A SZERZŐRŐL

Drunvalo Melchizedek min­

den élőre kiáradó szeretetét
azonnal megérzi bárki, aki
találkozik vele. Az Élet Virága
Programon és a Mer-Ka-Ba
meditáción keresztül immáron
több mint három évtizede
^^^^^^^ közvetíti életszemléletét a világ­
nak. Korábban három műve jelent meg: Az Elet Virágának ősi
titka I-K kötete és az Elet a szívben című könyv. Ezeket a
könyveket 29 különböző nyelven adták ki, és több mint
száz országba jutottak el világszerte. Drunvalo egyben a
nemzetközi internetes magazin, a Spirit of MŰ'ŰÍ fő­
szerkesztője is (www.spiritofmaat.com), amelyet évente több
mint egymillióan látogatnak meg.
Drunvalo a hatvanas években élte gyermekkorát a diák­
lázadások, az ellenkultúrák forradalma és az akkori spiritu­
ális keresés idején. Jelenleg világutazó, egyfajta spirituális
nagykövet szerepét tölti be a különféle bennszülött népek
felé, akiknek sok megosztani valójuk van a bolygó jóléte TARTALOMJEGYZÉK
érdekében. A világ több országában tartott kurzusokat,
szemináriumokat és előadásokat is a szakrális geometria, Bevezetés 11
az emberi energiamezők, a spiritualitás, a meditáció és a
szívben való élet témaköreiben. Ez a könyve gyógyító szer­
E L S Ő F E J E Z E T A kezdetek 17
tartásainak és a Földanya szolgálatában tett utazásainak
MÁSODIK FEJEZET:
történeteit mutatja be.
Az ősi 1 0 1 kozmológia
Angyalokkal együtt végzett meditációi és a pránával és
és a modern változások 25
az energetikai gyógyítással kapcsolatban végzett munkája
HARMADIK F E J E Z E T : A Fény Kígyója
emberek tízezreinek vált javára. Drunvalo világossá tette,
hogy az efféle gyógyításnak rendkívül nagy a jelentősége, és a tibeti nagy fehér piramis 37

mert gyakran előfordul, hogy az embert saját testével kap­ NEGYEDIK F E J E Z E T A Nakkal piramis 55

csolatos nehézségek tartják vissza a spirituális utazás foly­ ÖTÖDIK FEJEZET

tatásától. Természeti dolgokkal és módszerekkel végzett, a Az egységtudat háló

Földanyának és az élet minden formájának gyógyulását női vetületének kiegyensúlyozása 65
elősegítendő harmadik dimenziós kutatásai szintén fontos HATODIK F E J E Z E T
helyet foglalnak el életében.
A földkörüli háló női vetületének
Arizonában él. További információért látogassanak el a
kiegyensúlyozása. A Yucatán-félsziget
www.spiritofmaat.com vagy a www.drunvalo.net weboldalra.
és a nyolc templom (első rész) 85
HETEDIK FEJEZET

A földkörüli háló női vetületének

kiegyensúlyozása. A Yucatán-félszigetés
a nyolc templom (második rész) 119
NYOLCADIK F E J E Z E T „Újra szükségünk van rád" 147

KILENCEDIK F E J E Z E T Moorea szigete,

a negyvenkét nő és a negyvenkét kristály 155

T I Z E D I K F E J E Z E T : Kauai szigete
és a férfiról a nőre átszálló
energia negyedik dimenziós szertartása
TIZENEGYEDIK F E J E Z E T
Az Anasazik és az új álom gyógyító köre
TIZENKETTEDIK FEJEZET: A villám szertartás
TIZENHARMADIK F E J E Z E T Utazás Majaföldre
TIZENNEGYEDIK FEJEZET Majaföld megtisztulása
TIZENÖTÖDIK F E J E Z E T A kör alakú szivárvány
TIZENHATODIK FEJEZET Kohunlich és a harmadik
szem:A férfi és a női egyesülése
TIZENHETEDIK F E J E Z E T Palenque
és az uxmali fényelőadás
TIZENNYOLCADIK F E J E Z E T Inka meghívás Peruba 3 3 5
TIZENKILENCEDIK FEJEZET. A Hold szigete
és a Nap szigete
HUSZADIK F E J E Z E T Cahua Chi rejtett városa
HUSZONEGYEDIK F E J E Z E T A Waitahák
és Aotearoa (Új-Zéland) Maorijai
HUSZONKETTEDIK F E J E Z E T
Feltétlen szeretet: Képek a szívben
BEVEZETÉS
169
193
235
247
275
293
Az élet lenyűgöző! A Földön tizenháromezer évente
bekövetkezik valami szent és titokzatos esemény, amely
305
mindent megváltoztat, egy olyan esemény, ami a történe­
lem legmélyéig ható változásokat idéz elő. Ez a ritka válto­
321
zás mostanra elkezdődött, bár csak kevesen tudják. Ráadá­
sul a legtöbben azok közül, akik tudnak róla, egész eddig
titokban tartották.
345 A Föld kundaliníjéről van szó. Létezik egy olyan ener­
351 gia, amely a Föld középpontjához kapcsolódik, és mozgás
közben hasonlatos egy kígyóhoz, akárcsak az emberi test
361 kundaliní energiája.
Ez az energia táplálja a Föld spirituális keresőit: nem­
csak a világ különféle asramjaiban, kankáíban és kolosto­
387
raiban élőket, hanem mindazokat az egyszerű embereket
a mindennapi életben, akik a maguk módján Istent keresik.
A Föld kundaliníje az a titokzatos energia, amely az embe­
riség minden tagjának szívét összeköti.
A Föld kundaliníje mindig a földfelszín egy meghatá­
rozott pontjához kapcsolódik, ahol megközelítőleg tizen­
háromezer évet tölt el. Az idő letelte után azonban egy
másik területre költözik újabb tizenháromezer évre. Ezek az
időszakok a napéjegyenlőségi precesszión alapulnak. Amikor
a ciklus megváltozik, megváltozik a spiritualitásról alkotott
fogalmunk is. A következő ciklus energiái szerint alakul át,
hogy magasabb szintű spirituális ösvényekre vezessen
bennünket.
Közelebbről nézve a következő a helyzet. A kundaliní két
pólussal rendelkezik, közülük az egyik a Föld középpont­
jában van. A másik valahol a felszínen található, és a világ
bámnely pontjára eshet. A Föld saját tudatossága határozza
meg, hogy hol kell lennie.
A Föld kundaliníjének polaritása pontosan egy 12.920
éves ciklus végén vált át az ellentétes pólusra, amivel egy­
idejűleg a Föld felszínén is megváltoztatja helyét. Az új
területen nem csupán annyi történik, hogy a szent hely­
szín környékén élők hirtelen tudatosságukra ébrednek. Az
energia új frekvenciát küld a Földet körülvevő elektromág­
neses hálóba. Ez pedig hatással van a tudatosság hálózatára
is oly módon, ahogy azt a Föld DNS-e meghatározza. Egy
előre elkészített, meghatározott terv szerint növekszünk.
Azon kevesek, akik tudnak erről az eseményről és mind­
arról, ami körülöttünk éppen végbemegy, bölcs tudás birto­
kában vannak, és örökségük a lelki béke lesz, mert ismerik
a fenséges igazságot. A jelenlegi ciklus végét jellemző káosz
kellős közepén is, a háború, éhezés, járványok és környezeti
katasztrófák idején, a mindannyiunk által tapasztalt morális
válság ellenére is megértik az átalakulást, és nem ismernek
félelmet. Ez a bátorság a titkos kulcsa annak az átalakulásnak,
/2
amely évmilliókon át minden alkalommal bekövetkezett
az említett szent kozmikus események nyomában.
Az egyik szinten ez azt jelenti, itt az idő, hogy lelki érte­
lemben a női nem átvegye az emberiség vezetését az Új
Fény felé. A női spirituális fény behatol majd az emberi élet
minden területére, és megjelennek majd a női vezetők az
üzleti és a vallási életben, sőt a női államfők is. 2012-2013
táján már annyira erős lesz a női spirituális fény, hogy e
drága bolygó minden lakója számára egvértelművé válik,
és évezredeken át folytatja majd növekedését.
Sok olvasó számára talán mindez értelmetlen marad
mindaddig, amíg el nem olvassa a második és a harmadik
fejezetet. A második fejezet összefoglalja azt a kozmikus
tudást, ami megmagyarázza, mi történik jelenleg a termé­
szettel és a csillagokkal, és mindez hogyan viszonyul a fény
új ciklusához. A harmadik fejezet a történelmi áttekintése
annak, amit az ősi kultúrák erről a szent eseményről tartot­
tak egészen napjainkig. Ez a két fejezet készíti fel az olvasót
arra, hogy megértse a könyv tartalmát.
A negyedik fejezettől elbeszélem azokat az élményei­
met, amelyek során kapcsolatba kerültem a Fény Kígyójá­
val, illetve azokkal a bennszülött törzsekkel és kultúrákkal,
amelyek titokban segítették ezt a spirituális energiát abban,
hogy Tibetből új hazájába, Dél-Amerikába jusson. Miután
Tibetből Indiába vándorolt, útja során kígyómozgással
eljutott csaknem a világ összes országába, és végül Chi­
lében talált otthonra, az új „Tibetben".
Szinte hihetetlen mindaz, ami végbement a világ azon
részein amelyeket a Föld kundaliníje útja során érintett.
13
A különböző nemzetiségű és kultúrájú emberek úgy tud­ Ezeket a történeteket nem lehet kitalálni. A minket körül­
nak ott együtt munkálkodni az emberiség életének jobbítá­ vevő természetből fakadnak. A történetek között van olyan,
sán, mintha csak egy magasabb erő irányítaná őket. E spiri­ amely meghazudtolja a fizika törvényeit, de egy sincs, ami
tuális segítség nélkül, úgy gondolom, az emberiség sosem meghazudtolná Anyánk törvényeit
fog tudni a tudatosság következő fokára feljutni, ami pedig Amint mondtam, az Élet csodálatos.
létfontosságú a túlélésünkhöz.
Esetemben az ilyen életformára való hívás olyan erős volt,
hogy úgy éreztem, egyszerűen nincs választásom. Mihelyt
a belső vezetésemre hagyatkoztam, minden elindult körülöt­
tem a maga útján.
De nem én vagyok az egyetlen. Emberek tízezrei, főként
indiánok, hallgattak már a mély belső útmutatásra, amely­
nek alapján 1949 és napjaink között így vagy úgy hozzá­
járultak ahhoz, hogy ez a lomha Fehér Kígyó feljusson az
Andok hegység chilei magaslataiba, ahol jelenleg is tartóz­
kodik. Nemcsak arról van szó, hogy most a spirituális erő
áthelyeződik a férfi nemről a nőkre, hanem arról is, hogy
a spirituális erő Tibetből és Indiából Chilébe és Peruba
költözik. A Világ Fénye, amelyet eddig a tibeti és az indiai
kultúra táplált és terjesztett, mára teljessé vált. Most kez­
dődött meg új uralma Chilében és Peruban, és nemsokára
kiterjed minden ember szívére.
Ez a személyes történetem, melynek során belső veze­
tésemre hallgatva hozzájárulhattam ahhoz, hogy a megboly­
dult világ egyensúlyba kerüljön. Megtanultam, hogyan
maradjak örökre kapcsolatban a Földanyával és az Égatyával
szívem egy titkos szegletében. Ez végtelenül egyszerű.
Ha valaki ezen a módon kapcsolatban van az Istenanyával
és az Istenatyával, az élet számára csodák sorozatává válik.

14 15
 E I. S Ő F E J E Z E T

A KEZDETEK

1971-bcn történt, hogy meditáció közben két finoman

ragyogó fénygömbre, egy zöldre és egy lila színűre lettem
figyelmes a szobában. A következőképpen mutatkoztak be:
- Nem vagyunk elválasztva tőled. Mi te magad vagyunk.
Abban a pillanatban a szívem megnyílt az élet új lehe­
tőségei felé, és azóta is minden nap egyre jobban megnyílik.
Természetesen engem is ugyanazok a mindennapi gondok
foglalkoztatnak, mint amelyek másokat. Nős vagyok, szülő
vagyok. Számlákat kell fizetnem, és az apai felelősség igen
sok energiát felemészt. De ezek a magukat angyaloknak
nevező lények, akik akkor gyönyörű fénygömbök formájá-
ban jelentek meg, azóta is segítenek engem abban, hogy
szívem mélyén fenntartsam a kapcsolatot a belső Fénnyel.
Ez a Fény eddig mindig átsegített a külső körülményeken,
méghozzá oly csodálatosan, hogy azt a partvonalon figyelő
külső szemlélő is nehezen hinné el.
Ugyanez a belső Fény lakik a ti szívetekben is. Senki sem
különlegesebb a többinél Isten szemében. Mindannyian
egyformák vagyunk, hiszen csak Egy Félek létezik, és
ugyanez a lélek jár át mindent és mindenkit.

'7
 Ez egy egyszerű igazság, ahogy Szent Tamás mondja
evangéliumában, amikor Krisztushoz szól: „Isten körülvesz,
és benned lakik." Könnyen megesik manapság, amikor
a televízió képei és az internet elárasztják az elmét, hogy
megfeledkezünk valóságunk Igazságáról. Nézzünk csak fel
a Holdra! Úgy értem, tényleg nézzünk fel: könnyedén át-
érezzük majd létezésünk csodáját. Az Igazság Igazság marad
függetlenül attól, hogy az ember mennyire torzítja cl azt.
1972 és 1994 között a fénygömbökkel együtt volt alkal­
mam tanulmányozni a szent geometriaként ismert tudo­
mányt. A szent geometria győzött meg engem arról, hogy
minden teremtményt egy és ugyanazon minta, az Elet
Virága szerint teremtettek. Ez bizonyította be számomra,
hogy csak Egy Tudat létezik Egyetlen Univerzumunkban,
és ennek a tagadhatatlan bizonyítéknak a hatására elmém
behódolt szívemnek. Végtére is az élet nagyon egyszerűen
kezdődik, úgy is mondhatnánk, hogy a maga természetes
módján.
Magamról, hogy az olvasó egy kicsit jobban megismerjen,
a következőt tartom fontosnak elmondani. A kaliforniai
Berkeley Egyetemen szereztem diplomát képzőművészként,
valamint fizika és matematika minor szakon. Az emberi
tudatosságot több mint hetven különféle lelki tanítómester
segítségével tanulmányoztam a világ sok táján, majdnem
minden vallás és tudományág megközelítéséből. Első köny­
vem, Az Élet Virágának ősi titka első kötete 1998-ban jelent
meg, második kötete pedig 2000-ben. Néhány röpke év
18
alatt ezeket a könyveket a világ több nyelvére lefordították,
eljutott az összes kontinensre, több mint száz országba .
1
A második kötetben leírt Mer-Ka-Ba (az Emberi Fénytest)
meditációt tanító iskola 1994-ben nyílt meg (még mielőtt
az említett könyveket kiadták), és nyomában hamarosan
újabb iskolák nyíltak a világ hatvan különféle országában,
amelyekben ma több mint 150 képzett tanár működik.
2
Újabb könyvem, az. Élet a szívben 2004-ben jelent meg .
Ez a könyv új oldaláról mutatja be az emberi tudatosságot,
amit a világban élő emberek nemigen ismernek, mivel az
ezzel kapcsolatos ismereteket a világ spirituális és vallásos
tanításai egész eddig titokban tartották. Ez a könyv is
világszerte ismertté vált.
Lassan egyre több felkérést és meghívást fogadtam el,
hogy tudásomat kurzusok, tanfolyamok és előadások során,
valamint újságcikkekben, weboldalakon, rádió- és tévémű­
sorokon keresztül átadjam. Mindezidáig több mint ötven
országba jutottam el.
A Fény Kígyója történetének ismerete eleinte lassan­
ként, részletekben ért el hozzám, majd az elmúlt öt évben
felgyorsult a folyamat. Először nem értettem meg teljes
egészében mindazt, ami feltárult előttem. Csak az ezred­
forduló környékén kezdtem igazán megérteni mindazt,
ami végbement bennem, és azzal az energiával, amit ma,
akárcsak több százezer évvel ezelőtt, a Fény Kígyójának
nevezünk. (Keleten a „Nagy Fehér Kígyónak" is nevezték.)
1 Magyarul megjelent a Mandala-Veda kiadó gondozásában: Az Elet virágának
ősi titka MI. Budapest, 2007.
2. Magyarul megjelent a Mandala-Veda kiadó gondozásában: Elet a szívben.
Budapest, 2004.
<9

]. ábra: Az Élet Virága
Amikor ezeket a történeteket olvasod, szívedre figyelj,
ne az elmédre, mert elméd sosem fogja tudni megérteni,
hogyan munkálkodhatnak együtt az emberek évezredeken
át, és milyen összetettek lehetnek az emberiség eseményei
a legcsekélyebb emberi tervezés nélkül is. De a szíved tudni
fogja, hiszen minden tudás és bölcsesség a szívedben van.
Szíved ugyanis egészen biztosan ismerni fogja az Igaz­
ságot, és remélhetőleg válaszolni is fog.
Saját életem történeteinek segítségével szeretnélek arra
ösztönözni, hogy megkeresd a helyet, ami mindkettőnk
szívében megtalálható. Amikor szívedre figyelsz, semmit nem
kell tenned azért, hogy megváltozzanak a dolgok, mert
a változások maguktól következnek be, méltósággal. De
ahhoz, hogy eljuss szívedig, ahogy azt minden általam
20
ismert természeti nép is mondja, először Istenanyádat kell
visszaidézned emlékezetedbe. Ha megfogadod a Föld ter­
mészeti népeinek eme első nagy felismerését, akkor látha­
tóvá válik számodra a belső rejtett jelentés. Istenanyád él,
és nagyon is tudatos, rendkívüli tudatossággal rendelkezik,
erősebbel, mint azt a 21. századi iparosodott ember meg­
érteni képes.
A Föld nem egy kődarab. Van neve, személyisége a koz­
moszban. És hidd el, ismeri nevedet. Az ő lelke, a Földanya
lelke az, ami e történetek mögött rejtőzik. O alkotta meg
ezeket a történeteket, amelyek a világ más embereinek
történeteivel együtt az emberiség teljes átalakulását idézik
majd elő. Miután elolvastad ezeket a történeteket, látni
fogod, mennyire szeret téged Anyád. Cserébe hogyan is ne
ajánlanád fel szolgálatodat Anyád szükségleteinek?
Jí szeltaltások
Végül pedig ejtsünk szót a szertartások különös jelentő­
ségéről. Réges-régen az emberiség nem észből, hanem
szívből élt. Álmok teremtették a világot, ma a gondolatok
formálják életünket. A régi módszerben hatalmas erő van,
amit legtöbbünk már rég elfeledett, és amint a történetek­
ből is látni fogod, ha nem idézzük fel magunkban ezeket,
akkor előfordulhat, hogy olyan kiegyensúlyozatlanságot
tapasztalunk, ami nem oldódik meg mindaddig, amíg nem
teszünk ellene.
2/
 Ádám és Éva teremtésének idején életük legfőbb célja
a „kertek" gondozása volt. Bárhogyan is fejlődött az emberi­
ség százezer éveken át, ez a legfőbb cél mit sem változott.
A Földanyáról való gondoskodás mára a szertartás fogal­
mává alakult át. Világszerte a természeti népek kultúrájában
a szertartás mindig is a törzs felmenők iránt érzett felelős­
ségét hangsúlyozta ki, ami természetesen egészen az első
férfiig és nőig nyúlt vissza.
Az én törzsemben, a Taos indiánok körében, minden év
szeptember 30-án tartottak egy szertartást, amelyet San
Geranamo Napnak neveztek. A Taos indiánok hitték, hogy
ennek a szertartásnak a megtartása elengedhetetlenül szük­
séges, mert különben a Föld a szó szoros értelmében kifor­
dulna pályájáról, és a bolygó minden embere számára el­
veszne minden. A világ minden tájáról érkeztek emberek,
hogy megnézzék, ahogy az „indiánok" megmásznak egy rend­
kívül hosszú rudat. Ez cg> harminc méter magas fa, ame­
lyet megtisztítottak minden ágától, és körülbelül két és fél
méter mélyen beástak a földfelszínhez képest, tehát függő­
legesen áll a földben, ahogy kinőtt. A lelógó kötelek segítsé­
gével négy indián próbálta meg megmászni a fát, hogy ezzel
a szertartással elősegítsék .ízt, hogy a Föld még egy további
éven keresztül keringhessen a Nap körül.
Szép és veszélyes szertartás volt ez. Sok embert vonzott
magához ez a pucblo a vilíg minden részéről, de vajon tény­
leg hittek abban, hogy hl az indiánok nem másznak meg
ezeket a farudakat, akkoi minden elveszne? Aligha. Talán
egy vagy kettő közülük. Alcgtöbb ember azt gondolja, hogy
a bennszülött szertartások csak babonák, amelyeknek semmi
22
tudományos alapja nincs. Az amerikai bennszülött indiánok
számára viszont ez az igaz valóság. Minden porcikájukkal
hisznek ebben.
Az emberiség a világ szívétől mára eltávolodott, és
helyette az elme logikáját választotta. Az emberek ma
a vegyészben, a fizikusban és a matematikusban hisznek.
A tudomány bebizonyította, hogy az ősi hiedelmek a tudat­
lanságból fakadtak.
Pedig a modern ember a legfőbb igazságként tisztelt nag)
tudományával kevesebb, mint kétszáz év alatt egy olyan vi­
lágot hozott létre, amely a pusztulás szélén áll, és hacsak
nem fordulnak drasztikusan jobbra a dolgok, előfordulhat,
hogy csak néhány éve van már hátra. Ezzel szemben a buta
szertartásokat végző régi ember évmilliókon át képes volt
fennmaradni, [la egyáltalán megvan még bennünk a túl­
élés iránti vágy, akkor nem ártana figyelembe venni ezt az
ősi bölcsességet, ha másért nem, akkor azért, hogy legalább
megértsük, hogyan járulhatnak hozzá a szertartások a világ
egyensúlyához.
Fehér bőrű indiánként magam is a bennszülöttek útját
jártam, mert így beleláthattam a teremtés titkába. Nem az
elme ragyog annyira, hanem a világ fénye, ami pedig a szív­
ből jön. A teremtés mindig a szívben kezdődik, majd onnan
terjed át az elmére. Megfeledkeztünk lényünk lényegéről,
márpedig ha nem tudjuk mihamarabb felidézni, akkor
technikailag fejlett elménk hamarosan a mély szenvedés és
a teljes pusztulás világához vezet bennünket.
A következő történetek azt a mély kapcsolatot próbál­
ják feleleveníteni, amely Istenhez és a teremtéshez köt
2.3
bennünket. Történeteimet átadom nektek is, hogy ti is emlé­ M Á S O D I K F E J E Z E T

kezzetek, és visszatérhessetek az univerzum harmóniájá­

AZ ŐSI 101 KOZMOLÓGIA ÉS A MODERN
hoz és nyugalmához.
VÁLTOZÁSOK
Minden kérdésre a szeretet adja meg a választ, még az
elme kérdéseire is.

Hogy a következő történetek minden részletükben ér­

telmet nyerjenek az olvasó számára, valamennyit meg kell
érteni a kozmológiából. Ez a kozmológia, amely a könyvben
leírtak alapjául szolgál, elsősorban a napéjegyenlőség pre­
cesszióján és a belőle következő változások ciklusán alapul.

<Jí napéjegyenlőség precessziója

Talán azt gondolod, hogy tudod, mit jelent a napéje­

gyenlőség precessziója, és mi is az valójában, de kérlek, várj
egy kicsit, mert van ennek a ciklusnak egy különlegessége,
amiről valószínűleg nem hallottál. Tudomásom szerint
ugyanis még sosem írták le a tudást, de a természeti törzsek
és kultúrák világszerte megőrizték szájhagyomány útján.
A Fény Kígyójáról van szó.
I la leegyszerűsítjük a dolgot, akkor maga a napéjegyen­
lőség precessziója nem más, mint a Föld tengelyének ingado­
zása. Egy olyan ingásról, fordulatról van szó, ami valamivel
kevesebb, mint 26.000 év alatt tér vissza önmagába. Egészen
pontosan a teljes fordulat ideje 25.920 év. Ha a Föld tengelyét

24 25
egy ceruzaként képzeljük el, a ceruza vége által megrajzolt
körök az alábbi ábrán bemutatott módon jelennének meg.
(A napéjegyenlőség precessziójának esetében többféle
ingadozás is létezik, amelyeket az Elet Virágának Ősi Titka
című könyv első kötetében mutatunk be. Jelenleg számunkra
az elsődleges napéjegyenlőségi precesszió jelentős.)
Mialatt a Föld tengelyének kitérése lassan leírja a kört,
meghosszabbítása egymás után végigmegy mind a tizenkét
mennyei csillagképen. Eszerint a napéjegyenlőség precessziója
2.160 évente „lép be", illetve mutat egy új csillagképre. Más
szavakkal a napéjegyenlőség precessziója tizenkét részre van
felosztva, és mindegyik rész egy külön csillagképet és igen
különböző fajtájú energiát jelképez. A legtöbb ősi kultúra
tisztában volt a napéjegyenlőség precessziójával, és tudott
az éjszakai égbolt tizenkettes felosztásáról. Még a ma ismert
legrégebbi civilizáció, a hatezer évvel ezelőtt élő sumerok is
ismerték már ezt a jelenséget.
Érdekes végiggondolni, hogy asztronómiai és matematikai
szemszögből vizsgálva a jelenséget, ahhoz, hogy egyáltalán
felmerüljön, hogy a Föld tengelye esetleg ferde, az éjjeli égbolt
folyamatos megfigyelése szükséges 2.160 éven keresztül.
A régészet álláspontja szerint a sumerok idejét megelőzően
mi emberek állítólag szőrös barbárok voltunk, akik intelli­
gencia és fegyelem híján alkalmatlanok lettek volna arra,
hogy ilyen hosszú időn keresztül figyeljek és dokumentálják
az éjjeli égbolt történéseit. A sumerok ennek ellenére már
civilizációjuk kezdetén pontos ismeretekkel rendelkeztek
a napéjegyenlőség precessziójával kapcsolatban.
26
A tudósok számára ez egy archeológiai fehér folt, de
mégis igaz. Az ősi sumér városok romjai között, amelyek ma
mélyen a felszín alatt rejtőznek, mostanság több ezer agyag­
táblát fedeztek fel. Ezeket a táblákat az egyik legelső és leg­
ősibb ismert emberi írással, ékírással készítették a sumér
civilizáció kezdetén, és megdöbbentő pontossággal írják le
a napéjegyenlőség precessziójának jelenségét. Az ősi sumerok
rendelkeztek ezzel a kozmikus tudással, bármennyire is lehe­
tetlen ezt megmagyarázni a történelem mai ismereteinek
tükrében.
Hogyan lehet ez? Első könyvemben, Az Élet Virágának
ősi titka első és második kötetében többféle választ is felvá­
zoltam erre a kérdésre, de most nem fogok belemenni a
részletekbe, mert jelen történetünk szempontjából ezek
nem fontosak.
A tibetiek és az indiaiak is ősidők óta nyilvántartották
a napéjegyenlőség precessziójának mozgását. Mindkét kul­
túra nagy jelentőséget tulajdonított a tizenkét részlet mind­
egyikének. Ezeket a részleteket yugáknak vagyis időszakoknak
nevezték, és minden yugának egyedi vonásokat tulajdoní­
tottak, amelyek az egyes yugák ideje alatt hitük szerint az
egész emberiségre hatással vannak. Emlékeztetőül mondom,
hogy minden yuga egy külön csillagképhez is kötődött, és így
a/, asztrológia szerves részét is képezte.
Mindannyian hallottunk már arról, hogy a Vízöntő kor­
szaka felé tartunk. Ez valóban így van: 2012. december 21-én
a Föld tengelye ennek a csillagképnek a szélére mutat majd,
és 12.920 éve első ízben fordul majd elő, hogy a galaxis közepe
fele indul cl, és nem távolodik tovább. Az elkövetkezendő
27

2. ábra: A napéjegyenlőség precessziójának
2.160 évben a Föld tengelyének egyenese a Vízöntő csillag­
képen belül fog mozogni. Annyi mindenről lehetne még
beszélni ennek a jelenségnek kapcsán, amit általában nem
is tudnak az emberek! Pedig mindezek a dolgok hatással
lesznek életedre, míg beteljesíted sorsodat.
Meder n asztrológia
Manapság a Föld lakosságának legnagyobb része nemi­
gen hisz az asztrológiában. Úgy tekintenek rá, mint valami
babonára, amit az egyén születésnapjához és a csillagoknak
28
a születés pillanatában megfigyelhető állásához kapcsolnak.
Ez azonban nem mindig volt így.
Az asztrológia az emberi tudatosság részét képezi a civi­
lizáció kezdeteitől fogva. Segítségével megérthetjük és előre
láthatjuk a jövő bizonyos aspektusait. Régen azonban nem
elsősorban személyes célokra használták. Az ősi időkben.
Babilónia és Asszíria, vagy a 6.200 évvel ezelőtti Egyiptom
idején a csillagok és bolygók mozgásának értelmezésével a
nép javát szolgálták és a király személyét, mert az ő szemé­
lye az egész közösség túlélése szempontjából is jelentős volt.
Az egyénnek szóló „horoszkopikus asztrológia" csak azután
jelent meg, hogy Nagy Sándor Kr. e. 332-ben elfoglalta
Egyiptomot.
A Földhöz legközelebb levő csillag, a Nap az asztrológia
meghatározó eleme. A Nap befolyásolja időjárásunkat, nap­
kitörések idején kárt tehet műholdjainkban és a világot be­
hálózó kommunikációs hálózatunkban, de még a Föld mág­
rajza
neses mezőire is hatással van. A Nap sugarai nélkül nem
lehetne élet ezen a bolygón. Nélküle a Föld nem volna több,
mint egy űrben sodródó kődarab.
A Hold határozza meg a Föld tengereinek mozgását, és
hozza létre az ár-apály rendszert. A Hold is erős hatást gya­
korol időjárásunkra, biológiai értelemben befolyásolja a Föld
élőlényeinek párosodási és születési mintáit, de még az
emberi érzelmekre is hat, amit bármely nagyváros rendőrsé­
gi jegyzőkönyvei is bizonyítanak. A holdtölte napján, az azt
megelőző és az azt követő napon több bűntényt követnek el,
mint bármely más időszakban. A bűnelkövetés ilyen aránya
nem lehet pusztán véletlen műve. Az emberek sokkal inkább
29
érzelmeik hatása alá kerülnek holdtölte idején, és következés­
képpen olyan dolgokat is megtesznek, amiket a Hold hatása
nélkül általában nem tennének.
Nagy butaság és tudományosan megalapozatlan tehát azt
állítani, hogy az egek nincsenek semmiféle hatással az em­
berekre és a Földre.
Mivel a fentiekben leírtakhoz hasonló hatások léteznek,
érdemes átgondolni, hogy nem volna-e annak valamiféle
hatása, ha maga a Föld az éghez képest eltérő irányba akar­
na továbbhaladni. Az ősi civilizációk szerint volna. Mindig,
amikor a Föld tengelye egy új csillagképben veszi fel helyze­
tét, az emberiség is változik. Az ősi hit szerint ilyenkor tulajdon­
képpen minden megváltozik.
<Jx Jlény uvígyója
A Föld kundaliníje a napéjegyenlőség precessziójának
két pontosan meghatározott pontján változtatja meg helyze­
tét. Nem a két szélső helyzet, a galaxis középpontjától szá­
mított legtávolabbi és legközelebb eső pont az, ami érdekes
számunkra. Ami nekünk érdekes, az az a pont, ;ihol a Föld
tengelye átbillen a galaxis középpontjának irányába, illetve
amikor ellenkező irányba kezd mutatni. 2012. december 21-én
a tengely egyenese át fog billenni a galaxis középpontja felé,
és a Föld kundaliníje megkezdi a felszínen elfoglalt
helyzetének módosítását.
Az élet szerves egység, és nem mindig tökéletesen szim­
metrikus matematikailag, mivel az élet legtöbb megnyil­
vánulása a Fibonacci-sorozaton alapszik (0, 1, 1, 2, 3, 5, 8,
30
13, stb.), ami csak közelíti az aranymetszést. Úgy is mond­
hatnánk, hogy 2012. december 21-e nem más, mint az ese­
mény bekövetkezésének matematikai időpontja, de valójá­
ban a kundaliní elmozdulása megkezdődött már 2002-ben.
Azonban egy 25.920 éves ciklusban nézve akár tíz év eltoló­
dás is természetes és szinte tökéletesnek számít. Ennek elle­
nére az emberi tudatosságra gyakorolt legfőbb hatás még
csak kibontakozóban van, és csak a közeljövőben teljesedik
ki. Milyen csodás ezt az időszakot megélni!
Mindkét fent említett időpontban a Föld kundaliníje
elmozdul az egyik állandó helyéről egy másikra. Amint tehát
a Föld belép abba a ciklusba, amikor tengelyének egyenese
a galaxis középpontjával ellenkező irányba mutat, a Föld
alapenergiája, ami a középpontjából árad, felszínének egy új
pontjára tevődik át. Mindez látványosan erőteljes megújulást
idéz elő az emberiség spirituális megértésében és gyakorla­
tában, ami beszivárog a mindennapi életbe is, és még az
utcán is tapasztalhatóvá válik.
Az a hatás is hihetetlenül jelentős, ami azokat a földrajzi
helyeket éri, ahonnan és ahová elmozdul a kundaliní. Onnan,
ahonnan elköltözik a kundaliní, spirituális energiája is el­
tűnik, és talán soha többé nem is tér vissza. Azon a helyszínen,
ahová átköltözik, új, életerős spirituális energiát lehet drá­
mai hirtelenséggel megtapasztalni, ami nagy hatást gyakorol
a környéken élő emberekre. Ok azután szintén hatással lesz-
1 ick a világra új keletű bölcsességük és fényességük révén.
3 '
 <Jl kundaliní energia
Mi a Föld kundaliníje? Legkönnyebben talán az emberi
test példájával lehet megközelíteni ezt a kérdést, mert a
Föld és az emberi test energetikai szempontból gyakorlatilag
egyformák. Ez nem csak azt jelenti, hogy a Föld kundaliníje
nagyban hasonlít az emberéhez. Még a bolygó hatalmas ener­
giájú Mer-Ka-Ba mezője is tökéletesen megegyezik az ember
Mer-Ka-Ba mezőjével (vagyis a Fénytesttel), a különbség
csak mennyiségi Ezen felül a Föld Mer-Ka-Ba mezejének
minden elektromágneses geometriai mezője is pontosan
megfeleltethető az emberekével.
Az embernél ötféle lehetséges energiafolyam indulhat ki
a hátgerinc aljából. Mindegyik fajtának megvan a saját meg­
határozott célja az emberi fejlődés minden szakaszában.
Az egyik közülük a szexuális energia, amely legtöbbünk szá­
mára ismerős. Tudjuk, milyen az orgazmus, és érezhetjük,
ahogyan a szexuális energia felfelé halad a gerincben. Ezen
felül azonban még négyféle energiafolyam is van, közülük az
egyiket nevezik kundalinínek. Az emberek többsége ezt
közvetlenül az orgazmus után tapasztalja meg, de ez nem
mindenkire igaz. Vannak olyanok is, akik előbb a kundalinít
tapasztalják meg. Amikor a kundaliní energia a gerincünk­
ben felfelé kúszik, akkor megváltozik bennünk a világ látásá­
nak és értelmezésének módja attól függően, hogy az emberi
energiarendszer mely pontjában összpontosul az energia.
A kundaliní energia hasonlít a szexuális energiához annyi­
ban, hogy ez egy nagyon erős, nehezen kontrollálható ener­
gia, ami a hátgerincből indul ki. De míg a szexuális energia
a teremtési folyamattal van összefüggésben, a kundaliní
32
energia spirituális növekedési folyamatunkkal van kapcso­
latban. Miután megtapasztaltuk a szexuális energiát és a kun­
daliní energiát, idővel lassan a másik három fajtával is talál­
kozni fogunk, bár ezek megtapasztalása esetleg egy másik élet
során esedékes. (Nem szeretnék most erről a három energia­
fajtáról részletesen írni, mert ezek nem jelentősek történe­
teink szempontjából.)
A történelemnek e pontján a Föld kundaliníje meg­
mozdul, és megváltoztatja helyét, új rezgést hozván létre.
Az energia megváltozása a legutolsó emberre is hatással
lesz. A Föld kundaliníjét nevezzük a Fény Kígyójának.
<jHegdöbbentő széljegyzet
Az alábbi tudományos tények segítségével mélyebben
megérthetjük, valójában mekkora jelentőséggel bír a napéj-
egyenlőségi precesszió 2012. december 21-i állapota.
Tizenháromezer évvel ezelőtt, akkor, amikor a Föld ten­
gelye a galaxis középpontjától távolodó irányba kezdett mu­
tatni, a Föld északi pólusa állítólag elköltözött a Hudson-
öböl területéről oda, ahol ma is található, az Északi-sarkra.
A Föld felszínén egy teljes pólus-eltolódás ment végbe, amit
i\ tudomány be is bizonyított.
Továbbá tizenháromezer évvel azelőtt (tehát huszonhat­
ezer éve), amikor a napéjegyenlőségi precesszió ciklusának
ugyanazon a pontján volt a Föld, mint ma is, a Föld pólusa
ugyancsak drámai eltolódáson ment keresztül. Egyes tudó­
sok abból kiindulva, hogy mi történt az elmúlt két alkalom­
mal, amikor a Föld a napéjegyenlőségi precessziónak ezen
33
 a pontján járt, felvetették egy további póluseltolódás lehe­
pólusai helyet cserélnek majd egymással, melynek következ­
tőségét is. A természet ciklikusan változik.
tében az északi pólus válik majd a déli pólussá, és fordítva.
Egy másik dolog is foglalkoztatja a tudósokat. Ez pedig
A tudósok világkonferenciája csak tizenegy napig tartott,
az, hogy a fizikai pc)lusok fent említett eltolódásának mind­
mivel a világ országainak kormányai berekesztették azt.
két esetében a Föld mágneses mezője szintén megváltozott,
2006-ban ugyanezek a tudósok még izgatottabbá váltak
méghozzá a pólusok eltolódását megelőzően. Az elmúlt
a mágneses anomáliák természetével kapcsolatban, és azt
tizenháromezer év során soha nem volt még olyan labilis
jósolták, hogy a pólusok felcserélődése most már bármelyik
a Föld mágnesessége, mint manapság. Tudományosan bizo­
pillanatban bekövetkezhet. Konferenciájukat újfent berekesz­
nyított tény, hogy kétezer évvel ezelőtt a Föld mágneses
tették, de ezúttal már öt nap alatt.
mezője fokozatosan gyengülni kezdett. Később aztán, körül­
Az itt olvasható történetek ezen a kozmikus információn
belül ötszáz évvel ezelőtt, a Föld mágneses mezőjének gyen­
alapulnak. Igaz történetek ezek, bár a modern hiedelmek
gülése felgyorsult.
szemszögéből bizonyára nehezen hihetőnek tűnnek. Mind­
Harmincöt-negyven évvel ezelőtt a Föld mágneses mező­
azonáltal ösztönözni szeretnélek velük benneteket arra, hogy
je anomáliákat kezdett mutatni, amit a madarak és egyéb
meglássátok egy gyönyörű jövő lehetőségét, amely kitör
állatok költözési szokásainak megváltozása is alátámasztott,
a sötétség világhódításának korszakából. Azt kérem tőletek,
hiszen azokat a Föld mágneses mezője irányítja. Először for­
hogy ne a sötétségre figyeljetek, hanem a Fény felé forduljatok.
dult elő, hogy a költöző madarak eltévedtek. Ennek vagy az
Tiszta belső vezetés van bennetek.
volt az oka, hogy megváltozott a mágnesesség iránya, vagy
Az élet sokszor egy rejtelmekkel teli utazásra hasonlít,
az, hogy teljesen megszűnt.
pedig a szívből nézve gyemiekien egyszerű.
1997 körül a mágneses mező instabillá kezdett válni,
méghozzá olyannyira, hogy veszélyessé vált a repülőket
a leszállás során robotpilótás vezérléssel irányítani, ugyanis
egyre gyakrabban tértek el a gépek így a valódi északi irány­
tól. Emiatt a világ összes repülőtéri mágnesességet ábrázoló
térképét frissíteni kellett a valóságnak megfelelően. (Állítá­
som igazságáról könnyen meggyőződhet az olvasó.)
2005-ben a világ geológia tudósai világszerte tapasztalt
mágnesességi anomáliákról kezdtek beszámolni. Valószínű­
sítették, hogy valamikor a közeljövőben a Föld mágneses

34
35
 H A R M A D I K F E J E Z E T

A FÉNY KÍGYÓJA
ÉS A T I B E T I NAGY F E H É R PIRAMIS

A tudomány feljegyzése szerint körülbelül tizenhatezer

évvel ezelőtt három nagyméretű aszteroida csapódott az
Atlanti-óceánba a mai Georgia állam partjainak közelében.
Az atlantiszi papság jól tudta, hogy közeleg nagy birodalmuk
idejének vége.
Bár Platón kétezer évvel ezelőtt ezt a letűnt kontinenst
Atlantisznak nevezte, és nagy elismeréssel beszélt kultúrá­
járól és szépségéről, a legtöbb modemkori archeológus szemé­
ben azonban Atlantisz csupán egy legenda. A sok év alatt
minden olyan kutató és feltáró munkálat, amely létezésének
bizonyítására irányult, végül meggyőző eredmény nélkül
/.árult, mert amikor Atlantisz elmerült az Atlanti-óceán
hullámai alá, minden bizonyítékot magával rántott az
óceán fenekére.
Történelmileg tehát jelenleg nem lehet bizonyítani
létezését, de remélhetőleg a jövőben sikerül majd. Edgár
Cayce, az alvó próféta, az 1920-as években azt jövendölte,
hogy 1970-ben Atlantisz Bimini mellett ki fog emelkedni az
Atlanti-óceánból. 1970 januárjában a Life magazin arról
adott jelentést, hogy 1969 decemberében Bimini közelében

37
 1
több apró, az óceí"" több mint egy mérföld mélyen fekvő
fenekéről származó sziget tört felszínre. Közülük nem egy
ismét elmerült, dé néhányuk máig megtalálható. Helytálló
volt tehát Cayce jóslata? Az idő majd megadja a választ.
Cayce-nek több mint tizenkétezer jóslata volt az 1970-t
megelőző időszakra, és ezek közül csak egyetlenegy nem igazo­
ze
lódott be, egy egys rű jóslat, amelyet egy általa megvizsgált
ikerpárra vonatkozóan tett.
A világ spirituális fénye, a Föld kundaliníje, a mélyen
a Föld belsejében kígyózó energia évezredeken át tartózko­
dott ennek az ősi földrésznek a belsejében. Ez a spirituális
energia vonzott más kultúrákat Atlantiszra, ahol azok a meg­
világosodást keresek csakúgy, mint azok a modernkori kere­
sők, akik manapság a világ minden tájáról Tibetbe és Indiába
zarándokolnak.
Az égből alázuhanó óriási aszteroida, amelyről már szó
volt, igazából háromezer évvel megelőzte Atlantisz hanyat­
lását, de fizikai ér-elemben ez volt Atlantisz végzetének oka.
A Földanya kundaliníje, a Fény Kígyója hamarosan új terü­
let felé vette az irányt, hogy egyensúlyt vigyen oda, ahol
nagy hirtelenséggel létrejött az új világ. Az új világ ugyan
létrejött, de a változás egyben Atlantisz világának halálát
és elsüllyedését i; jelentette.
Mindig emlékezzünk arra, hogy nincsenek véletlenek.
Minden, ami a rilágban történik, az élet egészét érintő
okokból kifolyólag történik tökéletes pontossággal.
Atlantisz ősi kontinensének belső papsága, a Nakkal
Testvériség belső tudása révén pontosan tisztában volt azzal,
hová költözik át .* Fény mélyben tekergőző kígyója, ahol egy
38
újabb hosszú, tizenháromezer éves időszakra megmereve­
dik. Azzal is tisztában voltak, hogy a kundaliní felszíni el­
mozdulásával megváltozik az is, ahogy az emberiség az éle­
tet értelmezi majd. A Nakkal Testvériség pontosan tudta,
hogy el kell majd hagyniuk Atlantiszt, és hogy oda kell köl­
tözniük, ahol a Fény Kígyója kijelöli új otthonát.
Azt is tudták, hogy bárhol is telepedjen le a világ fénye,
annak a területnek a lakói lesznek majd a bolygó legnagyobb
spirituális tanítómesterei. Ez mindig is így volt, mert amerre
a Fény kígyózik, természetes módon megvilágosodnak az
emberek - attól függően, mennyire képesek befogadni őt.
Az új választott területen élők tudatukra ébrednek, és újra
emlékezni fognak arra, milyen mély kötelék fűzi őket min­
den élőhöz és Istenhez. Végül felidézik majd szívükben azt
a szent helyet is, ahol maga Isten lakik, és ahol a teremtés
elkezdődött. Emlékezésük révén pedig lényük legmélyén ők
válnak majd az emberiség többi része előtt világító spiri­
tuális fénnyé.
A Nakkal Testvériség tehát terveket készített ami, hogyan
hagyják el szeretett országukat, Atlantiszt, és hogyan köves­
sék bölcsességük forrását. Nem volt választásuk. Elterveztek
mindent, és felkészültek az indulásra majdnem kétszáz év­
vel azt megelőzően, hogy Atlantisz elsüllyedt az óceán mély­
ségeibe, így elkerülhették a káoszt. A Nakkal tagjai tehát
követték a Föld kundaliníjét, a Nagy Fehér Kígyót, amely
a magas Himalája-hegység nyugati részén elhelyezkedő
kietlen területre tartott, a mai Tibetbe.
Amikor Atlantisz végleg elsüllyedt, nagyjából tizenhárom­
ezer évvel ezelőtt, akkor az atlantiszi külső papság (nem
39
a belső Nakkal tagjai) gyorsan elhagyták a földrészt jól meg­
épített hajóikon. Kénytelenek voltak útra kelni, mert a föld­
rengések, vulkán-kitörések nem szűntek, és a beözönlő víz
egyre több süllyedő területet öntött el. Nem utaztak messzi­
re. A külső papság a mai Mexikóban található Yucatán-fél-
sziget partjainál kötött ki. Ők a manapság majaként ismert
nép. Nem csak azért lehetünk ebben biztosak, mert a maják
is így tartják, hanem egy ősi kőbe vésett emléknek köszön­
hetően is, amit a régészek a Yucatánon találtak. Ez a Troano-
kézirat, amely ma a British Múzeumban található. Legalább
háromezer-ötszáz évre becsülik korát. A történész Augustus
3
Le Plongeon fejtette meg tartalmát, amely részletesen leír­
ja Atlantisz elsüllyedését.
A maják jelenlegi naptárát akkor alkották meg, amikor
Atlantisz még élt és virult, és a papság saját kezűleg szállí­
totta át a Yucatánra, amikor a biztos halál elől menekültek.
Az említett külső papság tovább él a mai maja emberek­
ben, ilyen például Hunbatz Men maja pap és sámán. Őt
választotta ki a vének titkos tanácsa 1980-ban, hogy a kül­
világban szóvivőjükként szolgáljon. Őt mára felváltotta egy
alázatos ember, akit Don Pedro Pablonak hívnak, őt szintén
a maja vének jelölték ki. Ha még mélyebben belenézünk
a maja kultúrába, rátalálunk Don Alejandro Cinlo Perez
Oxlaj-ra, aki kultúrája születéséig visszamenőleg rendel­
kezik az eredeti ismeretekkel. Don Alejandro ma a több mint
négyszáz mexikói, belize-i és guatemalai vénből álló Maja
3. A Troana Codex a fennmaradt kevés maja könyv egyike, melyet Augustus
le Plongeon (1826-1908) francia orvos fordított le, miután feltárta a mexikói
Yucatán állambeli maja sírokat.
40
Tanács elnöke. Az ő bölcsességének és tudásának mélyét az
idő fogja feltárni.
<Jl nagy feliéi pilarnis
A Nakkal tagjai, Atlantisz belső papsága, rengeteg
nehézség árán értek el Tibetbe. Itt nekiláttak, hogy felépít­
sék a világ egyik legnagyobb piramisát. Az általuk épített
piramis tömör fehér kövekből áll, és úgy megőrizte állagát,
mintha csak egy nemrég épült modernkori építmény lenne.
Vadonatújnak látszik.
A nagy fehér piramis célja egyrészt az volt, hogy jelölje
a Föld kundaliní energiájának pontos elhelyezkedését, más­
részt pedig, hogy ezt az energiát felhasználja az. emberiség
javára. Egy olyan körzetet hozott létre, amelyen belül az
energia a távoli messzeségekbe is kiáramlik, az itt élő em­
berek elméjében, testében és szívében pedig különféle válto­
zások mentek végbe. Egyesek többet változtak, mint mások,
de a változások végső soron elkerülhetetlenek voltak. Ennek
hatására nagy megvilágosodott spirituális tanítók tűntek fel,
és fényük az egész világra tovaterjedt. Tibet, illetve Kína, India
és Nepál egyes részei lettek a világ fényének új központjai
(ugyan a piramis építésekor ezek közül még egyik ország sem
létezett).
Majdnem hatezer év telt el Atlantisz elsüllyedése óta,
•mikor a civilizáció újra virágkorát kezdte élni, és az embe-
ick újra emlékezni kezdtek arra, kik is ők valójában. Az év­
ezredek során a Nakkal tagjai végig a fehér piramis mellett
maradtak, védelmezték azt és gyarapodtak a megvilágosító
41
energia révén. Végül a Nakkal tagjaiból jött létre a tibeti
nép, amely napjainkig fennmaradt.
Az idők során a Fény Kígyója olyan nagy szellemeket
szült, mint például Lao-Ce. Az ő műve a Tao Te King, az út
és az erény könyve, a valaha született egyik legnagyobb mű.
És természetesen a Ji King, talán a valaha írt legcsodála­
tosabb könyv is enől a területről származik. Buddha szintén
ezen a területen élt, és itt alapította meg a buddhizmust,
azt a világvallást, amely személyes tapasztalatom alapján
minden más vallásnál mélyebben ismeri az emberi energia­
mezőket és a tudatnak az általános tudatosság mögött rej­
tőző dimenzióit. A tibeti buddhizmus az egyetlen vallás,
amely ismeri a Mer-Ka-Bát, az emberi fénytestet, és ami
még ennél is fontosabb, tudja azt is, mit jelent ez, és hogyan
lehet létrehozni és használni. (A Mer-Ka-Ba az emberi ener­
giamező, amely koncentrikusan körülbelül nyolc-kilenc mé­
terrel túlér a testen minden irányban.) Sok nagy férfi és nő
(de leginkább férfiak a ciklusból kifolyólag) jutott el nagy
magasságokba ezen a területen egyszerűen azért, mert a
Fehér Kígyó a Nakkal Testvériség által épített nagy fehér
piramis alatt tekeredett a Föld mélyén.
De hamarosan mindez újból meg fog változni.
A modern idők majái jól tudták naptámk alapján, amely
az emberiség által valaha megalkotott legpontosabb naptár,
hogy különleges idők közelednek. Ahogyan a hatalmas Nap
felkel, hogy megvilágítsa a hajnali eget és az élő világ szép­
ségét, ahhoz hasonlóan valami félelmetes dolog megmoz­
dult a Föld belsejében is, hogy felfedjen az emberi lélek előtt
valami rég elfeledett fantasztikus dolgot. Mélyen az Anya
42
belsejében az ősi energia a földön csúszó kígyóhoz hasonlóan
elkezdett oldalazva mozogni. A kígyószerű energia felébredt,
és erősen érzi, hogy új otthont kell találnia, hogy újszerűen
kell kifejeznie az életet most, hogy a Vízöntő lassan kezdi
kifejteni hatását.
12.920 évente egyszer felébred ez a vágy.
<.K.ína meghódítja Tibetet,
és a SFény <K.íggója rnegrnoz dal
A Panchen Láma, a dalai láma után a második legma­
gasabb rangú személy, aki annak idején még csak tizenegy
éves volt, 1949-ben arra kérte Kínát, hogy „egyesítse az anya­
földet", vagyis csatolja vissza Tibetet Kínához. Kína kommu­
nista vezetője, Mao Ce-Tung válaszul bejelentette, hogy Kína
szándéka „felszabadítani Tibetet a külföldi imperialisták
uralma alól".
Kína 1949-ben elfoglalta Tibetet.
Akkorra a világ belefáradt a második világháború okozta
gyilkolászásba és szenvedésbe, ami csupán négy évvel koráb­
ban ért véget. A britek ugyan kijelentették az ENSZ előtt,
liogy „érdekükben áll a tibeti autonómia fenntartása", ám a
kellő akarat és a lehetőségek híján végül mégsem álltak ellen
,i kínaiaknak, nem támogatták a tibetieket, és nem siettek
a segítségükre.
1959-ben a Ihászai tibeti felkelés és annak vad kínai
megtorlása után a dalai láma Indiába menekült. Őt pedig
a határon áthömpölygő tibeti menekültek ezrei követték.
43
 Pontban ekkor, tizenháromezer év pihenés után a Fény
Kígyója elkezdett kicsúszni a Nakkal nagy fehér piramisából,
és feljött a felszínre. Ez a kundaliní energia mozgásba indult
Tibeten belül, eleinte lassan, majd egyre gyorsabban és gyor­
sabban. Később egyetlen nap leforgása alatt elhagyta az orszá­
got a Dalai Lámával együtt, és ő maga is Indiába költözött.
Mintha csak a dalai láma idézte volna meg a kígyót, hogy
hagyja el Tibetet.
De a Fény Kígyójának Indiába történő átköltözése csak
a kezdete volt egy hosszú, hosszú földkörüli utazásnak, amely
átváltoztatja majd az egész Földet, csakúgy, mint tizenhárom­
ezer évvel korábban, amikor az ősi Atlantiszt elhagyván
Tibet magas hegyei közé költözött.
nagy találkozás
A Föld másik felén a Mexikóból, Belize-ből és Guatema­
lából származó maja vének nagy találkozóra hívták az összes
maja törzset. Ez volt az első alkalom a modem időkben,
hogy ilyen találkozót összehívtak. Hatalmas jelentőségű ese­
mény volt ez.
Azért hozták létre ezt a találkozót, mert a maja naptár
egyértelműen azt mutatta, hogy a Fény Kígyója 1959-ben
fog megmozdulni, és akkor szükség lesz az észak- és dél­
amerikai indiánok segítségére.
A maja vének szertartásra gyűltek össze, mert a maja
naptár próféciája szerint egy nagy ciklus ért a végéhez, és
egy új ciklus, egy új világ volt kezdődőben. Egy olyan új világ,
amelyben a mennyek megnyílnak az emberiség számára,
44
és amelyben az emberek szabadon felfedezhetik végre ter­
mészetes környezetüket térben, időben és a Földön túli
dimenziókban. A prófécia a csodálatos béke és a spirituális
növekedés időszakát vetítette előre. A guatemalai maják
jóslata szerint ennek az új ciklusnak a kezdete 2013. február
19-ére esik.
Miért nem 2012. december 21-ére, ahogy a napéjegyen­
lőség precessziójának változásából következne? Sajnos erre
nem tudok magyarázatot. Ezt a kérdést a guatemalai maják­
nak kell feltenni, mert ők azok, akik tudhatják, hogy honnan
ered ez a két hónapos eltolódás.
Ahogy korábban a Nakkal Testvériség, a maják is azért
tartották a nagy találkozót, hogy megoszthassák egymással
tudásukat és a próféciát, hogy egész kultúrájuk felkészül­
hessen kozmikus felelősségük teljesítésére, ami abban áll,
hogy jelezzenek és vezetést adjanak a Fény örökkön létező
kígyójának. A találkozó folyamán kiderült, hogy az alacso-
nvabb vidékeken, Mexikóban és Belize-ben élő maják az idő
múlásával és a spanyol konkvisztádoroknak köszönhetően
majdnem minden tudásukat elveszették a próféciával együtt,
és élő örökségük majdnem teljes egészében elveszett. De
a Földanya nagy megkönnyebbülésére az örökség nem pusz-
l.ill cl. Guatelmalában ugyanis mégis fennmaradt. Ebben
a/, országban a hegyek magaslatai között, Tikal gyönyörű­
séges ősi városa közelében a maja vének (legtöbbjük száz
evesnél is idősebb) egészen addig megőrizték a tudást és
ÍI próféciát, amelyet tizenháromezer évvel korábban Atlan-
liszhól hoztak magukkal.
45
 így hát a guatemalai vének „tizenöt könyvet" adtak át
a síkságokon élő majáknak. Rájuk bízták, hogy tanulmá­
a
nyozzák és elsajátítsák bennük levő tudást, és további köny­
veket ígértek nekik. Ekképpen vette kezdetét a maja naptár,
tudás és prófécia feltámadása.
A külvilág ekkor n'ég mit sem sejtett erről a tudásról, de
nem is érdekelte. A világban a materializmus uralkodott.
ipaios°dott embei közbelép
A tudás egyes kutatói, mint például José Arguelles és
mások a legjobb szánokkal kezdték cl vizsgálni a maja nap­
tárat. Abban a hitben voltak, hogy a mexikói maják érin­
tetlenül megőrizték udásukat, pedig igazából ez nem így
volt. Az ő tudásuk a (íuatemalából átszivárgott töredékeken
alapult. Számos könyvet megírtak már a maja naptárról,
amelyek azonban mindaddig nem lehetnek teljesek és pon­
tosak, amíg a guatemalai maják át nem adták minden tudá­
sukat a síksági majáknak.
A guatemalai maák szerint még öt további „könyv" vár
arra, hogy a síkságok" élő maják elolvassák és megtanulják,
ivv
és a tízenhatodik köi > A rovarok és mozdulatlan csillagok
könyve tartalmazza a kozmikus ciklusok kezdetét és végét.
Ez az oka annak, hogf a 2012. december 21 -i dátumot sosem
értettük, a 2013. február 19-it pedig nem is ismertük.
46
<JÍ EFény <^Kígyója keresi áj otth onát
A Fény Kígyója követte a dalai lámát Indiába, de nem
állt meg ott végleg. Továbbindult, és területről területre
vándorolt a Föld felszínén.
Mozgása 1959-től az 1960-as évek végéig tíz éven át
folytatódott. Végül a Földanya kundaliní energiája Kanadá­
ból átvándorolt az Egyesült Államokba, onnan továbbván­
dorolt Mexikón, Belizén és Guatemalán keresztül Közép-
Amerikába.
Amikor Panamába ért, valami különleges dolog történt,
amire az ott élő indián törzsek — a maják kivételével - nem
számítottak. Amikor a Fény Kígyója elért a Panama-csator­
nához, nem tudott továbbhaladni. A Panama-csatorna a világ
valaha megalkotott legnagyobb geomantiája (tájformálása).
A szó szoros értelmében is, de energetikailag is szétválasztott
két kontinenst egymástól, és így megakadályozta a kunda­
liní energiát abban, hogy átkeljen Dél-Amerikába.
A Föld kundaliní energiája megrekedt és megállt. Töb­
ben úgy tartják, hogy a Fény Kígyójának megakadása volt az
n k a a Kolumbiában és több környező országban is tapasztal­
ható háborús problémáknak. A Föld kundaliníje nem tudott
keresztülhaladni a csatornán, és ezáltal hatalmas energetikai
egyensúlyhiányt hozott létre. (Ugyanez megtörténhet az em-
I H T Í testben is. Ha a kundaliní felfelé halad az ember gerince
mentén, és az egyik csakra bezárul, a kundaliní nem haladhat
luvább, akárhogy is próbálkozik. Ez az állapot fájdalmat, beteg­
séget okozhat, sőt az egyén halálához is vezethet, ha a blokk
nem oldódik fel.) Ez a helyzet az. indián népek számára olyan
47
problémát jelentett, amelyet éveken át nem tudtak meg­
oldani.
Senki nem tudta, mi a teendő, kivéve a majákat.
u valaszo [az VjJC olszakba
Mindeközben Peru hegységeinek magaslatai között egy
Oscar Ichazo nevű megvilágosodott személy és az őt az
apostolok mintájára körülvevő tizenkét ember tettre készen
várta a Föld kundaliníjét, készen arra, hogy felkészítsék
a világot az eljövendő korszakra. Arra számítottak, hogy
a Fény Kígyója Chile északi hegycsúcsai között telepszik
majd le még a hatvanas évek végét megelőzően, és ekkor
megkezdhetik munkájukat.
Oscar és a tizenkét derék ember közül az egyik, Claudio
Naranjo, a hatvanas évek közepén elutaztak az Egyesült Álla­
mokba, hogy az iparosodott világot megismertessék ősi
tudásukkal, ami olyasvalamin alapult, amit akkoriban nem­
igen értettek. Ez a dolog nem más, mint a szent geometria,
vagy ahogy Oscar nevezte, az Arica.
Claudio felkészült arra is, hogy bemutassa a nagy orosz
szufi, Gurdjieff munkáján alapuló ismereteket is. Az isme­
retek alapja az úgynevezett Enneagramm, a tudás olyan rend­
szere, amely az emberi átalakulást a hanghoz és a zenéhez
köti. Claudio ennek a tudásnak egy olyan kevéssé ismert
aspektusát készült bemutatni, ami által az emberi személyi­
séget huszonhét formára lehet lebontani. Célja egyszerűen
az volt, hogy az iparosodott világ kezébe egy olyan eszközt
adjon, amelynek segítségével ki lehet lépni az „ego-típusok"
48
köréből, és be lehet lépni a megvilágosodás magasabb szintű
világaiba. Ügy hitte, hogy ezáltal elindulhat a változás az
egész világon, ami átvezet minket mai materialisztikus éle­
tünkből a magasabb csakrák és a kiterjedtebb emberi lehe­
tőségek világába.
De mindennek néhány évvel a kezdetek után már vége
is lett. Egy nap lefolyása alatt Oscar bezárta a nemrég meg­
nyitott iskoláját, ami azóta elterjedt szerte az Egyesült
Államokban, és visszatért Peruba. Hogy miért? Egyszerű.
A Fény Kígyója megakadt, ezért kiteljesülése nem követ­
kezett be időben, legalábbis nem akkor, amikor az indiánok
értelmezése szerint kellett volna. Mindenesetre senki sem
tudta, hogy valójában mikor következik be. A maják termé­
szetesen pontosan tudták, mi a probléma oka, és hogyan
lehet kijavítani azt, sőt még azzal is tisztában voltak, hogy
mikor jön el a megoldás ideje. Mindennek ellenére csend­
ben várakoztak.
as és a (^Kondolkeselyű szeitaitása
A maják tudták, hogy a problémát egészen addig nem
lehet megoldani, amíg a sas és a kondorkeselyű szertartását
he nem mutatják. Ezt a maja naptár üzente. Azt is tudták,
hogy jóval több emberi energiára lesz szükségük ahhoz, hogy
elmozdítsák a hatalmas Fény Kígyójának energiafolyamát,
mini amennyit Közép- és Dél-Amerikában össze tudnak
fcyűjlcni. Szükségük volt Észak-Amerika energiájára és együtt­
működésére is. Észak-Amerikát, a sast, és Dél-Amerikát,
.1 kondorkcselyűt pedig ez a ceremónia egyesíthette annak
49
érdek£ Den n o
' g y együtt átsegíthessék a Föld kundaliní ener- Egyesült Államok sok más törzse, természetesen a maják,
giáját az
akadályon, és így lehetővé tegyék számára, hogy mindent egybevéve a két kontinens több, mint ötszáz törzse
me ggrkezzen végcéljához. közös munkába kezdett egy közös cél érdekében: segíteni
gpk törzs, beleértve az indiánokat követő fehéreket is, akartak a Nagy Fehér Kígyónak, hogy átjusson a Panama­
azt gondolta, hogy egymaga is el tudja végezni ezt a szer- csatornán és befejezhesse utazását.
tártai^ ezért a sas és a kondorkcselyú szertartását többször Engem is megkértek a maják, hogy segítsek, mert én
is véghezvitték. Azt azonban nem tudták, hogy ezzel a szer- magam is egy észak-amerikai törzsből, az Új-Mexikóban élő
sa
tartá' ' várni kell egy meghatározott napig, és azt sem, Taos Pueblo törzsből származom. I lárom napot jelöltek ki,
hogy csak a maják mutathatják be. emlékeim szerint 2001 szeptemberében, amelyeken minden
2301. február 19-én, pontosan úgy, ahogy a maja naptár törzs és mindenki külön-külön a maga módján tehetett vala­
jósolt ^ 3 a ma
j á k és körülbelül kétszáz más észak-, közép- és mit a közös cél érdekében. A két kontinens indián törzsei
dél-a men ca
' i indián törzs összegyűlt Guatemalában, és közö­ tehát egy időben láttak a szertartásokhoz.
sen flvégczték a sas és a kondorkeselyű igazi szertartását. Emlékszem, azon a három napon szabadságot vettem ki,
ezr
Min<' hűen dokumentálta a The White Road: Visions of és elmentem meditálni. A mi hagyományunkban a Mer-
4
the pdigenous People of the Americas című film, amelyet Ka-Ba, az emberi fénytest a leggyakrabban alkalmazott mód­
v
e köpy végén említek. szer, így én egy élő Mer-Ka-Ba mezőt helyeztem a Panama-
^mikor véget ért a szertartás, végre lehetővé vált, hogy csatorna fölé, majd mély meditációba kezdtem, és minden

a pé-iy Kígyója segítséget kapjon és eljusson kijelölt helyére, általam ismert módon próbáltam átsegíteni a Föld kundali­

a ] 1 0 ] mélyen a Föld alatt kígyózva eltölti majd az elkövet­ níjét a csatornán.

kezendő tizenháromezer évet, és ahonnan az egész világot Az első és a második napon úgy tűnt, semmi sem történik.
új srirituális tudással és energiával ajándékozza meg, amire Ereztem a hatalmas energiát, amely a sok elszánt, egységben
a7 e] nberiségnek nagy szüksége lesz a folytatáshoz. levékenykedő emberből áradt, de nem észleltem semmiféle
változást a Kígyót illetően. Kezdett rajtam eluralkodni az
érzés, hogy kudarcot vallunk, de visszafogtam kételyeimet,
•Jí kél nagy madál egyként szálnyal es megakadályoztam, hogy lényembe belépjenek, majd foly-
<ésőbb ugyanabban az évben (2001-ben) történt, hogy I attam a meditációt.
Am;rika különböző indián törzsei, az eszkimók, a hopik, az A harmadik nap vége felé éreztem, hogy most megtör­
ténik. Először csak egy kis energiaáramlat volt, mintha a
e
4 A h é r út - Az amerikai indián népek látomásai (a ford.)
gáton egy pici lyuk keletkezett volna, de az energia egyre

50 5'
nőtt, egyre erősödött. Végül a Fény Kígyója elszabadult és változásokat. A Földanya ekkor vett fel engem a megvilá­
folytatta oldalazó mozgását ugyanúgy, mint amikor a Föld gosodás és a felszabadulás Szivárvány Törzsének soraiba.
körüli útját járta. Nagy erővel és határozottsággal lépett be Eletem egy része olyan irányt vett, amit sosem gondoltam
Kolumbiába, majd folytatta dél-amerikai útját eljutván volna azelőtt.
mindenhová, minden országot érintve. Mire vagyunk, ha nem szolgálatra?
Az indián világ megkönnyebbülten lélegzett fel, és a két
kontinenst örömujjongás töltötte meg. A két hatalmas madár
együtt szárnyalva vitte végbe ezt a csodát. A maják tudták,
hogy így lesz, mert szent naptáruk így jósolta meg, de nap­
tár ide vagy oda, amikor a valós életben is megtörtént, hihe­
tetlen izgalmakat hozott. Éppen most ér le az emberi tapasz­
talás, a mély érzések világábí-
Ugyanekkor a chilei Aíidok magas vonulataiban 112
törzs ült hatalmas körben a Fény Kígyójára várva. A pontos
helyet a maják már korábba" megjósolták, és a törzsek ezt a
pontot ülték körbe. Énekkel és tánccal igyekeztek ezt a szer­
tartást az emberiség évezreceinek legfontosabb eseményévé
varázsolni. Ezt a kicsiny helyet pedig a bolygó felszínének
legszentebb területévé avatok.
Ezek a tiszta férfiak és nők még hónapokon át folytatták
a szertartásokat azután, hegy a Fény Kígyója végleg haza­
siklott, és megpihent a Föld e szent vidékén. Olyan hely ez,
ami Chilét és Perut az új Tibetté, az új Indiává változtatja,
ahol nagy tanítók születnek majd, olyan tanítók, akik a világ
ragyogó fényességei leszne< ugyanúgy, ahogy a tibetiek és
indiaiak is azok voltak.
Az én szerepem ebbei a folytatásos történetben csak
ekkor kezdődött. Még nagon sok mindent be kellett telje­
síteni, de nem láttam m-g az életemet érintő jövőbeli

52
53
 N E C V E D I K F E J E Z V . T

A NAKKAL PÍRAMIS

1985 egy reggelén a száraz új-mexikói sivatagban ébred­

tem fel, körülbelül 2600 méterrel a tengerszint felett. A szür­
készöld zsálya hatalmas óceánként terült el a látóhatárig
minden irányban kelet kivételével, ahol a fenséges Sangre
de Cristo (Krisztus Vére) hegység magasodott az ég felé.
Errefelé nem számít szokatlannak, hogy a csúcsokat még
e/.cken a koranyári napokon is hó födi. Előfordul, hogy a hó
egész évben megmarad a hegységben. Nyugat felé a szem
elől megbújva terült el az a kanyon, amelyben a Rio Grandé
lolyó titokban mélyíti sivatagi medrét. Ezen a vidéken alig­
ha járt valaha is emberi lény. Lakhelyemtől húsz mérföldre
észak felé magasodott a világ második legnagyobb magányo-
s.in álló hegysége, az Ute Mountain.
Az 1800-as években az Ute Mountain volt az a helyszín,
.ihol az Egyesült Államok lovassága fel akarta számolni az
ule indiánok törzsét. A ute indiánok megpróbálták magukat
11 icgvédeni azokkal a szörnyű igazságtalanságokkal szemben,
.imclycket az Egyesült Államok kormánya rájuk zúdított.
Emiatt a kormány nagy veszélyt látott bennük, és szükségét
l.illa annak, hogy elpusztítsa őket.

