. amit mi. hogy újra láthatom a húgaimat. Isabelle. Lehet..

Én vagyok a rút kiskacsa. de egy dolog biztos: maga igazi herceg. Az igazat megvallva. egy kis vidéki nemes. Mondja csak. hogy jövőre összetegeződünk? – Ó. Erről beszélek.... – Én nem. Én nagyon szeretném azt mondani: Philibert... egy hangyányit mindig nevetségesnek. 117 . köszönöm. az én kis szüfrazsettem! Már megint a Forradalom. mert lehet. amit értem tettél.. Tudja... Philibert. elavultnak találtam. – Ne mondjon ilyet. Én nagyon nehezen tudnám letegezni magát.– És a maga neve? – Ó. Lesütötte a szemét. hogy nem tudod.. csak egy vidéki jóember vagyok. én. elképzelhető. Philibert nem felelt. – Igen. egy jó ember.. és soha nem voltam fogékony a nemesi előnevekre. de valamiképpen megmentetted az életemet. nem sokat értek ebből az arisztokrácia dologból. Philibert elpirult. – Ó.

legkisebb. és a vonat elindult. a lámpafüzérek... hogy egyre jobban eltorzul az arca. és ő lyukasztotta ki helyette. 118 .. Ő. ami biztos. – Melyik a kedvence? – A l.. a Montparnasse Boulevard és az École Militaire irányába. de a peronon Philibert megfogta Camille karját: – Ugye nagyon fog vigyázni magára? – Igen. Arra képtelenek voltak. Nem balra. kétbalkezes fickóvá.. de Philibert hozzá sem nyúlt a csészéjéhez.. na... aki alig merte kihúzni a kezét a zsebéből. figyeli az órát.. hogy megöleljék egymást.. hanem jobbra. – Ennyire stresszeli.. – felelte Philibert. de Camille semmit nem hallott a hangosbeszélőtől. rettegő. hogy a mi zseniális kis szakácsunk kihozza a sodrából. hogy Camille kiszedte a kezéből a peronjegyét. nagyon jól vagyok. Philibert olyan ideges volt. minden rendben. de közben bólintott. és újra átalakult a boltbeli szerencsétlen flótássá.. nyugi – felelte Camille.. Fi. mint szép. Úgy döntött. Minden rendben... Biztos.. Philibert elmosolyodott. hogy kikísérhesse Philibert-t az állomásra. ugye? – Csssss. Az üzletek. – Ó. A vonatablakból még kiszólt: – És főleg ne hagyja. – Nem? – Philibert elfintorodott..... rendben? – Nyugi.. nehogy megkarmolja az arcát. hogy a családjával kell találkoznia? – N. buzgón bólogatott.. – Elutazik a családjához? – Nem.. Camille látta.11 Camille korán kelt. – Nekem nincs kishúgom. akiért elviselném a többieket. Philibert mondott még valamit. és egyszer csak a Rennes utcán találta magát.nem. hogy gyalog megy haza. – Blanche? – Igen. – Szép? – Ő.. na.. a magas. – mondta Camille – Hé... és öntudatlanul is rossz felé indult. amikor helyretolja a szemüvegét.. Camille a karjára tette a kezét: – Minden rendben? – I. Erősen tikkelt. Rendeltek két forró csokoládét. a lüktető élet miatt történt... – Gondoljon a húgaira. igen. i. fi.. nagyon kedves hozzám. Ahogy közeledett az indulás időpontja. Philibert megpróbált válaszolni. Több is..

nem? Talán kimondhatná azt a néhány szót. azt. mondta magának. Ott akart lenni köztük. izgatott. hülye. miközben felhajtotta a kabátja gallérját. Igen. azért valamicskét előre jutott.. Hát lehetett volna ennél is közhelyesebb? Fantáziátlanabb? Nem. akiket szeret. Bemenni egy könyvesboltba. Camille nem nagyon látta. amit mindenki ugyanabban a pillanatban: sétált és a tizenharmadik hónapi fizetését költötte el gondolatban. ne kezdd. de valahogy túl nagy fájdalmat okoztak neki ezek a helyek.. csecsebecséket a lányoknak. úgyis olyan kacér. más időkből való fickóval. Például ebben az ékszerboltban biztos találnál valami csecsebecsét Mamadounak. mintha megszólított volna benne valamit. Igaz. szóval. megnézni egy kiállítást vagy csak futó pillantást vetni a galériák kirakataira. Szóval akkor talán ki is mondhatná. ott volt az a másik. mert félt. olyan akart lenni. az olyan volt. Mert éppen a másnapról volt szó. nem kell elpirulni.. Volt egy hely. itt bement egy könyvesboltba. Camille nagyon hosszú idő óta először ugyanazt csinálta. hogy igazából észre sem vette. és úgy látszott. mintha 119 .. amikor átlapozta a rajzfüzetét. Hosszasan nyalogatta az ujjait.. hogy a motorján és a serpenyőin kívül mi a fene érdekli egyáltalán. elképzelhetőnek tűnt. és visszagondolt az elmúlt hetekre.... egy pár kesztyűt Philibert-nek. gondolta. hogy a nevét sem tudta megmondani a mentős fickónak. mint ők: sietős... Nehezen tudta volna megmagyarázni. Tavaly ugyanilyenkor olyan siralmas állapotban volt. ezek. Ő is be akart menni a boltokba. Nagyon hosszú idő óta először nem gondolt a másnapra. a gyávaságot. Fantasztikus. aki ezer mérfölddel a felhők fölött lebegett. nyugi. éppen erről volt szó: elképzelhetőnek. Pierre és Philibert. Egy nagystílű. állj. hogy kiesik a ritmusból. hogy karácsony van. A Saint-Sulpice tér mellett végzett a körútjával. elképesztő hely. Ez már bonyolultabb volt. és vegyen néhány apróságot mindenkinek. meghatódott. Nem. mint az emberek. Megismerkedett egy földönkívülivel.. kimondta. ami már nagyon régen nem szaladt ki a száján: hogy jól van. ott van Mathilde. no meg a lányok a felmosóvödör mellől. Camille éhes volt. Könyvesboltban sem volt már nagyon régen. miközben a bámészkodók között bandukolt.. amikor ezeket az őrült szavakat kimondtad. könnyű és édes vacakságokat. Szent igaz. Egyszerűen nem mert efféle helyeken kódorogni. Ezek a világ leghülyébb karácsonyi ajándékai voltak – egyszóval tökéletes ajándékok.. nem tudta elmagyarázni. és vett néhány selyemgubó nevű süteményt. de legalább meghatódott. Hú. mint egy rovar: vonzotta a fény és a melegvérűek tömege. Nagyon hosszú idő óta először a következő nap.Olyan volt. ahol szeretett élni. gondterhelt. Senki nem hallotta.. aki összeszedte őt.. akik lakták. hogy ezzel egyáltalán nincs is tisztában. mielőtt rászánta magát. És ez nem csak afféle szókép volt. Pierre-nek pedig szivarokat. hogy elkényeztesse azokat. Igen.. „a jótevője” pedig gondosan elfelejtette figyelmeztetni rá. hogy bemenjen egy boltba. Ne fordulj meg. elmenni moziba. igazán lehetne egyszerűbb is: túl szűkszavú a használati utasítás. hogy az élet szép. Egy furcsa. légy szíves. A mostani utáni napról. Gyerünk.. Egy parfümöt Mathilde-nak. vele kicsit bonyolultabbak a dolgok. Megszorította a kulcsokat a zsebében. Bement egy pékségbe. az az ostoba gúnár is. ami ugyanolyan volt. hogy jól érzi magát. hogy fél kockázatot vállalni. Lelassított: de kit is szeret ő tulajdonképpen? Na jól van.. ostobaságokat vásárolni. és tavalyelőtt olyan rengeteget dolgozott. A levertséget.

hogy rajzolj valami szépet. mint a történet a medence fenekétől való elrugaszkodásról. nem is.. Ez nem a válogatás legüdvözítőbb formája... és megőrjítették az új kiadványok piros szalagjai.. Egy mágikus palatáblára. semmi elismerés. Elnézegette a borítókat. mindez együtt.. semmi mesterségbeli tudás.. és keservesen elfintorodott. te kis zseni. Olyan ez. igen. Vajon hány éjszakányi takarítást. A rossz papírminőség és az apró betűk miatt máris nagyobb biztonságban érezte magát. ne is törődj vele. de jóval dicstelenebb okból. Minden máshol történik. ez itt egy toll. Például itt ez ronda borító. Hogy nagyon tehetséges. Ennyi könyv között ő már régen elveszítette a fonalat. hogy van. ez így nem jó. Hogy mindent a nulláról tudjon kezdeni. de talán túl ügyes és kiszámított. bár kívülről ismerte. mindenki azt hajtogatta.. beteg agyam és Istenbe vetett hitem. Egyébként nem is lett volna kedve visszamenni az Akadémiára.. ahogy akarod. fájdalmas létezésem. egy kisfiú napszemüvegben. A zsebkönyvek polca felé indult. hogy egy kétségbeesett napon bedobta a törülközőt. Sőt. amely nagyobb hatással lett volna rám. Ezek az őszinte.kézzelfoghatóan bebizonyítaná a saját középszerűségét. Nem. semmi. és emlékeztetné magát arra. gyürkőzésem az örömmel és a bánattal. Szóval. Túl tehetséges. be kell vallania magának. és akkor talán sikerül egy tökéletesen elrontott kört rajzolnod. Különben nem nehéz.. bár meglehetősen kétértelmű bókok nem vezetettek sehová. fogalma sem volt az újdonságokról. fogd. aki jóval fiatalabb nála. ilyen vagy amolyan módon abból a pillanatból fakadt. magányt és szarpucolást kell még magára rónia. nézd csak. amikor egy nyári reggelen a postás dzsipjének bal hátsó 120 . amikor a postás a fejemre hajtott. Tehát húzd föl a kétujjas kesztyűdet... Túl korán lett volna. amikor a modelljei vérét vámpírként szíva őrült tempóban töltötte meg a vázlatfüzeteit. Arra ott vannak a gyerekrajzok meg a nagy áruházak selyempapírjai.. és hogy azóta sem találja. Akkor már inkább a szupermarket polcai. hogy tehetséges. A kezed már nem létezik. Lehet. Fogd a hüvelykujjad és a mutatóujjad közé. Hogy ne legyen semmi ott fenn. még mindig túl szép. de a könyv eleje rögtön megragadta a figyelmét: Ha az életemet egyetlen tényre kellene visszavezetnem. amikor nem számíthat a Mesterek segítségére? Amióta ceruzát tudott venni a kezébe. Ki érthetné ezt meg? Senki. amikor a hasonló nevű akadémián tanult. Ez az ő belső küzdelme. Vagy éppenséggel túl későn. a lehető legláthatatlanabb és leggyötrőbb küzdelem. amely az emberek érzékenységének köszönheti a létezését. mert sokat nézegette. Nem azt kértük. Semmi technika.. hogy az élete hiábavaló. hogy leszámoljon vele? Előbb a képzőművészeti könyvek polcát nézte át. húzd csak föl. amikor látta. kishitűségét.. ha mondom. te kis üres kagyló. elolvasta a fülszövegeket. hogy most olyan életszakaszban van. szívesen elcserélte volna ezt a két hordó ügyességet egy kis gyermeki ártatlanságra. Elveszettnek érezte magát. Ha belép egy olyan helyre. Nem volt esemény. megnézte. Camille tehát a könyvek között kóricált. Zűrzavaros. Nagyon ígéretes. hány évesek a szerzők. azt mondanám: hétéves voltam. Az emberek már nem szép dolgokra vágynak. Később is sokat álldogált itt. és ma is.

” Letette az asztalra az anyám orra elé.. Hazamegyek.. erre mindent elmondanak az életükről. Utána már megy minden. leülök a Hermès jubilé elé. Nem akármin nevetett: egy kövér dáma állt a képen. tenyerével tompítva a hangot: „Halló. Voltak benne párbeszédek. a füstölőket és kedvenc szentfazeka barokk oltárát. ez a fiad – ismételte. ez nem rossz. amit el akartak mondani. hogy nem az én érdemem. itt a fiad. és azt teszem. és türelmesen hallgatom őket. és megnézte a magában nevetgélő Camille-t. a haragjukról és a rejtett bánatukról. 121 . Edgar. Micsoda képzelőerő. egy anya.. hogy kényelmesebben élvezkedhessen. „Van még?” kérdezte Barrytől fuvolázó hangocskáján. egy zseb mélyére süllyesztett füzet. A hölgy azt mondta: „Robert! Eljárt fölöttünk az idő. „Ez az utolsó. Nagyon régóta várja a pillanatot. Marthe? Suzanne vagyok. belül sűrű sorokkal. Becsöngetek. Csak járkálok a füzetemmel. Lassan lapozgatott. bemásolt levélrészletek és szép kis alcímek is.. bizakodva csukta be a könyvet: Őszintén mondom.” Megrázni a szék támláját.. mint az. és a kabátjával együtt a térde közé szorította..” És egy sütemény formájú kalap volt rajta. az arckifejezéseket. csak felém nem. Egy gyermekkorban összezúzott fej. újra felépítettem az életem. majd később veszünk másikat. amelyen a cukrász dolgozott. Camille tovább lapozgatott a könyvben. de édes! Egy férfi hátrafordult. Itt ülök a Sainte-Eulalie-de-la-Rédemptionban. Lehet.kereke odacsapta gyermekfejemet a San Carlos-i apacs rezervátum forró kavicsaira. Levette a sálat. amitől összeszorult a gyomrom. és egy dühödten dolgozó cukrászhoz beszélt. nem akarod. az idős hölgyek esernyőjét és a helyzetek hihetetlen költőiségét. A füzetemet pedig. amit húsz év óta minden nap: legépelem az összes érdekes részletet. – Itt van. Ráadásul a könyv kellemes formájú. aki szarban van. amely egyébként csak a látszat miatt van nálam.” Az anyám mindenfelé nézett. mint a karikacsapás. és nagyon kiábrándultan nézett.. hogy neked is kérjek valamit?” Jaj. Az asszonyság ezúttal egy templomban ült. míg végre mindent elmondanak. A pocakos cukrászon magas cukrászsapka volt. amikor viszontláthat téged.. és körülbelül a könyv harmadánál a következőre akadt: „Gloria – mondta Barry azon a kioktató hangján –. majd kicsit megrázta a széke támláját. jó vastag. most is kipirult az arca. Nem. a külvárosi kerti lakok öreg márkinőit. a kis győzelmeikről. egy krémes sütemény. de tudnod kell. és kivett egy újabb doboz sört a hűtőből. „Gloria. éppen olyan. hogy soha nem felejtettelek el. hogy meg kellene próbálnia? Miután Camille elolvasta a következő részt az utolsó fejezetből. mobiltelefonált. Mindennél jobban szerette a nagy álmodó eme kis világát. Barry fölsóhajtott. általában becsúsztatom a zsebembe. és az emberek kitárulkoznak. Vajon hogy csinálta? Hol talált rá minderre? Camille újra látta a templomi gyertyákat. Egy polccal arrébb Camille meglátta Sempé legújabb albumát. és mint mindig.. a pontos rajzvonásokat..

megpróbál elcsípni egy menekülő libát. hogy egy Vuillardkép szobájában lakik. fojtogató és bénító. A szobája. min lehet itt nevetni” Nincs szerencséje: ez a bizonyos személy az anyja volt. te vagy az?” Ezt a kis vásznat Camille nem ismerte... ez a kedves ragadozóarcocska. akik értik Sempé rajzait.. és gyengéd mosolya mintha azt kérdezné: „Ó. és élesen belenyilallt a csodálat.. Rózsaszín pruszlikja. két-három tollvonás. de még soha nem látott róla ilyen nagy reprodukciót.. a perspektívák 122 . az Yvonne Printemps-ról készített ceruzavázlatok.. Kis bois-colombes-i Ava Gardner.. és mégis. Csak nincs valahol mostanában Vuillard kiállítás? De hol? – A Grand Palais-ban – adta meg a választ az egyik eladó. Camille a katalógust lapozgatta. Lucie Belin mosolya. a kislányruhák mintája. Folyton megzavarjuk az olvasásban.. De hogy csinálta? Camille visszatette ezt a csodát. Mallarmé grafitportréja. Réjicolorral kifestett kis végzet asszonya.. Olyan szép volt. a hímzett párnák. a foszladozó kárpitok. Ezek a színek. hosszú fekete ruhája és tökéletes csípőmozdulata. Hogy volt képes Vuillard visszaadni ezt a mozdulatot? Egy hátulról látható nő elegáns csípőmozdulatát? Méghozzá úgy. annál tisztább a mű szépsége. akik nem.. hogy ellenállhatatlanok. Vegyünk egyetlen példát: ismert egy bizonyos személyt. és azok. aki valahányszor átlapozott egy Paris-Matchot és ráakadt egy Sempé-karikatúrára. akik tudják magukról.Nem volt szinte semmi. A festészetben kétféle kifejezési mód létezik. ahogy a dáma ábrándos epekedéssel rebegteti a szempilláját. mi ebben a mulatságos. És ez valóban igaz: Vuillard őt nézte. hogy igencsak találó. Négy úriember... Nem egyszer úgy érezte. és arra gondolt. Hiszen egy mosolyt egyszerűen lehetetlen megragadni. de a fiatal nő ráérős. Nincs szerencséje. az egymásba gabalyodó szőnyegek és a lámpák szűrt fénye. a forma és a szín. a barátnője. Camille úgy gondolta.. hogy csak egy kis fekete színt használ? Hogy lehetséges ez a csoda? Minél tisztábbak az alkalmazott elemek. Camille ismerte a képet.... Az ember szinte látta. és minél tisztábbak a színek. – Igazán? Ez érdekes egybeesés. Egyébként nem is vászon. Bár ez az elmélet együgyűnek és manicheusnak látszott. A háttal álló nő. a selyemgubó – időtlen. a durva kontrasztok. Méghozzá gyöngéden. Alvó húga. lusta mozdulattal már majdnem egy évszázada csak felemeli a fejét.. Önarckép sétapálcával és szalmakalapban. a dajkák a téren. Ugyanaz az érzés: a meleg anyaméh. Camille az utóbbi néhány hétben megállás nélkül rá gondolt. Olyan szép.... és neki mégis sikerült. hogy a világban kétféle ember létezik: azok.. Misia Sert tarkója. Vuillard naplórészletei színesítették az elemzést. azoknak a nőknek a kegyetlen nemtörődömségével. A liba. megnyugtató. a vállkendő a kanapén. annál tisztább maga a mű. Nem. Egy hatalmas katalógus borítóján tündökölt... ha valaki egyszer elmagyarázná nekem. a tekintete Vuillard-éval találkozott.. aki éppen kinyitja az ajtót.... naplója összefirkált lapjai. Nagyon jó lenne. hanem karton... Amikor a pénztár felé indult. Ezek a miniatűr arcvonások elmondanak mindent. azonnal rákezdte: „Igazán nem értem.... Ez egyszerűen zseniális. kettő közülük frakkban és cilinderben.

Mind lekéstek az utolsó metrót. Saját magának már mást szánt: egy zenét. és megnézte a katalógus árát: ajaj. Király! Viháncolva kiválasztottak maguknak egy-egy taxisofőrt.. amelyet az irodaház egyik cége állított. Mamadou pedig jól megtömte a táskáját mandarinnal és aprósüteménnyel. eleget ábrándoztunk. Nem. ötvenkilenc euró. ideje dolgozni menni. amelyet a rádióban hallott valamelyik nap. Oké.összevisszasága. kőkorszakbeli seprű és teljesen megrongálódott kockakő. Vivaldi. 123 . milyen jól szórakozhatott. Talán majd a jövő hónapban.. Vespri Solenni per la Festa deli' Assunzione di Maria Vergine.. Camille csendesen zsörtölődött két féldrágakő berakás között. mivel csak Camille és Samia iratkozott fel dolgozni december 24-re.. Josy szemrehányóan rázta a fejét a nagy kupleráj láttán. Ez nem lett volna ésszerű. Ősi mozdulatok. amikor ezt a képet festette! Egy jó órával és egy alapos nyakmerevedéssel később Camille felemelte a fejét. Ó. csorgattuk a nyálunkat. miközben a konyhát söpörte. de ez most nem számított: a Touclean mindnyájuknak kifizette a taxit. amikor egy szoprán hangtól egyenként felállt karján az összes szőrszál. Lélegzetét visszafojtva hallgatta a bemondónőt: Nisi Dominus.. és előre boldog karácsonyt kívántak egymásnak. elég pénzt költöttünk. Ma este tovább tartott a munka a nagy karácsonyfa miatt..

de jó lenne ezt a makacs öszvért kibillenteni a nyugalmából! Amikor befejezte. mintha lemásolta volna a borítót. mi ez.. mi az! – nógatta Pierre. Már rengeteg füzetet megtöltöttem. Camille kioldotta a szalagot. ugye? 124 . Ja. az ajtókeret és az ezüst fejű sétapálca – pontosan olyan volt. majd kijelentette: – Tudom. vasárnap délben Camille Kessleréknél ebédelt.. Nem akarta elárulni. a nadrággombra hasonlító. – Á. Pierre úszott a gyönyörűségben. Nem árt az óvatosság.. Camille átvette az ajándékát. úgyhogy bármikor kitörhet egy újabb pszichodráma. Az ajándékot barna csomagolópapír borította. a vörös szakáll. Azután: – Újrakezted? – Hát egy kicsit. – Már megint az ilyen idomított kiskutya dolgok? – Nem. hogy elköltözött. amikor Mathilde aggodalmaskodott. hogy minden rendben. – Ez azt jelenti. tökéletes. és elővette töltős ceruzáját. Nem merültek fel kényes kérdések. – Még mindig a szakadék szélén? – Most már inkább a mélyén.. Megmutatod? – Nem. nem. Pierre felé fordította a rajzot: a zsirardikalap. Kis apróságokkal. Semmiségekkel. A dühödt kis mopszli még nem költözött ki végleg.. Nem lehetett megúszni. a sötét felöltő. a tenyerével a súlyát méregette. akkor halljuk. Még nem.. – Ilyesfélékkel? – Pierre Édouard Vuillard portréjára mutatott. nem. – Na ne! – De igen! – Gyerünk... Camille kénytelen volt lódítani. és vidáman beszélgettek. – És hogy van a mamád? – vágott közbe Mathilde diplomatikusan. mire Pierre magához tért: – Hát ezt meg hogy csináltad? – Tegnap több mint egy órán keresztül ezt bámultam. – Legalább jól szórakozol? – Igen. Csak hárman voltak. hogy Camille nem fogja átvészelni a telet a cselédszobában. – Már megvan neked? – Nem. Igazi karácsonyi fegyverszünet. kerek szemek. nem voltak kétértelmű válaszok és zavart hallgatások. a csomagot maga elé tette az asztalra.. Beletelt egy kis időbe. Pierre ugrált örömében.. – Hú. Ó.12 Másnap.

Szépen öltözött emberek rohantak az utcákon. Többször is felpattant.– Tökéletesen rendben – mosolygott Camille. Öt nem hajtotta semmi. Végül egy darab kecskesajtot és két kis diós cipót kért az eladótól. és korábban találkozott Samiával. A lakás üres volt. mert Szenteste volt. de jól mondta. Természetesen mondott butaságokat is – és ki nem mond butaságokat. hogy a könyvtárában bizonyítékokat keressen éleslátó megjegyzéseire. nagyon szenvedélyesen. semmi. Pierre elemezte Vuillard munkásságát. Félixnek (Valloton) és Henrinak (de Toulouse-Lautrec). voltak már hülye kutyáim. Pierre csapnivaló kereskedő volt.. Camille ott maradt még egy kicsit. – Ne reméld. és végtelen kitérőkbe bonyolódott. mondtam már.. de műértőnek csodálatos. és tréfálkozott az éjjeliőrrel. A fickó Stan és Pan volt egy személyben. de Camille nemet mondott. Békésen beállt egy elegáns élelmiszerbolt előtt a sorba. hogy nem ért ez semmit. amikor művészetről beszél? –.. 125 . Piano ma sano. és ettől valahogy sokkal nagyobbnak látszott. Már majdnem tíz óra volt. Amikor Camille arca már majdnem eltűnt a szivarfüstben. Camille derűsen figyelte a nagy nyüzsgést. és az irodák ötkor zártak. Csak a kutyámra volt hatással. de ez a csúcs! – Hogy hívják? – Mátrix. Gyorsan és csendben dolgoztak. és Camille-nak nemsokára a kanapé szélére kellett húzódnia. fenéket! Mindenki fütyült rá. Mathilde ásítozott. hogy finom vacsorát vegyen magának. hogy megérti. a férfiak a menedzserkalkulátorukat böngészték. mint általában. de azt is főleg azért. szia! Boldog karácsonyt. – Kötelező ez a szakáll és a Mikulás sapka? – Á. Délelőtt aludt néhány órát. Na. Pierre felajánlotta. Az este hátralévő részében a festészetről beszélgettek. Nem ismert meg a hülye. és morgott rám. Esküszöm neked. miért? – Á. Túl sokat evett. ajándékkal megrakodva. kizárólag a hangulat miatt! – És bevált? – Á. A nőknek igencsak fájhatott a lábuk a lakk körömcipőben. Camille bezárkózott a szobájába és az éjszaka hátralévő felében ki sem bújt az ajándékából. rokon vonásokat keresett más festőkkel. és Camille megitta a maradék pezsgőt. – Nem. gyerekek cikáztak a lámpaoszlopok között. hogy legyen mit ennie a bor mellé. Pierre-nek (Bonnard).. A többit illetően kicsit zavarban volt. dehogy. Mátrix – fordult a lába mellett heverésző nagy dobermannhoz. Samia hamarabb hazament. nem – felelte Camille nevetve – nem reméltem. – Szuka? – Nem. ez a személyes kezdeményezésem. hogy hazaviszi autóval. hogy helyet adjon Maurice-nak (Denis). Vagy inkább egy üveg jó bort. jól fog esni egy hosszú séta. párhuzamokat állított fel.

és innivalót.. Ecce. És a tizennegyedik alkalommal úgy érezte. és ő megkérdezte az apját.. hogy miért mindig ugyanazt a zenét hallgatja.. De mondd csak. Cum dederit dilactis suis somnum. ejnye! Na igen. amikor kigyulladt a fény. és az angyalok énekét hallgatja. hogy valami felrobban a mellkasában. 126 . Az ötödik és a hatodik szám volt. Utána pizsamát vett. de mit számít? Mi a francot számít? Megnyomta a távirányító gombját és behunyta a szemét: a Paradicsomban érezte magát.. nincs itt senki.. – Nem mentél haza? – Hova. Oké. üres lakásban. Kicsomagolta Franck hifitornyát. haereditas Domini filii: merces fructus ventris. beállította a szalonba. amit csak akkor ért meg az ember. Még az üvegcsillár is táncolt örömében. A világ legnagyobb hangszervirtuóza sem képes a töredékét sem előidézni annak a felindulásnak. a Nisi Dominusi a második CD-n találta meg.. te itt vagy? – . bocs. a Vecsernye Jézus mennybemenetelére nem éppen az alkalomhoz illő mise. Egy régen elmúlt korszak emléke. vastag zoknit húzott. Egyszer. a szüleidhez.. minden villanyt leoltott. a szeme elé kapta a kezét. föl a hetedikre? – Nem. Azt hittem. legmegindítóbb hangszer mind közül. – Ma is melóztál? – Igen. ráadásul nem a hivatalos sorrendben akarta végighallgatni a zsoltárokat. vagy tizennégyszer meghallgatta. tudod. Áttanulmányozta a Vivaldi CD programfüzetét. tálcára rakta az enni. és hirtelen úgy érezte. – Á. fülig belemerült. Egy pillanat alatt a Purgatóriumban találta magát. hogy szobahőmérsékletűre melegítse a bort.Kihúzta a dugót. – Ó. hogy ez olyasmi. egy pohár nektárral a kezében. Azt hiszem... ha már megöregedett. apja így felelt: „Az emberi hang a legszebb. Szörnyű volt. hogy a zene valahogy idegenül szól. nem akarsz valami mást hallgatni? Talán a Halacskák mamáját?” Camille már megivott fél üveg bort.. amelyet egy szép emberi hang vált ki belőlünk. amikor kettesben ültek az autóban. és éppen a második lemezt akarta betenni. mire megértettem. – Nem. és az üveget a fűtőtest mellé állította. a hangok szinte sértik a fülét.. Teleengedte a kádat forró vízzel. és csak egy óra múlva mászott ki belőle.. Egyedül van ebben a hatalmas. Most jött el az ő ideje. Legalábbis nekem sok időmbe került. – Nem történt semmi. Ez az ember isteni oldala. és belebújt kedvenc pulóverébe. és elvackolódott a pehelydunna alatt az öreg kanapén. egy méregdrága kasmírba.

. Soha nem talál meg semmit az ember ebben a kócerájban. Franck nagy szemeket meresztett: – Miért ismétled. a kurva életbe? Franck fél óra múlva került elő. ott van a mikrohullámún. Oké. – A francba. mert a konyhaszekrény fiókjait rángatta. és a kanapé sem hasonlított már felhőre. – Érezd magad otthon. és hangosan szitkozódott: – Mondd csak. – Ez az én hifi tornyom? – Igen. – Ó. Nagy hanyagul várt még egy pillanatot. ennek annyi. és megkereste a helyet. amit mondok? – Csak úgy.. Utána szó nélkül átment a szobán. balsors! – A nagyokat? – Aha. Kapcsold le. siess a segítségemre! Igen. 127 . két órakor? – Csak. siess. – Nem.. kiköltekeztem a kedvedért. ki használta el az összes melegvizet. Camille a pohár mögé bújt: valószínűleg elhasználta az összes meleg vizet. Franck. Franck kirámolta a hűtőt. és bement a fürdőszobába zuhanyozni. ez komoly darab! Te aztán kiköltekeztél a kedvemért! – Igen. légy szíves. Camille felállt és kikapcsolta a zenét.. Mi a francot csináltok az edényekkel? Megeszitek. nem láttad a két sárga Tupperwarét? Ó. igazán? Te vallásos vagy? Feltétlenül be kell mutatnia Franckot az éjjeliőrnek. Még jobban. Nézd csak. felvette a füzetet.. mint a kisöregek a Muppet Showban. – Nem. Franck bocsánatot kért. – Feltehetek egy tapintatlan kérdést? Miért keresel egy sárga Tupperwarét karácsony éjszakáján. és.. – A francba. Vettem a bátorságot. csak utána bújt bele a pulóverébe.. Boldog karácsonyt. kérlek! Az a szörnyű alak kereshetett valamit a konyhában. ne izélj. Na gyere.. Próbált koncentrálni..– Mi ez az izé? Castafiore? – Nem. isten. ahol tartott: Deus in itdiutorium meum intende Isten. igazából nem. de már semmi nem volt ugyanaz. és kiment. Camille elmosolyodott: ez a fiú aztán szívlapáttal adagolja a csáberőt! – Megengeded? – kérdezte Franck a szőnyegre mutatva. Camille kijózanodott. nem nyúltam hozzájuk. egy mise. Szükségem van rá. Ezek ketten nagyon jól ellennének. keressük meg azt a dobozt. farmerban és félmeztelenül. vagy mi? Camille sóhajtva benyomta a Pause gombot. Camille visszaült a kanapéra. – Jaj.. Megtört a varázs.

az alkohol rosszabb.. hogy hiányzik belőlem egy kapcsoló.. – Jól vagy? – Tessék? – Azt kérdeztem.. – Én azt hittem.. – Nem. gondolta Camille. Hihetsz nekem.. Köszönöm.. Soha nem találom el az egyensúlyt. Franck odalépett a dohányzóasztalhoz. – Holnap is dolgozol? – Nem. ha dolgozom. Nem tudom.. – Ha te mondod. – De tudod. félretolt egy CD-tartót. te tényleg komoly vagy. nem. egy olyan izé. amikor szeretek. – Akkor jó. nyugodtan csinálni. és belehalok. hogy is mondjam.gen. Hú. Néha úgy érzem. Ráadásul ez nem is drog. Tudod. hogy van egy kis feszültségproblémám. És nagyon jó bor. – Nincs igazad. – És előtte? – Semmit. – Én mást választottam – mondta Camille a pohárra mutatva. amikor dohányzom. Biztos. hogy jól vagy-e. tényleg. És nagyon jó szőlő. – Miért. hogy megszeretném! – És akkor mi van? – Semmi. halálra dohányzom magam. Semmit sem tudok normálisan.... mert elég részegest láttam az életemben. – Hát.– Nem hiszek a szememnek: te eszel? – Sajtot és szőlőt. csak felnőtteknek. hogy berúgott egy kicsit? – Amikor iszom. ismerem magam... vagy nem? 128 . mint az M&M's.... Csak annyi. tudod. És te? – Fáradt vagyok. köszönöm. engem gyűlölsz.. meg is szakadt volna a szíve. pihenhetsz egy kicsit. ha meg kell vele osztania a MoutonRothschildját. ez nagyon jó sajt. túl sokat iszom. – Nem akarod kipróbálni? – Nem... és minden irányban túl messzire megyek. elveszítem az eszem. Mindig túl messzire megyek az egyik vagy a másik irányba. Franck. mint a drog? – . Ja. – Csináljak egyet neked is? – Nem. – És amikor gyűlölsz? – Azt nem tudom. Egy kis édesség. – Hú. és elővette a cigarettasodróját.. igen. Állati jó kis beszélgetés. amivel szabályozni lehet a mennyiséget. Franck megcsóválta a fejét... kérsz? – Nem.. Saját maga is meglepődött. Vajon miért adta ki magát? Lehet.

ti vagytok kiszámíthatóak! Legalább tudod. ezt nem gyakran hallgatom. – Mégiscsak van bennünk valami közös. hogy nagy szívtipró! – Imádom! – Tudom.. hagyd benne! Ez a kedvencem! Te a Sexual Healinget akartad. – Herbert Léonard? – Figyelj... – De igen.. – Eggyel sem? – Eggyel sem! Ja nem. hadd gondolkodjam. This album is dedicated to you. ha bekövetkezik. nem ezt akartam feltenni. nem vagyok biztos benne. – Akkor hallgassunk valami mást? – Hát. – Ki ez? – Egy szívtipró. – Nem. mondtam... hogy ugyanazokat a dolgokat szeretjük. visszajött. – Marvin? – Figyelj – mondta Franck. – Nem. még nem. aki ne lett volna oda érte. Nem számított. – Gyerünk. Vagy nem jutottunk el vele idáig. hogy „ismerni”? – Most meg miért veszed ki? – Mert eltévesztettem. Várj csak. – Deee. Majd meglátod a különbséget.. – Na neee... Majd meglátod.. Na és vége a misédnek? – Igen.. és széttárta a karját –.Camille elmosolyodott. sajnos nem vagytok ennyire kiszámíthatóak. – Akarod. bement a szobájába.. és lekuporodott a hifitorony elé. – Sok lányt ismertél? – Mit értesz az alatt.. – Julio Iglésias? Luis Mariano? Frédéric Francois? – Nem. – Richard Cocciante? – Dehogy. akit te is szeretsz.. hogyan született ez az album? – Melyik? – Hát a Here my dear.. – Tudom már! Roch Voisine! I gues I'll have to say. – Rendben. – Ennyire kiszámíthatóak vagyunk? – Nem... mi? Nem. találj! Franck most a joint készítésére koncentrált. de Marvinnal mindig ez van. egy volt! De nem emlékszem. Amikor elkészült vele. ki. Még egy csajjal sem találkoztam. Biztos találunk egy énekest.. hogy elmeséljem? 129 .

– Várj. amikor minden elromlik? Utána a megnyugvást és az új szerelem kezdetét. – Na jó. saját maga legmélyére. Bezárkózott tehát. hogy hamar megszabaduljon ettől a kényszermunkától.. hogy ez igaz-e. a haragot. eljegyzés és a többi. igencsak mesés összegekért folyt a harc.. mint egy csikó. a féltékenységet. ő tette sínre. kedvesem. Nagyon szép ajándék. Röviden: dúlt a háború. szenvedély.. Meggyújtott egy jointot. Annának? – Igen. Azt mondják. hogy Marvin nem lett volna az. hogy nem a bosszú süt belőle? Hogy még mindig szerelem van benne. Én nem vagyok Philibert. már 77-ben vagyunk... Anna indította el Marvint. – Hallgatlak.. és végül örökbe fogadtak egyet. és sokszor elmondta magának. és Marvin ügyvédje.. Egy szó nélkül hallgatták végig a lemezt. hallod? Anger. hogy összecsap valami szart. El tudod képzelni. Sokat kínlódtak. nem gondolod? Egészen mélyre nyúlt érte. és a válásuk. és a házasságuk romokban hever.. ő segítette. – Szóval. Ugye. a gyereküket. Marvin robbant.. – A családodhoz mész? – Ami maradt belőle. A francba. hogy a következő album nyereségét adják a volt feleségnek.. Szóval a Here my dear körülbelül azt jelenti: Itt vagyok. amely elmeséli az egész történetüket: a találkozásukat. Berry Gordynak a lánya volt.. úgyhogy csak nagy vonalakban mesélem el. Kinyújtózom. Ő volt a Pygmalionja. – És tetszett neki? – Kinek. Remélem.. tanítómester. hogy ez a legjobb alkalom. már majdnem négy óra! Jó friss leszek reggel! Felállt. amin egy petákot sem keresett. de ő nem volt képes. milyen szép? Ugye elismered. Nem lehet így kiárusítani egy szerelmi történetet. szerelem. szinte isten. mint a bomba. nem tudom. talán az alapítójának.. bátorította stb. Marvin pedig vad volt. mocskosra sikerült. – Nem. az első megbicsaklást. hogy az első szerelem mindig az utolsó is egyben. a gyűlöletet.. – A kicsodája? – Olyan guru. – Mire gondolsz? – Te hiszel benne? – Miben? – Hogy az első szerelem mindig az utolsó is? – Nem tudom.. és Marvin a kezét dörzsölte: kitervelte. Pedig sokat gondolkodott rajta.. és megalkotta ezt a kis csodát. és áradt belőle a tehetség. aki.. Az elithez tartozott. Az ügyvéd győzött. ha nem találkozik Annával. Dobj ide egy párnát. egy albumért. Marvin első nagy szerelmét Anna Gordynak hívták. hogy mindenkit megnyugtasson és rendezze a számlájukat. és még sokáig azzal vádolta Marvint. a szerelmüket. Vagyis. nem. és a könyökére támaszkodva elhevert. hogy kitálalta a legbensőbb titkaikat a világ elé.. mint minden válás. Igen. azt tanácsolta Marvinnak. Telik-múlik az idő.. A nő a Motown egyik nagykutyájának. gyűlölte... Hallgasd: This is Anna’s song. villámcsapás. amikor találkoztak. Van aki képes rá. de az biztos. – Igen. csakhogy képtelen volt rá.. Igen. gyerünk aludni. hogy gyerekük legyen. 130 . Oké. indítómotor.. mint a rómaiak. Őrjöngött. sarkallta. sztár lett.. Anna pedig majdnem negyven. Húsz éves volt.

Elröhögte magát. – És te? – Ennyi. nem. Gyerünk. csak úgy kérdeztem. – Velem alszol? – Hogy mondod? – Nem.– Nem maradt belőle sok? – Kábé ennyi. 131 . – Oké. Isten hozott a klubban. – Itt alszol? – Baj? – Nem. – Camille a feje fölé emelte a tenyerét. nem. Franck visszafordult. – Franck egy centire szétnyitotta a mutató.és a hüvelykujját a szeme előtt. Jó éjszakát. csak úgy kérdeztem.

Camille főzött egy nagy kanna teát. Menjen el talán moziba? Pfff. de akkor már felhívta a nagybátyját. a sorba rakott üres üvegeket. mire nyitva tartó kávéházra talált. Egy ideig elnézte a gördeszkás akrobatákat a Trocadérónál. és a papírterítőre lerajzolta a negyed aranyifjait. a foszforeszkáló kúpokat. Rendet tett. kerület nagy sugárútjain senki sem járt.. és Montaigne-nek mindig igaza van. és reszketve visszament a Szajna túlsó partjára. A VII. stb. És kivel beszéljen utána a filmről? Mire jók az érzelmek. Ha egyetlen tényre kellene visszavezetnem az életemet. Nincs olyan bánat. Philibert jutott az eszébe. és visszabújt az ágyba. hogy otthon hagyta a füzetét. Hosszan kellett gyalogolnia. felült a kanapén. A kicsit nehézkes és unalmas ugrásaiknál sokkal jobban szerette a zseniális kis eszközeiket: a rozoga trambulinokat. beledöglöm a magányba. Csak késő délután szakadt el a könyvtől. és maga alá húzta a lábát. 132 .. amelyek segítségével betörhették a pofájukat. Már sok karácsonyfa hevert a járdán. és sajnálta. mint akit nem érdekel az egész. Rendelt egy szendvicset az egyik Trocadéro tér melletti drága sörözőben.. Franck már nem volt ott. Majd beledöglött a magányba. akik a drága jó édesanyjuk csekkjeit hasonlítgatták össze elragadó.. hogy nyílik a bejárati ajtó. Barbi módra kinyalt lányok derekát ölelve.13 Amikor Camille tizenegy körül felkelt. Felöltözött és lement cigarettáért. Elolvasott még pár oldalt a könyvéből. hogy üresen találta a lakást. hajtogatta halkan. amelyet egy könyv ne tudna orvosolni. inkább csak ürügyet keresett. mondta Montaigne. a lefelé fordított raklapokat és a többi fantasztikus eszközt. és lecsapott rá a hideg. Beledöglöm a magányba. és olvasni kezdett. akkor azt mondanám: hétéves voltam. ha egyedül van az ember? Egész testével lökte be az ajtót. Vajon mit csinál most? Hamarosan lement a nap. hogy hagyja kicsit levegőzni a történetet. úgy tett. Amikor meghallotta. majd fogta a könyvét. Ünnepnapon ez nagy szívásnak ígérkezett. és újult örömmel térhessen vissza frissen szerzett barátjához. és nagyon elkeseredett. átöltözött. és a hangzavarból elértek hozzá a nyüzsgő család távoli jókívánságai is. de nem számított.). Végighallgatta az anyja sirámait (túl sokat ettem. amikor a postás a fejemre hajtott.

nem hiszem el.. Na jó. látom én! – idegeskedett Franck – Van valami probléma? Böki valami a csőrödet? – Hé. – Most haragszol? – Szia. mondtam már. Nem vagyok az anyád! – Oké. nincs kedvem elmenni. Meg aztán holnap melózok is. Mit esztek ti Philibert-rel? Talán a könyveiteket? Vagy a döglött legyeket? Camille felsóhajtott. – Nem nézek úgy rád! – De. és bezárkóztak Franck szobájába. Így mondják.. – Hé. – Persze semmi. – Na mi van. hogy ne hallja a szeretkezést. ugye nem csinálsz jelenetet? Gyere el holnap este az étterembe. – Szomjas vagy? Akarsz egy sört? – Nem itt. Franck meglepődött.. Ugye azt akarod. igaz is.. nem jössz velem? – csodálkozott a lány. nem úgy volt. híztál egy kicsit. – Éjfél felé. hogy veled lehessek. Az egész családomat leráztam. nem? Végül fogta a könyvét. Camille visszafordult: – Figyelj csak.. hogy az ünnepek után elköltözöl egy haverodhoz? Ugye elmész? Akkor már 133 . amikor a konyhában meglátta a dunyhába burkolódzó Camille-t. Nem mondtam semmit. – Hát ezt nem hiszem el. Gyorsan átmentek a folyosón. de nem felelt. amit akarsz. összehúzta magán a vastag sálat. és átvándorolt a konyhába. a lakás másik végébe. – Nem. én nem ítélem meg a te életedet. – Mikor? – Éjfél felé. Ezt már jobban szeretem. Fütyölök az életedre. elhúzol? Te talán ettél? – Igen. Azt csinálsz.Franck egy lánnyal jött. jó? Tényleg... – Miért nézel így rám? – Tessék? – Mint egy darab szarra. te itt voltál? Camille ránézett. – Tényleg. A fejébe ment a vér.. hulla vagyok. te se ítéld meg az enyémet.. Camille újra feltette a zenét. – Milyen kaja van itthon? – Franck bekémlelt hűtőbe. szia. Hm. Valamivel később véletlenül hallotta. Egy kevésbé attraktív lánnyal. nyugi! Hagyj békén. – mondta most Franck valamivel gyöngédebben –. – Legalább igyunk valamit. – Hulla vagyok. – Figyelj. de ma minden zárva van. – Na mi van.. hogy húzzak el gyorsan? – Na. – Ó. Itt soha nincs semmi. hogy elmegyünk vacsorázni valahová. Mindegy. A vér. Megígérted. mit beszélnek az ajtóban.

Reszkető. és először azt hitte. század eleji tanítónős rondírás. ha nem szólsz többé hozzám. Boldog Karácsonyt kívánok! Paulette Lestafier Camille beharapta az ajkát. milyen színű a szeme. Valahogy csak sikerül megoldanunk. Camille felállt az ágyra. 134 . Lehet. sápadtkék tinta: Kisasszony. Kesslerék könyvén kívül. mert valami olyasmit akart sugallni. Dohszagot és iskolai menzaszagot. Puha. Camille nagyon óvatosan kibontotta. Egy mentegetődző levélkét is talált a sál mellett. Kis idő múlva Franck bekopogott Camille-hoz. hogy frissen kötötte valaki? A színek. Oké. A szomszéd szépfiú gyanús ajándéka. milyen csúnya.csak egy hetet kell kibírnunk. – Mi ez? A fiú kiment. nyakába kanyarította a sálat. elég sajátságosan követték egymást. nagyon hosszú. – Igen! Franck egy csomagot dobott az ágyára. mint egy boát. egy szál. nagyon lazán és elég rosszul kötött sál: egy lyuk. Ó. Ó. Az lesz a legegyszerűbb. A szörnyű csomagolópapírt láthatólag többször felhasználták már. De nem. hogy felmosórongy van benne.. és megmutatta a márkinak. márpedig az nem igazán számított. négyszögletes csomag volt. két csomó. úgyhogy mindenféle színt belekötöttem. izé. és furcsa szagot árasztott. Ez a karácsony is elmúlt. egy szál...... Vajon ki ez a Paulette? Franck édesanyja? Camille az éjszaka közepén fejezte be a könyvet. hogy „mások bezzeg létrehozzák az életművüket”. stb. egy lyuk. Franck nem tudta megmondani. ez volt az egyetlen ajándéka. egy sál volt. milyen gyönyörű.

– Félsz? – Igen... A rakpart felé ment haza. abszurd sálján és a katonai sapkán. vastag kamionos pulóverén. és könyörgött. ahol a sok pénz azt nyújtotta. „They won’t let me go in the shop.14 Újra a régi nóta: alvás. és úgy reszketett. Franck nem szólt többé hozzá. – Na ne röhögtess már! Épp hogy nagyon szűk! Gyerünk. és a térdét átölelve Vivaldit hallgatott. I am too dirty. hogy vegyen neki egy táskát Vuittonnál...” A japán lány elfintorodott.. túl bő farmerján. A hideg már nem kínozta annyira.. – Igen.. Ez a fajta beszélgetés közte és a szerencsétlen tudata között órákon át rágcsálta az agyát. de már kifizette a maga részvételi díját. – Ki kell mozdulni – győzködte magát. Carine szervezett egy bulit szilveszterre. Camille váratlanul ráfordult a Montaigne sugárútra. Az őrök igazán lenyűgözőek. Megnézte Boticellit a Luxembourgban. a hatalmat és a gőgöt. hogy kimozdulok.. mint Buridan.. egyedül evett. a Grand Palais tetejét és a Petit Palais lépcsőjét. Mindenáron oda akart neki adni négy ötszáz euróst. Éjszakánként Franck általában nem volt otthon. nagyon tágas odabent.. Akkor is úgy érzem. Camille széttárta a karját: „Look.. meló. de még mindig ezt volt a legnehezebb elviselnie. ami a legkevésbé vonzó benne: a rossz ízlést. amikor meglátta a Vuillard előtt húzódó sort. Zao Wou-Kit a Jeu de paume-ban. Camille-nak semmi kedve nem volt elmenni. Camille néha-néha kimozdult. A melóban nem volt semmi említésre méltó. Camille meggyorsította a lépteit a Chez Malo kirakata előtt: túl sok az emlék. 135 . a szirupodnak úgyis erjedt szaga van. Szörnyű volt! Végül lerajzolta a sorban álló embereket. Egy japán nő odament hozzá.. de nem szeretek. a Márkinők és a Vintimille tér között. mintha élet-halál kérdésről lenne szó. foglyul ejtve Pont-Aven. Camille gyűlölte ezt a negyedet. és tíz méterrel arrébb ment oda valakihez. amikor elveszek saját magamban. elrakta a pénzt.. hogy békén hagyják. És ráadásul szemben Gaugin kiállítás volt! Micsoda dilemma! Vuillard is jó.. amit Philibert-től kapott kölcsön. – Mitől? – Félek. amennyire tudta. Egyedül ment haza. de Gaugin! Igazi óriás! Camille ott állt. Look at mee. egyedül aludt.. – Miért nem szeretsz? – Nem tudom... hogy felrázzák a leülepedett szirupot. Meg aztán.. és Camille elkerülte. Hogy lássa.” A nő végignézett a cipőjén. Csatangolok. metró. de akkor már elszörnyedt.

. de egyelőre még nem tudta rászánni magát. mert különben te nem tudsz bejönni. Elnevette magát. – Csak az én nagymamám tud ennyire szépen kötni! Camille elmosolyodott. hogy ő is hordani fogja. – Biztos vagyok. Hogy megköszönd. Kinőtt már az efféle kretén játékokból.. nem hallotta a vekkert. és dühöngeni sem volt ereje. amikor megmutatta nekem. emlékeztetve rá Camille-t. – Egyáltalán nem muszáj hordanod! – De nagyon tetszik.. Másnap fél tizenegy felé került elő a szobájából.. ott találta Franckot az ajtó előtt: – Itthon felejtetted a kulcsaidat? – . – Mi az édesanyád címe? Franck megdermedt a mosogató előtt. Francknak gombóc volt a torkában: – Ho. csak azt sajnálja majd.. – Jól vagy? – Kivagyok. – Itthon leszel három körül? – Hogy beengedjelek? – Igen. – Soha nem veszel ki szabadságra? – De. most január első napjaiban. nem is zuhanyozott. Látnád Philibert-ét! – Az milyen? – Zöld és narancssárga. kitöltött egy liter kávét. Camille vállat vont.. nem füvezett.. hanem a nagymamám! – pontosította megkönnyebbülten.. mint egy zombi: – Oké. hogy megigya. – Soha nem mozdulsz ki sehová? – Néha előfordul.Amikor aznap este hazament. különben kivágnak. De.. hogy nem csókolhatja meg a nagymamád kezét köszönetképpen.. 136 .. – Miért kérdezed? – Hogy megköszönjem neki. Camille kinézett az ablakon. Franck lehajtotta a fejét... – És figyelj. – Már régóta vársz? Franck szerencsétlen képpel a szájára mutatott. Teljesen szét volt esve. a költözéshez. Franck leült vele szemben. hogy kimossa a csészéjét. Azt nem az anyám csinálta. – Itthon. – Én mindenesetre ugrottam egy nagyot. Felállt. hogy nem szabad beszélnie. és le sem barmolta Camillet. most mennem kell.. Mit? – Hát a sálat! – Á.. Franck beesett az ágyba. a tiéd még semmi.. Camille már a konyhában volt. de most nem megyek el.

Ebben a pillanatban megszólalt a telefonja. Hogy mi? Hagyjam a lányt? Igen. főnök. Soha nem találta a szavakat. Philibert ugyanis tudta. hogy közben nem váltok nevetségessé.. A vele való beszélgetés olyan volt. főnök. Oké. épp erre gondoltam. Nehézkesen bandukolt le a lépcsőn. és ő ravasz volt. épp most próbálok magamba bolondítani egy lányt. pardon. és autós újságokat lapozgatni a vécén? Szuper. már kész vagyok.. mint amilyennek látszik. csak hogy megnevettesse. elintézem. aki sokkal okosabb. Azt hittem. Hogy kit? Nem. De már mondtam. hogy a természetes viselkedésünkre gondoltál. És a végére ez már nagyon dühítő tudott lenni. hogy nyakig vannak. füvet szívni.” – A főnököm volt – mondta Camille-nak bárgyú mosollyal.. Ti vagytok az egyedüliek a világon az általam ismert emberek közül. jövök.. ezért kellett állandóan idegeskednie. tisztában vagy vele. hogy ti ketten vagytok azok. és közben mégis úgy érezte. Tudom. a francba! Nagyon el volt keseredve. nagyon szeretett vele beszélgetni. 137 . hogy fütyültök mindenre. és kész. és abban a pillanatban küldte a sarokba a labdát. Visszatérés a húsz éves kori ketrecbe.... Ha bármilyen más csaj van mellette. még nem hívtam fel. úgyhogy ez több időt vesz igénybe. mintha meglepődnék. hogy ő nem akkora bunkó. Philibert-rel ugyanez volt a helyzet. nehogy becsapódjon. elindult. egyszerűen leteszi a telefont. amikor eljöttem a nagyitól: szerencse. Mi a francot fog csinálni Kermadec-nél? Piálni. ha bohócnak tartalak titeket? – Ó. Camille ránézett: – Mondd csak. csak a szavakkal van bajban. hogy a főnök volt. mint én. Franck nem válaszolt rögtön: – Nem. undok ez a lány. hogy valószínűleg nem tud jönni. Hogy ti képesek vagytok úgy élni. megnézni az összes DVD-t.. akik képesek ezeket az ocsmányságokat hordani úgy. Várjon egy kicsit.. hogy nem is annyira hülye.. mint máskor. „Jövök. főnök.– Igen. Franck eltörölgette a csészét. De hát Jean-Luc ezt bőven meg tudja csinálni. Aznap szórakozottan vitte a műszakot. De ennek azt mondta. a szabadságotokra gondolok. Nem. de cseppet sem hülye. Igen.. Most rögtön felhívom. mint egy pingpongjátszma: Camille kivárta az ütemet. hogy most valami kedveset mondtál? – Az kedves.. zajongtak és verekedtek a galambok. hogy el kell innen mennie.. A feje fölött burukkoltak. biztosan igaza van. amikor az ember a legkevésbé várta. és az utolsó pillanatban fogta vissza az ajtót. vagyis visszaküldte a poént. hogy megértsék. Nincs szerencséje: egyszer akart valami filozofikus izét mondani. úgy tett. azt hiszem. – Tényleg? – csodálkozott Camille. és ez jó..

Szar az élet. mert le kellett mennie a mosodába. és bevágta őket a dunnahuzatba. amit a nagymamája kötött. a főnök lebarmolta. és ennek ellenére szép marad. Összeszedte a cuccait.. 138 . aki képes hordani azt a sálat. utána hazament aludni.. benézett a cukrászokhoz. hogy nem hívta fel a régi segédjét. Mielőtt elment.A világ egyetlen olyan csaja. soha nem lesz az övé. Csak egy órát aludt.

. mintha meg sem ismerné. betette a ruháit. semmi. egy percig nem mozdult. Egyébként sok mindenről reklámok jutottak eszébe. Camille felnézett az órára és felsóhajtott. Belekezdett egy kis játékba: képzeld el.. Ha december 29-én délután ötkor belépnél a Bourdonnais sugárúton lévő szakadt mosodába. Először azt gondolnád.. de mindig visszatérne hozzá a tekinteted.. meglátta őt. Tehát nem bámulnád tovább. zsebre dugta a kezét és összehúzta a szemét. Az egyik szárítógép most leállt. hogy fiú. azt mondanád: a francba. és olvasott. Az undornak vagy a habozásnak nyoma sem volt rajta. és kivett belőle egy dzsekit és egy foszladozó hálózsákot. 139 .. Megpróbálnál másfelé nézni. A keze és a nyaka miatt.. Vagy talán a fény? Igen. A hetes számú gép mellett ült. csak egy kis rebbenés. – A szárnyaid? – kérdezte Franck a szatyorra mutatva. amit ismerősök adnak. de Camille nem vette észre. van-e aprója.15 Na tessék. – Micsoda? – Nem. mert sokat nézte a tévét. miközben a világ összeomlik körülötte. Mint az első alkalommal. Alig volt ez mosoly. Franck pontosan tudta. amikor kicsi volt. de mindenképpen nagyon nőies fickó. Ejnye. Egyetlen normálisan működő lány sem teszi be a cuccait a szárítóba egy hajléktalan után. meg mert olyan furcsán simogatja az ujja hegyével az alsó ajkát. Mintha el akarná rejteni a testét. Franck leült vele szemben. Egy angyal. Azért lennének kétségeid. Igen. Mert van ott valami. a vizes ruhák egy táskában a térde között. Camille felállt. Egyből próbára teheti az elméletét. Valahogy furcsa körülötte az aura. végül rámosolygott. és megkérdezte Franckot.. Camille most felnézett. Egy hajléktalan lépett oda a géphez. Camille már ott volt. mit mondanál róla? Elnyúlt a műanyag széken. Talán nem buzi. Franckot Philibert-nél is mindig elbűvölte ez a dolog. amikor megismerik egymást. meg sem rándult. Lehet.. hogy mégiscsak lány? Egy zsákba öltözött lány. apró jel.. Vagyis. nem lennél biztos benne. hogy december 29-én délután ötkor belépsz a Bourdonnais sugárúton lévő szakadt önkiszolgáló mosodába. és életedben először látod ezt az arcot. Ez az. miről beszél: tizenöt év önkiszolgáló mosodai tapasztalat állt mögötte. de érdekes. Biztosan azért. bekapcsolta a gépet. Le nem vette a szemét Camille arcáról.. Hogyan képesek ennyire koncentrálni? Erről egy reklám jutott az eszébe: egy alak szép nyugodtan eszi a Boursin sajtját. és észrevennéd ezt a lényt a bánatos neonfényben.

– Mikor mész? – Eredetileg úgy volt. Paulette miatt.. Nincs kedvem beszélni róla.. – Miről szól? – Ó.Utána visszaült a helyére... hogy a nyár végétől lesz egy helyem. – Mit olvasol? – Egy útinaplót. de nagyon szeretem. megmondom őszintén. érdekelne-e téged. – És jó? – Szuper. és kinyitotta a könyvét. gyomok. de aztán mégis Franckhoz fordult: – Figyelj. Képzeld. Camille úgy tett. nem szívsz te túl sokat mostanában? – Szóval mégiscsak normális lány vagy. Camille már majdnem újra belemerült a könyvébe. hogy egyáltalán nem érdekel. – Csalódtál? – Nem. Beszélj inkább az útinaplódról. Némelyik nagyon híres. – Mi van vele? – Pfff. 140 . Egy vadnyúl. de most szarba kerültem. Franck egy kicsit csalódott volt. Egyébként ezért is megyek Londonba melózni. – Nem. hogy nem értek belőle semmit.... Éppen a nagymamám miatt.. – És hogy tetszett? – Az a baj. hogy normális lány vagyok! – ... Agyára mentek a tökéletes emberek... Hogy megtanuljak angolul. Camille mellé húzta a székét. amikor elmesélsz valamit.... – Mit nevetsz? Talán hülyeséget mondtam? Franck legyintett. Pitypangok... – De biztos láttad már néhány rajzát... a festőt.. Franck! – Igen? – Mit gondolsz. – Ismered Albrecht Dürert? – Az írót? – Nem. Nem tudom. – Soha nem hallottam róla. lesz még időd beszerelni? – . tegnap újra meghallgattam Marvint.... – Nem tudom elmagyarázni. mintha képzeletbeli cigarettát illesztene az ajkához: – Hé. – Miért mondod ezt? Persze. ha veszek egy mosó-szárító gépet Philibert-nek karácsonyra.. – Tényleg? – Igen.

– Dürer nekem az isten. Folytassam? – Igen. Túlságosan hullák vagyunk. szép mondatokat tudnánk mondani. amiket itt-ott felcsíptünk. Tragédia. Lehet. 1520-21-ben. hogy a kép örökre halhatatlanná tegye őt. hogy locsogjunk-fecsegjünk. ő nagyon jó. mint a többiek.. Rabszolgaélet. amikor rájött. Majd megmutatom.. Több évnyi biztos meló. recepttöredékeket cserélünk. példaképekre gondolsz? Igen. Robuchon. Mi nem vagyunk bőbeszédűek. – Ha jól ki tudnánk magunkat fejezni. Aki megszámlálta a garasait. Nem jó semmire. hogy becsapták a vámosok. Mit tudom én.. aki gyakran lelépett a feleségétől.. hogy nem ezt a melót csinálnánk. – De ti szakácsok csak beszéltek egymással? Elmesélitek a tapasztalataitokat? – Nem igazán. Dürer tehát a hóna alá csapta a feleségét és a szolgálóját. hogy komoly oka volt erre az utazásra. Ismered Chapelt? – Nem. Miksa császár pártfogását élvezte. De ezt csak úgy mondom. Vagyis nem annyira. Ducasse? – Á. hogy élek. és egy kicsit gőgös is. Állati. Carème. – Senderst? – Azt az alakot a Lucas Cartonnál? – Igen.. – Bocuse. – Miért? – Csak. Szóval.. macsó.. éppen azért. Szóval kevésbé ismertek. hogy ismered.– . de nem híresek. ismerem. – Pacaud-t? – Nem. hogy nem lenne szabad úgy néznem rá. El tudod képzelni? – Dürer számára ez maga volt az áldás. a megélhetése.. – Először is tudni kell. Dürer írta a németalföldi utazásáról. Tulajdonképpen azt bizonyítja.. hogy behízelegje magát 141 . Nem ér semmit az egész. de ritkán megyünk ennél messzebb. Curnonsky? – Hát. együgyű volt. Izé.. akkor világos. Na. Csakhogy nem volt szerencséje: Miksa hamarosan feldobta a prakkert. mert nem mozdulnak ki a konyhájukból. Szóval.. Neked is vannak isteneid? – Hát. Hogy lehet az? – Várj csak. ettől csak még emberibb lesz. és dühbe gurult. a könyved? – Ja igen. vannak. A festmény néhány év múlva valóban elkészült. no meg a családja és a műtermében dolgozó emberek megélhetése függött tőle. a könyvem. A bizonyíték. ez nem túl fontos. Egy olyan napló. – Szakácsok. úgyhogy lőttek a biztos jövedelemnek. Láttad. Miksa abszolút megalomán alak volt.. – Na. aki őrült rendelést adott neki: fesse meg egy óriási hadjárat élén. csak valahogy így képzelem.. Legalábbis én azonnal abbahagynám. mert fogalmam sincs róla. Egészen addig I. hogy ő is egy teljesen normális alak volt. de ő a befutó. Nekem ő és Pacaud a nagy mesterek. Van is egy könyv tőle a szobámban.. Nem olyan ismertek. – Kár. Escoffier.. és több mint ötvenkét méter hosszú lett. Vannak más isteneim is. így névről. mint egy istenre. ötleteket. De igaz. haspók. és a többi.vagy naptárféleség.. Megmutatunk egymásnak néhány trükköt... hogy baromi nagyot tévedek... sok pénzt veszített szerencsejátékon. de soha nem jártam ott. nem szeretek magamról beszélni.

a szokásokon.. utána a gépre könyökölt. fahéjat.. amikor a bálna miatt kitérőt tett. sőt. egy oroszlánt. vett egy rakás Újvilágból frissen érkezett csecsebecsét: egy papagájt. hogy visszakapja azt a juttatást. stb. a művészeknél. milyenek. mégsem vagy olyan erős. az. – Camille elmosolyodott – Biztosan a sapka tehet róla. Olyan volt. Philibert-nek nyilván csíkos gatyái vannak. nem akarom. a leendő császárnál. Franck sóhajtva felállt. Ugyanaz a gőg. – Igazad van. egy gyertyatartót. nem. elkapott valami szart. Csak alsógatyákban vagyok erős. korallágacskákat. ugyanazok a kitágult orrlukak. Melóznál. egy rózsafüzérét. – Á. mennyire tetszik neki. mert abszolút fontos volt. mintha provokálna: „Ti is.. – Nem. látod. hajdani pártfogója lányánál. megcsodálta a munkájukat. Ugyanez vár rátok is!” – Mutasd! – Ez itt. – És hogy végződik a történet? Végül hozzájutott a léhez? – Igen. nem kell látnom őket.V. hogy még az apja arcképét sem volt hajlandó elfogadni Dürertől. hogy meglásd az alsógatyáimat. nem takarítanál. hanem azt csinálnád.. – Fordulj el. pedig egyenesen neki festette! Úgyhogy Dürer gyorsan elcserélte egy kelmére. igen. – Ó. – És ez a koponya? Hát nem hihetetlen? Olyan. De legjobban a portréit szeretem.. egy jávorszarvasbőr csizmát. de milyen áron! A kövér Margit elutasította. nézd. nézd! – Nem.. Hallgatás. Mint egy megszállott. egy zablát. Franck betette a ruháit. És persze rajzolt. mint egy kisfiú. és bármit is rajzolt: egy papagájt. mintha a szemünkbe vigyorogna. de te biztosan olyan tapadós kis boxereket hordasz. ott egy szabad gép. Károlynál.. Mert ha az lennél. tudom. Szerintem a cserekereskedelem zseniális húzás volt. egy páviánt. te szépnek találod? – Egy kicsit tenyérbemászó arca van. de erős vagy... és ez a szép fiatalember. 142 . Mindenen elcsodálkozott. mint ez a fickó. – Az micsoda? – Gyere. akkor jutott a művészete csúcspontjára. de ettől még eszményi turistaként viselkedett. nem értek hozzá! – De ehhez nem kell érteni! Nézd ezt az öregembert. és Ausztriai Margitnál. tulajdonképpen cserekereskedelmet folytatott velük: a te tudásodat az enyém ellenében. amelyeknek írás van a derekán. – Hú. Még egy hosszabb kitérőt is tett.. fiúk. hogy milyen fölényes könnyedséggel rajzolta meg őket. tiszteletét tette a hűbérurainál. Tehát az elején kicsit izgatott volt. Valami tengeri lázat. – Ennyit a körülményekről. szabályosan belehalok. Azért legalább süsd le a szemed. csak hogy megnézhessen egy partra sodródott és már oszladozó bálnát az Északi-tenger partján.. az arcokon. nem? – Csak a sapka miatt. mint te. Nézd. Azután beteg is lett.. egy teknőspáncélt. éppen akkor. a ruhákon. Ötvenéves volt.. egy csecsebecséért a feleségemnek vagy egy nyúlszőr kabátért. az arcképed egy vacsoráért. ez a ribanc odáig ment.. Én imádtam volna abban a korszakban élni. meglátogatta az összes templomot. elment a fél doboz mosóporáért. azt hiszem. milyen büszke? Mennyire magabiztosnak látszik? Kicsit olyan. vagy a fogadóst. Ezek az út során leginkább csereszközök voltak. Az. – Igazán.

dolgozni. 143 . szabad vagy 31-én? – Talán el akarsz hívni buliba? – Nem. nem? Talán van még egy bevehető lőrés.– De az is valami. Tényleg.

Majd fizetem a taxit. – Köszönöm. Egy utolsó érv: utána úgyis elhúzok. Szarban vagyok. – Úgyis el kell mennem. megmosni a salátát. és az alvásidőm alatt betanítlak. nem azt várják el tőled. – De nem lesz rá időd. – Csalódtál. ezért foglak előre felkészíteni.. – De van már egy meghívásom. te aztán tökös csávó vagy! – Igazán csak a te érdekedben mondom! Lehet.. – Figyelj. ha emberek között leszel..... hogy találok valakit szilveszterre. hogy főzz! Csak hogy besegíts az előkészítésnél. – Nem gond. hogy szívességet kérek tőled. és olyan fickókkal beszélgetsz. Mert te halottak közt élsz. akik már nincsenek itt. – Mi az az előkészítés? – Hát előkészíted a dolgokat.16 – Mert hülye vagyok hozzá! – De figyelj. és soha többé nem látsz az életben.. mennyire nem érdekelnek az alsógatyáid! – Az a te bajod! – De miért nem? 144 . Megint fordulj el. megtisztítani a rókagombát.. akkor holnap találkozunk. és alaposan elmagyarázom.. leszedni a száráról és kimagozni a szőlőszemeket. Nem csoda. – És mikorra kell odaérned? – Nem tudom.. Állandóan egyedül vagy. máris késésben vagyok. – Nem. Ott leszel. – Oké. amikor megszólal a startpisztoly. – Majd mindent megmutatok... Jót fog tenni.. – . hogy ami az alsógatyámat illeti. megszáradtak a cuccaim. – Oké. hogy kicsit berozsdásodtál. – Na.. Holnap hazahozok néhány vacakot. – Na. – De én még erre sem vagyok képes. Megígértem a főnöknek. berozsdásodtam? – Igen.. hogy időt nyerjünk. mi? – Hú. Szóval egy rakás egyszerű dolgot. hogy válaszoljanak neked. Vedd úgy. tévedsz! – Ha tudnád.. mondjuk tízre.. – Otthon alszol ma este? – Nem. – Miért. – . – És mit kellene csinálnom? – Meghámozni a gesztenyét..