55
 A lovasság mérföldek százain át hajszolta az indiánokat,
mire végül elérték az Ute Mountaint, amit jóval később ne­
veztek el így a tiszteletükre. Mind a lovasság, mind az indiá­
nok tisztában voltak azzal, hogy a hegyekben nincs ivóvíz,
de az indiánok végső kétségbeesésükben mégis megmásztak
a hegyet, hPgy elbújhassanak. A lovasság körbevette a hegy­
séget, és kivárt. Igazság szerint nem voltak egészen biztosak
abban, hogy oda menekültek az ute indiánok, de vártak, mert
úgy gondolták, hogy ha ott vannak az indiánok a hegyekben,
akkor víz híján előbb-utóbb úgyis le kell majd jönniük.
A történet szerint az indiánok imádkoztak a Földanyá­
hoz vízért, mert tudták, hogy víz nélkül vagy szomjan halnak
a hegyen, vagy pedig kénytelenek lesznek lemenni, és akkor
a rájuk váríkozó katonák lemészárolják mindegyiküket, fér­
fiakat, nőkét, gyerekeket. Ez pedig azt jelentette volna, hogy
törzsük kihal.
A Földanya, aki az ute indiánok szívében élt, válaszolt
az imájukr?- Egy vízforrás buggyant ki a hegyoldalból, hogy
táplálja okít és megmentse életüket.
Körülbelül három hónappal később a lovaskatonák úgy
döntöttek, hogy felhagynak a kereséssel, mert már valószínűt­
lennek tartották, hogy a hegyen bújtak volna el az indiánok.
Az ute ind ánok ma is élnek, és életüket ennek a hegynek és
az ott történt csodának köszönhetik, illetve annak az ener­
giának, ami átjárta az egész völgyet, ahol 1985 során időztem.
Csak fíküdtem, és úgy éreztem, valami szokatlan, vala­
mi különleges van ebben a reggelben, de nem tudtam meg­
fogalmazni, mi lehet az. Egész nap végigkísért ez az érzés.
56
Annak a férfiakból és nőkből álló csoportnak a tagja
voltam, amelyik a Nakkal Misztériumiskolának nevezett ezo­
terikus iskolát működtette. A nevet angyalok adták, de so­
sem közölték velünk, hogy miért pont ezt. Tudtam, hogy
a Nakkal az ősi atlantiszi papság volt, de ezen túlmenően
semmilyen ötletem nem volt ezzel kapcsolatban. Egysze­
rűen csak elfogadtam a nevet egy magasabb szintű forrás
javaslatára.
Társaságunk egy körülbelül húsz holdból álló területet
loglalt el, melyet szó szerint több millió holdnyi lakatlan
liTület vett körül. Két vályogházunk volt, egy kert, egy kis
lakóhelyiség, egy műhely és egy garázs, valamint egy penta­
gon alakú, gyönyörű szép vályog konferenciaterem, melynek
mennyezete mintegy nyolc méter magasan volt. A lég­
ii mlosabb azonban egy szép kis föld alatti imaszoba volt,
•melyet kivának neveztünk. Ez az iskola tökéletes tere volt
.1 1.11 lírásnak és a tanulásnak.
Nagyban megkönnyítette a munkánkat az, hogy teljes
mellékben el voltunk zárva a civilizációtól, mivel így senki
M I I lábatlankodott körülöttünk, aki munkánkat vagy tet-
li inkel minősítette volna. Ugyanis amit csináltunk, az elég
liiirs.ni hatott volna napjaink kultúrájának szemében. Pél-
il.lul minden újholdkor izzasztó kúrát tartottunk. Hatalmas
In ( I raktunk, amivel felhevítettük a kősziklákat. Nagyjából
ni j - . w c i i e n lehettünk. Mindenki legalább egy napon át éhe-
. 1 I I . 1 / . izzadás előtt. A tűz körül órákon át doboltunk és kán-
l Ilink . 1 / Anya nevét, és hívtuk a Nagy Lelket. Szívünk meg-
jiiilull. .1 kősziklák pedig vörösessé váltak az élettől.
57
 Amikor eljött a megfelelő pillanat, az indián hagyomány
szerint alázatosan, ruha nélkül lementünk a koromsötét
földalatt' kivába. Tökéletes, szent együttlétben időztünk az
Anyával- Olyan volt, mintha a méhében lennénk. A prána,
az űr, a föld, a víz, a tűz, a levegő. A teremtés és a természet
mind a hat eleme egyszerre volt jelen ebben a szertartásban.
Aznap délután egyszer csak egy hatalmas kiáltásra lettem
figyelmes. Ösztönösen rohanni kezdtem, hogy meglássam,
na
mi törtet- A p lemenőben volt, talán még fél órája volt
s
hátra, é finoman esett az eső a keletre néző hegyoldalon.
A kiáltás most már tisztán hallható volt. A Sangre de
Cristo legyet egy csodálatos szivárvány ölelte körül, a legcso­
dálatosabb amit valaha életem során csak láttam. Nem is
egy szivárvány volt ott, hanem három. Szivárvány a szivár­
ványba11, és még egyszer szivárvány a szivárványban. Fénylő
3. ábra: Az Elet Virága
színek vibráltak, mintha elektromos töltésük lenne. Szóhoz
sem ju^ttam. k(nívliájában jómagam éppen a reggelit készítettem. Egyi-
Alpgyan ott álltam, és ezt a csodát néztem, ugyanaz az kiik kinyitotta az ajtót, rám nézett, majd azt kérdezte:
érzései11 támadt, mint ami aznap reggel ébredéskor, hogy - Nem tudja, merre találunk egy bizonyos Drunvalo
különcs na
p ez a mai. De ezen a csodálatos szivárványon iirvií férfit?
kívül semmiben nem különbözött bármelyik másik naptól. Megmondtam neki, hogy ki vagyok, aztán rögtön a
ne
Minde setre az érzés bennem maradt. l.n/'yia tért.
A lövetkező reggelen egy fehér, jelzés nélküli furgon gu­ • • I ,átta valaha ezt az alakzatot?
rult be konferencia-központunk elé. Tekintve, hogy a nyilvá­ Elém tartotta az Elet Virágának rajzát. A tizenkilenc
nosság elől elrejtőztünk, és magányosan éltünk, igen szokat­ I ni l ugy ismertem, mint a tenyeremet.
lan vejt. ha valaki ránk talál olyankor, amikor semmilyen Az alakzatot először egy hatezer éves egyiptomi falon
kurzu.t nem hirdettünk. pdr/tem fel, és azóta a világ sok táján találkoztam vele. In-
l\j,gy harminc év körüli fiatalember szállt ki a furgonból, III.IIMII, Angliában, Írországban, Törökországban, Izraelben,
nesen
és egy" a konferenciaterembe léptek, amelynek kicsi

58
59
Lengyelországban, Svájcban, Görögországban, Kínában, Ja­
pánban, Mexikóban, és még vagy ötven más országban, túl­
nyomórészt ősi helyszíneken. Azóta is minden évben új és
új országokon fedezzük fel. A történet szempontjából azon­
ban az a legfontosabb, hogy Tibetben is rátaláltam.
Minthogy
m á r
1984 óta tanítottam ezt az ábrát, ezek az
emberek azért kerestek fel, mert tudni akarták, mit jelent.
Ekkor inegkérdeztem tőlük, hogy miért érdekli őket
ennyire az Virága. Leültek körém és megkezdték hosszú,
hosszú beszámolójukat egy igen furcsa tibeti piramis felfe­
dezéséről. M ő kutatócsoportjuk tárta fel a piramist néhány
hónappal korábban. Bámulatos dolgokat mondtak.
Olyan régen történt ez, hogy nevükre már nem is emlék­
szem. Egyikük, aki látszólag a vezetőjük, szószólójuk volt,
egyre izgatottabbá vált, és nagy határozottsággal beszélt.
Térképeke) és fényképeket vett elő, amelyeket kiterített elém
az asztaloi • Miután kisimította őket, mélyen a szemembe
nézett.
Beszél az e i
s ő kutatócsoportról, amely el akart jutni
ehhez a t P e t i piramishoz, de nem volt kellően felkészülve
erre az útr>- Hat hónapba telt, amíg eljutottak a piramisig,
amely a Nyugati-Himalája magaslataiban található. Nem
volt ponté térképük, mert arrafelé gyakorlatilag senki sem
járt még, § jócskán alábecsülték a helyszín eléréséhez szük­
séges időt
A dolg'f tovább bonyolította, hogy a piramis fehér színű,
és két-hár>m hét kivételével egész évben hó borítja. Ezért
a kutatókiak tökéletesen pontosan kell időzíteniük Érkezé­
süket, ha i i e g akarják találni az épületet, és be akarnak jutni.
60
Elmondta, hogy az első csapat eljutott egészen a hegy­
ség gerincéig, ahonnan le lehet nézni a völgyekbe, de nem
tudták folytatni az utat, mert különben az egész csapat
elpusztult volna. Egész egyszerűen nem volt elég muníció­
juk ahhoz, hogy a csúszás miatt szükséges további időt is ott
tölthessék, ezért kénytelenek voltak visszafordulni. Azt hi­
szem, ez valamikor a nyolcvanas évek elején történt. Néhány
évvel később azonban ezek az emberek, akik most körülöt-
I cm ültek, újra nekiindultak.
Ezúttal jobban felkészültek, és abban a pillanatban ér­
keztek meg a tibeti piramishoz, amikor a feltárás felté­
lelei a legmegfelelőbbek voltak. Meghökkenve fedezték fel,
hogy ellentétben az egyiptomi piramisokkal ez a piramis nem
leljcsen zárt. Egyetlen nyílása volt, amelyen a csapat zavar­
talanul beléphetett.
Az elkövetkezendő két nap folyamán elmesélték nekem
. 1 / . általuk nagy fehér piramisnak nevezett épület feltárásá­
nak történetét. Elmondták, milyen volt a külseje. Nem vol-
l.ik benne jelzések, írásjelek, hieroglifák, a falak felülete tél­
iesen üres volt. Csak egyetlen képet találtak a nagyterem fő-
I.1I.111. Az Élet Virágának ábráját. Emiatt kerestek fel engem
J I / elszigetelt sivatag kellős közepén.
Azt kérték tőlem, hogy beszéljek az Élet Virágának jelen-
lescről. Azt remélték, így rávezetem majd őket arra, hogy ki
Ipilcltc ezt a piramist, mert fogalmuk sem volt róla.
Kgy-két óra alatt azonban nem lehet elmondani, hogy
nni „jelent" igazából az Élet Virága, ezért két napot töltöttek
• I I velem. Ez az egész univerzum, és az univerzum minden
II ./l'lének teremtési mintázata, beleértve az élőlényeket is.
61
Még a világmindenség olyan részleteinek is ez a teremtési
mintázata, amelyek nem anyagi természetűek, ilyenek az
érzések és az érzelmek. Megtettem, ami tőlem tellett, gya­
korlatilag megtartottam nekik egy rövidített Elet Virága
kurzust, amiből kihagytuk a szertartásokat, az. imaköröket,
a szerteágazó történeteket, és persze az ősi indián izzasztó
szertartást is.
Vendégeim hihetetlenül szerencsésnek érezték magukat,
amiért ők lehettek az első emberi lények, akik ezt a szokat­
lan piramist megérinthetik. Elmondásuk szerint a piramis
környékén semmilyen más piramis létezéséről nem tud senki,
és ez is teljesen elszigetelt helyen található, a Himalája meg­
közelíthetetlen hegyvonulatai között. Gyakran elmondták,
milyen Furcsának találták, hogy egy ilyen piramis olyan he­
lyen található, ahol soha nem létezett civilizáció.
Nem hagytak el az azt megelőző nap érzései, miszerint
valami különleges megy végbe körülöttem. Tisztában voltam
azzal, hogy nagy jelentősége van mindannak, amit hallok,
de igazából akkor még nem tudtam, valójában mekkora.
A látogatók nagy lelkesen továbbálltak a Nakkal Misz-
tériumiskolából, bennem pedig újra és újra feljöttek a csodás
piramisról készített fényképek, amelyeket mutattak. Szinte
már az ízét is éreztem annak, amiért olyan nagy jelentősé­
gűek lehetnek ezek a dolgok, de mégsem nem jutott semmi
az eszembe.
Végül néhány nappal később, miközben meditáltam, két
angyal jelent meg belső szemeim előtt, és azt mondták:
62
- A piramis neve Nakkal Piramis. Tudjuk, hogy még
nem érted, de idővel meg fogod érteni. Hamarosan minden
világossá válik előtted.
De miért éppen „Nakkal Piramis"? És miért éppen
Nakkal Misztériumiskola? Akkoriban csak annyit tudtam,
hogy a Nakkal tagjai voltak Atlantisz, legrangosabb papsága.
Nem is értettem, hogyan lehet bánni közük Tibethez.
Annyi mindent nem tudtam még. De bíztam az angya­
lokban, és továbbra is a szívemben hordtam őket. Mindig,
amikor megszólítottak, úgy éreztem magam, mintha egv kis­
gyerek lennék, aki próbálja megérteni az őt körülvevő vilá­
got. Időnként elképedtem, máskor izgalomba jöttem, de
leggyakrabban egyszerűen csak csodáltam ez életet. Az an­
gyalok csodálatos szelídséggel tárták fel egyszerű elmém
előtt a tudást.
Idcíközben a Nakkal Misztériumiskola feloszlott, ahogy
az összes hasonló iskola is, de a kutatócsoport és a felfede­
zett piramis emléke nem hagyott nyugodni. Az idők során
pedig az angyalok lassanként elmondták nekem az egész
történetet, amit a következőkben megosztok az olvasóval.
A Fény Kígyója tehát elhagyta otthonát, a Nakkal Pira­
mist, és új otthona, egy új piramis felé vette útját, a Föld
cgységtudat-hálója pedig egyre közelebb került a kiteljese­
déshez. Négy évvel azután, hogy tudomást szereztem a pira­
mis létezéséről, 1989-1990 idején, a rács elérte az egység első
szintjét. A Fény Kígyója azonban még mindig kereste a he­
lyét a Földön, a kozmikus DNS-hez képest némi fáziskéséssel.
De sosem szabad elfelednünk: az Élet tökéletes.
63
 Ö T Ö D I K F E J E Z E T

AZ E G Y S É G T U D A T HÁLÓ NŐI V E T Ü L E T É N E K
KIEGYENSÚLYOZÁSA

A legtöbb spirituális hagyományban a spirituális képes­

segeknek nem tulajdonítanak nagy fontosságot, de ha valaki
,il akar jutni a másik oldalra, akkor számításba kell vennie
HZ emberi tudatosság ezen területét is. A Nakkal Miszté-
n'mniskolában töltött idő alatt az angyalok vezetésével több
különféle szintű spirituális képességet sajátítottam el.
' I udatában kell lennünk azonban annak, hogy az. elme
•éjét, a pszichés képességeket sok spirituális hagyomány
c-/'ycncsen veszélyesnek tartja, ugyanis a lelki jelenségek
leien anélkül is el lehet érni igen magas szintekre, hogy az
puber megszabadulna egójától. Óvatossággal kell előreha-
l.iilnl ezen a téren, de haladni kell. Szükségszerűen el kell
Julin a lelki megvilágosodás állapotára.
'lánulóként egyszerű dolgokkal kezdtük, például az aura
l.il.isaval. Az aura azokból az elektromágneses színekből
ill .ímelyck a testből áradnak ki, és tojás alakú burkot al-
li.ln ik körülötte. Tudományos és számítástechnikai eszkö-
. c i l . segítségével is kimutatható, de az emberi tudat is ké-
f><!: l.ilni, ha kiképezzük erre.

65
 Alapvetően az aurát a váll magassága fölött a gondola­
tok alkotják. A vállak és a térdek közötti részt főként érzé­
sek és érzelmek teszi ki. A testi betegségek általában geo­
metriai formát öltő színváltozást okoznak a test érintett
részének környékén, és a fonnák és színek az egyén betegsé­
gének jobbra vagy rosszabbra fordulása szerint változnak.
Az auralátás után az auraolvasás következik, ami a szí­
nek jelentésének értelmezését jelenti. Auraolvasás segít­
ségével meg lehet tudni, hogy milyen gondolatok járnak az
ember fejében, és milyen érzelmek alakulnak ki érzéseikből.
Mindez pedig elindítja az egyént azon a fenséges hídon,
amely átvezet abból a hiedelemből, hogy a külvilág az
egyéntől teljesen el van választva, arra a felismerésre, hogy
csak az Egy Tudatosság létezik, és minden tudást szabadon
el lehet sajátítani, mindent meg lehet tapasztalni. Semmi
sem titok az Egy Univerzumban.
A tanítás ideje alatt rádöbbentem, hogy képes vagyok
kommunikálni az emberekkel nagy távolságok ellenére is.
Nem úgy, mint ahogyan telefonon beszélünk, hanem in­
kább úgy, ahogy videóhívásokat bonyolítunk. A különbség
annyi, hogy a beszélgetés telepatikusan történik, és így min­
dent meglehet érteni, azt is, ami a szavak mögött bújik meg.
Az első telepatikus szinten megélt lelki élményem 1971-
re megy vissza. Egy kelet-indiai nővel, Bupi Naopendarával
létesítettem kapcsolatot, aki egy látszólag a semmiből elő­
tűnő ragyogó fénypont képében jelent meg előttem. Eg)
apró napocskára hasonlított. A kicsiny nap egy-két méter
távolságban lebegett előttem. Egyszer csak nőni és halvá­
nyulni kezdett, majd ovális alakot vett fel, nagyjából másfél
66
méter széles és egy méter magas lehetett. Növekedés köz­
ben az ovális közepe felnyílt, és középen egy ablak vált
láthatóvá, amclven át bepillanthattam egy másik helyszín­
re. Ezen az ablakon keresztül láthattam Bupit és úgy beszél­
hettem vele, mintha ugyanabban a helyiségben lennénk.
Nemcsak őf láttam, hanem mindenki mást is, akit ő be
kívánt nekem mutatni. Időnként még a kutyája is elsétált
előttem. Beszélgetéseim Bupival körülbelül másfél éven át
minden nap folytatódtak.
15
így hát megismerkedtem a sziddhik (hindu nyelven ez
jelenti a „spirituális képességeket") ezen vetületével, még
mielőtt elkezdtem volna a Nakkal Misztériumiskolában ta­
nulni. Ennek ellenére amikor 1985-ben történetünk elkez­
dődött, kezdőként álltam a dolgokhoz.
A legtöbb esetben a lélek tanulmányozása nagyon iz­
galmas volt, időnként kicsit ijesztő is. Hihetetlen élmények­
ben volt részem. Es mikor éppen kezdtem egy kicsit meg-
h.uátkozni mindezekkel a szokatlan gondolatokkal, belső
vr/ctőim arra késztettek, lépjek ki a világba, hogy a Föld-
anya felhasználja szolgálataimat, vagy esetleg mcgpróbál-
l.ilások elé állítson. Igazán nem tudtam valami sokat. Lát­
szólag viszont bizonyos dolgokban szolgálatukra lehettem
.1 lelemclkedett mestereknek és vezetőknek, így járulva hozzá
.i világ tudatosságához és gyógyulásához.
Kik is ezek a belső és külső vezetők? Egy kicsit bonvolult
elmagyarázni, de lássunk hozzá. A két fénygömb, illetve
I \ s/iddhik jelenlegi tudatosságunk számára rendkívüli spirituális képes­
ti |(ik. mint például a tisztánlátás, tisztánhallás, tisztánérzékelés, tisztántudás,
(iii|í\ ili> képességek, bilokáció. teleportáció, levitáció.
6?
angyal, adta a fő fonalat, de sok mentor is közreműködött,
akik közül a legtöbb még élt, de volt, aki nem. Azoknak
a tanítóknak a többsége, akik 1985-ben még éltek, mostan­
ra, 2007-re már a lét magasabb szintjére emelkedtek. Mára
eléggé egyedül maradtam, csak az angyalok vannak velem,
hogy vezéreljék az életemet.
Majdnem minden tanító kapcsolatban volt így vagy úgy
a Nagy Fehér Testvériséggel és a felemelkedett mesterek­
kel. Egyszerűen emberek ők is, akárcsak te vagy én, akik
spirituálisán előrementek az emberiség nagy része előtt, és
általában a Föld egy másik tudati dimenziójában élnek.
A Nagy Fehér Testvériségben és a felemelkedett mesterek
körében egyaránt találhatóak olyan emberek, akik közvet­
len hatással vannak a háromdimenziós Földre. Ilyen példá­
ul St. Germain és Thoth.
Akkortól fogva máig összesen kilencven nagy tanítóm
volt, a világ különböző vallásainak és lelki tudományának
képviselői. Nem állítom azonban, hogy én jó tanuló vagyok.
Lassan tanulok, és elég lustának tartom magam. Egészen
biztos vagyok abban, hogy egyesek njlam többre vihették
volna. Rengeteg hibát elkövettem, míg megértettem, és emlé­
kezetembe véstem az Élethez fűződő tapcsolatomat. Viszont
azt bátran kijelenthetem, hogy megtettem minden tőlem
telhetőt, és ha mást nem is, azt megtmultam, hogy az Élet
tökéletes, teljes és egész, és nem hiáryzik belőle semmi.
68
<Ji fénysugarak, az egységtudat háló és
a SFény í-Kígyója
Amikor 1987-ben elutaztam a Yucatán-félszigetre,
olyasmi történt velem, ami szoros összefüggésben áll
a Nakkal piramissal, és ami jóval tudatosabbá tett engem.
Akkor történt ez, amikor a maják megmutatták nekem
a Fénysugarakat, amelyek a tobozmirigyből erednek. A Fény­
sugarak akkor láthatóak az emberi fej körül, amikor az
a személy spirituális értelemben egészséges. Mentoraim és
vezetőim szerint ez a tudati állapot elengedhetetlen felté-
I ele annak, hogy valaki tudatosan megkezdhesse a felemel­
kedési folyamatot.
Ezek a fénysugarak alkotják az elme és a szív kapcsola­
tát, és megjelenésük fontos lépés afelé, hogy visszaemlékez­
hessünk a Teremtőhöz fűződő igaz kapcsolatunkra. Ahhoz,
hogy valaki tökéletesen rákapcsolódhasson a Fény Kígyó­
éinak energiájára a legmagasabb szinten, Fénysugarainak,
ha minimálisan is, de működniük kell. A fénysugarak túl­
ságosan összetettek ahhoz, hogy egy ilyen könyvben el
lehessen magyarázni, hogyan működnek, de a jövőben írni
lógok majd egy könyvet erről a témáról. Ha valaki most
,i/oimal érteni akarja őket, globális kurzusaim során szó
isik róluk. Ezeken az alkalmakon személyesen tudok tájé-
ln/latással szolgálni.
69
 ^hoth új hálója, amely mostanság van kialakulóban a Földön.
Az egyik belső mentorom, akire gyakran Thoth egyip­ Az egységtudat háló nélkül az emberiség az anyagi világra
tomi írnokként utalok, évekkel azelőtt jelent meg számom­ lenne kárhoztatva, és végül teljesen megsemmisítené ön­
ra, hogy a Nakkal piramist felfedezték volna. Thothot az magát. Az egységtudat háló nélkül az emberiség sosem

angyalok küldték el hozzám, hogy egy ideig vele tanuljak. lenne képes a tudatosság magasabb szintjeire emelkedni,

Kétség nem fér hozzá, hogy bölcsessége és tapasztalata ki­ tehát jelentősége egyértelmű.

emelkedően fontos elemei voltak tanulási folyamatomnak. Az Egyesült Államok fedezte fel a második hálót, és
Thoth 1985-ben a következőt mondta nekem: Oroszország talált rá az egységtudat hálóra.
- Felborult az egységtudat hálc egyensúlya a Földön, Az egységtudat háló körülbelül az 13.200 éve van „áta­
legfőképpen a női aspektust illetően. Szükségünk van a lakítás alatt", pont a bibliai „bukás", a tudati zuhanás ideje

segítségedre, ugyanakkor ez a tapasztalás hozzájárul majd ota. A zuhanás óta az élet folyamatosan igyekszik kijaví-

lelki növekedésedhez. Elfogadod a feladatot? lani ezt a rendkívül fontos hálót, hogy az emberiség vissza-

Először is: mi is az az egység udat háló? A legtöbb Iérhessen a fejlődésnek a zuhanást megelőző szintjére. Ilyen

ember általában nem tud róla, bár i legerősebb kormányok egyszerű az egész.

legtöbbje ismeri. Vannak olyan mértani formákat felvevő A hálónak három energetikai része van: a férfi, amely

elektromágneses mezők, amelyek ökéletesen körbeölelik Fgyiptomban található, a női, amely a mexikói Yucatán-

a Földet. Több millió van belőlük, ^z űrből nézve a Földet Icls/.igeten egy hatalmas kör alakú területen összpontosul,

körülvevő izzó fénysávnak látszarak. Minden egyes élő­ í-s a gyermeki, a semleges rész Tibetben. Közülük a női résszel

lénynek, minden élő dolognak, le^en az egy apró bogár, vollak egyensúlyi problémák, ezért erre különös figyelmet

létezéséből kifolyólag rendelkezniekell egy, a Földet körül­ kellett fordítani. Az alábbi történetnek tehát az egységtu-

ölelő energiahálóval. tl.il háló női vetülete lesz a központi témája.

Az emberek ugyanígy vannak e^zel. Az emberi tudattal \ történetből láthatjuk majd, milyen mély kapcsolat

három háló áll összeköttetésben, AZ első háló egyes benn­ lu/.i egymáshoz az egységtudat hálót és a Fény Kígyóját.

szülött népekhez kapcsolódik, aük a ma élő legidősebb A/, cgységtudat háló az a mintázat, amely felemeli az em-

emberek, mint az ausztrál őslakosck, az aboriginik. A máso­ I KI 1 I udatosságot arra a szintre, amely túlhalad a jelenlegi,

dik geometriailag háromszögekből áll, és ez a háló élteti 1 jó-rossz kapcsolatára épülő tudatosságunkon, és megtart-

a Földön sajátos (jó és rossz) embiri tudatunkat. A harma­ |.i .i/l. A kundaliní, a Fény Kígyója pedig az az energia,

dik az egységtudat háló, ami az ikozaéderrel összekapcsolt kncly az emberiséget elvezeti az egységtudat hálóhoz, és

pentagonális dodekaéder formájátveszi fel. Ez a tudatosság Ihcgkö/clíthetővé teszi azt számára. Ha nem lenne ez

70 7i
a különleges vibrálás, anii a Fény Kígyójából jön, akkor az
emberiség elveszne, és sosem találná meg a magasabb szin­
tű tudatosság felé vezető utat. A Nagy Szellem minden szük­
séges dolgot megadott számunkra, méghozzá hiánytalanul.
Ma azonban igen kevesen vannak azok, akik közvetlen
kapcsolatban állnak az egység tudatossággal, és kifejezésre
juttatják azt. Legalább két ilyen ember kell ahhoz, hogy meg
ne semmisüljön, de legalább nyolcezer emelkedett mester
használja a hálót tudatosságának megtartására. Vélemé­
nyem szerint azonban egyre több ember lép fel az egység­
tudat szintjére, most is, amint ezeket a sorokat írom.
De ami a legfontosabb a legtöbb ember szempontjából,
az az, hogy a közeli jövőben erre a tudati hálóra fogunk fel­
lépni mi mindannyian, akik az emberi fajt alkotjuk. A fel­
emelkedés nem feltétlenül a Föld elhagyását jelenti, ahogyan
néhányan gondolják, hanem sokkal inkább egy, a tudatos­
ságot érintő változás, annak megváltozása, ahogyan az Egy
Létezőt értelmezzük.
<Jl nyolc templom és a nyolc kristály
Választ kellett adnom Thoth kérdésére, hogy elfogadom-e
a feladatot. Félénken azt feleltem:
- Igen, segítek. Cs;ik nem igazán tudom, mit tegyek.
- Ne félj, Drunvalo, csak hallgass a szívedre. Mindig
ugyanúgy kell eljárni.
- Rendben. Pontosan mit szeretnél, mit tegyek?
Thoth habozás nélkül azt felelte:
- El kell menned nyolc mexikói és guatemalai maja
templomba, és mindegyik templom egy bizonyos pontjába
be kell ültetned egy kristályt. Mindegyik kristályt tökéle­
tes, néhány nanométeres pontossággal kell elhelyezni, mert
különben nem fognak megfelelően működni, és minden
munkád hiábavalóivá válik.
- Megmutatjuk neked, hogy hová helyezd az első négy
kristályt, de a maradék négy kristály pontos helyét neked
magadnak kell niíijd megtalálnod. Csak a szívedre hagyat­
kozhatsz ebben a feladatban.
Másnap tudatták velem a nyolc kristály nevét, és lel­
kemre kötötték, hogy nagyon jó minőségűnek kell lenniük.
Még aznap meg kellett vásárolnom őket. Sietve elmentem
abba az ásványboltba, amelyiket már ismertem, ahol kiderült,
hogy ez nem les^ egy olcsó üzlet. Éppen híján voltam a
pénznek akkoribai^ de nem tehettem mást, megvettem őket.
Mikor hazaértem, egy kiterített sötétkék ruhaanyagra
helyeztem őket, majd mély meditációba kezdtem. Azt az
u/cnetet kaptam, hogy azonnal menjek el Katrina Raphael-
ic/., akivel akkoriban jó barátságban voltam, és kérjem meg
,111.1, hogy mondja el, melyik kristály melyik templomba
•ló. Nagyon furcsának tűnt nekem ez az egész, és mai
u.ipig nem tudóin, hogy miért Katonához kellett akkor el­
kennem a kérdésemmel. Nem értettem, Thoth miért nem
mondja el nekem.
Mivel Katrina és én mindketten az új-mexikói Taosban
l.ikl unk, nem volt nagy feladat elmenni hozzá. Autóba ül-
IIIII, és már ott is voltam. Aznap Katrinának nem volt
k ö n n y ű napja. A kristályok szakembereként éppen első
73
könyvén dolgozott, melynek címe Kristály megvilágosodás.
Ebben foglalta össze különleges tudását. A kiadó pedig azt
követelte, hogy aznap este 5-ig küldje be a kéziratot. így
amikor megjelentem a háza ajtajában, azt mondta:
- Menj el, Drunvalo, ne ma gyere. Most nincs időm
beszélgetni.
Felemeltem bal kezem mutatóujját, és azt mondtam:
- Katrina, csak öt perere van szükségem.
- Kérlek, Drunvalo! Nagyon le vagyok maradva. Majd
máskor.
Nekem viszont azt mondták, hogy mindenképpen sze­
rezzem meg a kristályok célját illető információkat még
aznap. Ezért nem tágítottam, és végül így szólt:
- Rendben, öt perc, de egy másodperccel sem több!
Gyorsan elmondtam neki, amit tudtam a nyolc templom­
ról és a nyolc kristályról, majd átadtam neki a listát, amit
kaptam. Körülbelül három másodperc alatt elolvasta, ki­
bontotta a sötétkék ruhadarabot, amelyben a kristályokat
vittem. Ezután gondolkodás nélkül egyenként rámutatott
a templomokra, és mindegyiknél kimondta az odaillő kris­
tály nevét. Mindezt kevesebb, mint nyolc másodperc alatt.
- Na, kész vagyunk, most pedig dolgoznom kell. Viszlát,
Drunvalo.
- Jól van, jól van - dönnögtem, - csak hadd írjam le,
amit mondtál!
Visszatekintve erre az esetre, ma már biztosan tudom,
hogy Katrinát az igazi magasságos vezérelte, amikor a kris­
tályokat a templomokhoz párosította, mert ahogy templom­
ról templomra jártam, úgy találtam, hogy minden általa
74
kijelölt kristály színe megegyezett az aktuális templom
alapszínével, illetve energiájával. Máig nem értem, hogy miért
nem mondták meg ezt nekem az elején. Azt hiszem, bizal­
mat kellett tanulnom.
Mexikóba és Guatemalába vezető utam előkészületei
során a történet egy másik, a Föld felszíne felett levő háló­
val és spirituális jelenségekkel kapcsolatos része is nyilván­
valóvá vált. Ez esetben a legelején kell kezdenem.
<Jí STaos £Bueblo
Előző, és egyben egyetlen korábbi földi életem során,
1850 és 1890 között sámánasszony voltam egy új-mexikói
pneblo indián törzsben, a taos pueblo indiánok között. Ennek
. 1 / életnek minden pillanatára vissza tudok emlékezni, ami
mar önmagában egy külön történet, de erről itt most nem
Inni os beszélni.
Elég annyi, hogy akkoriban az apám volt a törzs főnö­
ke, anyámról pedig azt tartották a taos törzs tagjai, hogy
n.így lélek. Mostani életemben indián anyám a nővérem,
Nila Page, és törzsbéli apám a nővérem fia, Ken Page. Most
én az 6 nagybátyja vagvok, bár csak négy év van közöttünk.
(Nővérem tizenhat évvel idősebb nálam.)
Mostani életemben - az elmúlt több mint negyven év
yoian — eddig minden évben elutazott a nővéremékhez
kaliforniai otthonukba egy Jüan Concha nevű erős és tisz-
l.i lelkű ember, aki 1985-ben a taos törzs spirituális vezető­
je vnll. Ezt azért tette, hogy megbizonyosodjon afelől,
liogy sem Nita, sem Ken, sem én nem feledkeztünk meg
75
 Két évvel később, amikor már arról is majdnem teljesen
a gyökereinkről. Az az igazság, hogy a törzsnek még van
megfeledkeztem, hogy ott jártam, Jimmy Reyna, későbbi
terve velünk a jövőre nézve, és nem akarnak elveszíteni
1 nentorom, eljött hozzám, és meghívott egy törzsi szertar-
bennünket szem elől.
I asra. Egy tizenkét éves képzési program vette kezdetét ekkor.
Ez alatt szereztem meg a valaha elsajátított lelki tudásom
<Jí hálom medve ébredése
legnagyobb részét.
Sok időt töltöttem Jüan Concha nővérével, Bölcsővirág­
Legelőször nővérem ébredt tudatára, még a hatvanas
g a l . Ő ismertette meg velem azt a belső munkát, amellyel
évek elején. A törzs tagjai befogadták, megbizonyosodtak
.1 törzs tagjai kristályok, fétisek és álmok segítségével való­
arról, hogy valóban ő az, majd megkezdték egy speciális,
ságokat hoznak létre. Bár ezt a módszert közvetlenül a
kizárólag a számára megtervezett beavatási programot.
Rizstől tanultam, csak a mindennapi életben láttam meg
Tizenkét törzs volt a nagy taos törzsön belül, és mindegyik
igazán, mekkora erő van benne. Azt kellett mesteri szinten
törzsnek megvolt a saját kivája, saját spirituális szokásaival.
elsajátítanom, hogy hogyan lehet a két világot, a két utat
Nitát a kristály-fétis törzs vette szárnyai alá, amelynek tag­
összekötő hídon végigmenni.
jai levitték őt mélyen a Föld alatt elhelyezkedő kivájukba,
és ott megkezdték a beavatást. Ez nagyon szokatlan volt, Nővérem és én éveken át vártunk arra, hogy Ken is fel­

mert általában csak férfiak léphetnek be a kivákba. De tekin­ ein cd jen. Végig azt gondoltuk, hogy ez bármelyik pillanat­

tettel arra, ki is ő valójában, mégis kivételt tettek, és bea­ b a n bekövetkezhet, de semmi nem történt. Kent a kato-

vatták a régi hagyomány szerint. [hlus hagyomány szerint nevelték, de istene a pénz volt.
Nagyon meggazdagodott a bevásárlóközpontok, kikötők,
Én ébredtem fel másodiknak. 1971-ben történt, amikor
<i\lennek, autókereskedések, stb. révén. Azt hiszem, nem esek
a két angyal, a két fénygömb megjelent előttem, de csak
Inl/asba, ha azt mondom, bog) Ken multimilliomos világa
1980-ban szólítottak fel az angyalok arra, hogy menjek el
I n/cpén a materializmus uralkodott.
a taos törzshöz, és kezdjem meg a törzs mellett a tanulást.
'lellek az évek. Nita és én kezdtünk lemondani arról,
Arra számítottam, hogy érkezésemkor a törzs tagjai tárt
hi ig) ken valaha is tudatára ébred. Végül, bevallom, letet-
karokkal rohannak majd felém, és rögtön betessékelnek
li in iola, és visszaköltöztem Coloradóból, ahol akkoriban
maguk közé. Nem így történt.
Illem, Uj-Mexikóba, hogy folytassam saját életemet. Sok
Elmondtam nekik, azért jöttem, hogy megkezdjem az
i Mellével szinte teljesen meg is feledkeztem róla, hisz
emlékezési folyamatot. Ők csak néztek, majd így szóltak:
I • I kulönalló világban éltünk. Aztán egy napon, 1983-ban
- Menj vissza a városba, és várj! Majd mi elmegyünk
érted, ha eljön az ideje.

76 77
vagy 1984-ben, egy vagy két évvel azelőtt, hogy a Nakkal
piramist megtalálták, Kennel történt valami.
Egyértelmű, hogy Kennek fogalma sem volt azokról a
témákról, amelyekről mi itt beszélünk. Eletét csak a birlu-
kolt materiális javakra alapozta, élete kizárólag az anyagiak
körül forgott. Csak az érdekelte az életből, hogy éppen
milyen autóban ül, milyen márkájú az öltönye, esetleg
a cím, amely alatt éppen lakott. Az élet spirituális oldala
teljesen hidegen hagyta. Spirituális képességek? Ken nem
hitt ezekben a furcsa lehetőségekben. Ha netán valami lebeg­
ni kezdett volna körülötte, rögvest azt gondolta volna, hogy
az ördög műve. Igazi katolikus volt.
Ezen a napon azonban Ken élete örökre megváltozott.
Meghívták egy buliba. Kaja, pia, és körben álló, önmaguk­
ról beszélő emberek. A Földanya azonban úgy döntött, el­
jött Ken tudatra ébredésének ideje.
Egy fiatal nő odament hozzá, és megkérdezte tőle, hogy
mit szólna egy „olvasáshoz". Ken erre így felelt:
- Könyvet akar nekem olvasni?
A nő leültette, és kirakta elé a tarot kártyákat, majd
jósolni kezdett belőlük. Ez volt az első ilyen alkalom Ken
életében.
Olyan dolgokat mondott el a nő, amikről csak ő maga
tudhatott. Nem csak egyet-kettőt említett, hanem beszélt
több titkos, mély múltbéli élményről is, méghozzá nagy
részletességgel. Kennek elállt a lélegzete. Még soha senki,
főleg nem egy idegen, nem beszélt neki az ő saját dolgairól
úgy, ahogy ez a fiatal nő ott és akkor. Teljesen megváltoz­
tatta az életszemléletét.
78
Az olvasás vége felé Ken már a nő bármilyen mondani­
valójára nyitott volt. Csodaként élte meg a helyzetet. A nő
leié hajolt, ujjával pontosan Ken harmadik szemére muta­
tott, majd mély hangon a következőt mondta:
- Ken, egyik nagybátyád Új-Mexikóban él. Meg kell őt
látogatnod. Van valami, amit meg kell tanítania neked.
Tölts vele három napot.
Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Ken tudta, hogy én
U j-Mcxiké)ban élek, dc már meg se próbálta kitalálni, hogy
.1 nő honnan tudja ezt. Azonnal otthagyta a bulit, és más­
nap reggel felhívta az édesanyját, hogy elkérje tőle a tele-
Ionszámomat. Nem hagyta nyugodni a dolog. Teljesen az
élmény hatása alatt volt, és kíváncsisága aziránt, hogy mi
lehet az, amit tőlem meg kell tudnia, akkorára duzzadt,
mint egy szupernóva.
C
Ujlaegyesülés
Akkoriban barátnőmmel egy Taoshoz közel eső régi
spanyol közösségben éltem. Házunk nagyon egyszerű volt.
Kiesi vályogház volt két szobával, fürdőszoba nélkül. Mind­
két ten művészként kerestük a kenyerünket, leginkább dél­
in ugati tájakról készítettünk olajfestményeket. Nekem
művészeti diplomám volt, és szenvedélyem is volt a művé-
s/cl. A művészet sosem hagyott el hosszabb időre. Nagyon
s/ciény körülmények között, de nagyon boldogan éltem ott.
Fgy nap Ken felhívott telefonon. Mint már említettem,
majdnem tíz év telt el azóta, hogy utoljára beszéltünk,
inéit életünk azóta teljesen különböző irányt vett. Ken
79
beszélt nekem arról, hogy egy fiatal nő kártyát vetett neki,
és azt kérdezte, eljöhetne-e hozzám „három napra".
- Hát persze, Ken, boldog lennék, ha találkoznánk!
Nagyjából egy héttel később megérkezett nagy fekete
vadonatúj Lincoln Townjával szerény otthonomba. Látvá­
nya hihetetlenül elütött ettől a régi spanyol településtől.
Kilépett az autóból háromrészes öltönyében és különleges
napszemüvegében, amely kivilágosodik, ha az ember ár­
nyékba ér.
Én nyitottam neki ajtót. Köszönés helyett szétnézett
a házban, végigmérte a szobát, majd rám nézett és így szólt:
- Te itt laksz?
Saját életviteléből kifolyólag el se tudta képzelni, hogy
lehet élni egy ilyen házban.
Mit is mondhattam volna?
- Ken, tudom, hogy egyszerű, de szerintem az élet
gyönyörű. Kerülj beljebb!
Odalépett egy székhez, undorral letörölte a port róla,
majd leült. Mélyen a szemembe nézett, és azt mondta:
- A kártyaolvasásról már tudsz, viszont azt nem tudod,
hogy az a nő azt mondta nekem, hogy valamit meg kell
nekem tanítanod, és hogy három napot vesz majd igénybe.
Mi az tehát?
- Lassíts, Ken, fogalmam sincs arról, mit kellene meg­
tanítanom neked, ha van egyáltalán ilyen. Várj néhány
percet. Mire visszajövök, talán tudni fogom a választ a
kérdésedre.
Bementem a hátsó szobába, amelyben kialakítottam
egy kis helyet meditáció céljára. Leültem, majd nagyon
80
liamar mélyebb tudatállapotba merültem, ahogyan az in­
diánok tanították. Ott belső szememmel megláttam a két
.mgyalt. Megkérdeztem tőlük, hogy szerintük mi a teen­
dőm. Ezt felelték:
- Mutass meg Kennek mindent, amit a kristályokról
tudsz. - Azután eltűntek.
Felálltam, és eltűnődtem egy pillanatra. Évek óta tanul­
mányoztam a kristályokat, sőt, még kristály kurzusokat is
l.nlottam kereset-kiegészítés céljából. (A művészet, a fes-
leszet természetesen nem hozott elegendőt a konyhára.)
Belegondoltam, hogy ha mindent elmondanék Kennek,
.inul a kristályokról tudok, mind a három nap rámenne az
iilolsó percig.
Visszatértem a szobába, ahol Ken várt rám.
Na, tudod már, mit fogsz nekem tanítani? - kérdezte Ken.
Kire rávágtam:
- Igen, azt hiszem, mindent meg kell tanítanom neked
1 liislályokról.
ken szemei elkerekedtek, arcára kiült a döbbenet.
- Kövek? Kövekről akarsz kioktatni? Ez nevetséges! Azok
M i n segítenek rajtam!
ken, a kristályok egy kicsit különböznek a kövektől,
f Magyarázni kezdtem, hogy a kristályok igazából élő
• . hidal tal rendelkező dolgok. Nem az általános tudatosság
l> III in/.i, inkább a tudomány asztalára tartozik. Megmu-
I i l l mi neki az elemek periódusos rendszerét, amit kitet-
li ni . 1 / egyik falra. Elmagyaráztam, hogy a szén, a hatodik
• I in milyen szerves részét képezi a szerves kémiának, és
81
mindennek, amiről általában azt tartj"^ n o g v élő. De köz­ Viszont az emberi gondolatok is az elektromágneses
vetlenül alatta, egy oktávval lejjebb tolható a szilícium, a liekveneiák közé tartoznak. A gondolatok nagyon-nagyon
4e a
kvarckristály legfontosabb alkotóelen > földkéreg 80%-át nagy hullámhosszal rendelkeznek a rádióhullámokkal ellen-
felépítő elem. létben, de eltekintve a hullámok hosszát illető különbségtől,
az
Elmondtam neki, hogy a tudóso* 1950-es években I ulajdonképpen ugyanarról van szó. Akkor miért ne lenne
arra jöttek rá, hogy az élet törvényszerűségei szempontjá­ a kristály képes arra, hogy elraktározza a gondolatainkat?
mm a
ból a szilícium ugyanúgy viselkedik, t szén, és hogy Kennek azelőtt ez soha meg se fordult a fejében.
a tudomány jelenlegi ismeretei szer-f kizárólag ez a két — Szóval azt mondod, hogy egy kristály képes megér­
2
elem, a szén és a szilícium képes a élet kialakulásának teni, amit gondolok?
alapjául szolgálni. Az óceán mélyén a1 "dósok találtak olyan - így van, Ken, de ennél sokkal többről van szó. Mit
élő, tudattal rendelkező, reprodukciód képes lényeket, ame­ londolsz, hogyan működnek a számítógépek? A számítógép
lyek fizikai testét száz százalékban sph'cium alkotja, tehát ki istályból van, anélkül nem is létezhetne. A kristály élő
szén egyáltalán nincs bennük. Ami :or
tehát kristályokról |cllegéből kifolyólag képesek a számítógépek arra, amire
11 10
beszélünk, akkor nem szabad elfeled - ' gy sokkal többről képesek. Érted már?
van szó, mint amit az emberek á l t a l á n róluk tartanak. A természetes kristályok képesek egy „programot" rög-
A kristályok képesek emberi gondolatokat és érzelme­ /íleui, vagy más néven gondolati mintát, és képesek azt
ket fogadni és kibocsátani. Ezt egy tfághírű tudós, Marcel .1 programot a végtelenségig újra és újra végigfuttatni, amíg
Vbgel fedezte fel, akinek a nevéh 2 tö
^ > mint kétszáz 1 sak valaki ki nem törli azt. Egy megfelelően programozott
5
szabadalom fűződik, többek között számítógépek floppy ki i s i .ily a világ hatalmas területeit képes befolyásolni és meg-
lemeze, amelyet a Bell Labsnél t ö l
ort
évek során fejlesz­ v.illo/.tatni.
tett ki. Mindjárt érthetővé válik, Pgy miről beszélek, ha I hit így kezdődtek beszélgetéseink a kristályokról Kennel.
arra gondolunk, hogy a világ első 'diója tulajdonképpen 11.1111111 teljes napon át beszélgettünk. Ekkor úgy éreztem, Ken
kristályokból állt. Csak lerakott az é 1Der e
gy kvarckristályt 111.11 nagyjából tisztában van azzal, hogyan képesek a kris-
az asztalra, hozzáérintett valamelyk részéhez egy kábelt, I .il\ (>k az emberi tudattal együttműködni. A negyedik napon
és már hanggá is váltak a rádiója a
hangszórókban. I i n megölelt, majd visszatért saját világába, de már kicsit
A kristály ugyanis képes felvenni a idióhullámhosszok frek­ i n . e m b e r k é n t . Legalábbis úgy éreztem, most már tudja,
venciáinak elektromágneses jeleit. hof.v .1 kristály nem csak egy egyszerű kő.

82
 H A T O D I K F K| K Z KT

A F Ö L D K Ö R Ü L I HÁLÓ NŐI V E T Ü L E T É N E K
KIEGYENSÚLYOZÁSA.
A YUCATÁN-FÉLSZIGET
ÉS A NYOLC T E M P L O M ,
ELSŐ R É S Z

(^uan Concka színié lép

Amikor Ken elhajtott, nem voltam biztos benne, vala­

ki is viszontlátom-e. Akkor már tíz év telt el utolsó talál­
kozásunk óta. A távolság kettőnk között azonban most
csökkenni látszott. Legalábbis így reméltem.
Nagyjából két héttel később Ken felhívott telefonon.
Annyira izgatott volt, hogy alig tudott beszélni. Remegő
li.niggal mesélte, hogy a kaliforniai Walnut Creekben, a
I lilton szállóban lakott egy ideig, és kijelentkezéskor meg-
•IIa, hogy a hallban éppen kristályvásár van. Csodálatos
kristályokat kínáltak.
Valamennyit már értett a kristályokhoz, és felfigyelt egy
li.il.ilinas méretű, kitűnő állapotú generátor kvarcra, majd
megvásárolta. A generátor kristály képes összpontosítani
n ember saját energiáját, amit az ember szíve szerint fel-
•»i:./.nálhat. Ez egy körülbelül huszonöt centi hosszú, és öt-
II centi széles darab volt. Az ilyesmiből rengeteg energiát
lelni nyerni, már ha megfelelően használják.
 Ezután a hegyeken túlra, az óceán felé vette az irányt,
hogy hazatérjen. Vezetés közben a generátor kvarcot bal
kezében tartotta, jobb kézzel pedig a kormányt fogta. Autó­
pályán haladt körülbelül hatvanöt mérföldes óránkénti
sebességgel. Egyszer csak egy kocsi elzúgott mellette, bevá­
gott elé, majd elvesztve a kocsi fölött az uralmát, vadul
pörögni kezdett előtte az úton. Kennek nem volt más vá­
lasztása, mint áthajtani a szembejövő sávba, hogy elkerül­
je az ütközést.
Azt mondta, a következő dolog, amire emlékezett, hogy
egyenesen egy nő szembejövő autója felé száguld. Mind­
két jármű nagv sebességgel süvített, és már csak öt-tíz mé­
ter volt közöttük. Ken látni vélte a sikoltó nőt, amint ijed­
tében az arca elé kapja a kezét.
Ekkor úgy érezte, elveszíti eszméletét. A következő pil­
lanatban megint ott volt az úton, és gond nélkül gurult
sávjában nagyjából ötven mérföldes sebességgel. Semmi
sem volt az útjában. Belenézett a visszapillantó tükörbe.
Tömegbalcsetben egymásba ütköző autók sokasagát látta
körülbelül egy negyed mérfölddel maga mögött. 0 viszont
biztonságban volt, egy karcolás nélkül.
Nem talált magyarázatot a történtekre. Ránézett a
fénylő kvarckristályra, amit a kezében tartott, és azon
tűnődött, vajon lehet-e bármi köze a kristálynak ahhoz,
hogy ő még életben van.
A telefonban azt kérdezte tőlem:
- Drunvalo, miért vagyok még életben? Hogyhogy nem
mentem bele a nő kocsijába? Olyan valószínűtlen ez az
egész!
86
Nem tudtam neki mit válaszolni, úgyhogy azt ígér­
tem, visszahívom. Leraktam a kagylót, majd bementem
.1 meditációs szobámba, hogy megbeszéljem a dolgot az
angyalokkal.
Azt mondták, hogy Ken és ]uan Concha reges régen
egyezséget kötöttek, miszerint egy napon helyet cserélnek,
vagyis Ken lelke átmegy oda, ahol Jüan lelke volt addig,
J mm lelke pedig beköltözik Ken testébe, de csak egy időre,
cs utána visszacserélik a helyüket. Az egyezség az utóbbi két
ívre vonatkozott.
Ez megint csak egy olyan jelenség, amiről a közvéle­
mény általában nem tud, de sokfelé ismert a világban. Az
doichaladott lelkek bizonyos körülmények között képesek
ai i á , hogy belépjenek egy idegen testbe. Ilyenkor általában
u testben lévő eredeti személy meghal, és elhagyja ezt a
világot. Ez akkor történhet, amikor az a bizonyos személy
rg\ ebként is meghalna, és ekkor az új lélek belép a testébe,
0\ njra életre kelti azt. Azért nem egészen ilyen egyszerű
H dolog, de minden egy lélegzetvétel ideje alatt játszódik
l> I .egyen bármi a test halálának oka, a teremtés működe­
i é n e k mély ismerete által abban a pillanatban vissza lehet
illil.iui az eredeti állapotot. (Hidd cl nekem, az élet a Földön
in ni olyan, mint amilyennek látszik. Közel sem olyan.)
('sak kevés okból kifolyólag fordulhat elő, hogy egy le­
li I .i belépési folyamatot választja. Az első és leggyakoribb
I • llien a cél időnyerés. A fejlett léleknek nem kell újra vé-
lligmamic az élet első lépcsőfokain, bár előfordulhat lélck-
• i ii halai korban is. Egy másik ok lehet az, hogy a lélek
8?
egy olyan személyt keres, aki rendelkezik bizonyos képes­
ségekkel, bizonyos tudással vagy egy olyan pozícióval a föl­
di hierarchiában, amelyre a test elfoglalása után szüksége
lesz a léleknek ahhoz, hogy földi tartózkodásának célját
beteljesíthesse. A lélekcsere folyamatát a világegyetemben
mindenütt alkalmazzák.
Hogy személyes tapasztalattal is alátámasszam mindezt,
elmondom, hogy jómagam 1972. április 10-én léptem be
ebbe a testbe. A lélekcsere előtt kilenc éven át tartottam tele­
patikus kapcsolatot azzal a személlyel, aki a testben volt,
hogy felkészítsem mindarra, ami előtte állt. Amikor ő az
utolsó lélegzetét vette, akkor vettem én az elsőt, és azon
nyomban minden emlékem visszajött. Tizenkét óra eltel­
tével azonban mindent elfelejtettem kilétemről, és a test
emlékeiben éltem a következő három éven keresztül. Egész
végig azt hittem, hogy én születtem meg ebben a testben.
Egy nap az angyalok azt mondták nekem:
- Itt az idő, hogy visszatérjenek az emlékeid.
Azt mondták, feküdjek le az ágyamra, és készüljek fel.
Először nem értettem, miről beszélnek, de szinte abban
a pillanatban elkezdtem visszaemlékezni. Arra, hogy egy
másik világból jöttem, a Rák-ködön keresztül léptem be
a galaxisba (az Orion-esillagkép központi csillaga mögött),
hogy találkoztam ük-ük-ük-ük-üknagyapámmal, Machiventa
Mclchizedekkel, hogy elmentem a Plejádokra, a Szinuszra,
majd a Vénuszra, és legvégül, 1840-ben, a Földre érkeztem.
(Tíz évvel később léptem be első emberi testembe rendes
születés útján.) Pontosan tudtam hát, hogy Ken milyen nehéz­
ségekkel küzd.
88
Ken és Jüan megyegyezése értelmében Jüan két évre
lepett be Ken testebe. cs ezután Ken visszavette testét, hogy
lolytathassa életét. Ez a fajta megegyezés nagyon-nagyon
szokatlan. Jüan néhány évvel korábban meghalt, ezért Ken
kénytelen volt egv másik világba átköltözni, hogy kivite­
lezhessék a tervet. Nem lehetett könnyű.
Mindenesetre az angyalok azt mondták, hogy ezt el kell
mondanom Kennek. Emlékszem, ahogy ott ültem a telefon­
kagylóval a kezemben, és képtelen voltam feltárcsázni a
szamát, mert nem tudtam, hogyan mondjam el neki.
A/, együtt töltött három nap után tisztában voltam azzal,
hogy semmit nem tud a magasabb tudatosságról. Végül csak
»y döntöttem, hogy kiteregetem neki a dolgot, bár számí-
lollam arra, hogy esetleg nem fogja érteni.
- Ken, te vagy az?
- Igen, na, megvan mi történt?
- Igen, de valószínűleg semmit nem tudsz arról, amit
mosl el fogok mondani.
Kendben van, - mondta Ken. - Azok után, amiket
;i kiislályokról mondtál, mindenben hiszek neked.
|ól van. Ken! Belső vezetőim szerint a következő történt,
beszéltem neki Jüan Concháról, és hogy igazából ebben
ii pillanatban ő nem is Ken, hanem Jüan. Mindent részle-
l< M I I elmondtam, azt is, hogy Jüan két év múlva elmegy,
< ken visszatér.
ken részéről síri csend fogadta mindezt.
i— Ken, ott vagy még?
8g
 Sóhajtott egyet, majd lassú, mély hangon ennyit mondott:
- Ember, te tényleg hülye vagy - és letette. Ügy gondol­
tam, hogy többet nem hallok felőle, de belső vezetésem érzé­
seire hallgattam, miszerint a boldogság titka ennyi: „csak az
igazat mondd". A többit a Nagy Szellemre hagytam.
$uan él
Telt-múlt az idő, és nem hallottam semmit Ken felől.
Úgy döntöttem, a saját dolgaimmal foglalkozom, mert emlé­
keit úgyis vissza fogja nyerni a megfelelő pillanatban. Éppen
mexikói, yucatáni utamra készültem, melynek célja az volt,
hogy elhelyezzem az egyedien programozott kristályokat az
őserdő templomaiban. Soha életemben nem jártam arra­
felé azelőtt.
Egyértelművé vált számomra, hogy egyedül, segítség
nélkül kell nekivágnom, és csak a szívemből jövő segítségre
számíthatok. Ráadásul az ősvilágba vezető utamat titokban
kellett tartanom. Senki sem tudhatott róla családomon és
néhány barátomon kívül. Egyedül maradtam.
Egy reggel, nem sokkal az utazás kezdete előtt, megcsör­
rent a telefon. Éppen pakoltam. Ronda volt az, Ken fele­
sége, akit úgyszintén vagy tíz éve nem láttam. Hangjából
ítélve igencsak feldúlt volt, ígv kezdte:
- Drunvalo, tudom, hogy tíz éve nem beszéltünk, de meg
kell, hogy kérjelek valamire most azonnal. Nagyon aggódom.
Azt feleltem:
- Szia Ronda, minden rendben? Mit szeretnél kérni?
Erre azt válaszolta:
90
-Tudom, hogy együtt voltatok Kennel. Tudni akarom,
mit csináltál vele. Adtál neki valami szert, vagy valami
hasonlót?
Hirtelen elszállt minden aggodalmam. Rögtön így
I eléltem:
- Nem, hogy is gondolhatsz ilyet?
Egyre gyorsabban kezdett beszélni.
- Drunvalo, Ken éppen az emeleten van a hálószobá­
ban, teljesen meztelen, sastollal a hajában dobol és kör­
láncot jár. Teljesen elment az esze, és szerintem benne
van a kezed a dologban.
Mit mondhattam volna? Nem volt időm elmagyarázni
neki hirtelenjében, hogy mit mondtam Kennek. így hát
egyszerűen megmondtam neki az igazat.
— Amikor legutóbb beszéltem Kennel, nem igazán tűnt
önmagának.
Mondtam neki, hogy remélem, Ken hamarosan rendbe-
ijön, erre letette. Leültem, és azon tűnődtem, vajon mindez
hová fog vezetni.
Kevesebb, mint egy héttel késeibb, néhány nappal az-
clolt, hogy indulnom kellett, Ken (Jüan) felhívott.
— Drunvalo, tudom, hogy a Yucatán-félszigetre készülsz,
le pedig tudod, hogy veled kell mennem erre az útra.
Erre nem számítottam. Nem is tudtam, mit feleljek neki.
A/l mondtam neki, hogy utána kell néznem. így is tettem.
A/l az információt kaptam, hogy mindenképpen magam­
mal kell vinnem mexikói és guatemalai utamra. Thoth azt
mondta, hogy mindkettőnknek elég sokat kell tanulnunk
(1 másiktól.
9i
 Jlz utazás elkezdődik Amikor megmutatta nekem, alig hittem a szememnek.
V legtöbben kisméretű ingat használnak, amelyek könnyű­
Ken azt mondta, úgy határozott, hogy Kaliforniából
ek, és gond nélkül magukkal vihetik. Ez itt tizenöt-húsz
autóval átmegy Albuquerque-be, ahol találkozhatnánk
centi hosszú volt, és legszélesebb részén legalább öt centi
a repülőtéren. Az út Arizonán keresztül vezet oda a forró,
széles, és tölesérszerűen ért véget. Lyukat faragtak a végé­
száraz sivatagban. Sok errefelé az úgynevezett „kőbolt",
be, amelybe madzagot lehetett fűzni. Akkora volt, hogy
ahol öreg bányászok árulnak köveket és kristályokat, ame­
egy méretesebb kötél kellett hozzá. Mivel ónixból készült,
lyeket a zsályabokrok között, a közeli folyókban és hegyek­
ki iromfekete színe volt, fényezett volt, és igen súlyos. Ugyan­
ben találnak. Ezek a bódék meg se közelítik azokat a gyö­
olyan kő volt, mint amit Katrina az uxmali templom
nyörű, kifinomult boltokat, ahová a legtöbbünk jár kristályt
számára jelölt ki.
vásárolni. Ezek a régi kőboltok igen koszosak. Néha azért
lehet náluk találni jó kristályokat is. Ken nagyon büszke volt az ingájára. Nem tudtam, mit
mondjak erre. Nem volt szívem elmondani neki, hogy senki
Ken megállt egy ilyen boltnál, és éppen a jobb darabo­
nem használ ilyen nagy spirituális tárgyakat. Vagy mégis?
kat tartalmazó üvegvitrin tartalmát mustrálta, amikor meg­
látott egy fekete ónix ingát. A legalsó polcon hevert, mélyen
belül. Felkeltette kíváncsiságát, ezért megkérte az eladót,
<Jl nyolc templorn
hogy mutassa meg.
Meridában szálltunk le, ahol csak egy éjszakát töltöt-
Az öreg habozott.
f mik. Először úgy terveztük, hogy felfedezzük a várost és
- Valóban látni akarja azt az ingát?
N/orakozunk egy kicsit, mielőtt nekikezdünk a feladatnak,
Ken meglepődött ezen, azt gondolta, miért is ne.
ile mindketten olyan izgatottak voltunk, hogy mégsem bír-
- Igen, kérem.
I1111I várni, és rögvest belevágtunk. Béreltünk egy légkon­
- Rendelésre készítettem azt az ingát még az 1920-as
dicionált, piros kis Toyotát, ami ugyan jóval többe került,
években, de a megrendelő azóta sem jött érte - mondta az
ile muszáj volt néha elmenekülni a hőség elől.
ember. - Maga azóta az első, aki egyáltalán érdeklődik iránta.
Elmondtam Kennek, hogy mit is csinálunk majd erre­
Ken ebben jelet látott, és azt mondta:
fele, kiterítettem elé Mexikó térképét és a nyolc templom
- Maga ezt nekem készítette, csak egy kicsit sokáig tar­
lini.íját, és kezébe adtam a nyolc csodálatos kristályt is,
tott, amíg ideértem érte.
• melyeket ott fogunk hagyni. Thoth mindet egyenként
Megvette tehát abban a hitben, hogy az öreg tényleg
In |>iogramozta, mindet külön a hozzá tartozó templom­
neki csinálta az ingát.
ink megfelelően. Elmondtam Kennek, hogy az általunk

92
93
meglátogatandó nyolc templom helyét nem véletlensz­
erűen választották meg. Egy folyamatosan szélesedő spirál­
ba helyezték el őket. A spirál középpontja, amely állítólag
egy atomnál is kisebb, Uxmalra esett.
Ezeknek a lenyűgöző piramisoknak a földrajzi elhelyez­
kedését úgy határozták meg, hogy jelképezzék és összpon­
tosítsák a környező területek energiáját. Minden egyes
templom energiája az emberi test csakráinak energiáját
jelképezi.
1. Uxmal (Mexikó): az új ciklus gyökércsakrája
2. Labna: szexcsakra, az ellentétek egyesülése
3. Kaba: harmadik csakra, akaraterő
4. Chiczén Itza: szívcsakra, feltétel nélküli szeretet
5. Tulum: torokcsakra, hanghullámok és manifesztáció
6. Kohunlich: a harmadik szem esakrája, agyalapi mirigy
- spirituális képességek
7. Palcnque: koronacsakra, az előttünk álló világra
történő felkészülés
8. Tikal (Guatemala): az új korszak gyökércsakrája
A maják régóta jól tudják ezt. Sőt, - és a világ erre ma­
napság kezd csak rádöbbenni, - ennél jóval többet is tud­
nak. Az egységtudat háló női része a női energia sok­
sok spiráljával áll kapcsolatban. Tikal ugyanis egy másik
nyolc templomból álló, dél felé nyúló sorhoz is kapcsoló­
dik. Sőt, Tikalból észak felé egy újabb nyolc templomból
álló spirál is húzódik, ami a végén összeér a déli spirállal,
és együtt hatalmas kört alkotnak.
94
Hogy még érthetőbb legyen, képzeljük magunk elé,
ahogyan a test csakrái elhelyezkednek egymáshoz képest.
V.után vessünk egy pillantást a templom-együttesekre. Azt
látjuk, hogy energiáik pontosan ugyanúgy vannak össze­
kapcsolva. Minden templom egy bizonyos csakra energiáját
hordozza. Például ahogy az emberi test negyedik esakrája
.i szívcsakra, ugyanúgy a negyedik templom is ugyanazzal
,i szívcnergiával rendelkezik.
Ezen felül az egész ezoterikus értelemben vett célját
illetően is van miről beszélni. A Földet körülvevő egység-
11 idat-hálóról van szó. Ezek a templomok, más szent hely­
színekkel együtt adják azt az ösztönző erőt, amelyből az
c/'.vségtudat háló képes kialakulni. Nélkülük nem tudnánk
magasabb tudatossági szintre felemelkedni.
A templomi energiák spiráljai tehát minden nyolcadik
templomnál irányt változtatnak. Dél felé húzódnak Guate­
malán, Nicaraguán, Costa Ricán, Panamán, Kolumbián keresz­
tül egészen Peruig. Peruban a Titicaca-tónál a Nap-sziget
én A I lold-sziget között az energia kilencven fokban irányt
v .illo/.tat, és így a Csendes-óceán felé veszi útját Chilén át.
!^ Csendes-óceánban a női energia tovább folytatja útját
ii tengerfenéken, amíg el nem éri a Húsvét-szigeteket, ahon-
II.m továbbhalad egészen Moorea csodálatos szigetéig.
\ egységtudat háló tengelyének közepe éppen Moorea
»/i/'itenek középpontjára esik. Ennek a tengelynek az egye­
nese Egyiptom területén üti fel a fejét a Föld felszínén,
png\jából másfél mérföldre a nagy piramistól. Az ókori
E / ' , \ iplómban ezt a pontot egyértelműen jelezték.
95
 Moorea nagy jelentőséggel bír az emberiség szempont­
jából. Ennek a szív alakú földrésznek a középpontja össz­
pontosítja az egységtudat háló összes energiáját. Érzésem
szerint Moorea a világ legnőibb területe.
A guatemalai Tikalból az energia észak felé is áramlik.
Üt ja maja, majd azték templomokon keresztül vezet Mexi­
kón át egészen az Egyesült Államok határáig. Rögtön Üj-
]ylexikó határán (az apacsok szerint, akik ezt így tartják
igaznak), a női energia három további piramison megy
keresztül, amelyeket réges-régen az amerikai bennszülöttek
építettek. Azért volt szükség ezekre a piramisokra, hogy az
energiának hidat képezzenek észak felé, ugyanis semmi­
féle más természetes energiamező nincs arrafelé.
Amikor eléri a Taos Pueblot és a Taos-hcgységet, tovább­
halad a taos pueblo indiánok legszentebb tava, a Kék-tó
felé, ahol megteszi kilencven fokos fordulatát ugyanúgy,
mint a Titicaca-tónál, csak most épp az ellenkező irányba.
A Kék-tó, bár méretre jóval kisebb, mint a Titicaca-tó, ugyan­
úgy, ugyanazzal az erővel vezeti tovább a női energiát.
A Kék-tóból az energia felmegy az Ute-hegységbe, amely-
íől korábban már ejtettünk szót. Innen nyugat felé foly­
tatja útját, egyik szent helyről a másik hegycsúcsig, amíg el
iiem éri a Tahoe-tavat, a Donner-tavat és a kaliforniai és
nevadai Piramis-tavat. Ezután hirtelen a Csendes-óceánba
ér, ahol a víz alatti hegyek és energiapontok között folytat­
ja útját egészen Maui szigetéig és a Haleakala Kráterig. Itt
:lél felé fordul, és azon szigetek mentén halad tovább, ame­
lyek réges-régen Lemuria részét képezték. Végső állomása
ismét Moorea szigete, mert itt egészül ki a kör.
96
Az egységtudat háló női energiája nagyjából egy két
ics/ből álló hatalmas kört alkot. Ezek Mooreán találkoznak
össze. Moorea egy érdekes és csodálatosan szép sziget. Pon­
tosan egy szív alakját veszi fel, és az őt körülvevő korallzá­
tony is szív alakú. A sziget minden egyes házának utca felé
néző falára ki van téve egy szív alakú forma. Az ember
h/ikailag érzi a szeretetet.
Ügyelőre annyit mondtam Kennek, hogy a felemelke­
deti mesterek mindössze annyit szeretnének, hogy a háló
Mexikó és Guatemala területére eső része ki legyen javítva.
\/ ehhez kapcsolódó szertartás még odébb volt.
Ken hitetlenkedve mondta:
- Ha jól értem, ez az egységtudat háló tizenháromezer
ive kezdett kialakulni, de még csak most teljesedik ki. Ez
py energiamező annyira összetett, hogy ilyet eddig még el
IK'III tudtam volna képzelni.
- Ken, fogalmad sincs, mennyire az. Eddig még csak
1 /'\ .ipró részletéről volt szó annak a hálózatnak, amelyet
•iiainisok, templomok, imaházak, kolostorok, zsinagógák,
pm.nnok, kankák, szent épületek, mecsetek, kőkörök és
1 i'y bek alkotnak. Ezekhez jönnek még az olyasféle termé-
l/el i képződmények, mint a hegységek és völgyek, források,
lobok, tavak és egyéb vizek, és mindenekelőtt az energia-
Irvenyck, és még sok minden más, amit szándékosan ala-
hlollak geomantiává, hogy egyetlen egységet alkotva létre-
fcfi/zak a Földet körülölelő egységtudat-háló rendszerét.
Ili .illalnád ezeknek a kölcsönös kapcsolatoknak a teljes
und /eret, amely világszerte több mint nyolcvanháromezer
•U'iil épület között áll fenn, nem is szólván a természetes
97

képződményekről, nagyon elképednél. Főleg, ha belegon­
dolnál, hogy az életnek ezt a csodálatos rácsozatát, amit
a világ csak „hálóként" ismer, egyetlen tudatosság gondol­
ta ki. rendszerezte és teremtette meg.
Ken, nekem azt tanították, hogy egyedül az cgységtudat
háló áll az emberi kihalás és az emberi felemelkedés között.
Kétségtelen, hogy a ciklus jelenlegi pontján vagy az egyik,
vagy a másik be fog következni.
Most már látod, miért olyan fontos ez az út. Ki kell
egyensúlyozni az egységtudat háló női vetületét, mert más­
képp nem valósulhatnak meg a hálóban azok a geometriai
változások, amelyek lehetővé tehetik az új, szent női tuda­
tosság számára azt, hogy élő valósággá váljon. Ha ez sike­
rül, akkor a nők mindenfelé újra emlékezni fognak arra,
hogy milyen mély kötelék fűzi őket Istenhez, és ezáltal
pontosan tudni fogják, mit kell tenniük, hogy egyensúlyt
hozzanak a világba, és milyen további tennivalóik lesznek.
El kellett neki mondanom.
- Ken! A napéjegyenlőség precessziójának eljött az
ideje. Már csak körülbelül huszonnyolc év van hátra, és
2012-2013 elérkezik. A maja naptár szerint ez egy hosszú
korszak végét jelenti majd. Utána a változások felgyorsul­
nak. Mivel a női résznek lesz hatalmában eldönteni, hogy
milyen irányba mozduljon el a Föld, fel kell arra készíteni.
Mi pedig segíthetünk ebben.
98
C
Uxmal
Ken beindította Toyotánk motorját, és elindultunk
a szállodából. Ellenőriztük, hogy megvan-e minden szük­
séges térképünk az utazás egészére. Próbáltunk semmit
nem elfelejteni, amire szükségünk lehet: többek között
palackozott víz, üzemanyag, napernyő. Jól tudtuk, hogy
igen sok időt fogunk eltölteni ebben az autóban.
Igazábé)l amikor először elindultunk, azt gondoltuk,
liogv az egész utazás két hetet vesz majd igénybe, vagy még
.innál is kevesebbet, de végül több mint egy hó-napig tartott.
Mexikón és Guatemalán keresztülmenni nem könnyű, az
ulak sokfelé elég silányak. Egy amerikai csak ránéz a térkép­
ié, és azt mondja: „Oké, ez csak egy óra út." Igazából akár
három vagy négy óra is lehet végül. Nem lassítottunk még
le a mexiké)i környezethez, pedig ez elkerülhetetlen volt.
Ugy terveztük, hogy az első napon végigjárjuk az első
• rom templomot, mivel ezek mind a spirál kezdeténél
helyezkednek el, nem túl messze egymástól. Azután ter­
veink szerint még aznap éjjel visszamentünk volna Meri-
•Ixi, hogy a következő nagyjából tizenkét nap során végig-
j.uliassuk a maradék öt templomot.
Uxmal körülbelül hetven mérföldre volt Mcridától,
u;^\liogy én hátra ültem, mert Ken akart vezetni. Először
|.ulam a Yucatán-félszigeten, és egyáltalán nem ilyen simá­
nak képzeltem. Valami miatt azt hittem, hogy hegyek és
n.eiclő tarkítják ezt a vidéket. Mexikóban vannak is hegyek
Hk csőerdők, de nem a Yucatán-félszigeten. A növényzet
tnelelé is hatalmasra nőtt, gyakorlatilag bozótvágó kés
99
nélkül nem is nagyon lehet közlekedni, de ez még nem az
igazi dzsungel, az az ország közepe táján jellemző.
Könnyedén, gond nélkül megérkeztünk Uxmalba. Ez még
azelőtt történt, hogy a mexikói kormány elkezdte volna
fallal körülvetetni a templomokat, hogy így ellenőrizni tud­
ják az embereket. Ekkoriban még szinte senkit nem érde­
keltek a templomok, ezért nem is volt szükség falakra. Simán
bejutottunk a szent helyekre, legalábbis a legtöbb esetben,
senki sem figyelt bennünket, és addig maradtunk, amíg
csak akartunk. De nekünk küldetésünk volt, és minden­
képpen szerettük volna az első három templomot egy nap
alatt letudni.
Amikor beléptünk az uxmali templom kertjébe, és meg­
indultunk a Varázsló Temploma felé, a vibrálás a csontom
velejéig hatolt. Olyan energia volt ott, amilyet még sehol
máshol nem éreztem Mexikó területén. Valami hasonlót
éreztem az. egyiptomi Nagy Piramisban. Valami igen nehezen
leírható dolgot tapasztal ilyenkor az ember.
Amikor a templom alapzatához értünk, hátra kellett dcíl-
nöm, hogy láthassam a piramis tetejét. Csodálatos volt. Ke­
zemben tartottam az ónix követ. Ken egyszer csak szólított:
- Drunvalo! Gyere ide!
Ken a piramisnak támaszkodott, és közelről vizsgálta
az egyik kövét.
- Nézd csak meg! - mondta, és a kövek között levő
habarcsra mutatott. Ekkor láttuk, hogy miért éppen az ónix
való ide. A szürkés-fekete színű habarcs ónixból volt, és az
egész piramist ez fedte.
/ oo
Mindez természetesen hihetetlenül belelkesített ben­
nünket. Ekkor szembesültünk azzal, hogy pontosan azt
Iesszük, amit kell, bármi legyen is az. Nevettünk.
Továbbmentünk, és először tudtuk szemügyre venni
.1 lemplom egészét. Egyre komolyabbá váltunk. Annyit
hűltünk, hogy azt a piramist, amely mellett el kell helyez­
nünk az ónix kristályt, „Nagy Piramisnak" nevezik, és ekkor
szembesültünk azzal, hogy valójában milyen hatalmas ez a
s/ent terület. Mérföldekre kiterjed. Nem tudtuk tehát, hol
kezdjük.
Kisvártatva találtunk valakit, aki tudta, hol van a Nagy
•hamis. Elindultunk toronyiránt afelé. Nem kevés sétába
keiült, de végül odaértünk. Fenségcsen magaslott előttünk
I hatalmas, tetszetős piramis. Thoth csak annyit közölt ve­
iéin, hogy a kristályt valahol az északi oldal előtt kell elhe-
lye/ni. Vittünk magunkkal egy iránytűt, hogy egész ponto-
K a n meg tudjuk állapítani, melyik az észak fele néző oldal.
A piramis északi oldala mellett teljesen sima fű nőtt.
I rj'lnlap alakú terület volt, nagyjából harminc méter hosszú-
íiii'ura, és tizenkét méter szélességűre teszem, és semmi külö-
•í4s ismertetőjele nem volt. Ken elővette nagybecsű ingáját,
inni addigra rákötött egy madzagra. A madzag nagyjából
|j/y méter hosszú volt.
Most sem szóltam egy szót sem. Elrejtettem mosolyo-
m.il. leültem a piramis lépcsődére, és figyeltem. Ken akcióba
li | » I I , csakhogy ő még sosem használt ingát azelőtt. Csak
liilem hallott arról, még Taosban, hogy hogyan kell hasz-
ii i l m az ingát, és hogyan lehet a segítségével valamit meg-
lil.ilni Nem tudta, hogy az ingakövek általában csak néhány
ÍOÍ
centi szélességűek, és a lánc vagy a madzag sem hosszabb, elszakadt, az ónix kristály pedig nagy erővel belevágódott

mint mondjuk tizenöt centi, és azt sem, hogy a kicsi körö­ .1 talajba, majd majd tíz centi mélyen.

ket arra használják, hogy helyszíneket azonosítsanak be, Ken felém fordult, és tekintetével mintha azt akarta

vagy kérdéseket válaszoljanak meg. volna jelezni, hogy nem az ő hibájából történt a dolog.