– És ez itt a késélező. hogy leszedjük a zsírt a húsról. hogy a gesztenyével nagyon szar dolgozni. ha úgy tetszik. nem lennék jó semmire – sóhajtotta. – És ezzel mit lehet csinálni? – Mindenféle csodákat. hogy vékony szeletekre vágjuk a zöldségeket. ez? A késes dobozom. Camille jól szórakozott. az a csontozókés. még van rajta ez a kis bolyhos izé. Nagyon vigyázz. Ezzel a nagyon finom pengéjűvel emeljük ki a hal csontvázát. hogy olyan lassú hozzá képest. mitől függ az életem? Egy rosszul csukódó. – Figyelsz. de hamar megtanulta a trükköt. hogy ne törjön össze. ez semmi.. ez a kicsi pedig a cselédkés – ilyen minden konyhában van. Ha elveszteném őket. A szülőmagok kigurultak az ujjai közül. más néven séf kés. Vagyis általában.. – És ez? – Ja. A gesztenyék után elmagyarázta. – Mehet? 145 . Oké. ezt a lehető legfinomabban kell lehúznod. Majd egyszer megmutatom. Ez micsoda? – Mire gondolsz? – Ez a kisbőrönd. de jól mulatott. ez mindenre jó. Miután leszedted a kemény héját. az a merev pengéjű. – Nahát. – Ja. mert szükséged lesz rá. – Látod.. és a párja. hogy össze ne törd őket. – Yes. így egy kicsit könnyebb megpucolni.. ugye? Előre szólok. Az ecseteim. Ezeket már forró vízbe áztattam. Majdnem gyerekkorom óta. hogy kell megtisztítani a rókagombát egy nedves konyharuhával. Ez csak dísznek van. a kis gerezdjeiknek egyben kell maradniuk. felkészültél? – Igen. El volt bűvölve Franck kezeitől. öreg doboztól.17 – Figyelek. vedd is el. – Mióta van meg? – Piff. Ez a nagy konyhakés. az utolsó pedig a sonkaszeletelő kés. – Megnézhetem? – Tessék. arra való. Dühöngött. – De az állati sokáig tart! – Pont ezért van szükség rád! Franck türelmes volt. az ízületek kibontására és a hús lapítására való. hogyan lehet a kés hegyével kimagozni a szemeket. és hogyan kell róla lekaparni a földet úgy. már nagyon régen nem használtam. Nagyon szeretném megtudni. Még a nagymamám vette a szakmunkásvizsgámra. Ez a hosszú a szeletelő kés. Ez a széles kés a húsok kicsontozására. – Mesélj róluk! – Mit meséljek? – Hogy mire valók. ez a kisebb arra.

de szerintem legalább este nyolcig ott leszel.. A saláta meg a többi biztos menni fog. Egyébként neked is jó pénzt fogok kialkudni. Nagy durranás lesz. Maximum egy óra. akivel együtt dolgozunk. Camille sodort magának egy cigarettát. hogy holnap reggel kilenckor kezdünk? – Nem. hogy csak rövid szünet lesz. Majd meglátod holnap este.– Oké.. kétszázhúsz euró fejenként. – A lábméreted? – 40-es. – Van edzőcipőd? – Igen. – Majd keresek egy nadrágot és egy kötényt. Délelőtt nincs kiszolgálás. Megpróbállak a lehető leghamarabb felmenteni.. Azt hiszem. – Nem a legjobb. – És te? – Pfff. Erre nem is akarok gondolni. De semmi baj. ez nem gond. – Nem aggódsz amiatt. – Figyelmeztetlek. – A főnököd azonnal rá fog jönni.. – És a te bulid hol van? – Bobignyben. de egy alkalommal elmegy. de este több mint hatvan adagot csinálunk. – De. nincs sok választása... a többit majd holnap megtanulod. – Az biztos! De ami azt illeti. nagy gond. alaposan megfizetik. Egy csajnál. – Ó. de. közben Franck rendbe tette a konyhát. Mi a méreted? – Nem tudom. A szilveszteri vacsora mindig igazi gályarabság. 146 . – Mindenki minden menüt kipróbálhat. hogy szart sem érek.

Igen. oké? – El vagyok bűvölve.. A bögrét egy polcra tette. csak annyit mondunk: „igen. A fiúhoz fordult: – Hogy is hívják? – Marcnak. – Mit tud? – Semmit. Szerencsére főtt már a kávé.. főnök”. ha leülhetne. de majd meglátod. hanem a segédével. – Megmutatta. uram”. egy frissen sült kisinas. – Leülhetek? – Nem.18 – Na gyerünk! Majd ott iszunk egy kávét. főnök. főnök. uram. vagy „igen. faszfej. – Itt van már? – A hűtőkamrában. – Íme. – Miért nem? – Egy konyhában nem teszünk fel kérdéseket. és egy legyintéssel elhajtotta őket. – Neked nem vele lesz dolgod.. – Akkor tessék – és hatalmas kupac gesztenyét tett le Camille elé. rád bízom Camille-t. és munkához látott. – De hát eltűnök ebben a gatyában! – Nem vészes.. – Rendben. Franck bemutatta Camille-t egy még félálomban lévő nagydarab fickónak: – Ez itt Sebastien. a big boss. Negyedórával később – már fájt a keze – valaki szólt hozzá: – Minden rendben? Camille felnézett. Ő a konyhai felügyelő. Futólépésben rohantak át a Mars-mezőn. mit kell csinálni a gesztenyékkel? – Igen. A főnök csak mordult egyet. Hirtelen szörnyű meleg lett. hogy átöltözzék. – Igen. 147 . és megdermedt. De miért is fogadta el ezt a melót? Sokkal gyorsabban haladna. hogy azt nagyon jól. hogy máris milyen lázas és összeszedett tevékenység zajlik a konyhában. Camille-t meglepte. – Mmmm. Ma ő a főnököd. És elment.

. a nagy motorjával. Nagyon halkan odaszólt a mellette dolgozó fiúhoz. Senki nem beszélt. Amikor elment. Nagyon szépnek talállak. tökéletesen simára vasalt zubbony. a hátára tapadó száz csajával. a lába.Nem ismerte meg. és még valamije. Camille egészen odavolt a gyönyörűségtől. a háta. Állati keményen melóztok! – Akarsz nevetni? Ez még semmi nem volt. meglökött egy fickót. Camille keservesen fintorogva emelte fel a fejét. – Velünk eszel? – kérdezte Franck. a nagy hülye. makulátlanul tiszta kötény és konyharuha. de jó. Nagyobbnak és sokkal nyugodtabbnak tűnt. a zsebében hegyes kendő. hogy állati jó. A főnök és a séf után ő a harmadik a csapatban. és nem tudta eldönteni. mint melegítőben. Sőt azt mondhatnám. Rájött. a nyeles edények koccanását és a lengőajtó csapódását lehetett hallani. hogy tulajdonképpen nem is ismeri. ez az állandóan puffogó.. a csuklója. hogy egy morzsát se veszítsen a látványból. hencegős alak. meg az ötpercenként csengő telefont a főnök irodájából.. A távolban látta a háttal álló Franckot. – Mi van? – Semmi. – De. Egyébként majd meglátod. igen. mint a séffel. de Lestafiert kíváncsian figyeli. Hú. a sapka katonásan ült a fején. Nagy barom. A séfre felügyel. Camille még soha nem látta otthon másban. – Muszáj? – Nem. csak nem emlékezett rá pontosan. Egyelőre még nincsenek is vendégek! 148 . mije.. rajta kerek gombok két sorban. és még rá is förmedt. hogy kibillentse a zavarából. Fényes nadrág. ez a kis vidéki matador a nagy pofájával. Minden rendben? – Igen. ez igazán durva. – Biztosan az egyenruha varázsa – tette hozzá mosolyogva Camille. Az a legnehezebb. és most nagyon szépnek találta. nehogy lebaltázzák. és ő felügyeli a húsokat. – Cssss. ő. a keze.. Fájt a tarkója. És tessék. hogy elérkezett a pihenő ideje. mint máskor.. – Igen. mit csináljon: csak a munkájára figyeljen. – Az nehéz meló? A pattanásos fiú az égre emelte a szemét: – Állatira. igen. hogy a főnök inkább vele beszél. – Franck mit csinál? – Kicsoda? – Lestafier. biztosan. vagy nézzen föl időnként. akarata ellenére elpirult. – Ő a szószos. – Ahogy akarod. – És jó? – Igen. a neve kék cérnával ráhímezve. Amikor a főnök tapsolt. a lábfeje. Csak a kések csattogását. – Akkor inkább járok egyet.

kérem? – Asztalnál ülünk. Az előbb mondtam önnek. Viszonthallásra. kérem? – Camille. Beszélhetnék Philibert-rel. Aliénor de la Durbelliére vagyok. – Ne menj ki rögtön. Egyedül szeretnék lenni. volt ott mindenféle méretű. Gyerekhang szólt bele: – Jónapot.. – Csak ennyi: Camille? – Igen. – Nagyszerű. és nagyító alatt átvizsgálni. – És ez? – Kristályvirág. semmi. Csakennyi kisasszony... ez aztán tiszta lesz! – Erről van szó. – És ez? – Spenóthajtás. és leült egy padra az Eiffel-torony lábánál. különben megfázol. – Mindenképpen enned kell valamit.. nem. Camille rendelt egy undorító szendvicset egy turistáknak fenntartott bódéban. de éppen asztalnál ülünk. Franck vállat vont. alakú és színű saláta. de szép neve van! 149 . Viszonthallásra. – Jaj.. – Nem akarod. hogy csókolom és boldog újévet kívánok neki. – Izé. Átadhatok neki egy üzenetet? – Miért. ugye? – Oké. De mit akart ez jelenteni? Mi a frász folyik ott? Szegény Philibert.– Hát akkor. hogy megmosta és megszárította a salátaleveleket. kis szarcsimbók. – Öt különböző vízben? – Igen. hogy veled menjek? – Nem. Kihez van szerencsém? Camille zavarba jött. Camille őrült sok időt töltött azzal. – Na. – Á. Beütötte a mobiljába a kastély számát. Hiányzott neki Philibert. csak mondja meg neki.. papa. Camille még soha nem látott ilyesmit. hűlj egy kicsit. – És ez micsoda? – Bíborcsiga. Mindegyik levelet át kellett forgatni. – De itt leszel egy óra múlva. – Megismételné a nevét. nincs ott? – Itt van. rendben. hallod? – Igen. – És ez? – Ruccola saláta. – Rendben. Nem.

és csak azután beleszórni különféle hideg edényekbe. Camille befogta a száját. Légies mozdulattal rázott egy kiskanalat. aki szép csendben folyamatosan káromkodott.. – Mit akarsz csinálni? – Nem tudom. és hol az egyik.. Pfuj! Egyáltalán nem szerette a vajat. mogyorót tört. Diót.. és felsóhajtott. A pincérek kávét hordtak ki azoknak. A mellette álló fiú arabeszkeket rajzolt egy háromszögletű tányéron fekvő libamájszelet köré. Egyszer megijedt.– Téged honnan szalajtottak? – kérdezte a szomszédja. – Kis habzsák? – Az van. Sébastien odahívta a főnököt. gyakorlásra használom. hogy a lehető legjobban felhúzza őket... de az ötödikre valahogy elkapta a dolgot. volt. akik kérték. gyerekek! Fejét csóválva otthagyta őket.. hogy a nyomás minden perccel egy fokot emelkedik. és egyenként mindegyiket megszárította egy itatóspapíron. a főnök pedig hangos toronyórát játszott: – Tizenhét óra huszonnyolc. uraim. Nem volt vele elégedett. – Megpróbálhatom? – Gyerünk! – Félek. de tudjátok. mi a legrosszabb? Tudjátok.. – Megtöltenéd? – Mire kell? – Csak egy ötlet. – félek. ez bohóckodás – dörögte a főnök a konyha másik végéből –. – Á. Mintha arra hajtott volna. Kis rozsdamentes acél lábaskákba kellett tennie őket. Nem vagyunk a Disney-nél. minden tányérkára egy guriga édes és egy guriga sózott vaj került. Nem volt szabad tévednie. – Ez nem igazi konyhaművészet. és érezni lehetett. aki ki sem nyitotta a száját. és kénytelen volt az egyiket megkóstolni a kése hegyével.. miután megnézte a cikkcakkokat. Camille bánatosan vállat vont. Valami eredeti dolgot. rákönyökölt a munkaasztalra. hol a másik lábát emelte föl. és nyelvét kidugva rajzolt három kicsi kacsát. – Mi ez az ökörség? Nézzen oda az ember. hajrá. fügét hámozott. úgyhogy megkétszerezte a figyelmét. Az első négy kísérlet siralmasra sikeredett. uraim. Tizennyolc óra tizenhét. Volt. ez csak maradék. Előre hajolt.. Tizennyolc óra három. De nincs fecskendőtök vagy valami ilyesmitek? – Hát. hogy nem. és visszafordult a salátákhoz. mi fog engem megölni? Hogy azok az 150 . nem. hogy elrontom. – Nem. Utána finomfűszereket mosott.. uraim. Camille-nak most nem volt dolga. átsimogatott egy nagy kupac rókagombát és kis vajgurigákat gyúrt két barázdált spatula között. Nézd meg a fiókban. ez nagyon jó! Meg tudnád csinálni még egyszer? – Nem – nevetett Camille.. pedig szép volt. hogy pihentesse kicsit. hogy nézze meg ő is.. hogy talán eltévesztette...

. Nem szólok hozzád. A főnök egy nagyon elegáns fickóval beszélgetett az irodában. ma ünnepnap van. jópofa. és összeráncolta a szemöldökét. főnök! – Ezzel soha nem leszek kész – nyafogta Camille. kisasszony.. – Igen. Mi nem érünk tűzhöz. hogy valami kiváltságos küldetésük van... Jól ismered Lestafier-t? – Nem. főnök” – suttogta a másik. ez az örökös játékunk. semmi. Segítesz a kagylóknál is? – Ki kell őket nyitni? – Nem. majd én adogatom a tányérokat. hogy rámázolja a baromfiudvarát hatvan tányérra. csodálkoznék is. Helyet cseréltek. – Á.. – Ez az egyes számú szabály. Túl vidámnak találta őket. – Jobb lett volna. tempó. – Az ott egy vendég? 151 . Gyerünk. Mi nyitjuk meg a bált. és ez nem nagyon tetszett neki. itt a jó mártás. két fekete gyorsan felmosta és felszárította a padlót. ha ők már visszajöttek. Sébastien vágta a libamájszeleteket. – Nem morbid egy kicsit? – Nem. igen. te hámoztad a zöldalmákat? – Igen. – Megtesszük.idióták imádni fogják. ami tőlünk telik. – Mitől piros? – Egy kis céklát tettem bele. Gyerünk. ha hallgatok. – Jól szórakoztok? – kérdezte tréfásan. Nézd. Azok. megszórta durván őrölt sóval és borssal. akkor is megvetnek minket. nem. De legalább már ezt is megtanultad. Na. Itt vannak. és ha a lelkünket kitesszük. – Csak csinálj minden tányérra egyet! – Balra vagy jobbra? – Balra logikusabb lenne. Mi később megyünk. Camille rajzolt. Miközben a szakácsok elmentek vacsorázni. csak megszépíteni. és akkor megyünk enni. – Hová mennek a többiek? – Enni. úgy érzik. kicsikém! – Mondd azt neki: „igen. akik a meleg ételeket készítik. A francba! Ez inkább pulykára hasonlít. – Bocs. ugye nem fog felmelegedni ez az izé? – Ezt miért mondta? – Hagyd. majd átadta a tányért egy harmadik fickónak. Franck mögéjük lépett. Ma az emberek erre vágynak: bohóckodásra! Igaz is. tegye meg nekem azt a szívességet. Ráadásul már nincs is más választásod. – Miért? – Nem.. aki fejedelmi mozdulatokkal elrendezte a salátát. Tényleg. – Nyugtass meg.

Franck éppen akkor ért oda Camille-hoz. – . mint a nap. kincsem! Nem küldök csókot. Igen. asszonyom. még nem ment el vérvételre. Az előbb beszélni akartam Philibert-rel. Igen. – Ott fenn mind ilyen szépek. Hogy mi? Ki nem szarja le a bojlert. Viszonthallásra. a lenyalt hajukkal és a hibátlan öltönyükkel. most már nincs kedvem elmenni. hogy boldog újévet kívánjak neki. hölgyem. nézze el. Kérem.. a bojlerről lenne szó.. – Philou! Te vagy az. én vagyok.gen.. Jó napot. Igen. Kérem. tudsz még melót adni neki? – Szerinted? Amennyit csak akar! Például kezelhetné a szalamandrát. semmi baja! Szóval boldog új évet. beszélhetnék vele... Igen. Nem.. – Éppen ezt mondtam. Igen. Ez a Sébastien végül is elég kedves. de adom a kis hercegnődet.. – Vidám volt a hangja. 152 . A nap elején mi vagyunk tiszták. hogy lemaradtam az előadásról. Izé. nincs semmi baj a bojlerrel. – Ez a vacak itt.. – Miért vágsz ilyen arcot? – Mert. – Csak bízd rám. és sok puszi a húgaidnak.– Nem. csak nyolcszor dadogott. úgy változik a helyzet: mi bűzlünk. ugye? – kérdezte Franck. a főpincér. – De nem. – Jól vagy? – Szuperül. – Várj csak.. Állati jól néz ki. hogy zavarom. – Sébastien.. ha akarsz. Philibert lakótársa.. – Hú... Úgy érezném. Franck de Lestafier vagyok. nyulacskám? Boldog újévet.. Franck nem zárta be őt a konyhaszekrénybe. – Most már valószínűleg megint az asztalnál ülnek.. erről jut eszembe. Nem. de egy kis takonypóc elhajtott. De csak azoknak. amikor a lány végzett az utolsó sor tányérral is. – Most már elmehetsz. – Igen.. Rákacsintott Camille-ra aki mosolyogva visszanyelte a füstöt. és ahogy múlik az idő. ők meg ragyognak. akiknek szép nagy cicijük van! Camille a szemöldökét ráncolva vette át a telefont. olyan grill-féleség. míg ők ott fent pólóban és farmerben porszívóznak.. úgy van. majd én felhívom. – Az micsoda? – kérdezte Camille. ő is nagyon sokat gondol Philibert-re. Süthetek egyet magamnak is? – Menj le enni nyugodtan. mocskosak vagyunk. ami süllyed meg emelkedik.. ő is sok puszit küld. Nem. Igen. Franck lekísérte.. Csinálnád te a pirítósokat? – Nem gond. – Halló.... ő is jó egészséget kíván.

– Gyerünk. és hogyan vágja le a héjukat. a főnök kitolta a pocakját a szűk átjáróba. pontosan milyen színre gondolsz. hogy ne stresszeljek. Olyan volt. A pincérek libasorban felsorakoztak az átjáróban a főnök előtt. nem szín alapján csináljuk. de valami piros rákféleség páncélja lehetett. hogyan vágja háromszögletűre a kenyérszeleteket. mint például a japán szakács. Franck csak konyharuhával tudta megemelni őket. és dühödt figyelemmel megvizsgálta. – Köszi. – A szín. Azok. Utána elrendezte a snidlingszálakat – Siess egy kicsit. de sokat káromkodott. Sébastien egy gémkapcsot vett elő a késes táskájából: – Tessék. Camille mindenféle izét tett egy tányérra. és amikor a nagyfőnök bólintott. aztán a szájához emeli. Minden lábas és serpenyő rézből készült. Elfojtott káromkodások hallatszottak. ami úgy nézett ki. sovány fickó – Camille rájött. Mutasd meg. Munka közben mindenki ügyelt rá. az egyik lábasba egy kis kanállal beszórt valamit. és összefonta a karját. még mindig hátulról. mások. Az arcokon szigorú fegyelem ült. Camille és Marc a borkorcsolyákat állították össze.. a másikba más valamit. Már nemigen mert kérdezősködni. és becsúsztatták egy vászonszalvéta ráncai közé. mint egy dobos a dobok előtt: egy fedelet megemelt itt. hogy ne lökje meg a szomszédját. – De én szín alapján csinálom. egyet ott.. Azután az egyik pincér elmagyarázta neki. Camille nagyon szeretett volna néhány bókot: „Ó. de Franck csak egyszótagos válaszokat adott neki. az egyik pincér fogát összeszorítva felemelte a nagy ezüsttálcát. csinálj egy mintapéldányt. vagy mi. Egy fiú állt vele szemben. mintha csipsz lett volna. – Uraim.. – Milyenre pirítsam? – Aranybarnára. de ha nem. Néha nyilván megégette magát. a szín. és nem is hibázott. akik még nem tették fel a sapkájukat. mert a kuktasapkája mindig a szemébe esett. Most meglátta Franckot.Mire visszamentek a helyükre. Néhányan meglehetősen nyugodtak maradtak. ma este nincs időnk finomkodni! Camille talált egy madzagot.. munkára. mert Camille látta. felkötötte a nadrágját. 153 . ez feeling kérdése. úgy hadonászott tűzhelyei fölött. aki odahajolt minden tányér fölé. és apró szivaccsal letisztogatta a tányért a lehetséges ujjnyomoktól s a kicsöppent mártástól. mintha a konyha hőmérséklete percenként egy fokot emelkedett volna.. hogy megrázza a kezét. hogy ő a séf – egyfolytában kérdésekkel nyaggatta. A pincérek felkapták a pirítósait. Camille. a robbanás szélén álltak. A légyzümmögést is meg lehetett hallani. Camille nagyon komolyan vette a feladatát. milyen csodálatos pirítósokat készítesz nekünk”. A magas. úgyhogy süss nekem egy mintapéldányt.. gyorsan megtették. megfordult a szél.

A főnök egyre idegesebb lett. vidd a tányérokat a mosogatóba. Lenyűgözte a látvány. Hány fok van ott. nehogy meglökj valakit! Camille-nak kikerekedett a szeme. húzz a francba. rozsdamentes acél tálakat. megemésztetik és kiüríttetik. Mennyi vázlat: kis terek. fejét csóválva visszament a helyére. Leül az ember egy kávéház teraszára. jegyzékbe vétetik. amikor a világ túlsó feléről származó gyökértelen emberekkel találkozott.. Micsoda szörnyű robot! De hogy bírják mindezt befalni? Mire jó ilyen mértékben megtölteni a bendőt? Még kidurrannak a végén! Mennyi is 220 euró? Majdnem 1500 frank. és mindig belekortyolt egy üveg vízbe. 154 . – Hiszen ebbe bele lehet dögleni. Ott. Az egyik fiú skarlátvörösen állt a grill mellett. miközben itt. Mindig akadt valami meghámozni. a mosogatóban dolgozó alacsony fiú csak bólintott.. Camille elnézte egy ideig. te kis széplélek! Camille elfáradt. – Beszél franciául? – Persze! Már húsz éve itt él! Na.. szűrőket és nyeles edényeket. koncentráljunk!” – ismételgette. és szép lassan elringatja a lányok élénk csacsogása – persze a szép olasz lányok nyilván pontosan ugyanazokat a csacsiságokat mondják. mennyi mindent vehet magának az ember ennyi pénzért! Ha jól gazdálkodik. Nyilván egy szót sem értett franciául. amikor átvette a kezéből a tányérokat. mint a világ bármelyik fiatal teremtése. Néhány órán belül minden véget ér. a tűzhelyek körül legalább negyven. Semmi nem volt elég meleg. sőt még ruhákhoz is. pimasz macskák – ezernyi csodához hozzájuthat ennyi pénzért az ember! Könyvekhez. felvágni. az ingatag kupacban egymásra halmozott nagy lábasokat. ócska kis Teréz anya-égői lázasan hunyorogni kezdtek: vajon honnan jön? Indiából? Pakisztánból? Vajon milyen lehetett az élete. Minden túl gyorsan ment. valahányszor odament a szárnyasaihoz (voltak ott a csirkénél sokkal kisebb. mit gondolsz? – Nem tudom. Semmi nem ment elég gyorsan. hogy idekerült? Milyen hajón jöhetett? Kit kellett megvesztegetnie? Minek a reményében? És milyen áron? Milyen lemondások és szorongás árán? Milyen jövő vár rá? Vajon hol él? Hányan laknak egy szobában? És hol vannak a gyerekei? Amikor észrevette. „Koncentráljunk. – Honnan jött a mosogatófiú? – Madagaszkárból. amelyek egy életen át kitartanak. arcok. és a homlokukat a vállukhoz dörgölték. Például Olaszországba. hogy jelenléte idegesíti a fiút. uraim. de vigyázz. megtisztítani vagy elrendezni való. míg vele szemben egyre jobban felgyorsult mindenki.. Fizikailag ezek a legnehezebb helyek. Itt egyetlen fehér ember sem volt a láthatáron. és mint mindig. Tessék. Camille munkája egyre fogyott. A szakácsok izzadtak. Minden túl volt sütve. Hú... még egy kis utazásra is futja belőle. miközben a vastag falú kávéscsészéket emelik a szájukhoz. amikor meglátta a serpenyőhegyeket. és kétszer nagyobb jószágok is). lemezekhez.. talán ötven is. Első pofára esés. mint a macskák..

. Charles mondta. Jól tudta. aki füstölt. és mindenkinek hozatott egy pohár pezsgőt. tisztában volt a gyöngeségével. összegyűrt. cserép alakú süteményeket hajtogatott. Lestafier úr. mert ünnep van.. főnök? – Ó! De jól adja! Az ön iránt érzett tiszteletemen emelek! – Boldog újévet.. Akkor veszítette el az érdeklődését a táplálkozás iránt.. te szemét! Jól van. mert olyan szerencsések. ahogyan másokat beborítanak a pattanások. – Boldog újévet... mint a gyárkémény. hogy nincs igaza. most már csak a cukrászt várjuk... kisasszony. plusz az italok ára. ez igazán hülyeség. Túl nyomasztó pillanatok voltak egy érzékeny egykének. kicsikém. persze hogy megcsókoljuk egymást! – És engem? – kérdezte Sébastien..Camille jól tudta.. és egy szív nélkül összeütött fogást tett le elé az asztalra: „Egyél. Lestafier. nem? Nem ülhetne le végre? – Nagyon jó ötlet! – jelentette ki a főnök – Jöjjön az irodámba. Egy magányos kislánynak. Sajnos. Ráadásul eljött az az idő. futás a zongorádhoz. Camille-t úgy kapta el a madárétvágy. Soha nem sikerült a sarokba szorítaniuk. hogy igazságtalanság elítélni másokat csak azért. Vagy amikor a szüleivel volt. Te. 220 euró egyetlen vacsoráért. Nem csókoljuk meg egymást? – Dehogynem. mert az evés ideje a szenvedés ideje is volt egyben. Camille már befejezte. aszalt gyümölcsökkel. és rágyújtott egy újabb cigarettára.. De nélkülük. álmodozott. gyümölcsöt. a szobájában. nem azért főzünk. Mindenki az evéssel kínozta. a tortabevonó mintákkal és a cukrozott gesztenyével. hiszen tele volt jószándékkal ez a kislány. ott mindjárt kifut valami! – Rendben. evett. jelentette ki. akkor emelni fogok. de amikor éhes volt. És Camille ezer alakban megfagyott. és tudta. De mégis. amikor nincs itthon? Ugye hiányzik?” Utána már túl késő volt. amikor az anyja már nem is főzött semmit. hogy a vendégek el voltak ragadtatva tőlük. most már veletek akarok maradni a végéig. eljátszott a csokoládéforgácsokkal. lovakat rajzolt. nem. hogy evett. vagy lemásolta JeanJacques Goldman dalszövegeit. Nem kért a siralmas világukból. hogy valami szépet hozzunk létre!” 155 . nem? Éjfélkor a főnök boldog újévet kívánt nekik. de mindig sikerült kivágnia magát.. narancshéjakkal. miközben valami mást csinált. – És engem is! – mondta Marc. hogy boldogok tudnak lenni egy terített asztal mellett. Joghurtot. Camille. jót tesz az egészségnek!”. cigarettapapír vékonyságú. Mi. A mindenségit. Igen. A cukrásztanonc összefont karral bámulta. izé. Segíthetsz neki a díszítésnél. Röpíts magaddal. Boldog újévet. az anyja mellett. Adjatok valami munkát! – Oké.. hogy hiányzik neked a papa. vagy süteményt. de a szépség nem minden. és az orrát a lehető legjobban beledugta a tányérjába. ma elmegy. honnan fúj a szél. előre tudtam. Naná. – Hé.. amikor így okoskodik. és szakadatlanul ismételgette: „De hát maga művész! Igazi művész!” A főnök már nem nézte ilyen jó szemmel a mutatványait: „Igen.. Olvasott. különben már régen éhen halt volna. köszönet a kacsákért. Elvesztette az evés örömét.. nehogy beleessen a hálójukba: „Ugye Camille. Ha 2004-ben visszafogja a disznó természetét. amikor még gyerek volt. – De mennyit. – Nem.

. de 2004-ben nagy huncut leszek!” – És hová mentek? – kérdezte Franck sóhajtva. Camille megfordult... Végig velük maradt. képtelenek voltak kikapcsolni. és a kávéfőző gépek körül sürgölődő fiúkat nézte. – Nem. amelyen hegyekben állt az édesség. és ki miért volt hibás. – Olyan vagy. Sébastien közbeszólt: – Megvárjuk Marcot és Kermadecet. Camille? – Ő is hulla. hazamegyek. jól kell fogadni az újévet... Camille megkívánt egy cigarettát is. mindent becsomagoltak. mindjárt összeesek.Camille éppen az angol krémet keverte össze a vörös mázzal. – Kettyhez. Több kilométernyi papírtekercset felhasználtak.. hogy gyűlölöd az ünnepeket. mintha tíz évet öregedtél volna. és amúgy sem szeretem az ilyen nagy banketteket. de halálosan kimerültnek tűnt. – Persze. de képzeld el.. hogy így vezetik le a feszültséget. lekvár. különben inkább nyomasztó. a vonásai feszültek. – Nem. hogy elvigyelek Bobignyba? Van egy tartalék bukósisakom. és néhány szakács levette a sapkáját. nem? – Azt hittem. Utána a falnak döntötte a hátát. Szépet létrehozni. és elmosolyodott. de még egy utolsó nagy erőfeszítéssel rendet raktak maguk körül. az igazán nem minden! Ezt aztán alaposan megtanulta! Két óra felé elcsitult a tenger. – Lehet.. Hogy jobb legyen. – Ez igaz. a szeme vörös. Hát nem. – Vagyis igen. és elmegyünk valahová? – Nem. – Egyáltalán nem! – jelentette ki Camille. és teljesítik ki öngyilkos művüket. segített. akkor a La Vigile-be! – Oda sem. az apró fahéjas sütemény és a képviselőfánk. Guggolva tisztította egy hűtőszekrény belsejét. mint az előző. és milyen lett az eredmény. Camille látta. és dühödten tisztogatták a helyüket. már egyáltalán nem érdekel. egy öregember állt előtte. Kivagyok. hogy minél hamarabb elhúzhassanak. kandiscukor. mire odaérek. Hmm. Franck próbálta tartani magát. Az egyik egy hatalmas kocsit tolt be. Mindig ugyanaz a fogás. A felszolgálást és a saját teljesítményüket elemezték: mit fuseráltak el.. – Jó. ha a többiekkel egy időben részegedik le az ember. A főnök már nem nyalogatta a pezsgőspalackot... és egymást taszigálták a hidegkamrák előtt. Az a mulatság. nekem annyi. Rosszul aludtam. Mindnyájan kimerültek.. 156 . de azért szeretnék még bulizni! – Biztos? – kérdezte Franck. az első újévi fogadalmam: „A 2003-as évben nem hittem egyáltalán. – És te.. – El fogsz késni a bulidról. Már mind tökrészegek lesznek. – Én is hazamegyek.. ne oda! Tudod jól. Mint a megállni nem tudó atléták. az arca ólomszürke. csokoládé. a válla megroskadt. Akarod. Csak elintézem a leltárt. és mehetünk.

teljesen normálisan beszélt. – És a vörös? – A vörös sem. mert összeomlok. Azzal a címszóval.– Őrjítő vagy. – Hé! – Mi van? – Végül nem is csókoltál meg az előbb! – Tessék. és ha ők is elkészültek. hogy józanon selypített. – Van kedved velük menni? – Igen. Mindenesetre már nem dolgozik ott. – Nem. és kis puszit lehelt a homlokára. amikor részeg volt. – Biztos? – Ühüm.. Lestafier. nem? – Nem. hogy megdugtad a környék összes pincérnőjét. – Hát én sem. Én most nem megyek vissza a lakásba. mehetünk. nincs velem! – háborgott Camille. hiszen vele vagy. Melyik volt az a Kettyben? Az a kövér. – Ennyi? Azt hittem. De előbb le kell zuhanyoznom. aki selypített? – Nem is selypített! – méltatlankodott Franck. 157 . – Oké. itt van – mondta Camille. már nem mehetünk sehová. Megvárlak. de hidd el nekem. – Vakarjátok ki magatokat a koszból ti ketten. Hé. hogy 2004-ben nagy huncut leszel! – Miért? Megtartottad te már egyetlen újévi fogadalmadat is? – Nem. de miért nem szarsz rá..

Különben is. Délben azt mondta neki. egy hajtásra kiitta a poharát. Nem fogja hallgatni őket.. a jövő. hogy megállás nélkül nevethessen. miközben az ő nagymamája sóhajtozva kibámul az ablakon. az élet. és napi egy órát veszít a délutáni alvásidőből. ahol bizonyos dolgok már magától értetődőek lesznek: a művészet. ma este nem iszol. Franck meggyőződés nélkül nyújtotta a poharát: nem. Camille kénytelen volt a sörnél erősebb italt is rendelni. Bűzlő kempingágyon fog aludni. és most javában szédíti azt a nagy marhát. – Hát akkor? – Megöregedtem. Soha többé nem cukkolja majd. Nem veti rá magát a rajzfüzetére. Ami azt illeti. és nemsokára egy költözés. egy olyan korba. ahol undorító csokoládékat fog enni két-három magányos mamival. Nem fog többé úgy lefeküdni. Franciaországban marad. De most nem is akart erre gondolni. Hol is kezdje? Szar munka.. szar élet. Philibert-t és Camille-t. mint a többiek. épp te nem. hogy szép. Titokban Camille-t figyelte.19 Talán azért. akik a fogsorukkal játszanak. Soha többé nem hívja nagy cukros kandúrjának. Franck Lestafier szar lelkiállapotban volt. Lajossal. az öregek állatvédő menhelyére. vagy beleszagolni a levegőbe. Majd holnap alhatsz. Többé nem fogja elképeszteni a lányokat a királyi ágyával és a hercegnős fürdőszobával. A szeplői a napszaktól függően hol megjelentek. vagy mintha együtt kvaterkáztak volna XI.. Mostanában már az autópálya elején elkezdett görcsölni a hasa. Nem megy Angliába.. – Na. – Hé. holnap szabadnapos vagy.. hogy a cigarettája füstjéről megtudja. továbbra is lefogy egy 158 . ahogy a Nagy Háborúról beszélgetnek. vagy azért. hogy tíz évet ugrott előre az időben. hogy megtanulja megvédeni magát.. mert jobban bírta az alkoholt. Nem fog többé finom fogásokat félretenni neki. nem? – De igen. Na jó. hol eltűntek. ezek mind egyformák. amint hátat fordít egy pillanatra. visszavágni másoknak és képviselni a saját érdekeit. vagy mi? – Hulla vagyok. és ezt nagyon érdekesnek találta. amikor belép a lakásba. mi a baj. az a bizonyos szalvétagyűrű. nem volt nagyon rossz érzés. fiacskám? Hát. otthon van-e már. mert nem volt annyira fáradt. holnap nem alhat. mintha ők is ott lettek volna. és az efféle szarságok. Valahogy úgy érezte. Soha többé nem látja Philibert-t. hogy megnézze aznapi rajzait. Holnap a Megtalált időbe megy. a helye a világban. Majdnem elsírta magát. gyerünk. hogy a kivilágított Eiffel-torony vigyázza az álmát. a tehetsége. a szerelem. Nem fogja többé Camille-t lesni. Pfff. Franck. egy nagymama valahol messze. igyál. – Na.

Egész életében. Tele van a tököm. Mintha az élete csak azzal az egy feltétellel jöhetne rendbe. A kurva életbe. Nekem annyi. és sörben nyeri vissza rögtön utána. Na.kilót műszakonként. gyerünk. hogy ott vagyok-e.. Engem már kiütöttek. ez az. Sziasztok.. fiúk. úgyhogy nézzétek meg valahol máshol. hogy minél több szenvedést ró magára. Mindig. Hiszen folyton csak ezt teszi: engedelmeskedik. – Valami baj van? – Lefekszem. Amíg el nem fogyasztja önmagát. elég legyen már! Nem tudnátok most valaki mással szórakozni? Az az igazság. Camille belerúgott az asztal alatt: – Hé! Jól vagy? – Boldog újévet – bökte ki Franck. És most már végleg sarokba lett szorítva. Továbbra is engedelmeskedni fog. hogy én mára már megkaptam az adagomat. 159 . mondd ki. meddig! Hát igen.

kérem. Erről ismerszik meg a jó fogás: egy olyan fiú. Ha már amúgy is szomorú vagy. Ők az istenek. le akarlak rókázni. az a szakállas csak ürügy. tanulja. például azt... – Ez miről szól? – Várj csak... Bachban. Másról sem beszéltek. Händelben vagy Fra Angelicóban. hagyom. és kész. Egyébként úgy látom. akkor nem fog jót tenni. például: 2004-ben/ zöldebb leszek... – De aztán rájöttem. Akár akarod. És aztán Sébastien fűzni kezdte. – Nem. már három órája egy rímen töröm a fejem.. csak hogy milyen szar munkájuk van.. Franck összekuporodva hevert a kanapén. ha már reggeltől kedves vele. Amikor ilyen zenét hallgatok. – Hú. hogy úgy érzem. hogy legyűrjenek – nyögte Franck.... még játszani sem volt kedve. Az úr megáldja alvó barátait.. – . ez Isten létezésének az egyetlen értelme: 160 . – De. megnézem. – Képzeld. – Alszol? – Nem. A szívem annyira megtelik. aki akkor is kedves az emberrel. – Tegyél fel nekünk egy szép zenét. És Camille a héten százhuszonnyolcadszor feltette Vivaldi Nisi Dominusát. ezt mondtad pár napja Dürerre is. – Te hívő vagy? – Nem. hogy majd azt hiszed.. – Zseniális. amikor bemegyek egy szép templomba. Amikor Camille hazatért. hogy meg akarja dugni. amitől meghatódom. például egy Angyali üdvözletet. amit a múltkor hallgattál. – Vicces. Ez itt nem a zsenik gyülekezete. és a többi. De az ilyesmit nem tanulja az ember! Csak szép. – Szép.20 Camille sem maradt tovább. akár nem. Vivaldiban. amikor még fel sem merül benne. Vagyis igen. – Akkor gyerünk. de tévedek: Vivaldiban hiszek. – De ha felteszed a Castafiórédat. az ilyesmit is tanulja az ember... maradsz még egy kicsit? – Egy cigaretta erejéig. A másik. milyen fantasztikus költő vagy! Franck nem válaszolt. – Franck ásított egy nagyot – Nem értek hozzá. vagy látok egy képet. nem? – Nem tudom. Túl fáradt volt. – Valami baj van? – 2004-ben nem harcolok.. mintha hinnék Istenben. Camille elmosolyodott: – Bravó. Ennek a hülyének csak akkor lett volna nála esélye.

– Alszol? – Nem. Az emberek nem azért nem tudnak együtt élni egymással. nem? – Te mondtad. – Igaz. mint én. Baromság ez a mondás a konyharuhákról és a törülközőkről. Szerintem nagyon boldogtalan lenne.... – Tudod. mit jelent az. Ezt az utolsó mondatot elmondanád franciául is? – Menj már.. sokra mész vele. hanem mert hülyék. Ha te nem vagy. hogy én is okosabb vagyok. csip.hogy ezeket a csodálatos műveket sugallta nekik. engem az mulattat. sőt kettőbe! Akkor nem kell lemennem. mint a Gloria és a többi mindig eljönnek. ha életben akar maradni az ember és a többi. de ti tényleg megtestesítitek a velük kapcsolatos elméletemet. milyen szépek! Belevágjunk egy újabb fejezetbe. Tényleg jobb.. és te. rád is érvényes. – Igazad van. Ezért szeretem a miséket: a boldog pillanatok. én. hogy különbözőek vagyunk. Túlságosan különbözöm tőletek. Ne is ereszkedjék le. túlságosan büdös van odalent! Camille felállt. Előttetek soha nem találkoztam értelmiségivel. hogy különbözőek? Én. Mint az életben is. hogy tudok a létezéséről. mert te pont úgy hozzátartozol a törékeny egyensúlyához. De hadd mondjak neked két dolgot. a cigarettád parazsát figyelem. – És mi az elméleted? Franck hadonászni kezdett: – Ez: csip.. – Nem.. Ez itt nagyon szép. és kikapcsolta a zenét.. – Hú. aki csak technót hallgatsz. – Te mi? – Azt gondolom. mondaná a nagymamám.. Épp hogy nem eleget. – És különben is. kedves. – Nahát. – Látod. csip. Ó. A kis madarak és a szép kis pillangók! Csip. hallgasd. Szerintem amit Philibert-re az elmenésem kapcsán mondtál. – Ez már megint hülyeség! Miért kellene „valamire menni” vele? Miért kell mindennek valami hasznot hajtania? Leszarom. de mennyiben? Lehet... az életben nem ismerem fel egy bíborsaláta levelét. Ne keverjük össze a konyharuhát a törülközőkkel. – Nem. milyen különbözőek vagyunk? Te meg Philou nem a valódi világban éltek. hogy harcolni kell. mert különbözőek. de azt hiszem. Ó. fogalmatok sincs az életről. vagy sem. – Fogd be. és kimentenek a szomorúságból.. barátom. amikor beszélsz. – Nem. Hosszú csend. – Figyelj. hogy jó-e nekem valamire.. nem sikerülne.. ha elmennél. hogy tévedek. Most sokkal vidámabb. Vivaldira alszol el. hogy maradnod kellene. hogy a féllábúak szép kis csapatát alkotjuk mi hárman. aki egy tojást sem vagyok képes megsütni magamnak. kedvesem? Természetesen. ez az igazság. a konyhában töltöttem az egész napomat... – Szeretem. – Túl sokat ittál. ha elhúzol. mielőtt jó utat kívánnék: az első éppen az értelmiségiekkel van kapcsolatban: 161 . Ilyenkor úgy érzem.

. minden reggel leereszkedünk. hogy az új behemót R 1200 GS-nek van egy kis elektromos bigyulája. Na ennyi.. – Camille! – Igen? – Mondj valami kedveset is! – Miért? – Hogy jól kezdjem az évet. Sőt állati büszkén. Á. hogy az ember szereti képezni magát. hogy áll meg a lábán ez az egész.. ami lehetővé teszi. ami a másokhoz való súrlódást illeti. – Tudod. és ezért tudom. – Nem. 162 . hát mi súrlódunk eleget. elboldogulunk a világban. Éppen ellenkezőleg. hogy nem. Csodálatosak voltak a pirítósaid. ha akarod. A másik dolog.. csip.. ez nyilvánvaló. az élet sokkal mulatságosabb. Mit ismersz te a világból? Semmit. Azt hiszed. hogy jól kezd az évet? – Nem. ahogy te mondod. és akkor már nem is jók semmire ezek az élhetetlen alakok. de mi ketten.. Állati könnyű. mint az előző nap. Majdnem tizenöt éve be vagy zárva a mozdíthatatlan időbeosztásoddal. házsártos vagyok. És éppen azért.. figyelmes lenni. hogy kevés vagy ahhoz. valamin meghatódni.. ha értelmiséginek lenni azt jelenti. Csak azt mondtam. rengeteg kaja közt? Ki tudja. hogy mondjak neked valami kedveset. és sok későbbi bosszúságtól menekedhetnek meg általa. és hidd csak el. a mindennapi robottal. Sőt lehet.. Soha nem jártok ki. mint mi. Többet és keményebben dolgozol. hogy kioktass minket. tegnap elcsórtam a Joe Bar Team képregényedet... elégetni a könyveket és betiltani a koncerteket. a gitárjukat. megtudod. a kis operett-hierarchiáddal. Rajta... Egyébként ez a diktátorok első dolga is: összetörni a szemüvegeket. struggle for life és ezt az egész szarságot már kívülről fújjuk. Mondtál valamit? – Semmi... Camille megfordult: – Hagyd a konyharuhákat és a törülközőket közös fiókban. ha van benne egy kis zűrzavar. Philibert a kis boltjába. és megpróbálni megérteni. nem kerül nekik sokba. jó éjszakát és boldog újévet. – És én? Nem akarod. hogy mindig jó melegben leszel. meg aztán nem is szeretik nagyon a verekedést. – Nem. De tudod. És ezt a te túlélő izédet: Life is a jungle. kisfiam. jó estét. Elég csak kitépni a kezükből a könyvüket. akkor igen.. muszáj volt elolvasnom a motoros újságjaidat a klotyón. a kitüntetéseknél vagy a nagy limuzinoknál. hogy az vagyok. szeret érdeklődő. bármilyen okostojások vagyunk is. hogy éppen azért választottad ezt a melót? Hogy soha ne hagyd el az anyád hasát és hogy biztos lehess benne. Általában nem túl izmosak. a ceruzájukat vagy a fényképezőgépüket. hogy a te konyhád a valódi világ? Naná. teljes hittel vallom: nem egyszerűen csak értelmiségi vagyok. – Na. Csip. mert okostojás vagyok. mindig egymás között vagytok. Még leckéket is adhatunk neked belőle.. Nem izgatja őket jobban a csizmák döngésénél. szeret valamit csodálni.könnyű beleszarni a pofájukba. – Na. tehát nem túl nehéz. én az emeleteimre. hogy szennyezett olajjal is menni tudjon. Nem vagyok pénzbedobós zenegép. hogy nem vagy valami nagy huncut. és egész délután röhögtem rajta. hanem büszkén vállalom. és megpróbál kicsit kevésbé hülyén lefeküdni.. – Az mit jelent? – Nyiss ki egy szótárat. De igen. van még valami? – És bármilyen okostojás is vagyok.

163 .

HARMADIK RÉSZ 164 .

1

Másnap reggel Franck valamivel tizenegy után ment be Camille szobájába. Camille háttal ült neki, kimonóban, az ablak előtt. – Mit csinálsz? Rajzolsz? – Igen. – És mit rajzolsz? – Az év első napját. – Mutasd. Camille felnézett, és be kellett harapnia a száját, nehogy elnevesse magát. Franck egy csodálatosan divatjamúlt öltönyben feszített, egy 80-as évekbeli, túl bő és túl fényes Hugó Boss modellben, Goldark típusú válltöméssel, mustársága fényes ingben és tarka nyakkendőben. A zoknija illett az ingéhez, és a cipője, egy fényes disznóbőr darab nyilván szörnyen nyomta a lábát. – Na mi van? – morogta Franck. – Nem, semmi. Baromi elegáns vagy. – Hát... Azért, mert meghívtam a nagymamámat egy vendéglőbe ebédelni. Camille-ból kibuggyant a nevetés: – Állati büszke lesz rá, hogy egy olyan szép fiúval mehet, mint te... – Nagyon vicces. Tudnád, milyen fejtörést okoz nekem. Na mindegy, túl kell esni rajta. – Paulette az? Aki a sálat kötötte? – Igen. Egyébként azért is jöttem be hozzád. Nem azt mondtad, hogy küldeni akarsz neki valamit? – De. Nagyon is. Camille felállt, elhúzta a fotelt, és beletúrt a kistáskájába. – Ülj le oda. – Minek? – Az ajándék miatt. – Le fogsz rajzolni? – Igen. – De nem akarom. – Miért? – ... – Nem tudod? – Nem szeretem, ha néznek. – Nagyon gyorsan kész leszek. – Nem. – Ahogy akarod. Azt gondoltam, ha csinálok rólad egy kis arcképet, örülni fog neki. Tudod, ez a csereüzlet dolog. De nem erőszakoskodom. Soha nem erőszakoskodom. Nem az én műfajom. – Oké, de gyorsan, rendben? – Nem megy.

165

– Mi van már megint? – Ez az öltöny... A nyakkendő meg az egész... Valahogy nem megy. Ez nem te vagy. – Mit akarsz, vetkőzzek le meztelenre? – Igen, az nagyon jó lenne! Egy szép akt! – felelte Camille rezzenéstelen arccal. – Viccelsz, ugye? Franck láthatólag pánikba esett. – Persze, hogy viccelek. Ahhoz már túl öreg vagy! Meg biztosan állati szőrös is. – Nem, egyáltalán nem! Éppen annyira vagyok szőrös, amennyire kell! Camille nevetett. – Na gyerünk. Legalább dobd le a zakót és oldozd ki a nyakkendőt! – A francba, három órámba telt, mire megkötöttem a csomót. – Nézz rám. Nem, ne így. Olyan, mintha egy seprűnyelet dugtak volna a fenekedbe. Ereszd el magad! Nem eszlek meg, csak lekaplak. – Ó, igen, kérlek, Camille, kapj le, kapj le! – Tökéletes. Őrizd meg ezt a bárgyú mosolyt! Pillanatnyilag ez az, ami kell. – Meddig tart még? – Mindjárt vége. – Elegem van már. Beszélj hozzám. Mesélj egy történetet, hogy múljon az idő. – Most éppen miről beszéljek neked? – Magadról. – ... – Mit fogsz ma csinálni? – Rendet rakok. Egy kicsit vasalok is. És aztán elmegyek sétálni. Ma szépek a fények. A végén biztosan egy kávéházban vagy egy teaházban kötök ki. Eszem néhány áfonyalekváros süteményt. Nyamnyam... És ha van egy kis szerencsém, lesz ott egy kutya... Mostanában a teaházak kutyáit gyűjtöm. Van egy füzetem, szép bársonykötésű, direkt kutyák számára. Azelőtt volt egy a galamboknak is. Egyszerűen legyőzhetetlen vagyok galambban. A Montmartre galambjai, a Trafalgar Square galambjai, a velencei galambok a Szent Márk térről, mindet lerajzoltam. – Mondd csak... – Igen... – Miért vagy mindig egyedül? – Nem tudom. – Nem szereted a férfiakat? – Na, helyben vagyunk. Egy lány, aki érzéketlen a te ellenállhatatlan vonzerődre, biztosan leszbikus, erről van szó, ugye? – Nem, csak érdekel, ez minden. Mindig rondán öltözöl, kopaszra vágattad a hajad, satöbbi... Csend. – Nem, nagyon szeretem a fiúkat... A lányokat is, nem tagadom, de jobban szeretem a fiúkat. – Voltál már lányokkal is? – Ó, egy csomószor! – Hülyéskedsz?

166

– Igen. Na, kész vagyunk. Felöltözhetsz. – Mutasd. – Nem fogsz magadra ismerni. Az emberek soha nem ismernek magukra. – Miért rajzoltad ide azt a nagy foltot? – Ez itt árnyék. – Igazán? – Úgy hívják, hogy tussal festett árnyék, vagyis lavis. – Aha. És ez itt micsoda? – A forgóid. – Igazán? – Csalódott vagy, mi? Nézd, itt van ez is. Ezt pár napja rajzoltam rólad, amikor a Play Stationnal játszottál. Széles mosoly. – Ó, ez az, Camille! Ez én vagyok. – Én jobban szeretem a másikat, amit most rajzoltam, de rendben. Tedd be őket az egyik képregényedbe, úgy elviheted. – Adj egy lapot. – Miért? – Csak. Én is elkészíthetem a te arcképedet, ha akarod. Nézte Camille-t egy ideig, utána a térdére hajolt, a nyelvét kidugva rajzolt valamit, azután átnyújtotta Camille-nak a krikszkrakszait. – Na? – kérdezte Camille-t kíváncsian. Franck egy spirált rajzolt. Egy csigaházat, egy kis fekete ponttal a mélyén. Camille egy szót sem szólt. – A kis fekete pont te vagy. – Megértettem. Remegett az ajka. Franck kitépte a lapot a kezéből: – Hé, hó, Camille! Ezt azért rajzoltam, hogy nevess! Ez csak egy kis hülyeség! Egy semmi! – Igen, igen – mondta Camille és a homlokához emelte a kezét – ez semmi, tudom jól! Na, most már menj, el fogsz késni. Franck az ajtóban bújt bele a motoros ruhájába, és amikor kinyitotta az ajtót, alaposan beütötte a sisakját. A kis fekete pont te vagy. Micsoda hülye alak!

167

2

Most, hogy nem kellett élelmiszerrel megrakott hátizsákot vinnie, Franck ráhasalt a benzintankra, és várta, hogy a sebesség elvégezze csodálatos tisztító munkáját. A combjával a motort szorította, a karja megfeszült, a mellkasa felforrósodott, a sisakja majdnem kettéhasadt, a maximumra nyomta a sebességet, hogy kipréselje az agyából az összes szemetet, és ne gondoljon semmire. Gyorsan hajtott. Még gyorsabban. Direkt. Muszáj volt megtudnia. Amilyen régre csak vissza tudott emlékezni, mindig egy motort szorított a combjával és mindig a gázkar után viszketett a tenyere, és amilyen régre csak vissza tudott emlékezni, soha nem gondolta, hogy a halál nagyon komoly dolog. Legfeljebb csak egy újabb bosszúság... És azután... Mivel ő akkor már nem lesz ott, és nem szenvedi meg, nem is igazán lényeges. Amint volt három fillérje, azonnal eladósodott, hogy olyan gépeket vegyen, amelyek túl nagyok voltak az ő kis eszének, és amint lett három életképesebb haverja, még több pénzt adott egy kicsit gyorsabb motorért. Ő mindig szépen megállt a piros lámpánál, nem lőtt ki füstölgő gumikkal a zöldnél, nem mérte össze az erejét senkivel, és soha nem látta értelmét annak, hogy idióta veszélyeket vállaljon. De ha alkalma nyílt rá, megugrott, egyedül nekiiramodott, hatalmas gázt adott, és alaposan leterhelte a védőangyalát. Szerette a sebességet. Igazából csak a sebességet szerette. Mindennél jobban a világon. Még a lányoknál is jobban. A sebességtől kapta élete ritka boldog pillanatait: békés, megnyugtató, szabad perceket. Amikor tizennégy éves lett, a benzintankra tapadva, mint a béka a gyufaskatulyára (akkoriban ez kedvelt kifejezés volt), Touraine megye királyának érezte magát, és húsz éves korában vért és verejtéket izzadt egy Saumur melletti lebujban, hogy alkalmi áron megvehesse első használt hathengeres motorját. Mára ez lett egyetlen időtöltése két műszak között: ábrándozott egy motorról, megvette, bütykölte, lefárasztotta, utána egy másik motorról ábrándozott, elhúzott egy kereskedőhöz, eladta a régit, vett egy újat, bütykölte, lefárasztotta stb. Ha nem lett volna motorja, akkor látogatás helyett felhívta volna az öreglányt, igaz, gyakrabban, és közben az éghez könyörgött volna, hogy ne mesélje el az egész életét. Igen ám, de most valahogy nem akart működni a dolog. Már 200-al ment, és még mindig nem érezte a könnyűséget. Az agya még 210-nél és 220-nál is teljes gőzzel dolgozott. Pedig mindent megtett: cikázott az autók között, lavírozott, megdöntötte a motort, kilőtt, mint a nyíl, de néhány evidencia nem akart lefoszlani róla, és tovább rágta az agyát két benzinkút között. Az év első napja olyan tisztán és fényesen ragyogott, mint egy rézhatos, nem volt nála sem bőr oldaltáska, sem hátizsák, és nem állt előtte más, csak egy jó kis fecsegés két imádnivaló nagymamával, de mégis felegyenesedett, és már nem volt szüksége rá, hogy a térdét szétnyitva köszönje meg az udvarias autósoknak, hogy utat adtak neki.

168

Letette a fegyvert. Szép lassan ment tovább, és megállás nélkül ugyanaz a karcos lemez forgott a fejében: Mire jó az élet? És meddig tart? És hogy tudná megúszni valahogy? Mire jó ez az élet? És meddig... Halálosan fáradt volt, és kicsit boldog is. Yvonne-t is meghívta, hogy mindent megköszönjön neki, de őszintén szólva azért is, hogy helyette vezesse a társalgást. Ha Yvonne is ott van, ő automata vezérlésre állíthatja magát. Egy kis mosoly jobbra, egy kis mosoly balra, néhány káromkodás, hadd örüljenek az öreglányok, és már el is jött a kávé ideje... És aztán indulhat is haza... Yvonne hozza el Paulette-et a kalickájából, ő a Hotel des Voyageurs-ben találkozik velük, abban a zsúrterítőkkel és szárított virágokkal zsúfolt kis vendéglőben, ahol az inaséveit eltöltötte, és ahol néhány évet maradt is még, szép emlékeket hagyva maga után... Ez 1990-ben volt. Vagyis százmillió fényévvel ezelőtt. Mije is volt akkoriban? Egy Fazer Yamahája, nem? A fehér vonalak közt szlalomozott, és felcsapta a bukósisak üvegét, hogy érezze a csiklandozó napsugarakat. Nem fog elköltözni. Legalábbis nem rögtön. Ott maradhat, a túl nagy lakásban, ahová egy pizsamás űrlakóval, egy sovány lánnyal egyszer csak visszatért az élet. Pedig a lány nem beszél sokat, és mégis, amióta ott volt, újból vannak zajok a lakásban. Philibert végre kijött a szobájából, és minden reggel együtt itták meg a csokoládéjukat. Ő nem vágta be többé az ajtót, nehogy felébressze Camille-t, és könnyebben aludt el, amikor hallotta, hogy ott mocorog a szomszéd szobában. Az elején nem tudta kiutálni, de most már minden rendben volt. Mostanra beidomította... Hé! Hallod is, amit beszélsz? Mire gondolsz? Na ne add az ártatlant. De tényleg, Lestafier, nézz a szemembe: úgy érzed, hogy beidomítottad? Hát... Nem. Akkor rendben! Ezt már jobban szeretem. Tudom, hogy nem vagy valami agyafúrt gyerek, de mégis... Még a végén megijesztesz! Jól van, jól van... Ha már viccelni sem szabad...

169

3

Egy autóbuszmegállóban lekapta magáról a motoros ruháját, és miközben belépett az ajtón, szorosabbra húzta a nyakkendőn a csomót. A főnökasszony kitárta a karját: – Jaj, de szép vagy! Látszik, hogy Párizsban öltözködsz! René csókoltat. A műszak után lejön. Yvonne felállt, a nagymamája gyengéden rámosolygott. – No, lányok? Látom, a fodrásznál töltöttük a napot! A hölgyek kacarásztak a cseresznyelikőrjük fölött és félrehúzódtak, hogy Franck ráláthasson a Loire-ra. A nagymamája elővette a nagyvilági kosztümjét, a hamis brossát és a prémgallérját. A nyugdíjasotthon fodrásza kitett magáért: Paulette haja éppen olyan lazacszínű volt, mint a terítő. – A mindenit, jól kiszínezett az a fodrász! – Ezt mondtam én is – vágott a szavába Yvonne – Nagyon jó ez a szín, ugye, Paulette? Paulette bólintott. A mennyekben érezte magát, damasztszalvétával törölgette a száját, majd felfalta az unokáját a szemével, és az ételválasztásnál nyafogott egy kicsit. Minden úgy, ment, ahogy Franck várta, azon kívül, hogy „igen”, „nem”, „igazán”, „a francba”, „bocsánat”, „a kurva életbe”, „hopsz” és „a kiskésit!”, nem is mondott mást, Yvonne tökéletesen kitöltötte a szüneteket... Paulette nem beszélt sokat. A folyót nézte. A főnök egy kicsit odacsapódott hozzájuk, megkínálta őket egy öreg armagnac-kal, amit a hölgyek előbb visszautasítottak, majd úgy szürcsölgették, mint a misebort. A főnök mindenféle történeteket mesélt Francknak a szakácsairól, és megkérdezte, mikor jön vissza hozzá dolgozni. – A párizsiak nem tudnak enni. A nők állandóan fogyókúráznak, a férfiak meg csak az üzletre gondolnak. Biztos vagyok benne, hogy nálad nincsenek is szerelmesek. Délben csak üzletemberek jönnek, akik tesznek rá, hogy mit lapátolnak be, este meg házaspárok, akik a húszéves házassági évfordulójukat ünneplik, és egymást csesztetik, mert rossz helyen parkoltak, és félnek, hogy elvontatják az autót... Vagy tévedek? – Ó, tudja, én szarok rá. Csinálom a melómat. – Hát éppen erről beszélek. Ott Párizsban csak a fizetésedért dolgozol. Gyere vissza ide, majd eljárunk pecázni a haverokkal. – El akarja adni, René? – Á, kinek? Miközben Yvonne elment az autóért, Franck felsegítette nagymamájára a kabátot: – Nézd csak, ezt Camille küldi neked. Csend. – Na mi van, nem tetszik?

170

dünnyögte a bukósisakjában. másrészt a beszéd bepárásította a bukósisak üvegét. – Na ne lódíts! – Esküszöm! – Akkor igazad van.. – Nagymama. Paulette sírva fakadt: – Olyan szép vagy ezen! És rámutatott arra a rajzra. de. tető a feje fölött. mert a mondat egyrészt nem volt jó semmire. de szar. hogy nekem már végem. minden nap felveszi a sáladat.. de szar. Jaj.... hogy. zsebe tele pénzzel. 171 . Majd csak kijövünk belőle. jaj. hogy nem neki kell visszavinnie Paulette-et az odújába... lábbal előre. Randevúja volt a barátnőjével. és mégis majd beledöglött a magányba. édes kis nagymamám! És Franck életében először szorosan megölelte a nagymamáját.. néha azt gondolom... Amikor felült a motorra. – Képzeld. hogy. Nem ismételte meg mégegyszer.. – Tudod.. Milyen szar.. – Igen... van munkája. mint máskor.. – Ó. ami nem tetszett Francknak. valahogy nehezebbnek érezte a gépet. A parkolóban búcsúztak el egymástól.– De.. nem kell sírni... máskor meg.. és Franck nagyon megkönnyebbült. nem normális – mondta Paulette a könnyei közt mosolyogva.

– Camille arrébb csúszott a kanapén. kerületben. akit Franck karácsony este kidobott.. – Nem igazán. ha itt várom meg? – Dehogyis. és megint felhangosították a tévét. – Nem baj. – Mióta ismered Franckot? – Nem tudom. Majd meglátod. hogy ez valami karaoké lehet híres emberekkel. Mmmm. hogy a lehető leghülyébb műsort választottam. mert az ajtóban nem az állt. állandóan puszilgatják egymást. – Ide engedsz? – Gyere.. Együtt aggódtak Franckért.. nem értek belőle semmit. De ezt imádom. Miért? – De figyelmeztetlek. amikor pityeregnek. de én nem ismerek közülük senkit. – Hány óra van? – Hát.4 Camille nem fejezte be a mondatot. hozok poharat. – Tölts egy pohárral. amikor vége lett a reklámnak. Hét körül lehet. – Te tévét nézel? – Igen.. A reklám alatt elmondtak egymásnak néhány dolgot. Franck azt mondta. Nem Franck volt az. A lányt Myriamnak hívták. Mind szépek. – Mi az a Star Academy? – Igen.. a pasik férfiasan szétvetett combokkal olvasnak fel mindenféle papírokból. – Már megint elfelejtetted a kul. – Nem zavarlak? – Egyáltalán nem! Éppen ott kókadoztam a tévé előtt.. – Várj. 172 . mintha jó meleg pocsolyában henteregnék. nagyon megható. és a csajok mindig újra kifestik magukat. a Saint-Dominique utcában dolgozott egy fodrászatban. Elment meglátogatni a nagymamáját. ez az a fiú a Star Academyből. üzenetet hagytak neki. – Hol tartunk? – Fogalmam sincs. hogy a lány is leülhessen. akit gondolt. Ebben csupa kurvának öltözött nő és sliccelt zakós pasi van. hanem a múltkori lány. Talán egy hónapja. Az. hogy soha nem nézel tévét.. és a barátnőivel bérelt egy lakást a XV. akkor jól tudtam.. persze. A harmadik reklámblokk után már barátnők voltak. gyere csak be. – Kérsz inni? – Te mit iszol? – Fehér burgundit. Chartres-ból jött. és elmesélem.. miután megdugta. – Franck nincs itthon? – Nincs. Olyan. – Őt biztosan ismered.. Azt hiszem.

– És komoly? – Nem. megőrzöm. Azt hiszem. És egy reggel halva találták az autójában. Hogy volt annyi bátorság egy ilyen szép lányban. Hogy lássa magát.. mert szeretem az embereket.. – Ismered Jean Seberget? – Nem. mert utána már túl részeg leszek. – Kétéves voltam. hogy Philibert valami kőkorszaki oldalfegyvert használ borotválkozáshoz. – Nekem adod? – Nem. ezt is mondta Franck. Myriam megnyírta Camille-t. még olló sem! – Nincs borotvapenge a fürdőszobában? – Hát. – Most? – Igen.. ha már itt vagyok? – Tessék? – Hát a hajadat. – Miért.. nézni akarlak. még ha van rajta valaki más is. hogy elpusztítsa magát? – Talán le kellett volna rajzolnod előtte. mint Francknak. – És mit fogsz csinálni pontosan? – Kicsit meglágyítom az arcodat. legközelebb kiszőkíthetlek! – Nagyon szép lány volt! Az egyik kedvenc írómmal élt. – Nem zavar. – Igen. hogy nagyon sokat mesélsz. 173 . de ezt nem.. nem ismersz magadra? – Mindig rondának látom magam. nem akarod. nem? – Barkót csináltál nekem. – De jobb így. Valahogy úgy érzem. Camille pedig lerajzolta mind a kettőjüket. csak szőkében. amit akarsz. talán van. Mennyivel tartozom? – Menj a csudába. ha odaülünk a tükör elé? – Félsz? Szemmel akarsz tartani? – Nem. Az önarcképeket. hogy ha nagyon szorgalmasan rajzolom magam. – Ha csak erről van szó. és akkor a hajaddal együtt a füledet is levágom! – De nincs nálad semmi.. amikor tükörbe nézel. – Micsodát. – Miért? – Mert állandóan rólad beszél. – Miért? – Nem tudom. hogy Jean Seberg öngyilkos lett? – Nem. Pontosan ilyen haja volt. – És a rajzaidon? – A rajzaimon nem mindig. Mondd. – Igen. Nem.. egy napon magamra ismerek. – Jól áll neked. Bármit. hogy állati jól rajzolsz. hogy megigazítsalak. vicceltem. Csak annyit mondott.. azt. ki az? – Egy színésznő.

– Sztriptízt! Sztriptízt! – kiabálták kórusban. és az égre emelte a tekintetét. Jó könyv? – Még annál is jobb. most már kezdek aggódni. Franck megcsóválta a fejét. aztán letépte magáról az ingét is. Lehet. Mimi? Mi is ennek a címe? – Vedd ki a nyelved. Hívd fel mégegyszer.. azt hitted. Dugulj el. ribancok! Elindította a Sexual Healinget. Kapcsoljátok ki a tévét. és lehúzta a motoros kesztyűit. majd egy fantasztikus és érzéki csípőmozdulattal megforgatta a feje fölött. – Salamon király szorongása. és levette a sisakot. – Akkor miért maradsz vele? – Hogy ne legyek egészen egyedül. Amikor elérkezett a refrén: Get up. Bement a szobájába. – Mi a fene. Hulla volt. hogy történt vele valami? – Pfff. mi a francot csináltok? – Pornófilmet nézünk.. wake up. Franck egyetlen mozdulattal letépte a sárga ing utolsó három gombját. – Ja igen. – Mutasd meg.. A lányok doboltak a lábukkal. El akart dőlni az ágyán. – Hiszen ti tökrészegek vagytok! – Igen. a lányokból kirobbant a nevetés. A szobádban találtuk. hogy az Amélie csodálatos életét hozod ki. Megpróbált felháborodott képet vágni. let's make love tonight Wake up. cause you do it right. és egy hétig csak aludni. és egy könyvvel jött vissza. Franck morgolódva indult kifelé. – De igen! – könyörgött Myriam. ugye. de Camille utána kiabált: – Hé! – Mit akarsz? – Nem mutatod meg a kedvesednek. 174 . ez az! Állati jó! – Mi ez az ökörség? Nincsenek is pornófilmjeim! – Tényleg? Hát ez furcsa. Egyszerűen csak elfelejtett.. és vegyétek le a fényt. hogy milyen szép voltál ma? – Nem. fingani akarok. Ne izgasd magad. – Vagy te tévesztetted el – tette hozzá Myriam –. – Hé.– Akkor adok cserébe valamit.. Nem volt könnyű választani. kiskutyám! – Sztriptízt kérünk – rikoltotta Camille – Egészen meztelenre! – tódította Myriam. és az oldalukat fogták nevettükben.. és végül a Vedd ki a nyelveddel kerültél elő. Talán valaki más felejtette a szobádban – viccelődött Camille. A második üveg bort is felnyitották. de nem sikerült. ti akartátok. – jelentették ki a lányok bánatosan. – Sztriptízt! Sztriptízt! Sztriptízt! – Oké. amikor Franck a szobába lépett. wake up. get up. – Franck a képernyőre nézett. Már kezdem megszokni.