Mit sem számított. Ken szívből cselekedett, és Isten­ Ennyit mondott:

nek tevékenykedett. Egy méter hosszú madzagja végén - Most mit tegyek?

nagy köröket írt le a kis híján húsz centi széles ingakő, - Ken! Megtaláltad a pontot, egészen biztos vagyok benne!

amely majdnem a lábának ütődött, miközben lépegetett. Kihúztam az ingát a talajból, ami egy tökéletes kúp

Úgy viselkedett, mint aki pontosan tudja, mit csinál, ezért Bakii lyukat hagyott maga után. Kétség nem fért hozzá, ez

ráhagytam. Ki voltam én, hogy azt mondhassam neki. nem volt az a pont, ahol a kristályt el kellett ásni.

jól csinálja? Egy pillanatra hátraléptem, és megnéztem, hogyan

Ken körülbelül húsz percen át végezte ezt, fel-alá jár­ helyezkedik el ez a pont az épülethez képest. Egyből vilá­

kálván a füvön. Aztán egyszer csak, amint épp elhaladt gossá vált. Ez a pont pontosan a piramis közepének vona­

volna előttem, megállt, és az ingát lengetve így szólt hozzám: lul >an volt, és pontosan keresztülment volna rajta az a kép­
zeletbeli vonal is, amit a piramistól balkéz felé eső épület
- Drunvalo, honnan lehet tudni, hogy ott vagyok, ahová
l.il.niak meghosszabbításaként húzunk meg. Szükség esetén
a kristályt el kell helyezni?
miiek alapján könnyen meg lehet majd találni a jövőben.
Erre őszintén csak annyit tudtam mondani:
Bemutattuk első rövid szertartásunkat, majd elhelyez­
- Ken, hallgass a szívedre, és akkor valahogyan tudni
őik az ónix kristályt a kis lyukban, és betemettük földdel,
fogod.
eltűnt a lyuk, mintha soha nem is lett volna ott.
Valami miatt hittem benne, bár kikezdte egyébként is
Érdekességként elmondom, hogy tíz évvel később Hun­
szűkös spirituális megértésemet.
iul/. Mcn, a maja sámán és pap megkért, hogy csináljak végig
Ken látszólag megértette, amit mondtam neki, és újból
ti;v s/.crtatást vele Uxmalban. Odamentem, ahol elástuk
elindult az ingával, de most még energikusabban, és még
.1 kristályt, és nagy meglepetésemre egy kis fát találtam ott,
nagyobb ívben lóbálva azt. További húsz percen át folytat­
iiinrly pontosan a kristály fölött nőtt ki. Ez volt az egyetlen
ta ezt, és akkor a következő történt.
I 1 . 1 liives területen. Ügy látszik, az Anya biztosítani akarta,
Amint Ken egy bizonyos pont fölött éppen elhaladt, az
Iiiir.v senki ne férjen hozzá, ne mozdíthassa ki a helyéről
inga hirtelen egy irányba kezdett mutatni, és lefelé húzott.
.1 knslályt. Milyen magától értetődő, természetes módszer!
Ken visszahúzta. Éppen lábujjhegyen állt, kezei a magas­
ban. Húzta a madzagot, amennyire csak bírta, de a madzag
102 103
 <J£aba
Siettünk, hogy befejezzük a másik két templomot. Labna
lett volna a következő, de vezetés közben Thoth megjelent
nekem, és arra kért, hogy változtassuk meg a sorrendet, és
inkább Kábába menjünk előbb.
Amint Kaba felé, az akaraterő központja felé közeled­
tünk, elsötétült az ég, és finoman esni kezdett. A templom
területét rácskerítés vette körül, ami elég furcsán, szinte
börtönszerűen hatott. Nem is akartam belépni, de tudtam,
hogy muszáj. De ha tehettem volna, biztosan továbbáll-
tam volna.
Találkoztunk két öregemberrel a bejáratnál, két zsémbes
öreggel. Megpróbáltak elküldeni minket, hogy jöjjünk vissza
máskor, de nekünk mindenképpen el kellett végeznünk
a dolgunkat. Fontos volt ugyanis, hogy a templomokat a meg­
felelő sorrendben látogassuk meg, illetve aszerint, ahogyan
arra utasítást kaptunk.
Végül nagy kelletlenül beengedtek a templom területé­
re. Ez a hely sokkal kisebb volt, mint Uxmal, és alig tizenöt
perc kellett ahhoz, hogy megtaláljuk a megfelelő pontot,
ahol eláshattuk a kristályt. A saját, „normális" ingámat hasz­
náltam, és tényleg percek alatt megtaláltuk a helyet. Egy
ősrégi tal mögött ástuk el a kristályt, majd amilyen hamar
csak tudtunk, odébbálltunk.
jCabna
Úgy menekültünk Kábából, mintha egy benzinkutat
raboltunk volna ki. Labna felé vettük az irányt, ami csak
104
néhány percre volt Kábától. Ahogy egyre közelebb értünk
hozzá, az ég kivilágosodott, és a gyönyörű rózsás fény min­
denre kiáradt, mint a köd. Labna volt Yucatán szexuális
központja, és jól érezhető volt energiája.
A templom területének szélén találkoztunk egv helyes
liatal párral, akik látszólag szerelmesek voltak az életbe.
Nagyon barátságosan fogadtak minket „otthonukban". Azt
mondták, nyugodtan menjünk csak oda, ahová akarunk, és
maradjunk, ameddig csak jól esik.
Ebben a templomban cg)' karneolt kellett elhelyezni,
.mii egy pirosas kő. Ugyanilyen színű volt a templom talaja
is kövezete. Emlékszem, amikor letettük a követ ott, ahol
i-l akartuk ásni, szinte beleolvadt a környezetébe. A kő és
I lalaj pontosan egyforma színűek voltak. Rögtön eszembe
pilott Katrina.
Itt is csak tizenöt-húsz perc kellett ahhoz, hogy meg­
találjuk a helyet, ahol cl is ástuk a kristályt.
- Na, cz nem nehéz feladat! - gondoltuk magunkban. -
I lel -nyolc nap alatt bizonyára túl leszünk ezen az egész úton.
keveset tudtunk még...
Visszatértünk Meridába egy gvors étkezésre, aztán rög-
Ion lefeküdtünk aludni. Néhány pere alatt mindketten el-
.ilndlunk. Annak a napnak az energiája nagyobb volt,
1 1 1 ml amire számítottunk, és még mielőtt tudtunk volna
10I.1, már álomországban is találtuk magunkat.
105
 Cichén Stza
A következő napon megint útra keltünk, Ken vezette
kicsiny piros hajlékunkat távol otthonunktól. Ügy számol­
tunk, hogy miután végeztünk Chichén Itzán, a Karib-tenger
partján fekvő Tulumba megyünk tovább, és ott töltjük majd
a harmadik éjszakát. A nap azonban nem úgy alakult, ahogy
terveztük. Minden elhúzódott, és utazásunk jóval bonyo­
lultabbá vált, mint ahogy képzeltük.
Ahogy teltek az. órák, a gyönyörű kék ég és a zöld dzsun­
gel megigéztek bennünket. Az őserdő illata életerővel töl­
tött el. Elkezdtem kaliforniai gyermekkoromon merengeni.
Kiskoromból leginkább a vidék illata maradt meg, és a tró­
pusi virágok aromája emlékeket hozott fel bennem. Bizo­
nyára ezek az emlékek azelőttről származnak, hogy beléptem
ebbe a testbe (ez 1972 áprilisában történt), de a sejtekben
tovább éltek, és a magaménak éreztem őket.
Hirtelen vissza kellett térnem a jelenbe, mert Thoth cl
akart érni. Megjelent bensőmben, és tájékoztatott arról, hogy
megváltoztak a Chichén Itzába való kristály elhelyezését
illető dolgok. Telepatikusan kommunikált, és a kommuni­
kációnak ez a formája jóval többet mond, mint az egyszerű
szavak.
Lényegében azt üzente, hogy a Chichén Itza-i kristály
elhelyezése akkora fontossággal bír az egész rendszer mű­
ködése szempontjából, hogy senkinek sem szabad tudnia,
pontosan hová kerül. Ezért korábban hamis helyszínt adott
meg nekem, hogy ha netán valaki beleolvas a listámba,
akkor se tudja meg. Thoth egyenesen a szemembe nézett,
és azt mondta:
106
- Drunvalo, kérlek, nyisd fel a szemedet, és én meg­
mutatom neked, hogy hová kell helyezned a kristályt.
Ügy tettem, ahogy mondta, és azon nyomban megje­
lent előttem egy fényes pont, ahhoz hasonló, mint ami sok
evvel korábban Bupi Naopendarával jelent meg. A fény­
lői nb oválissá nőtte ki magát, és megnyílt egy ablak a Föld
egy másik pontján. Amikor elkészült, olyan volt, mint egy
11.igyon fénves, ragyogó fényű fénygyűrű. Majdnem egy mé-
lei széles volt, és fél méter magas. A fénygyűrűn kívül meg-
|elent az a hely, ahová tartottunk. A gyűrű belsejében egv
másik hely volt látható.
Egy smaragdzöld színű tó vagy inkább tavacska vizét
l.illam. Nem lehetett belelátni. A partján egy körülbelül
I i/enkct méter magas, szürkésfehér színű, íves kőpárkány állt.
Növények és virágok lógtak le a párkányról, a víz másik part-
|.il pedig őserdő övezte. Gyönyörűséges volt. Csak bámul-
I un ezt a csodálatos, romantikus képet. Thoth közbeszólt:
- Látod, mi van az arany gyűrűben?
Szóban leírtam a tavat és magas fehér szegélyét. Thoth
elégedettnek tűnt. így szólt:
- Ne a piramis északi oldalánál helyezd el a kristályt,
unni ahogy először kértem, hanem dobd bele a vízbe, ha
megtalálod. Érted, amit mondok?
Megkérdeztem, merre találom a vizet, mire így felelt:
I Majd odavezetnek. Nem kell semmi mást tenned. -
I'./ulan eltűnt.
Ki jöttem a meditációból, és Kénhez fordultam, aki köz-
hi 11 vezetett, és elmondtam neki mindent, ami történt.
107
Egyáltalán nem lepődött meg. Csak rám nézett és azt
mondta:
- Rendben, semmi gond.
Valószínűleg azok után, hogy az ingája belefúródott
a talajba Uxmalnál, a jó öreg Ken már semmin nem lepő­
dött meg.
Elérkeztünk egy táblához, melyen a következő állt:
„Chichén Itza parkolója". Ken befordult, és parkolóhelyet
keresett. Hozzám fordult:
- Drunvalo, eddig három templom területén jártunk,
és egyik alkalommal sem igazodtunk el egykönnyen. Úgy
olvastam, hogy ez a hely nagyon nagy, és ezért szerintem
szükségünk lesz egy vezetőre. Rendben?
- Miért ne? - feleltem.
Közben beállt egy parkolóhelyre, és leállította a motort.
Épp kezdtük összeszedni a cuccainkat, amikor egy idős
indián férfi, lehetett legalább nyolcvan éves vagy még több,
bekopogott Ken ablakán. Ken úgy megijedt, hogy szinte
hozzám bújt, miközben felmérte az öregembert. Az öreg
arra kérte, hogy húzza le az ablakot.
Ken letekerte az ablakot öt centire, és megkérdezte tőle,
mit akar. Az öreg kedves mosollyal az arcán azt kérdezte:
„Nincs szükségük vezetőre?" Visszatekintve nem akánnilyen
öregember volt ő. Az Univerzum küldötte volt, és pontosan
tudta, mi járatban van.
Ken nagyon izgatott lett, és úgy nézett rám, mintha ő
tette volna ezt a csodát. És ki tudja, talán tényleg ő tette.
Kiszálltunk a kocsiból, hogy beszéljünk az öregemberrel.
Annak az öreg majának olyan kisugárzása volt, amilyet
108
.izelőtt már sokszor éreztem, méghozzá egyes tanítóimnál.
Rögtön biztos voltam benne, hogy több célja van ottlété­
nek, mint hogy pusztán megmutassa nekünk a templom
környékét. Fejet hajtottam neki, hogy kimutassam a neki
kijáró tiszteletet.
Nagyon barátságos volt hozzánk, és valóban „körbeveze-
Icll" minket a templom látnivalói között. Nagyjábéil négy
mán át vezetett minket templomról templomra, és közben
elmondta nekünk az épületek mögött megbúvó titkos
I oit éneimet. A legvégén elvezetett a várpiramishoz, amely
;i terület fókuszpontjában helyezkedett el, és amely mellett
eiedetileg Thoth utasításai értelmében a kristályt cl kellett
volna helyeznem. Azt mondta, hogy ez a piramis az emberi
d/.iv bejárata, és a kulcs a maja bölcsességhez.
Viszont utána valami olyat mondott, amivel nagyon meg­
lepet t engem. Félénk fordult, és komolyan a szemünkbe nézett.
- Ez a piramis - közben ujjával a várpiramisra muta­
tói I, - és az egész épületegyüttes egyetlen okból kifolyólag
\.m itt. És annak az oknak semmi köze azokhoz az épül­
tekhez, amelyeket mi maják hoztunk létre. Van valami sokkal
lonlosabb és hatalmasabb dolog is itt a dzsungelben. Ila
követnek, megmutatom maguknak.
I Sarkon fordult, és elindult a templommal ellentétes
n.invban. Néhány pere múlva mélyen a mexikói őserdőben
l.il.illuk magunkat. Sűrű növényzeten keresztül vezetett az
iilunk vagy egy negyed mérföldön át, aztán hirtelen kiér-
luiil az erdőből egy tisztásra, egy olyan tisztásra, amelyet
ín mái jéil ismertem.
109

Elénk tárult az a kép, amelyet Thoth Chichén Itza felé
vezető utunk során megmutatott nekem. Megelevenedett
előttünk a smaragdzöld színű tavacsta és a mögötte maga­
sodó fehér kőfal. Pontosan úgy festetahogy Thoth mutat­
ta. Pontosan.
Az öreg beszélni kezdett. Keimek és nekem elállt
a szavunk. Az öreg kiesit izgatottá vílt, hangja pedig egyre
erőteljesebbé.
- Ezt a medencét spanyolul úg) nevezik, hogy cenote.
A maják szemében ez egy szent tó, fért egyenesen a Föld­
anya szívére nyílik. Mi maják az ősi dők óta napjainkig úgy
tartjuk, hogy ez a víz szent, és ezé"t építették ide őseink
a Chichén Itza-i templomot. Nen másért, hanem azért,
hogy megadják a tiszteletet enneki szent tónak.
Azután így folytatta:
- 1950-ben a National Geogra^hic magazin riporterei
eljöttek ide, ehhez a tóhoz, felkut tták a fenekét, és több,
mint háromszáz maja ember csókjait találták meg, akik
mind ennek a víznek ajánlották nigukat. Mindez szertar­
tásosan történt. Az. áldozatként leválasztott személy nagy
tiszteletnek tartotta, hogy ilyen rjcsőségesen térhet vissza
az Anyához.
Azután azt mondta:
- De miközben a National Gegraphic munkatársai a tó
fenekét kutatták, a csontok közöl kristályok ezreit is meg­
találták. Ezek a kristályok tartahazták ősapáink imáit, de
ők eltávolították őket. Mintha c<k ez nem lett volna elég
ahhoz, hogy teljesen demoralizáanak bennünket, néhány
évvel később visszatértek, és i™ végigpásztázták a tó
1 ÍO
fenekét, hogy az utolsó kristályokat is kiszedjék belőle,
aztán elmentek.
Nagy volt népem szomorúsága, de jól tudjuk, maguk
mi járatban vannak. Most pedig nagy tisztelettel és alázat­
tal magukra hagyom önöket a szent tóval. A Magasságos
Nap áldása kísérje tetteiket!
Mikor befejezte, megfordult, és már el is tűnt a mindent
körbeölelő dzsungelben.
Ken rám nézett. Tudtuk, mi a teendőnk. Kivettük a
kristályt a védőruhából, hogy fényt kapjon. Tudtuk, hog)
Thoth beleprogramozta ebbe a kristályba azokat a szava­
kat, amelyek az cgységháló kijavítására rendeltettek, de
mindketten úgy éreztük, többre van szükség.
Azt nem tudom, Ken mit mondott a kristályba. Ami
engem illet, sikerült belelátnom az öregember bensőjébe,
Is szívem összekapcsolódott vele. Rajta keresztül megérez­
tem és megismertem a maja lelket, és egyetlen célom az
volt, hogy rajtuk segítsek. Azt imádkoztam tehát a kristályba,
hogy a most élő maják ébredjenek fel, és ébredjenek rá
saját ősi múltjukra, emlékezzenek újra szent tudásukra és
holesességükre, és adassék meg nekik, hogy az ebben rejlő
eiőt újra életre kelthessék. Nem olyan ima volt ez, amit előre
kitaláltam. Ez az ima egyenesen a szívemből jött.
A szavak még visszhangoztak bensőmben, amikor Ken
behajította a kristályt a cenote kellős közepébe. Miközben
I kő lefelé süllyedt, és a vizet kezdte feltölteni imáink ereje,
\ .ilahogyan éreztem, hogy a majákhoz fűződő kapcsolatom
rueg csak most kezdődik. Kitört beléílem az öröm, mert
liidl.im, hogy a kristály visszaadja majd az életet a maja
/ Í /
 Kelet felől léptünk be a három ajtón keresztül megköze-
népnek. Miközben könnyeim csorogtak az arcomon, érez­
lilhctő helyiségbe. Amint beértünk, szemerkélni kezdett az
tem, hogy az erő visszatér a vidékbe. Alázatot és izgalmat
cső. Gondoltuk, jobb lesz sietni, nehogy még jobban rá­
éreztem a jövő történéseit illetően.
kezdjen az eső, ezért gyorsan beszaladtunk még a negyedik
csak hogy még egyszer erezhessük a hely varázsát.
Eddig ennek a piramisnak az energiáját éreztem a vilá­
gon az egyik legerősebbnek. Ahogyan az. egyiptomi Nagy
A ceremónia befejeződött számunkra, így hát visszain­
•hamis az egységtudat háló értelmi (férfi) vetületének ener­
dultunk az erdőn át a szálloda felé. Amikor kiléptünk a
giáját közvetíti, úgy a Chichén Itzában épített piramis a szív
dzsungelből, az első dolog, amit megláttunk, a várpiramis
(noi) aspektusának energiáját közvetíti. És miután a Föld
volt. A gyönyörű látvány arra késztetett bennünket, hogy
Liindaliníjcnck ősi női vetülete újra mozgásba lendül az
még egyszer felmásszunk a tetejére.
emberek fizikai testén keresztül, majd továbbterjed a háló­
Most már csak egyszerű turisták voltunk, miért is ne?
i n , mindannyian meg fogunk változni.
Nagyon jó volt. Négy bejárat volt a piramis tetején. Hármat
Ezt még egyszer éreznem kellett,
közülük összekötött egy U alakú belső tér. Az U észak felé
körülbelül tizenöt percet voltunk ott az energiában, de
néző nyílásánál pedig volt még egy bejárat, amely a piramis
pyl.m az eső kopogására hirtelen felocsúdtunk. Vitán felül
legbelső" pontjához vezetett. Hogy miért éppen így rendez­
I I I , hogy mennünk kell, egymásra néztünk, és a kijárathoz
ték el a bejáratokat a maják, azt nem tudom.
kiél lunk, csakhogy már túl késő volt. Úgy zuhogott az eső,
i i i i i t l 11;i dézsából öntenek. Nem láttunk tovább harminc
un leinél. Mindenki más elmenekült, egyedül maradtunk
innék a mesés piramisnak a tetején. Egyetlen társaságunk
11'\ kiskutya volt, amely hozzánk hasonlóan járt. Sehogyan
i ni lehetett lejutni.

A v í z apró vízesésekhez hasonlóan hömpölygött lefelé

i pii.iinis lépcsőin. Csak az tudhatja pontosan, hogy milyen
hull oll lenni, aki tényleg ott volt. A maja piramisok lépcső­
zi li I Ilikörsimára koptatták az évente érkező emberek ez-
i iiii l lábai. A Nagy Piramissal ellentétben, amelynek ha­
4. ábra: A négy bejárat rajza linás lépcsői vannak, ezek a lépcsők csak olyan huszonöt

i '3
1 12
centi szélesek lehettek. Annyira csúszósak voltak a lépcső­
fokok, hogy meg sem próbáltunk lejutni. Még a kutya sem
mert elindulni. Nem volt mit tenni, vámunk kellett, amíg
az eső eláll.
Egy óra elteltével Ken türelmetlenné vált, de nem tud­
tunk mit tenni. Letekintettem a hatalmas területű pázsitra,
amely a piramist övezte, és úgy láttam, hogy teljesen eltűnt
a víz alatt. Olyan volt, mintha egy hatalmas tó közepén
lévő piramis tetején állnánk. Az eső a dzsungelt is eltakarta
előlünk, és így bármerre néztünk, csak vizet láttunk a piramis
szélétől az égig. Azt hiszem, sosem fogom elfelejteni ezt
a látványt.
Míg Ken kelletlenül a bejárat falához támaszkodva nézte
az esőt, én úgy döntöttem, bemegyek a piramis közepére
meditálni. Magammal vittem a tavi piramis képét ennek a
piramisnak a belsejébe, és leültem arccal a bejárat felé,
ahol Ken várta a felszabadulást. Behunytam a szemem.
Kezdtem érezni, ahogy áramlik az energia emberi fény­
testemből, az ősi egyiptomiak és zsidók Mcr-Ka-Ba mezőjé­
ből. Néhány percen át nem tettein mást, csak érzékeltem
az energia függőleges irányú mozgását. Kezdtem mélyebb
tudatállapotba kerülni, de mindenféle cél vagy motiváció nél­
kül. Egyszerre csak érezni kezdtem a piramis egész energia­
mezőjét, és úgy éreztem, összekapcsolódom a majákkal.
Ami ezután történt, az nagyon szokatlan volt számomra.
Elfelejtettem, hol vagyok, és mint egy kisgyerek, úgy dön­
töttem, lemegyek a piramisba, hátha találok egy termet
benne. Nem kértem engedélyt, de célom sem volt vele.
1 íq.
Tisztán emlékszem arra, ahogy lelkem átsiklik a talajon,
es tudati testem mélyebbre és mélyebbre hatol a piramis
belső terében. Lefelé szállván láttam, hogy megváltozik
.1 kőszerkezet. És akkor megtörtént.
Tulajdonképpen két dolog történt egy időben. Egy nagy
leketc denevér clőszállt a szakadó eső függönyéből, elrepült
Ken és a kutya mellett, és egyenesen felém tartott. Néhány
centire a fejemtől megállt, visított, és finoman megkarmolta
,1/ arcomat.
Abban a pillanatban egy férfi hangját hallottam a piramis
belseje felől, amint bal fülembe sikítja: „NE!"
Ez a két egyszenc bekövetkező esemény nagy erővel vissza-
huzott testembe, jobban mondva inkább visszarántott, dc
mindenesetre ott voltam. A denevér megérintette az arcomat.
()sztönösen felkaptam a karomat, mire a denevér felre-
pnll egy kőpárkányra, ott leszállt, és onnan nézett le rám.
Egy ideig én is őt néztem, míg meg nem bizonyosodtam
«moi, hogy nem fog újra megtámadni. Ekkor újra behunytam
• s z é n i e m , hogy a sokk után ismét egyensúlyba hozzam
in.igam.
íteleteit néhány percbe, hogy lelassítsam légzésem, de
iinukor sikerült, újra rendben voltam lelkileg. Szégyelltem
fi.'igam, hiszen jól tudtam, hogy nem lenne szabad belépni
K) ilvcn szent helyre engedély nélkül. 1 logy is tehettem ilyet?
A férfihang, amely a fülembe ordított, ismét megszólalt.
A/l mondta:
- Látjuk a szívedet, és ne legyen bűntudatod. Tudjuk,
hoi'v nem akartál rosszat, de akkor sem léphetsz be ebbe
m i/cnl helyiségbe.
t '5
 Nagyon szeretetteljesen és tiszteletteljesen beszélt hoz­
zám, és szívem megnyílt felé. Ez a személy tiszta volt. Rit­
kán találkozik az ember olyan emberrel, aki a tudatosságnak
ezen a szintjén éli az életét. Kérdeztem a nevét, mire azt
felelte: „Khan Kha." Ő is megkérdezte az enyémet, és én
is megmondtam neki.
Úgy kezdett hozzám beszélni, mintha egy régi barát
volnék. Elmondta, hogy ő a piramis építője és egyik őrzője.
Mondtam neki, hogy remek munkát végzett. Nevetett, mint
egy gyennek. Azt mondta, ő volt az építője egy Palenque-ben
található piramisnak is, amelyet mi a „Feliratok Templomá­
nak" nevezünk.
- Ez az a két templom, amelyet életem során alkottam.
Úgy hallottam. Ken mocorog, és úgy éreztem, indulnom
kell. Elköszöntem Khan Kha-tól, és fejet hajtottam fénye
előtt. Kinyitottam a szemem. Ken arra kért, keljek fel, és in­
duljunk. Még mindig éreztem Khan Kha energiáját, és úgy
éreztem, megszerettem őt. Milyen kár, hogy valószínűleg
többé nem találkozom vele.
Most már gond nélkül leértünk, mert az eső kicsivel
korábban elállt, és Ken megvárta, amíg a lépcsőfokok nagy­
jából megszáradnak. Percek alatt visszaértünk a szállodába,
ahol elmondtam Kennek mindent, ami a piramis közepén
történt Khan Khával.
Néhány nap elteltével teljesen megfeledkeztem Kha úrról.
Ggy tölténelmi megjegyzés
Kennel úgy döntöttünk, hogy még egy napot Chichén
Itzában töltünk, mert megtudtuk, hogy következő nap nap­
lementekor egy titkos maja eseményre kerül majd sor.
A következő nap 1985. március 2l-e volt, a tavaszi napéj­
egyenlőség időpontja.
Miért fontos ez? A várpiramis északi oldalának alap-
|.mál megfigyelhető egy kígyófej nagyméretű kőbevésett
kepe. Észak felé néz. Ha azonban ezen a különleges napon
naplementekor a nyugati oldallal szemben ül le az ember,
•kor valami olyan történik, amit az embernek saját szemé­
vel kell látnia ahhoz, hogy elhiggye. A piramis lépcsői ezen
M / . estén olyan árnyékot vetnek a falra, amely rövid időre
IH izzákapcsolódik a kígyó kőfejéhez, és így a piramis szélén
lelelé mozgó teljes kígyótest látszatát kelti. Hihetetlen! Ez
¡1 kígyó mutatta meg az ősi majáknak a napéjegyenlőség, a
vei és és más spirituális események időpontját.
Van azonban valami, amit még ennél is fontosabb az
olvasónak megértenie. A spirituális emberek száma minden­
k i é nő, de Mexikóban aztán szinte szemmel látható gyorsa-
*ngj;.il ébrednek tudatukra az emberek. Gondoljuk csak
•Égig a következőt.
ken és én 1985-ben jártunk arra. A kormány ekkor né-
li,niv lémpadot rakatott ki az eseményt néző turisták szá-
in.ii.i. Körülbelül száz férőhely volt összesen, és voltak
•iihadon maradt helyek.
Ti/, évvel később, 1995-ben, Hunbatz Men, a maja pap
meghívott, hogy vegyek részt egy szertartáson Chichén
ll/.ih.in, a m i ugyanarra a napra, március 2l-re esett.
í 1 7
A spirituális témák iránti növekvő érdeklődés egyértelmű
volt abból is, hogy aznap negyvenkétezer ember volt jelen.
2005-ben újra meghívtak a szertartásokra Chichen Itzá-
ba (és más templomokba is), és ekkor már több mint nyolc­
vanezer ember volt kíváncsi a látványosságra. (Ld. tizen­
harmadik fejezet.) Temérdek ember jött el. Dalra fakadt
a szívem, hogy ennyi ébredező tudatú embert láthatok
egyszerre, mert ez azt mutatta, hogy az emberiség végre
elkezdett kihajtani, mint egy lótusz a korahajnali fényben.
Az élet sokszor üzletnek tűnik, pedig nem az. Exponen­
ciálisan növekszünk még a mindennapi élet szemszögéből
nézve is, ami látszólag nem tudja, merre tart, mégis hát­
borzongató pontossággal halad előre. A kozmikus DNS
megváltozik, az élet pedig válaszol erre.
t,8
II lí l ' E D I K F E | K Z K T
A F Ö L D K Ö R Ü L I HÁLÓ NŐI V E T Ü L E T É N E K
KIEGYENSÚLYOZÁSA.
A YUCATÁN-FÉLSZIGET
ÉS A NYOLC T E M P L O M ,
MÁSODIK R É S Z
z utolsó négy templom
\z idő lelassult. Addig lassult, amíg végül már azt sem
Indiám, milyen nap van. Már nem is gondolkodtam. Másod-
|H-iciől másodpercre csak az örök jelen létezett. Minden
ci/ekem tágra nyílt, ahogy a templomok egymás után egyre
lobban feloldották bennem az elvárosiasodott lényt, és
iiliogy lelkem lassan tudatára ébredt az új fény harmadik
dimenziós világának.
Ili voltunk a valós, szilárd Földön, mélyen az ezermillio-
inod másodpercek között. Az élet minduntalan új kezdetre
n\ill meg.
Nagyszerűen éreztem magam. Alig vártam, hogy Tulum-
IM érkezzünk. Tulum volt a torokcsakra, mely a hanghullámok
Világához kapcsolódik. Ezek képviselik a teremtés egyik
kelőbb energiáját. Miközben sorra jártuk a templomokat,
1 1 / cf;ységtudat háló női részének egyre magasabb tudatos-
•v,1 s/.intjeire léptünk fel. Éreztem, pedig igen nehezemre
mell ráhangolódni.
"9
 Tulum a Karib-tengerre néz. Chichén Itzára könnyű volt
ráhangolódni, mert ismerősnek tűnt számunkra, de Tulum
érzésem szerint sokkal magasabb rezgésszinten volt. Gyö­
nyörű volt: fű, élő kövek, kék ég és minden irányban a víz
kéksége. A saját szememmel bizonyosodhattam meg arról,
hogy miért ezt a helyet választották a maják. Tudtam viszont
azt is, hogy nemsokára harmadik szememet, „egyedüli szeme­
met" kell használnom ahhoz, hogy energetikai szempont­
ból is megtudjam, miért éppen ide jöttek.
Mielőtt elhagytuk az Egyesült Államokat, Thoth elmond­
ta, hogy az első négy kristály pontos helyét a tudomásunkra
hozza majd, de az utolsó négy templom esetében Kennel
magunknak kell majd megtalálnunk azokat a pontos helye­
ket, amelyek újra életre kelthetik a templomokat, vagy fel­
emelhetik azokat egy másik rezgési szintre.
Tulumban nagy magabiztossággal kezdtem a pont kere­
séséhez, de ahogy telt-múlt az idő, az az érzésem támadt,
hogy ez a feladat meghaladja értelmemet vagy képességei­
met. Egész eddig, ahogy Ken, én is inga segítségével keres­
tem meg az ősi energiákat, de itt Tulumban minden pont­
nak akkora ereje volt, hogy lehetetlenség lett volna bármelyik
pontot a többi fölé helyezni. Ahogy Kennek mondtam,
olyan volt ez a feladat, mintha egy száztagú zenekar hangjai
közül egyetlen hegedűt akarnánk kihallani. Minden ugyan­
olyan érzetet keltett: erőt!
Már öt órája kutattunk anélkül, hogy akár csak egy lehet­
séges pontot is találtunk volna. Egy helyen megálltunk enni.
Ken azt mondogatta, hogy teljesen össze van zavarodva, és
hogy ha nem tudom megtalálni a kérdéses pontot, akkor
1 20
akár haza is mehetünk. Ezzel csak súlyosbította a rám nehe­
zedő nyomást, mivel ugyanígy éreztem magam is.
Azt mondtam:
- Rendben, meditáljunk, és figyeljünk, hátha találunk
valami újdonságot önmagunkban. Nyilvánvaló, hogy sem­
mit sem ér az, amit eddig csináltunk.
I .etelepcdtünk egymástól fél méter távolságban, majd mély
tudatállapotba mentünk le. Nagyjából fél óra elmúltával
..Indáshoz" jutottam. Nem tudom megmondani, hogyan
II róttam erre, de úgy éreztem, csak akkor tudom megta­
lálni a pontot, ha hagyom, hogy az intuícióm átvegye az
n.inyítást az elmém felett. Teszem mindezt úgy, hogy köz­
ben zümmögő hangot adok, és „követem" a hangot. Végül
is a torokcsakrában voltunk.
Ken csak annyit mondott:
- Menj csak, nagyfiú, én követni foglak!
(Ken ottléte olyan volt nekem, mintha egy humorista
kísérgetne engem szerte Mexikóban.)
L A dolog működött. Gondolkodás nélkül haladtam, és csak
I I I 11 kom hangjára figyeltem. Ezzel a módszerrel percek alatt
i'l|iilottunk egy kicsi templomhoz, amely magasan, egy Óceán­
ia néző szikla szélén állt, és amelyet egészen addig észre sem
vei I ünk. Amikor elhagytam a keresett helyszínt, ahol a kris-
l'iib I el kell ásni, a hang mélyebbé vált, és megváltozott a
li.ings/.íne, de amikor a pont felé haladtam, akkor maga-
hliha és erősebbé vált.
I Amikor beléptünk ebbe a kicsi épületbe, amely nem volt
h:i/',\obb másfél négyzetméternél, torkom hangja teljesen
llnkadt. Tudtam, hogy megérkeztem. Teljes biztonsággal
/ 2 /
tudtam, hogy jó helyen járok, amikor elővettem a kristályt,
és láttuk, hogy az ősi festék, amely az épület belsejét fedi,
pontosan ugyanolyan színű. A kristályt a kistemplom alatt
ástuk el, ezzel elvégezvén a feladatunkat.
<J{.ofiLinlicn
Nagyon csöndesek voltunk, amint a part mentén a követ­
kező templom felé autóztunk. Tulum után tudtuk, hogy
jóval többről van itt szó, mint azt korábban képzeltük még
Új-Mexikóban. A következő kérdések kavarogtak bennem:
„Meg kell változnunk fizikai értelemben minden templom­
nál? Képesek vagyunk egyáltalán erre? Bárki képes vajon
erre? Mit tesznek majd ezek az élmények velünk mint
emberekkel? Van valami különös oka ittlétünknek azon
felük amit Thoth elmondott nekünk?"
Az óceán végig a bal oldalunkon volt, miközben Mexikó
keleti partján egy Chctuval nevű kisváros felé közeledtünk,
nem messze Bclize-től. Először nem is tudtuk biztosan,
hogy a Kohunlich templom Mexikóban vagy Belize-ben
található. Nem sokkal azelőtt fedezték fel, és ekkor került
csak fel a térképre is. Látszólag éppen a határon volt.
Amikor azonban megérkeztünk Chetuvalba, az emberek
azt mondták, Kohunlich a mexikói részen van. Ez nagy
megkönnyebbülés volt számunkra, mert hamar megtud­
tuk, hogy a mexikói kormány nem fogja engedni, hogy bé­
relt autónkkal átmenjünk Belize-be.
- Elment az esze? - mondták.
- Ha átviszi azt a kocsit Bclize-be, akkor még az első
napon szétkapják, és darabokban adják el.
Ekkor még inkább lelassítottunk, az éjszakát pedig egy
islen háta mögötti haciendán töltöttük. Első ízben úgy
•öntöttünk, iszunk egy kis tequilát, hogy fáradt testünket
megpihentessük. Öregem, ez tényleg működik. Én csak
keveset iszom általában egyszerre. Másnap igen későn ébred-
t íínk, de boldog mosollyal az arcunkon. Készen álltunk bár­
mi re. Legalábbis így gondoltuk.
Mindent bedobáltunk az Öreg Pirosba, és izgatottan in­
dult unk útnak, mintha csak a sárgaköves úton járnánk. Bizto­
sak voltunk abban, hogy aznap valami csoda fog történni.
I ultim lenyűgöző volt, és Kohunlichtól még ennél is többet
\.ul unk, hiszen még magasabban helyezkedik el az energia-
•.l.ilán.
korábban vásároltunk egy térképet, amely jóval részlete­
sebben tartalmazza a környék kisebb útvonalait és helysé­
geit. Kohunlich egyértelműen jelölve volt a térképen, és lát-
N/olag egyszerű út vezetett arrafelé. Úgy gondoltuk, a nap
I legnagyobb rendben fog eltelni.
('sakhogy amikor megérkeztünk arra a helyre, ahol a tér­
kép kohunlichot jelölte, nem volt ott. Egyáltalán semmi
nem volt ott. A helyiek úgy néztek ránk, mintha nem volna
ki .1 négy kerekünk. Zavarunkban visszaindultunk Chctu-
H) leié. Nem tudtuk, mihez kezdjünk
Amikor visszaértünk a városba, úgy döntöttünk, kere­
tünk valakit, aki tudja, merre van igazából ez a Kohunlich.
Null olt egy katonaember az egyik lerobbant, öreg mexikói
lüeiein mellett, és Ken szóba elegyedett vele, mivel a fickó
i 23
beszélt angolul. Ken megkérdezte tőle, tud-e valamit legrövidebb utat akartuk megtalálni. Bejelöltem tollal az

Kohunlicbról. Erre felcsillant a szeme. innen oda vezető utat. Gyönyörű hely, biztos tetszeni fog.

- Si! Épp a múlt hónapban vittem el a feleségemet és Megköszöntük, Ken adott a taxisnak némi borravalót is

a gyerekeimet Kohunlichba, így hát pontosan tudom, a segítségért. Mosolya erre majdnem szélesebb lett, mint

hogy merre található. az arca.

Szemügyre vette a térképünket, majd elnevette magát. Elindultunk azon az úton, amit ő javasolt, ami pontosan

Azt mondta, hogy aki ezt a térképet készítette, annak hal­ oda vezetett, ahová küldeni akart minket, de mint mindig,

vány lila gőze sem volt arról, merre is van Kohunlich. Szerin­ most sem volt ott semmifele Kohunlich. Már három hiába­

te még csak nem is a megfelelő oldalán volt a térképnek. való út állt mögöttünk, lassan kárba veszett az egész nap.

Bejelölte a térképünkön, hogy igazából hol van, és részlete­ Nagy elkeseredésünkben leálltunk az út szélén. Szótlanul

sen elmagyarázta, hogyan jutunk el odáig. Megköszöntük hámultuk a vidéket. Az egész olyan lehetetlennek tűnt.

neki, és elindultunk Kohunlich felé. Úgy éreztük, végre meg­ Ken egyszer csak felpattant és így kiáltott:

találtuk a helyes irányt. - Megvan! Tudom, mit kell tennünk!

Körülbelül ncgvvenöt perc múlva megérkeztünk oda, Majdnem felugrottam ijedtemben, mert nagyon elmé­

ahol állítása szerint Kohunlichnak lennie kell, de nem volt lyedtem a gondolataimban .

ott sem. Senki nem értette, miről beszélünk. Kohunlich egyre - És mit?

nagyobb problémává vált számunkra. - Hát Kohunlich nem a hatodik csakra, a harmadik szem?

Ismét visszatértünk a városba, és közben azon töpreng­ Emlékszel, hogy Tulumban is új módszert kellett választa­

tünk, kitől kérhetnénk útbaigazítást. Végül úgy határoztunk, nunk? Lehet, hogy csak a harmadik szemünkkel találhat­

hogy egy taxisofőrt kérdezünk meg, mert ha valakinek, akkor juk meg a templomot! Drunvalo, biztos vagyok benne, hogy

neki tudnia kell. Egy egész sor taxit találtunk egy mutatós ez így van. Tudod mit? Majd én vezetek, te pedig hagyat­

szálloda előtt, így hát odamentünk, hogy beszéljünk velük. kozz spirituális képességeidre!

Egyiküket megszólítottuk, és Kohunlich felől érdeklőd­ Gsak annyit mondhattam:

tünk. Elkérte a térképünket, majd megbeszélésre össze­ - Kösz, Ken!

hívott vagy öt másik taxisofőrt. Spanyolul hadartak maguk I így éreztem, valószínűleg igaza van. Thoth azt mondta,
között. A megbeszélés után egyikük ígv szólt: hogy az utolsó négy templomnál magunknak kell megta-

- Bueno, pontosan meg tudjuk mutatni a térképen, hogv l.iInunk a helyet, és hogy mindketten tanulni fogunk ebből

hol van. Mindannyian sokszor voltunk ott, csak a lehető :i/ utazásból. Lehet, hogy eljött a tanulás ideje.

t 24 '25
 Nagyon izgalmasnak találtam az ötletet, és a lelkem is Ken és én szinte megőrültünk az izgatottságtól. Hűha,
felébredt. Kénhez fordultam: bejött! Soha semmi életem során nem kavart fel még ennyire,
- Rendben, te vezetsz, én pedig majd szólok, hogy merre cs nem hozta így mozgásba bennem az adrenalint, mint ez

kell fordulni. Te csak menj egyenesen tovább! egyszerű, kicsi jelzés. A jelzés önmagamról, és az emberi
Ken elindult az úton a „bármerre" felé. Behunytam a sze­ lehetőségekről is megtanított valamit nekem, aminek máig

mem, és magamban ismételgetni kezdtem a templom nevét: hasznát veszem. Thothnak igaza volt. Egymástól tanulunk.

Kohunlich. Három vagy négy perc elteltével elhagytak a

gondolataim, és elkezdtem érzékelni és érezni. Mindig, ami­ <Jl kairnadik szem

kor kereszteződéshez vagy útelágazáshoz értünk, hagytam,

hogy a testem érzékeljen és reagáljon. Mindent elfogadtam, Behajtottunk a dzsungel mélyén megbúvó épületegyüt-

amit a testem javasolt. I lesbe, ahonnan az égboltot egyáltalán nem lehetett látni,

- Ken, a következő útkereszteződésnél fordulj balra! kis tavacskák voltak ott a felszínen úszó lótuszvirágokkal,

Ken kérdés nélkül befordult. Majdnem hetvenöt mérföl­ 1 , mindenfelé trópusi virágok nőttek. Káprázatos volt, mond-

dön át csináltuk ezt, mindenhol befordultunk, ahol a tes­ h.iliii szürrealisztikus, mintha semmi sem lenne igazi. Úgy

tem ezt jelezte. Teljesen eltévedtünk. Minden ismeretlen­ e i e / t e m , mintha egy hollywoodi film díszletei között járnék.

nek tűnt, és nagyon távol voltunk a szállodánktól. Volt ott egy magányos ember, egy régész, aki éppen haza-

Emlékszem, az utolsó kanyar egy elhanyagolt, poros útra leié készülődött a nap végén. Elmondta, hogy mintegy más­

vezetett. Nagyon keskeny volt, tele kátyúkkal. Mi több, a lel évvel azelőtt bukkant rá a csapata Kohunlich épületeire.

dzsungel belseje felé tartottunk. Úgy éreztem, Ken nyugta­ Meg csak az első piramison dolgoztak, a terület pedig mér-

lanabb lett, mert nagyon görcsösen ült a kormány mögött, lnldekre kiterjedt minden irányban. Azt mondta, nyugod-

és első ízben hangot adott kételyeinek is: 1.111 menjünk csak tovább, és nézzünk szét, de megkért, hogy
ne nyúljunk a piramist körülvevő állványzathoz. Aztán ma­
- Drunvalo, biztos vagy benne, hogy ez az az út?
gunkra hagyott minket.
- Ken, semmiben sem vagyok biztos, csak próbálom a
lehetőségeimet kihasználni. ( alámentünk az egyetlen látható piramishoz. Most először

Az út pedig egyre beljebb és beljebb vezetett az őserdőbe. I il haltunk olyasvalamit, ami nyilvánvalóvá tette a templo-
Bfuok cs a csakrák kapcsolatát. A piramis mind a négy olda-
Semmi civilizációra utaló jel, csak a dzsungel.
l.il emberi arcokat formázó domborművek borították. Min­
Talán öt percet haladtunk még, amikor felfigyeltünk
di 11 arc körülbelül három méter magas volt, és nagyjából
egy aranyszínű nyíllal ellátott barna közigazgatási jelre:
li I méterre emelkedtek ki a piramis oldalából. Minden egyes
Kohunlich.
t 26 / 27
 tisztában voltak a szent pont energetikai funkciójával.
Mindez lenyűgöző volt.
Feladatunk volt még azonban, ezért tizenöt perc turistás-
kodás után megkezdtük a szellemi keresést, hogy felkutassuk
.i/t a titkos pontot, ahol a kristályt kellett elhelyeznünk.
Kohunlich volt addig a tiszta energiában leggazdagabb
helyszín azok közül, amelyeken addig jártunk. De mintha
agybajosak lettünk volna, és megfeledkeztünk volna a Tulum­
ban kapott leckéről, ezúttal is az ingáinkkal kezdtük meg
.1 kutatást. Egy órával később fel is adtuk, mert nem veze-
lell semmire. A pillanat valósága a kezdeti dilemmánkra
emlékeztetett.
beültünk egy kicsi templom lépcsőire a nagy piramis
mellett, és elkezdtünk tanakodni, ahogy Tulumban is tettük.
- Drunvalo, ez nem fog így menni - mondta Ken. -
\ ihiinit meg kellett volna tanulnunk Tulumban. Mivel ez a
harmadik szem, és a templomot is csak spirituális
képességekkel tudtuk megtalálni, szerintem ezt a mód-
[szert kellene használni a pont beazonosítására is. Te találtad
meg ezt a pontot, de most én akarom azt tenni, amit te
Éllek Meg akarom találni a helyet meditációban. Szerinted

a harmadik szemet hangsúlyozó arcok Kohunlichban

emberi arcon kidomborodott egy kör alakú pont a szemöl­
dökök között a harmadik szem jelképeként. Még semmi
hasonlót nem láttam addig egész Mexikóban.
Kohunlich a hatodik csakrához kapcsolódik, ami pon­
tosan a harmadik szemnél helyezkedik el. A királyi arcok
homlokának ábrázolása bizonyította, hogy az ősi maják
képes vagyok rá?
- Ken, én hiszek benned. Fordulj befelé, aztán mondd
el nekem, mit találtál.
behunyta a szemét, és körülbelül húsz percig meditált.
A/Iau kinyitotta a szemét, és nagyon izgatottá vált.
- Tudom már, hogy mit keresünk! Megmutatom.
Ken elővett egy darab papírt, és egy tollat, és lerajzolta
1 1 / I , amit a meditációban látott. Azt mondta, van egy

i 28 12Q

S. ábra: A mélyedés és a fa rajza
mélyedés a talajban, amely olyan, mint a rajzán, és közvet­
lenül a mélyedés előtt van egy kicsi fa. A fa és a mélyedés
között van egy kis lyuk, nagyjából nyolc centi átmérővel.
Ebben a kis lyukban kell a kristályt elhelyeznünk.
A nagy lyuk olyan furcsa alakú volt, hogy ha az ember
megtalálja, akkor nem lehet kétsége afelől, hogy ez az, de
elképzelhetetlennek találtam, hogy ilyen mélyedés egyál­
talán létezik. Ahelyett azonban, hogy kifejezésre juttattam
volna kételyeimet, felálltam, és azt mondtam:
- Rendben, menjünk! Ha tényleg ott van, megtaláljuk.
Ken sietett leszögezni:
- Drunvalo, én jöttem rá, hogy néz ki a mélyedés. A te
feladatod lesz megtalálni.
Nagyon jól bánik a szavakkal a fiú.
130
Felvettem a kesztyűt. A fejemben tartottam a mélyedés
kepét, és így próbáltam megtalálni a hozzá tartozó valósá­
got. Testemet valami arra késztette, hogy a nagy piramisté)l
eltávolodjon. Mentem befelé a sűrű erdőbe. Másodpercek
alatt eltűnt a szemünk elől a civilizáció minden maradványa,
és az érintetlen természetben találtuk magunkat. Valami
továbbra is vonzotta a testemet.
Nem volt könnyű a sűrű dzsungelen keresztüljutni, főleg,
hogy nem volt nálunk bozótvágó kés sem, amit a mexikóiak
ci ic a célra használnak. Nem hagytuk, hogy ez megállítson
minket. Csak úgy törtettünk az aljnövényzetben megállás
nélkül. Összekarcoltam a karomat, úgyhogy kigöngyöltem
1 ruhám ujját, és begomboltam, hogy ezzel védjem magam.
' I alán egy mérföldet, vagy annál is többet haladtunk már,
amikor megváltozott a vonzás, jobbról két magas domb
mellett haladtunk el, amikor a vonzás szó szerint elfordí­
totta a testemet, szembe a dombokkal. A dombok között
uvilt tér volt, és úgy éreztem, oda kell bejutnunk.
- Ken, gyere utánam! Nem vagyok biztos benne, dc úgy
éi/em, cz a helyes irány!
A dombok között levő nyílt terület körülbelül húsz méter
szeles volt, és valami miatt itt nem volt aljnövényzet. Végre
könnyedén tudtunk haladni. A tisztás felénél járhattunk,
.miikor mindketten megtorpantunk. Olyasvalamit láttunk,
inni nem lehetett ott, mégis ott volt.
A domb oldalán tőlünk jobbra lépcső vezetett fel a domb
li lejére. Itt vagyunk a sűrű mexikói dzsungel kellős közepén,
< < 1 re találunk egy lépcsősort, amely úgy fest, mintha
Coiogországból jönne. Erezett, rozsdabarna és törtfehér
márványból készült, amit tükörsimára csiszoltak. Úgy festett,
mintha csak tegnap készítették volna. A márvány lépcső­
sornak 150-200 foka volt. A lépcsőfokok mindkét oldalát
sűrű erdő vette körül, és az ősrégi fák tekergő gyökérzete.
Tényleg úgy festett, mintha az, aki ezt a lépcsőt ideépítette
a dzsungel tetejére, valahonnan a közelből figyelne minket.
Mátborzongató volt.
Teljesen megfeledkeztünk a küldetésünkről. Túlságosan
izgatottak lettünk. Ken végül így szolt:
- Szerinted tud valaki más is erről?
Nem tudtam, mit feleljek. Ehelyett azt mondtam:
- Menjünk fel a tetejére, hogy lássuk, hova vezet.
Teljes csendben, mintha egy mitológiai lény felébredé­
sétől tartanánk, megmásztuk az ég felé nyúló építményt.
A lépcső tetejénél jobbra fordultunk. Körülbelül negyven
négyzetméteres nézőteret láttunk, melynek márványból volt
a talaja és a padjai. A domb tetejét őserdő borította, leszámít­
va az ülőhelyeket. Nagy zavarunkban leültünk az egyik padra.
- Mit gondolsz, Ken? Szerinted a görögök valahogy
eljutottak ide a Yucatán-félszigetre, és kisajátították ezt
a dombot?
Csendben rázta a fejét.
Valami miatt elővettem az ingámat, hogy kipróbáljam.
Működött. Éreztem az ingán keresztül, hogy Ken furcsa
mélyedése valahol ezen a dombon van.
- Ken! Működik, szerintem itt lesz valahol.
- Hol? Úgy érted, itt ezen a dombon?
Válasz helyett azt kértem tőle, hogy kövessen. Abba az
irányba indultam, amit az inga jelzett. Egyenesen a domb
Í32
tetejére vezetett. Újra a sűrű erdőben voltunk, és lassan
haladtunk.
Aztán egyszer csak ott volt. Úgy éreztem, mintha elta­
láltuk volna a lottóötöst, és nem tudnám, mit is kezdjek
.1 pénzzel. Ahogy néztem a földön ezt a furcsa bemélye­
dést, egy olyan érzés uralkodott el a testemen, amit sosem
lógok elfelejteni. Az érzésem ezt mondta: „Emlékezz, mert
. 1 / Elet egyre furcsább dolgokat tesz majd eléd életed során,
rs mindegyiknek van jelentése és értelme."
A mélyedés körülbelül három méter mély lehetett, és
három-négy méter széles. A talajból kiálló falakat és a talap­
zatot kézzel készítették, és tökéletesen derékszögűre vágott
kövekkel rakták ki. Szemet szúrt valami, amit Ken nem
kilőtt a meditációban: két vörös agyag cső, amelyek a föld­
ből álltak ki. Mindkét cső durván harminc centi átmérőjű
\olt, és körülbelül ugyanennyire állt ki a talajból. Töpreng­
t e m , vajon mik lehetnek ezek, de semmire nem jutottam.
I'elnéztem, és megláttam a kis fát, amit Ken a meditáció­
éiban látott. Felpattantam, átvágtam a bozóton, és amikor
in kiértem, szétnéztem, hogy ott van-e előtte a kis lyuk. Ott
is volt, pont úgy, ahogy Ken látomása szerint leírta.
/.seblámpámmal belevilágítottam a lyukba, hogy lássam,
mi van ott, de semmit sem láttam. Koromsötét volt.
I A kristály elhelyezésének pontja felől nem volt kétségünk.
ken odajött, és ő is belenézett, de ő sem látott semmit.
Bvhnlha a csillagos eget nézné az ember, csak éppen itt
unicsenek csillagok. Csak a rejtélyt láttuk. Rejtélyes volt,
l i l e híztunk benne.
133

Kivettük a kristályt a ruhadarabból. Mindketten imád­
koztunk egy kicsit a majákért a kristállyal a kezünkben,
majd úgy döntöttünk, hogy én helyezem a kristályt a Föld­
be. Emlékszem, a szertartás közben a megfelelő pillanatban
bedobtam a kristályt a sötétségbe, és éreztem, ahogy lefelé
zuhan. Nem ütődött neki semminek. Olyan volt, mintha
az űrbe dobtam volna, és a kristály távolodna a bolygótól.
Sokáig csendben voltunk. Anélkül, hogy egy szót is szól­
tunk volna, mindketten leültünk a nagy maja mélyedés
szélére, és a kicsi fát néztük. Behunytuk a szemünket. Úgy
éreztem, a maják körülvesznek. Most már a testvéreim voltak.
Egy volt a lelkünk. Célunk is ugyanaz volt: elhozni a
mennyországot a Földre.
Hosszú ideig meditáltam, majd hirtelen visszatértem a
testembe. A szent maja mélyedés szélén ültem, és a Földet
bámultam. Ken még meditált. Csendben felálltam, és szíve­
met követve átmentein a domb széléhez a dzsungelen
keresztül. Gyanúm beigazolódott. A domb nem volt más,
mint egy maja piramis! A vörös agyag csövek miatt gondol­
tam ezt, amelyek valószínűleg a belső helyiségek szellőzői­
ként szolgáltak.
Összeállt a kép. Abban a pillanatban annyi mindent
megértettem. Nagyon megtisztelve éreztem magam, hogy
azok között lehetek, akik az ősi emlékek felidézésében
segédkezhetnek, és hogy részese lehetek a földi tudatosság
változásának, melynek során az emberiség emlékezni kezd
arra, ki is ő valójában.
134
S'alenque
Egész délután autóztunk, hogy még naplemente előtt
l'alcnque-be érjünk, de nem sikerült. Sokkal messzebb volt,
mint hittük. Palenque le volt zárva, és csak másnap reggel
K-kor nyitották ki, így hát visszafordultunk, hogy megkeres­
sük a legközelebbi hotelt.
Ken beállt a kocsival és kivette a szobát, én pedig ki­
pakoltam a kocsiból. Egy kicsi, igénytelen szobát kaptunk,
kel elhasznált ággyal, amelyek majdnem ki is töltötték a
teret. Az ajtó nekiütközött az ágynak, még mielőtt félig
kinyitottam volna. Mexikóban ez. is prímának számított.
(Félreértés ne essék-nagyon szeretem Mexikót és a mexikói
lépet. Ezért aki érti, hogy mit mondok, az tudja, mit mondok.)
Napfelkeltekor keltünk, és a templomudvar nyitásakor
már ott is voltunk. Mi voltunk az elsők és egyetlenek, akik
ebben az órában léptek be, ami nagyon jól jött. Arra számí-
Ioltunk, hogy hamarosan emberek százai, mint a hangyák,
lepik el majd a területet, ezért nem vesztegettük az időn­
kéi, és nekiláttunk a szent pont megkereséséhez.
Mivel a szóban forgó templom a hetedik csakrának fe­
leli meg (a koronacsakrának), ugyanabban a helyzetben
l.ilaltuk magunkat, mint Tulumban vagy Kohunlichban.
I uilt cik, hogy változtatnunk kell valamin ahhoz, hogy eléggé
rizckcnyek lehessünk a pont megtalálásához.
Amikor valaki elérkezik a tudatosságnak arra a szintjére,
. 1 1 ni a koronacsakrával kapcsolatos, akkor felkészül arra, hogy
leslét elhagyván feljebb lépjen a tudatosság következő, em-
bci feletti szintjére. Az emberi tudatosság elmúlt 200.000
#vr során mindössze három felemelkedett mester érte el
'35
ezt a szintet. Mostanra persze mindez megváltozott. Mind
a 8.000 felemelkedett mester átjutott erre a szintre az el­
múlt tíz év során, ami által az emberi tudatosságot elvezet­
ték az új és igazán csodálatos lehetőségek határára. Idővel
mindannyian megtudjuk, hogy miről beszélek, mivel a ha­
marosan bekövetkező változások senkit sem fognak érin­
tetlenül hagyni.
A kulcs a harmadik szemhez a fej középpontjában, a
koronacsakra közvetlen közelében található tobozmirigy.
A harmadik szem teszi lehetővé, hogy a külső világban meg­
ismerhető tanítások mögé lássunk. A harmadik szem képezi
a kapcsolatot a Mer-Ka-Ba mező és a szív szent tere között,
és amikor ezek összekapcsolódnak, az ember több lesz, mint
ember. Ekkor az ember istenséggé növi ki magát. (Követ­
kező könyvemben erről részletesen fogok írni.)
Jézus nem járhatott volna a vízen, ha még nem nyílt volna
meg a harmadik szeme, és a nyolc fénysugár nem áradt
volna ki a koronacsakrájából a feje felszínén túlra. Ez egy
egyszerű kozmikus tény.
Több órai keresés után Ken és én ugyanúgy feladtuk,
mint korábban. Ott ültünk egy kicsi, de tetszetős templom
lépcsőjén a dzsungel szélén. Próbáltuk az ingát, a spirituális
megközelítést, és minden más egyebet, amit csak ismer­
tünk. Semmi nem jött be. Lehet, hogy csak nagyon fárad­
tak voltunk. Az elveszettség érzése járta át lelkünket. Mind­
ketten csak bámultuk a dzsungelt, és belső segítségért
rimánkodtunk.
Egyszer csak felbukkant egy maja fiatalember, akinek
minden ruházata egy ágyékkötő volt, majd hirtelen eltűnt
136
MZ erdőben. Olyan volt ez a kép, mintha néhány száz. évvel
visszamentünk volna a múltba. Igazi, vérbeli maja volt.
Egyszerre kizökkentünk. Egymásra néztünk, és ponto­
san tudtuk, hogy mit kell tennünk, csak azt nem tudtuk,
iniért. Szó nélkül utána rohantunk, be a növényfalba.
A nyomok, amelyeket követtünk, egyértelműen Palenque-
löl távolodó irányba vezettek, és néhány perc múlva úgy
bcsűrűsödött az erdő, hogy olyat még addig nem is láttunk
Mexikóban. Palcnque nem a Yueatán-felszigeten van, hanem
egy Chiapas elnevezésű területen, mélyen az ország belse­
jében, ahol a dombok lassacskán hegyekbe mennek át.
I'alcnque éppen ezért gyönyörű helyen található. Minden
lemploma hegyoldalban épült, de különböző magasságokban,
Imi rejtélyessé teszi ezt a települést.
Eiatal maja barátunk teljesen eltűnt a szemünk elől.
Vagy sokkal gyorsabb volt nálunk, vagy másik utat választott,
de ez mit sem számított nekünk. Tudtuk, hogy ebben az
irányban kell keresnünk a pontot, de nem tudtuk, hogy
miért és hogyan.
I .egalább hét vagy nyolc mérföldet tettünk meg a dzsun­
gelben. A civilizációtól ilyen távolságban az őserdő megtelt
élettel. Kígyók potyogtak a fákról, és ritka színes madarak
lépkedtek előttünk azt figyelvén, hogy kik ezek a bolondok,
akik bemerészkednek ebbe a titokzatos világba. Minden nyir­
kos és ingoványos volt, ami miatt időnként megcsúsztunk,
elestünk. Hamarosan úgy festettünk, mintha a törvény
elöl menekülő koszos csavargók lennénk. De semmi sem
.illhatott az utunkba.
137
 Hirtelen megváltozott a talaj, és emelkedni kezdett az
út. Úgy tűnt, sosem lesz vége. A csúcson már gyakorlatilag
csak másztunk, kezünkkel kapaszkodtunk feljebb és feljebb
egy-egy kiugró szikla felé. Amikor felértünk a hegy tetejére,
és átértünk a túloldalra, egy másik világ tárult elénk. A hegy
déli oldala egy hatalmas kukoricaföld volt. Hihetetlenül furcsa
volt, hogy a végtelennek tűnő, vad, nyirkos, hűvös dzsun­
gel hirtelen átmegy forró, száraz, ember alkotta kukorica­
földbe. Megrázó élmény volt.
I Iitetlenkedvc álltunk ott. De amikor szemünk újra hozzá­
szokott a világossághoz a buja növényzet sötétsége után,
lenn a völgyben megláttunk egy érintetlen maja falut, körül­
belül fél mérföldes távolságban. Mozdulatlanul álltunk egy
darabig, aztán leültünk, hogy szemléljük a majákat.
Szívem eltelt az örömtől annak láttán, hogy a maják még
mindig úgy élnek itt, mint évszázadokkal korábban. Elsír­
tam magam. Nem tudtam visszatartani. Még életben vol­
tak. Korábban valami miatt azt hittem, hogy a maják már
sehol sem élnek a régi hagyomány szerint, és hogy gyakor­
latilag teljes mértékben beolvadtak a civilizációba.
Vagy ötven szalmakunyhó állt ott, és kutyák és más állatok
rohangáltak körülöttük. A terület közepe táján egy gödör­
ben tűz égett. Néhány ember fel-alá járkált a kunyhók kö­
zött. Olyan volt, mintha a távoli múltba mentünk volna
vissza, abba az időbe, amikor a modern ember még nem
érkezett meg ide.
Béke töltött el, és légzésem annyira lelassult, hogy testem
épphogy csak működött. Valaki kapcsolatba lépett velem.
Aztán hirtelen megjelent előttem egy templom és az azt
138
körülvevő tér képe. Korábban nem vettem észre azt a
templomot. A kép ráközelített egy alig egy négyzetméternyi
kis területre a templom fala mellett. A kristály elhelyezé­
sének pontja vibrált az energiától. Most már tudtam, hogy
hol kell elásnunk a kristályt.
Vagy egy fél órát ültünk ott, majd hirtelen felálltam, és
azt mondtam Kennek:
- Gyerünk, Ken! Azt hiszem, tudom, mi a teendőnk.
Ken nem szólt egy szót sem. Látszott, hogy nagy hatással
voltak rá ezek az események.
Amikor visszaértünk Palcnque-ba, a testemet valami a
templomi épületegyüttes másik oldalára vonzotta, a Felira­
tok Temploma mögé, a palota és a csillagvizsgáló mögött
kb. 300 méterre egy kiesi, eldugott templomhoz.
Amikor a templomhoz ertem, a testein az egyik fal felé
mozdult. Amikor megérkeztem oda, lenéztem a földre, és
nlehány percen belül megtaláltam a keresett pontot. Fclis-
jincrtem minden egyes követ azon a fal melletti négyzet­
méteren. Már jártam ott korábban.
I Naplementekor imák kíséretében eltemettük a kristályt,
imádkoztunk, hogy a maják és más errefelé élő népek álmai
beteljesüljenek, és egy új valóságot, új kezdetet teremtsenek.
I Az oktáv hetedik hangja is meglett. A nyolcadik hang egy
Iriásik dimenzióban van, egy másik oktáv része, de egy má­
sik ciklusban. Más szóval a Palenque-ba visszatérő energia
¡ 1 / . első spirált egészítette ki. A következő spirál nem Mexi­
kóban található, hanem Guatemalában. Ez jelképezi az új
kudatossági időciklust.
139
 A nyolcadik csakra egy energialabda, egy kicsi Mer-Ka-Ba
mező, ami az ember feje fölött egy karnyújtásnyira lebeg a
levegőben. Ez a magasabb tudatossági szint következő
oktávjának első hangja.
cJ{.han iK.ha: £gu szem
Elfordultam a faltól és a fény szent helyétől, ahol elástuk
a kristályt, és egy lépést tettem a kapu irányába. Átjárta a
fejem a fájdalom, leginkább a szemeimet. Emiatt szétte­
rültem a földön. Megkapaszkodtam, és elgondolkodtam az
állapotomon. Ritkán fáj a fejem, úgy tíz. évenként egyszer,
de csak nagyon kivételes esetben tart tovább pár óránál.
Ekkor azonban úgy fájt a fejem, mint addig még soha éle­
temben. A derült égből jött.
A fejfájás okát keresvén arra jutottam, hogy spirituális
képességeimet túlhasználtam. Mintha a lábizmaimat elő­
ször használtam volna abban az évben, és rögtön 15 mér­
földet gyalogoltam volna hegymenetben. Az izmok is meg­
sínylik, de a pszichikai képességek is. Pihenésre volt szük­
ségem, amilyen hamar csak lehet.
A templomépületek kapuját mögöttünk zárták be. Mi
érkeztünk először és távoztunk utoljára. A szálloda csak
néhány száz méterrel arrébb volt az út mentén, így néhány
perc múlva leparkoltunk előtte. Ken a járdaszegélyen állí­
totta le a kocsit két másik autó között.
Amikor kiszálltam, az első dolog, amit észrevettem, az
előttünk álló autó rendszámtáblája volt: 444-XY-00. Réges-
rég az angyalok azt tanították nekem, hogy ha valahol egy
ÍIJ.O
számot triplán látok, akkor annak valami jelentősége van:
vagy arra nézve, amire éppen gondolok, vagy a közvetlen
környezetet illetően. Ez az egész a zenére vezethető vissza,
mert az oktáv minden hangja másodpercenként tizenegy
rezgéssel különbözik a szomszédjaitól. így az egyik hang­
nak a többitől való különbsége 11, 22, 33, 44, 55, 66, 77,
88,99 rezgés másodpercenként, vagy ezeknek a számoknak
¡1 többszöröse, ami a tökéletes harmóniát vagy időzítést
jeleníti meg, mivel az egész valóság a zene felhangjainak
harmóniáján keresztül keletkezett.
I la tehát egy tripla számot látunk, akkor az valamikép­
pen az idő egy olyan pontját jelzi matematikailag, amely
lartalmazza a szám értékének felhangjait is. így tehát a
I 14 leginkább a Rejtélyek Iskolája, ahol a valóságról tanu­
lunk. Először Alice Bailey írt arról, hogy ennek a számnak
ez a jelentése. Röviden a tripla számok jelentése a következő:
1 1 1 = Energiaáram. Bármilyen energiaáram, legyen az
elektromosság, pénz, víz, szexuális energia, stb.
222 = Az új ciklus: egy új időszak kezdete, melynek termé­
szete a következőleg felbukkanó tripla számon múlik.
333 = Döntés. Döntést kell hoznod. A döntés vagy 666-ra
vezet, ami azt jelenti, hogy valahogyan meg kell is­
mételni a feladatot, vagy 999-re, ami a beteljesedés,
és annak jele, hogy elsajátítottad a tudnivalókat.
II1 = A Rejtélyek Iskolája. Ami az élet folyamán történik,
az mind a Valóság megtanulásának leckéivel függ
össze. Ez az iskola a tanulás helye, az olvasásé, vagy
egy témakör tanulmányozásáé, és nem a cselekvésé.
141
555 = Egység tudatosság. Ez a szám akkor jelenik meg, ha
valaki eléri az Egység tudatosság szintjét, vagyis a
Rejtélyek Iskolájának minden szintjét elsajátította.
Ez a legmagasságosabb szám, ez Krisztus száma.
666 = Földi tudatosság. A Bibliában ez az. ördög száma,
úgyhogy ez a szám jelképezheti a gonoszságot, de
ez az emberiség és az élet száma is. Az élet alapja a
szén. A szénben hat proton található, hat neutron
és hat elektron. Általában amikor az. ember szeme
megakad ezen a számon, az arra figyelmeztet, hogy
figyelni kell az éppen végbemenő fizikai esemé­
nyekre, és óvatosnak kell lenni.
777 = A Rejtélyek Iskolája. Ez az iskolának azon része,
ahol nem csak olvasni lehet az életről, hanem I
gyakorolni is lehet azt.
888 = A Rejtélyek Iskolájában feladott lecke elvégzése.
Q99 = Az események sorának beteljesülése.
000 = nincs értéke
Ott álltam a kocsi mellett, és a 444-es számot néztem.
Azon tűnődtem, hogy vajon mi fog ebből kisülni. Hátra­
fordultam, és észrevettem, hogy a mögöttem álló kocsil
rendszáma 666. Ebből arra következtettem, hogy a tanítás­
nak a fizikai síkhoz lesz majd köze. Aztán visszafordultaml
a szálloda felé, és ekkor láttam először a nevét: Khan Khal
Hotel. Öt teljes percen át álltam szótlanul, miközben azor|
tűnődtem, vajon ez mit jelent.
A szálloda felé félúton Ken meglátott engem, amint otfl
álldogálok, és visszafordult értem:
142
- Drunvalo, mi a gond7
Ken, nézd meg, mi a szálloda neve!
- Nem ez volt annak a majának a neve, akivel Chitzén
11 zában beszéltél?
- De igen!
^ztán megmutattam neki a két rendszámtáblát.
- W O W ! Szerinted mit jelent ez az egész?
- Hát, Ken, magam sem igazán tudom, de azt érzem,
[hogy valami nagyon fontosat. Emlékszel, hogy Khan Ka
lazt mondta, ő a Feliratok Templomának építője itt Pa-
Icucjue-bcn. Lehet, hogy tényleg az.
Besétáltunk a szobánkba. Arról a tanításról beszélgettünk,
amelyet az Elet hozott nekünk. Kinyitottuk az ajtót, bclép-
liink. Az ágyamon találtunk egy félbehajtott üzenetet. Fel­
ikaptam, és olvasni kezdtem. Ken mellettem állt. Az üzenet
így szólt: „Köszönet mindenért, amit tettetek! A maja nép
Wrökre a szívébe zárt benneteket." Aláírás: „Khan Kha".
Még levegőt sem vettem, Ken már ki is kapta a kezemből
¡ 1 / üzenetet. Pár pillanatig bámulta, aztán a szemembe
nczett, és azt mondta:
- Ezt te csináltad! Tudom, hogy te voltál! Nem Khan
Klia írta ezt az üzenetet!
t I'lóbáltam elmagyarázni neki, hogy semmi közöm sincs
1 egészhez, de nem hitt nekem. Vagy fél órán át morogta:
„l'crszc, persze. Egy szellem megírta, aztán letette az ágyad-
1.1 Hülyének nézel?" Nem tágított, végig ezt hajtogatta,
piig cl nem mentünk aludni.
Megjegyzem, éveken át tartogattam a cetlit. Még ma is
íi'iil ad nekem.
>43
 Nehezen tudtam elaludni, annyira fájt a fejem. Végül
csak sikerült álomba merülni. Aztán egyszer csak az éjszaka
közepén felriadtam. Valami miatt magamhoz tértem mély
álmomból. Átfordultam a hátamra, és szétnéztem a szo­
bában. Egy hatalmas emberi szem meredt rám. Először azt
hittem, még mindig álmodom, de nem akart elmenni,
ráadásul a szoba igazinak tűnt.
A szem körülbelül két méter széles volt és másfél méter
magas. Színe leginkább arany volt, de maga a szem zöld és
fekete volt. Időnként pislogott is.
Már annyi pszichikai jelenséget láttam korábban, hogy ezen
már meg sem lepődtem. Meg kellett azonban még értenem,
hogy mi történik körülöttem. Miközben próbáltam rájönni,
mi történik, megszólalt egy férfihang. Felismertem, Khan
Kha volt az.
Palenque-ről beszélt nekem és a nap történéseiről. Aztán
egy pillanatra megállt, majd azt mondta:
- Drunvalo, nagyon fáj a fejed. Ezen segítenünk kell.
Mindjárt olyan tudást küldök neked, ami meggyógyít a fej­
fájásból. De ne feledd, Drunvalo, hogy ennek az egésznek
a jelentése és célja jóval több, mint a fejfájás.
Egy szempillantás alatt birtokába jutottam egyfajta ősi
tudásnak, ami a fej közepén található tobozmiriggyel és a
koronacsakrából megfelelő feltételek mellett kiáradó fény­
sugarakkal áll kapcsolatban. A tudás szerint cselekedtem, és
egy pillanat alatt elmúlt a fejfájás. Drámai volt: fájdalom­
ból egészségbe néhány másodperc leforgása alatt.
Khan Kha így szólt:
- Na, most már jobb.
'44
Ezután megint Palenque-ről kezdett beszélni.
Ekkor Ken megmozdult az ágyában. Mocorgásom bizo-
mara felzavarta. Ken feléin fordult, majd felnézett, és ő is
meglátta Khan Kha hatalmas szemét.
Hirtelen felült, maga elé rántotta a lepedőjét, és akkorát
ordított, amekkorát csak egy felnőtt ember ordítani tud.
biztos, hogy mindenkit felébresztett az egész szállodá­
ban. Gyorsan megpróbáltam megnyugtatni.
- Ken, semmi baj, ez csak Khan Kha!
Semmit sem ért. Ken csak meredt a jelenségre, és lát­
szólag sokkos állapotba került.
Néhány perc múlva sikerült elérnem, hogy rám figyeljen,
rs végre el tudtam neki magyarázni, hogy nincs semmi baj.
Azt hiszem, ez volt az első eset Ken életében, amikor egy
valós pszichikai jelenség megjelent a valódi világban, és
nem csak a fejében.
Eltelt némi idő, mire vissza tudtunk aludni, de végül is
sikerült. Ken beavatása Palenque-ben, a koronacsakrában,
befejeződött.
Ken hirtelen reakciója félbeszakította Khan Khával foly-
l.ilott beszélgetésemet, de így is felettébb érdekes informá-
«lókat kaptam tőle. Az évek során rájöttem, milyen hihe-
lellenül fontosak ezek a növekvő emberi tudatosság szá­
mára. Túlságosan összetett dolgokról van szó ahhoz, hogy
rgy effajta, történeteket elbeszélő könyv témái lehessenek,
ile egyszer majd egy másik könyvben leírom, hogy hogyan
lehet megérteni és alkalmazni ezeket a tudnivalókat.
'45
 Guatemala N Y O L C A D I K F E J E Z E T

Eltöltött a teljesség érzése. Tulajdonképpen az utolsó,

guatemalai templom látszólag már nem is volt fontos része
a feladatnak, de mi tudtuk, hogy ez nem így van. Tikalban
kellett befejeznünk az utazásunkat. Itt élnek a legidősebb
és legbölcsebb maják. A Jaguár Templomban volt a szent
fénypont, amelyhez az utolsó kristály tartozott.
Történt azonban valami olyan Guatemalában, amiről nem
beszélhetek a maják miatt. Sajnálom. Történetünk itt véget
ér. Talán a jövőben, a megfelelő időpontban elmondhatom
majd ezt is, de tisztelettel engedelmeskednem kell a maják
akaratának, ezért egyelőre megtartom a tudást magamnak.
In Lak'esh. A maják így búcsúznak el egymástól. Jelen­
tése: „Te egy másik én vagy."
„ÚJRA SZÜKSÉGÜNK VAN RÁD
Vlikor hazatértem az utolsó mexikói és guatemalai
kalandból is, úgy gondoltam, lesz időm egy kis pihenésre.
Kosszul gondoltam.
Ugy tűnik, a Földanya minden percet kihasznál a tuda-
losság növelésére, és minden lehetséges módon próbál új
(illetékkel kísérletezni.
Egyik meditációmban Thoth újra megjelent előttem, és
Igy szólt:
- Drunvalo, újra szükségünk van rád. Megint ki kell javí-
l.mi a rácsot. Készen állsz a szolgálatra?
A legutóbbi utazás igencsak megterhelő volt anyagilag,
kii mivel Kennek volt több pénze, ő állta az utazás legna-
g \ r é s z é t . így azért megengedhettem magamnak, hogy
lt iktassam.
Thoth az elején leszögezte, hogy ebből az utazásból Ken
kimarad. De az elvégzendő feladatot illetően nagyon ködö-
wn nyilatkozott. Azt akarta, hogy még azelőtt elvállaljam,
•ugy megtudnám, miről is van szó.
I Igy gondoltam, megint próbára tesz. Mindig ezt csinálta,
k/cil így feleltem:

147
 - Thoth, jól tudod, hogy egyedül azért jöttem el ide a
Földre, hogy az emberiség segítségére legyek. Mondd hát
el, miért van szükség rám!
Hosszas magyarázatba kezdett, ami majdnem két óra
hosszáig eltartott. Dióhéjban összefoglalva körülbelül annyit
mondott, hogy a női nem szexuális energiája (minden földi
nőé) kibillent az egyensúlyból a férfi energiához képest, és
bár az egyenlőtlenség egyelőre igen kicsi, a néhány év múlva
megkezdődő planetáris felemelkedés kezdetére nagyon meg­
nőhet. A szexuális energiát még most vissza kellett állítani
a tökéleteshez közelítő egyensúlyba, különben a következ­
mények rendkívül súlyosak lehettek volna a későbbiekben.
Nem nagyon értettem, miről beszél, de megpróbáltam
a lényeget kihámozni belőle.
- Rendben van, de hogyan kezdjek hozzá?
Thoth úgy beszélt, mintha előre elpróbálta volna a mon­
dandóját.
- Vegyél egy körülbelül 30 cm széles, jó minőségű zöld
kalcit kristályt! Törd szét a kristályt pontosan negyvenkét,
nagyjából egyforma méretű darabra, csak az utolsó kettő
legyen valamivel nagyobb!
Tudtam egy ilyen kristályról, mert néhány hónappal ko­
rábban láttam is, és minden bizonnyal még mindig ott volt.
így válaszoltam:
- Semmi gond, tudok egy ilyet.
Thoth egy egész percen át nézett rám szótlanul, majd
így szólt:
- Ha megvan a negyvenkét darab, neked kell megál­
modnod, hogy negyvenkét nő siet a segítségedre ehhez
14S
a feladathoz. Ez a negyvenkét nő tud erről, de neked kell
az álmot megteremtened. Erted?
Majdnem kitört belőlem a nevetés. Thoth tudta, mire
gondolok, lassan lesütötte a szemét, majd rám kacsintott.
Mert hát hogyan is lehetne rávenni negyvenkét nőt arra,
hogy együttműködjenek bármiben is? (Csak viccelek.)
- Nem az emberi energiáról alkotott fogalmaidról van
szó. Ez a te álmod. - mondta.
- Jó, tehát megvan a negyvenkét kristálydarab, és varázs­
szóra megjelenik a negyvenkét nő. És aztán?
Felegyenesedett, és visszatért a megszokott, megfontolt
önmagához.
- Tökéletesen kell időzítened azt, amire készülsz. Csak
néhány perc áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy az egységtu­
dat hálón változtathassunk. Egy percnyi késés is végzetes
lehet. Ezért álmodban úgy kell majd magad előtt látnod a
történéseket, mintha számítógép vezérciné azokat. Érted?
Nem szóltam semmit. így folytatta:
- Negyvenkét szent helyszín van a Földön, amelyeket
egyidejűleg kell megváltoztatni. Ez a negyvenkét helyszín
közvetlenül az emberi DNS negyvenkét elsődleges kromo­
szómájával van kapcsolatban. Közülük negyvenegy a háló
női körében található, míg az utolsó Egyiptomban, nagyjá­
ból másfél mérföldnyire a Nagy Piramistól, kinn a nyílt
sivatagban.
- A negyvenegyedik és a negyvenkettedik helyszín között
intim kapcsolat van. A negyvenegyedik helyszín Moorea
szigetének középpontjában helyezkedik el a Csendes­
óceán déli részén.
149
 Moorca és Egyiptom (a negyvenkettedik helyszín) az egy­
ségtudat háló tengelyének és a felszínnek a metszéspont­
jában találhatóak, ezért ez logikusnak tűnt.
Thoth mély lélegzetet vett, majd folytatta:
-Amikor elérkezik az átállítás időpontja, akkor mindkét
tengelyponton, Egyiptomban és Mooreán is, legyen egy férfi
és egy nő, a másik negyven nő pedig a negyven szent hely­
színen tartózkodjon, amelyeket később fogok megnevezni.
Hinned kell az álmodban. Készülj fel az eddig mondottak
szerint, és az idő közeledtével elmondom az utolsó részle­
teket is.
Thoth kilépett a meditációmból, én pedig visszatértem
a szobába azt gondolván, hogy egy majdnem teljesen lehe­
tetlen küldetést kaptam. Hogy találnék negyvenkét nőt (és
rajtam kívül még egy férfit, hogy meglegyen összesen a
negyvenkét nő és a két férfi), akik odamennének ugyanab­
ban az időpontban a világ negyvenkét különböző pontjára?
Őszintén szólva még abban sem voltam biztos, hogy isme­
rek negyvenkét nőt.
De ahogy jelezte, nem az volt a kérdés, hogy mi az, amit
általában lehetségesnek tartunk, csak az álom folyamata szá­
mított. Nagyot sóhajtottam, majd az egészet Istenre hagy­
tam. Úgy éreztem, lehetetlen, hogy Drunvalo véghezvigye
ezt a dolgot.
Visszatértem abba a kristályboltba, ahol azt a bizonyos
zöld kalcit kristályt láttam. Még mindig ott volt. Valaho­
gyan biztosan tudtam, hogy ott lesz. Megvettem a kristályt,
és miközben hazafelé vezettem, próbáltam kigondolni,
t5o
hogyan lehetne a kristályt pont negyvenkét részre törni.
(Hlctem sem volt.
Ügy döntöttem, először félbetöröm. Könnyebb volt, mint
liitlem. Ezután mindkét részt újból félbetörtem. Ezt addig
lolytattam, amíg már tizenhat darabban volt. Ekkor jóval
óvatosabban kellett folytatni, jól ki kellett gondolni, hogy
logyan lehet az egyes darabokat eltörni, hogy a végén ki­
lőj jön a remélt negyvenkét darab. Nem volt olyan nehéz
Kgliezvinni, csak kigondolni. Amikor eltörtem az utolsó
kel darabot, és meglett a negyvenkét darab, nagyon büszke
voltam magamra. Szinte magától ment a dolog.
Most jött a neheze, a negyvenkét nő. Az az egyetlen férfi
iu-in okozott gondot. Biztos voltam benne, hogy van olyan
lufi ismerősöm, aki megtenné ezt az utat a kedvemért.
A nők felkutatása sem volt olyan nehéz, mint azt képzel-
Iriu. Csak ültem, és nem csináltam semmit. Időnként bejött
l^y nő, nem ritkán kettő is, a Nakkal Misztériumiskolába,
• közölték velem, hogy egy csendes-óceáni vagy perui,
csel leg kaliforniai szent helyre tartanak. Pontosan azokat
.1 helyszíneket említették, amelyeket Thoth is felsorolt.
Vcgíil mind feltették ezt a kérdést:
I - Akarod, hogy valamit elvégezzek, amíg ott vagyok?
Minden egyes alkalommal elmondtam, mi a küldetésük,
azt is megkérdeztem, van-e kedvük részt venni benne.
I IU lel nélkül azt válaszolták:
i - Persze, örömmel megteszem ezt a kedvedért! Már meg
U van a repülőjegyem, és készen állok az indulásra.
I' ' volt az egyik legcsodálatosabb helyzet, amit valaha is
tapasztaltam.
151
 A dolgok egy részét legtöbbjüknek nem mondtam el, egyértelmű volt: volt egy barátnőm, és ha valaki mást mer­
mégpedig a végső utasításokat. De nem is volt szükséges. tem volna választani, akkor valószínűleg már nem lennék
Csak az volt a feladatuk, hogy az adott időpontban ott le­ életben most, amikor ezeket a sorokat írom.
gyenek a kristályukkal és ne mozduljanak el a helyükről. Amikor úgy tűnt, hogy minden a helyén van, barátnőm és
Egyeztettük óráinkat az enyém szerint, hogy a lehető leg­ én Moorea felé vettük az irányt. Az összes többi nő és a má­
pontosabban tudjunk eljárni. sik férfi is megkezdte utazását a megfelelő helyszínek felé.
Körülbelül egy hónappal azelőtt, hogy elindultam volna Nem volt mit tenni, a Nagy Lélekre hagyatkoztam, mert csak
erre az utazásra, Thoth ismét megjelent a meditációmban, a Nagy Lélek képes összefogni egy ilyen összetett eseményt.
így szólt: Csak egyetlen egy személlyel tartottam a kapcsolatot: az
— Drunvalo! Az északi, egyiptomi pólusnál levő férfi női egyiptomi nővel, hogy ezzel biztosítsam: minden a legna­
része szexuális változáson megy majd keresztül, a háló déli gyobb rendben történik.
pólusánál, Mooreán tartózkodó nő női részének nemisége
pedig ezzel egyidejűleg szintén átállítódik majd. Az Egyip-J
tómban levő férfi mellett tartózkodó nő irányítja majd a
teljes átállítást, míg a férfi, azaz te magad, lesz a másodlagos
irányító a déli pólusnál, aki az ottani nőben végbemenő
változásokat irányítja.
Az idő, a tér és a dimenzió egy meghatározott állásánál
az egyiptomi nő beledobja a zöld kalcitkristály egyik da­
rabját a talajban levő lyukba, ami közel van ahhoz a pont­
hoz, ahol az egységtudat háló forrása a felszínre bukkan.
A változások abban az időben mehetnek végbe, miközben
a kristály lefelé zuhan, illetve az azt követő néhány percben.
Alihoz, hogy működjön a dolog, a negyven nőnek a helyén
kell lennie a Föld különböző pontjain az eredeti kristály
rájuk eső darabjával együtt. Meditációban koncentráljanak
az egységtudat háló változására!
Thoth azt akarta, hogy én legyek a mooreai férfi, és rám
bízta, hogy megválasszam a velem tartó nőt. Ez pedig eléggé

152
'53
 K I L E N C E D I K F E J E Z F . T

MÜOREA SZIGETE, A NEGYVENKÉT NŐ

ÉS A NEGYVENKÉT KRISTÁLY

Moorca meglepetéssel szolgált számomra. Ez volt a leg­

csodálatosabb, legnőibb hely, amit valaha láttam. Nem csak
pert, mert a sziget egy szív alakját veszi fel, hanem mert a
Midben és az óceánban áramló gyönyörködtető szexuális
energia megtestesítője is.
Bárhová néztünk, gyönyörű, napbarnította férfiakat és
noket láttunk jönni-menni. Mindenki csak egy kisebb ruha-
Hrabot hordott a feneke körül, és mindegyikük félmeztelen
voll Ilyen szép, majdnem ruhátlan emberek láttán külde­
tésünk célja felerősödött bennünk - megváltoztatni a világ
t/cxuális egyensúlyát.
Thoth azt akarta, hogy legalább egy héttel az átállítás
i li >l I már legyünk a szigeten, hogy ezalatt az idő alatt hozzá­
szokjunk a sziget energiájához. Azt javasolta, hogy ha igazán
rileni akarjuk a dolgokat, akkor keressük fel a bennszülötteket.
Mini utóbb kiderült, végül is tíz napot töltöttünk ott össze­
írt u, es ottlétünk célját a kilencedik napon teljesítettük be.
Barátnőm és én mindketten kezdők voltunk a könnyűbú-
Vfn kodásban, dc magunkkal vittük az összes felszerelésünket,

¡55
mert úgy hallottuk, erre Moorea az egyik legjobb hely a vilá­
gon. Egyáltalán nem csalódtunk. A Moorcát körbeölelő korall­
zátony olyan, mint a folyékony üveg. Ha valaki ebben a test­
hőmérséklet közeli vízben lemerül, akkor színes halacskák és
más állatok millióit láthatja, amelyek körülveszik minden
irányban, ameddig a szem ellát. Emlékszem, olyan érzésem
volt, mintha akváriumban utaznék. Alig bírtunk kijönni az
óceánból. Amikor kijöttünk a vízből, úgy éreztem, felére esett
az energiám, és minduntalan azon kaptuk magunkat, hogy
zombik módjára az óceán felé tartunk. Mágnesként vonzott
vissza bennünket. Napi hat-nyolc órát úszkáltunk a vízben,
mindketten teljesen rabjává váltunk.
Néhány nap zavartalan boldogság után odajött hozzánk
egy jókedvű polinéziai pár, és meghívtak bennünket az ottho­
nukba. Mindketten olyan szimpatikusnak és természetesnek
találtuk őket, hogy nem is haboztunk elfogadni. Otthonuk
felé menet már úgy viselkedtünk, mintha egész életünkben
ismertük volna egymást.
Otthonuk valójában a part egy turisták elől elrejtett része
volt. Tárolásra használatos szalmakunyhókból állt az egész,
de ezek hálónak már nem igazán feleltek meg. Vagy huszon­
ötén laktak ott együtt, kicsit több volt a nő, mint a férfi.
Mindenki a homokon aludt az óceán partján, hacsak nem
esett éppen az cső.
Kicsit feljebb az óceán percmén őseik egy különleges kő-
alakzatot építettek, amely csak egyetlen egy célt szolgáltj
A nők és a férfiak felváltva használták ezt a helyet. Ezen a
helyen előbb a nők, majd a férfiak masszázsban részesítet­
ték egymást. Az ő kultúrájukban fontos, hogy az egyforma
i56
neműek fizikailag is gondoskodjanak egymásról, ezért min­
denki mindenkit masszírozott cs szeretett a törzsön belül,
és ez így ment majdnem minden nap.
Miért is n e ? Ők úgy tudták élni az életet, ahogy mi el se
ludjuk képzelni. Nem használtak pénzt, mert arra jutottak,
liogy a pénz csak rabbá teszi az embert. Ha megéheztek,
csak kerestek egy mangó- vagy papayafát. Növények és külön-
lelc gyógyfüvek százai nőttek a környezetükben, pontosan
tudták, hol. Az óceán otthonuk része volt, amelybe csak
egyszerűen besétáltak egy hegyes rúddal, majd egy ízlésük
szerint való hallal érkeztek vissza. Ritkán betegedtek meg,
ilc ha mégis, akkor őseik tanítására hagyatkozva gyógyítot-
l.ik, és orvost sosem láttak.
I la létezik a földi paradicsom, akkor ők élik azt.
A játék és a szeretet voltak életük elsődleges értelmei.
Éjszaka elővették hangszereiket, amelyeket a dzsungel és az
1.1 r á n adta alapanyagokból készítettek. Órákon át táncoltak
«s énekeltek, míg a Hold magasan az égen nem járt. Dolgoz­
niuk csak ritkán kellett, például ha egy csónak tönkrement a
H i ú i b a n , és fel kellett újítani. Ha szükség volt rá, akkor az
[•JTSZ törzs egyként összegyűlt segíteni. Még ekkor is móká­
vá, izgalommá változtatták a munkát. A zene átjárta a leve­
nni A törzs tagjai egymást felváltva zenéltek és dolgoztak
!• li.-ladaton. Micsoda élet!
Világossá vált néhány nap alatt, hogy az ő életük nem az
•/'mi alapszik, hanem valami sokkal teljesebb dolgon. Sze-
rpllck egymást minden módon, gondoskodtak egymásról.
JTIII.I senki nem fésülte a saját haját, senki sem szépítkezett
Kvt'dül, mert mindig megcsinálta ezeket helyette egy
157
hasonló nemű. A legegyszerűbb tettekkel is a szeretetüket
igyekeztek kimutatni.
Megosztoztak egymáson, mintha mindannyian egy nagy
házasságban élnének. A nők bánnelyik férfit kiválaszthatták,
a férfiak pedig megosztoztak a nőkön. Nem hiszem, hogy a
„féltékenység" szót ismerte nyelvük.
Még csak három napot töltöttem körükben, de már meg
is feledkeztem arról, hogy mi szél hozott ide engem. Sosem
voltam azelőtt ennyire felszabadult és kipihent. Régi, egye­
sült államokbeli életem teljesen eltűnt. Testem a törzs ré­
szévé vált, a sziget pedig rabul ejtette lelkemet. Hogy is tör­
ténhetett ilyesmi ilyen rövid idő alatt?
Sem én, sem a barátnőm nem említette előttük titkos
szándékunkat, ami miatt a szigetre vetődtünk. Azonban
valamikor a hetedik vagy nyolcadik nap környékén a fia­
talember, aki meghívott minket annak idején, leült velünk
beszélgetni. Nagy szeretettel nézett a szemünkbe, majd be­
szélni kezdett.
- Ti vagytok az. én fehér testvérem és nővérem, és tud­
juk, hogy mi foglalkoztatja a szíveteket. Tudjuk, hogy miért
jöttetek, és segíteni szeretnénk. A sziget közepe táján találni
fogtok egy szent helyet. Ott beteljesíthetitek a küldetést.
Nem szabad azonban oda mennetek. Túlságosan szent szá­
munkra ahhoz, hogy bárkit odaengedjünk. De a céljaitok
szabályainkon kívül esnek.
- Holnap az egyik vén eljön, hogy segítsen nektek. Nem
mondhatom meg, hogy igazából mi a neve, hívjátok csak
egyszerűen Thomasnak! A szívünkben vagytok, és mindent
megteszünk azért, hogy beteljesíthessétek utatok célját.
1 5 8 159
Másnap reggel, amikor a nap felkelőben volt, és színeket
varázsolt a nagy kékség fölé, lila és narancssárga árnyalatok­
kal megfestve a gomolygó felhőket, egy ötvenes éveiben járó
lérfi odajött hozzánk, és bemutatkozott. Thomas volt a neve.
Körülbelül 180 centi magas volt, sötétbarna bőrű. Majdnem
leljesen fekete haja a háta közepéig lógott le, csak egy dere­
ka köré csavart fehér ruhadaralx)t viselt és bőrpapucsot. Úgy
hint, mint aki pontosan tudja, mi járatban vagyunk.
Anélkül, hogy bánnit is kérdezett volna, magyarázni kezd-
le, hogy az a hely, ahol a szertartást be kell majd mutatnunk,
mélyen a sziget belsejében található, ahová kicsit veszélyes
eljutni, de felajánlotta, hogy megmutatja az utat.
Megkérdeztem, hogy szükséges-e bármit magunkkal vin­
nünk. Úgy nézett ránk, mintha kisgyerekek lennénk.
- Nem - felelte egyszerűen, majd sarkon fordult, és elin­
dult. Egymásra néztünk, és utána indultunk.
Amíg a parton laktunk, megfigyeltem, hogy a sziget köze­
pén őserdő borította magas hegyek vannak, de nem nagyon
loglalkoztam vele, csak a szépségét csodáltam. Most már az
Energiáját is érezhettük.
Amikor eltávolodtunk a parttól, amin kívül mást még
nem is láttunk Mooreából, nagyon megdöbbentünk. Valósá­
gos dzsungel borította a területet. Hamar rájöttem, hogy
vezető segítsége nélkül sosem tudtunk volna eligazodni a
li.iiafnőmmel. Ismerni kellett volna hozzá az erdei utacs-
k.ikat, és azt, hogy hogyan ágaznak cl belőlük más, kisebb,
s/intc észrevehetetlen ösvények, amelyek a mi célunkhoz
vezetnek.
 Többször találkoztunk az út mentén álló ősi kőromok-
kal. Az elsőnél megkérdeztem Thomast, hogy mit tud róla,
mire azt felelte:
- Réges-régen, mielőtt mi idekerültünk a szigetre, ősi
kultúra élt itt. Nem tudjuk, kik voltak, de a romokat még
mindig védik. Néhányan minden évben szertartásosan meg-J
emlékezünk azokról, akik előttünk jártak. Mi most az összes J
között a legszentebbik helyre tartunk.
Több órán át tartó hegymászást követően elérkeztünk
ahhoz a hegygerinchez, amelyről a messzeségből azt gondol­
tam, ez lesz utunk célja. De amikor felértünk a csúcsra, elő­
ször az út folyamán feltárult előttünk a sziget középső része.
Nem hittem a szememnek. Istenemre mondom, olyan volt,j
mint egy Indiana Jones film díszlete.
A hegygerinc, amin álltunk, a többi heggyel együtt hatal­
mas kört alkotott. A kör kellős közepén magasodott egy hegyi
ami a legfallikusabb természetes képződmény volt, amelyed
valaha láttam. Olyan volt, mint egy hatalmas, égnek álló hímJ
vessző, amely a nőt jelképező, hegyek által kirajzolt körbél
hatol be
Csak ennyit tudtam mondani: „Hűha!" A látvány pusz-|
ta ereje elnémított. Rögtön az jutott eszembe, hogy Mooreaj
szív alakú. És pont ez van a kellős közepén? Mindhármai!
szótlanul meredtünk rá. Csak a szél süvítését lehetett hallanJ
és a csendben felfigyeltem arra, hogy mindhárman tökéletel
sen szinkronban lélegzünk, egyként. Ugy éreztem, egyszerrJ
minden élővel kapcsolatba kerültem
Körülbelül öt perccel később Thomas rámutatott a f a l
likus hegytől balra eső területre, és így szólt:
Í 60
- Ott! Ott kell megtennetek. De innen egyedül kell
továbbmennetek. Fel fogjatok ismerni, ha a megfelelő hely­
re értek. Népünk szíve veletek lesz.
Ekkor megfordult, és magunkra hagyott minket.
Hosszú időn át álltunk ott kézen fogva, nem akartuk
megtörni ezt a varázslatos pillanatot.
Egyszer csak egy fényes zöld papagáj odarepült hozzánk,
szinte kellemetlenül közel jött az arcunkhoz. Visítása kibil­
lentett bennünket révületünkből.
Elnevettük magunkat azon, ahogy ijedtünkben nagyot
ugrottunk, de annak komolysága, amiért ott voltunk végül
kl hatalmasodott rajtunk. Tudtuk, hogy fogytán az időnk.
Másfél órán belül el kell helyezkednünk a szent ponton, vagy
liiiinden elveszik.
- Gyerünk, induljunk!
Nem volt könnyű Thomas nélkül, aki a sziget minden
szegletét ismerte, magunknak kellett eldöntenünk, hogyan
julhatunk el innen odáig. Úgy döntöttünk, elindulunk torony-
11,mt lefelé a hegyoldalon, hogy így időt nyerjünk. Ez valószí­
nűleg hiba volt. Öt percen belül eltévedtünk.
Végül mégis megérkeztünk a szent helyre, ami olyan
poll, mint egy tündérmeséből vett kép. Volt ott egy lapos
főoltár, amelyen számtalan generációval korábban a szer-
l.nlásókat végezték. Csak tizenöt percünk maradt a fontos
|iillanatig.
Az élet valóban csodálatos. Miután hónapokig készül­
jünk erre az emberiség számára oly fontos földi eseményre,
\V|M"II épphogy csak odaértünk. De ott voltunk, és a sors ke­
dveiméből ugyanígy odaért a másik negyven nő is a kijelölt
161
helyre, akárcsak az a pár, aki Egyiptomba ment. A tömeges
szertartás megvalósulni látszott.
Gyorsan felállítottuk a négy irányt, amivel védelem alá
helyeztük ezt a belső teret, ahol a szertatást le kellett vezet­
nünk. A Taos Pueblo indiánok közt végbemenő képzés so­
rán megtanultam, hogyan lehet szent helyeket létrehozni.
Tudtam, hogyan kell bizonyos szándékokat megvalósítani.
Az embernek a szívében kapcsolatba kell lépnie a Föld­
anyával és az Égatyával, és meg kell kérnie a hat irány
szellemeit, hogy védelmezzék a helyet és a szertartást végző
személyeket. Tudatosan meg kell ilyenkor hívni a Nagy Szel­
lem jelenlétét. Természetesen a Nagy Szellem mindig min­
denhol jelen van, ezért itt inkább arról van szó, hogy az ember­
ben tudatosuljon az isteni jelenlét. Ezen szándékok nélkül a
szertartás erőtlen fantáziává válna.
A minket körülvevő amfiteátrum évezredek szent cere­
móniáinak energiáját árasztotta ránk. Thomas ellátott ben­
nünket helyi gyógyfüvekkel és különböző apró tárgyakkal,
amelyeket a szigetlakók hagyománya szerint a kör közepén
kellett elhelyeznünk. Mivel tisztában voltunk azzal, hogy
milyen fontos a helyi hiedelmek szerint eljárni, így is tet­
tünk. Mire minden a helyére került, összesen három per­
cünk maradt.
Barátnőm szemébe néztem. Láttam benne az izgalmat,
ami abból eredt, hogy nem tudta, mi fog történni. Még a
lélegzetét is visszafojtotta, szó szerint megmerevedett attól
a gondolattól, hogy a Földanya őt használja majd arra, hogy a
hatalmas, a Föld minden nőjére kiterjedő energetikai vál­
tozás végbemenjen.
162
Biztatásul megfogtam a kezét, és a következő szavak
hagyták el a számat:
- E b b e n a pillanatban te vagy a legfontosabb és leg-
s/.cxuálisabb élő nő. Hunyd be a szemed, és engedd, hogy
lelked eltöltse a testedet, és teljes valójában itt legyen most!
\ következő percekben egy leszel a Földdel, amely a nőiség
kifejezésének új módját teremti meg.
Ránéztem az órámra. Még ötvenöt másodperc volt hátra
.itlclig a pillanatig, amikor Egyiptomban ledobják a kristályt
.1 szent lyukba. Odafordultam barátnőmhöz, de már nem volt
(il t. Sem tér sem idő nem létezett már számára. Testének
egy olyan részébe jutott be, amelyet az egész világon egyedül
I érthet.
Fejemben néma visszaszámlálás indult akaratomtól füg­
gd lenül. El se tudtam képzelni, hogy mi fog történni.
Öt, négy, három, kettő, egy, most!
A barátnőm persze nem tudhatta, hogy pontosan mikor
| i m el az a pillanat, de pontosan abban a másodpercben
minden megváltozott.
Egészen addig térdelő testhelyzetben volt, és a combjára
l.unaszkodott, dc abban a pillanatban, amikor a szertartás
keltette energia megérkezett, arcára a sokk kifejezése ült ki.
Beste úgy reagált, hogy egészében a Földre rogyott.
Ekkor egy újabb cnergiahullám áramlott át rajta. Aztán
fing egy. Kétségkívül igen erőteljes élményben volt része,
mekem, a férfinak, pedig valósággal szexuális élményt jelen­
teit ,1 látványa.
Pontosan tudtam, hogy miről szól ez a szertartás, de
[tges/.cn addig, amíg konkrétan nem láttam őt ebben az
163
állapotban, és nem éreztem át azt, amit ő érzett, nem értet­
tem meg a szexuális változás erejét ilyen mélyen.
Szétterült a Földön, szétnyitotta lábait olyan szélesen,
ahogyan csak tudta, majd titkos, rejtett bensőjéből kitört
egy nyögés. Akár a fájdalom hangja is lehetett volna, mégis
valahogy sokkal ősibb hangzása volt. A szexualitásnak egy
olyan területére ért, ahol teljesen férfivá vált, és életében elő­
ször megtapasztalta a sürgető vágyat, hogy egyesüljön egy
gyönyörű nővel. Megszokott szexualitása teljesen eltűnt, és
felcserélte azt egy olyan valóság, amelyről elmondása szerint
korábban csak fantáziált. Most viszont valóra vált. Fizikai és
energetikai valóság volt ez a javából.
Ezután, ahogy az első élmény végigsöpört rajta, ugyan­
olyan gyorsasággal érkezett a testébe egy újabb energiahul­
lám, ami miatt akaratlanul egy másik testhelyzetet vett fel.
Belemarkolt a földbe, és még hangosabban nyögött a pon­
tosan fölötte levő Égatya felé. Szexualitása most az ellenté­
tes pólusba csapott át. Ekkor teljesen, minden porcikájában
nővé vált, aki arra vágyik, hogy belehatoljanak, de olyan
mélyen, amennyire csak emberileg lehetséges.
Csak annyit tudott mondani:
- Istenem! Szeretlek!
Olyan valakihez, beszélt, akit csak ő látott.
Azután egy újabb energiahullám áradt keresztül rajta,
és megint férfivá változott. Ezúttal azonban már egy kis női
is vegyült a férfi vággyal. Mindig, amikor a Földanya ener­
giája a testébe ért, az ellentétes szexuális pólust vette fel, de
minden alkalommal egv kicsit közelebb ért az egyensúlyhoz.
Mint egy mozgásban lévő inga. Szexualitása az energia
/ 64
1 1 1 inden kiáradásakor megváltozott, míg végül középtájon meg­
állapodott.
Miközben az energia stabilizálódására vártunk a követ­
kező fél óra során, mindketten tudtuk, hogy őt örökre meg­
változtatta ez az élmény akárcsak a Földet.
Mindazok után, ami ott történt, a jövőben a mi drága
bolygónkon élő nők mind megváltoznak valamelyest. Ez-
ulán sokkal inkább saját női szexualitásuk érvényesül ben­
nük. Az elmúlt 13.000 év során ugyanis a férfi dominancia
túlságosan belekényszerítette a nőket a férfi látásmódba.
A nők mostanra készen állnak a jövőben bekövetkező válto­
zásokra, azokra a változásokra, amelyeket nem tudtak volna
I eldolgozni a modem idők szexuális kiegyensúlyozatlanságá­
nak tükrében. És ez csak a kezdet volt, hiszen ami igazából
megváltozott, az a Földet körülfogó egységtudat háló. Ez a
haló jelentette az emberiség jövőjét, azt a jövőt, amely
majdnem teljesen a világban élő nőktől függ, tekintet nélkül
111 ra, hogy az emberiség mely kultúrájához vagy vallásához
tartoznak.
A napéjegyenlőség precessziója éppen egy új 13.000 éves
ciklust készült megkezdeni, amelyet immáron a minden nő
wönyörű szívében megtalálható titkos kamrában őrzött női
bölcsesség vezet. A feltétel nélküli szeretet híján az emberi­
ség elveszne a férfiak által az elmúlt 13.000 év során saját
védelmünk céljából létrehozott mentális korlátok között,
• n e a védelemre szükség is volt a múltban, de mára ez a
túlélés esélyének, a tudatosság kiterjedésének és az emberi­
leg fény világába történő felemelkedésének legerősebb
fiijává vált.
,05
 Hálát kell adnunk Istennek a női szívért. Ez mindig így bekövetkezett, az mindenképpen annak számított. Tizenöt
volt, a férfiak védelmezik az emberiséget a ciklus sötét részé­ perccel az egyiptomi szertartás után zuhogni kezdett Gízá-
ben, és a nők vezetik vissza a fénybe, miközben a Nagy Cik­ ban, és három éjjel és három nap folytatódott a Nagy Piramis
lus visszafordul a galaxis középpontjának irányába. máskor száraz, sivatagos környékén. Az újságok megírták,
Barátnőm erőtlenül feküdt a földön. Minden erejét fel­ hogy kilencven centiméter víz zuhant Gíza utcáira. Három
használta. Most élte át élete legcsodálatosabb és legszokat­ ember fulladt meg. A riporter szerint Egyiptomban még so­
lanabb orgazmusát, ami által megmentette az emberiséget. sem történt semmi hasonló az ismert történelem során.
Hirtelen az ég villámlani kezdett, és kitört körülöttünk a Visszatekintve úgy látom, ez a Földanya érzelmi kitörése
vihar. Mindkettőnket megrémített. A karjaimba ugrott, és volt, hogy ezáltal újfent egyensúlyt teremtsen belső szükség­
amikor körülnéztünk, egy teljesen más légkört láttunk, sehol leteiben. Bár az új női szexuális egyensúly még néhány évig
a kék ég és a gomolygó felhők, amelyeket a szertartás elején nem fog látványosan megnyilvánulni a világban, Földanyánk
láttunk. Annyira lefoglalt engem is a szertartás energiája, számára valósággá vált ott és akkor, az élet új ciklusának
hogy észre sem vettem, mekkora vihar tört ki az egész szige­ kezdetén. Megkezdődött a Föld bolygó drága testének új
ten. A villámok körülöttünk cikáztak. Igen hamar elég ko­ életciklusa. _
molyra fordult a helyzet.
Felkapkodtuk a cuccainkat, és menedék után néztünk,
de már késő volt. Tizenöt perccel a szertartás után a hurri­
kánszerű vihar és az eső mindent beborított. Soha életem­
ben nem láttam még hasonlót sem. Nem láttunk tovább
egy-két méternél. Az égből vízfalként zuhogott az eső.
Az egyik kőképződmény alatt találtunk menedéket a
viharos eső elől. Egymásba kapaszkodtunk, miközben a vihar
tovább tombolt. Ekkor még nem tudtuk, hogy ez az eső há­
rom nap és három éjjel fog tartani. Végül úgy döntöttünk,
visszamegyünk az esőben a parton élő „családunkhoz".
Mindenesetre életünk teljes mértékben megváltozott, de
úgy, hogy azt ebben a könyvben nem tudom visszaadni.
Mooreán nem voltak szokatlanok az ehhez fogható
viharok, ellenben hogy ugyanez egy időben Egyiptomban is

t66 t 67
 T I Z E D I K F K J E Z E T

KAUAI S Z I G E T E ÉS A F É R F I R Ó L A N Ő R E

VTSZÁLLÓ ENERGIA NEGYEDIK DIMENZIÓS

SZERTARTÁSA

Végül barátnőm és én visszaindulhattunk, mivel minden

feladatunkat bevégeztük, amit a felemelkedett mesterektől
kaptunk. Nem volt választásunk, el kellett hagynunk Mooreát,
mert már megvoltak a repülőjegyeink, és nem álltunk úgy a
pénzzel, hogy módunkban lett volna ezen változtatni.
Nagyon nehezünkre esett elhagyni a szigetet. Szívünk
örökre odaláncolódott ehhez az aprócska, homokos, zöldellő
földdarabhoz. Ugyanakkor izgalommal töltött el az ausztrá­
liai utazás gondolata. Úgy döntöttünk ugyanis, hogy odame­
gyünk spirituális utazásunk befejezése után. Minél többet
beszéltünk róla, annál izgatottabbak lettünk. A Nagy Korall­
zátony ránk várt!
Tahitiig hajóval mentünk, onnan pedig Sidneybe repül­
tünk. Sidney rendkívül szép volt. Kikötőjében mindenfelé
fehér vitorlák cirkáltak a sötétkék vizeken. Nem maradtunk
azonban túl sokáig, mert nagyon vonzott minket a korall­
zátony. Ekkorra már a búvárkodás szakemberei voltunk, és
úgy hallottuk, arrafelé a zátony legalább olyan szép, mint
l\ looreán. Stoppal mentünk végig a keleti parton, és közben
sokat beszélgettünk a helybéliekkel. Szép lassan kezdtük

i6g
megismerni az ausztrálok csodálatos természetét. Nyitot­
tak, és nagyon szeretik a tréfát. Életemben nem nevettem
még annyit, mint ott.
Végül egy Byron Bay nevű helységbe értünk. Itt találko­
zik össze az északi és a déli óceán, és ezért itt van a világ
egyik legjobb szörf-vidéke, mert a hatalmas hullámok szinte
óramű pontossággal érkeznek.
Mintha az 1960-as évek hippijei mind idevetődtek volna J
és itt hozták volna létre támaszpontjukat, amelyet örökre
elzártak az emberektől, hogy el ne vegyék tőlük a békét, I
szeretetet és a jó hangulatot. Lévén, hogy én voltam az egyik
első és eredeti hippi, olyan volt számomra ezt a várost látni,
mintha halálom után a mennyországba kerültem volna.
Minden ízéig déjá vu volt ez nekem. Annyi bizonyos, hogy
egy nyelvet beszéltünk. Mindkettőnknek nagyon nehezére
esett továbbindulni innen, ezért úgy döntöttünk, hogy annyi­
ra mégsem sietünk a korallzátonyhoz, és egy kicsit lepihe­
nünk itt.
Két hétre újra parti csavargóvá válhattam. Miközben a
magas, Csendes-óceánra néző parti szirteken meditáltam,
Thoth egyszer csak megjelent. Először azt hittem, hogy csak
beköszön, de nem, új tervei voltak.
Életemben először láttam Thothot félénknek. Megkér­
deztem tőle, mi a gond. Erre így válaszolt:
- Drunvalo, nagyon sajnálom, de megint meg kell, hogy
kérjelek egy szívességre.
Felállt a hátamon az összes szőrszál. Na ne. Előre éreztem.
— Mit akarsz? - kérdeztem, de alig tudtam megszólalni.
i 70
- Tényleg nagyon sajnálom - mondta, - de most rögtön
I lawaiira kell utaznod, Kauai szigetére, méghozzá amilyen
gyorsan csak lehet.
- Thoth, azt hittem, most lesz egy kis időnk pihenni.
Nem várhatna ez az ügy legalább néhány hetet?
- Nem - felelte egyszerűen. - Ez még annál is fonto-
sabb, mint amit Mooreán vittél véghez. Kérlek, próbálj
megérteni!
Egy kis ideig csendben maradtam. Azt sem tudtam, mit
mondjak erre. Tisztában voltam azzal, hogy amiért átutaz-
I 1 1 1 1 az univerzumot és eljöttem ide a Földre, az a spirituális
I eladatom. Éppen ezért ez életem minden más részénél
lontosabb volt.
Abban a pillanatban abba is belegondoltam, hogy a barát-
1 lőni nem nagyon fog örülni az ötletnek. Elege lett a roha­
násból, és nagyon vágyott a kikapcsolódásra. Végül is felnéz-
Icm mentoromra, és így szóltam:
- Rendben, ha te mondod, hogy annyira fontos, akkor
biztos az is. Mit akarsz tőlem?
- Most még nem mondom el. Várj, amíg meg nem ér­
kezel Kauai szigetére. Ott majd mindent elmondok. Köszö-
pöni, Drunvalo. Ha lenne bárki más, aki képes lenne elvé­
gezni ezt a feladatot, akkor nem téged kértelek volna meg.
Ekkor eltűnt.
Csak ültem egy ideig azon tűnődve, mégis hogyan tálal-
|.im fel a dolgot a barátnőmnek, de semmi sem tűnt meg-
lelclőnek. Jól benne voltam a slamasztikában. A sátrunk
1 lejaratánál ült, és éppen egy elszakadt ruhadarabot próbált
171
megvarrni. Mikor odaértem, felpillantott rám, majd folytat-1
ta a munkáját.
- Mi a baj, Drunvalo?
Mindent elmondtam neki töviről hegyire, és próbáitami
remek ötletként beállítani azt, hogy Ausztrália helyett Kauai
szigetére menjünk. Csalódottan rám nézett, és azt mondtál
- Kedvesem, nem mehetek el innen addig, amíg m e J
nem néztem a Nagy Korallzátonyt. Ha neked menned kell,
azt megértein, de én nem megyek. Megérted?
- Persze, hogy megértem. Én sem akarok menni, de
muszáj. Erről szól az egész életem.
- Akkor majd utánad megyek, még nem tudom, hol
tudunk összetalálkozni, és azt sem, hogy mikor. Olyan jó el
a hely, hogy még az is lehet, hogy sosem megyek el innen J
Megöleltük egymást, én pedig összecsomagoltam, és
másnap kora reggel útra keltein egyedül. Fura volt, h o g l
magára hagyom őt egy idegen országban, de ő nagy világi
utazó volt, és igazán belevaló csaj. Ausztrália pedig egy gyöl
nyórű és biztonságos ország. Vagy hat hónapig nem láttufl
viszont egymást. Az élet néha furcsa fordulatokat hoz, más­
kor csodásakat.
Mauiban landoltam, majd felszálltam egy kishajóra, arai
zömével helybélieket szállított a szigetek között, amivel eljvJ
tottam Kauai partjáig. Kauai a legidősebb sziget a szigetlánl
con belül, Lemúria egyik maradványa. Bárhogyan is nézzüll
ősi energiával rendelkezik.
Még leszállás közben elgondolkodtam azon, vajon mi
lesz majd a feladatom. El sem tudtam képzelni. De hát hogi
is ne foglalkoztatott volna?
t 72
Sűrű esőfelhők vették körül a sziget középpontját. Itt
majdnem állandóan esik az eső. Ez a Föld legcsapadékosabb
környéke. Ha egy területre éves szinten 1500 mm csapadék
esik, akkor már csapadékos területnek számít. De Kauaira
12800 mm csapadék jut egy évben. Emiatt jöhetnek létre a
csodálatos vízesések, amelyek a sziget hegyeinek oldalát
díszítik.
Nem sokkal később ott álltam a repülőtéren azzal a se­
honnai érzéssel, amit a repülőtér idéz elő a legtöbb ember­
ben. Úgy döntöttem, bérelek egy autót, de nem csak azért,
hogy legyen mivel közlekednem, hanem azért is, hogy vala­
hol megint otthon érezhessem magam. Azt hiszem, nagyon
hiányzott a barátnőm.
Az autóbérlés remek ötletnek bizonyult, mert Thoth uta­
sításainak megfelelően össze-vissza kellett rohangálnom a
szigeten. Annyira göröngyös a talaj az északnyugati részen,
fcogy nem is lehetett olyan utat építeni, amely teljesen kör­
beöleli a szigetet. A legfőbb útvonal patkó alakú, és nagyjá­
ból harminc mérföld hosszú. Bármi is volt a következő úti-
eelom, az garantáltan a patkó másik végénél volt. Mindig,
kmikor odaértem, ahová Thoth küldött, sarkon fordított,
Is visszaküldött a sziget másik felére. Sosem felejtem el
1 pillanatot, amikor visszavittem az autót a bérbeadó cég­
hez. A legtöbb ember, aki autót kölcsönöz, hatvan-nyolcvan
t|i ici földet tesz bele, az enyémbe viszont több mint nyolc­
a/az mérföld került. A kölcsönzős nem hitt a szemének, én
ii/onban nem lepődtem meg.
173
 Első éjszakámat az óceánparti füves dombon töltöttem
a sátramban. Végre eltöltött a nyugalom, az óceán hangja
pedig mély álomba ringatott.
Amikor másnap reggel felébredtem, eszembe jutott, hogy
Thoth még mindig nem közölte velem, hogy mi ottlétem
célja, abban azonban biztos voltam, hogy nem tarthat már
sokáig ez a laza időszak, és hamarosan kezdetét veszi a ke­
mény munka. És igazam is lett. Valószínűleg Thoth olvasott a
gondolataimban, mert fél órán belül megjelent előttem.
- Feladatod túlságosan bonyolult ahhoz, hogy egyszerre
elmondjak mindent. Bontsuk részeire! Leegyszerűsítve arról
van szó, hogy részt kell itt venned egy olyan szertartáson,
ami megváltoztatja majd a történelmet, de csak akkor lehet
bemutatni, ha bizonyos feltételek adottak lesznek.
Amint mondtam, azért küldtelek ide, hogy részt vegyél
egy Föld szertartáson, de még ezelőtt az elsődleges szertar­
tás előtt részt kell venned egy kisebb szertartáson is, amelyet
minden évben bemutatnak itt. A ceremónia a sziget szív-
csakrájával kapcsolatos. A szertartás helye egy mangófa alatt
található. Csak kérdezz meg valakit, meg fogod találni.
Ezután Thoth hirtelen eltűnt.
Beszédbe elegyedtem a hawaii emberekkel, de amint
megemlítettéin a mangófa alatti szívcsakra-szertartást,
rögtön faképnél hagytak. Kétségkívül egy olyan dologról
volt szó, amit idegenek előtt nem akartak felfedni.
Végül azonban találkoztam egy fiatal hawaii férfival, aki
pontosan tudta, miről beszélek. Azt mondta:
- Fia tényleg igaz, hogy neked részt kell venned ezen a
szertartáson, akkor indulj cl felfelé a folyó mentén!
17 ej.
Egy széles, sötétzöld folyó felé mutatott, ami látszólag a
sziget közepében eredt. Egy pillanatig habozott, majd így
Inlytatta:
- Ha netán odatalálsz, és a szertartás után visszaindulsz,
hátra ne nézz, mert ha mégis, életed veszélybe kerül.
Kértem, hogy mondja el, mit ért ez alatt, de csak meg-
vonta a vállát, és odébbállt.
- I Iogy találok oda a szívcsakra-szertartásra? - kiáltot-
t . 1 1 1 1 utána.
anélkül, hogy visszafordult volna azt felelte:
- Hát hogyan? Hallgass a szívedre!
Fzután eltűnt egy ócska élelmiszerüzletben. Közben azon
li niődtem, hogy miért kell az életnek állandóan ilyen rejté-
I) esnek lennie.
A folyó sűrű erdőn és luxus lakóövezeten vágott keresz-
Inl. Annyit tudtam, hogy feladatomat valahol a folyó men-
Icii tudom elvégezni majd, de mint általában, ezen felül
l.igalmam sem volt semmiről. Sebességbe tettein kicsi bérelt
'luyotámat, és elindultam a folyó mellett felfelé, és közben
fci'óbáltam a szívemre figyelni. Esztelen dolognak tűnt úgy
\«vetni, hogy az ember azt se tudja, mi az úticél. Ezen felül
iineg fáradt is voltam, és csak arra vágytam, hogy leállhassak
1 1 / úl mellett, és szundítsak egyet. Pont így is tettem. Félre­
álltain az út mellett, és behunytam a szemem. Ráhango­
lni llam szívem rezdüléseire, és vártam.
I larminc-negyven perccel később úgy döntöttem, tovább­
indulok. Ekkor azonban a fák közül előlépett két fiatal pár,
i 75
akik szertartásos öltözéket viseltek, és virágokat vittek. Egyi­
kük agyagedényt tartott a kezében. Beszálltak egy kocsiba,
és kisvártatva elhajtottak.
Ösztönösen kiugrottam a kocsiból, és elindultam azon az
ösvényen, amelyiken ők jöttek. Az ösvény mélyen beveze­
tett a fák közé, majd kiért a sötétzöld folyó szélére. Miköz­
ben az. ösvényen lépkedtem, más hawaii bennszülöttek is
elhaladtak mellettem. Egyikük sem nézett a szemembe,
senki sem köszönt nekem. Én csak törtettem előre.
További negyed mérföld megtétele után megtaláltam a
hatalmas mangófát. Félig a föld, félig a folyóvíz fölé hajolt,
tövében pedig adományok gyűltek a szertartásra.
Ott ült egy tizennyolc év körüli fiatal hawaii lány, és
csendben meditált. Először észre sem vettem, mert néhány
kisebb fa eltakarta. Amikor viszont megláttam, akkor biz­
tosan tudtam, hogy ő előbb észrevett engem, de lesütötte a
szemét, és úgy tett, mintha nem tudná, hogy ott vagyok.
Éreztem, hogy szent helyre érkeztem, ezért a fát és a hely­
színt nagy tisztelettel és alázattal illettem. Volt nálam egy
kicsi kristály, és az ösvény mentén gyűjtöttem néhány szál
vadvirágot, ahogy az a néhány pár is, akiket korábban láttam.
Letettem a virágokat és a kristályt a fa tövében, kicsit távo­
labb leültem, és próbáltam láthatatlanná válni. Meditálni
kezdtem, szívemre figyeltem. Az öröm gyönyörű érzése töl­
tött el, és egészen bizonyos voltam abban, hogy ez az a hely,
ahová Thoth küldeni akart.
Abban a pillanatban, amikor a bizonyosságot átéreztem,
Thoth megjelent bensőmben, és így szólt hozzám:
/ 76
- A kristály a te rezgésedet tartalmazza, és be kell dob­
nod a folyóba. Még mielőtt elnyeli a víz, fordulj meg és in­
dulj el, és ne fordulj vissza! Hagyd el a helyet, és térj vissza
az autódhoz!
Pontosan úgy tettem, ahogy mondta. Feldobtam a kris­
tályt a levegőbe ott, ahol a mangófa a folyó fölé nyúlt, és
még mielőtt beleesett volna av ízbe, megfordultam, és elin­
dultam visszafelé. Csak mentem, mentem, és nem néztem
hátra. Nem tudom, hogy a fiatal lány ott volt-e még, vagy
hogy történt-e bármi szokatlan. Egyszerűen csak engedelmes­
kedtem a parancsnak.
Egyre több hawaiival találkoztam, akik mind a mangófa
leié tartottak, de én lesütöttem a szemem, és tovább mentein
.iddig, amíg el nem értem a műutat, és úgy nem éreztem,
hogy kiléptem az encrgiamezőből. Elindultam az autóval
vissza az óceán felé.
Másnap reggel, amikor felébredtem, Thoth megjelent
•óllein, és valami új dologról kezdett beszélni. Azt mondta
nekem:
- Most pedig meg kell szerezned az engedélyt a fő szer­
iül las bemutatásához a sziget kahunájától.
Megmondta a nevét, és megmutatta nekem, hogy néz
11 Kgy idős nagymama volt, testesnek, erős akaratúnak tűnt
íibbol, amit Thoth elém vetített.
1 - És hogy találom meg?
- A megkeresése a folyamat része - válaszolta. - Ezt
•pvdül kell elvégezned, de megtalálod őt, amint megtalálod
ív I .1 kristályt.
1 77
 Abban a pillanatban bensőmben megláttam egy hatal­
mas kvarckristályt, ami körülbelül másfél méter nagyságú
volt, és majdnem egy méter széles. Ilyen hatalmas méretű
kristályt azelőtt legfeljebb fényképen láttam. Thoth megkér­
dezte, hogy látom-e a kristályt, amit meg akar mutatni. Azt
feleltem, igen. Azt mondta, nem árulhatja el, hogy hol van,
mert megtalálása szintén a számomra kijelölt spirituális folya­
mat része. Ezzel a mondattal hagyott magamra:
- Találd meg a kristályt, és megtalálod a kahunát.
- És még valami - folytatta. - A kristály a sziget szív-
csakrájának közelében található.
Ekkor eltűnt.
Körbeautóztam azt a területet, ahol előző nap jártam, és
kérdezgettem az embereket, hogy láttak-e egy ekkora kristályt
valamerre, de mindhiába. Két napi kutatás után úgy gondol­
tam, hogy csak belső képességeim segítségével találhatom
meg a kristályt, méghozzá azokkal a képességekkel, ame­
lyeket a Yucatánon sajátítottam el.
Másnap ismét elautóztam arra a helyre, ahol a sziget
szívcsakrája van, de az út nagyon hosszú volt, és sokfelé ága­
zott el. Ott akár egy örökkévalóságig keresgélhettem volna.
így hát úgy döntöttem, hogy a harmadik szememre bí­
zom a vezetést, ahogy a Yucatán félszigeten Kohunlich
templomának esetében is. A hatalmas kristály képére kon­
centráltam, és addig mentein egyenesen az úton, amíg úgy
nem éreztem, hogy le kell fordulnom. Ezt több mérföldön
keresztül csináltam, és mindig elkanyarodtam, ha úgy érez­
tem. Végül felértem egy hegygerincre, ahol nagy villák és
luxuslakások övezik az utat mindkét oldalon. Hirtelen, az
i 78
egyik kanyar után, megláttam, hogy egy hindu templom
leié közeledek. Autóm úgy határozott, hogy befordul a par­
kolójába, és leállítja saját motorját. Nem tudom másképpen
magyarázni, hogy hogyan kerültem oda, az autóm tette.
Kiszálltam, és odasétáltam egy hatalmas Ganésa szobor­
hoz, az indiai elefántistenhez. Majdnem öt méter magas
volt, és nagyon szépen megmunkáltnak tűnt. De nem a szo­
bor vonzott engem oda. Úgy éreztem, a kristály valahol a
közelben van.
Vasárnap volt, és a templomban folyt a szertartás.
f/\ parkoló tele volt autókkal. Úgy gondoltam, bemegyek
.1 lemplomba, hogy megnézzem, hová jutottam.
Az emberek középen voltak, és egy hindu éneket énekel­
lek. A füstölő illata rögtön eltöltötte testemet. A szertartás
j-íiiicrős volt nekem, mert korábban sok éjszakát töltöttem a
K.im Dass Hanuman Alapítványánál az új-mexikói Taosban.
A ilarshan alatt énekeltem és kántáltam. Behunytam a szé­
pnem, és bekapcsolódtam az énekbe, és kis időre meg is feled­
keztem igazi célomról.
Úgy tűnt, mintha csak néhány perc telt volna el, de
Ind.itom számára világos volt, hogy majdnem egy egész
ni.i lelt el. Majd újabb tíz perc teltei, és ekkorra az emberek
kugv része eltávozott. Az ősi indiai hangulatot árasztó
pinplom gyorsan visszatért rendes csendjéhez.
Miután mindenki elhagyta a templomot, most először
l'ill.mlhattam meg az oltárt. És ott volt. Az óriási kvarc-
kn.l.ily. Hihetetlen látvány volt, ott ült az oltár terének
Iflzcppontjában, rezgése betöltötte a templom minden
179
részletét. Nem is értem, hogy nem ereztem meg rögtön,
amikor beléptem.
A kristály felé indultam, hogy megnézzem, mit akarhat
mondani, de a pap, aki a szertartást vezette, hirtelen elém állt.
- Segíthetek? - kérdezte számon kérő hangon. Ránéz­
tem, és rögtön láttam, hogy semmi esélyem a kristályhoz
jutni. Ezt feleltem:
- Egy kahuna nagymamát keresek. A neve... - kimond­
tam a nevét. - Nem tudja véletlenül, merre találom?
Mosolyogva felelte:
- Nem kell nagyon keresgélnie. Csak forduljon meg.
Megfordultam. Közvetlenül a hátam mögött megláttam
pontosan azt a képet, amit Thoth két nappal korábban muta­
tott nekem. Mosolya és az eredendő melegség, ami belőle
áradt, eloszlatták minden félelmemet arra vonatkozólag, hogy
netán a terhére volnék.
- Nagymama, Téged kereslek. Tudunk beszélni?
- Mit szeretnél tőlem?
Megkönnyebbülten fellélegeztem, és elmondtam neki
mindent. Beszéltem neki Thothról, a szertartásról, amit a
szigeten kell bemutatni, és azt, hogy az ő engedélyére van
szükségem ahhoz, hogy véghezvigyem.
- Nagymama, megadod az engedélyt arra, hogy elvé­
gezzem ezt a szertartást?
Nagy szeretettel megfogta a kezem, és azt mondta:
- Drunvalo, az engedélyt megadom, de az nem elég egy
ilyen fontos dologhoz. A sziget szellemétől is engedélyt kell
kapnod.
Í 80
Elmondta nekem a sziget szellemének a nevét, és
hozzátette:
- Egyedül kell megtalálnod, és egyedül kell beszélned
•ele. A Lélek áldjon meg téged, és amit teszel!
Megölelt, hindu módra meghajolt előttem, és közben
c/.l mondta: -Namaste." Én is meghajoltam, és távoztam.
\z. autómban ülve egyrészt elégedettséget éreztem, hogy
sikerült végül megtalálnom, és megkaptam tőle az engedélyt
i s , másrészt elkeseredés is volt bennem, mert úgy éreztem,
nem sikerült közelebb kerülnöm a célhoz. Még mindig hátra
\<>ll egy engedély, amit meg kell szereznem.
Behunytam a szemem, és meditálni kezdtem, hogy így
kérjek segítséget. Thoth nyomban megjelent mosolyogva.
- Közelebb vagy, mint hinnéd, Drunvalo! Nem veszed
Is/re, hogy az élet már történik? Attól való félelmed, hogy
•buksz, vagy többet kell dolgoznod, csak az álmod része,
.iinely még mindig hisz a szétválasztottságban.
- jól van, jól van, jól van. Mi következik?
Thoth a maga megfontolt módján azt mondta:
- Indulj el a Hanaleibe vezető úton, és addig hajts a
v.iioson túl is, amíg az út véget nem ér! Parkolj le, és várj
l)l mutatásomra!
Miközben a part felé haladtam, kezdtem mindent újra
íilgondolni, ami az elmúlt néhány hónapban történt. Az idő
•Ugvon gyorsan telt, szinte elszabadult. Másrészről annyi
mindent sikerült elvégezni!
I'hoth nagyon fontos szerepet játszott munkámban. Az
iii'\alok voltak a legfőbb vezető fények bennem, és spiri-
lu.ilis döntéseim igaz forrásai, de egyértelműen kifejezésre
181
juttatták, hogy ezekben az időkben Thothra kell hallgatnom.
Akkor még nem tudtam, de nem sokkal később véget ért a
közös munkám Thothtal.
Hanalein mentem épp keresztül, ami a patkó alakú út
északi végénél található. Erre már nem nagyon volt forgalom.
Tulajdonképpen egy zsákfalu volt, és ismét rájöttem, meny­
nyire szeretek ott lenni. A környék elképesztően szép, az
életvitel nyitott és szabad, és az ott élő emberek maguk is
ezt a környezetet tükrözik. Szívem mindig egy kicsit köny-
nyebbcn dobog, ha ott vagyok.
Az autóút végére értem, és leálltam úgy, hogy az autóm
senkinek ne lehessen útjában. Fogalmam sem volt, meddig
tarthat ez az utazás. Behunytam a szemem, és vártain, hogy
Thoth megjelenjen.
Rá mindig lehetetett számítani. Mikor megjelent, így szólt:
- Drunvalo, íme az utasításaim: vedd le az összes ruhá­
dat, még a cipődet is, és a fehér kendőt, amit a csomagtar­
tóban találsz, kösd a derekad köré! Csak az orvosságos zacskó­
dat vidd magaddal!
Ezt az orvosságos zacskót sok éve hordtam magamnál.
Nagy erejű tárgyakat tartalmazott, amelyeket szertartásokko
használtam, kristályokat, köveket, energiával feltöltött kuko­
ricát, zsályát és cédrust a megtisztuláshoz, valamint borda
rabokat. Thoth így szólt:
- Amikor rálépsz a hegyre vezető ösvényre, azzal rae
kezded a szertartást. Ne aggódj a sziget szellemének engedé
lye miatt, mert ő is részese lesz a szertartásnak, és már me
adta nekünk az engedélyt. Emlékezz: lélegezz és marad
szívedben!
182
Keress egy vízesést, amely két egyforma részre ágazik
körülbelül a vízesés felénél! Amikor megtalálod ezt a helyet,
állj pontosan a vízesés elé, aztán fordulj el 180 fokot! Nézz
magad elé, és látni fogsz egy nagy sima követ. Itt fogsz ta­
lálkozni a sziget szellemével, és itt kell bemutatni a szertar­
tást is. Szeretünk téged, és előre is köszönjük mindazt, amit
a Föld bolygóért teszel.
Azzal Thoth eltávozott. Felnyitottam a csomagtartót,
amelyben találtam egy fehér kendőt. Az orvosságos zacskóm
a nyakamban lógott. Levetettem a ruháimat, a derekam köré
kötöttem a kendőt, és kezembe fogtam az orvosságos zacs­
kómat egy pillanatra. Behunytam a szemem, és megláttam
az angyalokat. Mosolyogtak.
- Szeretünk téged - mondták.
Átmentem az úton, és elindultam az ösvény felé, ahol
Thoth szerint a szertartás kezdetét veszi. Az ösvény elején
egy nagy figyelmeztető tábla volt. A tábla tetején egy halál­
lej volt azzal a szöveggel: „Tilos belépni erre a területre tér­
tiig érő gumicsizma nélkül, mert a vízben lévő baktériumok a
horre kerülve halált okozhatnak Tilos a vízhez érni."
Ott álltam tehát az út és a szertartás kezdetén majdnem
Icljcsen meztelen, cipő nélkül, ez a jelzés pedig azon nyom­
ban félelemmel akarta eltölteni testemet és elmémet. Thoth
meg sem várta, hogy behunyjam a szemem. Egyszerűen csak
megjelent előttem, és azt mondta:
- Drunvalo, ez egy próbatétel. Bíznod kell abban, aki
\ agy és az univerzumhoz fűződő kapcsolatodban, és a Terem-
lubcn is. Maradj a szíved középpontjában, és indulj el! Ne
apgódj, semmi bajod nem lesz.
183
 Vettem egy mély lélegzetet, majd úgy tettem, ahogy
mondta. Minden aggodalmam elszállt a testemből, és biztos
voltam benne, hogy teljes mértékben védve vagyok. A leg-1
kisebb félelem nélkül, izgatottan kezdtem meg ezt a szent
utazást a gvönyörű, göröngyös hegyek között.
Eleinte az út nagyon egyszerű volt, míg a tengerpart szint­
jén haladtam, az út közelében. De ahogy múlt az idő, fel­
jebb és feljebb értem, egyre távolodva a tengerszinttől. Egyre
mélyebben hatoltam be a hegvi dzsungelbe, ami olyan volt,
mintha több millió évvel ezclőttről maradt volna meg.
Akkor sem lepődtem volna meg, ha egy dinoszaurusz jönl
szembe. Mindenfelé víz volt. Víz folyt lefelé a sziklákon, höm­
pölygött az út mentén, kis patakok folydogáltak. Teljesen
átáztam. Még az őserdők fáiról is csöpögött a víz. Nagyjából
százméterenként elhaladtam egy-egy látványos vízesés mel­
lett. Elállt tőlük a lélegzetem, de arra vártam, amelyik ketté­
ágazik.
Egyszer csak megálltam az egyik ritka tisztáson, ahonnan
kilátás nyílt az óceánra. Teljesen elképedtem, amikor meg­
láttam, hogy milyen magasra felmásztam. Mintha egy kis
repülőből néztem volna kifelé. A víz messze, messze alat­
tam volt. A táj szépsége, az örök vízesések hangja, a minden­
fele repkedő ritka madarak, a hihetetlenül gazdag virágos
növényzet miatt úgy éreztem, mintha nem is a Földön
lennék. Ez csak egy olyan bolygón lehetséges, ahol az élei
épphogy csak kialakult, és még nem zavarta meg semmi.
Thoth valami mást is elmondott, amit még nem emlí­
tettem, valami olyat, amit talán el kell mondanom az olvasó­
nak. Kauai a Földnek az a földrajzi pontja, ahol a bolygó
i8#
emlékei az elmúlt 13.000 év során tárolva voltak. Igen, az
Akasha-krónikát részben tartalmazza a légkör és az emberi
test is, de a Föld emlékei nem véletlenül és szó szerint egy
olyan kristályba kerültek, amely annál a partnál rejtőzik,
amelynél én álltam. Nem tudom biztosan, hogy ez miért
van így, Thoth ezt nem mondta el nekem.
Összesen tizenhárom kristály van, de közülük csak az
egyik működött ténylegesen memóriabankként. A kristályok
a Mctatron-kocka mintája szerint lettek elrendezve: egy
a sziget közepén, hat körülötte a szigeten, és további hat,
melyek ezek körül, a part menti vízben helyezkednek el.
A távoli múltban ezt a rendszert más népek is alkalmaz­
lak. Annyit tudunk, hogy a lemúriaiak és az atlantisziak
ugyanezeket a kristályokat használták ezen a szigeten ugyan­
abból a célból. A kristályokon nem változtattak semmit. De
I hoth tudomása szerint ez a rendszer jóval régebbi, mint
h.innclyik említett kultúra. Hogy ki találta ki, azt meg
Tlioth sem tudja.
Az egyik, amelyik éppen alattam emelkedett ki a vízből,
U-J;\ csontváz kristály volt, amely kinézete alapján az űrből
kei ült ide. És ez így is van. Körülbelül hatvan centi hosszú
ivoll, harminc centi átmérőjű, és kétvégű, vagyis mindkét
vgc egy pontban végződött.
A csontváz kristályok igen ritkák, és aki még sosem látott
I I M I , annak nem könnyű leírni. Kvarckristályok, de egyál-
lil.m nem hasonlítanak a hagyományos kvarchoz. A csont-
miiv. kristályokban az a különleges, hogy kvarccsövek borítják
p leliiletüket. Mintha valaki véletlenszerű elrendezésben
•Jii.igasztott volna egy csomó félcenti átmérőjű csövet a
,85
felületére. Semmi hasonlóról nem tudok a Földön. Belse­
jükben és az őket körülvevő térben végtelen mennyiségű
adatot képesek tárolni.
Ebből a tulajdonságból kifolyólag lett kiválasztva ez a
kristály arra, hogy a bolygó, minden rajta élő élőlény és
rajta végbemenő esemény emlékeit tárolja. Más szóval ez
a Föld Akasha-krónikájának egy olyan változata, amely egyet­
len kiesi kristályba lett letöltve. Hogy ez miért fontos, az egy
másik történet, ráadásul amint mondtam, én magam sem
igen értem.
Sarkon fordultam, és továbbmentem az ösvényen a külön­
leges vízesést keresve. Öt perc elteltével egyszer csak meg­
láttam. Legalább tíz percig álltam az alapjánál. Elképesztő
volt. A víz vagy hatvan méter mélységbe zuhant alá, majd
megtört a hegyoldal egyik hatalmas méretű szikláján, ketté­
osztva a zubogó vizet. Tényleg rendkívüli módon látványos
volt. A sok mászás után megpihentem, mert tudtam, hogy
hamarosan munkához kell látnom.
Amikor elérkezettnek éreztem az időt, 180 fokkal elfor­
dultam, és lenéztem az óceánra. Ahogy Thoth mondta,
pontosan előttem megláttam a nagy sima kősziklát, amely
valamelyest kiemelkedett a hegyoldal felületéből. Fantasz­
tikus volt a rálátás a látóhatárig kinyúló sötétkék óceánra;
tökéletes helyet kínált szertartásokhoz. Egészen bizonyos
voltam abban, hogy ez a megfelelő helyszín.
Mivel nem tudtam, mire számítsak, úgy jártam el, aho­
gyan az új-mexikói Tios Pucbloban tanították. Kinyitottam
az orvosságos zacskómat, és elhelyeztem négy kristályt a négy
égtáj irányában, így létrehoztam egy hatvan centi átmérőjű
186
kört. Pontosan a közepében elhelyeztem az egyik különleges
kristályomat, amelynek Herkimer gyémánt a neve. Ez egy
kétvégű, kivételes tisztaságú kristály, amely az álom világát
pozitív irányban befolyásolja. Leginkább erre használják.
Mind a négy irányban elmondtam egy imát, hogy ezzel
megszenteljem a szertartást, és védelmet kérjek rá, nehogy
valami megzavarja. A hagyomány szerint kukoricát és dohányt
helyeztem minden irány kristályára. Imádkoztam a középső
kristálytól lefelé és fölfelé mutató irányokba is, akárcsak kö­
zépre is, tehát összesen hét irányba. A négy irányjelző kristály
által meghatározott körben elhelyeztem több kisméretű,
különböző fajta kristályt és követ aszerint, ahogy szükséges­
nek éreztem, és így egy kört hoztam létre. A kör belsejében
helyi kövekből kiraktam egy keresztet, amivel létrehoztam a
kapcsolatot a középső kristály és a kör széle között.
Amikor a szertartást megfelelően előkészítettem, bé­
li unytam a szemem, és mély meditációba kezdtem. Vártam
a sziget szellemével való találkozásra. Tudtam, hogy ennek
kell először megtörténnie, de hogy hogyan, elképzelni sem
tudtam. Nem volt mit tennem, úgy cselekedtem, ahogy
Thoth kérte, szívemben maradtam, és nyitottan vártam.
Huszonöt-harminc percen keresztül meditáltam, de
semmi nem történt. Némi aggodalom töltött el azt illetően,
hogy ilyen sokat kell várnom, de tudtam, hogy türelmesnek
kell lennem, és akkor is folytatnom kell, ha az egész nap
lainegy.
Ujabb tizenöt perc telt el, de még mindig semmi nem
történt bennem. Nem sokkal később azonban neszt hallot­
tam. Kinyitottam az egyik szemem, és megláttam a kősziklán
/ 87
egy kicsi fehér egeret föl-alá járkálni. A kukoricát szaglászta,
és mindent végigvizsgált. Annyira aranyos volt, hogy nem
láttam okát megzavarni. Úgyhogy hagytam, hadd csinálja,
amit akar.
Éppen csuktam volna bc a szemem újra, amikor a kicsi
egér a középső kristályhoz, a I Ierkimerhez szaladt. Apró mell­
ső lábát ráhelyezte a kristályra, megfordult és a nyitott sze­
membe nézett. Csak nézett. Másik szemem is felnyitottam.
Vagy egy percig nem mozdult. Csak néztük egymást. Az idő
megállt és elnyúlt. És akkor bekövetkezett.
Arra sem emlékszem, bog)' behunytam volna a szemem,
pedig biztos ígv tettem. Hirtelen a kicsi egér egy hatalmas,
több mint négy méter magas emberalakká nőtt. Polinéz kiné­
zete volt: sötétbarna bőre, fekete haja és barna szeme. Har­
cosnak tűnt, erős, izmos testalkata volt.
Tekintete belém hatolt, és mély hangján így szólt:
- Én vagyok a sziget szelleme, és ezennel meghívlak erre
a szertartásra.
Hátralépett, és ekkor a tér egy kilenc méter szélességű
nyílt körré bővült ki. A hatalmas szellem mellett a kör külső
karimáján ott állt Thoth, három másik ember, akiket nem
ismertem (bár belül felismertem, hogy az emelkedett mes­
terek közül valók, és mind polinéz kinézetűek voltak), és egy
nő, akit véleményem szerint Atlantisszal lehetett kapcsolat­
ba hozni.
A kör közepén állt egy ember, akinek a nevét nem mond­
hatom el, mert nincs rá engedélyem. Ot választotta ki a Föld
arra, hogy férfiként az elmúlt 13.000 év során védelmezze az
188
emberiséget. Amikor megláttam, már pontosan tudtam, mi
ennek a szertartásnak a célja.
Ez volt a negyedik dimenziós szertartás, amelyet 12.920
évente mutatnak be, és melynek során az erőt és a felelős­
séget áthelyezik az egyik energiáról a másikra, jelen esetben
.1 férfiról a nőire. A Földön minden legelőször a negyedik
dimenzióban történik meg, és csak ezután szűrődik át a
háromdimenziós világba, amit mindannyian ismerünk.
Számomra ez rögtön azt jelentette, hogy a szertartás
után egy nap lesz majd egy háromdimenziós szertartás is,
hogv ezek az energiák átitassák a mindennapok világát is.
Amikor ezt a második szertartást bemutatják, az emberiség
lény felé történő vezetését 12.920 évre átveszi a női energia.
Nagyon megilletődtem. Ekkor már értettem, mennyire
lontos ez a szertartás, és miért kért meg Thoth arra, hogy
mindent hátrahagyva elinduljak erre az utazásra.
A kör közepén levő ember térdepelt, hozzám képest jobb-
1.1 nézve. A kezében tartotta azt a csontváz kristályt, amely
11 Nagy Ciklus második felének emlékeit tartalmazza (vagyis
1 Föld idejének kezdetétől fogva mindent).
Beszélni kezdett. Beszélt a ciklus második felében átélt
«lnlényeiről, és elmondta, mennyire hálás azért, hogy mi,
emberek nagyobb gondok nélkül eljutottunk az idő, a tér
|(s a dimenzió ezen pontjáig. Úgy éreztem, érzelmei elhatal­
masodnak rajta, és alig tudja visszatartani könnyeit örömé­
ben amiatt, ami következni fog.
A következő pillanatban egy gyönyörű fiatal nő lépett be
1 körbe jobb felől, amerre a férfi nézett, és odament a kör
18g
közepére. Ott letérdelt a férfi előtt, és nagy tisztelettel meg­
hajolt előtte. Vagy harminc másodpercig úgy is maradt, majd
csukott szemmel felegyenesedett a férfi előtt.
Azután kinyitotta a szemét, a férfi szemébe nézett, de
nem szólt semmit. A férfi beszélni kezdett:
- A Nagy Ciklus második felében enyém volt a felelős­
ség, hogy az emberiséget vezessem és védelmezzem. Most
te lettél kiválasztva arra, hogy vezess és védelmezz bennün­
ket a következő időszakban. Ez a kristály szükséges ahhoz,
hogy a ciklus két időszakát összeköthesd, és feladatod elvé­
gezd. Amikor ezt a kristályt átadom neked, az én feladatom
véget ér és beteljesül, a te feladatod pedig megkezdődik.
Elfogadod ezt a szent felelősséget?
A nő levette szemét a férfiról, és könnyed, lágy hangján
beszélni kezdett:
- Köszönet mindenért, amit tettél. Nagy ember vagy.
Igen, életemmel elfogadom a felelősséget. Minden tőlem
telhetőt megteszek majd.
Egyszerű szavait csend követte.
A férfi várt néhány pillanatig, majd felemelte a nagy
kristályt, a nő elé helyezte a kőre, aztán visszatért a helyére,
így szólt:
- Mostantól minden hatalmad megvan arra, hogy a szíve­
det kövesd, és meghozd az emberiség történelmét megha­
tározó döntéseket.
Mi, akik jelen voltunk, szemtanúi lehettünk az elmúlt
évezredek legfontosabb őrségváltásának. Nem lehet mást
mondani, tökéletes volt.
tgo
A fiatal nő felállt, mindannyiunk előtt meghajolt, meg-
loidult, és elment. A kristály felemelkedett mögötte, és úgy
követte a levegőben lebegve, mint egy kiskutya. Mindketten
eltűntek a létezés egy másik birodalmában.
A távozása után történteket láthattam én magam is.
Líltam, ahogy a kristállyal együtt beszáll egy hajóba, és el-
iipül otthonába, Peruba. Pillanatok alatt elrepült egy olyan
helyre, amely a Nap Szigete és a Hold Szigete között talál­
ható a Titicaca-tónál, ahol pedig lerepült a tó fenekéig. Ott
melyen a Földben elásta a kristályt. Ezután visszarepült a tó
pilé a levegőbe, és várt.
Kisvártatva a tóból előtört egy felfelé ívelő ragyogó, lila
!./mű fénysugár, és az ősi emlékek összekapcsolódtak és egy-
lirinnódtak a jelennel. Az emberiség új fényének és testvé­
riségének új korszaka kezdődött meg ezzel.
Egy kis kiegészítés: azoknak, akik olvasták első két könyve­
lhet, és ismerik annak a nőnek a történetét, aki az egyipto­
mi szfinx alól kiemelte az ősi űrhajót, elmondom, hogy
ni'vanarról a nőről van szó. Akkor huszonhárom éves volt, és
l'ii uban élt, akárcsak most. Ma ő a világ legfontosabb szemé­
be. Nevét azonban nem adhatom meg, mert tevékenysé­
gének természeténél fogva titokban kell maradnia. Többet
m elmondok majd róla ebben a könyvben, amikor a perui
lila/asről lesz szó.
Amint a szertartás következtében az ősi emlékek kiárad-
I il a kollektív emberi tudattalanban, az emberiségben egy
ji| alom kelt életre. Egy olyan álom, amelyről a magasabb
VÍMI><-rí tudatosság úgy hiszi, hogy a jövőben el fogja vezetni
| Tőidet a béke, a szépség és a fejlődés időszakába.
191
 Egy-két magasan fejlett lelken kívül senki sem tudta, mi I I Z E N E G Y E D I K F E ) E Z F. I

történt ezen a szertartáson, mert az álom a sötétség mélyén

AZ ANASAZIK
rejlő magocska volt, amelyet szó szerint a földi tudatosság
ÉS AZ ÚJ ÁLOM GYÓGYÍTÓ KÖRE
egy magasabb dimenziójában ültettek el, és amely nem is
juthatott el ennek a világnak a fényességére egészen a
századforduló utánig. Nem volt mit tenni, várni kellett.