– És mi lesz a desszert? – Flambírozott banán. Kérem. egy szakács. a szexuális varázsitalával – mondta Camille érdesen. – Oké.. azután a másik lány felé. elég a hülyeségből. arra van a konyha. Túl fáradtak voltak. akiket esetleg érdekel. A lányok még ittak egy herbateát és elszívtak egy utolsó cigarettát. hogy eljátsszák a csak-ön-után-kedvesem játékot. A dalnak hirtelen vége lett.. éhesek vagyunk! – Oké. aztán balra. mit ennétek? Sósat vagy édeset? – Hú. Franck félkómás állapotában is elmosolyodott. egyenesen előre. És azoknak. miközben Franck elszundikált a kanapén. – Én is! – Franck. a szobám. – Igen. és lassan elkezdte lefelé tolni. Amikor Camille belépett a fürdőszobába. és rákacsintott. és Franck gyorsan felrántotta a nadrágját. találkozott a tekintetük. Franck a mosdó fölé hajolva éppen most köpte ki a fogkrémet. Franckot és Myriamot találta ott. – felelte Franck szerényen. A rum nem mérkőzhet a Monoprix Old Nickjével! De a lányok a tányérjukat nyalogatva csak ennyit mondtak: – Mmm. csípőjét kilökve előbb az egyik. én most kinyúlok. igazad van.. és amikor megjelent az alsónadrág gumírozott dereka. visszafordult. – Ó! – A francba! – Éhes vagyok – jelentette ki Camille. És mi van utána? – Utána jön az alvás. Camille már nyúlt is a saját fogkeféjéért. Egy Chippendale fiú. és amikor felegyenesedett. – De mit tettél bele? – Esküszöm. – Isteni – ismételte Camille. Camille felé fordult. rajta a felirat: DIM DIM DIM. aki nem főz – igazán nincs ma este szerencsénk.. csak néhány apróságot. amit a fedélzeten találtam.. De finom! – Csak egy kis tészta. úgyhogy amint Myriam visszatette a fogkeféjét és jóéjszakát kívánt neki. ott egye meg a fene. Don Patillo modorában. de szép a mi Don Juanunk a beatingjével. ott jobbra.Franckon már csak a nadrág volt. aki felöltözik. Franck néhány perc múlva Philibert skót kockás köntösében került elő. – Jaj. és a szája elé tette az ujját. Franck felsóhajtott: – Rendben. – Ezt Myriam csinálta? 175 . nagyon édes. hogy hallgassanak végre.. bocsássák meg hölgyeim. – Na mi van? Nem esztek? – Nem.. de azzal készítettem..

– Igen. én nem szeretnélek téged elveszíteni. és nem szegnénk meg.. aki kedvet kap ahhoz. hogy óvakodom tőled? Hogy milyen tisztán látok? Soha nem sikerülne kettőnk között a dolog.. Mi. – Felvehetem a szürke atlétádat? – kiabálta Myriam Franck szobájából. hogy összevesszünk.. Franck teljesen magánkívül volt. – Nagyon jó. Hogy ez olyan hely maradjon. Túl sovány vagy. sem tudnék. Egy nyugodt. Szóval olyan hely. Te. majd a tükörbeli lányra nézve megint mondott valamit.. valami fontosat akarok mondani. a sunyi kis célzásaidat.. Mit gondolsz. – Milyen játékot? – Tudod te azt. – Igen – mosolyodott el Camille – tényleg hülye dolog. van olyan pasi. izgalommentes hely.. Én. – Azt akarod... meg a tövig rágott körmeidből! Tartsd fenn a pincérnőidnek! Belekapaszkodott a kilincsbe. de szeretném.. – Hüzsedologingábveledlenekedvemaludni. hogy itt minden jól menjen. oké? Vagyis hát.. 176 . hogy lefekhetünk egymással.. amit akarok. de mi lesz utána? Mi ketten együtt. ezentúl nem megyünk együtt sehová. azt akarom mondani. Franck. a rosszhiszeműségedet és a gonoszságodat. A kis sexual planningedet. csak néhány másodperc múlva tudott megszólalni: – Hé. Én. közben a fogkrém csurgott az állán. a hülyeségedet. Egymásra mosolyogtak a tükörben. nem akarom. Camille összeráncolta a szemöldökét: – Hogy mondod? – Azt mondtam: hülye dolog. az túl nagyot szólna. hogy képtelen lennél megsimogatni engem. ha egyetlen fogadalmat mind a ketten tiszteletben tartanánk. – Akkor mit akarsz? – Szeretném.. hogy leálljunk az ivással? – Nem. kicsikém! Érintsd csak meg magad! Félrebeszélsz! – Látod. Szóval kár lenne mindent elrontani. Azt akarom. miket dumálsz itt nekem? Soha nem mondtam. Tegnap bevallottam. hogy szeretnék lefeküdni veled! Még ha akarnék. hogy megsimogasson? Érintsd meg magad... hogy soha nem tartom be a fogadalmakat. Hirtelen Franck felé fordult: – Figyelj. és ez a fél másodperc tovább tartott. ahol mind a hárman jól érezzük magunkat. milyen igazam van.. Szerencse! Nem kérek a vörös mancsodból. csak a kis szemét agressziódat. ha abbahagynád ezt a kis játékot velem. Megpróbálom veled a lehető legtapintatosabban közölni. Még szerencse. mint az átlagos fél másodpercek. – A dohányzással? – Nem. ha nincs hol aludnia az embernek.. és te cserébe semmi mást nem tudsz nyújtani... persze. Franck dühödten dörzsölte a fogait.

és szórakozottan a magáévá tette Myriamot.. de nem puszillak meg. – Igen. már mondtam. hogy beszéljek veled. Én inkább csak felgörbítem a hátam. amit itt dumálok. mint egy állat.. mert. Igaz. és lábujjhegyen kiosonok. a kezét. rendben. Érted. mi lesz? Elássuk a csatabárdot? – Gyerünk. még mindig itt vagyok.. Mindjárt huszonhét éves leszek. hogy Camille ne hallja őket. – Ne haragudj rám. de az összes szörnyűség ellenére. amikor gáz van. ahová boldogan megyek haza este. – Hülye! Franck nem állt fel rögtön. alaposan megnézte a lábujjait. eloltotta a villanyt. Egyáltalán nem. szó sem lehet róla. ha muszáj. – Oké. hogy ez a lakás egy békés hely legyen. Ó! De hülye vagyok. és életemben először lakom olyan helyen. ezt elrontottam. Pillanatnyilag az sokkal durvább lenne. de jó erősen a párnához szorította. ahol jól érzem magam.. 177 . izé.. hogy még nem vagyok itt túl régóta. Franck akaratlanul is elmosolyodott.. Lefekszem veled.– Oké. Camille. és akkor megpusziljuk egymást? – Nem. Úgy viselkedem veled. nagyon fontos nekem. általában inkább így teszek.. amit a pofámba vágtál. – Igen. – Mert micsoda? – Mert. – Jó.. Franck leült a fürdőkád szélére. lefekszem. és akár sárba is tiprom a saját hiúságomat. de nem akarom ezt a lakást elveszíteni.. De most. Ráadásul általában nem is ilyen vagyok.. lehajolt.. leszekszem.. Hú. Nagyon hülye. Már ások is. Jobb lett volna befogni a pofám. Megyek.. erőszakot tettem magamon.. mint egy hülye. a körmeit. vagy kínaiul van neked? – . – De miért vagyok ilyen? – Jó kérdés. Na. Franck felnézett.

amely a nőiség stratégiailag fontos pontjain: a térdeinél. és önző. a vállainál lapult a bőre alatt. és oldottabban jött haza. amit Franck rajzolt róla a minap. és hol kezdődött a Franck-kal folytatott játék? Épp itt tartott a csapongó gondolataiban. jól ismerte a derűs béke árát: túl nagy volt. és bár sok idejébe került. Camille visszaült az asztalhoz. 178 . amikor vetkőzött. hogy az üzenete célba talált. figyelmes volt. De ezek a gyöngeségi rohamok nem tartottak sokáig. még több gyanakvással simított végig a testén. egy félig felengedett rakott zöldség előtt. amikor valami furcsa dolgot vett észre az ablakpárkányon. míg elaludt. tréfált. Camille megértette. Myriam jelenléte is megkönnyítette a dolgot. Csakhogy most valaki egy friss saláta szívét is rátette a csigaház bejáratára. bár talán nem is vette észre. a csípőinél. bár nem túlzottan. Mivel már túl sokat adott magából az életben. És különben is: hol végződött az őszinteség. Az a portré volt. és elbátortalanította a sok csont. és idióta mosollyal böködte a hideg cukkinikat. és aznap este. Abból. Camille-nak néha hiányzott a tréfás kötekedésük. mert meg kellett számolnia az összes támadható pontját. hiszen olyan csodálatos volt. gondolta. Milyen ostoba liba vagyok. Franck gyakran aludt házon kívül. egyedül. ahogy Franck másnap mozgott a lakásban.5 Bár ez a kis beszélgetés sokba került Camille-nak. nem bánta meg.

.. és egy egész délutánt töltött el azzal. hogy törökülésben leült egy nagy. szőnyegporoláshoz. hogy mindent lerajzol. és megfelezték az árát. hová mész? – Melózni. – Hé. hogy Franck még Philibert érkezése előtt kösse be a gépet. – Öltözz fel jól. A fiúcskák ötéves korukban egy hintalovon. „kettő az egyben” gépeknek az a nagy előnyük. imádta ezt a helyet.6 Együtt mentek el egy új típusú mosó-szárítógépet venni. amikor az eladó így torkollta le: „a kedves feleségének teljesen igaza van. egy mirtuszfából készült kesztyűtágító. Camille oldalba bökte Franckot: – Megmondjuk neki. – Igenis. állatira el fogok késni. úgyhogy gyakran előfordult. aki már az óráját mutogatta. amely szép volt. „különben túlságosan kihozza őt a sodrából”. és elragadó dobozokban mindenféle kővé dermedt tisztítószerek: szódakristályok. lenolaj. és egy fűzfából fonott teniszütő féleség. hímzett konyharuhák. hétéves korukban egy játékkarikán.”. Egy lenyűgöző kefegyűjtemény. – Ezeknek a kombinált. Hegyekben álltak ott a lepedők. Eltökélte. és odaadja Philibert-nek. de a vége mindig az lett. Igen. a vállukat kissé leengedve. kötények és darázsvászon törülközők. és órákat töltött el bajszos katonák. terítők. kérlek! – csattant fel Franck – Szeretnék az úrra figyelni. akik most költöznek új lakásba. hogy a konyha mellett kitakarított egy kis helyiséget. pipatisztító alkohol. iszapolt kréta. ha hagynál! Camille ragaszkodott hozzá. Újra meg újra nekilátott a pakolásnak. hogy egyszer csak az órájára nézett. hogy látni lehessen az isteni kegyelemben részesült elsőáldozók szép karszalagját. Renoir festményekből kilépett dámák és kislánynak öltözött kisfiúk társaságában. fényképekkel és levelekkel zsúfolt kartondoboz mellé. – Sajnos tudjuk. amelyet hajdan nyilván „mosókonyhának” hívtak. hogy megy ez a fiatal pároknál. rohant a metrófolyosókon. mint egy esernyő. Franck boldogan vigyorgott. Csonttá száradt szappandarabok. tizenkét éves korukban egy Biblián tartották a kezüket. mindenféle méretű és anyagú kefék. hogy hárman héderelünk négyszáz négyzetméteren? – Drágám. fagyni fog. és a vásárlás egész ideje alatt „drágámnak” szólította Camille-t. amikor el kell hagyniuk a lakást.. egy tollseprű. 179 . és bezsebelte Super Josy szidalmait. hogy helyet nyerünk általuk – kántálta az eladó. tényleg. ha úgy tetszik. Camille lelkiismeretesen egymás mellé állította a tárgyakat. papa! Ja. SaintWandrille viasz és bársonyosan puha Rémy keményítő. és listát készített róluk egy nagy füzetben. vagyis. felugrott..

lányok!). ugyanazok a fáradt kolléganők és ugyanaz a zabos Jojo. az sem megy.. az túl nagy szó rá! Inkább afféle szellemidézés.. az agya csörömpölt: Philibert mindjárt hazajön. gyengéd 180 . És utána? Ki tudja? Jobb esetben osztozkodás következik a rokonokkal. ahogy Franck mondaná. amikor soha nem fekszik le hajnali kettő előtt. Ha fűzöm. ugyanaz az imádnivaló Mamadou. – Jó. az öreg függönyökre. ez a haldokló kis világ. ugyanazok a gondosan kiadagolt tisztítószerek. a fém vízmelegítők.. 1887-1919. Érdekes terv motoszkált a fejében. el kell menniük. de vajon kinek lesz gondja a pipatisztító alkoholra. és már nem sok értelmét látta a megfordított életnek.. a lenmaglisztes borogatáshoz való edénykék. Egy freskóféleség. Nemcsak a fotók. Valami halk mormogás. miután kimerítette az agyát leszívó. hogy egy napon. de kialkudta magának a kis zsebmeggyőződést – lehet. Semmi változás. a képek a falon.. és hogyan dolgozzék reggel. a dölyfösen tagozott párkányok. de ha azt mondom.. ugyanazok az eldugult lefolyók. szarik a fejemre. a porcelán falikapcsolók. a csupasz vezetékek. a lakás varázsa felbecsülhetetlen. Új év. hogy öltözzön fel. De az ajtó már becsapódott. Philibert nem titkolta előlük. a pettyes orrú büszke vörössárga pej emlékére. Természetesen a rokokó falióra és a cilinderek hamar gazdára találnak. és a beszáradt kininre a kék üveg alján a fürdőszoba asztalkáján? Lábadozás? Kóros aluszékonyság? Gyengéd téboly? Camille nem tudta... csendes lüktetés. hogy maga az öreg márki súgta neki? –. – Igazán? – Kivettem a holnap estét. összeszedni a saját cuccaikat. fárasztó fizikai munka? A kezei incselkedtek vele. a méretre csináltatott sámfák és a megsárgult címkék. lehet. ez az: szellemidézés. Ugyanazok a nehéz parkettfényesítő gépek. az ő tekintetére. a művészet és a nagypolgári hagyományok kis múzeuma csak az ő érkezésére várt.. nem igazi freskó. olyan sok emlék! Nemcsak a tárgyak.. Hiszen olyan sok anyag van hozzá. Ó. Franck egészen elviselhető. újra dolgozni kezdett. Hiszen ő reggel a legtermékenyebb. hogy ez az elegancia. A nappali fényt hajszolta. A könyvek. a lakás képzeletbeli életrajza. A köveit a bejáratnál hagyta.. Igen. Kikészít ez a lány. a lófarokra a kis táblácskával: Vénusz.. Egy pusztuló világ. enyhült a megszállottsága. ugyanazok a számozott lapátok (elég volt a veszekedésből. a könyveiket. hanem a hangulat. Te ott leszel? – Nem tudom. hogyan és mikor jutott az eszébe. ugyanazok az eldugult porszívók. – Legalább vegyél egy sá. Az atmoszferra. régi robot. De Camille most jobb formában volt.– Igen? – Philibert holnap jön haza. Egy krónika. és itt kell hagyni a lakást. rosszabb esetben az enyészet vagy az Üdvhadsereg raktára... a lemezeiket. az emlékeiket és a két sárga Tupperwarét. hogy már holnap.

ahol tízszer. az Éghez könyörög. Ó. fél lábbal a Párducban. amikor a bejárat melletti falipolcra letette a kulcsát. amikor benned van?. Egy pillanatra kihagyott a szívverése. véres marhákat a szekéren és az elhajigált maradékot a kocsiút mentén. százszor is lehajolt. amikor megérezte. köszönöm.. mondd csak? De éjszaka.. őrült tekintettel. hogy megnyugtassa őket. nem is lélegzett. a csokit imádott főnöknőjének adta. aki tehetetlenül nézi világa hanyatlását. csak ébresszetek fel még dél előtt. „Igaz is”. – Van itt valaki? – kérdezte. ki vagy te? És ki a fenét érdekelne ez.. miért nem minket?” méltatlankodott a halottas ágyán lefényképezett öreg tábornok... Nem lenne véletlenül likőrrel töltött csoki is?” Hogy én milyen vicces vagyok. teszek azokra a Tupperwarékra. hogy kidobja a műanyag poharakat és gyűrött papírokat. akkor képtelen volt nem meghallani őket: „Camille. hogy azután békében elenyészhessen. vidám lelkiállapotban. „Miért”? Akkor Camille leült a sötétben. 181 . ahol a szellemtelen falfirkák nem tudták eltakarni az efféle feliratokat: És ő? Ő vajon mit érez. hogy nincs egyedül. és érezte. „jegyezz meg minket is!” könyörögtek az öreg tárgyak. miközben az asztalra tette a rajzot. sóhajtotta Camille. A hercegre. és két kézzel szorította a kutyája pofáját. a szeme keresztbe állt a kokain és az éhezés miatt – Camille jól ismerte ezt a tekintetet. gyakran egy gunyoros kacsintás is elég volt.szeretetére és elragadtatott tollára volt szüksége ahhoz. Először is. itt vagyok.. A férfi a földön ült. Micsoda hülye! – méltatlankodott Camille. és amikor meglátja a feldarabolt. ahol a tisztítószereket és a többi szart tartották. éjszaka! Amikor visszatért a pokoli tornyaiból. napközben eltűnt.. és a falat tapogatva megkereste a villanykapcsolót. csöpögő orrát a nejlonköpeny ujjába törölve. ahol ideje java részét töltötte a felmosóvödör mellett térdelve. Ez a hóbortos gondolat jött és ment. „adta teremtette! Miért a Tupperwarékat. nagy maflák! És Salina hercegre gondolt. Ebben az álmodozó. zendítettek rá kórusban a rézkilincsek és az ütött-kopott grogrének. Camille”. amikor több kilométernyi sápadt fényű földalatti folyosót bejárt. de mondja csak. és éppen nekilátott a vetkőzésnek a félhomályban. és lassan sodort egy cigarettát. Már csak ő maradt az irodában. hogy elűzze: szegény kislányom! Te vajon hová tartasz? És mégis. hogy ne tartson már nagyon sokáig. aki gyalog indul haza a bálból. fél lábbal a mocsokban andalgott be a lift mögötti kis helyiségbe. Az ötödik emeleti fickó egy doboz Mon Chéri csokoládét hagyott neki az asztalon. hogy köszönje meg a nevében: „Oké. másodszor is. és egy kalózvezérre bízta.. és lábujjhegyen átosont a nagy lakáson. A fickó nem mozdult. hogy én milyen vicces vagyok. hogy valami meleg csorog végig a lába szárán: bepisilt. recsegte a parketta. pánikba esve...

Tűnj innen gyorsan. bármilyet. Beszélnie kellett volna vele. Camille elfintorodott. és eleget ivott ahhoz. akik boldogok egy hellyel a meleg szellőzőnyílás fölött. és rossz irányba indult el. agyonizzadva. Fogta a kabátját. Amikor végre észrevette. 182 . és akik jobban szerették a langyos betont a Metró csempéinél. te hülye tyúk! Nyavalygós széplélek. aztán egy nagy luxusautó hátsó ülésén búslakodsz. – Csak fáradt vagyok. remegve. figyelmeztetnie a nagy Mátrixra. És a kutyája? Mikor kapta meg az utolsó adag kutyakajáját? Felsóhajtott. – Ho. hogy hányjon egyet. hogy merre jár. – Nincs valami meleg ma este. akik visszautasították az alumínium fóliát. Most már normális ütemben dobogott a szíve. Gonosz emlékek ízét érezte a torkában. Camille jéggé volt fagyva.. hebegte Camille. Összefutott az éjjeliőrrel. Te hülye.. mire megértették.Így maradtak néhány másodpercig. a falnak támaszkodva valahogy eljutott a kijáratig. hogy ne ejthessék őket foglyul az autók fényszórói. Vajon mi lehet az irodai szellemmel? Olyan fiatalnak látszik. Sehová nem vihet magával kutyát. bent hőmérő mutatta a külső és a belső hőmérsékletet (. Egy kiskutya miatt izgatod magad. és a suhanó autóból az üzletek szellőzőrácsain vagy a kapubemélyedésekben heverő kis emberi kupacokat bámulta. szégyenkezem miattad! Mire jó ez az egész? Leoltod a villanyt. és a kutyája? Hülyeség kutyát tartania. amikor vannak emberek. hogyan? – Az épület kódja? Nem tudja. Camille pedig újra visszamerítette őket a homályba. hogy megtalálja az utat a kispárnáig.. Az éjszaka közepén felkelt. Camille szétnyitotta a combját. a csipkekeszkenődet gyűrögetve. mint aki kísértetet látott. hogy ne is lásd. Nem. ne is lássalak! A lakás üres volt.. homlokát az üvegre tapasztotta.. Egy luxusjárgány volt. – A kód? – nyögte a fiú. hogy nem éhes-e. csak a napi adagjára lenne szüksége. kiállt az út közepére..3°C. A konokokat.. a csökönyöseket. a kabátja két szárnyát ráhúzta átázott munkanadrágjára. Camille valamilyen alkoholt keresett.. mi? – Jól vagy? Úgy nézel ki. hogy egyikük sem fogja a másik halálát okozni. +21°C). A fiú a jobb keze mutatóujját az ajka elé tette. és megkérdezni. és leintett egy taxit. és nemsokára az utcán találta magát. és kihátrált.

hogy tartsam a gyertyát. – Iszunk valamit? – Nem. – Egy eurót? Nem. és nézni akarom az embereket.. izé. Egész nap ki sem mozdultam otthonról. mert őrülten szerelmes vagy belém.. – Egy eurót? Hé. hogy találkozhat a feleségével! – Nekem ez gyanús. féltékeny vagyok. – Hát. öreg. hogy miért mindig a legrosszabb alakú lányok hordanak csípőnadrágot? Nem értem. milyen boldog. – Ez nem rúzs.. – És? – Azt mondta. Még mindig szabadságon vagy? – Holnap este kezdek. – Tényleg? És jól van a nagymamád? – Igen. Most le akarok ülni egy padra. és csendben figyelték az őrülten tülekedő utasok Nagy Csarnokát. De kaphatsz egy cigit. ha veled bámészkodom? Lekuporodtak egy padra az újságosbódé és egy jegykezelő közé. – Meg tudnád nekem magyarázni. – Gyerünk! Futás.7 Zsebre dugott kézzel. amikor egy ismerős hang megadta neki a keresett információt: – A Nantes-ből érkező vonat a 9-es vágányra érkezik. – Nem. Körülbelül 15 percet késik. – Nem baj. hanem szőlőzsír.. az előbb hajtottalak el! – Nézd azt az öreg mamit a csúcsos fejkötőjében! Nálad van a füzeted? Nem? Kár! Nézd azt a pasit. mint mindig. – Jé. te kiszépítkeztél! Ez mi a csoda? Csak nem rúzs? Vagy talán tévedek? Camille a sál mögé rejtette mosolyát. biztos a szeretője – jelentette ki Camille. késő.. hogy nyilván azért rajzoltál ilyen szépnek.. 183 .. – Hülye vagy. Hé. – Hazudós! Mutasd! – Nem. nézzen oda az ember. kisfiam! Futás! Hopp. – Odaadtad neki az ajándékomat? – Igen. Nekem soha nem fested ki a szád. Jöttem. felemelt fejjel ugrándozott a pályaudvari tábla előtt.. te is itt vagy? – Hát igen. 20 óra 25 perckor.

... – Nem. szép lassan. és mindent megértesz. most örülsz? – Nagyon! És legalább csinos volt? – Bűnronda.– Miért gondolod? – Egy férfi. – De igen.. – Hazudsz. – Nem. és épp most fekteti le a kölyköket. Na nézd. vele. – És jó volt? Most min mosolyogsz? – Semmin. aki átrohan a városon a miniatűr kofferével. Ott sehol nem lehet inni. meséld el. Szakács voltam a követségen. akik egy TGV korlátja előtt üvöltöztek egymással. látom a. – Ha meg akarsz ismerni egy országot.. – Te meg érzelgős vagy.. és semmit sem láttam. nincs semmi. De az télen volt. – Oké.Lehet. – Camille két kispolgárra mutatott. – Teljesen egyetértek veled. Na. Nincsenek bárok. Akkor biztos valami nőügy lesz. mert csak nyúlik és nyúlik. gyöngéden egymásba karolva. – Én is – felelte Camille. Hol voltál eddig külföldön? – Sehol. hogy a felesége. megyünk? – Franck a peronok felé mutatott. Most egy idős házaspár tipegett el előttük. látom az orrodon. – Piff. – Soha nem hagytad el Franciaországot? – Két hónapot töltöttem Svédországban. – Dehogyis! A felesége Quimperben van. a hajába csókol. leteszem a fegyvert. 184 . és a pályaudvar? A piacok? – Nem jártam kint napközben. – Semmi. – Előbb meséld el. azok ott házasok.. az gyanús. – A lányával? – Igen. elég elmenned a pályaudvarra vagy a piacra. – Na ne. – Ó. Franck a fejét csóválta: – Nem sokat érsz. és egy szőrmebundás nő nyakába ugrik. – Lefeküdtél a nagykövet feleségével? – Nem. – Na. – Imádom a pályaudvarokat. Franck megbökte Camille-t a könyökével: – Oda nézz! – Oké. nem kell egy autóban játszani az agyadat. Hülyeség. – Miért nem? – Csak.. – Na.

nem vagyok bonyolult fiú. de tudod.. Úgyhogy megdugtam a nővérét. mint a parázs. és a nő épp most veti rá magát a pasi sliccére a parkolóház liftjében. aki hétvégén Dániába utazik leinni magát. – Ne menjünk messzebb – zihálta Camille –. és szép lassan lenyalogatta. – De ez ronda dolog volt a csúnya lánnyal szemben. ha elismered. és olyan tüzes volt. a kis seggét állandóan rátette a tűzhelyünkre. – Tudod jól.. de fél szemmel az óráját lesi. miközben érzékien bámult rám. nincs? – A húslevessel kevered. – Meséld már el. Jól ismerem az én kis Philoumat. gyámoltalan. Egy agyonkényeztetett hercegnő. Soha nem álmodoztál ilyesmiről? – Én nem szoktam álmodozni.. Tulajdonképpen a húga fűzte az agyamat. de nem szeretem a szűzkurvákat. és nem szeretem a szűzkurvákat. ha történeteket mesélsz. mondtam már. – Én nem szoktam álmodozni – Camille egy selyemfiú szenvtelen hangját utánozta –. hanem francia. Csak akkor. és olyan részeg. Egy kicsit kába vagy. ha a férje elélvezne. De a borjúbecsináltban nincs is póréhagyma. hogy megismerje az életet. hogy a csúnya lányokkal mindig ronda dolgok történnek. és hopp. – Sok ilyened van? – Nem. Általában azért töröm magam. hogy az a szőke az előbb a pasas felesége volt. van ott valaki a peron végén. az összes cuccoddal. Hé. csak nem vagy szerelmes? – Nem. belemártotta az ujját a mártásba.. Na. – Nyugi. mint a csap. És hogy múljon az idő. – És aztán? – Aztán hazajöttem. Csak megy előre egyenesen. Mint mondtam. kislány! 185 . – Akkor miért? Jótékonyságból? Egészségügyi okokból? – Nem. Nem vársz senkit. és végre felnéz. hogy megkeresse a kijáratot. és szeretné. kegyetlenségből. menjünk. hogy szép lányokat fűzzek be. mert feltett főni egy borjúbecsináltat. – Nem. tizenhat éve házasok. – Biztos? – Persze. oda nézzenek. aki úgy öltözött. amíg neki nem ütközik egy oszlopnak. Nagypofájú csaj. – Miért? – Diplomáciai bonyodalmak? – Valahogy úgy. – És mi van azzal a svéd lánnyal? – Nem svéd volt. és elindul a taxik felé. – Én is szeretem. imádják egymást. hogy van az! Leszállsz a vonatból. mielőtt odaég a póréhagyma. ha azon a lépcsőn megy le. – Ja. erre ő rögtön nyavalyogni kezdett. úgyhogy egy napon elkaptam az alagsorban. Ezt jól jegyezd meg. aki téged vár. Nyilván ő is állatira unatkozott. gyere. – Oké. akkor gyorsan bocsánatot kér. hogy megmondja a papájának. – Tévedtem: a kurva a vidraprém kabátban a pasi felesége. nem vagyok túl bonyolult fiú. – Ha ezt történetnek lehet nevezni. Ismersz.– Még egy svéd sem kért volna belőle. mint egy Spice Girl.. van négy gyerekük. elszalasztjuk. Folyton cukkolt..

Nagyszerű.Te.. és akihez sem táska. Oda nem enni megy az ember. persze ráejtette a bőröndöt Camille lábára. – A francba.. – Mit jelent az. istenem.. – Egyetlen gyerek vagy? – Hát. vagy micsoda? – Csak néhány könyv. hogy itt vagy.. már nem akart megmaradni a pórázon – morogta Franck. Meghívlak titeket. Minden jól ment? Nincsenek lövészárkok a lakásban? Szögesdrótok? Vagy homokzsákok? – Nem. hogy együtt legyen másokkal. – És jól van? – Kicsoda. – Ne is mondd. Van egy új barátnője. de.. A kurva életbe. Camille elmosolyodott: – Nem. nem vagyok szerelmes belé. – Gyerünk. – Philibert. – Ó. – Én – kérdezte Camille mosolyogva – én remekül! Nagyon örülök. akire mindig vágytam. még mindig Philibert nyakában lógva. – dünnyögte Camille. Franck? – Nem.. Camille. és persze leejtette a szemüvegét is. más semmi. a Coupole-ba. Kicsit olyan... nem kellett volna... hanem nagyüzem. – Nézd csak. Camille összeráncolta a szemöldökét: – De igen. nem. Philou.. de tudod. meg azért.. Nem is tudom.Franck le volt sújtva. maga. de. és odarohant az ő vaksi és imádott zombijához. persze zavaros bocsánatkérésekben tört ki. Persze. minden rendben. Meglátták Philibert-t a peron végén. – A Coupole-ba! – Ó. Francknak igaza lett: Philibert volt az egyetlen.. Az nem étterem. formában van a kis barátunk – súgta Philibert Camille fülébe. sem kerekes bőrönd nem tartozott. már van otthon vagy ezer! Ezeket nem hagyhattad volna a kastélyodban? – Úgy látom. egyenesen. gerlepárocska! Nem mehetnétek még egy picit lassabban? A boy fáradt egy kicsit. hanem a díszletért. a másikban pedig nyitott könyvet tartott... – Jaj. – Hé. de. – Én is. – És hová? – kérdezte Franck morcosan. hogy maga milyen heves. n. mi van ebben a bőröndben? Egy páncél. persze dadogott. mint egy kutyakölyök... izé. Imádom azt a helyet. ő az a báty. – Á. – Tessék? – T. vidd a bőröndjét! – dirigálta Camille. aki nem farmerban és baseballsapkában volt. n.. Lassan bandukolt.. nem igazán szeretem a meglepetéseket. a hangulatért. azt hiszem. mint egy I betű. Természetesen Philibert zavarba jött. És az ünnepek? – Milyen ünnepek? Ma van az ünnep! Egyébként elmegyünk valahová vacsorázni. hogy „oda nem enni megy az ember?” Ez a legjobb! 186 . van egy meglepetésünk. az emberekért. n. egy meglepetés! N... ott van – mondta Camille. és egyik kezében katonai hevederrel átkötött nagy bőrtáskát cipelt..

a családjáról. két pohár finom fehér bor és hat osztriga után végre befogta a száját. középen a fiatal lány.. a turistákat. a kis köpcös a szakadozott zsebébe süllyesztette a kezét. a zajt. Vegyétek úgy. zavaros és gyötrelmes prédikációkba bonyolódott. aki csivitelt. Philibert. boldog vagyok. a homárokat. a nemdohányzókat. hogy önökkel lehetek”. az árakat. A két gyöngéd könyök között. az amerikaiakat... Lucky Strike feliratú bőrdzsekijében. mindent leszólt.. és titokban arra vágyott. Az egész lelki egyensúlya itt volt. és? – Úgyhogy egészen egyszerűen csak azt tanácsolom neked: hagyd. a dohányzókat. ha nem akarsz velünk jönni. éhesen. míg mesélt nekik az ő nedves kis birodalmáról. Nem tegnap. az étlapot. hanem itt és ma. a te bajod. ugrándozott. hogy kétfelől felkapják. és a Montparnasse Boulevard-on félrehúzódtak a gyalogosok. a képeket.. majd így fejezte be: „Á-men. Éppen itt. a Napóleon oroszországi hadjáratából származó prémes bundájában. hogy ez az első újévi szeszélyem! – Nem lesz hely. Bár nem voltak tudatában. és meghintáztassák: „Egy. figyelj ide. – Na. és tízpercenként: 187 . az árvízről. A francba. jobb oldalon a kis köpcös. – Igen. mindketten ugyanarra gondoltak: mi hárman. és majd hazafelé érte jövünk. sovány fickó.. és menetközben rengeteg elképesztő szokást elmagyarázott. s ezzel elbűvölte őket. a királypárti unokatestvéreknél töltött szilveszterről. Franck teljesen meg volt döbbenve. aki amúgy soha nem ivott. és elkerekedett szemmel hajtogatta: „tényleg?” „na ne! „nem!”. nem holnap. a felszolgálást. itt és most. Vagy majd várunk a bárpultnál. a párizsiakat. mondj már valamit! – Franck! – Igen? – Nekem hat húgom van. megtörölte a száját és a falusi papot utánozta. – Na.. kettő. azt isten akarja.. együtt – mindent bele! Az első tíz percben Franck szörnyen viselkedett. három: most!” Camille erősen szorította a karjukat. Camille és Philibert csak mosolyogtak rajta. de én meghívom Philibert-t. Egy pohár pezsgő. – De igen. Ma. – És ezt ki mondta? – Ez egy közmondás.– Rendben. Philou. és az utálatos szobrot. amikor Camille a szabad kezét a karja alá csúsztatta. A másik kettő addig biztatta. Valahányszor letette a poharat. – És a Márki Úr könyvtára? Azt én fogom odahurcolni? – Hát ott hagyjuk a csomagmegőrzőben. az asztalszomszédját. Nagyon helyesen néztek ki hátulról. Ó. kezdődik! Az agyamra mentek az idézeteitekkel! De aztán megnyugodott. a kését. A sovány magas kicsit lehajtotta a fejét. hogy utat adjanak nekik. Bal oldalon ment a magas. bárgyún és minden ok nélkül egyfolytában nevetgélt. nevetett. amitől el fog menni az étvágya. Amit a nő akar.

az a kövér Titi... újfent bizonyságot téve tökéletes neveléséről és aranyszívéről: – Az már biztos. és még soha.. és tényleg megosztozik? – Rendeld meg. fogott egy rozskenyér szendvicset. ha keveset evett. Camille meghámozta a rákokat: letördelte a lábakat. meg még néhány ilyesmiről.. és elég volt keveset enni belőlük. mert a te fogadalmadat nem olyan nehéz megtartani. Ilyen hengerfejből annyi van neki. aki el akart téged vinni a színházi óráira? – De... és mit gondol róla a barátod. azután csak úgy piszkálgatja a süteményt? Vagy az. soha nem dadogsz. hogy megegye saját adagját. ez isteni. – Azt hiszed? – Biztos vagyok benne! Nem igaz. – Hát igen.dadogok. hogy együk meg együtt. és ennyi. amennyit csak akar. a kövér. 188 . Camille megkérdezte tőlük. és csodálatos szendvicseket készített nekik. Mesélhetnél az öreg francia arisztokrácia megfáradt bájáról. A kövér Titi.. melyikük osztozna meg vele egy lángoló palacsintán. Franck óvatoskodott: – Várj csak! Te melyik csaj vagy? Az. az ollókat. – Tojik rá. Lemosta az ujjait. – Nem. és Philibert türelmesen hallgatta. Philibert inkább szorbetet kért.. rajta! Ez legyen a te újévi fogadalmad! – Franck felemelte a poharát. hogy két éve jegyesek. – Színpadra. hogy együk meg együtt. – Hú. ez már csak így van – felelte Philibert őszintén elszomorodva –... Klik-klak.. Az egész étkezés alatt sikerült megtévesztenie mindenkit. Boldogság. Na. és olyan szellemesen tudsz mesélni! Annyi távolságtartással.– Azt mondod. és meglátod. azután a szempilláját rebegtetve bezabálja az egészet? Vagy az. feltörte a páncélt. mert sokat kellett vacakolni velük. így nem nyaggatták és nem szidták le. biztos vagyok benne. Franck érdekes történetet mesélt Philibert-nek egy karburátorról. és behunyt szemmel a hátfalnak támaszkodott. ezt már nem hiszem el! – Neked színházat kéne csinálnod – nyaggatta Camille Philibert-t –. az a kövér Titi. aki azt mondja. elég. uram! És ne is nyavalyogj. csakhogy túlságosan da. hogy 89 euró szép kis pénz – jelentette ki komolyan –. igen. Nem gúnyolódott. aki azt mondja. Senki ne mozduljon. Ma este például – pedig már egy újabb üveg bort is rendelt – még mindig messze volt attól. Nem volt ebben semmi irónia.. Felfüggesztett pillanat. – Azt hiszitek? – Igen. aki azt mondja. – A kövér Titi? – Igen. hogy osztozzunk meg rajta. Franck? De nem te beszéltél nekem egy lányról a múzeumban. a kövér Titi. hogy csodálatos showman lennél! Olyan sok szót ismersz. amikor elmesélsz valamit. Kicsi kora óta imádta a tenger gyümölcseit.

sem a nők. a fürdőszobába kell egy szemetes. én elmegyek bevásárolni.. aki képeslapokat árul az Állam szolgálatában. és mert amit a nő akar. túl vastag. szóljatok. és hagyják-e. csikorgatta a fogát reggelente. hogy megfordult a szél. és néha megpuszilgatják. sem az erdő. egyáltalán nem friss. az apja már becsapta az ajtót. félretolta a kávéscsészéket. hogy adja oda neki a sót. kapcsoljátok le a villanyt. aki már nem is titkolta. Kérem. És talán vehetnénk már egy működő porszívót. rendben. és akkor meglátod a különbséget. ha szü. te dobd ki a szelektív kukába a sörösdobozokat. hogy te megeteted. Két megalázó hetet töltött el apja elkeseredett szeme előtt. Minden úgy lesz. és nyiss időnként ablakot. – Akkor most mondjuk azt. de szóljon csak. – Amikor csak akarod. hogy most milyen irányba fúj. De még be sem fejezte a mondatot. nemesi okleveleket. És ez volt a legviccesebb. Mivel Camille ragaszkodott hozzá. A 14-es háborúból való Bissel seprű kicsit már öreg. szü.. alkotmányleveleket és egyéb szerződéseket. ahogy akarod. akit nem érdekel sem a gazdálkodás.– Nem. hogy ne engedj beköltözni egy lányt a lakásodba? Látod. és dadog. sem a pénzügyek.. és még arra sem ügyel. ostoba alak. Blanche és Camille ugyanazt jelentette a számára: édes kislányokat. miért mondtam. amikor a kishúga megkéri. hogy nyomasszák őket az Államkincstári Hivatal zaklató levelei a járulékokról? És a háztartás? Oké. és ha nincs többé klotyópapír. szüksége van rám. hogy némi méltósággal szóljon a vadőrhöz. Egy elsőszülött. és túl sok vaj van rajta. aztán utána te mondjuk palacsintát sütsz. Majd egyszer sütök neked. esküket. Nem gond. de miért mindig ő és Philibert takarítja a konyhát és a fürdőszobát? Ja. mikor és hogyan? Ki intézi a bevásárlást? Mennyi újévi borravalót adjanak a házmesternőnek? Milyen neveket írjanak ki a postaládára? Előfizessenek-e vonalas telefonra. csak azt nem tudta. És mivel nagyon szerette a kéziratokat. És ezért hajlandó volt bezsebelni az atyai megvetést és akár ötven porszívót is megvenni. hogy neheztel rá.. A vécével ugyanez a helyzet. mindenki takarítja a saját szobáját. kis Philoum. Franck. Philibert érezte. – Igen. akik nagyon szeretik őt. Ja. és mennyit. érted már. nem értette. igazán nem ezt érdemelte. azt isten akarja. de legkevésbé a társadalmi rangja. és ebéd után megsétáltatjuk a gyerekeket a parkban. – Nincs jobb dolga. amint a földön ülve babázik a húgával. előhúzott egy fehér lapot a 189 . Nem. Nem. Ezzel nem volt egyedül. atyám.. majd én megveszem. – Ha jó leszel. Egy tehetetlen. fiam? – Nem. a pénzről is beszéltek: ki fog fizetni. Mi is van még? – Na. mit akartam mondani? Látod már... A név első örököse. különben mind állatkákat szerzünk. amikor rajtakapta a fiát Blanche szobájában. milyen szarba kerültünk? És ez még csak a kezdet! Philibert Marquet de La Durbelliére elmosolyodott.. kicsikém. ha kell.

. Franck és Camille bánatosan elengedték a poharukat. hogy nagyüzem. és hanyag mozdulattal becsúsztatta a zakója zsebébe. gyerekek. Magától értetődik. Te mindig a XIV. Vagy talán fordítva. tudjátok. beleértve a vécépapírt és a szemeteszsákot is.. majd Lucky Strike motorra pattant. a Sorbonne professzora. Franck találkozott egy ismerős pincérrel. nem emlékszem. együtt elmentek Philibert táskájáért a pályaudvarra. a Lajos aranyaim.. ő Paul Deschanel volt. majd az új hivatalos szabályzatot Franck és Camille elé tolta. ragaszkodom hozzá. hogy kiegészíthessék a megjegyzéseikkel. és szép cirkalmasan ráírta: „Az Émile-Deschanel sugárút alapító oklevele a lakásfoglalók és egyéni látogatók szá. – Fenntartom. már én is tiszta jakobinus leszek – sóhajtotta. majd ti felporszívóztok). izé. és benézett a konyhába. de kényszernyugdíjazták a Katolicizmus és szocializmus című műve miatt. Utána Philibert rendületlen nyugalommal előhúzott egy pecsétviasz rudat. kedvesem. Egyébként a nagymamámat igencsak dühítette. ki volt Émile Deschanel? – Köztársasági elnök! – Nem. Ja.kézitáskájából.” Félbeszakította magát: – Nos.. nálam van a viaszom. Hol is tartottam? És pontokba szedve leírta a megbeszélésük tartalmát. hogy egy efféle söpredék neve díszeleg a vizitkártyáján. Camille kérte a számlát (de. és két megdöbbent asztaltársa szeme láttára pecsétgyűrűjével lepecsételte a papírt. a másik kettő meg hívott egy taxit. Lajos korabeli felszereléseddel sétafikálsz? – kérdezte Franck a fejét csóválva.. a repülősóm. menetközben átléptek néhány hajléktalanon. a pecsétem. de szép nagyüzem. – Hú. 190 . – Lám. majd háromrét hajtotta.. – Igen. de. Émile Deschanel irodalmár volt. a pajzsom és a mérgeim. és telefirkálták hülyeségekkel a papírt.

kenyeret. Mátrix csak B 12 vitaminnal dúsított száraz kutyatápszert evett. felolvasott vagy a családi albumokat kommentálta: – Ez itt a dédnagyapám. egy szót sem szólt holmi hajléktalanról. Miért adna az ember a kutyájának olyasmit. Marie-Antoinette-el vagy Heinekennel – ki mit szeretett. Mellette az öccse. nem? Azt sem eszed meg. A dobozos kutyatápszer ugyanis szar. hogy Camille lassan kételkedni kezdett.. Élie bácsi. Gyors oldalpillantást vetett a kis helyiség felé. Féltökű és félagyú. Amikor letett egy szelet húst. amit ő maga nem enne meg szívesen? Tényleg. amint csirkés száraztápszert ropogtatnak egy pornófilm előtt a túlfűtött bodegájukban az éjszaka közepén – nagyon is el tudta képzelni. Lehet. és basta. hogy a megfelelő címzetthez jutnak el az ajándékai. a szőre miatt. akivel ettől kezdve mindig váltott néhány mondatot (Mátrix egyik heréje nem szállt le. piával. hogy Camille el is hitte. Kutyaversenyeket rendeztek. sajtot. Pedig Camille tudta. vagy túl kevéshez. mindenki szép nyugodtan élte a maga életét. Camille óvatosan puhatolózott is Nurdinnál. igazi tragédia). és esténként békésen elkábították magukat. de nem. fóliánsokkal. Több nap telt el így. hogy ki kell-e ürítenie a zsákot. 191 . Már nem igazán törte a fejét az egészen. – Akkor nem unatkoztak. harmadnap is. Volt elég baja enélkül is. a célvonal előtt. de csak a kutyakaját vitte el. – Dehogyisnem eszem meg! – Na ne. A lakásban minden jól működött. A bagett megkeményedett és a cigarettákat sem vitte el senki. és nem zavarta a szomszédját. és a plébános úr döntötte el. így nem tudott kijárni. olyannyira. ő az ott. Néha ott volt. és később is minden nap. Napközben Camille rajzolt. De soha egy szál kutyaszőr. Minden reggel köszöntek egymásnak. Myriammal vagy Myriam nélkül. hogy az a debil táplálja velük az egytökű barátját. látod.8 Camille kereste a narkós fickót másnap is. miért is? – De a száraz kajával ugyanez a helyzet. Semmi hír. egy kis salátát. Vagy túl sok droghoz jutott. Drogos létére furcsán jól szervezte az életét.. soha egy morzsa vagy bármilyen szag. Néha nem jött a fickó. Néha Camille nem hozott semmit. hogy ki győzött. Az éjjeliőr. charta nélkül vagy chartával. hogy a fickó és a kutyája ott vannak valahol a környéken. Philibert mániáival vagy anélkül. egy kanál ricinusolajjal megöntözve. de Marvinból bőven jutott mindenkinek. – Esküszöm! Az volt a legrosszabb. és amikor Philibert otthon volt. banánt és kutyakonzervet a vegyszeres kuka mögé. valaki mindig gondosan eltüntette. előttük a foxterrierjeik. Fűvel.

arra is szarok. hogy ne alázzon meg benneteket állandóan. Camille olykor a legszívesebben a pofájába vágta volna a törlőrongyot. majd rácsapott a fenekére. Tulajdonképpen Rashidának hívták. Ettől a naptól kezdve megváltozott a lapjárás. vagy mi? Épp ezt kérdeztem magamtól a múltkor. hogy hová tette a tollseprűjét. hogy kipiszkálja a foga közé szorult húscafatokat. de legalább jöhetnétek klotyót pucolni velem. nagyon elégedett volt a viccével. Másrészt képtelen volt elviselni Bredart-t. és nem várom. hogy a vécét mindig én pucolom.. Mert lehet. meg ahogy beszélsz. és pofátlanul visszaélt vele (brigádvezetőnek lenni a Toucleannél mégsem a Pentagon!). mert őt megvetem. – Hogy lehet egy lánynak. meghintáztatta Camille orra előtt. aki éppen a visszereit vizsgálgatta. Camille a kocsiját maga előtt taszigálva elment mellettük. és Super Josyra mutatott. hogy mocskos burzsoá vagyok. izzadt. Camille-t Samia egyáltalán nem érdekelte. hogy tartsa meg magának a szemétségeit. akinek ilyen kicsi a segge. A többiek morgolódva szétszéledtek. hogy Camille a cinkosa. mi? Bűzlik rólad a pénz. 192 . De ti igazán gyávák vagytok.. és minden emeleten megeresztett egy rasszista viccet. és egy hatalmasat turhaadagot köpött Josy lába elé.. Utána fogta a lapátot. és egy kis fasiszta seggét nyalta. És ez sokat számított. a melóval volt a baj. hogy megköszönjétek. azt gondolván. ez a lány! Hogy beszél ez velem? Egyáltalán mi a francot keresel közöttünk? Mi közöd hozzánk? Kémkedsz utánunk. Miattatok nyitottam ki a pofám. hogy maga az!” Szállj le rólam. mindig Bic tollbetéteket csórt. Nem. te burzsoá! Húzz innen. gyűlölte a keresztnevét.– Jól tették.. az agyamra mész! „Nem én vagyok. hülye. Visszafordult: – Hogy ő mit mond. hol laksz. Ha-ha. Game over. csak ment utána a folyosón.. ilyen nagy pofája? Mindig sikerül meglepned. hanem a kolléganőm” – vetette oda végül a fickónak. Hülye volt. mint a segg. Nem közülünk való vagy. beszéd közben köpködött. de a hangulat undorító lett. de Carine-nal már durvább volt a helyzet. mivel rajta kívül ő az egyetlen fehér. Igazán messzire elment ez a lány. Először is a fickó az ötödikről az egyik este megvárta. Igazán hatalmasat. és megkérdezte. hogy kémkedj utánunk. és fél év múlva már mindketten halottak voltak. spicli! A többiek nem reagáltak. és azt hajtogatta: „Biztos vagyok benne. Két évvel később elmentek az ardenneki frontra. – Nahát. mert már mindenkinek az agyára megy. Láttam a fizetési papírodon. arra teszek. Carine-t nagyon szerette. A munka ugyanolyan pocsék volt. hogy maga az! Biztos vagyok benne. volt egy kis hatalma. és az egyik nap megkérte. Mamadou furcsa hangot adott ki. de megjegyzem. Hogy téged biztosan a főnökök küldtek.. vagy valami ilyesmi...

a szomszéd. elrontott házassága. Olyan nagyszájú és kövér vagyok. de kedves férje. feltörölt valamit a földről. Nem kéne. hogy hatékonyan tudjon dolgozni. te mesélsz nekem. A szenegáli gyermekkor. amelyekre Camille nem unt rá soha.. Camille üzletet ajánlott neki: én melózom. Ne beszélj olyasmiről. Ellenszegült. Nem sejtette. a színes ágyékkötők és még ezernyi kép.. – Ratata. Ahogy vallomás vallomást ért. ráadásul Mamadounak fájt mindene. Hagyd úgy. széltoló. a madarak. mi történik. szerencsétlen! A Josy olyan. hogy ez a kis mondat milyen messzire viszi. A Pokol sokkal rosszabb ennél. – De ezt hogy szervezed meg? Hogy tartod magad? Hogy vagy rá képes? Pokoli ez az időbeosztás. Az a Pokol. majd felegyenesedett. a kiskecskék. mi. Nem mintha lusta lett volna. a nyomor.. aki a délutánjait a Tatiban tölti.. és ez így tűnt normálisnak. hogy szerencse. hogy a seprűnyélre támaszkodott. Barátnője lefegyverző könnyedséggel mesélt szörnyű dolgokról – legalábbis neki szörnyűnek tűntek. Léopolddal. csak jó erősen dörgölnie a padlót. és egy csapatban dolgozott vele. két édes ikerlányt hagyva maga után. amikor nem láthatod azokat az embereket. Szóval Josy intézte el az ügyemet. hogy a szívem majd belefullad a zsírba. megvárta. a sógornője. a por. aki megint beszarik. amíg Josy bűze elpárolog. És amikor Josy – nagy ritkán – feléjük járt. vagy a Parisien Seine-Saint-Denis kiadványát olvasnia. hogy segítsek? Hogy írjak a nevedben egy kérvényt a személyzeti főnöknek? – Camille felegyenesedett. de sok minden fölött szemet huny. Nem kellett többé a Courrier Internationalt. – Ott van a sógornőm. soha nem tudhatja az ember. az a kis doktor. az óriási melleket és a még annál is nagyobb szívet. – A Touclean nagy cég. 193 . Mamadou gyorsan lehajolt.. de egyszerűen túl kövér volt ahhoz.. miközben ő melózik helyette. az unokatestvére. hogy megnevettesse a gyerekeket. a telefonfülkében töltött vasárnap délutánok.. de szegény csontváza már nem bírt többet: a hatalmas combokat. ami azt jelentette. Mamadou mindig megvárta a metró kijáratánál.. Camille lassan bizalmasabb kérdéseket is feltett. a kukák. Akarod. Ki akart piszkálni. akiket szeretsz. hogy nem lehet rá számítani. a bajok. hogy egyáltalán van munkám. a gyakori ünnepek. – De azt mondtad. de szép lassan szerzett egy barátot. – Ez az. ahogy van. ezúttal a lépcsőházba. amilyen.. azt mondta. a gyerekei. akit Germaine-nek hívtak.. hogy megkóstold a fűszeres csirkémet? – vágott vissza Mamadou mindahányszor. És te? Mikor jössz el hozzám. biztos vannak irodák hozzád közelebb is. – Nem. Az összes többi nem számít. Mamadou. úgyhogy ne nyúlj semmihez. a megérkezés 72-ben Franciaországba az öccsével. Mondd csak. Ami neki negyed órájába került. hogy a srácaid egész este egyedül legyenek otthon. az öreg fehér Atya. és tavaly felakasztotta magát. míg Camille tette a dolgát. és kinyitnia a fülét.Camille elveszítette a munkatársait. Igazán nem kényeskedett.. Senghort. meg még mit tudom én. Emlékszel az orvosi vizsgálatra? Az a másik hülye. ne hozzak egy tiszta felmosórongyot? – Biztosan találnál melót közelebb is. aki kivette az üvegszemét. – Le kell fogynod. – Néha azért igen. Mamadou kilenc testvére. azt Camille két perc alatt elintézte.. amihez nem értesz.

. két lábad. szerelmed. mi van itt. – Mindenesetre kedves tőled. és igazságosztó ruhájában még röhejesebben nézett ki. mondtam már! – Hé. Már csak egy Ray-Ban és egy Kalasnyikov hiányzott a képből. Camille csendben ürítette ki az iratmegsemmisítőt. – Menjetek innen.– Várj csak! Ugyanarról beszélünk? Arról a szemétről. A kutyáját hergelte. de a túlsó kijáraton visszament az utcára. ne hergeld már magad! – nyugtatta Mamadou. Nourdine aznap magánkívül volt az izgalomtól. Kétszer is megkerülte a háztömböt. A fiú felnézett. Azt hiszed. mint a szarral? – Igen. – Már megtörtént. Te kedves vagy. Az élet nagyon furcsa keverőedény. házad.. hogy ilyeneket beszélsz! Van munkád. Camille! A fejedre idézed a balszerencsét. igen. de beletelt egy kis időbe. mire felismerte.. a kutyája az ölében szundikált. aki mindig úgy bánik veled. Ne maradjatok itt.. Valamikor el kell jönnöd hozzám.. – Te hoztad a kaját? 194 . szerencsére! – De hát leköpted! – Hát azt meg hol láttad? – Mamadou megharagudott.. – Ne mondj ilyet. – Csak egyet ismerek belőle. Hogy örömet szerezzen Mamadounak. – Hé. Camille úgy tett.. hogy a szemem is belefulladt a zsírba? Camille elpirult. végül egy cipőbolt rácsos bejáratánál megtalálta a fiút. mi van. hogy nem láttalak a Nourdina-nal. – Te vagy az? – Én. mint általában. Ne maradjatok itt.. te kövér tehén! Én sem mondom meg neked. mintha ő is metróra szállna. az őrrel? Mindig azt a nagy kutyát simogatod. ? Nem akarsz gyerekeket? – Nem. ugyanarról beszélünk – felelte Mamadou nevetve. – Nem is rá köptem.. hogy pfff. – Jól vagy? – kérdezte Camille fesztelenül. hazád. lányok.. Azt nem merném. – Mi az.. hogy az öcsém szép életet varázsoljon neked. hogy tartsd a seprűt! Hm. Hihetetlenül boldog volt. – Szégyelld magad. a csudába is... Csak természetesen. de valami nem stimmel. – Hadd végezzem a munkámat. A bolt üvegének támaszkodva ült. – Nem tudom. – Azt hitted.. nyugi. két karod. – Micsoda? – Aha! – jelentette ki Mamadou győzedelmesen. nyilván Harry felügyelőnek hitte magát. Mamadou dühösen rámeredt. – Piff. miért morog így ez a lusta dög? – kérdezte Mamadou. örök szerelemmel és sok gyerekkel.

és mindent elviszel. A radiátort. mert ez tulajdonképpen nem az én szobám. Már nem járt a metró. ha jól emlékszem. talán már holnap. amit találsz. el fogsz innen tűnni.. Izé.. ne veszítsd el.– Igen. – Van fegyvere annak a hülyének? – Fogalmam sincs. hogy anyaghoz juss. hogy diszkréten csináld. Hogy hívják? – Barbèsnek. Csak azt az egyet kérem tőled. – Egy squat? – Olyasmi. – Mutathatok egy helyet. mert szemből hallottam már zajokat. – Szállj fel elől. Camille a karjába kapta a kutyát. ahol elalhatsz. aki nem is dobta ki a buszból. Azért mondom. mint a Paddington. úgyhogy pontosan tudom. Rizs. Ha még holnap is itt leszel. – Milyen fajta? – Muszáj csevegnünk? – Nem. Vigyázz.. de tulajdonképpen szimbolikus.. – Nem. ha akarod. Szia. A busz belsejében találkoztak. 195 . – És messze van? – Az Eiffel-torony mellett. – Aha. paradicsomszósz és aprósütemény. ne hozz szar helyzetbe. a törülközőket. itt a kulcs. Régebben együtt éltem egy kábítószeressel. és nyugodtan hozzátette: – Van még tartalék készlet a dobozokban. szólok rólad a házmesternőnek. hogy szirénázva megérkeznek a rendőrök a szörnyen izgatott Nourdine és az épület elé. Úgyhogy kérlek. – .. Ott találsz takarókat. Mi van még? Ja. mi következik. Tudom. Ennyi. Általában te használod egyedül. Téged nem fog felengedni vele. – Feltettem egy lakatot. – Na jó. – És ki van még ott? – Senki. mert nincs másik. de add ide a kutyát. A folyosón van egy taposós vécé. a főzőlapot. de soha nem láttam senkit. és szélesen rámosolygott a sofőrre. Vigyázz.. hogy egy napon. a matracot. Tessék. Elbaktattak az éjszakai busz megállójába. amikor hallották. a cukros dobozt. ne tekerd föl nagyon. – A Barbès metróállomáson találtam. – Hát köszönöm. hogy általában. – . – Ahogy akarod. igen. Még három lépésre sem távolodott a fiútól. olyan. mindent. – És mit kérsz cserébe? – Semmit. Itt van az elektromos radiátor. hogy ne legyen balhé. mert akkor ugrál. Tudom. hogy mindent megpróbálsz elpasszolni. Benyitott. Szóval tudom.

Egyébként soha nem mondotok igazat. Az utcán voltam. Álmodj szépeket. – Én. az erkélyen egy sirály tollászkodik. 196 . – Hé! – Igen? – Miért? – Mert velem pontosan ugyanez történt. – Te itt éltél? – Igen. majd legömbölyödött a matracra. Megyek. – Amúgy van egy helyem Marmottanban. – Tojok rá. Ne mondj semmit. – Na. – Nem maradok sokáig. Szajnára nyíló ablak. Barbès gyanakodva végigszaglászta a szobát. – Most megyek. és valaki idehozott. erről beszéltem.– Ki rajzolta ezt? – A fickó a freskóra mutatott: egy hatalmas.

. Vincent. jó napot. meglágyult. hogy törölje fel egy újságpapírral! Miután lerendezte a kérdést. úgyhogy bemutattuk egymásnak a kutyuskáinkat. – Nem ütöm bele az orrom a maga dolgába. És tényleg. – A gépek nagyon szépek.. Az az aids-es a kis pincsijével? Camille-nak leesett az álla. hogy megy az. – Az a másik pasas is a barátja? – Hogy mondja? – Hát az a motoros. szegénykém”. akinek az a kutyája van. A francba. és teljesen megnyugodott. – Vincentról? – Hát. aranyom. igen. De miért bámul rám így? – Miért mondja. kedves? – Nem tudom. hogy mindent értek. hogy jó sok munkába kerül rendbehozni őket!” az utcát borító kutyapiszokról.. Nem mondom. egy erős nagyítóval bárki megláthatta volna az öt aprócska olajfoltot a kövezett udvaron... nem igazán látom! – Az olajfoltokat. de piszkot csinálnak. a másik megy. – felelte Camille megkönnyebbülten. – Perreira asszony! – Igen. Az egyik jön. – Tegnap bejött hozzám. Tudja.. de végül is. és az ötödik emeleti hölgyről. csevegés a ragyogó sárgaréz kilincsekről: „Az már biztos. Mondja csak. Még egyszer utoljára jó alaposan egymásra morognak. – Ja igen.. aki „most veszítette el a férjét. – Csak nincs valami baj? – Nem egy! Öt! Már kezd az agyamra menni ez a fiú. Úgyhogy azt üzenem neki. és nézze meg! Camille utána ment az udvarra. – Ja.. Még egy kis időjáráselemzés: „Jó ez a hideg. – Igen. és kiszólt Camille-nak: – Mondja csak. Ez így sokkal egyszerűbb. Elfintorodott. aztán megnyugszanak. – Na mit szól? – Hát. Pedig még meg is kenték ötven euróval. hogy aids-es? 197 . – Jó napot.. kisasszony. de nálam lakik egy barátom a hetediken.9 Három nap múlva Perreira asszony félrehúzta a házmesterlakás finom batisztfüggönyét.. – Arról beszélek. Jöjjön csak. ez nem jött be. megszabadít minket a söpredéktől”. látta-e már. mert az én kis Pikoum ott őrjöngött az ajtó mögött.

ahogy Franck nagymamája mondta? És hová vezet ez? Jóval egyszerűbb volt az élet. és csinos kis mellénykét rittyentett Pikounak.. maga is kér egyet? – Nem. de ez egy vadonatúj Ralph Lauren volt. – Igen? – Nem akarsz kimozdulni? – Hogy érted? – Mióta nem hagytad el Párizst? – Egy örökkévalóság óta. Tényleg. – Hát éppen azért. Úgyis imád téged! – Tényleg? – Az előbb többször is elmondta: „Milyen büszkén feszít a maga barátja azon a szép motoron!” – Na ne! – Esküszöm! – Oké. – Hú. Majd munkába menet beviszem neki. és a többi. ne mondj ilyet. mert ő mondta.– Édes Istenem. ezért csattanós puszi jár majd! – Fogd be. rendben. levágom az ujjait. nagyon fog örülni neki. Nem mondok ilyet. Ne.. épp ettől félek! – És hol van Philou? – Akarod mondani: Cyrano? A színházi kurzusán. – Hát. Camille annyira megzavarodott. – Én is.. – Jól van. Camille beharapta a száját. hogy manapság már jól tudják gyógyítani. röhögj csak ki.. igazad van. Nagyon köszönöm. hogy gyalog ment fel a negyedikre.. – Imádom. – Ez a rohadt gép csinálta! A kurva életbe. ez nagyon szomorú. Mondd csak. te mázlista. ráadásul ezt nagyon szerettem.. amikor elment! Mit-tudom-én-mi-nek öltözve. – Mi történt? – Nézd a pulóveremet! – jajongott Franck. – Te is kérsz? – Nem. Camille kiment a konyhába teát főzni. Nevettek. Ittunk egy pohárka portóit. máris késésben vagyok.. Hát ez meg mit akar jelenteni? Vajon miért nem maradtak a konyharuhák egy fiókban a konyharuhákkal. te hülye! Igen. Elég jó gyógyszerek vannak. és odaadhatod a házmesternő patkányának. Nézd! Nézd! Milyen apróra összement! – Figyelj. – Tényleg? – Ha láttad volna. amikor még csak a kavicsokat kellett rakosgatnia egymásra. nem. Egy nagy köpönyegben.. de mondtam neki is. 198 . a törülközők meg a törülközőkkel.

a kincseivel és az akvarelles dobozával töltötte. aláírta: Camille. január. aki olyan nagyra van magával. Cigizett. Jaj. Úgy értem. na? – És hol lesz? – A barátaimnál. Esküszöm. menni fog! – Camille-ból kirobbant a kacagás: – Igen. ami tőlem telik. gondolta Camille.. gondolkozz csak. miközben a metróállomás felé loholt. – Majd gondolkodom rajta. attól begörcsölök. ezüsttálcán. mint egy bolond. és leült a tükör elé. húzz bele. vagy mint egy pajkos kislány. Hopp. máris késésben vagy. mikor akarsz már leállni vele? Megteszem. kikapcsolta a vízforralót. A nap hátralévő részét zenével. Rajta. tudod. mogyorót rágicsált. – Ez az. menj. néha megnyalta az ecsetet. nyeglén toporog a házmesterlakás kockakövén azzal az összement gyapjúfecnivel. ne ma! Az üzenet törléséhez nyomja meg a csillag gombot. hogy tetszene. Hol a pulóverem? – Itt.. – Camille átnyújtotta neki a sápadtzöld pincsimellénykét. a gödröcskéit. Ugyan. nadzson büskén fesít a maga barátja azson sép motoron! Beszaladt a konyhába. 199 . amikor eljött a munka ideje. – És lehet. hogy igen. megteszem. igen. nem jössz el velem? Biztos vagyok benne. rajzolás szempontjából. és elhatározta. Cher megyében. Meg sem fésülködött. Üzenet a mobiltelefonján. 2004. az anyjától. ugye? Mégis. Ó! Milyen jó volt újra nevetni! Milyen jó. lerajzolta a rakoncátlan hajtincseit. az idióta képét. a hájas házmesterné pedig egy pohár portóit nyújt neki.– Vasárnap disznóölés lesz. Újra nevetni kezdett. – A kurva életbe. menj már! Na. Úgyis az a specialitásod. belehalok! – Na. ne bízzatok bennem. Elképzelte a jelenetet: a mafla alak. de hátravan még a meló. fogta a rajzfüzetét. meg is van. hogy bízunk benned! Nem. hidzse csak el. hogy akkor nem pisálja le többé a motoromat az a kis hájas dög? – Nyugi. Ezzel tartozik neki. és igencsak elkeseredett. Úgy nevetett. magában nevetgélt. Csillag. Egy igazi Ralph Lauren. lezuhanyozott. Már alaposan megtisztítottad a terepet. Két örök barátot szerzel magadnak. elmegy Franck-kal vidékre.

.. mielőtt eltűnt a liftben. csak ezt ne mondtad volna. – Hé! – Mi van? – A disznóban nincs is steak! – Tényleg? – Tényleg! – Akkor mi van benne? Franck az égre emelte tekintetét.. – morogta Franck. – Ez teljesen ésszerűtlen... Túl későn indultok. nem hiszek a fülemnek! Most már beszálltak a hegedűk is! Camille lábujjhegyre ágaskodott.. elég legyen már! Esküszöm. Úgy követte Franckot a lakásban. maradj velem. – Ó. Úgy fogsz vezetni. Nem. kisasszony? – De ne. mint egy kiskutya.. – Nekem sincs senkim a világon.. elviszlek a Te. Induljatok ho. – Na. ne.. ma. na..nekem. ez nem ésszerű.. – De ez is micsoda ötlet! Ca. Fagyni fog. – Holnap reggel már öljük a disznót. Egy órán belül ott leszünk. és megpuszilta Philibert-t. – Ki szabadította a nyakamba ezt a rakás siratóasszonyt Nyakig ülünk a melodrámában! A francba is. is. Teák Palotájába. csak te! Ne izgulj! Franck felsóhajtott. ismerlek jól! – Philou.. nem fogom összetörni neked! Jössz már.. – a kezét tördelte –. Egy óra múlva sötét lesz... Ú. Camille. mint egy őrült. 200 . – Dehogyis! – De igen.. miközben a fogkeféjét beledugta a zoknijába –. csak ti! Csend.. nem a háborúba megyünk! Két nap múlva itthon leszünk! – Majd hozok neked egy szép steaket – vetette még oda Camille Philibert-nek.. – Jaj. holnap reggel.10 Philibert boldogtalan volt. – Neked? – Nekem nincs senkim a világon..... nem a világ végére megyünk.

kiegyensúlyozom a motort. Én azt hittem. jobban tapadnak a kerekek. Jézus Máriám! Egészen kék ez a kislány! Menjetek már innen! Jean-Pierre! Tegyél egy széket a kandalló mellé! Franck letérdelt Camille elé. és hazamehetsz. – Biztos? – Egészen biztos. és odatámogatta az ajtóhoz. amikor Franck lehúzódott a padkára. neked is dőlnöd kell velem.. van egy kis gond. Franck segített neki leszállni. ha a másik irányba dőlök. – Nahát. – Hé! – Mi van? – Aztán nehogy visszaélj a helyzettel! – Franck huncutul Camille-ra vigyorgott.. Bízz bennem! – Franck! – Mi van már megint? Félsz? Ha félsz. add a lábad! Levette Camille cipőjét és lehúzta három pár zokniját. – Máris? – Igen. érted? Ha együtt dőlünk. és határozott mozdulattal lecsapta a sisak üvegét. Camille! Nem tudnék neked fizikaórát tartani. – Fázom. az autópálya állomásnál már jéggé fagyva didergett. végre megjöttél! Mit hoztál nekünk? – Egy jéggé fagyott lányt. – Most már le kell venned a kabátodat! Camille nem moccant. Száz méter múlva Camille újra fázni kezdett. gyertek gyorsan! Jeannine! Megjött Franck a barátnőjével! – Szegény kicsikém! Jaj. – Micsoda? – Amikor én oldalra dőlök. 201 . és mire a tanyára értek. – Várj. itt még metróra szállhatsz. a kezedet meg csúsztad be a dzsekim alá. de ez a gravitációs tengellyel van kapcsolatban.11 Még a Port d'Orléans-nál sem jártak. – Biztos vagy benne? – Persze.. hogy biztos vagyok benne! A hülyeséged miatt mindjárt berepülünk a sövénybe! – De. – A francba. mit csináltál vele? – jajongott a jóasszony. majd segítek. és tapadj hozzám. – Rendben. hogy szálljon le ő is: – Figyelj csak. Úgyhogy dőlj velem együtt. nem volt képes magától szétnyitni a karját. Tapadj hozzám a lehető legszorosabban. – Gyertek be.. – Ó. Akkor engedd el a kapaszkodót. Gyerünk. és intett Camille-nak. – Rendben.