ígyója és az idő ciklusai

Ggy új álom megalkotása

Most, 12.920 év elteltével, amikor a napéjegyenlőség

picccssziója a Vízöntő csillagképéhez közeledik, a ciklus befe-
|r/.odik, és egy új irány veszi kezdetét. Tibet és India nagy
ni kiadással szolgálták céljukat, a világ megvilágosodását, a
Hny Kígyója pedig célba ért, és letelepedett új otthonában,
/ Andok magaslataiban (Chile északi részén, Peru, Bolívia,
Aii'cntína és a Csendes-óceán között). A Fénv Kígyójának
n |c minden egyes nappal növekszik a Föld középpontjavai
iln kapcsolatán keresztül, és a világ nagy meglepetésre szá­
nt hat. Folyamatban van egy új fényciklus felfedése a világ
ól I éppen most, amikor a sötétség elhatalmasodni látszik
• emberi lélek fölött. A „csodás kegyelem" sem megfelelő
I lli |C/.CS.

| Jelenleg, miközben a fejezetben leírt események bekö-

fckczi'íbcn vannak, 2003-mat írunk, és a sok könyvben leírt

'93
tg2
dátum, 2012. december 2 l-e rohamosan közeleg. Azok, akik
tudnak erről, teljes szívükkel próbálnak rájönni, vajon mi
fog történni. Mi módon változnak majd meg az emberek és
a Föld? Kihúzzuk egyáltalán addig az időpontig, mielőtt még
ebben a bolond világban a környezetünk vagy a politika vég­
zetessé válik számunkra? Tudatunkat kérdések kavalkádja
önti el, ami stresszessé teszi életünket.
Csak hogy tudjátok: a Fény Kígyóját a legmagasabb szin­
tű tudatosság helyezte el a Földön azért, hogy választ adhas­
son a túléléssel, a regenerációval és a felemelkedéssel kapcso­
latos kérdésekre. Minden rendben lesz. Sőt, annál is jobb lesz.
Ne aggodalmaskodjatok, bízzatok az. Életben, mert az. Élet
tökéletes. Létezik a kozmikus DNS, ami úgy alakítja a világ
történéseit, ahogy azt az Egy Tudatosság eredetileg megál­
modta. Ez a valóság akkor válik egyértelművé, amikor két
szemetek eggyé válik, amikor a dualitásból átléptek az egy­
ség tudatosságba, és beléptek a Fény Kígyójának szívébe.
ígyó/a új otthonába kígyózik,
és rni válaszolunk neki
Egy hétfői reggel volt 2003-ban. A felkelő nap fénye majd­
nem láthatatlanul bevilágított hálószobám ablakán, és lx
világította belső álomvilágom tájait. Időnként fizikai szeme
met is elérte, amit érzékeltem is, de annyira elmerültem a
meditációban, Hogy alig vettem észre, hogy hirtelen bevilr
gítja a szobát, mintha csak felkapcsolták volna a villanyt. A
angyalok akkor már vagy egy órája készítettek engem, és ni
194
el is felejtettem, hogy még a Földön vagyok, emberi testben.
Azt mondogatták, hogy szükség van rám a Földanya szolgá­
latában, és utazásra kell indulnom a világ körül, hogy minden­
felé szertartásokat mutassak be különféle bennszülött törzsek
körében, és ezekre a szertartásokra a közeljövőben érkező
energiák miatt van szükség. Azt mondták, hogy még többet
kell tenni azért, hogy elősegítsük az erőnek a férfiról a nőire
való átállását. Jól tudták, hogy nem tudom teljesen felfogni
mindazt, amiről beszélnek nekem, de azt is tudták, hogy meg­
bízom bennük. Mindig is bíztam bennük. A két angyal 1971
ota jelent meg számomra rendszeresen, és jól tudtam, hogy
megjelenésüknek mindig valami nyomós oka van. Általában
nagyon konkrét célból jelentek meg.
Ez az alkalom azonban különbözött a többitől. Úgy érez-
Icm, nagyon burkoltan fogalmaznak, bármiről beszéljenek
is. Beszéltek egy bizonyos indián törzsről, és arról is, milyen
lontosak ők az emberiség túlélése szempontjából. Ezek az
emberek olyan emlékekkel, tudással és bölcsességgel rendel­
keztek, amelyek nélkül a modem ember sosem tudna úrrá
lenni a rohamosan közeledő káoszon és átmeneten.
Kérdeztem, hogy melyik törzsekről beszélnek, mire azt
válaszolták, hogy a legfontosabbak az anasazik, a maják, az
inkák és a zuluk, de idővel más törzsek is fontossá válnak
majd, akárcsak a múltban.
- És hogyan kezdjem a szolgálatot? - kérdeztem.
Úgy néztek rám, mintha azt éreznék, a bolondját jára-
Inm velük, és egyszerűen így válaszoltak:
- Maradj a szívedben, Drunvalo, és akkor tudni fogod,
mi a teendő. Az előtted álló utazásokon a Földanya lesz
195
a vezetőd. Hallgass rá! Minden lépésedben melletted lesz
majd, és vezetni fog.
A felkelő nap elérte a szemem, és hirtelen magamhoz
térített a meditációból. Belülről úgy láttam, mintha lüktető
vörös és arany fényű robbanás történt volna. Mielőtt még
rájöttem volna, mi történik, visszatértem testembe. Reggel
volt. Ültem, és azon tűnődtem, vajon mit akartak mondani
nekem az angyalok, de aztán úgy gondoltam, inkább neki­
kezdek a napomnak. Gondoltam, idővel bizonyára minden
világossá válik majd.
Asszisztensem, Diane Cooper, aki évek óta segít bonyo­
lítani az életem üzleti oldalát, másnap felhívott telefonon.
Azt javasolta, hogy utazzunk az Egyesült Államok Négy Sarok­
nak hívott vidékére, Arizona, Utah, Colorado és Uj-Mexikó
találkozási pontjához, és vigyünk magunkkal egy csoportot,
amelyet a világ minden részéből gyűjtünk össze. Azt kérdez­
te, érdckcl-e a dolog.
Általában nem szoktam másokat világ körüli útra vinni,
mert időm zömét a meditáció és a magasabb tudatossági
szint tanításával és a róluk szóló könyvek írásával töltöm.
— Az régen az. anasazi indiánok területe volt, nem? -
kérdeztem.
- Drunvalo - válaszolt, - hisz jól tudod, hogy az volt,
már amikor még éltek.
Azt hiszem, csak azért kérdeztem ezt tőle, hogy halljam
a választ. Persze, hogy tudtam, hogy az anasazik ott éltek,
csak nagyon meglepett, hogy azután, hogy az angyalok kö­
zölték velem, először náluk kell a szertartást bemutatnom,
t96
ilyen hirtelen szóba kerül a nevük. Azt mondtam, át kell
gondolnom, de majd visszaszólok neki.
Sok-sok év telt már el akkor a yucatáni és a guatemalai,
;i mooreai és a kauai utam óta, és úgy gondoltam, már bevé­
geztem a feladatomat azokon a szinteken, amelyeken a férfi
es a női energiák eltolódásáról van szó. Most, hatvankét éves
fejjel, úgy gondoltam, minden ilyesmivel felhagyok. Nem
mintha fáradt lettem volna, hanem mert úgy éreztem, földi
eletem célját beteljesítettem. Belül elégedett voltam. De az
I'Jetnek más tervei voltak velem, és ki vagyok én ahhoz, hogy
az Élettel vitába merjek szállni?
Az. egységtudat háló 1989-1990 körül vált teljessé, és tény­
leg azt gondoltam, már semmi sem maradt hátra, csak meg
kell várni, hogy felgyorsuljon a bolygó felemelkedésének
lolyamata. De, amint arról angyalaimtól értesültem, várat-
l.uiul blokkok jelentek meg a hálóban, ami miatt az energia
Icrmészetes áradása lelassult benne, és ezeket a blokkokat el
kell távolítani vagy ki kell egyensúlyozni, hogy a nők hatéko­
nyan tudják kezelni azt az energiát, amit megkaptak. Ezeket
.1 blokkokat réges-régen élt emberi kultúrák döntései és csele­
kedetei hozták létre.
Végül Diane és én meghirdettünk egy utazást délnyugatra
„Utazás az ősi anasazikhoz" elnevezéssel, amire mindenkit
meghívtunk a világ minden pontjáról, akinek volt kedve részt
venni. Könyveimet szerte a világban lefordították, és legalább
száz országban ismerik őket, ezért biztos voltam benne, hogy
a csoport nagyon sokszínű lesz. A létszámot úgy határoztuk
meg, hogy a résztvevők elférjenek egyetlen buszon, és elég
I 197
legyen egy furgon, amely a csomagokat szállítja. Végül össze­
sen ötvenhatan gyűltünk össze (nem számítva segítőink öt
fős csoportját és jómagamat), összesen huszonkét országból.
Ez az utazás nagyban különbözött azoktól a bensőséges
szent utaktól, amelyeken korábban részt vettem magamban
vagy egy közeli baráttal. Itt hatvanegy ember volt jelen, akik
a földgolyó különböző kultúráiból jöttek. Egy részüket nem
ismertem, de természetesen most igyekeztem megismerni
őket. Volt közöttük olyan, aki nem tudott angolul, de ennek
így kellett lennie. Olyan szintű spirituális feladat volt ez, amit
sok lélek együttműködésével lehet elvégezni. Valóságosan
egyként kellett munkálkodnunk.
Ezen felül úgy érzem, réges-régen meghoztuk mindannyi­
an azt a döntést, hogy együtt fogjuk ezt a munkát elvégezni.
Azt gondoljuk, az idő lineáris, de igazából körkörös. A jövő
már megtörtént. Valószínűleg semennyi magyarázat nem volna
elég most ahhoz, hogy segítsek az olvasónak megérteni ezt.
Csak a közvetlen tapasztalat számít igazából, viszont ha
valaki közvetlenül megtapasztalja az idő valóságát, akkor
örökre megváltozik.
Mindenki az arizonai Sedonába érkezett, a világ egyik
leggyönyörűbb vöröskő-hegységgel díszített helyére, amely
igen magas spirituális energiával rendelkezik. Sedona egy
kicsi város (csak körülbelül 10.000 állandó lakosa van), de ál­
talában 20.000 fő a lélekszáma, mert évente 5 millió turista
érkezik ide, hogy érezze azt az erőteljes energiát, ami itt ki­
árad a Földből, és közvetlen kapcsolatba kerül az ember lel­
kével. Még az a hitetlen materialista is érezheti itt az ener­
giát, aki azt gondolja, hogy az élet titkos kulcsa a politika és
Í g8
,I részvénypiac. Parkolj csak le fényes fekete Mercedcseddel
az út mellett, és lépj ki belőle a végtelen múlt örvényei fölött!
Érteni fogod.
Az út létrejöttének okai sokrétűek és összetettek voltak.
Elsődleges oka az volt, hogy segítsünk az anasaziknak, akik­
ről az angyalok beszéltek nekem. Vissza kellett hozni az ana-
sazi indiánokat ebbe a világba, hogy beteljesülhessen a má­
sodik cél, vagyis a háló blokkjának kijavítása, mely blokk az
ősi anasazi kultúrával függött össze.
Volt még egy másik ok is, ami pedig az időjárással kapcso-
I itos. Talán úgy tűnhet, ez egyáltalán nem fontos, de az idő­
járás is kapcsolatba hozható azzal, amiért az anasaziknak el
kellett hagyniuk ezt a világot. Másrészt az időjárás a kulcs
annak az energiamezőnek a felnyitásához, amely az anasazi-
kat a Föld belső világainak rejtekében tartotta. Elmagyarázom.
Az amerikai indiánok úgy hiszik, hogy mi jelenleg a ne­
gyedik világban élünk, de hamarosan továbbindulunk innen,
cs belépünk az ötödik világba. Úgy tartják, hogy ők éltek az
előző három világban is, mielőtt megérkeztek ebbe a világba,
.nnclyben most mindannyian együtt élünk. Hitük szerint a
másik három világ szó szerint a Föld belsejében található, és
amikor átjöttek ide a harmadik világból, tulajdonképpen fel­
jut tek a felszínre a Föld belsejéből. Ezt nevezik a negyedik
világnak.
Az Egyesült Államok Négy Sarok vidékén élők ősei egy
olyan embercsoport tagjai voltak, akik réges-régen eltűntek,
tat a népet ma úgy nevezzük: anasazi. Az anasazi szó annyit
lesz: „az ősiek", de egyesek számára azt jelenti: az ősi ellen­
ség. Tudomásunk szerint az anasazik egyetlen nap leforgása
ígg
alatt tűntek el. Az. étel és az agyagedények ottmaradtak az
asztalaikon. Minden arra vallott, hogy egyszerűen csak úgy
döntöttek, elmennek sétálni, aztán hazamennek. Mintha
csak egyszerre felálltak volna, és mindannyian kámforrá
váltak volna.
De miért tettek így? És hová mentek?
Az utóbbi években megtudtuk, hogy az anasazi kultúra
utolsó időszakában az Atlanti-óceán tengeráramlata igen­
csak lelassult, akárcsak most, a mi időnkben. Emiatt a Négy
Sarok vidékén beköszöntött a szélsőséges szárazság, akár­
csak ma. Az anasaziknál az eső teljes negyvenhat évre elállt.
Emiatt kiszáradt az összes tó, folyó, és odalett az összes talaj­
víz tartalék is. Az anasaziknak nem volt választásuk: elmen­
nek vagy meghalnak.
Ráadásul az anasazikat a spanyol konkvisztádorok is
fenyegették: ki akarták őket irtani. Ez túl sok volt az ana­
saziknak: elkeseredett döntést hoztak.
Sokan úgy döntöttek, hogy visszatérnek a harmadik világ­
ba a föld alá, mert azt remélték, így megmenekülhetnek, dc
azt nem tudták, ez hogyan befolyásolja majd saját fejlő­
désüket, és a világ fejlődését.
így hát az ősi nép lement a földalatti imahelyiségekbe, a
lávákba, ahol mindig volt egy szimbolikus sipapu. A sipapu
a felszínre vezető nyílás volt, amelyet akkor hagytak az őseik,
amikor feljöttek a Föld felszínére a harmadik világból. Az ana
sazik (igaz, nem mindegyikük) különleges tudásukat felhasz­
nálva visszatértek a Föld belsejébe, a harmadik világba, ahol
úgy gondolták, biztonságban lehetnek.
•200
De ahogy utunk során megtudtuk, nem ilyen egyszerűen
történtek a dolgok. Most, hogy szellemeik már a negyedik
világ külső felszínéhez kapcsolódtak, életük a harmadik világ­
ban hamarosan pokollá vált. Csak nagyon lassacskán jöttek
rá, hogy hibáztak, amikor úgy döntöttek, visszalépnek a
Icjléídési úton. Ugyanakkor felismerték, hogy ez ellen már
nincs mit tenni. Legalábbis nem tehetnek semmit addig,
amíg próféciájuk (kollektív álmuk) be nem teljesül. A prófé­
cia, amire évszázadok óta vártak, pedig a mi csoportunk volt.
Az anasazik több mint hétszáz évvel ezelőtti döntését ki
kellett javítani, még mielőtt megtörténik az erőeltolódás a
női nem felé. És ahogyan az angyalok elmondták, nem csak
az anasazik hoztak létre blokkokat az egységtudat hálóban.
Több ilyen ősi indián kultúra is volt.
Csoportunk tehát egyidejűleg három feladatot is kapott:
megtalálni annak a módját, hogy az anasazik visszatérhesse­
l e k a mi világunkba, a negyedik világba, megváltoztatni a
Ncgy Sarok vidékének időjárási viszonyait, és az első két fela­
dat mellett olyan szertartásokat végezni, amelyekkel fel lehet
oldani az egységtudat háló egyes blokkjait, hogy a női nem
dl készülhessen az erő befogadására. És mindezt szertartá­
sos „varázslattal", vagy nevezhetjük ezt tudománynak is, ha
valaki azt jobban érti, vagy jobban szereti.
Az. én otthonom, Arizona, 2002-ben olyan szárazságot
prenvedett el, amilyen több mint száz év óta először fordult
ílii ()ka a globális felmelegedés és az Atlanti-óceán tenger-
Mi.nnlatának lelassulása volt. Mindenfelé erdőtüzek pusztí­
tottak. A Time magazin azt állította, hogy a tudomására
|iilol I bizonyított tények értelmében ez a szárazság legalább
201
150 évig nem is ér véget. A mi csoportunk egyik célja az volt,
hogy megváltoztassa ezt az előrejelzést, és a szárazság azon­
nal véget érjen, de legalábbis enyhüljön. Meggyőződésünk
szerint ez az időjárási minta összefügg az emberi tudatos­
sággal és az anasazi nevezetű ősi néppel.
Sokrétű multikulturális csoportunk vezetésének tekin­
tetében úgy tettem, ahogy az angyalok kérték. Minden nap
meditáltam a Földanyával, és végig arra kértem, hogy vezes­
sen bennünket. Nagyon szeretem őt, és érzem az ő felém
áradó szeretetét is. Lassanként tanácsokat kezdett adni arról,
hogyan kezeljem az adott feladatokat.
A felemelkedett mesterek Thothon keresztül átsegítettek
az emlékezés első szintjén, de ez a jelenlegi utazás azt köve­
telte meg, hogy a vezetés a kozmikus szintckról érkezzen,
a Nagy Fehér Testvériségen túlról. A Föld élő lelkének, a
Földanyának, és persze kedves angyalaimnak a vezetésére
bíztam magam.
Thoth volt az egyik legfcíbb vezetőm vagy tíz éven át, de
a kilencvenes évek közepén ő és majdnem az összes emel­
kedett mester is elhagyták a Földet, hogy előremenjenek
a jövőbe, ahová egyszer mindannyian eljutunk.
Amikor az ezredforduló után visszatért, megjelent ne­
kem, hogy tudassa velem, visszajött, de egyben azt is, hogy
kettőnk kapcsolata már beteljesült. Eljött egy új vezetési
forma ideje, egy olyané, amely mindannyiunkban jelen van:
Istenanyánk vezetése.
202
<Jíz első gyógyító köh
Az arizonai Paysonban éltem akkoriban, és városomat
lomboló erdőtüzek vették körül. Arizona történetének leg­
nagyobb tüze pusztított féktelenül, a házamtól mindössze
I i/cnöt mérföldre. A Földanya azt mondta nekem és csalá­
domnak, hogy készítsünk egy gyógyító kört a földünkön, és
imádkozzunk az esőért.
így is tettünk. Beszéltünk a kövekhez, úgy tekintettünk
iájuk, mintha élőlények lennének, a végén pedig a Földanya
szólalt meg rajtam keresztül egész családom előtt, és azt
ígérte, két napon keresztül esni fog az eső.
Másnap az ég megtelt esőfelhőkkel. A helyi lapok fő­
címei a „csoda napjaként" emlegették ezt, mert a csapadék
egyenesen a tűzre esett. Az eső feketéről fehérre változtatta
a liist színét, és segített a tűzoltóknak, hogy legalább öt szá­
zalékban visszaszorítsák a tomboló óriástüzet. Ekkor kezdett
lassan alábbhagyni a tűz.
Másnap gyengén esett az eső, de csak a Paysont körül­
vevő térségben. Szép lassan, napról napra egyre többet esett
a/, eső, és egész addig esett, amíg Payson környéke teljesen
.il nem nedvesedett, és a tűz. teljesen ki nem aludt. A tűz a
Negy Sarok vidékén tovább tombolt, tehát a problémát még
• 11-111 sikerült végleg megoldani. De ez a gyógyító kör hihe-
Iel lenül fontos volt, mert ez kezdte meg azt a gyógyítást,
amelyet a mi nemzetközi csoportunknak és a világ minden
Iájáról idehozott különleges tehetségeknek kellett befejeznie.
A Földanya azt akarta, hogy menjek el a Négy Sarok
M I I E K É N E K mind a négy államába: Arizonába, Új-Mexikóba,
(loloradóba és Utahba, és hajtsak végre ott egy szertartást,
203
amely meggyógyítja az ősiek és a modemek, tehát minden
ma élő ember kapcsolatát. Ezáltal a külső és belső világok
egyensúlyba kerülhettek, és mindeközben az egységtudat háló
egyik részén keletkezett blokk feloldódhatott.
J l z anasaziK
Az anasazik Krisztus korától körülbelül Kr.u. HOO-ig éltek,
ekkor kezdett ugyanis az Atlanti-áramlat lassulni (történel­
mileg ekkor egy kisebb jégkorszak vette kezdetét, ami egészen
1850-ig tartott), és hatásuk a Négy Sarok vidékén érvénye­
sült leginkább. Sok épületet hoztak lére, szent területeik
elhelyezése és megalkotása pedig hihetetlen tudományuk­
ról ad számot, többek között a szakrális geometria mintái­
nak használatáról. Nemrégiben felfedezett történetüket
A Chaco Kanyon rejtélye című dokumentumfilm mutatja
be, melynek narrátora Róbert Redford. A film is alátámaszt­
ja, hogy az anasazik tudományos élete az ősi egyiptomiaké­
hoz közelített.
Az anasazi nép nem barbár emberszabásúakbéil állt, civi­
lizáltak voltak, és olyan valóságban éltek, amely számunkra
tudományos-fantasztikus kitalációnak tűnne. Számukra a
többi világ és a többi dimenzió valóságos volt, és azt is tud­
ták, hogyan mozogjanak bennük (legalábbis egy bizonyos
fokig).
Hogy tisztázzuk, a harmadik világ a háromdimenziós földi
világnak egyfajta árnyalata. Az anasazik ennek a csapdájába
estek bele. Próbáltak belépni a negyedik dimenzióba, de még
nem voltak rá felkészülve, és nem sikerült nekik. Találtak
204
egy árnyvilágot, ami nem az evilág része, ahol biztonságban
erezték magukat.
Valószínűleg eljött az idő, hogy legalább leegyszerűsítve
elmagyarázzam, hogy a különböző dimenziókés árnyvilágok
hogyan viszonyulnak egymáshoz. (Első két könyvemben, Az
Klet Virágának ősi titka 1. és II. kötetében részletesebb leírást
.idok erről az érdeklődők számára.) A dimenziók itt közölt
leírása megegyezik az ősi világnézettel, de nem egyezik meg
.1 modern szemlélettel, ami az első három dimenziót a tér x,
\ és z tengelyében látja, és negyedik dimenzióként tartja szá­
mon az időt. A modem szemlélet matematikailag közelíti
meg a dimenziókat, ahogy a modem tudomány leírja azokat.
Nem azt mondom, hogy a tudományos megközelítés hely­
iden, csak más alapfogalmakból indul ki.
Az én magyarázatom teljesen más. Ebben a magyarázat­
hall az univerzumot hangok vagy inkább rezgések egyvele­
gének tekintjük. A dimenziók között fennálló kapcsolat is
ic/gésekcn alapul, és pontosan a zene és a harmóniák törvé-
n\ ei szerint működik. A dimenziók ugyanazok szerint az ará-
u\ok szerint válnak el egymástól, mint a kromatikus skála
hangjai. Míg a zenében a különbséget a másodpercenként
megvalósuló ciklusok száma jelenti, addig a dimenziók ese-
lehcn a hullámhossz, de az arányok ugyanazok.
Tizenkét fó' és tizenkét mellékdimenzió létezik, tehát
összesen 144 dimenzió a dimenziók minden oktávjában.
l ivakorlatilag végtelen számú dimenzióoktáv létezik, ame-
hek újra és újra ismétlődnek, csak a tapasztalásuk lesz más,
ahogy az ember feljebb és feljebb lép a dimenziókban.
205
A dimenziók áthatják egymást, tehát bárhol is vagy jelenleg,
az összes létező dimenzió jelen van a testedben.
Az általunk látott univerzumot a bolygókkal és a csilla­
gokkal együtt a harmadik (fő) dimenzióként határozzunk
meg a tizenkét fő dimenzió között. A Föld tehát a harmadik
dimenzióban van, de a Föld belsejében és a Föld körül, ahogy
az egész univerzumban is, a harmadik dimenziónak tizenkét
árnyalata létezik. Bár ezeket a harmadik dimenziós árnyala­
tokat mi nem láthatjuk, egy olyan világ részei, amelyet I
sámánok, a gyógyítók és az emelkedett mesterek évezredek
óta ismernek.
Ha valaki belép a Föld harmadik dimenziójának egyik
árnyalatába vagy bármilyen más dimenzióba, akkor a Föl­
dön eltűnik a szem elől, és megjelenik egy másik világban.
Ezt viszont nem lehet végrehajtani nagy tudás nélkül.
Az ősi anasazik elkeseredésükben a Föld harmadik di­
menziójából a Föld egyik árnyalatába mentek át. A problé­
ma az volt. hogy ezáltal a tudatosságban visszafelé mozdul­
tak el, ez pedig egyenlő volt az öngyilkossággal, mert csap­
dába estek, és azóta sem tudták elhagyni ezt az alacsonyabb
árnyvilágot.
Hadd mondjak el valamit a tennészetükről, mert akkoi
talán átérzi az olvasó azt az együttérzést, amit én is érzek
irántuk. Általában köreikben az élet születése és a halál kö­
zött nagyjából tizennyolc-tizenkilenc év telt el. I la egy ana-
sazi megérte a huszonöt évet, akkor már nagyon öregnek
számított. A nők első gyermeküket tizenkét-tizenhárom
évesen szülték, majd öt-hat év múlva meghaltak. Emiatt
206
.1 gyermekek nagyon korán magukra maradtak, hogy egye­
dül küzdjenek tovább a túlélésért.
így bár lenyűgöző ismeretekkel és megértéssel rendel­
keztek a Valóságról, nem volt még birtokukban a kor bölcses­
sége. Ezt érzem annak alapján, amit az anasazikból tapasz­
taltam évekkel korábban meditációm más szintjein.
szaklális át megkezdődik
A 2006-os esztendő vége felé írom ezeket a sorokat. Ha
visszagondolok erre az utazásra 2003-ban, szívem megtelik
energiával. Ami ezen az utazáson történt, az megváltoztat­
ta az életem.
Annak a napnak a reggelén, melynek során elindultam
Sedonába, hogy ott találkozzam a csoporttal, leültem a „csa­
ladunk" gyógyító köre elé, és imádkoztam a Földanyához,
hogy vezessen és védelmezzen bennünket az anasazik vilá­
gában. Az angyalok mondták, hogy az én utam ez az imád­
ság mindaddig, amíg más utat ki nem jelölnek számomra.
Thoth remek tanácsadóm és testvéri kísérőm volt korábban,
de most csoportunk előtt egy másféle kihívás állt. Szívem­
ben azt mondtam a Földanyának:
- Föld drága Lelke, figyelni fogok rád, és mindent
megteszek, hogy kövessem tanácsodat.
Ezután elhagytam a kört, és elindultam északnak Se-
Hona felé, hogy ott találkozzak a nemzetközi csoporttal.
A megismerkedés után elindultunk azon a bennszülött
•dián úton, amelyet egész utazásunk során követnünk kel­
lett. Az út kezdetén, a szakrális szertartások előtt a csoportnak
207
a hagyomány szerint meg kell tisztulnia a tradicionális iz­
zasztó kunyhóban.
Az izzasztó kunyhó egy kicsiny építmény, amely tíz-har­
minc ember befogadására képes. Általában vörös fűzfa ágai­
ból készül, amelyeket egy speciális technika alkalmazásával
úgy erősítenek egymáshoz, hogy egy szerkezetet alkossanak.
Ezután különféle anyagokat, régen állatbőrt, manapság taka­
rókat pakolnak egymásra egészen addig, amíg belül teljesen
sötét nem lesz. Az apró kihajtható ajtót legtöbbször a kuny­
hó kelet felé néző oldalán helyezik el.
A bejárat előtt hatalmas tüzet raknak, amelybe különle­
ges vulkanikus köveket helyeznek, és addig izzítják őket, míg
teljesen narancsvörös színűek nem lesznek. A köveket ez­
után egyenként behordják a kunyhóba lapáttal vagy vasvil­
lával, és elhelyezik őket az izzasztókunyhó közepén. Amikor
a kövek kihűlnek, újabb köveket hoznak be, és kezdetét vesziJ
egy újabb imakör. Időnként az izzadás az emberi tűrőképes­
ség határait súrolja, de megvan ennek a maga célja: lehetővé
teszi, hogy tisztátalan részünktől megszabaduljunk. Ez a ritu­
álé olyan tisztességet ad az embernek, amely minden idők­
ben szükséges ahhoz, hogy a prófécia beteljesülhessen.
Csoportunk azzal a tudattal lépett az izzasztókunyhóba,
hogy ezáltal a Földanya méhébe jut be, ahol neki, a Föld­
anyának, az Égatyának és a Nagy Léleknek énekelnek és imád­
koznak majd kérve a megtisztítást, hogy az előttünk állo
szent útra felkészülhessünk.
Izzadás után elmentünk egy barátunkhoz, ahol egysze­
rűen bemutatkoztunk egymásnak, és ettünk egy jót. 1 lelj i
zenészek szívükből jövő, vibráló zenét játszottak didgeridoo-n.
208
Hamar elkezdtük egyesíteni energiáinkat. Másnap reggel
beszálltunk ultramodern szárazföldi hajónkba, amelyet turista­
busznak is neveznek, és elindultunk az ősi földre a láthatat­
lan nép felkutatására.
navajók
A navajó nevet a fehér emberek adták nekik. Maguk közt
dinének hívják törzsüket. Nyelvükben ez a szó annyit tesz:
„Isten gyermekei". A navajó szó spanyol eredetű, és tolvajt
jelent. Világos, hogy nem szeretik a navajó nevet. Először
okét látogattuk meg, hogy engedélyt kérjünk arra, hogy az
ő földjükön szertartást végezhessünk. A hopikkal egyetem­
ben ők az anasazik világa felé nyíló kapuk őrei. Minden itt
kezdődött.
Hopi mentorom, Dávid nagyapám egyszer felgyújtotta
I a szívemet látnoki képességével. Dávid nagyapám volt az a
vén, aki a hopi próféciákat őrizte, mielőtt elhagyta ezt a vilá­
got. Megvolt az ő engedélye, de szükség volt arra is, hogy a
navajók megnyissák előttünk a szívüket, és ők is megadják
nekünk az engedélyt arra, hogy Arizonába, Utah-ba, Colo-
ladóba és Uj-Mexikóba is átnyúló földjükön szertartást
mutassunk be, vagyis mindenütt, amerre dolgunk lesz.
A navajókat sosem láttam még megnyílni a fehér em­
berek előtt, mert ők mindezidáig csak hazugságot és romlást
hoztak nekik. A navajók a fehér embert villás nyelvűnek tar­
lói ták, mint a kígyót, aki mindig mond valamit, de aztán
mást cselekszik, és kiábrándultságukat továbbadták generá­
cióról generációra. Az én életem során sosem találkoztam
2og
olyan navajóval, aki megbízott volna, de akár csak barátsá­
gosan viselkedett volna egy fehér emberrel. Am ha az ember
tisztában van azzal, hogy az élet csak egy álom, akkor a lehe­
tetlen valósággá válhat. Sokszor láttam az utálatot a navajók
szemében, de amikor a Canyon de Chellyhez értünk, ennek
épp az ellenkezőjét tapasztaltuk. Az ottani navajó indiánok
közel engedtek minket a szívükhöz, és szent földjüknek olyan
részeibe vezettek el, amelyeket általában nem fednek fel a
külvilág előtt.
Navajó vezetőink elvezettek bennünket szülőföldjük
kanyonjaiba, és megmutatták azokat a sziklarajzokat is,
amelyeket még az anasazik, az ősiek készítettek, akik még I
navajók előtt éltek arrafelé. A mi esetünkben nagy körültekin­
tés mellett olyan szent helyeket is megmutattak, és elmond­
tak olyan történeteket is szent földjükről, amelyeket más
fehér látogatók sosem hallottak.
Csoportunk tagjainak többsége nem ismerte a történel­
müket. Azt gondolták, teljesen normális, hogy a navajók
ennyire barátságosak velünk, de néhányan azért átlátták,
hogy nem ez a helyzet. Vezetőnk elmondta, hogy már sok
csoportot vezetett végig a kanyonon, de a miénk más volt.
Érdekes információkat fedett fel előttünk törzsével és az
anasazikkal kapcsolatban, amelyeket leginkább családon
belül szájhagyomány útján adtak tovább egymásnak.
A Canyon de Chellyben töltött második nap során nava­
jó vezetőink csatlakoztak hozzánk a szertartásra, amelyei
egy olyan sziklán végeztünk, amelyről be lehet látni a kanyon
titkos szívét. Együtt léptünk be a „szív terébe", ahol a vidé
210
gyógyulásáért imádkoztunk. Igazán megható és rendkívüli
élmény volt.
De a csoport több tagja már korábban, a Canyon de
Chellyben töltött első napunk éjszakáján megtapasztalta a
diné szív megnyílását. Én ennek a folyamatnak a közepénél
távoztam, mert meditálnom kellett, hogy felkészülhessek
.ura, ami előttünk állt. Ezért valaki más elmondása alapján
.idom közre a történetet alább.
A csoport egyik tagja, John Dumas, úgy dön­
tött, társul egy navajó furulyáshoz, aki két dobos
kísérőjével abban a navajó étteremben szórakoz­
tatta a vendégeket, amelyikben a mi csoportunk
vacsorázott. John furulyán és didgeridoo-n játszik,
és a zenéje révén, amelyet oly ügyesen és érzelme­
sen játszott, csoportunk valóságosan egybeolvadt
a navajókkal. Élvezetes örömzene volt ez, amely
késő éjjelig tartott.
Bár a legtöbbünk már nagyon kifáradt a napi
kirándulásoktól, nem tudtuk rávenni magunkat,
hogy elinduljunk. Nagyon szép élmény volt. Maga
a zene rendkívüli volt. A szívek közötti kommuni­
káció, amely nem csak a zenészek, hanem a nava­
jók és a mi csoportunk tagjai között is létrejött,
mindannyiunk számára az egyik legcsodálatosabb
megtapasztalását jelentette annak, hogy mi a ba­
rátság és a gondoskodó szeretet. Most először,
legalábbis ott abban a kicsi szobában, a navajók
és a fehér emberek eggyé váltak. John ragyogó
21i
 szemmel játszott, és a belőle sugárzó öröm
észrevehetően tükröződött navajó barátaink
arcán is.
A végén, amikor már menni készültünk, egy
nagyon-nagyon öreg ember odasétált a mikrofon­
hoz. Azt mondta, a második világháborúban na­
vajó kódbeszélő volt, és tagja volt annak a csoport­
nak, amelyik kitűzte a zászlót Iwo Jimára. Három
másik navajó is volt vele Iwóban. Már mindany-
nyian meghaltak azóta, őt kivéve. Lassan, ténysze­
rűen közölte a nevüket, és elmondta egyenként
mindegyikükről, hogyan haltak meg.
Azt mondta, írt egy szakrális dalt arra az iwo
jimai napra, és a csatára, amit ott vívtak. Aztán
ott, a zsúfolt teremben kíséret nélkül megtisztelt
minket azzal, hogy ősi szokás szerint elénekelte
nekünk a dalát.
Mielőtt elhagyta a tennet, mindannyiunk előtt
megállt, hogy megöleljen bennünket.
Ez a történet csak akkor nyer belső értelmet, ha felis
merjük, milyen szokatlan dolog az a navajók körében, hogy
az általuk fehér embernek nevezett személyekkel barátkoz­
nak. Tudták azonban, hogy az ő céljuk a mi célunk, vagyis I
Föld belső világának és az anasaziknak a meggyógyítása.
212
<JL második gyógyító kbl
A Canyon de Chellyből átutaztunk az új-mexikói Chaco
Canyonba, az anasazik legfőbb központjába. Azt gondoltuk,
Chacoban készítünk majd egy gyógyító kört, de amikor oda­
értünk, kiderült, hogy a kormány rendeletben megakadályoz-
la mindenféle hasonló szertartás lehetőségét a környéken,
beszéltünk helyi tisztviselőkkel, de egyértelműen megtiltot­
ták, hogy akár egy dobot is bevigyünk a területre.
így hát ehelyett elmentünk mindannyian a legfőbb ősi
romhoz, ahol magához vonzott bennünket az egyik elhagya­
tott kiva. Az energia itt nagyon erősnek érződött. Nyitott
lerű volt, mert az elköltöző chacoiak a maguk mögött ha­
gyott civilizáció legnagyobb részét elpusztították. A kiva tető­
szerkezete már nem volt meg. Semmiféle módon nem lehetett
bejutni, így inkább körülvettük a kivát, és megkezdtük a szer­
tartást kizárólag testünk és lelkünk segítségével.
Engedélyt kértünk a kapcsolat létrehozására, de csak
csend volt a válasz.
Ezután járkálni kezdtünk a hely környékén, és próbál­
tunk egyénileg kapcsolatba lépni a vidékkel és az Ősiekkel.
Csak ez az út maradt számunkra.
Először a csoport néhány tagjával egyetemben felmász-
l.nn egy szikla oldalán egy olyan pontig, ahonnan be le­
hetett látni az egész kanyont. Egy kicsit furulyáztam, hogy
i.ihangoljam a szívemet a tájra, majd egy belső hang azt
mondta, folytassam egyedül felfelé egészen egy olyan szikla­
i é i incig, amely a csoport előtt (és a kormány tisztviselői
elolt is) rejtve van.
2
' 3
 A Chaco Canyonban szárazság tombolt. Nemhogy eső,
de még csak egy pici nedvesség sem fordult elő. Az élet itt
az ujja hegyével kapaszkodott meg. A Földanya arra kért,
hogy ezen a rejtett helyen építsek egy gyógyító kört, majd
kapcsoljam össze energetikailag az én arizonai vidékemmel,
amely több száz mérföldre volt onnan.
Találtam néhány kisebb vasérc darabot, amelyekből egy
nagy lapos kövön kiraktam a kört. A Földanyához imádkoz­
tam ugyanúgy, mintha ez egy hagyományos méretű gyógyí­
tó kör lenne, és arra kértem, kapcsolja össze ezt a kicsit azzal,
amelyik az otthonom mellett található, ahogy az utasítást
kaptam.
Körülbelül másfél órával később úgy éreztem, kész va­
gyok. Visszatértem a csoporthoz, és újfent turistává váltam.
Tudni kell mindehhez, hogy otthon Arizonában már vagy
két hete zuhogott az eső, és minden gyönyörűen kizöldellt.
A tűz már történelem volt. De amikor a chacoi gyógyító kör
összekapcsolódott az arizonaival, az arizonai kör energiáját
elnyelte a Chaco Canyon. Családom elmondása szerint más­
nap az arizonai időjárás visszaváltott a megszokott száraz­
ságra, ami azelőtt volt jellemző, hogy megalkottuk volna kis
családi körünket.
Én abban a pillanatban éreztem ezt az átállást, amikoi
megtörtént, rögtön, amikor elkészültem a kis gyógyító kör­
rel a Chaco Canyonban. Olyan volt, mintha elhagyott volna
az életerőm. Nagyon személyes élmény volt.
Meséltem a többieknek is ezekről az eseményekről, és a/l
mondtam nekik, hogy tovább kell keresnünk azt a helyet,
ahol a csoportunk gyógyító körét kialakíthatjuk. Tudtam,
2 14
hogy ennek hamar el kell készülnie, ha egyensúlyt akarunk
hozni a vidéknek.
kiva szertartás
A következő napon, miközben egy alkalmas helyet ke­
restünk a gyógyító kör szertartására, meglátogattunk két, a
Chaco kultúra idejéről ránk maradt ősi anasazi romot. Le
vannak zárva, és nagy gonddal karbantartják őket a hivata­
los gondnokok.
A Pisztráng-romoknál végigmehettünk a szakrális épít­
mények és az ősi anasazik által lakott házak belsején. Addig
is tudtuk, hogy az anasazik termetre igen kicsik voltak, de az
ajtaik mérete aztán végleg tudatosította ezt bennünk.
Az azték romoknál, amelyek igazából anasazi romok,
fordult elő először és utoljára az utazás során, hogy egy
fedett, földalatti kivába bejutottunk. Éreztük az energiát és
a kiva rejtelmességét. Csoportunk helyet foglalt egy kör alakú,
barlangszerű teremben a padokon, amelyeket a látogatók­
nak készítettek oda, majd beszéltem egy kicsit az anasazik
eredetének történetéről, és ahogyan kiemelkedtek a harma­
dik világból. Elmeséltem, hogy a kiva milyen kapcsolatban
van azzal a világgal a szimbolikus „sipapuja" révén, amely a
tetején látható, amelyen keresztül az ősiek kimásztak a fel­
színre. Ezután mindannyian beléptünk a szív szakrális teré­
be, amint többször is tettük az utazás során, és elvégeztük a
gyógyítás szertartását.
Nem emlékszem már arra, mit mondtam, de emlékszem
az energiára. Emlékszem, hogy a látogatók között bejött egy
2'5
család is, akik tisztelettudóan közénk álltak, és bekapcsolód­
tak a szertartásba. Éreztem az ősiek jelenlétét körülöttünk,
összekapcsolódtunk velük. A Föld mélyén a sötét teremben
meditálva az ő útjukat készítettük elő.
Egy kiegészítés: mialatt a kivában imádkoztunk, meg­
kértük az anasazikat, hogy jöjjenek közénk. Miután a szer­
tartás befejeződött, csoportunk több tagja is készített fo­
tókat. Ezeken a fotókon láthatóak a jelenlevő anasazi lelkek.
Összesen több mint húsz fényképezőgép volt ott, amelyek
fotóin ugyanazok a fénygömbök láthatóak, de most csak há­
rom különböző fényképezőgép fotói vannak meg. Ezek

Anasazi gömb l

Anasazi gömb 2

Szertartás az anasazi kivában. John Dumas didgeridoo-n játszik

a szertartás közben. Nicole Andra fotója

2/6
a fénygömbök nem amiatt láthatóak, mert a fény tükröző­
dött a fényképezőgép lencséjén, mert mindegyik fényképező­
gép képein megjelentek. Az anasazik igazából velünk voltak,
ami egyre nyilvánvalóbbá vált utazásunk folytatása során.
öloszlántűz és végzet
Másnap beültünk négykerekű otthonunkba, és elindul­
tunk észak felé, Coloradóba, a Négy Sarok vidékének harma­
dik államába, az anasazik birodalmának legészakabbi tájára.
Ahogy közeledtünk a Hovenweep Nemzeti Emlékhely
tágas, nyitott tereihez, mindannyian érezhettük ennek a
kietlen tájnak csodálatos energiáját. Az anasazik legfőbb
romjánál álltunk meg, ahol találkoztunk egy parkőrrel, aki I
Hovenweep romok egész területén szolgált az Egyesült Álla­
mok Nemzeti Parkjainál. Neve Oroszlántűz volt.
Amikor Oroszlántűz megtudta, mit képviselünk mi spiri­
tuális szempontból, és rájött, miben mesterkedünk, vagyis
hogy szeretnénk egy gyógyító kört építeni az anasazik meg­
gyógyítása érdekében, rögtön tudta, hogy a kormány nenl
járul hozzá ahhoz, hogy ezt egy nemzeti park területén vil
gyük véghez. Szíve megnyílt előttünk, és felajánlotta, hogy
elvisz minket saját földjére, ami a Hovenweep Nemzeti Em­
lékhely területén található, és amelyen szintén találhatók ana-j
sazi romok. Földjét egyszerűen csak Hovenweepnek nevezte.
Birtokáról, amely remek kilátást biztosított, be lehetett
látni az. összes szent hegycsúcsot, és az anasazik és a modem
indiánok által lakott területeket minden irányban. A földje
környékén anasazik százezrei, birtokán anasazik százai éltek
2 18
valaha, amiről tanúskodik az összes ősi rom minden irány­
ban. Az anasazik jelenléte rendkívül erős volt ezen a
helyen, ezt mindannyian éreztük: jelenlétük szívünk húr­
jait feszegette.
Zsálya illata töltötte be a levegőt. A titkos oldalsó kanyo­
nok a sas-lelkek otthonai voltak. A talajon ősi agyagedények
leküdtek, mintha csak azért tették volna őket oda, hogy
minket a cél felé vezessenek.
Oroszlántűz nem csak egyszerűen az Amerikai Nemzeti
l'arkok szolgálatában állt, hogy a legészakabbi anasazi romo­
kai őrizze, hanem sámán is volt, aki majdnem egész életét
az ősiek tanulmányozásával töltötte, és igen sokat tudott
Irról, hogyan élték az életüket.
Maga Hovenweep ugyanazon a hosszúsági körön talál­
ható, mint a Chaco Canyon, közvetlenül a „szent vonalon",
I Chacoból egyenesen északnak tartó Nagy Északi Út fölött.
Ma senki sincs, aki tudná, hogy eredetileg mire tervezték ezt
a/, utat, vagy miben állt fontossága. De Hoveweepen ez az
ni vezetett keresztül, és egykor nagy energiájú terület volt.
Amikor megérkeztünk oda, rögtön tudtam, hogy jó he­
lyen járunk. A csoportban mindenki érezte ezt. „Otthon"
voltunk Hovenwecpben, és mindannyian megéreztük azt,
hogy itt kell megalkotnunk a gyógyító körünket az anasazik
meggyógyítására.
Azzal kezdtük, hogy végigmentünk az ősi épületek kö­
zölt. Egyikbe-másikba be is mehettünk, és újra megbizonyo­
sodhattunk arról, hogy milyen alacsony termetűek lehettek
a/ ősiek.
2ig
 A gyógyító kör kialakítására nem csak Oroszlántűztől és
feleségétől, Marytől kaptuk meg az engedélyt, hanem a Föld­
anyától is. Azt mondta nekünk, hogy nyugodtan kezeljük ezt
a földet úgy, mintha a mi a saját földünk lenne. Ha a kör el­
készül, akkor Oroszlántűz és felesége, a vidék hűséges őrzői
vigyáznak majd rá. És ahogy elmondták, évekkel ezelőtt
megkapták jövendölésben, hogy egyszer eljövünk, és be­
mutatjuk ezt a szertartást.
Még mielőtt megérkeztünk volna, anélkül, hogy egyál­
talán utunk céljával tisztában lett volna (emlékeztetőül:
eredetileg a Chaco Canyonban szerettük volna megalkotni
a gyógyító kört), Mary írt egy verset, hogy így tisztelegjen
utazásunk előtt.
(Szövés
Itt állunk, a nagy szent hegyek között, a sipapunál, ahol
világunk létrejött. A Föld négy sarkából jöttünk,
szeretetben elhozván kultúráinkat, nyelveinket.
A megértést keressük, a növekedést és a változást
magunknak, nemzeteinknek és a világnak.
Ezt szeretnénk! Itt és most egy új világot létrehozni,
egy új valóságot szőni!
Segítségért imádkozunk, és megerősítést kérünk a világ
szent energiáitól!
* LEVEGŐ - A négy irány szelei, a szelek, amelyek
elmozdítják a csillagokat
* Víz - Eső, folyók, patakok
* TŰZ - Napunk és az égen táncoló villámok
* FÖLD - Anyánk, a földje, sziklái és hegyei
220
FIVÉREINK - A négylábúak, a szárnyasok, a víz gyer­
mekei és akik csúsznak-másznak
* NŐVÉREINK - A helyhez kötött nép: az erős fáktól a
kicsiny virágokig
Az E M B E R I F A J - Elődeinktől kezdve, akik először jár­
tak ezen a földön gyermekeink gyermekeivel
bezárólag, hét generáción át. Leginkább hozzájuk
szólunk.
Ö N M A G U N K , akik itt és most jelen vagyunk és
küzdünk.
Azért vagyunk itt, hogy megszőjük az új valóságot.
Szövéskor a fonal, a szövet és a minta szépséget
hoz létre.
Alapnak vesszük a fonalat,
Az emberi energiát, a különféle kultúrák tapasztalatait,
közösségeink és családjaink erejét és büszkeségét,
A történelmet, a saját utunk járásával járó küzdelmeket
keket egybefonjuk, és kifeszítjük a szövőszéken, hogy
megalkossuk a fonalat, és alkotásunk alakot nyerjen.
Fi re szőjük napi utazásaink szövetét, a szépség szálait,
amelyeket egyenként összesodrunk a tisztesség
egymást követő lépcsőivel, miként tetteink az időt
a történelemmel.
F,s a minta?
A minta, amely az emberiséget elvezeti a megértésre,
a változásra?
pl a mintát tanáraink készítik és a mi szándékunk
fonnálja.
22 /

Szándékunk az, hogy létrehozzunk egy olyan világot,
amelyben minden lélek, emberi, állati,
növényi és ásványi, harmóniában, egyensúlyban,
egészségben és örömben él.
Kérjük tanítóinkat, hogy olyan cselekedetekre
vezessenek bennünket, amelyek
ezzel a szándékkal összhangban vannak.
Szeretnénk a bennünk lakozó istenséget kinyilvánítani,
ami képes létrehozni ezt az új valóságot.
Ez a mi időnk.
Meghalljuk a hívást.
Együtt egy új világot szőhetünk!
Mary verse teljesen letaglózott bennünket. Arról szólt,
ami azelőtt mindannyiunkat foglalkoztatott, amiről mind­
annyian beszéltünk, pedig csak egy nappal azelőtt találkoz­
tunk vele. Még meglepőbb volt, hogy a vers említi a „föld
négy sarkát", és a „sok kultúrát, sok nyelvet". Marynek fogal­
ma sem lehetett arról, hogy a velünk levő emberek fele nem
amerikai. Csoportunk tagjai sok-sok néphez tartoztak. Kettő
közülük még angolul sem beszélt, ők a szívükkel hallgattak
minket.
A Hovenweepben tartott kiva szertartást követően eljött
az ideje annak, hogy megkeressük azt a helyszínt, ahol a
gyógyító körünket el kell helyeznünk.
<Jí haimadik gyógyító köl
Hovenweep hatalmas. Keresztbe-kasul bejártam a terü­
letet, és közben „ráérzessél" próbáltam megtalálni a meg-
lelclő helyet ennek az igen fontos szertartásnak. Végül aztán
egy bizonyos ponton felfigyeltem arra, hogy onnan nézve
a hegyek és a közelben levő ősi anasazi kanyonok egy vo­
nalba kerültek. Egy-két méterrel arrébb, dél felé található
Cgy anasazi rom, amelynek réges-régen elsődleges fontos­
sága volt, mivel ez volt a legmagasabb pont a környéken.
Szívem mélyén tudtam, hogy ez a megfelelő hely.
Körülnéztem, és az egyik nagy szikla mintha azt mond-
la volna nekem, hogy ő a központi kő, ezért ezt jelöltem
ki a megalkotandó gyógyító kör középpontjának. Még
ncgy másik élő követ találtam, amelyekkel a négy égtájat
Jelöltem, így végül a kör kb. tíz méter átmérőjű lett, és ké­
szen állt arra, hogy a csoport kiegészítse.
A többiek még mind a légkondicionált buszban ültek a
hűvösben, és várták, hogy elvégezzem a teendőimet. Ekkorra
inai majdnem fél mérföldnyire eltávolodtam tőlük, ezért
valakit utánam szalasztottak, hogy visszahívjon a csoporthoz.
Mindnyájan kiszálltak a buszból, és lelkesen várták, hogy
belekezdjünk abba, amiről mindannyian tudtuk, hogy nem
esak egyszerűen meggyógyítja az anasazikat és a modern
K i i ban élőket, hanem minden jelenlevő személy évezredek-
le visszavezethető családfáját is. Az elődök spirituális egész­
ségéért, és a Négy Sarok vidékének meggyógyításáért vég­
iét I szertartásba úgy kezdtünk bele, mint a Föld gyermekei
és az emberiség egyetlen családjának tagjai.
223
 Először is mindenki elindult különböző irányokba, hogy
„beszéljen" a vidéket borító kövek lelkével, és engedélyt kér­
jen tőlük, hogy felhasználhassuk őket a gyógyító körben. Az
emberek egyesével visszajöttek az élő kővel, melyet a szívü­
kön tartottak. így készültek arra a pillanatra, amikor meg­
kezdhetjük a kör kialakítását. Egyeseknek többször is neki
kellett indulniuk.
Két férfit és két nőt jelöltünk ki a négy égtáj jelölésérc.
Ők az irányjelző kövek mögött foglalták el helyüket.
Azzal kezdtem az imát, hogy még egyszer engedélyt kér­
tem, majd meghatároztam a gyógyító kör létrehozásának
célját és szándékunkat. Ezután az égtájak kiválasztott őrzői
Gyógyító kör
egyesével elmondták imáikat, amelyekkel védelmet és szent
áldást kértek az égtájukra, és a körben elfoglalt helyükre. Így végül a szív ritmusa szerint elkészült az Új Álom
Ezután dobos és énekes kíséretre az emberek egyenként (gyógyító Köre.
behozták a köveiket a szent helyre. A keleti kapun léptek be, Mindannyian leültünk, majd egy kis csendet követően
és minden követ az égtájak őrzőinek ajánlottak, majd elhe­ iMegkezdődtek az egyéni imák. Mindenki, aki a „beszélő
lyezték őket a körön belül. Először egy kőkört hoztak létre, Ideát" a kezében tartotta, gyönyörű szakrális imákat mon­
amelyben a kövek oldalai összeértek a mellettük levőkkel. dóit a körnek. Imákat a vidék és az itt található életformák
Ezután létrehoztak egy kőkeresztet ezen a körön belül, amely <.',\ógyulásáért, hogy újra jöjjön az eső, és folyjanak a folyók,
a négy égtájat jelezte. (Ezt a keresztet jegyezzük meg!) imákat az egészségért, szeretetért, virágzó szépségért, az.
Mivel a kör átmérője durván tíz méter volt, több mini emberi kapcsolatok hannonikus virágzásáért és az indiánok
két óra kellett ahhoz, hogy elkészüljünk vele. Az energia ts a fehér emberek közötti viszály feloldódásáért.
addig nőtt, amíg végül már meg is „láttuk" az anasazikal, Az emberek szíve megnyílt, a hely energiája és ereje
akik velünk táncoltak, és a beteljesülés felé vezettek minkéi pedig csak nőtt egészen addig, amíg mindenki meg nem
A csoport minden tagja elhelyezett egy követ, majd csatla­ nzolalt. Szertartásunkat hihetetlen energia és a tisztaság
kozott azokhoz, akik a körön kívül táncoltak, imádkoztak, f i/.ésc övezte.
énekeltek vagy doboltak, és arra vártak, hogy elhelyezhesse­ A végen egy különleges, még a Taos Pueblo indiánok
nek egy újabb követ. k ö z ö t t tanult szertartásokon alapuló rituáléval zártam.

221]. 225
Ez a rituálé még több életet vitt a körbe, mert létrehozott
egy piramist, melynek csúcsa magasan az égben van, talap­
zata pedig mélyen a talajban, és így összekapcsolja a Földet
az egekkel. Középpontjában pedig a gyógyító kör van. A pi­
ramis célja az volt, hogy esőt és spirituális egyensúlyt hoz­
zon a Négy Sarok területén létező minden lény számára.
A gyógyító kör szertartása után a Földanya azt mondta
nekem, hogy öt nap múlva esni íog az eső, és ezt én el is
mondtam a csoportnak (erre képeztek ki a Taos Puebloban).
Mivel egy történelmi szárazság közepén álltunk, ez az üze­
net reménysugárként érkezett a környéken élő emberek
számára.
Azt szerettük volna, hogy ez az eső kezdje meg a Dél­
nyugat újjáépítését, hozzon vizet a földnek, szeretetet és
gyógyulást a fehér emberek és a bennszülött indiánok közölt
fennálló kapcsolatnak.
Mindannyian éreztük a szeretetet és a békét. Éreztük
hogy az anasazik ott vannak velünk. Nagyon jó érzés volt.
találkozás a csillagokkal
Amikor besötétedett, és a csillagok felragyogtak az égen.
mindnyájan összegyűltünk a központi anasazi romoknál,
vidék legmagasabb pontján. Itt Dániel Giamario, a sámái
asztrológus, aki szintén velünk utazott, és az út során bölcses­
ségét megosztotta velünk, újfent arra hívott bennünket, mint
korábban máskor is, hogy nézzünk fel vele együtt az égre.
Dániel tudása és az ősi dolgokra irányuló érzéke egysz
rűen bámulatos. Az utazás során Dániel az a csillag volt, a
22Ó
önmagából ad azért, hogy a többieket segítse. Ezen a jelen­
tőségteljes estén az égi bölcsesség olyan oldalát mutatta meg
nekünk, amelyet csak kevesen ismertek korábban. Együtt
néztünk a Galaktikus Központ irányába, ahogy ő tanította
nekünk, és saját, egyéni imáinkat együtt mondtuk el a koz­
mosznak. Az Egatya meghallgatta az imáinkat.
Ezután lassan mindannyian visszasétáltunk a buszhoz,
.iliová csak a csillagok fényénél tudtunk visszatalálni. Az
anasazik évszázadokkal korábban ugyanígy jártak ezen a
vidéken. Egymást megölelve próbáltuk örökre a szívünkbe
Járni legbelső érzéseinket.
Ereztem, amint a három gyógyító kör összekapcsolódik
egymással, a paysoni, a kicsi a Chaco Canyonból és ez,
¡1 melyet ma hoztunk létre. Biztos voltam benne, hogy hama-
rosan megérkezik az eső.
Es ami még ennél is fontosabb, az anasazik előtt meg­
nyílt egy örvény, amelyen keresztül visszatérhetnek ebbe a
világba, hogy aztán majd velünk jöhessenek akkor, amikor a
küld fellép a magasabb tudatossági szintre, amit sokan fel­
emelkedésnek neveznek. Ezáltal a Földet körülvevő egység-
ludat háló tökéletes egyensúlyba kerül.
<-Mz ősi sziklafiázak
Másnap szerettük volna megnézni a mesa verdéi és a
liovcnweepi anasazi sziklaházakat. Mesa Verde az anasazik
egyik leggyönyörűbb lakóhelye volt. Ez tulajdonképpen egy
magasan fekvő fennsík, amelyet göröngyös hegyek vesznek
körül. A hatalmas szárazság miatt azonban ott is éppen
227
erdőtűz pusztított, ezért a Mesa Verde Nemzeti Parkot le­
zárták a látogatók elől. Igv a Mesa Verdét őrző ute indiánok
vittek be minket külön a rezervátumnak arra a részére, amely
csak az övék, és nem a Nemzeti Erdészeti Szolgálathoz, tar­
tozik. Olyan rész volt ez, amelyet addig csak nagyon kevés
fehér ember láthatott vagy ismerhetett hallomásból.
Nagy, repülőgépszerű belsővel rendelkező légkondicio­
nált buszunknak odafelé menet sok apró, rossz úttal kellett
megküzdenie a cédruserdőben. A buszsofőrünk néma ijedt­
ségben tette a dolgát, attól félt ugyanis, hogy talán sosem
tud majd kijutni a busszal ebből a vadregényes erdőből. De
minden rendben ment.
Az ute indiánok nagy megbecsüléssel viseltettek irántunk,
hiszen ők is ismerték a célunkat. Ebéd közben vezetőnk
történeteket mesélt az ute indiánok törzsi történelméből.
Majd elvezetett bennünket egy mély kanyon széléhez. Lehe­
tetlennek tűnt, hogy bárki is képes legyen lemászni kötelek
nélkül. Mutatott nekünk három kézi készítésű falétrát, me­
lyek a kiálló sziklákon vezettek lefelé.
A csoport több tagja is kénytelen volt megküzdeni a ma­
gasságtól való félelmével annak érdekében, hogy a meredek
létrán lejusson a lenti sziklák pereméig, ahonnan be lehel
jutni a sziklaházakba. Volt egy nő, aki csak úgy mert lemász­
ni, hogy fölötte, alatta és két oldalt mellette is segítők voltak,
de végül lejutott, és vissza is tudott mászni. Szembeszálll a
félelmével, akárcsak a többiek. Ezek az emberek nagy goiuU
dal figyeltek egymásra. A csoport valóságosan Eggyé vált.
Amikor beléptünk ebbe a varázslatos helyiségbe, élei lel
telinek találtuk. Az anasazik lelke töltötte be. Olyan nagw
megtiszteltetésnek vettem, hogy ott lehetek, hogy alig tud­
tam megszólalni. A múlt hangjai vettek körül, az anasazik
életéről és jellemük nagyságáról beszéltek. Beléphettem ott­
honaikba, megérinthettem azokat a köveket, amelyeket ők
is érintettek, megtapogathattam az általuk évszázadokkal
azelőtt készített agyagedényeket.
Aznap éjjel, Mesa Verde után, álmot láttam.
<Jlz elveszett gyermekek
Ez az álom annyira világos volt, hogy mint általában
ilyenkor, felfigyeltem különlegességére. Többnyire megjegy­
zem ezeket az álmokat, mivel spirituális növekedésemhez
fontosak.
Ebben az álomban a családommal éltem Mesa Verde
közelében, egy olyan házban, amit azelőtt még sosem láttam.
A garázsba tartottam, hogy beszálljak a kocsimba. Az álmom­
ban a garázsnak hatalmas tere volt, és indiánok laktak benne.
Odamentem hozzájuk, és megkérdeztem, hogy minden rend-
Ixn van-e, de elfutottak. Sosem történt még ilyen azelőtt.
Emlékszem, amikor arra gondoltam: „Milyen furcsa, hogy
pont a garázsomban akarnak lakni!"
Azután az autóm felé menet megláttam három indián
címeket a garázs végében futkározni. Amikor megláttak,
piobáltak elbújni előlem. Odamentem, hogy megnézzem,
'iová bújtak, és beszéljek velük. Ugy láttam, hogy egy méter
lincrőjű kerek lyukba menekültek. Tudtam, hogy azelőtt
In.scm láttam még ezt a lyukat.
22g
 Belenéztem a lyukba, és úgy láttam, hogy mélyen a
Föld alá megy, ezért beleugrottam, hogy megtudjam, mi
van ott lenn.
A földalatti tér egy hatalmas, három és fél méter magas
és ugyanilyen széles csatornába nyílt, ami lefelé lejtett. Sen­
kit sem láttam, így elindultam, hogy felfedezzem a helyet.
Egész biztos, hogy nem mentem még egy negyed mér­
földet sem, amikor észrevettem, hogy néhány ember, illetve
jópár ember, kicsivel arrébb az utamban álnak. Leginkább
csak a szemüket láttam.
Először nem tudtam, kik ők, de mikor a szemem kicsit
hozzászokott a sötéthez, megláttam, hogy mindannyian
gyerekek, tíz évestől tizennyolc-tizenkilenc éves korig.
Senki sem szólalt meg. Csak néztek engem. És nem akartak
átengedni.
Egyszer csak három, a harmincas éveik vége felé járó
férfi jelent meg, előrébb nyomakodtak, odajöttek hozzám,
és a szemembe néztek. Ezek az emberek tele voltak sebek­
kel, horzsolásokkal és elfertőződött sebhelyekkel. Piszkosak
voltak, és látszott rajtuk, hogy segítségre van szükségük.
A legöregebb közülük, aki talán negyven éves is megvolt,
beszélni kezdett. Azt mondta, ő az anasazik főnöke, és tudni
szeretné, miért vagyok ott. Azt mondtam neki, hogy én csak
segíteni akarok.
A gyerekekhez fordult, és intett nekem, hogy én is néz­
zek rájuk. Úgy láttam, hogy ugyanúgy néztek ki, mint a fér­
fiak. Megrendítő volt látni ennyi sebesült, szenvedő gyere­
ket. Csak arra tudtam gondolni, hogy hogyan lehetne rajtuk
segíteni.
230
A főnök látta a reakciómat.
- Köszönöm, hogy itt vagy. - mondta. - De most men­
ned kell.
így hát megfordultam, és visszamentem a garázsomban
levő nyíláshoz. Otthonom körül most több gyemnek volt, de
nem zavartam őket. Nem is tudtam, mit kellene tennem.
Az álomnak itt vége lett.
A gyógyító kör szertartása alatt egész végig éreztem az
anasazik jelenlétét, ahogy a csoport több más tagja is.
Akkor azonban nem raktam össze a dolgokat, és nem hoz-
I am kapcsolatba ezt az álmot az anasaziknak az utunk során
végig érezhető jelenlétével.
<5gy csoáás lituálé
Másnap reggel az ég ragyogó tiszta volt, amint a nava-
jok nemzeti emlékhelye felé, a Monument Valley felé igye­
keztünk.
Egy sima, vízszintes úton haladtunk, és már majdnem a
szent, égig érő vörös hegységekkel övezett navajó völgybe
eilíink, amikor látomásom volt. Magunk előtt az út mind­
kel oldalán minket figyelő anasazik tömegét láttam. Száz­
ezrek lehettek ott belőlük.
Egy férfi elindult a feléjük közeledő busz felé, majd mint­
egy egy méterre megállt, ekkorra már a látomásom közép­
pontjában volt. Ő volt az álmomban az anasazi törzsfőnök,
csakhogy ezúttal királyi, fenséges megjelenése volt, tollakkal
líszített sokszínű, gyönyörű ruhát viselt. Beszélni kezdett.
23 1
 Azt mondta, őseik megjövendölték a gyógyító kör szer­
tartását, amit bemutattunk, és általa újra kapcsolatba lép­
hettek a külső világgal. A kör és szeretetteljes szándékunk
által népe végre megszabadulhat a szörnyű bajtól és szenve­
déstől, amiben addig éltek. Többször is megköszönte erő­
feszítéseinket.
De azt is elmondta, hogy csoportunk energiája nincs
tökéletes összehangban. Megláttam önmagamat. Egy pólót
viseltein, amelynek közepén egy X látható egy kör közepén.
Azt mondta, hogy el kellene forgatni az energiánk X-ét,
hogy kereszt alakú legyen. Azt is mondta, hogy ehhez mind­
annyiunknak közelebb kell jönnie.
Elmondása szerint ők megrekedtek a világok között, és
nekünk azért kellett eljönnünk, hogy őket felszabadítsuk.
Mindenki, aki akkor ott ült a buszon, ezt a küldetést kapta
erre az életére. Minden munka és nehézség, amit el kellett
szenvednünk akár a saját életünkben, akár akkor és ott I
délnyugati augusztus forró napja alatt vándorolva, azért
volt szükséges, hogy ezt a feladatot megoldhassuk.
A busz elején található mikrofonba beszélve elmondtam
a csoportnak, mit álmodtam, és milyen látomásom volt.
A csoport egyik tagjának szintén volt egy látomása, és az öv'
passzolt az enyémhez. Miközben ezeket a dolgokat taglal­
tam a csoportnak, időnként alig tudtam beszélni, mert nagy­
szomorúságot éreztem azoknak a gennyező sebhelyekkel borí­
tott, sovány testű anasazi gyerekeknek a szenvedése miatt,
akikkel találkoztam.
Ebben az érzelmekkel teli pillanatban, rögtön miután
helyet foglaltam, mindenki, aki a buszon tartózkodott, hirte­
len megfogta a mellette levő kezét, és mély szívbéli kapcso-
jött létre közöttünk. Ekkor, teljesen spontán, könnyek kö­
zött, egy emberként énekelni kezdtük a „Csodás kegyelem"
kezdetű éneket, és közben magunk körül látni véltük a
gyerekeket, akik egyre jobb kedvre derültek.
- Elvesztem, de megkerültem!
Abban a szent pillanatban, amikor énekelni kezdtünk, a
buszvezető hirtelen lefordult a 666-os útról a l6U-as autóút-
la, és megindult a Négy Sarok felé, Utah, Colorado, Új-
Mexikó és Arizona államok találkozási pontja felé.
Újra megjelent előttem az az anasazi főnök, akivel a
látomásban találkoztam. Azt mondta: „Nézd!" A kör és az X
kepe, amit korábban is mutatott nekem, egy gyógyító kör
kepévé alakult át, melyben a négy sarokkő kereszt alakú volt.
- Most egy szertartást kell elvégeznetek - folytatta. - Áll-
|.ilok a Földanyára!
Meg kellett keresnünk a következő lehetséges helyet, ahol
le lehet állni, és nyílt téren el tudjuk végezni a szertartást.
I'.z. a „következő lehetséges hely" pedig nem volt más, mint
|H Négy Sarok felé vezető bekötőút. Diane Cooper, a mi
„mindenesünk", vezette oda a buszunkat ehhez az emlékhely­
hez, amit a navajók gondoznak.
Korábbi tapasztalatokból okulva jól tudtuk, hogy nem
lehet csak úgy egyszerűen szertartást végezni közterületen.
Volt ott egy indián asszony, aki jegyet árult. A szemébe
ne/lem, és engedélyt kértem tőle. Habozás nélkül azt
Vükiszolta:
- Imádkozhatnak itt és elvégezhetik a szertartást. Enge-
el\ I adunk rá.
233
 Azzal az egyik irányba mutatott. T I Z E N K E T T E D I K F E J E Z E T

-Valahol ott válasszanak egy helyet!

A csoport egyként elindult arrafelé, amerre a nő muta­
tott, és rájöttünk, hogy most már Utah államban vagyunk,
abban az államban, amelyben eddig még nem jártunk. T ö k é l
letesen alakultak a dolgok, mert a Földanya azt mondta,
hogy a Négy Sarok mind a négy államában végeznünk kell
egy-egy szertartást.
Összegyűltünk egy szűk körben, és a közepén építettünk
egy kicsi gyógyító kört kisméretű kövekből. Ez volt a negye­
dik kör. Próbáltuk iránytűvel belőni a kövek helyét, de min-1
den iránytűnk csődöt mondott azon a helyen. Mindig, ami­
kor leraktunk egy iránytűt a földre, a többitől különböző
irányba mutatta az északot. Az irányt így jobb híján a közel­
ben látható turistajelzések segítségével határoztuk meg.
Zsályát és tömjént égettünk, és dohányt ajánlottunk fel.
Vizet öntöttünk és életet leheltünk a körbe.
Egyszeriben megnyílt mindannyiunk szíve. A szépség
és az energia túláradt. Érezni lehetett a szeretetet és a tiszta­
ságot a levegőben. Elsírtam magam, mert átéreztem, hogy
Anyánk szeret minket, és gondoskodik rólunk. Nagyon
jó volt.
Még egyszer felcsendült a „Csodás kegyelem" című dal
körünkben. Egyikünk végig tudta a szövegét, és tiszta, ked­
ves hangja vezetett minket a dal végéig: „Istenem, te, aki
idehívtál engem, mindörökre az enyém leszel."
így szabadultak fel hát az anasazi gyerekek évszáza­
dokon átívelő fogságukból.
A VILLÁM SZERTARTÁS
<Jíz <Jlntilop <JKanyon
Még nem voltunk készen, de nem tudtam pontosan,
iniért. Látszólag bevégeztük a feladatot. Megkérdeztem a
l'nldanyát, hogy mi maradt még hátra, mire egyszerűen azt
válaszolta:
Drunvalo, ami meg hátravan, az egy ajándék a szá­
modra. A megértés ajándéka.
Még mindig nem értettem.
Megint úton voltunk. Előttünk feküdt a hosszú, kaprá­
ul os út, amely az arizonai Page-be vezet, a Grand Canyon
magaslataiba. Itt kellett elvégezni az utolsó szertartásunkat.
I )r előtte a délutánt és a koraestét egy egyedi természetes
k.ilcdrálisban töltöttük, az úgy nevezett Antilop Kanyonban.
Egy Dalvin nevű navajó sámánnal találkoztunk itt, aki saját
lípét olyan hevesen védelmezte, hogy az számunkra a hit
p a szeretet utolsó erőpróbáját jelentette.
Az Antilop Kanyon olyannyira szent a navajók számára,
logy a látogatókat csak bennszülött vezetőkkel engedik be.
Vr/etőink, Dalvin és két nagynénje, Carol és Lisa eljöttek

234 235
 mi isteni szobrászművész formázta volna őket. A tér ugyan-
ugy folyik és tekereg, ahogy az azt kivájó víz annak idején.
Nem fogható ez a hely semmihez, amit életem során addig
láttam.
Dalvin csendesen végigvezetett bennünket a kanyonon,
és amikor kiértünk belőle a másik végén, leült egy kiálló
kősziklára, és történeteket kezdett mesélni saját kultúrájáról.
Nagyon lassan beszélt, kimért hanglejtéssel, és olyan
halkan, hogy csak úgy tudtuk hallgatni, hogy mindnyájan
szorosan köré gyűlünk. Beszélt egy majdnem végzetes bale­
set ről, ami akkor történt, amikor ő még nagyon kicsi volt, és
előadta, hogyan jelölte ki ez a baleset számára a sámánság-
ilioz vezető utat. Hosszú időn keresztül kómában feküdt, és
Az Antilop Kanyon
ezalatt „elutazott a túlvilág végére", és mire visszatért, meg-
vallozott.

a buszunkhoz, és mindannyian átszálltunk teherautóikba, Beszélt nekünk a peyote-tal kapcsolatos élményeiről.

A/l is mondta, hogy a kanyon nem más, mint egy élő peyotc
hogy a puszta sivatagba vezető mintegy tizenöt mérföldé™
limplom. Miközben beszélt, mélyen a szemünkbe nézett,
utat így tegyük meg.
muntila azt kutatná, kik is vagyunk mi valójában.
Ezután gyalog mentünk tovább egy szinte teljesen el J
( Amikor már jó ideje beszélt, visszavezetett bennünket a
dugott bejáraton keresztül az arizonai augusztus fonói
•iiuvonba. Rájöttem, hogy nem bízik meg teljesen bennünk,
délutánjából a csendes, hűs, barlangszerű kanyonba. I i
in ni tudja pontosan, hogy jó-e, ha ezen a szent helyen mi
bunk alatt a világos színű, homokos talaj teljesen sima volt. I
fc/.cilartást végzünk. Nem volt meggyőződve teljesen afelől
A tető ritkás nyílásain keresztül több árnyalatban szűrődő! I
M m hogv szabad volt Coloradóban megépítenünk a gvó-
be a fény a kavargó energiaörvénybe, amelyet magunk köi t'il J
•vilo kört, amiről az egyik csoporttag szólt neki. Többen is
érzékeltünk.
fc'/tiik benne a kétkedést.
Az Antilop Kanyon egy hosszú, szeles, keskeny folyosffl
Amikor végül egy nagyjából körkörös pontra érkeztünk
amely a legszélesebb pontján sem szélesebb hat méternél J
Hfhen a kanyon belsejében, újra körülálltuk Dalvint. Gitá-
A sivatag egyik pontjából a másikba vezet. Vörös kőből vail
H|ni és énekelni kezdett. Azt mondta, szeretne nekünk
a fala mindkét oldalon, amelyek úgy festenek, mintha valaJ
236 237
elénekelni egy peyote dalt, csak nincs nála a csörgője. Ekkoi
Vina, az egyik csoporttag, egy félig indián nő, odaadta neki
az orvosságos csörgőjét, amit magánál tartott. Párszor meg­
rázta, alaposan szemügyre vette, hallgatta és vizsgálgatta.
Aztán a csörgő kíséretével elénekelt két peyote dalt, az (5
útjának gyógyító dalait. Később Vina elmondta, hogy ami
kor Dalvin visszaadta neki a csörgőjét, azt mondta, hogy
nagyon jó a csörgő, és „segített neki egy jót énekelni". Mi­
után meghallgattuk Dalvin dalait, ajándékát azáltal viszo­
noztuk, hogy elénekeltük neki a mi dalunkat, a „Csodás
kegyelem" kezdetűt. Bólogatott.
Dalvin egyik nagynénje megkérdezte, nem akarunk-i
szertartást bemutatni. Igent mondtunk, és mindannyian
lementünk a szív terébe, és esőért imádkoztunk, hogy 1
Négy Sarok vidékén, ezen a szent navajó területen megvál­
tozhasson az időjárás, és azért, hogy az indiánok és a fehcH
emberek eggyé váljanak.
A kanyont bevilágította egy finom fénysugár. Nem eseti
nehezünkre érezni, ahogy mindannyian egységbe olvadunk'
egymással. Mindannyian, kivéve egy személyt.
Susan Barber, csoportunk egyik tagja, Dalvin két nagyJ
nénje mellett ült, és az idősebbikkel, egy gyönyörű nővel
beszélgetett, akinek a neve Carol volt. Megkérdezte Carolj
tói, hogyan élte meg a szertartást.
- Sok-sok csoport jön ide, hogy olyan szertartásokat
végezzenek, amelyek számomra nem valóságosak, nem in
zak. - mondta Carol. - Ez az első alkalom, hogy ugyana/,||
érzem egy olyan szertartáson, amelyen fehér emberek I
238
jelen vannak, mint amit akkor, amikor a mi saját szertartá-
mikat végezzük.
Mosolyogva, ragyogó arccal folytatta:
- „Láttam", hogy jön az eső!
Ezután Dalvin beszélt, és amit mondott, attól libabőrö­
sek lettek azok, akik elég közel voltak hozzá ahhoz, hogy
hallják. Azt mondta ugyanis, hogy a gyógyító körben (mutató
ujjával egy képzeletbeli kört rajzolt a pólójára) van egy ke­
reszt (berajzolta a keresztet is észak-dél, kelet-nyugat irányú
vonalakkal). Az volt a probléma, hogy egyesek a szertartást
„csak majdnem jól" végezték. Kereszt alakú energia helyett
\ alakú energiájuk volt ugyanis. Jelölte a képzeletbeli X-
cl a pólóján levő képzeletbeli gyógyító körben, majd azt
mondta:
- Az X a sötét oldalra vezet.
Pontosan ugyanezt a képet láttam én is, egészen a póló­
ig bezárólag, abban a látomásban, amiben a buszon volt
részem, mielőtt a szabadságuk felé tartó anasazi gyerekek­
nek énekelni kezdtünk. És amint korábban is mondtam,
később megláttam azt is, hogy egyenetlenségünk ki lett
vítva. Itt volt hát az. igazi, „hús-vér" tanítás, ami megerősí-
lelle a látomásomat.
De Dalvin még mindig nem volt biztos bennünk.
| <Jl vak emíel (át
Miközben készülődtünk visszatérni a buszunkhoz, Dal­
vin rámutatott az Antilop Kanyon bejárat falán látható
ki,"yóformára, és beszélni kezdett róla. Mondandója minden
239
részletét azáltal illusztrálta, hogy rámutatott a kígyóalakra,
és ujját végigvezette a 12 méter hosszú képződményen.
Miközben így tett, nagynénje, Carol odafordult hozzám, és
így szólt:
- Elképesztő, nem?
Visszakérdeztem, hogy pontosan mire gondol.
- Tudja, ő teljesen vak.
így tudtam meg, hogy Dalvin, aki odavezetett minket az
úton (és később vissza is vezetett a sötétben!), aki téved­
hetetlenül végigvitt minket az Antilop Kanyonon, aki mé­
lyen a szemünkbe nézett, miközben beszélt, és aki a peyolc
templomot orzo kígyó jellegzetességeit ujjával mutogatja,
mindkét szemérc elvesztette látását abban a régesrég tör­
tént balesetben, amiről beszélt nekünk.
Carol szerint a kanyon látogatóinak sosem ámlták el,
hogy Dalvin vak. Sőt még saját gyermekei sem tudtak róla.
Újfent megkaptunk egy olyan tudást, amelyet általábai
eltitkolnak a modern technológia azon elméi előtt, akik ;
rezervátum területére látogatnak. De még mindig ncn'
tudtam, hogy Dalvin képes sokkal messzebb is elmem
csoportunk tesztelésében.
^Vadvízi evezés a Cololado-folyón
Aznap este érkeztünk meg az. arizonai Page-bcn találj
ható Laké Powcllbe, a Grand Canyon északi csücskénél lévő
üdülőfaluba. Itt Diane megajándékozott bennünket eg\
vadvízi evezős kalanddal a Colorado-folyón keresztül a Glci
(kanyonon. Ez egy tizenöt mérföldes utazás a Föld egyik
k ^csodálatosabb tájékán.
Kinn a folyón mindkét oldalunkon mintegy fél kilomé­
ter magas vörös kőfalak meredtek fölénk. Szó szerint a Föld
egyik mély törésvonalában találtuk magunkat. Láttunk a
\ izet súroló királygémeket, és hallgattuk a történeteket, me-
heket vízi vezetőnk mesélt azokról az emberekről, akik az­
előtt éltek errefelé, hogy a fehér emberek megérkeztek volna.
Egy helyütt kikötöttünk, hogy sétáljunk egyet a part vo­
nalán, ahol olyan sziklába vésett jelek láthatóak, melyeket
Jnég az évszázadokkal korábban a kanyonban élő indiánok
hagytak maguk után. Próbáltuk kitalálni, hogy melyik ábra
inil jelenthet. Az egyik mintha azt akarta volna mondani:
,.ll I lehet vadászni!" Vagy talán: „Ha arra mész, remek kacsá-
l.il találsz."
Másnap reggel indultunk utolsó állomásunk felé, a Grand
Lányon Nemzeti Parkba. Tudtam, hogy itt, a világ hét csodá-
|.i közül az egyik peremén kell bemutatnunk az utolsó szer-
I.utasunkat.
JL megválás szeltaitása
Azért választottuk a megválás szertartását, mert az ősiek
M e/l végezték réges-régen, de még a mostani idők indián-
|.u is ezt végzik. Abban áll, hogy kiválasztunk egy bizonyos
•igvat, amelyhez nagyon kötődünk, és amit nagyon szeret-
ii' uk megtartani, és azt feláldozzuk azáltal, hogy megvá­
lunk ló'lc. Az indiánok úgy hiszik, hogy ezáltal mind önma-
klinkal, mind az emberi kapcsolatainkat meggyógyíthatjuk.
241
 Egyszerűen hangzik, de mivel túl nagy jelentőséget tulaj­
donítunk birtokolt tárgyainknak, és mert érzelmi testünk
általában szoros kapcsolatban van ezekkel a tulajdonokkal,
gyakran mély gyógyulások következnek be ilyenkor.
Hárman közülünk, én magam és két másik férfi, sokáig
kutattunk a Grand Canyon erdős területén, míg végül meg­
állapodtunk egy fák által körülzárt helyben, ami a park többi
részéről nem látható. Egy különleges kővel megjelöltük .1
helyet, és rajzoltunk egy kicsi gyógyító kört a vörös talajba.
Ekkor a két férfi elment, hogy odavezesse a többieket.
Amikor elmentek, megjelent két jávorszarvas, anya é
lánya, és felém közelítettek, hogy megnézzék, mi történi
Egymást néztük. Mindketten leültek, és úgy figyeltek tovább
Abban a pillanatban már biztos voltam abban, hogy báni
történjék is, az tökéletes lesz.
Mindent elintéztem, ami a szertartás előkészítése szén
pontjából szükséges volt, és amikor elkészültein, leültem
földre meditálni. Ekkor látomásomban tisztán megjeleli
előttem Dalvin. Azt mondta:
— Szeretném, ha bebizonyítanád, hogy te és a csoporto
valóban a Földanyához és a Nagy Szellemhez kötődtök. 11
sikerül, szívemben csatlakozom hozzátok, és minden léha
séges módon segítségetekre leszek. De ha nem sikerül, akku
ellenségeimmé váltok.
Elmondtam neki, hogy én magam is kerestem anna
bizonyságát, hogy célunkat teljesen elértük ezzel a szeri
utazással, és felajánlottam neki, hogy megválassza, mi 1
gyen ez a bizonyíték. Tudtam, hogy Dalvin egyedül oly.
bizonyítékot fogad el, ami az Anyatermészetből ered, oly;
242
ami fölött nekem nincs befolyásom. Ezért azt ajánlottam
neki, hogy legyen az a bizonyság, ha abban a pillanatban,
amikor megkezdjük a megválás szertartását, és az első sze­
mély átadta az ajándékát a Nagymamának, a szertartás
vezetőjének, egy villám lecsap a derült égből igen közel a
körhöz. Látomásomban elfogadta ajánlatomat.
A csoport tagjai kezdtek feltünedezni a fák között, elő­
ször egy, aztán egyre több közülük, és mindenki helyet fog-
I ill a kis kőkor körül. A jávorszarvasok nyugtalanná váltak
amiatt, hogy ilyen sok ember jelent meg, ezért nagy hirtelen
blrűntek az erdőben.
Amikor mindenki helyet foglalt, megkértem a legidősebb
asszonyt, hogy lépjen középre, és legyen ő a Nagymama. Ő kap-
|.i meg az ajándékokat, ő hallgatja meg azoknak a szavait, akik-
Inl kapja őket, aztán a végén mindenkinek ő ad viszonzásképpen
egy-egy ajándékot. Susan Barbcr, vagy gyógyító nevén Éjszakai
I leja lett a Nagymamánk.
Amikor a Nagymama helyet foglalt a kis gyógyító kör
mellett a kör közepén, mindannyian felfigyeltünk az idő-
j.uás hirtelen megváltozására. Már majdnem naplemente
vnll, és a két hét óta megszokott forró, fülledt idő helyett
lm leien hűvösre fordult az idő. A szél viharossá vált, rázta a
minket körbevevő nagy fenyőfákat. A sötétedő égen viharfel­
hők száguldottak végig. Kísérteties, túlvilági érzésünk támadt.
Mondtam egy nyitóimát azért, hogy minden a szeretet
nevében történjék. A Nagymama felkérte az első személyt,
|iogy menjen oda hozzá ajándékával.
243
 Osiris Montenegro volt az. Könnyes szemmel ment oda,
mert a szertartáson feláldozandó tárgy nagy jelentőséget
hordozott számára. Letérdelt a Nagymama előtt, ajándékát
a kezében tartotta.
Abban a pillanatban, amikor éppen átadta volna az aján­
dékát a Nagymamának, villám hasította keresztül az eget, es
fülszaggató mennydörgés robbant a közelünkben. A villám
a körtől körülbelül húsz méterre csapott a földbe. A körünk­
ben ülő emberek felugrottak rémületükben.
Én nem ijedtem meg. Boldog voltam. Nevetésben tör­
tem ki. Nem tudtam megállni, hiszen ebből tudtam, hogy
szent utazásunk sikeres volt. Emlékszem, ahogy néztem a
csoportot, és rádöbbentem, hogy előttem mély érzésű, együtt -
1
érző lelkek vannak, a mesterek világközössége. Szólni sem
tudtam. Lenéztem a földre, de az öröm csak úgy áradl
belőlem.
A szertartás után Vina, aki kölcsönadta a csörgője
Dalvinnak a peyote-dalhoz, és aki semmit sem tudhatott
arról, mi történt a szertartás előtti meditációmban, azt mond
ta, hogy Davin megjelent előtte a szertartás után, és arra
kérte, adja át a csörgőjét nekem. Tudtam, hogy ez a gesztus
Dalvintól ered, és hogy attól fogva Dalvin a barátunk lesz,
és segíteni fog bennünket, mialatt más vidékeken végezzük
majd a szertartásokat. Vina csörgőjének ajándéka mindanm
nyiunkat illetett. Valóságosan egy szívvel lélegeztünk.
A megválás szertartása durván három óra hosszan tar
tott. Egész idő alatt fújt a szél. Felettünk a fák ágai hajladoz­
tak és zörögtek. Többen gondolták, hogy hatalmas vihar vA
244
ránk. Ez volt a negyedik nap azután, hogy a coloradói gyó­
gyító kört létrehoztuk.
Abban a pillanatban azonban, amikor a szertartás véget
ért, az időjárás mintegy varázsütésre megváltozott. A szél
leállt, a felhők eloszlottak, a fák mozdulatlanná dermedtek.
A kör fölött pedig csillagok milliói, milliárdjai fénylettck az
éjszakai égbolton.
Cs akkot megélkezett az eső
Másnap reggel hazaindultunk. Amikor megérkeztünk
l'lagstaffba, esőcseppek kezdtek kopogni a buszunkon. Min­
den pontosan úgy történt, ahogy a Földanya előre meg­
mondta a gyógyító kör szertartása után. Ilovcnwcep óta ez
Étit pontosan az ötödik nap.
Amikor később a nap folyamán visszaültem a kocsimba,
a/ eget felhők borították, szülővárosomba pedig szakadó cső­
B E N érkeztem meg.
Fkkor a gyógyító körök is egy szívet alkottak, hiszen a mi
fii kutasaink voltak.
\/.ck az emberek, akik az egy szív terében összetalálkoz-
L A K , most mindannyian szétszéledtek, hazamentek otthonuk­
B A , szeretteikhez. Bár elválaszt minket a távolság egymástól,
n/ivünk örökre eggyé vált. Sosem fogjuk elfeledni, hogyan
V E Z E T E T T végig szeretetünk ezen a zarándokúton, örökké em-
I K C Z N I fogunk azokra az emberekre, akikkel találkoztunk, és
N A , ahogy kreatív erőinket egyesítettük egy olyan erővé, ami
> E S a világ meggyógyításáért munkálkodni.
245
 Í Z E N H A R M A D I K F E J E Z E T
Tudom, hogy most már az anasazik testvéreink, és azt is,
hogy eljön majd az idő, amikor szívbéli jelenlétük felemel­ UTAZÁS MAJAFÖLDRE
kedésünk szempontjából kulcsfontosságú lesz számunkra.
A Nagy Lélek áldjon meg bennünket, mielőtt még vissza­
térnénk a megszokott világunkhoz, és azokat is, akikkel éle­
tünk során kapcsolatba kerülünk.

Az angyalok újra beszélni kezdtek hozzám. Azt mond-

l.ik, ismét útra kell kelnem, ezéittal a maják földjére, mivel
:ikarcsak az anasazik, ez az ősi kultéira is elkövetett egy nagy
hibát a távoli múltban. Ha ezt a hibát nem javítják ki, az
megakadályozhatná a világ felemelkedését, és a női nemet
jibban, hogy az elkövetkezendő 13.000 év során a felelőssé­
gei magára vegye. Dióhéjban ez megint csak egy háló prob­
léma volt.
Majdnem egy év telt már el azóta, hogy bemutattuk a
/eltartásokat az anasazik földjén, ezért nemigen akaródzott
nekem újra körberohanni a világot. Az egyik legnagyobb baj
velem az, hogy lusta vagyok. Ezért a drága angyaloknak
noszogatniuk kellett engem, hogy elinduljak az utazásra,
.iiiiiiéíl tudtam, hogy sok munkával jár majd. Teljesen lökött
vagyok. Eljövök olyan hatalmas távolságból a Földre, hogy
veghezvigyem a feladatomat, aztán egész nap csak lógatni
ük.irom a lábam.
A Négy Sarok vidékén tett utazás lélegzetelállító volt.
Részeseivé váltunk annak az intim együttlétnek, amely az
ósi anasazik, a Földanya és a mi bátor személyekből álló,

247
21J.I
egy lélekként lélegző kicsiny csoportunk között jött létre.
Most azt a feladatot kaptam, hogy még mélyebbre hatoljak
az. indián világban, és még mélyebbre jussak az ősi múl
sötétségében.
Megismerkedtem ugyebár Oroszlántűzzel, a coloradói
Ilovenvvecp sámánjával, és az anasazikkal kapcsolatos óriási
tudásával, de ugyaniig)' megismerkedtem a majákkal kapcso­
latos ismereteivel is. Ezért még mielőtt elindultam volnaj
erre az útra, megkérdeztem, hogy mint a maja történelem
szakértője, eljönne-e velem. Hála Istennek igent mondott.
<.Jl majaföldi utazás időzítése és célja
A yucatáni utazás időpontja egybeesett a maja sámán,
Ilunbatz Mcn azon meghívásával, hogy vegyünk részt a
Chichén ltza-i napéjegyenlőségi szertartásokon 2003. m á i
cius 20-án.
A terv szerint Hunbatz, a maja vének tanácsa és még
körülbelül 250 észak-, dél- és közép-amerikai indián vén
mutat be szertartást spirituális erejük összekapcsolásával *
világbékéért, a világ gyógyulásáért. Igyekezetüket a mi cso
portunk egy olyan szertartás elvégzésével kívánta támogatni,
ami az indián sámánok és vének belső magja körül húzódó
körben történik. Csatlakozott hozzánk ebben egy európai
csoport is, melynek vezetője, Carolina 1 Ichenkamp, köztüli
volt az. anasazikhoz vezető utazásunkon is.
A Chichén Itza-i szertartások után tervcink szerint eg
spirál alakú úton indultunk volna tovább, hogy beteljesítsük
csoportunk másik célját és eljussunk a maják földjére.
248
Ks hasonlóan az anasazi utazáshoz, célunk ezúttal is az volt,
liogy segítsünk a Föld belsejében rekedt ősi majáknak meg­
szabadulni.
Akkor még nem is tudtuk, sőt, egész addig nem is sejtet-
lük, amíg saját szemünk előtt ki nem bontakozott, hogy van
egy másik hatalmas jelentőségű célunk is. Ez a mai napig
alakulóban van.
o es kills S rnaja világok meggyógyítása
Akárcsak a Négy Sarok vidékének esetében, Majaföld
meggyógyítása is abban állt, hogy egyensúlyba kellett hozni
a maják belső és külső világainak természetét. Ezáltal a bel­
ső világok velünk, a külső világgal harmóniában mozgásba
lendülhetnek, vagyis inkább mi mozdulhatnánk velük együtt
I harmóniában.
Erre pedig nagyon hamar szükség lett, mert ha hiszünk
.1 inai változatnak, a maja naptárnak 2012-ben, vagyis kicsit
[kevesebb mint kilenc rövid évvel 2003-mas utazásunk után
vege lesz. A maja hagyomány szerint az az. időszak, amely­
ben ma élünk a történelem egy bizonyos pontján, az Idők
Végezetekor véget ér. Az Idcík Végezete alatt egy nagvon
hosszú ciklus végét és egy új időszak kezdetét értik.
A mi feladatunk az volt, hogy megnyissunk egy csator­
nái a maják számára, ami a Föld belsejét összeköti a felszín­
nel, és így előkészítsük a végső felemelkedést. Ezáltal azt
akartuk elérni, hogy az egységtudat háló sokkal egységeseb-
fcí, és a Fény Kígyójának energiája a chilei Andok-hegység
249
magas vonulataiban pedig sokkal fényesebbé és erőtelje­
sebbé váljon.
Akárcsak az azelőtti nyáron a Négy Sarok vidékén, itt I
Yucatán-félszigeten is, és a környező területeken szörnyűsé­
ges aszály volt. Feladatunk másik része abban állt, hogy
olyan szertartásokat végezzünk, amelyek elhozzák az esőt,
az általunk keresett egyensúly fizikai szimbólumát.
Miért akarná ez az ősi kultúra, hogy ezt a szolgálatot egy
nemzetközi csoport hajtsa végre? Talán ők már elfelejtették,
hogyan kell? Esetleg elvesztették volna valami miatt azt a
spirituális erőt, amivel ők maguk elvégezhetnék? Nem iga­
zán tudom. Még most is igen furcsának tartom, hogy egy
ilyen személyes jellegű feladatot egy másik kultúra képvise-
lcíire bízzák. Viszont ez arra az időre emlékeztet engem,
amikor az új-mexikói taos pueblo indiánok arra kértek,
temessem el én a halottaikat. Ugy gondolták, hogy nekik jobb,
ha ezt a feladatot valaki más, egy másik kultúrából származó
személy végzi el.
Tálán a majáknak egy külső erőre volt szükségük ahhoz,
hogy felnyissák az energiacsatornákat. Vagy talán, mini
többeket közülünk is, egyszerűen túlterhelték őket a körül­
mények, és ezért segítségre lett szükségük.
Bármi legyen is az ok, minket a maják hívtak meg arra
az élők és az ősiek egyaránt, hogy Mexikóba menjünk, és
bemutassuk ezeket a szertartásokat velük és értük. Nem
mondhattunk nemet.
Összejövetel <jHetidában
Rögtön megéreztem szívem verését, amint mexikói ta­
lajra léptünk. Erős összefüggést éreztem a jelen és az ana-
sazi utazás között. Ugyanaz az energia volt jelen, mintha
előre megálmodtuk volna. Belül úgy éreztem, hogy ez az
ujabb utazás a mexikói maja esakra-templomokba nagy
valószínűséggel megváltoztatja az életemet. Csak azt nem
lucltam még, hogyan. Ki más tudhatta volna, mint Isten, és
lal.ín az. ősi indiánok, hogy mi készül... Kétség kívül az
ismeretlenbe indultam.
Amikor megérkeztünk Merida kör alakú városába, azon­
nal a Hotel Los Aluxcs-be mentem, ami annyit tesz, „a kis
emberek", és úgy ejtik: „a-lú-sasz". Ekkorra Oroszlántűz és
< prolina már megérkeztek. A következő huszonnégy órában
lialvantagú vándorcsoportunk minden tagja megérkezett a
ulag különböző tájairól.
<SMaja üdvözlés
| Az első ismerkedé) kör gyanánt Oroszlántűz szervezett
«r\ különleges estét nekünk és maja barátainknak.
I A hotel egyik kis szobájában jöttünk össze, ahol az egyik
piája vén, egy csodálatos nagymama elénk állt, és maja nyel­
ven megadta nekünk az engedélyt arra, hogy részt vegyünk
• szertartásokon, és meglátogassunk olyan helyeket, ame­
llyel azelőtt kizárólag maja papok előtt álltak nyitva. Szavai
li.illatán igencsak megtisztelve éreztük magunkat. Többen
liiniiyeztek is.
251
 Ezután egy Wayak nevű maja együttes szórakoztatotl
bennünket kísérteties zenéjével. Mély torokkiáltásaik és ere­
deti hangszereik a távoli múlt hangjait idézték. Nem hason­
lított ez semmihez, amit azeléítt hallottunk. Annak az es­
tének a varázsa tökéletes kezdetet adott az előttünk álló
szertartás-zarándoklatnak, ami reménveink szerint vissza­
adja a maja népnek az egyensúlyt, az egészséget és föld­
jüket, és segít nekik felkészülni a jövő nagy fontosságéi szer­
tartásaira, azokra a szertartásokra, amelyeken egy nap az
egész világ túlélése áll vagy bukik majd.
Miközben abban a körben ültünk, rájöttem, hogy egy­
két új templom kivételével ugyanazt a templomspirált láto­
gatjuk majd végig, amelyet annak idején, majd húsz évd
végigjártunk Kennel. Úgy éreztem magam, mintha egyszei-
re egy öreg veterán és egy kisgyerek lennék. Alig vártam al
folytatást.
C
Uxma( templomai
Amikor megérkeztünk Uxmalba, nemzetközi csoportúi ilfl
még épphogy csak elkezdett emlékezni arra, milyen eg*
szívként lélegezni. Mikor összegyűltek, elmondtam nekik
Ken hatalmas ingájának történetét és 1985 csodálatos ese­
ményeit. Ezután mindannyian elsétáltunk a Nagy Piramis
hoz, ahol még mindig ott állt az a fa, amely az ónix kristálvlj
védte. A fa már sokkal nagyobb volt, mint amikor 1995-bcii|
utoljára láttam (amikor Ilunbatz Mcn meghívására rés/
vettem a Chichén Itza-i tavaszi napéjegyenlőségi szertari 1
son). Ez volt az egyetlen fa azon a füves területen, és pon-
252
losan egy vonalban volt a piramis középpontjával és a mel­
lette álló épület szélével.
Felmentünk a nagy piramis tetejére. A meredek út és az
őrjítő magasság sokaknak közülünk, akik még nem csináltak
ilyet korábban, igen szokatlan volt. A templom tetejéről
beláthattuk Uxmal egész hatalmas vidékét: piramisai és
Icmplomai mérföldekre szétszóródtak a dzsungelben. Nem
volt nehéz elképzelni, hogy valaha ez a pont volt a maja nép
hivárosa.
A szertartásunk itt különös formát öltött: a mandorla
geometriai fonnáját. Képzeld csak el, ahogy hatvan ember
egy piramis tetején próbál úgy elhelyezkedni, hogy testük
kel egymást átfedő kört alkosson. Bár néhányan kiszorultak
.1 piramis szélére, de végül is sikerült elérni ezt a célt, és így
uf unk első szertartása kezdetét vehette. A két egymást met­
sző kör jelképezte a belső indián szertartások és a világ min­
den tájáról összeverbuválódott csoportunk egységét.
A szertartás vége felé észrevettem, hogy elkezdtünk az
ősi indiánokkal összekapcsolódni. Éreztem őket, ahogy
6. ábra: A mandorla (vesica piscis) rajza
253
figyelnek bennünket, éreznek és vizsgálnak minket. Válaszul
csoportunk tagjainak a szíve egyre nagyobbra nyílt. Ez kel­
lett ahhoz, hogy mind a felszínen, mind a belső világokban
élő maják elfogadjanak bennünket.
Fáradtan, de emelkedett hangulatban hagytuk el Uxmall.
Távozásunkat ragyogás kísérte, ugyanis szerte a Yucatán-fél-
szigeten a maják ekkor égették fel a földjeiket, így készülvén
a tavaszi termés elvetésére. Az a finom kis köd, ami az ége­
téskor megtöltötte a levegőt, a lemenő napnak szokatlanul
ragyogó fényudvart kölcsönzött.
Miközben a hely és az élményeink gyönyörűségében
időztünk, úgy éreztem, a Nagy Lélek a megfelelő embereket
gyűjtötte egybe a megfelelő helyen ahhoz, hogy a feladatol
elvégezzék. Mi magunk sem tudtuk volna jobban kitervelni
a dolgot.
Szertartás a mandorla alakja szerint
254
Jlabna
Uxmal után, mielőtt visszatértünk volna Meridába, elu-
I áztunk Labna és Kaba templomaihoz is.
Labna a második esakra, a szexuális központ jelképe.
I ,abna földje rozsdavörös színű, hasonlít az arizonai Sedo-
1 iához, ahol élek. Az egész templomegyüttest belengi egy
linóm, csábító illat, és olyan energiája van, amely valahogy
eljut az ember szívéhez.
Tartottunk egy egyszerű szertartást ott, amelynek minde­
nekfelett az volt a célja, hogy megtisztuljunk. Körbesétál-
I 11 n mindenkit égő zsályával s tömjénfüsttel, miközben az
egyik társunk lassú, szívverésnek megfelelő ritmust ütöge-
lelt a dobján. De miközben ezt végeztük, elkezdődött vala­
mi, ami később hatalmas problémává vált.
Az egyik dél-amerikai nő magánkívül került, ahogy a
szertartás füstje körüllengte a testét. Arca eltorzult, teste
pedig furcsa, kontrollálatlan hangokat adott. Néhány perc
múlva csapkodni kezdett karjaival és testével, ami a jelen­
levők egy részét félelemmel töltötte el. A körülötte ülők
azonnal reagáltak, és próbálták megnyugtatni, de számomra
nyilvánvaló volt, hogy valami olyasmi kezdődik el éppen,
JIIIIÍ az élet sötét oldalával kapcsolatos.
Ezt egyszeréíen feljegyeztem magamnak, és onnantól
figyelni kezdtem. Egyértelmű volt számomra, hogy a jövő­
beni munkánkra ez bénítóan hathat, de nem értettem, mit
jelent ez az egész, és hogy mi lehet az oka.
255
 íJCaba
A nap utolsó temploma Kaba volt. Kaba neve réges-
régen más volt, és ez a templom számomra azért is nagyon
érdekes, mert a maják az c>si Atlantiszról érkeztek ide, ahol
a zsidók először léptek be az emberi tudat világába. (Lásd
Az Élet Virágának ősi titka, Első kötet.) Kaba eredeti neve
Kabala volt, egy szó, amelyet minden zsidó azonnal megért,
mert ez a neve a zsidóság egyik szent könyvének. Ez esak
akkor nyer értelmet, ha az ember ismeri a maják egész
történetét.
Azután, ami Labnában történt, hagytuk, hogy a csoport
egyszerűen felfedezze Kabát, és ezúttal szertartást sem
végeztünk. Az energiának meg kellett tisztulnia előttünk
ahhoz, hogy megérthessük, mi vár ránk. Hazafelé indultunk
Meridába, és vártuk, mi lesz a következő lépés, amit a maják
tapintatosan feltárnak külső tudatosságunk számára.
íJtteiida
Aznap este mindannyian korán lefeküdtünk aludni,
mert másnap reggel négykor kellett kelnünk. Napfelkeltére
Dzibilchaltun ősi városában kellett ugyanis lennünk, mert
a napéjegyenlőség napján felkelő nap minden évben itt
látható először egy olyan civilizáció templomának nyílásán
átszűrődve, amely Krisztus előtt 500-ra megy vissza. Talán
ez a legrégibb hely az egész Yucatán-félszigeten, ahová mi
ellátogattunk.
256
Ezután úgy terveztük, hogy visszatérünk meridai szállo­
dánkba, összepakolunk, és megnézzük a csodálatos balan-
canchc-i barlangokat, majd visszaindulunk Chichén Itzába,
bog)- másnap részt vehessünk a napéjegyenlőségi szertartáson.
^Találkozás Munbalz Mennél
Mielőtt még Dzuibilchaltunról mesélnék, ahol a tavaszi
napéjegyenlőség ősi rituáléján kívántunk részt venni, el kell
mesélnem egy párbeszédet, ami köztem cs Hunbatz Mcn
között hangzott el előző nap reggeli közben.
Miközben Hunbatz a kávéját kortyolta, én pedig teámat
szürcsöltem, átnéztük a napi programot, hogy egyeztessük
feladatainkat az elkövetkezendő események előtt. Mivel
Chichén Itzában, a szívközpontban közös szertartásra
készültünk, pontosan meg kellett határoznunk, hogyan
összpontosítsuk energiánkat az. inka, maja és még sok
száz indián vénnel összhangban, akik Amerika minden
tájáról érkeznek, hogy részt vegyenek a szertartáson. Más
szavakkal Hunbatz pontosan tudni akarta, hol leszünk, és
hogyan kezeljük majd ezt a csoportot. Carolina f Iehcnkamp
csoportja is Hunbatz-cal meg) majd Chichén Itzába, és
tudni akartuk, a másikunk hol lesz az elkövetkezendő
napok számos szertartása közepette.
A megbeszélés után Hunbatz témát váltott. A jövőről
akart nekem beszélni, és főleg a kristálykoponvák fontossá­
gáról a jövőbeli szertartások szempontjából. Elmondta,
257
hogy ezek a koponyák élnek, és hamarosan mind egybe­
gyűlnek majd a szertartásaink során az Idők Végezetének
közeledtével.
Érdekességként megemlítem, hogy az Egyesült Államok
Amerikai Indiánjainak Tanácsa küldött egy kristálykoponyát
arizonai otthonomba, még mielőtt elindultam volna. Hatá­
rozatlan időre kaptam. De eddig a kristálykoponyák seho­
gyan sem illettek a képbe, és nem vittek közelebb yucatáni
utunk lényegének megértéséhez. Ezért miközben Hunbatz-
ot hallgattam, végig azt gondoltam, hogy a koponyákkal
kapcsolatos információk egy másik időszakra vonatkoznak.
Keveset tudtam még. Mint általában, most is én értettem
meg utolsónak.
3)zibilchallun temploma
Egyszer, 1995-ben, már láttam ezt a szertartást Hunbatz-
cal, és nagy izgalommal töltött el, hogy a csoporttal együtt
most újra átélhetem az egészet.
Napkelte előtt körülbelül húsz perccel érkeztünk meg
a szent helyre, ami az egyik legfőbb beavató központja volt a
világ misztikus iskoláinak. Sokan jöttek el, főként maják,
hogy ekképp ünnepeljék meg a napéjegyenlőséget.
A napfelkelte temploma egy olyan kőépítmény, amely­
nek nyílásán át minden évben egyszer láthatóvá válik a nap
sugara, ami nem más, mint a tavaszi napéjegyenlőség első
fénye. A templomhoz egy hosszúkás, köves folyosó vezet,
ami majdnem olyan, mint egy leszállópálya, melynek mind-
258
két oldalát alacsony bozót veszi körül. A templom pontosan
ennek a folyosónak a végén áll.
Oroszlántűz is járt már ott, ezért tudott abban segíteni
a csoportnak, hogy mindenki a templomtól olyan távolság­
ban helyezkedjen el, ahonnan látni lehet a nap megjelené­
sét a nyílásban.
Körülbelül két perccel azelőtt, hogy a nap felkelt volna,
olyan dolog történt, amit sosem fogok elfelejteni.
Egy idős mexikói pár, akikkel már korábban is találkoz­
tam, odajöttek mellém, és azt mondták:
— Drunvalo, te vagy az?
Odafordultam hozzájuk beszélgetni azzal a tudattal,
hogy már csak néhány másodpercem van napfelkeltéig.
A hölgy, Maria, egy fehér ruhadarabba csomagolt mére­
tes tárgyat tartott a kezében. Felemelte a ruhadarabot, hogy
megmutassa, mi van benne. Kezében ott kuporgott egy fan­
tasztikusan gyönyörű, ragyogó fehér, ősi maja kristályko­
ponya. Rám nézett, és azt mondta:
- Kérlek, tartsd ezt a szíveden!
A szívemre helyeztem a kristálykoponyát, Dzibilchaltun
felé fordultam, és abban a pillanatban megjelent az emel­
kedő napsugár első töredéke a templom nyílásában. A nap
másodpercek alatt betöltötte a templom nyílását, és az első
fénysugarak kilőttek belőlem.
Látomásom volt. Láttam két maja emberi lelket a kristály-
koponyában, amit a szívemhez szorítottam. Az. egyik férfi
volt, a másik nő. Mindketten nagyon is életben voltak, és
szexuális egységben nézték egymást az örök szerelemben.
259

Maja kristálykoponya
Abban a pillanatban egy csapásra megértettem, hogy mit
csináltak a maják a kristálykoponyákkal.
Egyes majákat, általában születésükkor, kiválasztottak
arra, hogy részt vehessenek a kristálykoponya szertartásán.
Mindannyiuknak az volt a feladata, hogy megörökítsék a
maja kultúra egészének leglényegesebb részét a tizenhárom
korszak egyikében kultúrájuk kezdetétől a legvégéig. Ezek a
kiválasztottak egész életük során tartó képzést kaptak erre.
Eletük megfelelő pillanatában ünnepélyes, szertartásos kere­
tek között magukhoz vettek valamilyen természetes tudat­
módosító szert, és a képzés értelmében tudatosan a halált
választották, de testük elhagyásakor mindvégig tudatuknál
maradtak, és rákényszerítették lelküket arra, hogy belépjen
260
Dzihilchaltun
a kristálykoponyába. Attól fogva a koponya volt az otthonuk
és testük évszázadokra, vagy akár évezredekre.
A kristálykoponyában élnek azóta, őrzik és védelmezik a
maja nép tudását, emlékeit és bölcsességét, hogy most, az.
Idők Végezetekor, feltárják azt. Céljuk ebben a pillanatban
beteljesült. A koponyák lassan összegyűltek itt, a maják
földjén, mert kezdettől fogva ez volt a céljuk. Összesen
tizenhárom koponya van, és a közeljövéíben valósul majd
meg a tizenhárom maja koponya szertartása, ami beteljesíti
a maja jövendölést, miszerint az ősi tudás továbbszáll a
modern maja lélekre.
Miközben ez a felismerés elöntött belülről, megláttam
egy öreg nagymamát, aki csendesen ült a kristálykoponya
hátsó felében. Tudtam, hogy ő rendezte el ezt az örök há­
zasságot a két szerető között. Tudtam, hogy ő tervelt ki
mindent, amit ennek a koponyának meg kellett tennie
a népéért, és világossá vált az is, hogy az ősi nagymamák
találták ki az információ évezredes továbbadásának ezt a
módszerét, és hogy még mindig ők őrzik a koponyákat.
Az a tudás, emlék-gyűjtemény és bölcsesség, amelyet a
maja szeretők birtokoltak, abból az időszakból származik,
amikor a maja kultúra első virágkorát élte. Abból az időből
szánnazott mindez, amikor a szeretet és az együttérzés ural­
kodott minden maja fölött. És ezt a rendkívüli szeretetet,
együttérzést és tudást kellett most újra elültetni a modern
idők majáinak szívében.
A templomon keresztül felkelő nap és a kristálykoponya
spirituális szeretőinek megtapasztalása annyira kinyitotta a
szívemet, hogy azt el sem hittem volna, ha meg nem törté­
nik. Az ősi maják drámai hirtelenséggel szóltak hozzám
mindarról, amit ők fontosnak tartottak.
Hallgattam őket és imádkoztam. Tudtam, hogy egy új
utazás következik az emberi szív számára, ami még mélyeb­
ben megváltoztatja majd a földi életet, és meggyógyítja az
emberi kapcsolatokat. Hittem azt is, hogy ez még a fullasztó
szén-dioxid felhőket is képes lesz felszámolni, amelyek
bolygónkat fojtogatják. Egész lényemet remény töltötte el.
De arról még fogalmam sem volt, hogy egy hasonló lép­
tékű élmény vár rám az elkövetkezendő néhány órában. Egy
olyan erőteljes energiával rendelkező, olyan szív-központú
helyre készültünk belépni, hogy csupán az ottlétből kifolyó­
lag csoportunk minden tagja örökre meg fog változni. Arra
készültünk, hogy közvetlenül beszéljünk az ősi lelkekkel.
<Jl dzibilchaltuni cenote
A cenote-k szent medencék, esetenként akár méretes
tavak is, amelyeket a földalatti fonások táplálnak. Láttam
már ilyet annak idején, 1985-ben, Chichén Itzában akkor,
amikor Kennel voltam ott. A majáknál minden szent hely
egy cenote közelében épült, mert ezeket a forrásokat tartják
a belő világok átjáróinak. A cenote vizének mélységes gyó­
gyító hatása van, és közülük is a dzibilchaltuni cenote a leg­
jelentősebb a maják tudomása szerint.
Ezért miután a dzibilchaltuni kőtemplomnál megnéz­
tük a tavaszi napéjegyenlőség felkelő napját, odamentünk a
cenote-jához, egy gyönyörű tavacskához a dzsungel szélén.
A mögötte levő kőromok körül gyűltünk össze, és rögtönöz­
tünk egy szertartást. Itt meditálva imádkoztunk a majákért,
utazásunkért, az iraki háború megoldásáért, amely éppen
utunk előestéjén tört ki. Milyen érdekes, hogy a maják épp
ezt az időpontot jelölték ki a világbéke szertartásának idő­
pontjául két és fél évvel korábban.
A szertartás után annak az ősi kristálykoponyának az
őrzői, amelyet a szívemen tartottam, elhelyezték ezt a szak­
rális tárgyat az egyik sziklán, egy ruhadarabon, hogy mind­
annyian megérinthessük és átérezhessük energiáját.
Ekkor hirtelen a sötét energia szörnyűsége és erős fel­
lángolása megpróbált betörni a körünkbe azáltal, hogy
megszállta a csoport egyik nőtagjának a testét. Ugyanazt
a nőt szállta meg, akin keresztül már Labnában is megmu­
tatta magát. A nő, akit ez az entitás megszállt, felemelte
a kristálykoponyát a feje fölé, és minden erejét összeszedve
263
megpróbálta azt széttömi a hatalmas sziklán, amelyen addig
pihent. Három férfi, köztük Oroszlántűz, rávetette magát,
és próbálták a koponyát kikapni a kezéből. Percekig huza­
kodtak, de végül a koponya megmenekült. A nő tajtékzott a
dühtől, míg az őt megszálló lélek benne mozgott.
Egészen addig mindent megtettünk azért, hogy meg­
védjük a csoportunkat ettől a dologtól. Tudtuk, hogy az ő
otthonában járunk. Ez az az entitás, amely belépett a maja
tudatosságba kultúrájuk kiteljesedésének idején, és amely a
szeretet és a szépség világát az emberáldozatok és a félelem
világává változtatta. Ennek tudatában Oroszlántűz nagyon
ügyelt a kristálykoponyára. Ennek a felbecsülhetetlen értékű
szakrális tárgynak a megóvása mindazonáltal felemésztette
minden erejét, ahogy a másik két férfiét is.
Ekkor tudatosult bennünk igazán, hogy milyen erős és
milyen határozott ez az energia. Nem volt kérdés, minden­
képp ki kellett űzni ezt az energiát a nő testéből még a más­
napi, Chichén Itza-i szertartás előtt.
Általánosan elfogadott vélemény volt körünkben, amely­
nek többen hangot is adtak: nem véletlenül van jelen közöt­
tünk ez a sötét energia. Lényeges eleme annak a problémá­
nak, amit a világban meg akartunk oldani, és tudtuk, hogy
nagyon ügyesen kell kezelni, szeretettel, együttérzéssel, sőt
hálával, és főként a csoport azon tagjával szemben kell így
fellépnünk, aki létének egy magasabb szintjén felvállalta ezt
az igen nehéz szerepet. Tervet kellett készítenünk.
Vidáman, megilletődve, bár kissé letörve tértünk vissza
Los Aluxes-be reggelizni, majd elindultunk utazásunk soron
264
következő kalandjára az egyedülálló balancanche-i barlan­
gokhoz. (Azért beszélek „barlangokról", mert ennek a bar­
langnak több elágazása is van minden irányba.)
c^furnoelto, a vezetőnk
Szólnék pár szót Ilumberto Gomezről, majaföldi Merlin
vezetőnkről.
Humberto a hetvenes éveinek elején jár, de csak hatva­
nak látszik. Alacsony, apró termetű emberke arisztokratikus
megjelenéssel és viselkedéssel. Hasonlít spanyol nemes fel­
menőire, a hidalgókra.
Az utazásnak ezen a két napján csendes volt, udvarias,
kedves, nagyon segítőkész, visszafogott és szerény.
Balancanche felé menet azonban Humberto nem tudott
tovább csendben maradni. Tudtam, hogy diplomája van régé­
szetből. Most azonban azt is megtudtam, hogy nem csak
egyszerűen egy rendkívül tanult és hazáján belül nagy ré­
gészeti tudással rendelkező ember, hanem egyenesen ő
fedezte fel fiatal korában a balancanche-i barlangokat. Mire
beértünk Balancanche parkolójába, egyértelművé vált szá­
momra, hogy Humberto többet tud erről a helyről, mint
bármely más élő ember.
Bár már órák óta fenn voltunk, még mindig elég korán
volt, amikor megérkeztünk a balancanche-i múzeumba.
A barlangokat még nem nyitották meg. Így várakozás köz­
ben megkértem Humbertot, meséljen a felfedezéséről.
Összegyűltünk körülötte, és izgatottan hallgattuk mon­
danivalóját. Eleinte tudományosan beszélt, de hamar előtűnt
265
ragyogó lelkesedésre, amellyel rendkívüli, régi élményét szí­
nessé, élővé varázsolta számunkra. Ez volt az első a sok tör­
ténet közül, melyeket Humberto a yucatáni spirálúton
mondott el nekünk. Micsoda rendkívüli elbeszélő!
Humberto húszas évei elején járó régészhallgató volt,
amikor egy napon rábukkant egy kicsi, vályogfalú vájatra
otthona közelében. Nem szólt róla senkinek, és ez a kis barlang
lett a búvóhelye. Meditálni járt oda, vagy ha csak egyszerűen
egyedül akart lenni egy kicsit.
Humberto számára ez a barlang mágikus hely volt, pedig
látszólag semmi rendkívüli nem volt benne, de azt végképp
semmi nem jelezte, hogy ősi maja gyökerekre vezethető
vissza. Ez volt az ő barlangja, és éveken át látogatta.
Egy napon aztán, 1959-ben, Humberto hirtelen kész­
tetést érzett arra, hogy a barlang falának egy bizonyos részét
megtapogassa. A kopogás üreges hangot adott.
Ezt a falat is ugyanaz a természetes anyag borította, ami
évmilliókon át szivárgott arrafelé a talajból. Szemre nem
különbözött a barlang többi részétől. De amikor Humberto
kiásta a barlang agyagfalát, mögötte az ősi maják ismerős
kő-habarcs falának romjait látta meg! Képzeljük csak el az
izgalmát, amint néhány kő kiemelése után bemászott a hatal­
mas, eddig teljesen ismeretlen földalatti üregbe, ami a másik
oldalon rejtőzött.
Humberto teljesen egyedül járta be a látszólag végtelen
folyosókat és sziklaösvényeket. Olyasmit talált, amiről még
sosem hallott, aminek nem volt párja sehol máshol Maja­
föld területén. Elszórva a barlangokban természetes csepp­
kőoszlopokból készített oltárokat talált. Az oltár körül pedig
266
talán évezredekkel korábban felajánlott, és azóta érintetlen
tárgyak voltak. Az esőistennek, Chacnak ajánlott agyag­
edények, szerszámok, képek és használati tárgyak százai
ott nyugodtak, ahová az ősi maja kezek lerakták őket a
réges-régi szertartás során. Amióta a barlangot lezárták az
emberek előtt, semmit nem láttak, semmit nem érintettek
ezek közül.
Humberto azon nyomban hivatalosan bejelentette a ré­
gészeti felfedezést, hogy biztosítva legyen a területrongálók
és vandálok ellen.
Általában, ha Mexikóban rátalálnak egy leletre, a kor­
mány mindent azonnal elszállíttat belőle, és kiállítja a
tárgyakat egy múzeumban. De ebben a különös esetben
a tudósok és azok a hivatalnokok, akik először léptek az
üregbe, azonnal felismerték, milyen fontos egyben megőriz­
ni Humberto felfedezését. Azon nyomban lezárták a bejára­
tot, és őrt állítottak elé.
így a mai napig érintetlenül sikerült megőrizni. Semmit
sem változtattak, kivéve azt, hogy kialakítottak egy vékony
utat, amelyen a látogatók végigmehetnek, hogy a barlangot
annak eredeti állapotában megtekintsék.
Miután a kormány is beavatkozott, hamar elterjedt a hír,
és már másnap megjelent a maja vének és sámánok egy cso­
portja, akik bejelentették, hogy bemennek, és elvégeznek
egy szertartást. Humberto ezt szórakozott mosollyal mesél­
te. Hangsúlyozta, hogy a maják nem kérdezték meg, szabad-e
belépniük és szertartást végezniük. Egyszerűen kijelentették:
„Megcsináljuk." A komiány erre azt válaszolta: „Nem lehet."
267

A vita és a veszekedés eltartott egy ideig, míg végül a
kormány engedélyt adott a majáknak a szertartásra, de csak
abban az esetben, ha tisztviselői jelen lehetnek, és fényké­
peket készíthetnek.
További vita és veszekedés... Végül a maják engedtek,
két feltétellel. Mindenkinek, aki belép, titoktartást kell fo­
gadnia, és senki sem hagyhatja el a barlangot a szertartás
vége előtt, ami azt jelentette, hogy huszonnégy órát kell
bent tölteniük élelem és víz nélkül. Arra is figyelmeztettek
a maják, hogy ha bárki távozna a szertartás vége előtt, akkor
ők nem vállalják a felelősséget az ebből következő szörnyű­
séges következményekért.
így hát megállapodtak. A maják és a mexikóiak lemen­
tek a földalatti sötétségbe, hogy elvégezzék a szertartást.
Huszonnégy órával később viharos esőzésre jöttek fel a
felszínre. Erre a jelre vártak a maják. Tudták, hogy Chac,
az esőisten elfogadta imáikat.
Humberto is a résztvevők között volt ekkor, és sosem
felejtette el a Chacnak bemutatott szertartás erejét.
Balancanche után Ilumbertoról kiderült, hogy az álta­
lunk végiglátogatott szent helyeket és a Yucatán történetét
illető tudnivalók és nemkülönben szórakoztató történetek
kimeríthetetlen kincsestára. Egyszer megkértem, hogy me­
séljen valamit a balancanche-i maja szertartásról, de nem
volt hajlandó. Mert ígéretet tett. Ez volt az egyetlen eset,
hogy nem felelt készséggel eg\ kérdésre.
268
<Jl balancanche-i u\eqe kben
Azelőtt sosem voltam még a balancanche-i üregekben,
számomra teljesen ismeretlenek voltak. így, akárcsak a cso­
port többi tagja, én sem tudtam, mire számítsak, de még
elképzelni sem tudtam, milyen élmény vár ránk.
Először is arra számítottunk, hogy a nap nagy részét
Balancanche-ban kell töltenünk. A barlang megóvásának
érdekében ugyanis az őrök egyszerre csak tíz embert en­
gedtek be, mert az őrök csak ennyi ember esetében tudták
biztonsággal figyelni, nehogy valaki elvigyen valamit, vagy
akár csak megérintsen egy tárgyat is.
De mivel Humberto részt vett első szertartásainkon,
látta, mekkora tisztelettel viseltetünk a maja nép és a szent
helyeik iránt. Azt is tudta, hogy az ősi indiánok engedélyét
is megkaptuk arra, hogy ott legyünk. És mivel ő fedezte fel
ezt a területet, volt nemi befolyása, amivel elintézte, hogy
velünk kivételt tegyenek. Közölték hát velünk, hogy a mi
esetünkben lmszas csoportokat engednek be.
Ez nagy megtiszteltetés és a bizalom jele volt. De mire
hozzáfogtunk, hogy három csoportot alkossunk, Humberto
meggyőzte az őröket, hogy tegyenek további engedménye­
ket irányunkban. Elérte, hogy két hannincas csoportban lép­
hessünk be!
Én voltam az első csoportban az utolsó ember. Nagy
alázattal szeltük át az őserdőt az ösvényen, amely az üreg
szájához vezet. A nyílás egy hatalmas, a Föld mélye felé teke­
redő lyuk volt. Mind a lyukból kirepülő madarak, mind a
falakon kinövő virágok olyanok voltak, mintha fejet haj­
tanának. Borsódzott a hátam.
2Óg
 Olyan volt belépni a barlangba, mintha a Földanya mé­
hébe hatolnánk. A szívem azonnal megnyílt. Ez egy teljesen
ösztönös reakció volt a jelenlévő energiákra.
Tovább haladtunk a Föld mélységeiben, egyre mélyebb­
re és mélyebbre a sötétségben. Éreztem, hogy ez az egyik
legszentebb hely, ahol valaha is jártam. A szívem egyre job­
ban kitárult. Nem én irányítottam. Láttam és éreztem, hogy
ugyanaz megy végbe az előttem haladókban is.
Azon kaptam magam, hogy halkan kántálok.
Egyszer csak hangokat hallottam magam mögött. Hátra­
fordultam, hogy megnézzem, ki az, és ekkor megláttam, hogy
a második csoport sietve követ bennünket. Hibáztak volna?
Vagy nem követték az utasításokat?
Az első ember a második csoportból megállt előttem
mosolyogva. Érezte a hely szentségét.
- Hogy kerültök ide? - kérdeztem.
- Humberto úgy döntött, hogy mindenkit beenged egy
csoportban - válaszolták.
- Hát persze - gondoltam magamban.
Nagyon jó érzés volt, hogy mindannyian egyszerre bent
voltunk. Szívem majdnem széthasadt a hely szentségétől és
szépségétől. Ez a váratlan fordulat nagyon felvidított.
így történt, hogy bejutottunk mind a hatvanan egy olyan
helyre, ahová általában tíznél több embert nem engednek
be egyszerre. Egyesített bennünket a szeretet érzése és a
spirituális áhítat, amelyhez, foghatót addig egyikünk sem
érzett még. És ezt most nem csak úgy mondom.
Ezután beléptünk a barlang főüregébe, ahol két hatalmas,
egyforma méretű cseppkő, egy sztalaktit és egy sztalagmit
270
még évmilliókkal ezelőtt összeértek, és létrehoztak egy leg­
alább húsz méteres hatalmas oszlopot. Az oszlop körül
hevertek azok a felajánlott tárgyak, amelyeket a maják réges-
régen odavittek. Az imaedények és templomi edények ugyan­
úgy voltak elrendezve az oszlop körül, ahogy évszázadokkal,
évezredekkel azelőtt.
A szent közelségének érzése elhatalmasodott rajtunk.
Nem tudtam visszatartani a szívemből áradó könnyeket.
Elsírtam magam. Bár látásomat könnyeim elhomályosí­
tották, mikor körülnéztem, láttam, hogy a többiek is elér­
zékenyültek.
Azért jöttünk Majaföldre, hogy megtapasztaljuk a Szív
Szent Terét. És íme, itt voltunk, abban a fizikai térben, amely
a szív élő rezgésében él. Mindannyiunk lénye egységesen
ráhangolódott erre a térre. Egész lényem vibrált!
Tovább menve láttunk még két valamelyest kisebb csepp­
kőoltárt az ősi adományokkal együtt, a szentség ereje pedig
nőttön nőtt.
íBalancanche cenote-ja
A szív szent tere mindig kapcsolatban van valamilyen
módon a vízzel is. Végül eljutottam a barlang egy olyan ter­
mébe, amelyben egy medence van. A medence vize annyira
tiszta volt, hogy alig hittem, hogy egy szomszédos üregből
gyűlt itt össze. A víz élt. Igazából élt.
Amikor belenéztem ebbe a szent vízbe, úgy éreztem,
mintha egy másik világba látnék át rajta keresztül.
27 /
I

A csoportunk három tagja állta körül sírva a vizet, és Szépség előttem

amikor a közelükbe értem, egvmás karjaiba borultunk. Szépség mögöttem
Abban a pillanatban megéreztem, hogy a törzsemmel Szépség a balomon
vagvok. Könnyeinkkel és nyílt szívünkkel imádkoztunk Szépség a jobbomon
önmagunkért, a maja népért és a Földanyáért. Szépség fölöttem
Ismertem már ezt a helyet. Ereztem már korábban a Szépség alattam
szívemben. Képzeljük csak el, milyen lehetett fizikailag A Szépség a szeretet
jelen lenni egy ilven helyen, más fizikai lényekkel együtt, A szeretet az Isten.
akik mind-mind ugyanazt élik át, mint én. Nem történt
velem semmi ehhez fogható korábban.
A barlang őrei, akik láthatatlanok maradtak, jeleztek
nekünk a lámpáikkal. Időnk lejárt.
Elindultam, hogy továbbmenjek. Nem jött ki egy hang
sem a torkomon. Arra is alig emlékszem, hogyan jutottam
ki a barlangból. Mintha álom lett volna.
A következő dolog, amire emlékszem, az, hogy kívül
vagyok, és a múzeum felé igyekszem. Leültem egymagamban,
és behunytam a szemem. Szívemben még mindig hatalmas
volt a rezgés. Jó fél órába telt, amíg a friss élmények annyira
leülepedtek, hogy fel tudtam állni, és képes voltam elindulni
a busz felé.
Sosem fogom elfelejteni ezt az élményt, sem a majákat,
akiknek imája mind a mai napig ott rezonál ezen a szent
helyen, sem pedig azokat a csodálatos embereket, akik
velem együtt beléptek a Földanyába.
Miközben egy fa alatt ültem, és vártam, hogy a csoport
minden tagja megérkezzen, eszembe jutott legbensősége­
sebb tanítóm, a taos puebloi Bölesővirág imája:

272 273
 I Z E N N E G Y F . D I K F V. J F. 7. E T

MAJAFÖLD MEGTISZTULÁSA

Chichén Stza temploma

Az elegáns Majaföld szálló a yucatáni dzsungelben talál-
ható, a Chichén Itza-i templom együttes szélénél. Balan-
canche-ból egyenesen odamentünk, de sokkal korábban
érkeztünk meg oda, mint gondoltuk, mivel a barlangon
nagyon hamar túljutottunk.

Újjászületés

7. ábra: A nagy maja szív-szertartás

275
 Aznap éjjel, vacsora előtt megkértek arra, hogy a két
csoportot, Carolina Hehenkamp európai csoportját és a
mi saját csoportunkat vezessem be az Elet a szívben medi­
tációba. Ez csak néhányuknak volt teljesen új. Sokan közü­
lük már megtanulták ezt a meditációt egy korábbi kurzus
során. Erőteljes délutáni élményeink révén még azok is, akik
sosem végezték a szívmeditációhoz tartozó légzést, könnyen
megértették a lényeget: tudatosságunkat áthelyezzük az
agyunkból a fizikai szívünkbe, azáltal, hogy felidézzük ma­
gunkban az egységtudat hálót.
Beletelik egy időbe, hogy megértsük, majd meg is való­
sítsuk azt a belső változást, amely után nem az elménkből,
hanem a szívből élünk. 13.000 évvel ezelőtt így éltünk, még
mielőtt az Egység tudatosság átváltozott volna jó-rossz
tudatossággá. Ekkor kezdtük el megítélni az élet helyzeteit
és képeit.
Igazából a szívhez való visszatérés annyira egyszerű do­
log, hogy a legtöbb ember kicsit nehezen talál rá erre a
tapasztalatra. Megtanultuk azt a hiedelmet, hogy minél
bonyolultabb és összetettebb valami, annál fontosabb.
De ez nem vonatkozik eredeti tudatosságunkra.
Szerintem a világ természeti népei azért hívtak meg en­
gem, hogy vegyek részt a szertartásaikon, mert én megtanul­
tam a szívemben élni. „Látják", hogy a szívemben vagyok,
és nem az elmémben. Ez az ő útjuk is, és az emberi lélek
legfőbb vonatkozásai közül számukra ez a legfontosabb. Ok
is és én is tudjuk, hogy megbízhatunk a másikban, és ahogy
a maják mondják, amikor egymást köszöntik: „In Lak'esh",
ami annyit tesz: „Te egy másik én vagy". Ha valaki a szívé­
ben él, az „In Lak'esh" olyan jelentést kap, amelyet csak a szív
érthet meg teljes egészében, mert az a lélek, ami benned
van, ugyanaz a lélek, mint ami bennem is lakik.
Ha valaki többre kíváncsi ezzel kapcsolatban, írtam egy
könyvet, melynek címe Elet a szívben. Ez a könyv egyfelől
jóval részletesebben mutatja be mindezt, másrészről meg­
adja az útmutatást ahhoz, hogy az ember kipróbálja ezt,
majd eldöntse, hogy a szívben való élet jobb-e, mint az
elmében élt élet.
Vacsora után a csillagok alatt a Chichén Itza-i szívcsakra
piramis közelében mindannyian beléptünk a Szív Szent
Terébe, és egyként lélegeztünk.
s
most a sötét oldal: csak illúzió
Amikor mindenki más elment, hogy pihenjen egyet a nagy
napéjegyenlőségi szertartás és ünnepség előtt, eljött az idő,
hogy foglalkozzam az entitás-üggyel, amelyet Labnában, az
első szertartás során és Dzibilehaltunban, a kristálykoponyás
reggelen tapasztaltunk meg. Ezt a problémát mindenképpen
meg kellett oldanunk, hogy tisztán érkezhessünk a másnapi,
Chichén Itza-i szertartásra. Ellenkező esetben ez az energia
összeakadhatott volna mindazzal, amit szerettünk volna
elérni. Nem hunyhattunk szemet fölötte.
Sejtésem szerint az történt, hogy ezt a nőt, csoportunk
egyik tagját az utazáson megtámadta egy lélek, vagy több
lélek, amelynek célja az volt, hogy mindenáron tönkretegye
azt, amiért fáradozunk.
277
 Ezért a vezetők - Diane Cooper, Oroszlántűz, túraveze­
tőnk, Mr. Humbcrto és én - összeültünk, és megegyeztünk
abban, hogy ezt a helyzetet meg kell oldani még aznap
lefekvés előtt, mert másnap nagyon korán indulunk tovább.
De hol végezzük cl a gyógyítást? Tapasztalatból tudtam,
hogy fennáll annak a lehetősége, hogy a nő felüvölt, amikor
elhagyja a testét az a bizonyos lény, márpedig üvöltő nőt
nem lehet a szállodában tartani. Még valaki hívná a rendőr­
séget. Mit tegyünk hát?
Megkérdeztük Humbcrtot, hová mehetnénk. A hotel
parkolója melletti teriiletet ajánlotta. Az nem volt magán­
terület, dc azért úgy döntöttünk, odaállunk a furgonunkkal,
és abban végezzük el a gyógyítást. így ha a nő tényleg sikít,
a hang nem lesz hallható.
Végre mindent előkészítettünk. A nő önként végigfe­
küdt a furgon középső ülésén. Csoportunkból ketten a ko­
csin kívül maradtak arra az esetre, ha netán valaki arrafelé
kóborolna. Két másik személy szintén a kocsiban foglalt
helyet, hogy alkalomadtán segítséget nyújthassanak.
Jiz ősi áldozat álnya
Amikor telepatikus úton kapcsolódtam a nő belsejében
levő lényekhez, láttam, hogy több is van belőlük, dc kettő
közülük tulajdonképpen egyet alkotott, és ez a kettő-az-
egyben létező rendkívül erős. A maja világhoz és az ősi
áldozati szertartásokhoz is kapcsolódott. Igazából ez a kettős
entitás és a káoszra törekvő akarata jelentette az erőt a maják
emberáldozati szertartásai mögött!
278
Ez a kettős létező nem csak az előttem levő nőben élt,
hanem körülbelül hatvan másik majaföldi emberben is, fő­
ként maja indiánokban. Egybefonódott és beépült ebbe a
földbe. Jól tudta, miért jöttünk, és azért jelent meg, bog)
bennünket megállítson, és megakadályozza, hogy felszaba­
dítsuk a maja népet, akik a Föld belsejében laknak. Az volt
a szándeka, hogy megakadályozza az egyensúly kialakulását.
Mihály arkangyalt hívtam, a nő teste körül pedig meg­
építettem egy arany oktaéder piramist, ami foglyul ejtheti
a távozó lényeket, és dimenziós ablakként vissza tudja
küldeni őket abba a világba, ahová Isten eredetileg megte­
remtette őket.
Számomra egy lélek kiűzése nem erőből történik, hanem
együttérzéssel és kommunikációval. Minden tapasztalatom
azt mutatja, hogy amint a lélek rájön, hogy saját világukba
próbáljuk őket visszajuttatni, ahol beteljesíthetik szakrális
céljukat, rögtön együttműködővé válnak. Semmiképp sem
küzdenek. Igazából én ezeket sokkal inkább eltévedt gyer­
mekekként látom, mint pusztítást kereső ördögökként.
Ez azonban a múlt volt, és most meg kellett kapnom
a leckét.
A kisebb lelkek hálásak voltak, ha megnyitották előttük
a hazatérés lehetőségét, és korábbi tapasztalataimnak meg­
felelően gond nélkül el is távoztak. De a két utolsó, a kettős
lélek, nem volt hajlandó távozni. A nő egész teste eltorzult
és kifeszült az ellenállástól. Nem adták fel. Az ősi maja
emberáldozati szertartásokhoz és a maják földjéhez való
kötődésük túl erős volt, és arra késztette őket, hogy ellen­
álljanak. Évszázadokon keresztül ösztönözték a majákat
279
olyan cselekedetekre, amelyekről szívükben jól tudták, hogy
helytelenek.
Végül nem maradt választásom, mint hogy erőből csele­
kedjek. Olyan szerep volt ez, amelyet korábban sosem vet­
tem magamra.
Mer-Ka-Bám, emberi fénytestem, és Mihály arkangyal
erejének és hatalmának segítségével olyan energiahullámo­
kat kezdtünk ráküldeni, amelyek a kettős lény energiáit az
oktaéder dimenziós ablakába fókuszálják, ami elviszi őlcet
ebből a világból a saját hazájukba, bárhol legyen is az.
Ha sikerrel járunk, az még ellenkezésük ellenére is olyan
lett volna nekik, mintha a mennyországba jutnának.
Először a gyengébbiket nyelte el az örvény ellenállhatat­
lan erejével. Az crősebb eltávolítása azonban még hátravolt.
Végül azonban a hatalom és az erő még erősebb felhasz­
nálásával a lélek, amely még mindig ellenállt, kiemelkedett
a nő hasából, és lassan elindult a dimenzióablak felé.
Abban a pillanatban, amikor a lény elhagyta a nő testét,
a külső világ is reagált ennek a leieknek a puszta erejére és
a vidékhez való kötődésére. Körülbelül harminc méterre tő­
lünk egyidejűleg két dolog is végbement. A nő jobb oldalára
eső fák egy körülbelül hat méter átmérőjű, kör alakú terü­
leten vadul remegni kezdtek. Egy nagy ág le is tört, és lezuhant
a talajra.
Bal felé ugyanilyen távolságban a durván huszonöt
centi átmérőjű törzzsel rendelkező fák egy másik körben
kezdtek cl csoportosan vadul remegni. Mintha egy őket ki­
dönteni próbáló bulldózer állt volna a törzsüknél. Teljesen
indokolatlanul, mivel tökéletes szélcsend volt, a legtöbb
280
közülük mégis eltört a törzsénél és néhány rázuhant egy
öreg Volkswagenre, amelynek teljesen összetört a teteje és a
csomagtartója.
Abban a pillanatban, amikor a lélek elhagyta a nő testét,
„láttam", ahogy az összes maja, aki kapcsolatban volt ezek­
kel a lelkekkel, hirtelen megtisztult. Mintha egy hatalmas
hurrikán tűnt volna el hirtelen.
Vége volt, minden elcsendesedett.
Majaföld felszabadult, a nő pedig újra egyedül maradt
a testében.
Most már csoportunk végképp készen állt a másnapi,
Chichcn Itza-i szív-szertartásra. Ezt a szertartást a maja nép
és a maják naptára jó előre megjósolta, melyben az indián
vének csoportja a Föld négy sarkának népeivel együtt, egv-
ként imádkoznak azért, hogy a világ békére leljen.
z ősi jóslat beteljesítése
Trópusi madarak hangja szűrődött be az ablakokon,
miközben én az egyik gyönyörű álomból a másikba ébred­
tem. A pillanat végtelenül hosszúnak tűnt. Aztán hirtelen
emlékezni kezdtem. Erre a napra vártam több mint két és
fél év óta. Hunbatz Men még jóval korábban meghívott egy
e-mailben arra a szertartásra, amelyet megjósolt a maja
naptár. Most érkezett cl az a nap.
Kiugrottam az ágyból, felöltöztem, és lesiettem, mert
tudtam, hogy szűkös az időnk, és fontos, hogy időben
megérkezzünk, és ne kövessünk el hibát. Túl sokan vártak
281
mar nagy izgalomban erre a pillanatra. Ha a csoportunk
elkésne, akkor nélkülünk kellene elindulniuk, gondoltam.
A hallban hatvan ember gyűlt össze, mindenki ragyogó
fehérbe öltözött, ahogy Hunbatz kérte. Mosolyuk és kitörő
energiájuk mindent elmondott róluk. Készen álltunk bár­
mire, amit az élet nekünk tartogatott, és készen álltunk imá­
ink és szívünk felajánlására. Balancanche barlangja után
szívünk teljesen nyitott volt, és csoportunk Egy Szívvé lett.
Az élet készen állt arra, hogy feltárja a rejtélyek egy újabb
fejezetét. Ki tudta, mi fog történni? Az biztos, hogy én nem.
Kettesével sorakoztunk fel, mert így léphettünk be a
jegyellenőrző kapun. így haladtunk tovább a Chichén Itza-i
épületegyüttesben is. Trópusi fák között vezetett az utunk, és
a Kastély Piramis keleti oldalánál értünk az alaphoz. A nap
erősen sütött, úgyhogy behúzódtunk az árnyékot adó fák alá.
Hunbatznak a megbeszéltek szerint 10 körül kellett meg­
érkeznie a várhatóan több mint 250 főből, indián vénekből
és sámánokból álló kíséretével. Kisebb csoportokba verődve
beszélgettünk és vártunk a piramisok területén.
Csak vártunk és vártunk. Az európai csoport is velünk
volt, és egyesek saját dalaikat kezdték tanítani más nemze­
tiségűeknek. Az éneklés eltartott egy ideig, aztán elhallga­
tott. És még mindig vártunk. Hol késtek a vének? Senki sem
tudta a választ.
Késő délelőtt az uxmali templom papja és papnője oda­
jöttek hozzám, és bemutatkoztak. Teljes szertartásos díszben
voltak, szépek voltak, tele energiával. Nyugodt mosolyuk és
kedves modoruk nagy belső spirituális fényről tett tanú­
bizonyságot. Megköszönték nekünk, hogy ott vagyunk, és
282
részt veszünk a szertartáson. A csoport nevében biztosítot­
tam őket szeretetünkről és tiszteletünkről, és felajánlottam,
hogy segítünk bármiben, amiben csak tudunk.
Kisvártatva egy másik ember - egy perui inka pap, szin­
tén teljes szertartási díszben - érkezett, és beszélgetni kez­
dett egy csoporttal, akik mellettünk álltak egv nagy fa alatt.
Hatalmas volt az energiája. Úgy tűnt, azért van ott, hogy
lelkesítse a várva várt nagy szertartásra összegyűlteket.
De hol volt Hunbatz Men? Semmi sem jelezte érkezését.
Már majdnem dél volt, és a nap magasan fenn volt az
égen. Végül is eljutott hozzánk az információ, hogy Hun­
batz és a vének késnek. A rendőrség lezárta az utakat más­
fél mérföldre a templomtól, és így a véneknek gyalog kellett
folytatniuk.
Ezért még egy kicsit várnunk kellett. Időközben viszont
tudomásunkra jutott egy másik probléma is. A szertartás
helyszínét megváltoztatták, a Kastély Piramis mögé tették
át a fák közé. így Hunbatz és a vének távolléte ellenére a
szertartás elkezdődött.
Nem tudtam, mi történt Hunbatz Mennél, de belső
vezetésem egyértelműen azt mondta, hogy vágjunk bele
ebbe a szertartásba.
mi sziváivány köiünk
Csoportunk elindult, majd kicsivel távolabb felért a
dzsungel egyik tisztására, ahol az energia tökéletesnek látszott
arra, amit tenni készültünk. Carolina Hehcnkamp csoport­
jával voltunk most, és másokkal, akik hozzánk csatlakoztak.
283
Egy nagy kört formáltunk. A kör mindenféle bőrszínű és
származású emberekből állt.
A szertartás vezetői, az uxmali pap és a papnő különle­
ges lepleket helyeztek el a földön, amelyek így egy oltárt
alkottak, erre pedig kristályokat és szertartásos tárgyakat
tettek. Végül először egy, majd kettő, végül összesen tizen­
három maja kristálykoponyát helyeztek el az oltáron egy
nagy körben. Maja szőttessel takarták le őket a szemünk elől,
mert még nem jött el az ő speciális szertartásuk ideje. Ügy
láttam, mintha a koponyák kántálnának, és hirtelen velük
együtt mély meditációban találtam magam.
Nagy meglepetésemre a papnő, aki egyértelműen a szer­
tartás vezetőjének látszott, megkért, hogy álljak a belső kör­
be. Megkérdezte, van-e más is a csoportban, aki oda tartozik,
és erre Oroszlántüzet ajánlottam. A maja világ sokkal inkább
hozzá tartozott, mint hozzám.
Rajtunk kívül még vagy tizenöt vént és indiánt kértek
meg arra, hogy csatlakozzanak a belső körhöz. Voltak közöt­
tük Mexikóból es az Fgyesült Államokból is de a legtöbb,
köztük az inka pap, indián törzsi kultúrából érkezett. Külö­
nösen megmaradt az emlékezetemben három dél-amerikai
inka sámán, akik annyira szépek voltak, hogy a belőlük áradó
boldogságból és örömből megéreztem a Földanya tisztaságát.
A maja papnő szertartási füvet és tömjént gyújtott meg
egy ősi kis maja üstben, ami csípős hamuval töltötte meg a
levegőt. Aztán felemelte a karját, miközben férfi társa bele­
fújt a kagylóba, és a négy égtáj felé elmondott imákkal meg­
kezdte a szertartást.
284
Hogy magát a szertartást titokban tartsák, a papnő és a
pap maja nyelven imádkozott. Imáik az üst füstjével együtt
szálltak a magasba. Ezután mindegyikünk, aki a belső körben
állt, egymás után megszólalt. Imádkoztunk, és azt kértük
szívünktől, amire leginkább vágytunk: a Föld és a Föld né­
pének gyógyulását.
Amit tettünk, abban szépség, erő és pontosság volt.
Úgy éreztük, mintha ezt a szertartást eonokkal azelőtt meg­
tervezték volna. Minden olyan természetességgel történt,
mintha az egész szertartást gondosan végigpróbáltuk volna
korábban.
De volt valami más is, egy olyan szempont, amire nem is
gondoltam, mert olyan mélyen belemerültem a dolgokba.
A külső körben állókról van szó.
Miközben mi, akik a belső körben állva a szertartást ve­
zettük, és mindannyian saját nyelvünkön szólítottuk meg a
Lelket, üzeneteinket más nyelvekre is lefordították. A szer­
tartás egymás után elhangzó imái szálltak a tisztáson maja
nyelven, angolul, spanyolul, németül, oroszul, franciául.
A szél vitte el szavainkat ahhoz a csodálatos csoporthoz,
amelyet a világ minden tájáról származó, a világ egységéért
fáradozó személyek alkottak.
Később egy nő azt mondta nekem:
- A szertartás ideje alatt végig úgy éreztem, mintha
Bábel tornya lassan összeomlana. Úgy éreztem, világunk
sosem lesz már ugyanaz.
285
 Talán azáltal, hogy ezen az ősi szertartáson összejöttünk a
majákkal, szimbolikusan véget vetettünk az országok, kul­
túrák és fajok közötti megosztottságnak. Idővel ez valósággá
is fog válni.
Miután az üst utolsó füstje is elszállt a csoport fölött, és
véget ért a szertartás, mindannyian egymás nyakába borul­
tunk, mintha régen elvesztett barátok lennénk. Nem csak
szeretetünket osztottuk meg egymással, hanem telefonszá­
mainkat és címeinket is, hogy a későbbiekben kapcsolatban
maradjunk, és megtartsuk ezt a mindannyiunk által érzett
energiát. Az Egy Lélek szivárványa voltunk.
Síunbatz 3Ú.cn és a vének
Amikor visszaindultam a piramis felé, találkoztam vala­
kivel, aki futva érkezett, hogy elmondja, mi történt Hunbatz
Mennél és a vénekkel. A frissen átélt gyönyörűségek után
rémálomként hatott végighallgatni mindezt.
Végül is mindannyian eljutottak Chichén Itzáig, és az
eredeti helyszínen elő is készítették a szertartást. Letettek
a földre egy füvekkel és tömjénnel teli üstöt. Amikor min­
den vén készen állt, megkezdték a szertartást azzal, hogy
meggyújtották a tömjént az üstben.
Abban a pillanatban a rendőrök odarohantak egy por­
oltóval, és eloltották a tüzet.
A vének nagyon feldühödtek, és vitatkozni kezdtek a
rendőrökkel. Csak Hunbatz maradt csendben, mert ő számí­
tott erre, sőt, még figyelmeztette is a többieket.
286
A rendőrség végül feloszlatta a szertartást, és ráadásul
még le is tartóztatott nyolcat a dél-amerikai vének közül.
A szertartás tehát befejeződött, még mielőtt elkezdhették
volna.
Hunbatz később elmondta, hogy ekkor ő elindult a mi
csoportunk keresésére. Mi már mélyen imádkoztunk a saját
szertartásunkon, és saját meggyőződésének megfelelően ő
ekkor már nem csatlakozott hozzánk. Ehelyett kétszer körbe­
sétált az imakör mentén, és áldást kért ránk.
Elmondta, hogy ha mi nem jöttünk volna el a világ
különböző vidékeiről, hogy bemutassuk a saját szertartá­
sunkat a maja papok vezetése mellett, akkor a maja naptár
nem teljesült volna be. Könnyes szemmel mondott nekünk
köszönetet.
Beleláttunk egymás szivébe, és hálát adtunk, mert tud­
tuk, hogy a Nagy Lélek úgy dolgozik, hogy azt mi nem
mindig értjük.
<Jí <JC'igyó eljövetele
Amikor a szertartás befejeződött, kis nemzetközi cso­
portunk tagjai szabadon elvegyülhettek a nagy tömegben,
amely azért gyűlt össze, hogy megnézze, ahogy a „kígyó"
lemászik a Kastély Piramison, amit annak idején, 1985-ben
Ken és én már láthattunk.
Most, 2003. március 21-én a tömeg lélekszámát több
mint nyolcvanezerre becsülték. Annyian voltak, hogy szinte
lehetetlen volt végigmenni a lépcsők előtti nagy füves téren,
ahonnan látni lehet a kígyó csodálatos levonulását.
287
 De jaj! A reggeli égbolton felhők gyülekeztek. A délutáni
ég már szürkébe hajlott. Az árnyékot vető nap nem látszott
ki a felhők mögül. Nyolcvanezer ember, akik Mexikó min­
den tájáról, Dél-Amerikából, az egész világból jöttek, várt
ott akkor, ülve, állva, családi körben piknikezve arra az árnyék­
ra, ami talán sosem érkezik el.
Aztán egyszer csak, késő délután, a felhők hirtelen oszlás­
nak indultak, és a nap ragyogó fénysugarai áttörtek rajtuk,
hogy bevilágítsák a piramist, amely a lépcsők oldalára árnyé­
kot vetett. Az összegyűlt tömegből egyként tört ki az öröm
hangja, majd hirtelen mindenki elhallgatott, amikor a „kígyó"
misztikusan mozgó árnyéka láthatóvá vált.
Végignéztem a hatalmas, elbűvölt sokaságon, és eszem­
be jutott a hatvanas évek rockkoncertjeinek közönsége. Mint­
ha a Grateful Dead együttest felváltották volna az ősiek.
A karizmatikus zenekar helyett, melynek izgató zenéje szinte
robbant a színpadon, most mindenkit kivétel nélkül valami
más bűvölt el: a lassú, néma árnyék, amely a misztikus pira­
mis oldalán lefelé araszol, és ezáltal újból tanúságot tesz az
Elet Szent Spiráljáról.
JL két cenote
Amikor eltávolodtam az árnyék helyszínétől, eszembe
jutott az egyik Hunbatz Mennél folytatott párbeszédem,
amelyben váratlanul két Chichén Itza-i cenote-ról és a
köztük fennálló kapcsolatról kezdett beszélni. Azt mondta,
hogy a két cenote-t egy földalatti folyó köti össze, és hogy
a Kastély Piramist szántszándékkal az említett folyó fölé
2
88
építették. Ez a földalatti folyóvíz tölti fel a piramist energiá­
val. Ken és én nem tudtunk semmit erről a második cenote-
ról, amikor arrafelé voltunk.
Hunbatz Men a szemembe nézett, és azt mondta:
- Drunvalo! A másik cenotc-t is újra fel kell tölteni egy
kristállyal, mert így a két cenote energiája egyesülhet.
így hát a piramis falán leereszkedő „kígyó" szertartása
után a második cenote felé vettem utamat, hogy eleget
tegyek Hunbatz kérésének.
iJí klLstály kiteljesedése
Néhányan a csoportból követtek engem. Valószínűleg
szerették volna megnézni, mire készülök. Én ezzel termé­
szetesen úgy voltam, hogy bárki is van ott, azért van ott,
inert ott kell lennie. Nincsenek véletlenek, nincsenek hibák.
Néhány percen belül rátaláltam a második cenotc-ra,
ahol velem együtt pontosan tizennégy ember gyűlt össze.
Elmondtam nekik az 1985-ös történetünket Kennel a másik
cenote-ról, és beszéltein nekik Hunbatz Men mostani kéré­
séről is. Olyan volt, mintha egy spirituális iskolában lennénk.
Látszólag pontosan tudták, mit kell tenniük.
Megfogtuk egymás kezét, és körbeadtuk a kristályt, hogy
mindenki imádkozhasson bele valamit. Imáik a maja népért
és a Földanya egészségéért szóltak. Az utolsó ember aztán
bedobta a kristályt a titokzatosan mély vízbe.
Éreztem, amint létrejön a kapcsolat. Éreztem az energia
kitörését. Belső szememmel pedig láttam, amint a két cenote
összekapcsolódik, és a Kristály Piramis egy régi/új energia
z8g
formában tündököl. Abban a pillanatban megértettem annak Annyira telve voltunk érzelmekkel és a rejtelmesség
fontosságát, amit Thoth és Hunbatz Men próbált nekem különleges érzésével, hogy úgy tűnt, ennél többet el sem
átadni. Először éreztem magam teljesnek. bírnánk.
Ha tudtuk volna, mi minden vár még ránk, nehezen hit­
tük volna. Tulajdonképpen még alig tartottunk a kezdeteknél.
<Jl Jlap hívása
A szállodában Hunbatz Men hagyott nekem egy üze­
netet, amelyben azt írta, szeretne beszélni a csoportunkkal.
Megígérte, hogy találkozik velünk, de erre eddig még nem
került sor. Bár éppen rendkívül elfoglalt volt, szerette volna
megtartani ígéretét.
A hotel úszómedencéjének félköre mellett gyűltünk össze
Hunbatzra várva. Besötétedett és láthatóvá váltak a csilla­
gok, és körülvett bennünket a szállodából kiszüremlő fények
finom ragyogása.
Hunbatz megérkezett, és elmagyarázta, mi történt az­
nap. Elnézésünket kérte, és köszönetet mondott azért, hogy
bemutattuk a szertartást. Elmondása szerint a mi részvéte­
lünk nélkül a Munka sosem teljesülhetett volna be. Azt
mondta, mi mindannyian az új világ tanítói vagyunk, és
beszélt arról a felelősségről is, ami ezzel a szereppel jár.
Ezután megtanított nekünk egy szent dalt, amely a maja
napistenhez, Kinhez. szól. És mivel a csoportunk több tagja
is kezdett „emlékezni" múltbéli maja örökségére, az éneklés
felébresztette bennük azt az érzést, mintha a két helyszí­
nen - a régi, ősi múltban és a jelenben lennénk egyszerre.
Chichén Itzában töltött napunk tehát úgy ért véget, hogy
együtt voltunk a csillagok alatt, énekeltünk és visszaemlé­
keztünk ősi kapcsolatainkra.