– Még egy utolsó korty pálinka. – Ez a tegnapi csirke. – Menj már.. Avagy: hogyan olvasszunk fel egy párizsi lányt úgy. soha! Camille behunyta a szemét. Franck húzta ki Camille-t a csávából. akkor megyek. mint a sonkát! Franck kelletlenül állt föl. – Ki az a Gaston? – A böllér. az arca szinte lángolt. elnézte csodálatos.. Most felül is.. – Nem. Hallgatta a beszélgetésüket – egy szót sem értett belőle –.. Camille annyira görcsbe volt merevedve.. hagyd. igen. – Van itt valami húsleves is.. gyerekek! Gaston reggel hétre itt lesz! Mindenki felállt. ha itt maradok még egy kicsit a kandalló mellett? – Dehogy baj! – kiabáltak a többiek – Hagyd békén! Majd felfüstöljük. – Rendben. A pánik szele fújt a kandalló felől. töltök még. Camille újra a figyelem középpontjába került. Majd én elintézem. hogy ne törjön el közben? – Van forró marhavesém – mennydörögte Jeannine.. – Tudod már mozgatni az ujjaidat? – Hát. – Oké. hogy a világ legjobb húslevesét tálalod fel nekem. rendben.. és a hetedik mennyországban érezte magát. kis jégcsapom! – Istenem. Add ide a poharad. – Rajzolnod kell.– Oké. – Mit mondasz? – Azt mondtam. azután gyerünk a tollasbálba! Holnap korán kelünk ám. – Ez tökéletes. És Camille lassacskán felengedett.. hogy már másodszor fordul elő. oké? Én nagyon szívesen etetlek. adjatok már neki valami meleget! – kiabáltak körülöttük. világos? – Most? – Nem csak most. hadd csináljam. Amikor odaült a többiekhez. pirospozsgás ábrázatukat. – Voilá! Engedd. Addig adjatok neki inni valamit! Camille lelkesen kanalazta a levest. Majd holnap meglátod. nem akármilyen figura! 202 .. majd én! – Belesett az összes fedő alá. neked viszont rajzolnod kell! Soha nem szabad abbahagynod a rajzolást.. csinálok neked jobbat is! Odaülsz velünk az asztalhoz? – Nem baj. – Jobban vagy? Camille bólintott. és egyre jobban kiszínesedett az arca.. hogy Francknak csak a legnagyobb nehézségek árán sikerült kiszabadítania a karját a kabátujjából.

hogy ne beszéljünk róla.. hogy láthatunk. – Ez itt Fred szobája? – Nem. megveregeti a vállamat.. 203 . Frédéric.. és akármilyen késő van. – Szemben van a fürdőszoba. Ez. – Ez micsoda? Franck keresztben elnyúlt az ágyon. Hogy lehettem ilyen hülye? – A francba. szuper! Köszönjük. és aztán.. Én persze nem Fred vagyok. hogy együtt járunk? – Nem! Azt mondtam.. – Mondtam már. hogy csak egy ágy van! Falun vagyunk. hogy egy barátnőmmel jövök. fel a fejjel! – Jeannine megszorította Franck karját – Majd elrendeződik valahogy.. nem az Ibis hotelban! Camille nekirontott Francknak: – Azt mondtad nekik.. – Na. de valami hasonló.. – Most először. – Tessék? – Most először hozok ide valakit. Még csak nem is ő volt a hibás.. Egyébként az egyetlen igazi haverom az életben. Állati jó srác. a tiszta törülközőket ott találjátok az asztalon. szerinted? Mert én vagyok a bizonyíték. Biztos vagyok benne. A haverom volt. Egy disznóölésen nem igazán lehet nőket szédíteni.. kisfiam. Sőt hozzád sincs semmi köze.. Jó lesz? – Szuper – mondta Franck –. csak ennyit? – Most mit akarsz ezzel? – Egy barátnő nálad olyan lányt jelent.. Megrázkódott. Vajon miért. És Paulette? Franck lehajtotta a fejét.– Hát ez az – mondta Jeannine. Jeannine mindig megérint.. – El is hiszem. ugye tudod? Leült az ágy szélére. valahogy kedvem volt hozzá. Most vakációzz! Amikor becsukta az ajtót. még ott mereng a lépcső alján. mennyire örülünk. ahol vagyok.. Együtt jártunk a vendéglátóipari szakközépbe.. Autóbalesetben. te aztán igazán meg tudod szorongatni az ember tökét. és a plafont bámulva megszólalt: – Jeannine-nek és Jean-Pierre-nek volt egy fia. hogy a legszebb lepedőit adta ide nekünk. az övét lezárták. hogy Fred még mindig itt van.. tudod jól. – Rá sem ismerne. – És aztán micsoda? – Nem is tudom. Szóval röviden: Frédéric tíz évvel ezelőtt meghalt. akivel kefélsz. én sem tartanék ma ott. Minden évben eljövök. ez minden! – Ja. Valami állat nem állt meg a stoptáblánál. – Akkor miért hoztál ide? – Megmondom: hogy rajzolj. tartanék-e valahol egyáltalán. – Ennek semmi köze a disznóhoz. Az alig húsz éves gyerekük arcát látják és szavait hallják. miközben Camille előszedte a cuccait. és ha ő nem lett volna ott. Rám néznek. és mit látnak? Csupa emléket. Nem is tudom. A disznóvágás csak ürügy. Camille megijedt: – Hé! Itt csak egy ágy van! – Persze. – Ugyan már. Jeannine.

Pizsamában vagyok! – De magadon hagyod a pulóveredet és a zoknidat is? – Igen.. a feszülettel a falon.. Persze te nem vagy olyan gömbölyded. Tehát a semmire. egy nyugdíjasotthonban. a fiatalságod semmi volt? – Semmiképpen nem valami nagy dolog. – Nem is öltözöl át? – Dehogynem. a szekrényeket. – Miért.. akik a fáradtságba haltak bele.. – Láttad a Shreket? Azt a rajzfilmet? – Nem. holnap reggelig sem fejezzük be. – Camille! – Igen? – Nyitva van a szemed? – Igen. Letesszük a matracot a földre. Ez így jó lesz. – Kórházban van? – Nem.. gyapjúmatracon. – Miért? – A francba. – Mit tömtek ezekbe? – Egy nemzedéknyi parasztot. jól mondtam.– És ami az ágyat illeti. – A fiatalságodra? – Talán. miért? – Mert Fiona hercegnő jut rólad az eszembe.. mint ez itt. Egész életében egy olyan szép nagy ágyban aludt. hercegnő? – Jó lesz. most pedig szép lassan haldoklik egy szaros vasszekrényféleségben. – És mire gondolsz? – Semmire. – Franck! – Igen? – Mi baja a nagymádnak? – Öreg. nem gond. – Nagyon mulatságos. én meg az ágybetéten alszom. a madarakat... milyen fekete itt az éjszaka? Hogy milyen szép a hold? Milyen fényesen ragyognak a csillagok? Hallod a ház zajait? A vízvezetéket a falban? A recsegő korlátot. az ingaórát. a szelet? Hallod? 204 .. Ha ezt most elkezdjük. a lent pattogó tüzet.. az állatokat. – Nem. gyerünk! Segítesz? Egy tonnát nyomnak ezek a matracok! – Az már igaz – nyögte Camille. – Leolthatom a villanyt? – Naná! – Alszol? – kérdezte Camille egy perc múlva. – Látod. teljesen egyedül maradt. – Na. – Persze.

– De a szüleid? Ők nem tudnák magukhoz venni? – Ó. Most már aludj.. Vagyis igen. ki tudja. jobb. – Mi van vele? – Szóval az anyám nem volt odáig az örömtől. születésnapomra és karácsonyra mindig kaptam tőle ajándékot. Franck hangjáról a sötétben is hallotta.. Az anyám meg.. – És soha nem találkoztál az anyáddal? – Camille.. hogy megzavarják a fejem. hogy a nagyi minden évben elküldte neki az iskolai fényképemet. Mert ha igen. mint máskor. Rajta! Ezt a kockázatot szívesen vállalom.. ha nem kérdezősködsz. És ebbe beledöglik. akkor utána úgy érzed. akinek a nevére is alig emlékezett. az éjszakás ápolónők beszélgetését. hogy feltétlenül a karodba kell zárnod. a fickóból? – Nem. – A nagymamád nevelt föl? – A nagymamám és a nagypapám.. – Franck! – Mi van már megint? – Hol vannak a szüleid? – Fogalmam sincs... Camille. hogy mosolyogjak? Elég az hozzá. a harákoló szomszédait meg az egész éjszaka fecsegő tévéjüket. Egy újabb trükk. hogy attól a 205 . – És a nagyapád már meghalt? – Igen. esküszöm. a kisfiából.. hogy ez átverés volt.. Egészen tíz éves koromig nem tudtam róla semmit. – Nem vagyok álmos. – Hogyhogy nem tudsz róluk semmit? – Nincsenek. úgyhogy.. És egyszer. hát. és csak a kerekes kocsik fémes zörgését hallja. – Az apámat sosem ismertem. Talán aznap a tanító bácsi megcsipkedte az arcomat fényképezés előtt? Vagy a fotós előkapott egy műanyag Mickey egeret. hogy felé fordul: – Egészen..– Igen. A szobája egy állandóan kivilágított parkolóra néz.. hogy egy ismeretlen.. – Mi van? – Ne menjünk el ebbe az irányba. Egy ismeretlen. – Kiből.. – Hát ő már nem hallja.. Soha nem írt nekünk. de később megtudtam. de mégiscsak csalás.. Talán édesebb voltam a képen. aki egy autó hátsó ülésén szabadult meg a spermájától. de tudom.. És. csak úgy belé ürítette a spermáját. – Úgyhogy? – Semmi. Kedves trükk... – De igen. – Hogyhogy semmi? – Úgyhogy nem kért belőle. – Hazudós! – Soha nem találkoztál az anyáddal? – Ne haragudj! Befejeztem.

. Elég okos vagy te. hogy ez csodálatos. de este pityeregni kezdtem. és együtt pecáztam az orvhalászokkal. Hogy megtömte a fejemet azokkal az elképesztő hazugságokkal. A nagyapám meg egy szót sem szólt. Mire az anyám azt mondta. ugye? De elhiheted. Megélesedett a hangja. felforgattam az iskolát. hogy a fattyú gazember. De tudod. nem kértem már a nagyszüleim kedvességéből és az összes többi szarból. hogy egy kurva az anyám. hogy végre lesz igazi családom. Az anyád egy kurva. magával akart vinni. Már nem értettem semmit. de közben ő is sírva fakadt... mert felébresztem a kicsit. Kiléptem a gyerekkorból. Mindent megtettem. hangosabban. Ő rontotta el a jellemedet. Először állatira tetszett. Talán jólesett azt gondolnom. hogy. vadászni. Még csak nem is értettem ezeket a szavakat. és százszor is elmondta. mint én.. mint a többieknek. Három hónap múlva az anyám felrakott a vonatra. és magával visz. végül eljött értem. mindent! Amikor beszálltam a nagyapám Simcájába. és azt ismételgette. és az összes többi éjszaka bepisiltem az ágyamba. mint azelőtt. És ezután megőrültem. Azt mondta. és magával vitt. A nagyanyád tehet róla. hogy mindent elrontottam. – És hazudott? – Persze.. úgyhogy nem vehetsz fel szárazat. – És azután? – Azután szemét alak lettem. ami tőlem telt. hogy el is akartam hinni. el tudod képzelni. meg aztán lehet. És még egy rakás ronda dolgot csináltam. és az időm legnagyobb részében egy kismotoron ültem. mielőtt újra eltaszított magától. Azt mondta: biztos vagyok benne. mert a nagyi egyszerűen kidobta otthonról. a kocsmába. Aznap éjszaka. a nagymama vigasztalt. Miután az anyám néhányszor felültetett minket. a biciklimet csak úgy bedobtam a bozótban. egy undorító külvárosban.. Hogy ő mindent megtett. hogy haza akarok menni. – És sikerült. télen a nagyapám elvitt gombát szedni. hogy bosszút álljak. De én ezt akkor még nem tudtam. hogy most ez az otthonom. Egy hitvány féreg.kisfiútól ott a fényképen lelkiismeret-furdalása támadt. beszorítva négy fal közé. Én voltam a bandavezér. Én üvöltöttem. Mindig odakint voltam. és senki nem mondhatná rám a templom mögött. és bejelentette. Nem számít. – És azután? 206 . Azután már semmi sem volt olyan. hogy majd megfojtott. Ez idegesítette az anyámat. és olyan szorosan ölelt. – Hogy? – Hogy ezer darabra tépett az a szemét. Mert nem az volt a legrosszabb. aki minden gyöngédséget learatott.. el sem tudnád képzelni. A rohadékok királya. Hogy megfizessenek azért. Úgyhogy kirobbantam. most pedig egy rohadt lakótelepi házban ültem. amit a nagyanyámról mondott. Megmutatta a férjét. meleg helyzet volt. úgy kell neked. hogy erővel választottak el minket egymástól. mert megfosztottak egy ennyire kedves mamától. Én úgy tudtam. elloptam a bevásárlásra szánt pénzt. csizmában jártam. hogy ott akarok maradni a nagyszüleimnél. ez visszhangzott a kis fejemben. ahol piáltam és fűztem a csajokat. de ők puskát fogtak rá. és ha a nagyapám nem kapja elő a mordályát. hogy eljön értem. a nyakamon egy másik kölyökkel. hogy eljött értem.. hogy a nagyi miatt kellett elhagynia engem. mondták. Beszálltam az autójába. az új gyerekét és az új ágyamat. hanem az a sok szörnyűség. akkor olyan életem lenne. Egészen odáig mindig kint voltam a mezőn. Nem. egy tévé elé. és hogy hallgassak el. Nem mesélem el azt a cirkuszt.. te meg fattyú vagy.. vagy egy bárban. Egyszer. az volt a legrosszabb. kirúgattam magam. hogy direkt csinálod. Mindent elrontottál. Elszívtam a nagyapám cigarettáját. a tanítás után minden nap estig pecáztam. hogy emeletes ágyban alszom. Azt mondtam.

A francba. és tökéletesen eredeti.. Ez a srác egy isten. Lestaf. Pascal Lechampy. Meg kell híznod.– Azután alvás. nézd meg ezt az ocsmányságot!” Hát majdnem kiugrott a szemem a helyéből! – Miért? – Először is a teste. finom. Végül hazamentünk a szállodába. az öltözőszekrényébe tett szappanokba és a hasonlókba. Pascal. reggel lezuhanyozott. ez a hatalmas fickó. Éppen a mosdó felé indultam. ha csak rá gondolok.. visszafordulok. Talán ha meg is erőszakoltak volna. a nugát.. a világ legjobb cukrásza. Ráadásul imádnivaló... A folytatás a következő fejezetben. Mi a fene ez? Nem mosakszol. Egyszer közös hotelszobába kerültünk... de abbahagyom. milyen állapotba kerültem a nap végére. Oké... Mint egy vízesés. a gúnyos megjegyzésekbe. hogy láttam. és végén csak belevágtam. persze megnyerte. hogy te sem tudnál egy szép családi albumot mutatni a körülötted vigyorgó családtagokról. és inkább egy bárban töltöttem volna az éjszakát. jegyezd meg a nevét... Azt mondja: „Nézz rám. még ma is rosszul leszek. a gonosz tréfákba. És tök váratlanul egy perc alatt meztelenre vetkőzött. Már nem mulattat.. amit mutatni akart nekem. ez a zseni. plusz a pehelypaplan. a leveles tészta. még hallani fogsz róla. én dolgoztam a keze alá. – Na. Már lélegzetet sem mertem venni.. soha többé nem foglak ezzel gyötörni. nem megyek bele a részletekbe. szép. amit ő készít. Maga a tökéletesség. Nem tudtál mellette megmaradni egy percig sem. mert elkísértem egy versenyre. Ébren vagy még? – Igen. mert kihánytad a beledet. De főleg. Már nem.. Olyan lemezféleségek vagy 207 . mint egy kisbaba. az.. csak hogy ne kelljen mellette maradnom. hogy elkábítsam magam. – Ez nem normális! Nem normális. sírni. nagyon rosszul éreztem magam. valahogy úgy érzem. hogy mindig fázol. Mert most már nem vágyom a karjaidba.. Találkoztam már néhány jó mesteremberrel életemben. Ja. jól bepiáltam. bűzlesz. erre elkapja a karomat. hogy a karodba zárjál? – Nem is tudom. Egyébként nem is jön be soha.. azt is tudni kell. úgy zokogott. de ez nem igaz. Halálosan bűzlesz. nem volt valami gusztusos... figyelek. A francba. mert ott voltam. A verseny véget ért.. Vigasztalhatatlan volt a hülye. Camille! – . és két óra alatt melegszel fel a motorozás után. a csokoládé.. Hatalmas nagyra. hogy szörnyen bűzlött. hány takaró van rajtad? – Hány is? Három... azt mondtam..... de ő egészen más. Jó. felejthetetlenné alakul a kezében. ugye? – Hát nem. láttunk már ilyet. – Tudod. Egy igazi mézes sütemény. Volt még egy barátom. A közönséges lekváros linzer. Ez még nem baj. Sokáig játszottam ezt a kis játékot.. öreg. de nem tudom neked elmondani. – Amúgy te sem. vagy mi? És akkor ez a nagy mackó. hogy ő volt az egyetlen haverom. hogy óriásira nőtt. Szörnyű volt. Vagyis nem így.. – Elmeséled egyszer? – Talán. – Azt mondtam neki: a francba. Egyébként az volt a meglepő. a harsogó nevetésével és a temérdek hajával elkezdett sírni. nem támadt kedved. Franck Camille fölé hajolt: – Jobb is így. A baj ott kezdődött. a fánk vagy bármi. – Mivel? – Amikor az előbb Fredről beszéltem. sírni..

akkor. grillezett húst. mi lesz az aznapi menü. hogy most már alszunk! – Akarsz nekem segíteni? – Miben? Hogy ne fázz annyira és hogy kívánatosabb legyél? – Igen. egész éjszaka piáltam. felelte Pascal lehajtott fejjel. és bár biztos vagyok benne.. a francba. A pályaudvaron én is visszatértem a kérdésre: „Igaz is. Részeg becsszavamra! – Franck! – Hé! Megbeszéltük. különben abbahagyom. nem beszélek többé róla. És ez bűzlött. amikor hazajövök. – Rendben. hogy elűzze a szagot. Ráadásul elmesélte. Oké. Visszatérve rád. hogy mindig valami különleges lesz. egy kicsit. Nincs több müzliszelet. nem tudlak ellenőrizni.. Ne izgulj. hogy a külsejük alapján ítélem meg az embereket. hogy állatira fájnak. – Na jó. mint a boszorkány a Jancsi és Juliskában? 208 . Még az orvos is megtántorodott. ezentúl nem te vásárolsz. Nyugi. ez a véresen nedvező rühös valami.. a végén pedig megkérdezte: „De miért várt ezzel ilyen sokáig?” Semmi válasz... – Szó sem lehet róla! Hogy elvehessen tőlem az első erre járó barom! Még mit nem! Jobban szeretlek girnyónak. alaposan lekezelte. össze kell szorítania a fogát. nehogy elbőgje magát. hogy keddtől kezdve én etetlek.. oké? Mindennap délután háromkor. ha csak eszembe jut. A francba. Az a cél. Kis adagokat hozok. Esküszöm.. hogy ez volt az utolsó eset. Nem ígérem. mint eddig is. mert te mindig baromságokat veszel. És ott és akkor megfogadtam.. Megtisztogatta a sebeit. korpakeksz és joghurt. hozok neked egy adag kaját. amikor mosakszik. hogy magamhoz térjek. hogy néhány kiló többlettel kevesebbet fáznál és kívánatosabb lennél. és mindennap azon rágódj. csupa olyasmit. és basta. hogy Philibert is ezt mondaná! Csend. És tudom. Hogy is csináljuk? Először is. milyen szörnyű szorongás. finom zöldségeket. Nem tudom. te mindenre rá tudsz venni. de úgy dörgöli magát a törülközővel. amit szeretsz. de jól jegyezd meg. – Oké.. Továbbra is főzök egy nagy adag levest hétfőnként Philounak. és felírt egy csomó receptet.. hánykor kelsz reggel. hogy muszáj lefogynia. hogy jó lesz. Azt nem ígérhetem.. Este nem vagyok otthon. ismerem a csajokat. ez érvényes a soványakra is. de meg kell enned az egészet. mint egy őrült. de velünk. hogy kevesebbet fogok gondolni rá.. szóval. rákent egy rakás izét. amikor meglátta a testét. miért vártál ezzel ilyen sokáig?” „Mert annyira szégyelltem magam”. – Akkor? – Megeszlek! – Olyan leszel. Készítek valamit. de megtiltom a nassolást. Hogy lenézem őket. de azt ígérhetem. És ha szépen kigömbölyödtél. hogy függésbe kerülj a főztömtől.varszerűségek voltak a teste ráncai között.. Amint túl nagyra nőnek a melleid. a sürgősségi osztályra.. szóval. külön neked. leállunk. tudod. Megmondta. Halat. – És azután? – Másnap elráncigáltam a kórházba. nem kacsasültet vagy pacalt fogsz kapni. Micsoda éjszaka. hogy. és amikor beparfümözi magát. tehát átalakultam Teréz anyává.. Lyonban voltunk. – Hogy? – Hogy szívatom a kövéreket.

hogy egy csontot nyújtasz ki.– Pontosan. nem látszik rajtad. – Tudod. ha tudod. És ne is próbálkozz azzal. nem vagyok vak! És most egy hangot sem akarok hallani többé! Már majdnem két óra van. mert jobb. amikor meg akarom tapogatni a karodat. és holnap hosszú napunk lesz. de kedves fiú vagy! – Anyád! 209 .

Toporogtak. ömlött a vér. akik pedig kívülről ismerték ezt az egészet. Nem tudta. reggeli és tejeskávé! – Ne bízd el magad. a fiatalabbak zubbonyban. de amikor a böllér elmetszette a nyaki verőerét. hogy lelógjon a feje. – Gyerünk. meg néhányan a tanyáról. nem én voltam. úgyhogy tudják. Megérzik. Camille akarata ellenére is ugrott egyet. Fúj! De ez még elment volna. hanem Jeannine. összesen vagy tizenöten. Nézd. Eddig még nem is volt olyan szörnyű. – Ó.. úgy. mozgás. tréfálkoztak. most nem. Gyerünk. Camille magához szorította a füzetét. – Ma két disznót ölünk. Franck kommentálta a látottakat: – Ő a böllér. A disznók nem hülyék. az maga volt a borzalom. máris egy poharat nyomtak a kezébe. majd hirtelen elhallgattak: megérkezett Gaston a nagy késével. ott hozzák az elsőt. s még alig nyelte le a tejeskávét. lefektették egy padra. Gyerünk! Még egy pohárkával. ez a visítás egyre kevésbé hasonlított állati hangra – inkább emberi sikoly volt. Gaston letaglózta egy bunkóval. és kavargatni kezdte a vért.. A disznó csak visított és visított. beszélgettek. Nálad van a füzeted? – Igen. a szörnyű az volt. – Talpra. Jajongás... és még a többiek is. Az összes ember a disznóra vetette magát.. hogy magadhoz térj! – Nem. nem: a kezével. Nem kanállal. – Láttad a kezét? – Lenyűgöző.. késésben vagyunk. Mintha ezzel nem megölte. ma nem kaptak enni. köszönöm. igen.. vagy bármi mással. és csak visított és visított. Camille szinte ki sem lépett az ajtón. – Nem rajzolsz? – Nem. vagy valamit. kis hölgyem! Merítsen egy kis bátorságot! Ott voltak a tegnap esti vendégek. és villámgyorsan rákötözték. hanem feltámasztotta volna. Bevonszolták az udvarra. mint valami festményen: az idősebbek durva vászon munkaköpenyben. mert a disznó kicsit kába volt. egy asszonyság odafutott egy vaslábassal. könyörgés. ők is kínosan érezték magukat. a poharukat szorongatták. különben kikészülsz. És egyél legalább egy vajas kenyeret. – Rájöttem. hogy egy disznó ilyen nagy. És ahogy folyt el a vére.12 Franck a matracra tette a tálcát. Úgy álltak ott. – Minden rendben? – Igen. felhajtotta a karján az inget. mi következik.. amit hallgatni kellett. álomszuszék! 210 .

– Az ott micsoda? – Mi? – Az az átlátszó. és akkor ő is ordíthat. tudjátok. – Most már ne igyál többet! – Igenis. húzódj arrébb egy kicsit. Az emberek elvitték a tetemeket a füstölőbe – a pörkölt disznóbőr szaga. csúszós hólyagféleség. Rendben. vége volt. Szerinte különben is hátravolt még a legrosszabb. ebből nem élünk meg. Camille leguggolt. Gyere. bemutatom Franck barátnőjét. hogy ne hallja a disznó visítását. hiszen tulajdonképpen ilyen az élet. mint egy szamár. petrezselyemmel? – kérdezte Franck röhögve. legalább betömhették volna a fülét! – Mivel. és közelebb lépett Gastonhoz. nem. hogy jobban lásson. akiről az előbb meséltem. most már elfogta a kíváncsiság. De nem ment valami jól. és Camille a pad mögé került. aki kinőtt már a kamaszkorból. – Hová mész? – Az eszközeimért. – Miért. Ez zavarja Gastont a munkájában. mit kell elszenvednie a haverjának. amit akar. Remegett. Camille azt is lerajzolta. ő a másik disznó miatt szenvedett. – A francba. Már inni is tudott. dolgom van. És akkor Camille rajzolni kezdett. Vagyis. Hívhatják ezt antropomorfizmusnak. Bemehetsz a melegre. kényeskedésnek.. és nemsokára őt is ledöfik. mint egy disznó. Franck elemében volt. A böllér elkezdte felvágni a disznókat. mama! – Elégedett vagyok veled. Mert a másik disznó mindent hallott. akinek épp most vágják el a torkát. féltél. Akit tegnap este újra kellett élesztenünk. Tálakkal felszerelkezett gyerekek ingáztak a még füstölgő disznó és a konyha között. zsebre vágta a füzetét. – Dehogy zavar! Idenézz! – És Gaston beleszúrta a kést a hólyagba. – Gyere ide! – kiabálta Jeannine. ha akarsz. ő az a kislány. A „mint egy szamár” hülye kifejezés. hogy ennyire tele van. Gaston kezére koncentrált. pontosan tudta. mindenki mondhat.Camille. Hölgyeim. Camille bement a konyhába. Amikor a szirénázás elhallgatott. mégis nehezen fékezte az érzelmeit. hogy ne kelljen látnia. hogy egyetlen mozdulatát se szalassza el. Jól tartottad magad. El volt ragadtatva. csinálj neki helyet a sparhelt mellett. és nem tett ostoba megjegyzéseket. amelyre kifordított sörösdobozokat applikáltak. Oké. ülj ide közénk! 211 . ott ültek már a viháncoló asszonyok a vágódeszkáikkal és a késeikkel. Egyébként nem normális. hogy nem? – Kíváncsi voltam. Utána furcsa kefeszerűséggel kapargatták le az égett szőrt: egy deszkával. visszafogta magát. – Lucienne. – A húgyhólyag. Nem a halál látványa zavarta..

Franck a tűzhelyhez menet mögé került. és meglátta. hogy éppen nem most szeret-e bele Franckba. Camille kezet mosott. és estig csak rajzolt. Az asztalon a kérges kezeket. és újra együtt nevetett a többiekkel. hogy kell fognia a kést. Valóságos baromfiudvar. kint is. A gyerekeket és az öregeket. Az asztal alatt a vastag zoknikat. a fülek. – És mik azok a finomságok? – Hát a feje. Elmagyarázták neki. Brrrr. A háttal álló Franckot. Franck megérkezett. akkor annyi. Hú. a májashurkát és a finomságokat.. Á! Végre itt van! Megjött a mi kis szakácsunk! Az asszonyságok elbűvölten kotkodácsoltak.. A tüzet. A köpenyeket. azt akvarellel. Mindenkinek a maga mestersége! Hol a füzeted? Utána a komaasszonyokhoz fordult: – Mondják csak. a lábak. láthatóan megrendült. az üvegeket. ugye? Amikor Franck visszajött a pincéből a krumplival és a hagymával. Mindenkinek a maga mestersége. Ha elvágod az ujjad. Nem – gyorsan megragadott egy vágódeszkát –... mindenki nevetgélt. a macskákat. A véreshurkát. Azt az egészséges táplálkozás izét nem kell kedd előtt elkezdenie. csivitelt.A kávé illata összekeveredett a meleg belek szagával. A történetnek ezen a pontján Camille kénytelen volt elgondolkodni azon. a farka. Bent is. 212 . baj lenne.. A vért. Jeannine kifújta az orrát a konyharuhába. Amikor Jeannine meglátta Franckot a fehér szakácsköpenyében.. mert megpróbálja megérteni. – És mi lesz ebből? Minden oldalról záporoztak a válaszok: – Májashurka! Szalámi! Kolbász! Pástétom! Disznósajt! Camille a szomszédjához hajolt: – És maga mit csinál azzal a fogkefével? – A disznóbelet mosom. – És Franck? – Franck készíti a főtt és sült ételeket. ne mórikáld magad! Mindenki tudja. A kutyákat. Lucile. gyorsan kivette a kezéből: – Ehhez te ne nyúlj. A fenébe! Erre igazán nem számított. Megint brrrr. de teljesen tönkrement a dauerom! – Ugyan már.. ha Camille lerajzolná magukat? – Dehogy! – Igen ám. hogy parókát viselsz! Jó kis hangulat: nyaralóklub a tanyán. és megölelgette a vállát. és saját torz arcát egy acéllábas görbe tükrében. hogy kell felvágni a húst egészen apró darabokra. Csak nem fog beleesni a csapdába! – Én is kaphatok valami munkát? – kérdezte az asszonyoktól...... csak a dickensi gyerekkora miatt van az egész. hogy Camille éppen a többi asszonyt méregeti. a zakókat.

és találomra nyújtogatta a poharát a kínálgatok felé. – Úgy hívnak. kocsonyás levest tett az asztalra. Egyikük sem utalt az éjszaka történtekre. Mélyen aludt. utána megkérte a gyerekeket. – Bradley. Franck dolgozott. mert levegőre vágyott. és két Batmant rajzolt Bradleynek: egy repülő Batmant. amikor végre felébredtek. te dinka vagy! Ne indítsd be a traktort. Batman-pólós és Chameau-csizmás kölykök szaladgáltak mindenfelé. – Camille! Aludt? Vagy csak úgy tett? Mindenesetre nem válaszolt.. kis kisasszonykám. és egy óriáspolippal harcoló Batmant. hogy Bradley? – Naná! Nyilvánvalóan Bradley volt a banda lelke.. mindketten a saját helyükön feküdtek. A farkak és a fülek a kandallóban rotyogtak. nevettek. nem tudok kárt tenni benned. másfélfogú szomszédja csalafinta tekintetétől kísérve. álmát a padlóréseken felszűrődő vidám hangzavar kísérte. és az asztalnál sorsot húztak. és azonnal elaludt. – dünnyögte Franck. Álmodott? Vagy aludt? Ki tudja. mert még elüt a végén! – Csak meg akartam mutatni neki. Mivel Camille hátat fordított neki. Camille. És ki akart józanodni. hogy kinek mi kerüljön a tányérjába. Mindenki nagyon jól rajzol. A vacsora után következtek a sütemények – minden asszonyság elhozta a maga remekművét –.. és a teste alá csúsztatta a karját. Camille komoly képpel bólogatott. Azok a virágszálak. disznóhús főtt és sült mindenütt. hogy ilyen jól rajzolsz? – Te is nagyon jól rajzolsz. – Nyugi. 18 centi hosszú vágásom lenne. örökre szüzek maradnak. a csirkéket hajkurászták. – Hogy csinálod. mint a gép.. Néhány centire hátrahúzta a székét. hogy megmutathassa a hegeit: – Ha mindet egymás mellé raknánk.. hogy mutassák meg neki a tanyát. nyelvek és a többi ínyencfalat. Kis mosoly. Este buli volt. ezt muszáj megkóstolnia. mert ott már hurka volt. Huszonketten ültek az asztal körül. de nem mert mélyebbre hatolni. mindenki örült. 213 . – Jaj. nyugi. túl részeg vagyok. hogy szorosabban magához ölelhesse. – Nagyon szeretek veled lenni. Camille belemártotta a kenyerét. A rövid kis hajszálak az orrcimpáját csiklandozták. elhárította a fejéről az örök szüzesség veszélyét. az orrát odadugta a tarkójához. Végigvágódott az ágyon. lábak.. és hosszú disznóbeleket lengetve hergelték a kutyákat. Délben... majd az általános zűrzavart kihasználva felosont a szobába. akik nem isznak belőle. Először nagyon illatos. amikor Franck hozzásimult.Mindenkinek odaadta az arcképét. Félig levetkőzött. Camille morgolódott. majd végül a kis pohár pálinka.

Egészen az út végéig elkísérte őket. – Biztos? Camille bólintott a sisakkal. A konyhai szagok felkavarták a gyomrát. – Most meg kell látogatnom a nagymamámat. Hú. és csendben felöltöztek. A francba! Jeannine nem hagyta magát.. Mert amilyen állapotban vagy. töltött magának még egy csésze kávét. És amikor Franck az első piros lámpánál a földre tette a lábát.. meggyújtotta. és összeszorította a fogát. egymás után bementek a fürdőszobába. nem bírnád ki az utat motoron. Óvatosan learaszoltak a lépcsőn. – Nagyszerű – felelte Camille. Camille felcsapta a bukósisakok üvegét: – Veled megyek. jól megölelte Franckot. és délután visszajövök érted. Camille nem felelt rögtön. de hogy mit. és egyedül mész vissza Párizsba.. Camille a kandalló felé fordította a székét. és megvársz valahol. még jobban fázik. – Fáj a fejed? Camille bólintott. és a kolbászhúst aprították. Hopsz. tehát három megoldás van: vagy itt hagylak. Letette a csészét. azt Camille nem hallotta. – Te mit gondolsz? – Nem tudom – hazudta Franck. vagy odafelé menet leteszlek az állomáson. vagy elviszlek. zavartan és fáradtan visszatették a matracot.Rezzenéstelen arccal. De.. – Nélküled nincs túl nagy kedvem itt maradni. sodort egy cigarettát. nem gondolt semmire.. és kiült az udvarra. A tegnap esti utolsó kupica nem tett túl jót. és súgott valamit a fülébe. – Oké. kivette a dohányt a télikabátja zsebéből. majd jól becsomagolom. Felállt.. akkor leteszlek a pályaudvaron.. Amikor az ember fáradt. csak némán átnyújtott nekik egy-egy nagy csésze feketét. de. Franck egy perc múlva utána ment. mire majdnem leesett a motorról. De annyi baj legyen! Camille Franckhoz simult. és kieresztett egy hosszú. hogy ne maradjon örökre ártatlan. a disznóölő padra. Két másik asszony már ott ült az asztal végén. Ezt az árat kellett fizetnie azért. egy szép darab karajt. és amikor beléptek a konyhába. 214 . Jeannine nem kérdezett tőlük semmit.. Camille minden korty kávé után lehunyta a szemét. Az élet váratlanul nagyon felgyorsult. és miközben a kávéját itta. – Leülhetek? Camille arrébb csusszant. összehajtogatták a lepedőket. megnyugtató füstpamacsot. amíg dumálok vele egy kicsit.

legszívesebben megölném magam! – Akarod. majd lent leülök. hogy veled menjek? – Az nem változtatna semmin.. Egészen el vagyok veszve. Alig léptek be az előcsarnokba. – Nem tudom.. a cipőjét. mint a fal. – Miért nem hajlandó enni? – Mert az a makacs öszvér azt hiszi. és nem engedi. megint kezdi! Franck mélyet sóhajtott: – A szobájában van? – Igen. hogy magammal viszem. mi legyen.13 – Nem.. mintha mi sem történt volna: – Na. – Azt hiszed? – Persze. Fehér volt. Franck lépett be elsőnek. hogy egyáltalán jól teszem-e. ez is milyen találó mondás.. Paulette olyan édes volt a világos szemével és a hegyes kis arcával. egy égszínkék köpenyes nő valósággal rávetette magát Franckra: – Képzelje. ha most felmegyek. gondolta Camille. megvársz egy kávéházban? 215 . Gyerünk. Az idős hölgy az ágyán ült. Felvette a kabátját. hogy Paulette az agyamra megy a hülyeségeivel. és mereven bámulta az ajtót. Camille felé fordult: – Itt hagyhatom nálad a cuccaimat? – Mi történt? – Az történt. Tegnap este óta ott ül. Ügyetlenül becsukott bőrönd állt a lábánál. de elterelné a figyelmét. Hoztam neked egy megle. hogy az övé tényleg megszakad... Egy édes kisegér. hogy hozzáérjünk. Az üldözött Célestina... de mindent összepakolt. Én vagyok. Franck úgy tett.. Most már minden alkalommal ezt csinálja velem. Ó. a kabátjával a térdén.. nem változtatna semmin. a sálát. és fuvolázó hangon bejelentette: – Nagymama. – Evett valamit? – Nem. – Nem. Nem merte befejezni. aki úgy érezte. Le vagyok taglózva. sőt még a kis fekete kalapját is. „Megszakad érte a szívem”. – Köszönöm.

. Felkelt. Pedig mondtam azoknak ott lent... maga miatt.. – Ez itt nagyon bájos. igen. miközben gyorsan levetkőztette Paulette-et. – Jöjjön közelebb. hogy nem fűtenek eléggé. és mondhatom neked. március. jó? Ezt itt például nem tudnám megcsinálni. – Ó. Camille. hogy Mont-Saint-Michel. kötésmintákkal teli újságot rakott Camille ölébe. de nem hallgatnak rám. És jól vagy? Jé. Camille lassan forgatta az elhasznált lapokat.. – Franck. – Yvonne. Be kellett mennie a szemüvegéért.. Na. 1984. csak hogy ne kelljen ránéznie. Köszönöm a sálat! – Ja. olyan garbóféleségnek. – Hát. és megkereste a vízforralót. ez például jó lenne. hozd ide a szemüvegemet! 216 . Hány fok is van itt benn? Legalább huszonöt. nem mesélem el az egészet. amikor az eladónőtől Monsieur Michel Eau de Toilette-et kértem.– Na jól van! Még mindig túl sok ruha van rajtad. melyiknek örülne? Csak ne rizsszem kötést.. hogy megismerhetem! – Én is... Ja. Most jövünk a disznóölésről Jeannine-éktól. te – viccelődött. csavart mintájú. nézd. meg minden. Köszönöm. – Majd Camille felé fordult: – Szóval maga az. Camille leült Paulette mellé.. – Maga a kis Camille? – kérdezte Paulette csodálatos mosollyal... de a végén rájött. erre megmutattam neki a céduládat.. szörnyű rondán írsz. Paulette megfogta a kezét. én jobban örülnék egy nagy pulóvernek. nem? Paulette egy különlegesen ronda. A derék hölgy nagyon furcsán nézett rám.. de szép ágytakaród van! Csak nem megkaptad végre a csomagot a Redoute-tól? Hát nem siették el! És a harisnya méretét eltaláltam? Nem rontottam el valamit? Meg kell mondani. Ó. hogy túl erősen fűtenek. aranygombos kardigánra mutatott... hadd nézzem meg. – De hát maga egészen át van fagyva! – A motor. hogy még a füstölőben sincs olyan meleg. – Vedd ki a kekszet az éjjeliszekrényből. nyulacskám. az egyik barátnőm hozta be. Maga az. Istenem! A nehezén már túlvagyunk! Letette a cuccait a szekrényre. nem tört el útközben! Feladta Paulette-re a papucsát. de örülök. tényleg... – Franck! – Igen? – Gyorsan főzz nekünk egy teát! Fel kell melegíteni ezt a kislányt! Franck felsóhajtott. Remélem. Összevissza beszélt. nézze csak. – Akkor lapozzon a férfi modellekhez! – Na. – Egy nagy pulóvernek? – Igen? – De milyen nagynak? – Tudja. valósággal tobzódott a szavakban. Hát jó. mint itt nálad. Nagyon hülyén nézhettem ki. Mondja csak.. – Pedig azt nem lehetne mondani. és egy halom régi.. itt is van.

. Meg tudta volna csókolni az első szembejövő vén trottyost. a fiatalságról. hogy közben egy szót sem szóltak. Camille nem volt olyan. hogy köztünk maradhasson. arról a boldogságról. Naná. Nagyon jó. Mindenkiért. Az arcáról az árokpartok finom virágai jutottak az eszébe. itt vagyok! – felelte Camille. Olyan kecses volt ez a kislány. Paulette arra vágyott. – Nem. némán nézték egymást. Becsukta az ajtót. a próbálgatás. a virágzó birsalmafa ágait és a jázmin illatát. lágy. akinek nehéz kőműves bakancsot kell viselnie. Vett már kekszet? – Négyet is! – Nagyszerű! Hosszan. és csak jóságtól ragyogó szemei látszottak. Milyen szerencséje van.. akkor is nyertünk három hónap haladékot azzal a kurva pulóverrel! A gyapjú. lányok. tegyél nevetségessé előtte. Könyörgök. és megmutathassa neki a kertjét. a magányról. rendben. Hosszú ideig lesz majd miről beszélgetni. és az élet zökkenőiről – és mindezt úgy. a halálról. Kimegyek pisilni. a múló időről. hogy tavasz legyen. – Jól ül ott földön? – Igen. hiszen másra sem vágyom! Csak erre! Köszönöm. hogy Paulette így beszél vele. Nagy béke szállt a szívére. és olyan finom. Osztogasd a parancsokat. Camille nekitámasztotta a hátát a fűtőtestnek. El kell viselnie. Camille. mint a japán papír. Na jó. – Elment? – kérdezte Franck ijedten.Franck nagyon boldog volt. a réti boglárka. A bánat ráncai eltűntek a tea gőzében. Paulette ugyanígy érzett. mint a többiek. Beszéltek Franckról. köszönöm! Még ha nem is jössz el többé. A francba. Micsoda boldogság. Végül el kell fogadnia. mint egy kisbabával. nagymama. Inkább egy égből pottyant angyal. Camille-ért. a távolságról. Camille nagyon szerette volna lerajzolni Paulette-et. az erdei ibolya. de hol van itt a klotyó? Paulette beült a fotelba. folytasd. s közben rengeteg dolgot elmondtak egymásnak. Itt hagylak titeket. Az arca nyílt volt. a mindenit! Már nincs egyedül! „Hagyj itt minket!” mondta Paulette. 217 . El fogja viselni. csak ne sírdogálj. Camille szépnek látta Paulette-et. a színek. Néhány dolgot szemüveg nélkül is jól látott. és az ágy fölé emelte a karját. olyan nyugodt és olyan elegáns még a csavargóruhájában is. hogy magatokra hagylak titeket. hogy együtt van valakivel az ember. és nagyokat ugrott a folyosón. Franckért. ragyogó. bánj velem úgy. – Jól van. micsoda boldogság. Nem. a nefelejcs. hagyj is itt minket! Franck elmosolyodott. Paulette elmosolyodott. Hagyd abba a sírdogálást! – Oké. – Franck is mindig oda szokott ülni.

és én.. Az is elég. A kesztyűm. A rózsaszín hajú idős hölgy nem volt olyan kegyetlen. Paulette! Gyerünk! Ne zsenírozd magad. hogy Paulette már az ablakban áll. ne mondd ezt! Ma fantasztikusan jól volt. és bólintott. – Nem a rajzairól beszéltem. Camille a folyosón észrevette. Szidj csak le! Zsörtölődj! Morogj! Gyere vissza hozzánk! – Camille! – Igen? – Kérhetek magától egy szívességet? – Természetesen. ahogy látja a dolgokat. mint egy bunkó! – Oké. – Ez szörnyű! – mondta Camille. Franck tőle szokatlan. és őket lesi. vigyázat. – És ez? – Á. – Nem. Köszönöm! – Nem.. Mindenkinek megvan a maga ideje. ha csak rám csönget egyszer. ez nem nagy dolog.. nem emlékszem a nevére. ez Spiderman.. hogy megérkeztek. hogy menjünk haza? Franck el volt képedve. Mosolyogva hajtotta le a fejét. Visszarohant. és félig letépte a karnisról. hogy ne izguljak. Gyerünk. hanem arról. – A kurva életbe! – Ne törődj vele. menj csak nyugodtan. – Ó. abbahagyom.. – És ez kisfiú? – Jaj. Á. és Camille megmutatta a rajzait. itt a vacsorám. – Hát ez micsoda? – Egy disznóhólyag.. nem fog.... hogy a függönybe kapaszkodott. Nem fog minden reggel a kertjére gondolni. Most Franckon a sor.. éppen a lakatot vette le róla. – Megígérem. szörnyű volt. kicsikém. hogy éljen. Franck soha nem hív fel ilyenkor... hogy megforduljon. hívjon fel. – És ez? – Ezek a forradalom idejéből itt maradt fapapucsok. 218 . rendben. – A. utána leteheti. amikor fel akart állni. Ez így van. és nyugodtan elalhatok. és ne beszélj úgy.. nem ismert vidámsággal mesélte el a tegnap estéjüket.. Várjunk csak! Paulette maga mondta. Talán haza kéne indulnotok. egyébként miattad. abból már tudni fogom. gyerekek! Már besötétedett. – Amikor megérkeztek. Már Franckon a sor. Annyira meg volt zavarodva. hogy Paulette szobájában felejtette a kesztyűjét. Megpróbál nem gondolni semmire. és látta.Az ő ideje lejárt. Csak felemelte a kezét. Franck már a motor mellett térdelt. Nem gyötri többé Franckot. és kész. nem összekeverni Batmannel! – Csodálatos lehet ennyire tehetségesnek lenni.

de Camille éppen ellenkezőleg: nem talált szavakat a gondolataihoz. Szia. de nem állította le a motort. Franck valahogy könnyűnek érezte magát. és besoroltak az autóúton nyüzsgő hangyabolyba..Integettek a harmadik emeleti ablakban álló apró árnyalaknak. Franck megállt a ház kapuja előtt. – Akkor jó.. – Nem. nem jössz haza? – Nem – jelentette ki a bukósisak. 219 .

tedd el a könyvet. 220 . köszönöm kérdésed! És te.. Takarót borított a vállára.. Camille túl fáradt volt. ezt meg honnan tudod? – Aha! Most jól megleptelek. és megdörzsölte a szemét.. Camille. Húzd ki magad. vártalak titeket.. A fenébe! Amint az egyik megnyugszik. voltam ré. és egy könyvet szorongatott. Rákönyökölt a kandallóra. – Várlak a konyhában. Ferenc V. hagyd abba. – És hol van Franck? – Elrepült.. Kigurította a kandallót a szalonba és egymás után szívta a cigarettákat Schubert társaságában. So.. – Tényleg! V.. kedvesen kérdezd meg tőlem: „Nos. I.. – Jól vagy? – Talán beteg vagy? – Halálra vo.. so. – Philou. ko. Camille felsóhajtott..vá..14 Valamivel kilenc előtt lehetett. korábbra vá. dobd le ezt az ócska poncsót. mi? Philibert levette a szemüvegét. jól sikerült a kis kiruccanás? – Nagyon jól. Miksát követte a trónon a Német Birodalomban! – Az ördögbe is. Camille? Jól sikerült a kis kiruccanás?” – Nos. és kötetlenül... Ne dadogj. – És tényleg. milyen csatát választottál mára? – A pavi csatát.. – Ó. jól sikerült a kis kiruccanás? – Még annál is jobban! – Megmutatod a füzetedet? – Ha felkelsz. és a lakás teljes homályba borult. Ne csináld ezt velem. a másik elkezdi. A Téli utazás. katasztrófa! – Ki volt ki ellen? – A Valois-k a Habsburgok ellen. Károlyt jól ismerem! I. ré.. Maradt még leves? – Azt hiszem. sokkal ko. Ne ronts el mindent.. nem tudott elaludni... Évek óta először fordult elő. hogy árva? Vagyis hogy az anyja elhagyta? – Valami ilyesmit sejtettem. rémülve.. vo. Károly ellen.. itt vagy? Camille végre megtalálta Philibert-t: az ágyában ült. kimerülten. szépen kérlek. hogy kimozdultam otthonról.. – Tudtad. nagyszerű! – Nem. hátat fordított Philibert-nek. és az öklére támasztotta fejét: – Philibert..

Hirtelen sírva fakadt, és újra a kavicsok gonosz ízét érezte a torkában. Papa... Camille, állj! Menj aludni. Ez a romantikus kirándulás, a hideg, a fáradtság, Franck, aki csak játszik az idegeiddel... Hagyd abba most azonnal! Nem számít. Ó, a fenébe! Mi van? Elfelejtettem felhívni Paulette-et. Akkor gyerünk! De már túl késő van! Eggyel több ok, hogy fölhívd! Siess! – Én vagyok. Camille. Fölébresztettem? – Nem, nem... – Elfelejtkeztem magáról... Csend. – Camille! – Igen? – Ugye vigyázni fog magára, kicsikém? – ... – Camille! – Rendben... Másnap ki sem bújt az ágyból, csak amikor munkába kellett indulnia. Amikor felkelt, meglátta a tányért, amit Franck készített oda a konyhaasztalra. „Tegnapi sertéskaraj szilvával és friss tagliatella tésztával. Három perc a mikrohullámúban”. Ráadásul nem volt benne egy helyesírási hiba sem. Camille állva evett, és máris jobban érezte magát. Csendben végezte a munkáját. Kifacsarta a felmosórongyokat, kiürítette a hamutartókat szemeteszsákokat. Gyalog ment haza. Összecsapkodta a tenyerét, hogy felmelegedjen. Hirtelen felkapta a fejét. Gondolkodott. És minél többet gondolt a dologra, annál gyorsabban gyalogolt. Most már majdnem futott. Hajnali kettő volt, amikor megrázta Philibert-t. – Beszélnem kell veled! és bekötözte a

221

15

– Most?

– Igen... – De há.. há.. hány óra van? – Kit érdekel! Figyelj! – Add ide a szemüvegem, kérlek! – Nincs szükséged szemüvegre, tök sötét van! – Camille... Kérlek! – Ó, köszönöm. Ha a kezemben van a lornyonom, máris jobban hallok. Tehát, katona? Mit jelentsen ez a lesből indított támadás? Camille mély lélegzetet vett, és mindent rázúdított. Meglehetősen hosszan beszélt. – Jelentés befejezve, tábornok. Philibert-nek elakadt a szava. – Nem szólsz semmit? – Ez aztán lendületes támadás! – Nem akarod? – Várj, hadd gondolkozzam kicsit. – Egy kávét? – Jó ötlet. Főzz magadnak egy kávét, amíg összeszedem a gondolataimat. – És neked? Philibert megadása jeléül behunyta a szemét. – Na? – Én... megmondom őszintén, nem gondolom, hogy jó ötlet lenne... – Nem? – Camille összeharapta a száját. – Nem. – És miért nem? – Mert túl nagy a felelősség. – Találj ki valami mást. Nem akarom ezt a választ hallani. Ez nem ér semmit. Elegem van már azokból, akik nem kérnek a felelősségből. Elegem van. Te sem aggódtál a felelősség miatt, amikor feljöttél hozzám, és én már három napja nem ettem semmit. – De igen, képzeld el, aggódtam. – Na és? Megbántad? – Nem. De ne hasonlítsd össze a két dolgot. Ez egészen más helyzet! – Nem, ez ugyanaz a helyzet! Csend. – Tudod jól, hogy ez nem az én lakásom. Itt egyik napról a másikra élünk. Már holnap reggel kaphatok egy ajánlott levelet, amelyben felszólítanak, hogy egy héten belül hagyjam el a lakást. – Ugyan. Te is jól tudod, hogy mennek ezek az örökösödési történetek! Előfordulhat, hogy még tíz év múlva is itt leszel!

222

– Tíz évig, vagy csak egy hónapig. Ki tudja. Amikor nagy a tét, még a legnagyobb pereskedők is ki tudnak egyezni egymással. – Philou... – Ne nézz rám ilyen szemekkel. Túl sokat kérsz... – Nem, nem kérek tőled semmit. Csak azt kérem, hogy bízz meg bennem. – Camille... – Erről soha nem beszéltem neked, de... Ameddig veled nem találkoztam, igazán szar életem volt. Természetesen, ha Franck gyerekkorához hasonlítjuk, talán nem olyan nagy dolog, de valahogy az az érzésem, hogy felér vele. Sőt, hogy talán még pusztítóbb volt, mint az övé. Csöppenként pusztított, mint egy infúziós készülék. És azután... nem tudom, hogyan csináltam, valószínűleg úgy viselkedtem, mint egy hülye, de... – De? – De az út folyamán mindenkit sikerült elveszítenem, és... – És? – És amikor a múltkor azt mondtam, hogy rajtad kívül nincs senkim, azt nem csak úgy mondtam... Ó, és a francba! Képzeld, tegnap volt a születésnapom, és az egyetlen ember, aki megajándékozott, az sajnos az anyám volt. És tudod mit kaptam tőle születésnapomra? Egy fogyókúrás könyvet. Vicces, mi? Most mondd: lehetett volna ennél szellemesebb? Nagyon sajnálom, hogy megint téged nyaggatlak, de még egyszer segíts nekem, Philibert! Csak még egyszer... Utána nem kérek tőled semmit, ígérem! – Tegnap volt a születésnapod? – Philibert egészen odavolt. – Miért nem mondtad? – Leszarom a születésnapomat! Csak azért mondtam, hogy könnyet csaljak a szemedbe, de egyáltalán nem számít! – De igenis, számít! Nagyon szerettelek volna megajándékozni! – Akkor rajta! Ajándékozz meg most! – És ha beleegyezem, hagysz aludni? – Igen. – Na jól van, akkor rendben. Persze nem sikerült elaludnia.

223

16

Másnap reggel hét órakor Camille átállt a háborús viszonyokra. Lement a pékhez, és friss péksüteményt hozott kedvenc tisztjének. Amikor a tiszt belépett a konyhába, a mosogató mellett találta Camille-t. – Hú – Philibert megrázkódott –, máris megkezdődtek a hadműveletek? – Ágyba akartam vinni neked a reggelit, de nem mertem... – Jól tetted. Egyedül én tudom tökéletesen elkészíteni a reggeli csokoládémat. – Jaj, Camille, ülj már le, kitörik a nyakam. – Nem, mert ha leülök, újabb komoly dolgot fogok bejelenteni neked! – Ó, balsors! Akkor maradj inkább állva! Camille leült Philibert-rel szembe, a kezét az asztalra tette, és egyenesen a szemébe nézett: – Újra dolgozni fogok. – Hogy mondod? – Az előbb, amikor lementem, feladtam a felmondólevelemet. Csend. – Philibert! – Igen? – Beszélj! Mondj már valamit! Philibert letette a csészét, és megtörölte a bajuszát. – Nem. Most nem tudok. Ebben a helyzetben teljesen egyedül vagy, szépségem! – Szeretnék átköltözni a belső szobába. – De Camille! Az egy szörnyű tohuvabohu! – Egymilliárdnyi döglött léggyel, tudom! De mégiscsak az a legvilágosabb szoba. Sarokszoba, és az egyik ablaka keletre, a másik délre nyílik. – És a kupleráj? – Majd elintézem. Philibert felsóhajtott: – Amit egy nő akar... – Majd meglátod, hogy büszke leszel rám. – Hát arra számítok is! És én? – Mi van veled? – Én is kérhetek tőled valamit? – Naná! Philibert elvörösödött: – Ké...ké...képzeld el, ho... ho...hogy a...a...ajándékot akarsz a... a... adni egy ifjú hö...hö...hölgynek, akit ne... ne... nem i...i...ismersz, mit tennél? Camille huncutul felnézett rá: – Hogy mondod?

224

– Ne a... a... add a hü... hü... hülyét, na...na...nagyon is jól ha... ha... hallottad. – Nem is tudom, milyen alkalomra? – Nem valami speciális a...a...alkalomra... – Mikor akarod neki odaadni? – Szombaton. – Adj neki Guerlaint. – Mi... micsodát? – Parfümöt... – So... so...soha nem tudnám kiválasztani... – Akarod, hogy elmenjek veled? – Ha me...me...megtennéd... – Nem gond! Majd érted megyek az ebédidődben. – Kö...Köszönöm! – De Ca...Camille! – Igen? – Cs... csak egy jó barát, vi...vi...világos? Camille nevetve felállt. – Természetesen! Majd a falra kiakasztott naptárhoz hajolt: – Jé, nézd csak! Szombaton éppen Valentin-nap lesz! Te tudtad? Philibert gyorsan belebújt a csészéjébe. – Na, itt hagylak, és munkához látok. Majd érted megyek a múzeumba délelőtt. Philibert még nem bukkant a felszínre, a csokoládéjával bugyborékolt, amikor Camille felragadta az Ajaxot, egy nyaláb felmosórongyot, és kiszáguldott a konyhából. Amikor Franck kora délután hazajött aludni, a lakás üres volt, de furcsa tárgyak hevertek mindenütt. – Mi ez a kupleráj már megint? Öt felé került elő újra. Camille éppen egy állólámpával hadakozott. – Mi folyik itt? – Elköltözöm. Franck elsápadt: – Hová mész? – Ide. Camille a szobára mutatott, ahol hegyekben álltak a törött bútorok, és a tapétát döglött legyek százai borították, majd széttárta a karját: – Bemutatom neked az új műtermemet. – Na ne... – De igen... – És a munkád? – Meglátjuk... – És Philou... – Ó... Philou... – Mi van vele?

225

– Ő éppen mással van elfoglalva... – Micsoda? – Nem, semmi. – Akarod, hogy segítsek? – Még szép! Egy fiúval minden könnyebben ment. Franck egy órán belül minden vacakot áthurcolt a szomszéd szobába, ami az „ablakkeret kijavíthatatlan torzulása” miatt örök sötétségre ítéltetett. Camille kihasznált egy nyugodt pillanatot – Franck éppen egy újabb sört bontott fel, elégedetten taglalva az elvégzett munka nagyságát –, és ellőtte az utolsó patronját. – Jövő hétfőn ebédidőben szeretném megünnepelni a születésnapomat Philibert-rel és veled. – Hú... Nem lehetne inkább este? – Miért? – De hát tudod jól... Hétfőn vagyok szolgálatban a nagyinál... – Ja, igen, bocs, rosszul fejeztem ki magam: jövő hétfőn, ebédidőben, szeretném megünnepelni a születésnapomat Philibert-rel, veled és Paulette-tel. – Ott? Az elfekvőben? – Még mit nem! Csak találsz nekünk valami helyes kis fogadót a környéken! – És hogy megyünk oda? – Azt gondoltam, hogy bérelhetnénk egy autót. Franck kiitta a sörét, csak utána válaszolt. – Ez nagyon szép – letette a dobozt –, csak az a gond, hogy utána mindig kiborul majd, ha egyedül megyek hozzá. – Hát... van rá esély... – De nem kell úgy érezned, hogy köteles vagy ezt megtenni érte, oké? – Nem, nem érte teszem, hanem magamért. – Oké. Ami az autót illeti, azt elintézem. Van egy haverom, boldog lesz, ha egy napra elcserélheti az autóját a motoromra. Hú, de undorítóak ezek a legyek! – Nem akartam porszívózni, amíg aludtál. – És mondd csak, te jól vagy? – Jól. Láttad a Ralph Laurenedet? – Nem. – Jaj, de drága a gizs gugya, nagyon boldog vele a gizs drágám... – Hány éves is leszel? – Huszonhét. – És hol voltál idáig? – Hogy érted? – Hol voltál, mielőtt idejöttél? – Hát fent, a hetediken! – És azelőtt? – Most nincs időm rá... Ha egyszer itt töltöd az éjszakát, elmesélem. – Ugyan, mindig ezt mondod, aztán... – Igen, de, most már jobban érzem magam a bőrömben. Nemsokára elmesélem neked Camille Fauque épületes életét. – Mit jelent az, hogy épületes?

226

.. Valahogy nincs erőm.. megyek vissza dolgozni. – És te jól vagy? – Fáradtan.. példaszerű. – Igen? – Csak hogy értsd: mint egy épület. – Nincs mit. Állati jókat főzöl nekem. köszönöm. hogy valami nyelvtani hibát csinálok. hogy olyan. de nem is tudom. Mindig attól félek.. hogy példás. Na. baromi fárasztó egy értelmiségivel élni! – Dehogyis. – Mint a Pisai ferde torony? – Pontosan! – A fenébe is. mint egy épület? – Nem. mindjárt megeszem. Azt jelenti.. Na. megyek. – Hát akkor aludj! – Pedig alszom. 227 .– Jó kérdés. éppen ellenkezőleg! Csodálatos! – Nem. Mit ettél ma ebédre? – Egy szendvicset Philou-val. fárasztó. csak ironikusan. De láttam. hogy tettél valamit a sütőbe. – Azt jelenti. Ja tényleg. ami mindjárt összedől.

jól emlékszem. Odette! Szó sem lehet menüről! Majd a séf kitalál nekünk valamit. amíg a főétel megérkezik. Hú. Szerencse. nagymama. Hány éves is voltam. elragadó ez a. Egy kicsit mindenki feszengett. – Hé. bemutatom a barátaimat: Camille. rendben? Mert a múltkor is jól lebaltáztak. Yvonne! Iszik velünk egyet? – Jó napot. – Itt van már? – Még nem. Franck fújt egyet. – Gyerünk. Hány órakor vigyem haza? – Majd mi hazavisszük.. bemutatom neked Philibert-t. Camille pedig jókat nevetett Franck történetein: – Akkoriban. Nem tudtam elengedni magam.. itt vannak! Szia.. majd később előadod a szálemalejkumodat. Nézze csak. Egy csomó mindenre megtanított. Odette! Cuppanós puszik.. Philibert ezer figyelmességgel halmozta el az asztalszomszédját.. hoztam egy kis pástétomot. hanem éhes.. – Igen. Tizenöt évig nem láttunk. csak ne olyan idegesen! – Nem ideges vagyok.... Tizenhárom. – Tessék.. talán tizennégy? – Az volt az első inasévem. de tele van otthon a ház. különben. végre. a fehér borban főtt csuka és a kecskesajt hamarosan megoldották a nyelveket. – De ne túl későn. kis Franckom... Köszönöm.. nagymama? – Istenem olyan régen történt. – Amíg ideér. Akkoriban. hé. jó napot.. és kezet csókolt Paulette-nek. féltem Renétől.. Yvonne... Még mit nem. Na.. és most meg majdnem minden nap idetolod a képed! – Jó napot. Kicsit elbátortalanította ez a nagy felhajtás. – Nézd csak. Fél hat előtt haza kell érnie.17 oda.... – El vagyok bűvölve. hogy a finom loire-i borok. – Egy kis aperitifet? – Pezsgőt! – rendelkezett Philibert. elég. – Tiszteletem! Philibert meghajolt. majd a szomszédnője felé fordulva: – Szereti a pezsgőt. – Jó napot! – És Philibert. rendben. De jól van. hölgyem? – Igen.. leülünk a pultnál. igen – felelte Paulette. – Elég. Viszontlátásra. Persze ugratott is – Nézzenek 228 . üljünk le. nagyi.

– Tudod. állandóan megsértődnek.” „Akkor hogy hívják ezt?” „Ez a nagy macska. – Hát az biztos. amelyek nagy stabilitást biztosítanak a terméknek. milyen mafla voltam még akkor! Milyen könnyen át lehetett vágni! De nem tréfálkoztunk mi állandóan.eleget. Már nagyon unom. A duplán fogazott hajtótengelynek köszönhetően a munkalap lehajtható. és azt mondta: „Ezt úgy hívják. Tehát? Megjegyezted?” „Igen...nem szerettél volna inkább egy meztelen fiút? – Van még annyi időnk.. közben drámaian remegtette a hangját: Összehajtható és lehajtható.. főnök. Camille elfújta a gyertyákat. kétszintes. köszönöm. jól van! Még sokra viszed!” Ó. és egy nagy csomaggal került elő: – Ezt kettőnktől kapod. Ez az igazi konyhai zsargon. hogy most rögtön kipróbáljam? – Gyerünk. és az egész terem megtapsolta. Én egy chippendale fiút akartam bérelni neked. úgyis megvárjuk Renét! Camille elővette a táskából aprócska akvarelles dobozát. Erről ismerszik meg a jó kukta. de ezek az igazi konyhai szakkifejezések.Tetszik? – kérdezte Philibert. mit mutatott. ez nagyon szép! Egy festőállvány volt.” „Hát a másik?” „Ez. Jól jegyezd meg. Mert persze ott vannak a tankönyvek.. A mai srácok már nem hagyják az ilyesmit! – Ne is beszélj nekem a mai srácokról! Semmit nem lehet nekik mondani. Van itt még valami. stabil.. És ez még nem minden. Paulette elnevette magát: – De nem inni.. te lüke. nézzük csak. rajta. kisfiam! A fények kialudtak. aki köztük ült. hogy kis macska... mint amikor ti felgyújtottátok a kukát. mára már megnyugodott. ezt meg úgy. azt hiszem. de az ő ötlete volt – pontosította Franck. Camille. Mást sem tudnak. hanem kikeverni a színeket! – Jaj. Még jobban. A fogó alá egy kis vizesüveget helyezhetünk. – Ó.. – Csodálatos! – Ne. – Csak vizet lehet beletenni? – nyugtalankodott Franck. fiam. a kicsi. Lestafier?” „A kis macska. valami fakanálféleséget. főnök!” „Jól van. Philibert felolvasta a használati utasítást. csak megsértődni. de ő nem ment bele. Becsukva a fiókok rögzítését teszik lehetővé. – Igaz. Odette? Jutott nekem bőven a seggberúgásból is. levette a tetejét. nagy munkafelülettel és két eszköztartó fiókkal rendelkező állvány..ne. én nem vagyok érte felelős. Odette. tényleg nagyon hülye vagyok! – Te. – Ha nem tetszik. főnök. hogy nagy macska. azt el is felejtettem! – Na de én nem felejtettem ám el.. – Ja tényleg. Philibert eltűnt.” „A kicsi micsoda. Ülve végzett munkához készült. Az összehajtott állvány szállítását beépített fogó teszi lehetővé. ha majd a tanár megkérdezi. Már nem is tudom.. Maximum 68x52 cm méretű papírt lehet a munkalapra helyezni. és leült az ablak elé. igaz. 229 . bólogatott. Négy visszahajlítható lába van – ez igen derék – bükkfából..

Paulette kis csomagot csúsztatott oda neki az asztal alatt: a sálhoz illő sapka volt. nyugodt. fáradt felhők között komédiázó. – De igen! Ragaszkodom hozzá! Amikor Camille visszaült a többiekhez. vízből kiálló póznáival és korhadt bárkáival.A Loire-t festette. amikor a kis árnyalak a harmadikon félrehúzta a függönyt. Paulette megsimogatta az arcát. Franck elfintorodott. Paulette pedig a háborús élményeiről mesélt Philibert-nek. akkor én állom az ebédjüket! – Jaj. A lassú. A nagy. szenvedélyes érdeklődéssel hallgatta. Végül Franck leparkolt a nyugdíjasotthon előtt. Hasonló színek és hasonló lyukak. – Ó. amikor Camille megveregette a vállát.. széles. Nem akarom. Odette egészen odavolt: – De hát hogy csinálja? Csak nyolc szín van abban a kis vacakban! – Csalok. rendületlen Loire-t. de csitt! Tessék. 29 eurós szállodák (kábeltévével). Camille pedig megigazgatta a gallérját. Camille az ajándékával szórakozott. Philibert kiszállt. hogy a főnővér leharapja a fejemet! Éppen akkor ült vissza a kocsiba. Szép darab. – Gyerünk. köszönöm! Köszönöm! Marcel. gyere ide.. 230 . ne. Mindenki hallgatott. elérkezett az esti szürkület ideje. Franck bekísérte őket a konyhába a séffel. állj meg. mielőtt beindította az autót. raktárak és bútoráruházak. gyerünk – dohogta Franck –. és néhány kupica konyak mellett kitárgyalták a vadászzsákmányt. és nagyot fújt. és Paulette beült az anyósülésre. kinyitotta Paulette-nek az ajtót. Vadászok érkeztek. a magáé. aki hosszú lábait kinyújtva. A táj minden kilométerrel egyre rondább lett. Lassan bealkonyodott. nézd! – Hé. ezüstösen ragyogó téli eget. A nád sápadt sárgáját és az ég kékjét. lustán elterülő homokpadjaival. – Állj! – Megint ottfelejtettél valamit? – Azt mondtam. és unalmas kereskedelmi negyedeken hajtottak át: szupermarketek. mindjárt lenyakaznak. Még a parkolóban voltak. Megkerülték a várost.

– Magunkkal visszük Párizsba – Philibert elmosolyodott. de a te lakásod. – És mikor? – Most. ha akarod. – Ha Paulette akarja – szólt közbe Camille. – Igen. most? – Mondd csak. – Magatokkal.. mert ott leszek mellette! – De. – Hozzánk.. – Várjunk csak. Franck a kormányra hajtotta a fejét. mo... – Kérek tőled kétezer frankot zsebpénznek.. Felmondtam. miről beszélsz? – Philou! – Nem. ez a te ötleted volt.. – És a melód? – Már nincs melóm. a lakásba. – Megálltam. 231 .. nem. – De.. hétezer százhúsz frank... de hová? – Franck nem értette.. mi folyik itt? Mit hablatyoltok? Philibert meggyújtotta a belső világítást: – Franck. te egyáltalán nem vágsz ilyen hülye pofát. – Mo.. – És ki fizeti? – Hát benne van a nagyapám nyugdíja. izé. izé. és besegíthetsz nekem. kicsikém! – Igen. a többit megtarthatod. Camille nekem is ilyen bamba a képem. Mindent előkészítettünk. De elmondtam az előbb a feltételeimet. Ez az otthon.. – Hát majd én odaadom neki! Csak nem olyan nehéz megszámolni a gyógyszereket! – És ha elesik? – De nem fog elesni. – Az orvosságai meg a többi. amikor dadogok? – Nem – nyugtatta meg Camille –.. akkor nem kell vasárnap dolgoznod... az önkormányzat meg még mit tudom én. mi. És? – Mennyibe kerül ez nektek? – Micsoda? – Hát ez az izé...18 Franck visszafordult. barátom! – Hé. – És ki foglalkozik majd vele? – Én. – Miért kérdezed? – Mennyibe? – Olyan tízezerbe. és hol fog aludni? – Átengedem neki a szobám.

Camille kiszállt az autóból. Az autóból Philibert és Franck végig követhették az árnyjátékot: a kis árnyalak megfordult. a nagyobbik alak odalépett hozzá. Amikor leparkoltak Paulette ablaka alatt. és mind sokkal szebb lesz. Philou. mint az Eiffeltorony! Franck felsóhajtott. – Ki ez a lány? – Parancsolsz? – Ki ez a lány. hogy hülyeség. igaz. hanem hozzánk! – Majd megmutatjuk neki az Eiffel-tornyot. akit találtál nekünk? Talán földönkívüli? Philibert elmosolyodott: – Egy tündér. Rengeteg dolgot fogunk mutatni neki.. – Mi sem mondtunk mást soha. bólogattak. nagy hülyeség. – Philou! – Mmmm. – Rendben. mondom. hogy az életed sokkal egyszerűbb lesz. – Ha kártérítést kell fizetni. majd kifizetjük. Azt gondolom. – Nem..” Philibert mosolygott. jó? – Rajta! – Camille.. ha magunkkal visszük. a kisebbik megvonta a vállát. – De nem lehet csak úgy elrabolni! – Nem? – Hát nem. – De egy öreg elég nehéz. most már inkább jót. – Azt hiszed? Hány kiló lehet az aprócska nagyanyád? Ötven kiló? Talán annyi sem. – Ez hülyeség! – jegyezte meg.. Philou? – De nem ám! Tisztán látjuk a dolgokat! – És nem féltek az egésztől? – Nem. igaz? – Hát erről van szó! – És mit gondoltok.. Franck kiszállt. sodorsz egy cigarettát? – Tessék. 232 .. Az árnyalakok most helyet cseréltek. te mit gondolsz róla? – Az elején inkább rosszat.. szeretni fogja Párizst? – Nem Párizsba visszük. – Láttunk már ilyet. és befutott az épületbe. miután visszaült. – Járok egyet. egy hatalmas hülyeség. ő még mindig az ablakban állt.– És te. hadonásztak. Franck pedig végig azt hajtogatta: „ez hülyeség.. és most hogy csináljuk? – Majd én elintézem – mondta Camille.

– Nem. Nevetett. Philibert odanyújtotta a zsebkendőjét. Sírt. és egy nagy bőröndöt egyensúlyozott az ablakpárkányon. és. Azután. hirtelen. hogy mindent kihajigál az ablakon. itt és most. mint valaha. elhiszed? – Remegett. kiugrott. ennek az a mániája. gazdagabb vagyok. Most jöttem Rióból. nem. Ugye.. ártatlan Paulette elűzte a felhőket. fiatalember! Magának sokkal hosszabbak a lábai. Franck kifújta az orrát. 233 . Minden rendben. ebben a büdös Clióban. Igen.. Franck.. Philoukám! – Nagy könnycseppek csorogtak végig az arcán. aki már majdnem lerágta a fél öklét. mert a tündéreknek van nemük. hogy nem csináltak-e mégis óriási hülyeséget. és Franck Camille-ra mosolygott a visszapillantóból. a kurva életbe? Végre kialudt a lámpa.– Igen. Majd jól agyonkényeztetjük. elhiszed? Ugye. és a lányok felé iramodott. ez az. maradjon csak. az édes. van olajam. amit ott loptam én! – harsogták együtt teli tüdőből. Igazad van... miközben Philibert felszedte a bőröndöt. – Minden rendben van. Egy tündér... elvisztek operettbe is? Philibert hátrafordult. Mindegyikük azon merengett. Párizs. felkapta a fejét: – A francba. szabadon.. – De mi a fenét csinálnak. Néhány kilométeren át halálos csönd uralkodott a kocsiban. óvatosan előre gurult az autóval. – És mondjátok csak. együtt – mindent bele! Mindent. – A kurva életbe. Mi négyen. Camille kinyitotta az ablakot.. Párizs. – Hónapok óta nem tudtam a tükörbe nézni. megint itt vagyok! Camille megfogta Paulette kezét. izé. Nyugodj meg most már.. és teli torokból harsogta: Brazil vagyok.

NEGYEDIK RÉSZ 234 .

fegyverszünet. sőt nem is lesz az soha. hogy mindezt igazolhassa. hogy most az egyszer vigyáznak az ütésekre. a sors – a nagy tréfamester – következő csapásáig langyos szél fújt megfáradt arcukba. akkor sem.. Oké. mint a játszma feladása. Ha hetes pókert játszanak. de a négyes pókerben jól elboldogultak. hogy megtaláljuk a kapcsolót. csodabalzsam. De annyi baj legyen. Még ha megfogadták is. egy módfölött büszke legénytől és egy kék foltokkal borított nagymamától. de mégis: póker! Pedig igaz. Egy kis mesterkedés és nevetségesen kicsi nyereség még mindig többet ér. Az egyik nap meg akarunk halni. elég lemenni néhány lépcsőfokot. Ez lehetetlen.. Attól a bizonyos pillanattól kezdve. A Törött Karúak családjában ezentúl ott találjuk a nagymamát is. Sentimental healing– ahogy Marvin mondaná. a másik nap rájövünk. egy törékeny angyaltól.. szarban lettek volna. és máris világosabban látunk. Túl sok fájó duzzanat..1 Ez csak feltételezés. hogy az ász-pókert elérjék. kicsit nyugtalanul megmutatták Paulette-nek az új lakását. és lestek a reakcióit. ami igaz: nem voltak valami nagy játékosok! Még ha odafigyeltek. hogy blöfföljenek. 235 . a megjegyzéseit (nem voltak megjegyzései). Simogatás. Márpedig ez a négy ember éppen arra készült. akkor sem várhatnánk el egy fegyvertelen vendée-i nemestől. hogy élete talán legszebb néhány napját megélje. A történet még nem haladt annyira előre. értelmetlen fájdalom és sebhely borítja őket kívül-belül ahhoz. Ráadásul a bizonyosságaink nem maradnak mindig örök bizonyosságok. nyilván nem az ász-pókert alakítják. és bár a törzs még nem teljes. amikor kicsit meghatottan. mostantól nemigen hagyják magukat legyőzni.

– Maradj még. és nem engedte felállni. visszaadta. mint ebben... már nem vagy a kolleganőm.. – Idefigyelj. én. hogy azért megyek el.. te. hogy boldogabb lennék. És mivel. Olyanok voltak. Mérlegelte a maradás mellett és ellen szóló érveket. Camille a századik „Jaj. érted? Félek.. te. Mamadou az ellenkező irányban lakott. Mamadou. Camille megbökte Mamadou kövér oldalát. hogy hamarabb eljöhessen. és addig erőszakoskodott. Nincs válasz. – Hé. akkor megint taxit kell hívnom. és nem akarom ott hagyni esténként. Mamadou megragadta a karját.. ne duzzogj már! – Nem duzzogok. amikor haragszanak egymásra.. az mi? Camille odaadta neki a füzetét. és morcosan kijelentette: 236 .. és hogy felvehesse a. Mamadou haragudott rá: – Jaj. de Camille utána ment a kihalt metróperonra. te. amíg Mamadou hajlandó volt arrébb csusszanni a padon. Mamadou megnézte. Camille átment egy másik szobába. Nincs válasz. hogy... – Jaj. mert nekem más mesterségem van.. hogy elesik. jól van. mert ahhoz van kedvem. legalábbis azt hiszem. te.. Még csak nulla óra harmincnégy van. – ismételgette az utolsó nap. világos? – Tényleg? Akkor mi az igazi neved? – Nem mondom meg. Az az igazság.2 Camille nem maradt a munkahelyén a felmondási ideje végéig: Josy B. Mert ha nem. te után” megdühödött: – Jaj.. Több mint egy évig dolgozott. amiben. te. de amiben jobb vagyok... ha jól tudom. El kellett mennie a cég központjába. kedvesem. Utálom ezt a nevet! A melóban a csajok így szólítanak.. Egy olyan mesterség. mint Asterix és Obeliszk. szóval. és úgy döntött. És nem is a meló miatt. és soha nem ment szabadságra.. én indulok.. Többször is belevágtak.. Mi van velem? Fejezd be már a mondatot. túl büdös volt. de egyáltalán nem ez a nevem. és megtiltom. fütyül rájuk. hogy még egyszer így szólíts... És azt hiszem. ha azt csinálnám. – Na.. Hogy is mondták? A teljes bérét. Most egy öreg hölgyre vigyázok. – És az mi? – Tessék? – Hát a másik mesterséged. hogy még egyszer Mamadou-nak hívj! Engem nem Mamadounak hívnak. neked megmondom az igazat: nem Josy miatt megyek el. Mam. Jaj. – És nem is ez az egyetlen oka. a fenébe is! Mi van velem? Mamadou szomorúan ingatta a fejét: – Jaj... izé. és a seprűvel csapkodta Camille lábát.. megtiltom. És nem is azért. Nem vagyok benne biztos. És nem a pénz miatt. semmi. mire Mamadou kis híján letaszította őt a padról.

És a gyerekeidet. – Boulinak. 237 . hogy várja Mamadou hívását. Mama.. – Hát mi szép van ebben? – A fekete üvegben tükröződő képére mutatott. – Én? – Te! – Most hülyéskedsz. amit meséltél nekem. hogy sikerül úgy megcsinálnom. jelezve... – Neked szép vagyok? – Igen. – Akkor látni lehet majd Boulit is. Zajosan kifújta az orrát. hogy Leopold biztos sikert és sok vevőt idézzen meg neked? – Nem. aki felakasztotta magát. Mamadou hallgatott. kis szöcském. Felejts el. hogy is hívták? – Kicsodát? – A kiskecskédet. ha igazán sikerül.. – Hol látsz itt szépet? – Ha sikerül megcsinálnom a portrédat.. És a tengert.. mint az öcsém! Egy rakás furcsaságot mondasz! Csend. Ez is egy szakma. Oké... Arra vágyom.. – Hé. hogy először megláttalak. nem csókoljuk meg egymást? Mamadou szorosan a kebléhez préselte Camille-t. És elfordult. – De nem biztos.. szép. – Akkor nem tudok. mehetsz. – Na állj le.. tudod. hogy megcsinálhassam a portrédat. hogy gyere el hozzám néhány ülésre. kiskecském.. amikor még Neuillyben dolgoztunk.. De mennyire! Rajta kívül még soha senki nem hallgatta meg az életben. akkor minden rajta lesz. A modelleket mindig megfizetik. hogy megismertelek. – Szeretnéd. Akkor látni lehet majd az édesapádat és az édesanyádat. Camille átrohant a másik oldalra.. nem? – Igen. – Tényleg? Figyelj. Nem. Minden. az még elmegy! De. – Hogyhogy ülésre? – Hát hogy legyél a modellem. tudod? Na jó. amióta ismerjük egymást. – Még egy szívességet szeretnék kérni tőled. – Megvan neked a telefonszámom. Mamadou lustán visszaintett neki. Szeretett beszélgetni vele. És az unokatestvéredet. felejts el! Egyébként már el is felejtettél. Camille! De hát én még csak szép sem vagyok! – Nekem igen.– Tessék. És az összes többit. és gyere el hozzám. elfogadom... Vegyél ki egy-két napot a Toucleannél. Én nagyon örülök. És. ha nem lehet látni az én kis Boulimat a fejem fölött. Ez az ülés sokáig tart. most elmegyek. közben a kezével tárcsázást utánzott. vagy mi? – Azóta. te tisztára úgy beszélsz.. Megfizetem az idődet. Rendben van.. de. Azt akarom.

.. hogy vele lehessenek. és Philibert elfordította a fejét. Nézze csak.. hogy maga bele tudjon kapaszkodni. te vagy az. – És hol van az a haza? – kérdezte Franck idegesen. és mit kell még változtatniuk az életükön. hogy zavarja a többieket. de bele tud kapaszkodni a falburkolatba is.. Ezért pofoztam helyre tegnap a zsúrkocsit. és megint és újra bemutatta a lakást. mi? És jó hideg is... a házamban.... mikor szándékoznak hazavinni őt. – Ez itt a fürdőszoba. – Micsoda hülyeség – dünnyögte Franck. ugye? Ha ez nem elég. Franck épp most szerel korlátokat a falra. kicsikém? Camille erre köntörfalazás nélkül belevágott. hogy nagyon élvezi a nyaralást... Nagyon hosszú. és ez a folyosó. hogy honnan hozták ide. hogy megbánja hirtelen elhatározását. valósággal letámadta Paulette-et: – Vagyis nem fogok hazamenni? – Nem. Franck nagyot sóhajtva ment ki a szobából: – Ugye mondtam. és elég keményen beszélt. kijelentette. Arra felénk soha nem láttam ilyesmit. egyáltalán nem kell a szobájában maradnia egész nap! – Na.. hogy eltéved a lakásban. Camille Philibert-re nézett. ez az. – Oké. Emlékeztette. – Nagyon szép. hogy elesik (az otthonban felejtették a járókeretét). miért van velük.. Nézze meg. és bérelünk egy másik kerekes járókeretet. – tette hozzá Philibert –. Gyakran összekeverte a dolgokat. Na és ez az a hely. és főleg félt.. – Ó. az jó lenne... mit fog csinálni holnap a maga unokája a barátaival? – Nem. majd azt is megkérdezte. – Ja. rendben? – Igen. Camille megfogta a kezét.. Félt. De most jóval lassabban....... hogy ez hülyeség! Ráadásul kezd meggárgyulni. félt.. – Ejnye. Paulette! Tessék. félt. Mit szeretnél.. de hát tudod jól. otthon. És hozzá tett még ezernyi kemény részletet. üljön le erre a székre. akkor lemegyünk a patikába.. Paulette.. És tudja. – Ez a konyha. Hogy is hívnak? – Camille-nak. Hogy tudjon enni a szobájában is.3 Az első nap Paulette ki sem jött a szobájából. milyen szép ez. – Jöjjön velem.. – Nem gond! Úgy is van már egy motoros a családban. kislányom. – Vagy a szalonban. ahol komolyan kell beszélnünk. Látja... Jó nagy. – Paulette! – Á. 238 . Útközben belebotlottak néhány ócskaságba: – És itt van a Mellékhelyiség. mit változtattak eddig.

néhány örökkévalóságnak tűnő másodpercig a kardigánja sarkát gyűrögette. de ha nem akar maradni. a púderemet. De akkor most kell megmondania.. hogy így. az Eau de Toilette-emet. mint egy igazi.. amit akar. Egy zuhanykabint állítanak be magának. hogy pürének való legyen. a pótszemüvegemet. kérem? Paulette elmosolyodott: – Más semmi. szarban vagyunk. egy kicsit röhejesen hangzott. Camille rárivallt: – Vigyázz. hogy igazi családjuk van. haver. akkor sincs semmi gond. és. együtt boldogok legyenek. mindent összekoszolsz. de ez volt az igazság.. anélkül. még egy kispárnát. zoknikat. haver.. Éppen ellenkezőleg: soha az életben nem voltak még ilyen jól. – És légy szíves ne káromkodj ilyen rondán! – fejezte be Paulette. hogy legyen mit adnom a vagdalt mellé. cukorkát. Paulette. hogy vigyétek a fotelt az ablak elé. – Biztos? Paulette végül kibökte: – De igen. Különben is ők már régóta tettek rá.. sommásan. és azt. harisnyakötőt. Én inkább elmegyek melózni. ha lehet. mert ezt ők akarták. csak rá kell ülnöm egy hokedlire. ők választották. Marad... ugye? – Érti? – kérdezte Philibert.– Lebontják.. De próbáljatok meg jó krumplit venni. Franck sántikálva kibaktatott: – Ó. de tévedett. mert az enyémet otthagytuk. mert itt állandóan huzat van. – És más semmit.. Persze ez így. az éjszakai készletemet... ott nagyobb a nyugalom! És ha valaki vásárolni megy. hogy nevetségesek-e: először az életükben érezhették úgy. – És? – kérdezte nyugtalanul Philibert. vegyen krumplit is. Nézzétek meg. azután felnézett. egy nagyítót. Szeretném. Úgyhogy most kell döntenie. Paulette felsóhajtott.. érti. mert a fürdőkád túl magas. egy doboz Niveát. és nem tudja rajta átemelni a lábát. Philibert úgy tett. és rácsapott Philibert vállára: – A kurva életbe. egy ennél melegebb hálóköntöst. a kötőtűimet meg a gyapjúfonalat a kicsike pulóveréhez. Nem túl bonyolult. ők harcoltak meg érte. azt tesz.. Nagyon jól le tudok zuhanyozni egyedül is. rá van írva a zacskóra! „Szarban vagyunk” – mondta Franck. és akkor a fiúk nekilátnak a munkának. a kisrádiómat az éjjeliszekrényre. ha elhoznátok a tévéújságomat. és. Jobb család volt ez. és cserébe csak annyit kellett tenniük. 239 . nem vagyok én abszolút tehetetlen. a keresztrejtvényeimet. amit Franck ott felejtett a múltkor. már két hercegkisasszony van a háznál. anyám! Ez meleg lesz! Szarban vagyunk. a fogsoromhoz való pasztillákat. mintha a kezére írna: – Egy hokedli rendel a belső szobában lakó kis hölgynek! Felírtam! És van még egyéb kívánsága. és nyugtalanul megkérdezte: – És gondoltatok a hokedlire is? – A micsodára? – Mert tudjátok.. mielőtt túl késő lesz. Nem. de igazán! Franck épp utolérte őket a szerszámos dobozával.

ez minden. Már nem voltak ilyen nagyigényűek. mint amit reméltek.még csak nem is kellett boldognak lenniük. És már ez is több annál. 240 . Csak együtt voltak.

mint amilyet az otthonban adtak. csak azért. üres lakásban.. és magában dohogott. hímzett szalvéta és egy kis csésze tej. amit maga „éjszakai készletnek” hív.. hogy olyan vékony betétet használjak. a készlet! – mondta Camille megkönnyebbülten. ez egy ezüsttálcát jelentett... Fixadent és egyéb csodálatos műfogsorragasztók termékismertetőit tanulmányozták. Milyen könnyen rosszul érezhetik magukat az emberek néhány apróság miatt. a szupermarketek! Az egész életük! Mindig Paulette ébredt föl először. mert máris késésben volt. és ahol senki nem nyúlt a porhoz a restauráció kora óta. ha nincs ott egy magas.. és megvárta. és meglepő könnyedséggel tájékozódott a körülötte tomboló zűrzavarban. Magára talált. nagyi.. mert állítólag az olcsóbb! – méltatlankodott Paulette. – Aha. hagyd békén egy kicsit! Lehet.. mert két-három tárgy hiányzott neki. felverte a párnákat és félrehúzta a függönyöket. Paulette-tel még egy férfi sem bánt ilyen figyelmesen életében.. úgyhogy aminek be kellett következnie. – Nem akarhatod. Ó. és morgott.. Philibert segített neki felülni.. és Stéradent. aki egy képzeletbeli jegyzettömbbel a kezében megkérdezi: „és biztos. az egy kicsit. Kis híján elveszítette a lába alól a talajt csupán azért. Már egy távolabbi üzletben tologatták szép komótosan a bevásárlókocsit. Talán csak bizonyítékra volt szüksége? Bizonyítékra. – Nem kell pisilni? – Megvárom a kicsikét. és Camille azóta is gyakran gondolt erre a jelenetre. Franck letette a Nescafés csészét az éjjeliszekrényre. Polident.... hát. hogy nincs egyéb kívánsága?” És mi az a néhány apróság? Egy vacak újság.4 A fürdőszobai jelenet után Paulette megváltozott. miközben rövid elemzést tartott az időjárásról. Ez szédítő volt. egy nagyító és két-három üvegecske. amíg valamelyik fiú ágyba viszi neki a reggelit. másra gondoltam. hogy várták és szeretettel fogadják őt ebben a hatalmas. – Hé. türelmes fiú. De mondjuk meg őszintén. puszi helyett csak odadörzsölte az arcát a nagyanyjáéhoz. 241 . És ha itt beállítanak egy zuhanykabint.. ahol belülről csukódnak a spaletták. a házban lévő szupermarketet már kívülről ismerték és hamarosan szörnyen megunták. – És Paulette. és olvasgatták a Franck által összeállított bevásárlólistát. Amikor Philibert volt a soros. – Oké. bekövetkezett: ő is beleszeretett Philibert-be. kizárólag csak miatta. rusztikusabbra sikeredett. mint amikor mindketten a szupermarket fogkrémes polcai előtt álltak. az. rajta cukorfogó. hogy csak egy óra múlva ébred fel! Egészen addig vissza akarod tartani? De Paulette megingathatatlan volt: – Inkább megvárom. Franck kiment a szobából. és minden összeomolhatott volna. Amikor Franck hozta be a reggelit. Ez a filléres kis filozófia elbűvölte Camille-t – másképpen volt bonyolult.

Mindketten úgy érezték. Leült. várd csak meg. tényleg. Nagyon jól megértették egymást. – Mi van? – Mutasd csak a karod! – megtapogatta Camille karját. a kabátjával a hóna alatt. fél szavakból is. ami feloldotta mind a kettőjük gátlásait.. azt megiszom. de szerda este várj meg a vacsorával. Camille számára évek óta az első. – Mi lesz jövő szerdán? – Húshagyó Szerda. hogy Párizsban milyen olcsó az élet. ó. amilyet még életedben nem ettél. hogy ő már csak a tiéd! A kurva életbe. és anatómiai ismeretei hiányát őszinte és szókimondó stílussal pótolta.. elrontja a mártásokat. Mary Poppins. – Gyerünk Paulette. csodálkozott. percről-percre fiatalabbak lettek. – Előbb palacsintát sütök neked. És amit nem gyújtok meg.. én is őt várom! Nekem mit kellene csinálnom? Talán levágassam a lábam. ami biztos.. – Nagyszerű! Nagyszerű? A béna Franck nagyon rosszul érezte magát. kitárgyalták a műsorvezetők ruháját. Camille ezután bement Paulette-hez a teáscsészéjével. Biztos. – De hát ez nagyon jó! Vigyázz. te dagadt kislány. Paulette számára az első egész életében. és lágyan hömpölygött. Ez a két szó igencsak jól állt neki.. és olyan palacsintát sütök neked. – Jövő szerdán. az élet sokkal vidámabb lett! Franck visszajött. Ja.. akinek még nem sikerült átállnia az euróra. álmodban! – De igen. Az idő kitágult.. én mondom nektek. – Már megint mit morogsz? – Semmit. mert kedden túl sok a melóm. hogy lefeküdj velem. És jó lesz hozzá a Grand Marnier is. – Éjfélig? – Megpróbálok hamarabb hazajönni. Igen. várd! Undorító. vigyázz! Hamarosan a lábasba kerülsz! – Álmodban. de végül mégiscsak sikerül ennek a szemét csajnak kicsinálnia őt! A szorongás. és megnézték a TeleShopot. – Biztos vagy benne? – Persze! – És nem undorít? – Egyáltalán nem! 242 .. hogy vesz néhány új alsónadrágot. kis szakácsom. kis gömböc! Az már igaz. Lelkendeztek.. elhatározta. Camille a társadalombiztosító kifejezésével élve „kisegítő ápoló” lett. Menj arrébb. de megijedtem! Azt hittem. aztán megduglak. és mindjárt felrobbanok.... nyújtózkodott. vagy úgy. Károly herceggel és Emmanuelle nővérrel élek együtt. Várd csak. Most mit fog csinálni szerdáig? Nekimegy minden lámpaoszlopnak. – Jaj. nevetgéltek. gyerünk! Megmosom a zuhannyal a fenekét. hát ez nem igaz! Vagy így. és Paulette. hogy elérkezett a vakáció.Jól van. az agyamra mész! Camille épp akkor jött ki a szobájából. és új alsógatyákat vesz magának? A francba. bárcsak jól sikerülne. és ahogy a napok hosszabbodtak. hogy végre velem is kedves legyen? Agyamra mész. amíg a két fiú elmegy. késésben vagyok. megvárták. bebújt a paplan alá. hogy ezt a napot választottad arra.

a technikát. biztos szörnyű. de most. azt mondta: „Ó. olyan fiatal vagy! Ha arra gondolok.. – Meg fogom engedni. Ó. – Hé! Erősebben! – Istenem. Rembrandt anyja. ezek a fehér szőrszálak. amikor már kívülről ismerem. hogy Paulette felmászhasson a kádra. és én. hogy valaha én is ilyen voltam! Természetesen nem voltam ilyen vékonyka. Vagy inkább mint egy érdekességet. amelyre Camille rátett egy mosdókesztyűt.. és Camille háta felé nyújtotta a karját.. de valójában nagyon hideg tekintettel nézem magát! – Mint egy érdekes állatot? – Igen. Az a hölgy jut rólad eszembe a Titokzatos birtokban... és mosdasson meg! Paulette engedelmeskedett. kiről beszélek? Hogy is hívják? Na.. milyen kínban vagyok. és soha nem voltak ezzel problémáim. nagyi. olyan sovány. ezek a megereszkedett mellek. emlékszem.. milyen sovány!. én „vékonykát” akartam mondani. de ez nagyon kínos nekem – búslakodott Paulette – nem is tudod. én.. ez a petyhüdt punci.. ez a puha has. majd ráültette védencét. a feladatot látom. – Jaj... Amikor Franck először beszélt rólad.. és levágta egy öreg szék lábait. mint maga... és Paulette elé térdelt a szürkés zománcra: – Mosdasson meg. – Ne butáskodjon! – Biztos vagy benne. de én igazából. Én tanultam anatómiát. ahogy itt vagy. így. Még csak nem is vagy a lányom.Mivel a zuhanyozófülke beépítése túl bonyolult feladatnak bizonyult.. segíts már! – Nem olvastam. ha megengedi.”.. hogy nem volt ilyen sovány! – Nem. Néhány kép jut az eszembe: Goya öreg őrültjei. Addig. a pusztuló és megörökítendő húst. nem értek egyet vele! Te nem sovány vagy.. remegve előre dőlt iszamos imazsámolyán.. Paulette! – Tessék? – Fogja a szappant.. Egyáltalán nem! Talán bántó. de bosszantó! 243 . Én valahogy másképp közelítek a dologhoz.. hogy ott vagyok maga körül. de a teste külön.. hogy magyarázhatnám el. Paulette-től elvonatkoztatva érdekel engem. Bocsássa meg nekem. Ha a testére nézek. a Halál allegóriája. – Igen. hogy meg vagyok zavarodva! Camille végül meztelenre vetkőzött. Csend. Tudod. a mosdókesztyűt. amiket itt beszélek. Franck fabrikált egy csúszásgátlóval ellátott lépcsőt. semmim se vagy. a fényeket. Nem is tudom. ezek a ráncok. nem azt mondom: fúj.. Akkor akarom magát rajzolni. – És akkor? – Akkor semmi.. magától. és magánál jóval öregebb modelleket is rajzoltam. Jaj. hogy nem undorít ez az öreg test? – Tudja. hanem kecses.. Paulette. hogy ilyesmit kényszerítek rád. ezek az összekoccanó térdek. De amikor magára nézek. amit mondok. – Neki is valami nemesi neve volt. – Talán azt akarja mondani. de. – És engem is le fogsz rajzolni? – Igen. Vagyis igen. Ha látnád. hogy már ne is vegye észre. kicsit úgy. a kontúrokat. de másmilyenek. hogy látlak.

a 34-es színminta. és aznap le is szálltak a Voltaire-rakpart sarkánál. de ő éppen belemerült egy rosszul sikerült ajakfeltöltés izgalmas történetébe. mibe kerülne egy hetenkénti fodrász-bérlet. határozottan elegánsabb lett! 244 . majd a zuhany alá. „Rendben? Akkor a Hamvas Opál árnyalatot csináljuk. és vidáman koccintottak. hogy egy hajóban evezünk. és mindig mandulás pisztrángot evett.” Paulette a szemével meg akarta kérdezni Camille-t. (Johanna. figyelembe vette a turisztikai szempontokat is. csak.. mályvaszínű hullámait. nagyon is vidám lesz!”) Hát tényleg. míg az istentelen Camille a szemét behunyva nagyot harapott egy ropogósra sütött sajtos-sonkás szendvicsbe. Egészségünkre! Hazafelé a buszon Camille Paulette-tel szemben ült le. hideg dohányszag terjengett. a 69-es busz vonalának külvárosi részén. hanem a 69-es vonalának túlsó végén. Nem pontosan a Gambettán.. ahol pokoli magasak voltak az árak („Milyen Myriam? Én ugyan nem ismerek semmiféle Myriamot” – felelte az a szemét Franck). öreglány? Miért néz így rám? – Ez a forradás. miközben – ha dugóba kerültek – leskiccelte a börberi kabátocskában ugrándozó pudlikat a Pont Royalon.. Így. igenis. az ablak mellé. már hajnalban. most megfordulok. valami másról beszélt. – Ja... átlapozta a Sárga Oldalakat. És ettől a naptól kezdve fel sem merültek köztük holmi bőrfeszességet firtató kérdések. Nagyon vidám volt. Rendeltek egy korsó almabort. ami túl trendi hely volt az ő ízlésüknek. ez. hogy változtasson hajszínt. a Bastille szobortalapzatát és a Père-Lachaise emlékműveit. mert félt. mindenhol megkérdezte. Paulette ragaszkodott a böjthöz. Néhány katasztrofális próbálkozás után úgy döntöttek. hogy bérletet váltanak egy fodrásznál. Camille tanulmányozta a térképet. Igen. Nem a saját kerületükben. A hajmosás már kényesebb dolognak bizonyult.. „Hogy szomorú? Nem! Éppen ellenkezőleg. ez volt a helyes kifejezés. a Louvre falának díszeit. Camille leültette a kicsit gyűrött Paulette-et a buszban. lejjebb is! Nincs kibúvó! Várjon csak.– Majd megnézzük a könyvtárban. jó? Nézze. de úgy.. Camille segített Paulette-nek ráülni a vécére. ujjával követte az autóbuszok útvonalát. hanem a Metró Bárban. a székre. a Mégisserie-rakpart kalickáit és puszpángjait. amikor a nap éppen kezdte fehérre festeni stb. és lerajzolta ugyanazokat a dolgokat. ahol finom. Mi történt veled? – Mondtam már. Hazafelé megebédeltek egy kávéházban a Gambetta téren. csődbe jutott milliomosok kísértettek és ingerlékeny pincérek szolgálták ki őket. és miközben szappanozta.. de olyan szép kirándulás volt..... hogy összenyomja csodálatos.. Paulette hajszíne a híg Aranyrózsaszín árnyaltból átcsapott a Windsori lilába. És minden pénteken. hogy – többek között – új akvarell-készletet vegyenek Sonneliernél. ahogyan egy túlságosan kiöltözött és túlságosan belakkozott idős hölgy tekintetében tükröződnek – a hölgy nem mert nekitámaszkodni az ablaknak. majd terhes hercegnőkről és elhagyott rockénekesekről olvasott fel a hajszárítóbúra alatt ülő Paulettenek. és majdnem hátraesett. és a választása végül egy kis fodrászszalonra esett a Pyrénées utcában. elvesztette az egyensúlyát. „És nem lesz ez túl szomorú árnyalat?” nyugtalankodott. Az árkülönbség tulajdonképpen nem igazolta a hosszú expedíciót. a fodrászlány rábeszélte Paulette-et. és belekezdett egy Paris by day előadásba. ez semmi! – Nem! Ez nem semmi. Na gyerünk. Látja már. Valahányszor Paulette behunyta a szemét. semmi.

vidám történeteiket. Mászkáltak.A többi napokon maradt a tőlük távolabbi szupermarket. az állandóan csengő mobiljukat és a hátizsákjukról csüngő csecsebecséket. 245 . és kitárgyalták a VII. útközben meg-megálltak. sóhajtoztak. megkóstolták az új Danette-et. mire bejárták a kétszáz méternyi polcokat. Mulattak. Idejük volt bőven: előttük állt az egész élet. csacsogtak. és szép óvatosan sikerült talpra állniuk. kitöltötték az agyalágyult kérdőíveket. kerület nagypolgári dámáinak viselkedését és a vidám kamaszokat: a kirobbanó nevetésüket. mint egy órájukba került. Több. új rúzsokat és szörnyűséges muszlinsálakat próbálgattak. a Monoprix.

és. hogy beleverjen a fejébe néhány konyhai alapfogalmat. merre császkál. Camille állt be a helyére. túl sokat iszol? – Akar nevetni? Alig iszom.. ahol valamennyire nyugodtan viselkedett. Csak 246 .... Nem én állítom. tölts még egy pohárral. szakácsnőnek álltam egy gazdag családhoz... az élet.. De a nagy dolgokat nem tőlem tanulta.. Rá sem ismertem! – Látod.. Én csak a házi konyhát ismertettem meg vele. Nem mondom. Öntsd csak.. – Mit? – Az anyját. A hagyma... tudod az a legrosszabb az öregségben. a szalonna. Amikor a férjemet nyugdíjazták a szíve miatt. nem én tanítottam meg mindenre.. – Rendben. hanem az orvostudomány.. mint: zöldfűszer. Nem. Franck tehetséges volt. a hússzeletek. – És ő is ment magával? – Hát igen. forró tűzhely vagy erőleves.. ha elég. ő mit akart volna? – Semmit... Néhány adag túlfőtt tészta. Utána.. – Ez most is így van. jót tesz az ereknek. falusias. Hová is tettem volna. amikor beadtuk szakácsinasnak! Nagyon haragudott ránk! – Miért. olcsó fogásokat. csak az emlékek. A gáztűzhely mellett ülve olyan egyszerű szavakra tanította.. A látása már elromlott. Önts rá vizet. láttad? – Igen.. majd szólok. de csak egy kis pohárkával. – És Franck? – Mi van Franck-kal? – Őt is maga tanította? – Nem. amióta maga itt van... vaslábas. hanem a lelkiismerete.. A konyha volt az egyetlen hely. Volt hozzá érzéke. most! – Rendben. elrontott hússzelet és odaégetett omlett után Paulette belefogott. amikor elvitte. A múltkor elvitt előkészítőnek. hiszen még olyan kicsi volt! De később persze már nem jött velem. hogy mesterszakácsot faragok belőled. az egészet. – Utána mi? – Ugyan. – Elmesélte. – Na mi van? Miért vág ilyen arcot? Talán elszomorítja a bor? – Nem.. de nem vészes. Franck? – Franck. – Miért. állj.Utána már nemigen tudtam. – Tudod. Camille... mi lesz a következő lépés. hogy.. Egyszerű.. azt a napot. Itt van egy kis bor. ennyi. milyen cirkuszt csinált. de szag után mindig meg tudta mondani Camille-nak.. De... Csak kedvet csináltam neki hozzá. – Ő volt kemény. tudod hogy megy az ilyesmi. – Kemény volt? – Néha nagyon.5 Amikor nem Franck volt a hadtápfelelős.. Csupa hülyeséget. nem az öregedő test kínozza az embert. azt hiszem. Pedig ha tudnád.. Kicsikém..

Rengeteg orvoshoz elmentem. „Tessék – mondta nekem – te akartad. miért siklott minden félre.. eleget próbáltam. és zokogtam.jönnek. megittam a vérüket. amikor már nem is számítottam rá.. Majdhogy meg nem szólaltak. és csukladozva megismételte: – „Most boldog vagy?” – Ezt hajtogatta. boszorkányokkal... Olyan dolgokat. Ő volt Nadine.. Találkoztam kuruzslókkal. A szégyen. Nem a vallásom... ahogy mondom. de akkoriban ez már öregnek számított.. és meggyötörnek. Igazi játékbabák. miközben becsomagolta a bőröndjét.. addig. hogy elmenjen abortuszra. hogy „szégyen ül rajtam”. Camille! Hány élet ment tönkre az én hibám miatt? Mennyi szenvedés fakadt belőle? Mennyi. öreg vajákos asszonyokkal. hogy kényeztettük azt a kislányt. Bárányt áldoztam teliholdkor.. Minden évben elmentem a Blanc-ra. Minden. és elhagyott engem. szóval Nadine megszülte a kisbabát.. hát itt van! Most boldog vagy?” Behunyta a szemét. Azt mondták rólam.. Szóval Nadine otthagyta a gyereket. mindennel elhalmoztuk. érted? Nem tudtam. És azután egy napon.én. Mindig. Teljesítettük minden szeszélyét. És azután a zarándokutak. hanem a harag. hogy mindenkinek örömet szerezzek. amíg teljesen ki nem fáradok. Talán. Ó. – Várj csak. – Cssss! Camille megsimogatta a combját.. az erkölcsi aggályaim vagy a pletyka tartott vissza tőle. utána megkapargattam Gargilless-i szent Greluchont. jönnek az emlékek. pedig már nem dolgozom inam szakadtáig... hogy megvizsgáltassam magam. nagyon szépek voltak a viaszbabáim.. Túlságosan szerettük. hogy kikapartassa a gyereket. Nem értem.. Franck anyja. minthogy segítsem abban.. méghozzá lelkesen. családjuk volt... Képtelen voltam rá. Sírva fakad: – Hol is kezdjem? Először is. így. „Most boldog vagy?” Hogy mondhat valaki ilyet? És hogy lehet az ilyesmit elfelejteni? Nem is tudom. hogyan tudok egyáltalán aludni éjszaka.. néhány hónap 247 .. elhiheted. amikor. nekem is megvolt a magam szerelmi története.. Végül férjhez mentem egy kedves fiúhoz. amikor nem tudod.. amiket meg is tettem. Megpróbáltam megérteni.. vagy csukd be inkább.. Hé.. Párizsba is feljöttem. És... Túl sokat szenvedtem.. Az még egy másik század volt. kivéve az utolsót. még nincs is vége! El kellett rejtenem a gyermekemet jelképező viaszszobrocskát a Preuillyi Szent Grenouillard-nál.. még ide. hogy nyitva tartsd-e a szemed.. És elhiheted.. Camille. megettem a. hogy elrontottuk a jellemét.. Talán nem is hiszed. De aztán. miért nem sikerült. Eljön az idő.. A nővéreim már régóta férjnél voltak. hogy el tudd űzni őket. Nappal. csak ezek a nevek. Inkább puszta kézzel megöltem volna. igazán barbár dolgok voltak.. – Cssss! – Szóval.. minden. miközben a fehérneműmet forráztam. Azt kell hinnem. – Grenouillard? – Grenouillard. Vagy talán rosszul szerettük. Pedig Isten a tanúm. Éjszaka. Elérkezik a pillanat... későn mentem férjhez. akik elképesztő dolgokat parancsoltak rám. Mindegyiket. – És? Paulette remegett: – Nem sikerül. Talán hiba volt? Mondd meg nekem. bedugtam az ujjam a Szent Génitour lyukába.. Nem voltam hajlandó pénzt adni neki arra.. Nem.. Minden hónapban elátkoztam a méhemet. úgyhogy én is férjhez mentem. A mi kis királynőnket. De a gyerek csak nem akart jönni.. Ó! Ahogy mindenkinek. te kinevetsz? – Nem. Már harminc éves is elmúltam. A harag. teherbe estem.

úgy gondoltuk. a következő nap.. „Nem akarlak többé itt látni. Csak arra jó. Kifizettük a tengerparti nyaralást. Ez embertelen volt. Kidüllesztik a mellüket. aztán megint visszahozta. Könnyen dühbe gurult. magához vette. Gyerünk. Moziba. Pedig az élet nem lehetett valami szórakoztató neki. hogy ennivalót vegyen neki. szajha vagy! Szégyent hozol ránk. Vagy horgászott. és egyébként sem túl jó egy majdnem halott faluban felnőnie. a jóemberek. A folytatást már ismered: darabokra törte. Az is lehet. akik kijelentették. állítólag arra. akik ismerték kicsi kora óta. akire több mint tíz évet vártam. Hidd el nekem. És azután ott volt a kisfiú. öccse. ők maradtak. Ebbe majdnem beleőrültünk. a szégyen nem vezet sehová. de nem ám! De. Néha eljött a gyerekért. Játszottunk vele. Sem ma. Hogy egy furcsa anya is jobb a semminél. Azt hiszem. Amikor nem a konyhában volt velem. Másnap. azután elrohant az éjszakába. Úgyhogy csak szerettük. hogy imádkoznak értünk. és azt hajtogatták. hogy istenuccse.. Paulette hallgatott.múlva visszajött. tűnj el! Hagyj minket békén!” Camille. Ez. Nem akartuk elkövetni ugyanazokat a hibákat. Ő elment... hogy jobb neki. a hegyi tábort. és meg sem érdemled ezt a kisgyereket. Hiszen nem az ő családjukban történt ez a ronda dolog. Elnevette magát. ha vele megy.. de merész volt és őszinte. Nem láthatod többet. te semmi szégyent nem érzel. akiknek már olyan régóta nem volt kedvük beszélgetni. Többé nem öltük meg a kiscicákat. és visszaküldte a 16 óra 12-essel. Jaj. Nadine a férfibüszkeségében sebezte meg.. miközben engem rajzolsz? – Nem. És amikor az anyja egyszer megint visszajött érte. az apja puskával fogadta. Vettünk neki futballistás matricákat. amit tudtunk. ha a városba megy. Megtettük.. Szerettük. úgyhogy elkövettünk más hibákat. Ő a kislányom volt! Egy kislány. Mindent! A legszebb ruhákat.. és még neki állt feljebb. – Igazad van. hidd el. Hülyéskedett néha.. a férjem. és a többi napon. Hogyan eshettünk megint bele Nadine csapdájába? Mint a zöldfülűek. hogy örömet szerezzen a derék embereknek. a legjobb iskolákat. – És azóta soha nem hallott Nadine-ról? 248 . de. jól tanult. Mindig becsületes. amit elmesélek most neked. Nem ő volt a legjobb az osztályban.. jól érezzék magukat. Az asszonyságok.. Nyugtass meg: ugye nem pohárral a kezemben rajzolsz meg? Camille elmosolyodott: – Nem. Franckot meg nálunk felejtette. és a tanulmányai szempontjából is jobb neki. leveszik a zoknijukat és egymásra vigyorognak. Egy kislány. nagyon jó gyerek volt. Elvittük a városba.. akik meghívták Maurice-t egy pohár pálinkára. de mindig őszinte volt. Ó. egy aprócska faluban történt. Amikor utoljára visszajött. Főleg Maurice. – De utána? Minden jól ment... Hogy miután hazamennek a kocsmából és bezárkóznak a házukba. Mondd csak.. miközben megpróbáltak újabb híreket kiszedni belőlem. új biciklit. De végre is. akit imádtam! Imádtam.. hogy kényeztettem! Hogy ajnároztam! Egy kislány. Mint az agyatlan hülyék.. érte volt. Maga volt a földi pokol! Nincs szörnyűbb a világon a derék emberek együttérzésénél. két öreggel. de azok. sem máskor.. Ráadásul ez. hogy néha túl kemények voltunk vele. Nem kért semmit senkitől. Tudod. a nagyapjával kertészkedett. de igyekezett. és akik az ablaktáblák mögül lesték a dühöngő Maurice-t. – A kisfiúval? Igen. elvitte. ami jó volt bennünk. Lesz apja. ők is így tettek volna! Gyilkos indulataim támadtak. és pénzt kért tőlünk. Minden. Én is az atombombáról álmodoztam. akinek mindent megvettünk. És továbbra is mindennap találkoztam velük. – De nem volt mit tenni. amennyire csak tudtuk.

hogy te minden idődet egy ilyen öregasszonnyal töltöd. Emeld fel azt a fedőt! Megmostad a gombát? 249 . Veled korú fiatalokkal találkoznod. Gyerünk. – Jé.. Mutasd.. Csak álmomban. tényleg? És azt nem tudja véletlenül. – És te? – Én nem tudok mesélni. az sem normális. Gyakran álmodom vele. – Nem. Emberek közé menned. – Miért hagyod. Nevet.. hogy ennyit fecsegjek? Miért érdekel ez téged? – Nem tudom. nem? Egy szavakkal festett önarckép.. mi a normális? – Ki kéne mozdulnod. Nagyon szép. mit rajzoltál? – Semmit. mint egy önarckép. Olyan.– Nem. Csak a kezét az asztalon.

– Ja. azt hiszem. és megrázta a fejét. Azt hiszem azzal a fickóval. 250 . – Igen. az előbb elkapott a házmesterné. a fenébe! Valami hülyeséget csinált? Franck széttárta a karját. le kell menned hozzá. akit odafönt elszállásoltál.6 – Alszik? – kérdezte Franck. – Már megint a kukákkal van baj? – Nem. – Ó.

Eltűnt. Talán a hét elején. – Kicsodát? Vincent-t? De. mindig meghallom. hogy történt vele valami! Meg kell néznie. Félek. hogy én nem látom. – Édes Jézus! Mit gondol. azonnal jöjjön le hozzám! Én. csak nem meghalt? Camille kinyitotta az ajtót.. – De mondom.. csak jöjjön! Üljön le! – Mi történt. a metróban. és fél fenékkel leült a lombmintás szövettel behúzott kis padra. kicsikém! Fel kell hozzá mennie! – Rendben. – Mikor nemrégiben? – Nem is tudom. Ha meghalt. kérem. – Üljön le.. Perreira asszony terjedelmes keblére szorított kézzel nyitotta ki az ajtót. Pikou minden éjszaka felébreszt. Camille félretolta a kispárnákat. – Egy ideje nem látom. – Figyeljen. én nemrégiben találkoztam vele. ugye érti? 251 .. amikor Vincent hazajön! És most semmi. – Jöjjön. én – a nyakában függő érmét csavargatta – nem akarok botrányt a házban.7 Pikou az ajtó mögött őrjöngött.

. és hetente kétszer próbált. Hagyj békén! Camille visszafordult: – Nem akarod. ő. és ne vedd a szívedre. de vannak más hajléktalanok is az utcán. Gyönyörű kép. Talán a túl nagy boldogság tette? Olyan volt. ugye? Nem zavarnak járás közben a szárnyaid? Ó. Soha nem lett volna szabad idehoznia. Camille lassan bandukolt lefelé a lépcsőn. Éppen van egy a pék előtt. ha az ember nem csinál semmit. mostanra szép nagy glóriája nőtt! Egy narkós a hetediken. egy nagyanyó az ágyban. vagy megkérjek valakit. Philou persze minden kérdésre tudja a választ. Igaz. különben jönnek a gyógyszerek. Gyere vissza később.. Könnyű másnak a kárára nagylelkűsködni. aki belegömbölyödött a kabátjába? Na. az jó lenne! Vagy egy kutyakölyök? Egy kiskutya. hogy róla is beszéljünk. de azért nem méznyalás. Neki kell lépnie. Louis Jouvet és Sacha Guitry lett egy személyben. Bezárkózott a szobájába. és együtt nézik a Lehet egy kérdéssel több?-et. és a térdére ejtette a fejét. Nincs semmi újság a szerelem frontján? Nagyszerű. Szarban volt. micsoda dicsőség! Most elégedett vagy magaddal. írt. akinek mindig a korlátba kellett kapaszkodnia. hogy törje be az ajtót? – Nem.. Most már írt is. Most éppen javában szundikál. hogy be ne törje a pofáját. ugye? Nem. és később Philou bemegy hozzá. de a tegnap és a ma között elveszítette a lába alól a talajt. Philibert. – Kinyitod. Oké. Tényleg. hanem egy kicsi.. – Ha tudnád. Ezt mind a ketten imádják. mennyire! Talán mondd meg neki! De nem egy nagy kutya kell. ha tudta volna. hogy levigyem a kutyát? Nincs válasz. – válaszolta egy reszelős hang – nagyon rosszul vagyok. a mentők és a gyomormosás. az jó hír. igaz. – Nincs szükséged semmire? – Nem. Ráadásul gőze sem volt róla. eddig még nem történt baj. Az igaz. most nem tudom. aki reszket a hidegben. még mindig túl érzékeny a kicsike! Paulette tökéletesen elboldogult 1930 és 1990 között.8 – Camille vagyok. Az agyamra mész! – felelte Camille Camille-nak. és úgy látszott.. Ha nincs hír. fogd be a pofád! Az a biztos. az egész kis társaságért ő a felelős. hogy már volt ideje hozzászokni. 252 . Tökéletes. nem azért mondom. zavaros hangok. az tenne be neked! Ráadásul jó sok szoba van még Philibert-nél! Camille kétségbeesetten leült a lépcsőre. mintha szép nyugodtan elindult volna a mélység felé. Egy kis göndör szőrű kutyuska. Már egy hónapja nem látta az anyját. ez már így marad. – Mikor később? – Ma este. Igen. beengedsz? Bentről ugatás. ami igaz. Feladom.. egyszerűen soha nem téved. Úgy látszik... Miért nem gyűjtőd be őt is? Mert neki nincs kutyája? A fenébe. Kicsit nehezen szokott magához térni utána.

rendben. és állati jól érzik magukat. és rögtön belevágott. hogy csak a kispolgároknak és a házmesternőknek szóló átverés? Miért csak éjszaka járt ki? Azért. megint úgy keresi meg a kenyerét. visszadugta orrát a lábasaiba. Nem baj. Nagyon ügyes... Vagy talán megint olyasmire készül. Én. könyörögj érettünk! Camille felhívta Pierre-t. Délután hazajön aludni. Azt hiszem. mert megjavult. Mi ez a történet? Ki az az alak a szobában? Hívj vissza azonnal!” Köszi. Kessler vagyok. hanem gyorsan belekezdett: – Egy modell. hogy aztán belőhesse magát? Ezek mind egyformák. – És kinek csinálod? – Magának. Nem azért. mint a Toucleannél végzett munkáját. Éjszakánként nyilván a barátnőjével hancúrozik.. Most mondtam: dolgozom. „Csak még egy kicsit. Még mindig jobban szerette ezt. Még csak nem is köszönt. „Camille. – És vele élsz? – Nem. Semmi új.nem baj. – Camille. Természetesen megtehette volna.. a dokumentumfilmeket a morgóhal úszóhólyagjáról és a gyógyvizek csodatévő erejéről. oké? Nem ültethetem fel őket! Előbb találnom kell valakit magam helyett!” Oké. Hazudnak. hogy eladja a testét a híd alatt.... homokot szórnak a szemedbe. hogy egyáltalán nem dolgozik. A nagyija jó melegben van... És ahogy elmúltak az első eufórikus napok. – Még nem tudom.. Nem. talán vörös krétával.. miközben te véresre harapdálod az öklödet. a probléma ott volt. ő is újrakezdte a hülyeségeit: hazudott. hanem mert megöregedett. de ehhez még nem volt elég erős.. édes vagy! Fatimai Miasszonyunk... amiért legszívesebben leköpné magát? Becsukni a vázlatfüzeteit és elővenni a nagyítót? Ehhez nem volt bátorsága. – Igazán? – . Amikor Pierre két hete felhívta. A társadalom alaposan megfegyelmezte. De. Minden jól megy. Szégyelld magad! – Egy modell? – Igen. együtt dolgozunk. annyira szeretnék most bízni benned. három emelettel feljebb. Valakit maga helyett. Bízhatok? – . – Akkor viszhall! – Camille! – Igen? 253 . a motorja is. – Camille. vagy egy nagyobb motort? Nagyon ügyes a fiú.. De vajon miért izgatná magát? Hol itt a probléma? Ő semmit nem kért tőlük.. Vajon miért nem volt hajlandó Vincent kinyitni az ajtót? Transzban volt vagy bajban? És vajon mi az igazság az elvonókúra-történettel? Lehet. mert nem volt elegendő önbizalma. – Jó. és vasárnaponként továbbra is dolgozik. vagy éppen fordítva? Talán attól fél.. hogy közben elpusztítja saját magát? Még maradt néhány kapcsolata. Azért volt-e.. Uff. hájas házmesterné.. Semmi különös.. miközben ő. és kikapcsolja az öreglány tévéjét.. Camille felkel.Franck..

. Amikor utoljára próbált jobb belátásra bírni egy narkóst. – Nagyszerű. az kést vágott a vállába. Ma este. A fenébe! Nincs több gyufa. és megpróbál beszélni Vincent-nal. persze más helyzet volt. – Biztos? – Maga Dániel szolgált ki. ne hagyjatok magamra. és ő szerette. Camille sóhajtva megrázta a gyufásdobozt. Letette. felmegy a hetedikre. felhívom a vonalason. Miasszonyunk és Hans Christian Andersen. de mégis. miután lefekteti a kicsi öreg hölgyet. Az a fickó a pasija volt. és elindult a nagymamája után a Paradicsomba.. a kurva életbe! Maradjatok még mellettem egy kicsit! És mint a mesében. Ez a kis szívesség elég sok szenvedést okozott neki. Tehát nincs választása.– És milyen papírod van? – Jó. Ha bájologni akarok. Oké. lehuzigálta a nadrágja szárát. És különben jól vagy? – Most a kereskedőmmel beszélek. 254 . felállt. aki egyébként egyáltalán nem lesz álmos.

– Egy vásári komédia? Philibert előkapta a szótárát: – Vas. hogy te a Lehet egy kérdéssel több?-ön keresztül fedezed fel a televíziót! Izé.. gyermekem! – Philou! – Igen? – Ha nem jönnék vissza egy óra múlva. fuss. ezt jól megkaptam! – jelentette ki Philibert a hangját zengetve. rohanj és repülj a sorsod felé. – Szavamra. vasaló.. Föl kell mennem. Igen. – Rólad? – Camille elképedt – Azt hittem. mint a Maláj Tigrisé. Pontosan ez az! – Határozott mozdulattal becsukta a könyvet. Meg kell látogatnom a lakómat a hetediken. aha. vásár.. nem? – A kié? – Az már igaz. és pödörintett egyet a bajuszán: – Menj.... – És ez a kis szakáll a szerep miatt kell? – Nem tetszik? – Dehogynem! Nagyon dendis! Egy kicsit olyan.. feljönnél utánam? 255 . – És miről szól? – Rólam.. Rád bízhatom Paulette-et? Philibert bólintott.. – Talán egy antik dráma? – Neeem. – Egy szellemes bemondásokra épülő könnyed komédia.9 – Mi ez? – Ó – dadogta Philibert – tulajdonképpen semmi. vásárcsarnok.... vásári komédia: Intrikus fordulatokra. tévedéses szerepcserére és szellemes bemondásokra épülő könnyed komédia. nálatok tabu saját magatokról beszélni..

csak a zöld lámpára várok. Tulajdonképpen először találkoztak. kávét. könyörtelen. – A dokim találta a helyet. Camille leült a zsámolyra. – A családodhoz? – Nem. Alga. – Algo-Forestrót fogok gyártani. Angyal szállt el felettük. Azt állítják. de utána már észre sem veszi az ember.. Már csak napok kérdése. nem? Én leszek ott az egyetlen normális munkás... De ne izgulj.. – Hová mész? – Bretagne-ba. Zseniális. ugye? – Nem. amikor Camille megkapargatta az ajtót. és rágyújtott.. 256 . és olyan mocskosak voltak a falak. algából és lótrágyából készül. és becsukta a könyvét. nem? Két vidám fickó vasvillára támaszkodva áll egy emésztőgödör előtt. Lehetetlen. – Akarsz. Egy izé. – Örülök.. ahol algából gyártanak trágyát. a szag miatt. Olyan nedves volt. azt hiszem. nem ő! Vincent tett-vett az elektromos főzőlap előtt. szar és szellemi fogyatékosok. hogy idehoztál.. hogy bírt ennyi ideig itt élni. Letette a fényképet. – Igazi csodás vakáció! – És mennyi ideig maradsz? – Annyi ideig. Az emberi hulladékok központjába. majd átnyújtott Camille-nak egy csésze Nescafét. hülye vagyok. Egy széken ült. Elmosolyodott. hogy az elején kicsit durva. Bánod.. Vincent végül odahúzott egy széket Camille-lal szembe.10 A szobában ragyogó rend volt. Jöhettél volna korábban is. Akarsz inni valamit? – Köszönöm! – Teát. hogy imádni fogom. Persze relatíve „normális”. és Vincent két csészét és egy csomag cukrot tett a kempingasztalra. egy izét. Egy központba. Nem. Talán valaki más élt itt. – Tessék. Mind a ketten zavarban voltak. Olyan alacsony volt a plafon. Az ágy bevetve. Barbès az ágyon szundikált. háttal a falnak. ami komposztból. Már előre érzem. olyan.. és azon tűnődött. és megyek is. ameddig kell. sötét. – Bánod már. hogy látlak. és leült. Vincent felállt.. – De igen.. Nem. Állati klassz. kólát? – A kávé tökéletes lesz. Egy életközpontba. – . itt a prospektus.. – Nem mertem. időről-időre kinyitotta az egyik szemét. így kell mondani.

A vén trotty miatt van. De jól tettem. 257 .. Rám önti az anyagot. – . hogy.. Egy vén trottyal. és valahogy nem volt már erőm tovább harcolni. aki letépte a fejem. amikor te feltűntél.. mielőtt észbe kaphattam volna. aki lelépett. Vincent a fal felé fordult. Van még valaki más is... mint egy kukac! De már képtelen volt mosolyogni. – És aztán. Túl hideg volt. Nem. Azon a napon. – Ez az első kúrád? – Igen..... Egy pszichológussal is. Tényleg HIV pozitív vagy? – Á. erre ő előkapja a vésőjét. Camille nem válaszolt. csak a megfelelő emberekkel kell találkozni. és többször elismételte: – Camille. de nem csak vele. Camille.– Metadon-kúrán vagy? – Igen. Felkapta a fejét. nagyon lovagias fiú vagyok. – És jól vagy? – Nem. Azt hittem. Szóval ez a fickó az én V33-mam. Egy kis csaj. Tulajdonképpen kinyírtam magam a kedvéért. hogy örömet szerezzek neki.. Hogy szeresse a kiskutyámat... Valóságos locsi-fecsi lettem. De jól van..... Ismered a V33-at? – Az micsoda. ugye? – Igen. hogy meghaltál. felhólyagzom. te miért vagy itt? – A házmesternő miatt.. – Beszélhetek még. remegett a keze: – A kurva életbe.. Te ott voltál.. És követtelek. ez durva.. – Szerencsém volt. Nézz rám! A koponyám alatt olyan csupasz vagyok. – És sikerülni fog? – Igen. – Az tuti! Elnevették magukat. nem azért. Camille. – Biztos nagyon odalesz. vegyi anyag. Azt hiszem. volt egy rossz találkozásom. éget.. Csak azért mondtam. nagyon durva. ha te mondod. Azt gondolta. – És. – Például az orvosoddal? – Az orvosnőmmel! Igen. – Téged hogy hívnak? – Camille-nak. – Ne haragudj. egy orvosság? – Nem. Tudod.. – Ja igen! Egy olyan zöld és vörös üveg. ami lemarja a fát. vagy már eleged van belőlem? – Adj még egy csésze kávét. Azt hiszem.. – De hát látni fogod a tengert! – Szuper! És te. – Mióta? Legyintés. vékony combokkal. és lehántja rólam az összes szart.. dehogy. és nekem sikerült.

azt én is érzem. A fickó. egyébként egyetlen lendülettel. nem fogok megdögleni. a kaja.. Senki. nehogy elrohanjak.. ahogy eltaszítják a barátai. Én csak azt olvastam.. a pia és a többi. hogy összeköltözik azzal a kurvával. aki lenézi. Azt írja itt.. Most. ismered a képeit? 258 .. Csak amikor másnap elolvastam az előszót. nem értettem azt a dőlt betűs részt a végén. – Valami hülyeséget mondtam? – Nem. A bratyóján kívül senki nem hitt benne. Vagyis hát nem. – A segítséged. Ahogy ismételgeti önmagát. akkor értettem meg. és mert nem volt itt semmi más.. nyugi. nem fogom elmesélni az egész életemet. Tudod. Amit a testéről mond. Téged nem kínzott meg? – Nem. az mind jót tett. ahogy megpróbálja megérteni a többieket. De ő hitt benne. a szülei.– Hidd el. hogy itt hagyta. tudod? Vissza akartam menni az épülethez. Pedig elég sokáig hurcolta magával. hogy van hite és ereje. Ahogyan a lányokkal van. hogy neked is fontos. amelyet Vincent van Gogh-nál találtak július 29-én. Szóval. Camille megismerte. tényleg nagyon rossz passzban voltam. – Te is olvastad? – Persze. ez mellbevágott. De nem... Minden benne van. és. – És te. amit várnak tőled. amitől teljesen elképedtem. Amikor először elolvastam. éppen ellenkezőleg. a testvérem. az őrhöz. ez jelent a számomra mindent. a kórházban töltött idejét. – Csak azért nyitottam ki. de ez félelmetes. akik nem fognak fel semmit.. mert ő a barátom. A francba. Fejbe. Én nem fogok megdögleni.. ahogy beleszeret egy sznob picsába. hogy nem zavar! – Nem. de van néhány egybeesés. Hallucináltam. aki terhes volt. Ezt az alakot ismerem. nem szarom le.. de nem azt olvastam. Éppen azért. A cigarettája hamuja beleesett a kávéba. Camille összeráncolta a szemöldökét. de ez nagyon fontos. és a végén beledöglesz. azok nekem nem csak szavak. nem fogom neked elmesélni az életemet. – Ezt tette. hogy mit tett velem ez a könyv? Camille megrázta a fejét.. amiről beszél.. – Most olvasom harmadszor. Camille nem tudott megmozdulni. Ahogy szenved... ha nem sikerül annak lenned... akkor szenvedsz. Ahogy leírja a szenvedését. hogy az a hülye megölte magát.. Nem akarok. amikor rám találtál. El is felejtette. szerencsétlen. Egy. Újra kinyitotta a könyvet: – A levél. mint a tenyeremet. ahogy állandóan mentegetődzik. érted? Ez. és. pedig Vincent törékeny volt.. Vincent felemelte a könyvet.. Azzal.. Nagyon későn kezdett festeni.. mindent megkérdőjelez. én. hogy ha nem állsz be a sorba. én leszarom az életművét. és a takaróid. és letette kettőjük közé. vagy mi. engem főleg a festészete érdekelt... Nem.. Autodidakta volt. Mondd csak. mert az ő könyve volt..... Szenvedsz.. És ez a fickó mentett meg. Hú. és ezt és ezt.. Hogy azt a levelet nem küldte el.. Vagyis hogy azt hiszem. Mindent ismerek. mint egy állat.. és ő egy napon mégis úgy dönt.. Ahogy gyötri magát. majd mind a két oldalról pofon ütötte magát.. Van Gogh levelei a fivéréhez. Szóval én. A testvérem. de tudod..

Zaj hallatszott a folyosóról. hogy átnézek egy albumot vagy mi. Vincent pánikba esett.. én visszavonulok. nem? Camille nevetve bemutatta őket egymásnak: – Vincent. – Te lökött.nevetséges vagyok. Barbès! – sajnálkozott Philibert – már megint a Köztársaság egyik dühöngő őrültje! Jobban szeretném.. – És igazán meg akarod hálálni? – Ha tudom. – Valaki van odakint! – Camille. édesem! Philibert állt az ajtóban. és el vagyok bűvölve. – Meztelenül? – Az lenne az igazi.. Ezen az ócska hátizsákon kívül nincs semmim. hogy lerajzoljalak. Vincent belebújt az edzőcipőjébe. – Ó. Camille utánaszólt: – Várj. – Nevetséges vagyok. a jövő héten.. lábhoz! – Ki. – Mikor? – Délután. és megdermedt. – Szóval eljössz hozzám? – Holnap. nyitásra elmegyek a mindennapi adagomért a központba. és sértetten kijelentette: 259 . ugye? Nem. A kutyámmal menjek? – Persze. megyek én is. ez itt Vincent.. – Elmész? – Minden éjszaka. izé. totál le vagyok égve. amíg teljesen ki nem merülök. mire Barbès eszeveszetten elkezdett ugrálni. a mindenit! Vincent kérdőn nézett Camille-ra.. bemutatom Philibert Marquet de la Durbelliére-t. ha Rochechouart apáca fejedelemnő lenne. Vincent. Addig gyalogolok. Az elején eszembe jutott..– A napraforgók.. Nos. aki zavartan megvonta a vállát.. hogy kibírjam másnapig.. minden rendben. Minden éjszaka. Neked adom. ha kijöttem ebből. jobban szeretem az én képemet.. De most nem tudom.. egy menekülő hadsereg tábornokát – megfordult –. – Ennyi? – Igen. de elképzelem. azt hiszem. – Akkor hagyd. Barbès-szal.. – Tartsd meg.kicsit ne. mint van Gogh. Philibert megfordult. és aztán hazajövök és lefekszem.. majd egyszer. – Barbès. megjött a te hű lovagod. Philibert. Egyelőre még nem találtam ki jobb módszert. baljában kivont szablyát tartott. Már mondtam. de nincs kedvem. – Tudod. – Mikor utazol? – Ha minden jól megy. nem láttad még a testem! – Igaz.. meghálálom neked. – El vagyok bűvölve! – Philibert elrendezte a ruházatát..

Miért? – Mire lenyomom a gombot. 260 . igaz is! Miért nem jelentkezel a Lehet egy kérdéssel több? következő adásába? – Ugyan... – Nem. az valóságos aberráció! Camille utána megismételte: – De Montpipeau? A fenébe. ezek a nevek. lemegy a nap. hogy miért. tehetetlen alaknak a nevével.– Igenis! És hogy a szegény Marguerite de Rochechouart de Montpipeau neve összekötődik ennek a zsugori. ne csináld! Tudod te nagyon jól.