290 2 0 1
 T I Z E N Ö T Ö D I K F E J E Z E T

A KÖR ALAKÚ SZIVÁRVÁNY

A Chichén Itza-i napéjegyenlőség-ünnep utáni napon

elhagytuk a Majaföld szállót, és Quintana Roo felé vettük
az irányt. A szertartások és az imák még elevenen éltek a
szívünkben.
Ezen a napon az ötödik csakrának megfelelő maja hely­
színre, Tulumba tartottunk. A szállodánk felé menet, ami a
mexikói karib-tengeri partvidéken volt, megnéztük Cobát.
Ez talán a legnagyobb területű épületegyüttes a Yucatánon,
bár a legnagyobb része még feltárandó. Késő délután a quin­
tana rooi cenote-k százai felé indultunk, amelyek a Tulumot
övező őserdők mélyén bújnak meg.
Amikor Coba felé utaztunk a hosszú úton, a sok meg­
lepetés után szép lassan feladtuk összes várakozásunkat.
Mint a gyermekek, nyílt szívvel és nyitott szemmel men­
tünk tovább utunkon. Egyszerűen arra vártunk, hogy Isten
megmutassa nekünk soron következő feladatunkat.

293
 Coba ősi vámosa
Cobában egy olyan épületegyüttest találtunk, amelyet
kicsiny, szalmatetejű, nyitott étkezőhelyiségek vettek körül.
Itt megebédeltünk. A felszolgált ételek közül az egyik helyi
jellegzetesség a friss kókusztej volt, amit közvetlenül a kó-
kuszból egy szalmaszállal lehetett kiszívni. Ebéd után belép­
tünk Coba templomi területére.
Coba közel ötven négyzetmérföldnyi területen terjesz­
kedett, és a becslések szerint egykor 40.000 majának adott
otthont. Az ősi város, amely eredetileg Coba körül helyez­
kedett el, olyan nagy volt, hogy ha láthatnánk abban a for­
májában, ahogy évezredekkel ezelőtt létezett, akkor minden
bizonnyal megváltozna a véleményünk arról, kik is voltak a
maják. Coba nagy piramisának, Nohoch Múlnak a tetejéről
látni lehet a bizonyítékokat arra, hogy itt egy rendkívül
előrehaladott civilizáció élt.
Vezetőnk, Humberto, elmondta, hogy Coba volt a közép­
pontja az ősi utak kifinomult rendszerének, amit Sacbe-nek
(ejtsd: szakbe) neveztek. Ezek az utak kőből épültek, egy­
két méter magasan építették őket, és habarcsot használtak
hozzájuk. A habarcs nagy része mára lepusztult, de a Sacbe
kövek jelentős része a helyén maradt. Humberto az út során
mindig jelezte ezeket nekünk. Igazából a maja civilizáció
virágzásakor minden Sacbe Cobába vezetett.
Humberto magyarázata szerint ezeknek az utaknak a
létezése már önmagában is meglepő, mert a maják nem
rendelkeztek kerekes szállítóalkalmatossággal, de még lovaik
sem voltak. Az utakat talán vallásos felvonulásokra használ­
ták. Humberto szerint az a legvalószínűbb, hogy az utak
294
szerkezete a maja naptárral van kapcsolatban. Tekinthetjük
úgy is, hogy egy hatalmas csillagászati „időgép" részei, de az
sosem vált előttem világossá, hogv Humberto pontosan mit
gondol arról, mégis hogyan működött. Ez a rejtély még arra
vár, hogy valaki megfejtse.
Coba egyik nagy látványossága a kerékpárautó volt.
Azok a látogatók, akik nem kívánják gyalog megtenni a Coba
kapujától a nagy piramisig vezető hosszú utat, megtehetik
a távolságot ezeken a jánnűveken. Emberi erő hajtja, hason­
lít egy négykerekű riksához, csak ebben az esetben a sofőr
nem gyalogosan húzza a járművet maga után, hanem pe­
dállal hajtja. Ilyet nem láttunk máshol a Yucatán-félszigeten.
Miközben a nagy piramis, a Nohoch Mul felé közeled­
tünk, azon tűnődtem, vajon hasonlít-e még ahhoz, amit
annak idején, évekkel azelőtt Kennel láttunk. Akkoriban,
1985-ben, nem volt több egy kicsi kőháznál, amely az egyik
domb tetején áll. Ma, mivel azóta teljesen feltárták, ez a
Yucatán legmagasabb piramisa.
Utolsó látogatásom óta rengeteg piramist, templomot
és más épületet tártak fel a becsült 6500 építményből. Mos­
tanra a nagy piramis mérete ellenére szinte jelentéktelenné
vált a hatalmas komplexum többi épülete mellett. Meglepő
volt látni, hogy annyi mindent felszínre hoztak és helyreál­
lítottak abból, ami azelőtt teljesen rejtve volt.
A terület energiája fantasztikus volt.
Cobában nem terveztünk szertartást, csak érzékelni akar­
tuk a helyet és elmélyedni egy kicsit benne. így a csoport
minden tagja szabadon elindulhatott a maga felfedezőútján.
Hirtelen mindenki úgy eltűnt a fák között, mint a kámfor,
295
szétszéledve a terület minden részére. Azután, amint a köd
is feloszlik, majd újra összesűrűsödik, megint összetalálkoz­
tunk. Ekkor közösen fedeztünk fel érdekesebbnél érdeke­
sebb helyeket, és együtt meditáltunk. Annyira jól éreztem
ott magam! Minden olyan jól sikerült.
tulum: a köl alakú sziváivány
Azalatt a tizennyolc év alatt, ami azóta telt el, hogy én
Tulum füvén lépkedtem, a kormány átépíttette a területet,
hogy könnyebben kordában tarthassa a turistákat, akikből
ezen a hétvégén rengeteg volt.
De engem egyik dolog sem zavart, sem a tömeg, sem
a változások. Ereztem, hogy ami itt történik, annak jelen­
tősége van, és fontos a maja energiák kiegyensúlyozása
szempontjából.
Először mindannyian más irányba indultunk a terület
felfedezésére, és közben próbáltam felidézni magamban, hol
helyeztük el annak idején a kristályt. Az már olyan régen
volt. De végül körülbelül húsz perc alatt rátaláltam. Rögtön
tudtam, hogy jó helyen keresem, amint benéztem a temp­
lomba, és megláttam a falfestményeket.
A templom mellett állva végignéztem a tulumi templom­
együttes területén, hogy találjak egy megfelelő helyszínt a
szertartáshoz. Néhány pillanat elteltével megláttam a tulu­
mi templomokat körülvevő kiterjedt füves területen egy
olyan részt, amely látszólag jobban ragyogott a többinél.
Egyenesen odamentem. Ekkorra már összegyűlt a csoport is,
úgyhogy mindenki utánam jött.
296"
A terület elhelyezkedése tökéletes volt. Hogy miért, vagy
hogy mi volt az a hely, azt nem tudom, de pontosan megfelelt.
Először is kijelöltem egy pontot a körünk középpontjá­
nak, elhelyeztem egy ruhadarabot a talajon oltár gyanánt, és
kijelöltem a négv égtájat. A csoportból valakitől kaptam egy
nagy kristályt, amit az oltár közepére helyeztem. Ezután má­
sok is odatették saját tárgyaikat és kristályaikat. Hamarosan
minden készen állt a szertartásunkhoz.
Az önként jelentkezők közül kijelöltem négy személyt,
két férfit és két nőt, akiket odaállítottam a négy égtájat je­
lölő pontokra. Mind a négyen egy-egy égtájat jelképezték, és
a kör közepe felé néztek. Egymás után mind mondtak egy
imát, és az égtájjá „váltak" ezáltal védelmet nyújtva a belső
kör számára.
Ezután letérdeltem a kör közepében, szimbolikusan meg­
jelölve a magasság és a mélység irányait, és a belső tér bizton­
ságáért imádkoztam.
Most azokat a történéseket fogom leírni, amelyek ezen
jelentőségteljes szertatás során a „belső síkokon" mentek végbe.
Pár perccel a szertartás kezdete után néhány maja kap­
csolatba lépett velem a belső világokból, és engedélyt kértek
arra, hogy részt vehessenek a szertartáson. Három nagyon
idős maja szó szerint megjelent előttem. Áttetsző volt a
testük, de ennek ellenére tisztán láttam őket. A szemembe
néztek, és nagy tisztelettel telepatikusan arra kértek, en­
gedjem be őket a szertartásra. Csatlakoztak hozzánk, majd
mások is követtek őket.
297
 Hogy segítsek azoknak a csoportból, akik nem „látnak",
megpróbáltam szavakkal leírni azt, ami a minket körülvevő
harmadik dimenzió láthatatlan árnyalataiban történt.
A három maja vén, akik az engedélyt kérték, észak felől
beléptek a körbe, és az oltár elé álltak. Egyértelműen a leg­
idősebb volt a vezetőjük, aki középen állt. Majául kezdett
beszélni, és felszólította törzsének többi tagját, hogy emel­
kedjenek fel.
Ekkor megjelent négy maja, két férfi és két nő, akik
a négy égtájat jelképező személyek mögé álltak, és így még
inkább lezárták a belső teret tudásuk és megértésük ereje
által. Őket körülbelül harminc másik maja követte, akik a
mi körünk körül helyezkedtek el elszórtan.
Amint elhelyezkedtek, csoportunk és a maják közt azon­
nali kölcsönhatás alakult ki. Elsődleges céljuk az volt, hogy
hatalmuk alá vonják a környezetet, legfőképp az esőt, és
hogy harmóniát teremtsenek a külső világ és a belső világok
között, mert ezek mind kibillent egyensúlyi állapotban vol­
tak. Az egész Yucatán-félsziget súlyos szárazságtól szenve­
dett. Hónapok óta nem esett az eső.
A maják egy hatalmas energiapiramis építésébe kezdtek,
amelyet mind a négy égtáj irányába kiterjesztettek a térben.
Egy kicsi piramissal kezdték, nagyjából annak a területnek
felelt meg méretben, amelyen a csoport tartózkodott, majd
elméjük erejével megnövelték akkorára, hogy minden ol­
dala körülbelül két mérföld hosszú lett. Pontosan ugyan­
azzal a módszerrel végezték ezt, amit az új-mexikói taos
pueblo indiánoknál én is tanultam. „Látták", illetve maguk
elé képzelték ezt a piramist, amely a harmadik dimenzióban
298
(a mi világunkban) épült, és akaratuk erejéből valósággá vál­
toztatták. Ezután belelehelték a piramisba az életerő ener­
giát. Ez az energia készteti a környezetet arra, hogy úgy rea­
gáljon, mintha valóban egy háromdimenziós piramis állna ott.
Az egyszerű ember nem láthatta ezt a piramist, de a kör­
nyezetnek mindegy, nem tud különbséget tenni. A piramis
pedig ugyanúgy működik, mint a hegy a természetben. Magá­
hoz vonzza a felhőket és esőt fakaszt. A kicsiknek nincs nagy
hatásuk, de a nagyok, főleg a két mérföldes méretet megha­
ladók, úgy hatnak a természetre, mint a hatalmas hegységek.
Ez a piramis lett a központi esőt hozó „hegy". A belső
világok majái határozták meg a hegy magasságát, és így azt
is ellenőrzésük alatt tarthatták, hogy mekkora mennyiségű
eső érkezzen a félszigetnek erre a vidékére. A piramis ható­
körének további kiterjesztése érdekében a maják még több
piramist építettek, amelyek úgy álltak egymás mellett, mint
egy hegyvonulat, és észak felé több mérföldre elértek.
Amikor ezzel megvoltak, a középen álló maja vén beje­
lentette, hogy még a következő nap elérkezte előtt esni fog,
és ezzel a szárazság véget ér.
A szertartás befejezéséül a maja vén arra kért minket,
hogy énekeljük meg a napnak a nevét: Kin. Mindenki, a
maja szellemeket és a csoportunkat is beleértve, többször
egymás után megénekelte a nap nevét. Az utolsó hangra
felemeltük a kezünket a magasba, és felnyitottuk a szemün­
ket, hogy a szertartást az égre emelt tekintettel zárjuk.
Amikor kinyitottuk a szemünket a nap szent maja ne­
vének utolsó hangjára, és a mennyekre emeltük a tekinte­
tünket, megláttunk egy egyértelmű szakrális jelet, amely azt
299
jelezte, hogy a szertartást hibátlanul végeztük. A nap körül felé baktattam a tulumi templomépületek között, meg­

a tiszta, felhőtlen égen megjelent egy tökéletes, ragyogó, kör állított egy mexikói férfi. Ez a férfi hozta el nekem a fehér

alakú szivárvány, amely annyira fényes volt, hogy a színei koponyát Dzibilchaltunba. Ezúttal egy újabb ősi maja kris­

olyanok voltak, mintha elektromos fény keltené őket. tálykoponyát tartott a kezében. A koponya úgy vonzott engem

Abban a pillanatban megbizonyosodhattunk afelől, hogy magához, mint láng az éjjeli lepkét. Ez a darab zöld volt,

amit most tettünk, és amit az egész utazás során végezni mint a jade, és valamelyest átlátszó.

akartunk, azon a Nagy Lélek áldása van. Szívem annyira tágra Amikor megérintettem a kristályt, bemutattak engem
nyílt, hogy úgy éreztem, azon nyomban beleolvadok a Föld­ a benne egyedül élő férfinak. Ez újfent bebizonyította nekem,
be a maja néppel együtt, akik már visszatérőben voltak a hogy hogyan használták az ősi maják ezeket a kristályokat.
belső világokba. Gyönyörű volt. Azt állította, hogy egy személyt kiválasztottak a halálra.

Nem tudom, hogy a turisták százai és a gyermekeik mit A személy lelke belépett a kristályba, hogy ott maradjon

gondoltak rólunk, miközben egymást ölelgettük, fülig érő mindaddig, amíg a kristály küldetése be nem teljesül. A dzi-

vigyorral kiabáltunk és négy vagy öt különféle nyelven hab- bilchaltuni tejfehér kristály lakói egy pár, egy férfi és egy nő,

latyoltunk egymásnak. Akkor viszont fel sem figyeltem arra, és egy nagymama voltak. De ebben nem volt nagymama,

hogy más emberek is vannak arra. legalábbis én nem láttam. Elképzelhető, hogy ott volt, csak

A legtöbbünk lerohant az óceán partjára, és beugrott elrejtőzött az idegen szemek elől.

a gyönyörű, türkizkék hullámokba, amely úgy dobált min­ Minden jel arra mutat, hogy a kristályok feladata a maja

ket, mint a horgászzsinór végén lógó parafát. Azok, akiknél tudás és a maja emlékek tárolása és őrzése egészen az Idők

nem volt fürdőruha, ruhástul ugrottak a vízbe. így lubic­ Végezetéig, vagyis a mi korunkig bezárólag.

koltunk, nevettünk és játszottunk. Nagyszerű volt! Az élet Nem tudtam, mit jelenthet az, hogy ennyi kristálykopo­
nagyszerűsége! nya jelenik meg hirtelen kis csoportunk energiamezejében.

A varázslatos szivárvány továbbra is látható volt a nap Először megjelenik egy Dzibilchaltunban, majd miután fel­

körül. Sokáig, igen sokáig ott is maradt. fedi azt, amit fel akart fedni, eltűnik az őserdő mélyén.
Aztán megjelenik egy másik, kapcsolatba lép a csoporttal,
majd örökre eltűnik az is. Ez történt, pontosan úgy, ahogy
^Megjelenik egy újabb kiistály koponya Hunbatz Men, a bölcs maja megjósolta, amikor Mcridában

Végül eljött az idő, hogy visszainduljunk a buszhoz, együtt teáztunk.

legalábbis így gondoltuk. Isten terve szerint azonban még Aznap éjjel, kevéssel az után, hogy visszatértünk gyö­

nem voltunk készen a feladatokkal aznap. Miközben a parkoló nyörű szállodánkba, az ég megnyílt, és eleredt az eső

300 301
Valóságos özönvíz kerekedett. Ez megfelelt a maja vén
bejelentésének, miszerint még aznap esnie kellett. Felnéz­
tem az égre, behunytam a szemem, és köszönetet mondtam
Istennek ezért az áldásért, és imáink és szertartásunk má­
sodik elismeréséért. Újra azt kellett éreznem, amit már koráb­
ban is éreztem, hogy a legmegfelelőbb személyek gyűltek
össze arra, amit tennünk kellett.
Még két különleges szertartást kellett elvégeznünk az­
előtt, hogy visszatérnénk Uxmalba és Meridába. De mindenek­
előtt volt még két „folyamat", amit el kellett végezni annak
érdekében, hogy felkészüljünk mi és felkészüljön a világ is.
Ehhez ki kellett engednünk magunkból az elmúlt évezredek
negatív férfi és női energiáit. Ez a két folyamat szertartásra
emlékeztet, de mai modern világunkban inkább terápiának
nevezhetnénk őket. A csoport minden tagja a szexuális ener­
giákkal kapcsolatos belső érzelmi zavarokkal érkezett ide a
Yucatánra. Majdnem minden élő embernek vannak ilyenek.
Dióhéjban arról van szó, hogy a szexcsakra, a szívcsakra,
és a fej közepén található koronacsakra egységben mű­
ködnek akkor, amikor fennáll az összeköttetés közöttük.
Az összeköttetés hiányában érzelmi zavarok keletkeznek,
és az érzelmi zavarok okozzák az összeköttetés hiányát.
Ezeket a zavarokat ki kellett egyensúlyoznunk, még mielőtt
nekiálltunk az utolsó szertartásnak, ellenkező esetben nem
tudtuk volna befejezni a munkánkat.
Sokan ezt a két folyamatot élték meg a legmélyebben az
egész utazás élményei közül. Ezekre akkor került sor, amikor
Kohunlichban bevégeztük a tennivalóinkat.
302
Tulumban az energia úgy áradt ki, hogy abból tudtuk,
utunk olyan csodálatosan fog kibontakozni, hogy abba
nekünk nem lesz beleszólásunk. Csak a Földanya és az ősi
maják tudták, mi készül, és mindez hová vezet.
Pontosan ez az, amit a ma élő maják azóta a tudomá­
sunkra hoztak. Rejtélyes szavakkal 2003. augusztusában azt
mondták nekünk, hogy 2003. december 15-én belépünk egy
új világba. Lehetséges, hogy mindeközben káosz vesz majd
körül bennünket.
Úgy gondolom, hogy majaföldi utazásunk jól példázta
a mindannyiunkra váró, hamarosan bekövetkező átváltás
természetét. Mert valójában a mi világunk csak egy álom!
És álom természete egyre nyilvánvalóbbá válik. Az Álmodó
mostanában ébredezik, most eszmél rá, hogy csak álmodik.
Ami még ennél is fontosabb, az az, hogy ezt az Álmot,
hogy ezen a bolygón élünk, most meg lehet változtatni.
Ez a kulcs!
2003. november 8-a után, amikor teljes holdfogyatkozás
volt és több bolygó szextiljét figyelhettük meg, vagyis a
Harmonikus Összhangnak nevezett csillagászati eseményt,
lassan mindannyian felismerjük, hogy az Álom igazából
„csak fény és szándék". Én ezt hiszem, de tudom, hogy kell
még várni valamennyit. A negyedik dimenzió kapuja hama­
rosan felnyílik azok előtt, akik tudnak róla.
Hogy mit jelent ez? Azt jelenti, hogy nincs már időnk.
Felelősséget kell vállalnunk gondolatainkért, érzéseinkért
és érzelmeinkért. Mert mindannyian álmodók vagyunk.
És amit mi álmodunk, az fog megvalósulni ebben a világban.
Ez a maják hite: ahogy közeledünk 2012. december 21-éhez,
303
és 2 0 B . február 19-éhez, az Álmodó ereje folyamatosan
növekszik.
A belső világok és a külső világ hamarosan egybeolvad­
nak. Ez nem csak a maják hite, hanem más indián törzseké
és prófétáké is. És amint megvalósítjuk ezt az egységet,
először is ki kell égetnünk magunkból a megosztottság
szennyét, a negativitást, amellyel oly régóta élünk együtt.
így tehát szakrális majaföldi utazásunk következő sza­
kasza olyan fordulatot vett, amely annak az előkészítését
célozza, amin mindannyian keresztül fogunk menni. Tu-
lumi és palenque-i utazásunk két napja alatt mindannyian
megtapasztaltuk a szertartások és események összefüggő
sorozatát, amelyeket látszólag azért találtak ki, hogy minket
a létezés magasabb síkjára segítsenek.
304
T I Z E N H A T O D I K F E J E Z E T
KOIIUNLICII ÉS A HARMADIK SZEM
A F É R F I ÉS A NŐI E G Y E S Ü L É S E
Amint a csoportunk megérkezett Kohunlichba, felélén­
kültek az emlékeim korábbi utazásomról, amin Kennel együtt
voltam. Kérdések cikáztak a fejemben. Vajon ugyanolyan
lesz? Ott van még mindig a lépcsősor és a háromszög alakú
mélyedés? A csoportnak még semmit nem meséltem a
múltbéli eseményekről.
Azzal kezdtük, hogy felgyalogoltunk a főpiramishoz,
ahhoz, amelynek a felületén egy emberi arc látható. Egy­
szerű turistaként érkeztünk, hogy felfedezzük és átérezzük
a szent terület energiáját. Ekkor elmondtam a többieknek
a furcsa mélyedés, a fa és a kis lyuk történetét. Ezután elindul­
tunk, hogy megkeressük a márvány lépcsőket.
De Kohunlich teljesen megváltozott. Azt reméltem, meg­
találjuk a piramist pontosan ott, ahol Kennel elhelyeztük
a kristályt évekkel korábban, és feleleveníthetem az emlé­
keimet, de nem így volt elrendelve.
Mindenfelé ösvényeket alakítottak ki, amelyek keresztbe­
kasul mérföldekre kiterjedtek, és több helyütt helyeztek el
térképeket is. Egy ideig követtük az ösvényeket. Elindultunk
egy bizonyos irányba, majd visszamentünk, és egy másik
305
ösvényen indultunk cl, de semerre sem találtuk azt a külön­
leges piramist és az előtte található kicsi lyukat, amelybe
évekkel azelőtt a kristályt bedobtam.
Végül eljutottunk egy széles, ősi kőlépcsőhöz, amelyet
egy igen meredek domb oldalába építettek. Egyáltalán nem
hasonlított a márványlépcsőzetre, amelyet Kennel találtunk
annak idején, dc a hely odavonzott. Mindannyian azt érez­
tük, hogy valami a kőlépcsők teteje felé húz bennünket.
Amikor felértünk a tetőre, úgy találtam, hogy ez a hely
nem is egy piramis vagy egy szent épület volt, hanem inkább
az ősi maják lakhelye. Kicsi szobákat láttunk mindenfelé
gyönyörűen elrendezve, és tágas udvarokat, ahol alkalom
nyílt a társasági életre. Tökéletes helyszínnek mutatkozott,
arra, hogy elvégezzük rajta azt, amiért jöttünk.
Le is tettem a piramis és a háromszög alakú mélyedés
megkereséséről, és hamarosan találtunk egy tökéletes pontot
néhány fa alatt, amelyek árnyékukkal védtek a tűző naptól.
Leterítettük a „nap ruháját" a földre, kiválasztottunk egy
középpontot, és kezdett kialakulni az. oltárunk is, amelyhez
mindenki hozzáadta a saját szakrális tárgyait.
A csoport körülállta az oltárt, és újfent kiválasztottunk
négy személyt - két férfit és két nőt -, hogy lezárják a négy
égtájat.
Akárcsak Tulumban, egy maja főpap ezúttal is ott ter­
mett előttem, mintha a Földből bújt volna elő. Karját az ég
felé emelte, és saját emberei közül négyet odaállított a négy
égtájat őrzők mögé. Ekkor egymás után egyre több és több
maja emelkedett ki a talajból, és ők is egy kört alkottak, egy
kicsit nagyobbat a miénknél. Először csak a fejük jelent meg
306
a föld felszíne fölött spirális mozgással, majd lassacskán,
továbbra is körkörös mozgással, testük is kiemelkedett a
Földanyából. Végül a maják felértek a mi világunk felszí­
nére. A maják minden jelenlévőhöz odarendeltek egy-egy
embert, hogy a szertartás végéig mellettünk álljanak.
Mind élénk színű ruhát viseltek, arcukra geometriai for­
mákat festettek és tollakat tettek a hajukba. Energiájuk erő­
teljes volt. Úgy érzékeltem, hogy ezt a szertartást réges-régen
elpróbálták már, és nagy jelentőséggel bírt számukra. Nagyon
komolyan vették.
A szertartás jelenlegi menete nagyban különbözött a
tulumitól. Tulumban nagy térbeli kiterjedésű energiapirami­
sokat hoztak létre annak érdekében, hogy a vidék egyen­
súlyba kerüljön, és az eső eleredjen. Ezúttal azonban csak
egy piramist hoztak létre, melynek célja, amint azt telepati­
kusan megtudtam a főnöktől, a maja nép spirituális ébredé­
sével volt kapcsolatos.
Nem mindent tudok értelmezni abból, ami kiszűrődött
az ősi maják lényéből a szertartás végzése közepette. Annyit
tudok, hogy a szívem egyre könnyebbé vált. Oroszlántűz azt
mondja, hogy itt Kohunlichban a maják távozásukkor ma­
gukkal vitték az összes negatív energiát, amivel csak dolga
volt a csoportunknak, és mélyen, mélyen a Föld belsejében
eltemették azt. Bármi is történt, mi nagyon felvidultunk.
Emlékszem, hogy amikor felemeltem a tekintetemet, és
körülnéztem, azt láttam, hogy az utolsó emberig mindenki
mosolyog, mindenkit eltölt a fény.
Ami akkor történt, az nem volt más, mint az összeg­
zése mindannak, ami addig végbement, és Oroszlántűznek
307
minden bizonnyal igaza van a megtisztulással kapcsolat­
ban. Az emberek egymást ölelgették, játékosan szórakoztak.
Mindannyian hihetetlenül jól éreztük magunkat a bőrünk­
ben. Miközben ezt szemléltem, rájöttem, mennyire jól tet­
tük, hogy mindezt az ősi maják élőhelyén, az ő otthonukban
vittük végbe.
Azt is biztosan tudtam viszont, hogy bár a maják meg­
tisztították a csoportunkat a negatív energiáktól, nem jutot­
tak le lelki és érzelmi testünk legmélyebb részeibe, vagyis
szexuális zavarainkhoz. Ennek megoldása még ránk várt.
Ehhez mély megbocsátást kellett gyakorolnunk.
Másnap tehát, az újonnan talált fényességben, ismét
nehéz belső munka várt ránk. De aznapra bevégeztük a fela­
datainkat. Nagy örömmel a szívünkben indultunk vissza
a buszunkhoz.
És igen, még mindig a márványlépcsős piramist keres­
tem a tekintetemmel, és a háromszög alakú mélyedést. De
valami miatt biztos voltam benne, hogy ezúttal nem fogom
megtalálni. Rejtve kellett maradnia.
<J& megbocsátás temploma
Yucatáni utazásunk következő napja nagyon különleges­
nek ígérkezett számomra. Azt a templomi területet, ahová
igyekeztünk, még nem láttam korábban. Ezek a templomok
jelképezték a férfi és a női energiák sötét oldalát. Két nagy^
jelentőségű szertartást terveztünk ott elvégezni annak érde­
kében, hogy örökre felszabaduljunk a férfi-női kettősségünk
börtönéből, és szabadon kiteljesedhessünk isteni erőnkben.
308
A szent területeken tett látogatásunk oka a Jelen volt,
vagyis az Idők Végezete, ahogy a maják mondanák, és a cé­
lunk az volt, hogy elvégezzük a szükséges javításokat duali­
tás tudatosságunkon, hogy ezáltal magasabb tudatossági
szintre léphessünk. Ezt mindenképpen el kellett érnünk,
mert másképp nem tudtunk volna továbblépni. Ez a kiegyen­
súlyozott állapot nem tart örökké, mert minden lélegzet­
vételünkkel, minden tettünkkel tovább alakítjuk a karmát,
de éppen eléggé hosszan tart ahhoz, hogy beteljesítsük a
feladatunkat.
Majaföldi utazásunk előtt nem is gyanítottuk, hogy cz.
a fajta szertartásos kiegyensúlyozó terápia is része lesz az
élményeinknek. Magától ment végbe szemünk és szívünk
láttára. Majaföldi szakrális utazásunknak ezt a szakaszát
tulajdonképpen annak az előkészítéseként is értelmezhetjük,
amin az egész Föld keresztül fog menni. Tulumi és palenque-i
utunk két napja alatt mindannyian egy olyan összefüggő
esemény- és szertartássorozatot tapasztaltunk meg, amelyet
a jelek szerint a maják kimondottan arra találtak ki, hogy
segítsenek nekünk kitörni a polaritásból az Egység felé, akár
akaratunk ellenére is.
ÍFelk észülés ^Becan-ban
Amikor aznap reggel kiléptünk a szállodából, egyikünk
sem sejtette még, kivéve talán Oroszlántüzet, hogy az a nap
mennyire megváltoztatja majd sokunk életét. O választotta
ki a három templomot, és látszólag az egész csoportban egye­
dül neki voltak előérzetei azzal kapcsolatban, ami ránk várt.
309
 Oroszlántüzet mely kötelek fűzte azokhoz a jelentős ener­
getikai eseményekhez, amelyek a csoportunkban mentek
végbe a férfi-női energiák sötét oldalával kapcsolatban. Saját
sámáni lényében hordozza a duális energia megnyilvánulá­
sát, egyfajta kachinát, amelynek egyik oldala teljesen sötét,
a másik pedig teljesen világos. Jelenlegi életének egy része
abban áll, hogy harmóniába és egyensúlyba állítsa ezt a két
oldalt. Jelenléte hatására csoportunkban úgy egyesültek ezek
az energiák, hogy azok negatív vetülete feloldódhatott.
A becani kezdetek a mé)ka és a játék szellemében teltek,
ami tökéletes előkészítése volt a későbbiekben megtartandó
szertartásoknak
Maga Becan az ősi maja birodalom egyik részének köz­
pontja volt, és Kr. e. 600 környékén kezdték cl építeni. I .eg-
élénkebb időszaka Kr. u. 600 és 1000 közé tehető. Ez Cam-
peche egyik legnagyobb jelentőségű építészeti jelensége.
Ezt az. ősi várost a maja területen teljesen egyedinek
számító árokrendszer veszi körül. Tulajdonképpen maga
a maja becan szó is annyit tesz: víz vájta szakadék. Egyes
feltételezések szerint a szakadék háborús időkben védelmi
funkciót látott el. Mások szerint a társadalmi rétegek meg­
osztottságát jelképezte: az előkelőség építette az árok által
körbezárt hatalmas épületeket, míg az alacsonyabb rétegek
az árkon kívül éltek.
Egy kőből épített felszíni csatorna köti össze az ősi város
két fő terét, egy helyütt pedig csodálatos festett maszkok
láthatók. Az egyik oltárra felállva éreztük, hogy azt valaha
emberáldozat bemutatására használták. Hogy ez valóban így
volt-e vagy sem, azt nem tudom, de annyi bizonyos, hogy
3 to
valamikor a maja kultúra rálépett ennek a szörnyűséges
gyakorlatnak a tévútjára.
Számunkra Becan a férfi-női egyesülés templomi terü­
letét jelentette, az egyensúlyét. Idézem Oroszlántűz szavait:
Miközben sokan közülünk Drunvaloval beszél­
gettek a férfi-női egyesülés oltáráról, mások el­
mentek, hogy a piramisokkal játszanak és táncol­
janak. Korábban, még Cobában beszéltem arról,
hogy minden piramis tulajdonképpen egy zenei
hangszer, amelyen játszani lehet attól függően,
hogy hogyan „táncol" vele az ember. Amikor tovább­
indultunk az, oltártól, és átgyalogoltunk az épüle­
tek udvarán, a legtöbben közülünk, nagy meglepe­
tésemre, a piramis fölött, alatt, körülötte és a tete­
jén táncoltak.
Micsoda öröm! Pontosan erre volt szükségünk:
a mókára, a gyermekire. Ez a felkészülés része volt.
A csoport túllépett a félelmen. Becan akropoliszá-
nak tetejéről tisztán láthattuk Xpuhil és Chicanna
templomát, azokat a helyeket, ahol később a ben­
nünk levő férfi és női energiák egyesülésének tiszte­
letére mutattuk be szertartásainkat.
3 "
 DCpuhil: »-M féifi kiteljesedés szeltaitása
Becanból tettünk egy rövid utazást Xpuhilba. Ott egy
köves ösvényen átvágtunk az erdőn, és végül a három torony
templomának épületegyüttesét övező füves területen lyukad­
tunk ki. Itt szerettük volna elvégezni a szertartást.
Xpuhil azt jelenti, a „nádszálak helye". Szédítő tornyai
Itzamnát, a Teremtő Istent és az első sámánt, a mennyei
kígyót jelképezik. Xpuhil főépületének tizenkét szobája és
terasza van, és három hatalmas torony mered az ég felé belő­
le. Középen van egy mélyedés, amelyet egy kígyó feje vesz
körbe. Ezek együttese foglalja magába az alacsony, közepes
és magas férfi energiákat, legfőképp a kozmikus szexualitás­
sal és szerelemmel kapcsolatosakat.
A férfi energia egyesülési szertartása, amelyet elvégezni
készültünk, akárcsak az azt követő női energia egyesülési
szertartása, olyasmi volt, amit addig még sosem tapasztal­
tam meg. Nem tudtam, hogyan megy majd végbe, de azt
sem, mi fog történni. Csak érzéseimre hagyatkoztam abban,
hogy megállapítsam, mit kell tennünk mindenféle előzetes
terv nélkül.
Először is kerestem egy pontot a xpuhili templom előtti
füves területen, majd megkértem a férfiakat, hogy sorakoz­
zanak fel, és üljenek le a fűbe, a nőket pedig arra, hogy állva
alkossanak körülöttük egy kört. A nők egymás kezét fogva
stabilizálták a csoport energiáját.
Ezután a belső hang arra utasított, hogy a férfiak körül
alkossunk szakrális geometriai formákat, többek között
alakítsuk ki az aranyfényű platóni oktaédert. A felső csú­
csa az Égatyára kapcsolódott, az alsó fél teljes egészében
3 12
a Földanyában volt, és alsó csúcsa a Földanyához kapcso­
lódott. Közben éreztem, ahogy a prána, az életerő energiája
élettel tölti fel ezeket a formákat.
Arra kértem a férfiakat, hogy engedjék el férfi energiájuk
minden negatív aspektusát ezen a két póluson keresztül, és
képzeljék el, ahogy ez. az energia kilép a mentális, érzelmi
és fizikai testükből, és belefolyik ebbe a két csúcsba, mint a
víz. A mentális energiák a felső csúcson keresztül egyenesen
az Égatyába mennek át, a fizikai és érzelmi energiák pedig a
Földanya mélyére.
Megjegyzem, a negatív energia nem okoz gondot az Is­
teni Anyának és Atvának. Egyszerűen csak egyensúlyba hoz­
zák, és visszavezetik az életbe.
Ekkor elhallgattam, és hagytam, hogy magától elkez­
dődjön.
Xpuhilban nagyon meleg volt aznap, mi pedig a napon
álltunk. Már a szertartás előtt is éreztük a forróságot, de ké­
sőbb jelenléte szinte kézzelfoghatóan gyötört bennünket.
De miközben ez a szertartás folyt, mindenki kizárólag a moz­
gó és átalkuló spirituális energiákkal foglalkozott.
Mindannyian éreztük azt, ami akkor történt, amikor a
férfiak szabadon engedték egész történelmünk negatív férfi
vonatkozásait, ami saját testükben és energiamezőjükben is
jelen volt ott és akkor.
Lassan indult be a dolog, de amint a férfiak ráhangolód­
tak a történésekre, az energiák elengedése egyre könnyebb
és gyorsabb lett.
Én rendelkezem azzal a képességgel, hogy lássam ezeket
a mozgó energiákat. Egyszerre volt gyönyörűséges és ijesztő.
3 '3
A férfiakból spirál alakban távozó cnergia-részlctck legin­
kább pirosak, feketék és egyfajta sárgás-zöld színűek voltak.
Igazából minden egyszerre történt.
Látni lehetett az arcukon a fájdalmat, ami annak a szaba­
don eresztésével jár, amit évezredeken át tartottak maguk­
ban sok-sok életen keresztül. Ez az energia határozta meg
feleségükhöz, lányukhoz, barátnőikhez fűződő emberi kap­
csolataikat oly módon, hogy azt c'5k nem tudták befolyásolni.
Mélyen a tudat alatt megbúvó ősi dolgok voltak ezek. A sok
nemi erőszak, erőszakos cselekedet, a gyilkosságok és a fáj­
dalom, amit a kollektív férfi okozott ártatlan nőknek és gyer­
mekeknek, egyszerre mind elillant, és isteni Anyánk és Atyánk
szívébe távozott, akik isteni együttérzésükkel meggyógyítot­
ták ezeknek a férfiaknak a lelkét.
Egyszer csak valami megváltozott. Szinte hallani lehetett
a kollektív sóhajt, ami az egész, csoportból egyszerre szakadt
ki. Nem sokkal ezután vége is lett a szertartásnak.
Itt szeretném elmondani, hogy ezt a csoportot olyan erős
személyek alkották, akikhez hasonlókkal máskor még nem
találkoztam. A megszokottnál nagyobb arányban voltak
jelen benne a férfiak, mint a nők, és maguk a férfiak is nagyon
nagy erővel rendelkeztek. Többen közülük magas szintű sá­
mánok voltak, akik képesek voltak gyógyítani.
Spirituális erejük által ezek a fantasztikus férfiak nagyon
nyitottak voltak. Nem csak a tudásuk volt meg, hanem arra
is képesek voltak, hogy végrehajtsák azt, amit én kérek tőlük.
Amikor azt mondtam: „Vége!", a legtöbb férfi, aki a nők
körén belül ült, zokogott.
3 <4
Megkértem a nőket, hogy öleljék át a férfiakat, és az
ölclgetés elég sokáig eltartott. A férfiak könnyes szemmel
mentek egyik nőtől a másikig, hogy megöleljék őket. Halkan
mondtak köszönetet a Nőnek azért, hogy a nemek között
kialakult több ezer éves szakadék ellenére megtartotta
a szeretetét. Csendcsen kértek bocsánatot. Hagyták, hogy el­
uralkodjék rajtuk a sebezhetőség érzése. I lagyták, hogy táp­
lálják éíket. Kiszakadtak a ridegség és a magány kötelékéből,
ami évszázadokon keresztül bebörtönözte a férfi nemet.
Mindannyian úgy éreztük, hogy ezt a tisztítást nem csu­
pán magunkért, hanem az. egész Földért végeztük. Ezáltal
megteremtettünk egy ösvényt, amit majd mások követhetnek
egy olyan folyamat részeként, ami az elkövetkező napokban,
hónapokban és években egyre erőteljesebbé válik, amíg az
emberiség egészének egyesülése be nem fejeződik.
Miközben sétáltunk vissza a busz. felé, mindannyian
csendben maradtunk. Egyikünk sem gondolta volna, hogy
ennyire erőteljesre sikerül majd az egyesülési szertartás.
És mindenki tudni vélte, hogy ennek az. átélése volt életünk
egyik legfőbb küldetése. Mindannyian összetartoztunk. Min­
denki egyenként értékes és szükséges része volt az egésznek.
A csendes Egység légkörében utaztunk a chicannai
templomhoz, dc még csak halványan sejtésünk sem volt
az ott ránk váró élményekről.
315
 Chicanna: <JH női kiteljesedés szeltaitása
Szorított az idő, mert aznap estig el kellett jutnunk
Palenque-be, de még mindig bennünk voltak a xpuhili szer­
tartás érzései. Együtt lépkedtünk Chicanna köves, levelek­
kel szórt ösvényein, miközben következő szertartásunkhoz
kerestük a megfelelő helyet. Ekkor még nagyobb volt a forró­
ság, ezért árnyék után néztünk.
Oroszlántűz elmondta nekünk, hogy Chicanna nagyban
különbözik a többi maja emléktől díszes, barokkos építé­
szeti stílusa miatt. Az épületeket kicsinek találtuk. A kapuk
Itzamna száját jelképezték, de ő ezúttal a Föld szörnyete­
gének képét öltötte, és tátongó szája Xibalba, a maja alvilág
kapuját szimbolizálta.
Azt mondják, a beavatottak itt gyakran élnek át dimen­
ziós mozgásokat, és érzik úgy, mintha a csillagok között jár­
nának. Ez a hatalmas, sötét női varázslat helyszíne. Chican­
na kiegyensúlyozza és egyesíti a nőn belül élő férfi és női
energiákat. Itt végezhettük cl a női egyesülés szertartását.
Elérkeztünk egy kicsi piramishoz, amelynek udvarát ala­
csony, félköríves kőfal vette körül az erdő széle felől, ezért
a területet beárnyékolták a fák.
Arra kértem a nőket, hogy gyűljenek egybe ezen a terü­
leten, és a fallal szemben helyezkedjenek cl kényelmesen ülő
helyzetben, félkört alkotva. Aztán a férfiakat kértem meg,
hogy álljanak a nők elé egyenes vonalban úgy, hogy soruk
összekösse a fal két szélét. így tehát egy hosszúkás, lapos
fedett edény alakjában álltunk, a nők alkották az edény
belsejét, a férfiak pedig a fedőt.
3Í6
Mi férfiak megfogtuk egymás kezét, hogy lezárjuk a tér
energiáját. Ekkor is ugyanúgy a szakrális geometria platóni
oktaédereit formáltam meg, de ezúttal lágy rózsaszín vette
körül a nőket. így energiájukat egyszerre kiáraszthatták a
mennyek, az Égatya felé, és a Földanya szívének mélyébe is.
Ekkor beszélni kezdtem. Fogalmam sem volt arról, mit
is fogok mondani. Eleinte a nőknek adott utasításarm nagy­
ban hasonlítottak azokhoz, amelyeket a férfiaknak adtam.
Aztán azt találtam kérni a nőktől, hogy ragadják meg az
alkalmat arra, hogy megszabaduljanak az összes kimondat­
lan dologtól, amit a nőknek el kellett szenvedniük a civili­
záció korain keresztül. Azt kértem, engedjék el ezeket a dol­
gokat, és bocsássanak meg.
Amikor ezeket a szavakat elmondtam, a nők közül töb­
ben is zihálni kezdtek. Valami megváltozott az energiame­
zőnkben, mintha csak megrepedt volna ez a belőlünk, em­
berekből álló edény. Ekkor elcsendesedtem, és hagytam, hogy
elinduljon a folyamat.
Teljesen más történt, mint ami a férfiakkal korábban.
A nők olyan fájdalmakat és szörnyűségeket próbáltak átélni,
amilyenekkel addig sosem tudtak szembenézni, amilyene­
ket addig sosem tudtak átérezni. Egymás után beléptek
annak a valóságába, amit az emberiség női tagjai azokban
a korokban éltek át, amikor rabszolgaként kezelték őket,
vagy még annál is rosszabb dolgok történtek velük. Sokkal
rosszabbak.
A nők nem tudták segítség nélkül folytatni, ezért köz­
beléptem. Megkértem a férfiakat, hogy menjenek oda a nők­
höz, simogassák az arcukat, nézzenek a szemükbe, és adják
317
meg nekik azt a gyengédséget, szeretetet és megértést, amire Összegzésként
ekkor szükségük volt. Én is csatlakoztam a többi férfihoz. Csendben, kisírt szemekkel, érzelmileg teljesen kimerülve
Egyiktől a másikhoz mentünk, vigasztaltuk őket, és próbál­ indultunk el jól megszokott buszunkhoz, majd délnyugat­
tunk nekik segíteni abban, hogy túljussanak a megtapasztalt nak vettük az irányt Palenque felé. Úgy terveztük, hogy
érzelmi szenvedés és a gyász rohamain, amit éppen próbál­ csoportunk itt mutatja be az utolsó szertartást a Thoth
tak elengedni. által felrajzolt templom-spirálban.
Ez elég sokáig eltartott. A nők visítoztak, és egyfajta mély­ Ugy érzem, hogy az energiák integrációja, amelyért az­
ről jövő, szívszaggató gyásszal zokogtak. Ezzel a gyásszal nap szertartásokat mutattunk be, még ma is alakulóban
addig még sohasem tudtak szembenézni. A férfiak a kar­ van. A férfi és a női energia teljes megtapasztalásának be­
jaikba vették, és szeretetükkel vigasztalták őket. Néhány nő fogadása, a harag, a félelem, a gyűlölet feloldása még most is
magzati pozícióba görnyedt. A férfiak olyan hihetetlen gyen­ folyamatban van. De akkor ott, Campeehe-ben, meggyőző­
gédséggel viseltettek irántuk, mintha kicsi babák lennének. désem, hogy kijelöltük azt az utat, amelyet követni kell.
Az egyik nő azt mondta nekem később, hogy a folyamat Ez az ösvény a férfi és női lét egy teljesen új formájához
első tíz percében végig úgy érezte, rögtön hánynia kell. Ez vezet a Földanyán.
számára állítólag teljesen új érzés volt. Elmondása szerint
sosem értette, hogy a könyvekben az emberek miért kapnak
hányingert a meggyalázott emberi test láttán, de most rájött,
hogy értetlenségének az volt az oka, hogy addig sosem tapasz­
talta meg ezt közvetlenül.
A nőknek volt bátorságuk ahhoz, hogy életükben először
kapcsolatba kerüljenek igazi érzéscikkel, a férfiak pedig vissza­
nyerték erejüket. Ezen a napon az említett nő a csoport le­
nyűgöző támogatásával szembenézhetett olyan érzésekkel is,
és meg is tapasztalhatta őket, amelyek életről életre mindig
mélyen el voltak nyomva. Amikor végül megvalósult a teljes
érzelmi átélés, az nagyon lesújtotta, kiütötte. De amikor
vigasztalást kapott a férfiaktól, a szomorúság feloldódott,
és évezredek óta először kiteljesedve érezte magát.

3'8 3 19
 ri Z E N ii K T E n i K v t: \ v. 7 E r

PALENQUE ÉS AZ UXMALI FÉNYELŐADÁS

Az isteni férfit és az isteni nőit egyesítő két szertartás

után Palenque felé folytattuk utunkat. Úgy terveztük, hogy
három éjszakát töltünk ott, és másnap mutatjuk be az utolsó
kristályszertartást a palenque-i piramisnál, bár utána még
más templomokhoz is készültünk.
Utazás közben néhányan aggodalmuknak adtak hangot
azzal kapcsolatban, hogy a következő szálloda a város szélén
volt, és ahhoz, hogy odajusson az ember, át kellett mennie
egy katonai ellenőrzőponton. Azt már jól tudtuk, hogy az
ilyen akadályok több órás késést is eredményezhetnek, de
az isteni lélek kétségkívül velünk volt, mert nem állítottak
meg minket, és így időben megérkeztünk a szállodához.
Gyönyörű pihenőhely volt ez. Alacsony épületek övezték
a füves területet, sétaútjait pálmafák és virágzó bokrok hatá­
rolták. Mivel nagyon sokszor voltunk már Mexikóban mos­
tani látogatásunk előtt is, a csoportot ünnepi gyümölcsital­
lal és virágokkal köszöntötték.
Másnap reggel az üdülő hatalmas étkezőjében elfo­
gyasztott remek reggeli után Palenque-be indultunk.

32 1
 Jí palenque-L ternplom
Utitervünkben Oroszlántűz azt írta erről az épületcso­
portról, hogy Palenque a koronacsakra központja, ráadásul
itt keresztezik egymást az. aktív artériák és a Tollaskígyó
keresztjének lcy-vonalai.
Palenque igen elegáns város, a Peten-dzsungel szélén,
Chiapas államban fekszik, amely a Yucatántól délnyugatra
található. Több dologról is nevezetes: itt található a Plejádi
Feljegvzések Csarnoka, egy szakrális geometriát oktató misz­
tikus iskola, egy csillagászati és régészeti központ, és innen
indul ki egy beavató örvény nyugati irányba.
Palenque-bcn összpontosul a csakra-központok kundaliní
energiája, és itt gyülekeznek a beavatottak szellemei. Emiatt
a Fény Kígyója ezen a templomi épületegyüttesen keresztül
közvetíti a kundaliní energiát Chiléből a maja nép felé,
hasonlóan ahhoz, ahogy a nagyítólencse összegyűjti a nap
fényét. Éppen ezért ez a templomi épületegyüttes nagyon
fontos volt céljaink szempontjából.
Számomra Palenque egyedülállóan rejtelmes a maja
templomi területek sorában. Palenque olyan tökéletes kiegyen­
súlyozottsággal fókuszálja a koronacsakra energiáját, ami
túltesz a Föld minden más szakrális területének teljesít­
ményén. Nagy megtiszteltetésként éltem meg, hogy vissza­
térhettem ebbe a gyönyörű, nagyon mély spirituális tudás­
sal rendelkező ősi világba.
Amint bejutottunk, a csoport .szétszéledt felfedezni ezt
a hatalmas, piramisokban és kőépítményckben bővelkedő
területet. Én magam próbáltam felkutatni azt a helyet, ahol
annak idején Kennel az első kristályt elhelyeztük. Csak az
322
elásott kristály pontos helyének beazonosítása után tudtam
meghatározni a legmegfelelőbb helyet a szertartáshoz.
Nem volt könnyű rátalálni. Ami ekkor volt látható, annak
nagy részét még fű borította akkor, amikor először jártam
Palenque-bcn. Emlékeim szerint tizennyolc évvel azelőtt
Kennel a kristályt egy piramis és egy alacsonyabb domb kö­
zött ástuk cl. De hamar rájöttem, hogy azóta azt az. „alacso­
nyabb dombot" eltüntették az ásatások. Most egy kisméretű
piramis állt a helyén! Amint rájöttem, merrefelé ástuk cl a
kristályt, rögtön elindultam a helyes irányba.
Amikor megérkeztem a kis piramishoz, észrevettem, hogy
a csoportunk egyik tagja ott ül a tetején. Felmásztam én is,
hogy beszélhessek vele. Mire felértem, ő már mély meditá­
cióban volt, ezért magára hagytam, és magam is meditálni
kezdtem.
Ekkor megláttam, hogy a piramisból kiáradó energia rend­
kívül erős, és több mérföldes spirálban terjed kifelé. Most meg­
értettem azt, amit eddig nem sikerült: hogy miért éppen itt
kellett a kristályt elhelyeznünk. Világos volt, hogy a kristályt
arra programozták, hogy a terület energiájának felhaszná­
lásával antennaként terjessze üzenetét szerte a világba, de
legfőképpen a maják világába.
Amikor kinyitottam a szemem, a barátom szintén. Azt
kérdezte:
- Érzed, milyen cnergiaspirál árad ki ebből a kis piramis­
ból? Alig tudom elhinni, hogy ilyen hatalmas. Senki meg
nem mondaná szemre.
323
 £gy fuccsa látogató
A szertartáshoz egy olyan területet választottam ki, ami
egy vonalba esett ezzel a kicsi piramissal, ezzel a hatalmas
örvénnyel és a közeli, valamivel nagyobb piramissal is.
Amikor leterítettem a négy égtáj felé tájolt oltárterítőt,
és egy kristályt leraktam a közepére, a csoport már kezdett
gyülekezni. Az egyikükre rábíztam az oltár figyelését, én
pedig elindultam, hogy összegyűjtsem bolvongó zarándo­
kainkat, akik kis csoportokba verődve szétszóródtak ezen az
óriási területen.
Ezután visszatértem az oltárhoz, és leültem egy fa alatt
várva, hogy mindenkihez eljusson az üzenet.
Folyamatosan a mellettünk álló Feliratok Temploma járt
az. eszemben, amelynek egyik nagy. belső temetkezési kövé­
nek domborműve sokak szerint egy maja űrhajóst ábrázol.
Ennek a templomnak a talapzata mellett ültem ugyanis egy
öreg fa leveleinek árnyékában. Eszembe jutott, hogy Khan
Kha volt ennek az épületnek az építője, és felfedeztem,
milyen nagy a hasonlóság az. előttem álló és a chicén itzai
műalkotások között. Egyszer csak odajött hozzám egy idős
öregasszony.
Elmondása szerint egyenesen Dél-Amerikálx'il utazott
ide, hogy részt vehessen a szertartáson. Nem tudta, hogy én
ki vagyok, de úgy érezte, talán tudni fogom, hol lesz a szer­
tartás megtartva.
Teljesen elképedve mutattam az oltár irányába. Mikor
elfordult, hogy odamenjen, megállítottam, és megkérdeztem
tőle, miért jött cl olyan messziről.
3*4
- Sámán vagyok - felelte. - Tudom, hogy ez egy nagyon
fontos szertartás. Tudnak róla egész Közép- és Dél-Ameri­
kában. Sokan imádkoznak azért, hogy beteljesedjen.
Elmondtam neki, ki vagvok, erre odalépett hozzám, és
hosszan, szívből megölelt. Engedélyemet kérte, hogy részt
vehessen a szertartáson, amit természetcsen megadtam.
Nem gondoltam volna, hogy Istenen, a csoportunkon
és néhány maja vénen kívül létezik bárki, aki tudja, mire
készülünk. Pedig tudhattam volna, mert a hírek olyan sebes­
séggel terjednek itt dzsungelról dzsungelre, mint a szárnyaló
sasmadár.
•Jl fény széttartása
Ez a szertartás is úgy kezdődött, mint a többi. De alig
kezdtük el, a földből kiemelkedett egy maja vén, és az ég felé
emelte a kezét. Erre a földből nagy erejű energia áradt ki.
Az energia tovább nőtt, majd elért egy olyan szintet, hogy
rajta kívül mást már nem is lehetett érezni. Teljesen körül­
vett, teljesen eltöltött. A fehér fényen kívül semmi mást
nem láttam.
Biztos vagyok benne, hogy történt valami a harmadik
dimenziós világban, de nem tudom szavakkal leírni mind­
azt, ami a szertartás hátralévcí részében történt. Még azt
sem tudom, mennyi ideig tartott. A fehér fény csodálatos
energiáján kívül semmi nem jutott el a tudatomig. Azt sem
tudom megmondani, mi volt mindennek a végső célja.
Talán a magasabb szinteken való tapasztalatlanságom
volt az oka, de valami megakadályozott abban, hogy teljesebb
325
kép alakuljon ki bennem az eseményekről. Az az érzés volt
bennem, hogy ezt a szertartást évezredekkel korábban elter­
vezték már, és hogy elvégzése után a maják élete és a világ
jobb lesz.
Annak ellenére, hogy milyen keveset értettem mindab­
ból, ami körülöttem végbement, rendkívüli boldogsággal
a szívemben keltem fel a földről. Mindenkinek szeretet sugár­
zott a szeméből. Tudtam, hogy bármi is történt, az „helye­
sen" történt. Azt is tudtam, hogy még mielőtt véget ér ez az
utazás, kis csoportunk megtapasztalja, hogy a Földanya és
a maja nép mennyire nagyra értékelik szeretetünket és értük
végzett munkánkat.
Hogy ez hogyan történik majd. az egyelőre rejtély maradt
előttem, de abban biztos voltam hog\ így lesz. Mély medi­
tációs állapotban, kezemet a szívemre szorítva sétáltam el
a palenque-i szertartás helyszínéről.
JLenl ^Bakal shkelyén
Mindeközben csoportunk egy része megkapta azt a ki­
váltságot, ami általában kizárólag a maja indiánoknak ada­
tik meg, hogy megnézheti a nagy, nyolcadik században ural­
kodott Pakal király sírját. Fontos volt, hogy csoportunk tag­
jai éljenek ezzel a lehetőséggel, mert röviddel látogatásunk
után a tervek szerint örökre lezárni készültek Pakal sírját.
Pakal volt az utolsó a nagy maja királyok közül; ma is
istenként tisztelik. A maják hite szerint halála után, amikor
testét elhelyezték abban a szarkofágban, amit saját kezével
326
készített és látott el jade burkolattal, Pakal istenséggé emel­
kedett, és a halálon túllépve újjászületett a maja panteonban.
Mivel csak kis létszámmal léphettünk be, hátra marad­
tam, mert nekem jóval azelőtt megadták a lehetőséget arra,
hogy addig maradjak a sírban, amíg csak kedvem tartja. Itt
van Pakal sírjának leírása egy olyan személytől, aki lejutott
oda az utazás során. Általában kevés szó esik a maja király
sírja fedelén látható képi jelekről, de legalább egy könyv
született róla. Nagyon titokzatos, és titkos tudást rejt, érde­
mes tanulmányozni.
Pakal sírjába kőből készült lépcsősoron lehe­
tett lejutni, ami a Feliratok Templomának mélyé­
be vezetett. A lépesőzet kezdetéhez először fel
kellett mászni a piramis legtetejére.
Az engedélyünket alaposan megvizsgálták a
kormány alkalmazottai, és gondosan megszámol­
tak bennünket, hogy biztosan csak az engedélyezett
létszámban mehessünk be.
A központi lépcső előterében egy idős maja várt
ránk, aki, amint Oroszlántűztől megtudtuk, a sír
őrzője volt már jóval azeléítt is, hogy a mexikói állam
védelme alá vonta a maja emlékeket. A kormány
természetesen úgy hitte, ez az ember az ő alkalma­
zottjuk, de igazából majdnem egész életét a sír
őrzésével töltötte, és csak az isteneket szolgálta.
Hogy eljussunk a sírhoz, óvatosan lemásztunk
a sötétben a keskeny, meredek belső lépcsőkön,
amik csak mentek, mentek lefelé egészen a talaj
 csak néhányan léphettünk be, mert a helyiség na­
gyon kicsi volt. Imádságos lélekkel és nagy tisz­
telettel köszöntöttük a nagy királyt. Pakal sírjának
szentségét szinte tapintani lehetett.
Ezután hálatelt szívvel, nagy békében indul­
tunk vissza a meredek, sötét lépcsőkön a nap vilá­
gossága felé.

£iá/7c az álomban

Mielőtt a következő csodával határos eseményről szól­

nék, el kell árulnom egvet s mást a Tikal néven ismert maja
emlékhelyről.
A maják számára Tikal jelképezi a nyolcadik csakrát, azt,
ami a fejtető fölött egy kéznyi magasságban van. Ez a csakra
biztosítja a misztikus kapcsolatot Mindazzal, Ami Van, és
cz a magasabb tudatossági szintek kapuja is. Annak idején
Kennel elhelyeztünk egy kristályt Tikalban. és éreztem is,
hogy az energiája magasabb, mint a többi maja helyszíné,
amelyet láttunk, beleértve Palenque-et is.
De Tikal Guatemalában volt, és csoportunkkal oda nem
Pakal sírjának fedek mehettünk cl. Ehelyett a Lélek Nadiát és Adamot küldte el
nekünk, két csodálatos guatemalai lényt, akik, akárcsak a

szintjéig, és még azon is túl. A lépcsőfokok rózsa­ dél-amerikai hölgy, szintén úgy érezték, részt kell venniük

szín márványkőből készültek, és teljesen simára a mi szent utazásunkon. Bár nem jelentkeztek előre az uta­

csiszolták őket a Pakal halála óta eltelt tizenkét zásra, Adam és Nadia helye ott volt közöttünk. Abban a pil­

évszázad során idelátogató zarándokok lábai. lanatban, hogy megszólítottam őket, tudták, hogy az ő fela­

Maga a szarkofág egy kicsi kőszobában volt, amit datuk lesz elhelyezni az utolsó kristályt Tikalban. ami így

egy vasrács védelmezett. A lépcsőzetről egyszerre imáinkat és szándékainkat eljuttatja az utolsó templomba is.

328 3*9
 Furcsa módon Nadiát és Adamot napokon át nem láttuk.
Aztán a palcnquc-i szertartásra felbukkantak, és akkor azt is
megtudtuk, miért tűntek cl. Történetesen hazautaztak Guate­
malába, hogy elhozzanak nekünk egy csoport zenészt, akik
olyan zenét játszottak, amely egyszerre volt szakrális rítus és
mulatság. Az együttes neve Kan Nal volt, és azért jöttek,
hogy aznap éjjel a csillagok alatt nekünk játsszanak.
Vacsora után mindannyian összegyűltünk kint a szálloda­
kert egy külön számunkra kijelölt részén. Meggyújtottuk
a fáklyákat, és elkezdődött a zene. Lassan, finoman meg­
szólalt egy rusztikus hangszer, majd dobszóval belépett egy
másik, majd megszólalt egy kísérteties furulya is, és időn­
ként éles hangon belevisított egy-egy őserdei madár is.
Miközben a zene egyre hangosabbá és bonyolultabbá
vált, egy papnő banánleveleket osztott szét közöttünk. Ezek­
re a levelekre kukoricaszemeket rakott, kristályokat és más
temiészeti tárgyakat, amelyeknek a maják szentséget tulaj­
donítanak. Ezeket az adományokat mindenki egyenként az
általa megfelelőnek talált időpontban áldozatként odavitte
a tűzhöz.
A zene egyszeriben hipnotikus ritmusra váltott, mire az
egyik társunk, az egyik nagy tudású sámán a csoportból, fel­
kapott néhány meggyújtott fáklyát, és tűztáneba kezdett.
A zenére mozgott, és úgy forgatta a fáklyákat, mintha pál­
cával bűvészkedett volna.
Mindannyian felléptünk a kavicsos „táncparkettre", és
extatikus állapotban hajladozni kezdtünk a Kan Nal meg­
babonázó, egységbe forrasztó zenéjére.
330
A tánc folytatódott az éjszakában. Később azt mondták,
hogy vagy egy órán át táncoltam ott a kavicsos talajon. Lehet,
hogy így volt, de akár a felhőkön is táncolhattam volna.
Szükségünk volt erre az ünneplésre, és megadatott nekünk.
Minden a legmegfelelőbb időben.
<jHindannyian egy csónakban evezünk
Másnap délkeletre utaztunk a guatemalai határhoz. Azt
terveztük, hogy estére visszatérünk palenque-i szállodánkba.
Az odafelé vezető úton megnéztük Bonampakot, ahol
csodálatos ősi falfestmények mutatják be részletekbe menő­
en a maja életet és szertartásokat.
De legfőbb úticélunk a yaxchilani Jaguár Templom volt.
Ezt a csodálatos épületet úgy építették meg, hogy egy folyó
mindkét partján van egy-egy része. Az egyik Mexikó, a másik
Guatemala területére esik. A mexikóiak feltárták az ő olda­
lukra eső részt, de a guatemalaiak nem engedtek senkit a
rájuk eső rész közelébe.
Azzal a tudattal mentünk oda, hogy a tervek szerint
gátat fognak építeni a folyó mentén, ahol ezek a templomok
alltak, és hamarosan ezt az értékes területet a folyó mentén
található többi emlékkel együtt örökre elönti majd a víz.
<Jí végső jel
A maja út utolsó napján még egyszer ellátogattunk
Uxmalba. Pontosan kellett érkeznünk, hogy láthassuk a fény
előadását, amit minden este megtartanak itt. Ezzel szerettük
33 t
volna zárni az utunkat. Csodálatos bemutatóra számítot­ tisztelt meg bennünket. A mi értelmezésünk szerint ezzel
tunk, és Uxmal útba is esett Merida felé, így kiegészítve a Chac azt mondta, hogy a szertartásokkal végzett munkán­
templomok hatalmas körét, amit bejártunk. kat elismeri a maja világ.
A csoport egyes tagjai méltatlankodtak: Most is látom magunkat, amint ott állunk bőrig ázva a
- Miért kell az utazást egy nyálas, turisztikai és technikai zuhogó esőben, ami bevág még a fedél alá is. Mindannyian
jellegű előadással zárni? értettük már, miért kellett ott lennünk Uxmalban. Nevet­
Alapvetően idióta ötletnek tartották. tünk, táncoltunk, egymást ölelgettük. Az öröm könnyei cso­
Nem tudtam válaszolni a kérdésükre, mert csak annyit rogtak arcunkon, mialatt saját fényelőadásunkat szemléltük
tudtam, hogy valami miatt „látnunk kell" az uxmali fény és hallgattuk, amelyet maga a Földanya és az Égatya hozott
show-t, és hogy fontos, hogy ott legyünk. Ezért a morgoló- el nekünk.
dás ellenére folytattuk az utunkat. Amikor megérkeztünk Meridába, az utakon huszonöt
Uxmal tele van éttermekkel és üzletekkel, és senki sem centi magasan hömpölygött a víz, és benne a buszunk úgy
mehet a piramisokhoz a fény előadás vége előtt, ezért vár­ festett, mint egy hullámokat szelő hajó az éjszakában, amely
nunk kellett. Vásárolgattunk és bekaptunk valamit. Még éppen egy hosszú tengeri utazásból tér haza.
mindig nem értette senki sem, miért kell ezt a hihetetlen Szívünk újból tágra nyílt, és Egy Szívvé vált, a Föld körüli
utazást ezzel a giccses kis show-val zárni. rácsvonalak pedig újra közelebb kerültek a tökéletes egyen­
Pontosan abban a pereben, amikor az. uxmali fényelő­ súlyhoz.
adásnak kezdődnie kellett, az is elkezdődött, amire mi vár­
tunk. Szemerkélni kezdett az eső, majd megnyílt az ég, és
hatalmas felhőszakadás indult, ami hamarosan viharba ment
át. Villám szelte keresztül az. eget, és ez így folytatódott két
órán keresztül körülöttünk nagy mennydörgések közepette.
Komolyra fordult a vihar. A Földanya úgy döntött, hogy saját
fényshow-ját tűzi műsorra nekünk, akik az uxmali épület­
együttes egyik épületének fedele alól nézhettük végig azt.
A Yucatán-félszigetre egy hosszú, hosszú szárazság ide­
jén érkeztünk meg. Láttunk már esőt azóta: egy kis zivatart
a Karib-tengernél Tulum után, és egy kis szemerkélést dél
felé, de semmi ehhez foghatót. Chac, a maja isten ezzel

332 33 3
 T I Z E N N Y O L C A D I K F E J E Z E T

INKA MEGHÍVÁS PERUBA

Mielőtt elindultunk volna erre az utazásra, az angyalok

azt mondták nekem, hogy Peruban, az egykori Inka Biro­
dalom területén is mindenképpen el kell végeznünk néhány
szertartást ahhoz, hogy a világ egyensúlyba kerülhessen.
Amikor a Yucatánon voltam, közvetlenül a Chichén Itza-i
szertartást követően egy inka pap és sámán odajött hozzám,
mert beszélni szeretett volna velem.
Fiatal volt, harmincas éveinek második felében járt,
teljes inka szertartási díszbe volt öltözve, hajában tollak, és
szépen mosolygott. Az apja, aki szintén inka sámán, küldte
el őt azért, hogy velem beszéljen. A fiatal sámán elmondta
nekem, bog) népe azt a jövendölést kapta, bog}' egy csoport
ember, vagy ahogy ő nevezte: „egy világkör" jön majd Peruba
a világ minden tájáról, és kigyógyítják majd a népét annak
a következményéből, amit az ősi időkben tettek.
Kerek-perec kijelentette: az apja arra kér engem, hogy
gyűjtsem össze ezt a csoportot, mert azt szeretné, ha elmen­
nék Peruba és vele és a többi sámánnal együtt elvégezném
a szertartást. De azt is mondta, hogy az apja nem biztos
abban, hogy az a csoport, amelyikkel Peruba megyek, ugyanaz

335
 Amikor hazaértem az Egyesült Államokba, a két angyal
hosszasan mesélt nekem arról, miért fontos ez az utazás.
Elmondták, hogy az inkák is sok emberüket a föld belsejé­
ben hagyták akkor, amikor feljöttek a negyedik világba, és
hogy ezt a kultúrájukon belüli megosztottságot fel kell szá­
molni ahhoz, hogy az egységtudat háló egyensúlyba kerül­
jön. Az inkák a gyógyítást nem tudták volna egyedül, külső
segítség nélkül elvégezni, ahogy az anasazik és a maják sem
tudták volna.
Az angyalok azt is tudomásomra hozták, hogy az egység­
tudat háló egyensúlyának hiánya ezúttal komolyabb, mint
korábban bármikor. Viszont ha az utazást sikerrel vesszük,
akkor a Fény Kígyójának kundaliní energiája végre először
a történelem során képes lenne eljutni a világ nőihez, leg­
főképpen Chilében és Peruban. Majdnem tökéletes helyzet­
be hozná a nőket ahhoz, hogy azok elkezdhessék a Fény felé
tartó emberiségről alkotott tudást átadni, miközben az embe­
riség a legsötétebb ciklus legsötétebb részében él, amit a
hinduk káli yugának neveznek.
Inka sámán Chichén Itzában
Az angyalok szerint az utolsó perui szertartás célja az
lesz, hogy az inkák visszanyerjék tudásukat, emlékezetüket
lesz, mint amelyik a jövendölésben szerepel. Azt mondta,
es bölcsességüket, ami elengedhetetlen ahhoz, bog) az em­
hogy ezt az inka véneknek kell eldönteniük, amint a csoport
beriség folytathassa útját a magasabb tudatosság! szint felé.
megérkezik Peruba.
Az inka pap állítása szerint megjósolták nekik, hogy tudá­
Azt mondtam neki, még megfontolom, amit mondott,
sukat, emlékezetüket és bölcsességüket visszakapják akkor,
és ha cz. az isteni elrendelés, akkor valamikor 2004 táján el is
amikor a mi csoportunk eljön az ő vidékükre.
megyünk. Szorosan megöleltük egymást, összekapcsoltuk
Az angyalok egy olyan szertartást is említettek, amelyet
a szívünket. Mindketten tudtuk, hogy innentől minden a
a bolíviai Titicaca-tavon levő szigeten, a Nap Szigetén kell
Nagy Lelken múlik.
bemutatnunk. Ebben a szertartásban a férfi által vezetett