. és alaposan megvizsgálta az eszközeit. – Camille-hoz jöttem. úgy érzem magam. Épp a mosott ruhát vette ki a gépből. Franck nyitott ajtót Vincent-nak. és Camille ezúttal hálás volt neki a tapintatáért.. Az összement pulóver esete óta maga teregette a ruháit. és egy vérmes háziasszonyt megszégyenítő indulattal szidalmazta a mosó-szárítógépeket. amelyek elnyűvik a fonalat és tönkreteszik a pulóverek nyakát. nem? – Igen. sétafikált vele egy kicsit a Grenelle utcán. Állati izgalmas volt. nem kell levenned. – Ma nagyon ideges vagy. Camille kivette a kezéből a gombolyagot. Fel-alá járkált. Elkezdjük? Van egy öltözőfülkéd? Vagy egy paravánod? Vagy valamid? Camille meg tudta volna ölelni. még mielőtt szétteríted az első réteg lótrágyát. – Nagyon fontos találkozóm van. és lábujjhegyen kiosont a szobából. Hogy kicsit diszkrétebb legyen a dolog. későn kelt. Camille és Vincent nagyon rosszul érezte magát. rendben. Camille és Vincent nagyon rosszul érezte magát. – Jobb. Utána Franck bezárkózott a szobájába. akkor elmúlnak. Mindenesetre én mindig a hátakkal kezdem. ha leveszem. beleütközött a kísértetekbe. megfürdött. a port kapargatta.. – Legalább odaállhattál volna az ablak elé. Végül Vincent oldotta fel a zavart: – Na. – A folyosó végén. Franck nemrég jött haza.. 261 . – Kivel? – Magammal. Na. szorongok tőle. betakargatta. Bezárkózott a szobájába. és ülj ide. lefürdette Paulette-et. méghozzá ugyanazon okból: a görcsbe rándult gyomruk miatt.11 Camille egész éjjel nem aludt. mintha már megint egy dokinál lennék. ha félmeztelenül dolgozol a tengeri ködben. Fájt a szíve. szuper ez a kandalló! – A fenébe. – Hú. igen. ám különböző okokból. és képtelen volt lenyelni egy falatot is. ez így nem igaz. most gyere el onnan. – Láttad? A maximumra feltekertem. – A francba. Paulette megijedt: – Csak nem orvoshoz mész? Ebéd után Paulette elszundikált. Le. – Tudod. százféleképpen is elrendezte a zsámolyt..Levegyem az alsógatyámat is? – Ha magadon akarod tartani. – Nyugi. Szórakozottan megfésülte. mint mindig.. Biztos tele vagyok pattanásokkal. Nem fogsz fázni. Nem. hogy csodálatos kozmetikus lennél? – Hát.

– Stop! Hagyd abba.. látta Vincent idegességét. a gerincoszlopot. Vincent viszont egyre merevebb lett. és azt. – Olvashatok fennhangon? – Ha akarsz. Tényleg voltak pattanásai? Camille nem látta őket... Meg nagyon hangosan ugat is. Csak a megfeszülő izmait látta. hogy kivételesen szégyenlős. Csak gyengeségi rohamában jött el látogatóba. Igen.. és rengeteg vázlatot készített róla. Tétováznak.. mennyi ideig? – Amíg össze nem esel. láthatatlan harckocsi hernyótalpainak a nyomát... mert majd állnod is kell! – Mégis. bár itt kedvesen bántak vele. mint ebben a házban. Az erek megindító útvesztőjét a fehér bőre alatt. – És. Remélem. Először körbejárta Vincent-t. Mindenkit zavar. hogy olvashat-e. hogy beengedjenek-e egy nagy. amíg meg nem szelídítelek.. – Na. 262 . fáradt vállát. és erre egy közönséges állat nem képes. én is elkerülöm majd a. na . hogy befogadjanak-e a házukba. mint én. ami engem illet. megbocsátják majd nekem ezt az elgyöngülést. Addig. a koponyája formáját. ami olyan volt. Camille most félbeszakította Vincent-t. vézna és szúrásnyomokkal tarkított karjait. úgyhogy már nincs mit beszélni róla. – mondta Camille. Rendben – de ennek a kutyának emberi története van.. emberi lelke is. a szegycsontját. Körülbelül egy óra múlva Vincent megkérdezte. bocsánat: A kutya nyilvánvalóan megbánta már.még el sem kezdted? – Nem... Bejönne a nagy tappancsaival– meg aztán igazán loncsos.. az állkapocs csontját és beesett arcát. és az élet nyomát a testén.– Nem én döntök. töredezett taréj. Vincent megköszörülte a torkát. A hasa és a keze egyre jobban fellazult.. hogy mit gondolnak róla. kérlek. így megérzi. – Igen. – Nem? Hát ki? – A fény. hogy végül igencsak harapós lett. Ó! Ez a kutya az apám fia. – Előbb fogsz te összeesni. A szeme mély gödrét. A kutya.. – Bocsánat. hogy apa és anya ösztönösen reagálnak a lényemre (és nem az értelmükkel). behunyta a szemét. a ködben nem érezte magát ennyire magányosan. a törékenységét.. Bah! Apa évek óta elfelejtkezett erről a részletről. mint ahogy azon is tétováznának. mint egy hosszú. hogy az utcán szaladgáljon. És ne nyavalyogj. loncsos kutyát. de olyan sokszor megengedtük neki. hogy idáig eljött. hagyd abba! – Zavar? – Igen. egy nagy. majd kihajtotta: Érzem. főleg ezt: a szakadékok lenyomatát. a nyakcsigolyákat. amelyek majd átbökték a tarkóját. Ráadásul meglehetősen érzékeny emberi lelke. Vincent egy percig gyűrögette a könyvet.. amikor lehajtotta a fejét. Vagyis: az igazán meglepne. horpadt mellkasát. Amikor Camille túl közel lépett hozzá. és bár csak kutya. Röviden – egy mocskos állat.

– Ó! Csalódott. – Biztos.. Most fordulj felém. Találó. Megvagyunk.. – És ki ez a kövér fickó? – Louis-Francois Bertin. Gyerünk. – Nézd. Felemelte az állát és hátravetette a fejét. tudod.. Míg Vincent-t nyugtatgatta.. míg végül előásott egy könyvet.. Jól van ez így. és ülj úgy.. Vincent mosolyogva vizsgálgatta. és leült. – Most jobb? – Igen. Behunyta a szemét. mint valami hetedik érzék. Camille leült. ezek az emberek megismerik egymást. hogy szétnyitod a lábadat és tedd a kezed így. hogy szét kell nyitnom a combjaimat? – Igen. És a kezed is. Ezt nem én mondtam. és a térdére fektette a rajztáblát. – Jól vagy? – . Még egyet. Nyisd ki az öklöd. itt van. Camille a vázlatai között keresgélt. és megkapaszkodott a mosogatóban. nem piros krétával fogja csinálni. Várj... Ne mozdulj! Turkált a cuccai közt. hanem Manet. lelökött néhány vacakot. Tudta. hogy egy magasságba ül le a modelljével.. hogy ez az egész szarság nem elég. hanem grafittal. hogy ezt csináljuk. Teleszívta magát bátorsággal. Kiszaladt a konyhába. de közben jól tudta. és megmutatta Vincent-nak egy Ingres kép reprodukcióját. de úgy sem ment. – Akkor.. A keze mereven ott maradt a levegőben. Becsukta a vázlatfüzetét és megint elkezdődött a szívdobogás. – Szóval széttárt combokkal. – Pontosan úgy. Mint egy radar. – Meg ne moccanj! Mindjárt jövök. Már ismerlek.. és csak egy kis ernyedt sóhajt eresztett vissza belőle. és terpeszd szét az ujjaidat. gazdag és diadalmas burzsoázia Buddhája. – Ő ki volt? – A nagyétkű. Mindegy. Remegett. Zavaros cinkosság és megértő engedékenység. hogy elhárítsa az ürességet. látod. szidta magát.. Utána felállt. mint a bokrot. Fütyülök rá... Mind. Camille felemelte a könyökét. és úgy döntött. a jó életbe! 263 . minek a rabszolgái. így... A modell ezt sugallta. hogy úgy üljek. ellágyult szótagocska. és belefojtotta a félelmét.. így? – Hé. megpróbálta a festőállványon is. Ideges lett.. – Akkor rajta! Hiszen azért vagyunk itt. nem? – És azt akarod.– Rendben. tollal és szépiatintával. Olyan ez. elkapta a gines üveget.. Végül függőlegesen felrajzszögezte a papírt. ne csináld ezt a farkaddal... mint ő. Tévedett.... mint ő? – Igen. útravalónak! Amikor visszament.

. amint erről Vincent meg volt győződve.. súlyos? – Remélem.. – Megnézed? – Nem. Mindjárt befejezem. Még egy kicsit. – Hú. Camille észre sem vette. Na nem. Döbbenten bámulta a rajzot. Rágyújtott. Ne haragudj. Sötéten és fényesen ült.. most ne mozdulj. Tranxén.. – A nadrágomban. ahogy meztelenül és védtelenül ott ül a rétegelt lemezből készült konyhai hokedlin? Együttérzés? Az emberiség szeretete? Igazán? És vajon nem volt ez az egész előre kiszámítva? A költöztetés. a rajzom meghal..... hallgassunk. Hagyjuk meg neki a kételkedés áldását.. – De igen. bár nem tudott róla. – Álljunk meg. Ez túlságosan megkavarna mindent. aki megalázta őt. a talpraállás? A művészek szörnyetegek. ha akarsz. Az első zsebben. Mindenem fáj. hogy a lány szándékai nem voltak tiszták. Bizakodóan. Pusztuló testtel. És lehet. – Nem. hátradőlhetsz.. Görcsölök. Ez lágy. és legalább annyira izzadt. Kicsit oldalra dőlve. hogy épp ebben nyilvánult meg a nagyvonalúsága? Abban. Ez kemény. – Miért álltál meg a bokánál? 264 . hogy segítsen rajta. de amikor kampóit belevágta az áldozat eleven húsába. vagy azért. Hatvan kilónyi provokáció. (Talán nem illett volna megkérdezni. Lehet. mint Vincent. – Könyörgöm. doktornő... de mégis muszáj volt: vajon Camille Fauque azért nyújtotta a kezét a fiúnak. De én. Camille behozott egy pohár vizet. Visszafojtotta a lélegzetét és foglyul ejtette Camille tekintetét. Felöltözhetsz. – Bocsáss meg! Könyörgöm. – És mit gondol. Camille-ét.Vincent nagyon egyenesen tartotta magát. hogy közben meggyújtotta a lámpát. – Kész vagyunk. – motyogta Camille. Ha most elmész. A keménysége mind a kettőjüket meglepte. Vincent nyújtózkodva jött vissza.. Pierre Kessler haragja... nem tudok emlékek alapján dolgozni. a kutyakaja. – Hány kiló vagy.. Vincent? – Körülbelül hatvan. – Nem! – kiáltott rá Camille. megsimogatta a kutyáját. mint Camille. hogy könyörtelenül összeszűkülő pupillával méregette Vincent-t? Már majdnem éjszaka volt. a bizalom. az fájdalmas volt. néhány gyöngéd szót súgott a fülébe.. hogy felboncolja.

– Az igazságot akarod hallani. van itt egy cédula az asztalon. – Mert egyáltalán nem tudok lábakat rajzolni! – És a másik válasz? – Hát azért. Nem akartunk zavarni. De nem csak a lábfejed hiánya érdekel.. Most már le kell feküdnöm. Akarsz inni valamit? – Nem. milyen szép! Camille kitépte a lapot. ugye? – És a kutyám? – Itt van a kutyád. vagy amit helyette hantálok? – Az igazságot.i. azért. nem érzem jól magam. hogy elköszönj. – Nézd csak. – Akarod. támaszd fel őket. Vesződj velük. hogy eljöjjek megint? – Igen. és megadd a címedet.. és hirtelen a homlokára csapott: – Paulette! Elfelejtkeztem róla! Paulette szobája üres volt. Az előbb megrajzoltam a vállad fölött. 265 . Camille kikísérte Vincent-t az ajtóhoz. mert. halj bele. milyen szép. Gyere amint tucc. – Ó! Milyen szép! Milyen szép. A kurva életbe! – Baj van? – Elvesztettem a lakótársam nagymamáját. : A haverod kutyája odaszart az előszobába. ajándékozd meg őket a halhatatlansággal. akkor is csak egy rohadt kis korcstól képesek meghatódni! Én mondom neked. Paulette velem van. U. – Elégedett vagy magaddal? – Igen. dohogott magában Camille.

Nagyon jó ez a gyerek. Jelekkel értekeztek: – Neked? Camille bólogatott: – Igeeen. amikor örülsz? De ezt Camille nem értette. A hússzelet szív alakú volt. Nagyon jó! 266 .12 Camille kitárta a karját. – Ó.. milyen jó ez a Lestafier. igencsak megváltozott a maga unokája! Rá sem ismerek. de komolyan. Egy bifszteket? De hát Paulette-nek nincs is foga. aki már két órája az unokáján legeltette a szemét. – És milyen szép! – tette hozzá Paulette. Súrolta az Eiffel-tornyot. Majd Camille felé fordult: – Mit csinált vele? – Semmit! – Nahát. majd leereszkedett a vendéglő személyzeti bejárata elé. milyen jó! – sóhajtotta a főnök.. Paulette a főnök irodájában ült. csak úgy találomra bólogatott. Befejezted? – Igen. – A fejedre estél? – Igeeen. – Nem. nem érkezett meg még a desszertje? A főnök ordított egyet. valakinek igencsak nagy szerencséje van. – Ó. Idáig azért nem mennék. Mama. – Elfelejtkeztem magáról.. hogy Camille-nak lesz. – És jól vagy? – Éhes vagyok! – Lestafier! – Igen.. – De tudja – csettintett a főnök –.. Nem. – Hé.. és Paulette máris a krémest kanalazta. Majd szétvetette a boldogság... ó! – mondta a főnök.. Mit inna ehhez? Talán egy kis rajnait. még jobban elcsodálkozott. Amikor megértette.. Franck megfordult. amikor átnyújtotta Camille-nak a tányért – Nem mondom. főnök? – Hozzon be egy jó véres bifszteket az irodába. és átrepült a Mars-mező fölött. és koccintok magával. butuskám.. hogy nagyon édes vagy. tökéletes! Csak folytassa! Nagyon jót tett neki. – Egy nagy bifszteket? – Igeeen. csak dolgoztál. tudod... – Hát. megsimogatta a csillagokat.. És maga.

.. – Nézzen rá! Hogy uralja a terepet! Mind el akarják csábítani tőlem! A maga kutyuskája két gombot kap a fenekére! – Hogy mondja? – nyugtalankodott Paulette. Tudod. Emlékezz csak vissza. akár nem. – Hát akkor látogass meg minket hétfőn. Valahogy így. – A tökéletes egyetértés.. 267 .. – Franck felé fordította az összevissza firkált füzetet. megállt Philibert előtt. aztán a szakközépből is. – Hé. ha unatkoznál.Paulette sírva fakadt.. megyek. milyen gyötrelmes utat kellett bejárnia. – Tényleg. főnök? – Hozzon ide egy pezsgőspoharat. – Hát két csillagot.. öregem... – Állj! Kímélj meg a magyarázkodástól. – Hát nem sokat. kérem. kopogjanak az üvegen! Amikor Franck este hazament. egyszer mindenképpen fel kell nőni. Megígérted neki.. ahol kuktáskodott. – De hát ez nem számít! – mennydörögte a főnök. – Nem. aztán a másikból is. – Ó. És túl szentimentális. Az első iskolából kirúgták. hát mit mondtam? Gyorsan igyon valamit! Maxine! – Igen. – Most már jobb? Paulette a szemét törölgetve szabadkozott: – Ha tudná. Megígérted. az éttermekből. Ha szükségük van valamire. – Zavarlak? – Egyáltalán nem! – Mostanában nem találkozunk. – És meghívsz minket? – Nem tudom. izé. egy napon mind átesünk rajta... hogy megmondjam az igazat? – Az igazat? – Franck megijedt. – És mit gondolsz.... – Az ég szent szerelmére. az már biztos. – Igen. Jól megy a dolog? – Mire gondolsz? – Hát Camille és az öreglány közt. de. de az is bekövetkezik majd. – Mit olvasol? – Nem olvasok. nincs még Camille-nak elege? – Akarod. Igaz is! Még mindig dolgozol vasárnaponként? – Igen. Nem érdekel. jó az a hús? – Isteni finom! – Az biztos.. Sajnos az év végén mindannyian kénytelenek vagyunk a színpadra lépni. – Nem. még nincs elege. aki a ceruzáját rágcsálta az éjjelilámpa fényében. hogy egy héten két napra felszabadítod. – Kinek? – Egy szöveget a színházi csoportnak. Na jó. írok. Camille-ra kacsintott. nem hármat? – kérdezte Paulette csalódottan. mondd csak. Ahhoz túl rossz a természete. hogy lesz-e hozzá bátorságom. – Akár akarja az ember.. hogy felemeled a kisujjadat.

.. a füzetein kívül nem találok semmit. Gondolj bele. Képzeld el. Két hete nem rágta a körmét. Eltaposta. hogy talán nem is olyan sötét. Franck. hogy egész nap nevetgélnek és csivitelnek. azt sem tudnánk. soha nincsenek vendégei. hogy „foglalkozik”. Amikor itthon vagyok. gondolta Franck. Nem kellett volna a folyosón kóricálnia.. – Gyere ide – súgta Paulette. Franck nem tudott megmozdulni. De ez itt nem pók. engem meggyőzött. A fenébe. hihetetlen kedvességgel foglalkozik vele. ami azt jelenti. Lehet. és megdörgölte. – Gyerünk. Mind a ketten gondot viselnek egymásra. sikerült. hogy kikapcsolja a tévét. nem? Esti pók – ez reményt jelent. csak azt hallom. kicsikém! Na. – De beszélek. merre keressük. közlegény! Franck beóvakodott Paulette-hez. nagyi. Visszatette a szemüvegét. amíg felmelegszik. – Ne beszélj ilyeneket.. Megvárta. és letette a távkapcsolót Paulette éjjeliszekrényére.. Camille szobájának ajtaja nyitva volt. ha egy napon elveszítenénk. Ami engem illet. mint gondolta? Mert most ösztönösen kinyújtotta a kezét a roskatag test felé. te is jókor mondod. egyébként az nem is jó szó. ugye? – Azt hiszed? Philibert átnézett a szemüvegén.. ez az. Még nem alszik. nem hívja senki telefonon. hanem csótány. Olyan titokzatos.. Ráadásul délutánonként Camille megpróbál dolgozni is. A családja. Nem jön postája. hogy vannak dolgok. és kivett a hűtőből egy sört. hanem gondot visel rá. A barátai. ha torkig lenne az egésszel. és te még csak arra sem vagy képes...Franck elgondolkodva felállt. átengedte neki a szobáját. Ez az.. hogy eleget tégy a kötelezettségeidnek.. most már aludj. Csak a kisujján. – Nagyon büszke. – Olyan büszke vagyok rád. amelyeket tanulás nélkül is meg lehet érteni? Vagy ő nem is olyan tompa. Döbbenet. Ez a sok zöldség megzavarta a navigációs berendezését. és egy pillanatra Franck szemébe nézett: – Nem. A múltja.. hogy megint Camille-nak volt igaza? Lehet. A folyosói lámpa sápadt fénye a festőállványra esett. 268 . hogy segítsen neki kiegyenesedni. Gyorsan elkapta a szájától a kezét. Először az életben elégedett volt magával. nem vagyok büszke magára. – De megmondaná. – Mert én nem is tudom. aminek alapján a leghalványabb elméletet is felállíthatnám az életével kapcsolatban. Semmit nem tudunk erről a fiatal lényről. elment Paulette-ért. rettegés és elragadtatás töltötte el. A fenébe! De rendben. De az nem számított. Franck belökte és majdnem felkiáltott.

ha! – csak a fürdőszobai tükör előtt merte Satanas kacagását utánozni. néhány titkos varázsszót mormolt maga elé. felnőni! Egész életében mást sem csinált! Mi lenne velük. aztán békén hagyta a tésztát. hu. mindannyiukkal. nehogy felébressze őket. Hu. Áhítattal eltelve villával verte fel a krémet. Letakarta egy tiszta konyharuhával.Felnőni. de jól mulatunk! 269 . hu – Ez Diabolo nevetése volt. ez nem minden. Oké. ha Camille eltűnne? Járt az agya. Holnap olyan Suzette palacsintát süt neki. és a kezét dörzsölve kiment a konyhából. de van egy csodálatos palacsintatésztám. Ó-la-la. hah. hogy soha nem jut majd eszébe elmenni! Hah.

ne cseréljen-e lepedőt. Franck azon morfondírozott. hogy elmenjek. és mind együtt reggeliztek Paulette szobájában. és most már majdnem egy órájukba került. Az egyik kezével az ajtót tartotta Francknak. Mert ha Pierre is ott van. majd taxival megyek. ahogy a filmekben szokták. A hantáját tartsa meg a vevőinek. vagy elengedem! A kék ég kötelez: Camille és Paulette lementek „a kertbe”. – Elutazol? – Nem. ezek az kellékeim. amikor meglátta a táblát: Visszafogott tempóban léptető lovasoknak fenntartva. Néha megálltak. és elmeneküljön. amikor úgy elkapja őket a hév. hogy feladja. hogy ne javítson-e ki néhány részletet a rajzon. Másnap reggel lement croissant-ért a pékhez. elengedjék a kocogókat.. Philibert már a bejárati ajtóban állt. Camille azon.” „És azután lehet. karját nyújtotta Paulette-nek. és szép nyugodtan szétszéledtek. Camille-nak zsibbadt a lába. – Ó. ez nem jó ötlet. az egy kicsit durva lenne. hogy bele sem fogunk feküdni. lezuhanyzom az öltözőben. de Franck és Camille némán kapaszkodtak a bögréjükbe. akkor nem engedi.” A gondterheltek és a gondtalanok sóhajtozva összesöprögették a morzsákat. mire bejárták az Adrienne-Lecouvreur sétányt. és önkéntelenül is elmosolyodott.” „Nem. Paulette egyre nehezebben járt. de Camille most messze járt. nem? Szinte hallom. Ennyi. Kell neki. ha tolószékbe kellene ülni? 270 . és a tömegbe vetem magam.. a fenébe! Mit játszol? Olyan kardos-csuklyás izét? Ide-oda fogsz rohangálni a színpadon. – Miféle kellékeid? – A szerepemhez kellenek. meg ilyesmik? – Persze! Belekapaszkodom a függönybe. az ő lassú lépteihez igazította a maga ritmusát. de ha a délutáni alvás után cserélem ki. hogy járassa a motort az ajtó előtt. és néhány szót váltsanak a tapadó gatyás maratoni futókkal.” „Vagy menjek inkább a galériába? Csak odaadom Sophie-nak a képet. – Paulette! – Tessék. készen arra. és beszélgetni vele a képről. A Séguier utcában. Az ég kéken ragyogott. és már el is húzok.. akkor délután nem merek belefeküdni.13 Már régen nem töltötte otthon az éjszakát. „Ha most kicserélem. vagy nem kell. hogy ne zavarják a fényképeszkedő turistákat. Szépet álmodott. a másikban egy bőröndöt fogott. Állva csináljuk. Pierre és Mathilde szalonjában. Philibert és Paulette ezer apró figyelmességgel halmozták el egymást. De én nem akarok beszélgetni..” „Mielőtt hazajövök... Menj már.” „Nem. Franck megpróbálta elkapni a tekintetét. le kell ülnöm. Fütyülök a hantálására. ahogy ordibál velem. Gyerünk. kicsikém? – Nagyon rossz néven venné. és megkérem a taxist.

.. Ez egy nagy szar. Állítani lehet az ülésmélységet is. a . Ja nem. az Üdvhadsereg tagjából. de nincs lelkierőm végigállni a sort. Ez a modell összecsukható. Camille leguggolt Paulette mellé. Azt hiszem. Látni sem bírom. hogy őszinte legyen. a virágpiac... ahol minden gyereket egyformán öltöztetnek. és minden igényt kielégít. Tessék. Előre dönthető ülés. és. – Paulette! Nekem már elegem van ebből a parkból... Nem. Akkor megelőzhetnénk a múzeumi sorokat. beülhetne a tolószékbe.. tolhatná egy ideig. operettbe. ahol az összes pesztra egyformán rikácsol velük. de nem ez az igazság. – Nem. – Oké.. Gyorsan. ahol gyógyászati segédeszközöket is árultak... itt a prospektus. a könyvárusok. Meg abból a másik alakból.. az átjárók. akit a szárazsamponok és a Scholl cipők polca között ültettek le. koncertre. a Notre-Dame kertje.. A kartartó és a háttámla magassága szabályozható.. – Hát olyan öreg vagyok? – suttogta Paulette. Lehajtott fejjel hálát rebegett – túl lelkesen ahhoz. az összes padot és minden kutyavécét. és csak tizennégy kiló.. ez csak kiegészítővel működik! Könnyen levehető kerekek. Sőt.– . – Ez nem rossz. – De hát rögtön ezt kellett volna mondanod. nehogy elnevesse magát.. hogy tulajdonképpen szívességet tenne nekem. már megszámoltam az összes kavicsot. egyszerű bánni vele. gyorsan! Addig üssük a vasat. és mindig elsőnek mehetnénk be.. rendben. 271 . Csend. hogy. Nagyon könnyű. Beszélhetek összevissza. Süllyeszthető lábtartó. szóval. ahol minden előre látható. megnézhetnénk a Montmartre-i ibolyát és a többit.. Tizenegy van. ez nagyon jól jönne nekem! Annyi kiállítást szeretnék megnézni. ez a város csodálatos! Elmehetnénk moziba. csak hogy örömet szerezhessek neked! Camille beharapta a száját. és én elrepíteném a világ végére is! – . olyan savanyú képet vágott. Sok a vevő. egyáltalán nem! Sőt! Csak arra gondoltam. akkor semmi baj! Hiszen én másra sem vágyom. most itt hagyom magukat.. – Nos.. a kis hátsó udvarok. a fedett udvarok. amíg meleg! Úgyhogy azonnal elszáguldottak a legközelebbi drogériába. Paulette.. Akkor most őszinte leszek magához.. Az őrök unatkozó pofájából... a Szajnapart.. elegem van abból.. és ha már fáradt.. higgye el nekem. Annyi más látnivaló is van Párizsban! A boltok.Elegem van ezekből a szörnyű ronda autókból. a bamba turistacsoportokból... Itt be vagyunk szorítva ebbe az elöregedett negyedbe. Az az igazság. kerekek nélkül csak kilenc. hogy mindig ugyanazokkal az emberekkel találkozunk. ugye? – . hogy az eladónőben megakadt a szó. Rossz néven venné. – Igen. akinek pisiszaga van.. – A Sunrise szakemberei sokat dolgoztak a Classic 160-ason. Gond nélkül befér a csomagtartóba.. Tudja. butuskám! Ha ezzel szívességet tehetek neked. ha néha hajlandó lenne beleülni kicsit egy tolószékbe. Mondjuk elindulnánk a járókerettel.

– Komolyan, rosszabbat vártam. Nagyon sportos modell. Ebben a fekete színben kimondottan elegáns. – Na, nézzük csak! Még a végén azt mondod, hogy jól áll nekem. – Sunrise Médical... Ezek a nevek!...37-es körzet... Ez ott van valahol maguk felé, nem? Paulette feltette a szemüvegét: – Melyik körzet? – Hát... Chanceaux-sur-Croisille. – Igen, persze! Chanceaux! Pontosan tudom, hol van! Ott volt Paulette faluja mellett. Köszönöm, Istenem! A szomszéd járásba akármikor elmehetünk akár posztó házicipőben is! – Mennyibe kerül? – 558 euró, plusz az áfa. – Hú... Bérelni nem lehet? – Ezt a modellt nem. A bérelhető típusok vaskosabbak és nehezebbek. De... Magának biztos van közgyógyigazolványa, nem? Gondolom, a hölgy mozgássérült... Mintha két visszamaradott öreglányhoz beszélne. – Magának nem kell fizetnie ezért a tolószékért! Menjen el a házi orvoshoz, és írassa fel vele. Ahogy az állapotát elnézem, ez nem lesz gond. Tessék, odaadom ezt a kis ismertetőt. Benne van minden tudnivaló. A háziorvoshoz mennek? – Hát... – Lehet, hogy nem ismeri a típust, úgyhogy mutassák meg neki ezt a kódot: 401 A02. 1. Rendben? – Á, igen, rendben. Az utcán Paulette reszketni kezdett: – Ha elviszel egy orvoshoz, visszaküldenek az elfekvőbe! – Hé, nyugalom, Paulette! Soha nem megyünk orvoshoz. Én éppen annyira utálom őket, mint maga. Majd elrendezzük valahogy, nyugodjon meg! Paulette sírva fakadt: – De meg fognak találni! Meg fognak találni! Aznap nem volt étvágya, és egész nap ki sem kelt az ágyból. – Mi van vele? – kérdezte Franck nyugtalanul. – Semmi. Elmentünk egy székért, és amikor az eladónő azt ajánlotta, hogy menjünk el orvoshoz, pánikba esett. – De milyen székért? – Hát tolószékért! – De minek? – Hát hogy toljam, te hülye! Hogy bejárhassuk a környéket! – A kurva életbe, ezt meg hogy gondolod? Hiszen ő jól van! Miért akarod felrázni, mint a dobozos narancslevet? – Ó! Kezdesz az agyamra menni, tudod? Neked csak magaddal kell törődnöd. Néha kicsit kinyalod a seggét, ez minden, és máris véleményed van a dologról. Tudod, én szívesen ellátom a nagymamádat, mert imádnivaló, de szükségem van rá, hogy kimozduljak, elmenjek sétálni, kicsit kiszellőztessem a fejem. De te jól vagy, ugye? Nyugtass meg, ugye nincs semmi gondod? Neked, Philounak vagy Paulette-nek elég a ház környéke, evés, meló, alvás, ti nem vágytok másra. De nekem nem elég! Én szép lassan megfulladok! Ráadásul

272

imádok gyalogolni, és a nyakunkon a szép idő... Úgyhogy még egyszer elmondom: szívesen leszek betegápoló, de csak akkor, ha kimozdulhatok, különben elköl...elköl... – Micsoda? – Semmi... – Ne lovald bele magad ebbe az állapotba! – De ha muszáj! Olyan önző vagy. Ha nem ordítok, soha semmit nem teszel, hogy segíts nekem! Franck elment, jól becsapta az ajtót, Camille pedig bezárkózott a szobájába. Amikor előjött, Franck és Paulette a bejáratnál álltak. Paulette a mennyekben érezte magát: a drágalátos unokája foglalkozott vele. – Gyerünk, te nagydarab nőszemély, ülj bele. Olyan ez, mint a motor, jól be kell szabályozni. Franck leguggolt, és valamit babrált a fogantyúknál. – Jól vannak a lábaid? – Igen. – És a karod? – Az egy kicsit magasan van. – Gyerünk, Camille, állj ide. Mivel te fogod tolni, a te magasságodra állítom be a fogantyút. – Na, most jó. El kell mennem. Kísérjetek el a melóba, legalább kipróbálhatjuk. – Befér a liftbe? – Nem. Össze kell hajtani. De annál jobb. Ha jól tudom, Paulette-nek van lába! – Brrr... Brrr... Biztonsági öveket bekapcsolni, késésben vagyok! Teljes sebességgel átrobogtak a parkon. A piros lámpánál Paulette-nek már összevissza állt a haja, az arca kipirult. – Oké, lányok, most itt hagylak titeket. Ha Katmanduba értetek, küldjetek egy képeslapot! Néhány méterre volt tőlük, amikor megfordult: – Hé! Camille! Nem felejtetted el a ma estét? – Mi van ma este? – A palacsinta! – A francba! Camille a szája elé kapta a kezét: – Elfelejtettem. Nem leszek itthon. Franck úgy érezte, hogy összement néhány centimétert. – Ráadásul fontos. Nem tudom lemondani. Melóról van szó. – És Paulette? – Megkértem Philout, hogy váltson fel. – Jól van, annyi baj legyen! Majd megesszük nélküled. Rezignált reménytelenség öntötte el, és furcsán tekeregve elindult a vendéglő felé. Az új alsógatyája címkéje birizgálta a derekát.

273

14

Mathilde Daens-Kessler a legszebb nő volt, akivel Camille valaha találkozott. Magas, jóval magasabb, mint a férje, nagyon karcsú, nagyon vidám, nagyon művelt. Oda sem figyelve gázolt át ezen a kis bolygón, minden érdekelte, el tudott csodálkozni egy apróságon is, mulatott, lanyhán méltatlankodott, néha az ember kezére tette a kezét, mindig halkan beszélt, tökéletesen ismert négy vagy öt nyelvet, és a tréfáit mindig elbátortalanító mosolya mögé rejtette. Olyan szép volt, hogy Camille-nak soha eszébe sem jutott lerajzolni. Túl kockázatos lett volna. Mathilde valahogy túlságosan élő volt. Egyszer leskiccelte. Profilból... A kontyát és a fülbevalóját. Pierre ellopta tőle a rajzot, de az nem Mathilde volt. A képről hiányzott a mély hangja, a ragyogása és a gödröcskék. Megvolt benne azoknak a jóakarata, arroganciája és fesztelensége, akik aranykanállal a szájukban születtek. Az édesapja nagy műgyűjtő volt, és Mathilde mindig szép dolgok között élt. Soha, semmit nem számolt meg az életében: sem a javait, sem a barátait, még kevésbé az ellenségeit. Mathilde gazdag volt, Pierre vállalkozó kedvű. Mathilde hallgatott, amikor Pierre beszélt, de amint Pierre hátat fordított, azonnal kifigurázta a hülyeségeit. Pierre törte be a fiatal csikókat. Sohasem tévedett, ő indította el a pályán például Voulyst és Barcarést, de azt már Mathilde intézte el, hogy megtartsa őket maguknak. Mathilde mindent megtartott magának, amit akart. Camille jól emlékezett az első találkozásukra: a Szépművészeti Akadémián történt, az évfolyam év végi kiállításán. A hírük megelőzte a pár látogatását... A rettegett kereskedő és Witold Daens lánya... A diákok remélték, hogy eljönnek, féltek tőlük, és lesték a legapróbb reakciójukat is. Camille nyomorultan érezte magát, amikor odajöttek hozzá és köszöntek neki és a többi ágrólszakadt alaknak. Lehajtott fejjel mutatkozott be nekik, ügyetlenül eldadogott néhány bókot, és a tekintetével egy egérlyukat keresett, ahová bebújhatna. Ennek júniusban volt tíz éve. Az udvaron fecskék csiviteltek, ők rossz puncsot ittak, és áhítattal hallgatták Kessler fejtegetéseit. Camille egy szót sem értett. A feleséget figyelte. Aznap kék tunikát és széles ezüst övet viselt, amelyen minden mozdulatára apró csengettyűk csilingeltek. Szerelem volt első látásra. Utána Kesslerék meghívták őket vacsorázni egy Dauphine utcai vendéglőbe, és jó pár üveg bor után Camille-t a barátja felszólította, hogy mutassa meg Kessleréknek a rajzait. De Camille nem volt rá hajlandó. Néhány hónap múlva megint elment Kesslerékhez. Egyedül. Pierre-nek és Mathilde-nak voltak rajzaik Tiepolótól, Degas-tól és Kandinszkijtól, de nem volt gyerekük. Camille soha nem merte érinteni a kérdést, és önként, aggályok nélkül vetette bele magát a hálójukba. Csakhogy később olyan kiábrándító dolgokat művelt, hogy a hurokszemek maguktól kilazultak. – Ez szar, egy nagy semmi! Vacakokat csinálsz! – üvöltött Pierre. – Miért nem szereted magad? Miért? – kérdezte jóval kedvesebben Mathilde. Camille nem ment el többé a kiállításaikra.

274

Amikor Camille nélkül maradtak, Pierre sokáig sopánkodott: – De miért? – Mert nem szerettük eléggé. – Mi ketten? – Senki. Pierre zokogva borult Mathilde vállára: – Ó, Mathilde! Szépségem! Miért engedted, hogy elmenjen? – Visszajön... – Nem. Mindent el fog rontani! És Camille visszajött. – Pierre nincs itthon? – Nem, az angoljaival vacsorázik, nem mondtam neki, hogy jössz, egyedül akartam veled maradni egy kicsit. Meglátta Camille irattartóját, és megkérdezte: – Mi van ebben? – Semmiség. Csak egy kis vacak, amit két hete ígértem Pierre-nek. – Megnézhetem? Camille nem válaszolt. – Oké, megvárom vele. A tiéd? – Hát, hát... – Úristen... Ha megtudja, hogy nem egyedül jöttél, üvölteni fog kétségbeesésében. Mindjárt felhívom. – Nem, nem! Hagyja! Mondtam már, semmiség! Csak úgy magunk között. A lakbér fejében. – Nagyszerű. Gyerünk, üljünk asztalhoz. Minden szép volt náluk, a kilátás, a tárgyak, a szőnyegek, a képek, az abrosz, a kenyérpirító, minden. Még a klotyó is szép volt. Egy gipszreprodukción az a négysoros állt, amelyett Mallarmé írt a saját vécéje falára: Te itt könnyítsz magadon, Tőlem fakadhatsz könnyű dalra, Avagy pipázhatsz szabadon, Csak ujjal ne másolj a falra* Első alkalommal Camille majd meghalt ettől a vacaktól: – Maguk megvásárolták Mallarmé budijának a falát? Pierre elnevette magát: – Jaj, dehogy! Csak ismerem azt a fickót, aki a gipszmásolatot csinálta. Ismered Mallarmé házát? Vulaines-ben? – Nem. – Egyszer elviszünk oda. Imádni fogod. I-mád-ni...

*

Tóthfalusi István fordítása

275

Minden tárggyal ugyanez volt a helyzet. Itt még a vécépapír is puhább volt, mint máshol. Mathilde lelkendezett: – Ó, milyen szép vagy! Milyen jól nézel ki! Milyen jól áll neked a rövid haj! Híztál egy kicsit, nem? Jaj de boldog vagyok, hogy ilyennek látlak! Ó, ez az igazi boldogság! Annyira hiányoztál nekem, Camille! Ha tudnád, mennyire fárasztanak néha azok a zsenik... Minél tehetségtelenebbek, annál hangosabban lármáznak. Pierre mulat rajtuk, neki ez a dolga, de én, Camille, én... Annyira unatkozom! Gyere, ülj ide mellém, mesélj! – De én nem tudok mesélni! Megmutatom a rajzfüzeteimet. Mathilde lapozott, Camille magyarázott. És miközben bevezette Mathilde-ot a maga kis világába, hirtelen ráébredt, hogy mennyire ragaszkodik hozzájuk. Philibert, Franck és Paulette élete legfontosabb szereplői lettek, és erre éppen most jött rá, két 18. századi perzsa kispárna közé beékelődve. Meg volt zavarodva. Az első füzet és a legutóbbi vázlat között, amelyet csak néhány órája rajzolt a tolószékében ülő, sugárzó Paulette-ről az Eiffel-torony előtt, alig néhány hónap telt el, mégis, semmi sem volt ugyanaz. Nem ugyanaz a személy fogta a ceruzát. Megrázta magát, levedlett, és felrobbantotta a gránitsziklákat, amelyek már olyan sok éve elzárták előle a kijáratot. Van néhány ember, aki őt várja ma este. Emberek, akik tesznek rá, hogy ő mennyit ér. Akik valami másért szeretik őt. Talán önmagáért. Önmagamért? Igen, magadért. – Na – türelmetlenkedett Mathilde –, most miért nem mondasz semmit? Ez kicsoda? – Johanna, Paulette fodrásza. – És ez? – Ez Johanna bokacsizmája. Szuper, mi? Hogy képes egy lány, aki egész nap állva dolgozik, elviselni ezeket? Az eleganciáért hozott igazi áldozat, azt hiszem. Mathilde nevetett. A csizmák tényleg szörnyűségesek voltak. – És ez kicsoda? Elég gyakran előfordul, nem? – Ez Franck, a szakács, akiről az előbb beszéltem. – Szép fiú, nem? – Úgy gondolja? – Igen. Olyan, mint a fiatal Farnese Tiziano festményén, csak tíz évvel idősebb kiadásban. Camille látványosan az égre emelte a tekintetét. – Na ne... – De igen! Esküszöm! Felállt, és egy könyvvel jött vissza: – Na tessék, nézd! Ugyanaz a komor tekintet, ugyanazok a remegő orrcimpák, ugyanaz a hegyes áll, ugyanazok a kicsit elálló fülek... Ugyanaz a belső tűz... – Mondom, hogy nem. – Camille a Tiziano portréra kancsalított. – Az enyémnek pattanásai vannak. – Ó, te mindent el tudsz rontani! – Nincs több? – sajnálkozott Mathilde. – Hát, nincs. – Ez jó, nagyon jó. Sőt csodálatos.

276

– Állj! – Ne vitatkozz velem, kisasszony, én nem tudom létrehozni, de látni nagyon is jól látom. Amikor olyan kicsi voltam, hogy bábszínházban lett volna a helyem, mint minden hasonló korú gyereknek, az apám már elhurcolt a világ minden sarkába, és a vállára kellett kapnia, hogy jól lássam a képeket, úgyhogy kérlek, ne vitatkozz velem! Itt hagyod ezeket nekem? – ... – Pierre-nek... – Oké, de vigyázzanak rá! Ezek az én lázlapjaim, apróságok... – Nagyon is jól értem! – Nem várod meg? – Nem, el kell mennem. – El lesz keseredve... – Nem először – jegyezte meg Camille lemondóan. – Nem is beszéltél az anyádról. – Igazán? – Camille elcsodálkozott – Ez jó jel, nem? Mathilde kikísérte az ajtóba, és megcsókolta. – A lehető legjobb. Na menj, de ne felejts el megint meglátogatni. A hintóddal nem nagy ügy az egész. – Megígérem. – És csak így tovább. Maradj könnyed. Élvezd az életet. Pierre biztosan az ellenkezőjét mondja majd, de semmiképpen ne hallgass rá. Ne hallgass rájuk, se rá, se senki másra. Ja, igaz is! – Igen? – Nincs szükséged pénzre? Camille-nak azt kellett volna válaszolnia: nincs. Huszonhét éve mindig nemet mondott. Nem, jól vagyok. Nem, köszönöm. Nem, nincs szükségem semmire. Nem, nem akarok tartozni senkinek. Nem, nem, hagyjatok! – De igen. Igen. Azt hiszem, talán igen. Igen, nem megyek többé vissza melózni, sem a Ritalshoz, sem a Bredart-hoz, sem a többi szeméthez. Igen, életemben először békében akarok dolgozni. Igen, nincs kedvem mindannyiszor görcsbe rándulni, amikor Franck átnyújtja azt a pénzt. Igen, megváltoztam. Igen, szükségem van rátok. Igen. – Nagyszerű. És légy szíves, vegyél néhány ruhát. De tényleg. Pontosan tíz éve hordod már ezt a farmerdzsekit. És ez igaz volt.

277

hogy mit mond? Várj csak. mert már szétküldtem a meghívókat. Nem akarom... Értetted?” A második üzenet időpontja: ma. Camille kikapcsolta a mobilt. Camille-ból nem hiányzott a regényesség. akár a vízbe akarja vetni magát. 278 . amikor látta. Fauque. nem túl szép látvány. Még nem volt késő. és átment a Szajnán. adom neki a telefont. és nem mondhatsz nemet. Most sem vette fel. Két új üzenete van. Igazán hatásos felvonásvég! Utána rövidebbre húzta a tarisznyája szíját. és alaposan megbámulta az antikváriumok kirakatait. hogy akár örömében ugrál az ember. Meggyorsította a lépteit. Az első üzenet időpontja: ma.15 Gyalog ment haza. Camille a kőkorlátnak támaszkodott. Elhiheted.. És az már igaz. hogy halld. Éppen a Képzőművészeti Akadémiánál járt (a sors nagy játékmester). A kereskedőd úgy sír.” Az üzenet megszakadt. különben letépi a fülemet. Becsukta. mégis szép. „Camille.Puff! Ó! Milyen kár. és nekiiramodott. vagy a grabancodnál fogva rángatlak ide!”. Megint hívta valaki.bömbölte Pierre. és beütötte az üzenetrögzítő számát.. hogy mintegy véletlenül kitörölje. „Azonnal. Elfordult.. mint egy kövér tehén. a Notre Dame és a Concorde között állva elfüstölte. Ne hívd vissza. sodort egy cigarettát.” „Szeptemberben kiállítalak. hogy Pierre hívja. A szíve eszeveszetten dobogott. Sőt nagyon szép! Köszönöm. a Tudományos Akadémia. erre egész Párizsban a Művészetek hídja a legalkalmasabb... Camille. hívj vissza azonnal. és a Louvre. ezúttal Mathilde. amikor megszólalt a mobilja. hogy még idejében odaérjen a desszertre.. Hallod... huszonhárom óra harmincnyolc perc: „Mathilde vagyok. huszonhárom óra. köszönöm. De.

. nekem ma orgazmus jár! Franck felült. – Mi a fenét csinálsz? Mire készülsz? – Mire! Hát levetkőzöm! – Ó. – Miért ne? – Ne így! Várj. most mi van? – ismételte Camille – Nem fogsz megdugni? – Ha-ha-ha. a kurva életbe! Fejezd be! Fejezd be. de már minden edény tisztán állt a helyén. – A mindenit. Camille éppen a cipőjét vágta be a sarokba.... – Gyere. – Oltsd el a lámpát! – Nem! – De igen! – Nem akarom. mit akarsz.16 A konyhában enyhe zsírszag terjengett. Ó. hogy történjen? Elviszel csónakázni a Bois de Boulogne-ba? – Tessék? – Körbecsónakázzuk a tavat. miközben én a kezemmel barázdát húzok a vízen. Semmi zaj.. Bekopogott Franckhoz.. Majd holnap flambírozom neked. Ezt nem úszod meg ilyen könnyen! Ígéret szép szó.. és csípőre vágta a kezét.. – Miért. kisfiam. ha mondom! – üvöltötte Franck.. hogy így történjen meg velünk. – Oltsd el a lámpát. fénycsík sem szűrődik ki az ajtók alól. – De Camille. – És kapcsold ki a zenét.. – Hé. Zavart arcocska: – Már nem akarod? – . – Miért? – Félek.. ha meglátsz. nagyon vicces vagy! Camille elkezdett levetkőzni. Pedig most az egyszer meg tudta volna enni a vasszöget is. nem. Franck zenét hallgatott. ülj ide mellém. te verseket szavalsz. felgyújtotta a kislámpát. – Ennyi? – Igen. – Oltsd el a villanyt! – Oké... Már órák óta erről a pillanatról álmodozom. 279 . Camille lecövekelt az ágya végénél. hogy nem fogsz kívánni. – Hé. most mi van? – Hagytunk neked néhányat. a lámpák eloltva..

– Előre szóltam.– Te vagy az? – kérdezte Franck elbátortalanodva. megerőszakoltak? – Még csak nem is. Mindent. itt az egyik kispárnám.. tudod jól. ha akarod. kisfiam! Legalább van nálad óvszer? – Ne rázz ennyire. – . – De hogyan? – Belezuhant az ürességbe. – Meudonból? Hát ez igazán derék! És hol van az anyukád? – Gyógyszereket eszik. Mindent. Az édesapád meghalt? – Igen.. – Igen. Most már egészen láthatatlanok vagyunk. oké. Hogy sikerült a találkozó? – Nagyon jól. – Elmeséled? – Mit? – Mindent.. – . elmondom az egészet. – Ó. kicsi lány? – Meudonból. egy kicsit hülye vagyok. hol kezdjem? Franck elmélyítette a hangját. Camille. a francba! Miért. sorjában. akkor utána te is úgy érzed majd. – És jól fekszel? – Nem. Ma este mindent meg akarok tudni. Gyere közelebb. és megszólalt: – Honnan jössz. Franck a fejükre húzta az ágytakarót: – Rajta. szépen. igazán? És az apukád. megoldhatjuk. hogy a karodba kell zárnod? – Ó. hogy ha elkezdem. hogy a többiek meghallják. – Á. nem akarom. – Oké. – Oké. hol van az apukád? – Meghalt. – Tudod ugye. igazán kedves vagy! Na. köszönöm. Mindent.. – Tessék. 280 .

mint minden férfi! Megpróbállak megríkatni ezzel a rémálomszerű történettel. ha még egyszer megöli magát. Azt gondolom. beült az öreg Jaguárjába. Normális hangon folytatta: – Először beszélek erről. – Nem történt semmi. mert az anyukám megölte volna magát.. Imádtam azt az autót. vagy valami ilyesmi. és mindig csak rajzoltam. elvihetem a Riviérára?” Camille elmosolyodott: 281 .. de ez nem számított. hogy ezt elhiggyem. elveszi tőle a felügyeleti jogot. hogy a mama holtan fekszik a futószőnyegen. de téged egyedül csak az autó márkája érdekel! – Bocsánat. a te anyád kicsinált téged. kisasszony. Minden nap. Néha azért tudott kedves is lenni. hogy az apám hazudik. – Milyen Jaguár volt. vagy MK 11-es? – A fenébe. erre abbahagyta. te is olyan vagy. hogy a munkája miatt kellett elmennie.. Csak hétvégéken látogatott meg engem.. megláttam. Az anyukám rengetegszer megölte magát. hogy Catherine. de az én anyám minden nap a májamat rágta.. Öreg Jaguár volt. Az apukámat úgy hívták. hogy egy szemét. mert mi azért nagy kirándulásra indultunk vele. engedelmes kislány voltam – kezdte vékony gyerekhangon. mielőtt újra felrakott a vonatra. Tudod.17 Camille keresztbe tette a lábát. hogy Jean-Louis. folytasd! – Pfff. Attól fogva csak a gyógyszereket ette nagy mennyiségben. Szerencsére általában akkor. mert a papám már nem élt velünk. Egyébként vasárnap esténként szívem szerint én is elmentem volna vele. kereke sem volt már. De amikor a lovakat rajzoltam. én is így tettem volna a helyében.. Nem tudom. Az apukám azt mondta. kisasszony?” és én beültem mellé. de később. hogy én vagyok az egyetlen öröme az életben. soha nem mertem tőlük megkérdezni. Amikor nagyobb lettem. – Na gyerünk. és én tíz napig a szomszéd néninél laktam. – „Nos.. a hasára tette a kezét. az anyukámat úgy. – MK l-es. Mivel este a mama nem jött el értem. amikor én nem voltam ott. és zenét hallgatott. vagy Johnny Depp szép arcát a 21 Jump Streetből akkor már nem szerették egymást. bezárkózott a garázsba. Filceket vett nekem. és hosszú utazásra indult: – Kicsit jelentéktelen.. Az apukám azt mondta: „Elvihetem a Riviérára. Akkor az apukám azt mondta neki. de jól tanultam az iskolában.. – Amikor az apám hazajött. melyik modell? – Egy MK. egy másik anyuka vitt haza. hogy van egy másik felesége és egy másik kislánya. Teljesen érthető volt. már kevésbé zavartatta magát. Nincsenek testvéreim. még szerették egymást. de az anyukám megtiltotta. és őt kényezteti minden este. Ebben biztos vagyok. Akkor kijöttek a mentők. de soha nem mentem. és ezerszer is elmondta. hogy amikor megismerkedtek. hogy elment. és amikor bementem a nappaliba. Egyszer egy barátnőm születésnapi zsúrján voltam. amikor kicsi voltam.. Minden nap elismételte. – Nem ettem sokat.

azt a másik asszonyt kereste a templomi tömegben. mint az anyám. a kesztyűtartó belső borítása. Soha nem láttam boldognak. ígérte a papa. De nem volt rá szükség. Aztán egy este. Tornami a vagheggiar.. A dolgozószobában aludt.– Igen. Biztosítási szakember volt. Utána eladta a Jaguárt. és Alcinánál gyakran felemelte. Úgyhogy egy napon visszaköltözött hozzánk. a visszapillantó tükör. Azt hiszem. úgyhogy lezuhant. és én nem beszéltem többé. – És utána? Lehajthatom a takarót? Megfulladok. a zsaruk. mint a papa.. Igen. soha nem láttam mosolyogni. Arra a másik kislányra gondoltam. nagyon. vagy leugrott? – Neki volt stílusa.. Tizenhét éves koromban egy barátnőmhöz költöztem. Morcos és magányos kamaszlány lettem. mi miatt. hogy ezt képes lett volna elviselni. Mit gondolsz róla? – Nem gondolkodom rajta. és Alcinát. Mindenesetre túl kedves volt. Monte Carlóban hűvösek az esték.. ő aztán nem volt akárki. és akkor kop-kop. hogy az ő kis hercegnője szemében egy szemét alak legyen. a szép boszorkányt. csak akkor nem. és szétpukkantotta az álmainkat. az apró kis ablaklehúzó kilincsek.. Minden nagyon szép volt odabent. aki egy határozott mozdulattal kikapcsolta a zenét. – Lezuhant. Túl vidám. Mindig szabad volt beszélnem. Nagy operabolond volt.. nagyon fáradt lehetett. hogy valamit el kell mondania. a kurva. És aztán egy reggel. – Jaj. mint egy repülőszőnyeg. Az anyám megnyugodott. Olyan volt. Vele szemben az apám maga volt a kedvesség és a jóság. egy halál elég volt neki. Nagyon rosszul éreztem magam 282 . és állandóan bujkálnia kell. és nem nézte... – Én is fulladoztam. és lezuhant egy épület tetejéről. Az öreg bőr szaga. Azután az apám még megkérdezte: „És elhozta a fürdőruháját? Az estélyi ruháról se felejtkezzen meg! Egészen biztosan elnézünk a Kaszinóba. vége volt a kaszinózásnak és a tengerparti piknikeknek.. és fel kellett mennie a tetőre egy légvezeték vagy mit tudom én. Éppen vacsoráztunk a barátnőm szüleivel. amikor eljött az ebéd ideje. hova lép. ez őrjítő. Most már persze tisztábban látok: egy olyan férfi. nagyon örülnék neki. ami már fejlődésnek számított. és az anyám állandóan forgolódott. Túl bonyolult volt nekem az egész. „Egy kis szerencsével még éjfél előtt megérkezünk”... A Traviátát és a Figaró házasságát hallgattuk. szürke Jaguárral. és a világ végére is el tudott röpíteni egy külvárosi garázsban. aki szerelmes a grófnőbe. – Mennyi ideig nem beszéltél? – Hónapokig. Azután már csak ez a fejemben: elhúzni tőle. hogy hol vagyok. Többé nem szöktünk el Salzburgba vagy Rómába az öreg. gondolom. Utána jött a temetés. Nagyon gáz volt. De általában nem is beszéltem. és jól az eszembe véstem a kórház telefonszámát. ahogy a fiatalok mondanák. amikor Pélléas bevallja Mélisande-nak. mint a szappanbuborékot. Egy kicsit mint Philibert. de nem sikerül neki. aki meg tudott hajtani egy bakon álló autót is. a faburkolat.. Megnyugodott. hanem egy nagy álmodozó. kinyitotta az aktát. és minden hétvégén elutazott. amikor papa felemelte a kezét. ezt azóta is képtelen vagyok meghallgatni. Pélléas és Mélisande reménytelen szerelmét. nem élhetett egy olyan nővel. az algériai háborúról beszélgettünk. A kristály hamutartók. A papa elmesélte az operák történetét: a Pillangókisasszony szenvedését. Azután hozza az ezüstróka boáját is. A gondolatot. úgyhogy utazás közben a Don Carlost. nagyon fáradt.. Az öngyilkos hajlamról a depressziós hajlamra váltott. aki vadállatokká változtatta a kérőit.. Pedig pontosan tudta. és Cherubinót. Őneki nem volt része ebben az utazásban.” Olyan jó szag volt abban a kocsiban. bumm! Az anyám ott állt az ajtó előtt a zsarukkal. és emlékszem.

Először is... Általában hanyagoltam az elméletet. kikeverni a színeit. több méternyi vásznat feltűzőgépeztem a falra. Melegedtem. Nagyon szép anyagot állítottam össze gyermekkorom operáiról. és múzeumi teremőr lettem. mint egy állat. igencsak robbanékony keverék. Nevetett. nyugodtan kókadozhattam a képek előtt. hogy nem játszottam végig a játékot: nem vettem magam komolyan. Csak az volt a baj.. Sok óráról ellógtam. hogy kerüljön valami a tűzhelyre. Inkább egy kemping gáztűzhelyre gondolj. mi? Én aztán alaposan ismerem a közalkalmazotti létet. gyötrődő. és szép halkan becsuktam az ajtót. az árvába. A 16. szédítő kultúra. csak a műtermekbe jártam. és láttam. Bár ami a tűzhelyet illeti. hol a másiknál.. és törökülésben ülve próbáltam kitalálni. Isten a tanúm. a heppeningek és az installációk az agyamra mentek. kimosni az ecseteit. És az a legrosszabb az egészben. hogy milyen mesterséget is választhatnék. és munkát kerestem. etette a tanítványokat. Nagyon is átlátszó történet: a buta liba a pasztellkrétáival és az engedelmes kis munkáival beleszeret a félreismert zsenibe. mert csak úgy dagadoztak 283 . de az biztos. szenvedő. az. században szerettem volna élni.. hanem inkább lerajzoltam őket. Végül ez lett Séraphin Tico kedvenc időtöltése – Séraphin Tico. mint a világ bármelyik iskolájában. Már nem voltam Művész. éjfél után 2 perccel. fütyültem rá. hogy menjen a Tertre térre... Nagyon hamar rájöttem. Szerettem rajzolni. És mivel akkoriban nem aludtam túl sokat. és kiürítette a hamutartókat. – Büszke voltam magamra. és egyszer csak már mások sem vettek engem komolyan. de akkor sem rajzolhattam. a múzsa. Nem maradt más. mondhatom! De ami azt illeti. járás közben szétveti a lábát. Meg kell mondani. és elkezdtem gályázni. Hol az egyik haveromnál laktam. és mázoljon Monet-t és kis táncosnőket. hogy nem engedtek munka közben rajzolni. Az elátkozottba. hogy rossz századba tévedtem.. Végre a nagy mester műtermébe kerültem. minthogy a sorsomon kérőddzem. Eljártam a Saint-Pierre piacra. Nem értettem semmit. úgyhogy leléptem. hogy erre még büszke is voltam! Néztem. a búsképűbe. Úgy dolgoztam. Jól voltam. aki felrakta a képeket. és felugorjak.. hogy nem voltam elég érett? Vagy nem volt egóm? Vagy egyszerűen csak hiányzott belőlem a szent tűz? Nem tudom. voltak napok.. vagy hogy elrejtsem a rajzeszközeimet. Argentin apa és magyar anya. Egy igazi Epinal-kép: nagy hajú. és felvettek a Képzőművészeti Akadémiára. amikor meghallom egy odatévedt látogató cipőjének nyikorgását. unatkoztam egy kicsit. és csak erre várt: egy kis libácskára. vagyis február 2-án.ezekkel az emberekkel szemben. ha csak egy kis vázlatfüzetbe szerettem volna. mert Párizsban nagyon drága az élet. ahogy fest. és a „képzőművészet” fogalma. ügyes. szépségre szomjazó. amikor felhangzik egy kulcscsomó csilingelése. hogy „megszépítsem a szobácskánkat”. lehet. tehát nem figyeltem oda a tanárok blablájára. Ekkoriban már semmi kapcsolatom nem volt az anyámmal. nagy M-mel.. Megfesteni helyette a háttereket. és fontosnak éreztem magam. A festmények már jóideje megszáradtak. még akkor se. a nagy asszony a nagy ember mögött. a vigasztalhatatlanba. 1995. vagy a 17. a felvételi bizottság külön megdicsért. amikor el kellett miatta raknom a ceruzámat! Aztán elment. Akinek azt tanácsolják. úgyhogy elmentem az anyámmal. zseniális. miközben ő szörnyű szenvedések közepette alkotja a műveit. aztán elkezdtem hülyeségeket beszélni. Otthagytam az iskolát. de nem akartam cirkuszt. Én voltam a nővér. hogy többet tanultam ott. Még akkor se. imádom ezt a nevet! Macskatalpakon mögém lopakodott. akivel nem kellett volna. És aztán. a felhők hercegébe. És tőlem megkapta.. Megvolt az érettségim. amikor nem sok látogató akadt. és rajtakapott a tett elkövetése közben! Ó! Milyen boldog volt az a hülye. ha nem volt sok látogató. Azután találkoztam valakivel. Negyediknek hetven jelentkező közül. csak egy ügyeskezű mesterember. február 3-án volt a születésnapom. A fickó egy foglalt lakásban élt. és inas lenni egy nagy mester műtermében. aki ebédet főz neki.

. oké. Harminc frank naponta? Rendben. – Oké. Nem úgy. majd beköszönök hozzá valamikor Paulette-tel.. izé. – Utána romlani kezdett a dolog.. akikről a múltkor meséltem. – De miért maradtál vele? – Mert szerettem.. csak úgy. akkor maga volt az ünnep! És sokat ittunk is. – Á. – Igen. – Ha rágondolok is. És fizettem. Alig voltam húsz éves. Franck elkomorodott: – Szóval csodálatos fogás volt.. És amilyen hülye voltam. sorban álltunk a közfürdők előtt. mint az a másik barom. A kedvesem megcsalt. elárulta. Megkérdeztem tőle.. Hány jó vázlatot rontottam el miatta! Nem mehetett így tovább. Hatan kajáltunk két munkanélküli segélyből.. – A kurva életbe! – Hát igen. miután az egész napos munka után hazaértem. Béna voltam. Inkább éhen halt volna. Csodáltam a munkáját is. és mégis csodáltam őt. Önző férfi volt. És a többiről már egyáltalán nincs kedvem beszélni. – Igen. de feddhetetlenek is. csak a művészetről és a festészetről.a tökei. minthogy bármilyen kompromisszumot elfogadjon. lementem. azért nem volt ennyire szörnyű.. mint a többiek. – Igen. nem voltak komplexusai. és vettem. Te sem vagy rossz ebben a műfajban. Miután elmúlt a szüzesség körüli zavarodottság. hogy megvan a tolószék. Amikor elegem lett az egyik teremből. Miközben én Séraphin Tico hülye humorát élveztem. – Nem – sóhajtotta Camille –. vagy mi. – Hülye voltál. – Tessék? – Lefizettem. aki. – Igen. azt hiszem. hány frankért hagyna dolgozni. És bármilyen röhejesnek és elképesztőnek tűnik ez most. Felvettem néhány rossz szokást. igaz.. – Most. magabiztos volt. Csak a gesztus szépségéért. De amikor felugrottam. igazunk volt. És azután találkoztam a Kessler házaspárral. megértettem. nem beszéltünk semmi másról. hogy drogozott.. igényes.. A nagy Séraphin Tico – Camille hangja ábrándossá vált. Nem.. A nyomasztó kamaszkorom után talán ez a legjobb. majd megfagytunk... Mert volt egy szenvedélyünk.. átmentem egy másikba. végül én. Ő becsületes fiú volt. Szabad volt. hogy jobban élünk. de én nem füvezek! Egymásra mosolyogtak a sötétben. Nevetségesek voltunk. Az élet iskolájában töltött inasévek meghozták a gyümölcsüket: a zsoldomba fogadtam.. Egy órányi kókadozás? Az is harminc frank. Miénk volt a világ összes ideje. és amikor kibékültünk. a világ legjobb fogása! – burukkolta Camille. libabőrös leszek. de úgy éreztük. és ha nem felejtkeztem el a cigarettáról. – Igen... lebaltázott. – Miért? – Mert nagyon szerettem.. mert nem vettem neki cigit. és boldog. én tartottam el. ő az elsőéveseket élvezte. Megvolt ez a luxusunk. Éppen az én ellentétem. – Miért nem? 284 .. ami történhetett velem. az betett nekem... igen. úgyhogy beszálltam a játékba.

. nagyon finom és kifogástalanul fényesített cipőit. hova akar kilyukadni. Feddhetetlen-e az én erkölcsi érzékem. Három éve nem látott. nem. Gyakran láttam ott. ahogy Paulette készítette nekem? – Köszönöm. És amikor felkeltem. feleltem.. hogy csak egy kis lökés hiányzott. hogy talán el akarja csábítani valamelyiket. csak pempőket és leveseket. utána hazaköltöztem az anyámhoz. Te solo vuol amar. De ezúttal egy mérhetetlenül nagy szarban. aki korrumpáltam Séraphin Ticót és arról álmodozom. Talán egy szállodába? Na nézzük. feltehetek önnek egy indiszkrét kérdést? Feddhetetlen erkölcsi érzékkel rendelkezik?” Nemigen tudtam.– Mert az már túl szomorú.. – Kérsz inni valamit? Egy kis meleg tejet narancslikőrrel. hogy. csak nem lettél. ahogy a szellemem emelkedni kezd az ég felé a Tornami a vagheggiar. Mondhatni. – Igen. végre megérkezett! Majd meglátja. mit csináltál? – Ugyanazt. és két hónapig föl sem keltem az ágyból. úgyhogy észre sem vettem a csodálatos. – Miért. és egy szélhámos cselédje lettem. és nem egy dühöngő őrült cselédje voltam. 285 . Akkoriban nem ettem mást.. amit azelőtt. hogy szembeszállok a Jóisten alkotásával? „Nem” . kétrét hajolva ültem a széken. ajtót nyitott. Ő volt az én kis iskolai tízpercem.. – Eszedbe jutott. de a véletlen ehelyett egy puha kecskebőr kesztyűbe bújtatott kéz képében jelentkezett... Őszintén bevallom. és láttam az apámat is. – Csak nem. hanem Európa legdrágább szállodáiban laktam. Néztem a tévét. hogy te nem vagy túl komplikált! – Az már igaz! Rengeteg hibám van. Nem akarod abbahagyni? – Nem. csak elnéztem. Tehát éppen a füzetem fölé hajoltam. Hol is tartottam? – A szédülésnél. a nyakában selyemkendő.” Sírva fakadt. és kijelentette: „Előre szólok. Azt gondoltam. Aznap Watteau alakjaival szórakoztam. Ez egyszer rendes volt. és a Szajna parton mindig szédültem.. – Egy micsodában? – Egy megnevezhetetlen szarban. de komplikált nem vagyok. sírni akarok. Mindig a képzőművészetis hallgatók körül keringett. kisasszony.. Csakhogy nem egy foglalt lakásban hédereltem. a hang-és fényjátékok és a szélsőséges érzelmek után kisbetűs életet kezdtem élni. fekete-fehérben. a szédülés. Ez a szar elképesztő gyorsan térdre kényszeríti az embert! Szóval a gesztus szépsége miatt kitartottam mellette még néhány hónapig. ? – Igen.” Könnyekben törtem ki. itt még szebb. Halló! Doktor Freud! A dolby-sztereó szélesvásznú film. hogy lezuhanjak. amint nevetve kitárja a karját: „Á. és e hetyke válasz miatt egy másféle szarban találtam magam. Mindig elképesztő. és egy reggel megveregette a vállamat. és csodáltam a stílusát.. ahogy az öntelt fiatal diákokkal beszélget.. nagyon hosszú kabátot és méregdrága öltönyt viselt.. Láttam. értett valamelyest ehhez a témához. Nem voltam tisztában a szexuális irányultságával. „Kisasszony.. és titokban a rajzaikat méregette. hogy nincs itthon semmi kaja. dallamára. amikor mögém állt egy fickó. visszamentem dolgozni. – Ne sírj! – De. mint a Riviérán.. – Hát akkor sírj! – Az a jó.

Nem tudom. Bár. de rögtön! Unatkoztam? Színház. hogy ez is az öngyilkosság egyik formája volt. és attól a kevés embertől. rajzokat. – Na neeem! – De igeeen! És volt ilyenből egy tucat.. Nem tudom. egyszer lefeküdtem Jeremy Ironsszal is. Én mondtam nekik.. de ugyanazt a képet ezerszer is újra kellett rajzolni technikai gondok miatt. Némi kis fenntartással azt is mondhatnám. a valóságtól. – Milyen Leonardo? – Leonardo da Vinci... egy holland fiúval.. Meg különben sem az én dolgom volt. – Tizenegyezer. Úgyhogy befogtam a pofám.gen. de azt hiszem. Tudod. amellyel új papírból régit lehet előállítani. Olvastam. Én rögtön az elején tiltakoztam. Jannal dolgoztam. sok pénzt kerestem. – . Soha egyetlen szót sem szólt. Elveszítettem az időérzékemet. Vittorio túlságosan nagyétkű lett. egy lejtőre került piás. zene! Bármit akarsz. shopping. Semmi sem volt elég jó nekem.. akik szerettek.. az egyenes úttól. Amíg megmaradtunk a kis mestereknél. elmehettem az összes múzeumba.. Ez volt a szakmája: bejárta a világot.. milyen véget értem volna.. „Ha elmész. mit csináltál? – Hamisítottam. Akkor nagyon gonosz lett a szép Vittorio. A rajz tulajdonképpen nem volt nagy ügy. kék kapucnis pulóverem. Csak egyetlen dolgot nem volt szabad mondanom: „abbahagyom”. akik halálosan haragudtak rám. Vittorio valami kis dolgot akart. hogy pontosan mit is csinált a lóvéval. amit szeretek.. – És állandóan gályáztál? – Állandóan. A patina. egy szép homárt! Szomjas voltam? Pezsgőt. Fáztam? Vittorio a világ legszebb kasmírpulóvereit vette meg nekem. a régi kis barátnőimtől. Utána ez a kis vicc átfordult rabszolgalétbe.– Prostituált? Nem. aki fáradhatatlanul kereste a módszert.. túlméretezett ingekben. A legrosszabb az volt. az alap és a többi. saját magamtól. „Látod ezt a kis tanulmányt? Ebből 286 . és papírtekercsekkel jött vissza.. szobaszerviz.. de ez már nem volt akármi.. lebuksz.. Lényegében egy őrült vegyész volt. Visszamentem a Louvre grafikai részlegébe... a skicceknél és a kis átfestett képeknél.. Nem termeltem olyan sok rajzot. Életemben először jó voltam valamire! Ráadásul hihetetlen luxusban éltem. de minél több lett neki. ő szállította a régi papírokat. Valamiképpen hagytam. Például Pierre és Mathilde Kesslertől. a tiszta erkölcstől. elképesztő alak volt. – Az kicsoda? – Reménytelen vagy.. – Miért.” De miért akartam volna elmenni? Kényeztettek. a vázlatoknál.. de Leonardo megmentett. és esténként néha idegen szobákba tévedtem.. van az a nagy.. Nyilván neki is megvolt a maga gyönge oldala. nem számít.. aki undorodott a saját kis személyétől. amelyeket kívülről megtanultam.. ahová csak vágytam. az antikolása ment nehezen. Nem vagyok biztos benne. ahol hozzájutottam néhány rajzhoz. hogy ez a nem-lét magába szippantson. Egy elegáns emberroncs. de az elején nagyon mulatságos volt.. amit állandóan hordok. Emberroncs lett belőlem. De jól van.. azt csináltam. annál többet akart.. jól szórakoztam. addig az óvatlanabb kereskedőket könnyen át lehetett verni.. – Pénzt? – Nem.. Nagyon kényelmes formája.. Elvágtam magam az élettől. sok emberrel találkoztam. hogy még élveztem is! Legalábbis az elején. Éhes voltam? Hopp. de nem hallgattak rám. csak szólj Vittoriónak. zenét hallgattam.

Nem hajtottam el. és összeestem az ajtójuk előtt. vagy diszkrécióból. hogy soha többé az életben nem akarok rajzolni. aztán vártam. A harmadik este becsöngettem Pierrehez és Mathilde-hoz. Ráadásul Camille az összes helyet elfoglalta. nem volt kajám. hová mehetnék. de mindenképpen legyen rajta ez a figura is. Kihúzta magát. Hosszú csend.... Több mint egy évig így éltem. megtiltottam magamnak.. Végül egy hét múlva elhagytam a lakást.. ha én azt mondtam. igen. fogalmam sem volt.. mondta. hanem egy nagy. Mi történhetett az anyámmal. Még az ablakon sem mertem kinézni. és lábujjhegyen kiosont a szobából. hogy közömbösségből. és azon morfondíroztam. és letette. Gyalog hazamentem Meudonba.. talán meghalt? Átmásztam a falon.. És utána tél elején megbetegedtem. Ez elképesztő. rá akartam gyújtani. vártam. – Hát....” Akkoriban már nem szállodákban laktunk. Nem kérdezett tőlem semmit. Éhes voltam. Teljesen paranoiás lettem. Az emberek félelmet keltettek bennem. hátha visszajön Vittorio. Csak azt tudtam. milyen munkát végezhetnék. Több napon át.. és a garázsban aludtam. – ismételte el Franck többször is. hogy visszatérjek a világba. és összefonta a karját. Utána visszajöttem Párizsba. a kerítésen egy tábla: Eladó. Még két éjszakát töltöttem el az utcán a tizenegyezer frankos kasmírpulóveremben.. – Hm. A folytatást már ismered. hogy egyedül igyam. de te ki ne mozdulj innen. Most. A ház körül keringtem. Nem volt egy vasam se. nem akármilyen életed volt.meríts ihletet... ahogy tudtam. hogy elmeneküljek tőle. – Milyen ironikus: mindent megtettem. Órákat töltött telefonálással. Értetted? Ne mozdulj!” Még aznap este felhívott valaki. nem volt semmim.. És utána csak vártam. Egy hét múlva újra törökülésben ültem a földön. fel-alá szaladgált.. és a Madonnára köpködött.. Vissza a gyermekkori ketrecbe. Egy reggel úgy rontott be a szobámba. igen. bútorozott bérelt lakásban. és elégettem a mosogatóban. és Philibert a karjában hozott le a lépcsőn egészen a szomszéd szobáig. a hetedikre. mint egy őrült: „Nekem most el kell mennem. azt már nem engedhettem meg magamnak: csak ő maradt nekem. Nem mertem elmenni. a házat bezárva találtam. Időközben megtaláltam az anyámat is. Engedelmeskedtem. Úgyhogy összegyűjtöttem azt a rakás hazugságot. Camille elaludt. a beszűkült álmokhoz. Úgyhogy éjszakai takarítónő lettem. Máig sem tudom. Feltápláltak és ideköltöztettek... már nem mert mellette feküdni. rendben? Csak akkor menj el. legalább nem kellett a földre feküdnöm. fogta a ruháit. Franck alaposan betakargatta... nem volt vesztenivalóm. – hát. Ameddig talpon voltam. Arra sem voltam alkalmas. Vittorio egyre idegesebb lett. és végül.. Éltem. végül ellopták a kabátomat is. hogy ismerte. Az összes helyet! 287 .. És most? Mihez kezdesz most? – . akit nem is ismertem: „égess el mindent”. csikkeket kunyeráltam. és vészkijáratot kerestem a tíz négyzetméteremből.

Végigbandukolt a kikötőn. – Akkor micsoda? – Nem is tudom. Közben szólt egy-két barátságos szót a motorjához. és mindjárt összeesik! – Nem. és befúrta magát az éjszakába. – Mit hagyjak? 288 .. egy pont. – Ugyan. – Na nézd csak! Ki van itt! – Jé.. az egyik tükörben régi ismerősét pillantotta meg. mi? – Nem. Az ablakpárkányon a saláta szíve már teljesen összeráncosodott. Pikouka csak nézte. elég nyúzott a pofád! – Fáradt vagyok. Amikor a tengerhez ért. de nem ugatta meg. – Még mindig a csajokat hajkurászod.18 Franck elveszettnek érezte magát. Az első utcánál balra fordult. Amikor felnézett.. Fel-alá kódorgott a lakásban. itt a haverom. maga elé tette a bukósisakot. A kávétól majd helyre kerülnek a gondolatai.. Lábujjhegyen tolta el motorját a házmesterfülke előtt. Hagyd. majd megcsóválta a fejét. és a halászok munkáját figyelte. Körülötte csillogó. az első nyitva tartó kocsmában ivott egy feketekávét. utána beindította. Rendben van. Legszívesebben összeesett volna. Rajzoljon fekete pontokat a csiga szarvacskáinak hegyére. végül a konyhában kötött ki. szia! – Mi a francot csinálsz te itt? – Iszom egy kávét. hogy befejezze. hogy nem egy lánnyal voltál ma éjszaka? – Hát nem igazán lány volt. hogyan rajzolja meg a szemeket. Nem tudta.. és utána végig egyenesen ment tovább. Tolta még a motort néhány méteren keresztül. Felöltözött.. hogy egy kicsit megértse a helyzetet. nem. főnökasszony! Töltse meg a csészéjét. – Na ne szédíts! Azt mondod. sárga esőkabátok. Megvan! Ezt kereste az előbb. a szekrényeket nyitogatta. – A mindenit. fiacskám! Hé. Így aranyosabb. Majd nyáron kapsz egy szép Lacoste trikót.. jó arc vagy. és egy ceruzával odaült a rajz mellé. a konyhában: egy kávéfiltert. Franck kidobta a kukába. haver. vagy csak egyetlen pontot oldalra? A fenébe! Még csigában is egy nagy nulla volt! Tessék.. abban szédítheted a pekingi pincsi csajokat. Talán túl erős volt a szél? Megrázta magát.

– Aha.. – Hé. jó lenne. de hát ez jó hír! Örvendezz. – De igen.. A francba.. Gondolkozz már egy kicsit.. Ez hülyeség! Senki nem túl jó soha senkinek! Főleg a csajok! – De mondtam már. csak nem vagy szerelmes? – Még az is lehet. megérkezett a kenyér. de hát az nagyszerű! Akkor legalább valami mást kínálhatsz fel neki! – Micsodát? – Direkt csinálod? – Nem. öregem! Örvendezz! Ugorj fel a pultra és fakadj dalra! – Hagyd abba! – Mi bajod van? – Semmi. Úgy érzem magam mellette. hagyom a fenébe az egészet. fogjatok le! Mindenki a helyén ül a karzaton? – Tudod. a mérete 85 A. – Az jó jel! – Igen. hogy nem értesz semmit. mennyi mindent megélt már. Ki kér egy szendvicset? Talán a fiatalember? – Igen. Csak fáradt vagy.. akkor az szar ügy. hogy ez nem egy csaj! – Hanem egy srác? – Jaj. – Hé. és. jó lenne.– Mindent! – Oké.. Biztos kitalálod! – Félek. A fickó rámosolygott. – Na. Túl jó hozzám. dehogy! – Akkor egy android? Talán Lara Croft? – Még annál is jobb! – Még Lara Croftnál is jobb? Ó. nem értesz semmit! Egyébként soha nem értettél semmit! Csak jártatod azt a nagy pofád.. – Nem. hogy sajnáljalak.. mi van? – morogta Franck. – Megváltoztam.. – Ó.. Ő nagyon jó. De falnak menni is jó lenne.. Már gyerekkorod óta átvered az egész világot. – Undok vagy. mi van veled. – És mi mindent kellett átélnie? – Egy rakás mocskot. öregem. A másik felhúzta az orrát.. Majd meglátjuk.. Lestaf? – Fáj a szívem. a szavai felét nem is értem. – Nem.. Amikor ez a lány beszél hozzám. 289 . – Már húsz éve mindig fáradt vagyok. hátha valaki nem veszi észre. – Ugyan.. Igen. ehhez én kevés vagyok! Azt hiszem. Direkt csinálod. Ha tudnád. mint egy darab szar. Szánalmas alak vagy. A főnökasszony lépett oda hozzájuk: – Uraim. értem már! Ha meg vagy őrülve a testéért.. de ha.

– Hé. Hogy írják a riviérát? – Nagy R-rel. Nem talált vázát. és a vázával együtt letette a csiga mellé. 290 . Philibert éppen zuhanyozott. most mérem ki a Nesquickemet... – Hé. Philou! – Várj egy kicsit. – Á. – Akkor rendben. Megírod a bevásárlólistát? – Igen.. – Köszi. hogy honnan. Franck bevitte Paulette-nek a reggelit. megjött a mi szép kis szívünk – jegyezte meg a főnök. jól vagy? – Hiszen te egészen át vagy fagyva! Honnan jössz? – Ó.. Franck vett egy kazalnyi virágot egy kisteherautó rakodóteréből. A pulóverének mimózaillata volt. – Már megint mi történt? – kérdezte Philibert tükörképe az ő tükörképétől. már elkezdődött a reggeli eligazítás.A piacon már kirakodtak. mint a rivi Riviérán. Tíz percet késett. ugye? És életében először a kelő nappal szemben motorozott Párizs felé.. – Semmi baj: ebből már kimászom. A virág nem rossz kezdés. és bepréselte őket a bőrdzsekijébe. úgyhogy a kenyérvágó késsel levágta egy műanyag üveg tetejét. hozzádörgölte az arcát. nagyikám. sok szerencsét! Franck elfintorodott. Megborotválkozott. Mimózák. és amikor megpuszilta. Az after-shave volt az oka. Összehajtotta a papírt. Franck mosolyogva leült. – Franck már felegyenesedett..

nehogy holnap reggelig aludjon. Felrobbant a szerkezet. és összefont karral az ágyra zuhant. fájdalmasan felszisszent. Amikor a tenyerét az övére helyezte. hogy a karomba zárjalak. a kezét és a takarót is. most is súlyosan megégette magát. Franck összekulcsolta a hátán a kezét. Most megérezte a fájdalmat. most megerőszakollak. A füléhez hajolt. nehogy felébredjen az álomból. amikor Camille – olyan könnyű volt. és hamarabb elélvezett. – Máris? – kérdezte Franck kicsit csalódottan. mert akkor. hogy nem álmodik. Néhány szelíd mozdulat után hirtelen Franck vállába kapaszkodott.. hadd csináljam én! Kiköpött egy darab nejlont. has a hasnak. Nem volt ereje panaszkodni. lesz rá okom. ráébredt a boldogságára is. felszerszámozta Franckot. Camille végigfeküdt rajta. hogy ellássa a sebet. és hagyta. Már több mint egy órája aludt. Camille megérezte a géz érintését: – Szenvedsz? – Igen. megfojtlak. a nyakába kapaszkodott... – Igen. Végére kell járnunk a dolognak. és belesúgta: – Lestafier.. de valaki leszorította a csuklóját. A fájdalomból rájött. amikor nagyon fáradt volt.. de még a fájdalmat megérezni sem. Franck is. A segéde addig makacskodott. mint ahogy egy jajt ki tudott volna mondani. még dühöngeni sem képes. Comb a combnak. nem lehet használni. a testét. Franck álmában elmosolyodott. amíg csendben odanyújtotta a kezét. 291 .. De ne moccanj! Ha ellenkezel.. hogy meztelen-e.. Nem működött. nem képes már semmire! Tántorogva hazament. mert Camille lélegzete csiklandozta a fülét. – Ne haragudj – tette hozzá Camille. – Túlságosan ki voltam éhezve. azután meg azért. – Ó. Camille megharagudott: – Hagyd. Először is. hogy csak ő lehetett – álmában meglátogatta.19 Mint mindig.. mert olyan szép lázálom volt. – Annál jobb! És elkezdett mozogni. ívben kifeszült. majd a csípője alá csúsztatta a kezét. váll a vállnak feszült. kisfiam! Franck át akarta karolni. Megerőszakollak. csak úgy lerúgta a cipőjét. – Igen. Sajnos nem látta. majd mélyen elaludt. és mivel szenvedett.. beállította az ébresztőórát. ki sem kötötte a cipőfűzőt.

nem most rögtön.. Istenem. kisasszony! Elégtételt követelek! – Örömmel! – Nem.. könyörgöm. 292 . Most túl jól vagyok.– Nem fogadom el a bocsánatkérést. Franck behunyta a szemét. köszönöm..... intelligens és forróvérű lányt. Egy édes. Ó. Ó. Megnyerte a főnyereményt. Maradj így egy kicsit. az mindig jó lehet valamire. a fene! – Mi van? – Mindenütt bekentelek ezzel a rohadt kenőccsel! – Nem baj – mosolyodott el Camille –. hogy igaz legyen. Ragacsosan és zsírosan elszundikáltak a magukra húzott lepedő alatt – a lepedő a bujaság és az égési sebekre használt kenőcs illatát árasztotta. köszönöm! Túl szép volt.

. – Mi a baj? – kérdezte Franck nyugtalanul. vagy valami hasonló hülyeséget! – Szóval. lenyelte. – És látott valamit? – Nem. Sem szórakozott házanépe. Camille leeresztette az újságot. elmajszolta.20 Amikor Camille felkelt. 293 .. de. – Ó. és csodálkozást mímelve megkérdezte: – Talán valami problémája van? – Igen. Camille elszomorodott. – Igazán? – Igen.. ha rekonstruálnánk az eseményeket. biztos úr. – Azt ugye tudod. Nem mertek egymáshoz szólni. Nyilván nagyon szenvedhet a szegény fiú! Franck hajnali kettőkor került elő a szobájából.. most nem szabad azt mondania. Mary Poppins! Órák óta korog a gyomrom! Hú.. hogy állati éhes vagyok! Tegnap este óta nem ettem semmit.. a szívemet”.. sem a főnök. utána a csontjáig lerágta. hogy az ilyesmi mindig fájdalmas egy kicsit. – Igazán? – Igen.. – De ön is ott volt? – Aludtam. Először lecsipegette a szeplőit. Közben Camille elélvezett. de még volt ereje viszonozni Franck kedvességét is. hmm. hé. aki beállt a helyére. Senki nem merte Franckot felébreszteni.. kikapcsolta Franck ébresztőóráját. de hangos! Még a végén zavarba jövök! És a fejénél kezdve felfalta Camille-t. és eszébe sem jutott morogni. Camille olvasott. dühödten harapdálta és megette Camille húsát. sőt egymásra nézni sem.. hogy „igen. lenyalta.. és most te fogsz fizetni érte. Camille felsóhajtott: – Hát ez nagyon felszínes tanúvallomása! Tudom.. Camille felüvöltött. ez igazán bosszantó. – Hmm.. Legalább van jó biztosítása? – Nem – felelte Franck szerencsétlen ábrázattal. és bekopogott Camille ajtaján.. nyugalom. jegyzőkönyvet szeretnék felvétetni. elropogtatta. Valaki behatolt hozzám tegnap délután.. – Elloptak öntől valamit? Hé. Franck Camille-ra vetette magát.. Letérdelt a földre Camille matraca mellé. hogy benézzen Paulette-hez. Akkor tudnánk a legjobban előhozni az emlékeit.

Valahogy élő vagy.. és átnyújtott Camille-nak egy poharat.. – A jövő.. a. – Camille a karja öblébe fúrta az arcát.. És mit gondol. a hangod. Úgyhogy az elejétől meg kell ismételnünk az egészet. Koccintottak. a fintoraid. ez durva... a nagy szád. és elfelejtettem betenni az indigót. nem szép vagy. – Rendben.. – A szervezetem? – Igen. hogy ostobaság.... Franck elkomorodott: – Ne játssz a szavakkal. – A jövőre! Camille kijavította: – Nem. – Nem vagyok szép. mint az előbb. – Szép vagy. Nem rögtön. uram. Franck.. Nem tudom. hogy mondjam. hogy egyes részletekről elfelejtkezik. hagyd abba.. neked az nem túl nehéz.. a térdén tálcát egyensúlyozott.... Te... hogy hozzak neked valamit? Camille nyújtózott egyet: – És mit kínálsz? – Amit csak akarsz. Camille egyenesen a szemébe nézett: – Nyugtass meg.Te hogy. igazad van. a hallgatásod. – Ó.. Még soha nem volt részem hasonlóban. az imádnivaló segged.– Ó. Izé. – Most? – Nem.... Tudom.. Mindent. az apró orrod. Camille letette a füzetét. – Oké. Franck a falnak támaszkodott. Kidugaszolt egy üveg bort. kapok majd kárpótlást? – Hát meglepne.. Muszáj ennem valamit.. de kell egy másolat az irattár számára.. a kezed.. a füled. tudja? – Mindent? – Majdnem mindent. mintha magát fojtogatná. a hosszú combjaid. a. szia! Ahogy mondani szokás: Örültem a szerencsének! Franck pánikba esett: – Nem akarod. ugye nem fogunk egymásba szeretni? Franck úgy csinált. – Mi van? – Most még éhesebb vagyok. az állát a tenyerére támasztotta. – Rendben... Camille a hasára feküdt.. Kérek.. – Mindent elvitt tőlem. A jövőre nem! A jelenre! Ajaj. a szemed... de a szervezetem nagyon élő? Csodálatos szerelmi vallomás. Rajtad minden él: a hajad.. mert előfordulhat.. a.. – Nem. 294 . – Jaj.. Majd rövid gondolkodási idő után: – Semmit. De azért nem szabad túl sokáig késlekednünk.. a lágyságod.

Én sem beléd.. – Köszönöm. Franck így szólt a plafonhoz: – Rendben. és megadóan nekilátott.. Megbolondultál. – Rendben. – És milyennek rajzolsz? – Amilyennek látlak... Franck. Most bőven hagytak rá időt. Franck kitörölte a tányért. – És szép vagyok? – Nekem tetszel. hogy elrendezzen néhány adminisztrációs problémát. menjünk sétálni.. hagyd. Kérlek. végképp kimerülten visszagördültek a saját oldalukra. Én igen.... hogy fussak utánad. és amikor jóllakottan. Camille.. de. 295 . ragadd meg a nyakamat. vagy mi? Persze. megjegyeztem. grrr. igyunk.. – Igazán? – Igen. nem fogok beléd szeretni. hogy nem! – Ó! Egészen megijesztettél! Már annyi hülyeséget csináltunk mind a ketten! – Igen. De még a közelében sem járunk. – Engem rajzolsz? – Igen.– Hrrr. fogjuk meg egymás kezét.. jól mondod. Ne szeressünk egymásba. – De igen. Keféljünk.. letette a poharat.

Ötödik rész 296 .

megint eljött az első vázlatok ideje? Figyelmesek voltak egymáshoz. Párizs: 300 homlokzat kíváncsiaknak és Párizs teaszalonjainak útikalauza. szeptember 10. Köszönöm. van itt maguknak valami! A képeslapot Côtes-d'Armorban adták fel.. a macskák és az emberi nyomorúság csodálatos festője egy fa alatt nyugszik. és csendben ismerkedtek a helyzettel. kicsi Paulette-em? Egy éjszakai bárba? – Huhu! Paulette! – Menjünk haza. a dolgok körvonalai határozottabb lettek. és egymás hátát simogatva gyengéd dolgokat súgtak egymásnak. 297 . A papagájoknak még túl hideg volt odakint. Philibert három könyvet ajándékozott nekik: A rejtett és szokatlan Párizs. óvatosan elnyúltak. Camille megfordította a képeslapot. ragyogóbb és vidámabb lett. az evés még mindig okoz nehézségeket. ahol aznap Maurice Utrillo és Eugène Boudin társaságában uzsonnáztak Marcel Aymé sírján. Az egyikük ágyától a másikuk matracáig vándoroltak. és minden megváltozott. Pikou levetette a kabátkáját... Franck elveszítette az étvágyát. Mintha minden közelebb került volna. Újrakezdődött az inaskodás. és Perreira asszony kirakta a virágcserepeit.1 Semmi nem változott. ahol Art Nouveau épületek nyúltak az égbe. a temető délkeleti szögletében. Párizs megszépült. de végül az is helyrejön majd.. A lapot becsúsztatta a füzetébe. Idézet kezdete: Ami a torkomban volt. minden elveszítette a fontosságát. hé. ugye? – Miért viszel mindig a halottakhoz? – Tessék? – . és e könyveknek köszönhetően Camille végre felemelte a tekintetét. és az egész világ könnyebbnek tűnt. 1889. és megpillantotta Van Gogh lázas arcát. A Monoprix sokat veszített a varázsából. a temető délkeleti szögletében. Perreira asszony valamelyik reggel Camille után kiabált: – Hé. és többé egy rossz szót sem szólt a negyedükről. Idézet vége. – Théophile Alexandre Steinlen. Az emberek mosolyogtak. kicsit esetlenek. Camille a térdére ejtette az útikönyvet. Camille arca kiszínesedett. És a Beauséjour Boulevard orosz fakunyhóitól elvándoroltak a Buttes-Chaumont-on álló Muzaiáig. és mindig szemérmesen magukra húzták a lepedőt a heves ölelkezés előtt. kicsit ügyetlenek voltak. lassan feloldódik. közben érintették a Hôtel du Nord-t és a Saint-Vincent temetőt. Vajon csak a Mars-mező mikroklímája volt? Vagy az általános felmelegedés jele? Átmenetileg megszűnt a tömegvonzás? Semminek nem volt értelme. és megismételte: A macskák és az emberi nyomorúság csodálatos festője egy fa alatt nyugszik. Fáradt vagyok. – De hát hová akar menni. a beton felpuhult. Bájos jegyzet. Mivel egyikük sem akart meztelenül mutatkozni a másik előtt.

ha nem lett volna ott a tolószék? Vajon nem tette-e gyerekessé. a póréhagymák. Senki nem vehette el tőlük azt. Egyre jobban elfáradt és elnehezedett. Minden este átnéztem a Vilmorin katalógust. mert úgy gondolta.. hogy visszatérjen egy folyó partjára. másodszor. Ám amikor Paulette-tel könyvtárba mentek. és szomorú döntésre jutott. A Viroflay Szörnyetege. amikor összenéztek és megfogták egymás kezét az élet apró örömei között. Tudtad. És sírjon. Utána sóhajtva elrendezgette a Pandora-szelencéit. ahhoz végeredményben joga van. sem az orvosok. sem Philibert. mert túl nagy lendülettel dobta be a merítőhálót. annál jobban szerette. Ez a vacak valóságos detektor volt: mindig ki lehetett vele szűrni a szemét alakokat. hogy messziről is jöttek emberek. és ha a hálóingére vett kabátban akar sétálni menni. ahogyan mások a misekönyvüket lapozgatják. hogy megint nyolc éves legyen. amit ők ketten együtt átéltek. És minél többet rajzolta. és azt kiabálja: „Plébános úr! Plébános úr!”. ha nem akar többé a jelen iránt érdeklődni. mert nem volt szokása. az a földi pokol lenne az összes kis ministránsgyerek számára. hogy öltözzön fel rendesen. Ha Paulette nem akarja kezeltetni magát. és az a vacak beleakadt a reverendája egyik gombjába. akik ezer mérföldnyire voltak attól. – És milyen sárgarépát? – Természetesen a Palaiseau-t! – És spenótot? – Hú. a mamájáról. lerajzolta. akik soha nem tudtak volna megakadályozni egy idős embert abban. hogy gyorsabban mehessenek? Valószínűleg. vagy a kertjéről. Imádtam. belemerült az orvosi szaklapokba és szakkönyvekbe. de most már állandóan harcolnia kellett azért.. Camille nem akart tudomást venni róla. hogy megcsodálják a kertemet? Camille a fényre ültette.. a szüreti estékről.. és beszélgessen vele. és akkor újra megvillan a fény opálosan zavaros szemében. arról a napról. Ő ugyan nem fogja ilyesmivel gyötörni. hogy erről Francknak kell Paulette-et meggyőznie. amikor a plébános úr majdnem belefulladt a Louère-be. és a sofőr pofákat vágott. olykor csupán egyetlen választ akart kicsikarni belőle.Aznap végül egy taxiban kötöttek ki. – De hogy emlékezhet ezekre a nevekre? – Még a vetőmagos zacskókra is emlékszem. Az nagyon jó termést hozott. és miközben hallgatta.. hogy felfogják a barátságuk esztelenségét. üljön bele. akkor csak beszéltesse bátran Paulette-et a múltjáról. és elszomorító dolgokat tudott meg a kisagy meszesedéséről és a többi Alzheimer-jellegű mókáról. és tölténydobozokról ábrándozott. de én a növényeket szerettem. – És milyen salátát termesztett? – A Május Királynőjét. először is. az engedékeny ifjú hölgy pedig nem akarta kényszeríteni rá. Paulette fáradt volt. mert ha a plébános elsüllyedne. amikor arra kérte. A makacs öreg hölgy nem volt hajlandó orvoshoz menni. Vajon jobban harcolt volna Paulette a talpon maradásért. Tulajdonképpen már nem is beszélgetésről volt szó. Annyi baj legyen.. ha nem akarja befejezni az ebédet.. Az az ő legelemibb joga. egye meg az ebédjét.. amikor meglátta a tolószéket. 298 . és a Nagy Lusta Szőkét. Senki nem vehette el tőlük ezt – sem Franck. és ha valakit zavarna a dolog. A férjem a Manufranceot olvasta.

.. milyen sokat segített a szegény emberen. És én ezt nagyon furcsának találtam. sejtheted. hanem az anyját hívta.. akkor kezdtem elveszíteni a hitemet.– Én odadobtam neki a rózsafüzéremet. mert félelmében nem Istenhez könyörgött.. 299 . Azt hiszem.

– Mit tegyünk? Erővel vegyük rá.. amiről beszélek. hogy fütyülsz arra. – Aggódom Paulette-ért.. hogy menjen el orvoshoz? – Azt hiszem.2 – Franck! – Mmmm. 300 . Látom. – Tudom. – Oké. eladom a motoromat.

hogy egy finom ebédet főzhessek.. Mindezt megöntözzük Christopher barátom burgundijával. Elcserélte a grilles fiú puffogós Golfjára. és a következő vasárnap úgy intézte..3 Végül nem adta el. hogy marhabordát zöldségkörettel. de óvakodott ezt kimutatni. és szép nyugodtan kijelentette: – Van egy szép autóm. Arra gondoltam. ma nincs kedvem. az a szemét Pikou ma reggel már kétszer is megkeresztelte.. – De igen! Jól látom én. 301 . a tolószék összecsukva a csomagtartóban. mint a házbeli burzsujoknak.. akár egy öreg teknősbéka... Csak ennyit akartam mondani. És desszertnek talán epret. és már tankoltam is. kár itthon maradni. Letette a csészét.. – Nem.. én. és amit véghezvittek. hanem a sietség miatt. rendben? – És a munkád? – kérdezte Philibert. – Talán tesztek rá? – Nem. hogy tesztek rá. De ha ez nem elég vonzó. De Franck nem jött zavarba: – Hé! Párizslakók! Jelentem: itt a tavasz! – Igazán? Kicsit lagymatag ma a közönség. kinyújtotta ráncos. de nem a kisagya. hogy reggel mind a hárman Paulette ágya körül üljenek. Azon a héten nagyon elkeseredett. – A csodálatos vasdobozoddal? Franck ivott egy korty kávét. Amit kimondtak.. és vehetnénk valamit. – Nem mész dolgozni? – kérdezte Paulette. ha szép... Paulette.. Odalépett az ablakhoz: – De nem csak úgy összevissza beszélek. csak valami egyszerű dolgot. és bámulni. Majd meglátjuk. Paulette kiesett az ágyából.. öreg nyakát a páncéljából: – Mit mondtál? – Ó. és felemelte a tálcát: – Na gyerünk. aki a titokzatos könyvei között él.. Szerencsére aznap szép volt az idő. csipkedjétek magatokat. és utána szundikálunk egyet a napon. akik már hetek óta elveszítették az időérzéküket. amikor van egy szép vidéki házunk. de csak akkor. jó? Különben sütök egy almatortát... hogy bármilyen visszhangot kivált egy férfiból. Még a borsót is meg kell pucolnom.. megállhatnánk az Azay piacon.. – Dolgozom én eleget. és a két nőből. ott vár minket a kapu előtt. fiatalok. Franck remélte. Azt mondom. visszafekszem aludni. Vagyis. nem? – És mivel megyünk? – viccelődött Camille. Mondjátok csak.. azt minden hétvégén megismételték. véghezvitték. és ha hajlandóak vagytok sietni egy kicsit. nem.. hogy kóvályognak a kínaiak a Mars-mezőn. nem tegnap volt a tavasz első napja? Azok hárman zavarba jöttek.

Néha azonban mégsem. ám az egész mégsem sikerülhet. Camille. hogy az ő ügyük bármikor tönkremehet. Szomorú. rajzokkal és jóleső fáradtsággal. de így volt. és ilyenkor a két hárpia egyetlen buta és fegyvertelen nővé olvadt össze. és egyre erősebben szorította Camille karját. Paulette újjáéledt. hogy olyan együgyű szavakat ki merjen ejteni az ember. véssük a fák kérgébe a nevünket. és hétfő este jöttek haza. szedjük le az élet rózsáit. de a legmegdöbbentőbb utána következett. Nem volt kedve olyan messzire gondolni. és ilyenkor szembe tudott nézni a dolgokkal.. Néha Francknak sikerült őt csőbe húznia. az csodálatos volt.Mint minden burzsuj – csakhogy a házbeli burzsujokhoz képest egy nappal elcsúszva –. amint nekiindult. Néha sikerült kiegyensúlyoznia a mérleget. Mint például ma.. most egy kicsit gyalogolnod kell. ezt a kihúzott derekat. mint öröm vagy üdvözült boldogság. Vagyis. a lopva megrebbenő csipkefüggönyök felé forduló fejet. Ezt látni kellett ahhoz. cseréljük ki a HIV tesztünket és ne törődjünk többé vele.. fedezzük fel magunkat. a karjuk tele élelmiszerrel. Hagyjuk! Egyszerűen képtelen volt kibékíteni egymással az önfeledt és a lesben álló Camille-t.. itt a házam. – Nézd csak. Ez ő. zárjuk kulcsra az ajtókat. a fiatal lány karjába kapaszkodó kis öregasszonyt a vattabéléses házicipőjében. satöbbi. és hallani kellett a kertek és a kapubejárók állapotáról szóló hibátlan elemzéseit. hogy lassan elmerüljön az iszapos vízben. Az az ötlet az autóval. Egyre gyorsabban ment.. a piacozás és a többi nem volt rossz. és az emlékekkel meg a langyos kátrány illatával lassan visszatért arcába a vér. Túl sok köztük a különbség. aki hónapok óta távolodott már a parttól. – Nagyi. 302 . nagyobbakat lépett. túl sok. vasárnap reggel nagyon korán keltek. Legyünk vidámak. Zseniális húzás.. nehogy elessen. Az egyik mindig összevont szemöldökkel figyelte a másikat. Camille-t néha elöntötte a tisztánlátási láz. virágokkal. szenvedjünk egy kicsit. Amit Franck-kal átélt. tépdessük le a margaréta szirmait. először nagyon óvatosan. őt. a szieszta. Mert látni kellett volna őt. Ezt a hirtelen felragyogó arcot. de tudta. őrültek. majd felvetette a fejét. Mi közben kinyitjuk a házat. Gyalog kell megérkezned Camille-lal.

amelyet azóta rajzolgatott. az ő kis menedéke a szirtfokon. – Hogy mondod? Igen. az epret. előbb a kertjét akarta látni.. Micsoda bánat! Minden tönkrement! Mindent benőttek a gyomok! És épp ebben az időszakban kellene elvetni a magokat! A káposztát. és hamiskásan mórikálja magát. és csak a gyomok tenyésznek benne! Micsoda bánat! Szerencse. Paulette háza béka volt. – Hé? Mi van veled? – Ez. mint az enyém. Paulette nem volt hajlandó bemenni a házba. ott! Camille.4 Camille megdermedt. aki azt kérdezte: – Nézzen meg alaposan. Itt ez a jó. kedvesem! Erre a törtető nőszemély úgy felbosszankodott. a póréhagymát. a sziklafalhoz tapadó kék házacskája. köpcös kis asszonyság volt. Az ő képzeletbeli kis háza. Hol vannak a nárciszok? Á. Kis vasúti őrbódé. hajolj közelebb. Lesütött szemmel teszi a szerényet. ilyen patkója biztosan nincs Agnès Sorelnek és a Poitiers-is dámáknak! Paulette háza létezett. nézd ezt a rendetlenséget! Semmi sincs megnyírva. miközben csak úgy árad belőle az önteltség és az elégedettség. És mondja meg. megvannak! Es a krókuszaim? Nézd.. – Olyan. az ő háza. – Egyáltalán nem? És a koszorúpárkányom? Egy barátom faragta! – Még csak meg sem közelíti. mint egy kövér ökör. Barbie kempingautója. nem a meudoni. ahol a szülei ölték egymást. amely versenyre akart kelni Chambord-ral és Chenonceaux-val. ahová elrejtőzhetett a csirkéivel és a fémdobozaival.. hogy a virágokhoz egy kicsit még korán van. – Mi is a nevük? 303 . igazán? És a két tetőablakom? Azok igazán szépek. ugye? – Még mit nem! – Ó. hogy a testét beborította vadszőlővel. amely kiemeli az ajtókereteket és az ablakkereteket. milyen szépek! Már nem látom őket. és egészen odáig ment. amely olyan nagyra akar nőni. zsíros föld. az a hely. afrikai farmja. Az ő kis Polly Pocketje. Paulette háza szögletes.. nővérem. hiú és büszke kis parasztasszony. Ez a maga háza? – De még mennyire! Ó.. a répát. hogy vannak virágaim is! Az igaz. csorba virágládákkal kendőzte magát. Egy nagyságról álmodó. ez már majdnem hasonló. hogy még egy lópatkót is szögezett az ajtó fölé. nézd. a faragott kő ablakkeretükkel! – Egyáltalán nem. de ott kell lenniük valahol! – Azok a kis kékek? – Igen.. hanem az. micsoda nyomorúság. Úgy ám. amióta egyáltalán filctollat tudott venni a kezébe. ennyi már elég lesz? A palatetőm ezzel a fehér tufával. aki felhúzott vállal és csípőre vágott kézzel fogadja az embert.

– Megcsinálod? – Persze! Sokkal szorgalmasabb és tanulékonyabb leszek. A feketerigó gurgulázik.– Fürtös gyöngyike.. feketerigó... milyen csalit hoztál. gyere. ma mégis inkább nyulat sütök! Kihozták a székeket. – Hát. elviszlek pecázni. kart karba öltve elindult a folyó felé. mint a konyhában. ki van itt! Franck állt a küszöbön. akik tönkreteszik a szép csendemet. n. hogy feketerigó! – Dehogy. Philibert nagy szemeket meresztett Camille-ra. aki csendben olvastam. tudod? Mert cseppet sem hülyék azok az állatok! De nem ám! 304 . amit csak akar! Beletúrt a zsákjába. Philou. a vörösbegy éneke pedig olyan. nem felejtette otthon a színeseket. mert nagyon fontos ám a csali. hogy megismerjem az összes dialektusukat. fiacskám. nem hinném. és kabátban piknikeztek. izé. mindig összegabalyítom a. Az volt anyám kedvenc virága! – Mindent ültetünk. – Camille. Nagyon jó. és a kis Filochard a kalózkendőjével. nagyi! Nézd. Franck nevetett. én meg elmagyarázom neked. hol az orsó a pecaboton. A desszertnél kigombolkoztak.. – Na. mi ez? De Paulette elaludt. beszélj nekem a szerelmedről. ha így állunk. – Nézd csak.. mondd meg szépen Franck bácsinak. rengeteg időm volt.. És ez. mi ez? – Két pingvin.. h... gyere Philoukám. és beszívták a jó vidéki napfényt. esküszöm neked.. hogy is hallhattad volna? Miközben nekem... az egyik kezében nagy kés. – És szagos bükkönyt is! Azt is ültessünk. ez csalogány! – Feketerigó! – Csalogány! A kurva életbe. Gyere. nem én voltam! Én egy szót sem szóltam! – Nem. – Mi baj? – Szét kéne ültetni őket! – Semmi baj! Majd holnap megcsináljuk! Elmagyarázza nekem. – Gyere csak... hanem a kisujjam! És a hosszú Croquignol a csokornyakkendőjével és a monoklijával. mint a lehulló esőcseppek zaja. nem ő volt.. hogy gurgulázik! Mint Pavarotti beéneklés közben. és. kinyújtották a lábukat. Franck és Philibert veszekedtek: – Mondom..hogy túl tehetséges lennék. ez az én otthonom! Csak megismerem! – Ne szédíts – sóhajtott fel Philibert – te állandóan csak a kismotorjaidat bütykölted. A madarak énekeltek. – felnyögött. – Oké. Kitolták a tolószéket a napra.. és Philibert beültette Paulette-et. hátradőltek a széken.. A túl sok érzelem kifárasztotta. – Nagyi. – Azt hiszem. Camille felháborodottan védekezett: – Hé. Ó. a másikban egy macska. Hallgasd.

Olyan arasznyi.. Csupa öreg házacska. ami elfoglalja az összes helyet! És a budi a kertben! Hogy képes itt egy gyerek kibontakozni? Hogy csináltad? Hogy sikerült lelépned innen? – Téged kerestelek. nem. soha nem hitte volna el. mosakodjon meg. – Hm.. hogy ezt hagyjuk. 305 . hogy rövidlátó vagyok. – Te beszélted meg magaddal. – És most mit rajzolsz? – A Bolondot és a Lovagot. és aztán egyik napról a másikra: hopp a sütőrácsra... Camille pedig Franck gyerekkori ágyában.. Ó.. és a sparhelt.. csupa öreg emberrel az ablakban. és hogy itt fognak együtt feküdni ebben a sárgaréz ágyban. de bizonyíték arra. sokkal kevésbé szép lányokról ábrándozva.. a pattanásaival. mint az unokatestvéreid: a házasság előtt szó sem lehet róla! Igen.. Philibert tüzet rakott. ha Camille aludna a nagy ágyban. Még csak nem is falu. hogy nem volt előre levajazva ez a dolog. ahol valaha ott volt a lyuk. Nem lesz se túl kényelmes. Olyan sokat unatkozott ebben a szobában! És olyan sokat szenvedett! Ha valaki akkoriban azt mondja neki. Csupa hülyeségre... – Camille! – Igen? – Miért rajzolsz állandóan? – Mert semmi máshoz nem értek. Camille lerajzolta a sakkozó fiúkat.Amikor Paulette felébredt. az már biztos.. – Hát. hogy felmelegedjék egy kicsit.. – Lehet.. Elhatározták. Franck tiltakozott: – Nem. Ez semmi. a nagy lábával és a bronz lámpabúrával... és Camille rávette őt... de ennyire azért mégsem. se túl romantikus.. az élet furcsa szakácsnő! Éveket töltesz a hidegkamrában. kisfiam! – Mire gondolsz? – kérdezte Camille. hogy az élet mégiscsak derék kislány. izé. Mosolyogva néztek rá. Beharapta a száját. Megbeszéltük. – tiltakozott Philibert – nem lenne jobb... Ez igazán nem volt ésszerű.. Camille a szobámban alszik. mint ő. Jól vagy? – Nem tudom elhinni... A futballistákat ábrázoló poszterei és a crossmotoros kupái alatt. Ő. hogy a fiúk alszanak a kinyithatós ágyon. hogy itt nőttél fel! – Miért. Olyanok vagyunk. Paulette hamar lefeküdt. És ez a ház is. mert Camille-lal akart aludni a gyerekkori ágyában. Soha nem láttam még ilyen konyhát.. Franck megfőzte a vacsorát. – Semmire.. Lapozzunk.... amelyben gyerekkorában majdnem belezuhant.. Nem. – Állj... bejárták a tanyát a tolókocsival.. Ahol semmi sem változott az ötvenes évek óta... hogy egy napon hercegnőt hoz majd ide. és ahol a farkát verte.

. 306 . – De igen. Legalábbis semmi érdekes. Ez volt a szerencsém. esküszöm. – Te nem fogsz meghalni. hogy nem hagyom. nem ám! – És hogy vagy képes Párizsban élni? – Nem élek. Olyan aranyosnak talállak! – Azt szeretném. mert. amit akar. és jó erősen a füléhez húzta a fejét. Állandóan kint voltam. Mindig ugyanez történik. – Tudod jól. ha valami másnak találnál. – Mindig elégedetlenkedsz! – Te hányat akarsz? – Tessék? – Gyereket! – Hé! – dühöngött Camille. te is átélted ugyanezt.– Na. ha meghalok. – Tényleg. Ezért kell egy rakás gyereket csinálni! Meg aztán tudod. hogy feltétlenül velem! – Nem akarok gyereket! – Tényleg? – Franck elszomorodott. – És errefelé nincs munka? – Nincs. ez akkor is csalogány.. Egy gyerek.... – Na. hogy egyedül maradjon. és minden semmiségen elsírom magam. ugye. Min mosolyogsz? – Semmin. – És miért? – Azért. Csak az a különbség. most mi van? – Semmi. Még közelebb húzta magához. és az angyalok nem halnak meg soha.. És mondhat Philou. – Most direkt csinálod? – Figyelj. pecabotja és csúzlija... – Igazad van. Franck megragadta Camille nyakát. mondd meg! – Nem. hogy autók között nőjenek fel. Elmosolyodott a könnyei között: – Na. Camille elsírta magát. hogy nem vagyok angyal.. akinek nincs egy pár csizmája. Mert te angyal vagy. csak úgy kérdezem. De ha egyszer gyerekeim lesznek.. mondd meg nekem! Nem árulom el senkinek! – Mert nem akarom.. Tudom.. Csak mindjárt menstruálni fogok.. Mindenem fáj. hogy nekem ott volt a természet is.. nem is igazi gyerek. – Na. mert a nagypapám mondta nekem. hogyan csináltam. és ő mindent tudott! Neki aztán nem volt szüksége madárcsalogató sípra. nem arra gondoltam.

– Miért? – Talán az anyám miatt. Csak rosszat tett veled. Semmivel sem tartozol neki. 307 . Ne legyél mazochista. Nem akarok erről beszélni! – Oké. Szülőnek lenni nem túl nehéz. Erre azt mondod majd. – Persze. hogy találkozz a húgoddal...5 Némán. Csak utána lesz bonyolult a dolog. – Stop. tudom. még rosszabb.. ha már egyszer van egy húgod... Egyszer gondoltam rá..... – Megharagudtál? – Nem. – Nem. csak még valami. – Nem.. Nem tartozom neki semmivel. hogy a szar életem miatt vagyok ilyen. ugye tudod? – Dehogyisnem tartozom! – Dehogyis tartozol! Ha az ember szülei rosszul viselkednek. hogy azt mondhassam neked: az ember nem köteles szeretni a szüleit.. mert a szülei.. kicsit kényelmetlenül. mint valami darab szar. de velem más a helyzet. összefonódva feküdtek a sötétben. De éppen azért éltem át ezt az egészet. ennyi. – Bocsáss meg! – Igazad van. – Igen. Igazán nem érdemli meg ezt az áldozatot. Csak ennyit akarok mondani. Milyen állapotban jössz vissza mindig. nem muszáj őket szeretnie! – Dehogynem! – De miért? – Hát éppen azért. amikor vele találkozol! Szörnyű! Az arcod egészen. ami nem megy a fejembe... de aztán nem mertem.. De nem akadályozhatja meg. Nem vagy köteles szeretni. hogy megdugják egy parkolóban.. – Ez hülyeség! Találkoznod kell vele! – Miért? – Csak! Szuper lehet. A te anyád mégiscsak törődött veled. ha úgy viselkednek. – Pfff.. amikor Franck kibökte: – Van valami. ha van egy húga az embernek! Én bármit odaaadtam volna egy bratyóért! Bármit! Még a bicajomat is! Még a titkos horgászhelyeimet is! Még a speciális Flipper golyóimat is! Tudod... oké. – Micsoda? – Van egy húgod. A te helyzeted más. mert hagyta. egy pár pofon. – Igen.. – Miért nem keresed meg? – Nem tudom. mint a dalban.. nem? – Igen.... – Hagyd már az anyádat. Én például nem fogok szeretni egy nőt csak azért. elég csak dugni egyet... Egy pár kesztyű. és igazad lesz.

bedobni egy árokba és befedni mésszel – csodálatos komposzt lesz belőle.. Az nagyon szép virág. és néha elugrott Renéhez is. – Á! Nem értetek ti semmit! – Ki az az Ariette? – kérdezte Paulette Camille-tól.. Mindegyiküknek meg kellett valamire tanítania a többieket. mintha az ég dörögne: – Hallgassátok csak! – kiabálta a fészerből. Már harminckét napja élt motor nélkül. ahol a motort szerelte. Neeem.” – Őrületes. azzal járt a piacra.durr. átadni valamit a saját tudásából.. A kávé után ő aludt el a nyugágyban. Egészen könnyű..6 Másnap Camille Paulette instrukcióit követve kertészkedett. Utána össze kell törni a bogarakat. Ide erősebb. De többnyire vele. hogyan kell megszabadulni a cserebogaraktól: – Korán reggel. Philibert kiült a kertbe és írt. – Nem ismerem... Philibert-ből nagyszerű tanár lehetett volna. Nem bír ki még egy ilyen éjszakát. Ez a motor öreg és ronda volt... – Ariette Davidson. de még mindig nem értette. hogy fájt a háta! A következő alkalomra hozni fog egy matracot. nem. Egy csodálatos énekesnő. Philibert-rel vagy nélküle. életképesebb növények kellenek. és nem fűztek megjegyzést a dologhoz. meg kell rázni a fákat és póznával megütögetni az ágakat. Franck a kövér Titi nővére kollégájának a sógorán keresztül szerzett egy öreg motort. amikor még meg vannak dermedve az éjszakai hidegtől.. mi hetenként csak egyszer jövünk. Philibert kitalált egy játékot az utazáshoz. Csillagfürt. lángvirág. – Nem! Ilyesmit nem lehet ideültetni! Gondolj bele. Ó. de azért nem szabad érte agyalágyult veszélyeket vállalnia..drrr. Camille – és ezt előre tudta – hamarosan szenvedélyes kertész lett.... ha akarod. Az élet derék kislány.. hogy bírja ki egyáltalán. Franck pedig csodálatos salátát készített nekik. Az egyik alkalommal Paulette elmesélte. De nehogy fedetlen fejjel csináljátok! Egy másik alkalommal Franck feldarabolt egy marhát: 308 . amit éppen csinált. „Durr. a földre meg egy vásznat kell teríteni. és mozdulatlanul tapadnak a levelekhez. Minden hétvégén visszajöttek. Cosmos. és akkor össze lehet gyűjteni őket. Ó.. – Hallgassátok ezt a csodát! A többiek erre lustán felnéztek a virágágyásból vagy a könyvükből.. mint egy Harley! A másik három visszafordult ahhoz. Néha Paulette fogta vissza a lendületét. mi? Tisztára olyan.. amikor éppen nem főzött.. de a kipufogója akkorákat szólt. tetszene neked.

aki valóságos áldást jelentett a kor mezőgazdaságának. A harmadrendű darabok: a szegy. Mantegnát. biztos kihagytam egy csomót! – És nem akarsz valamit mondani bármelyikükről? – Nem. amit Leonardo Loredan dózséról festett. Mindenhol. Degas-t. Vuillard-t. – A festészeti mozgalmakról. a 2003-as Enduro magazinok mögött. Tiepolót. Henrik Pauban született 1553-ban.. a lábszár. Turnert. da Vincit.. Hirosigét. amelyről Henrik nem is tudta. De azt már fontos megjegyezni. mert képzelem... A másodrendű darabok: a fekete pecsenye.. a lapocka. a puha hátszín. hogy mennyire nem érdekel titeket.. hogy megússza Szent Bertalan éjszakáját. – Mondd el nekünk.. hogy becsaplak titeket. a fehérpecsenye. Henrikről semmi más nem jutott az eszükbe. – IV. – És mi a kedvenc korszakod? – A reneszánsz. Csu Tát... Monet-t. az elsőrendű darabok: a borjúdió. Antoine de Bourbon és Jeanne d’Abert fia volt – zárójelben megjegyzem. 1594-ben szentelték fel Chartres-ban. a fenébe. kiket szeretsz. mert.kérte Paulette. köszönjük! – viccelődött Philibert – Nem is lehettél volna tömörebb! Akik esetleg többet akarnak tudni a témáról. és a híres farka. Piero della Francescát. Őt miért szereted? – Azért a portréért.. akiknek IV. amit a parasztok fazekába szánt. Velasquezt. a korszakokról. vagy ha akarod. és ekkor tért vissza Párizsba. hogy ez a Jeanne egyik távoli rokonom volt –.. Boscht. – Miért? – Hát. Minden. Túlságosan félnék.. a saját eszközeidről! – Nem. én nem tudok ezekről beszélni. a vesepecsenye.. Szörnyű.. Valois Margitot. A kálvinista párt vezetője volt. Nem időrendben: Rembrandtot.. Nem tudom. Dürert. Ziemet. aki rendbehozta az állam pénzügyeit. Poussint. Most kihagyom a számtalan csatáját. Corot-t. a rostélyos. egyet mindig elfelejtek! Philibert kiegészítő órákat adott az istenteleneknek. hogy nincs benne csont. Minden szép volt. hogy Élie Faure Művészettörténete a toalettünkben található. – Hát. Chardint. az anyám távoli unokatestvérét. de megtagadta a protestantizmusát. a két Holbeint. Giottót. abban sem vagyok biztos. Bonnard-t. Goyát. hogy – mások között – két igazán nagy ember is dolgozott mellette: Maximilien de Béthune. Manet-t. Nagyon népszerű volt. a híres képekről. Van Eycket. és Olivier de Serres. csak a tyúk. Nézzük Bellint. Tintorettót. 1572-ben feleségül vette II. Vallottont. azoknak megsúgom. Henrik lányát. – Minden micsoda? – Minden. Csak Camille nem akart mesélni semmit. Sully hercege.. Constable-ot.. – Nagyszerű. meg a gyilkosának. Delacroix-t. – Például. – Miért? 309 . Makacsul hajtogatta: – De én nem tudok semmi. Gauguint. Bellint. Az 1598-ben aláírt Nantes-is Ediktummal helyreállította a vallási békét. – Mesélj nekünk festőkről! – bátorították a többiek. a fartő. Ravaillac-nak a neve.. és amiben hiszek.. és 1610-ben halt meg Párizsban.– Oké. Boningtont. Cézanne-t. La Tourt. – Festőket? – Igen.

hogy.. Mivel valószínűleg mindenki talált a szövegben valamit. biztos. amikor már mind fáradtak és morcosak voltak.. egy csodálatos grafikustól való. arra sem méltó. egyszerűen elképesztő! – Ez minden? Azon kívül. Nem akarunk kényszeríteni. „Egy pont. – Na jól van.. a város szürkesége és az istállójába visszatérő csorda agresszivitása között Camille lassan elmondta a következő szavakat: Hatéves korom óta az volt a rögeszmém. ellenőrizzék. az út hátralévő részét csendben töltötték el. a bolond öreg festő. Nem... de. hogy mi mindent csinált. ez csak játék. és amikor száztíz éves leszek. mint én..” – ismételte Camille. hogy Camille szégyenkezve hajtotta le a fejét ekkora tudás előtt! Az egyik hazafelé tartó úton. és megnézni ezt a képet.. 310 . Ötvenéves koromra végtelenül sok rajzot kibocsátottam már a kezem alól. tarajos szegélyű hullámot! Hát ő. amit hetvenéves korom előtt alkottam. százéves koromban a csoda fokára érkezem. Írtam hetvenöt éves koromban. a Saint-Arnoult utáni fizetőállomásnál. mit hagytam ki! – lelkendezett Franck – Hát persze. én.. egy ipari telep és vásártelep között. És az unalmas külvárosi szürkületben.. Ami a borjúbecsinálthoz kell! Naná. a fák. – Aha! Tudom már. Ismeritek azt a hullámot? És a Fudzsi hegyet? Na. hogy megtartom-e a szavam.. ha jól emlékszem. az állatok. aminek a birtokában vagyok! Ráadásul már évek óta kívülről fújom. Koncentrálok. Ebből következik. ha úgy jobban tetszik. Hogy. akik ugyanolyan sokáig élnek majd. egy vonal–.. akit imádok. Camille váratlanul felkiáltott: – Megtaláltam! – Mit? – A tudásomat! Az egyetlen tudást.. El kell menni Londonba. a rajzaimon minden – egy pont. a marhanyak! Vagy gallér. egy vonal. de mindaz. hallgatunk! – Hokuszaitól. kilencvenéves koromban behatolok majd a dolgok igazi misztériumába. minden élni fog. Hokuszai.. és akkor az ember biztosan tudja. amivel saját malmát hajthatta. hogy „igazi csoda!”... Hatvanhárom éves koromban értettem meg szép lassan az igazi természet. – Gyerünk. hogy megszámolják. hogy nyolcvanéves koromra valószínűleg még jobban előre haladok.– Nem tudom. Ő igazi csoda! Ha tudnátok. hogy ismeritek! A türkizkék. a National Gallerybe. nem akarsz mondani róla még valamit? – De. minden élni fog. Kérem azokat. nincs kedvem a nyakatokba önteni a lila hülyeségeimet. hogy a tárgyak formáját rajzolom.. Hogy. a madarak és a bogarak szerkezetét. Philibert-ék végül feladták.....

mint Philibert.. és... hol a whiskys üveg? Képtelenség megtalálni. kérem. Philibert ideges volt. – Nagyszerű! Nem óhajt esetleg még egy kis gyümölcssalátát? – Köszönöm. – És ön? Camille Philibert felé fordult. – Művész – felelte helyette Philibert. és értesítse az édesanyját... bocsánat! – Nem tesz semmit.. éppen fölötte... – És. Az én nevem Fauque. nem tudja véletlenül. – Ó. a szülei pedig nemcsak őt magázták. – Á. vagyis.. – Fauque? Hogy ez milyen festői! Valaha én is ismertem egy Fauque-ot. A márki és a márkiné rengeteg kérdést feltettek nekik. megérkezett.. például ilyenek: – És mit csinál az édesapja? – Meghalt. Félt. Élisabeth Fauque. És ugyanabban az épületben lakik. nemdebár? – Igen.. hanem egymást is... tehát.7 Húsvétra meghívták őket a kastélyba. Ön szakács. – Akkor tehát ön egy kis Roulier de Mortemart! Camille pánikba esett: – Hát. Azt hiszem. mondhatom! Nem rokona esetleg? – Hát. – Hogy ez milyen festői. – Jó napot. de nemigen várták meg a válaszaikat.. – Nos. hogy sokat veszít a tekintélyéből a barátai szemében. Ráadásul meglehetősen kényes kérdések voltak. Marie. Egy egész konvoj angyal szállt át a faburkolatú étkezőn. menjen. – Művész? Hogy ez milyen festői! És. abból is él? – Igen. – Talán könyörögjön szent Antalhoz... Nem. MarieLaurence. kedvesem! A vacsora fárasztó volt. Nagyon derék ember volt.. 311 . Magázta a szüleit.. Az ön édesapja? – Nem ismertem. nem. nemde? – Igen.. apám. fiam? Isabelle. Camille lázasan kutatott a winchesterén a nagyvilági tudása után... Előszedett minden nevet az anyakönyvi kivonatából: – Camille..

vizesárokkal. – Hagyja az iróniát. ahogy elbiggyeszti azt a keskeny száját? „Még mindig a képeslapokban utazik. amikor rájött. mindhiába. ahol a környék összes állata ott trónolt szalmával kitömve. és szomorúan csóválta meg a fejét. – Hogy mondta? – Saint-Exupéry. arra mindenkinek van pénze.. hogy átadod az örökséget a kölykeidnek. nem értem! – Na. 312 . Camille közben már ágyba fektette Paulette-et. a fenébe is! Drámai! Vajon mit jelent az. a folyosón megveregette egy szalmával kitömött vaddisznó lábát. és kristálykancsóban szolgálni fel a lőrét.. vajon hogy kerül a csizma a márkiék hímzett abroszos asztalára. hogy ezermilliárd kilométerre fog aludni az ő drága hercegnőitől. Ezúttal Philou töltötte be a pofozóbábu szerepét. a legszívesebben belevágtam volna a pofájába! Az én Philoum egy isten. de nekem ez nem jön össze. még egy kurva páva is. te lúzer”? Esküszöm. apám. – Ez igazán mulatságos lehet! – Azért nem ajánlanám önnek. A Leader Price-ból volt! Gondoltad volna? Egy ilyen kastélyban lakni.. fiam?”. mint ezt önnek annyiszor elmondtam. hogy beszélt ez az alak én kis Philoummal? Látod magad előtt.. az számukra nyilván éppen olyan nagy modortalanságnak tűnik. amivel azt akarja mondani: „fiam. – Nem. ők nem ebből a szempontból nézik a dolgokat. és nagyon rosszul érezte magát. azért nem olyan drámai az egész! – De igen. és műtejszínhabot nyomni a vendégek gyümölcssalátájára. Negyven éven át szolgálta ki a hasonszőrű embereket. hogy bolti gyümölcssalátát szolgálj fel a vendégeidnek. két emelettel feljebb. a legcsodálatosabb emberi lény.. kristálycsillárral. még csak nem is jó gyümölcssalátát! Láttam az üres dobozt a kukában. – A fenébe. egy évig rendesen kajálhatnának! – Azt hiszem. mint a te szemedben az. mint egy újdonsült férj”. ez a hülye pedig.. akivel valaha találkoztam. – Nos. visszajött. hogy akár egy darabot is eladjanak a családi fogpiszkálókból. nyugodj meg.. Amikor végül elhagyhatták a tengerszínű szalont. aki a fejére szarik. hogy nincs rá pénzük. – Igen. Az a gondolat. Márki úrnak szólíttatni magunkat a kapuőrrel.Paulette egész este ki sem nyitotta a száját. – A francba.. ezer hektárnyi földdel és a többi szarsággal. Ha az ötvenkét gyertyatartójukból egyet is eladnának. Franck a karjában vitte Pauletteet a szobájába. A kávézás is nagyon fárasztó volt. hogy egy finom omlettet készítsen! Nem értem. még Bambi is. drámai. súgta a fülébe. ha még arra sem vagy képes. és a Leader Price-ből kajálni? Ezt én nem értem. apám. egyáltalán nem értem! Nehéz ezüst evőeszközzel enni a szart. Az apa félrenyelte a kasucukorkáját. lehet hogy hülye vagyok. A Citadella. Elment. Saint-Ex. esküszöm. hogy kedvesen beszélj velük? Figyelted. fiam! Az irónia a lusta diák mulatsága. fiam? Még mindig képeslapokban utazik? – Még mindig. ez hihetetlen! Figyeltétek. apám. Azon tűnődött. milyen szart kajáltunk? Mi ez az őrület? Undorító volt! Soha nem mernék ilyesmit felszolgálni a vendégeimnek! Akkor inkább egy jó omlett vagy néhány finom szendvics! – Lehet. „Olyan vagyok.

Franck már vissza is jött a piacról... valószínűleg a 12. Hé. – De a húsvéti pástétomod receptjére csak emlékszel? – Persze! – Akkor nem lesz semmi baj. Mondja csak. Megmutatjuk ezeknek a bunkóknak. – Ráadásul egy emeleti lyukban kell aludnom. – Louis. és a szájuk szélét nyalogatva ültek le az asztalhoz.. Pony kisasszony házában! – Hol? – Nem. ha egy árvaházban találkozunk. századból! A társaság kiéhezve és jókedvűen jött vissza a templomból. – Ámen! – felelt rá izegve-mozogva a kamaszlányok sora. Franck és Camille rögtön fel is ugrottak. nagyi? – . és kiemelte az eszközt.. előre szólok. semmi! Egy konyhai szűrő-paszírozója? – Ott. különben még tömlöcbe vetnek! Másnap Marie-Laurance igencsak meglepődött. Marie-Laurance alig tért magához: – Istenem. és a láthatatlan személyzetét dirigálta. A pater familias megköszörülte a torkát: – Áldj meg minket. naggyon jól – énekelte Franck. kedves Márkiné! Minden naggyon jól van. – Igen.. – Tudod. hiszen Jézus is velük volt. – Ó! Hiszen ez csodálatos! – lelkendezett Franck. Ettől aztán elnémult az útszéli fickó.. és áldd meg ezt az ételt is. – És. amelynek hiányzott az egyik lába. – Minden nagyon rendben van. engem már nem tudsz használni sok mindenre. miközben lázasan nyitogatta a konyhaszekrényeket.. megyek is. jól van. amikor nyolc órakor lement a konyhába. – És melyik korszakból való? Ahogy így elnézem. hidd el! Lámpavasra az arisztokratákkal! Na. nincs véletlenül egy nagy párolóedénye? – Hogy mondja? – Nem.– A kurva életbe. Hopsz. barátom. majd én kézbe veszem az ebédet. ne káromkodj már ilyen rondán! – sopánkodott Paulette. biztos ebben? – nyugtalankodott a hitvese. semmi. és bla bla bla és adj kenyeret a szűkölködőknek. Uram. 313 .. és azokat is. de. a konyhaszekrényben.. naggyon jól. – A mai napon meg kell tisztelnünk ezt a csodálatos ételt – tette hozzá a márki. hozzon fel két üveggel Hubert bácsi borából! – Ó... – Akkor te velem maradsz. majd mi megetetjük őket. én nagyon szeretem! – És te. milyen egy jó ebéd! Mivel nekik hiányoznak az anyagi eszközeik. hogy holnap nem megyek el a misére! Miért is mondjak köszönetet? Mindannyian jobban jártunk volna.. akik készítették nekünk (Philou rákacsintott a kis kuktára). Már megint elfelejtkeztek az asztali áldásról. – Te elmész a misére? – Igen. és a báránybordám? – Betettem a mélyhűtőbe. – Maga csak pihenjen nyugodtan. kérem.

.. A nyitott lépcsőfeljáróban itták meg a kávét. és a hátát nekidöntötte szép kedvese lábának. Blanche. de ünnepélyes vagy. ha jól tudom. – A kis méregzsáknak a tűzhelynél. – Franck. de itt. utána sült bárányborda kakukkfüves párolt paradicsommal és cukkinival. hát nem érzed itt jól magad? – De. – Ez csak olyan szimbolikus izé volt! Hogy én rajtad pihenek. – Nem tudom. Talán tetvésszelek? – Igen. Camille a fejére tette a füzetét. majd megérkezett a húsvéti pástétom. Inkább Camille mellé telepedett. megélezem a késeimet... – Hú. hogy van egy kis időm. copyright by Paulette Lestafier.. A nyárfákkal szegett sétány végénél Philibert a homlokára csapott: – A teringettét! Elfelejtettem megemlíteni nekik! Az autóban semmi reakció. nem egy fodrász-szalonban vagyunk! Mennyei hollandi mártással megöntözött spárgát ettek. 314 . Franck gyakran volt a konyhában és Philibert segített neki felszolgálni. – Te mindent elajándékozol. Philibert-t pedig Blanche profiljával. lovagias fickónak meg a teremben. Valami ilyesmit akartam kifejezni. Blanche teleszórta őket aprófejű szegfűvel. Soha nem leszel gazdag. hogy itt mindent megtalálok hozzá. Biztos vagyok benne... – Apácafingocskák – vigyorgott Franck. Tökéletesek voltak. a magas. – Egyszerűen erősebb volt. Hú! Franck végre leült közéjük. édesem! – Micsodán? – Ezen. te meg dolgozhatsz mellettem.. nagyon. amelyekben nem játszott mindig dicsőséges szerepet. Elképesztő lenne. mire gondolsz. és furcsa vadásztörténeteket mesélt. és soha senki nem nevetett ilyen jóízűen. Ritkán volt bárki is ennyire boldog a nagy. majd beleült Philibert ölébe. amelyre mindenki rögtön rávetette magát. kihúzható asztalnál. – Akkor el kellene gondolkodnod rajta. Néhány pohár után a márki kioldotta a csokorra kötött nyakkendőjét. mint én. Ekkora hajtás után szívesen sodort volna egy jointot.. majd epertorta és erdei szamóca... – Ez micsoda? – kérdezte Camille a fűzfakosárra mutatva... és én elhalmozlak a csókjaimmal érte. Camille megajándékozta a családot a kastély akvarell-képével.. Lejjebb ment egy lépcsővel..... fejezze be a bátyja fésülgetését. – súgta Paulette Camille fülébe.. – Nem érdekel.– sóhajtotta Camille. – Mondd. Franck kézzel vert tejszínhabjával. Ahogy most vagyunk. nem tudtam magam megtartóztatni tőle. Na jó! Most. – Együtt kellene dolgozniuk. kedvesem! És ön. A tolószékkel körbejárták a birtokot. – Igen. Keresd meg a tetveimet.– Természetesen. és ömlengések nélkül váltak el egymástól...

– A te micsodáid? Esernyőtartóid? – Nem..– A teringettét! Elfelejtettem megemlíteni nekik! – Mit? – Micsodát? – Ó. Megint csend.... – Nem.. Az én es.. es. – Franck és Camille! – Tudjuk. – Az espereseid? – Nem. az én es.. – A te micsodáid? A francba! – Az én esküvőitanúimlenni? Az autó hirtelen megállt.. és Paulette belefejelt a fejtámlába.. semmit.. hogy először láttad nevetni az édesapád azóta. Csak egy apróság. Egyáltalán nem. tudjuk! Meg akarod köszönni nekünk. hogy a soissons-i kehely lezuhant... Jól van. es... – Akkor mi van? – Hajlandóak lennétek az én es.. 315 ..

– Hé... Franck felsóhajtott. barátom! – De. izé.. – Majd értesítelek titeket.. – Nekem meg egy kalapot! – tette hozzá Paulette.. Oké.. látom már. mit képzelsz! – Nekem meg egy ruhát! – tette hozzá Camille. hogy jegyesek vagytok? Philibert lehajtotta a fejét. Legalább van csajod? – Hogy csajom? – Philibert fel volt háborodva – Egy csaj! Micsoda méltatlan szó! Jegyesem.. – Na.. amikor már pontosabbat tudok. De azért ne az utolsó este szólj nekünk. 316 . rendben. – Még nem. Ő is tudja már? – Hogy mondod? – Ő is tudja már.8 Philibert nem volt hajlandó egyebet elárulni a dologról. mivel állunk szemben! Egy adag tiszta. szűretlen Philou-val. Nyugtass meg. hallod-e? Legyen időm venni egy szép öltönyt.. De izé..

tudod-e.9 Egyik este a Kessler-házaspár eljött vacsorára. és a ruhájához illő kis fejkendőt viselt.. hogy megint látlak! – Na. Függőben marad. biztos vagyok benne. Ez a jóember is meg van hatva. mert soha nem fogja befejezni. Még nem volt kész. mert négyre esküvőre vagyok hivatalos. Philibert pedig nagyon előkelően viselkedett. – Na. Mint minden. – Nem tudlak lerajzolni. néhány héttel korábban. amelyet Camille Paulette vidámságának. – Én mindig nagyon egyenesen tartom magam! Néhány kisebb vázlat után Camille letette a ceruzát. A haját a koponyája kétharmadáig epilálták. minden technikával és minden méretben. Annyi baj legyen. Ott van a szalonomban. Franck nem volt otthon. Szombat reggel történt. csak provokál. Mint a kettőjük lehetetlen barátsága. és magára aggatta az összes ékszerét. ami itt a földön elválasztja őket. de sietned kell. azt mondtam. egyenesen Camille szemébe nézett. El voltak képedve. A modellje soha többé nem fog visszajönni. Menni fog. Templom volt ez. Mamadou csodálatos volt. Paulette-et láthatták minden helyzetben. Philibert kopogott az ajtaján: – Camille! – Igen? – Megérkezett Sába királynője. Még a csengőt sem hallotta meg.. és csodálatos megvetéssel kijelentette: 317 . Tehát itt lakol? És itt is dolgozol? – Annyira örülök. megbánásának és az arcát olykor eltorzító emlékeknek emelt. Camille megmutatta nekik a műtermét. így. – Ne törődj vele – mondta Mathilde –. Annál jobb! Ez a vázlat mindig vele marad. A legszebb ruháját vette föl. hogy hívnak. Mathilde meg volt rendülve. Nem. Tartsd egyenesen magad. Csendben járták körbe a lakást. – Ó! Ez! Ez csodálatos! – Még nincs kész! – Ezt ne add másnak! Camille bólintott. hogy eljövök. lágyságának. Camille tudta jól. Camille le volt sújtva. Pierre bizakodóan nyilatkozott: – Ez nagyon jó! Nagyon jó! A tavalyi nyári kánikula óta az öregek nagyon divatba jöttek.. Mamadou felvetette a fejét. Le-sújt-va. gyerünk! Ne vesztegessük az időt! Camille kényelmes helyre ültette. Camille dolgozott.. amíg tudom. – Igaz. Ezt soha nem fogja Pierre-nek adni.