337
33&
13.000 éves régi ciklus energiája átszáll a nőire, hogy a női
nem be tudja teljesíteni földi feladatát, és visszavezethesse
a világot a Fényre.
A tizedik fejezetben említettem egy hasonló szertartást,
ami Kauai szigetén ment végbe. Abban a szertartásban tör­
tént meg valóságosan és ténylegesen a hatalom átadása a
férfiaktól a nőknek a negyedik dimenzióban. Most ennek
meg kellett történnie a Földön is, ahogy a mennyben meg­
történt.
Mindössze ennyi információt kaptam a három szertar­
tással kapcsolatban. Annyit tudtam még, hogy az első szer­
tartást Machu Picchuban kell elvégezni, a másodikat a Nap
Szigetén, de arról fogalmam sem volt, hogy hol kell bemu­
tatnunk a harmadikat. Abban viszont biztos voltam, hogy
mindenkor a Bizalomra kell hagyatkoznom, és nem szabad
kételkednem abban, hogy a Nagy Lélek él körülöttem és
bennem is.
Mindenesetre azt mondtam Diane Coopernek, a me­
nedzseremnek, intézze úgy, hogy először Machu Picchuba
menjünk, aztán a Nap Szigetére. Ezen felül szabad kezet
adtam neki az útiterv elkészítésében. Az utazás pedig 2004.
július 24-én megkezdődött.
<jHachu S'icchu
Ennek az utazásnak a Kondor Hívása nevet adtuk, mert
ez a madár jelképezi a dél-amerikai tudatosságot. Csoportunk
a perui Limában gyülekezett, huszonkét különféle nemzet­
ből érkeztek emberek a világ minden tájáról. Meglepő módon
338
mindenki időben megérkezett, ami addig még sosem for­
dult elő.
Ahogy azt a korábbi csoportjaimban is tapasztaltam, nem
mindennapi emberekről volt szó. Mindannyian megtapasz­
talták és áttanulmányozták a világ majdnem minden hagyo­
mányának ezoterikus tanításait, és jól felkészültek arra, hogy
a Földanya, vagy ahogy Dél-Amerikában mondják, a Pacha-
mama szolgálatára legyenek.
A második napon már az Urubamba-völgy országútjain
haladtunk az Andok-hegységben található Ollantaytambo
város felé, ahonnan kétórás vonatút visz. Machu Picchuba.
A nyolcvanas évek közepén utaztam már ezen a vona­
lon, amikor egyiptomi vezetőmmel, Thoth-tal tanultam.
Elvezetett egy Narciso nevű kecsua indiánhoz, aki a Cusco
gyönyörű városától Machu Picchuba vezető majd negyven
mérföldes inka utat felfedezte. Narciso lett a vezetőnk, ő
kalauzolta tízfős kis csoportomat végig a fárasztó, 4300
méter magasba vezető úton, amely aztán levezetett a 2700
méter magasban fekvő Machu Picchuba. Rendkívüli volt!
Abban az időben az inka utat még épphogycsak felfe­
dezték, és a turisták sem ismerték még. A vonatnak, amivel
utazni készültünk, mostanra lett egy megállója külön azok
számára, akik gvalogosan kívánták megtenni ezt az utat.
A nyolcvanas években azonban még nem volt semmi ilyesmi.
Akkor külön meg kellett kérnünk a vonat vezetőjét, hogy
állítsa meg a vonatot a magashegyi vonatút egyik jelöletlen
pontján. Beleegyezett, de kijelentette, hogy bármi történjék
is, ő hatvan másodperccel a vonat megállítása után újra
elindul. Akkoriban a vonatot teljes hangon éneklő és hang-
339
szereken játszó emberek töltötték meg. Az első osztályon
csirkék, kutyák és kecskék is utaztak emberbarátjaik között.
A vonat annyira tele volt élőlényekkel, hogy mozdulni is alig
lehetett. Az ablakon kellett kidobálnunk a cuccainkat, és
úgy kellett nekünk is kiugranunk, miközben a vonat újra in­
dulni készült.
Az utóbbi húsz évben a dolgok nagyon megváltoztak.
Nap mint nap turisták sokasága érkezik, és a velük együtt
befolyó pénz mindent megváltoztatott.
Megérkeztünk Aguas Calientesbe. Ez a kicsi falu egy
forró vizű fürdőkkel és mulatságos turista boltokkal teli tró­
pusi ünnephellyé változott. A helyiek bármilyen kívánságot
képesek voltak teljesíteni. Meg kell vallani, remek hely
volt, valósággal elragadó.
És 6ÜÜ méterrel a kicsi falu fölött, majdnem pont fö­
lötte, ott magasodott fenségesen a felhők misztikus homá­
lyában Machu Picchu.
Az inka papság már várt ránk, három teljes nap óta ké­
szülődtek. A környező hegyekben húzták meg magukat,,
ahonnan tudtunk nélkül figyelhettek bennünket. Etlen-
szomjan meditáltak, és azért imádkoztak, hogy a mi csopor­
tunk legyen az, amelyik beteljesíti a próféciájukat.
Az inka sámánok figyelik a belső vezetést, de hagyomá­
nyuk szerint a hasonló horderejű dolgokat emberi irányítá­
son kívül eső jeleknek kell kísérniük. I Iárom jel kellett ahhoz,
hogy megbizonyosodjanak afelől, mi vagyunk az a csoport.
Én csak annyit tudtam, hogy Machu Picchuban kell
kezdenünk, ott kell elvégeznünk az első szertartást. Miután
felértünk a busszal a hosszú, kanyargós út végén a hegy
34°
tetejére, Machu Picchu bejáratánál gyűltünk össze. Egy
egyszerű nyitóima után, amellyel áldást kértünk a szertar­
tás kezdetére, beléptem a kapun a tudatosságot kutató
alázatos csoportommal együtt.
Ahogy erre a szent helyre értünk, egy hatalmas kondor-
keselyű szállt a fejünk fölé. Az egyik sámán később elmond­
ta, hogy ez egy hihetetlenül nagy jelentőségű jel az inka
papság szemében. Több mint húsz éve nem láttak kondor­
keselyűt Machu Picchu fölött. Ennek ellenére ez a jel még
nem volt elég, összesen háromra volt szükség.
Amikor beléptünk a területre, mindannyian másfelé
indultunk el, mindenki a saját szíve után ment. De meg­
egyeztünk abban, hogy egy adott időpontban újra össze­
gyűlünk, hogy bemutathassuk szertartásunkat az inka nép
és az inka föld gvógvulásáért.
A csoportból többeknek is kedve támadt arra, hogy
megmásszak a Waina Picchut, a 600 méterrel a terület fölé
magasodó fallikus hegyet. Ennek a szent helynek a tetején
ülve az embernek az az érzése, hogy a hegyek vonulatai
tökéletes kör alakot öltenek körülötte, és ha valaki elég ér­
zékeny akkor átérezheti a hegy csúcsából kiáradó intenzív
energiát, ami az egész környékre kihat. Emlékszem, amikor
évekkel azelőtt először másztam fel annak a hegynek a tete­
jére, nagyon nehezemre esett elhagyni, mert az energia tel­
jesen feltöltötte testemet és lelkemet.
Machu Picchuban két olyan helyszín van, amely ősi
lel jegyzéseket és adatokat tárol, de ezek a látókörön kívül
esnek. Egész Peru tele van olyan templomokkal, amelyek
közepén egy kőszoborszerű faragott kő található. De ezek
34i
a kövek jóval többek egy egyszerű faragott kőnek I la van egy giáját, újra megjelent a csoport fölött egy hatalmas kondor­
kis érzékenységünk, és leülve az egyik ilyen „adattár" mellé, keselyű. Mi több, vagy egy percen keresztül lebegett pon­
kezünkkel végigsimítunk egy-egy faragványt, akkor az évszá­ tosan az oltárunk fölött, mielőtt elrepült volna.
zadokkal vagy évezredekkel korábban készült képek nagy
Az inka sámánok ezt a jelet nagy örömmel vették tudo­
részletességgel jelenhetnek meg belső látásunk előtt. A ké­
másul, mert ez volt a harmadik jel, amire vártak. A har­
pek láttán megtudhatjuk, hogy a követ kifaragó személy mit
madik jel, ami bizonyítja, hogy mi vagyunk a megjövendölt
akart elraktározni benne.
nemzetközi csoport, amely eljön, hogy megmentse a népü­
Ezért van az, hogy az inka csillagvizsgáló talaja is tulaj­ ket. Hogy mi volt a második jel? Nem tudom, a sámánok
donképpen egy dombormű. Ahhoz, hogy képesek legyenek nem ámlták el. Csak annyit mondtak, hogy azt is látták.
végigkövetni olyan csillagászati jelenségeket, mint például
Az egyik társunk fotót is készített a kondorkesclyűről,
a napéjegyenlőség precessziója, az éjszakai égbolt változá­ amikor az fölénk szállt.
sait évszázadokon és évezredeken át dokumentálniuk kellett,
A szertartás végén létrehoztunk egy hatalmas energia­
ami jóval meghaladja egyetlen emberi lény élettartamát.
örvényt, amely lehetővé tette, hogy a Föld belsejében rekedt
Ezekkel a kőfaragásokkal az inkák olyan pontossággal tudták
inkák feljussanak a bolygó felszínére, vagyis lehetségessé
feljegyezni a dolgokat, ami modemkori számítógépcink tel­
jesítményével vetekszik.
A csoport lassacskán gyülekezni kezdett a szertartáshoz
egy előre meghatározott helyen, míg végül mindenki meg­
érkezett.
Egy fényes vörös, fekete csíkos pemi szőttest terítettem le
a talajra. A négy égtáj irányában négy kristályt helyeztem el.
A közepére egy különleges kristályt raktam, majd a szertartás
megnyitásával megkértem a többi résztvevőt is, hogy helyez­
zék cl az oltáron azokat a tárgyakat, amelyeket magukkal
hoztak. A lepel hamar megtelt szakrális tárgyakkal. Az inka
hagyomány szerint a felhasznált tárgyakat programozzák,
de enől a legtöbb ember semmit sem tud.
Amikor az oltár elkészült, elkezdtük a szertartást. Abban
a szent minutumban, amikor beállítottuk a négy égtáj ener- A kondorkeselyű jelként fölénk szállt

342
343
vált számukra, hogy megszülessenek mai világunkban. Arra
is lehetőséget kaptak ezáltal, hogy az emberiség többi részé­
vel együtt feljebb lépjenek magasabb tuclatossági szintre,
ami akkor már közel volt. De ami a legfontosabb, a szertar­
tás megváltoztatta a Föld körüli egységháló geometriáját,
így az még tökéletesebb eszközévé válhatott az emberi tuda­
tosság átalakulásának. így az emberiség fel tudja majd hasz­
nálni a Fény Kígyójának kundaliní energiáját a magasabb
szinteken is. Minden dolog összefüggésben áll egymással.
Nem sokkal a szertartás vége után az egyik inka sámán
odajött hozzánk, és közölte, hogy a három jel megmutatko­
zott. Ezután megkért minket, hogy tartsunk vele, és vegyünk
részt a sassal és a kondorkeselyűvel kapcsolatos inka szer­
tartáson. Tennészetesen beleegyeztünk.
A sámán levezetett bennünket a Machu Picchut tartó
hegy oldalán egy titkos kristálybarlanghoz. Itt arra kért,
hogy lépjünk be, és maradjunk hozzá közel, amint elvégzi
a szertartást. Egyszer csak a sámánnal szemben találtam
magam. A kezembe adott egy kondorkeselyű tollat, én pe­
dig cserébe adtam neki egy sastollat. A sastollat az észak­
amerikai tudatosság jelképe.
A szertartás után gyorsan terjedt a hír a perui indián
világban, de még azon is túl. Akárhová mentünk, a perui
sámánok, férfiak és nők, jöttek elő a dzsungelből azzal a
kéréssel, hogy vegyünk részt a szertartásukon. Hihetetlen,
de ez egymás után hétszer megtörtént. Bár ezek a szertartá­
sok természetüknél fogva nagyon fontosak voltak, mivel az
inkákhoz tartoztak, titokban tartom őket. Egy kivételével.
344
T I Z E N K I L E N C E D I K F E J E Z E T
A HOLD S Z I G E T E ÉS A NAP S Z I G E T E
Az élet valóban csodálatos! Ami a Titicaca-tó közepéj-,
levő kiesi szigeten történt, azt senki nem tervezhette voh>a
meg jobban. Az eseményeket tökéletesen sikerült időzítenj
szinte sebészeti pontossággal mentek végbe. Mi csak szen^
leltük a történéseket.
Nagy ezüstmadarunk a bolíviai La Pazban landolt, ahoi^
nan elindultunk egy európai hangulatú kis falu, Copacabaria
felé, amely a Titicaca-tó partján fekszik. Közel volt ide a
Nap Szigete, ahol tudtom szerint második szertartású^.,
kat kellett bemutatnunk, de Diana úgv szervezte, hogy
először a Hold Szigetére látogatunk el a csoportunkkal
Ezt logikusnak találtam, mivel a szigetek csak olyan hat-h^
kilométer távolságban voltak egymástól.
Semmi különös történésre nem számítottam a Hol^
Szigetén, bár annyit tudtam, hogy van ott egy szakrális hely.,
szín, amit a Papnők Templomának neveznek. Azt mondjál;
ez a Föld egyik legerősebb női energiaközpontja. Felkérte^
bennünket, hogy vegyünk részt a helyiek szertartásán, mely.,
nek neve: Felajánlás az Anyának. Mindenesetre engem annak
345
a szertartásnak a gondolata foglalkoztatott, amit a Nap
Szigeten kellett bemutatnunk.
A sziget legidősebb asszonya köszöntött bennünket,
Mamám Nagymama, aki egy kicsi, az egyik sziklán álló
házikóban készítette elő a szertartást. Innen az egész tavat
be lehetett látni, így sokkal inkább az óceán érzetét keltette.
Egyszerre csak kevesen fértek el ebben az egy helyiségből
álló házikóban, így legtöbbünk kint várakozott, és várt a
sorára, hogy beléphessen a szertartási területre. Azt mond­
ták nekünk, hogy azért akarta ebben a zárt térben végezni
a szertartást, mert tartott attól, mit gondol majd a többi
vén, ha megtudja, hogy ezt a szent szertartást idegenek
körében végezte.
Hosszú szertartás volt, bő két órán keresztül tartott, és
egészen az indulásunk előtti pillanatig nem is igazán értet­
tem, mi a célja. Ekkor azonban elmondta nekem. Ezt a szer­
tartást 13.000 évente csak egyetlen egyszer végzik cl, és célja
az, hogy az erőt átruházza a férfiról a nőire!
A pillanat valósága az volt, hogy mi a Hold Szigetén
álltunk, a női szigeten, és a férfiról a nőire irányítottuk át
az erőt, és rögtön ezután ugyanezt a szertartást a férfi szige­
ten, a Nap Szigetén terveztük elvégezni.
Nahát! Pachamama él!
Miközben csónakjaink csoportja a Nap Szigete felé szál­
lított bennünket, visszaemlékeztem a Kauai szigetén látott
perui nőre, aki megkapta a csontvázkristályt a polinéziai fér­
fitól, aki azt 13.000 éven keresztül őrizte. A negyedik-dimen­
ziós szertartás után a nő ide utazott, a Titicaca-tóhoz, ahol
346
a kristályt pontosan a I Iold Szigete és a Nap Szigete között
félúton helyezte el a tó mélyén.
És akkor pontosan előttünk megláttam a tóból kiáradó
ultraviola fény sugarát. Anélkül, hogy kértem volna a csónak
vezetőjét, keresztülmentünk ezen a fénysugáron, és ekkor
újból felismertem az Univerzális Tudatosság igazságát.
Minden élő. Mindennek tudata van. Nincsenek véletlenek.
A kozmikus DNS kibontakozását éljük, ami lassanként ki­
nyilvánítja a Nagy Lélek szándékait. Nincs más tennivalónk,
csak hogy éljük a jelen pillanatát.
A csónak vezetőjének szava hozott vissza a valóságba:
- Hol szeretne partot érni a szigeten?
Erre nem is gondoltam addig, úgyhogy azt választoltam:
- Hát hol vannak az emberek?
A sziget jobb oldalára mutatott. Erre felkiáltottam:
- Rendben, akkor a sziget bal oldalához menjünk!
Megkerültünk egy hatalmas sziklát, ami úgy meredt ki
a vízből, hogy gyakorlatilag maga is egy szigetet alkotott.
Sehol nem volt egy ház, nem láttunk semerre életjelet.
- Arra! - Egy rögös szikla felé mutattam.
Öt csónakunk odakúszott a szárazföldhöz, ahol a szik­
láknál ki tudtunk kötni. Amikor óvatosan kiszálltunk a
csónakból, emberi kéz által készített lépcsőzetet találtunk,
ami mélyen a víz alól indult, és a domb tetejére vezetett.
Elindultunk a lépeséin, hogy meglássuk, hová vezet.
A lépcső tetején találtunk egy kör alakú sima területet,
ahonnan csodálatos volt a kilátás a tóra. Semmi jel nem
utalt arra, hogy emberek lennének a közelben, vagy hogy
mások bánnivel is megzavarhatnák azt, amire mi készültünk.
347
A helyszínt tökéletesnek találtuk ahhoz, hogv bemutassuk megtisztítsam őket és a terület energiáját. Amikor másod­

rajta a második szertartásunkat, ezért habozás nélkül neki­ szorra is megtettem a kört, a szívdobogás ritmusát idéző

kezdtünk a készülődésnek. dobszó lassacskán összehangolta a jelenlevők légzését.

Éppen amikor el akartuk kezdeni a szertartást, két fiatal A szertartás egy pontjánál arra kértem a férfiakat, hogy
spirituális energiájukat adják át a belső körben levő nőknek,
huszonéves nő felbukkant a semmiből, és felénk jöttek.
mert az előttünk álló 13.000 évben ők fognak bennünket
Egyikük azt mondta:
vezetni. Néhányuknak nehezére esett. Olyan küzdelmet jelen­
- Én Angliából jöttem, a barátnőm pedig Skóciából.
tett ez, amilyet addig még sosem tapasztaltak, de végül min­
Meditációinkból tudtuk, hogy ezt a szertartást éppen ma
den férfi átadta a vezetést a nőknek.
fogjátok bemutatni itt a szigeten. Azért utaztunk ide olyan
Amikor az utolsó férfi is átadta erejét a nőknek, az an­
messziről, hogy részt vegyünk rajta. Megengeditek, hogy
gyalok megjelentek előttem, és azt mondták:
csatlakozzunk a csoportotokhoz?
- Most te jössz. Add át a dobodat, mint a férfi erő el­
Mit mondhattam volna? Még én magam sem tudtam,
engedésének szimbólumát a kelet felé ülő Nagymamának!
hogy hol lesz a szertartás körülbelül harminc perccel azelőt-
Gondolkodás nélkül odamentem a kelet felé ülő nagy­
tig. A Nap Szigete igen nagy kiterjedésű volt. Hogy talál­
mamához. Azt mondtam neki:
hattak ránk ilyen pontosan? Arra jutottam, hogy bárki, aki
- Kérünk, ezzel a dobbal, mint férfi jelképpel, fejezd be
így idetalált, annak itt a helye.
a szertartást. Ettől a pillanattól te vezeted a csoportot a
- Kérlek, foglaljatok helyet a nők körében! - mondtam.
szertartásban.
Kiválasztottuk a négy legöregebb nagymamát, és leültet­
Elvette a dobot, lassú ritmusban ütni kezdte, és tovább
tük őket a négy égtáj irányába úgy, hogy a legöregebb ült
vezette a szertartást a beteljesedés felé.
kelet irányában. A többi nő körülöttük foglalt helyet, kört
Bárcsak emlékeznék a szavaira! De nem megy. Talán
alkotva az oltár körül. Körülöttük szintén körbe álltak a
titokként elrejtőztek a szívemben, hogy egyszer majd vissza­
férfiak, és egymás kezét fogva nyújtottak védelmet a belső
emlékezzek rájuk. Ezt a történetet úgy éltük meg, mint
női energiának. A négy égtáj megáldásával a szertartás
ahogy a tó hullámai a szépség több millió éves dalát ének­
megkezdődött.
lik, miközben a szél simogatón körbeveszi az embert.
Korábban, még aznap reggel, az angyalok arra utasítot­
Mindannyian minden lélegzetvételünkkor éreztük az Anya
tak, hogy vigyem magammal a dobomat, amit több mint
áldását. És akkor beteljesedett.
húsz éven keresztül használtam különböző szertartások alkal­
mával. Tömjént és zsályát gyújtottam, és körbesétáltam a
csoport körül az óramutató járásával megegyezően, hogy
348 349
 II II S Z A D I K F E | E Z E 1

CAIIUA CIII R E J T E T T VÁROSA

Dél-Amerikában mindig a váratlanra kell számítani,

amikor utoljára arrafelé jártam, még az 1980-as években,
akkor találtam rá Narcisora. Addigra a Fényes Ösvény szer­
vezet felkelői majdnem egész Perut uralmuk alá vonták, és
lépten-nyomon megállítottak bennünket, és halálos fenye­
getésekben volt részünk. De ha már az ember bent van az
országban, nem nagyon tud mit csinálni.
Akkor úgy volt, hogy La Pazból elrepülünk meglátogatni
a rejtélyes Nazca-vonalakat, dc az egész la paz-i repülőteret
lezárták valamilyen politikai vita következtében. Nem volt
választásunk, bérelnünk kellett egy buszt, hogy azzal utaz­
zunk cl a partig.
Csak arra nem gondoltunk akkor, hogy keresztül kell
majd vágnunk az Andok hegység 4500 méter magas és még
azt is meghaladó magaslatain. Ez idősebb embereknek gon­
dot okozhat a levegő alacsony oxigéntartalma miatt. Végül
kiderült, hogy a mi csoportunknak ez nem jelent problémát,
viszont egy másik gond is felütötte a fejét. Többen is el­
veszítették a hallásukat egy-három napra. Soha életemben
nem hallottam annyiszor azt a kérdést: -Mit mondtál?"

35i
 De az élet meg)' tovább. Egy hosszú, de gyönyörű perui
tájakon át vezető utazás után megtaláltuk a szállodánkat,
ahol az este folyamán volt időnk egy kicsit pihenni. Csopor­
tunk egy indián vendéglőben gyűlt össze, ahol várnunk kel­
lett arra, hogy felszabaduljanak az. asztalaink. Éppen valami
kávéfélét kortyolgattam a bárpultnál, hogy kicsit magamhoz
térjek, amikor egy inka sámán lépett be a helyiségbe. Vise­
lete majdnem minden jelenlevő figyelmét megragadta.
Két toll állt ki a hajából az ég felé, térdig érő cserzett bőr
tunikát viselt és vastag csontokból és kristályokból álló
nyakláncokat. Abból, ahogyan a termet pásztázta, úgy tűnt,
mint aki eltévedt, vagy keres valakit.
Mellette állt a fia, körülbelül tíz éves lehetett, aki min­
den valószínűség szerint apja nyomdokaiban járt. Olyan
volt, mint az apja kicsiben: nagy szemei voltak, az erő és
a rendíthetetlenség benyomását keltette.
Az apa habozás nélkül elindult felém, majd leült. Kezet
nyújtott, bemutatkozott, és elmondta, tud arról, hogy más­
nap Cahua Cinben fogunk bemutatni egy szertartást, és
engedélyt kért arra, hogy részt vehessen rajta.
Ene megkérdeztem tőle, honnan tudja, hogy Cahua Cili­
ben fogjuk elvégezni a szertartást, mert akkor ezt még én
sem tudtam. Azt felelte:
- Mindenki tudja, hogy Cahua Chibcn lesz a szertar­
tásotok. A jövendölésekből tudjuk. Ismered Cahua Chi
történetét?
Megráztam a fejem. Sosem jártam még Cahua Cinben,
és fogalmam sem volt arról, hogy mit jelent.
Közelebb húzta hozzám a székét, és mesélni kezdett:
352
- Réges-régen, több mint ötszáz évvel ezelőtt Cahua
Chi modern, nagyhatalmú város volt sok-sok piramissal és
templommal, és igen nagyra becsülték a környéken.
De közeledtek a spanyol bódítók, és a nép tudta, hogy
el fogja veszíteni Cahua Chit. Ezért összegyűltek a sámánok
és a papok, hogy megtalálják valahogy a módját városuk
megmentésének. Az egyértelmű volt, hogy abban az idő­
ben nem lehetett megvédelmezni, ezért a szent emberek
a szélhez imádkoztak segítségért. Arra kérték a szelet, hogy
temesse be homokkal Cahua Chit, hogy a konkvisztádorok
ne találhassanak rá erre a gyönyörű városra.
Drunvalo, ehhez tudnod kell, hogy a Nazca-vonalak csak
száz méterrel vannak túl a folyón. A vonalak miatt építették
Cahua Chit erre a pontra. Cahua Chi az. a hely volt, ahová
az emberek azért jöttek el mindenhonnan, hogy a Nazca-
vonalak energiájában lehessenek. Szent városnak tartották.
A Na zca-von a lakat úgy hozták létre, hogy a felső föld­
réteg kavicsrétegét lekaparták, és ezáltal a felszín színe a
vonalak mentén megváltozott, és új réteg lett a levegő hatá­
sának kitéve. Minden minta, ami a sivatagban található, csak
egy centiméter mély, dc mivel sosem esik arrafelé, évezrede­
ken át megmaradtak.
így amikor a sámánok és a papok a szélhez imádkoztak,
azt is kérték, hogy nc érintse a Nazca-vonalakat a folvó túl­
partján. Aztán azért is imádkoztak, hogy a messzi jövőben
újra váljék láthatóvá ez a város, hogy a történelem egy
megfelelő pillanatában újra megmutathassa az. inkák tu­
dását, bölcsességét és élettapasztalatát azoknak az inkák­
nak, akik abban az időben élnek majd. Tudták, hogy ez a
353
város olyan különleges információkat hoz majd a felszínre,
ami az egész világ hasznára válhat majd.
A sámánok és papok ekkor oltárokat építettek a templo­
mokban és a piramisokban különböző szakrális tárgyakból,
de úgy, hogy amikor majd újra rátalálnak a városra, akkor
jövőbeni inka fivéreik és nővéreik a rájuk hagyott tárgyakból
és azok elrendezéséből, a tárgyak érintésével visszaemlékez­
hessenek ősi tudásukra és bölcsességükre.
És a szél fújni kezdett, és a homok szállni kezdett. A vihar
heteken át tartott, és végül Cahua Chi egész városa teljesen
eltemetkezett a homok alatt. A homok felszíne majdnem húsz
méter mélyen betemette a legmagasabb piramis csúcsát is.
De a folyó másik oldalán, a Nazca-vonalakon, kevesebb mint
száz méterre a legszélső piramistól, egyetlen homokszem
sem esett le. Máig érintetlenül, tökéletes állapotban meg­
őrződtek, de magát a várost elfeledte az emberi emlékezet.
A spanyol héxlítók tudtak Cahua Chi létezéséről, de sosem
találtak rá.
Ötszáz évvel ezelőtt határozták el azt is, hogy ennek az
ősi városnak a feltárása és megnyitása egybeessen egy szertar­
tással, amelyet a világ minden tájáról összegyűlő emberek
egy köre mutat majd be. Drunvalo, mi hisszük, hogy ez az
a csoport.
Újra feltette a kérdést:
- Megkapjuk az engedélyt arra, hogy a fiam és én jelen
legyünk a szertartásotokon?
Odafordultam hozzá, és így szóltam:
- Barátom! Nem én fogom ezt a szertartást elvégezni.
A csoport legöregebb nagymamája fogja. De azt tudom,
354
hogy meg fogja engedni neked és fiadnak, hogy csatlakoz­
zatok. Végül is Cahua Chi városa a tiétek, nem a miénk.
Aznap kora reggel mindannyian felszálltunk a buszra
két új barátunkkal együtt, és nekivágtunk a sivatagnak.
A buszon már csak egyel több személy számára volt hely,
ezért a sámán fia az ölembe ült az út alatt. Egyszerűen csak
odabújt, én pedig úgy éreztem, mintha egész életünkben
ismertük volna egymást.
Végtelen, vagy harminc méteres vagy még annál is
magasabb homokdombokon keresztül vezetett az utunk.
\ homok egyre mélyebbnek tűnt a sivatag belseje felé.
Lelkemben tudtam, hogy a homok alatt egy csodálatos,
nagy energiájú város rejtőzik a mi korunk számára. Furcsa
érzés volt valami olyat tudni, amiről senki más nem tud a
világban.
LIa nem lett volna a jobb oldalunkon a folyó, melynek
partján fák és más növények nőttek és lógtak be a folyó
fölé, csak homokot láthattunk volna, ameddig a szem ellát.
A fiatalember és én magam is szinte transzba estünk a ho­
mok folytonosságának látványától. Mindketten nagyon
elcsendesedtünk.
Körülbelül húsz mérfölddel később egy olyan helyen, ami
az égvilágon semmiben nem különbözött a többi homok­
fedte területtől, a busz félreállt oldalt, és leállt a motorja.
Azt gondoltam, megérkeztünk. Amint leszálltam, meglát­
tam egy hatalmas homokdomb csúcsát. Nagyjából tíz
méternyi lepusztult a tetejéről, és felbukkant a tetején egy
osi kőpiramis csúcsa. Nem kisméretű piramisról volt szó.
A homokréteg errefelé nagyon vastag volt, és ha ez a piramis
355
a talaj szintjéig tartott, akkor legalább 50-60 méter magas­
ságúnak kellett lennie.
Ennek a piramisnak a felbukkanása csak a kezdete volt
Cahua Chi felfedezésének és feltárásának. Az ott dolgozó
régészek szerint ez csak a jéghegv csúcsa volt. A város olyan
nagy területen húzódott, hogy a széléig nem is lehetett
ellátni a folyó partjától. Abban a szent pillanatban álltunk
meg ott, amikor az elveszett inka város újjászületése meg­
kezdődött.
Sok ideibe telt átmásznunk a forró homokkal fedett pi­
ramis dombján, hogy eljussunk egy másik piramis alakú
dűnéhez. Jól tudtuk, hogy mi fekszik a homok alatt. A szél
sima felületet hozott a felszínre a tetején, és a nagymama
úgy döntött, itt mutatjuk be az utolsó szertartást, azt a szer­
tartást, amelynek célja az. angyalok elmondása szerint az,
hogy az inkák újra rátaláljanak tudásukra, bölcsességükre és
élettapasztalatukra. Annyira tökéletes volt minden, hogy
alig tudtam megszólalni. A csoportunkat egyértelműen a
Eöldanya vezette, és nem én.
A nagymama leterítette a perui szőttest a talajra a hatal­
mas, ősi piramis tetején, és elkezdte kirakni a négy égtáj felé
a szakrális tárgyakat. A nők ültek középre, az oltár köré, a
férfiak pedig körülállták őket, hogy védelmet nyújtsanak
nekik. Az inka sámán velünk cgvütt a külső körbe állt, a fiát
pedig behívták a belső körbe, a nők közé. Miközben a nagy­
mama a szertartás eléíkészítésén fáradozott, a sámán füve­
ket gyújtott egy kagylóhéjban, majd körbejárta a csoportot,
hogy megáldjon mindenkit, és megtisztítsa energiáinkat.
356
A nők az itteni szertartásra énekek és szavak begyakor­
lásával készültek fel. Amikor elkezdődött a szertartás, rájöt­
tem, ez. az, első olyan szertartás, amelyet az. elkövetkezendő
1 3.000 év új ciklusának energiájával nők mutatnak be.
A prófécia a szemem láttára vált valósággá.
És akkor újabb csoda történt. A szertartás közepénél egy
kondorkcselyű szállt az oltár fölé, és ott körözött fölöttünk
perceken át, akárcsak a másik Machu Picchu fölött. Fényké­
pezőgépeinket az ég felé tartottuk.
Amikor a nagymama befejezte a szertartást, az. új ciklus
kezdetével az élet több szintjén is beteljesült a jövendölés.
A földi nők átvették a vezetést, hogy elvezessenek mindnyá­
junkat egy magasabb tudatosság szintjére, ahogyan a jöven­
dölések is clőrejclczték.
Végül, amikor komótosan visszaindultunk a buszunk­
hoz, odajött hozzám a sámán és a fia. Mindketten jól meg­
öleltek. Köszönetet mondtak nekem, illetve igazából a cso­
portnak. Abban a pillanatban a kondorkcselyű ismét fölénk
szállt, de ezúttal egy tollat is elejtett, ami kerengve hullott
alá a magasból.
A toll perceken át körözött az égen, és közben mi hár­
man végig figyelemmel kísértük az útját, és azon tűnődtünk,
hogy vajon hol ér majd földet. Földet érésének helyszíne
ugyancsak a Föld tudatosságának egyik megnyilatkozása
volt. A toll pontosan a sámán előtt esett le a földre.
A sámán óvatosan fölemelte a kondortollat, rám nézett,
majd a fiához fordult, és a következő szavakkal kísérve
aladta neki:
357
 Perui inka sámán fiával

- Fiam! Ez a tiéd. Te vagy a jövő, és a kondor vezet majd

egész életeden át! Ha ránézel erre a tollra, emlékezz rám, de
emlékezz minden más ősödre is, akiktől életedet kaptad!
Ők mind benned élnek.
Velük együtt sétáltam le a dombról, és bálát adtam azért,
hogy a Nap ezen bolygójának élő, varázslatos történetének
részese lehetek. A Nagy Szellem áldja meg az inka birodal­
mat, és adja meg, hogy egy nap ismét régi nagy dicsőségében
élhessen!

358
 H Ú S Z O N K G Y K D I K F F. J F. Z V. T

A WAITAHÁK ÉS A O T E A R O A (ÚJ-ZÉLAND)

MAORIJA!

Régen történt, hogy egy amerikai indián barátom, Mary

Tlrundcr felhívott engem, és azt kérdezte, elhozhat-e hoz­
zám egy Mac Ruka nevezetű maorit. Mary szerint ezt a
személyt tartják a maorik szellemi vezetőjének, és azért uta­
zott ide Üj-Zélandról, hogy meghívjon engem a hazájába,
amelyet ő Aotearoának nevezett.
Az utolsó, Elet a szívben című könyvemben leírtam a
történetet, de nem szenteltem neki annyi figyelmet, mint
amennyit megérdemel. Akkoriban nem ismertem fel, hogy
ki is az. a férfi, és családfája milyen fontos szerepet töltött be
az emberiség felemelkedésének szempontjából. Mae arra
kért, látogassak cl Új-Zélandra, de csak annyit mondott, hogy
a későbbiekben többet is elárul. De az élet dolgai miatt az
utazás egészen 2007-ig nem valósulhatott meg. Sajnos Mac
elhunyt a kilencvenes évek végén, és soha többé nem találkoz­
hattam vele.
Mac közreműködött A waitahúk éneke című könyv, és
más waitahákról szóló könyvek írásában is. Tudomásom
szerint ő rejtőzött A bálnalovas című film forgatókönyve
mögött, ami annyi nemzetközi elismerést kapott.

36'
 Mac-kel 1994-ben találkoztam, de most, tizenhárom éwel
később úgy gondoltam, el kellene mennem Új-Zélandra,
hogy eleget tegyek ígéretemnek, miszerint egyszer megláto­
gatom a törzsét. Diane és én egy újabb nemzetközi csoport­
tal készültünk odamenni, ami ezúttal ötvenöt emberből
állt, akik tizenkilenc országból érkeztek.
Érdekes volt, ahogy felbukkant a tudatomban ennek az
utazásnak az ötlete. Kaptam egy példányt Barry Brailsford
A waitahák éneke című könyvéből. A könyv olvasása közben
rájöttem, hogy a waitahák a szívből álmodásról pontosan úgy
beszéltek, ahogyan én megtapasztaltam azt a saját életem­
ben, és ahogyan írtam is erről az Élet a szívben című köny­
vemben. Az álmok képesek megváltoztatni a körülöttünk
levő világot, amelyben élünk.
Amikor a könyvem megírása előtt kutatásokat végez­
tem, azt találtam, hogy szinte semmit nem írtak még a szív­
ben álmodásról vagy a Szív Szent Teréről, kivéve az ősi
indiai Upanisadokat, és a zsidó Tórához kapcsolódó köny­
vecskét, amelynek címe A szív titkos kamrája. Ezen a két
könyvön kívül minden olyan tanítást, amely ezzel a témával
kapcsolatos, kizárólag a szájhagyományok őriztek meg. Mind­
két könyv igen ősi, most viszont megjelent itt Új-Zélandon
egy új könyv, amely ezekről a tapasztalásokról részletes ké­
pet fest, akárcsak a waitaha nevű ősi bennszülött törzsről,
a Vízhordé-król.
Saját szavaik szerint a waitahák egy maori bennszülött
népcsoport, de az ő tudomásuk szerint jóval korábbról szár­
maznak, egészen Mu és Lcmuria idejéből, vagyis több mint
60.000 éwel ezelőttről. Személy szerint én azt gondolom,
362
hogy tekintve, hogy Lemuria hanyatlása 60.000 éwel ezelőttre
tehető, a waitahák akár 130.000 évvel ezelőtt is megjelen­
hettek. Tisztában vannak azzal, hogy tudományosan nem
lehet bebizonyítani ezt az állítást, de saját szájhagyomány út­
ján terjedő történeteik és énekeik révén ez a tudás ma is élő.
Nagyon felkeltették a kíváncsiságomat. Az angyalok veze­
tésének köszönhetően néhány évvel ezelőtt, pont A waitahák
énekének olvasása után Svájcba utaztam egy Shin Shiva nevű
guruhoz, aki a kundaliníről tanított. Egyszer otthonában
ebéd közben megemlítettem neki a waitahákat, mivel a
könyv tartalma még mindig igen erősen foglalkoztatott.
Shin meglepetten nézett rám, majd egyik tanítványát
elküldte Ojasvinért. Néhány perc múlva egy jóképű, sötét
bőrű és fekete hajú fiatalember lépett csendesen a szobába.
Elegáns volt a megjelenése. Shin így szólt:
- A waitahákat említetted. Bemutatom a színed előtt
álló Ojasvint. Ő waitaha.
Ojasvin lassan, nagy szeretettel megölelt, majd beszél­
getni kezdtünk. Percek múlva sírva mondta nekem:
- Eddig még soha senkit nem találtam a törzsemen kívül,
aki értette volna a szívből álmodást. Annyira örülök, hogy
megismerhettelek!
Beszélgettünk még egy ideig, majd utána továbbindul­
tam Franciaországba, ahol egy kurzust készültem megtar­
tani. De sosem felejtettem el ezt a fiatalembert. Úgy emlék­
szem, ez 2003-ban történt.
Miközben Aotearoába vezető utazásunk lassacskán
kezdett kialakulni, az angyalok azt mondták, nekem, hogy
sokat fogok ettől az utazástól tanulni, és azt is, hogy amit
363
ott megtudok, azt bele kell foglalnom ebbe a könyvbe. Igazá­
ból, ha kihagynám ezeket a dolgokat, akkor sosem tudnám
teljes mertekben felfedni a Fény Kígyójának teljes igazságát,
mert a világ felcmelkcdési folyamatának egy rejtett darabját
a waitahák őrzik DNS-ükben.
Meghívtam Ojasvint - akinek waitaha neve Kingi -,
hogy csatlakozzon hozzánk az úton, mert angyalaim szerint
ő "egy felbecsülhetetlen értékű hidat képezne a szív világa
és az értelem világa között". Kingi elfogadta a meghívást, és
az egész csoport számára ragyogó fénnyé vált.
<Jl maciik kilálynője
Bár Új-Zélandra Mac Ruka hívott meg, kaptunk cg)' má­
sik meghívást is, ami eloszlatott minden kételyt azzal kap­
csolatban, hogy valóban ott kellene-e lennünk és részt kel­
lene-e vennünk a törzsi szertartáson. A maorik királynője,
Teahairangi Ka-ahu, ami annyit tesz, „a hajnali fény, aki meg­
nyitja a mennybe vezető utat", személyesen hívott meg ben­
nünket csodálatos szigetére, amit a maorik Aotcaroának
neveznek.
Csakhogy két héttel ezután a királynő meghalt. De az őt
követő fia engedélyezte nekünk a folytatást.
Teahairangi Ka-ahu királynő temetése nemzeti esemény
volt, és egész. Új-Zélandon közvetítette a televízió. Szentséges
halála egyesítette a nemzetet. Temetése hagyományosan,
személyéhez illő módon ment végbe. Egy wakának nevezett
hajóra helyezték, egy kézi készítésű, kézzel faragott kisha­
jóra, ami képes akár hannincöt csomós sebességgel átszelni
364
a Csendes-óceánt. A királynő wakája lassan indult el lefelé
a folyón a folyóparti szent hegy felé, ahol végső nyughelyet
talál majd.
Szeretném megáldani őt ezekkel a sorokkal szívünkből
jövő szeretettel, és kívánom neki, hogy a magasabb világok
felé vezető útja könnyű legyen.
cjl'iegkezdó'dik az át
Aucklandban vártuk össze egymást, ahová az ezüst
madarak a négy égtáj felöl lassacskán mindenkit elhoztak.
Ritkán látni ilyen szép arcokat, amelyekről lerí, hogy nyi­
tottak, és készen állnak bármire, ami jöhet! És ekkora
bátorságot! Egymás szemébe néztünk, és tudtuk, hogy vala­
mi hihetetlen dolog vár ránk, de nem hinném, hogy bárme­
lyikünk is sejtette, milyen mély élmény vár ránk.
Az utazáson résztvevő személyeken kívül sok író, spiri­
tuális kutató, régész és túravezető dolgozott még a színfalak
mögött azért, hogy ez a világcsoport eljuthasson a benn­
szülött népek kietlen vidékére. A legtöbb résztvevőnek fo­
galma sem volt arról, micsoda szervezőmunka kellett ahhoz,
hogy mindez lehetővé váljon, beleértve saját magamat is.
De azt tudtam, hogy az. új-zélandi közösség segítsége nélkül
utazásunk nem különbözött volna egy egyszerű turistaúttól.
Két maorit jelöltek ki vezetőinknek, akik végig elkísértek
minket az. úton. Nem is sejtettük, kik is ők igazából. Az egyik
egy maori nagymama volt, Makuini Ruth Tai. Azt kérte,
szólítsuk Ruthnak. Nagyon hamar a szívünkbe zártuk őt.
365

A másik vezető egy Herini nevű maori férfi volt. Ő testesí­
tette meg a maori férfieszményt, amely évezredeken keresz­
tül virágzott a szigeten. Az ő vezetése a maorik földjén
szükséges és nélkülözhetetlen volt.
Mire utunk véget ért, a két maori révén megismertük a
maorik ösvényének szívét, hiszen segítettek nekünk abban,
hogy megértsük és át tudjuk élni azt az. ősi életmódot, ame­
lyet a világ lakosságának legnagyobb részének emlékezete
már elfeledett.
Mindkettejüknek köszönöm, hogy élnek.
Hagyományos tetoválási
mintákat ábrázoló faragvány
366
waita hák
A második éjjelen megérkeztünk egv zöld, dombokkal
körülvett völgy szívébe. Meleg és baráti fogadtatásban volt
részünk: gyerekek, kutyák és fiatalemberek szaladtak a
buszunkhoz, hogy lássák, kik érkeznek a világ különböző
tájairól kicsi szigetük még kisebb, elzárt vidékére, amelyet
csak az óceán választ el az Antarktisztól.
Mi is éppen olyan kíváncsian vártuk, hogy mi fog tör­
ténni, mint ők maguk. Később elmondták, hogv sosem
láttak korábban ennyi embert egyszerre, főleg nem ilyen
vegyes társaságot. De mi sem láttunk még hozzájuk ha­
sonlót. A waitahák ősidők óta tetoválják arcukat és testüket.
Egyszerre szép és ijesztő képeket hoznak létre. Ha valaki az
utcán találkozna velük, biztosan félelem töltené el, de ha
a szívünkben találkozunk velük, akkor szépségük a lótusz­
virágéval vetekszik.
Kipakoltuk nagyméretű csomagjainkat a busz mellett,
majd sofőrünk elhagyva a megszentelt földet kicsit arrébb
parkolt le. A szent szertartás perceken belül elkezdődött.
Ruth arra kérte a legidősebb nőket, hogy álljanak vele
együtt előre, a fiatalabbakat arra, hogy álljanak mögéjük, és
a férfiakat arra, hogy ők alakítsák a leghátsó sort. Csendben
vártunk.
Hat tengerkék kendőbe öltözött nagymama állt egyenes
sorba a hosszú ház lépcsőin, ahol a hagyomány szerint a
waitahák és a maorik együtt alszanak és álmodnak. Bármi­
kor, amikor két törzs találkozott egymással, az évezredes
hagyományokon alapuló szigorú protokollt követték.
Az egész szertartás ezeknek a szabályoknak megfelelően
zajlott, és végül a két törzs összeolvadt, és eggyé vált. Abban
a pillanatban mindannyian waitahává váltunk.
A nagymamák waitaha nyelven énekelni kezdtek eg)
köszöntő dalt. I lángjuk erős volt, és elért a mögöttünk álló
dombokig. Ekkor Ruth, a maori nagymama és a mi csopor­
tunk nőtagjai maori nyelven választ énekeltek nekik, ami a
hagyomány szabályai miatt kellett. Ruth a buszon kitanított
bennünket, miközben a völgy felé tartottunk. Az éneklés egy­
másnak felelgetve folytatódott, miközben a nagymamák két
csoportja egyre közelebb került egymáshoz.
Amikor végeztünk a hagyománynak ezzel a részével, mint
a víz, befolytunk a hosszú házba, ahol folytatódott a szer­
tartás második felvonása. A waitahák különös gonddal előre
megválasztott helyekre állítottak bennünket a hosszú házon
belül. Először a waitaha férfiak szóltak hozzánk. Főként
waitahául beszéltek, de néha angolul is megszólaltak. A szí­
vükből szóltak. Amikor egy férfi befejezte mondandóját,
énekelt egy dalt is, vagy játszott valamit a hangszerén. Náluk
így szokás. Miután szavakba öntötték azt, ami bennük volt,
üzenetüket átültették a szívükből szóló zene nyelvére is.
Gyönyörű szép volt.
Mivel engem tartottak „a mi tizenkilenc országból össze­
gyűlt törzsünk" főnökének, megkértek arra, hogy szóljak a
vénekhez és a csoporthoz. Dc még mielőtt eleget tettem
volna a kérésnek, engedélyt kértem Kingi nevében arra,
hogy mellettem állhasson. Én akartam szólni, de szerettem
volna, ha valaki énekelne is nekik waitahául, hogy még mé­
lyebben szólhassak a szívükhöz.
368
Emlékszem, azt mondtam nekik, ők a Föld bolygó
eredeti népe, akik Lcmuriából származnak, ők birtokolják
emlékeikben, tudásukban és ősi DNS-iikben azokat a tit­
kokat, amelyek a Föld gyógyulásához szükségesek, és ame­
lyek képessé tehetik az emberiséget arra, hogy magasabb
tudatossági szintre lépjen. Azt is tudtam, hogy az ember fel­
emelkedésének igazi titka a szívből álmodás, és hogy nincs
olyan élő személy, beleértve a kolumbiai kogi mamákat is,
aki jobban értené ezt, mint a waitahák.
A mai modern, tudatlan ember elméjének belső része
körül mozog, és azt gondolja, hogy a csillagok és a bolygók
rajta kívül vannak. De ez csak egy illúzió. Igazából a waita­
hák és a kogik szerint semmi sem létezik a külső világban.
Az nem más, mint csupán egy hologram, amit a tudatunk
generál. Végtére is minden tudós jól tudja, hogy annak
egyedüli bizonyítéka, hogy a csillagok és a bolygók léteznek,
kizárólag a testünkben és az agyunkban létező elektromos
impulzusokon, és öt érzékünkön alapszik. De az. érzékelés
nem bizonyítja önmagában azt, hogy valami létezik, sőt,
tulajdonképpen semmit sem bizonyít.
A waitahák úgy hiszik, - ahogyan több más bennszülött
embercsoport is, ide értve az ősi hindukat, akik a valóságot
„májának", azaz illúziónak, „nem vakklinak" nevezik - hogy
a külső valóság nem is valóság. Számukra a valóság kizárólag
a szívben létezik, azon belül is egy szakrális helyen, és egyál­
talán nem a tudatban. Tudom, hogy ezt nagyon nehéz el­
hinni, a megértéséről nem is beszélve, de ha a waitaháknak
igazuk van, akkor hamarosan megtudjuk az igazságot.
369
 Kezdtem rájönni, hogy a Fény Kígyója, amely energiáját
Chiléből egész Dél-Amerikára kisugározza, az Andok-hegy­
ség magaslataiból a Csendes-óceán felé, a bennszülöttek felé
is sugároz. Akkor jöttem rá, amikor a szemükbe nézve be­
széltem velük, és a felismeréstől elállt a lélegzetem. Abban
a pillanatban teljes mértékben megváltozott bennem az,
amit a Föld kundaliní energiájával kapcsolatos történésekről
gondoltam.
A Földanya rendkívül intelligens. A legmegfelelőbb he­
lyen árasztotta ki spirituális tudatra ébresztő energiáját ahhoz,
hogy a legerősebb hatást gyakorolhassa népeire.
Amikor befejeztem a beszédet, Kingi a waitahák saját
nyelvén énekelt arról a szándékról, amiről én beszéltem.
Kingi a fordítás mestere, és gyönyörűen énekel.
A létezés és az érzékelés ezen új módjai lassacskán kezd­
ték megváltoztatni a mi nyugatias gondolkodásmódunkat,
és kezdték megpuhítani a szívünket, hogy intim módon,
közvetlenül megtapasztalhassunk egy másik kultúrát. Kezd­
tünk egybeolvadni, és kisgyerekekké válni.
Amikor mindenki elmondta a mondandóját, elindultunk
a szertartás következő részének helyszínére, melynek során
csoportunk (vagyis ahogy a waitahák mondanák, törzsünk)
minden tagja köszöntötte az ő törzsük tagjait, férfiakat, nő­
ket és gyerekeket egyaránt. A maori köszöntést alkalmaztuk,
vagyis homlokunk és orrunk összeérintését közös levegő­
vételre, amit honginak neveznek.
Miután mindkét törzs minden tagja köszöntötte a többi­
eket, a hagyomány szerint közös étkezés következett, mintha
csak egyetlen nagy család lennénk. Bementünk egy konyha-
370
Drunvalo és Kingi hongi közben
szerű helyiségbe, ahol a waitahák már előkészítették szá­
munkra a csodálatos ételeket. Elkeveredtünk egymás között,
hogy megismerjük egymást, együtt imádkozzunk és együnk,
és waitaha szokás szerint, énekeljünk, zenéljünk és táncol­
junk az étkezés alatt. Inkább hasonlított ez az egész egy
partira, mint egy szertartásra.
Amikor a nap lassan kezdett leáldozni, megágyaztunk
magunknak. Vagy nyolcvan alvóhely sorakozott egyenes vo­
nalban a fal mellett. Aludni készülődtünk. A waitaha hagyo­
mány szerint, ha két törzs találkozik, akkor aznap éjjel együtt
;ilszanak. De együtt is álmodnak, és ez a szertartás kulcsa.
Az álom a waitahák számára jóval több, mint egyszerűen
egy éjszakai látomás. Az álom számukra a valóságos jövő,
már ha szertartás közben látják.
1 la a két törzs együtt bemutatta a szertartást, beszélt a
másikhoz, együtt lélegzett, együtt aludt és álmodott, akkor
már egy családdá vált. A waitaha Ruka család befogadott
bennünket családjuk intim tagjainak, és attól a pillanattól
fogva mi mind waitahák voltunk. Gyönyörű volt, és nagy
megtiszteltetés.
Be kell vallanom, voltak azzal kapcsolatban elvárásaim,
hogy mi fog történni a kollektív álom állapotában. Nagyon
izgatottan merültem álomba, mert arra számítottam, hogy
valami csodás dolog fog történni. De nem így történt, lega­
lábbis nem számomra. Úgy éreztem, hogy alig tettem le a
fejem a párnára, már fel is ébredtem.
Csak jóval később, másnap délután jöttem rá, miközben
Mac bátyjával, Barncyval beszélgettem, hogy a kollektív álom
éppen megvalósulóban van. Mindjárt érthetővé válik.
Amikor a reggeli nap kezdett belső álmunkból visszahoz­
ni bennünket a valóságnak nevezett álmunkba, az emberek
kezdtek lassan kikelni a takarók és hálózsákok alól. Cyerckck
szaladgáltak keresztül a házon, férfiak és nők kezdték életük
táncát, a nagymamák és nagypapák pedig beállították az
aznapi nap energiáját. Ez a tudás és tapasztalat megosztásá­
nak a napja volt.
Bamcy Ruka nagyapa megkért, hogy kísérjem cl egyedül
egy tisztásra. Négyszemközt akart velem beszélni. Majdnem
egy órán keresztül beszélt, és közben átadta nekem a wai­
tahák titkos tudását, miszerint amikor (és persze, ha) a
waitahák jövendölése beteljesedik, az örökre megváltoztatja
majd a világot.
Mac már sok mindent elmondott nekem akkor is, ami­
kor néhány évvel korábban találkoztunk. Most viszont sokkal
mélyebben kifejtette, és rájöttem, hogy ami az utazásunk
során történik, annak nagyon nagy jelentősége van a Fény
372
Kígyója és a világba kiáramló kundaliní energia szempont­
jából. Bár Bamcy nagyapa nem tudhatta, hogy milyen köny­
vön dolgozom éppen, szavai sok mindent feltártak az ősi
történetekből és a napéjegyenlőségi precesszióról is. Nagy
pontossággal töltötte ki a még hiányzó ismeretek helvét.
De ekkor arra is megkért Barncy nagyapa, hogy esküdjek meg
arra, a waitaha próféciát titokban tartom mindaddig, amíg
cl nem jön felfedésének ideje.
Hirtelen összeállt a kép, és összefüggéseiben tudtam
átlátni a dolgokat. Egyelőre azonban nem beszélhetek
mindenről. Mindent elmondok, amit elmondhatok. Barncy
nagypapa szerint a waitaha prófécia a történelem egyik for­
dulópontját 2009. augusztus 15-ére teszi. Ez az esemény
lehet, hogy nyilvános lesz. mindenki számára, de az is lehet,
hogy nem. Mindenesetre ez lesz az emberiség új álmának
kezdete, egy olyan álomé, amely majdnem teljesen meg­
egyezik a maják hitével, miszerint a mennyek megnyílnak
majd, és megláthatjuk az univerzumban élő fivéreinket és
nővéreinket.
Miközben Barney beszélt, én álomszerű állapotba kerül­
tem szavai hallatán. Olyan fogalmakról és tanításokról esett
akkor szó, amelyekről a modern ember semmit nem tudott
eddig, és évezredeken át senki sem hitt benne. I la igaza van,
akkor a világra nagy meglepetés vár, dicsőséges meglepetés,
a fény és a jólét világára való ráébredés.
Újdonsült waitaha fivérekként és nővérekként hagytuk
el ezt a gyönyörű, zöld, dombos földet, és utaztunk tovább
a hatalmas fák, óriási sziklák, gyönyörű tengerpartok világá­
ba, olyan helyekre, ahol könnyedén le lehetne élni egy egész
373
életet. Nem elégségesek ezek az oldalak ahhoz, hogy minden
szépségről beszámoljak rajtuk, amit egymásban és a tájban
fedeztünk fel. De az élmények lassan felnyitották a szívünket,
és ez a nyitottság nagyon fontos volt ahhoz, hogy folytathas­
suk spirituális utazásunkat. A waitahák/maorik sem vezet­
hettek volna be mélyen a világukba, ha nem tudtuk volna
előttük megnyitni a szívünket. Próféciájuk beteljesedéséhez
ez volt az egyik legfontosabb feltétel.
Titokban érkeztek. Egy hatalmas, körülbelül 2.000 éves
szent fa energiájának rejtekében a buszunk mellett parkoló
öreg autóból maorik egy kis csoportja szállt ki. Még mielőtt
kiszállhattam volna, az ablakon keresztül megláttam egy em­
bert, akit jól ismertem, de akivel még fizikai értelemben
sosem találkoztam addig. Walisi volt a neve. Barna bőre volt
és hosszú-hosszú fehérarany színű haja, amit egyetlen fonat-
ba fogott össze. Ő volt az egyik azok közül, akik a kauai szer­
tartást a háttérből nézték végig. Emlékezhetünk a negyedik
dimenziós szertartásra, amikor az erő a férfiakról átszállt
a nőkre. (Lásd a Tizedik fejezetet.)
Odamentem hozzá, ő pedig lassan, szívből jövően átka­
rolt engem, hogy megöleljen. O ismert engem, én ismertem
őt, és mindketten pontosan tudtuk, honnan. Azt szerette
volna megértetni velem, hogy a csendes-óceáni kultúra a
világ egyik legidősebb élő kultúrája, és intim kapcsolatban
áll a Fény Kígyójával és az Uj Alommal. Szavai mélyen be­
lém hatoltak, mert kezdtem felfogni, mekkora a jelentősége
annak, hogy a Föld kundaliníje eléri Aotearoát.
Walisi addig kerülgette az utazásainkat, amíg alkalma
nem nyílt arra, hogy megossza velem az emberiségre váró
374
változásokat illető információit. Nagy megtiszteltetésnek
érezte, hogy megoszthatja velem ezt a titkos tudást. Biztos
vagyok benne, hogy találkozunk még.
Walisi egy nőt is bemutatott nekem. A neve Loma Allén
volt. Egy maori törzsből szánnazó nagymama volt, akinek
rendkívül nagy szerepe lett abban, hogy a maorik titkos tudá­
sát még jobban megismerhettük. De amikor leültünk vele
teázni és egy kicsit beszélgetni, akkor még nem tudtuk, ki ő
valójában.
Folytattuk utazásunkat ezen az ősi vidéken csodálato­
sabbnál csodálatosabb helyszínek között, és közben a külön­
féle bennszülött tanítók, akik az út során jelentek meg
körülöttünk, egyre több és több maori és waitaha tanítást
osztottak meg velünk.
iJlz illatos világok szeltaltása
A maorik 2007. február 20-án felkértek bennünket, hog>
vegyünk részt az illatos virágok szertartásán, amit a maorik
elmondása szerint 13.000 évente csak egyetlen egyszer ismé­
telnek meg. Az volt a kérésük, hogy gyalogoljunk végig me­
zítláb egy körülbelül három kilométeres csendes, elhagyatott
földúton, amely Miringa Te Kakára Keresztházához, Aotea-
roa egyik legszentebb látványosságához visz.
Amikor odaértünk erre a szent helyszínre, a kapu őrzője
arra kért, várjunk még egy kicsit, amíg teljesen előkészülnek
a fogadásunkra. Ezután lassú mozdulatokkal beléptünk a
szent helyre, egy füves mezőre, ahol a nagymamák és nagy­
apák ülve vártak bennünket. Akkor még nem tudtuk, de
375
már csak körülbelül tizenöt méter választott cl bennünket
ennek az ősi szent helynek a középpontjától.
Akárcsak korábban a waitaháknál, itt is a legidősebb nő
vezetett cl bennünket ehhez a ponthoz. Ót a fiatalabb nők
\
követték, a férfiak pedig a fiatal nők után mentek. Amikor
néhány méterre megközelítettük a maori véneket, a férfia­
kat arra kérték, hogy álljanak velük szembe, mert először
nekik kellett szólniuk a vénekhez.
A szertartás is hasonlóképpen haladt. Először a férfiak
szé)ltak egymásnak válaszolgatva. Ezután a nők szé)lhattak
kedvük szerint. Ezután ismét egy vonalba álltunk, hogy
8. ábra: Kereszt
csoportunk minden tagja hongival köszönthesse a maori
törzs tagjait.
Csak miután minden egyes maorival együtt lélegeztünk, újjáépítik majd. 1 Iogy miért égett lc minduntalan az épület,
akkor mehettünk közelebb a vének által elfoglalt területhez, és hogy miért nem építik mégis újjá, ezt soha senki nem
ahol mintegy harminc centis mélységben egy keresztet váj­ magyarázta meg nekünk.

tak a földbe. Ekkorra a csoport összegyűlt. A férfiak a földre ültek a

Miközben arra vártunk, hogy a csoport befejezze a hon-
gizást, meghallgathattuk annak a helynek a történetét, vagyis
inkább egy részét, ahol éppen tartózkodtunk. Bár kívülről
semmi különöset nem lehetett rajta észrevenni, mert nem
látszott többnek egy talajba vésett mintánál, amelyet zöld
dombok vesznek körül, a maoriknak/waitaháknak nagyon
fontos ez a hely az univerzumról alkotott tudásuk miatt.
kereszt szélénél, a nők pedig állva csoportosultak a kereszten
kívül, és várták a nagymamák jelzését, hogy lépjenek be a
kereszt területére, és foglaljanak helyet a férfiak közelében.
Amikor a nők elindultak a kereszt felé, a férfiak Kingi veze­
tésével felálltak, és szimbolikus táncba kezdtek, jelképezvén
a férfi fallikus erőt, amely nagy energiával fogadja a nőket.
Csodálatos volt látni a férfiak erejét, amivel a waitaha hagyo­

Elmondták, hogy volt ott régen egy öreg faépület, ami mány szerint létrehoztak egy cnergiaburkot, amibe a nők

lefedte ezt a keresztet, és magába zárta a titkos tudást, de beléphetnek.

1985 körül teljesen leégett. Azt is elmondták nekünk, hogy A nők maori nyelven titkos énekeket énekeltek a férfiak­
azelőtt négyszer fordult már elő, hogy leégett, de minden nak, a férfiak pedig, miközben karjaikkal a nők feje és térde
alkalommal újjáépítették. Úgy volt, hogy ez alkalommal is között hadonásztak, szívükből jövő énekkel válaszoltak a

376 377
nőknek maori nyelven. Lenyűgöző élmény volt részt venni a
szertartáson, de szemlélni is. És ez még csak a kezdet volt.
Végül kialakult egy nagy kör, melynek közepén a kereszt
feküdt. Megkértek engem arra, hogy fogjam meg a jobbo­
mon álló maori főnök kezét, kiegészítve a kört. Én szólaltam
meg először, majd utánam mindenki más is egyenként meg­
szólalhatott. Szívünkből beszéltünk a szertartás résztvevői­
hez az emberiség jövőjének víziójáról, álmáról. Az óramu­
tató járásának megfelelően követtük egymást a körben, így
az utolsó megszólaló a főnök volt, akinek a kezét fogtam.
Az álmok, amelyekről beszéltünk, a jövőben valósággá
válnak majd, mert „a világ középpontjából" álmodtuk
meg őket. De hogy ez mit jelent, az csak lassanként vált
világossá előttünk, mert a szertartás végéig alig tudtunk
meg valamit erről a helyszínről, de még másnap is sok
újdonságot mondtak el róla. Ha tudtam volna, mi ez a hely,
ahol mi a szertartást bemutatjuk, teljesen másképp álltam
volna a történésekhez.
A kezembe adtak egy Hollandiából érkezett dobot.
Amerikai indián mintázata volt. Ez a békedob folyamatosan
járta a világot különféle, a miénkhez hasonló csoportok révén,
melyeknek belső álma a világbéke eljövetele volt.
Dobolni kezdtem, ami által lelassítottam a külső kör
táncát az óramutató járásával megegyező irányban, ahogy
azt az én hagyományom tanította nekem. Amikor végig­
értem a körön, egyenes vonalba állítottam a csoportot, és
irányt mutattam a konyha felé, ahol a szertartás étkezési
részére került sor.
378
A maorik egy csodálatos fakunyhót építettek erre a céltt.
A körbe kirakott asztalokon színes ételek és növények eges/
sora várt ott bennünket, melyek felületébe érdekes minta
kat véstek. Ránéztem ezekre az alkotásokra, és azon gondo-
kodtam, ugyan ki akarná megenni ezeket a csodálatos mű­
remekeket, ami által elpusztulna a szépségük. A falak men­
tén elhelyezett virágok leveleiből gyönyörűséges alakokat
formáltak. Biztos vagyok benne, hogy ezek a formák különös
jelentőséggel bírnak a maorikAvaitahák szemében, minden­
esetre én elsősorban szépségüket láttam bennük.
Az étkezés után a főnök elővett egy fényképalbumot, és
belekezdett a szent hely történetének elmesélésébe. Elmond­
ta, hogy réges-régen történt, hogy a Szinuszról érkező földön­
kívüliek egy csoportja pontosan a talajba vésett kereszt
fölött szállt le. Pontosan a kereszt középpontjában elhe­
lyeztek egy hatalmas kristályt a földben.
A kristály miatt tartják szentnek a maorik ezt a helyet.
A kristály adta azt az energiát ennek a helynek, ami által a
maori egyetemesség központjává válhatott. Azt is elmondta,
hogy ha a kereszt és a kristály fölött egy faház áll, akkor a
maori egyetemesség teljes, de azt már nem magyarázta
meg, hogy ez egészen pontosan mit jelent.
Beszélt egy maori férfiról, aki tizennégy éven keresztül
tanult ebben a faházban, majd öltönyt húzott, és elment
Angliába, ahol annak ellenére az egyik egyetem nagyhírű
professzora lett, hogy formálisan sosem járt iskolába. A nevét
nem árulta el. Ez a férfi egyszerűen azáltal, hogy ebben az
öreg, egyszerű faépületben tanult, képes volt megérteni az
univerzumot.
3 79
 Bármilyen érdekesnek is tűnt ez, igazából nem értettem,
miről beszél. Annyi mindent titokban tartottak, hogy csak
„érezni tudtam", miért tartják a maorik ezt a helyet szent­
nek. Csak a földönkívüli kristálya miatt? Vagy volna valami
más is? Spirituális kíváncsiságom kimeríthetetlen volt.
Amikor a szertartás a hosszú ölelésekkel véget ért, és a
törzsek átadták egymásnak különleges ajándékaikat, tudtuk,
hogy ez a szertartás B.OOO évig nem fog megismétlődni.
Az egyik nagymama a kezembe adott egy nagy darab
porcot, amely egy bálna gerincéhez tartozott. Majdnem tel­
jesen szív alakú volt. Az oltárán tartotta, mert rendkívüli
Fafaragvány egy waitaha/maori templom bejáratán.
energia sugárzott belőle. Azt mondta:
Figyeljük meg az úszóhártyákat az ábrázolt ősök lábán!
- Ez felmenőink ajándéka.
Ahogy a maorik, a waitahák is úgy tartják, hogy a bálnák Itt van néhány dolog abból, amit értésemre adott. Min­
és a delfinek az ő felmenőik, mivel valójában a cetfélék den ezzel kapcsolatos információ (és még sok minden más
alkották meg az emberiséget. (Ez a földkerekség legrégebbi is) megtalálható Martin Doutré Ancient Celtic New-Zea-
kultúrájának, a sumeroknak a hiedelme is.) Az ősi waitaha/ land (Ősi kelta Új-Zéland) című könyvében. A könyvet meg
maori fafaragványokon, amelyeket szakrális építményeik be­ lehet vásárolni a www.ceItincz.co.nz weboldalon. Ajánlom
járatánál lehet látni, emberi őseiket úszóhártyás kezekkel és azoknak, akik mélyebben szeretnék megismerni a waitaha
lábakkal ábrázolták. Ez. legalábbis annyit jelent, hogy ezek maorik ősi tudását.
az emberek sok időt töltöttek az óceánban, talán éppen Alább látható W. A. Taylor egyik rajza a kereszt alakú
azokat figyelték, akiket őseiknek tartottak. építmény eredeti állapotáról.
Két nappal később, miközben az utazás záró összejöve­ Itt pedig C. G. Hunt alaprajza látható, amely a kereszt
telére készültünk, egy helyi nő megmutatta nekem annak a alakú épületet és benne a keresztet ábrázolja.
régi faháznak a szakrális geometriáját, amely a tisztáson lát­ És itt látható az egyik szakrális geometriarajz azok közül,
ható kereszt fölött állt. Percek alatt rájöttem, hogy mitől amelyek a kör és a négyzet között fennálló kapcsolatot
lehetett cz a kis fakunyhó olyan egyetemes jelentőségű, és mutatják be az épület szerkezetében. A kör és a négyzet
hogy volt lehetséges pusztán azáltal, hogy valaki benne tar­ Phi-arányos geometriai sorozata egyértelmű. Ezek a zsugo­
tózkodott, megérteni az egész, univerzumot. rodó körök és négyzetek határozzák meg a kereszt alakú ház

380 381
 M A R I N G A T E KARARA, A K E R E S Z T A I A K Ú É P Ü L E T

W. A. Taylor rajza a kereszt alakú építményről

jelentősebb pontjait. Észak felé elforgatták, hogy a Földdel

és a csillagokkal egy vonalba igazítsák.
És ez még csak egy az épület geometriájából levezethető
sok rajz közül. Minél mélyebben tanulmányozzuk a benne
fellelhető összefüggéseket, annál inkább előtűnik a benne
rejlő tudás az univerzumról, akárcsak az egyiptomi Nagy
Kulcs
Piramis esetében.
A: fa tolóajtók (4 x 60 c m )
D l : kicsi függőleges tartóoszlopok (45 c m
De volt valami, ami a mai modem maorik/waitahák szá­ B: retcszes fa oldalnyílás (116 négyzetem) kerületnek)
C : faburkolat
mára nem volt nyilvánvaló: az épület alakjába rejtett titkos D: középső függőleges tartóoszlop (1,8 m
E: 1 -alakú sarokelcmek
F : deszkák ( 1 2 x 5 c i n )
kerületű)
kód. Azért mondom, hogy „nem volt számukra nyilvánvaló", O: nyitott, fedett oldalsó előcsarnokok

mert senki nem hozta szóba ennek a lehetőségét. Nem úgy C. G. Hunt alaprajza a kereszt alakú épületről

értem, hogy senki sem tudja, hanem csak azt akarom ezzel
mondani, hogy a csoportunk előtt legalábbis senki nem
beszélt erről.
Azoknak, akiket érdekel ez a titok, elmondom, hogy
második könyvem (Az Elet Vvirágának ősi titka, II. kötet)
kilencedik fejezetében található a leírása. A Maringa Te
Kakarát könnyen lehet a „teremtés központjának" tekinteni,
mert innen egész Aotearoa sziget-együttesének minden
szakrális pontját pontosan meg lehet határozni, legyen az a
talaj fölött vagy alatt.

382
383
 ükben benne van Isten ősi titka, aminek következtében
álmaikkal képesek teremteni, vagy megváltoztatni a mi csil­
lagokból és bolygókból álló univerzumunk valóságát.
A szívből álmodás titka nélkül az emberiség nem lenne
képes túllépni a jelen világon, és feljebb lépni a tudatosság
magasabb szintjeire. De Istennek hála a waitahák ma is él­
nek és lélegeznek, és mert ők vannak, az egész emberiség
képes lesz. az élet következő szintjére lépni.
A Fény Kígyója és átalakító ereje kisugárzik a Csendes­
óceánra, és ezáltal tudatára ébreszti a waitahákat, és velük
együtt a maorikat is. A Föld Chiléből kiáramló kundaliní
energiája gyorsítja az ő tudatra ébredésüket. Az Élettel kap­
csolatos különleges tudásukkal ők lesznek a világ katalizá­
torai, akik az emberiség tudatosságát a következő szintre
emelik. A waitahák tudják, hogy eljött az idő, és most kell

9. ábra: Phi-arányos kör és négyzet rajza

a világot megszólítaniuk.
A peruiak és a chileiek lesznek az új női út tanítói, de a
Az ősi Egyiptomban ugyanezt az építési fonnát alkal­ waitahák és a maorik lesznek a tiszta rezgés példái, amit tes­
mazták ugyanarra a célra. A Maringa Te Kakára vizsgálata tük minden sejtje tartalmaz. A waitaháktól az ember egy­
során arra a felismerésre jutottam, hogy a waitahák/maonk szerűen azáltal is tanulhat, ha a rezgésükben tartózkodik,
univerzumról alkotott képét párhuzamba lehet állítani az vagy ha együtt álmodik velük.
összes valaha a Földön létező nagy ősi kultúrájáéval. Ráadá­
sul az ősi egyiptomiakéhoz hasonlóan elképesztő pontos­
sággal képesek a jövőt előrevetíteni.
A waitahák egészen eddig elrejtették a teremtési folya­
matról birtokolt tudásukat. Ezt a tudást csak részben tük­
rözheti egy épület. A legfőbb titkot a DNS-ükben őrzik.
A waitahák voltak az elsők, akik kijöttek Gondwanaföldből,
hogy szabadon éljenek Mu és Lemúria földjén, és DNS-

384 385
 H U S Z O N K E T T E D I K F E J E Z E T

FELTÉTLEN SZERETET:
KÉPEK A SZÍVBEN

A Fény Kígyója elérkezett arra a helyre, ahol az elkövet­

kezendő 13.000 év során a maga tökéletességében működni
fog. A Föld körül húzódó egységháló, ami az emberi tuda­
tosságot tartalmazza és összpontosítja, és a magasabb tu­
datosság felé irányítja, 2008 közepére véglegesen helyre áll.
Még mindig hátra van néhány feladat, de már nem sok.
Részemről lesz még egy utazásom a Húsvét-szigetekre, hogy
a maorik egy bizonyos tökéletlenségét kijavítsam, és még
egy utolsó szertartást is be kell mutatnom Moorea szigetén,
hogy kiegészüljön az egységháló, és olyan fordulatot vegye­
nek a dolgok, amilyet a világ még sosem látott.
A 2009-es esztendő hozza majd el a más világokból szár­
mazó élettel való első találkozást, ami nem történhet meg
addig, amíg az egységtudat háló nem működik tökéletesen.
Ez a jövendölés több bennszülött törzsben is él, így a ma­
jáknál és a waitaháknál is.
A napéjegyenlőség precessziója 2012. december 21-én
körbeér, és elindul egy újabb 13.000 éves ciklus. Addigra a
régi ciklus és az emberi élet irányításának régi, férfias módja
teljesen felbomlik.

3&7
 Akkortól a nők fogják gyakorolni a hatalmat, és ők veze­
tik majd vissza az emberiséget a Fényre. 2013. február 18-19-
én pedig a maják bemutatják az új ciklus első szertartását,
ami minden élőt megnyit majd arra, hogy az emberiséggel
személyes kapcsolatba lépjen, és az emberiség gyorsan
hozzálát a Földön megmaradt emberek gyógyításához.
Akkorra, 2013. február 19-ére a Föld emberi lakossága nagy
valószínűséggel drámaian lecsökken, de azok, akik még min­
dig a Földön lesznek, igaz szeretetben és gondoskodásban
élnek majd, mert ezek lesznek az új világ alapelvei.
Ezzel azt akarom mondani, hogy az elkövetkezendő né­
hány év lesz az emberiség történetének legmeghatározóbb
időszaka. A Földanyának és a Fény Kígyójának segítségével
túl fogjuk élni az emberiség tudatában végbemenő hatal­
mas változásokat, ahogy már többször is sikerült, de annyira
még sosem nvílt meg az univerzum számunkra, mint az
elkövetkezendő időkben fog.
A dolgok titka a feltétel nélküli szeretet, ami olyan
embereken keresztül fog megvalósulni, akik a Föld életét
örökre megváltoztatják majd. A legtöbb ilyen ember a
gyerekek közül kerül ki, vagy olyan fiatal felnőtt lesz, aki
megtalálta a saját szívéhez vezető utat. A nők pedig képesek
lesznek arra, hogy megértsék a gyerekeket, és kövessék őket
szívükbe, és a lét ezen új formáját elhozzák az egész világ
számára. Végül pedig, valószínűleg nagy hirtelenséggel, a
férfiak az utolsó változtatásokkal végleg beteljesítik a cik­
lust. Ez majdnem mindig így történik.
Ezeknek a gyerekeknek a szívéből jönnek majd azok az
álmok és képek, amelyek a változás előidézéséhez szükséges
3 88
erőt biztosítják. A gyerekek és a nők lesznek azok, akik első­
ként a tettek mezejére lepnek, és lielülről megváltoztatják
a világot.
Hadd magyarázzam el egy kicsit mélyebben a szertartás
példájával élve.
A szertartás annak az ősi felismerésnek és bölcsességnek
az eredménye, amely szerint a külvilág, a csillagok, a boly­
gók és minden, ami a bolygókon létezik, a belső, szívből jövő
emberi világ képeinek és a Nagy Lélekkel való közösségnek
a műve. Majdnem minden bennszülött népcsoport tény­
ként kezeli ezt.
A legtöbb modern ember azt gondolja, hogy Isten meg­
közelíthetetlen. Azt gondolják, hogy Isten valahol a termé­
szetben található, vagy talán a természet felett, de az min­
denképp igaz, hogy a legtöbb ember számára Isten nem
„intim részese az ember bensejének." A legtöbb ember
szemében Isten és ember egyáltalán nem ugyanannak a
tudatosságnak a részei. Pedig paradox módon éppen ennek
a gondolkodásnak a forrása mondja azt: „az ember Isten
képmása."
A/ emberi szívnek van egy különleges helye. Itt történik
meg minden teremtés. Ez volt Jézus elsődleges tanítása, igaz,
a görög és római egyházi vezetők ezt politikai okoktól ta­
gadták. Pedig ez a tanítás még annál is régebbi korokra vezet­
hető vissza, legalább háromezer évvel megelőzi Jézus korát.
\z ősi Indiában az Lfpanisádok és Egyiptomban a szájhagyo­
mány útján terjedő egyiptomi tantra örökítette ezt meg.
1 la mi, emberek ráébredünk, kik is vagyunk mi: az Isten­
nek, a minden létezőt megteremtő tudatosságnak igaz fiai
389
és lányai, akkor és csak akkor lesz Isten és az emberiség egy
tudattá, szívvé és testté, és az álom fátyla felemelkedik.
A bolygó bennszülött népei nagyon sokat segíthetnek
nekünk, mert nagy a tudásuk, és emlékeznek még arra az
örök kapcsolatra, ami az embereket a Földanyához és az Ég-
atyához köti. Hogyan is tudtak volna másképp ilyen sok időn
át megmaradni a Földön, ahol ilyen nagy volt az egyensúly­
talanság?
A Fény Kígyója mostanra egy új földrajzi helyszínre köl­
tözött, és ezáltal a Földön új rezgés árad szét. Ez a rezgés
drasztikusan különbözik attól, ami az elmúlt 13.000 évben
áradt ki. A ciklus nem körkörös, hanem spirális. Amikor
végigér, sosem ugyanabba a pontba tér vissza, hanem a
spirál egy újabb részébe, akárcsak a DNS-lánc. És akárcsak
a DNS-lánc esetében, a kódok új mintát hoznak létre.
Mindebből egy új út következik, egy új világ, és az emberi­
ség szemében új értelmezést nyer a felismerendő és végül
megélendő Egy Valóság.
Azt kérditek, mit tehettek ti magatok? Nem nehéz a válasz.
Hagyjátok el értelmeteket és állandó gondolataitokat, és
térjetek vissza a szívetekhez! A szívetekben létezik egy kicsi
hely, ahol megtalálható minden tudás és bölcsesség. Bár­
mire is volna szükségetek a létezés bánnely szintjén, azt ott
megtaláljátok.
Az emberiség és a Föld életében bekövetkező, minket
körülvevő átalakulások során, és a mindennapi életünkbe is
befurakodó változásokban a szívükben élőket megóvja majd
a Földanya finom, varázslatos szeretetével, ugyanazzal a
39°
varázslatos szeretettel, amely a kezdetekkor fizikailag létre­
hozta ezt az egész bolygót.
Emlékezzetek arra, kik vagytok, bízzatok önmagatokban,
és nyissátok fel szemeteket a Föld új szépségére, amely
lélegzetvételeinkre feltárul előttünk. Tekintsünk túl a most
véget érő régi férfi ciklus sötétségén és pusztításán! Ne néz­
zetek bele Kali szemébe! Koncentráljatok az örvény közép­
pontjában kibontakozó életre és fényre!
A jövő, hasonlóan egy kicsi maghoz, még csak most kezd
kibújni a sötétségből, de eljön majd a nap, amikor vissza­
tekintve felismerjük majd, hogy minden félelem és szoron­
gás kizárólag a ciklus végének és az új ciklus kezdetének
zavartságából adódó álom szüleménye volt. A halál és az
élet ugyanannak a körnek a részei.
Most pedig nézzetek a Fénybe, és lélegezzétek be mélyen
az élet örömét! A szenvedés nélküli Örök élet mindvégig a
tiétek volt. A Forrástól soha nem voltatok elválasztva. Él­
jétek az életeteket félelem nélkül! Éljetek nyitott szemmel
és nyitott szívvel szívetek drágakövéből, és akkor meg­
maradtok itt a Földön a következő 13.000 évben, és még
azon is túl.
OM MANÍ PADME HÜM
OM MANI PADME HÜM
OM MANÍ PADME HUM
OM MAM PADME HÜM
Nézd csak a drágakövet a lótuszban!
39'