Camille nagyon szerette őt és mégsem szerette. még egy születésnapi bulin kívül. hogy megünnepeljék Franck egyik haverjának a harmincadik születésnapját. aki soha nem lesz képes rá. ahová mind a hárman elmentek. Philibert próbált. Kíváncsi volt. halljátok. felkínálta és mégsem adta oda magát. nem történt semmi különös. hogy meglássa a kis Boulit a „szép néger nő” karjában. és Franck napról-napra veszített az önbizalmából. A legtöbbször egyedül. egy bar-ra-kú-dát!. – Hé. amíg a lány elélvez. de az egyik dögletesen szomorú estén felvitt egy lányt. Igazán megpróbálta pedig. hogy Marie-Anastasie Bamundela M'Bayé soha többé nem jön el ebbe a negyedbe gyermekkori faluja. és harmadnap sem. a tolószék egyre koszosabb lett. Camille dolgozott. Diululu királynőjének öltözve. Camille egyetlen megjegyzést sem tett. aztán falnak fordult. Camille pontosan tudta. de nem hitt benne. Franck egy este nem aludt otthon. és ahol Camille azt üvöltötte: most már csak egy barrakudát ennék. A napok hosszabbodtak. Kivárta. és soha nem fogja odaadni Pierre Kesslernek.– Az én nevem: Marie-Anastasie Bamundela M'Bayé. Kesslerék és Mamadou látogatásán kívül. mi van? – Hagyj békén! 318 . Franck másnap sem aludt otthon. És ő soha nem fogja befejezni a nő arcképét. mi történik. Kermadecnél volt.

és hol megy át a bajban lévő magára hagyásába? Ez a kérdés dolgozott benne. amit adni tudsz! A kis mosolyaiddal szédíted az embert. és Camille nem is próbált hosszabban elbeszélgetni vele. és tartotta neki a kengyelt. Vajon hol ér véget a másik ember akaratának tisztelete. és csendben elkészítették a számadásukat. A földigiliszta. 319 . Voltak napok. hogy egy leastafier egy nagydarab fegyveres szolga volt. Úgyhogy Paulette hetek óta gyógyszert sem szedett. tartsd csak meg! Egyedül fogod végezni egy magas toronyban. – Nem. – Nem gond! Tizenkét évig ápoltam otthon az anyósomat. – Szóval egy szolga. Ráadásul Franck már nem tudta recept nélkül megszerezni Paulette gyógyszereit egy hajdani barátnőjétől. amivel elintézhetnéd. a színes ceruzáiddal. és éjszaka valahányszor arra az elhatározásra riadt fel. mint velem? – kérdezte a száját harapdálva. nem kérek belőle! Ez minden... hogy lélegzethez jussak! – Mire gondolsz? – kérdezte Franck.10 Paulette már szinte egyáltalán nem járt a saját lábán. hogy magaddal ragadj? Miért kínozlak? Miért hordok fűzőt a mellvértem alatt.34-es Zeusra. hogy másnap már tényleg elviszi egy orvoshoz. – A nevedre. amikor Paulette mintha ott sem lett volna. az idős hölgy olyan üdén és frissen ébredt. Tartsd meg magadnak. Én aztán tudom. máskor meg kirobbanó formában volt.. leültek egymással szemben.. hogy van az öregekkel! Az előadás egy régi kultúrházban volt az elővárosi vasút végállomásánál.. hogy Perreira asszonyt kellett megkérniük. biztos van valami eszközöd. A nappali fényben vagy a lámpák fénykörében. aki beleszeretett egy csillagba – már nem sokáig bírom. Másképpen próbálta megtartani. de úgy kell neked! Ez haláloson fárasztó. hogy vigyázzon rá. Felszálltak a 19. – Franck Lestafier! – Jelen! – Amikor nem velem alszol. Camille mosolyogva nézte Franckot. vagy mi. úgyhogy gondolhatják. és két tölténydobozt a vállszíjamon? Miért állok le a hülye részleteknél? Fogj már egy konzervnyitót..... A minap olvastam egy régi szótárban. – Ugyanazt csinálod velük is. Tartsd meg magadnak a rohadt kis mosolyodat. és ez kimerítette Camille-t. kivel alszol? – . aki gyalog követte a lovas urát. Philibert előadásának estéjén például olyan elesett állapotban volt. amikor ennyire haragszol! Milyen szép vagy. mint egy rózsaszál. Franck összeszorított fogakkal nézte Camille-t. amikor felhúzod magad! Miért nem engedem.. aki patikában dolgozott. Milyen édes vagy. – Igazán? – Igen. a fenébe! Nyúlj be a csomagodba.

. Minden rendben lesz. és helyet foglaltak: a bőség zavara. a Kishercegből és a Broca utcából szavaltak. mindig úgy intéztem. vagy micsoda? Szünet. Mint mindig. nyugi! Megnézném. – Szóval. A mamák szépen kifestették magukat. körülbelül.. és rövid repülősdzsekit. a langyos Fanta.. bolondos teremtés.. egy maroknyi konfetti. így. – Ha bárki is kiröhögi. – Jó estét! Hát. Utánuk egy csapat hányaveti mozgású kamasz következett. esküszöm.. vastag láncokat rázva rikácsolták ki magukból az egzisztencializmusukat. A következő számot. Aprócska volt. A francba! Langyos Fanta. Én. azután újraszámolta a képeslapjait. A Scapin furfangjából. és megnyugtatja azt. hogy rajtakapjam.. Amikor megint elsötétült a terem.. mi van a fejükön? Harisnya. hogy kihagy az agya. megjelent egy elképesztő lány. Haja színe jól illett cipője színéhez. Szóval tavaly történt.. aki odaadja. és vé. úgy. amikor felbukkantak a felszínre a végállomáson. Templomi. A terem lassacskán mégis megtelt. megőrülök... Azt hiszem. ahogy sikerült. Egy jótékony szellem. A kéz jó dolog. színes csíkos harisnyát. hiszen dadog. amikor ideges volt. hogy az én Philoum hamarosan szembetalálja magát ezzel a rengeteg emberrel. Vagy elkezd dadogni. elnyűtt. hogy beverem a pofáját! – Nyugi! – Nyugi. zöld tüll miniszoknyát. és a dicsőségről szőtt. aki elfogadja. itt volnánk. Éppen nekünk való – suttogta Franck. hogy Franck hülyén mosolyog. Queneau-tól. Mint. Akkor majd kiskanállal kell összeszednünk! – Sssss. hogy talán az lesz a legjobb. és mindig sikerült: sóhajtozva számolgatta a képeslapjait. Neonsárga betűk hirdették Ramon Riobambo és lámaszőr-pulóveres zenekarának diadalmas turnéját... Nem kötelezi el azt. végül oda lyukadtam ki. vagy nem érti meg soha. és. miképpen mutathatnám be önöknek a következő. túl jól szórakozott... Franck a földet kapálta a lábával. hogy mit csinálnál.De mégis kézen fogták egymást. és Philibert még mindig sehol. nem bírom elviselni.. lehet. Gondolj csak bele. rossz véget ért álmok illatát lehelte. Meglehetősen szomorú hely volt. az a fajta megható. Camille előrehajolt.. én gyermekműhelyeket vezetek a Beaubourg-ban.. mert mindig a forgóállványai mellett állt. ha te lennél ott! Kedved lenne az agyadat tenni ennyi sok idegen előtt? Az első részben gyerekek produkálták magukat. Összevissza hadonászott. ha elmesélem az első ta. – Tudják.. – Ha belegondolok. Valahányszor elmentem mellette. megszámolta. A körszakállak. Camille nem tudta lerajzolni őket. a kísérleti színházi tanfolyam résztvevői. 320 . Franck elképedt: – A mindenit.. akit vagy az első pillantásra megszeret az ember. Camille a térdére tette a kezét.. Szóval muszáj volt észrevennem őt. sokat gondolkoztam azon. amelyet elborítottak a gyöngyök. a papák videokamerájuk akkumulátorát ellenőrizték. és látta. találkozásunkat. hogy megnyugtassa.. pártfogói hangulat. Mint Chaplin. – Na nézd csak. rózsaszín Converse cipőt viselt. Camille és Franck átvették a jegyüket..

Philibert nehézkesen becammogott. Georges Marquet de la Durbelliére monoton és szenvtelen hangon családfájának ágait taglalta. tapsolják meg! Franck szájába vette a két ujját. ami torkon ragadja az embert.. és még valami. 1415-ben. – Ja. mi volt a legrosszabb? Hogy még csak nem is bánta! Ugrott egyet. – És íme. Nagy művészet.... Philibert továbbra sem mozdult. A lovag végül mindent levett magáról. hogy sírjon vagy nevessen. Philibert elkezdett beszélni.izé.. Ezernyi részlettel. A mellvért. íme. Valahányszor levett magáról egy darab vasat. itt a családfa utolsó levele. Kérem. A hasvért. A közönségen borzongás futott végig. de legalább hallani lehetett.... A térdvért. Páncélban. Mellvértben. csak nem Geoffroy de Lajemme de Belleville leszármazottja. azt mondta: „Philibert de la Durbelliére”.. A könyökvértek...értik? Azzal a kecses bájjal. és a kisfiú lehúzta „cipőit” is. – A lábfejvért! – mondta győzedelmesen.. és mert udvarias lány vagyok.. felsorolva tiszteletreméltó felmenőinek dicső hadi cselekedeteit. Jehan. itt van. Maximilien dédnagybácsi Napóleon oldalán. felállt egy zsámolyra. 1271-ben. Néhány perc múlva egy kisfiú lépett oda hozzá. Ekkor Philibert zseniális sztriptízbe kezdett. Amikor bemutatkoztunk egymásnak. földrajzi megjelöléssel: „Suzy. Többen nevetni kezdtek... pajzzsal és az összes többi vacakkal.. Felállt. Ezenközben Philibert. Amikor csak tátott szájjal áll. Luois papa. A lábvért. – Ez vagyok én. a dédnagypapa a Chemin des Dames-on. Louis-Marie...... Amikor az ember nem is tudja. és nem viselt mást. Néhányan elmosolyodtak. Ám egyelőre nem volt világos. Charles nagyapó a török ellen Szent Lajossal. aki harcolt a Habsburgok ellen 1672-ben?” „Nem. Bertrand papa nagy szarban Azincourt-ban. Bidule bácsi a Fontnoy-i csatában.. én a párizsi Belleville-ből származom.. sápadt.de Belleville” „Á! kiáltott fel erre ő. És nagyon megszerettem. A nyakvédő... én is hasonlóan válaszoltam neki. A vaskesztyű.. 321 . miközben a másik kezével befogta az orrát.. Sovány volt. Egy jó gegnél semmi sem lelkesíti fel jobban a közönséget. Egyszer aztán segítettem neki és.. és felcsapta a sisakrostélyát. hová fog kilyukadni. Franciaország története 3D-s változatban.. amit mond. Majd maguk is meglátják. könnyes-bús szívvel. azé a Belleville-é. Nem lehet nem szeretni őt. kócsagforgóval. A torokpajzs. összerogyott. A combvért. látják? Aki a képeslapokat számolja.. kis apródja hangosan megnevezte a tárgyat: – A sisak.. de nem lehetett érteni semmit. nagy karddal. Camille majd összemorzsolta Franck ujjait. és anyai nagybátyja a nácik börtönében Pomerániában. Ez a fiú magába gyűjti a város összes fényét. Amikor már nem tud semmit. a népek vezére Loire és Cholet között. – Nos.. és az egyik kezében a feje fölé emelte. dadogtam.. csak egy liliom-mintás alsógatyát. A sisak alatti vassapka. Ez a fiú. és nagyot füttyentett..” És tudják.

Az altatókról. amely a cselédre nézve sértő lehetne. Elmesélte a kollégiumi éveit. Mert ő is nevetett az egészen... a durva kínzások.. A fehér tollforgó alatt. Találkoztam néhány emberrel. újságok.. Szerencsére már jobban vagyok. végül bevallotta. az emberek nevettek. ugye? Néhány kedves hang megnyugtatta: Nem. hogy meg tudjon bocsátani azoknak. ugyanis rendellenesen feküdt „már akkor is” – sóhajtotta – és hogy az anyja nem volt hajlandó kórházba menni. 322 . Pedig nem is volt olyan mulatságos. mint egy lakáj”. hogy egy ilyen dicső hadoszlop trónörökös hercege papírlapokat számolgat egy olyan helyen. felidézte az urak életét irányító szabályokat.. amikor a nyelve elakad zavarában. hogy szerethessem az életet. Philibert a közönséghez fordult: – Vajon miért? Hogyan történhetett. fogják majd erre mondani. Igen. hajlott hátáról. ahol az abortuszokat végezték. és főleg azért. aki minden szombaton megkérdezte. A pisivel töltött pohár. akik vétettek ellene. Nem te vagy az egyetlen! – Szerencsére. mindenki vele nevetett. mert viszketőport szórtak a ruhájába. Majd az ókori görögökről beszélt. a hosszú esti könyörgések. a gúnyolódás. És odahagytam a szülőföldemet. hogy méltó volt-e a rangjához. nem.. a parittyáját. az istenért. hogy tartson távolságot a kisemberektől. Mind hercegek voltak. és nyersen azt mondta nekik: „Menjetek iskolába!” Napjainkban már jobban vigyázunk az emberi méltóságra és a szerény sorsú emberek érzékenységére. És akkor megfordult a szél. csak az ólomkatonái lassú hadmozdulatait. mert ott az apácákon gúnyolódtak. én vagyok az egyetlen francia. amelyet teljes szívéből gyűlöl? Na jó. És meg voltak hatódva. Philibert mesélt a szorongásos rohamairól. mert egy másik században született. és ez a mi időnk dicsőségére válik. De mégis! – felemelte a hangját – Az uraknak a szolgáik iránti udvariassága nem fajulhat alacsonyrendű bizalmaskodássá. miközben ő vakarózott. a vécébe dobott szemüveg. aki nem látta a Nagy átverést. tudomásom van róla. és hosszan idézett a nagymamája illemtankönyvéből: A nagyvonalú és kifinomult személyek egy cseléd jelenlétében nem engedhetnek meg maguknak olyan összehasonlítást. hogy ellent tudjon állni a kísértésnek.. és dicsőséget hozott-e az őseire. elmesélem maguknak. hogy egy 18. és arról. hogy mindez azért szakadt rá. Például nincs annál közönségesebb.. és valóban. Például: „Ez a bizonyos személy úgy viselkedik. – Gondolom. ahová soha nem fért el a neve. és azt a számtalan kegyetlen csínyt. amelynek az áldozata volt. hogy kiküldte embereit a Grève térre. századi hercegnőnek az volt a szokása. minden kivégzésre. a dadogásáról. amikor azt tanították neki. Illemtanórát tartott. és a felügyelő tanár gyanús vigasztalása. Gaffiot-t. mert a leghalványabb jószándékot sem tapasztalta az őt körülvevő világtól. Nevettek. kiürült koponyájáról. kirándulások és szeretet nélkül nőtt fel. utána bőségesen idézett latin nyelvű könyörgéseket. Kényszeres rögeszmés zavarairól. Mert televízió. tönkrement fogairól. a biztosítási kartonjáról. Elmesélte a világtól elzárt gyermekkorát. mert mulatságos volt. Philibert elmesélte elfuserált születését. A fehér galamb.Az apródja ráborított egy katonai köpenyt. A hajdani nagy dámák nem bírtak ilyen finomsággal. És az emberek nevettek. és az apja. Leengedtem a felvonóhidat. hogy soha nem nézte meg az Egy kis kiruccanást. ő. aki nem ismert más erőviszonyokat. a kis vendée-i parasztgyerekek kegyetlensége. a nyilvános helyeken feltámadó szorongásairól. mint odafigyelni a fecsegésükre! Még jobban megmosolyogták.

az ő égből pottyant Super Nesqickjük. aki ott beszélt. Philibert végigsimított a rózsákon.. önök elé ma este..én Letérdelt: – Da. Philibert komótosan felöltözött.... mert ő vett rá arra. Azt hiszem. az égimeszelő. Ha mégis így lenne. Ígérem. a rózsaszín hajnál! Mi... Philibert arca eltűnt a tüllkupacban. aki a nyomorúságos életével szórakoztatta őket... márkiné lesz belőőőőőőőőőlem! Philibert csálén álló szemüveggel feltápászkodott. A botjával a színfalak felé intett. de Belville kisasszony szülei itt tartózkodnak a teremben. – Jegyezzék meg a színét.. friss vajszín. mert azért jöttem.. Mert az a fickó. Mivel őket nézte. nem gondolják? Elmosolyodott. hogy kiálljak ide. hát.é. – Büszkék lehetnek rám az őseim! 323 . Úgyhogy. és a színfalak mögül csak annyit lehetett hallani: – Húhú.. és sovány karjaival átölelte bátortalan vállukat. az ő Philoujuk volt.. kérem bocsássanak meg.. Néhányan közülük itt vannak a teremben. Remélem.mi. – Dadogok. é. Aki megmentette őket. hogy Martin úr és Martin asszony. de.. mindent elmondtam. Most már frakkot és cilindert viselt. és legyenek engedékenyek a rózsaszín hajú Lojális kisasszonnyal is... da... de. hogy megkérjem önöktől a lá.... ugye? Nevetések.. nem untattam önöket túlságosan ezekkel a poros emlékekkel.. Miközben az emberek tapsoltak. dadogok. Ebben a pillanatban egy ágyúgolyó repült át a színpadon. és a karjába emelte a lányt: – Ez aztán győzelem. mindenki Franck és Camille felé fordult. – Nos. és feldöntötte Philibert-t. akik hiába próbálták visszanyelni a torkukban lévő gombócot. és nem szeretném őket kellemetlen helyzetbe hozni. hogy nem kezdem elölről.. mint én... mire apródja egy pár kesztyűvel és egy csokor rózsával futott elő. az ő védangyaluk.mivel tudom. Istenem! Gyógyíthatatlanul tudálékos vagyok! Hol is tartottam? Ja igen. és ez most az egyszer teljesen normális.akik sokkal nemesebbek.

Túl felháborító.. Ha folytatják. ne haragudj! Philibert tényleg nem jött haza aznap éjszaka. )... Nagyon megüthették volna magukat. hogy sötét elhatározásra jutott. mert nem késhették le a 23.. A barátjuk házasságát használták fel ürügyül: erős alkoholokat ittak. amikor az ebéd után körbevittük Paulette-et a kertben.. és most sem beszéltek többet.. hanem elektro. Boldogok voltak.. Lehet. Nem úgy néz ki ez a kislány.. amikor megismerkedik a menyével? – Szerintem az nem holnap lesz.. Női megérzés. milyen pofát vág majd Marie-Laurence. Az elhagyatottság ismerős ízét érezték a torkukban. hazajön ma este? – Mmm. Franck kifizette Perreira asszonyt. és nem beszéltek többet.. kénytelenek lettek volna jövő időt használni (és ha megházasodnak. 324 . de úgy érzem... Hogy nem dugtak el tojásokat annak a kislánynak.. hol fognak élni? És mi. Az volt az érzésem.. Philibert miatt. Nem kellett túl sokat beszélniük. És neked van igazad: nem érdemelték meg őt.. mi hol fogunk élni? Stb. – Mit gondolsz.. úgy szabadult meg a haragjától. és egészen elviselhető technót hallgattak közben.. Alapos és keserves berúgással. hogy alapos berúgással zárták az estét. de ez. mint aki túl sokat ad az etikettre! – Őrület. mondod majd.. és boldogtalanok saját maguk miatt. és még nem voltak felkészülve az efféle beszélgetésekre. és a világ összes árvájának egészségére koccintottak. és a lakás szörnyen üresnek tűnt nélküle. értették egymást. A múltkor a kastélyban. Túl veszélyes lett volna. mint idefelé jövet. Vele elszenvedtették a világ összes kínját. Philou. – Ez nem techno. hogy ez volt az utolsó csepp a pohárban. – Miért mondod? – Nem is tudom. – Jaj. hogy tévedek. majd ettek pár falatot a szalonban. és még egy tojást sem dugtak el Blanche-nak a kertben!”. Márpedig olyan sok volt belőlük. Philibert a dühtől remegve kifakadt: „Mit szóltok hozzá? Húsvét van. nem? – Őrület! – Elképzelted. Túlságosan meg voltak rendülve. és nem neheztelt meg érte. közben Camille elmondta Paulette-nek a jó hírt.58-as vonatot. ez túl felháborító volt. Egymás mellett ültek. Annál jobb. Franck lehajtotta a fejét.11 Camille és Franck nem maradt ott a csoport évzáró buliján.

Suzy rózsaszín. amint Suzy eltávolodott a látóköréből. csak sötétebb árnyalatban. Franck. született 1967. Philibert nagyapjának ruhatárából –. és olyan ügyesek voltak. Hagyd a fenébe. hogy egy első osztályú temetésen vegyen részt a Szajna túlsó partján. Rajtuk kívül jelen voltak még a menyasszony szülei. Philibert a csodálatos fehér lenvászon öltönyét viselte. hogy folytassa Suzy arcképét. született 1980. egy magas. aki nem hagyja megragadni magát! Ez a szakma veszélyeihez tartozik! Philibert már nem dadogott. aki alig volt visszafogottabb jelenség. Paulette kalapját Camille készítette: kis fészek volt. mert Suzy egy percig sem gondolta. zöldpöttyös díszzsebkendővel. Lestafier Paulette jelenlétében. Ami azt jelentette. egyszerűen csak nem kapott levegőt. Louis-Marie. Te csupa gubanc vagy. Folyton nevetett. és Fauque. zöld pöttyös miniszoknyát viselt. február 17-én Meudonban (Hauts-de-Seine) meghatott tekintetétől kísérve. Ezt te nem értheted. és csodálatos vörös szandált viselt. szeptember 27-én La Rochesur-Yonban (Vendée megye). egy rózsaszín. született 1970. Utána az egész díszes társaság elment piknikezni a Buttes-Chaumont parkjába. furcsállkodva néztek rá. aki nem árulja el a korát. Franck pedig alattomosan nézett rá.. Philibert arra használta fel az alkalmat. Te görcsösen kucorogsz önmagad belsejében. Marie. És amikor Camille csodálkozva kérdezte. ami a térdéig ért. Camille pedig arra. Maurice. Ha belegondolok. hogy azt hittem: eleven vagy! Aznap este nyilván be voltam lőve. júniusának első hétfőjén. Egy nyakkendőt kötött a derekára. Csak a rajzaid szépek. madarakkal. turnűrrel és egy két méter hosszú fátyollal. mint Suzy. Mire vártak volna? Miért veszítsünk időt a boldogságból? Micsoda hülyeségeket beszélsz! Camille kétkedve és ellágyultan megcsóválta a fejét. Germain. Camilleon hosszú fehér ing volt – egy szmokinghoz való darab.. mint Philibert. a Durbelliére család nagy piknikkosarával. kerületi polgármesteri hivatalban. és szanaszét álló tollakkal. Párizsban. sárgára festett hajú fiú. Georges. kétszobás lakásába. Élisabeth. amikor Camille-éknál vacsoráztak. De valahogy nem érzett rá. úgysem fogod megérteni. valamint a legjobb barátja. január 5-én Montreuilben (Seine-Saint-Denis megye). 2004.12 Marquet de la Durbelliére. Philibert. Philibert megtartotta a szobáját. a két tanú: Lestafier. Philibert a könyvei 1/100 000 részét átköltöztette felesége apró. Camille. Először vett fel nőies ruhadarabot mióta is? Emberemlékezet óta. még valaki. Jehan. feleségül veszi Suzy Martint. és mindig ott aludtak. született 1977. hogy elhagyja imádott negyedét csak azért. hogy lehet. hogy Suzy önzetlen volt. a XX. „Ez volt az álmom!”. hogy ilyen gyorsan elkötelezték magukat egymásnak. hogy újabb könyveket költöztessen át Suzyhoz. hogy ennyire el tudtam 325 . Tessék. hogy a parkőröknek nem sikerült elkapniuk őket. augusztus 8-án Tours-ban (Indre-et-Loire megye). Philibert pedig szerette őt. Franck ugyanolyan öltönyt viselt. ismételgette nevetve.

. Vidéken tölteni a nyarat: Camille ötlete volt.. aki szét tud téged hajtogatni! Egyébként nem is biztos... máris elszaródott az életed.... hogy ez most megváltozik? Mit hittél? Hogy azért. és visszament Franckhoz a konyhába.. hová jutsz vele? De őszintén! Camille letette a hátizsákját és Paulette bőröndjét az ajtóba. milyen ostoba vagyok! Tudod. fiacskám. – Fáradt vagyok. Különben is. – . Philibert gyengéden megrázta Franckot: – Mi van veled? Mintha messze járnál.. Erősnek kell lennie annak a fickónak. szólt előre: „Köszönöm. olyan hiú.... miért gondoltad. – Rendben. hogy erősebb Camille-nál. – Veled? – Naná! – Nem. – De én jól érzem magam veled.... Franck.. ha azt hitte.. – . Előtte az egész júliust végigmelózom. Csak azért vagy kedves. Még meg sem születtél.. – Szomjas vagyok. – Egyszerre fújsz hideget is. Franck belenyugodott a megváltoztathatatlanba.. Na sziasztok. Mint mindenbe. Undorító így intézni a dolgokat. Istenem. ahogyan a csirkét belezik. mert kedves voltál vele. Nem. – Undorító. – Ugyan. és egyszer és mindörökre kisöpörni belőle a sok szart. hogy nem próbálta megértetni veled. Ennél jobban nem jött tőle izgalomba. rögtön az öledbe hullik a boldogság.” És az amúgy is az ő baja.. és megfogta a kezét: – Na. erősebb az egész világnál...szédíteni magam! Azt hittem.. Amikor Camille elővezette a tervét. lefekszem. Camille képes arra. hogy tőle távol éljen... hogy elutazunk? – Egyáltalán! Legalább szórakozhatok egy kicsit! Camille felállt. nem vagy te erősebb. De te olyan makacs vagy. mert teljes szívedből szeretkeztél vele.. Bolondot csinálsz belőlem. és nem is lesz soha. pedig csak ki voltál éhezve.. És meg azt sem lehet mondani. 326 . hogy létezik! Philibert azt mondta. mi kellene? Kikotorni a fejed.. azért jöttél... mint egy érett gyümölcs? Szánalmas vagy! Ugye te is átlátsz a kis játékodon? Mit hittél. mert vaj van a fejeden. – Hová? – Lefeküdni.. meleget is. – Duzzogsz? Haragszol. de ez túl nagy ár.... gyere. – Miért nem? – Mert már nincs kedvem. mert ilyen vagy. hogy éppen azért rajzolsz ennyire jól. Én nem. De beleegyezett. hogy szerelmeskedj velem. és ebből már elegem van.. Mindjárt itt a vakáció! – Persze. mert holnap korán kelek: kiviszem a zöldbe a hölgyeket.. Nem szerelmes belé. ha nem erőltették túlságosan. de Paulette sem talált benne kivetnivalót.

utánozta Franck nyafogva. de nem csókollak meg többé. – Rendben.. ahol éltek és dolgoztak. hogy jól érzed-e magad velem! Nem akarom. Mint ahogy Emmanuel Lansyer sem. 327 . Pihenni. mint Párizsban. csak még lassabb.. csak egy kevés jóérzést kérek! Egy kis tisztességet! Ezt azért mégsem érdemlem! Gyerünk. Lansyer-t pedig. amikor a sarlós fecskék belekezdtek a táncukba.. Francknak igaza van: majd meglátják. és eltűnt az út végén. Ez a festő nem is volt benne a lexikonban.. A ház belső dekorációjával foglalkozott. – Eljössz jövő szombaton? – Minek? – Hát. – Leszarom.. Egyebet már nem húzol ki belőle. úgyhogy hagyhatod az egészet a fenébe. Debat-Ponsant sohasem emlegetik másképpen. de aztán mégsem. öreg masinával ment vissza a városba. mint Olivier Debré nagyapját. Camille. Elhúzol. és a pöfögős... kérlek. hogy jövő szombaton eljövök és megbaszlak. nyugodtabban lehetett szeretni a képeiket.– „De én jól érzem magam veled”. De kit érdekel! Mivel nem lengte körül a zseniknek kijáró ájult imádat. – Majd meglátom. Boldogíts egy másik balféket a finom árnyalataiddal. És újrakezdődött a kis életük. és lassan törölgetni kezdte. hogy egy olyan csaj szórakozzon velem. Olyan volt.. akinek a képeit csak azokban a városokban akasztják főhelyre. ha előbb kezeltetnéd magad.. a korszak tájképfestőit. Ugye. Gondolkozni akart. mindent visszaszolgáltat neked. hogy eltűröm. gintonicot ittak. Mi ütött belém. Paulette egy hatalmas cédrus alatt várt rá (túl sok volt a lépcső). mintha valami nagybeteg lennék! A kurva életbe.. miközben Camille a kerttel és egy Édouard Debat-Ponsan nevű festő nagyon szép feleségével és unokájával ismerkedett. Camille nagyon szerette azokat a festőket. Lehet. hercegnő! – Belém szerettél. – Na. És itt mindig napon voltak. hogy velem legyél. hogy két hónapot tölthet egy rohadt lyukban egy öregasszonnyal? Te nem vagy normális nő. akik most újították fel a szomszéd házat. – Meg sem csókoljuk egymást? – Nem... és akkor lennél becsületes. Azokat a bizonyos „kismestereket”. mint Corot második tanítványát.. hosszúnak tűnt. Camille visszatért a nagy festékesdobozaihoz. Camille és Paulette elment a tours-is Szépművészeti Múzeumba. aki én vagyok. Camille megismerkedett egy angol házaspárral. Franck otthagyta nekik az autót. mielőtt a nyakába akaszkodsz az első arra járó faszkalapnak! – Paulette-nak igaza van. elég hmm. A másnapi út. A többi. Kivette az ecseteket a hígítóból.. a segged és az agyad riszálásával. És talán őszintébben is. és estefelé.. ha nincs jobb dolgom. akinek a műveit pár napja csodálták meg a loches-i múzeumban. Hihetetlen. erről van szó? – Jaj. Franck elbúcsúzott a nagymamájától. Ez a szerencsétlen. megőrjítesz! Ez az! Beszélj csak velem úgy. pont. akik nem voltak benne a lexikonban. – Majd meglátom. és az jó lesz nekem. aki nedves lesz a gondolatra. a művészi elkenéseiddel. milyen mocskosszájú vagy. Szerszámokat és ötleteket csereberéltek..

hogy szerelmes Erzsébetbe. Ő is az unokatestvérem.. barkácsolt.. – Olyan boldognak látszottatok! – Igen. – Ebben nem is kételkedtem. – Nem. rosszabbat tettél.. ne rontsunk el mindent. – somolygott Camille. Az idős hölgy egyszer vagy kétszer eleresztette magát.. Nagyon szerencsétlen dolog volt ez az inkontinencia.Franck nincs itt? – Nincs.. elfogy? – Mivel van úgy? – Hát az érzelmekkel. hogy lehetetlen alak.. Camille! Camille bedühödött: – Mi az.” „Szép. – Hé! Hó! Paulette! Válaszoljon! Most még süketnek is tetteti magát? – Nem akartalak zavarni! – Csakhogy lódít! Saját magát nem akarta zavarni! A maradék időben Camille kertészkedett.. Vagyis biztosan. – hevesesen hadonászva énekelt – na ninana ninana. amit akar. – Azt akarod mondani. ez nagyon szép! Don Rodrigo azt ajánlja a barátjának. mint a ceruza grafitjával? Hogy ha sokat használjuk.. Camille”? Te magad mondtad. mindent. de Camille ragaszkodott a fixa ideájához. hogy így maga alá csinál? Ha jól tudom. hogy Paulette-et nem hagyja belezuhanni.. hogy menjen el vele a háborúba... Paulette. felhangosítom. Suzy leterítette a jógaszőnyegét a gyomok közé. hogy nem kell-e vécére mennie.. Nyugodj meg. – Azt hiszed. és – végre – elolvasta az Alexandriai négyest. – Csitt. betöltöd a lelkünket.. Philibert pedig spanyol útikönyveket olvasott a nyugágyban. Philibert elszomorodott: – Ó. Franck nem jött el a következő hétvégén. hogy ezzel is úgy van.” „Várjon csak. De maradjunk ennyiben.. de volt szerencséjük fogadni az elválaszthatatlan Márki úr és Márkiné látogatását. hogy „ó. Néha hangosan olvasott. és Camille alaposan megmosta a fejét: „Ó. Nem tettem szemrehányást. – János Károlyhoz. mi?” De Paulette már elszundikált. dolgozott. nincs ketrecbe zárva!” – . „Figyelje csak. Franckra gondolt.... nem. mivel a jövő héten indultak nászútra.. Így akarja elfeledtetni vele.. a jó életbe! Milyen dolog az.. és hogy. 328 ..Camille állandóan azt kérdezgette Paulette-től.. de ezt ne! Én csakis magáért vagyok itt! Szóljon nekem! Maradjon velem.. És most rajta volt a sor. Paulette! Isten. Hogy jó kedvre derítse Paulette-et. hogy elmesélje az operák tartalmát. csak a motoros újságok apróhirdetései. – És. Figyelje ezt a duót.. – És hol a motorja? – Nem tudom.. hogy Párizsban maradt? – Gondolom. amikor először beszéltünk róla. Hogy nem érdekli más.. beházasodás révén.

.. 329 . – Igen. – Én is.. – Igazán ezt gondolod? – Nem.. ahol volt.. – Mi lesz akkor? Philibert odaadta neki Buzot. – Na. – Nagyon sajnálom! – Ugyan. és elnyúlt a fűben Philibert lábánál.– Mikor csináltad a legutolsó önarcképedet? – Miért kérdezed? – Mikor? – Régen. visszaadta. állj. persze. ahogy az apám mondaná. – Nem.. hogy örökké tartson. – Nem. – Camille! – Mmm. – Mondtál valamit? – Túl szép volt. ha otthagyjuk.. – Talán túlságosan hiányzom neked? – búgta Camille a telefonba.. reggel nyolc órakor. Camille elolvasta. gondoltam. Franck bejelentkezett a hétvégére. Mutatta Philibert a levelet? – Igen. És Franck tudja már? – Még nem. október 1-én. Talán jobb lett volna. – Csak jojóztunk vele. hagyd! – Suzy már nézegeti a környéken a lakáshirdetéseket. tudod! Nagyon. párizsi közjegyző levelét. nagyon festői. – Ennek semmi köze hozzá. Csak valamit meg kell javítanom a motoron. – Paulette-re gondolsz? – Igen. Ott is nagyon jó. – 2004.

13 Eltelt a hét. – Eldobtam a lottószelvényt. És hogy a jóhiszeműségét bizonyítsa.. nagy szalonnadarabokkal.. mintha nem történt volna semmi. nem jobb egy kicsit? Vihar lesz. és én felvettem a kardigánomat. de aznap reggel bűbájos voltam. mert soha nem lettem volna olyan arcátlan. És az a legrosszabb. és kiment a kertbe Paulette-hez. és az arca. Felfogod ezt? Mintha az lett volna a szerencsenapom. Vagy a hullaszállítót? Már nem is emlékszem. – Maurice-t. amit meg lehetett enni. Vagyis inkább valamit. Csend. Camille quiche-t sütött aznap ebédre... Tudod.. alázatos kis asszonyka. és ezt tudtam is. Paulette már mosolyogva aludt. Éppen térden állva kapirgálta a földet. Éppen maga mondta a múltkoriban. Camille kihozott egy takarót. amikor. és ő már halott volt. Minden ház előtt megálltam.. Camille kiegyenesedett. de nem fordult hátra. hogy még egy lottószelvényt is kitöltöttem. Rendben. hogy eljött az ideje. aki az urát várja. 330 . – Azt hiszed? – majdnem könyörögve kérdezte. Persze akkor már túl késő volt.. hogy megnézzem a nyerő számokat. Jó ráérősen gyalogoltam.. mert kenyeret akartam venni.. – Éppen a konyhában álltam. – Camille! – Igen? – Köszönöm! Amikor egy bő félórával később felállt. Camille kezet mosott. A férjemet. – Megöltem. és hívtam a mentőt. levegő után kapkodott. az szívroham. – Biztos vagyok benne. Vagyis inkább egy tésztaféleséget. Hörgött.. tovább dolgozott. aki a tolószékében napozott.. nagyon súlyos szívbeteg volt. Hát véget ért a haladék. Utána sodort egy cigarettát.. hogy összeesik. A szívroham. Láttam.. És hogy van a kisunokája? És a reumája. – Miért nem mondasz semmit? – Mert azt gondolom. és a pénztárcámat keresgéltem. Aztán végül csak hazamentem.. és elmentem. – Nem mondasz semmit? – Nem. Megöltem. Csend. látja? Pedig én nem szerettem csevegni. hogy Maurce kapott tizenöt évnyi haladékot. Az utóbbi időben egyre gyorsabban hanyatlott. aztán.. Egy igazi. amikor Paulette odasúgta a hátának.. – Micsoda? Jézus Mária.

Utána felvett egy pulóvert. 331 . és kiment a kertbe. Utána lezuhanyzott.. Utána megnézte a sütőben a quiche-t. Utána töltött magának egy pohár bort. Utána megmosta őket.. Paulette! Meg fog fázni! Gyengéden megrázta: – Paulette! Soha egyetlen rajz sem okozott neki ekkora gyötrelmet. Csak egyetlen egyet csinált.Utána kipucolta a körmét egy fogpiszkálóval. Paulette vállára tette a kezét. – Hé. És talán ez lett a legszebb. Utána felvágott három fej salátát és néhány szál snidlinget.

Camille felemelte az arcát. – A kert.. Camille a konyhában volt... ne mozdulj. Ó. – Még mindig iszogatsz? Letette a dzsekijét egy székre... a kurva életbe. – Vigyázz. nem.. Franck felzokogott: – Ó.14 Már éjjel egy óra volt. és Camille feje fölé nyúlva kivett egy poharat a konyhaszekrényből. Leült Camille-lal szemben: – A nagyi lefeküdt már? – A kertben van. amikor Franck felébresztette az egész falut. nem! 332 .

– És az urna? Tanulmányozták az árakat? 333 . Camille sírt. – Ugye találsz majd nekünk valami szépet? Bólintott.15 – És milyen zene legyen? Van kedvenc zenéjük? Franck Camille felé fordult.

. Mindnyájan őt imádtuk. S volt idő.. 334 . itt van jelen A rééé-gi dallam. de mennyien Ott volt Fernand.. mint sejtelem. olyan szép! Tehát Montand úrra bízták a feladatot.. Már visszatért. Elutazott a spanyolországi kastélyaiba. Camille a visszapillantóból figyelte a boldogan mosolygó Paulette-et. meg Francis és Sébastien S Paulette... ami a rádiómagnóban volt. Ráadásul nem volt benne biztos. és odanyújtotta a krematórium alkalmazottjának. Lelépett mindahány. amikor a Villandry parkból tartottak hazafelé. az áááá-lom. cserébe a ronda pulóverért.. La-la-la. Kivette a kazettát.. – Nem kell vele csinálni semmit? – Nem. Mi jóbarátok. És Philou még csak el sem tudott jönni. hogy a temetési szertartásról gondoskodjék. útra a víg sereggel Kerék-páááá-ron. Hogy utcámban a kő Csak úgy táncolt a-lattam. Paulette éppen húszéves volt.. akkoriban. Mert tényleg ez volt Paulette kedvence.. És a rekviemről is. a kezét hátul összekulcsolta. Camille kifejezetten neki másolta össze. olyan szép volt – sóhajtotta –. Franck nagyon egyenesen tartotta magát. sok vagány. Amikor a magas fiatalember ezt a dalt énekelte. hogy talál egyáltalán. amit Paulette a télen kötött neki.. Jó volt indulni reggel. Hiszen Montand külön.16 Camille-nak nem volt bátorsága hazamenni egy megfelelő CD-ért. és szinte nőtt a szárnyunk Kerék-páááá-ron. neki énekelte ezt a dalt. Paulette látta is őt 1952-ben. Mert eltűnt. amikor még nagy koncerttermek álltak a mozik mellett. Firmin velem. Valóban nem volt hozzá elég bátor. – Jaj. Camille sírt. A minap is vallásos tisztelettel hallgatták meg. Sok márki..

A fickó aláíratta Franck-kal a papírokat... akik szomorúan ingatták a fejüket.. hogy menjenek el hozzá. rééé-gi dallam. És iszonyú erővel szorította össze az állkapcsát. Yvonne meghívta őket. egy másik pedig egy kis fekete dobozt nyújtott át neki. Egy ötven körüli hölgy lépett oda hozzájuk.. Ó. Vajon hányan voltak ebből a műmárványból készült műkápolnában? Talán egy tucatnyian? Az angol házaspáron kívül csupa öregek. Nagyon elegánsat. Az öregasszonyok elmondták Francknak.Elmosolyodott. nehogy elsírja magát... mint a harang Az emlék fenekén. Autóval mentek utána. Egészen egyedül.. Camille Franck vállára borult. Főleg öregasszonyok. És ő rájuk mosolygott.. Nagyon szépet. Kondul.* A bajuszos fickó intett Francknak. Megkérte őket.. hogy igyanak egy kis szíverősítőt. – Köszönjük. aki továbbra is az ujjait tördelte. És megcsókolták egymást. Bárkit követtek volna. nem. Franck bólintott. a koporsó begurult. Majd bágyadozva S egyet lapozva Aludni mén... És nyalábba gyűjtötte a fényeket. a szív ma fel! Mindenki énekel. De hát ezek mi vagyunk! La-la-la. Kinyílt a kemence ajtaja.. Három zenei hang. * Tótfalusi István fordításai 335 .. A derék emberek szétszéledtek. Mind a ketten. és az ajtó újra becsukódott. hogy mennyire szerették a nagymamáját. miközben imádott szívtiprója énekét hallgatta.. – Biztos? – Biztos. És Paulette-et utoljára emésztette a tűz. A doboz csillogott a szabályozható intenzitással égő hamis kandeláberek fényében. Carminot asszony szipogva sodorgatta a rózsafüzérét. Újra az utcán álltak.

Igen.... Camille felé fordulva keményen odavetette: – Nem volt akárki a nagymamám. Franck nem ismerte. maga már nagyon régen nem lakott itt. mondtam már. Karon ragadta Lucienne-t.. – A nénikém tanítónő volt. Két fiatal nő. aki több kérőt is visszautasított. amíg megeszik a süteményt és megisszák a teát. egy fényképészhez. – Ez természetes. Lucienne az anyám nővére volt. megsárgult fénykép volt. nevetett és tréfálkozott velük (a német katonatisztekkel). és nem volt hajlandó a fényképésznél sem levenni. és egy nagy dobozzal jött vissza. Amikor bement. Láttam. és kivett egy piskótát a sütőből. amikor a barátnője. Jeanne Louvel lánya volt. sőt egy napon fürdőköpenyben állt az udvaron. Az anyám mesélte. – Megismeri? – Tessék? – Ez. eltesszük emlékbe. varrónő jelentette. az egész környéken ő volt a legszebb lány. 1945. július 3-án Roland F. Gyerünk! Emeld fel a fejed. Ez itt a maga nagymamája. – Ez? – Igen. Tanult lány. Magának adom. de a maga nagymamája! Nézze! Nézze ezt a huncut tekintetet! Hány éves is volt akkoriban? Húsz? – 1921 novemberében született. Á. a háziasszony felkelt. Lulu! Sokkal többet érsz. ugye? És sírva fakadt. Azt is mondják. és lesütötte a szemét. Az ott mellette az én Lucienne nénikém. a másik kalapot viselt. Azt mondják. jobb alsó sarkában vidám aláírással.. és belebámult a fényképezőgépbe. 336 . Csend. Mind a ketten kopaszok voltak. nem? Fogja. felvágós volt. hogy együtt mulatott. Franck átnyújtotta a fotót Camille-nak. Aprócska. Amikor ideköltöztem anyám házába. – Huszonhárom éves. – Várjanak csak! Mindjárt megtalálom. Paulette Mauguin meglátogatta. és rágyújtott.. hogy nagyon magasan hordta az orrát. – Köszönöm – mondta Franck eltorzult szájjal. és ők vizet locsoltak rá.. – És kopaszra borotválták? – Igen.. Leborotválta a fejét az apja gyíklesőjével. itt is van. Ne szerezd meg nekik ezt az örömet. Az asszony megvárta. és erőszakkal elráncigálta a városba. és leült melléjük. fogják. Camille kiment a kertbe.17 Az asszony teát főzött. és ott nevetett az ajtójuk előtt. Gyere. Bemutatkozott. A keze remegett. hogy Lucienne már több napja nem mozdult ki a házból. mint ők!” de a nénikém nem mert kalap nélkül kimozdulni a házból. Amikor az utcán voltak. „Gyerünk – mondta neki –. Bátor kicsi asszony volt. A jobb oldalt álló nevetett. cakkos szélű. Az anyám kívülről tudta a jegyzőkönyvet...

A csésze összetört. – Édes kis öregem! – zokogta – Én édes kis nagymamám! Rajta kívül nincs senkim a világon! Camille hirtelen megdermedt. Franck a kanapén aludt. és nagyon korán felkelt. és ő a konyhaasztalra borult.Végre. 337 . és futva elindult a fekete dobozért. meghallotta a távolodó motor brummogását. ahogy szétszórja a finom fehér port a pipacsok és a szagosbükköny fölött. és amikor végre rászánta magát. Nem mert azonnal kimenni Franckhoz. hogy kivigyen neki egy csésze forró kávét. A szobája ablakából Camille látta.

alvás Franck csak egyszer felelt: 0:16 csend Vajon ez azt akarta jelenteni: a műszak vége. és visszatért a festékes dobozaihoz. Indokína. plafon 19: 00 hírek. sonka 10: 15 Beach Boys. kifújta az orrát. vagy azt: dugulj el? Camille nem tudta eldönteni. Ha már egyszer elkezdte újrafesteni azt a kurva házat. Bekapcsolta a zeneadót. vaj. nyugalom. úgyhogy kikapcsolta a telefont. f. béke. befejezi a melót. 338 . Aisa. 11: 37 Aisa. hogy elmesélje. az ablakkeretek 13: 44 Souchon. és a következő napokat a létra tetején töltötte. cigi a kertben 16: 12 Nougaro. hideg vízzel lezuhanyzott. nem moccantam 15: 03 Sardou. hallgass rám. Körülbelül két óránként küldött egy SMS-t Francknak.18 Pár órával később felébredt. a konyhaszekrény teteje. ez Nathalie. ecsetmosás 21: 23 Daho. hol tart éppen: 09: 13. ez én vagyok. szoba 11: 55 Bénabar.

. és ami majd egyetlen pillanat alatt enyészik el. Ja. Már nem dolgozik itt? – Nem. de félretette azokat.. ugye? Ha fiam lett volna.. Őt ne! Ne vedd el őt is! Az öklét harapdálta. – Már. de. nem! Becsapta az ajtót.. de most már igen. és behunyt szemmel megsimogatta a macskát. Ó.nagyon szép keresztnév.. Camille megragadta az orrát. – Franck? Nem. A lakás csendes volt. Mintha máris kiűzte volna őket magából. nem! Újrakezdődött. majd összegyűjtötte az összes rajzát. Épp itt jön. Ó.19 Camille becsukta a spalettákat. És ennek jó oka volt. elbúcsúzott a. Hopp. hogy kiürítse a szomszéd szobát. a kezeit.. De nem találta.. gondolta Camille. De meddig? Mivel hozzászokott.. Elengedte az orrát. miközben barkácsol. Most ez lett a fixa ideája: még egy kicsit életben tartani Paulette-et.. nem hiszem – felelte egy bamba alak közömbösen. nem.. amikor a gyerekkori emlékeiről mesélt.” Most még a fülében cseng Paulette hangja.... amelyek Paulette-et ábrázolták.. Párizs fuldoklón. megmutatni az arcát. „– De köztünk marad. tervrajzát. és.. hogy el ne sírja magát. – Franck itt van? – kérdezte kifulladva. ugye? – Igen. beszélni róla. és átfutott a vendéglőbe. amelyet a Coupole-ban írtak.. Azután. Egészen eddig nem nagyon izgatta a kiállítás gondolata. Vásárolt egy nagyon szép füzetet.. igen! – Szóval Jean-Baptiste-nak hívták. nem. Július vége. Jean-Baptiste-nak nevezem el. a nyakát. a virágoktól. Csak három egymásra rakott kartondoboz a fal mellett... Gondolni rá. hogy a zsebrádiót hallgatja. vázlatát stb. a hátát. az ő hajdani szobáját. amit maguk mögött hagynak. van még egy dolgom.. Összegyűjtötte a rajzait.. 339 . hogy ma este utoljára.. nézd. a francba! Ó. Már megint el fog veszíteni mindenkit.. és a parketta futóhomokká vált a lába alatt.. És az ő dolga az is.. Ó.. az első lapra beragasztotta a bolondos okiratot. – Vagyis. Sajnálta. Amikor már a hajtűk és a Polidentes tubus is halottak lesznek. bement Franck szobájába a hifitoronyért. Nem volt ott már semmi. hogy mindenre emlékezzenek.. hogy nem vette fel magnóra például azt. Vagy a nagy szerelméről. A kopogtatóra fektette a fejét.

. elmentél.Franck most került elő az öltözőből.. – No csak. Mégsem válhatunk el így egymástól. és miért? – Először szabadságra. – Na.. mi van? – Azt hittem. gombócba gyúrt ruháival. A főnök talált egy szuper helyet. – Ó. Helyettes séf leszek a Westminsterben.. – És. ki van itt! – mondta. – Holnap. – És te jól vagy? – Gyere. – És hová? – Angliába. – A mi szép kertészlányunk.. Camille kínkeservesen mosolyogni próbált: – Te fogod etetni a királynőt? – Még jobb. utána melózni. – Micsoda? – Holnap utazom. amikor meglátta Camille-t. igyunk valamit. Camille elsírta magát.. – Igazán? – A csúcsok csúcsa. 340 ...

Hogy az emlékek miatt.. – Tessék. Nem... amikor Philou bejelentette.. – Miért mész el? – Mondtam már. és éppen ezért szeretném ráhagyni. vagy a teraszon? 341 .. de nem tudom..... nem. hogy elment. hogy már nem az enyém az a viskó. Még szerencse.. Nagyon-nagyon csókollak Nagyi – Mikor kaptad? – Néhány nappal azelőtt.. A tiéd.. De azt jól látom. ha tudsz. – Egy levelet húzott elő a tárcájából. Már megvettem a jegyet is.. Paulette. értem. nem arról van szó. Persze mondhatod erre. – Paulette utolsó kívánsága volt. Hogy ez szar. ha te nem találsz benne kivetnivalót. Kicsi Franckom.. – Bent. elolvashatod..... már nem látok semmit. Azon a napon kaptam meg.... hogy bármikor eladhatom Paulette házát. és rá is.. – Nem. Valaki még szorosabbra húzta a hurkot a nyakán. Szóval. Franck dühösen nézett rá: – Máris elveszítetted a tőlem kapott kilókat... Vigyázz nagyon magadra. Azért. citrommal. – Igen. hogy eladják a lakást.. – És a kisasszony? – Konyakot.. – De csak a kertről beszél. Hát mert. Nem tudok kifizetni egy párizsi lakást. – Igen. azelőtt..20 – Bent. – Hát kié. de. Paulette megértette. az anyádé? – Nem. és mert. Hú. hogy megjelent a pincér: – Uram? – Egy Perrier-t kérek.... hogy ez a kis Camille nagyon szereti a kertemet..... – ... Az az igazság... csak... mert ez egy fantasztikus ajánlat... csak nem fogunk osztozkodni? – Elutazol? – Most mondtam. Ne törődj a szutykos írásommal.. hogy.. nem a házról. Duplát.

. hogy elegem van. Mivel tudta. – . ennek vége.. mennyibe kerül vendéglőt nyitni? – Nem. élve. – Te félrebeszélsz! Tudod. És én vagyok a kedvezményezettje.. és előkapta a füzetét. – Félrebeszélsz. össze kell szednem a cuccaimat. – Persze... Bűzlik a szomorúságtól.– És mikor utazol? – Holnap este.. oda akarom adni valakinek. alaposan kitárgyaltuk a helyet. – Igen. Nem kértem abból a pénzből. de szerinted mit csinálhatnék helyette? Camille beletúrt a táskájába. hogy egy bankár kedves legyen hozzád. 342 . egy munkahelyi balesetben halt meg. jól intézte a dolgokat.. és nem engedte felállni. – Milyen helyek? – Üres helyek. – Várj csak.... – Emlékszel. hogy az apám biztosítási ügynök volt. – És mennyi? – Azt hiszem. és kedvező hitelt adjon neked. ahol nyithatnál egy vendéglőt. Tudod. Nem ezt. hogy el fog hagyni engem. – De nekem van pénzem! – Neked? Mindig úgy nézel ki. mint egy koldus! – Igen. – Mit mondasz? – Azt hittem. amiket Paulette-tel együtt a séta közben begyűjtöttünk. hogy másoknak melózz. Én a papámat akartam.. Oké.... Franck eltakarta az arcát. Mielőtt felírtuk a címeket. itt. – Mi ez a lista? – Azok a helyek. és hogy egy. Egy hajdanában elegáns.. emlékszel? – Igen. – Nem. rendben... Aláhúztam a legjobbakat. szuper lenne.. Nem szeretem azt a lóvét. – Akkor miért. Most már megyek. mindent kigondoltunk. Ez például. – Nézd! – Franck felé fordította a füzetet. Camille a füzetben lapozgatott.. mert nem akartam hozzányúlni.. – Nem értem. eleged van már abból. Egy kis tér a Pantheon mögött. nem. legalább biztonságban akart itt hagyni. öreg kávéház. De Franck kitépte a kezéből. amikor azt mondtam. eljössz? Camille elkapta a karját.. lerajzoltam valahová. Már itt sem vagyok. Miért nem vettél soha egy pár rendes cipőt? – Mondtam már. épp elég sok ahhoz. Ma este Suzynál és Philou-nál vacsorázom. biztos nagyon tetszene neked! Felhajtotta a maradék konyakot. azt hiszem. – Életbiztosítás. Megint felemelte a füzetet.. szóval.

mindentől félek. – Ja..... nem is tudom.. – Hé! Hozzád beszélek! Camille Franck pólóját bámulta... hogy elmenj”? Én is úgy vagyok vele.a. A francba! „Nem akarom. Aztán még egyet sóhajtott. hajtsd be a karodat. mert megint felhúzom magam. Én azt akarom.rom. Szét kell repesztened a bőrödet. – Camille! Szótagolva elismételte: – Nem. ha egyedül kell elkölteni. – Micsoda? – De már mondtam egyszer. hogy élj! A kurva életbe! Nem azt... – Mitől félsz? – Félek tőled.. így. Csend. kerekítsd ki a hátad.. Most már ki kell belőle szabadulnod. – Miért nem mondod azt egészen egyszerűen: „Nem akarom. – Nézd! Csinálj úgy. tedd keresztbe. Camille! Állj! Állj le azzal.. mint én! És beállt. Félek. Nézd! Fuldokolsz benne. hogy mindig a kurva füzeted mögé bújsz! Csak most az egyszer. – Nem merem. – Miért? – csodálkozott Camille. rám! Nézz rám! Camille ránézett.. ahogy te. Akkor ma este. Én. ahogy a varrás felhasad a hátadon! Camille elmosolyodott... 343 . Franck felsóhajtott.el...menj! – Nem..ka. mert túl szűk neked. nem! Tartsd meg magadnak az ócska mosolyodat.. Azt csak Philou miatt mondtad. – Szorítsd az ökleidet. hogy rám mosolyogj! Arra ott vannak azok a kedves nőcik az időjárásjelentésben! Na.. – Hát. – A francba.. – Ez az.. hogy elmenj!” Nem túl bonyolult mondat. folytasd! A... nagyszerű.. Mi a francot kezdjek a pénzzel.. vagy igen? – Demármondtamegyszer. mint a body-builderek a versenyen... – Mikor? – Szilveszter estéjén.. – Nem.... Nem kérek belőle! Nem ezt akarom tőled.. félek magamtól.. és emeld az állad alá.hogy. most már megyek.. kérlek! Camille a pultot bámulta. Hallani akarom. az nem számít.– Hagyd abba.

– Sajnos nem.. – Holnap. Philibert lekísérte az utcára. Amikor Camille-nak végre sikerült feltápászkodnia.. – De te. 344 .. hogy a kollégáival eltemesse francia életét. – Rendben. Gyalogolni van kedvem.. Te menj el a kedvemért. – Nem akarod. Szomorú és vidám. Tizenhét óra tizenöt. – A sors emlői! – ismételte Camille minden fotónál. Északi pályaudvar... Vidám volt. Még ha nem lettek volna diáik.21 Camille elvackolta magát Suzy ötvenezer tarkabarka párnája közt. – Menni fog? – Igen. hogy a megfelelő helyeken tudjon nevetni.. Kérlek. kösz.. – Camille! Camille megint visszafordult. – Te ott leszel? Philibert megrázta a fejét... és eleget ivott ahhoz. – Camille! – Igen? Camille megfordult. mert arra készült. hozzá sem nyúlt a tányérjához.. akkor is joggal szerepelhettek volna a Világ körülben. hogy hívjak egy taxit? – Nem. Akkor kellemes sétát kívánok. Aragónia vagy Kasztília. Dolgozom. Franck elég hamar elment. pontosította Philibert..

De a megfelelő szóval. mint egy filmben. ha négy túl sok. akik lengetni akarjuk a zsebkendőnket és tetőtől talpig összekenünk rúzzsal. – Nem. – Én vagyok.. Franck ránézett a faliórára: – Na. hogy az angol nők forróvérűek.. elveszett szerelmedet siratod a fehér füstfelhők között... hogy egy hiperromantikus jelenet közepében vagy. Elkísérsz a peronig? – Igen... jól van. nagyon.. hogy lengesd a zsebkendődet? 345 .. – Franck elfintorodott – Még szerencse.e. – Tudom. Na? Csend. Megszólalt a mobilja. – És meg fogod őket tanítani a french kissre? – Többek között. – Eljöttél.. És elkezdett sírni. nagyon.. Ott állsz a peron végén..egyáltalán nem.. hogy elcsípje az ellenőrt. Camille még látta. – Annyi baj legyen.... e. A vállára dobta nagy táskáját és hátat fordított Camille-nak. – Hányan vagyunk? – Kicsodák? – Hát lányok. hogy az ellenőr elszedi a jegyét... – Kedves tőled... Végül sikerült válaszolnia. ez megoldható.22 – Igen. És Camille Franck karjába vetette magát. oké? A fenébe! Nem kezeltem le a peronjegyemet. nem? Na.. ez a hülye liba.. épp most megyek ki a pályaudvarról. gyerünk – tréfálkozott ügyetlenül –. Már csak öt perced maradt.. És az Eurostar kicsurgott az ujjai közül. hogy kimondj egy négyszavas mondatot. és csak szorította. Legalábbis azt hallottam. És akkor már csak egy kis szürke pont látszott a messzeségben. kiírja. – Csak én? – Hát. „Hazug” – szólalt meg egy hang a háta mögött. Camille sírás közben is elmosolyodott. és széles karmozdulattal int neki. igen. beérem eggyel is.. nagyon erősen. Majdnem összeroppantotta. Aztán nekiiramodott. – Nézz körül. – Biztos vagyok benne. Akkor megmaradok varangyos békának..

az eltévelyedéseket. megsiratta a simogatásokat. Életében először jó időben volt jó helyen. bánatot. hogy azt mondja: na. 346 . a hideget.. vagy: na. kiürített magából huszonhét évnyi magányt. az éveket. Nagyon boldog. sikerülni fog. és az állandó szédülést. kicsikém! Ne izgulj. Odadörzsölte az állát Camille fejéhez. a fejére mért gonosz ütéseket. sírj nyugodtan. mert nincs semmink. és a félelmet. És a kétkedést. mint mások. az öt és fél másodperc alatt elhamvadó Paulette kedvességét. Nem fogjuk jobban csinálni. és Camille fejére tette az állát. menjünk. Kinyitotta a zsilipeket. az árulást.. az éhezés örömét.Sírt. de rosszabbul sem. Na. Na gyere. Camille eldönthette. és tovább sírt. amire vetemedett. A haja csiklandozta Franckot. amelyekben nem volt része soha. a rengeteg munkát. és nem lehetett tudni.. Sikerülni fog. Nekünk nincs mit veszítenünk. hogy soha nem ér el a csúcsra. ami állandóan felmondta a szolgálatot. – suttogta gyöngéden. – Na. És Paulette-et is. a szőnyegen térdelő mentősöket. ne sírj már. és a testét. az ingébe fújta az orrát. az anyja őrületét. a szédülést a szakadék vagy a borosüveg peremén. amikor nem állhatott meg egy percre sem.. Sikerülni fog. aki össze volt kenve takonnyal. Paulette-et. Mosolygott. – Na. és nagyon boldog volt. Franck beborította a kabátjával. és az éter ízét. hidd el nekem. a papája szórakozottságát.

. – Nekem jobban tetszik a Rouchechourad. És az én konyhám? Mindenki szarik az én konyhámra? Suzy kitépte az újságot a kezéből. blablablabla... elevenebbé tett ízeivel. Suzy továbbra is mindig csak nevetett. Szerinted ez micsoda? Tőzsdei jelentés? Vagy sült csirke recept? – Nem. – Mama. – Nahát.. amit kértem. ahol a fiatal séf. vigyázz a kutyával! 347 . könnyedebbé. van itt elég hely mindenkinek! Vincent. blablabla.blablablabla. Peter. Fauque rajzai. – Minden elismerésünk a kis vendéglőé blablabla. igen. ez Agnès. – Á. Nem igaz.. nem Rouchechourad. Franck Lestafier egyik ámulatból a másikba ejt minket és eláraszt a jótéteményeivel. Camille szívesebben mondott „barátnőt” a „húgom” helyett. ő és Agnès tényleg barátnők lettek. miközben az egész világ fütyölt rá. az újra felfedezett házikonyha vidámabbá. – dühöngött Franck. kapsz egy szép csontnélkülit! Suzy nevetett. zárva vagyunk! – kiáltott ki Franck az embereknek. csak nem levette a napszemüvegét? Catherine affektáltan elmosolyodott... mégis jöjjenek csak! Jöjjenek.EPILÓGUS – A kurva életbe. vagy bevágom a mélyhűtőbe! – Rouchechourad... Persze! Neki nem túl nehéz! A vérében van az előkelő viselkedés! És a fogadtatás. Camille anyja mindig nagyon összeszedte magát a jelenlétében. Egyszóval: a vasárnapi ebéd nyújtotta boldogság. és a Prozacon élők párás tekintetével meredt rá. de vigyázz vele. megérkezett végre! És hihetetlen... Mamadou? – Ó. Rouchechourad? Gyere ide Philou bácsikádhoz. nem. segíts nekem! – Megyek! Sissi. – Barbès. Nem lett volna értelme megkockáztatni egy pszichodrámát.. a férje. – Elhoztad.. És különben is.. a barátnőm. akik be akartak nyitni a vendéglőbe – De nem. csak hogy az örömét elrejtse – Ez a barom csak Philouról beszél! És a kiszolgálás így meg úgy. az idősebbik viszont már a tenyeréből evett. a belső kialakítás. Lehet. hogy Francknak még nem sikerült beidomítani a fiatal Fauque-ot. ezt nem hiszem el! Nem hiszem el. végre! Mamadou és Tsa! – kiáltott fel Franck. és az ő kis Valentinjuk. lábhoz! – hívta Philibert.. csakhogy nagynénikék és hétfők nélkül. hívd vissza a kurva kutyádat. mert ez nem édespaprika! De nem ám! – Köszönöm! Szuper! Gyere hátra.

. de hol vannak az igazi ételek? Franck izzott a feszültségtől. Philou megtöltötte a poharakat. beszélgetési témát. Mathilde Kessler Vincent-t és a barátját bűvölte. hol van az a híres kajagyártó hely? De hát ez nagyon kicsi! – Az biztos! Elfoglalsz minden helyet! – Ó. kioldozta a kötényt. gyerünk. – Gyerünk.– Nem harap. Igen. ne nyúlj hozzá! Az az én védő amulettem. és mosolyogva felment a lépcsőn. akit nálatok láttam.. felnyögött... egy szék támlájára dobta. aki már egy órája a kis Valentint dédelgette.. kezet nyújtott Vishayannak. Franck! Én is akarok egy ilyet! Franck még kiszolgálta Mathilde-ot. A mindenit. Camille belemerült a Táplálkozási Hírmondó. – Gyerünk. kijelentette: – Ó. akit szintén ő etetett két fax között.. és gond nélkül tolultak ajkára a szavak.. és visszaszaladt egy merőkanálért. hajnal óta a konyhában volt. Tökéletes volt. Ha már egyszer mindenki eljött.. nyújtsátok a tányérotokat – morgott Franck. Vagyis. fogta a kisbabát. a vállára dobta. mint egy zsák krumplit vagy egy fél marhát. könnyedén beszélt. jól meghízott a kicsike! Kinyitotta az ajtót. A francba. hogy mindenki feloldódott a társaságában.. És összegyűjtötte a negyed összes nemesi előneveit. nem? – Hé. mindig mindent nekem kell csinálnom! Visszatette a merőkanalat a tálba. leheletnyi franciás kacérságot. Csupa távoli unokatestvért. ahogy a cikk írója sután kifejezte: ő volt ennek az elegáns kis vendéglőnek a „lelke”. átment a téren.. Amikor ő fogadott valakit. Csodálatos volt. 348 . Na. miközben Pierre titokban elcsórt egy étlapot. – Mamadou egy kis bekeretezett képre mutatott – Ez az az idős hölgy. kedves tréfát. mint mindig. Nélküle nem lett volna ilyen villámgyors a siker..... mindjárt kihűl! Vigyázat... belépett az étteremmel szemben álló házba. és nagyot sóhajtott. felkapta a kedvesét. nagyon szelíd! – Törődj a magad dolgával! Ne szólj bele a nevelésembe. Megvolt az a csodálatos adottsága. házmester haverjának.. és a textilszalvéta mögé bújva bújócskázott vele. forró! Egy nagy vaslábast tett az asztalra. És ekkor Camille... mindig talált egy bókot. egy 1767-es folyóirat egyik példányába. asztalhoz. és ebből merítve ihletet fantasztikus fogásokat rajzolt. világosan fejezte ki magát. visszaültette az anyukája ölébe..

4 (A/5) ív terjedelemben.magveto. esztendejében. Honlap: www.hu E-mail: knernyomda@gyomaikner.hu E-mail: magveto@lira.: 66/887-400 http://www.gyomaikner. 2006-ban Felelős vezető Papp Lajos vezérigazgató Tel.MAGVETŐ KÖNYVKIADÓ ÉS KERESKEDELMI KFT.hu Felelős szerkesztő Boldizsár Ildikó A kötetet Pintér József tervezte Műszaki vezető Bezúr Györgyi Kiadványszám 8161 Megjelent 31.-ben a nyomda alapításának 124. Garamond betűtípusból szedve ISBN 963 14 2514 2 349 .hu Felelős kiadó Morcsányi Géza Készült a Gyomai Kner Nyomda Zrt.

You're Reading a Free Preview

Download
scribd
/*********** DO NOT ALTER ANYTHING BELOW THIS LINE ! ************/ var s_code=s.t();if(s_code)document.write(s_code)//-->